ÖNYANN ő Hp ja e. Vá FL" p . [A VARARA NÉ 02 ez HT Tat, ÖLŐ f. ha FX ÚN Ül 98 1? ege di si ék ú 2. even HEZ 02 MTE HEAT Set. 42 JŰ FHARVARD UNIVERSITY. TB RARY OF THE MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY. da SVbu . egész és 1 NN HASÁN ÉSE edes Wake (Gi R. FRIEDLÁNDER 8 SOHN Buechhandlung Berlin N.W. 6. 11. Carlstrasse 11, A Deilephila nerti-ről. IF As BDiertephita nerii életéhez. Irta Mocsáry Sándor. A , Rovartani Lapok" ez évi ápril havi 4-ik füzetének 85-ik lapján Aigner Lajos barátom a Dezlephtila merii lepkéről a következőket írja: , Ha tekintetbe veszszük, hogy. az állat e szerint igen jól el tud lenni oleander nélkül is, vagy mondjuk: ha rá tudott szokni a Vincára, hogy továbbá oly északi vidéken, mint a Keleti-tenger partja (541/2909 é. sz.) egészen jól tenyészik, feltehető, hogy legalább Magyarországon (4£1— 199) állandóan tartózkodik és . szaporít, és valószínű, hogy petealakban telel ki, ámbár nincsen kizárva, hogy épen úgy mint a halálfejű pille csak reszben nagyja el bábját niég őszkor, míg részben bábalakban kitelel és csak ta- vaszkor kel ki." 3 E nézet az én tapasztalatommal és meggyőződésemmel ellen- kezik. A Deileplüla merti Nagyváradon nem épen nagy ritkaság, de csak a hernyója és csupáncsak a leanderen, mert pillét ott tudtomra még senki sem fogott. Én legalább hatszor-hétszer ne- veltem hernyókat, melyek kinőtt állapotban mindig csak juliushó végén és augusztus elején voltak találhatók. A lepke mintegy négy hét mulva, szeptemberhó első napjaiban kel ki. Soha nem fordult elő az az eset, sem nálam, sem másnál, hogy a legkevésbbé sem kényes báb kitelelt volna. Már most, ha megengedhetnők is, hogy a szeptember havá- ban rakott peték csakugyan kiteleljenek, a mi nagyon valószínűtlen ; vagy hogy a tavaszi peték már ápril havában, vagy mondjuk csak még később, május havában kelnek ki: akkor a kinőtt hernyó, melynek teljes kifejlődésére mintegy hat hét szükséges, nem julius végén és augusztus elején, hanem már juniusban, vagy még sck- kal előbb volna található. Rovartani Lapok 1901. junius hó. 110 Weiszmantel Vilmos. Én a Deilephila nerii pillét olyan kóborlónak tekintem, mint amilyen a Deilephila celerio L. is, melyek mint villámgyorsan röpülő állatok jnniusi meleg estéken Dél-Európából hozzánk is elvetődnek, itt petéiket lerakják, de ivadékaik őszkor az őshazába ismét visz- szavándorolnak, s így a tulajdonképeni Magyarországon állandóan nem tartózkodnak, nem szaporítanak és az Acheroulia Atropos- szal semmi közös ügyük nincsen. Hi A Deilephila nerii előfordulása. Irta Weiszmantel Vilmos, Ezt a gyönyörű pillét gyűjtői pályám elején, 1850. vagy 1851- ben a brünni ligetben Petunián fogtam. Többnyire Sphinx convolvuli röpült az este és abból iskolatársaim mindegyike fogott is már nehány példányt, magam is, és csak odahaza láttam, hogy van köztük egy merti is. Igen fogyatékos példány volt, de mégis meriz. Másnap az iskolában dicsekedtem fogásommal, társaim azonban kételkedtek állításomban, de délután hozzám jöttek és meggyőződ- tek. A fiúk odahaza is hirdették szerencsémet. Másnap háromnak apja is, mind a három buzgó lepkész, eljött hozzánk — látni a csodaállatot. Egyike a már kifeszített kopott pilléért eleinte 20, majd 30 szép pillangót igért. Ez a fényes ajánlat szeget ütött a fejembe, és vonakodtam a cserére ráállni, miben édes atyám igazat adott, mondván, ha a pille nem lenne ritkaság, azok az urak nem törnék úgy magokat érette. Csak két hét mulva, midőn a megszáradt pillét a deszkáról levettem, vettem észre a versengés okát, de akkor már késő volt, abból hasznot húzni. A merii ? ugyanis egy csomó petét rakott le, mivel csak a torát nyomván össze, a kifeszítésnél még élt. Az urak bi- zonyára észrevették a petéket és tapasztalatlanságommal vissza akartak élni. A legcsúnyább az volt, hogy boszúból nem figyel- meztettek a petékre, melyek tönkre mentek, mert mikor rájuk akadtam, már üresek voltak, a kikelt hernyók pedig táplálék híán természetesen elpusztultak. Sokat bosszankodtam ezen, kivált midőn utóbb Prágában meggyőződtem, hogy a hernyó tenyész- tése mily könnyű. A Deilephila nerti-ről. 111 Prágai lepkész-ismerősöm, az öreg Hübel, ugyanis séta alkalmával egyik ház előtt sok hernyó-nyomot látott, és csakhamar tisztában volt aziránt, hogy az honnan származik: az első emeleti erkélyen nehány nagy Oleander állt: bizonyosan azokon vannak a hernyók. Az öreg úr felment az emeletre s az uraság távollétében a cselédet figyelmeztette arra, hogy a leander nágyon megvan rágva. A cseléd ezt a patkányokra hárította, amelyek éjjel rágicsálnak és sok sarat hagynak hátra. Barátom felvilágosította, hogy azt hernyók teszik és mindegyikért 2 krajczárt ajánlott, de már csak 7 teljesen kifejlett példányt talált; a földben azonban, további 10 krajczárnyi megvesztegetés árán talált még nehány bábozófélben levő hernyót és bábot is. Hübel állítása szerint az összes bábokból kikelt a pille, melynek párját helyben 83 frtjával eladogatta. Nevezetesebb az, hogy Lensch mérnök Brünnben az utczán talált 2 merii-hernyót, melyek valószínűleg bábozáshoz alkalmas helyet kerestek. A porban hátrahagyott nyomok után itélve nyilván bekerített. háztelekről jöttek, a melyben nem volt oleander vagy fa, csak fű és dudva. Miből táplálkoztak, azt nem . lehetett megállapítani, de oleanderrel alig, mert akkor fel kellene tételezni azt, hogy legalább 100—150 méternyi utat tettek meg oly házaktól, melyekben 1—2 oleandert tartottak. A kifejlett lepkék igen szépek, de a rendesnél kisebbek voltak. Más ismerősöm, Grandjean vasuti mérnök, 13r/3) ben Konstantinápolyból Bécsbe utaztában egyik, az előbbi városhoz közeli állomáson pár perczre kiszállva, vaggonjának egyik ablakán nerti nőstényt látott ülni. Valamikor maga is gyűjtő volt s ennél- fogva kiváncsi volt, hogy a nálunk ritka állat meddig fog potyára . utazni. Többször kinézve meggyőződött, hogy a pille még mindig ott van, egyszer azonban látta, hogy párja akadt. A copulában volt párocska estefelé eltünt. Közel a magyar határhoz, Olsnitzon, 1359. junius havában jártam s az uradalmi parkban 4 sorban felállított nagy oleandert láttam, lehetett vagy 200 darab. A kertészszel találkozván, megkér- deztem, talált-e valaha zerii-hernyót, melyet jól ismert. Boszankodva felelte, hogy ezek a rongy állatok csaknem évenkint nagy kárt okoznak, amennyiben többnyire a virágokat tarolják le, daczára annak, hogy nagyon ügyel rájuk. Azelőtt százával tiporta össze, de mostanában a helybeli tanulók, valamint egy katonatiszt Rad- kersburgból, sőt egy gratzi tanár is ki szoktak jönni és 10 krajczár- jával megveszik. Utóbb azonban évenkint 15-—20 darabnál többet 142 ; A. Aigner Lajos. nem találtak. Ha őszkor eljöhetnék, talán magam is találnék. Végül a buzgó kertész még annak a reményének adott kifejezést, hogy a hernyó nemsokára teljesen ki lesz irtva. A lepkét, melyet neki hamarosan leírtam, soha sem látta vagy találta. s III. A Deilephila nerii honosságáról. Irta A. Aigner Lajos. Ha a nép előtt valami új jelenség ötlik fel, a melyet egyálta- lában felfogni nem képes : csodára, kisértetre fogja. A tudományban ily esetben új elméletet állítanak fel, és ahhoz ragaszkodnak, míg annak fonák volta kézzel foghatólag be nem bizonyul, addig pedig annak határát a szertelenségig kiterjesztik és magát a theoriát tol- dozzák-foltozzák. Igy midőn Wallace az elméletben oly gyönyörű és valóban szellemdús mimikryvel lépett fel, követői mindent igyekeztek abba beleszorítani, és mikor merő ellentétekre bukkantak, nem kivételeket állapítottak meg, hanem előálltak új theoriával : a dacz-typussal. Ugyanaz áll a hospes-theoriára nézve is. A zúgó pillék né- mely nagyobb fajáról megfigyelték, hogy gyors röpülő létükre messze elkalandoznak s olykor távoli északi vidékeken is fordulnak elő, ahol azután többnyire évekig nem mutaikoztak újra. Ebből azt következtették, hogy ezek az állatok (Acherontia Atropos, Spinx conmvolvuli és nehány Detlephila-faj) ama tájakon és Közép-Európá- ban, kivált Németországon egyáltalában nem honosak, hanem csakis délről vendégekként oda ellátogató példányok útján léphetnének fel újra. Utóbb pedig találtak kitelelő bábokat és őszi lepkét is ; de ez nem ingatta meg a theoriát: egyszerűen ráfogták, hogy a báb a tél hidegét ki mem bírja, az rószi lepke pedigámeddőstükász sem ejtette gondolkodóba az erős hitűeket, hogy az úgynevezett vendégfajoknak Németországon hbernyó-, sőt lepke-ivadékuk is van ; pedig ha fontolóra veszszük azt a bámulatos körültekintést, "melyet a lepkenőstény a pete lerakásánál s illetve az ivadék megélhetésé- nek biztosítása tekintetében kifejt, alig tehetjük fel, hogy a nőstény oly vidéken petézik, a hol ivadéka előre láthatólag elfog pusztulni. A Deilephila nerii-ről. 113 Ennélfogva a honosság megállapítására voltakép elegendőnek tartom azt, ha á faj úgy lepke- mint hernyóalakban előfordul. mert a ho a hernyó megél, ott a báb sem megy tönkre. Nem tagadható azonban, hogy némelyike ezen kóborfajoknak, nyáron felkeres oly országokat is, ahol csak vendégként lép fel és nem szaporít. Ilyen bizonyára a Detlephila nerti is, melyről itt szólni akarok. Kétségen kívül van neki is zónája, melyben csak vendég; ámde az a zóna, melyben honos, nézetem szerint sokkal tágabb, mint azt általában hiszik, és mindenesetre kiterjed Magyar- országra IS. Ezt tagadja Mocsáry Sándor barátom, kinek köszönettel tartozom a polemia indításáért, mely remélhetőleg a kérdés tisztá- zásához vezet. § Fent közölt czikkében ugyanazt a nézetet vallja, mely másfél- század óta a lepidopterologiában közkelerű és melynek még a jelenkor egyik legnevesebb szaktudósa, Dr. Standfuss is hódol. Ámde mindez nem tartóztat abban, hogy a szóban levő fajt hazánkban honosnak ne tekintsem, és el nem tántorít attól, hogy továbbra is fenn ne tartsam ezt a nézetet, daczára annak, hogy támogatásául alig hozhatok fel positiv adatot és csupán az analo- giára és a következtetésre vagyok utalva. A honosság megáilapításánál kimutatandó az, hogy az állat bármi alakban kitelelvén, bír-e tavaszi generatióval. Erre nézve nem áll rendelkezésemre semminemű adat. Az irodalomban csak azt talál- mz Telegyezüg mogy — mim az MOCGCSÁPTY sámdotr 18 "mondja — állatunk hernyója julius-augusztusban, pilléje pedig szeptemberben fordul elő. Hiányzik tehát a fajfentartó kitelelő ta- vaszi ivadék. De vajon tényleg hiányzik-e? AZ Aíropos-ról is azt "állították még nehány éve, hogy őszi bábja a telet ki nem bírja, őszi lepkéje többnyire meddő és hogy nincsen tavaszi ivadéka. Ma ennek lételét nem tagadja senki. Az igaz, sokkal kevesebb a lepke is, a hernyó is, mint nyáron s illetve őszkor, úgy hogy akkor a legtöbb gyűjtőnek kikerüli a figyelmét. A mi pedig az őszi pille meddőségét illeti, az nem általános, úgy hogy épen nem lehetetlen, hogy kivált hosszú szép őszi időben a szaporítóképes pillék pe- téznek s a pete is kitelel. Szintúgy lehetséges, hogy a merii bizo- nyára ritka tavaszi ivadéka színénél fogva kikerülte eddigelé a gyűjtők figyelmét, és ha juniusban találták is lepkéjét, ráfogták, . hogy: vendég. Az a körülmény, hogy az állatot hazánkban tudtommal 25 helyen figyelték meg, hogy hernyója 1885-ben M.-Szigeten a lean- 114 A. Aigner Lajos. derben több helyütt érzékeny kárt tett és csupán egy udvarban 50-nél több hernyót találtak. (R. L. III. 224.), Eperjesen pedig egy évben 80 hernyót szedtek össze, tanuskodik a mellett, hogy a faj nálunk egyáltalában neni ritka. A honosság másik kriteriuma az: képes-e az állat a megho- nosított Nerium oleander híián honi növényen is megélni? Erre nézve igennel felelhetek. Boroszló, Bréma és Danzig környékén, valamint Transkaukazusban a leanderrel rokon Vinca major és V. minoron (télizöld) találták s ennélfogva bizonyára azon él Magyarországon is, a hol különben somon találták egy ízben. Nem kutatnám, nem keresném nálunk a werti kitelelő voltát, ha azt nem tudnám, hogy sekkal északibb tájakon s így kétségkíi- vül hazánkban is, leander nélkül is megél. De mióta ez tudva van, mióta előttem evidens, hogy az Aíropos számos más növényen megélt, mielőtt a meghonosított Lyciumra és kivált a burgonyára, melynek ősi hazájában a lepke elő sem fordul, annyira rászokott, hogy azok nálunk főtáplálékát képezik: azóta valószínűnek, sőt bizonyosnak tartom, hogy a merti is oly tájakon, a hol kevés az oleander, fentartja magát más növényeken is, és báb-, sőt talán pete alakjában is kitelel. Ez utóbbi nem is igen valószínűtlen, hogyha csupán az ole- anderen való előfordulását tekintjük is. Eperjesen megfigyelték, hogy különösen akkor sok a hernyó, ha az előző évben hosszú, szép ősz volt. Ebből az következtethető, hogy ilyenkor a lepke még őszkor párosodik és petéit is lerakja az oleanderre, melylyel a pete is télire üvegházba vagy pinczébe kerülvén kitelel és csak május-juniusban kel ki belőle a hernyó, valószínűbb azonban, hogy pl. a Boroszlónál szeptemberben talált hernyók októberig kifejlőd- vén elbáboztak, a báb kitelelt és tavaszra megadta a lepkét. Hiszen bábja — Mocsáry szerint — ,legkevésbbé sem kényes." De nézzük immár az analogiát. Ezt nyújtják a S$inx convol- vuli, Achevontia Atropos, Detlephtila livoruica s a többi, nálunk honos Detlephila-fajok. Az első és harmadik helyen említett fajo- kat, még nincsen 30 éve, egyik hírneves franczia lepkész vándor- fajoknak jelentette ki, a melyek évről-évre elszállingóznak Közép- Európába, sőt még északibb fekvésű országokba is, de ott nem szaporítanak, illetve ki neni telelnek s ennélfogva nem honosak. Ma már el van ismerve, hogy ezek az állatok hazánkban két ivadékban is élnek és kitelelnek, épen úgy mint a D. galii, euphorbiae, Elpenor és Porcellus, holott ezeket Németorszígban csak egy ivadékúaknak: mondják. Az Acherontia dAtropost. illetőleg pedig még a 90-es A Deilephila nerii-ről 115 években egész sora a közleményeknek jelent meg, melyek mind azt vitatták, hogy ez az állat is vándorfaj, mely ki nem telel, és melynek tavaszkor soha sem találták lepkéjét; utóbb azonban mégis csak kiderült, hogy legalább Közép-Németországban bábja .kitelel és tavaszkor megjelenik pilléje. Hogy Magyarországon két ivadékú, hogy nálunk kitelel s ennélfogva honos, azt monographi- ámban (R. L. VII. köt.) talán sikerült kimutatnom. Analogiát látok az Aíropos megjelenésében is. A májusban kikelő lepke után junius-juliusban fellép a hernyó, melynek pilléje után a szeptember-októberben élő hernyó bábja részben még ok- tóber-novemberben adja a pillét, részben kitelelvén, a fajt fentartja. Hasonlóan áll ez a fentemlített többi fajra nézve is. Mindezek után nemcsak hiszem, de megvagyok győződve arról, hogy Magyarországon a nerti évenkint két ízben lép fel mint lepke, azaz: tavaszkor (kitelelt bábokból) és ősz elején ; hernyója pedig szintén kétszer, t. i. nyáron és őszkor, az utóobi talán csak Vincán fordul elő. Erősen hiszem, hogy a jövő igazat fog nekem adni. Egyáltalában nincsen indokolva, hogy mindenben vakon kö- vessük a németek nézetét: náluk egészen mások a klimatikus viszonyok, mint minálunk. Ne felejtsük, hogy Németországnak leg- délibb része alig éri el Budapestnek szélességi fokát, és hogy Közép- és Dél-Magyarország faunája már déleurópai jellemű. De tovább megyek s azt állítom, hogy a neriti Magyarország- nál sokkal északibb tájakon is honos. Ezt abból következtetem, hogy Boroszló környékén az 1893. év szeptember havában 94 darab, mindenféle nagyságú, teljesen kifejlődött és még alig egy czentimeternyi hernyót talált Standfuss, ki a hernyók különböző életkora után itélve, több nőstény jelenlétére következtetett; hogy továbbá Weiszmantel Vilmos fentebbi czikke szerint Olsnitzon százával találták a hernyót; újabban pedig közhírré ment, hogy északkeleti Németország egyik városában 200. Beeskow környékén, Brandenburgban, pedig 600 hernyót találtak egy évben, a mi minden- esetre 2—6, sőt több párnak jelenlétét tette szükségessé. Már pedig ha még úgy hinnék is a hospes-theoriában, azt el nem hiteti velem senki, hogy a nevezett városokban a vándorló nerti-pillék formális összejöveteleket, , találkát" rendeztek volna. A meddig 1—2 példány oda téved, hagyján: legyen vendég; de mihelyt 4—8—12 egyén- nek fellépése megállapítható, halomra dől az egész okoskodás. A mi Mocsáry Sándornak azt az állítását illei, hogy a D. nerit ivadékaiép úgy mint a D. celerio-éi őszkor az ős- hazába visszatérnek, az nagyon rászorul a bizonyításra. Tisztelt 116 Eperjes környékének araszló pilléi. barátom itt nyilván a vonuló madarak példájára gondolt, s az — elismerem — elég csábító, de ki nem állja a kritikát. Soha sem . hallottam, hogy ama madarak az évnek oly szakában költöttek, hogy fiókáikat fel nem nevelhették és magukkal nem vihették volna a hosszú vándorútra. És a fenti boroszlói példa szerínt, a leander- pille tenné ezt? Alig hihető. Egyébiránt Németországban ismételten találtak október végén friss werii-lepkét, a mi a ,hazajárás" ellen bizonyít. Különben az iránt is vannak némi kételyeim, vajon a D- celerio csakugyan kizárólagosan vendég nálunk és Németországon? a hol hernyóját is sok helyütt megfigyelték, a merre a szőlő terem? lepkéjét pedig még november végén is; holott a szintén szőlőn élő, nem lomhább röpiilésű igen rokon 2. Alecto Konstantinápolyon túl észak felé egyáltalában nem fordul elő. Nem lehetetlen, hogy valamikor bebizonyul a celerto-ról is, hogy legalább Dél-Magyaror- szágnak állandó lakosa. Végül felemlítem még azt a legújabb megfigyelést, hogy a frissen kelt leander-pille a halálfejű pillééhez hasonló hangot ad, és hogy Berlinben két példányát nevelték, melynek felső szárnya irhás sárga (Berl. Ent. Zeitsch. 1896. 19. 25.). Az utóbbihoz hasonló, de egész fakó-barna színű példányt magam is bírok Oraviczáról.") Eperjes környékének araszló pillét. Irta Dahlstíröm Gwyula. IT; Pseudoterpna $ruinata Hufn. gy. VI. 26—VIII. 8. Geometra papilionaria L. gy. VI 28—VIII. 10, vermaria Hb. r. VI. 20— VII. 30. Phorodesma pustulaia Hufn. r. VI. 15— VII. 20, smarag- davia ser I iw VIS 2 VIT 30 "var. DKASNATzd BENE zs KESKENY VIII. 4—IX. 10. Nemoria viridata L. gy. V. 15— VI. 20, porrinata Z. gy. V. 26—VI. 20 és VHI. 15—IX. 10. sírigata Muell k. VII. 2— VIII. 10. Thalera JÁdSe sk gy. VALE TO VI 95 Jodis putaia L. gy. V. 10 VI. 20 laciearia I. ix VESE I. 30 és VIII. 4—IX. 10. ZECLdjAdára trilineata Sc. gy. VII. 20—VIII. 18, jlaveolária . eüláüszhő TEt-t -aria B." R. vs 15 — VIII 20 Fochratasóe: 2 10—VIII. , rufaria Hb. r. VII. 12—VIIL 10, sericeata 1) Felkérjék t. olvasóinkat, hogy a nerii-re vonatkozó észleleteiket szíves- kedjenek velünk közölni. Szi. Dahiström. Gyula. 117 Hb. r. VII. 8—VIII. 15, moniliata F. gy. VII. 2—VII. 31, muricata und, PWL 16—VIIL 30 2ómdósza Janine VIG EVIL 6 virsularig Hb. gy. VI. 4-— VI. 30, Bischoffjaxia KH. G. ir. VI. 10— VI. 30, síraminata Tr. r. VI. 26- VII- 24, gvaciliata: Mn. i. r. VI. 5— VI. 30, pallidata Bkh. k. V. 10—VI. 20, subsericeata Hw. r. VII. 20— VIII. 18, obsoletaria Rbr. r. VII. 4— VII. 30, bisetata Huta ey ML 206VIIL 16 ú7öszmmek law ay VIL 15 VID 90. zzz 18 14 WV. al VII ZA gplázere 1509 a 6 AVI 14-i 18 rusticata F. r. és var. vulpinaria H.-S. VI. 26— VII. 30, kumiliata Emnétoem VI. 26 VIII 107 dohutaria Tb. t. v Z0VIIL 28 holosericataidüp: taevIS25E VI 30 ztidata VES 14 VIN. 9 vin 390), MÖJTOKOKÓL AAS: lo 185 VILL 10 ev. 18, relé TD íz AV 10—VI. 20 és VIII 8—IX. 12, inornata Hw. gy. VII. 14— VIII. 20, deversaria H.-S. § VIZ IL 20, aversata L. gy. és ab. spoliata Stdgr. k (0 15 6 VIE 20 VIN 30, emarginata Eső AV RH 10. immorata L. k. VI. 26—VII. 30, rubiginata iunöm ay VAa VIII. 20, marginepunctata Göz. 1. r. VI. 10— VII. 9, submutata Tr. r. VI. 15— VII. 20, incanata L. gy. VI. 10— VII. 95, jJumar steph. rt. VI. 15— VII: 160, remutarta, Hb. k: V. 10— VI. 25, nemoraria Hb. gy. V. 13—VI. 20, pumctata Tr. r. V. 24— VI. 25, caricaria Reutti i. r. VII. 26— VIII. 30, immutata L. r. VI. VII. 25, corrivalaria Kretsch. 1. r. V. 25— VI. 30, strigaria Hb. r. V. 15— VI. 20, umbelaria Hb. gy. VI. 2—VII. 10, sírigilaria Bib. Gy ; . 1. r. V. 4— VII. 10, ornata Sie. kk. W 15- VI 25 és VILL I66— Ae Id ago Blkme VILL 28—VII. 30. Zomosoma pendularta CI. k. IV. 25. V. 30, és VII. 26 IX. 5, anulata Schulze. k. V. 5— VI. 10-és VII. 12--VIII. 26, fPupidlaria Hb. r. és ab. badiaria Mill. r. V. 5- VI. 10 és VII. 12 VINNE 25 poraira Br VI E VI 10 és VI" 10 VIN 20 humctaria CL. k. v. suppunciaria Z. r. és ab. vujicitlavria ET.-S 1. Tr. IV. 28—V. 30 és VII. 25— VIII. 28, linearia Hb. k. és var. stra- bonaria 7. i. r. V. 4— VI. 10 és VII. 28—VIII. 30. Timamndra amata L. k: V. 5— VII. 3 és: VII. 15- VIII: 30. Pellonia vibicaria Cl. gy. V. 8—VI. 15 és VII. 13— VIII. 26, calabvraria Z. 1. r. (Husz). AD tr axars s orossularati E k VI 157 MUL 20 7BSV. 10— VI. 26. Ribes grossularián, syivata Sc. gy. VI. 16— VII. 10, adustata Sehift.. gy. IV. 15— V. 29 és VII. 2— VIII. 19, marginata E" k. és ab. follutaria Hb. r. IV. 25- V. 30/és VII. 10— VIII: 30. Bapta piciaria Cűrt. rt. IV. 2- VI. 30, Bimaculata B. 9 V. 4 VI. 10, temerata Hb. gy. V. 10—VI. 20. S. e Sas am GGKÁTTAU END TE ÉHSZ e Cabera pusaria L. k. és ab. rotundarta Elw. r. V. 10— VII. 25. H. VIII. 5" IX . 26. Betulán, evanthemata Sc. k. V. 3- VII. 29. Numeria pulverarta . C. gy. és ab. obscurior Dhlstr. r V. sz VI 10 GxAr2aTáe 18. Es 15 WIRD Ellopta $rosaptaria; L.. r. és, var. prasinaria; Hb. r. ÍV. 20—V. 25 és VII. 15—VIII. 20. a 118 Eperjes környékének araszló pilléi. Metrocampa margaritaria L. gy. VI. 16—VII. 10, hono- raria Schitt. 1. r. (Husz). Eugonia guercinaria Hufn. gy., ab. mfuscata Esp r., ab. carpinaria Hb. r. és ab. eguecsírarita i. r. VII. 10—IX. 8, auwtnmnaria Wernb. gy. IX. 4— 5. 10, alniarta L. r. VII. 24— VIII. 30, erosaria Bkh. xr., ab. tiliaria Hb. r. és ab. umicolorta Esp. 1. r. VII. 20— VIII. JO GMEKCANKTA AUS EG AVH ERESZ Selenia bilunaria Esp. gy. I. iv. IV. 10— V. 20, var. dvd Uwe gyi e TE av ALVÁS ML KTAKÉS ETÉNÉTÉSíta9E sublunariá Steph. i. r. I. iv. IV. 15—V. 20, var. delunaria Hb. r. II. iv. VIII. 4—1X. 10, tetralunariu Hufn. gy. I. ív. IV. 85 V. [85 vat "aesítőg EStelot ot ME s K ZS VILLA Perrcallia sorinsaria LL. gy." V: 87 VIS OS TÉS VB 15— VIII. 25. Therapis evonymarita Schiff. gy. és ab. obscuru: Dlistr. gy. . 18— VIII. 26. H. V. 10— VI. 6. Evonymuson. Otontopera bidentata CI. gy. V. 15- VI. 20. ALA mm SP él : [ADTA AL Aa RG SG 20 JA VI. 4— VII 20. Ouercuson. Crocallis . tusctiaria Bkh. 1. T VII "24 Vill t0elzesztagaa L. r. és ab. trapezaria B. r. VII. 10— VIII. 8 197101 18 a mm 6 MG GDMATOKZBRT AES ay V. 9 VI. 20 és VII. 4— VIII. 30. A. more Toma prumavrad E kés ab SOYdtataa tessek — VI. 30. H. IX. 26 és áttelelve V. 10-ig Prunúson, Betúláni U Me sambucartia L. gy. VI. 25— VII. 830 és VIII 26—1X. 20.:H. IX. 26 5. MEELENEN V. 26-ig Populuson, Syringán. Rumia tivelásk JÉT 4— VI. 30. Epione apiciaria S gy. VII. 25 IX. 207 par Melama Sclhvff. r. VII. 10—VIII. 30, advenaria Hb. r. V. 15— VI. 20. ÉT po pillerGtis adspevsariad Hb. soy a av ÜVEG MKOSŰ8 H VI. 3— VII. 20. Sarrothamuson és ab. var. syivanaria H.-S. gy. II. ív. VII. 25— VIII; 30. H. IX. 10. és áttelelve IV. 20-£. Can sto il örme ATGaazkór lajos ím V A SZOZKESERV 10—IXx. 25 Venillia macularia L. k. V. 10— VI. 20. ELEG EAN KAN GOKTÁTATTAzA TD EMENGSEEÜISZ) Macaria "motat: E "gy." és ab: Tüteolarma NSSTAts SNtAKNOZNNANAB 6— VI. 13 és VII. 10— VIII. 15, allternaria Hb gy., szomaxilb: v., daestimarta Hb. 1. r. és Jiturata CI gy. V.565 VI: Allbzés eMM 10—VIII. 15 Ploseria pulverata Thnb. i. r. III 26—1V. 24. Éld be tadaa TaDICADVAKv AD. gyi TT Ez VESZT SEATESTSARÁNT 2D- VI. 25. Prunús, Spinosán, bajaria Sen ey. Ex ek H. V. 10— VI. 20, leucophaeayvia Sehiff. r. és ab! mor am Esp.. r. III. 26—1V. 20, auramtiarig Elsp. áz oX ge Fel TETEME 26—VI. 30, Ouercus, Prunuson, marginarit Bkh. k, II. 26—III. 30. Dahlsíröm Gyulg. 119 EL VS TO VI. 207-Ouercus, Prunuúson, defoltaria CI. k: és ab. oasera DIBŰ H$ X IX 19 15 Wo: 12 VI AS. RANMUSOM Ouercuson CASSIO DAL S EY E GEKETKÜVES SE Tt SE NESZ NET VE 20— VII, 30. aesamaróe Seníinis 1 AM ÁLD ANVe IO TAL We IKOEVŐL 26. Prunus spinosán, Faguson. Bag atia peddri "8 ay és ab ertimnetaria Standít or 1 26— VI. 25. H. V. 16— VI. 30. Prunuson. B ús ton" kispidarius 9. r. LL" 15" IV. 20 pomona ius Eb. gy. ME TEV 107 zonarius Sehim d e IV 4 VE s hortarvins Ek IV. 207- V. 21, síratarzus Hufa. r. IV. 4 V. 12. A mm jom ela s yis O2Zazömns 1. ay Wa VI Ő 56 IRC IKYOK 25. Populuson. Boarmia cinctaria ochitt. gy. és ab. consimitlavrta Dup. r. IV. 10—V. 16, gemmarta Brahm gy. VII. 15— VIII. 20, secundaria Espét ro VI 207 VII" 25, apretiria FIb. gy.: VI. IS" VII. 20, repandata L. k. ab. conversaria Hb. r., ab. destrisarta Hw. r. és ab. maculata Stgr. VI. 15— VII. 26, roboraria Schiff. gy. és ab. imfuscata Stdgr. VI. 4— VII. 6, consortaria F. gy. és. ab. consob- vinaria Bkh. gy. IV. 20—V. 25 és VII. 10—IX. S, angularia Thnb. r. V. 14— VI. 20, lichenaria Hufn. VII. 14— VIII. 20, glabraria Eufm. r. (Husz), selenarig Hb. r és var. dirnaria Hb. i. r. VI. 26— VII. 30 és VIII. 24—IXx. 29, biundularia Bkh. r. IV. 15— VI. I6 és VIII. 107-IX. 16, crepuscularia Hb. k. IV." 10—VI. 4 és VIII. 3—IX. 20, consonaria Hb. gy. IV. 15—V. 30, Muridatai Bkh. gy. és ab. obscurior r. V. 15 VI. 20, punctiularia EKib. ko IV. 14—VI. 10. Tephronia sepiaria Hutn. r. (Husz). Pachycnemia Mippocastanaria. Hb. r. (Husz). Gnophos fuvrvata F. r. VII. 15— VIII. 25, obscuraria Hb. r. V. 26— VI. 30, ambiguata Dup. 1. r. és var, veprvetaria: Spr.. i VÁ 15 20 DO 0 ABE íg VENP. GDIV ETEK KEAM 15 ÉS WAR mpectinata Gn. i. r. VI. 24 VII. 28, gluucinarta Hb. gy., v. supinaria Mn. r. és v. plumbeariz Stgr. r. V. 24—VI. 30, varie- gata Dup. r. (Husz)., díilucidaria Hb. gy. VI. 20—VII. 28, obfus- caria Hb. r. VI. 28—VII. 30. Psodos alticolarta Mn. r. VII. 27(— VIII. 30, coracina Esp. r. (Husz), alpinata Sc. r. VII. 20—VII. 26. Fidomnia jfasctiolarta Rott. r. és carbonavria CI. r. (Eusz), rorarisi F. gy. V. 10—VI. 8 és VII. 4—VIII. 10. Ematurga atomaria CL. k. és ab. uutcolovartia otgr.: Tr. IV. 18—V. 25 és VII. 12—VIII. 30. B up a tú ss pintarius L.sgy.. V 155 VI. 20. selidosema ericetaria VIII. r. VII. 15— VIII. 26. Halia wauaria L. k. VI. 2—VI. 30, brunneata Thnb. r..V 16—VI. 24. Diastictis aztesiaria F. r. VII. 20—VIII. 30. 120 ; A hangyák életéből. Phasiane pelvraria Hb. r. V. 59— VI. 20, glarearia "Brahm. TV 20 V. 26 -és MIL MO VÜLSZO Kelt ata TEK eStalotákattze cellaria Hb. r. V. 59—-VI. 10 és VII. 10—VIII. 15. Eubolia arenaccaria Schitt. gy. és var. jlavidaria Ev fr. V. 10— VI. 15 és VII. 20— VIII. 30, muvrinaria B. TV 15EVI: 18, és VII. 20— VIII. 25. Scodiona conpersaria F. r. (Husz). S 6 00 e [ómen es ks MI 2-7 VIIL 140 Aspilates gilvaria F. r. VII. 16— VIII. 10, strigillaria Hb. 0. AV 16 VI 210 A plasta onoraria Fuessl. r. (Husz) E ythria murpurarie "6. gy. 1. ív. VII: 2577 VIlKoSSéVze za 8 ay I iw Wo 2—-V a Ortholitha coarctiata E. r. VII. 5— VIII. 16, alumbarta F. k. VI. 26— VII. 31, cervinata Schiff. r. VII. 107 1X. S, Timitat i oc. k. VII. 15— VIII. 30, moenzata Sc. gy. VII. 10-i 205 bipunes taria Schiff k. és ab. gachtaria Frr. r. VII. 8—VIII. 30. A hangyák életéből. Irta A. Aigner Lajos. 1016 A valódi vendégek száma kivált a hangyakedvelte bogarak közül igen nagy. Ámbár eddigelé csak kevés fajnak életmódját figyelték meg pontosan, mégis azok száma, melyeket valami aethe- rikus olajváladék miatt a hangyák nyalogatnak, az illető szervek könnyű morphologiai felismerhetésénél fogva legalább is 250—300-ra tehető. A hangya-vendégek ezen válogatott seregéhez számítandók kétségkívül : a Staphylinidákhoz tartozó Lomechusa-csoporton kívül a Clavigeridák, Gnostidák és Ectrephidák családjai, továbbá a legtöbb Paussida és Thorictida, s a Histeridák nagy csoportja (a Hetaeriinák), végül pedig a Nitidulidák, a Silphidák, Scarabaeidák és Brenthidák némelyikei. A valódi termita-vendégek közül első sorban említendők a Staphylinidák több neme, a Scarabaeidák két neme, valamint a Glyptus és Orthogonius Carabida-nemek álczái. Minthogy a valódi vendégek száma egy hangyabolyban gyakran igen csekély, azt az aromatikus kellemet, melyet ezek nyalogatása gazdáiknak nyújt, inkább csak élvezeti nyalánkságnak, seimmmint táplálószernek kell tekintenünk. Táplálkozási főforrásul A. Aigner Lajos. ; 121 szolgálnak ellenben a méz-váladékú levél- és paizstetvek, valamint a tropikus Membracidák és Fulgoridák álczái. Ezeket azonban csak annyiban lehet a , hangya-vendégek" közé számítani,-a mennyiben a hangyák társaságánoz törvényszerűen kötve vannak, s azok őket nemcsak alkalmilag keresik fel. A gyepi hangya (Tetramorium caespitum) fészkében rendszerint élődő ,mézadó tehény" p. o. a Pavacletus cimiciformis nevű gyökértetű. A hangyák közösségére törvényszerűen utalva vannak továbbá a hangyakedvelte Lycaenida- hernyók, melyeket . tápnövényükön a hangyák felkeresnek, nyalo- gatnak és megóvnak ; mert a hernyók testének utolsóelőtti szelvényén levő háti nyilás kétségkívül erre a czélra van rendelve. -Azonkívül ezen hernyók, báb-idejüket gyakran hangyabolyban töltik el, vagy már mint hernyók is abban élnek, mint azt újabban Kapföldön megfigyelték. A myrmekophilek és termitophilek hadseregének zöme nem tartozik a valódi vendégekhez, hanem a második osztályhoz, a közönyösen tűrt lakókhoz. Eddigelé csak mintegy 800 faját is- merjük ezeknek, .de kétséget sem szenved, hogy számuk jóval nagyobb. Az európai myrmekophilek közt ugyanis a valódi ven- dégek száma a közönyösen tűrtekéhez úgy viszonylik, mint 1—10- hez; ehhez képest a más világrészekben élő hangyák tűrt vendé- geinek száma legalább is háromezer. Az, hogy őket kevésbbé ismerjük, mint a valódi vendégeket, onnan van, mert sokkal rit- kábban bírnak oly morphologiai jellegekkel, melyek után a hangyák- hoz való törvényszerű viszonyukat felismerhetnők. Ebben az eset- ben a közvetlen megfigyelés biologiai kriteriuma az egyedüli, melyet alkalmazhatunk ; a tropikus hangyák és termiták fészkei azonban még nagyon kevéssé vannak átkutatva, hogysem erre nézve kellő felvilágosítást nyujthatnának. A közönyösen tűrt lakók a rovarok legkülönfélébb. rendeihez, úgymint a pókok-, szízlábúak- és atkákhoz tartoznak. Többnyire csak azért vannak tűrve, mert gazdáik figyelmét alig vagy épen nem költik fel, még pedig vagy alakjuk apró voltánál, vagy lassú mozgásuk és fához hasonló testüknél fogva, minő a Monotoma bogárnem. Avagy azért lesznek eltűrtek, mert gazdáik eredménye- sen meg nem támadhatják, akár alakjuk miatt, mint pl. a vaskos Histeridák, vagy mozdulataik gyorsasága miatt, mint pl. az Oxypoda s egyéb rövid szárnyúak s a rendkívül virgoncz Lepismidák.. Csak amikor a vendég megtámadhatatlan testalkata a myrmekophil élet- módhoz való különös alkalmazkodást felmutat, mint p. o. a Dinarda rövidszárnyúaknál, csak akkor lehet azt a priori a törvényszerű 122 A hangyák eleléből. vendégviszony kriteriumának tekinteni. Ennélfogva érthető, hogy a közönyösen tűrt lakókat külső megjelenésük, habitusuk után, nem lehet oly könnyen felismerni, mint a valódi vendégeket. Az az előny, melyet a közönyösen tűrt vendégek a han- gyáknál való lakásukból merítenek, igen különféle. A lakáson és számos ellenség ellen való oltalmon kívül a hangyabolyban még megfelelő élelmet is találnak Némelyikére, mint a Cetozia floricola álczáira, s a Monotoma, Corticaria, Cortodera, Ptilium stb. nem- beli bogarakra nézve az élelem azon növényi anyagból áll, a mely a hangyabolyt képezi, vagy ennek rothadó hulladékaiból; a Colvecerák a táplálékukat gazdáik gabonatáraikban találják ; számos más vendég pedig, kivált a rövidszárnyúak és Histeridák családjából, a hangya- bábokat, döglött hangyákat s oly rovarmaradékokat emésztenek fel, a melyeket gazdáik zsákmányul hoznak a bolyba. Sarhákként is, asztaltársakként is, mint parasiták tágabb értelemben, a hangyák rovására élősködnek s azoknak még ivadékát sem kiméiik, ha arra alkalom nyílik. Ezen életmódnak példájául szolgálhat a Dinarda bogárnem. Ez a rövidszárnyú bogár a döglött hangyákat, vagy a hangyák zsákmányául a bolyba került döglött rovarokat sakálmódra dara- bokra tépi szét; de gubónélküli hangyabábokat is eszik sőt nem ritkaság, hogy a Dinarda dentata a hangyák petecsomójából egy- egy petét lop s azt egyik csöndes zugban megemészti; a Dinarda Hagensi pedig résztvenni szokott két hangyának etetésében, úgy hogy azok közt felágaskodik s a csöpp táplálékból szintén nyalogat. A Dinavrda dentata azonban viszonzásul, bár öntudatlanul gazdájával jót is tesz, a mennyiben a hangyabolybaán megfészkelt Acarinák puha álczáit és nympháit is pusztítgatja. Nevezetesen megakadályozza a Hypopus-stadiumban a hangyákra nézve oly végzetes JTyroglyphus Wasmanni elszaporodását; de a Loelaps álczáit is üldözi. E tekintetben igen érdekes megfigyelése volt Was ma n n-nak, a ki észrevette, a mint egy Lomechusa a han- gyaboly oly részéből került elé, a mely a hangyáknak hulladék- helyül szolgált. A Lomechusa potrohának felülete számtalan apró fehér pontocskával volt ellepett, a melyek egy része gyorsan izgott- mozgott, s a melyek nagyító alatt a Loelaps mwyrmecophilus álczáinak és fiatal nympháinak bizonyultak. A Lomechusa-nak ez a társaság úgylátszik nem volt kellemes, mert észrevehető nyug- talansággal futkosott ide-oda, a mi egyébként való gravitásával ellentétben állt. Ekkor találkozott vele egy Dinarda dentata, mellső lábaival a megálló bogár potrohára lépett és nehány percz alatt A. Aigner Lajos. 123 megette vagy sSzétriasztotta az apró atkák legnagyobb részét, a melyek lattára gyorsan elmenekülni igyekeztek. (I. 3. ábra). Az ellenségként üldözött lakókhoz, biologiai osztályaink harma- dikához tartoznak Európában különösen a Myrmedonia, Myrmoecia és Lamprinus rövidszárnyúak, Ouedius brevis és Xamtholinus atratus. Testalakjuk nagysága a gazdáikéhoz viszonyítva oly jelen- tékeny, hogy a hangyának okvetlenül nagy mértékben felköltik figyelmét s ennélfogva nem lehetnek közönyösen eltűrt lakók. Többnyire ragadozókként a hangyákból s azok ivadékából táp- lálkoznak. Tolvaj nép és rabló csőcselék egyébként, mint fentebb láttuk, a közönyösen eltűrt lakók közt is akad elég, de sőt még a valódi vendégek legtöbbje, daczára az élvezett gondos ellátásnak, mellé- kesen kissé rablással is foglalkozik. Sőt kimutatták, hogy a 2o- mechusa és Atemeles bogár-nemek az által, hogy a hangya-ivadékot pusztítják, korcs munkásalak — az úgynevezett pseudogynek — neveltetését okozzák s így az illető hangya-telepek degeneratióját idézik elé. Tágabb értelemben vett parasitismus tehát a hangyavendégek többi biologiai osztályában is fordul elő. A szorosabb értelemben velt parasíták azonban, a melyek a hangyákban vagy ivadé- kukban, avagy a hangyaboly egyéb törvényszerű lakóiban vagy azokon élősködnek, külön negyedik biologiai osztályt képez- nek. Ide tartoznak p. o. némely aprócska darázsfajok, kivált Braconidák, Chalcididák és Proctotrupidák; továbbá a hangyák nyálmirigyeiben élő Pelodera Janeti nevű Nematoda. Míg ezek a belső élősdiekhez, az Entoparasitákhoz tartoznak, addig mások külső élősdiek, Ectoparasiták, a melyek a hangyán vagy ivadékán külsőleg élősködnek. Ilyen akad a hangya-kedvelte Acarinák közt is. § A legtöbb myrmekophil atka a Loedlapts-nemhez tartozik. Ezek azonban nem szorosabb értelemben vett élősdiek, hanem közönyö- sen tűrt vendégekként döglött hulladékból s a hangyaboly egyéb hulladékából táplálkoznak. Egyik faj, Loelaps oofhilus mindig a hangyák petecsomóin ül, de nem bántja azokat, hanem a hangyák, midőn a petecsomót nyalogatják, egyúttal őtet is táplálják. Veszedelmesebb a 7Tyroglyphus Wasmanni, mely a Formica sanguinea bolyaiban gyakori és kifejlett ivarképes, valamint álcza es nympha alakjában döglött hangyákbóől s egyéb hasonló állati tárgyakból él. Ez atkának heteromorph nympbái a Hypopus- stadiumban azonban a hangyák, az urak mint a rabszolgák testén 124 A hangwák életé böl, ülnek, még pedig mindig fejjel a hangya illető test-tagjának vége felé. Tömeges feliépésükkel ezek a hypopák nem ritkán valóságos , atkarühet" idéznek elő, a mennyiben a boly minden hangyáját ezrivel mintegy szürke kéreggel ellepik, a mitől a végén az egész hangyatelep elpusztul. Sajátságos biologiai állást foglal elegy más myrmekophil atka, az Antennophorus Uhlmamnni, mely rendesen a hangya. testén, még pedig leggyakrabban a fej alsó felén foglal helyet. Itt előnyös hely- zetét arra használja fel, hogy kiterjesztett mellső lábaival, a melyek mint csápok állnak elé (innen a neve csáphordó, Antennmophorats), a hangya fejének oldalait csiklandozza mindaddig, míg az az ételnedv egy csöppjét felböfögi, a melyet aztán az atka elnyalogat. A hangyák ezt a szemtelen ficzkót csak azért tűrik el, mert nem tudnak tőle szabadulni; elégszer figyelték meg, mikor a hangya kétségbeesetten igyekezett azt magáról lerázni, de hiába. Etetése egyébiránt tisztán reflectorikusan történik, miként a Aranla coecca nevű méhtetűé a méhek részéről. Az Antennophorus-nak a hangyákhoz való viszonya inkább csak mintegy karrikaturája annak a valódi vendég viszonynak, mely a Lomechusát, Atemelest, Clavigert s egyéb hangyakedvelte vendégeket gazdáikhoz fűzi. Míg az Antennophorus a valódi vendégek viselkedését s azok aktiv. mimikryjét mellső lábaival mintegy karrikirozza, addig a hangyabolyokban élő Glyphopsis nembeli atkák a hangyakedvelte bogarak, kivált a Clavigerek színének, skulpturájának és szőrzeté- nek -karrikirozott miniatur-kiadását képezik. Mint ezek, ők is vörös színűek, altestük felszínén nevezetes gödröcskékkel s ezek szélén apró sárga szőrcsomókkal bírnak. Ez utóbbi tulajdonságok legha- tározottabban ki vannak fejlődve a Glyphopsis formicaritae-nél, a mely miként C/aviger testaceus a Lasius flavus nevű hangyafajnál él és ennek bolyaiban együtt találták is. Ez a Glyphopsis formicariae mintegy Cilaviger, atka-alakban, és ha a morphologiai analogia nem csal, azt az atkát is azon valódi vendégek közé kell számítanunk, a melyeket gazdáik nyalo- gatnak; legalább is átmenetet képez az a közönyösen eltűrt ven- dégektől a valódiakhoz. A felhozott példákból eléggé kitünik, hogy a hangya- és termita-kedvelt rovaroknak a fentebbi négy biologiai főosztályba való osztása egyáltalában nem önkényes schablon, melybe a tények csak erőszakkal illeszthetők be; ellenkezőleg, amaz állatok és ven- zttk asztat án aáüssaté Al; Aigner Lajos. 125 dégszerető gazdáik között fennálló kölcsönös viszonyok könnyebb áttekintése és gyorsabb megérthetésére igen jó szolgálatot tesz- Másrészt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Hhangya- és termita-vendégek életmódja rendkívüli különféleséget tüntet fel. En- nélfogva sok esetben, bárha a vendég életmódját ismerjük is, kétes marad, hogy a négy osztály melyike alá sorozzuk, mivel az említett kategóriák többjének egyes sajátságait magában egyesíti. Ha tekíntetbe veszszük, hogy a hangyák és termiták vendégei rendes gazdáikkal nem közvetlenül s egyszerre keletkeztek, hanem a fejlődés folyamában eredetileg szabadon élő alakokból jutottak mai morphologiai és biologiai alakjukhoz, magától érthető, hogy a hangya- és termita-kedvelte rovarok vendég-viszonyában a legkü- lönfélébb fokozatoknak kell találkozniok. Sőt inkább azon lehet csodálkozni, hogy nincsen föbb ily fokozat, hogy p. o. a Lomechusa- csoport magasan kifejlett hangya-barárságával morphologiai- és biologiailag annyira elszigetelve s egyedül áll. A hangya- és termita- kedveltségnek feltünő jelensége azonban eredetileg benső okokban rejlő aktiv alkalmazkodási hajlamnak és tehetségnek feltevése nél- kül alignanem mindig érthetetlen marad. A leszármazási elmélet hívei mindenesetre fontolják meg ezen bonyolult és homályos kérdések nagy nehézségeit. E helyütt csak a Hetaerius ferrugineus és rokonai szolgál- janak például. Az első pillantásra mi látszik könnyebbnek, mint hogy egy apró vaskos bogár, mely családi örökül máris dacz- typussal bír, a hangyáknak pete-parasiítául magát feltolja, azután pedig megtámadhatlan voltánál fogva lassankint közönyösen tűrve legyen, és végül, mivelhogy a hangyáknak az eredetileg véletlenül történt megnyalogatása megtetszett, a valódi vendég viszonyába lépjen elő? A dolog azonban nem oly egyszerű. Wasmann a maga megfigyelési hangyabolyaiban öt év óta tartott nagyobb számú Hetaeriust s arra az eredményre jutott, hogy a leszármazási elmé- let szempontjából erre a bogárra nézve előnyösebb lenne, hogyha a hangyák csupáncsak közönyösen megtűrnék. A hangyák által való megnyalogatása semmi előnynyel sem Jár reája nézve, mert azok nem etetik, ellenben nagy veszélynek teszi ki őt. Különösen a Formica sanguinea és pratensis gyakran negyedóra hosszat ját- szanak vele, mint a macska az egérrel, s abbeli kisérleteik közben, hogy állkapcsaikkal megállásra kényszerítsék, méltatlanul bánnak Vele, sőt olykor meg is csonkítják. Egy ízben a Formica sanguinea egy Hetaeriust, miután vele túlságosan ,szeretetteljesen" bánt, a wegén megölte és részben fel is falta, mivel a megsérült bogárnak 126 : Különfélék.. megnyalása a hangya nyalánkságát felköltötte. A természeti kiválás a Hetaerius érdekében cselekedett volna, hogyha a közönyösen elűt vendégek között ineghagyta volna őt; pedig állítólag az se- gítette a valódi vendégi viszonyhoz. Végül a fentebb említett jegyzék szerint ide igtatjuk az 1894-ig ismeretessé vált 1177 hangya- és 105 termita- kedvelte rovarfajok áttekintését; van t. i. Coleoptera 993 hangyakedvelt, 87 termitakedvelt; Strepsiptera 1 hangyakcdvelt; Hyinenoptera 39 hangya-, 6 termitakedvelt; Lepidoptera 52 hangya-, 2 termita- kedvelt; Diptera 18 hangya-, 2 termitakedvelt; Orthoptera 7 han- gyakedvelt; Pseudo-Neuroptera 1 hangya-, 4 termitakedvelt ; /0hyi- chota 72 hangya-, 3 termitakedvelt; Thysanura 20 hangya-, 1 termitakedvelt, továbbá az Arachnoideáh közül Araneina 26 hangya-, 3 termitakedvelt, és Acarina 34 hangya-, 1 termitakedvelt ; és végül a Crusiaceák rendjéből /sopoda 9 hangyakedvelt. Ebben a jegyzékben, latnivaló, az Artihropodák csaknem min- den rendje eléggé tekintélyesen van képviselve, úgy hogy úgyszólván összes entomologusaink érdekelve vannak. Ajánljuk is, hogy a több- ször említett Wasmannfele ,Jegyzéket" tegyék tanulmányuk tárgyává, meglévén győződve, hogy épen úgy mint engem, rövid két évi megfigyelés két hangyakedvelte hernyó felfedezésére veze- tett, némelyük más irányban még nagyobb eredményeket fog fel- mutathatni. De még ha ez nem sikerülne is, maga a tárgy oly érdekes, hogy a vele való foglalkozás magában hordja jutalmát. Különfélék. . A hernyótenyésztés olykor meglepő észleletekhez juttat ben- nünket. Valamely német gyűjtő pl. nehány Acidalia-nőstényt lepe- téztetvén, a hernyók már pusztulófélben voltak, mert nem fogadtak el semmiféle növényt. Ekkor száraz salátával tett kisérletet, mely fényesenő "sikerült S úgy" hogyez Úton számos sajt eme szitettákése közönséges. salátának ugyanis legselejtesebb külső leveleit a napon megszárította, ugy hogy az ujjakkal ellehetett morzsolni. E mellett kevésbbé száraz leveleket, valamint úti laput és Capsella bursa pastorist is nyújtott, melyen a hernyók szintén rágicsáltak ugyan, de mindig visszatértek a száraz salátára. — Az Acid.lia herbariatát Kosztka László gyógyszertárban valami herbathea-dobozban Kiülönmfélék. 127 találta és tenyésztette, de úgy tapasztalta, hogy a hernyók hónapo- kig is. eléltek. Mások ugyanoly körülmények közt nehány ivadékot neveltek, de mihelyt a száraz theát megnedvesítették, az összes hernyó tönkrement. — A Cossus cossus hernyóját száraz kenyér mel- .lett is felnevelték már. — Smerinthus tilide hernyóját tölgyfa levéllel is fel lehet nevelni. A lepke színe azonban fakó lesz, alsó szárnya feltünően sötétté, a szárny is a rendesnél valamivel kes- kenyebbé. — A Deilephila eupborbiae hernyója elfogadja a szőlő- levelet, sőt a szőlőbogyót is; egyébiránt már Plantago lanceolatán is találták A vértetű rovarellenségei. A több ízben hazánkban is meg- fordult Dr. Verhoetft bonni tudós, a vértetűtől nagyon ellepett gyümölcsösben tanulmányozta a kártékony állatot és kivált ellensé- geit.: Ilyenekül a következőket ismerte fel: 1. A Phyiocoris populi nevű puloska és nehány fajrokona, de ezek csekély számban mutatkoznak és nem eléggé falánkok. 2. Valamely Syrphus- (légy) faj, mely jól működik, de ritka. 3. Gyakoriabbak s ennélfogva figyelemre méltóbbak a Coccinellida-nembeli Coccinella- és Halyzia bogár-fajok melyek álczája is, de imagoja 15 erősen pusztítja a vér- tűt. 4. Legtevékenyebb és nagy számánál fogva leghathatósabb pusztítónak bizonyult a Cirysop : vulgaris nevű reczés-szárnyú lárvája (átalakulásait lásd: Brehm. Tierleben), melyet Verhoetft eddig csak mint a Tlanacetum vulgaren élő levéltetvek ellenségét ismerte. Végül ajánlja, hogy ezeket az állatokat gyűjtsék össze, és kössék ki a vértetűk ellepte fákra. Nemi hiszi úgyan; -hogy .ezáltal ki lenessem itam a vértet. ee E lemet kartételét, tetemesen korlátozni. Az entomologia a földrajz szolgálatában Stoll svájczi tudós a hangyák elterjedéséről értekezvén, fontos földrajzi problemát is érint. Miután a tropikus Ausztrália számos hangyaalakjának dél- amerikai fajokkal való közeli rokonságát vagy azonosságát kidert- tette volna, ezt a körülményt kapcsolatba hozza azzal a ténynyel, hogy a nevezett két világrésznek szemközt levő partjai folytonos sülyedésben vannak, mi mellett elmerült erdők stb. felfedezése bizonyít, de újabban eszközölt fúrások is a mellett tanuskodnak. Az Ellice-csoport egyik korall-sz-getén ugyanis 1r0 méternyire tiszta korall-sziklát fúrtak át; minthogy pedig a korall-állatok meleg, áradó vízben tenyésznek, kétséget se szenved, hogy a 1rÜ m. mélységben levő korall-sziklát oly állatok készítettek, a melyek hajdanta közvetlenül a víz felszíne alatt éltek. Ha tehát ezzel is be van bizonyítva, hogy a déli Csön- des oczeán partjai és feneke folyton sülyed, és ha az oczeán két part- . ján számos, részben a vándorlásban igen lomha gerincztelen állat azonos vagy annyira hasonló, hogy közvetlen rokonságukat. el kell ismerni: önkényt arra a következtetésre jutunk, hogy Ausztrália és Dél-Amerika egykoron száraz földdel össze volt kötve, a mi eddig vitás kérdés volt. ! , A madarak hasznáról és káráról." Ez a czíme egy új könyv- nek, melyet Darányi Ignácz földmívelésügyi minister" megbízá- 128 Különfélék. SÁDÓNÍEt 1-0e émamna Ottóssés száz üképpel HÜSZtealteistötteteki Titusz. 5 Előljáró beszédjébenk a szerző a többi közt ezeket mondja : Aldom a sorsomat azért, hogy megérhettem, hogy akadt oly férfiú, kit saját igyekezete és a sors kegye magasra emelt — Dará- nyi ag ároizmá aikskitöldművelésügyi mnmnistet s idetazénámése sem emelhette sorsa "oly magasra, hogy ne lássa, me ismerje meg a magyar gazdanép szükségét, okulásra törő vágyát. Aki épen azert "engem ibizottemesr se " szerényükonyvütiszetzésémelő Ezért áldom sorsomat. El is mondom neki ezen a helyen, hogy bizodalmával örök hálára kötelezett, és" hogy azontúl a legnágyobb gyönyörüséget szerzett énnekem, megadván a módot, hogy Tehozzád szóljak, magyar Népem, a kihez a vérség és a szeretet ezer szála fűzött... Ennek a megbizatásnak derekasan megis felelt, zamatos magyarsággal szólván a nép fiához. Elsőben is vázolja a magyar nép viszonyát a madárhoz és adja a madár szavának népies. értel- mezését, a madár hasznát és kárát, családi életét és vonulását, fel- szólít, hogy a madarakat védeni és etetni kell, végül m. e. 50 madarat tüzetesen leír, megjegyezvén, miben káros, miben hasznos. Függe- lékül adja az állatvédelemről kibocsátott körrendeletet. A 279 lapra terjedő, igen díszes kiállítású könyv ára — 1 korona — rendkívül olcsó. Községi jegyzők, lelkészek és tanítók pedig ingyen kaphatják. Az érdekes könyvre — melynek széles elierjedést kivánunk — még visszatérünk. Malaria-kutatás. Dr. Manson, londoni orvos és biologus kezdeményezése folytán tudományos expeditió készül a Csöndes tengerbe, melyre egy névtelen máris 24,000 koronát jegyzett, és melyre nézve az angol kormány támogatására is számítanak. Ne- vezett tudós ugyanis abban a nézetben van, hogy a malaria viszonyait, valamint keletkezésének s az ellene való védekezésnek kérdését sehol sem lehet oly kiválólag tanulmányozni, mint a Pacific-szigeteken. Mindenekelőtt kutatandó a moskitók életmódja és befolyásuk a betegseg keletkezésére. A feladat egyik fontos része azonban az lenne, hogy a moskitókat a malariás-szigetekről oly kisebb szigetekre vinnék, a melyeken a járvány nem grasszál, azzal a czéllal, hogy ott laboratoriumban tenyészszék őket. Az erre való aguariumba bizonyos növényeket és állatokat tennének, . megfigyelendők vajon azok közt nincsen-e olyan, mely a moskita fejlődésére kedvezőtlenül hat. A tudós azt hiszi, hogy ezen az úton lehetséges lesz oly állatot felfedezni, a mely az embert a malaria ellen való küzdelmében segítheti. Minthogy a moskitóknak mechanikai vagy chemiai úton való kiírtása az emberre nézve le- győzhetetlen nehézségekkel jár, az egyedüli módja, szabadulnia ezektől a . veszedelmes rovaroktól az, hogy azok természetes ellenségeit segítségül hívja. A moskitókat egyébiránt más-rnás be- tegségek okozóinak is tartják, a melyek a Pacific-szigeteken nagy mértékben uralkodnak, t. i. az Elephantiasis- és a Filariasis-nak. Több szigeten az előbbi betegség a lakosság 20—50, az utóbbi Kiilönfélék. 129 30—60 százalékát fogja el. Ellenben vannak kisecb szigetek, a melyeken ezek a betegségek nem szoktak fellépni. — Dél-Magyar- országon a malariát ma is hideglelésnek nevezik s annak okozójául nem a legyeket, hanem a rosz ivóvizet okolják. Alighanem másutt is úgy lesz. A gabona veszedelmes ellensége a /adena didyma Esp., mely nálunk is gyakori jelenség, de a mely Finnország egyik kerü- letében egy év alatt oly kárt okozott, hogy 31 gazdaságban 6124 hectoliter rozsot tönkretett, más kisebb gazdasázokban pedig a kár 90, sőt 1009/0-ra rugott. A hernyó életmódja magyarázza meg a kár nagy voltát. A hernyó ugyanis kicsi korában a föld alatt telel ki; mihelyt a tavasz melege új életre kelti, az őszi vetést támadja meg és behatol egyik rozsszálba, melyet azonban növekedvén el- hagy és vastagabb szálba megy át s így végre a legerőteljesebb szálakat is elpusztítja, úgy hogy csak a satnya, alig termő szálak maradnak meg. Védekezésül ajánlották, hogy ősz felé a petéket és apró hernyókat mélyen alá kell szántani és a földet tavaszkor újra bevetni. De ez se Diztos szer, mive; még azt sem tudni, hogy a lepke voltakép; mire rakja le "petéit. Ebből a : példából is látni való, mily kevéssé ismeretes az életmódja az oly rovaroknak, me- lyek. egész családok; : egész : orszagrészek jólétét weszélyeztetil. pedig az ellenük való sikeres védekezésnek első feltétele, hogy életmódjukat alaposan ismerjük. Magyarország rovarainak száma. Mocsáry Sándor a , Természettudományi Közlöny"-ben ,A Rovarok" czím alatt nép- szerű felolvasást bocsátott közre, a melyben a többi közt előadja, hogy a k. m. Természettudományi Társulat által kiadott fauna- katalogus szerint 17000 rovarfajnak honossát állapították meg eddigelé. Ámde — úgymond — ,ehhez még legalább is 5000 fajt hozzá kell adni, ha az apró és legkisebb alakokat is gondosan meggyűjtik és meghatározzák. Biztosan mondhatjuk, hogy a magyar állam területén legalább is 25,0900 állatfaj él, melyből mintegy 560 faj a gerinczesekre (emlős 80-—85, madár 350, csúszómászó és kétéltű 51, hol 64 faj), a többi 24410 faj pedig a gerincztelenekre esik, mely ulóbbiak :között a rovarok maguk mintegy 22000 fajt tesznek". 5 Az új lepke-katalogus ,Catalog der :Lepidopteren des palae- arctischen Faunengebietes. Von Dr. 0. Staudinger und Dr. H. Rebel. 2 rész 779 lap, Staudinger arczképével. Azelső rész 89 csoport- ban (764 genus) magába foglalja az eddig ügynevezett Macrolepi- dopterákat, (4744 faj), míg a második rész 18 csoportban (483 genus) a Microlepidopterákat (4732 faj) öleli fel. A - pótlékban fel- jegyzett 194 fajjal együtt összesen 9720 faj van felsorolva. Késő kifejlés. Berlini gyűjtőnél nov. elején kikelt a Bombyzx fopuli egy nősténye, mely ki nem fejlődött, de párosodván, petéit lerakva s azután ötöd napra mégis szabályosan kifejlődött. 130 i Irodalom. A Paida obtusa H.-S. egyike a legritkább palaearktikus lep- kéknek, mely eddig csak Déli-Európában és az Amur-vidéken fordult elő. Az újabb időig csupán két európai példánya volt isme- retes. Toscanaból és Sareptából. Harmadik példányát Bohatsch fogta 1886-ban Ujvidéken, tavaly pedig Gabrielli György nehány példányát Ujpesten, villamos lámpán. Időközben Eszak- Németországban is akadtak egy példányára, melyet az illető gyűjtő még a 70-es években Mecklenburgban, fölül befont nádcsutkában levő bábból fejlesztett, de Lithosiz muscerda-nak tartott. Irodalom. Gottfr. Luze, Revision der europáischen und sibi- BSE men AT ttemsidie ri St a ph yek id eme G aktát tn tesekn Vachyp o ris Grav: un del a méprimn is: ETS et (VST zool.-bot. Ges. Wien, LI. 1901. p. 146— 185.) § Szerző egy nem régen megjelent dolgozatához hasonlóan mely a Tachinus nemet tartalmazta, jelen alkalommal a Tachyporus és Lamprinus nemeket tárgyalja. A fajok meghatározására szolgáló táblázaton kívül az egyes fajok kimerítő leírásait találjuk, minde- gyiknek földrajzi elterjedését is fölemlítvén. Hazánk faunájára vo- natkozó adatokat is találunk, így említi a Zachyporus nemből a köv et- kező faunánkra új alakokat: corpulentus J. Sahlbg. (Hung. sept.), scutellaris Rye (Hungaria) és formosus Matth. var. decoratus Luze nov. var, (Nagy-Mihály, Dr. Chyzer). Egy faj, a régi Tachyporus saginatus Grav. az új Lamfrinodes- a T. ery!thropterus Panz. pedig a Lamprinus nembe tartozik. Végül felemlítem még, hogy a kauka- zusi Zachyporus hypuorum var. niger Luze nevű új fajváltozat azo- nos az általam előbb leírt var. atratus-sal (Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazásának állattani eredményei. Budapest 1901. p. 103.,, melyet a Tiflis melletti Szent-Dávid hegyen gyűjtöttem. Csiki Ernő. A Angust Schultze, Baris Gudenúsi now. spec, (Verh. zools bot. Ges. Wien. IE 1901. p: 212—215.) Egy új Baris-faj leírása, melyet a Bécs-melletti Ulrichskirchen mellett fedeztek fel, de egy szintén új fajváltozata hazánkban fordul elő; ezt Schuster tanár a Fertőtónál gyűjtötte (var: Íurpurascens) és így nem lehetetlen, hogy Magyarországon a törzsfaj is meg lesz található. Csiki Ernő. . ROVARTANI LAPOK" Auszug der Aufsátze dieser in ungar. Sprache erscheinenden entomologischen Monatscárif Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr G. Enutz und Dr. G. Horváth redigirt von l. v. Aigner-Abafi und E. Csiki. Budapest VIIT., Rökk-Sz.-Gasse 32. 1901. Juni. VIII. Band Heft 6 S. 109. Über Deilephila nerii : is A MO LZÁTYE ZP BROLOBISG vom ID meri ím Aprilhefte der R. L. sprach L. v. Aigner-Abafi die Ansicht aus, dass dieser Schwarmer in Ungarn einheimisch sei. (s. Revue p. 12.). Dem widerspricht Verfasszr, der die Raupe oft, nie aber den Falter fand und die Meinung verficht, dass merti ebenso wie D. celerio ein Zugvogel sei, der weit nördlich fliegt, dessen Nach- kommen jedoch im Herbst stets nach der Urheimath zurückwandern. II. W. Weissmantel: Über das Vorkommen von D. nerii in Prag, Brünn und Olsnitz (in grosser Anzah!). Mi. IL. w Algmor-ábati I961D. merii im Ungarn heimisch? Verfasser giebt zu, dass manche Wanderarten, so auch D. nerti, im Sommer bis in Lánder vordringen, wo sie nur als Gaáste auftreten und sich nicht fortpflanzen; meint indessen, dass die Zone, in welcher D. nerit heimisch ist, weit ausgedehn- ter sei, als gewöhnlich angenommen werde und sich jedenfalls auch auf Ungarn erstrecke. Bei der Feststellung des Heimatsrechtes is es erforderlich, dass die Art in irgend einer Form überwintere und eine Frühlings- generation besitze. In dieser Hinsicht stehen keine Daten zur Ver- fügung. In der Literatur findet sich blos verzeichnet, cass die Raupe im Juli, August, der Falter aber im September vorkommt. Es fehlt also die arterhaltende Frühlingsgeneration Es fÍrágt sich jedoch, ob sie thatsáchlich fehle? Auch von Acherontia Atropos behauptete man noch vor einigen Jahren, dass die Puppe den Winter nicht übersteae, der Herbstfalter meist steril sei und keine Frühlingsgeneration besitze. Heute zweifelt wohl Niemand mehr daran, Allerdings ist der Falter und die Raupe weit seltener als im Sommer, bezw. Herbst. Die Sterilitát des Herbstfalters ist nicht aligemein, mithin nicht ausgeschlcssen, dass besonders bei schöner Herbstzeit die zeugungsfáhigen Falter Bier ablegen und auch diese überwintern. Ebenso ist es möglich, dass die gewiss seltene Frühlingsgeneration von D. merit, dessen Puppe durchaus nicht empfindlich ist, nicht bemerkt wurde oder falls man im Jun! einen Valter fand, man ihn für einen Gast erklárte. In Ungarn wurde 14 das Thier an 15 Fundorten, die Raupe zuweilen in grosser Anzahl beobachtet, ist also hier durchaus nicht selten. Ein zweites Kriterium für das Heimatsrecht ist es, ob das Thier in Ermangiung von Nerium oleander an einer heimischen Pflanze leben kann. Dies ist zu bejahen. Bei Breslau, Bremen und Danzig, sowie im Transkaukasus fand man die Raupe an Vinca major und minor, und wahrscheindlich lebt sie auch in Ungarn daran, wo man sie auch an Kornelkirschen fand. Nach alle dem ist Verfasser üÜüberzeugt, dass DD. nerti in Ungarn heimisch ist und in zwei Generationen vorkommt. Aber auch weit nördlicher dürfte er heimisch sein. Bei Bres- lau wurden an Vinca 94 Raupen verschiedener Grösse, vollstándig entwickelte, sowie 1 Cm. lange gefunden, woraus auf die Anwesen- heit von mehreren Weibchen geschlossen wurde. Im nordöstlichen Deutschland wurden in einem Jahre 200, in der Mark Brandenburg aber 600 Raupen gefunden, die nur von 2—6 und mehr Paaren abstammen können. Nun ist aber durchaus nicht anzunehmen, dass die wandernden Falter an jenen Orten . förmliche Zusam- menkünfte gehalten hátten. Vielmehr ist zu vermuthen, dass jene Breslauer Raupen ausgewachsen sind und als Puppen überwinterten. s. 116. J. Dahlström: Die Geometriden der Umgebung. von Eperjes. 1. Fortsetzung. ; 5. 120. L. v. Aigner-Abafl: Aus dem Leben der Ameisen. II. Fortsetzung und Schluss. Kleine Mittheilungen. 9... (L65 Bleo Dachtúm een Be: drei Rar rekmszkkettnáte Acidalien an trockenem Salat; .d. herbariata in Apotheken an trockenen TReearten; Cossus cossus ist mit trockenem Brots Smeriuthus tiliae mit Eichen; Deilephtila eupborbiue mit Weinlaub tnd Plantago lamceolata zú züchten.: 5. 127. 1 m sek termiemámteke Se ALLA US: INAGN VODSOSÍK 8 121 Die Emtomo- logie im Diensteder GCeogsraphnie. Die Bgobachtineen von Stoll, der aus der Identiítát australischer und südameríikani- schen Ameisen folgert, dass Australien und Südamerika dereinst durem festes tand vetbunden warem. 5. 127. Ú bes tdüemNügtzs emiatt um d S elmélet elat 214 elég WoS6I Ümter dhesedm Titel verfasste (im Auftrage des k. ung. Ackerbauministers Ignatz Darányi Otto Hermann in úngariseher Sprache Nelnsatetein illustriertes Werkchen mit Schilderung des Nutzens oder Schadens, welchen die Vögel verursachen. S. 128. Malariaforschung: Programm der von dr. Manson geplanten Forschungsreise. S. 129. Amzahi det insekten Ungatrns. A: Mo cisjá ÜGY VEKOKEN. lichte einen populáren Vortrag über die Insekten. Im der Fauna regni Hungariae ist das Vorkommen von 17,000 Insekten consta- tirt. Es ist jedoch als sicher anzunehmen, dassin Ungarn zu min- dest 25,000 Thierarten leben; hievon entfallen 560 auf die Wirbel- thiere (80—85 Mammalien, 350 Vögel, 51 Reptilien, 6£ Fische), 24.440 Arten aber auf die wirbellosen Thiere und hievon 22,000 auf die Insekten. dt 08 : az agy se s SE st s ajx aga es aga : ag szé. az 4 ajá 5. s Jó age HE 38 sé S ge SÉG 2 2 ADJNA CARY VIII. kötet. Ig0I. junius: 6. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT Az a RÉS bal Zed 3 TEK AWZ AA ágz agy agy age N ss JX.O.OJXA DRE. OA A, ITT Bsz 6 "IE s 2 e a bv Av sáv Av 414" Av (év Av aga 3 különös. tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra si agy agya SG RA (/ DR: BEDŐ ALBERT — ! "DR: ENTZ GÉZA DR. CHYZER KORNÉL: " "DR: HORVÁTH GEZA e a a DA . TER 4 DAAD O age ge KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 9 VANES bv td ae d " SZERKESZTIK agx.apz al a. oXa oXa PA A. AIGNER LAJOS ís CSIKI ERNŐ. agy mA AZ A a ca ORA OA 3) ge a DA ae 9 sás JE sik ale sie / VÉSÉ 4 lt ik ak £ je s KG ve se bv Av me s s 4Bv Je Jbv JÁv Be Ae KAVE 1hv Av SETS " BUDAPEST, 1901. A ROVARTÁNI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA VII. RÖKK-SZILÁRD-UTCZA 32 AWI AWE AWE RE Aga agy agy ag ÉgeA szöget Így ESRÉSRA igy MESE ERPETI age oAa. Je Na ei B hónap első napján, julius és augusztüűs havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. Tartalom. A Deilephila nerii-ről : I. A. Deilephíla nerii L. életéhez; Mocságy Sándortór ggg II. A Deilephila nerii előfordulása. Weiszmantet Vilmostól, s. 110 III. A Deilephtla nerii honosságáróL A. iigner Lajostól 9 ef Eperjes környékének araszló pilléi. Dahlströn GYULÁTÓL ESÖ KE ZAN KEN TENAN ÁNESSZTÁROTSTKÉS A. hangyák "életéből. A VATánej EGJOSTÓL MŰ ul Ta ka AAN S AEK ESA Kilönfélék : 5 jé 3 ALZNEHNYŐtETNYY ÉSZLES 4 Vo LÖDTE e Si Ég slat a S osi ls AA KZT PO SZÉKÉNOTSESTRSTSBÓ A vértetű róvarellenségei LEGÁSÁNÁRBE KEK SS ele Ka SE SL eza ort ŐKET Az entömologia a földrajz Sfgált érem IZE ÁK e NEE AEK Ág B ES AOSLBE AK TEGNAGŐPONSZRTS A "madarak hasznáról es Skátától zkt a Kz is eé ai ő ET ENNE KGN KNEASTÓ 127 ki kutatási 0. ÜZSKER tá EA eV OSR SL ETO a MASZNTET A gabona vészedelmes ellensége. Da EL TOR A ak éa ÜK EZ Magyarország TÖVAatainak; SZAMAT o. c ába ee ete tek OUT ÉS NÉZNE NKtá a EME AZ lepkezkatalos ús ae) Akad zt takes e kL S NK Rá TES kata ES Ke eb ae a ERHERBT ESETE KÉSŐEKTÉGJLÉS e krz tását ÖGtÉ NI Nna AE E AZ szet SÖZE aza Hao a TÁGA GÉ AA eeloN ZA NÉSÉKTN A Patdatobtűsa sz Ká koll e NNa SÓ en kMltei SEN E TS s et NNTEZLTAS EÁLOT s e ESZ ASS NT TE b N AK LA E SE SÉNEK EK Eb LO A kir. magy. Természe ttudományi Társulat állattani j szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII, Eszterházy-. utcza I.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. EGB Vg A budapesti entáműlogísok minden pénteken este a Mutr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. kebégk in AM EMÉNN Az 1897., 1898., 1899. és 1900-iki teljes évfolyámaat : még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek kövotkező áron kaphatók: 1. kötet 10 kor., II. kötet 6 kor., "IL kötet 10 kor.. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIIL, Rökk-Szilárd- utcza 32.) czímzendők. : 1 ő J: v. Mallász 98 studien über ungarische Caraben. 155 6 ú : Über Carabus obsoletus und dessen Verwandte. 7 ábrával, Budapest, 1901. ÁRA Il KORONA. Mt endelhető szer ESZA ÓZ KÉKES EZ útján. II MNUNNNNNNNNNNNNNNNINI me 96 180 649 EEESE 7 EZZSZEET I