4907
OL A10G .
461
.R873

ENT

a ASVA

1)

ENT JEBSZEZESE GEES ENE E EHE RR ŐI

a aka BA a a a a
,

uz.

ETT SZOC ző ach.

3 XII kötet. 1906. November 9. füzet.

nfz agy az
sgös ei

VA
a

KOVARTANI LAPOK

HAVI FOLYÓIRAT

4
fol

különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra.

a

age
e

98— — —

DR. BEDŐ ALBERT:" BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL

sk els sk eke GVTGYS S

B ési DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR
4 a
o De
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

SZERKESZTIK

A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ.

sal ) beg.
k7 De
4.8 ; 8

(Wa a fa . öö
ag. ASKoka. 4
Wo) 0
a S VA
1Na 0 Av
44.G

ő

ad

Ne

BUDAPEST, 1906.

A. ROVÁRTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA
IX., ERKEL-UTCZA 12.

a

agy agz
Na.

Kinéjeláik été TEKERTE ő. napján, RÉS és fent 3 kagdéi kivételével
Előfizetési ára egész évre 8 kor

1 artalom.

Az Aigner Tajoss Magyarország pillangór XVI. ss ag
Lamprecht Kálmán: A félelem szerepe a rovarvilágban .. 185
Csiki Ernő: Magyarország szú-féléi. V. 2. EG SKKE ZT HON,
Lörimcz Albert : Adalék Magyarország Hemiptera- .-faunájához. II. 189
Dudinszky Fmül : Újabb tapasztal: aim a tücsökről . .. 192
Olasz Károly: Adalék Magyarország Orthoptera- és Neuro-

terá- Fa naj a hÖz es áz VEZETO ál etés EZT KTK SEGA TB

Kiilönfélék.

A Krancher-féle "entomologai Év könyy Vis eses sss ses üz szett

Nagyszerű JépKkéegy ÜjtelméŰyssz ze s0sus to szdé ze ea ELÉ et 197

D."E.: Az Osmiak és a csigahazak. ESEM EESEE SS EE MESZ éa
Dr SZ ÖGY ÖLES SAS ICOTMISÉÓ Lk zetett se esz set SNS
Dondon ra: Tepkekcsvatosas ezer eekk isáse sát b ze Ta zá ke TT
Klektromos moszkitó-irtás: DE ee TE ÉS Szat SZE INÁSOTA
A. Aigner Lajos: Ritka tuniszi lepke. KÉSSEL És e ee S
A futóbogarak tenyésztése petéből. SETS Aze EZ ÁS
Amerikai . magyar levél. Sze Sás ÜÉS zSz SSÜL Ete e 0 ba)
D E.: A hártyásszárnyúak szúrásáról. ÁS EVEZ Es ASZOTT
Irodalom.
Reitter. E., Krausz H. és Zonufel V. közleményeit. ismerteti
CASE TTTS ÉGŐ SZE SOME EAK SE Sk es AA de élje A TM

A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani
szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy-
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát.

A budapesti entomologusok minden pbénteken estea Kaszás-
féle (Muhr utóda) vendéglőben (Rákóczi-út 44.) taiálkoznak.

Kedvezmény.

Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és
1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele
árom kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható,
Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk.

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX.. Erkel-utcza
12.) czímzendők.

v bat mi
bei

kh eiő zo Za dl

2 "geg

ködén 8

Magyarország pillangót.
Írta A. Aigner Lajos.
XVII.
23. Melitaea Cinxia L.)

Linné, Systema Naturae. Hd. X. 480. (1759); Freyer, Bei-
tráge z. Geschichte europ. Sehmetterl. I. fig. 103 (1827);
COmaa major Esper, Die europ. Sechmetterl. in Abbild. I.
ira DESSZ ON MeMtk
A szárnyak rozsdás sárgák, fekete erekkel és foltsorokkal,

melyek többnyire egybefolynak és több harántos sávot alkotnak.
Alsó lapján a felső szárny középső fekete foltsora szélésen meg-
szakított; alapszíne világos vöröses-sárga, néhány fekete folttal;
csúcsa világos sárga. Az alsó szárny vöröses-sárga; töve, középső
és szegélysávja sárgás, fekete. pettyekkel; a feketén . pontozott
külső vöröses-sárga sáv befelé fekete holdaktól határolt, a melyek
hegye a tő felé fordul.

Hazánkban országszerte, de egyenetlen elterjedésben ta-
lálható, némely vidéken ritka, másutt gyakori, április közepétől
junius végéig, kedvező években olykor II.ivadékban is jelenkezik
augusztusban. Példányaink általában 35—42 mm., kivételesen
esak 28 mm. szélesek. :

A rendszerint a hímnél csak kevéssel sötétebb nőstények
közt Budapesten nenr ritkán fordulnak elő: igen sötét és erőteljes
rajzú példányok is, melyeknél a felső szárny tő felől s az alsó
szárny egész középtere csaknem teljesen fekete, de a melyek
még az alapszínt viselik: ab. Horváthi Aig. Ezek között ritka az
olyan, melynél a felső szárny középterén és belszegélyén levő
fekete köralakú pettyek és szalagok szürkésen vannak kitöltve,
míg a rajztól szabadon hagyott helyen világos agyagsárgák.

1) Cinxia: az övezett, Juno mellékneve.
Rovartani Lapok XIII. 1906. november.

180 A. Aigner Lajos.

Száron a nőstény alapszíne többé-kevésbbé halványabb, fekete
rajzolatai szélesek s élesek, a szárny belső felén az olajszínbe
való erős hajlással.

Mint a legtöbb Melitaeánál úgy ennél is fordulnak elő me-
lanotikus eltérések. Ilyen egy nagylévárdi hímpéldány, mely
mindkét szárnyon a tőtől a szárny közepéig csaknem egészen
szétfolyó koromszínű, úgy hogy az alapszín esupán az igen meg-
szélesedett fekete szegély előtt szalag alakjában jut érvényre.

Ennek ellentéte egy budapesti világos rozsdás sárga színű
nőstény, mely csaknem rajztalan, a mennyiben a felső szárnyon
a fekete szegélyen kívül csak tő felől mutatkozik nehány fekete
vonal s a középsejtben apró fekete körfolt. Alsó szárnyán a
szermfoltokkal ékesített barna szalag igen széles s az ejülső sze-
gélyen a fekete tőtérig folytatódik: ab. Uhryki Aign.

Hernyója fekete, kékes-fehér pontokkal és fekete áltüskék-
kel borított, feje és lába pirosas-barna, 30—839 mm. hosszú.
Kitelelvén a második vedlésig társasan él május közepéig; táp-
láló növényei: Plantago lamceoluta (utifű), Achillea — millefolium
(cziezkóró), Hieracium pilosella és camescens (hölgymál), Aira
canescens (pákhordó), Succisa pratensis (sutabáb), Veronica officinalis
(szígorálb. Bábja zömök, szürkés, narancsszínű szemölcsökkel
díszített.

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig ál-
talában V—VI., Salzburgban VI., VIII., Galicziában VI., Bulgá-
riában már [V—V. 5

Elterjedési köre Norvégiától Kis-Ázsiáig 60—379 és Angliától
Szibériáig 15—100". ;

24. Melitaea Arduinna Esp.!) var. rhodopensis Frr.?)

Freyer, Neuere Beitráge z. Sechmetterlingskunde III. p. 3. tab.
J9a Aga (1829) ér Eüöbme se Ge eat S amim se KeLmo08
Schmetterl. Forts. fig. 1023—4.

A szárnyak színe a törzsfajnál sötét rozsdás vörös, a faj-
változaton élénk vörös-barna; igen hasonlít a M. Cinxia-hoz, . a
fekete pettyek azonban gyérebbek, nem egybefolytak, de
sokkal erőteljesebbek. Alsó lapja vöröses-sárga; a felső szárny

1 Diana mellékneve.
2) Rhodope: hegység Törökországban, a hol ez alakot Frivaldszky
Imre gyüjtői felfedezték.

Ke vaz áá

Magyarország pillangói 181

közepén meg nem szakított fekete foltok sora áll; az alsó szárny
fehéres középsávja kívülről fekete holdacskáktól szegélyezett, a
melyek hegye kifelé fordul, szegélye fehéres. Kifeszítve 40—50
milliméter.

Hazánkban csupán Josipdolon (Modrus-Fiume megye) figyel-
ték meg, a hol elterjedésének nyugati véghatárát éri el. Hernyója,
ismeretlen.

Előfordul még Romániában és Törökországban, a hol Fri-
valdszky gyüjtői fedezték fel, valamint Kis-Ázsiában és Per-
siában; törzsfaja Örményországtól és az Uraltól Közép-Ázsiáig
található.

25. Melitaea Phoebe Kn.)

Knoceh, Beitráge z. Insectengeschichte TT p.:124-etab Jösües
3. 4. (1783) ; Corythaliha Esper, Die europ. Schmetterl. in
Adobe ttal tót osz os ba baz zo sa,

A szárnyak vöröses-sárgák (a nőstényen halványabbak),
nehány szabálytalan fekete harántos sávval és tőbeli ponttal; a
szegély előtt csipkés fekete vonal fut le, mely alapszínű holdak
sorát alkotja. Alsó lapja halványabb vöröses-sárga; a szegélyen
fehéres-sárga holdak sora van; alsó szárnyán a hasonló színű
középsávban egy sor fekete holdacska áll. Az alsó szárny foga-
zott, a hím felső szárnya kissé hajlított.

Hazánkban országszerte, helyenkint ritka, többnyire gyakori
és 2 ivadékban (május elejétől junius közepéig és augusztus
elejétől szeptember elejéig) erdei réteken, este szegfűn ülve ta-
lálható.

Nagyság, rajz és színezés tekintetében igen változó. Nálunk
rendszerint 40—44 mm. széles, akadnak azonban példányok,
melyek a 45—483 mm.-t is megütik és viszont, a melyek csak
32 mm.-t érnek el

Az utóbbiak, a II. ivadékúak, a var. parva Gerh.-hoz?) tartoz-
nak (ezzel alighanem azonos a var. minor Frey?) és var. nana
Stgr."), míg igen nagy (48 mm.), inkább vöröses agyagsárga színű
és rendkívül erőteljes rajzú mehádiai nőstények talán a var.
occitanica Stgr.-hez?) vonhatók. Ehhez tartozik alighanem két

1) Phoebe: a hold istene, Artemis mellékneve,
2) 83) A kicsiny.

1) A törpe.

5) Occitania, hajdan Dél-Franczia tartomány.

182 A. Árgner Lajos.

kisebb budapesti példány ís, melyek a tőtéren szintén vöröses-
sárgák, de az egyiken az összes rajzok, a másikon pedig csak a
tő felől levők igen erősek és szélesek.

Az elfeketedés iránti hajlandóság és nagyság által kitünnek
oly budapesti és hunyadmegyei példányok is, melyeken kivált az
alsó szárny tőtere csaknem rajztalanul feketés. Ezek alkalmasint
átmeneti alakok a var. caucasica Stgr.-hoz.?)

Még ennél is sötétebb az ab. melanina Cenni?), melyen az
összes fekete rajzok megszélesedtek, úgy hogy az alapszínt na-
gyon elnyomják (Budapest, Dalmáczia). Budapesten Anker
Lajos fogott nőstény példányt, mely csaknem teljesen fekete
volt.

Ennek ellentéte a var. Aetherea Ev.?), mely élénkebb vöröses-
barna és kevesebb fekete rajzú a törzsalaknál. Ezt a keleti ala-
kot csupán Horvátországban (Josipdolon) és kelet felé a Dobrud-
sában figyelték meg; de úgy látszik, ahhoz tartozik némely
. mehádiai példány is, a melyekről Viertl A. megjegyezte, hogy
azok a törzsalakhoz úgy viszonylanak, mint a V. xamthomelas a.
V. polychloros-hoz.

Egyeb eltérések közül csupán kettőt említek még fel: az
egyiken a rajzolat a szegély felé igen megfogyott: ab. Geyeri
Aign.; a másikon pedig a mellső szegélyen álló két petty egy
nagy fekete folttá egyesült,

Hernyója feketés szürke, fehér pontokkal és vöröses-sárga
szőrös áltüskékkel borított; feje fekete, olyan mint a Didyma-é,
melyhez igen hasonlít, ellenben világos barna; 30—39 mm.
hosszú. A masodik vedlésig közös szövedékben, azután elszórtan
május közepéig és julius elejétől augusztus elejéig Clentaurea
scabiosán (esüköllő), Carduuson (bogáncs), Cirsiumon (bárcs) és
Plantagón (utifű) él. Bábja sárgás-szürke, fekete és rőt vonalakkal
és pontokkal borított.

Parasiítája: Apanteles analis (Nees) Reinh. Braconida-faj.

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig:
A.-Ausztria VII.. Karinthia VI—VII., Morvaország és Galiczia VI.,
Románia VI—VII., Bulgária ÍV.

Elterjedési: köre: Livlandtól Farisztánig 57—35" és Portugal-
liától Pekingig 10—1509. v

1) A kaukazusi.

2) Melas, fekete kisebbitése.
3) Az aetherikus.

ota d skála

úg

;
78
3
1
249i
zt

6

3

ZET NÉN SEE
; §

ké at há öl

MEKA ee zá VtbT hol RT

[eto)

Magyarország pillangói 18
26. Melitaaa Didyma O.!)

öves enkeimer "Die. SGhmetterl.. v.": Buropai TB... 1.p. 30
(1807); Freyer, Beitráge z. Geschichte europ. SehmetterI.
MGBENOS SET SZ0 s ézmaia TSpe res PDIé SEUTODS
Sechmetterl. in Abbild. I. tab. 16 fig. 3, tab. 46. fig. 2, a, b.
ÜT)

Felülete vörösessárga színű, a nőstényé halványabb, vagy
fakó színű, olykor a szürkészöldbe hajló. Mindkét szárnyán szá-
mos kisebb-nagyobb petty van, melyek a szegélytér felé sort al-
kotnak, de az alsó szárnyon sokszor igen megfogytak; ennek
töve és belső szegélye többnyire szélesen fekete. Alsó lapján a
felső szárny élénk vöröses sárga, 3 sárgás fehér sávval és fekete
pettyek soraival.

Hazánkban országszerte igen közönséges faj, mely két, sőt
helyenként kedvező időjárás mellett, három ivadékban is fel-
lép (május végétől julius elejéig, julius közepétől augusztus kö-
zepéig és szeptemberben). Nagysága igen változó: nálunk a hím
rendszerint 34—40, kivételesen csak 29 mm., a nőstény pedig
39—45, kivételesen 31 mm. Még sokkal inkább variálnak a rajz-
elemek, melyek hol igen megfogynak, hol a szabályos mértéket
jóval meghaladják. Nem kevésbbé eltérő a színezés, mely a hal-
vány sárgásvörös és a szürke közt ingadozik.

A var. alyina Stgr-en?) nagyobbak a pettyek és a középtér
foltsora, mely gyakran egybefolyó sávként fut a két szárnyoz vé-
gig, az alsó szárnyon azonban olykor hiányzik; a hím színe a
rendesnél élénkebb vöröses-sárga, a nőstényé pedig zöldes-
szürke tünetű. (Budapest, Parád, Vinkoveze, Plitvicza.) Egyik
melanotikus mátrai hímnél az összes fekete pettyek fölül is, alul
is, szabálytalan nagy foltokká tömörülnek.

Némely budapesti példányon a rajzolat a rendesnél gyön-
gébb, részint megfogyatkozott, színe pedig a hímen sárgásabb
vörös, viszont a nőstényen kivált a felső szárnyon csaknem
agyag- vagy erémeszínű. Ezek a var. occidentalis Stgr.-hez?)
tartoznak, mely különben főleg délnyugati Európában, de Dal-
mácziában és a Balkánban is előfordul. Egy eperjesi hím világos
sárgás-vörös, felső szárnyán a külső szegély, alsó szárnyán pedig

1) A kettős, Artemisnek mint Apo:ló ikertestvérének mellékneve.
2) A havasi.
3) A nyugati.

184 A. Aigner Lajos.

a belső szegély felé fehéres-sárga, "igen kevés apró fekete
pettytyel.

Ugyanolyan, de kisebb és még gyöngedebb, megfogyat-
kozott rajzolatú a keleti var. persea Koll.), mely var. dalmatina,
Stgr.? (araratica Stgr.") név alatt is le volt írva és melyet
Fiume és Novi környékén, valamint Dalmácziában figyeltek meg,
de a Balkánban is honos.

Ennél jóval nagyobb a var. meridionalhis Stgr.§) Hiímje a
rendesnél tüzesebb vöröses-sárga, felső szárnyának foltsora több-
nyire csak apróbb pettyekbői áll, a melyek sávot nem alkotnak,
nősténye pedig kivált felső szárnyán zöldes erémeszínű. Buda-
pest, Orsova, Puj, Vinkoveze, Lipik, Fiume és Portoré környékén I
figyelték meg. A Balkánon is röpül.

Egyik eperjesi hím sötét vöröses-sárga színű, pettyei és
szalagjai az alpina-énál nagyobbak és szélesebbek; ez alighanem
a var. graeca Stgr.-hez?) tartozik. Ide vonható talán a következő
három eperjesi példány is: 1. Hím, felső szárnya csaknem egé-
szen fekete, mivel az alapszín csupán mellső szegélyén közel a
tőhöz és az erek mentén tünik elé; 2. Nőstény, szétfolyó fekete
szalagokkal, úgy hogy a fekete szín az uralkodó; 3. Nőstény,
melyen a fekete szín teljesen felülkerekedett, elannyira, hogy
az alapszín csak az alsó szárny tövén válik némileg láthatóvá.
Ez a 3. példány a törzsalakhoz úgy viszonylik, mint a var.
Erycimdes a Dictynna-hoz.

A törzsalaknak egyéb eltérései a következők: 1. Nőstény,
melynek felső szárnyán a középsejt közepén levő pettya haránt-
éren állóval egy nagy folttá tömörűl (Budapest); 2. Hím, mely-
nek alsó lapjain a felső jobb szárny erőteljes fekete sávja a bal-
szárnyon csak két pont által jelzett (Budapest).

Hernyója kékes szürke, fehér pontokkal borított, feje barnás-
sárga, 30 mm. hosszú ; kitelelvén május végéig és junius végétől
julius végéig következő növényeken él: Linaria vulgaris (gyuj-
továny), Artemisia campestre és abrotanum (üröm), Valertama,
officinalis (gyökönke), Teucrium chamaedrys (tavorja), .Plantago
lanceolata (utifű), Verbascum (farkkóró), Stachys recta (hunyász),
Trifolium montanum (lóhere). Bábja zömök, fehéres- zöld, fekete
pontokkal díszített.

Parasiítája : Eutachina larvarum [L. Diptera-faj.

1) A perzsa. 2) A dalmácziai. ?) Az ararati. §$) A délszaki 5) A görög.

bme

A félelelem szerepe a rovarvilágban. 185

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig:
A.-Ausztria V—VI., VIII Morvaorsz. VI-VII. Szilézia VII. Ga-
liczia VI. Bukovina VI—VIII. Románia VI—VIII. Bulgária V.

Elterjedési köre: Königsbergtől Algirig 56—35" és Spanyol-
országtól Pekingig 10— 185".

A félelem szerepe a rovarvilágban.
Irta Lambrecht Kálmán.

A mióta a lélektan az emberen tanulmányozott lelki jelen-
ségek eredményeit, a mennyire lehet, kiterjeszti az állatokra is,
ezeknek sok, eddig lelki megnyilvánulásnak vett életjelensége
egyszerű reflexre redukálódik.

A félelem keltette lelki mozgalmak vizsgálata megdönt egy
a rovarvilág életjelenségei kőzé tartozó, eddig tudatszerű jelen-
ségnek hitt magyarázatot.

Ifj. dr. Feldmann Bódog a , Természettudományi Közlöny"
1906. szeptemberi füzetében a félelemről értekezik. Értekezésé-
nek igen figyelemre méltó része így hangzik: , Nagyon valószínű,
hogy azon jelenség, melyet halálszínlelésnek tartottak azelőtt,
nem egyéb rémülés okozta mozdulatlanságnál. Nem tagadható
ugyan, hogy a mozdulatlanság némely apróbb állatnak, mely
főkép mozgásával árulja el magát ellenségeinek, hasznára van;
mindazonáltal már eleve valószínűtlen, hogy alsóbbrangú álla-
tok (például rovarok), annyira tisztában volnának a halál fogal-
mával, hogy annak állapotát szándékosan színlelnék. Darwin
(hátrahagyott kézirata: Az ösztönről) gondos megfigyelés útján
bebizonyitotta, hogy a halált színlelő és a valóban holt állat tag-
jainak elhelyezkedése nem egyező. Arról pedig, hogy a mozdulat-
lanság nem szándékos, mindenki meggyőződhetik. Hisz a bogarak
között akárhány van, melyet tűre tűzhetünk, melynek tagjait
egyenként kitéphetjük, melyet gyertyaláng fölött lassan megpör-
kölhetünk, a nélkül, hogy megmozdulna. Azt kellene tehát föl-
tennünk, hogy a fortélyos állatok inkább tönkremennek, semhogy
ravaszul kieszelt szerepükről megfeledkeznének.

Sokkal valószínűbb ennél, hogy a hirtelen veszélytől meg-
lepett állatok a rémület folytán bénulnak meg. Ezen jelenséggel,
melyet kataplegniának is neveznek, gyakran találkozunk az állat-

186 Lambrecht Kalman

. r [d . [d . /
világban a magasabb szervezetű gerinezeseknél is (pl. kecsege, /

sügér, fóka. Romames adatai szerint.) f

Fontosnak tartom ezt, mert egy eddig félreértett, illetve
tudtommal nem is vizsgált állítást dönt meg. Az Anobium per-
tnax ugyanis híres volt eddig gróf Lázár Kálmán szerint ,pél-
dátlan röstségén kívül makacsságáról, mit talán részben felénksége
idéz elő. Ha csak reá lehelünk is, azonnal bevonja fejét, csápjait
leereszti s huzamos ideig teljes dermedtségben vesztegel. Ha érint-
jük, alábukik s oly mozdulatlan marad, mint egy hulla. Iy hely-
zetben bármit tegyünk vele. még sem adja fel szerepét, természet-
búvárok számtalan kisérletet tettek vele, mind hasztalan, készebb
elveszni, hogysem megmozduljon. Békén hagyva, csakhamar fel-
ocsudhk s odább mászik."!) Lázár helyes nyomon indul, midőn
azt hiszi, hogy a halálszínlelést részben félénksége idézi elő. iDe
ő is oda téved, a hová a többi entomologus, midőn így Ír :
,még sem adja fel szerepét"; azonban akaratlanul is vissza-
zökken a helyes kiindulási pontba a ,felocsudik" kifejezés hasz-
nálatával. A mai tudományos felfogás a Ahalálszínlelés alapján áll.
Lósy József így ír a magyar Brehm IX. kötetének 105. oldalán:
, Az Anobium . . . lábainak a feje öt épséges, osztatlan ízből van
összetéve, azokat a testéhez szoríthatja, úgy a csápot is. mert
holtat színlelni ügyesen tud stb."

Arról nincs tudomásom, hogy újabban valaki bővebb vizs-
gálatokat végzett volna e tárgyban; épen ezért szükségesnek
tartottam szóvá tenni, mert igen fontosnak tartom a jelenségek
igazi okát megérteni, jelen esetben leszállítani a maguk érté-
kére. Nem akadályoz engem az állati élet jelenségeinek öntuda-
tos magyarázatában semmiféle dogmatikus felfogás. De az
igazság érdekében elfogadhatóbbnak tartom a ,halálszínlelés"
ilyetén magyarázatát. Tényekből indul ez ki, erősebb, szilárdabb
alapon áll, mint a ,halálszínlelés" feltevése, melynél az állat
öntudatnál létét mi sem bizonyítja.

1 Gróf Lázár Kálmán: ,A halál hirnöke" Term. "Tud. Közl. 18717.
455—457 I. 3

Magyarország szú-féléi.
Irta Csiki Ernő.
V.

2. nemzetség : Hylesinini.

Az előtor háta oldalt nem szegélyezett; a szárnyfedők a

csúcson meredeken lefelé hajlottak, tőszegélyük rovátkolt vagy
felhajló és fogazott. A fej kissé megnyúlt, felülrőr látható. A csáp-
bunkó ízei többnyire jól láthatók. A középső csípők egymástól
elválasztottak. Az első lábszár külső széle fogazott vagy legalább
a végén egy kifelé irányult foggal fegyverezett.

19

OT

28

AG 0e me ke mereg hatorozó külesa:

A csápok bunkója három elkülönített, sokszor oldalt kihú-

zott, ízből áll KÉS SERA SZ K LTV ENE KÉNS VT SSE E NR TSZ ETNÉNNT EKET AM
A csapok bunkója tojásdad alakú, ízeit egyszerű gyűrűk
választják el vagy egyáltalában nem osztott . .. - ö

Az előtor oldalán kiemelkedő szemcsék vannak. A szárnyfedők
pontsorai sokszor elenyészők, a közterecskéket hátul leg-
feljebb apró szemcsék borítják. A csápbunkó tágan ízelt,

1. Phloeopthorus.
Az előtor oldalán nincsenek kiemelkedő szemcsék. A
szárnyfedők pontsorai erőteljesek, a keskeny közterecs-
kéken hátul részben apró tüskeszerű fogacskák vannak.
A csápbunkó ízei sűrűn állanak 2. Phtorophloeus.
A szárnyfedők tőéle felhajló és fogacskázott:. .... 4
A szárnyfedők tőéle alig felhajló és csak rovátkos. A
test felül hosszú szőrökkel sűrűn fedett. 13. Hylurgus.
A szárnyfedők fogacskázott tőéle a paizsocska felé erő-
sen befelé hajló és a paizsocskánál szélesen megszakított 5
A szárnyfedők fogacskázott tőéle majdnem egyenes, ;
a paizsocska mellett kissé öblös és nem vagy csak kissé

TED SZAGTÓL Eset ébe se ee SA Sza det se ér klzhezti EIT
A szemek belső széle öblös 3. Philoeosinus.
A szemek belső széle nem öblös 4... .. HEY: száz

A szárnyfedők közepüktől a csúcsig fokozatosan Jénáj

188

1]

10.

Júlla

Csiki Ernő.

lók, a has tövétől a csúcs felé emelkedő. Az előtor
hátát elül néhány reszelőszerű szemcse fedi. 4. Hylesinus.
A szárnyfedők csúcsa meredeken domború, a has víz-
SZÍMTÓS 7 aze SSE ELEN et őt Vg ESZA ESETÉBEN KELL B Ű

. A test felül (foltosan) és alul pikkelyekkel fedett. Az

előtor hátán elül néhány reszelőszerű szemcse van.

5. Pteleobius.
A ZtESLNTEMSÉSSANLNESZÖNŐ S EKÉNERE GERE SEBE neti sz ÉS
Az előtor háta harántos, fénylő, egyszerűen pontozott,
elül befűződött. A szárnyfedőkön sorokban elhelyezett
szőrökkel BET a ÉSE Rei TES egek EV LOV ÉT REZRSÉNENN RENÉE
Az előtor háta előrefelé keskenyedő, fénytelen, felül rán-
czoltan pontozott. A szárnyfedőkön sörtesorok vannak 10
Az előtor háta elül a középen nem öblös. Az orrmány
közepén hosszanti él emelkedik ki. 6. Myelophilus.
Az előtor háta elül a közepén öblös. A homlok közepén

gödröcske van. 7. Dendroctonus.
Az előtor háta harántos, elül nem befűződött. A szárny-
fedők. fogacskázott tőéle alacsony, a barázdák erőteljesen
pontozottak. 3. Hylastinus.
Az előtor háta olyan széles, mint hosszú, oldalai elül
befűződöttek. A szárnyfedők fogacskázott tőéle erősen
kiemelkedő, a barázdák finoman pontozottak. 9. Kissophagus.
A szemek elül nem kikanyarítottak. Az előtor hátán elül
egyes kiemelkedő szemcsék vannak. A szárnyfedőket
sorokban elhelyezett felálló fehér szőrök fedik. 10. Hypoborus.
A szemek elül mélyen kikanyarítottak, sokszor majdnem
kettéosztottak, Az előtor hátán nincsenek kiemelkedő
szemcsék vagy dudorkák. A szárnyfedőkön nincsenek
felálló sörték, legfeljebb testhez simulók Kelet résziate
A szárnyfedők korongja erőteljesen pontozottan baráz-
dás, a csúcson a közterek domborúak és némelykor
egyes kiemelkedő szemcsékkel fedettek. 11. Carphoborus.
A szárnyfedők korongjának barázdái elmosódtak, a csú-
cson nincsenek kiemelkedő bordák vagy szemcsék.
Poiygraphus.

12

ét aaa PevPet d

ez
Va
4 ks

TOZNNENYES ZETT a

189

Adalék Magyarország Hemiptera-

faunálához.
II.
Irta Lőrincz Albert.

Fam. Lygaeidae.

Lygaeus eguestris Fabr. Bpest, Arad, Hatvan, Hélegyháza,
Harta, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Szulyó, N.-Szőllős, Nagy-Ag,

Szegimalom, — albomaculatus Goeze. Budapest, Mezőkövesd,
Visegrád.

Geocoris dispar Waga. Polbora.
Heterogaster Urticae Schill. Visegrád.
Rhwparochromus chiragra WFabr. Arad, Csongrád, T.-Alpár.
Lamprodema maurum Wabr. Bpest : Farkasvölgy.
Stignocoris rusticus Fall. Árva-Váralya.
. — Peritvrechus gracihcorms Put. Bpest, Lágymányos, — nubilus
Fall. Csongrád, T.-Alpár.
Microtoma atrata Goeze, Bpest, Déva.
Trapezonotus dispar Stal. Bpest.
Calyptonotus Rolamdri L. Bpest, Félegyh., T.-Alpár.
Aphamus lynceus Fabr. Visegrád, Mátrakékes, Kőhidgyarmat ,
— alboacuminatus Goeze. Bpest, Félegyháza, N.-Szőllős, N.-Kom-

lós, — vulgaris Scehill. Bpest, T.-Alpár, Tatatóváros, Kassa,
N.-Szőllős, — Pim L. Bpest, Arad, Kőhidgyarmat, Paks, Szulyo,
Vratna, Kassa, N.-Szőllős, — phoeniceus Rossi Bpest.
— ——— Beosus maritimus Seop. Bpest, Szeged.

Emblethis Verbasci Wabr. Szegimalom. — denticolkis Horv.

Bpest (Lágymányos), Békás-Megyer.

Drymus silvaticus WFabr. v. picinus Rey. Baja.

Scoloposthetus pictus Schill. Bpest, Tr.-Tepliez.

Pyrrhocoris apterus L. Bpest, Félegyháza, Hatvan, Csongrád,
Harta, Czegléd, Eger, Arad, Tatatóváros, Kassa, N.-Szóllős,
N.-Szt.-Miklós, . Fruska-Góra, — marginatus Kol. Bpest, Eger,
Beczkó, Monor, Koroncs, Déva. ?

Fam. Tingitidae.

Stephamitis Pyri Fabr. Harta, Tatató város.
Tingis ciliata Fieb. T.-Teplicz.
Catoplatus carthustanus Goeze. Hatvan.

190 Lörincz Albert.

Fam. Gerrididae.,

Velia rivulorum Habr. Kőhidgyarmat, — cecurrens Fabr. Me-
hádia.

Gerris rufoscutellatus Latr. Hatvan, Aguincum, N.-Szőóllős,
Mehádia, — thoracicus Schumm. WHélegyh., Aguinecum, Köhid-

gyarmat, N.-Szőllős.

Fam. Reduviidae.

Reduvius personatus L. Félegyháza, Czegléd, Hódmezővásár-
hely, Tétény, Hatvan, Arad, Zólyom, N.-Komlós, Mehádia.

Pirates hybridus Scop. Csongrad, Bpest (Szépvölgy, [ar-
kasvölgy).

Harpactor iracundus Poda. Bpest, Visegrád, Tatatóváros,
Kőhidgyarmat

Prostemma guttula Fabr. Hatvan, Eger, Szépvölgy, Harta,
Baja, Mehádia, Fiume.

Nabis apterus Fabr. Bpest (Szépvölgy), Visegrád, Becezkó,
N.-Szöllős, latíventris Boh. Zsombolya, — ferus L. Bpest.

Fam. Cimicidae.

Cimegx lectularius L. Bpest, Kassa, Brassó.
Anthocoris pilosusJak. Tatatóváros, — nemoratlis Fabr. 5-Szőóllős.
Triphleps majuscula Reut. Tatatóváros.

Fam. Capsidae.

Notostira erratica L. Kőhidgyarmat.
Trigonotylus ruficormis Geotfr. Tatatóváros.
Leptoterna, dolobdrata, L. Kassa.

Lopus gothcus 1. Kassa.

Adelphocoris hmeolatus Goeze. Bpest, Mezőkövesd, Hatvan,
Harta, Acsalag, Kőhidgyarmat; — seticornis Fabr. Hatvan, Harta,
Kőhidgyarmat, Szerednye.

Calocoris bipunctatus Fabr. Kőhidgyarmat, N.-Szóllős, —
affinis H-Sch. Baróth, — fulvomaculatus De Geer. Kassa.

Pycnopterna striata L. Visegrád.

Brachycoleus scriptus Fabr. Sárvár, Szegímalom.

Stenotus binotatus Fabr. Köhidgyarmat.

Lygus pratensis L. Vratna, Árva-Váralya, Nagy-Szőllős, —
Kalm L. Bpest, Árva-Váralya, Fiume,

Poeciloscytus umifasciatus Fabr. Kőhidgyarmat.

Adalék Magyarország Hemiptera-faunájához. 191

Liocoris tripustulatus Fabr. Nagy-Szőllős.

Capsus ruber L. var. damicus Wabr. Félegyháza, Hatvan
Kassa, Szegimalom, Koroncs, N.-Szóllős.

Strongylocoris leucocephalus L. Köőhidgyarmat.

Fam. Saldidae.

Salda saltatoria L. Tatatóváros.

Ham. Naucoridae.

Naucoris cimicotdes L. Bpest, Félegyh., Aguincum.

Fam. Nepidae.

Nepa cinerea L. Bpest, Félegyh, Hatvan, Köhidgyarmat,
; TT. Teplitz.
: Ranatra hnearis L. Félegyháza, Dubova. §

FVam. Notonectidae.

j Notonecta glauca L. Bpest, Wélegyh., Czegléd, Szt.-Endre,
3 T.-Alpár, Visegrád, Trencsén-Teplicz, N.-Szóllős, Futak, Fruska-
§ Góra.

: Plea minutissima KWabr. T.-Alpár.

É Tam. Corixidae.

ő

E. Corixa (reoffroyi Leach. Bpest, Félegyh., Hatvan, Czegléd,
s; N.-Szőllős, — Aieroglyphica Duf. Bpest, Félegyh. — Linnéi Fieb.

Aguincum, — striatatL. Bpest (Szépvölgy). — Falléni Fieb. Félegy-
háza, Hódmezővásárhely

Je

Fam. Jassidae.

Acocephalus nervosus Sehrk. N.-Szóllős
Tettigonia viridis L. Koroncs.
Ledra aurita L. Fruska-Gora

DAN Kr ns za PETO ER at
h)

Fam. Membracidae.

Centrotus cornutus L. Visegrád.

Fam. Cercopidae.

ki je ANVLYISZÉET txt ET TTEOTET SES EVA

Trieephora mactata Germ. Bpest, Visegrád, Soborsin, [ajos-
komárom, Monor.

192 D udinszky Emil, vat

Lepyronia coleoptrata L. Hatvan, Kőhidgyarmat, N.-Szőllős
Aphrophora Salicis De Geer. Futak, Fruska-Gora.

Ptyelus spumarius L. Hatvan, Kőhidgyarmat, — var. leu-
cophthalmus L. Kőbidgyarmat, — laterahs L. Hatvan, — margi-

nellus Wabr. Hatvan, Kőhidgyarmat, Muraszombat

Fam. Cicadidae.

Tettigia Orni L. Zelenika.
Cicada plebeja Scop. Zelenika.
Tihicen haematodes Scop. Mehádia.

Fam. Fulgoridae.

Tetiigometra macrocephala Fieb. Szegimalom.
Micterodus nasutus H-Seh. Visegrád, Szépvölgy, Soborsin.

Újabb tapasztalataim a tücsökről.

Irta Dudinszky Emul.

A Gryllus campestris életmódjáról még 1902-ben (Rovartani
Lapok IX. 194. 1.) írtam egynéhány sort, ezeket még újabbakkal
akarom pótolni. Azon rovarok közűl, melyeket táplálékul hasz-
nál, a következőket sikerült megállapítanom: Bombus lapidarius,
Pompailius viaticus, Musca vomitoria és laesor, Anthomiyák, Chaeros
campa porcellus és Sphinx Ligustri hernyói. A Mamestra leucophaegd
hernyójának evésénél láttam, hogy a nőstény tücsök a hernyó
végét fogta és lassan-lassan a fejig haladt, mikor vergődött,
mellső ballábát rátette és így mintegy fogva tartotta. Ugyanakkor
láttam, hogy a hátsó lábát a bélsár gyors eltávolítására és ellö-
késére használja. Láttam, mikor a Gryllus a Saturma Pyri nős-
tényének rontott és potrohát átharapta s egynehány tojást feltört.
A szőrös hernyókat nehezebben támadja meg.

A hímek és nőstények számaránya, a mint több esetben
megfigyeltem, olyan mint 1 : 1.

Több nőstényt találtam, melyek a fejlettség szaka előtt

vé ú An LEGC Ne St

a Dá ának aló z Sas sát

Újabb tapasztalataim a tücsökről. 193

vörösbarna testűek voltak, vagy melyeknek szárnyai egészen sár-
gák voltak, később megfehéredtek és azután megbarnultak.

A hímek és nőstények nemcsak nagyság tekintetében kü-
lönböznek egymástól, hanem szín, karcsúság tekintetében is.

Színre nézve a nöstényeknél több eltérést találtam, mint a
hímeknél, de azért mégis két csoportba oszthatók, t. i. vannak
sötétebbek és világosabbak. Erő tekintetében vannak különösen
hímek, melyeket hareczolóknak nevezhetnénk, mert bátorságuk S
erejök által tünnek ki. Ezek gyakrabban erősebben ezipelnek.
Megtörtént, hogy egy másik, harmadik hímnek neki rontanak s
elhalgattatják vagy közelükből elűzik. A nőstények közül í8 van-
nak erősebbek, melyek társaikat könnyen tamadjak. Hogy ilyen
támadásoknak kell lenniök, magam láttam, de találtam hímeket,
melyeknek elrongyolódott szárnyaik voltak, sót olyan Gryllusokat
is találtam, melyeknek nem volt meg minden lába, bizonyos,
hogy az erősebbek leharapták azokat. Nőstényeket talaltam,
melyeknek tojócsöve hibás volt, sőt majdnem egészen hiányzott,
amit szintén az erősebb állatok okozhattak.

A Gryllus campestris a fejlettség fokán a párzás előtt közve-
tetlenül roppant falánk, a nőstény e tekintetben meg fölülmulja
a hímet. Ezen falánksagi idő körülbelül 4—5 napig tart és. ezen
időben legkisebb mértékben sem válogatós. Egy-ket esetben azt
is tapasztaltam, hogy a párzás idején a nősténynek potroha vila-
gosabbnak tünik fel. Ez azonban rövid ideig tart es nehezen
vehető észre. A párzás idején, még pedig a végen a nostény
bizonyos nyugtalanságot árul el, ide s oda ugral.

A nősténynek életkora valamivel hosszabb, mint a hímé,
a különbség körülbelül 4—5 nap.

Mint érdekes jelenséget említem még, hogy különböző szár-
nyú nőstényeket találtam. Különösen kettőről akarok egy-két
szót mondani. Az egyik nősténynek jobboldali szárnya hosszabb
volt, mint a baloldali, a jobboldali hegyes, a rövidebb tompa;
egy másik nősténynek szárnyfedője, a mely rövidebb és végén
kimetszett volt. Mindkét esetben a hosszúsag tekintetében észre-
vehető különbség 3 mm., mert a jobboldali: szárny 15 mm., a
baloldali 12 mm. A heteroalátus nőstények hosszabb ideig éltek,
mint a rendes szárnyú Gryllusok. A döglött Gryllusokról említ-
hetem, hogy a hímeknél a szájban volt a legtöbb lárvája a
Sarcophaganak, a nőstényeknél ellenben a peterakó tövében.

194

Adalék Magyarország Orthoptera- és
Neuroptera-faunájához.
Irta Olasz Károly.")

Tisztem volt az elmult évben Csada Imre társammal együtt
egyenes és reczészárnyú rovarokkal foglalkozni. Ez alkalommal
— hozzá véve társaim gyüjtését is — sikerült 48 Orthopterafajt
T20 példányban és 14 Neuropterafajt 196 példányban össze-
gyüjteni. E fajok névjegyzékét előfordulási helyeikkel együtt
közé tenni az egyes fajok földrajzi elterjedésének pontosabb is-
merete ezéljából szükségesnek tartom.

A meghatározás nagy munkájában Kuthy Dezső, muzeum
őr úr volt szíves segédkezni. Fogadja ez alkalomkor is e kiváló
munkálkodásáért igaz köszönetem és hálám kifejezését.

I. Orthoptera.

Labidura riparta Pall. Tiszaalpár, Mezőkövesd.

Labia minor 1. Kiskunfelegyháza, Nagyszalánez.

Forficula auricularta L. Budapest, Kkfélegyháza, Szeged,
Csongrád, Arad, Soborsin, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, Mura-
szombat, Beczkó, Vratna, Zólyom, Árvaváralja, Trencsén-Tepliez,
Bártfa, Koroncs (Zemplén vm.), Beregszőllős, Dévakolcz, Bálvá-
nyos fürdő, Dubova, Zsombolya, Nagykomlós, Fruska-Góra.

Anechura bpunctata Fieb. Kőhidgyarmat.

Ectobia lapponitca L. Visegrád, Arad, Kőhidgyarmat, Monok.
— livida Fab. Budapest, Soborsin.

Aphlebia maculata Sehreb. Visegrád, Arad, Zólyom, Kassa.

Phyllodromia germamica L. Mosonszentpéter.

Periplaneta orientahs L. Hatvan, Eger, Rákos, Paks, Tata-
tóváros, Mosonszentpéter, Pécs, Szerednye, Kassa, Királydaróez,
Bártfa, Zsombolya, Nagyszentmiklós, Nagykomlós.

Loboptera decipiens Germarv. Zelenika.

Mantis religiyosa L. Budapest, Visegrád, Csongrád, Bál-
ványos fürdő.

Tryxalis nasuta L. Czegléd, Szolnok. - Hatvan, Tiszaalpár,
Dubova.

Stenobothrus migromaculatus var. Istriana Krauss. Dubova.
— geniculatus Eversm. Czegléd. — morio Fabr. Domogled, Dubova

") Dolgezat a budapesti Paedagógium biológiai laboratoriumából.

a tn ástáli NT te e

Adalék M igyarország Orthop era és Neuroptera-faunájához, 195

— viridulus L. Helpa, Tömösi szoros, Bálványos f., Domogled,

Dubova. — rujfipes Zetterst. Soborsin. -— bicolor Charp. Eger,
Kkfélegyháza, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Máriaezell, Árvavár-
alja, Vratna, Szent Anna-tó, Tömösi szoros, Futak, — biguttulus
L. Szulyó, Tr.-Tepliez, Árvaváralja, Nagyszőllős. — dorsatus
Zetterst. Budapest, Orosháza, Trencsén, Koronecs (Zempl. vm,),
Dévakolez. — parallelus Zetterst. Vratna, Árvaváralja, Nagy-
szőóllős.

Gomphocerus rufus L. Eger, Szentendre, Szulyó.

Epacromia strepens Latr. Zelenika.

Acrotylus insubricus Scop. Szentendre.

Oedipoda coerulescens L. Tiszaalpár, Szentendre, Máriaczell,
Trencsén- Teplicz, Dubova, Zelenika.

Pachytylnus3 mgrofasciatus De Geer. Tiszaalpár.

Psophus stridulus L. Vratna, Helpa, Tusnád, Tömösi szoros,
Domogled, Dubova.

Cuculligera hystriz Germ. Zelenika.

Acridium tartaricum L. Zelenika.

Caloptenus atalicus L. Budapest, Harta, Szentendre, Hatvan
Tiszaalpár, Orosháza, Mesterszállás, Csongrád, Kőhídgyarmat,
Balatonfüred, Nagyszőóllős, Fehéregyháza, Dubova, Fiume, Z7e-
lenika.

Tettix bipunctatus L. Budapest, Helpa.

Orphamia denticauda Charp. Vratna, Dévakolez.

Isophia. speciosa Fieb. Bálványos fürdő, — brevipenmis Brunn.
Zelenika.

Acrometopa macropoda Burm. Zelenika.

Phameroptera falcata Scop. Harta, Fehéregyháza.

Locusta viridisstma. L. Budapest, Hatvan, Soborsin, Arad,
Mezőkövesd, Csongrád, Paks, Lajoskomárom, Kőhidgyarmat,
Mosonsztpéter, Zólyom, Kassa, Maroskecze, Tusnád, Mehádia, Du-
bova, Nagykomlós, Futak, Zsombolya. — caudata Charp. Tétény,
Arad, Lajoskomárom, Muraszombat, Királydarócz, Mehádia, Nagy-

komlós. — cantans Fuessly. Vratna.

Thamnmotrizon apterus Fab. Mezőkövesd, Vratna.

Platycleis grisea Hab. Beczkó, Trencsén. — affimis Fieb.
Tiszaalpár.

Decticus verrucivorus 1L. Kőhidgyarmat. Csurgó, Vratna,
Helpa, Kassa, Vásárhely (Zemp. m.), Bártfa, Bálványos fürdő, Tö-
mosi szoros, Maroskecze, Tusnád, Domogled.

196 Olasz Károly

Ephippigera vittum Serv. Budapest, Visegrád, Hatvan, Do-
mogled, — sphacophila Krauss. Zelenika.

Gryllus campestris L. Budapest, Visegrád, Félegyháza, Cson-
grád, Szt.-Endre, Eger, Hatvan, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Pécs.
Lajoskomárom, Trencsén-Teplicz, Helpa, Dubova, Fruska-Góra. —
desertus Pall.. Budapest, Harta, Hatvan, Arad, Eger, Visegrád,
Csongrád, Orosháza, Muraszombat, Kőhidgyarmat, Tatatóváros,
Nagyszőllős, Királydarócz, Dévakolez, Nagykomlós, Dubova, Frus-
ka-Góra. — domesticus L. Nagyszőóllős, Beregszőllős.

Gryllotalpa vulgaris Latr. Soborsin, Harta, Hatvan, Buda-
pest, Csongrád, Muraszombat, Csurgó, Tatatóváros, Mosonszent-
péter, Zólyom, Szerednye, Domogled, Futak.

Neuroptera.

Neuronia reticulata Linn. Visegrád.

Grammotaulius atomarius Fabr. Bp. Római-fürdő.

Limnoplilus rhombicus Linn. Acsalag. — griseus Linn.
Balatonfüred.

Hydropsyche guttata Pict. Visegrád.

Rhaphudia flavipes Schneid. Visegrad, Kkfélegyháza.

Panorpa communis [L. Csongrád, Kőhidgyarmat, Pozsony.
— germamica L. Bálványos-fürdő.

dcamthachcis occitamica Vill. Hatvan.

Myrmecaelurus trigrammus Pall. T.-Alpár.

Myrmeleon europaeus Mc. Lachl. Hatvan, Acsalag, Tatató-
Város.

Osmylus maculatus Wabr. Fruska-Góra.

Hypochrysa nobilis Heyd. Visegrád.

Chrysopa vulgaris Schneid. Visegrád.

Kuülönfélék.

A Krancher-féle entomologiai évkönyv és naptár 16. év-
folyama 1907-re megjelent szokott gazdag tartalommal. Az álta-
lános — érdekű — közlemények közül kiemelendők: Hogyan
kell az entomologiát úűzni, Meyer-től; biologiai gyűjtemények
(utasítás), Waürt-től; a mimiery-kérdéshez, Oramer-től; nevezetes
gubacsokról, Afudow-tól. A lepkészeti részben a többi közül:
Kopálban található megmaradt lepkékről értekezik Evers : Crocal-
lis elinguariáról Gaukler; a Rebelia plumella-hím nemzőszervéről?

Ké

dír, teák aa

§

e alt z az ét tata ág ÉÉ E

ő

gt

kN

a
nr

KV aex"

ota gs]

7

Különfélék: 19"

Meixner ; a coleopteologiai részben: a bogarak színéről, Kuhnt;
Tenebrio molitorrol, Meixner; a hangyák falánkságáról ír Stroh-
meyer : Brünn környékének légyfaunáját -összeállította Lamdroch
stb. stb. A bogarászok jó hasznát vehetik Krausz havi utasítá-
sait, a ki ez alkalommal tárgyalja a Staphylinidae, (Xuetidae
Halticidae és Chrysomelidae családokat A csinos kötésű könyv,
ára 1 márka 60 fillér.

Nagyszerű lepkegyűjteményt ajándékozott William Schausz
a washingtoni nemzeti muzeumnak. A gyüjtemény csak közép-
és délamerikai éjjeli lepkékre szorítkozik, melyeket az ajándé-
kozó 20 év alatt nagy buzgalommal gyüjtött. Gyüjteménye
60,000 példányt foglal magában s állítólag megér négy millió
koronát.

Az Osmiák és a csigaházak. Tudvalevő dolog, hogy az
Osmiák némelyike a ecsigaházakban is fészkel. A csigaházak
közül, melyekben Osmiákat találtam, a következőket említem
meg: Helicogena pomatia, Tachea austriaca egy kis aberatiójá-
ban, a melyik csak némileg különbözik a rendes Tacheától, t. i.
abban, hogy valamivel alacsonyabb, tompább és csavarodásai
valamivel szélesebbek. A Tachea austriaca aberratio obtusában
találtam olyan hímeket, melyek valamivel nagyobbak voltak. A
szélesebb csavarodásban kényelmesebb a fejlődés. Az Osmiák, a
mint ezt egynehány esetben tapasztaltam, a Tachea austriaca
var. lutescenst szívesebben felkeresik, mint a sötétebbet. JOE aa

Az Oryctes nasicornisról. A legnagyobb nőstény, melyet
találtam 38 mm. hosszú, a legnagyobb him 830 mm., a legkisebb
nőstény 30 mm., a legkisebb hím 25 mm., nagyon kis szarvval,
alig 5 mm. hosszú. A középhosszasságú hímek 33—34 mm. A
legkisebb hím testének hosszúsága és szarvának hosszúsága
között az arány olyan mint 5 : 1. A középhosszúság a hímeknél
az arány olyan mint 34: 12 A legkisebb nőstényeknek előtora
nagyon gyöngén fénylő és gyöngén gödrös. Egyik érdekes alak-
változata az Oryctes nasicornisnak az, amelyiknek torán levő
kiemelkedés sehoi sem bir nyujtványnyal, hanem a kiemelkedés
egyenes és a szárnyakon nyoma sincs a barázdálódásnak. JÖESÉT

London a lepkék városa. A hideg és számító angol ked-
ves és poétikus gondolatra jutott. A velenczei galambok mintájára
szász meg száz fényes szarnyú — pillangót bocsátott szabadon
a várost díszítő parkok bokrai között. Pompás látvány volt, amint
a sokszínű pillangók libegve szállottak egyik virágról a másikra,
körüllengték a sétálókat, ellepték a bokrokat. Az első kisérlet tes
hát fényesen sikerült, s általános tetszésre talált. A kertek fel-
ügyelősége elhatározta, hogy ezt a tervet állandósítani fogja. E
ezélból Scarnborough mellett egy farmot építetett, amelyben Lon-

. don kertjei számára mindenféle színű és nagyságú pillangót ne-

velnek, az egyszerű káposztalepkétől kezdve a legpompásabb
forróövi pillangóig. Jelenleg 20 ezer élő lepke és 40 ezer tarta-

198 Kilönfélék.

lékgubó van a telepen. A nagyvilág Velenezét a galambok váro-
sának nevezi, London pedig nensokára a sokszínű pillangók vá-
rosa lesz. ű

Elektromos moszkitó-irtás. Az elektromosság újabb érde-
kes alkalmazásáról írnak az amerikai lapok. Tudvalevő, hogy a
kis moszkitó egyike a legveszelmesebb állatoknak. A hol nagy
tömegben megjelenik, ott minden módon hadakoznak ellene az
emberek, mert ez a kis rovar terjeszti a maláriát. Legújabb és
igen sikeres irtása elektromos úton történik. Az irtószerkezet
egy elektromos lámpa, a melyet lánczok vesznek sűrűn körül.
A lánczokban is elektromos áram kering. A lámpa fénye tömér-
dek rovart csal oda, a melyek a sűrű láneczokhoz ütköznek és
így testüket is átjárja a villámos áram. Ettől azután elpusztul-
nak és nagy tömegben hullanak a földre. (Gőz JE)

Ritka tuniszi lepke. Kostka László, izsáki földbirto-
kos, ki annak előtte buzgón foglalkozott entomogiával és ornitho-
logiával is, 1904-ben őszkor Tuniszba utazott és magával vitte
Ujhelyi Józsefet, a Magyar Nemzeti Muzeum praeparator-se-
gédét is. Ennek rovarászati zsákmánya igen csekély volt, de
akadt közte oly lepkefaj, melynek a Staudinger-Rebel-féle kata-
logus szerint csak egyetlenegy hímpéldánya ismeretes. Ez az
Ortholitha datinaria Öbth., melynek egy párját ($?) Tunisz városá-
ban fogta Ujhelyi október hó végén, a mint a kávéház kivilági-
tott ablakának repültek. Oberthür (Etudes d"Ent. XIII. p. 32
pl. 6. fig. 47.) ubolia datinaria néven írta le, megemlítvén, hogy az
első példányt Datin 1888. november havában Algírban Kafen
fogta és Ortholiha cervinata Schiff.-nek tartotta, attól azon-
ban, mely Algirban, nevezetesen Lambésen nyáron fordul elő,
Oberthür szerint különösen ama két igen finon fehéres vo-
nal által különbözik, a mely az elülső szegélytől a belső sze-
gélyig lefut, határolva a sötétebb színű középsávot, a melynek
közepén világos színű hely van. Rebel a daknariát helyesen
az Ortholítthákközé soroltaa cervinata mögé és felveti a kérdést,
vajjon nem annak csak szürke eltérése-e. Semmi esetre se az,
sőt az előttem levő két példány pontosabb vizsgálata után egészen
határozottan jó fajnak mondhatom. A tuniszi $ sötétebb szürke,
mint Oberthür ábrája, azaz barnásszürke, a 2? csaknem teljesen
megfelel annak. A rajzolat csaknem tökéletesen összevág a cer-
vinata-éval, csakhogy azt a finom tiszta fehér vonalat, mely a
főteret s a középsávot jobbra-balra határolja, alig észrevehető
fehéres vonal pótolja. A középsáv nagy részét az alapsízn tölti
be, illetőleg szinte kettős sávvá idomítja; a középsáv külső sze-
gélye kevésbbé hullámos, csaknem egyenesen hajlott lefolyású.
A szegély előtti zegzugos vonal közelebb esik a szegélyhez és
nem oly csipkés mint a cervinata-nál, a rojt előtti hullámos fe-
hér szegélyvonal egészen egyenes lefutású a felső szárnyon, az
alsó szárnyon szintén hullámos; a hím csápja pedig bozontosabb.
Fonákja szürkés, illetőleg barnás. A. Aigner Lajos.

e

É
e.
Ca

Különfélék 199

A futóbogarak tenyésztése petéből Lapouge G. franczia
bogarász szerint, igen kényelmes és egyszerű, Előszőr is félig
nedves földdel, félig mohával megtöltünk egy virágcserepet, a
fenekén levő ny ilást jól bedugaszoljuk Vattával s a cserepet
megnehezített tányérral befedjük s ezzel kész a Carabus ágya.
A cserépben 10—12 bogarat lehet elhelyezni, melyek csigákkal
. és férg kkel esetleg bogyókkal vagy egyéb gyümölesesel táplál-
. . hatók. A megtermékenyített nöstényeket más hasonló ces erépbe
helyezzük át s időnkint (8—10 nap mulva) kiveszszük a megle-
hetős nagy tejszínű petéket és lehetőleg egyenkint apróbb jól
elzárt cserépbe helyezzük, a mely igen finom földet és mohát
tartalmaz. Az álczák felnevelése nehézség nélkül történik, hogyha
mindig elegendő táplálékot kapnak. Háromszori vedlés után elbá-
bozódnak és 2—4 hét mulva megjelenik a kész bogár.

Amerikából magyar levelet intéztek szerkesztőségünkhöz,
a melyet itt szószerint lenyomatunk : 526 Aprilis 1906. RRovar tam
Lapok, Budapest, Hungary. A kiadóhivatalára: Kedves Urák:
Egy mutatványszámot Rov. Lap.-ból kivánom látni. Küld ezt
nékem, és lészen az én nagy örömem köszönni néktek; és örö-
mem van is elküldeni pamfleteket elecserélésűl e levéllel. Ti
engedelmes szolgatok William Merrill, Naturalist, West Newbury,
Masachusetts, U. S. A.x A levélíró titkára a nevezett városban
fennálló természettudományi egyesületnek ; előzékenységére vall,
hogy levelét magyar nyelven írta, a fogalmazványt nyilván oly
egyén fordította le, a ki valamikor tudott magyarul.

A hártyásszárnyúnak szúrásáról. Gyönge szúrása volt
egy Crabró-nak, mely egy nagy 7ipulát vitt magával; a Tipula
sokkal hosszabb volt, mint a Crabro; ez állatnak szúrása 11/2
napig volt érezhető. A Polistes gallicus dolgozóinak nem volt erős
a szúrása s 2—3 napig volt érezhető, a kírálynéé azonban
9—6 napig, de sohasem erősen. Nagyon csodálkoztam a Bombus
terrestrais dolgozójának szúrásán; a fájdalmat két napig éreztem,
de daganat nem volt, máskor nagyon erősen éreztem. A Vespa
crabro. azon dolgozóinak szúrása, melyeknek fejpajzsán fekete
foltok voltak, nagyon gyönge Mivel ritkák ezen állatok, figye-
lemmel voltam a szúrásukra. JOG 9B

Irodalom.

Reitter, Edm., Dreizehn neue Coleopteren aus der
palaearktisehen Hauna. (Wiener Entom. . Zeitg.
XXV,. 1906, p. 237—244.)

13 paláarktikus új bogárfaj leírása, ezek között fauna-
területünkből való is van: Apholeuonus Knoteki a Krbljine pla-
nina egyik barlangjából (Bosznia), Hypophloeus umicolor var.
pseudocastanus Görögország, Bosznia és Herczegovinából.

Cseke

k

Krauss, Dr. Herm., Zweineue Höhlenküfer aus dem
mitteleuropáisehen Faunengebiet. (Wiener
Himtona: Zeta ExexVe 900 psszora-a00):

Kétúj Anophthalmus leírása, az egyik (Erebus) Stájerország-
ból való, a másik (An. Budae hercegovinensis) Herczegovinából,
a Velez planina egyik barlangjából való. Csiha. E.

e

Zoufal, VI., Zweineue Fárbungsvarietüten von Ro-
salia alpina L. (Wiener Entom. Zeitg. XXV., 1906,
p.s26á)

Az új színeltérések egyike (ab Kyselyi) a nyítramegyei
Podhragy-ról való, ennél a középső harántecsík mögött egy apró
foltocska van, a csúcson levő folt hiányzik, az by Gelhmeki Her-
ezegovinából — származik (Nevesinje: . Bisina, —— Prenj-planina :
Ruiste). ez olyan mint az ab. Pici, csakhogy a középső haránt-
csíkot, a mögötte levő apró foltot és a szárnyfedőcsúcsi foltot
keskeny fekete sáv köti össze. Csiki E.

keni

b anbés e útát társ tte AlÉLdÁ

ia

17

,.ROVARTANI LAPOK"

XIII. Band. 9. Heft. November 1906.
S. 179. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns.
XVI. Mehtaea Cinxta im ganzen Lande háufig, zuweilen auch in

. II. Generation, seltener ist die sehr verdunkelte ab. Horváthi

Aign,, sowie die wenig gezeichnete ab. Uhryki Aign. M. Ardu-
inna var. rhodopensis kommt nur in Kroatien vor, die Stamm-
form von Armenien bis Mittel-Asien. MM. Phoebe Kn. überall in
2 Generationen, die kleinere II. Gen. ist var. parva Gerh.
(— minor Frey, nana Stgr.), wáhrend die áuserst kráftig gezeich-
neten 99 von Mehadia zur var. occitanica gehören dürften, sehr
dunkle Stücke bilden wohl Übergünge zur var. caucasica, díe
noch dunklere ab. melanina kommt bei Budapest und in Dalma-
tien vor. L. Anker fand s. Z. ein fast ganz sehwarzes ? ; Übergünge
zur var. aetherea treten bei Mehádia und in Kroatien auf, sehr
selten ist die sehr wenig gezeichnete ab. Geyert Aign. M. gidyma
erscheint in 2—3 Generationen, ziemliceh háufig ist die var.
alpina, bei Budapest auch die var. occidentalis, im Süden die
var. persea. Koll. (v. dalmatina Stgr., araratica Stgr.), gleich-
falls im Süden fliegt var. meridionalis und ein transibus zur var.
gracea.

S 185. K. Lamprecht: Die Bedeutung des Sehreckes
bei den Insekten. Auf "Grund. mneüerer . Korschungen
sucht der Verfasser naehzuweisen, dass das sogenannte Tot-
stellen mancher Káfer (Anobium pertinax) nicnt absiechtlich erfolgt,
sondern eine in folge plötzliehen Sehrecks eintretende Erstar-
rung Sel.

S. 187. E. Csiki: Die Borkenkáfer Ungarns. V.
Bestimmungstafel der Aylesimini-Gattungen.

Sz SI FAT Őrinezee Bé GÜa 982 ür ss ÉBE mi pi6eT ém
Fauna Ungarns. II. Sechluss der Enumeration.

S. 192. E. Dudinszky: Neüuere Beobachtungen
über die Grille. Aufzáhlung der " :3ekten, welche die Grille
versehmaust, darunter auch grosse Tiere, wie die Raupe von
Sphinx Ligustri, auch Saturma Pyri wird angegriffen. Manche
Mánnchen sind besonders kampflustig, sie verseheuchen "andere
Münnchen, verstümmeln sie auch. 4—5 Tage vor der Paarang
sind die Münnchen ausserordentlich gefrássig, werden aber in
dieser Beziehung von den Weibehen noch übertroffen.

5. 194. (K. Olasz: Beitrag zúr Orothoptetas sün
Neuroptera-Fauna Ungarns. Im Budapester Paedago-
gium hatte im J. 1905 Verfasser und I. Csadadie Aufgabe, sich
besonders mit diesen Insekten zu befassen. Sie sammelten denn
auch 48 Orthopterenarten in 720 Exemplaren und 14 Neurop-
teraarten in 196 Exemplaren. Das Verzeichniss derselben nebst.
Fundorten wird hier geboten.

Kleinere Mitteilungen.

5.. 195. Kranechers emtomolosis en esz a her bine
für 1907 ist mit reicnhaltigem Inhalt ersehienen und wird bestens
empfohlen.

5. 196. E. D.: Mamete Osmven . misten e "aneradskn
Schneckenháusern. Verfasser fand sie in den Gehüáusen von Heli-

cogena pomatia, Tachea austriaca ab.- obtusa, noch mehr bevor-

zugen sie die var. lutescens.

S.. 196. E. D.:. Von rOryetes mnmastcornis war danke

grösste ?, das Verfasser beobachtete, 38 mm., das kleinste 30
mm., das grösste $ 30, das kleinste 25 mm. lang, das Horn des
letztern mass kaum 5 mm., bei mittelgrossen í $ (33—34 mim.)
ist das Verhültniss der Lánge des Körpers zu der des Hornes 34:12.
É L. v. Aigner-Abafi; Orthalitha datinaria Obtb. bisher
bloss in einem Exemplar bekannt, wurde Okt. 1904 von J. Uj-
helyi, Praeparator am Ung. National-Museum, zu Tumis in 2
Exempl. (5 §) gefangen. Rebel meint, es dürfte bloss ein graue
Aberration von O. cervinata sein, bei genauerer Untersuchung stellt
sich jedoch heraus, dass es eine gute Art ist. Das $ is dunkler
als die Abbildung von Oberthür, d. i. braungrau, die Zeichung
stimmt mit der von cervinata fast vollstándig überein, allein die
feine weisse Linie, welche das Mittelband beiderseits begrenzt,
wird durch eine kaum bemerkbare weissliche Linie ersetzt, das
Mittelband . wird durch Grundfarbe fast ganz ausgefüllt und
beinahe in zwei Bánder geteilt, der áussere Rand des Band ist
weniger wellig, fast gerade, die Zackenlinie liegt nüher zum
Saum und ist weniger gezackt, die weisse Linie vor den Fransen
ist auf den Vorderstügeln ganz gerade, die Fühler des $ sind
mit lángeren Kammzáhnen versehen.

Literatur.

Besprechung der Publikationen von E. Reitter, H. Krauss
und V. Zion tad.: Mon BGC súki:

VA PGY EL TENI?

Entomologiai művek.

. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga-
$ "riac). II. kötet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat.
ca Ára 35 :kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatrmauzeum, utasítás álla -
. tok kitöríebéke s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona
40 (il, — Bein K.A kis rovargyűjtő: Utasítás a kiválóbb: rovarok megism
BR résére é. g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.—
16 Lejtényi. § Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve
". 1 kor. — Kriesch J]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill — Kirándulók
. zsebkönyve. 70- rajzzal, kötve 8 kor. 50 fill.-— Dr. Léndl A. Rövid útmutatás
"a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill, — Dr. Daday ]. Rovar-
tani műszótár 1 kor. 60 (ill. — Hoffer, Praxis der Insektenkünde, 3 kor. —
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor,
. ——. Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 All
AG magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror
szág lürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak
magánrajza 40 kor.
. ———— Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és
" gyűjtése 2 kor. — A... Aigner L. A lepkészet története .Magyarországon
MOSKÖT isa Bável Unryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. —
. Berge, Schmetterlimgsbuch 8. Aufl. 1800 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor
120-ML. Hofmann, Die Gross- ochmetterlinge Europas 2. AuA. 2000 Abb e
SEGRÜÉ s ai farb. Tafeln 80 kor. Die Raupen der G1oss- -Schmetterlinge Europas két
10 ) Abb. "aut 50 Tafeln 30 kor. : ir sznézk
Bsz Diptera. Tömösváry . Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó- Dina ESÉS
mellékeirűi 2 rábl 60 II. — Kertész K. . Catalogus , Tabanidauum orbis terra ; 12
. rum universi 6 Kor. lév eztkesés ESA
.. ——— Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bár k/a §.vá d
. bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuci
ÖLD Auf mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor.
e . Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez
§ 10 Al. A TESB YKOKSZÉB] DE kzáatb 40 fill. Az Sze ENE A FAS AHKAJZAS
2 tábl. 60. fill. ;
s "Orthoptera, Eselúököktobtera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror
. szági . tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország
szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ill.
ÉR EN Myricpoda. Dr. Daday J.A magyarországi Myriopodák magánrajza
ésén táblával 4 kor.
TAK Arachnoidea. DY.-hyze:v. Ki és "Kulczgynski L. Araneae Fenség
— 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a
. 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló
. . pókok természetes osztályozása 1 kor. — Kaz jÖSÉRS s Adalék Magyaro"
úg atkafaunájához. 8 táblával 2 kor.
E Crustacea : Dr. Daday ]. A Minggazország tak eddig ta!
ES KGTŐ: evezőlábú rákok magánrajza. 4 tábl. 3 kor. A magyarors
— fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi . Diaptomus-fajc

ÍVANZATA ZA ZATA ZA TAR A TA TATA AAA JA ZATA ZA VANNA ZA TÜNNI IN TAT

Magyarország poástsamáú ő

Vezérfonal a magyar szent korona országainak terü-
letén előforduló bogarak megismerésére.

IRTA
CSIIKAI ER NŐ

.A Magyar Nemzeti Muzeum . segédőre:
4.
A három kötetes munka első kötete a bevezető
morphologiai részen kívül aa Caraboideákat és
Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniás
kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma-
dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és

Lamellicornia — családsorozatokat fogja tartalmazni-

ASTMŰNKAz 50 Íves

2 kor. 40 fill. :

Megjelent az I. kötet első és második füzete.

Klőjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda-

pest, VIII, Nemzeti Múzeum) küldendők.

NZNZYÁLYASZÁSTÁSTÁSZÁSZON TON NZONZNZN OS

önyvnyomdája Budapest, -VI., Uj-utcza 3.

füzetekben — jelenik meg.
. egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára

IVAN NANANÁNANTANNANTNÁNANAN S

KZALZNNYNZÁNYZÁNTZNZÁNTANNSZ NYLON NYA NIZÜNZNRSZÁNSZÖNTZÍNZNSZÁNSZONZINZÁNZONZINZNZÁNA

tA

aa

SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES

KINNKINNNNTNNNNI

3 9088 01427 0730