CA 4 XI. kötet. .. 1904. április 4. füzet. 4 . Ent. Soc. Wagh CSE " ROVARTANI LAPOK HAVI FH OLYÓIRA "e xx ; 08. "BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS ÖR: "CEHYZERI KORNÉL DR- ENTZ "GÉZA MOCSÁRY SANDOR 9 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. 7 e. 94 úg; 33 DW 4 2 ge FG ha 60 GYax KA 2 N 9 "BUDAPEST, 1904 . A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE es KIADÓHIVATALA Ek IV... MOLNÁR-UTOZA 24 VAL vi Meta "a Ea TE : e Kiss JOYI VII VYeFVYH BI Ge vi s sg : a RÉSEKET sAv vÉv váv e ős 4 ale sie ei AG Kkéne jelenik. minden hónap első napján, juli és augusztus havak kívételével SZSZK, 0 / " Előfizetési ára: egész évre 8 kör. . Tartalom. körtefának egy különös ellenségéről. 15 Irta Jablonozoski jú SA BKÁVAL EM ek SA " A hernyók táplálkozása. III. TA A. NENT Lajos so Növényevő Carabidák. : [ta (Lósy.. JÓZSEf 7 esés ég s eaz Adatok Szilágymegye Hymenőptera- Kézée tee TT Irta Dr. ZETS S SEL TVÉL Ő sek SY Eta TÉK MLS EVÓSE ág EEKÜRÉ . Magyarország Cerambycidái. X. Irta sé Ernő 7 Kös kes aS A lepkék magyar elnevezése. Í. Irta A. Aigmer Lajos 2. . Különfelék. ES Melolontha hippocastaniról. Irta DE 5 Lepkészeti INEBÜGYELÉSEK 27 sé eze za lit "A mímelési. esetek elnévezése : 2 E zAÉ KER A kir. magy. Természettudományi Társulat állattan ; : . szakosztálya minden hónap első péntekén (VII. , Eszterh je utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. Í IXkKedvezmé MY. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes ávfolyanta még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatiák. Az el kötetekből csak ztés példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: 1. kötet IO kor., II. kötet 6 HK Az I. és "Ul. KO tet kösznüzüen visszaváltjuk. 24.) czímzendők. ak See Teciscei Hl kék Bogárgyűüjtökmnmek!. ] Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparáló o folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbüdösödés- j v től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, S " (az 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kítün- . tetve) kapható, Budapesten, IV. ker., JANZSObA körut. 18 S 8 Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 fi ús egyé léres és 9 kor. 40 szála palaezkolkban ke ST tagját ! A körtetának egy különös ellenségéről. (Janus compressus Fb.) Irta Jablonowski József, lis A föntebbi czím talán nem egészen helyes, mert jobb volna, ha azt írnám, hogy egy kis hibaigazítás, még pedig a magam hibájának, tévedésének helyreigazítása; de hadd maradjon így, mert másrészt való, hogy csakugyan egy különös ellenségről van szó. Kis füzetemben, mely ,a gyümölcsfák s a szőlő főbb kár- tevő rovarai"-ról szól, belecsúszott egy kis hiba. A 11. czikkely (31. I.) a hajtástörő eszelényről szól s e rovar kártevését saját- kezűleg készitett rajzzal is igyekeztem ott érthetővé tenni. E kis czikkely elejétől végig helyes, és közvetetlenül szerzett megfigyelé - sen alapszik s csak egy sarkhibában szenved, hogy t. i. mind az, a mit ott mondtam, nem az ágtörő eszelényre (Rhynchites coeruleus Deg. — conicus III.) vonatkozik. A kártételt, mint említettem, személyesen figyeltem meg, még pedig 1901-ben a Szt.-Margitszigeten az ottani kertészet körtefáin. Minthogy akkortájban a főkertészszel MagyarGyörgygyelés főbb embereivel még nem igen voltam közeiebbi ismeretségben, tiszteletben tartottam azt a szigeti törvényt, hogy a fák és bokrok- hoz hozzányúlni nem szabad s így be kellett érnem azzal, a mit jó " szememmel az útról és a fejem felett olykor 1—2 méternyi magasságban is megfigyelhettem. A dolog igen érdekelt. A körte- fáknak legtöbbje erősen kihajtott s mert az idő május - végéhez közeledett, a lombozat már jól kifejlődött s egészséges volt, — kivéve nehány paizstetves fát, mely ugyancsak benne nyögött a sárgaságban. E pompás fákon feltünt igen sok idei hajtás, a mely- nek hegye lekonyult, hervadt, sőt már száradozott is. E hervadt, száraz ághegyek ]—2 cm hosszúak voltak. A bajt a mennyire azt így nagyjából megállapíthattam, a hajtástörő eszelénynek tulaj- donítottam. S mert ez volt az első kártétele, melyet a természetben láttam, egy megtámadott hajtását, a mely véletlenül közel esett hozzám, lerajzoltam s képét azután fel is használtam az előbb említett füzetben. :Rovartani Lapokc, 1904. április hó. 68 Jablonowski József. Pár nappal utóbb másodszor is megfordultam a szigeten, még pedig a néhai Nitsche Hinrich tharandi tanár társaságában, a ki akkor tájban Budapesten átutazott. Ez a kártétel ő előtte is újság volt, mert mint mondta, ő sem látta még eddig a hajtástörő eszelény jellemző kártételét. Azután eltelt az esztendő ; noha a szigeten gyakran megfordultam, nem értem reá, hogy a körtefákat to- vábbra is figyeljem. Midőn pedig 1903. tavaszán, me- gint május végén, e fákat ismét vé- gig néztem, arra a tapasztalatra kel- lett jutnom, hogy az 1901. évi baj jóval jelentékenyebb mértékben mu- tatkozik. Minthogy Magyar György kir. herczegi Tőkettész most készségesen megengedte, hogy e kártételt közelebbről is megvizsgál- jam, csakhamar beláttam, hogy eddig ugyancsak nagy tévedésben voltam. A levágott egy-két hajtásban már jókora nagy lárvát találtam, a mely minden lehetett, csak Curculionida- lárva nem. Mikor egy két lárvát ki- szedtem, feltünt, hogy szakasztott olyan módon viselkednek, mint a szalmadarázsnak (Cephus pygmaeus L.) a buzaszárból kifejtett lárvái, azaz mind 5S-betű alakjára görbültek, sőt SÉLSÁK Erők keljináz Es ös GÉM a egyéb külsejök is e darázceeka lár- Játható, váira emlékeztetett. Ez bizony nem hosszúfejű bogár (Curculio) lárvája. Rövid idő mulva kitünt, hogy csakugyan darázs. Pásztor István tiszviselő társam, a kí látta szt.-margitszigeti gyűjtésemet, csakhamar figyelmeztetett Kaltenbach egyik rövid adatára!, a ki a fön- nebb említett kárt a lCephus compressus WFb.-nak tulajdonítja és hivatkozik Goureau ezredesnek egy 1858. évi közleményére, a melyben e rovar életmódját leírta). Gourea u dolgozatának olva- A hajtástörő darázstól körülfurkált körtehajtás : A-nál természetes nagy- !) Kaltenbach, I. H.: Die Pfanzenfeinde. Stuttgart. 1874. 260 old. 1) Annales de la Société Entomol. de Franc. 1858. Bull 231. old. A körtefának egy különös ellenségéről. 69 sása után meggyőződtem, hogy csakugyan Cephida-darázsról van szó ; s láttam azt is, hogy nemcsak én voltam az első, a ki e kárt futólagos megtekintés alapján RAynchites-bogárnak tulajdonítottam : ugyanezt tette előttem Nördlinger isés Géhin is. Goureau ezrede:s, midőn 1861-den kiadta kártékony rova- rokról szóló legterjedelmesebb dolgozatát, bővebben foglalkozott az itt említett rovarral.") Az ő adatait átvette azútán André is, a ki a hártyaszárnyú-rovarok sorozatos munkájában e rovart Phyl- loecus compressus Fb. néven ismerteti.?) Azóta — egyet kivéve — nem igen találok adatot e rovarra. Hazai előfordulásáról megemlékszik ugyan ,A magyar bi- rodalom állatvilága-nak a hártyaszárnyúakat összefoglaló része s itt Janus compressus Fb. néven találkozunk vele; ez is egyetlen egy példányban Budapest környékéről került.§) E kitérés után hadd térjek vissza ahhoz, a mit e sorok ele- jén említettem, t.i. a saját tévedésemhez, a melyet "ezennel jóvá akarok tenni. A mit az idézett füzetben az ágtörő eszelényről mondtam, az — hogy a Fauná-ban használt névvel éljek én is — a Janus compressus Fb.-ra vonatkozik. Minihogy azonban ez a füzet igen szűkre volt szabva, e kártételről ott igen keveset mondhattam. ETL tehát ottenénm tehettem, azt "most vitt a teszem, smégepedfe annyival is inkább, mert Goureau adata is nieglehetősen rövid és hézagos s azután egy újabbi német közlemény, melynek csak most nem régen jutottam a nyomára, sok és ugyancsak téves dol- got mond e rovar életmódjáról is, és kártételéről is. Legelébb is jőjjünk tisztába e rovar nevével. A rendszertani neve tisztában van. Láttuk, hogy eredeti nemzetségi neve!) Cephus volt s láttuk, hogy a Cephus-nemzetség az odasarolt fajoknak újabb cso- portosítása folytán a Fabritius-tól compresszs-nak elnevezett faj legutoljára a Janus nembe került. Ez ellen nincs kifogásunk. A mi magyar nevét illeti, az eddig nincs meg. Lüstner dr. meg- lehetősen furcsa nevet ád e darázsnak, midőn azt németül die enusammengedriückte Halmblattwespe-nek nevezi. E névben nem- csak az a hiba, hogy igen hosszú, hanem az ís, hogy emlegeti a szalmaszálat (Halm) is, meg a levelet (Blatt) is, holott magának 2) Goureau. Ch.: Les Insectes nuisibles etc. Auxerre 1361. 62. old. 3) André, Ed: Species des Hymenoptéres. Beaine 1874. I k. 523—525. o. 4) A Magy. Birodalom állatvilága. Budapest, 1900. Ordo Hymeneptera. 27. o. 1 Ezt s egyéb kifejezéseket (pete helyett tojás stb.) és a stiláris sajátságo- kat szerző határozott kivánatára meghagytuk, habár nem helyeseljük is. Szerk. 70 Jablonowski József. a Janus compressus-nak sem az egyikhez, sem a másikhoz semmi köze sincs, tehát e név csakugyan lucus a non lucendo. Ha figyelembe veszszük e rovar életmódját, és gyakorlati szem- pontból kertészeti jelentőségét, legczélszerübb, ha azt hajtás- hervasztó darázs-nak nevezzük el. A hajtáshervasztás olyan jelen- ség e rovar életében, a mely különösen szembeszökö. Kinálkoznék ugyan a hajtásszárítás is, de ezt már nemcsak a darázs s más rovar okozhatja, hanem eredhet az élősködő gombáktól is. A megtámadott hajtás nemcsak egyik napról a másikig tart, tehát míg a nap jól meg nem süti, hanem mint alább megiátjuk, eltarthat hosszabb ideíg, 5 azért már ez oknál fogva is megmaradok a haj- táshervasztó jelző, mint a fajt meghatározó név mellett. A hajtáshervasztó darázs május elején rajzik. Noha 1901 óta kisérem figyelemmel. ezt a rovart, még soha sem sikerült rajta kapnom, hogy a szabadban pontosan mikor jelenik meg s mikor fertőzi meg a hajtásokat. Annyi bizonyos, hogy május közepe tá- ján és e hó vége felé már hervadoznak a hajtáshegyek s bennök van már e rovar tojása. Ilyenkor az az évi hajtásnak leghegyső része körülbelüi 3—5 cm.-nyi hosszúságban lefelé csüng; a leghegyső és fejletlen levélkék megfeketedtek, összezsugorodtak, de még nem Szárazak és a hajtás hegyének az a része, mely még zöld "és még nem fásodott meg, e levélkékkel egyetemben lefelé konyul. E száradó hajtáshegyekre könnyen reá lehet akadni, mert nem- csak hogy külsejök, tehát hervadó és lekonyuló voltuk kirivó, ha- nem azért is, mert az ilyen megtániadott hajtáshegy szép számban akad: a sorban álló fák majdnem mindegyikén akad hol több hol kevesebb. Alig emlékszem, hogy láttam volna körtefát, a me- lyen e baj nem mutatkozott volna. És csak is a körtefán látni; más gyümölcs- vagy egyéb lombosfán nem láttam. Ha az ilyen lekonyuló hajtást azután közelebbről megvizsgál- juk, fel fog tünni, hogy az a megfásodott, de azért már az ez évi nővésű részén, a hajtás hegyétől mérve mintegy 6—7 cm-nyi távolságban, nemcsak szemmel láthatólag megvastagodott, hanem csavarodó vonalban köröskörül is van furkálva. (Lásd a képet.) E csavarodó vonal felülről kezdődik és legtöbbször balról jobbra halad lefelé, s egyszer, vagy két- és félszer éri körül a hajtást. Némely esetben e vonal nincs megszakítva, olykor azonban két és három szakaszra darabolódik fel. (A képen e vonal rajza, melyet : annak idején csak emlékezetből készítettem, tehát annyiban hibás, a mennyiben az nem jobbról, hanem fordított irányban csavarodik.) A felső és alsó csavarodás fordulója olykor csak 8—10, máskor A körtefának egy ktilönös ellenségéről. 71 meg 20—22 mm-nyi távolságban van egynmiástól, kivált ha a vonal több részre szakadt. Ilyenkor gyakori dolog, hogy a megszakított vonalnak egyik-másik kisebb szakasza jobbról balra halad, noha láttam egy-két olyan hajtást is, a hol e csavarodás egészen olyan mint ez az utóbbi kivételes rész. Ez azonban ritka eset. A csava- rodó vonal egyes furkálásokból áll. E furkálások körülbelül egy- egy mm. távolságban vannak egymástól s a nösténydarázstól erednek, a melynek tojó csöve csak úgy fel van szerelve fürészelő, hasító szerszámmal, mint akár a szalmadarázs (Cephus pygmdaeuns L.), vagy akár a többi távolabbi rokonai, a fadarazsak ( Sirex-ek). Minden egyes furakodás körül a hajtás fölszíne felduzzad, felpúposodik egy keveset s innen van, hogy a hajtás e része a csavarodó vonal mentén megvastagodottnak látszik. A köröskörül érő vonal mintegy 15—17 furkálásból áll; de van olyanis, a mely ennél több, vagy kevesebből áll. Ha az egyes furkálásokat egyenkínt vizsgáljuk, kitünik. hogy ezek nemcsak nem egyszerű furkálások, hanem valóságos mesterfogásai a darázsnak. E furkálások, hogy megtartsam ezt a nevet, nem egyszerű meg- sérülései a hajtás bőrének s áttörései az utána következő szövet- rétegnek, hogy a darázs ezen az úlon a hajtás beléhez férhessen. Hiszen a sérülések nem is hatolnak a bélig, hanem esak abban a rétegben maradnak meg, a mely az újonnan növekedő edénynyalá- bokig terjed. Azután az egyes furkálások nem érik a hajtás hosz- szúsági tengelyét derékszög alatt, hogy egyenesen a bele irányában haladjanak. A darázs igen nagy mester e tekintetben. Ő nem bántja a hajtás belét, hanem támadását csak az edénynyalábok, a hajtást tápláló és növesztő edények ellen intézi akként, hogy azokat fürészelő szervével oldalról megközelíti s azután kilikasztja. Ha a kifurkált hajtásrészből keresztmetszetet készítünk, ez köralakú lesz. E kör középső részét a tág bél foglalja el; a kör szélén látható az edénynyalábok. gyűrűje, melyben az egyes nyalá- bok a hajtás fejlődöttségéhez képest vagy még külön-külön állanak, vagy már összeértek s a hajtás már szilárdulni, keményedni és fásulni kezd; e nyalábgyűrűn kívül esik azután a kéregrésze. A darázs ezt a kéregrészt oldalról, tehát az átmetszet érintője irányában töri át s ugyanilyen irányban haladva, kilikasztja, mint- egy megfúrja azután az edénynyalábokat is. E fogásával elér tehát, kogy a megsérült edénynyalábokban a nedvesség áramlása megszakad. S minthogy a hajtása felső, tehát a sérülés fölötti része, ennek következtében az alsó részből sem a szükséges vizet, sem a sziikséges táplálékot nem kapja meg, hogy az első sorban a 72 A. Aigner Lajos. levelek útján elpárologtatott vizet kipótolhasa, ezért e likasztás első következménye az lesz, hogy a hajtás legelső és legfejletlenebb levélkéi, duzzadságukat, merevségüket és szilárdságukat elvesztik, ellankadnak és nehány percz mulva látszik rajtuk már a hervadás nyoma is. Az öregebb levelek annál hosszabb ideig maradnak meg teljes üdeségükben, mennél közelebb esnek a sérülés helyéhez és mennél öregebbek, de azért egy-két óra mulva ellankadnak ezek is. Miközben a darázs ezt a furkáló munkáját folytatja, felhasz- nálja az egyik-másik sebet arra is, hogy abba tojását helyezze el. Egy-egy hajtáshelyen csak egy tojást találok. S ez érthető is, mert ha figyelembe vesszzük a lárvának alább ismertetett életmódját, egy hajtásban nem is élhet meg egy lárvánál több. A hernyók táplálkozása. ta d szeme JEa10S TNS A hernyónak folytonos növekvése időnkint . sajátos proces- sust idéz elő, a vedlést. Mindenek előtt feltünik a vedlés számának változása a küfönféle fajok szerint. Míg a legtöbb hernyó 3—6- szor vedlik, addig bizonyos Microlepidopterák csak 1—2-szer vetik le bőrüket. Minthogy a kevés vedlés mellett fejlődő her- nyók többnyire igen apró fajbeliek, legelőször is arra lehetne gondolni, hogy csekély terjedelmük az epidermis többször lehán- tását fölölegessé teszi. Ámde itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy viszont más hernyók (pl. az Eupithecia nembeliek), a melyek csak kevéssel vagy épen nem testesebbek, épen annyiszor vedlenek mint a legnagyobb ismert hernyók. Megfontolandó azonban, hogy e kevés vedlésű hernyók a levelek két epidermise közt élnek s ezen életmódjuknál fogva nyulékonyabb bőrrel kell bírniok, a mely azonkívül sokkal inkább kitágitható mint oly fajoknál, melyek epi- dermise, szabad életüknél fogva egyszersmind a pánczélt is pótolja. 5 ugyan így a legtöbb vedléssel nem épen a legterjedelmesebb hernyó-fajoknál találkozunk, hanem a sokat evőknél és gyorsan fejlődőknél (pl. az Arctiáknál) és az időt tekintve, föleg fiatal koruk- ban. Oly fajoknál azonban, melyeknél a nőstény hernyó csaknem kétakkora lesz, mint a hírnnemű, ott az előbbi egygyel több ved-. A hernyók táplálkozása. 13 lésen esik át, mint az utóbbi, így pl. az Ocneria dispar, Orgyia antigua. A vedlés azonban színbeli változásokkal is jár, melyekre nézve azt a theoriát állították fel, illetve alkalmazták, mely szerint a her- nyók egyik része védő vagy ovó színezettel bír, azaz melynél fogva ellenségeire nézve kevésbbé válik szembetünővé, más részük pedig daczoló színt visel, melylyel ellenségeit mintegy kihívja, de egyúttal figyelmessé is teszi arra (a mi bizonyításra még nagyon rászorul), hogy testük oly anyaggal bír, amely ríjuk (pl. a madarakra) nézve ártalmas. Ehhez képest ennek a tannak hívei a vedlési színválto- zást azzal magyarázzák, hogy sok esetben a fiatal hernyó védő- színnel bír, és csak később ölti fel a daczolószínt (Deilephila Euphor- biae) vagy viszont (Saturnia pavonia), Ebben a tekintetben némely fajnak egyedei nem viselkednek mindig egyformán ; így pl. a Dei- lephila elpenor egyes hernyója az utolsó vedlésnél zöld színt ölt, holott a legtöbb barna marad végig, viszont a Mamestra bersica- riae hernyójának többsége a zöld védszin mellett marad és csak egyese válik barnává; a MNotodonta tremula hernyói pedig rend- szertelenül össze-vissza változnak és hol zöld szín védpalástjába burkolódzanak, hol a barna szín dacz vértjét öltik magukra, vagy mindvégig megmaradnak vagy az egyik vagy a másik mellett, s azzal az egész tant mintegy kigúnyolni látszanak. A vedlés alkalmával azonban gyakian a test alakja is változik ; pl. az Aglia tau fiatal hernyójának öt hosszú kettős tüskéje va- melyek minden vedlésnél rövidülnek s a kifejlett hernyón teljesen eltünnek. Az ily jelenségek a tropusokban sokkal gyakoribbak. A vedlésben, mind szabadban mind fogságban, számos hernyó pusztul el. klső hátrányos befolyásként felemlítendő, hogy az olykor napokig tartó táplálkozási szünet a növekvést megakasztja. Továbbá kénytelen a hernyó természetes állását felhagyni ; tehetetlenné válik, nem bír se menekülni, se védekezni, és midőn régi bőrét leveti, oly puha s oly érzékeny, hogy szőrei, tüskéi vagy egyéb védő eszközei egyelőre hatástalanokká válnak. Számos hernyó azonban vedlésközben elpusztul, a nélkül, hogy észrevennénk valami külső okot. Ezt nagyobb selyemtenyész- dékben sok ízben tapasztalták. Ebből arra lehet következtetni, hogy azon szervek :s, melyek a vedlés processusában közvetlenül részt nen : vesznek, silyenkor "rendkívül érzékenyek " s." az ! infectióra hajlandók. Azoknál a hernyóknál, melyek nagyobb tüskéket s egyéb ki- növéseket viselnek, nagy a veszély, hogy azokban csonkulást 74 A. Aigner Lajos. szenvednek, mivel azoknak a régi bőrből való kiszabadítása nagy nehézséggel jár, a mi azonban a lepkére hátrányos befolyással nem szokott lenni, mivei a megcsonkított szervek az átalakúlásnál amúgy is elesnek, sőt még hiányzó lábak sem tesznek a lepkében kárt, mint azt Slauropus fagi mutatja, melynek hernyójáról téves az, hogy egymás lábát rágná le: a hiányt a vedlés okozza. Nem számítva a zúzódásokat, melyeknek a frissen vedlett hernyó ki van téve, nem ritkán az által is éri baj, hogy régi bőrét nem bírja kellően szétrepeszteni. Ha ugyanis a vedlőfélben levő hernyó háta valami zsíros vagy ragadós anyaghoz pl. virágok mézéhez, számos nővény szárának nedvéhez stb. ér, akkor a bőr az illető helyen oly szívóssá lesz, hogy a hernyó képtelen azt saját testének légbeszívás folytán történő kitágítása által szétre- peszteni s ennek folytán elpusztul. A hernyó nagyságával gyakran nem áll arányban a belőle kifejlődö báb és lepke. A Saturnidák és számos Sphingida az el- bábozódásnál terjedelmükben tetemesen csökennek, holott mások, mint a Vanessa s egyéb nappali lepkéknél a csökkenés igen csekély. Nagy hernyókként, melyek aránylag kis lepkéknek adnak életet, megemlítendők a Bombya, Lasiocampa, Calocampa és Asteros- copus nemnek kivált hímnemű hernyói. A 30 deczigrammnál is súlyosabb selyemhernyó lepkéje a kikelés után csak 168, és a petézés után csak 6 deczigrammot nyom. Nagysága által különösen nehány ausztráliai Heterocerának hernyója :ünik ki, mint pl. a Chalepteryx collesié, mely 17 cm. és a Zelotypiáé, mely még ennél is hosszabbra nő. A lepkék közül isa legnagyobbakat a tropusokban találták : 7hysania Agrippina ki- terjeszíive 29 cm, az Attacus Atlas pedig, melynek szárnyai azon- han tetemes szélességűek 20 cm. Hasonló nagyságot ér el némely Ornithoptera-faj nősténye s azután következnek a Cossidák, Hepi- alidák, Sphingidák és Saturnidáx. Más sorozathoz jutunk, ha nem a kifeszített szárnyak szélességét, hanem a test vastagságát és súlyát tekintjük ; ekkor az Ornithopterák és Hepialidák egészen hátérbe szorulnak s az első helyet a Sphingidák és Cossidák foglalják el. 15 Növénvevő Carabidák. Irta Lósy József. Az apró futóbogarakról, az , Isten bogárkái"-ról azt a jó véle- ményt tápláljuk szívünkben, hogy ragadozó életmódjuk miatt hasz- nos állatok. Különös kivételt alkot a gabonafutrinka az ő elütő életmódjával. Álcsájának a gabona szárán, bogarának a szemen való kártevése szembetünően mutatja azt a módot, hogyan válha- tik károssá a húsevő futóbogár. A keményebb rágnivalóra szokott rovar, kemény növénybe — magba — harap, a lágyabb száj- szervvel bíró álcza, az emészthetlen cellulosét : a rostot meghagyva kiszürcsöli a puha levélhús. nedvét. Az Amara-fajokat többször látták a réti füvek virágán pusztítani és valószínű, hogy a réti füvek magtermését őszszel alaposan megapasztják a Zabrussal rokon Harpalus- és Ophonus-fajok. A gyarló füvekre ügyet kevesen vetnek és így a megfigyelés szolgáltatta tapasztalattal feltevésemet támo- gami nem tudom. De hogy ennek így kell lennie, azt némely faj- nak különös megtévedéscei feltételezhetővé teszik. Az 1902. év junius 21-én, Torda mellől, Harasztosról azt az értesítést vettük, hogy egy 30 holdas árpatábla egy harmadát tönkre tette egy futó- bogar, melyet a beküldött két példány után Harpalus complanalus Dej. fajnak találtam. Az esetről azonban, noha kimerítő magyará- zatot kértem, ennek elmaradása miatt többet nem mondhatok. Idézem Elekes Árpád gazdatiszt szavait, melyeket a , Gazda- sági Lapok" szerkesztőjéhez intézett. , Egy 30 holdas árpatáblának egy harmadát teljesen tönkre tette, azaz kivágta (valószínűleg : kirágta) az ide mellékelt futoncz." A Harpalns complauatus Dej. — bárhogyan állott a dolog — gyanu alá került és valószínűleg nem ártatlanul. Webster F. MA. a Kanadában élő Carabidákra vonatkozólag efféle adatai között a Harpalus caliginosus-ról írja, hogy 1899-ben és a rákövetkező évben az eper termését tette tönkre zs úgyas hogyca magot" szedégette ki belőle. Glover T., 1808-ban megfigyelte, hogy a rét füvének magját pusztította. Ugyancsak ez tett kárt a Panicum crus salli-kölesben, a mi utóbb említendő új adatunk meliett figyelmet érdemel. Glover 1. Me le ars esWis és GC hittendem E. BH. öszszel; Szeptember hóban az Ambrosia artemisiaefolia termésében látták garázdál- kodni. Ugyanarra a növényre a Harpalus pennsylvanicus is rákap. A Poa pratensis éretlen magját az Amisodactylus sericeus pusz- títja ott túl a tengeren. 76 Lósy József. A Harpalusoknál érdekes, hogy rendesen őszszel fanyalodnak növénytáplálékra. Webster szerint csak akkor, ha állati nem akad, eszik a növényit és szinte szabályszerint valónak tartja, hogy a fiatal bogárnemzedék, a míg telelőre el nem húzódik, csak nüvénykoszton él. Nagy valószínűség rejlik ebben. Érthető, hogy, a míg a kis futóbogarak a rét gyarló füvében keresik az enni- valót, tudomást nem veszünk róluk, csak ha módfölött felszapo- rodva kulturnövényt támadnak meg, csodálkozunk, hogyan változ- tathatták meg azok a húsevő állatok egyszerre életmódjukat. Az az eset, a melyet külön kivánok kiemelni, az amerikaiaknak pen- dante-ja. Az 1901. év szeptemberének közepén Pestmegyéből, Szántó pusztáról (Nemes-Nádudvar) Horovitz Lipót nagy- bérlő több mint 20 Ophonus (Platus) calceatus Dft. futóbogarat küldött, azzal az értesítéssel, hogy a bogár a lenben és kölesben nagy pusztítást vitt véghez. A len érett tokjait felül kinyitogatta a bogár s belőle a magot kiszedegette. Levelében azt is írja, hogy az érett tokokat lerágták, s a földről összeszedve 2—3 cm. mély likaikba hurczolták. A jelzett időbén a távol eső, Széles" vízsaltal elválasztott kölesben tüntek fel. Hogy a köles magjához könnyen hozzáférjenek, a közepin elrágták a szárát és a lehullctt bugábó kipergetett magot ették. Ez az eset a bogaraknak új életviszonyokhoz való gyors alkalmazkodását ismét egy adattal bizonyítja. A gabona futrinka Zabvrus tenebriodes Goez. (gibbus F.) már régen megváltoztatta életét, az ember gazdaságának megfelelően, a Kanadában élő Omophron labiatum-mal egyetemben. Azok a futóbogarak, melyek őszszel jelennek meg új káros szerepükben, kényszerhelyzetben megtévedett bogaraknak tarthatók szemben azokkal, a melyek tavaszszal esetleg álcza korukban támadják meg a kulturnövénye- ket, a mikor állati táplálék is napról-napra több lesz, mert ezektől az új alkalmazkodásra való törekvést elirtatni nem lehet. Ameriká- ban a Harpalus herbivagus a füvek tavaszi zsengéjét fogyasztja. Kivételes kárt okozott ugyanott 1885-ben az Agonorus pallipes a fiatal gabonában és 1886-ban Lintner J. A. közlése szerint a Bembidium guadrimaculalum az eper levelében. Ezeknek a meg- figyeléseknek szemelőtt tart ása azért istanulságos, mert megsejtjük, hogy a rohamosan mesterkéliíté változó életviszonyokkal szemben a rovarok alkalmazkodásának külörbözőképen nyilvánult esetei után mit várhatunk. TÁ Adatok Szilágymegye Hymenoptera- faunájához. Irta Dr. Zilahi Kiss Endve. 118 Camponotus herculanus L. Zilah, Tasnád; ligniperdus Latr. Hadad; marginatus Latr. Peér; vagus L. Peér, Zilah, T. Szántó, Hadad. Mutilla calva Vilh Tasnád ; erythrocephala Latr. P. Szarvad ; rufipes Fabr. Peer, Hadad. Myrmosa melanocephala Fabr. Nagyfalu. Pristocera depressa Fabr. Tasnád. Scolia flavifrons v. haemorrhoidalis Fabr. Hadad ; guadripunc- tata Fabr. Peér, Tasnád ; hirta Schrk. Tasnád, Hadad, Elis guinguecincta Fabr. Peér. Tiphia minuta Vanderl. Zilah; semipolita Tourn. Tasnád, beep ezílan, Hadad: Sapyga clavicornis L. Nagyfalu, Zilah; decemguttata Jur. Sec: Seüingüepünetata Habr. Beér Bele. Ceropoles maculatus Fabr. Peér. Pompilus cellularis Dhlb. Peér; cinctellus Vanderl. Peér ; Magretti Kohl. Peér; nanus Schck. Peér; rufipes L Peér; viati- GÜSSÉSRSST, ölasnád S Eladac Pseudagenia albifrons Dalm. Peér; carbonaria Scop. ?eér, Hadad. Trypoxylon figulus L. Tasnád, Peér. Tachytes obsoletus Rossi. Pele, Szarvad. Astata boops Schrk. Peér. Psen atratus Panz. Tasnád, Hadad ; fuscipennis Dhlb. Tasnád. Pemphredon lugubris Latr. Tasnád ; unicolor Fabr. Tasnád. Passaloecus gracilis Dhib. Tasnád; turionum Dhlb. Tasnád. Sceliphron destillatorium MET EE "Hadad. Ammophila campestris Latr. Hadad ; sabulosa L. Nagyfalu, Hadad; Heydenii Dhlb. Nagyfalu. Philanthus triangulum Fabr. Peér, Tasnád. Cerceris rybiensis L. Peér; emarginata Panz. Hadad ; are- naria L. Tasnád, Peér, Zovány; guinguefasciata Rossi, Hadad; labiata Fabr. Tasnád. Mellinus arvensis L. Hadad. Crabro Panzeri Vanderl. Tasnád, Hadad; albilabris Fabr. Tasnád ; elongatulus" Vanderl. Tasnád : eribrarius L. PSÓT ra SGÜtele latus Scheven. Tasnád; dives Lep.. Tasnád, Peér; vagus L. Tas- nád, Peér; chrysostomus Lep. Tasnád; clypeatus L. Tasnád, Peér; subterraneus Fabr. Tasnád, Hadad. Eumenes coarctata Lin. Peér; porniformis Fabr. Peér. 78 Dr. Zilahi Kiss Endre. Odynerus Chevrierianus Sauss. Peér; Dantici Rossi, Peér ; debiliratus Sauss. Peér; melanocephalus Gmel. Hadad; minutus Fabr. Peér; nugdunensis Sauss. Peér; parietum L. Nagyfalu, Peér Hadad; Rossi Lep. Peér;. sinúatus "B. Peers vidüüs "EL Sa Reéte Bolistes gallica IE.""Peér! Zilah aladadó [espa, crabro." L. Hadad, "Peér; : germanica " F. Nagyfalus Hadad; silvestris" Scop. Peér; vülgaris L. Peér, kiadad: Bombus hortorum v. argillaceus Scop. Tasnád, Peér, Zilah ; silvarum L. Tasnád, Peér, Zilah, Hadad ; agrorum Fabr. Nagyfalu, "Vasnád, Peér, Hadad; cognatus Steph. Peér; variabilis Schmied. Tasnád, Zilah; v. tristis Seidl Nagyfalu:; lapidariús €. " Nagytalús Tasnád, Peér, Zilah; confusus Schck. Hadad; v. paradoxus Dalla- Torre, Hadad ; terrestris v. lucorum L. Hadad. Podalirius 4-fasciatus-. Vill; "Hadad, garrulus " RoSSISNÉSÉGE albigena" Lep. Peér: pubescens Lep. PeéMeSZz ESOMOT EVA ota Panz. Peér ; crimipes S5m. Hadad: Tetüsüs I. Hadad: "aGetMOrum je adáet se TÜsGatusü Sanz s Sét eladas Eücera tricincta Erichs. Beéts "eraja "EVvers." ásmádósaotas nosa Lep. Peér: lynésa Mocs: "Beer ; TüNeorais "Nabts RSGr s atéteős v. Birói Mocs. Peér, Hadad ;" salícariae Lép. Tasnád, Pele, Szarvad,; scabiosae Mocs. Peér, Madad; longicornis L. Hadad; dítcis Perez. Hadad, elypeata Erichs. Tashadó MISPAMa VENOM ÉNRÁE Dours. Tasnád. AXylocoba violacea Poda. Hadad. Csratina cyanea K. Peér; cállosa Fabr. Tasmád. Macropis labiata Panz. Hadad. Systrobha planidens Gir. Tasnád. Melitta leporina Panz. Tasnád, Nagyfalu, Zilah, Peér, Hadad. Dasyfoda plumipes Panz. Tasnád, Nagyfalu, Pele, Szarvad. Camptopemmn frontale Fabr. Hadad. Rhophides 5-spinosus Spin. Tasnád, Peér, Zilah, Hadad; canus Ev. Hadad. INomiz tÜVSESÍDÉS HALA SET Colletes cunicularius L. Tasnád. Anthrena morió Bfrulle. Zilah, Bele, cárbonariadmt s ESÉTE albicans Müll. Peér, Hadad ; varians K. Hadad; parvula IK. Vas- nad, Hadad ; minutula K. Tasnád ; aeneiventris Mor. Peér, Hadad ; sericata Imh. Peér: marginata Fabr. Peér, Hádad ; extriata N. Tas- nád, Peér; flavipes Panz. Tásnád, " Peér, "Bele, "Szar vató sialeteetei labialis K. Hadad ; nitidiuscula Schck. Tasnád; propingua Schck. Tasnád, Hadad; dorsata K. Zilah, Peér ; convexiuscula IX. Hadádt Jlucens Ímh. Hadad. Halictus aeratus K. Hadad; abdominalis K. Hadad; ceylin- dricus F. Peér, Zilah, Hadad ; carinaeventris Mor. Tasnád; cephas llicus Mor. Peér; costulatus Kriechb. Hádad; fasSciatellus Sehek. Hadad ; interruptus Panz. Hadad, Tasnád; longulus Sm. Tasnád, Hadad ; maculatus Sm. Tasnád, Hadad ; major NyI. Hadad; mor- billosus Kriechb. Tasnád, Peér, Hadad ; mucoreus Eversm. Zilah ; obscurátús "Mór. Hadad§ "patellatúszs Moórs s BSérő padxlúszSGiGike Magyarország Cerambycidai. 79 Hadad ; 4-cinctus Fabr. Tasnád; scabiosae Rossi. Hadad, Tasnád, Peér, Zilah; sexcinctus Fabr. Nagyfalu, Peér; sexnotatus K. Hadad ; tetrasonius Klug. Hadad ; tumulorum Linn. Zilah; vires- cens [Lep. Peér. Hadad. Eriades truncorum L. Tasnád, Peér; crenulatus NyIiI. Peér, Hadad ; florisomnis L. Hadad ; nigricornis Nyl. Tasnád, Hadad. Osmia rufa CL. "Hadad, Tasnád: coerüleseens:-L. Tasnád, Peér, Pele; melanogastra Spin. Tasnád, Peér; fulviventris Panz. Nagyfalu, Tasnád, Peér; Solskyi Mor. Peér; Panzeri Mor. Peér ,; adunca Panz. Nagyfalu, Peér, Hadad: aurulenta Panz. Hadad; bidentata Mor, Peér. Lithurgus fuscipennis Lep. Peér; chrysurus Fourc. Peér. Megachile lagopoda L. Peér; maritima K. Peér ; ericetorum L. Tasnád, Peér; melanopyga Costa. Tasnád; centuncularis Linn. Tasnád, Pele, Peér; argentata Fabr. Peér; apicalis Spin. Tasnád, Best Szarvadis pacitica Panz. Eeér. Anthidium manicatum Linn. Peér ; florentinum Fabr. Peér; lituratum Panz. Zilah Prosopis communis NyI. Tasnád; confusa Nyl. Tasnád, Zilah; variegata Fabr. Tasnád, Zilah; meridionalis Först. Hadad. Sphecodes reticulatus Thoms. Hadad. Psihyrus Barbutellus- K. Peér, Hadad; vestalis Fourcr. Peér, Hadad. Melecta luctuosa Scop. Hadad. Nomada lineola Panz. Peér; fucata Panz. Tasnád, Nagyfalu, Zilah, Hadad ; jacobea Panz. Hadad; sexlasciata Banz. Hadad; trispiímnosa Schmied. Peér ; distinguenda Mor. Peér, Hadad. Coelioxrys acuminata Nyl. Tasnád; rufescens Lep. Nagyfalu, Tasnád, Peér, Hadad ; aurolimbata Först. Peér. Szelis aterrima Panz. Peér; phaeoptera K. Peér. Magyarország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő. 6 40. nem: Hecosium K.uc. (Cluvia Stal.) Barnás-sárga, hasonló színű szőrözettel sűrűn (nemezsze- rűen) fedett (tőalak.) Az előtor másfélszer oly hosszú, mint széles, hosszában három kissé kiemelkedő sötétebb, nem szőrös léczczel. Némelykor az állat szürkés-barna, a szárnyfedőkön a vállsáv és a varrat sötétebb (ab. atticum 30 Csiki Ernő. Ganglb.) Hossza 9—16 mm. — Dél-Európában és Afrika északi részében, faunaterületünkben csak eltérése for- dul elő Dalmácziában. 1 tomentosum Luc. ab. atticum Ganglb. 41. nem: S:rromatium söerv. Barnás-sárga, rövid testhez simuló szőrözettel gyéren fedett. Sűrűn és finoman pontozott, a szárnyfedők töve szétszórtan szemecskézett. A szárnyfedőkön két kissé ki- emelkedő borda vonul végig, némelykor egy harmadik a válltól kiindulva oldalt lép fel. Hossza 16—25 mm. — Dél-Európában és Afrika északi részében, Magyarországon csak Pécsnél fordul elő. (platifemur Chevr. fulvum VIll., strepens F.) 1. unicolor Oliv. 42. nem: Hesperophanes Niuls. Barna, sűrűn szürke szőrökkel fedett. Az előtor sűrűn ránczolva pontozott, töve előtt rövid és kiemelkedő sima éllel, azonkívül oldalt is nehány kiemelkedéssel. A szárny- fedőkön a szürke szőrözet apró foltokat alkotva sűrűbb. Hossza 15—23 mm. — Déleurópai faj, mely nálunk ritka ; termőhelyei : II. Nagy-Vázsony, X. Bosznia. (nebulosus Oliv., holosericeus Rossi) 1. cinereus Villers. Sárgás-vörös, sárgás-szürke szőrökkel fedett, az előtor kö- zepe, a szárnyfedők a varrat mentén és egy hátrafelé elmosódott harántcsiík a középen túl barnás-vörös, ez előtt és a varrat mellett szürkés-fehér hosszabb szőrökkel sűrűn fedett. Hossza 15—20 mm. — Előfordul Franczia-, Német és Olaszországban, nálunk elég ritka: I. Budapest, Deb- reczen, II. Pécs, VII. Diakovár, X. Bosznia. (mixtius Fabr., sexrmacilatus Comp.) 2. pallidus Oliv 43. nem: ssaphanus s erv. Szurok-fekete vagy barna, fénylő, szürkés-barna rövid szó- rözettel sűrűn fedett. Feje és előtora sűrűn, a szárnyfedők gyérebben pontozattak, az előtor hosszanti középvonala síma, a szárnyitedő k öm ik etesv azén arezomááikisi sre kiemelkedő borda van. A hímek karcsúbbak mint a nőstények, a hímek szárnyfedőinek oldalszéle párhuza- mos, a nőstények-i hátrafelé szélesedő. Hossza 13—18 Magyarország Cerambyciddi. mm. -- Az Alpesek- és Kárpátokban fordul elő; termő- helyei : I. Budapest (budai hegyek), Hagymádfalva, Réz- bánya ; II. Kőszeg; V. Brassó, Kerczi hegység, Veres- torony, Kisdisznód; VI. Herkulesfürdő, Ferenczfalva, Oravicza; X. Bosznia, (spinosus Fabr., sudeticus Richt.) 81 1. piceus Laich. Szurok-barna, finoman szőrös, a lábak barnás-vörösek, az előtor harántul gömbölyű, kétoldalt hegyes tüskével, a sz árnirteérdrők- síma kölhtöisis 2 a ntit b oz:dá ka m6l- kül. A középső és hátsó czombok bunkósan megvasta- godottak és tompa foggal fegyverzettek. Hossza 15 mm. — Előfordul Dalmácziában (Melinje) és Herczegovinában. 2. Ganglbaueri Brancs. 44. nem: Criocephalus Muis. Barna finom szőrözettel sűrűn fedett. A fej és az előtor sűrűn pontozott, az előtor hosszanti középvonala sima, kétoldalt mellette íves bemélyedéssel. A szárnyfedők szét- szórtan pontozottak és igen finoman szemecskézettek, két vagy három kissé kiemelkedő bordával, varratszögletük hegyes. 12—27 mm. — Előfordul Európában, a Kauká- zusban és Szibériában ; hazánkban eléggé elterjed:r, de rit- kább faj. (coriaceus Motsch., Iugubris Gmel., pachymerus Muls., tristis F.) 1. rusticus Linn. 45. nem: Asemum XHrehseh. Fekete, homályos, vagy az igen finom és sűrű szőrözettől kissé selymesen fénylő. Feje és előtora igen finoman és sűrűn ránczolva-pontozott. Az előtor a középvonal men- tén és kétoldalt nehány bemélyedéssel. A szárnyfedők fino- man pontozottak, két vagy négy hosszanti bordával, melyek néha erőteljesebb haránt redők által összeköttetnek. Hossza 10—18 mm. — Előfordul: Európában, a Kauká- zusban és Szibériában; a hegyvidék lakója, hazánkban eléggé elterjedt faj. (buprestoides Sav.) 1. striatum Linn. Változata: Némelykor a szárnyfedők sárgás- vagy vöröses-barnák. — A törzsfaj társaságában. Termóőhelyei : III. Seimecz, Tátraszéplak. (dichroum Gmel) ab. agreste Fabr. 8 Csiki Ernő. 46. nem: NTetropium Efirby. (Criomorphus Muls., Isarthron Redt.) 1. Az előtor fénylő, korongján finoman és szétszórtan pon- tozott, oldalt szemecskézett. Fekete, a csápok (legalább részben), a lábak és az előtor külső szögletei Vöröses- sárgák, a szárnyfedők sárgás-barnák. A szárnyfedőkön két kissé kiemelkedő hosszanti bordávál. Hossza 10—17 mm. — Előfordul az egész valáarktikus regióban. A Kár- pátok egész terüleién található. (imprcssum Payk., curiale Panz.) 1. castaneum Linn VEGNLOEZHASANÓ a. Olyan mint a törzsalak, csak a lábak feketések. Elő- fordultam stömsfajjal" együttő "termmóhelyenss TSA pt6 (Szmrekovicza hegy), V. Szebenhéegység, Czód. ab. luridum Linn. b. A szárnyfedők feketék vagy szurok-feketék, a lábak vörösek. — Nem ritka. ab. fulcraium Fabr. c. Az egész állat egészen fekete (a szárnyfedők és lábak is). — Nem ritka. ab. aulicum Fabr. — Az előtor homályos, korongján sűrűn ránczolva-pontozotti, kétoldalt szemecskézett. Fekete, csápja és lábai barnás- sárgák, az előtor oldalai, elülső és hátsó széle sárgás-vörös, a szárnyfedők sárgás-barnák. Hossza 8—14 mm. — Elő- tordul Közép- és Észak-Európában és Szibériában, nálunk elég ritka. Termőhelyei: III. Hermánd, Koritnycza, Tátra- füred, Tátraszéplak s IV: "Bártias V: Gyulafalva, sNegon Resinár. (castaneum Payk., arvense Panz.) 2. fuscum Fabr. 47. nem. Cyamopnthalmus tár. [ Alocerus Muls 1£62. (nec Serv. 1832.), Allocerus Gemm. emend. Smmodicum Chevr.)] Sárgás-vörös, sárga szőrözettel sűrűn fedett, az előtor korongjának kivételével sűrűn pontozott. Az előtor hosz- szanti barázdája nem mély, a hátsó szögletek élesek. Hossza 9 13 mm. — A Balkán-félsziget lakója, előfordul azonkívül Spanyolországban és Syriában ; nálunk a Tenger- melléken gyüjtötték, közelebbi termőhelyét azonban nem ismerem. ( fuluus Muls., ferrugineus Kr., nitidus Fairm.) 1. moesiacus E. Friv. A lepkék magyar elnevezése. 83 48. nem: Anisarthron Redtb. Fekete, sárga szőrökkel sűrűn fedett, a szárnyfedők sárgás- barnák. A fej és az előtor szőrözete hosszú. A szárny- fedőkön két vagy három éles borda vonul végig. Hossza 7—11 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; termő- helyei : I. Budapest ; II. Kőszeg ; III. Beczkó ; IV. Gutinhegy ; V. Vöröstorony; VI. Orsova, Herkulesfürdő. Budapest környékén nem ritka. 1. barbipes Schrank. A lepkék magyar elnevezése. Irta A. Aigner Lajos. T Mindez ideig hiányzik irodalmunkban oly mű, mely a hazai lepkéket, jó ábrák kiséretében tüzetesen tárgyalja, pedig ilyenre a lepkék kedvelőinek nagy számánál fogva szükség van, nehogy azok továbbra is kénytelenek legyenek, lepkéik meghatározásánál külföldi művekhez folyamodni. Ezt a körülményt tartotta szem előtt a kir. m. Természet- tudományi Társulat, midőn elhatározta, hogy nagyobb magyar lepkészeti kézikönyvet bocsát ki. A munka megírásával engem bízott meg a Társulat azzal az óhajtással, hogy lehetőleg minden lepke latin neve mellé írjam oda a magyar nevét is. Ez az óhaj- tás bizonyára általános helyesléssel fog találkozni, a mint talál- kozik az én régi szándékommal is. Ámde ennek megvalósítása nagy nehézségekbe ütközik. Ugyanis a magyar nép, mely oly kitünően tudja megkülönböz- tetni a füveket, madarakat és halakat, nem terjesztette ki figyelmét a lepkékre is, és csak kivételesen nevezett el egy-két feltünőbb ala- kot; az irodalomban és tankönyvekben használt nevek közül pedig csak nehány jellemző nevet fogadott el. Még a nappali lepkék jel- zésére használt pillangó szót is csak megrövidítve, pille (vagy lipe) alakjában vette be, s ezt azután csaknem minden lepkére alkal- mazza : a lepkét általában lepkének nevezi ugyan, de az egyes fajok előtte mégis csak pillék, p. o. Kardospille, Császárpille stb. Szóval, a nép nyelvéhez hiába fordulunk e tekintetben. 04 A. Aigner Lajos. Az irodalomban első volt Frivaldszky Ímre, ki a lepke- nevek magyarosítását megkisérelte; de mint a Bugát-Hel- m e c z y-féle irány követője, legnagyobb részt oly neveket hozott javaslatba, a melyek a magyar nyelv szellemével meg nem fértek s ennél fogva, kevés kivétellel nem is álhatnak meg. Fr i- valdszky nyomában hatadt 11). "Emelet Gü szt rasvtlőtátási lepkegyűjtő 1868.) és a tankönyvek szerzői Paszlavszky József-ig, a ki Állattanában (1880) a felsorolt, sajnos, kevés lepkefajra elfogadható magyaros elnevezéseket használ. Erre törek- szik Cserey Adolf (Lepkehatározó 1901.)és Ortvay Tiva d ar (Pozsonymegye állatvilága 1902.) is, de nem mindíg szeren- csével. Számos elnevezésüket azonban (esetleg módosítva) megtar- tandónak vélek. Én ugyanis abból indulok ki, hogy a kezdőnek és laikusnak, — mert csak ennek lehet szüksége a magyar elnevezésre — köny- nyen elsajátítható magyaros s a mellett lehetőleg jellemző neveket nyújtsak, tekintettel az illető lepkefaj alakjára, színére, rajzolatára, életmódjára, hernyójára vagy tápláló növényére. Mindazonáltal érzem és tudom, hogy az eddig összeállított elnevezések egy része nem eléggé megfelelő és talán könnyen helyesebbel pótolható. S ez az, a miért járulok szaktársaim és a nyelvészek elé, mert egy nagy állatcsoport fajnevének megmagyarosítása bizonyára nem- zeti ügy is. Midőn őket felkérném, hogy a javaslott elnevezéseket kritikai szemmel latolgassák, egyszersmind arra is kérem, hogy netalán helyesbítő észrevételeiket és megfelelőbb elnevezéseiket, valamint a hiányok pótlását e lapok hasábjain közzétenni szíveskedjenek. Íme az eddig megállapított nevek : Első csoport. Rhopalocera: Bunkóscsápúak. Nappali lepkék. I. Papilionidae: pillangó-félék. 1. Papilio: pillangó. Podalirius : kardospille, Machaon: császárpille. 2. Thais : tengelicz- pillangók. Polyxena: farkasalma pillangó vagy kakastaréj. 3. Par- nassius: Hattyú pillangók. Apollo: szemes hp., Mnemosyne : kis hp. h II. Pieridae: fehér pille-félék. 1. Aporia : Eres pillangó. C rataegi : galagonya pillangó. 2. Pieris: fehérpillék Brassicae: káposzta p., Rapae: répa p., Ergane: dalmát fehér p.. "Napre repcze p., Daplidice: rezeda p. 3. Euchlof: felemáspillék. Belia : délszaki f., Cardamines : hazai f. 4. Leptidia : pehelypillék. Sina- Pis: mustár p. 5. Colias: narancspillék, Palaeno: kénszínű aj ej A lepkék magyar elnevezése. 85 Phicomone: havasi np., Hyale: közönséges np., Chrysotheme : aranyos np., Edusa : feketesárga np., Myrmidone: verös v. tüzes np. 6. Gonofterya: sarlóspillék, Rhamni : czitrompille. II.Lycaenida e : boglárka-félék. 1. 7 hecla : csücskös pillék, Hpini:. kökény p... W album: fehér W, "ellicis 5 cserfa p., , Acaciaé ; akáczop:, Pnuni: szilvala p., Rübi:z szeder ,p., , . Ouercus : .; tölgy p, Betulae : nyír p. 2. Chrysophanus : tűzpillék, Virgaureae : aranyos, Thersamon: kis, Rutilus: nagy, Hippothoe: havasi, Alciphron : ibolyás, phlaeas : közönséges, Dorilis : barna, Amphidamas: tarka tp...3. Lycaena: boglárka, Baeticüs: farkas, Telicanus: keleti (ázsiai), Argiades : ékes, Argus: ezüstös, Argyrognomon : kincses, Zephyrus : balkáni, Optilete: áfonya, Baton: kisszemű: Orion ; szemes, Pheretes :: tátrai, Astrarche: fekete, Eumedon: gyászos, Donzelii : havasi, Anteros : görög, Eros : alpesi, Jcarus : közönséges. Amanda : bükköny, Hylas: mezei: Meleager: bóka, Bellargus - ésszínű, Corydon : koronilla . v.. ezüstkék, Admetus; barna, Da, mon : csíkos, Jolas: magyar, . Sebrus::. lednek, minima: törpe Semiargus : félszemű, Cyllarus : nagyszemű, Alcon: erdei, Euphe: mus : kispettyes, Arion : nagypettyes, Arcas : zanót, Argiolus benge bi NEK EAT ÉG ndsaret e erder pilestélek e e lVemeobíts a erde- pillék, Lucina : közönséges e. p. V. Libytheid ae: csőröspillék, 1. Libyihea.: csőröspillék, CeltSé kelettkrés. p. VI. Nymphalidae: dísz pillangók, 1. Apatura: szivár- vány pillangók, Iris: fekete, Ilia: barna sz. p. 2. Limenitis : jég- madarak (Camilla akek "Populi: magy, sibyila :: kis; jm., 3. Meptis- porosz pillék, . Lucilla: nagy, Aceris: kis pp. 4. Vanessa: csipkés- pillék, Atalanta: admirális, Cardui: bogácspille, Antiopa: gyász- pillangó, Jo: nappali pávaszem, Urticae: kis róka, polychloros : nagy róka, xanthomelas : vörös róka, L. album : fehér L., C. album : fehér C., Egea : Délszaki csp.. . Levana: reczéspille. 9. Militaea : tarkapillék, Maturna : díszes, Cynthia: felemás, aurinia: aranyos, Cinxia: mezei, Rhodopensis: balkáni, Phoebe: nagy, Didyma : tüzes Triviaz "változó, , Athalia:, közönséges, Aurelia: " reczés, Parthenie : hálós, Dictynna: koczkás, Asteria: havasi tp. 6. Argyn- is : ezüstpíllék, Selene: közönséges, Euphrosyne: erdei, Pales: havasi, Dia: kis, Amathusia: szegény, Hecate: barna, Jno: vak, hDaphme : ibolyás e. p., Latonia: kis gyöngyház, : Aglaja: nagy gyöngyház, Niobe: gyöngyös e. p. Adippe: gazdag, [Laodice : keleti e. p. Paphia : királypalást, Pandora : zöld e. p. VII. Satyridae:" szemespillék, 1. Melanargia : sakktábla, Galatea: közönséges, Clotho (Suwarovius): magyar, Larissa : dalmát. 2. Erebia (Maniola) : manók, Epiphron: kis, Melampus : vak, Mnestra : alpesi, Pharte: havasi, Manto: ékes, Ceto: fehér- szemű, Medusa : tehénszemű, Oeme: kisszemű, Stygne : szalagos, Evias: szépszemű, Melas : magyar, Nerine : tiroli, Pronoe : svájczi, Goante: ponklakó (ponk: hegycsúcs), Gorge: szikla, Aethiops : szerecsen, Euryale : erdei, Ligea: fehércsiíkú, Lappona: lappföldi, Tyndarus : görög m. 3. Satyrus: erdőőrök, Circe: fehérővű, Her- Különfélék 86 mione : szürkeövű, Alcyone: kis, Briseis: tarka, Semele: barna, Arethusa : közönséges, Statilinus: szemes, Cordula : dalmát, Dryas : fekete e. 4. Pararge : szemespille, Egeria: erdei. Clymene: havasi, Roxelana : délszaki, Megaera : útszéli, Maera: mezei, Eliera : fek vidéki, Achine: csalfa sz. p. 5. Aphantopus: szerecsenpillék, Hyperanthus: szerecsenpille. 6. Epinephele: ökörszem, Jurtina : nagy, Lycaon : erdei, Tithonus: kis ö. 7. Coenonympha: széna- pille, Oedipus : ezüstös, Hero: vörösszemű, Leander : havasi, Iphis , közönséges, Arcania : fehér-övű, Pamphilus : kis, Tiphon: nagy szp: VIII. Hesperidae: nagyfejű pillék. 1. Heteropterus ::- lom: hár, Morpheus : pettyes 1. 2. Pamphila: Bagolyfejűek, Palaemon: koczkás, Silvius: havasi 3. Adopaea: nagyfejűek. Lineola : vonalas. Thaumas : barna, Actaeon: csíkos, comma: vesszős, sylvanus erdei nf. 4. Charcharodus: ablakos pillék, [Lavaterae: tisztesfű, Alceae: mályva, Althaeae : pemete a. p. 9. Hesperia : koczkáspillék : Sidae: délszaki, Car:hami : közönséges, tessellum: keleti, orbifer : barna, Sao: rezes, Serratulae : homályos, alveus: feles, Cacaliae : havasi, Malvae: mályva k. p. 6. Thanaos : fürge pillék, Tages : barnás f. p. Különfélék. A Melolontha hippocastani-ról. A cserebogarak kétfélék : Melo- lontha vulgaris és hippocastani, mely utóbbi a homokos vidékeken nagyon gyakori. A mult évi január 10-én talált kitfpocastani csápjai sötét barnák, a lábak világosabbak, a nyakpaizs vörös, alul a végén fekete, oldalt sárgás színű, meglehetős hosszú szőrrel. A baloldali szárnyfedőn a fekete szegély valamivel erősebb, mint a jobboldali szegély. A csápok harmadik ízén csak felül kís foggal, alul ez hiány- zott. A baloldali szárnyfedő hátsó része ott, a hol lefelé ereszkedik, nagyobb dudorral bír, mint a jobboldali szárnyfedő. A baloldali szárnyiedő hátsó részén két bekanyarodás folytán három karély van, a középsőn a szárnyfedő felső rétege hiányzik. A hátsó ballábon csak három íze volt a lábtőnek. Az utolsó előtti potrohgyűrű baloldalán egy kis mélyedés mutatkozik, megfelelőleg a baloldali szárny kimetszésének, a jobboldalon a gyűrű szélesebb. 1903. jan 21-én, tehát 11 nappal később, az előtor két "oldali szélén fekete foltok jelentkeztek, melyeknek azelőtt nyoma sem volt. Az előtoron a fekete foltoktól beljebb január 22-én egy-egy nagyobb sor szőr állt, mely kezdetben kicsiny volt. Az előtor alsó tekete része is nagyobbodott. Január 24-én az előtor felső részén látszott már egy fekete folt és 26-án a szárnyfedők belső szélén is megvolt a fekete sáv, mely a sárnyfedő szélének közepén túl terjed. Mivel a bal hátsó lábon a két utolsó lábfejíz a karmokkal együtt hiány- Kiilönfélék. 87 zott, a ballábát nem használhatta, mert épen a főtámasztó hiány- zott. Hogy hímet találtam, ezen csodálkozni sein lehet, mert ren- desen a hímek jelennek meg először. A M. vulgaris mult évi raj- zásának alkalmával, mely 3 napig nagyon erős volt, kezdetben nehány Mippocastanit is találtam, még pedig hímeket. A fogott cserebogár nem evett és január 24-éig nem vettem észre, hogy egyáltalában gyöngült volt. A koplalást tehát igen jól állotta, részint azért, mert a párzás ideje még meglehetős messze volt, részint azért, mert testének részeit összehúzta, nem mozgotr, kivéve azon esetet, ha hozzá nyúltam. A télen fogott M. hippocastani február 1-ig élt, vagyis három hétig, tehát hosszabb igeig, mint rendesen szokott élni. JE Lepkeszeti megfigye lések. Kurlandban, a Keleti tenger partján, észlelte Slevogt B., hogy ott nyáron a Pieris ratae mustárszínű alakja röpül és hogy ez a faj a Pieris uabi-val vegyül. — Május végén látta egy ízben, hogy az Euchloz Cardamines hímjei egy virágzó nagy orgonabokrot teljesen elleptek. — Annak okát, hogy a Vanessa Urticae némely évben ritkán lép fel, abban látja, hogy a hernyó sokat szenved fcnal-férgektől, kivált az ólok közelében levő csalánon élők. A lepke különben igen harczias természetű : Virágzó kecske-fűzön (Salix caprea) ülő Vanessa Antiobát nagy rajban rajzották körül, egyszere oly hévvelcsapkodtak körülötteaz Urti- caek, hogy a nagy pillangó, tőlük menekülendő, de általuk folyton nyugtalanítva és üldözve, magasra felszállt, úgy hogy már alig volt lát- ható, s midőn újból leszállt, ismételték a támadást. — Az Apatura Iris hernyójáról általában azt állítják, hogy a kecske-fűz alacsony bokrain él: április közepén az apró, és juniusban a kifejlődött her- nyót mindig csak azon fának magasabb ágain találta, még pedig többnyire teljes nvugalomban, valószínű tehát, hogy csak éjjel táp- lálkozik ; különben igen lomha állat, mely a levelek közé szokott rejtőzni. A lepke egy ízben tölgyerdőben oly tömegesen lépett fel, hogy felreppenve, színte kéktünetű felhőt képezett. — Az Acro- nycta var. Candeliseguát az A. aceris és A. megacephala korcsának tartja. — Az Amphipyra tragopogonis-nak kellemetlen szaga van, s ha üldözik, nem száll fel, hanem futva rnenekül. — Továbbá megerősíti azt, hogy a Lymantria monacha hernyója kölönösen kedveli a fenyőfák zuzmótits azt tartja, hogy annak legnagyobb ellen- ségei, az Ichneumonidákon kívül, a Calymnia trapezina és Scope- losoma satellitium-nak különben is mint kanibalok ismeretes hernyói. A mimelési esetek elnevezése. Minthogy az úgynevezett , mí- melés" (mimicry) Darwin kiválogatódási tanának egyik fontos 88 Kiilönufélék. támasztékává lett, nagyon elterjedt az a hit, hogy a ,mimelés" fogalma is Darwintól származik, viszont sokan Batesre ruházzák a , mimicry" . apaságát. Mind a két felfogás téves, mert Kirby és Spence voltak azselsők, kik már. 1811-ban, , Intro- duction to Entomologyő" czímű művükben a , mimicry" fogalmát bevezették a tudományba. Ők , mimicry" alatt mind amaz alkal- mazkodásokat értették, melyek által valamely állat más állathoz, valamely élettelen tárgyhoz hasonlóvá lesz, a mi felismerését megneheziti s az állatnak bizonyos oltalmat biztosít. Eates utóbb a mimicry fogalmát szűkebbre fogta, s csak azokra az esetekre alkalmazta, amelyekben valamely állat más, nem rokon állathoz színben. alakban és viselkedésben hasonló, úgy, hogy azzal össze- tévesztik, ami neki hasznára vátik. Eszt szokták a szorosabb érte- lembe vett mimicrynek nevezni, míg mások a fogalom határát szertelenül kittágították s a legcsekélyebb hasonlatosságban is mimicryt láttak. Ennél fogva szükségesé vált a fogalom szabatos meghatározása. Erre nézve javaslatot tett Streck e r (1895), majd Distant (1900) és Sajó Kár oly(1901) ki azonban nézetét módosította (1902). Sirecker különbséget tesz abban, vajjon az állat más állathoz, vagy élettelen tárgyhoz hasonlít-e, s az előbbit activ, az utóbbit passiv mimicrynek nevezi, holott Distant e kifejezéseket épen ellenkezően alkalmazza. Sajó 1900-ban activ mimicrynek nevezi a más állat rovására folytalott életet, passiv mimicrynek pedig az üldöztetést; 1902-ben azonban elveti a , passiv" szót és helyébe teszi az inactiv kifejezést, egyszersmind két részre osztva a mimicryt, t. i. feltétlen (absolut) és feltételesre (facultativ). Ezekből állőált a következő synonymia : I. Absolut (feltétlen) mimicry (Sajó 1902.) az a mimicry, melyet az állat feltétlenül, vagyis minden körülmények közt is bárhol mind teljes mozgásban, mind tökéletes nyugalomban előnyére fel- használhat. Activ mimicry (Strecker 1895.) Azok a berendezések, melyeknél fogva állatot felismernek állatnak, de mint olyant félre- ismerik. Passiv mimicry (Distant 1900.) Egyik állatnak a másikhoz való hasonlatossága. Activ mimicry (Sajó 1900.) Más állat ro vására folytatott élet. Var. agressiv mimicry (Poulton). Más állatok üldö- zése a hasonlatosság rovására. II. Facultativ vagy feltételes (couditiouális) mimicry (Sajó 1992.), az a mimicry, mely azon feltétel alatt megóv, ha az állat hozzá hasonló tárgyon meghúzódik. Passiv mimicry (Strecker 1895.); óvszerek, melyek az állatot nem annak, hanem valami egyébnek tüntetik fel. Activ mimicry (Distant 1900.) ; az állatnak oly tárgyhoz való hasonlatossága, a mely nem állat. Passiv mimicry (Sajó 1902.), az üldözés ellen való megóvás. Inactiv mimicry (Sajó 1902.) "ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 4. Heft. April 1904. S. 67. J Jablonowski: Ein eigenthümlicher Feind des Birn- baumes. I. In seinem Werkchen über die Insecten-Schaádlinge der Obstbáume und des Weinstockes hat der Verfasser dem Rhynchi- tes coeruleus eine Schádigung des Birnbaumes zugeschrieben, welche — wie spátere Untersuchungen erwiesen haben — nicht von diesem herrühren, sondern von einer Blattwespe: famus com- pressus. Diese Wespe fliegi Anfang Mai und legt ihre Eier in die jungen Herztriebe des Birnbaumes. Schon Ende Mai zeigt sich ihre Schádigung: die jungen Triebe sind welk und hangen in einer Lánge von 3—59 cin. nach unten, die noch unentwickelten Blatter sind verdorrt, schwarz. Diese Triebe sind in 6—7 cm. Entfernúng von der Spitze sichtlich verdickt und in einer Schraubenlinie ringsum angestochen (Siehe Abbildung). Die Schraubenlinie besteht aus Zzahlreichen Bohrlöchern, in welche die Eier untergebracht werden u. z. an jedem Triebe nur eines, weil eben an einer solchen Stelle nicht mehr als eine Larve ihr Fortkommen findet. 5. (2. L. v. Aigner-Abafi: Die Ernáhrung der Raupen. III. Die Háutungen der Raupen, Farbenánderung und Grösse derselben etc. 5. 75. 1. Lósy: Pflanzenfressende Carabiden. Verfasser be- richtet über den Schaden, welchen Harpalus complanatus bei Torda in Siebenbürgen verursacht hat, indem derselbe ein Gersten- feld von 30 Morgen zum dritten Theil vernichtet, d. i. die Körner ausgenagt hat ; sowie über O$honus (Platus) calceatus, welcher im Komitate Pest im Flachs und in der Hirse grosse Verwüstungen angerichtet hat, indem er die Samenhülsen des Flachses entweder öffínete und die Samen verzehrte, oder die Hülsen ablöste und dann in seine Brutlöcher schleopte; um zu den Hirsenkörnern zu gelan- gen, nagte der Káfer den Stengel in der Mitte ab, um sodann die ausgefallenen Körner zu verzehren. Ahnliche Schüdigungen sind auch in N. Amerika verursacht worden durch Harpalus cali- ginosus, herbivagus und pennsylvanicus, Amisodactylus sericeus, Omophron labiatum, Agonorus pallipes und Bembidium guadrima- culatum. S. 77. A. Zilahi-Kiss: Beitrag zur Hymenopterenfauna des Komitates Szilágy !I. S. 79. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der ungarischen Cerambyeiden, u. z. die Gattungen [Icosium, Stromatium, Hesperophanes, Saphanus, Crio- cephalus, Asemum, Tetropium, Cyamophthalmus und Anisarthron. S. 83. L. v. Aigner-Abafi: Die ungariche Benennungder Schmetter- linge. Die Ungarische Naturwissenschaftliche Gesellschaft hat den Verfasser beauftragt, ein mit Abbildungen zu versehendes grösseres Schmetterlingsbuch zusammen zustellen und so weit möglich, den ungarischen Namen jeder Art beizufügen. Das ist mit grossen Schwierigkeiten verbunden, denn die Volkssprache bietet sehr wenig Namen, die in der Literatur, bezw. in Lehrbüchern gebrauchten Be- zeichnungen aber sind zumeist dem Geiste der ungarischen Sprache zuwider. Verfasser schlágt nun zum Theil neue Namen vor, legt aber seine Vorschláge den Fachgenossen und Philologen vor mit der Bitte um Mittheilurg ihrer eventuellen Bemerkungen. Kleinere Mittheilungen. S. 86. E. D.: Über Melolontha hippocastani; Entwickelung und Ausfárbung des im Winter (10. Januar) gefundenen Kafers, dessen Lebensdauer 21 Tage wáhrte. S. 87. Lepidopterologische Beobachtungen über Vanessa, Apatura etc. S. 37. Bezeichnung der Mimicryfálle nach Strecker, Distant und Sajó. út A 5 A X fek f 47 is Entomologiai művek. .—— Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungat III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudómányi Társula- 5 kor., társulati tagoknak 20 kor, — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor I. — Bein K.Awkis rovargyűjtő. Utasítás a. kiválóbb rovarok megisme- . és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— nyi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv : a középiskolai ifjuság számára, kötve . — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók Öönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás mészetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fi. — Dr. Daday J. Rovar- műszótár 1 kor. 60 ll. — Hojfer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — 2, Einführung in die Kenntniss dér Insekten 17 kor. . " Hymenoptera. Mocsáry §. A. magyar. tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil. magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kur. 20 fill Adatok Magyaror- xy fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak .. Lepidoptera. Bein K. A kis. lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és jtése 2-kor.. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Be: ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 0 fill. — Hofmann, Die:Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb. uf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 00 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. . " Diptera. Tömösváry O. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna : ellékeiről 3 tábl. 60 (ll. — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- m universi 6 kor. : . ." Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bejz K. A kis ."— bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck ufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, ." ." Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez . 40 fll. A magyarországi Psyllidákról -40 Hill. Az Eremocoris-fajok magánrajza, 2tábl. 60 Al. rthoptera, Pseudoneuroptera és Neuropiera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsöklélék természetrajza 6 tabl. 5. kor. — Kohaut R Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl: 2 kor. 60 fil. 6 íz) . . Myri poda. Dr. Daday J. A magyarországi Myriopodák magánrajza táblával 4 kor. ; vi c Arachnoidea. Dr. Chwzer K. és Kulcsyuski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Mágyarország pókfaunája 3 kötet, csak a ..2—3. kötetkapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- VEZSÉS pókok természetes osztályozása 18 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország ." atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. . Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szabadon "élő evezőlábú rákok magánrajza. 4 tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor . Catalogus Bindomwyehidarum. Conscripsit Ernestus Csiki. A Musaáco . Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ara 3 korona. . E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök. sé Schrridl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6. vő 44 x A BIBEBEBEZEZEZEZEZEZEZEZEZEZEZEZEZEZE . Loose und Centurien exotischer égpéalás ötgdit vielen Schaustücken und Sátesháltérő vorzüglich zegikőt und er Schmetterlinge und Libellen in Düten) : s 100. Káfer in ca. 50 Artén von Bolivia (Vungas de la Paz, 10 mm AKI GR etse 10 tk VölÁte aa Ő NR) 5. Nord-Indien (Darjeeling. . SSATÁÓ b E 0I G ERAGHGAK ADs 4 zt flíttén, ) HESS 3: Nord-Borneo (Kinabalu) 1.0 sv a TÖ0SS BESZAROK TÜNK EB ) : Deutsch. Ost-Afrika (Tanga, "angamtjüke See, Usaramo etc.) 9 i Z TOO Sz BO 9 s Jdgútsett st Ai Nguelo, Tsambáraj § W4k 50. Orthoptera aller Ordnungen und Gegenden 0 5. 0... - fé 100 Wanzen p p 1 b NAA CR e ÉLSZ ANNA ) 100 Homoptera 2 by p 2 VES ES TÉS E SÁKOSÁESETÉK 100 Hymenoptera ? p pi 9 ASAZZADÁS KÁKÉZÉ e von etel, t diese nur theilweise bestimmt ! ő JEE sza ke MIZOKISÉSERB 50 Libellen verschiedener Gegenden . .. .. ; § 5 50 Schmetterlinge von Bolivia mit Papilio servillei boliviánus, . harmo- JA dius, Catopsilia menippe, Catagramma aegina, Callithea. leprieuri, vel Morpho deidamia, feinen Ancyilmis, Drórhinazetes ető szdszt 50 Stück wie vorher mit dem riesigen opalfarbigen Morphó godartii 40 schöne Papilio mit servillei, harmodius, leucaspis, ascalaphus, milon, .dasarada, paris, . iswara sataspes, gigon, FUSS PRORELKÉBS S ,.poly- phóontes; nicanot, "peranthuszetes ő zza kése 4 Vet tla SAs EG VE SATNt ásatás dto::mit::Papihó /lenaeus roder DÁnméi te es kett dt Szá áSK szköséz ts ESNE .dto mit . 2 - androcles 8 LAKNA ZEN EA LT SE OAK Z sees VI TR 10 feine Morphiden und Brassoliden: mit M. amathonte, didius deidamia, fő achitles; achilides :Bt0 zsak into ál ázik Rába VávAS EZEK ere ész aA NONE NEZ ETNA KE ÉSANRN dto. mit Morpho. godartii . . ONLSEZÍSARGÉBK ; KE ő Actias isis (phánomenales Thier) Mk. 95. — -Bligina fasta (échánsté: "A Afrika) Mk. 6.—, Agrias lugens (herrlich) Mk 25.—, Papilio ascalaphús (R Mk. 2.—. Ornithoptera priamus jdlártáétő (gezogen ) d u. HATE , hippo d 4.—, 4 J£—, hephaestus sznob B. AS pöB ze Porto und Packung H ER M A N IN ROLL " Entomologisches Institut, BERLIN S. W., Königrátzer- -Strasse Nr. 89. JEBEZEZEBEZEZEZSBEZEZEBEBEZEZSBEBEBEZE CATDTAKH OG 508 DER Von sé a Ohelez Am oeímen Batds gebunden. FPreis 20 JEGES NESZEK