II füzet. 1. 3 An kötet. 1900. szeptember hó. HAVI FOL CÖLGAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra SÁS MNSZ JÓD i ] É Ag ej dj 3; Üges s Ty ez s ERVE s 31 TK : jeévk : ; 1 dt. oka hé . DR. "BEDŐ. ALBERT "DR" ENTZ GEZA ú48 DR: CHYZER KORNÉL DR.-HORVÁTH GEZA 888; op hr KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL GÁ SAV 9 d SZERKESZTIK vag pi 3 ; 7 5; A: AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. vsz s) ; és G k7 kó ap d is 7 És 5 eGgap í /P6Ye 4Wv 4 de bv Av 4 :k tti ag Hé e £ ő 3 ; zt ; Eg sk a 8 s ; va aj a S LA v lo e a a A F beli BZ szazor a : BUDAPEST 3 s — Hál A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA (ffi 26 já VIN RÖKK-SZÍLÁRO-UTOZÁ 82: 7 vii ; 7 a ; fogg, tése p DV- pek 6 e. v3 $ e BEKENYNEEKENETETKETÉETEK Tartalom. , Az ecbetődta Atropos hangja I. A. Aigner Lajostól. " . , . Kaliforniai bogarász naplójából. II. Dr. Fényes Bélától ú Eperjes környékének nappali lepkéi I. Dahlsiröm MELEGEK " Mágyarország Endomychidái Csiki Ernőtől. -" Különfélék : Állattani szakosztály Ea ESÉS Érdekes Carabus-torz. Józsa Nánostól. Átbrágals zzz t "A : Természetrajzi Füzetekc § Dá ÁZ SZT A rovarok rendellenes párosodásáról ; eg ezta es ertol (ASS OA Ze E te NN] Időjósló rovarok. éle SZE sent áz Egézséges selyem pete . Külföldi entomologusok hazánkban , taj Levélszekrény. K. E. úrnak. Méh-, darázs- vagy szunyogcsipés ellen, lehetőleg c "vetlenül a csipés után konyhasót kell nedvesíteni s a csipés helyét az .. bedörzsölni. f 7 T. K. úrnak. A Zichy-féle műnek állattani része közelebb fog : jelenni: nyomatása már igen előre haladott. Ellenben a Szaudinger-Reb féle Lepidoptera- katalógus Staudinger hetegsége által késedelmet SZENÉTSB ." s ennélfogva csak az év végén fog megjelenni. : D. G. úrnak. Treitschke Frigyes lépkégyűselkénye, mellet bálále ai 1842-ben a Magyar Nemzeti Muzeum 3000 frtért ME ESSZELELÉR 1552 pés rk kus éz 9500 Höldányban foglalt magában. .. A kir. magy. Természettudományi Társulát. állatt szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII, Eszte utcza I.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este £: ( Muh féle vendéglőben LE út tájezők találkoznak. Este 3 Az 1897., 1898. és 1899-iki teljes évfolyammal még szolgálhatu Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre : következő áron kaphatók : I. kötet 10 kor, II. kötet 6 kor: HI. köt 10 kor. 2.5 ; - Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz CVIII. Rökk-Sz utcza 32.) czímzendők. Az Acherontia Atropos hangja. Irta A. Aigner Lajos. Il; Az Atropost sokáig az egyedüli hangot adó lepkének tar- tották; utóbb azonctan számos más lepkén is észleltek valamiféle hangot. Ezek közül az első volt a Zhecophora fovea, melynek hímje, az alsó szárnyán levő kis mélyedés s ezt fedő hártya se- gítségével röpülés közben átható rezgő hangot hallat, hasonlót ahhoz, melyet szálltában a sáska idéz elő. !) Csakhamar a Vanessákon is észrevettek valami halk hangot, mely Swinton szerint valószínűleg az által keletkezik, hogy a két szárny érintkező szélein levő reczés erek egymáshoz dörszö- lődnek. ?) e Hasonló oknak tulajdonítják az Arctia caja ?) s a Diony- chopus niveus nevű japáni szövő czirpelését. ) Megfigyelték továbbá, hogy feltűzéskor hangot ad úgy a Pleretes matronula ?) s a Sphinx ligustri, 9) mint az Orthosiák 7) s a Hylophila prasinana ?), mely hangot szintén dörzsölés hozza létre. A Parnassius Apollo nősténye is czirpelő hangot ad, mely a lá- baknak s az alsó szárnyaknak dörzsölésétől ered. ") Darwin az egymást űző Ageronia feronia-tól hallott oly hangot, mely a lassabban forgó kereplőéhez hasonlít, s úgy véli, 1 Frivaldszky. Jellemző adatok 1865. 153. I. 2) Ent. Month. Mag. 1876. 169. I. és Insect Life 1889. 307. 1, Cfr. White : Ent. Month. Mag, 1876. 208. I.; Jones: U. o. 258. I.; Greene: Transact. Ent. SócGÜLondon 1853. 1L.98.185 Bewitson; U. o. 1856. IV. 2. L 8) Lovett: Entomologist 1881. 178. l.; Swinton: Ent. Month. Mag. 1883. 83. I. 4) Dönitz. Berl. Ent. Zeit. 1887. 9. I. és Mitth. Ges. Naturk. Ostasiens 1873—1876. VI. 68. I. íg 5) Czerny: Verh. d. zool. bot. Ges. Wien 1857. 217.,1. és 1859. Sitzb. 9. lap. 3 6) Demaison : Bull. Soc. Ent. France 1888. 184. I. 7) Haldemann : Ann. Soc. Ent. France 1859. VII. Bull. 43. I. 8) Hedworth : Entomologist V. 1870. 126. I. 9) Frings: Societas Ent. XI. 1897. 191. 1. Rovertani Lapok. 1900. szeptember hó. 13£ A. Aigner Lajos. hogy azt csak a párzási inger csalja ki belőle; Doubleday azonban a lepke felsőszárnyának tövén kis hártyás hólyagot talált s a hangadást ennek tulajdonítja. A rokon Ageronmtia Arethusa hangja a felsőszárny tövén levő két tüskének a tor két tüskéjéhez való dörzsöléséből származik ; az Aegocera tripartita hímjének erős hangja pedig onnan, hogy lábfejét (protarsus) a felső szárny alapján levő ránczos részéhez dörzsöli. !) Számos egyéb lepke hangjáról értekeztek Haase ?) és mások. Hasonló, de sokkalgyöngébb hangot észleltek báboknál is, s azt a szelvények egymáshoz surlódásának tulajdonítják. ?) Némely hernyó is bír hangot adni, mint pl. egyik amerikai Smerinthus faj 9 s a Saturnia Pyri, mely a fej és tor széleinek surlódásánál sistergő hangot hallatt, ") tehát épen úgy mint a lepkék, mindig k üls ő szervek segítségével. IIly számos megfigyelés után felmerült az a vélemény, hogy minden lepkének van hangja, csakhogy az emberi fül azt a legtöbb esetben nem képes felfogni. ") Legerősebb azonban az Atropos recsegö, siránkozó sipoga- tása, melyet Esper a Polyphylla fulló czirpeléséhez hasonlít ; Scopoli és Hufnagel ahhoz, melyet a Czinczérek (Cerambyces) a hátpaizsnak a kemény szárnyfedőkhöz való dörzsölésével idéznek elő, Kíühn a cziczkány (Sorex araneus) füttyentéséhez, Rössler pedig az egér czinczogásához hasonlítja, megjegyezvén, hogy a hang csupán belső izgalomból veszi eredetét, és hogy azt az állat nemcsak megérintésekor hallatja, hanem akkor is, ha pl. az ablak üvegén át menekülni akar. Hogy a hany miként keletkezik, arra nézve nagyon eltérők a vélemények. A magyarázat sorát 1736-ban Réaumur kezdte meg, s szerínte a hang a szipókának a belül hártyás tapogatók tövével való dörzsölődésének eredménye; mert midőn a szipókát felnyi- totta, megszünt a hang, s újra kezdődött, mihelyt az megint be- csavarodott, ha pedig a szipóka nem érintkezett a tapogatókkal 1 Hampson. Proc. Zool. Soc. London 1892. 188. I. 2) Corresp.-BI. d. Iris I. 1884—88. 113. 337. I. 3) Stett Ent. Zeit. 1877. 86. I. Müller: Kosmos II. 218. I.; Ent. Month. Mag XIV. 187. I. 4j Reed: (Ganad "Ent. 140. 15 1V5329-1 "Mead" (USosASáT a 5) Krancher: Psyche II. 1882. 363. 1.: Landois, Thierstimmen 88. I. 6) Reuter: Med. Soc, Faun. Fennica I. 1875. 133. I. mzénska a sza áözá tü ktkiiáüa ttakllhaaz a dna Az Acherontia Atropos hangja. 135 a hang is megszünt és gyöngébbé vált, ha csupán az egyik tapo- gatót húzta félre. " Ez a nézet sokáig közkeletű volt, s elfogadták azt Linné és De Geer is. Ugyancsak a szipóka és fej dörzsölésében kereste a hang okát Schröter is; d) Duponchel pedig, előbbi nézetét módosítva, szintén a prothorax és scutellum dörzsölésében, ?) szintúgy mint Guérin is, $) sőt eleinte Landois is azt tartotta, hogy a tapogatók és szipóka dörzsölése idézi elő a hangot. ?) S ugyanazt . vallotta, némi módosítással Van der Hoeven is, azt t. i. hogy a hang a szipókának a tőrészszel való dörzsölése által keletkezik ") Ellenben már a jeles méhész Huber határozottan tagadta, hogy a hang a szipóka és a tapogatók surlódásából származik, ") nemkülönben Rösel is, megjegyezvén, hogy a lepke sipogatásá- nál több mozgást vett észre a tor és a potroh közt, mint a szipóka s a tapogatók közt. Sepp meg Réaum u r-rel szemben felhozta, hogy mások a hangot a fej és tor dörzsölésének tulajdonítják, megemlítvén egyúttal, hogy a pille akkor is czirpel, ha nyugton ül, anélkül, hogy hármi külső mozgás észrevehető volna. ") Ellenben Vallot azt vitatta, hogy a hang a szárnyak moz- gásától ered, a mikor is a lepke potrohát emelgeti, fejét leszorítja és csápjait hátra csapja. 9) Ezt azonban Kirby kétségbe vonta, megjegyezvén, hogy a hang alig eredhet a szárnyak mozgásától, mert ha azokat, valamint torát és potrohát leszorítjuk, a hang csak erősbödik. 10) Réaumur nézetét osztotta eleinte Rossi is, utóbb azon- ban — annak helyességét kétségbe vonva — arra a meggyőző- désre jutott, hogy a hangot a szipókán át kitóduló levegő okozza, 11) szintúgy mint Paris, ki azt állította, hogy a hang a szipóka bel- sejében a tapogatók segítségével, a kitoluló levegő által 12) jön életre, ) Mém. p. serv. á Dhist. d. Ins. II. 1736. 289. I. 2] Der Naturiorscher 1785. XXI. 66. Il. $9-Anns Soc. Ent. France 1839. 59. 467839 hös 5) Zeitschr-f(. wiss. Zool. 1848. 55. I. 6) Ündsehis Ents Nederk, 139951, 4. ada 1. 7) Nouvelles observ. II. 1804. 300. I. 8) Nerland. Insecta III. 1765. 87. Il. 9) L. Institut 1834. IV. 7. I 10) Kirbia. Spence, Introd. to. Ent. 7. ed. 493. I. un) Opusz. scelti 1782. 173. I. 12) Ann. Soc. Ent. írance. 1846. 96. Il. 136 A. Aigner Lajos. össz azállttllllssaás Mások az Atropos potrohán vélték a hang forrását felfedez- hetni. Nordmann a potroh első szelvényén, közvetlenül az első stigma alatt, ránczot fedezett fel, melyet fehér hártya, szerinte a dobhártya fedi. Haalepke szárnyát megfogjuk, — abbeli erőlködésé- ben, hogy magát kiszabadítsa, — a levegő a lélekző nyiláson nagyobb erővel tolul ki, a megfeszült dobhártya megrezdül és hallhatóvá válik a sipogó hang. 1) Ezt a nézetet magáévá tette Layard is, aki szintén azt hiszi, hogy a hang a potroh tőrészén levő két stigma által akként Í keletkezik, hogy a nyilásukat fedő erős szőrpamatot a kitoluló levegő hozza mozgásba. ? Ugyanazt vallja Lorey ? is, és Goureau is azt állítja, hogy a hang a potroh tövének egy ránczától ered. §) Utóbb azonban Swinton kimutatta, hcgy az említett szőrpamat nem más mint másodrendű nemi jelleg, minőt pl. az Acidalia remutata is a pár- zásnál alkalmaz. ") Az eddig felhozott véleményekkel szemben állanak azok, melyek a hang keletkezését belső szervnek tulajdonítják. Már De. Geer művének német fordítója, Goeze, jegyezte meg, hogy ismerősei, kik e hangot megfigyelték, Réaumur állításával ellen- tétben azt hiszik, hogy a lepkének valami belső szervvel kell bírnia. ") De csak félszázaddal utóbb akadt e gyanítasnak tudományos vitatója és kifejezője. Ez Passerini, ki úgy vélekedik, hogy a hang a fej üregében keletkezik, mely a tapogatók úgynevezett ha- mis csatornájával áll összefüggésben. ") j Ezt a theoriát Duponchel igyekezett pótolni, mivel nem látszott valószínűnek, hogy fejüregben hang képződjék.?) Burmeister ! szerint pedig nem képzelhető, hogy a levegőnek puszta be-s kitódu- 3 lása által oly erős hang keletkezzék, ha az üreg száján nincsen 3 oly szerv, melyet a légáram rezgésbe hozhat. Íly szervet kel- lene kimutatni, hogy teljesen érthető legyen az a mechanismus, mely a siránkozó hangot létrehozza Dupónchel szerint a szemek és a szipóka közt kifeszített finom hártya lebeg, mely. a hang okozója lehetne, ha az említett üreg közvetlenül mel- 1 Bull. Acad. Imp. Science. St. Petersbourg III. 1837. 164. I. 2) Tennent, Nat. hist. of. Ceylon. 1861. 264. I. 3) Godart, Lépid. de France III. 1821—42. 18. I. ii 4) Ann. Soc. Ent. France 1840. 125. I. k 5) Ent. Month. Mag. XIII. 1876. 217. I. 6) Zur Naturgesch. d. Ins. 7 kötet 1776-—83. 7) Ann. Sc. Nat. 1828. 332. I. §) Ann. Soc, Ent. France XIII. 1828. 392. I. Kaliforniai bogarász naplójából. 137 lette fekszik s ama hártyát a be- s kitoluló " levegő rezgésbe hozza. De Burmeister is abban a véleményben van, hogy a hang a fejben levő külön szerv működése útján keletkezik. 1) Ennek daczára sokáig a legtöbb szakember osztotta P a s- serini nézetét így Chavanne ) és Rochebrune, 8) majd Goureau ellenében Abicot 4) és Ghiliani, 5, utóbb Newman, Johnson, Preston és Taylor, 9 valamint:.M oseley,i.-si az Atropos fejüregének s izmainak rajzát és leírását is adta. 7) S Passerini mellett állást foglat Westmans is 9 Wagner ellenében, ki időközben új elméletet állított fel. Wagner R. ugyanis észrevette, hogy az Atroposnak a gyo- mor előtt fekvő levegővel is megtelhető begye aránylag igen nagy s a test belső üregének egész mellső részét foglalja el. Ennélfogva csaknem kizonyosnak tartja, hogy a levegőnek a begyből a szűk garaton és kivált a szipókán át történő beszívása s főleg kibocsá- tása útján keletkezik a hang ; lehetőnek tartja azonban azt is, hogy a levegőnek az a része idézi elő a hangot, a mely a szipóka két részének nem teljes záródása folytán mutatkozó kis résen tódul ki. 9). Kaliforniai bogarász naplójából. Irta Dr. Fényes Béla. —. II. A kaliforniai Tenebrionidák. — Termékeny Magyarország bogárgyűjtőinek alig van alkalmuk számos Tenebrionida fajt zsákmányul ejteni. Ezen család képvi- selői ugyanis nagyobbára kerülik a bőven termő talajt és a csa- padékban gazdag égöveket, ellenben nagy számmal lépnek fel a terméketlen és eső tekintetében szegény sivatagokban és az ezeket környező félpusztaságokban. Tekintetbe véve, hogy a Tenebrioni- 1 Handb. d. Ent. I. 1832. 514. Il. 2) Act. Soc. Helv. sc. Nat. 1832. 93. Il. 8) Act. Soc. Linn. Bordeaux 1832. V. 120. I. 5) Ann. Soc. Ent. írance I. 1943. 50. I. 5) N. O. II. 2844. 72. 1. 6) The Entomologist 1864., 284., 325., 330.. 335. ]. 7) Nature 1872. 151. I. 8) Tijdschr. Ent. Nedere. 1859. II. V. 131; 1860. II. 120. I. 9) Müllerjs Arch. f. Physiol. III. 1836. 138 Dr. Fényes Béla. dák csaknem kizárólag növényekkel táplálkoznak, szinte különös- nek látszik, hogy legtöbben közülök megelégszenek azon fukaron terített asztalon, mélyet a sivatag nyujtani képes. Lacordaire szerint az epigeikus Jenebrionidák (Melaso- mes Latr.:; Pimeliens Blanch.), t. i. azon fajok, melyekre a fentebbi megjegyzések leginkább illenek, a föld következő részein vannak gazdagon képviselve: 1. Egész Afrika; 2. A földközi tenger me- denczéje; 3. A káspi tenger partvidéke; 4. Patagonia és Argen- tinia; 5. Chili, Peru és Bolivia; 6. Északamerika központi és nyu- gati államai A nem epigeikus Tenebrionidák meglehetős egyenletesen vannak a föld színén elosztva, az eme fajokban a többi faunáknál gazdagabb intertropikus Délamerika kivételével. Az Egyesült Államokban Kalifornia és a vele keleten határos államok faunája bír a legtöbb Tenebrionida fajjal, melyek nagyob- bára Latreille , Melasomes" csoportjába tartoznak. Ezen állítás könnyű magyarázatát leli a különböző földrajzi és éghajlati viszo- nyokban, valamint a növényzet minőségében. Keleti Kalifornia a nagy Kolorado pusztaság egy részét ké- pezi, és mint ilyen osztozik a puszta forró éghajlatában és eső. szegénységében. A hőmérő itt még a leghidegebb téli napokon is alig száll a fagypont alá, a tél maga igen rövid; míg a hosszú nyár egy-egy izzó napja, bizonyos a tenger színével egy magas- ságban, vagy ennél épen alacsonyabban fekvő helyeken könnyen felhajtja 115—125 Fahrenheit fokig a hőmérő higanyát. A légköri csapadék mennyisége ritka évben haladja itt meg a két angol hü- velyket; néha, mint például ez évben a Palm Springs nevű falu- ban, 12 hónapig esőnek híre sincs. Ezen sajátos: körülményeknek megfelelőleg a növényzet törpe és szegény; a tulajdonképeni pusztában fa nem nő, csak nehány bokor és kaktusz, valamint kevés rövid életű szerény virág tengődik a forró homokban. Kissé különbözők a viszonyok nyugati Kaliforniában, mely a csendes tenger partját foglalva el, az év folyamán — eső és köd alakjában — több légköri csapadékhoz jut, mint a különben vele meglehetősen hason talajú (homokos) keleti Kalifornia. A tenger- part átlagos évi csapadéka délen IV, északon 30 angol hüvelyk ; az éghajlat egyenletes, igen enyhe: télen gyakran esik, míg a nyár egyedüli csapadéka a reggelenkint fellépő tengeri köd. A nö- vényzet megfelelőleg dúsabb, örökzöld tölgy, sykamore, fűzfa, továbbá számos virágzó bokor és növény tenyészik itt nagy vál- tozatosságban. ninttászes ááá mm Kaliforniai bogarász naplójából. 139 Közép-Kalifornián a hatalmas Sierra Nevada (,hóhegység") húzódik keresztül, a legmagasabb hegycsúcsok (9—11,000 angol láb) az egész éven át hóval vannak takarva; itt a tél — megfe- lelőleg a tenger színe feletti magasságnak — kemény, gyakori hó- eséssel, a nyár enyhe, esőben szegény. Hatalmas tűlevelű fák, közöttük a föld faóriásai, az úgynevezett kaliforniai vörösfenyő (, seguoia" ), fehér és sárga fenyő, tamarák, továbbá számos lombos fa nő a Sierra Nevada oldalain, a völgyekben cserjék és virágok foglalnak el minden talpalatnyi helyet. A növényzet bujaságával, a légköri csapadék mennyiségével és a tél zordonságával fordított viszonyban áll a Zenebrionida fa- jok száma ; ez utóbbi legkisebo a Sierra Nevadában, jelentékenyen nagyobb a csendes tenger partján, míg a tulajdoképeni Kolorado puszta bogártfaunájának jellemző részét a Jenebrionidák képezik. A család óriásait Kaliforniában a polyziornh Eleodes (a pa- laearktikus Blaps rokon neme) és Asida, úgyszintén Coelocnemis nemekben kell keresnünk. A fajok kövek alatt, ritkábban fatörzsek alatt fordulnak elő. Talán a legérdekesebb kaliforniai Zenebrionida, egyszersmind a legkisebb ezen családhoz tartozó északamerikai faj, az Alaudes singularis, egy vak bogár, mely mint hangyalészkek tűrt vendége, a hangyaálczák levedlett bőreivel és egyéb hulladékokkal táplál- kozik. Ezen nemnek közeli rokona Cnemeplatia, mely utóbbinak egyedüli képviselője az északamerikai kontinensen a kaliforniai Cnemeplatia sericea, növényi törmelékek alatt elvétve, vagy a ta- vaszi nászrepülés alkalmával meleg, szélcsendes estéken nagyobb számban található. I Hasonlóképen hangyák között laknak az Araeoschizus fajok, viszonyuk a gazdaállatok háztartásához azonban még nincs teljesen felderítve. Az Araeoschizák felületesen vizsgálva könnyen össze- téveszthetők az Anchomma costatummal, egy délkaliforniai Colydi- idával, mely bogár ugyancsak hangyafészkek vendége, A szájszervek sajátságos alkatánál fogva kitünik rokonai kö- zül a pusztában előforduló, hosszúkás és szárnytalan Cramiotus pubescens ; nála a felső ajak teljesen eltakarja a mandilulákat, vi- szont az áll teljesen elzárjá a torokürt, elannyira, hogy úgy a maxillák, mint a nyelv bonczolás nélkül nem vizsgálhatók. Ezen nemnek rokona a kevésbbé rejtett szájszervekkel bíró, gömbölyded és szintén szárnyatlan Edrotes, hasonlóképen a pusztában, kövek alatt található. Az Asididák alcsaládjához tartozik a kicsiny, szárnyatlan 140 Dr. Fényes Béla, Anepsius delicatulus, melynek különös ismertetőjele az elszarúso- dott hátsó hasgyűrűvarratokon kívül, a széles mellső tibiákban keresendő ; ezen faj kövek alatt a félpusztában fordul elő. A Blapstinus, Conibius és Wotibius nem, számos fajjal van képviselve a Kolcrado pusztában és azok kövek alatt gyakoriak. Conibius parallelus valószínűleg tűrt vendég különböző hangya- fészkekben. Különösen érdekes morphologiai szempontból a fakéreg alatt lakó Dacoderus striaticeps ; ezen bogár ugyanis tiz-ízű csápokkal és confluens mellső czombízületi ürökkel bír. Egy másik különös ka- liforniai Tenebrionida az Usechus lacerta, mely bogár ugyancsak tíz-ízű csápokkal, egyszersmind azonban a tor oldalába vésett és felülről látható, a csápok felvételére szolgáló barázdával van el- látva, és mint Dacoderus, fakéreg alatt él. Usechus lacerta utá- nozza külsőben Ahagodera tuberculatát, egy kaliforniai Colydiidát. A Nyctoporis fajok fakéreg alatt, Cryptoglossa verrucosa a pusztában kövek alatt nem ritkák. Triorophus, Auchmobius, Eurymetopon és Emmenastus, — az utóbbi két nem, számos, nehezen definiálható és nagyrészt opinionativ fajjal — népesítik a pusztát. A szárnyas Eurymetopon és Emmenastus fajok a pusztában egy hüvelyes bokor (Prosopis), továbbá a félpusztaságban örökzöld tölgy kérge alatt élnek, a szárnyatlan fajok kövek alatt és más alkalmas rejtekekben töltik éltök nagy részét. A Zopherusok csoportjának képviselői Kaliforniában Voso- derma : diabolicum, plicatum és porcatum, az első Dél-Kalifor- niában nagyobbára tölgykéreg alatt, a második azonkívül néha friss . fagombákon, a harmadik Északkaliforniában fenyőkéreg alatt nem ritka. A csendes tenger partján mélyen a homokba ássák magukat . a Coelus fajok, gömbölyű, szárnyatlan, az Asidiidák alcsaládjához tartozó bogarak ; közeli rokonaik, az Eusattus és Coniontis fajok nem ritkák a pusztában kövek alatt. Amphidora, Cratidus és Stenotrichus, az Eleodes nem rokonai, lassan mozgó, szárnyatlan bogarak, csaknem kizárólag a puszta lakosai, rendesen társaságban élnek kövek alatt. Fenyőkéreg alatt él az /phthimus nem északkaliforniai kép" viselője ; sebes patakok mentén a Sierra Nevadában kavicsok alatt egy Scaphidema; különféle fák kérge alatt a Platydema és [ypophloeus fajok, míg Phylethus bifasciatus fagombákon néha nagy számmal található. Eperjes környékének nappali lepkéi. 141 A tengerpartra kivetett tengeri fű alatt élnek a különböző Phalenia és Stibia fajok ; az Európában is ismeretes Helops nem, nehány kaliforniai képviselője fák kérgét választja lakóhelyül. A Dyschirius fajokat utánozzák alakban és nagyságban az Apocrypha fajok, melyek nyugati Kaliforniában kövek és száraz falomb alatt találhatók. A fentebbi, futólagosan összeállított és tökéletlen névsor ta- lán képes lesz némi fogalmat nyujtani a kaliforniai 7enebrionida fajok nagy számáról, míg az egyes fajok egyedeinek mennyisége gyakran meglepő. Igy az Eleodes fajok megfelelő helyeken százá- val lépnek fel; Cnemefplatia sericea tavaszszal az alkonyati nász- repülés idején igen gya.ori, jóllehet különben alig nevezhető kö- zönséges fajnak; a Blapstinusok borús napokon vagy pedig nap- nyugatkor nagy számmal találhatók az utakon. Mint valószínűleg a legtöbb, talán épenséggel minden bogárfaj, úgy ezen ZTenebrio- nidák is gyakoriak a nekik ízlő tápanyagot nyujtó heiíyeken és a metamorphosis idejében ; mely fentebbi körülmények ismeretén és azoknak kizsákmányolásán alapul az eredményes gyűjtés titka. Eperjes környékének nappali lepkét. Irta Dahlström Gyula. 1 Eperjes környéke, úgy geologiai alakulásának, mint florájának változatosságánál fogva a lepkékre nézve rendkívül kedvező. A környék fogalmát kissé tág értelemben használom, a mennyiben gyűjtési területem 15 L] mértföldre terjed. Határa északnyugat fe- lől a Branyiszkóhegység (gránit, gneisz, csillámos pala és mész, 1000—1500 m.), melyet sűrű fenyveserdő borít, csupán kisebb völgyeiben akad lomberdő is. Ugyanily alkotású és növényzetű a Kelet felé emelkedő Viso-Hola- és Sírokánál a Battria-hegység. Az észak felé csatlakozó lipóczi hegyekben a triaszkori mész ; az ettől Abosig húzódó hegylánczban pedig a homokkő az uralkodó. Terü- letem északi határát a strázsa-kapii hegység vonja, melynék fő- alkotó eleme a trachyt, szintúgy. mint a Tarcza folyó mentén húzódó sóvári hegységé, melyet többnemű lomberdő föd. A Tarcza folyó mellett fekszik Eperjes sz. k. város terjedelmes völgyben 142 Dahlström Gyula. melynek feneke úgy mint a számos többi völgyé alluvialis eredetű. Ennek a változatos geologiái alakulásnak megfelel a növényzet sokfélesége, melynek jellemzéséül elég megjegyeznem, hogy Közép- Európa fa- és bokor-nemei, egynek-kettőnek kivételével, mind képviselve vannak. Gazdag lepke-faunánk jegyzékét már Husz Ármin eperjesi tanár is adta (1881), minthogy én azonban a környéket már 28 év őta ernyedetlenül kutatom s ama közleménynek megjelenése óta is számos újabb fajt és fajváltozatot figyeltem meg, nem tar- tom fölöslegesnek, vidékünk lepke-faunáját bővített alakban újból közzéteszi, annál inkább, mert abban a helyzetben vagyok, hogy a lepkék röpülési és a hernyók előfordulási idejét is adhatom. A tápnövények közül csak azokat jegyzem fel, melyeken a hernyót magam találtam. A ritkasági tokozatot is jelzem (i. r. — igen ritkai r. saritkaszegey. — : gyakori, k::— iközöliségeés uns NEEMNN A pontosabb lelőhelyek megnevezését azonban nem tartottam szükségesnek. Kiopalóéerai Papilio Podalirius I.. I. ivadék. gy. IV. 14—V. 30. H. VI. 15.—VII. 30. Bábja zöld; ebbőlkel ki a II. iv. ab. Zamnclaens Z. n. Tr. VII. 15—VIIL 30. H. VII. 25—X. 15. leginkább! Prúnts spinosán. Bábja barnás, kitelelő. Belőle lesz az I. iv. közt a var. undecimlineatus. Eim. r.; Machaon L. gy. IV. 10—V. 30. és VI. 20.—VIII. 20. H. V. 1.—VI. 15. és VII. 4.—VII. 30. leginkább Daucus carota és Peucedanum oreoselinumon. Thais Polyxena F. r. Husz szerint a Hernádvölgyben. Parnassius aáApollo L. gy. VI. 28— VII. 30.EL eV S8ÚBEe VI. 28. Sedum album és telephiumon; Mnmemosyne L. k, V.15— VILSZOSE ETTSZ Los Al pioria cratdegi L. k. VI. 4— VI. 30. H.. VIN SS308t6lES befont levelek közt kitelelve V. 15-ig, Prunus és Crataegus oxy- acanthan, olykor roppant mennyiségben. Pieris :brassicae. LL k." V,10—VI. .5. és VII. -5-— IRB H. VI. 20—VII. 25. és IX. 20-—X. 10. és ekkor nagy mennyiség ben káposztaféléken: rapae L. gy. V. 15—VI. 10. és VII 28— VII 30/H. VI; "15-— VII 25. és IX. .6—X. 15. . Erysimúimontes Brassicán; Hapi L.k. I. iv. és ab. bryoniae O. 1. iv. ritkább, mind a! kettő" IV. "15—V. 20. "EV. 30—VI. 28. Durrítis? elábtatiés Erysimumon. Ebből lesz a II. iv. var. napaeae Esp. gy. VII. 190— VIII:525. H. IX. 4-— X. 10. Bábja (kitelel ; Dapliduce ale, TI. a vztéktakó VII. 29—-1X. 0. Az b iv. var. Bellidices 0. Tt. V. 10E- VIG Sztlttáő 10—VII. 4. Anthocharis cayrdamines LU. k: IV. 10—V. "25." EISVIENSEEK VII. 15. Turritis és Cardaminen. Az ab. turritis O. Husz szerint a Branyiszkón. dj , Eperjes környékének nappali lepkét. 148 Leucophasia sinapis L. II. iv. k. VII. 10—IX. :20. var. ere Elosléiv K. AV. 485—V3 20. rvarsssarthay is hd. ív. Ét V. 10—VI. 10. var. díintensis B.II.iv.r. VII. 10—IX. 25. ab. erysimi Siet 5 ív. ús, tr. "VII. 10-IX. 251 Colias Phicomone Esp. 1 péld. (Husz); Hyale L. V. 12—VI. 3., VIII. 4—IX, 30 és kitelelve IV. 30-ig; ab. jflava Husz II. iv. r. VII. 30—VIII. 30, ab. sareptensis Stgr. r. II. iv.; Chrysotheme Esp. r. Husz szerint a sóvári hegységben.; Myrmidone Esp. gy V.10—V.I. 2. és VII. 22—.IX. 8. ab. pallida Dahlstr. i. r. VII. 25—VIII. 30. ab. alba Stgr. i. r, VII. 20—VIII. 10.; Edusa F. gy. VII. 17—VIII.:25. űb. Helhce Hb, 1. Tr. Rhodocera rhamniL. k. VIII. 5—X. 30. és kitelelve IV. [—V. 15. Theoda betülde L. gy. VII; -26— IX."6. EL WV: 20E£-IV. "725 Prunus spinosán. ab. spinosae Gerh. r.; spini Schiff. n. r. VI. 28—VII. 20. H. V. 10—VI. 6. Prunus spinosán, ab. Lynceus Hb. r., var. major. i. 1. r.; W.-album Kn. r. VI. 15—VII. 20.; ilicis Esp. gy. VI. 28—VII. 20., ab. cerri. Hb. r.; acaciae F. n. r. VI. 18—VII. MO DE gy. VI: 4— VI. 28. ,H. V4I— V5.30. Prünus domestica és spinosán; guercus L. gy. VII. 8—VIII. 4. H. V. 8—VI. 8. Zuercus bokiokon, ab. bellus Gerh. r.; rubi L. gy. IV. 25—V. 15. és VII. 8—VIII. 4. Polyommatus virgaurege L k. VI. 25—VII. 25, var. Mzegii Vog. r. Husz szerint a sóvári hegységben; Thersamon Esp. Mar VII 18 VŰI. 20.; httlus Wnb. gy. V. 16—VI; 256és MI. 10—VIUI. 15.; Hifpothoe L. gy. VI. 2—VI. "26. ab. confluens Gerh. r. és ab. Eurybia O. r.; Aciphron Rott. gy. VI. 8 - VII. 4:, var, Gordius Súlz. r. Branyiszkó (Husz); Dorilis H. k. V. 4—V. 30. és VII. 4—VII. 28., var. subalpina Spr. r.; Phlaeas L. k. V. 5—V. 30., var. Eleus F. II. iv. k. VII. 15—VIII. 30., ab. Schwmidtti Gerh. I. iv. r; Amphidamas Esp. r. Sóvár, Hernádvölgy (Husz). Lycaena baetica L.i. r. Hernádvölgy (Husz); Argiades Pall. II. iv. k. VII. 10—VIII. 8., ab. Polysperchon Bgst. I. és III. iv. k. V2.— Mme25 és VIII. 8—IX. 10. ab. Covetas 0. gy. Byéesoleivan us 20 MISSTOL tés "VII. 15— VIII. 85, var "decolorssts gr üzesellékivéssabi decoloráta Stgor. T. Tés II. iv.; Aegon Schitt. k. V..6E VI, 2. és VII. 10.—VIII. 14.; Argus L. k. ugyan akkor mint az előbbi faj., ab. Argyrognomon Bgst. I. és II. iv.; oftilete Kn. r.; VII. 15.—VIII. 2.; Orion Pall. r.; ab. nigra Gerh. ritkább. VII. I.—VII. 30.; Baton Bgst.r. VI. 6.—VI. 30 és VII. 15.—VIII.8.; Astrarche Bgst. gy. I. iv. MENTSEG OT ab allozstuib ars eti ív VIS KOZEG NKO Regan Mesírogös kise gyi 1l. ív: Zcarús Rott" k. VNSZSZEMENZONÉS VII. 20.—IX. 8., ab. Icarinus Scr. r., ab. caerulea Fuchs i. r., var. glauca Maass i. r. Eumedon Esp. gy. VI. 15.—VII. 10., var. Fyilgia Spb. i. r. és ab. Sfeyeri Husz. i. r.; Bellargus Rott. gy. V. 15—VI. 8. és VII. 18— VIII. 20.: ab. cinnus Hb. i. r., ab. ceronns Esp.T.; Corydon Poda k. VII. 4.—VIII. 2.; Hylas Esp. VI. 2—VI. 30 és VII. 15— VIII. 20.; Damon Schiff. r. "Hernádvölgy (Husz); Meleager Espégy. VII. 10—VIII. 16.; Argiolus L. TV. 15—V:110-résVB. 144 Magyarország Endomychidáa. 10.—VIII. 8., ab. farvipuncta Fuchs csak a II. iv. között; Sebrus B. r. V. 25.—VI. 28. és VII. 28—VIII. 15.; minima FsSsSI. k. V: 20—VI. 16. és VII. 15—VI. 10., ab. simplex Aign. (alsószárny alul. szém nélkül) r. semiargus Rott. VI. 6— VI. 30. ab. cdeca Fuchő ír. eyllass Rott: gy. " M. 8. VI 30: .és. VII. SZSEVINSS Jolas . OszHernádwölgy . (Husz)... Alcon FEsigy. VII. 72— VIISSZSOS ab. alconides" Dahlstri gy. VII. 12— VIII. 6., Enphemus Fib. gy. V. 10—vVI. 6. és VII. 12—VIII. 4.; Arion L. gy. VII. 2— VIII. 10., var. obscura Christ. r. és ab. unicolor Horm. r.; Arcas Rott. Husz fogta. Magyarország Endomychidát. Irta Csiki Ernő. Az Endomychidae bogárcsaládnak ezideig mintegy 600 faját ismerjük, ezek azonban leginkább a tropikus tájak lakói, hazánkban és egyáltalában a paláarktikus régióban kevés a képviselőjük. A magyar bogárkatalógus szerint (Fauna Regni Hungariae, Coleoptera . 1897.) hazánkban 26 faj és 3 fajváltgzat fordul elő; az ott felso- roltak közül azonban a Myrmecoxenus genus 2 fajjal a Colydiidae, Lithophilus genus 1 fajjal pedig a Coccinellidae családba tar- tozik. A bogárkatalógus megjelenése óta faunánk 2 fajjal gyarapodott, nevezetesen a Lycoperdina banatica Ganglb. és Alexia tatrica Reitt. (— Sphaerosoma punctatum Keitt. var.) fajokkal. Alábbiakban mint a faunánkra új ala- kok legelőször e nlí- tetnek : Sphaerosoma Serdlítzi , Reitkss u GÜGOE perdina succincta Linn. var. disca Gerst. és Mycetina cruciata 1. ábra. Mycetina cruciata Schall.; 2. ábra, ; var. calabra Costa; 3. ábra. var. Fussi m. Schall. var. Fussi m. mov. var.) (nov. var.) Ami az Endomychidák előfordulását illeti, azok leginkább pöffetegekben " S5ovista, Lycoperdon), taplógombákban, korhadó fák kérge alatt, lomb alatt és egy faj, a ritka Pleganophorus bispinosus Hampe, öreg tölgyfák kérge és mohvánkosai alatt hangyák társa- ságában , élnek. Csiki Brnő ; 145 TábVázat áz "alesatárdokd Er VBits ödeMéS Ne TM e kk b; "e 9 Mat at oztaróra ba A lábfejek álnégvízesek, azaz négy ízből állók, de a 3. izük kicsi, szorosan függ össze az utosó. ízzel és a 2. íz felületének barázdájában van elrejtve. Subfam. En d 0 my- GINA ae. Lo ea ARE SELÁLÉEE ES AR ÉEKRE EST 05 A lábfejek négyízesek (szabadon fekvő 3 ízzel) vagy háromizések: "sz size laza. e etet SE ER S A csápok vastagok, négy ízből állók, az utólsó íz igen nagy. Subfam. Trochoideinae. Ide egy nem tartozik. 7. Pleganophorus Hampe. Az utómell elülső szöglete oldalt eléri a szárnyfedők epipleuráit, a felső oldalszegylemeze előfelé hegyes, hát- rafelés szélesedő. Subfam. $phaerosominae. Ide egy nem tartozik kis gömbölyű állatkákkal. I. Sphaerosoma Leach. Az utómell oldalt nem terjed az epipleurákig, mert az elől széles és hátrafelé keskenyedő felső oldalszegy- lemezek elválasztják azoktól. Subfam. Mycetaeinae 4. A csápok szabadon a homlok elülső részén, a szemek [es között vannak elhelyezve. — 1. Trib. Mycetaeini .-. 5. A csápok a szemek előtt, a homlok oldalszéle alatt vannak elhelyezve — 2. Trib Liesthini. Egy nemmel: 6. Liesthes Redtb., Ganglib. A lábfejek 3 ízből állanak, a test majdnem félgömb- alakú, a szárnyfedők rendezetlenül pontozottak .. ..-- A lábfejek 4 ízből állanak, a test tojásdai alakú, a szárny- a fedők többé-kevésbbé sorokban pontozottak — .-. --- 7. A csápok 10 ízből állanak, az előtoron ívelt hosszbaráz- dák . nincsenek. 0... 2. Myechophilus Friv. A csápok 11 ízből állanak; az elötoron kétoldalt az ol- dalszéllel párhuzamosan haladó ívelt vonal van ... --- k 3. Clemmys Hampe, Seidl. Az előtoron oldalt egy a közepéig érő bemélyedés van, a szárnyfedők varratvonala teljes, válldudorok vannak, az utómell hosszabb mint az első hasiszelvény. 4. Symbiotes Redtb Az előtor mindegyik oldalán egy teljes, előfelé az oldal- széltől távolodó barázda van, a szárnyfedőkön válldu- dorok és varratvonal nincsenek, az utómell rövidebb mint az első hasiszelvény. ... .-. --- 5. Mycetaea Steph. Az elülső csipők érintkeznek, csak elül választja őket egymástól el az előmellnek egy igen keskeny és hegyes nyulványa; a potroh 5 szabadon fekvő hasiszelvény- ből áll sales ah EMELETRE ALROSÁKSAN E EZERT Az elülső csipők között az előmell szabadon fekvő nyúlványa van, tehát nem érintkeznek ; az előmell nyúl- ványa hátrafelé meghosszabbított és a közép mellig terjed; a hasiszelvények száma hímeknél vagy nőstényeknélis 6. 11. 146 10. HAL Magyarország Endomychidái A test felülete durván pontozott, az első hasiszelvény rövidebb mint a Kyetkeze három szelvény együttvéve; a csápok vékonyabbak, 3. ízük hosszú, a többi valamivel hosszabbzmint Széles; uz otua szin ges a 24 AB A DADSAS ÉRT A test felülete finoman pontozott ; az első hasiszelvény oly hosszú vagy hosszabb mint a következő három együttvéve; a csápok vastagabbak, a 2 és 3. íz majd- nem egyenlő hosszú, az 5—8. oly hosszú mint széles VAagyisszelesép be er ést e ages es pim eler egyek A csápok bunkója lassankint vésadadó három ízből áll, az ízek alig hosszabbak mint szélesek. 9 Lycoperdina Latr. A csápok bunkója három harántos hosszánál sokkal szélesebb ízből tál . Uj." IEmez ee 107 Hylata s Redtb: Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó íze kúpszerűen hegyes, az 1. és 2. lábfejíz egyenlő széles. ... ... II. Mycetina Muls. Az alsó állkapcsi tapogatók utólsó ize baltaforma, vége felé szélesedő, ferdén lemetszett; a 2. lábfejíz szélesebb mintsazrelső sal e iazerágtzée tte 2 Endomychusz:Banzi Hab ászratsatát asok Nee NNt a tAM KOSZ ASSÁMTAN I. Subfam. Sphaerosominae. 1. Sphaerosoma KL.each. (Alexia Steph., Hygrotophila Champ.) Felül csupasz. Rövid tojásdad alakú, fekete, (ki nem színeződött példányok barnásvörösek) a csápok, tapo- gatók és lábak sárgásvörösek: felül síma vagy csak nehány igen finom pottal beszórva. Némelykor a fej és az előtor finoman, a szárnyfedők erősen és sűrűn pon- tozottak (— var. glabrum Reitt.) Hossza 171— 16 m.- 10. eNemiritkat 1. globosum Sturm. Felül ESZÖTÖSTÉ I (E MRA TES fzdosg hl: Ült ESZ e, KARSAI A szőrök rővidek, a testhez simulók EVNEL KZT zt EB A szőrök hosszúak. ferdén állók vagy igen hosszúak ÉSTELÁMÓK etess t et AV - Áejvésdaztelőtos igen finoman, a a szárnyfedők. vala- mivel erősebben szétszórtan pontozottak. Hoszsza 14—15 mm. — Faunánkra új; asM. Nemz. Múzeum gyűjteményében 2 Horvátországból származó példány Van (pilosüma TRetEL) [sets ee ETSEE 2 Seidlitzi Reitt. A fej és az előtor elég erősen, a szárnyfedők erősen és SÚKÚNNDOMCOZÓ Talk MKNEKSRR elb) Ra SEA MNESÉ E: Nagyobb. Hossza 17 mm. Fekete HÖSSSÜGÉ kiósbra a test- hez simuló szőrzettel fedett; a fej és az előtor finoman, a szárnyfedők erősebben pontozottak, utóbbiak némely- kor sűrűn és erőse i pontozottak (— var. tatricum Reitt.) 9. Csiki Ernő. 147 Magyarországon kívül Stájerország, Krajna és Szer- biában, fajváltozata a Magas Tátrában fordul elő . .. I 3. punctatum Reitt. — Kisebb. Hossza 173—1"-4 mm. Szőrzete meglehetős rövid, testhez simuló ; fekete, a feje, előtora és a szárnyfedők varratja gyakran barnásvörös. — A Kárpátokban honos. 4, carbathicum Reitt. 5. A szárnyfedők hosszú, ferdén álló szőrzettel fedettek ; félgömbszerű, fekete, a csápok, tapogatók és lábak sár- gásvöorösek. , Hossza 14—17 mm. — . Közép- és Dél Európában honos, hazánkban nem ritka (piliferum Jagu. Düv s eReitts asnorans Reitt) --. cé dat 0. posuni Panz — A szárnyfedők szőrzete igen hosszú, felálló ... ... .. 6. 6. Kisebb. Hossza 1—12 mm. A fej és az előtor nagyon finoman, alig észrevehetően, a szárnyfedők durván és sűrűn pontozottak; barnás- vagy sárgásvörös, a csápok tapogatók és lábak világosabbak. — Egész Európában található, hazánkban eddig csak Horvátországban találták. 7. piliferum Reitt — Nagyobb. Hossza 183—15 mm. A fej és az előtor sűrűn (jól láthatóan), a szárnyfedők igen sűrűn és nem nagyon durván pontozottak. HFekete, a csápok, tapogatók és lábak sárgásvörösek, némelykor afej és az előtor vagy az egész test barnásvörös. — Eddig csak hazánk dél- keleti hegységeiből ismeretes (pilossima Reitt.) ) i 6. Keitteri Ormay. II. Subfam. Mycetaeinae. 1. Trib. Mycetaeini. 2. Mychophilus Friv. Félgömb-alakú, domború, ferdén felálló elég hosszú szőr- zettel fedett, rőtszínű vagy barnássárga, a csápok és lábak vilagosabb színűek. Hossza 1—14 mm. — Ha- zánkon (Budapest, Herkuiesfürdő, V.-Gorica) kívül Szerbiában is megtalálták ... --. .-- -.. 1. minutus Friv. 3. Clemmys sseidl. (Clemmus Hampe, Clemnus Redtb.) Hosszúkás gömbölyü, hátul csúcsos, szőrzete hosszú, rőtszínű vagy barnássárga, a csápok és lábak sárgásvö- 1) Ide sorolja Kuthy D. (Fauna Regni Hungaria. Coleopt. 1897. 88.) synonymákként még a pilosissima Friv. és pubescens Friv. fajokat is, de ez nem helyes, mert azok jó fajok, — Tőrökországban és Kis-Azsiában fordulnak elő. 148 Magyarország Endomychidáz. rösek. Hossza 18—2 mm. — Termőhelyei: I. Hagy- mádfalva; IV. Nagyszeben; VI. Német-Bogsán. Mehádia; VIL Zupanje, V.-Gorica. ..- -..- -.- 1. troglodytes, Hame. 4. Symbiotes Redtb. Hossza 15—1"-8 mm. Tojásdad, rozsdavörös vagy sárgás vörös, fénylő, az előtor igen finoman pontozott, a szárny- fedők szőrösek, a varratvonal elül kifelé hajlik és a szárnyfedők tövének közepéig terjed. — Termőhelyei : I. Budapest, Kalocsa, Szombatság; II. Felső-Lövő ; III. K.-Kálna; V. Nagyszeben; VI. Mehádia. Ritka faj (pygmaeus Hampe) ..- ... .. ... 1. gibberosns Lucas. — Hossza 23 mm. Tojásdad, rozsdavörös vagy sárgás- vörös, fénylő, az előtor erősebben pontozott, a scutel- lum harántos, igen keskeny; a szárnyfedők 4. rovátkája nem függ össze a varratvonallal a szárnyfedők tövén. — Egyetlen példánya ismeretes, melyet Zágráb mellett HYŰJTÖLÉSKT S MATT EGT MEGETTEK THANK EAT ÉTÜS ELNETTE 5. Mycetaea Steph. Hosszúkás ovális, szőrös, a szárnyfedőkön a szőrök s0- rokban vannak elhelyezve, rozsdavörös, fényes, a csápok, tapogatók és lábak világosabb rozsdasárgák. Hossza 15—19 mm. —- Pinczékben penészes hordókon gya- KORL ESN 1. hirvta Marsh. 2. Trib. Liesthini. 6. Liesthes Gianglilb. (Leiestes Redtb.) Hosszúkás, vörös, fényes, a szárnyfedők, a közép és utómell és a potroh fekete, ki nem színeződött példá- nyoknal a szárnyfedők csúcsa és a mell barnásvörös vagy az egész állat ságásvörös. Hossza 16—934 mm. — Korhadt fák kérge alatt él; ritka. Hazánkban eddig csak a délkeleti hegyvidékben találták 1. seminigra Gyilh. III. Subfam. Trochoideinae. "T. PFPleganophorus Hampe. A csápok négy ízből állanak, a 4. íz igen nagy, a 3. íz a 4. ízbe ékelt. RKozsdabarna, rövid és finom szőrzettel borított, a fej igen finoman, az előtor finoman és sűrűn, a szárnyfedők valamivel durvábban pontozottak. Hossza 35—38 mm. — Öreg tölgyfák vastag kérge 7: Csiki Ernő. vagy mohvánkosai alatt a Lasius alienus Först. vagy L. brunneus Latr. társaságában él; hogy myrmekophil állat, azt már a csápok szerkezete is bizonyítja. Termőhelyei: V. Nagyszeben; VI. Mehádiá; Görögországban is gyűj- tötték. Igen ritka IV. Subfam. Endomychinae. S. Dapsa L.atr. Az előtor oldalai az elülső szögletek előtt mélyen kimet- szettek, a szögletek ennélfogva kampószerűen kiállók. — Subgen. Dapsa s. str., Muls. KRozsdavörös vagy sárga, gyéren szőrzött, min- degyik szárnyfedő közepén egy nagyobb folt és egy hosszúkás varratmenti folt az utolsó har- madban fekete, némelykor e foltok összefüggők. Ritkán a fej, az előtor, a mell és a potroh töve is fekete (— var. nigricollis Gerst.) Hossza 4—45 mm. — Hazánkban elég gyakori, fajváltozata ritka, ennek termőhelyei: VI. Herkulesfürdő és Korniaréva. 149 sees MELIS DTMOSÜSZ HTANBE: 1. denticollis Germ. — Az előtor oldalai az egyszerű elülső szögletek elótt ki nem metszettek. — Subgen. Phylira Muls. A D. denticollis-hoz hasonló színeződésű, de a szárnyfedők közepén levő folt inkább hosszúkás, egyébként az előtor egyszerű elülső szögletei alap- ján attól könnyen megkülönböztethető. Hossza 4—45 mm. — Déleurópai faj, melyet hazánkban egyszer a krassó-szörény-megyei Ferenczfalva mellett találtak. Isa na Ze tritmáculaiga Motséh, 9 Lycoperdina L.atr. A szárnyfedők varratvonala elül erősebb és mélyebb, mint hátul; az elülső lábszárak EJB SZ — Subgen. Lycoperdina s. SÍTEZS Sz SE ZE er KNCENÉTKONE ETEL TT A szárnyfedők varratvonala elül igen finom vagy telje- sen elenyészett; az elülső lábszárak hímeknél tüskeszerű erős foggal vannak felfegyverkezve, nőstényeknél kissé szélesedettek. — Subgen. Golgia Muls. ... --. --- A szárnyfedőkön a vállon belül egy rövid mélyedés van, a varrat elül erősen bemélyedt. Fekete, fényes, a fej (némelykor), a szárnyfedők csúcsa, a csápok és lábak barnásvörösek. Hossza 4—b mm. — Ritka. Termőhelyei : III. Trencsén (K.-Kubra); IV. Czéke; V. Nagyszeben. L0 1. Bovistae Fabr. A szárnyfedőkön a vállon belül bemélyedés nincs, a varrat elül kevésbbé vagy annyira bemélyedt, mint há- tul. A csápok rövidebbek, erősebbek, az 5— 10. íz ha- 150 e Magyarország Endomychidát. rántos; az előtor oldalt finomabban szegélyezett. Hossza 4—5o: mm. — Termőhelye: "Herkulesfürdő.s ui. 43E j 2. banatica Ganmglb. A csápok vastagok, hosszabbak, a 2. íz hosszabb mint széles, a 3. hosszabb mint a. 2., a 4. kissé, az 5. alig szé- lesebb mint hosszú, a 9. hosszabb cs szélesebb mint a 8., de kisebb mint a 10. Az előtor szívforma, oldalai hátul párhuzamosak. Rozsdavörös, a szárnyfedők egy széles fekete harántsávval, az utómell és a potroh fekete vagy barna. Némelykor az előtor közepe is fekete vagy barnás (— var. disca Gerst) Hossza 4—45 mm. — A törzsalak Magyarország egész területén fordul elő ; faj- változata a faunára új termőhelyei: I. Debreczen (Biró;; III. Beszterczebánya (Pável); V. Nagyszeben (Csiki.) 3. succincta Linn, —- A csápok vastagabbak, rövidek, a 2. íz kissé szélesebb mint" hosszú; a"3. oly hosszú mint "széles, a4—8. íz kissé, a 9—10. sokkal szélesebb mint hosszú, utóbbi két íz befelé fogszerűen szélesbedett; az előtor közepétől hátrafelé gyengén keskenyedik. a czombok és lábszárak vastagok. Egyebekben a L. succinctával azonos. Hosz- sza 4£5 mm. — V. Felső-Kerecz. ... 4. crassicormis Keitt. 1O. Hylaia Kedtb. (Ceramis Gerst.) Hosszúkás ovális alaku, rövid szőrzettel fedett, rozsda- vörös, a szárnyfedők, a közép és utómell és az első négy hasiszelvény feketék, némelykor a szárnyfedők epipleurái elül, a váll alatt szinten rozsdavörösek, ki nem színeződött példányok egészen -árgásvörösek. Hossza 28—3 mm. — Termőhelyei: VI. Herkulesfürdő, Uj- MOÓLdÓVA 2 VERA HELL sére me el EE ATTOL TESO DÍS TÉT EKET 11. Mycetina Muls. Ovális, fényes, vörös, a szárnyfedőkön keresztalaku fekete rajzolattal (1. ábra), a csápok és lábak, a közép- és utómell és a potroh töve fekete. Némelykor a középső harántsáv megvan szakítva úgy, hogy csak a varratszél és egy kerek folt mindegyik szárnyfedőn (2. ábra) marad fekete (— var. calabra Costa), vagy egészen vörös, a varrat és egy közös varratfolt a csúcs előtt (3. ábra) fekete (— var. Sussi m. nov. var.) Hossza 38—45 mm. — A törzsalak és a var. calabra egész Magyarországon található, de elég ritka; a másik faj- , száj? Különfélék. 151 változat, melyet gyűjtője boldogult Fuss Károly emlé- " kére var. .Fussi névvel jelöltem, a Feleki-hegyekből iszében vin yiszármazik.4 9) el sen AZ űtgernetata ésebale 12 Endomychus Panz. 1. Hosszúkás ovális, skárlátpiros (elfakult példányok sár- gásvörösek), a fej, egy középső hosszanti sáv az elő- toron és négy folt a szárnyfedőkön feketék, a csápok és labak feketék. Némelykor a fej és az előtor egészen vörösek (— var. Biehli Reitt./ Hossza 4—6 mm. — Hegyvidékeinkben elég gyakori; fajváltozata Zemplén megyében és Erdélyben fordul elő. .. 1. coccineus Linmn. — Szélesen, ovális, skárlátvörös, a fej, az egész előtor és négy folt a szárnyfedőkön fekete, kissé ibolyásan fénylő, ritkán az előtor sötét barnásvörös. Hossza 5—6 mm. — Az erdélyi és krassó-szörény-megyei havasokon fordul elő. i 2. thoracicus . Chani p. Különtélék. Állattani szakosztály. A Kir. M. Természettudományi Társulat állattani szakosztályának §Y. évi feb. 9-én tartott ülésén Dr. Horváth Géza bemutatott egy kis tölgyfaágat a Pterochloi us longipes Dujf. nevű levéltetűnek tömegesen letojt petéivel. Az ujjnyi vastagságú ágacska melyet Pável János 1899. novemberben a budai kamaraerdőből hozott, mintegy 20 cm. hosszúságban teljesen borítva volt az apró fényes fekete petékkel; ezeknek száma, az előadó becslése szerint, valami 1600-ra rugott. A márc. 2-án tartott ülésen Aigner Lajos ,Az Acherontia Atropos hangja" czímen tartott előadást, melyhez érdekes megjegyzéseket fűzött Krick Jen ő lévai tanár és mások. Utána Dr. Kertész Kálmán bemutatta az általa összeállított , Catalogus Tabanida- rum"-ot, mely hézagpótló munka az egész földkerekségről eddig leírt bögölyfélék jegyzéke, majd ,A magyarországi Notacanthák- ról" értekezett, mely dolgozat az új fólyóíratban, az , Állattani Közlemények" ben fog megjelenni. Mocsáry Sándor meg- tartotta , A legnagyobb nappali pillangók" czímű előadását, mely mult havi számunkban jelent meg. Az április 6-iki ülésen Csiki Ernő bemutatta , Magyarország Cicindela-féléi" czímű előadása mellett az eddig hazánkból ismeretes Cicindélákat. Mallász József a Loxrocarabus alnembe tartozó Carabus obsoletus és varietásairől kritikus tanulmányt írt, melyet az illető állatok bemu- 1 Egy másik érdekes fajváltozatot nem régiben írtam lc (Természet- rajzi Füzetek XXIII. 1900. 401.) a Balkán félszigetről var. balcanica név alatt, ennek szárnyíedői egészen feketék, csak az epipleurák vörösek. 152 Kilönfélék. tatása mellett elő is adott. Szépligeti Győző a palaeark- tikus Bracon- és Sigalphus-féléket felölelő munkáját röviden is- mertette és nehány új állatot be is mutatott. Szilády Zoldán a , Formaldehyd-praeparatumokról" tartott előadást, röviden vázol- ván úgy a saját mint mások kutatásainak eredményét. A május l1-iki ülésén Dr. Horváth Géza a szakosztály nevében meleg szavakkal üdvözölte Mocsáry Sándort abból az al- alombólk hogy őt ő felsége , a tudomány terén szerzett érdemeiért" a királyi tanácsosi czímmel kitüntette. Ezután az ünnepelt előadást tartott , A legszebb méhfélékről" és bemutatta ennek kapcsán a M. Nemz. Muzeum páratlan . Euglussa- és Centris-gyűjteményét. Utána Dr. Kertész Kálmán ismertette: Ficalbi: : Ventispecie s di zanzare (Culicidae) italiane classate stb. czímű munkáját. Érdekes Carabus-torz. A Szolnok-Doboka megyei Deés hatá- rában a Carabus Hampei Küst. egy oly példányát gyűjtöttem, melynek hátulsó balczombja a rendesnél epzmmmeenn háromszorta vastagabb és vége előtt két FERGNYSA ágacskára oszlik. A czomb mindeg gyik égi 9 A ból egy-egy rendes lábszár indul ki, felső tábszárhoz a rendes öt lábfejíz ÚaFÖb sorakozik, az alsóhoz azonban csak kettő, ezek közül a második lábfejíz lapított, végefelé csúcsosodó. 33 mellékelt ábra a. alatt a torzláb rajzát mutatja oldalról nezve, b. alatt pedig alulról nézve. Józsa János. A , Természetrajzi Füzetek" újabban megjelent kötetei és füzetei ismételt tanubizonyságai annak a nagy gondnak, melylyel kiváló tudósunk Mocsáry Sándor ezt a folyóiratot szerkeszti. A XXII. köt. négy füzetének gazdag entomologiai tartalmából megem- lítjük első helyen Dr. Horváth Géza közleményett, me- lyekben az Aphelocheirus- genus monographiáját, új madagaskari Notonectidák, japáni Hemipterák és új Heteropterák leírását adja. NITOZSSSZÁZOYKÉSSA 2. dor új Centris- és Chrysidasfajokat ír le; Szépligeti Győző hazai fürkésző darazsakat ismertet ; CC SAei SEEM Ő új Coleopterákat. Külföldi tudósok közül Friese H. az Englossa-genusról, Klapálek F. pedig a magyar Trichop- terák- és Neuropterákról ír. Különösen érdekes az a czikk, melyben ISO Ca isa legyek asztalközösségét tárgyalja; az ő külde- ményeivel pedig többen is foglalkoznak, így Dr. Elo va tát eza és Mocsáryi sándor leírnak legy új" htoidesztajt melynek gyönyörű ábrája a legújabb füzeiben jelent meg; Dr. Kertész Kálmán nehány új légyfajt, Csiki Ernő új bogarat, Si l- vestri F. pedig új Diplopodákat ír le. A legújabb kettős füzet tartalmának jó része szintén Bíró Lajos gyűjtéseivel foglal- kozik;így Szépligeti Győző Braconidák, Csiki Ernő új Coleopterákat (3 közleményben), Förster F. Odonatákat, St ed mi Pe Anthomyidákat" ír le, Tr JEIOsV ár PNG SSSZÉa ÉS Mocsáry Sándor pedig a N. Muzeum Troideseit ismertetve új fajváltozatot Biró után neveznek el. Ezeken kívül írnak Dr. Különfélék 153 Horváth Géza új Jassidákról. Friese H. új méhfélékről (3 közleményben), Mocsáry Sándor a hazai Neuropterák- SOL áoszró pitüg ejti (Győző spediszhazat lehneutmonidákróls A tüzet kiegészítő részét képezi IDra Ike s tjé.s 2 Elk A im ae jeles műve, a Tabanidák jegyzeke. A rovarok rendellenes párosodásáról újabban Jakobson G. orosz entomologus értekezett s az idevágó összes irodalom tekintetbe vételével az ily párosodásnak háromféle lehetőségét tár- gyalva következő eseteket sorolja fel: I. A párosodás különböző fajú hím es nőstény között: Buprestis és Elater, Elater és Tele- phorus melanurus F. és Synoptus filiformis F., Telephorus mela- nurus F. és Athous niger L. Strophosomus coryli F. és Chryso- mela (Orina) cacaliae Schr., Hypera simplex F. és Coccinella bipunctata L., Donacia simplex és Opoderus coryli L., Coccinella és Chrysomela; Ocneria dispar L. és Pieris brassicae L , valamint Hibernia marginaria Bkh. és Orrhodia vaccini L. -—— 2. A pároso- dás két hím közt: Melolontha vulgaris és Melolontha vulgaris, Melolontha vulgaris és Melolonthn hippocastani, valamint Tele- phorus melanurus és Lampyris noctiluca. Gadeauval a szerző szük- ségbeli és hajlambeli paederastiát különböztet meg. 3. A párosodás több hím és egy nőstény közt. Dyctyoptera sanguinea 5 hím: 1 nőstény, Tortrix viridana hím és egyúttal Tortrix heparana hím és Tortrix viridana nőstény, valamint Cerocoma sp." 4 hím: 1 nős- tény. Ez a jegyzék korántsem teljes s a kifelejtett esetek közül itt csak nehányat hozunk fel; az 1. ponthoz: Epinepbele Janira és E. hyperanthus; a 2. ponthoz: Luciola lusitanica Charp. és Rago- nycha melanura F., Bombyx guercus és B. guercus, Parnassius Charltonius var. princeps és v, princeps; a 3. ponthoz: Bupalus piniarius, Bombyx mori stb. A kárpit-molyra (Trichophaga tapetzella L. felvetették azt a kérdést, hogy ennek a kártékony molynak hernyója voltaképen hol él, a mire abbé J. de. Joannis azt állította. hogy az emberi laká- sokon kívül. Eztimmár Brown R. következő adatai igazolják: 1897. október havában egyik bagolyfaj fészkeit vizsgálta s azok tartalmát haza vitte. Ebből nov. 3-án s utóbb márczius végétől junius közepéig 31 ily moly kelt ki. A kutató több éven át ugyan- azt az eredményt érte el. — Ezzel szemben felhozza Lafaury C., hogy 1874-bena molyotnagy mennyiségben látta oly szobában, melyben egy zsák tollú volt, a melyet annak hernyója tökéletesen tönkre tett, úgyszintén ócska szőnyegből 1864-ben számos hernyót gyűjtött, viszont 1898-ban elhagyatott madárfészkekben is találta. Dr. Standfuss M. is említi, hogy szülei házában Sziléziában a moly igen kellemetlen vendég volt, a menyiben az egész család télen a nagy hideg miatt nemez czipőt viselt, melyet nyáron a moly hernyója rendesen tönkretett. Ugylátszik tehát, hogy az megél mindenütt, ahol tollút vagy szőrmét talál. Időjósló rovarok. Ha nyáron, a midőn a legtöbb zivatar szo- kott lenni, korán kirándulunk, már útközben az erdőfelé vehetjük észre, hogy a rovarok közt nagy a sürgés-forgás. Az utakon sietve futkosnak a nagy Carabusok, Staphylinusok, Amarák és egyéb 154 Különfélek. j bogarak, a legyek már reggel is a szokottnál inkább alkalmatlan- kodnak, s az úton heverő állati trágya körül az Apodius-fajok rajai röpködnek. Az erdőben a különben csak éjjel mutatkozó Carabus auronitens és Carabus glabratus nappal is látható. A vö- rös színével feltünő Elateroides dermestoides a levegőben rajzik, Rhagium inguisitor és Rhagium mordax ruhánkra röpül s azon némi ideig ülve marad. Oxymirus cursor, Tetropium luridum és Callidium violaceum szintén gyakrabban mutatkozik mint egyébkor. Számos Coccinella már korán reggel röpköd, úgyszintén a Bostry- chus-fajok és apróbb Staphylinidák röpködve sütkéreznek a napon. Szóval a gyűjtőre nézve a zivatart megelőző idő bő zsákmányt nyújt. De zivatar után és a rákövetkező napon is jó szüretje van, mert a hirtelen erős eső a fákon és virágokon élő vagy ott tartózkodó bogarakat lesodorja, úgy hogy könnyű szerrel gyűjthetők. A lep- kékről szintén megfigyelt tény, hogy meleg napon abban a pilla- natban, melyen a napot felhő borítja el, a lepkék csöndben ülnek és csak akkor röpködnek újra ha a napsugár ismét éri: ha pedig a zivatart megelőző hűvös szellő érezhető, az addig vigan röpködő lepkék egyszere. mintha eltüntek volna: biztos helyen várják meg a csakhamar bekövetkező zivatart. Egészséges selyempete. A selyemhernyó igen sokat szenved oly halálthozó betegségben, melyet az olaszok pebrinanak, okozóit pedig Corpuscoli di Cornalia-nak neveznek, a betegség azonkivül igen ragadós és lepkére s így tovább átszálló. Ennélfogva igen fontos a termelőre nézve, hogy lehetőleg egészséges petét kapjon. Ezt az oloszok következő eljárás mellett érik el: A lepkének min- dig csak egy hímét és egy nőstényét kötik tüllzsákba s azrt petés- tül úgy hagyják. Télen vagy kora tavaszkor az időközben megszáradt nőstényt porrá törik és valami folyadékkal leöntik. Ha ebben na- gyító segítségével kimutathatók azok a jellemző ovális testecskék, melyeket a Psorospermákhoz s a legalsóbb rendű állatalakokhoz sorolnak, — akkor a petéket zsákostul elégetik, ellenkező esetben pedig a tenyésztéshez felhasználják. Ama testecskék magában a petékben is találhatók s ennélfogva azt is megvizsgálják. Külföldi entomologusok hazánkban. Fountaine Margit E. angol lepkésznő, ki már kétízben járt Magyarországon, az idén is, Görögországból jövet, ellátogatott hozzánk és 12 napi tartózko- dása alatt Budapest környékén több kiránduláson vett részt. A miss csak palaearctikus nappali lepkéket gyűjt s eddig m. e. 330 fajt és fajváltozatot m. e. 2600 példányban gyűjtött össze, még pedig a continens csaknem minden országában saját gyűjtése folytán; gyűjre- ménye Angolországban jó hírnek örvend. — Dr. Verhoeff K á- roly bonni entomologus, Boszniából jövet szintén ismételten gyűj- tött hazánkban. Legközelebb az erdélyi Diplopodákról bocsátott ki újabb közleményt, melyre még rárérünk, — Gróf Attems Károly, ismart myriopodologus, Budapesten Járt, hoi a M. Nemz. Muzeum gyűjteményeit megtekintette. Innen Erdélybe utazott, a hol mint Bánffy báró vendége Válaszúton és Tusnádon gyűjtött. A Zichy- féle expeditió százlábúit is ő dolgozta fel. .ROVARTANI LAPOK" Auszug der Aufsátze dieser in ungar. Sprache erscheinenden entomologischen Monatsehrift Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Hováth redigir von Jő4 az (Agoner- zta kt arad "Ea csi Budapest VIII., Röck-Sz.-Gasse 32. 1900. Sept VII. Band Heft 7 sámán S. 113. L. v. Aigner-Abafi: Die Stimme von Acherontia Atro- pos L. I. Die Ansichten der álteren Autoren seit Reaumur. S. 137. Dr. B. Fényes: Aus dem Tagebuche eines califor- nichen Coleopterologen. II. Die catifornischen Tenekrioniden. Ver- fasser schildert Zunáchst die geographische Verbreitung der Tene- brioniden überhaupt und in Amerika insbesondere und constatiert, dass in Californien und den östlichen Nachbarstaaten die meisten Tenebrioniden-Arten vorkommen. Es ist aufallend, dass das Vor- kommen dieser Vegetarianer im verkehrten Verháltnisse steht zu der Uppigkeit der Vegetation, der Menge die athmospháricnen Nie- derscbláge und der Rauheit des Winters. Die wenigsten Tenebrio- niden leben in der pflanzenreichen Sierra Nevada, weit mehr an den Gestaden des stillen Oceans, die meisten aberin der pflanzen- armen eigentlichen Wüste Kolorada, für deren Káfertauna die Te- nebrioniden charakteristisch sind. S. 141. J. Dahlström: Die Tagfalter der Umgebung von Eper- jes I. Verfasser, der seit 28 Javren in dieser oberungarischen Stadt sammelt, bietet eine Enumeration der dortigen überaus reichen Lepidopteren-Fauna mit Angabe der Flugzeit, bezw. Vor- kommens der Raupen, welche, mit H. bezeichnet sind; die übrigen Abkürzungen bedeuten : i. r. — sehr selten, r. — selten, gy. — háufig, k. gemein. Mit Berücksichtigung dieser Abkür- zungen ist die ganze Enumeration auch für den deutschen Leser verstándlich. S. 144. E. Csiki : Ungarns Endomychiden. Verfasser stellt eine Bestimmungstabelle der Endomychiden Ungarns zusammen und beschreibt bei dieser Gelegenheit eine interresante neue Varietát von Mycetina cruciata Schall. unter dem Namen var. Fussi, die weil. Karl Fuss im Feleker Gebirge (Com. Szeben) sammelte. Diese Varietát ist ganz roth, nur die Naht der Flügeldecken ist schmal, nach hinten sich erweiternd schwarz (siehe Fig. 8 im un- garischen Text). Dies ist also die lichteste Form, die dünkelste ist var. balcanica Csiki ( Természetrajzi füzetek. XXIII. 1900. 401.) mit ganz schwarzen Flügeldecken (nur die Epipleuren roth) ; zwischen diesen beiden Formen steht die typische M. cruciata Schall. und var. calabra Costa. Kleinere Mittheilungen. S. 151. /n der zoologischen Abtheilung der Kgl. ung. Natur- historischen Gesellschaft hielten vem 9. Febr. bis 11. Mai Vor- tráge entcmologischen Inhalts: Dr. G. Horváth über Eierablage von Pterochlorus longipes ; L. v. Aigner-Abafi über die Stimme von Acberontia Atropos; Dr. K. Kertész über die -ungarischen Notacanthen; A Mocsáry über die grössten Tagfalter und über die schönsten Bienenarten; E. Csiki über die Cicindelen Ungarns ; J. Mallás z über Carabus obsoletus und seine Varietáten; V. Szépligeti über die palaeirktischen Bracon- und Sigalphus- Arten undZ. Szilády über Formalhedyd-Praeparate. S. 152. J. Józsa beschreibt eine interessante Monstrositat von Carabus Hampei Kiist. Das Exemplar sammelte er bei Deés (Com. Szolnok-Dopoka). Der linke Hinterschenkel ist sehr stark verdickt und vor der Spitze in zwei Theile getheilt, aus jedem dieser Theile entspringt eine normale Tibie. An die obere Tibie reihen sich die normalen fünf Tarsenglieder an; an der untern finden wir abernur zwei Tarsenglieder, das zweite Glied ist etwas platt und gegen das Ende zugespitzt. Die Abbildung (siehe im ungarischen Text) .zeigt a den linken Hinterfuss von der- Seite, b. von unten gesehen. S. 152. : Természetrajzi Füzetek" . Die neueren Hefte dieser vom Ungar. National-Museum herausgegebenen, und von A. Mocsáry redigirten Zeitschrift enthalten vieles Interessante u. z. von Dr. G. Horváth: Monographie des Genus Aphelocheirus, neue Noto- necta aus Madagaskar, Japanische Hemipteren und neue Heterop- teren; von A. Mocsáry: Neue Centris- und Chrysis-Arten; von V.Szépligeti: Ungarische Schlupfwespen ; von E. Csiki: Neue Coleopteren. Von auslándischen Gclehrten schreibt H. Friese über das Genus Euglossa und F. Klapálek ützer ungarisché Trichopteren und Neuropteren. Besonders interessantist L. Birós Aufsatz über die Tischgemeinschaft der Fliegen. Von den Sendun- gen desselben beszhreiben: Dr.G. Horváth und A. Mocsáry zwei neue Troides-Formen; Dr. K. Kertész: Neue Dipteren ; E. Csiki: Neue Coleopteren ; F. Silvestri: Neue Diplopoden ; V.. Szépligeti: Braconiden:, E. BölrSEeéT: NOdonatenetáttas Stein: Anthomyiden etc. S. 153. kegelwirdrige Paarung bei Insekten. Nach G. Jakobson. S. 153. Trichophaga tapatzella. Nach Brown und Lafaury. S. 153. Wetterprophezeihende Insekten. S. 154. Gesunde Eier von Bombyx mori zu erhalten.,, S. 154. Auslandische Entomologen in Ungarn. Die englische Lepidopterologin M. E. Fountaine, der Diplopodologe Dr. C. Ver- hoff und der Myriopodologe Graf Attems haben auch dies Jahr Urgarn besucht und hier gesammelt. Ezres jobb fajú Cotégpísrákat; fajonkint 4—16 példülyt Cserébe alok európai és exota bogarakat és lepkéket. Doubletta-lísta küldését rem. Tavarnok u. p. N.-Tapolcsány. 1 Kelecsényi Károly. Elgostörz-keregkejék Mint honunkban a legrégibb és ön tsTRS A: rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá- "szoknak és erdészekuek 8400 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy . számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére - gyűjteményeket ís olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. c; .. Megkereésésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) ; Merkl Ede . Magyarország madarai. A hazat madárvilág megismerésének vezér- fonala. Irta: Dr. Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az "1—3. füzet: az első füzet "a szisztematikai részszel kezdődik s az Éneklők . rendjének négy családját, ugymint : a varju-, sárga-rigó-, seregély- és pinty- féléket; a második füzet a pacsirta-, billegtető- és poszátaféléket; a har- : sét madik a vizirigó-, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a pbipőke-, . czinege-, küllő-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapóféléket . tartalmazza. ös A munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és; színes táb- . —— lákkal, guart formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az álta- szk . lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a tárgymu- ." tatóval egyetemben jelenik meg. i SES Előfizetési ára 1—1 füzetnek Lírt 50 kr, az legész munkának 15 frt. . Az előfizetési pénzek Dr. Madarász Gyulá-hoz, (Magyar Nemzeti Muzeum) . — vagy a Rovartani Lapok szerkesztőségéhez czímzendők. : Rovar-gyűjtemények tulajdonosait (magánosokat úgy mint intézete- . ket) felkérjük, szíveskedjenek velünk közölni, hogy azok minő rovarrendekel ölelnek fel, körülbelül hány fajt és példányt foglalnak magukban, ki gyűj- ——— tötte, mely években? A 3 Rovartam Lapok; szerkesztősége. kehórontia Atropos. Felkérem t. rovarászainkat, hogy a halálfőpillét és .bábjá ál lehető nagy számban hozzám beküldeni szíveskedjenek: Készséggel " . szolgálok cserében más lepkékkel. Szívesen fogadnék el cserében Saturnia ka . pyrit, Vanessa €-albumot : és egyéb közönségesebb H0. sk is, $ e czélra . kérem a iölös példányok jegyzékét. ; sészb sak SEAT HSAt VIII. Rökk-Szilárd-u. 82. A. álnak Lagos. KehG gyűjtése 2/kor. — A. Aigner E: A lepkészet története "Magyarországon térái (A magy. Birod. Állatvilága) 6 kór. — Berge, Schmetterlingsbuch 8.7 07 " Aufl.. 1800. Abb. auf: 50 fárb.- Tafeln 25 kor. 20 fül. — , Hofmann, Die Grosszó 7 S Schmetterlinge"" Europas- 2. Auf. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 K. Die" FF Raupen. dér Gross-Schmettérlinge - Europas, 1900 Abb. aui 50 Tafleln 30 K. Sze Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna zessd mellékeiről 3 tábl. 60 fil. — Thalhammer ]. Magyarország Dipterái (A m, ző . 48 color. Tafeln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Ttianssylvanica 12 kor, "8 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarórszág . pókfaúnája "3" kötet, csaka - élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl, 3 kor. A magyarországi Branichipus-, : Entomologiai művek. ses Általános. Kárpáti E. Álbatunzeum, utasítás állatok -kitömesére s eltarc 7 tására, és csontvázak készítésére, ábrákként 1 kor. 40 fill. — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisnierésére és gyűjtésére. 2 kor. . " Szekeres F. Ö. A róvargyűjtő 1 kor. 60 tl. — Lejtényi $. Rovargyűjtő: " Segédkönyv "a középiskolai" ifjuság - számára, kötve 1 kor. — Kriesch] A " rovarok :világa. 16 ábrával 80 fill. — Dr. Horráth G. A rovarok. dimorp- 7 hismusárál. 1- táblával. 80. -fll. — " Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal o 7. kötve "3. kor. 60 fűlL — Dr, Lendl A. Rövid útmutatás a természet- rajzi "gyűjtemények konzerválásához 80 fil — Klein Gy. A fovatevő nöz 0. vényekről -6 rajzzal, 50 fl. — Dr. Daday ]J. Rovartani műszótár 1 kor, 60-fly— 5 Hoffer, Praxis der Insektendünde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die: Kennts "niss der Insekten 17 kor. Schlechtendal. und Wiinsche, , die, Insekten, Anleitung 0! zur Kenntniss derselben. Hy menoptera. Mocsáry S. A " magyar fauna fémdarazsai 2 kór. 40 Al ; A magyarlauna másnejű darazsai-2 táblával 1 kür. 20 fil Adatok Magyaror szág fürkész darazsáinak ismeretéhez I. í kor.-20 fil. Földünk: fémdarazsainak aza magánrajza 40 kor. Magyarország Hymenopterái (A. magyar Birodalom 7 05 Állatvilága) 9 kor. 60 fil. CZARSSOR : s ÓL RBZRTEA Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. "A lepkék ismertetése és 0 507 3 kor. — A. Aigner L., Pável ]J. és Dr. Uhryk N. Magyarország Lepidop- " Zsgsll Bird. Állatvilága) 4 kor. 8Ú fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidatum orbis terrarum universi 6 kor. ; XA Coleoptera. Zörök P. Bogár:határozó- 2 kor. 80 fill; Bein K. A kis 7 bogárgyűjtő." A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Frivaldsaky JÓ A magyarországi téhelyröpüek ( Coleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz és élettani ismertetéssel, 2 kor. 40 fil — £uthy D. Magyarórszág Coleopterái 700. A m. Birod. Állatvilága) 14 kor. 40 fil. — Calwer. Kaáferbuch 5.-Aufl. mit ass ak LYE Hemiptera. Dr. Horváth G., Magyarország Bobodács-féléinek magán- rajza 1 tábl. 5 kor. — Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fil. A ma- rországi Psyllidákról 40- fil; Az Eremocoris-fajók. magánrajza. 2 tábl. 60 fil. yarország Hemipterái (A m. Birod. Állátvílága) 4 kor, 80 fil. NET Orthoptera, Pséudoneuroptera és Neuroptera. Frivaldszky J. A magyar- rszági egyenesröpűek magánrajza 7 tábl. 3 kor. — Pungur Gy. A magyarországi -" tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Puriguv Gy. és Mocsáry"§. Magya- "7 rország Orthopterái, Pseudoneúropterái és Neuropterái (A. m. Birod, Állatvi- lága) 3 kor. — Kohaut R. Mágyarország szitakötő-félei. 8 színes tábl. 2 kor. 60 ül. . 0 ú; Myriapoda. Dr. Daday jJ- A. magyarországi Myropodák magánrajza (7 7. 4. táblával 4 kor. Dr. Daday" ]J. Magyarország Myriopodái és Crustaceái (A m. Birod. Állatvilága). 2 kör. 45 de: ; Fage Ver Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L.. Araneae Hungariae: 2—8. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl" A: A pókok, különösen a kerekhálós pókok térmészetes osztályozása: 1 kor. — Arachnotdea: : Chyzer, Scorpiones, Daday; Pseudoscorpiones et Opiliones, CAyzevr et: Kulcsynski, Araneae. (A m. Birod. . Állatvilága) 2 kor. 40 fil. — Karpeles L.. Adalék Magyarország" atkafaunájához. 8 táblával 2. kor. 7 VE ; SEGGE CEKÉST MESS ts Crustacea : Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon. fajok. "átnézete. 1 kor. " A magyarországi Diaptomus-iajok "átnézete 1 kor. szd E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök;, k """ Schmidl Sándor. könyvnyomdája, Budapest, VI., Szerecsen-u 6. MITTNNTONNNNNÍTÁNN