OL 461 :.R873 ENT [6 Agy agy aga gés ei Já 3 ag DPRA Tés "A ZS ao age s ézs BEGESESEZEEK Ag ge AE AZ AZ AA ag Agy apr AZ ATZ AÍZTAGZ AZ OAJZ agz agy ag ag jé. ROVARTANI LAPOK HA VT EOÉTŐIRA LT VNI. kötet. . 1901. szeptember. 7. füzet... különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra LA Aa. Cd EZESZZE HET ÉSSSÉS ÉS age 9. 6 VIGYOGYIU vi ej je ai vie 4hv "Av DR. BEDŐ ALBERT ÖR-ÉNTZ GÉZA DR. CHYZER KORNÉL DR: HORVÁTH GEZA Gt 4 v zzz BZ y. 0 aj . 8 6 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL apa 6 £ sie st 1bve 4 SZERKESZTIK éa g 44v 1bv ao — A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. GÉ a. GAI B vo Av a 8 sa e gepe SY ds sáa szász 4lv Abe Ay Av Ar § Gt a JAv 4Av be 1 BUDAPEST, 1901. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE Es KIADÓHIVATALA IV., MOLNÁR-UTCZA 24. Ek K7 aa SEREPEEETEREBEE BEEE BEER ET egjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Eza . Előfizetési ára egész évre 8 kor, . Parnassius Mnemosyne L. Irta . A, Aigner Los; SL VÖRALÖMS SAE S BT Áá la ES ELTE Szá A ees a ÉTÉ SOSZASNTS . szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron. kaphatják. Az előb HEZ Ülbssta éri től : . IV: A Deilephila nerii Deésen. Irta. Jósa Ján BA . WV; A leanderpille hazánk lakója. Irta Bordan iván . sag Szarvasbogaraink. Irta Csiki Ernő." . . . ÖSZLS ESTE SA 82 t Saturniá spini mint kártékony állat. Irta Weiszmantók Vilmos REAp tett Különfélék : EKÁ SS ESNI Húsevő Lycaenas -hernyó. Irta A. Aigner Lajos. S SK SE LÉT E A varjak mézőgazdasági jelentősége ". . ÉSE E TA SE ÁS hangyák inteligentiájaról: a teste ztás É TES E sit att SS A szőlőrontó Otiorrhynchus ligustici KSS RSS ses SZERT . Gubacs-gyűjtemények. .. . . ARE E LAYER KEN SS LÉSKE A cserebogár száma és kártétele 2 tsz káeáá S E ASSSALAMBORK SDÜSZÜLŐL e ését Sega zzz S SKZ A JELESANA TE 3 Természetrajzi tanfolyam ESSEN OZ KEK TÁSS Aigyekáts sz "Dr. Machik Gyula. . . SZERREL ÁE N e ee Jas A szőlő és dohány ellenségei : EN HL SL A SAN ALÁ EZEK ESEK Ű A-BAGMUSTRNOSS S e sk Sás áá e eleit AS Za ÉVESEK NN ESÉS A rovarbábok . ESA BEN o ANNE ES EN ee É Lepkének rendellenes megjelenése ES NE S a Gt VÉ ZÁSONTÉT A kir. magy. Természettudományi Társulat . állatta szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterház utcza I.) ülést tart. Vendégeket. szívesen lát. ; A budapesti entomologusok minden jénekben este a . Muh féle MENÉÁLR őben EREÉPESE -űt 44.) találkoznak. Teodvezén : s Az 1897., 1898., 1899. és 1900-iki teljes évfolyammal. m kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek kövotke áron kaphatók : L kötet 10 kor., II. kötet 6. kor., "II. kötet 10. X04 J. v. Mallász ; Studien über ungarische Caraben. "Über Carabus obsoletus und dessen Verwandte. 7 ábrával, Budapest, 1901. ÁRA I KORONA. Megrendelnhető szerkesztőségünk útján. PÁVEL JÁNOS. Rovartani Lapok. 1901. szeptember hó. Pável: :Jámos 1842— 1901. Irta A. Aigner Lajos. Sűrűn látogatja meg a kérlelhetetlen halál a hazai entomolo- gusok kisded seregét. Alig hogy kizöldült a hant Bielz és Viertl sírján, alig hogy elbúcsúztattuk Neuhawus grófot, máris újabb áldozatot ragadott ki sorainkból: Pável Jánost, az igénytelen, de nagy tapasztalatú kutatót. Pável János született 1842. deczember 31-én Nagyváradon, hol atyja Pável Flóris, birtokos és görögkeleti templomatya volt, és a hol a fiú is a négy elemi osztályt végezte. Az apa 1849-ben hirtelen elhalt, miután a Kossuth-pénz elégetése követ- keztében vagyonának nagy része kárba veszett volna. A vagyon többi része rokoni kézre ment, úgy hogy a fiú teljesen vagyonta- lanul lépett az életbe. Nagybátyja Pável Mikló s-nál nevelődött azután, ahová egy katona-orvos volt járatos, a ki a jeles entomo- logus, Frivaldszky Imré-nek, a Nemzeti Muzeum természet- rajzi osztály őrének benső barátja volt. Ennek útján került Pável János 15 éves korában, 1857-ben Frivaldszky Imre há- zához, a ki a következő évben felvétette vele a róm. kath. hitet és a keresztatyaságot magára vállalta. Úgy bánt vele, mintha saját fia volt volna és beavatta a rovargyűjtés titkaiba. 1868-ban vezette oltárhoz Dvoreczi Koncsek Gábor segédhivatali igazgató leányát, Konstantiát, kivel a legboldogabb házasságban élt. A házasságból négy gyermek született: két kicsiny korában elhalt fiú és két leány, kik közül az egyik, Gabriella, zongora tanítónő, a másik, Konstantia, pedig a Nemzeti Muzeum- ban van alkalmazva. Eközben mentora megkedveltette vele a rovarok gyűjtését, a miben Pável csakhamar szenvedélyes buzgalmat fejtett ki, és kiváló megfigyelő tehetségénél és lankadatlan szorgalmánál fogva nagy szerencséje is volt azok felkutatásában. Nem csekélyebb volt § j a k 1 A. Aigner Lajos. 133 ügyessége a rovarok kikészítésében, mi mellett a madarak kitömé- sét is elsajátította s ebben a tekintetben is szép eredményeket ért el. Mindennek köszönhette, hogy már 1864-ben nevezték ki a Nemzeti Muzeum praeparatorává s utóbb gyűjtőjévé. Ebben a minőségben zajtalan, de ernyedetlen működést fej- tett ki: a Nemzeti Muzeum gyűjteményeiben sok ezer rovar tanús- kodik fáradhatatlan szorgalmáról. A mellett rendezte a hazai lepke- gyűjteményt s az általános lepke-gyűjtemény Rhopaloceráinak nagy részét, folytatásában a halál gátolta meg. A 60-as években Frivaldszky Imrét nemcsak kisebb kirándulásokon, hanem nagyobb gyűjtői utazásokon is elkisérte, így pl. 1864-ben Mehádiára, sőt midőn Frivaldszky Imre Kisázsiába készült, magával vitte. 1870. ápril. 4-én indultak s a Fekete-tengeren Sztambulba, onnan pedig Gemlikbe és Brusszába utaztak és sok viszontagság után junius 25-én tértek vissza. Úgy- szintén új főnöke Frivaldszky János is magával vitte Máramaros, Temes, Krassó stb. megyébe tett gyűjtő utazásaira. Közben s utóbb hivatalos kiküldetésben egyedül is bejárta az ország különböző részét. Nevezetesen kiküldték 1880-ban a Herkulesfürdő fölött a Domogleten újonnan felfedezett Pestiere soronist nevű barlang átkutatására, a mi szerencsével járt, a meny- nyiben a barlangban két új vak-bogarat fedezett fel. Utóbb, 1898- ban, berendezte a szegszárdi muzeum állattani részét. Azonkívül járt a többi közt Biharban (1869.), Baranyában (1873.), Sáros- és Abauj-Torna megyében (1886.), Hunyad megyéten(1887.), Somogy megyében (1888.), Heves megyében (1889.) Vas megyében (1890.), Liptóban (1891.), Bács-Bodrog megyében (1894.), Szerém és Veszprém megyében (1896.), Besztercze-Naszód megyében (1897.), Temes megyében (1898.) és Szolnok-Doboka megyében (1899.) "Különös előszeretettel kereste fel Mehádia vidékét, még pedig 1861 óta vagy húsz ízben. Utóbb leginkább a Tengermellék s a Velebit hegység venzotta őt :1892., 1893 , 1894. és 1900.) s utolsó gyűj- tői útja (1901.) is oda vezette. Hazautaztában pedig, Zágrábon, 1901. junius 15-én húnyt el hirtelen szívszélhűdésben. Figyelme kiterjedt a rovarvilág minden ágára, de a meddig Frivaldszky János volt . a főnöke, kivált a bogarakra. Ezek gyűjtésében különös szerencséje volt, a mennyiben sike- rült több új bogárfajt felfedeznie, a melyek egy. részét róla nevez- tek. el. Ezek: a következők :- Anophthalmus Hegedüsi Friv., A. , Herculis Friv., A. Páveli Csiki, Scotodifnus brevipennis Friv., Ochthebius "montanns Friv., Lathrobium (Glyptomerus) coecum 184 I Pável János. Friv., Pselophus mehadiensis Friv., Leptomastax mehadiensis Friv., Ablepton Treforti Friv., Bathyscia insignis Friv., B. Reitteri Friv. B. (Mehadiella) Páveli Friv., Mychophilus minutus Friv., Otiov-, yhynchus arrogans Friv., Thaenotherion Pulszkyi Friv. és Oresttia Páveli Friv. — A hártyás-szárnyúak (Hymenoptera) rendjéből két hazai (CArysis Páveli Mocs. és Anthrena Fáveli Mocs.) és egy kis-ázsiai faj (Athalia Páveli Mocs.) viseli nevét, úgyszintén egy szőcske-féle, az Isophya Páveli Brunner, melyet szintén Kis-Ázsiában — Brussza mellett fedezett fel. Emellett lepkefaunánkat is több, nálunk előbb nem észlelt fajjal gyarapította, minők: Thecla ilicis ab. cerri Hb., Naclia. punctata v. hyalina Frr., Eucrostis indigenata Vill., Gnophos Stevenaria B., Eubolia arenacearia v. flavidaria Ev., Cidaria . cyanata Hb., C. adumbraria H.-S., C. literata Don., Eupithecia fenestrata Mill. stb., sőt 1900-ban a Tengermelléken egészen új Geometra-fajt is fedezett fel, mely még a leírásra vár és mely két- ségkívül az ő nevét . fogja viselni. Nevéről különben elnevezte Dr. Uhryk Nándor az Epichnopteryx undulella-, A. Aigner Lajos pedig a Colias Edusa-nak egy-egy fajváltozatát. Irodalmilag keveset működött. Azonban kiváló érdeme, hogy Dr. Horváth Gézával szövetkezve, 1874-ben elsőnek állította össze a hazai Macrolepidopterák rendszeres jegyzékét (Magyarország nagy-pikkelyrepűinek rendszeres névjegyzéke: M. Tud. Akad. . math. és termtud. közl. XII. 1874. 25—74. 1.), melyben az erdélyi, horvátországi és tengermelléki fauna mellőzésével 996 fajt sorolt fel, 60 fajváltozattal. Húsz évvel utóbb a Kir. m. Természetjudo- mányi társulat által a Millennium emlékére kiadott ,A magyar birodalom állatvilága" (Fauna regni Hungariae) részére A. Aigner Lajos-sal és Dr. Uhryk Nándor-ral elkészítette a magyar- országi lepkék katalogusát (Budapest, 1896. 82 1.), melyben a nagy-lepkék (Macrolepidoptera) csoportjából 1382 faj és 321 faj- változat, az apró-lepkék (Microlepidoptera) csoportjából pedig 1246 faj és 26 fajváltozat, összesen 2628 lepkefajés 347 fajváltozat van ; felsorolva. Már elébb összeállította Délmagyarország lepkefaunáját is " (Délmagyarország állattani tekintetben : összeállította Tömösváry Ödön. Pillangók Pável János-tól: M. orv. és term. vizsg. . munk. XXIII. 1886. 149—152. I.), legújabban pedig a Zichy-expeditió alkalmával Csiki Ernő által gyűjtött lepkék jegyzékét (Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása. II. kötet. Budapest, 1901, 71—77. I.) § A k . A. Aigner Lajos. 135 Lepkészeti megfigyeléseinek és észleleteinek gazdag tárházá- ból csak igen keveset hozott a nyilvánosságra. Ezek a követke- zők: Egy zsákhordó pillefajról (Epichnopteryx undulella): Rovar- tani Lapok 1. 1884. 75—77. 1.; Eltérő színezetű pillangó (Epinephele Janira) : U. o. I. 1884. 185— 186. I.; Két érdekes araszoló pille ( Cidaria capitata és cyanata): U. o. I. 1884. 209. I.; II. 1885. 195. I.; A hernyókifujás: U. o. III. 1886.. 121—123. I., A Mezőség lepke-faunája : U. o. IV. 1897. 104—107. I. ; Kirándulás Besztercze- Naszód, vármegyébe: UL. o. V. 1898: 17— 185 1; AZ Oxyirypia orbiculosa történetéhez: U. o. VI. 1899. 17. I.; Adatok Magyaror- szág Lepidoptera-faunájához: Természetrajzi Füzetek V. 1881. 197. 1.: Újabb adatok Magyarország lepke-faunájához: U. o. XX. 1897. 71—77. I. Utazásaiban, kirándulásaiban számtalan, olykor igen vesze- delmes kalardon esett keresztül. Különösen szerette kisázsiai élményeit felemlíteni. Igy midőn az Olympus-hegyre lóháton ment fel, fent a legszebb idő volt, lent pedig menydöfgött és vil- lámlott. Később nagy pocsolyához értek, a melyen Sárváry, 1849-es magyar menekült, ki Sztambulban lakott és kit Fri- valdszky vezetőül és tolmácsul szegődtetett, — Pávelt hátán vitte át, míg az öreg urat két ió hátához kötött széken szállították át. Egy török házban, melybe megpihenni betértek, a kapu alatt befőtt rózsával kinálták meg őket, ezzel tudtukra adván, hogy szívesen látott vendégek. Gemliken egyik este künn ültek a szabad ég alatt, midőn házi gazdájuk, hogy kimutassa tiszteletét vendégei iránt, kis tűzijátékot rendezett; ugyanis meggyújtott a közelben levő két száraz mohos fát, a mi a sötét éjszakában páratlan lát- ványt nyújtott. 3 Ugyancsak Gemliken történt, hogy Pável, minden intés ellenére, egyedül kijárt: s egy kertbe tért be, a hol szép Polyom- matusok röpködtek, észre nem véve, hogy ott egy török nő sze- derleveleket gyűjtött selyemhernyói számára. A mint megpillantotta a nő, futásnak indult, egyre , Gyaur-, Gyaur-t" kiáltva, mire két fegyveres férfi sietett elé, keresve Pávelt, ki menekülvén, fa mögött meghúzódott: ha ráakadnak, életével lakolt volna könnyel- műségeért. Az izmidi öbölben pedig oly borzasztó vihar érte őket, hogy a hullámok a csólnakot mint labdát dobálták ide-oda; a hajós igyekezett partra evezni, de az ár egész erővel csapta partnak a ladikot, úgy hogy alig tudtak abból kiugrani. Nem csekélyebb veszély fenyegette Pávelt 1882-ben, midőn 136 A Deilephila nerit-ről. Mehádia vidékén Mihelu Buzaru kedvelt vezetőjével nehány napra felment a Murmunto Feti nevű havasra, melyen éjjeli szál- lásra betértek egy kalibába, hol a gazda elég mogorván fogadta ugyan, de megengedte, hogy ott háljanak. Mikor elhelyezkedtek, vezetője, ki a gazdában valamikor híres rablóvezért ismert fel, kezébe nyomta a pisztolyt és figyelmeztette a veszedelemre. Ő maga jól aludt, de a megrémült Pável szemére nem jött álom, bárha nagyon ki volt merülve, mert észrevette, hogy gazdája, ki éles fokost tartott kezében, nagyon vizsgálódva nézte őt. Kérdezte is több ízben, miért nem alszik?" Pável pedig egyre azt hajtogatta, hogy csöppet sem álmos. Örömmel üdvözölte a hajnalt, lelköltötte vezetőjét s útnak indultak. Gazdájuk utánuk kiálltott, hogy este térjenek be újra hozzá. ,Az ördög jön tehozzád vissza!" szólt a vezető, midőn kissé távol voliak. Habent sua fata — entomologi ! A Deitlephila nerit-ről. IV. JAV EDE Ü Ke pala sake as De és eH8 Irta Jósa Jdnos. A Deilephila nerti lepke hernyóit 1890. nyarán Deésen a piacz-során levő kávéházi kioszk köré rakott oleandereken találtam. Magam mintegy 30 darabot szedtem össze, mások is vittek el több darabot. A hernyók közt voltak teljesen kinőttek és mintegy egy-harmadnyira kifejlődöttek. A bábokból az első lepkéket 1890. szeptember 4. és 59-én kaptam. Sem azelőtt, sem az ütámsnen találtam többször. MV A dléanderpille hazámk dai oj Irta Bordan Istvan. a Régibb közlésemre (R. L. VII. 128.) hivatkozva, kérdést inté- Zett hozzám Aigner Lajos, vajon való tény-e az, hogy Déván a nerii hernyóját somon találtam és nem foroghat-e fenn tévedés. Bordanu István. 137 Hát bizony a tény való igaz s ahhoz kétség nem fér. A 80-as évek elején meglehetős meleg május hó végén édes atyámmal a dévai várhegyen sétálva, az ott levő sok sombokor egyikén egy pár ($ és 9) kopott D. nerii pillét találtunk. Atyám, ki fiatalabb éveiben foglalkozott lepkészettel, felhívott, nézzük meg jobban a bokrokat: hátha még találnánk jobb példányt is. Keresés közben talált atyám, utóbb magam is a somon ne- hány apróbb werzi-hernyót, melyeket zsebkendőben hazavittem és somfagallyakkal fel is neveltem, a bábozódás előtt azonban egy pár hernyó elpusztult, mint báb szintén tönkrement egynehány, de egy gyönyörü nagy pár (ó és ?) julius végén vagy augusztus elején kikelt, párosodott is és szépszámú életképes pete birto- kába juttatott, melyek azonban, mivel más állomásra kineveztek, elpusztultak. Igy tehát kétséget sem szenved, hogy a somon talált hernyó és imago nerti volt, és hogy az állat honos ; de ahhoz sem fér kétség, hogy — megengedem, nem minden évben — két gene- ratióban jelenik meg. Honossága mellett bizonyít az is, hogy Buda Ádám BReán, még egy-két év előtt is Hátszegről juniusban, valamint augusztus- szeptemberben is nagyszámban, de rendesen különféle fejlédésű stadiumban (1., 2., 3. vedlés után) 30—40 darab hernyót kapott, melyek után lepkét is nyert. A mi a D. nerti előfordulását Cyprus szigetén illeti, bizonyos, hogy ott alighanem rendesen két ivadékban fordul elő, de nem mint írják, szeptember és októberben; mert ha akkor csakugyan fogtak volna nerit-pillét, úgy az esetleg a harmadik generatió lehetett. Naplóm tanúsága szerint május vége felé kutattam a maga- sabban fekvő stavro-vunii völgyekben merii után ; de habár — a látott nyomok után itélve — rengetegnek állíthatom azt a meny- pnyiségét a hernyóknak, melyek az ott vadon növő leander-bokro- kat rövid idővel azelőtt letorolták, már hernyót nem voltam képes találni, pedig ugyancsak kinlódtam; báb azonaan akadt. Junius első napjaiban láttam az első lepkét Jasminium officinale bokrok virágain, később is találkoztam vele, sőt még augusztus közepén is röpült. Cypruson lehet, hogy csakis Oleanderen él, más hasonló növény nem állt az én időmben rendelkezésére, Oleander pedig nagyon sok van. Hogy hernyója a Vinca mindkét faján is előfordul, azt már gyermekkoromban tapasztaltam. Soborsinban ugyanis kertünkben 138 Szarvasbogaraink mindkét Vinca-fajt virágágy bekerítésére használták s ott gyűjtött atyám hernyót és fel is nevelte. Végül megemlítem, hogy a merii röpülése sebesség tekinteté- ben a D. eufhorbiae röpülésétől elüt még Cypruson is, t. i. jóval lomhább. A hernyó tenyésztés közben tág helyet, folyton friss táplálékot és friss levegőt kiván: zárt levegő árt, sok nedvesség sem jó, attól a báb is elpusztul. Szarvasbogaraink. Irta Csiki Ernő. A szarvasbogarak (Lucanidae) családjából, mely az egész földkerekségén van elterjedve, eddig körülbelül 80 nemhez tartozó 600 fajt!) ismerünk. Európa és így hazánk faunája is, fajokban szegény, nálunk mindeddig 6 fajt és 2 fajváltozatot találtak, melyek 6 nembe soroztatnak. A közönséges szarvasbogár (Lucanus cervus L) már a legrégibb idők óta ismeretes ; a hímek impozáns agancsszerű felső állkapcsaikkal már Plinius előtt is ismeretesek voltak. Érdekes, hogy Moufet 1634-ben a szarvasbogárról írván, a hím szarvas- bogarat a nősténynek tartotta, abból indulván ki, hogy Aristo- teles állítása szerínt a rovaroknál a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. A. szarvasbogarak életmiódját és fejlődését illetőleg már a 18. évszáz közepe táján értekezett Rösel von Rosenhof9 igen behatóan a közönséges szarvasbogárról, szép rajzokat ad- ván róla. A nőstény junius végén vagy julius elején rakja le 23 mm. hosszú petéit odvas tölgyfák földdel kevert korhadó törmelékébe. A kikelt apró lárvák igen lassan nőnek és Rösel szefint csak az ötödik évben érik el teljes fejlettségüket, azután bebábozódnak és 4 hónap mulva a bogár is teljesen ki van fejlődve, de csak a rákövetkező . (hatodik) év junius havában hagyja el bölcsőjét. Az 1) Felsche, Verzeichniss der Lucaniden, welche bis jetzt beschrieben sind. Leipzig 1898. 2 Rösel von Rosenhof, Insektenbelustigungen, II. (1749.) p. 25—40. t. 4. f. 1—6. Csiki Ernő. 139 újabb kutatók. szerint?) a szarvasbogár teljes kifejlődésére nem: hat, hanem csak 3, 4 vagy öt év szükséges. A közönséges szarvas- bogár lárvája, mint említettem, korhadó tölgyfákban él, de Olasz- országban egy ízben fűzfában is találiák; a Dorcus farallelo- pipedus L. és Aesalus scarabaeoides Panz. bükk-, a Ceruchus chrysomelinus Hoh. és Sinodendron cylindricum Linné lárvája pedig fenyőfában is él. A szarvasbogarak legtöbb faja Dél-Ázsiában és Dél-Ameriká- ban él. A közönséges szarvasbogár délibb vidékeken (Dél-Europa, Syria) szintén nagyobb változatosságot mutat, különösen a csápok szerkezetében, de nagyság- és alakban is. A Lucanus cervus L. fajváltozataival és rokonfajaival újabb időben Louis Planet foglalkozott és tanulmányait gazdagon illusztrált könyvben közzé is tette"). A magyarországi nemek és fajok meghatározására a követ- kező táblázatok alkalmazhatók. k Mán kaszáarb óra me mESi ke Kere asta OZ ess tA ass l. Az előtor töve szegélyezett; az előmell az elülső csipők előit és mögött egyszerű. Az állat teste hosszúkás, az előtor, nemifekszik asszárnyiedőkhozatbosa ses aes — Az előtor széles, szorosan a szárnyfedőkhöz fekszik, elül és hátul nem szegélyezett. A test rövid, zömök ; az előmell a csipők előtt lemezszerűen kiszélesedett. 3. Tribus: Aesalini. Ide egy nem tartozik. 6. Aesalus Fabr. 2. Az előmell a csipők között kiemelkedő; a csápok bun- LD kója 4—6 ízből álló, — 1. Tribus: TV eltee SZ 65 — Az előmell a csipők között mélyen fekvő, ki nem emel- kedő; a csápok bunkója 3 ízből álló. — 2. Tribus: Sinodendrini éoságg karó RO 3. A szemek egy keskeny lécz által többé kevésbbé ketté osztottala; a hasi szelvények, száma Öe. 1 4. — A szemek alakja kerek, nem osztottak; a hasi szelvé- nyek száma 6, a csápok bunkója 4 ízből áll. 3. Platycerus Latr. Az elülső lábszárakon felül nincsenek léczek és baráz- dák; a szemek felényire ketté osztottak; alul a lábfej ízek vége és az utolsó ízen egy hosszanti vonal Sárga szőrökkel fedett. er vasa zsgaztal. alubucanasáscop: — Az elülső lábszárakon felül több lécz és barázda van; a szemek majdnem teljesen ketté osztottak; a lábfej- IS 3) Planet, La larve et la nymphe du Cerf-volant (Lucanus cervus): Le Naturaliste. 12-année. p. 215—216. fig. 4) Essai monographigue sur les Coléoptéres des Genres Pseudolucane £k Lucane. Paris (Deyrolle) 1893. 140 Szarvasbogarvaink. ízék alul egészen, az utolsó íz csak a végén sárga szőrökkel fedett. 2. Dorcus "Mac Legy. . A fejen felálló szarv nincsen ; az előmell az elülső csipők mögött lapos; a hím első állkapcsai meghosszabbítottak gi Ge az sza een esz, 4. GEerüchus Mac .Leay A fejen a hímeknél hosszú, a nőstényeknél rövid felálló szarv van ; a felső állkapcsok rövidek ; az előmell a csipők mögött fogszerű nyúlványban végződik. 5. Sinodendrón Helw. kk "ábikazta tt sa ararjrork mero dnkaataNkOSZTAsS TA Tzae 1. Tribus. Lucanini. I ucanus sScop. ( Blatycerus " Geoffr. ék auct.) . Fekete, feketés barna vagy feketés vörös. A csápok bunkója 4 ízből áll; a hím felső állkapcsai nagyok, 2 foggal a csúcson és 1 foggal a középen, ez előtt és mögött több apró fogacska van; a fejléczek erősek. A fej az előtornál szélesebb. Hossza 30—56 mm. — Kü- lönösen tölgyesekben gyakori .. " — JEGBTVAS Linn. A fej alig éri el az előtor szélességét, a fejléczek gyen- gébben fejlődöttek, a felső állkapcsok fogai kisebbek, ezek száma azonban töbnb. Hossza 30 mm. — Nem ritkasúa end aül venn ist aza ezet" VAR GAPTADUSEUBSSÍVE -. Dorcus Mac K.eay. Homá yos fekete, a fej és az előtor finoman, a szárny- fedők durvábban pontozottak. A hím felső állkapcsának közepén egy kis felálló fog van. Hossza 16—-222. mm. Közöségs. ————— parallelopipedus Linn. 3. Platycerus KLatr. ( Systenocerus Weise). . Beltete; a fej, az selőtor jés a szárnyfedők fémfényű zöldek vagy kékek, igen ritkán egészen feketék. Az előtor széle erősen dtgz gi Hossza 10—12 mm. — Közönséges -—- 2. — caraboides Linn. Némelykor a lábak, vagy a test alul egészen; VÖKÖS1— Helyenként a törzsfaj társaságában. ... Var. rufipes Herbst. Tribus. Sinodendrini. 4. Ceruchus Mac T1.eay. Fényes fekete vagy barnás-fekete, szétszórtan pontozott ; a szárnyfedők rovátkoltak. A hímek félső állkapcsai Parnassius Mnemoswne L. 141 nagyobbak, a középen erős foggal, belül sárga szőrök- kel borítottak. Hossza 12—15 mm. — Hegyvidékeink lakója, elég ritka. (tarandus Panz., tenebrioides Fabr.) KELEK ERGA sets d e ae a IGÁRYSOMSNNSÉHOGhWi Sinodendron Hellvwv. Hengerded, fényes fekete. A hím fején elül egy hosszabb, a nősténynél egy rövidebb szarv van. A hím előtorán elül egy szegélyezett gödör van, hátulsó szélének kö- zepén egy előre álló szarvacska. A szárnyfedők rovát- kosak. Hossza 12—16 mm. — Hegyvidékeinkben he- Wenként meny ritka: 0. 2 0... --. Gylimiricúm Cinh. 3. Tribus. Aesalini. 6. Aesalus Habr. Barna vagy feketés, sűrűn és erősen pontozott, a szárny- fedőkön sávokban elhelyezett sárga, barna vagy fekete sörtékkel fedett. " Elossza! 15— 7 " mm — "7 Rilka. s. -—- 2 --. -.. SCarabaeoides Panz. Parnassius Mnemosyne L. Irta A. Aigner Lajos. Közelebb tüzetes vizsgálat tárgyává tettem ezt az elég varia- bilis fajt, annak megállapításaul, hogy mily alakjai fordulnak elő hazánkban. Alapul vettem azt az ábrát, melyet Austaut (Les Parnas- siens, tab. 23.) a Mnemosyne typusaként ad. A kifeszített lepke 59 mm. széles. A hím felső szárnyának külszegélye széles üveges tért mutat, a mely a 3. sejtben elenyészik, benne, a 4—6. sejtben fehéres pettyek láthatók; a mellső szegély előtt két fekete petty áll. Az alsó szárnyon tő felől és a belszegélyen fekete, közepén fekete petty áll. — A mősténynél az üveges szegély valaniivel szélesebb és csaknem a belszegélyig terjed, fehéres pettyek nélkül; közte és a mellső szegélybeli felsőbb petty közt keskenyebb üveges sávnak kez- dete mutatkozik, úgyszintén üveges petty a belszegélyen. Az alsó szárnyon a belszegély fekete rajza összefüggésben áll egy fekete analfolttal és a középen levő fekete pettyel; a mellső szegélyen kis szürke foltocska vehető észre. 142 A. Aigner Lajos. A mellett ideigtatom még, összehasonlítás kedvéért R üh1-nek (Grossschmetterlinge I. 114. 1.) kissé eltérő s ingadozó leírását is. Szerinte a lepke kiterjesztve 54—60 mm. széles. Az összes erek feketék. A hím felső szárnya a külszegély felé szélesen üveges; a mi azonban a belszegély felé elenyészik. A mellső szegély előtt két fekete petty áll.-Az alsó szárny csak a tő felé eső felében és a belszegélyen van feketén behintve, ezzel olykor összefüggésben áll feketés analfolt, valamint a középen levő elmosódott fekete pettynek a nyoma, mely kétféle petty azonban rendszerint teljesen hiányzik. A mősténynél a külszegély üveges része többnyire széle- sebb és a belszegélyt elérő. A mellső szegély előtt álló két fekete pettyen kívül a belszegélyen is mutatkozik egy fekete petty, míg a discus üveges helyek által igen homályosnak mutatkozik. Az alsó szárny tő felől és a belszegélyen többnyire sötétebb, s ezzel a rajzzal csaknem mindig összefüggésben van egy feketés analfolt, valamint középen s a mellső szegélyen egy-egy üveges folt; a külszegélyen olykor szürke felholdacskák sora áll. Ezek után Austaut és Rühl typusával hasonlítom össze azt az 58 példányt, melyet többnyire 1899-ben Budapest környé- kén és Szaáron (Fejér vm.) fogtam. Legkisebb (kivételesen kicsiny) példányom 55 mm., a legnagyobb 65 mm. A 43 hím közt 6 van olyan, mely az fiveges szegélyre nézve Rühl leírásának felel meg, azaz melynél fehéres petty nem látható a szegélyben, melynek hossza nem egyforma, mert rendszerint a szárny hegyétől a 4. sejtig terjed, a 3-ban pedig hirtelen elenyészik s a 2-ban alig van jelezve; elvétve azonban a 3. sejtig nyúlik s a 2-ban hirtelen eltü- nik. A többi 37 példány A ustaut typusát közelíti meg, a mennyiben a szegélyben mutatkozik fehéres petty, de nemcsak a 4—6. sejt- ben, hanem a 3-ban is, illetve 2— 8-ban egy-egy, több-kevesebb határo- zottsággal. A felső szárnynak Rühl és Austaut szerint a mellső szegélyen levő két fekete pettyen kívül, semmi más rajza nincsen. Ilyen van nálám 11; a többinél a szegély és a felső fekete petty közt többé-kevésbbé határozottan mutatkozik szürke petty, mely a ?-nél rövid sáv alakját nyeri. Az alsó szárnyon Austaut-nál a fekete belszegélyen kívül más rajz nincs, csak a középső fekete petty : ilyen példányaimnak a fele : további negyedénél a belszegély fekete rajzának folytatásaként mutatkozik homályos analfolt vagy annak kezdete. Ez utóbbi, valamint a fekete rajzzal csupán az ér által összefüggő középső petty Rühl szerint, rendesen hiányzik : ily rajztalan példány van nálam 8. Az Austautt-nak megfelelő 1 i s Parnassius Mnemosyne L. 143 példányok közt azonban van 4, mely oly rajzot mutat, melyről egyik szerző sem tesz említést, t. i. homályos szürke kis pettyet a mellső szegélyen: ez tehát ritka. A nősténynél (legnagyobb példányom 63 mm.) Austaut és Rühi!l szerint a rajztalan üveges külszegély szélesebb (az én pél- . dányaimnális) és hosszabb, megkeskenyedve a belszélyt elérő. Ez utóbbi példányaimra nem áll. Ezeknél eza szegély csaknem egyenlő szélességben a 3. sejtig terjed s a 2. sejt felső részében elenyé- szik és csak ritkán terjed a 2. sejtig, a mikor aztán az 1. sejtben tünik el. Két példánynál a szegély rajztalan (typikus); a többinél abban fehér pettyek látszanak, többnyire igen homályosan ; így 3-nál csak a 3. sejtben, 6-nál a 3—8. sejtig igen homályosan, 4-nél pedig tisztán kivehető. A keskenyebb szürke sáv kezdete minde- niknél megvan, olykor csak két, többnyire három sejtre kinyúlva. A typikus példányoknál a felső Szárny belszegélyén és az alsónak mellső szegélyén szürkés kis petty látható; ilyen van 3, további 6-nál csak az alsó szárnyon (olykor már feketés), 3-nál pedig egyik szárnyon sem, ez utóbbiak térnek tehát leginkább el. Az alsó . szárnyon továbbá a fekete belszegélylyel összefügg az erősen rajzolt analfolt; ez 8-nál megvan, 7-nél pedig a folt csak gyenge rajzú. A. fekete belszegélylyel kevéssé öszszefüggő a középső petty is, mely többnyire elég nagy. Egyik példánynál az anal- és középfolt egybe folyik, Egyéb nevezetesebb alakjai a következők: 1. Var. et ab. melaina Honrath (Berl. Ent. Zeitschr. 1885. 273. I.), melyet utóbb Standfuss mint var. Hartmanmni leírt (U. o. 1888. 234. 1l.), de a mely "az előbbivel azonos (1. Berl. Ent.. Zeitsch. 18839. Sitzb. 29. 1.). Igen sötét eltérés, melynek úgy hímje, mint nősténye mind- két szárnyon sötétebb széles üveges szegélylyel bír. A szárnyak középsejtje s ennek környéke sűrűn elhintett fekete pikkelyeket mutat, némelykor oly kiterjedésben, hogy a fehér szín teljesen eltünik. Ezt a sötét alakot, melyet már Treitschke (X. I. 86. 1.) és Rossi (Verz. d. Lep. d: Erzh. Oesterreich 1842. 22: I.) is említ, eddigelé a Valliszban, Bajorországban, : Sziléziában, Karinthiában, Stiriában, Felső- Ausztriában, Bécs környékén és Erdélyben figyelték meg. Hunyad megyéből két példányát bírom Bordan István szívességéből; egy példányát pedig Nécsey István Verebélyen (Bars m.) togta. 2. Var. nubilosus Christ. Austaut rajza szerint a ó abban tér el a törzsfajétól, hogy a külszegély, mely a mi példányainknál 144 A. Aigntr Lajos, rendszerint fehér pettyeket mutat, itt formális fehér sáv által van kettészelve, ágy hogy a mellső szegélyen a sáv kezdete is meg- lévén, 3 szürkés sáv mutatkozik, a főjelleg azonban az, hogy a felső szárny két fekete foltja alul is, felül is, a tősejt ereit érinti. Ezek a jellegek a 7-nél még hatírozottabbak. Itt a szegély az egész felső szárnyon végig szélesen üveges, fehér foltsor által ketté osztva; az alsó szárny külszegélyén pedig szürke félholdacskák látszanak. Északi-Perzsiában honos; kühl szerint Csehországban hasonló alak röpül i A fent említett példányok, melyek üveges szegélyében fehér. foltsor látszik, átmenetet képeznek ez alakhoz. Határozott transitust Tomala Nándor fogott Budasest környékén. 3. Var. gigantea Stigr. Többnyire nagyobb (70 mm.-ig) erő- sebb rajzokkal, sötétebb üveges szegélylyel, a mely olykor fehér pettyek által meg van osztva. Szamarkand- és. Turkesztanban fordul elő. 4. Var. minor Rbl. et Rgh. (III. Jahresbericht d. Wiener Ent.Ver. 1892. 70. 1.) feltünően kicsiny: alak (52 min.) a!felső szárnyon apró fekete pettyekkel. Karinthiában, Friesach környé- kén nem ritka. Végül nehány abnormitás említendő. A berlini entomologiai egyesületben Stichel N. a törzsfaj két példányát mutatta be, melyek egyikénél (?) az alsó szárny tősejtje nincsen teljesen elzárva, a mennyiben a disco-cellulare a felső radial ér elágazásátói csak a sejt közepéig terjed s a subcostal éren csupán jelezve van, a kettő közti összeköttetés tehát megvan szakítva. A másik (ő) példánynál a subcostal ér pedig rendes hosszának csak két harmadát éri el, s azután a membranban nyomtalanul eltünik. Tomala Nándor- nak is van abnormis példánya, melynél az.alsó szárnynak a bel- szegélyhez legközelebb álló ere villaszerűen elágazik. A Mnemosyne Budapest környékén erdei réteken pl. az egész Svábhegyen, a Szép juhásznénál stb. ápr. 30-tól jun. 13-ig röpül; hogy — mint Rühl mondja — a sziklás helyeket és. nedves ré- teket kedvelné, azt nem tapasztaltam. Hernyója (felfedezte K in- dermann Albert Budán) ápril hóban Corydalis bulbosán, solidán, caván és Hallerin, állitólag Sedumon és Prenanthison is igen rejtve él és csak éjjel. táplálkozik. Saturnia spini mint kártékony állat Irta Weiszmantel Vilmos. Vasúti mérnök létemre hívatalom az idén Dél-Magyarországba szólított. Természetes, hogy a rovarászást ott is folytattam, a meny- nyire foglalkozásom azt megengedte. Junius 11-én a temesvár- nagy-szt.-miklósi vonal pályatestének közelében, Uj-Bessenyő község szőlőinek szélén kökényen számos, csaknem teljesen kifejlődött Saturnia spini Schiff. hernyóját, és majdnem ugyanannyi félig fejlett, körülbelül 10 nappal fiatalabb hernyót figyeltem meg. Minthogy ezi a fajt már nehány év óta sehol sem találtam ott, a hol hivatalból jártam, kedvem kerekedett a hernyók egy ré- szét felnevelni. Tenyésztő házikóval nem rendelkezvén, a falubeli kereskedőtől vett kis (30 cm. hosszú, 15 cm. magas) ládikából hevenyésztem ily házikót s abban mintegy 60 hernyót helyeztem el. Folyton a vonalon elfoglalva lévén, nem volt állandó szállá- som s ennélfogva kénytelen voltam, a házikót mindig magammal vinni a draisinán. hogy alkalmam legyen a hernyóknak táplálékot nyújtani, a mit azonban a pálya közelében ritkán kaphattam. Ennek a fogyatékos táplálásnak tulajdonítom, hogy az első hernyók csak 12 nap mulva kezdtek gubózni. Az etetésnél egyszer meglepett a szent-miklósi pályaőr és nem győzött csodálkozni, hogy még etetem is ezeket a besryéket, me- lyekből már sok ezret öletett meg, a nélkül, hogy szabadulhatott volna tőlük, mert mind újabbak és újabbak kerülnek elő. Továbbá pavaszkodott, hogy a fűzültetvények legnagyobb részét teljesen letarolták, úgy hogy az államvasutaknak az idén nagy kára lesz, mivel a letarolt fűzvesszők nem értékesíthetők. Minthogy tamáskodtam abban, hogy tényleg sok ezer her- nyót elpusztított, kérdeztem, hogy voltakép merre vannak a hernyók és hogy mennyi lehet. Millió és millió a számuk, volt a felelet és ha az eddigi tempóban haladok munkámban, másnap Billédnél magam is láthatom. Megvallom, nagyon kiváncsi voltam arra a hernyó-sokaságra. 146 Weiszmantel Vilmos. Másnap csakugyan a jelzett helyhez értem és már 150—200 mé- ternyi távolságból láthattam a hernyókat. A vasút dél-északi irányt követ és közel 3 kilométernyire a vasúti gátnak a víz-áradás által való megrongáltatása meg- akadályozása végett, mindkét oldalt 5—7 éves fűzültetvények- kel van ellátva, melyek a nedves talajon igen buján tenyésznek. Ez ültetvénjek a gát nyugoti oldalán teljesen épek voltak s azo- kon egyetlenegy spini-hernyót nem láttam, holott a keleti oldalbe- liek azoktól egészen feketéknek látszottak. Számuk nem rugott ugyan milliókra, a mint azt mindjárt gyanitottam, lehetetlen is volt a hernyők számát csak megközelítően helyesen felbecsülni; de 30—40 ezer, sőt talán még több is lehetett. A fűzfabokrok és vesszők tisztára le voltak tarolva, még pedig a hernyók nemcsak a leveleket, hanem az idei ágak gyöngébb részét is lerágták és tényleg kárt okoztak. Nagyrészük ez időben ide-oda vándorolt, nyilván táplálékot keresve és minthogy fűzet vagy kökényt nem találtak közel, min- denféle más növényre fanyalodtak. Találtam rágicsálva fűvön, lóherén, Ononis spinosán, bükkönyön, vad repczén, sóskán, mille- folián, úti-fűvön, sőt kutyatejen is. Számos hernyó a két méter magas vasúti gátra felmászott s. alkalmas helyeken át is haladott az egyik sínen, de a másik sínen ár nem mehetvén, a két sín közt vándoroltak százával 2—3—10 darab egy csoportban, déli irányban, Temesvár felé. Legnagyobb részük alighanem a két sín közt levő kavicsban el is gubózott, mert mindnyája már teljesen ki volt fejlődve. Másnap nagy nehezen beszerzett nagyobb dobozban további 120—140 hernyót helyeztem el. Több nem fért, még így is Zzavar- ták egymást a gúbózásban és akadt fonadék 2—3, sőt 4 lakóval. Ezek a fonadékok tökéletlenek, ziláltak, többnyire laposak és nyitva voltak s ennélfogva az illető hernyók el sem bábozhattak, hanem elszáradtak. Tenyésztésem eredménye mindössze 123 egézséges gubó s ezek, tekintve az igen nagy hernyókat, a rendesnél is kisebbek, sőt részint igen kicsinyek. A pályaőr szerint akadt minden évben, de nem sok ily hernyó, melyet mindig elpusztított. Kérdés már most, honnan került ez a töméntelen sok hernyó, mely bizonyára legalább 5—600 lepke- pártól származott? És minő alakot ölt majd ez az invazió a jövő évben? Minő arányban voltak ezek a hernyók — miként gyanítható — fürkészdarazsak által megszúrva, azt a jövő fogja mutatni. Különtélék. Húsevő Lycaena-hernyó. A R. L. V. köteteben megírtam, hogy a Thalpochares comunimacula hernyója kizárólagosan paizstetvek- kel táplálkozik. Egyúttal megemlítettem, hogy az Erastria scitula- nak ugyanoly életmódja van. Ujabban kiderítették, hogy a nálunk igen ritka Erastria venustula is levéltetvekkel él. Ennek ellenképe — csodálatos találkozása az ízléseknek — az indiai Lycaenida, Lucia epius Westw. Ennek zöldes-barna her ryójának a hátán nehány szőröcske áll, oldalt sörték sorát viseli, úgyszintén elől is, ahol a második szelvény a fejet elfödi. Ezekkel a sörtékkel magára hányja a hernyó azt a fehér, gyapjas váladékot, melybe a levéltetvék be- burkolózni szoktak s így saját meztelensegét elfödve, mint a bárány- bőrbe bújt farkas a bárányok közt, úgy jár pusztítva a gyanútlan levéltetvek ezrei közt, melyek Indiában némely: bokrot ellepnek. Szintoly érdekes mint ennek a hernyónak az életmódja, a bábja is, mely tökéletesen hasonlít majomfejhez, csakhogy a fül hiányzik. A báb hátulsó oldala képezi a homlokoi; különösen híven utá- nozva vannak a szemek, az orr és a szájkörüli ránczok. 4. , A varjak mezőgazdasági jelentősége" czím alatt Jablo- nowski József a Földmivelésügyi ministerium által kibocsátott , Kisérieti Közlemények" IV. k. 2. füzetében terjedelmes, 41 lapra terjedő monographiában értekezik a varjak által okozott kárról és haszonról. A tárgynak minden oldalról való megvilágítása után szerző arra az eredményre jut, hogy a varjak magevők ugyan és mint ilyenek koronkint és helyenkint kártevők; de viszont, magvak hiányában, számtalan kártékony rovart is pusztitanak s ennélfogva évszak és hely szerint hasznosak is. A hangyák intelligencziájáról tanuskodik a következő eset, melyet egy csehországi gazda közölt. Kertjében egyik finomabb fajtájú szilvafára nagyon rájártak a hangyák. Ezt megakadályozandó, a gyümölcsöt féltő gazda a fát hernyóenyves gyűrűvel látta el. A hatás igen meglepő volt. A gyűrű eleinte nagy izgalomba hozta úgy a fentlevő hangyákat, mint az alulról felkapaszkodókat ís, S a gyűrű szélén végigfutva, óvatosan vizsgálták tapogatóikkal, de fáradozásaik sikertelen voltát átlátva, csakhamar visszatértek s a lesietők az utánuk vonulókat is magukkal vitték. Lent nagy hadi- tanácsot tartottak, melynek eredménye már alig egy óra mulva láthatóvá lett. Közvetlenül a fa mellett ugyanis homokkal behintett 148 Kiilönfélek. út vezetett el: innen hoztak az állatok segítséget. Ott ugyanis minden munkás hangya egy-egy homokszemet kapott fel. s igy megrakva seregestül másztak fel a fára és egyik homokszemet a másik után lerakták az enyves gyűrű bizonyos részére, mely 8 cm. széles volt. Három óra lefolyása után a hangyák ki- tartását siker koronázta : elkészült az enyven át vezető mintegy 8 mm. széles rendszeresen kövezett út. Ezt azonnal át is adták a közlekedésnek, mely ezentúl zavartalanul fennállt, mert a gazda nem akarta jutalmazatlanul hagyni az állatkák ily meglepő körül- tekintését és kitartását és többé nem zavarta őket. A szőlőrontó Otiorrhynchus ligustici nevű bogár hazánkban ismeretes kártevő. A 80-as években Simontornyán és Lengyeltóti- ban, valamint a tatai járásban a szőlő fiatal hajtásait rágta le, Barsmegyében más orrmányosok társaságában a répát éc luczernát támadta meg; az utóbbiban Veszelén és Kondoroson, Zelizen pedig a magbükkönyben tett kárt. (A m. kir. áll Rovartani állomás közleményei. 1! k. 8. 1. 1822. 60, 1265 19."Bjabban "Néméetorszaos ban is kezd kártékonyan fellépni. Karlsruheban megfigyelték, hogy álczája a szőlőtő gyökerein él s azok lerágása által a növényt tönkre teszi. A kész bogár pedig a kihajtásban evő duzzadt csirá- kat közvetlenül.a föld fölött vagy alatt teljesen kirágja. A főtáplá- léka ott azonban a lúczernán kívül a répa, "árpa; "babréssikus lönféle lóhere. ; Gubacs-gyűjtemények. Dr. Lendl Adolf intézetében gubacs- gyűjteményeket állítottak össze hazai fajokból, a melyek tudomá- nyos tekintetben is igen értékesek, mert nemcsak valamennyi fonto- sabb, de sok ritka fajt, sőt nova specziest is tartalmaznak, hanem pontos adatokkal és a növénynevekkel is el vannak látva. Szak- ember gyűjtötte és determiniálta: Szépligeti Győző tanár, a ki hazánk kiváló speczialistája, éveken át fáradozott, mig mindezeket összegyűjtötte és meghatározta és az ő dupplumaiból készültek most Dr. Lendl intézetében a becses gyűjtemények eladásra. Különösen erdészeti, gazdasági és felsőbb tanintézeteknek, valamint muzeu- moknak ajánlhatók. Teljes gyűjtemény 100" fajból, számos üvegfede- les dobozban 50 korona. Kisebb gyűjtemény 25 fajból 3 üveg- fedeles dobozban 20 korona. A cserebogár száma és kártétele. A ki kételkedik abban, hogy a cserebogár összeszedetése hasznos-, czélszerü-e, azt talán megtéríti a következő nehány számadat. Bernburg fejedelemség egyik kerületének közutain az 1899. évben 21?/4, egy másik kerü- letén peJig 28 mázsa cserebogarat szedtek össze, mázsánként kerek 60,000 bogarat számítva, tehát közel 3 millióját pusztították el ennek a falánk állatnak. Képzelhető, hogy ezek az illető vidékek fáit seprővé rágták volna, ha a hatóság így közbe nem lép. A galambok pusztítói a Dermestes lardarius Fab. és D. bico- lor Fáb. nevű bogarak. Megfigyelték, hogy a bogarak és álczáik c4 A Különfélék. 149 is az alig kikelt zsönge galambokat ellepik, kikezdik és megölik, daczára annak, hogy a galambdúczot s az egyes fészkeket igen tisztán tartották. Az öregebb galambokat úgylátszik nem tá- madják meg. Természetrajzi tanfolyam. A muzeumok és könyvtárak orszá- gos főfelügyelősége természetrajzi tanfolyamot rendezett a főváros- ban a vidéki muzeumok vezetői és a középiskolák gyűjteményeinek kezelésével megbízott tanárok részére. A nyári szűnidőben " rende- Zett ilyen kurzusoknak rendszerint számottevő hasznuk van: az illető szakmákkal foglalkozó vidékiek a szak újabb és újabb hala- dásával ismerkeJnek meg és új erővel folytatják otthon a mun- kásságukat. A természetrajzi gyűjtemények kezelése, a gyűjtés és a praeparálás módja, a megőrzés körül való eljárások a tudomány haladásával változnak, mint maga a természet élete. Az immár százesztendős jubileumát ülő anyaintézet egyre szorosabb kap- csokkael fűzi magához a vidéki muzeumokat az ilyen tanfolyamok révén, a hol rövid idő alatt sok és értékes tapasztalatot szereznek a látogatók. — A mostani kurzus, mely julius elsejével kezdődött, a rovartanra, állattanra, növénytanra és ásványtanra terjedt ki, az ornithologiában dr. Madarász Gyula, a rovartanban Kúth y Dezső és A. Aigner Lajos, az ásványtan és geologiában dr... Krenner; Józef és dr. Zimányi Károly, a botaniká- ban dr. Filárszky Nándor előadókkal s Szalay Imre ministeri tanácsos, nemzeti muzeumi igazgató telügyelete alatt állt, A tanfolyam hallgatói: Bartek Lajos főgimn. tanár Halasról, Bibó-Bige György főgimn. tanár Szabadkáról, Chinorányi Ede cisztercita-rendi tanár Székesfejérvárról, Csigaházy Ernő premontrei-rendi tanár Szombathelyről, dr. Daits Ede városi orvos, a felkai muzeum részéről, Danhauser Gyula muzeumi őr Poprádról, Feigler Ferencz középiskolai tanar Pozsony- ból, Kertész Miksa premontrei-rendi tanár Nagyváradról, Kiss Tamás középiskolai tanár Máramaros-Szigetről, Kovách Demjén cisztercita-rendi tanár Egerből, dr. N a EYES ZA SOTVOSI a kassai muzeum részéről, Ormándy Miklós kegvesrendi tanár Budapestről; Répászky Barna premontrei-rendi tanár Kassáról, Roch Gyula kegyesrendi tanár Nyitráról, Töm örr- kény István könyvtárnok, a szego-di városi muzeum részéről, Török Péter tanár, a debreczeni főiskola részéről. — Az elő- adások nagyobbrészt a nemzeti muzeum illető gyűjteményeinek helyiségeiben folytak, részben pedig a kurzus hallgatói az előadók vezetésével gyűjtő kirándulásokat tettek Budapest környékére. Entomologiai utakat tettek az isaszegi csatatéren, a gödöllői ura- dalomhoz tartozó erdőkben s a budakeszi hegyekben, ásványtani és botanikai kirándulást pedig a kisczelli határban s az Aguincúm melletti római fürdő thermális vizeinéi, Budafokon és Verőczén. A kurzus megnyitásakor dr. Krenner József tartott a megie- lentekhez beszédet, melyben az ily tanfolyamok fontosságát fejte- gette és Szalay Imre igazgató is üdvözölte a vendégeket. Nála tisztelegtek a kurzus befejeztével (julius 15.) az abban részt- 150 Különfélék. vettek és a nyert oktatásért, felvilágosításért köszönetet mondva, kérték, hogy jövő évben is rendezzen ily tanfolyamot. T Dr. Machik Gyula hazánkfia, nyugalmazott holland-kelet indiai ezredorvos augusztus hó 17-én 60 éves korában meghalt Budapesten. Machik holland szolgálatban hosszabb ideig tartózko- dott Szumatra és Amboina szigeteken, a hol szorgalmasan gyűjtött zoologiai anyagot, melyet visszatérvén Európába a M. Nemzeti Muzeumnak . ajándékozott. Igen értékes anyagot hozott a csúszó- mászók, halak és lepkék csoportjából, nehány állat újnak is bizo- nyult, pl. a Platwpria sumatrensis Csiki ( Természetrajzi Füzetek XXIV: T900-p-l 96) nevű bogár: A szőlő és dohány ellenségei közül Olaszországban, neveze- tesen Firenze környékén a szőlőt a Vanessa cardui hernyója is megtámadja; a dohányt pedig, habár külföldről eredő növény, az európai rovarok épen úgy megkedvelték, mint az ember : Firenzé- nél különösen a nálunk is igen gyakori Macroglossa stellatarum és a Heliothis armiger hernyója, a bogarak közül pedig a Melo- lounutha vulgaris, Pentodon pumctatus Vill.. Cebrio gigas F. és C. dubius Rossi álczája károsítja a dohánytermelést. A bogarak azonban inkább az elraktárolt kész dohányt kedvelik s a franczia- országi állami dohángyárak igazgatósága megállapitotta, hogy az importált dohányban nem kevesebb mint 100, mond száz fajta bogár található. Magyarországon erre az illetők, úgylátszik, még ki sem terjesztették figyelmüket. A Bacillus Rossii nevű orthopterát egyik berlini rovarász horvátországi példányok után három ivadékban tenyésztette s azt tapasztalta, hogy ez a szöcskefaj szűzen nemzés útján szaporodik, alighanem szabadban is, mível a hím rendkívül ritka. A tenyésztett nehány ezer példány közt egyetlenegy hím sem volt s ez ugylát- szik, csakis rendes copulatió folytán áll elé. Erdekes, mennyire tudnak ez állatok környékükhez alkalmazkodni, őszkor t. i. a mikor már gyérül a tápnövény s az ágak és levelek a tenyésztő házikó- ban sárgásak és színtelenekké lesznek, az addig haragos zöld szöcske is változtatja színét és sárgás vagy parnás ruhát ölt. A rovarbábok gyakran époly remekművei a természetnek, mint maguk a rovarok. Alkalmilag említettük, hogy Biró Lajos UJj-Guineából küldött oly lepkebábot, melyet ő , Mohamed koporsójá"-nak — nevezett, mert köröskörül szálakhoz erősítve, szabadon lebeg a levegőben. Nem kevésbbé bámulatra méltó a Hydrophilus piceus nevű bogár bábjának a szerkezete. Bábozásul ugyanis egy kis üreg szolgál, melyet a vizes lehagyó álcza a föld- ben készít, alig nehány centiméternyire a víz színe fölött. Ennek az üregnek a feneke azonban a környülethez képest igen puha és nedves, úgy hogy a báb, ha közvetlenül rajta feküdne, rotha- dásnak indulna. Ettől megóvja őt a homlokától kiinduló 3—3 oldal- sörte, mely félkörben elhelyezve és felfelé állva, ismét oly csodálatos szerkezetű, hogy a nehéz testnek lesülyedését megakadályozza. Ezeken kívül van még nehány kisebb sörtéje, mely kifelé állván, Irodalom. 51 megakadályozza, hogy a báb oldalt a nedves földdel érintkezzék. A bogár kifejlésénél mindezek a sörték, mint immár fölöslegesek leesnek. Hasonló szerkezetűek a Dytiscus és Cybister nembeli bogarak bábjai is. Lepkének rendellenes megjelenése. Egyik porosz lepkész az Endromis versicolora nősténye után, melyet a Kárpátokból vitt haza, petéket nyert, melyekből a hernyók szabály szerint kikeltek és elbáboztak. A bábok márcziusban a szobába hozatván, rész- ben csakhamar kifejlett belőlük a lepke, jó része azonban ki nem kelvén, megint dobozostul a szabadba került, a hol szeptember 12-én nehány lepke kikelt, a mely tudvalevőleg csak kora tavasz- kor szokott röpülni. Irodalom. Keitter, Edm., UVeber die Silpha carinata Hrbst. und náchste Verwandte. (Wiener Entom. Zeitg. XX. 1901. p. 121—122.) A Silpha carinata Herbst (Iunata Fabr.) és rokonai a 0. bilineata n. sp. és S. perforata Gebl. és ezek fajváltozatainak meghatározására szolgáló táblázat, melyben a S. carinata egy új fajváltozata a Mármaros-megyei Kárpátokból a var. carpathica nevet nyerte; egy másik fajváltozat, a var. italica Küst., mely mindeddig hazánkban nem találtatott, Horvátországból van említve. Igen ér- dekes az új S. bilineata, a melyet Hormuzaki báró Oláhország- ban gyűjtött; ez a faj az európaiak között a legnagyobb és a többi fajtól abban különbözik, hogy szárnyfedőin nem 3, hanem csak 2 hosszanti borda van. Meglehet, hogy Erdélynek Oláhország- gal határos részeiben szintén előfordul. Csiki Ernő. x Keitter, Edm., Uebersicht der Co elvodeszáAr te nidef Coleopteren-Gattung Aitkordaectyiüs Wise aus der palaearctischen Fauna. (Wiener Entom. Zeitg. XX. 1901. p. 129—130). A Coeliodes nem Allodactyius alnemébe tartozó fajok megha- tározási táblázata, melyben egy új hazai faj is foglaltatik. Ez az új faj a C. macrasber, mely a horvátországi Ogulin mellett for- dul elő. Csiki Ernő. 4 Hormuzaki, Const. Freih v.. Neue Coleo pterenfunde aus der Bukovina. (Verth. zool.-bot. Ges. Wien. LI. Bd. 1901. p. 356—361.) 152 Irodalom. Régibb jegyzékeinek kiegészítéséül az újabb leleteket közli a szerző és némelyik fajnál Magyarországot is említi mint annak termőhelyét. Csiki. kai Schule 4 Go GÍhodes pr Osiris Szente zel NESZ 1895. 422) ún deks ma las SratgagútsrtsgstEGSEÉSSZEEz 09 (Deutsche Entom. Zeitschr. 1901. p. 64.) E két fajt szerző egyik dolgozatában (D. E. Z. 1898. 264.) azonosnak jelentette ki, most pedig a typusok összehasonlítása folytán látja, hogy azok különféle állatok. A C. $roximust hazánk- ból is említi (Pécs, Pozsony). Csiki. 3E Ganglbaner, L., Beitráge zur Kenntniss dér: padlas arktischen Hydrophilúde néven szoolbotüGesi Wien iBdsEL90NSpSSÁAZSZSSZE Szerző, ki újabban a Hydrophilidákkal foglalkozott, számos fajról kritikai megjegyzést közöl, igy az északkeleti Kárpátokban és az erdélyi havasokon található Helophorus glacialis var. Deubeli Krauss nem más mint a Hel. (Atractohelophoris) brevitársis Kuw. A sok új faj között nehány magyarországi is van, ezek a követ- kezők: Helophorus Zoppae (Mezőség), Ochthebius Peisomis (Fertőtó) és Philydrus hamifer (Fertőtó); azonkívül az Ochthebius viridis Peyron.-t is említi, mely faunánkra új. Csiki. x Reiter Bán" Berblemsi echt id erziGollkexoprtenem s Gatti GAY tospisa Bra yik Ja ls szdker a piaslrárair Kát SZEN er mt ÁAÁUTAKAS (Deutsche Entom. Zeitschr. 1901. p. 39—489). A paláarktikus Catops-fajok meghatározására Reitter egy új táblázatot állított össze, melyben két új alnem (Cholevinus és Lasioratops) van felállítva és egy fajról (C. nitidicollis Kr.) Magyar- ország is említve van, mint annak termőhelye. Csiki. Scküllze A" Beglehti gun gen "Ete an zumnmgen ú nd Sons. tíge Bemerkungen zur Nomenklatur der pala a r.ktuns ehen Get orr hy mich in em Deutsche Entoms Zeitschr. 1901. p. 5(- 624). Számos igen érdekes közlésen kívül fenti dolgozatban a Centhorryuchus edentulus Schultze nevű faj, mely eddig csak Buda- pestről és csak a nősténye volt ismeretes, az újabban a Fertőtó mellett talált hímjének leírását találjuk, úgyszintén a hazai C. canalicúlatus Bris. részletes leírását is. Csiki, "ROVARTANI LAPOK" Auszug der Áufsátze dieser in ungar. $prache erseheinenden. entomologisehen Monatscehrif Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr G. Entz und Dr. G. Horváth : redigirt von l. v. Aigner-Abafi und E. Csiki. Budapest VIII., Rökk-Sz.-Gasse 32. 1901. Szept. VIII. Band Heft 7 S. 113. L. v. Aigner-Abafi: Johann Pável. Biographie dieses tüchtigen ungarischen Lepidopterologen, der geb. 1842 zu Gross- Wardein, mit 15 Jahren zu dem Entomologen E. v. Frivaldszky, dann 1864 als Práparator und Sammler an das Ungar. National- Museum kam, in welcher Stellung er 37 Jahre eine unermüdliche Tháatigkeit entfaltete und nicht nur viele Tausend Insekten sam- melte, sondern auch die ungarische Lepidopteren-Sammlung, sowie den grössten Theil der Rhopaloceren der allgemeinen Lepidopteren- Sammlung wissenschaftlich ordnete, Als ausserordentlich eifrigen und geschickten Sammler nahm ihn E. v. Frivaldszky auf all seine Excursionen und Reisen mit, so 1870 auch nach Kleinasien, wo er einige neue Insekten entdeckte. Ebenso begleitete er auch spáter J. v. Frivaldszky auf all seinen Excursionen, wobei er hauptsáchlicnh Kaáfer sammelte. Auch allein durchkreuzte er Ungarn nach allen Richtungen, war gegen 20-mal in Mehadia und in der letzten Zeit wlederholt an der Adria, auch seine letzte Sammel- reise führte ihn dahin, auf der Rückreise aber ereilte ihn der Tod zu Agram am 15. Juni 1901. Die von ihm entdeckten und nach inm benannten Insekten siad im ungar. Text namhaft gemacht. Literarisch war er wenlg thátig. Immerhin stellte er u. A. mit Dr, v. Horváth 13874 das Verzeichniss der ungar. Macrolepidopteren zúsammen úad"bearbeitete" műctl vő Aigner ADati und öt F. Uhryk 1895 den Katalog aller ungarischen Lepidopteren. 5. 136. Uber Deilephila nerii. IV. J. Jósa: D. nerii in Deés. Vorkommen der Raupe im J. 1890. — V. St. Bordan: MESS Teamdertabte Néts tan SÜLNga tö etni s Git VET fasser fand Anfangs der 80-ér Jahre zu Déva den Falter und junge Raupen an der Kornelkirsche, auch berichtet er, das A. v. Buda im Komitate Hunyad mehrere Jahre Raupen sowohl im Juni als auch im August-September erhielt, das Thier soweit — viel- leicht nur zuweilen — in zwei Generationen auftritt. An Vinca hat derselbe die Raupe schon früher in Soborsin (Komitat Arad) gefunden. s. 1838. E. Csiki: Unsere Hirschkáfer. Nach einer kurzen Einleitung über die Lebensgeschichte der Hirschkáfer, gibt Ver: 18 fasser eine Bestimmungstabelle der in Ungarn vorkommenden Gattungen und Arten. . s. 141. L. v. Aigner-Abafi: Parnassius Mnemosyne L. Be- schreibung der in Ungarn vorkommenden, zum Theil sehr aberri- renden Formen dieses . recht variablen Falters: auch die var. melaina Honr. kommt in Ungarn vor, sowie ÚUbergange zur var nubilosus Christ. § S. 145. W. Weiszmantel : Saturnia spini als Schádling. Ver- fasser beobachtete in Süd-Ungarn lángs eines Eisenbahndammes nach seiner Schátzung 30—40.000, eventuell auch mehr Raupen dieses Falters, welcher die zum Schutze des Dammes gegen Uber- schwemmungen gerflanzten 5—7-jáhrigen Weiden nicht nur voll- stándig entblattert, sondern auch die jüngsten Triebe abgenagt hatten und dann Mangels anderen Nahrung auf Gras, Klee, Wi- cken, Hedrich und Sauerrampfen, auf Schafgarben, Plantage, Onoius spinosa und sogar auf Wolfsmilch übergegangen waren. Der vér- ursachte Schaden war relativ recht betrachtlich. 7 Kleinere Mittheilungen. S. 147. Uber die Raupe der indischen Lycaena epius, welche sich gleich einigen anderen von Schildláusen naáhrt. S. 147. Über dielandwirthschaftliche Bedété tung der Raben verőttentítente Jó! Taboo WwisikeNieTREn umfassenden Aufsatz, welcher darin culminirt, dass diese Vögel als Körnerfíresser, in Ermanglung von Körnern als Insektenvertilger je nach Zeit and Ort schádlich oder nützlich sein können. S. 148. Gallen-Sammlungen stellte der bekannte Hymenopterologe V. Szépligeti zusammen, welche durch Dr. A. Lendl in Budapest zu beziehen sind. Eine co nplete Sammlung (100 zum Theil seltene Arten) in mehreren Schachteln mit Glas- deckel koösten 80 Kr.,; eine kleine Sammlung (25 6 Arten) in 3 Schachteln mit Glasdeckel 20 Kronen. S. 149. Das Landes-Oberinspectorat der Museen und Biblio- theken hat zu Budapest vom 1—15. Juli 1901 einen naturhistori- schen Curs für die Leiter der Provinz-Museen und Sammlungen der Mittelschulen veranstaltet, deren 16 von Fachmannern im Sammeln, Prápariren und Conserviren naturhistorischer Gegenstánde unterrichtet wurden. S. 150. Dr. Julius Máchik ist am 17. August 19015 Alter von 60 Jahren verstorben. Als Regimentsarzt in hollandischen Diensten bielt er sich lángere Zeit auf Sumatra und Amboina auf und sammelte zahlreiche naturhistorische Gegenstánde, namentlich Amphibien, Fische und Lepidopteren, welche er nach seiner Heim- kehr dem Ungar. National Museum spendete: Unter den Coleop- teren befand sich auch eine neue Artt: Platypria sumat- fens ts Csiki. Literatur. S. 151. E. Csiki: . Besprechung. der, Publicationen von Es Reitter, C. v. Hormuzaki, A. Schultze und L. Ganglbauer. AA . Következő. "nadátbőrőket stb. vágyok ÉTEL áladni. vagy rovarokért cserélni: 1 Turdus iliacus $; 8 Cyanecula suecica.$; 1 Loxia cutvirostra d ; Pinicola encleator" nézéts Nucifraga cariocatactes ; 6 Nucifraga macrorhyncha ; . Aegialitis hiaticula; 1 Somataria spectabilis $; 1 Cardinalis cucullatus. Brásilia Jégmadár N. Z Guinea; 1 Varró madár N. Guinea; 1 Műstela nivalis; 1 Siga gyűjtemény (földgömb) ; 1 Mufflón-szarv, fél koponyával; 1 Photograph Pparatus complett. : " kért Tavarnok u. n. N.-Tapolcsány Kelecsényi Károly. Fe, Sggléeptár a küreskedés; Mint honunkban a feztésibb és legnagyobb .rovarkereskedés tulajdonosa, ajánlom magángyűjtőknek, iskoláknak, gazdá- 15; szoknak és erdészekuek 8(00 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajbó j . álló rovar-készletemet. Honi taunánk közönséges éslegritkább fajai nagy . számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyűjteményeket . olcsón állítok össze. Honi gyűjtőkkel szívesen lépek csereviszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.) Merkl Ede. Magyarország madarai. A hazai madárvilág megismerésének vezér- ű "fonala. Írta: Dr. Madarász Gyula. Ezen munkából megjelent az fe 7. füzet:. az első fizet a szisztematikai részszel kezdődik s az Éneklők rendjének négy családját, ugymint: a varju-,. SÁKDA-KIDÓr SEVEJEDYE NY . féléket; a második fiizet-a pacak billegtető- és poszátaféléket; a har- madik a vizirigó-, ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a pipóke- Czinege-, küllő-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapgófél éle az ötödik a rikácsolókat, kakuk-, harkály- és bagoly-féléket, a 6, a . ragadozókat a (., mely most jelent meg, az evezőlábuakat és lúdalnkúakat tartalmazza. ; ; "A munka s SELS KA a EGAKEES edeti B ZNZEZNETT és színes fak ános KEZÖRSÉZAT BB vonatkozó bevezető rész az utolsó füzetben a ötátgja ús tatóval. egyetemben jelenik meg. Előjfizetési ára 1—1 füzetnek 3 kor, az egész munkának . £0 korona. Az előfizetési pénzek a Magyar Nemzeti Muzeum Igazgatóságához vagy a Rovartani Lapok szerkesztőségéhez czímzendők. CSATA: OG DER Lepidopteren des palagarctischen Faunengebietes. Von Dr. O. Staudinger und Dr. H. Rebel. Hz: EDEHEZ 105 elinet Band: Sébüüden s Ess sss Preis 20 Zíromnmen. "" Szerkesztőségünk útján is megrendelhető, a ezett ae pvez já - sk entő mol ogiai "művek. ni " "Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hui " .Tiae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társt " Ára 35 kor:, társulati tagoknak 20 kor, — Kárpáti E. Állatmuzeum, útasitái ". tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal ." 40 All. — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megi . résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A róvargyűjtő 1 kor. 60 fill . Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai iljuság számára, kötv 1 kor. — Kriesc/i ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók .: zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás . a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Dáday J. Rovai "tani műszótár 1 kor. 60. ll. — Hoffer, Praxis dér Inséktenkünde. i Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Ké 3 Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil " A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával I kur. 20 fill Adatok Magyar szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsain magánrajza 40 kor. - 3 é SZÉL EESÉÉSŐ Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése é gyűjtése 2 kor. — A.: Aigner L. A lepkészet története Magyarországon . 8 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. AuAl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafleln "25 kor, 20 fill. — Hofmann, Die Gross-Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000. Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Eu: megunt Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok - a hazai félröpűek isme 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40- fill. Az Eremocoris-fajok magá 2 tábl. 60 fil. MESZ ZEZS Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- . szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor, — Kohaut R. Magyarország. szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fll. ége Myri.poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. 3 ; SZA Arachnoidea. Dr. Chwzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 83 kötet, csak. 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekb ilós- "pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország je atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. : ; ELET tő Crustacea : Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon ERZZ ét. élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branc - fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete. Cvatalogus Eindomychidarum. Conscripsit ; : Ernestus Csiki. § A Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ára 3 korona. a.: : epen: ELMŰNBK szerkesztőségünk útján is megrendelhetök. Sdiridl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsei u 6 Za XN C 97 7 E z N 7 MNILNNTNNNTANNN AN 3 9088 01427 0276