OL 461 :R873 ENT szet 1911 január. 1. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 4 ú) KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA, MEGINDÍTOTTA BORVÁTH GÉZA 1884-BEN. A MAGYAR ENTOMOLOGIÁI TÁRSASÁG HIVATALOS KÖZLÖNYE. LAPTULAJDONOS ÉS SZERKESZTŐ CSIKI ERNŐ. A dd BUDAPEST, 1911. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA II., RÉZMÁL, BOGÁR-UTCZA 3. Megjelenik hónaponként. — Előfizetési ára egész évre 8 kor. Revue für das Ausland. sz SAÉK ék ne Dr. Erosutt Géza : A magyar autom éket tömörülése 8 vise Dr. Kaufmann Ernő : Coleopterologiai jegyzetek... BEAT szé e t 4. Aigner Lajos : Magyarország" pillangói. XXXVII. . . . Pillich Ferencz : Simontornyán gyűjtött. bogáráte jegyzéke. Különfélék. Elhúnyt magyar rovarászok .. . fi Irodalom. Társulati ügyek S. 7... j ÜSTN ez ? 1 ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA . XVIII. KÖTET. 1911 JANUÁR ; 1. FÜZET. A magyar entomologusok tömörülése. Irta: DR. Horgvárt GÉzA. Midőn ez előtt 27 évvel a Rovartani Lapokat meginditottam, bizony még álmomban sem mertem volna elgondolni, hogy a magyar entomologusok társulati szervezkedését, egy magyar rovartani tár- sulat megalakulását valaha meg fogom érni. Akkor még ugyancsak kevesen foglalkoztak hazánkban rovargyüjtéssel és még kevesebben a rovartan szakszerű mívelésével. A Magyar Nemzeti Múzeum és a "m. k. állami rovartani állomás (akkor még orsz. filloxera-kisérleti állomás) kötelékében álló szakembereket nem számítva, talán a tiz ujjamon megolvashattam volna a magyarországi entomologusokat. Ily nehéz viszonyok közt indultak meg 1884-ben a Rovartani Lapok. Régi időkről szólok, hát most már bevallhatom, hogy a leg- nagyobb nehézséget akkor a munkatársak hiánya okozta. Még azok a kevesek is, a kik dolgozni tudtak és szerettek volna, másnemű elfoglaltságuk miatt nem támogathattak minket a szükséges mérték- . ben. E miatt nem is birtuk ki sokáig és három évi megfeszített munkálkodás után kénytelenek voltunk a Rovartani Lapok kiadását egyelőre beszüntetni. Tiz évi szünet után AIGNER LaJos vette fel ismét az elejtett fonalat, mely azóta mai napig meg nem szakadt. AIGNER LaAJos buzgal- mának és kitartásának köszönhetjük, hogy a Rovartani Lapok 1897-ben újra megindultak és hogy — a jelenlegi szerkesztő Csiki ERNŐ csatlako- zásával — immár 18-ik évükbe léphetnek. Ha e folyóirat tudományos színvonala néha, kivált újjászületésének első éveiben, talán nem is volt egészen kielégítő s nyelvezete sem volt mindig teljesen kifogás- talan, azért még sem tagadhatjuk meg elismerésünket előbbi szerkesz- tőjétől, a ki dilettáns létére egy entomologiai szaklap kiadására vállal- kozott s azt lelkes odaadással életben tartani igyekezett. A Rovartani Lapoknak, ezt el kell ismernünk, bizonyára szin- tén van némi részük abban, hogy a rovarászok száma nálunk újabb időben örvendetes mértékben megszaporodott. Ha jól tudom, hazánk- Rovartani Lapok. XVIII, 1. (1911. I. 31). 2 ban ez idő szerint már mintegy 200 entomologus foglalkozik rovar- gyüjtéssel és rovartani tanulmányokkal. Vannak közöttük többen, a kiknek neve a külföldi szakkörökben is ismeretes; sőt egyesek, . tudományos munkásságuk révén, a jelenkor legelső entomologusai közt foglalnak helyet. A budapesti entomologusok már több év óta részint a kir. magy. természettudományi társulat állattani szakosztályának ülésein, részint rendes heti társas-összejöveteleken eddig is elég sűrűn érint- keztek egymással. Nagy többségük azonban végre elérkezettnek hitte az időt arra, hogy a magyar rovarászok külön entomologiai társa- ságban tömörüljenek, a melynek keretében aztán intenzivebb módon miívelhessék szaktudományukat és kellemesebben áldozhassanak rovar- gyüjtő kedvtelésüknek. Igy alakult meg 1910 május 14-én a Magyar Entomologiai Társaság, mely azonban működését voltaképen csak most, 1911 január elején kezdte meg. A Magyar Entomologiai Társaság a Rovartani Lapokat válasz- totta közlönyéül. A jelen füzetet a társulat tagjai tehát már tagsági illetmény fejében kapják. Midőn a Magyar Entomologiai Társaság tagjait ez alkalommal kettős minőségemben, mint a Rovartani Lapok alapítója és mint a Magyar Entomologiai Társaság legelső elnöke, melegen üdvözlöm, egyszersmind arra kérem, hogy a Rovartani Lapokat, immár társulati közlönyünket, szellemileg is támogassák és közleményeikkel minél gyakrabban felkeressék. Közöljék itt nemcsak nagyobb dolgozatai- kat, hanem még apróbb észleteiket, megfigyeléseiket és tapaszta- lataikat is; számoljanak be érdekesebb kirándulásaikró] és újabb leleteikről. Nem egyszer megtörtént már, hogy egy-egy eleinte talán jelentéktelennek látszó adat nagyértékű felfedezésekre vezetett. Mindenki hozzájárulhat ekként a rovartan fejlesztéséhez s a rovartani ismeretek terjesztéséhez. Mindenki hozzájárulhat hol egy porszemmel, hol egy téglával ahhoz az épülethez, mely majdan Magyarország rovarfaunájának tejes képét fogja mutatni és melyen serényen munkálkodni minden magyar entomologusnak hazafias kötelessége. Minél többen és minél sűrűbben fogunk a Rovartani Lapok hasábjain egymással találkozni, annál inkább fognak szaporodni és erősödni azok a szellemi kötelékek, melyek a Magyar Entomologiai Társaság tagjait a közös czélok javára s az egyesek hasznára egy- máshoz füzni tartoznak. Végre még egy szavam volna Magyarország összes entomolo- gusaihoz, kivált vidéki szaktársainkhoz. A magyarországi entomologusoknak még csak mintegy negyed- része sorakozott eddig a Magyar Entomologiai Társaság zászlaja alá. 3 Kartársi bizalommal hivom fel ennélfogva a többieket is, hogy állja- nak ők is sorainkba és vegyenek ők is részt abban a kulturális mun- kában, melyre a Magyar Entomologiai Társaság vállalkozott s a MED nok kettős czélja: az entomologia tudományos mivelése és a hazai rovarfauna kutatása. Coleopterologiai jegyzetek. Irta: DR. KAUFMANN ERNŐ. II.! 6. Jó ragasztó készítése. — A bogárminutiák felragasztásánál igen sok esetben rossz ragasztóanyagot választanak. Sokan a glütin- ból álló ,Syndeticon" nevű folyós enyvet használják, melynek ragasztóereje kétség kivül nagy, de hibája, hogy nyúlós és ha meg- száradt, vízben nem oldódik fel. Hogy eczetben felpuhulna, az is csak illuzió. Régi felragasztásokat gyenge eczet nem pubít fel, erős eczetben pedig tönkre megy a rovar. Az egy időben divatba jött Gopiwx-féle folyós enyv szintén nem alkalmas a felragasztáshoz, mivel ez is nyúlós, nem j70uG jól, sárga szinű és idővel megrepedezik. Sok évi tapasztalásom szerint a legjobb ragasztó következő- képpen készül: Veszünk 10 gramm valódi válogatott, színtelen arab mézga (gummi arabicum) szemcsét s ezt kellő menynyiségű lepárolt vízben feloldjuk. A hígnyálkás oldatot óvatosan, folytonos keveréssel, hogy oda ne égjen, porczelláncsészében vagy üvegserlegben fel- forraljuk s ha félig kihült, 1 gramm (16 csepp) tiszta glycerint teszünk hozzá, azután jól megkeverve előre kimosott és jól kifacsart, de még nedves, ritkább callicotszöveten átszürjük s az így nyert tiszta mézganyálkát ugynevezett gyermekjáték pohárkákba osztjuk szét, mindegyikbe 1 cm. magasságnyira. Ezeket a mintegy 20 gramm tartalmú pohárkákat itatóspapirral betakarva meleg helyre teszszük és bennük a mézganyálkát beszárítjuk. A nyomban használni kivánt pohárkában pedig: csak kellő sűrűségig szárítjuk be. A beszárított ragasztó száraz pormentes helyen évekig eltartható. Használatkor a beszáradt mézgához annyi lepárolt hideg vizet adunk, hogy a többszörös felkeverés mellett teljesen feloldódott anyag épen elég sűrű legyen a ragasztáshoz. Hogy ez a nyálka meg ne penészedjék, két darabka lencsényi thymolt teszünk hozzá. Ezekkel a thymoldarabokkal érintkezve és többször megkeverve, a . ragasztó soha el nem romlik. Az ilyen edényben a mézgát azonban 1 Lásd: Rovartani Lapok. XVII, 1910, p. 68. többé felmelegíteni nem szabad, banem besűrűsödés esetén. csak néhány csepp hideg iepárolt sisze kell felhigítani s azután . jó összekeverni. ! Czélszerű a mézgás pohárkákat használat után valamely altató mas fedővel (skatulafedéllel) befödni s pormentes helyen tartani. Ez a ragasztószer igen jól tapad, csaknem teljesen szintelen, soha meg nem repedezik, kitűnően tart s a vele Bea 2 Tosiátá észákíbb HELENE az ddisi HOZTA álésök SZERT az északi szólodabl SAR 450 15" körvonalára esik. Ezt a sajátságos hangyalakó fajt HAMEPB Ét Nagyszebennél födözte fel. Ezen kivül egy főherczegi erdőtiszt és én a baranyamegyei főherczegi erdőségekben találtuk. Az én példányaim a pélmonostori háli erdőből valók, hol azokat egyetlen helyen, összesen 17 példányban találtuk egy derékban letört korhadt cserfának lazán fekvő héja alatt, a Lasius brunmeus LATR. társaságában, ugyan- ezen hangyafajnak a fakéregben levő járataiban. Egyidejüleg ugyanitt találtunk néhány Scydmaenus rufus-t, egy Scydm. Perrisi- 88 és egy Batrisodes venustus-t is. Ugy látszik, hogy ez a felette ritka faj colóniálisotermészetű, a mit persze igazol az a körülmény, hogy : létele a Lasius brunneus-hoz van kötve. Minthogy magasabban fekvő termőhelye ez idő szerint kimutatva nincsen, legfelsőbb határnak a e fenti északi szélességi fok vehető fel. Hogy délre, keletre és nyu- gotra mekkora a terjeszkedése, még további észleletektől függ ; eddig ismert legdélibb termőhelye Görögország. 2 3. Claviger testaceus PREYSSL. és CI, longicornis MüÜLL. a gyüjtők tapasztalatai szerint valamely nagyobb területen, egymást kizárja. A mult nyáron az ellenkezőt tapasztaltam a pélmonostori háli erdőben. A háli csatorna mentén több nagyobb hangyakupaez található s ezek lakóját a sárga hangya: Lasius flavus képezi. Egy. ilyen kupaczban feltaláltam a Claviger longicornis-t, e helytől tán 50 lépésnyire egy kidőlt vén cserfarönkő héja alatt pedig a Lasius miger- nél 3 drb Claviger testaceus-t gyüjtöttem. Az a körülmény, hogy a a CI. longicornis-t, mely nálunk nem igen ritka, mindig a hypochton Lasius fluvus-nál találtain, mig a CI. testaceus a felszíni hangyáknál — élősködik, éppen nem szól a mellett, hogy e két faj nem férne meg. 3 egymással egy területen. A OI. testaceus e vidéken oly ritka, hogy . 40 év alatt a fent leirt 3 darabon kívül soha egyet sem találtam. 9. GEMEDONE ha, UZÁSÁRSES dna ERNE LES FSS és Üses DunAgol Gye. 5 OT . borodott, ép, mig a C. punctiger-nél az alsó szél közepétől felfelé, egy többé-kevésbé hosszú, néha a farfedő felső széléig haladó, más- kor csak igen rövid, de mindig mélyen hasított csatorna foglal helyet. Minthogy e két faj együttesen fordul elő s más különbség . — közöttük nincsen, közel esik annak a lehetősége, hogy a C. punctiger . talán nősténye a C. maryinatus-nak. ső 10. Apion gracitipes Drizxrk. — 1833-ban, amikor boldogult . SmeRLw barátom a svájczi rovartani társulat kiadványában az európai ak Curculionidákat meghatározó táblázatokba kezdte foglalni, szives volt — az itten gyüjtött összes Apion-jaimat is vizsgálat tárgyává tenni. Egyik küldeményemben talált egy A4Apion gracilipes-t, melynek czédu- lájára azt irta, hogy , echt", vagyis, hogy az valódi Apion gracilipes. zó nagy hajszát inditottam ezen faj után; ezrekre rugott a vizsgált . . rovarok száma, dyv egyetlen egy ,jó" faját sem találtam. A rovar . különben egy tökéletes Apron flavipes PaYx., melynek a csápjai a csápbunkóval együtt egészen és tisztán sárgák, a lábak pedig a . végizületig világosabbak. Végre öt évvel ezelőtt, midőn Budáról, . WACHSMANN úr szivességéből nagy mennyiségű Apion-anyagot kap- . tam, találtam köztük egy gracilipes-t, de ez sem volt ,jó", mert ennél . a csápbunkók végső csúcsa kissé feketés. Minthogy az 4. flavipes- . nél a csápok tövének sárga szine sokszor a bunkókig terjed, alapos 53 a feltevésem, hogy az 4. gracilipes, az A. flavipes-nek egy oly válfaja, . — melynél az egész csáp, a bunkóval együtt tiszta sárga, a lábak pedig . a végizületig világosabbak. Magyarország pillangói. Irta: T A. AIGNER LAJos. XXXVII. 23. Lycaena Damon ScHrrr. tg SCHIFFERMILLER £ DEwIis, Syst. Verz. d. Schmetterl. d. Wiener . Gegend. 1776, p. 182. — HÜBNER, Samml. europ. Schmetterl. fig. . 275—-2TT. — Biton SutzER, Abgekürzte Gesch. d. Insecten. 1776, p. 146, Mets ő s ige: k. A hím fénylő világoskék, széles fekete szegélylyel; a nőstény barna, a szárnyak tövén kék behintéssel. Alul barnás-szürke, a szár- nyak töve zöldes-kék behintésű, hosszúkás középfolttal és egy sor fehér szegélyű fekete szemmel; a hátsó szárnyon fehér sáv fut a tőtől a . szegélyig. cz Magyarországon aránylag kevés helyen fordul-elő és ezeken is többnyire ritka, Budapest környékén azonban némelykor gyakori. Erde:; réteken repül, a baltaczimen (Onobrychis sativa) julius elejé- től augusztus közepéig található, de fogtak egyes példányokat május végén és szeptember végén is, utóbbiak csak a kedvező években fellépő I. és III. ivadék képviselői. A hímek 831—34 mm. kiterjedé- sűek, a nőstények kivétel nélkül kisebbek, 26 mm.-esek. A hernyó sárgás-zöld, hátán sötétzöld és oldalt fehérszélű sötétzöld sáv futle. Május juniusban található baltaczimen (Onobrychis sativa). A báb zömök, okersárga. Hazai termőhelyei : Budapest V. 2, VII. 8 — VIII. 18, IX. 29, KRézbánya, Biharhegység, " Kőrösvölgy, Eger, Esztergom VII. 26 — VIII. 9, Győr, Sopron VII, Pozsony VII, Selmeczbánya, Gács, Ko- csócz, Drietoma, Árvaváralja, Szepesolaszi, Eperjes, Mármaros vm., Mehádia, Temesvár és Dalmáczia. A szomszéd országok közül előfordul Alsó-A usztriában VI— VII. Cseh- és Morvaországban VII-VIII, Galicziában VII, Tirolban és Oláhországban, . Elterjedési köre Kasan-tól Kis-Ázsiáig és a Pireneusoktól az Altáj-ig terjed. 24. Lycaena Jolas OCHSENH. OCHSENHEIMER, Die Schmetterl. v. Europa. IV, 1818, p. 144. — FRrYER, Beitr. zur Schmetterlingskunde. t. 110, f. 2, 3. A hím fénylő kék, ritkán vöröses-ibolyakék csillogású, a hátsó szárny belső szegélye fehéres-szürke. A nem kisebb nőstény götétebb, nem ritkán ibolyáskék, az erek fehérek, a szegély (az elülső is) szélesen fekete, a. hátsó szárny elülső szegélye széles fekete, a a külső szegély fokozatosan eltünik, a belső szegély szürke. A hím. alul világosszürke, a tő felé kékes behintésű, az elülső szárny sze- gélye felül többnyire pontsorral díszített; a hátsó szárnyon a pon- tok kisebbek, a szegély második pontsora csak jelzett, a tővön két pont van, mely úgy mint a többi pontok és a két középső keskeny holdalakú folt fehér keretű. A nőstény rajzolata alul hasonló, de vala-. mivel sötétebb. i Hazánkban aránylag kevés helyen fordul elő, mindenütt ritka, kivéve Budapesten, a hol Kov TóBiás 1816 táján fedezte fel, némely évben nem ritka. Május végétől julius végéig röpül és helyenként kedvező időjárású esztendőkben egy második ivadéka is mutatkozik, melynek példányai nagyobbak, a 38—40 mm.-t is megütik. A petéket a nőstény junius és julinsban rakja le a tápnövény virágjába. A hernyó, melyet FRIvaALDszKY IMRE fedezett fel Buda- pesten, fehéres, zöldes vagy vöröses és a dudafürt (Colutea arbores- z "a ny pjgke tl eoz s iget öle tén ük Aáte ky 1 [3 ha AC szg eztet 2 4 yt be get e SET AKSK TYLESEY ÉS LÉ sg laz KSS HÁLA VTTONSÉSZATT OS É ANT EL ŰDVN 1 0 s gé Mát A 9 igdnit as ge VÉ 4 5) ta k? keasáta atz vot 4 a bt ALA tá sagása 8. A őket ANYÓ ft VT" ae ADA k MEGY : v. [4 €. e ki AZ hl s p! vh t a) LES DOLGA NÉ ERVE s NE éés ÉS S DOGÓLEETK Ma LÁZ ÁST ÜLTET Mé 3 LA sas s jd űl cens) magtokjában él (junius 16 — szeptember 18, ritkán október elejéig). 1898-ban julius és augusztusban a nagy szárazság miatt táp- növénye kevés magtokot termelt és kevés volt a hernyó is, utóbbiak később a másodvirágzáskor ismét megszaporodtak, úgy, hogy szep- 308 tember 4.-én teljesen kifejlődött hernyók mellett egészen aprók is 8 voltak találhatók. Ezzel igazoltnak látszik az a gyanítás, hogy né- : mely évben második ivadék is lép fel. Egy ízben egy ilyen máso- 38 dik ivadékú hernyó bábjából már két hétre kikelt a lepke, mig rende- E sen a szürke vagy világosbarna zömök báb 2—3 évig is elfekszik. űj ; A hernyó myrmecophil. Parazitái közül az Amisobas cephalotes KRIECHB. A nevű Braconida ismeretes. B, - ő Termőhelyei: Budapest V. 27—VII. 21 (kopott példányokban a8 VIII. 5-ig), Nagyvárad, Eger, Pécs V. 31-től, Sopron VII—VIII, a Rozsnyó VII. 1—27, Kocsócz, Eperjes, Dél-Magyarország, Fiume, kh Buccari ; Dalmáczia. a . A szomszéd országok közül Csehország és Galicziában (VID, . — Tirolban és Oláhországban (V) fordul elő. ; ; Elterjedési területe Csehországtól Kis-Ázsiáig és Dél-Franczia- . — országtól Amáziáig nyúlik. 25. Lycaena Sebrus BoIsp. : Borspuvar, Icones hist. des Lépidopt. I. 1832, p. 72, t. 71, f. 1—3. A. hím felül ibolyáskék, keskeny fekete szegélylyel; a nőstény barna, a szárnyak tövén ibolyás behintéssel. Alul fehéres-szürke, tövén kékes-zöld behintésű, fehérszélű középfoltal és szemfoltsorral. Kifeszítve 25—30 mm. nagyságú. Magyarországon havasi réteken nagyon ritka, kevés helyről is ismerjük : Branyiszkó (május végétől junius végéig és julius végé- től augusztus közepéig), Kolozsvár, Nagyszeben, Vizakna, Velike ; . Dalmáczia. A hernyó juliusban található Orobus montanmus-on. Előfordul Ausztriában (V), Karinthiában (VI), Galicziában és Bukovinában (VII), Oláh- és Bolgárországban és Maczedoniában (V). - Elterjedési köre Kasan-tól Kis-Ázsiáig és Francziaországtól a . Pamir fensíkig terjed. kele tő . 9. Vt K Simontornyán gyüjtött bogaraim jegyzéke. 7 j Irta: PILLICH FERENCZ, 3S6 IE Lathridiidae. Enicmus minutus L. IV, VI ; transversus OLIv. II-IV, VII. — Cartodere elongata Cukrr. V; Argus ReErrr. IX. — Corticaria pubeseens GYyLEnn. II. 25 ; serrata PavYk. VIII; elongata 7 Gyunw. IV. 9. — Melanophthalma gibbosa HeBsr. III, IV; trans- 0" versalis GYLLH. var. sericea MANwn. VIII; similata Gyunu. IX. B Mycetophagidae. Typhaea stercorea L. IX. Colydiidae. Aglenus brunneus GyLunn. VIII. j Endomychidae. Sphaerosoma globosum Sreu. — Mycetaea hirta MARSH. IV. 17. I ; Coccinellidae. Subcoccinella 24-punctata L. V. 16. — Cyne- " . getis impunctata L. II, V. — Hippodamia tredecimpunctata L. IX. — Adonia variegata GoEzE IV ; ab. constellata Larcn. VII ; ab. carpini FouRcR. — Adalia bigütctató C. II TV, V, XI5 ab: -seső pustulata L. VIII. 30; ab. guadrimaculata Scorp. VI, VII, XI; abiN sublunata WsE. VII. 12. — Coccinella septempunctata L. I—XII ; 1 decempunctata L. VI; ab. sudbpunctata SCHRANK.- VII. 14; ab. decem- pustulata L. VI, VII; guatuordecimpustulata L. 1V—VIII ; conglobata L. II, IV, VII, X. — Micraspis sedecimpunctata L. II; var. duo- ött ptgiotáts L. IV—VIII. — Vibidia uodécínetttala PopA IV. — Thea vigintiduopunctata L. IV-IX. — Calvia guatuordecim- guttata L. I. — Propylaea guatuordecimpunctata L. IV—VI; ab. . tetragonata [Larcn. VII. 16. — Exochomus gügdripnátálattó T.i III—V. — Platynaspis luteoruba GoEze II. — Seymnus frontalis F. IV—VI; interruptus GoEzE II, III, V; rubromaculatus GoEzE V. . — Coccidula scutellata HBsr. IV. ; Helódidae. Cyphon variabilis THuwxBa. II, IV ; padi L. II. 27 ; coarctatus PaYxk. IX. Dryopidae. Dryops Ernesti Gozis IV. 21. Georyssidae. Georyssus cerenulatus Rossi IV, VI. Heteroceridae. Heterocerus fusculus KiEsw. Dermestidae. Dermestes laniarius ILLIG. V. 24, VI. 23; lar- darius L. V. 10. — Attagenus pellio L. III, V. — Anthrenus secrophulariae L. IV, V; verbasci L. V, VI. Byrrhidae. Pelochares versicolor WAnrL IV. 21, VIII. — Limnichus pygmaeus Srgu. VI. — Pedilophorus nitidus SCHALL. IV. 25. Hé Elateridae. Selatosomus latus F. V. 19. — Agriotes ustu- — 7 1 Lásd: Rovartani Lapok. XVII, 1910, p. 154. 9 .latus ScHALL. VII. 9; brevis Cawxp. IV. 25; sputlator L. IV. 14—25 : lineatus L. ÍV. 25. — Cardiophorus rubripes GERM. V, VI. — Me- lanotus rufipes Hesr. V. 23—VII. 14 ; crassicollis ER. V. 27 ; puncto- lineatus PEL. (niger F.) V. 25. — Drasterius bimaculatus RossI II—IV, V. 17, VIII. — Limonius pilosus LEsKE V, VI; aerugino- sus OLiv. IV. 25. — Athous haemorrhoidalis F. VI; longicollis OLrv. ; hirtus HBsr. VI. . Eucnemidae. Trixagus Duvali Bowv. II. 27; obtusus CunRr. Mg Buprestidae. Dicerca berolinensis HeBsr. — Anthaxia manca F. VI; nitidula L. VI. 1. — Cylindromorphus filum Gyutcwxw. VI. — Trachys minuta L. V. 19 ; fragariae Bkis. IV. 25. Bostrychidae. Psoa viennensis Hesr. IV. 25—V. 16. — Bo- siíryehus capucinus L. — : Eyctidae. Lyctus linearis GoEzE. V. 31. Ptinidae. Ptinus fur L. ; sexpunctatus Panz. VI. 25 ; latro F. IV. Anobiidae. Xestobium plumbeum ILLiG. V. 18; var. aenei- colle BacH V. 6; rufo-villosum Dxa. II. 27. — Sitodrepa panicea L. II—IV. — Trypopitys carpini Hesr. III. 3, VII. Oedemeridae. Oedemera podagraria L. VII. 7. Pyrochroidae. Pyrochroa coccinea L. V. 6. Anthicidae. Notoxus monoceros L. V, VI. — Formicomus pedestris Rossi IX. — Anthicus floralis L. IV, VI; gracilis PAnz. SETV. 14: hispidus Rossi II—IV, VII; antherinus L. IV. 14; axillaris SCHMIDT II. Meloidae. Meloé proscarabaeus L. IV ; violaceus MaARsx. IV, V ; coriarius BRANDT IV, 20; rugosus MARswH. IV. 20—V ; scabrius- cúlus BRANDT V. 24. — Zonabris floralis PaLL. VIII. 1 ; variabilis PALL. — Lytta vesicatoria L. VI. 1. Mordetlidae. Mordellistena pumila Gyuwn. VI. — Anaspis frontalis L. V. 6; var. lateralis F. V.:6. Lagriidae. Lagria hirta L. VII. Allecultidae. Gonodera luperus Hesr. V. 20; antennata PAnz. VI. — Podonta nigrita F. VIII. 1. — Cteniopus sulphureus L. VII. 1. — Omophlus rugosicollis BRuLL. V. Tenebrionidae. Gnaptor spinimanus PALL. ÍV, V. — Blaps lethifera MaARsn. IV—IX; mortisaga L. IV. 26—IX. 10; halophila Fiscn. VI, VII. — Pedinus femoralis L. IV. 20. — Gonocepha- lum pusillum F. V. 11. — Opatrum sabulosum L. IV—VII. — Crypticus guisguilius L. VI, VIII. — Diaperis boleti L. VI. 23. — Alphitobius testudineus Pi. VI. 9..— Tenebrio molitor L. VII, VIII; picipes HBsr. VI. 23. — Helops guisguilius Srku. III—X ; caraboides Panz. IV. 29. 10 Cerambycidae. Acmaeops collaris L. V. 13—VI. — Leptura bifasciata MüLL. VIII. 1. — Cerambyx cerdo L. V. 20. — Phyma- todes testaceus L. V. 81; ab. rufipes Cosra VI. 7. — Pyrrhidium" sanguineum L. IV. 5—V. 7. — Hylotrupes bajulus L. V, VII. — Purpuricenus budensis GoEzE VII. 7; ab. hungaricus HBsr. VII. —i Plagionotús floralis" PAnL. ab. basicormis "REirrs- "Ülytúüs arietis L. VI. — Clytanthus varius MüLL. VII. 15—VIII. 8; Herbsti BRuw. ; sartor MüLLn. VIII; speciosus ScHNEID. VII, VIII. — Dorca- dion fulvum Scop. IV, V; Scopolii Hesr. III. 24—VI. — Morimus funereus MuLs. VII-IX. — Pogonochaerus hispidulus Pin.. I. 17; hispidus L. II. 27. — Tetrops praeusta L. V. 14. — Phytoe- cia pustulata SCHRNK. V. 16—VI. — Oberea erythrocephala SCHRNK. VES: Különfélék. Elhúnyt magyar rovarászok. A mult év utolsó negyedében újból megritkultak soraink, két derék szaktársunkat veszítettük el. 1910 október 6-án váratlanul elhúnyt AJNÁCSKŐI ÉS HERNÁD- VÉCSEI BÁRÓ VÉcsSEY IsTvÁN, cs. és kir. kamarás, ny. m. kir. honvéd- huszár-őrnagy, életének 47. évében. Benne a hazai lepkefauna egyik. lelkes kutatóját veszítettük el. 1910 november 16-án hosszas betegség és szenvedés után el- húnyt 72 éves korában WACHSMANN FERExCcz, ny. államvasúti főfel- ügyelő, a Magyar Entomologiai Társaság választmányi tagja. A buda- pesti bogarászok benne nesztorukat veszítették el. Ő Magyarország bogárfaunáját kutatta, de zirándulásain nem feledkezett meg a többi rövarrendről sem, ezekkel barátjai és főleg a Magyar Nemzeti Mú- zeum gyüjteményét gyarapította. Mindkét rovarásztársunk életrajzát közölni fogjuk. CSIKI. Irodalom. Theodor Becker: Chloropidae. EBine monographische Studie. I. Teil. Paláarktiscehe Region. (Archivum Zoologi- cum. I, No. 10, 1910, p. 33—174, tab. II—IID ; Nachtrag (ibid., No. 15, p. 197—200). Ennek a terjedelmes munkának a megjelenése nem meglepe- tés. A szerzővel összeköttetésben állók régen tudják, hogy évek óta gyüjti minden oldalról az anyagot s hogy nem egy tanulmányutat tett külföldön a typusok tanulmányozása czéljából. De meglepetésszámba Mrd Key váz; dat A EARL ZOTT ET BA ia § etag (84 tttes Sl6:ki . ső b a zó ú Zao e ONCALNT a 11 megy, hogy ezuttal nemcsak a palüáarktikus fauna képviselőit veszi tekintetbe, mint eddigi monografiáiban, hanem az egész világ Chloro- pidáit teszi tanulmány tárgyává. A munka öt részből fog állani, mindegyik egy-egy régiót ölel fel. A sorozatot a paláarktikus fajok ismertetése nyitja meg. A Chloropidák, köztudomás szerint a kártékony legyek közé sorolandók, a mennyiben egyesek a vetésekben óriási károkat okoznak. Rövid bevezetés után, melyben a család jellemvonását s a rendelkezésére állott anyagot ismerteti, áttér a nemek és fajok leirá- sára. Ezek pontosak és kimerítőek. A rendkivül bonyolult synony- miát, kivált a Cllorops-nemnél, igazán mesteri módon oldja meg. Részletekbe nem bocsátkozhatom egyrészt a rendelkezésemre álló csekély hely miatt, másrészt azért, mert a ki ezzel a családdal foglal- kozni óhajt, ebből a rövid ismertetésből úgy sem tudhatná meg mid- azt, amire szüksége van. Magyarország területéről a M. N. Múzeum és THAUHAMMER J. gyüjteménye alapján akövetkező új nemeket és fajokat irja le : Phyladel- phus (n. gen.) Thalhammeri (Vadkert) ; Lasiosina littoralis (Gyón) ; An- ttracophaga infumata (Budapest) ; Chlorops adjuncta (Budapest), horrida (Mehádia), /initima (Gyón), tectifrons (Gyón), angustifrons (Gyón). eutrophaeformis (közelebbi termőhely nélkül) ; Centorisoma (m. gen.) elegantulum (Gyón, Kalocsa) ; Lagaroceras granulosum (Gyón) ; Dicraeus migropilosus (Novi); Gauram fascipes (közelebbi termőhely nélkül) ; Elachiptera hungarica (Kalocsa) ; Eribolus hungaricus (Gyón) ; Oscinella pectoralis (Kalocsa), rubidipes (Retyezát), mitidigenis (Isaszeg, Deliblát), Kertészi (közelebbi termőhely nélkül). A két tábla a munka használatát nagyon megkönnyíti. A pótlékban SrRoBL, CzERuy és CokRri dolgozataira tesz meg- jegyzéseket, melyek a munka imprimálása után jelentek meg. DR. KERTÉSZ KÁLMÁN. k J. Vincent: Une nouvelle. variété de Catocala fraxini L. (Bullet. Société Entom. de France. 1910, p. 316—317). Szerző egy Budapestről kapott ? után, melyhez még néhány a párizsi múzeumban levő (6 d, 2 2) példány is tartozik és melye- ket PouJapE még 1885-ben nevelt Párizs környékén (La Grange) gyüjtött petékből, a Catocala fraxini egy új változatát írja le és azt var. argillacea névvel jelöli. Ez a törzsfajtól abban tér el, hogy az elülső szárny középső csíkjai (a tövön kivül fekvő és a könyökfor- mán hajlott csík), a fekete csík mindkét oldalán szalma-sárgán sze- gélyezettek, hasonlóan szalmasárga a veseaiaku folt alatt levő folt is: CSIKI. kk Dr. C. Fr. Roewer: Revision der Opiliones Plagiostethi 2 (— Opiliones Palpatóres). I. Teil: Familie der Phalangiidae. (Subfamilien: Gagrellini, Liobu- nini, Leptobunini). (Abhandlungen aus dem Gebiete, B der Naturwissenschaften herausgegeben vom Naturw. Verein-in Hamburg. XIX. Band, 4. Heft. 1910, p. 1—294. mit 6 Tafeln.) Szerző az összes . eddig leírt kaszáspókokat tette tanulmány 2 ha... rafiáját, közli. Az előttünk fekvő hatalmas kötet a czímben felölelt alcsaládokat tárgyalja. A kaszáspókok (Opiliones) általános jellemzése után szerző azokat két csoportra osztja, ezek az Opiliones Plagiostethi (a régi Palpatores) és Opiliones Mecostelhi (a régi Lanmiatores és Insi- diatores). Az első csoportot azután két alcsoportra: JEupagosterni és Apagosterni osztja. Az Apagosterni alcsoportba három család (Phalan- gidae, Sclerosomidae, Ischyropsalidae) tartozik, melyek közül ez a kötet a Phalangidae családdal, illetőleg annak három alcsaládjával foglnlko- zik. A Phalangidae családot szerző öt alcsaládra osztja: 1. Gagrellini, 2. Liobunini, 3. Leptobuninmi, 4. Phalangiini, 5. Oligolophimi. A tárgyaltak közül a Gagrellini és Leptobunini-k hazánkban nem fordulnak elő, a [Iiobmini-ket pedig két nem képviseli (Liobomun, Nelima). A Liobu- num rotundatum VLatr. és L. rupestre HBsr. fajokon kívül, melyek faunakatalogusunk szerint faunánkból már ismeretesek voltak, szerző még említi a L. limbatumn L. Kocn fajt is, mely az Alpokon kívül Erdélyben is előfordul, ez a faj tehát faunánkra új. A Liobunum-fajok egy részére szerző az új Nelima nemet állítja fel, a hová a faunánk- ból ismeretes Liobunum glabrum L. Kocn-on kívül, a minket közelebb- ről érdeklő fajok közül a következők tartoznak, miután faunánkra újak: Nelima nigripalpis Sim. Francziaországon kívül nálunk is elő- fordul Brassó vidékén, N. troglodytes Roew. (n. sp.) a Dél.Hercze- govinai barlangokból (Eliashöhle, Wolfshöhle), N. auramtiaca Sim. (signatun KuLcz.) Franczia- és Bajorországon kívül Boszniában (elter- . jedt) és Herczegovinában (Semmeringszoros) is előfordul. Szerző ala- . pos munkája befejezése után a kaszáspókok érdekes csoportjának sok hivet fog szerezni. CSIKI, A ; A. Raffrray: Revision des Euplectus paléaretigues (Addenda). (Bull. S50e. Ent. France. 1910, p. 365). Szerző kimutatja, hogy a REITTER által újabban leírt Euplectus ornatifrons (lásd : Rovart. Lapok. XVII. 1910, p. 125) a. typusok össze- hasonlítása alapján azonos az E. carpathicus REITT.-rel. CsSIKI. ká 13 . — Dr. Max Bernhauer: Zur Staphylinidenfauna des palaeark. szo tischen Gebietes. (Societas entomologica. XXV, 1910, 5 p. 718—79). Négy új Staphylinida leírása. A leírt fajok közül három fau- nánkban is előfordul : Falagria nigra var. jonica (Korfu. Attika, Horvát- ország), Atheta (Dimetrota) episcopalis (Welső- és Alsó-A usztria, Német- ország, Svájcz és Magyarország) és Sipalia Meixneri (Herczegovina : Volujak). . Guido Depoli: Eine neue Varietüt von Pentodon punctatus VIII. (Wiener Entom. Zeitung. XXIX, 1910, p., 306). Szerző Fiume mellett gyüjtött olyan Pentodon punctatus-t, mely- nél az elülső lábszár 2. és 3. belső foga között lévő apró fogacska . hiányzik, továbbá a hátsó czombok tövében harántos bemélyedés, az . előtor hátán a nem pontozott középvonal szélesebb és rövidebb, azon- kivül oldalt és előrefelé egy apró nem pontozott mezőcske van és az állat alsó oldala sokkal világosabb barna mint a törzsfaj. Egy hasonló példányt kapott szerző Szicziliából is, azért nem individuá- lis eltérésnek, hanem jó fajváltozatnak tartja, melynek a var. simplex nevet adja. CSIKI. b: ; . . — Krancher, Dr. O.: Entomologiseches Jahrbuch. 1911. 20. Jahr- 3 gang. Kalender für alle Insekten-Sammler auf das Jahr 1911. (Leipzig, 1910. Verlag von Frankenstein und Wag- ner). Ára 1.60 márka. A fenti czím alatt megjelenő elterjedt rovartani évkönyv 1911-re immár huszadszor örvendezteti meg az érdeklődőket. Úgy mint eddig a naptáron kívül számos érdekes eredeti czikket is tartalmaz és pe- dig a két- és félszárnyúak kivételével minden rovarrendre vonatko- zót. A havi teendők rovatát az idén is folytatólagosan az aprólepkék gyüjtéséről szóló rész tölti ki. MEIXNER-és MEYER ez alkalommal a Sesiaemorpha, Psychaemorpha és Zygaenamorpha csoportokat tárgyal- ják. Általános érdekű czikket írtak DAEHNE, MEISZNER, LOGUAY, KUHNT és ALTE, lepkészetit HoFFMANN, MEDER, LINDNER és MITTERBERGER, bogarászatit DORN, MEIXNER és HAARs, egyenesszárnyúakról GAUCK- LER, szitakötőkről LEoxnaRDT, hártyásszárnyúakról DALLA-TORRE és RxrcHERr. Végül a szérkesztő egy sereg rovartani szakmunkát, folyó- íratot ismertet az irodalmi rovatban. Mellékletként az első 20 kötet- ben említett vagy leírt lepkék jegyzékét (Logvav tollából) találjuk a kötetben. Az említett czikkek közül az egyikben REicHERT a Spheco-x hpaga vesparum RArz. nevű fürkészdarazsat ismerteti, mely darázsfész- kekben fejlődik. Ezt az állatot színes képbenis bemutatja. Nem tart- 14 juk szerencsés gondolatnak azt, hogy DALLA-TORRE a , Tierreich" czímű munka egyik füzetéhez (Cynipidae) e helyen közli pótlásait. Nemcsak a kezdő, hanem az előrehaladottabb gyüjtő is sok érdekeset fog találhatni a kis könyvecskében, melyet az érdeklődőknek csak mele- gen ajánlhatunk szíves figyelmükbe. CSIKI. Társulati ügyek. A ,Magyar Entomologiai Társaság" 1910. évi május hó 4-én megalakulván 1911 január 1-vel megkezdi működését. Az előkészítés eczéljából a társaság választmánya 1910. évi november hó 12-én és deczember 17-én ülést tartott. Ezeken az üléseken a választmány megállapította annak a körlevélnek aszövegét, melyetatársaság az összes magyar rovarászoknak meg fog küldeni. Azonkívül eldöntötte a választ- mány a folyóirat ügyét is. Miután egy új folyóirat megindítása min- dig koczkázattal jár, a választmány a már meglévő és 1911-ben a 18-ik évfolyamba lépő , Rovartani Lapok"-kal való megegyezést találta legczélszerübbnek és legelőnyösebbnek. A folyóirat teljes átvétele a kezdő társaság részéről ezidőszerint szintén koczkázatos dolog lévén, a választmány a folyóirat tulajdonosával olyan megállapodásra jutott, hogy az a folyóiratnak a tagok számának megfelelő példányát a társaságnak kedvezményes áron bocsátja rendelkezésére. Igy lehet- séges lesz az új társaság pénzügyi helyzetét kellőképen megerősiteni. Megállapodás történt arra nézve is, hogy a lapon jelezve legyen, hogy ez a társaság hivatalos közlönye, továbbá, hogy nem csak a társa- sági ügyeket, hanem a mennyire a folyóirat terjedelme megengedi, az üléseken előterjesztett dolgozatokat is közölje. Az összejövete- lekre vonatkozólag elhatározta a választmány, hogy ezeket egyelőre a NEUSZIEDLER-féle vendéglő (Budapest, IV. Ferencziek tere) külön- helyiségében tartja minden szombaton este 8 órakor, az előadásos összejöveteleket pedig minden hónap harmadik szombatján este 7 órakor. 1911-ben tehát a következő napokon lesznek előadásos össze- jövetelek : január 21. április 22. október 21. február 18. május 20. november 18. márczius 18. junius 17. deczember 16. szeptember 16. , ROVARTANI LAPOK" XVIII. Band. Januar 1911. 1. Heft. S. 1. — Dr. G. Horváth: Vereinigung der ungarischen Entomologen. — Als Verfasser vor 27 Jahren diese Zeitschrift ins Leben gerüfen hatte, waren nur wenige, die sich in Ungarn mit Entomologie befassten und diese wenigen waren meist nur die Berufsentomologen des National-Museums und der Kgl. Entomolo- gischen Station. Diese Entomologen waren so in Anspruch genom- men, dass es sehr sechwer war die im Jahre 1884 gegründeten , Rovartani Lapok" erscheinen zu lassen und so musste sehon nach drei Jahren die Herausgabe der Zeitschrift unterlassen werden. Nach zehnjaáhriger Pause führte L. A.-ArGNER, nachdem sich der jetzige Redacteur (E. Csixi) inm angeschlossen hatte, die Zeitschrift weiter, die jetzt den XVIII. Jahrgang beginnt. Dieser Zeitschrift können wir . viel verdanken, dass die Zahl der Entomologen und Entomophilen jetzt auf schon über 200 angewachsen ist. Verfasser ruft nun als Gründer der , Rovartani Lapok" und als derzeitiger Vorsitzender der , Ungarischen Entomologischen Gesellschaft" alle Entomologen des Landes auf, in die neue Gesellschaft, welche diese Zeitsehrift zu ihrem amtlichen Organ machte, einzutreten. 5. 3. — Dr. E. Kaufmann : Coleopterologische Notizen. II. — 6. Meistens wird heutzutage als Klebmittel für Kleinkáfer Synde- tikon angewendet. Dieses Klebmittel ist aber schlecht, da aufgeweichte Tiere davon nicht befreit werden können. Viel besser ist folgende Mischung: 10 Gramm weisser u. reinster Gummi arabicum wird in destillirtem Wasser aufgelöst, gekocht, aber dabei fortwarend gerührt und nachdem die Masse halb ausgekübhlt ist 1 Gramm (16 Tropfen) Glyecerin dazugegossen. Diese Masse wird dann durch ein Callicot- gewebe in kleine Becherchen bis zu 1 cm. Höhe filtrirt. Um Schim- mel -vorzubeugen setzten wir noch ein wenig Thymol dazu. Auf diese Weise kann dieses Klebemittel jahrelang aufbewahrt werden und wird vor Gebrauch durch einige Tropfen kaltes Wasser autf- geweicht. — 7. Den áusserst seltenen Pleganophorus bispinosus Hampe sammelte Verfasser im Walde von. Pélmonostor (Kom. Baranya) unter der Rinde eines faulen Bichenstammes bei Lasius brunneus LATR., wo auch Scydmaenus rufus und Perrisi, wie auch Bairitsodes venustus zu- gegen waren. — 8. Es wird meist angenommen das Claviger longi- cormnis und testaceus einander ausschliessen. Nun sammelte Verfassor im Walde bei Pélmonostor im Hügel von Lasius flavus den Claviger longicornis und nicht weit davon unter Bichenrinde bei Lasius miger 16 den" Claviger testaceus. Es kommen also beide in einem Gebiete aber bei Ameisen von verschiedener Lebensweise vor. — 9. Ceuthorrhyn- chus marginatus PAYK. und punctiger GYLLL. sind einander sehr áhnlich und unterscheiden sich nur dadurch von einander, dass das Pygidium. des letzteren durch eine mehr-weniger lange Láugsfurche gekenn- zeichnet ist. Nachdem beide zusammen vorkommen ist es leich mö- glich, dass penctiger nur das ? von marginatus ist. — 10. Ápion gra- cilipes DizrR. scheint keine besondere Art, sondern nur eine Varietat (mit ganz gelben Fühlern und hellen Beinen) von 4. flavipes zu sein. 5. 0. — 4 A. Aigner Lajos: Die Tagfalter Ungarns XXXVII. — Als Forsetzung wird [Lycaena Damon, Jolas und Sebrus behandelt. S. 8. — F. Piltich: Verzeichniss der bei Simontornya. gesammelten Küfer. II. — Verfasser bringt die Fortsetzung des Verzeichnisses. Kleine Mitteilungen. 5. 10. — Verstorbene ungarische Entomologen. — Am. 6. X. 1910 verstarb plötzlich in Budapest BARON STEFAN VÉCSEY VON AJNÁCSKŐ ET HERNÁDVvÉCSE, Kaisl. u. König]. Kammerer, Honvéd- Major a. D., ein eifriger Lepidopterologe im Alter von 47 Jahren. — Ebenfalls in Budapest starb am 16. XI. 1910 FRANZ WACHSMANN; Oberinspector der Königl. ung. Staatbahnen, Ausschussmitglied der Ungarischen Entomologischen Gesellschaft und Nestor der buda- pester Coleopterologen, im Alter von 783 Jahren. — Hin Nekrolog beider Verstorbenen wird spáter veröflentlicht werden. Literatur. 5. 10. — Es werden Arbeiten von BECKER, VINcENT, ROEwER, RAFrFRAY, BERNHAUER, DEpPoLr und KRANCHER besprochen. Vereinsangelegenheiten. 5. 14. — Bericht über die Vorstandssiítzungen (XI. 12 und XII. 17, 1910) der Ungarischen Entomologisehen Gesellschaft. In den Sitzungen wurde unter anderem der Inhalt eines Rundschrei- bens, welches allen Entomologen Ungarns zugesendet werden soll, festgestellt. Dann wurde mit dem jetzigem Herausgeber der , Rovar- tani Lapok" ein Übereinkommen geschlossen, nach welchem diese Zeitschrift auch das Organ der Gesellschaft sein wird. Weiters wird festgestellt, dass die wöchentlichen Zusammenkünfte jeden Samstag Abends 8 Uhr, die Vortragabende aber jeden dritten Samstag des Monats um 7 Uhr beginnen. Die Vortragabende fallen im Jahre 1911 auf den: 21. Januar 22. April 21. Oktober 18. Februar 20. Mai 18. November 18. Márz I KÁN tant 16. Dezember 16. September CSIKI ERNŐ: MAGYARORSZÁG BOGÁRFAUNÁJA. Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bogarak megismerésére. . Megjelent az I. kötet, mely az általános részen kívül a Caraboi- . deákat (Cicindelidae, "Carabidae, Hygrobiidae, Haliplidae, Dytis- He Gyrinidae és Rhysodidae) és a II. kötet 1. füzete, mely a SEZKÁTESTE Clambidae és Silphidae (részben) családokat tartalmazza. Egy-egy kötet előfizetési ára (szerzőtől megrendelve : Budapest, VIII., Nemzeti Múzeum) 10 korona, bolti ára 12 korona. TE évfolyamai, amig a készlet . tart, a következő árban kaphatók : Ke ÜL 8D e; ESA a a OHOGYOT, IV, 1897--XV, 1908 ötetenttat EEG SÓ ON ELS DO. KOTÖTAL A 1909—XVII, N0T0- kKötetétmkint sa ká azet s 8 SkOZOMak - DUGONICS-NYOMDA R. nki SZEGED; 1 b SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES E 3 Za KINDNNINNNNNNINNKUNN 3 9088 01427 0839