HE ERR KŐ ts ets zés ets zés etés zés es eésztsets zése XI. kötet. 1904. Deczember 10. füzet. En ÖÖ S Jó "ART (5 jivgigye HAVI FOLYÓIRAT TETFETTŐ g a. EALER TEJBŐL, agy pa különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xk EEEEÉ £. JA g ve eke KAT AZ VARÁZST Dágr agy ap áyz age : Kg c zési Ég et DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS — DR: CHYZER KORNEL DR. ENTZ "GÉZA MOCSARY SÁNDOR agz a KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ye 0 EX a e. SZERKESZTIK 2 Age ae A. AIGNER LAJOS Es CSIKI ERNŐ. kk ktttEEEEti a ASS a bi ő a oka al g. SESÉSBŰ BUDAPEST, 1904. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA IV, MOLNÁR-UTCZA 24. ag CYOUSÓ DS mm vaz age — EEETÉT ag a. HE HE HE HE BEER B MEEEEZEREREEEE EE EEEEEEEET . — Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. "Tartalom. SS sosa tge A. Aigner Lajos: Bolgárország lepke-faunája Lósy 7ózsef: Az erdei cserebogár. elterjedése hazátika SZEEZÜG Csak Ernő: Magyarország: Cerambycidán XVI es je Kiilönfélék. A Trochosa singorlensis ÁZSRZS ű Abe EL SEZRSZZRÁN A bihari barlangok. faunájáról. .. z 3 ÍS S Zé sátszáe al Irodalom : Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. Ism. ASSE ZTÜGNEK ie TOYOS o e TÉT SE Bt VLAN akás AES AA [Zs TRÉ ONTSA A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. 1902 és 1903-iki teljes évfo- yammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az-előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: ! kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. kötetet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czímzendők. Bolgárország leépke-faunája. Irta A. Aigner Lajos. Bolgárország és Kelet-Rumelia lepke-faunajáról igen figye. lemre méltó tanulmány jelent meg Dr. Rebel H.-tól,") tekintettej az összes eddig megjelent irodalmi adatokra, A Balkánfélsziget lepke-faunájának felkutatása körül tudvále- vőleg nagy érdemeket szerzett Frivaldszky Imre, a ki 18383-tól 1845-ig több ízben küldte oda gyűjtőit s ezek révén szolgáltatta az első adatokat a Balkánfélsziget faunája és flórájának ismereté- hez. "Nein " csekélyebb érdemei vannak e téren Haberhatüer József hazánktiának, a ki 1860-tól 1902 -ben bekövetkezett ha- láláig csaknem szakadatlanul gyűjtött a Balkánban. Ez érdemeknek elismeréssel adózik szerző, ki két ízben (1896. és 1902.) maga is járt az említett területen. Nagy szorgalomról és szakértelemről tanuskodó tanulmányában első sorbán vázolja a fölötte érdekes faunateriület földtani, éghajlati és floristikai viszonyait. Majd áttér Bolgárország állatvilágának és különösen lepke-faunájának jellemzésére. Bolgárország lepke- faunájának, mely edeigelé 1229 ((88 Macro- és Microlepidoptera) fajt ölel fel, fő alkatrészei: 516 keleti, 495 szibériai, 48 mediterrán 31 havasi, 15 európai endemikus, 8 déloroszországi és 8 balkán faj. Ezék közül a területre nézve jellemzők: 1. az endemikus fajok és alakok, melyek csak Bolgárországban találhatók ; ilyen van 17; 2. oly Tajok;, mely itt érik el éltérjedésük egyik véghatárat; ilyen van 34 északnyugati, 27 keleti és északkeleti és 13 délkeleti faj. Vízsgálódásai folyamán Szerző arra a végeredményre jut, hogy Bolgárországot oly lepke-fauna népesíti, melynek alkatrészei iven váltakozó eredetre mutatnak és melvek igen különböző időben telepedtek meg a területen. Szerinte kétségkívül legrégibb, még jégkor előtti fauna elemnek tekintendő az a nehány endemikus havasi alak, melyet eddig csak a Rilohegységben találtak, vagy a melyek előfordulása erősen megszakadt, vagyis a melyek kőzve- 1) Studie über die Lepidopterenfauna der Balkanlünder, 1. Bulgarien und Ostrúmelien : Annalen d. k. k. Naturhist. Hofmuseums XVIII, 1908, p. 123--847. :Rovartani Lapokc, 1904. denzember hó, 200 A. Aigner Lajos títő . termőhelyek nélkül előfordulnak nyugati Európában is. Ez utóbbi feltünő jelenség csupán a jégkor hatásakint magya- rázható. Minthogy kizárólag havasi alakokról van szó, a melyek a jégkorban Déli-Olaszországban és Észak-Afrikában . egyáltalán meg nem találhatták volna létfeltételeiket, fel nem tételezhető, hogy ma- napság annyira megszakadt előfordulásuk az által lenne magyaráz- ható, hogy a Balkánfélsziget hajdanában Déli-Olaszországon, Tunison és Algiron át Spanyolországgal száraz földdel összefüggésben állt. Nem tekintve azt, hogy a nevezett országokban sehol sincs nyoma ama fajoknak, sokkal közelebb esik az a gondolat, hogy az összekötettést az Alpok lánczolata közvetítette, a. mely a jég kor, bekövetkezése előtt bizonyára nagyobb terjedelemben nyúj- tott a havasi fajoknak alkalmat a megélhetésre. A jégkor egyik hatása épen a régi lakóhelyek áttörése volt, úgy hogy a praeglacíialis fajok csak a legkeletibb és legnyugatibb ponton maradhattak fenn szűk területen. Midőn azután a jégkorszak letünte után ismét bené- pesíthetők voltak az Alpok, ama fajok visszavándorlásának aligha- nem gátat vetettek biologiailag erősebb alakok, melyek itt újonnan megtelepedtek. A jégkor, illetve az interglacialis közökben vándoroltak azu- tán be az északi havasi fajok a Balkánfélszigetre. Ha . már most megfontoljuk, hogy az oly kizárólag navasi fajok, mint Melitaea Cynthia, Erebia Lappona, Anarta rupestralis stb., melyek itt érik el elterjedésük keleti határát, minő éghajlati feltételek alatt te- nyészhetnek csak, és mily lassú az ily fajok elterjedése: legcse- kélyebb kételyünk sem lehet arra nézve, hogy benezek a keleti- országokban a hosszú korokon át tetemesen alacsonyabb hőmérséklet uralkodott. Szerbiának sokkal alacsonyabb hegységei pl. még telje- sen megfelelő állomásokat képezhettek a délkeleteti irányban ter- Jeszkedő fajok számára, ez pedig csak az átlagos hőmérséknek 5 C"-al való alábbszállása mellett volt tehetséges. Ezzel együtt megvoltak a hőmérsékleti feltételek arra, hogy ezekben a délkeleti havasokban gle- cserek képződhettek, és hogy ha ilyenek egyáltalában nem vagy lega- lább nem kiterjett mérvben létesültek, annak oka a kontinentálís száraz klima és a hegységeknek kevésbbé alkalmas formatiója. De már boilogiai tények után is biztosan következtethetünk arra, hogy a glecserképződés, legalább a Rilohegységben, csak igen részleges lehetett, mivel máskülönben nem lenne magyarázható az endemi- kus praeglaciális havasi alakok fenmaradása, melyek legalább a havasaljakban szakadatlanul megtaláhatták létfeltételeiket. Az interglaciálís korokban alíghanem megkezdődőtt a szibériai Bolgarorszdg lepke-fauuája 201 faunaelemek bevándorlása is. Hogy azok közép Európából aránylag sokkal később hatoltak délkelet felé, azt tanúsítja a faunaállomány- nak ez irányban való tetemes csökkenése. A szibériai bevándorlók zöme Keletruméliát mindenesetre már megnépesítve találta-keleti ala- kok által, mivel ott ennek a két faunaelemnek erős egymásra hatá- sa különben alig. lenne érthető. A mi a síkságnak praegiaciális lakóit illeti, melyek minden való- színűség szerint túlnyomóan keleti formák voltak, azokról fel nem tételezhetjük azt a tartós éghajlati változások iránt ellentálló képességet, melyet a havasi lakók szükség esetén mélyebb fekvésű lakhelyek felkeresése által tanusítottak. A keleti alakok ezen vissza- vándorlása kétségkívül a Kis-Ázsia és Balkánfélsziget között fenn- állott szárazföldi összeköttetés megszakítása után történt, mert csak így válik érthetővé Görögország és Keletrumélia faunájának kizáró- Magsikeleti jelleme. A mediterrán faunaelemek valószínűleg legkésőbb nyomultak erre a területre, a mit a faunaállományban való csekély részük eléggé érthetővé tesz. A megtelepedés folyamatának nagy vonásokban való vázolása után hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak e terület prae glaciális faunájának jelleméről. Igen valószínű, hogy mint már emíltet tük, annak túlnyomóan keleti jellege volt s alig foglalt magában más fajokat, mint a melyek Kis-Ázsiában ma is találhatók. Csak a . mediterrán faunaelem lehetett a meleg klimának megfelelőleg, erő- sebben képviselve, ha ugyan akkor esetleg még fennálló hegységek nem gátolták annak elterjedését. Az egész sík- s dombvidékre nézve kétségkívül oly fauna létezését tételezhetjük fel, a melyben a nap- pali lepkék közt a Thaís-genusnak jellemző szerep jutott, úgyszintén alíg hiányozhatott az akkori faunában a Saturnída Perisoma-nem, mely nyilván a harmadkor fauna jellemét viseli. A havasokat oly alakok lakták, melyek részben bizonyára szintén keletíreredetűek voltak, de utóbb endemikus fajokká differentiálódtak. Eme havas; alakok közt a Coiias-, Erebia-, Anaitis- és Crambus-nem már kép- viselve volt. : Fenti fejtegetések, melyek csupán a fajok elterjedésén s álta. lános életfeltételeik ismeretén alapulnak, szükségszerűen az éghajlat- ban és a terület körülhatárolásában oly változtatásokat tüntettek fel, a mely ek más tudományágak eredményei által. teljes igazolást nyer- nek. A jégkor befolyása a fauna alakítására itt, Európa délkeletén is, habár nem oly hatalmas, mint e földrész hegyes központi és északi részén, de mégís igen tetemes volt, minthogy-itt egy azóta 902 A. Aigner Lajos letűnt délkeleti szárazföldi összeköttetés segítségére volt a síkság leszorított alakjainak, nekik oltalmat nyujtott és visszavándorlásukát lehetővé tette. A havasi alakok azonban legalább részben kibirhat- ták régi lakóhelyeiken a jégkor viszontagságait. Végül megjegyzi a szerző, hogy a Pontusnak, medenczéje déli felének leszakadása által történt kíbővülése a lepkéknek a pontusi országokban való elterjedésében látszólag nem hagyott hátra felismerhető nyomokat. De feltételezhétő, hogy a Balkán fau- nája s a kaukázusi között közelebb rokonság fennállhatna s az említett körülmény által indokolását nyerhetné, a mit azonban csak továbbá beható kutatások deríthetnének fel. Ezen fejtegetések után áttér szerző tanulmányának második, specialis részére, az egyes fajok felsorolására. Messze vezetne, ha itt a bolgár és magyar fauna viszonyát vizsgálni akarnók, ennélfogva csupán ama fajok felsorolására szorítkozunk, a melyek a magyarországi és dalmát-boszniai faunában eddigelé ismeretlenek. Ezek a követ- kezők :Zhais Cerisyi God., Pieris Krueperi Stgr., P. Chloridice Hb.. Leptidia Duponcheli Stgr., Erelita Epiphron Kn. var. oriten- talis Elw., Er. Rhodopensis Nich., Coenonymtba Tiphon Rott. var. Rhodopensis Elw., Chrysophanns Ottomanns Lés., Ch. Alciphron Rott. var. Melibaeunus Stgr., Lyeaena Argus L. (degon Schiff.) var bella H. S., L. eroides Friv., L. semiargus Rott. var. Parnassta Stgr. és var. bellis Frr., Hesperia Cynarae Rbr. Thanaos Tages L ab. unicolor Frr. Malacosoma franconiea KEsp., Lemonia balca- nica H. S., Simyra dentinosa Frr., Agrotis punmicea Hb., 4. fla- vina H. S., Hadena leunuconota H. S., Hydroecia moesiaca H. b Amphigyra eriopoda H- S., Orrhodia torridai ULd., Cleophana opposita Ld. Cucullia santonici Hb., Anarta melanopa Thnb. var. F1t- pestvalis Hb., Janthinea Frivaldszkyi Dup.. Chariclea Victorina Sod., Ch. Treischkei Friv., Enterpia laudeti B, Acontra Urania Friv., Haemerosia venalis Hb., Catocala lupina Ht., Hypena munmitalis Mn., Acidalia interjectaria B , Ortholitha vicinaria Dup., Anaitis fraudulentatu H.S., Lobophora externata H-S., Laréntia putridaria H3. var. bulgariata Mill., Tephroclystia — silenicolata Mab., Filicrinia trinotata Metzn., /ybernia daclinans Stgr., Nichyodes Amygdalaria HS., Fidonia limbaria F., Líthosia moro- sina H.S., Zygaena sedi F., Acanthopsyche atra EL. (Opacella H S.) var. senex Stg., Amicta uralensis Frr. var. demessa [Ld., Sesia doleriformis H. S., S. lanipes Ld, S. minianiformis Frr., Paran- threne myrmosaeformis H. S., Cossus balcanicus Ld. és számos Microlepidoptera. Bolgárország lepke-faunája 903 Azonkívül megemlíti szerző némely alakról, hogy az hazánkban is előfordul, miről eddig nem volt tudomásunk. Ilyenek : Coenonympha Leander Esp. ab. obscura Rünl (Mehádia). Stenia stigmosalis. H. S. (Zágráb). Titanio Schrankiana Hochw. (Erdélyi havasok). Pyrausta aerealis Hb. var. opacalis Hb. (Erdelyi havasok). Conchylis procerana Ld. Budapest, Anker 1865. a bécsi udv. muzeumban. Pamene regiana Z. var. honorana H. S. (Magyarország). Végül van egy faj, melyet Fiuméban 1853-ban Mann és Budapesten 1865-ben Anker is fogott. Ez az új faj: Conchylis diacrisiana Rbl. (Tab. II. Fig. 183.) Ezt a fajt eddig a C. Smeathmaniana-val tévesztették össze, a melyhez tényleg igen közel áll, de felső szárnyának csúcsa ke- rekebb, szegélye behajiottabb, kevésbbé ferde lefutású. Felső szár- nyán gyérebb a fehérfényű pikkely, mely a tövén csaknem teljesen hiányzik. A rajzolat élénk rozsda színű, s a Smeathmanina-étól főleg abban különbözik, hogy annak vállán hiányzik egy rozsda- színű rövid sáv (a ránczban), továbbá a második rozsdaszínű fél- sávból csak sötétbarna folt maradt fenn a belső szegélyen és kü- lön folt a szárny közepén, mely az új fajnál teljesen megvan ; ennél az elülső szegélyen az utóbbi félsáv mellett nagy rózsaszinű folt áll, mely a Smeathmaniana-nál sokkal kisebb. Ennek fonákján a felső szárny csaknem rajztalan, holott az új fajnál az elülső szegély közepén vastag sárga kampó mutatkozik, az alsó szárny pedig nem szürke, mint a Smeathmaniana-nál, hanem fehér, szür- kés, reczézett. Az új faj színben és nagyságban igen változó, nagy- sága 15—205 mm. közt ingadozik. Hasonlít a C. Kindermanniana Tr. és C. moribundana Stgr.-hoz, mely utóbbi sokkal kisebb. Hernyója alighanem Eryngiumon él. Az utóbb említett fajokon kívül számosnál megjegyzi szerző, hogy Bosznia-Herczegovinában is előfordulnak, de ezek felsorolásába nem bocsátkozunk, mivel szerző azokat tanulmánya második részé- ben úgyis bővebben fogja tárgyalni, megjelölvén a közelebbi termő- helyeket is. Megjegyzendő, hogy szerző a Lycaena eorides Friv.-t nem az Eros O. eltérésének, hanem külön önálló fajnak tekinti; továbbá hogy a Janthinea Frivaldszkyi Dup. tárgyalásánál Frivaldszky Imre egész mondatát magyarul idézi, úgy, hogy ahhoz fűzött fejtegeté sét csak az értheti meg, a ki magyarul tud, ez pédig nem állhat 204 Lósy Józséf. érdekében a német olvasónak s előtte Frivaldsz ky tekintélyét Sémecémeli Végül a legmelegebben ajánlhatjuk ezt a jeles és alapos tanulmányt mindazok figyelmébe, kik a hazai és ahhoz közel álló fauna eltérése iránt érdeklődnek. Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. Irta Lósy József. A földmivelésügyi m. kir. ministérium rendeletéből a m. kir. állami Rovartani Állomás tanulmány tárgyává tette a cserebogárnak hazánkban való előfordulását. A beérkezett jelentések, melyeket magányosok és hivatalos személyek küldtek be, sok adatot nyuj- tottak az erdei cserebogárnak, a Ielolontha hippocastani Fbr. el- terjedésére nézve is, melyeket a tudomány szolgálatára e helyen foglalok össze. A tanulmányozás első évében, az 1899-ik évben, mely nálunk az általános nagy rajzásnak éve volt, a következő helyekről küldték az állomásra ezt az erdei cserebogarat. Liptó megye keleti részéből, a hol a közönségessel május 10 — junius 16. között rajzott. Liptóújvárról 11 piros és Il fekete nyakú bogarat küldtek. E inegyében a fekete nyakú és lábú változat (Mel. h. v. nigvipes) jobban van elterjedve, mint máshol az országban. Szvarinból az erdőgondnokság 2 piros nyakút és 4 fekete nyakút küldött. Vichodnáról a közönséges mellett egy nagy termetű fekete nyakút, mely a két faj korcsa lehet. Borsod megyéből Mocsolyás- ról és Cserépfaluról (11 drb. kopaszodó apró termetűt jun. 8-án a közönségessel, közöttük csak egy fekete nyakú akadt). Zemplénből Nagy-Mihályról (ápr. 27—jun 10-ig rajzott) küldték be e bogarat. Mocsolyáson az erdőszélről levágott 5 fa közül, az egyik kocsá- nyos tölgy kitünő nyomát viselte a: 1899-es időszaknak, három év alatt fejlődő cserebogár rágásának periodikus favesztességében; ö fa zavart képet mutatott. Határozatlanul annak jele látszott rajta, hogy tavaszszal nagyobb lombvesztesége, illetőleg emiatt való hiá- nyos faképzése volt az 1890 és 1887 években. Ugyanezen helyeken a közönséges cserebogár is előfordul. A melanismusnak egy - pél- dányát Liptóújvárról küldték be. A beküldött példányok között fe- kete nyakú, piros lábú erdei cserebogár, mely Mulsant nigricollis varietásának megfelelt volna, egy sem akadt. Túl a Dunáról ebben Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. 205 az évben Komárom megyéből, a tatai járásban levő P. Gyarmatról küldték a közönségessel. (jun. 16). Tolnában a simontornyai járás- ban ápr. 22-től rajzott a másikkal egyetemben. Május 25-én még javában zúgtak. Erdélyből csak Algyógyról küldték be a közönsé- gessel együtt. A rákövetkező 1900 évben Liptó megye keleti ré- szeiben az előző évivel megegyező aránvban rajozhatott. (máj 10— júntlbj "Eikaváról ; egy vörösfenyő korongját küldtek, melyen a négy évvel fejlődött, 1899-ben rajzott közönséges cserebogárnak és az 1900-ban ugyanannyi ideig fejlödőtt erdeinek a rágása nyoma van megörökítve. Liptóújvárról hasonlóképen beküldtek egy vörös- fenyő korongot, mely feltünő világos jelét tartja fenn az 1900 éves, négy esztendőnként megjelenő rajzásnak. Ezek a cserebogarak a vörösfenyőn kívül, a tölgyön, nyíren, juharon, a vadgesztenyén, a vörös berkenyén, az égeren, a mogyorón és a gyümölcsfákon fogyasztják a lombot. Más helyről az országban csak Erdélyből Algyógyról küldték a közönségessel a bogarat. Tömegesebb volt a megjelenése ismét Liptó megyében 1901. évben. Nagyobb számá- nak megfelelően korábban kezdte a rajzását. Liptóújváron ápril 24- én, Maluzsinán május ! én, egyéb" helyen 10-ikén javában röpült a közönségessel együtt. Említett két helyünkön kívül Szvarinról, Feketevágról, Liptószentmiklósról és Liptószentivánról küldték be sok közönségessel egyetemben. Változó termetűek voltak, s na- gyobb számuk fekete nyakú és labú volt. A" hegykatlanokban, a fenyvesek közt, szűkebb szülőföldükre szorítva, a közönséges cse- rebogár az erdei fajjal e helyeken összepárosodik és korcsutódokat hoz létre. Ebben az évben más helyről és pedig a síkról Pest me- gyéből Őrszentmiklósról (9 dbr. Rajzása ápril.28—máj. 10-ig tartott) és Hajdúböszörményből (május 5—20) küldték ezt a cserebogarat. Az 1902. év adatai arra engednek következtetni, hogy az 1899 év- ből — elegendő anyag hiányában — nagyon hézagos képet alkot- hatunk. Mert a síkon és mérsékelten dombos vidékeken ez a bogár is három év alatt fejlődik ki, e helyeken az 1902. év adatai vissza- hatnak a három év előttiekre, azokat megerősítik és kiegészítik. Ebben az évben Liptó megyében úgy látszik kevesebb erdei cserebogár rajzott, de Liptóújvár környékén még mindig bőven akadt (ápr. 13—jun 12). Nagyobb a jelentősége a Kis Tátra alatt. Breznóbányáról, a hol az országszerte uralkodó hideg és esős id6- járás miatt május 20-tól csak június 15-ig röpült a közönségéssel és különösen az égerfát is fölkereste, nagy, sötétbarna, túlvörös, fekete nyakú, erdei cserebogarat küldött be a Földmíves iskola, az erdőgondnokság és a gazdasági tudósító. Termetük nagyságában a 206 Lósy József közönségeséhez alkalmazkodott. A közönségessel kopulában is beküldötték, Korcsaikon rendesen sötétebb szín tünik fel. A két cserebogárfaj párosodásából előállott változatok, a korcsosodás természetének és az elfajzás fokozatának megfelelően különbözők. Egyik korcson a közönséges, másikon az eredeti faj vonásai szembeötlőbbek. Általában, a hol a két faj gyakrabban párosodik, mint e helyen és Liptóújvár környékén, ott a typus, már a termet nagyságának ingadozása miatt is, határozatlanná válik. A M. hippocastani bélyegeit magán viselő egyének gyakran sötétebb színű szárnyfedővel bírnak és nagyobbak (Breznóbánya), míg a közönségeshez visszaütőknél csak a tor piros színéből és a különben constans farnyél (pygidium) egyenetlen kialakulásából lehet néha — futó megtekintéssel —- a vérkeveredésre következ- tetni. A korcsosodással velejáró azon jelenség, hogy az erősebb - faj bélyegei hamar elnyon;iják és állandósulni nem engedik a vál- tozat bélyegeit, a cserebogaraknál igazolható. Mindenesetre e helyeken az elfajzás kérdéseinek búvárlatára bőven van. mód. 1899- ben, úgy látszik, nem jelent meg. Legalább jelentés róla nem érkezett. E. szerint úgy, mint Liptó megyében, amint cazt adas korongok évgyűrűinek a képe is igazolja, itt is négy esztendőig fejlődik. Zólyom megyéből még Dobróczról és Fekete Balogról küld- ték az erdei cserebogarat júniusban. Borsod megyében Cserépfalun ismét megjelent május első tizedében. Ezzel elárulta, hogy e helyen fejlődéséhez már csak három évre van szüksége. Míg a Fekete- Balogról származott példányok nagyok és túlszőrösek voltak, ezek világosabb színűek, kopaszodók és aprók, — Zemplén megyéből Varannóról csak egy ilyen bogár került kezembe. Jászberényben typusnak vehető, középtermetű, piros nyakú, fekete vállú, szőrö- södő Miépocastani-t küldtek, mely a Pest megyei Alberti-Irsáról küldötthöz hasonlít. Pest megyében ebben az évben jelentkeztek nagyobb számban és pedig Vácz vidékén, Zsidón, Váczkisfalun, Püspök-Szilágyon, Gödöllőn, Turán, Albertipilispándon és sok más helyen. Mocsáry Sándor 1884-ben Gödöllőről, a Rákosról, Eszék- ről és Kecskemétről jegyezte fel e bogár rajzását, a mi szintén három éves fejlődését és az általános nagy ceserebogárrajzás idejébe eső (1902) periodikus megjelenését bizonyítja. Alberti- pilispándon április 14-től június 10ig volt látható. Gyömrőn vál- tozó termettel, eltérő külsővel, sok csenevész alakkal jelent meg. Közöttük fekete nyakú, piros lábú változatot (M. h. var. nigricollis Muls) is találtam, Kalorsán a mocsaras vidék fűzein legelészett a Még Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. 207 bogár. Közöttük több szabálytalan foltokkal tarkázott akadt, a melyekben ismét távolabb a multba eső vérkeveredés korcsait keresem. A Dunántúlról Komárom megyéből Kis-Bérről küldtek egy példányt, Tolnából Csibrákról hatot (ápr. 28.), Somogyból Kadar- kútról négyet és Csáktornyáról egyet véletlenül a közönségesek tömegében. A csibrákiak aprók voltak s közöttük három volt fekete nyakú és lábú változat, A közönséges cserebogarak között (M. vulgaris Ftr.) három teljesen fekete színű is akadt, mely bevál- hatott volna M. nigra és Mulsant M. lugubris varietásának." A Tiszántúlról csak Nagy-Lakról Csanád megyéből küldték feltünő apró, csenevész, piros nyakú, sötét és kopasz alakjait Ezek abból a tekintetből is megérdemlik a figyelmet, mert mel- lettük él a közönségesnek túlszőrös nagy, világos sárga és kopasz, sutafarú, sötét pejszínű, fekete nyakú, termetre az erdeivel meg- egyező, valószínűleg korcs vázlata. Ezen a ponton a Magyaror- szágonélő három cserebogárfaj (M. vulgaris, M. hippocastani és M. pectoralis Germ ) találkozik. A közönségesnek második változatát Laurovics János dr. küldte a hozzá hasonló kitpocastaní-val együtt a szőllőkből. Rendkívül nagy tümegben lépett föl. A közönséges- nek első változatát Lugozsán János volt szives a tanyákról beküldeni. Az egymás közelében fejlődő cserebogarak között oly szembeszökően nagyfokú eltéréseket tapasztaltam, hogy el nem mulaszthatom, hogy a kérdés megvilágítására ne tereljem a szak- értők figyelmét. Eddig kellően meg nem bírált nézetem az, hogy helyesen a Melotontha hippocastaninak a M. pectoralissal nemzett korcs ivadéka is szerepel. Ebben az 1902-ik esztendőben Erdélyből Brassó-Földvárról került a kezembe a közönséges cserebogarak között egy példány, mely ennek az erdeivel nemzett korcsának látszott. Feltünő volt az a kevés adat, imely Erdélyre vonatkozik. MMocsáry Sándor :Szilágymegyéből Vármezőről jegyezte fel előfordulását 1884-ben. Két adatot gyűjtöttem volt, mikor 1903-ban Csik-Szeredáról a közön- séges mellett nagy termetű, síma nyakú erdei cserebogarat kül- döttek, piros nyakút annyit mint fecxetét. A liptói és a csiki cseres bogár között a termet nagysága és a sok fekete nyakú és lábú változat tekintetében van hasonlóság. A hegyes vidékeken, nagyobb az erdei cserebogár és több a fekete nyakú és lábú változata. Úgy látszik, ez a változat mégis a táplálékától függ. A hegyekben a vörösfenyőn, égeren, mogyorón él, míg a síkon más növenyek között a szőlőre alkalmazkodik. WKalocsáról és Borossebesről a 208 Csiki Ernő fűzről küldött keskeny termetű porospikkelyes cserebogarak szintén változatok. A tápláló növénynek az állatra való ez a hatása egyike a legérdekesebb kírdéseknek. Mindezen adatokból most az erdei cserebogárnak az elterje- dése azt mutatja, h gy -legnagyobb arányban összefüggő területen Liptó, Zólyom, Borsod és Pest megyében található. Szórványos. azonban az előfordulása túl a Dunán, Tiszántúl és Erdélyben. — Liptóban négy éves fejlődés után minden évben megjelenik ; nagyobb tömegben azonban az 1901. évnek megfelelő időszakok- ban. (1905.) E helyen való tanulmányozására a jövő év meghozza a legjobb alkalmat. Zólyomban — úgy látszik — az egész megyé- ben szintén négy év alatt fejlődik az 1902. éves rajzás időszaká- nak megfelelően. Pest megyében és az ország nagyobb területén, a hol szerteszórtan él, megjelenése, három éves fejlődést árul el és a közönséges cserebogárnak legnagyobb, az 1902. éves időszak- nak megfelelő általános rajzásával esik össze. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XVI, 61. nem: Meodorcadium €raneglb. (Neodorcadion ol.) Fekete, barna molyhos szőrőzettel sűrün fedett, a csápok és a lábak vílágosabb vagy sötétebb vörös-barnák. A fej és az előtor középső sávja többnyire nem teljes. A szárny- fedők vállszöglete szögletesen kiálló, az oldalszegély szür- kés-fehér, a szárnyfedők közepén egy élesen határolt kes- keny fehér sáv van, mely az előtor hátsó szögleteinél kez- dődik és hátrafelé a varrathoz közeledő. Hossza 12—14 mm. — Előfordul Magyarországon kivül a Balkán-félszi- geten, nálunk helyenként nem ritka. 1. bilineatum Germ. Változatai Ritkán az állat egyszinü sötét-barna, a fej. és az előtor középső sávja és a szárnyfedők sávjaihiányzanak. — Elő- fordul Nagyszeben-nél, a hol boldogult Fuss Károly gyűj- tötte. ab. unicolor Csiki) 1j Neodorcadium bilineaium Germ. ab. nov. umnicolor. — A typo differt: colore brunneo uniformi, vittis: capitis pronotigue mediana elytrorumgue obliguis alb:dis. deficientibus.. — Hungaria orient.: Nagyszeben (ex coll. C. Fuss). Magyarország Cerambycidái. 209 62. nem: HPorcatypus Ehoms. (Herophila Muls.) Barna molyhos. szőrözettel sürűn fedett, mindegyik szárny- fedőn két bársonyszerű fekete folttal, az elülső kisebb folt az első harmadban, a nagyobbik hátsó harántos folt a második harmadban van; ezeken kivül sokszor több ilyen kisebb folt lép fel szétszórtan a szárnyfedők valame- lyik táján. Hossza 12—26 mm. -—- Előfordul Közép- Európa. déli részében, ; . nálunk előfordul: a következő helyeken: II. Kőszeg, Pécs; VI. Herkulesfürdő; VII. Bu- kova-Kusa, Fuzine; a magyar tengerparton és Dalmá- cziában közönséges. (funestus F., pulverulentus Scop., confirmatus Chevrl., Gennadii Buguet). 1. tristis Fabr. 63. nem: Morimus sserv. A szárnyfedők fekete bársonyfoltja sima, nem szemecs- . kézett. A hímek csápja legfeljebb másfélszer, a nőstényeké körülbelül olyan hosszú mint a test. A test felül fehéres szörökkeltőtedett sat szemek s rfehéren sszegélyezettek., "A szárnyfedőkön négy bársonyszerű fekete folttal, ezek közül az elülső az első harmadban, a hátsó a középen túl van elhelyezve. Hossza 16—36 mm. —- Előfordul Európa déli felében és Kis-Ázsiában; nálunk közönséges. (íristis F.) 1. funereus Muls. A szárnyfedők fekete vagy barnásfekete bársonyfoltjai nem simák, úgy mint az egész szárnyfedők szemecské- zettek. A hímek csápja kétszer olyan hosszú mint a test, a nősténveké a testnél egy harmaddal hosszabbak. A szárnyfedők foltjai közül a hátsók a második harmadban elhelyezettek és oldalt elérik a szegélyt. Hossza 25—35 mm. — Előfordul Boszniában, Herczegovinában (Rujste, Nevesinje) és Montenegróban. ... ... 2. Ganglbaueri Reitt. 64. nem: Lamia Habr. Fekete, barna molyhos szőrözettel fedett, a szárnyfedők szemecskézettek, hátul ránczoltak, felületükön nehány sű- rűbben molyhos szürkéssárga folttal. Hossza 14— 32 mm. — Előfordul Európában és Szibériában; nálunk közön- séges. (cephalotes Voet, nigrorugosz De Geer) 1. textor Linn. 210 Csiki Ernő 65. nem: Monohammus sserv. (Monochamus, Monochammus ol.) 1. A paizsocska sárga szőrökkel fedett. rekete, zöldes vagy fémfényű, sárgásbarna szőrökkel szétszórtan fedett, a nősténv testén, különösen pedig a szárnyfedőijn sárgás foltok vannak, melyek sürű molyhos szőrökből állanak. A csáp- ízek töve szürkés-sárga szőrös. A szárnyfedők első har- madában a varrat mellett erőteljes harántredő van. Hossza 15—32 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk a Kárpátok egész területén található. (sartor Muls.) 1. Mulsanti Seidl. — A paizsocska sárga szőrös, közepén hosszában azonban csupasz. Fekete, érczfényű, a sárga szőrökön kívül a szárnyfedőkőn kisebb-nagyobb sárgás-fehér vagy szürkés- fehér molyhos szőrökből álló foltokkal. Hossza 18—30 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk a Kárpátok területén nem ritka. (pellio Germ., anglicus Voet, aloma- rius De Geer, Heinrothi Cederhj. ) .. .. 2 sutor Linn.!) 66. nem: Acanthoderes Serv. (Psapharochrus Thoms.) Fekete, a harmadiktól kezdve a csápízek töve fehér, az első csápíz vége és egy karika a közepén fehér. A test fe- lülete tarka, szürkés-fehér vagy fehér és barnás molyhss szőrözettel fedett. A szárnyfédők három többé-kevésbbé erősen zegzugos haránt csíkkal díszítettek. Alul szürke szőrös. Hossza 14—16 mm. — Előfordul Európában, nálunk a hegyvidékeken nem ritka. (mebulosus De Geer, varuis F.) 0 22 22. 0. 22. 2... 1. clavipes Schrnk. Különfélék, A Torchosa singoriensis-ról tartott Csiki Ernő előadást a Kir. M. Természettudományi Társulat állattani szakosztály 1904. nov, 11-iki ülésén, felemlítvén, hogy ezt a keleti pókfajt ha- zánkban legelőszőr 1888-ban találták a Kazánszorosban, azóta fel- 1) Hazánk faunájából kimutatott sartor F. és saltuarius Gebl. fajok törlendők. A M. sartor V északi faj, a saltuarius Gebl. előfordulhat nálunk, mindeddig azonban hiteles hazai példányt nem láttam, azok a példányok pedig melyeket e név alatt kaptam) mind a Mulsanti és sutor nöstényeinek bizonyultak. Különfélék. 211 hatolt Báziásig, innen észak felé vette útját a Tisza mentén és már eljutott Sajó-Kaázig, keletre pedig a Maros mentén előrehaladt Dé- váig. Az előadáshoz megjegyezte Dr. Entz Géza, hogy nézete szerint ez a pók nem most vándorolt be, hanem már régen itt ta- nyázik, de rejtett életmódja következtében hosszú ideig elvonta magát a búvárok figyelme elől; míg Méhely Lajos szerint az állatok eltérjedése az éghajlattól, de még inkább az időjárástól függ s érinélfogva nem tartja kizártnak azt, hogy forró nyarak után a pók észak felé húzódik. — Ezután bemutatta Dr Horváth Géza a Cerva Frigyes által készített hernyó-praeparátumokat, melyek a legkiválóbbak ebben a nembén s a praeparaló művészet légtnagásabb fokán állanak. — Végül Lósy József ismertette a cserebogár hazai elterjedését ; ennek bő kivonatát közli jelen számunk. A bihari barlangok faunájáról tartott Biró Lajos előadást a k. m. Természettudományi Társulat állattani szakosztályának 1904- deczember 2-iki ülésén. A barlangok egyaránt érdekes problemák megfeltésére adnak alkalmat a geologusnak, hogy miként állottak azok elő? a palaeontologusnak, hogyan kerültek azokba a kihalt nagy vadállatoknak a csontjai, néhol, mint pl. a oncsászai barlang- ban az óriás medve koponyái és csoritjai olyan tömegben, hogy ezerszámra lehetne onnan hordani? meg az állatbúvárnak, hogy miféle állatok élnek jelenleg is azokban. olyanok, a miknek szemük teljesen hiányzik s földalatti életre vannák kárhoztatva ? Ilyenekben különösen gazdagok a bihari barlangok; majd minden nagyobb barlangban találni olyan vakbogarat, mik sehol másutt a világon nem élnek, épen csak abban az egyben. Előadó foglalkozik azokkal az okokkal, melyek ezt előidézik. Egyuttal bemutat nehány Sikerült fényképet ezekről a barlangokról. különösen az újonnan felfedezett csodaszép révi két barlangbel, melyek mindegyikében tálált eddig nem ismert fajokat. Ezek egyikét Mocsáry Sándor muzeumi igazgató-őr nevéről Pholeuon Mocsáryi-rak nevezte el, a másikat pedig a bíhari hegyek fáradhatatlan kutatójának Czárán Gyula aradmegyei földbirtokosnak tiszteletére Pholeuon Czáráni- Mage DIÓ IL ajos "előadása" kapcsánw Csiki Ermő sszólra barlangokban lakó vak bogarakról és bemutat négy újabban felfede- zett magyarországi új fajt, ezek közül az egyiket, melyet Bíró Lajos fedezett fel a révi Batrina-barlangban, az ő tiszteletére Anophthalmus Birói-nak nevezett el. 212 Irodalom, sAnnales -historico-naturales Musei .natiós nalis Hungaricix, a M. Nemzeti Muzeumnak kiváló gonddal szerkesztett folyóirátának II. kötete (595 lap és 15 tábla) meg- jelent gazdag tartalommal. Az entomologiai közlemények a követ- kezők: Bezzi M. .1. Empididae novae palaearcticae, (lásd. Rov. Lap. XI. 196. lap.) 2. Empididi indo-australiani, .. Biró Lajos gyűjtéséből, 36 új fajjal és egy új nemmel: . Ptilo. phyllodromia Birói. — Csiki Ernő 1. leírja a Golia- thus giganteus új fajváltozatát; 2. barlanglakó, új vak , bogarat (Pholeuon hungaricum) Magyarországból; 3. leír Szerbiából 3 új bogarat, — Friese H. ismertet amerikai Centris-fajokat. — A szer- kesztő, Dr. Horváth Géza 5 czikket nyújt : Monographia- Colo- bathristinarum, 9 új nemmel, 2 új alnemmel és számos új fajjal ; 2. Pentatomidae novae africanae, 4 új nemmel és . 23 új fajjal; 3. leírja a Caliscelis-nem palaearctikus fajait (1. R. L. XI. 196. I.) ; 4. enumerálja az Almásy-Stummer-féle ázsiai expeditio által gyűjtött Hemipterákat és leír számos új fajt is; 5. leír három új Hydrocorisa- fajt, —: Dr. Kertesz Kálmán felállít egy új Sapromiyzidas genust egy új faj alapján, melyet Biró Lajos Kelet-Indiában gyűj- tött. — Kohaut Rezső leír egy új bolha-fait Boszniából (14 L. XI. 196. 1) — Kulczynski V. közöl észrevételeket az Opilio- félékről. — Mocsáry Sándor leír: 1. délafrikai Chrysidákat ; 2 új Siricidákat. — Dr. Petri Károly új Lixus-fajok leírását nyújt- ja. — Dr. Speiser P. néhány új Diptera-fajt ír le, közöttük az Ornithaza odontoscelist is, melyet Noviban gyűjtöttek. — Stein P. amerikai Anthomyidákról ír. — Szépligeti Viktor. pedig délamerikai Braconidákat ír le. MRKDNEN REENA OKT XI. Band. 10. Heft. December 1904. S. 199. L. v. Aigner Abafi : Die Lepidopteren-Fauna 7" von Bulgarien. Auf Grund der in jeder Hinsicht vörtrefflichen Arbeit von Dr. H. Rebel über dies Thema (Annalen des k.k. Naturhist. Hofmuseums XVIII. 1903.) giebt Verfasser eine Übersicht " über die Lepidopteren-Fauna von Bulgarien und Ostrumelien, aus welcher bisher 1229 (788 Macro- und 441 Microlepidopteren) árten bekannt sind. Die Hauptbestandtheile derselben sind : 516. orientalische, 495 sibirische, 48 mediterrane, 31 alpine, 15 europáisch-endemísche 8.südrussiche und 8 Balkan-Arten; davon sind für . das Gebiet charakteristisch: 17 endemisch-bulgarische Arten, sowie solche, welche hier eine Endgrenze ihrer Verbreitung finden, u. z. 34 nordwest- liche, 27 orientalische und nordöstliche und 13 südöstliche Arten. Bulgarien wird somit von einer Lepidopteren-Wauna. bevölkert, deren Elemente auf einen sehr verschiedenen Ursprung hinweisen und welche zu sehr verschiedener Zeit sich hier angesiedelt haben. Nach Wiedergabe der diesbezüglichen Auseinandersetzungen werden die- jenigen Arten verzeichnet, welche aus Ungarn nicht bekannt sind, sowie diejenigen, welche als auch in Ungarn vorkommend bezeích- net sind, in der ungarischen Fauna aber noch nich erwáhnt waren. 5. 204. ]. Lósy: Verbreitung von Melolontha hippocastani. Im Auftrage des k. ung. Ackerbauministeriums hat die k. ung. staat- liche Entomologische Station 1899—1902 das Vorkommen des Maikáfers in Ungarn zum Gegenstande eingehender Studien ge- macht und den Verfasser damit betraut. Ausser dem gemeinen Maikáfer (M. vulgaris) wurde auch M. hippocastani in. zahlreichen Fallen eingesandt. Es ergab sich, dass die Entwicklung desselben im Gebirgslande 4, im Flachlande nur 3 Jahre erfordert. Háufig fanden sicn Batarde der beiden Arten, die bald.der einen, bald der andern Art náher stehen, meist sind sie dunkler gefárbt und grösser als gewöhnlich. S. 208. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XVI. Es werden in der Bestimmungstabelle fortlaufend die Gattungen Neodorcadium Dorcatypus, Morimus, Lamia, Monohammus und Acanthoderes behandelt. Von Neodorcadium bilineatum wird eine neue Form (ab. umicolor) beschrieben (lateinische Diagnose in ungarischen Text), die einfarbig braun ist, die weisse Behaarung in der Mitte des 20 Kopfes und Halsschildes und die weissen Streifen der Flügeldecken fehlen. Von Monohammus sind nur zwei Arten (Mulsantii Seidl. und sitor L). im Faunengebiete anzutreffen, die übrigen bisher aufgeführten Arten, námlich sartor F und saltuarins GebI. sind wenigstens vorláufig zu streíchen. M. sartor F. ist eine nordische Art, mit der aber M. 4-maculatus Motsch. (aus dem Altai und Ost- Sibirien) nicht identisch ist. 47. Mulsantii Seidl. vertritt M. sartor F. in Mitteleuropa. Kleinere Mittheilungen. Entomologische Vortírage in der zoolog. Section der Ung. Naturwiss. Gesellschaft. Am 11. Nov. 1904 legte E. Csiki 7ro- chosa singoriensis vor und erwüáhnt, dass diese orientalische grosse Spinnenartiin Ungam zuerst 1888 im Kasanpass gefunden wurde, dann bis Báziás und der Theiss entlang bis Sajó-Kaza, an der Maros aber bis Déva vorgedrungen sei. Hiezu bemerkte Dr. G. Entz, dass seiner Ansicht nach die Spinne nicht erst jüngst eingewandert sei, sondern schon lángst hier hause, sich aber bei ihrer versteckten Lebensweise bisher der Beobachtung der Forscher entzogen habe. Dagégen meint L. Méhely, dass die Verbreitung. der Thiere vom Klima, noch mehr aber von der Witterung abhánge und es durchaus nicht ausgeschlossen sei, dass die Spinne nach heissen Sommern sich gegen Norden ziehe. — Dr. G. Horváht legte von Fr. Cerva práparirte Raupen vor. die ganz vorzüglich sind und mit ihrer natürlichen Körperstellung als das volléndetste in díeser Richtung dastehen. —- Hiérauf hielt J. Lósy einen Vortrag. über die Verbreitung von J/elolontha hitpocastani in Ungarn. Einen Auszug daraus bringt vorliegendes Heft. — Am 2. Dec. hielt L. Biró einen Vortrag über die Fauna der Hőhlen des Komitats. Bihar mit besonderer Rückicht auf zwei von ihm bei Rév neu enj- decke Höhlen, in deren jeder er eine Poleuon-Art fand, die er Ph. Mocsáryi und Ph. Czáráni benannte. — Im Anschlusse sprach E. Csiki über die in den Höhlen vorkommenden blinden Kaáfer mit Vorzeigung von vier neuen Arten, deren eine er zu Ehren des. Entdeckers Anoptthalmus Birói benannte. Literatur. Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, redigirt von Dr. G. Horváth. Band II. mit Auf- záhiung der Mittheilungen entomologischen Inhalts. ROVAÁRTANI LÁPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. — 3- sa DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS — DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. SZTKÖTET 1904. BUDAPEST, 1904. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA IV... MOLNÁR-UTCOZA :24 Tartalom-jegyzék. Lapszám A. Aigner Lajos: A hazai MÓLTET ZET ré váza eze ése sag He ráz 1 Saturnia hydrida major 157 alkzéet VS SAN TE et 18 szea hernyokétáplálkozásass a e AT ke a EN 23 50 72 94 124 — — A bogáncspille vándorlása... ÉLET E GE EL ARÁGMEE E RÉL 60 sz lepkékümagyarlelnevezéseseeő ne ea VET MUN a E BONT ÓA szül entomologiarlevelek, ezése ze NA e NE 1217 — —— A lepkék szaporodása er Rez a E se GE Sk ASSE MESTERE 161 ss Jalálosítdarazsszűrás ate a Bet ME ze sense s TT GT e ES 173 — —— A lepkék petézése .. ESEK LENT s 181 — —— A magyar lepke-fauna gyarapodása. 1903-ban. zta ÉS 191 — —— Bolgárország lepke-faunája MRS ESÉTE S EZÉ ART e EÁ LE 199 Albertini Géza: A bogáncspille vándorlásadtászüai Alt ssh ata A EB 15 Bezsilla Samu: A bogáncspille vándorlása 2 0. 16 Bordan István: A bogáncspille vándorlása VE ET b EE al 08 3 34 Budaker G. Károly: A bogáncspille vándorlása ESGNÉE 8 200 E er ML ÉTEL, I Gsiki Ernő: Ujabb adatok Magyarország TELET Sá UKAEA eg MESS AS s 4 — —— A Hyperinik monographiája .. .. 12 — —— Magyarország Cerambycidái — ... 35 56 79 98 122 135 166 187 208 — —— Adatok Szerbia bogárfaunájához 0... MgSS MESS ezaz ÁT L Og sz élhuúgyttbogarászok, 9 seans e S ZT enie 149 — — Uj entomologiai muzeum z 9 KN ÁS ey" AE 150 sz Uj rAnopthalmus Magyarországból "Es 120 sss 222. 171 sz ünczékben elő"boganak ce er Eza ea ázott sé e 173 sz ultolditrovarász Budapesten ses s as tl sz aszt 174 — A TANK E gel sét, EeBÉL ÜL EZT KS SE ET Vat Esze RÉ ÖL VE TE SL SA 177 Halász Árpád BE) ik 194 Daday Jenő dr. : Uj C ladocera-. genus a ESjdidaes családjából. 2 ábrával) parl Dahlström Gyula : A bogáncspille vándorlása Ká eetzl be aan Ő ta NN jé — —— Lepke-hiany- ... EZEK S KATE B ek KPANEA 3) D. E.: A bogáncspille vándorlása" lét FE a BE OZBEt Allese ANÉSE LANG 32 — — A Melolontha hippocastaniról KEEN Sa Vg za Sz EZ 86 — —— A Tettix subulata alakváltozatai MCI d st ső 108 SÓ belülasdepnessátó Vet etet e mee Mea ÜL ŰL 173 — — A Heriades nigricornisról .. ket MÉ 174 Erőss Lajos dr.: A bogáncspille VANCOTlA Sa öv ee a di A es 35 Fischer Herminius dr.: A bogáncspille vándorlása ... 0... -. .-. 15 Hajóss Józset : Csajkók párviadala (Ábrával) EN Ő A PL ALL ETL EÉÉ 11 Herbst Árpád : A bogáncspille vándorlása 0. 22 2 2 e 59 Horváth Géza dr.: A rovarfiókok fenekének kibélelése 0... Bi. 133 Jablonowski József: A körtefának egy különös ellenségéről (Ábrával) 67 89 Jakó Géza: A lepkék magyar elnevezése 121 Koca György : A bogáncspille Mad OTLASatáktt VNÉNS tt ES Bt e Bt 61 TÓSy TÖZSE[: Növényevő Carabidák 2 02 6 (LA sz ez 75 — —— Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban . sát 2F hot 204 Martínyi Ödön: A bogáncspille vándorlása... etet kez ÉN ÉS 60 Merkl Ede: A bogáncspi!lle vándorlása 2 02 2 02 22 2. 17 Mocsáry Sándor: A lepkék magyar elnevezése Szilády Zoltán: Népegy rűlés rovarországban — —— A tengerszemek faunájából — — Ritka hangya-építmény (Ábrával) — — —— Tiszavirág Debreczenben E Szomor József: A bogáncspille vándorlása BE Üss ső BÉG Tomala Nándor: A radium hatása a !epkék bábjaira — — Sesia annellata e. ss -- —. Darazsak mint a telefon-kábel rongálói Török Arthur: A bogáncspille vándorlása . bes Uhryk Géza: Boarmia umbraria újabb előfordulása hazánkban ) Tivadar : Herkulesfürdői kirándulásom Ulbrich Ede: Adalék Vasmegye lepkefaunájához Wágner János : A bogáncspille vándorlása 0... 3 Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágymegye Hymenoptera-faunájához Névtelen czikkek. Entomologiai előadások Hernyónak védőköntöse Sáskák petézése Fe Angolország lepkef aunája vett A fülbemászók és egyenesszárny úak magánrajza zt A rovarak felczédulázása Magyarország lepkéi A tropusi rákokról szi szi Sá Smerinthus Populi ab. subflava.. Arany Cicada EGE Zöld lepkék felpuhítása Az emberi ürülék faunája Berlin nagy-lepkéi Hosztinszky Károly A könyvek rovar-ellenségei Madarak gyomortartalma Ornithoptera Goliath 825 Hesperia Malvae ab. Zagrabiensis.. Alkalmazkodó rovarok Lepkészeti megfigyelések A mimelési esetek elnevezése A lepkék cselfogása A Catocalákról KErTESSÉ A Brithish museum lepkéi . Japán gazdasági entomolognája... Oskori rovarok .. 8 Zsirossá vált lepkék tisztítása. Az énjeli lepkék és a világosság Hadjárat a szúnyogok ellen A kolumbácsi légy pusztítása Magyarország bogárfaunája Madár mint lepkevadász A Trochosa singorjensis 02 --- A bihari barlangok faunájáról. ... Magyarországi rovarászok névjegyzéke Irodalom Annales historico naturales Musei Nat. Hungarici. Ism. A. Aigner Lajos. Apfelbeck V.. Die Kiferfauna der Balkanhalbinsel I. Ism. Csiki Ernő... Attems Dr. K. Graf, Neue palaearctische Myriopoden. Ism. Csiki Ernő. Baker (0. F., A Revision of American Siphonaptera. Ism. Csiki Ernő... Bezzi M. Dr., Empidae novae palaearcticae. Ism. Csiki Ernő. Born P., Zwei interessante Carabensendungen. Ism. Csiki Ernő. 0. .-- — —— Die Caraben der Káferlauna der Balkanhalbinsel. Ism. Csiki E. Breit I., Zwei neue Káferarten, Ism. Csiki Ernő. 4 0 0 Englisch K., Adatok a M. Tátra entomologiájához. Ism. A. Aigner L. Formánek R., Zur Kenntniss der Gatt. Barypithes und Omias. Ism. Csiki E. Ganglbauer k., Die Káfer von Mitteleuropa. Ism. Csiki Ernő 0. 0 ... Horváth Géza dr., Species pal. generis Caliscelis. Ism. Csiki Ernő. Kohaut Rezső, Egy uj bolhafaj Boszniából. Ism. Csiki Ernő. 0. 0... Mayer J]., Adatok Délmagyarország lepkefaunájához. Ism. A Aigner L. Mayr G., Hymenopterologische Miscellen. Ism. Csiki Ernő. ;: Müller J., Zwei neue Höhlensilphiden. Ism. Csiki Ernő 0. 2 Petri K. dr., Beschreibung einiger neuer Lixus-Arten Ism. Csiki Ernő. Reitter E., Bestimmungs-Tabelle der Gattung Cionus Ism. Csiki Ernő. Strobl G., Ichneumoniden Steiermarks. Ism. Csiki Ernő. . Verhoeff K. W., Über Tracheaten-Beine. Ism. Csiki Ernő. u. 0 Vollnhofer Pál, Rovartani megfigyelések. Ism. Csiki Ernő ... DEESSZE AT LDEG OS ES NŐ VA e Coleoptera. allidium nov. subg. BProtocallidium Csiki. (typus: Callidium — angustmin Kriechb.) pag. 99, Carabus UÜllrichi var. dernix Csiki (Serbia) pag. 147. Platynus serbicus Csiki (Serbia) pag. 148. Anophthalmus Sziládyi Csiki (Hungaria) pag. 170. Neodorcadium bilineatum ab wznécolor Csiki (Hungaria) pag. 208. Lepidoptera. Melanargia Galatea ab. Ulbrichi Aigner (Hungaria) pag, 1. Crustacea. Parasida Daday nov. gen. Sididarum (Cladocera) pag. 111. Parasida variabiltis Daday n. sp. (Paraguay) pag. 112. ramosa 55 78 7 94 59 593 IN ő menza a estituta; Melanargia Japygia v. Ciotho Hb. pag. 3. Pediculus kaizanus Linn. pro capitis auct. pag. 180. 58 corboris De Geer pro vestimenti Nitzsch. pag, 181. EK A c fe 1. .s all je ln 8 Ja ev ke S a za fó 1 Se a. 8 a ÉS ma 1 kes b, var w 91 Ba is jő FENN MS ez Index specierum. aj) Hymenoptera, Allantus temulus, scrophulariae, zona, marginellus, viennensis, bicinctus, fas- ciatus 48. Alomya ovator 49. Alysia manducator 49. Amblyteles vada- torius 49. Ammophila campestris, sabulosa, Heydenii 27. Andricus cor- ticis, foecundatrix, inflator, lucidus, multiplicatus 49. Angitia fenestralis, chrysitica, cerophaga, majalis, combinata 176. Anilasta rufocincta 176, Anomalon fibulator, canaliculatum, rulum 176. Anthidium manicatum, florentinum, lituratum 79. Anthrena morio, carbonaria, albicans, variang, parvula, minutula, marginata, extriata, flavipes, labialis, propingua, lucens 78. Aperileptus inamoenus, infuscatus, notabilis 176. Astata boops 77. Athalia glabricollis, spinarum, annulata 48. rosae, glabricollis 31. Athanacolus signatus 32. Aulacus Birói 42. Patrati 49. Aulax glecho- mae 49. J Banchus pictus 49. Bassus laetatorius 49. Biorrhisa terminalis 49. Bombus hor- torum, silvarum, agrorum, cognatus, variabilis, lapidarius, confusus, terrestris 78.Bracon dichromus, appelator 49. Camponotus herculeanus, ligniperdus, marginatus, vagus 77. lateralis 195. Campoplex nitidulator, stragifex, alticola, aemulus v. discrepans 176, auriculatus 49. Camptopeum fírontale 78 Casinaria alboscutellaris 176. Ccphus nigrinus, pygmaeus, analis 48. Ceratina cyanea, callosa 78. Cerceris rybiensis, emarginata, arenaria. guinguefasciata, labiata 77. Ceropoles maculatus 77. Chalcis femorata 32. Chrysis simplex, neglecta, dichroa, Leachii, nitidula, fulgida. viridula, splerididula. rutilans, syba- rita, ignita 50, cyanea 32, 50. Coelioxys acuminata. rufescens, aurolim- bata 79. C lletes cunicularius 78. Crabro Panzeri, albilabris, scutellatus, elongatulus, cribrarius, dives, vagus, chrysostomus. clypeatus, subter- raneus 77. Cremnops desertor 49. Cryptus obscurus, tarsoleucus, vidua- torius 49. Cynips aries, caput-medusae, conglomerata, galeata, gluti- nosa, hungarica, Kollari, lignicola, tinctoria, truncicola 49. Dasipoda plumipes 7ö. Dolerus pratensis, gonager, niger 48. Doryctes leu- cogaster 49. Dryophanta folii, longiventris 49. Elis guinguecincta 77. Ellampus spina, scutellaris, auratus. aeneus . 50, Emphytus cinctus, basalis, rufocinctus, pallidipes, tener 48. Enicospilus ramidulus, merdarius 176. Ephialtes carbonarius 49. Eremotylus mar- ginatus 49. Friades truncorum, crenulatus, florisomnis, nigricornis 79. Eucera tricincta, graja, pollinocsa, Iyncea, ruficornis v. Birói, salicariae, scabiosae, longicornis, clypeata, hispana 78. Eucharis cynipilormis 50. Eumenes coarctata, pornilormis 77. Eurytoma infracta 198. Exetastes formicator 49, 176. ; i Figites scutellaris 48. Hormica fusca, gagates, pratensis, rufa, rufibarbis, sanguinea 50. : Gasteruption Birói 42. Glypta ceretites 49. 1 3 Halictus áreatus, abdominalis, costulatus, fasciatellus, interruptus, longulus, maculatus, major, obscuratus, patellatus, pauxillus, scabiosae, sexcinc- tus, tetrasonius, virescens 78. Hedychrum nobile, rutilans 50. Hemiteles, areator 49. Heriades nigricornis 174. Holopyga amoenula, gloriosa, coriacea 50. Hylotoma coeruleipennis, berberidis, pagana, cyanocrocea, rosea, segmentaria 48. Ibalia leucospoides 49. f . ő Ichnenmon rudis, sarcitorius, gracilentus, culpator, caedator, saturatorius, coruscator, disparis, extensorius 49. Janus compressus 67, VI Lasius alienus, bicornis, fuliginosus 50. Leptoihorax Nylanderi, unifasciatus 50. Leucaspis dorsigera 49. Limneria albida, diflormis 176. Lithurgus fuscipennis, ehrysurus 79. Lissonota parallela 43. Lyda campestris 483. Macrophya militaris, crassula, albicincta, neglecta 48. Macropis labiata 78. Megachile lagopoda, maritima, melanopyga, centuncularis, argentata, paciflca 79. Megalodontes plagiocephalus 48. Melanopus Fabricii 48, Melecta luctuosa 79. Melitta leporina 78. Mellinus arvensis 77. Meso- chorus orbitalis, confusus, rufipes 176. Mesostenus ligator 49. Mirro- cyptus perspicillator 49. Microgaster tibialis 32. Monophadnus genicu- culatus, albives 48. Mutilla calva, erythrocephala, rufipes 77. Mymosa melanocephala :7. Myrmica laevinodis, scabrinodis 50. Neuroterus baccarum, fumipennis, glandiformis, lanuginosus, macropterus, numismalis v. saltans 48. Neurotoma fausta 48. Nomada lineola, fucata, jacobea, trispinosa, distinguenda 79. Nomia diversipes 78. Odynerus debiliatus, melanocephalus, minutus, nugdunensis, parietum, sinu- atus, viduus 78. Opheltes glaucopterus 176. Ophion luteus, minutus, glaucopterus 49. Ormyrus Wachtli 195. Osmia rufa, coerulescens, melanogastra, fulviventris, aurulentus 70. Pachymerus calcitrator 49. Pachynematus capreae 48. Pachyprotasis rapae 48 Paniscus ocellaris 49. Parnopidea Mocsáryi 41. Passaloecus gracilis turionum 77. Pemphradon lugubris, unicolor 77. Philaathus triangulum 77. Phymatocera luliginosa 48, Pimpla examiaator, instigator, ingui- sitor, turionellae 49. Plectiscus collaris 176. Podalirius 4£-fasciatus, gar- rulus, albigena, pubescens, vulpinus, crinipes, retusus, acervorum, 1u - catus 78. Poecilosoma luteola 48. Polistes gallica 32, 78. Pompilus cellularis, cinctellus, Magretti, nanus, rufipes, viaticus 77. Pontania ischnoceros 48, Porizon laeviceps 176. Pristocera depressa 77. Proclitus spectabilis, melanocephalus 176. Prosopis communis, confusa, variegata, meridionalis 79. Sseudogenia albifírons, carbonaria 77. Psithyrus vestalis 79. Pteronus imnyosotidis, salicis, ribesii 48. Rhyssa persuasoria 48. Rhogogastera viridis 48. Rhophides 5-spinosus, canus 78. Rogas dissector 49. Sagaritis zonata 176. Sapyga clavicornis, decemguttata, guinguepunctata 77. Sceliphron destillatorium 77. Scolia flaviírons, guadripunctata, hirta TT. Schizocera Peletieri, maculata 48. Selandria morio 48. Sirex juven- cus, gigas 48. Sphecodes reticulatus 79. Stelis aterrima, phazoptera 79. Stephanus serrator 49. Syaophrus politus 49. Systropha planidens 78. Tachytes obsoletus 77. Tapinoma erraticum 50. Tenthredo : coryli, dispar, mesolana, flava 48. Tenthredopsis Thomsoni, pavida, neglecta, stigma 48. Tetraconus Mocsáryi 42. Tetramorium caespitum 50. Thersilochus minator, xanthopus, moderator 176. Tiphia minuta, s:mipolita 77. Tomosthetus epnippium, fuscipennis 48. Trichiosoma: betuleti 48. Tryphon braccatus, ephippium, rutilator, signator, vulgaris 49. Try- poxylon figulus 77. Vespa crabro, silvestris 7, germanica 7, 32, vulgaris 78. Xylonomus pilicornis 49. Xylocopa vielacea 78. ú 1) Lepidoptera. Abraxas marginata 146, ab. pollutaria 10. Acalla contaminana v. ciliaria 193, cristana ab. spadiceana 176. Acherontia Atropos 9, 26, 124, 184. Aci- dalia similata, ochrata, bisetata, rusticata, dilutaria, degeneraria, inornata, aversata, spoliata, rubiginata, strigilaria 10, circellata 21, moniliata, subsericata, obsoletaria. rusticata, díjutaria, ab. praeustaria, aversata, strigilaria, flaccidaria 146. sentinaria v. rufociliaria 192. Acontia lucida, v. albicollis, luctuosa 9. Acrobasis tumidana, sodalella 146. Acronycta aceris, megacephala, candelisegua 87, strigosa 9, leporina v. brady- porina, aceris 145. Adopaea lineola, Thaumas 9. Acteon 145. Aedia lunesta 9. Aglia tau 73, 165. Aglossa pinguinalis 29, 165. Agrotis fimb- ria 24, 52, orbona, ditrapezium, corticea 24, s "getum 24, 54, 145, castanca 24, subrosea 21, ripae 97, simulans, exclamationis 9, putris 55. Alispa VH angustella 146. Amphidasis betularia 10, 27, 146, 184, v. cognataria 191. Amphipyra tragopogonis 87. micans 145. Anaitis plagiata 10. SA pruoaria ab. Spangbergi 192, ab. sordidata 10. Apatura Iris 925. 525 875. ab. fole, Iha, ab. Clytte, ab. dilutior, ab. astasiodes 9. Ilia 95 TANátlobus Hyperantus, ab. Arete 9. A plasta ononaria v. fae- cataria 10. Aporia cratazgi 9, 21. Araschnia a5. porima, v. prorsa 9. Arctia villica 10. Caja 5, 27, 97, purpurata 97. Argynnis Euphrosyne, Dia, Hecate, Ino, Daphne, Niobe: v " Hris, A.dipps.9. Latonia 9, 21. Aglaja 9, 163. Paphia 9, 125, 164. Aphirape, Amathusia 197. Argyres- thia laevigatella 43. Asopia farinalis 29. Asphalia ridens 95. Asthena candidata 10, 146, anseraria 10. Asteroscopus nubeculosus 165. Augi- .. ades comma, sylvanus 9 Biston stratarius ab. terrarius 192, hirtarius 27. Blabophanes rusticella 29. z Boarmia gemmaria, repandata, consortaria, lichenaria 10, punctularia 55, umbraria 149, cinctaria ab. pascuaria 191. Borkhausenia bileella 193. Bryophila fraudatricula 9. Bucculatrix Mehadiensis 193. Bupaius Pinia- rius 10. Cacoecia decetana 19. Callimorpha dominula 10, 97. Callophrys Rubi ab. i:nmaculata 9. Callopstra Latreillej 145. Calymnia trapzzina 87, 95. Caradina Taraxaci 9, respersa 145, guadripunctata 29. Carpocapsa pomo- nella, grossana, splendana 146. Catatina2zma trivitillum 193. Catocala Fraxini, sponsa 109, promissa, Hym-nea 145, nupta 197. Cemiostoma Wailesella 193. Cerura biflida 5£, 145. Chbaerocampa elpenor 196. Chariptera viridana 145. Chelaria Hübnerella 193. Chloroclystis rect- angulata, ab. subaerata 10. SEGGÉZL ő nhanus Vírgaureae 9, 145, v. esto- nica 191. Hypothoec, Phlaeas, Eleus 9. Thersamon 145, dispar 21, v. rutilus 197. Cilix glaucata 9. Clidia geographica 51. Caethocampa proces- sionea 51. Cochlidion limacodes 10, 146. Coleophora laricella 43, A ochrea, onosmelia 146, albidella 193. Coenonympha Iphis, Arcania, Pamphilus 9. Leander v. obscura .203. Colias Hyale 9, 61, 145, 164. Edusa 9, 54, 61, 145, Myrmidone 9, Phicomone 197, Chrysotheme ab. Éürlevi" 191. Conchylis ambiguella 55, jucundana 146, badiaria 193, procerana, diacrisiana 203, Cosmotriche potatorla 52, 53, ab. berolinen- sis 41. Crambus luteellus, pinellus, falsellus, culmeilus 146. Craniophora Ligustri 145. Cucullia Balsamitae 25. Cybosia meso.nella 10. Cyma- tophora fHuctuosa 9. Danais Archippus 55- Dasychira pudibunda, selenitica 28. Deilephila Euphor- biae, Elp:nor 78. Celerio, Nerii, Galti 26. Deilinia pusaria ab. rotunda- ria, cxanthemata 10. Dendolimus Pini 9, 186. Depressaria Alstroemeriana 146. Uhrykella. 195, olerella 193. Diantnoséla carpophaga 9. Dilina Tiliae 9, 52. Dioryctria abietella 146. Drepana harpagula, binaria 145 cultraria 145. 165. Dryobota monocbroma 9. Dysauxes ancilla 10. FElachista dimicatella 193. Éllopia prosapiaria 53, v. prasinaria 10. Ematheudes punctella 146. Ematurga atomaria 10. Emmaelia trabealis 9, ab. nigra 192. Encosmia undulata 10, certata 197. Endotricha flammealis 146. Endromis versicolora 165. Ennomos guercinaria 146. Ephestia Kühni- ella 29, 45, elutella, interpunctella 29. Epiblema foenella 146. Epineu- ronia popularis 9. Epinephele Jurtina, Lycaon 9. Titaonus 145, 197. Epione advenaria 10. Erastria uncula, pusilla, deceptoria, fasciana 9. scitula 95, venustula 97. Erebía melas 145, Aethiops 125, v. leucotae- ú nia 145, ligea 54, Stygne, Evias 197. Eriogaster lanestris 43, 51. Eublemma suava 140, areuinna v. blandula 197. Eubolia arenacearia v. i flavidaria 10. Euchloe cardamines 9, 87, 197. Tagis, Eupheno, Belia ; 197. Eucbloris smaragdaria 10, 1446. Euclidia elyphica 9. Euplexia lucipáara 9. Euproctis chrysorrhoea 9, 51, 185. Burrhypara urticata 146" Euteles Kollarella 146. Eutelia adulatrix TáBi Evetria Buoliana 43. (Galleria melonella 29. Geometra papilonaria, vernaria 10. Gelechia pseudo- acaciella 95. Gnophos sordaria, dilucidaria 146, glaucinaria 10. Go- nopteryx Rhamni 9, 39, 162. Grammodes algira 145. Grapholitha nigri- cana 1983. Habrosyne derasa 9. Hadena monogl.pnha, illyrica 9, funerea 191. Halia VIII brunneata 28. Harpella forticella 146. Heliothis ononis, dipsacea 9. Hemithea strigata 10. Hepialus lupulina 10. Hesperia malvae ab. Zag- rabiensis 65, alveus 145. Hipocrita Jacobeae 10. Hoplitis Milbauseri v. dalmatina 191. Hyloicus Pinastri 9, 145, 196. Hypogymna morio 9" Hylophila prasinana 146. Ino chloros, globulariae 10. Laelia coenosa 25. Larentia dotata, fulvata, variata 10, v. obeliscata 10, 53, viridaria, guadriflasciaria, cuculata, rivata, sociata, albicillata, tristata, alchemillata, adaeguata, testaceata, obliterata, 1usco-undata, berberata 10. Lasiocampa guercus 9, 52, 56. Trifolii 56. Laspeyria flexula 9. Leptidia sinapis 21, v. diniensis 9. Leucania putrescens 102, conigera 145. Limenitis Populi 125, ab. Tremulae 9. Sibylla 125, 145, Camilla 21, v. reducta 191. Lithocolletis robiniella 95, salictella 192. Lithosia deplana, lutarella 10. Lithostege farinata, griseata 10. Lobophora sabi- nata 146. Lophopteryx camelina 186. Lycaena Argiades 9, ab. coretas, ab. decolorata 145, v. depuncta 191, Argus, Argyrognomon, Astrarche, Icarus, ab. caerulea, Amanda, Hylas, Meleager, Bellargus, minima 9, smiargus 9, 21, cyllarus 9, 145. Euphemus 9, Arion 9, 21, 145, v. ob- scura 9, Orion 145, Corydon v. syngrapha 191, áÁrgiolus 583, Eros, eroides 203. Lygris populata 28. Lymantria monacha 87, 145. Lythria purpuraria 146. Macroglossa bombyliformis, fuciformis 1683, stellatarum 9. Madora salicalis 9. Malacosoma castrensis 9, neustria 4, 51, 56. Mamestra leucophaea, ne- bulosa, Tritlolii 9, oleracea 26, Pisi 52, Persicariae 73. Melanargia Galatea etc. 1, 9. Melitaaa Phoebe, Didyma 9, 145, v. alpina, v. occi- dentalis, Tiivia 145. Cynthia 25, Maturna 125, Cinxia 21, 51. Athalia 9, 21. Aurelia 9. Mitopsilus porcellus 9. Metrocampa marginata 146. Metzneria Metzneriella 193. Miana fascuncula ab. cana 192, strigilis 9. Miltochrista miniata 146. 5 Nemeobius lucina 145. Nemoria viridaria, porrinata, pulmentaria 10. Nemotois Pfeitterellus 146. Nephopteyyx simitella 146. Nepticula turbidella 198. Neptis aceris 145. Luocilla 9, 145. Nichiodes lividaria 10. Nonagria neurica 9. Notocelia rosaeolana, roborana 1983. Notodonta Ziczac 50, tremula 73. Nothris asinelli 93. Nudaria mundana 146. Ocneria dispar 27, 73, 163. Odontoptera bide: tata 52. Olethreutes metallicana 193, proiundana 140. Ononistis guadra 10. Opisthograptis luteolata 10. Orgyia antigua 27, 28, 73. Ornithoptera Goliath 65. Orrhodia Fraga- riae 95. Vaccinii ab. signata 192, pistacina 97. Ortholitha plumbaria, limitata 10. Pachytelia unicolor 10. Pamene regiana v. honorana 203. Papilio Podalirius 9, 21, 125" Machaon 9, 21, 25, 26, "3, 185, v. bimaculatus 9. Parasco- tia iuliginaria 145. Pararge Egeria 89, 145. Egerides 8, 197. Maera 9. Parnassius Apollo 9, v. minor 191. Mnemosyne 9. Pericalha Syringaria 55. Per:giapha cincta 163. Phalera bucephala 55. Phasiana clathrata 10. Phibalapteryx tersata 10. Phigalia pedaria 56, Phragmatobia fuliginosa 10. Phycita spinicella 146. Pieris Brassicae 9, 125, 185. Rapae, Napi 9, 85, v. Napaeae 9. Daplidice 21, 185, menapia 26. Pleurota Schlaage- riella 146. Plusia gutta 9, gumma 9, 54, festucae 145. Polygonia C. album 9, 145. Polyphaenis sericata 145. Porthesia similis 9. Pseudo- terpna pruinata, 10. Ptlophora plumigera 56. Pyralis vitana 54. Pyrameis Atalanta, Cardui 9, 15, 28, 32, 54. 60 125. Carye 95, Pyrausta purpuralis v. cherminalis 1983. falcatalis, aurata 146. aerealis v. opa- calis, 203, Pyrrhia umbra 9. Rebelia nudella 10. Rhodophaea suavella 146. Salebria fusca 146. Saturnia pavonia 51, 73, hybrida 18, Spini 26. Satyrus Cir- ce, Hermione 9. 125. Dryas 9, 164. Briseis 125, v. major 191. Scardia boletella 146. Scoria lineata 10. Scoparia crataegella 146. Scotosia ve- tulata, Rhamnata 10. Selidosema ericetaria 10. Semiothisa notata. al- ternaria, liturata 10. Senta maritima 95. Sesia uroceriformis ab. mamer- tina 191, annellata 155,empiformis 9, 155, tipuliformis 10, 146, vespifor- mis 147, stellidiformis 155. Smerinthus ocellata 144 Populi 40, Spalatla hal je A argentina 145. Spilosoma mendica, lubiicipeda, menthastri, urticae 10, Sphinx Ligustri 196, Convolvuli 184. Stauropus Fagi 74, Stenia stigmosalis 9203 Stilpnotia salicis 9. S$ymmoca caliginella 1953. Syntomis phegea 10. Talacporia pseudobomhycella 95. Tephroclystia distinctaria 146, oblongata 52, 164, dodoneata 192, coronata 95. Thalera fimbrialis, putata, lac- tearja 10. Thalpochares communimacula 25, 95. respersa, pannonica, purpurina 25, velox 192. Thanaos Tages 9. Thecia spini, lIlicis, Aca- ciae, Pruni 9. Thyatira batis 145. Thyris fenestrella 195, Tirea pellionella, tapetzella, orientella 29. Tinecla bisellella 29. Titanio Schrankiana 203. Tortrix Pilleriana 28. Trachea atriplicis 9. Triiphosa dubitata 197. Urapteryx Sambucaria 16. Valeria oleagina 185. Vanessa Atalanta, Antiopa 9, 39, 55, 87, 124. Urticae 9, 98, 61, 87, 125. Jo 9, 52. polyehloros 9, 39, Egea, c-album 197. Xylina ornithopus 95. Yponomeuta padella 453. Zanclognatha tarsipenalis, tarsicrinalis, grisealis, emortualis 9, Zephyrus guer- cus 9. Betulae 145. Zeuzera Pyrina 27. Zonosoma pendularia 55. Zygaena purpuralis, Scabiosae, Melileti, Trifolij, lonicerae 9, v. major 192, lilipendulae, Angelicae, ab. Coronillae, ab. Aeacus, 10, laeta 97. c) Diptera. Antiphrisson Thalhammeri 42. Clinocera microstigma 198. Culex pipiens öl. Drosophila ampelophaga 40. Homalomyia canicularis 40. Haematopota pluvialis 3]. Liponeura brevirostris 119. Microchrysa polita 31. Musca domestica 40. Muscina stabulans 40. Pedicia rivosa 119. Pipunculus Birói 212. Rhamphomyia aníractuosa 198. Typhlo-pylla monticola 197. d) Coleoptera. Acmaeops septentrionis, ab. simplonica 7. Adalia bipunctata 159. Adimonia tanaceti 160. Agabus congener, Solieri 119, bipustulatus 120, 158, re- galis 5. Amphichroum hirtellum: 5. Allodactylus asperatus 7. Ana- cacna limbata v. ochracea 158.Anaglyptus gibbosus, mysticus 166, v. hieroglyphicus 167. Anisarthron . baroipes 83. Anobium panicceum 64. Anophthalmus Bielzi v. transsylvanicus 5. hungaricus, Devbelianus 5, 41, Sziládyi 170, Styx, dalmatinus jablanicensis et Halmayi, suturalis trebinjensis metohiensis 1£3. Anthcus antherinus 199. Anthonomus sorbi 7, pomorum 43. Aphodius suübterraneus V. tuscipennis, haemorrhois dalis v. sanguinolentus, inguinatus v. nubilus, v. centrolineatus, tristis Vv. vicinus, biguttatus v. similis, v. variegatus, v, apicalis 6, cribrarlus Vv. purpuripennis 161. Aphthona cyparissiae 160. Apion atomarium, Ítavis manum, hungaricum, urticarium, aeneéum, seniculus, elongatum, ilavipes apricans, minimum, pavidum, minlatum, írumentarium 160. Aromia mo- schata 123. Asemum striatum ab. agreste 81. Astacops mehadiensis 5. Atomaria grandicollis, gibbula v. mehadiensis, analisev. Deúbelis5; munda 178. Atheta spelaea 173. Antroherpon Kraussi 66. A xinopalpis graolis 59.. Badister gladiator 152. Balanobius erux 81. Bathyscia serbica 66. Bembidium fasciolatum v; ascendens, ab. axillaris, Redtenbacheri 4, complanatum, jordanense 5, nitidulum 148, complanatum relictum, normannum orien- tale 158, ustulatum, decoratum 178. Berosus signaticollis byzantinus 151. Bidessus gemicus 157. Blaps Milleri 6, mortisaga 173. Bradycellus Ganglbaueri 153. Brachynus erepitans v. strepitans 5, Ganglbaueri 154. Brachiodontus Deubeli 7. Byrihus regalis v. laevigatus, pilula v. hercu- leanus 5. Callidium sanguineum 98, linearis, angustum, Kollari 99, testaceum, ab. me- lanocephalum, ab." praustum, ab. rulipes, ab. variabilis, ab. fenicum, glabratum, pusillum, rutipes 100, fasciatam, puncticolle, lividum, alni, ab. infuscatum, violaceum, aeneum 102. Callimoxys gracilis 57. Callimus — angulatus 57. Calosoma auropunctatum 30. Cantharis hungarica 6, 41. Carabus Ullrichi minutus 4, Kollari negotinensis 4, Carabus corlaceus v. Hopígarteni, intricatus, Ullrichi v. pernix, scabrius- culus v. interrup:us 147, croaticus Kopingeri, v. travnicanus, catenatus dina icus, convexus chionophilus, hortensis hercegovinensis 153, viola- ceus, obliguus 174, cancellatus, emarginatus, Ullrichi Sokalari, Scheid- leri, v. Illigeri, praecellens, Apfelbecki, montivagus Leonhardii 175. Cerambyx velutinus, cerdo, Scopolii, carinatus 59, nodulosus, miles 60. Cercyon obsoletus, lugubris 120, granarius 158. Ceuthorrhynchus tur- batus. interjectus, suturaiba, Henschi, cochlearijae v. monticola 7, pleu- rostigma 160. Chalcoides ferruginea 160. Chaetocnema chlorophana, semicoerulea v. saliceti, concinna, hortensis 160, orientalis 8. Chilocorus bipustulatus 159. Chrysomela haemoptera, goettingensis, cerealis v. mixta, coerulars, fastuosa, polita 159. Cicindela soluta ab. nigra 4. Cionus scrophulariae v. ferrugatus, hortulanus v. auriculus, Schultzei v. Ticfenbachi, thapsi v. nigritarsis, simplex v. bipunctatus, v. unilormis, Helleri, pulverosus v. densenotatus, v, albopubens, Íraxini v. ebscurus 110. Cis boleti 158. Cleonus nigrosuturatus 160. Clytus floralis, ab. ba- sicornis, ab. abruptus, detritus, arcuatus, ab. Reichei, ab. connatus, ab. apicalis, speciosus, v. Ganglbaueri, rusticus, pantherinus, antilope, ibex, arvicola, capra, tropicus, rhamni, ab temesiensis, arietis, lama, varius, Herbsti, elabromaculatus, hungaricus, triflasciatus, sartor, figuratus 137—144. Coccmella guadripunctata v. rustica, v. 16-punctata, undecim punctata v. pura 8, guatuordeeimpunctata 159. Coptocephala unifas- ciata 7, rubicunda 189. Coiticaria tranversalis, gibbosa 158. Corticeus cast:neus 159. Cortodera holosericea ab. velutina, v. nigrita, Bírnbacheri ab. rubripes 7. Crepidodera ferruginea 160. Criocephalus xusticus 81. Cnioceris 14-punctata 159. Cryptocephalus aureoclus connexus 159. Cryptophbagus distinguendus, scutellatus, dentatus, saginatus, subfumatus 173. pilosus, cellaris, subfumatus 173, acutangulus 158. Cryptorrhynchus lapathi 160. GCyllodes at-r v. ruficollis 5. Cvamophthalmus moesiacus 82. Cymindis naltatrix 154. humeralis 157. Cyebrus punctipennis Reiseri Í AE Dermestes tesselatus, Erichsoni 151. Frischi, undulatus 158. Dilus fugax £7- Ditoma crenata 158. Donacia limbata 159 Dorcadium pedestre, v. aus" triacum, fulvum, ab, nigripenne, acthiops 188, Cervae, decipiens, eguestr€ ab. transsylvanicum 189, Sconoli, Murrayi, arenarium, ab. lemniscatum, ab. vittigerum, ab. abrupum 190, decipiens v. Jfagueti 8. Drasterius bi- maculatus 158. Dromius linearis 157. Epitrix atropae 160. Endomychus coccineus 159. Esolus Solarii 151. Eunectes sticticus 5. Evodinus interrogátionis ab. marginellus, clathratus v. sSrgna- tus 7. Exochomus flavipes 159. Formicomus pedestris 159. Galerucella luteola 160. Gaurotes virginea, ab. thalassina 7. Georyssus costatus 152. Gnathoncus rotundatus v. suturifer 6. Gracilia minuta 58. Gym- nopleurus pilularius 161, Haltica tamarisci, oleracea 160, Haliplus laminatus, ruficollis 157. Halyzia gua- tuor-decimpuncrata v. leopardina, vigintipunctata 150. t! arpalus comp- lanatus, caliginosus 75, Karamani 153, distiguendus, smaragdinus 157. Helophorus -.vernicus, nivalis 120, glacialis 119, Zoppae v. Pinckeri 151. Hesperophanes cinereus, pallidus 30. Hippodamia variegata v. constel- lata 159. Hippariphila Modeeri 160. Hispella atra 160. Hister guadrima- culatus v. Pelopis, stigmosus, Laco 6, Hoplionota Bírói, Csikii 42. Hydraena monticola, italica v" discréta, morio, regularis 152, nigrita 5, dentipes 120. Hydrochus carinatus 120.Hydropous griseostriatus, palus- tris, 119, Davisii, nigrita, ferragineus, melan:rius, planus T20, nivalis 119, halensis 158. Hylophilus populneus, pruinosus 159. Hylotrupes ba- julus 103. Hypera comata v. biharica, v. carpathica, minuta, fiumana XI viennensis, — elegars v. Bonvouloiri, palumbaria v coarcticollis 6. Hyperaspis reppensis v. Teinturiei 8. Hypnoidus minutissimus 158. Icosium tomentosum ab. atticum 80. Ilybius fuliginosus, subaeneus 120. Judolia cerambiciformis, ab, eflasciata, ab. transsylvanica, erratica, ab. sep- temsignata 7. Laemostenus cavicola nivalis, Ganglbaueri 154. Laemophloeus monilis v. bu- cephalus, nigricollis 5. Laria luteicornis, bimacalata, varia 160. Larinus immitis 160. Lasia visinti punctata, ab. meridionalis, ab. 7onata 159. Latelmis subopaca 151. Lathridius nodifer 5, Bergróthi 1783. Lathro- biun Wingelműlleri 66, Taxi 5. Leistus parvicollis bjelasnicensis 158, rufomarginatus 148. Leptidea brevipennis 58. Leptura tesserula, ab- impunctata, dubia, ab. limbata, ab. Starcki 7. Lepyrus armatus 6, Les- teva longelytrata 172. Lethrus cephalotes 11. Leucoparyphus syl- phoides 158. Liagrica timida 58. Limnebius rapposus 158. Paganetti. 151. Limnichus pygmaeus 158. Limnobaris T-album 160. Lixus Apfeli becki 140, brevipes 160. Longitarsus obliteratus, apicalis, curtus 160, Absynthii 8. Magdalis opaca 7. Malachius affinis v. concolor 6. Malthodes guttifer 158, spathifer 42. Melolontha hippocastani 86. Metabletus truncatellus 157. Micraspis sedecimpunctata, v. duodecimpunctata 159 Molops obtusan- gulus hybridus, 1583, hybridus vilekensis et narentinus, Pentheri, di- naricus, mendax, vranensis, prenjus, planipennis, piceus mostarensis 153. Mordellistena micans 150. M) cetaea hirta 173. Mycetoporus impe - rialis 5. Nanophyes annulatus 7. Nebria velebiticola 4. Necrophorus interruptus 158, v. suturalis 5. Necrobia violacea 158. Neoclytus erytnrocephalus 166. Niptus crenatus 173. Obrium cantharinum 7, brunneum 58. Ochina bicolor 6, 41. Ochthebius ma. jinus pallidipennis 152. Ocypus similis, picipennis, ophthalmicus 158- Olibrus bicolor, affinis 158. Omphreus Aplelbecki dinaricus, plasensis 154. Omosita colon, depressa 173. Onthophagus v. ruficapillus 6, taurus, turcatus 16. Opatrum sabulosum 159. Ophonus puncticollis, maculicornis, pubescens, ariseus 157. Orchestes guercus, avellanae, stigma 160. Or- thocerus clavicornis 159. Otiorrhynchus juglandis, amplus 6. Oxymirus cursor ab. noctis 7. Paederus sanguinicollis, fuscipes, litoralis 158. Parmena balteus v, unifasciata, bicincta, pubescens v. hirsuta 170. Philonthus concinnus, lepidus 158. Phyllopertha horticola 43. Phyllotreta crassicornis 8, vittula, atra 160. Phytonomu: dentatus, carinicollis v. obscurus, cumanus, transsylva- nicus, Rog nholeri v. cretaceus 6, punctatus 100. Sitona flavescens, humeralis, lineatus, sulcifrons 160. Plagiodera versicolora 160. Platycis minuta 158. Pla yderus dalmatinus nivalis lö54. Plarynus scrobiculatus turcicus, viduus v. fallax, hypocrita, Holdhausi 154, ruficornis 1783, serbicus, serobiculatus, proximus, banaticus 149. Platysoma lineare 5. Plocionus pallens 5. Procrustes coriaceus, v. banaticus 174. Psam- moecus bipunctatus 158. Psylliodes Wachsmanni 1, Pterostichus Koyi dinaricus, Rebeli, Leonisi, oblongopunctatus bosnicus, angustatus 159, v. octopunctatus, convexiusculus, tarsalis, Reiseri v. coarcticollis 151. Purpuricenus dalmatinus, budensis, ab. hungaricus, ab. affinis, Kaeh- leri, ab. cinctus, ab. bipunctatus, globulicollis 137. Ouedius decoratus 5. fujgidus, mesomelinus 173. keichenbachia Breiti, tibialis 5. Rhagium bifasciatum, v. glaucopterum, grae- cum 7, Rhinomias forticornis, Viertli, pyrorhinus, maxillosus 43. Rhopa - lopus hungaricus, insubricus, clavipes 103, macropus, femoratus, spini- cornis 104. Rhynchites coeruleus 67. Rosalia al-ina et ab, 122. Saphanus piceus, Ganglbaueri 81. Schistocerus bimaculatus 6, Sciodrepa Wat- soni 193. Scymnus subvillosus v. juniperi 159, írontalis 3, 159, v. guadripustulatus, Apetzi, rubromaculatus, biguttatus 159. Semicnema Reitteri 8. Semanotus coriaceus, undatus, russicus 102. Sermyla halensis 160. S binia Hopfígarteni 160. Silpha lunata v. italica, v. carpathica 5, Sinoxylon perflorans 156. Spermophagus cardui 160, Spherolderma ru- bidum v. testacea 8. Stropbhomorphus porcellus 160. Stenolophus proxi- XII mus ab. narentinus 153. Stenopterus ater, flavicornis 38, ruflus 39. Stenus solutus, cicindeloides IL58. Stilicus subtilis, similis 158. Stran- galia gradifasciata, ab. interrupta, ab. Guillemonti, maculata, ab. exter- nepunctata 7, ab. undulata, revestita, ab. rufomarginata, ab. ferruginea, ab. fulvilab-is 8. Stromatium unicolor 80. Syacalypta carniolica 5. Tachyta nana 148. Tachyporus macropterus, ruficollis 158. Tachys bistriatus 148. Tetrorium castaneum, ab. luridum, ab. fulcratum, ab. aulicum, fuscum 82. Toxotus meridianus ab. geniculatus, ab. lievis, gugrcus, ab. discolor 7. Trachys fÍragariae 6, pumila 158. Trechus bradycelloides Kobingeri, Priapus pygmaeus és temporalis, bosnicus figidus, acutan- gulus és socius, Sturanyi 153, rhilensis 5, vranensis, guadristriatus 143, austriacus 173. Trichius fasciatus v. interruptus, v. dubius, v. pul- chellus 6 Trogoderma megatomoides 151. Typhaza fumata 158. Uleiota planata 158. i Xylodromus concinnus 1783. Xylotrechus pantherinus 8, 194. Zabrus tenebrioides 76. e) Hemiptera. Anoterostemma corvinum 42, Aphelocheirus aestivalis 118, Athysanus pellax 42. Caliscelis maroccina, Bolivari, peculiaris, Wallengreni, atfinis, Bonellii 196, Chermes abietis, strobilobius 48, C:cadula halophila 42, Coccus Íraxini 43. Corixa cognata, cavifrons 118. Eurysa maculiceps 42. Haemodipsus lyriocephalus 183, ventricosus 184. Haematopinus suis, euryr- sternus, asini 182, tuberculosus, crassicornis 183. Hydrometra costata, ru- foscutellata 117. Jassus alticola 42. Notonecta glauca, Fabricii v. nigrolineata 117. Pediculus humanus, corporis 180. Phthirus pubis 180. Polyplax szrratus 182, spinulosa, spinigera, acanthopus, reclinata. pleurophaea 183, aífinis, sphaerocephala 18. Schizoneura lanuginosa 43. Trichaulus piliferus, stenopsis 183, vituli 181. Valia currcus 187. f, Orthoptera. Baetis alpinus 118. Ecdyurus helveticus 118. Heptagenia volitans 118. Epacromia terminalis 21. Phyllophora Horváthi 41. Tettix subulata 108. § Neuroptera. Aeschna cyanea 97, borealis 118. Asynarcaus coznosus 118. Chloroperla grammatica 119. Cordulia metallica, alpestris, arctica 118. Cya- thiger Birónis 42. Drusus discolor 118. Epitheca arctica 118. Halesus ruficollis 118. Libellula depressa 173. Nemura variegata 118. Palingenia longicauda 195, Perientomum Biróianum 4í, Psocus Birói 41. Stenophylax alpestris. latipennis 118. Stigmasopatus Horváthi 41. ; IIIX h Arachnaea. Atractides spinipes, loricatus 117, Eilays extendens 116. Feltria clypeata, rubra, scutifera 117. , Lebertia tau-insignata 116 papillosa 117. Macrobiotus macronyx 116. Trochosa singoriensis 211. 2 Myriopoda. Heterolatzelia silvatica 154. Julus vagabundus, croaticus, Deubeli, korongisius, fimbriatus, oribates 154. Lithobius pusillus denticulata 154. Pachyiulus pygmaeus 154, Schendyla mediterranea, dalmatica 154. Scolioplanes acuminatus v. microdon 154. j) Crustacea. Acroperus leucocephalus 115. Alona affinis, guadrangularis 115. Branchipus stagnalis, diaphanus, paludosus 116. Candona candida 113. Chydorus sphaericus 115, 116. Cyclops strenuus, ser- rulatus, vernalis 114, viridis, affinis 115. Cypria ophthalmica 1183. Daphnia longispina, caudata 115, pulex. pennata, alpina 115, Diaptomus denti- cornis, bacillifer, gracilis, coeruleus, tatricus, laciniatus 114. Eucandona pubescens 113. Eucypria incongruens 1183. Heterocope saliens 114. Paracypridopsis Zschokkei 113. Parasida Szalayi, variabilis, ramosa 112. Pleu- roxus excisus 115. He. 6 zatjó, Entomologiai művek. ——— "Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga . riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- "Ára 35 kor., társulati tágoknak 20. kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fill. — Bein K.A kis rovargyűjtő.. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- .résére és gyűjtésére 2 kor.— Szekeres F. O0. A rovargyűjtő 1 kor. 60-fill.— .— Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai jfjuság -számára, :kötve 1 kor. — Krieseh .]. A rovarok világa. 16:ábrával 80 fill. — Köiráidulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 ll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 üll. — Hojjer, Praxis der Inseéektenkunde. 8 kor. — Kolbe, Einführung in die Kennrmniss der Insekten 17 kor. ; Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill A magyar launa másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill. Adatok Magyaror- szág fürkész .darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak magánrajza 40 kor. ű Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aizgner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor 20 fill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas . 1900 Abb. aui 50 Tatfeln 30 kor. Diptera. ZJömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiré. 2 "0! 60 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidaiam orbis terra- . rum universi 6 kor. fs Coleoptera. Zörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 (üll. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza 2 tábl. 60 fil, ? ; . Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptiera. Puugur Gy. A magyaror- szági tücsökfíélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut PR. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. Í Myri:poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. Araehnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—8. kötetkapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen. a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab adon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4 tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. fajak . átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete: 1 kor €vatalogus FHindomychidarum. Conscripsit Ernestus Csiki, A "Musaeo Nationali Hungarico -editus. "Budapestini 1901. Ara 3 korona. E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. Schridl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u"6, Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal :a Magyarország, Horvát- és Szlavons országok, Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina területén előforduló bogarak megismerésére. 3 IRTA CSEIKEI ER NÖ nemzeti muzeumi I. oszt. segédőr. kk A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és otaphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A munka 5 íves füzetekben fog megjelenni, egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára : korona. Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők.