SMITHSC nti ER An MM nez. 9 TOAL AToK HAVI HOLYÓIRAT maya KÉS 0.) aj £ VEVLgSZ ey ök ú a £. külö ílánő s tekintettel a , hasznos és kártékony rovarokra, s szt [A a j ELSZ EK lk o 1 DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LALOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR ep 96) sz FEZET a h mis .. b; EREZET pXa. e ho) vág de zs KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ey as GS SZERKESZTIK 9 4v gél e A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. a ez a ag pi ses öv 9 dv e 4 HE HÁ HE BE EÁ He He HE EE agy ag mes s g6Yygv péz vi a age Ezred: jl As pAa BUDAPEST, 19083. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTÖSEGE és KIADÓHIVATALA IV., MOLNÁR-UTOZA 24 age aga § Ágegláletik minden hónap e EEZVAS Sela és TKEKEKE TART ln álve z Előfizetési ára égésZ évre B kor, Tzalot Négy hét a Székelyföldön I. Irta A. Aigner Lajos: HŐSE S kelő Magyarország Cerambycidái,; V. Irta: Csiki Ernő." ; "A Kárpátokban honos Erebiákról. II. Báró Hormuzaki Szilárd nyomán. Hangya-darázsharcz, Irta Soós Lajos. s Különfélék : Heliothis dipsaceus mint kártevő. Irta A. Aigner Lajos. SZT es E NESZ A rovarok és madarak viszonya az emberhez, SÉG A fenyőfa-araszlóról. É SES HJájátságos : ojtási módo sv, A szőlőmoly írtása. IREK ÉS LO e eNÉTT ZA GMÉNEKESTETÉDŐL táj S ete Sáskajárás Kamerunban. AL SÉRT ÉS SZZSt DE ASZEN TÉS TE Éte A: gyapjas ille átt ása ot ező ézte veg s teát ák e satosá A wárjak "DASZBÓSZVONA E zs észak e lés té zák A fekete levéltetűről. Irodalom : . Vt, Schultze A. és a m. k. Rovartani Állomás közleményei. 125572 6 eza T 7 ség A kir. magy. Természettudományi Társulat that ani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszter! ázy utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. 3 x A budapesti entomologusok sinden pénteken este a i féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. ISkedvez zmény. Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes útle még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. A: kötetekből csak kés példány áll rendelkezésre; ezek. köv áron kaphatók: I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. 68-i tet készüejéten. visszaváltjuk Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz I , Molná 24.) czímzendők. ; Négy hét a Székelyföldön. Adalék Háromszék vármegye rovarfaunájához. Irta A. Aisner Lajos. 18 Tágul a mellem, hevesebben dobog szívem, sajgó vágyako- zás, emelkedett érzelem vesz erőt rajtam, ha visszagondolok Er- délyre, kivált a szép Székelyföldre, rengeteg erdőivel és regényes hegyek szegélyzete gyönyörű völgyével, arra a derék népre, mely- lyel ott megismerkedtem, s azokra a jó emberekre, kikkel ott találkoztam. A Muzeumok és Könyvtárak országos Főfelügyelőségétől meg- bízást nyertem arra, hogy nehány heti gyűjtőútra induljak Három- szék vármegyébe, mely entomologiai szempontból kevéssé ismert, Metosietét em em t "Kóbe rt fényképész! Előpatakon szép számú lepkét" "Méhely Lajos előbb brassói tanár, "most muzeumi igazgató-őr, pedig érdekes bogarakat s egyéb rovarokat gyűjtött ISOtt. A Kovászna fölött levő Gyulafalvát szemeltem ki főhadiszál- lásomnak. Gyulafalváról egyebet se tudtam, mint azt, hogy ott faipartelep van. Ajánló levelem nem volt; kértem ugyan levélben a megye főispánjától, de bizony nem kaptam s így hát becsületes arczom volt egyedüli ajánlásom. Boldogultam így is. 1902. évi julius havának első napján keltem útra s igen kel- lemes utazás után másnap délben Brassóra értem, a honnan ebéd után csaknem tűrhetetlen forróságban a Székelyföld felé vitt a vasút. Csakhamar befordultunk a háromszéki nagy és tágas gyö- nyörű völgybe, melyet nem hiába neveznek Szepvölgynek: csak az a baj, hogy itt sok az ember és kevés a fóka, vagyis sok a székely és kevés a földje, azaz helyesebben — mert székely nem lehet elég sok — a székelynek nincs elég földje s e miatt kény- telen számosa idegenbe menni keresni, a hol aztán sajnos, sok ott is ragad. Elhagyva a szép fekvésű Sepsi-Szt.-Györgyöt, megkerül- tük Laborfalvát, Jókai Mór első nejének szülőföldjét és meg- Rovartani Lapok 1903. október. 156 A. Aigner Lajos. közelítve az én kedves Mikes Kelemenem ősi fészkét Zágont, és Köröst, a hol Körösi Csoma Sándor, az őshazát kereső búvár született. Este felé Kovásznára értem. Fürdőhelynek elég. primitiv. Csodás hatású gyógyforrását, a Pokolsárt, fabódé veszi körül. Másnap körülnéztem az 560 m. magasságban elterülő és 5000 lakossal bíró elég barátságos nagyközségben, künn is jártam a hegyek alján, de a gyűjtésnek véget vetett az eső, mely a kö- vetkező napon is tartott. Julius 5-én Gyulafalvára utaztam, daczára ama hírnek, hogy ellőtte való nap még havazott odafenn. Délkor hűvös, szeles idő- ben felszálltam az Erdélyi Faipar R.-T. tulajdonát képező ipar- vasútra és nyílt kocsin (lórin), krumpli zsákon ülve, elég gyor- san értem Térrétre, illetőleg a társulat siklójának aljához. Utitár- sam volt Gál Ödön gyulafalvi m. kir. vámhivatalnok, kinek be- mutatkozván, elmondtam, hogy Gyulafalván rovarokat és kivált lepkéket akarok gyűjteni. , Kárlesz felmenni — úgymond — mert ott bizony 9—6 lepkefajnál több nem található." Nagyot nézett rám, midőn erre fogadást ajánlottam, hogy három kedvező nap alatt legalább száz fajt szedek össze. Utóbb teljesen megtért e tekintet- ben, a gyűjtésben legbuzgóbb segítőm és mondhatom, igaz bará- tommá lett, a ki kutatásomban lehetőleg támogatott s egyébként is megtett érdekemben minden tőle telhetőt. Térrétről a sikló s ennek tetejétől ismét a vasút visz tovább Gyulafalvára. Minthogy azonban a siklónál felírás van, mely szerint a felszállásra senki engedélyt nem adhat, és ennek értelmét nem sejtettem, a sikló mellett hágtam fel a hegytetőre. Pedig bátran mehettem volna a siklón is. Ennek rendeltetése ugyanis az, hogy rajta le s tovább Kovásznára szállítsák a ,fent" feldolgozott fát, de mivel régebben a szállításnál többször " esett baj még ember- életben is, eltiltották a személyszállítást, vagyis kijelentették, hogy a sikló használatára nem adhat senki engedélyt: a ki mégis igénybe veszi, saját felelőségére teszi. No, de évek óta nem történt baj s így, ha be vagyok avatva, bizvást megyek rajta, a mint utóbb mentem is. A hegytetőn újra találkoztam Gál Ödönnel, kinek taná- csára a 22 klm. távol , Commandó" nevű gyártelepen állapodtam meg, a hol ő ís lakik. Itt aztán tudtam meg csak, hol vagyok: nagyszerű ipartelepek hálózatának központján. Ezek története és fejlődése igen érdekes. Körülbelül 15 évvel ezelőtt Horn Dávid budapesti vállal- kozó Záthureczky Károly-nak Kovászna, Papolcz és Zágon Négy hét a Székelyföldön. 157 fölött elterülő és vajmi kevés hasznot hajtó erdőségét 25 évre bérbe vette és iparvállalatot kezdett, melynek főhelyén, Gyulafal- ván, a József-gőzfürészmalmot, utóbb pedig Commandón a Gábor- gőzfűrészmalmot állította fel. A feldolgozott fát lovakkal szállították le Papolczon át, mely czélra végig dorongutat készítettek. A!" virágzó üzletet megvették a Groedel testvérek, kik azt részvénytársasággá alakították át, melynek idevaló főnöke Gyulafalvi Groedel Bernát, vezérigazgatója pedig H o r n M ó r. Ezek fejlesz- tették az üzletet a hazának egyik elsőrangú iparvállalatává. Gr o e- d el óriási területet váltott magához bérbe, a mely egyfelől Kovásznától Zágonig s innen a határig, másfelől a határ mentén a Lakócza ha- vastól a Baszkapatakig terjed. És talán hasonló termedelmü ,az (a terület, melyet Oláhország határos részén kihasználásra bérelt. A vállalat főhelye Commandó a Baszka mentén, a mely nevét onnan nyerte, hogy hajdan az oláh határ eddig terjedvén, az oláh . határőrségnek itt volt a parancsnoksága, commandója. Comman- dón van gőzfürészmalom, gőzgyaluló, gépgyár stb. A főnök lakó- háza svájczi stilusban elkülönítve dombon áll; a vezérigazgató háza s a többi tisztviselők lakásai egv csomóban állanak s ezek köré sorakoznak több utczát képezve a munkásházak. A főtéren van a kantin, a melyben LigGhtenstein Samu kantinos "és vegyeskereskedőnél kényelmes szép szobában laktam; itt van a két osztályú csinos iskola, melyben a tanulókat könyvekkel és író- szerekkel" ingyen látják el, itt van továbbá mészárszék, szabó, czi- pész stb. A főtéren van rendes piacz is, melyet a közelebb fekvő falvakról látnak el. Egyéb. szükségletekről a vállalat fogyasztó rak- tára gondoskodik. Innen 6 klm.-nyire délnek fekszik a hajdani főtelep Gyula- falva, mely szinten nagyobb telep. Tovább délnek, m. e. 25 km..- nyire van az oláh határ szélén Karajos és már oláh területen Disznópatak rakodóhely. A másik, Commandótól keleti irányban van Halom rakodóhely, a hol az út elágazik s egyfelől keletnek a határszéli Gór fürésztelephez és az oláh földön fekvő Zabála Íra- kodóhelvhez, másfelől délkeletnek az oláh területen levő Musa fü- résztelephez és még tovább levő rakodóhoz vezet. Mind ezen telepek össze vannak kötve k. b. 190 klm. hosz- szú keskeny vágányú vasúttai és telephonhálózattal, mely Brassóig terjedvén m. e. 280 klm. hosszú. A vasúton, melynek vontatására T mozdony szolgál, hozzák a külső telepekről a nyers tönköket a fürésztelepekhez s illetőleg a feldolgozott fát Commandóra s innen a siklón át a kovásznai állomásnál levő főraktárba. Innen azután 158 A. Aigner Lajos szállítják a deszkákat és kivált a nagyértékű resonnancefát (méter- mázsájának ára 240 kor.) Brassón át a Feketetengerhez, a honnan három tulajdon hajó az öt világrészbe elviszi, a legtöbbet Angliába ; Magyarországon vajmi kevés marad. Jelenleg csaknem kizárólag oláh tönköket és csakis fenyőfát 0. dolgoznak fel, a bükkfát csak a saját szükségletre, talpfákra használják. A fának oly bősége van itt, hogy mindenki vihet a mennyit akar, a hulladékfát úgyis kénytelenek külön munkások által elégettetni s így Commandón és Gyulafalván éjjel-nappal ég a potya máglya. A vállalatnál körülbelül 80 tisztviselő van alkalmazva, kiknek számára Commandón szép casinot rendeztek be. Felügyeletük alatt áll körülbelül 6000 munkás, többnyire székely, kevés tót, talján és ruthén zsidó. A nehezebb munkát a csikiak végzik s" a mi még ezeknek is nebéz, a taljánok. A munkás fizetése havi 45—60 kor., a takarékosa megél (beleértve a dohányt és pálinkát) 13—20 koronából, a többit félre teszi. Az összes alkalmazottak tűz ellen vannak biztosítva s erre fizetnek minden korona után 2 fillért. Legtöbbje baleset ellen is biztosította magát. A terület magassága Commandónál m. e. 1100 m., "Górig emelkedik 1500 m.-re, Karajosnál viszont leszáll 500 m.-re. A hegy- ség főkőzete a pala és palás homokkő, mely azonban ritkán bukik felszínre. 6 A flóra nem igen változatos. Az erdő csaknem kizárólag fenyő és többnyire csak a hegyek tetején, a fenyők fölött látjuk a bükkfát, mely így megczáfolja azt a szabályt, hogy a lombfát fölfelé követi a fenyő. Tömérdek mennyiségben virul a málna és , vadviola" (Epilobium), a ,kokojsza" (vörös áfonya) és az , áfonya" (fekete áfonya), sok a berkenye s a ,büdös berek" nevű magas- szárú sárga virág. Egyéb jellemző növények még: Hieracium trans- silvanicum, Aconitum moldavicum, Eryngium planum, Trifolium pratense, Mulgedium alpinum (,disznó káposzta"), Carduus cris- pus, Cirsium oleraceum, Carum carvi, Solidago virgaurea, [Lotus corniculatus, Doronicum pardaliauches, Prunella vulgaris, Chrysan- themun leucanthemum, Senecio nemorensis, Spiraea ulmaria, Bras- cica elongata, Telekia speciosa"stb. Az állatvilág sem gazdag. Medve a vidéken állítólag sok van (én egyet se láttam), de az embert nem bántja. Van hiúz, vadmacska, nyest, vidra sok, Musán fajd-. tyúk is, farkas nincs, az. őzt is elűzte a vasutak zakatolása. Mac 9 darat is keveset láttam. szt Négy hét a Székelyföldön. 159 Commandón legelőször megismerkedtem Dembitz Miksa telephon felügyelővel, s ennek és Gál útján a többi tisztviselővel is, úgy, hogy a sok esőzés folytán lett, fájdalom, sok szabad időm elég kellemesen oszlott meg az irogatás és társalgás közt. Kirán- dulásra is többnyire akadt társ. Kirándulásaimban eleinte Commandó közel környékére, a Baszka melletti rétekre s erdőrészekre szorítkoztam, de csakhamar meggyőződtem arról, hogy az idén itt is, mint európaszerte, kevés a lepke, bogár is ritkán akadt, annál több volt a légy ; ezekből itt igen sokat gyűjtöttem, legtöbbje azonban útközben elromlott. A Baszka elég tekintélyes patak s igen gazdag pisztrángban (széke- lyesen : pisztrang), melyeknek leghíresebb halásza az én Gál ba- rátom. ; § . A jobb idő bekövetkeztével nagyobb kirándulásokra. is vállal- koztam. Vasúttal, . melyet minden " irányban díjtalanul véhettem igénvbe (többnyire zárt kocsiban) először is elmentem Gyulafal- vára, a hol EoFbak" apót, igazgató tése KR as sorvitzi Gyula kezelőtiszt igen szívesen fogadtak és Klein Ármin kantinosnál szállásoltak el, a hol kitünő ellátásban részesültem. Gyulafalva szintén a Baszka melletti völgyben, igen szépen fekszik, s 500 em- ber lakja. Régebben idáig a Baszkába szakadó Biszkra-patakig tolták vissza az oláh határt, később pedig jóval odább, Karajos- nál, állították fel a határjeizőt. Itt jul. 14—20-ig tartózkodtam. Pol- lák fiai és Kleinnak egy rokona mindig velem tartottak s oly buz- galmat fejtettek ki, hogy alig győztem őket hálóval. A terület itt határozottan előnyösebb, mint Commandón, de állat itt se volt sok, daczára annak, hogy gyönyörű réteken jártunk, az erdőbe azonban nem igen hatoltunk be, mert mindenütt igen süppedékes a talaj. Jankó pusztán szép eredménynyel gyűjtöttünk, kevesebb sikerrel Csu- ésor telítő helyén, mely nehány év előtt leégett, 5 a4a hol most ma- joros lakik, kí"a telepet tejjel látja rel. . Közelbén van az új télítő. Innen Karajosra is lerándultunk. Az út oda, a Baszka men- tén, igen festői, helyenkint regényes ; jobbra-balra emelkednek az ős fenyveserdő koszorúzta hegyek, olykor tetemes miagasságra. Narajosnál átléptük az oláh határt s ott is gyűjtöttünk, de a beálló zivatar csakhamar vissza és haza űzött. Nehány érdekes állatot togtunk a telep villamos lámpáin is. Musán is jártam. Pribnow Miksa főerdészszel mentem oda úgynevezett omnibuszon, azaz dreszinán, melyet Halomig ló húzott, onnan pedig a fék segítségével ereszkedtünk le, olykor őrületes sebességgel. De az idő nem kedvezett; alig hogy egyet 160 A. Aigner Lajos. fordultam, esni kezdett az eső, minek folytán a déli vonattal haza- tértem. Musa igen szépen fekvő, nagy telep külön álló — mint mindenütt — faházakkal. Van itt is iskola, de nem magyar, ilyent az oláh kormány nem engedélyezett, csak nagy nehezen németet, úgy, hogy itt a székely fiúk. németül tanulnak és csak magán úton magyarul. Kedves szomszéd ez az oláh! Ennél érdekesebb volt két ízben való kirándulásom Górra. Első ízben (jul 11.) ismét a főerdészszel mentem omnibuszon a góri, siklóig s azon fel Górra. Ez kicsiny, de nevezetes telep. Elő-ss ször a legmagasabb pont (1500 m.), melyen hazánkban állandóan laknak emberek, másodszor itt van két év óta a haza legmagasabb meteorologiai állomása, melyet Terjung Károly főgépész ke- zel, aki Székely Sándor gépésznél szállásolt el, még pedig igen jól és Szilveszter nevű munkásban igen értelmes vezetőt adott velem a Gór havasra. Ennek csúcsa (székelyesen ponkja) egészen kopár, de addig nem is jutottunk, hanem csak aljáig, a honnan páratlan szépségű panoráma nyílt Havasalföldre, a hogyan Romániát hajdan nevezték. Az úton fölfelé (székelyesen kifelé), daczára az igen szeles időnek, fogtam a többi közt a Pieris ab. bryontae igen szép példányait, az Erebia Medusa érdekes kis faj- táját és nehány Larentia-fajt, mely utóbbiakat a földre lapuló gya- log fenyő (borsfenyő vagy boróka) bokraiból zavartunk fel. Fenye- gető felhők siettették hazamenetelünket. Lefelé (székelyesen befelé) jövet a csakugyan bekövetkezett zuhogó esőtől bőrig áztunk. Délután kissé kiderülvén, az 17/(8 m. magas Lakócza havas felé mentem s itt is érdekes zsákmányra tettem szert, csakhogy sokat szenvedtem a cseszle nevű apró légytől, mely itt. a. mMűSMGzZátKÉS szúnyogot helyettesíti s azok nemes tulajdonságait magában egyesíti, azzal a kellemes különbséggel, hogy éjjel zeneszó nél- kül kínoz. Másnap hűvös borús idő lévén, visszamentem Com- mandóra. Másod ízben (jul. 22.) sem jártam több szerencsével. Hikkor is a Gór ponkja alól kergetett vissza a fenyegető eső, mely alkalommal a czipő felhorzsolta a lábamat, úgy, hogy délután csak biczegve gyűjthettem és másnap szakadó esőben tértem vissza Commandóra. Itt a fájós lábam miatt ékes lemezbotosban gyűjtöttem még nehány napig és kivált este a villamos lámpákon számos Noctuát és Geometridát fogtam. Ebben fősegédem volt Gál Ödön, ki igen ügyes fogónak bizonyult és ki még elmenetelem után is:több ízben küldött számos, részben igen érdekes lepkét. Rajta kívül akadt azonban más segítő is s olykor hatan-nyolczan álltuk körül JA Négy hét a Székelyföldön 161 a lámpát és hol az egyik, hol a másik kézelte a hálót. Tartok tőle, hogy ha még 1—2 hétig itt maradok, mint népbolondítót ki- utasítanak. No, de ennek elejét vettem. Mihelyt jobbanlett a lábam, jul. 26-án elbúcsúztam és Kovásznán, a hűvös világból lejövén, az itt uralkodó s rám nézve igen nyomasztó nagy melegben még nehány óra hosszat gyűjtve, Nagyszebenbe utaztam, hogy dr. Czekelius Dániel lepkész barátomat meglátogassam. Ámde távol volt s így Kimakovicz Mór-ral, az Erdélyi Természettudományi Egye- sület muzeumának igazgatójával töltöttem el kellemes napot az érdekes régi és szép városban és környékén, másnap (julius 29-én) pedig a gyönyörű alvinczi vasútvonalon haza tértem. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő V. 23. nem: Lepturva L.., Muls. (Vadonta Muls.) 1. Az előtor oldalai az elülső szögletekig íveltek, elül befű- ződés nincs, a csápok vastagok, a hátulsó lábszár végén hosszú tüskével. A szárnyfedők végén a szögletek kere- kitettekevagy tomipale SSE vsstá az ol du z00b gt zösetvllgakáttkbl 2. — Azrelőtör oldalai csak az elülső erős Betőzédésie velek a szárnyfedők csúcsa élesen lemetszett vagy kissé kika- ÜLYAKILOTSÉS mass b KEN seg eze tgyette EA EZ e 2. A szárnyfedők egyszínű sárgás-barnák, az egész test kü- lönben fekete, felálló sárgás szőrökkel fedett, az elülső és középső lábszárak többnyire sárgás-barnák. A fej és az előtor erőteljesen pontozott. Hossza 1—9 mm. — Elő- fordul egész Európában, a Kaukázusban, Szibériában és Syriában. Magyarország egész területén közönséges. ... 9. livida Fabr. Változata: Némelykor a nőstények utolsó potrohszel- vényei barnás-sárgák. — Előfordul hazánk délkeleti ré- szében a törzsfaj társaságában : V. Tömös, Szt.-Erzsébet, KSOLHORAENOT GY Sgt e za yz azel de zab hicarinaáta Arn. ha 162 . A hírnek hátulsó lábszárának végén 2 tüske van. A szárny- Csiki Ernő A szárnyfedők vörösek vagy sárgás-vörösek, a középen fekete folttal vagy fekete varrattal, oldalszéllel vagy egé- ; SZEN feketék 20 2 0 2 st! Sze HETET Sa ZS EERNNNRR fedők sárgás-vörösek, a keskeny varrat és egy foltva kö-. ! 8 zépen fekete. A szőrözet sárgás, a szárnyfedők tövén. el- I álló. Hossza 11—13 mm. — Előfordul Közép-Európában, 7 Dél-Oroszországban, a Kaukázusban, a Balkán-félszigeten ; és Kis-Ázsiában. Magyarországon, főleg az Alföldön nem vita: ene tsa ese IS TES e ERÜLET ÁD GtAtAa Far A hímek hátulsó lábszárának TES csak egy: tüskesmi "et NAZRA IE a ESA E TANSSSE to CELELÁRL A VÁLA RAZÁE KAT EDE Tá TELKE EZT BÉÉ A hátulsó Szaübök küloldala hosszú elálló szőrökkel fe-. dett. A szárnyfedők csúcsa kerekített, színük a világos vöröses-sárgától .barnás-vörösig minden árnyalatban előfor- 7 dül, a középső folt és az élőre és hátrafelé kiszélesedő 9" 88 varratszégély fekete; de vannak olyan példányok is, me- lyeknél a szárnyfedők egyszínű vörös-barnák és viszont olyanok is, melyeknél túlnyomó a fekete szín, sőt egészen 0. fekete példányok is ismeretesek. "A szórözet világosabb" 9 fal példányoknál többnyire sárgás. sötétebbeknél barna vagy fekete. Hossza 11—14 mm. — Előfordul Magyarországon (Budapest, Csepel, N.-Káta, Monor, Peszér, Kalocsa, Ha- jós, : Kecskemét, , Mártonkáta, Palics, N.-Vázsony, Pécs, Trencsén) kívül Galicziában, Oroszország nyugati részé- ben és a Dobrudsában. (? Steveni Sperk, bipunctata Muls., 3 litigiosa Muls., globicoltis Desbr.) ... .-. .--- 8. adusta Kr. A hátulsó czombok küloldala rövid odasímuló szőrökkel fedett. A szárnyfedők csúcsa egyenesen lemetszett, szög- letei kerekítettek. Szurok-barna vagy fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, a középső folt és a varratszél, mely a pai- zsocska felé kiszélesedik, fekete; a fekete szín azonban nagyobb kiterjedésű is lehet. A szőrözet sárgás, a fej, az előtor és a szárnyfedők tövén hosszabb és inkább elálló. Hossza 11—14 mm. — Előfordul Horvátországban (Sveto- Brdo, Fiume), Dalniácziában sés "Törokorszastatni esés I 3. imitatrix Dan. A csápízek egy része a tövén sárga el b. EE og E VST MÁB A. csápok egészeéni feketéket a tü égő et IElNttTSNNÉR Fekete, felálló sárgás-barna szőrökkel fedett: a - iSzlábítés § dők a többnyire fekete csúcs és oldalszegély kivételével al b Magwarország Cerambwyciddi 163 barnás-sárgák, a fej és az előtor sűrűn, a szárnyfedők gyéren pontozottak. A mell és a haslemezek sárgás-fehér testhez símuló szőrökkel fedettek. Hossza 8—10 mm. — Főleg Közép-Európában fordul elő, Magyarországon a Kárpátok egész területén található. 8. maculicornis De Geer. Fekete, egész teste sárgás- vagy szürkés-zöld szőrözettel sűrűn fedett. A csápok töve a harmadik íztől kezdve sárga. A fej, az előtor és a szárnyfedők sűrűn ránczolva pontozottak. Az előtor hosszanti középvonala mély. Hosz- sza 15—20 mm. — A havasalji tájban nem ritka. sét 14. virens Linn. Változata: Némelykor az állat nem zöld, hanem sár- gás-barna szőrözettel fedett. - Előfordul Boszniában. ab. fuscopubens Reitt. A szárnyfedők csúcsán a külső szöglet tompa- vagy ÜLEZTKE KESZ GJ ONŰT NET SSZKé LZŐESEÉ Tag SETÉT SSE 7 OCSE A TE e tett ESZ TÓ A szárnyfedők csúcsán a külső szöglet hegyes-szögű ... 9. A fej és az előtor finoman és igen sűrűn, a szárnyfedők gyérebben pontozottak. Fekete, a szárnyfedők sárgás-bar- nák. Felül felálló sárgás, a mell és a haslemezek testhez símuló ezüst-fehér szőrökkel fedettek. — Európa délke- leti részében és a Kaukázusban található, nálunk eddig csak Herkulesfürdő környékén gyűjtötték. Igen ritka. ... 7. pallens Brullé. Csak a fej finoman és sűrűn, az előtor és a szárnyfedők erőteljesen és sűrűn pontozottak. Fekete, a szárnyfedők sárgák, csak a csúcsuk és egy kerek folt mindegyik szárnyfedő közepén fekete. — Előfordul Európa délkeleti részében és a Kaukázusban, hazai termőhelyei : IV. Bártfa, 0.-Ruszka ; V. Horgospatak ; VI Oravicza, Herkulesfürdő, Korniaréva. ... 222. 2. 10. tesserula Charp. Változata: Némelykor a szárnyfedők középső kerek foltja hiányzik, csak a csúcs fekete. — Előfordul a törzs- faj társaságában ; termőhelyei: Oravicza, Herkulesfürdő. ab. impunctata Heyd. Az előtor hosszú, molyhos, felálló szőrökkel fedett ... 9. Az előtor rövid, testhez símuló vagy alig feláló szőrök- kel fedett szúrt tsa eeláseetlktár b irsz NÉ k aedtlllss zúg AC Nye HAI Él és A szárnyfedők vörösek vagy barnás-vörösek, némelykor fekete rajzolattal elb 7 irasos ót . poz tért JA élők 107 164 10. Csihi Ernő A. szárnyfedők fekete csúcsuk kivételével sárgák. A fej sűrűn, az előtor erőteljesebben, de kevésbbé sűrűn ponto- zott. A hím uútolsó haslemeze hosszában mélyen kivájt, hátul erősen kikanyarított, a nősténynél hosszanti baráz- dával. Hossza 10—14 mm. — Előfordul Európában és a Kaukázusban; hazai termőhelyei: V. Bucsecs; VI. Herkulesfürdő ; VII. Bukova-Kusa ; VIII Buccari. (tomen- tosa Fabr., ustnlata Laich., affinis Marsh., lIutescens Fourcr.) Lied, d Va zs mesek e ANOSÉKNN VAN SAGEETE A lábak csak részben, a szárnyfedők egészen vörösek. Fekete, a szárnyfedők, az elülső lábak (a czombok tövé- nek kivételével), a középső lábszárak és lábfejek vörösek. Feje és előtora sűrűn, a szárnyfedők szétszórtan és erőtel- jesen pontozottak. Hossza 12—15 mm. — Előfordul Kö- zép-Európában és a Kaukázusban. Magyarszágon a ritkább fajok közé tartozik; termőhelyei: II. Pécs ; V. Szászrégen, Csíkmegyei hav, Szováta, Cserepeskő. Czód, Kozsa (Hunyad m ) ; VI. Herkulesfürdő, Oravicza, Szászka. (rufi- pennis Muls.) —. (4 6 erythroptera Hagenb. A lábak egyszínűek, vörösek, legfeljebb a lábfej fekete. Fekete, a szárnyfedők barnás-vörösek vagy csak a csúcson feketék, a nőstényeknél némelykor egy kerek folt a szárnyfedők közepén is fekete. A has vagy legalább az utolsó haslemezek vörösek. Hossza 11-16. mm. — Dél-Euró- pában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Syriában fordul elő, hazánkban ritka; termőhelyei: V. Kerczi hegység ; VI. Herkulesfürdő. (Silbermanmi Lef, eaxcelsa Costa, nigropicta Fairm.) Az utolsó haslemez hátul egyenesen lemetszett vagy kerekített VÜS 88 : 18 Fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, vagy sárgás-vörösek. A hímek szárnyfedői, a lábszárak és lábfejek sárgás-bar- nák, a nőstények feje tetején két folt, az előtor, a szárny- fedők, a lábak szára és feje sárgás-vörös A fej és az előtor sűrűn pontozott, a szárnyfedők gyérebben ponto- zottak. Hosszúsága 12—18 mm. — Előfordul Európában és Szibériában, Magyarország hegyvidékein gyakori. (es- tacea Linn., rubrotestacea Illig., occipitalis Muls.) 4 7 11. rubra Linn. 9 ugMaz e e ANETTE Az utolsó haslemez hátul a középen mélyen kikanyarított 12. 7 v2RR Magyarország Cerambycidadi. 165 — Egészen fekete, az előtor hátulsó szél- és a paizsocska 13. 14. hímeknél ezüst-fehér, nősténvekuél arany-sárga szőrökkel borított. A fej és az előtor sűrűn és erőteljesen, a szárny- fedők gyérebben pontozottak. Hosszúsága 14 18 inm. — Előfordui egész Európában; a hegyvidék lakója, a hol különféle ernyősök virágzatán taláiható ; nálunk is közön- séges. (nigra Petagn, chrysothyreos Schr., funérea Feurcr kesz -.. 13. scutellata Fabr. Változata: A szárnyfedők némelyker barnák. — Elő- fordul a törzsfaj társaságában, termőhelzei: Bodyai hegy- cég (Agárka, Magura), Sósmező Szebenhegység, Dus. ... ab. ochraceipennis Pic Az utolsó haslemez hátul kerekített. Fekete, a szárnyfe- dők vörösek, csak egy széles harántsáv a csúcson és egy avval összefüggő szívforma közös folt fekete. Az ál- lat 14—19 mm. hosszú. —- A mediterrán vidék lakója, nálunk a Tengermelléken fordul elő: Velebit, Fiume, Buccari, Novi, Zenng. (hastala Sulz) 12. cordigera Füssly. A has véglemeze hátul egyenesen lemetszett, kétoldalt kerokíiett szögletekkel .. ... kesett TEN ESÉSE Bt (2 - Fekete, á hímek száínyfedői barnás-sárgák fekete csúcscsal és feketés mellfedővel (epipleura), a varrat mindig vilá- ÉOIS ZANMÖSTÉNYES szárnyjedői egíyisz ii Ne VÖTÖ S ek Az. állat egészben véve kisebb és domborúbb. Hossza 9—11I mm. — Előfordul Európában és a Kaukáznsban, a hegyvidék lakója; Magyarországon a Kárpátok egész területén. Vasmegyében és Horvátországban (Karszt és Ve- lebit) fordul elő. (variabilis De Geer.) 15. sanguinolenta Linn Fekete, a hímek szárnyfedői sárgás-barnák, fekete var- rattal, csúcscsal, és oldalszegélylyel, a nőstények szárny- fedői vörösek és legalább oldalt fekete folttal vagy egé- szen feketék. Színeződésben nagyon változó, alakjai a következők : a. A hímek szárnyfedőin a fekete oldalszegély széles, a nőstényeknél a szegélysáv keskeny, de mindegyik szárnyfedőn egy széles fekete sáv van, mely a varrat mellett rendszerínt a túloldalival egyesül. Hossza 9— 15 mm. — Előfordál Európában, a Kaukázusban és Szi- bériában. A hegyvidék lakója, közönséges. (mictra Fabr. meldrataasratók) tegedet Hú rat 6.dukhla $t0p 166 Csiki Ernő b. A hímek és nőstényeknél a szárnyfedők fekete oldal- szegélye keskeny, a nőstényeknél némelykor csak egy kis tolt jelzisa vall mögött. (vartabilis HBA) state ab. limbata Laich. c. A szárnyfedők oldal- és varrat mellett fekvő sávja a hímeknél igen széles, úgy hogy csak egy hegyes há- romszögű folt marad a szárnytedők tövén sárgás-barna. Előfordul a Kaukázusban és Horvátországban (Kapela.) ab. triangulifera Reitt. d. Némelykor a szárnyfedők tövén egy keskeny harántcsik, egy keskeny sáv a váll mögött és egy folt a csúcson - vörös, különben a szárnyfedők feketék. — Termóőhelyei : HET átras MI Stalaks . 4 aa 2 ab, StarckisSEhiiSkve 2. Nem ritkán az állat egészem fekete. —— A torzsiajiitáts saságában. (fuliginosa Weise.) .. ab. Chamomillae Fabr. A Kárpátokban honos Erebiákról. Báró Hormuzaki Szilárd nyomán. it Ha ezek. után a fentebbi összeállítás alapján tekintetbe vesz szük az egyes fajok elterjedését területünkben, mindenek előtt feltünik a keleti és déli Kárpátok gazdagsága az északnyugati főrészhez képest. A felsorolt 20 Erebia-faj közül az I. és II. fő- részben" 19 faj fordulkelő "ezeknek " nagyobb a fele iközöstüttkis zárólag csak a Magas Tátrában találtak eddig két fajt, t. i. Mnestrat és Phartet, mely ufóbbi a Vogezekben is honos, a mi némi rokon- ságra mutat területünk és nyugati Közép-Európa közt ; a II. főrészben ellenben 5 faj röpül, a mely a Magas Tátrában stb. hiányzik, t. 1. : Ceto, Stygne, Melas, Nerine és Pronoz; közülök €Ceto a hatodik, délnyugati osztályra szorítkozik, .Melas pedig a déli és délnyúgati (5. 6.) osztályra, mindkét" faj egyébként a déli Alpesekben és Dél- Európa havasain honos. A Kárpátok északnyugati főrészét tehát (11--2—) 13, keleti és déli főrészét pedig (1.114-5—) 16 faj lakja. A nyugaterdélyi, III. főrészben az eddigi kutatások szerint csak 7 faj fordul elő, köztük azonban egy (Evias), mely az előbbi főré- szekben hiányzik; ez különben határozottan délnyugateurópai faj, melyet déli Tlirolnál keleubb országban még nem figyeltek meg. A Kárpátokban honos Erebiákról. 167 A 17 havasi faj közül, melyet eddigelé a Kárpátokból isme- rünk, 9 csaknem az egész területen, a Magas Tátrától Orsováig és délnyugati Romániáig van elterjedve, t. i. Epiphron (vagy var. Cassiope), Melampus, Manto, Oeme, Goante. Gorge, Euryale, lappona és Jyndarus; a többi 8, mint említettük, egyes osztá- lyokra szorítkozik. Még az elterjedtebb fajok is annyira lokálisak, hogy minden egyes hegycsoportnak meg van a maga sajátságos alakja, vagyis mindegyik elég különböző fajok tanyája. Igy p. o. mai ismereteink szerint az alább felsorolt hegyeken és hegycso- portokon, melyek lepkészeti tekintetben némileg ismeretesek, a kö- vetkező havasi Erebia-fajok (az alhavasi regióban mindenütt elő- forduló 3 faj: Medusa, Aethiops, Ligca kivételével) honosak : a Rohácson (Árva m., 2225 m.): var. Cassiope, Melam- bus, Euryale, lappona ; a Hustat-hegyen (1405 m.): Pronot, Goante, Euryale ; a Nagy-Pietroszon (2305 m.) : Manto, Stygne, Nerine, Euryale, lafpona ; a: Radnai havasokon (UÜnőkő 2280 6 m.), körülbelül 1600 m. magasságban : var. Cassiope, Manto, Stygne, Euryale ; a Kelkemen-Ttucaci- hegységben (2102:m) 1500 — 1900 m. közt: Goante, Euryale, lappona, Tyudarus ; a Rareu-hegyen (1653 m.): Manto, Euryale ; a Ceahleu-hegyen, melyet a csángók "C sa1lhó-nak neveznek (19083 m.): var. triopes, Euryale, lappona ; a Bucsecs-hegységben (2508 m.), Busteni és Azuga táján (1600—-2100 m.): var. Cassiope és ab. Nelamus, Melampus, Manto, var. Spodia, Euryale ; a Retyezáton (2506 m.): Melas, Goante, Gorge, Eury- ale, lappona ; ú a Muntele Babii-n (1934 m.) : Epibphron, Cello, Euryale ; a nyugaterdélyi havasokon: Evias, Nerine, . Eury- ale, lappona. Habár többnyire csak futólagos kirándulások gyűjtési ered- ményével van dolgunk, a melyek nem nyújtanak teljes képet; mégis valószínű, hogy sajátságos helyi viszonyokban rejlenek az egyes hegycsoportok faunájának bizonyos jellemvonásai ; így p. 0. az, hogy (a széles elterjedésű Euryale-tól eltekintve) a Kelemen- hegységben és a Csalhón "Ceahleun) a havasi Erebiáknak csak az a csoportja van képviselve, mely (a Staudinger-Rebel rendszerében) Pronoz- vagy Goante-val kezdődik, míg viszont a Bucsecs-hegy- ségben csupán az Epibhron-tól Oeme-ig terjedő csoportot figyelték 168 Báró Hormuzaki Szilárd. meg eddigelé. Minthogy az Erebiák tömegesebb fellépésénél fogva okvetetlenül a leggyakoribb fajok ötlenek fel leginkább s épen ezeket alig lehet észre nem venni, az egyes hegylánczok ama jel- lemző különbségeit újabb felfedezések sem igen fogják elenyésztetni. Más rokontermészetű területekhez képest a Kárpátok Erebia- faunájának aránya eléggé kedvező ; mert 20 fajában a palaearktikus fauna összes (62) Erebia-fajának majdnem egy harmadát bírja. Európában a (Kaukazust, az Uralt és Örményországot nem szá- mítva) 35 faj fordul elő s ezeknek csaknem két harmada lakja a Kárpátokat is. Az Alpesek összes területén 27 faj honos (beleértve Neort- das-t is, mely a nyugati Alpesekben az alhavasi regióban is röpül), vagyis csak héttel több mint a Kárpátokban. Az utóbbiakra nézve még kedvezőbb az arány, ha csupán a havasi fajokat tekintjük (elhagyva a Medusa, Neoridas, Aethiops és Ligea nevű fajokat), mert hiszen az Alpesek 23 faja közül a Kárpátokban csupán 6 hiányzik, 17 pedig képviselve van. Tekintetbe veendő azonban itt is, hogy az Alpesekhez képest a Kárpátok igen hiányosan vannak átkutatva. Az említett, a Kárpátokban hiányzó 6 faj közt csupán egyet- lenegy van, glacialis Esp., mely különböző helyi alakjaiban " az összes Alpesek havasi regiójában el van terjedve, úgy hogy a Kárpátokban való utólagos felfedezése egyálában nem valószínűt- len; a többi 5 faj szerfölött lokális, részben csak a legújabb idő- ben felfedezett t. i. Arete F., a keleti Alpesek egyes helyein, Eriphyle Frr., a keleti és központi Alpesekben, Chluisti Rátz. és flavofasciata Heyne a központi Alpesek igen szűk területén, végül Scipio B. csak a nyugati Alpesekben. A többi hat európai faj közt, mely a Kárpátokban hiányzik, de az Alpesekben sincs meg, van két északi faj: Embla Thnbg. és Disa Thnbg., továbbá Afer Esp. déli Oroszország és Dalmá- cziában, Jpistygne Hb. déli Franczia- és Spanyolországban, Gor- gone B. a Pyreneákban és Zapateri Obth. Spanyolországban. Ha a Kárpátoktól keletnek és délnek eső hegységeket tekint- jük, azt látjuk, hogy a Balkán félsziget hegységein, melyek a dél- keleti Alpesek folytatátásának veendők, egyetlenegy oly havasi faj sem fordul elő, a mely az Alpesekben meg nem volna, mert a lapályban röpűlő var. Dalmata Hod., mint határozottan mediterrán pusztai alak, nem tartozik amazok közé. A Rhilo-dagh- és Rhodope-hegységben p. o. a következő 9 fajt figyelték meg: £pihron var. Cassiope, Medusa, Oeme, var. A Kárpátokban honos Erebiákról 169 Spodia, rhodopensis Stgr., a Gorgone B. egyik alakja, Aetliops, Euryale, Ligea, lappona, Tyndarus var. ottomana H. S. Másként alakulnak a viszonyok a Kaukazusban, mely a Kár- pátoknál jóval szegényebb Erebiákban, de az ott előforduló 8 faj közül hiányzik 3 nemcsak a Kárpátokban, hanem az Alpesekben és Közép- s Észak-Európa havasain is, úgymint : Hewitsonti Led., melamcholica H. S. és Afer Esp. Ezeken kívül megfigyelték még a Kaukázusban a következőket is: Medusa, Siygne, Aethiops var. Melusina H. S. Ligea és Tyndarus. Az északázsiai hegységekben ismét nagyobb számban (27) lépnek fel a külön fajok, holott az alpesiek és kárpátiak közül csak igen kevés hatol el odáig. Egyenkint véve, a 20 kárpáti Erebia-fajnak további elterje- dése; a: következő: a Kárpátokon kívül egy fajt, Mnestra Hb. egyébként csak az Alpesekben figyelték meg; 8 fajt egyébként csak az Alpesekben s egyéb nyugati hegységekben (Német-, Olasz-, Franczia-, Spanyolország, Pyreneák), még pedig : Melampus, Pharte, Manto, Ceto, Evias, Nerine, Pronoz és Goante; az Alpesekben és Pyreneákban, valamint Német-, Franczia-, Olasz- és Örményország havagain egy fajt, Styne-t találtak; az Alpesekben és egyéb nyu- gateurópai havasokon, de a Kárpátoktól déli irányban is (Bolgár- és Görögország, Herczegovina) 4 fajt, úgymint: Epiphron, Oeme, Melas, Gorge; ugyanott, de Lapphonban, Finnországban s az Altai- ban is: lafpona-t ; ugyancsak az összes európai havasokon s azon- kívül északi, keleti és Közép-Szibériában is Ewryale-t; továbbá a nyugati havasokon, valamint Bolgár- és Görögországban, a Kauká- zusban, Kis-Ázsiában, Perzsiában, Észak-Ázsiában, keleti Szibériáig és Észak-Amerikában : Tyndarus-t. Az alhavasi regióban is elter- jedtek közül Aethiops nyugat felé Angolországig, keletnek az Al- taijg és déli Szibériáig fordul elő; végül Medusa és Ligea egész Európában található, kivéve Britanniát; Livea főleg hegyi vidékekre szorítkozva keleti irányban az Amurig van meg, szintúgy Medusa is, sőt ez, ha epipsodea Butl.-t varietásnak tekintjük, Észak-Ame- rikáig van elterjedve. Ebből az elterjedésből a következők derülnek ki: a Kárpátok 17 havasi Erebia-faja közül (mert a helyi viszonyok jellemzésére csak ezek mérvadók) 13 csakis Nyugat- és Közép-Európa, vala- mint a Balkán-félsziget havasain honos, tehát a Kárpátokban érik el elterjedesük határát keleti irányban, Ázsiát már nem érintve ; a többi 4 faj szintén előfordul Nyugat-Európában, de kelet felé el- hatolnak Örményországig, Ázsiáig stb. A Kárpáti :17 fajnak több mint fele, t. i. 9 faj a Kárpátoktól csakis nyugat felé. terjed, csak 170 5 Báró Hormuzaki Szilárd. 4 hatol tovább délnek is, 4 más keletnek is. Az összes 20 kárpáti Erebia-faj előfordul az Alpesekben is, és Mnmestra-n kívül vala- mennyi Nyuzat- és Közép-Európa más havasain is, ellenben nem honol a Kárpátokban egyetlenegy oly keleti faj, mely az Alpesek- ben stb. hiányzik. Az itt vázolt elterjedésből s abból a körülményből, hogy a havasi Erebiáknak csak 4 faja terjed el a Kárpátoknál keletibb fekvésű országokba is, kitűnik, hogy a kárpáti Erebia-fauna Nyu- gat- és Közép-Europáéval teljesen összevág és merő ellentétben áll a síkságainkban és dombvidékeinkben uralkodó viszonyokkal, melyekben Közép-Európával szemben a különbség épen abban nyil- vánul, hogy a keleti fajok itt érik el elterjedésük nyugati határát, vagyis homlokegyenest ellentétben az Erebiáknak fentvázolt elter- jedésével. A míg e szerint a kárpáti Erebiákról kimutatható, hogy azok Közép- és Nyugat-Európa faunájához csatlakoznak, addig a Kár-. pátok külső szélén keleten és délen, vagyis Bukovinában és Romá- niában elterülő síkságot jellemzi az, hogy itt együtt találhatók egyrészt északi (subarctikus) másrészt déli (mediterrán) pusztai állatok, mely utóbbiak Közép-Európában hiányzanak, innen azon- ban keleti és déli irányban elterjednek. Megemlítendő még, hogy az északnémet és északorosz hűvös és nedves éghajlatú síkságok némely faja itt a hegyi regióra szorítkozik s a keleti és déli Kár- pátok mentén tovább hatol déli irányban. Közép-Európában teljes lehetetlenség lenne az oly fajoknak együttélése ugyanazon termőhelyeken, mint p. o. Thais Polyxena és Eilicrinia Cordiaria-é Plusia interrogationis- és Agrotis biri- via-val Czernovitznál, az Argynnis Pandora-é Lycaena optilete- vel Radautznál, az Epthyra pupillaria-é Argynnis Laodice-vel Ropceanál, vagy Siona mubilaria- és Tephroclystia gratiosata-é Odontosia Carmelita- és Larentia munitata-val Moldvában ; mert habár az említettek közül az északibb fajok ott elő is fordulnak ugyan, de viszont Polyxena, Pandora, Cordiaria, pupillaria, nu- bilaria, gratiosata stb. ott teljesen ismeretlenek. Ezek, mint a me- diterrán sík terület lakói Németország és Nyugat-Európának hűvö- sebb és nedves éghajlatát meg nem bírnák, holott — ámbár hatá- rozottan mediterránok — itt a száraz nyári melegben lelik egyedül létfeltételeiket, viszont érzéketlenek a kontinentális éghajlat zord tele iránt. A keleti és déli Kárpátok faunájat ellentétben a szomszédos síkságéhoz, ugyanazon feltételek alatt fejlődött, mint Észak- és Pe késs K A Kárpátokban honos Erebiákról. 171 Közép-Európáé, illetőleg úgy mint ama tájak havasi regióé. Esze- rint a pleistoczén korszakban a glecserek végleges visszavonulásá hegységünkben követte ugyan az a fokozatos sora a nedves pusz- tának (tundra, esetleg ritkás fenyő- és nyírfaerdővel) és hűvös száraz pusztának, rá következő felmelegedéssel (mediterrán vagy aguilonáris korszak) és végül a recens erdei vegetatio, mint azt Észak-Európának egykoron jéggel borított síkságaira és Közép- Európának hegységeire nézve megállapították. Ugyanazon viszo- .nyok uralkodtak tehát az északnémet síkságon is s innen ered a keleti Kárpátok mostani erdei regiójának hasonlatossága aman- nak faunájával, mely emezekével az északnyugati Galiczia síksága által összekötve lévén, együttesen alkotják hasonló éghajlati felté- telek mellett, az úgynevezett baltikus flóra- és fauna-regiót. A havasi regió a hajdanta glecserekkel borított összes terü- leteken megállapodott a nedves pusztai formatió fokán (törpe fenyő és havasi rétek) és csupán az alacsonyabb regió erdei vegetatiója osztotta fel egyes kisebb csoportokra, melyek flórája és faunája csekély helyi változatokkal jóformán ugyanaz maradt, s innen van az, hogy havasi Ercbiáink összessége megegyezik az Alpesek s egyéb közép- és nyugateurópai hegységek ebbeli faunájával. Annak kimutatása által, hogy: Románia havasait a negyed- korban kiterjedt mértékben glecserek borították, a mi a Magas- Tátrára nézve régóta ismeretes, a fentebbi feltevés geologiai oldalról is megerősítést nyert. j j Hangya-darázsharcz, Irta Soós Lajos. Az alább következő sorokban egy megfigyélésemről adok számot, mely erős fényt vet a hangyák szellemi képességeire. Két- szeresen érdekesek az ilyen megfigyelések akkor, mikor egyesek oly határozottan tagadják, hogy a hangyáknak szellemi képességeik is volnának s őket csupán reflexgépeknek hajlandók tekinteni. Az esetet Sopronban figyeltem meg 1901. évi augusztus ha- vában. Künn az erdőn járkálva észrevettem, hogy egy pont fölött igen sok darázs (Vespa gen.) kóvályog. A darazsak egy lyuk felett röpködtek, melyben fészkük volt s a melynek száját hangyák (La- siusok) hatalmas harczra kész hada vette körül. A darazsak kisebb 172 Soós Lajos. része künn, nagyobb része bennszorult, mert a kijárást a hangyák oly tömegben szállották meg, hogy azon ki és bejárni teljességgel lehetetlen volt. A künnlevők meg is kisérlették, hogy bejussanak, a bennrekedtek azonban annál inkább iparkodtak kijutni a sza- badba. Érdekes volt nézni, a mint egy-egy bennszorult minden bátorságát öszszeszedve neki indult, hogy kimeneküljön. Mindegyik valóságos rohamléptekkel indult a kijárat felé, nyilván azért, hogy a hangyákat elijessze, a mi azonban egyetlenegynek se sikerült, mert a mint a darázs közeledett, a hangyák a helyett, hogy elfu- tottak volna előle, csapatosan rohantak a közeledő felé, mire az jobbnak látta, hogy visszaforduljon. Csak nagy ritkán sikerült a kijutás egynek-egynek oly formán, hogy a lyukból hirtelen mint- egy kivetette magát. Sok menekülni vágyó azonban ugyancsak pórul járt : túlságosan közel merészkedett a hangyákhoz, úgy, hogy azok elkapták a lábát, vagy csápját. Ha valamelyiküknek. sikerült a hőstett, rögtön egész sereg hangya vetette magát a boldogtalan áldozatra, belékapaszkodtott s kihurczolták a szabadba. Ott aztán következett a munka második része. Egy-egy hangya kapaszkodott a darázs mindegyik lábába, csápjába s így leszorították a földre, mások a szárnyát ragadták meg, hogy ne mozgathassa őket. Mi- kor így ártalmatlanná tették, több társuk neki állott, hogy feldara- bolja a konczot. A kemény chitin-vázat nem tudták, vagy nem akarták áttörni, hanem a potroh gyűrűi közt meg az alfeli nyi- láson át annál könnyebben hozzá jutottak a lágy részekhez. A bélcsatornát az alfeli nyiláson át rendesen egészben húzták ki s e . műtét" oly fényesen sikerült nekik, hogy igazán becsületére válik , praeparálás"-ban való jártasságuknak. Hogy a kellő gyakorlat megszerzésére elég alkalmuk volt, azt a sok darázs-hulla, illetőleg chitin-váz bizonyitotta, mely a darázslyuk szája körül hevert. A helyre ezután napról-napra kijártam, hogy meggyőződjem, vajjon meddig tart a hadjárat? Nehány napig mit se változott a kép, míg végre az eső vetett véget az élet-halál harcznak. Mikor az eső után felkerestem a helyet, nem találtam ott mást, mint ne- hány portyázó hangyát s egy-két a lyuk fölött kóválygó darazsat. Vajjon a hangyák mind elpusztították-e őket, vagy a darazsak, amint alkalmuk nyilt, önszántukból elhagyták-e a megátkozott helyet, arról már nem volt alkalmam meggyőződni. K ülönfélék. Heliothis dipsaceus L. mint kártevő. Ez a csinos Noctua, mely azonban nappal röpül és nyílsebesen száll egyik növényről a má- sikra, két ivadékban lép fel május elejétől junius végéig és julius elejétől augusztus elejéig; hernyója pedig egész juniusban és augusztus közepétől október elejéig található számos növényen . ilyenek: Dianthus, Gypsopluila, Silene, Lychnis, Ononis, Dipsacus, Centaurea, Thrincia, Cichorium, Echium, Delphinium, Pimpinella, Scabiosa, Chondrilla és a somkórón, mind oly növény, mely- nek pusztításával kárt nem tesz, . de alkalom adtán termesztett növényekre is rászokik s azokban tetemes kárt okoz. Igy 1892-ben Lórén (Pest m.) eleinte az árpa között növő somkórón jelentkezett s midőn abból kifogyott, az árpát bántatlanul hagyva, átvándorlott a szomszédos kapás növényekre és 50-—60 hold földön úgy tönkre tette a tök, bab, kender és tengeri levelét, hogy csak az " erezete maradt meg. Ugyanakkor Tisza-Eszláron (Szabolcs m.) tönkre tette a luczernát s. utána a tengerit és dohányt; Enyingen pedig a lent támadta meg. Magam 1888-ban nagy számban találtam a Pimpinellán, de nagy akkor kárt is okozott volna, arról nincsen tu- domásom. A. Aigner Lajos. A rovarok és madarak viszonyát az emberhez tárgyalta újabban Froggat W. W. ausztráliai entomologus is, kimutatván, hogy Ausztráliában némely rovarfaj, pl. a Coccinellák, Chrysopák, Syrphidák hasznot hajtanak az embernek az által, hogy más, kár- tékony rovarokat pusztítanak ; továbbá, hogy eredetileg nem kárté- kony honi rovarok a meghonosított idegen veteményekre és kerti növényekre nézve károsakká válhatnak az által, hogy tulajdonképi honi tápláló növényüket elhagyva, a tenyésztett növényeket lepik el. Tanulságos példá erre tudvalevőleg a Colorado bogár, mely eredetileg Solanum rostratumon élt, de a burgonya meghonosítása után egészen erre adta magát s azzal együtt tovább terjed. Hang- súlyozza továbbá, hogy a kártékony rovarok ellen való védeke- zésben a rovarevő madaraknak nem szabad túlságos jelentőséget tulajdonítani; mert az idegenből jövő mívelés ezeknél is nagyon megváltoztathatja az eredeti életmódot, úgy hogy rovarevőkként is- mert fajok tetemes károkat okoznak. A fenyőfa-araszlóról (Fidonia piniaria), mely hét évvel ezelőtt Németország némely vidékein tömegesen lépett fel, Eckstein A. igen érdekes megfigyeléseket tett. A hol a herny ók már lekopasz- tották a fákat, részint azok derekán ültek csendesen, látszólag bá- gyadtan és betegen, másrészt élénken másztak ide-stova, főleg föl- felé, miközben k. b. 2 méternyire a földtől a fa csúcsáig fátyolt szőttek, a mely — ellentétben. az apáczaszövő sűrű fonadékú fá- tyolától — függőleges párhuzamos sávokból álló, erős fonalművet 174 Különfélék. alkotott, melynek fonalai igen vékony fonadékkal voltak egymás- sal összekötve. Sajátságos ojtási módot alkalmaznak a Zambezi mentén lakó Barotoe-négerek a tzetze-légy ellen. Nagyban vadászszák a sakált, vadmacskát stb., melyek Dőre igen keresett kereskedelmi czikket képez. A vadászathoz azonban nélkülözhetetlen"a jó kutya, s ennél- fogva legfőbb igyekezetük .az, hogy a jó vadászkutya fajtája meg- maradjon. Minthogy azonban épen legjobb vadászterületükön, a Cuando. folyónál, otthonos ama légy, a vemhes -szukákat odaviszik, hogy a légy megcsípje. Ha jól : eltalálták az időpontot, akkor ki- mulik a szuka, miután kölyközött volna, a kölykei pedig inmunisok — s. a tzetze-vidéken való vadászatra mindíg alkalmasak. : A vadálla- tok, amennyire tudjuk imnmunisok, habár a légytől szintén igen sokat szenvednek. A szőlőmoly (Conchylis ambiguella Hb.) irtására Dél-Németor- szágban, Steinbergben, a világosságot alkalmazzák. Ezer Lenert- féle lámpáson (Wolf L.-nél Eltvilleben, darabja 1 márka) 36 éjje- len át 71,773 molyot fogtak össze. A Rajna mentén, Geisenheim- ban, a bábot szedetik : február közepétől márczius elejéig 5 tapon át 60,665 bábot szedtek, a mi megfelel körülbelül egy millió másod ivadékú hernyónak ; egy-egy bábért egy fillért fizettek. Ugyanott a pille fogására reflectorral ellátott s 300 gyertyafény erejű acetylen- lámpásokat készítettek (darabja 25 márka) s azoktól jó eredményt várnak, minőket Francziaországban ugyancsak acetylen lámpásokkal a ,Pyralis vitana" (Oenophthira pilleriana Schiff.) ellen értek el. Ville- francheban (Rhőne) ugyanis jul. 13—31. 170,000, vagyis egy-egy lámpán 940 molyot fogtak. A méhek életéből. Ismeretes a méhek ragaszkodása királynő- jük iránt, a mely éhenhaló családban mindig utolsónak marad, mert még a haldokló méhek is etetik. Erről egy német méhész meggyőződni kivánt, s e czélból egy királynőt nehány munkással dobozba helyezett, melyben csak kevés táplálék volt. Két nap mulva igen bágyasdtak voltak a méhek s további két nap mulva már csak négy s a rákövetkező napon már csak egy méh élt, holott a királynő látszólag teljes erőben volt. Az utolsó munkásménh oldalt feküdt és már nem volt képes járni. Ekkor közelgett a királynő, ételt követelve, és csakugyan, a haldokló munkás, sikertelen igye- keztében, hogy ételt nyújtson, nagy fáradsággal odanyújtotta szi- pókáját a királynőnek, mely utóvégre elfordult tőle. Egy óra mulva megszűnt élni az utolsó méh is, míg a királynő még mindig erős- nek látszott lenni. Sáskajárás Kamerunban. Védekezésül a bennszülöttek kis ár- kokat ásnak, a melyekbe belehajtják az állatokat és azután doron- gokkal ütik agyon, vagy betemetik az árkot. A védekezés ezen módja azonban csak lakhelyük közvetlen környékére szorítkozik. Neve- zetes jelenség, hogy a sáskák a mangofákat egyáltalán nem tá- madják meg. A Fülöp-szigeteken is pusztítottak a sáskák, de ott a gazdák hasznosítják őket, a mennyiben a czukornád-ültetvények mesgyéin fából korlátokat emelnek és árkokat húznak, a sáskákat Kiilönfélék. 175 pedig nagy Zajjal felriasztják s arra felé hajtják. Egyik gazda állí- tólag egész hajórakomány sáskát szállított Iloiióva, a hol zsákját 4 dollárral (?) megfizetnék. A bennszülöttek ugyanis letépik a sáska fejét, lábát és: szárnyát s így táplálékul használják. A gyapjas-pille (0Ocneria dispar. L.) ellen eddígelé akként vé- dekeztek, hogy a fákról lekaparták petecsomóit s azonnal el is égették ; azoknak hernyóenyvvel vagy petroleum és fakátrány keve- rékével való beecsetelése nem volt sikeres, valamint nem a pillé- nek lámpáson való elfogása, mert a nőstény ritkán röpül, a hím pedig képes több nőstényt is megtermékenyíteni. Rörig G. új ké- szüléket ír le (kapható Altmann P.-nél Berlinben), mely kitünően bevált a pete-csomóknak petroleummal való írtásánál ; kezelése ké- nyelmes, hatása biztos, alkalmazása olcsó: egy liter petroleummal, takarékos használat mellett, 3000-nél több petecsomót lehet elpusz- títani. A varjuk hasznos voltát vitatja dr. Rörig (Ornith. Monat- schrift) azokkal szemben, kik az ellenkezőjét állítják, kifejtvén, hogy a varju a rovarok pusztításához lényegesen hozzájárul, kivált a gabonát károsító rovarok irtása által. A fekete levéltetű (Aphis papaveris F.—fabae Scop.) írtására, a mely a lóbabot, még pedig a növény hegyét gyakran nagy mennyi- ségben ellepi, ajánlatos a növény hegyét lecsípni, mihelyt a levél- tetű mutatkozik, még pedig nem csak az ellepett, hanem a még ment indákat-is. Ez az eljárás a babnövénynek nemcsak nem árt, hanem hasznos is. A levéltetű csak akkor jelentkezik, mikor már nagy a növény és sok levelet hajtott. Felső hajtásai pedig, melyek a hegyével le lesznek csípve, soha sem hajtanak magot. Ennél- fogva a felszálló nedv a levelek és fiatal babok javára van. Az így kezelt növény ment marad a levéltetűtől, még ha közelben a bab feketéllik is tőlük. TETTEK a EX ENE. Schuliíze A, Paláarctische Ceuthorrhynchinen. (Deutsche Entom Zeitschr., 1903, p. 241—286.) 33 új Ceuthorrhynchus leírása, ezek között a C. interjectus Herkulesfürdőről való és a C. arator GyIlh. rokona, továbbá C. suturalba és Henschi Budapestről és turbatus Magyarországon is közönséges És Csiki Ernő. Schultze Á, Zusammenstellung einer Varietáten- Reine palaastot se Vett CSÜL OTMTy neti A e ni. (Deutsche E ntom. Zeitschr:, 1903, p. 292—294.) 176 Irodalom Több Ceuthorrhynchina fajváltozat leírása, köztük Ceuthorr- hynchus cochleariae GyIllh. var. monticola az erdélyi havasok ha- vasalji tájából, a hol Deubel Frigyes gyűjtötte. Csiki Ernő. M. kir állami Rovartani Állomás, Utmutató a darazsak ir- tására. (A m. kir. földmívelésügyi minister kiadványa. 4 oldal (129—182. 1.) 1 ábrával. Budapest, 1902.) sz Rzöváü d "vűtműtató a Tiírkráló "bro gyar ak Vet árszásas (Ugyanott. 4 oldal (133— 136. 1.) 2 ábrával. Budapest, 1902.) Si Tant Ba Lénsi a szőlőoltvány-iskoláknak a kárté- kony o varokt os walkó meemétdé siére HUS Yyanottkái oldal (1837— 143. I.) Budapest, 1902.) A ,Rovartani Állomás" mindeddig czím nélküli kiadványaiból újra előttünk fekszik három különlenyomat, mely rövid útmutatást közöl egyes rovarok elleni védekezésre. A darazsak ellen a legjobb védekezés fészkük kikutatása a téli időben és annak elpusztítása vagy ha ezzel elkéstünk, igen jó eljárás a következő. Tavasz ele- jén, a fák virágzásának kezdetén, a házak körül, a szőlőben stb. a fák ágaira bő nyakú üvegeket akasztunk, ezeket harmadnyira megtöltjük vízzel és hozzáöntünk kevés édes gyümölcslevet; az üveg nyilását bekötjük papírossal s csak kis nyilást hagyunk rajta, melyen a darazsak berepülhetnek, a hol azután a vízbe fúlnak. Nyáron a darazsak fészkébe (földben, faodúban) szénkéneget, ben- zint öntünk, vagy kikénezzük őket. — A firkáló bogár (Adoxus obscurus L. v. vitis EF. — Eumolpus vitis B.)") és lárvájánakssvalas mint kártételük rövid leírása után a bogár elleni védekezésre a ba- romfiaknak a szőlőbe való terelése, vagy pedig a kézzel való gyűj- tés a tőke alá terített lepedővel, vagy bogártálczával és a lárva elleni védekezés (szénkénegezéssel) van leírva. — A szőlőoltvány- iskolákban kárt többnyire bogár-lárvák tesznek, ilyenek a Corym- bites- és Athous-lárvák, Opatrum sabulosum lárvája, az Agrotis segetum bagolypille hernyója és a cserebogár pajoria. Ezek kárté- tele röviden le van írva és az ellenük való védekezés is élmondva. Ezen, úgy mint a régebben kiadott útmutatók a , Rovartani Állo- más"-nál (Budapest, II. Oszlop-u. 26.) kaphatók. ") Helyesen Adoxus villosulus Schrnk. (lásd: Rov. Lap. VII, 1900, p. 203.) SÖRE; ni "ROVARTÁNI LAPOK" Hefít 8. Oktober 1903. s. 155. L. v. Aigner-Abafi: Beitráge zur Insektenfauna des Komitates Háromszék I. Verfasser hat vier Wochen (Juli 1902. auf dem Gebiete des Holzindustrie-Etablissements zu Gyulafalva bie Kovászna (Siebenbürgen) hauptsáchlich Lepidopteren gesam- melt, sein Augenmerk aber auch auf andere Insektenordnungen erstreckt. Zunachst bietet er eine kurze Beschreibung des weitaus- gedehnten grossartigen Etablissements, sowie des Sammelgebiets, meist auf Lichtungen in Fichtenwaldern und klagt über ungüns- tíge Witterung und Mangel an Insekten. S. 161. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. V. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der in den Landern der ungarischen Krone vorkommenden Cerambyciden. Es wird die Gattung Leptura behandelt. S. 166. Baron C. Hormuzaki : Die in den Karpathen keimischen Erebien II. Fortsetzung des Auszuges aus dem deutschen Original. S. 171. L. Soós: Kampf zwischen Ameisen und Wespen. Verfasser beobachtete im August 1901. bei Sopron an einer Stelle im Walde zahlreiche Exemplare einer Vespaart über einer Erdhöhle fliegen, in welcher sie ihr Nest hatten, derren Eingang von einer grossen Schaar Ameisen (Lasius) besetzt war. Die aussen fliegenden Wespen versuchten ins Nest zu dringen, was ihnen jedoch nicht gelang, die im Nest befindlichen dagegen strebten ius Freie, was nur sehr selten gelang, u. z. solchen, die sich gewissermassen hinausschleuderten. Die meisten aber wurden von den Ameisen am Fusse oder Fühler erfasst, dann von einer Schaar Ameisen vollstandig hinausgezogen, die Füsse und Flügel festgehalten, und sie getödtet, indem die Ameisen bei den weichen Stellen an den Leibes- ringen eindrangen und bei der Analöffnung die Eingeweide heraus- zogen. Dass diese Operation zu wiederholten malen ausgeführt wor- den war, bezeugten die zahlreichen Chitin-Skelete, welche rings um die Einflugsöffnung lagen. Einige Tage spáter kam der Verfasser wieder dahin, um die Sitution zu besichtigen. Dieselbe war un- verándert : der Vernichtungskampf wáhrte fort und und nur ein Regen machte demselben ein Ende. Nach dem Regen flogen dort nur einzelne Wespen. Ob die Inwohner insgesammt von den Ameisen getödtet worden waren, oder ob die Überlebenden das Nest frei- willig verlassen hatten, davon konnte Verfasser sich nicht iüber- zeugen. 16 S. 173. L.v. Aigper-Abafi: Heliothis dipsaceus; Schadling. Diese am Tage fíliegende Noctue erscheinst jaht zweimal (Mai, Juni und Juli, August), die Raupe abur ist im E und August an zahlreichen Pflanzen zu finden, ohne im Allgen nen Schaden zu verursachen, in manchen Fallen aber übergeht auch auf Kulturpflanzen, die sie arg schüdigt. So ist sie 1892 ber Lóré (Komitat Pest) erst in Gerstenfeldern an Méelilotus officinale. aufgetreten, dann, ohne die Gerste anzugreifen, zu anderem Futte übergegangen und hat auf 50—60 Morgen den Kürbis, Han Mais und die Bohnen ganz kahl getressen und zur selben Zeit i Tisza-Eszlár (Komitat Szabolcs) den Luzerner Klee, dann den Mais. und Tabak vollstándig vernichtet, anderwarts aber den Fiachs . gegriffen. Verfasser selbst beobachtete 1888 die Raupe in grósser Zahl an Pimpinella, sie ist jedoch nicht schádlich geworden. 7 S. 173—175. Notizen über die Vögel und Insekten, über. Fidonia piniaria, Conchylis ambiguella, Ocneria dispar etc. 7007. Literatur. Besprechung der Publicationen von A. Schultze und der könü" ung. staatlichen Entomologischen Station in Budapest. né akt MEN MENT L va at SNS EAT GNASE Le Aa 2 at örnd ága őt ÉT ES AR VT e e TT ZÁNZSÁÉNÉE BAK" Natasoríts "Péter szabadalmazott Jip st "áló : . Muzeum-körut 7., : TVE drogua-üzletében 2 kötünk 5 kor. 80 fil- í y — — léres és 9 kor. 40 filléres palaczkokban. ssági ölidobtora. -kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb övarkereskedés crülajdondsa, BIE ZESÉS A ERREGYÉJÉSEBERI iskoláknak, gazdá- számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák " részére gyűjteményeket csón állítok össze. Honi gyűjtőkkeél szívesen lépek csereviszonyba. . Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. ré; Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) e; i Merkl Ede. VÉR Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- Varta szzOtraNazda:t assz GGy ül a: S munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és színes táb- tsa Hak formátumban; német sironkttal a Mag gya sorsat Muzeum hig —— szzenazman asseszzanenaresesz esz B a GCATADLOG ; ; DER ! Lepidopteren des palaearctischen Faunengebietes. 3 t Von j Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. 2. Theile cin: einen: Band: gébünden, :——— Preis 2O Kronen Szerkesztőségünk útján is megvendelnető. Bogárgyűjtöknek! hág his x u 4 Entomologiai művek. — Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. "(Fauna Regni riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Tá Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum; ut tok kitömesére "s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákk. 40 fill.--—- Bein K.A pkis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarol résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő. 1 kor Lejtényi $. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számár 1 kor. — Kriesch ]J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fll. — Kir. zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid ú a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fil. — Dr. Daday tani műszótár 1 kor, 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkünde. Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. TSZ ezt ; Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna lémdarazsai 2 kor. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 füll Adatok Mag szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdar éji magánrajza - 40 kor. 5 SEL LÉSE Hete ZátögÉ la Bv] Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A - lepkék ism : i gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története. Magya IZRGAZÉSTSE 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéimek jegyzéke. 9) Besge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1800 Abb. aui 50 farb. Tafel ÉTEREK 20 fll. — Hofinann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. ; AZOK LNSÉRE KS e ÉSÓ Fi ; Diptera. Tömösváry O.Egy tömegesen: tenyésző légyfaj az Alsó izes mellékeiről 3 tábl. 60 .fill, — Kertész K. Catalogúus Tabanidatum orbis ÖT AtáZE 7 rum universi 6 kor... Á 8 ; ZALA SZEZZK EST Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 fil. — Bein. jézó VERSET bogárgyűjtő. "A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor, — Calwer, Ká ; IEEE NET S ZTA 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — . Sezdlitz, Fauna Tianssylvani Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek. ism 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok mag; 2 tábl. 60 fll. ; z SZTN Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyar szági tücsökfélék természetrajza:6 tábl.5 kor. — Kohaut R Magy szitakötő-féléi. 8 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. JZOZSEKÉESE E ÉN Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magá 4 táblával 4 kor; : FASZ Arachnoidea. Dr. Cliwzer.K. és Kulczynski L. Araneae Hun 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország . pókfaunája 3 kötet, "csa 2—3. kötet kapható 16 kör. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerek pókok természetés osztályozása L kor. — Karpeles L. Adalék Magya atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 7 SEAT TÁS e Crustacea: Dr. Daday J]. A Magyarországban eddig talált : élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi B. fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézet CJatalogus Füöndomyehidarun Conseripsit : TES ESTÉRE Ernestus Csiki. A. Musaeo Natiónali Hungarico "editus. Budapestini 1 Ara 3 korona. E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök Scbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI. Szerecsen u 6 e J SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES ANININNNNNNNNINNINI 3 9088 01427 0474