II EESS—-i "H AVI FOLYÓIRAT különös tekintettel. a hasznos és kártékony rovarokra E DR BEDŐ ALBERT DR. ENTZ GEZA DR. CHYZER KORNEL . " DR. HORVÁTH GEZA ; KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 3 NESLEÉ SL ABAFI. AIGNER LAJOS, JABLONOWSKI JÓZSEF -ÉS CSIKI ERNŐ. 91 a 2 ERRE BUDAPEST A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA VII, RÖKK:SZILÁRD-UTCZA 32.-! ag a BSA ga : ÉS 2 DOCAUTHOR Av Av o vkv Av ag eXap Se Bi Ab falelelztesó kárárátönledetekeik — Előfizetési ára s egész "ré § Tartalom. fé ; Áta 7. -A hernyók utolsó kenete A. Aigner Lajostól. s. s. ss, — A golyóüszög I. Jablonowski Józseftől. 2 ábrával Ask ő . Magyarország Donaciinái II. Csiki Ernőtől. 2...) . Adatok Szeged launájához III. Hemiptera. Vellay Imrétől 0. . Adatok a lepkék biológiájához II. A. Aigner Lajostól . Különfélék : A lepkék aberratióiról. Dahlstróm Gyulától. ". . . . Leptidea brevipennis. Dr. Brancsik Károlytél. A tűlbemászóshasznostállát se za ssei esos A hangyák intelligentiájáról . ; VALT Y ZS MÉ ÉT ek ÖS ese Va aes TAN ee ES LÁSS AZ alttánakr újsellenségese eti aa o e elet aa kás Szat 8 ZZACIÓPNALNALT SÁLAT SI ek ezek ezt TÍn TE Üsd a) SÁS eszt ÉSA SALY EEEÉS TEN lose kes ONNEL Se o EL EZON OS Ég ALTE ÜK ZRSSÉBN ELSVÜGÓZDADT ÁT A Fás lázat él st EV tie ts SL Ta LA TÜZE OT ÖTSNES Ét Kérelem. Azon kéréssel fordulok a t. olvasókhoz, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum részére kirándulásaik alkalmával futóbogarakat (Carabus) ; gyűjteni szíveskedjenek. Köszönettel vennők, ha minél nagyobb mennyiségű 5" anyagot kapnánk az ország különböző részeiből. A gyűjtött bogarakat csak egyszerűen borszeszben kérjük a M. Nemzeti Muzeum állattári osztályának. czímére elküldeni. Fontos a gyűjtés helyének (város, község, hegység, völgy " stb.) ismerete, — ezt kérjük írónnal egy kis papirosdarabkára a gyűjtő nevé- vel együtt feljegyezni és az üvegcsébe tenni. Csiki Ernő, Budapest (M. Nem- . zeti Muzeum). ai A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Sze sát EBB Az 1897. és 1898-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. 7 Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre: ezek következő áron kaphatók: I. kötet 5 frt, II. kötet 3 frt, III. kötet 5 frt. ZÁ Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII. Rökk-Szilárd- ÉGES utcza 32.) czímzendők. A hernyók utolsó kenete. Valamint a buzgó katholikus felveszi az utolsó kenetet, ha arra az útra készül, melyről nincsen visszatérés, úgy a hernyó is, midőn ez alakjából kivetkőzendő, bábozódásra készül, felvesz egy utolsó kenetet, az igaz, hogy azzal önmagát látja el. Már a mult század derekán figyelte meg Roesel (Insekten- Belustigung III. kötet 8. I.), hogy az Acherontia Atropos hernyója, mielőtt föld alá megy, mellső segmentumaiból kiválasztott nedvvel keni be magát Ez az adat, bár mennyire becsülöm is Roeselt mint kitünő rovarfestőt és élesszemű megfigyelőt, hihetetlennek tet- szett előttem, míg nem az 1897. év őszén ugyanazt észleltem, és meg- állapíthattam, hogy a hernyó azt a nedvet száján át bocsátja ki, s azzal testét bekeni, a meddig éri, még lábai talpát is, a melyeket erre a czélra egyenkint felemel. Ha ezt az A. Atropos ösztönszerűleg abból a czélból teszi, hogy bőrét a báb-chitintől való elválásra alkalmasabbá, vagy mi valószínűbb, testét a föld alá búvásra hajlékonyabbá tegye, akkor azt bizonyára a föld alatt vagy igen rejtve bábozódó egyéb her- nyók vagy legalább a többi Sphingida-hernyók is megcselekszik. Igy vélekedtem és lestem az alkalmat, hogy ez irányban újabb megfigyelést tehessek. Ily alkalom azonban csak most a nyáron kinálkozott. Daczára annak hogy az idén rendkívül kevés volt a hernyó mégis sikerült jul. 8-án a Macroglossa stellatarum hernyóját na gyobb számban összegyűjtenem. Volt köztük egészen apró és félig fejlett is, de nagyobb részük teljesen ki volt fejlődve. Ez utóbbiak többnyire éjjelre moha alá mentek, bábozódni. Nehánya azonban még eszegetett másnap délig, ekkor azután csendesen ültek a CGalium Mollugo (G. verumon nem találtam) lekopasztott indáin. Ezeket figyeltem meg. Este felé kezdett az egyik sajátságosan, szinte önmaga kö- rül mozogni. Ablakomhoz léptem, a hol őket tartogattam, S eleinte úgy tetszett, mintha testén levő, általam nem látott, apró szőröcs- Rovartani Lapok 1899 októberhó. 156 A. Aigner Lajos. kéket rágna le, mert folyton mozogtak rágói; de csakha- mar észrevettem, hogy száján valami színetlen átlátszó nedvet bocsát ki, s azt keni a testére, melyen helylyel-közzel mint a harmat-csöpp meglátszott. Sajátságos egy műtét volt. Először a hátát kente be, a hol könnyebben érte, majd a hasra került a sor. A lábpárok egyen- kint eresztették el az indát, mi alatt a többi azt szorosan fogta. Miután a hasi lábak közét és talpát bekente volna, sorra jött az utólsó lábpár, a mi ép oly fárasztónak láiszott lenni, mint a vég- tagján levő szarúnak bebalzsamozása. Legfárasztóbb lehetett azonban végül a fejhez legközelebb eső mellső szelvényeknek bekenése, mi közben a hernyó szinte kitekerte a nyakát. Ennek befejezte után kissé pihent. Azután újra kezdte, sőt akadt olyan is — mert az elsőt követte még több is — mely a bekenést háromszor- négyszer is végezte, míg a könnyelműek egyszer-kétszerrel is beérték. Igy elkészülve, rövid ideig megint csendben ül a hernyó, majd kezd mászni lefelé, keresve követ, mohát, göröngyöt, melyek alá szeret menni hogy a föld színén, minden gubófélének készí- tése nélkül elbábozódjék. 22-, 23-ad napra kikel a lepke. Miután ez a második Sphingida-hernyófaj, melyen ezt a jelenséget megfigyeltem, kétséget sem szenved, hogy az összes Sphingida-her- nyók, elbábozódás előtt, felveszik az utolsó kenetet, sőt nem valószínűtlen, hogy ugyanazt teszik mindazon hernyók, melyek nem szabadon bábozódnak. Mindenesetre bámulatos egy ösztönszerű :eselekedet ezsdaz utolsó kenet, — annyira bámulatos, hogy arról egyetlenegy lepke- biologus sem vett tudomást, nyilván azt hivén, hogy az öreg Roesel-nek káprázott a szeme, vagy hogy talán fillentett egy ki- csit, a mi entomologusoknál — hallomás szerint — olykor-olykor elő szokott fordulni. Örömemre szolgál, hogy a derék megfigyelő állítását igazol- hatom, és vele a hernyónak egy új ösztönét állapíthatom meg. Szinte megfoghatatlan, hogy másfél századnak kellett eltelni, míg az ő megfigyelését más is észlelhette, holott évenkint ezernyi ezer hernyót tenyésztenek. A. Aigner Lajos. A golyóüszög.1) A gabonánax a Tylenchus candens Schn. által okozott betegsége?) régi keletű s igen ismeretes baj, mely a tavaszi bok- rosodás kezdetével kezd mutatkozni és eltart addig. míg a kalász szeme meg nem érik, tehát az aratásig. Rendesen olyan buja fejlődésű búzánál mutatkozik e baj, a mely sűrű, hatalmas sású, erősen bokrosodott és épen azon van, hogy szárba induljon. Ha ezt ilyenkor a fonálférgek tövenként igen nagy számmal lepik el, úgy hogy igen sok jut belőlük a gyökérre, a gyökérszálnak €gy-egy cm-nyi részére 10—15, a le- vélnek egyes részének égy-egy cm-— jére 30- 50 drb., sót ha be- hatolnak a palánta székébe, s ha ehhez még hozzájárul az is, hogy az idő hűvös, majdnem hideg, hogy a növény nem fejlőd- hetik, hanem fejlődésében mintegy szünetet tartva, lehetővé teszi, hogy a féreg a növénybe bevándorolhasson és a még meg nem állandósult, tehát még meg nem szilárdult belső szöveti részében még aránylag szabadabban terjedhessen s ott telepedhessék le, a hol legjobb táplálékra talál: akkor kezdődik a növény külső eltorzu- lása s egyúttal pusztulása is. A torzulás abból áll hogy "a szár ) :Gabonavetéseink kártékony fonálférgeic czím alatt Jablonowskíi Jézsef a földmivalésügyi ministerium ,Kisérletügyi Közleményeic II. köteté- ben nagyobb tanulmányt bocsájtott ki, a mely díszes külön nyomatban is megjelent (31 lap.) Ennek harmadik fejezetét közöljük íme matatványul. 2) A németek 5 Gicht- vagy Radekrankheite- nak mondják, mert az ilyen búzanövény tényleg olyan mintha köszvényes volna ; konkolybetégség- nek (Radekrankheit-nak) azért, mert a beteg búza-szem némileg a konkoly- magra emlékeztet; az utóbbi oknál fogva e bajt a franczia oblé niellés — konkolyos gabonának mondja; az angol cborzas kalászú búzás-nak (wheat ear cockles), cskarlát:-nak (purples) vagy chamis varjukarom;-nak (false er- got) mondja. Magyarul az állítólag a székely népnél dívó sgolyóüszögöt; használom, mert habár semmiféle üszögről (gombáról), hanem állatról (fonál- féregről) van szo, az a bajt mégis jobban jellemzi, mint a tót (cseh) szárma- zású cpondró; (csehül bondraw) ; magyarul bondró néven leginkább a bo- garak lábatlan lárváit értjük ; bár a nép ide számítja az ugyancsak tót ere- detű kukaczot és a nyiüvet (légylárvát) is. 158 Jabtlonowsky József fejlődés (hypertrophia) folytán sajátságos módon össze- vissza korodnak, összefonódnak, vagy srófszerűen összesodródnak és el- állanak a szártól. Hogyha az ilyen tő még tovább fejlődik, akkor annak szára nem lesz hosszú, hanem a rendesnél kissé vastago- dottabb, az egyes ízületek (bütyökközök) rövidek maradnak, hol- ott a levelek (a szár sása) most még fokozottabb mértékben sodródnak össze. Ilyenkor a beteg búzának sajátszerű színe van : szá- raz, meleg napon, ha a nap süti, sem nem zöld, sem nem kék színű: valami hamvas kékes-zöld színűnek látszik, mely szín e be- tegségre annyira jellemző, hogy a ki azt többször látta és ha a szeme e szokatlan színhez hozzátörődött, akkor. az ilyen beteg búzaszálat, mondjuk beteg bokrot, akármilyen nagy terjedelmű búzatáblán is rögtön észreveszi még akkor is, ha az nem töme- gesen, hanem szálanként és szórványosan fordulna elö. Mert tudnunk kell, hogy az ilyen tövek néha csoportosan is előfordul- nak s a dolog akkor úgy látszik, mintha oda talán több trágya jutott volna, vagy hogy ott volt a trágyakupacznak a helye; máskor pedig olyan búzatáblában, a melyet már a szárféreg igen megviselt vagy tönkre is tett, csak bokronként akad; sokszor pedig a tábla szélén, az út mentén, vagy a határbarázda hosszában találhatók, néba pedig az egész táblán minden második-harmadik bokor ilyen kunkorodó levelű és hamvas kékes-zöld színű. Ez a hamvas szín emlékeztet némileg a buja fejlődésű zab haragos kékes-zöld színére, a mely ezen felül még hamvas is, de e kettő között mégis van különbség, a melyet azonban szóval alig lehet feltüntetni és talán úgy közelítem meg a valót a legjobban, hogy- ha azt mondom, hogy a beteg búza eme szokatlan színében a kék árnyalat az uralkodó, míg a buja zab színében a haragos, sötét-zöld árnyalat a szembeötlő. Ezt a különbséget különösen ak- kor vehetjük jól észre, ha közel van egymáshoz buja zab és be- teg búza is és hae két táblát egyszerre mintegy 100—200 lépés- nyi távolból veszszük szemügyre. Ezt a színbeli árnyalatot először az idén (1899) láttam, a mikor május 20.-án Torontálban egy vallásalapítványi község határán át gyalog mentem. Itt véletlenül egy helyen a beteg búza mellett igen erős fejlődésű zab is volt, noha a zab szára a búzáénál még kisebb volt, de az előbb emlí- tett szín annyira szemembe ötlött és mert sokáig és különböző távolságból el-elnézegettem, annyira emlékezetembe vésődött, hogy az ilyen beteg búzaszálat azután első pillantásra meg tudtam ta- álni bármely búzatíb lán. Az ilyen fonálférges búzának ez a buja fejlődése és saját- A golyóüszög. 159 ságos színe megmarad azután későbben is. Újabb alakja a kalász- hányás idején mutatkozik. Ez a kalászhányás pedig a beteg bu- zánál igen korai: a fónálférges búza kalászhányása ezidén Bánát- ban már május 19.—20-a táján kezdődött. 1. ábra. Fonálférges (golyóüszögös) búza május 2). táján. (Rakó fényképe után ) 160 Jablonovsky József De milyen szomorú kalászhányás volt az! Láttuk már előbb. hogy e bajt eleintea levelek kunkorodása és összesodródása jellem- zi : hogyha a búzaszálnak felső, a kalászt borító levele is épen így sodródik össze a kalász hegye körül és anyira összehúzódik, hogy a kalász a takaró hüvelyében fölfelé nőni nem bír, akkor annak oldalán tör ki belőle. És mert az összesodródott levél a kalász hegyét, a bajuszos fajtáknál tehát a kalász bajuszát, meg azután is lekötve tartja, a kalász azután nagyon furcsán nő: a hasból kitört, még egészen fejletlen és sárgás (xanthophyllumos) kalász lekötött hegye miatt háromszőg vagy félkör alakjában a szár oldalán addig nő, míg az egyre hosszabbodó szára annyira meg nem nyúlik és meg nem szilárdul, hogy a kalász hegye ki- szabadulhat, mintegy kihúzódik az összekunkorodott levél hatal- mából ; azután a meggörbült kalász és szárrész egy két nap mulva kiegyenesedik s akkor, ha egyéb baja nem volna, alig volna meg- különböztethető a többi egé:zséges kalásztól. De mielőt erre a bajra áttérnék, vessünk előbb egy pillan- tást az I. sz. ábrára, a melyen az eddig tárgyalt baj összes alak- jai több fokozatban láthatok: az erősen összesodródott levelek között látni torzonborz kis kalászt is, a mely nagy nehezen kí- szabadult a föléje csavarodott levél hatalmából s a mely a le- fotografálás előtt megszáradva, torzonborz külsejét a rendesnél kissé kirivóbb alakban mutatja. E kis kitérés után térjünk vissza a békójából kiszabadult kalászhoz, a melyről mondtam, hogy baja van ; e baj olyan nagy, hogy jobb volna, ha az ilyen kalász nem is teremne meg soha ! A baj az, hogy noha e kalász még nem is virágzott (ne feledjük, hogy május 19.— 20.-a körül vagyunk), máris van magja. Mert bontsuk csak fel egy ilyen beteg kalásznak egy-egy tokját : akor ott, a hol az egészséges kalásznál még fejletlen virág- részek vannak, a beteg kalásznál már egy kis magszerű, zöld színű képződményt találunk, a melynek alakja igen változatos, de legtöbbször olyan félig gömbölyded idomú, ágas-bogas hegyű, mint a minőt alább a 2. sz. ábra felső sorának balról levő öt alakja mutat; e képződmény nem nagy, akkor tájban olyan, mint egy fejletlen bükkönyszem, vagy olyan, mint a hogyan azt ugyancsak a 2. számú ábrának felső sorában jobbról levő kis alakja mutatja. A korai és furcsa képű mag pedig úgy van elhelyezve a tok :ka- lászka) borító pelyvái között, mint a hogyan azt a 2. számú ábra alsó sorának jobbról lévő képe mutatja, tehát tökéletesen úgy, a hogyan a rendes mag szokott ott helyet foglalni. A golvóüszög 161 77 / sZ8 2. ábra. Golyóüszög (friss gubacsok) május vége fe magja helyén golyóüszüggel :2-szeres nagyítás). József rajza után. APAPSLZLT G. A magnak előfordulása olyan kalászban, mely még nem virágzott, nem rendes dolog. Hogyan jött tehát létre? Bizony ezt is a férgek okozták! Ugyanakkor, a mikor a fonálférgek nagy száma neki állott a búzatőnek és megfertőzte gyökerét, leveleit, a férgek igen tekin- télyes része nem érte be az előbb említett szervek megtámadásá- val, vagy talán mert számuk igen nagy volt, azért a kény- szerítő körülmények hatása folytán tovább vándorolnak és keresztül furakodva az utjokba eső puha szöveti (még teljesen meristemati- kus) részeken, behatolnak a tő kellő közepébe, oda, a hol még a kalász kezdetleges alakja van. Itt tartózkodnak a behúzódott fér- gek és a mint a kalász a szár növekedése folytán burokjába takarva egyre följebb és följebb emelkedik. vele együtt emelked- nek az ugyancsak a kalász tokjaiba (a kalászkába) húzódott fér- gek is. Hogyha a kalász kissé nagyobb (de a mikor még burok- jában van), akkor a férgek a fejletlen virágzat egyes részeibe húzódnak be, azokba, a melyekből majd a termő és a porzók fej- lődtek volna ki. Hogy ez a bevonulás tulajdonképen melyik idő- szakban történik meg, azt biztosan nem tudom, mert még nem figyeltem meg, de annyi bizonyos, hogy az az említett virágzati szerveknek olyan fejletlen korában történik, a mikor azok ősi oszlószövete (meristema) szaporodó félben van és még rendkívül gyorsan növekedik is. Ezt onnan gyanítom, mert mikor a fonál- férgek a virágzat termőjének magházába, vagy aporzó portokjába (anthera) húzodnak be, s e szervek alkalmasint a bennök élő fér- gektől eredő izgató hatás folytán buján (de nem rendesen) növe- kednek : akkorez a növekedés annyira nagy és élénk, hogy ezek a különnemű szervek, a termő és porzó, egy vagy két szervvé fejlődnek. Tehát összenőhet egy szervvé a termő (magháza) és 0 ös lé. A felső sorban balról 5 drb. nagyításban, jobbról egy termé- szetes nagyságban. Az alsó sorban balról gubacs kereszt- metszete (8-szoros nagyítás, jobbról szétfejtett kalászka, Lósy 162 Juablonovski József egy, vagy két portok, vagy külön két avagy mind a három por- tok is és május második harmada elején, mikor a dolgok rendes folyása szerint a búza termője csak 1 mm átmérővel bír, az ilyen képződmény, melyet a férgek okoztak már 2-5—27 mm vastag, tehát másfélszer olyan testes, mint a rendes és majd csak a virág- zás alkalmával, körülbelül junius második harmadában megtermé- kenyülő termő. Ez a sajátszerű test, mely már virágzás előtt kifejlődött, valóságos gubacs (cecidium) és mivel állattól (fonálféregtől szár- mazik, állat-okozta gubacs (zoocecidium), mert az olyan fejlődésű . szövettömeg, a mely határozottan a fonálféreg izgatása folytán élő búza maghonából (vagy helyesebben mondva egész termőjéből), vagy a porzók portokjaiból jött létre és a búzakalász tokjábar (kalászkájában) a mag helyén tovább fejlődik, de alakja és fejlő- désének korai voltánál fogva a búzamagtól s a búza rendes szer- veitől különbözik. Maga ez az új keletkezésű szövettömeg pedíg lakóhelye az ezt előidéző állatnak, -a fonálféregnek. Mert a fonál- féreg nemcsak megtámadta a magházat és nemcsak eltorzította azt, hanem benne is él! Hiszen azért növesztette is, azt! Május 19.-én felbontott gubacsban még csak férget találtam, még pedig hímet és nőstényt; junius hó 4.-én már tojást is, ellenben junius 14.-étől kezdve már kelni kezdtek a kis férgek és junius 20.-án már majdnem mind kikeltek és tojását csak elvétve találtam. Hogy az ilyen gubacsban tényleg féreg van, arról kön- nyen meggyőződhetik bárki, mert itt a jó szem és hozzá kisebb- szerű nagyító erővel bíró kézi nagyító üveg, a kés hegye, meg egy fekete papiros, vagy az iskolás gyerek palatáblája az összes mű- szer, a mely az ilyen féreg megkereséséhez szükséges. Nem kell egyebet tenni, mint a még zöld felszínű gubacsot késsel fölvágni és belőle a fehéres nedvet a palatáblára kiszorítani. Ha az így ki- szorított nedvet a kézi nagyító üveggel megvizsgáljuk, benne igen parányi fehér színű karikákat találunk: ezek a karikák tulajdon- képen a férgek, a melyek így összekunkorodva a gubacs belse- jében élnek : benne párzanak, tojást raknak és míg az öregek el- pusztulnak, addig a tojásokból kikelő álczák egyre szaporodnak. Haberlandt egy-egy gubacsban 550—1660 fiatal álczát talált. Magam is meg akartam azt számolni, de szemem fölmondta. a szolgálatot : 2000-ig még fölvittem, de tovább nem győztem, pedig hátra volt még a felénél is nagyobb tömeg. Tehát hogy a fiatal fonálférgek (lárvák) számát becsülöm, a mennyi belőlük egy gu- bacsban akadhat, az a nagy gubacsban 3—5000 is lehet. Mennyi lehet akkor egy kalászban ? ! Jablonowski József. tf Magyarország Donaciinát. II. ivar blvászra tsa "üze me krém egyin atta oizrátsjatata : A harmadik lábfej-íz (tarsus) kicsi és egyszerű, az utolsó igen hosszú. A szárnyfedők csúcsa lemetszett és külső szöglete hosszú hegyben végződő. I. Haemonia Latr. A harmadik lábfej-íz nagy és kétkaréjú, az utolsó rövid. Szárnyfedők egyszerűen lemetszettek vagy kerekítettek. Az első haslemez hosszabb, mint a többi együttvéve. A lábak vékonyak; a test megnyúlt, lapos vagy csak kissé domború. A fejen három hossz-bemélyedés van; a szemek nagyok, erősen domborúak. 2. Donacia Linn. Az első haslemez csak olyan hosszú, mint a többi együttvéve. A lábak vastagok, otrombák. A test hosz- szúkás, domború. A fej közepén egy hossz-bemélyedés. Szemek kicsinyek, kevésbbé domborúak. 3. Plateumaris Thoms. 00 iEcájo d ászsa to a Sajo k sm e s hast ást OSZHAKStAN Baz I. Haemonia Latr. Sárga ; a fej, csápok és a mell fekete, de fehér selyem- fényű nemezzel sűrűn fedett. Az előtor hátán két rövid fekete sávval. Szárnyfedőkön fekete pontsorokkal, me- lyek közül 2—2 egymáshoz közelebb fekszik. Hosz- Szató TŰna alsz Esti ek heg GEES E A KÁDNEMÁTEMLLAK ÜZE : 2. Donacia Fabr. Az előtor háta és a szárnyfedők csupaszok ... .. 2. — Az lelőtor hátauéssa cszátnyiedőks szórösekétssa 18 Azelőtor hátának közepe sima, chagrinált, finoman rán- czolt vagy az alapján pontozott. Farfedő (pygidium) felülről látható. Nyaka fekete; előtor háta 1!/3-szor olyan széles, mint hosszú. A harmadik csáp-íz kétszer 164 eze ] Csiki Ernő olyan hosszú, mint a második. Színe érczfényű zöld vagy aranyos-zöld ; az előtor hátának közepe és a szárny- fedők háta rézszínű, violaszínű vagy fekete. A dá hátsó czombjain 2—5, a £-nél egy foggal. Hossza 9—13 mm. 1. crassipes Fabr. Az előtor hátának közepe pontozott és többnyire rán- czolt; ritkán nem tisztán pontozott, de akkor erősen TANSZOT A eszet kezte zását ő en ESA e VE ZEt te NEE 3. Szárnyfedők a csúcson lékegelátéttek; Terád felülről nem látható. Csápok hosszúak, ezek és a lábak vörös- barnák, ritkán sötétek. A nem fogazott hátsó czombok elérik vagy túl is érnek a fartövön. Test keskeny. Zöl- des arany fényű, némelykor réz-színű vagy kékes. Hossza sZ—— 12. ms zés ES tsz ezett at Zep GITVÜJES ESEL szarytedők a Jesúcson Jemetszettelk se Est estek 4. Szárnyfedők durván, de gyéren ránczoltak, fénylők, Hiély sbenyomatok Saelküla st KESGSÉGSZENESÍ B ESEE ESSEN NEGBtEB 9. Szárnyfedők igen sűrűn és finoman ránczoltak, homá- lyosak, mély benyomatokkal. A test keskeny. .. 0 -- 81. A szárnyfedők pontsorai erősek. A lábak vörösek, a ezombokstelülréreztényűek se BESSa A 61 A szárnyfedők pontsorai finomak. A Ha tnádles csáp-íz kétszer olyan hosszú, mint a második. A fejen három hosszanti Barazdavails Set Set s szelt a 3. A szárnyfedők kerekítve a femétézett ( csúcsát nem érik el a hátsó czombok. A homlokon a szemek mellett hossz-bemélyedés nincsen. Színe aranyos vagy zöldes ; a szárnyfedők 5— 6. köztércséjében sárgás-barna vagy rézvörös sávval, ritkán egészen feketék. . Hossza 5—9 mm. 3. semicuprea Panz. A hátsó czombok elérik az erősen lemetszett szárnyfe- dők csúcsát. A homlokon mindegyik szem mellett egy hossz-bemélyedéssel. Alul ezüst-fehéren szőrös... ... Az előtor háta mindenütt sűrűn pontozott és erősen harántul ránczolt. A szárnyfedők csúcsa ferdén befelé lemetszett. Színe éreczszínű, rezes vagy zöld fénnyel. Hátsó czömbokon 2 erős" foggal. Hossza 7— 11" min 7. 4. dentata Hoppe. Az előtor hátának közepe gyéren pontozott és gyengén harántul ránczolt. A szárnyfedők vége egyenesen lemet- Magyarország Donaciinái -165 szett. Színe barnás-viola vagy sötét-zöld, zöld vagy aranyfényű széllel a szárnyfedőkön Hossza 5.5—10 mm, 5. versicolorea Brahm. 8. Az előtor háta finoman és gyéren pontozott, nem tisz- tán ránczolt. Lábak vörösek, részben sötétek. A szárny- fedők bemélyedések nélkül, végükön egyenesen lemet- szettek és erősen kerekítettek. A hátsó czombok nem érik el a szárnyfedők végét. Hossza 7—10 mm. a. Színe feketés-zöld vagy viola, az előtor háta és a szárnyfedők oldalszéle világos zöld vagy aranyos. 6. Malinowskyi Ahr b. Előtor háta és a szárnyfedők egészen sárgák. 6. var. arundinis ÁAhr. — Előtor háta rendetlenül ránczolt és pontozott. Lábak érczszínűek, csápok feketék. A szárnyfedőkön a varrat mentén négy felületes bemélyedéssel. Színe sötét rezes- zöld vagy viola, az oldalakon aranyos-színű, vagy egé- szen kékes-zöld vagy arany színű. Alul sárgás-szür- késen szőrös. ó és ? hátsó czombjai két foggal. 7. spargamt. Ahr. 95 algábakéssetesápok ;mörösz színeződés mélküleet Se ses 105 —- Lábak fémes zöldek, a czombok alapja és a lábszárak vörösek; 2—11. csáp-íz eleje rendesen vörös. A szárny- fedőkön a varrat mentén két sekély bemélyedéssel. A: szárnyfedők rendesen vonalozva pontozottak. Alul TENG AZÓTOS Yes yezet e 187 10. A hátsó czombokon, melyek a szárnyfedők végét elérik, egy erős, hegyes foggal. A szárnyfedőkön két erős be- mélyedéssel. A harmadik csáp-íz kétszer olyan hosszú, mint a második. Alul arany-sárga szőrzettel fedett. Fe- lül aranyos-zöld, az előtor háta gyakran kékes, mind- egyik szárnyfedőn egy széles bibor- vagy barna-vörös sávval. Hossza 6—10 mm. .. .. .. §. agnatica Linn. — A hátsó czombok nem érik el a szárnyfedők végét. HALE 11. A hátsó czombokon egy igen kicsi, tompa, sokszor alig láthatótosszal gar das jed MEGSE esén HO ÉSYNÜü ÚT — A hátsó czombokon egy erős és hegyes foggal. ... 14. 12. A szárnyfedők első köztércséje haránt-ránczolatok nélkül. 13. — A szárnyfedők első köztércséje harántul ránczolt. Az előtor háta előre gyengén szélesbedő, a szárnyfedőkön négy bemélyedéssel a varrat mentén, A szárnyfedők 166 Csiki Ernő pontsorai hátrafelé finomodók. A harmadik csáp-íz hosz- száabb" "minit a "második. TAlutefeéhérésszótosíta ossza 8—11 mm. a. Sötét bronz-színű, a 8—9. köztércsében aranyos- zöld vagy kékes sávval, ezenkívül az alapon az első és második bemélyedés között is lehet egy hasonló színű folt. altala, LUSTA B ATA b. Némelykor a szárnyfedők egyszínű bronz-színűek, más színű sáv nélkül. ... 11. var. unmicolor Westh. 13. Az előtor hátának mellső szögletei tompák, ki nem állók. Lábak hosszabbak. Színe sötét bronz vagy rézvörös, ritkán zöldes; selyemfényű. Hossza 8—10 mm. 9. brevicornis — Az előtor hátának mellső szögletei fogszerűen erősen kiállók, oldalai egyenesek. L.bak rövidek. Hátsó czom- bok igen kicsi hegyes foggal, ez némelykor hiányoz- hatik. Bronz-színű, ritkán zöldes vagy kékes. Hossza Ahr. SZELO ún AA gal atée se MEGSE IN DOZSI ÖVESSÁR TERE 14. A szárnyfedőkön a varrat mentén négy mély benyo- mattal és kettővel az oldalszél mellett Csápok vastagok, homlokdudorok erősek. A szárnyfedők pontsorai hátra- felé finomodók. Első hasi-szelvény közepén gyengén kiemeikedő bordácskával. Színe zöld, ritkán rézvörös vagy székes ; homályos selyemfényű. Hossza 8.5—-11 mm. 12. bicolora Zschach. A szárnyfedőkön csak 2—3 nem mély benyomattal ; a PóntSOroksa "GSÜGSIE! VETŐ SB Rita LES [EN EÉN TEL ÁTEBETESÉKEBTSÉSB 15. 15. A szárnyfedők alapja, a váll és torpaizs között sűrűn és rendetlenül pontozott. Színe sötét . homályos bronz- színű. Hossza" 8.5— 11 "mm. 1 13 robscuranGyiih. — A szárnyfedők alapja rendes vonalakban pontozott, csak a válldudorok körül sűrűn pontozott. ... 0 -.- 16. 16. Homlok dudorok nélkül. A test széles. Az előtor háta erős haránt ránczokkal. Színe fényes sötét rézbarna. Hossza 710 mm. ESVE REI A homlokon a csápok Fi áSE két dudorral; a harmadik csáp-íz valamivel hosszabb, mint a második. Teste kes- kenyebb, domborúbb. Hossza 7—9 mm. a. Színe aranyos-zöld, zöld, rézszínű vagy kék. 14. antigua Kunze. 15. thalassina CGerm. b. Színe élénk bibor-vörös. 15. var. porphyrogenita Westh, Magyarország Donaciinái 17. A szárnyfedők csúcsa lemetszett és egyenként ívalakban kivájt. Farfedő felülről látható. Színe aranyos-zöld, réz- vörös, bibor-vörös vagy kékes-zöld; ritkán sárgaréz színű, közepén bibor-vörös vagy aczél-kék a Szárny- fedők- 2—5. köztércséje. Hossza 6—10 mm. 167 16. vulgaris Zschach. — A szárnyfedők meghosszabított csúcsa egyenesen lemet- szett, külső szöglete tompa vagy lekerekített. Farfedő felülről nem látható. Hossza 7—10 mm. a. Színe homályos rezeszzöld. ... ... 17. simplex Fabr. Színe sötét kék. kib 18. A csápok vékonyak, harmadik csáp-íz kétszer olyan hosszú, mint a második. Mellső lábszárai egyformán vékonyak. Teste nyulánk, zöld, rezes, bibor-vörös vagy kék-színű, felül zöldes- vagy szürkés-sárga szőrzettel. 17. var. pulcherrima Humm. Elossza 7ESTOJHO mis tala 2 G-t haló "BONTENLOST NAT — A csápok vastagabbak ; a harmadik csáp-íz 1!/2 szer oly hosszú, mint a második. Mellső lábszárak vége fogsze- rűen kiálló. Teste széles, zöld vagy réz-vörös szinű. Elősszas 7 T2e mm ov ad Rave ati] BIE néKemekterost, 3. Plateumaris Thoms. irsesznelőtoréhatasesupaász: Eábak éRezsSzíműelee 5 ee ő. — Az előtor háta finom szőrrel sűrűn fedett Lábak legna- eyobbuTtéSztVÖLÖSEK sar s esélyes 3. s Jets Harmadik és negyedik csáp-iz csak kise hass z ibb, mint a második; az egyes ízek eleje vörös. Lábszárak és lábfejek eleje rendesen vörös. A szárnyfedők hosszú- ságuk ?/3-ad részében legszélesebbek. Színe sötét réz- színű, réz-vörös, zöld, kék vagy viola. Hossza 6.5—9 mm. L9 1. discolov Panz. — A harmadik csáp-íz másfélszer, a negyedik kétszer oly hosszú, mint a második ; csak az utolsó ízek alapja néha vörös. Lábak egészen érczszínűek. A szárnyfedők már a vállaktól kezdve hosszúságuk ?/3-ad részéig legszé- lesebbek. Hossza 7—10.5 mm. S S Színe zöld: vagy kékes-zöld. ... ... 2. sericea Linn. Kék, indigó vagy vöröses-kék. 2. var. festucae Fabr. c. Zöldes-rézszínű vagy aranyos-zöld. 2. var. micans Panz. (ei kej . Sárgaréz színű, homályos réz-színű vagy réz-vörös. 2. var. armata Pagyk. e. Aranyos- vagy réz-vörös. ... 2. var. nymphaeae F. 168 Adatok Szeged faunájához. 3. Az előtor oldalán elég erős tompa. dudorral. Nagyobb testű : 9—12 mm. Színe fekete, violás fénynyel; az elő- tor háta zöld, kék vagy bibor-vörös fénynyel. A csápok, lábak és utolsó négy potroh-gyűrű vörös. 3. braccata Scop. — Az előtor oldalán igen gyenge, gyakran alig látható dudorral. Kisebb fajok. 5— 9.5 mm. --. 8 4. 4. Az előtor oldalai előre és hátra tisztán kérülátys ese nyedők. Alul szürkésen szőrös. a. Az előtor hátának mellső szögletei mint kicsi he- gyes fogak előre húzottak. . — 4. consimilis Schruk. b. Az előtor hátának mellső szögletein kiálló fogak Nélkülz ve. zizön ilyenen geza, adó VAY: VAA ADUAS KK ÜNYBES — Az előtor háta nagy, lapos, négyszögletes és csak hát- rafelé kissé keskenyedő, oldalai majdnem egyenesek, miellsőv szögletek "tompák 4205 ese ez feakelapzéti 10): Az előtor oldalai a hátsó szögletek előtt mély három- szögű kimetszéssel. Szárnyfedők egyenként lekerekítet- tek. A csápok rövidek, vöröses-sárgák, ritkán sötétlők, az első két íz halvány-sárga. Utolsó négy has-szelvény rozsda-vörös. Lábak rövidek, halványsárgák 5. affinis Kunze. — Az előtor oldalai alig kimetszettek. Szárnyfedők együt- tesen lekerekítettek. A csápok hosszabbak, feketék, az 1—2. íz rozsda-vörös, ritkán a többinek eleje is: vörö- sen gyűrűzött. Potroh sötét (friss példányoknál az utolsó négy szelvény lehet részben vagy egészen sötétvörös). Lábak hosszabbak, rozsda-vörösek. ... 6. vustica. Kunze. Csiki Ernő. [eg Adatok Szeged faunájához. IV. Hemiptera. Pentatomidae. Coptosoma scutellatum Geoffr. VI. 18—VIII. 20. Thyreocoris scarabaeoides L. III. 30—VI. 29. Otontoscelis fuliginosa L. V. 24—VI. 17. Phimodera galgulina H.-S. VI. 21—29. Eurygáster múra- Ú. VILL 7— VIII. 165 "nigro-rcucullata Goeze var. hottentota H.-S. V.10— VII. 24. lrigonosoma rusticum Fabr. VII. 20—VIII. Crypsinus Vellay Imre 169 angustatus Baer V. 2—VI. .21. Graphosoma lineatum L. IV. 29—X. 9. Éydmus nigrita FH. IV. 17— VII. 12. Geotomús "elongatus FS. VI. 29. Sehirus bicolor L. III. 19—vVI. 22. Gnathoconus albomarginatus Goeze V. 11 Ochetostethus nanus H.-S VII. 9—15. ; Menaccarus arenicola Scholtz VI. 29. Sciocoris distinctus ENE DEE OSZ ez homalonotus Fieb. VIT 277 csulcatús e Bieb V. 2—VII. 9 ; cursitans Fabr. VI. 29—IX. 20. Aelia acuminata[L. MESZ TOSsírata Bol 14 5—V. 531. Neottielossa " imiexas Wolf eve 29—V. 5; leporina H.-S. V. 71--VIII. 6. Eucarsoris aeneus Scop. X. 6. 7; var. spinicollis Put. VII. 23; inconspicuus H.-S. III. 30--VII. 12. Peribalus vernalis Wolff. IV. 2—IX. 5; sphacelatus VII. 24—X. 9. Carpoco- ris fuscispinus Boh. VII. 27; purpureipennis De Geer VII. 3—29 ; lunulatus Goeze V. 15—VII. 20. Dolycoris baccarum L. III. 26—X. dógvaseormis Jak eV 20. Ealomena prasina C. LStSSERhapmó gastermebülosa Póda XX. 10. , ,Pentatoma. rúfipes E FEVUNSSZAS iúrydema festívum L. V.5— VII. 29 ; var. pictúm H.-S. V. 5— VIN JOsroléraceume.. VII. 24— X. 10:: var. annulatum eat ÉVENSZOS var. triguttatum Horv. ÍV. 20. Pinthaeus ssanguinipes E. VIII. 30. Arma custos "E. X. "12. iltoduús luridús, E: V.: 12. Rhacognathus. ,punctatus: LVI ZO: Zicrona coerulea L. III. 25—V. 10. Acanthosoma haemorrhoidale L.. III. 26--V. 27. Coreidae. Centrocoris variegatus Kol. VI. 12. Spathocera lobata H.-S VI. "19.eSyromastes ömáarginatus "L.: I. 26—-X.. 28. . Verlúsia rhombea L. III. 22—VII. 27. Gonocerus acutangulatus Goeze X. 28 Bathysolen nubilus Fall. ÍII. 30—VIII. 2C. Ceraleptus gra- éeMcornis " E1.-S. "V. 17— VI. 29..aGoreus : scabricornis; Panz.. HI. JOEX ST Camptopus lateralis Germ. V. 15—IX. 22. Alydus calca- ratas CL: "VI 18—VIII. 20: Stenocephalus agilis Scop. V. 7— VIII. 20; medius M. R. V: 4hkalbipesíitabt Vő 10. Therapha Hyoscyami L. IV. 25—V. 14. Corizus :crassi- GOGASE a (S MISS 286 EXGSZO S ÉVA egabutlon S ROSSWSSM: ázIGONE Spetsússikieoa Vize oatúmpgactatus SEhü s Ve AVI 207 ÜNtNŰSFESERN EVEN SZE VIS 29 KEhotrosoma ESehlingi Set IV. 15—VIHI. 20. Beritydae. Neides tipularius L. VI. 24— VIII, 27. Berytus consimilis Horv. V. 6. 170 Adatok Szeged faunájához Lygaeidde. Lygaeus eguestris L. III. 26—IX. 14. [Lyaeosoma re- ticulatum H.-S. III. 23—VII. 24. Arocatus melanocephalus F. IV. 15. Nysius Thymi Wolff. VII. 6— VIII. 6 ; Senecionis: Sehili: TT: d2 VIN ZOS Rricae Schülle TVES ZTE TER Cymus claviculus Fall. V. 3—IV. 22. Ischnorhychus Kesedae Panz eve 0 z0 Isehnodemus sabuleti Fall. IX. 16—X. 9. Blissús Doriae Herr. VI. 9—VIII. 18. Henestaris halophilus Burm. VI. 24—VIII. 20. Geocoris albipennis F. III. 30—V. 24. Chilacis Typhae Perr. X. 28. Platyplax Salviae Schill. VI. 30. Metopoplax Origani Kol. V. 10—VIII. 2. Oxycarenus collaris MERGET OS Pameéra ufracticollis SSenis TNS E MISZSSENOYDATOShTontis chiragra B. IV. 2—VIIL. 10." Tropistethus " folosericeüs "Scholtz V. 7— 10. " "Pterotmetus wstaphylinoides SsBünnn s eV ERIK se te tat Pionosomus" : opacellús Horv." IV. " 16. VINNI 20 anaprodemai maurum F. IV. 2—VII. 24. Acompus rufipes Wolff. VII. 10. Styg- nocoris rüsticus Fall. VII. 17. VE as emilieimetsü Scott zet etE trechus gracilicornis Put. V. 5—VII. 3; nubilus Fall. HI 24—X. 6; ambigys Horv. IV. 17-—VI.23. Microtomaatrata Goeze III. 30— VII. 19. Trapezonotus agrestis Fall. IV. 17. VI. 19. Sphragisticus nebulosus Fall. VII. 24—29. Calyptonotus Rolandri L IV. 10—VII. 29 Aphanus guadratus F. V. 10—VII. 19 ; alboacuminatus Goeze IV. TENI 9 s övúlgatisú Senate s e TR 1 ELETE EZ 2 VÁLTSA Beosus guadripunctatus Müll. IV. 16—V. 5; maritimus Scop. V. 10£ VII." 19." Emblethis"Verbasci FF. " T(- 22— V.:5 :. remseus Wolff. IV. 2, V. 27 ; denticollis Horv. IV. 16—VI. 8 ; ciliatus Horv. VII. 17. Eremocoris fenestratus H.-S. XI. 2. Drymus sylvaticus F. V. 7. Scolopostethus decoratus Hahn VIII. 5; affinis Schill. IV. 3—V." 29. Pyrrhocoris , apterus 1. I 25 AVE 2ZG magsinatus akol 3— VII. 15. Tingididae. Piesma "guadrata "Biéb:" MESZOS MIN 2 e Salsolas mee MEGSZ VIÍ SZA macúlatar sapi k Ve zEzet s 88 ös Serenthia atricapilla Spin. V. 10—VIII. 20 ; femoralis Thoms. var. confusa Put. VII. 12—VIII. 6. Dictyonota tricornis Schrk. IX. 5—20: Tingis Pyri F. V.-3. Phyllontocheila. auriculata Costa Wellay Imre 171 V.23—VIH. 17 ; geniculata Fieb. VII. 14 ; maculata H.-S. VI. 25—29; cáucasica Jak. V. 12: Catoplatus carthusianus Goeze VI. 9—291 Physatocheila scapularis Fieb. IV. 25—VIII. 20; Monanthia Echii; Scenekeívssz— VII. 139. Symphyti Vall. TV: 207 VIE 24 "rotúns data tt es s V. 10—-VIII.23 Aradidae. Aradus"Betülae"L. V. 8— 12. Gerrididae. (CetmisNpalúdünz e VE SZOT TEGIDBITEESES SÍRVA MKZENÉKOTS odontogaster Zett. ÍV. 5; argentatus Schumm III. 25. Keduvtidae. Ploiariola culiciformis De Geer V. 20. Pygolampis bidentata Goeze IV. 235—V. 10. NReédúvius petsonatús té VIS 25— VIII. 18. Birates; hybridús "SGopss (Szo. Harpactor iracundus Poda V. 10, VII. 15. Coranus contrarius Reut. MEKOSOZ EZ S ssubapterus BDe":"Geer VIII 20. Érostémma , guttula W. IV. "20—29; sangnineuniikos si, V::3- 16. Nabis latíventris" Bol. -VII. 24, VIII. 30." ferus:" "1. IV. DEV 296 rúgosus [." IV. 21. Cimicidae. Anthocoris Minki Dohrn IV. 8—IX. 22 ; nemoralis F. V. 59—NX. : 24. Triphleps majuscula Reut. VII. 24. Xylocoris ater Duf. III. 30. Capsidae. Acetropis carinatus H.-S. VI. 9. Miris calcaratus F. V. 3—VII 12. Notostira erratica L VI. 18—VII. 20; Trigonotylus ruficornis Geoffr. VI. 9— VII. 4. Phytocoris Tiliae F. VIII. 20. Calocoris pilicornis Panz. V. 11 VI. 29 ; bipunctatus F. VI. 17; Adelphororis lineolatus Goeze VI. 18, 19 ; ticinensis Meyer VII. 23—VIII. 18; seticornis F. V. 27— VIII. 17. Brachycoleus scriptus F. V. 16—-VI. 10. Lygus pratensis ETVE SEL 75: imbatus EE VIE 2 TúconrmMeyz VSZZ VT ESE Kellesz ze VINEGEChanagochítús Gyilénhattáltt ame ZO KOSG loseytüs" brevicornis Reut VSZ Ve vűlneratús SeWVols av 19—VIII. 2 ; cognatus Fieb. V. 20—VII. 19. Camptobrochis punc- túlatadksalt e VSSZgE VR TT OCOT SE DUSKATAtU S EE e ME VIE 29. Rhopalotomus ater L. V. 31, VI. 19. Pilophorus confusus kb. VIN KEZES yistellonotúsütüetttatúis aes V aze VESZ phalonotus guadriguttatus Kb. VI. 7—VIII. 27. Halticus apterus L. VI. 7- X. 10. Anapus longicornis Jak. VI. 19 ; Ortnocephalus Salta- tor Hahn V. 27—VI. 22 ; vittipennis H-S. V. 24—VI. 19. Orthotylus flavosparsus Sahlb. V. 24—XI. X. 7. Conostethus salinus Sahlb. VI. 1—9. Solenoxyphus fuscovenosus Fieb. IX. 12. Megalocoleus ochro- 172 Adalék a lepkék biológiájához leucus Kb. VII. 9— VIII. 2 Ambiyiylüs masútusátossevászasz0 tése taceus Reut. VI. 13, 19. Macrotylús "Berrichűtkeútee vs ZÜ Tor váthi Reut. VI. 29, VIII. 9. Plagiognathus bipunctatus Reut. VII. I, VIII. 2; fulvipennis Kb. V. 31—VII. 7. Chlamydatus pullus Reut. V. 30—VIII. 18; saltitans Fall. V. 28—30. Neocoris Bohemani Fall VII. 24 VII 2ESthenarúsaROSÉGNKES SEN EZI Saldidae. salda pallipes E. VI "35——VIE 12 melanoscelasbiietb ea sás Gincta JEL S Ül S30 Namncoridae. NA Ücoris a eimicordes els KEYS St ae Nepidae. Nepa cinereaje aes 1 EVIÜFEZOS Ramnattat mea salts Notonectidae. Notonecta glauca L.:1V 10. Plea minutissíma Bo MEGME Corixidae. Corixa hieroglyphica Duf. VII. 4— VIII. 205; Linnéiv Fieb. VII 17, 24; Striata LL. VI 17; concinnastiebke VS VÜNÜ ESET EKSnE hoteti Biebse VISSZZCOVIT see Vellay Imre. Adalék a lepkékíbiolósiájákoz: HE Cossus cossus L. Máj. végétől jul. végéig. — Hernyója máj. közepén elbábozásra kész, ilyenkor sok esetben elhagyja azt a fát, a melyben addig élt, hogy a fúrt Wukon kívülsgübözőödiéke Igy 1897. máj. 18-án a Rákoson, homokos úton eltaposott ,érett" hernyót találtam, fejével felém irányítva; nehány lépéssel odább ugyan olyan felém jött, és midőn megközelítettem azt a fűzfát melyet nyilván mind a kettő elhagyott, embernyi magasságban ismét láttam egy cossus-hernyót, mely a fúrt lyukat elhagyni ké- szült, de gyorsan hátrált, midőn megakartam fogni. Más fákat vizsgáltam és rövid idő mulva visszatértem ania fához, de akkor a hernyó már lenn volt s ugyan abban az irányban haladt mint a másik kettő. Még magasabbról ugrott le 1893. jun. 12-én jegenye- fáról egy érett cossus-hernyó, épen kisérőm kalapjára. — Az épen kikelt, még puha lepkét vadgesztenyén is találtam és gyanítom, hogy hernyója az ákáczban is él. A. Aigner Lajos 173 Zeuzera pyrina L. Jun. elejétől jul. végéig délután !/25 és 7 óra közt épen kikelve hárs-, kőris-, juharfa stb. törzsén, kivált ott, hol azok napos helyen állnak. — Hernyója ugyanazon fákban, de ákácz-, alma, orgona és szilfában is : jelenlétét száraz ágak árulják el. Budapestnek egyik külvárosában két sornyi fiatal kőrisfátnagyon megrongált. A lepke kétségkívül sokkal gyakoribb, mint azt álta- lában hiszik. Kíkészítésénél potrohának tartalmát ki ke] venni és vat" tával helyettesíteni. Phragmatoecia castanea Hb. Május, juniusban multévi nád- szálakhoz hozzátapadva; ha óvatosan le nem veszszük, elröpül. — Hernyója és bábja jun. elejéig nádban. A hol egész nádszál fek- szik tömeg "kell nézni, " vajomi alul le van-e. rágyagsez esetben a közellevő nádszálakat hosszú késsel mélyen a gyökerénél vágjuk le: sok esetben megkaphatjuk ily módon a hernyót. Hpichnopteryz ündulella FF. "Ezt "a" piczi "lepkék, smell csak déli Oroszországban és Magyarországon fordul elő, nálunk eddigelé csupán Eperjesen, Peszéren és Budapesten figyelték meg, még pedig április havában legelőkön és mezőkön Potentilla verna — biízonvára tápnövénye — közelében, de csak verőfényes, meleg és szélcsendes napokon 9— 12 óráig és délután !/25-óra tájban. 1898. ápr. 19-én volt alkalmam párosodását megfigyelni. Homokos réten, a hol több hím röpködött, észrevettem, hogy azok egyike, közönséges s elég gyors, egyenes röptével ellentét- ben, egészen mélyen, a föld színéhez közel röpült és -kis bokrocs- kához érve, szárnyát gyorsan és izgatottan lebegtette s egyszerre csak eltünt. Csakhamar megtaláltuk ; száraz fűszálon, közel a föld- höz, igen elrejtve lógott zsákja a nősténynek, melylyel a hím már copulált s a cyanüveggel nem volt elmozdítható. Ez csak hosz- szabb idő mulva sikerült. Penthophora morio L. Ez a lépke, mely csak Kisázsiában. és délkeleti Európában (Balkán-félsziget, Románia) és nyugat felé Bécsig előfordul, csaknem egész Magyarországon igen közön- séges, Budapesten 3ivadékban: ápr. . végétől jun. elejéig, jun. végétől aug. közepéig és október havában réteken röpködve. — Hernyója ápr. közepétől jun. közepéig és jul. elejétől aug. elejéig olykor oly nagy mennyiségben, hogy a mezőgazdaságra nézve kártékonynyá válik. Éjjel, és borús időben nappal is elrejtőzik. Dasychira pudibunda L. Hernyója tölgy-, fűz- és szilvafá- kon, az utóbbiakra nézve 1885-ben Máramaros megyében kárté- kony mennyiségben. Ugyanott, Bustyaházán Piso Kornél a hici- nus levelével táplálta. A. Aigner Lajos. Különfélék. A lepkék aberratióiról. Dr. Standfuss azt a kérdést vetetre fel: ,Miiy külső tényezők okozzák az aberratiók létrejöttét a szabad természetben "" Igénytelen véleményem szerint a követke- zők : első sorban a meleg és hideg, azután a világosság és sötétség, végül pedig a szárasság és nedvesség. Ezek különüsen a nappali lepkékre hatnak, a melyek bábjaia változó befolyásoknak védtele- nül ki vannak téve. Erre a nézetre saját megfigyeléseim alapján jutottam. Szolgálok nehány példával. Tegyük fel, hogy nehány szép meleg nap követte egymást, melyek alatt például a Papilio, Vanessa, Apatura vagy Limenitis-fajok bábjai lepkévé fejlődtek volna, ha még egy további szép nap következik. De hirtelen hi- deg esővel vagy jégesővel járó zivatar köszönt be, a hőmérsék 25—30 fokról 5—10 fokra száll alá, az eső és hidegség pedig több napig tart s az esős felhőzet több-kevesebb sötétséget onoz A bábban pedig a lepke a kikelésie teljesen kész, de nem meri a bábhüvelyt szétrepeszteni, mert folyton érzi a bábot érő csöp- pelret. , Mégre "kiderül az idő ," és kisüt a map. A leépkezkikelssáe alig hogy a bábot elhagyta, újra esik az eső. Amúgy is nedves puha szárnyait talán közvetlenül érintik az esé csöppek, és ennélfogva a talán csak félig kifejlett szárnyak nem bírnak kellőképen ki- nyújtózkodni és teljesen kifejlődni, sőt a sok nedvességtől ned- vesen lógnak alá. Nézetem szerint ez azon időpont, a midőn a sötét színek (kivált a fekete), a világos színeket elimossák vagy az egymásba folyás által teljesen elnyomják. Ha itt Eperjesen junius közepén oly időjárás van, minőt az imént ecseteltem, akkor rend- szerint Limenitis populi ab. tremulael találtam; ha pedig junius végén vagy julius elején nedves és hideg idő következett be, ak- kor biztosan számítottam különféle Apatura-eltérésekre, minők ab. Jole, ab. Clytie var. dilutior vagy ab. rubescens és ab. asta- siotdes, — és ritkán csalatkoztam. Ily juniusi időjárás után igen számos Angerona prunaria ab. sordiata is szokott előfordulni, a mely különben nem volt található. Az A. prunariát nehányszor na- gyobb mennyiségben tenyésztettem, még pedig typikus nőstény- től származó petékből. A bábokat sötét helyen tartottam, és mi- helyt az első lepke kikelt, a bábokat naponkint kétszer perme- teztem, s.intúgy a frissen kelt lepkéket is. Ezeknek egyharmada rendszerint ab. sordiata lett. A Vanessa-fajok közül csupán a levana él szabadban, levelek alatt lógva bábozodván, oly viszo- nyok közt, amelyek eltéréseket okoznak. A többi Vanessáknál rit- Külunjélék 175 kábbak szabadban az eltérések. Levana-nál a világosság is nagy befolyással van. Ha bábjait nagyobb melegség mellett sötétben tartjuk, különféle eltéréseket nyerhetünk. Hasonló viszonyok közt a Papilio Podaliriusból mindig a var. undecemlineatust kaptam, míg a P. Machaon csak erősebb fekete rajzokat tüntetett tel. Ugyanoly körülmények közt a Vanessa xanthomelas eltéréseit is nyertem. A mi azt a kérdést illeti, vajon az ily eltérések az utó- dokra is átüröklődik-e? arra határozottan wem-mel felelhetünk. Valamely törzsfajnak állandó fajváltozatait a hely, égalj es táplá- lék idézi elő, holott az elvétve feltünedező eltérések mindenesetre a fentemlített befolyásoknak köszönik létrejöttüket. Daklström Gyula. Leptidea brevipennist, mely különben déli Francziaországban, Olaszországban, a Kaukazusban és az Uralban honos, — nemtudom, hazánkban fogott-e már valaki. 1899. juliushó 10-én délután itt Trencsénben a városban sorfáink alatt ülve, verőfényes napon rám szállott egy kis Cerambycida, melyet első pillanatban /olor- chus-nak tartottam, de közelebbi megtekintéstésnél Zeptidea brevipennis-nek ismertem fel. Sajnos, hogy az egyik csápja kissé megsérült. Dr. Branmcsik Károly. A fülbemászó hasznos állat, a mennyiben a szőlőilonczának és szőlőmolynak nagy pusztítója. Liistner geisenheimi tanár a Conchilis ambiguella 10 bábját és 3 érett, felrepedt cseresznyét 10 fülbemászóval együtt üvegharang alá tette; már 5 percz mulva 2 fülbemászó kikezdett egy-egy bábot. Egy óra leteite után a 10 báb közül nyolczat a Forficula oly alaposan telemésztett, hogy még nyoma sem maradt; a cseresznyéhez pedig nem is nyult. Másnap három fülbemászónak három szőlőiloncza bábot tettek ki, nehány cseresznye kiséretében. Fél óra alatt a bábok eltüntek, a cseresznye pedig érintetlen maradt. De a hernyót is megtámadja s Forficula. Egynek pl. odaadtak három középnagy- ságú és két csaknem teljesen kifejlett szőlőmoly hernyót ; az előb- bieket azonnal egymás után felfalta, a két nagyobbat pedig kis szünet után. Megfigyelték, hogy a megtámadott hernyó száján át valami nedvet választ el, a mely a fülbemászónak nyilván . kelle- metlen ; ennélfogva nagyobb hernyót mindig csak hátulról támad, itt megmarja és csak akkor emészti fel, ha azt a nedvet már ki- bocsátotta. (?) A cseresznye légy (Spilographa cerasi) hernyójá- nak négy példányát is kitették három fülbemászónak, mely azokat negyed óra alatt teljesen felemésztette. Ezeknél fogva a fülbemászó kétségkívül hasznos álat, ha más irányban, pl. a gyümölcsre és méhtenyésztésre nézve (R. L. IV. 189: V. 64.) kártékony is. A hangyák intelligentiájáról írják Venezuelából, hogy egy kertész rózsatöveit nagyobb fajta hangya kereste fel és leveleik- től fosztotta meg. Ebben őket megakadályozandók. :0—-40 cm. széles árkot húztak a rozsák körül és abba vizet bocsátottak. De ennek .laczára csakhamar megjelentek ismét, és kitünt, hogy az árok mellet alacsony virágzó fára felmásztak a hangyák, az. 176 Különfélék. i orgonavirághoz hasonló virágokat levágták s avízbe ejtettég, a melyben rövid idő alatt összefüggő széles hídat képeztek, a me- lyen a hangyák átkeltek. A mimicry ellen. Némelv Orthopterának növényrészekhez való hasonlatosságára nézve Dönitz tanár most arra figyelmeztet, hogy amaz állatox nem bírnak tudatával annak, hogy külsejük által védve vannak. Megfigyelte ugyanis, hogy Japánban fenyőn élő Orthoptera-faj, mely a fenyőtűhez nagyon hasonlít, ember közeledtére az ágakról leejti magát s a figyelmet csak ez által vonja magára. Hasonló jelenséget észlelt Schweinfurth tanár Cica- dáknál és ormánvos bogaraknál is. Az almának új ellensége, az Argyresthia coujuggella Zell. nevű, nálunk Herkulesfürdőn előforduló molypille (ismerteti Reuter E., Entom, Tidsskr.: 1899. .1) egy esetben az almátsemég nagyobb -mértékben rontotta, mint az almamoly (Carpocapsa po- monella L.) Az almán barna foltocska alakjában számos apró kis lik mutatkozik, mely befelé menetet képez. Ebben él az álcza, némely almában 25 is, és keresztül-kasul bejárja az almát. Svéd- országban eddig csak a Sorbus aucuparia bogyóiban élőnek ismer- ték, de az idén ennek a fának alig volt bogyója s énélfogva a molypille az almákra rakta le peté:t. Zanclognatha tenuialis n. sp. név alatt leír Dr. Rebel H. (Verh 2001-bot. Ges. Wien 1899. 158.) egy lepkét, melyet először Bohatsch 0. Lipiken fogott, utóbb azonban Piemontban és déli Tirolban is találták, és a melyet eddig Z. stramentacealis Brem.- nek tartottak, ettől pedig sötétebb színe és rajza által lényegesen eltér. Ennélfogva fauna kataiogusunkból az utóbbi név helyébe tenuialis Rbl. teendő. Pályakérdés. Az 1901-ben Berlinben gyűlésezendő nemzet- közi zoologiai congressus pálva-bizottsága a II. Miklós czár által kitűzött pályadíjra a következő thémában állapodott meg: ,A világosság befolyása a lepkék színeinek fejlődésére és biztos oka a színek, az alak és structura különbségének, mely ezen rovarok- nál a nyugvó helyzetben eltakart testrészeken észlelhető." A pálya- művek franczia nyelven, 1901. máj. 1-ig Milne- Edwards A. ta- nárnak Párisban beküldendők. A congressusi szabályok szerint annak az országnak a tudósai, a melyben a congressus ösz- szeül, ez alkalommal tehát Németországéi, a pályázattól ki van- nak zárva. Hernyó-naptár. Az imént jelent meg , A. Schmid"s Rkaupen- kalender," kiadta a regensburgi természettudományi egyesület. (Regensburg, E. Stahl. Ára vászonkötésben 3 trt.) A 275 lapra terjedő mű hónaponkint sorolja fel az akkor található hernyókat, még pedig a növények systematikus sorrendjében. A hernyóte- nyésztő nagy hasznát veheti minálunk is, habár csakis a Regens- burg környékén előforduló Macro-: és Microlepidopterákat öleli fel, úgy hogy speciális magyarországi állatokat hiába keresnénk benne. Kár, hogy elavult nomenclaturát használ és a lepkék indexét nem adja; a sok sajtóhiba is kellemetlen. ROVARTANI LAPOK" Auszug dec Aufsátze dieser in uagar. Sprache erscheinenden entomologischen Monatsehrift Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Horváth redigirt von I..Aigner-AbafiJ.Jablonowskiu.E.Csiki. Budapest VIII., Röck-Sz.-Gasse 32. 1899. Okt. VI. Band Heft 8. S. 155. L. v. Aigner Abafi: Die letzte Ölung der Raupen. Schon Mitte vorigen Jahrhunderts beobachtete Roesel, dass die Raupe von AcAherontia Atropos, bevor sie zur Verpuppung schrei- tet, sich mit einer, an den vorderen Segmenten ausgeschiedenen Flüssigkeit einstreiche. Verfasser machte 1897. dieselbe Beobach- tung, constatirte jedoch, dass jene Flüssigkeit ais dem Munde komme und die Raupe sich damitsogar die Fusssohlen bestreiche. Verfasser vermuthete, dass wohl auch andere Raupen, welche sich unter der Erde, unter Steinen etc. verpuppen, zumindest die übrigen Sphingiden-Raupen ein Gleiches thun, um ihre Haut zum Ablösen von dem Chitin der Puppe geeigneter zu gestalten, oder, was wahrscheinlicher, sich zum Schlüpfen unter die Frde geschnieidiger zu michen. Gelegenheit zur Beobachtung bot sich im Juli 1899, als es dem Verfasser gelang, die Raupe von Macro- glossa stellatarum in grösserer Anzahl einzubringen, welche er im ner nur an Galium Mollugo fand. KEines Abends begann eine dieser Raupen, sich eigenthümlich zu bewegen, und es schien, als. ob sie kleine, dem Beschauer nicht sichtbare Hárchen vom Körper abnage, bald aber zeigte es sich, dass sie aus dem Munde eine farblose, durchsichtigc Flüssigkeit ausscheide, und ihren Leib damit einstreiche "u. z. zunáchst den Rücken, dann die Bauchseite, zu welchem Behufe die Fusspaare einzeln den Galium-Stengel losliessen. Nachdem der Bauch und die Sohlen der Bauchfüsse bestrichen waren, kam der Nachschieber und dann das Afterhorn an die Reihe, schliesslich aber die vorderen Segmente. Dies wurde 1—2 von anderen Raupen auch 3—4-mal wiederholt. Nach kurzer Ruhe verliess die Raupe den Galium-Stengel und begab sich unter Moos. Der. Falter schlüpft nach 22—23 Tagen. Nachdem dies die zweite Sphingiden-Kaupe ist, an welcher dies Vorgehen observlirt wurde, so schliesst Verfasser daraus, dess alle Sphingiden-Raupen unzweifelhaft eine gleiche Ölung vornehmen. Es ist damit ein neuer, sehr merkwürdiger Instinkt der Raupe constatirt. s. 157. J. Jablonowski: Die Gichtkrankheit des Weizens 1 Diese von dem Fadenwurme Tylenchus candens Schn verursachte Krankheit des Weizens wird eingehend geschildert. Zunáchst wer- den die Symptome des Krankheit beschrieben und auch bildlich dargestellt. Ín derselben Weise werden nun die von dem Insekt verursachten Gallen auch bildlich geschildert. Am 19. Mai fanden 16 sich darin blos Würmer, 4. Juni bereits Eíer, die am 14. Juni auszuschlüpfen begannen und 20. Juni waren fast alle Larven ge- schlüpft. Schneidet man eine solche Galle entzwei und drückt den weissen Inhalt derselben auf eine schwarze Unterlage, so zeigt sich eine Unzahl von kleinen GYERE deren in. einer Galle 3—5000 sein mögen. S 1863 E. Csiki: Die Donacciinen "Ungarns II. Tabellen zur Bestimmung der Gattungen und der Arten S. 168. E. Vellay : Beitráge der Fauna von Szeged IV. Hemiptera, S. 172. L. v. Aigner-Abafi: Beitrag zur Biologie der Lepi- dopteren II. Uber Cossus cossus, Zeuzera pyina, Phragmatoecia castanea, Epichnopteryx undulella, Penthophora morio und Dasy- chira pudibunda. Kleinere Mittheilungen. S. 174. Dahlström: Úber Schmelterlings-Aberrationen. Als die Ursache der Aberrationen betrachtet Verf. den Einfluss von Warm und Kalt, von Licht und Finsterniss, und von Dürre und Feuchtigkeit. S, 175. Dr. K. Bramcsik: Leptidea breutpennis, "Sons emu in Südfrankreich, Italien, im Kaukasus und Ural heimisch, fand. Verf 10 JÜl ELSO in ölténéséns S. 175. Forticula als niiteliches Thier, insbesondere als Ver- tílger der Raupen von Conchilis ambiguella geschildert. S. 175. Die Intelligenz der Ameisen. In Venezuela hatten Ameisen die Rosenstöcke entbláttert, man zog daher einen 30—40 Ctm. breiten Graben und füllte ihn mit Wasser. Trotzdem waren die Ameisen bald wieder da: sie warfen von einem in der Náhe befindlichen Baum dte Blüthendolden ins Wasser und erbauten sich damit eine Brücke. S. 176. Gegen die Mimicry. Prof. Dönitz bemerkte, dass es manchen Orthopteren nicht bewusst ist, dass sie durch ihren Körper, welcher Pflanzentheilen gleicht, geschützt sind: beim Annáhern der Menschen lassen sie sich von den Ásten fallen und erregen erst dadurch díe Aufmerksamkeit. S. 176. Ein nener Feind der Apfel (Argyresthia conjugella) wird nach E. Reuter beschrieben. . S. 176. Zanmclognatha teumialis n sp. Unter diesem Namen beschreibt Dr. H. Rebel einen Falter, wclchen zuerst 0. Bohatsch in Lipik fand, und welcher bisher für Z. stramentacealis gehalten wurde. S. 176. Preisfrage für den internationalen zoologischen Congress im Jahre 1901. S. 176 Raupenkalender von A. Schmid (Regensburg, E. StahU wird allen Raupenzüchtern bestens empfohlen, obgleich derselbe nur die Fauna von Regensburg umfasst. Zu bedauern ist dass die veraltete NNomenclatur beibehalten wurde und ein Register? der Falter fehlt; auch die vielen Druckfehler sind recht störend- — Magyarországi entomologusok czímtára. Folytatás, Hegymeghy Dezső, Guta, Komárom megye. (Coleoptera, Dip- ; tera, Neuroptera stb.) Wagner Ágoston, tanító, Arad, Lipót-utcza 11. (Coleoptera). § Wagner János, képezdei tanár, Kún-Félegyháza. (Lepidoptera, K . Coleöptera :Cserél.) . — Weiszmantel Vilmos, vasúti mérnök, Szász-Régen. (Lepidoptera) Zahradka Ferencz, plebános, Csolnok, Esztergom-megye. (Palaearkti és exota Lepidoptera és: Coleoptera.) Két nagy szekrényben teljesen ép állapottban lévő hl - gé lepke-gyűjtemény 3- : olcsón eladó GIERSCH LAJOS úrnál UJPESTEN, Tavasz-utcza 28. Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a iegrégibb és legnagyobh rovarkereskedés tulajdo- unosa, ajánlom magángyüjtőknek, iskoláknak, gazdászoknak és erdészekuek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi. fajból álló rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy számban, továbbá. több száz exotikus faj. Iskolák részére gyüjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szivesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Merk! Ede Német-Bogsánban, (Krassó-Szörénymegye) : Balkáni lepkékkel és bogarakkal 8 jutányos áron, jegyzékkel pedis$ inőyen szoló$ál. Haberhauer József Slivno — Bulgária. jséstitetőnbssss és ÉLEENZES TE KENKENESOS ETET) ban, hogyaz erednrényt a R. L.- 35 in áhnak idején közzé tegyem. Kérem tehátsia tisz: telt rovargyűjtö urakat Szíves kedjenek: . nekem "a" névezett csoportokból bárménnyit bor- szeszben az én költségemtre küldeni. Felkészítés és meghá- tározás-után abogarakatköszö- nettel viszaszármaztatom, Egy- uttal köszönetetmondok minde azon uraknak, kik: ezen mun- kámban nevezett rovarok -be- küldésével eddig:is szivesek voltak t bes Káufmann Ernö támogatni, . Lepke-cs Csere Másfajta" lepkékért adók. CG: edúsa, Erő percellus; cserébe : "ME Va su- warovius, medüsa, sPe achine, D3; -.Sesia leucopsttormis, Th, fencstrella, 8 Ps? muscella, " plumiícra, "Ch. ra- Hát lustris, H. cognatus, Eup: alk Z:" gynataej AT sautica, diosa;. P.. nigrócinetá; Maria stb. stb A, Aigner CSS 3 Budapest, VIII., Rökk:Sz-u, 82. Raranya-Szabolcson. Be ELETEN NEME SEETESYETKI . 2 tsmzatásnákttátáe 5 szé Kérelem. : Hazánk bogárfaunájából a Buprestidákat; Ceuthor: rhsnchinákat és Apioninákat külőnös tanulmány és kutatás tárgyává téve, már nehány: ÉV óta érősén dolgozom e szak: als 192 y 0487 He Ba SB LAN BI ÓN LA EA ÉN EL 18-V ÉR LÉ ÉN GB HÉ $EDPXG HEG POP POR XI DA YAG YAN: pdkeöémés edés ölése óne lós elése den a Jóvsülés 83 72 Kérelem. . Ji Zrt Nachricht 8 . Lepkészeinket" felkérem, Ag dass der -im .Regensburger 53 cö RÉÉZÉEZE lepkéket (egye- Bg ú .§ f c ao § 7ár- Naturwissenschaftl. " Veérein 8 ESZE BÉLA É SZESZES erscheinene A. Schinid sche Raupenkalender é § 8 ő ő ő welecher lángere Zeit vollstán- $ ő ő ő $ ő ; dig: vereritfen . swar,. in "ae Auflage Preis ter; veérbesserter erschienen ist. 9-e b. und mit Papier durchschos- sen f.- ös Regensburó StahVschc Bucbhandi. E EGERET LVLÁLOÉ EVET E ÉLTE RB ÉB — — ———— 6 Ajánlok olcsón I. Ouak Európaiésexotiéus -— Lepkeket és bogarakat . többi közt: Ocnogyna v. sordoa, Spil. hybrida v. inversa; Spil. hyb-) rida. v. Standíussi, Spil, luctuosa; Elater 4. signatus, Asida banatica etc. Keresek "cserébe jobb fajuj európai bogarakat dajonkint1— 20 ! példányt. Kejecsényi. Károly, Tavarnok, u. p. Ne Tapolcsány. - Gaz At ZA kt. ] t úg (aj Józ s Hósea n Jó us Ad ie Hós s JÓ asd és CÖkG e 3(2/AR B) 44 SERT OR TAL VÉT ENT TORT PJE ERT NYS ARE gy "különösen . gazdag Coleopte- nyakkal stb.), beszáradt vagy kikelt búbokat és gubokat és lepkepetéket (megölve), úgy- szintén hernyóból vagy báb- ból kikelő barasitakat (ezé- ket külön-külön borszeszben, § (lehetőleg a lepke-laj meg- : nevezésével) részemre" félre: tenni s. alkalmilag -bekül- deni sziveskedjenek. Cserébe : adhatok lepkéket: és" kifujt" 8, hernyókat: A: Aigner Lajos Budapést, Rökk-Szilárd-ú. 32. e Nagy rovargyűjtemény rákban; "Hómopterákbán . és FÉNESOR PESEÉBENEB melyeket — legkiválóbb szakemberek fölerniináltak, . szekrém nyel együttigen jutányosan eladó. Bővebb-felvilágosí- tást szerkésztőségünk ad: SMITHSONIAN INSTITU ONL MNINNNNNNNNÁTNNNÁI 3 9088 01427 0136