1 s ez 9 , 7 d Gé II EGO E A TÉÉZET E OL RÉ SMOKES ÉT At A .R873 ENT ik sás lb 045 o hl 1 í (d a szt 2 a 1 ú aZ —— — Err. doc. Tarh. OL 461 R873 i ENT : AY2 AYZ AVZ Afzy agy agy HEZSTÁI : MÉZ ANZ MÉZ ANE AVE 92 agy agy aga V HE EHRR EE EE EE EE EE VK — ; LESETT KNEEe SSE G 4 HA xmm. kötet. 1906. Október 8. füzet. TEB ROVARTANI LÁPOK HAVI FOLYÓIRAT ki d e pé age po 2 age 9. különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. hi agz a Nt e - kk — set agz agy age szösz DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK ag a 8 age ajá Aa 9 Aa 9Aa eh a A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. Hi ge DPÁG BAR age ESZA agy a. ag a. BÖKoha BUDAPEST, 19068 . A ROVARTANI LÁPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII; FŐHERCZEG SÁNDOR-uTCZA 19. ose RÉS A 5 GED Bet IGYS kv 74 te a k7 Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évré 8 kor Tartalom. Jablonowski József: A répalevelet pusztító paizsos bogarak. METHGyY rADTÁVAT SES E Ete ee KAR E et eses 157 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói XV. SES ÉSSZERŰ Lőrincz Albert : Adalék Magyarország Hemiptera-faunájához. I. 167 Csiki Ernő: Magyarország szú-féléi. IV. 2 TŐ Csiki. Ernő : Új Carabus: Csik-varmegyéből: zzz zs s Sage ae Különfélék. Hajóss József: A Staphylinus pubescens biologiájához . 175 Tömörkény 1siván: RÓNVAÉCSALA I szse L Eezzás ések a zá, BŐ A-SZÓTÓTONTÓMOLYOKTÓLA sí sát eze a e et séetas zéő z SNS Irodalom. Csilla Ernő: Dr. Horváth (réza, Széphgett Viktor, Mocsáry Sándor és Csiki Ernő közleményeinek ismertetése ... IT7 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken estea Kaszás- féle (Muhr utóda) vendéglőbén (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, Í90£ és 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak all. kötet kapható,- Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII., Fh. Sándor utcza 19.) czímzendők. 16FÜ A répalevelet pusztító paizsos bogarak. Irta Jablonowski József. El A kikelt lárvák eleinte együtt maradnak, vagy kisebb cso- portokra szakadva, a levél fonákján élnek. Ilyen helyen karmos lábukkal beragadnak a levél felszínébe és a levél bőrkéjét s a bőrkék közötti lágy szövetet kisebb-nagyobb, néhány mm-es át- mérőjű kerek, vagy szabálytalan foltokban kirágják, de a felső bőrkét bántatlanul hagyják. Majd megnagyobbodva, még jobban széledeznek és még mohóbban rágnak. Hogy e tekíntetben milyen szapora a munkájuk, azt az előbbi ábrából láthatjuk. A növényke már annyira. meg van sérülve, hogy csak a levél formája s a növény összképe árulja el a faját. Ha az első növényt teljesen megette, átmegy egy másodikra, harmadikra. A megrágott leveleken a foltok ilyenkor nemcsak nagyobbak, hanem a levél egészen likas is, mert a lárva most már az egész levéllemezt elharapja, noha még mindig a levél fonákján él s innen harap. Minthogy azonközben a levél terjeszkedik, az első rágáshelyek megmaradt hártyaszerű bőrkéje repedezik, szakadozik és lehull. Az ilyen levél sérült külseje most már szembeszökőbb. S körülbelül most, június végén, július elején fenyegeti a répát is. Mert vagy elfogyott a libatop, vagy a kapa kiirtotta azt s a labodabogár lárvája most a ezukorrépára szorul. Rágását ítt is csak úgy folytatja, mint a labodán. A megszállott levélen napról-napra több lesz a rágott lik és a hártyaszerű fehérlő-szürkülő folt is. Majd egyszerre olyan képe Rovartani Lapok XIII. 1906. október. Jablonowskt józsef lesz a répalevélnek, mint azt az alábbi ábrán látjuk, a hol egy, jú- liusban aránylag kisebb mértékben megsérült levélnek felére kis 7. sebbített képe látható. Ha sok a lárva, akkor a levélből csak a főbb borda marad s a répatáblán rövid idő alatt egyre szaporod- 0. nak a messziről fakószínűeknek látszó sárga foltok, a hol a répa e ri £ s ESZÉBE SZSEKE SÁS ESEL ÉSS : ÉRÉSEKZS KSS KS SÉG EGZ sik AKNA] A" paizsos labodabogártól mérsékelten megrágott nagyobb répalevél. — Kétharmad nagyság. — zöldje egyre jobban és jobban pusztul. Egy-egy levélen, legyen 5: az bármennyire megrágva, olykor, csak kevés, máskor meg több, 20 - 30 lárva is akad. Legtöbbje most is a levél fonákján él, de akad már -egy-egy a felszínén is. A lárva háta tele van nedves- A répalevelet pnsztitó paizsos bogarak. 159 vízes sárral, piszokkal és felhajló farnyúlmánya hátához szorítja e védő szutyok-paizsot. Ez az idő tetőpontja a kártételének. Eddig sok szép répát tehetett már tönkre. Honi feljegyzéseinkből tudjuk, hogy valamint a ezukorrépában, úgy a takarmányrépában is évről évre sok holdnyi kárt tesz. E kár keletkezése sokszor napok kérdése. Nagy-Halászon 1893-ban a labodabogarat csak július 11.-én vet- ték észre és julius 17.-én már csak töve volt meg a répának s az egész táblában egy ép levél sem maradt meg. Július vége felé apadóban van a kártétel, mert a lárva bá- bozódni kezd. A hol utoljára rágott, ott húzódik össze ; két-három nap mulva bábbá válik és egy hét mulva, olykor korábban, más- kor későbben meg van már a bogár, a mely azután szinte nyom- talanul eltűnik, mert , későbben nyáron alig látható. Habár a paizsos labodabogár fejlődése szerint legtömege- sebben a nyár elején fordul elő s ilyenkor a ezukor- és takar- mányrépára felette kártékony s habár évenkint rendszerint csak egy ivadéka van, szaporíthat az egy évben kétszer is. Suffrian már 1844-ben közölte, hogy ő e bogarat lárvaalakban 1843-ban augusztusban látta és a bogár szeptember 12.-e és 16.-a közötti időben kelt ki.) Hogy ez az ivadék csak elkésett eset-e, vagy hogy lehet-e a bogárnak évenkint kivételesen két ivadéka is, ha- tározottan nem állítom. Ritzema Bos nemcsak évi két, hanem esetleges harom ivadékról beszél.?) Köppen Oroszországban hatá- rozottan két ivadékot említ és azt mondja, hogy a paizsos laboda- bogár tojását i15 magára a ezukorrépára tojja. De bármint is van a dolog, gazdasági jelentősége nálunk csak a nyár elejéi tömeges bogárnak, illetőleg lárvájának van. A labodabogár szaporodásának némi gátat vet nehány da- rázs ellensége. Igy van olyan parányi élősködő darázs (nősténye 0.7 és hímje csak 03.—04 mm. hosszú,) a mely a labodabogár tojásában él és belsejét megeszi. Az ilyen tojásból nem a laboda- bogár lárvája, hanem a kis darazsak kelnek ki. És későbben, noha a lárva hátát szüntelenül sár és piszok fedi, akad nehány darázs, a mely megis útját találja, hogy a lárvát is megfertőzze. A darázs lárvája tehát a labodabogár lárvájába jut, benne él és mikor ez utóbbi félig megnőtt, fejlődésében megakad és elpusz- ul, holott a benne élő darázs bebáhozódik és kikel. Ruperstberger 1) Entomol. Zeitung. Stettin, 1844 230. 1. ; 2?) Ritzema Bos J., Tíerische Schüdlinge und Nützlinge. 1891. 365 1. 160 Jablonowski József áldozata lett.) Sem az elébbi kis darázs, a melyet . Puszta- Varsányban szedett labodabogár tojásokból neveltem, sem a második darázs, 7 a melyből egy-egy lárvában 2—4 élt, nem igen ismeretes és ne- vöket sem tudom. Talán eddig ismeretlen és névtelen állatok ! k Habár-e két darázs-faj és talán még több más faj, jó ba- rátunk és sokat segít, de mégsem segít annyit, hogy a védekezés feleslegessé váljék. Lássuk tehát most azt. Védekezés. . Részletesen ismertettem én és hang- súlyozva emeltem ki, hogy a répatáblába csak a libatop révén jut be. E szerint a védekezésnél s a kár meggáltsi végett első sor- ban ezt a gyomot tartsuk szemmel. Május elején vagy esetleg korábban, mielőtt a répa kapálásához, vagy ritkításához hozzá- fognánk, nézzünk ugyancsak gondosan szét, vajjon a répa között termő libatop nincs-e megrágva és nincs-e rajta laboda- bogár, vagy lárvája? Ha van lárva, az ilyen fertőzött gyomot kézzel kell kigyomlálni és gondosan összeszedni, hogy a lárva ne maradjon a táblán és ne vándoroljon a répára. Ugyan így gondunk legyen a libatopra a későbbi kapálások idején is egé- szen július végéig. Gondunk legyen azonban a répa szomszédságára is. Ha mellette valamely gazos, kivált libatopos takarmány, vagy egyéb növény terem és ha e libatopon akad a labodabogár tojása, lár- vája, akkor valószínű, hogy az csakhamar átkerül a répára is. Ilyen esetben jó lesz, ha a répatáblának leginkább fenyegetett szélét idejekorán a svájnfurti zölddel, vagy az arzén-mérgek egyikével megpermetezzük. Ha labodabogár lárvája átkerül a répára, hadd találjon itt már mérgezett répát. és veszszen el. Hasonló gondunk legyen az útszéli, árokmenti s az ákáczfa alatt termő libatopra is. Úgy — kéll irtani, hogy ha esetleg rajta van már a rágó lárva, az ne maradjon meg élve a gyom üres helyén, ahonnan az kénytelen-kelletlen a répára vándorol. Leg- jobb, ha az ilyen helyek állandóan tiszták és ha a gyomot már" akkor irtjuk, amikor az még nincs fertőzve, vagy a mikor. már ajta van a tojás. Minthogy ez utóbbi nem hull a levélről, a laá- bodát lekaszálhatjuk — vagy lesarlózhatjuk és elhordathatjuk a 1 Wiener Entomol. Zeitung. 1893. 291. I. A répalevelet pusztító paizsos bogarak 161 nélkül, hogy félnünk kellene a tojás lehullásától, a mi a mun- kánk sikerét esetleg koczkáztatná. A. kit mindezek ellenére mégis az a baj érne, hogy júli- usban egyszerre arra ébred, hogy répáját eszi a labodabogár lárvája, az fogjon hozzá a répamérgezéshez. Permetezze meg a répát az arzénmérgek egyikével, de úgy, hogy a permet mindig a répalevél fonákját érje, mert ott él a rágó lárva és első Sor- ban a levélnek azt a részét eszi. tekintettel arra, hogy ilyen permetezés nehézkes és lassú, kérdés, vajjon nem fizetődnék-e ki jobban az arzén meszes keverékének por alakjában való hintése. Mert a porhintő hegyével talán kényelmesebben és szapo: rábban férhetünk a levél fonákjához, mint a permetezővel. S ha a porozást a harmat felszáradása előtt végezzük, az csak olyan hatású lesz, mint a permetezés. És végül, mert az egyéves életű libatop a szántóföldre csak mag alakjában kerülhet, s ez — nem tekintve az önvetődés gya- kori esetét — legtöbbször a trágyával kerül a: szántóföldre, gon- dunk legyen a trágyára is, hogy azt saját vesztünkre meg ne fertőzzük szántszándékkal e gyommal. A gyommagnak, ha zsá- kunkban van, legjobb és legbiztosabb irtója a tűz ! Többször olvasom, kivált a külföldi irodalomban, hogy a ezukor- és takarmányrépát bántja a luczernaböde (Subcoccinella vigintiguatuorpunctata L., vagy másként Eptlachna globosa Sehn.) lárvája, mert a répa levelét rágja. Ez lehetséges, mert a liba- topon (Chenopodium), a mely gyom közeli rokona a ezukor- és takarmányrépának, csakugyan többször láttam e kis bödének igén jellemző rágását. Ez a luczernaböde, mint a nevéből is. látszik a luczerna hirhedt ellensége és mind bogár, mind lárva korában igen nagy kárt tehet benne, de ezenkívül megél az útszélen növő vad füveken is. Ez a luczernaböde csak 4 -4.5 mm. hosszú, te- hát a hétpontos katiczánál (Coccinella séptempunctata d.) jóval kisebb, sötétbarna színű és mindenik szárnyfedőjén 12—12 fekete, 4—4 harántos sorba hármasával, négyesével és kettesével elhelyezett pontja vagy foltja van. E pontok, vagy foltok kiseb- bek vagy nagyobbak s olykor harántos, félig elmosódott sávokká nőttek össze. Megnőtt lárvája szintén csak 4-4.5 mm. hosszú, szennyes fehér, szinte szürkés szinű s a mi a legjellemzőbb reá nézve, igen tüskés-borzas felszínű. A lezernaböde kora tavaszszal jelentkezik és lárvája azután kisebb részben a megnőtt és már először kaszálható luczernát és 162 A. Aigner Lajos. annyira lerágja, hogy azt legtöbbször egészen tönkre teszi. fe A luczernabödének és lárvájának rágását az jellemzi, hogy a levélnek eleinte csak az egyik oldalát hámozza le foltonként, 7. majd folytatva a rágást, a foltok egészen egybefolynak s az illető megsérült növény egészen szürkévé, fehérré lesz, A rágott folto- kon mindenütt lehet látni, hogy az állat keskeny, párvonalas so- rokban hámozta a levelet. Ha e bogár akár a luczernáról, akár a libatopról leszorulva a répát is megtámadná, ellene gyors segítséget csak az arzénes mérgekkel való permetezés nyújthat. nagyobb részben a másodszor sarjadzó luczerna újabb hajtásait Magyarország pillangói. Írta A. Aigmer Lajos. XV. 7. nem. Melitaea F.!) A szem csupasz, a csáp bunkója tojásalakú; a középső és hátsó lábak tibiáin és tarsusain csak alul áll 2—3 sor tüske (az Argynmis-eknél köröskörül). A pete körtealakú, részint bordás A hernyó hengeres, kúpszerű kiemelkedésekkel (áltüskék) borított; ősz felé közös szövedékben él és összeszőtt levelek közt vagy moha alatt telel ki. A báb elül lelapult, szabadon függő. 1. Az alsó szárny szegélyén lefutó foltok sorában fekete pontok Allának öz ESA goa Ezt, AZ edési ERTS ARTME AES S E ONES Az alsó szárny szegélyén lefutó foltok sorában nem állanak fekete pontok; az alapszín "vöröses sárga des JEE Este stgá 2. Az alapszín fekete vagy vöröses sárga, narancsszínű és sárga Sávokkal ones sze klléseti rá tg, Bea ná SEBES Ek Ete Az alapszín vöröses sárga, naranesszínű és sárga sávok nélkül: Er s Lee éa s E st ál ös ájéések ANLTE ESEN E 3 Alul az alapszín élénk naranesszínű; fölül a fekete alapon a narancsszínű és sárga sávok igen kirivók... ... Maturna L. Alul az alapszín halvány narancsszínű ; fölül a vöröses sárga alapon a narancsszínű és sárga sávok eléggé feltünők —. aurinia Rott. 1) Melitaea, város Thessaloníában. Magyarország pillangói 163 4. Csak a nőstény vöröses-sárga, az előbbi fajhoz hasonló, de sárga sávok nélkül; a hím fehér, sárgás-vörös sávokkal és foltokkalsékttetb es zést eze a e őő si; öGynthia hb: Mind a két ivar vöröses-sárga vre EN áoe Ka AS) 5. A szárnyak világos vöröses-sárgák:; a fekete petty ek egybe- folytak és sávokat alkotnak; alul az alsó szárny szegély- sávját befelé fekete holdak határolják, amelyek éle tő felé TONNA LSE S SAR ZS esz S EERE S TS SBS E ree Esz Cinxia TK: A szárnyak sötét MZEÜL E vörösek; a gyér fekete pettyek nem egybefolytak; alul az alsó szárny szegély-sávját befelé fekete holdak határolják, amelyek éle kifelé fordul Arduinna Esp. 6. Az alsó szárnyon alul a külső sötét sávot befelé fekete hol- dacskák szegélyezik; az alsó szárny fogazott, a felső szárny a hímen hajlított; alul az alsó szárny szegélyén fehéres- SSardasholdak sora alk sss szarsz Phoebe. Knoch. Az alsó szárnyon alul a külső sötét sávot befelé fekete pontok vagy vonalok szegélyezik; a szárnyak lekerekíi- tettek Ű, 7. A tapogatók töve kívül sárgás-, alul fekete szőrzetű; a Sszár- nyak szegélye előtt fekete csipkés vonal van, mely clszzie holdak sorát alkotja; a potroh gyűrűi nem sárgás-fehérek Trivia Schiff. A tapogatók egészen vörösek; a szárnyak szegélye előtt fekete pontok sorakoznak; a potroh gyűrűi sárgás-fehérek 3 8. Mindkét szárny alul élénk vöröses-sárga : a felső szárny csúcsa sárga; az alsó szárnyon 3 fehéres-sárga sáv van, fekete pettyek soraival; a felület élénk vöröses-sárga (hím), vagy fakó s a zöldesbe játszó (nőstény) .. ... ... Didyma 0. Mindkét szárny alul halvány vöröses-sárga; a felső szárny csúcsa nem sárga; az alsó szarnyon alul egy sárgás sáv TÜLGAtKOZUE E SS AZS A TAKE Öt tk sát LO) 9. A szegély előtt 2 fekete CslNkés vonal fut le, amely 2 sor alapszínű holdat alkot; az alsó szárny egyébként rajztalan, csak töve olykor feketés ... ... ... ...- Parthenie Bkh. A szegély előtt 3 sor vöröses-sárga petty áll; az alsó szárny eGYODGntTeketeTalaDSZÜNŰ Et Bet ke zs se szg: 10 10. A fekete alsó szárnyon 3 alapszínű fless és ; középfolt van; "a vöröses-sárga felső szárnyon 3 fekete sáv fut le, mely ö alapszínű foltsort alkot, ezeken belül az elülső szegélyen 2 164 A. Árgnev Lajos. fekete kör áll. Az alsó szárny alul vöröses-sárga, középsávja igen széles, olykor csaknem fehér --! 1 Athalia Rott Mindkét szárny alapszíne fekete; az alsó szárnyon 3 vörö- SES-SÁTgA TOLtSOT: VAN ESB VT Zé ATR ESZÉK E ESETT Mindkét szárny alapszíne fekete; az alsó szárnyon 1 vöröses- Sárga fONSOT VAN E ép ss AG TEET [AE TNS ete NEE Sk 11. A felső szárnyon 3 vöröses-sárga foltsor van; ezeken belül 3 ugyanoly színű folt áll. Alul az alsó szárny rajza olyan mint az Athaha-é, de kisebb és nem oly tisztán kivehető világos. foltokkal a esős a ls EE gael "S AnrehasNieks A felső szárnyon 3 vöröses-sárga foltsor van, ezeken belül 2 ugyanoly színű folt áll a barnás-fekete alapon Asteria Err. 12. A felső szárnyon 3 vöröses-sárga foltsor van, ezeken belül 2 ugyanoly színű folt áll az elülső szegélyen és 1 a belső szegélyen. Alul az alsó szárny közép-sávja sárga és sárgás- féhér Toltokból:alle eses E Diciynmas esni 20. Melitaea Maturna LL.) Linné, Systema Naturae "Bd. x. 450. (1750); Herbst "und Jablonsky, Natursystem aller Insekten Tab. 275. Fig. 1—4; Cynthia Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. Isztab rög üg ezek ibe) Alapszíne feketés-barna. Mindkét szegélyén egy sor narancs- színű apró petty és mellette ugyanoly színű sáv s emellett egy Sor sárga és naranesszínű petty fut le; a tő felől 6—6 narancs- színű folt áll. Az alsó lap élénk narancsszínű, a szegély előtt sárga holdak sora, a felső szárnyon nehány sárga folt ált; az alsó szárnyon sárga középsáv és tövén nehány ugyanily színű petty van. Hazánkban aránylag kevés helyen, többnyire ritka, Dél- magyarországban azonban helyenkint gyakori. Valamikor Buda- pesten is előfordult, de mostanság legközelebb termőhelye Iharos (Biánál). Példányaink a 89 -42 mm.-t nem szokták meghaladni. Erdők szélén és tisztásain tanyázik és kedveli az erdei nedves utakat, ahol a sáron szivogatva, csaknem kézzel fogható. Igen egyenlőtlenül fejlődik ki és többnyire egyidőben figyelhető meg hernyó, báb és lepke alakjában, így p. 0. a Maros mentén Né- 1) Maturna: Diana mellékneve, Magyarország pillangói. 165 met-Szt.-Péteren (Temes m.) május elején, Szaáron (Fejér m.) pedig 4—5 héttel később. Petéje körtealakú, sárgás színű. Hernyója fekete, hátán sárga hosszanti sáv van, áltüskékkel borított, 30—38 mm. hosszú ; közös fonadékban való kitelelés után junius elejéig társasan főleg Fraxinus excelsior-on (kőrisfa), de Melampyrum nemorosum (fintor), Populus tremula (rezgő nyárfa), Saha caprea (fűz), Plam- t.1go (útifű), Veronica officinalis (szigoráll), Salvia (zsálya), Fagus silvaticán (bükkfa) is él. Bábja sárgás-fehér, fekete foltokkal. Parasítái : Apamteles amalis (Nees) Reinh. és spurius (Wasm.) Reinh. Előfordul a következő szomszédországokban: A.-Ausztria V—.--VI., Karinthia VII., Krajna, Salzburg VI., Morvaország és Galiczia, VI—VII., Szilézia., Bukovina V., Románia V—VI. Elterjedési köre: Szt.-Pétervártól Piemontig 60—459 és Pá- ristól az Altaiig 70—110". 21. Melitaea Cynthia Hb." Hübner, Samml. europ. Schmetterl. p. 5. fig. 567—70, 608—9 (1793); Trivia Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild Eta bezáe 3 UÜ(, A hím alapszíne fehér, középsávja fekete, a széles fekete szegélyben 2 sor halvány narancsszínű petty áll, az alsó szárnyon a belső sornyi petty fekete pupillás, tő felől némi hasonszínű rajz mutatkozik: a felső szárny középsejtjében 2 ugyanoly színű folt áll; alsó lapja szennyes fehér. A nőstény fölül vöröses- sárga, szegélyén narancsszínű apró pettyek és nagyobb foltok sávja, valamint egy sornyi sárga petty van; a felső szárny kö- zépsejtjében nehány narancsszínű folt áll; az alsó szárny tövén narancsszínű. foltok jelentkeznek; a belső szegélysáv foltjaiban fekete pont áll; alsó lapja sárgás-barna; a felső szárny homá- lyosan mutatja a felület rajzait; az alsó szárny közepén sárgás- fehér sáv fut le, a tövön sárgás-fehér pettyek állanak ; a szegély felé feketén pontozott vöröses-sárga sáv húzódik le, a sárgás- fehér szegélyfoltok s a rojt közt vörös szegély fut végig. A nőstény ígen hasonlít a M. aurorina-ra alul is, ahol azonban fekete rajzai szélesebbek és élesebbek. Kifeszítve 33—43 mm. Hazánkban csupán Nagyágon figyelte meg Franzenan 1) Cynthia: Artemis mellékneve, Cynthos hegy után. 166 A, Aigner Lajos. József. Itt éri el kelet felé elterjedésének végső határát. 800 métert meg nem haladó havasi réteken szokott julius-augusztus- ban röpködni. Petéje fehéres-sárga. Hernyója fekete, a gyűrűk széle sárga, . lanceolata (utifű), Viola palustris (ibolya), Pedicularis vostrata (kajmacsor), Alchemilla vulgarison (bekál) él. Bábja zömök, fehé- res-szürke, fekete vonalakkal és pontokkal borított. Előfordul a következő szomszédországokban : A.- és F.-Ausz- tria VII. Kariüthias Bírot "Balkan Elterjedési köre: Tiroltól a Balkánig 47 —420 és a Svájeztól Erdélyig 25—40". 22. Melitaea aurorina Rott.!) Rottemburg, Anmerk. zu d. Hufnagelschen Tabellen der Sehmetter]. Naturforscher VI. p. 5. (1775); Artemis Hüb- ner, Samml. . europ. Sechmetterl. Tab. 653. fig. 4 6; Maturna Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 16. fürs2zztab: 41. Nez3 ÜL 00 3 A szárnyak színe vöröses vagy barnás-sárga ; középtéren 2 fekete sáv húzódik végig, közrefogva egy sor sárga foltot; a szegélyén narancsszínű sáv és hasonló színű pettyek sora mutat- kozik; a felső szárny elülső szegélyén sárga és naracsszínű foltok állanak; az alsó szárny tövén vörös folt és sárga petty jelentkezik. A nőstény felülete élénkebb színű. Alsó lapján a felső szárny halvány narancsszínű, sötét foltokkal, kivált a cSú- csán és külső szegélyén; az alsó szárny tövén naranesszínű fol- tok mutatkoznak, közepén ugyanoly színű sáv fut alá s az utóbbi s. a sárgás-fehér szegélyfoltok közt feke e pupillás világos foltok sorakoznak. Kifeszítve 33—50 mm. [azánknak csaknem összes hegyi vidékein havasi réteken, de aránylag kevés helyen található májustól juliusig; az egész nagy. síkságon Dunán innen és túl, valamint Budapesten és Fiuménál hiányzik. A kisebb havasi alakot, a kevésbbé élénk sziínezésű var. Merope Prun.-t?) csakis Gölniezbányán figyelték meg; a nagyobb, sötétebb naranesszínű var. provincialis B.-t?) csupán dosipdolnál fogták. 1) Az aranyos. 2) Sisyphos anyja. 3) Provincia, Provence. ut Adalék Mugyarország Hemiptera-faunájához, 167 Petéje hosszukás, fölül lapos. Hernyója barnás-fekete, apró fehér pettyekkel borított, 35—38 mm. hosszú; kitelelés után áp- rilis-májusban Geramum pratense és sanguineum " (gólyaorr), Succisa pratensis (sutabúb), Veronica officinalis (szigoráll), Scabtosa (sikkantyú) és Plantagon (útifű) él. Bábja zömök, zöldes fehér színű, fekete pontokkal borított. Parasíttái : Meteorus caligatus (Hal.) Marsh., Apanteles Big- nellii Marsh., spurius (Wasm.) Reinh. és zygenarum Marsh. Bra- conida-fajok. Előfordul a következő szomszédorszagokban: A.- és F.-Ausz- tria V-—VI., Salzburg, Tirol, Csehország, Szilézia VI., Galiczia V—vVI., Bukovina VII., Románia VI. Elterjedési köre: Svédországtól Gibraltárig 65—370 és Por- tugáltól az Altaiig 10—1100. Adalék Magyarország Femiptera- faunájához." I. Irta Lőrincz Albert. Az 1905/6. évben a Paedagogium math. és természett. szakcsoport hallgatói közül különösen nekem kellett Hemipterakat gyüjteni. Társaimmal egyetemben gyüjtöttem 172 fajt 3120 pél- dányban. A kétes fajokat meghátározni és a meghatározott fajokat revideálni dr. Horváth Géza úr, a nemzeti múzeum osztályigaz- gatója és kiváló specialistánk volt szíves végezni, amiért kellemes kötelességet teljesítek akkor, mikor neki ez alkalomkor is mind saját magam, mind társaim nevében leghálásabb köszönetet mondok. A gyüjtött fajok a következők : Fam. Pentatomidae. Coptosoma scutellatum Geotfr. Félegyháza, Mátrakékes, Hatvan, Kőhídgyarmat, Kassa, Szerednye, Baja, Apatin, Futak. Thwreocoris scarabacoides L. Szeremle, Hódmezővásárhely. kt Dolgozat a budapesti Paedagogium biologiai laboratóriumból. 168 Lörtncz Albert. Odontoscelis fulhginosa L. Félegyháza, Tisza-Alpár. Szent-Endre, Nagykomlós. Odontotarsus grammicus L. Visegrád. Psacasta examthematica Scop. Bpest, Félegyháza, Hatvan, Tisza- Alpár, Zelenika. — mneglecta H-Seh. Bpest. ; Eurygaster maura 1. Bpest, Hatvan, Eger, Félegyháza. Arad, Harta, Visegrád, Kőhidgyarmat, Lajoskomárom, Acsalag, Tatatóváros. Árvaváralja, Monor, N.-Szöllős, Kis-Derzsida, Baróth, Futak, Fruska-Góra. — migro-cucullata Goeze. Bpest, Hatvan, Félegyháza Mátrakékes.— var. picta Antess.— var. hottentotta H-Seh. Bpest, HFélegyh., Köőhidgyarmat, Lajos- komárom, Muraszombat, Kis-Derzsida, Futak, Fruska-Góra. Trigonosoma trigonum Kryn. Hatvan, Félegyháza. Graphosoma timeatum L. Bpest, Félegyh., Arad, Eger, Lajos- komárom, Tatrtóváros, Pécs, Acsalag, Visegrád, Kőhídgy., Kassa, Koroncs, Nagyszőóőllős, Kis-Derzsida, Baróth, Mehádia. Podops imumcta, Fabr. Visegrád. Cydnus mgytta WFabr. Bpest, Félegyháza, T.-Alpár, Temesvár. Brachypelta aterrima Worst. Bpest, KHWélegyh., T.-Alpár, Paks, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Mehádia. Sehirus morto L. Félegyh., Harta, Kőhidgyarmat. — sezmaculatus Ramb. Bpest, Félegyh., T.-Alpár, Arad, Hatvan, Köőhíd- gyarmat, Tatatóváros, Árvaváralja, Koroncs, Monor, Bánócz. Nagy-Szőllős, Dévarolcz, Baróth, Futak, Baja, N.-Komlós, N.-Szt.-Miklós. — bicolor L. Kis-Derzsida. — dubius Scop. Bpest, Visegrád. — biguttatus L. N.-Szőóllős. Gnathoconus albomarginatus Goeze. Bpest, Félegyh., Visegrád. Sciocoris homalonotus Fieb. Visegrád. Dyroderes umbraculatus Fabr. Visegrád. Aelia acuminata [L.. Bpest. Wélegyh., Hatvan, Eger, Harta, Visegrád, Kőhídgy., Lajoskomárom, Tatatóváros, Acsalag, Kis-Derzsida, Baróth. Stagonomus itahcus Gmel. Nagy-Szőllős. Eusarcoris melanocephalus Fab. Visegrád. — inconspicuus H.-Seh. — Nagy-Szőllős, Futak. Staria lunata Hahn, Visegrád. Peribalus vernalis Wolff. Bpest, Hatvan, Visegrád, Arad, Kőhíd- gyarmat, Tatatóváros, Mehádia. — sphacelatus Fabr. Visegrád, Soborsin, Tatatóváros, Beczkó, N,-Ssőllős, N.-Szt.-Miklós. Adalék Magyarország Hemiptera-faunájához. 169 Carpocoris fuscispinus Boh. Bpest, Hatvan, Arad, Harta, T.-Alpár, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Lajoskomárom, Vratna, Szulyó, Árvaváralja, N.-Szőllős, Fruska-Góra, — purpuret- penms De Geer. Bpest, Mezőkövesd, Eger, Visegrád, Tata- tóváros, "T.-Tepliez Árvaváralja, N.-Szőllős : Mehádia. — tunulatus Goeze. Bpest., Visegrád, Hatvan, . B.-Megyer. Dolycoris baccarum L. Bpest, Visegrád, Hatvan, €Czegléd, Eger, Arad, Csongrád, Félegyh., Kőhídgy., Lajoskomárom, Tata- tóváros, Vratna, Árvaváralja, Beregszőllős. Baróth, Fruska- Góra, Mehádia, N.-Komlós. j Palomena prasina L. Hatvan, T.-Alpár, N.-Szőllős. — var: subrubescens Gorski. Bpest, Visegrád, Lajoskomárom, Beczkó, N.-Szőóllős. Nezara, viridula L. Fiume. — var. torguata WFabr. Krka. Piezodorus literatus Fabr. Fruska- Góra. — var. atliaceus Gorski. Visegrád. Raphigaster nebulosa Poda. Bpest, Arad, Hatvan, Csongrád, Harta, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, T.-Teiez Monor, N.-Szőóllős, N.- Szt.-Miklós. Pentatoma rufipes L. Bpest, Arad, Soborsin, Harta, Tatatóváros, Lajoskomárom, T.-Teplicz, Baróth. Eurydema ornatum L. Bpest, Visegrád, WFélegyhéza, Arad, Duna- Bogdán, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, Baróth, N.-Szt.-Miklós. — festtivum L. Bpest, Hatvan, Tatatóváros, N.-Szt.-Miklós. — var. pictum H.-Sech. Bpest, Hatvan, Kis-Derzsida. — var. decoratum H.-Seh. Bpest, Arad, Tatatóváros. — var. chloraticum Horv. Kis-Derzsida, Mehádia.- Fieberi Scehumm. Bpest, Félegy- háza. — dominulus Scop. Árvaváralja, Vratna. — oleraceum L.Bpest, Hatvan Visegrád, Arad, T.-Alpár, Lajoskomárom, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, Zólyom, Monor, Koroncs, Nagy- Szőllős, Kis-Derzsida, Mehádia, Futak. Picromerus bidcns L. Félegyháza. Arma custos Fabr. Hatvan, Tatatóváros, N.-Szt.-Miklós. Jalla dumosa L. Bpest., Hatvan, Visegrád, Zólyom. Zacrona coerulea L. Eger, Mátrakékes, Putnok. Acamthosoma haemorrhoidale L. Czegléd, N.-Szt.-Miklós. Fam. Coreidae. Centrocoris variegatus Kol. Acsalag, Vásárhely, Bánócz. Enmoplops scapha WFabr. Bpest, Visegrád. 170 Gsiki Ernő Syromastes marginatus L. Bpest, Visegrád, Eger, Arad, Soborsin, Köhidgyarmat, Vratna, Kassa, Beregszőllős, Nagy-Szőllős, Futak. Verlusta rhombea L. Bpest, Hatvan, Visegrád, Arad, Tatatóváros Monok, N.-Szőllős, N.-Szőllős. Mehádia. Gonocerus acutangulatus Goeze. Visegrád, Pécs, Monor. Pseudophloeus Fallémi Schill. Bpest, (Farkasvölgy). Bathysolen nubilus Fall. Tisza-Alpár. Ceraleptus gracilicormis H.-Seh. Bpest, T.-Alpár, Visegrád, Paks Futak. Coreus denticulatus Scop. Bpest, Visegrád. Camptopus lateralis Germ. Visegrád, Kis-Derzsida, Mehádia. Alydus calcaratus L. T.-Alpár, Harta, Koroncs. Stenocephalus agilis Scop. Bpest, Félegyháza, T.-Alpár, Duna- Bogdán, Pécs, L.-Komárom, Kőhíidgyarmat, Beczkó Vratna, Monok. Therapha Hyoscyami L. Visegrád, Hatvan, T.-Alpár, Szt -Endre, Kis-Derzsida. : Corizus subrufus Gmel. Visegrád. — parumpunctatus Schill. Eger, Kőhídgyarmat, Fruska-Góra — tigrinus Sehill. Eger, Visegrád. Maccevethus lineola Wabr. Visegrád. Chorosoma Scmlhngi Scehumm. Sárvár. Magyarország szú-féléi. Írta Csiki Ernő. IV. 5. Eccoptogaster pruni Ratzeburg. IWénylő fekete, az előtor hátának elilső széle és a szárnyfedők töve barna, a csápok és a lábak vöröses-barnák. A homlok közepét vékony és hosszú szőrök fedik. Az előtor háta kissé szé- lesebb, mint hosszú, a korongján igen finoman, köröskörül finoman és szétszórtan pontozott. A szárnyfedők pontozottan barázdások és a közterekben sorokban pontozottak, a varrat a szárnyfedők elülső felében mélyített. A második haslemezen, mely lejtős, nincs dudor vagy tüske. Hossza 3-5—45 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, faunaterületünkben nem ritka. Termőhelyei : Kis-Pöse, Remecz, Nagy-Mihály, Nagy- "Sant s lake KK Z e E. Sz nor 8 edett bat Let ásatás k: Kié 2-6 ra grg Ki Magyarország szú-féléi. 171 szeben, Szent-Erzsébet. Nagy Csűr, Szász-Újfalu, Fogaras, Dicső- Szent-Márton, Szászrégen, Resicza; Horvátország: Osijek; Boszniá-ban (Sarajevo) közönséges. Különböző gyümölcsfákat támad meg. Rágványa úgy a törzsön, mint az ágakon taiálható, a menetek 5—10 em. hosz- . szúak és felülről lefelé vagy megfordítva, a lárvamenetek pedig jobbra-balra haladnak. A rágványok a fákon sűrűn vannak és sokszor érintkeznek. A kéreg felületén sok kirepülési nyilás szo- kott lenni. Rajzása április végére esik és kedvező időjárás mellett évenkint egy második ivadéka is fellép. Bogarunk polyphag faj, mely a szilva, cseresznye, alma, körte, galagonya, szilfa és egyéb fákban is él, de csak beteges fákat, letörött ágakat tá- mad meg. A törzsfajon kívül nálunk két fajváltozata is található : t var. pini Ratzeburg. Kissé nagyobb mint a törzsfaj, a szárnyfedők skulpturája mélyebb, a közterecskék pontsorai olyan erősek, mint a pontozottbarázdák. Termőhelyei: Remecz, Nagy-Mihály ab. castaneus Ratzeburg. A szárnyfedők, az előtor hátának elülső széle és töve, a melltő és az első és második has- lemez, valamint a többinek külső szöglete vőrös. Termőhelyei: Kőszeg, Bártfa, Tárkány, Szinnaikő, Beszkidek, Nagy-Csúr, . Szász-Újfalu, Herkulesfürdő. 6. Eccoptogaster carpini Ratzeburg. Szurokfekete, kissé fénylő, a szárnyfedők barnák, a csápok és a lábak szára és feje barnás-sárgák. Az előtor háta olyan széles, mint a milyen hosszú, előrefelé keskenyedő, sűrűn és erősen, a középen finomabban pontozott. A szárnyfedők barázdáinak és közterecskéinek pontsorai egyforma erősek, oldalt szabálytalanul pontozottak, hátsó szélük felül is rovátkos. Hossza 3—35 mm. Előfordul egész Közép-Európában, de mindenütt ritka. Ter- mőhelyei: Soóly, Kis-Azar, Tárkány, Szászka, Kazán; Bosznia: Sarajevo. A gyertyánfában (Carpinus betulus L.) él, de bükkfából is gyüjtötték. Az anyamenet 1 em. hosszú, kissé hajlott haránt- menet, a mely mélyen benyúlik a külső fakelmébe, a lárvamene- - tek a fatörzs sugarainak irányában haladnak és mélyen a fakel- mébe hatolnak be. 172 Cs:ei Ernő. 7. Eccoptogaster intricatus Ratzeburg (pygmaeus GyIlIlh., Redtb. carpini, Kissé fénylő fekete, szürkés szőrökkel fedett, a szárnyfedők szurokbarnák, a csápok és a lábak szára és feje sárgás-barna. Az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, a közepén finoman és szétszórtan, oldalt sűrűn és erőteljesen pontozott. A szárnyfedők fénytelenek, a közepük mögött keskenyedők, a ponto- zott barázdák mélyek és sűrűn állanakiegymás mellett, a közterekben harántul ránczoltak vagy karczoltak, a varrat a paizsocska mel- lett nem mélyített. Hossza 353—4 mm. Előfordul egész Európában, nálunk közönséges. Termőhelyei ; Budapest, Isaszegh, Szeged (alsó tanyák), Zirez, Keszthely, Tren- csén, Bártfa, Sátoraljaújhely, Hadad, Nagyszeben, Kistorony, Resicza, Herkulesfürdő; Bosznia: Sarajevo, Kozara planina. Tölgyfák törzsében és vastagabb ágaiban él, május vége felé és állítólaz másodízben is később rajzik. Az anyamenetek vízszintesek, néha rézsutosak, a 10 —12 cm. hosszú lárvamenetek két oldalt és egymástól kellő közökben indulnak ki, a bábüregek mélyen a fakelmében feküsznek. Helyenként nagy mennyiségben lép fel és nagy károkat is okoz. Parazitáinak száma elég tekin- télyes, részben brákon-félék Dendrosoter protuberans Wesm., Helcon carinator Nees, Spathius rugosus Ratzb.) és Chalcididák (Stenomesius rufescens Rossi, Thoms., Elacmstus leucogramma Ratzb., Pteromalus bimaculatus Nees, Rhoptrocerus eccoptogastri Ratzb.) 8. Eccoptogaster aceris Knotek. Fekete, fénylő, szétszórtan szőrös, a szárnyfedók feketés- barnák, a csápok és a lábfej sár- gás barnák. A homlok ránezolt, karczolt és majdnem csupasz. Az előtor háta kissé hosszabb mint széles, oldalai hátul párhuzamosak, előrefelé keskenyedők, a korongja finoman és szétszórtan, az oldalak sűrűn és mélyen pontozottak, a pontok hosszúkások, A szárnyfedők barázdásan pontozottak, a pontok sűrűek, nagyok és mélyek, a közterocskék keskenyek, simák és fénylők. A has mélyen " kivájt, a haslemezek egyenesek, dudorodások nélküliek. A hím homloka lapos, sárga szőrökkel, a nőstény homloka kicsi, domború, finom hosszanti barázdával és majdnem csupasz. Előfordul Boszniában (Jeleé, Foca, Ulog, Sarajevo), Hercze- govinában (Mostar: RuisSte) és Ausztriában. Különböző juharfákon (Acer platanoides L., A. campestre [., A. obtusatum W. et Kit.) él. Az anyamenet majdnem egyenes, függőleges, 15—5 em. hosszú és mélyen a fakelmébe hatol be. A lárvamenetek sűrűn feküsznek egymás mellett és számuk egy Magyarorszáy Szú-félét. 1 anyamenet körül 110 is lehet, mélyen a fakelmebe hatolnak. A bábüregek a kéregben feküsznek. 9. Eccoptogaster amygdali Guérin. Szurokfekete, kissé fénylő, a csápok, a lábak és a szárnyfedők vöröses-barnák, utóbbiak közepén szurokbarna harántecsik vonul keresztül. Az előtor háta kissé hosszabb mint széles, oldalt mélyen és szabály- talanul, a középen igen finoman pontozott, a pontok kerekek. A szárnyfedők kissé selyemfényűek, sűrűn barázdásan pontozottak, a pontsorok harántul ránczoltak. A hímek második haslemeze a közepéig meredek és innen a csúcsa felé egyenes vonalban kes kenyedő. Hossza 2-5 mm. Előfordul Dél-Európában, nálunk eddigelé csak a magyar tengerparton gyüjtötték. Fejlődéséről keveset tudunk, mandula-fákban tenyészik. ab. rufipennis Brancsik. A törzsfajtól csak abban tér el, hogy szárnyfedői egyszínűek, a közepükön nincs sötétebb harántcsik Előfordul a törzsfaj között. Faunaterületünkből szintén csak a magyar tengerpartról ismeretes. 10. Eccoptogaster rugulosus Katzeburg. Fénytelen szu- rokfekete, a csápok, a lábszárak és a lábfejízek, valamint a szárnyfedők csúcsa vöröses-barna. A test hoszszúkás tojásforma, az előtor háta hosszabb mint széles, előrefelé keskenyedő, sűrűn és mélyen, a középen kissé gyengébben pontozott, a pontok hosszúkások, — többnyire ránezoltan összefolynak. A szárny fedők hátrafelé erősen keskenyedők, felületük ránczoltan szemecs- kézettek és finoman rézsutosan karezoltak, a pontozott barázdák sűrűek, belőlük sertesor emelkedik ki. A potroh második szelvénye majdnem vízszintes, a szeivények a esúcs felé domború ív alak- jában keskenyedők. Hossza 2—2:6 mm. Előfordul egész Európában, nálunk közönséges. Termőhelyei : Szeged (alsó tanyák), Hátszeg, Nagyszeben, Holezmány, Hosszú- falu, Szászrégen; Szlavonország: Vinkovce ; Bosznia és Herczegoviná-ban közönséges. Különböző gyümölcsfákban (szilva, alma, körte, cseresznye), továbbá kökényben stb. fejlődik. Az anyamenetek 15—ő5 em. hosszúak és úgy mint a lárvamenetek mélyen a fakelmébe ha- tolnak. A lárvamenetek először többé-kevésbé egyenesek, azután hullámos alakúak és mélyen fekvő bábüreggel végződnek. A megtá- madott ágakat sűrűn hálózzák be a menetek, úgy hogy a kéregnem sokára lehull, Valószinüleg két nemzedékben fordul elő évenként. 174 Csikt Ernő, 11. Eccoptogaster multistriatus Marsham. Fekete, többé- kevésbé fénylő, a csápok, a lábszárak és a lábfej vöröses barna. A hímek homloka lapos, karezolt, oldalt és hátul be- felé álló szürkés-sárga szőrkoszorúval fedett, a nőstényeké domború, finoman karezolt, elül kissé benyomott. Az előtor háta hosszabb, mint széles, sűrűn, a középen finomabban ponto- zott, oldalai hátul egyenesek, elül ívesen keskenyedők. A szárny- fedők többnyire barnások, hátrafelé keskenyedők, sűrűn ponto- zottan barázdások. a közterek pontsorai olyan erősek mint a barázdák. A második haslemez közepén hátrafelé irányult gomr- bos végű tüskenyulvány van, a nőstények 2., 3. és 4. haslemeze oldalt élesebben fogazott. Hossza 3—35 mm. Előfordul egész Európában, faunaterületünkben eléggé el- terjedt faj. Termőhelyei: Budapest, Kalocsa, : Zala-Tapoleza, Keszthely, Nagyszeben, Segesvár, Herkuülesfürdő, Jezvin, Nagy- és Kis-Topoloveez, Kralovecz, Temes-Rékás, Sustra, Klopódia, Nagy-Zsám; Szlavonország: Vinkovce, Fruska-góra; Bosz- nia: Recica (Sarajevonál). A szilfákban (Ulmus effusa és tuberosa) fejlődik és azokban érzékeny kárt okoz. Rágványa hasonló az Eccoptogaster scolytus F.-éhez, de a menetek mégegyszer oly szélesek, az anyamenet 25—55 mm. hosszú és majdnem egyenes, a lárvamenetek sűrűn haladnak egymás mellett. Rajzása júniusra esik, némelyik évben egy második nemzedék is fellép a nyár végén. Eilenségei, illető leg parazitái közül felemlíthetők a következő Chalcididák: Elachistus leucogramma Ratz., Pteromalus bimaculatus Nees és Pt. brumcans). A törzsfajon kívül nálunk két fajváltozata is fordul elő : var. ulmi Redtenbacher. A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők közterecskéinek pontsorai finomabbak, mint a barázdák. Termőhelyei: Budapest (Margitsziget, Pozsony, Kerczi- hegység, Brassó. var. triornatus Kichhoff. A törzsfajtól abban tér el, hogy az előtor háta finomabban pontozott, a 3. és 4. haslemez hátsó szélének közepén kisebb nagyobb kiemelkedő dudorodás van. Termőhelye: Recica Sarajevo mellett (Bosznia), azonkívül Németországban is előfordul. - Ui Carabus Csík-vármegyébóől. Irta Csiki Ernő. Carabus Hampei K üst. var. Méhelyanus nov. Var. imcompsi Kr. et var. spectah Csiki proxinus, forma intermedia, sed differt: corpore multo minore, pronoto paulo breviore, disco subtiliore regularitergue punctato, angulis posticis minus productis, elytris tenuiter punctato-striatis, striis acutis, interstitiis eminentibus, primariis interdum interruptis. Colore ecoeruleo vel violaceo, limbo laterali alacri. Long. 20—22 mm. Habitat in montibus Carpathicis orientalibus Comitatus Csik (Mons Vigyázókő et "Tarkó), ubi L. Méhely anno 1891 (jul. 28. et 30) legit A var. incompsus Kr. és var. spectabitis Csiki között álló, mindkettőtől sokkal kisebb teste által tér el. Az előtor háta kissé rövidebb, korongja finomabban és szabályosan pontozott, hátsó szögletei kevésbbé kihúzottak, a szárnyfedők finoman pontozottan barázdások, a barázdák élesek, a közterek kiemelkedők, dom- borúak, az elsőrendű köztereket helyenként apró gödröcskék szakítják meg, melyek tövében hátrafelé irányult hegyű szemcse van. Színe kék vagy ibolyás-kék, az előtor hátának és a szárny- fedők oldalszéle élénkebb színű. Hossza 20—22 mm. Előfordul Csik-vármegyében a Vigyázókő és Tarkőó hava- sokon, hol Méhely Lajos 1891. évi julius hó 23-án, illetőleg 30-án gyüjtötte. Különfélék. A Staphylinus pubescens biologiájához. A mult év nyarán Hidegkút környékén ganajtúró bogarakat gyüjtögetve egyszerre csak szemembe tünt egy pár ($ és ?) ezen csinos Staphylinidából, amint vígan kergetőztek a forró júliusi napfényben. Jó ideig figyeltem őket, — a hím mind tüzesebben kergette nőstényét, midőn egyszerre — egész váratlanul — elváltak s a párocska — mint a prédáját leső tigris, — meglapult a tehéntrágyában. Időm sem volt ennek okát keresni, mikor zümmögve repült egy nagyobb fajta ganajtúró bogár (Onthophagus vacca L.) s leereszkedett a trágyára. Még mielőtt szárnyait összecsukhatta volna, — villámgyorsasággal rárohant a két Staphylínus, s egyenesen a szárnyfedői alá vetették magukat, s kikezdték a védetlen, lágy hátgyűrűket. A szegény áldozat tehetetlenül vergődött gyilkosainak rágói alatt, de kínlódása csak pár pillanatig tartott, — a falánk rablók hamarosan végeztek áldozatukkal, hogy azután folytassák a kergetőzést, — amelyet csak gyüjtőüvegem szakított félbe. Hajóss József. 176 K ülönfélék. , Rovarcsata". Ezen ezím alatt leírja Tömörkény Ist- ván egy hangya (Tetrcmorium caespitum [L.) és bogár (Amara auhca L.) durakodását, melyet némi kihagyással közlünk a c Ter- mészet; után. A bogár tíz akkora, mint a hangya, de azért ezen utóbbi a támadó fél; elkapta állkapcsaival a bogár baloldali csápját s annál fogva húzta a bogarat, ahogy csak birta. Amaz meg e támadás ellenében tenetetlenül vergődött. Ahogy mozgott, ahogy igyekezett támadójától szabadulni, mind mutatta, hogy igen kínos helyzetben van. Különben meglehetős félénk, örökké szaladó állatka. A hangya ellenben útonálló természetű jószág. Már Aristoteles említi felőlük, hogy ha nem vadásznak is más rovartársaikra, de mindent összehordanak, amit csak találnak. Azt azonban, hogy egy nála sokkal nagyobb bogárba ily rabló módon belekössön, még sohasem láttam. Legérzékenyebb helyén, a csápján ragadta meg a bogarat s azután minden erejével húzni kezdte. Az Amara védekezett, ahogy bírt, de nem sokra ment vele a gyámoltalan. A bal első lábával igyekezett a csápjáról lesöpörni a hangyát, ami azonban épen nem sikerült. Csak ver- gődött kínosan, a hangya pedig folyton húzta és ezibálta. Bizo- nyára haza akarta vinni a bolyba eleségül. A Carabus most már mind a két első lábát használatba vette, hogy valahogy majd így eltávolítja az ellenséget. A hangya ekkor fordított a dolgon, felment a meglapult bogár hátára, de a szájában tartott csápot oda is fefvonszolta magával. Majd megint leszaladt, húzta jobbra- balra, előre a hozzáképest elefánttestű állatot. Az meg nem birt ellene tenni semmit. Megvolt gyámolva tökéletesen. Utóbb meg- untam nézni azt az állatkínzást, ennélfogva nagyot ütöttem a kerti asztalra, melyen a küzdelem folyt. A hangya erre megijedt, eleresztette a bogár bajuszát és az asztallábon sietve lefutott. Lehet, hogy harezba akarta szólítani a többi társait, mert amilyen útonállók az is kítellik tőlük. A kínzójától megszabadult futóbogár veszteg maradt az asztalon. Mozgattam: nem moz- dult. A csata teljesen kimerítette. Háradt volt és elernyedt. Igen érzékeny testrésze lehet az a csáp, amelyet meg- mart a hangya. Kitettem az árnyékból az asztalt a napra s újjhegyről nehány esepp vizet eseppentettem a szegény megkínzott nagy tohonya elé. A víztől eleinte megriadt, hátrált, de azután az egész fejét beledugta s a bajuszát is fürdötte benne. Egy jó óra kellett hozzá, amíg rendben föléledt, akkor azután lemászott az asztalról. Lehet, hogy útjában újból elfogták a hangyák. A szőlőrontó molyokat (Conchylis ambiguella Hb. és Eudemis botrana Schiff.) további tanulmány tárgyává 1) tette Laborde J. (Bull. du ministere de 1 agricult. 1901—2.) Ugy tapasztalta, hogy a két molypille életmódja igen különböző s en- nélfogva nem lehet ellenük egyformán védekezni. Mind a kettőt rengeteg számban fogják, a Conchylist lámpákkal, az Judemist 1) V. ö. Rovartani Lapok XÍI. kötet 17-. 1. 1905. Íredalom. 1 Ég TÚ enyves ernyőkkel, de még ez a szám is elenyésző az egyáltalában meglevőkhez képest. Fejlődésük minden stadiumában kell őket irtani, kivált hernyó állapotban, és különösen tavaszkor, a midőn kevésbbé számosak és könyebben találhatók. A második ivadékot vagy a megtámadott gerezdek leszedése vagy a bábok össze- gyüjtése és megsemmisítése által kell irtani. Igen ajánlható a lehetőleg korai szüretelés, mert az által meggátolható az Eudemis harmadik ivadékának nagyobb mérvű károsítása. A kéreg alatt levő bábok irtására alkalmazható a mésztej, Natrium causticum és szénkéneg hozzá vegyítésével. Ha ezzel bedörzsöljük a tőkét, akkor a bábok 709/0-a elpusztul. A Cochylisnak lámpákkal való, fogása nem ajánlható, mert a hímek viszonya a nőstényekhez — 60 : 40, azonkívül a nőstények a peték nagy részét, sőt talán már összes petéiket letojták, anatomiai vizsgálat útján pedig min- denkor meg kell állapítani, vajjon egyáltalában röpülnek-e még nőstények, minthogy röpülési idejük igen rövid. Az Fudemis- hernyók irtására igen ajánlható a következő vegyülék: fenyő- gyanta 15 gr., Natrium causticum 2 gr., Amoniak 8 gr., Verdet 1 gr., H. 20 74 gr. A tapasztalat mutatja, hogy a tavaszi irtás . egyáltalában nem elegendő; mert ha még oly sikeres is, a har- madik ivadék által okozott kár mindig igen jelentékeny. Ennél- fogva nem szabad elmulasztani a kitelelő bábok irtását, vagyis télen is, tavaszszal is kell irtani. Irodalom. Horvát , Dr. G.. Synopsis Tingitidarum regionis pa- laearctica e. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hugarici. INFO 0 DA ő ab: C etsüm. 4-xylogr.) A paláarktikus táj Tingitidae-féléinek átnézete, melyben meghatározó kulcsokat találunk az alcsaládok, nemek, fajok és fajváltozatok meghatározására. Az egyes fajoknál megtaláljuk az összes irodalmi intézeteket, a tápláló növények felsorolását és a földrajzi elterjedést. Ujak: 1 alnem (Phaenotropis), 22 faj és 9 fajváltozat, melyek közül a Serenthia confusa var. fallar Magyar- országon (Varannó-Csemerje, Kolozs) kívül Déloroszországban is előfordul. Csiki E. ak Szépligeti, V, Neue exotisehe lhlehneumoniden aus der: Sammiungz des Ungarisehen National Museum s. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. IV. 1906, p. 119—156). Irodalom. ma ag 0 A Magyar Nemzeti Múzeum gazdag gyüjteményéből már ismert fajok kiegészítő leírásán kívül 89 exotikus új fajt ir le a szerző és egyes nemek és faj-csoportok meghatározó kulcsát is adja. Csiki E. xx Mocsáry, Alex., Vespidarum species guattuor novae. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. IV, 1906, p. 197—200). i Szerző a M. N. Múzeum gyüjteményéből 1 turkesztáni, 1 paraguayi és 2 afrikai új darazsat ír le. Csiki E. ge k Csiki Ernő, Adatok a magyarországi Morphocara- busok ismeretéhez. — Beitrüáge zur Kenntnis der ungarischen Morphocaraben. (Annales hist.- nat. Musei Nationalis Hungarici. IV, 1906, p. 244—262, egy szövegközti térképpel.) Szerző Ganglbauer és Born-nal szemben kifejti, hogy a Carabus monmilis, Scheidleri és Kollari nem egy és ugyanazon faj változatai, hanem éppen a szárnyfedők szerkezete alapján más alakokka! együtt külön fajoknak tartja. Legősibb azon alak, melynek a szárnyak erezetének megfelelően a szárnyfedőkön három elsőrendű bordája van, ilyen a C. monilis és Scheidleri, A harmadik borda oszlása, illetóleg két vagy három ágra való szakadása eredményezte a 4 és 5 elsőrendű bordákkal bíró ala- kokat. Négy elsőrendű bordája van a C. Zawadszkyi Kr., comptus Dej, Rothi Dej. es Kollari Pallrd., öt elsőrendű bordája a C. Hampei Küst.-nek. A hat magyarországi faj és fajválto- zataik elterjedését egy térképen is bemutatja. Az értekezést a magyarországi Morphocarabusok szisztematikus jegyzéke. a szi nonimák és az irodalmi idézetek felsorolásával fejezi be. i Csiki E. x Horváth, Dr. G., Desription de deux Plinthisus nou- veaux. (Hém ) (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hun- garici, IV SE900 ZT DSÁTASSZTA Egy szibériai (Plintiisus lativentris) és egy kelet-afrikai (PI. afer) új faj és fajváltozat (var. kilimensis) leírása, utóbbi hazánkfia Katona Kálmán gazdag német-kelet-afrikai gyüj- téséből való. Csiki E. 1 Az ,Annales Musei Nationalis Hungarici" f, évi IV. kötetének 1 füzetében még a következő czikkek jelentek meg: Kul ézGy NS z Re sATa nearum species novae tres in Dalmatia a Dre Cornelio Chyzer lectae: de Meijere, Über einige indo-australische Dipteren des Ungarischen National- Museums, bez. des Naturhistorisehen Museums zu Genua; Prin z, Die Nau- tiliden in der unteren Jura-Periode; Sehulz, Die Trigonaloiden des Unga- rischen National-Museums. Kertész czikke az Evaza légy-nemről még nem teljes, később ismertetjük. i is E. :.ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 8, Heft. Oktober 1906. S. 157. J. Jablonowski: Die Schildkáfer als Schüd- linge der Rüben. II. Die jungen Larven leben anfánglich gemeinschaftlieh oder in kleineren Gruppen an der Unterseite der Chenopodiumblátter, fressen aber nur die Epidermis und bil- den darin. meist runde Flecken. Haben sie eine Pflanze voll- stándig abgeweidet, so übergehen sie auf eine zweite oder dritte. Spáter fressen die Larven auch schon ganze Löcher in die Blüt- ter. Ende Juni oder Anfang Juli greifen sie die Rüben an, deren Blátter sie ebenso benagen und oft nur die Blattrippen übrig lassen. An einem Blatte nagen bis 30 Larven, die sich nunmehr auch an der Blattoberfláche zeigen. Gegen Ende Juli verpuppt sich die Larve. Der Káfer selbst ist selten zu finden. Obleiech einige lehneumoniden ihr mögliehstes tun, die Larven zu ver- tilgen, so hat doch der Landwirt selbst die eigentliehe Be- kümpfung derselben zu übernehmen. Dies muss schon Anfangs Mai beginnen, indem man bei dem Rübenfeld die Chenopodium- blátter untersucht und die benagten Pflanzen ausjátet und ver- nichtet. Nebstbei hat man besonders die aim meisten gefáhrdeten Ründer des Rübenfeldes mit Sehweinfurter Grün oder einer Arseniklösung zu bespritzen. Auch ist es ratsam das Unkraut, namentlieb Chenopodium an den Wegrándern zu játen oder zu mühen und fortzusechaffen. Wenn sich die Larven des Schild- köfers dennoch auf den Rüben einstellen, so muss man die Rüben selbst mít Arseniklösung bespritzen u. z auf der Unter- seite der Blütter. Nachdem dies jedoch sehr umstándlich und sehwierig ist, so empfiehlt es sich die Rübenblátter mit einem Arsenikkalkpulver zu bestreuen u. z. glejehfalls auf der Unter- seite, gesehieht dies bevor der Thau auftrocknet, so ist es ebenso wirksam, wie das Bespritzen mit Arseniklösung. S. 162. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XV. Der Bestimmungstafel des Genus J/elitaea folgt die Beschrei- bung der einzelnen Arten. M. Maturna ist namentlich im süd- lichen Ungarn stellenweise recht háufig im Mai und duni, fliegt in der Náhe von Eschen an Gebüschen, sitzt aber auch gern an feuchten Stellen der Waldwege. M. Cynthia wurde bisher in Ungarn nur bei Nagyág (Komitat Hunyad) beobachtet. M. aurorina in Gebirgsgegenden nicht selten, var. Merope nur bei Gölnicz- bánya, var. provinciahs nur bei Josipdol beobachtet. SALO SSSA SB ÓKinez:" Beitrag zúr Memipteren Hauna Ungarna. I Von den Hörem :der mathem.-natur- histor. Gruppe des Budapester Paedagogiums hatte insbesondere Verfasser die Aufgabe Hemipteren zu sammeln. Mit seinen Ge- nossen zusammen sammelte er 172 Arten in 3120 Exemplaren. 10 S. 170. E. Csiki: Die Borkemnkater Ungarns tve Die Beschreibung der Eccoptogaster-Arten wird fortgesetzt und beendigt. Es werden die Arten E. pruni Ratzeb., mit var. pimi Ratzeb. und ab. castaneus Ratzeb., E. carpim Ratz., E. intricatus Ratzeb , E. aceris Knotek, E. amygdalt Guér. mit ab. rufipenmis Brancs., E. rugulosus Ratzeb. und E. multistriatus Marsh. mit var. ulm Redtb. und var triornatus Hichh. behandelt. Die Ver- breitung der Arten in Ungarn ist aus dem ungarischen Text ersichtlich. S, 175. E. Csiki: Bin neuer Carabüs ans dem Komitat Csik. Lateiniscehe Diagnose im ungarischen Text. Kleinere Mitteilungen. S. 175. J. Hajóss: Zur Biologie von Staphylinus pubescens. Bin Párchen dieses Káfers trieb sich "im der Julihitze munter umher, offenbar im Begriffe sieh zu begatten ; plötzlieh kauerten sie sich ruhig nieder und lauerten, denn ein grösserer Káfer (Onthophagus vacca) kam geflogen und liess sich auf den Dünger nieder; bevor er noch die Flügeldecken sehliessen konnte, stürzten sich die Staphylinen auf ihn und begannena die unbedeckten weichen abdominalsegmente zu bena- gen. Nachdem sie ihn verzehrt. begannen sie ihr früheres Spiel. S. 176. Eine Insektenschlacht; beschreibt St. Tömörkény, d. i..den Kampf einer Ameise ( Tetramortum caespiítum) und eines Káfers (Amara awulica), der zehnmal so gross ist als Sie, den- noch ist sie der Angreifer; sie erfasst den linken Fühler des unbehilflichen Riesen, der sieh vergeblieh wehrt und stráubt, denn die Ameise wollte ihn offenbar in das Nest sehleppen als willkommene Beute für ihre Genossen. Der Verfasser sah diesem Zerren und Stráuben eine gute Weile zu, dann verseheuechte er die Ameise. Der Köáfer aber war ersehőpít und blieb unbeweg- liceh; als ihm einige Tropfen Wasser gereieht wurden, schreeckte er erst davor zurück, dann aber steckte er den ganzen Kopf ins Wasser und badete auch den arg mitgenommenen Fühler. Sehliesslich kroch er davon. S. 176. Uber die Rebenmotten, nach J. Laborde. Literatur. S. 177. E. Csiki: Besprechung der Publicationen von Dr. G. Horváth, V. Szépligeti, A. Mocsáry und E. Csiki. tg 7 Ela sk ez a eF ke sera sa a AES a tö ISLA E EE ÉS, Nab esö 18 Entomologiai művek. Általános. 4 Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungai- . riac). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. . Ára 35 kr.,. társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és. csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona 40 (ill, — Bein K.A kis rovargyűjtő- Utasítás a kiválóbb rovarok megism résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch J]. A rovarok. világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna flémdarazsai 2 kor. 40 fill. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor, 20 fill. Adatok Magyaror szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése. és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3. kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — :Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. aufi 50 farb. Tafeln 25 kor 20 (ll. — Hofmann, Die. Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 80 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auí 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömösváry Ö.Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiréi 2 rák] RO fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbucr 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kör. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza- 2 tábl. 60 fil. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 ll. Myriopoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. Araechnoidea. Dr. hyz: r K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló pókok természetes osztályozása í kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus Jaiok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. 2 ffisuik Ty 8 E 173 ú ei 7 MERTDET ; 4 ZTE a ZNINNVNA VAA ZVZZVZVZVZ WZ i zi 2.28 ks a A La s NM ; e , ya" s s Magyarorszag Dogartaundia a s Magyaror rfaunája.2 boszd 8 ús S d S Vezérfonal a magyar szent korona országainak: terü- a BESWKÉS s letén előforduló bogarak megismerésére. ei ő z ZÁSI S a S 2 s IRTA S S 2 ze at TN és ass 3 S €-SNKH I EB OR EIWNO Z. P 2 3 ss 3. A Magyar Nemzeti Műúzeum segédőre. 8 sk ASESÓ GE; ; zi 8 lat e. A három kötetes munka első kötete a bevezető § ss morphologiai "részen . kívül a Taraboideákat és szi erprsej 19 őt ; 2 ű ; tató vas ss Z Staphylinoideákat, a második köt Palpicorniás S SZ kat, Diversicorniákat és a Heteromerálkat, a harma-. S SE § S S dik kötet pedig a "Phytophaga, . hhynehoptora és z S Lamellicornia ecsaládsorozatokat fogja tartalmazni- Zs e z e. 2 a. sz- A munky 5. Ives füzetekben " jelenik " meg bg 8; 2 egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára S 0 es 2 bt Z 2 kor, 40 fil. ll a A 2 e § Ke Megjelent az I. kötet első és második füzete. SZE EZZEKET S S. S Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- 2 É; öss pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők. EZ EVAN S p , zz ; — si . e é Z z a S 4 JINN NNA VIZ IV ZNI ZVANZIVINANZIZNBE Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 8. Bs ITHSONIAN INSTITUTI 46 KINN NINE 39 27 0722 088 014 GJ