Mill si " R873 z Ez sza MESE SSE EE e ásás áss ő VII. kötet. 1900. május hó. 5. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT af7 ALIZ ajfz agy agy agy agy agy Agz apr aga is zöS e iSeöst Es zös esel see s eset VEGY TV Tao 5 Va 9 OWIBY KGVSÁY de sji je ej si aj s] sé s] ej aj 4hbe mija ve si be 9 96 4Av Av a. man ss a , r , "e különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra 1.9 zú i jé : ag ag. £ RE DR.:.BEDŐ ALBERT DR- ENTZ GÉZA sg gé DR. CHYZER KORNÉL " - DR- HORVÁTH GEZA "Ég d z € oke aw.9 IGA 73 sz i 18 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL E 2 Y SZERKESZTIK gs Es : 8 a - zs A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. - újai 5 : ti 5 égy É at2 GAZ a . ik 4 4£ j 228 Hé S5pV 48 É a VA rk sa ízű -. zsT úgyi 5 2 BUDAPEST. 28; $4 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA (8 Hé VHi:, RÖKK-SZILÁRD-UTCZA 82. s : A ; ; § - § T; 5 7 mesz E dt Megjelenik minden hónap. első napján, július és augusztus havak kivételével É Előfizetési ára egész évre 8 kor. sz 4 o Tartalom. A legnagyobb nappali pillangók. Mocsáry Sándortól . y A rovarélet és; madárélet viszonya. II. Ch. Chernel Istvántól . Az Acherontia Atropos története. I. A. Aigner Lajostól. A havasi czinczérről. Csiki Ernőtól. 10 ábrával . Az Aporia crataegi mint gyümölcsfarontó Bordan Tstvántól ss aaa 022 SA Eltérő: lepkék; Dahiström (Gyúlától sz tesz aa ás at ő al lak la NAA ÁKE KSS Különfélék : SZELET A wértetű Aitásázos ek elt si e sag al AZ NO, ést es SOÓS A "sély emtetmesztés 4 s vők at seés Ek eza A ás a STT ANN Poloska mint eledel. . ESÉSE TK VE A Ne EZÉSE ZTTK A kagylók héjai és a rovarok. D. -től NEE SEE S HAS TO e A. szőlőbetegségek . . - . EA le EÁ ELSZ TE S SALOT A lepke olajtalanítása. A. SEBE ES ET AN E TS VE SÉ Kártékony rovarok . . SZSESSSÁK SS ENE GES e Né Vee Románia lepke-faunája. AZAZ TZtŐla! At io za e Ááá SS Eústalomyia festiva. Dr. Kertész Kálmántól. .7. ... . . 5 MO. A rovarok élősdíjeiről . . ES Se kek izt ek ÜSSE TAT Bő Kártékony rovarok behúrczoltatása 2 Sz. os a s-re AS és Levélszekrény. E. G. úrnak. Soltész művecskéje végképen elfogyott. Hajóss József úrnak. A szarvasbogárnak kifejlett példányai korhadt fákban egész télea találhatók és meleg napokan má: kora tavaszszal jönnek elé; igy hát nem feltünő, hogy ön ápr. 4-én egy példányt talált. B. J. úrnak, Kirándulásoknál, . kivált hegymászásnál bekövetkező kise zi merültség enyhítésére egyik buzgó ügytársunk pilulákat ajánl, melynek készítése a következő : Chinoidini pusi 10 grl, Acid: citri ferri sesgtichlorati 04. gr., Glycerin.25 csöpp, Gentiana gyökér gu. s. -— ebből 200. pilula készül s azokból napjában 3—5 szemet szed az ember. A szomjuság csilla- ; pítására a szeszes italok nem alkalmasak, leghatásosabb a fekete kávé. A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani. szakosztálya minden hónap. első péntekén (VIII, Eszterházy- utcza I.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden beénteken este a Muhr- 3 0 féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Az 1897., 1898. és 1899-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. he Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: I. kötet 10 kor, II. kötet 6 kor, III. kötet. zt 10 kor. ; Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII. Rökk- Szilárd- utcza 32.) czímzendők. A legnagyobb nappali pillangók. Irta Mocsáry Sándor. A Troides, ezelőtt Ornithoptera névvel jelölt állatok a leg- nagyobb és legszebb színezetű nappali lepkék. Már Linné, az állattani rendszer megalapítója, elismerte e lepkék szépségét, midőn a Lepidopterák rendjének élére a Papilio Priamus-t állította, azt írván róla: , Papilionum omnium Princeps longe augustissimus, totus holosericeus, ut dubitem pulchrius guidguam a natura in insectis productum" (Systema Naturae. Ed. XII. 1766. p. 745); azaz: ,a Papilio Priamus az összes lepkék legfenségesebb fejedelme, egészen selymes bársonyfekete és kétlem, hogy a természet a rovarok világában ennél szebbet létrehozott volna". Pedig a legszebb fajokat csak nemrég födözték fel ! A Troides-lepbkék monographiáját legújabban a londoni Kothschild dolgozta ki 1895-ben, mikor is kimutatta, hogy ezeket a fajokat Hübner már 1816-ban Zroides genus névvel jelölte meg s így az eddig használt és Boisduval által 1836- ban felállított Ornithoptera név sokkal későbbi. Rothschild összesen 26 önálló fajt különböztet meg, számos varietással s aber- ratióval. De minthogy azóta már ismét négy új fajt írtak le, az eddig ismert Zroides-fajok száma összesen 30-ra tehető. A Nem- zeti Muzeum gyűjteményében e 30 faj közül 25 van meg s így voltaképen még csupán öt hiányzik; de ezeknek a megszerzése ez idő szerint csaknem lehetetlen, miután eddig csupán egyes példányokban ismeretesek. Van azonban nekünk egy olyan fajunk, mely eddig unicum s a melylyel egy gyűjtemény sem dicsekedhetik. E feltünően szép faj hímét és nőstényét Biró Lajos hazánkfia párosodva találta 1898. októberhó 4-én Német-Újguineában, Neua negyi falunál, Finschhafen mögött, mintegy 500 méternyi magas- ságban, fajbeli összetartozandóságuk tehát kétségtelen.. A párzás oly erőteljes volt, hogy Biró Lajos csak órák mulva bírta őket szétválasztani; s ezzel megczáfolja Rib b e C. német lepkésznek ) Előadta a k. m. Természettud. Társulat állattani szakosztályának áprilhó 6-án tartott ülésén. Rovartani Lapok. 1899. májushó. 90 Mocsáry Sándor. abbeli vélekedését, hogy parosodásuk alkalmasint csak rövid ideig szokott tartani. (Iris VIII. 1895. p. 109.) E gyönyörű állatot, mely a Priamus-nál és összes varietásainál sokkal szebb, Dr. Horváth Géza és én hazafias kegyeletünk jeléül, Magyarország szeretett királynéjának e nlékére, Erzsébet királyné lepkéjének (Troides ELli- sabethae-Reginae Horv. et Mocs.) neveztük el s írtuk le a , Természetrajzi Füzetek" XXII-ik kötetének (1899) 114—115. lap- jain s a mielynek színes rajza ugyancsak e folyóirat hasábjain már legközelebb megjelenik. Új-Guinea csodás állatvilágából különben is már több feltünő állatfaj van fejedelmi személyek tiszteletére elnevezve, Így . az újabban fölfedezett paradicsom madarak: Paradisornis RKudolphi, Astravchia Stephaniae, Trichoparadisea Gwuillelmi-secundi, Para- disea Augustae- Victoriae, sőt a mi lepkénkhez egy nagyon közel álló s a Salamon-szigeteken élő 7roides-faj Viktória angol királyné nevét (Tr. Victoriae Gray), egy másik braziliai szép nagy nappali pillangót pedig Dynastor Vapoleon-nak neveztek el. A Troides-fajok színpompája általában véve csak a hímnél van kifejlődve, míg a nőstények kevésbbé feltünő színűek, hogy ezáltal ellenségeik szemét könnyebben kikerülhessék. A hímek szárnyainak alapszíne általában fekete, a legszebb fajoknál azon- ban a felső szárnyakon is aranyoszöld, aranyos-vörös" vagy aranysárga mezők tündökölnek. Egy fajváltozatnál (Tr. Priamus var. Urvilliana) a szárnyak kobaltkékek, egy másiknál / Zr.Dohertyi) egészen feketék. A nőstények általában jóval nagyobbak, mint a hímek ; a legnagyobbak kiterjesztett szárnyakkal majdnem arasznyi szélesek, tehát valóságos lepke-óriások. Szárnyaik fénytelen feke- ték, fehér, szürkés vagy sárgás foltokkal többé-kevésbbé tarkázva. A mi JTroides Etltisabethae-Keginae fajunknál is a hím a nősténynél sokkal szebb. Felső szárnyai ugyanis felül aranyos- zöldek, keskeny előszélük, szélesebb oldalszegélyük s egy széles, tövükből rézsút a csúcsig húzódó szalag fekete. Alsó szárnyai a legszebb chinai nyers sárga selyemhez hasonló aranysárgák, széles fekete szegélylyel; az aranysárga imező aranyos-zöld erezettel és három ugyanilyen színű, de alul fekete kerekded folttal díszített. . Potroha aranysárga, első szelvénye fekete, a közepén aranysárga folttal. Szélessége kiterjesztett szárnyakkal 202 mm. A nőstény szárnyai fénytelen feketék, világos szürke foltokkal; alsó szárnyai tövükön és szélükön szintén fénytelen feketék, középen nagy sárgásszürke mezővel, melyben öt fekete folt látható. Potroha szennyessárga. Szélessége kiterjesztett szárnyakkal 238 mm. A legnagyobb nappali fillangók. 91 E gyönyörű állaton kívül gyűjteményünkben van még egy aberratió, szintén Biró Lajos gyűjtéséből, melyet ugyancsak újnak vélünk, s a melynek leírása a , Természetrajzi Füzetek" legközelebbi számában fog megjelenni. Ez a J7Zroides oblongo- maculatus var. papuensis ab. Bírói, imelynek alsó szárnyain az aranysárga mező dióbarnára változott. Gyűjteményünk többi ritka és becses darabjai közül felemlí- tendő még a Iroides Goliath Obth. is, mely a legnagyobb nappali lepke, s a melyből eddig mindössze csak két nőstény példány is- meretes. Ezek egyike, leírójánál Obert hür-nél van Franczia- országban, a másik pedig nálunk. Ez utóbbi példányt is Biró Lajos küldte Német-Újguineából, hol azt 1898. őszén a Huon- golfnál fekvő Simbang melléttt találta. Ennek a rajza is megjelenik a Muzeum természetrajzi folyóiratában. Híme még ismeretlen, de nem lehetetlen, hogy az újabban leírt négy faj között keresendő. A Troides-fajok, e gyönyörű pillangók, az 6-világ délkeleti tájain élnek s Kelet-Indiától a Salamon-szigetekig, China délkeleti részétől Dél-Ausztráliáig vannak ellerjedve. A legtöbb faj az Ázsia és Ausztrália között fekvő szigeteken fordul elő. Az egyes fajok elterjedése rendesen csak kis területekre, néha csak egyes szige- tekre vagy szigetcsoportokra szorítkozik; mások nagyobb elterje- dési körrel bírnak ugyan, de ezek azután nagy változékonyságot is mutatnak. Ilyen például Zroides Priamus, mely a molukki- szigetektől egészen Dél-Ausztráliáig elterjedett, s ez oknál fogva igen sok változata és eltérése is van. Némely faj általában ritka, vagy oly szigeteken él, ahol a fehér ember élete nincsen eléggé biztonságban sem az éghajlat, sem a félvad emberek miatt. Ez okból ez állatok néha nagy értéket kép- viselnek. Így a TZroides paradisea. hímje, mely kezdetben 1000 márka volt, még mindig 5—600 márka, hasonló ára van az emberevők lakta Salamon-szi eteken előforduló Troides Victoriae- Regis hímjének is, míg aZr. Tithonus hímje mostanában egyálta- lában a kereskedésekben nem kapható. A Tr. Trojana hímje most is még 309 máika, nősténye pedig még mindig hiányzik az ár- jegyzékekben. A Tr. Lydius párja 360 márka. Mások ellenben, főleg a kisebb és könnyebben gyűjthető fajok már sokkal olcsób- bak s azok ára öttől hatvan márka között váltakozik.. Életmódjuk még csak kevéssé ismeretes; de már az eddigi megfigyelések is azt bizonyítják, hogy hernyóik csaknem kivétel nélkül a farkasalma (Aristolochia) különféle fajain élnek, mely kúszó növény mocsaras helyeken található s e miatt felkeresése 02 Mocsáry Sándor, nagy nehézséggel jár. Többnyire selymes vagy bársony feketék, nagy karmazsinpiros, néha a hegyén fekete tüskékkel. S e tekin- tetben némileg hasonlók a nálunk szintén a farkasalmán (Aristo- lochia clematitis) élő Thais Polyxena S c hiff. nevű csillagosszárnyú lepkéhez. Erős tüskéi meglehetősen hatalmas fegyverül szolgálnak a parasiták: az lIchneumonidák, azaz a fürkésző darazsak s a légyfélék ellen; s ez az oka, hogy sem Ribbe, sem Wahnes, kik pár ezer hernyót neveltek, parasitát nem észleltek. A hernyók felnevelése nagy nehézséggel jár, mert inkább elvesznek, mintsem rendes tápnövényükön kívül más növényhez hozzányúljanak. Hernyó-állapotuk négy hétig tart, s ekkor a tápnövénytől távol függő levelet vagy ágat keresnek, a melyre magukat selyemszá- lakkal megerősítve átalakulnak. Magasra nem igen szeretnek menni, hanem a földtől csak egy vagy másfél méter magasságban bábo- zódnak. Egy-két nap, ritkán három nap mulva bábbá változnak, s ez az időszak a legkritikusabb a hernyók életében, mert 100 her- nyóból alig lesz 25 báb és 10 lepke. A bábállapot mintegy négy hétig, más fajoknál 35—40 napig tart. A kis hernyó többnyire zöldes vagy világos sárga, s a 2—3 mm. átmérőjű petékből 8—12 nap mulva kel ki; ekkor némelyik már 4—5 mm. hosszú s kifej- lődve 70—90 mm. hosszúságot ér el. A kis hernyók igen élénkek s gyorsan mozognak egyik levélről a másikra, melynek alsó lapját előszeretettel keresik fel. Vedlésük alatt s után igen puhák és finomak, s ekkor nagyon kivannak téve a hangyák és madarak pusztításainak, Sokat szenvednek hasmenésben is, főleg az esős évszakban, mert a tápnövény nedves lesz, s a hernyók túlságosan sok vizet vesznek magukba. Hernyókat, bábokat és lepkéket az egész éven át találni ; de úgy látszik, az esős időszak mégis a főideje kifejlődésüknek, mert ekkor található a legtöbb hernyó és báb. A lepkék színezetére nézve nagy befolyása van a talajnak, hol a tápnövény terem. Nem nagyon szaporák, m-rt a nőstény csák mintegy 20 petét tojik és pedig kilönféle helyekre; egy-egy növényre legfeljebb 3—4-et. A hernyók többnyire egyenkint és nem társaságban élnek. Minthogy a hernyók és bábok sok viszontagságnak vannak kitéve, a faj hogy ki ne haljon, a természet szépen gondoskodott róluk azáltal, hogy a nőstényeknek egyszerű ruházatot adott s mindig több nöstény kél ki, mint hím, melyek igen valöszínűleg több nősténynyel is párosodnak. A Troides-fajoknak röpülése nehézkes, lassú s inkább lebegő, A rovarélet és madárélet viszonya. 93 mint a többi Papilióké. Ha valamely körülmény felriasztja őket, akkor nyílsebesen a magasba emelkednek s csak nagy nehezen térnek nyugalomra. Nem a folyók völgyei vagy nyilt térei az ő tartózkodási helyük, hanem a sűrű erdős a fák koronái körül röp- ködnek, főleg erdőszéleken, ahol tápnövényük található. A rovarélet és madárélet viszonya, Irta Ch. Chernel István.) MTE Ne felejtsük, mint a régiek felejtették, a madarak gazdasági értékének méltatásában, hogy a rovarok közt is tömérdek faj van, mely az emberi czélokat közvetve kiválóan támogatja. Azért az a még most is közszájon forgó beszéd: ,a rovarpusztító madarak mind kiválóan hasznosak," igazán csak beszéd s nem állja ki az elfogulatlan, szakszerű bírálatot. Hiszen már fentebb reámutattunk arra a szerepre, a mit a rovarvilug a természet háztartásában játszik s ha az ott mondottakat kiegészíthetem itt azzal, hogy igen sok tekintetben ez a működésük a mi javunkat is öregbíti, akkor fogalmat kaphatunk annak értékéről. Épen a rovarok és az alsóbb rendű állatok közt vannak a legtöbb egyfélét evők (mo- nophaga), vagyis azok, melyek létezése kizárólag bizonyos növény- vagy állatfajtól, tehát egyetlen feltételtől függ; azonkívül ők a legjobb étvágyú, legszaporább állatok közé tartoznak. A mily mértékben óriási károkat okozhatnak gazdaságunknak. ép oly mértékben megbecsülhetetlen hasznot is. Igy például a fürkészdarazsak (Ichneumonidae) és a bábölő legyek (dachinae) petéiket legtöbbnyire gazdaságilag igen káros hernyókba, álczákba, bábokba. rakják, melyek azután ott kifejlődve, azok nedvéből táp lálkoznak s így a gazdájukat megölik. Oly vidékeken, a hol bi- zonyos hernyófajok túlságosan elszaporodnak, a fürkészdarazsak és bábölő legyek is aránylag szaporodnak és mutatkoznak, meg- " semmisítik azokat s helyrezökkentik az egyensúlyt, melyet e túlsokasodás megbonthatott volna. A rovarok egyéb emberi szempontból is hasznos tevékeny- sége: a virágok megtermékenyítése, dög- és szemét eltakarítás s a túltermelés folytonus korlátozása. De a károsításaik is rendkí- 1 Mutatvány szerzőnek "Magyarország madaraic czímű művéből. 94 Ch. Chernel István. vüliek, még pedig annál érezhetőbbek, minél inkább szaporítjuk egyes növényfajoknak roppant mennyiségben való termesztésével életfeltételeiket. Ijesztő összegek azok, melyeket az emberi gazda- ság a rovarok kártételei következtében veszít. Francziaország éven- kint 600 millióval fizeti meg e kis állatok garázdálkodását s Magyarországon — Dr. Horváth Géza szerint — a rovarok kár- tétele 80—100 millióra tehető. Mennyivel nagyobbodnának ez összegek, ha a madarak nem volnának ? ! A rovarevő madarak értékét vizsgálva, legelőször is azokat a fajokat vegyük szemügyre, melyek kizárólag rovarokat esznek. Ezek első sorban a tecskék összes nálunk honos fajai. Ők kizáró- lag röpülő rovarfajokból élnek, mert táplálékukat csak röpülve foghatják el. Főleg tehát légy- és szúnyogféléket, apró pilléket stb. esznek; így aztán tömérdek alkalmatlan, veszélyes állatkától szabadítják meg házunk táját, jószágunkat. Itt-ott a méheket is fogdossák, de inkább csak a heréket s nem annyira a dolgosokat. Oly vidékeken azonban, a hol fecske sok van, méh pedig kevés s a fecskék a kaptárakhoz közel fészkelnek, bizonyos időszakban a méheket is pusztítják (főleg a füsti fecske); ellenük azonban könnyen védekezhetünk s így károsításuk alig lesz valaha érezhető. A gyurgyalag már inkább okozhatna kárt a méhészetnek; szerencsére azonban e szép, ragyogó tollú madár túlnyomóan a vadméheket üldözi. A kecskefejő, mint az éjjeli rovarok szorgalmas írtója érdemel figyelmet, igen sok cserekogarat is elpusztít, de itt-ott méheket is. Kiváló rovar-, még pedig tücsök és szöcske- pusztító a kékvércse, mely seregesen is szokott vadászni s alko- nyattájban röpködő rovarfajokat is zsákmányolni. ; A legelőkön a búbos-banka tehet hasznot, mert rovarokat, kukaczokat, férgeket szedeget, még pedig nem hasznos fajokat. Erdőben a kakuk haszna kiváló, melyet nem csökkentnet az a sajátsága sem, hogy tojásait többnyire hasznos rovarevők fészkeibe rakva, a kikelő kakukfi mostoha testvéreit kiszorítja és így el- veszti. Előzőleg már méltattuk működését, ezért itt csak újra fel- említjük. Azok sorába, melyek tisztán rovarokat, de hasznos, káros, közönyös fajokat vegyest esznek s e réven érezhető haszon gazdaságunkra nem háramlik, tartoznak: a fülemile, a csalán- csúcs, a kerti rozsdafark, az ökörszem, a nádi-poszáták, a légyka- pók stb.; ők mint a rovarélet szabályozói, összhangzatosságának őrei jöhetnek szóba és figyelembe. Munkálkodásukat nem érezzük, de hiányukat annál inkább éreznők. A rovarélet és madárélet viszonya. 95 A növényevők csoportjában szereplő némely fajok is szót kérnek itt, t. i, azok, melyek rovarokai esznek vagy legalább fió- káikat jó részben rovartáplálékkal nevelik fel, ilyen a veréb, pinty, tengelicz. Bizonyos jelentőséget tehát tőlük sem vitaihatunk el, noha kérdés: gazdaságilag milyen értékű rovarokat fogyasztanak. A mennyire most tudjuk, részben károsakat, részben hasznosakat, vagy közönyeseket. A verébnek azok kik túlnyomólag hasznos volta mellett kardoskodnak, a rovarfogyasztást mindig kiváló ér- deméül tudják be s igazukat különösen azzal is vitatják, hogy a veréb sokszor költ s fiókáit mindannyiszor merőben rovarokkal neveli fel, tehát igen sok hasznot tesz. Gyomor- és begytartalom- vizsgálataim erre nézve arra tanítottak, hogy a veréb csak kezdet- ben pár napig hord apróságának tisztán rovarokat, de azután magvakkal, gabonával is — melyeket begyében felpuhít — eteti őket. Hogy a káros rovarokat nagyobb számban hordja-e, mint a hasznosakat, vagy közönyöseket, nem valószínű. A vegyes élelmet evők, ide számítva mindazokat, melyek nem csupán növényeket, gyümölcsöket, magvakat és rovarokat (poszáták, aranymálinkó stb.), hanem e mellett csúszómászókat, halakat stb., vagy csak halakat, csúszómászókat és rovarokat is elköltenek, rovartáplálékuk révén helyileg, időleg, alkalmilag igen különböző gazdasági értékkel bírhatnak; kiváló hasznot tehetnek, de lehet, hogy semmit sem s nem rovarfogyasztásuk, hanem egyéb táplálékuk a döntő. Ilyenek a varjak, némely ragadozók, gébicsek, rigók, szajkó, szalakáta, némely tyúkfélék és a legtöbb vízi és mocsári madár, továbbá a futók. Ezeknek egy jórésze különben ízletes pecsenyéjével közvetlenül szolgálja háztartásunkat, azért rovartáplálékát külön méltatni fölösleges, noha az is bizonyos, hogy némely ,vadászható" s a konyhán kevés becscsel bíró madár lényegesen használ gazdaságunkban s már-már nem is kerdéses, hogy elpusztításával nem teszünk-e magunknak nagyobb kárt, mint hasznot. A baglyok is sok káros rovart pusztítanak, ép így a darázs- ölyv és a vércsék, sőt a kis kaba sólyom is. A kékvércse tisztán tücsökből, szöcskékből él s kivételesen nyúl talán csak máshoz; mindazok, kik gyomortartalmát vizsgálták, egyhangúlag állítják ezt, s én egy fél százat tevő példányszám vizsgálata alapján ugyan- azt mondhatom Szándékosan mellőztük mindig e helyen a harkályokat és czinegéket, a csúszkát és fakúszt. Ezek első sorban a fákon és fátörzseken élő rovarokat, továbbá bábokat, álczákat, petéket pusz- 96 Ch. Chernel István. fítják. Ők az igazi farontók ellenségei. . A harkályoknak, — ay7/ nyaktekercsnek különösen — kedves ; eledelük a hangyák is s aj nagy fakopáncs kivált a fák magvait is kedveli. Működésük a mi viszonyaink közt túlnyomóan hasznos. A fakúsz, czinegék s a velük szövetkező királykák egész tevékenységük tervszerűségével és módjával — mire már fentebb utaltunk — leghasznosabb rovar- pusztítóink közé tartoznak. E nagyjában vázolt kép, azt hiszem, elegendő tanulságot szolgáltat. A madárélet gazdaságunkra közönyös nem lehet, káros bizonyos esetekben, túlnyomóan azonban hasznos; a rovartáplálék révén mindenesetre. A rovarevők is, mint a magevők a dudvák elhatalmaskodásának leküzdésében a rovaroknak bizonyos területen való túlságos elszaporodása alkalmával közös erővel támadják meg azokat, különböző fajok — olyanok is, melyek máskor csak mellesleg ették az illető rovart — egyesülnek s tizedelik őket, noha ép úgy, mint a ragadozók és szövetségeseik az egérjárást, ők a rovarcsapást, ha már kitört, elfojtani nem bírják. Ez már nem az ő feladatuk, mert ismételjük, a madarak csupán a rendőri s nem a katonai hatalmat képviselik az állatok közt. Ők mint a felsőbbrendű állatok mind, ilyen veszedelmekkel szemben merőben megelőző tevékenységet, folytonos korlátozást fejtenek ki. Ha mégis időjárás, a termesztés zsufolása, túlsága jobban kedvez a bajnak, mint hogy azt tovább megakadályozhatnák, az nem rajtuk mulik, mert megtettek minden lehetőt s késleltették azt, sőt tán elejét is vették volna, ha elegendő, a viszonyokhoz mért számban népesítették volna aterületet. S ez az, a mi gondolkozóba ejtheti az embert, aki számít és mérlegel. Igen, valósággal igaz: sok függ attól, micsoda számarányban állanak a madarak a cultura szolgá- latába szegődött természethez; mert az arány nem lehet ugyanaz, mint volt akkor, mikor a természet ősi érintetlenségében mosoly- gott. Sajnos azonban, hogy épen azok az ingyenes, javunkra dolgozók fogynak a cultura térfoglalásávál, melyekre megfelelőleg nagyobb számban volna szükségünk. 0 Av] Az Acherontia Atropos története. Írta: A. Aigner Lajos. " Sokáig azt hitték és talán ma is hiszik még sokan, hogy az Atropos Európában bevándorolt állat. A látszat hosszú időig ked- vezett ennek a balhiedelemnek. Az Acherontiák családját Keleti és Déli Ázsiában nehány faj képviseli), Európában pedig csak a náluk nagyobb Atropos, amit azzal véltek magyarázhatni, hogy a hidegebb éghajlat alatt levő lassúbb fejlődés a növekvésnek több tért enged,?) meg nem gondolván, hogy ez esetben az észak- európai példányok szükségkép nagyobbak lennének "mint a dél- európaiak vagy afrikaiak, ami pedig egyáltalában nem áll. A bevándorlási elmélet mellett felhozták azt, hogy a Kölnben 1680—90. megjelent ,De miraculis mundi" czímű műben; mely számos lepke ábráját tartalmazza, épen az Atropos hiányzik, — hogy oly jeles entomologusok mint Merian?) és Frisch? az állatot nem ismerték és hogy ennélfogva Európában voltaképen csak a burgonyának általános meghonosodása óta ismeretes. Ez azonban a valóságnak nem felel meg. Már a XVI. század közepén említi Cardano, bolognai tanár, hogy a hernyó a Solanum nigrum s a jázminból nő,?") és jázminon lelte Ald r.o- vuasn dí ís, kra XVII. század"első"éveiben először "rabrázolta "a lepkét és hernyóját.") Szintén jázminon találta a XVIII. század elején Angolországban Albin a hernyót, közölvén annak és lep- kéjének ábráját,") mely azonban épen oly gyarló, mint Wilk e s- nek nehány évtizeddel azután angol példány után készült" rajza.) 1) Ezek a kővetkezők : Acherontia Styx Westw. (—— Medusa Bull.) és Ach. Lachesis F. (— Morta Hb., Atropos Cram., Satanas B., Lethe Westw), valamint Ach. Sculda Kirby, csak Bornzo szigetén (Iransact. Ent. Soc. London 1877. 2383. 1.) i 2?) Rössler, Schuppenflügler von Wiesbaden 1881. 31. I. 3) Der Riupen wunderbare Verwandlung 1679. 4) Beschreib. v. allerlei Insecten, 13 kötet 1720—38. 5) De subtilitate 1550, uj kiadás 1664. 501. Il. 6) De animalibus Insectis. 1602. 266. 1. fig. 1. 2. 7) Nat. hist. of British Insects 1720. $) The Engl. Moths a. Butterflies 1747—60. IX. tab. 1. 98 A. Aigner Lajos. Időközben ráakadtak a hernyóra ugyanazon növényen Szilé- ziában, a lepkére pedig Szászországban!) s úgy a lepkére, mint hernyójára Francziacrszágban is. Itt az első hernyót Jussieu találta Páris környékén, de már Réa um ur az ország különböző részeiből, sőt Egyiptomból is kapta meg a hernyót is, a lepkét is, és mind e hernyókat jázminról szedték?) s ezt említi mint egyedüli tápnövényét Linné is.?) Ugyancsak jázminról került elő az a hernyó is, melyet 1746. julius haváben Nürnbergben egy lhkertésznő pénzért mutogatott, míg azt Rösel meg nem vette tőle. Ezen példány után készült. gyönyörű ábrája, s ez után le is írta mint , jJázminhernyót." Neki azonban már két évvel azelőtt küldték meg ábráját a hernyónak, melyet állítólag somfán s az Agnus castus nevű bokron találtak. Az 1747. évben gyakrabban fordult elő a hernyó, nmiég pedig többnyire kenderen.?) R ösel elhunytával veje Kleemann, műve folytatását sajtó alá rendezvén megjegyzi, hogy a hernyőt legelőször 1756-ban látta, de hogy 1662, 63, 64 és 69-ben Németország több részéből, 1761-ben Magyarországból is értesült, hogy a hernyóra ráakadtak, sőt Lübeckben szürke példányra is. Saját tapasztalásából tudja, hogy a hernyó nemcsak jázminon és kenderen, hanem a festő- füvön, burgonyán, sárgarépán, fagyalon, Ruta graveolens és Rubia tinctorián is, sőt előkelő és szavahihető gyűjtő állítása szerint csalánon is él. Utóbb Karinthiában kenderen kívül a kecskerágón, sőt körtén is találták"); Svájczban kecskerágón, jázminon, burgo- nyán és főleg kenderen figyelték meg"); Berlinben Rubia tincto- rián, jázminon, és fagyalon kívül Lonicera caprifolián,") Berga- moban fekete hernyót jázminon,") Bécsben pedig maszlagon is jelték.? ) Burgonyán legelőször Gladbach találta a hernyót 1758- ban. Azóta nagyon rákapott e növényre s 1775-ben már 30 dara- bot leltek rajta, a következő évben is nehányat,) holott akkor 1 Bresl. Sammlung v. Natur- u. Kunstgeschichten. : III. 219. a. 2) Mém. p. serv. á Thist. d. Insectes 1734—42 T. 293; II. 289 1. 8) Systema"Naturae: Ed: X. 4905 Edzés 9 ans 1) Insecten-Belustigung III. 1755. 1—16. 63.; IV. (1761) 231—38. 1. 5 Scopoli Fauna Carnioica 1763. 185. l. 6) Fuessly, Veszed: Sciwzizer Tascctom rűö Nossoto: 1) Hutfnag el, Tabellen : Berl "Mag: 4767. yos 8) F u esslys arehive Tt J17847 d 9 Séhiffermüller, System. Merz Atdmos 4. 10) Namen- und Preis-Verz. aller S chmetterlinge. 1778. Az Acherontia Atropos története. ; 995 Francziaországban még nagy ritkaságszámba ment;) Klein... Mihály pozsonyi evang. lelkész pedig, odavaló lepkészek nyo: mán állította, hogy az Atrotos egész Európában sehol, csupán. : Magyarországban fordul elő.? Mindenesetre ritka volt, úgy hogy -. akkor még 11 frtot is adtak a lepkéért, ami abban az időben: sok pénz volt; de csakhamar csökkent az árai Az 1779:, 80. és 81-iki években annyira elszaporodott a hernyó, hogy Hallénál : a parasztok a burgonyaföldeken kosárszámra szedték összé és vitték a városba, a hol eladogatták. Azonban 1786-ban már ismét ritkának mondták,?) bizonyságául annak, nogy az Atrópos is, mint : számos más lepke, csak bizonyos évekbén lép fel nagyobb meny- nyiségben Később mindinkább a burgónyára kapott, úgy hogy Borkhausen legkedveltebb táplálékának azt nevezhette.) A bevándorlási theoriát először Rösel pengette. Minthogy : — úgymond — a hernyó Németországban oly ritka, Olaszország: ban pedig — úgylátszik — közönséges, szinte hajlandó azt hirini, - hogy az csak oly évekbén mutatkozik, minő az 1746-ki is Volt," a midőn korán tavaszodott ki, s a meleg tavaszt igen forró és száraz nyár követte. Ez okozhatta szerinte azt, hogy egyes lepke a szokottnál távolabb röpülve, Németországba is eltévedhetett s ott lerakta petéit. Ebben megerősíti az a körülmény, hogy a jáz- min eredetileg nem európai növény, más tápnövényt pedig akkor még nem ismert. Ezt az ártatlan gyanítást R ö s el követői kritika. nélkül igaznak és helyesnek ismerték el és hirdették, daczára annak, hogy lepidop- terologiai tekintélyek oly tényeket hoztak fel, melyek az ellenkező mellett tanúskodtak. [gy pl. Scopoli említi, hogy szept. 21-én föld alá ment hernyóból a következő jun. 10-én lett meg a lepke ; Borkhausen írja, hogy az elbábozás után 3—4 hétre, vagy a rákövetkező tavaszon kel ki a lepke; Kühn, hogy a késő őszszel előforduló hernyó csak május első hetében adja az imagot;?") Esper, hogy vagy az elbábozás után 3—4 hétre, augusztus— szeptemberben, vagy csak tavaszkor hagyja el bábját a lepke 19) Ochsenheimer, hogy a julius közepétől szeptember végéig található hernyó után, az elbábozást követő 3.— 4. héten, vagy ! Altonaer gelehrte Zeit. 1776. 89. sz. 2) Sammlung merkwürd. Naturseltenheiten. 1778. 115. I. 3) Schröter : Naturforscher XXI. 66. I. 4) Naturgesch. d. Schmett. 5 kötet 1788—94. 5) Der Naturforscher 1781. 93. 94. Stück. 6) Die europ. Schmett. 9 kötet, 1777—94. VII, 1. L. 100 A havasi czinczérről. csak a következő év junius havában búvik ki a lepke ) Godart" pedig, hogy a hernyó julius végén vagy augusztus elején elbá- bozván, a lepke vagy szeptember végén s októberben, vagy a következő május havában jön elő gubőjából.?) Ugyanazt mondja többi közt Wilde is." Mindezen tapasztalaton alapuló, határozott tényekként oda- állított adatokat mibe sem véve, akadt más lepidopterologiai tekin- tély, Boisduval, aki még 1874-ben is azt állította, hogy az Atropos Európában nem honos, és hogy csupán forróbb években a déli és délnyugati szelek hozzák át vidékeinkre, a hol aztán párosodik és őszre egy ivadéknak ad életet; mert a bábok nálunk elszáradnak és soha sem adnak lepkét.$) Vele szemben Keferstein, abból az elvből indulván ki, hogy honosnak oly lepke tekintendő, a mely nálunk pete, hernyó, báb vagy lepke alakjában kitelel s a nemet fentartva, szaporít, — a fenti s egyéb adatokra támaszkodva, kimutatta, hogy az? Atro- pos-tól a hoapolgári jog el nem vitatható.) A havasi czinczérről. Irta Csiki Ernő. A havasi czinczért (kosalia alpina Linn.) újabban Maurice Pic§) és Reitter Ödön ") tették tanulmányuk tárgyává és dolgozataikban nehány új változatot is írtak le, melyek egynéme- lyike hazánkból származott. Igy felköltötték bennem is a figyelmet, úgy hogy összes hazai anyagunkat átvizsgáltam, úgyszintén. MalVász József" barátomét"1s. ; Vizsgálataim szerint hazánkban a törzsfajon kívül 9 változata fordul elő, melyek között nehány új is van. Alábbiakban adom azok leírását a termőhelyek felsorolásával együtt. 1 Die Schmett. v. Europa. 10. kötzt, 1807—35. II. 231. I. 2y Hist. nat. des Lépid. de Paris 1820. 21. I. és Hist. nat. des Lépid. de Fraunéeé:III. 1823. 14. I. 3) Pílanzen u. Raupen 1861. 86. 1 4) Spécies général des Lépid. I. 1874. 6. l. S Stettő Ents Zeit álSüo 236 al 6) Weber Rosalia alpina L. und deren Verietáten: Entomologische Nachrichten. XXVI. 1900. p. 11—12. 7) Coleopterologische Notizen. LXIX. 571.: Wiener Entom. Zeitung. XIX. 1900. 130—1832. Csiki Ernő 101 Rosalia alpina Tinn. A törzsfaj szürke vagy kékes-szürke szárnyfedőinek bársonyfekete mustrázata áll egy középső széles harántsávból, egy változó alakú foltból közel az oldalszélhez és közelebb a vállhoz mint a középső harántsávhoz, és egy szintén igen változó alakú foltból a szárnyfedők csúcsa előtt (lásd az 1. ábrát.) — Termőhelyei: Budapest, Koritnyicza (Mocsáry), Bártfa (Mihalovics), Borszék (Ormay), Kerczesora (Fuss), Vö- röstorónyi szoros (Csiki, Mallász), Lotriora völgye (Csiki), Riusza-" dúlui. (Fuss), Szurduki szoros és Ruda :Mallász), Mehádiá és Szászka (Pável). 92 hoz 4 mm [kő] 9 ts kej o a] 9 o] o e oO Rosalia alpina Linn. ab. prolongata Reitt. Olyan mint a törzsfaj, de a középső harántsáv a varrat mellett egy négyszögű nyúlványt bocsát hátra- felé (2. ábra). — Reitter Erdélyből és Bukovinából írta le, magam a következő helyekről ismerem: Vöröstoronyi szoros (Csiki), Zilah (Biró), Mehádia (Pável), Ferenczfalva (Frivaldszky) és Fiume (PáveD:-. ab. Pici m. A törzsfajtól abban különbözik, hogy a középső harántsáv a szárnyfedők közepén bocsát hátrafelé egy keskeny nyúlványt (3. ábra). Pic úr tiszteletére elnevezve és leírva egy. magyarországi példány alapján közelebbi termőhely nélkül. ab. Keitteri m. Ennél a középső harántsáv egy szélesebb nyúlványt bocsát, mely a hátulsó folttal olvad össze (4. ábra). Termőhelye a Velebit. Reitter Ödön, császári tanácsos és hir- neves coleopterologusnak tiszteletére elnevezve. ab. multimaculata Pic. Ezen változatnál a középső harántsáv és a hátulsó folt között még egy folt van (5. ábra). Hazánkból 102 Az Aporia crataegi- mint gyümölcsfarontó. két példányt ismerek, az egyiket közelebbi termőhely nélkül, a másikat Mallász József gyűjtötte a Mátrában. ab. confluens m. A középső harántsáv a varrat mellett bocsát hátra egy igen széles sávot, mely a hátulsó folttal is össze olvad. (6. ábra). Magyarország (Frivaldszky lmre). ab. parvonotata KReitt.-nál a hátulsó folt egészen apró, poat- szerű (7 ábra). Előfordul Nyitra vármegyében (Reitter) és Koritnyi- czán (Mocsáry). ab. obliterata Pic-nél a hátulsó folt teljesen hiányzik (8. ábra). Magyarország (Frivaldszky, Reitter). ab. geminata RKeitt. Ennél a torpaizs (scutellum) alatt a varrat mellett is van egy kis folt (9. ábra). Termőhelyei: Szinyák (Bereg vmi, Ormay) és Nyitra vm. (Reitter). ab. transsylvanica m. Ezen érdekes változatnál a nagy elülső folt és a széles középső harántsáv olvadnak össze, a hátulsó folt teljesen hiányzik (10. ábra). Előfordul a Kerczihegységben, hol Onrntay . Sándort gyűjtötte. £; Végül meg kell említenem, hogy léteznek majdnem teljesen fekete szárnyfedőjű példányok is, melyek ab. Croissandeami Pic (1900.) névvel jelöltetnek, ezen név helyett azonban a valamivel régibb ab. Kautzi Ganglb. (1899. Annal. Mus. Wien. Bb. XIV. p. 62. fig., használandó. Ez utóbbi valamint az ab. bifasciata Reitt., ab. intevrupta Keitt. és ab. connexa Reitt. hazánkban még nem találtatott. Az Aporia crataegi mint gyümölcsfarontó. Irta Bordan István. Az erdélyrészi kártékony rovarok között az Aporia cratdegt L. foglalja. el az első helyet. Hernyójának roppant nagy számban való megjelenése a gyü- mölcsös kerteket s különösen a szilvafákat veszélyezteti. Hiába adnak ki a hatóságok rendeleteket, mert ez csak írott malaszt. Évről-évre pusztítják — nem a szilvás gazdák a hernyó fészkeket, hanem a hernyók a szilvásokat és így megtakarítják a gazdának a gyümölcsszedéssel járó költséget és fáradtságot, meg az adófi- zétést. Minden évben április és május hónapokban olyanok a fák, - mint deczember végével. Bordan István. "103 Hiába való a jó gazdának minden védekezése; egymagára hagyatva, az ő gondozott gyümölcsöse veszélyeztetve van és neki nagy anyagi károkat kell szenvednie, mert bizony madárijesztővel a Crataegi hernyót elijeszteni nem lehet, az enyves gyűrű stb. pedig fáit nem védi meg az éhséget nem tűrő hernyóktól. Nagyon üdvös lenne, ha a hatóságok, tekintettel arra, hogy sok helyen a gyümölcs-terméstől függ a gazdák megélhetése, nem csak rendeleteket adnának ki, hanem a legnagyobb erélylyel hathatósabb eszközökhöz nyúlnának és egyes ismert, régtől fogva inficiált községekbe lelkiismeretes biztosokat rendelnének ki, kik- nek feladatuk volna, szakértelemmel a gyümölcsös gazdákat a hernyó fészkek szedésénél és elégetésében ellenőrizni. Különös súlyt kellene fektetni arra, hogy a kertekből és a határokból a sok kökénybokor kiirtassék, a gyümölcsösökben a gyökérhajtások, magonczok és vadonczok is letakarítassanak. A jó gazda a gyökér- hajtásokat, termő fájára való tekintettel teljesen kiirtja, nálunk saj- nos sok gazda ezt nem teszt. Az a 2—3 évi költség, melyet a biztosok kirendelése okozna, aránylag sokkal kevesebbet tenne ki, mint az így eredményezhető haszon és már az adóelengedésekből is bőven kikerülne. Sajátságos az Aporia crataegi hernyójának kártétele a kü- lönböző magasságokban való előfordulásánál. Tizennyolcz év óta még nem volt arra eset, hogy a crataegi 340 meternél (az Adria felül is észrevehetőleg kevesebb a kár, mint lejebb. Jóllehet a pille (rendesen 3—4—5 nappal később mint lent) minden évben millió számban előfordul 400—500 mter magasságban, ezek her- nyói itt semmi néven nevezendő kárt nem okoznak. Az utóbbiak nagyság tekintetében jóval haladják meg a lejebb előfordulókat, pedig eleségben ezek nem szenvednek hiányt és ami szintén kiemelendő, nem szenvednek annyit a tél zordságától mint fent. Igy például a Nagy-Baáron előforduló A. crataegi alig két- harmadnyira olyan nagy, mint a hátszegvidéki. Baniczán (727 mt) pedig egyáltalában nem fordul elő, pedig nincs elzárva az útja Petrozsény felé (580 m.), hol kis példány néha meglehetős szám- ban fordul elő. Persze kárt a szó szoros értelmében itt sem tesznek. Ha megfigyelünk egy olyan gyümölcsfát, melynek lombozatát a hernyó még egészen le nem kopasztott, azt fogjuk észlelni, hogy a kisebb-nagyobb galyakon alvó hernyók majd itt, majd ott felriad- nak álmukból. Néha ijedtükben le is esnek, rendesen azonban 4—5 perczig himbálózzák fejüket A0£ Eltérő lepkék. Ezt az ijedelmet az apró darázs-félék okozzák, melyek petéiket a hernyókba rakják, mely műtét alatt a hernyó álmából felriad és fájdalmában hányja veti magát, de alig szunnyadt ismét el, a fák körül röpködő sok ezer lIchneumonok egyike megint felébreszti. Bár nagyon sok hernyó és báb pusztul el a madarak és darazsaktól, mégis marad annyi nőstény lepke, hogy a jövő évi termés veszélyeztetve legyen. Kevés jóakarattal a gazdák megmenthetnék minden eszten- dőben termésüket, de csak úgy, hogyha nem egy, hanem vala- mennyien saját érdekükben védekeznének, vagy ha a hatóságok . saját rendeleteiket lelkiismeretesen végrehajtatnák. Különösen üdvös lenne, ha a marosvölgyi hatóságok Aradtól feljebb komolyabban lépnének fel, mert ott évről-évre nagy káro- kat okoz az A. crataegi. Eltérő lepkék. Irta: Dahlström Gyula. Gyűjteményemnek még némely eltérő alakját kivánom ez alkalommal bemutatni, megjegyezvén, hogy azok mind Eperjes környékében fordulnak elő. Lycanea Argus L. zi, felső szárnyának fonák oldalán nincsen szemfolt. -—— 9?, barnás fekete alapja számos kék pikkelylyel van szabálytalanul behintve, de nem annyira, mint a var. argyrognomon. L. Argus var. dArgulus Meissn. A ő felül olyan mint a typikus Argus, alul azonban valamivel sötétebb és a mellső szegélyen lévő pettyek s az összes szemfoltok kisebbek. A ? felül barnább, mindkét szárny szélén rozsda színű holdakkal, melyek az alsó szárnyon kihegyesítve és fekete ponttal kitöltve vannak; alul hiányzik a fehér középsáv, szemfoltjai pedig kevésbbé felpillantók. — L. Icarus Rott. 3, felül nem ibolyásszínű, mint a törzsalak, hanem fénylő zöldes kék, mint a L. Meleager 3; alul a szegélybeli pettyek igen halványak s a felső szárnyon alig kivehetők. Más ? felül igen halvány ibolyás kék; alul csak imitt-amott észrevehető szemfoltokkal, míg sárga szegélyfoltjai igen halványak. Más d, felül fénylő sötét ibolyás kékszínű; alsó szárnya jócskán nagy, tisztán kivehető fekete pontokkal a szegélyen. — LL. Meleager Esp. 2 igen erősen fénylő kék színű, felső szárnyán az erek igen kevéssé Dahlström Gyula. 105 feketék ; az alsó szárny tiszta kék, az erek fekete voltának nyoma sem látszik ; a mellső szegély, fekete alapon, erősen kékes ; mind- két szárny szélesebb külszegélye koromfekete ; félholdak, kivált az alsó szárnyon, egyáltalában nem mutatkoznak; fonák oldala a rendesnél valamivel barnásabb. Nemeobius Lucina L. ij, mindkét szárnya csaknem oly sötét- barna, mint különben a tőtér szokott lenni, csupán a középsáv helyén mutatkozik nehány barnás pont; szélesebb és sötétebb szegélyében csak apró sárgás pettyek láthatók. Fonák oldalán a felső szárny középtere egészen barnásfekete, az alsó szárny bar- nább, a középsávnak apró kerek fehéres pettyeivel,. Melitaea Athalia Rott. $, felül, mindkét szárny, de különösen az alsó szárny sötét alapján a sávok egyes pettyei nem hosszú- kásan négyszögűek, hanem nagyobbára kerekek. ?, középsávja és szegélybeli pettyei fehéresek. Argynnis Selene Schiff. ó, a felsőszárny felületén a mellső szegélyen, a melyet rendesen 5 fekete petty díszít, csupán tő felé a szárny közepéig két nagyobb hosszúkás petty mutatkozik, más rajza a szárnynak nincsen ; szélesebb fekete külszegélyében egészen kerek világos pontok állanak, melyek nincsenek félholdformán bekerítve, hanein tőlük minden sejtben egy-egy hosszúkás fekete folt fut fölfelé. Alsó szárnyának külszegélye ugyanolyan, de a fél- holdak bekerítése nélkül; tőle befelé elsötétedett alapon 5 apróbb fekete pont áll; innen a tőig az egész tér fekéte, csúpán középen mutatkozik az alapszín hosszúkás petty alakjában. — 4. Dia I. 3, sárgásbarna alapszínét a megnagyobbodott pettyek és pontok csaknem teljesen elfödik, úgy hogy egész felülete kormosnak mu- tatkozik. Más ó az előbbinek ellentéte: alapja igen világos színű, a tő felé eső pettyek szabályosak, a félholdak s az előtte levő pontok sora azonban a rendesnél jóval kisebb. Aglia tau L. $, a rendesnél jóval sötétebb sárga, mindkét szárnyának mellső szegélye sárgás rózsaszínű. Cabera pusaria L. A külszegélye előtt levő barna harántsáv igen homályos, vagy teljesen hiányzó, az elhintett szürke pikkely- zés is igen gyér, úgy, hogy az állat csaknem teljesen fehér színű. Különtfélék. A vértetű irtásáról értekezett újabban Dr. Müller F. Abból indulva ki, hogy a chemiainál sokkal hathatósabb a mechanikus irtás, csupán két chemiai szerrel foglalkozik behatóbban, t. i. a Neszler- és a Grössbauer-félével, mint a melyek eddig legjobbak- nak bizonyultak. Az utóbbinak gyöngébb keverékét (?/4 kg. fekete szappan 3 liter forróvízre) 100 liter hideg vízzel higították és abba "/a kg. valódi friss dalmát rovarport kevertek s így alkalmazták. A- magas és félmagas fákon levő vértetű-telepek permetezése követ- kező eredménynyel járt: A Giössbauer féle keverék a viaszváladé- kot gyorsan eltávolította s az aláterített papirosra lepotyogott tetvek fele halva, másik fele élő volt. Tiszta víz ugyanazt eredménye te. Csakhogy a tetvek élve maradtak; holott a Nessler-féle keverék- nek tízszeres higítása csaknem mind megölte, de háromszorta drá- gább az előbbinél. A hatás mindkét esetben alighanem főleg a mechanikus mozzanatnak, a Ringer- és Vermorel-féle fafecskendő éles vízsugarának tulajdonítandó. Továbbá ajánlja a szerző, hogy a vérttű-telezeket kézzel való dörzsöléssel öljék meg, vagy a fának illető helyeit a nevezett szerekbe mártott éles kefével és ecsettel fisztítsák s azután, zsírral kenjék "be. Ez az eljárás első" "izben őszkor, levélhullás után alkalmazandó, majd márczius végétől nyárig két-két heti közökben folytatandó. Nyáron megtámadott ágak és fiatal hajtások permetezendők. Végül ajánlja a szerző a mély szántást, mely a vértetűtől okozott — nem túlságos —- kárt helyrehozza. — A vértetű irtására Németországban legújabban sikeres kisérleteket tettek a következő szerekkel: 1) Petroleum, mely a fáknak meg nem árt, ha 4—5 annyi vízzel vegyítik ; 2) Szénkéneg, 1—65-szörte vízzel és 3) Benzolin 3—7-szerte vízzel vegyítve. Ezek a szerek azonban csak télen alkalmazhatók perme- tezésül. Nyáron fekete szappannal kevert Ouassiafát használtak. A selyemtenyésztés az egész világon évenkint 13—16 millió kg.-ra rug. 1896-ban 15.567,000 kg.-ot termeltek. 1897-ben pedig: csak 13.862,500 kg.-ot. Az utóbbi számhoz Európa 5.305,000 kg.-mal járult, még pedig Olaszország 2915.000, a keleti tartomá- nyok 1.260,000. Francziaország 692,500. Ausztria-Magyarország 329,000 és Spanyolország 111,500 kg.-mal. A termelés nagyobb része ÁAzsiára esik, ahoií 8 557,000 kg.-mot hoztak forgalomba, még pedig China 4.957.500, Japan 3.300000 és India 300000 kg.-ot. Poloska mint eledel. Némely vízipoloska már régtől fogva szolgál eledelül embernek és madaraknak egyaránt. Már 1625-ben említi Gage Mcxikóból, hogy az ottani tavakból nyert habból kalácsot sütnek, melyet a nép szívesen megvesz, és hogy ez a kereskedelem ősi időktől fennáll. Ezt újabb utazók megerősítették Különfélék. JV azzal, hogy a mexikóiak némely Notonecta- és Corixa-fajt nem csak mint kész állatot, hanem annak petéit is eledelként kedve- lik. Ujabb időben nagy mennyiségben szállították a poloskát és petéit Angolországba, a hol madarak és halak táplálékául akarják használni. Kirkaldy G. W. számos példányát vizsgálta meg s úgy találta, hogy azok főleg két fajhoz tartoznak ú. m.: Notonecta americana Fabr. és Corixa mercenaria Say. Az utóbbi úgy lát- szik csak Mexikóban honos, míg az előbbi Mexikót, az Antillákat és Dél-Amerika jó részét lakja. Habár mindkét faj vízi állat, éjjelre elszokták hagyni a vizet. Hálóval fogják, megszárítják és madár- táplálékként eladják, de a benszülöttek, salétrommal elkészítve, meg is eszik , apró petéit pedig, szintúgy mint a kaviárt, cseme- gének tekintik. Kellő időben a tavak sekély részein nádkötegeket sülyesztenek el, a melyekbe a poloskák lerakják petéiket. Ezeket liszttel keverik s úgy nyersen eszik meg. De a petéket magukban is egyszerűen leforiasztják, miáltal halikra külszínt és kaviárízt nyernek. Ez a poloskafaj jelentékeny kereskedelmi czikket is képez. A Corixra mercenaria hihetetlen mennyiségben fordul ott elő, mi abból is kitünik, hogy az imagot tonnákban szállítják, melyek mindegyike 250 millió egyedet foglal magában. A peték száma pedig épenséggel kiszámíthatatlan. A kagylók héjai és a rovarok. Az Anodonták. az Unio pic- lorum, tumidus, batavus nem ritkák a vizekben. Ezen állatoknak héjai, ha azok elpusztulnak, kinyílnak és nem rüukán szolgálnak más állatoknak lakásul, esetleg védelmezésül, részint a külső, részint a belső oldalon. A héjaknak úgy külső, mint belső oldalán gyakran találhatjuk a PAryganeidáknak tegezeit oda erősítve, mert tudvalevőleg a lárvák tegezeikkel részint mozoghatnak, részint nem, pl. a Philopotamus, Hydropsychék Tegezeket találhatunk az umbo alatt levő mélyedésben, mely, minthogy bepiszkolódhatik, majdnem olvan színű, mnt a tegezé. Az Unionak (Unio pictorum) olyan héját is találtam, melynek belső oldalán gödör volt, mert a gyöngyház hiányzott. Ezen gödör iszrppal volt kitöltve és ebben tartózkodott az Ephemera vulgata L. lárvája. A kagylók héjai között nem ritkák a nadályok, az említett kagylón is voltak. Meg kell jegyeznem, hogy más kagylók héjai között is találtam nadá- lyokat és több lárvát. A lárvák búvóhelyet, védelmet kereshettek, de a nadálynak is hasznára lehetett a lárváknak ott tartózkodása. Az előny, melyet a lárvák a nadálynak biztosítanak, valószínűleg az, hogy a békák, meiyek ilyen lárvákra vadásznak, a héj köze- lébe jutnak, hogy azokat megkerítsék, de amint a közelben van- nak, a nadály annál könnyebben rávetheti magát a békára, melynek vérét áhitozza, tehát ezen esetben a lárva a védelem fejében vi- szonszolgálatot tesz a nadálynak, vagyis ezek kölcsönösen segítik egymást. 183 A szőlőbetegségek közül Németországban az 1898. évben a Phylloxerán kívül a következők léptek fel. A szőlőmoly, Cochylis ambignella a Rajna mentén okozott kárt, Sziléziában is, a hol a hernyót szedették, a molyt enyves ernyővel fogták s ezt máj. 29 íg 108 Különfélék.- folytatták; a II-ik ivadék eilen ugyan úgy jártak el A szőlő:iloncza ( Tortrix pilleriana) nem okozott lényeges kárt. Annal érzékenyebb volt a szőlőeszelény (khynchites betnleti) fellépése főleg Pfalzban, Badenben és Hassziában, a hol tókjait összeszedték s elégették. Ugyanígy jártak el az Otiorrhynchus ligustici bogár ellen, mely a Rajnán nagyobb kárt tett. Ugyanott erősen garázdálkodott az Eumolpus vitis, mindazonáltal mit sem tettek ellene. Az Anomala aenéa álczája és a drótféreg (Agriotzs lineatus) csak csekély mér- tékben károsított; még csekélyebben a Dactylopius vitis és Leca- nium víni nevű " paizstetű; a :"(Coccus vitis" paizstetűt is "csak szórványosan figyelték meg: meszeléssel és ledörzsöléssel pusztí- tották. A szőlőatka (Phytoptus vitis) nagy mennyiségben lépett fel. Nagy kárt idézett elő a Tetranichus telarius atka, mely ellen réz- gáliczot es meszet alkalmaztak jó sikerrel. Kevés kárt tett a vetési bagolypille (Agrotis segetum) hernyója; annál nagyobbat helyenkint a darazsak, úgy hogy darázsfészek pusztítását 30 fillérrel jutalmazták. A lepke olajtalanítása. Számos lepkének az a kellemetlen tu- lajdonsága, hogy olajos (zsíros) lesz. Ilyenek főleg a Sesiák, Cossidák, Hepialidák, számos Noctua, sőt egyes nappali lepke is. Eleinte rendszerint a po roh kezd fényesedni, mintha olajba mártották volna; ez az olajosság kezd aztán terjedni és végül elfoglalja az egész testet és minden szárnyat. Minthogy a legtöbb gyűjtő ily esetben nem tud segíteni, az olajos lepkét a gyűjteményben hagyja, míg téljesém elromlik, "Pedig "könnyen lehet "ezenssSegíten amég" Bette következőleg. Az olajos lepkét ócska feszítő deszkára tűzzük, az olajos részeket benzinnel beecsetezzük és magnesinaport, tajtékport vagy federweiszt hintünk rájuk. Negyedóra mulva a port finom ecsettel eltávolítjuk s előttünk áll a tiszta lepke. Ha azonban az olajosodás már régibb keletű, esetleg ismételni kell az előbbi eljá- rást, és ha a potroh még akkor is olajos, úgy azt óvatosan le kell törni, 2—3 napig benzinben áztatni s úgy aztán valamelyik porral megtisztítani, minek megtörténte után a putrohot ismét fel- ragasztjuk és a lepkét bátran a gyűjteménybe tűzhetjük, mert az többé már meg nem olajosodik. AA n Kártékony bogarak. Az 1898-ban bogarak által okozott károk- ról értekezvén, Eckstein K. megjegyzi, hogy némely kártékony rovar bizonyos években nagyobb károkat okoz, mint minőket eddig róla feljegyeztek. A mondott évben felhozza például a következő- ket: Pissodes harcyniae, melynek imagoja a luczfenyőket meg- támadta s az okozott gyanta kiizzadás által megölte; P. validi- rostris, mely a friss luczfenyőtobozokat megrágta; PR. notatus, mely a luczfenyő kérgébe apró, de mély lyukakat rágott, a Mag- dalis duplicata az egyéves fenyőágakat és tavaszkor a fiatal haj- táson levő rügyeket támadta meg; a Crywyptorhynchus lapathi fűzfaágakba és égerfahajtásokba lyukakat vájt; az Eccoptogaster (Scolytus) intricatus a tavalyi tölgyfahajtásokba lyukakat rágott, úgy hogy az idei hajtás elszáradt. Mindezen kártételek oka az, . hogy a bogarak táplálékszükséglete petézéskor igen nagy, amint hát a cserebogár is 2—3 peteszaka közt újra előkerül táplálkozni. Kulönfélék, ; 109 Minthogy pedig a fentnevezett bogarak egyrésze két évig él, peté- zése s ennélfogva táplálkozási szükségleteis nagyobb és hosszabb időre terjedő. Egyike-másika hazánkban is kártékonyan lépett már fel. Igy egy Pissodes faj 1893-ban Krassó-Szörényben, Temesben és Somogyban a jegenye- és luczfenyőkben érzékeny kárt tett ; . két Eccoptogaster-faj pedig 1892-ben Temesmegye egyes helyein az erdőkben szórványosan előforduló szilfakat oly nagy mértékben támadta meg, hogy csaknem mind tönkre ment. Románia lepke-feunája. A hazai faunára nézve a romániai fauna még a bukovinainál is, melyről minap szóltunk (Rov. Lap. 1900. 20 I.), érdekesebb és fontosabb, a mennyiben Románia hazánk délkeleti részét (Erdelyt) kelet és dél felől körül övezi, de attól itt is ott is a Kárpátok hatalmas fala által el van választva, és egyik oldalán keleti (délorosz), a másikon pedig déli (balkáni) alkatrészek vegyülnek faunájába. Ez az oka annak, hogy a romániai fauna a bukovinainál (1833 faj) jóval gazdagabb, de még a magyaror- szágihoz képest is igen tekintélyesnek mondható, a mennyiben 162 Rhopalocera-, :0 Sphingida-, 155 Bombycida-, 325 Noctuida és 270 Geometrida-, összesen 992 Macrolepidoptera-fajt számlál. Ennyit sorol fel Caradja Arisztid, romániai földbirtokos, a ki évek során át ép oly nagy szorgalommal mint tudományos ké- szültséggel foglalkozik hazájának lepkefaunájával, melyet nehány év előtt össze is állított (, Die Grossschmetterlinge des Königreiches Kumánien" Külön nyomat az ,lIris" VIII. és IX. kötetéből 1895—96. 102 és 112 lap) 1) Ennek előszavában Romániának geographiai, klimatikai és orographiai, valamint botanikai és faunistikus viszo- nyait ecseteli, majd a romániai lepke-faunára nézve jellemző állatok csoportosítását és végül a Romániában eddig észlelt lepkék jegy- zékét nyujtja. Ez utóbbiban minden egyes lepkéről megjegyzi, hogy az mely szomszéd országokban fordul elő, sőt zárjel közt közbe- szúrja azokat a fajokat is, melyek eddiggelé csak valamely szom- széd faunánan megvannak s amelyekről ennélfogva feltehető, hogy román földön is még fellelhetők lesznek. Bennünket leginkább azok a fajok és fajváltozatok érdekelnek, a melyek Romániában honosak, hazánkban pedig még nem észleltettek, s ezek közül első sorban ismét azok, melyek a romániai faunának némi déli színezetet köl- csönöznek. Ezek a déli fajok a következők: 7hestor Nogelii v. dabvogensis, Polyom. Thersamon v. Omphale, Lyc. balcanica, L. Anteros, Ep. Ida; Deil. hipnpophaés; Mam. beregrina, Ulochl. hirta, Plus. Zosimi, Thalp. rosea; Eilicr. trinotata, Hemer. abruptaria, Siona nubilaria és v. exalbata. Ezeken kívül még 60—65 alak hiányzik nálunk. Ezek közt számos az a fajváltozat, melyet ez alkalommal maga a szerző állított fel. Erdekes és becses művéhez Komániának igen sikerült geologiai térképét csatolta. A. Aigner Lajos. 1) Enrek bővebb kiadásátadja Dr Fleck E., Die Macrolepidopteren Rumniens: Bulletin de la Soc. d.Sciences de Bucarest VIII. 1899. 682. I. , 44 ; 110 Különjélék. Az Eustalomyia festiva Zett-ről. Ezzel a nem érdektelen fajjal gyarapodott legújabban a m. n. Muzeum légygyűjteménye Török Arthur lepidopterologus barátom április 14-én két korhadt fadara- bot hozott hozzám, melyek mindegyikében egy-egy tonnabáb volt. Az egyik tonnabáb már üres volt s mellette a kikelt légy, mig a. másodikból 18-án bujt ki az állatka. Mindkét példány d. Hazánkból e genusnak 4 faja ismeretes, de ezek a ritka alakok közé tartozhatnak, mert 7halhammer katalogusában is csak egy- egy helyről vannak említve, kivéve a kilaris Fall. fajt, mely két termőhelyről ismeretes. A Muzeum gyűjteményében ezek az első példányok. Az Eustalomyia genust Kowarz állította fel a Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1873. évfolyamának 461. lapján. Később, 1891-ben a Wiener Entom. Zeitg. 10. kötetében monographice dolgozta fel a fajokat. Az idetartozó fajok biologiájáról keveset tudunk. Eddig csakis az E. hilaris Fall. fajról jegyezte fel Wachtl (Wien. Entom. Ztg. 1882. p. 287.) hogy egy alkalommal a Salix caprea L. fájából nevelte, melyben a Saperda similis Laich. nevű bogár álczái éltek, egy másik alkalommal pedig a bodzafa beléből. Kapcsolatban a mi esetünkkel, hogy a tonnabáb egy korhadt Celtis australis fában találtatott, melyben más álczák menetei is láthatók, csakugyan feltehető, hogy az Eustalomyiak álczái húsevők. : Dr. Kertész Kálmán. A rovarok élősdijeiről megfigyelte Howard L. O., hogy némely rovar testében 3000 Chalcidida-lárva is élősködik. A gazda- állat vérével táplálkoznak s azzal együtt a megélhetésükhöz szük- séges élenyt is megkapják. Erdekes, hogy ezek az állatok bábálla- potuk egész tartama atatt nem vedlenek; mert ez esetben a számos legyűrt bőr a gazda: halálát csakhamar idézné elő. Has nló oka van annak, hogy ezen lárváknak végbele vakon záródik, úgy hogy ez állapotukban savat nem választhatnak ki. Kártékony rovarok behurczoltatását tárgyaló pályamű jelent meg legközelebb Kriüger L.-től (Insektenwanderungen zwischen Deutschland und den Vereinigten Staaten von Nordamerika und ihre wirthschaftliche Bedeutung), a melyben kimutatni igyekszik, hogy az észak-amerikai kártékony állatok behurczoltatásának ve- szélye igen csekély, mivel Németországon eddig egyetlen ily, gaz- dasági jelentőséggel bíró eset sem mutatható ki, valamint azt is vitatja a szerző, hogy ama két országnak klimatikus viszonyaiban mutatkozó különbségek az efféle kárthozó bevándorlást jövőre is igen valószínűtlenné teszik. Ennélfogva nincsen semmi ok az afféle túlságos aggodalomra, a mely legújabban a San-José-pajzstetű S előbb a Colorado-bogár fellépésénél nyilvánult. Ugyanezt az állás- pontot foglalja el Dr. Reh L. is, ki az imént a németországi pajzs- tetvekről értekezvén, Goethe, Frank és Tubeuf-nek idevonatkozó közleményeit kritikailag megvilágította. "ROVARTANI LAPOK" Auszug der Áufsátze dieser in uadar. $prache erscheinenden entomologisehen Monatsehrift. Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chiyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Hováth redigir von I... v. Aigoaer-Abafi und EB. Csiki. Budapest VIII., Röck-Sz.-Gasse 32. S OYIN Bánat? za Heft 5 1900. Mai s. 89. A. Mocsáry: Die grössten Tagfalter. Verfasser giebt eine kurze Biologie jener prachtvollen Falter, welche Linné zum Genus Papilio gezogen hatte, und welche nachmals als Ornithop- tera (1836) bekannt waren, obgleicn Hübner schon 1816 cas Genus 7roides für sie aufgestellt hatte. Bisher sind ungefáhr 30 Troides-Arten bekannt, von welchen das ungarische National- Museum 25 besitzt, sowie ausserdem ein Páárchen. welches der ungarische Naturforscher L. Biró 1398 bei Finschhafen in Deutsch- Neuguinea in Copula erbeutete. Dasselbe wurde von Dr. G. Horváth und dem Verfasser unter dem Namen 7r. Elisabethae Reginae beschrieben und wird die Abbildung im náchsten Hefte der , Természetrajzi Füzetek" erscheinen. Die Oberflügel des 202 mm. grossen Mánnchens sind goldgrün mit schwarzem Vorder- und Seitenrand und einem schwarzen Schrágstreifen, welcher von der Wurzel zum aApex hinzieht; die Unterflügel sind goldgelb mit breitem schwarzem Saum. Das einfacher gefárbte, 238 mm. grosse Weibchen steht dem noch grössern von Tr. Goliath Obth. sehr nahe, von welchem blos 2 Exemplare bekannt sind (eines im ungar. National-Museum von L. Biró), das Mánnchen aber noch unbekannt ist. Sodann besitzt das genannte Museum, gleichfals von L. Biró eine nussbraune Varietát von Tr. oblongomaculatus var. papuensis, welche die genannten Autoren mit dem Namen ab. Birói bezeichneten. S. 93. St. v. Chernel : Die Insecten und Vögel II. Fortsetzung. S. 97. L. v. Aigner-Abafi : Geschichte von Acherontia Atropos II. Gegen die. Einwanderungstheorie wird der Beweis geführt, dass der Falter in Europa heimisch ist und war, bevor die Kartoffel allgemeine Verbreitung fand. S. 100. E. Csiki: Ueber Rosalia alpina Linn. Verfasser be- ScAtetdksdürehs ete; Atbelten ven Pie : und. Kettter angeregi, die in Ungarn vorkommendea Aberrationen dieser Art und bildet sámmtliche ab. Auch einige neue finden sich darunter u. z.: dab. Pici (Fig. 3.), bei welcher die Mittelbinde in der Mitte der Flügel- decken einen schmalen Ast nach rückwárts sendet: Ungarn; ab. Reitteri (Fig. 4.) bei dieser sendet die Mittelbinde einen breiten Ast nach hinten und fíliesst mit der hintern Makel zusammen : Velebit; ab. confluens (Fig. 6.), bei welcher die Mittelbinde neben 10 der Naht eine breite Binde nach -rückwárts sendet, die im hintern Fleck endet: Ungarn ; : bei ab. transsylvanica (Fig. 9.) ist der Vorderfleck sehr gross, die Mittelbinde sehr breit und beide durch einen Ast verbunden: aus dem Kerzergebirge. Noch wird nachgewiesen, das für ab. Croissandeami Pic, der Name ab. Kantzi Ganglb. (1899, Annal. Mus. Wien. Bd. XIV. p. 62; fig.) Prioritát besitzt. z S. 102. St. Bordan: Aporia crataegi als Obstschádling. Unter den Schaádlingen Siebenbürgens nimmt 4. crataegi die erste Stelle ein. Die Raupen vernichten von Jahr zu Jahr die für den dortigen Landwirth so wichtige Obsternte und wird daher ein behördliches Einschreiten dringend eingerathen. S. 104. J. Dahiström : Aberrirende Falter aus der Umgebung von Eperjes: Lycaena Argus L. dá, Unterseite der Oberflügels augenlos. ?, blau bestreut. L. var. argulus Meissn. $ unten dunk- ler, 2. birauner "als Argus. E. Tcárus" Rott: 5," grünldiehkblattseteste Meleager Esp. 9, fast ganz blau, ohne schwarzer Zeichnung. Nemeobius Lucina L. fast ganz schwarzbraun. Melitaea Alhalia Rott. $, mit runden Flecken, 8, mit weissen Flecken. Argynnis Selene Schiff. ó, am Vorderrande des Oberflügels nur zwei grosse. schwarze Flecken. A. Dia L. 3, fast ganz schwarz, ein anderes áj sehr licht. Aglia tau L. ? sehr dunkelgelb, am Vorderrande beider Flügelr osaroth. Cabera pusaria L. fast ganz weiss, ohne Zeichnung. Kleinere Mittheilungen. S. 106. Die Bekampfung der Blutlaus nach Dr. A. Müller. S. 106. Wanzen als Sfeise. Uber Notonecta- und Corixa- Arten, welche in Mexiko als Eier und als lmago verspeist. und auch als Viehfutter benützt werden. S. 107. D. Muschelschalen und Insecten. Wenn die Muscheln absterben, so suchen in ihren Schalen besonders Insecten Schutz, so z. B. Larven von Phryganeiden und Ephemeriden. S. 107. Die Krankheiten des Weinstockes, welche 1898 in Deutschland beobaehtet wurden. 5. 108. L. v. A. 4A.: Entölung der . Schmetterlinge. Anlei- tung hiezu. S. 108. Kaferschadlinge des Jahres 1898, nach K. Eckstein. S. 109. L. v. A. A.: Die Lepidopteren-Fauna von Rumanien. Besprechung der Publicationen von A. Caradja und Dr. E. Fleck, mit Rücksicht auf die ungarische Fauna. S. 110. Dr. K. Kertész: Enstalomyia festiva Zett. Diese seltene Dipteren-Art wurde in Budapest aus einem morschen Stamme von Celtis australis gezogen. ti 16 FAGYrA Kovartani Lapok szerkesztőségéhez czímzendők. Bármennyit fogadok el szívesen Cáerébek a következő fajókból s Thecla . rubi, Vanessa €-album, Spinx. pinastri, Macroglossa tuciformis, Tyochilium . arilorme, Moma " orton, Catocala sponsa; promissa, Ampbhvidasis : betularius Boarmia crepuscularia és Acherontia Atropos (eztés hernyóját lehetőleg élve) Kérem t. szaktársaimat, hogy ezeket az év folyámán számomra gyűjteni szíves. " kedjenek. Budapest, VIII., Rökk-Sz.-u. 32. 35 A. Aigner Tanes .. Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb . rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gáazdá- "szoknak és erdészekuek 8(00 hibátlanul meghatározott. honi és külföldi fajból álló rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek cseréviszonyba. Megkeresésre nyomatott. árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. . Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) SÁV 5 [ Merkl Ede. Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- . "fonala, Tta: Dr. Madarász Gyula. Ezen muúnkából megjelent az 1—3. füzet: az első füzet a szisztematikai részszel kezdődik s az Éneklők . rendjének négy családját, ugymint : a varju-,. sárga- FIÜBÓ-, seregély- és Ppinty- jéléket; a második füzet a pacsirta-, billegtető- és poszátaféléket: a harc " madik a vizírigó:, ökörszem- és rigóféléket tartalmazza. ége A múnka díszes kiállításban, a. szeiző eredeti rajzaival, és színes táb- lákkal, guart formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az" álta: . lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a KZT LANE egyetemben jelénik meg. j . Előfizetési ára 1—1 füzetnek Lírt 50 kr, az . egész munkának 15 rt. Az előfizetési pénzek Dr. Madarász Gyulá-hoz, (Magyar Terazéti Múzeum) : Rovar-gyűjtemények tulajdonosait (magánosokat úgy mint intézete- " ket) felkérjük, szíveskedjenek velünk közölni, hógy azok minő rovarrendekel ölelnek fel, körülbelül hány fajt és példányt foglalnak magukban, ki gyűj- 58 . tötte, mely években? A ) Rovartami Lapok, szerkesztősége. . — — Acheróntia Atropos. Felkérem t. rovarászainkat, hogy a halálfőpitlét és bábjál lehető nagy számban hozzám beküldéni szíveskedjenek: Készséggel szolgálok cserében más lepkékkel. Szívesen fogadnék el cserében Saturnia . pyvit, Vanessa €C-albumot és egyéb közönségesebb fajokat is, se SZER . kérem a tölös példányok jegyzékét. ; sz "Budapest VII. Rökk- Szilárd-u -u. 32. ; A. Aigner Lájos. Entomologiai művek. "e ő Általános. Bein K. A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb tovarolc si. megismerésére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. O. A rovargyűjtő 1 kor. " " 60 (ill. — Soltész /. Rövid utasitás a rovarok fogása és eltartása körül 1 kor. 60 fill. — Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fll.— Dr. Horráth G. A rovarok dimorphismusárál, 1 táblával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve, 70 rajzzal, kötve 3 kor. 60 fil. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a termé- szetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fil. — Klein Gy. A rovarevő nö- vényekröl 6 rajzzal, 50 fil. — Dr. Daday ]J. Rovartani műszótár 1 kor. 60 fil. — " Hoffer, Praxis der Insektendunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kennt- niss der Ínsekten 17 kor. Schlechtendal und Winsche, die Insekten, Anleitung zur Kenntniss derselben. Jt Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 firz té A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kur. 20 fil Adatók Magyaror- — szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fil. Földünk témdarazsainak magánrajza 40 kor. Magyarország "Hymenopterái (A magyar Birodalom . Állatvilága) 9 kor. 60. fil. i ; Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és . gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon. . : 3 kor. — A. Aigner L., Pável ]J. és Dr. Uhryk N. Magyarország Lepidop- terái (A magy. Birod. Állatvilága) 6 kor. — Beige, Schmetterlingsbuch 8. 07 Auf. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 fil. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 K. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas. 1900 Abb. auf 50 Taffeln 30 K. Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiről 3 tábl. 60 fil. — Thalhammer ]. Magyarország Dipterái (A m. Állatvilága) 4 kor. 8 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terrarum universi 6 kor. Coleoptera. Zörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. Bein K. A kis. bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Frivaldszky ]. A magyarországi téhelyröpüek (Coleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz és élettani ismertetéssel. 2 kor. 40 fil — Kuthy D. Magyarország Coleopterái (A m. Birod. Állatvilága) 14 kor. 40 fil. — Calwer. Káferbuch 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Magyarország Bobodács-féléinek magán- . rajza 1 tábl. 5 kor. — Adatok "a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fil. A ma- gyarországi Psyllidákról 40 fil. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 fil. út) Magyarország Hemipterái (A m. Birod. Állatvílága) 4 kor. 80 fil. szgti Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Frivaldszky ]. A magyar- országi egyenesröpűek magánrajza 7 tábl. 3 kor. — Pungur Gy. A magyarországi tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Pungur Gy. és Mocsáry §. Magya- rország Orthopterái, Pseudoneuropterái és Neuropterái. (A m. Birod. Állatvi- lága) 3 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fil. Myriapoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myropodák. magáurajza 4 táblával 4 kor. Dr. Daday ]. Magyarország Myriopodái és Crustaceái (A m. Birod. Állatvilága). 2 kor. : Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczsynski L. Araneae Hungariae. 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—38. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálós : pókok természetes osztályozása 1 kor. — Arachnoidea: Chyzer, Scorpiones, 24 Daday, Pseudoscorpiones et Opiliones, Chwzer et Kulczynski, Araneae. (A 0. m. Birod. Állatvilága) 2 kor. 40 fil. — Karpeles L. Adalék Magyarország "7 atkafaunájához. 8 táblával 2- kor. Té Crustacea : Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus- — kés fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetőök. Schmidl H. könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-utcza 6. SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES MŰJNÁNKKTKKTKÁTÁNI 3 9088 01427