OL 461 .R873 ENT Í " ere 2 A östaka, Úád PELTNNKKOT 4, eze VE KÜNA ÉV Taj 7 KGY mé a o ú ÖL 461 R873 ENT a 3 agy ag e e a He E e EE E b HZZESNA ART MANÁSO KOLL ak 2 go éig 18 Mát altt a A! vá e ag. agy agy agy agy agy agy aga ajgz AGZ AZ afa AYA AVAR ay ÍZ AY ANYA AYA AV mé He set a Bs ISRÉS RÉS? rés zá is eés et öle. ÍS seést eset szd iszészészéz 3 Faszi ge Ag gél VIII. kötet. I90I. márczius. 3. füzet. Mgai HE ÉR 2 ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT om ÉS se gú 7 yj 4hv 4hv TWO) agy ot v JAV 2 a különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra VE 18 0e 4 5 E Vikdnkk Be Hő ég lé ök jet. DR. BEDŐ ALBERT DR- ENTZ GÉZA tag ú DR. CHYZER KORNEL DR: HORVÁTH GÉZA gyk JA 56 6) A a KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Öv 9 sa Ki SZERKESZTIK agz 94a A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. 4Av Av Av Ar d A Va 7] d a 7 si Av 6 gap BUDAPEST, 1901. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA i VIII., RÖKK-SZILÁRD-UTCZA 32. hi SYÍISYIDYIODYOBYI 4 b sie fé sie BÍt it öiS Előfizetési ára egész évre 8 kor. egjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak. kivételével Var PMATT TT Ad Tartalom. Entomologiai megüűgyelések Ausztráliában. Biró Lajostól. I. .". . 45 Sesia empiformis Esp. var. hungarica n. var. Tomala Nándortól. s. 0; 47. Az jarktikus tájak lepkéi. A. Aigner Lajostól. . . . s... 5 50 Magyarország" Allecülidái. . : Csiki Ernőtől, vsak dat a 583 Eperjes környékének Noctuidái Dahlström Gyulától. I. . s. / 60 A lepkék biologiájához. A. Aigner Lajostól KESRO GOT KSS ő 62 Különfélék : JAS Hazai róvargeyüűjtémények 571 ruk Szorul Jt kék zttatte e Tt tét va detól KV all vasak ERVATSATRANÁRRBB Entomologiai pályaművek és pályadijak vs. 64 MOT ÁTL OTA ATS e A CÉNTK zlsk JN LOTAK NEK NK Ze, 64 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy utcza I.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok smisden pénteken este a Muhr- . féle vendéglőben. (Kerepesi-út 44.) találkoznak. : Féedvezmény, Az 1897., 1898., 1899. és 1900-iki teljes évfolyammal még 0 szolgálhatunk. Uj előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi EL kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő ti áron kaphatók: 1. kötet 10 kor, II. kötet 6 kor, III. kötet 10 kor Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII. Rökk-Szilárd- utcza 32.) czímzendők. J. v. Mallász . studien über ungarische C€CIaraben. 1 8 Über Carabus obsoletus und dessen Verwandte. BA ábrával, Budapest, 1901. ÁRA 1] KORONA Megrendelhető szerkesztöségünk útján. Entomologiai megfigyelések Ausztráliában." Irta Biró Lajos. (E Mount Victoria 1900. novemberhó 13. A Heterogynidák- hoz tartozó Thynmus darázsnak nehánya egy Eucalyptus-bokrocska " ágaira szállt, a rajta tömegesen ülő Coccidákon nyalakodni. Furcsa házaséletet élnek ezek a [Zhyvnnus-darazsak, Éjjel különválva alusznak, a hím bokrok kiálló száraz ágain, vagy a zöld levelek között, a nőstény valószínűleg a földön heverő száraz levelek alatt. Másnap délelőtt házasságot kötnek — egy napra. AZ aránytalanul nagy szárnyas hím egész nap magával czipeli a szár- nyatlan hangyaforma piczi nőstényt; ő maga közönyösen jár dolga után nyalakodni virágokra, vagy Coccusok mézharmatára. Az alatt a szerelmetes feleség csak a házasság gyönyöreinek él, félkörösre összekuporodva felfelé hajlik, mozdulatlanul czipelteti magát, enni se kiván. A szerelmeskedés sokáig tarthat, mert fogtam már Thynnus- párokat délelőtt, délben és délután 5 óra tájban. Jóformán alig találtam eddig hím Thynnus-t napközben egyedül röpülve, min- dig rajta függött a párja. A mi magános hím van eddig gyűjte- ményemben, azt mind estefelé aludva fogtam. Hogy ilyen sok Zhynnus röpül a párjával, arról azt követ- keztetem, hogy a hím nemcsak egyszer házasodik, hanem nap- nap után. Ez a szokása megkönnyíti a rovarászoknak a párok felismerését, a mi különben hasonlótlan alakuk mellett igen ne- hézulendes Minden egyes párt külön szoktam megölni s rögtön külön papircsőbe tenni, hogy egy tűre tűzzem azután. Tegnap eltértem ettől a jó szokástól, közel lévén az este. Azt hittem, úgyis mind csak egyfajta! A feltűzéskor látom, hogy vannak itt egészen fekete $) Megrongált egészségének helyreállítása végett Biró Lajos. 1900. októ- berhó elesén Ausztráliába utazott s ott hat hetet töltött, Habár üdülés czéljából ment oda, rovarászói szenvedélye mégis rávitte, hogy minden alkalmat a gyűjtésre tfelhasználjon. Rovartani Lapok. 1901. márczius hé. 46 Biró Lajos. s vannak sárga foltos hímek is. Csak egy pár fulladt meg együtt maradva, a többi nőstény vonaglás közben elszabadult. Legközelebbi rokonait, a Mutillákat, én részemről Európában sohasem láttam, hogy nőstényüket magukkal hordták volna. Ámbár találtam párosodva is, de épen csak a copulatió alkalmával láttam együtt. Most a Thynnus-ok visszaemlékeztetnek arra, hogy Ujguineá" ban igenis láttam Mutillát, mely magával hordta nőstényét. Úgy emlékszem, hogy 2—3 pár volt ilyen. Novemberhó 15. Ezt a napot kizárólag az Eucalyptuson élő rovaroknak szenteltem. különösen számos Microhymenopterát gyűjtöttem. Hiszem és reménylem, hogy valahára ezekre is ráadja a fejét valaki, ha nem nálunk, hát legalább a külföldön. Épen azért most elkezdem feltűzni azokat is. Eddig keveset ügyeltem rájuk, legfölebb spiritusba tettem az apró bogarak közé. Hát ezek ott is szépen megmaradnak, de nem tudom mi lesz aztán otthon velük? Legjobban megmaradnának spiritusban, míg valaki előfogja őket, de kérdés, hogy lesz-e kedve szabályszerűleg feltűzni őket, ha majd felszaporodnak ? Mert ezeknek a feltűzése a legényt nagyon próbára teszi. Kemények, a tűt épen a hegyénél fogom meg a csiptetővel, így nem hajlik el. Most meg a rovar ugrik el alóla, mikor beszúrni akarom s puszta szemmel nem oda találunk a tűvel, a hova akarunk, hát okvetlenül nagyító alatt kell a tűvel czélozni, pedig mind a két kéz el van foglalva, nem tarthatjuk a nagyítót is. Praeparáló mikroskopot rögtönzök a lvupéból, egy katulya szélén nehezéket teszek a szárára, hogy fel ne billenjen. Igy a két kezem szabadon marad, a bal kéz mutató és hüvelyk ujja hegye közé fektetem a kemény micrót, s a hegyénél, lehető rövidre fogva a tűt, áttöröm a hátát, függőleges állásba igazítom a tűt, mely a mellén már könnyen áthatol. A keményebben előbb erősebb tű he- gyével fúrok lyukat. Igy ritkán rontok el minutiatűt. Sokszor már más lágy apró rovarkánál is rászorulok magam is erre a praeparáló mikroskopra, mert hajh! a tropikus erős vilá- gosság megrontotta az én ablakaimat is, bolhanagyságú rovarnál nem mindig találok már oda, a hova akarok! Pedig — mint Dr. Horváth Géza úr szokta mondani — a Psyllának csak egy scutellumja van, de két szárnya, hát inkább a kettőből áldozzunk fel egyet, mintsem az egyetlent tegyük semmivé. De a scutellum- nak is van két oldala, s ha épen oda találunk, a nagyocskáknál, akkor ,Nincs még veszve Lengyelország !" Csak azért fecsegtem mindezt össze, a Microhymenopterák ötletéből, hogy talán kedvet kap valaki praeparálásukra, mert a Sesia empiformis Espv. hungarica n. var. 47 szemeim miatt keseregni nincsen okom: eszem ágában sincs pápa- szemre gondolni. 98 A Mount Victorián szedett micrók közt volt egy kis lchneu- monida, nehány légy, Hemerobius, Chrysopa és pár Homoptera is. Ezeknek külön históriájuk van. Eszembe jutott éjjel a sötét- ben hálózni és pedig csupán az Eucalyptus bokrokról. Ilyenkor nincsennek rajta az esetlegesen odaröpülők, csak a rendesen róla táplálkozók, hát ezzel a kisérlettel ellenőrizni akartam, hogy melyik a valódi Eucalyptus-rovarok? Ment is volna minden. A szemben levő puszta telken meghálóztam az Eucalyptus bokrokat a sötét- ben, csak ki kellett épen válogatni. Ámde sok volt a hálóban a hangya, a szobámban nem ereszthettem ki őket, nehogy a feltüzött micrók közé tévedjenek, ki kellett mennem a tornáczra, itt is csak egyetlen széltől védett helyecskét találtam, mert ebben a förtelmes Ausztráliában éjjel-nappal fú a szél. Erre a szokatlan cselekedetre persze azonnal odagyűltek körém az éjjeli lepkék is, nagyfogú angol ladyk és gentlemanek személyében, kik nagy hősiességet láttax abban, hogy nem félek a hangyáktól. Hanem aztán odahozta az ördög a vendéglősnét is, aki olvasott volt már a ,fehér hangyák" veszedelméről, s most megijedt, hogy elárasztom a házát ilyenekkel. Hiába " biztattam, hogy ezek csak a szabadban élnek meg, ezek nem is hasonlók azokhoz, feketék; asszonyi logikával bizo- nyította a többi ángliusnak, hogy az árnyékban majd megfehéred- nek s mindent összerágnak. Igy aztán vége szakadt az én éjjeli bogarászásomnak, csak nehányat mentettem meg belőle Sesia empitormis Esp. var. hungarica n. var. Irta Tomala Nándor. Az 18953-ik év augusztus havában először vizsgáltam meg a Tisza árterületén buján tenyésző Euphorbia lucida W. Kit. nevű növényt, a melyben a többi közt Sesia-hernyót is találtam. Ez az Euphorbia-faj tudvalevőleg világos-zöld és sötétebb, kivált a szárakon és levélzugokban ibolyás-barna eltérésben fordul elő; a mely színbeli eltérés azonban nem nyújtott elegendő okot arra, hogy az egyiket vagy másikat külön névvel jelölték volna. Magam is csak annál az oknál fogva említem fel ezt a körülményt, 48 Tomala Nandor. mert a világos zöldekből nyert Sesiák kikelésükkor világosabb szí- nűeknek látszottak; mint a sötétebbekből kikeltek. Ez a különbség azonban csaknem elenyészik, hogyha az állatok huzamos ideig a gyűjteményben vannak, mert idővel sötétebbekké válnak. A táplálónövény és az abban élő rovarok színezésének találkozása bizonyára épen úgy érdekli a zoologust, mint a botanikust. A Sesia-hernyók lakta növények többnyire oly területen ta- lálhatók, a mely a szabályozási munkálatok folytán részben kiszá- rított hajdani folyammederből keletkezett. Az ilyentéle terület, a milyenre a Tisza, Maros és Duna mentén gyakran akadunk, nem tulajdonképeni mocsaras talaj, a mennyiben időnként való elárasztása a nyáron teljesen kiszáradó belvizektől származik.Oly Euphorbiában, mely folyton vízben vagy igen árnyékos helyen áll, nem lakik Sesta-hernyó. Kalocsa, Szeged és Makó környékén nem érte el e növény azt az óriási kifejlődést, a mit Zentán, a hol a másfél méternyi magassagot is meghaladja. Első kisérletem a Zentán 1894. szeptember havában hazavitt hernyókkal, fájdalom igen csekély eredményű volt. A következő év junius havában mindössze négy lepkét kaptam belőlük, a melyek nehány kikészített hernyóval együtt gyűjteményemben foglaltatnak: Ezek a Sesiák azonnal feltüntek nekem igen sötét, zöldbe játszó színzésükkel, s ez arra bírt, hogy a tenyésztést ismételjem. A kifejlődött lepke az empiformis-csoportba tartozik, de az ahhoz sorozható fajoktól különbözik az említett, rendkívül sötét, a zöldes sárgába játszó színezésével. Alapszíne fekete; a hím csápja rendesen valamivel hosszabb a nőstényénél, mely fölül fényes kékes fekete, holott a hímé zöldes csillogású; mindkét nemnek a csápja alul sárgás, olykor kékes-sárga. A hím csápja röviden fésűs, a nőstényé rovátkás; tőíze alul sárga. Palpusa sárga, a hímé erős fekete szőrzettel. Homloka sötétkék, szeme csokoládé-színű ;; a fejtető és nyak szőrözete narancs-színű. Torán két sárga oldal- sáv s ugyanoly középvonal mutatkozik, mely utóbbi azonban igen könnyen lekopik; az utótoron két zöldes sárga szőrpamat van. Melle fekete és kivált oldala sárga p.kkelyektől fedett. A szárnyak átlátszó része, a szerint, a mint a világosság éri, zöldes vagy ibo- lya-színű, az utóbbi különösen az alsó szárnyon tünik fel. A felső "szárny mellső és hátulsó szegélye zö.des vagy sárga pikkelyzésű. A külső szegély előtt levő szalag barna, a kifelé eső üveges sejtek pikkelyzett részei sötét sárgák, befelé sötéten kerekítettek. A kö- zépsáv fekete. A külső üveges tér négy apró sejtből áll, a melyek épúgy mint az ékalakú és a hosszanti sejt finom, átlátszó, sárgás- Sesia empiformis Esp. v. hungarica n. var. 49 zöld csillogású behintést mutatnak. Az ékalakú sejt a szárny tövét el nem éri, a hosszanti sejt pedig a középső szalagig ér. Az erek feketések, zöldes-sárga pikkelyzéssel, alul feketék, részint sárga pikkelyekkel. Az alsó szárny erősen fekete limbal-szegélyű, a sötét pikkelyzésű, elől szélesebb haránt-tér hátul hegyesen végző- dik. Rojtozata sötétbarna, felső szárnya hegyén sötétebb, szélén fakó barnás-zöld. Fekete potroha oldalt végig, a harmadik szelvény- nél kiszélesedve, sárga színű. A 2., 4. és 6. szelvény alsó szegélye szintúgy, mint az empiformis-nál alig észrevehetőleg fehér, mert a fölöttük levő sötét szőrzet a fehér szegélyeket elszokta fedni. A hím 7-ik szelvénye sárga szegélyű. A lábszárak sárgák; a tar- susok belül sárgás- kivűl fekete szőrzetűek; az ízek vége, kivált a hátsó lábakon köröskörül ibolyás-fekete szőrzetű. Potroha az empbiformis-énál zömökebb; hátoldalán fekete pikkelyzéssel, mely zöldes-sárgába megyen át, ez a sárgás-zöld szín olykor egész foltsoro- kat alkot. Sötét hasi oldala helyenkint sárgás pikkelyzést inutat. A hím farpamata alul sárga, fölül fekete, sárga szegélylyel, a középen széles-sárga, olykor narancsszínű sávval; a nőstény pamata söté- tebb, inkább zöldes sárga. A Írissen kikelt állat színezése egészben véve zöldes csillo- gású; régibb példányokon a zöldes pikkelyex elszíneződnek s. idővel csaknem egészen feketékké válnak, miáltal a közbe vegyült. sárga pikkelyek színe jobban érvényre jut és a zöldes csillogás mindinkább eltünik. Hasonló elszíneződés, fájdalom, csaknem valamennyi Sesiánál észlelhető, eltekintve az olajosodástól, mely által ez állatkák csak- nem. a felismerhetetlenségig elváltoznak. ".Sesiánk röpülési idejé junius-juliusra esik; verőfényes napo-. kon délelőtt és a déli órákban szokott kikelni. A csontszínű hernyó egy évig táplálkozik és alig különbözik: a többi Seszdé-tól, feje élénk fényű rőtbarna, elől sötétebb, ke- vessé szőrös; teste csaknem csupasz, mellső szelvényei kissé megvastagodottak, A hernyó életmódja rendkivül érdekes. Megfigyeltem, hogy — miként az más Sesia-hernyóknál is előfordul — oly esetben, ha a talaj felső rétege nagyon kiszáradt, összefont földrészecskékből, gyökérmaradványokból, pornhadványból s egyáltalában minden ren- delkezésre álló anyagból a nedves földrétegbe alányuló tömlőt készít s abban föl- s alá mászik, hogy nedvességre és nedves melegségre való szükségletének eleget tehessen. Még a báb is ké-. pes a potrohán levő tüske koszorúknál fogva a tömlőben mélyen. 50 ; A. Aigner Lajos. leszállni s a szükséghez képest (ha az altálaj riedves lesz) ismé felkúszni. Különösen érdekesen mutatkozott ez a jelenség akkor, midőn oly tenyésztő házikót használtam, a mely a szükséges nedvességet alulról, bádog-edényben levő meleg víztől párolgás folytán nyerte. A tőzeggel és mohával kirakott rosta közt, a melyen az Euphorbiák-kal beültetett földréteg feküdt, és a bádog-edényben levő víz felülete közt maradt üres hézag körülbelül 60—80 mm. volt. Ezen az üres hézagon át fonták a Sesza-hernyók, tőzeg- és moharészecskékből szabadon a levegőben függő tömlőiket a víz felületéig. Ez pedig a hangyák intelligentiájára és tü- relmes kitartására emilékéztető nevezetes vállalkozás, ha fontolóra veszszük, hogy a gyönge hernyó kénytelen volt minden tő- Zzeég- vagy moharészecskét felülről lehozni és a mind hosszabbá váló tömlő végéhez erősíteni. A vízben való sétálása közben egyik- másik hernyó a tömlőből a vízbe esett és megfulladt. E miatt az említett tenyésztő házikókat Seszak-nál már nem is alkalmaztam. Az 1896—1899. évek folyamán ezt a Seszát a Magyarország legkülönbözőbb vidékeiről származó Euphorbia lucida W. Kit. gyökereiből és száraiból tenyésztettem, még pedig 150-nél több pél- dányban. Ez tálán elég volna annak beigazolására, hogy itt nem vé- letlen helyi aberratiófól, hanem eddig még meg nem figyelt önálló fajjal van dolgunk ; mindazonáltal egyelőre, mig eziránt teljes meg- győződést nem szereztem volna, ezen alakot mint az empiformis Esf. változataként var. hungárica névvel kivánok megkülönböztetni. Az imént leírt Sesianak fajjogosultsága mellett szólaria még az is, hogy minden eddigi tenyésztéseimnél Euphorbia lucidá-ból soha mást, mint ezt a Sesiát nem nyertem, és hogy az eddigi tapasztalataim szerint más Euphorbia-fajban egyáltalá- ban élő nem fordu.:t. Az arktikus tájak lepkét. Irta A. Aigner Lajos. A havasi lepkékről szólva (R. L. VII. 199.) megemlítettük, hogy azok jó része az arktikus tájakon is előfordul. Az arktikus vidéket következőképen tagolják: 1. Arktikus Európa (Norvégia, Svédország, Finnország, Kola-félsziget, Oroszországnak a Fehér- tenger és Kara folyó közt levő része); 2. Arktikus Ázsia (Kora folyótól keletnek és északnak); 3. Arktikus Amerika (keskeny föld-darab a Jegestenger mentén, számos kisebb-nagyobb szigettel) : Az arktikus tájak lepkét. Gy 4. Grönland (60—839); 5. Izlánd (63—669); 6. Novaja Semlja (710—779); 7. A Medvésziget (740); 8. Jan Maáayen (719); 9. Spitz- berga (77—-879); 10. Ferencz-József-föld (800); 11. Az újszibériai szigetek és Wrangel-föld; és 12. Labrador, mely ugyan voltakép nem arktikus föld (56—610), de faunája arktikus jellegű. Nem lehet érdéktelen néznünk, hogy hazai lépkéink közül melyek tordulnak elő ezen messze fekvő, sivár országokban is. Ezek jegyzékét (csupán a nappaliakrá szorítkozván) adjuk íme, a mennyire az idevágó irodalom reánk nézve hozzáférhető volt: Papilio Machaon L. Finnország 660, Szibéria 690, Norvégia 700, Észak-Amerikában is. Parnassius Mnemosyne L. Szibéria. Aporia cratáegi L. Norvégia 700, Pieris brassicae L. Norvégia 700- rabpae Norvégia 700; napi L. Finnország 660, Norvégia 700, Lábra- dor 570, var. nafaeae Esp. Szibéria 700, vár. bryonide ESB; Finnország 660, Szibéria 670, Norvégia 700; Callidice Esp. Szibéria 680. Anthocharis cardamines L. Szibéria 610, Leucophasia sindápis L. Szibéria 640. Coliás Palaeno L. Szibéria 680; Edusáa F. $zi- béria 8600, Rhodocera rhamni L. Szibéria 590, Thecla rubi L. Szibéria 630, Finnország 660, Norvégia 680. Polyommatus Dorilis Hfn. Labrador 570, phlaáéas L. Norvégia 700; Amphidamas Esp. Szibéria 650, Finnország 660, Norvégia 680. Lycaena Argiades Pall. Szibéria 590: Argus L. Finnország 660, Norvégia 700; Astrarché Béstr. Norvégia 670; Icarus Rott. Norvégia 690; Eumedon Esp. Finnország 660; Argiolus L. Szibéria 650; Sebrus B. Szibéria 610; minima FSSI. Norvégia 670; cyllarus Rott. Szibéria 600. Vanessa Lévana L. Szibéria 630; C-album L. ü. o. 650; polychiorós L. u. o. 650; Jo L. ü. o. 590; Anttoba L. ü. ó. 690 és Norvégia 660; Cardnwui L. Finnország 660, Szibéria 670, Nörvé- gia 700; az előbbivel együtt Labfadór 570 és Észak-Amerika is ; urticae L. Finnország 660, Norvégia 700, és Észak-Amérika. Melitaea Farthénie Bkh. Norvégia 700. Argynnis Selene Schiff; Norvégia 700; Euphrosyne L. Norvégia 690, Szibéria 700, var. Fingal Hbst. Norvégia 700; Páles Schiff. és var. Arsilache Esp Norvégia 670, Szibéria 700; Aslaja L. Norvégia 700 és Lapplánd ; Dia L. Szibéria 560, Jno Rott., Latoónia L., Nióbe L. és Paphia L. Lapplándban. Erebia Medusa F. Szibéria 560, Norvégia 660; Stíygne O. Szibéria 570; láppona Esp Lappland és Norvégia 696; Ligea L. Szibéria és Norvégiá 690; Pararge Hierá F. Szibéria 620, Mderá L. 670. Syrichthús imalúaé L. Szibéria 590. Hesperiá comma L. Norvégia 660, Labrador 570. Carterocephalus Palaéemon Pali, Szibéria 650 Labrador 570. 52 a. Atoner Lajos. Nappali lepke van összesen Norvégia es Svédországban 110, ebből az arktikus részen 49, az arktikus Szibériáben 26, arktikus Amerikában 11, Grönlandban 3, Novaja Semlján 3, Izlandon és Spitzbergán egy sem ; Wrangzel-szigeten találtak egy lepke hernyót ; Jan Meyenben és Ferencz-József-földön nincsen rovar. Az arktikus lepkék némelyike mind a három földrészben fordul elő. Igy pl. a Grönlandból ismeretes 3 nappali lepkefaj: Colias Hecla, Argynnis Chariclea és A. polaris, sőt ezek még Novaja Semlján is honosak. Az arktikus Amerika 11 nappali lepkéje közül ötöt Európában, kettőt pedig Ázsiában is fogták már. Egyáltalában Amerikában minél délibb irányban haladunk, annál inkább növek- szik azon lepkeknek a száma, melyek ez országra nézve jellemzők, holott észak felé, Grindellandban az összes fajok Európa és Ázsia arktikus országaival közösek. Ez a jelenség világosan mutatja, hogy az összes arktikus országok ugyanazon egy faunaterülethez tar- toznak, a mely az északi pólus felé mind jellemzőbbé válik, míg déli irányban hová tovább dél felől való bevándorlás útján az illető földrész sajátságait tünteti fel. Már Aurivillius figyelmeztetett arra, hogy az arktikus terület határa hajdanában más volt, a mennyiben a jégkorszakban az arktikus állatok úgy Európában, mint Amerikában messzire túlmentek a poláris körön, és csak a jégkorszaknak megszüntével húzódtak északnak és fel a havasokra. Innen van az, hogy a ha. vasok és az arktikus vidék lepkéi között, ha azonossíg nem is, de feltünf hasonlatosság és közel rokonság mutatkozik. Az arktikus lepkefajok nagy hajlandóságot tanusítanak a vari- álásra, kivált az elsötétedésre, habár az ellenkezője sem túlsagos ritkaság. Gyakori a szőrzetnek erősebb fejlődése, miáltal némely lepkének teste egészen bozontossá válik. A lepkék élete, kifejlett állapotban a magas északon termé- szetszerűen igen rövid. Annál hosszabban tart hernyó-állapotuk ; így pl. egy álló esztendeig tart, míg teljesen kifejlődik az Erebia lap- pona és Notodonta dromedarius, két esztendőig fejlődik Oeneis bore, Argynnis Freya, Arctia Onenseli, Cymatophora dujláris, Pachnobia carnea, Agrotis speciosa, Fadena exulis és Anarta lap- ponica; Agrotis hyperborea-nak pedig olykor 3 év is kell, míg a lepke szárnyra kél. A hideg tél alatt a hernyók tökéletesen megfagynak, a mi azon- ban, még ha ismétlódik is, egyáltalában meg nem árt nekik Sőt, mint azt -a. kitelelő hazai hernyókról is tudjuk, a nagy hideg kevésbbé árt, mint az időjarás változása folytán bekövetkező ismétlődő felengedés. Magyarország Alleculidát. Irta Csiki Ernő. Az Alleculidae, vagy mint azelőtt nevezték Cistelidae család, a Heteromerák családsorozatának egyik képviselője. Az ide tartozó állatok lárvái korhadó fákban, taplógombákban (Mycetochara), rész- ben pedig a földben élnek (Omophlus), hol vagy állati vagy növényi anyagból táplálkoznak. A kifejlődött állatok úgy mint a lárváik rejtett életűek, másik részük pedig a szabadban különösen virágzó növényeken található. Némely faj (Omophlus rugosicollis, rufitarsis és lividipes) helyenként óriási mennyiségben lép fel és pedig ilyenkor mint gazdaságilag kártékony rovar, mert a fák virá- gait és különféle gabona-félék fiatal kalászait rágja le. Az iroda- lomban leginkább az Omophlus lepturoides Fabr. (Betulae aut.) fajról találunk adatokat, hogy Magyarországon kártékonyan lépett volna fel"); ez adatok azonban nem erre, hanem a fentebb emlí- tett fajokra vonatkoznak. Az Alleculidae családból eddig 10 nembe tartozó 30 faj és 11 fajváltozat ismeretes hazánkból. Ezek meghatározására szolgál- nak a következőkben összeállított táblázatok. Wáblázat a nemek meghatározására; 1. A felső állkapcsok végükön rendszerint kettéhasítottak ; a potroh elül és oldalt szegélyezett, 5 szabadon fekvő hasiszelvénynyel (nagyon ritkán egy 6. behúzható vagy kihúzható utolsó szelvény is lép fel). Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó íze sokkal hosszabb mint az utolsó előtti. Tdalcsáládó SAN ere inrározt 48 azok ea atás a kogant eb sZ, — A felső állkapcsok vége egyszerű; a potroh elül és oldalt nem szegélyezett ; a szabadon fekvő hasiszelvények száma 6 (hímeknél ritkán 7). Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó íze legfeljebb alig hosszabb, mint az utolsóelőtti. — II. alcsalád OMmO nihil Nna esketést gent g ezek és 8, 4) K ünstler, Die unseren Kulturpflanzen schádlichen Insekten. Wien, 1871. p. 79. — A m. kir. áll. Rovartani Állomás Közlemé- n yei. I, kötet. 8. füzet p. 57. (1892.) és ugyanott 10. füzet p. 53. (1894.) Csiki Ernő. A tarsusok utolsóelőtti íze lemezszerű nyúlványnyal bir, mely a karomíz alá nyúlik. — 1. csoport: Alleculini. A starsúsok ütolsóelőtti íze EgySZErű SEM Uka ESR AE A csápok karcsúk, odasímuló finom szőrzettel borítottak. — 2. csoport: Gonoderinb kesek u s ATA, A csápok kissé vastagok és elálló özdtzektel ettek — 3. csoport : Mycetocharini. Ide csak egy nem tartozik: ff ii: (2-2 7. Mycetochara Berth. Az alsó állkapcsi b ÖSAtOT; utolsó íze igen nagy, harán- tos balta-formájú. Az előtonr előrefelé gyengén keskenyedő, oldalai tompák, finoman szegélyezettek. A hátsó czombok EZZES ":!hosszúk, a szárnyfedők oldalszélén túlérnek. A szárny- . előrefelé erősen keskenyedő, az oldalai félköralakúak, . fedők erősen rovátkoltak; a test keskeny I. Allecula Fabr. Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó íze hosszúkás; balta- sss formájú, háromszög-alakú vagy hosszúkás. Az előtor ! élések. A hátsó czombok rövidek, a szárnyfedők oldal" " "szélén alig terjednek túl Mntt rt vá tá AZA ARREST at agOKk ete mm] Az előmell nyúlványa az elülső Csik Előtt rövid és lejtős; a csápok a test felénél rövidebbek, elég . vas- --- 7. 2. Prionychus Sol. Az előmell nyúlványa . az elülső. csipők előtt elég hosszú, , és lapos; a csápok vékonyak és legalább a hímeknél majdnem oly hosszúak mint a test félhóssza. 3. Hymenalia Sol. ." Az előtor oldalai csak hátul és igen finoman szegélyezet- " tek dá áll vét erősen pontozottan rovátkások ... f e Eb méz sza észt eb 0 szed tása ÁNBSGUUOLÍStela Crotch. Az előtor elül és Gidai egész hosszukban szegélyezéttek, ü1E .. A test telülete csupasz; a szárnyfedők erősen pontozot- tan rovátkások; az előtor minden oldalán durván sze- HELYSZEUT BE hi -— -.. 5. Gonodera Muls. A test felülete finoman — és sűrűn szőrös, a szárnyfedők nem pontozottan rovátkások, legfeljebb a varrat mellett van két. rovátka, a.többi elmosódott; az előtor félkör- alakú, finoman szegélyezett .. .. 6. Isomira Muls A potroh elülső- és oldalszélén szegélyezett; az első potroh szelvényen egy mély kivágás van a hátulsó csí- pők felvételére — ... ... .-. --- --- --. 8. Podonta Muls. A potroh elül nem és öldalti is többnyire nem szegélyezett ; az első potrohszelvényen nincs mely kivágás a hátulsó. - csípők felvételére .. ét ti Az előtor előrefelé erősen keskenyedő, a hátulsó s szögle- : tek derékszögűekety ee ten seteasesegt sie 9 Cteniopus 501. Az előtor előre- és hátrafelé egyformán keskenyedő, a há- tulsó szögletek kerekítettek --- 10. Omophlus Sol. 5 tú tétel zött áá Magyarország Allecuhidás. 05 : Táblázat a fajok meghatározására: I. alcsalád: Alleculina e. 1. csoport: Alleculini. §. Allecula Habr. 1. A hátulsó czombok valamivel túlérnek a potroh végénél. A hátulsó tarsusok első íze alig hosszabb mint a többi . együttesen, a karmokon 7 fogacska van. A szárnyfedők köztércséi nem vagy csak gyéren pontozottak. — 1. alnem: Upinella Muls. Ide egy hazai faj tártozik, ez homályos fekete, csak a fej kissé fényes, az előtor hosszánál kissé szélesebb. Hossza 7—9 mm. — Magyarországon a ritkább fajok közé tar- EGZZT Et EL TÁRSRA ÉSÉRE BET /ZIZÉMÉBAN E RÉS DARAB eoe TNM ÉTÉ aterrima" ROSI — A hátulsó czombok a potroh végét nem érik el. A há- tulsó tarsusok első íze hosszabb mint a többi együttvéve, a karmokon 5 fogacska van. A szárnyfedők köztércséi sűrűn pontozottak. — 2. alnem: Allecula i. sp. Szintén egy hazai fajjal, ez fekete, finom szürkés szőrzet- tel fedett, előtora szélesebb mint hosszú, sűrűn pontozott. A csápok a test felénél hosszabbak ; a tapogatók és lábak vörösek. Hossza 6—7 mm. — Nem ritka ... 2. morio Fabr. 2. PEFrionychus §5ol. (Eryx Steph." 1. Az előmell a csípők előtt lejtős, kissé domború, sűrűn pontozott. Homályos fekete, rövid fekete szőrökkel fedett. . Az előtor sűrűn pontozott. A szárnyfedők rovátkosak, a rovátkákban durvább pontsorokkal, a köztércsék íveltek. A csápok és lábak vastagok, a lábfejízek rövidek. Az epipleurák elül laposak. Hossza 12—14 mm. Magyaror- szág egész területén található, de elég ritka. ... I. ater Fabr. — Az előmell a csípők előtt vízszintes, kivájt, alig pontozott. Fényes fekete, igen rövid fekete szőrzettel fedett. Az előtor korongja finoman és gyéren pontozott. A csápok és lábak vékonyabbak, a lábfejízek hosszabbak. Az epi- pleurák elül kivájtak. A szárnyfedők erősen fénylők. Hossza 10 mm.—Előbbinél gyakoribb, csak Magyarország északi vidékéről mindeddig még nem ismerjük. (laevis Rosh., ITS DMOGN AS ára elobeti ot e 2-lámelanariuszi Germ. 3. Hymenalia Muls. 1. Az előtor oldalt kissé lehajló, szélei élesek. Barna, ritkán , fekete, sárga szőrzettel fedett. A csápok ó-nél a test hosz- $j A Stephens-féle Eryx név .1832-hől nem használható, naert "Daudin már 1803-ban a csúszó-mászók egy nemére alkalmazta; , ;; 56 18 92 Csiki" Eruő. szának ?/4-ét, $-nél felét teszik ki; $-nél a csápok vasta- gabbak és kissé fürészesek, £-nél vékonyabbak, fonal- formák. Hossza 8—9 mm. — Közönséges. (fusca Il.) ZSAKNT LELTE LÉSEZ VETÉS -. c. 1. rufipes Fabr. Az előtor oldalt erősen lehajló, tompaszélű. Fényes fekete, gyéren szőrös. A csápok hímek- és nőstényeknél egya ránt a test felénél valamivel hosszabbak. Hossza 6—7 mm. — Eddig csak Magyarországból (Budapest, Péczel, Kalocsa) ismeretes. (amplicolltis Linder) ... 2. morio Redtb. 2. csoport : Gonoderini. 4. Eseudocistela €rotech. (Cistela Muls.) A fej, az előtor és paizsocska fekete, a szárnyfedők vörö- sek vagy sárgás-vörösek, erősen pontozottan. rovátkások, a köztércsék kissé íveltek és époly erősen pontozottak, mint az előtor. A var. serrata Chevr. nevű fajváltozatá- nál az előtor és némelykor a paizsocska is sárgás-vörös, utóbbi esetben az előmell is hasonló színű. Hossza 10—12 mm. — Hazánkban eléggé elterjedt, de a törzs- alak sokkal ritkább, mint a fajváltozata. 1. ceramboides Linné. 5. Gonodera Muls. Fekete, fényes, finoman pontozott, a csápok harmadik íze a negyediknél rövidebb, az előtor harántos. Némelykor a szárnyfedők (var. ferruginea Fabr.) vagy az egész állat vörösbarna (var. castanea Marsh). Hossza 65—9 mm. — Közönséges, fajváltozatai ritkábbak, (fulvipes BKADY Jozan asz a 0 EGVy en ree AN esztern Iz véli ÉUDOTUSÁHOTOSE 6. Isomira Muls. A negyedik csápíz hímeknél meghosszabbított és meg- vastagodott. Sárgás barna, sűrűn sárga szőrzettel fedett, a csápok töve és a lábak vörösek. Hossza 5—65 mm. — Hazánkban nem gyakori (Budapest, Péczel, Szt.-Endre, Pécsi 2.- Tapolcza,) Kelle "Brassó, ""Herkuleésfürdő)i 0505 Sk É a -- --. 1. antennata Panz. A csápok $ és 2-nél egyszerűek. safagp ztelt TM Az előtor sűrűn és finoman pontozott, a pontok a szárny- fedőkéinél finomabbak, a varrat-menti vonal csak hátul mélyebb. Széles tojásdadalakú, fekete sárgásbarna szárnyfedőkkel (tőalak), némelykor egészen sárgás-barna (var. Evonymi Fabr.) vagy egészen fekete (var. maura Fabr.) vagy fekete vörös előtorral (var. thoracica Fabr ) Hossza 45—55 mm, — MASVEVRISSZÁBOS gyakori, úgy- szintén fajváltozatai 18. étE --. 2. murina Linné. Az előtor durván és sűrűn pontozott, a . szárnyfedők fino- mabban pontozottak, erősebben fénylők, a varratmenti Magyarország : Alleculidái. 67 vonal a szárnyfedők közepéig eléggé mély. Sárga vagy sárgás-barna. Hossza 5—6 mm. — E faj Dalmatiában és Istriában honos, Seidlitz egy magyarországi példány- ról is emlékezik meg. (Coll. Heyden), de maga is kétes- nek tartja itteni előfordulását. Valószínű, hogy a magyar Tengermelléken is él, azért föntartással szintén felvettem egáblázatbak SW 0. Mr gsénysek . sás ad TOSTAGBA , S6IdI. 3. csoport: Mycetocharini. 7. Mycetochara Berth. Az elülső csípők érintkeznek. — 1. alnem: Mycetocharau TÉRBES pOEVARÉSSEREÉ EGES ERKEL EGÉTE EKE STO) MESA SH JEL OTT EZÉ HL AAA DSL 2 Az elülső csípőket egymástól az előmell nyulványa többé- kevésbbé elválasztja. — 2. alnem: Ernocharis Thoms. .. 4. Az előtor keskenyebb, mint a szárnyfedők töve. Fekete, a szárnyfedőkön egy nagy vállfolt sárga, a test alul, a csápok és lábak sárgák, az utolsó két hasiszelvény fe- kete. Hossza 4—6 mm. — Közönséges ... I. flavipes Fabr. Az előtor körülbelül oly széles mint a szárnyfedők töve. Fekete, legfeljebb egy apró folt a vállon sárgás-vörös ; a test alul fekete, a csápok, lábak és néha a has részben SÁLJÁSZVOTÓS ENE éz MÉ NÉ 0 ege Vega led, EM hsén 10 Az előtor és a szárnyfedők köztércséi egyszerűen (nem durván) pontozottak. Egy kis vállfolt sárga, némelykor ez hiányzik és a csápok és a potroh is sötétebbek (var. morio Redt.) Hossza 6—9 mm. — A törzsfaj Magyarorszá- gon úgy látszik ritka, a fajváltozat elég gyakori. 2. axillaris Payk. Az előtor és a szárnyfedők köztércséi sűrűn és durván pontozottak. Színe tekete. Hossza 7 mm. — Eddig csak Máramarosból ismeretes. —. ... ... 3. Sulcipennis Reitt. Minden szárnyfedőn egy nagyobb vállmenti folt és a szárnyfedők közepén túl egy a varratnál megszakított harántszalag sárga. A test felülete sűrűn fekete szőrökkel borított. Hossza 4--5 mm. — Hazánkban ritka, eddig Uj-Moldva, Herkulesfürdő és Horvátországból ismeretes. ezés eletbe agya IE SJ AZt ÜZE ELETE 4. guadrimaculata Latr. A szárnyfedők egyszínűek vagy csak egy sárga vállmenti TEGNÁNRL EU e tet ee AG VELE SKT A LAOSZ AN FEL ON TERE NET ÉREK : Est NE 5 Szaárnyíedőki sárga tválmentutolttal takes tasán a 6. Szárnyiedők"egyszínűek, feketék 4 de esnik eeewg ek 7 A lábak sárgás-barnák, a czombck némelykor sötétebbek. A csápok sötétek, a tőízek világosabbak. Hossza 4—5 mm. — Nem ritka. (bipustulata J/llig.) ... --- 59. humeralis Fabr. A lábak sárgák. A vállmenti sárga folt majdnem a var- ratig terjed. Az előtor széles és erősebben ívelt. Hossza 6-2 mm. — Horvátországból lett leírva. 6. graciliformis Reitt. Előtor gyérén pontozott, a csápok töve és vége és a lá- bak sárgák. A szárnyfedők pontozottan rovátkások, a köztércsék finoman pontozottak. Hossza 4—6 mm. — ru krOsiki EENŐs ati Nem ritka." (brevis Panz., barbata Latr.) a "7. dinearis INig. Előtor sűrűn pontozott, a csápok feketék, csak az" első és néha a második íz is barna, Nyulánkabb, a szárnyfedők rovátkái és köztércséi egyforma nágyságú pontokkal. Hossza 5—6 mm. — Horvát- és Szlavonországokban állítólag nem ritka. Myrmékophil állat, a Lasius fuligino- sus nevű hangya bolyában él. 8. pygmáea Redtb. II. alcsalád: Omophlinae. s. Podonta Muls. Az előtor elülső széle a középen nincsen . :szegélyezve, különben köröskörül mindenütt. Fekete, az előtor majdnem félköralakú: és igen. finoman pontozott. Az ötödik potroh- szelvény hátul a £-nél egyenesen lemetszett, $-nél gyengén és egyszerűen EG BMESE Hossza 7—9 mm. — Közön- SÉGES NEE g94 zs eszet rét Rk MDELÉA Fábr. Az előtor. elül. "végig SZERÉT Ezet Fekete, az , előtor egy kissé. rövidebb és erősebben pontozott. Az ötödik potroh- szelvény" hátul mélyen kiöblített. és ennek közepén egy háromszögalakú tényes:benyomattal. Hossza 7—9 mm. — "A magyar Tengerparton található. .. — 2. dalmatina Baudi. 9. Cteniopus §s5ol. Az előtor körülbelül oly széles mint hosszú és .keskenyebb a szárnyfedőknél. Egészen sárga, a csápok és tapogatók is, némelykor a: csápok, tapogatók, a fej és az előtor is fekete. és csak a szárnyfedők sárgák (var. sulphuratus Gmel:; bicolor Fabr.) vagy ezek is szürkésbarnák (var. MLÍMULS Herbst.) Hossza 7—9 mm. — Közönséges, faj- változatai nagyon ritkák. (suldhurens L.) ... 1. flavus Scop. Az előtor felényivel szélesebb mint hosszú és oly széles minta szárnyfedők. Fekete, a lábak sárgák, a ó előtora fekéte, a ?-é vörös, nem ritkán a középen és kétoldalt fekete folttal. Hossza 5-7 mm. — Nem ritka. 2. sulphuripes Germ. 10. Omophlilus ssol. A. hímek") elülső lábának belső karmán fogacska van..— 1.. alnem: "Odontomophlus " Seidh. pt TŐLE 42 A hímek elülső lábának belső karmán nincs . fogacska: SEN 2. anem: Omophlus i. sp: E ezé A, Az epipleurák majdnem a szárnyfedők csúcsáig érnek, ri hátul nagyon keskenyek. A csápok a 4: ízig, az elülső lábszárák és a középső és hátulsó lábfejízek sárgák (ritkán a középső lábszárak és hátsó lábfejízek is sárgák). Hossza 12—13 mm. — Eddig csak Orsován és. Herkules: fürdőnél " gyűjtötték, utóbbi helyen fordul elő a var: ") A hímek könnyen félisrne hete , mert csápjaik asszatbalk és szer meik nagyobbak; -mint. a nőstényeké... ; ség EK, Aday K ESÉSI pl Magyaroészáz Allecúlidái. 597 Mefihae" TetLL-, ; mélynek szárnyfíédői fekéték vagy barnás- . feketék; a" lábák: és :tapogatók sötétek; -...: I. armillatus. Brull. Az "epipleurák legfeljebb a 3. hasiszelvényig érnek 27 2. : 3. : Azsepipleurák a hátulsó csípőkig alig, azután SrőSét kes- kenyedők. A szárnyfedők csupaszok, az előtor szőrös; a fej és az előtor fekete, .a. szárnyfedők barnák. Hossza 11—16 mm. :"— Eddig csak Herkulesfürdőnél találták (Ganglbauer) ; a többi magyarországi termőhelyről emlí- tett állatok nem e fajhoz tartoznak. (betulae Kist. nec ELEKDSZJENZZKET SO szét gs ee kez betlentűroldés, Fabé Az epipleurák fokozatosari keskényednek. és enyésznek el. A szárnyfedők barnák, a fej és előtor fekete, a ó feje az előtornál keskenyebb ; az előtor a középen finoman pon- tozott. A csápok töve sárga; az előtor és a szárnyfedők csupaszok. Hossza 9—11 mm. — Egyedüli hazai termő- helye Fehértemplom " (Merkl), : hazája különben Olasz- Ország és. Sici: szet re. vaz yes eg 28. diápat Costá A fej és rendesen a test alúl is szürke szőrőkkel fedett; az előtor és a E áki kest csupaszok vagy szintén aszürkesszörösek éljen sss 0 A fej, a tést alul.és néha az előtor is fekete szőrös és É Az előtor nem egészen kétszer oly széles mint hosszú. : Az "epipleurák keskenyek, a hátulsó csipőknél végződnek.- "Hossza 9—11 mm. — Közönséges; a faunára új. Ter- , mőhelyei : Budapest, Ács, Fóth; Alpár, Mezőkovácsháza, "hosszú fekete" szőrökkel fedett. 1 Szeged, . Pilis-Maróth ÉZAK de Hleb ülö bt Protóús:"Kirseh — Az. előtor több mint kétszer oly szélés mint hosszú. Az ; epipléurák elül igen szélesék, a hátulsó csipők mellett még : méglehetősen szélesek . "és. ezek "mögött végződnek: s6. A csápok oly hosszúak mint a fél test, vastagok, az - utólsó ízek kétszer oly hosszúak mint szélesek. Hossza" 10—12 mm. .Nagyon "közönséges ... ... 5. rugicollis Küst. A csápok a:test felénél hosszabbak, vékonyak, az utolsó ízek kétszer óly hosszúak mint szélések. Hossza 855—9 . mm. Ritkább faj ; termőhely ei : Budapest, Mezőkovácsháza, Szászrégéni öz Lem mező e SZ 6. Tondicornis" Bértöl Az előtor gyéren és finoman pontozott, a korongján is Az előtor sürűn pontozott és csak az oldál és elülső széle mentén hosszú fekete szőrőkkel fedett; a szárnyfedők finom rövid sárga szőrzetüek, közben nehány hosszabb fekete szőrrel behíntve. Hossza 7—9 mm. Eddig csak Keszthelyről. és Erdélyből ismerjük; ritka. 9. picipes .Fabr. A: csapok hossza a test felével egy enlő, az előtor oldalt karimás, a szárnyfedők finom sárga szőrzetűek; a. váll- . bütykök jól. kifejlődöttek. Hossza 8—11 mm. . Közönseges i (Armeriae Curt., Amerinae Kirsch.) .... 7. rufitarsis Leske. 0 gt ! fe tis d ; ki A 44 kat tb a Leger eg ie kal vat föke láv A. 4 8... kó latak s vtsz GG e éz et 60 Dahlström Gyula, — A csápok a test felénél rövidebbek. Az előtor oldalai elül szegélyezettek, a szárnyfedők sárga szőrzettel fedettek, vállbütyök alig látható. Hossza 5 mm. Elég ritka; ter- mőhelyei: Budapest (picipes Redtb.) ... 8. lividipes Muls Eperjes környékének Noctuidát. Írta Dahlström Gyula. Ti Diloba caeruleocephala L. gy. IX. 15—X. 20. H. V. 10— VI. 20. Prunus és Pyruson. Arsilonche albovenosa Gőze. i. r. V. 12—VI. 10 és VIII. 16—IX. 12. Clidia geographica F. r. Husz szerint a Tarcza folyó mentén" Die mas ücorylza ae keV eset AKT ESET SRV Ut ze Fagus és Coryluson. Acronycta leporina L. gy. és var. bradyporina Tr. r. gy. V. 15—VI. 20. H. VIII. 21—IX. 26. Salix és Populuson. Aceris L. k. és ab. candelisegua Esp. r. V. 20—VI. 26. H. VII. 15—IX. 25. Acer és Aesculuson. Megacephala F.k. V. 6—VI. 25. HK VII. 15-—X. 5. Populuson. Alni L. i. r. V. 26—-VI. 30. Strigosa F. r. V. 15—VI. 25. Tridens Schiff. r. V. 18—VI. 20. Psi L. gy. V. 28—VI. 30. Cuspis Hb.i r. VI. 2—VII. 6. Menyanthidis View. r. (Husz.) auricoma F. gy. és ab. Pepli Hb. i. r. V. 20—VI. 28 és VII. 25—VIII. 30. Euphorbiae F. r. és ab. Montivaga Gn. r. V. 10—VI. 25. és VII. 10—VIII. 20. Euphrasiae Brahm. i. r V. 15—VI. 25. rumicis L. k. és ab obscura Dalstr. VII. 6-—VIII. 4. H. VII. 15—X. 10. Rumexen és Euphorbián. Ligustri F. gy. VII. 15—VIII. 18. Bryophila raptricula Hb. r., ab. carbonis Fr. i. r. és ab. deceptricula Hb. r. VII. 26 VIII. 30. fraudatricula Hb. r. VII. 10—VIII. 15. recepíricula Hb. VII. 25—VIII. 30. ravula ab. ereptri- cula Tr. r. VII. 18—VIII. 20. Algae F. r. ab. mendacula Hb. r. és ab. calligrapha Bkh. r. VII. 10—VI!I. 12, perla F. r. VII. 26—VIII. 30. Moma Orion. Esp. gy V. 15—VII 28. Diphthera Zidifrca E. Tr. (Húsz). Agrotis strigula Thnb. i. r. VII. 2—VII. 30. polygona F. i. r. VI. 30—VII. 28., signum F. gy. VI. 26—VII. 30.. janthina Esp. i. r. VI. 10—VII. 20., linogrisea Schiff. r. VI. 20—VII. 25., jimbria C. gy. VII: 145-— VIII. "26. augur E. gye VI3— VUL 105 obscura Brahm. r. V. 10—VI. 15., pronuba L. gy., ab. innuba Fr. k."és"ab. Hoegei H.-S. r. VI. 28— VII 30 tordongautn 1. Tr. és ab. Suwdsegna Hb. i. r. VII. 10—VIII. 16., comes Hib. k., ab. adsegnua Tr. gy: és ab. prosegua Tr. r. VII. 10—VIII. 20., hypera Eperjes környékének Noctuidát. 61 borea Zelt: i. r. VII. 17—VIII. 10., triangulum Huin: gy. VI. 28—VIII. 8., baja F. k. VII. 16—VIII. 26. H. IV. 18—VI. 2. Plan- tagon c-nigrum L. k. V. 10—VI. 6. és VIII. 8—VIII. 31.. ditra pezium Bkh. r. V. 28— VI. 30.. stigmatica Hb. r. VI. 25—VII. 27., xanthographa F. gy. és ab. cohaesa H.-S. r. Vill. 26—XI. 30., umbrosa Hb, i. r. VIII. 28—X. 10., rubi View. gy. VII. 10—VIII. 26., florida Schmidt.-1. r. VII. 15— VIII. 20., brunnea F. gy: VI. 20—VII. 30., Mesízüas Eorsi kos MIN 26 s depunctia 15. TT; MIls 145— VII 305 sultanwgula "Hb." 1./r. VI. 2—VI. .30." cupréa Hb. r. VI. 26— VIII. Ke Gt Teeny ose 18 10 VI. SZOPAKÉSÍNVŰS E 1 2— IRSZ SZMUIANMS ETEtÉT eze VL SES VSZ c tpeted Be aeevs VIS TO EGVINE 20. fugax Tr. r: VI. 15— VII. 25., $ntris L.k. V. 10—VI 15 és VII. 24—VUI. 30 H. VII. 2—IIL 20. és IX 15—X. 10 Plantagon, latens Hb. HOSSZ zza rorcionlát b: tr. (Esz), , címerea Eb. r. VI; 9—— VI. 30! egclamattonis , Cs. kk: VVIS 15-— VII. 304 vecitssa, Hb. 1. Tr. VII: 2— VII. 31, transylvanica H.-S. i.r. VII. 24— VIII. 20, nigricans éstékést ab seb vicáns S Esp. Te VI 16 VIII 205 tviticés egys I VAT eratalab "ez ovatatranstens Star. en. tés. van ragnilina Hb: me VII. 18—30, obelisca Hb. r. és ab. ruris Hb. r. VIII. 20—IX. 25, vitta Hb. :. r. VIII. 20—IX. 16, saucia Hb. r. és ab. margaritosa Hb. KÚT VINELSZ 260, "ypsilon "Rott. k. IX." 10—X. 28, segetum JEM köésrab. Pallida Star. Tr. VIN S4ZIX 8. cörticea Eib. gy. VII. 16— Vill. 30. crapga Hb. i. r. VII. 16—VIII. 25, vestigialis Rott. Eyes tabtaalotdior: Store eV. 277— VIII. 305 $raecox CC. r. VIL 4— VIII. 6, Dprasina F. gy. VI. 27—VIII. 16, occulta L. r. VII. 4—VIII. 20. j Charaeas gsraminis L. gy. és ab. tricuspis Esp, r. VI. 18—VII. 24. Neuromndia popularis FE. k. "VI" 10—IX. 415, cespitis FE. gy. VII. 10—-VIII. 30. Mamestra leucophaea View. gy. V. 15—VI. 20, advena F. gy. VI. 4—VII. 20, tincta Brahm. gy.. VI. 15-—VII. 30, nebulosa Hufn. k. V. 18—VI. 30, contignua Vill: gy. VI. 14—VII.. 20, thalasiua Rott. gy. és ab. achates Hb. r. V. 20—VI. 30. dissimilis Kn. k. és var. varians gy., I. és II. iv. V. 15—VI. 20 és VII. 27—VIII. 30, pisi L. k. V. 10-—-VI. 25, brassicae L. k. V. 25—VII." 10, fersica- Yiae CL. k. és ab. unicolor Stér."r.. VI: 56— VII." 10. albicolon Hb: T..0-— VII. 15. altena Hb. T. V."15— VI. 30, oleracea L. k.M.: 107 VI. 25 és VII. 26— VIII. 30, genistae "Bkh. gy. .V. 10—VI. 28, glauca Hb. r. (Husz), dentina Esp. k. és ab Latenai Pier. r. V. 15— VIII. 20, írifolti (Hufn.) k. V. 15—VI. 20 és VIII. 10—IX. 25, marmorosa Bkh. r. (Husz), reticulata Vilt. r. VII. 25—IX.. 10, chrysozoma Bkh. r. VI. 10—VII. 28, serena F. r. és ab. obscura SOT tér VS V.52z0"rés VII. "10 MUlN:2S Dianthoecia nana Rott. r. V. 10—VI. 15 és VIII. 5—IX 15, albimacula Bkh. r. V. 10—VI. 16, compta F. r. V. 16—VI. 28, capsincola Hb. gy. V. 10—VI. 26, és VIII. 8—IX. 26, cucubali Fuessl. " gy. mint az előbbi carpophaga Bkh. r. (Husz). 62 A. Aigner Lcjos Epeésima glaucina Esp" r. (Husz), scoriacsa Esp. r. VIN, 28-—IX. 30. Aporophyla nigra Hw. i. r. (Husz). Ammoconia caeécimacuúla F. gy. VIII. 20—IX. 29. Polia polymita L. gy. VII. 20—VIII. 24, flavicincta F. r. (Husz), ranthomista Hb. r. (Husz), var. nigrocincta Tr. r. VIII 19—X. 20, chi L. r. V. 10—VI. 6 és VII. 8—-VIII. 20. Dryobota 7oboris B. r. IV. 19—V. 15 és IX. 4—X. 15, monochroma Esp. r. és var. suberis B. IX. 4—X. 10, protea Bkh. gy. IX. 2—Xx. 15. Dichonia ütondergens: E. gy. VAI. SZO SIX FO ZÁ 15—VI. 30. Ouercuson, aeruginea Hb. r. IX. 15-—X. 20, aprilina L. gy. VIII. 26—X. 4. H. V. 18—VII. 5, Otuercuson. ; Chariptera viridana Walh., gy. VII. 4—VIII. 15. Miselia oxyacániháe L. k. IX. 8—X. IF. H. V. 10—VI, 20. Prúnuson. Aparnea testacea Hb. r. (Husz). Valeria öleágina F. r. III. 13—IV. 16. H, V. 18—VII. 10; Prunus spinosán. Euperrma virens 1. ra VII. .26— VII:G22y Zotltkojert utes i:/r. IX: 12—-X. 20. A lepkék biologitájához irta A. Aigner Lagos. Agrotis óbelisca Hb. Ennek a széles elterjedésű Noctuának Budapesten húszféle váriatiója ván ; augusztus, szeptemberben röpül. Hernyója apró növényekén él és április-májusban láza homokbati keresendő. Erre a czélra kis vas gereblyét lehet használni, a mély pálczára ráerősíthető. A homokban hagyandó bábokat jól nedvesen kell tartani. A. vestigialis Rott. Csakném kizárólagosan homokos vidéke- ken, Budapesten olykor gyakori, augusztus-szeptemberbén délutáni virágok körül röpülve. Hernyója április-májusban füvek gyökeréni él s mintegy megdermedve fekszik a laza homokban. Csak julius- ban bábozódik és színtúgy mint bábja gyakran megnedvesítendő. Ha a hernyók a homok felületén turkálnak, az annak a jele, hogy kévés nedvességük van; az ily hernyok elszáradnák s elpusztulnak: Sekély házikóban kell őket tartani és ha azt friss táplálék nyúj- tásakor a napra kiteszszük, az fejlődésüket igén előmozditja. A. praecox L. Budapesten mint hernyó május közepéig gya- A lepkék biologiájához. 6$ kori Echium, Euphorbia, Plantago, sárga-lóhere s egyéb apró nö- vényeken, mint pl. a Convolvuluson is, melynek virágját a lepké juliusban szereti felkeresni. A hernyó napközt a laza homokban fekszik. Heliothis dipsaceus L. Április végétől junius végéig és julius elejétől augusztus elejéig, nappal virágokon, gyorsan rö- pülve. — Hernyója juniusban és augusztus 12-től október elejéig, Chondrillán, Pimpinellán, Centaureán stb. Chariclea purpurites Tr. Májusban. — Hernyója junius kö- zepétől julius közepéig Dictamnus albuson, melynek magvaival és magtokjaival él. Thalpochares Dardouini B. Május végétől julius végéig Sca- biosákon és ritkábban sziklákon ülve; csak este röpül. — Hernyója julius-augusztusban az Anthericum magtokjaiban; korhadt-fában, vagy fürészporban bábozódik. j Catocala dilecta Hb. Május közepétől juniusig, sőt juliusig is. — Hernyója áprilistól május közepéig és junius közepétől kezdve tölgyfákon és bokrokon, többnyire az alacsonyabb ágakon. C. paranympha L. Juliusban körtefák törzsén. — Hernyója május-juniusbán körte- és tölgyfákról kopogható C. conversa var. agamos Hb. — Hérnyója álácsony tölgy- bokrokon. Kopogás útján rendszerint csak kicsiny korában, ritkán kifejlődve kapható. Ekkor alighanem a bokor alján a kéreghez ta- pad, vagy a bokor alatt levő Száraz lomb alá rejtőzik. A kis her- nyókat üvegekben kell nevelni, a míg teljesen ki nem fejlődtek. Eccvrita lIudicra Hop. Jnnius-juliusban hegyi réteken este Scábiosákra röpülve. — Hernyója májusig Onobrychis sativán napközben eleinte a tápnövény multévről maradt kóróin vagy ápró tőbeli levelei alatt; később attól távolabban moha vagy száraz lomb alatt. Toxocampa limosa Tr. Három ivadékbán májusban, juliusban és széptemberben virágzó Colutea bokrokon. — Hernyója junius-; augusztus- és októberben főleg Colutea arborescensen, továbbá Lathyrus vernuson, Rhinanthuson és minden Vicia-féléken. Crocallis tusciaria Bkh. Juniusban. Hernyőja májusban CIle- matison és kökényen, este lámpással keresendő. Verűlia macularia L. Április elejétől junius elejéig és julius elejétől augusztus végéig, igen közönséges. Egyik 1898-iki kirán- dulásom alkalmával a Svábhegyen, midőn délfelé falátoztain, a 64 Különfélék. lepke hozzám röpült, nadrágomra ült, majd az elhányt zsiros pa- pirra stb., szóval oly barátságos volt, hogy alíg lehetett elűzni. Hibernia aurautiaria Hb. Október-novemberben tölgyfaerdők- ben. — Hernyója májusban tölgyfákon, 1892-ben Krassó-Szörény megyé több helyén k. b. 10,000 holdnyi tölgyerdő területen a Bombyxz neustria-val együtt nagy REA E dl lépett fel, anélkül azonban, hogy lényeges kárt tett volna. H Ankeraria Stgr. Márczius elejétől április közepéig igen közel a földhöz virágokon, fákon, keritéseken, falakon és házakon Fr i- valdszky Imre szerint este a fák rügyein és kicsurgó nedvén, napközben azok ágain. Tölgyfáról is kopogható, még pedig úgy a hím, mint a nőstény, mely útóbbinak a számára lepedőt kell kite- ríteni, eleinte holtnak teteti magát, majd azonban annál gyorsabban futkároz. Különfélék. Hazai rovargyűjtemények. (I. R. L. VII. 195. 1.) Martinyi Ödön, Nyiregyházat Lepke-gyűjtemény. körülbelül 450 Macro- és 300 Mikrolepidoptera több mint 6000 réldányban 25 nagyobb üveges fiókban úgy rendezvé, hogy a lepkék a fonák oldalról, valamint nyugvó, ülő helyzetben is felvannak tüntetve. 50 fajnak kivételével 1889—1900. években Szabolcs-megyében gyűjtve. — A nagyszebeni Természettudományi Egyesület hazai (erdélyi) lepke-gyűjtemény 721 Makro- és 349 Mikro-, ösz- szesen 1070 Lepidoptera fajból áll 2250 példányban 80 üvegfedelű fiókban. Azonkívűl van 400 palaearctikus és mintegy 200 exotikus lepkefaj. Az összes lepkéket az egyesület titkára, Dr. Czekelius; D. főorvos gyűjtötte, vagy csere utján szerezte. — Dahlström. Gyula nevezetes , lepkegyüjteményét megvette a Muzeumok és. Könyvtárak crszágos főfelügyelősege s azt valószíuűleg valamely vidéki muzeumnak fogja átengedni. — Dr. Chyzer Kornél ministeri tanácsos feloszlatta rovargyűjteményét ; a Hymenopterá- kat és pókokat a M. Nemzeti muzeumnak ajándékozta, a bogarakat. és Orthopterákat Hajós József-nek engedte át. — Ormay Sándor tekintélyes és nagybecsű bogárgyűjteményét Mallász József vette meg. — Emőkei ifj. Emich Gusztáv Hymenoptera-" gyűjteményét a M. Nemzeti Muzeumnak ajándékozta. Entomologiai pályaművek és pályadijak. A párisi akademia" mült év deczember havában a következő. három tudóst részesítette pályadíjban : 1. Seurat-ot a Hymenopterákban élősködő álczák- , ról és bizonyos szerveknek általuk okozott elsatnyulásáról szóló" .7.g vizsgálódásaiért. 2. Linden grófnőt a lepkefajok genealogiájá-" 19 Lodaonm. : 65 ról írt tanulmányáért. 3. Bo r dá s-t a bogárhímek nemző- -szerveiről írt dolgozatáért. — ÚTja bb dijak kitüzése.: Az indiai ocean valamely antarktikus szigete faunájának tanulmányozása (1902. : 4000 frank); Egyiptom és Sziria Vertebrata-faunájának tanulmányo- zása (1300 frank); az állatok külső (színoeli) ruházatáról vagy nembeli functióiról (1903.: 1200 frank); utazóknak, kik Azsia is- meretlenebb részeinek felkutatása körül érdemeket, szereznek (37 — —4000 frank); a mathematika, physika, chemia, természetrajz és gyógytan terén levő kiváló felfedezésekért (50,000 frank) és az 1901. jan. 1-től 1903. jan. 1-ig megjelenő legnevezetesebb zoologiai vagy geologiai műnek (1903. : 1500 frank). i Irodalom. Ervin Rösslery, Odonata Fabr. s osobitim obzi- onna SG vatsku sSSira vonni] u i Dalma íjjruü. (Glasnik Hrvatskoga Narovoslovnoga Drustva. XII. 1—98. 1 táblával. Zagreb, 1900.) Szerző a horvát-szlavonerszági és dalmácziai szitakötőkről nagyobb munkát írt horvát nyelven, melynek főbb fejezetei: iro- dalom, orizmologia, a belső szervek boncztana, életmód, előfordulás és rendszer. Találunk kulcsot a nemek és fajok meghatározására és végre biologiai adatokat az egyes fajokról. A felsorolt fajok mind olyanok, melyek úgy Kohaut (A magyarországi szitakötő- félék természetrajza) mint Mocsáry (Fauna Regni Hungariae) mun- káiban is szerepelnek, mindazonáltal becses adatokat tartalmaz e munka a fajok földrajzi elterjedését illetőleg. Csiki Ernő. x Becken; Th DÜDHtezologisehe Stúudiemnav.. Pipun cu lidae "(Berlin. Entom. Zeitschr., XLV. 1900. p.:215—252.) Szerző ugyane folyóirat "1897. évfolyamában már feldol- gozta egyszer az európai Pipunculidákat, de az azóta felfede- zett új fajok száma arra késztette, hogy most bővíteit kia- dásban újra adja közre. A meghatározó táblázatok újra vannak átdolgozva s az új fajok azokban tekintetbe véve. Ezek sze- rint az európai faunából eddig 70 faj ismeretes. Uj fajok ha- zánkból: Pipunculus trapezoides (Borgó-Prund), P. signatus (Kupinovo). Hazánkra új faj a R. mutatus Beck., mely eddig csak Egyptomból volt ismeretes s melyet Dr. Kertész a Cse- pelszigeten gyűjtött. JG 66 Irodalom. DBezzr e 4 De no wa DAP eTOt 1NAS TE IG TE ENANÁNTAN Eimnigarteae pertinente ( Permészétrajzi Srüzétek HEXEXITIS 1900. p. 251—253). Egy új faj, az Empis Kertészii, leírását adja összehasonlítva azt a rokon fajokkal. Termőhelye: Pilis-Marót. K. j x Kertész K. A magyarországi Notacanthák átné- zete (Állattani Közlemények, 100. p. 24—36.) A hazánkbat eddig megfigyelt nemek és fajok meghatá- rozó táblázatokban összeállítva, rövid leírásokkal. Vg :k Kertész K. "Beitrag e Zür eken Em S8s "d LeN MKE australischen Sapromyzazáwnten (Természetrajzi őeüüzes tek XXIII. 1900. p. 254— 276. 4 fametszettel.) A Biró [Lajos gyűjtötte Sapromyzidák feldolgozása. Az összes fajokat felölelő, meghatározó tábla után következik az Új atajok 5— 2424 ri leljása! ja Kertész K. Übersieht der Griphoneura-Artenm (lermészetrajzi, Wüzetek, XXIII. 1900. p. 395-- 399. 1 damet szettet Az egész világról eddig isinert Griphoneura-fajok feldolgo- zása. Eddig csak Dél-Amerikából volt ez a nem ismeretes, míg Biró Uj-Guineából 5 új fajt küldött, melyek itt le vannak írva. K. Kerjtászü 44 rBreine cik ún e eni s De Tr EP. DUNE UNANSHAS (Wien. Entomol. Zeiig.. XIX. 1900. p. 244—245) és Nachtrag Ati drei "Bé 8 kü nejem: (ibid:" pe 270 A Pipunculidák családjára vonatkozó systematikai és syno- nymikai megjegyzések. : Szem P.: Einige neüeée Anthomyidemn (Entomol. Nachricht. XXVI. 1900. p. 305—-824.) ő 14 új faj leírása, Magyarországból a következőket írja le : Aricia humerella (Brassó), Spilogaster pollinosa (Novi), Pro- salpia pilitarsis (Zernest), Chortophila nuda (Erdély), Ch. tritici- perda közelebbi termőhely megnevezése nélkül. 126 ROVAR TANI LAPOK: Auszug der Aufsátze dieser ím ungar. öprache erscheinenden entomologischen Monatschrilt Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Ciwyzer, Dr. G. Entz und Dr. G. Horváth redigirt von Ja age erszk daii dnnei E. CSSIKi Budapest VIII., Rökk-Sz.-Gasse 32. 190 1. Márz. VIII. Band Hett 3 S. 45. L. Biró : Entomologische Beobachtungen in Australien I. Behufs Herstellung seiner . angegriffenen Gesundheit hielt sich Verfasser 6 Wochen in Australiea auf, und kehrte gegen Ende November 1900 wieder nach Neu-Guinea zurück. Bei Mount- Victoria fing er an Eucalyptus-Stráuchernőzahlreiche Thynnus, meist in Copula. Das unverháltnissmássig grosse, geflügelte schleppt das ameisenförmige kleine? einen ganzen Tag auf seinen Rücken umher, seiner Nahrung nachgehend, wáhrend das ? die Copulation besorgr. Diese scheint von langer Dauer zu sein, denn Biró fand die Thiere Morgens, Mittags und Nachmittag bís 5 Uhr vereint. Abend trennen sie sich und gehen für den náchsten Tag eíne neue Ehe ein Auch bei den nácAsten Verwandten dieser Wespen, bei den Mucrillen, beobachtete Verfasser dies Zusammen- sein in Neu-Guinea, in Europa dagegen niemals. Um zu consta- tiren, welche Insecten an BEucalyptus leben, versuchte er einen Nachtfang, indem er die Stráucher mit dem Streifnetz bearbeitete. Die Ausbeute war ergiebig, darunter zahlreicne Ameisen, welche Biró nicht im Zimmer freilassen wollte, das Aufspiessen der Aus- beute somit auf der Veranda dcs Hotels besorgt. Die sich einfin- denden Gáste bewunderten den Heldenmuth Birós, der sich vor den Ameisen nicht scheute. Nicht so die Hotelbesitzerin, die wusste, dass die weissen Ameisen sehr gefáhrlich seien. Vergeb- lich stellte ihr Biró vor, dass die vorliegenden sehwarz seien und nur im Freien leben ; die Frau behauptete, dieselben würden im Kasten gleichfalls weiss werden und im Hause Alles benagen. Kurz sie gestattete die fernere Bergung der susbeute nicht. 47. F. Tomala : Sesia empiformis Esp. var. hungarica n. var. Ver- fasser, der sich mit der Zucht der Sesien sehr eingehend befasste. ent- deckte in der auf Ínundationsgebieren Ungarns háufigen Euphorbia Iucida eine neue Sesia, welche der S. empiformis sehr nahe steht, aber einen grünlichen Schimmer zeigt. Dieselbe kommt in keiner an- dern Euphorbia vor, ebenso sind aus der genannten Pflanze keiné anderen Sesien zu erhalten. 48 S. 5O. L. v. Aigner Abafi: Die Lepidopteren der arctischen Gegenden. Zusammenstellung derjenigen ungarischen Rhopaloceren, welche auch in den arctischen Gegenden vorkommen. S. 53. E. Csiki: Die Alleculiden Ungarns. Bestimmungstabelle der in Ungarn vorkommenden Alleculiden. Im Ganzen sind bis jetzt aus 10 Gattungen 32 Arten und 10 Varietáten bekannt. Eine Art, námlicnh Omophilus Proteus Kirsch, die bisher verkannt wurde, ist für die Fauna Ungarns neu, ebenso (ronodera Luperus var. castaenea Marsh. S. 60. J. Dahlström: Die Noctuiden der Umgebung von Eperjes I. Enurnerati on. S. 63. L. v. Aigner-Abafi : Zur Biologie der Lepidopteren. Fort- setzuug der früher mitgetheilten Beobachtungen. Kleinere Mittheilungen. S. 64. Preisgekrönte Werke und Preisauschreiben der Pariser Akademie der Wissenschaften. S. 64. Ungarische" Insektensammliungen. Bericht über die Sammlungen der Herrn Martinyi, Dahlström, Chyzer, Ormay, Emich und des Naturwissenschaftlichen Vereins in Nagyszeben. Literatur. E. Csiki und K.: Kurze Besprechung der Publi- cationen von E. Rössler (Odonaten Kroatiens), Th. Becker (Dip- teren), M. Bezzi (Empis Kertészi n. sp.) Dr. K. Kertész (Notacanthae, Sapromyzae, Griphoneurae, Pipunculidae) und P. Stein (Ant- homyidae). XX-ik katalógusom, illetve árjegyzékem, mely azidén gyűjtött sok . ezer szépen praeparált és pontosan HÜLE ritka európai és kivt[? . magyarországi Coleobterát tartalmaz, — " megjelent és " kivánatra ingyen és " portómentesen küldöm. A legritkább TÁR a szokásos áron alul, azaz 70—715"/, árengedménynyel kaphatók. Tavarnok u. p. N.-Tapolcsány. Kelecsényi Károly. 1 . Coleoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb és legnagyobb "—— rovaikereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá- ——— szoknak és erdészekuek 8000 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajbó ———— álló rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges éslegritká bb fajai nagy " számban, továbbá: több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) z ; ; tte tők Merkl Ede. Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- fonala. Itta: Dr. Madarász G y u la. . Ezen . munkából megjelent az 1—6. füzet; az első füzet a szisztematikai részszel kezdődik s az Éneklők rendjének négy családját, ugymint: a vavju-, sárga-rigó-, seregély- és pinty- féléket; a második füzet a pacsirta-, billegtető- és boszátaféléket; a har- madik a vizirigó-, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a pipők e- . — czinege-, küllő-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapófélé ket . az ötödik a rikácsolókat, kakuk-, harkály- és azokgekoekak a.6, a . mely most jelent meg, a ragadozókat tartalmazza. A munka díszes kiállításban, a szerző eredeti rajzaival, és színes táb- . lákkal, guart formátumban 10—12 füzetben fog befejezést nyerni. Az álta- lános ismeretekre vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a tárgymu- tatóval egyetemben jelenik meg. 8 Előfizetési ára 1—1 füzetnek 1írt 50 kr, az egész munkának 15 frt Az előfizetési pénzek Dr. Madarász Gyulá-hoz, (Magyar Nemzeti Muzeum 3 . vagy a Kovartani Labok szerkesztőségéhez czímzendők. ; Rovar-gyűjtemények " tulajdonosait (magánosókat úgy mint intézete- ket) felkérjük, szíveskedjenek velünk közölni, hogy azok minő rovarrendeket . — ölelnek fel, körülbelül hány fajt és példányt foglalnak magukban, ki gyűj- BEK ú; tötte, mely években? A 5 Rovartani Lapok? szerkesztősége. ; Aciegoantia Atropoós. Felkérem t. rovarászainkat, "hogy a halálfópillét és bábját lehető nagy számban hozzám beküldeni, szíveskedjenek: Készséggel "szolgálok cserében más lepkékkel. Szívesen fogadnék el cserében Safurnia . pyrit, Vanessa €-albumot és egyéb közönségesebb fajokat is, s e czélra ÖSOKzE a tölös példányok jegyzékét. ÉR . Budapest VIT. ESZAK -u. 82. ? A. AignerLajos. Entomologiai. művek. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága: (Fauna Regni Hunga riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettüdományi Társnlat Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére; ábrákkal 1 kor. 40 All. — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb. rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60. fill. — Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve. 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar faúna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. A "magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fll. Adatok , Magyaro r- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak magánrajza 40 kor. ss Lepidoptera. Bein K." A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és sv; gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 7" 3 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln €) 95 kor. 20 fill. — Hofmann, Die Gross-Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 zá GR Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Euro- pas. 1900 Abb. aui 50 Tafeln 30 kor. Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiről 3 tábl. 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rüm uüniversi 6 kor. ; 488 Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2. kor. 80 fill. — Bein K., A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése. és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kálerbuck 5. Auf. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Seidlitz; Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek. ismeretéhez 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fll. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl.. 60 fillL Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor, — Kohaut R. Magyarország . szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 ll. Myri poda. Dr. Daday J]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. ; SARA Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungariae 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 7 2—3. kötet kapható 16 kór. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálós , - pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország ; atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. : MEGÉR EZÉS Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon 7. élő evezőlábú rákok magánrajza." 4 tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus- százat fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézeté 1 kor Bjk Most jelent mes: Catalogus EFindomychidarum. Conscripsit i a Ernestus Csiki. A- Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ára 3 korona. ; 7 E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetök. vermet Scbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI1., Szerecsen-u 6. Kö ök 17 búg baze EIT A INKNNONÁKTN kesz