OL 461 .R873 ENT OL FEL SOÖ ZA BIT sgtkg 461 u letes R873 ENT an ül ( teseme etetetereteretetetetesesesesese ne: Eg f JITTERAKÉRÉ LÁTTÁN LT TYEKYÉT UTSÁKÉTT) JÚ 1 , SS OtEt 1597. február. Sztar ROVARTANI LAPOK ; HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA. alles, au... ..-.... milli. Ui. agyi Ja njneszz eü 1 5 vagja we : ni ijeszt ages je op temenemetemezremretetreteteteteteteteretetetetesen ÜT MET utá MDEZ velt ínssszztttlí vitas allt 2 áantjált f " ( 3 ÖR ÉSBY 3 — vi Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA : Dr. CHYZER KORNÉL Dr. HORVÁTH GÉZA 3 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK üv , nat " A ! HI jeti szag jrts Mlle sag ffdonseágggg ien ztenagggte Í § ! ÚJ [11 Al 10 új § kt kv. .- e. eV. EPVEE]EEEELEPBEKVB.E.VEVPB EEG EB ES. EESE EE. ndi 11] " . ] nt Nt ni 1 KTTE volán ÉL, 4 ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF 7 seta megi $; vás öl 1 aal vagy Pp. PSG GE ül ari alítő 2 art mailen uti BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA "agy § T 1 1410 sit tgggút vggjtus nme aa ke E. ee... E/].ERS5.EB EE. EE EGE ES.EGE E (új ún Alt Lett vilhn, j/ aa anlí "ij VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32. MÖNLÉSS mg ft meeetzensággneő mi ales 1) zati tessze.e. etetremezretetetetretetetemezememerérer ami 1 f Hú ali n ? t j § 55 Mék minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével nég E lőfizetési ára egész évre 4 frt, a Természettudományi Társulat fagjátaeésa részére 3 Írt. Tartalom. Kenderessy Dénes és az Anophthalmus Budae. Bordan Isívántól. . . . A gyűjtési kedv fokozásáról. Merkil Edétől . A kukoriczamoly. II. Jablonowski Józseftől Egy hasznos hernyófaj (Thalpochares kotsaunimanáták. Abafi A Hajbezát Adalék a tropikus Coccidák életmódjához. Biró Lajostól. A légyről. II. Dr. Kertész Kálmántól. . vzeey Entomologiai kirándulás Ungmegyében. I. baj égne Tajosíól NEL, RE : Különfélék : A szitakötők nevei Magyarországon . Magyar lepkék ára 60 évvel ezelőtt . Rovar-étkek ? A Thripsektől okozott KArÜJét His Az állati ösztön A selyemhernyókról Levélszekrény 10 Kenderessy Dénes és az Anophthalmus Budae. A Természettudományi Társulat állattani szakosztályának 1896. novemberi ülésében Abafi Aigner Laios barátom, az Anophthalmus Budae nevü vakbogaratsegy álezát mutatott be, a mely valószínúleg ahhoz tartozik. E körülmény felköltötte a figyel- met annak felfedezője iránt. . Felsőszálláspataki Kenderessy Dénes született 1846- ban Hunyad megyei Felsőszálláspatakon, hol atyja földbirtokos volt. A középiskolát Nagy-Enyeden végezte, a hol Hcrepey tanár a geologiára terelte az ifjú figyelmét. Utóbb Bécsben végezte a kereskedelmi akadémiát. Tanulmányait befejezve haza jött, de 26 csak rövid ideig volt aivyja birtokán. Csakhamar Hátszegen látjuk az odavaló takarékpénztár könyvelőjeként. Hátszegen letelepedve a geologiát cserben hagyta s teljes hévvel a coleopterologiára adta magát. Legfőbb törekvése volt, a " Hátszegvölgy, a Retyezát havasai s a Páreng hegytömeg bogár- faunájának alapos felkutatása s ennélfogva búvárlataiban leginkább erre a területre szorítkozott. A legjobb szakműveket beszerezve azokat tanulmányozta, geologiai gyűjteményét Buda Ádám bogárgyűjteményével cserélte ki s érintkezésbe lépett hazai és kül- földi bogarászokkal, kikkel élénk csereviszonyt folytatott. Rövid idő mulva már apróbb megfigyeléseket közölt külföldi szaklapokban és 1872-ben Hunyadmegye korojesdi havasain kövek alatt fedezte fel első vakbogarát, az Anophthalmus Merblii-t, mely- nek felfedezését leírója Frivaldszky János tévesen Merkl Edének tulajdonított. Ezt követte az Anoplihalmus Budae, melyet 1878. aug. 11-én a Puj közelében levő ponoricsi barlangban felfedezve, ennek tulaj- donosa, Buda Ádám tiszteletére nevezte el s a Természetrajzi Füzetekben (III. 1879. 6—7. 1) írta le. Ugyancsak a korojesdi alhavasi táj patakjai mellett egy Caltha fajtán fedezte fel a Sche- rophaedon Kenderessyi (Ksw ) nevű bogarat, mely nevét a tudomány- ban fentartja. Az erdélyi bogár-faunára érdekesebb felfedezései közül meg- említendők : a Herkulesfürdő környékén felfedezett Glyptomerus coecus Friv. vak Staphylinus-faj, melyet a Retyezát alhavasi táján szintén megtalált, valamint a Platynus banaticus és az addig csupán a brassói havasokról ismert ritka Leistus gracilis bogárfajok, melyek- nek a hunyadmegyei havasokon való előfordulását is ő constatálta. Minden szabad idejét szenvedélyének szentelte s annak áldozta fel elég szép jövedelmét. A mellett azonban kitünő hegedűs is volt. A könyvek bekötéséhez is értett és szakműveit maga kötötte be olyformán, hogy minden lap után tiszta lapot tett, melyre újabb észleleteit s az általa felfedezett új fajokat feljegyezte. Szakkönyvtára 2000 frt értéket képviselt, sőt nagyszámú jegyzetei következtében szinte megbecsülhetetlenné vált. Kisvárosi otthona nemsokára a szakemberek keresett helyévé lőn, mert gyűjteménye valóban mintaszerű volt: minden egyes bogár boncztanilag praeperálva is szemlélhető volt. Testvérek közt megérte a 12—15 ezer forintot. Mindazáltal fáradhatatlanul tovább gyűjtött s egyre bebarangolta az általa kiszemelt területet. 12 s] A tudományra nézve nagy kár, hogy bő adatait irodalmilag fel nem dolgozhatta, tudományosan nem értékesíthette, a miben korai halála meggátolta. Sajnos, hogy Kenderessy rövidlátó volt, s igen gondatlanul bánt a Cyankaliummal, mely veszélyes méreg dolgozószobájápan, — melyet csak akkor hagyott el, ha hivatalba vagy gyűjteni ment, — nagy mennyiségben nyitva hevert: az abból párolgott kéksav tette tönkre szervezetét s ennek következtében halt meg 1881-ban alig 36 éves korában. Halála után — nőtlen létére családot nem hagyván — remek gyűjteményét és szakkönyvtárát árverés útján Popovics nevű hátszegi kereskedő vette meg potom 600 frtért a bukaresti muzeum részére, a melynél Popovics veje alkalmazva volt. Ott alkal- masint most is még meghatározhatlanul hever, pedig az kétség- kívül számos új fajt is tartalmaz. Kenderessy egyeneslelkű, az igazságot szerető ember volt, ki himezés-hámozás nélkül megmondta az igazat bárkinek is szemébe; de baragot nem táplált. Erről tanuskodik teljesen meg- levő levelezése, mely a rend és pontosság mintaképe. Benne a tudo- mány erős megfigyelő tehetséggel biró, széles műveltségű, buzgó és szakképzett művelőt veszített, a kinek jövőjéhez nagy remények voltak fűzve. A Kenderessy által felfedezett egyik vakbogár (dnopl- thalmus — Budae) termőhelye, a ponoricsi karlang, lakhelyemhez Pujhoz közel esvén, feltettem magamban, hogy ez érdekes állat életviszonyait a valóságnak megfelelően megállapítom s a biologiá- jához szükséges anyagot beszerzem. E czélra 1896. okt. 4-én másod- magammal újra kirándultam a ponoricsi nagy barlanghoz, melyben a nyáron több ízben leltem a bogarat. Három órai szorgos kuta- tással a barlang belső termének közepetájt ökölnyi nagyságú kövek alatt megtaláltuk — hiszem — a bogár álczáját 2 példányban, melyek egyike a Nemzeti Muzeumba, került. Úgymint a bogár, álczája is közvetlenül a denevértrágya-réte- gen, de kisebb kövek alatt tartózkodik, a hová petéit a bogár le- rakja, ott él és táplálkozik, míg a bábozás ideje bekövetkezik. Ekkor valószínűleg mélyebben a földbe furakodik s onnan csak mint bogár kerül elé julius havában, hogy egész augusztus haván át a nem fentartásáról gondoskodjék és szeptember hó elején, hivatásának megfelelvén, a nem látott világnak hátat fordítson s őseihez költözzék. 19 Az álcza elég gyorsan fejlődik, mert alighanem szeptember hó folyamán petéből kikelvén, 2-3 hét alatt 5 mm. hosszúságot ér el. Egész teste barnás csontszínű, csupán a szem helyét jelző pontocska kissé sötétebb. Mekkora lesz az álcza, azt további kutatások fogják megálla- pítani. Úgy hiszem, november hó folyamán teljesen kifejlődött álczákat s egyszersmind bábokat is lehet találni. Üres bábra már ez alkalommal is akadtam, de az szétzúzódott. Nem valószínű az a feltevés, mintha az álcza talán nem lenne az Anophthalmus Budae-é, illetve másféle bogáré is lehetne. Ugyan- azon helyről, a barlang belsejéből került elé, a hol a bogár elő- fordúl s a hol vagy 6—8-szori kutatásaim közben csupán a leg- közelebbi időben (1896. nov. 6.) találtam egy Stapbylinust (Owuedius mesomelinus Mars.) s egy álczát, mely valószínűleg ehhez tartozik. Mindazáltal nem épen lehetetlen, hogy az előbb talált, sokkal kisebb álcza is valamely Staphylinusé. E kérdés eldöntésére minden lehetőt el fogok követni. Bordan István. A gyűjtési kedv fokozása. Örömmel üdvözlöm a , Rovartani Lapok "-at újbóli megjelenésök akalmából. Ha az ily folyóirat valahol hézagot pótol, úgy azt kétszeresen pótolja nálunk, hol a mezőgazdaság állami háztartásunk- nak még mindig legfontosabb tényezője, a mezőgazdaság pedig szorosan függ egybe a rovarokkal. Nézzük csak elpusztított sző- leinket; nézzük a hesszeni légy és a Lema melanopa által meg- vámolt vagy épen megsemmisített terméseinket; tekintsük csak a cserebogár által némely évben és némely vidéken a legszebb reményekre jogosító gyümölcsöseinkben okozott tetemes károkat; nézzük a fenyőerdeinkben. itt-ott megújuló pusztításokat: és el kell ismernünk, hogy az erdő- és mezőgazdaságra a rovarok nagy hatással vannak, és hogy az általuk okozott haszon vagy kár állami ház- tartásunk mérlegében nyomatékkal bír. De üdvözlöm a ,Rovartani Lapok"-at még azon fontos újításáért is, hogy az előfizetőitől felajánlott vagy keresett csere- állatok jegyzékét is közölni fogja. A szerkesztési terv ezen pontja mindenesetre csak azokat érdekli ugyan, kik a természeti tárgyak gyűj- tésével is foglalkoznak; de ezen újítás kedvező hatása a rovartanra mint tudományszakra is kihat, mert a gyűjtési kedvet fokozza s általa újabb és újabb művelőket szerez a tudománynak. Ha mi magyar gyűjtők egymással érintkezésbe lépni akartunk, úgy eddig csak a külföld e nemű folyóiratai útján érhettük el ezélunkat; csak azokból tudhattuk meg, hogy ki mit gyűjt Magyar- országban. Ez pedig kissé szégyenletes állapot volt! E bevezető sorok után áttérek tulajdonképeni tárgyamra. A budapesti tudomány-egyetem egyik, nehány év előtti rectora, székét az érdeklő körök legnagyobb figyelmét és osztatlan tetszését megragadó beszéddel foglalta el. Foglalkozott pedig e beszéd ama mai nap is actuális kérdéssel: vajon mi az oka annak, hogy az egyetemi fiatalság nagy része a tudománynyal komolvan nem foglalkozik, és idejét nemcsak hogy nem haszonnal, hanem erkölcsi hanyatlásra vezető útakon fecsérli el. KE sajnálatos tény kedvező megváltoztatásának elérésére számos jó tanácscsal is szolgált a beszéd, amelyek között első helyen állt az, hogy az ifjúság milv módon használja fel üres idejét. Az ifjúság üres idejének haszonnal való mikénti felhasználá- sára ajánlott eszközök közül azonban hiányzott egy, mely szerintem mérhetlenül hozzájárulna a panaszlott baj leküzdéséhez; ezen eszköz pedig a természeti tárgyak gyűjtésével való foglalkozás. Különös, de épen nem megfejthetlen talány gyanánt áll előttünk az a tény, hogy bár nemzetünk a természeti tudományok iránt nagy előszeretettel és rokonszenvvel viseltetik, mindannak daczára a természeti tárgyak gyűjtésével csak igen kevesen foglal- koznak. Tény, hogy a Nemzeti Muzeum egyes osztályai közül a természetrajzi osztály van a legsűrűbben látogatva. A gyűjtők, még a nem tudományosan kégzettek is, hathatósan közreműködnek az illető tudományszak kiműveléséhez. Ezen állí- tásom igazsága megdönthetlenül áll különösen a természetrajzra nézve, mely főleg apontos megfigyeléseken, helyes észleleteken és az ezekből levont következtetéseken alapszik. Ha a tudományok mai magas állásánál minden egyes tudományszak egy-egy emberéletet követel, úgy bátran állíthatom, hogy a természetrajzhoz egy ember- élet kevés, s hogy azt mínt tudományt csakis számosak czéltudatos közreműködése viheti előre. A gyűjtő pedig közreműködő s így annak segélyét a tudomány nem nélkülözheti. Nem állhat szándékomban, e lapok olvasójának töviről-hegyire előszámlálni mindazon előnyöket, melyek a természetrajzi tárgyak- nak okosan alkalmazott gyűjtésével együtt járnak, de összegeznem 30 kell azokat azon állításban, hogy a gyűjtés az ismereteket hat- hatósan gyarapítja, a szellemi képességet fokozza, a megfigyelő tehetséget élesbíti és az egészségre és testedzésére nézve felér a tornászat hasznával. Ha tehát e kellemes időtöltésnek ennyi haszna van, miért nem kedveltetjük meg a természeti tárgyak gyűjtését a tanuló ifjúsággal, melynek szellemi képességének fokozására különben minden lehetőt elkövetünk ? Ha a tanuló ifjúságba a természetrajzi tárgyak gyűjtése iránti kedvet beojtottuk, nem kell tartanunk attól, hogy fiaink az egyetemen üres idejüket léhaságokkal töltik el, mert a gyűjtés maga oly mulatságul szolgáland nekik, melyet sémmiféle más mulatságért feláldozni nem fognak. Óvakodnunk kell azonban a gyűjtési kedvet szenvedélylyé fokozni, mert hát a szenvedély még az imádkozásban sem lehet hasznos. 3 i Ha a kellő határok között maradó gyűjtési hajlam tanuló ifjúságunknál meghonosul, úgy abból idővel tudományszakunk is számbavehető eredményeket várhat, mert a gyűjtési hajlam, tapasz- talat szerint, a férfikorra is átmegy és akkor a kedvtelés mellett a komoly munkásságot is körébe vonja. Kérdezzük csak meg hazai nevezetes természetrajzi iróinkat, vajon fiatal korukban foglalkoztak-e gyűjtéssel, s bizony mindannyiálól igenlő választ nyerünk. Az, aki nem gyűjt, lehet ugyan jó szobatudós, de jó író soha. ; Magyarország gazdag és változatos rovar faunájának eddig csak kisebb része van rendszeresen felkutatva és leírva. Hogy egyebet ne említsek, hiányzik még a téhelyröpüek, a pikkelyröpüek s a legyek monographiája, melyek bizony hézagot pótolnának természetrajzi irodalmunkban. Ezen monographiák megírását már most kell előkészítenünk és lehetővé tennünk az által, hogy a fiatalságoan is a gyűjtési kedvet felkeltjük s azt helyes irányba tereljük. Erre pedig a szülők mellett első sorban a tanítok és tanárak vannak hivatva, kiknek példája — ha t. i. maguk is gyűjtéssel foglalkoznának — a leghatékonyabb ösztönzésül szolgálna a tanulókra nézve. Figyelmét mindenre kiterjesztő közoktatásügyi miniszterünk ez ügyet is olyannak tekinti, mely a tanítók részéről gondozást és ápolást igényel; erről tanuskodik az idén kibocsájtott azon rendelete, hogy a tanulókat gyakrabban kell kirándulásokra vezetni, mely alkalmakkor a természeti tárgyak gyűjtésére is gond fordítandó: Meglehet, hogy figyelmeztetésem hosszabbra is terjedt kelleté- nél, de ha általa közvetve csak nehány tanulóban is sikerült a gyűjtési kedvet felkeltenem, úgy tudom, hogy kedvenecz tudomány- szakomnak hasznára váltam s ezzel czélomat elértem. I Merkl Ede. A kukoriczamoly, II. Ha ezen első támadás folytán a növény nem ment tönkre, akkor a megnövekedett hernyó inkább a bélben kezd pusztítani, a melyben idé-oda vezető csatornát rág: néha kirágja még a szár lás részeit is, de csak a takaró levélhüvelyig s aztán ismét visszahúzódik. Rendesen csak egy csomóközben tanvázik, ritkán töri át a fölötte levő csomót s még annál is ritkábban az alatt levőt. Ha mégis kénytelen feljebb haladni, úgy az csak akkor következik be, ha a szárnak az a része, a hol eddig élt, annyira vékony vagy rövid volt, hogy a hernyónak nem nyujtott elégséges táplálékot. i Ellenkező eset következik be akkor, hogyha a hernyó a legfelső csomóközt, vagyis a hímvirágot viselő részt támadta meg; akkor, mert felette más íz nincs, kénytelen útját lefelé venni. Néha bele furakodik a kukoriczacső szárába (nyelébe) is; de itt vagy vissza- fordul, vagy kijön abból s ázután a cső felületén, a csövet takaró hüvely alatt pusztít. ; A szárban rágott csatorna belseje meglehetősen tiszta, a mennyiben a hernyó az összerágott részeket, valamint az ahhoz hasonló alakú és színű, de valamivel tömöttebb ürülékét nem hagyogatja szanaszét, hanem rendesen a csatorna aljára, vagy csak annak egyes részére, sokszor kamrája fenekére hordja. Ez a rágott törmelék tiszta fehér, de ha néha egy keveset megázik, pl. mert kamrájába a levélhüvely mentén behatolt az eső, akkor megszürkül, vagy a fejlődő penésztől megzöldül. Állományára nézve ez a törmelék igen laza, mert a hernyó nem ereget szálat ; fogság- ban tartott hernyó a hulladékot azonban egy keveset összeillesztgeti, kivált bejárója előtt. A hernyónak nincs rendes helye, kamrájába sem húzódik mindig vissza; hanem sokszor a csatornában pihenve vesztegel. Így él hernyó a szár belsejében egész nyáron s eszi, pusz- títja annak belsejét. Egy-egy kukoriczaszárban van néha két- három hernyó, de nem ritkán öt-hat is: s azután, a hol egy szár van fertőzve, ott lehet mondani, hogy szenved az egész szomszéd- ság. Mezőhegyesen a kisérleti területen pl. tönkre tette e hernyó- faj a , fehér kukoriczának" egész parczelláját s csak nehány silány cső maradt belőle. Ősz végével, mikor már a hideg nagyobb s a hernyó is teljesen megnőtt, nem hagyja el a kukoriczaszárat, hanem benne maradva osztja annak sorsát. Azok, melyek a szár felső részében vannak, a kukoriczaszárral együtt talán száraz helyre kerülnek, a mennyiben az takarmányul is szolgál s mint ilyet télire be szokás hordatni; azok azonban, a melyek az alsó csomók táján voltak, künn maradnak a földön s ott telelnek át. Összehúzódnak . csatornájuknak száraz, vagy kevésbbé nedves részén s ott nem árt meg nekik sem a tél hidege; sem a tavaszi fagyok hirtelen ereje. Ha őszszel vagy tavaszszal ki is dobják a szántóföldről a kukoriczának ezeket a maradékait, azért a her- nyók továbbra is bennök maradnak s még bábozódás végett sem hagyják el azokat. Mielőtt azonban a bábozódásra térnénk át, lássuk, hogy a kukoriczamolynak milyen is a teljesen felnőtt hernyója ? Hossza 25—536 milliméter. Hengeres testű, de feje és testének vége felé egy keveset keskenyül. Feje lapos, feketés-barna, fényes ; félkör alakú nyakpaizsa szennyes fehér, két barnás ponttal, többi teste csontfehér. Hátán 5 sáv húzódik végig; ezen öt sáv közül három szürkés (világosfüstös) színű (a hát közepén levő a legkeske- nyebb, míg az oldalra eső két sáv majdnem háromszor olyan széles), az e között a három szürke sáv között levő többi két sáv csontfehér, tehát olyan, mint az állat alapszíne; a hernyó testének alsó fele csontfehér; ugyanilyen színű az igazi és az ál-lába is. Minden testízén van négy kis folt és két pont; a négy folt a testíz elején egy sorban van, kettő belőle mindig a test hosszában húzódó fehér sávba esik; a két pont pedig a foltsorokkal párhuzamosan, de mögötte van. Ha a hernyó a bebábozódás idejét megérte, a mi csak a tavasz derekán szokott bekövetkezni, akkor ott, a hol kitelelt és eddig élt, egy kis igénytelen, laza gubót sző és bebábozódik. Bábja hosszúkás, de a hernyónál rövidebb, csak 14—15 millim. hosszú és világosabb, vagy sötétebb barna színű. Rövid báb-nyugalom után, juniusban kikél a teljesen kifejlődött állat, a kukoriczamoly. Az eddig előadottakból látjuk, hogy e moly a kukoriczát bántja. De ezzel még nincs kimerítve kártékonyságának a soro- zata. Angliában és komlót termelő más országokban kárt tesz a komló szárában, illetőleg annak indájában is (ezt B. lupulina C1-nek nevezték); ugyan így bántja a kendert is, tehát azt a növényt, a melyet a gazdák igen tekintélyes része a rovaroktól még most is teljesen mentesnek tart, még pedig annyira, hogy ezt a rovarok ellen való küzdelemben egyszer-másszor védőeszközül is igyekszik felhasználni. Végül jelentékeny "károkat tesz e moly hernyója a köles száraiban. Vajon a takarmányul vetett kukoriczát, azu.n. csalamádét is bántja-e, azt e hernyónak alapos meg- figyelői Ch. Robin és AI. Laboulbéne kétségbe vonják!)). Efféle kártételét magam sem láttam, de úgy hiszem, hogy e moly kártékony ilt is és pedig ép úgy, mint a hasonló módon vetett kölesben. Mult nyáron Diószegen (Pozsony vm.) láttam, hogy több ízben a csalamádéból kizavarva fölötte ide-oda röpködött s aztán ismét ugyanabba visszaszállott. Ha a csalamádéban tesz is kárt, azt ritkán veszik észre, nemcsak azért, mert az ilyen vetemény nem sokáig marad a földön, hanem azért ís, mert a természete ellenes módon (igen sűrűn) vetett növény csakhamar mind sárgul s így az esetleg kukoriczamolytól fertőzött növény hanyatlása, melynek szintén a sárguló szín az árulója, nem rí ki annyira, mint a rendesen vetett kukoriczánál. E rovarral szemben a gazda igen kedvező helyzetben van, de csak akkor, ha ismeri az életét s annak lefolyását; mert ez adja neki az útmutatást arra, mit kelljen tennie, ha nem akarja elérni azt, hogy helyette ez a moly arasson. Nincs szüksége drága irtógépre, vagy valamely mérges irtószerre: nem kell más, mint lehetetlenné tenni, hogy a hernyó átteleljen évről-évre és a moly megakadás nélkül szaporodjék. Azt, hogy e hernyó kárt ne tegyen akkor, a mikor már benne van a szárban, meg nem akadályoz- hatja. Tehát mit tegyen? Mindenek előtt: ne hagyja künn a földön a kukoriczaszárak alsó részeit; ezeket legjobb mind összeszedetni s ha szárazok, még őszszel, ha nem, csak tavaszszal, de okvetetlenül fel kell tüzelni. Az ily szárrészeket azért is meg kell semmisíteni, mert azokban a kukoriczamolyon 1) Sur les dégáts causés au mais et au chanvre par les ehenilles dn Botys nubilalis: Annales de la Soc. Ent. de France. 1884. (IV). DP. 9. kívül sok drótféreg is meg szokott húzódni. A kukoriczaszáraknak azt a részét, a mely takarmányul a gazdaságba kerül, szintén nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. Vigyázni kell, hogy azok a részek, a melyeket igásállatok, vagy juhok meg nem esznek, ne maradjanak szanaszét, hanem mind a trágyagödörbe takarit- tassanak, hogy a szár elrohadjon s a benne levő hernyó vagy báb a trágyalében elpusztuljon. 5 ez oknál fogva az még nem volna elégséges, ha valamely gazda a kukoriczamoly irtása végett a kukoriczaszárakat egyszerűen csak a trágyadombra hányatná: megél a moly vigan e helyen is. S a mit a kukoriczáról mondot- tam, ugyanez áll a többi növényekre nézve is, a melyekben e rovarfaj előfordulni szokott. Mint látjuk az egész eljárás nem áll sokból s a rendes gaz- dasági munkálat folyamán könnyű szerrel végrehajtható. Jablonowski József. Egy hasznos hernyófaj. - - Thalpochares communimacula Hb. - - Sajátságos fátum, ha az egyetlenegy hazai lepkehernyót (az importált Bombvx moriéről nem szólva), mely határozottan hasznos, rosz hírbe keverik, azaz kártékonynak mondják. Pedig úgy van. Nehány évvel ezelőtt ugyanis a m. kir. Rovar- tani Állomásnál bejelentették Jászkisérről, hogy ott a Thalpochares communimacula hernyója a gyümőlcesfákat, különösen az öszi- baraczkfákat sűrűn ellepi s azok elsatnyulását idézi elő. Hát ez tévedés. A Communimaculát legelőszőr Schiffermüller (System. Ver- zeichniss) említette 1776-ban, de előszőr Hübner (Beitráge I. 1. 3.) írta s ábrázolta le 1786-ban. Szerintők s az utóbbi kutatók sze- rint kizárólag délkeleti Europát lakja és valódi hazája Magyar- ország ; mert bár előfordul Görögországban, Dalmátiában és szór- ványosan Ausztriában is, de sehol oly nagy számban mint Magyar- országon. Itt eddig aránylag kevés helyen figyelték meg, u. m. Budapesten kívül: Nagyváradon, a Mátrában, Pécsett, Pozsonyban, Selmeczbányán, Eperjesen és Nagyágon. A lepke világos testszínű, felső szárnyainak széle barnás, közepén a belszélen fehéren szegélyezett nagy barna folttal, mely tüdded nil zá az állat nyugvó állapotában a két szárny belszélénék érintkezése által egy közös foltnak látszik s ettől kapta nevét 15. Í Hernyója domború, puha, redős, halvány rózsaszínű — nem sárgás, mint külföldi leírói állítják"— szinte kukaczalakú. Egész világéletében mint a Psyche fajbeliek sajátszőtte házban lakik ; de míg azok háza zsákalakú, a Communimaculaé ernyő- vagy teknőalakú, alul nyitott, úgy hogyha a házat felemeljük, alatta a meztelen hernyót látjuk. Ezt a hosszúkás, domború házikót már a zsönge hernyó kezdi építeni, és" növekedvén "alul azt mindig meg-mégtoldja, ráerősítvén a megölt paizstetvek száraz paizsait s azok részeit, apróbb növényrészeket, homokot, sőt még saját sarát is. Hajlékát belül is fehér szövedékkel mind szilárdabbá teszi elannyira, hogy midőn a fa kérgén, leginkább annak ágvillái- ban vagy könyökeiben benne bebábozódik, az már igen szilárd s a fakéreghez. oly erösen hozzá van erősítve, hogy alig lehet l1e- fejteni, különben is nehezen vehetó észre, mert akkor úgy mint előbb is kéregkidudorodásnak látszik. Ezt a házikót hátán hordva jár eledele után. Ennek eddigelé a Coccus-fajta Lecanium persicae nevű paizstetűt ismertük, mely- nek hímje szárnyas, nösténye pedig szárnyatlan, sötétbarna, fénycs és keménypaizsú. A nőstény a kökény, baraczk-, mandula- és szilvafa törzseit s ágait olykor nagy mennyiségben lepi el és minthogy azokhoz erősen hozzátapadva, életnedvüket szipolyozza, határozottan kár- tékony ; pusztítója és viszont szipolyozója pedig — a mi hernyónk — ép oly határozottan hasznos. Ennek azonban van más eledele is, t. i. a Lecanium prunastri, mely galagonyán, szilva- és cseresznyefákon fordul elő; továbbá az a kis piros atka ( Tetranychus telarius), mely leginkább a szőlőre, de az őszi baraczkra nézve is kártékony. Az utóbbin észlelte meg Anker Lajos, a mint a Communimacula hernyója vele táplálkozott — talán csak szükségből; mert eledelét főleg a nevezett, de talán egyéb Lecanium-fajok is képezik. A hernyót az 1896. évben május 20-tól jun. 21-ig találtam, az utóbbi napon azonban már inkább az elgubózott bábot, mely- ből a lepke jul. 8-tól szept. 1-ig kelt ki. Mennyire hasznos a hernyó, mutatja az, hogy akadtam fákra, melyekről a Communimacula hernyóját már más lepkész leszedte vagy egyéb okból hiányozott; az ily fákon a paizstetű rendkívül elszaporodott. Kérdhetné valaki: mire való a hernyót fedő nehéz ház, mikor a paizstetü úgyis helyben marad? A felelet egyszerü : Vé- delmül parasiták és főleg a hangyák ellen. Ez utóbbiak ugyanis sűrűn járnak a paizstetvek után, melyek kibocsátott nedvét szor- galmasan gyűjtik; ha már most ezek a meztelen hernyót talál- nák ott, alighanem röviden végeznének vele; így azonban, épen úgy mint az avatatlan emberi szem, kéregrésznek tartván, elsuran- nak mellette, a nélkül hogy bántanák. Hasonló életmódja van az Erastria scitula hernyójának, a mely Korsikán, Andaluziában és déli Francziaországban a fügefát. rózsát, babért és Yuccát ellepő paizstetveknek — úgy mondják — kizárólag petéiből táplálkozik és a száraz paizsot használják fel a jelzett módon. Ennyit a Communimacula-hernyó rehabilitatiojául ! aAbafi Aigner Lajos. ddalékok a tropikus (Coccidák életmódjához. A Coccidák életmódjára nézve feljegyzésre méltó adatokat észleltem itt Új-Guineában. Találtam egy faj Coccidát, melynek példányai fiatal kokuszpálma levélnyelének a felső lapján ültek. De nem szabadon, hanem fedél alatt. Egy hangyafaj rak föléjük apró növényrészekből és föld- szemekből, szájukból eresztett anyaggal összeragasztatt fedelet s dolgozói az alatt ápolják a Coccusokat. E féltett kincseiket erősen is védik minden támadás ellen; ha rovart tettem oda, azt legott befogták, annyian fogozkodtak lábaiba és csápjaiba, hogy mozdulni se tudott; a később jövők végezték a mészáros szerepét. . Kissé erősebb rovarok azonban a síma és ferde felületről azonnal leestek, magukkal rántva támadóikat is. Nem hátráltak meg előlem sem, ujjaimat és kezemet a sok apró hangya elég érzékenyen harapdálta, úgy hogy végre is csak a késsel kellett a féltett háziállatokat lekaparni, vagy a levél bőrével együtt lehámozni. Még így is felszaladgáltak a késen. Az elhalt nagy nőstény Coccusokon kis kerek lyuk jelezte, hogy az élősdi rovarokkal (valószínűleg Chalcidida vagy Braconida) szemben nem voltak ilyen gondosak. Egy másik Coccidafaj egy Malvacea-féle cserje fiatal hajtásaira a galyak vége táján ül, az ágra telepedve, elég lazán, mert az ág 37 letörésekor vagy levágásakor jó része bepattan és csak a paizs szélének megfelelő fehér vonalú kerülék idom jelzi ott létét Ez idő szerint (szeptember 5-én) az anyák még élnek, életük legutolsó korszakában, amikor letojják petéiket. Némelyiknek a petéi már kikeltek, de csak ott vándoroltak távolabbra, ahol az ág már nagyot nőt s születésük helyén a kéreg már erősebb lett ; a többiek csak ott telepednek le anyjuk közelében. Szeretik tehát a társaságot. Vagy talán őriző pásztoraik tartották őket nyájként együtt és nem engedték elszéledni. Mert ezek a paizstetvek jó őrizet és erős védelem alatt állanak, az új-guineai hangyák legbátrabb és legharapósabb fajtája visel gondot rájuk, az Oecophilla. Még közel se vagyok elfoglalt fájukhoz, jó 4-ő lépés választ el tőlük, az Oecophillák már nyüzsögni kezdenek, hosszú lábaikkal, nagyokat lépve, rohannak le a felém legközelebb eső galyakra és levelekre. Még most csak fenyegetőznek. Két hátulsó pár lábukkal erősen fogózkodnak, potrohukat, zászló módjára hátuk fölé emelik, erős rágóik szétnyitva, harapásra készen, két első lábuk felemelve, hogy ha közel az ellenség, hirtelen ráugorhassanak. Különösen erősen megszállva tartják féltett vagyonukat, a Coccus-nyájat. Pedig most magam is épen erre vágyom. Ellenben kerülni igyekszem érzékeny marásukat, amiben úgy is elég részem van, ha bokros helyen járok. Legelső gondom hát, egy kis csapással leütni a galyról azt a nehány levet, amiknek a szélei sűrű, fehér, vékony szövettel vannak csomóba bugázva, s az egész olyan gyanú- talanul néz ki, mintha valami ugrópók búvóhelye volna. Mert ez az Oecophillák vára. Még nem a fészke, bár a fészek is úgy van élő levelekből ugyancsak ilyen fehér pókszövettel összefoglalva, kamarákra osztva, hanem a nyájat őrző csapat megerősített szálló- helye, melyben védve vannak eső ellen és szemmel tarthatják a gyámoltalan Coccusokat. Nekem a pásztorok kunyhója, karámja jut erre hasonlatképen az eszembe. Ezzel megszabadultam a védősereg egy részétől, most a leveleket vagdalom le a rajtuk ülő segédcsapattal együtt, majd megfogom a most már levéltelen ág végét és a Coccusok csoportja alatt elmetszem. De ez alatt már elis leptek a többi Oecophillák, csípnek is erősen, ahol csak érnek, úgy hogy alig marad időm letenni az ágat valahová, hogy lerázzam őket kezemről és kibal- házzam azokat, amelyek karomon felszaladva, ruhám alatt csíp- desnek. Ám azokat, amelyek már belém haraptak, csak úgy könnyedén lerázni nem lehet. úgy kell őket külön-külön szétmor- 38 zsolni. Ekképpen ölöm meg egyenként a Coccusos ágon mara- dottakat is, csak így jutok hozzá, hogy most már közelebbről és nyugodtan megnézhessem az Oecophillák féltett nyáját. Biró Lajos. A légyről. II. Brauer a báb mineműségét vette a legyek felosztásának alapjául, a melyet most a legtöbb búvár el is fogad. Én azonban lehetőleg egyszerű, könnyen használható határozási táblákat akarok adni, ennélfogya ez alkalommal fentartom a régibb felosztást, mely az összes legyeket 3 nagy csoportra osztja. Ezek egyike az élősködő bábszülők csoportja (Pupipara), másika a fonálcsápúak (Nematocera), melyek közé mindazok alegyek tartoznak, melyeknek csápjuk 3-nál több ízből áll (az u. n szúnyogok); végre harmadika a rövid csápúak (Brachycera), melyeknél a csáp 2—ő5 ízből áll. ja 9 Ez utóbbiaknak határozási táblájuk a következő : A csáp 2—53 ízű, szorosan a szájnyílás széléhez ékelt. A szárnyakon csak két, a szárny közepéig érő vastag hosz- szanti ér van, melyek azután igen vékony, alig észrevehető erekké oszlanak. A haránterek teljesen hiányzanak. .Phoridae A csáp 83 ízű, néha gyűrűzött, a szájnyílás szélétől messze, a homlokba ékelt. A szárnyakon sok, elágazó éren kivül haránterek is vannak . A csáp harmadik íze gyűrűzött, több ízből összetett látszó. A csápserte végálló, sohasem a 8-ik íz háti olda- lához ékelt, néha hiányzik. A harmadik hosszanti ér min- dig villásan rosztottssata. a . vő A csáp harmadik íze nem eilgás tk A éstintenió vagy vég- vagy háti állású. A harmadik hosszanti ér vagy vil- lásan oszlott vagy egyszerű lefutásu. . . naz iágigyáb A szárny szegélyét képező ér csak a cgászuráő csúcsáig ter- jed. A paizsocska többnyire tüskékkel fegyverzett Sfratioryidae A szárny szegélyét képező ér az egész szárny kerü- letén végigfut. A paizsocska nincs tüskékkel fegyverezve 4 A szárnypikkely igen nagy . . sa, azos sTabanydae A szárnypikkely kicsiny, gyakran sizázatólléttk b. alágsabo Paizsocska két kis tüskével . . . . . . . Coenomyidae 2 39 —— — Paizsocska tüskék nélkül ...... 2... . Xylophagidae 6. A csápserte teljesen hiányzik, vagy ha megvan, mindig végállósíjáb fágtayz Vay ; . öslödaáhidel — A csápserte mindig megvan s MENYE háti állású snak HD T. A szárnypikkely rendkívűl nagy; a fej lefelé hajló Acroceridae — A szárnypikkely kicsiny; a fej a testtel egy síkban fekszik ugtod a jós ; b 48 8. A homlok és fejtető a néndktseáli kiálló Fzenák között nye- regszerűenybehorpadt . . 0. : s az akeelédae — A homlok és fejtető nincsenek nyergesen jihetor bes vá síkvonalban fekszenek, esetleg ki is emelkednek ; a szemek nem kidülledtek . . . éke zá d Sat AS 9. A harmadik hosszanti ér milúsu osztottszzuk kave 40 — — A harmadik hosszanti ér nem villásan osztott . . . . 15 10. A korongsejtből magából, vagy belőle s a mögötte fekvő alsó tősejtből legfeljebb 3 ér veszi eredetét . . . . . 11 — — A korongsejtből magából, vagy belőle s a mögötte fekvő alsó tősejtből legalább is 4 ér veszi eredetét . . 18 ÚT. Akécsáp harmadik ízén; serte mineszsze rasa BE Scenopinidae — Aucsáp harmadik ízéhyyanaserteteg a ap: ja raz 12. A végsejt a szárny széléig ér, nyitott vagy szánd; utóbbi esetben rövid kocsányu."?) Többnyire igen szőrös legyek nagy fejjel; többnyire rövid, kerekded potrohhal Bombylidae — A végsejt rövid, zárt és hosszú kocsányu, sohasem éri el a szárny szélét. Csupasz karcsu legyek kihegyesedő potrolhal s sz s ata (arat. seátepidae (partim) 13. A hátsó szegélysejtek a Az slsanű erek elágazása követ- keztében nem eléggé különböztethetők meg; az erezet a szárny csúcsán gyakran hálószerű. . . . Nemestrinridae — — A hátsó szegélysejtek jól megkülönböztethetők ; az erezet a szárny csúcsán sohasem hálószerű . . Adögéss Az 14. Az utolsó lábtőízen három tapadó korong van . Therevidea — — Az utolsó lábtőízen csak két tapadó korong van Leptidae 15. A szárny mellső s hátsó szegélye, a szárnycsúcs, hegybe fut ki; a rendes harántér a szárny közepéről hiányzik Lonchopteridae ") Ha a sejt minden oldalról erekkel van körülvéve, zárt sejtnek mondjuk, ellenben ha egyik oldalát a szárny szegélye képezi, akkor nyitott sejtnekne vezzük. Ha a zárt sejtnek kis érfüggeléke van, akár hosszanti érből kiindulólag annak tövén, akár a szegély felé, akkor a sejt kocsányos. 20. 22. A szárny gömbölyített; rendes harántere van" ses. 16 A" belső"szárnylebeny "jól kifejlődött ses E Mntset NE MESEE TT Eg TESTÉT A belső szárnylebeny hiányzik vagy gyengén fejlett . . 18 A. esápserte végállógés" serteészerűs un moga etzazdtatypenmáte A csápserte végálló és pálcezikaszerű . . . . Conopidae A felső tősejt a szárny tövéhez közel egy harántiz által határoltatik s ezért rövid; az alsó tősejt a korongsejttel egybeolvadt, köztük harántér nincs. Többnyire érezfényü TÉS ESÉST SG zok a vot VE .. . .. . — Dolichopodidae (partim) A felső tősejt méjdlket a szárny közepéig terjed; az alsó tősejtet a korongsejttől egy harántér választja el. Empidue (partim) A. végsejt bosszújsasszárny iszéleig képvszzgii steak 0 A .végsejt rövid, többnyire a szárny tövén fekvő s ritkán ér a szárny közepéig ... . . 22 A szipóka szarúnemü, hosszú, térdelt; a DÓÍTÓÁ OKA hosszú serték (macrocheták) nélkül, megnyúlt s a hasi oldal felévbehajkott Terre daakázer lététtszédt at ago pt age A szipóka nem szarúnemü és nem kettősen térdelt, de ha igen, akkor a. potrohon mindig feltünően hosszú, erősíisettéket találunk vit as asse VÉRÉNE a TRAN LEON Egy vendégér (vena spuria), mely nem ered a szárny tövéből, a 3. és 4. hosszanti ér közötti rendes haránteret MELSZTRB Lé JEZITOZDUA SÉBEN a tán VON (PE NSYN DN d ae A vendégér hiányzik; a szentek igen nagyok, majd- nemsaztegész fejet elfoglalók . 2. 2. 0. 2 0. iakipunenlidae Az alsó tősejtet a korongsejttől nem választja el harántér, tehát egymásba olvadtak . Dolichopodidae (partim) Az alsó tősejtet egy harántér választja el a korong- Séjttől sa álalon nú 1 ; 28 A szipóka didsrááreék a fápógtiók line vagy dól ványosak. Emlősökön élősködők . . . . . . . Oestridae A szipóka és tapogatók jól kifejlődöttek . . . . Muscidae A mi a legyek gyűjtését illeti, erről körülményesen szól Mik József), meg lehet azonban ezt tenni sokkal egyszerübben a nélkül, hogy az a gyűjtőanyag hátrányára válnék. A gyűjléshez mindenek előtt háló szükséges. Megfelel a rendes 7") J. Mik. Über das Prápariren der Dipteren: Verh. zod. bot. Ges. Wien 30. Bd. (1880—1881) p. 359—378. Fig. 41 lepkefogó-háló is, de nem árt, ha: szövete sűrűbb, mert az apró legyek a háló szövetén lévő nyílásokon igen könnyen elillannak. A lepkefogó-ollónak is nagy hasznát veszszük, főleg nedves helye- ken, pocsolyák partján, iszapon, faderekakon stb. ülő legyek fogá- sánál. A hálóból a legyet cyankáliumos gyűjtő üvegbe teszszük, hol az igen rövid idő alatt eldöglik. A hálóban levő legyet kézzel megfogni, vagy a háló szővetéhez szorítva az üvegbe tenni nem tanácsos, mert az igen jellemző szőrözet vagy lekopik, vagy a nagyobb serték (macrocheták) letörnek s ezáltal az állat gyakran határozhatatlanná válik. Az ollóval fogott legyet az olló szövetén át rögtön felszúrjuk s a tűvel együtt teszszük a gyűjtő üvegbe. Alkoholba, formolba, vagy bármely más folyadékba legyet tenni egyáltalában nem szabad. Miután a gyűjtő üvegben az állat el- döglött, rögtön kiveszszük — mert a cyankalium soknak elvál- toztatja a színét — sfekete aczélgömböstűre") szúrjuk, még pedig sohasem a tor közepén, hanem kissé jobb oldalt, hogy a tor köze- pén lévő jellemző rajzok, főleg pedig az ott levő. serték (dorso- central serték) épen maradjanak, azután pedig a kirándulásokra mindig magunkkal viendő gyűjtő dobozba teszszük. Az apró legyeket ugyancsak ceyankáliumos üvegbe gyűjtjük s rövid, hegyes, fekete aczél minutia-tűkre?") tűzzük oly módon, hogy a tűt a tor hasi oldalán — kb. az első s második lábpár közt — beszúrjuk, a nélkül azonban, hogy az a tor háti oldalán kijőjjön. az így felkezelt legyet kis téglaalakúra vágott bodza, vagy napraforgó bélre tűzzük s ezt azután ismét gombostűre szúr- juk fel. Legtöbb légy, miután eldöglött, szárnyát lefelé hajlítja s ezáltai a lábakat elfedi. Eltekintve attól, hogy az ily légy nem emeli a gyűjtemény szépségét, a lefelé álló szárny még sokszor akadály is a lábak pontos vizsgálatánál. Azért a légy szárnyának mindig felfelé kell állani, mit úgy érünk el, hogy csiptetővel a szárnyak alatt a torra gyenge nyomást gyakorlunk. Az így praeparált állatokat azután száraz helyre, jól záró dobozba helyezzük, különben kiteszszük magunkat annak, hogy gyűjteményünk megpenészesedik s ezáltal az állatok gyakran hasznavehetetlenekké válnak. ") Kaphatók H. Klüger rovartűgyárosnál Berlinben (S. O. 26. Adal- bertstrasse 5.). Leginkább megfelelnek a 00, 0 és 1. számúak. tt) Kaphatók Johann Müllernél Bécsben (II. Cireusgasse 20.) 1000 drb 3, Írt. 42 Nem kevésbbé fontos az is, hogy egy kis szelet papirra, melyet a feltűzött állat alá a tűre helyezünk, feljegyezzük a gyűjtés helyét s idejét. Dr. Kertész Kálmán. Entomolosiai kirándulás nőmegyében. 16 A magyar fauna katalogusa, melynek összeállítását Dr. Ho r- váth Géza a Természettudományi Társulat állattani szakosztá- lyában javaslatba hozta, s a melynek kiadására, millennáris mű gyanánt, a társulat készségesen vállalkozott; a zoologusok figyelmét már készülése alatt is újabban a haza különböző részei állatvilá- gának kikutatására irányította s őket arra fokozottabban ösztönözte. Ugyane cezélt tartotta Wachsmann Ferencz szem előtt, midőn 1894-ben azzal az indítványnyal állt elé. hogy az állattani szakosztály, május havi felolvasó ülését mindig pünkösdkor más- más vidéki városban tartsa meg. Ez indítvány tetszéssel. találkozott s az első, fiumei kirándulásban, Dr. Horváth Géza, Dr. Daday Jenő "és Waclsmann Ferencz vezetése alattiés nehány hölgy csatlakozása mellett összesen 21-en vettek részt. Ámde a kirándulás czélja csak igen csekély mértékben lőn elérve. A dalárok országos gyűlése, mely ugyanaz időben Fiuméban tartatott, meghiúsította a nyilvános felolvasás megtartását, sőt még a Fiuméban való meghálást is, úgy hogy a társaság kény- telen volt, e czélra Czirkveniczába áthajózni, mely alkalommal Dr. Daday Jenő a hajón levőket a tenger . titkaiba némileg beavatta. Másrészt-meg a gyönyörű vidék, Abbazia fürdőhelynek meglátogatása és Fiume város megtekintése annyira igénybe vették a társaság figyelmét, hogy a gyűjtésre alig maradt ideje. Az utazás kellemei azonban bő kárpótlást nyujtottak. A rá következő pünkösdkor Orsovára és Herkulesfürdőre rendezett kirándulás már sokkal kevesebb érdeklődéssel találkozott, és mindössze öten vettek benne részt, Dr. Horváth Géza vezetése alatt. A kis társaság, nyilvános felolvasásról eleve le- mondva, kizárólag gyűjtéssel foglalkozott. Élénkebb érdeklődés mutatkozott az 1896-iki Balás etű kirán- dulás iránt. Javaslatba jött Ungvár, a honnan Wachsmann Ferencz útján Rónay Antal m. kir. főerdőtanácsostól igen barátságos meghívás érkezett az állattani szakosztály tagjaihoz, kik 43 közül azonban csak az entomologusok közül hét tag vállalkozott az ungvári útra. Ezek 1896. május hó 23-án találkoztak a Budapest keleti pályaudvaron u. m. Wachsmann Ferencz és János, Vadászfíy Jenő, Dr. Kertész Kálmán, Weinberger Siegfried és Abafi Aigner Lajos, kikhez utólag Ungvárig utánunk. jövén, Zilahi Kiss Endre csatlakozott. Éjjeli 11 órakor. megérkezvén, Rónay főerdőtanácsos és Sziklay Lajos főerdész házainál lettünk elszállásolva. 3 Másnap reggelire a főerdőtanácsosnál gyűltünk össze, mit megelőzőleg nehányan körültekintettünk a városban és a hajdani Drugeth-féle várban, a hol Béla király névtelen jegyzője szerint a magyar vezérek Árpádot fejedelemmé változtatták és paizsra emelték. A reggeli után megtekintettük Rózsay Rezső főerdész gazdag és becses bogárgyűjteményét, mely nehány érdekes faj- eltéréssel s abnormitással is dicsekszik Ennek utána az ungvölgyi viczinális vasút megállo helyéhez indultunk, a hol bennünkvt a megye alispánja Kende Péter cs. k. kamarás fogadott és szintúgy. mint Rózsay főerdész, Me dr exe zik ma Istwán, . és. Pogány, Gyula tanárok; : Po- gány Jenő mérnök, Schwarz Béla műszaki dijnok és két lelkes ifjú (Kende és Rónay fiai) hozzánk csatlakozott. A festőileg szép és termékeny Ung völgyében vasúton Potos- nyáig mentünk. Itt sajátságos jármű várt reánk. A 076 m. nyom- távú vasúton, deszkákból és léczekből improvizált 6—8 méter hosszaságú alkotmány volt elhelyezve, épen. oly széles, hogy egy- mással szemben ülhettünk, és vontatva egymás elé fogott négy ló által, melyeket hosszú béresostorral hajtottak. Elég gyorsan halad- tunk az Ung-folyó jobb partján levő Bobalyova-patak szélén, a meddig a mind meredekebbé váló út megengedte. Már útközben többen leszálltunk s a mennyiben a szakadékos helyen lehetett, megkezdtük a búvárkodást. A bogarászok a: korhadt fák kérge alatt becses zsákmányra tettek szert, mi lepkészek azonban nem akadtunk nevezetesebb állatra. Majd a meredek régi csuszornyán vagyis faúsztatón nagy fáradsággal felkúszva, alig volt alkalmunk a gyűjtésre. Végre fel- értünk a gyönyörű Kicsera rétre, melyen azonban ugyancsak meg- látszott a nehány heti szárazság: a hegyi rét ezernyi virágainak alig nehánya nyújtott táplálékot a rovaroknak, melyek igen gyéren 44 mutatkoztak és melyeknek bővebb kutatását különben lehetetlenné tette a folytonos , Előre!" buzdítás. Legközelebbi czélunk volt a Jaszinya-hegy, melynek csúcsáról gyönyörű látvány terült el előttünk: a majdnem 1500 méter magas- ságú Polonina hótakarta kúpja, távolabb pedig a lengyel határt jelző Beszkéd havas lánczolata. Innen leereszkedve az Antaltanyán át a Vulsava Pláj pata- kához érkeztünk, a hol az ebédet elköltöttük. Ebéd közben a patakban rákászatot is improvizáltunk; mivelhogy azonban csak egyetlenegy rákocska esett zsákmányul, annak nagykegyesen vissza adtuk szabadságát. § Ebéd után a készen álló lóvonatú kocsikon leereszkedtünk az erdei vasúton Perecsenyig és itt a magyar államvasút talpfa telítő telepét, valamint a szomszédos, Dr. Bantlin-féle faeczet, fa- szesz és vegyi gyárat tekintettük meg. A telítő telepen a környék- beli bükkfaerdőkből szállított vasúti talpfákat a korhadás megaka- dályozása czéljából telítik és pedig kátrányolajvegyülékkel. A telí- téshez szükséges kátrányolajat az említett vegyi gyár szolgáltatja. A gyár megtekintése után az ahhoz tartozó kantinban kerestünk üdülést s itt találkoztunk az Ungvárról utánunk jövő urakkal is u. m. Cornides György erdőmester, Szikláv Lajos és Rochlitz Nándor főerdészek, Zachár Jakab és Takács Miklós erdészek Laukó Sándorés Kolossy Béla erdőfelügyelők, Kovács Adolf főmérnök, Nemes Endre mérnök, Ivántsy László ügyvéd és a nyomunkban járó Zilahi Kiss Endrével, a ki e kirándulásban főleg mint amateur-fényképész szerepelt. Az összegyűlt társaságot több ízben megörökítette, szintúgy egyes népcsoportokat s a vidék szebb pont- jait is. A felszaporodott társaság hosszabb pihenő után a perecsenyi Unghídhoz ment, a hol Kiss Endre a Kis-Bereznáról vissza- érkező búcsús ruthenek leánycsoportját — egyetlenegy csinos sem volt köztük — fényképkészüléke elé idézte. Majd felszálltunk az ismeretes faalkotmányra, mely elé ez egyszer apró gőzmozdony, — kávémasinának neveztük — volt akasztva, a mely a szokatlau teher alatt ugyancsak prüszkölt és hányta a szikrát, — több rendbeli kabát-, nadrág- és kalaptulaj- donos siralmára, a kik későn tapasztalták, hogy biz a szikra gyújt ott is, a hol nem kellene. Igy mintegy 12 kilométert haladtunk az Ung balpartján emel- kedő hatalmas Szinatória-hegység oldalán vésett hegyi erdei pályán 45 a Visnyi-patak mentén. Majd leszálltunk és hegynek-erdőnek indul- tunk. Ez erdőben még sűrűn jár a fejsze: itt készül leginkább a perecsenyi telítőbe szállítandó talpfa. Hosszú és fáradságos menetelés árán felértünk a regényes tengerszemhez és onnan — besötétedvén — fáklyafény mellett cserkésző úton — mely szerfelett hosszúra nyúlt — a sumeczi tanyához. Ez útunk őserdőn át vezetett, — őserdőn, melyben még fejsze nem járt. Daczára az igen nagy fáradalomnak, sajátságos érzet fogott el bennünket itt a 3—400 éves bükkfák alkotta oszlop- csarnokban, melynek ívezetét a süstörgő fáklya világa mellett inkább sejteni mint látni lehetett. A faóriások közt, melyeknek alján se bokor se cserje nincs, a 20—30—40 éves fák ép oly sudaran emelkednek fel a világosság felé mint ők; hiszen az öre- geknek nincs okuk elnyomni a fiatalokat, a törekvőket, kik hivatva vannak, majdan pótolni őket és újabb generátióknak oltalmat nyújtani a növekedésre. Az erdőben kajánság nem honol, az csak az emberek, a világ urai, a teremtés remekei közt dívik. Hja, ha ember-isten akarsz lenni, porba döntesz magad körül mindent és mindenkit, s a ki meg nem hódol, azt elnyomod, eltiprod, rabigába hajtod. Az őserdőben csak a menykő az, mely egy-egy merészeb- ben felemelkedő fát ledönt vagy talpig kettéhasít; a vihar pedig ledöntögeti azokat a faóriásokat, melyeket az ezernyi szú s egyéb rovar, százados aknamunkával a romlásra és pusztulásra előké- szített. Abajfi Aigner Lajos, Különfélék. A szitakötő nevei Magyarországon. Kohaut Rezső az előbbeni füzetünkben ismertetett könyvében elősorolja azokat a neveket, a melyek alatt a szitakötők Magyarországon a nép nyelvében és az iroda- lomban előfordulnak. Az ott felsorolt nevek között határozottan népie- sek a következők : csúszó-örző, kigyó-pásztor, kigyó-örző, ördög lova, szt- taszövő, vizipásztor, üveges és szitakötő. A Földi-féle acsa, valamint a szilágymegyei anyalégy nagyon kétes, talán valamely kaputos ember- től származik ; a Jáfyolkának, melyet Tompa használt, csak a költői szabadság adta meg a létét, ellenben a hosszas pillének a szótárírók találékonysága volt a szülőanyja. A vizi leány és vizi pille Groszin- gertől származik, a ki az elsőt (nemcsak az illető kötet végén, de szövegben is) a mai értelemben vett szitakötőket is magában fog- laló Perla Raphidia név megjelőlésére ajánlja (patrio idiomate vizi leány dici potest) s a mi nem egyéb, mint a , wasserjungfer"-nek 1 Univers. Historia Physica, Auectore J. B. Grossinger. (1794.) Tom. Pvpe 298. 2 46 a fordítása. A szitakötő álczáját a háromszékmegyei Málnáson álli- tólag viziborjúnak mondják. E név már Grossinger előtt is ismeretes volt, de ő azzal egy férget értett, mondván ,gordius séta guogue aguatica et Vitulus dicitur aguaticus: patria voce vizi borjú, ger- manis aarwurm audit."?) Erdekes volna tehát tudni, hogy a mál- násiak a vizi borjú névvel valamely közelebbről meghatározható vizi állatot jelölnek-e? Idegen nyelvü magyarországi nevek között találjuk még a következőket : tewfelsnadeln, schillebolt, wasserschneider, him- melpferd, glaserer, wasserfraulein, wasserflittermaus. Ez utóbbi kettő állítólag szepességi; én mindig csak , wasserjungfer"-nek hallottam emlegetni s a , jlittermaus" nem is a szepességi dialectusból való. mert ott akár a böregér, akár (átvett értelemben) a pillanyó mindig , fiüttermaus," a mi a tulajdonképeni német , fledermaus"-nak felel meg. Kohaut említi végül, hogy a felvidéki tótok a szóban levő rovart , slepecski"-nek mondják. Magam Szepességen (Szepes-Olaszi és .Lőcse) a patakok mellett mindenütt igen közönséges Calopterya virgo-t mindig ,sváti Jan"-nak (Szent Jánosnak) hallottam emle- getni, a mit a "köznép úgy értelmez, hogy ez a. ,Szent János" megszenteli a patak vizét, hogy fürdeni lehessen benne. 5 ez annyiban igaz, hogy a mikor e rovar a viz felett szállong (május- juniusban), az már akkor meleg és fürdésre alkalmas. 9 Magyar lepkék ára 60 évvel ezelőít. Erdekes lenne, ha év- tizedről évtizedre összeálltíhatnók az árt, melyen gyűjtőink a hazai lepkéken túladtak. Ez azonban lehetetlen. Birjuk ugyan újabb gyűj- tők árjegyzékét, de régibb időkből csupán azt, melyet Dr. Walt! József Passauban (bizonyára valamely budai gyűjtönk külföldi ügynöke) 1834-ben franczia szaklapban közölt (Catalogue des Lépitoptéres de Hongrie: Silbermann, Revue entom. II. p. 131— 136.), s a melyben 460 fajt sorolt fel, árukkal együtt. Ez árakkal hasonlítjuk össze a mai árakat. Ime a feltünőbb eltérések : Thais Polyxena 20 kr (most 10 kr), Colias Myrmidone 40 (20), Polyommatus Hyppothoét 48 (10), Lycaena Orion 24 (15), Amanda 40 (15), Meleager 30 (15), Admetus 30 (15.20), Jolas 40 (20), Euphemus 30 (15). Melitaea maturna 40 (20), Poebe 24 (15), Trivia 24 (15), Argynis Hecate 24 (15), Erebia Manto. 40 (20), Sphinx ligustri 28 (10), elpenor 24 (10), Smerin- thus ocellata 20 (10), populi 20 (10), Zygaena punetum 40 (20), laeta 80 (40), Callimorpha dominula 24 (10), Pentophora morio 24 (10), Harpyia bifida 40 (20), Uropus ulmi 40 (20), Phalera bucephaloides 80 (25), Simyra nervosa 1 frt 60 (50), Bryophila muralis 40 (15), Agrotis linogrisea 60 (25), Augur 40 (10), De- puncta 1 frt 50 (40), Saucia 1 frt 50 (30), praecox 60 (15), Dian- thoecia albimacula 2 frt (40), Polia v. nigrocincta 1 Írt 50 (20), Dichonia aprilina 24 (10), Cloantha hyperici 90 (20), Habrynthis Scita 4 frt 40 (90), Naenia typica 24 (5), Caradrina pulmonaris 1 frt (20), Amphipyra livida 1 frt 60 (75), Taeniocampa opima 1 Írt 47 (20), Cosmia abluta 1 frt 60 (40), Cirroaedia ambusta 60 (25), Orthosia lota 48 (10) Calocampa vetusta 40 (15), Calophasia casta 48 (15), Eurhipia adulatrix 90 (15), Calpe capucina 1 frt (40), Plusia aselepiadis 90 (30), deaurata 4 frt 40 (1 frt 25), Consona 1 Írt (15) stb. Ez áraknál mindenütt szembeszökő az árcsökkenés ; pedig a mai árakból tetemes elengedést ad minden kereskedő, holott akkoriban az még nem volt divat. SAST Rovar-étkek. Azokkal a panaszokkal szemben, melyeket az élet drágasága fölött úton-útfélen hallani, nagy hálára véljük a rovarász-családapákat és különösen azok nejeit lekötelezni, a midőn őket a rovarvilágból vehető olcsó étkekre figyelmeztetjük. Nem a cserebogárból készült levest gondoljuk. melyet hírből mindenki ismer, és melynek ízét sokan dicsérik. Sokkal , kiadósabb" étkek- ről akarunk szólni. Itt van mindjárt a selyemhernyó (Bombyx mori) bábja. Rec.: Ha a gubókról a selymet lefontad, végy bizonyos mennyiségü bábot, pörköld meg jól, hogy vizes részei elpárolog- janak ; azután szedd le róluk a héjat. Az igy nyert sárga kis göm- böket süsd meg vajjal s öntsd le marhahúslevessel; ha 5—b6 perczig főtt, fakanállal morzsold össze, tégy hozzá minden 100 bábhoz képest 3-—-3 tojás sárgáját is tálald fel. Jó étvágyat kivá- nunk ; megjegyezvén, hogy ezt az ételt Chinában nagyon kedvelik. Nehány más, étvágygerjesztő ételt nyujtanak a bogarak. Igy a Stenodontis damicornis álczáját Kuba és Hayti szigetein gyakran tálalják fel csemegének. A Calandra palmarum álczáját az amerikai benszülöttek nagyon kedvelik s utazó európaiak is igen ízletesnek találták azokat. Abyssziniában különös jó falatnak tartják az Ateu- chus-álczákat, miben azok tartózkodási helye és táplálkozása (ganéj- ban) csöppet sem gátol. A Blaps sulcatus álczáját Sziriában s Egyip- tomban különösen kedvelik s azok elkészítésére nagy figyelmet forditanak: a lábok és csápok eltávolítása után rózsaolajban fürösztik meg, azután vajban megsütik és mirhával füszerezik. Igy elkészítve, kivált a török nők eszik e nagyon tápláló és hizlaló ételt. Jáva és Szumatra szigetén a Batocera rubus és Ajax óriási álczáit különösen finom csemegének tartják. Az Anoplognathus viridiaeneus és viriditarsis pedig úgyis mint bogár, úgyis mint álcza UJ-Hollandban a pápúak kedvelt ételét képezik. Ezek elkészítési módja esetleg Uj-Guinéában tartózkodó Biró Lajos barátunktól megtudható. Elégséges a hazai hasonló álczákra (cserebogár és szarvasbogár pajorja stb.) rámutatnunk: itt a szakácsművészetre nagy feladatok várnak ! A Thripsektől okozott károkról tartott Jablonowski József felolvasást a Természettudományi Társulat állattani szak- osztályának 1897. jan. 2-iki ülésén. Részletesen ismertette a L i- HOS DSE GETE SEAN éS b télloretó Ührttoi ses ta Ütés Hal. kártételeit. Az előbbiről kimutatja, hogy azok a nagy károk, a melyeket neki az irodalom tulajdonít, nem tőle származnak, hanem a csíkoslábú búzalégytől (Chlorops taeniopus Meig.). Ha tesz is kárt ez a rovar, az hasonló egy másik Thrips- 48 fajéhoz, a Phloeothrips Staticeséhez. Erről kimutatja, hogy a kalászokat csak akkor támadja meg, ha azok kihányása előtt az esős időjárás állandó: akkor e rovarok a kalászt takaró hüvelybe húzódnak s szivogatva a fejletlen kalász nedveit, annak egy részét elölik; ha ellenben szép az időjárás, e rovarok elszélednek és alig hagynak nyomot a kalászon. Majd összehasonlította a Thrips- károkat a szárüszögtől (Uroecystis occulta) és a csíkoslábú búzalégytől okozott torzulásokkal, kimutatván azok hasonlatosságait és különbségeit. Végül kimutaíta, hogy miért tartja ő ezt a szóban lévő állatot a Haliday-féle Phloeothrips statices-nek és miért nem fogadja el az Uzel-féle két fajnak (Anthothrips Statices és A. aculeata) megkülönböztetését, a mely előadó szerint nem más mint a törzs (A. Statices) és annak egy változata (aculeata). Az állati ösztön. Kertjében sétálva, látott Darwin a homo- kos úton egy darazsat, mely nagy legyet, csaknem oly nagyot, mint saját maga megfogott, annak potrohát leszelte s azután a szárnyakkal ellátott testet lábaival átnyalábolva, tovaröpült. Amde szélroham, mely a légy szárnyait érte, kiforgatta irányából a dara- zsat s akadályozta abban, hogy útját folytassa. Erre ismét leszállt az útra és mintegy érett megfontolás után, levágta a légy két szárnyát és miután ilyformán az akadály okát elhárította, zsákmá- nyával elszállt. Ily eseteket az ember szinte hajlandó nem állati ösztön, hanem ész nyilatkozásának tekinteni. A selyemhernyókat Chinában rizsliszten is tenyésztik. Európai kisérleteknél kitünt, hogy különféle más lisztet, még a burgonyából nyert keményítő lisztet is elfogadták. Erdemes lenne ezt más szövők hernyóinál is megkisérleni, kivált oly körülmények közt, midőn a növény beszerzése bajjal jár. Hogy többféle hernyó a kenyeret megeszi, az ismeretes, Ílkevélszekrény. Merkl Ede úrnak. Aturfát helyettesítő papirlemeze-: ket, melyeket Schmidt H., Schönebergben, forgalomba hoz, nem ajánlhat- juk: A lemez úgy készült, hogy két hullámosra préselt papir haránt egy- másra vam erősítve. A tűt könnyen átereszti ugyan, de alyukak megmarad- nak, úgy hogy a lemez hamar használtatlanná válik. — Bordán István úrnak. Attól nincs mit tartani, hogy bárki is megütköznék azon, ha az entomolo- gusok életrajzát nem rang szerint, hanem akkor közöljük, a midőn kellően Í kidolgozott életrajzot kézhez veszünk, vagy annak közlése alkalomszerűnek — ; látszik. — Hudák Ágost úrnak. A Természettudományi Társulat által kiadandó : Fauna-Katalogusnak első két füzete legközelebb jelenik meg. Ezeket követi a lepkék jegyzéke, mely már ki is van szedve. A bogarak jegyzéke majd csak azután megy sajtó alá. — [ózsay Rezső úrnak, Czikkét köszönettel k vettük; arajz igen sikerült, várjuk a havasi czinezérét is. — Dahlsíröm Gyula : úrnak. Köszönettel vettük ; kérjük a folytatást. — Langhoffer Agoston úrnak. f A kilátásba kelyezett közleményeket mielőbb kérjük. — Cserében fek. ajánl A. Aigner Lajos Budapest (VIII, Rökk Szilárd-uteza 32): Eilinc erinia cordiaria és v. Roeslerstammaria, Thalpochares communimacula Melaz ; ük. nargia v. Suwarovius, Plusia illustris, Eupithecia graphata és denticulata, Deilephila porcellus, Macroglossa fuciformis stb. Bővebb jegyzéke a lep-. kéknek és praeparált hernyóknak rendelkezésre áll. Az általam szerkesztett és már megjelent , Nyitramegyei lepkék és bogarak" b b czimü füzet nálam kapható. 4 Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét kivánatra ingyen küld KELEGSÉNYI KÁROLY Tavarmok via N.-NWapolcsámy. ( Bovar-Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé-$ szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy- számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentve 1 Merkl E.ide Német-Bogsánbarn. (Krassó-Szörény megye.) POL ar a HE ETBEEI IENEHEETOSERT esős rea ezszegvezy sál Ö cs. és kir. Fensége Sti öt RK usse Rovarbiologiai József főherczeg és j Ö királyi Fensége praeparatumok; SZ ágáslán eses slim dalt] rovarfejlődések Gothai herczeg udvari Gb szállítója. spirituszban; rovargyüjtemé- Legmagatabb ós mápas nyek: eszközök, elismerések ; aranyármek , ! diszoklevél stb. stb. minis- mikroszkópok. teri ajánlások. 3k kin : Részletes árjegy- ÁGKOZL D r Le n d ! Ad 0 if gékek bérmen tí4we ! e / emlősök és madarak ; és ingyen. természethü. tanár tája A müvészi és tartós Különböző tansze- kitömésére. DTAGDATALOTÍUMA res st nato ság csontvázak, anatom. 5 Jutányos úrak, eoeté praep., papirmaché es , [/ sr e , az áatok rise ama. FANSZEPKÉSZÍTŐ-iNÍÉZEÍE nodener, mirrosz- potban elöleges prae- kópi készítmények paratio nélkül " kül- BUDAPEST, dendök be, MERNE mmm II., Donáti-UtcCZza 7. WEzmmtttttmtma BENKE [6 stb.raktáronvannak 24 d A Oran a Ron at OV I" únmn" Sizaman man E em" von Schmetterlingen und Küfern, empfehlen wir : Grosses Sechmetterlingswerk von S. v. Praun. Komplett in 42 Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte Tafeln u Text enthaltend, a Mk. 2,80. Die einzelnen Familien hieraus auch in kart. Bánden apart: Papiliones (Mk. 32,50), Bombyces (Mk. 18,50), Sphinges (Mk 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae (Mk. 15,75), Microlopidoptera (Mk 24, 75). Grosses Raupenwerk von S. v. Praun, durechgesehen und ergünzt v. Dr. E. Hofman. Ét T Kompl. in 9 Heften in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, A Mk. 6. Hieraus apart in kart. Bánden: Macrolepidoptera (Mk. 40), Mierolepi- his doptera (Mk. 20.) Dr. Küster und Dr. Kraatz Die Köáfer Europas. Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei- trágen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Káfern auf 100 Blátt- chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildungen v. Gattungsreprásen- tanten enthált. Preis eines Heftes in Futteral 3 Mk. Ergünzungeu und komyplette Exemhlare liefern zu den billigsten Preisen Bauer £ Raspe ín Nürnberg. Boruth E., Budapes", NNA NNNNA 3 9088 01426 9922