II d E TE VA ATA ÉN ALLAST TTL TT TLSKETTT TT ll ULOAKESLÁLLT ERROL 1 (ULNORBASAELL [ÚT LLLAOAGZOTLT TT TOO TITLE OTTO TOLTA TT TTKKSZNYTTT TTL ESZTET det vet ráta ztette teeth tte yet tvetytoetutteey tettet tve vetett teat vetutbet ate ese ALLTAL OOO ELLENT LL LATOS LEÉLT TTENETT LL TT LETZONEETTT TTTLTYOSYETT LITTLE TTTLLTTNRETTT ITÉLT IL TON TNTÉTT VT TOTTTT NENT OTT LETYTTLTT TTL TLYÉNYNT LETT TERÉN LTAL TOT TTNTTTT Nt ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HASZNOS ÉS KÁRTÉKONY ROVAROKRA ESTE 3 — esz iten Dr. BEDŐ ALBERT Dr. ENTZ GÉZA Dr. CHYZER KORNÉL Dr HORVÁTH GÉZA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK ABAFI AIGNER LAJOS és JABLONOWSKI JÓZSEF Ka BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCZA 32. LT EGG ZART (1LZGKEELLTT(LLLAORGGTELLT LLLLOONOGRELLT TELKE TTL TTL KETTOS TT TZESTTTTTT TETT TTL NIVELENNN ANNNÉK KKA NANN gyneesvüry agyat . E. 6... Ket Mn söze éb S. B 5. S B 0 FG a B.ZGÁT 1 KEGETTT LL LETTEL LL TTTERERTTLTLATTTLTONYETL ATTOL TTTKTNTTI COZNLULL TLLLOCZZZOL TTL LTTOEYTTTLL ÉT CETROTTT LTAL TERÉN TTL LATTÁLTONN ETT TOLTA ZT TT TT TTNT ETTOL NÁTTNNEETNKTTTN TT TTTNA OTT TT Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 4 Írt, a Természettudományi Társulat tagjainak részére 3 Írt. tés Dee ieéke vá ta "Tartalom. 5 Paizstetveket pusztító hernyók. Abafi Aigner Lajostól. : . . . . . . . 137 28 Pécs környékének Rhopalocerái Viertl Adalberttől. 2... s. s... MO A magyarországi Meloö-fajok. Kuthy Dezsőtől... s... s... ... 145 0 Az első hazai entomologiai mű. Abafi Aigner Lajostól . . ...... 148 Jellemző magyarországi Coleopterák. Dr. Kaufmann Ernőtől . . . . . 151 Lé Különfélék : 298 A magyar fauna két uj bogara. Dr. Chyzer Kornéltól, . ... . . 154 A Titka rovárok oltalma, - E. Tt ÖN tzgs a szása ST ez ét lsi rö MSEZÁE S keltés TLSZBES A -Xgylőösteusispinolae.: Merle "Edétőlyesm a a ee án UNE e et 154 A rovarok emésztése. F. R.-tól. . . . KSE EEEN kes TÓT Zöld üveg az esti fogásnál. Bordan Tatodatót. szk atea et ege zab áz azé kt NETLSTS A lepkész teendői szeptember havában... ... .. . . . . . . . . 156 Mézelő hangyák. . . . . . SAKE TES ÉZ ESEL ár ED Uj adatok a magyar lepke- Sa áhz EZ Étv ra Za ESETT AGNES S ETSI Külföldisyendégek: ez zse e vé ee éz zát est áKN et te NN ÉNE S SET asse esz OTSA Öngyilkos dATÁZS ss nezzek te let eea esete etet ze esese e SE at és S EST Mythológjai lepke :é5but s krzéérak ette sgekom Ét Toste ú vazás S ÉNÉKÜe ls VETTE ELT Mesterséges Mólir zs jon kest ss te e VE ts ote res le SAGA SETS! S ESSNLT TALK TPYÉISZEKTŐDY ri lakee sat e ee nt ál ási evi pe eV STT a ELSOT ASZT TS Ő ese SRE LOS 10192 2 ANZZTÉ NTÉST, elési LT ve AAA ST RK rea ette b RÉ a Keeat NET a Paizstetveket pusztító hernyók. A , Rovartani Lapok" f. évi februárhavi füzetében (IV. 34.) életmódját és hasznos voltát ismertettem a Thalpochares communi- macula hernyójának. Ezennel visszatérek reá, hogy gazdáinknak különös figyelmébe ajánljam, még pedig nem ötletszerűen, hanem figyelemre méltó analog esetekre hivatkozva. A paizstetvek ugyanis nemcsak a gyümölcsfákra, babérra, rózsára és Yukkára, hanem a fügefákra és különösen az olajfákra nézve is kártékonyak. Az olajtermelés hajdanta déli Francziaországnak s általában a Földközi tengermelléki vidékeknek egyik legjövedelmezőbb gazda- sági iparágát képezte, s azokra nézve valóságos életkérdés volt; s ha mai nap, a midőn tengerentúlról annyi növényi olaj és zsiradék kerül forgalomba, már nem az, mégis elég fontos, hogy fentartá- sára és megóvására minden lehetőt elkövessenek. Már pedig az olajfát úgy déli Európában, mint Amerikában az olajfa-paizstetű (Lecanium oleae), az üvegházainkban elterjedt narancs-paizstetű (Lecanium hesperidum) közeli rokona, igen érzékenyen károsítja. Miként ez utóbbi fajnak megtermékenyített nőstényei, melyek a narancslevelek alján látható barna foltokat képezik, úgy az előbbi- nek nőstényei is a fának vagy levélnek egyik főizmához hozzá- tapadva s onnan el nem mozdulva, a folyton bőven keringő növény- nedven oly busásan táplálkoznak, hogy egészen formátlan tömeggé duzzadnak fel s egyúttal kis tekenősbéka héjához hasonló paizsuk alatt tenger fiókáikat táplálják. Ezt az erős köpülyözést az olajfa talán még valahogy kibírná, de czukortartalmú elválása által a paizstetű tömérdek hangyát s az úgynevezett korom-gombát ( Fuligo) is odavonzza, mely utóbbi a leveleket valami fekete anyaggal bevonja s az illető fát, melynek levelei idejekorán elhervadnak, vagy egészen megöli vagy legalább is a gyümölcsözésben korlátozza. A paizstetvek irtására először Amerikában gondoltak, még pedig ugyan annak az elvnek az alapján, a mint az Európából áthur- ezolt és ott elszaporodott Pieris brassicae irtását kisérlették meg, Rovartani Lapok IV. 13 138 t. i. az állatok természetes ellenségeinek mesterséges szaporítása s tenyésztése által. E czélra Comstock tanár") már 1879-ben figyelmeztetett négy kis lepkére (Dukruma coccidivora, D. pallida, Blastobasis coccivorella, IEuclemensia Bassettella), melyek bernyói kizárólag paizstetvek után élnek. De ez állatkák kicsiny volta nem volt igen bizalomgerjesztő, s ennélfogva, mivel tenyésztéséhez nem sok reményt fűztek, úgylátszik azt meg sem kisérelték. Nehány évvel utóbb azonban a paizstetveknek sokkal tekin- télyesebb és hatalmasabb ellenségére akadtak úgy Európában, miut Ausztráliában, ott az f[rastria scitula-ban, emitt a Thalpochares coccipkaga-ban. Az Erastria scitulát már 60 évyel ezelőtt Rambur írta le (Annal. Soc. Ent. Franc. 1833. 26.), hernyóját azonban csak 1875- ben fedezte fel Himmighoffen, barcelonai lepkész, életmódját pedig csak további 9 év mulva, 1883-ban Peragallo, nizzai tanár, ki a hernyót fügefán s utóbb babéron és Yukkán is találta s annak fejlődését tanulmányozta.") A hernyó domború, rózsás vagy világos zöldes színű, feje fényes fekete, a rendes 16 láb helyett csak 10 lába van. A májusban kikelt pille nősténye mintegy 100 petéjét a táp- nővény zsönge leveleire, vagy a nőstény-paizstetvek közé, sőt ezek hátára is lerakja. A kikelő hernyó azonnal kikezd egy paizstetűt, s abba belehatolva teljesen kiüríti, a paizsot azután belül finom fonadékkal kibéleli, az ágról lefejti, oldalt szövedékkel megtoldja, s ily alakban saját paizsául használja. Most másik paizstetűt támad meg, fejével abba behat, petéit (csaknem egész tartalma az) fel- emészti, s az üres paizsot saját paizsának nagyobbítására és megerősítésére felhasználja, közbe növénytörmeléket, sőt saját sarát is megerősíti a szövedéken, melyet el nem hagy többé. Ha a hernyó eléggé kifejlett és legalább 4 paizsot ragasztott magára, a mely legalább 1000—1200 €Coccida-petét tartalmazott, akkor bebábozásra alkalmas helyet keres, olykor szabadon az ágon, vagy annak valami bütykös vagy könyökös részén, de leginkább többed magával a fatörzs alján levő hasadékban, a hová paizs- házát erősen hozzászövi s oldalt törmelékkel megerősíti; mielőtt azonban elbáboznék, az így alakult gubó felső részén nehány ") Report of the Entomologist of the U. S. Depart. of Agriculture 1879. "t) Etudes sur les insectes nuisibles a Vagric. 1884. II. 165. és Bull. 50ce, Ent. France 1886. 184. i 139 keresztmetszést tesz, a melyen át utóbb a pille kikelhet. Bábja zömök, barna. Kétséget sem szenved, hogy az ily életmódú hernyófaj a gazdára nézve rendkívül hasznos. Erre már Peragallo is rámutatott, anélkül azonban, hogy tenyésztését szóba hozta volna. Ezt Rourand, montpellieri tanár, a párisi akadémiában tartott előadá- sában erősen nyomatékolja és kivált az olajtermelőknek sürgősen ajánlja, kiemelvén, hogy 1891—92-ben az állatot behatóan tanul- mányozva, megállapította, hogy gubója könnyen szedhető és mesz- sze földre küldhető, valamint, hogy nősténye igen szapora és ami igen fontos, évenkint öt ivadékban lép fel. Ezek elseje (májusban) gyönge ugyan, de már másodika (junius végén) bővebb, a harma- dik és negyedik pedig (julius közepén és augusztus végén) igen bő s az őszi (szeptember végén vagy október elején) ismét gyérebb szokott lenni. Nevezett franczia tudós ez irányú tanulmányozásához az impulzust alighanem Amerikából vette, a hol már nehány évvel előbb Rey tanár az Egyesült Államok állami rovartani állomás főnöke, az ebbeli kisérleteket kezdeményezte. A délibb tartomá- nyokban ugyanis, nevezetesen Californiában a paizstetvek az olajfa ültetvényekben és oleanderfákon nagy kárt okoznak, sőt a narancs- és a czitromfák termelőképességét ís csökkentik. Ennek elejét veendő, minthogy a Comstock által ajánlott microlepidop- terák segítsége nem mutatkozott elégségesnek, Riley egyik alkal- mazottját, Koebele entomologust állami költségen Ausztráliába küldte, a hol igen sok a paizstetű és ahol Meyrick 1886-ban a Thalpochares cocciphugát fedezte fel, amely, mint neve is mutatja, paizstetvekből táplálkozik. ü A viszonyokat alaposan tanulmányozó Koebele az említett lepke hernyóján kívül egyéb rovarokat is észlelt, melyek álczái a paizstetveket nagyban pusztítják; minők: Orcus australasiae Boisd. és chalybius Boid., Rhizobius ventralis Er., debilis Blackb. és satel- lus Blackb. és Vedalia cardinalis, mely utóbbi. Californiában meg- honosíttatván, leghathatósabb ellenszerül bizonyult. E bogár a Coccinellidákhoz tartozik, melyeknek nálunk az ismert katiczabogár a képviselője, és melyek, miként ez is, a paizstetveknek bősz ellenségei. Californiából, ahol kivált az [cera Purchasi nevű paizstetűt irtja, e hasznos állatot Egyiptomba is átvitték, ahol szintén bevált. Újabban Amerikában a mi gyönyörű Calosoma Sycophanta-nkat is meghonosították. 181 140 A Thalpochares cocciphaga-nak, valamint a legújabban Ausztrá- liában e nemből felfedezett dubia-nak meghonosítása azonban, úgy látszik, csekély eredményhez vezetett, mert azóta Amerikában is az Erastria scitulu-nak úgy Californiában, mint a Fokföldön, sőt Ausztráliában való meghonosítását is javasolták. S ezek után hadd térjünk vissza a Thalpochares comimunima- cula-hoz. Hány ivadékban jelenik meg, az iránt még nem jutottam egészen tisztába, bárha némi adataim s az Erastria scitulu példája azt a következtetést engedik meg, hogy három teljes generatiója van: I. Pille május elején (?), hernyóia május közepétől junius közepéig ; II. Pille juliusban, hernyója julius végétől; III. Pille augusztus végén és szeptember elején, hernyója szeptemberben (?), s ennek bábja áttelel... Szaporasága és falánksága egyaránt ajánlatossá teszik tenyésztését, mely semmi fáradsággal és nehézséggel nem jár. Hernyóját vagy bábját egyszer kell megszerezni s a paizstetvektől ellepett fákra helyezni. Kétséget sem szenved, hogy oly helyen nehány év alatt nagyon el fog szaporodni s a paizstetveket hű- ségesen fogja pusztítani, sőt idővel egészen kiirtani. Egyébiránt az Erastria scitula meghonosítása és tenyésztése is bizonyára czélhoz vezetne. Akik e tekintetben kisérletezni óhajtanak, forduijanak e lapok szerkesztőségéhez, mely mind két fajta hernyó beszerzését szívesen közvetíti. A kisérletet pedig el ne mulaszsza senki, aki szerét teheti. Lám Amerikában az állam ezreket költött csak a megfelelő. állat kipuhatolására, nálunk pedig szinte maga kinálkozik ily állat! Végül óhajtandónak tartjuk, hogy a Thalpochares communi- macula, Erasíria scitula és említett rokonaik, melyek hernyója hús- evő, a rendszerben vagy a Th. communimaculu előbbi Oratocelis genus neve, vagy a Carnivora név alatt külön álljanak. aAbafi A. Lajos. Pécs környékének Rhopalocerái. T. Az a nem régi idő, midőn az entomologust még különeznek és: foglalkozását haszontalan, hiábavaló gyermekjátéknak tekintették, az szerencsésen elmult! A természettudományok tanulmányozása az. utóbbi évtizedekben sohasem sejtett lendületet nyert s a jelen- korban a társadalom minden részében lelkes híveket talált. Már a jelen század 3830-as éveiben kutatta Nendtvich Tamás, pécsi gyógyszerész, lakhelye környékének állat- és növény 141 világát, s egy általa felfedezett növényt ( Doronicum) róla neveztek el. Az 50-es években követte őt Maier Mór, cistércita tanár ki az említett disciplinákon kívül a pécskörnyéki ásványokat és kövületeket is búvárlása körébe vonta. Továbbá gyűjtöttek Pécsett még: E eGgyessy "Amtal és "DE /KTátétm a úm út ő, "kr itta Callicerus Kaufmanni Eppelsh. és Alophus Kaufmanni Stierl. nevű bogarakat fedezte fel; valamint Haberhauer József, ki bal- káni és keleti utazásai előtt nehány évig Pécsett lakott s itt a Cucullin formosa Rog. fedezte fel. De e több mint félszázados búvárkodás lepidopterologiai eredményei hol örökítettek meg? Mindössze Nendtvich, a magyar orvosok és természet- vizsgálóknak 1845-ben Pécselt tartott hatodik gyűlésének munká- lataiban közölte a pécsi macrolepidopterák névjegyzékét, kivételé- vel a Geometridáknak, a melyeket csak sommásan, 1583 fajjal, jelzett. De a mily irrelativ is e szám, mégis irányadó arra nézve, legalább is hány fajnak előfordulását kell név szerint megállapítani. A mi engem illett, a magyar orvosok és természetvizsgálók- nak 1894-ben Pécsett tartott gyűlése alkalmából kibocsátott , Emléklapok Pécs sz. kir. város multjából és jelenéből" részére, a szerkesztő-bizottság felszólítására összeállítottam ugyan az ide- való Lepidopterák és Coleopterák névjegyzékét; de a , Rovartani Lapok" szerkesztőinek kívánatára azt, az előfordulási időnek s egyéb megjegyzésekkel bővítve, újra átdolgoztam. i Pécsnek igen szép természeti fekvése van, és büszkén, de méltán a Dunántúl fővárosának nevezi magát. A várostól északnak, délkelettől északnyugat felé közép- hegység jellegű, hatalmas, járhatatlan erdős hegylánczolat nyúlik el, a mely kelet felé a Zengővárhegyben Pécsváradnál éri el leg- nagyobb, 682 m. magasságát. Versenytársa, a nyugat felé, Kővágó- Szöllős fölött emelkedő Szt. Jakabhegy, csak 593 m. magasságú. Pécs városa a Mecsek-hegy — melynek legmagasabb csúcsa az 5894 méternyi Miszina — déli tövén nyúlik el, még pedig csak- nem épen felében a völgyben, másik, északi felében pedig a hegytő emelkedő lejtőjén. Észak felé védett helyzeténél fogva, és daczára az itt uralkodó északi és északnyugati szeleknek, a melyek igen gyakran rohamos szélvészekké fajulnak és nehány óra lefo- lyása alatt rendkívüli időváltozást idéznek elő; az éghajlat igen enyhe. Némely évnek kivételével, már februárban virágzik itt a Galanthus nivalis, Primula acaulis, Anemone hepatica, Helleborus niger, Adonis vernalis, Viola odorata stb. Márczius végén, leg- 142 később ápril elején a szőlőhegyeken levő mandula, baraczk s őszibaraczk-fák már teljes virágzásban díszlenek. A Mecsek lépcsőzetesen emelkedik a város fölött, és csaknem teljesen a bortermelésnek van szánva, holott az egész hegyláncz- nak minden egyéb magasabb része erdővel fedett. Az erdőkben praedomináló a különféle Ouercus, azután jön Fagus sylvatica és Carpinus betulus. Ezek közé egyenkint vegyülnek: Tilia, Ulmus campestris, Fraxinus excelsior, Populus tremula, Salix caprea s a telep közelében egy csoport terebélyes Castanea fesca, azonkívül pedig imitt-amott elkorcsosult gyümölcsfák. Cserje- és bokorként találhatók : Acer campestre, Colutea arborescens, Coryllus avel- lana, Cornus mascula és sanguinea, Crataegus monogyna, Gytisus laburnum, Evonymus europaeus és verrucosus, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Rhamnus frangula, Rhus cotinus, Sambucus nigra, Viburnum lantana, rózsa-nemek stb. Syringa vulgaris és Lycium barbarum leginkább élő sövényként veszik körül a szőlőket. Meg- említendők még: Clematis vitalba, .Lonicera periclymenum, Sam- bucus ebulus és különböző Rubus-fajok. A növényzet csupán a Mecsek északi oldalán buja, ellenben déli oldalán a száraz, meleg és kevés humussal borított mészkő folytán, — a mely helylyel-közzel hatalmas csupasz sziklákban mered ég felé, — igen gyér és szegényes, minek következtében évenkint nagy költséggel igyekeznek a kopár területet, — melyen egyéb giz-gazon kívül főleg az Artemesia camphorata tenyészik — faültetéssel hasznosítani. Dél felé, közvetlenül a város alatt, a völgyben kiterjedt rétek vannak, a melyek hóolvadáskor és erős vagy tartós esőzések alkal- mával nagyobbára ei vannak árasztva. Az egykoron igen sekély csatorna megfelelő kimélyedése által, a mely a réteket egyenes vonalban átszeli, s a melyben a hegyekről aláfolyó vizek meg- gyülemlenek, — mostanában a víz gyorsabban mint hajdanta folyik le nyugati irányban a Drávába. A csatorna mindkét szélén szálas Populus nigra, a rétekben pedig egyenkint vagy mint határjelzők Salix-fák és bokrok állanak. A rétek mellett a szántóföldek foly- tonos gyönge emelkedéssel a dombsorhoz nyulnak fel, a mely Pécs déli oldalán elhúzódik, a siklósi és villányi hegyben legna- gyobb magasságát eléri és bennünket a Dráva völgyétől elkülönít. A várostól keletnek van a híres pécsi kőszénterület, számos aknáival és munkástelepeivel, melyek Hosszú-Hetényig húzódnak. Habár ez s a Pécstől nyugatnak fekvő terület, változatos alaku- JAT ESR 145 lása folytán, fölötte szép tájékot képez, entomologiai szempontból említésre méltó tulajdonsággal nem bír. Amaz idő óta azonban, a midőn Nendtívich itt gyűjtött, sok esztendő telt el. Pécs csaknem nagyvárossá lett, terjedelme növe- kedett: egykori rétek, szántóföldek és szőlők helyén új városrészek emelkednek: a bánya- és munkástelepek is sok helyet foglaltak el. Kiépült a barcsi vasút is, miáltal kereskedelem és ipar teljes virágzásra jutott s a város lakossága, mely a 60-as évek elején alig 18,000-re rugott, 40,000-re növekedett. Az összes inprodoctiv terület termékenynyé tétetett, mocsaras és sáros rétek kiszárítattak, ellenben az egykoron oly gyönyörű szőlőket a Phylloxera elpusz- tította, úgy hogy azok manapság csak burján tanyái: az amerikai szőlővesszőkkel való telepítés igen lassan halad. Mindezen változások nem maradtak befolyás nélkül a rovarok életére, hiszen növény és állat szoros viszonyban állanak egymás- sal. Igy pl. némely vízinövény már teljesen ki nem fejlődhetik, mivel életfeltételeitől megfosztatott és ritkul a lepke, melynek her- nyója ama növény velejével táplálkozik s azt a gyönge növény- szálban alig vagy épen nem találja meg. Másrészt a föld jövedelmezőségének emeléseül, úgy mező- mint erdőgazdasági tekintetben oly növényeket tenyésztenek mos- tanában, minőket 2—3 évtized előtt épen nem, vagy csak csekély mértékben cultiváltak. Igy a városi erdőségekben az ősidőktől fogva ugaron volt tisztásokat, a talajviszonyokhoz képest, most Pinus sylvestris és austriacával, Robinia pseudoacaciával és rész- ben Alnus glutinosával is beültetik: mind oly fanemek, melyek még 20 évvel ezelőtt erdeinkben elő nem fordultak. Ugyanaz áll pl. a számos zöldségtermelő földekről, melyek a város déli szélén elterülnek, holott régente a szükségletet saját termelés és beho- zatal által fedezték. Minthogy megállapított turnus szerint évenkint bizonyos ki- jelölt területen a fákat kivágják, az erdő physiognomiája is éven- kint változik, miáltal a növények és állatok kényszerülnek, eddigi lakhelyeiket újakkal felcserélni. Az új vágásokban már kora tavasz- kor egészen más növények és rovarok mutatkoznak, mint azok voltak, melyek azelőtt a sudár erdőt lakták. S e változás a követ- kező években is észlelhető, mindaddig míg a turnuskör teljes. Ehhez képest a hernyók táplálékát képező növények termő- helyei folyton változnak, és minthogy az egy és két éves növények magvait a szél olykor előbbi termőhelyétől igen távolra elviszi, a 144 tápnövény ismerete a legjobb útmutató az illető fajok lelésére. Habár az összes entomologiai művekben a tápnövény meg van említve, mégis — megfelelő jegyzetekkel a gyakorlati gyűjtők részére — megjelölöm azokat, melyeket saját tapasztalatból ismerek. Mindezen és még más okoknál fogva, melyek a növények s állatok termőhelyeinek változásából folynak, megengedhetővé válik az a feltevés, hogy egyes rovarok, ha a helvbeli faunából nem is vesztek ki, mégis igen ritkává váltak, míg ellénben mások, melyek itt létfeltételeiket megtalálták, újonnan megtelepedtek. Ezzel szemben azonban mindjárt megjegyzem, hogy idegen, de sőt délkeleti magyar fajoknál tett meghonosítási kisérleteim látszólag teljesen meghiúsultak. A termőhelyek ez örökös változása lehet oka annak is, hogy némely fajt, melyet Nendtvich felsorol, 23 év lefolyása alatt itt nem észleltem s ennélfogva az összes, általa felemlített fajokat csillaggal () jelölöm meg. Lehetséges azonban az is, hogy Nendt- vich nálamnál nagyobb körben kulatott s ennélfogva szükségesnek látom megjegyezni, hogy az alább felsorolandó lepkék Pécsnek szűkebb, legfelebb 4 órai járásnyi környékén fordulnak elő. A helyi faunákban szokásos jelzést, vajon az illető faj ritka-e vagy gyakori, alkalmazom ugyan, habár az számtalan tapasztala- tom szerint igen viszonylagos, mert még igen ritka fajok némely évben tömegesen jelennek meg, míg viszont egészen közönséges fajok évekre eltünnek. Továbbá számos faj mint lepke alig talál- ható, holott mint hernyó gyakran nagy mennyiségben szedhető. Naplóim abbeli jegyzeteiből, melyik lepkének ivadéka sza- badban ép példányokban mikortól meddig nyerhető s a hernyó mikor lelhető kifejlett állapotban, 1862 óta a biologiai adatok nagy száma gyűlt egybe. Ezek az utóbbi években azáltal bővültek, hogy a mennyire lehetséges volt, a fajokat magam tenyésztettem s ezek összes átváltozásait pontosan jegyezgettem. Ennélfogva a lepkék röpülési s a hernyók előfordulási idejére vonatkozó adataim nem önkényesek vagy légből kapottak, hanem a szabadban tett 35 évi észleleteimen alapulók; de daczára ennek — mint látható — igen hézagosak és további sok évi megfigyelést igénylők. Valamely lepkének legkorábbi és még ép példányokban lel- hető legkésőbbi megjelenésére vonatkozó adataimhoz voltakép az évszámot is hozzá kellett volna jegyeznem, mikor észleltem az első és mikor az utolsó megjelenést; ettől azonban eltekintettem, mivel a két datumból kivont átlag, pl. Anthocharis cardaminesnél tve e szt ! AR KSE izt ő aized 55 sé 145 márcz. 23, május 27. — tehát ápril 24. felel meg a lepke. röpü- lésének főidejének. Általában a következőkben csak az a megfontolás vezérel, hogy nemsokára kényszerülve leszek hálót és gombostűt félre tenni, s ennélfogva az entomologia iránt lelkesülő és Pécs környékére szorítkozó jövendőbeli kutatók részére saját megfigyeléseimen alapuló biztos kalauzt nyujtsak arra nézve, hogy az 1896. év végéig itt minő fajok észleltettek. A felsorolásban Staudinger katalogusát (Drezda 1871) követem. Rövidítések. L — lepke k — közönséges EL ara MeEHNYÓ gy. — gyakori örülne n. r. — nem ritka, nem gyakori 2, nőstény Gssz rüülsa ha amadék 1 E egrdgenuTka A — Schirl-féle csapdában fogva. Viertl Adalbert. A magyaroszási Meloé-fajok. A Meloék, népünk nyelvén , nünükék," ,istentehénkék," a természetnek valóban érdekes. teremtményei s bogárrokonaiktól sajátságos alkotásuk által annyira elütők, hogy a laikus alig hiszi el, hogy például a szarvasbogárral egyugyanazon rendbe, a födöles-szárnyúak rendjébe tartozhatnak. E sok tekintetben figyelemre méltó állatkák; jellemző voná- sali röviden összefoglalva a következők: csápjuk a keskeny, hosz- szúkás és lapos szemek előtt illesztvék a fejhez, fonal vagy zsi- nór alakúak, végük felé gyakran megvastagodottak s közepük nem ritkán dudoros ízekkel bír. Felső ajkuk kimetszett, alsó rágó szervük pedig szarunemű kinövéssel van ellátva. A falámok végső íze tojásdad s tompán metszett. Az állatkák testén szárny nem található. Fejük igen vagy, sokkal szélesebb a tornál, melylyel igen vékony nyak köti össze. A tor rendesen keskenyebb a fejnél s oldalain nem élesen határolt. A paizs igen kicsiny, alig lát- ható A szárnyfedők sokkal szélesebbek a tornáls a varratok széle tő- ben egymást takarja, hátrább szétválnak a szárnyfedők s mint egy női ruha tunikája fedik be a mell oldalait. Az altest, külö- nösen a nösténynél igen nagy s a szárnyfedők be nem takarják ; 14 146 e tekintetben csak is az igen apró és karcsu hímek tesznek kiívé- telt. A hátulsó lábszárak tövisesek, a kocsák körmei két fogatlan részre hasítottak. ; A kifejlett állatok különféle növényekből élnek. Gyakran les- tem rájuk, miközben féltestükke! egy-egy ibolyatő vagy fűnemű szárára kapaszkodva, ezek leveleit rágicsálták. Átalakulásuk történetében csodálatos gondviselése nyilatko- zik meg a természetnek. A meglermékenyített nöstény a földbe 5 em.-es kerek lyukakat fúr s ezekbe rakja le hengeridomú sárga petéit, melyeknek száma a 4000-et is meghaladhatja. E petékből három hét multán 4 ecm-nyi álczácskák kelnek ki s életre ébre- désük után azonnali megszállják a közelben virító virágok kelyheit, hogy az azokat látogató rovarokat ellephessék. Belecsimpeszked- nék a nyalakodó legyek s a szorgalmas viasz- és mézgyűjtő méh- félékbe. A legyekbe kapaszkodók utóbb éhen vesznek; a méhek szőre közé rejtőzöttek ellenben az anyatermészet megszabta ren- deltetésüket elérhetik.:Hogyan történik ez? Ekként. A méhfélék, ugyanis leginkább Bombusok, Anthophorák és Osmiák, e fürge álczákat tudtukon és akaratukon kívül fészkeikbe viszik s ott a becsempészett rabló jövevény minden található tojást felfal. Ekként bőven táplálkozhatván, bizonyos idő mulva átváltozik tökéletesebb álczává, a mely már gazdájának keserves keresmé- nyéből " "él. A bőséges " éléségen " tovább" erősödvén, " miután 4—.5 hét folyamán megnőtt, újból ruhát változtat és bábféle alakká (Pseudo-Chrysalida) válik. Ezen alig különböztethető meg jól más testrész, mint a lábak némi durványai s az egész alak bőrnemű burokkal bevont bunkós fejű tömeget képez. E báb- féle alak ismét álczává lesz és így él, míg újólag be nem bábo- zik. (Nympha). Végre tavaszra derülvén az idő, e bábból előbuvik a teljesen kifejlett nünükekogár. E nemből hazánkban 18 faj él, melyeknek synoptikus átné- zete a következő : A magyarországi Meloé-fajok meghatározó táblázata. 1 (4). A tor olyan hosszú, mint a milyen széles, vagy hosz- szabb, a csápok a középen megvastagodottak. 2 (3). A fej és tor igen durván, sűrűn és mélyen pontozott, a tor hátsó széle csaknem egyenes; a szárnyfedők durván rán- czosak. Fekete, kék vagy ibolyakék tünettel. Nagysága 11—535 mm. Hazánkban csaknem mindenütt előfordul: proscarabacus Lin. 0 (ZÁ Tej és Ta tODSSSZétsz ÓTtTDONMTAZ ajka GOTeT KAN EKS 141 széle meglehetősen kimetszett; a szárnyfedők bőrszerűen finomul ránczosak. Sötétkék, fényes. Nagysága 13—22 mm. Nálunk sehol SEEK sétát es ksl let aa RÉ ERT alk tátes zs at DIÓLÓCEUS ANAS Út 4 (1). A tor szélesebb, mint a milyen hosszú, a csápok a középen nem vastagodottak. 9 (12). A tor vagy egészen síma, vagy rajta csak egyes szét- szórt pontok vannak. 6 (7). A szárnyfedők belső szélén rozsdabarna szegély van. Fekete, síma, alig fényes. Nagysága 17/—22 mm. Budapesten, Da- basonzgésürdélybenz etes asogcsíbha 2 üusátia égy ídNngoeús SAGAN: T (6). A szárnyfedőkön rozsdabarna szegély nincsen. 8 (9). A fej és tor meglehetősen finom, a szárnyfedők kissé nagyobb és sekélyes, igen szétszórt pontokkal; a tor csaknem négyszögű, csak kevéssel szélesebb, mint a milyen hosszú s hátsó részén kimetszett. Fekete, kék tünettel. Nagysága 17 mm. Ha- zánkbant bilis:-Maróton találtál: a ss: solász sag dütümnalis" ONY. 9 (8). A fej és tor alig láthatólag pontozott; a tor csaknem kétszer olyan széles,. mint a milyen hosszú, a szárnyfedők igen finomul bőrszerüen redősök. 10 (11). Felül fekete, a szárnyfedők lehajlolt része és alul rendesen ibolya kékes tünettel; a tor szögletei kerekítettek, mé- lyen öblös hátsó széllel. Nagysága 183—1Y7 mm. Budapest, Dabas, Nagy-Várad, Szentes és Uj-Szeged mellett: . . uralensis Pall. 11 (10). Felül ibolya kékes tünettel; a tor hátsó szögletei jobban kiállók, a szárnyfedők oldalszélei csak igen gyönge fel- hajlással. Nagysága 13—17 mm. Budapestnél, Nagy-Váradnál, isszegedmélzése Erdélyben szt ts ozz see, fal ass ÜECOKUS, Brandt 12 (5). A tor durván, rendesen redősen pontozott; a szárny- fedők erősen ránczosak, vagy rajtuk nagy, szétszórt pontok vannak. 13 (20). A fej olyan széles vagy csak kevéssel szélesebb, mint a tor, a tor szélesebb, mint a milyen hosszú. 14 (15). A test szennyes érezzöld színű, a fej és tor bibor- piros , szélekkel; a potroh : minden egyes szelvényén felül egy nagy. rézszínű folt van, alul világoszöld, s a potroh gyűrűk tövön rézvörösek. Nagysága 20—383 mm. Budapestről, Nagy-Várad- ról: MezőzBerényből és, Erdélyből :, ss. gyeesseraiz a Vrtegatus Donoys 15 (14). A test nem ilyen színű s rajta biborpiros szélek és rózsaszínű foltok nincsenek. 16 (17). A fejen és torön gödrös, egyenlőtlen nagyságú pon- tok vannak; a szárnyledőkön 15 nagy, szétszórt, gödrös, néha 148 ránszokba összefolyó pontok láthatók, a csápok rövidek, alig olyan hosszúak, mint a tor fele. Nagysága 15—22 mm. Péczelen Kévepesen és Temesvárott fordul elő: . . . :. "tuccius" Rossi. 17 (16). A csápok nem ilyen rövidek; a fej és a tor sűrűn pontozottak. 18 (19). A felül lapos tor közepén mély csatornácska van s mindkét oldalán benyomott, az oldalszél elül tompa szögbe szé- lesedik ki; vannak példányok, a melyeknél a 2-5 potrohgyűrű alján vörös harántfolt látható (v. rujfiventris Germ.). Nagysága 17—34 mm. Nálunk ritka s eddig csak Budapestnél és Kalocsánál találtatottz esettek KAL SNS go NET dd: B Tante 19 (18). A felül ligűs tor közepén csak rövid csatornácska van, az oldalszél elül hegyesen kiálló. Nagysága 30—39 mm. Budapestről, Mező-Berényből és Erdélyből: . cicatricosus Leach. 20 (13). A fej jóval szélesebb és nagyobb, mint a tor, csak- nem kétszer olyan széles, mint a milyen hosszú. 21 (22). A test fekete, fénytelen; a fej és a tor igen dur- ván, sürűen és mélyen pontozottak; a szárnyfedők durván rán- czosak. Nagysága 11—15 mm. Bártfán, Budapesten, Dabason, Nagy-Váradon és Erdélyben: . . 50 2" rúgósusáMarsh, 22 (21). A test feketekék, vagy ifélkete; ibolyakékes tünettel. 23 (24). A fej és tor sűrűn pontozottak, a tor hátsó széle mélyen benyomott és öblös. Nagysága 13-—20 mm. Hazánkban közönséges: . . : Ha etsegbriuscútts Brandi DEL) A fej és tor délven, de meglehetősen szétszórtan pontozottak; a tor hátsó széle egyenes. Nagysága 9—24 mm. Budapesten, "Péczelen, Krassován, Mehádián és Erdélyben fordúl GALÓLKÁE SZÉ a rve UNA AVE EN BESZ E elre EEG ET SERT IA JAZ ESO KED OÉLOSEN EZ Kuthy Dezső. Áz első hazai entomolosiai mű. HI Az emberre nézve bizonyos tekintetben fontosabb rovarok letárgyalása után kezdi csak meg Grossinger entomoligai rend- szerének előadását, melyet csupán két esetben szakít meg, hogy közbevetve a cserebogarat vagy cserebült, a sáskát és kivált a sereges sáskát, valamint a szőlőket pusztító vinczurt, szőlőszabót és levélmolyot ismertesse A rovarokat a következő sorrendben tárgyalja : I. Lepidoptera: lepkék vagy lependékek, melyek három részre 149 oszlanak: 1. Papilio: pille vagy pillangó, felemlítvén a fecskepillét (Machaon), kardospillét (Podalírius) és aranypillét (Virgauraeae) ; 2. Sphina : homály-lepke, például a halálfőt hozván fel; 3. Pialaena : éjjeli lepke vagy szőrlövöldék; Bombyx: fonólepke, Tortrix: levél- sodró vagy levélmoly, Pyralis: lövöldék. A hernyó, ha szőrös papmacska; a báb: bogárkölyök, rejtekben nyugszó-, nevendék-; idétlen vagy éretlen féreg. II. Coleoptera : födeles- vagy paizsszárnyú vagy hüvelyes bogarak : 1. Scarabaeus: bogár, például szarvú vagy szarvorrú aranybogár (Chrysocantharus), szarbogár vagy szarhajtó (Pillularius), isten ünője vagy tehenkéje vagy zsiros bogár (Meloe), mely előbbi névből keletkezett a mai Nünüke; 2. Lucanus: szarvasbogár ; 3. Cantharis : xkőrösbogár, kőrösléreg, fán termő lényes pók vagy zöldbogár ; 4. Cerambyx: hegedűs, bakszarvú- vagy ezinczinbogár (a mai czinczér); 5. Leptura: famoly vagy farágó féreg; 6. Dermestes ; sovábbogár, bőrféreg, bőr-, kenyér-, liszt- vagy szalona-bogár ; €. Silpha: sírásó- vagy féregölő-bogár; 8. Coccinella : boldogasszony bogara, teknős- vagy napbogár; 9. Chrysomela: levélbogár ; 10. Cureullio: zsizsik, bab-, liszt-, búzaféreg, gőzű, ürge, orjas- bogár vagy pakeléncs; 11. Cicindela: csillám, Szt János bogara, fényes- vagy szerelembogár; 12. Buprestris; büdösmarton, csípő- vagy méregbogár: 13. Elater: ugróbogár, ugrópondró vágy hátán- ugró; 14. Carabus: földi bogár, pata, pajót. csimaz; 15. Staphy- linus: farkasbogár vagy gombabogárka; 16. Tenebrio: lisztféreg, szárnyatlan moly, rejték- vagy szurdikbogár ; 17. Forficula : fülmászó. III. [emiptera: félfedeles szárnyú vagy félhüvelyes bogarak, pl. lisztféreg, lisztmoly, malombogár vagy szipoly (Blalla), virág- bogár vagy földi bolha (Thrips), kabócza, lovacska, apró sáska vagy őszi féreg (Acrida és Cicada), kardfarkú szötyöke (Tettigonia), poloska (Cimex), botbonák, kató vagy napféreg (Cimex solaris), levéltetű (Aphis), fabolha," levélszopó vagy levélbogár (Chermes) és biborlégy, festő légy vagy fatetúű (Coccus). IV. Neuroptera: hártya-, szita-, üveg- vagy hálószárnyú férgek ; Libella: szitakötő, üveges, csúszó őrző vagy kigyó őrző; Perla : vizileány, vizipille; Raphidia: fűszúnyok vagy hosszúnyak; Ephe- mera : vizi szöcskö vagy vizi lövöldék; Phryganea: vizimoly vagy nádilepke; Hemerobius: ördög lova, hangászó vagy büdös légy; Myrmeleon : hangyarontó ; Panorpa : skarapnalégy. V. Hymenoptera : bőr-, üveg- vagy hártyaszárnyú lövöldék vagy darázs; Crabro: lódarázs; Tenthredo: levéldarázs; lIehneumon: fulánk- vagy farkasdarázs, féreg- vagy pókölődarázs ; Sirex : erdei darázs vagy fadarázs ; Sphex: földi darázs, légydarázs vagy kecske- darázs; Chrysis: aranydarázs; Mutilla: szárnyatlan méh vagy vadméh. VI. Diptera : kétszárnyú férgek vagy legyek: Oestrus: barom- légy, marhacsípő, marhadarázs vagy fenebogár; Tabanus: pöcsök, vaklégy ; Bombylius: bögöly; Asylus: dongólégy vagy légydarázs : Hippobosca : marhalégy, szárnyas kuláncs vagy fulánklégy; Tipula: vizi szúnyog, vizi pók, fűszúnyog, öregszúnyog; Empis: levéltetű vagy földi bolha. VII. áAptera: szárnyatlan férgek; Lepisma: szárnyailan moly, nádmézféreg vagy nádméznyaló; Podura: földi moly, hóbolha; Termes: nyűv, sajtféreg, szú, szúféreg, famoly ; Acarus: atku, por- tetű, vaktetű; Phalangium: földi pók; Scorpio: skarapna vagy ispíirkó; Cancer: rák, hátramászóféreg; Monoculus: vizi bolha; Asellus : pinczeléreg vagy soklábú tekenős féreg ; Julus: rügyféreg. VIII. Vermes : Férgek, tagoktalan állatok; Amphibia insectla: kettős avagy vizi-földi férgek, ilyenek: sóféreg, vizi bolha, vizi sáska; Insecta nivium: hóférgek; Insecta aguatica: vizi férgek, pl. viztetű; Dytiscus: vizi bogár. csikféreg; Natator: hátán úszó bogár; Nepa: vizi skarapna; Notonecta: vizi palaczka vagy vizi csimaz; Polypus: tóhabarnicza; Lernaea: kukacz, haltetű; 5c0r- phula: harcsaféreg; Tipula: kérész, vizipók; Ascaris: hegyes vagy vékony giliszta; Hasciola: lapos giliszta vagy métely; Intertina : vizi giliszta, czirféreg ; Gordius: vizi borjú; Hirudo: nadály, piócza, pióka vagy vérszopó; Hippocampe: tengeri lovacska; Mollusca : takonyféreg vagy tengeri teknőféreg; Lithophyta: kaláris vagy meszes férgek; Zoophyta: virágzó férgek; Infusoria: hajszálnyi vizi férgek, láthatlan apró férgek. Im ez állatokat tárgyalja Grossinger az idézett nevek alatt. Ez elnevezésekkel azonban nincsen egészen tisztában: egy s ugyanazon nevet 2—5 állatra is alkalmazza s olykor a szövegben mást, a tartalomjegyzékben is mást említ. Ellenben minden állat leírásához, ahol teheti, érdekes meg- jegyzéseket fűz. A sáskánál pl. felhozza az 1780/82-ben Dél- magyarországot pusztító sáskajárást. 1780-ban ugyanis Oláh- országból Brassón, s a Székelyföldön át Délmagyarországot úgy ellepték a sáskák, hogy kivált Krassóban és Torontálban egy mértföldnyi vonalon egy lábnyi magasságra összetorlódva nyüzsögtek. A következő év márczius havában ezen területeken 1832 mérő 151 sáskatojást égeltek el ugyan, mégis annyira elszaporodtak, hogy 1782-ben Lugos táján három óra járásnyira homályosítá el röpülő csapatuk a napot. Már korábban, 1748-ban, azzal akarták pusz- títani azon vidéken a sáskákat, hogy 15.000 disznót hajtottak az állalulz ellepett me őkre. A halálfő-lepkéről meg azt jegyzi meg, hogy a babonás nép- hitbeli lidérez keletkezését e lepke okozta, mint amely este a kivilágított abiakoknak neki szokott röpülni, és minthogy — teszszük hozzá mi — faluhelyen a mécsest nyáron bizony leginkább csak oly házban gyújtják meg, amelyben nehéz beteg fekszik, a paraszt pedig csak akkor ágyban fekvő, ha már a végit járja: könnyen megeshetett, hogy a halálfőlepke bekopogtatását nemsokára halál követte. Grossinger előadásából, melyet ily történeti s egyéb adatokkal szeret fűszerezni, egyébiránt kitűnik, hogy a szakiro- dalmat alaposan tanulmányozta és különben is széles olvasottsággal bírt. Műve állattani irodalmunkban tisztes helyet foglal el, és meg- erdemli az utókor hálás elismerését. Maj diguet Lajos! eJellemző magyarországi (joleopterák. T Hydroporus Genci Aubé.— A hajósi mocsarakban kora tavaszkor néha nagyobb csoportokban úszkál napsütötle helyeken, különösen nádasok szélén. Szabolcson (Baranyában) csak nagy ritkán talál- tam egyesével. Gyrinus minutus PF. — A mánfai Kölikvölgyben a patak vizén száz meg száz Gyrinus natutor lársaságában egyetlen egy példány- ban találtam. Potaminus substriatus Müll. — A mánfai Kölikvölgy kijára- tánál a patakban levő kövek kiemelésekor a kövek alján igen gyakori. Sajátságos szőrözete segélyével sok levegőt sűrít maga köré s teste soha meg nem nedvesedik ; csak így lehetséges tehát, hogy ez a lomha, tehetetlen bogár, benne a vízben, a kő alatt él és szaporodik. ; Dinarda dentatu Grav. — A mánfai erdő Gyimonczatető dülőjében hangyák közt egy példányát találtam tavaszkor. Sajnálom, hogy a vendéglátó hangyafajt nem határoztattam meg, mert azt hiszem, hogy ez a különös lelet tán valami jellemző hangyafajjal is összefüggésben áll. Önedius mesomelinus Marsh. — Az abaligeti (Baranya) bar- langban a denevérek trágyája körül ez a bogár nem ritka s bár a szabadban is előfordul, előszeretettel keresi fel a barlangokat, hol hihetőleg szaporodik is, mert én igen mélyen benn a barlang- ban találtam. Csodálom, hogy facultativ barlangi lakó létére szín- telen (albino) példányai még nem ismeretesek. Compsochilus Heydeni Epv. — A Tisza és Maros szögellése környékén nem ritka; 1893-ban Vellay Imre által nagyobb mennyi- ségben gyűjtetett. Anthobium sorbi Gyll. — A Mecsek erdeiben május elsején virágzó galagonya bokrokról néha hallatlan mennyiségben rázható az ernyőbe. Úgy látszik, hogy ez a bogárka csapatokban él, mert egyes példányaira csak nagy ritkán akadhatunk. Igen jellemző az a valerián-sav szag, melyet e bogárkák az ernyőbe rázáskor terjesz- tenek. Különben ezen jellemző szagot a Gyrinusoknál is tapasz- talhatjuk, ha e fürge bogarkákat a kezünkbe veszszük. Ülaviger longicornis Müll. — A Mecsek erdeiben néhol csak- nem méler magas hangyabolyokat találhatunk, melyek koruk szerint fűvel és gazzal annyira belepetnek, hogy azokat az ember határdomboknak tartaná. E dombok a sárga hangya: Lasius fészkeit képezik s ha egy ily dombot áprilban szétszedünk, a fészek- sejteket pedig átrostáljuk, akkor a lapos ládikókban szétterített szemcsés nehéz föld felületén a rostán áthullott hangyák e bogarat saját álczáikkal együtt a ládika valamelyik zugába hordják egy rakásra. Én ily módon egyetlen rostálással 45 darabot gyűjtöltem Cephennium delicatulum Reitt. — A- mánfai Köőlikvölgy keleti oldalán az úgynevezett Juhászfosztás dülőben a lomb és törmelék közt igen gyakori, míg egyes példányokban az egész környéken rostálható, Cryptophagus nitidulus Miller. — A pécsi szénbányák elhagyatott tárnáiban nem ritka. Ökörvér savójába mártolt és megszárítolt rongydarabok kirakásával nagyobb mennyiségben gyűjthető e tárnák- ban, hol különben gombákon él. Cartodere Argus Reitt. — Egy kidőlt s félig korhadt száraz bükkfa szétrepedezett korhadt szilánkjai közt egyszer találtam több példányát a szabolcsi uradalmi erdőségekben. brachypterus guadratus Sturm, — Bácskában a pipacs virá- gaiban nyáron nem ritka. Pécs környékén szórványosan fordul elő. Ips guercus heitt. — A szabolcsi erdőben a Kecskehát hegyen egy ízben nehány példányát találtam korhadt fában. . álá 153 Aulonium ruficorme OÖliv. — A felső- mindszenti (Baranya) erdőkből hozott fenyőfák kérge alatt egyszer nagyobb mennyiség- ben leltem. dAnthrenus incanus PFriv. — Ezen érdekes, a tudományra és hazánkra nézve is új bogárfajt 1879-ben Fiuméban fedeztem fel s Frivaldszky János 1881-ben a Természetrajzi Füzetekben írta le. Nem ritka a tengerész-akadémia fölött elterülő legelőkön az ernyő- sök virágain verőfényes napokon május hónapban. S iprinus furvus Er. — Kigyóhullán a szabolcsi Kecskehát- erdőben egyszer találtam. Scarabaeus variolosus W. — Fiuméban a hegyi legelőkön marhatrágya körül nem ritka. Copris hispanus L. — Az előbbivel megegyezőleg, de ritkáb- ban található. Vaccobius histero:des Ménétr. — Bácskában a kélesi homokos legelőkön találtam nehány példányban. Bolboceras unicorne Schrank. — A szabolcsi Szarvasnóta- erdőben 1880 junius elején találtam e ritka fajból egy párt. A nőstény egy kis erdei út szélén épen likat vájt a földbe, mint sül Goprisolesszoktáks: sea hím úgyrilátszikat segédkezett: melkisze munkában. Kézbe véve e bogarak oly nyikorgást hallatnak, mint a czinczérek, csakhogy e hangok, nézetem szerint a potroh oldal- széleinek a szárnyfedelek alsó széléhez történt dörzsöléséből szár- maznak, a mi ismét a rovar légzési mozgásaiból következik. Hoplia flavipes Germ. — A Mecsek-hegység déli lejtőjén, virágzó galagonya-bokrokon némely esztendőben nem ritka. dAnoxia orientalis Kryn. — Hajóson, a Postadülőben, juliusi estéken a fűzfák csúcsa körül némely esztendőben hallatlan meny- nyiségben fordul elő. Én ezen fajból több ezer példányt hoztam forgalomba az európai cserepiaczon. Daczára ily nagszámú meg- jelenésének, nincsen róla tudomásom, hogy termőhelyén valamely számbavehető kárt okozott volna. Nappalra e rovar úgy elbúvik, hogy ily nyugvó állapotában csak nagy ritkán akadunk rá. Anoxia pilosa F. — Bácskában a homokos területeken, különösen szőlők közt juniusban, csendes estéken a Marrubium- borok közül némely évben nagy mennyiségben röpköd. Dr. Kaufmann Ernő. Különfélék. A magyar fauna két új bogara. Gyűjteményemnek határozat- lan nehány bogarára most kerülvén a sor, két oly fajt találtam közöttük, melyeket idáig magvar bogarász még nem gyűjtött s a m. nemzeti muzeum gyűjteményében nem voltak meg. Ezek az Och- thebius riparius Illig. (impredus Bedel, pygmaeus (Gyll.). melyet Tokaj- ban a Tisza partján anyagárkokban — s az Amura Schimprri Wenck., melyet Gáboltón Sáros megyében gyűjtöttem. Ezen első magyar példányokat a nemzeti muzeumnak engedtem át. Chyzer Kornél. A ritka rovarok oltalma. A Leicesteri irodalmi és philophiai társulat — mely azonban az entomologiával is foglalkozik — kezdeményezésére Angolországban a végleges kipusztítástól meg akarják óvni a ritkább rovarfajokat. E czélból bizottságot küldtek ki s ez kidolgozta a ritkább angol rovarok jegyzékét. A társulat tagjai pedig kötelezték magukat arra, hogy az illető fajokból nem fognak többet bizonyos meghatározott számú példánynál. Igy pl. az idén Angolországban minden rovarásznak csak egy-egy frociulium apiforme-val vagy Macroglossa fuciformis-szal be kell érnie; Leuco- phasia sinapis-t pedig senki sem fog. Azt remélik, hogy ily módon rövid idő multán a túlságos vadászat következtében nagyon megritkult egyes fajok megint annyira elszaporodnak, hogy nem kell majd attól tartani, hogy Nagy-Britannia természeti gazdagsága csak egy rovarfajjal is szegényebb lesz. A ki nem követi a kiadott jelszót, azt súlyos büntetés éri. Először is a társulat nem tűri meg tagjai sorában, de sőt valóságos ostracismust alkalmaznak ellene: senki. sem lép vele többé entomologiai összeköttetésbe. A felvetett kérdésben tényleg sok a megszívlelendő. A tudomány szempontjából nagyon kivánatos, hogy bizonyos fajok, melyek a létért való küzdelemben úgy sem jól állják helyüket, ép ezért ritkák, azaz kihaló félben annak s melyek ritkaságuk miatt irgal- matlan s buzgó üldözés tárgyai, ki ne veszszenek a faunából, mert épen ezek sokszor igen fontos átmeneti alakok, melyek a phyloge- netikai fejlődés ismeretének szolgálatában megbecsülhetetlenek. Az már más kérdés, vajon az angolok ezt a leírt módon el fogják-e érni. Lehetséges ; mindenesetre azonban nagy lehet a Leicesteri társulat tagjainak szellemi disciplinája, hogy ilyen terv megvalósítá- sához ilyen módon komolyan hozzá tudnak fogni. VÉN; A Xylosteus spinolae Friv. földrajzi elterjedéséhez és élet- rajzához a következő adatokkal kivánok hozzájárulni. Hazánkban bizonynyal nincs, de egész Európában is alig van ezinczérfaj, mely oly ritkán akadna a gyűjtő üvegébe, mint épen a Xylosteus spinolae. Bár földrajzi elterjedése nem szűk, a mennyiben hazán- kon kívül — a hol fel is fedezték — Szerbiában, Horvátországban és Boszniában is előfordul, mindannak daczára eddig bizony felette kevés példány került belőle a gyűjteményekbe. Ritkaságának mér- tékéül csak annyit említek, hogy előfordulási területén tett húsz évi gyűjtésem alatt csupán két példányt fogtam, egy hím példány 155 pedig, — melyet a német-bogsáni erdőkben találtak, ajándékképen került birtokomba. — Az általam ismert eddigi adatok pedig azt bizonyítják, hogy a 34 év előtt történt felfedezése óta hazánkban gyűjtött példánvok száma aligha haladja meg a százat. Mint gö- rög neve is sejteti, ezen egy ezentiméter hosszúságú állatka nap- pal főleg fakéreg alatt rejtőzik és ezen körülmény, úgy a fakéreg- gel megegyező színe, valamint éjjeli életmódja lehet oka annak, hogy oly ritkán esik a gyűjtő zsákmányául. E fajt hazánkban, az ismert adatok szerint, a MHerkulesfürdőt környező, továbbá a Re- siczától 3 órányira fekvő ferenczfalvai terjedelmes erdőkben gyűj- tötték és e két termőhelylvel a régibb adatok ki is vannak merítve. E két hazai termőhelyhez ezennel még más hárommal is járulok és pedig: az első a tomesti erdőség, hol azt dr. Szmolay Vilmos egy példányban fogta; a második a karánsebesi havasi erdőség, hol én valék oly szerencsés egy példányra akadni; a harmadik termőhely pedig — mint említém, — a német-bogsáni erdőség, honnan egy szép hímpéldány került birtokomba. A karánsebesi ha- vasi példány azért érdekes, mert az állatkát mem jfakéreg alatt találtam, mint a hogyan eddigi előfordulása ismeretes volt és a honnan nevét is nyerte, hanem egy földön vekvő zsindelynek a földdel nem érintkező alsó lapja volt menedékhelye. Az általam gyűjtött második példány Szerbiában bükkfakéreg alól került bir- tokomba. Merkl Ede. A rovarok emésztése. A rovarok rendszertani ismerete mellett mindeddig háttérbe szorult úgy boncztanuk, miat pedig élettanuk tanulmányozása. Igy pl. igen keveset tudtunk a rovarok emészté- séről. Ezen tárgygyal foglalkozott W. A. Nigel tübingai tanár s igen meglepő eredményeket ért el. Kiderült, hogy egyes rabló bogarak, pl. a Dytiscus marginalis álczája, melv tudvalevőleg más vízi állatokat támad meg, nemcsak ezek vérét szívja ki, hanem egygszersmind az áldozat fehérnyetartalmú szöveteit is emészti meg. Nagel szerint ez úgy történik, hogy az álcza szívó nyelvéből ferment-tartalmú váladék folyik, mely a megtámadott rovar testében chemiai változatokat idéz elő; a fehérnyevegyületek ez által folyé- konynyá lesznek s peptonizálódnak. Ugyanezen váladék egyszers- mind méreg is, mely a megharapott állatkákat megbénítja s rövid idő alatt meg is öli. Nagel azt tartja, hogy ugyan ilyen a ANeurop- terák, nevezetesen a Myrmecoleon és CUAhrysopa-félék álczáinak emésztése IS. JEG A s Zöld üveg az esti fogásnál. Az idei tavasz-nyári eső lehetet- lenné tette, hogy nappali fogásokat tegyek. Tavaszi kirándulásokról szó sem lehetett. Többször kiséreltem meg az erdőkbe menni, de rendesen pórul jártam. Hogy a nappali kudarczot valahogy ellen- súlyozzam, erősen neki láttam az esti fogáshoz. A legnagyobb eső- ben is hűségesen bekentem fáimat csalétellel s rendesen igen jó ered- , ménynyel. Ilyenkor a különböző Agrotisok a bekent helyet egé- szen ellepték, de ha a kézilámpással közeledtem, már messziről láttam, hogy több állat leesik és ezt rendesen a jobb állatok 14" 156 cselekedtek. Nagyon boszantott, hogy csak közönséges állatokat kaphattam. Egy este saját kézi lámpásom nem levén kezem ügyé- ben, mikor a fákat megvizsgálni mentem, egyik alkalmazottam kézi lámpását vettem magamhoz s ezzel induitam a fogásra. A kézi lámpás egyik oldala zöl/ színű üveggel volt ellátva s ezzel köze- ledtem a fához anélkül, hogy egy állat is elrepült vagy leesett volna. Igen könnyen megfoghattam volna valamennyit. Többszöri ismételt kisérletem mindig sikerült, s így arra a tapasztalatra jutottam, hogy a zöld színű üveg a lakmározó állatokat nem riasztja el és a fogást megkönnyíti. Saját kézi lámpásomat három különböző árnyalatú zöld üveggel láttam el s azzal igen szép eredménynyel működöm. Bordan István, A lepkész teendői szeptember havában még mindig elég időt és figyelmet igényelnek, habár a lepkék kevesebb számmal van- nak is, mint az előző hónapokban. Repülnek újonnan — csak a javát említve — Papilio Machaon, Colias Chrysotheme, Myrmi- done és Edusa, Thecla betulae, Polyommatus Thersamon és Hip- pothoö, az áttelelendő Vanessák, a Pandorák sereghajtói, kivált pe- dig a hatalmas Acherontia Atropos, Sphinx convolvuli, Deilephila livornica és celerio (ha kedvez a szerencse!), Sesia leucopsiformis ; Lithosia pallifrons, Bombyx rimicola és Catax, Crateronyx taraxaci és dumi, Phalera bucephaloides; a Noctuák közűl: Bryophila perla, Agrotis xanthographa, margaritacea, distinguenda, crassa és vestigialis, Neuronia cespitis, Dianthoecia albimacula, Episema glaucina és scoriacea, Aporophyla lutulenta, Polia nigrocincta, Thecophora fovea, Dichonia aeruginea, Jaspidea celsia, Hydroecia lunata, Caradrina terrea és Kadeni, Orthosiák, Xanthiák és " Orr- hodiák, Heliothis armiger, Catocalák és számos Geometra és Micro. Ez utóbbiak s a Noctuák leginkább csalétekkel és villamos lám- páknál foghatók. — Sokkal nagyobb a hernyók száma, mikre ennélfogva annál nagyobb ügyelettel kell lenni. Taláihatók: Pap. Podalirius és Machaon, Pierisek, Licaenák és Parargék; a zúgók közül Ach. Atropos, 5ph. convolvuli, Deilephila celerio és nerii, om. Ouercus, Spilosomák, Notodonták, Stauropus fagi, Phalera bucephaloides; Simyra nervosa, Ars. albovenosa, Acronycta auri- coma, Char. viridana, Cloantha hyperici, Gortyna ochracea, Leu- cania obsoleta és evidens, Cucullia xeranthemi és gnaphalii. Plusia gutta, Toxocampa limosa, és a számos Geometra közül kivált Gnophos dumetata és Eupithecia alliaria. 7 Mézelő hangyák. Évek óta ismernek Észak- és Közép-Ameri- kából, valamint Ausztráliából is oly hangyafajokat, melyek mézet gyűjtenek s azzal egyes, arra kiszemelt társaikat hizlalnak, vagyis inkább teletömnek, elannyira, hogy azok teste borsó nagyságú gömbbé, valóságos mézes hordóvá dagad. Ezeket azután külön "mézes pinczében elevenen annak tetejére függesztik s a szükség idején, midőn más eledel nincsen, szépen leveszik s addig nyom- kodják, míg szájukon át a mézet ki nem bocsátják. Mexikóban a föld- művesek az ily hangyákat nyalánkság gyanánt a piaczra hozzák. Az 157 odavaló faj életmódját Mc Cook H. C. 1882-ben körülményesen ismertette. Legújabban Hutchinson J. M. Afrikában (Natalban) is fe- dezett fel ily mézelő hangyákat, melyek úgy az amerikai (.Myrme- cocystus), mint az ausztráliai fajtól (UVamponotus) genusra nézve is eltérnek, valamint abban, hogy pinczéikben mindig csak kevés ele- ven mézes hordót találtak, holott említett rokonaik készlete igen nagy. Kérdés, vajon amazok általában nem szorulnak-e több mézre, vagy az észlelt esetekben csak a készlet maradékát találta a buvár. Uj adatok a magyar lepke-faunához. Dr. Hebel H. a bécsi Zo0l.-bot. Gesellscsaft f. é. ápr. ülésében a Rogenhoferféle lepke- gyűjteményből két olv fajt mutatott be, mely hazánkból kerülvén, az irodalomban eddigelé még megemlítve nem volt. Ezek egyike a S2sta aerifrons Z., melynek két példánya (hím és nőstény) meg- határozatlanul találtatott azzal a megjegyzéssel, hogy: , Anker Szegzárd IS87I"; a másik az Agrotis molothina, Esp., melyet Budán Anker talált. Sok ritkaság vándorolt ki így meghatározás ezéljából s — ott ragadt. Külföldi vendegek. A. nyár folyamán megfordultak Budapes- ten: Dr. Staudinger Ottó, a híres lepkész, ki azonban egészségi szempontból az entomologusok körét fel nem kereshette, a mint azt tevé Grunack Albert, berlini irodatanácsos, kinek gyönyörűen berendezett lepke- és bogárgyűjteménye van. Körünkben igen jól érezte magát. Ongyilkos darázs. Délfrancziaországi órás műhelyébe bevető- dik a darázs s az asztalon kezd sétálva kutatni, nem akadna-e valami jó falat számára. Az órás csak nézte egy darabig, aztán a tolakodót kis üveg haranggal leborította. Miután ezt a darázs minden irányban körüljárta és meggyőződött volna a felől, hogy fogságából nem menekülhet, haragjának oly világos jelét adta, hogy az órás, nem lévén nagy vitéz, nem merte szabadon bocsá- tani, hanem kivégzésére gondolt. Eszébe jutván, hogy a benzin minő gyorsan öli meg a közönséges legyet, a harang alatt levő ittatós papirt benzinnel telítette úgy, hogy ennek kigőzölgése a harangot csakhamar eltöltötte. A mint ez fokozatosan történt, a darázs eleinte lassan járkált, majd meg-meg állt, aztán futkosott s a végén görcsösen forgolódott. Ez az állapot valóságos dűhhé vált, úgy, hogy a darázs a halált hozó papirt kezdte harapdálni és kapargatni. Végre tehetetlenségének tudatában s iszonyú kínok- tól gyötörtetve, hanyat vágódott és fulánkját háromszor mártotta potrohájába. Ezt a kisérletet a kiváncsivá lett órás háromszor ismételte és mindig ugyanazzal az eredménynyel. Mythologiai lepke. Bastian szerint Mangaja sziget népének mythologiájában nagy szerepet játszik egy úgynevezett levél lepke, vagyis oly pillangó, mely röpültéből leülvén és szárnyait össze- tevén, teljesen olyanná válik mint valami száraz levél. Ezen tulaj- donságánál fogva a mangajaik hite szerint láthatatlanná teheti magát ez a lepke, mely ily módon valami áldozat érdekében az összes őröket ámította. ; Mesterséges méh. Két ezer esztendeig hitték az emberek, még pedig a legjelesebb görög és római, héber és carthagói tudósok és költők is, hogy a rovarok rothadó húsból keletkeznek, és hogy a mézelő méhet is ily úton lehet előállítani Plinius pl. azt állítja, hogy a döglött lóból darazsak és bögölyök, a szamárból bogarak, a marhából pedig méhek fejlődnek. A középkorban e tekintetben még a bibliára is hivatkoztak, melyben az foglaltatik, hogy Simson az általa megfojtolt oroszlánban utóbb méheket és mézet talált. A classikusok s a biblia auctoritásában nem mertek kételkedni még oly kiváló entomologusok sem, mint Aldrovandi (1602), Mouffet (1634), Redi (1668.), és Vallisnieri (1700). Az első volt Réammur (1734.), a ki az ebbeli nézeteket a mesék országába utalta, kimu- tatván, hogy azok az állatok az által keletkeztek, hogy a mézelő méhhez rendkívül hasonló herelégy (Eristalis tenax) csakugyan rot- hadó anyagokba rakott petékből fejlődik, épen úgy, mint másféle legyek és darazsak is. A herelégy egész életmódját azonban csak a legújabb időben báró Osten-Sacken derítette fel s ezzel kétségbe vonhatlanul bebizonyította, hogy csakugyan ez a légy az, melynek a mézelő méh heréjéhez való feltünő hasonlatossága a régi bal- hiedelemre adott okott. Érdekes, HOS TA ugyanaz a légy Japánban is tévedésbe ejtette az embereket. Egy hatodik századbeli japán író szerint ugyanis a méhnek módkószNéShés emberhúgyra van szüksége. Nyilván megfigyelték a herelegyet, a mint pőczegödrök szélén "ült, hogy petéit oda letojja, s azután virágra szállt. Nagy hasonlatossága miatt pedig valóságos mézelő méhnek tartották. Ílrevélszekrény. Kezdő gyüjtőnek. A minap említett Kárpáti-féle Állatmuzeum az emlősök, madarak (és tojások), csúszómászókon stb. kívül a bogarak, lepkék, her- nyók, pókok stb. gyűjtésére és kikészítésére ad utasításokat, ábrák kisére- tében. — Igen czélszerű a Kirándulók zsebkönyve is, mely ásvány- és földtani gyűjtésekre, magasságmérésekre, valamint állat- és növénytani megfigyelé- sekre és gyűjtésekre gyakorlati útmutatásul szolgál. Az állattani rész ( Krirsch Jánostól) külön-külön tárgyalja az emlősökön stb. kívül a lepkék és hernyók, bogarak- hártyás-szárny úak, legyek, reczés-szárnyúak, egyenes-szárnyúak, félfedelűek, pókok, százlábúak stb. gyűjtésének és kikészítésének módját, jó ábrák kiséretében. Az előszó (Poszlavszky Józseftől) is megszívlelendő. Az ára kötve 1 frt "0 kr. — A rovarokkal alig toglalkozik s inkább csak a szárazföldi és édesvízi alsó rendű állatokra szorítkozik Dr. Vángel Jenönek , Az állatok conserválása gyűjtemények számára" czímű műve 27 ábrával, ára 70 kr. aj E TONOCEOGTSEÉRTE REVE, Auszug der Aufsátze der in ungarischer $pracha erscheinenden ERSZ SOSE TE KO ES Entomologische Monatschrift mit besonderer Berüksichtigung der Schádlinge, Unter Mitwirkung von MESSSÁSG Broz ato e 1DT GYA gy zeT, Der GE t za ünd DTS. S EHőrv átm iedigirt von es h am odoimner ütne I]. Jablomovvsízci Budapest, VIII., Rökk-Gasse 32. Preis jöhrlich 8 M. IV. Band 1897. Heft 7. Nr. 7. — September. S. 137—140. L. Abafi-Aigner: Blattláuse vertilgende Raupen. Verf. kommt auf seinen Aufsatz über Thalpochares communimacula (Rovartani Lapok IV. 34) zurück, um diesén Falter der Beachtung der Landwirthe bestens zu empfehlen, und zwar mit Berufung auf die in Frankreich und Amerika angestellten Versuche, die u. A. den Citronen-, Orangen- und namentliceh den Oelbüumen so schüd- liehen Coccideen dureh Züchtung carnivorer Raupcn und Larven zu vertilgen. Zu diesem Zwecke empfahl Comstocek 1879 vier Microlepidopteren, welche sich jedoch nicht bewáhrten. Nun reiste Koebele auf Kosten der Vereinigten Staaten nach Australien, um dort Studien anzustellen; ausser der von Meyrick 1886 dort entdeckten Thalpochares cocciphaga fand derselbe 6 Köüferarten, deren Larven ebenfalls von Coccideen leben. Die Züchtungsver- suche derselben ergaben nicht die gehottíten Resultate, so dass man in neuester Zeit die Einführung von Scitulu erastria empfabl. Die Lebensweise dieses Falters hat zuerst Peragallo 1883 beobachtet und festgestellt, dass die Raupe bis zu ihrer Epntwick- lung 1000—1200 Coccida-Eier vertilge und jáhrlich in 5 Genera- tionen auftrete. Der Analogie nach nimmt nun Verf. an, dass die Raupe von Thalpochares communimacula in 3 Generationen den Blattláusen ebenso gefáhrlich sei, — somit die Züchtung dieser, eventuell auch der vorigen warm empfiehlt. Zum Sehluss wünsceht er, dass diese beiden, nebst der verwandten Arten gleicher Lebens- weise von Thalpochares getrennt und unter dem frühren Genus- namen von Th. communimacula, d. i. Oratocetis, oder unter dem Namen Carnivora in das Sysiem eingestellt werden mögen. S. 140—145. A. Viertl: Die Rhopaloceren der Umgebung von Fünfkirchen. I. In diesem einleitenden Aufsatz bespricht Verf. die Ortsverháltnisse, unter welchen er seit 25 Jahren sammelt. 5. 145—148. D. Kuthy: Die Melo8-Arten Ungarns. Nach einer Beschreibung der Lebensweise dieses Thieres gibt Verf. eine srnop- tische Uebersicht der in Ungarn lebenden 13 Arten. 4 5. 143—151. L. Abafi-Aigner: Das erste entomologische Werk in Ungarn. II. Verf. theilt das System mit, wonach Grossinger die Insecten besehrieb. S. 151—153. E. Kaufmann: Characteristische Coleopteren Ungarns. 1. Verf. fáhrt in der Aufzáhlung der für Ungarn charak- teristischen Coleopteren fort. s. 154— 158. Kleinere Mittheilungen. Dr. C. Chyzer: Zewei neue Küjfer der ungarischen Fauna. (Ochthebius riparius III. und Amara Schimperi Wenck.), welche Verf. in Oberungarn fand. — R. F.: Schutz seltener Insecten in England, wo sich in Leicester die Entomologen verbanden, um die Ausrottung bereits sehr seltener Insecten zu verhindern, so z. B. durfte 1897 jeder Entomologe nur je 1 Stück Troch. apiforme und Macrogl. fuciformis fangen, Leuc. sinapis aber überhaupt nicht. — E. Merkl: Aylosteus spinolae, in Ungarn 1863 entdeckt, doch seitdem auch in Kroatien, Serbien und Bosnien gefunden, gehört noch heute zu den grössten Selten- heiten, Verf. erbeutete unter 20 Jahren blos 3 Stück, eines nicht unter Baumrinde, sondern unter einer freiliegenden Schindel. — R. F.: Verdauung der Insecten. Bericht über Prof. NagelVs Ver- suche, wonach die Larve von Dytiscus marginalis nicht nur das Blut, sondern auch den KEiweissgehalt seiner Opfer aussaugt. — 3t. Bordan: Grüne Glüser (der Laterne) beim Nachfang empfohlen, um das Abfallen der am Köder saugenden Noctuen zu verhüten, hat sich gut bewaáhrt. — Die Aufgaben des Lepidopterologen im Deptember, mit Aufzáhlung der betreffenden Arten. — Honig sammelnde Ametsen. Aufzáhlung derjenigen Ameisenarten, welche einzelne ihrer Genossen mit Honig schoppen, in einem eigenen Gemach aufhüngen und dann bei Bedarf ihnen den Honig wieder abzwingen. — Neue Daten für die ungarische Lepidopteren-Fauna. Dr. H. Rebel besprach aus Rogenhofers Sammlung zwei Arten, bisher aus Ungarn nicht bekannt, d. i. Sesia aerifrons Z. mit dem Fundzettel , Anker, Szegzárd 1871" und Agrotis molothina. sp. von , Anker, Ofen". — Awuslündische Güste in Budapest, d. i. Dr. Otto Staudinger aus Dresden und Albert Grunack aus Berlin. — Wespen-Selbstmord. In Südfrankreich hat eine unter einen Glassturz gelangte Wespe, welche man durch Tránkung des dar- unter liegenden Flusspapiers mit Benzin zu tödten suchte, sich vor Eintritt des Todes mit drei Stichen in den Unterleib selbst getödtet. — Mythologischer Schmetterling. In der Mythologie der Bewohner der Insel Mangaja spielt eine grosse Rolle ein Sehmetterling, welcher, die Flügel schliessend, wie ein Blatt aussieht und von welchem man daher annimmt, er könne sich unsiechtbar machen. — Künstliche Bienen. Seit alten Zeiten glaubte man — selbst bedeu- tende Entomologen, wie Red i (1668) und Vallisni eri (1700) —, dass, wie andere Insecten, auch die Bienen aus verwesendem Fleische entstünden, welche man also auf diese Weise züchten könne. Man hat jedoch nachgewiesen, dass eine der Biene sehr áhnliche Fliege (Eristalis tenax) Anlass zu diesem Aberglauben gab.. Aba ME. Ök Az általam szerkesztett és már megjelent ; § , Nyitramegyei lepkék és bogarak" czimü füzet nálam kapható. Európai de különösen magyarországi Coleopterák árjegyzékét Tavarnok via N.-FVapolcsány. donosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeket kivánatra ingyen küld , , KELEGCGSEÉNYI möszltp ; Rovar-GColeoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb rovarkereskedés tulaj- szeknek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy- olcsón állítok össze. Honi gyüjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomtatott árjegyzéket ingyen és bérmentvé küldök jó Merkl Elde Német-Bogsánban. (Krassó-Szörény megye.) PLYLYLYLSLOe Ö cs. és kir. Fensége k Rovarbiologiai József főherczeg és Ö királyi Fensége praeparatumok; pENMETG YSSAZÁSZZ GO ANTUS rovarfejlődések Gothai herczeg udvari 08 szállítója. spirituszban; Legmagarabb és magas elismerések ; aranyérmek , diszoklevél stb. stb. minis- teri ajánlások. nyek; eszközök, mikroszkópok. Részletes árjegy- A jánlkozik D) r. Lend ! Ad 0 If zékek BérAAS ZSEB emlősök és madarak § és ingyen. természethü. tanár EZ ITŰVÉSZÍSZÖS TArtós Különböző tansze- kitómésére. praeparatortuma rök, kitölt, llsál csontvázak, anatom. 5. Jutányos árak, 2 3 7 he praep., papirmaché elaslz k tanszerkészitő. ÍMféZeÍR modettek, milrosz: potban elöleges prae- kópi készítmények paratio nélkül kül- BUDAPEST, de ndök be. meszsze uszun II., Donáti-utcza 7. HR 6] W"űü nm" $izeman uan AH em von Schmetterlingen und Küferm, empfehlen wir : Grosses Schmetterlingswerk von S. v. Praun. Komplett in 42 Heften in gr. 4. Jedes Heft 4 gemalte a stb.raktáron vannak Tateln u. Text enthaltend, a Mk. 2,80. Die einzelnen Familien hieraus aveh in kárt. Bánden apart: Papiliones (Mk. 32,50), Bombyces (Mk. 18,50), Sphinges (Mk. 9), Nootuae (Mk. 31,50), Geometrae (Mk. 15,75), Microlopidoptera jösz eő 24,75). Grosses Raupenwerk von S. v. Praun, durchgesehen und ergünzt v. Dr. E. Hofman. Kompl. in 9 Heften in gr. 4. mit je 4 gemalten Tafeln u, Text, a MK. 6. Hieraus apart in kart. Bánden: Maerolepidoptera (Mk. 40), Microlepi- doptera CS; 20.) Dr. Küster Ta DE. Kraatz Die Köáfer Europas. Fortgesetzt von J. Schilsky, nach der Natur beschrieben, mit Bei- trágen mehrerer Entomologen. Hiervon sind bis jetzt 32 Hefte erschie- nen, v. denen jedes die Beschreibung von 100 Káfern auf 100 Blátt- chen, Register und bis 3 Tafeln m. Abbildungen v. Gattungsreprásen- tanten enthált. Preis eines Héftes in Futteral 3 Mk. Ergünzungeu und komplette Exemhlare liefern zu den billigsten Preisen Bauer £ HRaspe in Nürirberg. fo efe— ő e je fr ly o ls zs — E — a 3— Da LR Bo—etdze le £17—-E RT c ] , Vörösmarty" könyvnyomda Budapest. rovargyüjtemé- Ki ks. Ma SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES TÖNDNKNÁI 0 26 9971 AI