[ a g HAN R. FRIEDLÁNDER § SOHN Buchhandlung Berlin N.W. 6. 11. Carlstrasse 11. HARVARD UNIVEKSITY: JE AATÉ SES EV SÁAT TEV OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. SEAZISOK (áj ) JD Va V x pi 83 Biró Lrajos. , Kelet népe vagyunk!" — mondá Széchenyi, és való- ban, a magyar, habár a nyugati népek művelődésének niveauját nagy léptekkel igyekszik is elérni, — szívének vonzalmai, lelké- nek ábrándjai kelet felé irányulnak. S ez az oka annak, miért indul oly kevés magyarember tudományos kutatás czéljá- ból nyugati idegen földrészbe; az Amerikába kivándorlók itt számba se jönnek, hiszen nagyobbára nem is magyarajkú föld- művesek vagy törvénykerülő üzletemberek. Ellenben a kelet, mily bűvös erőt gyakorol a magyarra régtől fogva! Egy század óta hányan indultak arra, hogy az ősi hazát, annak régiségeit és ter- mészeti kincseit, vélt lakóit s ezek nyelvét kutassák, tanulmányoz- zák! Besse János-tólJerneyJánosigésReguly Antalig, és Körösi Csoma Sándortól gróf Zichy J enőig, mily fé- nyes névsora az Ázsiában kutató magyaroknak ! A természetbúvárok eleinte főleg csak Kis-Ázsiát érintették (Frivaldszky Imre és János), majd a Kaukazus felé fordult figyelmök (Lojka Hugó, Dr. Horváth Géza, Schafarzik Ferencz, Déchy Mór), de mindinkább a Himalayától délnek fekvő vidéket keresték fel. Míg DukaTivadar és Doleschal Lajos India állatvilágát kutatják, míg Posevitz Tivadar Borneo szigetén mineralogiai kutatásokat végez, Lóczy Lajos pedig China természeti viszonyait tanulmányozza, addig leg- újabban dr. Madarász Gyula Ceylon szigetének, Fenichel Sámuel pedig Új-Guineának csodás teremtményeit gyűjtik össze. Az utóbbi, fájdalom, korai áldozata lett az újguineai gyil- kos éghajlatnak; ámde hátrahagyott természetrajzi és ethno- graphiai gyűjtésének gazdagsága és tudományos nagy értéke, fel- keltették egy más magyar természetbúvárban a vágyat, hogy azt a nagyrészt még ismeretlen földet felkeresve, átkutassa s a ter- mászeti ismeretek bővítéséhez hozzájáruljon, — oly természetbú- várban, a ki erre a sok nélkülözéssel és fáradalmakkal járó nagy feladatra elődjénél (ennek érdemeiből mitsem vonva le) sokkal Rovartani Lapok [V. 14 160 jobban rátermett, — a ki nem szobatudósból lett gyűjtövé, hanem a kinek egész eddigi élete úgyszólvan szakadatlan láncza a ter- mészeti tárgyak gyűjtésének. Ez Biró Lajos, a ki szívósságának, veszélyt és nélkülözést mibe se vevő kitartásának már idehaza is elég tanújelét adta. Vagy ki más tartózkodott volna hét számra a Velebit rideg, ember nem lakta szíklás hegységében, tarisznyájában egy darab — sajt- tal ? Vagy ki más tenné meg azt, hogy a Retyezát havasra vékonyka nyári kabátban, étel és vezető nélkül induljon neki? Ezt Biró Lajos megcselekedte volna, ha jóakarója Buda Ádám rá nem erőszakol melegebb ruhadarabot és vezetőt; ez utóbbit azonban csakhamar visszaküldte, s az ismeretlen helyén egyedül kutatga- tott, míg nagy zápor utol nem érte; ekkor Biró egész éjjel négykézláb állva, saját testével védte meg az addig gyűjtött tár- gyakat, s azután — útat tévesztve — álló három napig barangolt a rengetegben, bogyókkal és gyökerekkel táplálkozva, míg ismét emberi hajlékhoz ért: de féltett természeti kincseit épségben haza hozta ! j Ilyen szenvedélyes gyűjtő Biró Lajos s ennél fogva biz- ton remélhető, hogy nagy terve: Új-Guinea tudományos átbúvár- lása, sikerülni fog és hogy ezzel nem csak hazájának, hanem az egész világ tudományának elévülhetetlen szolgálatokat fog tenni, Biró Lajos javakorú férfi: 1856-ban született szilágy- megvei Tasnádon, a hol atyja asztalosmester volt, a kit tíz gyer- mekkel áldott meg az ég. Ezek közül kilenczen derék iparosok, csupán Lajos készült a papi pályára. A gymnasiumot Zilahon kezdte és Debreézenben végezte, itt elnyerve azt az 50 fÍrtos pálya- díjat, melyet Dr Török József tánár a legszebb rovargyűjte- ményre kitűzött, a melyet hallgatói gyűjteni fognának, s ez Biró egész jövőjére döntő hatással volt. Azután Budapesten hallgatta a theologiát. Ebbeli tanulmányai azonban hajlamaival meg nem egyeztek, s ennél fogva abban hagyta azokat s egy ideig mint nevelő, később mint Phylloxera-biztos és a volt orsz. Phyiloxera- állomás assistense működőtt, majd Rákos-Palotán a Szabó Ala- jos-féle tanintézetben tanárkodott, miközben az egyetemet is látogatta. Utóbb Kecskeméten, a ref. gymnasium helyettes tanára- ként 4 évet töltött s onnan 1892-ben Budapestre jövén, bevégezte a középiskolai tanári tanfolyamot. Gyermekkora óta szenvedélyes rovargyűjtő lévén, a rovar- 161 világnak úgyszólván minden rendét tanulmányozta és a szakférfiak előtt csakhamar mint kitünő gyűjtő s észlelő vált ismeretessé. Különösen a bogarak megfigyelése terén szerzett érdemeket közle- ményeivel, melyek jobbára a ,Rovartani Lapok"-ban láttak nap- világot, mely szaklapot 1886-ban két barátjával együtt szerkesztett is. Nagyobb dolgozatai közül különösen kettő emelendő ki, úgymint : , Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez, " a mely a Magyar BIRÓ LAJOS. Orvosok és Természetvizsgálók XXII. évi munkálataiban jelent. meg; és , Kecskemét rovarfaunája", melyet lapunk (IV. 85.) bőveb- ben ismertetett. A természet iránti lángoló szeretet tölti el Biró Lajos egész valóját. 5 ebben állandó buzdítója, tanácsadója s igaz barátja volt Dr. Chyzerz Kornél ministeri tanácsos . És kiváló természettudós, kinek házánál 1830-ban. nevelősködött, kivel azután is folytonos szoros összeköttetésben maradt és kiben, 147" 162 midőn utazási terve végrehajtásához hozzáfogott, mindenben hűséges támogatót talált. Biró Lajos vállalkozását a magyar Nemzeti Muzeumnak a természettudományok iránt melegen érdeklődő lelkes igazgatója Szalay Im r e, ministeri tanácsos, teljes készséggel vette pártfo- gásába: megvásárolta mintegy 60,000 példányból álló hazai rovar- gyűjteményét és teljesen felszerelte őt mindazon eszközökkel . melyek állattani kutatásaihoz és gyűjtéseihez szükségesek voltak s azonkívül biztosította a felől, hogy mindazt, amit gyűjteni fog, méltányos áron a Nemzeti Muzeum részére megszerzi. Így kelt útra, sok reménységgel és kevés pénzzel, kisérve barátai szerencsekivánataitól, 1895. nov. 10-én Genuába, hogy ott a Marguis Doria gyűjtötte újguineai tárgyakkal megismerkedjék s onnan nov. 18-án gőzhajón Új-Guineába, Friedrich Wilhelms- bafenbe, a hol — érintve Egyiptomot, Colombót és Singaporet — 1896. jan. 1-én érkezett meg. Ez útról, azóta való élményeiről, tapasztalatairól és kutatá- sairól, jó és rosz napjairól híven számot adott kifogyhatatlan humorral és zamatos magyarsággal írt leveleiben, melyek a Ter- mészettudományi Közlönyben nyilvánosságra jutva, az egész művelt magyar közönség érdeklődését felköltötték és lekötötték, elannyira, hogy midőn a kir. magyar Természettudományi Társulatnak mult évi közgyűlésén Szily Kálmán lelkesen megemlékezvén Biró Lajosról, hangsúlyozta, hogy idegen világrészben a magyar tudo- mánynak élni — ahhoz pénz kell: sietett a nemzet nagyja apraja, a magyar névnek a távol keleten becsületet szerző természet- búvár működését filléreivel előmozdítani és biztosítani. E lelkes. szózat folytán begyűlt összeg máris meghaladja a 3500 frtot, azonkívül összeadtak a kecskemétiek 500 frtot, Dr. Richter Aladár pedig 175 Írtot gyűjtött. Az első segélyt nyujtó azonban a magyar Nemzeti Muzeum volt. Biró első küldeményének megérkeztekor azonnal tekintélye- sebb összeget utalványozott számára s azóta is, hol előlegként, hol az ide érkezett tárgyak megváltása fejében több ízben látta el pénzzel és szükséges segédeszközökkel a csüggedést nem ismerő honfitárst. Biró Lajos küldeményei már eddig is magukban kis muzeumot képeznek. Az 1896-ki év folyamán, a midőn még a kezdet nehézségeivel küzdött, a midőn még a gyűjtésre alkalmas helyeket keresnie kellett, négyízben több ládát küldött, megrakra 163 állattani tárgyakkal. Ezeknek a ládáknak a tartálma a követ- kező volt: ; Emlősök koponyái s egyéb csontjai 4 darab. Madarak bőre 154, csontváza 3, mellcsontja 41, nyelve 183, tojása 5, fészke 4 darab. : Kigyó és gyik 3 darab. Rovar 5400 darab. Pók, skorpió, százlábú, rák, belféreg és csiga, több mint 1000 darab. Mikroskopikus állat nehány üveg, több 1000 darabbal. Aden, Ceylon és Sinaporeban gyűjtött 251 rovar. Azóta is nem lankadó buzgalommal, s ebben a hazulról vett buzdítás által még serkentve, folyvást gyűjtött, s 1897-ben már három ízben tizennégy ládát küldött becsesnél becsesebb állattani s ethnographiai tárgyakkal, melyek azonban még nincsenek cso- portonkint összeírva. Minő tudomanyos értéket képviselnek e küldeményei, mutatja csak az is, hogy Biró Lajos már természeténél fogva, nemcsak a feltünőbb, hanem főleg az apróbb, más közönséges gyüjtő által figyelemre sem méltatott állatokat is gyűjtvén, pl. csupán az ide- érkezett hangyák közt, melyek tudományos feldolgozását Em ery Károly olasz szaktekintély vállalta el, nem kevesebb mint 100 új faj találkozik. Emerynek ebbeli tanulmánya a Mocsáry Sándor által nagy gonddal szerkesztett , Természetrajzi Füzetek" jövő számában jelenik meg. Ezen folyóirat utóbbi füzetei máris sűrűn foglalkoznak Biró Lajos gyűjtéseivel; így dr. Madarász Gyula ismer- tette a madarakat, Méhely Lajos a kétéltű és cesúszó- mászó állatokat, dr. Entz Géza a Protozoákat, dr. Daday Jenő az álscorpiókat és Rotatoriákat, Gestro R., a genuai muzeum igazgatója, a bogarak egy részét, a Hispidákat és Canes. trini G., a paduai egyetem állattani tanára, az Acaroidákat, melyeknek 49 gyűjtött fajából 45-öt mint újat írt le. Igen érdekes hemipterai gyűjtését legközelebb feldolgozandja dr. Horváth Géza s a nem kevésbbé érdekes belférgeket dr. Rátz István. Vállalkoztak továbbá a Libellulidák leírására Förster F., a lepkékére dr. Rebel H., a Hymenopterákéra Mocsáry Sándor, a legyekére dr. Kertész Kálmán, a bogarak egyes csoportjaira pedig számos szakember. Az ethnographiai tárgyak annyira becsesek, hogy a m. tud. 164 Akadémia s a Nemzeti Muzeum kőzösen 2000 fÍrtot meghaladó összeget szavaztak meg azok ,Catalogue raisonnéef-szerű leírására. és kiadására; a 6—7 ívre terjedő, 22 táblával ellátott és újév táján megjelenő mű szövegét a Nemzeti Muzeum néprajzi osztályá- nak tisztviselői Bátky, Dr. Jankó János és Dr. Semaye" Vilibáld fogják megírni. Ime a tudósok egész serege serényen működik közre, hogy Biró Lajosnak eddig való gyűjtéseit tudományosan feldol- gozzák, és az évek hosszú sora fog kivántatni, míg mindaz, a mit már gyűjtött, és a mit nemzete segítségével még gyűjteni fog, — kellően feldolgozva lesz. 3 Ily eredményekkel szemben, reánk magyar entomologusokra vár első sorban ama feladat, hogy a Természettudományi Társu- lat által megindított s oly szép eredménynyel folyó gyűjtést mindenütt előmozdítsuk s Birót azon helyzetbe hozzuk, hogy gyűjtéseivel tekintélyt és elismerést szerezzen a magyar tudo- mánynak a külföld előtt, s annyit gyűjthessen, hogy annak egy része szerencsés hazatérése után még neki is maradjon feldolgo- zásra, hogy nevét ekként nemcsak mint gyűjtő, mint rendkívül éles megfigyelő és biologus, hanem mint a leíró állattan mestere is megörökítse, a mit neki szívünkből kivánunk ! ; , Abajfi Aigner Lajos. JA kukoriczamoly életmódjáról és kártéte- leiről, : A RB. L. f.é. 1. és 2. füzetében ismertettem a kukoriczamoly életmódját és kártékonyságát; az 15897-iki nyár mindkét irányban újabb tapasztalatot nyujtott, miért is szükségesnek tartom az ott mondottakat helyesbíteni. A hernyó rágása és kártételének módja nem olyan rend- szer nélkül való, mint azt általában hirdetik s a milyennek én azt télen, tehát a rágása befejezte után megvizsgált kukoricza száraknál magam is láttam. E hernyó a szárt a legfelsőbb részén, a ezímer- nél (hím virágnál) kezdi ki és pedig már május végén, junius ele- jén. Figyelmes gazda rögtön észreveheti a eczímer sajátszerű el- színeződéséről (korai fakulásáról), hogy itt baj van. Ha a her- nyócska körülbelül egy decziméternyit rágott, akkor lejebb száll egy ízzel, vagy néha kettővel, befurakodik a szárba s ezen ízközön megint csak rövid ideig (10—15 napig) rág; e helyről nem a szár 165 belsejében halad lefelé, hanem ismét kijön és kint mászik le, hogy most az alább fekvő ízközbe csak úgy furakodjék be, mint az előbbi esetben. Most is megteheti és meg is teszi, hogy egy vagy két csomón átugrik és csak a következőbe megy be. Ez az ugrás, valamint az, hogy néha egy kukoriczaszárban 3—4 hernyó is akad, sokszor olyan bonyodalmassá tehetik ezt az egyszerü rágást, hogy abból bajos kiokosodni, ha az ember azt véletlenül nem künn a szabadban figyeli meg és pedig nagy tömegben és azon- kívül a rágás kezdetétől annak befejeztéig. Ha a hernyó. a cső tájáig eljutott, — körülbelül augusztus végén — akkor tényleg befurakodik a cső szárába is, vagy felhatol a borító levélhüvely alá és noha a fejletlen szemekből keveset eszik, mégis megsérti azokat annyira, hogy teljesen semmivé válnak.. Ha csak a cső szárát, vagy a kukoriczaszárnak a csőnél alantabb fekvő részét támadja meg, ákkor a cső szeme nem érik meg ren- desen, hanem — mint gazdáink mondják — kényszeréretté lesz, a mi nagy veszteség úgy a kukoricza külső minőségére, mint annak tápláló értékére nézve. A kukoricezamoly ez idén óriási károkat okozott az ország- ban és pedig olyan módon, hogy a gazdák legnagyobb része azt nem is tudja s a föntebb említett kényszerérést egyszerűen az időjárásnak tulajdonítja. Zalában, a vend nép lakta vidéken akad- tam földekre, a hol csak minden tizedik szál volt ép, a többi mind férges, de azért a tulajdonos nem is sejtette, hogy kuko- riczájában baj van. A már augusztusban letöredezett és félig csüngő czímereket egyszerű száradásnak vette és nem is gondolta, hogy itt más baj is lehet. Hasonló pusztítással találkoztam Zalától felfelé haladva Jopronig, a hol fertőzött , csalamádét" (takarmánynak vetett ten- gerit) tényleg úgy találtam, mint azt első czikkemben még csak sejtettem. Duna-Patajon, hol a kár szintén jelentékeny volt, akadt kukoriczaszár, melyben 30—36 hernyó is volt. Ezenkívül az egyes napilapok közleményei szerint, nagy számban mutatkozott e moly Szentes vidékén, valamint általában az Alföldön. Budapesten, a kir. kertészeti tanintézetben pedig augusztus 28-án, korán érő tengeri szárakban már üres Botys-bábburkokat találtam. Ellenben Zalában, Alsó-Lendván augusztus 16-án még (vagy már) röpködő kukoriczamolyokat láttam. Ebből az derül ki, hogy a rovar rajzási ideje jó sokáig elhúzódhatik és hogy egyes korai példányoknak évente két ivadéka is lehet, mint az a budapesti esetből kitünik, 166 Zalában a kukoriczában okozott káron kívül, láttam azt is, miként rongálja a kendert és kölest. Az előbbit a földtől egy arasznyi magasságban, vagy valamivel magasabban támadja meg, azaz oldalába furakodik, mire a kenderkóró egy rövid még lábon áll, de csakhamar megkönyöklik és lehajlik, mire a her- nyó kivándorol és más szárba furakodik. Azért a kendertáblán a Botys-kártételt külsőleg semmi jel sem árulja el, mert a kikezdett szárak mind alant vannak s ha az ember azok nyomára akar jönni, kénytelen előbb a sűrű kendert szétteregetni és lent kes resni, hogy hol láthatók a megkönyöklött szárak. A kihullott rág- ványpor és ürülék jó útbaigazitók különben itt is, mert azok révén rájöhetünk olyan növényre is, a melyet e hernyó csak az imént szállott meg s a mely egészen zöld és lábon áll. Némileg hasonló a kártétel a kölesnél is: az egyes szárban itt is csak egyszer rág, és mindig a tollszár-vastagságút támadja meg s a vékonvát bántatlanul hagyja. A szárt néha az egész magasságának közepe táján kezdi ki s ha kész vele, akkor a szomszédba vándorol. Úgy a kenderben, mint a kölesben a kár azonban sokkal kisebb, mint a kukoriczában. Ha ezek után visszagondolunk arra, hogy egy ily igen kár- tékony hernyó hol kezdi a kártételét, azt hiszem most már van mód arra is, hogy a kártétel elejét vehessük, még akkor is, ha e moly már tényleg ellepte a kukoriczakórót is: nem kell egyéb, mint hogy annak mutatkozása elején (junius vége felé) a szár leg- felső egy-két ízközét hernyóstul levágjuk és a kukoriczásból eltá- volítsuk. Minden esetre szükséges lesz azonban megvizsgálni, hogy a hernyók egy része nincs-e már lejebb is, mert ha csakugyan lent volnának s azokat a munkások ott hagynák, akkor az ilyen részleges vagy jobban mondva hiányos irtásban nem volna nagy köszönet. Jablonowski Józscf. A gyűjtés keleten. Miután a nyugoti művelt államok faunája és íÍlórája már annyira át van kutatva, hogy ott a gyűjtő csak igen kevés új fajra akadhat, mely eredmény azonban sem a reá fordított fáradsággal, sem a költséggel arányban nem áll; s miután továbbá újabb időben a keleti, úgynevezett , érdekes" országok azok, hová 167 a gyűjtők legszívesebben fordulnak, azért talán nem végzek hiába- való munkát, ha ezeknek bizonyos tanácsokkal szolgálok. Beutaztam 5zerbia, Bulgária, Keletrumelia, Dobrudsa, Török- ország és Elő-Kisázsia egy részét, megmásztam a Kodsa-Balkánt, a Rhilo- és a kisázsiai Achu-Daghot és a bithyniai Olympust és így talán elég alkalmam. volt tanácsaim helyességéről személyes tapasztalatokat szerezni. Miután minden éghajlat alatt és minden népnél az egészséget tekintik a legnagyobb kincsnek, azért a világhírű utazók leírásaiból is azt a tényt constatálhatjuk, hogy közülök azok utaztak leg- kevesebb veszélylyel, kik hivatásukra nézve orvosok voltak. Igy pl. hogy többet ne említsek, dr. Junker nagy eredményű afrikai utazásainak utolsóját legnagyobb részben csupán egymagában tette meg és ezt főleg orvosi ismereteinek köszönhette. Nem beszélek Afrikáról, de Kelet-Európa olyan országaiban, hol csupán a nagyobb városokban akadhatni orvosra, ott a városoktól távol eső vidékeken a természeti tárgyakat gyűjtő minden utazót, akár akarja, akár nem, orvosnak tartanak. A gyűjtő ilyenkor legjobban teszi, ha teljesen nyugodt lelki- ismerettel fogadja el a neki szánt szerepet, és nem tiltakozik az ellen, hogy orvosnak tartsák. Természetesen, ingyen patiensei nem fognak hiányozni; és ha ingyen ártatlan orvosszereket is ád, úgy praxisának híre csak- hamar az egész vidéken elterjed. A gyűtőnek tehát ajánlatos, hogy chininnel, vérzést csillapító szerrel, hasmenést és dugulást megszüntető orvossággal és végül sebtapaszszal ellátott kis kézi gyógyszertárt vigyen magával. Az autopsiától ne idegenkedjék, auscultáljon, kopogtasson, de orvosi vényt, bárhogyan kérjék is erre, (hacsak az illető nem orvos) soha ne írjon; mit, még ha tudna is, könnyen kikerülhet, ha azt adja okul, hogy neki idegen országban vényt írni nem szabad. A budai keserűvíz 15 nagy szerepet játszott laikus-orvosi gyakorlatomban, Segélyűl hívtam még a székfű- és hársfavirág theát és talán nem minden eredmény nélkül. Juhtenyésztő helyeken, hol a savó bővé- ben van, ez megfizethetlen orvosszerül kinálkozik, és pedig úgy külsőleg fürdő gyanánt, mint belsőleg tüdőbetegségeknél. Ezen nehány, mondhatom ártatlan szerrel ki volt merítve reám tukmált orvosi tudományom alkalmazása; és bátran állíthatom, hogy ennek révén nemcsak könnyebben jutottam vezetőhez és élelmi szerek- hez, hanem személybiztonságom is nagyban nyert vele. 168 A mit a gyűjtő gyűjt, legyen az növény vagy rovar, vagy akár csiga is, azt a köznép, sajnos még nálunk is, sőt a nyugoti művelt államokban is, csakis orvosságnak tartja, és talán nem egészen helyes, de czélszerű és az adott viszonyoknak megfelelő, ha az. ember őt hitében meghagyja, mert hisz úgy sem értené meg az illető, hogy. mi az a muzeum, hogy mi az a gyűjtemény ; s miután a gyűjtő a kérdező nyelvén hosszas magyarázatokat adni legtöbbnyire amúgy sem tud, ennélfogva az ,orvosság" szó említésével megmenekül minden további zaklatástól. Megtörtént velem Brussza mellett, hogy egy öreg török ama kérdésére; hogy mit gyűjtök, e szóval feleltem : ,ilacs", mi magya- rul orvosságot jelent; mire ő Allah segítségét kívánta nekem, minél bővebb eredményhez. 3 és Keleti országokban a gyűjtő soha se jegyezgessen mások előtt jegyzőkönyvébe, még kevésbbé nézegessen nyilvánosan tér- képet, mert nagyon hamar kém hírébe keveredik; ebből pedig reá nézve felette veszedelmes állapot kerekedhetnék. : A mi a pénz dolgát illeti, iparkodjék aranyait vagy nagyobb papirpénzét valamely városban, hol az fel nem tünik, apróbb pénznemekre felváltani, mert ha a kisebb összegek fizetésénél is aranyakat mutat, úgy őt a köznép felette gazdagnak fogja tartani, ki még oly semmiségekért is, mint a bogár meg a gyim-gyom, aranyakat veszteget. Összes pénzét ne mutogassa és annak őrző- helyét el ne árulja. A vezetőkkel és a kisérőkkel szemben soha se helyezkedjék az úr és szolga közötti álláspontra, mert ezen viselkedése keleten, hol patriarchalis viszonyok uralkodnak, nem- csak minden körülmény között visszatetsző, hanem esetleg gyűlö- letes is lehet. A mit a gyűjtő eszik vagy iszik, abban, habár csak a legkisebb adagban is, részeltesse vezetőjét is, mert egy jó falat, egy jó korty jobban lekötelezi őt, mint száz hizelgő szó. Ha a kísérő dohányos — és keleten ki nem dohányos ? — úgy a gyűjtő soha se nyúljon dohányszelenczéjéhez a nélkül, hogy azzal vezetőjét meg ne kinálná; keleten ez nemcsak illő, de a gyűjtő érdekében tanácsos eljárás is. ; Keleten : mindenki alkuszik, s ezt különösen szükséges tennie a gyűjtőnek, mert ha ezt elmulasztja, úgy könnyen angol- nak nézik, és míg ezen csalódás tekintélyének nagyobbodásával, addig pénztárczájának gyors meglaposodásával jár. A gyűjtő sohase foglaljon el szobát, mielőtt annak árát meg nem kérdezné, mert különben úgy járhat, mint én egy kisázsiai nyomorult városkában, 169 hol tőlem egy csupán a földre terített gyékénynyel bútorozott éjjeli szobáért egy Napoleond-ort kért az élelmes őrmény; azonban egy Medzsidiával (több mint két forint) mégis" megelégedett. . A gyűjtőnek nem lehet eléggé ajánlani, hogy politikai kér- dések vitatásától még akkor is tartózkodjék, ha erre provocálva, lenne; mert a keleti nép higgadtan vitatkozni nem tud, és a vele ellenkező véleményű iránt könnyen tettleg boszúra vetemedik. Ezen tanácsok alkalmazása mellett nem mindig veszélytelen vidékeken tett összes utazásaim, minden veszély nélkül végződtek. Vezetőim, kísérőim szolgálatkészek, sőt mondhatom, feláldozók voltak s meggyűlt volna annak a baja, ki engem csak szóval-is megsértett volna. Végül ide írom egy kisázsiai török vezetőmnek költői válaszát, melyet azon kérdésemre adott, vajon eljönne-e velem Angorába ? Válasza, egy törökül beszélő magyar kísérőm szószerinti fordítása szerint ez volt: ,Kivánd uram, hogy elkísérjelek oda, hol a nap felkel, és én azonnal veled megyek!" j Merklt Ede. selellemző magyarorszási CGoleopterák" — Megjegyzések Dr. Kaufmann Ernő ily czímű dolgozatához. — Dr. Kauffmann Ernő úr fenti eczím alatt említ egyes fajokat hazánk faunájából és megjegyzéseket is fűz ezekhez, melyek között azonban olyanok is vannak, melyeket szó nélkül hagyni nem lehet, annál is inkább, mert esetleg értékes adatokat szolgáltathatnak oly nagyobbműveklétrehozásá- hoz, melyeknek azután mindentekintetben mar a- dandó becsük szokott lenni", a mi pedig így. baj lenne. I A felsorolt fajok legnagyobbrészt nem jellemzők hazánk faunájára és úgy látszik Dr. Kaufmann úr azokat nevezi jel- lemzőknek, melyeket ritkábban vagy csak egyes példányokban gyűjtött és melyek jó csere-anyagot képeznek. Magyarországra jellemzők az említettek közül: Carabus Scheidleri var. praecellens Palld., Laemostenus punciatus Dej.. és Anthrenus incanus Friv.; ide sorolhatjuk még a Cicindela soluta Dej., Acinopus ammophilus Dej., Planeustomus Heydeni Epph., Cephennium delicatulum Reittt., Pityophagus guercus Reitt. és Anoxia orientalis Kryn.,. melyek azon- ban. hazánkon kívül másutt is előfordulnak. 170 Igen érdekes Dr. Kaufmann úr azon megjegyzése, hogy a Cicindela soluta Dej.-t nem önálló fajnak, hanem a €C. hybrida fajváltozatának tartja. Nem akarom itten a különbségeket felso- rolni, hanem Horn és Roeschke , Monographie der paláarktischen Cicindelen" (Berlin 1891) czímű művére utalok; ők még közeli rokonnak sem tartják, hanem külön csoportba sorozzák. Carabus ÜUllrichi (rerm. Magyarországra nem jellemző, egész Középeurópában előfordul és mindenütt közönséges. Carabus Scheidleri var. praecellens Falld. Erdélyben nem fordul elő, hogy minek alapján szerepel a Catalogus coleoptero- rum Europae et Caucasi 1883-ki kiadásábon (III.) e lelőhely, nem tudom ; az újabb (1891-ki) katalogusban hazájának Slavonia van nevezve, — de előfordul a dunántúli részekben is (Somogy, Baranya). Carabus Kollari Palld. nem a C. Scheidleri fajváltozata, hanem önálló faj, mely Krassó-Szörény megyében honos, ennél- fogva kételkedem abban, hogy a mánfai példányok ezen fajhoz tartoznának, annál is inkább, mert kisebb Kollari példányok nagyon hasonlítanak a €C. öScheidleri v. praecellens-hez és így könnyen összetéveszthetők (var. praecellens-től abban különbözik, hogy a harmadik primár köztércse kétszer oly távol van az oldalszéltől, mint a második primür köztéresétől). Adialampus arenartus — Scarites arenarius Bon. Laemostenus punctatus Dej. pincezékben nem fordul elő, való. színűleg L. terricola Hbst., melyhez nagyon közel álló. Potaminus substriatus — Dryops subsíriatus Müll. Dinarda dentata Grav. Wasman (Kritisches Verzeiehniss der myrmecophilen u. termitophylen Arthropoden. Berlin 1894.) szerint előfordul Formica sanguinea Latr., sanguinea XX fusca, sanguinea x rufibarbis, fusca X rujibarbis, fusca X cinerea, fusca X rufa, és rufa hangyák társaságában. Duedius mesomelinus Marsh. nem színeződött példányai isme- meretesek, ezek vörösbarnák, szurokbarna fejjel és világos csá- pokkal (Il. Ganglbauer, Die Káfer von Mitteleuropa. II. Bd. p. 400.). Hogy ezen cosmopolita bogár miért jellemző Magyarország fauná- jára, nem tudom. Elterjedése: Európa, Északamerika, Peru, Ausz- trália, Újzeeland. Compsochilus Heydeni — Planeustomus Heydeni Epph. Ips guercus Reitt. — Pityophagus guercus Reitt. Dietl Ernő. 171 Pécs környékének Rhopalocerái. II. Papilionidea. Papilio Podalirius L. X gy. IV. 11—VI. 3, VI. 23—VII. 29. H—VI. 22, —IX. 12. Amygdalus communis és persica, Prunns. 1895. VIII. 27. áttele- lendő bábból L kelt ki III. ivadék gyanánt. Ab. Zanclaeus Z.i r. — Machaon L. X gy. IV. 15—V. 31, VII. 14—VIII. 24. H—VI, VIII. 5—Xx. 6. Umbelli- florae, őszkor főleg Pimpinella saxifíraga éretlen magvain táplálkozva. Ez s , az előbbi faj sokat szenved egy Ichmeumon-fajtól; midőn a bábozó hernyó. , a bőrét leveti s a báb még egészen puha, ez Ichneumon még a tenyésztő házikón levő hálószövetet is átrágja, és petéit úgy rakja le a bábba, mely megkeményedvén az élősdi álczáját nagy számban foglalja magában. Thais Folyxena Schiff. X gy. IV. 25—VI. 3. H. VI. 13—VII. 3. Aristolochia eclematitis. Ab. Cassandra Mn. és OcAracea ötgr. n. Tr. Parnassius Mnemosyne L. X gy. IV. 26—VI. 15. H—IV. Corydalis- fajokon : Lapis, Szentkut, Jakabhegy. Pieridae. Aporia crataegi L. X gy. V. 5—VI. 10. H. — V. 21. Crataeguson,. Prunus-fajokra nézve kártékony. Pieris brassicae L. X gy. IV. 5—VII. 5. H.—6 —VIII. 18. A káposzta- félék termesztésére nézve kártékony, itt azonban e minőségben még nem észleltem. — Rapae L. X NK. III. 31—V. 9, VII. 14-től. H. X. 28-ig. Rezeda. és káposzta-féléken. — Napi L. X K. III. 31—V. 22, VI. 18-tól. H. rezedán. és káposzta-féléken. Var. II. napaeae Esp. r. — Daplidice L. X gy. III. 23— IV. 19, VII. 5—IX. 19. H. — 6, VII. 8—IX. 29. Reseda lutea stb. Var. I. Bellidice O. gy. 1880. II. 6-án a báb szobatenyésztésénél Hermaphrodita kelt ki.. z- ; Anthocharis caydamines L. X gy. III. 23—5. 27. H. VI. 22-ig. Turritis stb. 1893. IV. 10-én hímet láttam, melynek szárnyaszéle narancs helyett szép. czitromsárga volt, minő a Rh. rhamni hímé; hideg, szeles nap lévén, nem. volt nálam háló s így meg nem foghattam. Teucophasia sinapis L. X K. III. 28—V. 30, VI. 25—VII. 31. Var. I. lathyri Hb., var. II. diniensis B. és ab. ? erysimi Bkh. n. r. A ? a petéket alul e a levelekre rakja le. Colias Ilyale L. X gy. IV. 22—Vv. 28, VII. 1—IX. 16. H. VII. 4. csak: egyszer találtam Trifolium-féléken. Ab. 9? jlava Husz i. r. — Edusa F. X gy. VI. 2-ig, VII. 31—IX. 19. 1882. XI. 2-án fogtam friss nőstényt, mely aligha- nem III. ivadékú volt. Ab. 9 Helice Hb. i. r. Rhodocera rhamni L. X gy. VI. 6-tól, áttelelő. H. VI. 18-ig Rhamnuson. (ME Lycaenidae. Thecla betulae L. X gy. VI. 30—VIII. 7. H. V. 28-ig Prunus spinosán.. — Spini Schiff. X gy. VI. 3—VII. 7. H. VI. 13-ig. Rhamnus. Ab. 9? Lynceus Hb. i. r. — W-album Knoch X magam itt nem észleltem. — Ilicis Esp. X gy. VI. 3—VII. 5. H. V. 17—VI. 2. Ouercus, inkább szálasabb fákon. — Acacide EF. X gy. VI. 12—VII. 15. — Pruni L. Xi. r. V. 21. H. Prunuson. — Ouer- 172 cus L. X gy. VI. 9—VII. 7. H. V. 17. — VI. 22. 9uercus-fákon és bokrokon. Ab. bellus Gerh. r. — Rubi L. X gy. IV. 11-től és VI. 18-tól. H. VI. 8-ig Cytisus-fajokon. Poulyommatus virgaureae L. X itt nem észleltem. — Tkersamon L. X r. IV. 28—V. 26, VII 1—VIII. 9, és (vajon III. ív.?) VIII. 17—IX. 17. A. bábot többször találtam kövekhez erősitve; a 60-as években itt gyakoribb volt mint jelenleg. — Dispar var. rutilus Wernb. X r. V. 24—VII. 15. H. V. 1-ig. Rumex. Előbb szintéu gyakoribb volt. — Hippothof L. X itt nem észleltem. — Alciphron Rott. X nem. észleltem. — Dorilis Hfn. X n. r. IV. 22—V. 26, VII 5—VII. 22. — Phlaeas L. X gy. ÍV. 22—Vv. 31, VII. 6— VII. 22. Lycaena baetica L. 1895. VIII. 25-én Colutea arborescens magtokjaiban nehány hernyót találtam, melyeket elkésett Jolas-oknak tartottam; meglepe- tésemre már IX. 27-én kikelt az első baetica. — Argiades Pall. X r. ÍV. 6— VI. 22. VII. SEVELT. 9. Ab. Coretas"O0. és var. I. PFolysperchon Bgst. T. — Argyrotoxrus- Bgst. X n. r. VI. 7—VIII.:16. -— Argus L. X gy. V. 17—VI. LT, VII. 16—VIET. 275 S Orion Pall. X1. r. IV. 13—V. 25. Csak Szentkutmáls— Baton Bgst. X gy. KV. 27—V. 31, VI. 10—VII. 3. — Astrarche Bgst. X gy. V. 31—VI. 26, VII. 15-től; valamikor ritka volt. — Icarus Rott. X K. V. 12— VI. 12, VII. 1—VIII. 26. Ab. Icarinus Ser. 1. r. — Bellargus Rott. X K. V. 20—VI. 8, VII. 14—VIII. 28. Ab. Ceronus r. — Corydon Sc. X K. VII. 21— VIII. 25. — [Hylas Esp. Xr. VI. 1—VIII. 14, ez utóbbi datum alighanem II. ivadékhoz tartozó. — Meleager Esp. VI. 4—VIII. 7. A H. kell, hogy úgy mint más Lycaenák Coronillán és Medicagón is éljen, mert ezekről gyűjtött hernyókból egyéb Lyeaenákon kívül Meleagert is tenyésztettem. — Admetus Esp. X r. VI. 28—VII. 18. oly helyeken röpül, ahol Onobrychis sativa virít. — Argiolus L. X gy. III. 23—V, VI. 24—VII. 31. — Minima FssSIl. X r. VIE. — Semiargus Rott. X n. r. V. 12—VI. 29. Lapis: — OCyllarus Rott. x gy. V. 11—VI. 28. — Jolas 0. X gy. IV. 29— VII. 2. H VI. 11—VIII 10, söt szórvá- nyosan X. 6-ig is. Minthogy 1875-ben mintegy 14 napi bábozás után nálam ó kelt ki, alighanem II. iv. is van. - Ellenben 1886. VI. 15. és VII. 10-én 1—1 drb. kétévi, 1893. VI. 3, 14. és 25-én 1—1 drb. 3 évi bábból kelt ki. — Alcon F. X nem észleltem. — Arion L.X r. VI..28— VII. 16. a Sárkánykútnál. Erycinidae. Nemeobius Lucina L. X gy. IV. 13—V. 29, VII. 16—VII. 31. Apaturidae. Apatura Iris L. X r. VII. 5—VIII. 3. Igen szórványosan. — Ilia Schiff. X r. VI. 25—VII. 21. Itt szintén igen szórványosan; ellenben 1862-ben a Botyka és Szigetvár közti erdőben az úton gyakori. Ab. OClytie Schiff. X és. var. Metis Frr. X nem észleltem. Nymphalidae. Limenitis populi L. X itt nem figyeltem meg. — Camilla Schiff. X n. r. VI. 15—IX. 29. H. VI, 17—VII. 15. Lonieerán ; igen eltérően fejlődik mert a L. már röpül és még mindig akad apró H. — Sybilla L. X itt nem észleltem, ellenben Harkány fürdőhely parkjában 1877. VI. 13. gyakori volt, de már csupán kopottas példányokban. 163 Neptis aceris Lep. X n. r. IV. 21—VI. 12, VII. 12—VIIT. 20. H. VII. 23-án olykor még megertem tarALhatÓ Orobus vernuson, ott, a hol a növény árnyékban áll. Vanessa levana L. X r. III. 17—1V. 19, VI. 25—VIII. 13. H. V-ig, IX. 7—X. 1. Urticán. Var. II. prorsa L. ugyanúgy. — €C-album L. 22 gy. II. 27—V. 6, VI. 24—VII. 16, X. 3—XI. 28. A EL VII. 2 (ML. VI. 24), TX. 16—Xx. 4. (L. X. 3.) Ulmuson. — Polychloros L. X K. VI. 2-től, áttelelő, H, V. 18-ig. — Xanthomelas Esp. Xx nem észleltem. — L-album Esp. r. WIL 26 VOL AS D-aaza In S IK VIL JAül A TEL W 28 — Jo 14) A EG VIL ANTAL AH V. 31-ig —Antiopa L. X gy. VI. 22-től A. H. VII. 12-ig.— Atalanta L. x gy. "v. 20—wI, 15, WIÜL 4 36 9—X 98, JEL VII ICx 30—X 1 (t4AxD Üetigér — (OTKAT 1035 5Z FZye Wo AVEVIG 153 ZU EL A REG VIL AKOSAVA DSG AVAS 6 Cirsium, Carduus, Echinops stb. Melitaea CinxiaL. x gy. IV. 24—VI. 26. EL V. 8. Veronica, Plantago. — Phoebe Kn. x gy. V. 19—VII. 11, VII. 16—VIII. 28. H. V. 16-ig, VII. 5—VIII. 5. Centaurea, Cirsium. — Trivia Schiff. xX gy. V. 28—VI. 21, VII. 29—VIII. 21. H. VI. 9-ig, VII. 15—VIII. 2. Verbascum. — Didyma 0. X gy. IL 11—WIL 16, WILL M—wüjt 918, WV 20— WILL 24 VIG A8—WUG A IEnerEEn — Athalia Rott. x K. IV. 26—VII. 14 és 1895. VIII. 27 még e. 1. ? fogtam. H. V. 28-ig, Melampyrum. — Aurelia Nick. r. VI-VII. 7. többnyire már kopottas, egyes, gyakran változó helyekre szorítkozva. — Parthenie Bkh. X nem észleltem és talán Aureliával összetévesztve. Argynnis Selene Schiff. — gy. V. 26—VI. 15, VII. 26-tól. — Euphrosyne L. Xx gy. IV. 24—VI. 2, VII. 31-től. — Pales Esp. X nem észleltem s aligha- nem valamely variatióval összetévesztve, vagy az egykor mocsaras réteken "a var. Arsilache Esp. előfordult volna? — Dia L. X gy. III. 23—VI. 2, VI. 25—VIII. 26, és Szigetvártt 1866. 1X. 19. még e. 1. — Daphne Schiff. x n. Tr. V. 31—VII. 3. H. V-ig Rubus-fajokon. — Hecate Esp. X r. VI. 18—VII. 1.. már kopott; 1875-ben a L. a Lapison levő vadászlaknál gyakori volt, azóta igen szórványos. — Latonia L. Xx gy. IV. 2—VI. 24, VII. 16. — Aglaja L. X K. VI. 6—VIII. 5. — Niobe L. X nem észleltem. — Adippe L. x gy.V. 12-től, CP O még IX. 19. is. Ab. Cleodoxa O.r. — Paphia L. x K. VI. 18-tól, 0 O még IX. 19-ig is. Ab ? valesina Esp.i.r.— Pandora Schiff. X i. r. VI. 4-től és kopottan még X., 30. is. Melanargia Gaiathea L. X K. VI. 8—VII. 28. H. VI-ig tfűnemeken ; az apró hernyó meringetés által könnyen kapható. Ab. 8 leucomelas Esp. gy. Ab. Galene O. 1887. VII. 14-én egy példányban. 1882. VII. 7-én oly eltérést . fogtam, melynek alsó szárnya felső lapján a fekete szegély igen széles s. egyszínű, azaz, fehér pontok s háromszögek nélkül. Satyrus Hermione L. -( K. V. 31—VIII. 21. és kopottan még IX. 16. A H. VI-ig fűnemeken ; apró hernyója úgy mint a Galatheaé s a következők legtöbbjeé napnyugta után meringetéssel könnyen gyűjthető. — Circe F. gy. VI, 18—VIII. 21. többnyire már kopott. A H. VI-ig. — Briseis L. - nem. észleltem. — Semele L. gy. VI. 12—VII. 10. A. — Arethusa Esp. X K. VII. 22—IX. 4. A. H. VII. 22-ig. — Dryas Sc. x K. VII. 16— VIII. 11. A. H. VII-ig. Pararge Maera L. X gy. IV. 27—VI. 18, VÍI. 20—VIII. 15. — Megaera L. X gy. V. 5—VI. 3, VII. 4—IX. 22. — Egeria var. egerides Stgr. X n.r. III. 23—V. 24, VI. 3—VIII. 5. 174. Epinephele Janira L. X K. V. 12—VII. 28. H. V-ig. — Tithonus L. X gy. VII. 15—VIII. 6. — Hyperanthus L. X gy. VI. 15—VII. 24. Coenonympha Iphis Schiff. x K. V. 16—VI. 17, VII. 31—VIII. 21. — Arcania L. X K. V. 5—VII. 1. A. — PamphilusL. X K. IV. 26—V. 27, VI. 18—VIII. 21. Hesperidae. Spilothyrus alceae Esp. X gy. IV. 19—V. 20, VII. 7-től. — Althaeae Hb. r. VI. 27—VIII. 1. — Lavatherae Esp. X nem észleltem. Syrichthus carthami Hb. X n. r. V. 12—VI. 11."—— MalvaelL. X gy. III. 23—VI. 18, VII. 11. A4b. taras Meig. i. r. — Orbifer Hb. r. V. 29— VIT. 3. Nisontades Tages L. X K. IV. 5—V. 22, VII. 7. Hesperia Thaumas Hfn. X gy. VI. 18—VII. 31. — Lineola 0. X gy. VI. 11—VII. 20. — Sylvanus Eisp. X gy. VI. 7—VIII. 21. — Comma LL. XxX gy. VI. 18—VII. 31. Cyclopides Morpheus Pall. X n. r. VI. 29—VII. 29. már kopott. A. L csaknem évenkint változtatja röpülési területét. Viertl Adalbert. "e A czukorrépa apró kártevői. Ily ezím alatt jelent meg közelebb egy művecske"), mely tulajdonképen a ezukorrépa rovarellenségeivel foglalkozik, noha. van benne szó fonálférgekről is. Hogy e művecske, melynek szer- zője szakjának eddigi művelése szerint itélve, chemikus, mennyit ér, azt t. rovarász társaim a következő mérges kis mutatványok- ból itéljék meg. A bogarak álczáinak — szerző szerint, — ,többnyire rágásra berendezett szájszerveik vannak, ritkábban szívó állkapcsaik," s ugyancsak ezeknek a bogárálezáknak szerinte ,többnyíre három pár lábuk van a tor táján s néha testük hátulsó részén." A cserebogár pajorjánál ,közvetlen (t. i. közvetlenül) a fej mögött, az első hat testgyürün mind. együk oldaton "hránome Ara rom" Vádat ET KA tÖaTns kettő szerint a német számítás szerint a pajornak — ö36 lába volna. A Melolontha hippocastani összes diagnosisa szerző szerint ime az: , valamivel kisebb, mint a közönséges cserebogár, élet- módja azonban teljesen olyan, mintaz utóbbié!" A Polyphylla fullo szerző szerint , Magyarországon eddíg csak szórványosan lépett fel" h A czukorrépa apró kártevői. Ujabb tudományos és gyakor. lati tapasztalatok alapján írta Stiit A. Budapest, 1897. 8. r. 79 1. 8 színes táblával. 175 A drótférgek (Agriotida-lárvák) ellenségeképen szerepel szerző szerint a Carabus auratus: ha a ezukorrépa termelői e hegylakó bogártól várnak segélyt, akkor sokáig kell várniok. Szerző szerint ,az orrmányos bogarak családjának több mint 25,000 faját ismerikés egy fajnak a kivételével a többi mind igen kártékony." Sajnos, hogy szerző ezt az egy hasznos Cureulionidát nem említi meg név szerint. , Jajátságos — mondja szerző —. hogy a levéldarazsak kinézése (!), számos vedlésük után a színezésüket, sőt alakjukat illetőleg is gyakran lényegesen megváltozik, ügy, hogy pl. a rep- czedarazsat is fejlődésének különböző állapotában könnyen lehet valamely más rovarral össze téveszteni." Hát biz az sajátságos is, nem is: sajátságos, ha úgy volna, mint szerző írja, de nem sajátságos, hanem természetes, a hogyan az valójában van. A lepkéknél azt mondja, hogy a felső állkapocs az álczák- nál jól ki van fejlődve, azalsóállkapcsok, melyek pörge fölkunkorodásuknál fogva rendesen , pödörnyelvnek" is neveztetnek, magukban is szivószervet képeznek és e czélra a belsejük ecsatorna alakjában ki van vájva. Négy szárnyuk (t. i. még mindig a fönt idézett álczákról zeng az ének) nagy, különösen széles és erősen erezett, stb. stb. Azt hiszem, hogy a t. lepidopterologus urak igen örvendenek ezek. nek az érdekes új dolgoknak, a melyeket t. szerző úr ezennel világgá bocsát. Taschenberg becsületes neve szerző szerint Tascbenberger! , A Hemipteráknak, csőrnek nevezett szivószájuk az alsó ajak által képezett, három vagy négy ízből álló, vegyes végű csővet képez, mely növényi, vagy állati nedveknek a felszivására való!" Csodás a szerző úr új rendszere is: ő a ,gerineztelen állatok" közé csak a fonálférgeket számítja, ellenben a többi előbb említett állatokat (rovarok, arachnoidák és százlábúak) nem. Elég ebből ennyi. Sok csodás dolgot közölhetnék a fonálfér- gekről is, meg a mű gyakorlati részéből, de kár volna a helyért, melyet ez az ismertetés így elfoglalna. A könyvhöz csatolt színes táblák igen gyöngék; legtöbbje olyan, hogy nem a képnek, hanem inkább az aláírásnak kell hinni, ha az ember el akarná magával hitetni, hogy az a mit lát, tényleg az, a mit a szerző róla állít. Bizony kár, hegy ez a művecske, melyre tényleg szükség 176 van, daczára annak, hogy szerzője a ezímlapon , újabb tudományos és gyakorlati tapasztalatokra" hivatkozik, minden tekintetben igen gyönge. Szerző úr, mint chemikus, bízvást megszívlelhette volna azt a magyar mondást, hogy ,a ki nem tud arabsul, ne beszél- jen arabsul", vagy ha vérbeli osztrák létére magyarul nem tud, nagyobb figyelemre méltatta volna a régi latin közmondást, mely- nek jó német fordítását bizonyára ismeri, hogy ,ne sutor ultra, crepidam !" Jablonowski József. JA magyar birodalom állatvilága.) Az 1893. év elején Dr. Horváth Géza a k. m. Természet- tudományi Társulat álattani szakosztályában azzal az inditványnyal lépett fel, hogy a közelgő millenium alkalmából a magyar fauna . jegyzéke állíttassék össze s annak kiadására a Természettudományi Társulat kéressék fel. Ez indítványt a szakosztály lelkesülten a magáévá tevén, annak értelmében a T. Társulathoz felírt, a hol az eszme a lehető legjobb fogadtatásban részesült és csakhamar a megvalósítás stádiumába lépett. A T. Társulat a szakembereket az egyes állatcsoportok lajstromának összeállítására felszólította s a szerkésztés terhes munkáját Paszlavszky Józsefre bízta. A közreműködők serényen hozzáláttak a munkához s az illető részek kéziratát nagyobbára kellő időre leszolgáltatták. Ámde technikai akadályoknál fogva a nagy műnek eddigelé csak kisebb része láthatott napvilágot, ugyanis négy füzet, melyek mindegyikét s illetve minden egyes állatcsoport jegyzékét annak történeti átte- kintete (magyar és latin nyelven) és literaturája vezeti be. A füzetek a következők : Coelenterata és Protozoa (5 ív.) Az előbbieket Dr. Vángel Jenő állította össze s egészben 3 Hydromedusát és 6 Poriferát, édesvizi szivacsot sorol fel. — A Protozoákat Dr. Entz Géza dolgozta fel és 118 genusbeli 239 faj Infusoriát, 83 genusbeli 161 Mastigophorát, 13 genusbeli 15 Sporozoát és 44 genusbeli 83 Jarcodinát, összesen 498 faj véglényt sorol fel. A többi három füzet az Arthropodák, ízeltlábúak köréhez tartozik, úgymint : §) A magyar birodalom állatvilága. A magyar birodalomból eddig ismert állatok rendszeres lajstroma. Magyarország ezeréves fennálásáaak emlékére kiadta a k. m. Természettudományi Társulat. — Fauna regni Hungariae: Animalium Hungariae hucusgue cognítorum enumeratiío systematica. stb. 17T Myriopoda és Crustacea (8 ív), Dr. Daday Jenőtől. A Myriopodákhoz írt előszóban említi szerző, hogy a magyar fauna, százlábúira vonatkozó legelső megbízható adatokat a 60-as évek idején Koch C€. L. és 5Sill V. nyujtották. Az igazi e részben való úttörő hazánkban azonban Tömösváry. Ödön, a ki már első dolgozatával (1878) újólag felkölté ez állatok iránt az érdek- lődést és további tanulmányaiban nagy mértékben gyarapította a fajokra vonatkozó ismereteket és számos új, azonkívül hazánkból még addig nem ismert fajt jegyzett fel, de e mellett az anatomiai viszonyokra vonatkozó adatokat is közölt. Igen nagy lendületet nyert a magyar százlábúak irodalma Latzel B. által, a ki (1880) az osztrák-magyar monarchia különböző vidékein gyüjtött fajokat behatóan ismerteté. E mellé sorakozik Daday Jenő monogra- phiája, mely Tömösváry hátrahagyott jegyzetei és Latzel műve alapján összefoglalja és kibővíti az ebbeli ismereteket. Ezen búvárok mellé sorakoznak Dr. Chyzer Kornél a zempléni, Dr Horváth Géza és Jurinac A. E. a horvátországi fajok. enumeratiójával. A magyar faunából eddig megfigyelt fajok száma (151) jóval meghaladja a többi európai fauna területeket, melyek közt leggazdagabb Ausztria 79, Isztria 76 és Karinthia 74 fajjal. . — A Crustaceák, rákok, tanulmányozása terén, hazánkban Dr. Chyzer Kornél és Tóth S. úttörőkként léptek fel 1857-ben közös munkával, melyben a Budapestnél megfigyelt fajokat mutat- ták be. Mindketten utóbb is fontos adatokat közöltek. Csakhamar (1861) adta Si11 V. a nagyszebeni fajok jegyzékét, míg Brühl A., Frivaldszky Imre és János egyes adatokat jegyeztek fel. A 7(0-es évek végén Károli János, Bartsch 5. és Margó Tivadar, 1880-ban pedig Friedenfels E. nyujtottak adalé- kokat. Ekkor Dr. Daday Jenő kezdett foglalkozni ez osztály alakjainak tanulmányozásával és 1882. óta megjelent számos. apróbb dolgozataiban különböző rendekbe tartozó több fajt figyelt meg; azonkívül 1884-ben megírta a Copepodák s 1888-ban a. Cladocerák magánrajzát. Daday fellépése óta inkább csak egyes adatokat és megfigyeléseket nyujtottak Wierzejski A., Koelbel 1. De. Bműz Géza 0eley 1. MÁAPtOMTÍT ha VOSLAPIG DD" Kertész M. Richard J., Székely B, Szigethy K. és Dr. Vángel Jenő. Eddig hazánkban összesen 61 genusbeli 241 faj ismeretes. A harmadik füzetnek (6! ív) tartalma a következő : dArachnoidae. Ordo Scorpiones, Dr. Chyzer Kornéltól. 178 Az első adatok Grossingernél (1794) találtatnak, azóta KrorchCet més SEra hm GW) Sen ore sa kN OHY vat dés szik ved ámiors (ST) sehr ore te TASKS EEEN ÉLeRNEBÉS (1879), Becker L. (1880), Tömösváry Ödön (1880) és Dr. Entz Géza (1880) közöltek egyes adatokat. Összesen 5 fajta hazai skorpió ismeretes. — Ordo Pseudoscorptiones, Dr. Daday Jenőtől. A hazai álskorpiók tanulmányozását a 60-as évek elején Jill Viktor indította meg az erdélyi Arachnidák jegyzékével; csakhamar közöltek Frivaldszky Imre és János is némely adatokat. Utóbb Tömösvásy Ő is Daday J. tették ez állat- rendet specialis tanulmány tárgyává; az előbbi megírta a rendel- kezésére álló fajokat, az utóbbi pedig teljes anatomiájukat és újabbb fajokat; legújabban Dr. Horváth Géza jegyzett fel nehány fajt, melyek száma hazánkban megüti a 30-at. — Ordo Opitiones Dr. Daday Jenőtől. A kaszáspókok megfigye- lését hazánkban ugyancsak Sill V. kezdte meg 1861-ben, utána Seidlitz G. szintén 5 erdélyi fajt jegyzett fel ; később Herman Ottó tanulmányozta ez állatrendet és , Magyarország pókfauná"- jában 29 fajt említ. A legtöbb adatokat azonban Dr. Lendl Adolf nyújtotta 1894-ben, 45 fajt, köztük 10 újat és egy új varietást sorolván fel. Hazánkból eddig 13 genusbeli 58 faj isme- retes. — Ordo Aranear, Dr. Chyzer Kornél és Kulezyúski Lászlótól. A bevezetésben említik, hogy a hazai pókokról az első adatokat Hahn C. W. és Koch C. L. nyujtották (1831— 48) ; majd (1852) Dr. Doleschal Lajos állította össze az ausztriai fajok jegyzékét, Dr. Böckh György pedig a pozsonyiakét és Grube A. E. nehány fiumeiét. A 060-as években Erdélyben Di1ll Viktor és Herman Ottó vetekedtek a pókok tanul- mányozásában; az előbbi elkészítette az erdélyi pókok jegyzékét ((T faj), míg az utóbbi a Természettudományi Társulat támogatá- sával az egész ország pókfaunáját kutatta át kitartó buzgalommal .és nagy sikerrel, úgy, hogy 1876—79-ben megjelent , Magyarország pókfaunája" czímű alapvető nagy művében már 328 fajt írhatott le. Aközben s azóta becses adalékokkal járultak a pókok ismere- téhez ra következők: Dr. Kroch L. és "Dr. Sedidivt ze G yromtana Simon E., Becker L., Frivaldszky János, Kempelen (lajos, Mocsáry Sámdor, Dr. Lemdi A dro Ut DD apadnsdleó Dr. EBntz Géza, Biró Lajos, Kulczyúski L. és" DE:Cihyzen Kornél. Ebbeli irodalomunk koronáját s az eddigi kutatások összefoglalását azonban az utóbbi két szerző , Araneae Hungariae" 179 czímű műve (1892—94) képezi, a melylyel a hazai pókfaunát jelentékeny számú adattal gazdagították és befejező kötetében a. jelen jegyzékben felsorolt 189 genusbeli 74l fajon kívül még mintegy 50 fajt fognak leírni. Ennél gazdagabb Európában csupán Francziaország pókfaunája 1054 fajjal. — Ordo Acarina, Jablo- nowszki Józseftől, ki a bevezetésben röviden előadja, hogy az atkákkal hazánkban behatóan nem foglalkozott senki; csupán egyes adatokat nyujtottak Dr. Karpelles Lajos, Dr. Margó Tivadar, Dr. Szaniszló Albert, Szépligeti Viktor és Supino F. Az ismert atkák száma 52 genusban 164 faj. — Ordo Tardigrada és Ordo Linguatulina, Dr. Daday Jenőtől, ki az. előbbiekből 3, az utóbbiakból pedig csak 1 fajt jegyez fel, több- nyire Margó Tivadar nyomán. A legközeiíebb megjelent negyedik füzet (10 ív) az Abafi Aigner Lajos, Pável János és Uhryk Nándor áltaj, összeállított Lepidopterák, 327 genusbeli 1382 macrolepidoptera. és 235 genusbeli 1246 mecrolepidoptera fajt, összesen 562 genus- beli 2623 lepkefaj jegyzékét tartalmazza. Bevezelését egyik köze- lebbi füzetünkben fogjuk ismertetni. E füzetek kiállítása negyedrétben, szép, erős papiron és: tiszta nyomása nemcsak a Franklin-Társulat nyomdájának, hanem a gondos szerkesztő, Paszlavszky Józsefnek s a k. m. Természettudományi Társulat áldozatkészségének is dicséretére válik. aAbajfi áigner Lajos.. Különfélék. Az Aitropos hangja már számos vizsgálat tárgyát képezte: Tudva van az is, hogy bábja is ugyanazt a perezegő- hangot adja; de életének mely stadiumában, azt tudtommal nem figyelte meg senki. Az idén figyeltem meg, hogy a báb ezt a hangot öt-hat nappal a kikelés előtt hallatja. Egyúttal hernyójá- nak egyik eddig sehol nem említett ellenségéről akarok meg- emlékezni, mert az Atropos hernyója épen úgy, mint akármelyik más lepkeéki van téve ellenségei támadásainak. Ezen tapaszta- latra 1895. augusztus havában jöttem. Julius 28-án burgonya- földemen egy Atropos hernyót találtam, mely az Atroposok szo- kása ellenére igen virgoncz módon az indákon le s fel futkosott. Ez feltünt elöttem s ezért a hernyót megfigyeltem. Hat napra rá. a hernyón barna foltokat láttam, a neki nyujtott burgonyaleve- 180 lekhez pedig nem nyúlt. Augusztus 4-én a hernyó hátsó része egészen csokoládé színű lett, eleje azonban még szép zöld volt. Ámbár a hátsó részét holtnak láttam, az mégis mozgott, miért is a hernyót ketté hasítottam, s ekkor láttam, hogy 64 db majdnem teljesen kifejlett légy álcza ölte meg. Hogy légy rakta a hernyóba petéit, azt később tudtam meg, mert nehány álczát felneveltem azon cezélból, hogy meggyőződhessem arról, miféle ellenség pusz- tította el hernyómat. Bordan István. A lepkész teendői október havában kevesbedni kezdenek. Ke- vesebb lepke veszi most igénybe figyelmét, mint az előző hóna- pokban, de azok között nehány igen érdekes faj, minők első sor- ban az Oxytrypia orbiculosa és Chondrosoma fiduciaria, mely utóbbi már évek óta kerüli a sopánkodó lepidopterologusok hálóit. Külön- ben repül a többi közül: Bombyx populi, catax és rimicola, Crateronyx dumi, a ritkává vált Thecophora fovea, Dichonia aeruginea, Hadena porphyrea, Orthosia macilenta, Orrhodia veronicae és rubiginea, Asteroscopus sphinx; a Geometrák közül: Eugonia erosaria, Hybernia aurantiaria, Anisopteryx aceraria, Cidaria siterata és fÍluviata és kivált az érdekes Lignyoptera fumidaria. A leghálásabb most is az éjjeli fogás csálétekkel s a villamos világítás mellett. Hernyó alakban főleg az Acherontia Atropos foglalja el az időt; azonkívül találhatók a többi közül: Stauropus fagi, Simyra nervosa, Leucania obsoleta és az érde- kes Toxocampa limosa. Ochthebius riparius Illig.-t (I. R. L. IV. 154. I.) már Bielz említi (Siebenbürgens Kaferfauna. Hermanstadt, 1887. p. 25.) 0. impressus Marsh. (pygmaeus auct. n. F.) név alatt Déva, Görgény-Sóakna, Kolozsvár, Szamosfalva és Mező-Záh lelhelyek- ről. Seidlitz pedig (Fauna transsylvanica. Königsberg, 1891. p. 127.) helyesen közli a synonymákat: pygmaeus Fbr., Gyil. (riparius III., impressus Marsh.). Az Amara Schimperi Wenck.-t pedig Ganglbauer említi a rodnai havasokból (Valea Vinului) a , Jammelreise nach Südungarn und Siebenbürgen. I. Theil. Coleop- terologische Exeursionen im Rodnaer Gebirge." (Ann. Hofmuseum Wien 1896. XI. Bd. p 170.) ezímű művében. Dietl Ernő. Ílrevél szekrény. Husz János úrnak. Örömmel üdvözöljük munkatársaink sorában és kérjük becses igéretének mielőbbi szíves beváltását. — Hollós László úr- nak. Köszönjük szíves érdeklődését. A gombákon élő Dipterákra és Coleop- terákra vonatkozó irodalom egy részét a Természettudományi Társulat, Egyetem és Nemzeti Muzeum könyvtáraiból talán kölcsön is kaphatná, legalább rövidebb időre. — Lejtényi Sándor úrnak. Köszönjük szíves igéretét és igen kérjük annak mielőbbi beváltását: önálló kutatásokon ala- puló dolgozatokat mindig szívesen fogadunk. FENOMOTOCISCHE REVÜE Auszug dear Aufsátze der in ungarischer Spracha erscheinenden EGGGVEZSE EG A NÉ EE EG Entomologische Monatscehrift mit besonderer Berüksichtigung der Schádlinge. Unter Mitwirkung von ID A Bod ő 1Dm (0 Olnyzoin 105 Cy IMmtz mimo IDA (e. JÉlGPTvÁ Gin redigirt von I.. Abafi-Aigner und J. Jablonovvski Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. Preis jührlieh 8 M. IV. Band 1897. Heíft 8. Nr. 8. — October. 5. 159—164. L. Abafi-Aigner : Ludwig Biró. Biographie dieses ungarischen Naturforschers, der, geb. 1856, nachdem er als Phyl- loxera-Commissar, Privat- und Gymnasiallehrer gewirkt, nach Deutsch-Neu-Guinea reiste, wo er zu Neujahr 1896 anlangte und seitdem für das ungarische National-Museum zoologisehe und ethnologische Gegenstánde sammelt u. z. mit bestem Erfolg. Bis Ende 1896 sammelte er gegen 6000 Insecten, über 1000 Spinnen, Scorpionen, Myriapoden, Krebse und Conchylien, einige 1000 mikros- kopische Thiere etc. Nicht minder werthvoll sind seine neueren Sendungen. Unter den Ameisen allein fanden sich 100 neue Arten, welche C. Emery besechrieb, Dr. J. Madarász besechrieb die Vögel, L. Méhely die Reptilien, Dr. G. Ent z die Protozoen, Dr. E. Daday die Pseudoscorpionen, R. Gestro die Hispiden, G. Canestrini die Acaroiden, und auch die übrigen Thiere werden von hervorragenden Fachmüánnern beschrieben, ebenso die ethnologisehen Gegenstánde, für deren Edirung die ungar. Akademie und das Museum 2000 fil. votirten. Weitere Forschungen werden durch eine öffentliche Subseription ermöglieht, welche bereits gegen 4000 1fl. ergab. : 5. 164— 166. J. Jablonowski: Zur Biologie der Maismotte. Neuere Beobachtungen über diesen Schádling, weleher nicht nur den Stengel, sondern auch den Kolben vom Mais angreift (in einzelnen Stengeln wurden 30—36 Raupen gefunden!) und dadurch grossen Schaden verursacht. Weniger schádlich ist derselbe dem Hanf und der Hirse. 5. 166—169. E. Merk!: Das Sammeln im Orient. Praktische Winke für Naturforscher, welehe im Orient zu sammeln beabsich- tigen. Jeder Naturaliensammler wird für einen Arzt gehalten und er wird gut thun darauf einzugehen, soll sieh daher mit Chinin, blutstillenden etc. Mitteln versehen. Vor Zeugen soll man nichts notiren, weil man leiecbt für einen Spion gehalten wird. Für Klein- geld. ist zu sorgen und Gold nicht zu zeigen. Führer und Begleiter sind als Gleichgestellte zu behandeln und Speise, Trank und 5 16 Tabak mit ihnen zu theilen. Alles ist voraus auszuhandeln. Poli- tiseher Gespráche soll man sich enthalten u. s. w. s. 169—1T0O0. E. Dietl: Charakteristische Köáfer Ungarns. Kritik der Publication von E. Kaufmann (S. 122 ff.), in weleher für Ungarn blos Carabus Scheidleri v. praecellens Palld., Laemos- tenus punctatus Dej. und Anthrenus incanus Friv. wirklieh charak- teristiseh sind. Hierher gehören noch einige, welche aber auch anderwárts vorkommen. Sodann werden einige Irrthümer und Synonyme nachgewiesen. 5. 171—174. A. Vierti: Rhopaloceren der Umgebung von Fünfkirchen. Enumeration. 5. 174—1T76. ]. Jablonowski: Kleine Feinde der Zuckerrübe. Abfállige Kritík des gleichnamigen Werkes von A. Stift, dessen Irrthümer und falsche Behauptungen nachgewiesen werden. 5. 176— 179. L. Abafi-Aigner: Die Thierwelt des ungarischen Reiches. Zur Feier des Millenniums besechloss die ung. Naturhis- torische Gesellschaft, den Katalog der Fauna von Ungarn heraus- zugeben. Hiervon sind bisher folgende 4 Hefte erschienen: 1. Coe- lenterata, von Dr. E. Vángel (Hydromedusa 3, Porifera 6 Arten); Protozoa, von Dr. G. Entz (infusoria 239, Mastigophora 161, Sporozoa 15, Sarcodina 83, zusammen 498 Arten). — 2. Myria- poda, von Dr. E. Daday (151 Arten) und Crustacea, von demsel- ben (241 Arten). — 3. Arachnoidae. Ordo Scorpiones, von Dr. C. Chyzer (5 Arten). Ordo Pseudoscorpiones, von Dr. E. Daday (30 Arten). Ordo Opiliones, von Dr. E. Daday (58 Arien). Ordo Araneae, von Dr. C. Chyzer und L. Kulezynski (74l Arten). Ordo Acarinn, von J. Jablonowski (164 Arten). Ordo Tardi- grada und Ordo Linguatulina, von Dr. E. Daday (8 Arten, 1 Art). — 4. Lepidoptera, von L. Abafi-Aigner, Dr. F. Uhryk und J. Pável (Macrolepidoptera 18382, Microlepidoptera 1246, zusammen 2628 Arten). Jedem Hefte geht eine ungarische und lateinische Einleitung voran, welche die Entfaltung der betreffenden Disciplin darstellt und die Literatur namhaft macht. S. 179—180. Kleinere Mittheilungen. St. Bordan: Die Stimme von Acberontia Atropos wurde vielseitig beobaehtet, auch ist es bekannt, dass die Puppe denselben Ton von sich giebt. Verfasser beobachtete, dass dies 5—6 Tage vor dem Ausschlüpfen des Falters erfolgt. Zugleich berichtet er über einen noch nicht er- wáhnten Parasiten der Raupe. Am 28. Juli 1897 fand er eine Raupe, welche gegen ihre Gewohnheit auf den Kartoffelstauden hinauf und herab eilte. Aus diesem Grunde beobachtete er dieselbe. Am 4. August wurde ihr rückwártiger Theil ehoecoladefarben, schien auch abgestorben, bewegte sich aber dennoch. Bei OffÍnung des- selben fanden sich 64 fast entwickelte Larven von Fliegen vor. Aufgaben des Lepidopterologen im October, mit Aufzáhlung der betreffenden Arten. E. Dietl: OcAthebius riparius III. und Amara Sehimperi Weneck. kommen auch in Siebenbürgen vor, und wurden in der Lite- ratur auch bereits erwaáhnt. EBESZ EZEKEN hiu LITOTTT ETTEK E TTTLETSZTT ge TLLETESZETTTT iz TLTALAALOTTT TT OAAASTZTTT TT LLTAASERLTT 17 TTLZLOSZZOOT TER TLLOZASZETÉT TT TETGARLT TT LLLEZEEZTT TTL TTLAGATTTÉ ALT LLLESEETÉT TAT LGA TOT TVT TELEZETT TAT LEAZAKOTTTTT TT TTL TTTTLLKET Kisse) BE BVEPEPVEGPEVRBDPBVEDZDZBEEVEV.EVEB:ELEEE.EEEBE DE BE.E E-S EE IV. kötet .- 1897. október, S. füzet. ROVARTANI LAPOK "HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY. ROVAROKRA. és Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA! Dr. CHYZER KORNÉL Dr. HORVÁTH GÉZA "KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF 6 BUDAPEST 58 i A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE. és KIADÓHIVATALA áh - VIII, RÖKK SZILÁRD-UTOZA 32. Előfizetési ára egész évre 4 frt, a Természettudományi Társulat tagjain ak részére 3 Írt. § Tartalom. Biró Lajos. Abaji Aigner Lajostól. Arczképpel . A. kukoriczamoly életmódjáról és kártételeiről. Jablonowski Józseftől A gyűjtés keleten. Merkl Edétől. f , Jellemző magyarországi Coleopterák." Dietl 197 nőtől . 5 lraláetk is kötelek, £ Pécs környékének Rhopaloeerái. II. Viertl Adalberttől. A czukorrépa apró kártevői. Joblonowski Józseftől. . . A magyar birodalom állatvilága. Abaji Aigner Lajostól . . . , . . . . Különfélék : A lepkész teendői október havában. Az Atropos hangja. Bordan Istvántól Ochthebius riparius. Dietl Ernőtöl Levélszekrény . ej e e e 159 164 166 169 17ÁL 174 176 180 179 180 180 Az általam szerkesztett és már megjelent 3 s , Nyitramegyei lepkék és bogarak" czimü füzet nálam kapható. Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld KELEGSÉNYI KÁROLY Tavarmok via N.-Tapolcsány. www EN NN É HRovar-GColeoptera-kereskedés. 5 ; se) Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagyt számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeke- olcsón állitok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merkl Ede : Német-B ogsámnban. (Krassó-Szörény megye. HANT S EE ZATA HEHE TATE A C Ö cs; és kir. Fensége Reovarbiologiai . 3 József főherczeg és he: Ő királyi Fensége praeparatumok; Fülöp Szász-Coburg- rovarfejlődések Gothai herczeg udvari Él szállítója. spirituszban; TTEZES rovargyüjtemé- Legmagasabb és magas nyek; eszközök, elismerések ; aranyérmek; diszoklevól stb. stb. minis- teri ajánlások. mikroszkópok.. Részletes árjegy- ajkártozik Dr. Lendl Adolf zékek ZEETLEE emlősök és madarak § és ingyen. természethü. tanár CSZpE müvészi és tartós Különböző tansze- kitömésére, . braeparatoriuma rek, kitöm, állatok, esontvázak, anatom. Se Jutányos árak. € § Hó praep., papirmachó kkel bá át fanszerkészítő. IMfÉZEÍR modellek, mikrosz- potban elöleges prae- kópi " készitmények z DE ba j a HZ kv asá EÁ gs BUDAPEST, stb. raktáron vannak MEg II., Donáti-utcza 7. Heten ENNEEI LO DGDDDEDEDOEDPEGEBPEBBEDBG EBBE AE BB AV) Grosses Schmetterlingswerk AA von S. V. Praun. Komplett in 42 HAZA in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte Tafeln u. Téxt enthaltend, a Mk. 280. Die einzelnen Familien hieraus auch in kart. Bánden apart: Bapiliotés (Mk. 32.50), Bombyces (Mk. 1850), Sphinges (Mk. 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae (Mk. 1575), Micerolopidoptera (Mk 24 75). Grosses Raupenwerk von S. v. Praun, durchgeésehen und ergánzt v. Dr. E. Hofmann Kompl. in 9. Heften in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, a Mk. 6. Hieraus apart in kart. Bánden: Macrolepidoptera (Mk. 40), Mierolepi- doptera (Mk. 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz. Die Köáfer KuropasS. Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei-: trágen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Köáfern auf 100. Blátt- chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildungén v. Gattungsreprásen- tanten enthált. Preis eines HefÍtes in Futteral 3 Mk. Hrgünzungeu und komplette Exemhlare lieferw zu den billigsten Preisen Bauer € Tel e e ee e in Nürnberg. ő DR! nm" Sözanan man em s Von Sue und Küfern, empfehlen Wir : a Vörösmarty" könyvnyomda Budapest. ZIEES SEE(V