lset 16 AMwzet To Laár dagk olda. MINNILII OL 3 908£ 461 R873 szgáj HESS esse ESETE ESETBE szeszet ete Hat Ad ij IV. kötet. 1907. november—derember 9—10. füzet. , ROVARTANI LAPOK HAVI FO LYÓIRA 46 Áj 5. pseses dölv sánc SBÉv 4 bv I ÖYO b h2 4 sa -Bv 9 e JA 46 Be 4 kü lön nös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ) GYE GYE GYEI GYE VÁSÁK ERETT T x . DR BEDŐ. ALBERT — BIRÓ LAJOS DR CHYZER KORNÉL DR ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ; ő 3 J.2gz SZERKESZTIK 0 z 5 Egy A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. je Sík da JÁv 4v g sa s gy § 4 A a ke bij s vér / § : 7 an mú tg jő a ; ev e) 2. A dá 7) FeGvt s fsZő (4 B KA d KA VÉA v x. "a a vis, a 5 jé ra he tén 19 Éz Te h a 4 J ég gy fi yi [4 4 fszöte KK s a. ha. 09 OA ora. oka. 0 3 ; Ae. 90. utyoV, nv Av bv kJ SA di 5. a a! pXac ovo o 9YyI : 177 1. ay, aga age zt b Gy a És gá pá Y ? BUDAPEST, 1907 3 ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIÍVATALA IX., ERKEL-UTCZA 12. ; Kg (ÉGE eggzüse VA a SEESERETETETETEEEEEEEEET 5 pen een minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével. ; Előfizetési ára egész évre 8 kor Tartalom. A. Aigner Lajos: Dahlström Gyula. Arczképpel -.. c Schmidt Antal: A németországi múzeumokról A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói XXIII... -- Móczár Miklós és Henter Pál: Újabb adatok Magyarország Hymenőptera faunájahoz . .- TÉSGSÉ Eset JÉ ÉBE ; A. Aigner Lagos : Lepke- eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményéből ... ss : A. Aigner Lajos : A magyar lepke- "fauna gyarapodása 1906- ban 7 Dr. Kaufmann Ernő: Az Apion aestivun- -csoport fajainak j meghatározása -.. sző) LLGELEÉSZE gs tB ös Csiki Ernő: Magyarország Szú- -féléi SX. SEL BENE sar Különfélék. A. Aigner Egjos sz lsmeretlen telt lepkecs 2 se Külföldi; Jépkészelez sségi es szósz áss s ee zta ő CANNYEEZDOSATKONY VESS szt SES Ek ÉL éS SZEMÉLYT ENÍTEK SES rak els ESZUK e Nee E e Irodalom. Konow, Fr. W., Neue Blattwespen. Ismerteti Csiki Ernő . Bachmetjew, P., Experimentelle entomologisehe. Studien. . — Ismerteti A. A ten eTr Lao Sz sss az tá át A kir magy. . Természettudományi Társulat állatt szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszter! utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. ; . Kedvezmény. ÁE ts 1897., 1898., 1899. , 1900., .1901., 1902., . 1903, 19 áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kádi Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX. Erke ut 12.) czímzendők. s Dahlström Gyula. 28 j 1534—1907. E 3 Irta A. Aigner Lajos. § 3 A magyar lepkészetet nagy veszteség érte. Elhunyt Dahl- s. ström Gyula, aki 34 évig fáradhatatlan buzgalommal kutatta . —— Eperjes környékének lepke-faunáját és aki ez alatt a hosszú idő B: alatt bokros érdemeket szerzett a magyar lepke-fauna körül. ú ESETBE TET TTL ÁSTRE í3 a 7 k jé té 5 25 aa E a vé ES Zé. nek akta azás KAN 2 s Lakat a PESZÉRRAST --] ; Dahlsíröm Gyula svéd eredetű volt s egyik Svéd- z országból ide szakadt mérnök őse építette a sóvári sógyárat. . —— 1534-ben született Varannón, ahol atyja gyógyszerész volt s ahol a 6 osztályú collegiumot is végezte 1849-ig, amidőn a hazánkba Rovartani Lapok XIV, 8. (1907. XI. 20.) 1 184 A. Aigner Lajos. betörő oroszok elől Miskolezra ment, itt a kereskedelmi pályára lépett s őt évig időzött e városban mint tanonecz és segéd. 1854- ben besorozták a vasas németekhez és csak 7 év múlva bocsát- tották el őrmesteri minőségben. Erre Eperjesen telepedett meg s 1867-ig mint árva-gondnok működött. Ekkor pénztárnokká válasz- tották meg az eperjesi takarékpénztárba, mely intézetnél teljes 40 évig működött. 1907. április havában nyugalomba vonult. A lepkék iránt már ifjú korában vonzódott, de csak 1872- ben kezdte szabad idejében a lepkék rendszeres gyüjtését s azóta szószerint éjjel-nappal folytatta a gyüjtést, mert hazánkban ő volt az elsők egyike azoknak, kik a csalétekkel való éjjeli fogást következetesen űzték. A gyüjtésben segédkeztek neki. fogadott emberek, kiket lehetőleg kitanított a lepke- és hernyó gyüjtésre, úgy, hogy önállóan is vadásztak s a zsákmányt megfelelő díja- zás fejében beszolgáltatták és elhozták a nagyban űzött hernyó- tenyésztéshez szükséges növényeket is. Nyugdíjaztatása után egész idejét a lepkegyűjtésre fordította és halálát is ilyen alka- lommal lelte: meghalt, mint hős a csatatéren. 1907. augusztus 13-án ugyanis kirándult kedvelt gyüjtőhelyére, a sóvári hegyek közé, melyeket azonban távolságuk miatt évek óta fel nem keresett s az akkor uralkodó nagy hőségben, künn a szabad ég alatt, lepkézés közben, szívszélhűdés hirtelen véget vetett tevé- keny életének. Dahlström felülemelkedett az egyszerű gyüjtők sokasá- gán. Mindenkor azon volt ugyan, hogy nagy mennyiségben gyüjtött és tenyésztett fölös és eltérő példányait kézpénzen érté- kesítse, de e mellett tartott rendszeres gyüjteményt is, melyben első sorban helyezte el a legszebb és legérdekesebb példányokat és melyet csere útján is tetemesen gyarapított. Gyüjteményét 1502-ben eladta és abból számos lepke került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Ezután már csak eladásra gyüjtött. Mily gazdag volt gyüjteménye érdekes példányokban, arról tanuskodik az a közlemény is, melyben a Magyar Nemzeti Múzeum birtoká- ban levő lepke: eltéréseket leírtam.9) Irodalmi téren is működött. Megfigyeléseit közölte a , Rovar- tani Lapokban" és az , Insekten-Börse" eczímű lipcsei lapban s az előbbiben összeállította Eperjes vidékeinek lepke faunáját is. 1) Annales Musei Nationalis Hungarici. IV. kötet 1906. : kivonata a Ro- vartani Lap. XIV. kötetében 1907. ; 7 k. E B. : § A Dahiström Gyula. 185 Közleményei a következők : Hermaphrodita pillangó (Smerinthus Popuh). Rov. Lap. III. köt. Adatók Sáros vármegye lepke-faunájához , , IV. , A lepkék aberratióiról . .. SEARKÉSK EE SES ea A zTAS lt sria E Eyertjeselepkezajváltozatok "esszé asz age as NT Variáló lepkék Eperjes vidékéről 40. ... ENE a VÉG biténotélepkék szesz ea genie SEPPTGE TeLő SO ÉLEz e VES ÉSE Ada"rok a magyar lepke- faunához TERE CEBSESÉÉONA ÚR Adalék Magyarország lepke faunájához... ses ág OG UTA a ) Eperjes környékének nappali lepkéi . ... KELTSE KARA EPA HJADETJÉSSKONNYEKÉNEK: ZÚSÓ - lepkél zzz VI Eperjes környékének szövő lepkéi . set et a MBE He Eherjes "körpyekének NOGCHUJdán a zési 2 éned gt VITT Eperjes környékének arászoló pilléi.. ... EÁ ZOSEKA ÚN HÉ 7e8 Aepocánéspílle mándotlása esz se zt sa tenor ze XA Lepke-hiány... -. 3 BEL E ee Ra BESTE E ENNE a Tét A Papilio EÉt éa HEsüséj TES ÉSSÉVt ee STEEL 2 ÉREK: Ezen közlemények egy része megjelent németül is a fent- említett lapban. Bizonyságát szolgáltatják ezek annak, hogy Dahblström éles megfigyelő tehetséggel bírt, hogy a birtokába került példányokat alaposan megvizsgálta és hogy a termőhelye- ket és dátumokat pontosan feljegyezte. Ennek köszönhető, hogy számos fajnak és fajváltozatnak magyar honosságát ő állapította meg elsőnek Nevét egyetlenegy lepkealak sem viseli, mert min- dig tiltakozott az ellen, hogy valamely alakot az ő nevéről nevez- zenek el. A németországi múzeumokról. Irta Schmidt Antal.) Tanulmányutamnak kettős ezélja volt: egyrészt, hogy a különböző külföldi múzeumok és magánosok nagyobb szabású állattani gyüjteményeit megtekintsem és áttanulmányozzam, más- 1 Schmidt Antal segédőr jelentése a Németországban tett tauul mányútjáról: Jelentés a M. N. Múzeum 1906.évi állapotáról. Budapest, 1907. 185—190. 1. 1 szá szé JE za ke részt pedig, lépve, tudományos Ezé tbitetősi létesítsek velök. Örömmel jelentem, hogy mindkét czélt sikerült az adott körülményekhez képest eléggé megközelítenem, a mit csak úgy tudtam elérni, hogy a rendelkezésemre álló időt. lelkiismeretesen . iparkodtam felhasználni a tanulmányozásra. 3 Utam először is Prágába vitt, a hol elsőnek a híres Nickerk- féle rovargyüjteményt tekintettem meg. A tudós dr. Nieckert Ottokar a maga házában rendezte be a gyüjteményt, melynek anyagát még atyja kezdte nagy buzgalommal felhalmozni. Már az első pillanatban meglepi az érdeklődőt az állatok kifogástalan jó praeparálása. A gyüjtemény legértékesebb csoportjának találtam a Mikro- lepidopterákét; érdeklődésemet ez kötötte le legjobban a külön- böző rovarcsoportok közül, — nagy részüket saját maga nevelte, s nem egy typus emeli e gyüjtemény értékét. Igen érdekes az exotikus lepkegyüjtemény felállítása is, a mely főleg a Troidesek és Papiliók családját öleli fel. Ezek még abból az időből valók, a mikor, mint legelső külföldi jövevé- nyekért, igen nagy összegeket kértek egy-egy, sokszor nem is kifogástalan példányért. Nagyon megbecsülték természetesen az ilyen ritkaságokat; éppen ezért minden egyes lepkének külön üvegdobozt készítettek, pontosan záró üvegfedéllel. A szintén üvegből készült fenék közepére parafalemez van erősítve a tű számára; így azután a lepke minden oldalról könnyen meg- szemlélhető, a nélkül, hogy eredeti helyéből ki kellene mozdítani. Az egyes dobozok azután a rendszer szerint nagyobb fiókokban vannak egymás mellé sorozva. Különös benyomást tesz a mai szemlélőre ez az ósdi skatulyarendszer; mindazonáltal tagadhatatlan e módszer könnyű kezelhetősége, a mennyiben gyarapodás alkalmával az új jövevé- : nyeket bárhova lehetett közbesorolni és nem kellett, sokszor csak egy-két példány kedvéért, a gyüjteménynek csaknem összes sorait, fáradságos és veszélyes áttűzködéssel megbolygatni. Még egy nagy előnye van s ez az előadásoknál a szemlélés megkönnyítése, a mikor t. i. a tárgyakat kézbe kell adni; e rendszer mellett minden kár nélkül megtehetjük ezt. Muzeális czélokra azonban szinte teljesen kivihetetlen e módszer alkalmazása, mert egyrészt a sok üveg-. doboz igen sokba kerülne, másrészt pedig óriási helyet venne igénybe. A németországi miizeumokról. 187 Ugyanúgy volt felállítvaKoy Tóbiás (1757—1829), a ma- gyar lepkészet tulajdonképeni megalapítójának a gyüjteménye, azzal a különbséggel, hogy az egyes üvegdobozok csak 1! cm. magasak és fedelük le van ragasztva. Koy Tóbiás csak magyarországi lepkéket gyüjtött; számos új fajt fedezett fel, de még több a hazai faunára nézve új fajoknak a száma, a melyeket szintén ő talált meg először. Gyüjteményének egy része a M. kir. József- műegyetem birtokában van. E kis kit rés után visszatérve Nickerl entomologiai kin- cseihez, nem hagyhatom figyelmen kívül a bogárgyüjteményt sem, a mely egy egész termet foglal el s a fiókoknak könyvtár- szerű elrendezésével igen érdekes képet nyujt. A gyüjtemények folyton gyarapodnak, de így mostani állapotukban még rem eléggé segítik elő a tudományos kutatást. Ezért örömmel hallottam magától a nagyműveltségű tulajdonostól, hogy házát múzeummá fogja átalakítani, megmentve ezzel az értékes gyüjteményt az esetleges elkallódástól, s vele mindenesetre a legméltóbb emléket emeli nevének. A legjobb benyomásokkal hagytam el dr. Nieckerl kis múzeumát, hogy tanulmányozásomat a Cseh Nemzeti Múzeumban folytassam. EB múzeum hatalmas méreteivel, Prága egyik legelő- kelőbb helyén, a Venczel-téren bontakozik ki, nyugodt vonalaival és széles tagozásával mintegy elárulva már külsejével is rendel- tetését. De lássuk belülről. Az állattani osztály berendezése teljesen kielégíti várakozásunkat, a rendszer azonban már kevésbbé. Ugyanis szigorúan vett tudományos gyüjteményt nem találtam, . mert itt azt az elvet követik, hogy: , Mindent a népnek!" Az összes tárgyak igen ízléses kivitelű, nem túlmagas, kívül fekete, belül fehér színű szekrényekben vannak kiállítva, s az anyag elrendezése oly ügyes, hogy a tárgyak egyfolytában való végignézése sem fárasztja ki a látogatót. A múzeum vezető- sége lehetőleg arra törekedett, hogy egy-egy állatcsoportnak kis helyen teljes biologiáját adja; különösen az apróbb emlősök ügyes biologiai csoportosítása ragadta meg figyelmemet. A rovarok osztályában minden fajnál ott van a rövid, nép- szerű nyomtatott ismertetés és egyúttal jelezve van a rovar hasznos vagy káros volta is. Ott találjuk a legapróbbakat is, mikroszkópi készítmény alakjában, valamint azoknak csinosan megrajzolt, nagyított képét. Valóban ez a leghelyesebb módszer a tudomány nepszerűsítésére, mert az egész berendezés azt a zó za zszéttál isáks ses lé GAL 1 zzák áá, 188 Schm idt Antal. ezélt szolgálja, hogy minden látotíról világos, tiszta képet nyer- hessen a nem szakműveltségű szemlélő is. A lepkék csoportjánál 707 arra törekedtek, hogy lehetőleg minden család legyen képviselve, sére sőt a nappali lepkéknek erezetét is tanulmányozhatjuk itt, mert 5 6 minden családnál és képviselt fajnál oda vantéve dr. Schatz E. is munkájának") az erezetről szóló szövege és rajza. 098 E nagyon becses múzeumról szerzett tapasztalataimat össze- foglalhatom már most abban az általános kijelentésben, hogy mindama múzeumok között, a melyeket a tanulmányutamon alkalmam volt behatóbban megtekinteni: a táigyak czélszerű kiállítása s hozzáférhetősége szempontjából, — a prágai múzeum az első helyet foglalja el. Időt szakítottam még arra is, hogy Klapálek F. tanár nagyszerű Neuroptera-gyüjteményét megtekintsem. Tapasztalatokban gazdagon, s telve a legélénkebb benyomá- sokkal, hagytam ott Prágát, hogy Drezdában folytassam tanul- mányozásaimat. A drezdai kir. állattani és néprajzi múzeumnak a közönség számára kiállított része nem marad mögötte a prágai múzeumnak, a mennyiben, a czélszerü berendezést illetőleg, szintén mintául szolgálhat, de a tudományos gyüjtemény, jelesen a lepkegyüjte- mény, eltekintve a tetszetős külsejű, tűzmentes s nagyon költsé- ges vasszekrényektől, valamint a szintén drága, de nem ezélszerű üvegfenekű fiokoktól, — bizony nagyon szerény és ez idő szerint rendezés alatt van. Annál nagyobb szabású a híres Staudinger-féle lepke- gyüjtemény, a mely a Drezdával összeépített Blasewitz-ben van S anyagának bőségével, valamint szigorúan tüdományos rendezett- ségével igen magas színvonalon all az európai gyüjtemények között. c Set Vessünk rövid visszapillantást ez óriási gyüjtemény gyer- ; mekkorára. D-. Staudinger 0. rovarkereskedő volt, a ki mint szakképzett férfiú, a kereskedő élelmességét a tudós Szívóssúgá- val egyesítette. Maga is sokat utazott és gyüjtött, azonkívül fize- tett gyüjtői a világ minden részéből hordták össze és küldik utódjának még most is a rengeteg sok és többnyire igen becses anyagot. Iy módon csakhamar a legelső rovarkereskedő eczéggé 1) Dr. E. Schatz: Die Famitien uud Gattungen der Tagfalter systema- tisech und analytisch bearbeitet er A németországi niúzeumokról 189 lett és az ma is, mit bizonyít, hogy a Staudinger-ezég kata- lógusa a lepkeárakra nézve Európaszerte irányadó. Halála után veje Bang-Haas vette át és fejlesztette tovább. Volt alkalmam vele közelebbről megismerkedni s ő a legnagyobb szívélyesség- gel mutatta meg azt a képzelhetetlen mennyiségű rovarkészletet, mely házában föl van halmozva. Az első emeleten csak lepke van Az eladásra szánt anyagon kívü voltaképen két lepkegyüjtemény foglal itt helyet. Az egyik az eredeti Staudinger-féle, számtalan typussal. Ennél szebb és teljesebb gyüjteményt alig képzelhet el az ember. Nemrég a porosz kormány vette meg a berlini kir. természet- rajzi múzeum számára 600000 márkáért. A másik gyüjtemény jóval kisebb s határozási czélokra szolgál. Szemlélődéseim köz- ben még egy kisebb szekrény vonta magára figyelmemet, a mely telve van csupa ritkaságokkal, a természetben csak egyszer-egy- szer előforduló szín- és alakbeli eltérések, torzpéldányok- és hermaphroditákkal. A mmásodik emeletet a tisztán csak eladásra szánt többi rovar, főleg a tömérdek exotikus bogár tölti be. Nagyon szívesen emlékezhetem vissza a barátságos, udvarias szászok földjén eltöltött néhány napomra. Úgy a tudományos, mint a társas érintkezésben a legnagyobb előzékenységre találtam, a mi tartalmasabbá, kellemesebbé tette itt tartózkodásomat. Hanem sietnem kellett a barátságos körből a poroszok fővárosába, Berlinbe. Itt időztem legtovább, mert az itteni kir. természetrajzi múzeum egyik őrét, dr. Karsch F. kiváló entomologust szemé- lyesen ismertem. Ő a múlt nyáron meglátogatta a Magyar Nem- zeti Múzeumot, s ez alkalommal megigérte, hogy az afrikai lepkék határozásánál felmerült kétségeimet segíti majd eloszlatni. E vég- ből magam után küldettem a Katona, Bornemisza és Torday gyüjtötte afrikai nappali lepkék közül azokat, melyeket itthon nem sikerült meghatároznom, azután valamennyi afrikai Noetuát, ez utóbbiaknak t. i. Karseh csaknem egyedüli ismerője. Délelőttjeimet rendesen a múzeumban töltöttem határozás- sal, ámde alig sikerült a sok vesződség és Karseh minden segítsége daczára is egy-két fajt tísztázni, a kétséges nappali lepkék közül. De a Noctuák legnagyobb részét meghatároztam, s két új fajt is találtam közöttük. E múzeumban azt az érdekes és különös megfigyelést tettem, 190 Schmidt Antal. hogy a rendkívül gazdag afrikai anyagból éppen a Katona- gyűjtötte lepkék nagy része hiányzott, noha K aton a ezeket oly vidéken gyüjtötte, a melyet már sok német kutató bejárt. Ezek, valamint katonatisztek és hivatalnokok dicséretes buzgalommal gyarapítják a különböző kolóniákból a múzeumot, érdekes és értékes gyüjtéseikkel. Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy a felgyülemlő óriási anyag a nehézkes és ósdi kezelés (leltározás és elkönyvelés) meg a kevés személyzet miatt nagyobbára fel- dolgozatlanul és rendezetlenül várja jövendő bizonytalan sorsát. A már feldolgozott és rendezett anyag is oly tekintélyes, nagy és gazdag, hogy Karsch a könnyebb kezelhetés és hatá- rozás czéljából külön afrikai határozó gyüjteményt állított össze, a melyben minden fajból csak 1 pár (? és 3) van. Különösen ki kell emelnem a Saturnidákat, a melyekből nemcsak az afrikaiak vannak nagy fajszámmal képviselve, hanem a többi világrészből is annyi van együtt, hogy egész külön gyüjteményt képeznek. A berlini királyi természetrajzi múzeum szemléltető gyüjte- ményeinek elhelyezését és berendezését dr. Horváth Géza osztályigazgató úr behatóan ismertette a M. Nemzeti Múzeum 1901-iki jelentésében, a miért is ettől eltekintek. Szabad délutánjaimat rendesen a berlini egyetem neuro- biológiai intézetében töltöttem, a hol dr. Vogt 0. igazgató (jeles Hymenopterologus) útmutatása és támogatása mellett, apró emlősö- kön, szövettani vizsgálatok módszereit sajátítottam el. Munkásságom némi eredményeként egy kisebb dolgozatot készítettem el a fel- dolgozott állatok gerinczagyára vonatkozólag. E mellett ellátogattam az entomologiai társaságok üléseire, ahol több kiváló specialistával (Thieme [Satyridae], Stichel [Par- nassius], W. Horn, Roeschke, Lichtwardt stb.) ismerkedtem meg Prof. Thieme nagyszerű, a berlini múzeum anyagát jóval felül- muló Satyrus-gyüjteményét volt alkalmani megszemlélni. Itteni tartózkodásom közben ért dr. Dohrn H., a stettini múzeum igazgatójának szíves meghívása, a melyet szíves-örömest elfogadtam és siettem a meghívásnak eleget tenni, noha, bevallom, a múzeumtól nem sokat vártam Amolyan vidékies jellegű, innen-onnan összekapkodott mú- zeumot képzeltem magam elé, de milyen nagy volt reglepetésem, midőn a minden várakozást felülmúló, gazdag rovargyűjtemé- nyeket láttam s a szeretetreméltó igazgatónak a múzeuma múlt- jára és jövőjére vonatkozó tanulságos megjegyzéseit hallottam. A németországi múzemmokról. 191 A mi természetszerűen e kis múzeum jövőjének föllendü- lésére döntő befolyással van: gazdag pénzforrások állanak ren- delkezésére. Most még ideiglenesen dr. Dohrn H. házában van elhelyezve. Még atyja kezdette a gyüjtést, s a rohamosan sza- porodó és tudományosan feldolgozott gyüjteményeket a városnak ajándékozta házával együtt, megvetve ezzel, és a szakszerű keze- léssel egy oly múzeumnak az alapját, mely, a fejlődés félre- ismerhetetlen jeleiből itélve — véleményem szerint, rövid időn belül Németország egyik legelőkelőbb múzeuma leszen. Nem- sokára méltó otthont is fog kapni, remek szép helyen, az Elba partján építendő palotában. Az építkezéshez szükséges néhány millió márka máris együtt van. . Az igazgató vendége lévén, beható részletességgel nézhettem végig a gyüjteményeket, s a karácsonyi ünnepeket úgyszólván a múzeumban töltöttem. Különösen entomologiai téren mutat iga- zán páratlan fejlődést e múzeum, a mi természetes is, ha meg- gondoljuk, hogy maga Dohrn, mint kiváló entomologus a világ minden részében megfordult s több éven át élt Sumatra szigetén, a hol nagyterjedelmű dohányültetvényei voltak és roppant mennyi- ségű anjagot gyüjtetett össze. Így érte el a múzeum azt a színvonalat, a melyen ma áll s már most is versenyezhet bármely más múzeummal a maláji fauna képviseletében Igaz ugyan, hogy egy fejlődésképes múzeum mindkét föfeltétele meg- van: a tudományos lelkesedés és a péuz, de nagyban hozzá- járulnak ehhez Dohrn-nak mind az öt világrészre kiterjedő páratlan összeköttetései, a melyeknek révén mindenünnen csak- úgy özönlik be a sok entomoiogiai kincs, a legtöbb esetben a legolcsóbb bezerzési módon, t. i. ajándékképen. Igen szép az Orthoptera-gyüjtemény, a mely renddel maga Dohrn foglalkozik különös előszeretettel, de nem marad mö- götte a lepkegyüjtemény sem és főleg az egész világ Microlepidop- teriáit felölelő gyüjteményről kell emlékeznem, a melyet Hering, E. kiváló miecrolepidopterologus ajándékozott a múzeumnak. Azonkívűl más rovarrendekből is találunk itt olyan csoportokat és családokat nagy fajszámmal képviselve, a melyekből egyebütt alig lehet egy-két példányt látni. Dr. Dohrn H. irántam tanúsított szívességét még azzal tetézte, hogy több értékes és gyüjteményünkben hiányzó rovart ajándékozott múzeumunknak. Ezek közül kiválóan becses 2 nem- rég leírt pillangófaj (a Papilio Hageni és P. Sycorax), mely kevés 77 SZSLERNRRBEZSZESZ SZEZEÉTÉÉ ZS EÉSEBR 192 Schmidt Antal. j múzeum gyűjteményében fog díszleni, mert Dohrn néhány példányán kívül, a melyeket ő sumatrai benszülöttek segitségé- vel, ellenséges indulatú néptörzsektől lakott magasabb hegy- vidékeken gyüjtött, — mások még nem gyüjtötték. Hazafelé térve, még a bécsi cs. és kir. udvari természet- rajzi múzeum gyüjteményeit néztem meg s itt mindjárt első pilla- natra sajnálattal tapasztaltam, hogy gróf Teleki Samu afrikai lepkegyüjteménye is ide került. Fájdalom, e jelenséggel nem csupán természettudományi téren találkozunk: hány értékes könyvtárunk, okiratgyüjtemé- nyünk stb. gazdagítja Bécs múzeumait, a melyek pedig szálaik- kal a mi kulturánkhoz vannak erősítve. E múzeum tudományos rovargyüjteményeinek anyaga szin- tén igen gazdag, különösen szépen van képviselve a lepkék rend- jéből a palaearctikus fauna és mindenüvé, ahova esuk lehetett, még az illető faj hernyóját is odatűzték. A külföldiek közül a nappaliak (Rhopalocerák) már teljesen rendezve vannak, dr. Rebel H. szakértelmét dicsérve. Befejezve tanulmányutamat, azzal az erkölcsi fölemelő. . tudattal érkeztem haza, hogy ba az általam meglátogatott kül- földi múzeumok némelyike, bizonyos tekintetben kedvezőbb. viszonyainál fogva, előbbre is van a mienkénél, — mégis ver- senyképesnek kell itélni a Magyar Nemzeti Múzeumot. S az úton-útfélen hangoztatott , elmaradottságunk a művelt nyugattól" inkább tartalmatlan szállóige immár, a miről minden lelkiisme- retes szakkutató meggyőződhetik rövid — külföldi tanulmány- úton is. Magyarország pillangót, . Írta A. Aigner Lajos. XXXII. 6. Erebia Mnestra Hb.) Hübner, Samml. europ. Sehmetterl. Fig. 540—043 (1802). A szárnyak sötétbarnák 2 fehér ponttal vagy apró pupillás szemmel a rozsdaszínű szalagban, mely a felső szárnyon olykor igen széles, az alsó szárnyon ellenben. kisebb foltokká oszlott. 1) Görög női név. Magyarország pillangói. 3 193 Alul sötétbarna, a nőstény világosbarna, fehér behíntésű, világos . szürke szalaggal. Kifeszítve 53—38 mm. Hazánkban csupán a Magas-Tátrában juliusban található havasi réteken. Különben csakis Svájcz és Tirol havasain fordul elő. Hernyója ismeretlen. 7. Erebia Pharte Hb."). Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 491—94. A szárnyak feketés-barnák, szemek nélkül, rozsdaszínű sza- laggal, mely az alsó szárnyon apró pettyekké oszlik. Alul sötét- barna, a nőstény zöldes, sSzürkés-sárga behíntéssel. Kifeszítve 35—40 mm. ; Hazánkban csupán a Magas-Tátraban fogták juliusban, ott . is elég ritka. Itt éri el északi és keleti irányban elterjedésének .- véghatárát. Hernyója ismeretlen. Előfordul Karinthiában VII—VIII., Krajnában VII, egyeéb- ként csak az Alpeseken és a Vogesekben. 8. Erebia Manto Esp.). . Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. II. p. 100. tab. 70. fig. ; 2., 3. (1781); Pyrrha Fabricius, Mantissa Inseetorum p. 42 (1787); Erina Fabricius, Entomologia systematica p. BIG AGWÁSBI A szárnyak barnás-feketék, 2—5 fekete ponttal a foltokból álló szalagban, mely az alsó szárnyon gyakran elenyésző. Alul a nőstény világosabb. sárgás-szürke behintésű; az alsó szárny tövén néhány petty s a szalag sárgás, a hím szalagja fehéres sárga; tövén nincsenek sárga pettyek. Kifeszítve 35—40 mm. Magyarország havasi tájain, úgymint a Magas-Tátrán, a .. Kis-Krivánon (Turócz-m.), Selmeeczbányán, a Pietroszon (Mára- . maros-m.) és Mehádiánál (julius elejétől augusztus közepéig), mindenütt ritka. A csaknem egészen fekete ab. et var. Caecilia Hb.3) csak a Magas-Tátrán található. Ez a faj déli és keleti irányban Mehádián túl már nem fordul elő. Hernyója zöldes sárga, 2 sor apró fekete vonallal, május juniusban füveken él. Bábja sárga, fekete foltokkal. 1) Görög női név. 2) A látnok Tiresiasnak leánya. 3) Női név. 194 € j A. Aigner Lajos. " Előfordul a következő . szomszédországokban: Isztria VII, 4 Karinthia és A.-Ausztria VII— VIII, Galiczia és Bukovina VIN. " és Románia (csak a var. Trajanus Horm.) 8 Elterjedési köre: Galicziától Piemontig 50—449 és a Pyre- néáktól Mehádiáig 20—40. VOR 9. Erebia Ceto Hb.). 8 Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 578—T79 ; Ochsen- heimer, Die Schmetter.v. Europa T. 1. p. 272: (60 A szárnyak barnás feketék, a hímnél rozsdavörös, a nős- ténynél rozsdás sárga, hosszúkás foltokból álló szalaggal, mely- ben (alul is) apró pupillás szemek jelentkeznek. Kifeszítve . 37(—4o mm. jő Hazánkban csupán Mehádia környékén, a Muntele Babie — havason figyelték meg 18300 m. magasságban havasi gyepeseken —. s ez keleti. irányban elterjedésének véghatára. B0- Petéje tojás alakú, halvány sárga. Hernyója zöld, hátán sötétebb sáv fut le, 19 mm. hosszú. Bábja halvány zöldes-sárga. Előfordul Salzburg- és Tirolban; Bulgáriában csak a var. 7 Phorcys Friv. ja Elterjedési köre: Salzburgtól Közép-Olaszországig 47—42 és keleti Francziaországtól Mehádiáig 23—42. 10. Erebia Medusa F.? Fabricius, Mantissa Insectorum p. 40 (1780); Hübner, Samml. europ. Sehmetterl. tab. 45. fig. 203—4; [Ligea Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. I. tab. (. fig. z. (1ITrT7); Medea Borkhausen, Naturgesech. d. europ. . Sehmetterl.-1. p. (4. 235. (1789). I A szárnyak sötétbarnák, pupillás fekete szemekkel diszí- tettek, amelyek az alsó szárnyon és részben a felsőn is keskeny rozsdás-vörös keretben állanak (alul is úgy). A nőstény rend- szerint világosabb színű, szemei s ezek kerete valamivel nagyobbak. 188 Hazánk összes hegyvidékein, mélyen a völgybe leereszkedve erdőszélen többnyire igen gyakori; Szaárnál szép nagy (40—45 mm.) példányok repülnek, a havasiak kisebbek. sét 1) Gaea leánya. 2) A Gorgonok egyike. Magwarország pillangói. 195 A nagyobb szemű var. Psodea Hb.") a M.-Tátrában, Gölnicz- . bányán, Eperjesen, Brassón, N.-Szebennél az Oncest havason . (1700 m.), a Velebitben és Mehádiánál a Domogleten (1200 m.) található máj. —juliusig. A kisebb, kevesebb szemű var. Hippomedusa O.?) a M.-Tát- rán, Gölniczbányán és a Branyiszkó-hegységben található május- juniusban. Caradja A. ennek a fajváltozatnak a Nagy Sándor . havason (Csík-m.) 1640 m. magasságban sötét, igen gyöngén a §.. tild aa EGZ pikkelyezett és gyérrajzú apró havasi alakját fogta, mely alig- hanem azonos a var. Procopiam Horm.-val.?) Hernyója világos zöld, hátán sötétebb sáv fut le, 40 mm. hosszú, április-májusban él a következő növényeken: Pamicum erusgalh, Setaria (muhar), Mihum effusum (kásafű), Festuca ovina . (csenkesz). Bábja világos szürke. Előfordul az összes szomszédországokban: A.-Ausztria V— . VI, F.-Ausz ria, Krajna és Isztria VII, Karinthia V—VI., Cseh- és Morvaország VI., Szilézia V., Galiczia V—VI.,, Bukovina V— VI., Románia V—VII. Elterjedési köre: Németországtól Bulgáriáig 53—43" és Közép-Németországtól Odesszáig 38—48". 11. Erebia O0Oeme Hb.9. . Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 530—33 (18053). A szárnyak sötétbarnák, rozsdaszínű keretekben álló, több- . nyire pupillás szemekkel, még pedig a felső szárnyon 2, az alsó szárnyon 59, melyek a hímnél gyakran hiányoznak. Alul az alsó szárny a hímnél sötétbarna, a nősténynél szürkés sárga, kife- szítve 54—41 mm. Hazánkban csupán a szepesbélai havasokon, a Faix-tisz- táson figyelték meg julius közepén ; a nagyobb méretű és nagyobb szemű var. Spodia Stgr."), (Psodea Frr.") pedig csak a Branyiszkó- hegységben. Nálunk éri el északi és keleti irányban elterjedésé- . nek véghatárát. x 1) Psodos : szenny. A ?) Danaidák -egyike. 3) Procopianu A. után. 1) A Danaidák egyíke. 5) Spodios : hamuszínű. §) Psodos : szenny. 196 Aus ALTE GAOSI Petéje gömbalakú, síma, fehér. Hernyója agyagsárga, hátán és oldalt barna vonal fut le; fűnemeken él. Bábja fakó sárga. Előfordul a következő seta öld szás okban Á.- és Bs Ausztria, Stiria, HEZAZAA és Romániában. ÉsAaB Elterjedési köre: A Magas-Tátrától Piemontig 50—450 és pó Francziaországtól a Magas-Tátráig 20—400. (SB 12. Erebia Stygne 0. Oehsenheimer, Die Schmetterk - v.: Buropa: I. Ap ém (1807)5. Herrich-Seháffer, .Syst. Bearbeiung eds sehmetterl. .v. "Huropa 1 Big. 90. 91. (1843) -SSEBIKER8 Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 223—24; Pyrene Esper, Die europ Scehmetterl. in Abbild. Suppl. p. 117. (1805). A szárnyak feketés-barnák, a felső szárnyon 3—4 rozsdás- sárga folt áll, melyek gyakran sávvá alakulnak és pupillás sze- met viselnek; az alsó szárnyon 4 ily folt van, melyekben egy- egy fekete, olykor pupillás pont áll. A nőstény jóval világosabb színű, a felső szárnyon olykor 5 szem mutatkozik. Alul a felső szárny világosabb, rajzolata olyan mint fölül, csak szalagja szélesebb ; az alsó szárny szegélytere világosabb és 3 szemet visel, kifeszítve 38—42 mm. -őa Hazánkban csakis a Pietrosz-havason (Máramaros m.) figyel ték meg. Hernyója ismeretlen. Előfordul A.-Ausztria havasain VI— VII. és Bukovidáláa Elterjedési köre: Déli Németországtól Armeniáig 48—400 és a Pyrenéáktól Armeniáig. 15—530. 13. Erebia Evias God. ?. Godart, Hist. natur. des Lépidoptéres de France. Tabl. Méth. p. 21. (1822); Boisduval, Icones hist. des Lépid tab. 3: fig. 3—0. (1332); Bonelm:- Hübner, Sammi "entops Schmetterl. Fig. 892—95. (1827). 5 A szárnyak feketés-barnák, a felső szárnyon rozsdavörös szalagban egyenlőtlen nagyságú, pupillás szemek állanak, melyek vé ; közül a 3 felső egymást érinti; az alsó szárnyon 4 egyforma nagyságú szem áll rőtszínű keretben. Alul az alsó szárny a hím- 1) Egyik Danaida. 2) Bacchusnő. -— Magyarország pillangói 197 mél feketés barna, a nősténynél szürkés barna, kissé márványo- . zott, tövén világosabb, fehér behintésű szalagjában pupillás apró szemek állnak, kifeszítve 45--50 mm. Magyarországban csakis a Vlegyásza-hegységben figyelték meg julius végén. Itt éri el keleti irányban elterjedésének végső határát. Elterjedési köre: Tiroltól Dél-Francziaországig 47 400 és a Pyrenéáktól a Vlegyászáig 15—330. 14 Erebia melas Hbst.") Herbst £ Jablonsky, Natursystem aller Inseecten. VIII. p. 191. tab. 210. fig. 4—7. (17960); Maurus Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. tab. 107. fig. 3—4. tab. 110. fig. 4. (1798?) ; Hungarica Oberthiür, Etudes d"Entomol. VIII. p. 20: (1884). A hím szárnyai feketék, szalag nélkül, nagy pupillájú sze- mekkel; a nőstény valamivel világosabb színű, a felső szárnyon a szemek széles rózsaszínű szalagban állanak. Alul a hím feketés barna. rozsdaszínű szalaggal; a nőstény világosbarna, világos szürkével tarkázott, a világos széles szalag élénken kör- vonalazott. Kifeszítve 35-45 mm. Magyarországon csakis Orsován és Herkulesfürdőn él, talál- haió julius közepétől augusztus közepeig. Herczegovinában is megfigyelték és állitólag a Retyezáton (Hunyad-m.) is előfordul. Hazánkban éri el északi irányban elterjedésének végső határát. , Azokon a helyeken, abol előfordul, számos példány röpül, — írja egy gyüjtő — de ezek a helyek a Domogled tetején vannak s annyira elborítvák nagy sziklákkal, hogy a vadászat szerfölött nagy nehézséggel jár. Időről-időre láttam egyet-egyet a széltől hajtva, 10—20 méternyire röpülni és sziklára leülni, de ha még oly óvatosan közeledtem feléje, elszállt, mielőtt elérhettem volna. Augusztus elején kissé lejebb jöttek és nem egyszer láttam néhány hímet a sziklás úton a Fehér Kereszt közelében, alantabb azonban sohasem." Hernyója ismeretlen. - Előfordul a szomszédországok közül Isztria és Krajnában. Elterjedési köre: Mehádiától Görögországig 45—37" és Kraj- nától déli Oroszországig 32—45". 1) Fekete. . adó TOLTSE LÓ a holert Óda d BBÖ Ez és sk siozaS áá S ÉKŰÓ seztn sáv Tt. etév a éptee Kezi ÉRSZ Sk egi nez haz áz 198 A. Aiguer Lajos. 15. Erebia Nerine Fir.)). Freyer, Neuere Beitr. z. Schmetterlingskunde. I. tab. 13. fig. 3. 4. (1831); Goante. Herriech-Sechaffer, Syst. Bearb d. Schmetterl. v. Europa I. Fig. 171—72. (1843). j A szárnyak feketés-barnák, a felső szárnyon rőtszínű sza lagban 2—3 szem áll, melyek közül a két felső egybefolyt ; 8 nőstény világosabb, szalagja inkább okkersárga. Alul a világosíő e; színű széles szalag befelé sötét csipkés vonal által meglehetőtt ű 3188 élesen határolt; a fölül levő szemek itt is láthatók. Kifeszítve 40—45 mm. Hazánkban csak a máramarosmegyei" Pietrosz-haváson és Erdélyben fordul elő, a közelebbi termőhely ismeretlen (a Fran- zenau-féle gyüjteményben). Itt éri el északi és keleti ÍTÁNy[EK elterjedésének végső határát. Hernyója ismeretlen. Ek Előfordul a következő szomszédországokban : Isztria, . Krajna 88 és Karinthiában VI-VII ta Elterjedési köre: Máramarostól Isztriáig 48—459 és az AL pesektől Máramarosig 17—38".- LESZ 16. Erebia Pronoe Esp.). Esper, Die europ. Schmetterl 7. in Abbild. II. tab. 54. fig. 1. (1780); Arachne Hübner, Samml. europ. Sehmetterl. MESS ETT 3 618 A szárnyak sötétbarnák, a nőstényéi világosabbak, a felső szárnyon szélesebb és inkább sárgás vörös szalagban 3 szem, az . alsó szárnyon 3—4 szem van. Alul a hím felső szárnyának csúcsa, behintésű; a nőstény alsó szárnya is jóval világosabb. Kifeszítve 8 40—50 mm. 172 A ESRRRRB Hazánkban eddigelé csakis a Retyezáton (Hunyad m.) figyel" ték meg. EDES Petéje hordóalakú, fehér. Hernyója SZENNyESVÖTÖS és énem 20—23 mm. hosszú; juniusig füveken él. Bábja féhér. "0000" Előfordul a következő szomszédországokban : A.- és Felső. Ausztria, VII—VIII., " Stiria VII., Karinthia VII—VIII., Krajna és Galiczia. Kek 1) Nereus leánya. 2) Nereus leánya. Magyarország pillangói. 199 Elterjedési köre: Az Alpesektől Olaszországig 46— 400 és . Francziaországtól Déli Oroszországig 20—500. 17. Erebia Goante Esp.)). Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. II. tab. 116. fig. 1. (1780); Scacaa Hübner, Samml. europ. Schmetterl. fig. 239—ő1;, Gorgone Herrich-Secháffer, Syst. Bearb. d. Sehmetterl. v. Europa I. fig. 283—84. (1843). A "szárnyak feketés barnák. a nőstény szélesebb rozsda- színű szalagjában a szemek is nagyobbak, a két felső egybefolyt. Alul a felső szárny csúcsa s-az alsó szárny barna-fehéren már- ványozott, az alsó szárny világos szalagja az elülső szegély felé befelé szöget alkot. A nőstény alul is világosabb színű. Kife- szítve 42—45 mm. Hazánkban mindeddig csak a Magas-Tátrában és a Retye- záton figyelték meg. Hernyója ismeretlen. Előfordul a szomszédországok közül Galicziában. Elterjedési köre: Galicziától Piemontig 46—459". és Franczia- országtól Galicziáig 20—40". 18. Erebia Gorge Esp.?). Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. II. tab. 119. fig. 4. 5. (1780) ;. Aethtops-ninor" Bsper 1. c. tab..112. figs: 1: 2. A szárnyak feketés barnák, rozsdaszínű szalagban a felső szárnyon 2 apró szem, az alsó szárnyon 3 fekete pont áll. Alul a felső szárny csúcsa s az alsó szárny sötétbarna, fehérrel márványozott, itt a szemek gyakran igen aprók vagy -egészen hiányzanak. Az alsó szárny kissé megnyújtott és némi szöget alkot. Kifeszítve 32—37 mm. Hazánkban eddig csak a Magas-Tátrán, a Retyezáton és Ogulinban figyelték meg; az ab. triopes Spr.-t?), melynél 3 api- calis szem jelentkezik, csupán a Magas-Tátrán találták. Hernyója ismeretlen. Előfordul a következő szomszédországokban: Istria VII, Karinthia, Stiria, Galiczia és Romániában. Elterjedési köre: (Galicziától Piemontig 49—459 és a Pyre- néáktól Galicziáig 20—409. 1 A jajgató ; goan, jajgass. 2) A Danaidák egyike. 3) A háromszemű. Újabb adatok Magyarország Hymenoptera- . faunálához. (Dolgozat a budapesti Paedagogium biológiai laboratóriumából.) Irta Móczár Miklós és Henter Pál. Az 1905. év tavaszától kezdve 1306. juniusáig ketten fog- lalkoztunk különösen a hártyásszárnyú rovarok gyűjtésével és feldolgozásával. Ez idő alatt úgy a köteles kirándulási napokon, mint összes szabad időnkbén. mintegy 600 fajt 5200 példányban gyüjtöttünk az alább jelzett helyeken. Gyüjtéseink eredményét, hozzávéve többi társaink, különösen pedig Sztancsik László (Hat- van), Zepentág Jenő (Mehádia) kollégáinknak 1906/7. évi gyüjté- seit, a következőkben hazánk rovarfaunájának behatóbb ismerete czéljából ezennel közzétesszük. Megjegyezzük, hogy azon fajok neveit, melyek már elődeink ugyanazon a helyeken. gyüjtöttek, jelen enumeratiónkból kihagytuk, miután azok egy előbbi közle- ményben feltalálhatók.") Közleményünkben sok ritka faj is van felsorolva, mutatván azt, hogy hazánkban mily háládatos a hártyásszárnyú rovarok- nak a gyüjtése. Így a faunakatalogus adatai szerint hazánkból csak 1—2 peldányban ismert Amauronematus fallac Lep., Hop- lismenus pica Wesm., Banchus simihs Kriechb., Pompilus laesus Mocs., Pison atrum Spin.. Anthrena dorsata K., Halictus clypearis Schk., stb. fajokat is megtaláltuk új lelőhelyeken. Sok más rit- kább-közönségesebb faj lelőhely adatát megerősítettük vagy elő- fordulásuk ismeretét kibővítettük, előmozdítván ezzel a fajok földrajzi elterjedésének tágabb tudását. Könnyebb áttekintés kedveért még a fontosabb gyüjtőhe- lyeinket s az ott gyüjtött fajok számát is összeállítottuk. Így : Mehádia, 168 faj; Tiszaalpár 125 faj; .Hatvam 85 faj; Budapest (Lágymányos, Német-, Farkas-, Szépvölgy, Római fürdő) 80 faj; Visegrád 73 faj; Pécs 50 faj; Putnok 25 faj; Tatatóváros 22 faj ; Harta, Kölhdgyarmat 15—15 faj; Acsalag (Sopron m.) 11 faj; Terchovai völgy 9 faj; Dobsina, Trencsén, Trencsénteplicz 6— 6 faj; azonkívül még 29 község 1—5 faj. " Vángel Jenő: Adatok Magyarország rovarfauuájához. Hymenop- tera (Rovartani Lapok XII, 1905, 143—147, 186—189. I.) JRVZSER SÖZE Újabb adatok Magyarország. Hymenoptera-faunájához. 201 Végül pedig a legkedvesebb kötelességünknek tartjuk, hogy igaz köszönetet mondjunk ezúton is Mo csáry Sándor kir. tanácsos, nemzeti muzeumi igazgató őr stb. kiváló szaktudósunknak azon lekötelező szívességeért, hogy meghatározásainkat felülvizsgálta s kétes fajainkat meghatározta. A meghatározott hártyásszárnyú rovarok névjegyzékét a kir. m. "Természettudományi-Társulat által kiadott ,A Magyar Birodalom Állatvilága " czímű munka alapján soroljuk fel. Fam. Tenthredinidae. Cimbex humeralis Geoff. Visegrád — Iutea L. Acsalag, Putnok. Trichiosoma . lucorum 1. Bp. (Németvölgy). — betuleti Klg. Budapest. Abia, fasciata L. Putnok. — sericea L. Mehádia. Amasis crassicornis Rossi. Visegrád. Hylotoma coeruleipenmis. Retz. Budapest, Tiszaalpár, Visegrád, Kőhidgyarmat, — pleuritica Klg. és fuscipenmis H. S. Visegrád. — pagana Panz. Mehádia. — melanochroa Gm. Visegrád, Putnok, Koroncs (Zemplén vm.), Mehádia. — rosae L. Visegrád, Pécs, Méhádia. Cyphona furcata Vill. Hatvan. Oladius pectimcormis WKourer. Visegrád, Mehádia. Pteronus hortensis Htg. Visegrád. Amauronematus fallac Lep. Bp. (Római fürdő). Tomostethus ephippium Panz. Budapest (Római fürdő). — fuscipenms Fall. Visegrád. Athalia glabricollis Thoms. Visegrád, Mehádia. — spinarum Fabr. Harta, Putnok, Koroncs, Mehádia. — maculata Mocs. Vise- grád. — annulata Fabr. Bp. (Németvölgy, Szépvölgy, Római fürdő), Visegrád, Kőhidgyarmat. Strongulogaster multifasciatus Fourer. Mehádia Eriocampa ovata L. Tiszaalpár. Poecilosoma, Muteola Klg. Mehádia. — guttata Wall. Budapest. Emphytus cinctus L. Bp. (Németvölgy). — didymus Kig. Mehádia. Dolerus pratensis L. Bp. (Római fürdő), Tiszaalpár. — tre- mulus Klg. Bp. (Római fürdő). — germamicus Fabr. Budapest. — vet ső. jBA:- 99 2. ad hiaöd a ú f. mh há 202 Móczár, Miklós és Henter Pal. dubius. Klg. Tiszaalpár. — picipes Klg. Bp. (Németvölgy). — miger. L. Nagyatádi — aeneus Klg. Bp. (Németvölgy). Tenthredopsis Thomsoni Knw. var. femoralis Cam. Budapest. — sordida Klg. Visegrád. — tarsata Wabr. Bp. (Németvölgy), Visegrád. — stigma Fabr. Budapest. — excisa Thoms. Visegrád. — hungarica Klg. Bp. (Németvölgy, Warkasvölgy). Macrophya rustica L. Visegrád, Mehádia, — postica Brullé. Tiszaalpár, Hatvan. — rufipes L. Tiszaalpár. — diversipes SchIk,, guadrimaculata Fabr. et carinthiaca Klg. Visegrád. — crassula Klg. Visegrád, Hatvan, Mehádia. — albicincta Schrk. Bp. (Német- völgy). Visegrád, Hatvan. j Allantus amnulatus Klg. Visegrád. — temulus Scop. Vise- grád, Putnok. — costatus Klg. Kőhidgyarmat, Mehádia- — mar- ginellus Fabr. Visegrád, Mehádia. — fasciatus Scop. Visegrád. — arcuatus Horst. Dobsina. Tenthredo albicormis WH. Mehádia. — coryli Panz. Tisza- alpár. 3 fz Lyda erythrocephala L. Budapest. Neurotoma flaviventris Retz. Tatatóváros. Pamphilus depressus Sehrk. Budapest Megalodontes plagiocephalus Wabr. Visegrád, Putnok. Fam. Siricidae. Cephus pygmaeus L. Visegrad. — palltpes Klug. Budapest. Fam. lehneumonidae. Ichneumon ltlineator Grav. Hatvan.—ferreus Grav. Visegrád. — sarcitorius L. Hatvan, Mehádia. — suspitiosus Wesm., graci- lentus . Wesm., gracihcornis Grav. és zonals Grav, Mehádia. — xamthorius Först. Visegrád. — disparis Poda. Hatvan. Hophsmenus pica Wesm. Visegrád. Amblyteles palliatorius Grav. Mehádia. — monttorius Panz. Budapest. — fasciatorius Fabr. Mehádia. — amatorius Müll. Putnok, Mehádia. — guadripunctorius Müll. Bp. (Németvölgy), Pécs, Hatvan, Mehádia. — vadatorius Illig. Harta. — pumctus Grav. Mehádia. — negatorius Fabr. Bálványos-fürdő. — sputator Fabr. Dobsina. — laboratorius Panz. Putnok. Catadelphus arrogator Fabr. Putnok, Mehádia, Osphrynchotus seductorius Grav. Zelenika. a e dbéeg a ke k vag A u Ré szcazanl él ásás nlgét SEK Ujabb adatok Magyarország Hymenoptera-faunájához. 203 Cryptus viduatorus Grav. Budapest, Mehádia. Colpotrichia. affinis Vol. Tiszaalpár. "Banchus fálcátor FVabr. Dobsina. — similis Kriechb. Csongrád. FEzetástés formicator Fabr. . Tiszaalpár. — nigripes Grav. "Bp. (Németvölgy), Dobsina. — "Zaevis Vill. Dobsina. Glypta. vulnérator Grav. Tatatóváros. Lissónota imsigmta Grav. Tiszaalpár. Acenítes dubitator Panz. Bp. (Szépvölgy), Visegrád. Fam. Bratonidae. Vipio terrefactor Vill. Hatvan. Iphaulax impostor Scop. Tiszaalpár. Fam. Chrysididae. Ellampus coeruleus Dhlb. Visegrád. — auratus L. Kőhid- gyarmat. — v. virescens Mocs. Tiszaalpár, Mehádia. — aeneus Fabr. Kisdersida (com. Szilágy). . Holopyga :curvata Först. Mehádia. — amoenula Dhlb. Tisza- alpár, Kőhidgyarmat, Hatvan, Mehádia. — chrysonota Först. Budapest, Kőhidgyarmat, Mehádia. — gloriosa Fabr. et fervida Fabr. Mehádia. — rosea Rossi, Kőhidgyarmat. Hedychrum Gerstaeckeri Chevr. Harta. — nobile Scop. Tisza- alpár, Kőhidgyarmat, Putnok. Chrysis dichroa. Dhlb. Budapest, Hatvan. — cupréa Rossi. Visegrád. — succincta [L. v. bicolor Lep. Mehádia. — nitidula "Fabr. Huszt. — fülgida L. Mehádia. — viridula L. Tiszaalpár. — v. cingulicornis WFörst. Bp. (Sashegy). — scutellaris Fabr. Budapest, Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — inaegualhs Dhlb. Hat- van. — ignita L. Harta, Acsalag, Visegrád, Tatatóváros, Kőhid- gyarmat, Futak, Mehádia. — v. longula Ab. Tiszaalpár, Mehádia. — Ruddii Schuck. Visegrád. — pulchella Spin. Mehádia. — purpurata Fabr. Putnok. Parnopes grandior Pall Tiszaalpár. Fam. Formicidae. Aphenogaster structor Latr. Mehádia. Myrmica lobicornis Nyl. Bp. (Szépvölgy). Tetramorium caespiítum L. Mehádia. 204 . Móczár Miklós és Henter Paál. Dohchoderus guadripunctatus L. Tatatóváros, Muraszombat. Tapinoma erraticum Latr. Bp. (Németvölgy). Prenolepis imparis Say v. mtens Mayr. Bp, (Németvölgy). Lasius ahenus KBörst. Visegrád, Trencsén, Trencsénteplicz, Vásárhely (Com. Zemplén). — brumnneus Latr. Mehádia. — miger L. Bp. (Németvölgy), Tiszaalpár, Trencsén, Trencsénteplicz. Formica cinerea Mayr. Soborsin. — cinereo-rufa L. Mehádia. — fusca L. Árvaváralja. — pratensis Deg. Hatvan, Árvavár- alja. — rufa L. Trencsén, Nagybánya, Zzombolya, Mehádia. Myrmecocystus cursor Wonsc. Tiszaalpár. Camponotus herculaneus L. Budapest, Vratna-völgy, Kassa, Beregszöllös, Királydaróecz, Tusnád. — lateralis Oliv. Mehádia. — ligniperdus Latr. Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Árvaváralja, Bereg- szöllös, Mehádia. — marginatus Latr. Koroncs. — sylvaticus Oliv. Budapest. — vagus Scop Bp. (Római fürdő), Soborsin, Tatatóváros, Mehádia. Fam. Heterogynidae. Mutila montana Panz. Mehádia. — írifasciata Rad, Tusnád. Myrmosa melamocephala Fabr. Mehádia. Pristocera, depressa Fabr. Bp. (Németvölgy). Scolia flavifrons WHabr. v. haemorrhoidahs Wabr. Hatvan, Nagykomlós, Futak, Mehádia. --—- guadripunctata Fabr. Tiszaalpár. Hatvan, Mehádia. — Mirta Schrk. Tiszaalpár, Nagykomlós. Elis sexmaculata Wabr. Tiszaalpár. Tiphia morio Fabr. Visegrád. — ruficorms Schcek. Mehádia. — semipolhta Tourn. Harta, Tiszaalpár, Mehádia. — sareptana Tourn. Tiszaalpár. Sapyga clavicorms L. Mehádia. Fam. Pompilidae. Ceropales albicinctus Rossi. Mehádia, Kisdersida. — maculatus Fabr. Koroncs. Pompilus albispinus Panz. Tiszaalpár. — chalybeatus Schiöckte Tiszaalpár. — laesus Mocs. Mehádia. — plumbeus Fabr. Tisza- alpár. — rujipes L. Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — vagans Klug. Tiszaalpár, Hatvan, Pécs. — viaticus L. Tiszaalpár, Baja. Salus fuscus Wabr. Mehádia. — versicolor Scop. Tiszaalpár, Harta, Hatvan. . Ujabb adatok Magyarország Hymenoptera-faunájához. 205 Fam. Sphecidae. Pison atrum Spin. Pécs. Trypo ylon figulus L. Pécs. Notogonia pompailiformis Panz- Tiszaalpár. Tachytes europaeus Kohl. Tiszaalpár. Tachysphex Pamzeri Vanderl. Tiszaalpár. — acrobates Kohl. Mehádia. — pectinipes L. Tiszaalpár, Dobsina, Mehádia. — nz- tidus Spin. Tiszaalpár. — spinipes Pz. Mehádia. Dinetus pictus Fabr. Hatvan. Palarus guttatus Fabr. Tiszaalpár, Hatvan. Astata boops Sehrk. Mehádia. — minor Kohl Koroncs — stigma Panz. var. femorahs Mocs. Mehádia. Mimesa Schuckardu Wesm. Mehádia. Psen fuscipenms Dhlb. Tatatóváros. Pemphredon umicolor Wabr. et lethifer Schuek. Mehádia. — Wesmaeli A. Mor. Bp. (Szépvölgy). Diodontus minutus WHabr. Mehádia. Scehiphron destallatorium III. Tiszaalpár, Harta, Hajdúszoboszló, Acsalag, Zelenika. Sphex occitamicus Lep. et Serv. Tiszaalpár. — magaillosus Fabr. Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — albisectus Lep. Tiszaalpár. Ammophla campestris Latr. Mehádia. — sabulosa L. Viseg- rád, Hatvan, Mehádia. — Heydenii Dhlb. Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — hirsuta Scop. Bp. (Német-, Farkasvölgy), Tatatóváros. capucina Costa Hatvan, Mehádia. Pllamnthus triangulum Fabr. Tiszaalpár, Hatvan, Acsalag. — coronatus Fabr. Mehádia. —- venustus Rossi Tiszaalpár, Hatvan. Cerceris rybiensis L. Mehádia. — emarginata Panz. Tisza- alpár, Hatvan, Mehádia. — dacica Schlett. Tiszaalpár, Putnok. — bupresticida Duf. Mehádia. — arenaria L. Tiszaalpár, Hatvan, Putnok, Mehádia. — luctuosa Costa. Tiszaalpár, Tatatóváros, Hatvan, Mehádia. — rubida Lor. Tiszaalpár. — guadrifasciata Panz. Tiszaalpár, Mehádia. — guadricincta Vanderl. Mehádia.. — gumnguefasctata Rossi Hatvan. — labiata Fabr. Hatvan, Putnok. Oxybelus latro Oliv. et umiglumis L. Tiszaalpár. Mellhmus arvensis L. Tiszaalpár. Gorytes campestris Müll. Tiszaalpár. — bicinctus Rossi Acsalag. — laticinctus Sechuck. Hatvan, Putnok, Mehádia. — 206 Móczár Miklós és Henter Pal. gumguecinctus Fabr. Pécs, Hatvan, Putnok, Királydarócez. Stizus tridens Wabr. Tiszaalpár, Hatvan. Bembex integra Panz., Megerlei Dhlb., bidentata Vanderl. et oculata Latr. Tiszaalpár. Crabro brevis Vanderl. Tiszaalpár. — albilabris Wabr. . et elongatus Vanderl. Mehádia. — cribrarius L. Putnok. — vagus L. Mehádia. — fuscitarsis H. S. Tiszaalpár. — spinipes Mor." Mehádia. — chrysostomus Lep. et plamiífrons Thoms. Putnok. — fossorius L. Mehádla. — clypeatus 14. Tiszaalpár, Mehádia. — — alatus Panz. Tiszaalpár. Fam. Vespidae. Eumenes pomiformis Fabr. Tiszaalpár, Harta, Pécs, Mehádia. unguiculata Vill. Mehádia. Odynerus crassicornis Panz. Dobsina, Mehádia. — Damtici Rossi Tiszaalpár. — gracilis Brullé Mehádia.-— laevipes Schuck. Visegrád. — melumocephalus Gmel. Budapest. — minutus Fabr. Pécs. — nugdunmensis Sauss. Mehádia. — parietum L. Tatatóváros, Mehádia. — v. renimacula Lep. Tatatóváros, Hatvan. — mpictus Curt. et Jtossii Lep. Mehádia. — simplex Wabr. Tiszaalpár, Visegrád. Pterochetlus terricola Mocs. Mehádia. Alastor atropos Lep. Hatvan, Kőhidgyarmat. 2 Polhstes gallica L. Tiszaalpár, Harta, Hódmezővásárhely, Pécs, Tatatóváros, Muraszombat, Visegrád, Hatvan, Terchovai és Szúlyói völgy. Vespa crabdro L. "Csongrád, Pécs, Hatvan, Beregszőllős, Nagyág, Mehádia, Zelenika. — germamica FHabr. Visegrád, Kőhid- gyarmat, Máriaczell. — rufa L. Mehádia. 3 Ham. Apidae. Apis melhfica L. Tiszaalpár, Harta, Visegrád, Pécs, Acsa- lag, Beczkó. Bombus hortorum L. Hatvan, Terchovai völgy, Mehádia. — v. argillaceus Seop. Nagyág, Bálványosfürdő. — subterrameus L. w. borealis Schmied. Terchovai völgy. — Derhamellus K. Visegrád, Mehádia. — silvarum DL. Harta, Hatvan, Pécs. — agrorum Fabr. Pécs, Trencsén, Terchovai és Szúlyói völgy, Árvaváralja, Mehádia. — cognatus Steph. Hatvan. — variabihs Sechmied. Budapest. Pécs, hp agorzása Va ht KI PANE , 7 TSA VÁLTÓK ván, art ézeee ző e7 Ujabb adatok Magvarország Hymenoftera-faunájához. 207 Hatvan. — pomorum Panz. Pécs, Hatvan, Beczkó. — lapidarius L. Tiszaalpár, Pécs, Hatvan, Trencsén, Beczkó, Terchovai völgy, Méhádia. — mastrucatus Gerst. Terchovai völgy. — terrestris L. Harta, Visegrád, :Pécs, Tatatóváros, Hatvan, Kassa, "Beczkó, Trencsén, FHutak, Zsombolya, Mehádia. — v. lhucorum L. Ter- chovai völgy. Podalirius guadrifasciatus Vill. Putnok. — albigena Lep. et salviae Mor. Pécs. — magnilabris Mor. Tiszaalpár. — :bimaculatus Panz. Tiszaalpár. — pubescens Lep. :Pécs, Putnok. — vulpinus Panz. Pécs. — crinipes Sm. Tiszaalpár, Pécs, Putnok. — :retusus L. Visegrád, Mehádia. — acervorum L. Pécs, "Hatvan. — :parie- tinus FHabr. Pécs, Visegrád, Acsalag. — furcatus Panz. Mehádia. Eucera, :dentata Klug Tiszaalpár, Pécs. — pollinosa Lep. Pécs. — salicariae Lep. Tiszaalpár. — nana Mor. Hatvan. — scabiosae Mocs. Tiszaalpár, Mehádia. — malvae Rossi Hatvan. — longicorms L Tatatóváros, Mehádia. — difficilis Pérez Tisza- alpár, Mehádia. — interrupta Baer Bp. (Római fürdő), Visegrád, Hatvan. — mnigrifacies Lep. Csikszentsimon. — curvitarsis Mocs. Tiszaalpár. — cinerea Lep. Tiszaalpár, Xylocopa cyamescens Brullé Mehádia. — violacea Poda Gerst. . Visegrád, Kőhidgyarmat, Pécs, Beczkó, Nagyág, Mehádia, Fu- tak. — valga Gerst. Bp. (Németvölgy, Római fürdő), Visegrád, . Kőhidgyarmat, Mehádia. Cerattna, cyamnea K. Pécs, Mehádia. Macropis labiata "Panz. Tiszaalpár. — v. fulvipes Fabr. Mehádia. Systropha curvicorms Scop. Harta, Mehádia. — planidens Ger. Mehádia. Melitta, leporina Panz. Tiszaalpár, Hatvan. Dasypoda plumipes Panz. Tiszaalpár, Acsalag, "Hatvan, Mehádia. Pamurgus :calcaratus Scop. Harta, Mehádia. Camptopeum Friesei Mocs. Tiszaalpár, Mehádia. Rhophitcs guwinguespinosus Spin. Mehádia. — canus Ev. Pécs. — Hartmanmi Friese. Pécs, Mehádia. Nomia ruficorms Spin. Tiszaalpár. — :diversipes Latr. Hat- van, Mehádia. GColletes eumicularius L. Budapest, Visegrád. — hylaeiformis Hv. Tiszaalpár. — picistigma Thoms. et Davesianus K. Tisza- alpár, Mehádia. 208 Móczár Miklós és enter Pal. Anthrena morio Brullé Czegléd, Tiszaalpár, Tatatóváros Hatvan. — ephppium Spin. v. dilecta Mocs. Kőhidgvarmat, Tata- tóváros. — carbonaria L. Tiszaalpár, Hatvan. — nasuta Gir. Pécs, Mehádia. — pectoralis . Schmied. Budapest, Tiszaalpár. — mitida Fourer. Bp. (Szépvölgy, Németvölgy), Visegrád, Mehádia. — ovina Klug Bp. (Szépvölgy). — albicans Müll. Bp. (Németvölgy, Lágymányos). — tibialis K. Budapest, Visegrád. — migroaenea K. Visegrád. — apicata Sm. Bp. (Németvölgy). — humihs Jmh. Mehádia. — taraxaci Gir. Tiszaalpár, Visegrád, Hatvan. — Gwynama K. Budapest. — praecox Scop. Bp. (Németvölgy). — miveata Friese Bp. (Németvölgy), Visegrád. — sericata Szuh. Bp. (Lágymányos). — ventrahs dJmh. Bp. (Németvölgy). — scita Everm. Hatvan. — Hattorfiana K. Mehádia. — fimbriata Brullé. Tiszaalpár. — jlavipes Panz. Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — labialis K, Bp. (Németvölgy), Tiszaalpár, Hatvan. — decipizns Sebek. Tiszaalpár. — dorsata K. Pécs. — dubitata Schek. Mehádia. — chrysopyga Schek. Budapest. — convexiuscula K, Tiszaalpár. — hyppopolha S-hmied. Hatvan. — albopumctata Rossi Harta. — Tscheku. Mor. (nigrifrons Sm.) Bp. (Németvölgy). Halictus albipes Fabr. v. affianis Schek. Trencséntepliez. — calceatus Scop. Tiszaalpár, Pécs, Hatvan, Trencséuteplicz, Terchovai völgy, Mehádia. — v. elegans Lep. Tiszaalpár. — cephalicus Mor. Mehádia. — clypearis Schek. Pécs. — fasciatellus Sehek. Bp. (Római fürdő), Visegrád, Hatvan, Mehádia. — interruptus Panz, Pécs, Mehádia. — leucozonius Scheck. Mehádia. — laevigatus K. Visegrád, Mehádia. — maculatus Sm. Bp. (Szépvölgy), Visegrád, Mehádia. — major Nyl. Visegrád. — malachurus K. Pécs, Tatató- város. — morbillosus Kriechb. Tiszaalpár, Pécs, Hatvan. — patel- latus Mor, Tiszaalpár, Visegrád, Hatvan. — poltus Schek.-. Bp. (Németvölgy). — guadrinotatus K. Trencséntepliez, Mehádia. — rufocinclus Nyl. Budapest, Mehádia. — scabiosae Rossi Budapest, Tiszaalpár, Visegrád, Pécs, Mehádia. — sexcinctus HWabr. Tisza- alpár, Putnok — Smeathmanellus K. Bp. (Németvölgy). — telra- zomius Klug Tiszaalpár, Pécs, Hatvau, Mehádia, Trencsénteplicz. — tumulorum L. Visegrád, Hajdúszoboszló, Mehádia. — vartpes Mor. Visegrád, Mehádia. — xanthopus K. Bp. (Németvölgy), Mehádia. — vartegatus Oliv. Mehádia. — Eriades campanularum K. et migricornis Nyl. Mehádia. Osmia rufa L. Tiszaalpár- — cornuta Latr. Visegrád, Hatvan. — coerulescens L. Bp. (Római fürdő, Németvölgy), Visegrád, Pécs, bátll 6 ubáá Ujabb c datok Magyarorszag Hymoneftera-taunájához. 209 Hatvan. — melamogastra Spin. Pécs, Tatatóváros, Putnok. — fulviventris Panz. Tiszaalpár, Mehádia. — Solskyi Mor. Bp. Tisza- alpár, Pécs, Visegrád, Mehádia. — Panzeri Mor. Bp. (Szépvölgy, Római fürdő), Tiszaalpár, Visegrád, Tatatóváros, Hatvan. — gallarum Spin. Mehádia. — anthrenotdes Spin. Pécs, Visegrád. — rufohirta Lep. Visegrád. — leucomelaena K. Mehádia. — adunca Panz. Pécs, Tatatóváros. — Spinolae Schek. Mehádia. — aurulenta Panz. Bp. (Németvölgy, Római fürdő), Hatvan, Mehádia. — biden- tata Mor. Mehádia. Lithurgus fuscipenms Lep. Tiszaalpár, Mehádia. — cAhryhurus Fonsc. Hatvan, Mehádia. Megacmle lagopoda L. Budapest, Tiszaalpár, Tatatóváros, Mehádia. Willughbiella K.. Tiszaalpár, Mehádia. — circumcincta K. Tiszaalpár. — bombycina Pall. Hatvan. — ericetorum Lep. Tisza- alpár, Pécs, Hatvan, Putnok. - leucomalla Gerst. Tiszaalpár, Hatvan. — argentata Fabr. Tiszaalpár, Pécs, Hatvan, Mehádia. — apicalis Spin. Tiszaalpár, Mehádia. — dorsalis Pérez Tisza- alpár. — gpacifica Panz. Tiszaalpár, Tatatóváros, Hatvan. — murarta Fabr. Budapest, Visegrád, Mehádia. Amnthidium oblongatum Illig. Hatvan. — mamicatum L. Pécs, Hatvan, Mehádia. — florenttinum Fabr. Tiszaalpár, Hatvan, Mehádia. — tenellum Mocs. Nagy-Komlós. Prosopis váriegata Fabr. Mehádia. Specodes fuscipenmis Germ. Tiszaalpár, Hatvan. — piljrons Thoms. Mehádia. — subguadratus Sm. Hatvan, Mehádia. Psithyrus rupestris Fabr. Tiszaalpár, Hajdúszoboszló, Viseg- rád, Acsalag, Hatvan, Kassa. — campestris Panz. Acsalag. — Barbutellus K. Pécs, Terchovai völgy, Futak. — vestalis Fourcr. Visegrád, Pécs, Bálványosfürdő. Melecta armata Panz. Visegrád, Hatvan. Crocisa, truncata Pérez, Acsalag. Nomada succincta Panz. Visegrád. — lineola Panz. et mutica Mor Budapest. — nobilis H. S. Budapest, Hatvan. — fucata Panz. Tiszaalpár, Mehádia. — verna Schmied. Budapest. — tri- spinosa Sechmied. et zonata Panz. Hatvan. — ruficorms L. et v. signata Jur. Bp. (Németvölgy). — flavoguttata R. et femoralis Mor. Mehádia — Fubriciana L. Bp. (Németvölgy). — bifasciata Panz. Visegrád. I 210 A. Aigner Lajos. Biastes brevicornis Panz. Hatvan, Mehádia. 5 Coehoxys erythropyga Först. et rufocauddta Sm. Tiszaalpár. — afra Lep. Tiszaalpár, Hatvan. — ruféescens Lep. Pécs, Mura- szombat. Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Múzeum gyülteményéből. Írta 4. Aigner Lajos. VI Himera pennarta 7. ab. obscura Dabhlstr. (s. 36 mm.) Felső szárnya: sötétbarna, a sárga középszalag alig látható; az alsó szárny szegélye halványabb sötétbarna, tő felé fokozatosan vilá- . gosabb színű. (Eperjes, 1595, okt. 6. Dahlström Gyula.) Amphidasis betularia L. (?, 52.5 mm ) Mindkét szárny köze- pén széles, világos szürke szalag van. (Treitschke-gyüjtemény.) Boarmia crepuscularia Hb. (2, 30 mm.) Sötét színű, erő- teljes rajzú, a kifelé fehér szélű csipkés szegélysáv igen erőteljes, a felső szárny szegélybeli pontjai eme fehér vonalig sávszerően megnyúltak, kevésbbé az alsó szárnyon. (Eperjes, 1896. ápr. 4. Dahlström Gyula). Ez az eltérés ab. síriata-nak nevezhető. Más példánynak (s, 32 mm.) szárnyai világos szürkés bar- nák, rajzolatai igen szétfolytak, a középszalagnak csak uyoma látszik. (Eperjes, 1894. ápr. 15. Dahlström Gyula.) Phasiame clathrata UL. ab nocturnata Fuchs (s, 23 mm) Világos fakó szürkésbarna, csupán a felső szárny szegélyterén van szétfolyó fehér sáv, a rojt fehér, barnással tarkítva. Két más példány (3, 21, ill. 22 mm.) feketés barna, miudkét szárny szegélyén gyér fehér pettyek sorakoznak. (Mind a három példány a Treischk e-gyüjteményben). . Spilosoma mendica CI. (?, 37 mim.) fekete foltokkal és pon- tokkal, még pedig a felső szárnyon 12, az alsó szárny közepén egy pont s a szegély mentén több fekete pont. (Fiume, 1894. Pável János). Parasemia Plantagims VL. ab. hospita Schiff. ($, 39.5 mm.) Fekete, a fehér alapszín csak kisebb foltokban jelentkezik. Felső szárnyán egy sugár fut a tőtől a középtérig, a belső szégélyen 211 Séta . van egy hosszúkás folt, az elülső szegélyen kis petty, a szárny . csúcsán meg van a kettős, 4-eshez hasonló sáv; alsó szárnyán Meak egy pont s egy hosszúkás sáv fehér. (Tr.rischke-gyüjte- . mény). Freyer ábrái (Neue Beitr. V. Taf. 405. Flg. 1—3.) meg- . lehetősen egyeznek. Rhyparia purpurata L. (£, 49 mm) Felső szárnya okker- barna, az alig látható foltok sárgás-barnák; alsó szárnya pirosas . sárga. (Treitschke-gyüjtemény.) fsz Arctia caja L. (ó, 56 mm.) Felső szárnyának rajzolata erő- — teljes, de nem rendellenes; alsó szárnya, töve, elülső és belső szegélyének kivételével fekete, a nagy fekete foltok azonban 3 keresztül tetszők. (Hatvan, 1905. aug. Zala István). E Más példánynak (2, 52 mm.) felső szárnya csaknem egy- A színű halvány fakó barna, csupán tövén van egy feltünő sárgás . fehér folt; alsó szárnya valamivel világosabb fakóbarna, minden . rajzolat nélkül. (Treitschke-gyüjtemény). 3 Más példánynak (é, 62 mm.) felső szárnya csaknem egyszínű . barna, csupán tövén van egy szabálytalan fehér folt, melyből § sugár indul ki, a belső szegélyen levő kisebb fehér folt féle ; . alsó szárnya aranysárga, tőterén széles fekete szalag van s a sze- . — gély mentén levő foltok összefolytak szalaggá. (Treischke- . gyüjtemény.) Arctia aulica L. (?, 39" mm.) Felső szárnya csaknem egy- színű kávébarna, csak egyes sárga pettyecske látható ; alsó szár- nyán eltüntek a belső foltok. (Treitschke-gyüjtemény.) Arctia maculosa — Gerning. (d, 30 mm.) Felülete egészen világos fakóbarna, az alsó szárny csak helyenkint piros pikke- lyekkel borított. (Treitschke-gyüjtémény.) Más példányon (3, 32.5 mm.) a felső szárny fakóbarna, az alsó szárny czinober vörös. (Budapest, 1899. május. Ujhelyi József.) Ily többé-kevésbé halvány színű pélányok Budapest környékén nem igen ritkák: ab. pallida-nak nevezhetők. További példányon (?, 28 mm.) a felső szárny a rendesnél . halványabb barnaszínű; az alsó szárny barnás sárga. (Treits c h- B. Ete -gyüjtemény.) Ezt az eltérést ab. /lava-nak nevezem. § Callimorpha, guadripunctaria Poda (?, 48 mm.) Felső szár- . nyának alapszíne fakóbarnás okkersárga, az alsó szárnyé vöröses § barna, a rajzolatok kormos feketék. (Monor, 1891. augusztus 6. . Anker Rezső.) ; Endrosa aurita Esp. var. ramosa F. (£, 22 mm.) Felső szár- 212 A. Aigner Lajos nya tövétől a külső szegély felé fekete, ebből a színből fekete 7 sugarak indulnak ki, melyek a szegélybeli pontokkal összekötvék, csupán az elülső és külső szegély mutatja az eredeti színt, az alsó szárny szabályos, kevéssé rajzolt. A magyar lepke-fauna gyarapodása 1906-ban. Írta A. Aigner Lajos. A magyar lepke-faunának 1905-ben való gyarapodásáról szóló kimutatásom szerint (Rovart. Lap. XIII. 118. 1.) ezen év . végén az addig ismert hazai Macrolepidoptera-fajok száma 1579-re és 146 fajváltozatra, a Microlepidoptera-fajok száma pedig 1152-re és (5 fajváltozatra rugott, beleértve a dalmácziai és bosznia- hercegovinai faunát is. Ezeket a számokat növelik azok a lepkefajok és fajválto- zatok, melyek az 1906. év folyamán irodalmi uton ismertesekké váltak. Tetemes gyarapodást nyert lepke-faunánk amaz elté- rések által, melyeket A. Aigner Lajos az , Annales Musei Nationalis Hungarici" IV. kötetében (484— 530. 1.) részint újonnan leírt, részint hazai előfordulásukat kimutatta. (Kivonatát lásd Rovart. Lap. XIV. köt.) Az utóbbiak a következők : Papilhio Podalirius UL. ab. Schultzi Bathke, Eperjes, p. 485. Thais Polyxena Schiff. ab. bella Neubgr. Eperjes, Budapest, p. 486. . Pernassius Apollo L. ab. cohaerens Sehultz. Eperjes, p. 486. Argynms Aglaja L. ab Emilia Auens. Tatatóváros, p. 505. Argynnis Aglrja L. ab. Charlotta Haw. Eperjes, p. 907. Az újonnan leírt és elnevezett fajeltérések pedig a követ- kezők : Cohas Edusa F. ab. migra Aig. Budapest, p. 468. 48 Arachmia Levana L. ab. Frivaldszkyi Aig. Eperjes, p. 489. Melitaca Didyma 0. ab. radiata Aig. Eperjes, p. 493. 4 Melitaca Athaliá Rott. ab. Csiki Aig. Magyarország. p. 496. Melitaca Parthenie Bkh. ab. nigra Aig. Magyarország, p. 499. A Magyar lepke-fanuna gyarapodása 1906-ban. 213 Melitacea Partheme v. varta M.-Dür ab. migrita Aig. Balf, Sz.-Gothárd, p. 500. . Argynms Euphrosyne L. ab. tatrica Aig. Eperjes, T.-Szép- lak, p. 502. Argynnis Dia L ab. ornata Aig. Budapest, p. 503. Argynmis Daphne Schiff. ab. obscura Aig. Budapest, p. 503. Argynnis Latomia L. ab. hungarica Aig. Budapest, p. 508. Argynnis Adippe [L. v. Cleodoxa 0. ab. Török Aig. Mátra, . p. 509. . Nemeobius Lucina L. ab obscura Aig. Eperjes, p. 5183. Eycaecna Argiades Pall. ab. cacca Aig. Eperjes, p. 515. Eycaenu Argiades Pall. v. Polysperdon Berg. ab. jodina Aig.- Eyerjes, p. 515. Eycaenas Icarus Rott. ab. punctigera Aig. Eperjes, p. 916. Malacosoma castrensis L. ab designata Aig. Budapest p. 519. Acidalhia flaccidarta L. ab. roseata Aig. Budafok, p. 524. Larentia tristata L. ab. Kertészi Aig. Eperjes, p. 525. Tephroclystia graphata L. ab. brunnca Aig. Budapest p. 526 Therapis Evonymaria Schiff. exguisíta Aig. Eperjes p. 527. Boarma crepuscularita Hb. ab. striata Aig. Eperjes p. 527. Arctia maculosa Gern. ab. palhda Aig. Budapest, p, 530. Arcta maculosa Gern. ab. jflava Aig. Monor, p. 530. Ugyancsak A. Aigner Lajos megállapította (R. L. XIII. 63. 1.) a Satyrus Briseis L. var. meridionahs Stgr. előfordulását S egyuttal elnevezte a következő eltéréseket : Satyrus Briseis L. ab. punctata Aig. Satyrus Brisais L. v. meridionahs Stgr. ab. punctata Aig. Satyrus Circe F. ab. punctata Aig. Satyrus Hermione L. ab. punctata Aig. Satyrus Semele L. ab. punctata Aig. Nevezett szerző közölte a Rovartani Lapok XIII. kötetében. , Új magyar lepkealakok" czímű ezikkét s az abban újonnan elne- vezett eltéréseket, rövid diagnosisok alapján már az 1904-ről szóló kimutafásban fel voltak sorolva, mely alkalommal azonban . tévedésből kimaradt két eltérés. ugyanis : Melittaea didyma 0. ab. Kempelemi Aig. 1) Ugyanott le van-irva 5 nem hazai eltérés is: Argynnis Pales Schiff. ab. nigra Aig , Lampides balcanica Fr. ab. Frivaldszkyi Aíg. és Lycaena Amanda Schn. ab. cyanea Aig. "es vád NÉ: ri Ve 914 ; A. Aigner Lajos. Malacosoma, neustria L. ab. umicolor Aig. 2 Ezekhez járulnak azok a fajváltozatok, öl ökál 1905 -hegti i Bi g8 leírt: eróf Tudasti E (Rs--U: XI T25A9d úgymint Aporia Crataegi L. var. Augusta (Budapest stb.) Orthosia nitida F. ab. Garibaldina. (transitus Hunyadm) . Phastane CÜlathrata L. var. aurata (Budapest stb. . Endotricha fiammealis Schiff. var. adustalis: (Budapest, Újpest). v58 Endotricha . fiammealis Sehitf. var. lutealis (N.-Verőeze). A Végül megemlítendő, hogy dr. Fischer H. megállapította: " AB a Larentia firmata Hb. var. ulicata Rbr.-nak. Herkules-fürdön 7 való előfordulását. (R. L. XIII. 45.11) "esik Ennek kapcsán felsorolom ama Mierolepidoptera-fajokat í és fajváltozatokat, melyeket újabban Dr. Czekelius D. Erdély- ben megfigyelt és melyek faunákban ismeretlenek voltak. Ezek a következők : Crambus tristellus ab. palleelus Hb. Nagyszeben. Euzophera fuliginosella Hein. Előpatak. Obethreutes textana H. G. Nagyszeben. Emblema, candidulama . Nolek. Nagyszeben. Emblema fulvana Stph. Szebenhegység. Dichrorampha, guaestionana, Z. Besztercze. Dichrorampha, acuminatana 2. Nagyszeben. Xystophora. umicolorella Dup. Nagyszeben. Mompha decorella Stph. Előpatak. Coleophora hemerobtrella Stph. Előpatak. Coleophora nutamella Müblig Kis-Csúr. ő 188 Opostega, auritella Hb. Nagyszeben. z Azon Satyrus-fajokhoz, melyeknél a punctata-forma előfor- dul, sorakozik a Satyrus Arethusa Esp. is, ennél is elég gyak- j ran mutatkozik a felső szárny 3 sejtjében harmadik pont vagy 5. folt, az ily példányok tehát szintén ab. punctata-nak nevezendők : ú viszont az olyanok, melyeknél az 5. sejtben levő szemfolton kívül nincsen se a 2., se a 3. sejtben folt, ab. imwmaculata-nak nevezhetők. Budapesten és Szaáron ismételten fogtam a Lycaena Arion L. érdekes eltérését, melynek felső szárnyán csupán a középfolt látható tisztán, míg a rendes 4—6 foltnak csak nyoma mutatkozik 5 vagy egészen hiányzik, az alsó szárnyon pedig a középfolton kívül csak 3 apró folt jelentkezik, ezt ab. parvimacula-nak . nevezem. bő A magyar lepke-fauna gyarapodása 1906-ban. 215 sa A fentebb felsorolt adatok hozzáadásával Magyarországból, . — beleértve Dalmácziát és Bosznia-Hereczegovinát is, eddigelé össze- . —— sen ismeretes 1579 Macrolepidoptera-faj r83 fajváltozattal és . — 1763 Mierolepidoptera-faj 78 fajváltozattal. 4 Az Apion aestivum-csoport fajainak meghatározása. Írta Dr. Kaufmamn Ernő. Az Apion-nemnek azon csoportjai, melyeknél az orrmány egyenletes vastagságú, a csápok pedig az orrmány közepe táján rögzítettek, sok esetben igen nehezen bonthatók fel az egyes fajokra és válfajokra. Ilyen az A. aestivum-csoport is, mely- nek egyes fajai sok gyűjteményben felcserélve fogialnak helyet. Ezen csoportnak fő jellege, hogy a bogár fekete színű, alul és felül rendkívül gyengén szőrös, fénylő, a szárak pedig rés zZ- ben világos színűek. A hátsó és középső alszárak egészen feke- ték s csak kivételesen a felsőnegyedben elmosódottan vilá- . gosabban gyűrűzöttek. Meghatározásuk legjobban a következő táblázat szerint lehetséges : 1 A bogár kisebb; ormányával együtt 23—3 mm, hosszú; csápjai rövidebbek és vaskosabbak, egészen feketék s csak néha a tőtagok észrevehetőleg világosabbak. A hátsó és középső alszárak feketék, néha a felső negyedben elmosó- dottan valamivel világosabbak. Kissé nagyobb példányok, a felszáraknak részben vagy teljesen fekete színével: var. ruficerus Germ. — Ezeknél az első felszárak mindig nagyobb kiterjedésben világosak s csak Dr. Flach említ nekem egy példányt, melynél az összes felszárak feketék. (trifolii Bach., flavipes Laich., Leachi Steph.) aestwum Germ. 1. Nagyobb, orrmányával 35—4 mm. A csápok hosszabbak, nyulánkabbak, tőtagjai mindig többé-kevésbé világosabb színezettel. 2" A torpaizs igen durván és mélyen, helyenkint hosszanti redőkbe összefutva pontozott, a pontozat köztércséi sokkal 216 Dr. Kaufjmann Ernő. keskenyebbek, mint a pontok. Az orrmány háta a gyöktől a közepéig finoman ormolt, — A legnagyobb faj e csoport- ban. . (ononidis GyIl., Bohemani Thoms.) onomicola Bach. 2/ A torpaizs mérsékelt sűrűen, kevésbbé mélyen és nem durván pontozott. A szárnyfedők rovátkáinak köztércséi, különösen a 2-ik és 3-ik, jól kivehetőleg boltozottak. Az orrmány háta nem ormolt. Var. encaustum Wenck. erősebb rovátkákkal a szárnyfedőkön, v. $ curvipes Desbr. befelé hajlott első alszárakkal és v. nigrierus Desbr. sötétebb előszárakkal, déli Francziaországban ho- nosak. — (fagi Kirby, ochropus Gmel., flavipes Panz., flavi- femoratum Kirby, tubicen Wenck.,) orrmányával 3-5 mm. apricans Herbst. 2. Mint az előbbi; a szárnyfedők rovátkáinak 2-ik és 3-ik köztércséje azonban lapos, a torpaizs pedig sűrűbben ponto- zott. Valószínűleg csak válfaja az előbbinek, sőt Desbrochers is bizonytalan fajnak jelzi. Tiszta példányok igen ritkák, bár e csoport fajai különben hazánkban gyakoriak. — Az ononi- colá-tól, melylyel kifejlettebb példányai sokszor összetévesz- tetnek, abban különbözik, hogy az orrmány háta nem ormolt. 30 mm. — (Bohemanni Bedel, incertum Desbr.) assimile Kirby. Ezen csoport elemezésénél a legtöbb szerző a négy első csáptag szerkezetét veszi figyelembe; óriási készlet átvizsgálásá- nál azonban azt tapasztaltam, hogy a csápok tőtagjai mind hosz- szúság, mind vastagság és színeződés tekintetében is, még ügyan- azon faj egye példányainál is felette változók. A hímek és nőstények között e csoportnál csupán az a különbség, hogy az előbbiek orrmánya valamivel rövidebb, vastagabb és kevésbbé hajlott; azonban itt is igen nagy az ingadozás, bár e jelleg különben az egész Apion-nemnél üralkodó. 217 Magyarország szúíéléi. lrta Csiki Ernő. X. A ,Rovartani Lapok" múlt évi XIII. kötetének 187—188. lapján közöltem a szú-félék Hylesinini nemzetségébe tartozó nemek meghatározó kulcsát, melybe azonban akkoriban még nem vettem be a Liparthrum nemet, melynek két képviselőjét azóta Dalmácziából ismerhettem meg. Ennélfogva az ott közölt meg- határozó-kulcs a következőképen egészítendő ki. 11. A szemek elül nem kikanyarítottak. Az előtor hátán elül egyes kiemelkedő szemcsék vannak. A szárny- fedőket sorokban elhelyezett felálló szőrök fedik. a) Az előtor hátának közepén két hosszanti sorban elhelyezett szemcse vagy dudorka van. A szárny- fedők sorokban elhelyezett rövid fehér vagy sár- gás pikkelyszerű sörtével fedettek. 10. Liparthrum. b) Az előtor hátán elül a szemesék szétszórtan elhelye- zettek. A szárnyfedők sorokban hosszú sörtékkel fedettek ; 11. Hypoborus. 10. nem. Liparthrum Wollaston. A csápbunkó tojásdad alakú, gyűrűs, a csápostor négy ízből áll. A szárnyfedők fogacskázott tőéle kiemelkedő, majdnem egyenes, a paizsocska mellett kissé öblös, a középen nem meg- szakított. A szárnyfedők sorokban elhelyezett rövid és finom sző- rökkel fedettek, az egyes szőrök kissé elhajlók. Ez a nem a földközi tájban él, 7 faja ismeretes, ezek közül kettő Dalmáczia déli részében is található. A fajok meghatározó kulcsa: 1. A szárnyfedők pontsoraiban nincsenek finom lesimuló szőrök. 1. mori. — A szárnyfedők a pikkelyszerű pontsorok között finom testhez simuló szőrökkel porszerűen fedettek. 2. St.-Georgi. DD fert (6 6] Csiki Ernő. A fajok leírása: 1. Liparthrum mori Aubé. Hosszúkás tojásforma, kissé fénylő, szurokfekete, a csápok és a lábak barnás-sárgák, felül fehér szőrökkel fedett. Az előtor . háta szélesebb mint hosszú. felülete elmosódottan bőrnemű, elül simább, a középen két sor szemcsével, melyek közül kettő az elülső szélen előre áll, oldalai kerekítettek, a középük mögött legszélesebb és innen előrefelé keskenyedő, A szárnyfedők pont- . sorai mélyek, a közterek domborúak.. Hossza 1—11 mm. 7 Előfordul Déifrancziaországban, Korzika szigetén, Olasz- országban és Dalmácziában. . Tápnövénye a fehér eperfa (Morus alba), melynek beteg agait lepi el. z. Liparthrum St.-Georgi Knotek. Barnás-fekete, a csápok sárgák, a lábak barnák, felül rövid fehér szőrökkel mintegy porszerűen fedett. Az előtor hátának két szemcsesora éles, oldalai előrefelé keskenyedők, hátsó szögletei kerekitettek, sárga szőrökkel sürün fedett. A szárnyfedők pont- sorai jól láthatók, ezekben egy sor hosszú sárgás sörtével, a köz- terekben egy sor világos pikkelyszerű szőrrel. Hossza 111—1-2 mm. Előfordul Görögországban, a Krim-félszigeten, a Kaukázus- ban és Dalmácziában (Budua) Tápnövénye az Anagyris foetida L., melyben az anyamenet mélyen behatól és ebből erednek a fel- és lefelé haladó 2"o em. hosszú lárvamenetek. Valószinűleg két nemzedéke van, mert az első kifejlődött bogarak már junius elején repülnek. 11. nem: Hypoborus Erichson. A csápostor ötizes, melynek izei felváltva szélesek-keskenyek. A szemek elől nem kikanyarítottak. Az előtor háta harántos, tövén szegélyezett, korongján szétszórtan szemcsézett. A szárny- fedők tőéle erősen kiemelkedő, éles. Az elülső ecsipők érintkeznek. A lábszárak laposak, a csúcs felé hegyesedők és tüskével vég- ződnek. A lábfejizek közül az első rövid, a harmadik hosszú Ide egyetlen faj tartozik. 1. Hypoborus ficus Eriehson (siculus Ferrari). Rövid és széles hengeralakú, kissé fénylő, felül domború, fekete, a szárnyfedők barnák, elül oldalt sötétek, felül szürkésen Magyarország szú-féléi. 219 szörös, a lábak vörösek; a csápok sárgák. Az előtor háta majd- nem kétszer oly széles mint hosszú, oldalai kerekítettek, előrefelé keskenyedők, felülete szemcsézetten pontozott, a középen 7—8 szétszórt dudorkával. A szárnyfedők hátrafeló kissé keskenyedők, keskenyebbek mint az előtor, a pontsorok elmosódottak, felváltva sorokban hosszabb felálló és rövidebb testhez simuló szőrökkel fedettek. Hossza 1—13 mm. Előfordul a Földközi tenger tájában (Algir, Spanyolország, Dél- Francziaország, Korzika, Olaszország, Görögország, Dél-Tirol, Dél-Oroszország, Kaukázus, Sziria), nálunk a magyar-horvát ten- germelléken (Fiume, Buccari, Novi, Zengg), Dalmácziában (Meleda) és Herczegovinában (Mostar). Tápnövénye a fügefa (Ficus caria); ritkábban a szőllő ( Vitis vimtfera); leginkább beteges fügefákon található. A kifejlődött állat részben szeptember második felében repül, részben áttelel és tavasszal repül. 12. nem : Carphoborus Eichhoff. A csápostor ötizes, a bunkó kerekített, összenyomott és izelt. A szemek vesealakúak, elül mélyen kikanyarítottak. Az előtor háta sima, szemcsék nélkül. A szárnyfedők tőéle fogacskázott, erősen kiemelkedő, majdnem egyenes, felületükön testhez simuló szőrökkel fedettek. A lábfejizek közül az első rövidebb mint a következők, a harmadik kissé szívforma. Arago k mechatározó külega 1. Az előtor háta szélesebb mint hosszú. A szárnyfedők pontsorai erőteljesek, felületük egyformán egyenletesen pikkelyezett KORL ZET BAR RÉTRE DYE el ese S — Az előtor háta olyan hosszú mint széles k A szárny- fedők pontsorai nagyon finomak, alig láthatók, felüle- tük tarkázottan pikkelyezett. 3. Perrisi. 2. A szárnyfedők első köztere a csúcson a hetedikkel egyesül, a csúcsszegélyen élesen és hegyesen dudorkás. 1. pini. — A szárnyfedők c1gő köztere hátul a harmadikkal és a csúcson a szegélylyel egyesül, nem dudorkás. 2. minimus. 220 Csiki Ernő a fnjok leirása: 1. Carphoborus pini Bichhoff. Fekete, alig fénylő, szürkés pikkelyekkel fedett, a csápok és a lábfejizek sárgák (a lábak különben feketék). Az előtor háta olyan széles mint hosszú, tövén kiszélesedett, előrefelé keske- nyedő, felületén finoman pontozott. A szárnyfedők szétszórtan szürkés pikkelyekkel fedettek, erőteljesen pontozottan-barázdások, a pontok szélesek, kerekek vagy négyszögűek, a közterek kes- kenyek, az első köztér hátul a hetedikkel egyesül, kiemelkedő, hátsó szélén hegyesen dudorkás, az l., 3, a. és 7. köztér hátul erősebben kiemelkedő mint a többi. Hossza 183—18 mm. Előfordul Dél-Francziaországban, Olaszországban, Herczegovi- nában és Dalmácziában (Lacroma, Meleda) Tápnövénye a Pinus halepensis és P. leucodernis. 2. Carphobnrus mínimus Fabricius (sguamulatus Redtenbacher). Keskeny hengeralakú, fekete, sürün szürke pikkelyszerű szőrökkel fedett, a csápok és a lábfejizek sárgák. Az előtor háta. nem szélesebb mint hosszú, elül keskenyebb és befüzödött, sürün és elég finoman pontozott, hosszanti középvonala gyengén kiemel- kedő. A szárnyfedők a csúcson többnyire vöröses-barnák, a hosz- szanti barázdák mélyek. a közterek keskenyek, az első és a har- madik köztér magasabb, a csúcson egyesül egymással és az oldal- szegélylyel, nem dudorkás; a második köztér hátul keskenyebb és mélyített. A hímek homlokán két dudorodás van, a nösténye- kén itt sima, nem pontozott folt van. Hossza 13—18 mm. Előfordul Francziaországban, Hollandiában, Németországban, Alsó-Ausztriában, Morvaországban, Olaszországban, a Kaukázus- ban és Kis-Azsiában (Amasia) Nálunk eddig csak Boszniá- ban a Trebevicen (Sarajevo mellett) észlelték. Tápnövénye az erdei fenyő (Pinus síilvestris L.), továbbá. P. austriaca, P. leucodernis, P. montana. Mint kifejlődött állat telel át és kora tavasszal raízik, évenkint két nemzedéke van. Csillagalakú a menete; a mély párzási üregből 3—4 hosszú menet lép ki, ezek 4—6 em. hosszúak, ezekből eléggé távol egy- mástól erednek a rövid lárvamenetek. A fenyő csúcságain talál- ható leginkább, de általában véve ritka, ennélfogva erdőgazda- sági szempontból nincsen nagy fontossága. Ellene legezélszerűbb úgy védekezni, hogy az általa megtámadott ágakat ősszel és télen összegyüjtjiik és elégetjük. Magyarország szú-féléi. 221 3. Carphóborus Perrisi Chapuis. Szurokbarna, a csápok és a lábak sárgák vagy vörösek, felül, de különösen a szárnyfedők sürün barna és szürke pikke- lyekkel tarkázottan fedettek. A teste hosszúkás, hengeres. Az elő- tor háta olyan széles mint hosszú. A szárnyfedők pontsorai fino- mak, alig láthatók, a közterek szélesek, elül erőteljesen és sürün hátul szétszórtan Szemecskézettek, a második köztér gyengén mélyített. Hossza 15—2 mm. Előfordul FHrancia- és Olaszországban, Korzika szigetén, Dalmácziában, Herczegovinában és Sziriában. ; Tápnövénye az olajfa (Olea euwropaeg), a Pistacia terebinthus és a szilvafa (UlImus). Különtfélék. Ismeretlen téli lepke. Néhány éve Dr. Madarász Gyula a M. N Múzeum igazgató őre hírül hozta, hogy vízkeresztkör Nógrád-Kállón, .a Cserhát-hegységben vadászaton lévén, látott valami Bombycida-téle fehér lepke több példányát repkedni, de háló hiányában meg nem foghatta. Minthogy el nem képzelhettem, miféle fajta lepke lehetett az, kedvére készültem kimenni a helyszínére magam is, de az a kedvezőtlen időjárás miatt mindig elmaradt. Végre már meg is feledkeztem ama fehér lepkéről. Tavaly eszembe jutatták a Wartensnebel grófnők, a kiknek házában Tarjánkán, a Mátra alján, néhány napot töltöttem. Tud- ván, hogy lepkészettel foglalkozom, felemlítették, hogy újév táján láttak sok fehér lepkét repdesni. Tehát ezen a vidéken is megvan a téli fehér lepke! Ida grófnőt, a ki különösen érdeklő- dött, fetkértem, hogy az idén, ha törik-szakad, fogjon abból a lepkéből. Megis igérte és hálóval felszerelve rajta is volt, de biz e rejtélyes lepke az idén nem mutatkozott, meglehet a kemény tél elpusztította a példányok nagy részét. A grófnő szívesen meg- igérte, hogy a jövő télen is fog ügyelni ama lepkére. Egyúttal azonban felkérem a hegyes-dombos vidékeken lakó olvasóinkat, hogy a jövő január és február havában szintén vessenek ügyet arra a fehér lepkére és ha foghatnak belőle, akár levélben nyom- ban szíveskedjenek beküldeni. Léhetséges, hogy egészen új és ismeretlen, minden esetre érdekes fajról van szó. A. Aigner Lajos. 222 Különfélék. A külföldi lepkészeken kívül, kiket előbbi füzetünkben . (158. 1) említettünk, Rothschild Károly is tartózkodott hazánkban f. évi augusztus havában és apósa csehteleki birto- kán (Bihar-m.) számos lepkét gyüjtött. Legérdekesebb ezek közül az Argynmis Laodice, mely hazánkban eddig csak Háromszék- és. Szilagy-megyéből volt ismeretes. Ezt nagyobb számú példányban fogta, sőt petéit is találta, melyeket Angliában szándékozik tenyészteni. Gyüjteményében csakis oly lepkéket helyez el, me- lyeket saját maga gyüjtött. : Calwer bogárkönyve. A németek ez elterjedt könyve telje- sen átdolgozva, immár 6. kiadásban jelenik meg Schaufuss Kamillo szerkesztésében. Hz a munka színes táblái révén nép- szerű és különösen a kezdők, a tanuló ifjuság körében nagyon elterjedt, de mint jó kézi könyvet már az előrehaladottabb gyüjtő is jól használhatja. A mint az előfizetési felhívásból látjuk, a munka 32 füzetben fog megjelenni és számos szövegközti képen kívűl 3 fekete és 48 színes táblán 1400 bogár képét fogja hozni. A munka beosztása az előrajz szerint elég jónak igérkezik. A bevezető részben általánosságban foglalkozik szerző az állat- ország, az ízeltlábúak és a rovarok felosztásával, azok szerke- zetével. a fajfogalommal és az ősrovartannal. Az általános rész- ben külön fejezetek tárgyalják a test alkatát, a fejlődést, az életmódot és életjelenségeket, a fu.drajzi elterjedést, a gyüjtést és nevelest, a praeparálást, a gyüjtemény berendezését, a meg- határozást, küldést, cserét és vételt, az irodalmat. A tüzetes rész a középeurópai bogarakat tárgyalja és pedig úgy, hogy a csalá- dok és nemek jellemzése után az elterjedtebb fajok és fajválto- zatok leírását találjuk, a ritkábbak pedig legalább névleg emlí- tettnek. Az előttünk fekvő első füzet szerint a táblák reproduk- cziója sikerült, az ábrák elég jók. Egy-egy füzet ára 1 márka, megjelenése után az egész munka fűzve 23, kötve 26 márka lesz. A kiadó czég (Sprösser € Nágele, Stuttgart) a munka €esi- nos kiállításáról, jó papirosról és szép nyomásról eléggé gonaos- kodott. Személyi hirek. Ő felsége a király Jablono wski Józsefet a m. kir. Rovartani Állomás fönökét, lapunk munkatársát és volt szerkesztőjét, érdemeinek elismeréseül a királyi tanácsosi ezímmel tüntette ki. — Dr. Vángel Jenőt, a budapesti Paedagogium tanárát és lapunk volt szerkesztőjét pedig ezen intézet igazgatójává er Irodalom. 223 nevezte ki. — Anisits J. B., ismert természetbuvár, ki sok évig működött mint egyetemi tanár Asuncionban, Paraguay fővárosá- ban, visszaérkezett a hazába s egyelőre a m. kir. Ampelologiai intézetben foglalatoskodik. irodalom; F Konow, Fr. W., Neue Blattwespen. (Hy m.) (Deutsche En- tom. Zeitschr. 1907, p. 489—497.) A levéldarazsak kitünő ismerője czikkében jegyzeteket közöl ismert fajokról és leír több új fajt is. A külföldi fajokon kívül néhány faunaterületünkből valót is találunk. Ezek : Arge fuliginata, n. sp. Bosznia: Uvac (gyüjt. Hensch) ; Schizoceros Henschi n. sp. Horvátország : Krapina (gyüjt. Hensch); Fenusa glaucopis n. sp. Németország, Francziaország, Horvátország; FF. migripes n. sp. Szlavonország (gyüjt. Henschb.) Csiki Ernő. Bachmetjew, P. Experimentelle entomologisehe Stu- i dien vom physikalisch-ehemischen Standpunkt aus. I. Band Temperaturverháltmiese bei Insekten, II. Band, Einfluss áusserer Haktoren auf Insekten 1901—7. 169 és 1068 I, Művének első kötetében, melyet az orosz tudom. akadémia arany éremmel kitüntetett, összefoglalja szerző a rovarok hőmér- sékleti viszonyaira vonatkozó kisérleteket; az imént megjelent második kötet pedig kevés kivétellel magába foglalja mind azt, amit a kisérleti lepidopterologia terén a folyó évig közzétettek. A második kötet két részre oszlik, t. i. tárgyi részre (a rovarok fejlődéstőrténete, nagysága. alakja. színezése és rajzolata) és elméleti részre, melyben szerző számos kutatónak az első részben leírt jelenségekről való nézetét felsorolja s a protoplasma moz gási állapota szempontjából tárgyalja. A vaskos kötetben bámu " latos anyagbőséget halmozott össze és dolgozott fel a fáradha" tatlan búvár. A kisérlettel, biologiával és systematikával foglalkozó entomologusra szinte nélkülözhetetlen és egész szakirodalmat pótol. A. Aigner Lajos. . .:. ROVARTANI LAPOK XIV. Band 9—10. Heft. November December 1907. S. 183. L. v. Aigner-Abafi: Julius Dahlström, geb, 1834. zu Varannó, betrat die kaufmánnische Laufbahn, wurde als Gehilfe 1854 zu den Kürassieren eingereiht und nach 9 Jah- ren als Wachtmeister entlassen. Hierauf liess er sichin Eperjes nieder und wurde zum Cassier der dortigen Sparcasse gewiübhlt, in welcher Eigenschaft er 40 Jahre diente und 1907 in Ruhestand trat. Von Jugend auf Liebhaber der Schmetterlinge, begann er erst 13872 systematisch zu sammeln u. z. unermüdlich Tag und Nacht. Seit seiner Pensionirung widmete er sich ganz dem Sammeln und starb auch wie ein Held auf dem Schlachtfeld. Am 13. Aug. 1907 unternahm er námlich eine Excursion nach den Sóvárer Bergen und hier beim Sammeln, unter freiem Himmel, machte bei der herrschen- den grossen Hitze ein Herzsehlag seinem Leben ein KHnde. Dahlström war ein sehr glücklieher Sammler, zahlreiche For- men wurden von ihm zuerst aus Ungarn nachgewiesen und aus seiner Sammlung, die zum Teil in den Besitz des Ung. National- Museums überging, wurden jüngst mehrere Formen besehrieben (Annales Musei Nat. Hungarici. Vol. XIV.). S. 189. A. Schmidt: Uber die Museen Deutsch- lands und Oesterreichs. Auf einer Studienreise besich- tige Verfasser zunáchst in Prag die Sammlung von Dr. 0. Nickerl, wa ihn zumeist die Mierolepidopteren, sowie die exotischen Schmet- terlinge interessierten, nicht minder die sehöne Káfersamlung. S0- dann besuche er das böhmische National-Museum, wo die Aufstel- lung der Tiere und besonders der Insekten seine vollstündige Bi- Iligung fand. Das Zoologisch-ethnographische Museum in Dresden ist gleichfalls sehr zweckmássig geordnet, allein die wissensehaft- liche Lepidopteren-Sammlung ármlich, übrigens ist man eben mit dem Ordnen derselben beschaftigt. Weit befriedigender war die Besichtung der Sammlungen und Vorráte von Dr. 0. St a u- dinger und Bang-Haas. In Berlin besuchte Verfasser zu- náchst das naturhistorisehe Museum, wo er mit Hilfe von Dr. F. Karseh die zweifelhaften Arten des Ungar. National-Museums determinirte. Die Nachmittage verbrachte er im neurobiologischen Institut, wo er unter Anleitung von Dr. 0. Vogt an kleineren Sadugetieren histologische Untersuchungen vornahm. Biner Hin- ladung von Dr. H. Dohrn folgend, besuchte er das Stettiner Museum, dessen reichhaltige Insektensammlungen seine Bewun- " derung erregten. Auf dem Heimweg besichtigte er noch das Hof- museum in Wien, dessen " Lepidoptereu-Sammlung ihn sehr befriedigte. Zum Sehluss spricht er aus, dass das Ungar. Natio- nal-Museum den Vergleieh mit anderen Museen ganz gut aushalte. 14 5. 192. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarna XXII. Die Erebien-Arten weiden eingehend geschildert. S. 200. M. Móczár und P. Henter: Neuere Daten zur Hymenopteren-Bauna von Ungarná In den Jahren 1905—7. sammelten die Hörer des Paedagogiums zu Budapest u. a. auch Hymenopteren in 5200 Exemplarem von 600 Arten, die hier enumeriert werden. . S. 210. L. v. Aigner-Abafi: Sehmetterlings-Aberationen des Ung. National-Museums V. Sehluss. S. 212. L. v. Aigner-Abafi: Zunahme der Lepidop- teren-Fauna von Ungarn im J. 1906. Durch die im unga- " rischen Text aufgeführten Formen steigt die Zahl der Macrolepi- doptera-Arten auf 1579 mit 789 Varietáten, die der Mierolepi- dopteren aber auf 1.63 mit 78 Varietáten. Neu benannt werden: Datyrus Arethusa Esp. ab. punctata und ab. immaculata (ohne Fleck in der 2. oder 3. Zelle); ferner Lycaena Arion L. ab. parvimacula, ausser dem Mittelmond zeigen sich die normalen 4-—6 Flecke nur in Spuren oder gar nicbt. 5. 215. Dr. E. Kauffmann: Bestimmungstabelle der Apion aestivum-Gruppe. 3. 217. E. Csiki: Die Börkenkafer Une armes ae Bestimmungstabellen der Gattungen Liparthrum, Hypoborus und Carphoborus, nebst Beschreibung der Arten. 5. 221. L. v. Aigner-Abafi: Unbekannter Sehmetter- ling. In letzteren Jahren wurde wiederholt im Januar ein weis- ser bombycidenartiger Falter beobachtet, aber nicht bestimmt, es wird nun ersucht, auf diesen HWalten zu fahnden und ihn zur Determinirung einzusenden. ; S. 222. Auslándisehe Lepidopterologen.. Ausser den p. 158. genannten Lepidopterologen sammelte auch Charles . Kothsechild in Ungarn u. z. im Komitat Bihar, wo er nebst vielen anderen Arten auch Argyunis Laodice in Anzahl erbeutete. S. 222. Calwers Köáferbuch 6. Auflage, bearbeitet von Camillo Schaufus s, wird besprochen und bestens empfehlen. S.222. Personalnaehriehten Josef Jablonowski, Vorstand der staatlichen Entomologisechen Station, früher Redaktions- . mitglied der Rovartani Lapok, erhielt den Titel eines Königlichen Rates. — Dr. Eugen Vángel, vormals Redakteur der Rovar- tani Lapok, wurde zum Director des Paedagogiums in Budapest ernannt — Der Naturforscher J. D. Anisits, der 20 Jahre als Professor am Collegium in Asuncion (Paraguay) wirkte, ist nach Budapest zurückgekehrt und hat eine Stelle bei der Ampelolo- gischen Anstalt angetreten. 45 . ROVARTANI LAPOK HAVI HONGYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xx DR BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR CHYZER KORNEL DR ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDESÉVEL SZERKESZTIK ft "A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. KÍVS KÖTET 1907. BUDAPEST, 1907. . A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE és KIADÓHIVATALA IX., ERKEL-UTCZA 12. 8 ER G. EEslle TE Se ee érts se VASKENTRBN 8 Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Muzeum 6. ; gyüjteményéből 23 ábrával 79, 122, 148, 178, 30sA § 5 A galagonya-pille tömeges fellépése ... ls fő Japánország. lepke-faunájáról-. .. .. 95. 3 Mehádiai és Orsovai lepkék ... ... .. 1588 E Parnassius Mnemósyne ..- 2 . 109 ; 88 Szedlaczek István. Arezképpel -— 16158 Í ; Dablström Gyula. Arezképpel . 0. 18895 ú8i A magyar lepke-fauna gyarapodása 1906- ban JA Ismeretlen téli: lepke ss s zess seezt ssöse 991 Bagudis" Antal-dy. :" Coenonymphra Hero sss az ess Eat Bet Bolkay István: Rimaszombat bogárfaunája --. --. --- .--. 162 Be Bramcsik. Károly dr. : Adalék Trencsénvármegye Coleoptera-. 3 faunájához 2 22 2 17 ZSZSAEARNNNSB Cerva Frigyes: Az Kilicrinia cordiaria életmódja. Abrával Osiki Ernő: Magyarország szuféléi ... ... 7, 153, 176, 217 . PuncuszGyala: "Arezképeli Sérti es Stee a 5 Gerger Bdef Arezképpek sé zans tátott 1830. Daklström Gyula: A Papilio Podalirius hernyója 7 "TAO IDE ÜE A Cicindela campestrisről sei szja eKfEGE I A A rovarok védekezéséről ez 20 .2 JE TASK 7 Rovarok egyidejű röpüléséről 2 zt KOSZ Jablonotoski József: A répalégy. 5 ábrával -.. --- -— .-- 49 3 Kárpáti Ernő és Lakatos Dezső: Ujabb adatok Magyarország. BE lepke-faunájához . .-. --- SE . at Taelalon éz szt ván Evnő dr.: Az Apion aestivum-csoport fajainak § Meghatatozásató eszt ús JB MeÜ . —— Kiss József és Olasz Károly: Adatok Árva-Polhora és a Ba- £; biagura rovarfaunájához .. ÉRÉSE Lósy József: A hagy és a kis" viaszmolys "e : s Bs. . Móczár Miklós és Henter Pál: Ujabb adatok KTESZZta el § Hymenoptera-faunájához B. KE We Blenene:: Métgés" hernyók e ess ás 3 7 § Schmidt ZP KN Németországi IMUŰZENMOKRTÓL zzz 5 — — Seitz A.: Az amerikai lepkefaunáról 0. 02 00 2 0 Standfuss M.: A fajok keletkezése és átalakulása 0... 0 .. E. — Szilády Zoltán dr.: Rovartani jegyzetek és megfigyelések: ADTÁL ESZES sze ESZÁDB té. Klapálek gyüjtőútja "hazánkban Éz kres . — Wachsmann Ferencz: Pápa környékének bogárfaunája .. KSS Ztlahi Kiss Endre dr.: A méhekről (2. 72. 2 -. Névtelen közlemények. Me Az első MA VANSÍEN KE kÍNY Vé szea Szenes zs E Át as íze MEGYEK fomologiai előadások 1 2. 40, KERESE tápláléka ses e ZT AT lt ES-A ERKRREK ESEN Ze Ek e ÖÉ SE ése ez dt ksd ÜK St EL A Monteen- sugarak hatása va: lebkékres ee a Aa tet ét E MEGSZ ata ST HAt Ess e NEEE Sy a L ELT SAMT ze KGESSS Green fOTmi s ZT KEREKES Sölyóblótos za TS e E KEZÉT Elantasinis oz sz az e ÉGESSÉK SE RNS S e e Só te B ee ea átl a ERNE E RENO VTK EE SZÉRE e b At A ea VOL MS Az Aporia erataegiről ÁL Ne E zek ee TT ETÉSKÁK LN ZTE SE KEREZETEROL SEK ÁD SZERESE S Eszék OL? Ea LOK T-t KENRSR ETO TVE SG OZ a ő ezt AL ak lg tie LEN zel a 3 134 135 136 136 A Kudsiri havasok faunája . ..- bli ED iz KAL SSE Linné-ünnepéky szó se ir zé ns ea AMS GST izes Külföldi. Jepkészek Skz ts NSZ sét aee E Calwet bogárköny veszi 2: zzz ts tés TRE SZET ARB Személyi hirek 2 S a Za TA NR Se SZE Tt S ZÁRT Irodalom. Csiki Ernő, Magyarország bogárfaunája. Ism. Csiki Ernő Petri, K., Maltodes Serbotae n. sp. . z ő k Müller, J., Coleopterologische Notizen. 6 kS jő Formánek, R., Ein neue Aeta Brachysomus. ,, b 5 Petri, K., Vier neue Rüssler aus Turkestan. , ja 5; Heyden, Reiter et Weise, Catalogus Coleopterorum. Ismerteti Csiki Ernő M SOS P., Coleopteologisehes-Ergebnis einer Siebe- 8: Excursion. Ismerteti Csiki Ernő o ses Aigner-Abafi, L. v., Sehmetterlings- -Aberrationen MED: Reitter, E., Dietyopterus Fiedleri n. sp. Ism. Csiki Ernő 1 Lampert, K., Die Grossschmetterlinge Mitteleuropas. Ismertetv 47 Aegner Cogjös : See seg estkeet Reitter E., Bestimmungs-Tabellen der Mecinini. Ismerteti ót EVM ŐZZ Éz teta ES ESELY ae záttáMeNRÉTI "Ismerteti E sül Ernő... EEZBO LE a I SEEATSESTT Bachmetjew P., Experimentelle entomol. Studien. Ismerteti: A. Aigner Lajos -2. 2-2 2 Konow, Fr. W.,, Neue Blattwespen. Ismerteti, Csiki Ernö s ES Entomolosiai művek. ag grg öltalábós. A kegénas Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungy- . MI. kötet, Arthropoda, Kiadja a .k. m. Termézettudomínyi Társulul. . kitömesére s eltartására, és csontvázak srök EssbtÁl ábrákkal 1 korona ésére és Tr üjésé 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— ényz § Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve ág "fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak agánrajza 40 kor. at sben 30 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon Akor. — Aigner- Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb feln 30 kor. Die Raipen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. ti 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömösváúry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna nellékeiréi 3 rábl 60 ill. — Kertész K. Catalogus Tabanidatum. orbis terra universi 6 kor. ; ; . —. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis . — bogárgyűjtő. A bogarak ismértetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kaferbuckr § ufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. HAL És áá szi Horváth G., Adatok a hazai Úr ss örv etetisz Ms tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kora IR: SERT ő .— szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2-kor.60 fill. ; Myri poda. Dr. Daday J. A magyarországi Myriopodák MASÁNKGJZA . 4 táblával 4 kor. ESZES Arachnoidea. Dr. hyzer K. és ICSZGGYhőki L. Araneae Hungaria 8 kötet 24 kor. — Herman O,, Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a az-ös EE DEE tés 16 közt — Dr. Lendl A. A EGK HISZ ESÉS a kepekháló- ; Crústacea : Dr. Daday 3 A Magyarországban eddig talált szabadon ő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 8 kor. A magyarországi Branchipus jok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. BJTÉ, . társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla-. (4 . w ia 4: 4 4 di 6 9 x PSzztht érsz A$XA4$A 44 vek KEENAEKENTHKTEMTENNENKBKDANEEKEEEKEETESZE BENE ENEEEIE Vezérfonal a magyar szent korona országainak terü- letén előforduló bogarak megismerésére. 3 JU S0ÁN CSIKI ERETRNNŐ " JA Magyar Nemzeti Muzeum , segédőre. 2 G 4 te; A három kötetes munka első kötete a bevezető 2 morphologiai részen kívül a Caraboideákat . és . § Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat - fogja tartalmazni- ; Hgy-egy kötet 5 füzetből áll, I "egy-egy " rüzet előfizetési ára z 6 kereve, bei ára 2 kor, 40 fill. Bee Megjelent az I. kötet 1—4. füzete. Előjegyzések! és előfizetések a szerző ezímére (Buda- . pest, VIII. Nemzeti Múzeum) küldendők. 7 áss E odl b: AS B 96: a a mil ú ) vé Ha