ez S Rm án GYIVI s 96 74 ú S x-l s vás re sé ITZRRGNI 3 sé IX. kötet. ; 1902. február. 2. füzet. ak B agy agy iszős et : ROVARTANI LAPOK [ddcAUth Av 24 AM 1. HAVI FOLYÓIRAT Ek : 32 E TESTI a Ét , ; 8 ; c § p i sé különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra 08 köd JARA ák ya Ik v c h. spál ÉR gs : TER ULKERETTA bgz A RÉ DR. BEDŐ ALBERT DR. ENTZ GEZA 58 énő RÉ DR. CHYZER KORNÉL DR. HORVATH GEZA 182 74 ű d KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 4 4 pá 3 SZERKESZTIK fd 4 bé gy) jee A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. ép ú. TE jáai : ej d; Sze j íg LU só ss sé s sa s a SA NAPJA JA Ek pr A HIGA 2 s IGA 73 a AZ S 8 És 5 D 3 (I 4e 2 4 43 (9 ira, ja N kZ pe 5 4 ? io 73 . pi ! ai e 0e le A ! j pi BUDAPEST, 1902: A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE Es KIADÓHIVATALA IV., MOLNÁR-UTCZA 24 b3 59 GYI Av "6 ve ma x ajz aj szet e. 3 je gp AKNA OGYIVLIVYIGYI GY YES GYA) VA VYIVYI VEGYI TYIVYI kyz Megjelenik. minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével ; J Előfizetési ára egész évre 8 kor. TESB, Tzddtte ne kit ja NÉZ és a szúnyogok; ek Mosás zs Eh. TART 1 ; "Hypopta: thrips. és cáAestrum. Arta vis tUlhryk., Nándor 55: . Weissmantcl Viliúos. Arta. 4" Aigiter "Ld705. Arczképpel. ; Zemplénmegye Hymenopterái., Irta Dr. Chgizér Kornel. VA Coleopterologiai jegyzetek: : Írta OSI JBKMŐ szké a éa 1ket Lepke: faunánk EYAKEPUÁSA Kt ben irta, A Aigner lajos K rilönfélék : f j - ti Acherontia Sttgtds "Ila 4 eissmadtek; . Válinos , 7 Hasznos: poloskák .--: nb ac bpkasét SA paldearktikus Diptcrák katalógusa : SSZOOlÓSjAtt UTAZÁS (s ses Tó, étket Légy- kalács, ak ; Ford 7 2 ( ". Magyarországi ro övarászokú névj HEGKÜŐKE He A kir. magy. . Természettudományi Társulat: szakosztálya minden : hónap első. péntekén. VIII. utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen 14. féle vadlsíbtot a (kerepesi-út 99 találkoznak. KAL ak cávezm ény: Az 1897. 1898., 1899 ; 1900. és 1904 iki teljes évfolyammal szolgálhatunk. Új előfizetők fele. :kötetekből csak. jén példány áll rendelkezésre ; áron kaphatók: 1. kötet 10 kor., II. kötet 6 kor, Az I. és UI. tet "készpénzben iészagalttúk SZE Áz előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (y , dose 24.) ezimzendők. A malária és a szúnyogok. Irta Dr. Horváth Géza. E Ha egy Anopheles-nőstény maláriás ember vérével tele szívja magát, gyomra a vért megemészti ; megemésztődnek tehát a vér- sejtek s a plasmodiumok is, kivéve ez utóbbiaknak azt a csoport- ját, mely az ember vérében már nem bírt tovább fejlődni. Ezek az Anopheles gyomrában sértetlenek maradnak s alig !/2— 1 óra mulva fejlődésnek indulnak. Egy részük, mely a nőstény-ivarnak tekinthető, gőmbalakúvá válik; másik részük, mely a hím ivarnak felel meg, 4—7 darabra oszlik. Mindegyik darab élénken eviczkél az Anopheles gyomrában, a míg csak egy gömbalakú nőstényre nem akad s abba nem fura- kodik. Az ekként megtermékenyitett plasmodium aztán nemsókára befurakodik az Anopheles bélcsatornájának falába s ott betokozó- dik. A betokozódott állat folytonosan növekedik, belsejében pedig roppant nagy mennyiségű, közel 10000 parányi sarlóalakú tes- tecske, ú. n. sporozoita fejlődik, úgy hogy azt végre mint valami tömlőt egészen kitölti. Majd kireped a tömlő s a sporozoiták a bél- csatornába ömlenek, a honnan a nyirokedények útján a szúnyog nyálmirigyeibe jutnak. ltt a szúnyog nyálmirigyeinek vezetékeiben várják aztán azt az időpontot, a mikor a szúnyog egy embert megcsíp s őket nyá- lával együtt ennek vérébe beoltja. Az ember vérébe jutva, gyorsan befurakodnak a vörös vérsejtekbe és egyszerű osztódás útján szapo- rodó plasmodiumokká, illetőleg a malária-megbetegedés okozóivá válnak. A malária-plasmodiumok fejlődésében tehát ugyanazt a két- alakúságot találjuk, mint sok bélféreg, nevezetesen a galandférgek fejlődésében. Ugyanis a parasita fejlődésének teljes cziklusát két különböző gazdaállatban végzi. Rovartani Lapok. 1902. február. 24 . Dr. Horvath Géza. Ahhoz, hogy a plasmodiumok az Anophelesekben tovább fej- lődjenek, a levegőnek mindig bizonyos magasabb hőmérséklete szük- séges. A hőmérsékletnek ehhez képest legalább 18—20" C.-nak kell lenni. Ezzel összevág az a tapasztalat is, hogy északi tájakon egyáltalában nem uralkodik váltóláz, sőt hogy a mi tájainkon is csak a melegebb évszakban szoktak új megbetegedések előfordulni ; mert bebizonyult, hogy valamennyi oly váltóláz, mely a hidegebb évszakban lép fel, nem új fertőzés, hanem mindig csak recidiíva eredménye. Az Anophelesek tehát tavaszszal és őszszel hiába fertőződ- nek malária-plasmodiumokkal, melyeket maláriás emberek vérével esetlég magukba szívtak. A plasmodiumok megfelelő alakjai ilyen- kor nem fejlődnek bennük tovább s e miatt ilyenkor az Anophele- sek szúrásai sem válhatnak veszedelmesekké. A fentebb előadottakban most már tisztán áll előttünk a váltóláz, a malária aetiologiája, annak keletkezése, lefolyása és ter- jedése. És mindezt első sorban a természettudományi, nevezetesen az állattani kutatásoknak köszönhetjük. De vajon nem meríthet-e hasznot ezekből a gyakorlat is ? Vajon nem nyujtanak-e ezek a vizsgálatok némi útbaigazításokat a váltóláz gyógykezelésére s a malária-járványok leküzdésére és megakadályozására is ? A válasz erre csak igenlő lehet. A váltóláz ellen már az előtt is több oly védekezésmód és óvintézkedés volt alkalmazásban, a melyeknek helyességére a gya- korlati tapasztalat, az empiria tanított. De csak most, miután a malária igazi okozóit és terjesztőit ismerjük, fogunk e betegség el- len valóban nemcsak czéltudatosan, hanem czélirányosabban is eljárni. . Nyilvánvaló dolog, hogy a foganatosítandó óvintézkedéseknek három főirányban kell mozogniok. Arra kell ugyanis törekednünk : 1. Hogy a malária-plasmodiumokat waz ember vérében elpusztítsuk. 2. Hogy a malária-plasmodiumokat az Anophelesekben elpusztítsuk. 3. Hogy az Anopheleseket a malária-plasmodiumok terjesz- tésében megakadályozzuk. A. mi az első pontot illeti, a malária-plasmodiumok elpusztí- tására az ember vérében a legbiztosabb szer a chinin, a melyről már Lavéran kisérletileg kimutatta, hogy a plasmodiumokat tény- ve úgy CEN . assist la: ÉGETÉS A malária és a szúnyogok. 22 leg megöli. A chinin alkalmazásának azonban nem csupán csak az a czélja, hogy a gyógykezelt beteget vérparasitáitól megszabadítsuk, hanem egyszersmind az is, hogy ez által a fertőzés továbbterjedé- sét más egyénekre megakadályozzuk. A váltólázas beteg a vérében élősködő plasmodiumok miatt a malária-fertőzés állandó forrását képezi, a melyből az Anophelesek mindig bőven meríthetnek s a betegséget más emberekbe beolthatják. Ha sikerülne valamely vidéken valamennyi maláriás embert még a melegebb évszak beköszöntése előtt kellő chinin-kezeléssel teljesen kigyógyítani, illetőleg vérét a malária-plasmodiumoktól " tel- jesen megtisztitani, akkor azon a vidéken a malária gyökeresen ki- irtatnék. Újabb megbetegedések egyáltalán nem fordulhatnának elő, mert az ember vérét szívó Anophelesek nem találhatnának sehol fertőző-anyagot a továbbterjesztésre ; Ezt a tételt Koch a mult évben a Brioni szigeteken egy nagyobbszabású kisérlettel igyekezett bebizonyítani. A Brioni szi- getek Isztria nyugati partjai mellett fekszenek -és összesen csak mintegy 1200 holdnyi kiterjedésűek. Lakosaiknak száma csak 300, de ezek igen sokat szenvednek a maláriától. Koch kisérletének első része abból állott, hogy valamennyi szigetlakó vérét megvizsgálták, a kisérlet második része pedig abból, hogy mindazokat az egyé- nekét, a kiknek vérében malária-plasmodiumokat találtak, még 1900. elején, jóval a melegebb időjárás beköszöntése előtt, megfelelő chinin-kezelésben részesítték. A kisérlet csakugyan fényesen sikerült, mert a mint Xoch a napilapok szerint egy legutóbb Eatsbournéban tartoit angol orvosi kongressuson bejelentette, a Brioni szigeteken 1900-ban már egyetlen egy malária-eset sem fordult elő. A malária ellen teendő óvintézkedések második csoportja arra irányul, hogy az Anophelesekben fejlődő malárta-plasmodiúmok megsemmisíttessenek. E czélből első sorban természetesen magukat a fertőző szúnyogokat kellene elpusztítanunk. De ez a gyakorlati életben alig, vagy csak igen korlátolt mértékben lehetséges. Az Anophelesek fejlődési viszonyainak ismerete mellett azonban mégis módunkban van, ezeket a veszélyes szúnyogok at aránylag könnyű szerrel, de mégis sikeresen irtani. vs. Az. Anophelesek ugyanis, ép úgy mint a többi szúnyogok álló vizekben fejlődnek. A nőstény-szúnyog tavaszszal mocsárak, pocsolyák és víztartók vizébe tojja le petéit s a petéből kikelő szúnyog-álczák ezeknek vizében élnek és fejlődnek ki szárny as ro- várokká. A mocsarak lecsapolása, a pocsolyák kiszárítása s a "Víz. uz 26 Dr. Horvath Géza. tartók poshadó vizének eltávolítása tehát mind oly eszközök, a melyekkel a szúnyogok szaporodási helyeit megsemmisítjük, s egy-. szersmind a netalán már ott levő szúnyog-álczákat is elpusztítjuk. Ezt tudva, könnyen megfejthetjük, hogy miért volt eddig ís oly jó- tékony befolyással a malária-járványok csökkentésére és megszün-. tetésére az állóvizek lecsapolása, a mocsarak kiszárítása. A hol a mocsarakat és pocsolyákat eltüntetni egy vagy más ok miatt nem lehet, ott a bennük fejlődő szúnyog-peték, álczák és bábok kiirtására kell törekednünk. A legalkalmasabb és aránylag a legolcsóbb szernek bizonyult erre a petroleum, melyet egyszerűen a vízre öntenek. A petroleum vékony hártya gyanánt terjed szét a víz felületén. Ha ez a hártya mindenütt egyenletesen elborítja a j vizet, a benne található szúnyogpeték, álczák és bábok néhány óra alatt mind elpusztulnak. Sőt még a nőstény szúnyogok sem tojják le petéiket oly vízbe, a melynek felületét petroleum-réteg borítja. Az óvintézkedéseknek harmadik csoportja végre oly prophy. laktikus eljárásokból áll, a melyekkel a malária-plasmodiumokkal fertőzött szúnyogokat a malária terjesztésében megakadályozni tö- JÚ rekedünk, vagyis a melyekkel a fertőzött szúnyogokat az ember-. hez hozzáférni nem engedjük. A fertőzés kikerülésének legegysze- . rűbb módja természetesen az, hogy az ember a maláriás vidéket elkerüli, vagy idejekorán még a melegebb évszak előtt elhagyja. De maláriás helyeken is megmaradhat minden baj nélkül, ha az Anophelesek szúrásától gondosan óvakodik. A tapasztalás azt mu-. tatta, hogy az Anophelesek leginkább éjjel álmában támadják meg az embert. Azért maláriás helyeken nem szabad a szabadban aludni ; de a ki mégis kénytelen vele, az gondosan takarja le fátyollal ar czát, kezeit és más fedetlen testrészeit. A lakások ablakaira és. ajtóira sűrű szúnyoghálót kell alkalmazni s a véletlenül mégis be- tolakodott szúnyogokat elpuszítani, vagy megfelelő módon (füstö- lésekkel stb.) kiűzni. Az imént előadott óvintézkedések három csoportjának érté- kére nézve az eddigi búvárok véleménye némileg elágazik. Vannak, a kik a fősúlyt a maláriás betegek kötelező chinin-kezelésére fekte- tik; mások a mocsarak és pocsolyák kiszárításától várják a leg- többet, míg némelyek az utóbb említett prophylaktikus intézkedések . gondos végrehajtását is elegendőnek tartják. : Az én véleményem szerint itt is a középen van az igazság. Tekintettel arra, hogy a nagy praxisban sem az összes maláriás egyéneket számba venni és hivatalból gyógykezelni, sem valameny- Hwpopta thrips és caestrum. T2 nyi mocsarat és pocsolyát egy szálig eltüntetni, sem minden szú- nyogcsípést kikerülni lehetetlen, a közegészségügy jól felfogott ér- dekei azt parancsolják, hogy valamennyi czélirányos óvintézkedést a maga helyén és kellő módon alkalmazásba vegyük. Ezekben volt szerencsém a malária-ügy jelen állását főbb vo- násaiban bemutatni. Mint méltóztattak látni, a malária-kérdés most már úgyszólván teljesen tisztázva van. Vannak ugyan még egyes apróbb, lényegtelen részletek, melyek még földerítésre várnak, de ez már csak rövid idő kérdése. A kutatások e téren mindenfelé folynak. Örömmel jelezhetem, hogy e kutatásokkan most már a magyarság is kiveszi részét, mert hazánkban a M. Nenz. Muzeum egyik szaktisztviselője, dr. Kertész Kálmán a m. kir. belügyminisz- terium megbízásából már tavasz óta gondosan tanulmányozza a Magyarország területén élő szúnyogokat és fejlődési viszony aikat. Hypopta thrips és caestrum. Irta Dr. Uhryk Nándor. A Hypopta thrips Hb. nevű szövő lepke a ritkaságok közé tartozik. Legelőször Hübner írta le s adta rajzát 1818 előtt, ezután ábráját adta ki, illetve leírta az állatot: Boisduval, Büponchel és Herrich-Schafífer : majd . új: fajként, Fuchsianus név alatt Eversmann (Nouv. Mem. Mosc. 1832) és szintén új fajként Kindermamnnii név alatt Frey er (Neue Beitráge gsiGesch. europ. . Sehmett, II. 1836 p.. 443), az utóbbi Kimder- mann Albert budai lepkész tiszteletére, a ki a ritka állat egy példányát Fiume környékén juliusban a szöllőkben találta és mint ismeretlen fajt hozzá beküldte. Ez utóbbi adatnak hitelt adva s arra támaszkodva, A. Aigner Lajos barátom akkor, midőn a , Fauna Regni Hungariae" részére ő a Macrolepidopterákat, én pedig a Microlepidopterákat állítottuk össze, a Hypopta thrips-et szó nélkül felvette a jegyzékbe; ámde azok, kik ebbe a munkába beleszóltak, nálánál skeptikusabbak voltak, és, minthogy arra a kérdésre: ,Hol a példány ?" kielégítő választ nem adhatott, kénytelen volt, ezt a fajt legalább is kérdő- jellel kisérni. Ugyanis valószínűtlennek tartották, hogy ez a lepke, mely különben csak Déli-Oroszország-, Szibéria és Örményország- 98 Dr. Uhryk Nándor. g ból volt ismeretes, egyáltalában Fíume. táján előfordulhasson, más szóval feltételezték, hogy Kindermann nagyot. filletett említett állításával. Az utóbbi évek azonban igazolták Kindermann szava-. hihetőségét, vagyis nagyon valószínűvé tették, hogy a lepkét csak- ugyan Fiumén találta. Ugyanis két biztos adatunk arra vall. AZ egyikadatot Pável János szolgáltatta. 1899.-ben Szt.-Gothárdon (Szolnok-Doboka m.) gróf Wass Béla házánál este a megvilági- tott ablaknál a fogott lepkéket tűzdelvén, hallotta, a mint egy tes- tesebb lepke az üvegnek röpült, és észrevette, hogy az elkábultan az ablakon ül; ezt kinyitva, nagy örömmel látta, hogy a világos- ságot kereső lepke a Hwpopta thrips. Ez a szép példány -a Nem- . zeti Muzeum gyűjteményében látható. Még meglepőbb a másik adat, melyet ds. Ludvik Endrének, a budapesi Szt.-János-Kórház igazgató-főorvosának köszönhetünk. Lepkészettel is foglalkozván, 1901. julius hó 20-án a kórház villamos ivlámpáján a H. thrips. egy példányát fogta, a melyet a legnagyobb előzékenységgel szíves volt nekem átengedni. Ez a harmadik magyar példány. jelzi észak- nyugati irányban az állat elterjedésének véghatárát. A Hypopta thrips hernyója, életmódja és tápnövénye eddigelé. még ismeretlen. Ezekre csak következtetnünk lehet a genusnak másik faja, a H. caestrum Hb. után, mely amazzal együtt a Hy: popta-genust Európában képviseli, holott annak többi öt faja csak Szibériában, Turkomaniában és Szamarkandban, illetve Észak-Af- rikában honos. 3888 A Hypopla caestrum, mely Kis-Ázsiában, Dél-Oroszország-, Rumánia- s a Balkánban, valamint Déli-Franczia- és Felső-Olaszor- szágban, Felső-Ausztriában, Morva- és Magyarországón fordul elő, mindenütt ritka. Átalakulási viszonyait azonban eléggé ismerjük. Hernyója Metzger A. szerint (Jahrber. Wien. Ent! Ver. 18984. ps 25.), ki azt elő példány után írta le, igen hasonlít a rendszerben tőle messze álló Trochilium apiforme Cl. hernyójához. Feje vilá- gos-sárga, homlokán méz-sárga háromszög, állkapcsai sötét-barnák. Torpaizsa és farbillentyűje világos-sárga. A dorsalis vonal szürke, a subdorsalis alig észrevehető, a lateralis gyöngén fehéres, ebben állanak a fehérkeretű barna stigmák. Teste világos csontszínű, hátulsó vége felé vékonyodó, egyes szőröcskékkel: a stigmák alatt a lábak felé ránczos és lapossá nyomott, úgy, hogy alul Szélesebb, mint felül, s alul világosabb színű. A 16 láb közül az első 6 0 vi-. lágos csontszínű, a többi láb kerülete világos-barna, talpa fehéres. Weissmantel Vilmos. 29 A:hernyó úgy előre, mint hátrafelé elég élénken mozog. A zömök báb testgyűrűinek szélei élesen és mélyen fogazottak. Az üres sár- gás peteburok ovális, erős reczézete barnás. Ar hernyó életmódját igen "jól írta "les: Emieh "Gusztáv (R. L. V. 164. 1.) Szerinte az, úgy mint a Psyche-hernyók, tokot készít, mely belül selymes fehér szövedékkel van kibélelve, kívül pedig apró göröngyöcskékkel van megrakva és 6—8, sőt 10 -cm. "hosszúságot ér el. Ebben az elég szilárd és kemény tokban él és bábozódik a hernyó, mely nálunk a vad és kivételesen a tenyész- tett spárga (Asparágus ofticinalis) gyökerével él, a melyet kívül- ről támad meg. A spárgában, más forrás szerint, Törökországban is kárt tesz. Mások azt állítják, hogy a Celtis australis nevű fa ágaiban a szőlővenyigében él. Az utóbbival igyekezett Meiszner Károly Fiuméban (R. L. V. 63. I.) a hernyót felnevelni, a mennyiben Caestrum-petéket helyezett megfúrt venyigébe, melyben a hernyók — mint a rágási helyek mutatták — táplálkoztak is, de ki nem fejlődtek, mivel valaki a záró pléhet és gyantát leszedte. Anker Lajos jegyzetei szerint a hernyó a :Schirunkc-növény gyökerén él, s"Szen növény salatt, úpy - látszik " nemtatezírokot ; erti, . hanem a Peucedanumot, melynek előző évi kóróján a lepkét ülve lehet találni. Hunyadmegyében is megfigyelték a H. caestrumot oly helyen, a hol nem tenyészik a spárga, de nagy mennyiségben a Peucedanum. Ehhez alighanem hasonló a Hypopta thrips-nek is az élet- módja. Weissmantel Vilmos. Irta A. Aigner Lajos. Ismét elköltözött egy lepkész oda, a hol nem röpülnek lepkék, oly lepkész, akit, habár külföldön született is, mégis a mienknek mondhatunk, nemcsak mert magyar családot alapított, hanem mert életének legnagyobb részét Magyarországon töltötte és: 45 évig csaknem szakadatlanul a magyar vasutak ügyében működött. Weissmantel Vilmos: született "1837." vdeczs:ö-án Brünnben, a hol atyja adóhívatalnok volt. Szülővárosában reáliskolát és építész-akademiát végezvén, 1856-ban a magyarországi kataszteri felméréseknél nyert alkalmazást mint adjunctus 5 e minőségben 30 A. Aigner Lajos. bejárta Sopron-, Vas- és Zala-megyét, majd Horvát- és Szlavon- országot, valamint Máramaros-, Szatmár-, Bereg-, Ung- és Zem- plén megyét. Ez idő alatt, 1866-ban Perbenyiken családot alapított, nőül vevén Bodnár Máriát, gróf Majláth Antal gazdatisztjének leányát, kivel boldog házasságban élt. A gróf ajánlatára kinevezték 1869-ben a magyar északkeleti vasút építéséhez mérnöknek, de ezen vonalnak teljes kiépítese után, 1574-ben elbocsátották. Ezután félévig állás nélkül Budapesten élt és nélkülözéssel küzdött, 1875-ben azonban nagyobb tagosítást vég- zett Mezőtúron. Végre 1876-ban sikerült a cs. és kir. szab. osztrák államvasút- társaságnál ismét állandó alkalmazást nyernie, még pedig eleinte a temesvár-orsovai vasút építésénél volt elfoglalva, 1880-ban a bolgár- országi és keletrumeliai vasutat tracirozta, majd 1881-ben Prágába s onnan Bécsbe rendelték, a hol 5 évig a vasútépítési vezetőség- nél működött. 1890-ben kikérte őt nevezett társaságnak magyarországi része a dévényújfalu-szakolczai vonal építéséhez, mely czélból Pozsonyba Weissimantel Vilmos. 91 költözött. Ezalatt bekövetkezett a magyar vonalaknak államo- sítása, mely alkalommal az azoknál foglalkozó tisztviselőkkel együtt Weissmantel is a m. kir. államvasutak szolgálatába jutott s abban maradt élte végéig. Mint mérnök 1892-ben a nagybocskó-körösmezei vonal építé- séhez rendelték ki s ez időben családjával Trebusán, majd Körös- mezőn és Bocskó-Rahón lakott. 1895-ben áthelyezték a székely vasutak tracirozásához és építéséhez Csik-Szépvízre, 1897-ben pedig a csíik-mádéfalva oláhtoplicza szászrégeni vasútvonal tracirozásával volt elfoglalva, e miatt Szász-RKégenben lakott. Végre 1900-ban a központba idézték be, de ekkor is kisebb kiküldetésekben (Arad, N.-Szt-Miklós-Temesvár) volt része. Mind- ezen állásában mint pontos és lelkiismereres hivatalnok kivívta előljárói megelégedését és becsülését. Daczára ennek nem teljesült egyik legforróbb vágya. Évek óta ugyanis az volt főtörekvése, hogy hivatalbeli véglegesítését és a magyar honosságot kieszközölje, de rövid betegség után 1901. nov. 13-án elhunyt, annélkül, hogy az sikerült volna. Ennek következtében nejét és gyermekeit, kik közül négy még nem kereső, a legnyomasztóbb helyzetben hagyta hátra. A lepkészet iránt már tanuló korában nagy hajlandóságot tanúsított és Brünn gyönyörű környékén szép gyűjteményt hozott össze s a többi közt Deilephila nerif-t is fogott, melyet előtte ott nem igen figyeltek meg. Midőn a magyarországi kataszterhez került, gyűjteményét eleinte magával vitte, de utóbb a kassai muzeumnak ajándékozta. Később is elajándékozgatott kisebb gyűjteményeket és egyes állatokat, kivált tanulóknak. A meddig keresztül-kasul járta be az országot s úgyszólván állandó lakhelye sem volt, csak úgy alkalom adtán gyűjtött egyet- mást. A T(0-es évek végén azonban, Lugoson és Karánsebesen kezdett megint gyűjteni s azt Prágában (1881—85.) nagyobb mér- tékben folytatta, különösen miután az odavaló jelesebb rovarászokkal és a gyűjtés mindennemű fortélyával megismerkedett volna. Már akkor kezdett különös kedvvel hernyótenyésztéssel foglalkozni s ezen az úton nem egy ritkább lepke birtokába jutott, ilyenek voltak p. o. Arctia casta és maculosa, Stanropus fagi, Harpya bicuspis ; nagyobb mennyiségben tenyésztette a Deilephila galii-t és porcellust. Bécsben (1885—90.) is nagy számban tenyésztette a hernyókat, s a többi közül Deilephila vespertilio, Smerinthus tiliae, Bombyx calax és rimicola, Crateronyx taraxaci, Aglia tau, Cnethocampa pityo- campa és számos más fajt nevelt és fogott. Máramarosban tőleg csalétekkel fogott tömérdek Noctuát. Tusnádon megfigyelt egy 32 Dr. Chwzer Kornél. rózsaszín tünetű Pieris crataegit, Székely-Udvarhelyen pedig a ritka Deilephila celeriót. Középlakon a Crateronyax taraxacit tenyésztette, Szászrégenben a Neptis acerist és Saturnia pyrit, Délmagyaror- szágon pedig a Saturnia spinit, mely alkalommal ezen faj hernyó- jának kártékony felléptét állapította meg. Legújabban az Acherontia Atropos hernyóját gyűjtötte nagyobb számban. Minő buzgalmat és fáradhatatlan utánjárást fejtett ki, ha valamely hernyófaj tenyészté- sére adta magát, tanúsítja az az egy tény, hogy Dr. Standfuss- nak, kisérletei czéljára, a Thais Polyxena bábjának 1200 példá- nyát szállította. Különös elragadtatással szokott megemlékezni a Vlara- szorosról, melyen a Irencsén-Teplánál Brünn felé elágazó vasút áthalad. Ezen a kitünő entomologiai helyen találta a többi közt a Pterogon Proóserpina, Hybocampa Milhauseri és Harpyia bicuspis hernyóját, valamint a Zygaena Ephialtes-t és különböző eltéréseit, a Deilephila livornicát pedig bogáncson fogta. Ez utóbbi fajt Karánsebesen, Rahón és Csik-Szépvízen is fogta, még pedig a Csikban nagyobb mennyiségben. Mindezekről beszámolt a (Rovartani Lapokban), melyriek Buda- pestre jutván, szorgalmas munkatársává lett. Sűrűn kereste fel a buda- pesti entomologusok társaságát, melyben mindannyian megkedvelték a jó kedélyű, beszédes férfit, és megdöbbenve értesültek hirtelen ha- láláról. Áldott legyen emlékezete ! Zemplén megve Hymenopterái. Gyűjtötte és összeállította Dr. Chyzer Kornél. IV. Fam. Pompilidae. Pompilus jfuscus F. Szőllőske V. 12—VII. 23, Tokaj V. 4—VIH. 8, Ujhely VII. 12, Páczin X. 2, Varannó IV 227; cimctellus V. L. Szomotor. VÍI. 3, Rokitó; , Parnói VII. 14, EfdőbégyevtsSszkő i ÜUjhely VII:5., Tátkány Xx." 2, Szótlóske MINT. 412. DÍPÜMCSALUSIZÁNE Ujhely VII. 16, Tolcsva IX. 28, Szóllőske VIII. 183, Szomotor VI. 5 22; láesus Mocs. Szőllőske VIII. 17; plumbeus V. L. Szomotór VI. 17—VH. 1, VIII. 7; wiger E. Szomotor VI:: 27, Tolcsva VI. 22. IX. 23, Ujhely VI. 30, Imreg VI. 28; neglectus:W. M.-Laborez VII AOsSSzóllőske S MTSSZAE Zemplén megye Hymenopterái. 9 9 Ceropales maculata F. Szőllőske VIII. 3—yVIII. 20, Uj- hely VII. 25. eszekükdsat ose MAS S ÖTMCINNY NYZ ESSSZÓMGSKke VE 1 A genia carbonartia DIb. Gesztely, Szomotor VI. 22. Priocnemis variegatus F. Mád, Monok, Erdőbénye VI. 21. Szőllőske VIII. 15, Ujhely VI. 14; fasciatellus Spin. Ujhely X. 5, Szinna VII, 14, Gesztely X. 6, Szőllőske VIII. 15, sepicola schm. (fuscus. F.) Sz.-Keresztur V. 6, Ujhely V. 21, Tokaj V. 4; exaltatus Pz. Szőllőske VII. 25; maculipennis Schenk, Tokaj, Schenckii Kohl. Simonka VII. 2; versicolor Scop. Szőllőske VIII. 8. Fam. Sphecidae. Tachytes sfoliata Gir. Ujhely VI. 15. elensga Jur.J Szóz motor VIII. 5; discolor Friv. Szomotor VI. 22, VI 17; pectinipes L. Ujhely VI. 20, Tokaj VI. 22; europaea Kohl. (obsoleta Dhl., Rossi) Szomotor VI. 17. Dinetus piztus 9pin. Szomotor VI. 22. Palarus jflavipes F. Szomotor VI. 27—VII. 1, Szőllőske VE. AE Psammophila viatica L. Tokaj VIII. V, Ujhely, Gesz- tely X. 6. Szomotor VII. 1, Runyina, Szőllőske VI 17. Ammophila sabulosa L. Szőllőske VII. 28, Ujhely, Szinna, Rokitó VII. 15, Simonka VO. 2, N.-Mihály; var. cyamescens Dib. Ujhely; Mocsáryi Friv. Szomotor VI. 22; Heydeni Dib. Szomotor VII. 3—VII 23. Larrada anathema Rossi. Szomotor VII. 8, Tokaj, Szóllőske. Astata boops Latr. Bereczki VIII. 3, Széphalom VIII. 2. Arpactus lIgevis Ltr. K.-Tárkány X. 2, Szőllőske VIII. 15, Carceli Leach. Tolcsva VI. 22, Szomoter VI 92. Philanthus triangulum F. Ujhely VIII. 6—VIII. 30, Szo- motor VII. 3—VIII. 7, Lelesz, Tarczal VII. 10; coronatus F. Megy- gyaszó. Miscus camfestris Ltr. Ujhely VI. 3. Cerceris arenarig L. Szőllőske VI. 20—VIII. 3: cribrata Mocs. Lelesz VII. 7; emarginata Pz. Szőllőske VIH. 8; Ferreri Vanderl. Szőllőske VHI. 8; /wzmereg Costa... Tokaj VIII. 5; hortivaga Kohl. Szőllőske VII. 20 ; labiata v. d. L. Ujhely VII. 25— VII. 30, Tokaj VII. 1, N.-Mihály, Homonna VII. 1, Tarczal VI. 9, Szőllőske VIII. 20; ormata Ltr. Tokaj VIII. 5, Ujhely VII. 29, Tolesva, Homonna, Szőllőske VIII. 15—VII. 20, N.-Mihály ; var. sabulosa Pz. Szőllőske VIII. 17; var. semicincta Pz. Ujhely VI. 13, Tolcsva VI. 22; gwuadrifascigta Pz. Tokaj VIII. 5, Zemplén VI: 18, Ujhely VII. 25. Pelopoeus destillatorius Illig. S.-Patak VII 1, K.-Azar VII. 15. Cemonus wumicolor F. Szőllőske VIII. 12. 34 Dr. Chwyzer . Kornel. Bembex. rostratla , Ltr. Szomotor VI. 17- VII. 3. Páczin VII. I; tarsata Ltr. Szomotor VII. 3— VIII. 7, undata DIb. Szomotor VSE ebzdemntata va do E Ujhely "VIN S SZ OTNKOKO Te a VATNNTSNÉT Mellinus arvensis F. Szomotor VI. 17. Alysson bimaculatum Jür. .Szomotor VI. 22- VI. 27, VI: 7, N.-Mihály VI. 830, Lelesz VII. 7, Ujhely VII. 5, K.-Azar VII. 15. ÉL o pikvs iss guadvijasciatus 4 S.-Batak VI:525. Stizomorphuús ívidens" F. Szomotor VI. 17" VIISES Eelesz VII. 7, Tolcsva VI. 22, Szóllőske VII. 3— VIII. "720 : hunga- TICuS: BAN SZOMOLOT VI. 17 VILL "3. Pajczim VIN S ESKSSZÓT lőske VIII. 17. Nysson dimidiatus Jur. Tokaj; Dufouri DhI. Ujhely VII. 2. Gorytes mystaceusIL.:7O.-Ruszka VII. 10, Szinnaikő VII. 4, Simonka VII. 2; Fargei Schnck. O.-Ruszka VII. 10, Ujhely V. 27—VI. 8, Tokaj. Mimesa unicolor v. d. L. Ujhely VI. 1, N.-Gesztely. Diodontus minutus: F. UVjhely XX. 14 BereczkieVI. 345 Koponya VII. 1, Szomotor VI. 22. Pemphredon Magubris DIlb. Zemplén VI. 18. P"s-em datratus Pz. . Wálya" Bereczki "VIS: s zenplén e viááiSő Szőllőske VIII. 12, Ujhely. TE ypoxy Lomn jzgls DID sAokaj EV ESSEnehyaeVszetA Szőllőske VII. 3, Tállya, Szinna, Erdőbénye. . Oxybelus variegatus Wesm. Szomotor IX. 14, elegantulus Gerst. Szomotor XI. 14; 14-notatus Oliv. Tarczal VI. 9 ; bipunctatus C. TLelesz VII. €; nigripes OKw-" Vjhely VII." 25, "Szóllőskes VIII 206 uniglumis L. Szöllőske VII. 3 ; latro Oliv. Szomotor VIII. 7. Lindenius albilabris Pz. Szomotor VI. 22—VI, 27. Ujhely MIELSz AV norlatovkdéeSztmma Thyreopus cribarius L. Szőllőske VIII. 3, N -Mthály VI. 30. Blepharipus pauperatus Lep. Ujhely VII. V; serripes Pz. Szőllőske VIII. 15 ; vagabundus Lep. Bereczki VI. 1. Crossocerus guadrimaculatus Spin. Ujhely ; varius Lep. Lelesz VII. 7; ambtguus Dhlb. Mád. Ectemnius ribicola Duf. M.-Laborcz VII. 19 ; vagus v. d. T. L.-Bénye VI. 21, Vihorlat VII. 14, Rabaskala VII. 9, Szőllőske VIII. 13—VIII. 20, Ujhely VII. 25 ; dives Lep. Szomotor VI. 27 ; guttatus VÉKA SO SRUSZ az VINO Solenius cephalotes Schnek. Tolcsva VII. 30, Szóllőske MANI 2. Ceratocolus vexillatus v. d. L. S.-Patak VI. 26, Ujhely V. :29— VII. 25, Tolcsva, VII"225 Szomotor VI. 27" Simonka "VAS Szőllőske VII. 31—VIII. 17, Ladomér VII. 7 ; subterraneus v. d. L. Szomotor VI. 17. Crabro fossorius L. Tokaj, Olyka; chrysostomus Mor. Szőllőske VIII. 15; striatus Lep. Szőllőske VIII. 3—VIII. 20. Coleopterologiai jegyzetek. (2. RK ÖZTEMÉNYE Irta Csiki Ernő. 6. A Leptura scutellata var ochracea Faust, melyet legelőször Erdélyből mutattak ki, nálunk nem fordul elő, csak Turkesztánban és a Kaukazusban. A nálunk előforduló alak, barna vagy sárgás- barna szárnyfedőkkel, a var. ochraceipenmis Pic. út Bremnerekre sa, Wiener Emtomologiseme széitűíe EN 1901. 21. lapján Cirkvenicáról említette a Halyzia 18-punctata var. Andersoni Woll. fajváltozatot, melyet ennek alapján, mint faunánkra újat, egyik jegyzékembe szintén felvettem (Rov. Lap. VIII. 1901. 165. 1) Müller József újabban (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. "1901. p. 519.) ezen állatot új fajváltozatnak tartja és Coccinella (Myrrha) octodecimguttata L. ab. flavopicta néven írja le. Faunánkba tehát a var. Andersoni Woll. helyett az ab. jlavopicta J. Müll. veendő fel. $. A magyar bogárfauna gyarapodását eddig három pótjegy- zékben tettem. közzé a Rov. Lapok V., VI. és VIII. kötetében. Ezen adatokkal a fajok és fajváltozatok száma 7249-re emelkedett, mely tekintélyes szám azonban folyton növekedik. Igy ez alkalommal is nehány a faunánkra új Coleopterát akarok felsorolni, összesen 49 alakot, a mi elég szép eredmény, ha tekintetbe veszszük, hogy utolsó pótjegyzékem alig négy hónapja jelent meg. Az alább fel- soroltakat részint saját meghatározásaim, részint az újabb irodalom alapján állítottam össze; 1—-2 pedig tévedésből kimaradt előbbi jegyzékeimből. Cicindela viennensis Schrnk. ab. apicalis D Torre — VI. Szászkabánya. Trechus (Anophthalmus) Mallászii Csiki — V. Detonáta. Hydroporus /lavipes Oliv. — VIII Novi (Wachsmann). Mycetoporus gracilis Luze — VI. Mehádia; M. flavi- cornis Luze — V. Rodnai havasok, Bucsecs; M. ambiguus Luze — VII. Kapella, Velebit és a tulajdonképeni Magyarországból közelebbi termőhely nélkül; M. nobilis Luze — VIII. Fiume; M. corpulentus AZ eközleménytalásasRovarltaps MELET V90NSERA s 36 Csiki Ernő. műzee— VI Rodnai havasok, "VII. Croatia; .M. IVingelmuelleri tze e VENeg01. 12050 JTA KO SE Ganglbaueri Bernh, — II. Fertőtó. Bathyscia Horváthi Csiki — VIII. Novi (barlang). Anthaxia mitidula L. var. cyanipennis Lap. — VII. Papuk hegység (Koca). Drasterius bimaculatis Rossi var. anticus Keitt. — 1. Ujpest (Götzelmann). Das yes (Metadasytes) nigrocyameuns Muls k Rey. - Hungaria. Psilothrix:severns Kiesw. — VII. Croatia. Haplocnemus inleger Baudi —- VII. Duboka (Koca). Trichoceble memnonia Kiesw. Hungaria. Danacaea angulata Küst. var. ochripes Schilsky — VIII. Fiume: D. murina Küst. — VII. Croatia; D. imarginata Küst. var. sraéca. PrTOCh. 57 AI Mehádia. Isomira kungarica Csiki — VI. Bács m. Mordeltla aurofasciata Com. var conjuncia ochilsky — IV. Mármarossziget ; M. aculeata L. var. Fletischeri Em.— Hungaria. Mordellistena parvula Gyllh. var. affinis Schilsky VII. Croatia: M. Kraatzi Em. — Hungaria. Anaspis frontalis L. var. maculicollis Motsch. — Hungaria Croatia: A subtestacea Steph. — VIII. Fiume ; A. (Nassipa) Costge" Em. — VII. Croatia ; A (Larisia) falfpalis Gerh. — Hungaria. Rhipiphorus faradozus L. var. apicalis " Gradl. — IT. Sopron (Ehmann). Otiorrhynchus Fussianus Csiki — V. Kaldara arpasului (Fogaras m). Foucartia Henschi Reitt. — VIL Ruma. Alophus Vau Schrnk. (triguttatus auct. non F.) var. We- beri Pen. — Központi-Kárpátok és erdélyi havasok ; var carpathicus Reltt. Központi és Keleti-Kárpátok; var. subcarinatus Reitt. — IV. Mármaros : var. pseudelegans Reitt. (elegans Reitt. nec Otierl.) — VII. Croatia; A. Kaufmanni Stierl. var. puncticollis Reitt. — VII. Croatia ; var. Seguensi Reitt. — VII Velebit. Dorytomus Schőnherri Faust. -- I. Ujpest (Götzelmann). Rhinonc u s. bosnicuns oehuültze 7 1 Fertőtó; Ceuthorrhynchus ckhloroghanus Roug. — I. Pilis-Csaba :"Wachsmann), Budapest, Péczel (Kuthy), VI. Mehádia (Pável) ; C. incisus Schultze — I. Budapest (megyeri Dunapart : Götzelmann). A pion (Ceratapion) similans Schilsky — II. Fertőtó ; 4. (C.) sareplanum Desb. — Hungaria ; A. (C.) detritum : Rey — VI Szlavonia: A. (Exapion) elongatulum Desbr. — Hungaria; A. gracilipes Dietr. — Hungaria. Rosalia alpina L. var. 4-punctata kKeitt. — Hungaria centralis. Melasoma cuprea F. var. sarmatica Weise — ÍV. Ung- völgy (Wachsmann). Ezekkel a magyar bogárfauna ezidőszerint összesen 1298. alakot számlál Lepke-taunánk gyarapodása 1901-ben. Irta A. Aigner Lajos. A magyar birodalom lepke-faunájának ismerete évről-évre gyarapodik. Szerencsés gyűjtők ez elmult 1901. évben is több, faunánkra új fajnak és fajváltozatnak előfordulását állapíttották meg. Legfeltünőbbek ezek közül azon északi, illetve havasi fajok, melyek is mEPStSL SB OIGISI6 AJ ámos és, De Czekeliüs ii Dá ate d buzgalmának köszönhetünk. (I. R. L. VIII. 97. 174. 1.) Az előbbi az Argynnis Freija Thnb. a Csorbatónál, az utóbbi pedig a Bucsecsen és Nagyszeben környékén találta a következő Macrole- pidoptera-fajokat : Zyyaena exulans Hw., Arctia Onenselii Pajk., Hepialus velleda ab. gallicus Ld., Lasiocampa lunigera ab. lubu- lina Esp., Cidaria nobiliaria HS. és Eupithecia evnensata Grasl. Ugyancsak havasi fajokra vonatkoznak főleg amaz adatok, melyek Dahlström Gyula gyűjteményéből kerültek elé ; ezek (I R. L. VIII. 97. I.), egy már előbb ismeretes fajváltozat (Gnophos sordaria v. mendicaria) leszámításával 20 fajra és 17 fajvál- tozatra rugnak. Viszont délszaki fajt, Lyihria sanguinaria Dup., talált KocC a György Vinkovczén (R. I.. VIII. 44.), magam pedig Peszéren a 1 hecla acacide v. abdominalis Gerh. egy szép példányát fogtam, mely fajváltozat eddig csak Kis-Ázsiából volt ismeretes. Egy új fajváltozatot írt ll Tomala Nándor Zentáról, a Sesia empi- formis v. hungaricat, magam is egyet, a Colias Edusa ab. Páveli-t. Tetemes gyarapodást nyert faunánk amaz adatok által, melyeket a Staudinger-Rebel-féle katalogus Magyarországon előfordulókként emlit, de a melyről ilyenekül még nem volt tudomásunk. Ezen adatok (a Cidaria munitata már előbb Trencsénről lévén feljegyezve), íl fajra és 13 fajváltozatra vonatkoznak. (R. L. VIIL 175. 1.) Még lényegesebben bővült faunánk köre az által, hogy a Dal- mátországban előforduló fajokat is felvettük abba. Az e czímen (R. L. VIII. 173. 1.), felsorolt adatok 58 fajra és 27 fajváltozatra vonatkoznak. (A Gnophos asperaria és Sesia typhiaeformis el volt hagyandó, mivel az előbbi Horvátországból, az utóbbi pedig Buda- pestről már előbb fel volt jegyezve.) Ez a szám előreláthatólag jóval növekedni fog, ha az összes dalmát fajokat ismerjük. A jel- A Aigner Lajos. 46 zett alkalommal csupán azokat az adatokat soroltuk fel, melyek a Staudinger-Rebel-féle katalogusban névszerint dalmátországiaknak van- nak feltüntetve. Ugyanazon forrás nyomán felemlítettünk egy boszniai adatot is : Spilosoma placidát, melyet Frivaldszky 1mre a Balkáns ból írtsle; Ezen adatokhoz sorakozik néhány új Macrolepidoptera-faj, melyetsdr eke Bs! E tlestjabban (MérnszóctzbotsaGészíVVa Sea) elB 1901. p. 798—894) Boszniából és Herczegovinából leírt. Ezek a következők : Hiptelii Apfelbecki Rbl., a H. ochreago-nál jóval világosabb okersárga, felső szárnya is rövidebb és szélesebb amazénál. Az Ivan planinán fogta 900 m. magasságban Apfelbeck Viktor, : a boszniai muzeum igazgatója, kinek nevét is viseli. Cidaria aguaeata Hb. var. hercegovinensis Rbl., világósabb színezésű, a tőfaj zöldes-szürke tünete nélkül. (Déli Bosznia és Her- czegovina). Lignyoptera thaumastaria Rbl. Alakja egészben véve össze- vág a L. fumidaria-éval, alapszine azonban okersárgás-pirosas ibolyaszínű harántsávval. (Zepcze, Északi Bosznia, 1901. okt. 15 ) Gnophos Pentheri Rbl., a G. ambiguabá-hoz hasonló, de jóval kisebb és világosabb, fehéres-szürke. ( Irebevié, Sarajevonál és a Plasa-hegyen Herczegovinában.) Ezek után adja Rebel egy új Microlepidopterarfaj : leírását is, s azután megállapítja hét nevezetes állatnak honosságát. Ezek egyike a szerfölött ritka Cossus balcanicus Ld., mely a C. cossus-hoz igen hasonlít, de nyulánkabb, hosszabb potrohú és keskenyebb szárnyú. Sarajevón találták egy példányát, eddig csak Keleti Ru- meliából, Szlivnóról volt ismeretes. A másik faj a Cidaria cory- daliaria Graes., mely alakra nézve a C. tristata-ra hasonllt, de csaknem egészen fekete, kevés lehér petytyel és ponttal. Eddig csak az Amur- és Assuri területről volt ismeretes, az utóbbi évek- ben azonban ráakadtak úgy Boszniában, Bocacon (Banjalukához közel) és Vlasenicán, valamint a Velebit-hegységben is, a hol Pável János fogta egy példányban. A felsorolt adatokkal együtt a magyar birodalom Macrolepi- doptera-faunája immár 1523 fajt és 589 fajváltozatot, összesen 2t12: lepke-alakot foglal magában. cas sas szt kk tat dáká a Különfélék. Acherontia Atropos L. Ezt a feltünő szép lepkét tavaszkor soha sem figyeltem meg, nem is hallottam, hogy ilyenkor találták volna. Azonban Vámos-Mikolán, a csata-ipolysági vasútvonalon, 1589. ápril havában imént felszántott szántóföldön, mely m. e. 3 méter széles és nehány száz méter hosszú [Lycium-kerítéssel el volt látva, — kiszántott egészséges Atropos-bábot találtam,j mely azon- ban az eke vasától megsérült, és még élve, a hangyák prédája lett. A kutatás további bábok után eredménytelen volt. Ugyan abban a községben ugyanazon év junius végén vagy julius elején kifejlett hernyót találtam, mely után a lepke szeptember hó közepén kelt ki, még pedig Budapesten szállodában, a hol a bábot köcsög- kalapom tokjában tartottam. — Barna hernyót soha sem találtam. — Az 1871. vagy 1872. évben Perbenyiken (Zemplén m.) egyszer Szmrecsányi úrral korán reggel fogolyvadászatra indultunkban mind- járt a kastély mögött kenderföldön, melyben épen a hím növénye- ket kitépték, félóra alatt kenderen ülve öt Atropos-lepkét találtam, melyeket, erre elkészülve nem lévén, nem tudtam másként megölni, mint a nappali lepkéket, t. i. a tor összenyomása által. A lepkéket pedig a kalapomra tűztem, ez azonban alkalmatlan lévén, útközben egy fának törzsére helyeztem el, a honnan visszajövet hazavittem. Ezek a lepkék egészen frissek voltak s ennélfogva gyanítom, hogy a bábot azon reggel hagyták el és hogy hernyójuk ott a kenderen élt. — Az 1880. évben julius 20—25. közt Sipka faluban (keleti Kuméliában) Solanum nigrumon egészen kifejlett Azlropos-hernyót láttam, meiyet azonban. doboz hiányában, ott hagytam — Az 1882. év nyarán a. csehországi Theresienstadt vársánczain föld- mérés közben Aíropos-hernyót Lyciumon és egyet jázminon talál- tam. A lepke azonban, ki nem kelt a bábokból, melyek február havában még éltek, de május hóban elszáradtak. — 1887-ben Ber- zéken (Zemplén m.), akkor, midőn az első rózsaburgonyát a föld- ből kiszedték, három kifejlett hernyóra akadtam. Erdbergen, Bécs mellett, délutáni 4 órakor egy kertész kalapjára röpült egy szép, kicsiny hímpéldány, melyet egy meszely borért magamhoz váltot- tam. — Az évek folyamán számos méhészszel ismerkedtem meg, a kik megigérték, hogy a kaptárokba behatoló Atrobos-lepkéket, a mit egyhangúlag mint évről évre ismétlő gyakori dolgot emle- gettek — megfogják és elküldik. Daczára ez igéreteknek és hogy pénzt is felajánlottam, ezen az úton soha sem kaptam egy darabot is. A világossághoz röpült vagy obscurus helyeken találtakat ismé- telten kaptam, de igen ritkán használható példányt. Weissmantel Vilmos.) 7") Hátrahagyott irataiból. 40 Különfélék. A palaearktikus Dipterák katalogusa. Minthogy Schinernek , Catalogus systematicus Dipterorum Europaex óta, a mely volta- kép csupán névjegyzéke az 1864-ig leírt fajoknak, hasonló munka. nem jelent meg, a Dipterologusok érzékenyen nélkülözik az ilyen- nek kiányát, kivált pedig kimerítő kritikai katalogusnak, mely az. irodalmi idézetekkel el van látva. Ez a körülmény indította D r. Kertész Kalmant arra hogy BeGkeT "Telt Tesztzttáktttee B isehrot TT més :.Steiln :P. "közteműködéséveb § azazenmiten katalogust teljesen átdolgozza s az 1900. év végéig kiegészítse és folytassa. A nagy gonddal készülő mű, mely a 19-ik század vé- géig leírt összes fajokat s azok synonymáit, valamint a szükséges irodalmi idézeteket magába fogja foglalni, valószínűleg két kötet- ben fög megjelenni, melyek egyike az Orthorrhaphkat, a másik pedig a Cyclorrhaphokat tartalmazza, és kimerítő névmutatóval lesz ellátva. Hasznos poloskák. Ismeretes, hogy számos poloskafaj nagy hasznot tesz az által, hogy kártékony hernyókat s egyéb rovarokat pusztít; ilyenek: Capsus mali M., mely az alma-molyokat, /dypo- nomeuta, pusztítja, Zicrona coerulea L. a földi bolhát (Franczia- ország és Algir), Capsus capillaris F. a rózsa paizstetvét, Nabis brcvipenuis H. a szilfa paizstetvét, MNabis lativentris a Pieris bras- sicde. petéit, Phytocoris poguli a vértetűt, a [Jropicor s rufifes L. az apácza-pohók hernyóit, az amerikai Prionidus cristatus L. gyü- mölcsfa rontó hernyókat, Picromenus bidens L. egyéb hernyókat stb. :Stb. 3 Zoologiai utazást Egyiptomba, Palesztinába és Sziriába ren- dez a jelen év folyamán az ismert entomologus Dr. Schmied e- knecht O., ki jelenleg nagyobb utazó társasággal Jáva szigetén időzik. Az utazás 45 napig fog tartani és hajón I., vasuton II., osztályon Münchenből oda vissza 1600 márkába kerül. Ugy látszik az uta- zások rendezése jövedelmezőbb az entomologiánál ! ! Légy-kalács. Akad nép, mely a légynek is hasznát tudja venni. Keleti Afrikában, a Nyasza-tó északi partjain lakó négerek a legyekből ugyanis kalácsot sütnek. Számtalan egyéb állaton és állatikán kívül, mely az Európaiakra nézve gyakran igen kellemet- lénné válik, van ott bizonyos fajta apró rovar, mely a mi hazai legyünktől csak abban különbözik, hogy nem szúr. Ezt a nem vé- rengző legyet ellenkezőleg a mindent felemésztő ember eszi meg. A különben. ártatlan állatkákat, melyek azonban oly sűrű tömeg- ben lépnek fel, hogy a napot is elhomályosítják, óriási vászcn- falak segítségével fogdossák össze, kissé összenyomják és nagy dézsákba öntik, melyekben péppé zúzzák, azután megfelelő meny- nyiségű őrölt rizset kevernek hozzá, míg az egész anyag tésztaként gyúrható. Ebből lapos kis kalácsot formálnak, a melyet megsütnek és azután megpörkölnek. Ez a kalács at. cz. négerek legkedveltebb csemegéje. Minden ház, más szokás! Irodalom. KGAGOTOKRATA TU d16ü Übersd asse ajdü im sdée e SETOMKETŐ E tern (sic!) (Jenaische Zeitschrift für Naturwissenschaft. 836. Bd. 1901. p. 207—228. Mit 1 Tafel und 6 Textfiguren.) Szerző Dr. Langhoóffer tanár figyelmeztetésére már Zág- rábon fogott a Coleopterák szájszerveinek megyizsgálásához s e tanulmányait később Münchenben Dr. Hertwig intézetében folytatta. Tanulmányait számtalan bogárfaj szájszerveinek megvizsgálásával kezdte meg, de később csak a Necrophorus vespillo L, Carabus camcellatus III., Melolontha vulgaris Fabr., Agabus guttatus Payk. és kiegészítőleg a Periplaneta orientalis L. szájszerveinek pontos megvizsgálására szorítkozott, mert mint írja a labium különfélesége iniatt sok fajnak megvizsgálása czélhoz nem vezetett volna. Ki kell emelnürk, hogy főleg a Necrophorus-t illetőleg a választás jónak bizonyult, mert ez számtalan pontban a Periplaneta-éval egybevág. Rövidesen elmondván a praeparálás és megvizsgálás módozatait, az egyes fajok labiumát írja le és ezeket sikerült szövegközti áb- rákon és egy színezett táblán be is mutatja. Midőn e .nagy SZzor- galommal készült értekezést az érdeklődők figyelmébe ajánljuk, nem hagyhatjuk említetlenül azt, hogy feltünő a sok iráshiba, így eltekintve egyes szavaktól, szerző pl. következetesen Coleopteren és Orthopteren helyett azt írja Coleoptern, Orthoptern stb., a mi úgy látszik a szerkesztőség figyelmét is elkerülte. — Csiki Ernő. 3 Reüter, Edm., Die europáischen Arten der Coleop- teren- Gattung Monotoma Herbst. (Wiener Entom. Zeng. XX: 1901. p. 193— 19f.) Az europai fajok meghatározására szolgáló táblázat, mely ben a Monotoma nembe tartozó fajok két alnembe soroztatnak ((Gyro- cecis Thom. és Monotoma s. str.) A hazánkból eddig kimutatott fajok közül a Gwyrocecis alnembe a guadrifoveolatla Aubé és conicicollis Aubé tartoznak. A. M. guadriimbressa Motsch., melyet hazánkból legelőször Speiser Ferencz mutatott ki Kalo- csáról (Kalocsa környékének bogár-faunája 1893. p. 27.), faunánk- ból valószínűleg törlendő, mert Reitter ebben a dolgozatban ki- mutatja, hogy az a faj, melyet ő eddig guadriimpressa-nak tar- tott és mely faj ezen név alatt eddigi dolgozataiban is szerepelt, nem más mint a guadrifoveolata Aubé, Motsch. Törlendő a var, guisániliarum Redtb. is, ez csak a guadricollis Aub. synony- mája. Csiki Ernő. x 429 Irodalom, Reitter, Edms, Vierzehnters Beitrag zür Codleoptetr em BAND av om E to patt üdnnel szedem ram ókNekn zZe ntem TD ándern. (Wiener Entom. Zeitg. XX. 1901"p.:2007 202). 6 új bogárnak leírását tartalmazza, ezek közül a Foucartia Henschi-t Dr. Hensch Andor Ruma mellett Szlavoniában fe- dezte fel; a Rosalia alpina var. guadripunciata pedig Közép- Magyarországból való, ez a v. farvonotata-hoz hasonló, de a kö- zépső széles harántsáv és a csúcs között nem egy, hanem 2 apró egymás mögött álló és közel az oldalszélhez elhelyezett kerek folt van. Csiki Ernő. 3 Reitter Edm.,Bestimműünés- Tt abeltesrderre Úr omprad s ehes TAT-Opi Dasó TAT "UNNYUNA FOS pata CSO MS TÓK DRE Tt Sz SRÚJÁTS culionida e). (Wiener Entom. Zeitg. XX. 1901. 203—219. A Tropiphorini tribusból Európában egyetlen nem, a ZT ropiphorns Schönh. fordul elő. A táblázatban több fajnál találunk hazai termőhelyeket is emlitve: micans Boh. (Dél-Magyarország), var. obesus Fauv. (Erdély), transsylvamicus Daniel (Erdély) és . a fauna-katalogusban mint kétes faj felsorolt ochraceosignatus Boh. (Horvátország); egy új faj leírását is találjuk, ez Szerbiában fordul elő (serbicus Reitt.). Az Alophinitribusból 4 nem tárgyaltatik (Rhytidoderus, Alophus, Seidlilzia és Trachelomorpbhus), hazánk faunája szempontjából minket azonban csak egy érdekel, ez az Alophus Schh. Az idetartozó A. triguttatus Wabr. szerző szerint csak Európa nyugati felében (Germania occid, Gallia, Britannia) fordul elő, a kelet-európai pedig A. Vau Schrnk (triguttatus auct. non. Fabr.). Ez fordul elő Magyarországon is, varietásai közül a var, Weberi Penecke (Keresztény havas), var. carpathicus Reitt. nov. var, (Központi és Keleti Kárpátok), var. subcarinatus Reitt. (Mármaros) és var psendelegans Reitt. nov. nom. (elegans Reitt. non Stierl.) (Mármaros) faunánkra újak. Hazánk másik eléggé el- terjedt fajának az A. Kaufmanni Stierl. két újonnan leírt fajvál- tozata faunánkra szintén új: var. pumcticollis Reitt. (Horvátország) és var. Seguenst Reitt. (Velebit). Csiki Ernő. Magyarországi rovarászok névjegyzéke. ale Izsó Lajos dr. orvos, Jászladány. Ent. oecon. Jablonowski loszef a m. kir. állami Rovartani Állomás főnöke. Budapest, II., Oszlop-u. Ent. oecon. Jámbory Kálmán m. kir. honvédelemügyi ministeriumi tiszt- viselő. Budapest, Í., Honvéd-u. 15. Lep. Józsa János főgymn. tanár. Szamos-Uvjár, Lep. Jurinac Adolf Jenő dr. főgymn. tanár, Varasd. Crustacea. Kada István gyógyszerész, Rákosfalva. CoZ. Kaufmann Ernő dr. orvos, Szabolcs, Baranya m. Col. Kelecsényi Károly körjegyző, rovarkereskedő, Tavarnok. Nyitra. mm. Col. Lep. Kellner Edgárd m. kir. huszár-százados, Pozsony-Szent- György, Lep. Kertész Kálmán dr. m. nemzeti muzeumi s. őr. Budapest, Nemzeti Muzeum. Dipt. Kimakowicz Mór az Erdélyi természett. társulat muzeumának igazgatója, Nagyszeben. Col. Transsylvaniae, Mollusca. Kiss Endre, zilahi, dr. polyklinikai segédorvos. Budapest, VIII, Baross-u. 113. Hym. Kiss Ferénez m. kir. erdőmester, Szeged. Ent. oecon. Kiss Jenő, zilahi, takarékpénztári könyvelő, Nagykőrös. Lep. Klement Róbert fényképész, Előpatak. Col. Leb. Koca György főerdész, Vinkovcze. Lep. Col. Kohaut Rezső polg. iskolai tanár, Budapest, II., Csalogány- utcza 51. Aztéra. Korlevic Antal főgymn. tanár, Zágráb. Col. Hym. Hem. Kosztka László földbirtokos, Izsák, Pest m. Lep. Kováts Lajos főgym. tanár, Budapest, II, Városmajor- utcza 48. Lep. Kováts László hivatalnok, Bpest, IX., Soroksári-út 31. Lep. Kregszi Tibád vasuti felügyelő, Igló. Lep. Kriek Jenő tanítóképezdei tanár, Léva. Ent. Kristen Adolf m. kir. főerdész, Szászkabánya. Ezt. oecon. Kuthy Dezső m. nemzeti muzeumi s. őr, Budapest, Nemzeti Muzeum. Col. Orthopt. Langhoffer Agost dr. egyetemi tanár, Zágráb. Ent. Leber Antal erdész, Ribnicsek p. Szepes-Váralja. Lep. Lejtényi Sándor főgymn. tanár, Arad. Ent. Lendi Adolf dr. műegyetemi m. tanár, orsz. képviselő, Praepa- ratorium tulajdonosa, Bpest, II., Donáti-u. 7. Insecta. Arachn. Lósy József a m. kir. áilami Rovartani Állomás tisztviselője, Bpest, II., Oszlop-u. Ent. oecom. Ludvik Endre dr: az új Szt.-János kórház igazgatója, Buda- pest, II., Lep. Lunacsek józsef tanító, Felső-Esztergály, Nógrád m. Ent. Mallász József m. kir. pénzügyminiszteriumi tisztviselő, Buda- pest, II, Pénzügyi palota. Col. Martinyi Ede m. kir. járásbírós. tisztviselő. Nyíregyháza. Lep. Matlon Aladár tanító-jelölt, Kún-Félegyháza, Lef. Mauder Agost ny. cs. és kir. százados. Győr. Lef. Melot de Beauregard Lajos hivataln., Lukavecz, Bosznia. Ent. Merk! Ede rovarkereskedő, Német-Bogsán. Co7. Mocsáry Sándor királyi tanácsos, m. nemzeti muzeumi igaz- gatóőr, a m. t. Akademia tagja, Budapest, Nemzeti Muzeum. Hym Neuroft. Nagy Géza dr. orvos, Kassa. Insecta. Nécsey István festőművész, Budapest, IX., Ferencz-körut 125 sz.tep. Padewieth M. rovarkereskedő, Zengg. Ent. Paszlavszky József főreálisk. igazgató, Bpest, II., Batthyány- utcza 7. [/dym. paras. Pásztor István a m. kir. állami Rovartani Állomás tisztvi- selője, Bpest, II., Oszlop-u. Ent. oecon. Páter Béla gazdasági intézeti tanár, Kolosmonostor Ent. oecon. Pauliny Béla jószágigazgató, Csákvár. Fejér m. Lep. Péter lános főreálisk. tanár, Pécs. Col. Petri Károly dr. polg. iskolai igazgató, Segesvár. C0oZ. Pietsch Lajos, ifj , reálisk. tanuló, Déva. Lep. Piso Kornél m. kir. főerdész, Beszterczebánya. Lep. Prunner Róbert m. kir. bányamérnök, Nagyág. Co7. Pungur Gyula az Ornithologiai Központ tisztviselője, Budapest, Ornith. Központ. Orthopt. Raffesberg Hugó Podrágy p. Prasicz. Co7. Ratkovszky Károly m. kir. erdőmester, Sopron Ent. oecon. Red! Gusztáv felsőbb népiskolai igazgató, Tapolcza. Co!. Lep. Rehland Ede m. kir. államvasuti mérnök, Budapest, VI., Nyu- gati-pályaudvar. Coz. Rejtő Adolf m. kir főerdész, Ungvár. Lep. Richter A. Laios tanár, Budapest, VI., Andrássy-út 3. L-p. Róth László főgymn. tanár, Késmárk. Lep. i Rózsay Rezső m. kir. főerdész, Ungvír. Col. Sajó Károly nyug. reálisk. tanár, Kis-Szt.-Miklós, . Pest megye. Emi. oecon. Sártory A. László m kir. államnyomdai Sondols Budapest, ME EMécutéza oz gesen : Sávoly Xavér r. kath. vallásoktató, Versecz. Lep. Schmidt Antal tanár-jelölt, Budapest. Lep. Sedlaczek István dr. cs. és kir. főtörzsorvos, Budapest, II., Krisztina-körút 33. Lep. 44 Speiser Ferencz S. J., főgymn. tanár, Kalocsa. Col., Dipt. (Vége köv.) déd ez eso sál BOVARTANETAPOK: kuszug der Áulsátze dieset in undar. Sprache erseheimenden entomolosischen Monatschriit Unter Mitwirkung von i Dr. A. Bedő, Dr. C. Chyzer, Dr G. Enutz und Dr. G. Horváth redigirt von JESS v. Aiogner-A bafi úünd E. Csikt. Budapest [V., Molnár-utcza 24. 1902. Februar. IX. Band Heft 2. 5. 23. Dr. G. v. Horváth: Die Malaria und die Gelsen. II, Wenn ein Anopheles ? vom Blute eines mit Malaria behafteten Menschen gesaugt hat, wird das Blut sammt den Plasmodien ver- daut, mit Ausnahme derjenigen der letzteren, welche im Blúte des Menschen sich nicht weiter zu entwickeln vermochien. Dise beginnen sich im Anophelesmagen zu entwickeln. Ein Theil (die 9?) nimmt eine runde Form an, ein anderer Theil (die $3) zerfallt in 4—T7 Stücke, welche sich indas £ bohren. Das nun befruchtete ? bohrt sich in die Darmwand des Anopheles, encystirt sich, nimmt fortwahrend zu, in seinem Inneren entwickeln sich an 10.000 Sporozoen, welche in die Scnleimdrüsen der Gelse gelangt, und auf den Menschen übertragen, die Malaria verursachen. Diese Plas- modien entwickeln sich blos bei einer Wárme von 18—200 €., dies der Grund, weshalb neue Erkrankungen nur im Sommer auf- treten. Die Krankheit ist zu bekámpfen: 1. Durch Vernichtung der Plasmodien im Blute des Menschen, u. zw. vermittelst Chinin, welches auch die weitere Ansteckung verhindert; gelánge es, sámmtliche Malariakranke einer Gegend mit Chinin zu behandeln, so würden dort keine Neuerkrankungen vorkommen, wie es Koch auf den Brionischen Ínseln durchgeführt hat. 2. Durch Vertilgung der Gelsenbrut, vermittels Petroleum, welches in die Sümpfe "und Pfützen zu giessen ist, worin die Gelsen sich entwickeln. 3. Durch Verhinderung dessen, dass die Gelsen die Malaria-Plasmodien weiter verbreiten u. zw. dadurch, dass Thüren und Fenster mit Tüll ver- haángt werden und man Nachts, wenn die Gelsen fliegen, siéh das Gesicht mit Tüll verdeckt. 5. 27. Dr. F. Uhryk : Hypopta thrips und caestrum: H. ilrips wurde zuerst von Hübner beschrieben, dann wiederholt von Ande- ren, auch von Freyer unter dem Naáamen Kindermanni als .neue Art, u. zw. auf Grund eines Exemplars, welches Kindermann jun. in den Weinbergen bei Fiume gefunden und als unbekannt eingesandt hatte. Diese Angabe wurde jedoch bezweifelt, so dass bei Abfassung der Lepidopteren-Katalogs der Fauna Regni Hungariae diese Art als, fraglich. bezeichnet werden musste. Durch neuere Funde aber wird die Richtigkeit obiger Angabe bestátigt. Im J. 1899 erbeutete namlich J. Pável in Szt.-Gothárd (Kom. Szolnok Doboka) ein Exemplar und am 20. Juli 1901 fing Dr. A. Ludvik in Budapest an einer Bogen- lampe ein weiteres Exemplar dieser seltenen Art. Die ersten Stánde derselben sind unbekannt. Verfasser vermuthet, das sie ebenso lebe wie /. caestrum, dessen Biologie er aus diesem Grunde: mittheilt. S. 29. L. v. Aigner-Abafi: Wilhelm Weissmantel. Biographie dieses eifrigen Lepidopterologen, der geb. zu Brünn 23. December 1887 den grössten Theil seines Lebens dem Dienste der ungarischen Eisenbahnen widmete und am 1. November 1901. verschied. S. 32. Dr K. Chyzer: Die Hymenopteren des Komitates Zem- plén IV. Fam. Pompilidae und Sphecidae. S. 35. E. Csiki: Coleopterologische Noizen II. 6. Leptura scutellata v. ochracea Faust kommt in Ungarn nicht vor, blos v. ochraceipenmis Pic. — 7. Halyzia 18§-punctata v. Andersoni Woll. wurde in die ungar. Fauna aufgenommen, ist aber zu streichen, nach- dem J. Müller dies Thier als Coccinella 18-guttata ab. flavopicta beschrieben hat. — 8. Mit den Nachtrágen zu dem Kafer-Katalog (Fauna Regni Hungariae) betrágt die Anzahl der ungarischen Káfer- Formen 7249; hiezu verzeichnet Verfasser fernere 49 Formen, u. z. auf Grund eigener Determinationen und neuen literarischen Daten. S. 37. L. v. Aigner-Abafi: Zunahme der ungarischen Lepidop- teren-Fauna im J. 1901. Mit Hinweisung auf die in diesen Bláttern erschienen Nachtráge und sammt den jüngst von Dr. Rebel be- schriebenen Arten, umfasst die ungarischen Fauna 1523 Arten und 589 Variationen von Macrolepidopteren. Kleinere Mittheilungen S. 39. W. Weissmantel : Acherontia Atropos. Verf. hat den Falter im Frühling nie beobachtet, fand aber im April eine aus- geackerte gesunde Puppe. Ebenso Ende Juni Raupen, die sich eine September entwickelten. In einem Hanffelde fand er einmal in einer halben Stunde 5 Falter, deren Raupe sicher an Hanf gelebt hatte U.S. Ww. S. 40. Katalog der palaeavctischen Dipteren. Seit Schiner s; , Catalogus syst. Dipterorum Europae", welcher eigentlieh blos eine Liste der bis 1864£ beschriebenen Arten ist, erschien kein ahnliches. Werk. Dr. K. Kertész erschloss sich daher, unter Mitwirkung von T. Becker, Dr. M. Bezzi, J. Bischoff und P. Stein jenes Werk um-. zuarbeiten und bis 1900 tfortzusetzen. Das sehr sorgfáltig bearbei- tete Werk, welches alle bisher beschriebenen Arten und deren. Synonyme, sowie die erforderlichen literarischen Nachweise ent- halten wird, soll in 2 Bánden erscheinen, die mit ausführlichem Namen-Register versehen sein werden. S. 41. Literatur. Besprechung der Abhandlungen von 0. Kadié und E. Keitter. S. 43. Verzeichniss der Entomologen Ungarns. II. pt 4. Következő madázbőrőket stb. Vagyok ő ba laítdó 1 atelte 1 aleut, E SÓ atklal öpdctátliaó ÉLESEK 78 Guincas TE: Varró adá NI6 xv /N. Tapolósána f8 hé 8 9) 5 Ti Ke Meddékujái lkv, pt SZEBÉ ele e TBYET TZASTZESE KTK SA. í GET 3 i plelnéetn kálksküdés, Ve hottanktat : a Mbeú régibb Ég MSZASÉR TNS Z rovárkereskedés tulajdorosa, , ajánlom "magángyűjtöknek, iskoláknak, "gazdáz ; szoknak ési erdészeküel $(00 hibátlanul meghatározott koni és. külföldi fajbó é zt ; álló: "TÖVAT: készletemet. "Hont taunánk közönségés é és] eg jük árh.b fajai nagy ki számban, továbbá több. .száz exotikus (aj. Iskolák részére. gyűjteményeket "olcsón állítok ÖSSZE," Honi gyűjtőkkel szívesen " lépek Csereviszony ba. ; 3 s öVÁR " Megkeresésre , nyomatott. , árjegyzéket jügyen : és bérmentve ae sé "Német: Bogsán; (KR vassó- Szöréymegy e). 2 j Aterki Ede. fisbe sáptébeléeketk TT Wa IRONÉ wvi ök ét s Day t; . Magyarország műdátú A JEJOSÉB HEZAAJAÁSS jjlás TVÁGTSKÁSOSÉTZ vezér- ? 8; "fonala. Tta Dr. M adva á.siz 6 y.u la. . Ezén műnkából megjelent az ; ő TEL ÉGÁK füzet: Az 4ISG füzet! A; "szisztématikai részszel , kezdődik $ az jÉneklők § " rendjének négy családját, ugy mint: Ja VÜGJW-, "sárgaz rigó-, séregély: és pititaiz § léket; a második füzet e pacsirta, billegtefő-. és poszátaféléket : a har "madik a vi2i91igó-, OA ÜL SZET TÉS vigőjféléket ; a regyedik pedig a pipőke: özinegés küllé- La 97 asz öz zel d toszs ál selyem fari-, fevske- és légykajt "jéléke az "Ötödik a rikácsolókat,. kakukk, "harkály: kezők bagoly-feléket;, 2 CAN s özlblb b ás Í : ragadozókat" ááá me ely. mos[ 74 Sz uj aa az e eezMkoakát és . Mídalukúdkas " tártálmazza: ZÖNÉN hon EENSS kösz A murikar eliszés (Gá tESŐ d a sztéiző eredeti : rajzaival! és szinési táb- Jak kalyemánt formáturmti any) 10—12 füzetben feg befejezést nyerni váz, álla: lános ismerttekré vonatk öz Bévezető rész az utolsó " füzetben a, tárajisú- tató ral végy etemben jelenik JANZK ÉL ZAK gÜSY B EY ú8i 8 ; Vet KÉNT SEEN "Előfizetési. üve 161 hízánek : 3 "kot, raz egész "munkának 0 koróna SA Öálhzeie S. pénzékva M aáw4ar Neén dig Muzeuni Ieazgatóságához vagy a. 71007; KEL KELNE i £nhok szörkesztőségéh, SZÁR czímzendők. 6 ATALOG (B. Eső 2 dgédlbs Hó — Lepidopteren des Palaearetiseben Fammengebietes. on fi f 8 0. 3. öimáinei a und Dr. At "Rebel. Ax Secret atózugdők útján: 48 megrendemető. Entömologiai művek 7 5 Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja -a k. m. lle FÜL a éz MÁGKTAS Teágel la Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére 8 eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor. 40 8II. -- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill. — Legtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára köti 1 kor. -— Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 (ill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 8 kör. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J-Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 All. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 körzés Kolbe, Einführung in die Kenniniss der Insekten 17 kor. iss Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 All A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával1 kur. 20 fill Adatok Magyaro r- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk iémdarazsainak magánrajza 40 kor. I Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ism BE a gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyatora tő 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 közééő a Be: ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. aui 50 farb. Tafeln 25 kö ; 20 fil. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Ab auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auf 50 Tafeln -ERES 3 ; HAB Diptera. Tömösváry ő Egy tömegesen ten ESZŐ ÜlGs tatás HT. ; mellékeiről 3 tábl. 60 füll. — Kertész K. CAtetásus Tzhánídátsm SE 84 TE rum universi 6 kor. besz Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kaferbuck : 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. edes Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez. 40 (ill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 fll. 8 Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungurvr Gy. A magyarör-. szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ll. úzső Myri poda. Dr. Daday J]. A magyarországi Myriopodák magánraj; szel 4 táblával £ kor. 3 ss SZEN Gádra só Arachnoidea. Dr. Chyéer.K."észKulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — HERRAK J : : iMagyarofszág pókfaunája 3 kötet, csak a 9. 3. kötet kapható 16 .kor. — D$. Lendl A.A pókok, különösen a kerekhálós pókok természetes osztályozása 1-kor, — Karpeles L. Adalék Magyarorszá atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus fajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 ko Catalogus EBHndomychidarum. Conscripsit : Ernestus Csiki. : A Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ára 3 korona. pi ——mvad E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. Bele as vé - eleje emma are reketeyemetéay FT SZT 86 át § Sdiridl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6, SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRART MÜÖNÁNKÜKÁLINL