XII. kötet. 1905. Oktober 8. füzet. BB ESA man Boo VAR e KOVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 9.9. agz £. különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. 3 eg HIZEZSZÁLi DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR 4 Wv E o b. KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK HE ap a A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. age iszt 4Av BUDAPEST, 1905. A ROVARTÁANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I, MOLNÁR-UTCZA 24 ag. S ME ES AE ak él] szál Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. 6 vi Tartalöm. Ulbriceh Ede: Adatok Magyarország lepke-faunájához 1 Matusovits Péter: A liptóujvári cserebogárrajzásról. A. Aigner Lajos : A magyar lepke: -fauna gyarapodása 1 Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XXII. Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. : menoptera bessz szék BEEE jő e A. Aigner. Lajos : Magyárnszás ESTEKET S SEL BB Zilali Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár- faunájához VI Különfelék. A szőlőmoly BELA BENGA ÉRE ÉR ESA EZ Irodalom. . der Dyschirius- Arten. Ismerteti Csiki Ermő. Weise, J., Piotorina plagiata var. cróatica m. CSIRÜSÉNÜVŐ SZÉ Ze az Nee e ele Et á ze ee BE éa A kir. magy. Természettudományi Társulat szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. . utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken este féle vendeglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Kedvezmény. Az 1897., 1898 , 1899., 1900 , 1901., 1902., 1903 és teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, á A Az I. és HE ( KágÜBE KESZHÉGEBIS visszavaltjuk BE 24.) czímzendők. Adatok Magyarország lepke-faunájához, Irta Ulbrich Ede. II Acronycta Rumicis L. ab. Salicis Curt. Péczelen csalétken fogtam augusztus végén ezen fajnak egy teljesen sötét példányát, melyen a felső szárny belső szegélyén lévő jellemző fehér vonal- kából csak kis szürkés-fehéres pontocska maradt meg. Ezen fajvál- tozat a Staudinger-féle katalogus szerint Angliában és északi Né- metországban tordul elő. Agrotis Tritici L. var. distincta Stgr. és var. seligimts Dup. Péczelen csalétken fogtam szeptember elején az Agroths Tritici L. két előttem ismeretlen fajváltozatát, melyeket Staudinger és Bang- Haas fenti varietásokként határoztak meg. Az utóbbi Magyarország- ból már azelőtt is ismeretes volt, az előbbi azonban a Staudinger- Rebel-féle . katalogus szerint csak a Pontusban és Sareptánál fordul elő. Erastria venustula Hb. Előfordul egész Közép-Európában, de Magyarországon eddig csak Kalocsáról ismertük. Péczelen fog- tam egy példányát julius havában este lámpavilágnál. Euclidia triguetra F. Május hó végén fogtam Kis-Tétényben egy példányt, mely a törzsfajtól már az első tekintetre különbözik felső szárnyának sötét színezete által. A törzsfajnál a felső szár- nyakon látható világos-szürke alapszín helyet enged egy sötét. barna, kormos színezésnek, melyben a fekete háromszögalakú foltok alig jutnak érvényre. Az alsó szárnyak színezete is valami- vel sötétebb sárga és az apex fele kormosszínű. Ugyanez áll a szárnyak fonákjára is. Acidalia ornata Sc. Isaszeghen m. évi junius havában fog- tam egy példányt, melynek leírása a következő: A rendes typus- nál a felső szárnyak közepén egy igen finom világos-barna vonal húzódik végig. Az általam fogott példánynál ezen alig észrevehető vonal egy 2—3 mm-ig széles, erősen szembetűnő sávvá változik át. Ezzel párhuzamosan a szárnytöve felé jelentkezik egy ugyan- olyan színű finom vonalka, mely azonban az alsó szárnyakon nem folytatódik. Rwvartani Lapok XII. 1905. október. 156 Matusovtts Péter. Caustoloma rlavicaria Hb. Ehmann Ferencz barátom Öszö- dön (Somogy m.) az elmult nyáron gyüjtötte ezen fajnak oly pél- dányát, mely a rendes typusnál valamivel kisebb és a következő eltéréseket mutatja: A felső szárnyakon levő barnás foltok és raj- zok erősen redukáltak, úgy hogy a lepke sokkal világosabb színű- nek látszik, mint a rendes példányok. Az alapszín élénkebb sárga ; az alsó szárnyak, a felső harmadrészben halovány sárgás színűek, az alsó kétharmadban azonban csaknem teljesen fehérek, még pedig akképen, hogy a fehéredés a külső szegéiy felé mindinkább növekszik. A szárnyak fonákján a fekete-barnás apró pontocskák szintén elenyészők és alig feltünők, úgy hogy a szárnyak ezen része is sokkal világosabbnak tünik fel. A csúcsszegélyből kiin- duló és a külső szegélylyel párhuzamosan haladó vöröses-barna vonal azonban sokkal határozottabb, de keskenyebb nunt a törzs- fajnál. Spilosoma mendica Cl. Isaszeghen fogtam egy nőstényt, mely- nek alapszíne szürkés-fehér és közepet tart a $ barnás-szürke és a ? fehér ruházata közt. Szárnyai áttetszők, az erezet barnás-fe- kete, az erek között elszórt fekete pontok sűrűbbek a rendesnél. Arctia villica L. Az , Entomologische Zeitschrift" 1904. évi 29. számában Schultz Oszkár , Ueber die Variabilitát von Arctia villica L." czínű czikkében ezen fajnak 14 varietását írja le. Ezek egyike "az ab. meglecta Schultz. Ezt következőképen írja le: ,Alis post. (fere) impunctatis" e szerint a felső szárnyak megfe- lelnek a typusnak, az alsó szárnyakon azonban csak a csúcson levő folt maradt meg, ellenben a fekete pontoknak - két sorozata többé-kevésbbé, néha pedig egészen hiányzik. Ezen újonnan leírt aberratio egv példányát fogtam junius havában Isaszeghen. A liptóújvári cserebogárrajzásról, Irta Matusovittis Péter. A ,Rovartani Lapok" mult évi deczemberi füzetében Lósy József ,Az erdei cserebogár hazánkban" czím alatt leírja az 1902. évi cserebogárrajzást . különös tekintettel az erdei cserebogárra. "telsorolja annak előfordulási helyeit, ezek között Liptóújvárt is, és felhívja az érdeklődőket az 1905. évi cserebogárrajzás megfigyelé- sére és a tapasztalatok közlésére. Lósy József tanár, iskola- A Liptónjvári cserebogárrajzásról. 157 társam és jóbarátom lévén, felhívta figyelmemet külön is. Ezen fel- hívásnak a legnagyobb örömmel teszek jelen soraimmal eleget, Mielőtt azonban tapasztalataimat előadnám, Liptóújvár és környékének leírását kell adnom. Liptóújvár község határa a Vág völgyében, az Alacsony-Tátra hegység tövében fekszik, 630 —700 méternyire az Adriai tenger színe felett. Éghajlata tekintettel arra, hogy északról teljesen ki van téve az északi szeleknek, meglehe- tős zord, hidegebo mint Csorbató, mely 1351 m. magasságban fekszik. A talajképződés") a mesozoi csoport aerája kréta-syste- májának alsó (neocom) emeletébe tartozik. Domináló kőzet a do- lomit és márga. Liptóújvárnak és közvetlen környékének észak-é- szaknyugati, valamint északkeleti része jelenkori, negyed- és har- madkori képződmény. Liptóújvár maga kevés homok és kavicscsa kevert agyagos talajjal bír. Liptóújvár és környékének fanemeit lomb- és tűlevelű fák képezik." A község határában előforduló fanemek : a lucz-, jegenye-, erdei-, fekete- és vörösfenyő, a nyír-, nyár-, éger-, fűz-, bükk-, hárs- gyertyán-, berkenye-, vadgesztenye-, szil- és junarfa stb. Bokrok közül a boróka, kökény és mogyoró. Gyümölcsfák: szilva, alma, körte és cseresznye. A cserebogarak közül a közönséges Melolontha vulgaris és az erdei Melolontha hippocastani fordul elő. Mindkettőnek fejlődé- séhez 4 év kell. ü Úgy a közönséges, mint az erdei cserebogár ez idén tekintet- tel az áprilisi zord időjárásra május hó 1-én jelent meg és julius hó 14-én tünt el,") bár találtam 20., sőt 22. és 24-én is úgy az egyik mint a másikból egyet-kettőt. A cserebogarak megjelenésekor a fűzön és nyárfán kívűl más inég nem zöldelt. Mindkettő tehát ennek esett. FHűz és nyár után a hársfa következett vagy 2--3 napig; azután neki estek az összes lombfák és bokroknak és a vörösfenyőnek. A cserebogarak rajzása sokáig tartván, alkalmam volt őket ala- posan megfigyelni és így mintegy 14000 példányt vizsgálhattam meg. Vizsgálódásaim eredményeképen kijelenthetem, hogy az itteni cserebogaraknak mintegy 40—429/o-a Melolontha vulgaris és mint- egy 58—609/0-a Melolontha hippocastani volt. A Melolontha vulgaris-nak mintegy 609/0-a vörösbarna, 409/0 pedig fekete tövissel bírt. Hátsó lábaik czombjai pedig majdnem kivétel nélkül feketék voltak, sőt igen nagy részüknek mind a há- ") Lásd : Liptómegye földtani térképe, készitette Majláth Béla 1872. ") A rajzás tulajdonképeni időszaka május 8. junius 3.. közé esett. 158 Matusovits Piter. rom lábán fekete czombja volt, a mi Calwer-nek amaz állítását, hogy ez utóbbi eset igen ritka volna, teljesen megdönti. Ugyancsak aránylag véve igen kevés volt a szőrös nyakkal és szőrös fedő- szárnyakkal bíró egyed. A közönséges cserebogár mintegy 909/9-a zöldesbe játszó teljesen csupasz fekete nyakkal és csupasz fényes felületű sötétebb vöröses-barna fedőszárnynyal bírt. A czombgyű- rűk úgyszólván kivétel nélkül feketék voltak. A tövis mint fentebb említettem vörösbarna és fekete volt. Ezen színezet felnyúlt egészen a szárnyfedőig. A tövis alakja nagyon változó volt. Az észlelt ala- kokat a következő ábrák mutatják : 1 12) 3 4 5 A Melolontha vulgaris változataképen találtam sötétbarna, majdnem fekete példányokat és a var. ruficollis-t. A közönséges cserebogár megtámadta az összes lombfa ne- műeket és a vörösfenyőt. ü A másik faj a Melonotha hippocastani volt. Ennek mintegy 35—409/9-a vörösnyakú, 60—65"/0-a pedig fekete lábú és fekete- nyakú volt, az u. n. var. nigripes. Liptóújvárt e szerint inkább ne- vezhető és tartható a vörösnyakú és lábú erdei cserebogár válto- . zatnak mint megfordítva, Calw er szerint ritkán fordul elő a var. nigripes, itt épen az ellenkezőjét látjuk. Calwer szerint az erdei cserebogár később jelenik meg a közönségesnél, itt épen akkor je- lent meg, mikor amaz és ugyanakkor tünt is el. Változatképen találtam Melolontha hippocastani var. ruficollis és nigricollis-t is. A Lósy által említett sötétbarna, túlvörös feke- tenyakú erdei cserebogárból szép számmal volt itt is. Érdekes, hogy úgy miként a közönséges, az erdei cserebogár is teljesen csupasz, zöldesbe játszó nyakkal és csupasz fényes sötétebb vörösbarna fedőszárnyakkal bír. Szőrös nyakú és szőrös fedőszárnynyal bíró igen kevés volt. Volt azután az erdei cserebogarak közt mintegy 5—6"/o sötét vörös fényes csupasz nyakkal, sötét vörös fényes csupasz fejjel és ugyancsak fényes sötét vörösbarna csupasz fe- dőszárnynyal bíró is, mely a rendesnél jóval szélesebb és nagyobb. A Liptóujvári cserebogárrajzásról 159 A mi az erdei cserebogár kártételét illeti, az teljesen olyan, mint a közönségesé. Hogy ugyanazon fanemeket szereti mint a közönséges, az az erdészek előtt nem újság.) Magától értetődik, hogy úgy van a cserebogár is a fákkal mint az ember: egyik étel jobban ízlik mint a másik. De úgy az erdei, mint a közönséges cserebogár kóstol az egyik fa leveleiből, ép úgy mint a másikéból, Határozottan kijelenthetem azonban azt is, hogy a mely fán az egyik előfordul, előfordul a másik is.") Az itteni lombfák közül legjobban szereti mindkettő az Acer pseudoplatanus és Acer pla- tanoides, Ouercus pedunculata (az erdőőri szakiskola csemetekert- jében), Sorbus aria, Prunus padus, Prunus mahaleb, Aesculus hippocastanum, Prunus domestica, Betula alba, Betula verrucosa és Populus nigrá-t. Szereti a fűzeket, a közönséges mogyorót, almafát, körtefát, Alnus incana, Alnus glutinosa, Tilia parvifolia, Populus tremula, Populus alba, Fagus sylvatica, Carpinus betulust. Kevésbbé szereti a Tilia grandifolia, Ribes rubrum és grossularia és Sorbus aucu- pariát. Nem szereti és nem is bántja a Robinia pseudoacacia, Fraxi- nus excelsior és Syringa vulgaris-t. Tűlevelű fák között igen szereti a vörösfenyőt. Ezen felsorolt fákon többnyire egyenlő arányban találtam mind az erdei, mind a közönséges cserebogarat, kivévén a vörös- fenyőt, a hol a közönséges cserebogár mintegy 859/0-kal, az erdei pedig csak 159/0-al volt képviselve. Azt, hogy a fekete lábú és nyakú cserebogár talán jobban szeretné az egyik vagy másik fa levelét mint a vörös nyakú, azt nem tapasztaltam. Előfordult ugyan az égerfánál, hogy a fekete nyakú mintegy 709/0-át képezte a rajta épen falatozó cserebogaraknak, hanem úgy ezen esetet mint azt, hogy a vörösfenyőn több közönséges cserebogarat találtam, mint erdeit, merő véletlenségnek tartom. Azon nézetet sem tartom elfo- gadhatónak, hogy az erdei cserebogár a szerint változnék át fekete nyakú és lábú és vörös nyakú és lábúvá, a milyen táplálékban volt pondró korában része, vagy pedig a vörösnyakú cserebogár abban az esetben, ha bizonyos fa leveleivel táplálkoznék, fekete - nyakú utódokat nemzene. Szerintem a feketenyakú erdei ép úgy nem változata a vörösnyakúnak, mint megfordítva, Épen úgy rá le- hetett volna fogni, hogy a feketenyakú cserebogár változatát képe- zi a vörösnyakú. 1) Téglás Károly : Erdővédelemtan 124 I. " Lásd a csatoit kimutatást. 160 Matusovits Péter. Itt különben megjegyzendőnek tartom még azt is, hogy az erdei cserebogár a közönségessel együtt él úgy pajod mint bogár korában. Hogy pedig Liptóújvár talajviszonyait is röviden leírtam, azért tettem, hogy megczáfoljam Sajó Károly-nak a , Termé- szettudományi Közlöny" idei junius havi füzetének 389. oldalán tett amaz állítását, hogy a Melolontha hippucastani csak homok- talajú vidéken prosperál és hogy más talajban, még rigolált humus- talajban sem bír boldogulni. Liptóújvár talajára ugyan még ellen- sége sem foghatja rá, hogy homokos. Az erdei és közönséges cserebogár Liptóújvárt együit élvén, nagyon természetes, hogy össze vissza párosodik. A párosodás aránya kisebb, mindazonáltal az erdei és közönséges, mint a fekete és vörösnyakú erdei cserebogár között. ; A párosodás arányát a közönséges cserebogarak között 899/0- ának, a közönséges és vörösnyakú erdei cserebogarak között mintegy 59/0-nak és közönséges és feketenyakú erdei cserebogarak közöit 69/0-nak találtam. Az ilyfajta párosodásokból következő korcsok keletkeznek a közönséges és vörösnyaku erdei cserebogárból: [elolontha vulga- ris var. fulvicolhs, közönséges cserebogár vörös nyakkal, vagy Melotontha. hippocastami söt.t-vörös fényes nyakkal, mely változat sokkal zömökebb mint a közönséges cserebogár és legalább is olyan nagy, mint a nagy vörösnyakú erdei cserebogár és tövise az erdei cserebogárehoz hasonlít. A közönséges és feketenyakú erdei cserebogár párosodásából származnak az itt már előbb emített fekete czombú közönséges cserebogarak, ezeknek vannak leginkább a 2., 3. és 4. ábrához hasonló töviseik. A vérös és feketenyakú eserebogár egymásközti párosodása mintegy 569/0-ra tehető, Itt azután a vérkeveredés legszembetűnőbb bizonyítéka a nyak színezete. A vörösnyakú cserebogár ugyanis, ha feketenyakúval párosodik nemzedékének vörös nyaka köröskö- rül fekete gyűrűvel van körülvéve és minél több nemzedéken át történt ez a vérkeveredés, a fekete gyűrű annál szélesebb és annál kisebb a toron a vörös folt. Ugyancsak ennek arányában sötéted- nek a cserebogár czombjai is. Ezen erdei cserebogarak párzásá- ból vélem származottaknak a vörös torral és fekete lábakkal bíró fulvicollis, valamint a fekete nyakkal és vörös lábakkal bíró nig- ricollis-nak nevezhető varietásokat. HFentieken kívül találtam kö- zönséges cserebogarat két darabot, melynél a szárnyfedők végén egy-egy fekete pont volt és találtam majdnem tiszta fekete erdei cserebogarat is. Kimutatás E (ex) ZA a liptóújvári cserebogár rajzásánál egyes fanemeken talált cserebogarakról (százalékban kifejezve.!) ma Melolontha 0 19) 9) 4 í , 4) A . ae Melolontha 5 b. fla al al. JRBÍS A szátánt elező sebe JONI Al 8 § kása nigripes 0/0 86 előfordult ? 5-han A Ti Acer platanoides 64 18 18 100 // Z Acer pseudoplatanus! 60 19 Diebolb 5190 si Ouercus pedunculata 483 16 lay et 100 S Sorbus aria 37 19 dd.) S AO0 VES Prunus padus 50 19 1 100 fi 8 Prunus mahaleb 49 20 5 IKIM Prunus domestica 32 19 49 100 3 Aesculus hippocastanum . 42 18 40. [100 z Betula alba 49 [6 Segáaá gi 00 32 Betula verrucosa 97 22 Ada ut. 41005 uis Populus nigra 39 20 41 100 Salix capraea 62 13 20 100 j 25 Salix fragilis 61 14 25 100 z Corylus avellana 46 14 40 100 S Pirus malus 58 i67 30 100 3 Pirus communis 458 28 29) 100 £2 Alnus incana 14 16 70 100 [18 Alnus glutinosa 26 dog 53 100 1 (8 Tilia parvifolia?) 50 23 26747611t 50O s Populus tremula 42 28 30 100 5 Populus alba 40 24 36 100 zz Fagus silvatica 38 27 35 100 ) út Carpinus betulus 38 26 360 100 Tilia grandifolia 29 c] 34 100 ÉS Ribes rubrum 22 30 43 100 Í?É Ribes grossularia 25 34 43 100 úg Sorbus aucuparia 28 34 38 100 e Larix europea?) 85 Ti 8 9761 UR Átlagos 9/o a lombfa- nemekre 41.6 21.9 36.5 100 Erdei cserebogarak a közönségessel szem- ben 9/9-ban 41.06 58.4 100 Az erdei vörösnyakú és feketenyakú cse- rebogarak előfordu- lása egymáshoz vi- szonyítva 9/0-ban s 40 60 100 1) Az adatokat 1905. V/1—VII/14 közti időben fákról való lerázással nyert cserebogarakról szereztem. 2) Ezen fán találtam tiszta fekete erdei cserebogarat. 3) A tűk teljesen lekoppasztva. 162 A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben. Irta A. Aigner Lajos. Az. 1903. évről szóló kimutatás szerint (R. L: XI. 191. 1. a hazai Macrolepidoptera-fajok száma 1561-re és 667 fajváltozatra, a Microlepidopteráké pedig 1689-re és 60 fajváltozatra rugott. Ezeket a számokat növelik azok az alakok, melyek az 1904. év folyamán irodalmi úton ismeretesekké váltak, ugyanis a követ- kezők : Melanargia Galatea L. var. pgrocida Hbst. ab. Ulbricm Aign,, mely a procida-hoz úgy viszonylik, mint az ab. leucomelas a törzsalakhoz. Nagyszeben, Fiume (R. L. XI. 1. 1.). Melanargia Galatea L. ab. melania Obth., melyen hiányzanak a szegély mentén álló holdacskák. Tarcsa. (R. L. XI. 2. 1.). Coenonympha Leander Esp. ab. obscura Rühl.. a törzsalak- nál sötétebb színezésű, csaknem egyszínű sötét. Mehádia. (R. L.) XI 20549 Hesperia Malvae L. ab. Zagrabiensis Grund, a felső szárnyon lefutó fehér pettyek sora sávvá folytak egybe. Zágrab. (R."L. XI.) Aplasta ononaria Fssl. var. faecataria Hb., a törzsalaknál kisebb, világosabb színezésű, szürke sávokkal és piros rajzolattal. IRATESa AÚRÉN TÉN ERKSLŐTÁ Lobophora sabinata Hb Herkulesfürdő (R. L. XI. 146. 1.) Ezekhez járulnak a következő alakok, melyek újak hazánk. faunájára : Ohrysophonus dispar Hw. var. rutilus Wernb. ab, sagittefera Horm. melynek felületén a fekete pettyek hosszúkás foltokká megnyúltak. Hadad, fogta Dr. Zilahi Kiss Endre. Lycaena Icarus Rott. var. Celina Aust., átmeneti alak, a törzs- fajnál kisebb, fonákjának rajzolata igen gyöngéd. Nógrád-Verőczén és Budapesten fogtam, Dicyela Oo. L. ab. snlphurea Stgr., egyszínű sárgás. Budan pest, fogta Langerth Jószef (Bohatsch Ottó gyűjteményében). Ephyra guercimontaria Bastb.. A punctaria-tól abban külön- bözik, hogy valamivel kisebb, a felső szárnyat átszelő sáv nem barna, hanem barnáspiros és mellette fehér pont látható. Nógrád- Verőczén fogtam. s Ephyra ruficiliaria Hb. var. mattiacata Bastb. Tavaszi iva- dék, melyen a felső szárny közepén lefutó sáv erőteljes, sötétbarna. Budapesten fogtam, Magyarország Cerambycidái ; 163 Ephyra ruficilaria Hb. ab. privataria Bastb. Nyári ivadék, melyen a felső szárny közepén lefutó barna sávnak csak némi nyoma látszik. Nógrád-Verőczén nagyobb számban fogtam. Ephyra punctaria L. ab. naevata, melynek felső szárnyán a szegély előtt nehány rozsdaszínű folt mutatkozik. Megemlítem végül, hogy Coenonympha panphilus L. ab. thyr- sides Stgr. faj eltérést (fölül is, alul is 3—4 szemfolttal), melyet eddig csak Dalmácziából ismertünk, Koca György Portorén fogta egy példányban. Még csekélyebb a Microlepidopterák szaporulata. Csupán a következő irodalmi adatokat hozhatom fel : Senta síigmosalis HS. Zágráb (R. L, XI. 203. 1.) Titanio Schrankiana Hochw. Erdély. (R. L. XI. 2083, I.) Pyrausta aerealis Hb. var. ovpacalis Hb. Erdély. (R L. XI. 203. I.) Conchylis procerana Ld. Budapest. (R. L. XI. 203. 1.) Conchylis diacrisiana Rbi. Budapest, Fiume. (R. L. XI. 203. I.) Pamene regiana Z. Magyarország. (R. L. XI. 203 I.) Coleophora ochrea Hw. Herkulesfürdő. (R. L. ML: Hb I.) Végül megjegyzendő, hogy az ÁAcalla crista na ig ely a LÍJ gtexs lni 58 nert ,ntég em k fauna-katalogusban Gácsról volt jelezve, hazán e- rült elő, csupán eltérése, az ab. spadiceara Hap GÉLZ Er kules- fürdő (R. L. XI. 146 I.) ször. blnseó A fent felsorolt adatok számbavételével eketápaátátn ól, bele- értve Dalmácziát és Bosznia-Herczegovinát is, eddigelé 1563 Mac- rolepidoptera-faj, 678 fajváltozattal és 1695 Microlepidoptera-faj, 61 fajváltozattal ismeretes. Magyarország Cerambycidái. Irta Csiki Ernő. XXXII. (Befejező közlemény.) 83. nem: Obérea Muls. 1. A fej fekete, az előtor sárga, némelykor fekete pontokkal 2. €— A fej és az előtor egészen fekete, vagy sárgás-vörös, vagy fekete vörös foltokkal, vagy csak a fej vörös Lé a SON 2. A szárnyfedők tövén a paizsocska körül sárga tolt van — A szárnyfedők tövén nincs sárga folt, legfeljebb egy kes- keny szegély sárga., Sárga a fej és a csápok, két kerek 09 ja (de Csiki Ernő. folt az előtoron és a szárnyfedők feketék, utóbbiak szürke szőrökkel sűrűn fedettek. Hossza 14—20 mm. — Elő- fordul Európában és Szibériában, nálunk helyenként nem ritka. (melanocephala Voet.) 3. oculata Linn. A szárnyfedők szabálytalanul pontozottak. Sárga, a fej, egy-egy folt az előtor töve. mellett kétoldalt és a szárny- fedők, a paizsocska körüli rész és az epipleurákon kívül feketék. Alul a mellközép töve, az első három haslemez közepe és az utolsó potrohgyűrű csúcsa feketés-barna. A szárnyfedők sárga paizsocska körüli foltja némelykor kes- keny sáv alakjában a csúcsig terjed. A szárnyfedőket sűrű szürke szőrözet fedi. Hossza 13—18 mm. — Elő- fordul Közép-Európában, nálunk ritka; termőhelyei : )II. Koritnyicza, V. Kolozsvár, Mezőzáh, Brassó, Fogaras. 1. pupillata Gylih. A szárnyfedők rovátkásan pontozottak. Sárga, a fej, a csápok és a szárnyfedők (a paizsocska körülötti sárga folt kivételével) feketék. Alul a mellvég közepe és az utolsó potrohgyűrű egy keskeny elülső szegély kivételé- vel fekete. Hossza 12—16 mm. — Előfordul Olaszország északi részében, Tirolban és nálunk. Nagyon ritka ; ter- mőhelyei: I. Kalocsa, Hajós, VI. Temesvár, Gerebencz, VII. Ribnik, IX. Dalmáczia. (melanura Gredl.) 2. pedemontana Chevrl. A szem nagy, alul majdnem a felső állkapocs tövéig ter- jed, a pofák keskeny lemeze választja csak el attól. Fe- kete, a tapogatók, a szárnyfedők oldalai a váll alatt és a lábak szalmasárgák. Feje és előtora elül barnás-fekete, a test többi része sárgás-barna felálló szőrökkel fedett. Hossza 10.5—14.5 mm. — Előfordul Észax- és Közép-Huró- pában, nálunk elég ritka ; termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Hajós, Keczel, II. Csurgó, Pécs, Zánka, V. Szász-Sebes, Nagyszeben, Nagycsűr, Szt.-Erzsébet, Nagysink, Segesvár, (fulvipes Fourcr., parallela Scop., limbata Muls.) 4. linearis Lina. A szem kisebb, alsó szélét a felső állkapocs tövétől a széles pofák választják GT Esők ETL ESÉSE a e ELV s ENE HEVER . A szárnyfedők belső fele szabálytalanul pontozott, a pon- tok legfeljebb helyenként sorokban elhelyezettek. Szürkés- fekete, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a fej elülső része, vagy a homlók és fejtető is, vagy ritkán az egész fej, 5. Adatok Magyarország rovarfaunájához 165 némelykor egy kis kerek folt az előtor közepén, a lábak és az utolsó három potrohszelvény oldalt és felül sárgás- "vörös. Hossza 13—19 mm. — Magyarország jellemző faja, termőhelyei : I. Dabas, Kecskemét, Kalocsa, Tisza- Alpár, Turcsek, II. Pé:s, V. Nagyapold, Marpód. 5, euphorbiae Germ. — A szárnyfedők belső fele rovátkásan poztozott. Fekete, a fej, az. előtor, az utolsó polrohgyűrűk és a lábak sárgás- vörösek. Az előtor elülső és hátsó széle többnyire fekete, ritkán egészen fekete. A test felülete sűrű szürke szőrö- zettel fedett. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem ritka. 6. erythrocephaia Schrnk. Változata: Némelykor a fej és az előtor egészen fekete, csak a szájszervek, a lábak és az utolsó két potrohszelvény sárgásvörös. — Termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Dabas, Kalocsa. ab. nigriceps Muls. Adatok Magyarország rovar-taunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. III. Hymenoptera.-. Hártyásszárnyúak. II. Aphenogaster structor Latr. I. Budapest, II. Dánospuszta, II. Kömlőd. Tetramorium caespttum L. I. Budapest, Csongrád, Hódmezővá- sárhely, II. Kömlőd, III. Lipótvár. Lasius alienus Först. I. Budapest, II. Keszthely, III. Putnok ; — jlavus Fabr. I. Budapest. . Formica fusca L. Kőhídgyarmat ; — pratensis Deg. I. Budapest, Rákospalota, Békásmegyer, Félegyháza, II. Visegrád, III. Putnok ; — rufa Linn. I. Budapest, Szarvaskő, III. Putnok. Myrmecocystus viaticus F. I. Alsó-Dabas. Camponotus aethiops Latr. I. Budapest; — herculeanus L. I. Szarvaskő, III. Putnok, IV. Bártfa; — Iigniperdus Latr. I. Budapest; Szarvaskő III. Igló, V. Maroskecze ; — sylvaticus Oliv, var aethiops Latr, I. Békásmegyer ; — v.gus Scop. I. Békásmegyer, Szarvaskő, Félegyháza, II. Kömlőd, IV. Bereg-Szöllős. 166 Dr. Vángel Jenö Mutilla brutia Pet. I. Tisza-Alpár; — calva Vill. 1. Félegy- háza, T.-Alpár, II. Kömlőd ; — europaea L, I. Félegyháza ; — erythrocephala Latr. I, Tisza-Alpár ; — differens Lep. V. Negói havas út ; — viduata Pall, I. Tisza-Alpár, Myrmosa melamocephala Fabr. II. Kömlőd, III. Putnok, Dobsina. Scolia flavifrons "F, var. haemorrhoidalis F. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, T.-Alpár, Csongrád, Szintje, II. Kömlőd, Kő- szeg [II. Lipótvár, Putnok, Dobsina, V. Maroskecze, VI. Dubova; — guadripunctata Fabr. I. Félegyháza; — hirta Schk. I. Fél- egyháza, VIII. Castel-Muschio(Veglia sziget). ő Elis guinguecincta Fabr. I. Félegyháza ; — sexmaculata Fabr. I. Félegyháza, II. Kömlőd. Tiphia semipolita Tourn. I. Félegyháza, VI. Karánsebes. Sapyga guinguepunctata Fabr. I. Félegyháza. Ceropales maculatus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár, II. Kömlőd. Pompilus chalybeatus Schte. I. Félegyháza, Kecskemét ; — flumbeus Fabr. I. Budapest, Rákospalota, Félegyháza, Kecskemét ; — viaticus L. I. Békásmegyer, Csongrád, II. Kömlőd; — sufipes L. I. Félegyháza. j Salius fuscus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, III. Lipótvár ; — vulneratus Costa. I. Félegy- Trypogylon . clavicerrum Lep. et. Serv. I. Félegyháza ; — figulus L. I. Félegyháza. Larra anathema Rossi. I. Félegyháza ; — tridens Fabr. I. Félegyháza. Tachytes etruscus Rossi I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — euro- paeus Kohl. I. Budapest, Félegyháza. Tachysphex Panzeri Vand. I. Félegyháza, Dánospuszta; — mitidus Spin. I. Félegyháza. Dinetus pictus Fabr. I. Félegyháza. i Palarus flavipes Fabr. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd. Astata boops Schrk. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok ; — minor Kohl. I. Félegyháza. Pemphredon luctuosus Schuck. I. Félegyháza. Sceliphron destillatorium Hb. I. Budapest, Félegyháza, V. Maroskecze, VI. Resicza. Sphex occitanicus Lep.et Serv I. Félegyháza; — magillosus Fabr. I. Budapest, Félegyháza II. Kömlőd; — albisectus Lep. I. Félegybáza. I I Adatok Magwarország vovarfaunájához. 167 Ammophila sabulosa Linn. I. Budapest, Félegyháza, II. Ajká, Kömlőd, IN. Putnok ; — Heydenii Dhlb. I. Félegyháza ; — hirsuta Scop. I. Budapest, Dánospuszta, Új-Radna; — Tydei Gouill. I. "Félegyháza. Philanthus triangulum Fabr. I. Budapest, Félegyháza ; — coronatus Fabr. I. Félegyháza. Cerceris emarginata Panz. I. Félegyháza; — leucozonica Sehlett. I. Budapest, Félegyháza ; — luctuosa Costa. I. Félegyháza. Oxybelus latro Oliv. 1. Félegyháza. Alyson bimaculatus Panz. I. Félegyháza. Gordelytes mystaceus L. I. Budapest, Félegyháza ; — guingue- cinctus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, II. Kömlőd, (il. Lipótvár, Putnok. Bembex integra Panz. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — rostrata L. I. Félegyháza, Csongrád ; — bidentata Vand. I. Fél- egyháza ; — mediterranea Handil. I. Tisza-Alpár ; — oculata Latr. I. Félegyháza, II. Kömlőd ; — Megerlei Dhlb. I. Félegyháza. Crabro albilabris Fabr. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — cribrarius L. I. Budapest ; — fuscitarsis H. S. I. Félegyháza ; — clypeatus Linn. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád, III. Put- nok ; — alatus Panz. I. Félegyháza; — pygmaeus Vand. I. Fél- egyháza. Odynerus allobrogus Sauss. I. Félegyháza ; — callosus Thoms. I. Félegyháza ; — Dantici Rossi I. Félegyháza ; — partetum Linn. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Dánospuszta, II. Kömlőd, III. Lipótvár, Putnok, V. Maroskecze, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) ; — spiricornis Spin. I. Budapest, Félegyháza; — viduus H. S. I. Félegyháza. Polistes gallica Linn. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, Kecskemét, II. Kömlőd, Perkáta, III. Lipótvár, Putnok. Dobsina, IV. Bártfa, V. Maroskecze, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) Vespa crabro L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csongrád, II. Visegrád, III. Putnok, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) ; — media Ret. I, Félegyháza, Békásmegyer, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok ; — germamica Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Békásmegyer, Tisza-Alpár, II. hömlőd, III. Dobsina, V. Maros- kecze, VIII. Fiume ; — saxonmica Fabr. VI. Apatin; — rufa L. [. Félegyháza ; — sylvestris Scop. III. Putnok, Dobsina ; — vulgaris L. 1. Félegyháza, Tisza-Alpár, III, Putnok. Apis melhfica L. I. Budapest. Bombus hortorum L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, 168 A. Aigner Lajos II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok, V. Maroskecze ; — v. ruderatus .Fabr. I. Csongrád ; — subterraneus L. I. Tisza-Alpár ; — Jonellus Kirby VI. Apatin ; — Derhamellus K. I. Félegyháza, II. Kömlőd, Ajka ; — silvarum Linn. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok, Lipótvár, V. Ma- roskecze, VI. Apatin; — arenicola Thoms. IH. Putnok; - agro- rum Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, Vi- segrád, III. Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze, VI. Apatin 5; —- cognatus Steph. I. Budapest, Csongrád, Tisza-Alpár, Félegyháza. III. Putnok ; — vartabiíltis Schm. I. Félegyháza, II. Kőmlőd, V, Riusor ; laesus Mor. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csong- rád ; — fragrans Pall. I. Csongrád ; — lapidarius L. I. Budapest; Csongrád, Félegyháza, III. Csorbai-tó, — VI. Apatin; — terrestris L. I. Budapest, Félegyháza, Mesterszállás, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, III. Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze. Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VI. 3. Pieris Rapae L.)) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468. (1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbild. 1. tab. 3. fig. 2. (1777). A szárnyak. tejszínűek (hím) vagy vajszínűek (nőstény) ; "a felső szárny csúcsán csekély kiterjedésű háromszögű rajz van; a 3. sejtben fekete petty áll, a nőstényen az első sejtben is ugyanolyan, az alsó szárny elülső szegélyén szintén fekete petty mutatkozik, mely olykor hiányzik. -Ezek a rajzolatok alul is tisztán láthatók. Igen hasonlít az előbbi fajhoz, de jóval kisebb, apex-rajza pedíg sokkal kisebb és halványabb. Hazánkban 2—3 ivadékban mindenütt, mezőn és réten kö- zönséges, Budapesten márcz. 29-től május 31-ig, junius 14-től au- 1) Rapa : répa. Magyarország pillangói 169 gusztus 20-ig és szeptember 10-től október 16-ig. Az I. ivadék a másodiknál kisebb, azaz 40—46 mm. (törpe csak 30 mm.) széles. Az apicalis folt kicsiny, szürke, olykor csaknem eltünő; a feeket pettyek a felső szárny discusában s az alsó szárny elülső szegé- lyén többnyire elmosódottak, ritkán határozottan kifejlődöttek, A ? . halvány fehér, némi sárgás árnyalattal. A fonák oldal halvány vagy élénkebb, sőt vajsárga, többé-kevésbbé feketén behintve. Ezek a jellegek olykor a II. ivadéknál is mutatkoznak mint átmenetek a var. et ab. leuwcotera Stef.-hoz.!) Ritka esetben a ? fölül még sár- gásabb, mind két nemnél az alső szárny és a felső szárny apexe a fonák oldalon élénk czitromsárga. ; Gyakrabban a 2 egyszínű fehér csak az apex kissé szürkés, alul pedig a felső szárny 3. sejtjében álló petty többé-kevésbbe je- lezve van. Az ily példányok az ab. immaculata Fol.-hoz? vonandók. Egy kicsiny ó (36 mm., Budapest, 1899. ápr. 18.) a nyári ? sárgás színét mutatja, a szárnyak tövén erősen feketítve, alig jelzett apicalis és középífolttal. Az alsó szárny fonákja czitromsárga, a felső szárny apexe és elülső szegélye, valamint részben a külső szegélye még világosabb sárga s az egész discus, tiszta fehér helyett halvány sárgás; a középfolt alig látható. A második ivadék az elsőnél mindég nagyobb (40, többnyire 43—48 mm.) A gyakran csaknem fekete apicalis folt s a többi pettyek mindkét nem fonákján is többnyire erősen kifejlődöttek s a ? a legtöbb esétben erősen sárgás. Alul halványabb vagy élén- kebb sárga, nagyobbára igen csekély, vagy semmi behintéssel, Egyik budapesti példánynál a felső szárny majdnem közepéig áz alsó szárny pedig csaknem teljesen fekete behintésű. Gyakori éSetben a jól kifejlett apicalis folt koromfekete, a többi pettyis igen erős, az alsó Szárny fonákja pedig alig behintett. Ritkább égy kisebb (30—37 mm.), többnyire sárgás (9) alak- melyet Budapesten augusztusban fogtak. Ez a var. minor Costa- hoz9) sorolható, a mely Toscánában 37—38 mm. széles. A var. Manhii Mayer), melynek felső szárnya a törzsalaké, 1) A fehérebb. 2) A foltatlan. 3) A kisebb. 4) Mann lepkész után. 170 A. Aigner Lajos nál szélesebb és kerekebb, apicalis foltja lefelé mélyen fogazoti, 1b sejtje pedig győngén fekete behintésű, csak a Tengermelléken és Dalmátországban, különben Török- és Görögországban, Toscanában és Déli- Oroszországban (Sarepta) fordul elő. Petéje körtealakú, jóval világosabb színű a P.; Brassicae-énél. A nőstény egyenkint rakja le a levél felső és alsó oldalára. Her- nyója zöld, sárga hát- és oldalsávval, fekete stigmákkal; úgy mint a P. Brassicae-é társasan káposztaféléken, kivált: Hesperis matrona- lison (estike) és Raphanuson (retek) él. Gyakran kártékonyan lép fel, Budapesten rendszerint Reseda luteolán találták, egy bokron olykor 30—40 darabot is. még pedig július 16-án, augusztus 4, szeptem- ber 22. és október 21—november 9-ig ; kifejlődve 29—30 mm. hosszú. Bábja szürkés, sárgás vagy barnás, 3 sárga hosszanti vonallal és gyér finom fekete pontokkal. j Parasiítái: Blepharidea vulgaris Mg., Machaira serriventris Rdi., Sarcophaga helicis T. O. és Exorcita hirsuta O. S. Diptera- fajok (az utóbbi kettő csak Észak-Amerikában) ; Pteromalus raba- rus Walk., Rt. pieridis Prov., Pt. puparum. (L.) Swed,, Pt. Brass sicae Pack., Monodontomarus nereus Wall., M. virens Thoms. Chal- cidida-fajok ; Apanteles congregatus var. pieridis Pack., A. glomera- ius (L.) Reinh., A. rubecula Marsh, és Hermiteles vicinus Grav. Braconida-fajok. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: Spanyolországtól Japánig (10—1609) és Lapphontól Egyiptomig (68—30"). 4. Pieris Ergane Hb. !) Hübner-Geyer, Sammlung europ. Schmetterlinge. Fortsetzung. Fig. 904—7 (1827 ?). A felső szárny csúcsán fekete rajz van, a 3. sejtben fekete petty, a nőstényen az 1. sejtben szintoly petty mutatkozik vagyis a rajzolat ugyanolyan mint az előbbi fajé, csakhogy az apex rajza négyszögű s a pettyek alul nem látszanak; jóval kisebb is aman- nál. Magyarország területén csak a Velebit-hegységben, Novi, Por- toré, Fiume és Dalmátországban található április —májusban 30—40 mm. Hernyója halvány kékes-zőld, fekete szemölcsökkel, 30 mm hosszú ; áprilisban Cruciferákon (keresztesek) él. Előfordul a déli szomszédországokban : Maczedcniában, Bolgár- országban, Krajnában, valamint K.-Ázsiában és a Transkáukázus ban. 1) Ergane : a művész, Athene mellékneve. Magwarország pillangói 1741 5. Pieris Napi L.!) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468 (17589); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 3 fig 3. (1770). A szárnyak tejszínűek ; a felső szárny csúcsa feketés ; a hím 1, a nős- tény 2 fekete pettyel s a belső szegélyen fekete vonással ellátott. Az alsó Szárny elülső szegélyén rendesen egy fekete petty áll. Az erezet fekete, kivált a nőstényen. Az alsó szárnyon alul az erek sötét zöld behintésűek. Hazánkban mezőn és réten, országszerte közönséges 2—3 ivadékban csaknem szakadatlan tavasztól őszig. Budapesten április 8-tól junius 9-ig, junius 16 tól julius 13-ig, julius 24-től szeptember 9-ig, Az I. ivadék (törzsalak) mely 40-——45 (egy törpe csak 30) mm. kiterjedésű, alul sárga, az erek széles feketés-zöld behintéssel, Közte, inkább hegyi tájakon (Hunyad m.), de Budapesten is akad a var. intermedia, Kroul.5) átmeneti alakja melynek fehér felületén az erek erősebben feketék és végükön sötét behintésűek; alul az erek szélesen szürke behintésűek; a nőstényen a fel.ő szárny töve és külső szegélye sötétes. Ugyancsak az I. ivadékhoz tartozik az ab. Bryoniae O.?), mely csak a havasokon fordul elő, s ott a törzsalakot csaknem teljesen helyettesíti. A Tátrán és Háromszékben igen sötét, csak- rem egészen szürkés barna alak röpül (májustól juliusig). A II. és III. ivadék a nagyobb (41— 50, törpe 37 mm,) var. Napaeae Esp.?) mely alul halványabb sárga, az erek kevésbbé fe- ketések. Közte inkább déli vidékeken, p. o. Kovásznán, de Vere- bélyen is némelykor oly példányok is előfordulnak, melyek alul csaknem egyszínű fehérek, ereik alig megsötétedettek. Ez az alak a var. meridionalis Steff.-hez$) tartozik, mely különben csak Közép- Olaszországban fordul elő. A nyári ivadék közt röpül továbbá az ab. sulphurea Sandy (var. flavescens Stgr. és, ab. ? sulphureotincta Reutt) mely rajzban a var. intermedia-nak felel meg, de alapszíne sárgás. Ezt csak Nagy-Lévárdon figyelték meg, Bécs környékén gyakori. Egy melanotikus hím, melyet Cerva Frigyes 1899-ben a Csepelszigeten fogott, tölül, kivált jobb oldalt, olyan mintha gyéren 1) A közbeneső. 2) Bryonia: a földi tök. 3) Napus :" repcze. 1) A délszaki. 5) A kénszinű. Í72 Dr. Zilah Kiss Endre és szabálytalanul korommal volna behintve; alul azonban csaknem teljesen kormos. Petéje körtealakú, zöldesszinű; a nőstény egyenkint rakja le. Hernyója nagyon hasonlít a Rapae-éhez, de különbözik attól abban hogy gyér fehér szemölcsök és fekete pontocskák borítják, stigmái pedig sárgás keretűek. Nagysága 29-30 mm. Kevésbbé kártékony mint a Rapae. Tápláló növényei: Reseda lutea, luteola és odorata (rezeda), Turritis glabra (toronyszál), Erysimum Alliaria (szegecs), Cardamine pratense és amera (foszlár). Bábja zöldes sárga fekete pettvekkel, szárnyhüvelyei pedig sárgásak. PFarasttái: ugyanazok mint a Rapae-éi. Elterjedési köre: Angliától az Altáig (10—1109) és Lapphontól déli Olaszországig (68—379); az ab Bryoniae csak a Vogezektől a Kaukazusig (23—8309) és Lapphontól az Alpesekig (68—459) Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. VI. Labidostomis tridentata L. Tasnád, Pele; — humeralis Schneid. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — longimama L. Hadad, Zilah. Tituboea macropus Illig, Zilah. Lachnaea sexpunctata Scop. Hadad, Zilah, Tasnád. Clytra laeviuscula, Ratzb. Zilah, Hadad. Gynandrophthalma salicina Scop. Hadad, Zilah; —- flavi- colhis Charp. " Zilah, Hadad ; — aurita L. Hadad; — xanthaspis Germ. Hadad. Chilotoma musciformis Goeze, Bogdánd. Coptocephala umifasciata Scop. Zilah, Hadad ; — scopolima L Hadad. Cryptocephalus coryh L. Zilah; — cordiger L. Hadad, Zilah ; — octopunctatus Scop. Felső-Szék, Tasnád; — sexpunctatus LL. Hadad, Peér, Bogdánd ; — bipunctatas L. Hadad, Zilah, Bog- dánd ; — Scháfferi Schrank, Hadad, Zilah, Bogdánd ; — sertceus L. Hadad ; — v. violaceus Weise, Zilah ; — aureolus Suffr. Hadad ; hypochoeridis L. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — violaceus Laich. Hadad Zilah ; — 4-guttatus Richter Zilan; — v. maurus Suffr. Hadad; Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 173 flavipes E: Zilah, Hadad ; — cAirysopus Gmel. Hadad; — ocella- tus Drap. Hadad ; — carpathicus Friv. Bogdánd; — moraei L. Hadad; — v. bivittatus Gyllh. Hadad, Bogdánd ; — sexpustulatus Ross. Hadad ; — vittatus F. Hadad; — pygmaeus v. amoenus Drap. Hadad, Bogdánd ; — connexus Ol. Hadad ; — rufipes Goeze, Hadad. z Adoxuús obscuris L. Zilah; — v. vitis F. Peér. Chrysochus pretiosus F. Peér. Colaphus sophiae Schall, Zilah, Hadad. Gastroidea viridula Deg. Zilah; — polygom L. Zilah, Hadad. Entomoscelhs adomidis Pall. Zilah, Hadad, T. Szék. Tünarcha pratensis Duft. Zilah ; — violaceomgra Deg. Zilah ; -—— rugulosa Schátt. Zilah. Chrysomela v. hungarica Fuss, Hadad; — coerulea Ol. Hadad, Peér, M. Goroszló; — carpathica Fuss, Hadad; — oltva- cea Suffr. Hada1; — haemoptera L. Hadad; — goettingensis L. "Fasdád,! FHádadjoM. Goroszló s — szaphyleg TC. Ztlan ; o ssegypso- philae Küst. Zilah ; — samguinolenta L. Zilah ; — orichalcia Müll. Zilah, Hadad ; — hyperici Först. Hadad; — v. alternans Panz. Hadad ; — v. mixta Küst. Zilah; — coerulans Scriba, Hadad, Zi- ian se jasinosa cop: Hadad, ZAlal: menthastri Suffr. Zilah; — varians Schall. Hadad ; — polita L. Zilah, Hadad, M. Goroszló Orina tristis F. Zilah. Phytodecta v. decempunctata L. Cilah; — rufipes Deg. Zi- lan; — w. decastigma Duft. Zilah; — v. nigricollis Westw. Zilah; mi paltida L. Zilah. Phyllodecta vitellinae L. Zilah, Meszes, Sz. Cseh, M. Go- roszló Hydrothassa aucta F. Meszes; — marginella L Meszes Hadad. Prasocuris junci Brahm, Zilah. Sclerophaedon carniolitcus Germ. Meszes. Phaedon cochlearige F. Hadad, Meszes; — armoraciae L. Hadad. Plagtiodera versicolora Laich. Hadad. Melasoma aenea L. Zilah, Meszes, F. Kék ; — cupiea F. Zilah, Hadad ; — 20-punctata Scop. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; -— collaris L. Zilah, Hadad ; — populi L. Zilah, Hadad. Piwllobrotica 4-maculata L. Hadad; — adusta Creutz. Zilah, Luperus nigrofasciatus Goeze, Hadad; — xanthopus Schrank, Hadad; — flavipes L. Meszes. 174 Dr. Zilahi Kiss Endre Lochmaea capreae L. Hadad ; — crataegi Forst. Hadad. Galerucella nymphaeae L. Hadad ; — lineola F. Hadad, Sz, Cseh; — calmariensis L. Hadad. Galeruca tanacett L. Hadad, Zilah; — Pomonae Seop. Zi- . lan, Hadad. Podagrica malvae Illig. Hadad ; — fuscicorms L. Hadad. Crepidodera corbulenta Kutsch. Hadad ; —- ferruginea Scop. Hadad. Epitrix pubescens Koch, Hadad. Chalcoides helrines L. Hadad; — aurata Marsh. . Hadad, Zilah, Sz. Cseh. Mantura rusttca L. Hadad. Chaetocnema concinna Marsh. Zilah, Meszes ; — tibialis III. Hadad ; — aridula GyII. Hadad. Psylliodes attenuata Koch, Tasnád, Hadad; — chrysoce- phala L. Hadad, Zilah, Meszes ; — dulcamarae Koch, Meszes. [Haltica Iwthri Aub. Hadad, . Bogdánd ; — oleracea L. Zilah, Hadad. Phyllotreta exclamationis Thunb. Meszes ; —- sinuata Steph. Meszes ; — undulata Kutsch, Hadad ; — vittula Redtb. Hadad; — mnemorum L. Hadad ; — atra F. Hadad. Aphthona cyanella — Redtb. Hadad; — atrovirens Först. Hadad. 3 Longitarsus brunmeus Duft. Hadad; — masturti F. Hadad; — suturellus Duft. Hadad ; — picipes Steph. Hadad, Meszes ; — exoletus L. Hadad. Hisba atra L. Hadad. Cassida viridis L. Zilah; — fastuosa Schall. Hadad; — murraea. L. Hadad; — rubiginosa Müll. Hadad, Zilah; — ferru- ginea Goeze, Zilah; — sanguinolenta Müll. Zilah; — mebulosa L. Bogdánd ; — subferruginea Schrank, Hadad, Bogdánd. Subcoccinella 24-punctata L. Hadad, Zilah; — v. saponaride Weise, Hadad; — v., 4-notata F. Hadad. Cynegetis impunctata L. Zilah; — v. palustris Redtb. Zilah. Hippodamia 7-maculata Deg. Zilah. ; Adonia variegata Goeze, Zilah; — v. conmstellata Laich. Hadad, Zilah; — v. carpini Fourcr. Hadad. Adalia btibunctata L. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; — v. sex- pustulata L. Hadad; — v. 4-maculala Scop. Hadad, Zilah; — v. subdlunata Weise Zilah. ; Coccinella 7-punctata L. Hadad, Zilah; 5-punctata Muls, Különfélék. 175 Hadad, Zilah; — conglobata L. Hadad ; — 174-pustulata L. Hadad, Zilah. Micraspis v. 12-punctata L, Hadad. : Halyzia sedecimguttata L. Hadad; — 22-punctata L. Hadad ; 14-punctata L. Hadad; — v. tetragonata Laich. Hadad; — v. conglomerata F. Hadad, Zilah, Bogdánd ; -- v. fimbriata Sulz, Hadad, Zilah; — v. leopardina Weise, Hadad. Exochomus 4-bustulatus L. Zilah. Platynaspis luteorubra Goeze, Hadad, Zilah. Hyperaspis campestris Hbst. Hadad. Scymnus frontalis F. Hadad ; — v. 4-fustiulatus Hbst. Ha- dad; — ÁApelzi Muls. Hadad ; — interruptus Goeze, Hadad, Zilah. Különfélék. A szőlőmoly (Conchylis ambiguella Hb.) fejlődését és élet- módját újabban beható tanulmány tárgyává tette Laborde F. a bordeauxi ocuologiai állomás aligazgatója s egyúttal a moly irtá- sára nézve széleskörű kisérleteket tett."?) 1900-ban április közepén ") Erre nézve iásd Jablonowsky József közleményeit a R. L. VI. kötetében. megvizsgálta a moly bábját s azt tapasztalta, hogy azok 159/0-át tönkretették a penészgombák s ugyanannyit a fürkészdarazsak, 489/0-a pedig más oknál fogva pusztult el, beszáradás stb. folytán, úgy hogy a báboknak csak 229/0-a volt fejlődésképes. Az irtást félne eszközölni. Az íÍrtásnak leghathatósabb módja Laborde szerint az, ha a venyigének régi héját lekaparják, alája tartott ponyvára gyűjtik s elégetik; erre a munkára sok ember kell és költsége hektáronként (m. e. 10,000 szőlőtő) felmegy 100—120 frankra. Ujabban kezdik e tőkéket forró vízzel leönteni, a vizet erősen fel kell forralni, úgy hogy a héjj m. 60 C. foknyira felme- legszik, a költség körülbelül ugyanannyi, mint az előbbi eljárás mellett. A kisérleteknél 50 fokos vízben félpercz alatt az összes bábok elpusztultak. A különféle vegyi keverékek alkalmazása na- gyobb költséggel jár (hektáronként 136 frank) ha alaposan végzik, pedig máskülönben csekély az eredmény : t. i. előzetesen meg kell tisztogatni a tőkét mohától és a régi hajtól. Igen hathatós a 176 Irodalem kg., kátrányolaj 10 kg., olajsav 2 kg., natronlúg 0.5 kg., víz 100 következő két keverék: 1) Oltott mész 20 kg., szénkéneg 5 kg., kátrányolaj 10 kg., natronlúg 1 kg., víz 100 liter; 2) szénkéneg 5 liter. Ezeket a szereket tavaszkor kell alkalmazni. Később, mikor a szőllő virágzik, jó eredménynyel használták a következő keve- réket: Ammoniak (229 13 kg., fenyőcsíra 15 kg., natronlúg 2.5 kg., vardit (rézecetet) 0.5 kg., víz 69 kg. Ezt a szert (készités- módja hiányzik) vízzel hígították, úgy 159/0-os oldat állt elő, mely a szőllő virágjának egyáltalában nem árt. Labarde már a moly pillére Polychrosis Enudemis botrana Schiff.) is kiterjesztette kisér- leteit, a mely Francziaországban már tetemes kárt okoz ; minthogy Magyarországon is elég gyakori, nincsen kizárva, hogy szőóllőgaz- dáink ezzel is kénytelenek lesznek megismerkedni. Irodalom. Fleischer, Dr. A.: Berichtigungen zu meinen Bestim- mungstabellen derDyschirius-Arten. (Wiener Ent. Zeitg. XXIV. 1905. p. 49—650.) Egyebek között szerző a Dyschirius cylhndricus Schm. Er- délyben előforduló alakját, mely mintegy átmeneti alak a tőalak és a turkesztáni var. Hanuseri között, var. transsilvanicus név alatt írja le. Ez a tőalaktól abban tér el, hogy előtora sokkal hosszabb, az előtor oldalai alig kerekítettek, a szárnyfedők keskenyebbek és hosszabbak és tövükön éles dudorka van. ; Csiki Ernő. Weise, J.: Protorina plagiata var croatica m. (Deutsche Entom. Zeitschr. 1905. p. 80.) Szerző két horvátországi Orinát kapott, melyeknek színe és testalakja a var. commulata Suffr.-éhoz hasonló, de sokkal fino- mabb skulpturájuk folytán attól eltérnek. Csiki Ernő. RKONVAK TANI LAPOK" XII. Band. 8. Heft. Oktober. 1905. S. 155. E. Ulbrich: Beitrage zur Schmetterlingsfauna von Ungarn II. An bemerkenswerthen WFormen fand Verf. Acronycta Rumicis ab. Salicis, Agrotis Tritici var seligimis und var. distincta, Erastria venustula, Euclidia trignetra sehr dunkel gefárbt, Acidalia ornata mit breitem Band auf dem Oberflügel, Caustoloma jflavi- caria mit reducirten braunen Flecken, Spilosoma mendica braun- gyaues 2, Arctia villica ab. neglecta Schultz. S. 156. P. Matusovits: Maikaferflug in Liplóujvár 1905. Hier (im nördlichen Ungarn) kommen Melolontha vulgaris und M. hippocastami vor. u. z. auf Grund von 14,000 Exemplaren berechnet, ersterer zu 40—42, letzterer aber zu 58 —-609"/o Aller. Von M. vulgaris waren 609/9 mit rothbrauner, 409/0 mit sehwarz er Hinterleibspitze versenen; im Verháltniss bei wenigen waren Hals- schild und Flügeldecken behaart, bei ca. 909/o derselben waren Halsschild und Flügeldecken ganz glatt schwarz, bezw. letztere dünkel rötblichbraun ; auch fanden sich fast schwarze Exemplare und var. ruficollis. Von M. hippocastani war bei 35 -409/0 das Halsschild roth und bei 60—659/a Tibien und Halsschild schwarz, auch var. ruficollis und var. nigricollis ist beobachtet worden. Beide Arten paaren sich untereinander, aus welchem Grunde dann die erwáhnten Variationen entstehen. Der Flug der beiden Arten wahrte vom 1. Mai bis 14. Juli. Beide schádigen die Báume in gleicher Weise; aus der beigefügten Tabelle ist ersichtlich, welche Baumarten geschüdigt wurden und in welchem Verháltnisse sich die beiden Arten an der Schádigung betheiligen. Robinia pseu- doacacia, Fraxinus excelsior und Syringa vulgaris blieben unbe-. rührt. Zu bemerken ist, dass die Behauptung von K. Sajó, wonach Melolontha hippocastani nur in Sandgegenden prosperiert und auf anderen Boden überhaupt nicht gedeiht, durchaus nicht stichhaltig ist, denn der Boden von Liptóujvár ist nichts weniger als Sand- boden. S. 162. L. v. Aigner-Abafi: Zuwachs der ungarischen Lepi- dopteren-Fauna im J. 1904. Verf. záhlt 2 Arten und 11 Varieta- ten von Macrolepidopteren, sowie 6 Arten und 1 Varictát von Microlepidopteren auf, die in jüngster Zeit in Ungarn constatirt 20 worden sind. Die Gesammtzahl betrágt (Bosnien und Dalmatien mitgerechnet) nunmehr 1563 Macrolepidopterenarten mit 678 Varietáten und 1685 Microlepidopterenarten mit 61 Varietáten. S, 163. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XXII. Schluss der Bestimmungstabelle mit der Gattung Oberea. S. 165. Dr. E. Vángel: Beitrage zur Insektenfauna von Un- garn. III. Hymenopteren II. S. 167. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns VI. Pieris Rapae ist in 2—383 Generationen in ganz Ungarn sehr ge- mein, in Budapest von Ende Márz bis Ende Mai, von Mitte Juni bis Mitte August und 10. Sept. bis Mitte Oktober. Unter der 1. Gen. nicht selten v. lewcotera und ab. immaculata. Unter der Íl. grössern Gen. sehr selten v. minor (30--37 mm.) Die var. Manmii nur im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Ergane bei Fiume, im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Napi überall in 2—3 Generationen. Unter der I. Gen. selten Übergánge zur v. interme- dia, sowie im Hochgebirge ab. Bryoniae, besonders dunkle Stücke in der Tátra und im südöstilichen Siebenbürgen. Unter der Som- mergeneration v. Napaeae Übergánge zur ab. sulphurea. S. 172. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitrage zur Kaferfauna des Komittates Szilágy. VI. Schluss der Enumeration. Kleinere Mittheilungen. S. 175. Neueres über Conchylis ambiguella und deren Be- kámpfung nach den neuesten Untersuchungen von Laborde, Literatur. 9. 106. Publiecationem. von Dr. A. F1leis che Tr tneskkttó WledsersBesprochen von Es CISú ik Entomologiai művek. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung- riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula Ára 35 kör., társulati tagoknak 20 kor, — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla - tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 10 fill. — Bein K.A ckis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai i(juság számára, kötve 1 kor. — Kriesch )]. A rovarok világa, 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lend! A. Rövid útmutatás a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 §ll. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 8 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor, Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 All. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Azigner-Pável-Uhnryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Be:ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. aui 50 faib. Tafeln 25 kor. 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiré. 2 rt "1! 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidatum orbis terra- rum universi 6 kor. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor, — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 10 üll. A magyarországi Psyllidákról 40 Mill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 All. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magvaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-félei. 8 színes tábl. 2 kor. 60 (ll. ; Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 1 táblával £ kor. Arachnoidea. Dr. Ciwzer K. és Kulczyüski L. Arancae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkalfaunájához. 8 táblával 2 kör. ; Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab adon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 koz Legújabb árjegyzékem, mely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen magyarországi bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány Kelecsényi Károly ) Magyarország bogárfauná Vezérfonal a magyar korona országainak letén előforduló bogarak megismerésére. ! IRTA CSIXWKI ER NO A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. k A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és ÚT Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- / kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, aharma- Í JT dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. SE ESA A--: munka . 5. íves "füzetekben" Jeleütk meg egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, 2 kor. 40 fill. Megjelent az I. kötet első füzete, mely az álta- lános (morphologiai) részt tartalmazza. 3 " Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIIL; Nemzeti Múzeum) küldendők. ; ZTE Scbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI. U-utcza 3. i