t NON A Es JÓSZARAN RAN 4919 b ai DON OKN ja A4/ 4 ög7, ; ű / 7 98 SS 8 44 8 Hi § Ég út t ís Vébte k 1 x 3 KG (4 tat XN 41 pe 14 Gé NÉNI ; (6 HÁARVÁARDEUNIMÉERKRST YE Jn IC 183 JAS Av IA$ 94 OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. CZESLÉL És MESÉS ÉGŐ JV kett heg OSAN 8 R. FRIEDLÁNDER £ SOHN ! Buechhandlung Berlin N.W. 6. 11, Carlstrasse 11, A hangyák életéből. Írta A. Aigner Lajos. TE Sok , művelt" emberfiának csak a hanugya említésénél is borsódzik a háta; nyüzsgő hangyabolyt pedig csak arra valónak tart, hogy azt távolról, óvatosan kikerülje; és ha épen a hangyák vendégeiről teszünk előtte említést, — pedig azokról akarunk szólni — szinte bizonyos gyönge viszketegség vesz erőt rajta. Másként itél a hangyák és az úgynevezett fehér hangyák (termiták) vendégeiről a természetbúvár, aki a legcsekélyebb jelen- séget is figyelemre méltatja. Ezen a téren ő számos fölötte érdekes biologiai problemát talál, és minél tovább halad azok kutatásában, annál busásabban jutalmazzák fáradozásait, nem is sejtett új fel- fedezések. A myrmekophilek és termitophilek ismerete — így nevezik a hangyák és termiták vendéget — aránylag igen fiatal tudomány ugyan, de daczára annak, állítható, hogy a biologia még kevés más ága juttatott felszínre oly gazdag s oly nevezetes eredménye- ket mint ez. S ebben nagy része van Wasmann E. Jézuüsrendi tagnak, aki ezzel a tárgygyal évek óta behatóan foglalkozik és már 4 évvel ezelőtt állította össze a hangya- és termitakedvelte ro- varok jegyzékét s életmódját, !") legújabban pedig az eddig ezen a téren tett megfigyeléseket összegezte hosszabb czikksorozatban, ?) melynek velejét ime t. olvasóinknak bemutatjuk. A hangyák és termiták egyáltalábaa nem oly megközelíthe- tetlen és barátságtalan teremtések, minőknek rosz hírük ecseteli őket. A világ minden részében találunk ezen társas rovarok laká- saiban idegen állatfajokhoz tartozó társas-lakókat, melyek gazdá- ikhoz a legkülönfélébb viszonyban, sőt valódi vendég- vagy baráti 1 Kritisches Verzeichniss der myrmekophilen und termitophilen Arthropoden Berlin, 1894. É 2) Die Gáste der Ameisen und Termiten: Illustr. Zeitschrift f. Entomologie Neudamm, 1998. Rovartahi Lapck 1901. május hó. 88 A. Aigner Lajos. viszonyban is állnak, a mely tudtunkkal az egész egyéb állator- szágban elő nem fordul. Ezen különböző viszonyok szerint kivánjuk az illető állatokat bemutatni, a melyek közül a tudós szerző, fentemlített jegyzékében már 1246 féle hangya-vendéget és 109 féle termita-vendéget sorol fel, a melyek száma azonban folyton növekedik, még pedig nem- csak idegen világrészek lakói, hanem európaiak által is ; így p. o. hazánkban legközelebb magam is fedeztem fel két hangyakedvelte állatot, a Lycaena Orion és Lycaena Jolas nevű lepkék hernyóját.?) Mielőtt azonban a rendszeres bemutatáshoz fognánk, szükséges tudnunk, hogy a hangya- és termita-vendég fogalma alá mi esik, mi nem. Legtágabb értelemben felöleli ez mindazon idegen állatfajokat, melyek ama rovarok törvényszerű társait képezik. Ennélfogva ki vannak zárva a hangya-bolynak csupán véletlen látogatói, melyek rendszerint másutt élnek és a hangyák társaságára törvényszerűen nincsenek ráutalva. Ezen véletlen látogatók száma kivált az erdei hangya (Formica rufa) s a fényes fekete hangya /Lasius fuligi- nosus) bolyaiban nem csekély. Ezeknek a törvényszerű társakkal vaió összetévesztéséből származik az állattani tankönyvek által is széltiben terjesztett téves állítás, hogy ezen két hangyafaj mind- egyike 100—150-féle vendéget lát el; holott törvényszerű ven- dégeiknek száma sokkal csekélyebb, a fenti számnak mintegy harmada. De miként különböztetjük meg ezt amattól? Miről ismerjük meg, hogy pl. az a bogár, melyet hangya-bolyban találunk, vajon csakugyan a hangyák társaságához tartozik-e, vagy csak véletlenül került oda? . Erre kétféle kriterium van: biologiai és morphologiai. Az előbbi az ismételt megfigyelések által megállapított lényt nyujtja, hogy az illető bogár lakása a hangya-boly, és hogy csak abban, vagy annak közvetlen közelében tartózkodik. Ennek a kriteriumnak alkalmazása nehézségbe nem ütközik, mert az összes európai és számos exota hangyakedveltre nézve Wasmann jegyzéke elég bő tájékoztatást nyujt. De még oly állatról, mely abban nem foglaltatik, fel lehet ismerni, hangya-vendég-e, a vendégi viszony minő fokán áll, sőt még gazdáját is; még pedig azon testi tulajdonságok után, melyek csupán hangya- és termita-vendégeknél fordulnak elő. Ezek biztos mosphologiai kriteriumot képeznek, mint a melyekről a bogár 3) Rovartani Lapok 1898. 8l, Il. A hangyák életéből. 89 életmódját még holta után is meg lehet állapítani; azt, vajon han- gyáknál vagy termitáknál élt-e, vajon azok ,valódi" vendégként nyalogatták és etették-e, vagy hogy csak közönyösen tűrt társ, avagy ellenségként üldözött bitorló lakó volt, továbbá vajon gaz- dája a Eciton vagy az Atta hangya-fajhoz tartozott-e, és vak volt-e vagy jól fejlett szemmel bírt. Az igaz, sok évi tanulmány kell ahhoz, hogy a morphologiái jeleket helyesen értelmezhessük. Ha p. o. az Amur vidékéről került új Lomechusa-fajt (1. 1. ábra) veszszük elé, azt közönséges ágyi poloskának néznők, pedig szőrcsomói és alsó ajka alakjáról felismerhető, hogy mint valódi vendég nagy hangyáknál lakik, a melyek buzgón nyalogatják és saját szájukból etetik. Az a szoros összefüggés, mely a hangyák és termiták vendégeinek mor- phologiája és biclogiája, testalkatuk és életmódjuk közt fennáll, több úgyneve- zett alkalmazkodó jellegben ( Anpassungs- charaktere) nyilatkozik. Ezek azon testi sajátságok, melyek az állat életmódjá- hoz oly tökéletesen illenek, hogy csak biologiai czéljukból válnak érihetőkké s abban lelik végleges magyarázatukat: a vendégi viszonyra vannak számítva s objektive arva czeloznak. Ezen jellegek legtöbbje közvetle- nül szembe tümk s a hangyakedveltek úgynevezett hkabitusát képezik. Közülök mindenekelőtt említendők: a sajátságos szőrcsomók, a potroh rendkívüli vastagodása, a csáp sajátos alkata, a gazda ámí- tását czélzó hangya-hasonlóság és végül a gazda támadásai ellen védő dacztypus. 1. ábra. Lomechusa amit- vrensis Wasm. Természetesen nem tünteti fel ugyanaz az állat mindezen jellegeket, hanem azoknak csak egyikét vagy másikát, a mint gaz- dájához való vendégviszonya azt megkivánja. A valódi vendégviszonymak számos bogár-családnál, a hangya- kedvelte Staphylinidáknál (1—3 ábra), Clavigeridák-, Paussidák-, Silphidák-, Histeridák- és másoknál meglevő legfőbb ismertető jelét képezik ama sajátságos sárga vagy vörös-sárga szőrcsomók, melyek különböző testrészeken állhatnak, hirdetve, hogy az illető bogarat, 90 A. Aigner Lajos. aetherikus váladéka miatt gazdája nyalogatja. Széles, rövid nyelve s elkorcsosodott :"tapogatói pedig elárulják, hogy gazdája szájából kapja táplálékát. Ezen két jelleghez gyakran járul harmadiknak a csápok sajátságos alakja, mely a valódi vendég és gazdája barát- ságos érintkezését közvetíti: a bo- garaknak különösen arra szolgál, hogy a hangyákat a bunkós csáp ütése által az etetésre szólítsák fel. 2. ábra. Atemeles emarginatus Payk. etetése a Myrmica scabri- A rövidszárnyúak bogárcsalád- nodis Nyl. által. jához tartozó némely termita-ven- TA dégnél kivált a valódi vendég vi- Vá szonyra rámutató két alkalmaz- kodó jelleg "vam "egyesítversmee széles, rövid nyelv és rövid tapoga- tók, minőkkel csupán a Lomechusa- csoportbeli valódi hangya-vendégek bírnak; 2. a potrohnak gyakran igen erős megvastagodása, minővel hangyavendégeknél nem találko- 3. ábra. Lomechusa strumosa Zunk. (I. 4. ábra). F., midőn a Dinarda dentata Az alsó ajak alakja minden Grav. atkáktól szabadítja meg. kéiséget kizárólag arra mutat, hogy ez a bogár, gazdája szájából nyeri táplálékát és potrohának óriási felduzzadása is ezen táplálékozási mód mellett bizonyít. Ez utóbbi még termita kedvelte futoncz bogaraknál ( Orthogentus Schaumi) és azok álczáinál is mutatkozik, a melyek zsönge korukban még vékonyak és kes- kenyek, lassanként azonban a termitak ápolása mellett körteszerű alakot kapnak. Sárga SZzŐr- csomókkal ezek nem bírnak, se bunkós csápok- kal, hanem ez utóbbiak helyett feltünően meg- " 4. ábra. JTermi- vastagodott és erős tapogatókkal, melyek gyors tobia physogastra csapásra a gazdát az etetés idejére emlékezteti. Wasm. A számos hangya-kedveltnél előforduló sajátságos csápalakulás fontos biologiai alkalmazkodási jelleg ugyan, de jelentősége egyáltalá- ban nem minden esetben ugyánaz. Van oly alakú csáp, minő a bunkós bogáré, mely kétségkívül valódi vendégviszonyra mutat. . Némely braziliai Eciton- vendégével azonban, a melyek a mimikry- typushoz tartoznak és a melyek csápja a gazdáéhoz meglepően A hangyák életéből. 9 hasonlít (1. 5. ábra) ; ezek czélja nyilván főleg az, hogy a bárdo- " latlan gazdát a vendég kilétére nézve elámítsák. ; A valódi hangyavendégek közé sorozandó Paussus bogar- nemnél pedig a csáp, egész morphologiai alakjánál és biologiai czéljánál fogva első sorban szállító-szerv, ; a mely arra szolgál, hogy a gondos gazda ezeket a vendégeket könnyebben szállít- hassa más helyre, a nélkül, hogy azoknak bajuk legyen. DJŐt ismerünk oly csápalakot is, a mely egyenesen a dacztypushoz tartozik, és csupán az illető állatnak a gazda tá- madásai ellen óvószerül szolgál. A csáp alakjánál s annak biologiai czéljánál különbözőbb a hangyavendéger nek gazdáikhoz való látszólagos hason- latossága. Van először oly hangya-hasonlatos- ság, mely csupán morphologiai csaladi. tulajdonság, és semmiféle kimutatható biologiai jelentőséggel nem bír. Ily pseudo- mimikry található pl. a Scydmaenidak és 9. ábra. IMiieciton:s bulex Wasm. Anthicidák bogárnemeinél, 3 A hangya-hasonlatossás második alakjának az a czélja, hogy az illető állatot a rovarevők támadásai ellen megóvja az által, nogy ellenségeinek jól felfegyverkezett hangya színében tünjék fel. Ez a hasonlatosság valódi mimikry úgyan, de előfordulhat oly állatoknál is, a melyek nem törvényszerűleg élnek a hangyák társaságában Például szolgílhat a mi Clerus formicurius-unk és számos tropikus nagy Cicindelida. Gyakoribb azonban ez a mimikry oly állatoknál, melyek rendes tartózkodása legalább is hangyabolyok közelében van. Számos hangyakedvelte poloska-faj. bizonyítja ezt. Végül van a hangya-hasonlatosságnak még egy neme, a mely egész, jelleménél togva a hangyák ámiítását czélozza, vagyis a leg- szorosabb értelemben vett hangya-mimikry. Ez csakis hangya- vendégeknél fordul elő s a myrmekophilia csalhatatlan morphologiai kriteriuma. Ez a mimikry különböző módon. jelentkezik, a szerint, hogy az illető gazda jól kifejlődött szemmel bír vagy csaknem vak. Az előbbi esetben főleg a hangyák látó szervének ámítása a czélja ; ennélfogva a vendég és gazda színezésén kezdi s a gazda test- alakjának utánzásában éri el tökélyét, a mely azonban inkább a g9 ; A. Aigner Lajos. világosságnak tévesztő retlexusán, mint valódi alakbeli hasonlatos- ságon alapszik, s azzal magyarázható, hogy a hangyaszem az ala- kokat élesen nem láthatja. A legszebb példa erre a Lomechusa. strumosa (3. ábra) a piros rabló-hangya (Formica sanguinea) tár- saSágában. Más nem kevésbbé találó példa a fényes fekete han- gyánál (Lasius fuliginosus) élő fényes fekete Iyrmedonia funesta és laticollis, melyek mint a hangyák által üldözött ellenségek azok vendégszeretetét alakjuknak hasonlatosságánál fogva bitorolják. A vak vagy csaknem vak hangyáknál a gazda ámítását czélzó hangya-hasonlatosság más módon . nyilatkozik : itt egyedül a hangya tapintó érzékének ámítására van számítva s ennélfogva a csáp alakjának egyformaságában éri el tökélyét. A legszebb példát a mimikrytypushoz tartozó braziliai Eciton-vendégek nyüjtják. A hírhedt vándorló hangya kiséretében ugyanis a különféle vendégek, főleg a Szaphilina bogarak egész raja van, a melyek ama rabló- csordát részint gyalog követik, részint pedig gazdáiknak pete- csomóin nyargalászva, vitetik magukat tova. Az Eciton- mimikry a Mimeciton pulex-ban (5. ábra) éri el a legmagasabb fokát, mint a mely gazdájára az összetévesztésig hasonlít. Ehhez a külső hangya-hasonlatossághoz, mely passiv mimik- rynek is nevezhető, járul sok esetben még a gazda viselkedésének ámító utánzása, az aktiv mimikry, mely főleg a gazdának csápbeli érintkezésének utánzásában nyilatkozik. Legjobban látjuk ezt az Atemeles nembeli bogarakon, a melyek gazdáikat tökéletes hangya- szokás "szerint: az " etetésre felhívják (6. 2. ábra) Eirresa Mezélta nemcsak a csápjaikat használják, mint más valódi hangya-vendég, hanem azonkívül még fölemelt mellső lábaikkal az etető hangya fejét simogatják, épen úgy, mint azt a kolduló hangya tenni szokta. A myrmekophilek és termitophilek alkalmazkodási jellegei közül végűl említjük a dacz-ívpust, melynek rendeltetése az, hogy az illető vendéget, gazdájától megtámadhatatlanná tegye. A dolog természetében fekszik, hogy az ebbeli testi sajátságokat főleg az ellenségként üldözött bitorlóknál s ama közönbösen eltűrt vendé- geknél találjuk, a melyeket épen hozzáférlietetlenségüknél fogva a hangya nem szokott bántani. Ezen dacz-typus legtökéletesebb képviselői közé tartoznak a braziliai Aenocephalus nembeli bogarak, melyek a helyett, hogy gazdáikat mimikry által ámítanák, paizsszerű védő födél alá rejtóz- nek, a mely testüket — a kúpszerűen kihegyesített potroh kivéte- lével — teljesen elfödi és köröskörül földig ér, fejüket, csápjukat és lábaikat tökéletesen elfödve. Gróf Neuhauss Emwil. 93 Hogy még kevésbbé támadható legyen a bogár, lába egészen lapos és hosszú: tüskékkel van ellátva, úgy hogy a hangya meg nem marhatja. A dacz-typushoz tartozik az európai Dinarda is "3. ábra). Széles és lapos, a földhöz simuló tora, kihegyezett potroha s egyéb tulajdonságai arra szolgálnak, hogy a bogarat gazdája állkapcsával meg ne foghassa, se meg ne marhassa. Testalkatával egybehangzó egész viselkedése. Míg a ZLomechusa vagy Atemeles kiterjesztett lábakkal bátran áll a hangya elibe s azt tolakodó csápütéseivel zaklatia, addig a Dinarda,-ha hangyával találkozik. szépen megla- pul és potroha izgékony végét nyujtja feléje. A hangyák és termiták törvényszerű társainak bzologiai beosz- tására a fentiekben ismételten rámutattunk. Azon ösztönszerű . viszonyhoz képest, a mely őket gazdáikhoz köti, következő négy főosztályukat lehet megkülönböztetni : l. Valódi vendégek, melyekkel gazdáik barátságosan bánnak, őket nyalogatják és etetik, vagy legalább nyalogatják vagy etetik. II. Közönbösen tűrt lakók, kiket gazdáik különféle fokozatban és különféle okoknál fogva eltűrnek. III. Ellenségként üldözött lakók, melyek gazdáikra erőszakkal feltolják magukat és többnyire ragadozó állatokként gazdáikból s azok porontyaiból élnek. IV. Tulajdonképi parasiíták, részint belső, részint külső élősdiek, melyek a hangyán és termitán, porontyaiban, vagy po- rontyain, avagy a hangyaboly törvényszerű lakójában vagy rajta élősködnek. Grói Neuhauss Emil. Irta Mocsáry Sándor. Folyó évi április hó 21-én a iepkészetnek hazánkban egyik lelkes művelője, nekem gyermekkori kedves barátom és mesterem, húnyt el Nagyváradon santo-maurói gróf Neuhauss Emilben. Emlékét méltassák a következő baráti sorok ! A magyar szabadságharcz leveretése után, az absolut kor- mány Nagyváradon is helytartótanácsot állított fel. A tisztviselő- ket hozzá onnét vették, a honnan lehetett. Igy történt azután, hogy sok, ma fényes nevű és magas állású család került Nagy- váradra, köztük Emil barátom atyja is, a ki mint kvietált katona- 94 Mocsáry Sandor, tiszt szintén a helytartótanácsnál viselt kisebb hivatalt. Ő 1853-ban Eperjesről jött, hol egyetlen fia, Emil, a lepkészetet megkedvelte s azt Nagyváradon is folytatta. 1354. augusztus hó. első napjai- ban történt velem az a reám nézve nevezetes esemény, hogy Emillel megismerkedve, kisded lepkegyűjteményvének egyszeri meg- tekintése elég volt nekem arra, hogy egész élelemre, egész élet- pályámra döntő, elhatározó legyen. Másnap már együtt mentünk lepkét gyűjteni, a mire igen alkalmas volt a nagy szünidő. Én akkor a második gymnasiumot végeztem, Emil pedig, nálam há- rom évvel fiatalabb, az elemi iskola harmadik osztályát. Örökre emlé- kezetes marad előttem az, midőn az első lepkét, egy Colias Myr- midonet, megfogtam s azt a kalapom mellé tűzve, büszkén muto- gattam. A megfogott többi lepke is gyermekies örömmel töltöttek el bennünket. A következő év tavaszán többi barátaim és iskolatársaim egy része is hozzánk csatlakozott. A gondtalan élet ártatlan örömei között kergettük a lepkéket, s alig telt bele még egy év, már . 60—70 iskolás fiú gyűjtötte a körösmenti füzesben a lepkéket és . bogarakat, a rendes csütörtöki szünnapon úgy mint ünnep- és vasárnapokon. Másnap aztán az iskolában nagyszerű csereberelés és vásár fejlődött ki. Csakhamar nekem lett a legszebb lepke- és bogár-gyűjteményem, mert Bécsben lakó bátyám folytonosan küldözgette a szebbnél szebb lepkéket és bogarakat, a melyeknek csudájára jártak gyűjtőtársaim; de csak nekem volt meg egyedül Berge , Schmetterlingbuch"-ja és később Calwer , Kaferbuch"-ja is. Az élet azonban nemsokára válaszfalat emelt köztem és Emil barátom között. Én a hatodik gymnasiumi osztály végezté- vel, 1858-ban, a jászóvári prémontrai kanonok-rendbe léptem, hogy egykor mit tanár a természettudományok miveltésének él- hessek. Emil baráiom pedig egy év mulva valamelyik katonai akadémiába került, a honnan utóbb, mint tiszt lépett ki. Katonai pályára volt szánva, katona volt atyja, néhány nagybátya és többi rokona is. Itt reá, úgy születésénél, mint családi összeköttetéseinél fogva fényes jövő várt. Midőn 1863-ban ismét visszakerültem Nagyváradra jogásznak, Emil szülői már vagy nem éltek, vagy elköltöztek és nem volt senki, a ki róla értesítést adhatott volna. Ennélfogva azt hittem, hogy a közös hadseregben magas állású tiszt, vagy valahol a csatatéren, Csehországban vagy Boszniában elesett, midőn 1893-ban a hivatalos lapban olvastam, hogy kinevezték Ungvárra a törvény- székhez irnoknak, a honnan nemsokára Nagyváradra helyezték át. Gróf Nenuhauss Emil. 95 Hőn égett bennem a vágy, hogy gyermekkori jó barátomat oly hosszü idő, 37 év letelte után viszontláthassam. 1895-ben, augusz- tus havában tehát Nagyváradra rándultam, hol — mielőtt testvé- met és rokonainiat üdvözöltem volna — őt kerestem fel, a délutánt pedig együtt töltöttük a Szt.-László- és Felix-fürdőben, vissza- emlékezve a gyermekkori kedves évekre. Természetesen szóba került az is, ki hol volt az alatt a hosszú idő alatt s mit mívelt. Emil azonban e tekintetben nagyon tartózkodó vala és csak annyit mondott, hogy kétszer is volt katonatiszt, résztvett a 66-iki hadjáratban s a bosznyák occupatió kezdetén harmadszor is beállt közembernek s mint őrmester került ki a katonaságból. Vagyontalan, szegény ember volt, s talán ez vetett fényes jövőjének akadályt. Az emberekben is keserűen csalatkozhatott, mert — miként szülői is — csak magának élt, kedves nejével, Julis- kájával, utóbb második nejével, Baráthy Irmával, teljes boldogságban. Előzékeny, kedves modorú, nem magas termetű, csinos, művelt férfi volt; de nem kereste barátságát senkinek sem. Nevére büszke, hivatalában pontos tisztviselő, kis hivatalával s egyszerű háztartásával megelégedve volt. Üres idejét a szabad természetben tölté, elmaradhatatlan virgóniajával, keresve, kutatva, gyűjtve a lepkéket; de a melyekből nagyobb gyűjteményt nem hozott össze, mert azt szűkre szabott szabad ideje sem engedte s gyűjteményét többször el is ajándékozta. Az idén, névnapomra küldött kedves soraiban már panasz- kodott, hogy gyakran bántja az asthma; míg nemsokára reá tiidőgyuladás véget vetett életének, 57 éves korában. Halálos ágyán fájt neki, nogy így kell meghalnia, nem a csaták mezején, a melyre szánva volt. Gyűjteményét a Nemzeti Muzeumra hagyta, a melynek már életében is szívesen engedte át mind ama" példá- nyait, a melyekre szükségünk volt. Nyugvó poraira hő imáját küldi s emlékét híven, kegyelettel őrzi meg a gyermekkori jó barát! Új lepkék a magyar faunából. Irta A. Aigner Lagos.) Ismeretes dolog, hogy az Alpeseken és az arktikus zónában előforduló lepkék számos faja hazai havasainkon is található. Ezen ténynek újabb tanubizonyságait lesz szerencsém bemutatni. Előbb azonban legyen szabad, erről a jelenségről egyet mást elmondanom. Az európai havasok faunáját alighanem teljes joggal a jég- korszakból származtatják?) s alkalmasint ugyanaz áll az észak- amerikaikéra is, sőt Ausztráliában 1700 métert meghaladó magas- ságban szintén lényegesen elütő új fajok fellépését figyelték meg. Tudva van, hogy több földrésznek hegységein analog alakok for- dulnak elő, a mi a palaearktikus faunával való bizonyos rokon- ságra vall. A palaearktikus területen azonban sok esetben északi alakokkal való bizonyos megegyezőség is mutatkozik, a mely gyakran a havasokon és az arktikus zónában élő fajok tökéletes azonosságáig terjed (Parnassius, Erebia, Oeneis). Régtől fogva azt tartják, hogy ez az analogia is a jégkorszak következménye, a mennyiben a hideghez alkalmazkodott lepkefajok a gletsereket, ezek visszafejlődésekor, úgy vízszintes, mint függőleges irányban követték. További analogiának tekinthető az a viszony, mely a havasi állatok és a síkság téli lepkéi között fennáll, és a mely a ruházatban nyilvánul, t. i. a szárnyak vagy pikkelyek hiányában vagy az utóbbiak gyérülésében, gyakran kapcsolatosan a testnek sűrű szőrzetségével (Parnassius, Zygaena, Biston egyes fajai). Ez a tulajdonság a hideg éghajlat egyenes hatásának tulajdonítható s okát abban leli, hogy a szőrruha melegebb; olykor a szárny pikkelyei is szőrökké válnak. Az arktikus lepkék észak felé rendkívül messzire hatolnak elé. Amerikában p. o. egy Dasychira-faj, a Gilaucopterix és nehány Microlopidoptera a 82. fokon túl is megél; Argynnis, Colias és Anarta a 81. fokot haladja meg stb. Novaja-Zemlyán még három pillangófaj röpül (Colias Nastes var. IWerdandi, Argynnis Ama- ihusia var. improba és A. Chariclea) ; továbbá a S5chubert-öbölben még 3 Noctua, 2 Geometra.és 1 Mikrolepidoptera-faj tengődik. 1 Előadta szerző a k. m. Természettudományi társulat állattani szokosztá- lyának 1901. április havi ülésén. 2) Peterse , Die Lepid.-Fauna des arkt Gebietes von Europa und die Eiszeit. 1887. Új lepkék a magyar faunából. 97 Az európai lepkék legészakibb határa Spitzberga, a hol még egy molypillét (Plutella polaris) találtak. I Hasonló jelenség tapasztalható a havasokon, melyeken - a lepkék rendkívül nagy magasságban fordulnak elő. A Chimboraz- zón 6000 méternyi magasságban még láttak lepkét, sőt a Himalaján még 6300 méternél is. Itt természetesen sokat tesz ama hegy- ségek földrajzi fekvése is. mert ott, a hol az Alpeseken már a lepkék legfelső határa van, ott a Himalaján még 90 fajt, köztük 60 nappalit találni. !) Hazai havasainknak ebben a tekintetben való viszonyai még megfigyelendők. Kétséget sem szenved, hogy azok tüzetes . át- kutatása faunánkra nézve számos új faj felfedezésére is fog vezetni. Ennek bizonyságául szolgál, hogy Bogsch János pozsonyi tanár, ki több év óta a nyári szünetet a csorbai tónál tölti, a közelmultban ott az Argynnis Freijat (Thnb.) fogta, a mely különben Lap- landban, Norvégiában, északnyugati Oroszországban (Szt. Pétervár, Finnország stb.), Szibériában (itt a 70. fokig) és Észak-Amerikában (Labrador, Colorado stb.) fordul elő, de az Alpeseken még nem találták; továbbá, hogy dr. Czekelius D. nagyszebeni főorvos tavaly találta a Bucsecsen a 2Zy9gaena exulans-t (Hw.), mely eddig csak az Álpesekről és a Pyreneákról volt ismeretes, — vala- mint az Arctia Ouenselii-t (Pajk.). melyet eddigelé Laplandból, az Alpesekről és Labradorból ismertünk. Ugyanannak a beigazolását nyujtják a következő adatok, melyeket Dahlström Gyula gyűjteményéből böngésztem ki; az illető fajok jó részét azonban, — minthogy azok provenientiájára nézve a nevezett kielégítő telvilágosítást nem nyujthatott, — egye- lőre csak felfételesen tekinthetjük sajátunknak s ennélfogva csupán azokat a fajokat sorolom fel, a melyeknek Magyarországon való előfordulása lehetséges, s elhagyva azokat, melyekről az egyelőre kizártnak látszik. Ime a következő látrai adatok : Melitaea asteria Frr. (Svájczi és karinthiai havasok). Areynmis Pales ab. napaeza Hb. (Észak-Európa, Alpesek, Pyreneák, Altai, Szibéria). A törzsfaj s illetve két más fajváltozata előfordul Sáros-, Bihar-, Gömör- és Árvamegyében és a Tátrában. Evebia Manto ab. Caeciliu Hb. (Alpesek, Pyreneák.) A törzs- faj szintén a Tátrában is. Erebia Tynudarus ab cassioides Esp. és ab. coecodromums Gn. (Alpesek, Franczia- és Olaszország). A törzsfaáj a Tátrában és Mehádiánál. b Seitz, Allg.:Biologie : Zool. Jahrb. 1894: 301. 98. A. Aigner Lajos. Erebia Gorge ab triopes Spr. (Alpesek, Oláhotszág.) A törzs- faj a Tátrában. Selina roscida var. melanomos Nick. (Alpesek). Nemeophila plantaginis ab. matronalis Frr. (Európai hava- sok, Altai. Amur). A törzsíáj széles elterjedésben. Zsolnáról és Nagyszebenből. Spilosoma fuliginosa ab. borealis Stgr. (Lapland, Skóczia). Hepialus gaununa Hb. (Alpesek, Svéd- és Finnország). Gnophos Zelleraria Frr. (Tiroli és karinthiai havasok). Gnophos caelibaria Hb. (Osztrák havasok). A. Kubinból ; var. spurcaria Hb. (Alpesek) A. Kubinból. Í Gnophos sordaria var. mendicaria H.-S. (Alpesek, Szilézia stb., a törzsfaj Gömör- és Máramarosmegyében is) A. Kubinról. . Pygmaea fusca Thnbg. (Alpesek, Norvégia, Lapland) Cidaria simulata Hb. (Alpesek, Pyreneák stb.) és var. gene- ata Feisth. (Alpesek). Cidaria turbata Hb. (Alpesek, Pyreneák) A. Kubintól. Cidaria flavicinctata Hb. (Alpesek, galicziai Kárpátok stb.) Csorbáról. Ezekhez sorakozik nehány trencséni adat, úgymint : ; Cidaria munitata Hb. (Alpesek, sziléziai hegységek stb.) Cidaria infidaria Lah. (Pyreneák, Alpesek, sziléziai hegy- ségek.) Mamestra mavrmorosa var. microdon Gn. (Alpesek). Továbbá két adat Mehádia vidékéről : Polia xanthomista var. mivescens Stgr. (Svajcz). Hiptelia ochreago Hb. (Alpesek, Németország stb.) Ezt a tekintélyes sort kiegészítik azok az adatok, melyek — ugyancsak Dahlström gyűjteményéből — Magyarország más vidékeire és nem havasi állatokra vonatkoznak. [me adom ezek jegyzékét is : Sesta typhiiformis Bkh. (Franczia-, Olasz- és Németország és Dalmáczia). Budapestről. Psyche atra Esp. (Franczia- és Németország). Pozsonyból. Fumea crassiorella Brd. (Spanyol-, Franczia- és déli Német- ország). Pozsonyból. Episema glaucina ab. Gruneri B. (Németorszár, Svajcz, Piemont, déli Oroszország stb). Budapestről, a hol a törzsfaj és nehány más fajváltozata is előfordul. Poliu ruficincta var. mucida Gn. (Svajcz, Bolgárország, stb.) Nagyszebenről, a törzsfaj Nagyágon és Fiuméban. Coleopterologiai jegyzetek. 99 Hádena platinea Frr. (Svajcz, Piemont, Franczia- és Szász- ország). Csepregről. Nonagrtia dissoluta var. arundineta Schmidt. (Svajcz, Német- és Oroszország stb.) Temesvárról. Tapinostola fulva ab. fluxa Frr. (Közép-Európa stb.) Aradról. Leucanmia straminea Tr. (Közép- és Észak-Németország, Korsika, Ural). Tokajból. AXanthodes malvae Esp. (Spanyolország, Sziczilia, és Stau- dinger szerint Magyarország is) Verseczről. Acontia moldavicola H.-S. (Görögország, Dalmáczia és Moldva). Csikszeredáról. Thalpochares ostrina var. carthami H.-5. (Közép-Európa, déli Németország, a törzsfaj Fiumenál is). Mehádiáról. Acidalia filaceavia H.-S. (Déli Németország, Ausztria stb.) Sopronból. 3 Gnophos asperaria Hb. (Spanyol- és Francziaország, dél- keleti Németország és Dalmáczia) Horvátországból. Végül enilítendő az /no (Geryon Hb. melyet 1899. julius havában a budai hegyek közt magam fogtam, és mely ezidáig Angol- és Németországból és Alsó-Ausztriából volt ismeretes. Coleopterologiai jegyzetek. Irta Csiki Ernő. 1. Újabb időben Bernhauer5 a Staphylinidákhoz tartozó Leptusa nemet tette tanulmány tárgyává, mely alkalommal a M. Nemzeti Muzeum összes anyagát is áttanulmányozta. Tanulmányai igen érdekes eredményre vezettek, így kimutatta, hogy sok eddig Leptusa-nak. gondolt faj egészen más nembe tartozik, továbbá a hazai anyagot is revideálván lehetővé tette, hogy a magyar fauna- katalogusban 9) levő nehány adatot helyreigazítsak. Mindenekelőtt a Leptusa gracilis Erichs. a" Tachyusida, L. mfirma Weise és arida Epph. a Geostiba nembe tartoznak. A Leptusa ruficollis Er.-nál említett és Boglárról származó példány — Lebtusa secrela Bernh. A L. piceata Rey koritnyiczai példánya — Geostiba infirma Weise. Leptusa cuneiformis Kr. ) Verh, zool.-bot. "Ges. Bd. 50. p. 399—432. (1900.) 2) Fauna Regni Hungariae. Coleoptera, 1897. p. 56. 100 Csiki Ernő. csak a gömörmegyei Királyhegynél fordul elő, a többi termőhelyről származó állat közül a kőszegi Poromnmtusa procidua. Er., a többi pedig Leptusa puellaris var. sudetica Lockay-ra vonatkozik. A Leptusa jflavicornmis Brancsik nevű faj termőhelyei részben szintén a Leptusa puellaris var. sudetica-ra vonatkoznak. Ezeken kívül azonban pótlások is vannak, mert nehány a faunára uj állat is találtatott, ezek: Lepiusa ruficollis Er. var. Eudyi Epph., L. secreta Bernh., L. puedllaris Hampe var. suüudetica Lock., és L. piceata var. éludoszatalis Motsch. Tekintetbe véve fentebbi pótlásokat és javitásokat a magyar- országi Leptusa-fajok jegyzéke és elterjedése következőleg állít- " ható össze: 1. fulisinosa Aubé — Bihar-m.: Remecz. 2. angusta Aubé — Budapest, Bihar-m., Oncsásza, Mármaros, Kis-Torony, Kisdisznód, Mehádia, Szlavonország. o. haemorrhoidalis Heer — Mármaros, Rahó, Mehádia. 2. vajicoltlis sms 5 iinéczel, ZITez. 4a. — var. Ludyi Epph. — Kapella. 9. Ssecreta Bernh. — Boglár" (Somogy). 6. Bodemeyeri Epph. — Dél-Magyarország. Ús: aZ 1 Keleti Kárpátok, Erdélyi havasok, Malomvíz, Krassó, Mehádia. 8. exrimia Kr. — Kárpátok, Fonácza, Praesba, Krassó, Sze- menik, Mehádia, Resicza, Rumunyest. 9. alpicola Brancsik — Trencsén m., Kis-Kriván, Kárpátok, Rodnai havasok. 10. Reitteri Epph. — Horvátország. 11. cuneiformis Kr. — Királyhegy (Gömör). 12. puellaris Hampe — Horvátország. 12a. — var. sudetica Lockay — Trencsén, Kis-Kriván, Tátra, Kárpátok, Erdélyi havasok, Bucsecs (L. bucsoina (ramglb. 1-l.) 13. flavicormnis Bramcsik — Kárpátok, Erdélyi havasok. 14. piceata Rey — Mármaros. 14a. — var. koronensis Ganglb. — Rodnai havasok, Horvátország: 14b. — var. abdominalis Muls. — Mehádia, Kapella. ki A. felsorolt fajok meghatározására a következő táblázat szolgál : 1. Szemek kevésbbé kicsinyek, átmérőjük oly hosszú vagy valamivel rövidebb mint a halántékok . RT Gy 2 — Szemek kicsinyek, átmérőjük sokkal rövidebb mint a : tralántékokz ez ké see EVA Es, GY 7 Ae atdtl et 6990 ARREST ás E ks NESZ 6. a Coleopterologiai jegyzetek. 101 . Potroh hátrafelé ki nem szélesbedő, a szárnyfedők az előrormál mosszadozik. So3 ILZAKHSE Já 8. S -- LD A potroh hátrafelé többé kevésbbé erősen kiszélesedő. A szárnyfíedők az előtornál alig hosszabbak. Ha Pachyginta JONDOSA esz EL eten eszet 49 lsz B 9. . A szárnyfedők legalább egy harmaddal hosszabbak : az GlŐTORMÁL FSZT EA EL SEA KELT hos KEGÉÁG ) VLAN AES 4. A szárnyfedők kissé hosszabbak az előtornál, sűrűn és durván szemecskézetten pontozottak. Hossza 15—2 mm. HE SELNAS TM B a 1. fuligimosa Ambe. A szárny fedők körülbelül eg gy harmaddal hosszabbak az előtornál ; az előtor oly széles vagy valamivel keskenyebb a szárnyfedőknél, a csápok végük felé gyengén meg- vastagodottak. A. potroh a csúcs felé kevésbbé fénylő, sűrűn pontozott; az elülső hátszelvények szurok-feketék, legfeljebb azok hátulsó széle vöröses. Hossza 25—3 2 MANNNGz SEEK aaa ea ONES" ÁYDÓ. A számyfsdők filányival hosszabbak és kissé széleseb- bek az előtornál. Egészen fekete. Hossza 2—25 mm. ... 3. haemorrhoidalis Heer. . A Te finoman - és gyéren pontozott, a szárnyfedők kissé sűrűbben pontozottak Hossza 2-3—25 mm. a) illesteMeketes előtöra MOKOST AB NT LO TUGOLTUSK ZÜGTÜSE b) Teste sárgás-vörös, az utolsó előtti potrohszelvény TEKEtesz tte ap EÜ rest szaz A MOT, IMRE ID A 18) erősem ÉS SŰrm — pontozott, AZNELŐTOKKÉVOKÖSE Aassza 270 mddü 2 LL 0. SZOT JRORODa . A szárnyiedők oly hosszúak vagy kissé rövidebbek mint az előtor, lábak rövidek, a potroh hátrafelé nem vagy alig szélesedő. Subg. Pasilia AVE Ég ése ETL HL ELERES UR Ű A szárnyiedők legalább egy harmaclóki rövidebbek az ekőtommál, JZOSOÜKA IR s SRE NÉNYEZÉSÉK LT 00 . A fej durván és kevésbbé sűrűn, az 7 előtor finomabban, de erősebben és sűrűn pontozott. Hossza 2-3—3-2 mm. SES sz La 222 05 IDOCATHOOTÓ : JON IN fej finoman. vagy elmosódottan pontozott az előtor nagy, egy harmaddal szélesebb mint hosszú, szurokbarna vagy fekete, előtora és szárnyfedői finoman és kissé sűmm szüdke szűrösek . IRossza 27092 Mm0N d ; carpathica Weise. a A Ne durván vagy igen durván és többé kevésbbé sűrűn MOMGOZOM o zs risk HR LOB nie lö NLASEÁTK S SEREN ell b JA tej ümonan vagy igen finoman és többé-kevésbbé GYÉTEM VAGY SZÉLSZÓTMTEAM JOOMKOZOM (e ő ee Le Az elóror mémsó szödleiei lasayes Szópűek ser 210 Az előtor hátulsó szögletei tompák vagy kerekítettek, oldalai íveltek, hátrafelé "keskenyedők : körülbelül egy har. maddal szélesebb mint hosszú. Hossza 2:3—2:5 mm. 29 105 IReittevi EOph. 102 10. 1 12. 13. 14. Csiki Ernő. A harmadik csápíz sokkal rövidebb a másodiknál, a szárnyfedők csúcsa a középen tompa szögűen kimetszett. "este magy JEOSSZaI 626 a TONNA ró LEKTOR EZAAON V TTNLNNESÉG A harmadik csápíz sokkal rövidebb mint a második, a szárnyfedők hátulsó széle majdnem egyenesen lemetszett. Teste kisebb. Hossza 19-— 2. mm. .. — 9. alpicola Bramcsik. Az előtor hátrafelé nem keskenyedő, a fej az előtornal keskenyebb, a potroh hátrafelé csak kissé szélesbedett. OSSZA Tt TMnaat a lt e TAR EN KÁRT MET at E ETT GVEVVENÍKONANUTÚS ÍS ÁE Az előtor hátrafelé nem keskenyedő, a fej az előtornál nem vagy csak kissé keskenyebb, a potroh hátrafelé többeéskevésőbé "SZélesbedetü 19 EL MTNETS KT NE (ött ABSÉSE MAAKKENNN (28 A. csápok hosszabbak, végük felé gyengén megvastago- dottak, a harmadik csápíz nyújtott, oly hosszú "vagy kissé rövidebb mint a második, a negyedik nem vagy ikíSS6ó Mamámos e. an TESLA JÁT elős A csápok a végük felé erősen megvastagodottak, . a har- madik csápíz TÖVIG, felényivel rövidebb a másodil knál, a HEGYEGK STÖSSM. METÉMKOS is 14. Szárnyfedők erősen szemcsézettek, előtor jól menő kö- zépbarázdával; teste domborúbb. Hossza 2— 2:2. mm. KEZE TTRETESNON AES BELEGLE NER ATS a RNRESÉSS VERESH ÁL KA SES ESZE ADNA MANTÓS JEE1000/08 Szárnyfedők finoman vagy igen finoman pontozottak, az előtor középbarázdája nem Játható tisztán. A teste, kü- lönösen előtora elég lapos. Hossza 2—22. mm. FAHÉJ jeles ESTE VÁRÓ EAN LA ELÉLY LEE SÉTRSÁ B] T2a. vara sudettea ToS, Nzmelőtontelésge Hénylő mem KESÉSZE Telen MENSZElEK sebb mint hosszú, oldalt hátrafelé egyenes vonalban keskenyedő. Hossza 16—183 mim. 13. flavicornis Branmcsik. ENŐtor MOMÁNYOS. Mese ge e 1Ő A szárnyfedők igen finoman pontozottak. Hossza 172 mm. SEBÁHÁN A EGATAKSL ENN EÁSRROK EE ES ESA KOST S DŐGAOKŐ ÍRD, A szárny fedők szemcsézetten JOKOBKOZZOM zkt a e Ő. A szárnyfedők finoman szemcsézetten pontozottak. Hosz- sza, 12 man ee LT a Ma Va ROKONENÚSTS IN jukatoó A szárnyfedők erősen szemcsézetten pontozottak. Hossza 86ZEseeasi GOJ TET nt NÉKÉSER KE SE EE KMGKZS a KOLYE KON DN0MAÚAS MDÜSEÍG Éva Euconnus Moischulskdyi Sturm var. Kiesenwetteri Kiesw. Magyarországon nem fordul elő, csak Krajnában és Görzben, a mi állatunk var. rufescens Ganglb. (Kiesenwetteri Reitt. nec Kiesw.) 3. A magyar bogárkatalogusban (Fauna Regni Hungariae. Coleoptera p. 115.) Xwlobius corticalis Fayk. név alatt szereplő állat nem más mint XA. alni Bonv. Hazánkban azonban előfordul a A. corticalis Fayk. is, a M. Nemzeti Muzeumban 2 példány van belőle, ezeket Biró Lajos gyűjtötte Ostrovica-nál. Eperjes környékének Noctuidát. 108 4. Hazánkból a bogárkatalogusban (I. c. p. 175) a Cortodera Muls. Cerambycida-nemből 3 faj és 1 fajváltozat van. felsorolva, rievezetesen a C. humeralis Schall. és var. sutuvralis Fabr., C. holosericea F. és C. Frivaldszkyi Kr. Ezek közül a C. Erivaldszkyi Kr. (Deutsche Entom. Zeitschr. 1876. p. 344.) az ugyanott, de, nehány oldallal előbbre leírt (p. 315.) villosa Heyden-nel azonos, tehát utóbbi név használandó. Újabban Maurice Pic foglalko- zott a Cortodera nemmel?) és közleményei szerint a (Cortodera genusban következő pótlások eszközlendők, illetve faunánkba kö- vetkező fajok illetve fajváltozatok veendők fel: C. MA Waltl. ? var. nigrita Heyden (Deutsch. Entom. Zeitschr. 1876. p. 318.) és C. holosericea F. var. pilosa Pic és var. semitestacea Pic hazánk- ból közelebbi termőhely nélkül; C. Birnbacheri Pic és var. rubripes Pic Horvátországból. 9. A Crwptocephalus Schafferi Schrnk. nevű fajból, mely rendesen kékes-zöld színű, csak a nőstények nagy szárnyfedő- csúcsi foltja sárga, a M. Nemzeti Muzeum gyűjteményében több egészen fekete példány van (némelyik részben kissé viola fényű). Ezen érdekes alakot, melyet Budapest környékén legelőször Pável János 1874 és 1875-ben és újabban Dr. Fodor jJámos í6 gyűjtött, var. hungaricus névvel akarom jelölni. Eperjes környékének Noctuidát. Írta Dahlström Gyula. JII. Elo sima Ieroczaso Br. IPC 20" MÉ 30. Orrhodia jrasáride Eso. P. IR ld. és étmelelvé 1V.. 10-E éryihrocephala F. gy. és ab. glabra Hb. gy. IX. 15. és áttelelve IV. 10-ig, vau punctatum Esp. gy. és veronicae Hb. r. (Husz). IX. 15—IV. IO, vaccinti L. k., ab. spadicea Hb. gy. és ab. mixta Esp. gy. BZ 29. És élmelelye ÍV. 17As, Jámea 1980 6, elo ola NAl0 ú És 20. SZJOSAÓGZE ADM. 160 AG DSE 12 (ZD EÜNNZOK Na me E ab. umicolor Stgr. r. IX. 25. és áttelelve IV. 12-ig. scopelosoma satellitta L. k. IX. 2. és áttelelve IV. 10 ig. Sscoliopteryx libatrix L. IX."2. és áttelelve ÍV. 10-ig. Xylina semibrunnea Hw. i. r. IX. 10—X. 25, socia Rott. gy. 2 12 és ámeaakwe ÍV: 15-£ Amerre ahtn ie ÉS O090/2f0715- Rott. gy. IX. 15. és áttelelve IV. 15-ig. 3) Feuille des Jeunes Naturalistes. Vol. 28. p. 77—80. 110—117. (1898.) és Matériaux pour servir a Vétude des Longicornes. 3 Cahier. Lyon, 1900. 5 104 Dahliström Gyula. Calocampa vetusta Hb. k. és exoleta L. gy. IX. 15. és kitelelve IV. 15-ig, solidaginis Hb. r. XI. 10—X. 20. Xylomiges conuspicillaris L. gy. és ab. melaleuca View. E, IV. 9—V 9 ú Asteroscopus nmubeculosus Esp. r. III. 25—IV. 20, sphinx Ifuím. gy. X..4- Xb X. HM. V 10-— VI." 20. Prunús és" BOpESONS Xylocampa arcola Esp. i. r. III. 25- IV. 20. JE út N0r8 any Bra KANOSA BISD ST ME MG VO Calophasia casia. Bkh. i. r. V. 18- VI. 25, June Buta r. V. 2—Vv. 31. és VII. 1—VIII. 31. Cucullia verbasci L. r. IV, 18—V. 24, scrophulartae Cap. Tr. WV. 15 VIE 8. tekmatés RDt- s Vo 160 VIT GE SÜgY a GTA KSÉ VI. 10—VII. 25, blattarige Esp. r. V. 5—VI. 8, asteris Sechitf. Tr. VI. 12—VII. 18, uwmzbratica L. k. VI. 20—IX. 8, Jactucae Esp. r. V. 20—VI. 28, lucifuga Hb. i. r. V. 22—VI. 30, chamomillae Schiff. r. és ab. chsysanthemi Hb. r. IV. 30—VI1. 28, tanacetit Schif. r. V. 30— VIII. 8, artemistae Husz. k. VI. 14— VII. 26, absinthii E. gy. V. 20— VII. 26. argentea Hurn. r. V. 15-— VI. 28. Ttés iras s ékipiaásta mé. egyi VS ko MI ESETE Se VAN KE 20, asclepiadis Schitf. gy. és írifartita Hufn. gy. V. 10— VI. 13, és VII. 15—VIII. 20, c-aureum Knoch. r. VII. 1— VIII. 20, moneta F. T. VI. 14— VII. 30, consoza B. Tr. V. 19 VIE 30, modesia "HibSgye WV OS VIG 30 ÉS VIS 072 ZO KEDZGNSÍGES, 1 kes. V. 12—V 15 és VII 25— XS, chiysonm SESp: rt VIT S VITESZOS TOM tettó 1.1. VIT T0£VIIL 150 festecae e gyz VIN ZOSSAEKZO ezta Sza Ma ZO CVI 1475 ES VIII ZO LG 0 JOK AC ÁG ís ÉS al0. AZTA0I- tattonis Tr. i. r. VI. 16—VII. 26. fulchrina Hw. r. VI. 20— VII. 30, gamma L. k. V. 15—VI. 30. és VII. 5—IX. 20. imterrogattonzs JE ír 48 AV 16 VUG 20 260 alva ús mo VIÜS 15—WVIID 20. JAe d árat jmmnesta TESp s eMM 155 VIESZOT Amarta mgrtilhi Tt. gy. VI. 1 VII 4 ése Ve OZSVSEE Heliaca lenebrata Sc. k. V. 10—VI. 15. Fire io this sGogiatts Terem VIS 6 e VI ETOSTGEZ jelenet saltoésátő VII. 4— VIII. 8, ononis F. gy. V. 10—VI. 153. es VIII. 4 VIII" 30, dipsaceus L. gy. V. 8-VI 15 és VIII. 15—IX. 8, scutosus Sehite r. V. 10— VI. 16. és VIII. 4- IX. 10, peltiger Schiff. s. MW. 67 VII: 20. es, IX. 4— X. 10, armiger Hb. r. V. 15—- VI. 20. és IX S xi Gin zkt ÍkS zartak TAKVTN gye OV KOZ 20 és VII 4—IX. 10. A c o m ti a [ucida ESA Tt. És var. "albiGottis Ae kovetem VENIKOS és VIII. 19—IX. 15, Muctwosa Esp. r. V. 12—VI. 15. és VIII. 10--IX. 20. Thalpochares arcuiuna Hb. (Husz), Dardouini B. r. (Husz), vrespersa bb. r. VII. 2— VIII. 8., communtimacula Schitf. r. VII. 16— VIII. DOL BUVDNVUNA EUR AT Me VZO és VT SEA ETTE 01 8 Erastria argentula Hb. r. V. 4— VI. 8, uncula CK a VI 15—VI. 20, pusilla View. gy. V. 18—VI. 26., deceptoria Sc. gy. VI 20 VI. 30 jasciana E gye VESZOZGVISSZOT E hrortrerdkeis MEZÉT eu aalktze te tát VANEK E TeSés08 Prothymia viridaria €1. gy. V. 105 VI. 165 tés ML 6—I1IX. 8. Eperjes környékének Noctuidai. 105- A me opinila iaazas "Se. Ew V. 16-—WI 20. és VILL 16—VIN. 30. Me torpiomi a java EDS es OVSZ VÓT E mel dia 74 0 ik. 65 Wo (AMMZ0T0a Ea 96. Me 115— VIL 204 és VIII. 10—IX. 20, giyphica L. k. V. 15 —VI. 20. és VIII. 10—IX. 20 BSÉV BG jö E [DOCTOR] SE MÁDI ág WS Vlg 20 CAVepin aa SatG üst e nikt E MET Cat ocsale ZMNE OV ÖS WAN OUSBAKAKON? SÁS í8a VÁ 15— XI. 10. H. IV. 15— VI. 10. Populuson; elocata Esp. k. VII. 29 X 26 HV. 2 VI 26. Popúlús és Salixon:; mipta re. ko VII 85—ID£ 20. AL V. 16—VI, 25 SZÍPKOM S ZEKE 1EÚ0 üg íg AÚ 10—VIII. 15, sZousa L. gy. VII. 2- VIII. 4. H. V. 18—VI. 30. Ouercuson :; promissa Esp. gy. VII. 3—VIII. 8. H. V. 15—VI. 28. Ouercuson; electa Bkh. (Husz), paranympha L. k. VI. 29—VIII. (0 EV. 10—VIL 2 RRÜMUÜSOM 3 (GDHÚBIZSA DSD. 16 ÉS WEKDS ZAEOS Hb. r. (Husz)., VI. 29—VIII. 10., hymenea Schiff. r. VII. 15—VIIL 205. TR Ve AVI ŐS TMUMÚSON De6ecePIta [N20EKa AND 1 : 195 VII 29 VIÚl ZA iINoxoc a m pa. sori E. TVT VIN 25 pastinnm Ne mo VIII. 2— VIG A g4cége 1A10 Eye VIa 47 VIII (05 GZEGI 19 BV WI. 20—VIIL 22 Awemeie meze Senta VI. 10—WIUL 20 B 0í6€60 0 1E. JOSÜBaT aho GW VI 25—WING 21 a ELelia cakazrma 19. eye VI 3— VÁ A S im oliecia zzdelős 12 A. 1 VII 2— VI; 4 Zanclognatha tarsiplumalis Hb. VII. 1— VIII. 6, tarsicris- azdas JAlo. 1 5. VI, 25—VIIL 28, 2ús20s 15io. ay. VIG 2— VIG. 6. [Oraás NY 1 VI. 20—VI 50 ÜZASZRENUEKES AT Tés vala fee ZL 2— VIII. 8, bidentalis Hein. 1. r. VII. 4—VIII. 10, tarsicrinalis Knoch. gy. VI. 105 VII. 50, emovtialis Schitt. gy. VI. 207 VII. 30. Ma do pja salicatis Sehitt. 9y. VE VI. 6.és VI 15 VII 10: Herminia cribrumalis Hb. (Husz), tentacularia L. k. VI. 24— VII. 30, modestalis Heyd. r. VII. 2—VII. 28. derivalis Hb. r. VII. 1—VIII. 10. 2GeÍm 15 0 20 ím ZAJOS KEK AV OZ VIL Ze 5 0omolLo címe JOMES TNMD- TÉS EDS ZSUZSA ráro AV A 15 VI. 20. 3 Ely eme OSSZES IL av ÉS ED (ATNKÜS las ál ára Vo 5 20 ÉS AVI NOZAG 0 Prohosaidalis I kk W 5—VI 10 és WILL 9SIRG 80 OBESTTÉS ös VEG (SG VE Eilyépremtordée S TEGOSÉGES FELŐL [TS SL DR EKET S albistrigatus Hw. i. r. VII. 10—VIII. 24. JEE Kivula sericealis Sc. gy. VI. 2—VII. 20. Brephos ézgrthenias L. k. III. 26—IV. 16, wothum Hb. k.. 1. 28— IV. 20. Különfélék. Saturnia pyri L. 1898. április hó elején Szászrégenben a pályaudvarhoz vezető úton, fiatal égerfa közelében, kerékhárítóhoz tapadt pyri-bábot találtam. Mivel köröskörül nem volt más csak égerfa és fűzfa, s ennélfogva igen, valószínűnek látszott, hogy a hernyó az emliített fiatal égerfán élt, kiváncsi voltam, vajon ez a szokatlan táplálék a lepkére van-e és minő befolyással. Hogy a bábot a házbeli gyermekek kiváncsiságának kine szolgáltassam, irodámba vittem, de ezzel cseberből vederbe jutottam. Eltünt a báb, és midőn kérdőre vontam a hivatalszolgát, nejét, két nagy leányát: nem akartak róla tudni, sőt azt magyarázták, hogy a" báb alighanem: elmászott. Ugyanazon évben őszkor, fiam jókort. juharfa tövén egy tömegben 10 pyri-bábot talált, a mely mind kikelt. Nehány lepkén azonban a rendesnél több a vörösös szín- vegyülés, a mit a tápnövénynek tulajdonítok. — Az első 2yrt- hernyót még mint reáliskolai tanuló hársfán találtam, később platanuson, cseresznye- és megyfán, baraczk-, őszibaraczk- és dió- fán és gyakran kőrisfán is; 10—1l év előtt pedig a bécsi Prater- ban vad gesztenyefán, nehány hernyót láttam, de oly magasban, hogy el nem érhettem. — Mult évben szászrégeni kertemben két pyri-hímet és két nőstényt tettem ki, hogy szabadban biztosabban párosodjanak. Más napra a kitett hímek elszálltak, a párosodás azonban mégis megtörtént, mert jött két más hím. Ennek folytán kétszáznál több petére tettem szert. Ezek felét a közeli Kecske- erdőben vad körtefára, kökényre, hárs- és kőrisfára helyeztem el, de bábjukat nem kerestem. A peték másik felét az országút men- tén levő korai juhárfákra tettem csoportosan, 10—15 darabot egy- egy fára, de mindössze csak 24 bábot találtam. Azt gyanítom, hogy ezeken a fiatal fákon a hernyók nagyon is szembe tüntek s. ennélfogva a madarak felemésztették őket. Egyébként a legnagyobb fát a villám sújtotta, de különben a többi fán is három bábnál több nem akadt. Minden esetre tanácsosabb egy-egy fára legfel- jebb"53-7 6 petét tenmi: "kedvezőbb az eredmény Az iedénktsteas pesten a tenyésztő házikóban miegesett copulából nyert peték egyik részét budapesti ismerőseimnek adtam, más részét gyermkeim szászrégeni kertemben bangita-, alma-, körte- és szilvafákra tették ki, a melyek igen szépen fejlődtek. Weiszmantel Vilmos. A Hofmann-féle lepkészeti mű harmadik, javított és tetemesen bővített kiadása legközelebb jelenik meg. A Dr. Spuler által teljesen átdolgozott új kiadás mindenben követi a legközelebb megjelenő Staudinger-Rebel-féle Lepidoptera-katalogusnak úgy sorrendjét, mint nomenclaturáját is s ennélfogva az efféle népszerűbb művekben eddigelé teljesen mellőzött u. n. Microlepi- dopterákra is kiterjeszkedik s azonkívűl a biológiára, tehát kivált a hernyókra is figyelemmel van. Ehhez képest 25 új tábla készült, a Irodalom. 107 az összes régibb táblák pedig javitás alá estek, a mi rájuk is fért. Az egész munka ennélfogva 80—90 ív szövegre és 907 tábla ábrára fog terjedni és 36 füzetben"(á 1 márka) jelenik meg Függelékül 56—60 tábla hernyó-ábra fog csatoltatni, melyek ára mintegy 15 márka lesz. : Deilephila Celerio L. 1895. augusztus havában hat napig időztem Székely-Udvarhelyen és naponkint kétszer is künn voltam a pályaudvaron. Az állomási épület mellett keréken járó kis tűzi- fecskendő állt, a melyre nagyon . odatűzött a nap. Dél tájt egy- szerre zúgó pille jött, mely miként a Macrolossa stellatarum, röptében ismételten szivogatta az avas olajat, mely a tengelyágyról kicsordult. A fel s alá járók nehányszor elűzték, de mindanyiszor visszatért, míg a két órai vonat végkép elűzte. Minthogy közel álltam, tisztán kivehettem, hogy a nyulánk zúgó pille a ritka Deilephila Celerio L. szép példánya, melyet azonban háló hián meg nem foghattam. Ez volt az egyetlen élő példány, melyet valaha láttam, Weiszmantel Vilmos. Irodalom. Kraaté, Dr. (6 Üeb5en eis SieHEemonr a ig 6 Í5 a mi AV EPS télim des Carabus comptus. (Deutsche Entom. Zeitschrift 1900. p. 381—382). Szerző Marosvásárhelyről újabban kapott anyag alapján saját (1380) és Birthler (1886) feldolgozásait kiegészítőleg és Reit- ter (1896) újabb dolgozatához kritikai megjegyzéseket fűzve, a Carabus comptus-ról, illetőleg a var. aurosericeus-ról írván, ettől két színben eltérő alakot, var. marginatus és var. Zoppai név alatt különválaszt. Megjegyzi továbbá, hogy ő a var. Ormayi és a var. aurosericeus között semmi különbséget nem tud tenni. Ezekre vonatkozólag csak az a megjegyzésünk, hogy színeltérése- ket e futóbogaraknál külön névvel jelölni nem okadatolt, mert színben teljesen megegyező két példányt sem lehet találni. A mi pedig a var. Ormayi és var. aurosericeust illeti, az a meagjegy- zésünk, hogy Reitter az elsőt mint a C. Scheidleri varietását írta le és nem mint a comptíusét és így ha a sculpturájuk hasonló is, de két fajhoz tartoznak. Különben ily kérdéseket nem lehet egy-két példány alapján eldönteni és csak azt ajánlhatjuk minden- kinek, hogy nagy anyag nélkül ilyenbe ne is bocsátkozzék. Csiki Ernő. Szálááp zoíém, A reiyezáti Ccavak AlSÓlD 0POMEŰ rákjai. (M. tud. Akad. Mathemat. és Természettud. Értesítő. XVIII. 1901. — és külön czímlappalis mint. , doktori értekezés." 108 Irodalom. Szilády Zoltán ezen dolgozatában beszámol a Retyezát hegy- ségben az 18983. és 1899. években gyűjtött anyag egy. részéről, a Crustacéákról. Összesen 20 fajt sorol fel, mindegyiknél a termő- helyeket és egyéb megjegyzéseket közölvén. Nehány kévésbbé ismert faj leírását és rajzát is találjuk, ezek között az eddig csak nőstény példányok alapján ismert Daphnia alpina Dad. nevű fajt, melyeknek hímjét is sikerült felfedeznie. A munkát biologiai meg- figyelések és táblázatok az egyes fajok elterjedéséről zarják be. Csiki Ernő. Mdiyvsélvertters Te bieT s úcim e det TAT He rem ETONKETORDEEN ESNE GAatt uno E Gdpilas "Tayik atts 8 ÚTVOTpKasstsntetáátti KER a mare mze in den e TEasntdke tn IVVŰEMET ERAT GO Ta ZET eső xx 00 78—10k Az Erotylidák családjába tartozó 7riplax genus palaearktikus fajainak megnatározási táblázata, melyben mint magyarországi állatok a következők említtetnek: 77. elongata Lac., carpathica Reitt. (Mármaros) és rufipes var.? swanetica Reztt. (Szlavonia), utóbbi azért nevezetes, mert ennél említi a nem rég szlavoniából leírt /r. jfusciventris Reit. (Wien Ent. Zeitg. XX. 1901. p. 23), MMK - (MOITN a ik, IA . Csiki Ernő. v x Edm. Reiter, Uebersicht der Arten der Colepheren Gattu ng Surran ga li a Segv.: "aus a erteVÉS E wit se Matt rder S trmretam utas tő sún de bittiars 6 attatátűtéte (Wiéner Entom. Zeitg. XX. 1901. p. 77— 80). Nevezett csoport fajainak meghatározására szolgáló táblázat, melyben a hazai alakok, mint pl. a f$ubescens F., melanura L., bifasciata Müll., nigra L., septempunctata F., vár. guguesignata Kiist., var. suturata Reiche és verticalis Germ. is említvék. Egy fajváltozatról azonban, melyet Frivaldszky János a Krassó megyei Dognácskáról írt le (Adatokat Temes és Krassó megyék faunájához, Math. és Termtud. Közlem. XIII. p. 335.), nem ta- lálunk említést, Csiki Ernő. kk Edwm. Keiter, Uebersicht der Coeliodes-Arten aus dem: :Coleopteren-subeenüs EG id niorttnálnáÉs Thoms. (Wiener Entom. Zetg. XX. 1901. bp. 86 899 A fajok meghatározására szolgáló táblázaton kivül egy új magyarországi faj, a Cidnorrhinus Kaufmnanni-nak leírását tartal- mazza. Ez. új fajt Dr. Kaufmann Ernő fedezte fel Sza- bolcsban (Baranya megyében). Csiki . Ernő. "ROVARTANI LAPOK" Auszug der Aufsátze dieser in ungar. Sprache erscheinenden entomologisehen Monatschrift Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Ciwzer, Dr G. Entz und Dr. G. Horváth redigirt von l.. v. Aioner-Abafi und E. Csiki. Budapest VIII., Rökk-Sz.-Gasse. 32. 1901. Mai. VIII. Band Heft 5 . 5. 87. L. v. Aigner-Abafl: Aus dem Leben der Ameisen. L Uber die Ameisengaste, auf Grund der neuesten Arbeiten von Wasmann: Mit 5 Abbildungen. 5. 93. A. Mocsáry: Graf Emil Neuhauss. Verfasser schildert cas Leben seines Jugendfreundes, der für den Militárstand bestimmt und erzogen, dreimal von Pick auf diente, um sehliessiieh denoch. 97 Jahre alt, als Beamter aus dem Leben zu scheiden. Der Graf War ein eifriger Lepidopterologe, der seine Sammlung dem Unga- richen National-Muzeum hinterliess. 5. 96. L. v. Aigner-Abafl : Neue Lepidoptera aus der Fauna von Ungarn. Als neuern Beweis dafür, das die meisten Arten des hohen Nordens und der Alzen auch auf den Hochgebirgen Ungarns vorkommen (wenn auch noch nicht constatirt), weist Verfasser darauf hin, das Professor Bogsch aus Pressburg beim Csorba-See (Tátra) die nordische Argyunis Freija, Dr. Czekelius aus Hermannstadt aber auf dem Bucsecs (Transsylvanische Alpen) die alpine Zygaena exulans, sowie die nordische Arcflia Ouenselti auf- gefunden hat. Anschliessend werden Daten über főr Ungarn neue Falterarten aufgeführt, entnommen der Dahlströmschen Samm- lung, welche von dem Landes-Oberinspektorate aller ungariscaen Museen und Bibliotheken erworben worden ist. Diesé Thiere sind der ungarischen Fauna jedoch voriaufig nur bedingungsweise ZUu- . zuzábhlen, weil über ihre Provenienz keine verlásslichen Daten vorliegen. S. 99. E. Csiki: Coleopterologische Notizen. I. Bcsprechung der Arbeit Bernhauers über das Genus Leptusa, Verzeichni:s der Arten und Bestimmungstabelle derungarischen 2. Vorkommen Arten von Enconmus Motschulskyi var. rufescens in Ungarn. 3. Vorkommen von Aylobius álni und corticalis. 4. Die ungarischen Arten des Genus Cortodera. 5. Von Cryptócephalus Schafferi (In der Regel bláulich grün, blos beim ? ein grosser gelber Fleck an der Flügelspitze). wird eine ganz szhwarze Form (zum Theil mit etwas Lilaglanz), welche zuerst im Jahre 1874 von. J. Pável und in jüngster Zeit von Dr. J. Fodor bei Budapest gefunden wurde, als var. hunga- ricus beschrieben. S. 103. J. Dahlström: Die Noctuen der Úiníjekni von Eper- jes. III. Fortsetzung dieser fleissigen Enenneration mit Am DE der Erscheinungszéit von Falter und Raupe. :) i Kleinere Mittheilungen: 55 02. Wo WMSISS ment ol SEGÜEMNE 0 TÁ: VEPTAS- ser fand 1898 eine Puppe am Stamm einer Erle und vermuthet, dass die Raupe daran gelebt habe. Im selben Jahre fand er 10 Puppen an Ahorn und zeigten die Falter etwas metkr Röthlich als gewöhnlich. Ubrigens fand er die Raupe auch auf Liriden, Plata- nen-, Eschen-, Kastanien-, Kirschen-, Weichsel-, Marillen-, Ptir- sich- und Nussbáumen. In Jahre 1900 band er 2 Paare aus, damit . sie im Freien sicherer copuliren: allein die 3 3 flogen davon, dafür aber kamen andere herbei. Die ca 200 Eier setzte Verfasser zu 10—15 im Freien aus, erlangte jedoch blos 24 Puppen und ver- muthet, dass die meisten Kkaupen auf den jungen Báumen zu sehr auffieien und den Vögeln zum Opfer fielen. S. 1065"EVo fima na mis Se hm ert term ess Wae IN ZNÚS lage. Voranzeige. S. 107. W. W eissmantel: Deilephila Celerio. Verfasser sah im August 1895 bei der Station Székely-Udvarhely einen D. Celerto, welcher gleich einer Macrolossa stellarum im Fluge an dem ranzigen Oel saugte, welches an der Achse einer mit kaádern versehenen Feuerspritze hervorguoll. Nachírag aus dem vorigen Hefte. S. 180. L. v. Aigner; a bafi: D eijlep hala emensktttn seíner Monographie über Acherontta Atropus sprach Verfasser die Vermuthung aus, dass der Leanderschwarmer ebenso wie der Todten- kopf ein in Mittel-Europa einheimisches Tnier sei, welches durch- aus nicht an den Oleander angewiesen ist, sondern auch auf Vinca major und minor (Schlesien), und sogar an Cornus mas (Komitat Hunyad) lebt. In dieser Ansicht bestárkt ihn eine neuere Angabe, wonach 1895 bei Danzig 20 werzi-Raupen an Vinca major gefunden warden, welche den Falter noch im Herbst ergaben. Zieht man in Betracht, dass das Thier mithin ohne Oleander existiren, d. 1. sich an Immergrün etc. gewöhnen kann, sowie dass es in so nörd- licher Gegend, wie das Gestade der Ostsee (5£!/2" n. Br.) ganz gut fortkommt, so ist anzunehmen, dass dasselbe zurnindest in " Ungarn (44—491!/29) stándig wohnt und sích fortpflanzt. Vermuthlich überwintert zerti als Ei, es ist jedoch nicht ausgeschlossen, dass derselbe, ebenso wie der Todtenkopf im Herbst blos zum 6 Theil die Puppe verlásst, ein anderer Theil aber überwintert und erst im Frühling schlüpft. : mt tag! G 8 4] y ú . A has [j jog HÉ t ( j hi) ; ; HÖLYEN 3 : (gazt ! TESTS E eös e age Bé sé aj gé aga agy Be aga agy B Hé ge ajó BT s aj agy az a e ag JÁN capa oka ea N JNO.2AG SA NO.OA LEYINOTIDOSIN DGYJN Rés eéS KŐ. a. ! FG SÁTEE S SSETETET 7 Sz EZSEZT NE NSKENKEKETTű ( 1758 § j 3 ; ; Ég 1 vi . 33 különös tekintettel a hasznos és kártékony TOYarokra SM ÖBSEHYZER KORNEL" : DE.HORVÁTHÁGÉZA ayí a a. ay all TISZT ÉL TAL ZÁ E LESZEN És ELEK RÉ LENNE A LES 1 VIII. kötet. I9g0I. május. Dúl füzet. ROVARTANI LAPOK 74 . HAVI FOLYÓIRAT ERT 15- díáv vdv Av TET ú : sie elk A S gÁe vÁv 1 9 ai áh (DR BEDŐ ALBERTL : 5 (DR ENJZ GEZA 93 NO DIA BE el sé al ae ék ek ee TÉ9 J8v 440 JÁv JAV TÁV JAV TÁv JÁv azt úll gi té GZ Í ze oO KÖZRÉMŰKÖDÉSÉVEL a £2A SÁv "SZERKESZTIK IZÉS ABE [A iggéS RE Va ISO A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. agy Bf 4 JN.O.EJXA LD. agy JNA. e. 73 (SA. D. 4hv Av Av Jdv 7Av JÁv sza 4 Teo sz ( DD ör OAa EYEHTEKNEGN NELLY 7 aga Na. s Így 9.6 BUDAPEST, 1901. TEGYJ be k. e ig ; ai sr Mei : ! : E VESZEK 4 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA Íö8s 24. ző : VIII., RÖKK-SZILÁRD-UTCZA 32 (ol) VÁSÁGNY be ös kak. Ag 15 GZ STI GES DI GYI DTS GYJ DII GIJ GIJ GYI GT GY ESTI STI EIT GITSETS GITT ig Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak : kivételével : Előfizetési ára egész évre 8 kor, Tartalom. A hangyák életéből. 4. Aigner Dajostól: 1. 5sábraval lése e zá ÉT Gróf Neuhauss Emil. Mocsár y Sándortól AAN AZÓBézsa kg AN ZS se SZBE KKT Új lepkék a magyar faunából A. Aigner Lajostól. GEES LKÁ AS EE Lee Ó 2 EA ee - Coleopterologiai jegyzetek Csíki Ernőtől. . EA OSS ÉRE E At a KN ÜKNNS LA Eperjes környékének Noctuidái, Dahlström Gyulától. ÜL szeszt és SES áá utes 1 105) K ülönfelék : 183 ; HDALUTTUA DID. ersz ántel KElostók, Sa ssal E Sz MEOE SAS KT A. Hoffmann-féle lepkészeti mű. . . SEZZT e EEÁREN KOR NYE EE OKOS Deilephila Celerio. Wejszmantel Vilmostól. Sat tk ójusz ast sale Sze KON VONALON ELSE e ES Te ÉLET TON A KEZET NK EAK SZ ÜSSE LT A kir. "magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy- utcza I.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. VS A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. KEHKedvezmény. Az 1897., 1898., 1399. és 1900-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek kövotkező áron kaphatók: 1. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., "UI. kötet IO kor. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII., Rökk-Szilárd- uteza 32.) czímzendők. 5 J. v. Mallász sStudien über ungarische Caraben. X. Über Carabus obsoletus und dessen Verwandte. bsabvasalóhndáneést 1901. ÁRA 1 KORONA. Megrendelhstő szerkesztőségünk útján. Ez , MUIONNNNNNNNNIN 3 2044 106 180 649 TE - EZZEL SZSZSE edzése § h) 4 e