En, 500. "ach ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT he sv sáv 168 tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. EEZSSEOSTE di. DR- BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL el sötet DR. ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR ps eges JV Le LBv. Se vhr 9 be KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL be see vk ez SZERKESZTIK 6 7 A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. EE 4dlkv 4 Je rve Av j 998 BUDAPEST, 1905. sZ "a A ROVARTAÁNI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA c fi MOLNÁR: UTCZA 24 ERSZ ETKESZTTITITITTTTTÓ zreeieletük minden KÉSÉS első napján, julius és augusztus havak kivételével -Előfizetési ára egész évre 8 kor. Tartalom. A. Liget Lajos: A galagonya: Sllavső SERVE Le BU Zilali Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár: faunájáhba TV E96 Hrabár Sándor: Ung- és Ugocsa megve szitakötő-faunája...- HÖK A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói V. 7 2 Mal Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. Lepi- EZEN doptera VI. e E e Ke Csiki Ernő : Ujabb adatok Mata a töiSzág DSA faunájához .. 1 10 ; A Aigner Lajos: Bosznia és Herczegovina lepke-faunája Ka KÁ KEKE Magyarország bogár-faunája ESR EL ESA Sán Ela zzz LB . Különfélék. 3 4 . Behürezolt kártékony rovarok sz Sz 180 Irodalom : Reiter E., Acht neue Coleopteren. Ismerteti Csiki Ernő. .-. 132 Czekelius D. Dr., Beitráge zur Schmetterlingsfauna Sieben- bürgens. Ismerteti A... Aigner Lajoss- "2 --- a. 4. 182 A kir. magy. Természettudományi Társulat allatam szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. 28 EKedvezmény. I SZE Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-i teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele Ároi kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 1 6 ko Az I. és Bs : Kületet KÖZEDENEEIE Hieszaybitjuk. s. 24.) czimzendők. A galagonya pillangóról, Irta A. Aigner Lajos. Nehány évvel ezelőtt bejárta a külföldi entomologiai lapokat az a jajkiálltás, hogy az Aporia Crataegi L. nemcsak Angolország- ban van kihalófélben, hanem Magyarországon is mind ritkábbá válik, úgy, hogy tartani kell attól, hogy ma holnap kiirtják itt is. Ez utóbbi — entomologiai szempontból szólva — szerencsére, gazda- sági szempontból pedig sajnos, egyáltalában nem áll. A hernyó fész- keknek hatóságilag elrendelt megsemmisítése gátat vetett ugyan a pillangó, illetőleg a hernyó felülkerekedésének, de teljes kiirtása Magyarországon valószínűleg még nagyon sokáig nem fog bekö- vetkezni. Egyelőre még egyik legközönségesebb pillangófajunk. A jajkiálltó nyilván nem vette fontolóra azt, hogy ez a faj, mint sok más, kivált kártékony lepkefaj, turnusokban szokott fel- lépni, azaz: helyenkint nehány évig ritka, vagy legalább nem gya- kori, azután pedig nehány évig mindinkább elszaporodik, míg ked- vező körülmények fulytán helylyel-közzel, olykor egész országré- szeken tömegesen jelenik meg..Igy történt, hogy az illető is már egy évnek lefolyása után kénytelen volt bevallani, hogy a galagonya pillangó az ő vidékén ismét tömegesen jelentkezett. Ebből az a tanulság, hogy nem tanácsos az ország faunáját ablakunkon át megitélnünk. Jelenleg is az Aporia Crataegi-nek fokozódó gyakoriságát észlelhetjük. Miután a pillangó Budapest környékén több éven át ritkán volt található, 1903-ban Budafokon nagyobb számban talál- tam. 1904-ben pedig ugyanazon a helyen oly tömegesen röpült, hogy nehány délután folyamán mintegy 800 példanyt voltam képes összegyüjteni. Többnyire szép nagy példányok voltak, de akadt köztük nem egy kisebb, sőt aránylag - sok eltorzult példány is ; bizonyítékául annak, hogy az állatok a szabad természetben ko- rántsem lelik meg mindíg a megfelelő életfeltételeket, mert az 90 A. Aigner Lajos illető pillangók tökéletlen fejlődését kétségen kívül a hernyónak elégtelen táplálkozása, vagy a bábnak kedvezőtlen elhelyezése okozta. A gyüjtött példányok túlnyomó többsége nőstény. Ugyanezt, t. 1. hogy a hímek csekélyebb számban jelentkeznek, mint a nősté- nyek, tapasztaltam különben a 7hais Polyxena Schiff. és 7halpo- chares respersa Hb. tenyésztésénél is. A női ivar számszerint való túlsúlyát egyébiránt más fajoknál is észlelték. Ezek az esetek eléggé világosan bízonyítják annak az állí- tásnak tarthatatlanságát, mely szerint a lepkéknél mindenkor kisebbségben fordulnak elő a nőstények s ennélfogva inkább vé- delemre szorulnak, mint a fürgébb hím. A nőstények kevés kivétellel ahhoz az alakhoz tartoznak, me- lyet Cosmovici (Le Naturaliste 1892. 254.) mint ab. alepica (pikkely- telen) írt le, t. i. a melyen a.felső szárny egészen áttetsző, üve- ges, kivéve a szegélytéren" levő fehér foltok sorát, mely foltok gyakran szallagszerűen egybefolynak. Oly példányok, melyeken a középsejt, valamint a harántborda még pikkelyes (a mi az alepica-n soha sem fordul. elő), átmenetek a szabályos nőstény- hez, mely minálunk ritka. Az alsó szárny olykor gyéren píikke- lyezett, vagy igen ritka esetben részben üveges. Pikkelytelen hímet még nem találtam. 1396—97-ben az Allgem. Zeitschrift für Entomologie I. és II. kötetében elég élénk vita folyt az .Adporia Crataegi előfordulásáról és azon kérdésről, vajjon a tenyésztés útján is nyert pikkelytelen alak fajváltozatnak tekintendő-e? Ezt a kérdést végül igenlő érte- lemben döntötte el Gauckler .H. (Insektenbörse 1897 p. 38.), a ki azonban nem kivánta elnevezni ezt az alakot. Ugyanarra az eredményre jutottam magam is, de egyszersmind elismertem az ab. alepica elnevezés jogosultságát (Rovartani Lapok X. p. 112.) Caradja A. ama megjegyzésével szemben (Iris VIII. p. 30.), mely szerint Cosmovici emez alakot egészen kcepott példányok után írta le. Ama számos példány között, melyet kifeszítettem, találkozik három hímpéldány, melyet hajlandó vagyok gynandromophikusnak tartani. Ugyanis feltünhetik, hogy épen ennek a Pieridának herma- proditája még nem ismeretes, holott némely más fajét ismételten megfigyelték. Ennek oka talán abban rejlik, hogy az Aporia Cratdegi-nél a hermaphroditismus. t. i. a hím és nőstény jel- lemének egyesülése más módon nyilvánul, mint egyéb fajoknál. A galagonya pillangóról. 91 Az említett három hímen pl. nem igen lényegtelen női jellem ís mutatkozik. A hímnek különben kivétel nélkül fekete bordái ugyanis mind a négy szárnyon a nőstény felső szárnyán levő bordák barna színét öltötték magukra, holott csápjuk hímnemű maradt. Már most az a kérdés, vajjon eme hímek barna bordái csak vé- letlen színváltozat-e, vagy a mint én teltehetni vélem — herma- phroditikus jellegnek tekintendő? Felemlítendő azonban, hogy van egy nőstényem is, melyen az alsó szárny erei is barnává lettek. Ennél a példánynál a hímnőiség természetesen ki lenne. Zárva. Sok százra menő példányomat csaknem kivétel nélkül a bo- Sacsi Virágjáni fogtam, " melyet szinte " elléptek s" az "éjet ís: azon töltötték; egy-egy virágon olykor 4—5 példány is található. A gazdának ilyenkor kellene szedetni az álmatag pillangókat, gyü- mölcsfái érdekében, a melyekkel azután a következő évben nem fognák lekoppasztani a falánk hernyók. Hogy a pillangó szedése csakugyan haszonnal jár, arra van példa. Viertl A. pécsi lep- kész a szőllője körül ievő bogácsokról május- juniusban estenkint leszedegette a pillangókat s a következő évben bő gyümölcster- mésnek örvendett, holott más gazdák, kik a pillangót nem sze- dették, a hernyótól tetemes kárt szenvedtek. Bachmetjew P. sofiai barátom példáját követve, mind 1903-ban, mind 1904-ben nagyobb számú Aforia Crategi-nek felső szárnyának hosszát (a tövétől a csúcsáig) megmértem s azt ta- pasztaltam, hogy 1903-ban 57 hím szárnyának hossza 30—358 mm. közt "ingadozott, vagyis 8 példányon a hosszúság 30 mm. MOL EL: 30/2smm 0: lemn 4: öle mm, 19: 32 mim, 4. 31!/2 mm., 5-ön pedig 33 mm. Eszerint a hím szabályos hosszú- sága 32 mm-re tehető. Nehány rosszul táplált nem érte el ezt a mértéket (1: 2813 mm., 2: 29 mm., 1: 291/2 mm.), ellenben ne- hány különösen jól táplált példány (1: 3312 mm., 2: 34 mm.) meg is haladta. Más szóval a legkisebb hím szárnyhossza 281/2 mm., a legnagyobbé pedig 34 mm. volt. 97 nőstény szárnyának hossza 31!/2—35 mm, közt ingado- zott, vagyis 4 példány elérte a 317/? mm., 6: 32 mm., 9: 32/2 Min, 24: 29-mm., 18: 3314/2 mm. 10: 34 mir, 4: 34/2. mi. és 13: 35 mm, hosszúságot. A nőstény szabályos nagysága tehát 33 mm. Ezt a mértéket nehány példány meghaladta (1: 351/2 mm., (SS G mim ze dor [2 mnsa 15 2 min) nehány, pedig "nem serte el (1: 30 mm., 3: 31 mm.) vagyis a nőstény szárnyának hossza a legkisebb példányon 30 mm., a legnagyobbon 37 mm. 92 A. Aisner Lajos Ugyan ahhoz az eredményhez jutottam 1904-ben, midőn számosabb példány állt rendelkezésemre, 171 hím szárnyának hosz- sza ez alkalommal is 30—33 mm., szorosabb értelemben 31—32 mm. közt ingadozott, t, i. 18 példány szárnya 30 mm. hosszú, 12: 3012 mm., 30: 31 mm., 6: 31/2 mm., 37: 32 mimősőe 321/2 mm. és 17: 33 mm. Ennélfogva a szabályos hosszúság 32 mm. Ezt a mértéket aránylag csak kevés példány nem érte el, t. 21/ darab (2: 26 min. 1: 2072 min. 1 27 mm., 3: 205 3: 281/2 mm,, 6: 29 mm. és 5: 291/2 mm.), illetőleg meghaladta azt. t. i. 12 darab (5: 33/2 mm, 65: 34 mm, 1: 34/2 mm.áés 1: 35 mm.), vagyis a legkisebb $ példány szárnyának hossza volt 26 mm., a legnagyobbé 35 mm. A nőstény szintén körülbelül ugyanazon mértéket mutatta, mint az előző évben, vagyis 504 példány szárnyának hossza inga- dozott 30—34 mm., szorosabb értelemben 32—33 mm. között (33: 30 mm., 18: 301/2 mm,, 45; 31 mm., 33: 3192 mm., 796 32 mm., 36: 321/2 mm., 97: 33 mm., 42: 3831/2 mm., 57 : 34 mm.) a felső szárny szabályos hosszúsága tehát 83 mm. Ezt a mértéket nem ütötte meg 92 példány (6: 26 mm., 4: 27 mm.. 1: 27!/2 8: 28 mm., 6: 281/2 mm., 15: 29 mm., 2: 291/2 mm.), ellenben meghaladta 22 példány (10 : 24!/2 mm., 8: 90 mm., 1: 352 mm 2: 36 mm., 1: 37 mm.), vagyis a legkisebb példány szárnyának hossza 26 mm., a legnagyobbé pedig 37 mm. Ezek a méretek körülbelül megegyeznek a bolgár pillan- gókéival, a melyek szárnyhosszát Bachmetjew 31, 9 s illetőleg 33, 5 mm.-ben állapította meg. A saját méréseimet azonban nem tarthatom feltétlen helyes- nek és pontosnak, mivel a pillangó felső szárnyát le nem törtem, mint Bachmetjew, hanem a feszített pillangón mértem meg s ilyenkor könnyen megeshetik, hogy a szárny tövét pontosan el nem találjuk. Igazolják ezt azok a pontos mérések, melyeket 3achmetjew a neki 1904-ben küldött 163 budapesti nősténypél- dányon eszközölt, de csak legközelebb volt szíves velem közölni. Ezek szárnyának hossza 30, 6—31,0 és 34, 1—34, 5 mm.. illető- leg 31, 6—32,0 és 38, 6—34,0 között ingadozott (18: 80, 6—31, DESsarsnss A azate TEST 5 mm., 24: 31, 6—32,0 mmGgtkesrő2 1—32,5 min,, 18: 32, 6—33,0 mm., 19: 33, 1 35 5"mm. 25: 33, 6—34,0 mm., 10: 34, 1—34,5 mm.) Ezt a mértéket 21 pél- dány nem érte el (4: 27, 6—280 mm., 2: 28, 6—29,0 mm,., 3 : 29, 1—29,5 mm., 8; 29, 6—300 mm., 4: 30, 1—30, 5 mm.) 9 A galagonya pillangóról. 93 példány pedig meghaladta (6: 34, 6—35,0 mm., 2 : 335, 1— 35,5 mm., 1: 35, 6—36,0 mm.) Ennélfogva a szárny szabályos hosz- szúsága 33, 6—340 mm., míg a legkisebb példányé csak 27, 6—280 mm. s a legnagyobbé 35, 6—36,0 mm. De még arra az esetre is, hogyha az összes mérések egé- szen pontosak, sem lehet döntő a szárny hosszúsága tulajdonké- peni nagyságára nézve, mert a szárny alakja nem minden példá- nyon egyforma; ugyanis sok esetben a felső szárny keskenyebb és megnyujtottabb, gyakran pedig rövidebb és kerekebb, mint sza- bályos példányokon. Ámde, hogyha ettől egészen el is tekintünk, mégsem tulaj- doníthatom a pillangó nagyságának, illetőleg szárnya hosszának azt a jelentőséget, melyet neki Bachmetje w tulajdonít, még ha nem egy évi mérésekre szorítkoznánk, hanem évek során foly- tatott mérésekre támaszkodnánk is. Ez már azon oknál fogva is szükséges lenne, mert az Aporia Crataegi, mint már említettem, azokhoz a fajokhoz tartozik, melyek turnusként lépnek fel, azaz, a melyek a példányok minimumától 3—4—5 év lefolyása alatt a példányok maximumára emelkednek s azután hirtelen zökkenéssel ismét a minimumra hanyatlanak; már pedig a pillangó absolut nagyságának megállapítására egyáltalában nem lehet közönbös az, vajjon a méréseket a minimális- vagy a maximális megjelenés példányain ejtjük-e meg, Erre nézve csak 2—5 ily turnus példá- nyainak szakadatlan mérései lehetnének mértékadók. Ámde, a ga- lagonya pillangóról azt sem tudjuk biztosan, hány évre terjed egy- egy turnusa ; de feltéve, hogy az 4 évi tartamú, akkor szükséges lenne, hogy 8—12 évi mérésekkel rendelkezhessünk, hogy bizonyos vidéken a pillangónak absolut nagyságát megállapíthassuk, mivel ily módon hozzávetőleg kiegyenlítést nyernének az egyenlőtlen ég- hajlati stb. befolyások. És mi volna ily óriási fáradságnak és kitartásnak az ered- ménye? Azt hiszem elég siralmas. Bachmetjew ezeket mondja : , A szárny hosszúság variabilitásának különféle országokra terjedő összehasonlító tanulmánya nagy fontossággal bír a biologiára. Első sorban illustrálná az éghajlat befolyását." Ezt elfogadom, ámbár nem vagyok áthatva a biologiára való ,nagy fontosság" által. Bachmetjew további fejtegetéseivel azonban, minden el- ismerés mellett, melylyel önálló, nagybecsű búvárlatai fejében adó- zom, egyáltalában nem tehetem magamévá. Ugyanis így folytatja : ,Ha ugyan annak a fajnak átlagos jellemeit különféle vidékeken 94 A. Aigner Lajos ismerjük, akkor követhetjük a fajok bevándorlását egyik ország- ból a másikba, míg végül megállapíthatjuk azt az országot, a hol ez illető fajnak tiszta fajtája honos, ami arra mutatna, hogy ez a faj abban az országban keletkezett." (Allg. Zeitsch. f. Ent. 1904. 390.) Ez nézetem szerint téves következtetés, mert ezen az úton merőben lehetetlen lenne követnünk az AÁporia Crataegi vándor- lását egyik országból a másikba, valamint nem lenne lehetséges annak megállapítása sem, hogy hol van ősi hazája, vagyis a hol a faj legtisztábban fennmaradt. Hosszú vándorlásain a galagonya pillangó bizonyára behatolt oly területekbe is, a melyek nem nyuj- tottak neki oly kedvező életfeltételeket, mint az elhagyott haza, s a hol a szabályos nagyságot el nem érte, viszont gyakrabban oly viszonyok közé is juthatott, a melyek elszaporodásának és nö- vekvésének jobban kedveztek mint az elhagyott vidék. A lapphoni és perzsiai galagonya pillangó nagysága közt valószínűleg tetemes a különbség, még pedig az éghajlat befolyása folytán, de megle- het, sőt valószínű, hogy előnyösebbek voltak reá nézve azok az életfeltételek, melyeket Európa mérsékeltebb éghajlata alaít talált és minden valószínűség szerint itt nyerte legnagyobb növekvését is. Kétségkívül igen érdekes volna megtudnunk, hogy minő nagy- ságot ért el a pillangó északi Khinában, Japán és keleti Szibériá- ban, Lapphon és Perzsiában, Kis-Ázsiában és Algirban, valamint Európában Oroszországtól Angliáig; de ősi hazáját ezen az úton bizonyára nem állapíthatnók meg. Erre a czélra minden bizonynyal sokkal fontosabb annak a megállapítása, hogy az Aporia-nemnek voltaképen hol lehetett a bölcsője. Ez pedig kélségen kívül Tibetben keresendő, a hol ez a nem erősen differentiálódott. Az őshaza zord éghajlatában meg- maradt fajok csekély nagyságúak (A. Peloria 38—40 mm. 4. Davidis 41—43 mm. kifeszítve) holott a részben Mongolországba kivándorolt erőteljesebb fajok gyarapodtak nagyságban, mint A. Kreitneri (583 mm. feszítve) és A. Bieti 51-55 mm. feszítve), mely utóbbitól alighanem elágazott A. Hippa az Amurterületen tekintélyes nagyságot ért el (56—73 mm. feszítve.)") A kétségkívül legfiatalabb és legéletképesebb faj, A. Crataegi valószínűleg szintén Tibetből származik, a hol azonban még nem találták, vagy csak Mongol- országban ágazott el az A. Kreitneri-től, s azután Mongolországból egyrészt Közép-Ázsián át Perzsiáig és Kis-Ázsiáig, másrészt Japá- nig és Mandzsuországig hatolt, onnan pedig Szibérián át egész ") Nehány északkhinai fajnak nagysága ismeretlen előttem. A galagonya pillangóról. 93 Európában elterjedt egész Lapphonig és Angliáig, sőt Dél-Éurópá- ból még Algirig is eljutott. Vajjon az Aporia Crataegi Perzsián és Kis-Ázsián át vette-e útját Török- és Bolgárországnak s onnan Dél-, Közép- és Nyugat- Európa felé, vagy közvetlenül Lengyel- és Magyarországon át, az voltaképen egészen közönbös, habár az utóbbi feltevés alighanem több valószínűséggel bír, mivel megfelel az állatoknak kelettől nyugatnak irányuló vándorösztönének. Bolgárország mellett szól az a körülmény, hogy mint B a c h- metjew helyesen megjegyzi, mindaddig, a míg a Fekete Ten- ger még tavat alkotott, az eszerint még fennálló szárazföldi úton a lepkék ibevándorolhattak Kis-Ázsiából Európába. De ez aligha- nem csak speciálisan délkeleti fajokra lehetett jelentőséggel, a melyeknek azonban részben a Balkánhegység épen úgy gátat emelt, mint a Kárpátok hegyláncza a szibériai, s illetőleg orosz fajok némi részének. Az utóbbiak egyik-másik faja csak a legújabb időben lépte át a Kárpátokat, mint pl. az Argynnis Laodice Pall., melyet először 1893-ban találtak Erdéiyben. A legtöbb szibériai fajra nézve azonban alighanem a legké- nyelmesebb és leginkább használt út Szibéria és Oroszország be- láthatatlan rónáin vezetett. Igy a galagonya pillangóra nézve is, mely 1800 méterig emelkedik s ennéifogva könnyű volt a Kárpá- tokon átkelnie. A róna lakója lévén, Magyarország rónáin oly Vi- szonyokat talált, melyek rája nézve minden tekintetben kedvezők voltak. Ha azután innen a Balkán félszigeten is elterjedt, akkor az ottani enyhébb éghajlat épen úgy előnyére vált, holott tovább nyugati irányban az éghajlat alighanem kevésbbé kedvezett neki. Mindenesetre megfontolandó, hogy a pillangó Kasannál, Keleti- Oroszországban csak 50 mm. (feszítve) ér el, Kis-Ázsiában pedig 94 mm. (feszítve) ; szárnyhossza 32 mm.), holott Magyar- és Bol- gárországon 35—371/2 mm. szárnyhosszúság mellett 62—64 mm. feszítő szélességre terjed. ennélfogva eme két országban különösen kedvező életfeltételekre bukkant. Minthogy kétségen kívül igen érdekes lenne értesülnünk arról, vajjon a galagonya pillango minő nagyságot ér el az összes általa lakott országokban, azt a kérést intézzük az összes entomo- logusokhoz, hogy ebbén a tekintetben felvilágosítással szolgáljanak. 96 Dr. Zilaki Kiss Endre Adatok Szilágy megye bogár-faunájához.. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. LV. Coraebus fasciatus Villers Hadad, Bogdánd. Agrillus biguttatus F. Hadad, Tasnád, Zílah: — viridis L. Hadad, Tasrád; — v. fagi Ratzb. Hadad ; — angustulus III. Pele ; — olivicolor Kiesw. Tasnád, P.-Szarvad. Trachys minuta L. Tasnád. Throscus obtusnus Curt. Peér, Balla. Adelocera lepidoptera Pz. Zilah. Archontas murinus L. Hadad, Zilah. Drasterius bimaculatus Rossi Tasnád. Elater cinmnabarinus Esch. Hadad Zilah; — sanguineús L. Zilah, Hadad; - sauguinolentus Schrank Hadad; -- ferrngatus Lac. Zilah ; —- elongatulus F. Hadad; — crocatus Lac. Zilah; — eleganltulus Schönh. Tasnád. Megapenthes tibialis Lac. S.-Ujlak. [yponoides minutissimus Germ. Peér, S,-Ujlak. Pele. Cardiophorus gramineus Scop. Hadad, Zilah; — rujfifes Goeze Zilah; — nigerrimus Er. Hadad, Zilah; — cinereus Hbst. Zilah, Tasnád; — v. testaceus F. Tasnád ; — rubriges Germ. Tas- nád. Melanotus miger F. Pele; — brunnipes Germ. Hadad, Zilah, Tasnád; — castanipes Payk. Hadad, M.-Goroszló ; rufipes Hbst. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele. Limonius pilosus Leske, Zilah, Tasnád, Peér; — aerugino- sus Ol. Peér; — minutus L. Peér; — parvolus Sz. Zilah, Hadad, Tasnád, "ele: Athous mger L. Hadad, Tasnád ; — haemorhoidahs F. Ha- dad, Tasnád ; — vittatus F. Zilah, Hadad ; — v. Ocskayi Kiesw. Ha- dad ; — longicollis O1. Pele, Szarvad ; — circumductus Mén. Ha- dad, Zilah, Tasnád ; — cirbumscriptus Cand. Meszes. Ludius furpureus Poda, Zilah ; — institivus Germ. Sz. Cseh ; — tesselatus L. Hadad, Zilah, " Tasnád;, Peér ; — -latausi B. SZA, Tasnád, Pele ; — bipustulatus L. Zilah. Steatoderus ferrnginens L. Hadad. Agriotes pilosus Pz. Hadad, Zilah, Pele; — ustulatus Schall. Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 97 Hadad, Zilah, Tasnád, Sz. Cseh; — sputator L. Hadad, Zilah, Tas- nád ; — lineatus L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — obscurus L. Hadad. Dolopius marginatus L. Zilah, Meszes. Sericus brunneus L. Zilah. Synoptus filiformis F. Tasnád. Cyéfhon variabilis Thunb, Tasnád; — f$adi L. Tasnád, Peér. Platycis Cosnardi Chevr. Hadad. Lampgyris noctiluca L. Hadad, Zilah, Peér. Cantharis fusca L. Hadad, Peér ; — rustica F. Hadad, Zi- lah, Peér, Pele ; — pulicaria F. Peér, Tasnád ; — nmigricans Müll. Hadad, Tasnád; — fellucida F. Tasnád ; — hvida L. Tasnád ; — v. rufipes Hbst Hadad, Zilah, Tasnád, Pele ; — sudetica Letz. Zilah, Meszes ; — fulvicollis F. Hadad ; — lateralis L. Hadad. Metacantharis haemorrhoidalis F. Peér, Tasnád, Sz. Cseh. Rogonycha "pilosa Pajk, Zilah; — fulva Scop. Zilah, Hadad, Bogdánd ; — testacea L. Hadad, Peér, Tasnád, Pele; — rorida Kiesw, Hadad ; — atra L. Hadad, Tasnád, Szlis mtidula F. Zilah, Hadad. Malchinus demissus Kiesw, Hadad ; — mgrinus Schauf. Hadad. Malthinus punctatus Fourcr. Tasnád. Troglops albicans L. Hadad. Charopus concolor F. Hadad, Pele. Hypebaeus flavipes F. Zilah. Antholinuus analis Pz. Hadad, Tasnád. Sphinginus coarctatus Er. Hadad. Axmotarsus pulicarius F. Tasnád, Hadad, Pele, Bogdánd. Anthocomus eguestris F. Tasnád. Malachius aeneus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér ; — margi- nellus F. Zilah; — bipustulatus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér; elegans Geoffr, Pele ; — gemculatus Germ. Hadad, Zilah, Pele ; — viridis F. Hadad, Tasnád, Pele; — spinipennis Germ. Hadad ; — spinosus Er. Zilah. Dasytes mger L. Tasnád; — coeruleus Deg. Hadad, Zilah, Peér ; — plumbeus Müll. Hadad. T. Szántó, Tasnád; — daerosus Kiesw. Hadad ; — fusculus III. Zilah. Dolichosoma, lineare Rossi Hadad, Tasnád. Haplocnemus nigricormis F. Zilah. Trichocoeble floralis O1. Peér. Danacaea pallibes Pz. Zilah ; — migritarsis Küst. Zilah; — marginata Küst. Hadad ; — serbica Kiesw. Bogdánd. 98 Dr. Zilahi Kiss Ende, Denops albofasciata Charp. Tasnád. Tillus elongatus L. Zilah, Hadad, Tasnád; — umifasciatns F. Zilah, Tasnád, Pele. Opilo mollis L. Zilah, Hadad, Tasnád. Clerus mutillarius F. Zilah, Hadad, Tasnád ; — formicartus L. Zilah. Trichodes afiarius L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér; — sub- trifasciatus Spin. Zilah. Corynetes coeruleus Deg. Hadad. Necrobia violacea L. Zilah, Hadad, Peér. Opetiopalpus scutellaris Panz. Hadad. Bruchus fur L. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — vartegatus Rossi, Peér, Tasnád. Byrhus pertinax L. Tasnád ; — rufipes F. Zilah, Hahad; — paniceus L. Tasnád. ; AXestobium rufo-villostum Deg, Zilah, Hadad, Tasnád ; — plumbeum III. Meszes. Hedobia imperiahs L. Zilah ; — regalis Duft, Zilah. Ptlimus pecticnicorms L. Zilah, Tasnád. Dorcatoma dresdensis Hbst. Tasnád. Aspidiphorus orbiculatus GyIIl. Tasnád, Pele. Psoa viennensis Hbst. Zilah, Tasnád. Bostrychus cafucinus L. Zilah, Hadad, Cis mtidus Hbst. Hadad. Blaps mortisaga L. Zilah, Hadad ; — similis Latr. Hadad. Crypticus guisigulius L. Hadad. Opatrum sabulosum L. Zilah, Hadad. S-aphidema metallica F. Tasnád. Platydema violacea F. Hadad; — Dejeani Lap. Hadad. Corticeus bicolor Ol. Szilágy -Cseh. Tenebrio obrcurus F. Zilah ; — mohtor L. Zilah, Hadad. Laena Retteri Weise, Tasnád. Helops gwsgwilius F. Hadad; — incurvus Küst. Hadad, Zilah. Allecula morio F. Szilágy-Cseh ; — aterrima Küst. Tasnád. Eryax laevis Küst. Zilah, Hadad. (Gonodera v. serrata Chevr. Zilah, Hadad. Mycetochara flavipes F. Hadad, Pele. Puodonta nigrita F. Hadad. Omophius betulae Herbst Hadad ; — rugosicoltis Bull. Hadad. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 99 Lagria hirta L. Zilah, Bogdánd. Hyfulus bifasciatus F. Hadad. Melandrya carabotdes L. Zilah. Mordella fasciata F. Hadad ; — aculeata L. Zilah, Hadad, Sz: Cseh. Mordelhstena abdominalis F. Zilah, Hadad ; — micans Germ. Hadad, Peér ; — pumila GyIlI. Hadad. " Pentaria badia Rosh. Zilah, Tasnád. Anaspis frontalis L. Zilah, Hadad, Tasnád; — v. lateralis F. Szilágy-Cseh; — thoracica L. Peér; — 7rlava L. Zilah, Hadad, Sz. Cseh ; — melanostoma Costa, Hadad, Bogdánd, Sz. Cseh ; — varians Muls. Hadad. Melo proscarabaeus L. Zilah, Hadad ; — violaceus Marsch. Zilah, Hadad, Peér ; — cicatricosus Leacn, Hadad; — vartegatus Donov. Tasnád ; —- brevicolhs Pz. Hadad. Lytta vesicatoria L, Hadad, Zilah, Peér, Tasnád, Sz. Cseh. Sitaris muralis Forst. Zilah, Hadad. Pyrochroa coccinea L. Zilah, Hadad ; — serraticormis Scop. Zilah, Hadad ; — pectinicornis L. Meszes. Notoxrus monoceros L. Hadad. Formicomus pedestris Rossi, Hadad, Sz. Cseh. Anthuicus floralis F. Zilah, Hadad — Schmidt Rosenh. Ha- dad ; — sellatus Pz. Hadad ; — unicolor Schmidt Hadad. Ochthenomus tenuicolhs Rossi Hadad. Asclera sanguinicollis F. Zilah; — coerulea L. Hadad, Zilah. Ancomera femorata F. Zilah; Hadad. Oedemera podograriae L. Zilah, Hadad, Sz. Somlyó ; — fla- vescens L. Hadad; — virescens L. Hadad, Peér ; — lurida Marsch Hadad. Otiorrhynchus multipunctatus F. Ziiah ; — laevigatus F. Peér, Pele :— rancus F. Hadad ; — perdiz O1. Zilah; — orbicularis Hbst. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Peér; — /ullo Schrank, Peér; — ovatus L. Ziah, Hadad. Plochus bisignatus Germ. T. Szántó; — peritelloides Fuss, Zilah. Phyllobius urticae Deg. Hadad, Zilah; — pilicornis Desbr. Hadad ; — pyri L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — argentatus L. Zilah, Hadad, Peér; — psittacinus Grm. Zilah, Hadad; — fulvipilis Desbr. Zilah; — laterahs Reiche, Zilah; — betulae F. Zilah; — oblongus L. Zilan, Hadad, Peér. 100 Dr. Zilahi Kiss Endre Polydrusus mollis Stroem Peér ; — flavipes Deg. Zilah ; — conflmens Steph. Zilah, Hadad; — tereticollis Deg. Zilah ; — picus F. Zilah ; — corruscus Germ. Zilah ; — viridicinctus GyIlh. Hadad. Chiloneus asperatus Bensd. Hadad. Schiaphilus caesius Hamp. Tasnád; — setulosus Germ, Hadad. Paophilus Hampai Seidl. Hadad. Eusomus ovulum Germ. Zilah, Hadad, T. Szántó. Mesagroecus obscurus Boh. Hadad. Sitona criniítus Hbst. Hadad, Tasnád ; — tibialis Hbst. Zi- lah, Hadad ; — lineatus L. Hadad ; — suturalis Steph. Zilah ; — sulcifrons Thunb. Hadad. Trachkyphloens inermis Boh. Tasnád. Cneorrhinus plagiatus Schall. Er-Kávás (Biró). Liophloeus tesselatus Müll. Zilah, Hadad ; — v. Schmidti Boh. Zilah. Tanymecus palliatus F. Zilah, Hadad. Cleonus punctriventris Germ. Zilah; — alternans Hbst. Ha- dad ; — piger Scop. Zilah, Hadad ; — trisulcatus Hbst. Hadad; -— tigrinus Panz. Tasnád; — pedesíris Poda, Zilah, Hadad. Lixus iridis Ol. Zilah, Hadad; — Ascani L. Zilah, Hadad; — algiírus L. Zilah, Iladad; — cardui O1. Hadad; — elongatus Goeze,; Hadad. Larinus obtusus GyII. Nagyfalu ; — furbinatus GyIIl. Peér ; — sSturnus Schall. Zilah ; — jaceae F. Hadad. Tropiphorus carinatus Müll. Hadad. Minyops carinatus L. Zilah; — v. variolatus F. Pele. Alophus triguttatus F. Peér, Zilah. Lepyrus capucinus Schall, Peér. Fylobius abietis L. Zilah. Liparus glabrirostris Küst, Zilah; — germanus L. Zilah. Plinthus Tischeri Germ. Hadad. Fypera intermedia Boh. Zilah. Ung és Ugocsa megye szitakötő-faunája. Irta Hrabár Sándor. Ezen terület hegyvidékét és rónáit egyaránt átkutattam. Leg- gazdagabb szitakötő-faunára az előhegységben és a dombvidéken akadtam, szép faunája van a rónavidéki mocsaras területeknek is ; a magasabb hegyvidéken és havasokon azonban csakis egy pár faj tenyészik, ezek is csak az erdő véghatáráig. Ezen felül hava- sainkon szitakötő nem él, legyen ott bármily vizenyős havasi rét vagy tavacska. Létezik területünkön több melegvizű tó, melyek vize a legerősebb télen is, mindig négy-öt fokkal felül van a fagy- ponton, tehát sohasem fagy be ; érdekes, hogy az Aeschna cyanea-t én csakis ezeken a tavakon láttam párzás és peterakás közben tö- megesen s ezekben a tavakban leltem nagy mennyiségben , álczáit is, egyebütt gyérer.. Legtöbb szitakötő természetesen a nyári és koraőszi hóna- pokban röpül, míg tavaszszal sokkal kevesebb. Legkorábban jelenik meg s legkésőbb is látható a Sympycna fusca, míg aránylag leg- rövidebb ideig gyönyörködhetünk a Crocothemis erythrea-ban, mindössze egy-két hétig. A hazai Anax-ok közül csakis az imperator-t találtam s ez elég gyakori; úgy látszik kerüli a hegyes vidéket, mert leginkább lapályos, dombos helyeken bukkantam rá, úgy Ungban, mint Ugo- csában s némely tavacska felett nagyon is sok látható. Minden hímnek külön-külön vadászterülete van, melyen saját fajabeli ugyan- azon nemű betolakodót meg nem tűr, ellenben a nőstényeket igen szívesen fogadja s egy hím több nőstényt is megtermékenyít. Egy kisebb tavacska fölött rendesen öt-hat hím röpköd, szorosan be- tartva területét s a másikéba át nem menve ; míg a nőstények a peterakást . megkezdik a tó egyik végén, végighaladnak ekkép az egész tavon valamennyi hímtől megtermékenyítve s mindegyiknek területén lerakva petéiket. Ezen Anax tápláléka leginkább Agrio- nok-ból, Lestesek-ből kerül ki. Az Anax imperator-t erdőben sohasem találtam, s úgy lát- 102 Hrabar Sándor szik egész élete a víz közvetlen közelében játszódik le, míg az Aeschnák igazi erdőlakók és csak szaporodás alkalmával keresik fel a vizeket; ezek között az Aeschna mixta, affinis és cyaneg, gyakoriak, sőt közönségesek erdővidékeinken. Az előbbi két faj erdei tisztásokon csoportosan röpköd s különösen alkonyattájt fej- tenek ki nagy élénkséget, a cyanea ellenben mindig sötét erdei utacskákon egymagában s igen alacsonyan röpköd s fogdossa az ott található apró Dipterákat. E három Aeschna közül a már többször említett cvamea ha- tol fel a legmagasabbra : megtaláltam a Vihorlát ős bükkőseiben körülbelül 800—1000 m. magasan, a Polonina Runa havas olda- lán szintén 800—1200 m. magasságban. Sokkal ritkább nálunk az Aeschna rufescens: csakis Ungvár mellett fogtam több példányban. Egy törött s hibás példány alap- ján, melyet Ugocsából (Ilonok) kaptam, az Aeschna juncea előfor- dulását is constatálhatom ezen a területen. Ungvár mellett közön- séges a Brachythron pratensis is — egyebütt nem találtam. A Gomphus vulgatissimus-t a következő helyeken leltem Ungban : Ungvár, Turja Remete, Vinna, Pálócz ; Ugocsában: Alsó- Karaszló, míg a Lindenia forcipata-t csak Ungváron találtam. Sok példányban gyüjtöttem a Cordulia aenea-t (Ungvár, Neviczke, N. Szőllős) mely nyár közepén nagy számban röpköd az erdei vágá- sokon, az Epitheca flavomaculata-t csak Ugocsában (N. Szőllős) találtam, az £Epitheca metallica ellenben sokkal gyakoribb (Szob- ráncz, Ungvár, Uzsok ; N. Szőllős, Ilonok, N. Komját). Igazi kánikulai szitakötők a Diplax-ok, melyek javarészt augusztusban láthatók tömegesen. Legfürgébb közöttük a Diplax scotica ; ez az érdekes fekete kis Diplax igazán szédületes gyor- sasággal czikázik a zsombékos felett: az ember szeme belefárad, ha követni akarja: gyüjtöttem mind Ungban, mind Ugocsában s gyakorinak mondható. A Diplax sanguinea, vulgata, striolata, me- ridionalis és flaveola mind igen közönséges fajok s bárhol föllel- hetők vidékünkön; ritka azonban a Diplax pedemontaua, melyet Ugocsában, Ilonokújfalu környékén találtam s 1903. aug. elején ott óriási tömegben röpködött, de csak kisebb és korlátolt terüle- ten, úgy, hogy pl. Ilonoktól kb, 15 kilómeterre eső N. Szőllős környékén ugyanakkor egyetlen egyet sem láttam. Jói benne a nyár közepében, mikor a nap perzselő heve már kiszárította az apróbb pocsolyákat, jelentkeznek a Libellák, még pedig leggyatrabban a Libella cancellata és albistyla, néha töme- Ung és Ugocsa-megye szitakőtő-fannája 103 sen jelennek meg s fölváltva: egyik éven az egyik, másik éven a másik faj lép fel nagyobb számban. Gyüjtöttem ezeken kívül a Libella brumnmea-t is N. Szőllős táján meglehetős számban. Minden hazai szitakötő legszebbje, a vakítóan piros Croco- themis erythrea, mely ha a békalencsés zöldes víz fölött röpül, meg-megkápráztatja a szemet, — ritkább s csak Ungvárott fog- tam pár példányban. A Libellulák mind a három, hazánkban gya- kori faja fellelhető nálunk, legközönségesebb a Libellula depressa és guadrimaculata; a Libellula fulva pedig mindössze egy hibás példányban került kezeim közé, melyet Ungvár mellett fogtak. Gyéren található a Leucorrhinia pectoralis is s a Leucorrhiniák közül csakis ezen fajt észleltem s gyüjtöttem ezen területen. Az Agrioninák között akadtam hazánkban igen ritka két fajra; ezek egyike a Lestes viridis, mely valamennyi Lestes-ünk között a legnagyobb ; Ungvár mellett tömegesen fordul elő s augusz- tus végén kezd jelentkezni, szept. elején pedig nagyobb mennyi- ségben röpköd. Ráakadtam Ugocsában (Ilonok) is, de itt gyérebb. Igen közönséges a Lestes sponsa és nyinupha: mindenütt rájuk akadhatunk, szintúgy a Lestes barbara és virens-re is, ez utóbbiak azonban kisebb számban röpködnek. Másik ritka faj az Agrion hastulatum: ezt két hím példányban fogtam Ungvár mellett (1993. és 1904-ben) ; egyéb Agrion közönséges, legtöbb van az A. puella- ból, azután következnek az A. pulchellum, cyathigerium és ornatum. Gyakori az Ischnura elegans is, melyet majd mindenüit, a hol gyüjtöttem megtaláltam, míg a csinos kis /[. pumilis-t csak Ugo- csában (N. Komját) észleltem. Mindenütt előfordulnak : az Erythromna najas és E. viridnu- lum, a Platycnemis pennipes és a Sympycna fusca, szintúgy az erdei patakocskák kedves szitakötője, a Calopteryx virgo, valamint a C. splendens, mely ellentétben az előbbivel, nem annyira az er- dei vizeket és patakokat, mint inkább a nyilt mezei vizeket kedveli. Ennyi gyüjtéseim eredménye. Összesen negyvenöt fajt gyüj- töttem, ez pedig, — tekintve azt, hogy az eddig ismert hazai szita- kötők száma mindössze hatvanegy, — szép vidéki fauna ké- pét adja. Magyarország pillangói. Írta A. Aigner Lajos. IV. 2. nem. Thais F.! Csápja igen rövid, szarnyai csócsukon és szélűkön erősen le- kerekítettek, fogazottak, a fogak az alsó szárnyon mélyebbek, a felső szárnyon kevésbbé szélesek, mint az előbbi nemnél. Hernyója húsos kiemelkedésekkel (áltüskék) borított, szőrös, a szőrök so- rokba rendezettek. Bábja, fején és farán szállal megerősített ; kitelel, olykor kétszer is. Ezen délkeleti nem 3 faja közül Magyar- oszágon csak egy él. 4. Thais Polyxena Schiff." Schiffermiller:und Denis, System: .Verzeichnsaaads oechmetterl, der. Wiener :Gegend p. 162, fg. e(U776)zeMÉGyE permnestra Scopoli, Entomologia Carniolica p. 149 (1763). Alapszíne halvány sárga. A felső szárny elülső szegélyén Do hosszas fekete petty van, melyek közül kettő a belső szegélyig fut. A mélyen csipkézett szegély előtt keskeny sáv húzódik. Az alsó szárny még mélyebben csipkés, mögötte kék és piros pettyek vannak, az elülső szegélyen szintén egy piros petty ül; a belső szegély fekete; a középső és nehány külső sejtben szabálytalan. fekete pettyek feküsznek. Csápja és teste fekete, az utóbbi oldalt. piros pettyekkel tarkázott. Egész Magyarors:ágon csaknem mindenütt gyakori, Buda- pesten márcz. 18-tól máj. 19-ig röpül. Nálunk nagyon variabilis lévén szükségesnek látszik számos eltérő alakját behatóbban ismertetni. Nagysága átlag 50—55 mm. kivételesen 62 mm., és viszont. csak 39 mm. kiterjedésű is. Alapszíne halvány sárga, gyakran sö- tétebb, az okersárgába hajló. Rajza igen változó. HWelső szárnyán mélyen öblözött kettős fekete szegélysáv van, melyek közül a be- felé eső gyakran, kivált az olykor meglehetősen széles fekete erek- nél, erős és megszélesbedett, sok esetben azonban elég keskeny és különösen az ereknél két oldalt az alapszín által kissé megsza- kított. A mellső szegélytől, — a fekete tövet nem számítva — 5 ! Thais: görög női név. 2? Polyxena: Priamos trójai király leánya. Magyarország pillángói 105 fekete petty többnyire a medianáig ér le; alakjuk, hosszúságuk és szélességük azonban igen változó. Az 1. petty (a tő fölött) csak- nem mindig erős, igen ritkán azonban csak a középsejt köze- péig ér. A 2. petty rendesen valamivel szélesebb, olykor az ösz- szések között a legszélesebb. Ellenben sok esetben a 3. petty a legerősebb és — kivált közepén — igén megszélesedett. Annál gyöngébb fejlődésű a 4. petty, mely némelykor az elülső szegélyt sem éri el. Ellenben az 5. petty többnyire igen erős, azonban gyak- ran igen gyönge. A belső szegélysáv felső része (a 6. 7. 8. Sejt- ben) többnyire mélyebben fekete az alsó résznél, s voltakép 6. petty- nek tekintendő ; a sáv két része az 5. sejtben többé-kevésbbé gyön- gén össze van kötve, olykor az összeköttetés megszakadt; égy pél- dányomnál azonban az 5. petty — a helyett, hogy a. 4. érig érne — itt teljesen egyesül a sávval, míg ama 6. petty — a 4. és.5. Sejt üresen maradván — önálló pettynek látszik és valószínű, hogy ez volt az eredeti rajz. Az 5. petty renidszerint csakis a megvasta- godott 4. ér által van a szegélysávval összekötve. Az 1. és 2. petty alatt a belső szegélyen hasonló, többnyire erős, ritkán hiányzó vagy gyöngén jelzett petty áll, mely a két felső petytyel, vagy egyikkel sem, avagy csak az 1. perytyel van összekötve s azzal az- után sávot alkot. Ugyanoly petty mutatkozik a 2. és 3. petty alatt, olykor mind a kettővel, tőbbnyire azonban csak a 3. petytyel többé kevésbbé erős sáv által egyzekötve, a mely néha vonallá zsugo- rodik, sőt ritkán teljesen hiányzik is. Ez az összekötő vonal a leg- több esetben az 5., olykor csak a 4. pettyig folytatódik, itt azonban sokszor teljesén hiányzik. Az 5. pettyben a mellső szegélyen gyak- ran piros petty áll, melyet az ér olykor ketté szel: — ab. Cassandra Mn.: igen ritka esetben és csak Budapesten megfigyelve, mutat- kozik ama piros petty alatt az 5. sejtbenis hasonló színű petty : — ab. bipunctata Cosm.? A felső szárny szegély-sávja a csipkés szélű alsó szárnyon folytatódik, itt is többnyire élesen elkerítve ; rajta fölül fekete ke- retű, olykor alig észrevehető kék behintésű piros háromszögek sora ül. A belső szegély fekete, hosszú sárgás szőrrel födött, szintúgy mint az anális petty, mely sejtről-sejtre. pettyek és pontok által folytatva, az elülső szegélyig húzódik, a hol a legtöbb esetben fe- kete "keretű piros , petty áll. A "középsejtben, "2-—3 Sárgás "vonai által átszelt, olykor eimosódott fekete folt mutatkozik. 1) Primos balszerencsét jósló leánya. 2] A kettős pontú. 106 A. Aigner Lajos A fonák oldal ugyan olyan, de gyöngébb rajzú. A felső szárnyon az l. petty teljesen, a 3. petty csak felső felében van pirossal kitöltve; az 9. pettyben az elülső szegélyen, az ér által átszelt 1—2 petty, a 4. sejtben pedig olykor egy piros pont áll; a piios pontok gyakran csak jelezve vannak. A szegélysáv részben rózsaszínnel kitöltött. A belső szegélyen hiányzik a belső petty, a külső magában áll, miert fölfelé hiányzik az összeköttetés. Az alsó szárny szegélysávja rózsás- vagy bíborszínnel van kitöltve, ellenben hiányzik a kék pikelyezés. A fekete belső szegélyt és anális pettyet két rózsaszínű ér szeli át, a többi ér is némileg rózsaszínű. Az elülső szegély piros pettye igen megkisebbedett, ellenben a tőnél olykor három piros petty foglal helyet. Nevezetesebb fajváltozatai és eltérései a következők : 1. Ab. ochracea Stgr.! A törzsalaktól csupán sötét okersárga alapszíne által különbözik. 2. Ab. meta Meig.? (ab. flavomacula Schilde?, rufescens Obth.! ab Rumina Esp.", melynél az alsó szárny piros rajzai sárgával vaunak helyettesítve ; alul okersárga színezetű. Csak két hazai pél- dánya ismeretes, Aradról és Budapestről. 3. A var. Cassandra Hb. csakis a Velebitben és Fiuménél fordul elő. Minthogy azonban jellegei (szélesebb fekete rajz s az alsó szárny feketés töve) igen ingadozók és nem találók, mint külön fajváltozat bevonandó lenne. Sokkal több joggal illeti meg a külön fajváltozat neve Mann- nak fentebb említett v. Cassandra-ját, a mely számára Mann-nak synonymált elnevezését var. Creusa-t hozom javaslatba. 4. var. bella Neuburger. Felső szárnyán a 3-ik costalis foltot csupán vonalszerű pont jelzi s a belső szegélyen levő fekete folt tünőfélben van. Budapesli példány után írták le — kevés jogosult- sággal. 5. Nagy 2; felső szárnyán az 1. petty igen keskeny, a 2. feltünően széles és az alatta levő, szintoly széles petytyel sávvá egyesül; a középsejt közepén álló 3. petty igen ápró, a 4. igen széles, az 5. pedig keskeny s a 6. sejtben megszakított ; a szegély- beli (€.) petty határozottan feltünő; a belső szegélyen levő külső petty alig van jelezve, összeköttetése a 4. vagy 5. petytyel teljesen hiányzik, ellenben erei szélesen feketék. 1 Az okersárga. 3 A sárgapettyű. 1 A pirosas. 5 A szoptató anyák istennője. Magyarország pillangói 107 6. Kis 3 (1897. julius 24-én, tehát szerfölött elkésetten ki- kelve), melyen az alsó szárny rajza kormosan elmosódott. Felső szárnyán a belső szegély belső pettye igen gyönge, a külső ellen- ben igen erős s a 2.—5. pettytyel szélesen egybekötött. 7. Hyalin $ (Budapesten 1899 junius 6-án, és 1900. május 24), melyen az összes rajzok (még az alsó szárny piros és kék pettyei is) kopottan ugyan, de megvannak, felső szárnya azonban az alapszín helyett, teljesen pikkelytelen, míg felső szárnya sárga helyett halvány csontszínű. Hasonló példányt fogtak Czirkveniczán (Horvátország) is ; ugyanilyeneket megfigyeltek Berlinben, S t a u- dinger pedig Amaziában Th. Cerisyi B. hasonló példányait nevelte hernyóból, Hernyója 23—25 mm. hozszú; vöröses-sárga vagy hússzínű, hátán hat sornyi vöröses vagy barnás áltüskével. Junius elejétől julius közepéig él Aristolochia clematidis- és rodundán (farkasalma), Olaszországban állítólag Ouercus ilexen (cser) is, többnyire napos helyeken, de gyakran a levél alá rejtőzve, igen népes csoportok- ban; így p. o. 1887-ben Török-Bálinton elég szűk területről mint- egy 1000 hernyót szedtek össze. A sötétebb színű hernyó állltólag a var. Casandra-t és ab. ochracea-t adja. Bábja hosszúkás, sár- gás-szürke, barnásan árnyékolva. Parasitái: Ammobia glabriventris Wlp. és Chaetolyga an- nalis Mca. Dipterafajok és Agrybon tennicorne Grav. lchnenmonfaj, 3. nem. Parnassius lLlatr.! A szárnyak szélesek, fogazatlanok, csúcsuk lekerekített; az alsó szárny belső szegéiye hajlott. A nősténynek különböző alakú úgynevezett táskája van potrohán, mely csak a párosodás után keletkezik, és a mely szerint a fajokat csoportosították. Hernyóik hengeresek, pettyesek, rövid szőrű szemölcsökkel. Laza szövedék- ben bábozódnak alom alatt a föld színén. Bábjuk zömök, széles fehér sávozással. Ezen népes nem fajainak legnagyobb része (24) a palaearctikus körben él; hazánkban csak kettő fordul elő. 1. . Az alsó szárnyon piros szemfoltok vannak-.. .. Apollo L. Az alsó szárnyon piros szemfoltok nincsenek — Mnemosyne L. 5. EParnassius Apolle L. Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 465.(1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 2. fig. 1.(1777). 1 Parnassus hegye, Apollonak szentelve. 2 Apollo a nap, költészet és a múzsák istene. 108 A. Aigner Lajos A fehér szárnyak töve fekete, külső szegélyük pikkelytelen, üveges. A felső szárny elülső szegélyén 4, belső szegélyén 1 fekete pety ül. Az alsó szárnyon 2 fekete keretű piros, belül többnyire fehér szemfolt van; a belső szegély feketés; vége felé szabálytalan alakú, hosszúkás harántos petty van. Csápja szürkés, bunkója fekete, teste fekete, a hímé erősen szőrös, Hazánk legtöbb hegyvidékén előfordul junius—juliusban tekin- télyes nagyságú példányokban, méelyék 72, nem ritkán 85 sőt 88 mm.-t is elérnek, de akad kivételesen csak 55 mm. kiterjedésű is. Két szemfoltjuk rendszerint nagy, piros, pupillátlan, ritkábban kicsiny, piros, kis fehér pupillával, — még ritkábban halvány piros, csak- nem rózsaszínű, igen terjedelmes fehér pupillával. Kettős analis pettyük többnyire egészen fekete, ritkábban egyik vagy másik, vagy mind a kettő belül piros. Nevezetesebb fajváltozatai a következők : 1. Var. carpathicus Rbl. et Rgh. a legnagyobb hazai alak (; 68—75, ? 72—85, kivételesen 85 —90 mm.) Alapszíne kissé sárgás, és — kivált a £-nél — a felső szárnyon szürke behintés által el- homályosított; a felső szárny fekete pettyei igen kifejlődöttek és főleg a £-en hosszasra nyujtottak. A Tátrában fedezte fel Husz EGÁL 2. Ab. flavomaculatus Deck! pupillátlan sárga szemfoltokkal ; nagy példányokban a Branyiszkón fogták. ; 3. Ab. pseudonomion Christ. Nagy példányok, melyeken a felső szárny két apicális pettye vagy azok egyíke, valamint a belső szegélyen álló fekete petty erős piros pupillát visel. ? példányokban Dahlström Gyula figyelte meg a Branyiszkón. 4. Ab. Novarae Obth.?, melyen az alsó szárny szemfoltjai egészen feketék. Egy példányát 1889. jul. 8-án Blühm sziléziai lepkész fogta Trencsén fürdőnél, Ennek a rendkívüli ritka alaknak ezenkívül még csak 3 példánya, Sziléziából, Wijtentergből és Francziaországból, ismeretes. 5. Var. liburnicus Rbl. et Rgh.! Nagyobb ($ 71—72, ? 15 mm.), világos alak a horvát Velebit-hegységből. Alapszíne tiszta fehér, a felső szárnyon csak a ?-nél gyöngén sötéten behintve. A külső szegély előtt lefutó szürkés sáv gyakran csak a 3. sejtig ér; (0 1 A kárpáti. A sárga pettyű. Pseudein: hazudni, az ázsiái Nomion fajt feltüntetve. ; Novara, ielső olaszországi tartomány. ! Liburnia — a Tengermellék hajdani neve. 1 ik 5 Magyarország pillangói 109 az üveges szegély igen keskeny s a $-nél csak addig ér, mint az előbbi sáv: a fekete pettyek aprók, kerekítettek, kivált a £-nél. A különben meglehetősen szabályos alsó szárnyon a £-en a sze- gély előtti szürkés sáv többnyire teljesen hiányzik. 6. Var, bosniensis Stich.! A var. carpathicus-hoz közel álló nagy alak (szárnya hossza: a hímé 41—43, a nőstényé 44 mm), alap- színe azonban sárgásabb fehér, felső szárnyán határosabb submar- ginális üveges sávja van, rajzolata pedig inkább a törzsfajé; 1652 m. magasságig található. Petéje paizsalakú, számos szabályos kiemelkedéssel. Hernyója bársonyos fekete, finoman szőrzött, hátán minden testgyűrűn 2—2 sötétkék szemöles s egy sor vöröses sárga pety. Május— juniusban Sedum albumon, ritkábban Sedum telephiumon (varjuhéj), állítólag Sempervilvum tectorumon (kövirózsa) is él. Csak a legnagyobb forróságban táplálkozik, különben a növény alá rejtőzik, Kifejlődve 45—530 mm. hosszú. Előfordul az összes szomszédországokban. 6. Parnassius Mnemosyne I. Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 465.(1758)9: Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. 2. tab. 2. fig. 2. A fehér szárnyak töve fekete. A felső szárny külső szegélyén a középsejtben két fekete petty van, külső szegélye szélesen pik- kelytelen, üveges. Az alsó szárny belső szegélye fekete; a közép- sejt végén kis fekete petty ül. Teste fekete, a hímé erősen Szőr- zött, a nőstényé többnyire sárga pettyekkel tarkázott. Hazánkban: országszerte gyakori. Budapesten április 30 tól junius 18-ig. Igen variáló faj. A rendelkezésemre álló 58 példány közül, többnyire Budapestről és Szaárról (Fejér m.), a legkisebb, kivételesen kicsiny példány 55 mm., a legnagyobb 65 mm. széles. 43 hím közül csupán haton (egyezőleg Rühl leírásával) nem mu- tatkoznak az üveges szegélyben fehéres pettyek. Úveges szegélyük egyenetlen hosszúsága; többnyire a4. sejtig ér, a 8-ban hirtelen enyésző és a 2-ban már alig van nyoma, némelykor azonban a 3. sejtig terjed.s a 2-ban enyészik el. A többi 37 példányon a SZEe- gélyben fehér pettyek állnak, még pedig nemcsak (Austaut sze- rint) a 4—6. sejtben, hanem a 8-ban is, s illetve a 2— 8: "séjt mindegyikében egy-egy ily többé-kevésbbé tisztán látható fehér petty van. A felső szárnyon —- Rühl és Austaut szerint — a mellső 1 A boszniai. 1 Mnemosyne : a múzsák anyja. 110 A. Aigner Lajos szegély előtt álló (costális) két fekete pettyen kívül más rajzot nem mutat. Példányaim közt van il ilyen, a többin a külső costális petty és szegély között többé-kevésbbé tisztán kivehető szürke petty tünik fel, mely a ?-nél rövid sáv alakját ölti. Az alsó szárnynak — Austaut szerint — a középfolton és fekete belső szegélyen kivül nincsen egyéb rajza : ilyen példányaim- nak fele; további negyed részénéla fekete belső szegély folytatása- ként homályos anális folt mutatkozik, olykor csak nyomokban. Az utóbbi, valamint a fekete belső szegélylyel csak az ér által összekötött középfolt — Rühl szerint — általában hiányzik: ily rajztalan példányom van 8. Azok közül, melyek Austaut ábrájá- nak megfelelnek, van azonban 4 oly rajzzal bíró példány, melyről a nevezett szerzők egyike seni emlékszik meg, t. i. a imellső sze- gélyen kisebb, olykor homályos szürke pettytyel. A nőstén yen, melynek potrohán minden gyűrűn egy-egy sárga petty jelentkezik, szintúgy mint a bukovinai és kaukázusi pél- dányokon — Austaut és Rühl szerint — a rajztalan üveges sze- gély szélesebb (az én példányaimon is) és hosszabb, megkeske- nyedve a belső szegélyig ér. Ez utóbbi példányaimra nem áll. Eze- ken az üveges szegély csaknem egyenlő szélességben a 83. sejtig ér s a 2. sejt felső részében enyészik el, csak ritkán terjed ki az egész 2. sejtre, az 1. sejtben enyészvén el. Két példányon a sze- gély rajztalan (typikus); a többin, nagyrészt igen homályosan, fehér pettytyek mutatkoznak benne; még pedig 3 példánynál csupán a 3. sejtben, 6-nál a 3—58. sejtben igen homályosan, 4-nél pedig egészen tisztán. A keskeny sáv kezdete mindegyiknél megvan, olykor csak 2, többnyire pedig 3 sejtre kiterjedve. Typikus példányokon a, felső szárny belső s alsó szárny elülső szegélyén egy-egy szürke folt látható : ilyen 3 példányom ; további hatnak csupán az alsó szár- nyaán vanily (olykor már feketés) petty, 3-nál pedig egyik szár- nyon sem mutatkozik. Az alsó szányon továbbá összefüggésben van a fekete belső szegély az erősen kifejlett anális folttal: ez 8 példányomnál talál, 7-nél pedig ez a folt csak igen gyönge rajzú. A fekete belső szegélylyel összefügg a középfolt is, a mely rend- szerint meglehetősen nagy. Egy példányon az anális és középső- folt egybefolyt. Egyéb hazai fajváltozatok a következők : 1. Var. et ab. melaína Honr.! (var. Harlmanni Stfs.);? igen 1 A fekete, : Hartmann, német lepkész. Magyarorszag pillangói TAL sőtét eltérés, melynél ($ és ?) mindkét szárny üveges szegélye sötét és széles; középsejtjük s annak környéke dús fekete behin- tésű, olykor annyira, hogy a fehér alapszín egészen eltünik. (Hu- nyad megye:) Erdélyben, úgylátszik, nem épen ritka, mert S t an d- fuss több példányban kapta onnan. Igen sötét példányát Verebé- lyen (Bars m.) Nécsey István fogta. 2. Var. nubilosus Christ. Austaut ábrája szcrint a 3 a törzs- . fajtól abban különbözik, hogy üveges szegélye formális fehér sáv által ketté választott, minél fogya — miután a külső szegélyen sáv kezdete is jelen van, — három szürke sáv mutatkozik, főjel- lege azonban az, hogy a felső szárny két costális fekete pettye a középsejt ereit fölül is, alul is érinti. Ezek a jellegek a ?-nél még határozottabban lépnek fel. Ennél a szegély az egész felső szár- nyon végig szélesen üveges, fehér pettyek sora által ketté szelt; az alsó szárny külső segélyén szürke félholdak tünnek fel. A fen- tebb említett példányok, melyek üveges szegélye fehér pettyek so- rát "mutatja, átmenetet képeznek a perzsiai var. nubilosus-hoz. Ily átmeneti alakot fogtak Budapest környékén is, de Boszniában is előfordul. Hogy a lepke, mint némelyek állítják, sziklás helyeket és ned- ves réteket kedvelne, azt Budapest környékén nem tapasztalták ; nálunk a Svábhegyen. a Szép Juhásznénál, Török-Bálinton, Szaáron stb. erdei réteken elég lomhán röpköd, a ó keresve a fűben, dél- után virágokon ülő §-t. Petéje a Pinia magjához hasonló. Hernyója, melyet Kindermann Albert Budapesten fedezett fel, bársonyos fe- kete, finoman szőrzött, hátán oldalvást 2 sor sárga vagy Dnarancs- színű pettytyel ; kifejlődve 40—45 mm. hosszú. Corydalis bulbosa, solida, cava és Hallerin (keltike), állítólag Sedumon (varjuhéj) és Prenanthesen (csakkör) is él, és csak éjjel táplálkozik, nappal a földön alom közt elrejtőzve tartózkodik. Báb ja zömök, agyagszínű. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: A Pyrenéáktól a Kaspi tóig (20—80"), és Finnországtól .Buccariig (65—409). INubilosus ködös borult. Adatok Magyarország rovartaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Noctuae. Diloba coeruleo cephala L. I. Budapest, Szintje; — VI, Apatin. Clidia geographica F. I. Szintje; III. Margitfalu. Acronycta aceris L. I. Szintje; — II. Perkáta; — III, Lipót- vár, Margitfalu, Pálfalu; — fridens SchlIff, III. Pálfalu ; — rumicis L. I. Eudapest, Szintje ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár. Margit- falu; — V. Maroskecze. Bryophila raptricula Hb. VI. Baja; — receptricula Hb. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár. gerla .., III. Lipótvár. Moma osion Esp. III. Margitfalu, Agrotis janthina Esp.l. Szintje; -— II. Kőszeg; — III. Lipót- vár, Pálfalu; — fimbria L. I. Budapest, Kecskemét; — II. Per- káta; — III. Margitfalu; — augur F. 1. Budapest, Kecskemét, Szintja; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok, Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin ; — obscura Brahm. 1. Budapest, Kecskemét, Dá- nospuszta, Félegyháza, Hatvan, Szintje; — II. Perkáta; — III. Margitfalu ;— V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin. — pronuba L. III. Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze; — VI. Baja; — comes Hb. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta; — III. Selmcczbánya, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Baja, Apatin; — €. morum LD. 1. Kecskemét, Hatvan, Budapest, Szimtjes — III. Lipótvár, Margitfalu; — VI. Apatin, Zzombolya ; — aamt- hographa, F. III. Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Zsombolya ; — brun- nea F. I. Szintje; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalú ; — blecta 1. Szintje; — III. Margitfalu ; — simulans Hfn. III. Margit- falú; — VI. Apatin ; — fugar Tr. I. Budapest, Félegyháza, Hat- van, Kecskemét, Dánospuszta; — II. Perkáta; — VI. Baja, Apa- tin, Zsombolya ; — exclamatoonmis L. I. Budapest, Hatvan. Szintje ; — III. Lipótvár, PálfaluDobsina; — VI. Apatin; — tritici L. II. Perkáta, Kömlőd; -— III. Lipótvár, Margitfalu; — obelisca Hb. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Pálfalu, Margitfalu, Dobsina ; — VI. Zsombolya ; — wpsilon Rott. III. Lipótvár, Putnok, Margitfalu ; Adatok Magyarország rovarfaunájához 118 — VI. Baja ; — segetum Scmff. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Félegyháza, Szintje; — II. Perkáta, Kőszeg, Balalonfüred, Keszt- hely; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina; — V. Maroskecze; — VI. Karánsebes, 2Zsombolya, Baja, Apatin; — VIII. Fiume, Castel Muschio (Veglia sz.) — pra- evor L. I. Buadpest, Kecskemét; — VI. Baja. Neuromia popularis F. III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu; — IV. Felsőbánya; — cespitis F. I. Szintje; — II. Perkáta : — III. Dobsina, Margitfalu. Mamestra nebulosa Hfn. III. Pálfalu; — V. Maroskecze; — dissumhs Knoch. II. Visegrád; — III. Pálfalu; — pisi L.I Buda- pest, Szintje; — III. Margitfalu; — Brassicae L. I. Budapest, Hatvan, Szintje; — II. Perkára; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit- falu, Dobsina, Putnok; — V, Maroskecze; — VI. Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja; — VIII. Fiume; — oleracea L. I. Budapest; —II. Perkáta; — III. Lipótvár, Margitfalu; — gemistae Bkh. I. Budapest, Alsó-Szent-Mihályfalva, Szintje; — III. Lipótvár ; — V. Maroskecze ; — dentina Esp. I. Budapest, Szintje. — trifolu Rott. I. Hatvan, kecskemét ; — VI. Baja, Apatin. Diamthoecia luteago Hb. I. Budapest, Kecskemét, Szintje ; — III. Margitfalu, Polia cm L. III. Selmeczbánya. Dichonia aprihina L. I. Szintje ; — III. Margitfalu. Chariptera, viridana Walch. I. Budapest, Szintje ; — III. Pálfalu. Luperina virens L. v, immaculata Stgr. III. Lipótvár. Hadena lythoxylea F. III. Pálfalu, Margitfalu. — basilinea F. I. Szintje ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár; — uwnanims Tr. II. Lipótvár, Margitfalu; — strigilis CZ, I. Budapest, Szintje; — III. Margitfalu, Putnok — VI. Baja. Rhzogramma detersa Esp I. Budapest, Szintje ; — Margitfalu. Polhphaenis sericata Esp. I. Budapest, . Trachea atriplicis L. I. Budapest, Hatvan, Szintye; — III Margitfalu,, Dobsina ; — V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Baja. Euplexia lucipara L. I. Budapest ; — III. Margitfalu. Brotolomia meticulosa L. 1. Budapest ; Hatvan ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitlalu ; — Maroskecze. Mania Maura L. II. Kőszeg ; — III. Dobsina. ZLeucamia pallens L. I. Szintje, Hatvan; — II. Perkáta; — TINI. Margitfalu ; —— VI. Baja, Zenta; —. vitellina Hb. 1. Szintje 114 Vangei fenő dr. Budapest; — 2. album L. Bpest, Szintje; — VI. Baja, Apatin. alimnmcta F. I. Budapest; — III. Margitfalu ; — VI. Apatin. i Gyrammesta trigrammica Hfn. I. Budapest, Szintje ; —II. Perkáta. Caradrina Kademi F. 1. Dánospuszta, Félegyháza; — ambigua F. I. Szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu ; taraxaci Hb. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintje; — II. Perkáta ; — III. Selmeczbánya, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Apatin, Zsombolya ; — leuta Tr. I Hatvan. Amphpyra tragopogonis L. I. Hatvan, Kecskemét; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu, Dobsina : — V. Maros- kecze; — VI. Baja; — livida F. I. Budapest, Szintje; — IN Perkáta; — III. Margitfalú; — pyramidea L. I. Szintje; — VI. Zsombolya, Apatin, Karánsebes. Perigrapha cincta F. I. Budapest. Taemocampa miniosa F. 1. Budapest; -— III. Lipótvár, Margitfalu; — gracilis F. I. Budapest, Szintye ; — III. Margitfalu . — incerta Hfn. I. Budapest, Hatvan ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya. Mesogona acetosellae F. I. Bpest, — III. Lipótvár, Leibicz ; — VI. Apatin. AXanthia gilvago Esp. I. Budapest, ozintyeés — II. Perkátaasza III. Margitfalu. Orrhodia vau-bunctatum Esp. I. Hatvan ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár. Scolopiterya libatrir L. I. Budapest, Hatvan, Félegyháza, IKecskemét; Szintyes — III Perkáta, Kömlődes"— o Ti pótvanisals falu, Margitfalu, Selmecbánya, Dobsina, Putnok; — IV. Kassa; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin. Cucullia umbratica I. Budapest, Mesterszállás, Dánospuszta, szintje; —— II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Mareitfalu Pálratu : as esve Baja ; — chamomillae Schiff. III. Margitfalu. Plusia illustris F. I. Budapest; — cArysitis L. I. Budapest, Hatvan, Szintje; - II.. Perkáta; — III." Margitfalu;" — VI. "Béga Szt-György ; — Gultta Gn. I. Szintje; III. Margitfalú ; — gamma L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye, Félegyházas, — II. IRerkata eKkömlőd:74— MISEMTiDótvás sáBaót8 Margitfalu, Selmecbánya, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szo- váta, Bálványos-fürdő ; — VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta; —- VIII. Fiume. Acdia funesta Esp. III. Pálfalu. Heliaca tenebrata Sc. I. Budapest, Szintye. Adatok Magyarország rovar-faunájahoz. 115 Heliothis. dípsaceus I:1: Szintyie, Dánospusztas; 5 Il Per- káta; "III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, Margitfalu; — VI. Apátin Baja. ű Chariclea umbra Hfn. I. Budapest ; — II. Perkáta ; — III Mar- gitfalu ; — VI. Baja. ÁAcontia Iucida Hfn. 1. Szintye, Félegyháza ; —- II. Perkáta ; — JII. Margltfalu, Pálfalu, Lipótvár, Putnok, Dobsina ; — V. Ma- roskecze ; — VI. Baja ; — luctuosa Esp.l I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta ; —III. Margitfalu, Lipót- vár ; — V. Szováta ; — VI. Apatin. Phalpochares purpurina Hb. I. Hatvan. Erastria argentula Hb. Félegyháza ; — fasciana L. I. Szintye. Agrophila trabealis Sc. I. Budapest, Szintye, Hatvan; — II. Herkáta s — "MI. Putnok; —; VI. :Apatin; ; Baja: Euclidia mi CI. I. Budapest, Szintye, II. Perkáta, Visegrád ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu ; — V. Maroskecze.; — VI. Baja, Apatin ; — glyphica L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Félegyháza ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalú, Dobsina ; — V. Ma- roskecze ; VI. :Apatin, Baja, . Zsombolya s" — VIII. . Fiume; — — triguctra F. I. Szintye ; — VI. Apatin. Pseudophia lunaris Schiff. III. Margitfalu. Catocala fraxini L. III. Margitfalu; — elocata Esp. I. Buda- pest, Dánospuszta, Keckemét, Félegyháza, Hatvan ; — II. Perkáta, Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, Palfalu, Margiifalu, Putnok, Dobsina, Leibicz, Sz.-Béla; — V. Maroskecze, Szováta, Bálványos- fürdő ; — VI. Zsombolya, Karánsebes, Apatin, Zenta, Baja; — VIII. Fiume ; — nupta L. I. Kecskemét ; — vI. Apatin ; — sponsa ET. Szintyes; — r [II Margitfalu; — "promissa. 1. . Szintye; — alecta Bkh. III. Selmeczbánya ; — V. Maroskecze ; — puerpera Gior, I. Félegyháza, Kecskemét. Toxocampa viciae Hb. III. Putnok ; — craccaeF. I. Szintye ; — II. Perkáta; — VIII. Fiume. Hypena rvustratis L. III. Margitfalu. Rivula sericealis Sc. III. Lipótvár. Brephos Parthenias L. Margitfalu. Geometrae. Geometra vernaria Hb. I. Szintye; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — VI. Apatin. Nemoria porrinata Z. I. Budapest; II. Perkáta. 116 Vángel Jenő dr. Thalera fimbrialis Sc. I. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalú. Acidalia perochraria F. R. III. Lipótvár; — V. Maroske- cze ; — VI. Apatin; — ochreta Sc. II. Perkáta ; — III. Selmecz- bánya, Lipótvár ; — virgularia Hb. II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu ; — herbariata F. III. Lipótvár. Bisetata Hb. III. Lipótvár Margitfalu; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin; — aversata L. I. Szintje ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — II. Lipótvár, Dobsina; — immorata L. I. Kőszeg; — III. Lipótvár ; — rubiginato Hfn. I. Budapest, Hatvan, Szintje : — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu; — flaccidarta Z. I. Budapest, Szintje ; — II. Kőszeg ; — III. Lipótvár ; —V. Maroskecze ; — VI, Baja, Apa- tin; — ornata 5c. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, — VI. Baja. Zonosoma amnulata Schulhe I. Szintje ; — linearia Hb. III. Margitfalu ; — VI. Baja, Apatin. Timamdra amata L.I. Budapest. Hatvan, Szintje ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin. Pelloma vibiicaria CI. I. Budapest ; — II. Perkáta. Abraxas grossulariata L. I. Budapest, Szintje ; —II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Helpa, Selmeczbánya, Lipótvár, Leibicz, Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze, Szováta; —- VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Zenta, Szabadka ; — adustata Schiff. I. Szintje, Dános- puszta ; — III. Margitfalu ; — marginata L.I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta ; — Pálfalu. Cabera pusarta L. III. Margitfalu ; — exanthemata Sc. VI. Baja. BEugoma guercinaria Hfn. 1. Szintje; — II. Lipótvár ; — ab. mfuscata Stgr. I. Félegyháza; autumnaria Wernb. I. Szintje ; — III. Margitfalu ; — alhnaria L. 1. Szintje ; — III. Lipótvár; — IV. Apatin ; — erosarta Bkh. I. Budapest. Selema lunaria Schiff. I. Szintje; — II. Visegrád; — III. Putnok, Margitfalu ; — var. aestiva Stgr. I. Szintje, Kecskemét. Therapis evonymaria Schiff. I. Szintje. Himera pennaria L. I. Budapest; — II. Perkáta. Angerona prunaria L. I. Szintje ; — III. Margitfalu, Lipótvár, Dobsina. Urapteryx sambucaria L. I. Budapest ; — II. Perkáta. Rumina lutelota L. I. Budapest ; — III. Lipótvér; Veniha macularia L. I. Szintje ; — II. Visegrád. Adatok Magyarország rovar-faunájához s Mg Macaria alternariá L. I. Budapest; — II. Perkáta; — VI. Baja, Apatin. Hiberma auramtiaria Esp. I. Szintje; — marginaria Bkh. I. Budapest ; — ill. Margitfalu. Biston hispidartus F. I. Budapest. dAmphidasys betularius L. I. Bpest, Szintje; — III. Lipótv., Pálfalú, Boarmia gemmaris Brahm. I. Budapest, Hatvan, Szintje ; — II. Kömlőd, Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — roboraria Scmff. Budapest; — consortaria F. III. Pálfalu; — selenaria Hb. III. Lipótvár; — VI. Baja; luridata Bkh. I. Szintje. Gnophos dilucidaria Hb. 1. Budapest. Ematurga atomaria L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta ; — Perkáta, Kömlőd, Szent-Endre ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. Phasiane glarearia Brahm. III. Margitfalu; — clathrata L. II. Visegrád ; — III. Lipótvár. Euboha murinarta F. I. Budapest, Szintje. Scorta lhineata Sc. I. Budapest, Szintje; -— II. Perkáta ; III. Margitfalu, Lipótvár, Pálfalu. dAspilates strigillaria Hb. I. Budapest. Lythria purpuraria L. 1. Budapest; — IV. Felsőbánya ; — VI. Apatin. Ortholttha coarctata F. III. Margitfalu ; — limitata §€c. l. Szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu; — bipunctaria Schiff. III. Margitfalu, Dobsina. Odezia atrata L. III. Pálfalu. Lithostege farinata Hfn. I. Kecskemét. Chesias rufata F. III. Margitfalú. Triphosa dubitata L I. Budapest, Félegyháza; — II. Perkáta ; — III. Pálfalu, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja. Eucosmia certata Hop, III. Pálfalú ; — undulata L. III. Pálfalu, Margitfalu. — Lygris prunata L. III. Lipótvár, Dobsina, Margitfalu, Pálfalu. Cidaria dodata L. I. Sz ntje ; — III. Margitfalu; — sociata Bkh. I. Szent-Endre; — — III. Pálfalu; — tristata L. I. Szintje ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — bilineata L. III. Pálfalu, Dobsina, Margit- falu; — VI. Baja, Apatin ; — berberata Schiff. I. Török Bálint; — rnbidata F. III. Margitfalú; — comitata L. I. Szintje; — III. 118 3 Vángel Jenő dr. Lipótvár, Margitfalu; — polygrammata:. Bkh. I. Szintje; — III Margitfalu ; — vitalbata Hb. UI. Pálfalu. ő Eupithecia oblongata 7hnb.I. Budapest, Szintye; — III. Mar- gitfalu; — VI. Apatin; — rectangulata L. II. Visegrád. Microlepidoptera. Cledeobia angustalis Schiff. II. Kőszeg ; — VI. Apatin. Aglossa pinguinalis L. I. Szintye, Hatvan, Kecskemét; — VI. Baja. Eurrhypara urticata L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — AIT Putnok: sze VI: Baja: Botys fascialis Hb. I. Budapest; — purpuralis L. I. Buda- pest ; — III. Lipótvár ; — hyalinalis Hb. I. Szintje; — nubilalis Hb. NI. Margitfalu, Lipótvár ; — rubiginalis Hb. I. Bpest, Szintye ; — JII. Lipótvár ; — ruralis Schiff. III. Lipótvár. Nomophilla noctuclla Schiff. III. Lipótvár. : Psamotis pulveralis Hb. III. Lipótvár. ÖOrobena frumentalis L. I. Budapest, Szintye. Hydrocampa nymphaeata L. VI. Baja. Cataclysta lemnata L. VI. Baja. Scirpophaga praelata Sc. VI. Nagy-Becskerek. Crambus pascuellus L. 1. Szintye; — praeellus L. I. Buda- pest ; — erüterellus Sc. 1 /Buüdapest, Szintye ; . —: ÍM ETLIpótvas s chrysonuchellus Sc. II. Visegrád ; — luteellus Schiff. III. Lipótvár. Pempelia semirubella Sc. III. Lipótvár; var. sangmimella Hb. III. Lipótvár. Myeclois cribrum Schiff. III. Lipótvár Ematheudes punctella Fr. I. Budapest. Tortrix ochreana Hb. I. Budapest. Doloploca punctulanu Schiff. III. Lipótvár; — 1IV. Hernád- IRÉnCS: Solenobia triguetrella F. R. II. Visegrád. Nemophora Swammerdamella L. I. Budapest. Adela rufifrontella Tr. I. Budapest ; — degcerella L. I. Buda- pest ; — vrridella Sc. 1." Budapest; — II. Visegrád. Hyponomeuta padellus 2. III. Lipótvár. Pterophorus monodactylus L. I. Budapest ; — III. Lipótvár. ÁAciptilia pentodactyla L. I. Budapest, Hatvan, Szintye; — III. Lipótvár ; — VI. Baja, Apatin. Ujabb adatok Magyarország bogár-faunájához. (6. pótjegyzék a faunakatalogushoz.) Irta Csiki Ernő. Ezúttal már hatodszor állíthatom össze azon fajok és fajvál- tozatok jegyzékét, melyek újabban hazánk területén gyüjtettek és faunánkra újak voltak. Az ötödik pótjegyzékben (Rov. Lap. XI, 1904. 4-8. 1.) kimutatott 7377 faj és fajváltozat az alább felsorolt 46 alakkal, 7423-ra emelkedett. A felveendő fajok és termőhelyeik a következők : Carabus Üllrichi Germ. var. Sokolari Born. — II. Bakony. Dyschirius cylindricus var. transsylvanicus. Fleisch. — V. Erdély. Anophthalmus Szdládyi Csiki. —" V. Nagyenyed (Pilisi barlang) ; velebíticus Ganglb. —VII. Lika. Pterostichus (Argutor) conmvexiusculus Apfb. — VII. Pak- rac; tavrsalis Apfb. — VII. Pakrac. Brachynus Ganglbaueri Apfb. — I. Szolnok, VI. Bánság, VII. Ruma. Hydroporus Kocae Ganglb. — Hungaria occid. ; limbatus Aubé — I. Szeged. Atnsate areas limbatda ss vartociracegaotephi — 1. Tarcsa (Vas m.), Pápa. Be morsjú-segattalis:, Reyi 7 IA Büdapest: Cercyon flavipes F. var. eryihropterus Muls. — II. Balaton- Ederics (Győrffy). Ochtebius marinnus Payk. var. pallidipennis Cast. — II. Fertőtó. Hydraena morio Kiesw. — Magyarország, Erdély; regu- laris Reyk. — VII. Horvátország. GCeéoTryss ús costatus, Cast. — VI. Herkülesfürdő. Pseudocalea (Luze) detracta Luze — Magyarország, Horvátország. Lathrimaeum Ganglbaueri Luze — VI. Herkulesfürdő. Acidota clandestina Luze — VII. Sljeme-hegység. Pholeuon khungaricum Csiki — V. Lucia-barlang. AP hodius granarus L. var. suturahs Bsald. — I. Búda- pest; tessulatus Payk. var. umbrosus Muls. — V. Szilágy-Cseh. 122 Csiki Ernő Lethrus cephalothes Pall. var. podolicus Fisch. — I. Buda- Örs. Drasteríus bimaculatus Rossi var. Wachsmannmi Reiit. — I. Budapést (Margitsziget). Xestopium plumbeum III. var. aeneicolle Bach. — Buda- pest, VI Herkulesfürdő. Pedinus meridianus Muls. — Magyarország. Opatrum lucifugum Küst. — Horvátorsz íg. Meloé€é simplicicornis Reitt. — I. Budapest (Cerva). Lixus. Apfelbecki Petri — I. Ujpest. Cionus simplex Rosensch. var. bipunctatus Reitt. — Közép- Magyaiország; pulverosus GyIih. var. impunctatus GyIlh. — Dél- Magyarország. Apion austriacum Wagn. — II. Fertő; flavipes Payk. var. Lederi Kirsch. — V. Nagyszeben ; Gribodoi Debrs. — VII. Zágráb. Bytiscus (Rhino macer) populi L. var cuprifer Schilsky — VII. Horvátország. Tetropium castaneum TDL. ab. luridum LL. — TIlFEEietó (Szmrekovicza hegv), V. Sebenhegység, Czód. Callidium ftestaceum L. ab. rufipes Costa — A törzsfaj társaságában; alni L. vav. infuscatum Chevr. — VIII. Fiume. Purpuricenus Kaehleri L. ab. bipunctatus : Villa s 51t Győr-Mindszent. Clytus rhamni Germ. ab. temesiensis Germ. — A tírssfaj társaságában. Dorcadium arenarium Scop. ab. lemniscatum Küst. — VIII. A magyar-horvát tengerparton. Neodorcadium bilineatum Germ. ab. unicolor Csiki — V. Nagyszeben. Orina (Protorina) plagiata Suffr. var. croatica Weise — VII. Horvátország. Crepidodera crassicornis Fald. — II. Pécs, V. Marpod. Cassida /astuosa Schall. ab nigrina — Weise I. Makó, II. Balaton-Ederics. Subcoccinella 24-punctata L. var: inversü Wsesyse V. Erdély. Bosznia és Herczegovina lepke-faunája. Irta 4. Aigner Lajos. sok évi kutatás eredményeként üdvözölhetjük Bosznia és Herczegovina lepke-faunáját, melyet Dr. Rebel H. a Balkán- országokra vonatkozó tanulmányainak második része gyanánt bo- csátott közre.! Valamint a leginkább magyar véren szerzett tartományok belügyeibe úgyszólván semmi beleszólásunk nem volt eddigelé, azonképen azok lepke-faunájának felkutatása tekintetében sem tör- tént magyar részről egyetlenegy számba vehető kisérlet sem Tud- tommal magyar gyüjtők közül csupán Dr. Hensech Andor cs. ésüköezredőtvos: és Cerva BEiigyiessornithologuús gyüjtött "ött mellékesen lepkét is, az utóbbi a M. Nemzeti Múzeumnak is jut- tatott nehány boszniai fajt, holott az előbbinek gyüjtése a boszniai múzeum tulajdonába került, melynek őre Apfelbeck Viktor szintén gyüjtött nagyobb számú lepkét." Külföldi gyüjtők közül említendők még: Dr Mitis Henrik bécsi lepkész?, Nicholl Mary angol lepkésznőt és maga Dr. Rebel HŐ, ki öt ízben járta be a területet gyüjtés és tanulmányozás kedvéért. A többi gyüjtő nem közölte gyüjtésének eredményét, az anyag azonban vagy a szarajevói vagy a bécsi múzeumba került. Ezek alapján készült a jelen valóban mintaszerű munkálat, melyben szerző mindenek előtt vázolja a faunaterület topographiai és geologiai, majd éghajlati és floristikai viszonyait. Azután áttér a terület lepke-faunájának jellemzésére. E szerint az 1509 (943 Macrolepidoptera- és 566 Microlepidoptera-fajt) felölelő fauna fő- alkatrészei: 613 szibériai, 531 keleti, 97 havasi, 71 mediterrán, 47 európai endemikus és 12 balkáni faj. Ezek közül jelemző a terü- 1 Studien über die Lep dopterenfauna der Balkanlánder: II. Annalen des k. k. Naturhistor. Hofmuseums XX. 1904. p. 9/—3.7. 2 szines táblával. 2 Déli Boszniában és Herczcgoviniában eddig gyüjtött nappali lepkék: Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovina, IV. 1892. p. 192—196. (Horvát nyelven). 3 Beitrag zur Falterfauna von Bosnien : Wiener Entoxa. Zeitung I. 1882. p. 22. 1 Butterfly hunting in Dalmatia, Montenágro, Bosnia und Hercegovina : Entom. Record XI. 1899. p. 1—8; — The Lepidoptera of Bosnia und Monte- negro: Entom. Record XIV. 1902. p. 141—146, 5 Bericht über eine lepidopterische Reise nach Bosnien und die Herzego- wina : Ann. Naturh. Hofm. XIII. 1898. Not. p. 54—56; — Acidaliia Metohiensis n. sp.: Verh. zool,-bot. Ges. Wien 1900. p. 451—452. — Neue Lepidopteren aus Bosnien unb der Herzegowina: Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1901. p. 198—804. 199 A. Aigner Lajos letre az a 18 endemikus faj és helyi alak, mely csak.ezen a terü- leten fordul elő. A munkálat második része tartalmazza a Boszniában és Herczegovinában eddig megfigyelt lepkék rendszeres jegyzékét. Itt azokat az alakokat sorclom fel, a melyek a magyar faunára újak. Az újonnan leírt fajokat csilaggal (") jelőlöm. Pieris Rapae L. var. Manni Mayer ab. Kossii Stef., a Manni nyári ivadéka. (Jaice, Fojnica, Szarajevo, PlaSa, Prenj, Gacko, Mostar). A var. Manni eddig csak Dalmacziából volt ismeretes, de előfordul Fiume környékén is (Grobnik, Locke 1903)1. Vanessa Urtieae L. var. turcica Stgir. átmeneti alak (VIlasic). Melitaeaa Maturna [DL. var. uralensis Stgr. (Maklen-szoros, Lakat). Melitaea aurinia var. orientalis H. S. átmeneti alak. (Dervent.) Argynnis Pales Schiff. var. balcanica Rbl. (Havasokon). Argynuis Hecate Esp. var. caucasica Stgr. (Lakat, Prenj). Argynnis Niobe var. orientahs Alph. (Jablanican. Erebia Manto Esp. var. Pyrrhula Frey (Vlasic). Erebia Prono? Esp var. Pitho. IIb. átmeneti alak (Havasokon). tErebia Gorge Esp. var. hercegovinensis Rbl. (Prenj). Erebia Gorge Esp. ab. Erynis Esp. (Corstnica). Erebia Tyndarus Esp var. balcamca Rbl. (Havasokon). Pararge Maera L. var. orientalis Stgr. (Gacko9). Coenonympha arcania L. var, Philea Frr. ábrával (Ljubnia). Coenonympha arcania L. var. insubrica Frey (Gacko, Trebinje-Grab). Coecnonympha pamphilus L. ab. marginata Rühl (Mostar, Bilek), tCoenonympha Tiphon Rott. var. occupata Rbl. ö3 ábrával (Prenj, átmeneti alakja Herkulesfürdőnél). Chrysophanus Alcipron Roth. var. Melibaeus Stgr. átmeneti alak (Nevesinje). Lycaena Eros O. (Trebevic, Prenj, Gacko). Hesperia Andromedae Willgr. (Treskavica, Prenj, Velez, Gacko). Agrotis lhucernea L. (Trebevic, Jablanica, Gacko). 1 Colias Myrmidone Esp." var. balcanica Rbl.-nek, melyer már előbb fel- említettem (R. L. X. 111.1.), itt adja a szerző pontos leírását és színes rajzat. Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 123 "Ágrotis — fimbriola Esp. var. Leonhardi Rbl. ábrával (Maklen-szoros, Kalinovik)i Hadena Zeta var. bernix H. G. (Uran planina). Leucania albipuncta F. ab. Flecki Carad. (Egész területen). Caradrina Gilva Donz, (Pla$a). Orrhodia torrida Ld. (Kalinovik). Cucullia santonici Hb. (Jablanica). Nodaria nodosalis HS. (Tassovic, Stolac). Sterrha sacraria L. ab. ochracearia Fuchs (Kalinovik). Larentia Kollararia H. S. (Trebevic). Larentia agueata Hb. (Trebenic). Larautta agueata Hb, var. hercegovinensis Rbl. (Kalinovik).! Tephroclystia laguearia HS. (Szarejevo). Tephroclystia scriptaria HS. (Treskavica). Abraxas marginuta L. ab. nigrofasciata Schöyen. (Szarajevo). Hamerophila abruptaria Thnbg. (Domanovic). Gnophos dumetata Tr. var. Daubearia B. (Velez planina). Gnophos obscuraria Hb. var. argillacaearia Stgr. transitus (Velaz). jallimorpha dominula L. ab. rossica Kol. transitus (Prenj, Jabianica) Endrosa irrorrella Cl. var. flavicans B. transitus (Zenegora, Nevesinje). Zygaena Scabiosae Schev. ab. divisa Stgr. (Trebevic, Stolac, Maklen-szoros.) Zygaena Meliloti Esp. var. dahuricz B. transitus (Lakat). Zygaena stoechadis Bkh. (Dalmáczia), Zygaena stoechadis Bkh. var. dubia Stgr. (/Trebevic, Jabla- fica. (Gacko), Fsychidea bombycella Schiff. ab. rotnndella Brd. (Plaja.) fFumea comitella Brd. (Prenj). "Crambus lythargyrellus Hb. var. domaviellus Rbl. ábrával (Havasokon). Crambus megtilellus Hb. (Dervent, Banjaluka, Szarajevo, Kalinovik stb.) Orambus speculalis Hb. (Klekovaca). dAsarta aethiopella Dup. (Treskavica s egyéb havasokon,) 1 Ennek a fajnak egyúttal két új kisázsiai alakját is leírja Rebel, t. i, var. Bohatschi és var. laeta. 1 A Larentia Corydalaria Graes-nek már a R, L.IX. kötetében megemlitctt alakját Rebel ez alkalommal var, Bogumillaria- ak nevezi el. (2 ábrával,) 124 A. Aigner Lajos Megasis Rippertella Z. (Kalinovik) Selagia subochrella HS., (Lastva), Salebria cingilclla Z. var. Brucella Stgr. (Dolnji blato). Dioryctria splendidella HS. (Vucja luka). Scoparia petrophila Stndf, (Treskavica). Scoparia laetella Z. (Maklen-szoros). Ercta ornatalis Dup. (Tassovic). Pionea lutealis Hb. (Dervent, Prenj). Pyrausta cilialis Hb. (Dervent). Pyrausta aurvata Sc. var. meridionalis Stgr. (Dervent, Stolac stb.) Pyrausta obfuscata Sc. (Dervent, Konjica, Jablanica, Prenj). Pyrausta cingulata L. var. vittalis Lah. (Prenj). " Platyptilia ochrodactyla Hb. var. bosniaca Rbl. (Prozor). Cacoecia histrionana Froel. (Bjela$Snica). Tortrix paleana Hb. var. icterana Froel. (Prenj). Tortrix impberfectana Ld. (Prenj). Anisotlaenia rectifasciana Hw. (Frenj, Vrbanje). Evetria turionana Hb. var. Mughiana Z. (Havasokon). Evetria resinella L. (Trebevic, BjelaSnica, Treskavica). Olethreutes uuundana Schiff. ( Trebevic). Olethreutes semifasciana Hw. (Szarajevo). Epiblema pusillana Peyer (Tjesilo). Epiblema proximana HS. (Havasokon.) Dichrorampha ligulana HS. (Treskavica). Swammerdamia lutarea Hw. (Trebinje). Swammerdamia alpicella HS. (Vlasenica). Zelleria phillyrella Mill. (Vucija bara). Bryotropha decrepidella HS. (Dervent, Gacko ; Erdélyben is). tGelechia hmitanella Rbl. ábrával (Trebinje). Gelechia continuella Z. var. nebulosella Hein. (Prenj s egyéb havasok). Gelechia melantypella Mn. (BjelaSnica). Gelechia opijficella Mn (Trebevic). "Gelechia Lakatensis Rbl. ábrával (Lakat), Aystophora rumicetella Hufn. (Vucíja bara). "AXystophora scordiscella Rbl. (Jablanica). "Epithectis delminiella Rbl. (Prenj). Nothris sulcella Stgr. (Prenj). Symmoca designatella Hb. var. bifasciata Stgr. (Lakat). Pleurota aristella L. var, argentistrigella, Mn. (Vrbanje). Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 125 Deprvessaria Astrantiae Hein. (Ivan). Depressaria Ragonoti Rbl. (Dervent). "Depressaria Pentheri Rbl. ábrával (Prenj). Borkhausenia Ragonotella Const. (BjelaSnica). Cataplechca Silerinella Z. (Prenj). Psacaphora Schranckella Hb. (Han Pjesak). "Coleophora persimilis Rbl. (Prenj). Coleophora artemisicolella Brd. (Lastva). Elachista taeniatella Stt. (Trebevic). Elachista festucicolella Z. (Vravica planina, Prenj). 5 Lithocolletis dubiosella Hein. (Szarajevó). Cemiostoma laburnella Stt. (Prenj). Opostega spatulella HS. (Fojnica). Diflodoma marginepunctella Stph. (Vucija bara) Tinea Koesslerella Heyd. (Szarajevo). Incurvaria trimaculella HS. var. guadrimaculella Höfn. (Trebevic). I "[ncurvaria vetulella Zett. ab. unicolor Rbl. (Trebevic). Nemotois Dalmatinellus Mn. (Duzi). Nemotois lenellus Z. (Trebevic). Ime, száznál több lepkealak, melyekkel Magyarország faunája ez alkalommal gyarapszk, köztük van 11] olyan, mely a tudo- mányra is új. Az új alakok nagyrészt a havasokról és a Micro- lepidopterák sorából került. Ez a körülmény figyelmeztethetne ben- nünket is arra, hogy hazai havasaink átkutatására és a Microlepi- dopterák gyüjtésére jövőre az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk, mert leginkább ezen úton várható faunánk további felderítése. A lapály és dombvidék faunáját eléggé jól ismerjük, legalább a Macrolepidopterákat illetőleg, mert habár az egész ország ebben . a tekintetben sincsen kellően átkutatva, mégis annyifelé gyüjtöttek már, hogy ezen a téren sok új felfedezésre alig számíthatunk. Ámde a Microlepidopterákra nézve bátran mondhatjuk, hogy még a lapály és dombvidék faunáját sem ismerjük, hiszen alig van nehány vi- dék, a hol annyira-mennyire alaposabban gyüjtöttek, így Budapest, Nagyszeben, Fiume és Josipdol környéke. Havasi faunánkat azonban egyáltalában nem ismerjük. Ha végig tekintünk a Kárpátokon Pozsonytól Orsováig, ha nézzük az Alacsony Tátrát, a Fátrát és az Érczhegységet, a Mátrát és a Bükkhegységet, a Biharhegységet és az erdélyi havasokat, azt lát- juk, hogy egyes helyeken folytak ugyan kutatások, de beható, 126 A. Aigner Lajos kimerítő kutatásról szó sem lehet. Az egyedüli Magas Tátra az, melynek faunáját némileg ismerjük és jó részben ezt isa lengyel lepkészeknek köszönhetjük; de bizony a Magas Tátrában is várnak még mireánk érdekes felfedezések, mert hiszen ott julius előtt és augusztus után még nem búvárolt senki. No, de térjünk vissza szerző remek művéhez, melyre csupán nehány megjegyzésem van. Szerző minden. egyes fajnál tekintettel van a szomszéd területekre és . általában hűségesen megemlíti, vajjon az illető faj előfordul-e Erdélyben, Délmagyarországon, Szla- voniában stb., sőt ha közelebbi termőhely nincs, még a Tátrát is. Annái feltünőbb, hogy azt némely fajra nézve elmulasztja. Ilyenek p. 0. a következők: Zycaena Jolas O.-ról megjegyzi, hogy talál- ható Románia, keleti Rumélia, Morea, Dalmáczia és Fiuméban, de hogy úgyszólván egész Magyarországon is előfordul, azt elhallgatja ; Argynis Daphne Schiff. csak Szlavoniából van említve; pedig egész Magyarországon található; Argynnis Amathusia Esp.-ről azt állítja, hogy egyik szomszéd országból sem ismeretes, pedig a felvidéken (Lőcse, Sz.-Olaszi, Eperjes) már fogták; Pachycnemia hippocas- tanaria Hb. nemcsak Dalmácziában, hanem Felső-Magyarországon (Eperjes) is előfordul; Ino Geryon Hb. nemcsak Dalmácziában stb., hanem Magyarországon is található, Budapesten niagam is fogtam, igaz, hogy az illető adat nem fogláltatik a faunakafalogusban. Úgy látszik ezekről a fajokról hallgatag feltételezi, hogy ada- taink nem helyesek; ezt más fajokról határozottabban állítja is. Igy pl. kétségbe vonja, hogy Polygonia Egea Cr. PDalmáczián ki- vül Magyarország területén előfordul, pedig az egész Tenger- melléken található, Fiumén magam is fogtam, de fogták Buccariban, Czirkveniczán, Noviban is. Szintoly alaptalanul vonja kétségbe azt is, hogy Pieris Napi L. ab. Bryoniae O. Erdélyben előfordul, hol- oti megfigyelték azt Nagyágon, Brassón és Nagyszebenben, sőt Háromszékben magam is fogtam igen sötét színű alakját, melynek bővebb leírásából (R. L. X. 186. I.) kitünik, hogy azt egyáltalá- ban nem lehet összetéveszteni a var. fiavescens Wagn.-rel, mint azt szerző a többi adatról feltételezi, bizonyára szintoly kevés alappal. Végül megemlítem, hogy a Larentia Corydalaria Graes. var, Bogumilaria Rbl. azon ? példánya, melyet Pável János 1899-ben a Velebitben fogott, még kisebb annál a ; példánynál, melyet szerző rajzban bemutat; fehér rajzolata még inkább megfogyott, a tőtéren csak 4 apró pont áll, szintúgy az alsó szárny belső zugában 3 ily pont. Magyarország bogárfaunája, Ritka eset, ha hazánk állattani irodalma egy-egy szakmun- kával gyarapodik. Kevés a szakbúvár és még kevesebb a kiadó. Főleg e két tényezőnek tulajdonítható, hogy irodalmunk oly lassan jut megfelelő szakmunkákhoz. Annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük szerkesztőtársunk vál- lalkozását, ki hézagpotló munka megírására és kiadására vállalkozott, Előttünk fekszik Csiki Ernő-nek , Magyarország bogár- faunája" czímű munkájának első füzete, melynek ismertetésétől azonban közelfekvő okokból el kell tekintenünk, azt másnak szak- avatott tollára bízzuk. A gazdagon, 109 szövegközti rajzzal illusztrált első füzet a morphologiai részt tartalmazza, Szerző jó dolgot végzett avval, hogy faunistikai munkáját morphologiai részszel kezdi. Ezt bátran elhagyhatta volna, de szem előtt tartotta azt, hogy semmiféle mun- kánk nincs, melyből a kezdő is megismerhetné a bogarak testének szerkezetét. Ennek ismerete nélkül azonban lehetetlen a meghatá- rozás, tehát kénytelen volt erre is figyelemmel lenni. Hazánk bogárfaunája fajokban és fajváltozatokban felette gaz- dag, azért sok helyet a morphologiai résznek nem jutathatott, mind- azonáltal az első öt ív ezt a részt röviden, de mégis elég részle- tesen tárgyalja, úgy hogy mindenki a legszükségesebbeket meg fog- ja találni. Itt adjuk a munka bevezetését, melyből az egésznek tervezete és terjedelme látható : , Az Európaszerte annyira kedvelt állattani tudományok körül hazánkban csekély a haladás, s még kevesebb pártfogás vehető észre; minek okát főleg abban vélem rejleni, hogy anyanyelvünkön nem léteznek oly — a jelen kornak megfelelő. — rendszeres mun- kák, melyek segítségével az e szakmában búvárkodni óhajtó, a tárgyak kellő meghatározását eszközölhetné." Ezen szavakkal vezeti be Frivaldszky János 1867-ben megjelent azon munkáját"), melylyel Magyarország bogárfaunájának rendszeres leírását akarta megkezdeni. Már Frivaldszky látta, hogy magyar könyv nélkül a magyar Coleopterologia előre haladni (1) A magyarországi téhelyhröpüek (Voleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz- és élettani ismertetéssel, (M. Tud. Akad. Mathem, és Természettud Közlemények. V. kötet 1. füzet. — Pest, 1867.) 128 Csiki Ernő nem fog, de sainos említett munkáján és a futóbogarak jegyzékén?) kívül, a tervezett könyvből egyéb nem látott napvilágot. Utánna pedig senkisem vállalkozott hasonló munka megírá- sára, — hogy miért, azt hiszem kifejtenem nem kell, eléggé isme- retesek azon tények, melyeknél fogva minden hasonló kisérlet már csírájában megakadt. A magyar bogárgyüjtőknek tehát iégi óhajtása volt és ma- radt, hogy magyar műből, viszonyainknak megfelelő és teljes fau- nánkat felölelő könyvből ismerhessék meg hazánk bogárvilágát. Ez volt az én régi óhajom is, mely azonban nem teljesült, mert az a nehány kisérlet, mely e téren történt, sehogysem sikerült. Értem ugyanis azon meghatározó könyvecskéket, melyek főleg a tanulóifjuság részére készültek, úgy mint Török Péter), Pachinger Alajos) és Cserey Adolf? könyvecskéit; melyek értékét, használhatóságát Frivaldszky János?) és magam?) kellőleg méltattuk. Ezek különben faunánknak csak kis töredékét tárgyalták. A míg nálunk nem akadt szakember bogárfaunánk ismerte- tésére, addig Horvátország bogárfaunáját, ha nem is önálló tanul- mányok alapján. megírja Schlosser J.") és Erdély faunáját sSeidlitz György") königsbergi tanár. Ganglbauer Lajos; a bécsi udvari múzeum őrének nagy munkája") felöleli hazánk fau- 2) Magyarország téhelyröpüinek futonczféléi (Carabidae). (M. Tud. Akad, Értekezések a természettudományok köréből. V. kötet, 2. szám. — Budapest, 1874.) 1) Bogár-határozó. A hazai bogár-nemek felismerésére vezető segédkönyv. Hajdú-Böszörmény, 1889. 2) A kolozsvári bogárgyűjtő. (Rom. kath. főgymn. 1889/90. évi értesítője. Kolozsvár, 1890.) 3) Bogárhatározó, vagyis hazánkban gyakrabban előforduló bogárnemeknek és a gyakori valamint monotyp fajoknak megismerésére szolgáló útmutató. (Stamp- fel-féle Tudományos zseb-könyvtár. 96—98. szám. — Pozsony és Budapest 1901.) 4) Észrevételek Török Péter cBogárhatározó; czímű munkájára. (Pótfüzctek a Természettudományi Közlönyhöz. XXII. kötet, 1390, p. 32.) 5) A legújabb magyar bogárhatározóról. (Rovartani Lapok. IX. kötet 1902. / p. 82—85.) 6) Fauna kornjasah trojedne kraljevine. Zagreb. 1877. 1—III. 7) Fauna Transsylvanica. Die Küáfer (Coleoptera) Siebenbürgens. Königsberg, 1888—1891. 8) Die Káfer von Mitteleuropa. Die Káfer der österreichisch-ungariscben Monarchia, Deutschlands, der Schweiz, sowie des französischen und italienischen Upengebietes. — I. Bd. Caraboidea Wien, 1892. — II. Bd, Staphylinoidea 1. Sta- phylinidae, Pselaphidae, 185. — III. Bd. Staphyl noidea 2., Clavicornia. 1899. — IV. Bd. 1. Hálfte: Dermestidae — Hydrophilidae. 190-. Magyarország bogár-faunája 129 náját is. Apfelbeck Viktor a szarajevoi múzeum őre, bal- káni faunájában") pedig hű képét adja Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunájának. Most, hogy mintegy tizenöt éve foglalkozom a bogarak tanul- mányozásával, ez idő felét pedig hazánk legelső és legnagyobb gyüj- teménye élén, a Magyar Nemzeti Múzeumban töltvén el, a hol úgy a szükséges anyag, mint a szükséges irodalom rendelkezésemre állott, nem állhattam ellen barátaim azon folytonos kérésének, hogy teljesítsem már bogarászaink régi óhaját és írjam meg Magyar- ország bogárfaunáját. Eredeti tervem az volt ugyan, hogy monographikus munkát nyujtsak, de ily nagy munkára nálunk ezidőszerint kiadót kapni nem lehet. Kevesebbel kellett beérnem, azért csak díchotomikus meghatározó kulcsok alakjában kivánom most hazánk bogarainak gazdag faunáját bemutatni, később jobb viszonyok mellett talán eredeti tervemnek is megfelelhetek. Mivel más újabb munkáink nincsenek, czélszerűnek véltem munkámat általános részszel bevezetni, melyben röviden a bogarak morphologiáját és a mennyire az systematikai szempontból szük- séges, azok anatomiáját is tárgyalni fogom, de tekintettel voltam sok más egyébre is, hiszen könyvem nálunk az első e szakmában és kezdők oktatására is kiván szolgálni. Könyvem tervezetét illetőleg álljanak a itt következők : Az első kötet az általános részen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniákat, Diversicorniákat és Heteromerákat, a harmadik kötet pedig a Phytophaga, Rhyn- chophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A családok, nemek, fajok, fajváltozatok jellemzését a meny- nyire lehet rövidre szabtam, csak a legfontosabb bélyegekre voltam tekíntettel és főleg arra, hogy kiemeljem az állatok azon tulajdon- ságait, melyek alapján összehasonlító anyag nélkül is biztosan meg- - határozhatók legyenek. Súlyt fektettem a fajok elterjedésének kör- vonalozására és a hol szükséges volt, egyéb tudnivalókra is; fel- vettem azonkívül mindenütt a synonymákat, hogy ezzel is el lehes- sen kerülni a más munkákban való utánnanézést. Igyekeztem mun- kámat a legszükségesebb rajzokkal ellátni és evvel is használha- tóságát lehetőleg emelni. Mielőtt most a bogarakra vonatkozó tudnivalók tárgyalásába 9) Die Káferfauna der Balkarhalbinsel, mit Berücksichtiguug Klein-Asiens und der In-el Kreta. Erster Band: Familienreihe Caraboidea. Berlin, 1904. 130 Különfélék fognék, még csak arra kérem bogarásztársaimat, hogy munkámat, ha jónak, megfelelőnek találják, ajánlani és terjeszteni szíveskedjenek, mert csak így biztosíthatják annak gyorsabb megjelenését. Különfélék, Bahurczolt kártékony rovarok. Lapunk f. é. márcziusi számában Dr. Kaufmann Ernő , Két veszélyes bogár" czímű czikkében foglalkozik a Dél-Amerikából Fiuméba hozott kukoriczának a Ca- laudra oryzae és Iribohum ferrugineum bogarakkal való fertőzött- ségével. A im. kir. Rovartani Állomas mostan arról értesít bennün- ket, hogy egyik másik hajórakományban 10, sőt 40—509/90 Tribo- lium ferruginenm és 50—609/o Calandra oryzae volt. A 4 millió métermázsa kukoriczában előfordult azonkívül még a gabona egy másik élősködője, a Cathartus gemellaius Duv. nevű bogárka és a mezei gabonamoly (Szttotroga cerealella) is. —- Az a körülmény, hogy a la-platai kukoriczával rizs zsizsik (Calandra oryzae L.) óriási mennyiségben került az országba, késztette a m. kir. Rovar- tani Állomást, hogy e bogárral foglalkozzék, hogy a szükséges óv- intézkedéseket megtehessék. Jablonowski József, a Rovar- tani Állomás főnöke, erre való tekintettel a , Köztelek" f. évi XV. évfolyamának márczius 15-iki számában (452—455 I.) foglalkozik is e tárgygyal , A rizs zsizsik Magyarországon" czímű czikkében, mely mint a m. kir. földmívelésügyi minister külön kiadványa is megjelent. A füzet tartalmát a következőkben foglalhatjuk össze: A la-platai kukoriczának zsizsikkel való fertőzöttségét csak márczius elején vették észre a fiumei rakodó pályaudvaron, ősszel és télen nyomát se látták, ami annak tulajdonítható, hogy Fiumé- ban az idei tél szokatlan hideg volt és így a bogarak dermedt állapotban voltak, tehát nem igen mozoghattak. Eleinte a mi kö- zönséges gabona zsizsikünknek (Calandra granaria) nézték a bo- garat és azért a kukoriczának vasúton való elszállítását a fennálló rendeletek alapján megtagadták. Csak később vették észre, hogy nem a közönséges, hanem rizs zsizsikkel van dolguk, mely az Különfélék 131 előbbitől annyiban tér el, hogy mindegyik szárnyfedőjén 2—2 vi- lágos-barna folt van, míg a bogár teste különben sötét-barna. Más lényeges különbség még az is, hogy a gabona zsizsik szárnyatlan, a rizs zsizsiknek pedig szárnya van, tehát röpülni is tud, továbbá a gabona zsizsik mellén levő pontok hosszúkások, a rizs zsizsik mellén levő pontok pedig kerekdedek. A rizs zsizsik a mi gabona zsizsikünktől eltérően nem a magtárban, hanem már a szabadban is, a lábon álló gabona és kukoricza érő szemét : fertőzi meg és későob a magtárban vagy a hajón még nagyobb kárt tesz. A rizs- zsizsik Európában már régóta ismeretes, hazánkban is előfordult, ide különféle árukkal importálták, de oly nagy mennyiségben még nem került az országba és annak majdnem minden zugába, mint mostanában. Veszedelmes dolog, hogy e zsizsik röpül és hogy a melegebb vidékeken a lábon álló gabonába tojja petéjét, Frog att szerint a nőstény a nagyobb kukoriczaszembe több petét is tojik, mert annak tartalma elég nagy, hogy több zsizsik lárvát neveljen fel, :nint a buzaszem. Hogy nálunk már a szabadban fertőzné meg a gabonát, arról szó sem lehet, mert sehol Európában, még a melegebb éghajlattal bíró Claszországban sem figyelték meg a szabadban, de hogy Európában kártékonyan lépett volna fel, arról sincs eddig adatunk. Hogy Európában még nem kezdette meg forró égövi kártékonyságát, annak oka valószínűleg az, hogy az európai éghajlat nem kedvez nagyobb elszaporodásának, úgy van ez különben Amerikában is, a hol Chittenden szerint a déli állomásokban nagy csapás, de feljebb északra kisebb jelen- tőségű. A mi a zsizsik elterjedésének meggátlását és megmaradása elleni teendőket illeti, Jablonows ki ajánlja a kukoriczának rostálását és a rosta-aljának zsizsikestül való azonnali elégetését. Jó ha a rostálás előtt lapátolják a kukoriczát, mert ez a zsizsik sem szereti, ha zavarják, zaklatják és így azután biztos, hogy a rostáláskor kihull. A raktárakra is figyelemmel kell lenni és azo- kat, ha az amerikai kukoricza elfogyott, azonnal ki kell takarítani és" a.kuükoricza hulladékát, szemetet, rögtön el kell égetni. -A rizS zsizsik irtása nemcsak a gazda, hanem a gabona kereskedő és a molnár kötelessége egyaránt. Végül ajánlja a szerző, hogy a la- platai kukoriczát vetőmagul ne használja senki, mert annak csíra- képessége is kérdéses. Csiki. Ernő; Irodalom. Reitter, Edm., Acht neue Coleopteren aus der palae- arktischen Fauna, ("Wiener Entom: Zeitg. XXIV:RV90s p. 90-94.) Szerző nyolcz új bogarat írt le ezen czikkében, melyek közül kettő magyarországi. Az egyik a Drasterius bimaculatus egy új subspeciese, melyet felfedezője tiszteletére Wachsmanmi-nak neve- zett el. Ez az új alfaj a budapesti Margitszigetről való és a törzs- fajtól abban különbözik, hogy szőrözete felényivel rövidebb, por- szerű és selyemfényű. A szárnyfedők hosszabb közbeszórt szőrei vastagabbak és jobban tünnek fel a selyemfényű rövid szőrözet kőzött. Fekete, az előtor korongja elmosódott vörös, oldalai söté- tebbek, a szárnyfedők mustrázata változó. — A másik új állat a Tátrából származik, ez az Oedemera virescens új fajváltozata, a var. cupreomicans, mely a törzsfajtól abban tér el, hogy teste réz- színű, a szárnyfedők bordái erősebbek és szőrözetük sárgásabb, a csúcs felé is erőteljesebb. Csiki Ernő e kk Czekelius, Dr. D. Beitráge zur Schmetterlingsfauna Siebenbürgens (Verh. und Mittheil. d. siebenb. Ver. f, Naturwiss. Hermannstadt. L. III. 1905. p. 81—83.) Szerző, a ki Erdély lepke-faunájának felkutatása körül máris nagy érdemeket szerzett, ezen alkalommal közli ama fajok jegy" zékét, melyeket az utóbbi három év alatt saját maga és Clement R. fogott, és melyek Erdély faunájára, részben az egész haza faunájára újak. Az utóbbiak a következők: Sterrhopteryx Standfussti H. S. (Magas Csurgó), Pyrausta austriacalis H. S. (Szebenhegység , Besineu"), Acalla ferrugana var. selasana H. S. (Kis-Disznód), Grapholitha cosmophorana Tr. (Segesvár), Grapholitha gallicana Gn. — (Előpatak), Dichrorampha simpliciana Hw. (Nagyszeben), Gelechia infernalis H. S. (Magas Csurgó), Gracilaria falconipenella Hb. (Előpatak). Lithocolletis amyotella Dup. (Előpatak), Incurvaria praelatella Schiff. (Nagyszeben, Magas Csurgó). Szerző azonban felsorol nehány oly fajt is, melyet én Háromszékből már előbb ki- mutattam, ilyenek: Agrotlis collina B., Mamestra tincta Br. és Platyptilaa nemoralis Z. Továbbá felemlít egy fajt(Larentia iugdunaria H. S.), melyet már egyik előbbi közleményében Nagyszebenről fel- hozott. Végül felemlítendő Prorosa Dahliella Tr.Brassóról, mely eddig csak Dalmácziából volt ismeretes. A. Aigner Lajos. META TANI LAPOK" XII. Band. 5—6. Heft. Mai—Juni 1905. 5. 88.L. v. Aigner-Abafi: Der Baumweissling (Aporia Crataegi). Verfasser behandelt das Vorkommen des Falters, sein periodenweises Auftreten, die Flügellánge desselben, sowie Seine muthmassliche Urheimath. 5. 96. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Káferfauna des Komitates Szilágy V. Fortsetzung der Enumeration. S. 101. A. Hrabár: Libellenfauna desKomitates Ung und Ugocsa. Verfasser hat das ganze Gebiet dieser nordöstlichen Komitate von der Ebene bis zu den Karpathen durchforscht. Die meisten Libelen fliegen im Sommer und Spátherbst, die wenigsten im Frühling. Anax imperator iet ziemlich háufig im Vorgebirg. Jedes Mánnchen hat sein eigenes Jagdgebiet, ín welchem er keinen Eindringling seiner Art duldet und dessen Grenzen es streng ein- halr, wáhrend die Weibchen den ganzen Teich entlangziehen und von jedem Maánnchen befruchtet werden. Im Waldgebiet sind Aeschna imixta, affinis und cyanca gemein, letztere Art steigt bis 1200 m. hinan. Weit seltener sind A. rufescens und juncea. Ebenso selten ist Brachythron pratensis. Spárlich vertreten sind auch Gomphus vulgatissimus und Lindenia forcigata, dagegen sind Cardulia aenea und Epitheca metallica háutfiger. Die Diplax-Arten treten im August auf und sind meist recht háufig, so D. sanguinea, vulgata, striolata, meridionalis, flaveola und scotica, welch letztere Art mit wahrhaft schwindelnder Hurtigkeit über die Sümpfe hinstreicht; selten ist dagegen DD; pedemontana. Ebenfalls háufig sind die Libella-Arten L. cancellata, albistyla und brunnea. Seltener ist die schönste ungarische Libelle, die blendend rothe Crocothemis erythrea. Von den Libellulen sind 10 L. depressa und guadrimaculata sehr háufig, dagegen L. fulva sehr selten, ebenso lenucorrbinia pectoralis. In grossen Mengen erscheint Lestes viridis, sehr háufig sind auch L. sponsa, nympha, barbara und virens, letztere weniger háufig. Gleichfalls stark vertreten sind die Agrion-Arten, so A. peulla, pulchellem, cyatherium, ornatum und hastalatum, letztere selten. Auch [Ischnura elegans kommt oft vor, dagegen ist /. pumilis selten. Überall kommen vor: Erythromna naja und E. viridulum. — Platycnemis pennipes und Svmpycna jfusa, sowie Calopteryx virgo und C. splendens, wovon erstere an Waldbaáchen, letztere aber an den Wássern der Ebene anzutreffen ist. S. 104. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns V. Thais Polyxena Schiff. ist fast in ganz Ungarn háufig (Mitte Márz bis Mitte Mai). In Ungarn kommen folgende Abarten vor: ab. orbracea, Stg., ab. meta Meig., v. Cassandra Hb., die Verfasser für keine gute Varietát hált, ber chtiger wáre Cassandra Mann, für welche die Bezeichnung Creusa Mann vorgeschlagen wird; eine Spielart davon ist ab. bipunctata Cosm. Die var. bella Neuburger erscheint nicht berechtigt. Parnassius Apollo L. In den meisten Berggeenden Ungarns (Juni-Juli). An Varietáten kommen vor: var. carpathicus Rbi. et. Rgh., ab. flavomaculatus Deck., ab. pseudo- nomion Christ., ab. Novarae Obth., var. liburnicus Rbl. et Rgh. und var. bosniensis Stich. Parnassius Mnemosyne L. Im Hűgel- lande überall háufig (Mai—Juni). Abarten: v. melaine Honr., var. nubilosus Christ. Ubergánge. S. 71. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insektenfauna von Ungarn. Lepdoptera VI. Fortsetzung und der Enumeration. S. E. Csiki: Neuere Beitráge zur Káöferfauna Ungarns. Verfasser záhlt in diesem se hsten Nachtrag zum Fau- nakatalog 46 Arten und Varietáten auf, die in neue-er Zeitaus Ungam — constatirt werden sínd. Im Ganzen sind nunmehr 7423 Arten un1 Abarten bekannt. S. L. v. Aigner-Abafi: Die SchmetterlingsFauna von Bosnien und der flerzegovina. Verfasset bEeSDMGAG das klassische Werk von Dr. H. kebel und záhlt diejenigen Artea und Abarten auf, die in der Fauna von Ungarn bisher nicht vertreten waren. Es sind dies über hundert Arten. Es wird be- 11 tont, dass man den Gebirgen Ungarns, insbesondere den Karpathen künftig mehr Aufmerksamkeit wídmen möchte, ebenso den Mic- rolepidopteren, denen die wenigstens Sammler bisher Beachtung ge- schenkt haben. Das Vorkommen mancher Arten in Ungarn scheint dem Bienenfleiss R e b el s enigangen zu sein. Solcher sind : Lycaena Jolas, Argynnis Daphne, Argynnis Amathusia Pachycnemia hippocastana- sia, Ino Gervyon, Polygonia Egea kommt im ganzen Küstenland vor bis Fiume, Von Pieris Napi ab. Bryoniae wird bezweifelt, dass sie in Siebenbürgen vorkomme, waáhrend Referent selbst eine sehr dunkle Rasse aus Háromszék beschrieben hat (R. L. X. 186.), die mit var. flavescens nicht verwechselt werden kann. SS Die Ksa ter banta vom itasezatns Üntetrdiésem Titel giebt E. Csiki ein grösseres auf 3 Bánde angelegtes Werk heraus. Das soeben erschienen erste Heft ist sehr hübsch ausgestattet und mit 109 Textabbildungen versehen, es enthált die Morphologie etc. der Káfer. Ím Vorwarte bekennt er, dass er ursprünglich ein Mono- graphisches Werk zu verfassen gedachte, die Verháltnisse zwangen ihn jedoch, das Werk in form von dichotomischen Bestimmungs- tabellen heraus zu geben. Beí der Characterisirung der Familien, Gat- tungen, Arten und Abarten beschránkt sich der Verfasser auf die wich- tigsten Merkmale und betont besonders diejenigen Eigenschaften, welche es ermöglichen, die betreffenden Formen auch ohne Ver- $éleichsmaterial sicher bestimmen zu können. Gewicht legte er auch auf die Angabe der geographischen Verbreitung und führt alle Synonyme auf, um den Leser das Nachschlagen anderer Werke zu ersparen. Kleinere Mittheijungen. S. 130. E. Csiki: Eingeschleppte Schádlinge Im Márzheft der R. L. berichtete dr. E. Kaufmann über zwei Kaferarten, dieer in Fiume an südamerikanischem Mais beotachtete. Nun schreibt uns die k. ung. Entomologische Station, dass in anderem Schiffsladungen bis 509/o Tribolium ferrugineum und 50- 609/9 Calandra oryzae, aber aucn Cathartus gemellatus und Sitotroga cerealella sich verfanden. Das massenhafte Einführen von Calandva oryzae veranlassie den Vorsteher der Ent. Station I. Jablonowski sich eingehend mit diesem Köáfer und dessen Biologie, zu befassen glaubt aber, dass das europáische klima dem Káfer 12 nicht zutráglich sei. Immerhin empfliehl er das öftere Durchsieben des Mais und Verbrennen des Abfalles. Auch die Magazine sind, wenn der amerikanische Vorrath zu Ende, sorgfáltig zu reinigen, die Maisabfálle, sowie überhaupt den ganzen Kehricht aber sofort zu verbrennen. Literatur. Publicationen von E. Reitter u..Dr. D. Czekedliissábes sprochen von E. Csiki und L. v. Aigner-Abafi. 3 . a [A ; Entomologiai művek. . ; Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung. riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m, Természettudományi Társula — Ára35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok. kitömésére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fill. — Bern K.Awxkis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- .résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi §.. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve . 1! kör. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók . zsebkönyve. 70 rajzzal, kötvé 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás . a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 (ll. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor, Sisják Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar taúna fémdarazsai 2 kor. 40 fil. .. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror- . szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak .. magánrajza 40 kor. . " Lepidoptera. Beiu K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék . ismertetése és ." gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon . 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Ab Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 üll. — Hofnirann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge" Europas 1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. Diptera. ZTömösváry 0. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiré. 32. ! "! 60 fil. — Kertész K, Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor, Coleoptera. Török P. Boógár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis sitt . bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor, — Calwer, Káferbuck . 5. Aufl. mit 48 colór. Tateln 24 kor. — Sezdlíitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, ; Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez . 40 fll. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2tábl. 60 All. : Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60-11. : Myri poda. Dr. Daday ]J. A magyarországi Myriopodák magánrajza . 4 táblával 4 kor. : . Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Mágyarország - pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A: pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes. osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab adon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus. fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Legújabb árjegyzékem, mely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen magyarországi bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány Kelecsényi Károly zs ön előforduló bogarak megismerésére. cz k A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és IT Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Diversicorniákaf és a Heteromerákat, aharma- ] dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora. és eg Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. e A munka 5 íves füzetekben jelenik meg, egy-egy . füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 7 2 kor. 40 fill. zet) OAI É SAR (ZYA [0 f: :t 4 Fizet 1 ELYMONZÉLAN ATKA álee He ig 98 tés feel zzz ez — ———— — —— 4 28 : IRTA 5 CSIIKI EURRN o. A Magyar Nemzeti Múzeumi Segédőre. BEsE TE zeke lt e részt ML Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIH. Nemzeti Múzeum) kiüldendők. 5 EZEJTÁGIT VO : ESZELT p) E Ügy TAM TET NET KGN E DMLSRITSÁUT MI ZNE VNZDOTBAL VAZAN ZTE KI AZINIIT E ERRE ETETNEK gat TA SSZSSsSEEESE ESÉSE E CZEDKIZZE JŰX ene § Scbmidi Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3.