W 19a ) 4 e. .t6 aA tú A al 461 E 4 pia píz sí aiz ala als ai síz ÍZ Sz AY AM AM Az AZ ANZ AZ AJZ MTI ÜK R873 Es zös zést se oAa ea oka öszöszöse készésel Ms 23 iseés eb: sz v "I. kötet. 1899. februárhó. 2. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 4 a És 6 Sespssi 44v Av Av Av (Bv ágy agy ag sSztsetse ay 9/ A különös tekintettel a hasznos és kártékony TOVArOKkra AfZ AZ afz agy ag sa bes iseészéset isa set set nr ső sg Na sa Hi d] DR. BEDŐ ALBERT " "DR. ENTZ GÉZA j 4 sa DR. CHYZER KORNÉL . DR- HORVÁTH GÉZA 1N ej 2 s "6 VIGYIBYI GY O/9 GYI GIZI GYI GYI TÁV vás VÁNY TÁN mia VÁv je ej aj 4Wv Ar KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Afro agy age zészöset SZERKESZTIK ási ; sét Hó] ABAFI AIGNER LAJOS, JABLONOWSKI JÓZSEF Bé és CSIKI ERNŐ. ad bé sászazataák j d v (6) ! Ez sa Sze ag k7 (Di I BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA IX., LÓNYAY-UTCOZA 11. 0 ag KERPEZEEEZEETETEEEEEE ET Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével, 18 Előfizetési ára egész évre 4 Írt, Av Av EE ÖRÖZÁS E vre E ZOKZB s IT, ÉLVL zoN JOSNÉLEN VALE A NEZ ZER t TPJEST zá ESET VE ÖNK SZEME S e) B ; EZRET Tartalom. A rovargyűjtemény tudományos elrendezése. Abaji A. Lajostól . A vértetű hazája. Jablonowski Józseftől. . . . . . OSAtk Lepkevadászat Magyarországon. Fountaine Margittól. II. MLS VZREEE KÖZÉPEEtÓ pal sbogarais SÓS Ri EY ÖLÓL Na Saba ad sz SETA OKÉ EST Nehány színeltérő lepkéről. Bordan Istvántól. . . . . ., . . Különfélék : A rovarevő madarak. 3 bj Hszés ADOG ATAK ZENET Se tres KEST E Tee TS sz ENO KEST EENANS TKZ Ahomenclatúránólés sa édes árte ks ette tinekátáe kt ekő át SANtÉ Ende: Gusztáv: MŰVESese gt tnáfe ekes kt AS BÉSSZ et RÉ Seyfert Vilmos bogárgyűjteménye Csereviszony B EEVÉISZEKTÉNYY SETS Ezt esten ELS otet ÉS AZÉ Az előfizetési TESRKTÁN kiadóhivatalunkhoz hő sala Le utcza 11.) czímzendök. ; ( E Me A rovargyűjtemény tudományos. elrendezése. A londoni , The Entomologist" czímű folyóirat szerkesztője felvetette azt a kérdést, vajon és miként lehet rovargyűjtemény elrendezése által tudományos problemák megoldásához hozzájárulni. A nagyobb számban beérkezett feleletek közt — az angol olvasó sokkal élénkebben vesz részt az általa járatott lapok köz- reműködésében, mint a magyar — különösen egy igen eredeti és méltó aira, hogy azzal t. olvasóink is megismerkedjenek. Az ismert lepkész Harcourt W. ugyanis a többi közt a kö- vetkezőket írja : Őszintén megvallom, hogy. rovargyűjtői pályám legnagyobb részén kevéssé törődtem azokkal a biologiai nagy problemákkal, melyek manapság a tudósok teljes figyelmét igénybe veszik. A gyűjtést egészen abban a régi szokott módon folytattam, a mely dívott, mielőtt Darwin ismert theoriáit felállította és mielőtt Bates a gyönyörű mimicry theoriára rájött. Mai nap sokféle rendszer van, rovargyűiteményt úgy elren- dezni, hogy azzal tudományos kérdések megoldását támogatjuk s előmozdítjuk. Kire nézve melyik alkalmas, az egészen annak haj- lamától függ. A következőkben igyekszem azt a rendszert magya- rázni, melyet én követek és mely nekem rendkívül nagy örömet SZErEZ, A két irány, melyet gyűjtve tanulmányozok: az európai és exota khopalocerák elterjedése és eltérése. Ez a két problema oly szoros kapocsban áll egymással, hogy igen jól illik egymás mellé s a gyűjtemény berendezése és elrendezése mind a kettőre nézve karöltve történhetik. Tanulmányaimhoz egységes bazist nyerendő, egész sor tér- képet, tabellát, szabályt és formulát állapítottam meg, melyek zsi- nórmértékül szolgálnak. A térképek két cuorozatból állanak. Az elsőben, mely a Z00- geographiai regiókat tünteti fel, a világ — Wallace szerint — 6 regióra és 24 alregióra van felosziva. Ezen alregiók mindegyikét szándékozom tan ilmányozni s egymásután tüzetesen tárgyalni. Je- Rovartani Lapok. 1819. Februárhó. 3 c 24 Abajfi Aigner Lagos. lenleg figyelmemet arra a két subregióra összpontosítom, a mely az európai continenst foglalja magába. Tervem, a Khopalocerák minden fajának a jelzett téren való geographiai elterjedését kidol- gozm. Erre való tekintettel oly térképet is készítettem, a mely a provincziákat és subprovincziákat tünteti fel, a mely beosztás a fő- folyamhálózatra s egyéb fontos természettani jelenségeken alapszik" Harmadik térkép a helyi faunának szolgál, vagyis arra, hogy a brit szigetek subprovincziáit feltüntessem. Mindezen földrajzi be- osztás és alosztályozás más-más színt mutat, és tanácsos az álla- tok etikettjeinél (melyekről alább lesz szó) ugyanazokat a színeket használni. A második sorozat ugyancsak 3 térkép: az egész földgömb, Európa és Britannia évi isothermáinak, valamint az egyenlítő s a pólusok közti vegetatio-zónáinak feltüntetésére szolgál. Ezeket ki- egészítik azok a tabellák, melyek a fontosabb európai hegylánczok " vegetatiójának magasságát a correspondáló vertikális zónákban ki- mutatják. Czélom már most az, hogy minden fajból szert tegyek oly sorozatra, melyben a számos földrajzi és klimatikai (— vertikális) alosztály lehetőleg mind képviselve legyen. Főszempontjaim : 1. hogy minden vidék Rhopalocera-faunájának typikus gyűjtemé- nyét bírjam ; 2. pedig, hogy oly állatok birtokába jussak, a melyek az illető faunában a faj variabilitasának hatását tüntetik fel, a mellett az évszaki dimorphismusra különös figyelmet fordítok. Ennek a rendszernek vannak árnyoldalai s ezek legfőbbje az, hogy rendkívül nagy helyet foglal el minden faj, kivált azok, melyek nagy elterjedéssel, számos helyi eltéréssel és több ivadék- kal bírnak. A tudományos czél azonban minden alkalma:jlansággal határozottan felér. A mi ezek után az etiketteket, vagyis adat-czédulákat illeti, a melyeket alkalmazok, azok az említett térképekkel és tabellákkal egybehangzanak ; hosszas adatok helyett természetesen számokat és betűket használok, a melyek kulcsa igen egyszerű. Minden ál- latot folyó számmal látok el, a mely a katalógusra utal, a mely- ben a termőhelyet, dátumot stb. feljegyzem. Ily adatczédula pl. a következő: I. 1. C58.-elés alatta, N.: Szasz Gennek külesas Az első sor a földrajzi elterjedésre vonatkozik. A római szám a zoogeographiai regiót (I — palaearctikus regió) jelzi, a mellette levő arabs szám pedig a zoogeografiai subregiót (I — Észak-Európa) ; a nagybetű a subregió provincziáját (C — nyugati Közép-Európa, ; a második arabs szám a subprovincziát (8 — Francziaország és A rovargyűjtemény tudományos elrendezése. 25 Svájcz"rakhöone medenczéléig adkisbettvpedig atkermetet le s a Rhöőne felső területe) jelzi. A második sor a klimatikus (vagy vertikális) elterjedésre és generattóra vonatkozik. Az N. azt jelenti, hogy az egyenlítőtől északra ; az első arabs szám a klimatikus zónát, vagy az ennek meg- felelő vertikál-zónát (5 — hideg mérsékelt zóna); a kis betű a a subklimatikus zónát (a — a szőlőtő zónája). Gen. rövidítése a generatiónak s a szám mellette a generatió számát adja az év- szak szerint. A variabilitásra nézve az a czélom, hogy a morphologia (a külső alak s a szervek képződésének tana) összefüggését az ég- hajlattal (földrajzi szélessége s hossza és magassága a tenger színe fölött stb.) és egyéb helyi feltételekkel (geologia, flóra stb.) ki- mutassam és illustráljam. Itt az évszaki dimorphismusra és a helyi eltérésekre természetesen különös figyelmet fordítok. Hogy az eltérés különböző fokait a gyűjteményben relativ értékük szerint elrendezhessem, a Rhopalocerákat következőleg osztályozom : 1. Typusok, 2. A typusnak évszaki eltérései, 3. A typus földrajzi eltérései, 4. A földrajzi eltérések évszaki eltérései, 9. A typus mimetikai variatiói, 6. A typus mimetikai variatióinak évszaki eltérései, 7. A typus mimetikai variatióinak földrajzi elté- rései és minden osztálynak aberratiói és hermaphroditái, végül pe- dig: 8. Hybridák. Ezen csoportok mindegyikénél van aztán még alosztály : me- lanismus, albinismus stb. A variatió fokának jelzéseül háromféle czédulát használok ; DSK EN osatasas EÜ SPEicothús emalyvae "ab itatás sa za AD nelo (Pieris rapae var. metra ab. nelo); 3 Var. alpina (Hesperia comma var. alpina). Számos esetben az egyik kerület variatióit és aberratióit egy másikban különböző értékű variatió vagy aberratió képvisel- heti. Példa a Vanessa c-album ab. lutescens, mely a continen- sen évszaki variatióként, Angliában pedig csak az első ivadék aberratiójaként fordul elő. Ennek jelzéséül a czédulát így állítom ki: 1 a — 2 Ab. lutesccens. Más combinatiókat hasonlóképen le- het jelezni. Áttérek az ocellatióra. Külön czédulával jelzem a Satyiridák ezen sajátos eltérését. A czédula 4 részre oszlik, a melyek a szár- nyakat jelzik. A submarginális szemfoltok typikus számát minden szárnyon, számmal kiírom: 1 2 5 4 5. Ha valamely folt hiányzik, azt 0-val jelzem, pl. 1 2 00 5; ha igen homályos vagy vak (t. i. 1" 26 Abafi Aigner Lajos ha a typikus alaknál pupillás), azt X-szel jelzem, ha két vagy több szem. egybefolyik, akkor zárjel közé teszem, pl. 1(284) 5; ha pedig a foltsor megszakad, akkor az illető helyre pontot te- szeka pit" 1. 25.39425s Végül újra kifejezi Harcourt abbeli örömét, hogy gyűjtését oly szellemes szempontból foiytathatja, a melyről nem is álmodott, midőn megelégedett azzal, hogy , közönséges gyűjtő". Most, miután. Darwin, Wallace és mások az útat egyengették, elérkezett annak: ideje, a midőn azoknak, kik rovarok iránt érdeklődnek, valamivel. többet kell tenniök annál, hogy nagy gyűjteményeket összehalmoz- nak, a melyek minden tudományos érdeket s azzal minden érté— ket nélkülöznek. Tulajdonosait — úgymond — csöppel se becsü- löm többel az egyszerű levélbélyegek gyűjtőinél. Eddig Harcourt. Nem hiszem, hogy rendszere, mely némi, módosítással bármely más rovarrendre is alkalmazható, ily széles alapon hazánkban követőre akadna ; még Nemzeti Múzeumunk se: győzné azt se helylyel, se pénzzel. Ahhoz külön múzeum és kü- lön nagy tőke kellene. Harcourt, igaz, csak nappali lepkékre szo- rítkozik, de még így is óriási helyiséget igényelne "az ő terve szerinti, hozzávetőleg teljes gyűjtemény. Lássunk egy példát. A Papilio: bodaliírius és 6 válfaja s aberratiója csak 20 subregióból és kerület- ől egy-egy párt (a mi határozottan kevés), alak- és színb-li el- térést stb. 40—60 darabot számítva, összesen 180-—200 példány- nyal lenne xépviselve és 5—6 középnagyságú fiókot venne igénybe, a P. machaon pedig a maga 12 fajváltozatával ugyanoly arányban. számítva kétszer annyi helyet foglalna el. Hát a sok ezer exota faj és számos változata, melyek közül pl. az Orthopterákból négy- nél alig fér több el egy fiókban, pedig ezekből és minden egyes. változatokból is kellene legalább 20—20 példány. Szóval, óriási hely kell ily gyűjteményhez. A költségek kiszámítását másra bízom ! Ellenben hiszem, fog oly gyűjtőnk akadni, a ki a magyar lepke-faunára szorítkozván, arra fog törekedni, hogy hazánk 9—10. messze egymástól eső helyéről (pl. Budapest, Vas m., Felsőma- gyarország, Erdély, Délmagyarország, Alföld, Dunántúl, Szlavónia- Horvátország és Tengermellék) legalább egy-egy párt összegyűjt- sön. Sok helyet igényel ez is, de rendkívül érdekes. Tapasztalás- ból mondhatom, mert egyes fajokra nézve, melyeket különösen tanulmányoztam, magam is arra törekedtem, hogy az ország több helyéről legyen példányom. A P. bodalirius pl. az én gyűjtemé- nyemben 34 példánynyal van képviselve, a P. machaon pedig. 25 példánynyal. Ez a szám a fentebb jelzett czélra. kevés ; az előbb. val A vértetű hazája. 27 fajból legalább 72 példány (I. gen. 18, II. gen. (ab. Zanclaeus) 18, v. undecimlineatus 18, alak- és színbeli változat 18; az utóbbiból hazai 4—5 változatával pedig 100—120 példáry, a mely egyéb- ként 2, illetve 3 fiókban elfér. Az ily gyűjtemény azonkívül élén- kíthető azáltal, hogy lehetőleg minden lepkefajhoz hozzátűzünk 1—2 lepkét, mely annak fonák oldalát mutatja, úgyszintén 1—2 példányt, mely a lepkét ülő helyzetben láttatja, torzpéldányokat stb. A lepkét követheti a pete vagy petecsomó levélen, fakérgen :stb., lehetőleg természetes elhelyezésben; a hernyófészek ; külön- böző nagyságú és színű nehány hernyó a praeperált tápnövényen, a fában élők az illető fadarabbal, a nádban élők a széthasított eredeti nádszálban stb.; továbbá a báb, illetve a gubó is. Végül jöhetnének a lepkefaj rovar-ellenségei: bogarak, legyek, fürkészek s egyéb élősdiek. Magától értetődő, hogy minden állat magán hordja az adat- czédulát vagy czédulákat, melyekre (nem betűvel vagy számmal) ki legyen írva: a termőhely, a gyűjtő, a gyűjtés napja s az is ha "ex larva. Az így elrendezett és felszerelt, a Mikrolepidopterákat is felölelő gyűjtemény 2—-3 nagyobb szekrényben elférne s ép oly ak érdekes mint tanulságos lenne, faunánknak pedig világos képét nyújtaná. Erdekes voltát a gyűjtemény még akkor is megtartaná, s egyúttal kevesebb helyet és fáradságot igényelne, ha a fentemlített 9—10 hazai regió helyett 4—5-re szorítkoznánk, pl. Budapest, Felső- és Dél-Magyarország, Erdély és Dunántúl, vagy Tenger- mellék. Ily gyűjteményt legkönnyebben Nemzeti Múzeumunk szer- vezhetne, mert egyszerű felhívására minden hazai gyűjtő a vidé- kén gyakrabban előforduló fajok nehány példányát szívesen át- engedné. Abafi Aigner Lajos. Ve nr a. , jó Tf A vértetű hazájas, Mint minden roszszal, épen úgy vagyunk a vértetűvel is : senki sem akarja azt magáénak elvállalni. Nem kell az sem Euró- pának, sem Amérikának, noha mindkét lielyen bőven van belőle. 1 A szerzőnek a Földmívelési Mixisterium által kiadott ; Kisérletügyi Közlemények 6. füzetésen megjelent nagyobb tanulmányának egyik fejezete. 28 Jablonowski józsef Európában való előfordulásának első és legrégibb nyoma Angliába vezet. Eudes-Deslongchamps följegyzi 1830-ban, hogy 1788-ban!) Kensingtonban (akkor még London mellett, ma már Londonban) találták a vértetűt, a hová állítólag ajmagyimölcscsel Francziaországból hurczolták be. Minthogy azonban kiderült, hogy a vértetűt gyümölcscsel széthurczolni nem lehet, az előbbi általá- nos hit akként módosult, hogy nem almával, hanem fiatal alma- fákkal és almaoltványokkal hozták azt be. Viszont a francziák hi- vatkozva arra, hogy franczia földön akkortájban a vértetű még nem volt, ők azt Angliából kapták s ezt annyival is inkább állít- ják, mert e rovart északról és pedig a la manche-i csatornában fekvő szigeteken (Guernsey és Jersey-n) át 1810-ben kapták. ?) A francziák eme felfogása mellett nyilatkozott Sir Joseph Banks is, midőn azt Angliában a fent említett ponton (Kensington-ban) olyan gyümölcsösben kimutatta, , melynek tulajdonosa úgy látszik az Úje Világból egy almafa-küldeményt kapott; a vész (pest) azután any- nyira hamar és olyanerővel terjedt el Devonshire kertjeiben,?) hogy az a környéket az almabor (cider) készítésének felhagyásával fe- nyegette.)) Devonshire-rel és a normandiai szigetekkel (Guernsev és Jersey-vel) szemben a vértetű franczia földön Cőte-du Nord de- partenient-ban, tehát a Bretagneban 1810-ben, Normandíában 1814- ben volt, míg 1822-ben már Páris közvetlen környékén az École de Pharmacie (jelenleg Institut agronomigue) kertjében, továbbá a négy Seine-departementban (Seine, Seine-Inférieur, Seine-et-Marne, és Seine-et-Oise), valamint Somme- és Aisne departemet-ban is előfordult: tehát Bretagne-, Normandia- és Picardiában egészen, más szóval Francziaország egész északi partján fel Belgiumig. Bel- giumba Tougard szerint a vértetű 1829-ben került és elterjedt egészen Tournay tájáig.?) 1 Resumé des observations . . . relativement a la destruction du puceron lanigére: Soc. Roy. d? Agric. et de Commerce de Caen 1830. 19. I. Több helyen a fenti szám helyett 1787-et lehet látni. Ez az adat Amyot és Servil- letől származik. 2) Mayet, Valéry: Le puceron lanigére. Progrés agricole et viticole Montpellier" 1892. II. Sem. 30. I. 3) Tehát Anglia majdnem délnyugati sarkában, szemben a fentebb em- lített szigetekkel. 4) Banks eredeti szövegét nem ismerem; a fenti adatot lásd Buckton Bowdler George: Monograph of the Brit. Alphides Vol. III. (1831) 91. I. 5, Tournay eredeti dolgozatát nem ismerem, de Gondolfi Studi stb. czímű dolgozatában szóról-szóra idézi, mondván, hogy a vértetű xpasso le frontiere nel 1829 e da guel! epoca inpoi stende i suoi guasti sino alle vicinanze d; Tuúrnay. c 1k463.0 A vértetű hazája 29 De e rovar akkor már Németországban is megvolt. Hiszen Hausrnann göttingai tanár akkor már régen (1802-ben) ismeretette volt ezt a rovart, a melyet ő Aphis lanigerá-nak nevezett el: azt ugyan nem mondja, hogy az ő példánya honnan származik, de mint- hogy dolgozata elején fölemlíti, hogy szobájában tartott élő levéltet- veket tanulmányozott s"továbbá, minthogy leírja azokat a torzu- lásokat is, a melyeket e rovar az almafán okoz, bizonyos, hogy e rovar göttingai vagy oda közel eső vidékről való volt.) Hanno- verában 1833-ban már megvolt.?) Olaszországban szintén már 1836-ban meg volt, legalább Gan- dolfi abban az évben mutatta a chiavarii Gazdasági Egyesületnek a Mandamento di Rapallo nevű községből származó vértetves gallyat.?) Svájczban e rovar csak újabban mutatkozik és pedig bizto- san tudjuk, hogy csak 1880 óta.) Tirolban már 1849 óta isme- retes, míg Ausztria többi részeiben, a hol almát termelnek, mint- egy 20 év óta") meg van, kivált a Magyarországgal határos stájer részekben. Magyarországon már 1879-ben fordult elő. Végül — a melyről biztos tudomásunk van, hogy van ott isgvéertetűs raz útolsorOtoszország, a mol estovat, ar beketetenger partján Krim félszigeten van. Köppennél találtam a következő ide- vágó idézetet : 9) , Krimben az utóbbi időben az almafák több helyen a vértetüűtől sokat szenvedtek. A (Jaltához közel fekvő) nikitai csá- 1 A vértetű első leírójának dolgozata a ) Magazin für Insektenkunde herausgegeben von Karl Illigerex czímű folyóiratban jelent meg Braunschweig- ban és pedig e folyóiratnak 3— 4. füzetében, a mely a sajtót 1802-ben hagyta el. Az idevágó dolgozat czíme, mint következik : XIV. Beitráge zu den Ma- terialien für eine Bearbeítung der Gattung der Blattláuse von Friedrich Haus- mann. (Vorgelesen in der Phys. Gesellscbaft in Götlingen).c A véitetű lei: ása a 410—4í1. lapon van. Csak a szárnyatlant írja le, melynek mellkasa és po- troha — szerinte — sötét viaszszínsárga. Kártételeit röviden, de helyesen is- merteti. 2) Kaltenbach I. H. : Monographie der Familie der Pítanzenlüuse. Aachen, 1848. 169. lapján Aachenből is emliti, ellenben Koch C. L. Die Pflanzenláuse. Nürnberg, 1857. még nem eműíti. 3) Gio. Christoforo Gandolfi: Studi sopra un insetto suggi-scorza del Melo. Genova, 1841. V—VI. I. 4) Mühlberg és Kralt: Die Blutlaus. Aarau, 1885. 3. I. 5) Goethe H. Die Wurzellaus des Birnbaumes. Stuttgart, 1884. 4. 1. 6) Köppen, Fr. Th. Die schüdlichen Insekten Russlands. St. Petersburg, 1870. 448—449. 1. GÁ EÜÉS AA MKE Lk 30 Jablonowski József szári kertben rettenetesen eltorzította a mintegy hat évvel ezelőtt !) Francziaországból hozatott almafa fajta-gyűjteményt azzal, hogy azok gyökerein, törzsén és galyain daganatszerű kinövéseket idézett elő: támadásainak egyformán ki voltaktéve úgy az öreg fák, mint a faiskolákban a fiatal fácskák." A 60-as évek előtt a vértetű Krimben még nem fordult elő. (A skandináv félszigeten, kivált Svédország északi részén meg van a vértetű szintén, legalább mint Molnár István kir. tanácsos úrtól hallom, ő látta azt ottan, de kárt e hideg helyen nem okoz.) Ha most az itt felsorolt adatokat még egyszer csoportosítjuk és szemünk elé képzeljük Európa térxépét, nem nenéz kinyomozni, hogy mennyire futnak össze a fonalak Francziaország felé s onnan hogy vezet a szál Angliába. Tehát angol származasú-e ? Hiszen az angolok , amerikai-rák" - nak (vagy penészgombának is, american blight-nak) mondják s erősen hiszik, hogy amerikai eredetű. Ezt azonban, Rileyt kivéve,?) nem ismerik el az amerikai írók. Fitch Asa ezt egyszerűen két- ségbe vonja, míg Thomas Cyrus már bizonyítani igyekszik.§) Tho- mas hivatkozik Harrisra, ez megint Sailsbury , Hints on Orchards" (talán , Kertészeti Följegyzések") czímű munkájára, a hol az van mondva, hogy e rovar Francziaországban a felhozott legkorábbi adatoknál (1810) is már jóval előbb ismeretes volt a franczia ker- tészek előtt. Hogy ezt tényleg Sailsbury mondta-e így, azt nem tudom, mert az ő könyvét nem láttam, mint a hogy Thomas sem látta azt. De ne is ezt bírálgassuk ; vegyünk fontolóra mást ; azt t. i., a mit már a devonshirei esetnél is érintettem. Akkor, mikor 1787 után a vértetű Londontól délfelé terjedni kezdett, első sorban az almabor (cider-) termelők riadtak föl, és hasonló az eset Fran- cziaországban, a hol Normandiában ez a riadalom tulajdonképen 1825—30-ban kezdődik. Francziaországnak ez a része még most is almabor termelő s így ki az, a ki itt feltételezné, hogy ez a nép, mely az almafából élt s azt annyira ápolta, tényleg nem ismerte volna a vértetűt 1812-ben, sőt 1825—30-ban, ha Sailsburynak igaza volna s állana az, hogy a vértetű franczia földön már 1810 előtt is ismeretes volt? Én azt nem hiszem s meg vagyok győződve, hogy az, a ki a vértetűt teljesen ismeri, szintén nem hiszi el, 1 Vagyis 1862-ben. 2) Riley: Third annual Report on the noxious, beneficial and other insects. Jefferson City Mo. 1875. 95. I. 83) Id. jelentése (1879) 126. és 127. I. ; Jablonowszky József. 31 mert a vértetű kártételeit nem lehet ám úgy könnyedén mintegy máról holnapra elfelejteni és még kevésbbé felejtheti el olyan ember, mint az almabor termelő, a kit e rovar ugyancsak érzé- kenyen sújthat. S így, ha az 1810 előtt Bretagneban vagy Nor- mandiában s 1737 előtt Angliában már előfordult volna, az azután nem ment volna olyan nagy újdonság számba, hogy e rovarral egy- szerre nem egyes szakemberek, hanem egész társulatok kezdenek fog- lalkozni, sőt a legjobb irtószerre háromszor egymásután még díjat is tűzzenek ki, mint a hogyan "azt épen Normandiában a Caeni kir. gazdasági és kereskedelmi társaság (Société Royale d" Agri- culture et de Commerce a Caen) 1826-től 1830-ig tette! Nyomós és mindenesetre igen fontos körülmény az, hogy a vértetű épen az almabor készítéséhez használt gyimölcsöt termő fákon vették észre, tehát olyan. fákon, melyek nagyon is az emberek szeme előtt voltak ! Átrasazmélmemelejtgetéstes csaksegy példát hozok felsés pedig a francziaországi szőlőiloncza (7ortrix pilleriana) esetét. Ez a rovar határozottan időszakosan jelenik meg ; egyik-másik nagyobb kártétele után beletelik néha 7—8, de olykor 25—30 esztendő is, míg újból tömegesen mutatkozik. Bezzeg ezt a franczia szőlőter- melő nem felejti el annyira, hogy évek mulva azt ,új" csapásnak artsa; mert az igazi kártevőt — a milyen a szőlőiloncza vagy a vértetű — nem lehet egyhamar elfelejteni. Azután az a Sailsbury-féle mondás, hogy régen volt ismere- tes, véleményem szerint csak annyit ér, mint a mindennapi üres beszéd, .hogy ,az öregek. is tudták azt." Ne feledjük el, hogy mikor a 60-as és 70-es években, Európát a. filloxera-vész meglepte akkor is az ,öreg emberek" azt mondták, hogy nem új dolog, régen is meg volt már, sőt még a szentírás Mózes könyveiben megjelőlték a helyet, mely a filloxerára vonatkozott; nem hagytak békét Strabonak, a görög írónak sem, hanem vele is bizonyították, HOSY aza rovar, melyet 00. Sz. sé. az tolső században ismerte- lets sémmir más, smint a moste: 1 ülloxerai És mivé lett mind: ez a , szilárd" bizonyíték ? Igazi, helyükön megálló bizonyítékok két- ségbevonhatatlanul megerősítették, hogy a fillioxera nemcsak ame- rikai fajzat, hanem, hogy ott már a XVI. század óta pusztítja az odt telepített európai szőlőfajtákat. A vértetű európai eredete mellett azzal érvelni, hogy itt volt az régen, de hogy kártékonysága időközben annyira alább szállt, hogy az aiatt kiveszett volna . e rovar emlékezete is, nagyon gyenge dolog és ha bármely kevésbbé fontos rovarnál helyén is volna 32 Jablonowszki Józsej. de — mint azt már egyszer említettem, a vértetűnél nem! Hisz mióta a művelt Európa figyelemmel van e rovar iránt, nincs szé- les e földön egyetlen egy hely sem, a hol olyan eset bekövetke- zett volna, mint a hogyan azt az amerikai szaktársak föltételezik. Az amerikaiak hivatkoznak tovabbá Eudes-Deslongchampsra, ki Blot felfogásához csatlakozva!) a vértetű ősi. hazájául azt a földet mondja, a mely egyúttal hazája az almafának. , Hiszen nagy a valószínűség, úgy mond Eudes-Deslongchamps, hogy az almafa vértetűje (Myzoxyle du pommier) ugyanaz alól az éghajlat alól származik, a honnan való ez a fa, vagyis Európából." Blot pedig következőképen nyilatkozik: ,Számtalan kisérlet alapján bi- zonyságot szerezvén magamnak, hogy a Mwyzoxylus mali (ez t. i. Blot szerint a vértetű neve) egyáltalában csakis a Lamarck-féle Malus commnmis (vagyis a közönséges almafán) élhet meg, azt gondoltam, hogy ez nem lehet újvilági (tehát amerikai) szárma- zású, a mennyiben az a gazdanövény (le végétale),a melyből táp- láló anyagát szedi, nem oda való származású (ny est point in- digene) A Malus coronaria és sempervirens (díszcserjék) Észak- Amerikából erednek ugyan, mindazonáltal nem tudom, hogy a vér- tetűt ezeken valaha találták volna. Másrészt nem is írták még le ezt a rovart, hogy az Amerikában volna s végül, ha ezt a tenge- rentúlról növényeken hozták volna, én nem hiszem, hogy az kike- rülte vólna a szaktudósok vizsgálódását, kik e növényeket megfi- gyelték." Ha ez a felfogás valón alapul, akkor ezek szerint a vér- tetűnek ott kellene előfordulnia, a hol az almafa hazája van S van-e ott? ; Utána néztem, hogy mi a hazája az almafának ? De Candolle szerint az almafa Európában úgy vad, mint termesztett állapotában praehistorikus ; bentermő lehetett Európában, de Anatoliában, Kau- kázus déli részében, valamint Észak-Perzsiában is. És de Condolle emez állításával megegyezik Frank-é is, ?) azzal azonban, hogy ,a nemesebb gyümölcsfajták Európában részben már az ó-korban ke- rültek Kis-Ázsiából, a mikor a görögök és rómaiak nagy gyümölcs- termelést folytattak. Nyugaton azonban a gyümölcstermelés csak Nagy Károly óta kezd nevezetesen nagyobb szerepet játszani. 5 itt volt-e ezeken a helyeken a vértetű? Nem. Hiszen lát- 1) £udes-Deslongchamps id. Resumeja 44. I. és Blot dolgozata 6. t. 7) A. de Candolle : Termesztett növényeink eredete. Budapest, 1891. 24. 3) Leunis, Dr. Johannes, Synopsis der Pítanzenkunde, dritte Auflage von Dr. A. B. Frank. Hannover, 1883. .831. I. (324. §. G..8.) Ezt az idevágó , ; részt Fiank dolgozta ki. É 73482 95 éa Apa 9628 ve MET EGT il ESR ERTS AR BE TETT NTÉST Jablonowski József - 33 tuk, hogy Krimbe, tehát Kaukázushoz nagyon közel eső vidékre (mert Krimet csak egy kis — a kercsi — szoros választja el Kau- kázus nyugati végelágazásától) csak e század második felében hurczolták be e rovart Francziaországból. Azután, ha ez állana, akkor a régi görögök classikus földje, valamint Róma birodalma is már tele kellett bogy legyen az itt szóban levő rovarral! Pedig ama korszak mezőgazdasági s kertgazdasági írói, kik részünkre a mezőgazdasági kártékony rovarokra nézve sok igen becses adatot jegyeztek fel (kivált Columella, Plinius) hallgatnak róla; holott ha Róma tájain e rovar valójában meg lett volna, az az ő figyelmüket bizonyára nem kerülte volna el. 5: így" nézetem : szerint: aza! "wélemény, hogy a vértetű és az almafa hazája egyazonos volna, nem áll. Ámde, ha amerikai entomologus társaink annyira nagy bizo- nyító erőt tulajdonítanak Eudes-Deslongchamps szavainak, érdemes lett volna, hogy közleménye egy más részét is figyelemre méltas- sák. Ő ugyanis egy helyent még a következő — véleményem szerint nem jelentéktelen — dolgot is közli : ,A imorbihani pre- fektus egyik megjelent értesítésében (Annales de VI Agriculture fran- cáaise 3 décembre 15828. p. 53066), a melyben, mint kétségbevon- hatatlan jó sikerű szert a zsíros olajnak ecsettel való alkalmazását ajánlja ; ajánl egy olyen eljárást is, a melynek jó hatásáról . azon- ban nem biztosít másképen, mint hogy elmondja, hogy azt Ameri- ban sikerrel alkatmazzák és hogy megöli a tetűt 48 óra alatt (sans en garantir lefficacité autrement gue de "dire guil est pratigue avec succés en Amérigue) és a mely abból áll, hogy a beteg fába egy fúró segélyével bélig érő lyukat fúrunk, azt kénvirággal megtölt- jük s azt azután egy erősen bevert csappal (peczekkel) bedugjuk : a legvastagabb fáknál elégséges, hogyha ennek a lyuknak átmérője olyan, minta kis ujj. Hogyha ez az eljárás, a nélkül, hogy a fá- nak ártson, tényleg olyan hatásos volna, mint a hogyan hirdetik, akkor a védekezés feladata meg volna oldva a legkedvezőbb mó- don, mert mi is volna ennél egyszerűbb és kevésbbé költségesebb !" . Ime! 1828-ban Európában még csak keresik a vértetű irtó szerét. holott Amerikában már van is egy, noha — megvallom — ez is olyan ízű, a mely tényleg az amerikai ész- és eljárásra vall ! 5 végezetül vegyünk fontolóra még egyet. Ha a vértetű tény- leg európai, vagy franczia volna, akkor okvetetlenül kellene, hogy annak itt valamelyes népies neve is legyen. Az pedig tudtommal. 1) Resumé 32—33. I. EZ Co oN ab BAÁN Ob er KAY OD zs ásd hata 54 A vértetű hazája nincs. A franczia ,puceron lanigére" úgy látszik a Hausmann-féle deák név (Aphis lanmigera) mintájára készült ; a Blot-féle , mwzoxyle du pommier" (az almafa faszívója, a mennyiben a , mwyzoxylus" szó a görög nmyűdw uűév, vagy esetleg nodw szívók és Ejlov — a fa szókból származik) szintén csinált név ; ellenben a fehér tetű (puceron blanc), vagy almafa tetű (puceron du pommier), közkeletű név lehet ugyan, de nem viseli magán azt a bélyeget, a mi egy igazi népies névben tényleg meg van s a mely elárulja nagyon sokszor az illető nép eszejárását, hogy ne mondjam agya- furtságát, a melynek érvényesítésére a vértetű különben is sok alkalmat adhat. Gondoljunk csak a szőlőiloncza vagy a firkáló bogár franczia népies nevére. Az , amerikai rák"-ot, , ragyá"-t vagy ,penész gombá"-t, american blight, mely Angliában honos, ne vegyük figyelembe, mert ez malmomra hajtaná a vizet. Mindezt összevéve, magam részéről azt látom, hogy minden nyom határozottan csak Amerikába vezet. S hogy ez úgy lehet, azt legkevésbbé amerikai szaktársainknak kellene tagadniok. Mert ne állítsuk a dolgot akként, hogy a vértetű csak az almafán fordulhat elő. Igaz, hogy a dolog mai nap így van. De így volt-e a mult században is? Nem lehetséges-e, hogy ez a rovar ott — Ameri- kában. — ezelőtt is élhetett és pedig más fán, de olyanon, mely az almafának közeli rokona volt s a melyről azután, mikor az európai almafajták odakerültek, átvándorolt az utóbbiakra s azokon egyszerre azzá az átokká vált, a mely alatt Európa almafái most majdnem mindenütt nyögnek. Ezt nem én gondoltam ki, de erre — noha akaratlanul is — az amerikaiak ötletei figyelmeztetnek. , Mult őszszel — írta Fitch Asa már 1855-ben!) — fogtam ugyanebből a fajból (t. i. vértetűből) számtalan repülő (upon the wing) példányt a berekben olyan helyen, a hol almafa fél mért- földnyi kerületben nem nőtt. Ezek alkalmasint a tüske vagy tövis- körte (ihorn vagy shadbush, Amelanchier canadensis)?)) gyökerein fejlődtek és talán lehetséges lesz bebizonyítani, hogy ez a rovar nemcsak az almaféle növénycsaládhoz (Pomaceae-hez) ?) van kötve, hanem megfertőzhet még más erdei vagy gyümölcsfát is." És ugyancsak hasonlóan nyilatkozik Thomas is, a ki, mint említettem, - nem akarta elismerni, hogy a vértetű amerikai: ,, Hogy ez (már t. i. a vértetű) elélhet. a mi itthonos crab-unkon (on our native 1) Idézett 1856-iki jelentése 5—6. I. ?) A magyar tfövis-körte inkább csak értelem szerint való fordítás ; né- metül e bokrot Kanadische Felsenbirne-nek mondják. 3) Ezekhez tartozik ugyanis az Am. canadensis is. Jabdlonowszki József 35 crab)!) az igaz lehet, de d mennyire az én vizsgálataim kiterjed- tek, az ritkán akadt e növényen és a termesztett fajták közül többre becsüli az édeseket, mert legalább úgy látszik, hogy ez a Fitch dok- tor véleménye." Ezek Thomas szavai.) És midőn én azokat olvasom, gon- dolok az ugyancsak amerikai colorádó-bogár (Doryphora decemli- . neata) történetére, de a filloxeráéra. is ! Ez a burgonyát pusztító colorádó-bogár ismeretes a Német- országba való behurczoltatása, de szerencsés kiírtása óta Euró- pában . is. Ennek eredeti hazája az amerikai Sziklás Hegység (Rocky Mountains); 1819-ben itt találta azt a Colorádó-folyam. vi- dékén Say is, a hol a vadon termő Solanum rostratum-on élt. 1819-től letelt negyven esztendő, mikor ez az igénytelen bogár egyszerre kártékony kezdett lenni, de nem agyomszámba menő S0- lanum rostratumon, hanem a Dél-Amerikából az Andes-okból föl- hozott hasznos Solanum tuberosum-on, vagyis a burgonyán. És miért? Egyszerűem " azért, . mert 1850-ig a kuúltura nem haladt annyira, hogy a burgonyatermelés egészen a Colorádó- folyó. vidékéig ért volna; de mikor az is megtörtént s a burgonya- termelés itt is megkezdődött; a colorádó-bogár egyszere gaz- dát cserélt, átment a burgonyára s azzal annyira rohamosan terjedt el, hogy nehány esztendő alatt tele volt vele Észak-Ame- rika minden burgonyva-termelő állama, sőt megkapta azt Németor- szág IS. És szerencse, hogy itt első nyomát még idejében észre- vették, mert ki tudja, mi lett volna a burgonyával, a szegény nép ezen valóban mindennapi kenyerével. És valamint e dolog megesett a colorádó-bogárral, úgy ha- sonlóképen állhat a dolog a vértetűvel is : addig-addig éldegélt észrevétlenül valamely amerikai honos bokron vagy fán, míg egy- szerre az almafára nem került. S itt kezdődött azután a vész. És hasonlóképen állunk a filloxerával és az európai, tehát a bortermő szőlővel (Vitis viniferával) is. Az amerikai eredetű Vitis- fajták Amerikában föl sem vették a filloxerát; élt rajtuk, de kárt nem tett bennük; de mikor odakerült az európai szőlő, azt tönkre- tette és tönkre azt saját honunkban is, mikor semmi roszat nem sejtve, eztra rovart behuürczoltuk. 5 itt azt MISZEM ESNE SESODDEL sem tévedek, hogy ha a mi, finomabb fajtáinkat termő almafáin- 1 Ez tulajdonképen vadalma, de van egy amerikai vadalma-fajta, mely a fakertészetben ocrabx néven ismeretes. 2) Id. jelentés- 134. l, 36 Lepkevadászat Magyarooszágon kat ép úgy szembe helyezem a vad almafával, mint a hogyan a mi (európai) szőlőnk szemben áll az amerikai szőlővel. Azután, ha a mostani paraziták állapota felől sokáig el-el- gondolkozunk, nem csekély dolog az sem, a mit egyrészt az ide- való származású, itt honos, másrészt "az importált rovaroknak a gazdanövényeikkel szemben való magatartásánál látunk. A mi ide- való parazitánk bizony teljesen egyformán bántja az illető növény minden változatát vagy fajtáját: gondoljunk csak a hernyókra, cserebogarakra s az összes mindennapi kártevőkve . . . Az ide: genből behurczolt parazita, legyen az gomba vagy rovar, már válogat : a filloxera, a peronospora nem egyformán bántja a maga gazdanövényét, de válogat benne és ép így vagyunk — mint eléggé láttuk — a vértetűvel. Bizony az is tudja, mi jobb a jónál. Ezek után határozottan azt vallom, hogy a vértetű amerikai eredetű, bár másrészt jól érzem, hogy az utolsó, minden kétséget határozottan kizáró bizonyíték még mindig hiányzik. 5 én azt MiSZEMSAOSY Jaz KOTOKRKe IS TOS S ÍMÁNYZAMI ee SZETM AZ SA IK midőn a vértetű Amerikából Anglián át Francziaországba s las- sanként Európa többi államaiba került (1757—1525) nagyon moz- galmas volt; a franczia forradalom lezajlása, a Napoleon világhá-. borúinak lefolyása, régi államok bomlása, újak keletkezése, mind ebbe az időbe esik. Ugyan ki gondolt volna akkor ezekben a vé- res időkben egy rovarral még akkor is, ha az épen a vértetű is ? Jablonowski József. Lepkevadászat Magyarországon. IL Vanessa levana L. és var.:.prorsa 0. Bécsnél és Magyaror: szágon több helytt fordul elő, de tapasztalásom szerint igen ritkán. V. polvchiloros L. Juliusban egyik" orsovai erdőben fiatal szil- fák körül sokat láttam röpülni s a fatörzseken ülni, s amennyiben megállapíthattam, mind nem más, csak polychiloros volt. V. xanthomelas Esp. Ennek a ritka fajnak csak egyetlen egy példányát fogtam, még pedig juniusban a herkulesfürdői Cserna- völgyben, a hol —- mint értesültem — olykor előfordul. ; V. vau-album S. V. Csak egy darabot fogtam Bécs mellett Kodaunban 1897. jul, 9-én. Augusztusban, midőn újra odajöttem, már híre se volt. j a tat széte ae e] mt Fountaine E. Margit Melitaea maturna L. A szaári erdőnek egyik szűken körül- határolt helyén 18598. jun. 59-én. elég gyakori, de többnyire már kopott. Később Herkulesfürdőnél is fogtam nehányat, de ezek még sokkal kopottabbak voltak. M. cinxia L. A Szaáron talált nőstények alapszíne többé-ke- vésbbé. halványabb; s Tekeéte vajzaik : igen" szélesek "s "élések, "a szárny belső felén az oliv-zöldhez való erős hajlással. i M. öhoebe: Ku. Ezen mindig igen variáló "állat akadt mindenütt, a hol csak megfordultam. A Csernavölgyben a nősté- nyek alapszíne rendkívül világos, a fekete rajz pedig igen széles. ME tTrt0tac sa Ves Bibben az"-évben először" ismerkedtem mes ezzel a kis lepkével, mely egyáltalában nem tartozik azon Melitaeák közé, melyek könnyen meghatározhatók, mert nagyságban és szín- ben nagyon variál. A szaári erdőben juniusban közép nagyságú hímet fogtam, részben igen világos alapszínnel. A Hunka Kamena nevű magas hegy tetején, Magyarország és Románia határán újra . találkoztam a trivia-val, de oly gyéren, hogy csupán két példányát foghattam. Ezek közül egy nőstény oly óriási nagy és színben oly sötét volt, hogy ha Sareptiában" lettem volna, "azt hiszem, hogy var. fascelis van előttem. A budapesti Farkasvölgyben azonban ez a faj augusztusban még jobban zavarba ejtett. Néhány példány igen apró volt (gvanítom, högy var. nana Stgr.), vöröses sárga színük pedig változott úgy, hogy némelyiket alig lehetett megkü- lönböztetni a MM. didvma var. occidentalis (Stgr.)-tól, mely ugyan- ott egyidejűleg repült. M. didvma 0. Ez, azt hiszem, az a Melitaca, mely leginkább variál. Orsovánál juniusban az összes nőstények a var. meridto- nalis Stgr.-hez tartoztak, a mely olykor Herkulesfürdőnél is talál- ható, de kevésbbé praegnánsan. A budapesti Farkasvölgyben aü- gusztusban előfordult a var. alpina és var. occidentalis, az utóbb gyakran -a M. triviától alig volt megkülönbözhető, holott némely állat élesen volt jellemezve. M. dictyuna Esp. A szaári erdőben juniusban közönséges. " M. athalia Rott. Mehádiánál állítólag , mehadiensis" nevezetű nagy, erős rajzú változat fordul elő, de én csak a typikus fajt találtam. M. Anurelta. Nick. Juniusban Peszéren. Argynmis selene S. V. Juniusban elég gyakori; szintúgy A. euphrosyne L. A. dia L. Egész Ausztriában és Magyarországon közönséges. A. daphne S. V. Herkulesfürdőnél junius-juliusban közönséges. 38 Lepkevadászat Magyarországon A. hecate Esp. Juniusban Budapest környékén ; egyebütt nem figyeltem meg. A. latonia L., aglaja E., niobesuav. "eris" Meérg. ; radipper var: cleodoxa O. és paphia 2. mindnyája mind a két országban elő- fordul. A. pandora §. V. A herkulesfürdői Csernavölgyben előfor- dul. 1897-ben juliusban nehány kopott példányt láttam, az idén azonban juniusban igen szép hímet fogtam, többet nem is láttam. Melanargia galathea L. Ausztriában és Magyarországon gya- kori; a var. leucomelas Esp. olykor a törzsfaj között röpül, Her- kulesfürdőnél a Domogleten is. A var. $rocida Hbst. nehány igen sötét példányát fogtam, úgyszintén az idén nőstényt, mely fölül frocida, alul pedig leuwcomtelas. M. japygia var. suwarovius Hobst. Az az óhaj, hogy ezt az érdekes fajváltozatot foghassam, vezetett Budapestre, mivel megbíz- ható oldalról úgy értesültem, hogy Magyarországon az egyedüli hely, a hol ez az állat előfordul, a peszéri erdő, Budapesthez nem messze. Ennélfogva a budapesti entomologusok gyülekezeteiben minden pénteken szorgosan tudakoltam, vajon a SuUwarovius Tö- pülési ideje elérkezett-e már. Végül 8—-10 nap mulva határnapot tűztek ki a nagy expeditióhoz Peszérre, mely a hallott beszélgeté- sek szerint igen megközelíthetetlen helynek látszott lenni. Junius 12-én korán reggel derült időben keltünk öten útra, Aigner úr mint vezér, mivel a helyet előbb csak ő kereste fel. Mintegy két óra hosszat mentünk valóságos ,bummli" vonattal, míg Dabasra értünk. Itt kezdetét vette kínszenvedésünk. Aigner úr kocsit. foga- dott fel, melyet két kis magyar ló húzott. Én a kocsit kis kiadású szénaszekérnek néztem és már az első pár lépés, melyet a kocsin Dabas falva felé tettünk, tökéletesen elég volt arra, a kocsit azon gyanú alul felmenteni, mintha , féderes" lenne. Az út hosszú volt, és ha azt mondanók, hogy az út igen rosz volt, még távolról sem adnánk fogalmat arról a darab földről, melyen ruganytalan kocsinkon tovadöczögtünk. A homok helyenkint oly mély volt, hogy a kocsi szószerint a tengelyig belesülyedt; de lovaink ehhez úgy látszik, hozzá voltak-:szokva és jól húztak. Minél tovább ér- tünk, annál roszabb lett és végre az úgynevezett útat is elhagy- tuk, hogy a szabad mezőn át alig látható kocsinyomot kövessünk. Két ízben nagy pocsolyán kellett átmennünk s egyszer oly mélyen ültünk a mocsárban, hogy azt hittem, semmi a világon nem ment- het meg a felfordulástól. De látszólag társaim egyike sem táplált efféle gondolatokat, úgy hogy végül magam is azt hittem, hogy . 198 k A ázó 42 Fountaine E. Margit 39 ez a dologhoz hozzátartozik. Itt tehát benne voltunk Magyarország vadonaínak közepében ; időről-időre találkoztunk hosszúszarvú mar- hák óriási csordáival, de emberi lényre csak igen gyéren akadtunk. Végre át kellett látnom, hogy Aigner úrnak igaza volt, midőn ki- jelentette, hogy az út Dabasról Peszérre bicvclin egyáltalában jár- hatatlan. Már azt kezdtem hinni, hogy sohasem érünk oda, mert már két óránál túl hagytuk el Dabast és még mindig előre dö- czögtünk és botorkáltunk, úgy hogy már fáradtak és merevedtek voltunk. mielőtt még működésünk színhelyét elértük volna. De bármi nagyok is voltak az út kellemetlenségei és fára- .dalmai, azokért megérkezésünk után busásnál is busásabb jutalmat nyertünk Itt a vérmes entomologus álma megvalósult! Oly er- dőben voltunk, a melyben a szó szoros értelmében a lepkék hem- zsegtek, a melyek közül leginkább a suwarovius :vált ki. Ez a kedves fehér állat százával röpült minden gyepes tisztáson és csaknem minden példány kifogástalan volt. Különösen szépex voltak Aa nőstények: fonák oldalukon az alsószárny és a felsőszárnyak hegye szélesen primula-sárga. Abban a tudatban, hogy erre az elhagyatott helyre valószí- nüleg soha többé vissza nem térek, annyit fogtam, a mennyi do- bozomban elfért és csak azt sajnáltam, hogy nem két dobozt hoztam magammal. 18 hím és 15 nőstény esett zsákmányomul, és csak akkor vettem észre, hogy a peszéri erdőben még egyéb kincsek is találhatók. Argynnis hecate mindenütt kifogástalan álla- potban Töpúltsides més "kissérskotán volt "arsnöstényekte snézve, melyek közül egyet fogtam, de az igen sötétrajzú gyönyörű példány, A. daphme, WMelitaea aurelia, Polyommatus : alciphron, Cyclopides moroheus "és "sok más, mely" másutt gyakori, t1tt tömegesen fordul elő és mások, melyek egyebbütt ritkak, itt nagy számban röpülnek. Késő délutánig maradtunk s a hosszú dicsőséges nap végre hanyatlott. A kirándulás eredményével mindnyájan megvoltak elégedve, én pedig el voltam ragadtatva. A hoszú utazás Angliából Magyarországba már akkor is érdemes, ha egyéb szándékunk nincs, mint junius havában Peszért felkeresni, kivált ily kellemes szaktársak és jó emberek társaságában. Fountaine E. Margit. Rovartani Lapok. 1899. Februárhó. 4 Közép-Európa bogarat. Nehány nap előtt jelent meg Ganglbauer ,,Die Kafer vom Mitteleuropa" !) czímű classikus műve III. kötetének első fele. Ebben a Staphylinoidea családsorozat folytatásaként következő családok vannak feldolgozva: Scydmaenidae, Silphidae, Clambidae, Lep- tinidae, Platypsyllidae, Corylophidae, Sphaertidae, Trichopterygi- dae, Hyprvoscaphidae, Scaphidiidae, Hwysteridae. A kötet elején megtaláljuk a Staphylinoideák családjainak meghatározó táblázatát is, melyet szerző művének II. kötetébe még nem vehetett fel. Minden egyes családnál, úgy mint eddig is, megtaláljuk a fonto- sabb irodalom felsorolását, történeti áttekintést, a család jelemzé-. sét, felosztását és az egyes testrészek pontos leírását. A jó ábrák (e kötetben 30) a kezdőt a családok morphologiájával hamar meg- ismertetik; a tribus-ok, nemek, fajok meghatározására pedig a kitünően összeállított és rövid dichotomikus táblázatok szolgálnak. Az anyag feldolgozása pontos és lelkiismeretes, mint az első két kötetben, úgy hogy szerző ezen kötettel is kiérdemeite szaktársai teljes elismerését és köszönetét. Hazánk a középeurópai faunate- rületbe esvén, faunánk e műbe teljesen fel van véve és nem egy ajnál látunk magyar termőhelyeket felemlítve, sőt faunánkra nézve több új adatot is találunk benne. Újak hazánk faunájára a kö- vetkezők : Scydmaenidae: Cephennium bannaticum Gangilb. (n. sp.) a bánságból és az erdélyi havasokból; Nenraphus rubicumndus Schm. Horvátországból és Erdélyből; N. coronatus J. Sahlbg. a délke- leti. felföldről; N. bnlgaricus Reitt., déli Magyarországból ; Eucon- nus chrysocomus Saulcy hazánkból közelebbi termőhely nélkül és E. Suranyi Ganglb. (n. sp.) a plitvicai tavak környékéről. Silphidae: jAstogobius (Reitt.)?) angustatns F.-t Apfelbeck gyűjtötte a horvátországi barlangokban; "Spelaeodromus (Reltt.) Pluto Reitt. a Velebit északi lejtőjének több barlangjában; C/io- leva nivalis Kr. a Királykőről: Nargus Nikitanus Reitt. Horvát- országból; Catops (Sciodreba) Watsoni Spence var. amoenus Reitt. a Velebit hegységből; Liodes lIucens Fairm. és Agaricopha- gus Reitteri Ganglb. (n. sp.) hazánkból közelebbi termőhely nél- kül; Agathidium Brisouti Reitt. Dél-Magyarországból. Corylophidae: "Peltinus (Muls. et Rey) alutaceus Reitt, a Fertőtó mellékéről. 1 (Wien, 1889. Ára 7 ÚSö. 2) Az elül § (csillaggal) jelölt nemek faunánkra újak. e Nehány szineltérő lepkéről 41 Trichopterygidae: "Microptilium (Matthews) pulchellum Allib. A Fertőtó környékéről; Trichopterya suffocata Halid. északi Ma- gyarországból. Histeridae: Acritus minutus var: tataricus Reitt. Magyaror- Szagból (conf. Fauvel Rev. d" Ent. Caen, 1586. 212). Nem hagyhatom még megemlítetlenül, hogy Cephennium dc- licatulum Reitt. azonos C. carpathicum Reitt.-rel. A Leptomastax mehadiensis Friv.-t Ganglbauer újból elválasztja a L. hypogacus Pirrazz.-tól, melylyel régebben synonimízálták. Bathyscia Páveli Friv. számára új subgenust állít fel Frivaldszkya Ganglb. névvel. Loricaster Viertlii Reitt. azonos L. testaceus Muls. et Rey-vel. A "389. lapon pedig közli a Saprinus curtus Rosenh. eredeti leírását 1847-ből azt jegyezvén meg, hogy a leírás alapján S. buncticollis Küst.-től különbözik, tehát nem tekinthetó avval azonosnak: e bo- garat Rosenhauer Magyarországból írta le. (CSÖRIK TEKNŐS Nehány színeltérő: lepkérők Nehány színeltéréssel bírt lepkéről óhajtok e helyen megem- lékezni, a melyek ügyetlenségem miatt nem jutottak birtokomba. Mult 1897. év julius hó 18-án a Nagy-Baár községhez tar- tozó Valea Corbuluiban (hollók völgyében) lepkészvén, az éger- bokrok között Apatura iris L. után jártam, miközben előttem, a földről egy lepke fölröpült, a melyet röpülés közben nem tudtam felismerni, ezért követtem és így közelebb érve hozzá, egy 4Ar- gynmis latontát ismertem fel benne, melynek a szárnya felszíne teljesen fekete volt. A normális színű állátnál látható fekete rajzok itt mint a bársony a seiyemből kifénylettek. A szárnyak színe alul is eltért, amennyiben a sárgás-barna és fekete rajzok sötét fekete színt mutattak, melyből a szabályos színű gyöngyház-foltok erősen kiríttak. Mintegy két perczig néztem, bámultam e szép állatot, a mint sütkérezett a napon (a helyett, hogy előbb megfogtam volna s csak azután gyönyörködtem volna benne), mikor a hálómmal utána nyultam, izgalmamban roszul czéloztam s így az állat szépen fa- képnél hagyott és a víz másik. partján álló éger-bokorra repült. Ide is követtem ; térden felül érő, sebes folyású erdei patak vizé- ben közeledtem feléje, már biztosra vettem, hogy hálómba kerül, midőn a hálót reá csaptam, a lábam alatt levő nagyobb kavicsról ecsúsztam : a latonia elszállt és én a vizben lubiczkoltam. Majdnem ugyanígy jártam mult év őszén. szeptember hó 12-én 4 42 Bordan István és előző napjaiban itt Pujon, az úgynevezett , Rakoviczán" igen sok és szép Vanessa carduti volt, de a Colias hyale és edusa és ez utóbbinak variatióitól hemzsegett a lóherés tábla. Fentidézett napon, délben kimentem a lakásom közelében volt előbb nevezett helyre cardnuit és edusát fogni. Már jól meg- szedtem magamat, midőn egy lóhere-virágon egy nagyobb, fehér lepkét pillanték meg, melyet azonnal meg is közelítettem ; egy még eddig nem látott szép V. cardui volt. De sajnos, ezt is előbb megbámultam s csak azután kaptam a hálóval utána, de úgy meg voltam zavarodva, hogy a legnagyobb ügyességgel egy jó arasz- nyival eléje csaptam. Ezen állat felső szárnyszíne egészen fehér volt, a felső szárny hegyén levő fekete foltok meg voltak, úgyszintén a szárnytő felé levő piros folt kitünt a különben egészen fehér állaton. Az alsó szárnyon csak a szegély-csipkézet fekete foltjai voltak meg. Az alsó oldalon is teljesen elütött a szín a rendes cardui- étől, amennyiben a fekete foltok itt teljesen hiányoztak s helyet- tük a foltok egészen világos-sárgák (barnás-sárgák) voltak s csak a szárny csipkézetén volt meg a rendes fekete pontozat. Egy jó darabig szaladva követtem, de mikor a hegynek re- pült, elfáradva lévén, már nem követhettem. Mult 1898. év tavaszán láttam egy igen szép Vanessa ata- lanta-t. Áprilishó 27-én egy barátommal Galacz község határába mentem, hogy az itt talált , Lignit" szénnemből gyűjteményem részére egy darabot szerezzek. Visszajövet láttam a földön ülve egy igen szép V. atalantát, melyet azonban barátom, Salló Károly itteni tanító, minthogy a lepkefogáshoz nem ért — noha reá kiáltottam, hogy álljon meg — felzavart, még pedig úgy, hogy az állat nyílsebességgel elrepült. Elég időm volt azonban arra, hogy megállapítsam az állat érdekes voltát, de csak a szárny felső színét láthattam meg. Az állat egészen rendes atalanta volt, azon különbséggel, hogy a felső szárnyon levő allig 4 mm. széles czinóbervörös ré- zsútos sáv majdnem a szárnytőig leért, míg az alsó szárny pirosos szegély-sávjaaz alsó szegletek felé, vissza volt húzódva. Hogy részleteiben is eltértek-e a szárny rajzai, azt nem . állapíthat- tam meg. Folyó évi júniushó 30-án Herkulesfürdőn A. Aigner Lajos barátommal, Miss M. Fountaine angol entomologus társunkat egy, a Cserna völgyébe tett kiránduláson kisértük. Az elég jó karban levő erdei úton, Aigner barátom hűtlenül elhagyott bennünket és d AE kékes át TÓS tá d Ök ah ze sat A 2 Különfélék 45 előre szaladt, ott hagyva engemet a kisasszony mellett, hogy mivel az , angol nyelvet" kitünően tudom rágni, én szórakoztassam. Nem hiszem azonban, hogy az én szórakoztatásomtól nem fagyott-e meg a vére, különösen mikor a legislegtisztább angol nyelvjá- rással reá kiálltottam, hogy ,Bleiben Sie stehen" — persze, hogy hiába, mert, vagy úgy megijedt ettől, hogy akaratlanul is. még tovább haladt taktusos léptekkel, vagy pedig nem. értette jól azén anglius szavaimat. Elég az hozrá, hogy a kisasszonyt az itt és másutt is nálunk bőven ,termő" Argynnis paphia nem érdekelte. Pedig mikor reá kiáltottam, egy rakás rendes paphia között egy egészen sötétet is láttam, mely a kisasszonynak valószínűleg nem tünt fel, de nekem rögtön szembe ötlött. Hasonló állat van a Nemzeti Múzeumban és A. Aigner Lajos birtokában. Igyekeztem a mennyire , lábaimtól" telt, az állatot megfogni, de sajnos, a paphia-nak nagyon rosz szokása van, ha felzavar- ják, megy a merre lát, még pedig rendesen olyan helyre, a: hol ha az ember akkora , vergóniákkal" is van ellátva, mint én, közelébe nem jut. Bordan István. IS üt ö-mié lé: k. A rovarevő madarak által okozott hasznot és kárt mérlege- lendő, Rörig königsbergi tanár az előző év őszén és telén 110 nap alatt 200 csókának gyomortartalmát vizsgálta meg s arra az ered- ményre jutott, hogy ezek a madarak k. b. 400 egeret és 110000 nagy rovarálczát, de egyúttal 30 nyúlat, 51/2 kg. csirázó és 31 kg. csirátlan búzát emésztettek fel. Az előbbi két szám kétségkívül a csókának hasznos volta mellett szól; ámde 30 nyúlnak elpusztíi- tása, valamint az a körülmény, hogy a csóka előszeretettel tá- madja meg a fiatal költő fogolyt s annak tojásait, valamint a süldő nyúlakat is pusztítja, továbbá az, hogy az említett búzamennyisé get kikaparja, a mi a vetésnek lényeges károsítását involválja — arra a meggyőződésre vezettek, hogy a csóka túlnyomóan kártékony ma- FO — Ellenben kimutatták, hogy apró madaraink, melyek éne- kükkel gyönyörködtetnek, egyszersmind igen hasznos rovarpusztíi- tók. Egy ily madárka, mely 10 g. súlylyal bír, naponkint: k. b. 3 g. táplálékot emészt fel, a mi egy év lefolyása alatt 16,500 rovar- nak felel meg. Nem kevésbbé hasznos a seregély, a mely 65 g. önsúlya mellett 150 nap alatt 1100 g.-mal táplálkozik, vagyis annyi rovart pusztít el, mint egy kis éneklő madár. A bogarak ereje. Weir angol tudós 55 mm. hosszú, 16 mm. széles, 1,86 g. súlylyal bíró szarvasbogarat 55 g. nehéz kis on- kocsi elé fogott, a melyet a bogár könnyedén tovahúzott, még ak- kor is, midőn a kocsiba 14 g. ólomdarabkákat raktak, sőt midőn 44 Különfélék még további 14 g. ólommal növelték a súlyt, az immár 853 g. ter- het még 3 cmt.-nyire vonszolta. Önsúlyának tehát 45-szörösét volt képes húzni. Ekkor azután 5 lábát összekötötték s egyikét érzé- keny dynamometerhez erősítették s az állatka 15 g. húzóképessé- get gyakorolt a dyvnamometerre, körülbelül akkorát, mintha 100 kg. nehéz ember egyik kezével egy tonna súlyát emelné. Ezek után Weir a Herkulesbogár (Dynastes tityus) erejét tette próbára. Ez a bogár 6,5 g. önsúly mellett 115 g. terhet 6 cm.-nyire vonszolta s egy 2,86 kg. nehéz téglát, melyet óvatosan hátára raktak, képes volt megmozgatni. Embert, kire aránylag ily súlyt raknának, az azonnal szétzúzna. A A nomenclaturára nézve a párisi (1889), moszkvai (1892) és leydeni (18986) nemzetközi zoologiai congressusok bizonyos megál- lapodásokban egyeztek meg, a melyeket a tudományos világ na- gyobbára már általánosan el is fogadott. Ezen megállapodások közé tartozik a species nevek kis betűvel írása is, tekintet nélkül arra, vajon azok tulajdennevekből származnak-e vagy sem. A , Rovartani Lapok" szerkesztősége az efféle neveket eddigelé nagy betűvel írta, anélkül azonban, hogy azzal a congressusi határoza- tokkal szemben ellenzéki álláspontra akart volna helyezkedni, a mi annál kevésbbé helyén volna, mivel a congressusokban a jelenkor legkiválóbb zoologusai vettek részt ; de immár idején valónak tartja, hogy a már is általánosan elfogadott törvényeket maga részéről is kövesse. Ehhez képest ezentúl a species neveket kis betűvel fogja írni s egyelőre csupán a személynevekből képezett fajneve- ket fogja nagy betűvel írni. Emich Gusztávnak , A mező- és kertgazdaságra káros rova- rok" czímű művének folytatásával (az első füzet 264 lapnyi terje- delemben 1884-ben jelent meg) lapunk társszerkesztője, Jablonowski József bizatott meg. A hátralevő rész talán jövő év elelén kerül sajtó alá. Seyfert Vilmos bogárgyűjteménye, mely különösen kiváló ex0- tákban igen gazdag volt, (Götzelmann Tivadar újpesti gyárigazgató tulajdonába ment át, a kinek gyűjteménye ennek folytán k. b. 4500 fajt, mintegy 16,000 példányban foglal magában. A csereviszony előmozdítására fogjuk ezentúl a R. L. borí- tékjának egy részét t. előfizetőinknek rendelkezésére bocsátani, még pedig díjtalanul. Igen örvendenénk, ha ezt a kedvezményt rövid hirdetések beküldése által minél többen s minél sűrűbben igénybe vennék, remélve, hogy ezzel is az érintkezés élénkítéséhez hozzájárulhatunk. Levélszekrény. Bajthay Imre tanító, Szalay Gyula tanár és dr. Szelényi Károly ta- nár uraknak. Örömmel üdvözöljük önöket a rovartan terén, melyen kellő ki- tartással bizonyára szép eredmégyeket fognak elérni! Előttük ismeretlen ro- varok meghatározására mindenkor szívesen vállalkozunk. Legal "RÓOVARTANI LAPOK: Áuszug der Aufsátze dieser in undar. oprache erseheinenden entomologischen Monatsehrift Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Horváth redigirt von I..Aiocner-A bafi J. Jablonowski u. E.Csiki. Budapest IX., Lónyay-Gasse 11. VI. Band TELHETETT Heft 2. — 1899. Februar. e S, 23. L. Aigner-Abafi: Die wissenschaftliche Anordnuny ei- ner Insektensammlung. An die Auseinandersetzungen W. Harcourt s anknüpfend, wird der Wunsch ausgesprochen, es möge dieslZepi depteren-Fauna in Ungarn derart gesammelt und aufgestellt wer- den, dass jede Art von 10 verschiedenen 1heilen des Landes vet: treten sei, nebst Aberrationen, Monstruositáten, Eiern, Raupennest, Raupe mit Nöhrpflanze, Puppe, Gespinst und Parasiten; beigege- bene Fundzettel sollten genau Daten enthalten. S 27. J. Jablonowski: Die Heimath der Blutiaus. Auf einen reichen literarischen Apparat gestützt, weist Verfasser in unwider- leglicher Weise nach, dass dies schádliche Insekt trotz des wieder- holten Protestes der amerikanischen Fachmánner dennoch aus Amerika stamme, von wo es nach England und Frankreich ver- ehleppt, bald in ganz Europa heimisch wurde. S. 36. M. E. Fountaine : Schmetterlingsjagd in Ungarn. II. Aut- záhlung der erbeuteten Tagfalter. Interessant schildert die Ver- fasserin einen Ausflug mit einigen Budapester Entomologen nach Peszér zur Erbeutung von M. v. suwarovius, der zu Liebe sie nach Ungarn kam. Nach einer etwas grell gefárbten Schilderung der beschwerlichen Reise, sagt Sie u. A.:. , Aber wie gross auch die Beschwerden und Mühseligkeiten der Fahrt gewesen sein moch- ten, sie wurden mehr als reichlich bei unserer Ankunft ausgegli- chen. Hier war der Traum eines Entomologen . verwirklicht : wir befanden uns in einem Walde, wo es buchstáblich von Faltern - wimmelte, von welchen suwarovius der hervorragendste war. Das anmuthige Thier flog zu hunderten auf allen Lichtungen und ich fing, soviel in meiner Schachtel Platz hatten. Erst dann wurde ich gewahr, dass hier auch andere Schátze Zu finden seien. A. hecate flog überall; A. daphne, M. aurelia, P. alciphron, C. morpheus und viele Andere, welche anderwárs háufig sind, kommen hier in Un- menge vor; Thiere, welche anderswo selten sind, íliegen hier in Menge. Der lange ruhmreiche Tag ging schliesslich zur Neige. Alle waren befriedigt, ich aber war entzückt vom Erfolge: der: Excursion. Es ist der langen Reise von England nach Ungarn werth, selbst wenn man nichts anderes beabsichtigt, als Peszér im Juni zu besuchen, besonders in Gesellschaft so angenehmer Collegen und gütiger Menschen". ; 5. 40. E. Csiki: Die Káfer von Mittel-Europa. Besprechung des neuesten Bandes von Gapnglbauers Werk mit Aufzáhlung der für die ungarische Fauna neuen Arten. S. 41. St. Bordan : Über einige Schmetterlings-Aberrationen, welche Verfasser sah, ohne sie fangen zu können, so eine schwarze A. latonia, eine weisse.-V. cardui, eine aberrirende V. atalanta und. eine schwarze A. paphia. Kleinere Mittheilungen. 5. 43. Insektenfressende Vögel. Die Beobachtungen Rörig s über die Schaádlichkeit der Raben. 5. 483. Die Kraft der Kafer. Aufzáhlung einiger specieller Fálle von grosser Kraft. B 5. 44. Hinsichtlich der Nomenclatur erklárt die Redaction, dass sie den Beschlüssen einiger zoologischer Congresse entspre- chend, die Speciesnamen künftig klein schreibe und nur bezüglich der nach Personen benannten Insekten die grossen Buchstaben beibehalte. 5. 44. G. EmichWs ungarisches Werk über die landwirth- schaftlichen Schádlinge wird durch J. Jablonowski seiner Vollen- dung zugeführt. 5. 44. Die Kafersammlung von Wilh. Seyfert, welche na- mentlich an hervorragenden Exoten sehr reich war, ging in den Be- sitz der Directors Theodor (Götzelmann. über, dessen Sammlung hierdurch nunmehr ca. 4500 Arten mit ca. 16000 Exemplaren enthált. 5. 44. Dem Tauschverkehr wird künftig ein Theil des Um- schlages gratis gewidmet sein und werden die Abonnenteu aufre-— . fordert, kürzere Inserate einzusenden. sa ET E a sl fly ár zs AKOS 0 Ze AGAS LAS 38 b: Per A úg Ps ri 4 b B 38 4 ee KA ák 3 Éd 2 Kg TAET NNA . 4 Eza AY KART ELNE e x BRG ekes vek TIZ? MNPNA 4 ri 4 mer ELRÉ S ET ETATS TÓ dgge új AZ jet sk zsét Mp. 3 (SZETESETT FEZATTA TTEKLEL EST. A Nyitravármegyei természettudományi egyesület 1896. , nem- különben Magyar orvosok és természetvizsgálók 1897. évi trencséni vándorgyülésének évkönyvében megjelent ú jagdks JE sajatos , Nyitramegyei lepkék és bogarak enumeratiója, úgyszintén európai, de különösen magyar- ; országi EE ZS ere —s Coleopterák árjegyzéke SS— kapható a szerzóőnél, KELECSÉNYI KÁROLYNÁL TAVARNOK, u p. N.-TAPOLCSÁNY. Superbe exotische Lepidopteren u. Coleopteren verkauft einzeln oder in Centurien in la. Oualitát zu enorm billigen Preisen H. FRUSTORFER, Berlin N. W Thurn-Strasse 37. Egis KESZ CATALOG STAN ő A EGER ÉKE KEKE EKE EKE KKE dzdsdsétetsetsetsett Ex bt pa Kitünő művek fele áron. ; x ax Brehm, Thierleben, 10 kötet. — MNeummeyr, Erdgeschichte, nt 2 kötet (1887). — Ratzel, Völkerkunde, 3 kötet (1886). — Kanke, Der Mensch. 2 kötet (1887). — Meyers Conver- jr x sations-Lexikon, 16 kötet. 4. kiadás (1888). iv Mind félbőrben és igen kevéssé használt A Xk eles tet i May Az eladást szerkesztőségünk szivesen közvetiti, 5 " k x KAR RAkKk tt kt kk KE KAZ kk KKEEKŰE "I Szakkiállitásokon mindenütt az első dij. — A legmagasabb elismerések. ) d Miniszteri, szék. főv. tanácsi- s egyéb hatósági ajánlatok, Iszolai provarraktár. : Iskolai-, erdő-, mező- és kertgazdaságra kártékony vagy hasznos rova- j rok, rovar- -biolog! ai tárgyak, a Hymenopterák, Lepidopterák, Dipterák, Coleopterák, Neuropterák, FPseudoneuropterák, Orthopterák, Dermatop- H terák és Thysanurák rendjeiből dús választékban. : Tankönyv szerint rendezett teljes, mint kivonatos rovar- és Frovar- si biologiai gyüjtemények, nyomatott etiguettákkal diszes kiállitásban, s § minden a rovarok fogásához, kikészitéséhez való eszközök stb. Iskolák s tanulók 5009/0 kedvezményben részesülnek. B Az országban az egyedüli s legnagyobb szakkereskedés, igy tehát nemcsak a legkisebb, hanem a legterjedelmesebb gyüjtemények szálli- ] tását is a legjutányosabban eszkőzli, § Neuroptera, Pseudoneuroptera és Orthoptera gyüjtőkkel csereössze- Hi köttetés kerestetik. Kivánatra árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgál j 0 mr Gammel Alajos, 4 Budapest, IX. ker. Lónyai-uteza 18. TÉR ezzen et ev mtamt eammts sz 3e ESISOSIKEZESTOSKKAST stones EZ szttttőbőé s sékgéksétsekeetsetsetser MS Coleopter .-kereskedés. Mint honunkban a legrét öb és legnagyobb rovarkereskedés tu laj- S donosa, ajánlom magángyüjtú "ek, iskoláknak, gazdászoknak és erdé- szeknek 8000 hibátlanul megh" rozott honi és külföldi fajból álló rovar- készletemet. Honi faunánk ki. önséges és legritkább fajai nagy számban, továbbá több százt )tikus faj. Iskolák részére gyüjteménye- ket olcsón állitok össze. Hon: süjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomataj jegyzéket ingyen és bérmentve küldök. 1 Merki! Ede Német-Bogsánban (Krassó-Szörénymegye). KELKKEEKELEÜLELEELEKEL KT TETPNETART kétstső Balkáni lepkékkel és bogarakkal jutányos áron, jegysékkel pedig ingyen szolgál Haberhauer József Slivno — Bulgária. NN HSONIAN INSTITUTION LIBRARIES SMITI E 3 9088 01427 0078