461 § R873 . ; ENT KV EZT Ó d vetsz geéseés S eéseés s zÉSzÉS Bs zés? s s ös es eészése ha 0) öeslaslkak be 4 1 XII. . kötet. 1905. Januárius 1.:füzet. Ent. Soc. Wash. : ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 04 e. s TA És zés vs 1 külörös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokralea TECC, 3 NSA et AZT 991 atz síz atz £ SöE SEEK a KON nezzek ir E OS Ra ág a 21 1. ként ajz B ÜZ ág TÉS 1 ÉSi 1 ae ZOGÉSŐ Ai ZENET ÁS KÖ Sgt zül, a 4 at 1 8 e és els SS tos ks . ip BB BEDŐ ALBERT " "BIRÓ LAJOS . : DR. CHYZER KÖRNÉL DRENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVRI. SZERKESZTIK; A. AIGNER LAJOS ss CSIKI ERNŐ. ag OI. 4 V5jhe ő texeit Á y ta sál JOVO AGYA ; We í ES 24 IGA A (Wa ú i 0 H) E 98 és age ig BUDAPEST, 1905. ; A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE. es KIADÓHÍVATALA (IV... MOLNÁR-UTOZA 24. a lags ágy age SS RÉSZÉ fit. a ea e úk mv 4 pe ÉEZTETTTÉTETTEKS EEEET szú " Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével 7 Előfizetési ára egész évre 8 kor. sg sé re 4Wv bv Mé Ba anglbauet L., Ment Arten je CALL 1rechus etc. Ism. "Daniel jú Revision der pal. Crepidodera-áArten. Ism. Csiki dai 88. JaMRNlÉHO) (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Tartalom. BÍVŐ Lajos : Kövarrostalásó ÚjeGGütneábaÁn els szog őse eszt utteó SL ÁALÓNEK Udyos szNlagyarorszan :DIANYOT ul ri eles SEN KENTEBI Vángel Jenő dr.: Adatok. Magyarország rovarfaunájához I. .. Csíki Ernő: Magyarország: Ceráambyecidái XVII. ESZE Saséges Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágy-m. bogár-faunájához I. Kilönfélék. AZ SADMISÉLOSÁGRO KAB SZSZK KÜRT pzdll Yet 8 Sályi ab Az apáczaszövő kartétele és irtása Já AFÉG REZBB AGNTONTÓ JN ÖRÁN ÓN SZE KARA [rodalom : HO GOtá nek szúr Keünntrüss sderGatt. Bárypithes "und Omias, Ism. Csiki Ernő. . SEL AGENT A E s ÁTAR Heeuok de ts Müller J., Beschreib. neuer dalm. oleGEtÉTEN, IGA Csiki EYnő Ernő. IV Av ZZÉVAk ESEN IZ NESBE yi IRÓ SÉG T ZABÁBRL ÁSÁRA ER seg . Csiki Ernő. . Ke KÉL ZTE S ÉR ŐNEBSZBR ES ABTA ha Sz EGB SDNRKSBSB CA kir. magy. ST rmószottidonányi "Társulat állatt — szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterh gy- 4 utcza 16.) ülést, tart. Vendégeket szívesen lát. vizét A Wgudadnsk entomologusok minden bénteken estés a Mu ; ö Kedvezmény. áz 1897., 1898. ; korsáté KZVET izgi IőHés 1903 és 19 kaphatják. Az előbbi kötetekből vén. a II. kötet kapható, ára 6 Az I. és ta elgkes tézazáuíteje VISSZANALHÚK 3 24.) czímzendők. R ovarrostálás Új-Guineában, Irta Biró Lajos, je A rovarrostálás Új-Guineában, nem olyan változatos és érde- kes mint Európában, még kevésbbé mondható gazdagnak. A ki szokva van ahhoz, hogy némely helyen pár liternyi rostált földből százszámra fogja ki az apró bogarak és poloskafélék változatos fajait, annak Új-Guineában nagyon hamar elmenne a kedve a bogárrosta használásától. Hogy milyen lehet az ujguineai rostálás, arról csak annak lehet némi fogalma, a ki rostával gyűjt sűrű erdők mélyén a száraz levelek alól, honnan csak minden 3—4 marék földből jut kezébe egy-egy Acalles, Homalota vagy Pse- laphida. ; Hogy ne csupán hozzávető állításokat mondjak, hanem sta- tisztikailag pontos adatokat, azért 1901. junius—julius havában Friedrich-Wilhelmshafen környékén végzett rostálásaimról pontos számadást vezettem 23 napi rostálásról és feljegyeztem magamnak darabszám szerint a rostálás eredményét. Rostáltam a legkülön- félébb helyeken, a tengerparti nyilt bozótokban, az erdő szélén és az őserdő mélyén, a sűrű füves és vad-cukornádas helyeken, a szágómocsarak szélén, lehullott lomb, korhadt fatörzs és ták olda- láról levakart moha alatt. Fehér papirosra szórogatva magam vá. logattam ki a törmelékbdből minden élő állatot, a mi csak Arthropoda volt, csak utóbb vezettem be a munkába maláj szolgámatis, végül magam csak akkor ellenőriztem, amikor valami új és más termé- szetü helyről boztam anyagot. A vezérszerepet a hangyák viszik az újguineai rostálásban, mert 23 nap alatt 772 dárab került elő, tehát naponta átlag 33 darab, a mi nem is csoda, mert alig van ott ákárhol is egy talp- alatnyi hely, ahol ne kóborognának. Igen nagy köztük a fajválto- zatosság is. Európában csak kevés hangyafajt nem lehet meg- kapni rosta nélkül s a rostába csak 2—5 faj kerül, az is mindig tömegesen, azért európai gyűjtési viszonyok után itélve aztlehetne gondolni, hogy ez a napi 33 darab hangya is csak egy-két fajhoz tartozik; pedig mikor próbának figyelmesebben megvizsgáltam a Rovartani Lapok. XII. 1905. januárius. 19 Biró Lajos julius 25—28. tartó négy napi rostálásból kikerült 110 darab hangyát, csak úgy nagyjából nézve is 17-féle hangyát különböz- tettem meg; az igaz, hogy egyik fajból 54 darab volt benne, de azután csak még kétféle haladta meg a 10-et, a többi fajból mind- ből kevesebb volt tíznél, sőt. 5 fajból csupán egyes példányok, mikből nap-nap mellett más formák tünnek fel még a nagyjából vizsgálódonak ls: Ez mutatja, hogy a fajváltozatosság is igen nagy a hangyák közt s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy bár jó- formán csupán az 1896-ik év folyamán gyűjtött hangyák vannak még feldolgozva és közölve, eddig 112 uj faj és köztük több új genus került elő. Újguineai rostált hangyáimat mindjárt gyüjtésem kezdetén Emery Károly bolognai kitünő myrmecologusnak küldtem el, a ki mindjárt az első küldemény átnézése után feltünő különösségnek találta, hogy Uj-Guineából sok olyan faj hangyát gyüjtöttem, melyek határozottan dél-amerikai typushoz tartoznak. Igy a Prionopelta, Rho- palothrix, Rogeria és Rhyzomyrma-nemüek, melyek eddig csakis Délamerikából voltak ismeretesek. Emery ezeket az ősrégi (eoczén) ausztráliai fauna maradványainak tartja olyan időből, mikor Ausz- trália összefüggött Délamerikával. E factna maradványai ma is ve- gyületlenül élnek Új-Zélandban, mig Ausztráliában a bevándorolt indiai fauna járál hozzajuk ; hasonlót lát Ujguineáról is. Legfeltünőbbek az apró hangyák közt a Strumigenys nemű, nagyfejű és hosszú rágojú fajok, amelyek a rostából elég gyakran kerülnek elő, sőt minden rostálásban van egyszerre többféle is. Nem könnyü azonban kiszedegetni őket, mert nehezen árulják el mozgással magukat s a legkisebb zavarásra is újra halottként összehúzódnak, A Strumigenys Chyzeri hosszú állkapcsainak hir- telen összepattantásával ugrani is tud akkorákat, mint a balha, de ugrás után ismét halottnak szinleli magát. A Strumigenysek és rokonaik változatos apró alakok, melyek körülbelül azt a helyet töl- tik be a hangyák közt, mint a Pselaphidak és Scydmaenidák a bogarak közt. Rostával keritettem meg az eddig ismert legapróbb hangyát is, az Oligomyrmex atomus-t, mely alig haladja; meg a 1/5 millimétert. A leiratlan új fajok közt azonban van még ennél apróbb alak is. Ezeket tiszta papiroson kiválogatni is csak nagyitó üveggel lehetett. A bogarak közül csak a Scydmaenidák és Pselaphidák jutalmaz- zák illendőképen a rostálás munkáját, előkerül napjában úgy 15—20 darab körül. Ez ugyan darabszámra nem valami gazdag eredmény, ahhoz képest, Európában mennyit foghatnánk belőle, de bőven pó- Rovarrostálás Uj-Guineában. 3 tolja ezt a minőség. A Scydmaenidák sok más családbeli újguineai bogarakkal együtt még feldolgozójukra várnak, de a Pselaphidák egy részét muzeumunk Annaleseiben tavaly közölte Raffray, e család exotikus fajainak híres specialistája. Kerek számmal 100 új faj le- rása van e közleményben, 34 nembe sorozva, sőt e közül 10 új nem felállítva az újguineai Pselaphidákra. A nemek többnyire mások, mint a palaearctictus faunába tartozóké, a rokonfajok az indiai és 3 ausztráliai alakokhoz fűződnek. Az egész világon elterjedt keichen- bachia-nem különösen fajgazdag Újguineában, Raffray itt egyszerre 24 új fajt különböztet irineg köztük. Érdekesebb a Sznorfa-nem, melyből azelőtt csak négy fajt ismertek, mindenik faj csak egyetlen példányban volt meg, sőt a hímek külön nem fajaiként szerepeltek ; Újguineában való róstálásomból 15 új faj került elő, számos pél- dányban s ezzel nagyon sok függőben levő kérdés megoldásra ju- tott. Feltünő sok az újguineai Psclaphidák közt a rendestől eltérő különös alak, a milyen péld. a Sunorfa monstruosa az Ő furcsa fejével, meg a Suznorfa nasuta az előtor oldalain átlátszó, fehér, karimás szélű és közepén kivájt mélyedéssel, mely analog némely Elaterida phosphorescáló szemfoltjával; ennek a természete és ren- deltetése még megoldani való kérdés, mert eddig e családban pél- dátlan. A Batrisocenus iridescens pedig azzal tűnik ki családjából, hogy rajta kívül egynek sincs érczes fénye, a mit nála még ezüstös szőrökből álló széles szalag tesz díszesebbé. Azt már szinte fölös- leges megjegyezni, hogy egy millimeternél kisebb piczi Pselaphidáx itt is élnek s azok kikeresése a rostált anyagból úgy történik, mint itthon. . Új-Guineában hiányzik a föld szintájáról az apró Carabidák fürge serege. Egyetlen képviselőjük a rostálásban egy alig másfél milliméternyi vöröses Perigona, az is csak néha-néha, napjában alig kettő-három. Staphylinida nélkül itthon Európában el se képzelhetjük a rostával való bogárvadászást ; Új-Guineában azok se gyűjthetők tö- megesen, csupa apróság ami van. Sokszor próbát tettem az erdőben olyan helyeken, a hol a fák alatt nagy. mennyiségű gyümölcs korhadt, Ficus, Jambosa vagy pálmafélék apro húsos termése és ilyen féle, de az eredmény mindig szegényes maradt. A legtöbb volt még ott közülök, a hol nem régen levágott fák száradó lombja hullott a földre. A számbeli szegényességet azonban itt is pótolja a minőség, a mi kitetszik abból, hogy az újguineai Staphylinidák feldolgozója Fauvel a rostált fajok 80 százaléká. új fajoknak találta. Juh, szarvasmarha és ló ürüléke körül levő növénytöredék; 4 A. Aigner Lajos elhullott állatok mellett fekvő korhadó lomb vagy csomóban levő nád és széna alja nálunk itthon csak úgy ontja a rostába került törmelékből a bogarakat. Ezt Új Guinában hiába várjuk ; ott nincs se juh, se szarvasmarha, se ló, csak újabb időben hoztak az új települők nehányat, azoknak a hulladékait pedig csak apró legyek keresik fel, meg hangya tömeg lepi el, a bogárféle kerüli. A mi kevés féle Scarabaeidát és Histeridát ott szedtem, az csak rothadó. gombából és korhadt fából való. Döglött állatot hiába tettem ki csalételnek, arra hangyánál egyéb sose jött, ezek pedig minden más. rovart elzavartak; az az egyetlen darab Necrophorus, a mit évek során át foghattam, véletlenül csapódott le előttem az útra. Az a sok Atomaria és Lathridius-féle, a mi válunk a rostált anyagból sohase hiányzik, Új- Guineábnn nem mutatkozik, csak ritkaságképen kerül elő néha a fák oldaláról kapart moha alól. Ellenben a Niti- dulariák bővebben mutatkoznak mint nálunk ; rajtok kívül apró bo- garakban csak az apró Scaphidiumok, Trichopteryxek és Cory- lophusok kerülnek elő a rostából. De aztán lesz is köztük bizo- nyára számos ,n. sp.", hogy ha feldolgozás alá kerülnek ! Némi változatosságot hoz a rostálás munkájának egyhangú eredményébe egy Olibrus-termetű bogárka, egy pár Acalles-módjára viselkedő orrmányos, meg egy piczi, fűbolha féle Apteropoda. Ezzel fel is soroltam mind azokat a bogáralakokat, mik a rostából elő szoktak kerülni. A rostálásnak ezt a — jogosan mondhatni — silány ered- ményét tekintetbe véve, részemről épen. nem csodálom, hogy a tropikus vidékeken gyűjtő legtöbb rovarász mellőzte a rostálást. Az eredmény elkedvetlenítő, ha látja, mennyivel gazdagabb a gyűj- tés apró alakokban is, ha e helyett hálóval gyűjt, különösen pcdig, ha a bokrokat és fák ágait felfordított esernyőbe veregeti. Magyarország pillangó." ) vagy És 501. Irta A. Aigner Lajos. BEVEZETÉS. Történeti átpillantás. A pillangók, a lepkék rendjének ama csoportja, melynek fajai csak nappal röpülnek (Diurna) és csápjaik mindkét ivaregyénen ") Ezennel indítjuk meg szerzőnek cA magyarországi pillangók magánrajza? czímű pályadíjjal jutalmazott művének közlését, a melyből csupán az összes haza termőhelyek s ama szomszédországok felsoroiását mellőzzük, a melyekben az il- lető faj előfordul. Szerk, Magyarország pillangói 91 egyforma, vége felé bunkószerűen megvastagodott, a miért bunkós- csápúak (Rhopalocera) név alatt is szerepelnek. A lepkék Linné szerint a rovarok harmadik rendjét alkotják s az ízeltlábú állatokhoz tartoznak, mivel lábuk sok ízületű. Linné Lepidopteráknak nevezte el a görög Azséc, a pikkely és sezegév, a szárny után, szószerint tehát pikkelyes szárnyúaknak. Mi- előtt ezt az állapotot elérnék, teljes átalakuláson esnek át, azaz ; petéből fejlődik hernyó, ebből báb és ebből lepke. A pillangók a lepkék legtökéletesebb s ennélfogva fejlődéstani szempontból legfiatalabb csoportja. A lepkék alighanem a harmad- korbeli reczés szárnyúaktól (Neuroptera) származnak s az egykorú kövületek közt találtak is a lepkékhez közelálló alakokat, melyek azonban a mioczénkorbeli nagy jégkorban legnagyobbrészt elpusz- tultak. Valószínűleg csak ennek a korszaknak megszüntével kelet- keztek a most élő lepkealakok s ezek közt a pillangók egy része is, kivált az, mely leginkább a lapályokban uralkodó jégtorlaszok elől a magasabb hegyekre menekült; míg más része számos egyéb lepkefajjal együtt, a kisebb terjedelmű diluviális jégtorlaszokban két- ségkívül elpusztult. A fenmaradt fajok azok, melyek manapság is Európa havasainak közös lakói (nehány Pieris, Argynnis, Erebja, Lycaena, Hesperia stb.) Ezek számát növelték azok a fajok, melyek keletről és délről bevándoroltak. Magyarországot a diluviális jégkor kevéssé vagy épen nem érintette, minélfogva hazai faunánk általában őseredetinek te- S"kinthető; mindazonáltal előfordul nálunk is a bevándorlás. Tanu- sítja ezt nehány keleti, illetőleg déli faj is (Argynnis Laodice, Eucrostes indigenata stb.), melyek előfordulását különben eléggé jól átkutatott tájakon (Erdély, Deliblát, Peszér) csak az utóbbi években állapították meg. A tovább, nyugat felé vándorlást pedig bizonyítja az a körülmény is, hogy Bécs környékén, melyet másfélszázad óta szorgosan kutatnak, legújabban figyeltek meg oly magyarországi fajokat, melyek előbb a Lajtán túl elő nem fordultak. Ez a be- és kivándorlás azonban úgy értelmezendő, hogy a lepkefajok fokozatosan terjednek mindazon irányban, melyben élet- feltételeiket megtalálják. Rohamos. tömeges megtelepedésük nem képzelhető. Szintoly valószínűtlen az, a mit széltiben állítanak, hogy az európai lepkefauna jórészben szibériai jövevényeknek köszöni :é- telét. Sokkal" valószínűbb, hogy a diluviális jégkortól menten maradt országokból, vagyis Magyarországból, a Balkán félszigetről, déli és keleti Francziaországból és Spanyolországból, valamint dél 6 A. Aigner Lajos Német- és Oroszország némely részeiből az ott honos fajok a jég-. korszak megszüntével a jégtől felszabadult területekre átszállin- góztak s azokat megnépesítették. E mellett egyáltalában nincsen ki- zárva az, hogy a magyar íÍaáuna épen úgy gyarapodhatott inkább középázsiai mint szibériai, továbbá kisázsiai és balkáni fajokkat, mint az osztrák és délnémetországi fauna magyar jövevényekkel. Annak kimutatásául, hogy pl. a svájczi lepkék nem származhatnak kizárólag szibériai bevándorlóktól, felemlítenek 60 oly lepkealakot, melyek Szibériában épenséggel nem fordulnak elő. A magyar- országiak aránya is körülbelül ugyanaz. De bármint történt is ez a terjeszkedés, annyi kétségtelenül tény, hogy a magyarországi lepkefajok zöme őslakója e hazának. A lepkék nagy hadából már a régi görögök különböztették meg a pillangót (Papilto), ellentétben a szövő (Bombyx), bagoly (Taenia), araszló (Geometra) és molypillével (7Tinea). Ellenben a magyar nép csak pillét vagy lepkét ismer és legfeljebb a moly- pillét különbözteti meg. II. Külső testtagoltság. A pillangónak, mint általában minden pikkelyesszárnyúnak teste, három főrészre tagolódik, ezek: a fej, a tor és a potroh. A fej gömbölyded, rendesen szélesebb, mint hosszú és ma- gán viseli a szemeket, a csápokat és a szájszerveket. Felső részét tetőnek (vertex), elülső részét pedig arcznak (facies) nevezik ; a kettő közt fekszik a homlok (frons). A szemek többnyire igen nagyok, félgömb alakúak s a fej két oldalán fekszenek. Fölöttük gyakran kidomborodó sima lemezek vannak, az úgynevezett fiókszemek (ocelli). A csápok (antennae) a feitető és a szemek közt levő két mélyedésből erednek és kétfélék : ugyanis vagy bunkósak (clavatae) mikor is ízeik hegyük felé fokozatosan bunkóvá vastagodnak, vagy gombosak (capitatae), a mikor végső ízeik többnyire lapos gombbá szélesednek. A csápok számos apró, kerekded, lapos vagy szög- letes ízből állnak, a melyek gyakran vagy finom szőrrel, vagy erős sörtékkel, vagy pedig pikkelyekkel borítottak. Feladatuk inkább a szaglás, mint a tapogatás. A szájszervek. a fej alsó részén fekszenek és felső s alsó állkapocsból állnak. A felső állkapcsot (mandibula) két kis chitin- pálcza alkotja, a melyek az igen apró felső ajkat körülveszik- Az alsó állkapocs (maxilla) melyet orrmánynak, pödörnyelvnek vagy egyszerűen nyelvnek (lingua) is neveznek, két sűrűn tagolódott félcső- Magyarország pillangói ből áll, a melyek szorosan záró, olykor igen hosszú csövet, a szipókát alkotják s ez a táplálék felszívására szolgál, de nyugalomban pör- gén összehúzódik. A szipóka mellett s ezt gyakrar. elfödve erednek a háromízű tapogatók (palpi), melyek olykor igen szőrösek. A tor (thorax) három részből áll, melyek a hernyónak elülső három testgyűrűjéből fejlődnek. A fejjel határos első rész: az előtor (prothorax), melynek hasi oldalán az első lábpár ízesül. A második rész a középtor (mesothorax), mely valamennyi között a legnagyobb, hasi oldalán a második lábpár, háti oldalán pedig a felső vagy elülső szárnyak (alae anteriores) erednek. A harmadik rész az utó- tor (metathorax), melynek hasi oldalán a harmadik lábpár, háti oldalán a két alsó vagy hátsó szárny (alae posteriores), hátulsó szegélyén pedig a potroh ízesül. A tor általában gömbölyded, hosszukás tojásalakú, olykor felül lelapítoit. Felülete sűrűn pikkely- zett vagy szőrös. Hasi oldalát mellnek (pectus) nevezik. A lábak (pedes) részei: a rendkívül kicsiny csípő (coxa) a tompor (trochanter), a czomb (femur), a lábszár (tibia) és a láb- tő (tarsus); az utóbbi öt ízű, végső íze két karommal fegyverzett. A lábszáron gyakran kis nyujtvány mutatkozik, mely olykor karom- szerű tüskével végződik. A czomb és lábszár gyakran sűrűn sző- rözött, az utóbbi a végén többnyire tövisekkel fegyverzett. A szárnyak vékony hártyából állnak, a melyet a szarúszerű, belül üres erek (venae) vagy bordák (costae) feszítenek ki. Határuk : elől az elülső szegély (margo anterior), hátul a belső vagy hátulsó szegély (margo posterior), kettőjük között pedig a külső szegély (margo exterior) vagy a szárny széle (limbus). A szegélyeken, az elülsőnek kivételével, sűrű, finom szőrök sorakoznak, amelyeknek sorát rojtnak nevezik. A szárnyak a testhez legközelebb álló belső harmadát tőtérnek, ennek a testtel határos részét pedig tőnek (basis) nevezik; külső harmada a szegélytér, ennek elülső zuga, mely az elülső és külső szegély határán fekszik, a szárny csúcsa (apex), a hátulsó zug, a külső és belső szegély határán, a belső zug (angulus interior). A szárnyak középső része a tő és a szegélytér, közt : a középtér. Az erek vagy bordák elhelyezése, száma és alakja a nemek meghatározásánál igen fontos. A felső szárny elülső szegélyét al- kotó bordának nincsen külön neve. A szárny tövéből a következő bordák erednek: a mellső szegély mellett a peremborda (costa costalis), mely az elülső szegélylyel egyesül. Ezt követi az elülső közép vagy subcostalis borda (costa media anterior) és a hátulsó közép vagy medián borda (costa media posterior); a kettőt körül- 8 A. Aiszner Lajos " belül a szárny közepén harántos borda köti össze. A hátulsó közép borda és a belső szegély közt még 1—3 dorsalis borda (costae dorsales) ered a tőből s ezek a belső, vagy külső szegélyig érnek. A két középborda több ágra oszlik. A mellső középbordának a felső szárnyon rendszerint 6, az alsó szárnyon 2; a hátulsó közép- bordának pedig többnyire 3 ága van, mely utóbbiak egyike a ha- rántos bordából ered. A bordákat számokkal jelőlik, még pedig alulról fölfelé. Ehhez képest a dorsalis borda az 1., és ha ez megoszlott vagy többed- magával jelentkezik, akkor ezeket la, ib, 1lc-vel jelölik. A felső szárny elülső és külső szegélyével érintkező bordákat 2-től 11-ig számozzák, az alsó szárny külső szegélyéig érők a 2- 7, míg a 9-ik az elülső szegély costalis bordája. A bordaközöket sejteknek (celullae) nevezik s ezeket, a meny- nyiben a szárnyak szegélyein fekszenek, ugyanúgy jelölik számok- Kalsp.oO asz usejt avar sésedt sam, sejt ea muéstő dbordamkozca Ezen szegélysejteken kívül van még a középsejt (cellula media), melyet a két középső és a harántos borda határol, ha pedig az utóbbi hiányzik, akkor a középsejtet nyitottnak mondják.!) A szárnyak mindkét oldalát különféle alakú és színű, sűrűn fekvő pikkelyek fedik. A felső szárny tövét a vállfedő (scapula) takarja, belső szegélye pedig az alsó szárny elülső szegélyére fek- szik. A felső szárnyon alul (fonákján) olykor felmeredő szőrök pamatja áll, mely az alsó szárny elülső szegélyén levő hasonló szőrpamattal érintkezik s ezek tartják össze a szárnyakat. A rendkívül változó rajzolatok megjelölésénél a következő kifejezések használatosak : folt az oly szabálytalan alakú, nagyobb rajz, melynek színezése az alapszíntől élesen elüt; ha kisebb és szabályos az alakja, petty-nek, ha pedig igen apró, pont-nak mond- ják. A veseszerűen hajlított fottot vesefolt-nak, ha behajló két vége hegyes, úgy hogy sarlóalakuvá lesz, holdfolt-nak nevezik. Szemfolt az oly, szemhez hasonló folt, mely több színes gyűrűből áll; kö- zepe a pupilla s ha ez hiányzik, pupillátlan vagy vak a szem. A vonalak, csíkok, sávok és szalagok többé-kevésbbé széles sávok, melyek elhelyezésük szerint hosszanti-, harántos-, vagy szegély- sávok, alakjuk szerint pedig íves-, hullámos- vagy csipkés sávok lehetnek. A szárnyak szélességét az elülső szegélytől a belső szegélyig, 1) A bordákat és sejteket különféleképen nevezik és számozzák ; mi itt a legegyszerűbb és leghasználtabb módot alkalmazzuk. Magyarország pillangói vi hosszát. tövétől csúcsáig, az egész állat nagyságát pedig a szabá- lyosan kifeszített pillangó felső szárnyának egyik csúcsától a má- sikig mérjük. A potroh (abdomen) pikkelyekkel vagy szőrökkel sűrűn fedett kilencz mozgatható gyűrűből áll, melyek közül a mellső kettő egybeforrt. Az utolsó gyűrűn van az alfelnyilás és a közösülő szerv. Ez utóbbi a hímnél — a penisből s az azt kürülfogó két csapóból, a nősténynél pedig a tojócsőből áll. III. Belső morphologia. Mint a rovaroknak általában, úgy a lepkéknek sincs a gerinczes állatokéhoz hasonló vázuk; e helyett testtakarójuk többé-kevésbbé kemény, többnyire szarúszerű (chitines) gyűrűkből áll és ezekhez vannak erősítve az izmok. Az izmok fehéresek, puhák és gyön- gédek; mindig harántcsíkosak és számuk rendkívül nagy. Az idegrendszer az agydúczon kívül a has mentén végighúzódó hes- dúczlánczolatból áll, melyet nyolcz idegdúcz (ganglia) alkot s ezek ből erednek az idegek. A vér többnyire fehér s az állat hátán végighúzódó hátedény lüktetése útján kering a testüreg öbleiben. A lélekző rendszer igen kifejleit. Minden teljesen kifejlődött potrohgyűrűn, valamint az első s utolső torgyűrűn mindkét oldalt kerek nyilás van, a légcsőnyilás (stigma), mely többnyire igen rövid légcsőtörzsbe vezet. Ennek ágai igen finom csövecskékké oszlanak, melyek különösen a zsirtestet hálózzák be erősen. Ez a számtalan apró csatorna (trachea) csak levegőt, de folyadékot nem közvetít. A tracheák a testnek minden, vagy legalább legtöbb ré- széhez vezetnek, úgy hogy a vér széndioxidjának eliávolítása min- denütt bekövetkezik. A szipókától felszívott táplálék, mely a virágok méznedveiből áll, a széívógyomorba s ebből a bélcsatornába kerül, amely a gyo- mor és végbél teendőit végzi. Az emésztett részek a felszívódás útján a vérbe jutnak; a megemésztetlen részek pedig gömb- vagy hengeralakú szabályos darabokban kiüríttetnek. Ezen kívül a bábból kikelő lepke az átalakulásnál fölöslegessé vált nedveket is kiüríti. IV. Szaporodás és fejlődés, A lepkéknek épen úgy, mint minden más állatnak legfonto- sabb feladata a faj fentartása. Mindannyian váltivarúak. A hímek 10 A. Aigner Lajos számszerint túlsúlyban vannak a nőstényekkel szemben, még pedig azon oknál fogva, mert a hímek rendszerint csak egyszeri páro- sodásra képesek. Ez a számarány változik a kiülönböző fajoknál, mert minél nehézkesebb a nőstény, vagyis minél kevésbbé képes a hímek társaságát keresni, annál nagyobb a hímek száma és viszont, minél könnyebb és élénkebb röptű a nőstény, annál ke- vésbbé haladja meg azt a hímek száma. A lepkék szaporodására azonban nemcsak a hímek több volta, hanem az a körülmény is kedvező, hogy a hímek előbb kelnek ki a bábból, mint a nőstények (rendszerint egy héttel), úgy hogy emezek mindjárt megjelénésükkor párosodásra képes hímek- kel találkoznak. A hím korábbi kifejlődése részben annak is tulaj- donítható, hogy gyakran kisebb a nősténynél, különösen pedig a potroha. Némely pillangófaj a verőfényben röptében végzi a párosodást legtöbbje azonban ültében. E végből a hím keresi fel a nőstényt. A párosodás igen rövid ideig, némelykor csak nehány másod- perczig tart. Csakhamar a párosodás után kezdi a nőstény a peték lera- kását, amelyeket többnyire a tápláló növény levelein vagy ágain egyenként, ritkábban kisebb-nagyobb csomókban helyez el. A pillangók általában csak nehány hétig élnek, némelyek azonban két-három hónapig is, sót egyes fajok, t. i. az olyanok, melyeknek se petéje, se hernyójavagy bábja ki nem telel, az egész telet kihúzzák. Az ilyenek, a meddig a hideg tart, megdermedve ülnek valamely rejtekben; meleg téli napokon azonban előjönnek egy-két órára s azután ismét megdermednek. Új életre csak a ta- vasz kelti őket, a midőn párosodnak is. Számos pilangó évenkint csak egyszer jelenik meg, még pedig többnyire kitelelt bábból kikelve márczius — áprilisban, vagy ha . a pete vagy hernyó telelt ki, csák május-— júniusban. Ezgaz első, a tavaszi ivadék. Sok fai azonban kétszer is alakul át és juliusban már második, nyári ivadékban jelenik meg, sőt kedvező éghajlat és időjárás mellett némelyik harmadik, őszi ivadékát is megérl-li. Viszont kedvezőtlen körülmények közt, a különben két- ivadékú faj csak egyszer jelentkezik, kivált hegyvidékeken. Némely pillangófaj nősténye a hímétől eltérő ruházatú, p. o. a Lycaenidák (nemi dimorphismus) ; másoknál pedig a nyári ivadék színezése elüt a tavasziétól; p. o. az Arachnia Levana és var. prorsa (saison-dimorphismus). Ebben a tekintetben érdekesek azok Magvwvarország pillangói 11 Öv foj fej a kisérletek, melyeket a hőfoknak a bábra való hatásával tettek, mi által a színezés és rajz is változik. A szülői gondoskodás a pillangóknál abban nyilvánul, hogy a nőstény a petét, gondos körültekintés után, csak a tápláláló nö- vényre rakja le, vagy ha hernyója többféle növényen is megél, csak olyanon, melyen ivadéka megélhet és csak annyit, hogy a leendő hernyó táplálékban hiányt ne szenvedjen. Petéjük rendkívül különböző. Alakjuk gömb-, félgömb, vagy to- jás forma, hengerded vagy szögletes. Színük fehéres, barna vagy zöldes. Szintoly változó az időszak, mely szükséges arra, hogy a petéből a hernyó kifejlődjék. Ez rendszerint 1—2 hétig, kedvezőt- len időjárás mellett 3—4 hétig is eltart. Egyes szövő-faj petéi ki is telelnek. A kifejlődést megelőzőleg sötétebbé válik a pete, mely- nek burkát a hernyó átrágja s úgy kel ki. A hernyó alakja rendesen hengerded, ritkán ászkaalakú (Lycaenidák), többnyire elül-hátul kissé megkeskenyedett, alul la- pított. Teste 13 ízből áll, melyek bevágások által egymástól elkü- lönültek ; az első íz a fej, a többi tizenkettőt gyűrűnek nevezik. A fej különböző nagyságú, rendszerint gömbalakú. Közepén végig húzódó bemélyedés két félgömbie osztja, melyek alul szét- válva, a homlokszöget (clypeus) fogják közbe. A két félgömbön alul félkörben hat fiókszem (ocelli), alattuk két oldalt a tapogató (antenna) áll. A homlokszög alatt fekszik a felső ajak (labrum), ennek két oldalán a két felső állkapocs (mandibulae). Ezekhez csatlakozik az alsó ajak (Ilabium), fölül az alsó állkapcsokkal (maxillae) s az ezekhez erősített négyízű apró állkapcsi tapogatók- kal (palpi maxillares), alul pedig a háromízű ajak-tapogatókkal (palpi labiales). Az alsó ajak végén vannak a szemölecsszerű apró szövő mirigynyilások. Eme szájszervekkel rágja meg a hernyó táplálékát. A száj- ból rövid bárzsing vezet a gyomorba. Ez hosszukás tömlő s oly- kor befüződések által 2—83 részre osztott A gyomorból a több- nyire egyenes vékonybél a többé-kevésbbé hajlott vastagbélbe vezet, melynek elején indulnak ki finom csövecskék alakjában a Malpighi- féle edények s ezek a vesék szerepét játszák. A nagy mennyiségű zsírtestet tartalmazó testet vékony, olykor ránczos bőr takarja, á melyet az izmok mozgatnak. A test gyűrűi közül az első három a torgyűrűk, melyek a pillangó torának felelnek meg, a 4—11. ellenben a potroh-gyűrűk, a kiszélesedett utolsó pedig a fargyűrű; ezekből alakul a leendő lepke 12 Dr. Vángel Jenö potroha. A potrohgyűrűk két oldalán apró kerek nyilások állanak, a levegő be- és kibocsátására, szolgáló légzőnyilások (stigma.) Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biologiai laboratoriumáJól. ) Közzéteszi dr. Vángel Jenő. I. Odonata. Szitakötők. A Paedagogium mathematikai és természettudományi szakcso- port hallgatói rendszeres állat- és növénygyűjtéssel is foglalkoznak. Ugyanis csoportonként gyűjtik az egyes osztályokba, rendekbe tartozó fajokat, majd conserválják s meghatározva gyűjteményekbe állitják össze öket. Immár 3, illetőleg 4 éve annak, hogy a hallgatók természetrajzi ismereteik kiegészítése czéljából az ország legkülön- bözőbb részeiben gyűjtenek. Ennélfogva elérkezettnek vélem azt a időt, hogy gyűjtéseik eredményét az egyes fajoknak hazánkban való földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete, nemkülönben elő- fordulásuk s gyakoriságuk tüzetesebb megállapítása érdekében közz étegyem. A szitakötők gyűjtésében a harmad éves hallgató - vettek részt, különösen azonban Sömen Győző nek (1902), Böröcz Andrásnak (1903), és Rachl Jánosnak (1904) volt "külön eladata-az Odonátákkal való foglalkozás. A fajokat Kohaut Rezső , Szitakötők természetrajza" czímű munkája alapján hatá- rozták meg. A kétes fajokat a Nemzeti Muzeum állattani osztályá- ban voltak szívesek meghatározni, a miért kellemes : köteleségem mind a nevezett osztály Igazgatóságának, mind nagyérdemű tiszt- viselőknek úgy az intézet, mint a hallgatók és saját magam nevé. ben is leghálásabb köszönetet mondani. é A hallgatók 1902-ben 195 drb., 1903-ban 305 drb., és végül 1904-ben 154 drb, vagyis összesen 654 drb. szitakötőt gyűjt- töttek, a melyek a következő 40 fajhoz" tartoznak : Sympetrum scoticum Don. V. Szent Anna tó. — pedemon tanum All. V. Szászrégen. — flaveolum Linn. V. Szent Anna. tó. — vulgatum Línn. I. Kecskemét; II. Apatin. — v. síriolatum Charp. I. Budapest; II. Muraszombat; III. Lipótvár; V. .Maros- ") A fajokat a kir. m. Természettudományi Társulat által kiadott cA magyar biro- dalom állatvilága; czímű munka alapján és szerint soroljuk fel, ] k Adaiok Magyarország rovarfaundjahoz. 15 kesze. VI. Baja, Nagybecskerek ; — meridionale Selys. I. Kecskemét, Dános puszta (Pest m.) Szintye (Arad m.), Hatvan, Budapest, Orosháza ; II. Muraszombat, Keszthely; III. Lipótvár; V. Maros- kesze, Szent "Anna tó, VI. "Nagybecskerek, "Apatin; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget.) — sanguminenm "Müll. 1. Budapest, Fél- egyháza, Orosháza, Dános puszta, Kecskemét, Szintye, Csongrád ; II. Zalaegerszeg, Csáktornya, Muraszombat; III. Lipótvár ; IV. Kassa ; V. Szent Anna tó ; VI. Baja, Apatin, Karánsebes. — depressiusculum Selys. I. "Mésterszállás; IH. " Lipótvár; V." Szent" "Anna tó. Crocothcmis eryihraea Brullé I. Szeged, VI. Apatin; VII[ Castel Muschíio (Veglia sziget). Jat Geleüe sdenkessáa, Lina. T. , Rákos, .Szentendtés; 11... Mura szombat 51. Pútnok, . Lipótvár; VI. Baja, . Nagybecskerek, . VII. Zsombolya ; Castel Muschio (Veglia sz.) Leptetrum fulvum Müll. I. Budapest, Szintye; VI. Nagy- becskerek. — guadrimaculalum Linn.I. Budapest, Mesterszállás, Hatvan, Fülöpszállás, Szeged; II. Muraszombat, Balaton-Füred, Keszthely ; II. Lipótvár ; IV. Kassa; V. Maroskesze. Orthetrum coerulescens Wabr. III. Putnok; VI. Zenta — brunneum Fonsc. II. Keszthely ; .II. Lipótvár; IV. Kassa; V. Maros- kesze, Szászrégen; VI. Zenta. — cancellatum Linn. I. Budapest, Fülöpszállás, Félegyháza; I. Muraszombat, Mosonszentpéter ; III. Putnok; V. Maroskesze; VIII. Castei Muschio (Veglia sziget.). Cordulia aenea Linn. III. Csorba-tó. Aeshma flavipes Linn. I. Budapest, "Kecskemét, Szeged, Fél- egyháza, Csongrád ; II. Muraszombat, Csáktornya ; III Lipótvár ; IV. Kassa: VI. Zenta; VIII. Castel "Muschio (Viglia sziget). Ánazx imperator Leach, I. Hatvan, Szentendre, Budapest ; III. Lipótvár; V. Predeál; VI Nagybecskerek. Aeschna juncea Linn. I. Mesterszállás, Szintye, Dánospuszta ; VI. Nagybecskerek ; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). -— colu- bercula Harr. I. Budapest; Dánospuszta, Félegyháza; Szeged, Szintye; II. Muraszombat; III. Lipó.vár; V. Maroskesze, Predeál; VI. Baja. — affinis Lind. I. Csongrád ; II. Muraszombat ; VI. Nagy- becskerek, Zenta. — cyanea Latr. I Eger; III. Pálfalu (Liptó m.) Csorba tó, IV. Kassa; V. Szent Anna tó, " Háromszék, Szásziégen. — grandis Linn. V. Szént Anna tó (nagyon sék.) — isoceles Müll. VI. Baja. Brachytron Hafniense Müll. I. Törökbálint, Budapest; III. Lipótvár. 1 Csiki Ernő Agrion splendens Harr. (sokféle színváltozatban, különösen a $) I. Budapest, " Dánospuszta, Mesterszállás, Szeged, Csongrád, Szintye, Kecskemét, Félegyháza; II. Muraszombat, Kőszeg, Bala. tonfüred : III. Lipótvárcs; Putnok: 1IM. Kassas Vo Matroskeszesssavaló Baja, Apatin, Zenta, Nagybecskerek. — virgo Linn. II. Muraszombat ; III. Lipótvár, Pálfalu (Liptó m.); V. Máramarossziget; V. Szász- régen, Riusor (Fogaras.). Micronympha pumilio Charp. I. Budapest, Félegyháza, Csongrai; V. Maroskesze. — elegans Lind. I. Budapest, Szintye; II. Keszthely ; III. Lipótvár; VI. Nagybecskerek, Zenta. Enallagma eyathígerum Charp. I, Budapest. Coenagrion pulchellum Lind. I. Budapest; II. Keszthely ; III, Lipótvár. — puella Lind. III. Lipótvár; VI. Nagybecskerek. — or- natum Selys. II. Keszthelv, Muraszombat, III. Lipótvár, VI. Apatin, Nagybecskerek. Erythromma najas Hans. I. Budapest, Félegyháza. — viri- dulum Charp. VI. Nagybecskerek. Testes viridis Cínd. VI. Nagybecskerek. ——. S$onsa iamsseskis Budapest, Csongrád, Szintye ; II. Muraszombat, Kömlöd (Komárom Ma E Ti pótvár, "eibiez; "BÜtnok s EEVESSESZS TE KEKÉÍTaTa REN CNRNANAATÓ Nagybecskerek. — virens Charp. III. Lípótvár ; V. Maroskesze, Szent Anna tó; VI. Nagybecskerek. — barbarus Fabr. 1]. Budapest, Csongrád, Mesterszállás, Szeged ; II. Muraszombat ; V. Maroskesze. VI. Apatin, Nagybecskerek. Sympycna fusca Lind. I. Budapest, Félegyháza; II. Keszthely Muraszombat; V. Maroskesze; VI. Zenta. Baja, Nagybecskerek. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XVII 67. nem: Acanthocinus Steph. (Ástynomus Steph., Graphisurus Kirby) 19 1 A hátsó lábfej első íze olyan hosszú mint a többi együttvéve — A hátsó lábfej első íze sokkal hosszabb, mint a többi együtt- véve. Barna, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a szárnyfedők tő- ve egy harántcsik a középen és a csúcs szürke szőrös, helyen- kint csupasz fekete foltokal. Alul szürke szőrökkel sűrűn fedett OL Magwárország Cerambvyciddi. 1! és feketén pontozott. A csápízek szürkék fekete csúcs- csal, a lábak szürkék, a czomb és lábszár vége fekete. A bím csápja négyszer, a nöstényé másfélszer oly hosszú mint a test. Hossza 9—11 mm. — Előtordul egész Euró- pában, nálunk elég ritka; termőhelyei: III. Zsolna, IV. Mármaros (Menczul-hegy), V. Medgyes, Gyulafalva, Gör- gény. (nebulosus Scop., carinulatus Gebl., alpinus Redtb.) 3. griseus Fabr. 2. A szárnyfedőkön nincsenek bordák vagy legfeljebb azok nyoma látható. Barna, sűrűn szürke szőrözettel borított, a szárnyfedők közepe mögött széles rézsutos sötét haránt- csíkkal. A hím csápja ötszür, a nőstényé kétszer oly hosszú mint a test; az első csápíz kűlső oldala és csúcsa fekete. Hossza 13—19 mm. — Előfordul egész Europá- ban, hazánkban a hegyvidék egész területén, fenyve- sekben található. Nem ritka. (montanus Serv., acernus WIN EE haz: VSRSEIRENE S éatá Es Hat TEREM SERA ENE ML ET 1. aedilis Linn. — A szárnyfedők mindegyikén négy borda van, a varrat és az oldalszél eléggé kiemelkedő és fekete szőrős foltokkal díszített. Foltokban szürke-szőrös, a szárnyfedők közepe mögött " többé-kevésbbé egyenes sötét harántcsíkkal. Hossza 11—13 mm. — Előfordul Közép- Európában ; ná- imnkmelég tikas "Termóhelyéte MI "Beszterezebánya, " 1V. Bártla, V. Gyulafalva. (atomarius F., nebulosus F.) Áe bi 2. reticulatus Razum. 68 nem: KLiiopus fSserv. Fekete, sűrűn szürke szőrökkel fedett, a szárnyfedők a tövükön, a középen és a csúcson sárgás-szürke szőrösek, két fekete haránt-csíkkal és szétszórtan több apró fekete folttal. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. A csápok feketék, a hátsó lábfej első íze alig oly hosszú, mint a többi íz együttvéve, szürke, a csúcsa fekete. Hossza 6—8 min. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ná- lunk közönséges (tíigriformis Voet.) 1. nebulosus Línn. 69. nem: KHoplosia Mul-s. (Lepargus Schiödte.) Hosszukás, keskeny, szürkeszőrös, a szárnyfedők csúcsán és némelykor a közepük előtt csupasz rozsdavörös haránt- csíkkal. Az előtor harántos, sűrűn pontozott, kétoldalt a közepe mögött hegyes felálló tüsgével. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek, elül mély, a középen 16 Dr. Zilahi Kiss Eudre sorokban elhelyezett és hátrafelé gyérülő pontokkal. Hossza 10—11 mm. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ha- zánkban ritka. (Termőhelyei : I. Budapest, III. Trencsén (Maninhegy), IV. Bártfa, V. Brassó,. VI. Báziás, VII. OSta- rije. (cinerea Muls., punctulata Muls ) 1. fennica Payk. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli: Dr. Zilahi Kiss Endre. il Az alább felsorolt adatok legnagyobb része saját gyűjésem, egy részök Biró Lajosnak kezeim között levő jegyzeteiből van véve. Felsoroltam azon fajokat is, a melyek a , Magyar birodalom Átlatvilágában" a ,communis," ,freguens" stb. gyűjtő szók. alatt rejtőznek, annyival inkább, mivel tapasztaltam, hogy az nem min- den helyen van úgy. Igen sok faj, mely különben az ország nagy részében közönséges, egyes helyeken hiányzani látszik, vagy leg- alábo is gyéren fordul elő. Azon adatokat azonban. melyek , A Magyar birodalom Állat- világa" czímű munkában fel vannak véve, az ismétlés kikerülése végett ezen enumeratióból kihagytam. Természetes, hogy a me- gye faunája ezzel korántsincs kimerítve, sőt a további gyűjtéssel tetemesen bővülni fog. A , Magyar birod. Állatviílágában" felsorol- takkal együtt ismerünk Szilágy-megyéből 537 genusba tartozó 18373 fajt, mely összesen 2214 adattal van képviselve. Vannak adatok a következő községekből és helyekről : a zilahi járásból : Zilah, Görcsön, Meszes, Kusoly, M. (Goroszló, Balla; a tasnádi járásból: Tasnádi Tasnád-Szántó, Ér-Kávás, Peér, , Fele: Pele-Szarmad : T..Szatyads Szakácsi, Mojád, Orbó; a krasznai járásból: M. . Patak, Kraszna, Meszes, Borzás, Valkó; a szilágysomlyói járásból: S. Somlyó, S. Ujlak, Nagyfalu ; a zsibói járásból: Zsibó ; szílágycsehi járásból : S. Cseh, Hadad, Bogdánd. A legjobban ismert a tasnádi járás, mely a megyét a magyar alfölddel köti össze .: egyes községei telje- sen alföldi, és helyel-közzel kétes jellegűek. A légkevésbbé ismert a zsibói járás, honnan csak Zsibóról van egy pár sovány adatom. A Meszes hegység keleti része is ide esik s összeköti a Szamos- folyó völgyét a Zilahp-atak völgyével. A Szamos a megyének leg- nagyobb vize s partján egyoldalon a csillampalából álló Kööd- Adatok Szilúgy-megye bogár-faunájához 17 Kelencsei Bükk-hegység vonul el, mely rovarászatilag úgyszólván ismeretlen, a bal parton meg sokkal lapályosabb agyagos talaj van- Ez is igen érdemes a kutatásra. A megye . észak-keleti felén hú- zódik a Bükk-hegység. Még teljesen ismeretlen. A megye délnyu- gati oldalán van a Réz-hegység. Innen is alig egy pár adatunk van. Szóval még sok a tenni való s az alábbiakban felsorolt enumeratio alapul szolgált ehhez. Cicindela campfestris L. Zilah. Tasnád, Hadad, Peér. - v. affinis Fisch. Zilah. — síilvicola ab. tristis D. Torre Zilah. — Hybrida L. Zilah... — v. ripayria, Latr. Zilah, Hadad. — Jitloralis F. Zilah. — germanica L. Zilah, Sz. Cseh. Calosoma iuguisitor L Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — syco- phanta L. Zilah. Cavrabus coriaceus L. Zilah, Tasnád ; — v. rugifer Kr. Hadad; — wviolacens L. Hadad, Zilah, Sz. Somlyó ; — intricatus L. Hadad, Zilah, Peér; — v. angustulus Haury. Hadad ; — v. Escheri Pall, Zilah, Vártelek ; — variolosus F. Zilah; — granulatns L. Zilah; — cancellatus JII. Zilan, Hadad, Tasnád, Pele, Peér; — v. femoralis Géh. Hadad; — ÜUlrichi Germ. Zilah, Tasnád, Peér, M. Goroszló ; — v. euchromus Pall. Zilah, Meszes ; — v. carpathicus Palld. Zilah; — Scheidleri Panz. Zilah; — v. Hampei Küst. Rézhegység ; — scab- rius sculus OI. M. Goroszló ; — glabratus Payk. Hadad ; — convexus F. Hadad. Cychrus rostratus L. Zilah. Leistus rufomarginatus Duf. Hadad ; — ferrugineus L. Zilah, Hadad, Pele ; — mpiceus Fröl. Sz. Cseh, Nebria Gyllenhali Schönh. Zilah; — brevicollis F. Zilan, Hadad; Szakácsi, Pele. Notiophilus aguaticus L. Zlah; — palnstris Duft. Hadad, Tasnád; — rujipes Curt. Hadad, — biguttatus F. Hadad, Pele. Omophron limbatus F. Ér-Kávás. Dyschivius nitidus Schaum. Hadad ; — aeneus Dej. Tasnád; — rufipes Dej. Tasnád. Clivinia fossor L. Zilah, Hadad ; — collaris Herbst, Zilah. Broscus cephalotes L. Hadad. Tachypus pallipes Duft. Hadad, Zilah; — jflavipes L. Zilah: Hadad, Peér, Tasnád, Pele. Bembidion velox L. Tasnád, Ér-Kávás; — littorale OI. Zilah ; — laticolle Duft. Hadad ; — pygmaeum F. Hadad; — lampros mElerost Zilah, Hadad: Sz. Cseh: — , w. propéraus Steph. Zilah; — dentellnum Thunb. Hadad; — varium Ol. Hadad; — tricolor F. 18 Dr. Zilahi Kiss Endre Meszes ; — ustulatum L. Zilan; — lunatum Duft. Hadad; — modestum F. Meszes ; — dalmatinum " Dej. Hadad; — nitidulum Marsh. Zilah, Hadad; — guadriguttatum F. Zilah; — guadripos- tulatum Serv. Pele; — guadrimaculatum L. Hadad, Tasnád, Pele, Mojád, — guttula F. Pele, Szakácsi, Mojád; — biguttatum F. Hadad. Tachys bistriatus Duft. Zilan, Tasnád, Peér, Pele, Szakácsi Tachyta nana GyIlI. Hadad. Lastotrechus discus WF. Hadad, Trechus guadristriatus Schrk Hadad, Pele. Platynus scrobiculatus F. Zilah; — assimilhs Payk. Zilah, Me- szes, Hadad; — sexpunctatus L. Zilah, T. Szántó, Kraszna; — " ú3 ridicupreus v. austriacus F. Tasnád ; — Mülleri Herbst Zilah ; - vi- duns Panz. Hadad, Meszes ; — v. moestus Duft. Hadad ; — dorsalis BontsrladadstasnádssRelesezítat asz at Selni Calathus fuscipes Goeze. Zilah, Hadad ; micropterus Duft. Hadad" Sphodrus leucophthalmus L. Zilah, Hadad, Tasnád. Platyderus rufus Duft. Hadad. Lagsarus vernalis Pz. Zilah. Poecilus cugreus L. Hadad, M.-Goroszló ; — v. affinis Strm Zilah, Hadad; — ab. erythrojus Fald ; Hadad ; — coerulescens 1 Zilah, Hadad. Pterostichus oblongopunctatus F, Zilah, Hadad; — migers Schall. Zilan; — vulgaris CL. Zilah, Hadad: — migyita ts sszaaks Hadad, — amnthracinus Illig. Zilah, Sz. Cseh, Pele; — gracilis Dej. Hadad ; — interstinctus Strm. Zilah. Hadad, Tasnád, Peér, Pele, Mojád ; — stírenuus Pz. Hadad, Tasnád ; — diligens Strm. Hadad, — melas Creutz. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — hungaricus Dej. Zilah. Hadad ; — maurus Duft. Zilah. Abax ater Vill. Hadad ; — v. inferior Seidl. Zilah ; — f$ara- Jellus Duft. Zilah, Hadad; Sz. Cseh; M. Goroszló ; — . cavindtns Duft. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — Schuppeli Pall. Zilah ; — v. Kend- schmidti Germ. Hadad, Meszes. Molops fpicea Pz. Zilah ; — ovipennis Chd. Hadad, Zilah. Slomis pumicatus Pz. Hadad, Zilah. Amara similata GyIlI. Zilah; Tasnád ; — ovata F. Zilah; — commumis Pz. Hadad; — curta Dej. Zilah; — aenea Deg. Zilah, Hadad ; — spreta Zimm. Zilah; — familiaris Duft. Zilah, Hadad, Peér ; — erratica Duft. Zilah ; — fulva Deg. Zilah; — consularis Duft. Zilah, Hadad. Zabrus tenebrioides Goeze. Peér, Tasnád, Szentdemeter; — blaptoides Creutz. Peér. ; Különfélék, Az Aphis rosaeról. Igen érdekes a levéllemeznek csuklya- alakú kettőzése, melyet a , Fanny Stollwerck"-nevű rózsa levele utolsó lemezének csúcsán találtam. Ilyen képződmény a legnagyobb ritka- ságok közé tartozik. A levéllemez jobb és baloldalán körülbelül két- harmadában a válltól számítva, befűződés van, elül felhajlik és így a második levéllemeznek, mely a csúcson van, az alsó tölcséralakú részét alkotja. A rendellenes képződésű levéllemeznek csuklyaalakú folytatása 1 cm.. hosszú, 075 cm. mély, a csuklya alsó része, vagyis az alapja 03 cm. A levéllemeznek főere a csuklya alján egyenesen . folytatódik, a befűződést jobbrói balról a főérnek elágazása követi, az ágak aránylag vastagok, vastagságra nézve felülmulják a nagyobb levéllemeznek vastagságát. A rendellenesség a csúcs meghosszab- bodásában, a főér nem rendes elágazásában, a befűződésben mu- tatkozik. Az egész képződmény úgy tünik fel, mintha kettős levél- lemez volna, az alsó, a melyik nagyobb az egyik, a felső, ameiyik kisebb, a másik lemez. Az Aphisok a meghosszabbodott részben, a főér menten és a befűződés mellett oly nagy tömegben voltak, hogy a többi helyen talált A$hisok száma elenyésző kicsinynek mondható. Ezen rendellenes képződménynek okozói az Aphisok voltak és keletkezése előtt itt bő táplálékot találtak, képződésük után pedig jó védelmökre volt. TAB Az apáczaszövő kártétele és irtása. 1898—1902-ig Svédor- szágban az apáczaszövő (Lymantria mouacha) a lúczfenyvesek- ben nagy pusztítást vitt véghez. Ez alkalommal azonban feltünt, hogy az oly erdők, melyekben más fanemekkel elegyített, az erdei fenyő csaknem érintetlenül maradtak. Teljesen lekopasztott erdei fenyő egyáltalában ritkaság számba ment még oly erdőkben is, melyekben a lúczfenyő teljesen le volt rágva, daczára annak, hogy a peték száma igen nagy volt, és a hernyók más táplálékot nem találtak s azonkívül a fákdereka nem volt enyves gyűrűvel ellátva. Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy a fiatai hernyó az erdei fenyő tűit nem bírja megrágni, mivel azokat eleinte kemény rügyburok oltalmazza a hernyó ellen, tehát csak a májusi hajtásokat támadhatja meg ; a luczfenyő puhább rügyébe ellenben könnyen berághatja magát. Ennek következtében oly esetben, midőn a hernyó kifejlődése és az erdei fenyő tűfakadása között hosszabb idő telik el, a rajta levő. 20 Különfelék. hernyók legnagyobb része táplálék hiányában tönkre megy vagy kénytelen más fán keresni táplálékot. Az enyvgyűrűk alkalmazása nem igen vált be. Az erősen megtámadott erdőrészekben ugyanis a hernyók a lúczfenyőt daczára az enyvgyűrűknek, többnyire ko- paszan rágták. A kevésbbé megtámadott állományokban az enyvezés némi eredménynyel járt ugyan, de teljes siker csak akkor várható, ha legalább a tűk fele megmarad, mert különben a fa a szúfélék- nek esik áldozatul. Ennélfogva fölöslegesnek mutatkozott az erdei fenyők enyvezése, mert a hernyók túlnyomó része táplálálék hiányában amúgyis elpusztul. De fölösleges a nagy mértékben meg- támadott lúczfenyők enyvezése is, a mennyiben ezeken a hernyók túlnagy számuk folytán maguktól is elpusztulnak, sőt ebben az esetben egyenesen káros hatású az enyvezés, mert apasztván a hernyók számát, meghiusítja az éhinség s a velejáró betegségek kitörését vagy legalább elhúzza azt, míg a hernyók egy része kény- szerűségből elbábozódik. Bizonyos részük ugyanis a koronában elegendő táplálékot találván, nemzőképes lepkéket fejleszt, míg enyv- gyűrű alkalmazása nélkül az ily hernyok mind tönkrementek volna. Enyvgyűrű alkalmazása tehát csak ott jár eredménynyel, a hol a hernyók, számuknak apasztása nélkül is, lepkévé kifejlődhettek volna, t. i. a kevésbbé megtámadott állományokban. A lenronto hernyók tanulmányozásával foglalkozott újabb idő- ben Chrétien P. franczia lepkész. Kártékonynak nevezi a Ma- mestra Pisi L., Calocampa exoleta L., Heliothis Ononis F., és Plusia gamma L, hernyóit, melyeket más szerzők is ily minősé- gűnek említenek, továbbá R/wparia purpurata L. és Apterona cre- nulella Brd. hernyóját is, megjegyezvén, hogy mind eme fajok po- lyphagok, azaz sokféle növényen élők. A molypillék közül már 1872-ben figyelte meg Lafaury a Cnephasia minorana H. S. hernyóját mint veszedelmes lenrontót, a mely épen úgy mint a Conchylis mussehliana Fr. és epilinana Z. kirágja a Linum us- tatissimum és catharticum magtokjait. A Cnephasia szintén polvphag s a Conchylis mussehhansa is gyakrabban található a Rhinanthus maior és Euphrasia odontites magvaiban. Charétien Digne meszes talaján nehány új fajt is fedezett fel a Linum narbonense össze- férczelt levelei között, t. i. az Eulia ochreana Hb. s az Anuacamp- sis linealla új fajt; az utóbbi áprilistól szeptemberig a levelekben aknautakat készít és ugyanúgy tavaszkor a Linum campanulatumon is. Két további . új; fajt. " fedezett fel a " Linum carbonensén, ezekő Coleophora benedictella és Nepticula bleonella. Irodalom. Forimánek, Zur náhéren Kenntnis der Gattungen, Barypithes Duval und Omias Schönherr sensu Seidlitz. (Münchener Koleopterologische Zeitschrift. II, 1904, p. 151 —182.) A palaearctikus regióban előforduló Barypithes és Omias-fajok feldolgozását nyújtja szerző ezen dolgozatában. Igen érdekes a Üur- culio gracilipes Panz. hovátartozandóságának megfejtése, ezt eddig az Omiasok között keresték, tényleg azonban Barypithes és pedig B. scydmaenoides Seidl nősténye. A fajok meghatározására jó kul- csot nyújt a szerző, azután részletesen leírja a fajokat és közli azok penisének rajzát. Faunaterületünkből a következők említtetnek : Barypithes globus Seidl. ($ sphaeroides Seidl.) Magyarország, Erdély és a biharmegyei Hagymádfalváról, bosnicus Apfb. (nivifhilus Apfb.) Boszniából, virgumcula Seidl. Bosznia és Horvátországból (Bitoraj, Kapella), osmanilis Apfb.Boszniából, liptoviensis Weise. a liptómegyei Felső-Boczáról, araneiformis Schrnk. (brumnipes Oliv., ebeninus Boh., piceus Marsh., gracilis Beck.) Közép-Európából, Chevrolati Boh. (ruficollis Boh., subnitidus Boh.) Közép-Európából és Bosznia északi részéből, armiger K. k J. Dan. Erdélyből, sty- riacus Seidl. (Gaugelbameri Apfb.) Horvátországból és Boszniából, carpathicus Reitt. Máramarosszigetés Rahóról, mollicomus Abr. (fumctirostris Boh.) és tener Boh. Közép-Európából. Omias Ha- náki Friv. Magyarországból, Brandisi Apfb. Boszniából, rujfipes Boh. Középeurópából, concinnmus Boh. (parvulus Boh., sericeus Boh., oblongus Boh., Raymondi Gaut., Margueti Gaut., mandibularis Chevr.) Dalmácziából és mollinus Boh. (Bohemani Zett.) Közép- Európából. Y Csiki Ernő. Műllér "Dr. Jos. "Beschreibungen neuer dalmati- nischer Koleopteren. II. (Müncn. Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 203—210.) Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bithynus he- terocerus Kistanjéról, Alphitophagus obtusangulus Meleda szigetéről és Otiorrhynchus cardiniger brattiensis Brazza szigetéről. Csiki Ernő. 22 Irodalom Daniel, Dr. Josef, Revision der paláarktischen Crepi dodera-Arten (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p, 237 — 297.) Szerző a Crepidodera levélbogár-nem reviziójaként szép ta- nulmánynyal gazdagította a bogarászati irodalmat. A nemet öt cso- portra osztja, melyeken belül meghatározó kulcsokat és a fajok részletes leírását nyújtja. Az első csoport fajaiból nálunk a követ kezők fordulnak elő: fransversa Marsh. és fekete alakja ab. melancholica J. Dan. (Bosznia), impressa F. (Dalmáczia, Gerebencz) ferrugmea Scop. és crassicornis Fald. (Pécs, Marpod; Bosznia), utóbbi faunánkra új. A második csoporiból csak a Cr. femorata GyIl. fordul nálunk elő (Budapest, Tátra, Szebenhegység). A har- madik csoportot nálunk a Cr. corpulenuta Kutsch. képviseli (Her- kulesfürdő, Paring és Szebenhegység, Nagyszeben, Negoi, Kerczi- és Rozsnyói hegység, Keresztényhavas, Brassó: Czenk, Bucsecs ; Bosznia). A negyedik csoportból Cr. transsylvanica Fuss. (Radnai havasok, Czenk, Keresztényhavas, Bucsecs, Negoi), norica Weise (Kapela, Lokve), cyanescens Duft. (Tátra, Mármaros,, Keresztény- havas, Brassói hegyek, Bucsecs, Feleki hegység, Vale Doamni), cyanipennis Kutsch. (Bucsecs, Kerczi hegység, Negoi, Vale Doam- ni) fordul nálunk elő; az ötödik csoport egyetlen faja (migritula Gyllh.) nálunk nem ritka, ezt a fajt eddig a Hippuriphila nembe sorolták. Csiki Ernő. Gangibáuer, L., Neue Arten aus den Gattungemn iss chus (Anophthalmus) Hydrophorus und Rtiolus. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 350—354. Három új faj leírása: 1. Trechus (Anophthalmus) velebiticus a Likából, 2. Hydroporus Kocae Vinkovczéről, és 3. Riolus Apfel- becki Szerbiából. 5 Csiki Ernő. 3 Wagner, Hans., Beitráge zur Kenntnis der Gattung Apion Hbst. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p. 390 304.) Ezen érdekes kőzleményben leírt egyik új faj, az Apion ( Ceratapion) austriacum Alsó-Ausztrián kívül Magyarország nyugati részében is előfordul (Fertőtó). A faunisztikai adatokból emlithető a ritka A. armatum Gerst. előfordulása Herczegovinában (Jablanica) Afion jflavipes Lederi-é kirsch Nagyszebennél és Bosznia és Hercze- govinában, A. Gribodoi Dbrs.-é Zágrábnál és a ritka A. rhombot- dale Dbrs.-é Boszniában. Csiki Ernő. ROVAR TANI BAPOK: XII. Band. 1. Heft. Januar 1905. SES BITÓ s Is ektemta ng emi tdtelmáiéateiFS1eD in Neu-Guinea I. Verfasser hat nahezu 7 Jahre in Neu-Guinea zugebracht und ausser zahlreichen ethnographischen Gegenstánden "auch eine grose Menge naturhistorischer Objecte und darunter ausser- ordentlich viele Insekten, insbesondere kleinere Arten gesammelt. Dies ist hauptsáchlich dem Umstand zu verdanken, dass er unermüdlich .das Káfersieb handhabte, obgleich dasselbe durchaus nicht mit so reich- lichnem Erfolg geschah, wie manes in Europa gewohnt ist. Dies ist fersicnthehn aus den Resúltaten, die Biró im. Jumi uünd Juli 1901 in Friedrich-Wilhelmshafen erreicht hat, wo er 23 Tage conseguent táglich siebte und das jeweilige Resultat genau notirte. Ín grösster Anzahl waren unter den gesiebten Insekten die Ameisen vertreten, deren (72 Stück gesiebt wurden. Allein wahrend in Europa blos 2—5 Arten, allerdings mmassenhaft, mit dem Sieb zu eerlangen sind, erbeutete Biró waáhrend 4 Tagen unter 110 Stück .gegen 20 Arten. Wie manigfaltig die Artverschiedenheit in Neu- Guinea ist, ergeht daraus, dass obgleich bisher blos die im Jahre 1896 gesammelten Ameisen beschrieben wor len sind, sich darunter 112 neue Arten und mehrere neue Gattungen befanden. Unter den Kafern waren besonders die Scydinaeniden und Pse- laphiden vertreten. Letztere sind bereits aufgearbeitet und es Zeigte sich, dass ca. 100 Arten und 10 Gattungen ganz neu waren. Von der Gatiung Reichenbachia sammelte Biro 24 neue Arten, von .der Gattung Sunorfa 15 neue Arten, ebenso sind 809/0 der Staphy- liniden neu. S. 4. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. I. Ver- fasser hat mit diesem Werke den Preis der kgl. ung. Naturwis- -sensch. Gesellschaft gewonnen, nachdem sich jedoch keine Aus- sicht Zeigte, dasselbe selbstándig herauszugehen, so wird es successive in dieser Zeitschrift veröffentlicht, wobei blos die Auf- záhlung der sámmtlichen ungarischen Fundorte, sowie der Nach- barlánden, in welchen die betreffende Art vorkommt, entfallen wird. Bei dieser Gelegenheit erscheint der erste Theil der Einleitung. SZED Ts ese Vángels, Bejtrages züt Ümseltemtauna Mn sacn [I Odonata: Verlasset als. Erofessor des Paez .dagogiums in Budapest hat sich die höchst verdienstliche Aufgabe- a gestellt, durch seine Hörer in verschiedenen Theilen des [Landes Insekten sammeln zu lassen und die auf diesem Wege erlangten Daten als schátzenswerthen Beitrag zur Kenntniss der Insektenfauna von Ungarn zu publiziren. Bei diéser Gelegenheit werden die ge- sammelten 40 Odonaten-Arten und Varietáten nebst den Fund- orten enumerirt. S. 14. E. Csiki: Die Cerambyciden UngarnsexVIIs Fortsetzung der Bestimmungs-Tafeln u. z. der Gattungen Acan- thocinus, Liopus und Hoplosia. S. 16. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitráge zur Kaferfáauna de§ Koömitates Szilágy. I. Verfasser bietet aut Gründsdes von ihm und L. Biró gesammelten Materials einen Beitrag zur Ka- ferfauna seines Komitates, aus welchem nunmehr 1373 Arten bekannt sind. Das Komitat Szilágy liegtim Osten Ungarns und war bisher in entomologischer Hinsicht nahezu ganz undurchforscht. Kleinere Mittheilungen. S. 19. E. D.: Über Afhis rosae. Verfasser hat die abnorme Bil- dung von Rosenbláttern untersucht und gefunden, dass dieselbe von den Aphiden herrühren, die hier reichlicnh Nahrung und zugleich Schutz finden. S. 19. Über die Vernichtung, welche [Lymantria monacha in den Föhrenwaldungen Schwedens 1898—1901 angerichtet hat, wobei die Bemerkung gemacht wurde, dass die Tannen von den Raupen verháltnissmássig wenig geschadigt wurden. S. Über die Leinschüdlinge nach den Becbachtungen von P. Chrétien, der am Lein einige neue Microlepidopteren-Arten entdeckt hat. Literatur. 5. 21—22. Besprechung der Publicationen von Formánek, Dr. J.. Müller. Drs Jos. Drarn ie le. G akin eskór am tetktkátttstőő ESO A S KET: Entomologiai művek. 8: Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung - 1 I. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- " kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla - "tok kitömesére s eltartására, és: csontvázak készítésére, ábrákkal l kor 40 fill. — Bein K.A wKkis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- "résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— ejtényi §. Kovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve .. 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok. világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók .. zsdbkönyve. 70 rajzzal, kötve 83 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás ermészetrajz" gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- " i műszótár 1 kor. 60 fil. — Hojjer, Praxis der Inseéektenkunde. 8 kor. — lbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. . Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil. magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával I kur. 20 fill. Adatok Magyaror- x fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak rajza 40 kor. . . Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és űjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon tor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — ige, " Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 1. — Hofmann, Die. Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb "71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas : 900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. Hb . Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna Ilékejré. 2 r5"! 80 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidatum. orbis terra- imiversi 6 kor. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis jyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Küferbuck nit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. emiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez " A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza, 60 fil. rthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- tücsöktélék természetrajza 6 tábl.5 kor, — Kohaut R. Magyarország tő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 111. A tő . Myri:poda. Dr. Daday J. A magyarországi Myriopodák magánrajza ával 4 kor. a [— Arachnoidea. Dr." Cliyzer" K...és .Kulcsynski L. Atantéaec Huncoaria tet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a . kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kérekháló- k természetes osztályozása 1 kor. — Karbeles L. Adalék Magyarország afaunájához. 8 táblával 2 kor. ; máz úy . Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szab ado. vezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipusn . átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor vo A TANÉTOZESA . — Catalogus Eindomychidarum. 4 Conseripsit ; Ernestus Csiki, . A Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ara 8 korona, "E művek . szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. Legközelebb megjelenik : 8 mt Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a Magyarország, Horvát- és Szlavon- országok, Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina területén előforduló bogarak megismerésére. ga IRTA CSEXI ER NO nemzeti muzeumi I. oszt. segédőr. VA va s 4 3 Hak, ; ; A három kötetes munka első kötete a bevezető T morphologiai részen kívül a Caraboideákat és "4 Staphylinoideákat, a második kötet a KE 3 kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- ERE ; dik kötet pedig a Phytophaga, Rhy nehophora at esi Lamellicornia családsorozatokat fog gja tartalmazni. A munka 5 ives füzetekben" fog megjelenni egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 3 korona. ű Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIIL, Nemzeti Múzeum) küldendők. vigő 38 §3 925 b E pápa ÁISSÉGNONK tő "-]nidi Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-m 6.4 0" 7 a n KEZÉN Ti