ui Öö R873 EZÉR ENT ? az SZESÉSZET NE Ét see ördhalk 9 488 ú ké 96 I zső sze j gé VI kö 3 ezer fize £ es SZÁLA . "kötet. 1899. áprilishó. . 45-TüzeE ie a láss EKET a 3 Bele GYagvVYO GYI g. MS Y4ve GYISGYIÚLI aj aj vÁv : ROVARTANI LAPOK : ELSE EOMER E a age mi DJNA.OA .£. b különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra ; . Coj 4 TÁAv Ár ga hi age [e 6 4Av sáv 6 ABAFI AIGNER LAJOS, JABLONOWSKI JÓZSEF Í "Es CSIKI ERNŐ. 9 44v Av ESET GT 4hkr sv ag.d!i —— 3 19 vi : 2 vi pá ( E j s gé DR. BEDŐ ALBERT DR. ENTZ GÉZA bátz sg i : lö E és DR.-CHYZER KORNÉL DR- HORVÁTH GÉZA 2944, G DAr io sé KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL beg a iss a SZERKESZTIK ebe We fi aw.Ó ! sé kz sa 54 Éz Agy ar awr sese hd a agz az ae af. afz af ai agy agy e s Rés e RÉS VÖSLÉSRÉSE T kik E Y9 GYI av 44v Av Av vArv SZT GTÁ SZ; je je , BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTÖSÉGE Es KIADÓHIVATALA IXZEGONYAYZ ÜT OZ A 1 "6 Av KB be Av Av AJ : 3 k ; [ kez FESS GES IT BESE ET ETI GES ITSTIS TIS TTSTTSTT TS TTSETET TESTET? Aga . Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével ÖZZRSRYBÁY 3 ; Előfizetési ára egész évre 4 frt. ; Mt 4 - Tartalom. Hangyautánzó-pókok:: Biró" Lajostóla a a ak EES a tig EáteteTSöNte ták s tlttetáttó S SÁTeARE BT A tölgy paizstetűjérői. Ratkovszky, IKÁFOLYTÓ LE s pa as ENE S EK A magyar lepke-fauna gyarapodása 1898-ban. L Abajfi A. Lajostól. . . 73 A vértetű keresése, megismerése és irtása. Jablonowsky Józseftől. . . . 16 Az Argynais Paphia melanistikus alakjai. Abajft A. Lajostól. Ábrával. ". 82 Különfélék : , Pókhálóból készült rúha 5 eszes ian e ftskéstejllsr e te ÉSE Az ENE StKtÉT . Lepkészés csalétekkel Abafi A: Dajostóla, c sss a stee TENNÉ Búrópasbogarai: Csiki EYNnótó laz atesett Tételek BEVETÉSE ESETEKET A poloskáról sz tésre ő a ke eat lelje nt ÜST (ES NÉNSNÉSS Haszúös, rovarok: meghonosítása aa te öt tat tek sz s SEEN TE Levélszekrény . A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Az 1897. és 1898-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Az előbbi kötetekből csak egyés példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: I. kötet 5 frt, II. kötet 3 frt, III. kötet DAÍTE Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX. ker., Lónyay- utcza 11.) czímzendők. tság stb a; ps ké a 4 sé úg jossz A . Hangya utánzó pókok. A hangyák vezérszerepet visznek a rovarok közt a tropikus vidékeken, úgy fajgazdagságban, mint különösen az egyének szá- mában. Ott vannak mindenütt, a nap minden órájában ; kivált a talajon és növényeken alig van egy kis hely, parányi ág, hol rö- videbb időközökben megne jelenjék egy-egy hangya, mint körül- járó őrszem, kalandot keresve, magának, ha megbír vele, vagy előhívott társainak, ha gyenge vagy elkergetik. Ugró vagy röpülő rovarra nem igen veszedelmesek a han- gyák, még ha jó szaladók is, mert ilyen rovarok csak bizonyos távolságig engedik maguk közelébe ,s míg a hangyák e neutralis tért átfutják, mindig van idejük elugrani vagy szárnyra kapni. Ez a körülmény válik hasznára az ugrópóknak, mely a hangyák alakjában és színében alakoskodhatik. A hangya képében közelébe jöhet a gyors röptű rovarnak is s innen hirtelen ugrás- sal vetheti magát áldozatára, mely különben el tudott volna me- nekülni bármely hangya elől. A hangya-alak csak annak a póknak van hasznára, mely ugrani tud; ezért van a Salticoidák közt oly sok hangyamimicry, míg más pókok közt alig (talán épen nem is) fordul elő. Hangyamimicryk Új-Guineában se ritkák, de mégse tüntek úgy szembe, mint itt Hátsó-Indiában Selangor és Singapore kör- nyékén. Azok között a pókok közt, a miket e két helyen szedtem, egész sereg hangya-alakú van s ezek mindegyike bizonyára nem- csak általában mutat hangyaalakot, hanem egészen a meghatáro- zott fajig menő alakoskodó. . Hogy melyik pók melyik hangya alakjába öltözött, azt a holt anyag után Európában aligha tudná biztosan megvizsgálni az a természetvizsgáló is, ki az itteni hangyákat és pókokat egyaránt jól ismeri. Mert, a mint gyakran van alkalmam látni, az alakosko- dásnál sok esetben fő ugyan az alak és szín, együtt vagy külön- külön, de sok esetben ez csak mellékes szerepet játszik; a fő benne a biologiai momentum, a mozdulatokban való hasonlóság. Rovartani Lapok. 1899. áprilishó. 68 Biró Lajos Természetes, hogy annál tökéletesebb a mimicry, minél inkább egyesül az alakbeli és biologiai mozzanat. A most haza küldött gyűjteményben levő csoportozatban a hangya-pók-mimicrysmusnak csakis olyan példáit mellékeltem, a mik mintegy önként ajánlkoztak, a mennyiben. hangya és pók ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények közt, egymás tár- saságában élt, tehát ahol biologiai momentumok voltak az irányadók. A csupán alakbeli és színbeli utánzást az idevaló hangyák és pókok összehasonlítása után otthon is meg lehet állapítani, azért ennek a megfejtésével nem is foglalkoztam. Az elterjedtebb és közönségesebb hangyáknak van legtöbb és legszembetünőbb utánzójuk. Ezért állítom legelső sorba az Oecophylla smaragdina Fabr. hangyát. Egyik utánzóját, mely alak- ban, színben, mozdulatokban tökéletes mása a hangyának, a Malay-félszigeten Selangor kerületben Kuala-Lumpur környékén találtam, mindíg ugyanazon a bokron, a hol az Oecophyllák is tanyáznak; csakhogy magánosan, gondosan kerülve az összeférhe- tetlen természetű, "veszekedő hangyát, a melyselől rendesémíastatus telenében eresztett mentőfonalon csüngve menekült, ha épen össze- találkoztak. Az Oecophyllák többi mimieryjét Singaporeban a város kör- nyékén emelkedő Fort-Canning domb lejtőjén ültetett Calaphyllum- fák egyikének az ágáról szedtem a hangyákkal együtt. Boszúállás- ból vettem szét épen az Oecophyllák összefont élő levelekben levő fészkeit, a miket a bokrok közt átjöve nem vettem észre a földig hajló ágakon s a hangyák hirtelenében elleptek és összecsipked- tek. Az egyik fészekben szembetünő apró termetű hangyákat Vettem észre a tendes termetűek közt s ezek "összeszedéséhez fogtam. A felfordított esernyőbe vert hangyák közt színe és alakja után nem is vettem volna észre a pókot, ha a hangyák elől me- nekülve el nem árulja magát sajátszerű ugrásával. Most föként ezekre vadásztam s egy idő mulva egy kis sorozat volt birtokom- ban, igen találó mimicryk a különböző nagyságú hangyákhoz. A legnagyobbik pók 11 mm. hosszú, mint a legnagyobb Oecophylla, míg a legkisebb alig üti meg a 4 mmt.; megkerült a közép-alak is a 6—7 mm.-nyi példányokban. Látszólag ugyanegy fajhoz tartozik a pók is, talán a fejlő- dés különböző állapotában. Ezért alig merném állítani, hogy a kü- Hangya utánzó pókok 69 lönféle nagyságú hangyákból álló társaságnak egyúttal annyi után- zója van, hogy minden nagyságúnak külön faj mimicry jut. Annak a meg télésébe se bocsátkozom, hogy az epigyne után megbecsüljem a pók fejlődési állapotát (csak a kinőtt hímet isme- rem). Pedig ha ezt fel tudnám ismerni s látnám, hogy a pók kü- lönböző nagysága mellett is mind érett ivarú, akkor azt az érde- kes esetet constatálhatnám, hogy a pók fejlett példányai is olyan változó nagyságúak, mint a hangya s meg van minden nagyságú hangyának a maga mimicryje. Különben akkor is van az esetnek érdekes oldala, ha a há- romféle nagyságú pók ugyanegy fajnak különfíéle példányait kép- viseli. Ebben az esetben arra lehet következtetni, hogy ez az ala- koskodó pók olyan Oecophylla-társaság közelébe húzódik, mely változó nagyságú dolgozókból áll; ivadéka aztán itt a fejlődés kü- lönféle stadiumában is talál olyan hangyaalakot, melynek képe alatt az élelemkeresésben előnyöket kaphat.!) Tökéletes mimicry nagyságban, alakban, színben és mozdu- latokban az a fekete pók is, melyet mintaképével, a Polyrachis- hangyával ugyanegy üvegben küldök. A singapurei füvészkertben a bambuszágakon és leveleken futkos a hangya is, a pók is. Így a borszeszben levő példányoknál nem olyan szembetünő a hason- lóság, mert a Polyrachis holta után egészen összegörbül; de ele- ven korukban pár lépésről nézve még a gyakorlott szem is köny- nyen összetéveszheti őket. Növeli a csalódást a mindkettőnél szem- betünő fényes bársonyos szőrözet, meg az, hogy a pók járás köz- ben a két első lábát csápformán lógatja s nem használja járásra. Legtökéletesebb a mimicrysmus ennél is, az Oecophylla utánzójá- nál is, mikor a pók szemlélődve kissé megáll, mert teste nem lapul a talaj felé, mint a legtöbb póké, hanem magasan áll, lábai is kinyújtva mint a hangyáké s e közben első párlába a csápok mozdulatát utánozza, olyan kevés különbséggel, a mit csak a gyakorlott bogarász lát meg. De a legtökéletesebb hangyautánzó pók is rögtön kiesik a hangyaszerepből, mihelyt zavarják és me- nekülnie kell; akkor első lábait is a szaladáshoz veszi, futásába ) A szóban forgó Oecophylla-társaságból egy üveggel van a Singa- poreból küldött rovarok közt. Azt tartom róla megjegyzendőnek, hogy Eme ry- nél (Formicides de I Archipel Malais: Revue Suisse et Ann. du Müsée de Genéve 1893. p. 195.) azt látom, hogy a 7 mm.-nyi már nagyon kicsi, ezek- nél pedig a legkisebb csupán 35 mm. — Az Oecophyllák társasága külön- ben legtöbbször egyforma nagyságúakból áll. B. L. 70 A tölgy paizstetűjéről apró ugrásokat vegyít, pattava hirtelen fordul s végső menedékét a mentő fonalon keresi. Két faj kisebb termetű tüskés testű hangyának ( Polyrachis ?) a pókutánzója szintén tökéletes mimicry, mozdulatokban is. Mind a két fajta hangya nehézkesen szalad, kurta, vaskos lábai miatt mintegy odalapulva. Híven utánozzák őket mimelőik is. Ezek is a bambusznádon futkostak. Fák ágairól hullott esernyőmbe a Cremastogaster-hangya és. mimicryje. Ezek között a mimicrysmus inkább csak biologiai. A pók nem képes ugyan megtenni azt, a mit a Cremastogaster, a mely járás közben függőlegesen tartja, vagy egészen hátára is fekteti potrohát, de legalább potrohának gyakori felfelé billegeté- sével igyekszik ennek a törekvésének kifejezést adni. A mimicry-pókok utolsó csoportja csak annyiban kerül e sorozatba, hogy ugyanegy ágról egyszere vertem le őket. Piczi- sége mellett csak nagyítóval lehetett volna eldönteni, hogy bio- logiai tekintetben is utánzója-e a hangyának. Singapore, 1898. ápril 2. Biró Lajos. A tölgy paizstetűjéről. Az 1896. évben Sopronvármegye Csorna községének határá- ban nagy mennyiségben találtam a kocsános tölgyön egy paizs- tetű fajt, melynek előfordulásáról mindeddig nem volt tudomásom. A Rovartani Állomás vezetőségének szíves értesítése szerint, hová több példányt meghatározás végett beküldtem, ez a kocsános töl- gyön élő s immár nagyon is elterjedt rovar a Kermes reniformis Geoffr. Ez idő óta folytonos figyelemmel kisértem a rovart s most már arról kell hírt adnom, hogy tölgyeseink nagy kárára, a Sopron és Mosonvármegyék területén fennálló kocsános tölgyerdők több mint egy harmada el van lepve e Kermes-szel. A rovar határozottan kártékony, a mi életmódját tartva szem előtt, igen könnyen belátható. Ugyanis ez a Coccida a 18—40 éves kocsános tölgyek kéregrepedéseiben van megtapadva, illetve szipó- gtap ; po-. káját az itt, a kérgen át, könnyebben megközelíthető élő szövetbe mélyeszti be s a fa életnedvével táplálkozik, miáltal a fáknak ké- Ti sir az Ratkovszky Károly 71 sőbben való kihajtása s a növekedés jelentékeny vesztesége szár- "mazik, különösen, ha nagy mennyiségben fordul elő a rovar. A hímrovar, mely szárnyas, április hó végén — május ele- jén jelenik meg aránylag kis számban s ekkor végzi a kéregrepe- désekben egy vagy több sorban megtapadt nőstények megtermé- kenyítését. A hím testhossza 1—1!/4 mm., feje igen kicsiny, rövid csá- pokkal, tora kidomborodó, potroha kúp alakú, egy a test 1/3-ad hosszának megfelelő, lefelé behajló erős penisszel; színe világos vörhenyes barna; két szárnya egészen átlátszó, nagyon vékony hártya, alig észrevehető erezettel; a szárnyak hossza a test két- szeresének, szélessége fent a test hosszúságának felel meg. A ki- telelt nőstények eleinte szennyes szürkésbarna színűek, később a haránterek sötétbarnák lesznek s a barna szín 2—2 harántgyűrű közt, a fejlődés előrehaladásával folyton terjed, míg 2—2 gyűrű között összeérve, az egész rovar sötét barnává lesz. A: nőstény alakja körteszerű, vagy még inkább a szőlőmaghoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy felső része aránylag még szélesebb. Egész- ben véve hosszában összehajtott paizs, mely a vékonyabb végével van megtapadva. Kifejlett korában hossza 3—4, sőt 5 mm., szé- lessége 2—4, vastagsága 2—3 mm. A Kermes-nek évente csak egy generatiója van. A megter- mékenyített nőstény a petéit, melyek az ákácz-paizstetű petéihez hasonlók, maga alá rakja s azután elszárad; ez május végén, ju- nius közepén következik be. A kikelő álczák nagyon világos bar- nák s a tölgylevelekre vándorolnak; télire pedig a kéregrepedé- sekbe mennek vissza. Az élő rovar szipókájának segítségével a kéregrepedésekben olyan erősen van megtapadva, hogy azt helyéből élve eltávolítani nem lehet, mert szipókája s ezzel együtt egyéb belső puha részei is ott maradnak. A nőstények átlátszó ragadós folyadékot válasz- tanak ki, mely tavaszszal harmatcseppek alakjában hull, illetve folyik le az ellepett fákról; ennek a nedvnek ragadós volta is hoz- zájárul ahhoz, hogy a már elhalt példányok is hosszabb ideig ma- radnak meg eredeti helyükön. A nedv-kiválasztás sokkal erősebb, mint az ákácz-paizstetűnél. A kitelelt paizstetvek csak részben hagyják el telelési he- lyüket, a mennyiben a többség megmarad a kéregrepedésekben s aránylag csak kevés nőstény megy feljebb a vastagabb ágakra, hogy ott telepedjék meg. Táplálékukat a törzsön is megtalálják s csak az itt helyet nem lelők mennek tovább fel, 72 A tölgv paizstetűjéről A Kermes leginkább az elnyomott s rosz talajon álló kocsá- nos tölgyet lepi ugyan el, de az uralkodó fák törzsének, főleg déli oldala is többnyire el van lepve. Hogy mennyire kártékony, azt még pontosan megállapítan alig lehet; de annyit állíthatni, hogy miután a fák nedvét szívja a rovar, azok fejlődését, különöse. ha nagyobb számban van jelen, megakadályozza. Valószínű, hogy a Kermes már régebben lappang erdeinkben, valamint az is, hogy mostani nagy elszaporodása ösz- szefügg a legutóbbi 3 év aránylag igen enyhe időjárásával. Ugyanezen paizstetű előfordulása észleltetett 18391. évben Francziaországban is a bouconriei és montechi uradalmi erdőkben. ItEM Kö de E apasisie ügyelte meg s MESET emg s amaneyüegdés szeti tanintézet tanára , Lecanium guercus" néven határozta meg. Az erről közölt leírás nagyban és egészben megegyezik az itt előadottakkal, úgy, hogy nincs ok abban kételkedni, hogy egy és ugyanazon rovarról van Szó. A Kermes ellenségei a Coccinellák, Exochomusok s ezenkívül két élősdije is van, ú. m. az Anthribus varius és a Laemophloeus ater, melyeknek lárvái a paizsban fejlődnek ki s a letojt petéket felemésztik. A. Kermes" fellépésére vonatkozó részletesebb adatokat az Jardészetü tapok sban közöltem as melyekte seazsástéttelekterktatki figyelmét ezennel felhívom. Ratkovszky Károly. Megjegyzés. Veszedelmes-e a Kermes vagy sem? Erresa kérdésre azt hiszem már válaszolhatunk. A Kermes megjelenése és a tölgyesekben való előfordulása ne adjon okot semmiféle nyug- talankodásra; mert mem mij dolog! az és meg vam mindioztámona kevés ember törődik vele. Hogy a fentebbi czikk szerzője a csor- nai erdőségekben észre vette, azt csak annak tulajdonítsa, hogy pagonyában nyitott szemmel jár, s hogy érdeklődik minden iránt, a mi erdőgondnokságában történik. Más ember az effélét nem vesz észre. Magam minden tölgyesben, a hol az utóbbi három év alatt (1896—1898) megfordultam, megtaláltam és mondhatom, hogy Budapest környékén (Gödöllő összes tölgyeseiben) Vasban, a Bodrogközön (lapályos erdőkben) mindenütt meg van. De a velem járók közül senki sem vette észre s midőn azt ott erdész-embe- reknek is megmutattam, csodálkoztak rajta, hogy ők azt még sola- sem látták! Meghiszem azt, mert a tölgyfa héjkérgének a színe, valamint a paizstetű színe is olyan sötét, hogy mind a kettő egy- 4 magyar lepke-fauna gyarapodása 1898-ban 13 két lépésnyi távolból nézve teljesen elmosódik, s nem csoda, hogy aziítán az illető a fán annak megrepedezett kérgénél egyebe nem lát. t Ámde nem szeretném, ha ezen előbbi megjegyzésemből va- laki azt hozná ki, hogy ez megrovás, és hogy az csak az erdész- embert illeti meg; mert vonatkozhatik az még entomologusra is. Tavaly, hogy a husvéti ünnepeket Berlinben töltöttem, egy ottani hírneves rovarász-társunkkal kimentem egy délután a berlini híres Thiergartenbe úgy bogarászni. A Bellevue Allée-n, a Charlotten- burgi Chaussée-től DK.-re eső részen lévő öreg tölgyek DNYy.-ti oldalán mindenütt bőven találtam e paizstetűt. A nálamnál jóval idősebb német rovarasz-társam, kinek nemcsak az exotikus lepkék irodalmában szép hírneve van, hanem ismeretesek egyéb apró dol- gozatai is (pl. gyökértetvekről, sáskákról), ezt a paizstetűt még nem ismerte, pedig — mint ő maga mondta — a Thiergartenben megfordult évente 4—5-ször ís. , Ez nagyszerű! Erről nekünk kö- zösen kell írnunk !" volt a német társam enuntiuma és csak az ég őrzött meg tőle, hogy tényleg nem kellett erről — németü írnom. Minthogy tehát ez a paizstetű annyira el van terjedve, akkor ha az veszedelmes volna, annak vészes nyomai mostanáig bizo- nyára napvilágra kerültek volna. Az pedig — a mennyire a világ- irodalom erről számot ad — még nem történt sehol sem. S adja Isten, hogy ne is történjék, mert ellenségünk van úgyis elég. Hogy rosz talajban álló fákon nemcsak a kései fakadás és a növekedés vesztesége jár a paizstetvek nyomán, az bizonyos; de hát ez nemcsak a paizstetű, hanem minden rovarnak a kisérője s így tévedés volna, hogy ha ezt a káros allapotot csak a paizstetű- nek tulajdonítanók. Jablonowski József. A magyar lepke-tauna gyarapodása 1898-ban. TŰ; Annak a buzgalomnak, melyet zoologusaink, és kivált ento- mologusaink a hazai fauna felkutatásában az újabb időben tanusí- tanak, és a melyet a Természettudományi Társulat fauna-kataló- gusának eddig megjelent részei, valamint — bátran kimondhatom 74 Abafi Aigner Lagos — a Rovartani Lapok újra megindítása még fokozott: újabb bi- zonyságát látjuk, ha az 1898-ki év folyamán ismeretessé vált s a lepkék fauna-katalógusában fel nem sorolt lepkefajok és fajváltoza- tok fölött szemlét tartunk. Az 1897-ki szaporulatról összeállított kimutatásom (I. R, [L. V. 67. és 90. I.) szerint a magyar Macrolepidopterák száma 1589 fajra és 373 fajváltozatra rúg. Ezt a számot növelik azok a lepke- fajok, melyek magyar honosságát a lefolyt évben állapították meg. A legnagyobb contingenst e tekintetben az erdélyrészi me- gyék szolgáltatták, a melyek lepke-faunájának kritikai jegyzékét dr. Czekelius Dánielnyujtotta (1. R. L. V. 154.), kimutatván, hogy a Franzenau-féle gyűjteményben több faj és fajváltozat foglaltatik, a mely eddig figyelembe nem vétetett. Ezek a következők : Lycaena Zephyrus Friv. (Kisázsiában, Görög- és Törökországban honos) ; Lycaena Donzelii var. Hyacinthus H.-S. (Hazája Kisázsia); Ha- dena bicoloria ab. rufuncula Hw. (mindenütt a törzsfaj mellett); Orthosia pistacina ab. rubetra Esp. (a törzsfaj közt); Pseudophia illunaris Hb. (eddig csak déli Franczia- és Olaszországból); Aspi- lates mundataria Cr. (délkeleti Oroszország, Kisázsia, az Altai és Amur vidékéről ismeretes) ; és Cidaria fluctuata ab. neapolisata Null. Kimutatja továbbá, hogy Erebia Evias Lef., melyet régebben a Vlegyászán fogtak, helyesen van meghatározva ; különben csak az Alpesekben, Piemontban és a Pyreneusokban fordul elő. Ezekhez s0- rakozik két új faj, t. i. Eugonia fuscantaria Hw., melyet Czeke- lius Nagyszebenben és. Segesvárott fogott (eddig csak Anglia, Hol- landia, északi Francziaország- és Sziléziából ismeretes) és Argynnis Pafhia ab. Anargyra Stgr., melyet Klement Róbert Előpatakon. gyűjtött; ez a fajváltozat, melynek alsó szárnyán alul nincsen ezüst csík, Szicziliában és Kisázsiában honos. Ellenben elmarad Franzenau adataiból: Thecla ilicis v. aesculi Hb. és Psyche Gras- MONZA dja MC REA ASE) Nehány új alkatot talátBordan István Hunyadmegyében (Il. KR. L. V. 140. 1.). Ilyenek: Papilio Machaon ab. immaculatus Schultze, melynél a felsőszárny 7-ik sejtjében hiányzik a nagy fekete petty ; Pieris napi var. intermedia Kronl., átmenet a var. bryoniae-hez, de világosabb, Oroszországból írták le, de meg van Romániában és Bukovinában is; és Pieris Callidice Esp. a Retye- záton, különben az Alpeseken, a Pyreneusokban, a Rivierán és a Kaukázusban. Beszterce-Naszód-megyében Tihuczán találta Pável János az Epichnopteryx pulla var. Heringii Hein. (R.L.V. 17.), melyet eddig A magyar lepke-fauna gyarapodása 1898-ban 75 csak Németországból ismertünk. Ugyancsak Pável mutatta be a Természettudományi Társulat álattani szakosztályának 1898. de- czemberi ülésében a hazai faunára nézve új Eupithecia gratiosata H. S. két példányát, melyet 1898. julius havában gróf Wass Béla Szt.-Gothárdon (Szolnok-Doboka m.) először fogott. Sokáig csak Szardiniából és Kis-Ázsiából volt ismeretes, míg 1895-ben Caradja A. Komániában is találta, sőt hernyóból is tenyésztette. (Iris IX. 98.) Caradja egyébiránt az Erebia Medusa var. Procopiani Horm. a Nagy Sándor-hegyen (Csik m.) is találta. (R. L. V. 155.) Ugyan- csak ErdélybőlkaptaSt andfuss M. a Parnassius Mnemosyne ab. meldina Honr. példányait. (Berl. Ent. Zeitschr. XXXII. 235.) i A Tengermelléken, Fiuméhez közel, Ulbrich Ede fogott ne- hány érdekes fajváltozatot (I. R. L. V. 120. 1.), úgymint : Melizaea didyma var. Aristaeus Bom.(Sziczilia, Korszika, Szardinia és Wies- baden) ; Pararge Megaera var. Tigelius Bom. (Korszica, Szardinia) , és Pararge Egeria forma intermedia (vulgaris). Ez utóbbinak törzsfaját Egeria L., a magyar birodalomban eddig nem észlelték ; legújabban azonban kaptam Hunyad m. déli részéből egy példányt, mely olasz példányaimmal tökéletesen megegyezik. Az ország északnyugati részéről, a nyitramegyei Tavarnok- ról is feljegyzendő nehány lepkealak, t. i. Lycaena Baton var. panoptes Hb., I. Bellargus var. pumctigera Obth., Deilephila euphorbiae ab. baralias Nick. és Setina Kuhlweini Hb. Ezeket Kelecsényi Károlynak a Fauna-Katalógus részére kéziratban be- küldött jegyzéke alapján vonakodtunk felvenni, minthogy azoriban, daczára figyelmeztetésünknek nyomatott jegyzékében is fentartja MERVE A25 1) feltételesen elkell fogadnunk. Ellenben tet tétlenül elfogadandó az Aglia tau ab. nigerrima, a hogyan Bang- Haas az ab. ferenigra Th.-Mieg (lugens Stdfs.) igen sötét példá- nyait elnevezte; úgyszintén Luberina virens L., melynek egészen typikus példányait Nécsey Istváe is fogta Bars- és Esztergom- megyében. Ide tartozik még Lwcaena Corydon ab. confluens Váng., me- lyet Kocsóczon (Trencsén m.) dr. Vángel Jenő fogott és elneve- zett; és Lophopteryx camelina ab. girafjfina Hb., melyet Pozsony- ban Bogsch János fogott és jegyzékében felis sorolt. Katalógu- sunkból tévedésből maradt ki. Továbbá a Tapinostola extrema Hb. Staudinger szerint Ausz- triában és Magyarországban előfordul, valamikor pedig Angliában és Németországban is találták; ugyancsak Staudinger szerint a 76 A vértetű keresése, megismerése és irtása Heliothis cora Ev. Sareptán, az Altáj hegységen és Szibérián kívül Magyarországon is előfordul. A Nola centonalis Hb. var. atomosa Brem.-nek egy példá- nya található Staudinger gyűjteményében, a mely Mehádiáról került. (Caradja : Íris VIII. 76.) S ugyanott fogta Fauntaine Margit a Lycaena Arion var. obscura Frey egy példányát is. Nevezett angol lepkésznő ugyanis , Two seasons among the Butterflies of Hungary and Austria" czím alatt leírja a londoni , The Entomolo- gist" 1898. 231.1. két évben való gyűjtéseit magyar területen, kivált Budapest és Herkulesfürdő környékén. Megjelent továbbá: , Be- merkungen zu Ungarns Schmetterlingsfauna" Dahlström Gyu- lát ól (Insekten-Börse 1898. 128.) ugyznaz a részlet, mely a R. L. IV. kötetében is napvilágot látott; továbbá az , Entom. Zeitschrift" XI. kötetében, , Beitráge zur Lepidopterenfauna der österreich-un- garischen Monarchie" Viertl Adalbert-nek kissé bővített adatai, a melyek előbb sasRselesztVe s éseV ikötetébenéjelenteksmess Ezen irodalmilag ismeretes adatok bővítéséhez járul nehány faj, melyet kézirati jegyzeteiben Anker Lajos felemlít, de a melye- ket a fauna-katalógus összeállításánál tekintetbe nem vettünk; pe- dig állításai teljes hiteit érdemelnek már csak abból az okból is mert jegyzeteit tisztán gyakorlati, üzleti czélból a saját maga számára a írta össze, hogy t.i. az illető fajckat hol és mikor foghatja. Ezen adatai a következők : Sciapteron tabaniforme var. rhingiiforme Hb. a Farkas- völgyben virágzó gyalogbodzán (Staudinger szerint délkeleti Euró- pában és Kisázsiában honos); Ino statices v. Mannti Ld. a Far- kasvölgyben és Peszéren juniusban Scabiosán s egyéb virágokon és fűszálakon (különben Karinthia-, : Dalmáczia-, Görögország- és Közép-Spanyolországban honos); Dianthoecia luteago var. argillacea Hb , melyről Anker megjegyzi, hogy 177. Kindermann Albert ily sötét alapszínű és rajzú példányt a Bánságban fogott (egyébként csak az Uraiból és Kisázsiából ismeretes). A. Aigner Lajos. A vértetű keresése, megismerése és irtása. A vértetű csak az almafát támadja meg; kivételesen és nagyon ritkán akörtefán vagy agalagonyán is akad. Az alma- fának csak fás részein élősködik és pedig valamint a törzsön és annak ágain, úgy ezeknek az utóbbiaknak további elágazásain, a Jablonowski József 16 gallyon, vesszőn és ennek véghajtásán is. Ha a fának fattyúhaj- tása van és ha a fán vértetű is él, akkor biztos, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein for- dul elő, tehát azokon a sebhelyeken, a melyek akár metszés, akár (örés,; vagy esetleg jégeső következtében is keletkeztek. Az ilyen hely azután forradásos lesz és olyan dudorodás látható rajta, a melyet legtöbb kertészember ,rák"-nak szokott nevezni. A hol a vértetű letelepedett, ott azt sajátszerű hófehérszínű gyapjas váladé- kával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavaszszal május és junius hónapokban, valamint szeptember ha- vában is néha, a mikor az kivált az elálló ágakról és gallyakról valóságos kis pelyhek alakjában csüng lefelé. Nyár derekán ez a gyapjas váladék már csekélyebb mennyiségű és télen alig van, bár a sebhely fölszínén kisebb mennyiségben még akkor is lát- ható. Télen a vértetűtől okozott seb kékes-hamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirivó lesz. Ezek a vértetűfoltok túlnyomó részben a fa szélvédte oldalán, valamint a fa elálló ágain lelhetők meg. Az almafa levelén, vagy a fatörzsnek síma és teljesen ép kérgén vértetű soha sincs. A faiskolában, vagy hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, vértetű akadhat a föld alatt is és pedig úgy a gyökér nyakán, valamint a mélyebben fekvő oldalgyökere- kemiss Ha nyáron a vértetves foltról a fehér váladékot kissé lefuj- juk vagy lehorzsoljuk, akkor alatta a kártevő rovart, a vértetűt, tömeges mennyiségben találjuk meg, mert a vértetű ez alatt a fehér váladéka alatt él és pedig nem egyenként, hanem kisebb folton száz-, nagyobb foöolton pedig ezerszámra. Az itt élősködő vértetű nyár derekáig hamvas színű. Hogy meggyőződjünk arról, vajon ezen kisebb vagy nagyobb tömegű fehér váladék alatt tanyázó tetű valóban vértetű-e, nem kell egyebet tenni, mint azt szétnyomni. Ha vérszínű nedv ömlik ki belőle, akkor biztosak leheiünk, hogy vértetűvel van dolgunk. A vértetű az almafára nem csak azért veszedelmes, mert sebein állandóan tanyázik és megakadályozza azok behegedését, hanem azért is, mert ha igen elszaporodik, akkor felvándorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre és hajtásokra, azokat megszúrja s érre a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetű szúrása kö- vetkeztében vagy megreped, vagy ha nem repedne meg, akkor ezen a helyen egy kisebb dudorodás nő. Ez a dudorodás később azután elhal és kiszáradhat még a nyár folyamán, de a jövő ta- 18 A vértetű keresése, megismerése és irtása vaszig minden esetre elhal s akkor úgy ezeken a dudorodásokon, valamint a repedés helyén is, a vértetű még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az így megtámadott gally és ág, habár félig-meddig életben marad is, tele van dudorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyek- ben a vértetű tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, míg a fa élet- ben van, évről évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagy- ságot is érhetnek" el. Az így tönkretett vessző, gally és ág azután részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyen tönkre megy és a vértetűtől megtámadott almafa 5—-6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. Megtörténik ugyan az is, hogy az erősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetű támadásai folytán, de akkor nyomoruságában nem fog többé teremni. A vértetű ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a míg a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és kell is fogni a védekezéshez azonnal, mihelyt bizonyosak vagyunk abban, hogy almafánkat a vértetű bántja, tehát nyáron is. Hogy a vértetű írtására miért alkalmasabb a téli idő, annak két oka van. Egyik oka az, hogy télen, mikor a fán nincs lomb, könnyebben kereshetjük föl és találhatjuk meg a vértetves folto- kat; továbbá ilyenkor rendszerint egyéb munkánk kevesebb s így több időt szánhatunk a vértetű irtására. A másik ok az, hogy télen nem szaporodik a vértetű; holott nyáron már rohamosan gyarapodik és akkor nemcsak hogy szétmászhatik a maga erejé- ből is, de széthurczolják azt a madarak, a szél, valamint ruháju- kon az irtó munkások is; végül azért is jó a téli irtás, mert akkor egy-egy helyen, a telelő helyén tehetjük tönkre a vértetűt. Lássuk már most magát az irtást. Ha a fa igen nagy mértékben meg van támadva a vértetű- től, akkor első dolgunk az legyen, hogy az igen vértetves ágakat, gallyakat és fattyúhajtásokat, melyek a vértetűvel majdnem végig el vannak borítva, vágjuk le és távolítsuk el olyan helyre, a hol azokat rögtön el lehessen égetni. Ha valamennyi vértetves fákról az igen tönkre tett ágrésze- ket eltávolitottuk, következik a törzs és a megmaradt ágakon levő sebhelyek Kkitisztítása. Ez a petroleumnak szappanos vízzel való keverékével u. n. petroleum-emulzióval történik. Ezt a petroleum- emulziót akként készítjük, hogy egy liter vízbe fölaprózunk 15 dekagramm közönséges mosószappant és azt fölforraljuk. Akkor hozzá öntünk két liter kissé langyos petroleumot. Az így össze" Jablonowski József 79 öntött petroleumot és fölforralt szappanos vizet azon meleziben közönséges zurbolóval (lyukas fakanállal, habaróval) annyira jól összekeverjük és kavarjuk, hogy az 8—15 percz mulva tejfölsű- rűségűvé váljék. A fákon levő vértetves sebek bekenéséhez már most ezt a petroleum-emulziót használjuk, de nem tisztán, hanem úgy, hogy annak egy-egy részéhez 3—5 rész tiszta (kissé langyos) vizet veszünk és e kettőt egymással jól összekeverjük. A beke- nés kézi ecsettel (pemzlivel, pamacscsal) történik úgy, hogy ezzel, a mennyire csak lehet, egyszerre az egész sebet fogjuk föl és bo- rítsuk be, hogy így a vértetű a sebből a földre ne hullhasson. Használhatunk a petroleum-emulzió helyett a fák vértetves sebeinek takarításához bármely növényi olajat (repcze- és faolajat, terpentin-olajat), halzsírt, disznózsírt, sőt még faggyút is, ha az annyira puha, hogy a sebre még tél idején is fölkenhető. Az ilyen híg zsiradék szintén megöli a rovart és légmentesen elzárja a sebet. Minthogy azonban ezek az anyagok a petroleum emulziónál drágábbak, azokat csak egy-két fánál lehet alkalmazni. Hogy. ha a fák valamennyi vértetves sebének tisztításával készek vagyunk, akkor következik, hogy a már petroleum-emul- zióval vagy egyéb zsiradékkal kezelt sebeket akár tapaszszal, akár az arra a czélra külön készített kátránynyal bevonjuk, hogy oda vértetű többé újból le ne telepedhessék. A sebek bevonásához használt anyagnak olyannak kell lennie, hogy azt egyrészt az eső le ne moshassa, másrészt, hogy az a fát ne bántsa. Ilyen fatapasz lehet az ú. n. oltóviasz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan . mó- don készítjük, hogy vas- vagy cserépedényt ?/3-nyira bármi- féle kátránynyal megtöltjők s azt szabadon, nyilt tűz fölött addig melegítjük, míg jól meg nem sűrűsödik. E melegítésnek az a czélja, hogy így elpárologhassanak a kátrányból azok az alkotó, vagy benne rejiő részek, a melyek a fára nézve esetleg romboló hatással bírnának. Az így előkészített kátránynyal azután bevon- juk a sebet úgy, hogy a kátrány annak felszínét, mint igen vékony réteg, teljesen védje. A seb eme bevonását semmi esetre sem szabad elmulasztani, mert a ki azt elmulasztja, az el legyen készülve arra, hogy abban a sebben, a melyből a vértetűt ma kiölte, két hét mulva ismét újabb és nagyobb vértetűfoltot fog találni. A vértetű ugyanis — bármi kicsi, mégis — szerfelett sza- pora rovarfaj ! Évenként 12—14 ivadéka van s egy-egy vértetűnek 30—100, sőt 120 utóda lehet és pedig mind nőstény, mely hímet nem ismer, hanem párzás nélkül folytonosan eleveneket szük 80 A vértetű keresése, megismerése és irtása uwég pedig úgy, hogy a ma született vértetű 12 nap múlva maga ]: újra szaporít. Ez az óriási és gyors szaporodasa teszi a vértetűt a fák v.aszelyes rellenségéveé és (ez teszikötelességünkkettazttisánoésyi vörtetves fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát "zt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátránynyal való bekenésével munkánknak rnár végére értünk. Ez végzetes hiba lenne, mert a murka javarésze, habár az már könnyebb lesz, csak ezután következik. Egy hét mulva az irtás után ugyanis újból végig kell vizs- gálnunk a kezelt fákat s a hol újabb vértetűfölt van, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezt a tisztogatást azután annyiszor ismételjük, míg a vértetű a fáról végleg ki nem pusztul, Az első évi irtás tehát sok munkával jár ugyan, de ne feledjük elazt, hogy ha ez a muűnkánk; alapos "voltswakkor egy, vagyneos felebb két évi munkával teljeses kiirtjuk a tetűt; de ha munkánk csak kapkodó és felületes volt, akkor tíz év mulva is nyakunr kon" lesz "a vértetű. Vigyázni kell különösen arra, hogy vajon a vértetű nem mu- tatkozik-e már a hajtások hegyein, a fattyúhajtásokon (koro- nában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is. Igaz, hogy ma- gasabb fáknál ez utóbbi dolog nehéz, mert az ember szeme olyan messzire men dátsektde medeledjükgelöhogyűhasastoszszüésíítai ta az esetleg -előtörő fattyúhajtások tiszták, valamint hogy ha a ko- ronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhatunk : akkor föltételezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült. De ez még ne nyugtasson meg bennünket végleg, hanem állandó te- endőnk azután is az legyen, hogy a fákat vértetű dolgában mindig a legéberebb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetűnek csak va- lami nyomna akad, azt rögtön és már csírájában fojtsuk el. Igen vértetves és öreg fát legjobb teljesen kivágni és! elé- getni, hogy helyére azután új és egészséges fát ültethessünk. Ha a fa törzse azonban még jó, vagy a fa még általában fiatal, akkor nem kell az egész fát kiirtani, hanem csak a korona ágait kell levágni s a koronát ilyen módon felújítani. Ez a koronafelújítás természetesen leginkább a tavaszi fakadás idejéig végezhető. Az így felújított fák törzse azonban szintén alaposan megtisztítandók a vértetvektől. Új fák, továbbá oltó- és szemzővesszők beszerzésénél vigyáz- zunk, hogy azok vértetvesek ne legyenek, vagy vértetves helyről ne származzanak. Az idegenből hozatott fácskákat tanácsos az ül- 44, Jjablonowski Jozsef 81 tetés előtt jól bemeszelni és az ültetés után folyton szemmel ki- sérni, hogy nincs-e rajta valami gyanús folt? Ha vértetűt találunk a hozatott nehány fácskán és vidékünk e rovartól még mentes, szedjük inkább ki e nehány fát és égessük el, nehogy ezekről a tetű vidékünkön elterjedhessen. Vértetves fáról oltóvesszőt vagy szemzőhajtást szaporításhoz használni egyáltalában nem tanácsos. A szemzővesszőn ugyanis nagyon nehéz a vértetű szerfelett parányi foltjait meglátni. Vértetves vidéken sohasem szabad a fán — és pedig vala- mint a gyümölcsösben, úgy a faiskolában — semmiféle sebet nyitva — hagyni, hanem rögtön be kell azt tapasztani, hogy oda a vértetű le ne telepedhessék, Eszerint úgy a metszés-, mint az oltáskor keletkező sebeket, valamint szintúgy azokat is, a me- lyeket a vihar okozott, rögtön be kell tapasztani. A sebek nagy száma, vagy azoknak kellő be nem tapasztása, oka annak, hogy a sebhelyekkel igen borított alakfákról miért nehéz a vértetűt egy- szerre és végleg kiirtani. A temérdek sok és rejtett sebhely mindíg nehézséget és sok munkát fog okozni a vértetűirtásnál. Vértetűvel fertőzött faiskolában, továbbá gyümölcsösben, valamint a hol a fák koronáját vértetű miatt felújították, előfordul- hat a vértetű az illető fák gyökerén is és pedig úgy az alma-, mint a körtefán." Itt a wértetűt úgy írtjuk, hogy a fa gyökerét egészen feltakarjuk és azt előbb petroleum-emulziónak vízzel mint- egy 6—65-szor higított keverékével bőven lemossuk s azután az így lemosott gyökeret égetett mészporral körülbelűl egy ujjnyira behintjük. Olyan oltványt vagy csemetét, melynek gyökere nagyon vértetves, szaporításhoz felhasználni nem szabad hanem azt egy- szerűen ki kell ásni és el kell égetni Ennyiből áll a vértetű irtása, mely eleinte kitartó és alapos munkát, későbben pedig a megtisztított fákrak éber és gondos ellenőrzését követeli. A ki mind a kettőt pontosan és lelkiisme- retesen megteszi, az a bajtól megszabadul; aki pedig csak látszatra dolgozik, az nemcsak nem fogja a vértetűt kiirtani, hanem azt még meg is szaporítja.!) Jablonowski József. 1) Kétely s:b. felmerülése esetében a m. kir. állami Rovartani Állomás (Budapest, V., Nádor-u. 28.) kész felvilágosítást nyujtani. Rovartani Lapok. VI. 1899. április hó. 82 Az Argynnis Paphia melanistikus alakjai. Még csak nehány évtizede annak, hogy a czéhbeli lepkészek a színben eltérő lepkéket csupán csak furcsa jelenségek, curio- sumokként gyűjtötték, de azoknak semminemű tudományos érté- ket nem tulajdonítottak. Azóta nagyon változtak a nézetek. Tény- nek felismerték, hogy nem léteznek természeti curiosumok és hogy a természetszerű fejlődés merev törvényeivel látszólag ellentétben álló jelenségek épen ezen törvényekben kell, hogy in- doklásukat leljék és ez a tudományt késztette arra, hogy keletke- zésük okait kutassa. Ebben a tekintetben többek közül főleg WeisSmann, Merrifield és kiváltStandfus s-é az érdem, hogy nemcsak a varietások és aberratiók génesisének felderítéséhez lénye- ges adatokkal járultak, hanem nyujtott magyarázataikat részben kisérletezés útján meg is okolták. Kisérleteik egyik része arra vo natkozott, hogy a bábra gyakorolt nagy meleg vagy nagy hideg- nek minő befolyása van a kikelő lepkére. S e tekintetben meglepő eredményekre jutottak, a melyekre ez alkalommal ki nem terjesz- kedhetem. Czélomhoz képest elég itt megemlítenem, hogy dél- vidéki származású fajok, melyek legtöbb rokonai délszakon laknak s onnan juthattak el hozzánk, a meleg behatása alatt regressiv (avitikus), hideg melett pedig progressiv alakokat és viszont az északiak melegben progressiv, hidegben pedig regressiv alakokat adtak. Ez utóbbiak (északiak) közé tartoznak valószínüleg összes [da- nessátnk, melyektőlDoubled ay már 1849-ben a Pyrameis-genust (Atalanta és cardui) elkülönítette, mint a mely közelebb áll a Me- litaeák- és kivált Argynnis-ekhez, mint a Vanessák-hoz, míg az ösz- szekötő kapcsot a Pyrameis és Argynnis-nem közt újabb kuta- tók szerint az Apaturák képezik, mely utóbbi három genust kö- zös (kihalt) törzstől származnék. Tény, hogy az itt említett genusok- nál az albinismus rendkívül ritka, holott a melanismus aránylag gyakori, kivált az Argynnis-nemnél, melynek egyik fajával ez al- kalommal tüzetesebben foglalkozom, további kutatásokra való te- kintettel kivánatos lévén, hogy a létező színben eltérő, különösen melanistikus alakok mind ismerettessé váljanak. Mielőtt az A. Paphia L.-re áttérnénk, előrebocsátom, hogy az ab. Valesina Esf.-t mint a nősténynek állandó elsötétedé- sét nem tárgyalom, hanem csupán a valóságos melanistikus ala wz ég 8; -§ E i rag] A k b; ktée 4 9 [ed tj Abafi A. Lajos kokat. Ilyen akad minden nagyobb gyűjteményben az enyém- ben is van nehány. Ezek egyike nőstény. Feje és tora rendes, potroha azonban kissé sötétebb. A felső és alsó szárnyon levő összes fekete pety- tyek egybefolytak és egy-egy nagy fekete mezőt képeznek, mely . a szárnyaknak kifelé eső háromnegyed részét foglalja el s mely- ből csupán a szegély felé feketén szemzett hosszúkás barna DELYE tyek válnak ki. — Az elszínezés a fonák oldalon is mutatkozik, itt azonban kevesebb tért foglal el, a mennyiben a felső szárny közepén csak több szabálytalan és megszakított fekete folt terül el, alsó szárnyán az ezüst sávok szabálytalan alakú nagy tő- beli folttá folynak össze, külszéle pedig gyöngébben fénylő ibo- lyás szürke, míg a közben eső tér zöldes szürke. Ezt az érdekes példányt Scholtz Róbert-nek köszönhetem, aki azt 1896. jul. 16-án a budapesti Lipótmezőn fogta. Rajzát B or da n István készítette. Ennél jóval sötétebb példányt írt le Unterberg er F. (III. Wo- chenschr. f. Entom. 1897. 652. I.), a melynél az egybefolyó fekete pettyek csaknem az egész felületet foglalják el, míg a barna szín a felső szárny tövére s az alsó szarnyon levő két foltra szorítko- zik. Fonák oldala az én példányoméhoz hasonlit. Ezt az alakot Backe A. után ab. Backei-nek nevezte el a szerző. A Nemzeti Muzeum gyújteményében is foglaltatik egy pél- dány, mely az előbbinél valamivel világosabb, az enyémnél pedig sőtétebb, a mennyiben a fekete mezőben mutatkozó barna pettyek igen kevés tért foglalnak el. Ez a példány, mely Sontag h Gyulától Aradról került, a hol Gruber Ede fogta, ab. umbra névvel (auctor nélkül) van ellátva, a mely név azonban az irodalomban nem ismeretes s ennélfogva helyette az ab. Backei név használandó, a mely, véleiményem szerint, az összes efféle melanistikus Paphia-alakokra kiterjesz- tendő. Ide számítandó tehát pl. az a jóval kevesebb tekete színt 84 Az Argynnis Paphia melanistikus alakjai feltüntető példány is, melyetFriedlünder B. a , Berliner Entom Zeitschrift" 1888. évfolyamában ábrában is bemutatott. Ide tarto- zik továbbá az a két példány is, melynek színes ábrája a bécsi entomologiai egyesület ÍV. , Jahresbericht"-jében (1893) jelent meg, a melyek közül a nőstény az első helyen említett és ábrázolt nős- tényhez közel áll, de mindkét szárnyán a tő felé kevésbbé fekete, holott a hímnél az összes fekete pettyek az erek mentén szabály- talan sávokká alakultak. Ez utóbbihoz hasonlítegy nőstény, melyet szintén Gruber Ede fogott Aradon. Ennek felső szárnyán a mellső szegély fekete pettyei kiszélesedve szétfolynak, míg a külszegély előtt levő pety- tyek sora szabálytalanul szétfolyó sávvá egyesülnek, a mely a szegélybeli pettyekkel érintkezik; szintúgy az alsó szárnyon is, melyen az összes fekete pettyek és sávok szabálytalan alakú nagy folttá tömörülnek. A felső száray fonák oldalán a külsegélyen levő fekete pettyek eltüntek, a középtércsén pedig szabálytalanul össze- folyó pettyek két csoportja látható. Az alsó szárny fonák oldalán hiányzanak az ezüst sávok; az ezüst a tőbeli tércsén és a mellső szegélyen összpontosul, míg-— a -középtércse zöldes, az ibolyásan fénylő külszegélyben levő zöld pettyek alig vannak jelezve. Még egy Paphia-nőstényem van, mely némi melanismust mutat, a mennyiben a felső szárnyon a mellső szegély pettyei megnagyobbodtak és a hegye felé egybeolvadnak, holott mindkét szárnyon a külsegélybeli pettyek megnagyobbodtak és a szegély előtt álló két sor pettyei egymással össze vannak kötve. Fonák oldala normális. Ez a példány is Aradról került ; Gruber Edének köszön- hetem. Mind ezen példányok avitikus :regressiv) alakoknak tekinten- dők, a melyeken felismerhető, hogy náluk a visszafejlődés határo- zott törvények szerint történik, a mennyiben az elszínesedés iránya egybehangzó s azonkívül legtöbbjüknél az alsó szárny felületének középtércséjében egybefolyó elfeketedés a normális példányok szegély előtti egyszerű fekete pettyeit határozottan kifejezett szem- foltokká alakítja, még pedig ugyanazon a helyen, a hol azok az összes Pyrameis-fajok fonák oldalán mai napig fenmaradtak. Ebből Mitis H. (VI. Jahresbericht des Wiener Ent. Verei nes 383. Il.) azt következteti, hogy az Argynnisek a Pyrameisek- hez igen közel állnak s ősi időkben egy tőről fakadtak. Abafji A. Lajos. a ságkösli 00 OT Különfélék. Pókhálóból készült ruha. Nem a mesebeli tündérkirálynőnek pókhálóból készült ruhájáról van itt szó, hanem igazi pókhálóból szőtt valóságos ruháról. Már réges-régen tettek kisérleteket arra nézve, hogy a pókhálót úgy használják, mint a selyemszálat. Így pl. 1669-ben Merseburg vidékén a szántóföldeket, réteket és keri- téseket sajátságos pókháló födte, melyből a szomszédfalvak női szalagokat s egyéb tárgyakat szőttek. A pókháló hasznosítását azon- ban csak B on, franczia főhivatalnok karolta fel. 1709-ben egy-egy pár pókhálóból készült keztyűt és harisnyát küldött be u párisi akadémiához, mely a csatolt tervezet átvizsgálásával Réaumurt bízta meg. Ez a jeles tudós kiszámította, hogy egy font pókse- lyem előállításához 663,522 pók szükséges, a melyek táplálására egész Francziaországban nincs elég légy. Ezzel a terv dugába dőlt, de újra fel-felbukkant. A mult százád végén Rólt a londoni akadémiában mutatott be kis gépecskét, melynek segítségével 22 póktól két óra alatt 6000 m. hosszú szálat nyert; de mit hasz- nált az, mikor európai poknak 1500 szála.egybesodorva éri csak el a közönséges cérna vastagságát. Az érdeklődők figyelme az idegen földrészek pókjai felé fordult. Már Wallace említette, hogy az Aru-szigeteken (Uj-Guinea közelében) van oly pókfaj, melynek hálója rendkívül erős. Ugyanoly pókokat találtak Dél-Amerikábanot a melynek hálójábóldOrbign y természetbúvár magának nadrág is, készíttetett. Ezek honosítását az ipar azonban meg sem kisérlette. Ez a délafrikai szigeteken élő pókoknak volt föntartva. Rájuk irá- nyult a figyelem, midőn Mauritius szigetének lakói Josephine csá- szárnénak pókhálóból készült finom keztyűt nyujtottak át. De csak később kezdték az illető pókfajt tenyészteni s életmódját tanulmá- nyozni. Azt tapasztalták, hogy az óránkint 100—150 m. szálat adhat, a mely 3.26 gr. súlyt elbír; vagyis épen oly erős, mint a selyemhernyó szála. Ennek szövésre hasznosítását a Madagascar szigetén élő missionárius Cam b o ué tűzte ki czéljául, a mi hosszas kisérletezések után sikerült is. Ujabb időben tettek ugyan mások is kisérleteket. Így p. o. sebtapaszt készítettek, de csak abból a ruganyos, selyemszerű szövedékből, melylyel a pókok petéiket be- burkolják. Mások a léghajózás érdekében használták fel a pókhá- lót, a mennyiben a pókokat csoportonkint (12—12 db.) motola elé helyezték s a gyönge szálakat arra felgombolyították. Szegény állatoknak nem könnyű a feladatuk: naponkint 20—40 öl szálat kell szállítaniok, előbb nincs nyugtuk A vörösös szálakat mosás útján megtisztogatják s azután nyolczával egybesodorják : ezek- ből a sodrokból készítenek végül a léggömb hálójához rendkívül erős s tartós köteleket, melyek a selyemköteleknél sokkalta köny- nyebbek. Más úton játCamboué. Ő a , halabe"-kat (így nevezik a madagaskari benszülöttek ezt a pókfajt) kis kalitkafélébe úgy helyezi el, hogy potrohuk kilóg, az eresztett szálat pedig kis mo- tolához erősíti. Ilyenformán egy pók 27 nap alatt 4000 m. szálat 86 Különfélék adott, azután kimúlt. Az erre a kénvszerniunkára itélt pókok fö- löttébb roszkedvűek és még a nyujtott jó táplálék sem képes őket felvidítani. Csupán ittas állapotban dolgoznak s ennélfogva valami alkohol-aether gőzökkel részegítik. Még fejlődő állatok szála valami ragadós anyaggal van borítva, de ha ezt mosás után eltá- volítják, oly szálat nyernek, mely épen oly erős mint a selyem- hernyó szála, de ötszörte vékonyabb és ötszörte könnyebb. Ily szá- lakból készült aztán egy mennyasszonyi ruha, mely az 1900-iki párisi kiállításnak kétségkívül egyik sokat bámult kiállítási tárgya lész. A" bökkenő csak az, a mire. már Réa min is rámutatott vajon lehetséges lesz-e egész pókcscrdát tenyészteni és iparczé- lokra felhasználni. Cambonueé nem kételkedik benne, hogy a halabe, mely családokban él s igen szapora, szabadban minden fáradság nélkül nagy mennyiségben lesz tenyészthető: a missió kertjében máris van vasy száz nőstényp:k. Ennélfogva remélhetjük, hogy nemsokára közönséges divatczikk lesz a — pókhálóból készült ruha ! Lepkészés csalétekkel. Az a gondolat, hogy éjjeli lepkéket csalétekkel lehessen fogni, magyar agyban fogamzott meg elő- Szór Nat ty Józset volt azrelsó ra kitöldbeNtűzőttaágals leVeleit mézzel bekente s a Noctuákat így fogdosta. S ezt, némi módo- sítással, még ma is gyakorolják, azaz: ugyanoly mennyiségű víz- zel elegyített mézet fél napig kitesznek a napnak, a vegyülékben 35—40 m. hosszú és 1 cm. széles fehér szalagot jól megáztatnak és este fákhoz, bokrokhoz kötik, előbb még nehány csöpp gyü- mölcs-aethert hozzá adva. Mások a sörre fektetik a fősúlyt: két harmad sörhez egyharmad mézet tesznek, frlkeverik s egy napig állva hagyván, használat előtt kevés alma-aethert adnak hozzá és e "vegyülékben (10—10 cm. távolságban) spárgára fűzött szárított almaszeleteket jól beásztatva, a zsinórt este kikötik. Az almasze- leteket azonban mindinkább kezdik mellőzni Kelecsényi Károly p. o. (RK. IL. II. 71.) fél liter sörhez 3 deka mézet s ugyanannyi czukorszörpöt kever és másnap, használat előtt 20 csöpp alma- aethert hozzáadván, a keverékkel 20—20 lépésnyire a fákat keni be. Bordanlstván ! liter álló sört habzásig felforral, 20—-5 deka lépesmézet, 10. deka : czükrot és 3-7 $ felszeletelt almát hozzá adva, újra felforralja, azután a vegyüléket szitán átbocsátva, szin- tén, a fára keni. Mások 1 liter mézhez csak !/4 liter sört kever- nek és két napig hagyják erjedni, azután kevés rhumot, gummi arabicumot és alma-aethert tesznek hozzá. Ismét mások 1 liter sörben , 15. deka mézet: fortalmalc fel. azután kevés TOZSKEnyeét morzsáját, alkalmazás előtt pedig nehany csöpp ananasz-aethert vegyítenek hozzá. Az aethert egészen fölöslegesnek mondják mások, kik 1 liter jó sörrel ugyanannyi vagy valamivel több czukrot — forralnak fel, két kávéskanálnyi legjobb rhumot vegyítenek hozzá s a keveréket 10—20 lépésnyire egymáshoz álló fák keleti oldalára a kéregre kenik. Ez utóhbi módszernél legeredményesebb a tölgyfák bekenése, még pedig hegyi tisztá- son; a völgyben kevesebb röpül. Mindegyike ezen csaléteknek jó és ezélravezető, csak szerencsénk legyen. Mert az eredmény Küldönfélék 87 egyenlőtlen: egy nap sokat fogunk, másnap ugyanoly körülmé- nyek közt keveset vagy semmit. Legeredményesebbnek bizonyul- tak a szélcsendes borús esték, ha eső közeledik, de sőt kis eső sem árt. Jó a száraz nyári idő is, ha rég nem volt eső ; emlék- szem, hogy ily este egyszer csak úgy özönlöttek a Noctuák, Geo- metridák, kevésbbé a Microlepidopterák és Bombicidák, még rit- kábban a Sphingidák. Határozottan nem előnyös a holdvilágos, . szeles vagy közvetlenül az eső után való est. A csalétket legjobb, ha nagyobb körben, félórával naplemente előtt helyezzük el és a szürkületet bevárva, félóránkint járjuk be területünket, lehetőleg másodmagunkkal: az egyik a lakmározásba elmélyedt, félig ittas állatokat a cyanos üvegekbe (jó többet vinni) szedi, a másik vi- lágűt" és. a hálót ; tartja a zsinór alá, mert sok állat leejti magát, mihelyt a világosság éri. Ennek megakadályozásáraBordan zöld üveges lámpást használ, melynek világától a pillék fel nem riad- nak. A lepkészésnek ezt a módját csaknem egész éven át, kora tavasztól karácsonyig lehet alkalmazni. Az eredmény természete- sén nem egyforma: márcziusban a fűzfa virágzásáig sokat lehet fogni és ismét májusban a hársfa virágzásáig s ennek elvirágzása után ismét többet októberig, novemberben kevés pille jön a csal- étekte, de jön, A -ki téhetr rel" ne műlászszara csalétekkel való fogást. gens sok éssigen érdekes :pillét "lehet, aly módon Togni többnyire olyant, melyet máskülönben nagyon gyéren ejthet zsák- mányul. Abafi A. Lajos. Európa bogarai. A Küsterés Kraatz-tól megkezdett és 0c hal sikey J. által folytatott , , Die Kajer Buropais" eczímű mű 39. füzete i5 megjelent (Nürnberg. 1898. Bauer u. Raspe). E füzetben is 100 coleopterafaj leírását találjuk meg és pedig a Dagsytes .(3), Dolichophron (2), Danacaea (1), Microjulistus (2), Dryophilus (7), Episernus (6), Synanobium (1), Anobium (9), Oligomerus (2), Xestobium (4), Ernobius (13), Gastrallus (4), Hedobia (1), Trypo- pitys (1), Pilis d szeluműama ch s ocnimadó Xyletinus (9), Me- tholcus (2), Mesothes (1), Stenalia (3), Mordellistena (6), Pentaria tdssésszAmaspisz Ea) nme dől Több tajnál Magyarországot is említi termőhelyként és pedig a következőknél : Dasytes (Hypo- dasytes) obscurus GyIllh. (Hu); Episernus granulatus Weise (Bocza, Liptó megye; leg. Weise); Xestobium (Hyperisus) flumbeum III. (Hu. Cro. Ban. Trans.) ; Ptilinus fissicollis Rettt. (Hu) ; Ochina Latrveillei Bon. (Hu., Rosenh. leg., in coll. Heyden) ; Xyletinus NÉZ Ezt ÉS ater Pamnz. (Hu; Ax. maculatus Kiesw. (Banat. Dahl.! Hu. mer. Transs. Merkl.!) ; XA. ruficollis Gebl. (Hu) ; Anaspis (Silaria) Ganglbaueri Schisky n. sp. (Zengg, Ganglb.!) Conalia Baunudii Muls. (Hu. Cro.); Mordella aurojasciata Coma. (Hu.) ; Stenalia brumneipes Muls,(Hu.) ; Mordellistena Milleri Em. (Mehadia) ; M. rufifrons (Cro.); M. Reichei Em. (Cro.) ; M. nana Montsch. (Cro.); M. brevicauda v. dives Em. (Mehadia) ; Anaspis (Spanisa) subtilis Hampe (Hu. Trans.). A. Kíesenwetteri Em. (Tátra, Kárpátok). A vastag nyomással feltüntetett állatok hazánk faunájára újak. Végül pedig megjegyzi Schilsky, hogy az előbbi 38 Kulönfélék füzetben egy egyedüli hím példány alapján leírt Dasytes Viertli Schilsky nem egyéb mint a már előbb szinténcsak egy ním pél- dány alapján Görögországból leírt Dasytes Oertzeni Schilsky, annak helyébe tehát ez veendő fel faunánkba, E hasznos műről még csak azt jegyezhetjük meg, hogy a kiadó eltért az eddig követett alaktól és a 100 különlap helyett, mely egy tokba volt téve, rendes kötet alakjában adta ki e tüzetet. Csiki Ernő. A poloskaról a budapesti kir. törvényszék felebbezési ta- nácsa nemrég így határozott: Az a körülmény, hogy "a bérelt la- kásban poloskaféreg szórványosan előtordul, magánbanveve nem alkalmas ugyan a bérleti szerződésnek a bérlemény használhatat- lansága okából felbontására, de ha a poloska olyan nagy meny- nyiségben fordul elő, hogy a férgekkel a lakás valósággal telítve Jan, abban az esetben a lakás rendeltetésének nem felel meg és mivel a bérbeadó a bérlemény rendes használatáért felelős, e használhatatlanság okábóla bérleti szerződés feibontásának helye van. Hasznos rovarok meghonosítása. A Sandwichszigeteken az ültetvények régtől fogva sokat szenvednek kártékony rovaroktól. Igy pl. egy [Icerya-iaj az összes fákat oly nagy mértékben tás madta meg, hogy némely ültetvénynyel egészen fel kellett hagyni. 1890-ben hozatták Kaliforniából nagyobb mennyiségben amaz TIcerya elkeseredett ellenségét, a Vedalza cajdíinalist, a mely az új viszonyokhoz nagyon jól alkalmazkodott és az Icervákat annyira pusztította, hogy azokat csakhamar kártékony számba sem lehetett már venni Ezen rendkívül jó eredmény folytán hozattak Kalifor- niaból egyéb élősdieket is, így a többi közt a Coccinella vepan- dát, különféle Aphidák ismert ellenségét, melyet czükornád, va- lamint narancs- és czitromfákra telepítettek ; továbbá a Crypto- laemus Montrouzterit, mely kivált a Pulmaria-fajokat üldözi és a Chalcis obscuratát, mely a bananákat rontó Pyralidákat irtja, Euró- pából pedig meghonosították a Calosoma sycophanmtát. melyet a kókuspálmára kártékony Botys-fajok pusztítására akarnak szoktatni és reménylik, hogy ez is épen úgy meg fog honosodni, mint az amerikaiak. A. Levélszekrény. Buzgó gyűjtönek. Azon panaszkodik Ön, hogy sa tanárok inkíbb a bor és sör bacillusait tanulmányozzák, mint a rovarokat és lepke- vagy bogár- gyűjteményről fogalmuk sincsen.x Hát ez igen szomorú, de vigasztalídjék azzal. hogy ez — dicséret a kivételeknek — országszerte így van. Ámde buzgalmát ez ne lankaszsza és ha ott helyben felvilágosítást nem találhat, forduljon bármelyik budapesti gyűjtőhez: mindegyik: szívesen fog útbaiga- zítással, állatok meghatározásával stb. szolgálni. ,.ROVARTANI LAPOK" Áuszug der Áufsátze dieser in undar. Sprache erstheinenden entomologischen Monatschrift Unter Mitwirkung von De. A Bedő, DEC ehyzex, Dr. (G. réz ünd Dr cHlorudth redigirt von I . Aioner-A bafi J. Jablonowskiu. E.Csiki. Budapest IX., Lónyay-Gasse 11. VI. Band (ő Heft 4. . 1899. April 5. 67. L. Biró: Mimetische Spinnen. Verfasser beobachtete in Neu-Guinea, sowie in Indien, bei Selangor und Singapore sprin- gende Spinnen, welche den Ameisen in Gestalt und Farbe glei- chen, sie aber auch in ihren Bewegungen nachahmen, um kleine Insecten zu erhaschen, deren sie sonst nicht habhaft werden könn- ten. Springenden oder fliegenden Insecten sind die Ameisen nicht gefahrlich, weil sie diese nur bis zu elner gewissen Entfernung herankommen lassen und, wáhrend die Ameisen das neutrale Ge- biet durcheilen, moch Zeit genug haben zu entwischen. Diesen Umstand nützen die springende Spinnen aus, indem sie unter der Maske von Ameisen selbst dem fiüchtigsten Thiere nahekommen können. und sich dann mit einem plötzlichen Sprunge auf ihr Opfer stürzen. Manche dieser, namentlich, die Oecophyllen nach- ahmenden Spinnen gehen in der Nachahmung so weit, dass sie beim Vorwártsschreiten die Vorderfüsse nicht benützen, sondern gleicn den Ameisenfühlern seitwárts hángen lassen; im Momente einer ihnen drohenden Gefahr aber nehmen sie auch die Vorder- füsse zu Hilfe und im schliimmsten Falle bedienen sie sich des Kettungsseiles. Verfasser hat dem ungarischen National-Museum mehrere Arten solcher Spinnen nebst den nachgeahmten Ameisen eingesandt. 5. 70. K. Ratkovszky : Die Eichen-Schildlaus. Kermes renifor- mis Geoffr. tritt in den Eichenwáldern West-Ungarns in ungeheu- ren Massen auf und der Verfasser vermuthet, dass dlese Coccide dem Waldbestande einen grossen Schaden zufüge und üusserst gefáhrlich werden könne. Der Chef der staatlichen Entomologi- schen Station versichert jedoch, dass die Schádlichkeit des Insects zwar nicht zu leugnen, ein wirklich grosser Schaden aber bisher noch nicht beobachtet worden se:. 5. 73. L. Aigner-Abafi: Die ungarische Lepidopteren-Fauna im J. 1898. I. Aufzáhlung der aus Ungarn bisher nicht bekannten und erst im Laufe des Jahres 1898 constatirten Arten und Varie- táten, u. z. werden zunáchst diein der Literatur bekannt gewor- denen Arten nachgewiesen. S. 76. J. Jablonowski : Das Aufsuchen, Erkennen und die Ver- tilgung der Blutlaus. Abschnitt einer Monographie der Blutlaus, welche demnáchst auch in deutscher Sprache erscheinen soll. Di Lebensweise, insbesondere die Vertilgung dieses höchst schádlichen Bs Insects wird hier ausführlich geschildert s S. 82. L. Aigner-Abafi : Melanistische Formen von Argynnis. ; Paphia L. Verfasser beschreibt einige melanistische Paphien, zu- nachst ein auch abgebildetes, Weibchen. EF. Unter bie Gees hab ein weit mehr verdunkeltes Exemplar als ab. Backei beschrieben. Im ungarischen National-Museum befindet sich ein etwas lichteres Stück, jedoch dunkler als das abgebildete; dasselbe trágt den. Namen. ab. ümbra, ohne Angabe des Autors. Nachdem dieser Name jedoch in der Literatur nicht bekannt ist, schlágt Verfasser . vor, alle melanistischen Paphien unter dem Namen ab. Backei zusammenzufassen. Hierher gehört also z. B das Stück, welches B. Friedlánder (Berl. ent. Ztschrift 1888) beschrieb, sowieé" die szwei Stúcke, . welche im IV. Jahresberichter dés "Wiener AE Taitéető Vereines abgebildet sind. Ferner gehören hierher zwei Stücke, welche E. Gruber in Arad gefangen hat. Das eine derselben. :) zeigt nur wenig Verdüsterung durch Vergrösserung und Verbin- dung der beiden Fleckenreihen, das andere aber gleicht dern Fried-. lánderischen Exemplar, auf der Unterseite der Hinterflügel jedoch ist das Silber im Wurzelfeld gegen den Vorderrand zu concentrirt. Kleinere Mittheilungen. S. 85. Aus Spinnweben gefertigtes Kleid. Geschichte des " Versuches, das Gewebe der Spinnen industriell nutzbar zu machen, nebst den neuesten Errungenschaften des MissionasCamboue. . S. 86. Sehmeltterlingsfang durch Ködern. Anweisung Zur. Bereitung des Köders und zum Fang mit demselben. 5. 87. Die Kafer Europas von J. Schilsky. Erwahnung dir" ami 50. ( Hefte" besehtiebene "Arten, wwhiehessaucn mene vorkommen. S. 88. Ueber die Wanzen hat das kgl. Gericht in Budapest ausgesprochen, dass Wohnungen, welche mit Wanzen saturirt sind, sofort gekündigt und verlassen werden können. DALHODS Acctimatisirung nützlicher Insecten. Auf den Sand- wich-Inseln wurden Vedalia cardinalis aus Californien,j Colosoma sycophanta aus Europa etc. mit gutem Erfolge acclimatisirt. . Magyarországi entomologusok czímtára. Folytatás. — — Cseley Pál, gyógyszerész, Bndapest VIII. Üllői-út 105. (Ha- i Lepidoptera ) — Fodor János dr. fogorvos, Budapest VI. Andrássy-út 42. (Le- . pidoptera és Coleoptera.) ús Geitner A. József, kereskedő, Budapest VI. Andrássy-út 102. . (Coleoptera.) j szíR8 Gammel Alajos, fővárosi tisztviselő, Budapest IX. Lónyai-u. 18. Insecta.) SA Jámbory Kálmán, ministeri hivatalnok, Budapest, I. Naphegy- ése teszzrüílgkepidoptera) SZAG Kada István, gyógyszerész, Budapest X. Külső-Kerenpesi-út MOzs Coleoptera :Cserél) ; Kertész Kálmán dr. n.-múzeumi egéd, Budapest II. Csalogány- Ms 91. (Diptera.) Kohaut Rezső, tanár, Budapest II. Csalogány-u. 51. (Insecta mege parasíta, Odonata.) SS Kováts Lajos, ref. vallástanár, Budapest IX. Soroksári-út 530. ." — (Palaearcti és exota Macrolepidoptera.) KÉt Kuthy Dezső, n. múzeumi segéd, Budapest, Nemzeti Muzeum. (Coleoptera.) ; KE Lendi Adolf dr. műegyetemi m. tanár. Budapest II. Donáti-u. : Ms 7. (Araneae.) Se Madarász Gyula dr. n. muzeumi őr, Budapest, Nemzeti Mú- re . zeum. (Lepidoptera,) Mallász József, m. kir. számtiszt, Budapest IT. Pénzügyi pa- lota. (Magyarországi Coleoptera.) ü ső ss) va [ő ges ő Ormay Sándor, főreáliskolai igazgató, Budapest VIII. Csep- reghy-u. 1. (Coleoptera.) Paszlavszky József, főreáliskolai igazgató, Budapest II. Fő- út 4. (Cynipida.) is Pável János, n. múzeumi praeparator, Budapest VIII. Nem- zeti Muzeum. (Lepidoptera és Coleaptera.) Pungur Gyula, a M. Ornithologiai Központ tisztviselője, Bu- dapest, Nemzeti Muzeum. (Orthoptera.) ; Rehland Ede, máv. mérnök, Budapest VI. Nyugati pályaudvar. . . (Palaearcti Coleoptera.) ; i Richter Lajos, tanár, Budapest VI. Andrássy -út 3. (Lepidoptera.) . — Sártory A. László, m. kir. államnyomdai gondnok, Budapest . M. kir államnyomda. (Macrolepidoptera.) ba . — (Folytatjuk) s: É Méhely Lajos, főreáliskolai tanár, Budapest, Nemzeti Múzeum. Ket (Coleoptera) Ba S Mocsáry Sándor, n. múzeumi őr, Budapest VI. Szerecsen-u. A 20. (Hymenoptera.) : é Te Nécsey István, festőművész, Verebély, Bars megye (Palae- Fe arct, Noctúidae) Csere-ajánlat. A következő bogarakat : Polyphylla fullo 25 drb., Ano- xia rilosa 59, Anisoplia aus- triaca 3, Anomala vitis 7, Ce- tonia hungarica 7, Criroceris 12 punctata 45, Capnodis tenebrionis 15, Apion longi- rostre 25, Gconioctena sex- punctata 15 és Oenas crassi- cornis 45 drb.; továbbá lep- kéket: Saturnia pyri 5 és Cu- cullia umbratica G drb. más rovarokért kivánom kicse- rélni. Wagner János, tanár. Kun-Félegyháza. Másfajta lepkékéit ac cserébe: C. édusa, M. v.Sü8i warovius, Er. medusa, P.. . achine, D. poórcéllus, Sesia leucopsiforniis, Th. fenestrella Z-.eynaráe, AZ aulóaák muscella, : Plumifcia, Ch. Ti diosa, P. nigrocincta, Pl. il- . lustris, H. cognatus, Eup. ab liaria stb. stb A. AigHer Lajos Budapest, IX., Lónyay-u. 11. "gl a FÖNT ESEZENKB IEEE 25 TIAÉSA SZÉ BE GT ARAT SEKE ZIK Zütt. Nachticht im Regensburger Verein dass der Naturwissenschaftl. erscheinene A. Schinid sche Raupenkalender dig vergriítfen war, bei uns demnüchst in mzewuer, verbes- serter Auflage erscheint.Preis geb. und mit Papier durch- schossen fi. 3 Regensburg StahVsche Bucbhandi. 4 VÉ LA DAN ÖLD EÁ ÉS AZÉ ÉL YA ÉG )9ÉD 3 3 3 é kH) 3 welcher lángere Zeit vollstán- 3 3 § ő ő 3) 8 ha Ajánlok olcsón I. Oual. Európai és exotieus Lepkéket es bogarakat többi közt.: -Ocnogyna v. sordoa, Spil. hybrida v. inversa, Spil. hyb- rida v. Standíussi, Spil. luctuosa, Elater 4. signatus, Asida banatica etc. Keresek cserébe jobb faju európai bogarakat, flajonkint1—20 példányt. Kelecsényi Károly, Tavarnok, u. p. N-Tapolcsány. S alós ész ás iés eöléseléén és sésa ése Gez Kérelem. Lepkészeinkct lepkepetéket (megölve), úgy- szintén hernyóból vagy báb- ból kikelő barasítákat (eze- ket külön-külön borszeszben, (lehetőleg a lepke-flaj meg- nevezésével) részemre félre- tenni S deni sziveskedjenek. Cserébe adhatok lepkéket hernyókat. A. Aioner Lajos Budapest, IX. Lónyay-u. Í1. N oglda nban Sós róva Sá sa Sán k sség só atosté valós sé a ölés 97 felkérem, hogy eltorzult lepkéket (egye- je; netlen elakú vagy színű szár- 8 nyakkal stb.), beszáradt vagy § kikelt bábokat és gubokat és €) alkalmilag bekül- és kifujt E sZ" 9R ROTÖRET VETT NETN9A emet eggesgees gel Nagy rovargyűjtemény . különösen gazdag Coleopte- — 5 rákban, Homopterákban és. Hymenopterákban, mely öli a legkiválóbb szakembere. determináltak, szekrénynye együttígen jutányosar eladó. Bővebb felvilágosi. tást S NTES ELL ESSLEKÉRRTB a Schmidl H. könyvnyomdája Budapest, szerecse MNTILNTNNNNNÁKNNTÁNI 9088 01427 0094