ee * 


^ - 


sS tutt mu 79. 


rn n 
fx 125 I , 

V S Un dad. [55 5 

NPR PIC We RP s Aue 

Quiet ix > 


RU ni 
Esp y reor NU 
LEN. 


ent 


» 


M 
i 
vg 


{ 


; 


TE 


= 


Mai i" va 
I x BA 


NT 


NER 


PA 


M M e ^ 
s je is 


TERMESZETRAJZI 
FÜZETEK. 


A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA SEGELYEVEL 


KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. 


SZERKESZTI 


MOCSÁRY SÁNDOR. 


HUSZONKETTEDIK KÖTET. 1899. 


LUE 
onerum 


HUSZONEGY TÁBLÁVAL. 


Vol. XXII. 1899. Cum 21 tabulis. 


ZEITSCHRIFT FÜR 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- 
LOGIE UND GEOLOGIE. 
MIT SUBVENTION DER UNGAR. 
AKADEMIE D. WISSENSCHAFTEN. 
HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 
NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. 


JOURNAL DE ZOOLOGIE, 


DE BOTANIQUE, DE MIN ÉRALOGIE 


ET DE GÉOLOGIE. 
SUBVENTIONNÉ PAR L'ACADÉMIE 
DES SCIENCES DE HONGRIE. 
PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. 
HONGROIS A BUDAPEST. 


BUDAPEST. 


PERIODICAL OF 
ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 
AND GEOLOGY. 

WITH THE SUBVENTION OF THE 
HUNG. ACADEMY OF SCIENCES. 
EDITED BY THE HUNG. 


MUSEUM AT BUDAPEST. 


NAT. 


A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TULAJDONA. 


TARTALOM. 


Bernäcsky J. Adatok az endotrop Mykorhizäk ismeretehez. — Bei- 
träge zur Kenntniss der endothropen Mykorhizen. 
(Tab. VI—WIE) NE 
Birö L. Asztalközösseg a legyeknél. — Commensalismus bei 


Fliegen 2 ee fencers BER 
Csiki E. Coleopterologiai desee — Biikosterolosische No- 
1 Zee Vene eee CE ED Ze 
Saula Birói n. sp. TEhdomybtidaruni EN EN 
Trechus (Anophthalmus) Páveli n. sp. --- --- 
France KR. A Collodictyon triciliatum Carr. szervezete. — Taler 
den Organismus von Collodictyon triciliatum Canr. 
(4 DE AIS) ARE er TA CORSA IS OR RC d ME 
Friese H. Monographie der pM mE Euglossa LarR.... 
Horváth G. dr.  Monographia generis Aphelocheirus __ .. ___ .— 
Species nova Notonectidarum madagascariensis __- 
Hémiptéres de lile de Yesso (Japon). --. .. --- 
Heteroptera nova Europe regionumque confinium in 
Museo Nationali Hungarico asservata __ --- --- 
Horväth G. dr. et A. Mocsäry. Troides (Ornithoptera) Elisabethæ- 
regine dm. sp. i me! 


Kertész K. dr.  Verzeichniss einiger, von L. BrRó in Neu-Guinea und 


am Malayischen Archipel gesammelten Dipteren... ‘ 


Eine neue Art der Gattung Aulacocephala Maca. aus 
Neu-Guinea. : = __. 1 Er ee s 
Klapälek Fr. Bemerkungen über die Peióhöpterés und Neuropte- 
ren-Fauna Ungarns. (Tab. XVIII-XIX.) .. .-- 

Madarász Gy. dr. Egy új rigófaj: Geocichla frontalis leirása. — De- 
scription of a new Ground-Thrush : Geocichla fron- 

tale Pubs VERIS MEME 


Ujabb adatok Magyarország Orniszähoz. — Further 


contribution to the Hungarian Ornis .. .. ... 4 


Biró Lajos madártani gyűjtése Uj-Guineäböl. (1897— 
1898. évi küldemenyei.) — Ornithologische Sam- 
mel-Ergebnisse Ludwig Birós in Neu-Guinea. (Sen- 
dungen in den Jahren 1897—98.) (Tab. XV— 
VERT We ed re Va 

Nyilt levél a dar Wenvteh d. — Offener Brief an den 


Redacteur __ 


Pag. 


a 
E 
=~ 


Mehely L. 


Mocsäry A. 


Richter A. dr. 


Silvestri F. 


Szepligeti Gy. 


Wainio E. A, 


Zimänyi K. dr. 


Pag. 
A békafejü gyik egy örmenyorszägi fajváltozata. 
(Phrynocephalus helioscopus PALL. var. Horváthi 
MS) (Dee sd yee 2/1. 1222. QUE TT 
Species nove generis Centris FaBr. in collectione 
Musei Nationalis Hungariei _. .. AZ .— — 29f 
Species Chrysididarum nove in collectione Musæi 
Nehonals Huneariei JA er), 222^ c RUPEE 
Adatok a Marcgraviaceæ és az Aroidee physiologiai- 
anatomiai és systematikai ismeretéhez. — Beiträge 
zur physiologisch-anatomischen und systematischen 
Kenntniss der Marcgraviaceen und Aroideen. (Tab. 


Icy jahr aH pe Sd ecu c Ep 
Diplopoda nova a L. Bırö in Nova-Guinea collecta. 
(Tab: .TX—XIHL). | rte c ME 
Adatok a magyarországi fürkészó darazsak ismereté- 
hez. — Beiträge zur Kenntniss der ungarischen 
Iehnegmonideén....——. ne We: a we 


Lichenes in Caucaso et in peninsula taurica annis 
1884—1885 ab H. Loska et M. a Décny collecti 269 
Adatok a dognäcskai rözsaszinü Aragonit kristälytani 


ismeretehez. — Ueber den rosenrothen Aragonit 
von Dognäcska. (Tab. XX—XXL)... --- .. .. 452 
Adnotatio. 


Pars 1. edita est die 25 Januarii; 
pars 2. edita est die 6 Maii; 
partes 3—4 editz sunt die 26 Octobris 


1899. 


XXII. . . TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. — 1899. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM Carr. SZERVEZETE. 
FRANCÉ REzsÓ-TÓL. 


(Tab. 1.) 


ÜBER DEN ORGANISMUS VON COLLODICTYON 
TRICILIATUM Canr.** 


Von Raour FRANCÉ. 


(Tab. I.) 


AZ ostoros infuzóriumok óriási rende még ma is végleges s elfogad- 
ható rendszer hijján van. Ha ennek okát kutatjuk s a Flagelláták rend- 
szertanával behatóbban foglalkozunk, nagyon érdekes dolgokra bukkanunk. 
Azt látjuk, hogy a nagy és jól körülirt csoportok mellett, nagyszámú kisebb, 
úgynevezett család van, melyek mindegyike az ismeretek jelen állapotján 
csak nehány, néha csak egy-két nemből áll. 

Ezeket kevés kivétellel csak nagyon hiányosan ismerjük s ezek nehe- 
zitik meg annyira a rendszerező munkáját. Legnagyobbrészt olyan alakok 
tartoznak ide, melyeket e század első felében fedezték fel s az akkori 
kor igen kevéssé tökéletes segédeszközeivel s módszerei szerint ép annyira 
vizsgálták meg, hogy az újabb kor.büvára, ha megint reájuk talál, fel- 
ismerheti őket. 

Ilyen fajok jellemei azonban igen hiányosan ismeretesek: sokszor 
tévesen ítélték meg őket s így nem csodálkozhatunk, ha ezek a rendszere- 
zőnek csak igen ingatag s megbizhatatlan alapot nyujtanak a rendszertani 
épület emelésére. 

Valószinüleg azonban épen ezen egyszerű fejlődésű s szervezetű 
lények rendkívül fontosak s tanulságosak, ha a magasabb rendű Flagellá- 
tákkal akarunk behatóbban megismerkedni. De nem igen akad újabban 
búvár, ki a régiek monadindinak megfejtésén buzgólkodik. 

Állításaim bizonyítására sok példát tudnék felhozni. De nincs is erre 


* À M. Tud. Akadémia III-ik osztályának 1898. márcz. 14-én tartott ülésén 
bemutatta Dr. Enrz GÉzA rend. tag. 

** Vorgelegt von Prof. Dr. G. Ewrz, O. M. in der Sitzung der ungarischen 
Akademie der Wissenschaften am 14. März 1898. 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. I 


2 FRANCH 


szükség ; csak meg kell említenem a Spumella, a Plathyleca, a Monas, 
Oikomonas vagy Bodo neveket s fentebbi mondasaim nem fognak ellen- 
vetésre talalni. Minden üjabb rendszer magával czipeli ezen alakokat, hall- 
gatag megegyezéssel rendszertani függeléknek tekintik őket, mintegy szisz- 
tematikai lomtárnak, melybe minden érthetetlen s máshol hasznavehetetlen 
alakot dobnak. 

Égető szükség, hogy mindezen alakok újabb s beható kutatások 
tárgyává tétessenek : a színtelen Flagelláták egész sorát újra kell elővenni 
s elejétől végig minden alakot egyenként kell tanulmányozni, első sorban 
is alaktani szempontból. 

A fentebbiekben leirt gondolatok vezéreltek engemet, mikor mintegy 
félévi tanulmányt szántam egy kis ostoros véglénynek, hogy alaktanat s 
lehetőleg élettörténetét tisztázzam. Ezen tanulmány eredményeiről számo- 
lok be jelen dolgozatban. 

A szóban levő infuzórium a Gollodielyon brieiliatum CART., vagy (mint 
újabban is nevezték) Tetramitus sulcatus, St., mely most már mintegy húsz 
éve a rendszerben nyugalom s biztos hely nélkül van, egyszerűen azért — 
mert nem ismerjük közelebbről. 

1865-ben fedezte fel egy angol természetbúvár, J. H. CanrER.* Nem 
tanulmányozta kimerítően s csak néhány sornyi leirast s kevés számú 
képet közölt róla. 

A prágai német egyetem hírneves tanára, FR..v. STEIN, idestova egy 
évtizeddel később a csehországi központi plateau mocsaraiban megint meg- 
találta CARTER infuzóriumát. STEIN azonban vagy nem ismerte az angol 
dolgozatát, vagy pedig nem tudta a CARTER rajzaiban felismerni a tőle is 
látott lényt, nem reflektált a Collodictyon névre, hanem új keresztelőt 
tartott, mely alkalommal a kérdéses lény a Tetramitus sulcatus ST. nevet 
nyerte. Szintén nem tanulmányozta behatóbban s kutatásai eredménye- 
képen csak nehány rajz maradt reánk. Ezek azonban mintaszerüek.** 

SAVILLE-KENT és BürscHtr kézikönyveikben compilatorikusan össze- 
foglalják ismereteinket a Collodiclyonrol; ez alkalommal igen pregnansan 
látszik, milyen hézagosak és ingatag alapon állnak ismereteink. 

Az utolsó búvár, ki a Collodictyonnal foglalkozott, Krkss Gyorey, ki 
Basel környékebeli ostorosokról igen értékes tanulmányt adott a «Zeitschrift 
für wissenschaftliche Zoologie» hasabjaiban. Ugyanazon szempont vezérli, 
melyet e sorok bevezetőjében kifejtettem. Részletesen megvizsgált nagy- 
számú [/agellátát, első sorban is alaktanukat kutatta, fő elve, hogy sza- 
batos leirást adjon az egyes alakokról. Mit azonban a Collodictyonrol 


* CARTER, On the fresh- and saltwater Rhizopoda stb. p. 277—93. Pl. XII. 
kk STEIN, Der Organismus d. Infusionsthiere. III. I. Hälfte. 1578. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 3 


mond (melyet STEIN nevén ir le), sajnosan nem igen tisztázza fogalmainkat, 
mert — mint majd az alábbiakban kimutatom —— más véglényt tartott 
Collodictyonnak, mint a milyent CARTER és STEIN figyeltek meg. 

Ha visszapillantunk a dolog ezen dióhéjba szorított hisztorikumára, 
meg kell adnunk, hogy a Collodictyon, illetve Tetramitus még mindig meg- 
kivánja monografikus leirását. Ezt akarom adni a következőkben. 

Először láttam Collodictyont az 1894. év tavaszán az Ecsedi láp egy 
pocsolyájából hozott vízben. De akkor csak nehány példány jelenlétét 
konstatáltam és bővebben nem foglalkoztam az alakkal. 

Szerencsés véletlennek köszönöm, hogy az 1895. év tavaszán Budán 
a katonakórház (I., Alkotas-uteza) háta mögött végig húzódó vizarok 
medenczéjében megint megtaláltam a szóban lévő lényt. Nagyobb eső után 
a medencze megtelt vízzel; az árokban mindig meglevő Kuglena-felek a 
nekik kedvező mediumban nagyon elszaporodtak, olyannyira, hogy zöldre 
festették a medenczében levő vizet. Az Kuglendk kedvéért meritettem a 
vízből s mikor aznap este nagyitommal gyönyörködtem bennük, megtalal- 
tam legelkeseredettebb ellenségeik egyikét, a Collodictyont is. 

Örömöm azonban nem tartott sokáig. Az Æuglendk: rendkivül hamar 
mentek tönkre. Az árokba többfelől csatorna is nyilik s az ezekből szár- 
mazó hulladék igen gazdag rothadási bacteriumtlorát hoz létre. Ezen bac- 
teriumok két nap alatt végkép lehetetlenné tették az HKuglendinak a meg- 
élhetést, ezek elpusztultak s sikertelen maradt minden törekvésem, hogy 
újabb gyüjtéssel megint reátaláljak érdekes társukra, a Collodictyonra. 

A két nap alatt sem igen vizsgálhattam, úgy hogy legfőbb eredmé- 
nyem ez alkalommal is csak a Collodictyon Fuglenás pocsolyákban való 
előjövetelének megállapítása volt. Ennek is meg volt azonban a maga ér- 
téke, mert most már tudtam, hol keressem. 

Rea is találtam csakhamar Napagedl morva városka egy nagy pocso- 
lyájában ugyanazon év nyarán. Néhány hétig ott napról-napra észlelhettem 
a Collodictyont ; később, letelvén szabadságom ideje, Pestre vittem anyagot 
s a műegyetem növénytani intézetében hónapokig (1895 deczember haväig) 
kulturákban tenyésztettem. Ezen idő alatt meglehetősen megismerkedtem 
a szóban lévő infuzórium szervezetével s ezen tanulmányok szolgáltak ezen 
leirás alapjául. 

A lelőhely természeti viszonyairól s faunájáról majd alább mondom 
el a szükségeseket, első sorban igyekeznem kell, hogy lehetőleg szabatos 
leirast adjak a bennünket most érdeklő véglényről. 

Ha először látjuk, nagyjában Monas vivipara benyomását teszi 8 ha 
nem figyeljük meg behatóbban annak is tarthatjuk. 

Mint amaz alakváltoztató, de mint amaz is, rendesen tojásdad alakú. 
Ezen alaktól a hátrafelé csúcsosodó küp- és kórtealakig terjednek az át- 


1* 


^ FRANCÉ 


menetek. A hátsó testvég különösen élénken alakváltoztató; majd hosszú 
hegyes csúcsba, majd, kapcsolatban a testen fellépő barázdákkal, két-három 
végbe húzódik ki, máskor pedig legömbölyödik s vagy egészen sima, vagy 
pedig egy-két állábacskát is bocsát. 

A sejtek az egy tengelyü typust követik; a hossztengely ósszekóti az 
ostorok eredési pontját a hátsó testveggel; ennek iranyaban fekszik toväbbä 
a sejtmag, valamint a már említett barazdak is, melyek egyenesen faj-jel- 
lemnek mondhatók. 

Szükséges tehát, hogy a testalakkal valamivel behatóbban foglalkoz- 
zunk, annyival inkább, mivel ez kapcsolatos némely élettevékenységgel, 
nevezetesen pedig a táplálék felvételének folyamatával. 

A hátrafelé tetemesen megifjjúsodott tojás alakja azért mondható 
alaptypusnak, mert akármilyen alakváltoztatást visz is véghez a test, mindig 
visszatér ezen alakhoz. Ezen alak némelykor egészen szabályos ; a tompa, 
lekerekített vég ez esetben a mellső testvég, mely a csillangókat viseli. 

Alakeltérések háromféle módon jönnek létre; vagy active: össze- 
húzódás és megnyúlás által, vagy pedig pseudopodiumok képződésével ; 
evvel szemben áll a passiv alakváltoztatás. Ez — mire előbb is utaltam — 
kapcsolatos a táplálék felvételével. A (ollodiciyon tudniillik főképpen 
Euglenaceákkal él, melyek aránylag nagyok s ezek különféleképen eltor- 
zítják a test alakját. 

Az activ alakváltoztatások erőteljesebbek a hátsó végen, mint a 
mellsőn, mit talán mechanikai okokkal lehet magyarázni. 

Az ostorok eredési pontja, azaz a test mellső vége is igen alakvál- 
toztató. Néha — mivel ezt több esetben figyeltem meg, talán általánosabb 
elterjedésű jelenségnek is mondhatnám — ezen testrész kissé besüppedt 
s akkor az ostorok mélyedésből indulnak ki, máskor pedig kis nyúlványnyá 
húzódik ki, melynek tetejéről ered a négy csillangó. Ezen két szélsőség 
között azután sok az átmenet. 

E helyen kell megemlítenem végre amaz alakváltoztatást is, un a 
sejtek elhalasaval jár s csaknem minden infuziorum sajátsága. 

Ép, mert a test oly annyira alakváltoztató, felesleges, hogy itt az alak 
minutiozus részleteit hosszasan fejtegessem. A tudománynak abból vajmi 
kevés haszna van, ha «egyedeket» irunk le; elég, ha megállapítjuk az alap- 
formát, ha ismertetjük az extremeket, ha leirjuk a leggyakoribb alakot s 
megállapítjuk a metaboliát. Hogy a szélsőségeken belül s ezen körülmények 
közt végtelen a változatosság és átmenet, magától értetődő dolog. 

A Collodictyont nagyon jellemzi azon néha egyes számban, túlnyo- 
móan azonban többes számban előforduló mély hosszbarázda, melyet már 
a régibb búvárok is ismertek s melyek alapján nevezte el STEIN a Tel ra- 
mitust «sulcatus» -nak. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. > 


Egy nagy és mély hosszbarázda mindig van ; ábráin igen jól rajzolja 
ezt Stein, mint ezt a mellékelt Srem-mäsolaton (5. szóvegábra) is igen jól 
lehet látni. 

Ezen barázda lényeges, fontos s állandó fajjellem. A mellső testvégen 
kevéssé határozott, hátrafelé egyre élesbül, olyannyira, hogy többnyire két 
szélén kihúzott csücskökbe folytatódik, melyek néha rendkivül pregnansak. 

Ezen nagy barázdán kivül van még sokszor több kisebb s nem is 
olyan éles mellékbarázda, mely mind hosszirányú. Vannak azonban olyan 
példányok is, melyek nagy barázdája is csak nagyon kevéssé látszik. Igen 
nagy e tekintetben a változatosság. 

Mit következtethetünk a mondottakból ? Első sorban is azt, hogy a test 
meglehetősen amoeboid, másodszor pedig, hogy valóságos «pellicula» nincs. 

Hogy a Ciliáták-éhoz hasonló pellicula itt nincs, nemcsak a néha 
igen tekintélyes metaboliából, hanem főképpen és kétségtelenül az álláb- 
képződésből következik. 

Vizsgálati naplómban a sejtek testfalára vonatkozólag következő 
megjegyzéseket találok : 

Erős nagyítás (750-szeres) alatt a legkülsőbb réteg sötétebbnek s con- 
sistensebbnek látszik, mi azonban onnan ered, hogy a szélén bizonyos 
minimális vastagságban egybefolyó képe ezáltal elmosódik, minek optikai 
kifejezője a sötétebb contour. | 

Zsugoritö szerek (Chlorzinkjód, alkohol) alkalmazásakor nem emelődik 
le külön testburok, hanem a felsó hatarréteg ilyenkor is contactusban marad 
az ectoplazmával. 

A sejtek elhalásukkor egy ideig megtartjak kórvonalukat, ez azonban 
csakhamar elenyészik s a sejt széjjelfolyik. 

Dóntó bizonyiték azonban, hogy láttam szemeseket, melyek az elhalas 
elött egyszerüen a felületen kivaltak. 

Ugyanesak ilyen bizonyító eróvel bir a táplálék felvételének módja. 
A Collodictyonok ugyanis egyszerüen reáfeküsznek áldozatukra s azt a szó 
szoros értelmében magukba temetik, mi merőben lehetetlen, hacsak 
némileg is consistens sejtfal van. Ennek hiánya tehát, a mondottak után, 
nem lehet előttem többé kétes. 

Ennek megfelel az, hogy az egész testfelületen, kisebb-nagyobb 
számban találunk szemcséket. annyira közvetlenül a határréteg alatt, hogy 
a testből mintegy kiállnak. A mellékelt tábla csaknem minden rajzán lehet 
ezt constatálni. Ezen jelenség pendantja a Monas vivipara nevű szép 
ostoros állatka, melyhez a Collodictyon sok tekintetben hasonlít. Nem is 
valószinűtlen, hogy felületesebb vizsgálat alkalmával vele össze is tévesz- 
tették. A két infuzórium azonban nagyon lényegesen különbözik egymástól, 
lévén a Monas egyostorú, a Collodictyon azonban négyostorú. 


6 FRANCE ú 


Ezen négy ostor a sejtek egyik tompább végéről, közös ponton ered. 
Ezen pontok mintegy a sejtek hossztengelyének mellső végén van. Mint 
emlitem, a hely környéke néha kissé besülyedt, mi aránylag gyakori (24 le- 
rajzolt egyén közül 13-on van meg). 

Más esetben az ostorok kis plasmatikus dudorból erednek, melynek 
plasmája bennük közvetlenül folytatódik. 

Mikor ezen vizsgálatokat végeztem, meg nem ismerhettem LöFFLER, 
illetve FISCHER ALFRÉD módszereit, melyekkel az ostorok kutatása körül 
annyi érdemet szereztek ; később, mikor ezekkel megismerkedtem, sajnála- 
tomra, már nem állt rendelkezésemre alkalmas anyag. Ennek daczára 
azonban mégis megfigyeltem néhány érdekes tényt, mely FISCHER * ered- 
ményeinek helyességét bizonyítja. 

A Collodictyon ostora typusos «korbacsostor» (Peitschengeissel), azaz 
nem visel másodrangú esillangókat, hanem, mint például (FISCHER szerint) 
a Polytoma és Chlorogonium ostora, két részből, alapi részből és volta- 
képeni ostorból áll. é 

Az alap a vastagabb resz, de meglehetösen rövid (4 


5 y), szélessége 
ketszer-haromszor akkora, mint az ostor-részé, mely viszont körülbelül tiz- 
szerte hosszabb (40 y). Az egész ostor nem olyan hosszú, mint a test. 
Az alapi rész meglehetősen közvetlenül megy át az ostorrészbe, mely 
utóbbi, vékonyságánál fogva, élő állapotban alig látható; ehlorzinkjód 
alkalmazásával azonban nagyon szembetűnő. Ugyancsak ezen preparalasi 


módszerrel, néha szemcséssé válik az ostorok egynémely — rendesen 
alapi — része; ugyanazon tünemény ez, melyet KÜNSTLER már régen leírt 


a Cryptomonások, Euglenák és más Flagelláták ostoráról ** és melyet 
FiscHEB legújabban Euglenán, Polytoman és Bodón is látott. 

Nem ezen morphologiai leirás keretébe való, ha itt hosszasabban fog- 
lalkoznék ezen furcsa tünemény problemáival, nem is foglalkoztam eléggé 
behatóan ezen részlettel, hogy erről itéletet mondhatnék, csak azt kivá- 
nom még hangsúlyozni, hogy ezen «szemesézetet» csak præparäläs után 
láttam, mely kijelentésnek azért tulajdonítok némi fontosságot, mert 
FISCHER, KÜNSTLER-rel szemben mütermeknek mondja ezen szemcséket. 

Igen jellemző ezen infuzoriumra az ostorok rendes állása. Ezen mellé- 
kesnek látszó körülmény emlitésremélté, mert ama nyolez esztendő folya- 
mán, melyet az ostoros véglények tanulmányozására fordítottam, számta- 
lanszor meggyőződtem, hogy az ostorok állása rendes körülmények közt 


* FISCHER A., Über die Geisseln einiger Flagellaten. (Pringsheim's Jahr- 
bücher f. wiss. Botanik. 26. Bd 1894. p. 187.) 

** A «Bulletin de la société zoologique de France» 1882. évi kötetének 20.. 
lapján. 


ag 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 


mindig ugyanaz, úgy hogy fajilag jellemző bélyegnek tekinthető. A Collo- 
dictyon ostorai szép elegáns ívben hátrafelé hajolnak egészen úgy, mint ezt 
ugyane folyóirat hasábjain megjelent, a Garteria-félékról szóló kis mono- 
graphikus tanulmányomban ismertettem. 

Az ostorok különben igen mozgékonyak, élénken csapkodnak, mi- 
közben rendszerint csak «ostorrészletük» lép functióba. 

Ki mai nap /rlagelláták ostorával foglalkozik, nem mellőzheti, hogy 
állást ne foglaljon azon kérdésben, hogy vajjon az ostorokat bevonják vagy 
pedig ellökik-e? A Collodyctionon e tekintetben nem sokat lehetett meg- 
figyelni. Elhaló sejten láttam a SCHNEIDER óta sokszor ismertetett tüne- 
ményt, melyet legtalálóbban talán egy leégő gyertya viaszolvadásával lehet 
összehasonlítani. Itt is mintegy lefolyik az ostorplazma s csöppekben gyülik 
össze, mig elvégre csak két vastag, csonka tönk marad meg, az, mit FISCHER 
fönt említett tanulmányában «olvadası gömb»-nek (Quellungskugel) nevez. 

Az ostorok csapkodása élénk és gyors mozgást eredményez. Sokkal 
erőteljesebb ez, mint az Euglenáké ; a Gollodielyon azonban reá is szorul, 
mert csak gyorsaságával tud megmenekülni számos üldözője elől. A moz- 
gás egyenletes: közben folytonosan a hossztengely körül s mozgásuk irá- 
nyában forognak, még pedig Volvor-módra jobbról balra. 

Térjünk át ezekután a plazmatestre magára. 

Ez typusos //agellata-sejt; sejtmagot, lüktető üröcskét s nem con- 
tractilis vízhólyagokat zár magába. 

A protoplasma hyalin, kissé zöldesbe játszó, mi bizonyos nagyobb- 
fokú sűrűség optikai kifejezője. 

Rendkivül sokféle és számos elkülönülést zár magába, melyek név- 
szerint következők: sejtmag, lüktető üröcske, több-kevesebb nem con- 
tractilis vacuolum, microsomák, excretszemecskék, több-kevesebb táplálék- 
rögöcske s ezek emésztési terményei. 

Mindezek közt legfeltünőbbek a szemcsés elkülönülések, melyek sok- 
szor sűrűen megtöltik a sejteket s szinte elfedik a «szerveket». 

Szokássá vált, hogy infuzoriumokon a magot tekintsük legfontosabb 
szervnek s ezért leirásomat ezzel kezdem meg, röviden előadva e tekintet- 
beni észleleteimet. 

A mag rendesen alig látszik, ha megkeressük ; azonban már élő pél- 
dányokon is mindig megtaláljuk. A sejtek mellső részében fekszik. Olv 
szabály ez, mely alól kivételt nem tudok, noha több mint kétszáz példányt 
figyeltem meg. 

Alaktani tekintetben olyan, mint a Monadinák magva általában. 
Typusos «hólyagszerü». A mag körül szilárdabb határréteget (magburok) 
könnyen láthatni. A magtestecske (nucleolus) gömbölyded, néha átmetszeti 
képben hatszögletű. Szerkezetet a magon nem láttam : csak elhaló egyének 


D 


FRANCE 


nucleolusaban lépnek fel kis vacuolumok. Néha — ugyancsak elhaló 
egyénben a mag szemecskés. | 


A magtestecske nagysága, viszonya amagnedvhez az, hogy a mag köz- 
vetlenül az ostorokinzertiöja alatt fekszik vagy pedig inkabb a sejtek közepe 
fele,mind nem jellemző és ezért mellékes. Minden egyén e tekintetben mas. 

Az Osszehüzékony üröcske jelenlétét mar Stein állapította meg. 
E szérzó szerint a vacuolum a test mellső részében van. Kress ellenkezőt 
mond, a sejtek hátsó végében latta. E tekintetben azonban csak fejtege- 
téseim tovabbi folyamaban nyilatkozom. 

Mindig csak egy vacuolumot láttam s ez a mag közelében fekszik. 
A vacuolumot különben a számos szemese miatt nehéz megfigyelni. Göm- 
bölyded és kicsiny (6 y). Lüktetése szabályszerű, rendes viszonyok közt, 
20—25° C mellett egy perezben kétszer-háromszor húzódik össze. A ki- 
vezető csatornát nem láttam. A. systole végén néhány kisebb hólyagocska 
támad, ezekből folyik össze a nagy vacuolum. 

Nem contractilis vízürök is vannak. Oly állandó jelenség ezek, hogy 
talán jellemzőnek is mondhatom őket. Egyáltalában csak három esetet 
jegyeztem fel, melyben nem volt ilven vizür, mi akkor külön fel is tűnt. 
vendes eset az, hogy a plasma csaknem «habos». Mindig van azonban leg- 
alább egy-két ilyen űr, mely ilyenkor aránylag tekintélyes. Ha valamivel 
összehasonlíthatnám, akkor legjobb talán a Codonosiga Botrytisre emlé- 
keztetni, melynek plasmatestje épolyan. Minél lomhább, kevésbé életképes 
'alamely egyén, annál több vacuolumot tartalmaz; elhaló sejtekben bizo- 
nyos stádiumban hirtelenül igen nagyszámú ilyen üröcske támad. Lehet-e 
ebből másra következtetni, minthogy ezen vacuolumok a deformatió és 
desorganizatió jele ? Azt hiszem, hogy nem. 

Ezektől meg kell azonban különböztetni ama vacuolumokat, melyek 
a felvett táplálékot zárják körül s melyeket szokás szerint «táplalékvacuolu- 
mok» névvel illetnek. 

E helyen irhatom le a táplálkozás igen érdekes folyamatát. 

Collodictyont oly vizben találtam, melyben Æuglendk és Chlamydo- 
monadinedk «töviragot» alkottak. A lelőhelyek fontosabb tekintetbe jövő 
mikrobiontjai a következők : * 

Az ecsedi lelőhelyen találtam : Æuglena viridis Ears., Trachelomonas 
volvocina EHRB., Chacus pleuronectes EHRB., triqueter Eure., Euglena acus 
EHRB., spirogyra Kurs., Chlamydomonas pulvisculus Eurs., Pleromonas 
alata Coun. stb. 

A morvaországi tó jellemző, azaz leggyakoribb alakjai: Euglena viri- 
dis Exrs., velata. Kuess, minima Franch, sanguinea Ern»., Lepocinclis 


* A budapesti hely faunáját már ismerjük. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE, 3 


obtusa Franch, Phacus pleuronectes Eure., Chlamydomonas pulvisculus 
Exre., Pleromonas alata Cons, Trachelomonas volvocina EHRB., hispida 
Sr. és lagenella Sr. Ezekből tömérdek az Euglena, Chlamydomonas, Pte- 
romonas és Phacus. 

Érdekes, hogy a Collodictyon mindezekből csak négy fajt kapott be, 
nevezetesen : Euglena viridis Kure. minima Franck, Chlamydomonas 
pulvisculus Eure. és Trachelomonas volvocina Eure.; holott a kis Phacu- 
sok, Pteromonasok stb. ugyanolyan alkalmatosak lettek volna. 

A táplálék felvételet — mely folyamatról eddig alig tudtunk vala- 
mit —- ismételten microscop alatt közvetlenül figyeltem meg. 

A Collodictyon a kiszemelt áldozatot — mely a leirandó esetben 
Euglena — követi. A meggondolatlan modern «anthropomorphoikus» irány 
hívei azt mondanák : üldőzőbe veszi, mert nagyon feltünő, hogy ha egyszer 
közelébe ért, többé nem igen ereszti el. BETHE és WASMANN hangyák intelli- 
gencziájáról szóló dolgozatai olvz stákor eszembe jutott, vajjon nem lehetne 
itt is a táplálék megválasztásában nyilatkozó látszólagos észszerűséget, a 
protoplasma chémiai ingerlékenységével magyarázni, úgy mint a fentneve- 
zett természetbuvárok a hangyák orientáló képességét s sok más «lelki 
tulajdonságát, specifikus szagos anyag elválasztásával szerencsésen magya- 
rázzák. Nem volna hálátlan feladat, ha valaki ez irányban kisérletileg 
kutatna. 

De térjünk vissza vadászó infuzoriumunkhoz. Mihelyest az Euglenát 
éri, azonnal megfekszi, félig körülveszi, miben az emlitett barázdák igen 
jó szolgálatot tesznek. 

A szerencsétlen Kuglena hiába igyekszik menekülni. Megtámadójával 
együtt őrült tánczot rop, mely azonban akkor is haláltáncza, ha kiszabadul 
a félelmetes ölelésből. Egy esetben erre vonatkozólag következőt figyeltem 
meg. A Collodictyon alig két perczig ölelt át egy Æuglendt, azután eleresz- 
tette. De a pórul járt Euglena ekkor már tönkrement, testburka már fel- 
oldódott, chromatophorjänak szalagjai felbomlottak, a test körvonala sza- 
bálytalanná vált s többszörösen behorpadtnak látszott. 

tendszerint sikerül a támadás. A halvány gyilkos reáhúzza magát 
smaragdzöld áldozatára, mely testében sírját leli. Néha vízcseppkoporsó 
veszi körül: ez a táplálékvacuolum, máskor a nélkül fekszik a plazmában. 
A gyilkos pedig telhetetlen, egymásután kapja be az kKuglendkat, mígnem 
egész teste megtelik velük. Némelykor tiz Euglenát és Chlamydomonast is 
számláltam egy Collodictyonban! Persze ilyen nagy számmal csak a piczi 
Euglena minima fér el benne; ha viridishez jut, rendesen egygyel kell 
megelégednie, a másik már könnyen szabadul tőle, kevesebb testfelület 
állván támadásához rendelkezésére. S ha mégis sikerül kettőt bekapni, 
akkor nem ritka eset, hogy az egyik részben ki is áll testéből, mi azután 


10 FRANCE 


igen bizarr dolog. Ilyenkor a test mindig eltorzul, minek bizonyítékául szol- 
gáljon a 3. kép. 

Az emésztés folyamata azonnal kezdődik, mihelvt a falat a proto- 
plasmával érintkezésbe jut. 

Az étel ezen vándorló gyomorban csakhamar nagyon megváltozik. 
Az Euglenak és Chlamydomonasok sejtburka először tűnik el. Azután a 
chlorophorra kerül a sor. Szétesik egyes lemezekre, ezek elvesztik üde zöld 
színüket, megbarnulnak és ósszezsugorodnak. Bizonyos stádiumban a Col- 
lodictyon testében csak nagy zöld lemezeket és keményítőt találunk, mint 
a tönkrement Flagellätak utolsó maradékát. A járatlan ilyenkor valamely 
Carteridval téveszthetné össze. 

Még későbben azonban csak nagy, barnászöldes szemcsékből álló 
tömeget lelünk, mint a chlorophor áthasonítási terményét. 

Az Euglenaceák paramylonja és a Chlamydomonas-félék keményitóje 
legjobban áll ellen az emésztésnek. Nagyon sokáig látni őket a Collo- 
dictyon testében, melyet néha, nagy lakoma után, teljesen megtöltenek 
(4. ábra). Meg akarom még jegyezni, hogy a keményítő emésztését köz- 
vetlenül nem is figyeltem meg s nem is láttam a corrosio első nyomait 
sem az amylumszemcséken, habár azok órahosszat voltak az emésztésnek 
alávetve. 

Minden sejt, melyet e ezelböl suspendalt cseppben tartottam, elpusz- 
tult, még mielőtt ezt megfigyelhettem volna. A Collodictyon nagyon érzé- 
keny s kulturában rosszul tartja magát. Az Euglendkkal együtt néha olaj 
is jut a Collodictyon testébe, mely ott kisebb-nagyobb cseppekbe egyesül. 

Meg is figyeltem az ingesták kilökését, mely hirtelenül történik a test 
hátsó részén. A meg nem emésztett részek első sorban megbarnult chlo- 
rophyl-maradvany, de azután amylum- és paramylum-szemcse. Így tehát 
valószinű, hogy a C. a keményítőt nem emészti meg, vagy talán óvatosab- 
ban formulázva a mondást, akkor nem emészti meg, ha más tápanyagokban 
nem szenved hiányt. 

Az említett granulas plasmazárványokon kivül vannak még microso- 
mák és excretanyagok. Az előbbiek eosinnal vörösre festődnek, ha egy sejt 
tartalmát kifolyatjuk. Az exerettermények nem mindig egyszerű szemcsék, 
hanem néha összetett, kettős-hármas képletek, néha egész kis fürtökbe is 
állnak össze, melyek ilyenkor már tekintélyesebb nagyságúak (2-3 y). 
(14. abra.) 

Tekintsünk vissza ezen leirasra azon szempontból, hogy belóle a 
lényeges és fajilag jellemzó sajátságokat kivehessük. 

Főképpen négy ilven sajátságot tudnék megemlíteni, mely a C. habi- 
tusát megszabja s minden körülmények közt reá nézve jellemző. 

Ez legelőször a négy ostor, mely a test elejéről közös pontból indul ki. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE, 11 


Másodszor jellemzik a 6. ama hosszbarazdäak, melyek vagy egyes, 
vagy többes számban, de mindig megtalálhatók. Egy minden körülmények 
közt mély. Ha több van, ez a főbarázda. 

Egy harmadik jelenség a test rendkívüli metaboliája. A plasma csak- 
nem amoeboid. E tekintetben a C. teljesen megegyezik az alsórendű Mona- 
dinákkal. 

A negyedik jellemző sajátság a táplálék felvételének vampyrella-szerű 
módja. 

A többi jellem mind alárendelt s másodlagos. A faj diagnózisa tehát 
ezen négy charakterre kell hogy felépüljön. 

Az eddigi bizonytalan jellemzés helyett a mondottak alapján a követ- 
kezőt ajánlom : 

Collodiciyon trieiliatum, Carr. 4 ostoros, Monas-szervezetü, igen 
metabolikus sejtek. Több hosszbarazdaval, melyel: közül egy mindig mély 
(főbarázda). Táplálkozás a Vampyrellal: módjára az aldozatol: (Euglendl: 
és Ghlamydomonasok) egészben való felvétele által történik. Szaporodás 
hosszirányú oszlással. Édes vízben. 


Hátra van még, hogy a szükséges nagyságbeli adatokkal szolgáljak. 
Ezeket a következő táblázatban állítom össze : 

A sejtek hossza : 42 u, 60, 45, 36, 30, 97, 36, 33, 39 u. 

A sejtek szélessége: 30 p, 39, 30, 18, 33, 18, 24, 91, 91 y. 
Leggyakor. nagyság: 30—36 X 18-23 u. 

Az ostorok hossza: 60, 27, 36 u. 

A sejtmag átmérője: 9, 9, 9 u. 

A vacuolum : 6 p. 


A diagnozisban anticipando hosszirányü oszlast mondtam a szaporo- 
das médozatanak. Ezt mar CARTER is leirta. 

À szaporodás ismerete a leggyengébb pont mindenkor, ha ilyen veg- 
telen subtilis s erzekeny lényekról van szó. Kulturában tartani nem igen 
lehet őket, targylemez kulturaban mar nehány óra alatt mennek tönkre. 
Az ember itt csak a véletlenre van utalva, hogy ezen folyamatot megismer- 
hesse. Hogy van ilyen hosszirányú oszlás, ennek tudatát ép csak ilyen 
véletlennek köszönöm. Az oszlás közben megfigyelt példányt lerajzoltam. 
A felvett ábra másolata a 11. rajz. Ezen stádiumban az oszló példány folv- 
tonos lassú volvorszerű mozgásban volt s folyvást változtatta alakját. 

Ki majd utánam vizsgálja ezen infuzóriumot, annak fő gondja leend, 
a szaporodási viszonyokat tanulmányozni. Azon körülmények, melyek alatt 
én ismerkedtem meg vele, ezt nem engedték. 

Hátra van még, hogy az adott leirast néhány, az oelkologiai viszo- 
nyokra vonatkozó szóval kiegészítsem. 


12 CRANCÉ 


A Collodictyon, mint az előbbiekből látni, félelmetes rabló s feltétlen 
ura à társaságában élő Chloroflagellataknak. 

Ebből az várható, hogy csakis oly helyeken fordul elő, hol nagymeny- 
nyiségű Chlamydomonas és Euglenacea van. 

Ilyeneket főképen kétféle természeti viszonyok közt találhatunk. 

Ilyenek vagy az időszaki agyagos pocsolyák, vagy pedig a tőzeges 
mocsarak. Az előbbiekre jellemzők a kis Huglendk sokasága, meg a 
Chlamydomonasok, az utóbbiakban vannak Trachelomonas, Pteromonas, 
Chlamydomonas tingens és az Euglenák bámulatos alakgazdagsága. Ki 
ezen véglényassociatiók iránt behatóbban érdeklődik, többet talál róluk 
munkámban a Balaton veglenyeiröl.* 

S valóban, minden hely, hol a Collodictyont találtam, olyan; az 
ecsedi láp tőzeges, a morva tó typusos agyagpocsolya, a pesti árok agyagos. 
Ezek közül az ecsedi láp annyival inkább érdekelhet bennünket, mert ez is 
egy letűnő darab magyar föld, melynek természeti viszonyait elmulasztot- 
ták tanulmányozni. Ezen ősmocsár kiszáritása most van folyamatban s 
nehány év mulva majdan csak a fekete föld rendkívüli termékenysége 
emlékeztet arra, hogy még kevéssel előbb órahosszára terjedő nádasok és 
zsombékok birodalma volt. 

Szatmármegye Domahida felé eső részén a lápnak gyüjtöttem a Col- 
lodictyont 1894 április 14-én, mikor dr. ISTVÁNFFI GyuLa egyetemi tanár 
társaságában jártam be az ecsedi lápot. Vezetónk «Gôrbehät sarkanak», 
meg atövises halom elejenek» nevezte a helyet. Kótüs, súrű növényzettel 
borított rét volt ez, melynek egy-egy mélyedésében összegyült a barna 
tőzeges viz, a f/agelláták eldorádója. 

Hogy legalább valami fenmaradjon ezen országszerte híres mocsár 
protozoafaunajäböl, itt közlöm valamennyi ott gyüjtött fajt, melyet néhány 
nappal későbben Budapesten megvizsgáltam és meghatároztam. 


Domahidai láp : Görbehát sarka : 


Rhizopoda: 5 Oikomonas termo ( EHRB.) KENT. 
Diftlugia urceolata Carr. Cephalothamnium caespitosumSt. 
« — constricta EHRE. Chlamydomonas pulvisculusEnnn. 


Pteromonas alata Sex. 


Flagellata : Cryptomonas polymorpha EHRB. 
Monas vivipara EHRB. sp. 10 Euglena viridis EHRB. 
Collodietyon triciliatum Carr. « acus EHRs. 


* Külön lenyomat a «Balaton tudom. tanulmányozásának eredménye» czimii 
mü II. kótetének I. részéból. Budapest, 1897. 4?, 54—56. 1. 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 


Euglene spirogyra Enn». Ciliata: 
iliata: 
« deses EHRB. 
« sanguinea * Eure. Holophrya Ovum ** Eure. 
15 « oxyuris SCHMARDA. 30 Coleps hirtus O. Fr. MÜLr. 
Phacus pleuronectes Enn. Amphileptus anser EHRB. 
«- triqueter EHRB. Chilodon cucullulus EHRB. 
c — parvula Kress. Glaucoma scintillans Eure. 
« pyrum EHRs. Trachelocerca olor Eun. 
20 Trachelomonas volvocina Kure. 35 Paramecium Aurelia O. Fr. Mürr. 

« hispida Sr. Aspidisca Lynceus Hares. 

« lagenella Sr. Euplotes Patella Kars. 
Lepoeinclis Ovum Eure. Stylonychia pustulata O. Fr. 
Colacium vesiculosum Eun. Mutt. 

25 Peranema trichophora Dus. Oxytricha Pellionella O. Fr. MÜLr. 
Heteronema acus ST. 40 Epistylis anastatica *** Kare. 


Petalomonas mediocanellata Sr. : 
Sucloria: 
Dinoflagellata: Tokophrya cyclopum * (Cr. & L.) 


Peridinium tabulatum Enrre. BrscH. 


Összesen tehát 41 faj veglenyt ismertethetek az ecsedi láp vizeböl.+ 

A másik két lelőhelyről mar előbb mondtam el a szükségeseket. 

Ezen adatok majd útba igazithatjak azt, ki Collodictyonnal akar fog- 
lalkozni, milyen állattársaságban, illetve milyen helyen találja azt meg. 

Azon szoros összefüggésből, mely ezen lény, meg az Euglenák közt 
van, valószinű egyszersmind az is, hogy a Collodictyon életfeltételeiben is 
megegyezik az Euglenákéval. S tényleg épúgy, mint az Huglendk, legjobban 
tenyésznek, ha a viz rothadása bizonyos fokot ér el, áll ez a C.-ra nézve 
is, csakhogy ő, úgy látszik, még érzékenyebb, mint a zöld ostorosok. Különös 
figyelemmel voltam ezen dolgok iránt, mivel ezen intimebb celkologiai viszo- 
nyokról eddig ugyancsak édes-keveset tudunk. 

Az egészen friss anyagban (ezen észleleteimet a morva anyagon tet- 
tem meg) kis számú Euglena és Chlamydomonas mellett csak szórványosan 


voltak C.-ok. (1895 aug. 23.) Néhány meleg és száraz nap folyamán a zöld 


* A zöld alak. 
** Telve Chlorella vulgaris-sal. 
*** Cyclops Fischeri PoGG.-ra tapadva. 
} Itt megemlíthetem talán azon néhány moszatot is, melyet ugyanezen 
helyen találtam: Ophiocytium majus, Rhaphidium | falcula, aciculare, Closterium 
lumula, Pinnularia viridis és Synedra ulna. 


14 FRANCÉ 

ostorosok száma óriási mértékben felszaporodott s augusztus 29-én a víz 
felületét valóságos «Wasserblüte» borította. Ugyanez arányban szaporodtak 
a Collodictyonok is. 

Szen anyagból kulturát készítettem. Ebben a C. feltűnően gyorsan 
pusztult, sokkal gyorsabban, mint az Euglendk. Ismételt kisérletek is csak 
arra vezettek, hogy a C.-ok már akkor halnak el, mikor az Kuglenák még 
frissek. Ennek oka azonban, úgy látszik, nem az ilven tömeges kulturák- 
ban rendszerint bekövetkezendő rothadasban van, mert (.-ok, melyeket 
szándékosan erősen rothadó vizben tenyésztettem, ott egy ideig igen élén- 
kek (Spirillumok, Cyathomonas, Sarcina, Bacterium, Micrococcus-tartalmú 
viz.) De nemsokára ebben is elhalnak. Ilyenkor mozgásuk intenzitása gyen- 
gül, nyugalomra térnek. Testük hirtelenül kissé felduzzad. A lüktető ürcse 
beszünteti működését. (Talán kapcsolatos egymással e két tény?) Ezen 
stádiumba esik az ostorok degenerácziója. A plasma habossá válik, nagy- 
számú vizürese lép fel, kisebb-nagyobbak. A mag ilyenkor még intact, de 
élesen látható, mi infuzoriumokon afféle Hippokratesi vonás számba megy. 
Későbben a magtestecskében is látszanak vacuolumok. Végül bekövetkezik 
a katasztrófa. Valamely helyen felpukkad a sejt, nagy cseppekben nyomul 
ki a plasma. E cseppek egy-egy vacuolumot, egy-egy mikrosomát vagy kemé- 
nyitöszemeset zárnak körül. Azután gyorsabbá válik a felbomlás. A test 
szétfolyik. Ilvenkor látszik jól, hogy nincsen pellicula. Legellentállóbb a 
sejtmag körülötti rész. Ez néhány perczig megmarad, de végre ez is óssze- 
folyik, de akkor is tömörebb marad, A kiszáradó vizeseppben keletkező 
áramlás végre elsodorja az utolsó maradékot is. 


EL 


Nézzük most, mennyiben lehet-e az elért eredmenyekböl következ- 
tetest vonni a rendszerre s ha igen, mily mertekben valtoztatja ez meg az 
eddigieket? 

Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk, hogy megegyezik-e a meg- 
figyeltem infuzorium a szerzők leirásaival, tisztába kell tehát jönnünk 
azzal, mennyiben egyezik meg CARTER, STEIN, BÜTSCHLI és Kress Tetrami- 
tusa, illetve Collodictyona egymással s a tőlem adott leirassal. 

CARTER eredeti dolgozatát sajnálatomra itt Budapesten nem tudtam 
megszerezni. Azonban SAVILLE KENT kézikönyvébe átveszi CARTER minden 
lényegesebb adatát, úgy hogy leirásából és mivel CARTER rajzainak máso- 
latat is adja, egészen bátran megbirälhatom Carrer alakját. A mennyire 
ezt megtehetem, látom, hogy Carrer Collodielyona identikus a meg- 
figyeltem alakkal. Bizonyítékul röviden ismertetem CARTER leirását. Collo- 
dielyona mezítelen, szabadon úszó, igen plastikus és alakváltoztató, endo- 


A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 15 


plazmája gazdagon tartalmaz vacuolumokat. A taplalekfelvetel a peripheria 
minden pontján történhetik. A sejtmag sphæricus, elülfekvó. Euglenas 
vízben figyelte meg Bombay (India) mellett. Külön kiemeli a C. nagy 
étvágyát, mely nagy Oscillaria-fonalaktól sem riad vissza. (L. erre CARTER 
rajzának másolatát.) 

Kell-e még több, hogy bennünket meggyőződtessen CARTER, meg a 
megfigyeltem alak megegyezéséről ! 

Az egész leirásban csak két pont van, mely eltérő. Az egyik, hogy 
CARTER alakján, mint már az elnevezés is elárulja, csak 3 ostort látott, a 
másik, hogy nem figyelt meg lüktető ürcsét. 


Mindkettő negativ bélyeg. Emlékezzünk vissza, hogy magam is emli- 
tettem, milyen nehezen figyelhető meg a vacuolum. Milyen könnyen el- 
kerülhette tehát CARTER figyelmét ! Hasonló áll a három ostorra is. Ha ilyen 
régibb adatokat birálunk meg — és CARTER dolgozata 1865-re megy 
vissza —— sohasem szabad megfeledkeznünk az akkori segédeszközök, neve- 
zetesen pedig a mikroskopok akkori tökéletlenségéről. Az ostorok számának 
megállapítása még most is nehézségekbe ütközik; ki csak Ælagellätäkkal 
foglalkozott, Jól tudja, hogy ez egyike a legszubtilisabb kérdéseknek, melyet 
élő példányon sokszor nem is lehet eldönteni. 

A mondottak alapján nem lehet kételyem, hogy Pesten, az ecsedi 
lápban és Morvaországban CARTER faját figyeltem meg s hogy alakomat a 
nem éppen szerencsésen választott — Collodictyon trieiliatum Carr.-néy 
illeti meg. 

Térjünk át ezek után a Sreix-féle Tetramitus sulcatus Sr.-re. Ezen 


16 FRANCE 


infuzoriumot STEIN Csehországban találta. Mint a mellékelt Sren-féle 
rajzok kopiäjaböl látható, tökéletes a megegyezés a megfigyeltem forma és 
Tetramitusa kózt. A cseh buvár * már nem adhatott szóveget mesteri táb- 
laihoz s igy további érdemleges összehasonlítást nem tehetek, de már az 
adott négy rajz után is bizonysággal lehet itélni. 

STEIN helyesen figyelte meg a nagy hosszanti bemélyedést, a négy 
ostor jellemzetes állását, a vacuolum s a sejtmag elhelyezését ; rajzai, külö- 
nösen pedig a második és harmadik kitünően adják vissza a Collodictyon 
általános habitusát (1. 2. ábrát). 

Nem kétlem, hogy a Tetramitus sulcatus Sr., a Collodictyon trici- 
liatum Carr. és alakom tökéletesen identikus. 

BürscHLit ** is ezen meggyőződés vezette, mikor a Collodictyon 
synonymjegyzekebe belevette, hogy Tetramitus p. p. (sulcatus) STEIN». 

Nem ilyen egyszerűen végzünk azonban a Krzss-féle Tetramitus 
sulcatus-sal. A jeles svájezi buvar oly leirast ad, hogy bátran ideiktathatom, 
mi monogratikus tanulmanyomban amúgy kivánatos is. 

Kress leirása — fordításban — így szól: *** «A test vastag tojás- 
formájú, némileg lelapított, mellül erősen szélesbedő, hátul pedig elkeske- 
nyedő, mellső részén besülyedésben négy, nem egyformán hosszú ostort 
visel. Ezek alapja előtt az oldalon és csavarmenetesen mély barázda vonul 
a test hátsó végéig. A mag a test mellső végén fekszik, a lüktető hólyag 
pedig a hátsón. | 

Hossza = 17 u, szelesssege = 15 y. 

BürsckLı ezen csak STEIN-től ábrázolt alakot a Collodictyon trici- 
liatum CARTER-rel azonosítja. CARTER adatai szerint ezen szervezet három- 
csillangós és egész testével veszi fel táplálékát, miért is valószinűleg (wohl) 
más alakkal van dolgunk. A megfigyeltem egyének általában Stein ábráival 
egyeznek meg és kétségkivül Tetramitus-felek. Ugyan nem láttam a baraz- 
dát oly szabályos medián-lefutásban, mint ezt SEEIN rajzolja. Mindig többé- 
kevésbbé oldalra csúszott, elől aránylag széles, hátrafelé keskenyedő volt. 
Az ostorok együttesen erednek s különböző hosszaságüak; két rövidebb és 
két hosszabb van; de mozgásuk közben hogy viselkednek, nem mondhatom. 

Szilárd táplálék felvétele kétségkivüli és pedig ezen alak, ellentétben 
minden más fajjal, aránylag nagy testeket, Monas-féléket és hasonlókat 
vesz fel, melyek nagy gömbölyded csomókba egyesülnek a testben. A táp- 
lálék felvételét nem lehetett megfigyelni, de nagyon valószinű, hogy az 
oldali barázda felső része szájnyilás is. 


* STEIN, Organismus III. Flagellaten. Tab. II. Abth. IX. 1—4. ábra. 
** BÜTSCHLI, Protozoen, 841. lapon. 
*** KLEBS, Flagellatenstudien, I. 326—327. lapon. 


A COLLODICTION TRICILIATUM SZERVEZETE. 17 


A mozgás egynemű forgó úszás. Normális viszonyok közt alig látunk 
alakváltoztatást. Kedvezőtlen befolyások eredményeként, így például a 
fedőlemez alatt nagy mértékben, habár lassan változik el a test alakja : 
egyes vékony plasmanyúlványok jelennek meg, majd ismét visszahúzódnak. 

A kis hólyagokból összefolyó vacuolumokat mindig a hátsó test- 
végben láttam; STEIN a mellsőről említi őket. 

Ez mind, mit Kress Tetramitusáról mond. De ez is elég, hogy igazat 
adjunk neki, mikor azt mondja, hogy CARTER faja valószinűleg mégis 
más lény. 

Akármilyen gondosan mérlegeljük is a két alakot, egyre jobban szi- 
lárdul meg bennünk a meggyőződés, hogy ez bizony nem egy és ugyan- 


azon lény. A barázda elhelyezése, alakja, mely épen oly rendkívül jellemző, 
nem vág egybe STEIN alakjával, a testalak, ennek meglehetős merevsége, a 
vacuolum elhelyezése nem vall a Collodictyonra; végül pedig a táplálék 
felvétele is más módon történik. Negativ bélyeg is van, mely megkülönböz- 
teti Kregs alakját. Így igen jellemzőnek mutattam ki az excretszemcsék 
szabályos és sűrű előfordulását ; erről pedig Kress nem említ semmit, rajza. 
sem tünteti fel őket. 

Mindebből szabad következtetést vonnunk és ez nem lehet más, mint 
az, hogy Kress Tetramitus sulcatusa nem azonos a STEIN ugyane nevű 
ostorosával. 

Kregs alakja igenis Tetramitus; nyiltan igen közel all ezen genus 
többi fajaihoz, a Tetramitus descissus Perry, T. rostratus Perry és T. pyri- 
formis Krgss-hez, melyek kritikája nem ide tartozik. Ezen alakot, ha faji 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 2 


IS FRANCÉ 


önállósága bizonyos, új névvel kell illetni; én nem ismerem s igy keresz- 
telót nem 1s tarthatok. 

Azt pedig, hogy Sreix Tetramitus sulcatusa identikus a tőlem meg- 
figyelt alakkal, az pedig CARTER Collodictyonaval nem kell már ezekután bőven 
fejtegetnem. Egy pillantás táblám ábráimra mindenkit meggyőz az előbbi 
állítás valóságáról, ki Stein remek ábráit ismeri. CARTER alakja pedig, noha 
tökéletlenül van ábrázolva, mégis typusos, mint a mellékelt Kenr-féle 
copiákon is látható. CARTER nevét illeti meg a prioritás s ezért neveztem a 
szóban forgó alakot consequensen Collodictyonnak.* 

Örömmel fogadtam pedig el a nemi elválasztást, mert meggyőződésem, 
hogy a Collodictyon nem is közel rokon a magasabb szervezetű Tetramiti- 
dákkal. Észleleteimből az látszik, hogy ez igen egyszerű amoeboid plazma- 
sejt, mely a Monadindk módjára él, szaporodik és magasabb rendű el- 
különülésekkel nem bir. Oly bélyegek ezek, melyek megkívánják, hogy a 
Monas-félék társaságába oszszuk be ezen szervezetet is. 

Ennek bebizonyításával pedig elértem ama második ezelt is, melyet 
magam elé tűztem, mikor a Collodictyonnak behatóbb tanulmányt szántam; 
elértem azt, hogy a rendszerben megállapodott helyet biztosítottam ezen 
infuzoriumnak, melynek jogosultságát az elmondottak hathatós és nem 
mellőzhető érvekkel támogatják. 


A Collodictyonra vonatkozó irodalom. 
Lilleratur über Collodictyon. 


Carter, H. J., On the fresh- and saltwater Rhizopoda of England and India. 
(Ann. and mag. nat. hist. [III] XV. p. 277—93. PI. XII.) 

STEIN, Fr. Ritter von, Der Organismus der Infusionsthiere. III. Der Orga. 
nismus der Flagellaten oder Geisselinfusorien. I. Hälfte. Leipzig. 1878. Tab. II. 
Abth. IX. Fig. 1—4. 

Kexr-Savize, W., A manual of the infusoria: including a description of 
all Know Flagellate, Ciliate, and tentaculiferous Protozoa British and foreign, 
and an account of the Organization and affinities of the Sponges. London, 
1880-1882. Vol. I. p. 314. p. 307—317. Vol. III. Tab. XIX. Fig. 16—19, 26—27. 

Birrscurr, O., Protozoa (I. Bd. von Dr. H. G. Bnoxw's: Klassen und Ord- 
nungen des Thier-Reiches). II. Abth. Mastigophora. Leipzig und Heidelberg, 
1883-—87. p. 841. Tab. 45. Fig. 3. 

Kurns, G., Flagellatenstudien. Theil. I. (Zeitschrift f. wiss. Zoologie. Bd. 55. 
Leipzig, 1893. p..326-—397. Tab. XV. Fig. 3.) 


* KENT könyvében Callodictyon néven fordul elő ezen infusorium. Megtar- 
tottam a szokásos irásmódot, mert nem dónthettem el a kérdést, CARTER dolgozata 
nem lévén rendelkezésemre. 


COLLODICTYON TRICILIATUM. 19 


AZ I. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


Valamennyi äbra 440-szeres nagyitässal készült és a Collodictyon tricilia- 
tum Carr. nevű monadinät ábrázolja. Kózelebbi magyarázatok a szövegben fog- 
laltatnak. A 13. sz. rajz mellsó részén rajzolt sajátszerü képlet, valöszinüleg 
sombaconidia ; ilyeneket erősen rothadó vízben sokszor észleltem. 


x 


Die riesige Gruppe der Geisselinfusorien entbehrt noch immer eines 
endgültigen und wenigstens in den Hauptzügen nicht anfechtbaren Systems. 
Der Grund dessen mag wohl darin liegen, dass sich die zahlreichen kleinen 
und kleinsten Familien noch immer eines sehr unbeachteten Daseins er- 
freuen. Mit wenigen Ausnahmen wurden ihre hauptsächlichsten Vertreter 
noch in den Zeiten der Kindheit der Micrographie entdeckt, mit den unzu- 
länglichen Instrumenten jener Zeiten untersucht, wobei dann, wie leicht 
verständlich, viele ihrer Charaktere total missverkannt, sie selbst mangel- 
haft und ungenau beschrieben wurden, so dass sie dem Systematiker nur 
eine sehr schwankende Basis seines Gebäudes liefern konnten. Das bis- 
herige Auskunftsmittel in dieser Calamität ist, von einiger unbefangener 
Ferne betrachtet, komisch genug. Man eröffnet einfach systematische 
Rumpelkammern, in die man der «Urväter Hausrath drein gestopft». Dort 
liegen sie, ein trübseliges Chaos von Bodoninen, Monadinen, Dendro- 
monaden, mit denen man nichts anzufangen weiss. Von dort holte ich 
mir auch meine (ollodictyon, deren Bau und Lebensgeschichte darzule- 
gen, die Aufgabe der folgenden Zeilen ist. 

Das in Rede stehende Infusorium irrt schon seit etwa 20 Jahren in 
der Systematik unter dem Namen Collodiclyon triciliatum Carr. und Tetra- 
mitus sulcatus Sr. unstät umher. Die Geschichte des Begriffes Collodictyon 
ist nur kurz. Im Jahre 1865 von einem indischen Forscher J. H. CARTER * 
entdeekt und mit einigen Zeilen beschrieben, auf ein paar Bildern dar- 
gestellt, gerieth in den achtziger Jahren dem Altmeister der Flagellaten- 
kunde, Fr. v. Sruix in die Hände, der, entweder unbekannt mit CARTER’S 
Abhandlung oder in derselben nicht das ihm vorliegende Infusorium 
erkennend, es unter dem Namen Tetramitus sulcatus Sr. von Neuem 
beschrieb, richtiger gesagt, nur prächtig zeichnete.** 

In den Handbüchern von SAvILLE Kent und Bürscari finden wir das 
uns interessierende Wesen wieder, freilich in einer seltsamen und, wie 
ich später zeigen werde, nicht zu ihm passenden Gesellschaft. 


* CARTER. On the fresh, — and saltwater Rhizopoda etc. p. 287—93. PI. XII. 
kk STEIN. Der Organismus d. Infusionsthiere. TIL, I. Hälfte. 1878. 


20 R. FRANCE 


25 Jahre nach der Auffindung wird Collodietyon endlich eingehend 
studiert. GEoRG KrEss untersuchte gründlich den Bau eines Wesens, 
welches er als SrEgiN's. Tetramitus sulcatus bezeichnet. Ich drücke mich 
absichtlich in der gewählten vorsichtigen Form aus, da ich mich, auf 
Grund meiner Studien der Annahme nicht verschliessen konnte, dass 
STEIN-CARTER’S Infusorium nicht dieselbe Form war, welche Prof. Kiees 
vorlag. 

Und damit bricht die Geschichte unseres Infusoriums ab und es be- 
ginnt seine Erkenntnissgeschichte, wie sie sich in mir abspielte. 

Binnen einem Jahr fand ich Collodictyen an drei verschiedenen 
Stellen. Zuerst im Jahre 1894 in einer Sumpflache der Rohrurwälder des 
Ecseder Sumpfes; ich musste mich aber damals darauf beschränken zu 
constatieren, dass ich Stem’s Infusorium vor mir habe. Etwas mehr 
erkannte ich schon, als ich im Frühling des Jahres 1895 unser Tierchen 
in einem Wassergraben in Ofen wiederfand. Das Sammelbassin dieses 
Graben wimmelte von ungezählten Euglenen, zwischen denen ich als ihren 
erbitterten Feind Collodictyon fand. Leider dauerte die Herrlichkeit nur 
zwei Tage, dann verdarb das Wasser des Grabens durch die dort einmün- 
denden Kloaken und, die ganze reiche Infusorienfauna war vernichtet. 
Aber schon einige Monate später entdeckte ich es wieder in dem von 
Euglenen grünen Weiher des mährischen Städtehens Napagedl. Einige 
Wochen lang konnte ich ihm tägliche Beobachtungen in loco widmen ; als 
ich später nach Budapest zurückkehrte, legte ich Culturen an, in denen 
sich Collodictyon bis zum December des Jahres 1895 hielt. Auf Grund 
dieser Studien kann ich das Folgende mitteilen. 

Collodictyon macht bei flüchtiger Untersuchung ganz den Eindruck 
von Monas vivipara und wurde sicherlich auch schon dafür gehalten. Wie 
jene Flagellate ist es auch metabolisch, doch gewöhnlich eiförmig. Die 
Uebergänge reichen dann bis zur sich hinten verjüngenden Kegel- und 
Birnenform. Besonders das hintere Körperende ist erstaunlich formándernd.. 
Bald verlängert es sich zu einer langen Spitze, bald aber bilden sich drei 
bis vier Ausläufer, manchmal stumpft und rundet es sich ganz ab, um in ! 
anderen Fällen wieder blasse, feine Scheinfüsschen zu entsenden. (Vgl. die 
Fig. 1, 4, 6, 13 unserer Tafel.) 

Der ganze Aufbau der Zellen folgt dem monaxonen Typus; die Form- 
änderungen kommen auf dreierlei Weise zustande. Entweder entstehen 
sie activ durch Contraetionen oder durch Aussenden von Pseudopodien,. 
aber ihnen liegt auch Aufnahme von Nahrung zu Grunde. 

Auch das Vorderende, der Insertionspunkt der Geisseln ist sehr ver- 
änderlich. Zuweilen - und dies scheint allgemeiner zu sein — ist es ein 
wenig eingesunken und die Geisseln entspringen einer Vertiefung (Tab. I.,. 


COLLODICTYON TRICILIATUM. 21 


Fig. 3, 4), in anderen Fällen erheben sich die Cilien von der Spitze eines 
kleines Rüsselchens (Tab. I., Fig. 5). 

Natürlich sind zwischen all’ den beschriebenen Formen auch Ueber- 
gänge vorhanden. 

Sehr charakteristisch sind jene zuweilen nur in Einzahl, überwie- 
gend aber in Mehrzahl vorkommenden tiefen Längsfurchen, welche auch 
schon den älteren Forschern bekannt waren, nach welchen Fm. STEIN 
seinen Tetramitus direct als «sulcatus» bezeichnete. 

Eine grosse und tiefe Längsfurche ist immer vorhanden, I einen 
wiehtigen Artcharakter bildet. Sie ist an dem Vorderende weniger präg- 
nant, vertieft sich aber gegen das Hinterende zu immer mehr, so dass sie 
zuweilen den Körper fast in zwei Hälften zerschnürt. Ausser dieser grossen 
finden sich noch mehrere, weniger scharfe Furchen, welche aber alle der 
Länge nach verlaufen. 

Aus dem bisher Gesagten resultiert zugleich die Erkenntniss, dass 
eine «Pellieula» nicht vorhanden ist. Namentlich beweisend wirkt hier 
ausser der starken Metabolie noch die Pseudopodienbildung. Ich habe 
übrigens auch directe Beweise gesammelt, wie da sind: bei Behandlung 
mit schrumpfenden Mitteln bleibt die oberste Grenzschichte der Zellen 
immer im Contact mit dem Ectoplasma. Gelegentlich des Absterbens sah 
ich Körnchen der Rindenschicht an mehreren Stellen der Oberfläche aus- 
treten.Von unwidersprechlicher Beweiskraft aber ist die Art der Nahrungs- 
aufnahme. Die Collodictyen legen sich nämlich auf ihr Opfer, welches 
langsam von ihrem Körper umgeben wird, was doch bei einer halbwegs 
consistenten Zellwand unmöglich wäre. (Vgl. Fig. 5.) 

Dem Mangel einer Pellicula entsprechend, sieht man an der ganzen 
Kürperoberfläche, so wie bei Monas vivipara zahlreiche stark licht- 
brechende Körnchen, welche so dicht unter der Grenzlamelle des Proto- 
plasmas liegen, dass sie fast aus dem Körper herauszustehen scheinen. 
Dies verleiht dem in Rede stehenden Geisselinfusorium eine gewisse 
Aehnlichkeit mit dem oberwähnten Monas vivipara, von der es sich aber 
durch seine vier Geisseln unschwer unterscheiden lässt. 

Die vier Geisseln entspringen gemeinsam von dem vorderen End- 
punkt der Längsaxe ; es sind typische «Peitschengeisseln», deren Basalteil 
4—5 m. lang und zwei- bis dreimal so dick ist, als das Peitschenende, 
welches bis 40 m. Länge erreicht. Das Basalstück geht ziemlich unver- 
mittelt in die Peitsche über, welche in Folge ihrer ausserordentlichen 
Dünne in lebendem Zustande kaum sichtbar ist, doch mit Chlorzinkjod 
leicht bemerkbar gemacht werden kann. Zuweilen wird dann auch meist 
der Basalteil der Geissel etwas körnig, was wir durch Kunsruer und FISCHER 
schon von Kuglenen, Polytomen und Bodoarten wissen. 


22 R. FRANCE 


Sehr charakteristisch für Collodictyon ist die Stellung der Geisseln.. 
Ich messe diesem nebensächlich scheinenden Umstand dennoch einige 
Bedeutung zu, da ich mich in den acht Jahren, welche ich dem Studium 
der Flagellaten widmete, davon vielfach überzeugte, dass die Ruhestellung 
der Geisseln unter normalen Verhältnissen stets gleich bleibt. Die Geisseln 
von Collodictyon neigen sich ruhend in schönem, elegantem Bogen nach 
rückwärts (Tab. L, Fig. 11), wie ich es seinerzeit auch in meiner kleinen 
Studie über die Gattung Carleria beschrieb. 

Die Geisseln sind übrigens sehr agil, wobei gewöhnlich nur der 
Peitschenteil in Action tritt. An absterbenden Individuen sieht man sehr 
schön an den Geisseln die Bildung von «Quellungskugeln. » 

Die durch die Geisseln vermittelte Bewegung ist lebhaft, rasch, viel 
energischer, als die der Euglenen; wir finden zugleich mit der Vorwärts- 
bewegung hotation um die Längsaxe von rechts nach links. 

Das Kórperplasma macht den Eindruck von ziemlicher Consistenz: 
es enthält einen Zellkern, eine contractile Vaeuole, mehrere Wasserräume, 
Microsomen, Exeretkörnchen, Nahrungspartikel und deren Verdauungs- 
producte eingeschlossen. 

Der schon im Leben sichtbare Zellkern liegt im Vorderende der 
Zellen und ist typisch bläschenförmig, der Nucleolus ist rund, zuweilen 
im optischen Durchschnitt etwas hexagonal. Zuweilen ist er in absterben- 
den Zellen etwas körnig oder von kleinen Vacuolen erfüllt. 

Das Vorhandensein einer contractilen Vacuole wurde schon von STEIN 
constatiert; sie liegt nach ihm im Vorderende, nach KrEss im Hinter- 
ende der Zellen, auf welchen scheinbaren Widerspruch ich im Laufe des 
Weiteren noch zurückkommen werde. 

Ich sah immer nur eine Vacuole, welche in der Nähe des Zellkernes 
situiert ist, und übrigens wegen den zumeist zahlreich anwesenden Granu- 
lationen nur schwer bemerkt werden kann. Sie ist von runder Contour, 
wahrscheinlich kugelig und klein (6 m.) Bei 20—25°C. pulsiert sie regel- 
mässig, 2—3-mal die Minute. Einen ausleitenden Canal sah ich nicht, 
dafür am Ende der Systole einige kleine Bläschen, aus welchen die Vacuole 
wieder zusammenfloss. 

Die nicht contractilen Wasserräume sind so regelmässig vorhanden, 
dass sie charakteristisch genannt werden können. Bei 200 Individuen sah 
ich nur drei ohne solche. Gewöhnlich erhalten wir den Eindruck, welchen 
Codonosiga Botrytis macht; zuweilen ist das Plasma ganz alveolar im 
Zusammenhang mit dem beginnenden Absterben solcher Zellen (vgl. Tab. I. 
Fig. 10), was mich auf die Vermutung bringt, dass die Wasserräume hier 
überhaupt nur pathologische Gebilde sind. Eine andere Sorte der Vacuolen 
steht mit der Nahrungsaufnahme im Zusammenhange. 


COLLODICTYON TRICILIATUM. x 


Die Collodictyen nähren sich hauptsächlich von grünen Flagellaten. 
Die meisten Erfahrungen machte ich diesbezüglich an dem mährischen 
Teiche (Napagedl). Die häufigsten Formen desselben sind: Euglena viridis 
Eunz., velata Kiezs, minima Franck, sanguinea Ears., Lepocinclis obtusa 
Fran., Phacus pleuronectes Ears., Chlamydomonas pulvisculus Eunx., 
Pteromonas alata Cons, Trachelomonas volvocina Eurs., hispida Sr. und 
Tr. lagenella Sr. 

Von diesen bevorzugte Collodictyon nur Euglena viridis, minima, 
Chlamydomonas pulvisculus und Trachelomonas volvocina, während die 
doch ebenso geeigneten Phacusse und Pteromonaden verschmäht wurden. 

Der Vorgang der Nahrungsaufnahme wurde von mir wiederholt unter 
dem Mikroskop verfolgt. Derselbe stellt sich folgendermaassen dar: Wenn 
Collodictyon ein ihm passendes Infusorium erreicht, legt es sich eng an 
dessen Körper an, wobei die erwähnten Furchen gute Dienste leisten. 
Schon nach zwei Minuten wurde in einem Falle eine Euglene durch diese 
Umarmung getötet. Zuweilen wird das Opfer mit einer «Nahrungsvacuole » 
umgeben (Tab. L, Fig. 9) in anderen Fällen (Tab. I., Fig. 3, 5, 8) liegt 
es direct im Körperplasma. Gewöhnlich wird sehr viel Nahrung aufge- 
nommen; ich beobachtete Fälle, wo 10 Euglenen und Chlamydomonaden 
das Innere eines Collodictyon erfüllten. Freilich hat nur die kleine Euglena 
minima in solcher Anzahl Platz, der gewöhnliche Aenderling wird gewöhn- 
lich nur in der Einzahl verschlungen; falls manchmal doch zwei aufge- 
nommen werden, steht dann der eine aus dem Körper heraus. (Tab. I. Fig. 3.) 

Der Verdauungsprocess beginnt mit dem Moment, in dem der Bissen 
mit dem Plasma in Berührung kommt. Zuerst verschwindet die Zellhaut 
der Euglenen und Chlamydomonaden, dann folgt die Deeomposition des 
Chlorophors. Er zerfällt in einzelne Scheiben, welche ihre grüne Farbe 
verlierend, sich bräunen und zusammenschrumpfen. In einem gewissen 
Stadium der Verdauung finden sich nur mehr grosse, grünlich-braune 
Massen und Stärke, resp. Paramylon (Tab. I. Fig. 4, 7). Die letztgenannten 
Substanzen werden am schlechtesten verdaut. Ich sah sie im Körper 
unserer Infusorien lange, nachdem alle sonstigen Reste der Mahlzeit ver- 
schwunden sind (Tab. I, 11, 12), und da zeigten sie nicht einmal noch 
Spuren der Corrosion. Ich hielt zu diesem Zwecke Collodictyen stunden- 
lang im suspendierten Tropfen, doch giengen sie früher zu Grunde, ehe 
sie die Stärke assimilierten. Die einzelnen Stadien der Verdauung sind in 
der Reihenfolge folgender Abbildungen dargestellt (Tab. I., Fig. 5, 9, 3, 8, 
1:052. 15,4, 42, T1, 1. 

Aus dem Beobachteten lässt sich vorderhand nur der Schluss ab- 
leiten, dass die Stárke solange nicht verdaut wird, als andere Nahrung zur 
Verfügung steht. 


24 R. FRANCE 


Als letzte Categorie der Granulationen habe ich noch die Miero- 
somen und Exeretkörnchen zu erwähnen. Die ersteren lassen sich an 
zerquetschten Zellen mit Eosin roth färben, die letzteren sind nicht immer 
einfach kugelig, sondern zuweilen zusammengesetzte Aggregate, zuweilen . 
ganze Träubchen (Tab. I., Fig. 11, 14). 

Wenn wir auf die gegebene Beschreibung zurückblicken, um daraus 
das Wesentliche und den Habitus Bestimmende extrahieren zu können, 
kann ich auf Folgendes hinweisen: 

Charakteristisch sind vor Allem die vier Geisseln, ferner die Längs- 
furchen und die ausserordentliche, fast an Amceben erinnernde Metabolie 
der Zellen. Schliesslich wäre noch die Vampyrella-artige Weise der 
Nahrungsaufnahme hervorzuheben. 

Demgemäss kann die Diagnose lauten: 


Collodyction triciliatum Carr. 


= 
4-geisselige, sehr metabolische Zellen von monasartiger Organisa- 
tion. Mit mehreren Längsfurchen, von denen eine immer tief ist (Haupt- 
furche). Nahrungsaufnahme (Euglenen und Chlamydomonaden) nach 
Art der Vampyrellen. Vermehrung nur durch Längsteilung bekannt. 
Süsswasser. 


Die ergänzenden Grössenangaben sind folgende: 

Länge der Zellen = 27—60 p. 

Dicke derselben = 18-39 p. 

Häufigste Dimensionen = 30 

Länge der Geissel = 27—60 y. 

Durchmesser des Zellkernes = 9 y. 
« der Vaeuole — 6 p. 


36 n. X 18—93 Us 


In der Diagnose bezeichnete ich anticipando die Langsteilung als 
den Modus der Fortpflanzung. Dieselbe wurde auch schon von CARTER 
beobachtet. 

Die Kenntniss der Fortpflanzung ist immer der heikelste Punkt in 
der Naturgeschichte dieser kleinen Organismen. Die Culturen gelingen 
meist nicht, im hängenden Tropfen gehen sie meist schon binnen wenigen 
Stunden zugrunde und so ist man meist in der Erkenntniss der Fort- 
pflanzung auf einen gütigen Zufall angewiesen. Mir war er nur einmal 
günstig. 

Auf Tab. L, Fig. 11 stellte ich das in Lüngsteilung beobachtete Indi- 
viduum dar. 


COLLODICTYON TRICILIATUM. 25 


Soweit ich beobachten konnte, vollzieht sich die Teilung unter leb- 
hafter Metabolie des fortwährend langsam, volvoxartig-rollenden Körpers. 

Es erübrigen noch meine Beobachtungen bezüglich der @kologischen 
Verhältnisse. 

Collodictyon ist, wie wir bereits sahen, ein gefährlicher Räuber und 
absoluter Herrscher, der mit ihm gemeinsam lebenden Chloroflagellaten. 
Demgemäss lässt sich annehmen, dass er an den gewöhnlichen Wohn- 
orten der Letzteren vorkommt, namentlich dort wo Æuglenen und Chlamy- 
domonaden massenhaft leben. Wenn wir genauer zuschauen, sehen wir, 
dass die Fundorte der letzterwähnten Mikroorganismen hauptsächlich zwei 
Categorien angehören. Entweder leben dieselben in den ephemersten 

tegenpfützen oder in Torfmooren massenhaft. Ich fand Collodictyon auch 
nur an solchen Stellen. Die Ecseder Sumpflocalität ist ein typisches Torf- 
moor, die Budapester und Napagedler Fundorte sind periodische, lehmige 
Lachen. 

Da nun Collodietyon in seiner Nahrung an das Vorkommen von 
Euglenen gebunden ist, wird es zugleich wahrscheinlich, dass auch seine 
sonstigen Lebensbedingungen mit denen der Huglenen übereinstimmen. 
Und da lässt es sich nicht leugnen, dass, ebenso wie Æuglena auch Collo- 
dictyon am besten erst bei einem gewissen Fäulnissgrade des Wassers auf- 
tritt, welcher durch das Auftreten von Cyathomonas charakterisiert wird. 

Wir haben nun noch aus der in Obigem dargelegten Bereicherung 
unserer Kenntnisse jene Folgerungen abzuleiten, welche eventuell Aende- 
rungen des Systems nach sich ziehen. Bevor wir dies jedoch thun können, 
handelt es sich darum, die Identität der von CARTER, Stein, BürschLı und 
Kress beobachteten Wesen festzustellen, umsomehr als in dem Bisherigen 
diesbezüglich schon manche Zweifel verlautbart werden mussten. 

Leider steht Carrer’s Originalabhandlung in Budapest nicht zur 
Verfügung und so musste ich mich in meinem Urteil an das halten, was 
SAVILLE-Kenr der Carrer’schen Beschreibung entnimmt. Dies ist jedoch 
zum Glück genug, um erkennen zu können, dass CamrER's und meine 
Form identisch sind. In der ganzen Beschreibung Carrer’s giebt es nur 
zwei, mit meiner Erfahrung nicht übereinstimmende Behauptungen. Die 
eine wäre, dass Collodictyon dreigeisselig sei, die andere der Mangel einer 
contractilen Vaeuole. Beides lásst sich zwanglos aus der Unvollkommen- 
heit des Carrer’schen Mikroskopes verstehen. 

Vollkommen ist die Uebereinstimmung auch mit dem Tetramitus 
sulcatus Srrixs, wobei ich auf die beigelegte Copie der Srerx'schen Ab- 
bildung verweisen kann. 

Ebensowenig wie Bürschtı zweifle auch ich daran, dass Collodictyon 
triciliatum Carr. und Tetramitus sulcatus Sr. synonym sind, und ich bin 


26 R. FRANCÉ 


auch dessen sicher, dass ich die von beiden Forschern untersuchte Form 
vor mir hatte. 

Ganz anders muss ich jedoch dem Kurps’schen Tetramitus sulcatus 
gegenüberstehen. 

Nach der Beschreibung des ausgezeichneten Schweizer Forschers * 
ist seine Form abgeflacht, besitzt ungleich lange Geisseln und eine schrau- 
big gedrehte Längsfurche. 

Kurs schreibt seinem Tetramitus eine Mundöffnung im oberen Teile 
der Längsfurche zu, durch welche das Infusorium relativ grosse Körper, 
Monas-Arten und dgl. aufnehme. Wenn ich nun noch erwähne, dass 
normaler Weise keine Metabolie beobachtet wurde, glaube ich es aus- 
sprechen zu können, dass KLEBs wohl Recht habe, wenn er sagt, CARTER S 
Infusor sei eine andere Art. Ich setze hinzu auch Srutn’s und meine Form 
ist eine andere Art. Das von Krups beobachtete Wesen ist zwar dem Tetra- 
mitus descissus Perry, rostralus Perry und pyriformis Kugss nahestehend, 
doch dies beweist eben nur, dass Sreix’s T. sulcatus kein Tetramitus sei. 

Ein Blick auf die beigeleste Tafel mag aber jedermann davon über- 
zeugen, dass STEIN und ich dasselbe Infusorium beobachteten. CamrER's 
Abbildung ist zwar sehr unvollkommen, doch wie aus den beigedruckten 
Kenr'schen Copien ersichtlich, genügend charakteristisch, um die Ueber- 
einstimmung mit unserem Infusor erkennen zu lassen, dem Gesetze der 
Priorität gemäss nannte ich daher diese Form von Anfang an consequent 
Collodictyon. Ich begrüsste die generische Selbständigkeit mit umsomehr 
Freude, als ich der Ansicht bin, Collodictyon sei mit den viel höher orga- 
nisierten Tetramitiden gar nicht näher verwandt. Es ist eine sehr primi- 
tive Zelle, welche nach Art der Monadinen gebaut ist, so lebt und sich 
sowie sie vermehrt. Höhere Differenzierungen besitzt es gar nicht, sondern 
nur lauter solche Charaktere, welche es erfordern diesen Organismus den 
Monadinen anzugliedern. Damit wäre aber mein anfangs gestecktes Ziel 
erreicht, diesem Wesen endlich seinen dauernden Platz im System an- 
weisen zu können. 


BEMERKUNGEN ZU TAB. I. 


Sämmtliche Figuren wurden bei 440-facher Vergrösserung gezeichnet und 
stellen die Monadine Collodictyon trieiliatum Carr. dar. Die nähere Erklärung 
der Figuren mag im Texte der Abhandlung nachgelesen werden. Die eigentüm- 
lichen anhängenden Gebilde am Vorderende von Fig. 13 sind wahrscheinlich 
Pilzeonidien, welche ich in stark faulendem Wasser häufig fand. 


* Kress G. Flagellatenstudien. I. P. 396—327. 


(Separatim editum est die 15. Januarii 1899.) 


RR D TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE 
PHYSIOLOGIAI-ANATOMIAI ES SYSTEMATIKAI ISMERETÉHEZ.* 


Dr. RICHTER Arapín-tól. 


(Tab. II—V.) 


BEITRÁGE ZUR PHYSIOLOGISCH-ANATOMISCHEN UND 


SYSTEMATISCHEN KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND 
AROIDEEN."* 


Von Dr. ALADÁR RICHTER. 


(Tab. II—V.) 


Különböző trópusi növényfajok léggyókeremek mikroskopikus vizs- 
galatanal a Marcgravia paradoxa Buin. volt az, a mely nemcsak sajátos 
alkotásü léggyókereinél, de egész habitusánál fogva méltán magára von- 
hatta figyelmemet a gräczi tud. egyetem botanikus kertjében, hol a neve- 
zett Marcgravia egy más, allitölagosan testvérfajával: a Marcgravia dubia 
H. B. K.-val együtt igen szépen vegetalt. 

A Marcgraviaceae egyik-mäsik faja a botanikus kertek szokott cultu- 
rájához tartozik; utóbb azonban egy európai körút alkalmával azt tapasz- 
taltam, hogy Közép-Németország, Belgium s Hollandia számos botanikus 
kertjében, Erlangentől kezdve Leiden s Groningenig a Marcgravia-k 
visszametszés, vagy más kedvezőtlen körülmény miatt távolról sem voltak 
oly helyesen kifejlődve, mint a grácziak, a melyeknek néhány (főleg a 
Marcgravia paradora) pompás példánya az eltérő levélalakok fejlődését 
úgyszólván minden fokozatában feltüntette. Éltem a kedvező alkalommal 
és első sorban eddig legkevésbbé ismert assimilationalis szervüket : ievelei- 
ket kivántam megvizsgálni a systematika, főleg azonban a physiologiai- 


* A M. T. Akadémia III-ik osztályának 1897. deczember hó 13-án tartott 
ülésén bemutatta KLEIN GYULA rendes tag. 

** Vorgelegt von Prof. JuLıus KLEIN ord. M. in der Sitzung der ungar. 
Academie der Wissenschaften am 13. December 1897. 


IS RICHTER ALADÄR 


anatomia szempontjából; látván a feltünő alkalmazkodási képességet, a 
melylyel e kuszó bokor, mint epiphyt növény az üvegház mohos-nedves 
falán dúsan vegetál, sőt jónak találta a véletlenül mellette levő vízmeden- 
czét a leggvökerek egy eddig ismeretlen felesegenek a fejlesztésére is fel- 
" használni. 

Vegetativ szerveiket illetőleg mindenekelőtt feltünő a Marcgravia-k 
kétféle ágképződése, a mely a levelek dimorphismusával áll kapcsolatban. 
Ugyanis vannak (orthotrop) ágai, a melyek hengeresek, vastagabb húsú, 
bőrnemű, spiralis állású leveleikkel átborúlók és mindezeket a buga-virág- 
zat tetőzi be : ezek a szorosabb értelemben vett reproductiv, vagyis termő 
(fertil) ágak. Vegetativ és pedig meddő (steril)-nek mondott (plagiotrop) 
ágai ellenben kapaszkodásra szolgálnak, két sorba helyezkedő levelei pedig 
fonákjuknál fogva valamely fatörzs, vagy sziklafalhoz, szóval a substratum- 
hoz simulnak (Tab. M, Fig. 1).? 

BaıLLon® a Marcgravia-genus e tulajdonságát a genus charakteristi- 
kumában a következő szavakkal jelzi : 

«Frutices epiphytici vel scandentes, rarius arborescentes ; foliis alter- 
nis heteromorphis; in ramis sterilibus repentibus, sessilibus, in ramis 
liberis coriaceis, exstipulaceis.» 

WirrMACK:* «Folia dimorpha in genere unico (Marcgravia), ea ra- 
morum floriferorum maiora, ovata, oblonga vel lanceolata . . . . . Rami 


eximie dimorphi: alii semper steriles, radicibus repentibus vel scanden-. 


tibus præditi, confertim et distiche foliati, complanati;- .... foliis quam 
in fertilibus, minoribus, sessilibus basi inæqualibus, plerumque approxi- 
"TinbdB::5..... alii fertiles remotis, sæpissime maioribus, ovatis oblongis 
vel lanceolatis, integris etc.» 

BENTHAM és HookER?: c. . . . Folia coriacea, integerrima, ramorum 
sterilium in arbores rupesque repentia, saepe heteromorpha parva sub- 
membranacea.» ; 

Szükségesnek tartottam, hogy a legfőbb leíró munkák néhány főbb 
passusát idézzem; azért, mert ha egy a Marcgravia botanikus kert- 
jemkben, úgy az bizonyára a Marcgravia paradoxa; holott ez, vala- 
mint a Marcgravia dubia — az alább adandó fejtegetésekből kitet- 
szik — helytelen meghatározás, illetőleg téves systematikai felfogás révén 


* Erről más alkalommal. 
* Vesd össze: K. SCHUMANN, Lehrb. der systematischen Botanik. Stuttgart, 
1894, p. 429. 

? H. Baruuon, Hist. des Plantes. Paris, Tom. IV, 1873, pp. 262—963. 

* Flora Brasiliensis. Fasc. 81. Leipzig, 1878, p. 215. 

* Genera Plantar. Vol. I. 1862—7. p. 181. 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ÉS AZ AROIDEA ISMERETÉHEZ. 29 


szerepel ily név alatt a botanikus kertek culturájában és megtörténik, 
hogy gyakran a botanikus kertek merőben elhibázott nomenclaturáját lát- 
juk alkalmazva főleg physiologiai munkálatoknál. 

A gráczi botanikus kert Marcgravia-ira az ismert leírás nem minden 
pontjában illik teljes præcisitässal és éppen nem a levelek elhelyezkedési 
viszonyaira nézve. Így pl. a Marcgravia dubia vékony törzséből két ágat 
hajtott, a melvnek egyike tényleg szabadon álló s bőrnemű levelekkel bírt 
(Tab. II, Fig. 2), másik ága ellenben két sorba illeszkedő s merőben eltérő 
szabású húsos leveleivel szorosan egy száraz fatörzshöz simult (Tab. II, 
Fig. 1). Ámde ez utóbbi, tehát a meddő ág legalsó része, közvetlenül az 
elágazás felett nem simult a substratumhoz (pro parte «ramus liber»), 
levelei a törzstől tényleg el is állottak s szakasztott olyanok valának, mint 
a termőnek vett, tehát a szabadon álló ág bőrnemű levelei (Tab. II, Fig. 2). 
A meddő és termő ág ezen bőrnemű levelei között morphologiailag, de ana- 
tomiailag sem volt valamely különbség megállapítható. 

Ezek után a BgNrHAw-Hookzn-féle «folia . . . . . sæpe heteromorpha» 
bizonyos tekintetben óvatosabb jelzés és physiologiailag találóbb a BaıLnon 
«ramus liber»-je WITTMACK «rami eximie dimorphi»-javal szemben és nem 
zárná ki a Marcgravia dubia-t a Maregravia-k köréből, a minthogy ez 
a növény tényleg oda is tartozik. 

Ámde a Marcgravidk a trópikus Amerika flórájának a tagjai és fel- 
tünö, hogy a Flora Brasiliensis speciesei között a Maregravia dubia-t 
hiaba keressük, holott a botanikus kertekben is meglehetösen el van ter- 
jedve. Nevével csakis a «Species dubiæ» ezim alatt jegyzetben találkozunk, 
a hol is Wrrrmack ** a következő nézetet fejezi ki: 

«4. Marcgravia dubia H. B. K. est ramis scandentibus, folis lato- 
cordatis, basi obliquis, apice acutis, statu fertili ignota. In horto William 
Bull Londini culta et in Gard. Chron. n. ser. VIII. 13. fig. | et 2 sub 
nomine (ad interim) M. paradoxa figurata, nuperrime a nobis visa, nunc 
denum folia multo maiora, pinnatifido-incisa, modo Philodendri formavit 
et ad Aracearum genus, fortasse ad Monsteram, pertinere videtur.» 

Ebból az kóvetkezik, hogy a Maregravia dubia s a M. paradoxa 
systematikailag is confundalödott és érdemes a kérdéssel foglalkozni ana- 
tomiai érdekességén kívül mar azért is, mert — az ezután következő fej- 
tegetesböl kitűnik — mind a kettő két különböző családba tartozó s telivér 
jó species. 


* «Pothos ceratocaulis» — P. celatocaulis helyett. — B. Jénssox, Zur Kenntniss 
des anat. Baues des Blattes. Lund, 1896, pp. 4, 17, 21 ete. még a kisebb tévedések- 
ből való. — Marcgravia paradoæa név alatt sokszor Pothos celatocaulis rejtőzik. 

Ax BL: Brasil e, p.934. 


30 RICHTER ALADAR 


Minthogy a szóban forgó fajoknál reproductiv szervek a vizsgálat 
rendelkezésére nem állottak, a vegetativ szervek vizsgálata alapján a 
további kutatásban az Index Kewensis! adta meg az óhajtott vezető fona- 
lat és e szerint a : 

Marcgravia dubia H. B. K. Nov. Gen. et Sp. VII. 217 = Marcgravia 
umbellata L. Sp. Plant. 503. 

Es ha most a Flora Brasiliensis-ben a M. umbellata képét s diagno- 
sisat (L c. pp. 225-—6) nóvényünkkel egybevetjük; azt tapasztaljuk, hogy 
az Ind. Kewensis helyesbbitese minden pontjában megáll s hogy a M. dubia 
név alatt a M. umbellata, vagyis jóféle LriNNÉ-species lappang, a melynek 
hazája az Antillák, Cuba, Jamaica, Columbia s főleg Guyana.? A FI. Brasil. 
képén legfeljebb a termő ág levelei kissé eltérők a gráczi M. dubia-éitél 
annyiban, hogy valamivel tojásdadabbak (vesd össze Tab. Il, Fig. 2s a 
M. umbellata-nak a képét a Fl. Bras.-ben, 1. c.); ez azonban egy és ugyan- 
azon Marcgrawia-fajnál is előfordul, példa rá a M. parviflora-nak ugyan- 
csak a Fl. Brasil. (1. c.)-ben adott képe. 

"Tanulságosabb volt a Marcgravia paradoxa példája. 

A gráczi M. paradoxa-nàl ugyanis több olyan hajtást találtam, a 
melynek levelei mindaddig, a mig meg volt az odasimulasra alkalmas sub- 
stratum, tényleg a meddő ág leveleinek a bélyegeit tüntették fel (Tab. IV, 
Fig. 14 stad. I.), kétségen kívül bizonyítván a levelek heteromorphismusát. 
További növekedesükkel a mint talajt veszítettek (tehát «ramus liber, -ré 
lettek) s ekképen a túlnövekedő (és orthotrop-pá lett) ágak végső levelei 
merőben szabad helyzetbe jutottak, mivelhogy nem volt hová tapadniok, 
lemezük (hihetőleg a « Philodendron pertusum» módjára) hova-tovább job- 
ban hasadozott (Tab. V. Fig. 20, Stad. II.), ennek következtében alakja is 
mindinkább megváltozott és úgy tapasztaltam, hogy egyugyanazon steril (?) 
viselkedésű ág tetőjén egészen eltérő alakú, vagyis most már szabdalt 
lemezü nagy levelek (Tab. III, Fig. 9, Stad. III.) borülnak egymásra: ez 
annak a jele, hogy a heterophyllia egy s ugyanazon az ágon is felléphet. 

Ámde a vegetativ szervekre nézve korántsem illett a «folia integer- 
rima» jelzés és Wırrmack-nak kizárólagosan a Maregravia paradoxa-t 
(és nem a M. dubia-t) illető megjegyzése valónak bizonyult, hogy t. i. a 
Maregravia paradoxa sad Monsteram pertinere videtur»? és pedig : 

Marcgravia paradoxa Burr., Cat. (1872) 7 et in Gard. Chron. (1877) 


1 Ind. Kew. 1894, p. 167. 

? Species in Guyana vulgatissima, in herbariis frequens Wırrm. |. c. — 
jrasiliában a M. coriacea. Vaux képezi viearialó testvérfaját. 

? Wirrmack, |. c. p. 234. 


, 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 31 


II. 13. f. 1. 2. = Monstera tenwis C. Koch, Ind. Sem. Hort. Berol. (1855) 4. = 
Monstera acuminata C. Koch, Ind. Sem. Hort. Berolin, (1855) App. p. 4. — 
A. ENGLER: Araceæ, in DECaxp. Monogr. Phanerog. 1879. Vol. II. pag. 956— 7., 
tehát egy, az Aroideae családjába tartozó növényfaj, a melynek hazája 
trópusi Amerika s a mely hihetőleg a berlini botanikus kert culturái révén 
terjedt él a botanikus kertekbe a Monstera deliciosa LIEBM.F-val együtt.** 


* Helytelenül Philodendron pertusum név alatt van elterjedve. — ENGLER, 
Nat. Pflanzenfamil. 1887, p. 120. A. ENGLER: Araceæ, in DE CANDOLLE Monogr. 
Phanerog. Vol. II. (1879) p. 265—6. ? 

** E dolgozat mar sajtó alá került, a midőn GOEBEL: Organographie der 
Pflanzen cz. munkájának I. része 1898-ban megjelent. Ez oknál fogva csakis utó- 
lag, a correctura alkalmával reflectálhatok egyik-másik adatára, — általában mint 
olyanokra, a melyek a részemről elért vizgálati eredmény egyik-másik pontjával 
megegyezők. 

Az Aroideue (fiatal) levélalakjainak nagy változatossága GOEBEL-nek is fel- 
tűnt venezuelai útja alkalmával. Hogy Venezuela kakaoplantage-ain az Erythrina-kra 
kapaszkodó Aroidea-féle Monstera vagy Plilodendvon sp. volt-e ? — az iránt GOEBEL- 
nek saját felvétele alapján (San Estéban, Venezuelában) készült photographikus 
reproductiója sem nyujt közelebbi felvilágosítást, a szóban forgó növény pontosabb 
definitidja hiányában. Am GoEBEL id. művének 93-ik ábrája, mint habituskép, a 
levélalakok fejlődésére nézve lényegében mindazokat a jelenségeket demonstrálja, a 
melyeket én a gráczi Monslera acuminata-n constatáltam s leirok (Tab. IV. fig. 14. 
Tab Ve fig. 20: Tab. ILE. fig. 79). 

Sok Aroidea-növeny leveleinek alakváltozatossága — föleg a fejlödes sor- 
rendjeben, rendkivüli érdekessége mellett manapsäg is kevésbbé, vagy egyáltalában 
nem ismeretes. GOEBEL a «Pothos celatocaulis»-t, botanikus kertjeinknek ezt az 
elterjedt Aroidea-jat emliti fel jellemzö példäul, mint a melynek fejlödesi menetét 
máig sem ismerjük, holott botanikus kertjeinknek häladatos eulturäja s tóbb mé- 
ter hosszüságra is megnó. 

A levélalakok sajátos fejlődési sorozatára nézve RIDLEY révén régebben 
ismert példa a «Pothos flexuosus» {rectius: Epipremmum medium (Zorr. et Mon.) 
ENGLER, Araceæ in DE CANDOLLE Monogr. Phanerog. Vol. II. 1879. pag. 250. — 
Synon. Anadendron medium SCHOTT. — GOEBEL, Organographie I. p. 137.] — Gar- 
deners Chronicle 1894. I. p. 527; Rivzey leírását GoEBEL szó szerint is idézi 
(lc. p. 197). 

Egyébként már Schott, az «Araceae tudományos ismeretének a megalapi- 
tója» mottokép idézi PoEPPIG (Nov. Gen. et Spec. III. 87) szavait : 

«Ludunt plurimæ species foliorum novellorum forma. Cavendum ne consti- 
tuantur species erroneæ». 

Es sajátságos, hogy mindazáltal maga ScHorr követte el azt a nagy hibát, 
hogy egyes levélalakok alapján a Monstera egy sereg faját írta le; holott mind- 
azok a Monstera pertusa-nak legfeljebb formái (A. ExGLEkR, in DE Cann. Monogr. 
Phaner. l. c. p. 20—1). 

Dolgozatom fósülya a Maregraviaceae-ra esik és eltérnék feladatom tulaj- 
donképeni ezéljától, ha az Araceae-t illető «Pothos»- s «Raphidiophora»-alakok 


2 RICHTER ALADÁR 


A Maregravia umbellata és a Monstera acuminata e systematikai 
keveredettségének a vegetativ szervekre vonatkoztatva voltak morphologiai- 
lag elfogadható alapjai, sót physiologiai s anatomiai szempontból is fenn- 
all közöttük a rokonsági kapcsolat bizonyos szervezeti elemek analogiája 
alapján (a leveleken kívül pl. a chloroplastok dimorphismusa ; a mesophyll 
sclerenchym elemei, az epidermis gyengén kiemelkedő papillái ; arpalissad 
viselkedése szemben a szivacs-parenchymaval az epiphytismus révén hozza 
őket egymással physiologiailag rokon kapcsolatba stb.) 

Ez indított engem annak a kikutatására, hogy : 

1. Az adott életfeltételek mellett minő relatióban állanak az átmenet 
minden fokát feltüntető levelek ugyancsak e levelek szerkezeti viszonyai- 
val; vagyis, hogy egy és ugyanazon ág eltérő szabású levelei között a vál- 
tozott életviszonyoknak (és a heterophyllianak) megfelelőleg anatomiai 
szempontból van-e különbség és ha igen, miben lelheti ez physiologiai 
magyarázatát ? 

2. All-e H. 0. Jvgr-nek — a ki eddigelé első foglalkozott a Marcgra- 
viaceae anatomial viszonyainak részletesebb kikutatasaval * — feltételesen 
ugyan, ámde SZYszyLowiCz-tól ** mar is apodictice kimondott ama tétele, 
hogy : a kétféle levélalaknak megfelelőleg a chloroplastok nagysága is két- 
féle(t. i. 594 a virágzó ág leveleiben, a meddő ág leveleiben pedig 20 u 


hosszúságúak s 104 szélességűek) és hogy a meddő ág leveleinek jóval 
nagyobb chloroplastjai élénkebb assimilatióra is engednek következtetni? 
3. Megkisérlem annak a megállapítását, hogy H. 0. JvEL-nek a 
Marcgravia polyantha, M. coriacea s a Norantea brasiliensis vizsgálatá- 
böl nyert positiv tetelei mennyiben egyeznek meg az en tapasztalataim- 
mal és hogy melyek azok az adatok, a melyek a physiologiai s a systema- 
tikai anatomia szempontjából a Maregraviaceae-ra nézve általánosíthatók 
volnának ? Í 
A, Végezetül a Marcgravia umbellata s a Monstera acuminata némely 
rokonsági kapcsolatának a kiderítésével néhány, eddig ismeretlen adattal 
az Aroideae összehasonlító anatomiai ismeretét is gyarapítani óhajtom. 


tárgyalásába bocsájtkoznám. Legfeljebb azt említem meg, hogy GoEBEL-nek is, 
mint egy botanikus kert igazgatójának a tapasztalata az, hogy az Aroideae fiatal- 
kori alakjai gyakran «Marcgravia» név alatt szerepelnek a botanikus kertek eul- 
turaiban (GoEBEL l. c. p. 138). 

* H. O. Juez, Beiträge zur Anatomie der Marcgraviäceen. (Bihang Till. k. 
Svenska Vet.-Akad. Handlingar. Band 12, Afd. III. Nr. 05. Stockholm, 1887. Mit 
3 Tafeln, pp. 1—28). 
kk SZYSZYLOWICZ, Marcgraviaceæ, in Engler: Natürl. Ptlanzen-Familien. Leip- 
zig, 1893. Liefer. 82, pp. 157—164. 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ a2 


H. O. Juez a M. polyantha Dezr., Norantea brasiliensis CHoisY 
aleoholban conservalt és a REGNELL-herbarium példáit vizsgálta. Értekezé- 
sének a Marcgraviaceae assimilationalis rendszerét illető részében, — éppen 
ott, hol a kétféle ágképlet heterophylliájára vonatkozó vizsgálatait előadja, 
oly növényre kénytelen hivatkozni, a melyből csakis szárított, tehát nem 
éppen a legjobb vizsgálati anyag állott rendelkezésére.! 

Kitünő mesterem: HABERLANDT dr., gráczi tud. egyetemi professor 
szives előzékenységének köszönhetem, hogy itt közlendő adataimat a Marc- 
gravia umbellata (M. dubia Hort. Botan.) s a Monstera acuminata (Marc- 
gravia paradoxa Hort. Botan.) élő példanyain végzett vizsgálatok alap- 
jan és tehetségemhez képest pontosabb ábrák kiséretében közölhetem, — 
a Marcgravia s a Monstera-genus két oly fajan, a melyek DzrPrmNo,? H. 
QO. Juez l.c. Szyszyrowicz |. e. és DarrrzscH? munkálataiban elő sem 
fordulnak és a melyeknek physiologiai s anatomiai ismerete alkalmas leend 
a morphologiailag is kiválóképen érdekes Marcgraviaceae és Aroideae 
részletesebb ismeretének a gyarapítására. 


! A gräczi Maregravia umbellata 1—2 levelét alcoholba tettem s az ekkép con- 
servált levelét utóbb papiros között egészen kiszárítottam. Napok mulva e száraz 
levélkéket közönséges hőmérsékű (ivó) vízbe tettem és meglepetésemre azt tapasz- 
taltam, hogy a kártyává száradt levélkék húsos consistentiäjukat csaknem egészen 
visszanyerték. Ez a körülmény egyebek között a levelek nagy nedvszívó képes- 
ségére mutat, a mire csak az epidermalis, illetőleg hypodermatikus sejtek per- 
foratiója képesítheti; chloroplastjaik azonban alig hasonlíthatók össze az élő leve- 
lek chloroplastjaival, oly kevéssé alkalmasak a pontosabb vizsgálatra. Ennélfogva 
nagyon okadatolt H. 0. JuzL azon óvatos kijelentése, hogy a Marcgravia coriacea 
kétféle levelét vízben felfőzvén, fáradozása: hogy a levélkék eredeti alakjukat 
visszanyerjék — csak részben sikerült; a desorganisált chloroplastokra nézve pedig ' 
ez az eljárás éppen sikertelen. Szükségesnek tartottam mindezt jegyzetkép meg- 
említeni azért, mert a Marcgravia-k chloroplastjaira, légzőnyílásaira, tehát a fino- 
mabb szerkezeti viszonyokra vonatkozó adatait H. O. JuEL egyedül a M. coriacea 
szárított példáinak a vizsgálatából meríthette. Már pedig hogy ilyen vizsgálati 
anyag mily kevéssé alkalmas a chloroplastok vizsgálására, akkor tapasztaltam, a. 
midőn a vizsgálatok revisiója czéljából a M. umbellata, Monstera acuminata alco- 
holban conservált példáiból, majd herbariumi anyagból (M. rectiflora, M. Sintenisit, 
Ruyschia) készítettem preparatumokat. 

? F. DezriNo, Rivista monografica della famiglia delle Marcgraviaceæ. (Nuovo 
Giorn. Botan. Ital. Fasc. IV, 1869, pp. 257—290.) 

* DanrrzscH, Beiträge zur Kenntniss der Blattanatomie der Aroideen. Mit 
Taf. III. (Botanisches Centralblatt. Cassel, 1886. Band XXV, pp. 153, 184, 217, 249, 
280, 312, 343.) 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. kot. 3 


34 RICHTER ALADAR 


Marcgravia umbellata I. 
(M. dubia Hort. Botan.) 


I. A plagiotrop hajtás substratumhoz simuló leveleinek (Tab. - II, 
fig. 1) úgy a felső, mint alsó bórszóvete egyaránt nagy és egyenesfalu sej- 
tekböl alkotvak, a melyek a k. m. (= keresztmetszet)-ben egy sejtsort ké- 
peznek (Tab. Il, fig. 2e s 4e). Az alsó bőrszövet sejtjei valamivel laposab- 
bak; egyébként az epidermoidalis sejtek radiális fala sűrűn likacsos, úgy, 
hogy ez által a bőrszövet víztartalmának a communicatiója nagyban elő 
van mozdítva (Tab. II, fig. 5e,) és ez a levelek assimilatorius, de transpira- 
torius erejének a fokozására annyival is inkább fontos lehet, mert a 
M. umbellata-nak a levelei, a börnemü levelektől eltérőleg (Tab. II, fig. 2) 
külön hypodermatikus viztarté szövetet nem képeznek. 

E levelek, physiologiai functiojuknak megfelelóleg. felső börszövetük- 
ben is képeznek légzönyilásokat, a hol is egy mm?-re 20—50 légzőnyilás 
esik ; — ellenben 100—140 az alsó bőrszövet egy mm?-re ; jeléül annak, 
hogy a leveleknek a substratumhoz való tapadása még sem oly szoros s 
nem annyira, hogy a transpiratorius tevékenység merőben a felső bőr- 
szövetre szoritkoznék : ellenkezőleg, a légzőnyilások működése az alsó bőr- 
szöveten concentrálódik. Egyébként mind a két bőrszövet légzőnyilásai 
azonos alkotásüak; a zárósejteknek a melléksejtekhez való viszonya azon- 
ban nem oly charakteristikus, mint az Aroideae-nél (Tab. III, fie. 7: 
illetőleg fig. Sa —a és a, a). 

A k. m.-böl kitünik, hogy a légzónyilàsok a börszövet sejtjeivel álta- 
laban véve egy szintäjon allanak és ez részben annak a jele, hogy a sub- 
stratum s e húsos levelek fonaka között mindig van elegendő, állandóan 
nedves meleg, vizgőzzel condensált légréteg, melynél fogva e légzőnyilások 
eo ipso sem szorulnak nagyobb védelemre. E mellett szólhat a zarösejtek 
hypobasalis, részben epibasalis részének a lekerekítettsége is (Tab. II, 
fig. 4s, s). 

A II.tábl.4-ik s a IV. tabl. 12. ábrájának egyszerű ósszehasonlitásából is 
kitünik, hogy a substratumhoz simuló levelek legzönyiläsai, ugyane növeny- 
faj börnemü leveleinek a legzönyılasaihoz képest jóval egyszerűbb szer- 
kezetűek, — az előadottakon kívül mindez a bőrnemű levél szerkezetének 
ismertetésénél fog a legjobban kitűnni. Ezzel szemben feltünő, hogy a 
M. coriacea légzőnyilásai H. O. JuEL id. munkájának 23. ábrája szerint 
mélyen az epidermis-sejtek vonalán alul esnek; ámde H. O. JuEL rajzai 
vázlatosak s ez oknál fogva meg sem kisérlem, hogy ebből az általam meg- 
vizsgáltakra nézve valamely következtetést vonjak le és csakis annak a 
kijelentésére szorítkozom, hogy a Marcgravia umbellata s a Monstera acu- 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 35 


-minata legzönyiläsaival érintkező melléksejtek a zarösejteket mintegy alá- 

tamasztjak (Tab. II, fig. 4, 1—3, illetőleg Tab. III, fig. 7, 1-3) és ez 
alighanem a Marcgravia coriacea-nal sincs máskép. 

A bórszóvet külón trichomképleteket nem képez s csakis az epider- 
malis sejtek puposodnak ki gyenge papillákká, de olv csekély mértékben, 
hogy ez által a legzönyilasok vízszintes helyzete korántsem szenved fel- 
tünóbb változást (Tab. II, fig. 3e, 4e). 

A felső bőrszövet alatt közvetlenül az assimilalo szövet, vagyis a 
palissad képez egy sejtsorból álló s meglehetősen laza összefüggésű réteget 
(Tab. II, fig. 3p). A palissad-sejtek nagy szélességi átmérőjükhöz képest 
rövidek, vaskosak, alakjuk meglehetősen változékony. Az általában kerek- 
ded chloroplastok 7°5—10:0 4 között ingadoznak s számos, de apró kemé- 
nyítő-szemecskét zárnak magukba. 

Arra pedig, hogy a palissadsejtek oly vastagfalúak volnának s sejték- 
ként differentiálódva oly eltérő alakú chloroplastokat tartalmaznának, amint 
azt a M. coriacea-ra nézve H. 0. JuEL id. müvenek 24. ábrája mutatja, az 
általam megvizsgált Marcgraviaceá-k egyike sem nyujt példát; ez a körül- 
mény a II. tábl. 3. ábrájából is eléggé kitűnik. A ehloroplastok rendszerint 
fali fekvésűek és a sejteknek (látszólag) belső területére rajzolt chloro- 
plastok voltaképen a palissadsejteknek ezúttal a papir sikjaval egybe- 
eső falrészleteihez simulnak eléggé nagy számmal. A mesophylinak e 
tájékán a chloroplastok viszonylagosan még a legnagyobbak; kisebbekké 
lesznek a transpiráló szivacsparenchymaban s ugyanily arányban fogynak 
számra nézve is az alsó bőrszövet felé és ez annak a jele, hogy — jólehet 
a mesophyll mintegy háromnegyed részét a szivacsparenchymanak meg- 
lehetősen tömött rétege tölti ki — a szabadon álló, ı sötétzöld s börnemü 
levelekhez képest itt fokozottabb élénkségű assimilatiöröl szó nem lehet. 

A mesophyll szórványosan raphidokat is tartalmaz; a raphidok 
elhelyezkedésükre nézve gyakran a palissadsejtek hossztengelyéhez alkal- 
mazkodnak, vízszintes fekvésüek azonban a szivacsparenchymäban ; ter- 
mészetesen az esetek tulnyomó számát értem ez alatt. Feltünó az alább 
ismertetendó astrosclereidek hianya. A substratumhoz simuló levelek az 
astrosclereidek közreműködését részben már az oknál fogva is mellóz- 
hetik, mert támasztékuk rendszerint valamely fatörzs, vagy sziklafal. 

II. Az orthotrop hajtás sötétzöld s bőrnemű, tehát a szabadon álló 
levelek (Tab. II, fig. 2) nemcsak morphologiai, de anatomiai szempontból 
is több tekintetben különböznek a substratumhoz tapadt húsos levelektöl.* 


* Ugyanezt mondja GOEBEL is (Organogr. der Pflanzen, I. Theil, 1898; pag. 
138. Adnot. sub. 2). 


36 " RICHTER ALADÁR 


A bőrszövet sejtjei ugyan itt is egyenes falúak, polygonalisak (Tab. III, 
fig. 6), de úgy a levél színén, mint a fonákán a sejtek egy sikvonal men- 
tén helyezkednek el és főleg a felső bőrszövet az, a mely typikus víztartó 
szövettel van ellátva; ez, valamint a raphidok előfordulása a M. coriacea- 
nak H. O. Juez adta 22. abrajara emlékeztet bennünket (Tab. V, fig. 17, 
h, p). Az alsó bőrszövetnek csak helylyel-közzel vannak subepidermalis: 
víztartó sejtjei, mivelhogy a szivacs-parenchymának chloroplastokban gaz- 
dag sejtjei igen gyakran az alsó bőrszövetet érintik. 

A víztartó szövet (Tab. V, fig. 14, h) sejtjei a k. m.-ben egy Sejt- 
sort alkotnak, a sejtek tágasságára nézve pedig a bórszóvettel azonos: 
a typikus vékonyságú s sűrűn perforált radialis falak előmozdítják a 
víznek könnyű átáramlását. A sejtfalak collabescentiáját korántsem aka- 
dályozza meg valamely falvastagodás, pl. abban az esetben, ha a foko- 
zott transpiratio következtében a levél sok vizet veszít; physiologiai 
functióját illetőleg egyébként pontról-pontra áll mindaz, a mit PFITZER, 
utóbb WESTERMAYER a víztartó szövetre nézve általánosított tételek gyanánt 
megállapítottak volt." 

Jellemző, hogy a substratumhoz tapadt levelektől eltérőleg a bőr- 
nemű levelek bőrszövetének radialis falain a likak képződését nem észlel- 
hetjük; nincs is erre semmi szükség, mert meg van a víz eirculatioja 
számára a külön hypodermatikus víztartó szövet. 

A sima eutieulaval borított bőrszövet a levél mindkét lapján légző- 
nyilásokkal van ellátva, a levélszínen azonban csak nagy szórványosan : 
mintegy annak a jeléül, hogy az orthotrop hajtás szabádon álló bőrnemű 
levelei aligha részesülnek annyi vizgözben, mint a substratumhoz tapadt 
guasi succulens levelek és a börnemü levelek érdekében áll, hogy a felső 
bőrszövet minél kevesebb alkalmat nyujtson a transpiratorius erők érvé- 
nyesülésére, annyival is inkább, mert az insolationak is jobban ki van 
téve. Mind e mellett szól már az a körülmény is, hogy mind a két 
bőrszövet légző apparatusa némileg az epidermalis sejtek közé van 
mélyesztve ; a légzőnyilások k. m.-i képén pedig azt látjuk, hogy a záró- 
sejtek mindkét felől, vagyis a hypo- s az epibasalis oldalon egyaránt lécz- 
szerű cuticularis nyulványokkal vannak ellátva, a melyeknek — főleg az 
epibasalis párja van erősen kifejlődve ; ezek / N formában hajlanak össze 
(Tab. IV, fig. 120) s a turgescentia csökkenésével alkalmasak arra, hogy 
a zárósejteknek általuk képezett s vízgőzzel telt előudvarát (fig. eit. u) 


* G. HABERLANDT, Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig, 1896, pp- 
347. u. 373. 


ADATOK A MARCGRAVIACHAE ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 37 


teljesen el is zarjak. A zärösejteknek e szerint kettös zárópontja van és 
ez nagyban előmozdítja a transpiratio szabályozásának a pontosságát. 

A plagiotrop hajtás substratumhoz tapadt levelei — zárósejtjeik egy- 
szerübb szerkezete, a hypodermatikus víztartó szövet hiánya (Tab. II, fig. 4) 
már is elárulja, hogy — legkevésbbé sem szorulnak az e fajta védekezésre. 
Hogy az átszellőztető rendszer úgyszólván teljes mértékben a levél foná- 
kára szorítkozik, kitűnik abból, hogy ennek egy mm?-re 200— 250 légző- 
nyilás esik, holott a plagiotrop hajtás leveleinek mind a két bőrszövetét 
együtt vévén sem esik 170-nél több egy mm?-re. Ennélfogva a szabadon 
vegetaló orthotrop hajtás bőrnemű leveleinek transpiratiója —- egyazon 
növényfajról lévén szó — fokozottabb és mondhatjuk, hogy ez egymagá- 
ban — hisz minden jel arra mutat — ugyancsak fokozottabb assimilatiora 
is enged következtetni; eshetőleg beálló kedvezőtlen viszonyokra való 
tekintettel megfelelő védelemről is gondoskodva van, a légzőnyilások szer- 
kezeti viszonyaiból eléggé kitűnik. 

A mesophyll rövid és vaskos sejtekből álló palissadrétege a k. m.-ben 
két sejtsort képez, a melyeknek belsőbb — a szivacsparenchymával érint- 
kező sejtsora még a leglazább (Tab. V, fig. 17, p). Ámde a palissad két 
sorával együttvéve sem képezi a mesophyll egy negyedét, oly annyira 
uralkodó a meglehetősen tömött s chloroplastokkal dúsan ellátott szivacs- 
parenchyma. A kerekded vagy ovalis alakú chloroplastok számos, de apró 
keményítőrögöcskéket foglalnak magukban; nagyságuk 5—7:5 p között 
ingadozik, tehát a meddő ág leveleinek a chloroplastjaihoz képest relative 
kisebbek, mert egynémelvik ugyan eléri a 10 w-t, szélességük azonban 
ilyen esetekben sem háladja meg a 6:25 u-t. 

A bőrnemű levelek sötétzöld szine máris arra enged következtetni, 
hogy a mesophyll meglehetősen gazdag chlorophyll-tartalmara nézve. 
A bifacialis typusú levelek sajátosságaképen persze ebben az esetben is a 
palissad az, a mely a chlorophyllban relative gazdagabb; egyébként pedig 
általában véve jóval több chloroplast képződik a bőrnemű levelek meso- 
phylljében, mint a substratumhoz tapadt s inkább az árnyékra utalt leve- 
lek mesophylljében. Minden adat az orthotrop hajtás börnemü leveleinek 
élénkebb assimilatióját bizonyítja. 

Feltünő a mechanikai szereppel biró sejtelemek nagy száma a bőr- 
nemű levelek mesophylljeben ; ez alatt az u. n. astrosclereideket értem, a 
melyeket a Marcgravia-knal megelőzőleg már Wrrrmack * constatált. 

Az astrosclereidek nem egyebek, mint a mesophyllnak Sachs értel- 


* Wirrmacx, Die Marcgraviaceen und ihre Honiggefiisse. Kosmos, Band 5, 
1879, p. 268. 


38 RICHTER ALADAR 


meben vett idioblastjai, a melyeknek centralis része gyakran tag üregü és- 
a mesophyllt sokszor jelentékenyebb területról szoritja ki, sugárszerüleg — 
de a legesekélyebb szabályosság nélkül elágazó ujjas karjai pedig górbe- 
vonalüak, nemcsak a határoló falak, de az ujjas ágak irányára nézve is 
(Tab. V, fig. 17a, Tab. IV, fig. 13). Wirrmacx előtt mar PLANCHON és 
TRIANA is megemlékezik e sajátos szerkezetű astrosclereidekról, a melyek- 
nek a fala tóbbé-kevésbbé erósen megvastagodott, elfásodott és phloro- 
glucin-sósav (Wiesner) reactio hatasa alatt intensiv rözsaszint vesz fel. 
A Nymphaeaceae «pneumacystes»-eivel tényleg rokonkepletek lehetnek és 
az assimilationalis rendszernek jelentekeny, mechanikai ertelemben vett 
megerősítésére hivatvak. H. O. Jugn e képleteket a Marcgravia polyantha 
szarkepletenek lacunosus kéregszóvetében is constatalja és valószínű, hogy 
a levegővel telt szövet dsszelapulas (esés)-ànak a megakadalyozasara szol- 
galnak. A levelek mesophylljében szintén csak mechanikai szereppel bir- 
hatnak, t. i. hogy a leveleket a lehető legnagybob szilárdsággal ruházzák 
fel és arra képesítsék, hogy a levéllemezre függőlegesen ható erők ellené- 
ben (vihar, trópusi eső) a lehető legnagyobb ellentállást fejthessék ki. Mindez . 
korántsem zárja ki Wrrrmack ama nézetének a lehetőségét, hogy czéljuk : 
a felső s az alsó bőrszövet között feszító pillérek-ként működni. Az ortho- 
trop hajtás szabadon álló s bőrnemű leveleiről, kis terjedelmükhöz képest 
e tekintetben valóban bőven van gondoskodva és az «anyag megtakari- 
tásának az elvét, itt a legkevésbbé sem látom megvalósítva ; ellenkezó- 
leg, a természet e tekintetben csak a trópusok alatt gondoskodhatott oly 
pazarul, a midőn a mesophyll astrosclereidjei nyomon követik egymást és 
karjaik úgyszólván egymásba fonódnak. A mesophyllbe ágyazott kis edény- 
nyalábjai is erősen megvastagodott falú sejtekből álló sclerenchym-ivvel 
vannak megerősítve mind a két bőrszövet felől. 


Monstera acuminata C. Kocn. 


(Maregravia paradoxa Hort. Bot.) 


A Marcgravia paradoxa név alatt lappangó Monslera acuminata-nak 
a substratumhoz tapadó levelei a Begonia-levelek általánosan ismert levél- 
szabására emlékeztetnek (Tab. IV, fig. 14); ezek a kúszó ág két oldalán : 
Marcgravia-hoz hasonló módon kettös sorba illeszkednek ügy, hogy a 
levélfonák s a substratum kózótt még mindig elegendó ter marad a lecsa- 
podó vizgóz s a meleg levegónek kelló condensálására. E levelek alsó 
színe a minimalis fenyhatas következtében feltünően halavany és ez főleg 
a szivacsparenchyma elszintelenedó chloroplastjain látszik meg leginkább. 

À k. m.-ben mind a két bőrszövet magas, tagnyilasu és vékonyfalü 


-- 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. o9 
sejtekból áll, a melyeknek a szabad levegóvel érintkezó fala (Tab. V, 
fig. 188) a Maregravia umbellata peldajanak .analogiajara kidomborodó 
(lásd pl. Tab. II, fig. 2e, és 4e): e tekintetben a felső s alsó bőrszövet között 
nincs különbség (fig. cit.). 

A sima cuticulával boritott börszövet sejtjeiben szórványosan apró 
tükristalykak fordulnak el6: a sejtek egyébként egyenes falüak, meróben 
szintelenek, radialis falain a Marcgravid-kt6l eltéróleg perforatiót nem 
észleltem. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az itt hiányzó víztartó 
szövetet az egy sejtsorból álló bőrszövet ne helyettesíthetné, mert úgy a 
felső, mint az alsó bőrszövetet a mesophyll arányához képest rendkívül 
tág volumenű sejtek képezik, a melyeknek még a levegővel közvetlenül 
érintkező sejtfala is szerfelett vékony s az ugyancsak vékony radialis falak 
a viz osmosisát jelentékenyen megkönnyíthetik az élő levélben (Tab. V. 
tig. 18580). Tény azonban, hogy a szárított leveleknek a Maregravia umbel- 
lata-éhoz hasonló redivivus jelenségét a Monstera acuminata-nál többszöri 
kisérlet után sem észleltem és ezt annak tulajdonítom, hogy a M. umbellata 
leveleinek újraéledését első sorban a porosus epidermalis sejtek, illetőleg 
az ugyancsak porosus hypodermalis víztartó szövet okozza, a mely a 
vizzel szemben szivacsként viselkedik. 

A bőrszövet k. m.-i képén világos, hogy a légzőnyilások zärösejtjei 
az epidermalis sejtekkel egy színtájon állanak és hogy a zárósejtekkel köz- 
vetlenül érintkező melléksejtek a bőrszövet egyéb sejtjeihez képest követ- 
kezetesen kisebbek. Nyilvánvaló, hogy ezek a zárósejteket mintegy alá- 
támasztják és a légzőnyilás functiójánál — mint rúgók — jól betölthetik 
szerepüket (Tab. V, fig. 1Sa és Tab. III. fig. 10a). A zárósejtek alkotása a 
Marcgravia umbellata-éitól annyiban eltérő, hogy a légudvar felé eső 
hypobasalis részén sarkantyús (Tab. V. fig. 18s); sarkantyúszerű nyulvany- 
kai azonban egymástelé nézők, mintegy határt képezók a belső légudvar 
(D s az opisthial-nyilas között. A zárósejteknek erősen megvastagodott 
cuticularis léczei különben az eisodial-nyilást (u) zárják. jellemző lehet 
a substratumhoz tapadt levelekre nézve az is, hogy az átszellőztető rend- 
szer kevésbbé van kifejlődve ; légzőnyilások a felső bőrszöveten csak nagy 
ritkán fordulnak elő s az alsó bőrszövet egy mm?-re sem esik több 40— 
50-nél. 

A palissadparenchymának egy sejtsorból álló rétege ez esetben is 
jelentékenyen háttérbe szorul, sejtjeinek alakja s elhelyezkedése a Marc- 
gravia umbellata-éira emlékeztet, de charakteristikusabb a chloroplas- 
tok fellépése, nagyságbeli különbözete és keményítőből álló zárványai- 
nak alakulása. Ugyanis a substratumhoz tapadt levelek palissadjában a 
chloroplastok nagysága eléri a 11:2 u-t, az assimilationalis rendszerben 


40 RICHTER ALADÁR 


egyébként 6:4—8 u között ingadoznak, holott a szabadon élő s szabdalt 
lemezű levelek (Tab. III, fig. 9) chloroplastjai 5'2 u közepes nagyságúak 
sa 48 u-t meg nem haladják. A különbség imhol világos, sőt a tulajdon- 
képeni Marcgraviaceae egynémely fajánál jelentékenyebb is. A chloro- 
plastok alakja kerekded, vagy kerekdeden hosszúkás és több-kevesebb, de 
a chloroplast volumenjéhez képest — a nagy chloroplastokat illetőleg — 
feltűnően nagy keményítőszemeket tartalmaznak; olyannyira, hogy a 
chloroplastok chlorophyllje csaknem teljesen kiszorul és pl. a szivacs- 
parenchymában felhalmozottan gyakran keményítőképző leucoplastok 
képében tünnek fel (Tab. V, fig. 19). Ez a körülmény a substratumhoz 
tapadó levelek fonákának elszíntelenedésén, halvány sárgás-zöld színén is 
meglátszik. 

A levelek assimilationalis rendszerében raphidokon kívül szórványo- 
san buzogányfej-kristálycsoportok is előfordulnak; ámde a Maregravia- 
ced-kra oly annyira jellemző astrosclereideket itt sajátos alkotású mecha- 
nikai elemek pótolják, a melyek F vagy H alakot utánoznak, a karok erősen 
megnyultak, vékonyak és egy összetett libriform benyomását teszik az 
emberre (Tab. II, fig. 5). A mesophyll ezen idioblastjainak alakja, fellépé- 
sének a módja, előfordulása stb. systematikai jelentőségű és a mechanikai 
elemek rendszertani fontosságát az adott példákon kívül a Marcgraviá-k 
astrosclereidjei is igazolják; az Aroideae-re nézve pedig a fentemlített 
és VAN TIEGHEM-től «Poil en H»!-nak nevezett prosenchymatikus képletek 
(Trichoblaste). Mar ez egymagában elegendő, hogy a «Marcgravia para- 
doxa» Marcgravia-voltat megdöntse és hogy elárulja azt, hogy az alatt 
egy, az Aroideae-hez tartozó species rejtózik.? 

II. A bevezető sorokban megemlítettem, hogy egy és ugyanazon ág 
két sorba illeszkedő levelei, túlnövekedvén a substratumon, alakváltozáson 
esnek át; az eleinte épszélű levelek lemeze majd több hasabra hasadozik 
(Tab. V, fig. 20, — Tab. III, fig. 9), a hasábok kezdetben még összefüggnek egy- 
mással (fig. 91), majd teljesen elválnak egymástól (fig. 97). A levélhasábok 
ilyetén alakulása sok tekintetben a Philodendron pertusum (xectius : Mon- 
stera deliciosa Linpm.)-levél fejlődésére emlékeztet, okai egyébként maris 
ismeretesek.? A fejlődésben levő levelek lemezének a széle hártyás, áttetsző, 
chlorophylltalan ; a mi onnan ered, hogy a felső és az alsó bőrszövet köz- 
vetlenül érintkezik egymással, közülök a mesophyll egyelőre kiszorult (Tab. 


! Van TIEGHEM, Recherhes sur la structure des Aroidées. Ann. Sc. Natur. 
Ser. V, Tom. VI, Tab. VII, Fig. 6 etc. 

* A. ENGLER: Araceæ, in DE Canp. Monogr. Phanerog. Vol. II. 1879. pag. 11. 

5 A. ENGLER, Aracew. — ENGLER-PRANTL: Natürl. Pflanzenfamilien. II. Theil. 
3. Abteil. 1887, pag. 104. 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETEHEZ. 4.1 


^ 


IV, fig. 14. Ugy a felső, mint az alsó bőrszövet egyetlen s magas sejtek- 
ból allö sejtsort képez: hypodermatikus viztartó szóvetnek nvomát sem 
talaltam. 

A levelek felső börszöveten a legzönvilasok csak elvétve fordulnak 
elő; ellenben a levélfonák egy mm?-re 130—160 légzőnyilás esik, tehát 
háromszor annyi, mint a substratumhoz tapadt levelek fonákán. A szab- 
dalt lemezű levelek átszellőztető rendszerének transpiratorius tevékeny- 
sége — nyilvánvaló, hogy nagyobb. A morphologiailag eltérő levelek légző- 
nyilásai között szerkezetbeli külömbséget nem tapasztaltam. Feltünőbb el- 
térés a bőrszövet cuticulajara nézve mutatkozik. 

A bőrszövet cuticulája ugyanis a levelek mindkét szinén leczszerü 
(centrifugalis) vastagodásokat tüntet fel, a melyek hullámzatosan hajlon- 
gók, gyakran elágazók s a legkevésbbé sem alkalmazkodnak az egyenes 
falú s polygonalis epidermis-sejtek határfalaihoz, úgy, hogy egy és ugyan- 
azon cuticularis lécz egyik sejtről a másikra átterjed (Tab. IV, fig. 15). 

A mesophyll ú. n. «trichoblast sejtjeit, ! illetőleg e helyen ugyanazt 
ismételhetném, a mit fent a substratumhoz tapadt levelek hasonló kép- 
leteire nézve már is elmondottam. Előfordulásuk, a nagy s kerekded töm- 
lökben előforduló raphidokkal együtt minden nagyobb nehézség nélkül 
constatálható az assimilationalis rendszerben. A leveleknek — főleg a felső 
lapon — intensivebb zöld színe a chloroplastok nagy számára mutat, a 
melyek nagyságuk fordított arányában igen élénk assimilatiot fejtenek ki. 


Marcgravia rectiflora TRIANA et PLANCHON. 


Syn. Marcyravia macrocalypta Deir. |. c. pag. 287. — P. SixTENIs : Plant. 
Portoricenses Nr. 269 b. Bayamon, in silvis humidis. Rami florif. 31. Mart. 1885. 
Determ. J. URBAN. 


Összehasonlítás kedvéért, tőleg pedig azért, hogy meggyőződjem 
arról, hogy az irodalomban és a Marcgravia umbellata-ra nézve felette 
jellemzőnek talált adatok a Maregraviaceae más fajain is constatálha- 
tók-e? — vizsgálat alá vettem a Magyar Nemzeti Muzeum Haynald- 
herbariumának Maregraviait és pedig a Marcgravia rectiflora Tr. et 
Pr.-t, M. Sintenisii Urpan-t? és a Ruyschia clusiaefolia Jacqu.-t.2 Ezek- 
ből histiologiai vizsgálatra alkalmas leveltöredekek állottak rendelkezé- 


1 A. ENGLER, Aracex. |. c. 
? P. SINTENIS: Plant. Portoric. Nr. 5321. — Sierra de Naguabo, in silva 
montis «Piedra Pelada» 27. Oct. 1886. Det. J. URBAN (Spec. Origin.) 

* EGGERS, Flora exsice. Ind. Occident. Dominica. Frutex scandens in silv. 


Mai. 1882. — Herb. Archiepisc. Dr.-is L. HAYNALD. 


42 RICHTER ALADÁR 


semre, de csakis az (orthotrop) virágzó ág (börnemü) leveleibôl; a meddő 
(plagiotrop) ág levelei képviselve sincsenek a nevezett herbariumban és 
valószínű, hogy így van ez más gyűjteményekben is, mivelhogy a Marc- 
gravia-k heterophylliá-ja a gyűjtők figyelmét a legtöbbször kikerülte." Előre 
bocsájtom, hogy a nevezett fajokra nézve csakis a histiologiai szempontokat 
tekintem mértékadónak, mert pl. a chloroplastok desorganisatiöja a szári- 
tott, de a meleg vízzel kezelt levelreszletekben is olyannyira előrehaladott 
volt, hogy azok a pontosabb vizsgálatra merőben alkalmatlanok valának. 

A Marcgravia rectiflora börnemü levelének k. m.-i képe mondhat- 
nam typusa a Marcgravia-genust jellemző (bifacialis) levélszerkezetnek. 
A felsó bórszóvet erósen kifejlödött különben egy sejtsort képezó hypoder- 
malis viztartó szóvettel bir. a melynek sejtjei az epidermis alacsony, mond- 
hatnám apró sejtjeihez képest feltünően nagyok, radialis falaikon pedig a 
megfelelő likacsokat tüntetik fel. A Marcgraviák-nál általában isodia- 
metrikus, polygonalis s egyenesfalú epidermalis sejtek meglehetősen vastag 
s sima cuticulával vannak bevonva a. M. rectiflora-nál. Tűkristálykák 
nagyobb mértékben való kikepzödeset a hypodermalis viztartöszövet sejt- 
jeiben észleltem ; a mesophyll raphidjai pedig, a mennyiben azok a palis- 
sadparenchymában fordulnak elő, ez esetben is szembetünőleg a palissad- 
sejtek hossztengelyéhez alkalmazkodnak (Tab. III, fig. 10h). 

A meglehetősen tömött szivacsparenchyma az assimilationalis rend- 
szerben, szemben az egy sejtsort képező palissadréteggel tulnyomó ; chloro- 
phyll tartalmára nézve általában gazdag s a M. umbellata-éhoz hasonló 
astrosclereidek előfordulása itt is gyakori jelenség. 

A fajra nézve felette jellemzők lehetnek azok a myceliumfonalszerűleg 
elágazó s tagolt csövecskék, a melyek vakon végződő, rövidebb-hosszabb 
kitüremlésekkel és — úgy látszik — szürke-violába játszó tartalommal 
birnak ; a mesophyllt keresztül-kasul behálozzák, sokszor — főleg a palis- 
sadrétegben gomolyokká is kúszálódnak (Tab. III, fig. 10m). Természe- 
tüket a szárított példákból készült præparatumokon közelebbről meg- 
ismerni nem lehetett, de valószínűnek tartom, hogy ezek a csövek szinük- 
nek megfelelő, tehát szürke violaba játszó tartalommal telvék s alighanem a 
tagolt tejes(?)-csövek kategoriajaba tartoznak. Természetesen az élő növény 
vizsgálatából merített adatok adhatnák meg e tekintetben is a szükséges 
felvilágosítást. 

Hasonló képletek előfordulása a Marcgraviaceae eddig vizsgált fajai- 
nál tudomásom szerint egészen ismeretlen. 


* Akárcsak pl. a Nymphaea Lotus-nál. — Läsd: Dr. RICHTER ALADÁR: 
Nilusi Tündérrózsa vagy Al-Lótusz a magyar Flórában. (Természetrajzi Füzetek, 


AN 
XX. (1897.) köt., 208. s köv. lapjain). 


ADATOK A MARCGRAVIACEAR ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. ás 
Az alsó bőrszövet sejtjei a k. m.-ben még a felsőknél is alacsonyab- 
bak s hypodermalis víztartó-szövetet — ugy tapasztaltam absolute nem 
képeznek. A vastag, egyébként sima cuticulával borított epidermis felülről 
nézve a Marcgravia umbellata-éra emlékeztető képet mutat és természetes 
különbség csakis a légzőnyilások előfordulására nézve mutatkozik és ez is 
annyiban, hogy a felső börszöveten légzőnyilások éppen nem képződnek. 
A Marcgravia rectiflora, légzőnyilásainak szerkezetét illetőleg, pl.a M. um- 
bellata-ra vonatkozólag lényeges eltérést nem találtam : a M. rectiflora-ra, 
mint speciesre nézve még az lehet jellemző, hogy kisebb edénynyalábjait 
erősen megvastagodott elemekből álló selerenehymgyürü övezi. 


Marcgravia Sintenisii Un». 


Az eddig tárgyalt Maregrawid-k között a M. Sinlenisü az, a mely 
viszonylagosan még a legegyszerübb szerkezeti viszonyokat tünteti fel. 

A Maregrawiaceae-näl általában vastag cuticulaval borított bőrszövet 
itt hypodermalis víztartó szövetet sehol sem képez. A felső bőrszövet sejtjei- 
nek radialis fala igen vékony, a sejtek alak s nagysága a M. rectiflora-tól 
eltérést nem mutat. Az assimilationalis rendszer palissadrétege ugyan két 
sejtsorból áll; ámde az egyes palissadsejtek igen rövidek, alig teszik — 
a különben is alacsony epidermalis sejtek magasságának kétszeresét úgy, 
hogy a két sejtsor együttvéve is Jóval mögötte marad a szivacsparenchymá- 
nak, a mely vaskos s tömött. A M. Sintenisii mechanikai rendszerére nézve 
áll mindaz, a mit a M. rectiflora-ra vonatkozólag leírtam és a két speciesre 
nézve mutatkozó különbség csak guantitativ: gyérebb az astrosclereidek 
száma s a szórványosan előforduló kisebb edénynyalábok sclerenchym- 
gyűrűje is kevésbbé erős. A M. rectiflora-éhoz hasonló tagolt tömlőknek 
nyomát se találjuk a M. Sintenisii-nél és úgy tapasztaltam, hogy a raphi- 
dok is felette gyéren mutatkoznak. Az alsó bőrszövetnek igen alacsony s 
a k. m.-ben téglásan nyult sejtjei között a légzőnyilások szerkezet és 
elhelyezkedésre nézve a M. umbellata-éival megegyezők. 

Jellemzők lehetnek az alsó bőrszövetbe gyakran mélyen benyomuló, 
sötét rőtbarna tartalommal biró üregek, a melyek bizonyára nem egyebek 
mint a Marcgravia polyantha-nak H. 0. Jorn által constatált képletei s 
a melyek WrrrMACK szerint gyantanemü anyagot secernálnak.? H. 0. JuEL 
szerint nectariumtartök, LUNDSTRÖM? «Acarodomatien»-eknek tartja, — 


PAM TJuELv L er Vai Il Bio: 29: 

WrrrMACK, Die Marcgraviaceen; pag. 276. 

A. N. Lunpstrém, Die Anpassungen der Pflanzen an Thiere. Pflanzenbio- 
logische Studien. II. Upsala, 1887, pag. 54. 


t 


E RICHTER ALADÁR 


a Marcgraviaceak egynémely fajan elóforduló oly képletek, a melyek rész- 
letesen, physiologiai functiójukra nézve csakis élő példányokon vizsgal- 
hatók meg pontosan és eredményesebben. 


Ruyschia clusiæfolia Jacqu. 


A börnemü levelek vastag cuticulaval borított felső bórszóvete a 
k. m.-i képen a Marcgravia umbellata Tab. V, fig. 17e-re emlékeztet, — 
hypodermalis víztartó szövetet azonban nem képez ; e helyett az epidermis 
alatt egyes, feltünően tág üregű, a k. m.-ben ovalis kerekded sejtek lépnek 
fel, a melyek a palissadrétegbe gyakran mélyen benyomulnak és a melyek 
nem egyebek, mint a RADLKOFER által először constatált ú. n. elnyálkáso- 
dott sejtek (epidermis mucigera). Ha a levéllemez apró töredékeit lehetőleg 
óvatosan tus-oldattal kezeljük, azon módon azt látjuk, hogy a nyálkás 
sejtek nyálkatartalma élénken kiáramlik a levéltöredékek peremén, a nél- 
kül azonban, hogy az ilyen esetekben megszokott nyálkagömbök keletkez- 
nenek*; a nyálkatartalom a tusoldat anyagával csakhamar egyesül. Az 
elnyálkásodott sejtek már az epidermis felületi áttekintésénél is feltűnnek, 
mint szórványosan előforduló, homályosan fehér s kerekded foltok, a 
melyek a bőrszövet egyenesfalú s isodiametrikus sejtjei alatt lappanganak. 

A részben rötbarna sejttartalommal telt assimilationalis rendszer 
palissadrétege egy sejtsorból áll s a Marcgravia palissadjától annyiban 
eltérő alkotású, hogy a sejtek kifejezetten cylindrikusak, hosszúsági át- 
mérőjükhöz képest keskenyek és a feltünően laza szivacsparenchymával 
szemben compact réteget képeznek. Mindazonáltal az assimilationalis 
rendszernek mintegy kétharmadát a szivacsparenchyma teszi ki és lehet, 
hogy a palissad nevezett alaki tulajdonságán kívül még az is hozzájárul 
a szivacsparenchyma lazaságának az ellensúlyozásához, hogy az astro- 
sclereidek sűrűn fordulnak elő egymás mellett, falaik pedig erősen meg- 
vastagodottak. 

A Ruyschia astrosclereidjei a szerkezet egynémely részdetére nézve 
eltérők a Maregravia astrosclereidjeinek általános szabásától és ez az 
eltérés úgy lehet generikus jelentőségű a Ruyschia-ra nézve. 

A Marcgravia astrosclereidjei ugyanis rendkívül tág középponti 
Jumennel bírnak és ahhoz képest az egész idioblast falvastagodása nem 


* Dr. ALADÁR RICHTER, Ueber die Blattstructur der Gattung Cecropia insbeson- 
dere einiger bisher unbekannter Imbauba-Bäume des tropischen Amerika. — 
«Bibliotheca Botanica.» Heft 43. Herausgegeben von Prof. Dr. CHR. LUERSSEN 
und Prof. Dr. B. FRANK. Stuttgart, 1898. — Taf. VI, Fig. 4, Taf. VIII, Fig. 19. 


^ 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETEHEZ. 45 


éppen nagy mértékü, karjai sokszor tag üreggel torkolnak a centralis testbe 
es ez az oka annak, hogy az egesz mechanikai elem szabasa meg a resz- 
letekben is nagy szabálytalanságot mutat (Tab. IV, fig. 15). 

A Ruyschia astrosclereidjeinek kózépponti teste tisztàn egy brachy- 
selereidre, vagyis egy kósejtre vezethető vissza, a melynek határozott kór- 
vonala a mikroskop tubusának mélvebb beállításánál, vagy akkor, ha a 
metszet a + vertikalisan allö karokat a kózéptestról eltávolitotta (Tab. V, 
fig. 21 XX-el jelölt helyeken) — világosan látható, a sejtfalak rétegzett- 
ségével és egyszerű gödörkeivel egyetemben. Az egész idioblast falvasta- 
godasa felette nagy mértékű, elannyira, hogy a karok lumenje csaknem 
eltűnik. Elagazasanak a módja különben a lehető legváltozatosabb s a 
Tab. V, fig. 21 alatt közölt abra ezen astrosklereideknek csakis egy egy- 
szerübb fajtáját tünteti fel, a hol is a karok villás elágazása — és ez a 
gyakori jelenség, elmaradt. Xylophilin (phloroglucin + sósav) reactiora 
intensiv rózsaszinre festódnek; ez annak a jele, hogy a Marcgraviaceae 
astrosclereidjei jelentekenyen elfascdtak. 

Raphidok szörvanyosan fordulnak elö az assimilationalis rendszer- 
ben és az elöbhiek példája szerint — a mennyiben a palissadrétegben fej- 
lódtek ki — a palissadsejtek hossztengelvének irányában helyezkednek el. 

Az astrosclereidek szerkezetbeli sajatossagan kívül a Ruyschia-ra 
nézve nagyon jellemzó az átszellóztetó rendszer kiképzódése. A felsó bör- 
szövetben egyaltalaban nem, az alsó bórszóvetben ellenben sürün fordul- 
nak elő a légzónyilások, a melyeknek a level siklapjan való elhelyezkedése, 
valamint a zarösejtek szerkezete is alighanem generikus belyeget teszi a 
Ruyschia-nak. 

A felületi attekintesnel ugyanis azt tapasztaltam, hogy a meglehetö- 
sen vastag cuticuläval borított s egyenesfalü sejtekből alakult alsó bör- 
szöveten az ovalisan nyult, két végükön lekerekített légzónyilások hossz- 
tengelyükkel következetesen egy irányt követnek, a mely a levél főerével 
megegyezik, úgy, hogy a levél valamely másodlagos erének megfelelő rész- 
letéből készített keresztmetszet — a zárósejteket keresztben nem metsz- 
vén — megfelelő képet nem is nyujt. A mennyire a rendelkezésemre álló, 
mindenesetre csekély s a pontosabb vizsgálatra kevésbbé alkalmas her- 
bariumi anyag engedte, — még a következőket sikerült a zárósejtek cha- 
rakterére nézve megállapítanom. A zárósejtek k. m.-i képén első sorban 
szembeötlők az átszellőztető rendszernek ama, mondhatnám hatalmasan 
kifejlődött cuticularis léczei, a melyek a typusosan jelentkező eisodialis 
nyilást szükség esetében — úgy lehet — hermetice is elzárják. Ezek a 
Marcgravia umbellata-nal / S módjára alakulnak (Tab. IV, fig. 120), a 
Ruyschia-nalw> —4 vízszintes vonal irányában zárulnak (Tab. III, fig. 110 ; 


46 RICHTER ALADAR 


az egesz apparatus meg az utóbbi esetben is az epidermalis sejtsor sejt- 
jeivel egy szintajon áll. E cuticularis léezek a Ruyschia légzónyilásait — 
felülról nézvén — szokatlanul széles, erósen fénytóró s ovalis gyürüként 
övezik, a melynek szélessége köröskörül charakteristikusan egy és ugyanaz. 

A zárósejtek hypobasalis részének sejtfalvastagodása itt sem marad 
el, sőt jelentékenynek mondható, elannyira, hogy a zárósejtek lumenje 
aranylagosan is kicsinek mondható (Tab. III. fig. 111); a Maregravia umbel- 
lata-nál látható s a belső légudvar felé eső euticularis nyúlványkák (Tab. IV, 
hg. 127) képzése azonban a Ruyschia-nal elmarad, úgy, hogy opisthialis 
nyilásról itt szó sincs és e tekintetben a M. umbellata plagiotrop hajtása 
levelének a zárósejtjeit (Tab. II, fig. 45) utánozza. 


x 


Vizsgalataimnak imént előadott reszleteiböl a végeredményt a követ- 
kező pontokba foglalhatom össze : 

1. A Maregravia heterophylliája kifejezést nyer anatomiai szerkeze- 
tében is; mert úgy a substratumhoz tapadt, — az esetek túlnyomó szá- 
mában tehát a meddőn maradó plagiotrop hajtás assimilationalis rend- 
szere, valamint a szabadon vegetáló orthotrop, vagyis a termő ág levelei 
egymástól lényegesen eltérő anatomiai szerkezetet tüntetnek fel. 

Physiologiai magyarázata sem ütközik nagyobb nehézségbe. 

Az epiphyt növény plagiotrop ágai természetszerűleg árnyas helyeken 
keresik támasztékukat, hol a légkör — megfelelő páratartalommal — életét 
a legkevésbbé sem veszélyezteti ; ez az okozója annak is, hogy külön hypo- 
dermalis víztartó szövet képzésére sem szorul, e fajta szerepre a substra- 
tumhoz tapadt levél epidermise is vállalkozhatik, a melynek «vedö» 
hivatása is másodlagos, mert a természettől kinálkozó támasz (valamely 
fatörzs vagy sziklafal) még a mechanikai elemek kifejlődését is feleslegessé 
teszi az assimilationalis rendszerben. 

Az orthotrop, vagyis a virágzó ág ellenben eltérő életviszonyainak meg- 
felelőleg alakul. A szabad levegőre törekvő ágak folytonos támasz nélkül 
bőrnemű leveleket fejlesztenek, a melyeknek cuticulaja meglehetősen vas- 
tag s a legtöbbször hypodermatikus víztartó szövettel van ellátva. Az 
assimilationalis rendszer mechanikai elemeiről sokszor — mondhatnám 
pazarul gondoskodott a természet és tekintve a leveleknek aránylagosan 
is kisebb dimmensióval biró lemezét, az «anyag megtakarításának elvéts 
megvalósítva — legalább ebben az esetben — éppen nem látjuk. 

Az assimilationalis rendszer ezen idioblastjainak, ú. n. astrosclerei- 
deknek a hivatása első sorban az, hogy «feszitö pillérek»-ként a két bőr- 
szövet között a mesophyll kellő dimmensióját biztosítsa; miután arra, 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 17 


hogy a level kellő szilárdságot nyerjen általuk, szükség nincs, legalább is 
nem a mechanikai elemek számának egyenes arányában. 

E tételből kifolyólag éppen nem meglepő, hogy : 

2. A két levélalaknak megfelelőleg a chloroplastok nagysága is két- 
féle. Igaz, hogy erre vonatkozólag oly rendkívüli nagyságbeli különböze- 
tet, mint H. 0. Juez a Marcgravia cortacea-nál, én a Marcgravia umbel- 
lata-nál nem találtam; de bizonyított tényállásképpen constatálható leg- 
alább is a viszonylagos nagyságbeli különbözet, illetőleg eltérés. 

H. 0. JuEn ! helyesen járt el, a midőn azon óvatos kijelentéssel él, hogy 
«nem tudja, hogy ez a különbség a kisebb levelek (t. i. a meddő ág) élénkebb 
assimilatiójára enged-e következtetést vonni?) Ellenben megezafoltnak 
kell tartanom Szyszyrowicz? rövid úton tett ama kijelentését, hogy 
ca nagyobb chloroplastok egyszersmind nagyobb assimilationalis tevékeny- 
séget jelentenek) . 

Ugyanis a physiologiai növényanatomia egyik alaptétele? gyanánt 
ismeretes, hogy a chloroplastok feladata az, hogy a sejtek belsejébe 
diffundáló szénsavat absorbeálják; e tápláló anyag absorptiója annál 
gyorsabb és teljesebb (tehát «élénkebb» is), minél nagyobb az absor- 
beáló felület. Tudvalevő dolog, hogy a legnagyobb felület nem az egy 
chloroplast volumenjének a nagyságával, hanem igenis a chlorophyll- 
apparatus számos apró szemekre való eloszlásával éretik el. Ezzel egyéb 
előnyök is járnak ; t. 1. a chloroplastok nagyobb mozgásbeli képessége, az 
assimilationalis productumok távozásának, elvándorlásának megkönnyeb- 
bitése és — ez a fő — teljesebb a fénybehatás intensitása, a mi a plagiotrop 
hajtások árnyékba huzódó leveleinél éppen nem történik meg. 

Talán nem érdektelen, hogy a Monstera acuminata egy és ugyan- 
azon az ágán fellépő heterophylliäja adja meg mindezekre a bizonyító 
példát. Ismeretes, hogy a substratumhoz tapadt levelek chloroplastjai 
volumenre, a keményit6-zarvanyok nagyságára nézve is tényleg jóval 
nagyobbak a szabdalt lemezü levelek chloroplastjainál: a keményítő- 
zárványok gyakran oly nagyok, hogy a chlorophyll festőanyagot a mini- 
mumra szorítják, gyakran elannyira, hogy csakis szerfelett vékony takaró- 
kép (Beleg) borítja a keményítőrögök többé-kevésbbé kerekded vagy ovalis 
csoportját s csak ott hatol be ugyancsak vékony lemez képében a kemé- 
nyítőszemek közé, hol a szemcsék még össze nem értek teljesen (Tab. V, 
18,19): 


PI OF Jue, Le pag. 10. 
? ENGLER u. PRANTL, Natür. Pflanzenfamil. l. c. p. 159. 
> HABERLANDT, Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig, 1896, p. 229—230. 


48 RICHTER ALADAR 


Minden jel arra mutat, hogy a substratumhoz tapadt levelek ü. n. 
nagy chloroplastjai a szénhydratokat oldott állapotban már is készen 


kapják és e chloroplastok — a melyek a szivacsparenchymaban úgyszól- 
ván csak leucoplastok — tevékenysége egyedül a keményítőszemeknek a 


készen kapott anyagból való organisatiojára szorítkozik. Mindezek mellett 
szól az árnyék hatásakép jelentkező csekély chlorophylitartalom, a melynél 
alighanem a xanthophyll (illetőleg : carotin) a túlnyomó és én azt hiszem, 
hogy a plagiotrop hajtások substratumhoz tapadt levelei bizonyos tekintet- 
ben tartaléktápanyagtartók. Mert physiologiai factum, hogy a keményítő- 
zárványok jelenléte még korántsem képezi annak a jelét, hogy valamely 
assimilationalis folyamat előzte volna meg azt és viszont az is áll, hogy 
igen élénk assimilatio mellett tökéletesen el is maradhat a nagyobb kemé- 
nyítőrögök képződése, a mennyiben az assimilationalis productumok — 
képeztetésük után rögtön elvezettetnek. | 

Minél nagyobb valamely sejt chloroplastjainak a szama, assimilatio- 
nalis energiája is annál nagyobb és pl. a palissadréteg sejtjeit is ep ezért 
tekintjük specialisan assimilalé sejteknek és transpirádló szövetnek a 
szivacsparenchymat. | 

Mindezek után alig ketelkedhetünk abban, hogy ellenkezöleg az 
orthotrop (fertil) hajtás bórnemü levelei azok, a melyek apróbb, de jóval 
számosabb chloroplastjaik révén élénkebb assimilatiót is végeznek. Erre 
vall a levelek sötétzöld színe és a napfényre való törekvése is. 

3. A Maregraviaceae-re vonatkozólag (a Marcgravia paradoxa = 
Monstera acuminata kizárásával) csak két Marcgravia-fajt — M. coriaceu, 
M. umbellata-t illetőleg rendelkezünk oly adatokkal, a melyek a plagiotrop 
ág substratumhoz tapadt leveleinek a megismerésére szolgálnak. Ezeknek 
egybevetéséből kitűnik, hogy a bőrszövet valódi trichom-képleteket nem 
képez ; e helyett legfeljebb az epidermalis sejtek tüntetnek fel papillaszerű 
kitüremléseket, a melyek kisebb-nagyobb mértékben más növénycsaládhoz 
tartozó fajoknál is előfordulnak ( Monstera acuminata ; Seindapsus argyraea 
ENGL., in Bot. Centr. Bl. 1886, Bd. 25, Tab. III, fig. 3. Anthurium magni- 
ficum Lixpen., |. c. fig. 15). | 

Hypodermalis viztartészôvet nem képződik, helyette az epidermis 
szerepel víztartó reservoirképen; erre vall részben az épidermis-sejtek 
radialis falainak a gódórkés volta is (M. umbellata, Tab. II, fig. 3e, és 4e,). 
Légzónyilások a levél mindkét színén fejlődnek, nagyobb számmal azon- 
ban a levél fonákán. Az ätszellöztetö rendszer egész apparatusa szerkezeti- 
leg jellemző, gyakran ugyanazon növényfaj bőrnemű leveleinek a légző- 
nyilásaitól is eltérők (Vesd össze: Tab. II, fig. 4s, és Tab. IV, fig. 120. 
A chloroplastokra nézve l. a 2. pontot. 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETEHEZ. 49 


Az assimilationalis rendszer szorosabb ertelemben vett assimilatio- 
nalis rétegének, tehät a palissadparenchymänak sejtjei meglehetösen lazan 
függnek össze egymással, vaskosak ; a tómótten kifejlődött szivacsparenchy- 
mával szemben hattérbe szorulnak. A Marcgraviaceae leveleiben raphi- 
dokon kívül más kristályokat nem observáltam ; a Monstera acuminata-nal 
ellenben buzogányfej-kristálycsoportok is előfordulnak. 

II. A Marcgraviaceae jellemzésére több sajátosságot az orthotrop haj- 
tas levélszerkezetében találhatunk. 

A bőrszövet cuticulaja meglehetősen vastag s minden kitüremlés nél- 
kül egyenletesen, sima rétegként borítja a bőrszövet egyenesfalü s polygo- 
nalis sejtjeit. Trichomkepletek nem képzódnek. A bórszóvet sejtjeinek ma- 
gassága változó s nagysága nem mindig attól függ, hogy képzódótt-e 
hypodermalis viztartó-szóvet vagy sem (Marcgravia umbellata, M. recti- 
flora); sót az utóbbi esetben még feltünóen alacsonyak is lehetnek a bór- 
szövet sejtjei (M. Sintenisii). Typusosan fejlett hypodermalis viztartö-szöve- 
tet (Wassergewebe) képezhet vagy mind a két bórszóvet (M. polyantha, M. co- 
riacea) vagy csak a felsó (M. umbellata, M. rectiflora) ; vagy egyáltalában 
elmarad (M. Sintenisii, Norantea brasiliensis, Ruyschia clusiaefolia). 
A Ruyschia-nal pl. elnyalkasodott, nagy s kerekded sejtek pótolják a viz- 
tartó hypodermalis sejtreteg hiányát. | 

Az assimilationalis rendszer palissadrétege egy (M. recliflora, Noran- 
fea brasiliensis, Ruyschia clusiaefolia), vagy két sejtsorböl all (M. Sinte- 
nisit, M. polyantha, M. coriacea, M. umbellata) ; egyébként a tömött 
szivacsparenchymäval szemben a börnemü levelek mesophylljében is hät- 
térbe szorul. A mesophyllben elóforduló s myceliumszerüleg elágazó tagolt 
(tejes ?) esóvek a Marcgravia rectiflora-t fajilag jellemezhetik olyanforman, 
mint az «epidermis mucigera» pl. a Ruyschia clusiaefolia-t. 

Légzónyilások általában az alsó bórszóvettel kapesolatosan fordul- 
nak elő; szerkezete jellemző, a mennyiben cuticularis léczvastagodasai 
gyakran eisodialis udvart (Ruyschia), vagy pedig eisodialis és opisthialis 
udvart is képeznek (Marcgravia). Az eisodialis nyilást záró léczek vagy 
vízszintes irányba helyezkedő (Ruyschia, Tab. III, fig. 110), vagy pedig egy 
kúpos ékezet / N módjára záruló billentyüként működnek (Maregravia, 
Tab. IV, fig. 12c). | | 

A cuticularis léczek megvastagodäsa még a Ruyschia-nal a legfel- 
tünöbb, sôt faji (lehet: generikus) jellegü, mert az egész apparatus (felül- 
röl nezve) köröskörül egyszelessegü gyürüvel van körülveve. 

Ismeretes, hogy az assimilationalis rendszerben elóforduló astroscle- 
reidek a Maregraviaceae-t a Theaceae-vel hozza rokonsági kapcsolatba : 
ez utóbbi növénycsalád ü. n. Pelliciereae csoportja voltaképen átmenetet is 


Természetrajzi Fizetek. XXII. köt. 1. 


50 RICHTER ALADÁR 


képez a Marcgraviaceae természetes családjához. A Theaceae astroscle- 
azonban a Marc- 


reidjeit TscHircH ? pontosan ismertette, le is rajzolta ; 
graviaceae astrosclereïdjeire nezve a H. 0. Jven által előadottak: már 
azért is kevésbbé kielégítők, mert kevésbbé instructiv ábra kiséretében 
egyedül a M. polyantha astrosclereidjeiról szól, a hol is azok szórványosan 
s kevésbbé typusosan fordulnak elő. A mechanikai rendszer e fajta elemei- 
nek mi a hivatása a Marcgraviaceae körében ? — megemlítettem, részben 
ki is fejtettem. Csak azt jegyzem meg, hogy az astrosclereid formája még 
egyazon család körén belül is nagy diagnostikai jelentőséggel bir: erről a 
Maregravia s a Ruyschia adott példája könnyen meggyőzhet bennünket. 

Arra a kérdésre, hogy az anatomiai vizsgálat eredménye alkalmas-e 
a Marcgraviaceae systematikai ismeretének a kibővítésére," illetőleg a 
genusok s fajok pontosabb diagnostikus meghatározására? — feleletül 
álljon itt az anatomiai alapokon épült: 


! ENGLER-PRANTL, Natürl. Pflanzenfamilien, 1895. Liefer. 82, p. 177. 

* A. TscurgcH, Angewandte Pflanzenanatomie. Wien und Leipzig, 1859, 
p. 285 (3. Das mechan. System). 

5 Azon — mindenesetre ma mar alig 1—2 kételkedő számára alig tartom 
szükségesnek e helyen kifejteni azt, hogy a mai systematikei felfogás mennyire 
túlszárnyalta a rendszertannak, mint tudományos disciplinának azt a fogalmát, 
mely csakis a floristika exclusiv körére kiván szorítkozni és a mely nálunk oly 
szomorú hírnévre vergődött. : 

A Kräuterbuch-ok évszázados :színvonala ma már meghaladott álláspont, — 
bizonyítgatnom is felesleges. 

A midőn systematika-röl beszélünk, avult ideák pengetésével el nem hall- 
gattathatjuk az anatomia, physiologia, növenygeographia és phytopalæontologia — 
mint oly disciplinák jogait, a melyek bebocsáttatást követeltek és nyertek a modern 
systematikai vizsgálódás területének ajtóin. 

A sok közül ez úttal talán az az egy is pregnans példa, hogy a VAN 
TIEGHEM-től pontosan felismert s tárgyalt intercelluláris trichoblastok (intercell. 
sclerenehymrost, tehát nem valódi szórképlet) az Araceae «Monsteroideae» eso- 
portjának — hogy ENGLER kifejezésével éljek — csalhatatlan bélyegét teszik és 
ugyancsak a Monsteroideae az a család az Araceae egyéb tribusaival szemben, hol 
tejes csövek egyáltalában nem képeztetnek. 

Bélyegek, a melyek nem à «flórák» könnyű szerrel végzett összeirásánál, ha- 
nem a kutatás tudományos módszerével végzett vizsgálatoknál, értékes monogra- 
phiák auctorai részéről nyertek s nyernek igaz méltányolást; hol a tudomány sze- 
retete, a haladás vágya a döntő factor és nem a «species erronew»-vel megtöltött 
volumenek halmaza. 


A) 


B) 


ADATOK A MARCGRAVIACKAK ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 51 


Clavis analytica.! 


Az assimilationalis rendszer idioblastjai, à. n. «trichoblast-ok», vagyis H alakú 
s belső sclerenehymatikus (nem valódi) szórképletek (Spicular-sejtek).* Raphi- 
dokon kívül buzoganyfej-kristalycsoportok is előfordulnak .. .. .. iva 
Az assimilationalis rendszer idioblastjaiként ü. n. astrosclereidek ? fordulnak 
elő és raphidok. A börnemü levelek erős, különben egyenletes cuticulaval van- 
nak borítva, szórképletek nem képződnek; a bőrszövet sejtjei sokszógüek és 
egyenes falúak. A substratumhoz tapadó levelek epidermise rendszerint papilla- 
szerű kitüremléseket tüntetnek fel, de valódi trichomkepletek itt sem képződ- 
nek. Szivacsparenchymäja tömött s a mesophyll nagyobb részét teszi, még 
abban az esetben is, ha a palissadréteg két sejtsorból áll _ = _. _  _ 9 
I. A substratumhoz tapadt levelek bőrszövetét sima cuticula borítja, egyébként 
papillaszerű kitüremléseket tüntet fel, radialis falak gödörkéket nem képeznek. 
Hypodermalis víztartó-szövet nincs. Légzőnyilásainak zárósejtjei csakis a belső 
légudvar felé képeznek a k. m.-ben sarkantyúszerű s egymásfelé néző nyúl- 
ványkákat. Palissadparenchymaja két sejtsorból áll. Chloroplastjai 6-4—8 u, 
sőt 11:2 « nagyságúak, megfelelóképen nagy keményítőzárványokkal. 
II. A szabadon vegetáló levelek lemeze szabdalt, bórszóvete hypodermalis víz- 
tartó szövetet nem képez. Cuticulája feltünő, centrifugalis és hullámzatosan ka- 
nyargó vastagodäsokat, ú. n. eutieularis léczeket tüntetnek fel. A trichoblast-ok, 
de a chloroplastok szkina is nagyobb, ez utóbbiak azonban volumenre nézve 
kisebbek (32—48 u), megfelelóképen a keményítőzárványok is kisebbek. 
Monstera acuminata C. Koch 
[ Marcgravia paradora BULL.) 
A bórszóvetben elnyálkásodott s a palissadrétegbe nyomuló, feltünóon nagy és 
kerekded sejtek fordulnak eló (Epidermis mucigera). A felette erósen meg- 
vastagodott astrosclereidek centralis teste egy brachysclereid képét tünteti fel 
Tab. V, fig. 21). Szivaesparenchymäja laza ._ _ — .. Ruyschia 3 
Elnyälkäsodott sejtek a börszövetben eló nem fordtilia alk e helyett gyakran 
hypodermatikus viztartöszövet képzódik. Az astrosclereidek kózépponti teste 
tág üregü s merőben szabálytalan .. .. .. _ .. .. .. Marcgravia L. 4. 
[Maregraavia GRISEB.| 
A börnemü levelek hypodermalis víztartószóvetet nem képeznek. Palissadrétege 
egy sejtsorböl all. A légzónyilások eisodialis nyilását záró cuticularis léezek 
erósen fejlettek, a k. m.-ben, a Maregravia-éitól eltéróleg, egy vizszintes vonal 
irányában zárulnak; felülről nézve pedig erős gyürüként övezik az egész 


* Első sorban a termöäg bőrnemű leveleinek (= II) histiologiai bélyegeire 


fektettem a fősúlyt azért, mert erre vonatkozólag rendelkezünk a legtöbb adattal 
s az összehasonlításnak különben is ez a legtermészetesebb alapja; tekintve azt, 
hogy a [fertil (orthotrop) s steril (plagiotrop) ágakra oszló] heterophyllia typusosan 
egyedül a Marcgravia-genust jellemzi. 


* ENGLER u. PRANTL, Natürl. Pflanzenfamilien. Leipzig, 1887. Liefer. 9, p. 106. — 


Aracez. In DE Canp. Monogr. Phaner. |. e. pag. 11. — DE Bary, Vergl. Anatomie 
der Veget.-organe. Leipzig, 1877; p. 233. 


? TsCHIRCH, Angew. Pflanzenanatomie, p. 309. 
4.* 


5. 


© RICHTER ALADÁR. : 


apparatust. Opisthialis udvart képző cuticularis léczek, illetőleg nyülványkák 


elmaradnak^ m x — …  Ruyschia clusiæfolia Jacqu. 
A börszövet als Ee egyáltalában nem képez .. .. 5. 
Csak a felső bőrszövet van typusosan kifejlődött s a k. m.-ben egy sejtsort 
kepezö hypodermalis viztartöszövettel ellátva _ — AS ect se 
Ugy a felsö, mint az also börszövet teljesen kifejlődött Er oH rts viztartó- 
BzüYBBGI DIE CH, O..Jver, |e, Tab; I he. 22) RE m INE 
A-palissadróteg a k. m.-ben két sejtsorböl all. =, — - . _ a 6 
— A palissadréteg a k. m.-ben egy sejtsorböl áll —~ .. _ — ae) ri 


a 


[ro 


10. 


A palissad két sejtsora együttesen is keskeny réteget [mc Szejnhen a dec 
(s a Maregraviaknäl szokott módon kevésbbé laza) szivaesparenchymäval. Astro- 
sclereidek gyéren fordulnak elő. Légzónyilásaira nézve |, a Maregravia um- 
bellata-t. A mesophyllbe ágyazott kisebb edénynyaläbjait kevésbbé fejlett 
selerenchymgyürü övezi. A level fonákán gyantanemü anyagot secernáló üre- 
gek képződnek meglehetősen nagy számmal." Marcgravia Sintenisii J. URBAN. 
A mesophyllbe ágyazott kisebb rostedénynyalábok úgy a hadrom, mint a lep- 
tom felől. sclerenchymivvel vannak ellátva. A palissadreteg két sejtsorböl 


all bs wre 
A: ab libe "o re ed ee alábokat erős  selerenchymgyürü 
övezi. A palissadréteg egy sejtsorböl áll.. .. .. -— LÉ no PRESS 


I. A substratumhoz tapadt levelek Wr ME V. HIER FS gödörkesek ; 


hypodermalis víztartószóvet nem képződik. Légzónyilásainak  zárósejtjei a. 
hypo- és epibasalis részeken lekerekitettek (Tab. II, fig. 4s, s,); az egész 
apparatus az. epidermis sejtsorával egy szintäjon áll. Az epidermis-sejtek 
papillaszerü kitüremlése esak a trichomképzés kezdetét jelenti, valódi szór- 
képletek azonban sem itt, sem más fajoknál eló nem fordulnak. Palissadrétege 
egy sejtsorböl áll s laza. Aránylag. csekélyebb számú chloroplastjainak nagy- 
sága 7'5—10'0,4 között ingadozik, számos, de apró kemenyitöszemeset zár 
magában. Raphidok szórványosan fordulnak elő. Astrosclereideket nem találtam. . 
II. Az orthotrop hajtás szabadon álló, bőrnemű levelei, minden kitüremlés nélkül 
egyenletes s sima cuticulával vannak borítva. Kissé az epidermis-sejtek közé 
mélyedt légzőnyilások zárósejtjei úgy az epi-, mint a hypobasalis rész felől 
eutieularis leczekkel vannak ellátva s főleg az eisodialis nyilást zárók vannak 
erősen, a k. m.-ben / N módjára kifejlödve (Tab. IV, fig. 12c). Palissadrétege 
két sejtsorböl áll. A nagy számban előforduló chloroplastok 5—7:5 4, néha a 


‚10 u-t is elérik ; typusosan fejlődött astrosclereidek nagy számmal 


Marcgravia umbellata L, 
(M. dubia H. B. K.) 
II. Mind a két bórszóvet sejtjei a tóbbiekéhez képest alacsonyak. A mesophyll 


myceliumfonálszerüleg elágazó, violaszürke s tagolt váladéktartó (tejes ?) esövei 
‘a speciest jellemzik. Legzönyiläsaira nézve I. a M.-umbellata-t. | 


| Marcgravia rectiflora Tr. et Pr. 
A palissadréteg két sejtsorböl áll: 
aj) L E p A hajtäs leveleinek mind a ket.börszöveten a sejtek papillaszerüen 


* WITTMACK a M. umbellata-näl Fl. Brasil. 1. c. is jelzi. En, megfelelö vizs- 


gälati anyag hiänyäban e kepletek részletès vizsgälatäba nem bocsäjtkozhattam ; 
de sejtem, hogy előfordulásuk, alkotásuk, számuk systematikai jelentőségű lehet.. 


ot 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 


kitüremlenek (Warze) és ezek közül a felsö börszövet papilläi a nagyobbak 
(H. O. Juez, I. e. Tab. II, fig. 23). Hypodermalis víztartószóvet nem kép- 
zódik. A chloroplastok nagysága feltünó (10 u széles, 20 u hosszú H. O. JuEL 


mérései szerint). 
II. Az orthotrop ag börnemü leveleiben a chloroplastok (H. 0. JUEL szerint) 
jóval kisebbek (5—9 uw). — .. — -- .. .. Marcgravia coriacea Vanr. 
b) Astrosclereidek szórványosan fordulnak eló (részletesebb adatok hiányoznak) 
j Marcgravia polyantha Derr.* 
11. A légzónyilások az epidermis sejtsorával egy szintäjon állanak. Astrosclereid- 
jeire nézve l. a M. polyantha-t, H. 0. Juzr, l.c. (Részletesebb adatok hiányoz- 
na N ER NE LINIEN Norantea. brasiliensis (CHorsy. 


x 


4. A Monstera acuminata (= Maregravia paradoxa)-nak a Mare- 
.graviaceae-vel való egynémely rokonsági kapcsolatára nézve — láttuk — 
voltak morphologiailag némiképen elfogadható okok, természetesen csakis a 
vegetativ szerveket illetőleg. Nyilván való azonban, hogy a chloroplastok 
dimorphismusa voltaképen a Monstera acuminata-nál feltünő. A tekintet- 
ben is fennáll a rokonsági kapcsolat, hogy a plagiotrop hajtások substra- 
tumhoz tapadt levelez hypodermalis víztartó szövetet nem képeznek, a bör- 
-sz6vet sejtjei pedig papilläk módjára kitüremlenek. Jelentékeny s a tulaj- 
donképeni Marcgraviaceue-t6l elütő belyegei azonban : 

1. A légzónyilások melléksejtjeinek elhelyezkedése (Tab. III, fig. 
.8a—a és dıAı). 

2. Az assimilationalis rendszer intercellularis járataiban fellépő 
sclerenchymrostok (Tab. II, fig. 5). 

3. Tejescsövek teljes hianya. 

Egyebekre nézve pedig mindaz, a mit a Monstera acuminala ismer- 
tetésénél elóadtam, hozzájárulhat azon adatoknak a megerósítéséhez, rész- 
-ben kiegészítéséhez, a melyeket Danirzscu** az Aroideae levélanatomiájára 
vonatkozólag a «Botanisches Centralblatt» idézett lapjain kifejtett és vég- 
-eredménye öt pontjába összefoglalt: 


x 


Látnivaló, hogy a physiologiai-anatomiai vizsgálatok eredménye 
alkalmas volt a Marcgravia paradoxa-nak a Marcgraviáceae köréből való 


* H. O. JuEL |. c. szövegéből nem tűnik ki teljes határozottsággal, hogy 
fejtegetései a M. polyantha mely ágának a leveleire vonatkoznak és csak az ábrá- 
ból, a melyre hivatkozik (1. c. fig. 22) követköztetem, hogy adatai egyedül a fertil 
(orthotrop) ág bőrnemű leveleit. illethetik. 

kk DanrrzscH, Beiträge zur Kenntniss der Blattanatomie der Aroideen. Mit 
“Tafel III. (Bot. Centr. Bl. XXV, 1886, pp. 346—348.).: 


54 RICHTER ALADÁR 


kiküszöbölésére és annak a kimutatására, hogy természetes rokonsági 
kapcsolata e tekintetben is az Aroideae családjához köti. SzyszYrovrcz a 
Marcgraviaceae anatomiai jellemzésénél egyes-egyedül H. 0. Juez id. 
munkájára volt utalva és a «Natürl. Pflanzenfamilien» idézett passusa s 
e közlemény egybevetéséből ki fog tünni az, hogy a Maregraviaceae assi- 
milationalis, mechanikai, bőr- s átszellőztető rendszerére vonatkozólag 
talán jelentékenyebb, lehet: pontosabb s eddigelé ismeretlen részleteket 
sikerült megállapítanom : ezek után a Marcgraviaceae physiologiai-anato- 
miai s systematikai képe helyesbbített világításban szerepelhet. 

Az eredmény teljesnek azért korántsem mondható. A levelek pon- 
tozottságának pl. meg van a maga physiologiai-anatomiai, sőt systematikai 
s biologiai jelentősége is. Megemlítettem, hogy minderre vonatkozólag — 
főleg az élő növény adta vizsgálati anyag hiányában — felette keveset 
tudunk. A fent elősorolt physiologiai-anatomiai rendszereket illetőleg 
H. ©. JURL és az én vizsgálataim három genus (Marcgravia, Norantea, 
Ruyschia) hét speciesére terjedtek ki, — a Marcgraviaceae eddig ismert 
fajszámának egy ötödére. Más fajokra vonatkozó vizsgálatokon kívül szük- 
segünk volna még a Souroubea Aust. s a Caracasia Szvsz. genusok 
physiologiai anatomiai ismeretére, a melyek e tekintetben — jóllehet a Marc-- 
graviaceae családjához tartoznak — mind ez ideig merőben ismeretlenek. 


ÁBRA-MAGYARÁZAT. 


II. Tábla. 


1. Marcgravia (dubia) umbellata. Substratumhoz tapadó (plagiotrop) haj-- 
tás egy részlete természetes nagyságban. 

9. Marcgravia umbellata. Szabadon vegetáló orthotrop hajtásának (bőr- 
nemű) levele, természetes nagyságban. 

3. Marcgravia umbellata. A substratumhoz tapadt levélből (Fig. 1) k. m. 


(= keresztmetszet). Nagyit. 350; — e. felső bőrszövet; — e, a felső bőrszövet 
egy sejtjenek perforált (radialis) fala; — p. assimiláló sejtréteg, vagyis a palis- 


sad ; — s. transpiráló szövet, vagyis a szivacsparenchyma egy részlete. 
| 4. Marcgravia umbellata. Ugyanabból (Fig. 1), az alsó bórszóvet egy 
részlete k. m.-ben (Zeiss, Oc. 2. Im. 2). Nagyit. 850; — e. alsó bórszóvet; — 
s, a zárósejt hypo-, — s, . epibasalis része; —- 1—3. melléksejtek (lásd: Tab. III, 
fig. 7, 1—3); — s. szivacsparenchyma. — Jegyz. A chloroplastok itt nincsenek 
feltüntetve. 

5. Monstera acuminata (Marcgravia paradoxa) —- szabadon vegetáló- 
(szabdalt lemezti) levelének mesophylljéból à. n. «spieular»-sejt, mint idioblast 
(Trichoblast. — Van Tıssuen : Poil en H). Nagyit. 250. 


or 
O1 


ADATOK A MARCGRAVIACEAE ES AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 


III. Tábla. 


6. Marcgravia umbellata. À szabadon vegetáló (orthotrop ág) bórnemü 
levelének (Tab. II, fig. 2) felső börszövete felülről nézve. Nagyit. 350. 

7. Marcgravia umbellata. A plagiotrop hajtás (Tab. II, fig. 1) levelének 
felső börszöveteböl egy részlet légzónyilással. Nagyit. 350. — Jegyz. Az also 
bőrszövet ugyanilyen. 1—3-ra vonatkozólag lásd Tab. II, fig. 4, 1—3. 

8. Monstera acuminata. A substratumhoz simuló level (Tab. IV, fig. 14) 
alsó börszöveteböl egy részlet légzónyilással (lásd Tab. V, fig. 18c). Zeiss Oc. 2. 
Obj. E. Nagyit. 400. — a—a ; a,—a, ; a legzönyiläs apparatusának melléksejtjei. - 
Jegyz. A felső bőrszövet szórványosan előforduló légzônyiläsai ugyanilyenek. 

9. Monstera acuminata egy szabdalt lemezű levele ; term. nagyságának 
"/s-a. — III. stadium (lásd: Tab. IV, fig. 14 — I. stad. Tab. V, fig. 20 — II. stad). 

10. Marcgravia rectiflora. Az orthotrop ág börnemü levelének k. m.-éból. 


Nagyit. 220. — c. cuticula; — e. felső bórszóvet; — h. hypodermalis víztartó- 
szövet ; — r. raphidköteget tartalmazó sejt; — m. az assimiláló rendszerben 


myceliumfonalszerüleg elágazó, violaszürke, tagolt (tejes?) csövek. 

11. Ruyschia clusiæfolia. Szabadon vegetáló orthotrop hajtás bórnemü 
levelének alsó börszövetenek egy légzónyilása k. m.-ben. Nagyit. körülb. 350. — 
c, az eisodialis nyilást záró cuticularis leczek s az általuk bezárt — o. külső lég- 
udvar ; — b. belső legudvar ; — z. zárósejtek. — l. zárósejt lumen-je. 


IV. Tábla. 

12. Maregravia umbellata Tab. II, fig. 2, vagyis a börnemü level k. m.- 
ből. Nagyit. 440. — e. alsó bőrszövet ; — c. a zárósejtek eisodialis nyilását záró 
cuticularis leczek ; — u. külső legudvar; — i. a zárósejtek hypobasalis részén 
fellépő cuticularis (sarkantyú) nyülványkák ; -- r. belső legudvar ; — s. szivacs- 
parenchyma. 

13. Marcgravia umbellata. A börnemü level (Tab. II, fig. 2) mesophyll- 
jének idioblastja, a. n. astrosclereid. Nagyít. 190. — p. a palissadrétegbe ; — 


s. a szivacsparenchymäba esó része; — c. centralis üreg. 

14. Monstera acuminata. A substratumhoz simuló level, fejlódésének I. 
stádiumában, alsó színéről tekintve. Természet. nagys. — Jegyz. A lemez szin- 
telen hártyás szélű. 

15. Monstera acuminata. A szabdalt lemezű levél (Tab. III, fig. 9) alsó 
bőrszövete felülről nézve. Nagyit. 250; — c cuticularis leczek, mint a cuticula 
centrifugalis vastagodásai ; — r. epidermis-sejtek radialis falai ; — st. légzőnyilás. 

16. Monstera acuminata. A szabdalt lemezű levél (Tab. III, fig. 9) felső 
börszövete k. m.-ben. Nagyit. 250; — c. cuticula (lásd fig. 15 c) — e. epider- 
mis; — p. palissadréteg. (Sajtóhiba: a IV. táblán a felső 14 helyett 16 értendő.) 


56 " ALADÁR RICHTER 


V. Tabla. 


17. Marcgravia umbellata. Az orthotrop ág börnemü levelének (Tab. I, 
Fig. 2) k. m.-éból Nagyit. 940; — c. euticula; — e. felső börszövet; — h. hypo- 
dermalis viztartöszövet, gödörkes, radialis falakkal ; — p. két sejtsorból álló palis- 
sadréteg, raphidokkal ; — s. szivaesparenchyma ; — a. astrosclereidnek nevezett 
idioblast. : 

18. Monstera acuminata. A substratumhoz simulö level (Tab. IV, fig. 14) 
k. m.-böl Nagyítás : Zeiss Oc. 2. Im. 2. = 685 ; — e. alsó bőrszövet ; — c. az eiso- 
dialis nyilást záró cuticularis leczek; — u. külső légudvar; — s. opisthialis 
nyilás eutieularis nyülványkái; — I. belső légudvar ; — a. melléksejtek (Tab. III, 
Fig. 8, a—a) ; p. szivacsparenchyma ; — ch. chloroplastok. 

19. Monstera acuminata. (Fig. 18 ch. erösebb nagyitäsban). — Chloroplas- 
tok a substratumhoz simulö level (Tab. IV, fig. 14) mesophylljeböl. Nagyit. R. 
Oe. 5. Obj. 8a. Tub. h. 185 mm. = 1000; — ch. chlorophyll ; — a. amylum. 

20. Monstera acuminata. A levélfejlódés II. stádiuma (vesd össze : Tab. IV, 
fig. 14 = I. stad és Tab. III, fig. 9 = III. stad.). Természetes nagyságának */s-a. 

21. Ruyschia clusiæfolia. A börnemü levél mesophylljének astrosclereidje. 


Nagyit. 990; — c. az idioblast centralis teste, a melv egy brachysclereid képét 
tünteti fel (+ - - - a lemetszett karok helyét jelöli). 
X 


Während meiner microscopischen Untersuchungen über die Luft- 
wurzeln verschiedener tropischer Pflanzenarten war die Marcgravia para- 
doxa Burr., welche nicht nur durch ihre eigenartig gebildeten Luftwurzeln, 
sondern auch durch ihren ganzen Habitus mit hecht meine Aufmerksam- 
keit im botanischen Garten der k. k. Universität zu Graz auf sich zog, wo 
sie mit der mir als Schwesterart bezeichneten Maregravia dubia H. B. K. 
zusammen vorzüglich gedeiht. 

Eine oder die andere Art der Marcgraviaceen gehört zur gewohnten 
Cultur der grösseren botanischen Garten; bei Gelegenheit einer euro- 
päischen Studienreise sah ich, dass die Marcgravien in zahlreichen bota- 
nischen Gärten von Mittel-Deutschland, Belgien und Holland durch Zurück- 
stutzen oder durch einen anderen ungünstigen Umstand sich bei weitem nicht 
so vollkommen entwickelt haben, wie die Grazer, von welchen einige präch- 
tige Exemplare (hauptsächlich Maregravia paradoxa) die Entwickelung der 
abweichenden Blattformen fast in jeder Stufenfolge aufweisen. Ich benützte 
die günstige Gelegenheit in erster Linie ihre bisher am wenigsten bekannten 
Assimilations-Organe: ihre Blätter vom Standpunkte der Systematik, haupt- 
sächlich aber in physiologisch-anatomischer Hinsicht zu untersuchen, da 
ich die auffallende Anpassungsfähigkeit sah, mit welcher der kriechende 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 91 


Strauch, als eine epiphyte Pflanze an der feucht-moosigen Wand des Ge- 
"wüchshauses üppig vegetirt, — er benützte sogar das zufällig nebenan vor- 
handene Wasserbecken zur Entwickelung einer bisher unbekannten Varia- 
tion der Luftwurzeln.! 

In Betreff ihrer vegetativen Organe sind vor Allem die zwei Arten der 
Zweigbildungen der Marcgravien auffallend, welche mit dem Dimorphis- 
mus der Blätter in Zusammenhang stehen. Sie haben nämlich Zweige, 
welche walzenartig sind, mit ihren dickfleischigen, lederartigen, spiralig 
gestellten, nebenblattlosen Blättern überhängen und am Gipfel mit einer 
Blüthendolde enden; dies sind die im engeren Sinne genommenen repro- 
duetiven (fertilen) oder orthotrop Zweige. Ihre vegetativen (sterilen), oder 
plagiotrope Zweige hingegen dienen zum Klettern; ihre in zwei Reihen 
angeordneten Blätter schmiegen sich mit ihrer Blattunterseite an Baum- 
stämme, Felsen etc., mit einem Worte, an das Substrat. (Tab. II, Fig. 1.)? 

BamroN? bezeichnet diese Eigenschaft der Marcgravia im Charak- 
teristicum des Genus mit folgenden Worten : 

«Frutices epiphytici vel scandentes, rarius arborescentes ; foliis alter- 
nis heteromorphis: in ramis sterilibus repentibus, sessilibus, in ramis 
liberis coriaceis, exstipulaceis.» 

WrrrwaCK:* «Folia dimorpha in genere unico (Maregravia), ea 
ramorum floriferorum maiora, ovata, oblonga vel lanceolata . . .. Rami 
eximie dimorphi: alii semper steriles, radicibus repentibus vel scandenti- 
bus præditi, confertim et distiche foliati, complanati;.... folis quam in 
fertilibus minoribus, sessilibus, basi inæqualibus, plerumque approxima- 
tis;.... ali fertiles remotis, sepissime maioribus, ovatis oblongis vel 
lanceolatis, integris etc.» 

BegNTHAM et Hooker: © «.... Folia coriacea, integerrima, ramorum 
'sterilium in arbores rupesque repentia, saepe heteromorpha parva sub- 
membranacea.» 

Ich erachtete es für nothwendig, einige hervorragendere Stellen der 
wichtigsten beschreibenden Arbeiten zu citiren, darum, weil, wenn eine 
Maregravia in unseren botanischen Gärten gepflegt wird, dies fast immer 
die Maregravia paradoxa ist; diese Bestimmung ist aber, wie auch jene 
der Marcgravia dubia, wie durch die weiter unten zu gebenden Erörte- 


1 Hievon bei anderer Gelegenheit. ! ; 

? Vergl. K. ScHUMANN, Lehrb. der systematischen Botanik. Stuttgart, 1894, 
p. 429. 

° H. BAILLON, Hist. des Plantes. Paris, Tom. IV. 1873, pp. 262—3. 

* Flora Brasiliensis. Fase. 81. Leipzig, 1878, p. 215. 

? Genera Plantarum. Vol. I. 1862—7,; p. 181. 


58 ALADAR RICHTER 


rungen ersichtlich, eine unrichtige, beziehungsweise in Folge irrthüm- 
licher systematischer Auffassung unter solchen Namen in der Cultur 
der botanischen Gärten fälschlich beibehaltene. Sehr oft, hauptsächlich bei 
physiologischen Arbeiten, sehen wir die oft ganz verfehlte Nomenclatur 
der botanischen Gärten angewandt.* 

Die bekannte Beschreibung passt nicht in jedem Punkte mit voll- 
kommener Genauigkeit auf die Marcgravien des botan. Gartens zu Graz 
und besonders nicht in Bezug auf die Stellungsverhältnisse der Blätter. 
So z. B. trieb Marcgravia dubia aus ihrem dünnen Stamme zwei Zweige, 
deren einer (orthotrop) thatsächlich freistehende und lederartige Blätter 
besass (Tab. IL, Fig. 2), während der andere Zweig (plagiotrop) mit seinen in 
zwei heihen geordneten und gänzlich abweichend geformten, fleischigen 
Blättern sich fest an einen trockenen Baumstamm schmiegte (Tab. II, 
Fig. 1). Jedoch der unterste Theil des letzteren, also sterilen Zweiges, 
schmiegte sich unmittelbar ober der Abzweigung nicht an das Substrat 
(pro parte «ramus liber»); seine Blätter standen thatsächlich auch vom 
Stamme ab und waren von derselben Beschaffenheit, wie die lederartigen 
Blätter des als orthotrop genommenen, also freistehenden Zweiges. (Tab. LL, 
Fig. 2). Zwischen diesen Blättern des plagiotropen und orthotropen Zweiges 
‚ar also morphologisch, ja auch anatomisch kein Unterschied festzustellen. 

Darnach wäre das BENrHAM-Hooker’sche «folia... sæpe heteromorpha » 
in gewissem Sinne eine vorsichtigere Bezeichnung und BAILLON s «ramus 
liber» im Gegensatze zu Wirrmack’s «rami eximie dimorphi» physiologisch 
treffender und würde die Marcgravia dubia aus dem Kreise der Maregra- 
vien nicht auszuschliessen sein, wie ja auch diese Pflanze thatsächlich 
dorthin gehört. 

Da die Marcgraviaceen Mitglieder der Flora des tropischen Amerika 
sind, ist es auffallend, dass wir unter den Arten der Flora Brasiliens die 
Marcgravia dubia vergeblich suchen, obwohl doch auch sie in den botani- 
schen Gärten ziemlich verbreitet ist. Ihren Namen treffen wir nur in der 
Anmerkung unter dem Titel «Species dubiæ», wo auch Wrrrmack ** sich 
folgendermassen äussert: 

«4. Marcgravia dubia H. B. K. est ramis scandentibus, foliis lato- 
cordatis, basi obliquis, apice acutis, statu fertili ignota. In horto William 
Bull. Londini culta et in Gard. Chron. n. ser. VIII. 13, Fig. 1 et 2 sub 
nomine (ad interim) M. paradora figurata, nuperrime a nobis visa, nunc 


* «Pothos ceratocaulis» statt Pothos celatocaulis ete. — Z. B. siehe die An- 
merk. ENcLER& in DE Can. Monogr. Phanerog. II. 
** Flora Brasiliensis, l. c. pag. 234. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN, 29 


demum folia multo maiora, pinnatifido-incisa, modo Philodendri formavit 
et ad Monsteram pertinere videtur.» 

Aus dem folgt, dass die Maregravia dubia und Marcgravia paradoxa 
auch systematisch confundirt wurden und es lohnt sich auch ausser dem 
anatomischen Interesse, sich mit der Frage nach der systematischen Stel- 
lung zu befassen, schon darum, weil — wie aus der folgenden Erörterung 
hervorgeht — alle beide, in zwei verschiedene Familien gehörend, gut cha- 
rakterisirte Arten sind. 

Da bei den in Rede stehenden Arten reproductive Organe der Be- 
obachtung nicht zur Verfügung standen, so beschränkte ich meine Unter- 
suchung auf die vegetative Organe und erhielt dadurch den gewünschten 
Leitfaden zur weiteren Forschung im Index Kewensis: * nach diesem 
ist die: 

Marcgravia dubia H. B. K. Nov. Gen. et Sp. VIL. 217. = Maregravia 
umbellala L. sp. plant. 503. 

Wenn wir nun das Bild und die Diagnose der Marcgravia uinbellata. 
in der Fl. Brasil. I. c. pp. 225— 6, mit unserer Pflanze vergleichen, so sehen 
wir, dass die Berichtigung des Ind. Kew. in allen ihren Punkten giltig ist 


und dass sich unter dem Namen Maregravia dubia die Marcgravia um- 
bellata, d. h. eine richtige LixNÉ-Species verbirgt, deren Heimat die Antil- 
len, Cuba, Jamaica, Columbia und hauptsächlich Guyana ist.** Nach dem 
Bilde der Flora Brasiliensis sind höchstens die Blätter des fertilen Zweiges 
denen der Grazer Marcgravia dubia insofern ein wenig unähnlich, dass 
sie etwas eiförmiger sind (vergl. Tab. II, Fig. 2 und das Bild der Marcgr. 
umbellata aus Fl. Brasil. 1. e.); dies kommt jedoch bei ein und derselben 
Marcgravia-Art auch vor; ein Beispiel hiezu ist das in der Flora Brasi- 
liensis gegebene Bild der Marcgravia parviflora. 

Lehrreicher war das Beispiel der Maregravia paradoxa. Bei der 
Marcgr. paradowa aus Graz habe ich nämlich mehrere solche Triebe 
gefunden, deren Blätter, soweit das Substrat reichte, thatsächlich Charak- 
teristica der Blätter der plagiotropen Zweige zeigten, die Heterophyllie der 
Blätter unzweifelhaft beweisend. 

Bei ihrem weiteren Wachsthum, als sie den Boden verloren (also 
«ramus liber» wurden), und derart die obersten Blätter der überwachsenden 
tu. orthotrop gewordenen) Äste in gänzlich freie Lage kamen, da sie sich 
nirgends anschmiegen konnten, spaltete sich ihre Blattspreite (Tab. V. 


* Index Kewensis, 1894, pag. 167. 
** Species in Guyana vulgatissima, in herbariis frequens. Wrrrmack, |. c. In 
„Brasilien bildet die Maregramia coriacea VAHL ihre vieariirende Schwesterart. 


50 ALADÁR RICHTER 


Fig. 20, Stad. II) immer mehr (wahrscheinlich nach Art des « Philodendron 
pertusum») ; in Folge dessen veränderte sich ihre Form in grösserem Masse. 
Ich beobachtete, dass am Gipfel ein und desselben steril (?) erscheinenden 
Zweiges ganz verschieden geformte, gespalten spreitige, grosse Blätter über- 
einander fallen (Tab. III, Fig. 9, Stad. IN); dies ist ein Zeichen, dass die 
Heterophyllie auch an ein und demselben Zweige auftreten kann. 

Für die vegetativen Organe passte jedoch die Bezeichnung «folia 
integerrima» beiweitem nicht; WrrrwACK's ausschliesslich die Maregravia 
paradoxa betreffende Bemerkung hat sich als vollkommen richtig erwiesen, 
dass nämlich die Marcgravia paradoxa «ad Monsteram pertinere videtur»! 
und zwar: 

Maregravia paradoxa Burr., Cat. (1372) 7 et in Gard. Chron. (1877) 
II. 13.f. 1, 2 — Monstera tenuis C. Kocn., Ind. Sem. Hort. Berol. (1855) 4 = 
Monstera acuminata C. Koch, Ind. Sem. Hort. Berol. (1855) App. 4. — 
A. ENGLER: Araceæ, in De Canp. Monogr. Phanerog. Vol. IT. (1879) p. 265— 6., 
also eine in die Familie der Aroideen gehörende Pflanzenart ist (stammend 
aus dem tropischen Amerika), welche sich wahrscheinlich durch die Cul- 
turen des botan. Gartens von Berlin mit Monstera deliciosa  LIEBM,? in 
die botan. Gärten verbreitete.? 


: Wirrmack, I. c. pag. 234. 

? Ist unrichtig unter dem Namen Philodendron pertusum verbreitet. — 
ENGLER, Natürl. Pflanzenfamil. 1887, p. 120. 

? Vorliegende Arbeit war schon abgeschlossen, als der I. Theil GOoEBEL's 
«Organographie der Pflanzen» im Jahre 1898 erschien. Aus dem Grunde kann ich 
nur nachträglich, bei Gelegenheit der Correctur auf einige seiner Daten reflecti- 
ren, — im Allgemeinen als solche, welehe mit ein oder dem andern Punkte des 
von mir erzielten Ergebnisses meiner Untersuchungen übereinstimmen. 

Die grosse Verschiedenheit der Gestaltung der Jugendblattformen der Aroi- 
deen fiel auch schon GOEBEL bei Gelegenheit seiner Venezuelanischen Reise auf. 
‘Ob die, an den Erythrina-Schutzbäumen einer Kakaoplantage in Venezuela empor- 
gekletterte Aroidee eine Monstera- oder Philodendronart war ? — in dieser Hinsicht 
kann selbst die nach eigener Aufnahme GoEBELs (San Esteban in Venezuela) ver- 
fertigte photographische Reproduction des obgenannten Werkes, mangels genaue- 
rer Definition der in Rede stehenden Pflanze keine nähere Aufklärung geben. 
Jedoch Fig. 93 des cit. Werkes GokBEL'’s demonstrirt als Habitusbild in Betreff 
der Entwickelung der Blattformen wesentlich all jene Erscheinungen, welche icla 
an der Monstera acuminata von Graz constatirte und beschreibe (Tab. IV. Fig. 14. 
Tab. V. Fig. 20 und Tab. III. Fig. 9). 


Die Formenverschiedenheit der Blätter vieler Aroideen — hauptsächlich in 
der Folgenreihe der Entwickelung ist (trotzdem sie aussergewöhnlich interessant 
ist) — auch heute noch wenig, oder gar nicht bekannt. GoEBEL erwähnt die 


«Pothos celatocaulis», diese in unseren botanischen Gärten so sehr verbreitete 
Aroidee als charakteristisches Beispiel, deren Entwickelungsgang wir bis heute nicht 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDKEN. 6f 


Die systematische Confusion bezüglich der vegetativen Organe der 
Marcgravia umbellata und Monstera acuminata hatte morphologisch ver- 
ständliche Gründe ; ja sogar vom physiologischen und anatomischen Stand- 
punkte kann zwischen ihnen auf Grund der Analogie gewisser organischer 
Elemente die Verwandschaftsverbindung erhalten bleiben. (Ausser den 
Blättern ist es z. B. der Dimorphismus der Chloroplaste, die Sclerenchym- 
elemente des Mesophylls, die schwach ausgebildeten Papillen des Haut- 
systems; das Verhalten der Palissade im Verhältniss zum Schwammparen- 
chym und endlich auch der Epiphytismus, welcher sie physiologisch mit 
einander in verwandte Verbindung bringt). 

Dies leitete mich zu folgenden Untersuchungen : 

1. In welcher Relation stehen die, jeden Grad des Überganges auf- 
weisenden Blätter bei den gegebenen Lebensbedingungen zu den Structur- 
verhältnissen eben derselben Blätter; also ob zwischen den verschieden 
gestalteten Blättern ein und desselben Zweiges, den veränderten Lebens- 
verhältnissen und der Heterophyllie nach in anatomischer Beziehung ein 
Unterschied vorhanden ist, und wenn ja, worin derselbe seine physiolo- 
gische Erklärung finden kann ? 

9. Ob H. O. Jver’s, der sich bisher als erster mit der genaueren Er- 
forschung der anatomischen Verhältnisse der Marcgraviaceen befasste.* 


kennen, wo sie doch eine dankbare Culturpflanze unserer botanischen Gärten ist 
und auch mehrere Meter Länge aufwächst. 

In Betreff der eigenartigen Entwickelungsreihe der Blattformen ist durch 
RIDLEY ein schon länger bekanntes Beispiel die «Pothos flexuosus» [reetius: Epi- 
premnum medium (ZotLL. et Mor.) ENGLER, Araceæ in DE CANDOLLE Monogr. 
Phanerog. Vol. IL 1879. p. 250. — Synon. Anadrendron medium SCHOTT. — 
XOEBEL, Organographie I. p. 137]. — Gardeners Chronicle, 1894. I. p. 527. RIDLEY s 
Beschreibung wird von GOEBEL auch wörtlich citirt (l. c. 137). 

Übrigens hat schon ScnHorr, der «Begründer der wássenschaftlichen Kennt- 
niss der Araceen» als Motto die Worte Porprig’s citirt : 

«Ludunt plurimæ species foliorum novellorum forma. Cavendum ne consti- 
tuantur species erroneæ» (Nov. Gen. et Sp. III. 87). 

Und es ist eigenthümlich, dass dessen ungeachtet ScHorr selbst jenen 
grossen Fehler beging, dass er auf Grund einzelner Blattformen eine ganze Reihe 
von Arten der Monstera beschrieb; wo doch alle jene — wie es ENGLER |. e. be- 
wies — höchstens Formen der «Monstera pertusa» sind. 

Das Hauptgewicht meiner Arbeit fällt auf die Maregraviaceen und ich würde 
von dem eigentlichen Ziele meiner Aufgabe abweichen, wenn ich mich in die Erór- 
terung der, die Araceen betreffenden « Pothos»- und «Raphidiophora»-Formen einlassen 
würde. Höchstens das will ich erwähnen, dass auch GoEBEL, als Director eines bota- 
nischen Gartens die Erfahrung hat, dass die Jugendformen der Aroideen in den Cul- 
turen der botanischen Gärten oft (so auch Pothos) als «Marcgravia» benannt werden. 

* H. O. JuEL, Beiträge zur Anatomie der Maregraviaceen. (Bihang. Till. K. 


62 ALADAR RICHTER 


zwar bedingt (von SzyszıLowicz* aber schon apodictisch) ausgesprochener 
Satz feststeht, dass: den zweierlei blattformen entsprechend auch die 
(irösse der Chloroplaste demgemäss verschieden ist (d. h. 5:9 y in den 
Blättern des fertilen ‘orthotropen) Zweiges, in jenen des sterilen (plagio- 
tropen) Zweiges aber 20 » lang und 10 y breit) und dass die bei weitem 
grösseren Chloroplaste der Blätter des sterilen Zweiges auch auf eine leb- 
haftere Assimilation folgen liessen ? 

3. Versuche festzustellen, inwiefern H. 0. JuErs aus den Unter- 
suchungen der Maregrawia polyantha, Marcgravia coriacea und Norantea 
brasiliensis gewonnene (positive) Thatsachen mit meinen Erfahrungen über- 
einstimmen und welche Daten vom Standpunkte der physiologischen und 
systematischen Anatomie auf die Maregraviaceen zu  verallgemeinern 
“waren ? 

4. Wünsche ich zum Schluss mit der Begründung einiger verwand- 
schaftlicher Beziehungen der Maregravia umbellata und Monslera die ver- 
gleichende anatom. Kenntniss der Aroideen mit einigen bisher unbekannten 
Details zu bereichern. 

H. 0. Juez arbeitete mit in Alcohol conservirten Exemplaren der 
Maregravia polyantha Deur., Norantea brasiliensis Cuoisy und mit jenen 
des REcNELL-Herbariums. In seiner das Assimilationssystem der Mare- 
graviaceen betreffenden Abhandlung ist er genöthigt, eben dort, wo er 
seine auf die Heterophyllie der zweierlei Astbildung bezüglichen Forschun- 
gen vorträgt, sich auf eine solche Pflanze zu berufen, von welcher ihm nur 
getrocknetes, also nicht eben das beste Material zur Verfügung stand.** 


Svenska Vet.-Acad. Handlingar. Band 12, Afd. III, N. 5. Stockholm, 1887. Mit 
3 Tafeln, pp. 1—28). 

* SZYSZILOWICZ, Maregraviaceae, in Engler: Natürl. Pflanzenfamil. Leipzig, 
1893. Liefer. 82, pp. 157— 164. 

** Ein-zwei Blätter der Maregraria umbellata aus Graz gab ich in Alcohol 
und die derart conservirten Blätter habe ich später zwischen Papier ganz getrocknet. 
Nach einigen Tagen habe ich diese trockenen Bliittchen in (Trink-) Wasser von gewóhn- 
licher Temperatur gegeben und habe zu meiner Überraschung wahrgenommen, dass 
die zu Papierdünne eingetrockneten Blätter ihre fleischige Consistenz ganz zurück- 
gewonnen hatten. Dieser Umstand zeigt unter Anderem die grosse Fähigkeit der 
Blätter Säfte aufzunehmen; die Möglichkeit hiezu ist nur durch die getüpfelten 
epidermalen, beziehungsweise hypodermalen Zellen gegeben. Ihre Chloroplaste aber 
sind kaum mit den Chloroplasten der lebenden Blätter zu vergleichen. so wenig 
taugen sie zur genaueren Untersuchung. Daher ist jene behutsame Ausserung H. O. 
Jver's sehr begründet, dass seine Bemühung, die ursprüngliche Gestalt der beiden 
Blattarten der Mareyrania coriacea durch Aufkochen im Wasser zurückzuerhalten, 
nur theilweise Erfolg hatte. In Betreff der desorganisirten Chloroplaste aber war 
dieses Vorgehen gänzlich erfolglos. Ich erachtete es deshalb für nothwendig, all 


BETTRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 63 


Ich danke es der liebenswürdigen Zuvorkommenheit meines hoch- 
verehten Lehrers, Herrn Universitäts-Professor Dr. G. HaBERLANDT’s 
(Graz), dass ich die hier niedergelegten Resultate, welche auf Grund der 
an lebenden Exemplaren von Maregravia umbellata (M. dubia Hort. Botan. 
Graz) und Monstera acuminata (Marcgravia paradoxa Hort. Botan. ibid.) 
angestellten Beobachtungen gewonnen wurden, mittheilen kann. 

Diese Arbeit betrifft zwei Arten der Genera Marcgravia und Monstera, 
welche in den Mittheilungen von Dezrino,* H. O. JuEL |. ¢., SZYSZILowrcz 
l. c. und Danrrzscu ** gar nicht erwähnt werden, deren physiologisch- 
anatomische Untersuchung aber zur Fórderung der allgemeinen Kennt- 
nisse der aueh morphologisch sehr interessanten Maregraviaceen und 
Aroideen geeignet sein wird. 


Marcgravia umbellata L. 
(M. dubia Hort. Botan.) 


I. Sowohl das obere, wie das untere Hautgewebe der sich an das 
Substrat schmiegenden Blätter des plagiotropen Sprosses (Tab. II, Fig. 1) 
besteht aus gleichmässig, geradwandigen Zellen, welche im Querschnitte 
eine Zellenreihe bilden. (Tab. II, Fig. 2e und 4e). Die Zellen des unteren 
Hantgewebes sind etwas niedriger; im Übrigen ist die radiale Wand der 
epidermalen Zellen dicht perforirt, wodurch die Communication des 
Wassergehaltes des Hautgewebes sehr begünstigt wird (Tab. Il, Fig. 3e,). 
Dies kann für die Steigerung der assimilatorischen, wie auch der tran- 
spiratorischen Kraft der Blätter umso wichtiger sein, weil diese Blätter 
der Maregr. umbellata, abweichend von den lederartigen Blättern (Tab. II, 
Fig. 2), kein besonderes hvpodermatisches Wassergewebe besitzen. 

Diese Blätter bilden, ihrer physiologischen Function entsprechend, 


dies zu erwähnen, weil H. O. Jury's Angaben über die Spaltöffnungen und die 
Chloroplaste der Marcgravien, also über die feineren Structurverhältnisse allein auf 
der Untersuchung der getrockneten Exemplare der Marcgr. coriacea basiren. Wie 
wenig geeignet aber ein derartiges Material zur Untersuchung der Chloroplaste ist, 
habe ich damals erfahren, als ich zum Zwecke der Revision von den in Alcohol 
eonservirten Exemplaren der Maregr. umbellata, Monstera acuminata und später 
vom Herbariums-Material (Maregr. rectiflora, Maregr. Sintenisti, Ruyschia elusiae- 
folia) microse. Praparate verfertigte. 

* F. DErrrNo, Rivista monografica della famiglia delle Maregraviaceae. (Nuovo 
Giorn. Botan. Ital. Fasc. IV. 1869, pp. 257—990.) 

** DarnrrzscH, Beiträge zur Kenntniss der Blattanatomie der Aroideen. Mit 
Taf. III. (Botanisehes Centralblatt. Cassel, 1886. Bnd. XXV, pp. 153, 184, 217, 249, 
280, 312, 343.) 


64 ALADAR RICHTER 


auch in ihrem oberen Hautgewebe Spaltöffnungen. Es kommen auf ein mm? 
20—30 Spaltöffnungen. Dagegen fallen 100—140 auf ein mm? des unteren 
Hautgewebes ; ein Zeichen, dass das Anschmiegen der Blätter an das Sub- 
strat nicht sehr fest und nicht von der Art ist, dass die transpiratorische- 
Thätigkeit sich gänzlich auf das obere Hautgewebe beschränken würde. 
Im Gegentheil, die Function der Spaltöffnungen concentrirt sich auf das 
untere Hautgewebe. Im Übrigen sind die Spaltöffnungen der beiden Haut- 
gewebe identisch gebaut; das Verhältniss der Schliesszellen zu den Neben- 
zellen ist jedoch nicht so charakteristisch, wie bei den Aroideen (Tab. ILL, 
Fig. 7; respect. Fig. 8a—a und a, —4;). 

Aus dem Querschnitte ist ersichtlich, dass die Spaltöffnungen, im 
Allgemeinen genommen, mit den Zellen des Hautgewebes auf einem Niveau 
stehen. Dies ist ein Beweis, dass zwischen dem Substrat und der Unter- 
tläche dieser fleischigen Blätter immer genügende, beständig feuchte Wärme 
vorhanden ist, also eine mit Wasserdampf erfüllte Luftschicht, vermöge 
welcher diese Spaltöffnungen eo ipso keinen grösseren Schutz benöthigen. 
Dafür spricht auch die Rundung der hypobasalen, theilweise auch epiba- 
salen Theile der Schliesszellen (Tab. II, Fig. 4s, s). 

Aus der einfachen Vergleichung der Fig. 12, Tab. IV und Fig. 4 Tab. II 
geht schon hervor, dass die Spaltóffnungen der an dem Substrat haftenden 
Blätter im Verhältniss zu den Spaltöffnungen der lederartigen Blätter der- 
selben Pflanzenart beiweitem einfacher organisirt sind. Genauer werde ich 
diese Verhältnisse bei der Beschreibung des Baues der lederartigen Blätter 
darlegen. Dem gegenüber ist auffallend, dass die Spaltöffnungen der Marc- 
gravia coriacea nach Fig. 23 des eitirten Werkes von H. 0. Juez tief unter 
die Linie der Epidermiszellen fallen ; jedoch sind H. O. Jugr's Zeichnungen 
schematisch und aus dem Grunde versuche ich gar nicht daraus, in Bezug 
auf meine eigenen Beobachtungen, Schlussfolgerungen zu ziehen ; sondern 
beschrünke mich nur auf die Äusserung, dass die Nebenzellen der Spalt- 
öffnungen der Marcgravia wmbellata und der Monstera acuminata die 
Schliesszellen quasi unterstützen (Tab. II, Fig. 4; s, beziehungsweise 
Tab. IIT, Fig. 7 1-3). Vermuthlich ist dies auch bei Marcgravia coriacea. 
nicht anders. 

Das Hautgewebe bildet keine Trichomgebilde : nur die epidermalen 
Zellen stülpen sich zu schwachen Papillen aus, aber in so geringem Masse, 
dass hiedurch die horinzontale Lage der Spaltöffnungen wesentlich keine 
Veründerung erleidet (Tab. II, Fig. 3e, 4e). 

Unmittelbar unter dem oberen Hautgewebe bildet das Assimilations- 
gewebe, das heisst die Palissade, eine einzelreihige, ziemlich lose zusam- 
menhängende Schicht (Tab. II, Fig. 3p) Die Palissadenzellen sind im 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 65 


Verhältniss zu ihrem grossen Breitendurchmesser kurz: ihre Form ist 
ziemlich variabel. Die im Allgemeinen rundlichen Chloroplaste variiren 
zwischen 7:5 y. bis 1070 y und haben zahlreiche kleine Stärkeeinschlüsse. 

Dazu aber — dass die Palissadenzellen so dickwandig wären und so 
abweichend geformte Chloroplaste enthalten würden, wie dies Fig. 14 des 
eitirten Werkes von H. O. Juez mit Bezug auf die Maregravia coriacea 
zeigt — liefert keine der von mir untersuchten Marcgravien ein Beispiel 
(ist auch aus Fig. 3 der Tafel II genügend ersichtlich). Die Chloroplaste 
sind gewöhnlich wandständig; (die auf die inneren Flächen der Zellen 
gezeichneten Chloroplaste schmiegen sich in ziemlich grosser Zahl eigent- 
lich auch an die mit der Fläche der Tafel zusammenfallende Wandpartie 
der Palissadenzellen). Die Chloroplaste sind an dieser Partie des Mesophylls 
relativ noch am grössten, kleiner werden sie im transpirirenden Schwamm- 
parenchym ; in eben demselben Verhältniss nehmen sie gegen das untere 
Hautgewebe an Zahl ab, ein Beweis, dass, obwohl beiläufig dreiviertel 
Theile des Mesophylls die ziemlich massive Schicht des Schwammparen- 
chyms ausfüllen, in Bezug auf die freistehenden, dunkelgrünen, leder- 
artigen Blátter von einer lebhafteren Assimilation keine Rede sein kann. 

Das Mesophyll enthält sporadisch auch Raphidenbündel, die Raphi- 
den fügen sich oft an die Längsaxe der Palissadenzellen, im Schwamm- 
parenchym jedoch haben sie eine horizontale Lage; natürlich meine ich 
hierunter nur die überwiegende Zahl der Fälle. Auffallend ist der Mangel 
der weiter unten zu beschreibenden Astrosclereiden. Die sich an das Sub- 
strat schmiegenden Blätter können das Mitwirken der Astrosclereiden 
theilweise auch schon aus dem Grunde entbehren, weil sie gewöhnlich 
eine feste Stütze, Baumstämme oder Felsen besitzen. 

II. Die dunkelgrünen, lederartigen, also die freistehenden Blätter 
des orthotropen Sprosses (Tab. IL, Fig. 2) unterscheiden sich nicht nur vom 
morphologischen, sondern auch vom anatomischen Gesichtspunkte in 
mehreren Beziehungen von den am Substrat anhaftenden, fleischigen 
Blättern.* Die Zellen des Hautgewebes sind zwar auch hier geradwandig, 
polygonal (Tab. III, Fig. 6), aber sowohl an der Blattoberfläche wie an der 
Unterfläche reihen sich die Zellen in eine Ebene und hauptsächlich ist es 
das obere Hautgewebe, das mit typischem Wassergewebe versehen ist: dies, 
wie auch das Vorkommen der Raphidenbündel, erinnert uns an Fig. 22 
der Marcgravia coriacea von H. O. Jvgr |. c. (Tab. V, Fig. 17, h, p). Das 
untere Hautgewebe ist nur hie und da mit einem rudimentüren subepi- 


* Auf dasselbe Resultat gelangte auch GoEBEL (Organographie der Pflanzen, 
I. Theil. 1898; pag. 138. Adott., sub 2.) | 


Természetrajzi Füzetek XXII. köt. 9 


66 ALADAR RICHTER 


dermalen Wassergewebe versehen, da die an Chloroplasten reichen Zellen 
des Schwammparenchyms sehr oft das untere Hautgewebe berühren. 

Die Zellen des Wassergewebes (Tab. V, Fig. 17h) bilden im Quer- 
schnitte eine Zellenreihe, dasselbe ist in der Weite der Zellen mit dem 
Hautgewebe identisch ; die typisch dünnen und reich perforirten radialen 
Wände fördern nur die leichte Durchströmung des Wassers. Das Collabiren 
der Zellenwände — z. B. in dem Falle, wenn in Folge gesteigerter Tran- 
spiration das Blatt viel Wasser verliert — wird durch keine Wandver- 
diekung gehindert. Übrigens steht in physiologischer Beziehung von Punkt 
zu Punkt fest, was PrrrzER, später WESTERMAYER als verallgemeinerte That- 
sachen über das Wassergewebe festgesetzt haben.* 

Es ist charakteristisch, dass wir abweichend von den an dem Sub- 
strat haftenden Blätter an den radialen Wänden des Hautgewebes der 
lederartigen Blättern, die Bildung der spaltenförmigen Tüpfel nicht wahr- 
nehmen können; sie sind aber auch gar nicht nöthig, denn es ist für die 
Cireulation des Wassers ein separates hypodermatisches Wassergewebe 
vorhanden. 

Das mit glatter Cuticula bedeekte Hautgewebe ist an beiden Flächen 
des Blattes mit Spaltöffnungen versehen, an der Blattoberfläche jedoch 
nur sporadisch ; ein Hinweis, dass die freistehenden, lederartigen Blätter 
kaum von ebenso viel Wasserdampf umgeben sind, wie die an dem Substrat 
haftenden, quasi succulenten Blätter. Es liegt ja auch im Interesse der 
lederartigen Blätter des orthotropen Sprosses, dass das obere Hautgewebe 
weniger Gelegenheit zur Geltendmachung der transpiratorischen Kräfte 
biete, weil es auch viel mehr der Insolation ausgesetzt ist. Dafür spricht auch 
der Umstand, dass der Apparat der Spaltöffnungen beider Hautgewebe 
einigermassen zwischen die epidermalen Zellen vertieft ist ; im Querschnitte 
der Spaltöffnungen sehen wir aber, dass die Schliesszellen an beiden 
Seiten, d. h. sowohl an der hypo- wie an der epibasalen Seite gleichmässig 
mit Cutieularleisten versehen sind (hauptsächlich stark entwickelt sind die 
epibasal. Paare). Diese neigen sich in solcher / S Form zu einander 
(Tab. IV, Fig. 12c) und sind mit Verminderung der Turgescens dazu 
geeignet, dass die durch sie gebildete und mit Wasserdampf gefüllten 
Eisodialöffnungen der Schliesszellen (Fig. eit. u) von ihnen auch gänzlich 
abgeschlossen werden. Die Schliesszellen haben daher einen zweifachen 
Schliesspunkt und dies befördert stark die nothwendige Regulirung der 
Transpiration. 

Die an dem Substrat haftenden Blätter des plagiotropen Sprosses, die 


* G. HABERLANDT, Physiolog. Pflanzenanatomie. Leipzig, 1896, pp. 347, u. 373. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 67 


einfachere Beschaffenheit ihrer Schliesszellen, wie auch der Mangel des 
hypodermatischen Wassergewebes (Tab. IT, Fig. 4), verra*hen dies schon, 
haben einen derartigen Schutz am allerwenigsten nöthig. Dass das Durch- 
lüftungssystem fast vollständig auf die Blattunterseite beschränkt ist, 
erklärt sich dadurch, dass auf ein mm? derselben 200—250 Spaltöffnungen 
fallen, während beide Hautgewebe der Blätter des plagiotropen Zweiges 
zusammengenommen nicht mehr als 170 auf einen mm? zählen. Daher 
ist die Transpiration der frei vegetirenden Blätter des orthotropen Sprosses 
eine gesteigerte. 

Dies lässt an und für sich — da ja jedes Zeichen darauf hinweist — 
auch auf gesteigerte Assimilation schliessen. Mit Rücksicht auf zufällig 
-eintretende ungünstige Verhältnisse ist auch für entsprechenden Schutz 
gesorgt; dies erhellt genügend aus den Structurverhältnissen der Spalt- 
.öffnungen. 

Die aus kurzen und breiten Zellen bestehende Palissadenschicht des 
Mesophylls bildet im Querschnitte zwei Zellenreihen, deren innere das 
Schwammparenchym berührende Zellenreihe die lockerste ist (Tab. V, 
Fig. 17p). 

Nun aber bildet die Palissade mit ihren beiden Zellenreihen zusam- 
men nicht einmal ein Viertel des Mesophylls: so sehr herrscht das ziem- 
lich dichte und reichlich mit Chloroplasten versehene Schwammparenchym 
vor. Die rundlich, oder oval geformten Chloroplaste enthalten zahlreiche 
kleine Stärkekörnchen ; ihre Grösse variirt zwischen 5—7'5 y, also sind 
sie im Verhältniss zu den Chloroplasten der Blätter des sterilen Zweiges | 
relativ kleiner, denn einzelne erreichen zwar auch 10 y, aber ihre Breite 
übersteigt auch in solchen Fällen nicht die von 6°25 y. 

Die dunkelgrüne Farbe der lederartigen Blätter lässt schon darauf 
schliessen, dass das Mesophyll ziemlich reich an Chlorophyll ist. Nach den 
Eigenschaften der Blätter mit bifacialem Typus ist es auch in diesem Falle 
die Palissade, welche an Chorophyll relativ reicher ist; im Übrigen aber 
bildet sich, allgemein genommen, viel mehr Chloroplast im Mesophyll der 
lederartigen Blätter, als in jenen der an dem Substrat haftenden und mehr 
an Schatten angewiesenen Blätter. Alles weist auf die lebhaftere Assimi- 
lation der lederartigen Blätter des orthotropen Sprosses. 

Auffallend ist die grosse Anzahl der eine mechanische holle spielen- 
den Zellenelemente im Mesophyll der lederartigen Blätter; ich meine die 
sogenannten Astrosclereiden, welche schon Wrrrmack* an den Maregra- 
vien constatirte. 


* Witrmack, Die Marcgraviaceen und ihre Honiggefässe. Kosmos, Bnd. 5 


11879), p. 268. 


68 ALADÁR RICHTER 


Die Astrosclereiden sind nichts anderes, als Sacus’ Idioblaste des 
Mesophylls mit weitem centralen Theil, welehe das Mesophyll oft be- 
deutend verdrängen. Ihre  strahlenartig, aber ohne kleinste Regel- 
mässigkeit sich verzweigenden, gefingerten Arme bilden eine krumme 
Linie, sowohl in Bezug auf die begrenzenden Wände, als auch in der Rich- 
tung der gefingerten Glieder (Tab. V, Fig. 17a, Tab. IV, Fig. 13). Vor Wrrr- 
MACK hat auch schon PrancHon und TRIANA diese eigenartig beschaffenen 
Astrosclereiden erwähnt, deren Wand mehr oder weniger stark verdickt, 
verholzt ist und durch Phloroglucin-Salzsáure (Wiesner’sche) Reaction eine 
intensive Rosafarbe annimmt. Sie können thatsächlich den «Pneumacystes» 
der Nymphaeaceen ähnliche Gebilde sein, und dienen zur Befestigung des 
Assimilationssystems. H. 0. JuEL constatirt diese Gebilde auch im lacu- 
nosen Rindengewebe der Axe an Marcgravia polyantha ; es ist wahrschein- 
lich, dass sie zur Verhinderung des Zusammenflachens (Fallens) des mit 
Luft gefüllten Gewebes dienen. Im Mesophyll der Blätter können sie eben- 
falls nur eine mechanische Rolle spielen, d. h. sie statten die Blätter mit 
der möglichst grössten Solidität aus und befähigen sie dazu, dass dieselben 
gegen die senkrecht auf die Blattspreite wirkenden Kräfte (Sturm, Tropen- 
regen) den grösstmöglichen Widerstand leisten können. Alldies schliesst 
die Möglichkeit jener Ansicht Wrrrmacxs durchaus nicht aus, dass ihr 
Zweck der ist, zwischen dem oberen und unteren Hautgewebe als Strebe- 
pfeiler zu wirken. Für die freistehenden und lederartigen Blätter des 
orthotropen Sprosses ist im Verhältniss zu ihrem kleinen Umfange in 
dieser Hinsicht reichlich gesorgt. Das «Princip der Materialersparung» 
sehe ich hier am wenigsten bewahrheitet; im Gegentheil, die Natur konnte 
in dieser Hinsicht nur unter den Tropen so verschwenderisch sorgen, 
indem die Astrosclereiden in überreicher Menge entwickelt sind, so dass 
ihre Arme sich sozusagen ineinander flechten. 

Ihre in das Mesophyll gebetteten kleinen Gefässbündel sind auch von 
beiden Hautgeweben aus mit einem aus stark dickwandigen Zellen beste- 
henden Sclerenchymbogen befestigt. 


Monstera acuminata C. Koch. 


(Maregramia paradoxa Hort. Botan.) 


I. Diean dem Substrat haftenden Blätter der unter dem Namen Mare- 
gravia paradoxa bekannten Monstera acuminata erinnern an die im Allge- 
meinen bekannte Blattform der Begonienblätter (Tab. IV, Fig. 14); sie 
reihen sich auf ühnliche Art, wie bei der Marcgravia an beiden Seiten des 
klimmenden Zweiges in der Art aneinander, dass zwischen der Blattunter- 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 69 


tlàche und dem Substrat noch immer genügender Raum zur Condensirung 
der Wasserdümpfe übrig bleibt. Die untere Fläche dieser Blätter ist in 
Folge der minimalen Lichtwirken auffallend bleich; dies wird haupt- 
süchlich durch die mehr und mehr farblos werdenden Chloroplaste des 
Schwammparenchyms verursacht. 

Wie der Querschnitt zeigt, bestehen beide Hautgewebe aus hohen, 
weitlumenigen und dünnwandigen Zellen, deren mit der freien Luft in 
Berührung stehende Wand (ühnlich wie bei Marcgravia umbellata) sich 
hervorwölbt (siehe z. B. Tab. II, Fig. 3e, 4e); in dieser Hinsicht ist zwischen 
dem oberen und unteren Hautgewebe kein Unterschied. 

In den Zellen des mit glatter Cuticula bedeckten Hautgewebes kom- 
men sporadisch kleine Krystallnadeln vor: die Zellen sind geradwandig, 
gänzlich farblos, an ihren radialen Wänden habe ich, von den Marcgra- 
viaceen abweichend, keine Bildung von spaltenförmigen Tüpfeln wahr- 
genommen. Dies schliesst aber nicht aus, dass das aus einer Zellenreihe 
bestehende Hautgewebe das hier fehlende hypoderm. Wassergewebe nicht 
ersetzen könnte, denn sowohl das obere, wie das untere Hautgewebe bildet, 
im Verhältniss zum Mesophyll, Zellen von aussergewóhnlich weiten Volu- 
men, deren mit der Luft sich unmittelbar berührende Zellenwände überaus 
dünn sind; die ebenfalls dünnen, radialen Wände können die Osmose des 
Wassers im lebenden Blatte bedeutend befördern (Tab. V, Fig. 18e). That- 
sache ist, dass ich die (der Maregravia umbellata ähnliche, redivive) Er- 
scheinung der getrockneten Blätter der Monstera acuminata auch nach 
mehrmaligen Experimenten nicht wahrnahm. Der Grund hiezu liegt darin, 
dass das Wiederaufleben der Blätter von Marcgravia umbellata in erster 
Linie durch die porösen epidermalen Zellen, beziehungsweise das ebenfalls 
poröse hypodermale Wassergewebe verursacht wird, welches sich dem 
Wasser gegenüber wie ein Schwamm verhält. : 

Querschnitte durch das Hautgewebe zeigen, dass die Schliesszellen der 
Spaltóffnungen mit den epidermalen Zellen in einer Linie stehen und dass 
die mit den Schliesszellen sich unmittelbar berührenden Nebenzellen im 
Verhältniss zu den übrigen Zellen des Hautgewebes stets kleiner sind. Es 
ist offenbar, dass die Nebenzellen die Schliesszellen gleichsam unterstützen 
und bei der Function der Spaltóffnungen ihrer Rolle als Federn vollkommen 
entsprechen (Tab. V, Fig. 18a und Tab. III, Fig. 10a). Der Bau der Schliess- 
zellen ist von jenem der Marcgravia umbellata insofern abweichend, dass sic 
an ihren, an die innere Athemhöhle grenzenden hypobasalen Theile im Quer- 
schnitte gespornt erscheinen (Tab. V, Fig. 18s); ihre spornartigen Zäpfchen, 
welche einander gegenüberstehen, bilden gleichsam eine Grenze zwischen 
der inneren Lufthóhle (I) und der Opisthial-Öffnung. Die stark verdickten 


70 ALADAR RICHTER 


cuticularen Leisten der Schliesszellen schliessen die Eisodial-Öffnung (u) 
ab. Auch das scheint mir für die an dem Substrat haftenden Blätter cha- 
rakteristisch, dass das Durchlüftungssystem weniger entwickelt ist. Spalt- 
öffnungen kommen im oberen Hautgewebe nur höchst selten vor; auch 
auf ein mm? des unteren Hautgewebes fallen nicht mehr als 40—50. 

Die aus einer Zellenreihe bestehende Schicht des Palissadenparen- 
chyms tritt auch in diesem Falle bedeutend in den Hintergrund ; die Form 
ihrer Zellen und ihre Anordnung erinnernt an jene der Marcgravia um- 
bellata. Charakteristischer ist jedoch das Auftreten der Chloroplaste, ihre- 
Grössenverschiedenheit und die Gestaltung ihrer Stärkeeinschlüsse. Die 
Grösse der Chloroplaste in der Palissade der an dem Substrat haftenden 
Blätter erreicht nämlich 11:2 » (im Assimilationssystem variiren sie zwi- 
schen 6°4—8 y), dagegen haben die Chloroplaste der freilebenden, gespal- 
teten Blätter eine mittlere Grösse von 3:2 & und übersteigen nie #8 u. 
Der Unterschied ist also klar, ja bei einigen Arten der eigentlichen Marc- 
graviaceen ist er noch bedeutender. Die Form der Chloroplaste ist rund- 
lich, oder rundlich-oval; sie enthalten im Verhältniss zum Volumen der 
Chloroplaste — was die grösseren derselben betrifft — auffallend grosse 
Stärkekörner, so dass das Chlorophyll der Chloroplaste fast gänzlich ver- 
drängt wird und z. B. im Schwammparenchym angehäuft oft in Form von 
stärkebildenden Leucoplasten erscheinen (Tab. V, Fig. 19). Dieser Um- 
stand ist auch am Bleichwerden der Blattunterfläche der an dem Substrat 
haftenden Blätter, sowie an ihrer blassen, gelblichgrünen Farbe wahr- 
nehmbar. 

Im Assimilationssystem der Blätter kommen ausser den Raphiden 
vereinzelt auch Krystalldrusen vor; jedoch werden hier die (die Maregra-- 
vien so sehr charakterisirenden) Astrosclereiden durch eigenartig geformte, 
mechanische Elemente ersetzt, welche diese F oder H Form besitzen. Die 
Arme sind stark verlängert, dünn und machen den Eindruck einer zusam- 
mengesetzten Libriformfaser (Tab. II, Fig. 5). Die Form der Idioblaste des. 
Mesophylls, die Art ihres Auftretens, ihr Vorkommen u. s. w. ist von syste-- 
matischer Bedeutung und die systematische Wichtigkeit der mechanischen 
Elemente ist ausser den gegebenen Beispielen durch die Astrosclereiden 
der Marcgraviaceen gerechtfertigt; für die Aroideen sind von ähnlicher 
Bedeutung die oben erwähnten und von VAN TIEGHEM «Poil en H»* benann- 
ten prosenchimatischen Gebilde (Trichoblaste). Schon dies ist genügend, 
um die Benennung der «Maregravia paradoxa» als Marcgravia zu wider- 


* VAN TIEGHEM, Recherches sur la structure des Aroidéés. — Ann, Se. Natur. 
Sér. V, Tom. VI, Tab. VII, Fig. 6 etc. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. a 


legen und zu beweisen, dass es sich um eine zu den Aroideen gehörende 
Species handelt.! 

In den einleitenden Zeilen habe ich erwähnt, dass die in zwei Reihen 
sich anordnenden Blätter ein und desselben Zweiges, das Substrat über- 
wachsend, einer Formveränderung unterliegen ; die Blattspreite der anfangs 
glattrandigen Blätter spaltet sich bald in mehrere Lappen (Tab. V, Fig. 20, 
Tab. III, Fig. 9). Diese hängen anfangs noch miteinander zusammen (Fig. 90 
trennen sich aber dann gänzlich von einander (Fig. 9/,). Diese Gestaltung 
der Blattspalten erinnert in mancher Hinsicht an die Blattentwicklung des 
Philodendron pertusum (recte: Monstera deliciosa Tage); die Gründe 
hiefür sind übrigens schon bekannt.” Der Rand der Blattspreite der in 
Entwicklung begriffenen Blätter ist häutig, durchsichtig, chlorophyllos: 
dies stammt daher, dass das obere und untere Hautgewebe sich unmittelbar 
berühren und das Mesophyll aus ihrer Mitte verdrängten (Tab. IV, Fig. 
14). Sowohl das obere, wie das untere Hautgewebe besteht aus einer aus 
hohen Zellen zusammengesetzten Zellenreihe; von einem hypodermati- 
schen Wassergewebe ist nicht eine Spur zu finden. 

Am oberen Hautgewebe der Blätter kommen die Spaltöffnungen nur 
zerstreut vor, aber auf ein mm? der Blattunterfläche fallen 130—160 Spalt- 
öffnungen ; also dreimal soviel, als an der Blattunterfläche der an dem 
Substrat haftenden Blätter. Die transpiratorische Thätigkeit des Durchlüf- 
tungssystems der gelappten Blätter ist offenbar grösser. Zwischen den 
Spaltöffnungen der morphologisch abweichenden Blätter habe ich keine 
Structurverschiedenheit gefunden. Eine auffallendere Abweichung zeigt 
sich in Betreff der Cuticula des Hautgewebes. 

Die Cuticula des Hautgewebes weist nämlich an beiden Flächen der 
Blätter leistenartige (centrifugale) Verdickungen auf, welche wellenartig 
verlaufen, oft auseinanderzweigen und sich durchaus nicht an die radialen 
Wände der geradwandigen, polygonalen Epidermiszellen fügen; so dass 
ein und dieselbe cuticulare Leiste von einer Zelle in die andere übergreift 
(Tab. IV, Fig. 15). 

Von den sogenannten «Trichoblast-Zellen»? des Mesophylls könnte 
ich nur dasselbe wiederholen, was ich schon weiter oben von den ähnlichen 
Gebilden der an dem Substrat haftenden Blätter gesagt habe. Ihr Vorkom- 
men mit den in grossen und rundlichen Schläuchen liegenden Raphiden 


1 A. ENGLER: Araceæ, in DE CAND. Monogr. Phanerog. Vol. II. 1879. pag. 11. 

? A. ENGLER, Araceae; in DE Cawp. Monogr. I. e. — Engler-Prantl, Natürl. 
Pflanzenfamilien. II. Theil, 3. Abtheil. 1887, p. 104. 

" Van Tieghem, l. e. — A. ENGLER, l. c. 


D ALADÁR RICHTER 


ist ohne jede Schwierigkeit im Assimilationssystem zu constatiren. Die 
intensiv grüne Farbe, hauptsächlich an der oberen Fläche der Blätter, 
welst auf die bedeutende Anzahl der Chloroplaste, die im verkehrten Ver- 
hältnisse zu ihrer Grösse eine sehr lebhafte Assimilation ausüben. 


Marcgravia rectiflora TRIANA et PrANCHON. 


Syn. Maregravia macrocalypta Der. l. c. pag. 987. — P. SiwrENIS, Plant. 
Portoricenses. No. 269b. Bayamon, in silvis humidis. Rami florif. 31. Mart. 1885. 
Determ. J. URBAN. 


Dem Vergleiche zu Liebe, hauptsächlich aber darum, damit ich mich 
überzeuge, ob die in der Literatur in Bezug auf Maregravia umbellata 
überaus charakteristischen Daten auch an anderen Arten der Marcgravia- 
ceen zu constatiren wären, habe ich die Marcgraviaceen des Haynald- 
Herbariums im Nationalmuseum zu Budapest einer Untersuchung unter- 
worfen, und zwar: Maregravia rectiflora Tr. et Pu., Marcgravia Sintenisii 
URBAN! und die Ruyschia clusiaefolia Jacqu.2 Von diesen standen mir 
zwar zu histiologischen Untersuchungen geeignete Blattbruchtheile zur 
Verfügung, jedoch nur von den (lederartigen) blättern des fertilen (ortho- 
tropen) Zweiges; die Blätter des sterilen (plagiotropen) Zweiges sind im 
benannten Herbarium gar nicht vertreten und es ist wahrscheinlich, dass 
dies in anderen Sammlungen ebenfalls der Fall ist. Die Heterophyllie der 
Marcgravien ist in den meisten Fällen der Aufmerksamkeit der Sammler 
entgangen.’ Ich schicke voraus, dass ich die genannten Arten nur vom 
histiologischen Standpunkte als massgebend betrachte, weil z. B. die 
Desorganisation der Chloroplaste an den getrockneten, aber auch an den 
mit warmem Wasser behandelten Blattpartien so sehr vorangeschritten 
war, dass dieselben zur genaueren Untersuchung gänzlich untauglich waren. 

Das Querschnittsbild der lederartigen Blätter der Maregravia recti- 
flora entspricht sozusagen dem Typus der Blattstructur des Genus Marc- 
gravia. Das obere Hautgewebe besitzt ein stark entwickeltes, eine Zellen- 
reihe bildendes hypodermales Wassergewebe, dessen Zellen im Verhältniss 
zu den niederen, ich könnte sagen, kleinen Zellen der Epidermis auffallend 


1 p. Sıntexis: Plant. Portorie. No. 5321. — Sierra de Naguabo, in silva montis 
«Piedra Pelada» 27. Oct. 1886. Det. J. URBAN (Specim. Orig.) 

? EGGERS, Flora exsice. Ind. Occident. Dominica. Frutex scandens in silv. 
Mai. 1882. Herb. Archiepisc. Dr.-is L. HAYNALD. 

5 Ähnlieh wie z. B. bei Nymphaea Lotus. — Vide: Dr. A. RICHTER, Die 
weisse Seerose oder Pseudo-Lotos-Blume des Nilgebietes. (In Termeszetrajzi Füze- 
tek. Vol. XX. 1897. p. 271.) 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 73 


gross sind; an ihren radialen Wänden weisen sie die entsprechenden 
Tüpfel auf. Die bei den Marcgravien im Allgemeinen isodiametrischen, 
polygonalen, geradwandigen, epidermalen Zellen sind bei Marcgravia recti- 
flora mit einer ziemlich dieken und glatten Cuticula überzogen. Die Aus- 
bildung von Krystallnadeln in grösserem Maasse habe ich in den Zellen 
des hypodermalen, wasserhaltigen Gewebes wahrgenommen ; die Raphiden- 
bündel des Mesophylls fügen sich, soweit dieselben im Palissadenparen- 
chym vorkommen, auch in diesem Falle auffallend an die Längsaxe der 
Palissadenzellen (Tab. III, Fig. 10h). 

Das ziemlich dichte Schwammparenchym ist im Assimilationssystem 
im Verhältniss zu der eine Zellenreihe bildenden Palissadenschicht stärker 
entwickelt ; es ist im Allgemeinen reich an Chlorophyll. Häufig treten auch 
Astrosclereiden auf, ähnlich jenen der Marcgravia umbellata. 

Für die Feststellung der Art sind die mycelfadenartig sich verzwei- 
genden und gegliederten Röhrchen überaus charakteristisch, welche blind 
endende, mehr oder weniger lange Ausstülpungen darstellen. Sie haben, 
wie erscheint, einen ins Grauviolette spielenden Inhalt; überspannen das 
Mesophyll kreuz und quer und verwickeln sich oft, hauptsächlich in der 
Palissadenschicht, zu Knäueln (Tab. III, Fig. 10m). Ihre Natur war an 
den von getrockneten Exemplaren gewonnenen Präparaten näher nicht 
festzusetzen : ich halte es aber für wahrscheinlich, dass diese Röhrchen 
einen ihrer Farbe entsprechenden, also grauvioletten Inhalt haben und in 
die Kategorie der gegliederten Milchröhren gehören. Natürlich würden 
auch in dieser Hinsicht nur die aus den Untersuchungen der lebenden 
Pflanze geschöpften Daten die nöthige Aufklärung geben. 

Das Vorkommen von ähnlichen Gebilden ist, meines Wissens, an 
den bisher untersuchten Arten der Maregraviaceen ganz unbekannt. 

Die Zellen des unteren Hautgewebes sind'im Querschnitte noch nie- 
derer als die oberen und bilden, wie ich sah, absolut kein hypodermales 
Wassergewebe. Die dicke, mit glatter Cuticula bedeekte Epidermis weist, 
von oben betrachtet, ein an Marcgravia umbellata erinnerndes Bild auf ; 
ein natürlicher Unterschied zeigt sich nur im Vorkommen der Spaltöffnun- 
gen und auch dieser nur insofern, als sich am oberen Hautgewebe keine 
Spaltöffnungen bilden. Im Baue der Spaltöffnungen, sowohl bei Marcgravia 
rectiflora, wie bei Marcgravia wmbellata, habe ich keine wesentliche Ab- 
weichung gefunden; für Maregravia rectiflora als Species dürfte auch das 
noch charakteristisch sein, dass ihre kleineren Gefässbündel ein aus stark 
verdickten Elementen bestehender Sklerenchymring umgibt. 


74 ALADÁR RICHTER 


Marcgravia Sintenisii URBAN. 


Unter den bisher behandelten Maregrawien ist Marcgravia Sintenisii 
diejenige, die relativ noch die einfachsten Structurverhältnisse aufweist. 

Das bei den Maregraviaceen im Allgemeinen mit dicker Cuticula be- 
deckte Hautgewebe bildet hier nirgends ein hypodermales Wassergewebe. 
Die radialen Wände der Zellen des oberen Hautgewebes sind sehr dünn, die 
Form und Grösse der Zellen weicht von jenen der Marcgravia rectiflora 
nicht ab. Die Palissadenschicht des Assimilationssystems besteht zwar aus 
zwel Zellenreihen, jedoch sind die einzelnen Palissadenzellen sehr kurz, 
sie machen kaum das Zweifache der ohnehin niederen epidermalen Zellen 
aus, so dass die beiden Zellenreihen zusammengenommen noch weit hinter 
dem Schwammparenchym zurückbleiben. Für das mechanische System der 
Marcgr. Sintenisii gilt dasselbe, was ich mit Bezug auf Marcgr. rectiflora 
schrieb ; der Unterschied der beiden Species ist nur quantitativ: d. h. die 
Zahl der Astrosclereiden ist sporadischer und der Sclerenchymring der 
zerstreut auftretenden kleineren Gefässbündel ist weniger stark. Eine Spur 
der, jenen von Marcgr. rectiflora ähnlichen, gegliederten Schläuche ist bei 
Maregr. Sintenisii nicht zu finden; auch die Raphiden zeigen sich nur 
sporadisch. Die zwischen den niederen, im Querschnitte länglich-schmalen 
Zellen des unteren Hautgewebes befindlichen Spaltöffnungen stimmen in 
ihrem Baue und in ihrer Anordnung mit jenen von Marcgr. umbellala- 
überein. 

Charakteristisch scheinen mir die in das untere Hautgewebe oft tief 
eindringenden Grübchen mit dunkelrothbraunem Inhalte zu .sein, die 
wahrscheinlich nichts anderes als die von H. O. Juez an Maregr. polyantha 
constatirten Gebilde! sind und die nach Wrrrwack eine harzartige Masse 
secerniren.” Nach H. 0. Juez sind sie Nectariumbehälter. LUNDSTRÖM? 
betrachtet sie als «Acarodomatien». Bei einzelnen Arten der Marcgravia- 
ceen kommen derartige Gebilde wohl vor, deren physiologische Function 
und histiologische Beschaffenheit kann aber nur an lebenden Exemplaren, 
genau und erfolgreich untersucht werden. 


1251. 0. Juez, |. c. Taf. IL Fig. 29. 

* WirrMaCE, Die Maregraviaceen ; pag. 276. 

? A. N. Lunpstrém, Die Anpassungen der Pflanzen an Thiere. Pflanzenbiolo- 
gische Studien, II. Upsala, 1887, p. 54. 


9 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. d 


Ruyschia clusiaefolia Jacq. 


Das mit dicker Cuticula bedeckte obere Hautgewebe der lederartigen 
Blätter erinnert im Querschnittsbilde an Fig. 17e. Tab. V von Maregravia 
umbellata, — ein hypodermatisches Wassergewebe ist jedoch nicht vorhan- 
den, statt dessen treten unter der Epidermis einzelne auffallend weite, im 
Querschnitte oval-rundliche Zellen auf, die in die Palissadenschicht oft 
tief eindringen und nichts anderes als die von RADLKOFER zuerst consta- 
tirten sogenanntenn verschleimte Zellen sind. Wenn wir die kleinen Bruch- 
stücke der Blattspreite möglichst behutsam mit Tuschlösung behandeln, 
so sehen wir sofort, dass der Schleiminhalt jener Zellen an dem Rande 
der Bruchtheile des Blattes lebhaft ausströmt, ohne dass jedoch die in 
solehen Fällen gewöhnlichen Schleimkugeln entstehen würden ;* der 
Schleiminhalt vermischt sich alsbald mit der Tuschlösung. Die verschleim- 
ten Zellen fallen schon bei der Flächenübersicht der Epidermis als spora- 
disch vorkommende, mattweisse, rundliche Flecken auf, die sieh unter den 
geradwandigen, isodiametrischen Zellen der Epidermis verbergen. 

Die Palissadenschicht des mit röthlichbraunem Zelleninhalt gefüllten 
Assimilationssystems besteht aus einer Zellenreihe und ist von der Palis- 
sade der Marcgravia insofern abweichend gebaut, als die Zellen deutlich 
cylindrisch und im Verhältniss zu ihrem Längendurchmesser schmal sind 
und gegenüber dem auffallend lockeren Schwammparenchym eine com- 
pacte Schicht bilden. Dessenungeachtet macht das Schwammparenchym 
beiläufig zwei Drittel des Assimilationssystems aus und es ist möglich, 
dass trotz der benannten Formeigenschaft der Palissade der Umstand zur 
Verminderung der Lockerheit des Schwammparenchyms beiträgt, dass die 
Astrosclereiden dicht neben einander vorkommen und deren Wände über- 
dies stark verdickt sind. 

Die Astrosclereïden der Ruyschia weichen bezüglich einiger Details 
des Baues von der allgemeinen Form der Astrosclereiden der Maregravia 
ab; diese Abweichung kann möglicherweise von generischer Bedeutung für 
die Ruyschia sein. 

Die Astrosclereiden der Marcgravia haben nämlich ein auffallend 
weites Centrallumen ; demzufolge ist die Wandverdickung des Idioblastes 
nicht eben gross. Ihre Arme münden oft mit weitem Lumen in den cen- 


* Dr. ALADÁR RICHTER, Über die Blattstructur der Gattung Cecropia, insbeson- 
dere einiger bisher unbekannter Imbauba-Bàume des tropischen Amerika. — Bib- 
liotheea Botanica. Heft 43. Herausgegeben von Prof. Dr. Chr. LUERSSEN und Prof. 
Dr. B. FRANK. Stuttgart, 1898. — Taf. VI, Fig. 4 und Taf. VIII, Fig. 19. 


76 ALADÁR RICHTER 


tralen Kórper; dies ist der Grund, dass die Form des ganzen mechanischen 
Elementes auch noch in den Details grosse Irregularität aufweist (Tab. IV, 
Fig. 13). 

Der Centralkórper der Astrosclereiden der Ruyschia ist rein auf eine 
Brachysclereide, d. h. eine Steinzelle zurückzuführen, deren bestimmter 
Umriss bei tieferer Einstellung des Tubus des Microscops, oder aber, wenn 
der. Schnitt die vertical stehenden Arme des Centralkórpers abtrennte 
(Taf. V, Fig. 21, an den mit «~ bezeichn. Stellen) mit der Schichtung und 
den einfachen Tüpfeln der Zellenwände zusammen deutlich zu erkennen ist. 
Die Wandverdickung des ganzen Idioblastes ist derartig mächtig, dass das 
Lumen der Arme fast gänzlich verschwindet. Die Art ihrer Verzweigung 
ist übrigens äusserst mannigfaltig; die unter Taf. V, Fig. 21 gelieferte 
Zeichnung weist nur eine einfachere Art dieser Astrosclereiden auf, wo 
eben die gabelige Verzweigung der Arme — dies ist die häufigste Erschei- 
nung — wegblieb. Auf Xylophilin-heaction (Phloroglucin-Salzsáure) fär- 
ben sie sich intensiv rosenroth; dies ist ein Zeichen, dass die Astro- 
sclereiden der Maregraviaceen bedeutend verholzt sind. 

Raphidenbündel treten im Assimilationssystem sporadisch auf und 
ordnen sich, wie bei den früher besprochenen Arten, insofern sie sich in 
der Palissadenschicht entwickelten, in der Längsaxe der Palissaden- 
zellen an. 

Ausser der Structureigenheit der Astrosclereiden ist die Ausbildung 
des Durchlüftungssystems bei Ruyschia überaus charakteristisch. Im oberen 
Hautgewebe kommen überhaupt keine, im unteren dagegen sehr zahlreich 
die Spaltóffnungen vor, deren Anordnung an der Fläche des Blattes, sowie 
der Bau der Schliesszellen wahrscheinlich ein generisches Merkmal der 
Ruyschia bildet. 

Bei der Flächenübersicht habe ich nämlich erfahren, dass an dem 
mit ziemlich dicker Cuticula bedeckten und aus geradwandigen Zellen 
gebildeten unteren Hautgewebe die oval-länglichen, an ihren beiden 
Enden abgerundeten Spaltóffnungen mit ihrer Längsaxe consequent einer 
Riehtung folgen, welche mit der Hauptader des Blattes übereinstimmt; so, 
dass ein aus einer Parcelle (die einer Ader zweiten hanges entspricht) 
gemachter Querschnitt, welcher die Schliesszellen nicht der Quere nach 
durehschneidet, kein entsprechendes Bild liefert. So weit es das zur Ver- 
fügung stehende sehr geringe und zu genauerer Untersuchung wenig ge- 
eignete Material des Herbariums erlaubte, ist es mir gelungen, noch fol- 
gende Merkmale der Schliesszellen festzustellen. Im Querschnittsbilde der- 
selben sind in erster Linie jene kräftig entwickelten, cuticularen Leisten 
der Spaltóffnungen ins Auge fallend, weiche die sich typisch einstellende 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. 77 
eisodiale Öffnung im Nothfalle möglicherweise hermetisch verschliessen. 
Diese formen sich bei Marcgravia umbellata auf solche / S Art (Tab. IV; 
Fig. 120), bei Ruyschia schliessen sie in der Richtung & -a einer horizon- 
talen Linie (Tab. III, Fig. 11c); der ganze Apparat steht im letzteren Falle 
mit den Zellen der epidermalen Zellenreihe auf einem Niveau. Diese cuti- 
cularen Leisten umgeben die Spaltöffnungen der Ruyschia — von oben 
betrachtet — als ein ungewöhnlich breiter, stark lichtbrechender, ovaler 
Ring, dessen Breite an allen Stellen ein und dieselbe bleibt. 

Die Zellenwandverdickung am hypobasalen Theile der Schliesszellen 
bleibt auch hier nicht aus, ja ist derart bedeutend, dass das Lumen der 
Schliesszellen verháltnissmássig klein zu nennen ist (Tab. III. Fig. 111); die 
Bildung der bei Marcgravia umbellata ersichtlichen und gegen die innere 
Athemhóhle fallenden cuticularen Zäpfchen (Tab. IV, Fig. 127) bleibt jedoch 
bei Ruyschia hinweg, so dass hier von einer opisthialen Öffnung keine Rede 
sein kann; sie ahmt in dieser Hinsicht die Schliesszellen der Blätter des 
plagiotropen Sprosses von Maregravia umbellata nach (Tab. II, Fig. 4s). 

Auf Grund dieser Ausführungen kann ich Folgendes als Schluss- 
ergebniss zusammenfassen : 

1. Die Heterophyllie der Marcgravia gelangt auch in ihrem anatomi- 
schen Baue zum Ausdruck; denn sowohl das Assimilationssystem des an 
dem Substrat haftenden, also des steril bleibenden plagiotropen Sprosses, 
wie die Blätter des frei vegetirenden, fertilen, also orthotropen Zweiges, 
weisen eime anatomisch wesentlich abweichende Structur auf. 

Ihre physiologische Erklärung stósst auf keine grösseren Schwie- 
rigkeiten. 

Diese plagiotropen Sprosse der epiphyten Pflanze suchen ihren Stütz- 
punkt naturgemäss an schattigen Stellen, wo der Luftkreis in Folge seines 
Dunstgehaltes ihr Leben am wenigsten gefährdet ; dies ist auch die Ursache, 
dass sie die Bildung eines separaten, hypodermalen Wassergewebes nicht 
nöthig haben; eine derartige Rolle kann auch die Epidermis der dem Substrat 
haftenden Blätter übernehmen, deren «schützender» Beruf ist nur secun- 
där, denn die von der Natur dargebotene Stütze (Baumstämme oder Felsen) 
macht auch die Entwickelung der mechanischen Elemente im Assimila- 
tionssystem überflüssig. | 

Derfertile Zweig hingegen formt sich denabweichenden Lebensverhält- 
nissen entsprechend. Die nach freier Luft strebenden orthotropen Sprossen 
entwickeln ohne jede Stütze lederartige Blätter, deren Cuticula ziemlich dick 
und in den meisten Füllen mit hypodermatischem Wassergewebe versehen 
ist. Für die mechanischen Elemente des Assimilationssystems hat die 
Natur sozusagen verschwenderisch gesorgt; in Betracht der verhältniss- 


15 ALADÁR RICHTER 


mässig kleinen Dimension der Blattspreiten sehen wir das «Princip der 
Materialersparung» wenigstens in diesem Falle nicht bewahrheitet. 

Der Beruf der Idioblaste des Assimilationssystems, der sogenannten 
Astrosclereiden wäre auch meiner Ansicht nach in erster Linie der, dass sie 
als «Strebe-Pfeiler» zwischen den beiden Hautgeweben den nóthigen Raum, 
für das Mesophyll sichern. 

Aus all diesen Thatsachen ist eben nicht auffallend, dass: 

2. Den beiden Blattformen entsprechend auch die Grósse der Chloro- 
plaste entsprechend verschieden ist. Zwar fand ich an Marcgravia umbel- 
lata keinen so aussergewöhnlichen Gróssenunterschied, wie H. O. Juri an 
Marcgravia coriacea ; aber als bewiesene Thatsache ist wenigstens eine 
relative Grössendifferenz, resp. Abweichung zu constatiren. H. O. Juez ! 
ist richtig vorgegangen, indem er nur sagte, dass: «er nicht wisse, ob dieser 
Unterschied auf eine lebhaftere Assimilation der kleineren Blätter (d. h. 
des sterilen Zweiges) folgern lässt?» Dagegen muss ich SzysztLowicz? 
Aussage als widerlegt erachten, dass «die grósseren Chloroplaste zugleich 
eine grössere Assimilationsthätigkeit bedeuten.» 

Es ist nämlich der Grundsatz? der physiologischen Pflanzenana- 
tomie als feststehend bekannt, dass die Chloroplaste die Aufgabe haben, 
die in das Innere der Zellen diffundirende Kohlensäure zu absorbiren : die 
Absorption dieses Nahrungsstoffes ist umso schneller und vollkommener 
(also auch «lebhafter»), je grösser die Absorptionsfläche ist. Es ist bekannt, 
dass die grösstmöglichste Oberfläche nicht durch die Grösse des Volumens 
eines Chloroplastes, sondern durch die Zertheilung des Chlorophyllappa- 
rates auf zahlreiche kleine Körner erreicht wird. Damit gehen auch andere. 
Vortheile Hand in Hand ; nämlich die grössere Beweglichkeit der Chloro- 
plaste, das erleichterte Auswandern der Assimilationsproducte und — dies 
ist die Hauptsache — die stärkere Intensität der Durchleuchtung, was bei 
den sich in den Schatten ziehenden Blättern der plagiotropen Zweige eben 
nicht geschieht. 

Es ist nicht uninteressant, dass die an ein und demselben Zweige der 
Monstera acuminata auftretende Heterophyllie für all dies das beweisende 
Beispiel liefert. Es ist bekannt, dass die Chloroplaste der an dem Substrat 
haftenden Blätter sowohl in ihrem Volumen, als auch in der Grösse der 
Stärkeeinschlüsse thatsächlich bei weitem grösser als jene der fiederspal- 
tigen Blätter sind; die Stärkeeinschlüsse sind oft so gross, dass sie den 


1 H. O. Jouez, l. c. pag. 10. 
* ENGLER und PRANTL, Natürl. Pflanzenfamil. l. c., pag. 159. 
* HABERLANDT, Physiolog. Pflanzenanatomie. Leipzig, 1896, pag. 229—230. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN 79 


Chlorophyll-Farbstoff auf eim. Minimum vermindern ; oft dermassen, dass 
er nur als überaus dünner Beleg die mehr oder weniger rundlichen oder 
ovalen Gruppen der Stürkekórner bedeckt und nur dort als sehr dünne 
Lamelle zwischen die Stärkekörner eindringt, wo die Körner sich noch 
nicht gegenseitig berühren (Tab. V, Fig. 19). 

Jedes Zeichen spricht dafür, dass die sogenannten grossen Chloro- 
plaste der an dem Substrat haftenden Blätter die Kohlehydrate schon in 
gelóstem Zustande fertig erhalten und dass die Thätigkeit der Chloroplaste, 
die im Schwammparenchym sozusagen nur Leucoplaste sind, sich einzig 
auf die aus dem fertigen Material gewonnene Organisation der Stärke- 
körner beschränkt. Für all dies spricht der als Schattenwirkung erscheinende 
geringe Chlorophyllgehalt: wahrscheinlich überwiegt das Xanthophyll 
(resp. Carotin). Ich glaube, dass die an dem Substrat haftenden Blätter 
der plagiotropen Sprosse in gewisser Hinsicht Speicherorgane sind, denn 
es ist eine physiologische Thatsache, dass das Vorhandensein der 
Stürkeemschlüsse noch durchaus nicht die Bedeutung hat, als ob den- 
selben irgend ein Assimilationsprocess vorangegangen wäre ; dagegen steht 
auch das fest, dass bei lebhafter Assimilation die Bildung von grósseren 
Stärkekörnern auch vollkommen weebleiben kann, indem die Assimila- 
tionsproducte nach ihrer Bildung gleich abgeleitet werden. | 

Je grösser die Zahl der Chloroplaste einer Zelle ist, umso grösser ist 
auch ihre Assimilationsenergie. Wir betrachten auch eben darum z. B. die 
Zellen der Palissadenschicht als specielle Assimilationszellen und als 
Transpirationsgewebe die Zellen des Schwammparenchyms. 

Nach all diesem können wir kaum daran zweifeln, dass die leder- 
artigen Blätter des orthotropen (fertilen) Zweiges durch ihre kleineren, aber 
bei weitem zahlreicheren Chloroplaste auch lebhafter assimiliren. Darauf 
deutet auch die dunkelgrüne Farbe der Blätter, sowie das Streben ans 
Sonnenlicht. 

3. Mit Bezug auf die Marcgraviaceen (die Marcgravia paradoxa = 
Monstera acuminata ausgeschlossen) verfüge ich nur von zwei Marcgra- 
via Arten — M. coriacea und M. wmbellata — über solche Daten, die zur 
Kenntniss der am Substrat haftenden Blätter des plagiotropen Zweiges dienen. 
Aus dem Vergleiche derselben erhellt, dass das Hautgewebe keine echten 
Triehomgebilde erzeugt: statt deren weisen die Epidermiszellen papillen- 
artige Ausstülpungen auf, welche in mehr oder weniger grossem Maasse 
auch bei Arten, welche zu anderen Pflanzenfamilien gehóren, vorzukom- 
men pflegen (Monstera acuminata ; Scindapsus argyraea ENGL., im Botan. 
Centr. Bl. 1886, Bd. 25. Taf. III, Fig. 3. Anthurium magnificum LaNpEN., 
lc; Fig. 15). 


SO ALADÁR RICHTER 


Ein hypodermales Wassergewebe bildet sich nicht; statt dessen figu- 
rirt die Epidermis als Wasserreservoir; dafür sprechen auch zum Theil 
die perforirten, radialen Wände der Epidermis (Maregrawia umbellata, 
Tab. II, Fig. 3e, und 4e,). Spaltöffnungen entwickeln sich an beiden Flächen 
des Blattes; in grösserer Zahl aber nur an der Blattunterfläche. Der ganze 
Apparat des Durchlüftungssystems ist in seiner Structur charakteristisch : 
er weicht oft von den Spaltöffnungen der lederartigen Blätter derselben 
Pflanzenart ab (Vergl. Tab. II, Fig. As, und Tab. IV, Fig. 12e). Über die 
Chloroplaste siehe Punkt 2. 

Die Zellen der in strengerem Sinne genommenen Assimilations- 
schicht des Assimilationssystems, also des Palissaden-parenchyms, hängen 
ziemlich locker mit einander zusammen und treten im Verhältniss zu dem 
dicht entwickelten Schwammparenchym in den Hintergrund. In den Blät- 
tern der Marcgraviaceen habe ich ausser den Raphidenbündel keine ande- 
ren Kıystalle beobachtet; bei Monstera acuminata jedoch kommen auch 
Krystalldrusen vor. ng 

IT. Zur Charakterisirung der Marcgraviaceen können wir mehr Eigen- 
heiten in der Blattstructur des orthotropen Zweiges finden. Die Cuticula des 
Hautgewebes ist ziemlich dick und bedeckt ohne jede Ausstülpung gleich- 
mässig als glatte Schicht die geradwandigen, polygonalen Zellen des Haut- 
gewebes. Trichomgebilde sind nieht vorhanden. Die Höhe der Zellen des 
Hautgewebes variirt und hängt nicht immer davon ab, ob ein hypoder- 
males Wassergewebe sich bildete, oder nicht (Maregr. umbellata, M. recti- 
flora); ja in letzterem Falle können sie auch auffallend nieder sein 
(Maregr. Sintenisii). Typisch entwickeltes, hypodermales Wassergewebe 
können entweder beide Hautgewebe (Marcgr. polyantha, Marcgr. coriacea), 
oder nur das obere (Marcgr. umbellata, Maregr. rectiflora) bilden, oder es 
bleibt gänzlich weg (Marcgr. Sintenisit, Norantea brasiliensis, Ruyschia 
clusiaefolia). Bei der Ruyschia z. B. ersetzen den Mangel der wasserhäl- 
tigen hypodermalen Schicht verschleimte, grosse, rundliche Zellen. 

Die Palissadenschicht des Assimilationssystems besteht aus einer 
(Marcgr. rectiflora, Norantea brasiliensis, Ruyschia), oder aus zwei Zellen- 
reihen (Marcgr. Sintenisii, M. polyantha, M. coriacea, M. umbellata) ; im 
Übrigen tritt sie dem dichten Schwammparenchym gegenüber auch im 
Mesophyll der lederartigen Blätter in den Hintergrund. Die im Mesophyll 
vorkommenden, mycelartig verzweigten, gegliederten (Milch?) Röhren 
charakterisiren die Marcgravia rectiflora ebenso specifisch, wie die «Epi- 
dermis mucigera» die Ruyschia clusiaefolia. 

Spaltóffnungen kommen im Allgemeinen in Verbindung mit dem 
unteren Hautgewebe vor; deren Structur ist charakteristisch. insofern ihre 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. Si 


cuticularen Leisten oft eine eisodiale (Ruyschia), oder aber eisodiale und 
opisthiale Öffnung bilden (Marcgravia). Die Leisten, welche die eisodiale 
Öffnung schliessen, wirken entweder in horizontaler Richtung (Ruyschia, 
Tab. III, Fig. 116), oder aber als schliessende Klappen in dieser Form „7 N 
(Marcgravia, Tab. IV, Fig. 120). 

Die cuticularen Leisten sind bei Ruyschia am mächtigsten, ja sogar 
möglicherweise generisch typisch, denn der ganze Apparat ist, von der 
Fläche gesehen, ringsherum mit einem gleichmässig breiten Ringe um- 
geben. 

Es ist bekannt, dass die im Assimilationssystem vorkommenden 
Astrosclereiden die Marcgraviaceen mit den Theaceen in Verwandschafts- 
verbindung bringen ; die sogenannte Pelliciereae-Gruppe dieser letzteren 
Pflanzenfamilie bildet eigentlich auch einen Übergang zur natürlichen 
Familie der Marcgraviaceen.! Die Astrosclereiden der Theaceen hat 
TscuircH? bekannt gemacht und auch gezeichnet. Das in Betreff der 
Astrosclereiden der Maregraviaceen von H. O. JuEL gesagte ist schon des- 
wegen weniger genügend, weil er mit Bezugnahme auf eine nicht sehr 
instructive Zeichnung einzig von den Astrosclereiden der Maregravia 
polyantha spricht, wo dieselben nur sporadisch und weniger typisch auf- 
treten. Zu erwähnen ist noch, dass die Form der Astrosclereiden auch 
noch innerhalb der Familie eine grosse diagnostische Bedeutung hat: 
davon kann uns das gegebene Beispiel der Marcgravia und Ruyschia 
leicht überzeugen. 

Zur Entscheidung, ob das Ergebniss der anatomischen Untersuchung 
zur Erweiterung der systematischen Kenntniss der Maregraviaceen, bezie- 
hungsweise zur genaueren Bestimmung der Genera und Arten geeignet 
ist, folgt hier der auf anatomische Grundlage basirte Schlüssel: 


Clavis analytica.? 


A) Die Idioblaste des Assimilationssystems sind sogenannte «Trichoblaste», das 
sind in Form eines H gebildete innere, selerenchymatische, unechte Haar- 


? ENGLER und PRANTL, Natürl. Pflanzenfamil. 1893. Liefer. 82, p. 177. 

* A. TscHIRCH, Angewandte Pflanzenanatomie. Wien und Leipzig, 1889. p. 285. 
(3. Das mechan. System). 

? In erster Linie legte ich das Hauptgewicht auf die histiologischen Merk- 
male der lederartigen Blütter (— II) des fertilen (orthotropen) Zweiges, darum, weil 
wir diesbezüglich über die meisten Daten verfügen und hierin die natürlichste 
Grundlage des Vergleiches liegt und dies umsomehr, als die Heterophyllie einzig 
das Genus Marcgravia typisch charakterisirt. 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII, köt. 6 


82 ALADÁR RICHTER 


gebilde (Spieularzellen.)* Ausser den Raphidenbündeln kommen auch Krystall- 
drusen vor... be ; AS) Tats LR REG pur A 
h) Als Idioblaste des Assimilationssystems men sogenannte Astrosclereiden** 
und Raphidenbündel vor. Die lederartigen Blätter sind mit einer starken, 
gleichmässigen Cuticula bedeckt; Haargebilde kommen nicht vor. Die Zellen 
des Hautgewebes sind polygonal und geradwandig. Die Epidermis der an dem 
Substrat haftenden Blätter weist im Allgemeinen papillenartige Ausstülpungen 
auf, aber echte Trichomgebilde kommen auch hier nicht vor. Ihr Schwamm- 
parenchym ist dicht und bildet den grösseren Theil des Mesophylls auch noch 
in dem Falle, wenn die Palissadenschicht aus zwei Zellenreihen besteht .. 2 
1. I. Das Hautgewebe der an dem Substrat haftenden Blätter bedeckt eine glatte 
Cuticula, im Übrigen weist es papillenartige Ausstülpungen auf; die radialen 
Wände sind nicht perforirt. Hypodermales Wassergewebe ist nicht vorhanden. 
Die Schliesszellen der Spaltöffnungen bilden nur gegen die innere Athemhöhle- 
im Querschnitte spornartige, gegen einander stehende Zäpfehen. Ihr Palissaden- 
parenchym besteht aus zwei Zellenreihen. Ihre Chloroplaste sind 64—8 u, 
sogar 1172 » gross, mit entsprechend grossen Stärkeeinschlüssen. 
II. Die Blattspreite der frei vegetirenden Blätter ist fiederspaltig; ihr Haut- 
gewebe bildet kein hypodermales Wassergewebe. Ihre Cutieula weist auffallende 
centrifugale, wellenartig verlaufende Verdickungen, sogenannte eutieulare Leisten 
auf. Die Zahl der Trichoblasten, sowie auch der Chloroplasten ist grösser, die 
letzteren sind aber in Betracht ihres Volumens kleiner (3:2—4S u), dem ent- 
sprechend sind auch die Stärkeeinschlüsse kleiner. 
Monstera acuminata C. Koch 
[Maregravia paradoxe Burr] 
2. Im Hautgewebe kommen verschleimte, in die Palissadenschicht eindringende, 
auffallend grosse, rundliche Zellen vor (Epidermis mucigera). Der centrale 
Körper der auffallend stark verdiekten Astrosclereiden zeigt das Bild eines 
Brachysclereides (Taf. IV, Fig. 21). Sein Schwammparenchym ist locker 
Ruyschia 3 
—  Verschleimte Zellen kommen im Hautgewebe nicht vor, statt deren bildet sich 
oft ein hypodermales Wassergewebe. Der centrale Körper der Astroselereiden 
ist weithöhlig und ganz unregelmässig .. . .. - .. Marcgravia L. 4 
[Marcgraavia GRISEB|. 
3. Die lederartigen Blätter bilden kein hypodermales Wassergewebe. Ihre Palis- 
sadenschicht besteht aus einer Zellenreihe. Die euticularen Leisten, welche die 
eisodiale Óffnung der Spaltóffnungen schliessen, sind stark entwickelt; sie 
wirken von jenen der Maregravia abweichend, in der Richtung einer horizon- 
talen Linie; von oben betrachtet umgeben sie als stark entwickelter Ring den 
ganzen Apparat. Opisthiale Öffnungen bildende cuticulare Leisten respective 
Züpfehen bleiben weg UL — Ruyschia clusiaefolia Jacqu. 
4. Das Hautgewebe bildet abeolits kein hypodermales Wassergewebe 7 4 


* EnGLER und PRANTL, Natürl. Planzenfamil. Leipzig, 1887. Liefer; 9, p. 106. — 
Araceæ, in DE Cann. Monogr. Phanerog. 1. e. pag. 11. — Dx Bary, Vergl. Anatomie 
der Veget.-Organe. Leipzig, 1877, p. 233. ^ Lt 

kk TscHIRCH, Angew. Pflanzenanatomie, p. 302, 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN 83 

— Nur das obere Hautgewebe ist mit einem typisch entwickelten und im Quer- 
schnitte eine Zellenreihe bildenden, hypodermalen Wassergewebe versehen 7 

.— Sowohl das obere, wie das untere Hautgewebe ist mit einem vollkommen ent- 
wiekelten, hypodermalen Wassergewebe versehen. H. O. JuEL, l. c. Tab. II, 


pig: 99g i S. VEN PUE ur LUI) 
. Die Palesadenschicht besteht im duerschoitte aus zwei Relloarsihen ds 
Die Palissadenschicht besteht im Querschnitte aus einer Zellenreihe 11 


al o 


Beide Zellenreihen der Palissade bilden im Verhältniss zum breiten (bei den 
Maregraviaceen gewohntermaassen wenig lockeren) Schwammparenchym eine 
schmale Schicht. Astrosclereiden treten selten auf. Über ihre Spaltöffnungen 
siehe Marcgr. wmbellata. Ihre kleineren, in das Mesophyll gebetteten Gefäss- 
bündel umgibt ein wenig entwickelter Sclerenchymbogen. An der Blattunter- 
fläche bildet sich eine ziemlich grosse Menge von Grübchen, welche eine harz- 
artige Masse secerniren.^  .. _. .. Marcgravia Sintenisii. J. URBAN. 
7. Die in das Mesophyll em kleineren Gefässbündel sind sowohl vom 
Hadrom, als auch vom Leptom aus mit einer Sclerenchymsichel umgeben. 


Die Palissadenschicht besteht aus zwei Zellenreihen_ ..  _ —  … 8 
— Die in das Mesophyll gebetteten kleineren Gefässbündel umgibt ein starker 
Sclerenchymring. Die Palissadenschicht besteht aus einer Zellenreihe ^. 9 


S. I. Die radialen Wände des Hautgewebes der an dem Substrat haftenden Blätter 
des plagiotropen Sprosses sind perforirt; hypodermales Wassergewebe bildet sich 
nicht. Die Schliesszellen ihrer Spaltöffnungen sind an den hypo- und epibasalen 
Theilen abgerundet (Tab. II, Fig. 4s, s,); der ganze Apparat steht mit der Zellen- 
reihe der Epidermis auf einem Niveau. Die papillenartige Ausstülpung der Epider- 
miszellen bedeutetnur den Anfang der Trichombildung, echte Haargebilde kommen 
aber weder hier, noch bei anderen Arten vor. Ihre Palissadenschicht besteht aus 
einer Zellenreihe und ist locker. Die Grösse ihrer verhältnissmässig wenig 
zahlreichen Chloroplaste schwankt zwischen 7:5—10'0 u; dieselben schliessen 
zahlreiche, aber kleine Stärkekörner in sich ein. Raphidenbündel nur spo- 
radisch. Astrosclereiden habe ich keine gefunden. 

II. Die freistehenden, lederartigen Blätter des orthotropen Zweiges sind ohne 
jede Ausstülpung mit gleichmässiger, glatter Cuticula überzogen. Die ein wenig 
zwischen die Epidermiszellen vertieften Schliesszellen der Spaltöffnungen sind 
sowohl auf dem epi- wie auf dem hypobasalen Theile mit cuticularen Leisten 
versehen ; hauptsächlich jene, die eisodiale Öffnung schliessenden sind stark 
entwickelt und bieten im Querschnitte dieses / N Bild. (Tab. ÍV, Fig. 12c). Ihre 
Palissadenschieht besteht aus zwei Zellenreihen. Die Chloroplaste sind 5—7:5 u, 
manchmal 10 » gross und treten in bedeutender Zahl auf. Typisch entwickelte 
Astrosclereiden sind zahlreich .. . Sage . .. Marcgravia umbellata L. 
(M. dubia H. B. K.) 

9. II. Die Zellen beider Hautgewebe sind, im Vergleiche zu den übrigen, nieder. 

Die mycelfadenartig verzweigten, grauvioletten, gegliederten (milehhaltigen ?) 


é * Wirrmack erwähnt sie auch bei Marcgravia umbellata Fl. Brasil. 1. c. Ich 

konnte mich, wegen Mangels an entsprechendem Material, in eine detaillirtere 

Untersuchung dieser Gebilde nicht einlassen, aber ich glaube, dass ihr Vorkommen, 

ihr Bau und ihre Zahl von systematischer Bedeutung sein dürfte. 
6* 


S4 ALADAR RICHTER 


Schläuche des Mesophylls charakterisiren die Species. In Betreff ihrer Spalt- 
öffnungen siehe Meregr. wnbellata L. __ : Maregravia rectiflora Tr. et Pr. 
10. Die Palissadenschicht besteht aus zwei Zellenreihen : 

a) I. An beiden Hautgeweben der Blätter des sterilen Zweiges stülpen sich die 
Zellen papillenartig aus (Warze), die Papillen des oberen Hautgewebes sind 
die grösseren (H. O. Juer, |. c. Tab. IL, Fig. 23). Hypodermales Wasser- 
gewebe bildet sich nicht. Die Grösse der Chloroplaste ist auffallend (10 u breit 
und 20 u lang; nach H. O. Juer's Angaben). 

II. In den lederartigen Blättern des fertilen Zweiges sind die Chloroplaste bei 

. „weitem kleiner (nach H. O. JUEL 5—9 u.) . Marcgravia coriacea VAHL. 

6) Astrosclereiden treten sporadisch auf. (Ausführlichere Daten fehlen). 

Marcgravia polyantha Dkrr.* 

11. Die Spaltóffnungen stehen mit der Zellenreihe der Epidermis auf einem Niveau. 
In Betreff ihrer, Astrosclereiden siehe Marcgr. polyantha, H. O. JuEL l. c. 
(Ausführlichere Daten fehlen). ce —  Norantea brasiliensis CHoisy. 


4. Wie wir gesehen haben, waren für Verwandtschafts-Verbindungen 
der Monstera acuminata (= Marcgravia paradoxa) mit den Maregra- 
viaceen morphologisch einigermassen annehmbare Gründe vorhanden, 
natürlich nur in Betreff der vegetativen Organe. Der Dimorphismus der 
Chloroplaste ist bei Monstera acuminata auffallend. Auch in der Hinsicht 
besteht Verwandtschaft, dass die an dem Substrat haftenden Blätter der 
plagiotropen Sprosse kein hypodermales Wassergewebe bilden, die Epider- 
miszellen aber sich papillenartig ausstülpen. Ihre wesentlichen, von den 
eigentlichen Maregraviaceen abweichenden Merkmale sind aber: 

1. Die Lage der Nebenzellen der Spaltöffnungen (Tab. III, Fig. 
Sa—a U. y—4,). 

2. Die in den Intercellulargängen des Assimilationssystems auf- 
tretenden Sclerenchymfasern (Tab. II, Fig. 5). 

3. Gänzlicher Mangel an Milchröhren. 

All das, was ich zur näheren Kenntniss der Monstera acuminata 
beizutragen bemüht war, kann zur Bekräftigung, theilweise zur Ergänzung 
jener Daten dienen, welche DarnrrzscH ** mit Bezug auf die Blattanatomie 
der Aroideen im «Botanischen Centralblatt» 1. e. auseinandersetzte und 
in den fünf Punkten seines Schlussergebnisses zusammenfasste. 

| x 

* Aus H. O. Jukrs Text ergibt sich nicht mit volikommener Sicherheit, ob 
sich seine Erörterung auf die Blätter der sterilen (plagiotropen), oder auf jene der 
fertilen (orthotropen) Zweige beziehen; nur aus der Zeichnung, auf welche er sich 
beruft, folgere ich, dass seine Daten allein «die lederartigen (II) Blätter des fertilen 
Zweiges betreffen können. 


** DALITZscH, Beiträge zur Kenntniss der Blattanatomie der Aroideen. Mit 
Taf. III. (Botan. Centralblatt, XXV. 1886, pp. 346—458.) 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. ND 


Es ist also erwiesen, dass das Ergebniss der physiologisch-anatomi- 
schen Untersuchungen die Elimination der Maregravia paradoxa aus dem 
Kreise der Marcgraviaceen bedingt und dass sie in Folge ihrer natürlichen 
Verwandtschafts- Verbindung zur Familie der Aroideen gehört. SzyszıLowıicz 
war bei der anatomischen Charakterisirung der Maregraviaceen ganz allein 
auf H. 0. Jurn's citirte Arbeit angewiesen. Der Vergleich des citirten Passus 
der «Natürlichen Pflanzenfamilien» mit diesen Mittheilungen zeigt, dass 
es mir in Bezug auf das Assimilations-, Mechanische, Haut- und Durch- 
lüftungssystem der Marcgraviaceen gelungen ist, wie ich glaube, genauere 
und bisher unbekannte Details festzustellen. EN 

Das Resultat ist aber doch nicht vollkommen zufriedenstellend. Die 
Punktirung der Blätter z. B. hat auch ihre specielle physiologisch-anato- 
mische, gewiss auch systematische und biologische Bedeutung. Dies ‘und 
manches andere musste ich, hauptsächlich wegen des Mangels an leben- 
dem Pflanzenmaterial unaufgeklärt lassen. In Bezug auf die oben ange- 
führten physiologisch-anatomischen Systeme bemerke ich, dass H. O. JUEL s 
und meine Untersuchungen sich auf sieben Species dreier Genera (Marc- 
gravia, Norantea, Ruyschia) erstreckten, also auf ein Fünftel der bisher 
bekannten Artenzahl der Marcgraviaceen. Ausser den auf andere Arten 
bezüglichen Untersuchungen würden wir noch die physiolog.-anatomische 
Kenntniss der Genera Souroubea Aug. und Caracasia Szysz., benöthigen, 
welche, obwohl sie zur Familie der Marcgraviaceen gehören, bis zur Zeit 
in dieser Beziehung ganz und gar unbekannt sind. 


FIGUREN-ERKLÄRUNG. 


Tab. II. 


1. Marcgravia (dubia) umbellata. Ein Theil des an dem Substrat haften- 
den plagiotrop. Zweiges, in natürl. Grösse. 

2. Marcgravia umbellata. Frei vegetirendes (lederartiges) Blatt des ortho- 
trop. Sprosses, in natürl. Grösse. PO 

3. Maregravia umbellata. Querschnitt des an dem Substrat haftenden 
Blattes (Fig. 1). Vergr. 350. — e. Oberes Hautgewebe ; — e,. Die perforirte radiale 
Wand einer Zelle des oberen Hautgewebes ; — p. Palissadenschicht ; — s. Tran- 
spirationsgewebe, d. h. Schwammparenchym. 

4. Maregravia umbellata. Ein Theil des unteren Hautgewebes im Quer- 
schnitte von derselben (Fig. 1). Vergr. 850. — e. Unteres Hautgewebe ; — s. der 
hypo-, — s, der epibasale Theil der Schliesszelle ; — 1—3. Nebenzellen (siehe 
Taf. III, Fig. 7, 153); — s. Schwammparenchym. — Anmerk. Die Chloroplaste sind 
hier nicht zur Darstellung gebracht. 


S6 ALADAR RICHTER 


5. Monstera acuminata (Marcgravia paradoxa). Aus dem Mesophyll des- 
frei vegetirenden (fiederspaltigen) Blattes eine sogen. «Spicularzelle» (Tricho- 
blast) als Idioblast (Van TIEGHEM"s Poil en H). Vergr. 250. 


"aD LEE: 


6. Marcgravia umbellata. Das obere Hautgewebe der lederartigen Blätter‘ 
des frei vegetirenden (orthrop.) Zweiges, von oben betrachtet. Verg. 350. 

7. Marcgravia umbellata. Vom oberen Hautgewebe des Blattes des pla- 
giotrop. Sprosses (Tab. II, Fig. 1) ein Theil mit Spaltóffnung. Vergr. 350. — 
Anmerk. Das untere Hautgewebe ist ebenso. Bezügl. 1. 3 siehe Tab. IT, Fig. 4 1-3. 

8. Monstera acuminata. Ein Theil des unteren Hautgewebes des an dem 
Substrat haftenden Blattes (Tab. IV, Fig. 14) mit Spaltóffnung (siehe Tab. V,. 
Fig. 18c) Vergr. 400. — a—a, a, — a, sind die Nebenzellen des Spaltóffnungs-- 
apparates. — Anmerk. Die sporadisch auftretenden Spaltöffnungen des oberen 
Hautgewebes sind ähnlich gebaut. 

9. Monstera acuminata. Fiederspaltiges Blatt, */s der natürl. Grösse. — 
III. Stadium. (Siehe Tab. IV, Fig. 14. I. Stad. — Tab. V, Fig. 20. II. Stad.) 

10. Marcgravia rectiflora. Querschnitt des lederartigen Blattes des ortho-- 
tropen Zweiges. Vergr. 220. — c. Cuticula; — e. oberes Hautgewebe ; — h. hypo- 
dermales Wassergewebe ; — r. Raphidenbündel enthaltende Zelle ; — m. die im 
Assimilationssystem mycelfadenartig sich verzweigenden, grau-violetten, geglie- 
derten (Milch ?) Schläuche. 

11. Ruyschia clusiaefolia. Ein Spaltóffnungsapparat des unteren Haut- 
gewebes der lederartigen Blätter des frei vegetirenden orthotrop. Zweiges. Vergr.. 


ca. 350. Querschn. — c. die eisodiale Öffnung schliessenden cutieularen Leisten 
und die durch sie geschlossene — o äussere Lufthóhle; -- b. innere Luft-- 
höhle ; — z. Schliesszellen. — !. Lumen der Schliesszelle. 

Tab. IV. 

19. Marcgravia umbellata. Querschnitt des lederartigen Blattes. (Tab. II, 
Fig. 2). Vergr. 440. — e. Unteres Hautgewebe ; — c. die cuticularen Leisten, 
welche die eisodiale Offnung der Schliesszellen abschliessen ; — u. äussere Luft- 
höhle ; — i. die am hypobasalen Theile der Schliesszellen auftretenden cuticu- 
laren (spornartigen) Zäpfchen ; — v. innere Lufthöhle ; — s. Schwammparenchym.. 


13. Marcgravia umbellata. Der Idioblast, sogen. Astrosclereid in dem 
Mesophyll des lederartigen Blattes (Tab. IL Fig. 2) Vergr. 190. — p. Der: 
in der Palissadenschicht, — s. der im Schwammparenchym liegende Theil des- 
selben, — c. centrale Hóhle. 

14. Monstera acuminata. Das an dem Substrat haftende Blatt im I. Stadium 
seiner Entwicklung, von der unteren Fläche betrachtet. Natürl. Grösse. —: 
Anmerk. Der farblose, häutige Rand der Blattspreite ist auch angedeutet. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER MARCGRAVIACEEN UND AROIDEEN. NT 


15. Monstera acuminata. Das untere Hautgewebe des fiederspaltigen Blattes 
(Tab. III, Fig. 9). von oben betrachtet. Vergr. 250. — c. Cuticulare Leisten als 
centrifugale Verdickungen der Cuticula ; — v. radiale Wände der Epidermis; — 
st. Spaltöffnung. 

16. Monstera acuminata. Das obere Hautgewebe des fiederspaltigen Blattes 
(Tab. III, Fig. 9) im Querschnitt. Vergr. 250. — c. Cuticula ; (vergl. Fig. 15c) — 
e. Epidermis; — p. Palissadenschicht. (In Folge. Druckfehlers ist der obere 14 
der Tab. IV. für 16 zu nehmen). 


"Tab. V. 


17. Marcgravia umbellata. Querschnitt aus dem lederartigen Blatte des 
orthotrop. Zweiges (Tab. II, Fig. 2). Vergr. 240. — c. Cuticula ; — e. oberes Haut- 
gewebe ; — h. hypodermales Wassergewebe mit getüpfelten, radialen Wänden ; — 
p. aus zwei Zellenreihen bestehende Palissadenschicht mit Raphidenbündel; — 
s. Schwammparenchym; -— a. Astrosclereiden. 

18. Monstera acuminata. Querschnitt des an dem Substrat haftenden Blat- 
tes (Tab. IV, Fig. 14). Vergr. 685. — e. Unteres Hautgewebe ; — c. Die die eiso- 
diale Offnung schliessenden, cuticularen Leisten; — u. äussere Athemhöhle; — 
s. cuticulare Zäpfchen der opisthialen Öffnung; — I. innere Athemhóhle ; — 
a. Nebenzellen (Tab. III, Fig. 8, a—a); — p. Schwammparenchym; — ch. 
Chloroplaste. 

19. Monstera acuminata. (Fig. 18 ch. stärker vergr.) — Chloroplaste aus 
dem Mesophyll des an dem Substrat haftenden Blattes (Tab. IV, Fig. 14). Vergr. 
(Reichert Oc. 5. Obj. Sa. Tub.-Länge 185 mm.) = 1000. — ch. Chlorophyll ; — 
a. Amylum. 

20. Monstera acuminata. Il. Stadium der Blattentwickelung (Vergl. Tab. IV, 
Fig. 14. = I. Stad. ; und Tab. III, Fig. 9. = III. Stad.) /s der natürl. Grösse. 

21. Ruyschia clusiaefolia. Astrosclereid aus dem Mesophyll des lederartigen 
Blattes. Verg. 220. — c. centraler Körper des Idioblastes, welcher an das Bild 
eines Brachysclereides erinnert ( »< << bezeichnen die Stellen der abgetrennten 
Arme). 


(Separatim editum est die 15. mensis Januwarii 1899.) 


. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


ADATOK AZ ENDOTROPH MYKORHIZÁK ISMERETEHEZ * 
Irta: BERNATSKY JENŐ. 


(Tab. VI VII.) 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER ENDOTROPHEN 
MYKORHIZEN.** 


Von J. BERNÁTSKY. 
(Tabs VIEW.) 


A jelen dolgozatban a Psilotum triquetrum Sw. és a Vanilla aroma- 
lica Sw. mykorhizainak gombajara vonatkozó vizsgálatok eredményeiról 
adok számot. A vizsgálatok a gvókérlakó gomba fajbeli meghatározása és 
az alább leirt sajátságos testek jelentőségének megállapítása czéljaból tör- 
téntek. 

Mindkét növény a budapesti tud. egyetem növenykertjeböl való. A Psi- 
lotum az üvegházakban önként terem; a Vanilla Tübingenből való s több 
mint 10 évvel ezelőtt került Budapestre. 

Kedves kötelességet teljesítek, midőn dr. Míaócsy-Digrz SÁNDOR, 
dr. RICHTER ALADÁR és dr. Fırarszky NÁNDOR tanár uraknak hálás köszö- 
netet mondok e helyen is, a miért nem egyszer szíves támogatásomra vol- 
tak, nemkülönben köszönettel tartozom dr. Isrvinrrr Gyura tanár urnak 
számos útbaigazításáért, valamint Fekere Lasos intéző úrnak, ki a vizsgá- 
lati anyagot rendelkezésemre bocsátotta. 


I5 


A Psilotum triquetrum Sw. mykorhizomdja. Az isospor Lycopodiales 
között a Tmesipteridaceae ( Psilotum és Tmesipteris) földalatti szerveire 
nézve nagyon eltérnek az amazoknäl jobban ismert s elterjedt Lycopo- 


* A M. T. Akadémia III. osztályának 1898. junius 20-án tartott ülésén be- 
mutatta dr. MÁGócsY-DIErz SÁNDOR lev. tag. 

** Vorgelegt von Prof. Dr. Máícócsy-DrkTz c. M. in der Sitzung der ungar:^ 
Akademie der Wissenschaften am 20. Juni 1898. 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZÁK ISMERETÉHEZ. sU 


diaceae-tól. A Psilotum (és Tmesipteris) földalatti szerve ugyanis az alig 
elágazó rhizoma, mely a szár egyenes folytatásaként tünik fel. Bizonyos 
tekintetben e rhizoma az Orchideaceae gyökeréhez hasonlít. A központi 
edenynyalab és a felületi epidermisz között vastag, vagy 1012 sejt- 
sorú parenchymaréteg fekszik, mely sclerenchymatikusan egyhamar el nem 
változik. A Psilotum rhizomaja* rendesen átváltozott endotroph mykorhi- 
zomava. Az összes parenchymasejtekben gombamycelium van, mely à sejtet 
meg nem öli, a növényre kimutatható káros befolyást nem gyakorol, élő 
zöld vagy meristematikus szövetbe soha be nem hatol s a külvilággal köz- 
vetlen összeköttetésben nem áll. A rhizoma felületén található szabad 
gombafonalak elhaltak, ezek révén nem létesül semmiféle kapocs a külvilág 
és belső gombamycelium között. Az ilyféle gombalakta gyökeret FRANK A. B. 
endotroph mykorhizának nevezte el: mivel azonban a morphologiában 
különbséget teszünk gyökér és gyöktörzs (rhizoma) között, azért a gomba- 
lakta gyöktörzs szabatos kifejezése nem mykorhiza, hanem mykorhizoma. 

A Psilotum gyöktörzsét lakó gomba előfordul a parenchyma sejtjei- 
ben, az epidermisz sejtjeiben s az absorptionalis (gyökér-) szőrökben. 

Megkülönböztethetünk a parenchyma- és epidermisz-sejtekben lévő 
gomolyokat, az azokat összekötő hyphákat, gyökérszőrökben végighúzódó 
hyphákat, a növény testén kívül levő myceliumot, mely inficziáló ágakat 
bocsátott a rhizomába s végre a gomolyokban spóraalakú gömbölyded 
testeket. 

1. (romolyok. A gomolyoknak kétféle tipusát különböztethetni meg. 
Az egyikféle olyan, milyennek a VI. tábla 1. képe mutatja. A sejt közepében 
fekszik, a sejt falával nem igen érintkezik, sőt körülötte számottevő hézag 
marad. Alakja szabálytalanul gömbölyded, színe mindig sárga, barnás vagy 
olykor szürkés, de sohasem szintelen. Finomabb szerkezete bármily erős 
nagyitässal nem észlelhető. Fejlödeseböl kiderül, hogy eredetileg hypha- 
gomoly volt, csakhogy összetöpörödött s szálai csombókba ragadtak össze. 
titkabban találjuk e gomolyokat abban az állapotban, a mikor még össze 
nem aszottak. Fiatal gomoly az egész sejt üregét — hézagosan — elfoglalja, 
a falat is megfekszi, színtelen, szerkezete jól megfigyelhetö (VII. tábla, 
1. kép). Színtelen, vékonyfalú, egyforma vastag, keresztfalakkal ellátott 
hyphák a parenchyma-sejt belsejében minden irány felé elterjeszkednek s 
ilyformán kevéssé kuszálódott, laza gomolyt alkotnak. 

Az itt csombók és laza gomoly név alatt felállított tipus a megnőtt 
gomolynak két kifejlődési végállapota s mi sem természetesebb, hogy köztök 
számtalan átmenet van. 

2. A gomolyokat összekötő hyphák. A csombókoktól a sejtfalakhoz 


* A Tmesipteris-é is. 


90 BERNÁTSKY 


némileg czafatos, sárgás szálak húzódnak; itt hiába talalgatna az ember, 
hogy mik azok s mi czélra valók. Alkalmas helyen tett metszetek arra tani- 
tanak, hogy ezek eredetileg inficziáló hyphak, velük terjeszkedik a gomba 
a szövetben. Most se czelom, se feladatom az átfúrást bővebben tárgyalni ;* 
de minthogy erre vonatkozó több rajzom van, néhányat itt mellékelek 
(VI. tábla, 2—5. kép). 

3. Absorptionalis szórben végighúzódó hypha gyakran található. 
Eredetét a szőr alatt lévő epidermiszsejtben élő gomolyböl veszi, a ször- 
ben végigvonul ennek csúcsáig s ott vagy véget ér, vagy visszafordul, sőt 
olykor ismét előrenyúl. 

4. Az epidermisz felületén rábukkanunk a rajta kúszó, itt-ott elágazó 
mycel-fonalakra ; rendes közökben választófalakkal vannak ellátva, a sejtfal 
erős, jól észrevehető, barna, a tartalom eltünt. Szóval oly elhalt myeelium 
ez, mely nem hirtelenül pusztult el, hanem élete feladatát befejezte: in- 
ficziáló hyphákat bocsátott az epidermisz-sejtekbe, belőle származik a belső 
gomolymycelium. A gomba befurakodását a növénybe nem sikerül egy- 
. könnyen megfigyelés tárgyává tenni; de az irodalom szerint számosan lát- 
ták (lásd különösen Janse J. M. «Les endophytes radicaux de quelques 
plantes Javanaises», Annales du Jardin botanique de Buitenzorg, XIV. 
1896, valamint SorLms-LausacH rajzát ugyaneme folyóirat IV. kötetében). 

5. Legutolsóknak említem meg a spóraalaku testeket a gomolyok- 
ban. Csombökos sejtekben nem igen találjuk, de laza gomolyok hyphäi 
kózótt annál nagyobb számban (VII. tábla, 1. kép), olykor akár huszat is 
egy gomolyban. Alakjuk változatosnak látszik, pedig mindig visszavezet- 
hetó a tojásdad alakra, csakhogy tóbbé-kevésbbé eltorzulnak (VII. tábla, 
3. kép). Rendes hypha átmérője 3——^4.p, ilyen testecskéé 15— 40 u. Ritkán 
sargasak, akkor is a tartalom sárgult meg, általán színtelenek; a sejtfal 
mindig színtelen s igen vékony, A tartalmuk igen különböző más-más rhi- 
zomában, azaz a gomba más-más állapotja szerint. Hol olyan mint fiatal 
sejté, t. 1. szemcsésen plazmás, egy-két vacuolával; némelykor a vacuola 
egymagában foglalja el majdnem az egész üregét. Leggyakrabban találni 
oly testecskéket, melyekben a tartalom egy vagy több, kisebb-nagyobb erő- 
sen fénytörő, sűrű olajra emlékeztető csepp, e mellett kevés durva szemcse 
van (VII. tábla, 2. kép). Nem ritka az olyan tartalom, mely számos, egy- 
forma cseppből áll, a cseppek összességükben szederjés gömböt alkotnak. 

E testecskék többnyire úgy fordulnak elő, hogy semmi kapocs a gomoly- 
myceliummal nem vehető észre; ha azonban még elég fiatal gomolyokban 
nézzük, akkor jól észrevehetjük, hogy e testecskék conidiumszerűen kép- 


* Mivosui foglalkozott idevágó tanulmányokkal, lásd : PRINGSHEIM’S Jahrb. f. w. 
Botanik, XXVIII, 1895. 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZAK ISMERETÉHEZ. 9t: 


zódnek a gomoly-mycelium hyphaagainak végén, vagy pedig intercalarisan 
(VIL. tábla, 3. kép); de rendes nagyságuk elérésével rógtón leválnak. A le- 
válás nem mindig tórténik a testecske eredési helyén, hanem elég gyakran 
a hyphaág, mely a testecskét létrehozta, elszakad s azért találhatunk olya- 
nokat is, a melyeken egy vagy két függelék van; a függelék hyphadarabka 
maradvanya. 

» A testecskék részletes leirását vagy kielégítő rajzban való ismerte- 
tését nem nyújtja az irodalom, nevók sincsen. Az idevágó főbb irodalmi 
adatok a következők : 

Künw, R. «Untersuchungen über die Anatomie der Marattiaceen etc.» 
czimü értekezésében (Flora, LXXII, 1889, p: 457) az Angiopteris evecta 
Horrm. nevű növény mykorhizájában talált «spórákat» említ, melyek a 
rajza alapján itélve, nagyon hasonlítanak a testecskékhez a Psilofum myko- 
rhizomájából. 

DawcEARD, P. A. «Notes sur les mycorhizes endotrophiques» czimü 
dolgozatában (Le Botaniste, 2-e Série, 1891, p : 223) több Tmesipteris-faj 
mykorhizomäjaban talált ugyancsak nagyon hasonló «spórák» rajzait közli. 
Ámde eredeti ósszefüggésüket nem észlelte a gomoly-myceliummal, azért 
más-más gombának nézte a kétféle alakot; a gomoly-myceliumról úgy 
mondja, hogy talán Ascomyceta, a «spórákat» pedig «Cladochytrium Tme- 
sipteridis n. sp.» név alatt irja le rövideden. 

JawsE, J. M. idézett munkájában, mely számos becses adatot tar- 
talmaz az endotroph mykorhizák ismeretére nézve, egyebek közt a Psilo- 
tum mykorhizomáját ismerteti s a kérdéses testecskékről ennyit mond : 
cAu milieu des pelotes peu serrées les hyphes se renflent souvent en 
boule a leur sommet. Parfois une seule cellule porte plusieurs de ces boules, 
alors méme gue les éléments voisins en sont totalement dépourvus. A Vétat 
jeune les boules sont remplies d'une masse granuleuse, qui se rassemble 
ultérieurement en corps très réfringents (albuminoïdes ?) arrondis ou angu- 
leux . . . Je n'oserais pas affirmer à présent que ces corps sont analogues 
à ceux que je decrirai dans la suite de ce travail sous le nom de «vési- 
cules». (l.c. p: 62). 

c Vésicules»-nek nevezi JANSE azokat a testecskéket, a melyekről az 6 
vizsgálatai alapján kitudódott, hogy számos endotroph mykorhizában for- 
dulnak elö s melyek — rajzai s leirása szerint — a Psilotum testecskéihez 
tényleg hasonlóknak mutatkoznak. Mivoltukról azonban csak annyit mond, 
hogy «talán cystakkal hasonlíthatók össze s talán a gomba. ivartalan sza- 
porodásában jut szerepük». 

Ime, az idevágó csekély irodalom felvilágosítást nem nyújt jelentö- 
ségük felől. 

Az egyszerű mikroszkópikus vizsgálat szintén cserben hagy. 


99 | BERNATSKY ‘ 


Legjobbnak véltem a testecskék anyaganak és szerkezetenek mikro- 
chemiai úton való részletes tanulmányozását. | 

Az ismert szerekkel (pl. sésav) meggyözödhettem, hogy sehol semmi- 
fele asvanyi zarvanynyal nincs dolgom. Mindaz, a mi egyebkent is plaz- 
matikus anyagnak mutatkozott, az annak is bizonyult alkalmas festó- 
anvagokkal valé kezeléskor. Plazmatikus anyaggal szinte meg van töltve 
a testecske fiatal korában : de a hyphäröl való levalaskor az erősen meg- 
fogyott s idövel egészen eltünhetik. Az erósen fénytóró, sürü olajnak tetszó 
csóppek a közönséges zsirreakcziókra nem igen hajlanak. BERLESR (Prings- 
heim's Jahrb. f. wissensch. Botanik, XXXI, 1897) az efféle erósen fénytóró 
csöppekben látható anyagot nem tartja olajnak, mert alkohol nem bántja, 
kálilúg se hat reá. Ámde a cserbe nem hagyó szert, ozmiumsavat, BERLESE, 
úgy látszik, nem használta. Magam több ízben ejtettem meg ozmiumsav- 
reakeziót: a csöppek mindannyiszor megfeketedtek, illetőleg a behatás 
intenzitäsahoz mérten megbarnultak. Végül maganyagfestéshez fogtam. 


Hirtelen ölő szernek chromsavat vettem, festőszerűl -—— mivel gombával 
volt dolgom csak frissen készített hæmatoxylinoldat jöhetett szamba.* 


Szép képet nyujtanak azok a megfestett fiatalabb testecskék, melyek 
még elég bőven tartalmaznak plazmát (VI. tábla, 6. kép). Színtelen csöppek 
körül fekszik az ibolyaszínt nyert plazma és benne számos sötétkék magocska 
van. Megviseltnek látszó, egészen elolajosodott tartalmú, vagy félig-meddig 
tartalmaveszett testek sehogysem reagálnak plazma- és sejtmagfestö szerre. 

Mindezeket összefoglalva, a kérdéses testecskéket fiatal korukban fiatal 
sporangiumoknak kell tekinteni, melyek későbbi korban elbetegednek s ellial- 
nak. Szóval, teljes kifejlődést nem érő, hanem idejekorán elpusztuló sporan- 
giumoknak tarthatók. | 

Mivel dolgozatom menetén még tóbbszór kerülnek szóba, a folytonos 
kórülirás elkerülése végett sporangoidoknak fogom nevezni. 

A Vanilla aromatica Sw. mykorhizdja. A kosborfélék gyökereinek szü- 
veti szerkezete ismeretes, úgyszintén a gomba elterjeszkedese a gyökér 
szövetében. Az exotikus fajokra vonatkozólag fontosnak találom annak 
kiemelését, hogy az általában gyökereknek tulajdonított fiziologiai teendő- 
ket végző gyökerek itt is mindig gomba-lakottak — már a mennyire én a 
budapesti egyetemi növénykert üvegházaiban megtudtam erről győződni — 
csak azok nem válnak mykorhizákká, a melyek tápláló humusztartalmú 
talajjal nem érintkeznek. Különben mindig figyelemmel kell lennünk a 
gyökeret környező talajra, valahányszor mykorhizákat állapítunk meg. 


* Külföldi gyárak ajánlotta DELAFIELD-féle vagy más összetételű oldat vásár- 
lása nem ajánlatos, mivel az oldat hamar hasznavehetetlenné válik; legjobb, ha az 
ember maga készíti minden alkalommal frissen, szilárd hematoxylinból. 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZAK ISMERETÉHEZ. 93 


A gomba alakjairól szólva elhagyom mindazt, a mi úgyis ismeretes, 
meg a mit a Psilotum gombája alakjainak tárgyalása után csak ismételnék. 

Megkülönböztethetünk itt is gomolyokat meg csimbókokat, összekötő 
hyphákat és gyökérszőrökben végighúzódó hyphákat. A parenchyma sejtjei- 
ben a gomoly-mycelium létrehozta spóraalakú testeket azonban nem talá- 
lunk, hanem annál nagyobb számban láthatunk a gyökérszőrökben oidiumo- 
kat, eystákat (VII. tabla, 4. kép) és sorjában fekvő, gyóngyfüzéralaküan 
összekötött hólyagokat. (Hólyagok rajzát lásd WAHrLIcH alább megnevezett 
művében, valamint: VII. tábla, 12. kép). 

Az oidiumok számosával vannak egy gyökerszörben ; gömbölyű, szin- 
telen, vagy kissse zöldes-kékes szinű, vékonyfalú testek ; a gyökérszőrben 
végighúzódó hyphákból keletkeznek akként. hogy a hyphaban eleintén szá- 
mos sejtfal képződik, azután a hypha a falak helyein szétesik egyes sej- 
tekké, s végül e sejtek legömbölyödnek. 

A cysták nem találhatók oly tömegesen, egy-egy gyökérszőrben egy- 
kettő van, olykor több is. Gömbölyű, színtelen (vagy kissé színes), igen erős 
sejtfalu testek. Bennök a tartalom visszahúzódott a sejtfaltól és a tartalom- 
nak saját erős sejtfala is van. 

A hólyagokon pusztán igen vékony sejtfalat lehet észrevenni, semmi 
egyebet, azaz üresek, csak igen fiatal korban tartalmaznak kevés plazmát ; 
rendes hyphán képződnek (gyökérszőrben) olyformán, hogy annak vala- 
melyik pontján a sejtfal kidúdorodik, a dúdor mindinkább nagyobbra nő, 
mignem bizonyos nagyságot ért el. Növekedése közben rajta új dúdor képződ- 
hetik, mely hólyaggá lesz, ezen ismét új, stb., szóval képződésük sarjadzás 
módjára történik. Az irodalomban e hólyagok már ismeretesek. (Lásd WAHR- 
LIcH, W. Beitrag zur Kenntniss der Orchideenwurzelpilze, Botanische Zei- 
tung, XLIV, 1886, p: 481). 

A gomba tenyésztése üveglemezen. Hogy egyrészt a gomba rendszer- 
tani állását kiderítsem, másrészt a kétféle mykorhizában talált érdekes 
alakok (t. 1. sporangoid és hólyag) természetét is megtudjam, megkisérlettem 
mind a két növény gombáját tenyészteni. 

Bár a mykorhizák gombájának tenyésztésével sokan foglalkoztak 
siker nélkül, úgy hogy FRANK A. B.* a számos eredménytelen kisérletezésen 
okulva, lehetetlennek mondja a tenyésztést ; én mégis biztam a sikerben — 
legalább a Vanilla gombájára vonatkozólag — azért, mert e növény gyökér- 
szöreiben a gomba életrevalóságának határozott tanujeleire akadtam a 
cysták és oidiumok képében. 

A Psilotum mykorhizomájából való gomba tenyésztése vízben vagy 


* Frank, Lehrbuch der. Botanik, Leipzig 1892, I. p: 268. 


94 "BERNÄTSKY 


híg gyümölcslében eleintén nem igen sikerült, s midőn már-már szép ered- 
ményt reményeltem, nem tudtam feltétlenül meggyőződni arról, hogy csak- 
ugyan a mykorhizomából való gomba fejlődött kulturaimban. Mivel élénk 
tudatában voltam annak, hogy csak a legszigorúbb kritikát kiálló: és isme- 
telt ellenőrzésnek megfelelő adatokat fogadhatom el ténynek e kényes tárgy- 
nál, azért most számba nem vettem a látottakat. 

Annál szebb eredménynyel járt a Vamlla gombájának tényésztése. 
A cysták, a hólyagok meg a csimbókos, összeaszásnak indult gomolyok nem 
változtak meg ugyan egyhamar, hiszen a cysták nyugvásra való szervek, a 
hólyagok korcsképződmények, az elváltozott gombamycelium pedig többé 
nem életrevaló : hanem az oidiumok, a gyökérszőrökben egynémely fiatal 
hypha és fiatal, laza gomoly myceliuma mind új életre ébredtek. Ugyanis 
vizbe tett gyökérszőrökben a hyphákon csakhamar chlamydospórák képződ- 
tek (ugyanolyanok, minőket WAHRLICH ismertet említett művében). Mind 
ezek, mind az oidiumok hig gyümölcslében könnyen csirazasnak indultak, 
még pedig a gyökérszőrökben elzártan maradtak oly módon, hogy a kelet- 
kező hyphatömlő egyenesen a gyökérszőr falának tartott, azt átfúrta (ha- 
sonlitsd össze a VII. tábla 9. képét) s rajta keresztül kilépve, mind na- 
gyobbra nőtt, nemsokára szabályosan eloszlott válaszfalak keletkeztek benne 
növekedése közben, s szabályosan elágazódott. A fiatal, zsenge gomolyok 
mindenfelé terjedő új zsenge myceliumot növesztettek, mely szintén olyan 
volt, mint az oidiumokból vagy chlamydospörakböl eredő. 

A háromféle eredésű mycelium (oidiumböl, ehlamydospórából, gomolv: 
myceliumbél) további működésében egyféleképen viselkedett. Vízben, 
vagy jobban híg gyümölcslében. (szőlőlé) bizonyos ideig tartó növekedés 
után conidiumokkal fruktifikál. Akár a folyadékba merült, akár levegőbe 
kiemelkedett hyphaágak csúcsán dúdorodás mutatkozik, mely a hypha 
tengelye irányában 10-- 30 p-nyire . megnő s 5—-6 w-nyi szélességet ér el. 
Hyalin vagy finoman szemcsés tartalmú ; olykor már növekedése befejezése " 
előtt lép fel benne egy vagy több válaszfal, máskor csak leválása után, né- 
melyik meg egysejtűnek marad, a tipus azonban az, hogy a conidium 
hosszában 2-—6 egyformán hosszú sejtre oszlik. Alakja sem teljesen állandó, 
rendesen sarlóalakú, két vége vékonyabb s egy irány felé hajlik. Levegőbe 
emelkedő ágról a conidiumok rögtön le nem esnek, hanem —- mivel szá- 
mosan képződnek egy ponton egymásután s összetapadva maradnak — 
összeségükben gömböt alkotnak. Az ilyféle acroconidiumok az irodalomban 
fusisporium, fusisporium-conidium, egyszerűen" fusiconidium névek. alatt 
ismeretesek (lásd WannnicH rajzát, valamint a VII. tabla 11. képét). 
A fusiconidiumokból friss vízben vagy híg gyümöleslében igen hamar új 
myeelium keletkezik; a kicsirázásnál némileg legömbölyödhetnek. Az új 
mycelium semmiben sem különbözik az anyamyceliumtól, másod-harmad- 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZAK ISMERETEHEZ. 95 


napra üjból fusiconidiumokat hoz létre nagy szamban — ha csak elegendó 
táplálék all rendelkezésre — melyek aztán ismét kicsirazhatnak. 

Szárazabb helyen, sűrűbb substratumon a fusiconidiumok rövidekre 
nőnek, csak egy-kétsejtűek lesznek. Ha a levegő is elég száraz, akkor ugyan- 
ily helyen egészen apró, 4— 6 y hosszú, 2—4 v. széles conidiumok keletkez- 
nek, de nem egyszerű hyphaágakon, hanem olyan tartókon, melyek verti- 
cillium név alatt ismeretesek (VII. tábla, 6. kép). Egy hyphaág a levegőbe 
emelkedik, annak 2-—4pontján 2—4 róvidebb ág képződik s az összes ágak 
sterigmákban végződnek ; így keletkezik a verticillium. A sterigmák csúcsain 
képződnek nagy számban egymásután a szintén gyakran gömbben össze- 
tapadó conidiumok, melyeket megkülönböztetésül a fusiconidiumoktól 
microconidiumoknak nevezek. Folyadékba jutva ezek is hamar kicsiráznak, 
ugyanoly myceliumot hoznak létre, a milyen az anya-mycelium volt. 

Ha a táplálékanyag fogyásnak indul, akkor a mycelium — bármilyen 
eredetű — vagy sclerotiumosan elvältozik, vagy pedig szakasztott olyan 
chlamydospórákat hoz létre, mint a milyenek a gyökérszőrökben keletkeztek. 
A sclerotiumosan elváltozott mycelium, valamint a chlamydospórák, meg- 
felelő körülmények között újból életre ébrednek s minden tekintetben olyan 
myceliumot hoznak létre fusi-, illetőleg microconidiumokkal vagy esetleg 
újból chlamydospórákkal —— a külső viszonyoknak megfelelően — mint a 
milyenről eddig szó volt. 

Az itt említett alakok együttes fellépése, melyeknek konkrél össze- 
függéséről könnyű meggyőződést szerezni, a gomba rokonsági viszonyára 
enged következtetni; nevezetesen chlamydospöra, fusi- és microconidium 
kizárja az összes basidiomycetäkat és az ascomyceták közül egyenesen rá- 
utal a pyrenomycetákra, ezek közül pedig a Hypomyces génuszra. Ez a rá- 
utalás TULASNE vizsgálatai és a BREFELD-féle iskola mai álláspontja, szóval 
az eddigi ismeretek alapján megállja helyét. (Turasne, Selecta Fungorum 
Carpologia, II es IT: BREFELD, Untersuchungen, X ; Lupwie, Lehrbuch der 
niederen Kryptogamen). 

x 

Mindamellett nem tudtam beerni ennyivel. A gombafajnak a krité- 
riuma nem mellékalakja, hanem fótermési alakja; àj genuszszal is lehetett 
dolgom. A hólyagokra meg a sporangiumokra vonatkozólag se nyüjtott fel- 
vilagositast az üveglemezen való kultura. 

Szamot vetve azzal, hogy az eddigiekkel a gomba tenyesztesenek 
lehetösege megdönthetetlenül ki van mutatva, de mäsreszt talan nem 
akármiféle tenyésztési mód vezet czélhoz, legközelebbi feladatul az: idevago 
irodalom tüzetes áttanulmányozását kellett tekintenem alkalmas tenyész- 
tési mód megismerése végett. 


96 BERNÁTSKY 


Orchideaceae gyökereit lakó gombäk tenyésztésével ismételten foglal- 
koztak. Rendszerint elöbb izolálták a gombát s folyadékban való viselke- 
dését figyelték meg: ez az eljárás czélhoz nem vezetett. Csak azoknak 
sikerült pozitiv eredményt elérni, kik a természetadta logikus eljárást 
követték. 

REISSEK S. «Ueber Endophyten der Pflanzenzelle, eine gesetzmässige 
den Samenfäden oder beweglichen Spiralfasern analoge Erscheinung» 
czimü dolgozatában (Naturw. Abhandl. herausg. v. W. HaipiNGER, Wien, 
1847, p:31) mondja, hogy az Orchis Morio gyökereit kettéhasitva s nedves 
itatós papirba göngyölitve szep mycelium kepzödött rajta, mely a «Fusi- 
sporium» génuszhoz tartozó «spöräkat» hozott létre. E conidiumoknak 
rajzát 18 adja. 

SenacuT H. «Pilzfáden im Innern der Zellen und der Stürkemehl- 
körner» czimü értekezésében (Bericht über die... Verhandl. d. K. Preuss. 
Akad. d. Wissenschaften zu Berlin, 1854.) a 582. lapon ilyforman nyi- 
latkozik: Azok a gombák, melyek más növények sejtjeibe hatolnak, 
addig, mig itt szinte bebörtönözve élnek, nem igen tudnak igazán fruk- 
tifikalni; a mint azonban ismét szabadba jutnak, sok esetben spóraképző- 
dés áll be . . . ; úgyszintén a Limodorum gyökereiben lévő gombafonalak 
szabad állapotban nedves levegőn fruktifikalnak, még pedig Eurotium-nak 
megfelelő testekkel és többsejtű bunkós spórákkal. 

WAHRLICH W. az egyedüli, a ki ScHacur és REISSEK nyomában indult 
(1. e.). Vanda-gyökereket alapos lemosas után nedves, külső infekezió ellen 
védett helyen tett el. Rövid idő mulva fehér mycelium képződött rajtuk, mely 
«fusisporiumconidokat» és «megalospórákat» (— chlamydospórákat) ho- 
zott létre. Előzőleg üveglemezen megejtett kulturakon meg tudott győződni 
arról, hogy azok a belső gomolymyceliumhoz tartoztak. Emlit itt «stilbo- 
spórákat» is, melyek minden valószínűséggel microconidiumok voltak. 
A conidiumos mycelium között kétféle Vanpa-fajon peritheciumok fejlődtek. 
Hogy a peritheciumok tényleg az illető mykorhizák gombájából keletkeztek, 
arról egészen meggyőzően nyilatkozik (l. c. p:501). A kétféle perithecium 
gombáját Nectria-nak tartja s felállítja a Nectria Vandae és Nectria Go- 
roshankinianae nevű új fajokat. 

WannLicH adatainak helyes voltát senki sem igazolta, sőt inkább 
megtámadták, egyedül CHopar R. és LENDNER A. idevágó közlései szólnak 
mellette («Sur les Mycorhizes du Listera cordata», Bulletin de PHersrer 
Boissier, V, 1896, p : 265). 

A gomba kultivalasa a gazdanöveny testen. WannricH példájára a 
Psilotum és Vanilla mykorhizait lemosás után védett helyen nedvesen tar- 
tottam. Oly gyökerresz felületén, melyben a gomba mär elvesztette életre- 
valóságát, ahol az összes gomolyok esombókokká valtoztak át, életjel nem 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZÁK ISMERETÉHEZ. 97 


mutatkozott. Ellenben fiatal, zsenge rhizomadarabokon vagy puha gyókér- 
részen nemsokára szép mycelium tört elö, mely legnagyobb részben 
mindkét nóvényen — microconidiumokat hozott létre. A Vanilla gyökerein 
egyéb változás sokára nem állt be. 

A Psilotum-rhizomák egyikén vagy egy hónap mulva (forró augusz- 
tusi héten) jelentkeztek microconidiumos vagy már pusztulás képét mutató 
mycelium kellő közepén peritheciumok (VI. tábla, 7. kép). 

A peritheciumok szabad szemmel tojásalakú, sárga, mákszemnyi, egy- 
más hátán allo testecskéknek látszottak, melyek csoportosan törnek a rhizoma 
felszinere. Egy ilyen perithecium (VI. tábla, 8. kép) nagyobbik, alsó felével 
gömböt alkot, felül tompa küpba megyen át. Magassága 300-400 u, tehát 
nincsen 1/2 mm., széle ennél kevesebb. Színe sárgás-barnás, felül vilago- 
sabb, alján feketébb. Fala sima, apró — vagy 6u-nyi — sejtekből áll, rajta 
itt-ott egynéhány fekete szőrszál van. Az ascus (VII. tábla, 7. kép) alakja 
bunkós, benne rendesen 8 spóra van, melyek úgy helyezkednek el, hogy az 
ascus felső kiszélesedő részében 4— 6 fekszik két sorban, a nyelében pedig 
4— 2 egy ferde sorban. Az ascospóra 2 sejtű, fiatal korban elliptikus, éret- 
ten orsódadalakú, 8—13 y hosszú, 3 p széles, mindkét végén hegyes, a 
valaszfal irányában megszükülve. Sejtfala vékony és sima, tartalma hyalin. 

Ez a gomba Hypomyces ; fajra nézve eleddig ismeretlen. Az összes 
eddig leirt Hypomyces-fajok ascusai hengerdedek, párhuzamos falúak (a 
H. paeonius kivételével, melynek peritheciuma azonban nem sárga színű : 
s egyébiránt az itt leirt fajtól merően különbözik ; lásd Saccarpo, Sylloge 
Fungorum, IL, IX. és XI. kötet és Hedwigia, XXXV. kötet). Az új faj leg- 
helyesebb neve Hypomyces Psiloti lesz. 

A Hypomyces-fajok sajátsága, hogy a peritheciumot létrehozó myce- 
liumon sugarasan terjeszkedő, verticilliumszabású conidiumtartók vannak 
(lásd TULASNE említett művét s rajta kívül különösen PLOWRIGHT «A mono- 
graph of the British Hypomyces», Grevillea X. és XI, 1881—-1882). Ke- 
vésbbé ismeretes az, hogy a mycelium chlamydospórákat és fusiconidiumo- 
kat is fejleszt bizonyos körülmények között, a hogy ez a jelen esetben, a 
H. Psiloti peritheciumainak nagyobb számánál volt (VI. tábla, 7. kép). 
A legtöbb perithecium igen nedves helyen, víz közelében jelentkezett : 
itt nem is képződhetett mieroconidium, hanem igenis a másik két említett 
alak. Mind a microconidiumok, mind a fusiconidiumok, melyek a perithe- 
ciumok myceljen fejlődtek, nem különböztek lényegesen azoktól, melyeket 
a Vanilla mykorhizomájából tenyésztettem. De a chlamydospórák (VI. tábla, 
9. kép) mások voltak. A peritheciumok körül sugarasan elhelyezett hypha- 
ágakon keletkeztek egyesével, egy-egy ág csúcsán, tehát conidiumoknak 
felelnének meg. De az egy chlamydospörät létrehozott hyphaág elhalt, a 
chlamydospóra maga pedig igen erős, barna színű és sima falú, tartalma 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 1 


98 | BERNATSKY 


durván szemcsés ; tojasalaku, 18 20 y hosszú s 12-13 y széles. Tehát coni- 
“diumszerti chlamydospórának nevezhető. 

A peritheciumokat produkáló. gombáról ennélfogva három mellék- 
alakot ismerve, rajta voltam ugyanezeket a mykorhizoma belsejében is fel- 
lelni. A rhizomarészlet bonczolgatäsa alkalmával kitünt, hogy a gomolyok 
részben sclerotiumosan elvaltoztak, részben ugyanoly jellemzó chlamydo- 
spórákat hoztak létre, a milyenek a peritheciumok kórül fejlódtek. 

Sclerotium- és chlamydospóra-képzódés természetesen csak ott kóvet- 
kezett be, a hol annyira-mennyire életrevaló gomolyok voltak a Psilotum- 
szäl elhaläsakor. A hol serült helyhez levegó meg friss viz is juthatott, ott 
új életre ébredt a gomba. A fiatal hyphakon eleinte fusiconidiumok, 
később, mire a víz lassan elpárolgott, microconidiumok keletkeztek. 
A fusi- meg microconidiumok segítségével a gomba most már szabadon, 
vízben, illetőleg levegőn terjeszkedett s idővel a Psilotum-szál akármelyik 
pontján támadt fehér mycelium, mely nagy mennyiségű microconidiu- 
mokat fejlesztett. | 

Ott, hol a gomba peritheciumokkal, vagy egyáltalán életrevaló sza- 
porodási szervekkel fruktifikal, sporangoidok nem találhatók, az egyik a 
masikat kizarja. 

Mas Psilotum-darabokat, valamint a Vanilla gyökereit, még tovább is 
megfigyeltem. Több het lefolyasa után (szeptember hó elejen, ugyancsak 

. meleg időben) új, más peritheciumok mutatkoztak. Mind a két növény 
mykorhizäin egy időben jelentkeztek, még pedig nem chlamydospéräs, ha- 
nem tiszta hófehér microconidiumos mycelium kellő közepén ép olyanok, 
a minőket Wanruicn a Nectria Vandae peritheciumaként irt le. Ámde ez 
a gomba nem Nectria-faj, hanem, a mint az az alábbiakból kitünik, Hypomy- 
ces s ennél fogva ez a gomba, mely minden tekintetben egyformán viselkedett 
WAHRLICH és a magam kulturáiban, Hypomyces Vandae névvel jelölendő. 

A csoportosan, imitt-amott magában is fejlődő perithecium (VI. tábla 
10.és 11. kép) nem tojás-, hanem inkább körtealakú ; alsó része gömbölyű, 
de felsö része harangalakú. Legnagyobb mérete sincsen 400 p, olyan nagy 
átlag, mint a H. Psiloti. Alsó része majdnem vérvörös, csak némileg barnaba 
hajló, felső része (ostioluma) nagyon világosan sárga, a két rész egymásba 
való átmeneténél narancsszínű. Falának sejtjei jó nagyok, némelyik akár 
15 u-nyi átmérőben. A legkülső sejtek lehamlanak, azaz a fal pikkelyes ; e 
sejtek azért jól megfigyelhetők. Tartalmuk persze nincsen, a sejtfal jó vas- 
tag s kerületben vörös-barnának látszik. Az ascus alakja hengerded, a 
spórák egy sorban feküsznek benne (VII. tábla, 8. kép). A spóra szélesen 
elliptikus, kifejlődött állapotban is, vagy 12 u hosszú, 5— 7 w széles, kóze- 
pén válaszfal van, e helyen bekeskenyedett, sőt nem ritkán szét is válik a 
két sejt. A sejtfal sima, színtelen, a tartalom hyalin (lásd WaHruicH rajzát, 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZÁK ISMERETEHEZ. 199 


1. c.). Itt megemlítem, hogy a Nectria (roroshankinianae WAHRLICH szintén 
Hypomyces-faj s mint ilyen eddigelé szintén nincsen: leirvay helyes neve 
tehát Hypomyces Goroshankinianae. Innen 

A Hypomyces Vandae peritheciuma körül csak. fusi- és ‘microconi- 
diumok voltak; mivel ezek a H. Psiloti-ra és a H. Vandae-ra nézve : egy- 
formák, nem lehetett olyan módon a fajazonosságot megällapitantr a :peri- 
theciumok és a belső gomoly-mycelium közt, mint az a H. Psilotira vonat- 
kozólag kinálkozott. (T.i.aconidiumszerü chlamydospóráinak a segitsegevel). 

Tehát Psilotumon és Vanillán fejlődött H. Vandae peritheciumokból 
való ascospórákkal ejtettem meg kultiváló kisérleteket, még pedig oly mó- 
don, a hogy azt a Vanilla gyökerszöreiben talált oidtumokkal-és chlamydo- 
spórákkal tettem, t. i. üveglemezen vízben és híg gyümoleslében.:..: 

Az ascospórák könnyen csiraztak. Az ascospórákból. fejlődött myce- 
lium minden tekintetben ügy viselkedett, mint a Vanilla mykorhizájának 
(akár gomolyából, akár oidiumaböl, akár chlamydospörajabölfejlödött) myce- 
liuma. Nemsokára fusiconidiumok, szárazabb helyen microconidiumok s 
táplálékfogyáskor ugyanolyan chlamydospórák támadtak rajta, mint a mi- 
lyenek a Vanilla gyökérszőreiben vagy a mykorhizájából bárhogyan: szár- 
mazó mesterségesen kultivált myceliumon képződtek (VII. tábla, 5. kép). 

Azokat a Psilotum-rhizomakat vizsgálgatva, a melyeken: a. Hypo- 
myces Vandae peritheciumai fejlödtek, ugyanazokat a jelensegeket lehetett 
észrevenni, mint a Vanilla mykorhizáján. Ugyanis a növeny elhalasakor a 
eyökerszörökben végighúzódó hyphakon itt is olyan chlamydospórák kép- 
zódtek, mint a Vanilla gyókérszóreiben s alkalmas" viszonyok: közt ezek is 
kicsiraztak, még pedig úgy, hogy legtöbb esetben az uj -hypha egyenesen 
a gyökérszőr falának tartott, azt átfúrta (VIII.-tábla, 9. kép), rajta kilépett 
s a szabadban a körülményekhez. képest fusi- "vagy mieroconidiumokkal, 
vagy pedig ismét chlamydospéräkkal fruktifikalt. A Hypomyces: Psitotit jel- 
"emzó conidiumszerü chlamydospórák itt nem mutatkoztak. i' 

Ezzel kétségtelenné vált, hogy az illető nóvényindividuumok byókér- 
lakó gombája Hypomyces Vandae. 

| la, | MES 

A Hypomyces Vandae (Wanrn.) mihi. sporangiuma. . Miután 
sikerült a Vanilla aromatica és a Psilotum triquetrum mykorhizäinak 
gombajat fajilag megallapitani, a nevezett növenyek gyökert eiben található 
. gombalétrehozta sporangoidok és hólyagok mivoltának kiderítéséhez fogtam. 
‘A kérdés. megoldása nehéznek igérkezett,. mert az irodalom .semmiféle 
támaszpontot nem nyújtott erre nézve. Igaz, hogy az: említett képződmé- 


nyek, sőt más hozzájuk hásonlók is le vannak irva, a nélkül azonban, hogy 
UE 


100 BERNÁTSKY 


jelentőségüket el tudták volna dónteni.* A magfestesi kisérletem eredménye— 
ként valószinünek mutatkozott, hogy a sporangoidok idejekorán elpusztuló- 
sporangiumok. Ezert — nem törődve azzal, hogy Hypomyces-tajjal, tehát 
Mycomycetd-val van dolgom, melyről sporangium nem volt ismeretes — 
egészséges sporangiumokat próbáltam meg kultivalni. Ismételt kiserletezes 
czélhoz vezetett s eleintén a Psilotum mykorhizomájának elhalt szóvetén, 
utóbb pedig kenyérbélben, a Hypomyces Vandae ascospórájából származó 
myceliumon sikerült sporangiumokat kultivalni. A sporangium kifejlödesi 
feltetelei a következök : 

|. Életrevalé s bőven táplálkozó mycelium. A Psilotum rhizomajà- 
nak egész fiatal, zsenge hajtasaba épen behatolt gombamycelium igen 
életrevaló s még cseppet sem betegedett el úgy, mint az a rhizoma többi 
részeiben van. Ha egy ilyen zsenge rhizomadarab elhal — ha pl. letörjük — 
s nedves helyen fekszik, akkor a benne élő gombamycelium sűrű táplálékot 
talál magában a rhizomában s intenziv fejlődésnek indul. 

2. Sűrű, de nem kemény közeg, tehát se levegő, se tisztán viz. Olyan 
minőségű anyag, minő puha, átázott kenyérbél vagy pedig korhadó növény- 
darab, legjobban felel meg. 

3. Szabad oxigén hozzájutása. Ez adható meg legnehezebben. 

Kenyérbél igen megfelelő anyag volna sporangiumok kultiválására, 
ha levegőt lehetne beléje juttatni; de minthogy ez nem egykönnyen sike- 
rül, a fejlődésnek indult sporangiumok nem nyernek teljes kifejlödest, ha-- 
nem sok esetben valóságos sporangoidokká válnak. Életrevalé sporangiumok 
víz alatt tartott Psilotum-rhizoman, nagy Gloeocapsa-coloniak között kép- 
zödtek. A (Gloeocapsa-tömeg nemcsak igen alkalmas, azaz kocsonyás és 
puha közegként szolgált, hanem életműködése folytán oxigént is szolgáltat. 

A sporangiumok vagy hyphaág csúcsán, vagy intercalarisan tamad- 
nak, olykor kettesével, hármasával is egymás mellett. A végleges 
kifejlődés előtt a sporangium (VII. tábla, 10. kép) tojásalakú vagy 
gömbölyű test, átlag 50. 60p-nyi átmérővel, fala vékony s szine 


* Ilyen adatok a következők : BERTRAND E. («Recherches sur les Tmesipteris», 
Arch. bot. du Nord de la France, I) és DANGEARD (I. c.) a Psilotumban és Tmesipte- 
ris-ben találtak sporangoidokat, utóbbi szerző Gladochytrium-ot vélt bennök látni. 
KÜHNE R. (L c.) az Angiopteris eveeta Horrm. mykorhizájából sporangoidhoz igen 
hasonló testet rajzol, melyet egyszerűen spórának mond. Janse (l. c.) ismét fellelte 
a sporangoïdokat a Psilotum-ban s számos más jávai nóvényben egész hasonló tes-- 
teket talált, melyeket «vésieules» néven említ, de jelentóségük kérdését függóben 
hagyja. Ugyanő. «corps très curieux» néven (p. 69.) említ más efféle képződményt 
egy Disporum-faj (Liliaceae) gyókeréból és «sporangioles» néven fürtös testeket több 
növényből; de kiemeli, hogy a «sporangiole» név mellett sem lát bennök okvetlenül 
szaporodási szerveket. WAHRLICH (l. c.) több Orchidea-ban talált hólyagokat. Végül 
én magam egy izben a Vanilla gyökerében is találtam sporangoidot. 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZÁK ISMERETÉHEZ. 101 


kezd sárgás-barna színt váltani. Tartalma kétféle; megkülönböztethetni 
egy rendkívül finoman szemcsés plazmából, jóddal vagy festőanyagok- 
kal szinezódó gömböcsket, mely az egész tartalomnak mintegy fele 
részét teszi. Körülötte számos apró, erősen fénytörő s kevésbbé szinezódó 
eömböcske fekszik. A sporangium ily állapotban legjobban hasonlít 
némely Saprolegnia-téle, pl. a Pythiopsis cymosa De Bary excentrikus 
szerkezetű oospórájához (lásd Dr Bary, Species der Saprolegnieen, Bot. 
Zeitung XLVI, 1888, p:396, Tab: IX, Fig: | d). Csakhogy bizony a 
myeelfonal, a melyen a sporangium keletkezett, szabályosan keresztfalakkal 
van ellátva, antheridiumképződésnek nyoma sincsen, rajzóspóra seholsem 
keletkezik sa majdan bekövetkező csirazaskor ismét szabályosan szeptalt 
mycelium, valamint fusiconidium stb. fejlődik, tehát merően különbözik 
bármely Phycomycela szaporodási szervétől. 

A sporangiumok végleges kifejlődésük alkalmával, azaz megérésükkor, 
kétféleképen viselkednek. A különbség abban áll, hogy az egyikben a tar- 
talom egyik része jut kifejlődésre a másiknak rovására, a másik sporan- 

_gium pedig ellenkezőképen fejlődik ki. Ugyanis vagy csupán csak a nagyobb 
. gömböcske alakul nagy spörava, miközben a számos apró gömböcske el- 
tünik, vagy pedig az apróbb gömböcskék emésztik fel a nagyobbikat s apró 
spórákká fejlődnek ki. 

Eszerint ketfele sporangium van. Az egyik egy nagy (ritkán két kisebb) 
erős falú spórát — mondjuk macrospórát — tartalmaz s cystának felel 
meg; a másik számos apró, vékonyfalú, alapanyagba ágyazott spórát — 
mondjuk microspórát — foglal magában. (VI. tábla, 12. kép és VII. tábla, 
11. kép.) 

A. macrospórát tartalmazó sporangium nem egyhamar nyilik ki; esak 
egyszer láttam macrospórát csirázni, a mely alkalommal a tartalmát erős 
csiratömlő képében bocsátotta ki s utóbb rendes myceliumma nőtt meg. 

A microspórák könnyen indulnak csirázásnak. Friss vízben vagy hig 
gyümöleslében a sporangium fala valamely előre meg nem szabott irány- 
ban felreped és a spórák kicsiráznak. A fiatal hyphák a repedésnek veszik 
iranyukat s azután a folyadékban dúsan elágazó myceliumot hoznak létre 
(VIL. tábla, 11. kép). A spórák között lévő híg alapanyag elpusztul. Némely- 
kor a felrepedt sporangiumból az egész tartalom kilép kocsonyás gömb 
nak úgy, hogy a fiatal hyphák sugarasan indulnak kifelé. Az egész tömeg 
kilépése a sporangium falából emlékeztet némileg bizonyos Synchytrium- 
fajok, nevezetesen a S. Mercurialis Fuck. sporangiumainak sorusban való 
kilépésére a közös burkolatból. (Lásd Woronin, Neuer Beitrag zur Kenntniss 
der Chytridiaceen, Bot. Zeitg, XXVI, 1868, p: 81, T: 2, Fig: 15, valamint 
Fischer, Phycomycetes, p: 46, Fig: 8 c.) 


102 RTE HUE BERNÁTSKY 


i. A sporangiumból eredő mycelium szakasztott olyannak mutatkozott, . 
a milyen a- Hypomyces Vandae-nek bármily. conidiumából, chlamydo- 
spörajaböl, : oidiumaböl vagy ascospöräjaböl eredő myceliuma, s: létre is. 
hózta: mindezeket a szaporodási szerveket. Más Hypomyces-fajra nézve 
nem lehetett teljes biztonsággal sporangiumot megállapítani, bár több kö- 
rülinény szól a: mellett, hogy a H. Psiloti is tud sporangiumokat produ- 
kálni, hiszen. már magában az, hogy a sporangoidok minden Psilotum- 
=. előfordulnak, ezt eléggé bizonyítja. T 

^2». A macro= vagy mierospórák a sporangiumból kiszabadulhatnak a: dli 
kid, hogy rögtön csiräzäsnak indulnának; de akkor erős s a Hypomyces 
Vandae chlamydospóráit jellemző megvastagodäsokat mutató fallal lätöd- 
nak el.) A microsporäknak chlamydosporakka. való közvetlen átváltozását 
akkor figyelhetni meg, ha teljesen érett:s mar dr TUMORS NGC 
mot táplálékot nem tartalmazó vizbe. hozünk. i 

Aza tény, hogy: Hypomyces-faj, tehát. : Mi ycomyceta Sporangiummal 
is s fruktifikál, ‚BREFELD: elméletét, mely szerint sporangiumnak Mycomyceldn 
való előfordulásai nem lehetetlen —- bár ily eset eleddig ismeretlen volt +: 
bebizónyított tétellé emeli. Máskülönben az a körülmény, hogy a más egyéb. 
melléktermési alakokban igen gazdag Hypomyces: Vandae sporangiumokat 
is produkál és e sporangiumok kifejlődése is változatos, e gomba páratlan . 
cod ER képességét bizonyitja. 

5 Elbetegedett sporangium, kóros tünemények. Kenyérbélben — ha az 
b clicienna kezd ósszeragadni —- sikerül sporangoidokat kultivalni: Puha 
kenyérbélben: bőven táplálkozik a Hypomyces Vandae myceliuma, ép úgy, 
mint keményítőt tartalmazó parenchymasejtben s a bó táplálkozás ki- 
folyása a fruktifikálás. Ámde az elzárt helyen nem fejlődik sem conidium, 
sem perithecium, hanem sporangium, mely.azonban oxigén hiánya folytan 
nem alakul ki teljesen, hanem lassú kóros elváltozást szenved, melynek 
eredménye: a sporangoid: Némelykor :nehez különbséget tenni sporangoid 
és sporangium közt, mert átmeneti állapotában az egyikhez is, a másikhoz 
is hasonlít és :csak a további kifejlődés mutatja meg esetleg, hogy. érett spo- 
rangium lesz a kérdéses alakból ;: ha azonban üveglemezzel elzárjuk tőle a 
levegőt, akkor tartalma elolajosodik s többé ép sporangium nem lesz belőle 
(Ilyet mutat a VII. tábla 2. képe.) 

«i "A "hólyagok analog Képdédisénvéksi Kifejlődésük főfeltétele szintén 
szabad oxigén hiánya, de csak híg folyadékban keletkeznek, így pl. a ter- 
mészetben-gyökérszőr belsejében, mesterséges kulturában pedig vízben élő 
ınyceliumon, ha fedölemezt alkalmazunk. E kiserletre különösen. alkalma- 
sak a Hypomyces Vandae ascospórái. Ezek fedölemez alatt törpé myce- 
liumot fejlesztenek, melyen nem soká hólyagok képződnek. Fiatal korban a: 
hólyag kevés híg plazmät tartalmaz (VH. tábla, 12. kép), deegy vagy két kóz-- 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZAK ISMERETÉHEZ. 103 


ponti vacuola mind nagyobbra nö s a plazma mindjobban eltünik belöle, mig 
végre egészen üres hölyag áll elö. Ily kóros képzódmények egyébiránt más 
gombákról már ismeretesek ; figyelmet érdemelnek azért, mivel élő mykor- 
hizákban találtatnak s téves magyarázatokra adhatnak okot. 

A hólyagok tápláló sókat tartalmazó vízben, levegő kizárása mellett, 
szabálytalan alakot nyernek (VII. tábla 13. kép) a plazmatartalom kipusz- 
tulása alkalmával. Számos ki- és beszógellés támad rajtuk s felületük 
többe-kevesbbe el is gyantásodik a nagyobb mennyiségben jelen volt, de 
az elhalás alkalmäval elpusztuló tartalomtól, s ezért sárgás vagy barnas 
szint váltanak. Az efféle szögletes testeket Jaxse mykorhizak belsejében 
találta (Jaxsg-féle «corps très curieux.) 

Ha egy ideig böven táplálkozó mycelium hirtelenül hig folyadekba. 
kerül s oxigén nem jut hozzá, akkor sajátságos fürtös testek támadnak, 
milyeneket Janse szintén mykorhizák belsejében talált s «sporangioles »- 
nak nevezett.* A fürtös testek (VI. tábla, 13. és 14. kép) oly elbetegedett 
microspórás sporangiumok, melyeknek fala igen vékony, spórái -a falhoz 
szorulva az egész test fölületének szabálytalan, fürtös alakot kölcsönöznek 
s a spórák plazmatartalma ép úgy elgyantásodott s elpusztult, mint min- 
den hyphagomoly tartalma élő mykorhizában el szokott gyantásodni s el- 
pusztulni. 

Ezenkivül még több elbetegedési tüneményt figyelhettem meg kultu- 
ráimban ; e helyt csak a következő két esetet említem meg. 

Egészséges, már-már érett sporangiumon kettős elváltozás áll be, ha 
az semmiféle táplálékot nem nyujtó vízbe jut. Fala rendkívüli módon meg- 
vastagodik, felduzzad s fölülről nézve pontozottnak látszik, optikai kereszt- 
metszetén azonban pálczikás szerkezetet mutat (VI. tábla, 15. kép). Való- 
színű, hogy az egészséges sporangium fala is ilyen szerkezetű; de nem 
vehető úgy észre, mint kórosan felduzzadt állapotában. Egyúttal a micros- 
pórák a falhoz nyomulnak, egynémely kilép a falba tört kerek Iyukon, de 
a legtöbb megakad benne (VI. tábla, 15. kép). | 

Más esetben, midőn sűrű, zavaros tartalmú sporangiumokat sűrű 
szilvaléből friss vízbe hoztam át, a sporangium falán keresztül a zavaros 
tartalomból kivált fényesebb gömböcskék, azaz fiatal, de nem életrevaló 
microsporak menekültek ki (VI. tábla, 16. kép). | 


* A mycologiäban sporangiola alatt a Mucorinedknal előforduló apró sporan- 
giumokat értjük. 


104 BERNATSKY 


Vizsydlataim eredményei röviden a következőkben foglalhatók össze : 

l. A budapesti egyetemi növénykert üvegházában lévő Vanilla 
aromatica Sw. endotroph mykorhizajanak gombája Hypomyces Vandae 
(Wannr.) BERNÁTSKY (= BERNTS). 

2. Az ugyanott előforduló Psilotum triquetrum Sw. mykorhizomájá- 
nak gombája némely individuumban Hypomyces Vandae, másban pedig 
Hypomyces Psiloti Bxnxrs. (n. sp.). 

3. A Psilotum, Vanilla s mas nóvények mykorhizáiból imeretes spo- 
rangoidok, hólyagok stb. elbetegedett szaporodäsi szervek, nevezetesen a 
sporangoidok elbetegedett sporangiumok. 

4. A Hypomyces Vandae mellékszerveihez a sporangium is tartozik. 

5. Az endotroph mykorhizákban a keletkezó sporangiumoknak spo- 
rangoidokka s más hasonló testekké való kóros elváltozása s elpusztulása, 
nemkülónben az egész hyphagomoly elbetegedése s elpusztulása nem a 
gazdanöveny direkt befolyasaban, hanem a gomolynak a szabad levegőtől 
való elzarasaban találja okát.* 


A TÁBLÁK MAGYARÁZATA. 
(VI. TÁBLA.) 


1. Részlet a Psilotum triquetrum Sw. mykorhizomájának keresztmetszeté- 
ből. A parenchymasejtekben sárga csimbókok láthatók. 

Gysz — gyókérszór, e = epidermis. "/i. 

2, 3, 4, 5. A Psilotum triquetrum mykorhizomájából; a parenchymsejtek 
falait átfüró hyphák. *°/1. 

6. Fiatal sporangoid a Psilotum triquetrum mykorhizomájából hæmatoxy- 
linnel megfestve. °°. 

7. A Hypomyces Psiloti Berns. csoportosan álló peritheciumai. Körülöttük 
conidiumszerti chlamydospöräk vannak, melyek apró pontocskäkként láthatók. 
Csekély nagyítás. 

8. A Hypomyces Psiloti peritheciuma. 

9. Ugyanazon gomba conidiumszerti chlamydospórája. ""/1. 

10, 11. Hypomyces Vandae (Wannr.) BERNTS. 

12. A Hypomyces Vandae sporangiuma egy macrospöräval. *°°/1. 

13, 14. Fürtös testek (Janse-féle «sporangioles»). °°. 

15. Részlet egy körosan elvältozott sporangium faläbél, melyen megakadt 
három kilépő mierospóra. ""/1. j 

16. Kórosan elváltozott sporangium sűrű zavaros tartalommal, melyből né- 
hány plazmagömböcske kimenekült. 91. 


* Készült a M. N. Muzeum növénytani osztályában s részben a Tud. Egye- 
tem növénytani intézetében Budapesten. 


ADATOK AZ ENDROTROPH MYKORHIZAK ISMERETÉHEZ. 105 


(VII. TÁBLA.) 


1. Részlet a Psilotum triquetrum Sw. mykorhizomájának hosszmetszetéból : 
gysz = fiatal gyókérszór, ep = epidermisz, p = parenchyma, sm = sejtmag. Az 
egyik parenchymasejtben laza hyphagomoly van s tóbb sporangoid; a sporan- 
goidok még tartalmaznak több-kevesebb plazmatikus anyagot. *°/1. 

9. Olajos esöppekkel megtelt sporangoid. 99/1. 

3. Intercalarisan létrejött sporangoid elgyantásodott tartalommal. "1. 

4. A Vanilla aromatica gyökerszöreben fekvő cysta s 3 oidium. 99/1. 

5 a, b, c, d. A Hypomyces Vandue különböző alakú chlamydospórái, me- 
lyek a Vanilla aromatica gyökérszőreiben találhatók, ascospórából eredő myce- 
liumon képződnek vagy a microspórák elváltozásából származnak ; b-nél csirázó 
kettős ehlamydospóra ; c hematoxylinnel megfestve. 1. 

6 a. Kevéságú vertieillium ; b-nél érett microconidiumok ; c-nél coremium- 
ról származó érett microconidiumok. ?*" i. 

7 a, b, c. A Hypomyces Psiloti Brrxts. ascusai s érett ascospórái. 5/1. 

8. A Hypomyces Vandae (WAHRL.) DEnNrs. ascusa. °/1. 

9. Csirázó chlamydospórák a Psilotum triquetrum gyökerszöreben. "1. 

10. A Hypomyces Vandae fiatal sporangiuma. 9"/1. 

11. A Hypomyces Vandae felrepedt sporangiuma ; a számos mierospöra 
csirázásnak indult s némely mycelfonalon fusiconidiumok képződnek. ""/1. 
12. Fiatal hólyag. "/i. 

13. Szögletes test. *°/1. 


Verfasser hat sich eingehend mit der Untersuchung der endotrophen 
Mykorhizen von Vanilla aromatica Sw. und Psilotum triquetrum Sw. be- 
fasst. Zweck der Untersuchung war: 1. die Art des Pilzes, 2. die Bedeutung 
gewisser fraglicher Körper aus dem Innern der Mykorhizen festzustellen. 
Es gelang beides und ausserdem bot sich Gelegenheit zur Beobachtung 
mancher bemerkenswerther Einzelheiten. An dieser Stelle können nicht 
sämmtliche Resultate eingehend besprochen werden, selbst im ungarischen 
Texte ist dies nicht geschehen; hier möge ein kurzer Bericht genügen, in 
kurzer Zeit wird manches vollständiger behandelt werden. 

I. Um die Art des wurzelbewohnenden Pilzes festzustellen, muss der- 
selbe kultivirt werden. Dies ist schon oft versucht worden, jedoch selten 
mit Erfolg. Um zum Ziel zu gelangen, hat man vorallem darauf zu achten, 
ein lebenskräftiges Mycel zu erhalten. In Mykorhizenschnitten stellt sich 
der Pilz zumeist als die Parenchymzellen bewohnende Hyphenknáuel dar. 
Es sei besonders bemerkt, dass die Hyphenknäuel (in den Zellen) in zwei 
solche Typen zu unterscheiden sind, die zwei entgegengesetzte, mit einander 
durch fortlaufende Uebergänge verbundene Endpunkte darstellen. Gele- 
gentlich anatomischer Untersuchungen fallen zumeist diejenigen Hyphen- 


106 BERNÄTSKY 


knäuel in die Augen, welche als fest zusammengeballte Knoten von gelber 
bis brauner Farbe die abgestorbenen, zusammengeschrumpften und mit 
harziger Substanz zusammengekitteten und überzogenen Reste des einsti- 
gen Pilzmycels bilden. Bei Kulturversuchen mit solchen Knoten lässt sich 
durchaus kein Resultat erzielen, denn es ist in ihnen kein lebender Pilz 
mehr vorhanden. Den Gegensatz zu ihnen zeigen die seltenern, jungen, 
lockeren Hyphenknäul, an denen ein jeder einzelne, farblose, plasma- 
führende Hyphenfaden deutlich zu erkennen ist. Je jünger, d. i. je lebens- 
kräftiger die Hyphenknäuel, desto sicherer kann auf Gelingen eines Kultur- 
versuches gerechnet werden. d oe 

Das beste Verfahren, um die Hauptfruktifikationsorgane des Pilzes 
zu erlangen, ist dasjenige, welches von WAHRLICH mit gutem Erfolg an- 
gewandt wurde (citirt im ung. Texte) und einfach darin besteht, dass ein- 
zelne Mykorhizenstücke, in denen lebensfühiges Pilzmycel enthalten ist, 
feucht gehalten werden. Natürlich hat man gegen fremde Infektion zu 
schützen. Das Wurzelstück geht dem Verfaulen über und es bilden sich auf 
demselben erst kräftige Pilzmycelien, bald Conidien, wohl auch qusc 
sporen und endlich nach geraumer Zeit Perithecien. 

Auf Vanilla aromatica und theilweise auf Psilofum triquetrum traten 
Perithecien von Hypomyces Vandae (Wanruicn) BERNÄTSKY (— BERNTS.) auf. 
WAHRLICH producirte in seinen Kulturen zwei verschiedenen Arten angehö- 
rende Perithecien, die er beide für Nectria-Arten hielt und sie Nectria Vandae, 
bez. N. Goroshankinianae nannte. Es gehören jedoch beide Arten zur Gat- 
tung Hypomyces und es ergibt sich für den einen Pilz der obige Namen, für 
den andern der Namen Hypomyces Goroshankinianae (WAHRLICH) BERNTS. ; 
beide Arten sind nämlich für die Gattung neu. Schon bevor die Perithecien 
auftraten, war es mir klar, dass der Pilz nichts anders als irgendein Hypo- 
myces sein könne. Vorher nämlich hatte ich viel mit Mykorhizenschnitten 
operirt ; es zeigte sich dabei, dass in den lebenden Wurzelhaaren, besonders 
in jenen von Vanilla, ziemlich oft Cysten,. Oidien und Chlamydosporen 
zu treffen sind. Die genannten Organe entstehen aus den Hyphenfäden, 
welche aus dem Parenchym der Wurzel von den Hyphenknäuel aus fort- 
gehend in die Wurzelhaare dringen. Legt man nun solche Wurzelschnitte 
in frisches Wasser, so keimen die Oidien und Chlamydosporen sehr bald 
aus, indem die junge Hyphe die Wand des nummehr todten Wurzelhaares 
durchbohrt und so nach Aussen dringt. Das so entspringende Mycel bringt 
nach kurzer Zeit in geeigneter Nährlösung (Traubensaft) Conidien hervor, 
die je nach Beschaffenheit des Substrats und je nach dem Aggregatzustand 
der Umgebung der werdenden Conidie verschieden sind, u. zw. bilden sie 
zwei mit Uebergängen verbundene Typen, nämlich Fusiconidien : und 
auf Verticillen hervorgegangene Microconidien. Die Conidien keimen leicht 


BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER ENDROTROPHEN MYKORHIZEN. 107 


aus: und bringen abermals Conidien hervor, wenn nicht statt ihrer Chla- 
mydosporen erzeugt werden, was einzig und allein von äusseren Einflüssen 
bedingt wird. Dies deutet ganz bestimmt auf Hypomyces. Die Zugehörigkeit. 
der Perithecien zu dem Hyphenknäuel bildenden Pilz kann mit voller Sicher- 
heit eben mit Hülfe der Nebenfruktifikationsorgane konstatirt werden, da 
sich die. Ascosporen leicht kultiviren lassen und das aus ihnen entsprin- 
gende Mycel bringt ebensolche Fusi- und Microconidien als auch Chlamydo- 
sporen hervor. 

». Auf einigen re nee trat statt Hypomyces Vandae eine 
andere Art auf. Es kam auch hier ein ähnliches Mycel mit ganz ähnlichen 
Conidien zur Ausbildung, jedoch die zahlreich aufgetretenen Chlamydo- 
sporen wiesen einen ganz eigenen Charakter auf. Bald wuchsen auch Peri- 
thecien heran, die es erlaubten, den Pilz als eine neue Art zu konstatiren, 
die ich Hypomyces Psiloti nenne. Auch hier konnte die Zugehörigkeit des 
Pilzes zu dem Mycel des betreffenden Mykorhizoms nachgewiesen werden. 


Hypomyces Psiloti n. sp: 


Per itheci ium 300—400 v. hoch, kugelfórmig, nach oben zu abgestumpft 
kegelfórmig ; von gelb-brauner Farbe. Die Zellen der Wand sehr klein, bei 
6 y im Durchmesser, die Wand glatt, nicht Schuppen bildend. Ascus nicht 
linear, sondern keulenfórmig, im erweiterten Theile liegen die Sporen in 
zwei heilen. Sporen zweizellig, spindelförmig, S—12 y lang, 8 y. breit ; Zell- 
wand dünn’und glatt, Inhalt hyalin. Nebenfruktifikationsorgane : Conidien 
von wechselnder Grösse und conidiumartige Chlamydsporen ; letztere bei 
IS-20 y lang und 12—13 y breit, die derbe Wand braun und völlig glatt. 

II. Im Innern endotropher Mykorhizen, so z. B. jener von Tmesipteris, 
Psilotum und mehrerer anderer exotischen Pflanzen sind von einigen Auto- 
ren (BERTRAND, DANGEARD, VUILGEMIN, WAHRLICH, Janse — Citate im ung. 
Texte —) eigenartige, vom Pilz erzeugte Korperchen gefunden worden. 
Ueber die wahre Bedeutung derselben ist bis jetzt nichts bekannt worden. 

'" Vermittels Behandlung mit Säuren und Hematoxylintinktur können 
in den betreffenden Kórperchen von-Psilotum viele Zellkernchen gefunden 
werden, aber nur:in dem Falle, wenn man sie in jugendlichem Zustande 
beobachtet ; mit der Zeit verlieren sie ihre protoplasmatischen Bestand- 
theile. Demgemäss ‘sah ich. sie für Sporangien an, deren gesunde Aus- 
bildung im Innern: der Mykorhize nicht ermöglicht ist und nannte sie des- 
wegen Sporangoide. 

3. Nach:geglückter Bestimmung der Bibzgnttorp als Hypomyces wand 
sieh: mein" Augenmerk ‘abermals den Sporangoiden zu. Es glückte mir so- 


, 


LOS BERNATSKY 


wohl auf dem Mycel abfaulender Psilotum-Rhizome, als auch auf solehem 
Myeel, das den Ascosporen von Hypomyces Vandae entstammte, gesunde 
Sporangien zu erziehen, was für das ausserordentliche Anpassungsvermö- 
gen dieser Art und auch der ganzen Gattung spricht und bisher für keinen 
Mycomyceten bekannt ist. Die Hauptfaktoren bei Kultur der Sporangien 
sind: 1. Ein gut genährtes Mycel. 2. Dichter, jedoch nicht fester Aggregats- 
zustand, also weder Luft, noch dünne Flüssigkeit. 3. Vorhandensein genü- 
sender Menge chemisch ungebundenen Sauerstoffs. Die Entwickelung der 
Sporangien ist eine zweifache, je nachdem sich der Inhalt zu einer einzigen 
grossen, oder aber zu mehreren kleinen Sporen zusammenballt. Auch die 
Keimung geht unter verschiedenen Umständen vor sich. In jedem Falle 
aber entwickelt sich aus der Spore ein regelmässig septirtes und verzweigtes 
Mycel, das den äusseren Einflüssen entsprechend bald Fusi-, bald Micro- 
conidien, bald aber Chlamydosporen entwickelt. 

Wird während der Ausbildung von Sporangien unter sonst günstigen 
Verhältnissen Zutritt von Sauerstoff verhindert, so kommen regelrechte 
Sporangoide zu Stande. 

Spielt sich ein ähnlicher Vorfall in dünner Flüssigkeit ab, so ent- 
stehen andere Gebilde, die ich ihres Aussehens halber Blasen nenne und 
die in Wurzelhaaren einiger exotischer Orchideen zu finden sind. 

Ferner gelingt es in künstlicher Kultur noch verschiedene krankhafte 
Gebilde zu erziehen, namentlich auch diejenigen, welche von Jawsk in 
vielen javanischen Mykorhizen entdeckt worden sind und von ihm theils 
als «sporangioles», theils als «corps très curieux» bezeichnet wurden. Er- 
stere sind traubenartig zusammengeschrumpfte, unausgebildete Sporangie n 
letztere in eckige Körper veränderte Blasen. 

Die Ergebnisse der Untersuchungen lassen sich kurz in folgendem 
zusammenfassen : 

|. Der Pilz der endotrophen Mykorhizen von Vanilla aromatica Sw. 
(aus dem Botanischen Garten der Budapester Universität) ist Hypomyces 
Vandae (WAHRL.) Burns. 

2. Der Pilz der Mykorhize von Psilotum triquetrum Sw. (aus dem- 
selben Garten) ist in manchen Exemplaren Hypomyces Vandae, in andern 
aber Hypomyces Psiloti Bern'rs. (n. sp.). 

3. Die aus den Mykorhizen von Psilotum, Vanilla und anderer Pflan- 
zen bekannten Sporangoide, Blasen etc., sind erkrankte Reproduktions- 
organe, namentlich die Sporangoide sind erkrankte Sporangien. 

4. Zu den Nebenfruktifikationsorganen von Hypomyces Vandae ge- 
hört auch das Sporangium. 

5. Die in den endotrophen Mykorhizen stattfindenden krankhaften- 
Umänderungen der entstehenden Sporangien in Sporangoide und andere 


BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER ENDOTROPHEN MYKORHIZEN. 109 


ähnliche Gebilde, als auch die Erkrankung und das Absterben des ganzen 
Hyphenknäuels hat seine Ursache nicht in dem direkten Einfluss der 
Wirthspflanze, sondern darin, dass der Hvphenknáuel von der freien Luft 
abgesperrt ist.* 


ERKLÄRUNG DER TAFELN. 
(VI. TAFEL.) 


1. Durchschnittstheil des Mykorhizoms von Psilotum triquetrum Sw. In 
den Parenchymzellen befinden sich gelbe Knoten. 

Gysz = Wurzelhaar, e = Epidermis. ""/1. 

2—5. Aus dem Mykorhizom von Psilotum triquetrum ; Hyphen, welche die 
Membranen der Parenchymzellen durchbohrt haben. *°/:. 

6. Eine junge Sporangoidzelle, mit Hematoxylin gefärbt. *?"/ 

7. Zu mehreren beisammen stehende Perithecien von Boso suas Psiloti 
Brnwrs. Ringsherum sind als kleine Punkte conidiumartige Chlamvdosporen 
sichtbar. Schwach vergrössert. 

8. Ein Perithecium von Hypomyces Psiloti. 

9. Eine conidiumartige Chlamydospore desselben Pilzes. 5*". 

10—11. Hypomyces Vandae (W anne.) BERNTS. 

12. Ein Sporangium mit einer Macrospore von Hypomyces Vandae. *" 

13—14. Traubenartige Körper, (JAxsE sche «Sporangioles»). *°/1. 

15. Ein Theil der Membran eines krankhaft umwandelten Sporangiums, in 
welcher drei austreten wollende Microsporen stecken. ""/1. 

16. Ein krankhaftes Sporangium mit dichtem, trübem Inhalte; es ent- 
fliehen daraus mehrere Plasmakügelchen. 7°"/1. 


(VII. TAFEL.) 


1. Theil eines Längsschnittes aus dem Mykorhizom von Psilotum triquetrum 
Sw.; gysz = Wurzelhaar, ep — Epidermis, p = Parenchym (Rindenschicht), 
sm — Zellkern. In der einen Parenchymzelle befindet sich ein lockerer, di. junger 
Hyphenknäuel mit mehreren Sporangoiden, dieselben enthalten noch mehr- 
NAM plasmatische Bestandtheile. ?""/, 

2. Ein Sporangoid, gefüllt mit alio fen. la 

3. Ein intercalar entstandenes Sporangoid mit verharztem Inhalt. °°). 

4. Eine Cyste und 3 Oidien im Wurzelhaare von Vanilla aromatica. °* 

5 a—d. Chlamydosporen mit verschiedenen Membranverdickungen von 
Hypomyces Vandae. Sie sindin denWurzelhaaren von Vanilla aromatica zu finden, 
kommen auf dem Mycel des Pilzes zu Stande und stammen auch von Miero- 
sporen durch directe Umwandlung her. Bei b eine doppelte Chlamydospore, die 
ausgekeimt hat; c mit Hematoxylin gefärbt. ""/1. 


* Die Untersuchungen wurden angestellt in der Botanischen Abtheilung des 
Ung. Nat. Museums u. theilweise im Botanischen Institut der Universität zu Bpest. 


110 un ng BERNÄTSKY 


.6. Ein wenig verzweigtes Verticillium ; bei b reife Microconidien;; bei c 
ebenfalls reife Microconidien, die aber auf einem Coremium entstanden sind. .*%. 
5 a—c. Ascen und reife Ascosporen von Hypomyces Psiloti Bernts. “A. 

. a. Ascus von Hypomyces Vandae ( WAHRL.) BEnwrs. 95/. : 
B Auskeimende Chlamydosporen im Wurzelhaare von Psilotum trique- 


trum. 994, 


10. Ein junges Sporangium von Hypomyces Vandae. ""/1. 

11. Ein aufgeplatztes Sporangium, dessen Microsporen auskeimen; an 
manchen Stellen des jungen Mycels entstehen schon Fusiconidien. °/1. 

12. Eine junge Blase, unter Deckglas auf dem Mycel von xe 
Vandae entstanden. ""ı. 

13. Ein eckiger Körper, wie er in Hypomyces Vondae-Kulturen auftritt. 


Janse hat solche Körper im Innern javanischer Mykorhizen gefunden. 5A... ic 


(Separatim editum est die 15. Januarii 1899.) 


DA tre TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. Dee [OUS 


EGY UJ RIGÓFAJ: GEOCICHLA FRONTALIS LEÍRÁSA 
Dr. Maparisz Gxurí-tól. 


(Tab. VIII.) 


DESCRIPTION OF A NEW GROUND-THRUSH: . 
GEOCICHLA FRONTALIS 


by Dr. Junius v. Maparisz. 


(Tab. VIII.) 


Két évvel ezelótt a Magyar Nemzeti Müzeum egy kis madärbör-gyüj- 
teményt vásárolt MARKSTEIN Sımox nevű fiatal embertől, melyet édesatyja 
állítólag Celebesben való tartózkodása alatt gyűjtött. 

. Ezen kis gyűjtemény összesen 9 fajból áll, nevezetesen : Osmotreron 
wallacei, Carpophaga paulina, Pitta celebensis, Dicaeum  celebicum, 
Cinnyris grayi, Trichoglossus ornatus, Oriolus celebensis, Hypothimis 
puella és a fönt irt új Geocichla-faj két példányából. A termőhelyek és 
egyéb följegyzesek a börökön hiányzanak. 

A két Geocichla példányt még annak idején, mint uj fajt iktattam 
be a gyüjtemenyünkbe; leírását azonban nem tettem közzé, mivel azt 
hivém, hogy az az akkor folyamatban lévő Sursonm-fele «Monogr. of the 
Turdide» vagy MEYER és WIGLESWORTH-féle «The Birds of Celebes and the 
neighbouring Islands» művekben meg fog jelenni. De miután sem az egyik 
sem a másikban ilyen alakról említés téve nincs, szükségesnek tartom ez új 
faj leírását ezennel közzé tenni. | 

Úgy látszik, hogy ez uj faj a Geocichla erythronota Serar. és a Harrerr 
által (Novit. Zool. 1896. III. p. 555. pl. XI. fig. 3.) ujonnan leírt Geocichla 
dohertyi közt áll; összehasonlitäsukat azonban nem adhatom, miután 
e fajokból nem állnak példányok rendelkezésemre. 


Leírása : 


A hím fölül gesztenyeszínü-barna, deréktáján-és a felső farkfedőkön 
világosabb és narancs-sárga árnyalatú; feje fekete s csak tarkóján megy 


119: : D: MADARÁSZ 


at barnába; a szem és csőr közötti része, kantárszára alapfelén és a fül- 
fedók kózepén lévó nagy folt fehér; torka, begye és a nyak oldala fekete : 
a toroktollak töve szürkésfehér; begye alatt egy fehér órv valasztja el az 
also szinezést; hasa közepe és alsó farkfedói fehérek, többi részein fehér, 
de a tollak hegye szélesen fekete, a mi a test oldalának fekete külleget 
kölcsönöz, csak imitt-amott tűnik elő a fehér alapszín; vékonya felé a 
tollak végén lévő feketeség keskenyebbé válik ; a felső vekonyan levő fehér 
alapszín világos sárgás-fakóval árnyalt ; válla, szárnyfedői, elsó- és másod- 
rendű evezői feketék, a közép- és másodrendű evezőknek megfelelő fedő- 
tollak szélesen fehérbe végződnek, a mi a szárnyon egy kettős fehér szala- 
got alkot; az első- és másodrendű evezők töve — az első háromnak 
kivételével — külső zászlójukon szürkésfehér, mely a 4., 5. és 6-dik evező- 
kön keskeny a toll hegye felé futó szegélyeket alkot, belső zászlójukon 
pedig fehér; alsó szárnyfedői és a hónaljtollak feketék fehér véggel, kéz- 
tollai pedig fehérek fekete véggel; farktollai feketék, a szélső toll végén 
fehér folt van, mely a belső zászlón nagy háromszögű (17 mm.) alakot 
nyer, mig a második toll hegyén egy kis fehér folt látható. 

A száraz példány csőre zöldesfekete színű, ormója a hegye felé sárga :- 
a láb és karmok barnás-sárgák. : 

A szárny hossza 114 mm; a fark 86 mm; a csőr ormója 21 mm; a 
estid 32 mm. Az eltörpült első evező körülbelül egyenlő hosszú az elsőrendű 
evezöknek megfelelő fedőtollakkal, a második evező a hatodik és hetedik 
közt all; a szélső farktoll 8 mm-el rövidebb a leghosszabbnál. 
homlok és fejtető közepe fekete helyett gesztenye-barna, csak a tollak töve 
felé feketés; a hastollak fekete végződései keskenyebbek és a kéztollak 
majdnem tiszta fehérek. 


Two years ago the Hungarian National Museum aguired a small 
collection of bird's skins from Mr. Sımox MARKSTEIN, collected by his father 
on the Island of Celebes. 

The small collection reffered to contained the following 9 species: 
Osmotreron wallacei, Carpophaga paulina, Pitta celebensis, Dieaeum 
celebicum, Cinnyris grayt, Triehoglossus ornatus, Oriolus celebensis, 
Hypothymis puella and two specimens of a new species of Geoeichla. 
Places and dates were not given. 

When incorporating these skins into our collection, I did not fail to 
point out the Geoeichla as a new species, but did not describe it anywhere, 
as [ expected that either SerBonn in his «Monogr. of the Turdidæ», or MEYER 
et WicukswonrH in their «The Birds of Celebes and the neighbouring 


. GEOCICHLA FRONTALIS. 115 


Islands» would do so. But as neither of them mentions this new form, 
I find it necessary to publish a description of it in the present paper. 

It seems that this new species occupies an intermediate position 
between the Geocichla erythronota, Scrar. and Geocichla dohertyi as 
recently described by Harrerr (Novit. Zool. 1896. III. p. 555 pl. XI.). 
Having no material at hand, I am unable to give further comparisons. 


Description : 


Male. General colour of the upper parts chestnut-brown shadin 
into orange-chestnut on the rump and upper tail coverts; head blackg 
shading into chestnut on the oceiput; lores, upper parts of the malar, 
region and a large white patch in the centre of the ear-coverts white ; chin» 
throat and sides of the neck black; the base of the chin-feathers greyish 
white; below the throat a white collar; centre of belly and under tail- 
coverts white; the rest of the underparts white, but the feathers broadly: 
terminated with black, giving to the sides of belly a nearly black appea- 
rence, whilst the black ends of the flank-feathers become smaller; the 
white colour of the upper flanks suffused with light ochraceus; scapulars, 
wing-coverts, primaries and secundaries — except the first three ones — 
having greysh-white on the base of their outer-web, which extends as a 
small margin on the 4 5th-and 6 primaries, and white on the base of 
their inner-web; under wing-coverts and axillaries black, with white tips ; 
bend of wing white, each feather tipped with black; tail-feathers black 
the outer one, with a terminal white spot, which is enlarged on the inner 
web (17 mm.), the next one tipped with white. 

Bill greenish black and yellowish on the culmen toward the end, 
feet and claws brownish yellow in the skin. 

Length of wing 114 mm., tail 86 mm., eulmen 21 mm., tarsus 32 mm.; 
bastard-primary about as long as the primary-coverts, second primary 
intermediate between the sixth and seventh; outer tail-feathers 8 mm. 
shorter than the longest. 

Female resembles to the male, but the general colour of the upper 
parts paler; the centre of the head and front chestnut instead of black, 
but the basal half of the feathers jet black; the black tips of the feathers 
of the belly smaller and the bend of wing nearly white. 

The types belong to the Hungarian National Museum. 


Természetrajzi Füzelek. XXII. kót. 8 


XXII . TERMÉSZETRAJZI: FÜZETEK. 1899. 


TROIDES (ORNITHOPTERA) ELISABETHZE-REGINZE n. sp. 


DIAGNOSIS PRAECURSORIA 


auctoribus 


Dre G. Horvira et A. Mocsiry. 


Antennis, pedibus corporeque nigris, hoc dense atro-velutino, thorace 
supra ccerulescente, orbitis oculorum posticis albo-tomentosis, abdomine 
dete flavo (in femina pallidiore), segmento primo atro (in mare superne 
macula mediana sat magna flava ornato), segmentis reliquis subtus basi et 
apice anguste nigris, in femina lateribus thoracis subtus infra alas 
maculis kermesinis et segmentis abdominis 5—7 utrinque macula parva 
notatis. — d 9. — Long. corporis circ. 70, antennarum 34 mm. 

Mas. — Alis anticis supra pulchre flavescenti-smaragdinis, in certo 
lumine elegantissime cupreo-aurato micantibus, vitta mediana latissima a 
basi per partem posteriorem areolæ discoidalis usque ad apicem extensa, 
limbo laterali lata, venis item costali et subcostali spatioque inter has 
apicem versus atro-holosericeis; atomis ante marginem posticum quasi 
umbram longitudinalem apicem versus evanescentem mentientibus nigris. 

Alis posticis rotundatis, supra lete flavis concinne sericeo-nitentibus, 
marginibus lateralibus sat late, limbo interno autem latissime atro-holo- 
sericeis; venis anguste, in areolis marginalibus ante marginem lateralem 
atram latius, maculaque in areolis 1—3 singula flavescenti-smaragdinis 
(subtus atris) macula illa prima mediocri, secunda maiore subrotundis, 
tertia maxima elongato-ovata; limbo interno atro vitta basali angusta 
læte flava sericeoque nitente ornato, ipso summo margine longe nigro- 
brunneo ciliato. 

Alis anticis subtus fere sicut in Ornithoptera paradisea decoratis ; 
sed marginibus multo latius atro-holosericeis et in areolis marginalibus 
1—5 macula atra notatis ; macula prima minuta transversa, reliquis semi- 
lunaribus mediocribus subæqualibus. 

Alis posticis subtus late flavis concinne sericeo-nitentibus, ubique 
angustissime atro-holosericeo marginatis et latius flavescenti-smaragdino 
limbatis; venis maculaque singula in areolis marginalibus 1—3 atro-holo- 
sericeis (supra flavescenti-smaragdinis); plica flavescenti-grisea, pilis longis 
fulvo-ochraceis vestita. 

Ale antice: long. 98, lat. 70; ale postice: long. 55, lat. 58; lat. 
totius animalis expansis alis 202 mm. 


HORV. ET MOCS. TROIDES (ORNITH.) ELISABETHAE-REGINAE N. SP. 115 


Femina. — Alis anticis supra atro-holosericeis maculis strigisque mag- 
nitudine inæqualibus 11 albido-griseis subtilissimeque nigro-atomatis; ex 
his maculis: prima sat magna cuneiformi ultra medium areolæ discoidalis 
ad subcostam sita, singula in tribus areolis furcalibus, duabus in areola 
marginali prima, interna sminutissima, unica in areola secunda, duabus in 
areolis 3—4 et unica maiuscula in areola 5 semilunari. 

Alis posticis supra parte basali ultra areolam discoidalem atro-holo- 
sericeis pilisque longis dense vestitis ; parte apicali usque ad marginem sat 
latum atro-holosericeum emarginaturasque angustissime albo-limbatas 
ochraceo-griseis subtilissimeque nigro-atomatis maculisque 5 in areolis 
marginalibus 2—6 atro-holosericeis ornatis (sicut in O. paradisea) ; ex his 
maculis: prima magna introrsum oblique producta et cum plaga magna 
basali confluente, secunda sat maga, reliquis minoribus subæqualibus 
rotundatis. 

Alis anticis posticisque subtus fere penitus ita pictis ut supra, sed 
haud nigro-atomatis ; maculis strigisque alarum anticarum parum-dilutio- 
ribus et alis posticis magis dilute ochraceo-tinctis. 

Ale antice: long. 115, lat. 80; ale posticæ: long. 76, lat. 78; lat. 
totius animalis expansis alis 298 mm. 

Specierum: Tr. Tithonus DE Haan, paradisea Sraup. et Victoriae- 
reginae Rorscn. affinis; sed statura multo maiore, mas insuper: venis 
alarum posticarum maculaque in areolis marginalibus 1— 92 concinne 
flavescenti-smaragdinis (subtus atro-holosericeis), a Tr. paradisea simillima 
preterea alis posticis simplicibus ecaudatis, bene distincta. — Femina: Tr. 
(Ornithopteræ) Goliathi OsEmrH., hucusque in sexu feminino tantum 
cognitæ, pictura magnitudineque similis videtur; differt autem: macula 
areole discoidalis alarum anticarum multo minore et cuneiformi, haud 
trilobata (tripalmé), macula areolarum marginalium maiore, presertim 
vero macula areolæ 5 multo maiore semilunari, macula areolæ 2 alarum 
posticarum distincta, cum plaga maxima basali atro-holoserica confluente (in 
Tr. Goliatho deficiente) maculisque reliquis maioribus, nee non colore 
pallido alarum posticarum basin versus haud in albidum vergente. 

Speciem hanc magnificam, Musæi Nationalis Hungarici propriam, 
cuius marem et feminam in montibus Novae- Guineae | Germanicae L. 
Biré hungarus in copula invenit, pro pia memoria eterna, die 10 mensis 
Septembris 1898 Geneve defunctæ 


Elisabethe, Regine Hungaris, 


summa cum devotione denominavimus. 
Descriptionem ampliorem iconibus illustratam posterius dabimus. 


8* 


c 


SL m 
ES 


y TEL 
rra Let exe 


MOT ET. 


‘ 


E 


Te 


Füzetek 


XXII. kótet, 1899. 


jz 


2 


rmeszetra 
= 


» 
E 


I. Tábla. 


R.Francé del 


Termeszetrajzi Füzetek 


XII. kötet, 1899. IL Tabla 


| 


ES 


Delin. Aladar Kıchter Lith. C Ebner Stuttgart, 


Termeszetrajzi Füzetek 
AXI. kötet, 1899. 


Belin. Aladar Richter . 


lll. Tabl a. 


Lith C Ebner Stuttgart , 


x 


Füzetek 


21 


ra] 


Termeszet 


AM. kötet, 1899. 


Lith C Ebner Stuttgart. 


Dein. Madar Richter, 


y 


CEE 


Termeszetrajzi Füzetek 


AM. kötet, 1899. V. Tabla 


Lith. C. Ebner, Stuttgart. 


Termeszetrajzi Füzetek 
XXI. kôtet 1899. . "  VI.Tábla. 


lyon. Uinerm) Bad aves. | j 
" Li 


p 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. |. 1899. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA Lark. 


Von H. Frrese in Innsbruck. 


Euglossa 


LATREILLE, Hist. nat. Crust. et Insect. III. p. 385 (1802). 
— (inemidium Perry, Delect. anim. artic. Brasil. p. 148 (1833). 
— Eulema LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hyménopt. II. p. 11 (1841). 


Corpus plus minusve metallico-cæruleum, viride aut aureum nitens, 
sepe dense velutino-hirsutum ; caput magnum, fere latitudine thoracis. 
clypeo sæpe acute carinato, labro fere quadrato, tricarinato ; gen: desunt: 
labium * (lingua) filiforme, longissimum (30 mm), sepe duplici longitudine 
corporis ; palpi labiales 2- aut 4-articulati, articulis basalibus (1— 9) filifor- 
mibus prolongatisque, fere lingue longitudine, artieulis analibus (3—4) 
minimis, lateraliter insertis; maxille atque prolongatæ, parte anteriori 


filiformes et quinquies usque sexies longiores quam parte basali lata bre- 


vique, palpi maxillares 2-articulati brevissimique, articulo primo crasso, 
quasi occulto, secundo labiformi, setis (1 aut 2 **) longis vestitis; para- 
glossæ late membranaceæque (leucopyya 9). Thorax maximus, seutellum 
magnum, fere planum, postice prominens, ? sepe medio maeula nigro velu- 
tina. Ale infuscatæ, cellulis cubitalibus tribus, nervus reccurens I cellulæ 
cubitali secundæ, nervus recurrens 2 nervo transverso-cubitali tertio 
inserti. | 

7. — Abdomen segmentis dorsalibus et ventralibus 6; tibiis posticis 
valde dilatatis, postice in lobum elongatis, corbiculis instructis, scopa 
carentibus ; calcari interiori dilatato pectinatoque. 

cd. — Abdomen segmentis dorsalibus 7, ventralibus 6; facie sæpe 
flavomaculata; pedibus armatis: tarsis antieis artieulis 2—4 fasciculatis, 
tarsis intermediis articulo | ad basin postice angulato et fere dentato. 
tibiis posticis paradoxe incrassatis. — Long. 10—30 mm. 

Die Bienengattung Kuglossa enthält die am prachtvollsten gefärbten 
Bienen der Erde ; die durchweg metallisch blau, grün bis goldgrün gefärbten 


* Bisher nur nach getrockneten Exemplaren (piliventris 4, brullei 4 ? und 
limbata 9 ). 
** Bei limbata 9 mit zwei feineren Borsten bewehrt ! 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 9 


118 H. FRIESE 


Arten suchen durch ihren Farbenglanz bei oft greller Sammtbehaarung 
ihres Gleichen unter den Apiden und können getrost mit den Chrysididen 
wetteifern, die sie durch ihre Grösse und Nützlichkeit im Haushalte der 
Natur (Blumenbefruchtung) weit in den Schatten stellen !* ; 

Das Genus Euglossa wurde von LATREILLE 1802 auf Apis cordata L. 
gegründet und später auch die Arten Apis dimidiata F. (1809) und surina- 
mensis L. (4809) als zu dieser Gattung gehörend bezeichnet. Nachdem 
darauf Perry (1833) auf cordala noch einmal die neue Gattung Cremidium 
schuf, seine smaragdina c (typ. im Mus. München!) aber bei Centris 
stehen liess, gründete LEPELETIER (1841) für dimidiata und surinamensis 
eine weitere neuere Gattung Æulema, welcher er ausser diesen Arten noch 
die neuen fasciata, elegans und nigrita anreihte. Ich haltees aber morpho- 
logisch nicht gerechtfertigt, Kuylossa in 2 Gattungen zu zerlegen ; will man 
trennen, so geht es höchstens in 3 Subgenera Muglossa, Eumorpha und 
Kulema, die sich schärfer abgrenzen und vielleicht halten lassen ! 

Die natürliche Verwandtschaft von Kuylossa ist eine eigenartige, da 
sie uns zum ersten Male die Bein- resp. Körbehenbildung der social-lebenden 
Bienen (Bombus, Melipona, Apis) bei solitáren Apiden zeigt. Muglossa ist 
als ein Bindeglied zwischen Centris und Lombus aufzufassen, von ersterer 
hat sie mehr die Körperform, von Bombus die Beinbildung. | 

Körper fast immer mehr oder weniger metallisch blau, grün oder 
goldig grün glänzend, entweder kahl oder dieht sammtartig behaart. Kopf 
gross, fast von Thoraxbreite, beim subg. Æulema oft verlängert; Clypeus 
oft mit Mittelkiel, Labrum fast quadratisch, fast immer mit drei Rippen 
und vorne oft aufgebogen ; Wangen nicht entwickelt. Fühler dick faden- 
fórmig und geknieet, im © 12-, im a 13-gliedrig, aber in beiden Geschlechtern 


* Nicht ohne Zusammenhang hat deshalb auch wohl der verdienstvolle 
Hymenopterolog ALEXANDER Mocsäry nach der Bearbeitung der Chrysiden der 
Erde ‚(Monographia Chrysididarum orbis terrarum universi, Budapest, 1839. Cum 
2 tab. en.) diese Gattung zu seinen besonderen Lieblingen erkoren und keine 
Mühen wie auch das Museum keine Kosten gescheut, um dem ungarischen National- 
Museum in Budapest ausser in Goldwespen auch in Goldbienen und Pepsis-Arten 
die reichste Sammlung der Erde zu verschaffen. Wie weit ihm dies bis jetzt schon 
gelungen, mögen die folgenden. Zeilen darthun. 

Ich schulde daher genanntem Museum und seinem Custos um so mehr Dank 
für die bereitwillige Ueberweisung ihres reichen Materiales, als man selber dort an 
eine monographische Bearbeitung dieser Thiergruppe dachte. Ich selbst aber wurde 
gezwungen, die Monographie bestimmter Bienengruppen ohne Verzug mit dem mir 
zugänglichen Material vorzunehmen, da die Bearbeitung der Bienen fürs «Tier- 
reich» keinen Aufschub duldet und eine Klarstellung wenigstens der hochent- 
wickelten Gattungen nur auf Grundlage des authentischen Materiales unserer 
Museen nutzbringend erscheint. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 119 


gleich lang und nur von Kopflänge. Mundtheile ausserordentlich verlängert 
und die grösste bisher bei Apiden beobachtete Länge erreichend, die Zunge 
dünn fadenförmig bis 30 mm lang (piliventris 9), Labialtaster 2- oder 
4-gliedrig, die beiden Basalglieder immer sehr verlängert und fast die 
Zungenlänge erreichend, Glied drei und vier, wenn vorhanden (Kuglossa 
s. str.) sehr klein, seitlich am zweiten eingefügt und leicht zu übersehen, die 
Maxillen in ihrem messerartigen Vordertheil fadenfórmig dünn und 
5—6-mal so lang als der kurze, dicke Basaltheil, Maxillartaster 2-gliedrig, 
Basalglied dick und kurz, fast in emer Falte versteckt, das Endglied lappen- 
fórmig und in einer oder zwei langen und dünnen Borsten auslaufend. 

Thorax mächtig entwickelt, fast von Abdomengrósse, Seutellum gross, 
ziemlich flach und nach hinten vorragend, oft etwas gebeult und gefurcht 
und beim 2 mit schwarzem Sammtfleck in der Mitte (Kuglossa s. str.). 
Flügel gebráunt, oft mit hellgelb oder weissgelb gefárbten hàndern, mit 
einer langen, breiten und abgerundeten Radialzelle, drei Cubitalzellen, von 
denen die beiden ersten unter sich fast gleich gross sind, die dritte aber 
grösser ist; Nervus recurens 1 mündet in die 2. Cubitalzelle, Nerv. rec. 
2 stösst auf die 3. Cubitalquerader. Der Basallappen der Hinterflügel fehlt 
und ist gewöhnlich durch eine fácherartige Borstenreihe ersetzt (beim 
d stärker entwickelt). Abdomen eifórmig, stark gewólbt und nach hinten 
stumpf zugespitzt. 

?.— Abdomen mit sechs Dorsal- und sechs Ventralsegmenten, 
Ventralsegment 6 länger als breit, oft parallel. Beine von Kórperfarbe, 
schwach behaart, Hinterschienen sehr stark verbreitert und nach hinten 
in weit vorspringenden Lappen ausgezogen und dieser oft so breit, als die 
halbe Länge der Schiene, die Verbreiterung ausgehöhlt (Körbehen), glatt, 
glänzend, kahl und nur an den Rändern mit steifen Borstenhaaren spar- 
sam besetzt, also ohne Schienenbürste. Hinterschienen mit zwei Sporen, 
von denen der innere verbreitert und stark gekämmt ist. Ausserdem befin- 
det sich am unteren Ende der Schienen noch ein weiterer kleiner kamm- 
artiger Fortsatz, der auf den Metatarsus hinüberreicht und wohl eine bio- 
logische Bedeutung hat (Nestbau, Wachszange etc.). 

d .— Abdomen mit sieben Dorsal- und sechs Ventralsegmenten ; 
Ventralsegmente unbewehrt, 6 breiter als lang, oft schwach gekielt und am 
Rande höckerig. Gesicht oft gelb gezeichnet, Beine bewehrt: an den Vorder- 
beinen 1 Tarsenglied sehr verlängert und schmal, 2—4 nach vorn und innen 
mit goldbraunen Haarbüscheln geziert; an den Mittelbeinen ist die Vorder- 
seite der Tibien kurz sammtartig behaart, Tarsenglied 1 auch länger als 
die vier übrigen zusammen, aber von Schienenbreite und an der Basis 
nach hinten mit vorspringender, oft zahnartiger Ecke, die beborstet ist; an 
den Hinterbeinen sind die Schienen kolossal stark verdickt, nach hinten 

9x 


120 A H. FRIESE 

oft in Dornfortsátze ausgezogen und vor dem Ende oben mit eigenartigen 
Längsriefen und behaarten Furchen versehen, oft auch nach hinten lappig 
vorgezogen (Euglossa s. str.), Metatarsus verdickt, oft dreikantig, aber viel 
schmaler als die Schiene und nach hinten in einen Dorn verlängert, alle 
Klauen tief gespalten oder gezáhnt. 

Die Gattung Kuglossa scheint eine nicht gerade häufige Erscheinung 
zu sein, die nur lokal nicht selten auftritt. Ihr Verbreitungsgebiet erstreckt 
sich über Mittel- und Süd-America sammt den Inseln (West-Indien). Als 
nórdlichster Fundort ist mir Orizaba (Mexico), als südlichster Asuncion 
(Paraguay) und $. Cruz (Blumenau) bekannt geworden. Die Flugzeit dürfte- 
zweimal im Jahre stattfinden, Frühling und Herbst, die einzigen Daten 
lauten 20. September (Bahia) und 1. Februar 1894 (Santos, Brauns). 


Auch über den Blumenbesuch dieser durch ihre ausserordentlich langen 
Mundtheile (bis 30 mm.) höchst interessanten Thiere finde ich nur sehr dürftige 
Angaben, so bemerkt Loew* p.116, nach H. Crücer (Journ. Linn. soc. Bot. VIII.) : 
«Wichtig sind auch die Angaben Crücer’s über das Verzehren von fleischigen 
Auswüchsen am Labellum von Catasetum, Coryanthes, Gongora und Stanhopea- 
Arten durch Bienen (Euglossa), da sonst das Auftreten eines nektarlosen La- 
bellums bei genannten Gattungen räthselhaft erscheinen würde.» — Weiter 
(p. 179) : «Im Schweben saugen den Blumenhonig zahlreiche Nacht- und Däm- 
merungsfalter, ferner honigsaugende Vógel (Trochiliden und Melophagiden), 
vereinzelte Bienen (ausländische Arten von Anthophora, Eucera, Euglossa), end- 
lich von Dipteren die Bombyliden.» In betreff Euglossa scheint hier nur eine - 
Vermuthung von Derpino vorzuliegen, da dieser Autor selbst ein «probabilmente» 
seinen Betrachtungen voransetzt. 

Eine weitere Notiz befindet sich im Mus. Berlin bei E. dimidiata (Nr. 31) 
von Para durch S. Scauzz, dass die Art an blühenden Bäumen schwärmt! 

Hier wird also eine neuere Forschung einzusetzen haben, um die gegen- 
seitige Anpassung von Blumen und Bienen in Brasilien und anderen Ländern 
für die wissenschaftliche Verarbeitung bekannt zu geben. 

Ueber die Nestanlage verdanken wir Bares eine Notiz: Nach Surrn : «The. 
insects belonging to this genus, Mr. Bares informis us, are solitary in their ha- 
bits. In the II. volume of the «Naturalist on the River Amazonas» he observes 
of Eulema surinamensis: This species builds its solitary nest in crevices of walls . 
or trees; butit closes up the chink with fragments of dried leaves and sticks. 
cemented together, instead of clay. If visits the caju-trees and gathers with its 
hind legs a small quantity of the gum which exudes from their trufiks ; to this it 
adds the other materials required from the neighbouring bushes and when laden 
flies off to its nests.» 

Die Art baut also als solitäre Biene (ein ? ) ihr Nest in die Spalten von 
Mauern und Baumstümmen und schliesst die Ritzen mit Bruchstücken von 


* E. Loew, Einführung in die Blüthenbiologie. Berlin, 1895. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 121 


trockenen Blättern und Holzstóckchen, die sie zusammenklebt mit Lehm oder 
‘Schmutz. Sie besucht die Caju-Bäume und sammelt mit ihren Hinterbeinen eine 
kleine Quantität Gummi, das von diesen Stämmen ausgeschwitzt wird ; zu diesem 
fügt sie die anderen Materialien, welche sie in den benachbarten Büschen auf- 
sucht, und eilt so beladen zu ihrem Nest. (Diese primitive Darstellung lässt uns 
natürlich keine besonderen Einzelheiten ahnen, aber es ist doch wenigstens 
etwas!) Genaueres über den Nestbau berichtet H. Lucas in: Annales soc. entmolog. 
France 5. Ser. VIII. 1878. p. CXLIL Bullet. — und ich lasse den Artikel wegen 
seiner interessanten Betrachtungen wörtlich folgen : 

«Nidification d'un Hyménoptère du genre Euglossa, LATREILLE, en éta- 
blissant le genre Æuglossa, Gen. Crust. et Insect. IV. p. 179 (1809), range les 
espèces qui composent cette coup générique dans le voisinage des Bombus. 
LEPELETIER, Hist. nat. des Hyménopt. II. p. 8 (1841), n'ayant pas trouvé l'organe 
qui sert à retirer les plaques ciriéres de dessous les lames ventrales, n'admet pas 
la manière de voir de LATREILLE et place ces Hyménoptéres dans sa section des 
Nidifiants solitaires et dans sa tribu des Eulémites. 

Un nid renfermant une douzaine d'individus de U Euglossa cordata F. 
vient confirmer l'opinion émise par LATREILLE et le régime social de ces Hymén- 
optères étant connu, on peut dire que ce savant entomologiste avait en raison de 
ranger ces Hyménoptères, remarquables par leur couleur d’un vert doré éclatant, 
dans le voisinage des Bombus. Il faut dire aussi qu'en examinant les organes 
locomoteurs des pattes de la troisieme paire, on remarque que les jambes dilatees 
dans les femelles sont en forme de palette creuse et que la face posterieure du 
1. article des deux derniers tarses est garnies de poils qui forment brosse. 

Le nid que jai examiné et qui provient de l'Amérique meridionale 
probablement des environs de Cayenne, mesure 65 mm. de large et ne dépasse 
pas 45 mm. dans sa plus grande longueur ; il a environ 15 à 20 mm. d'épaisseur. 
Il est de forme irreguliere, aplati et parait construit avec des substances résinen- 
ses qui rappellent le propolis et sur lesquelles l'eau est sans action. ll est noir, 
tres-dur, rugueux au toucher et composé d'environ 25 alvéoles. Cette nidification 
présente des loges arrondies, profondes, irrégulières et séparées par des cloisons 
épaisses. Ces loges ou alvéoles grossièrement établies sont fermées, et il est à 
supposer que l’Euglossa cordata, après y avoir subi toutes les phases de sa, vie 
évolutive, perce, pour sortir, l'enveloppe qui le sépare du monde extérieur, travail 
qui doit se faire au moyen d'un liquide particulier que l'insecte parfait sécréte et 
qui a la propriété de détremper, de ramollir la portion ou calotte qui ferme sa 
cellule. Ce nid est probablement placé dans la terre, si j'en juge par des débris 
de radicelles qui restent encore et qui sé font remarquer surtout à sa partie in- 
férieure. 

M. Maurice GIRARD, à la suite des observations de M. H. Lucas, qui 
établissent la vraie place des Euglosses dans les nidifiants et non dans les para- 
sites des nids, dit se souvenir que le fait de la nidification de ces Hyménoptéres 
se trouve indiqué dans un travail de M. C. Bar., de Cayenne, relatif aux théories 
de M. Darwin, travail encore manuscrit et dont il a en communication. 


199 H. FRIESE 


M. C. Bar n'est pas complétement certain que les Euglosses aient des: 
neutres et des petites sociétés comme les Bourdons. Il cite leurs nids qui sont 
ordinairement une petite sphére en cire plus ou moins fine, plus ou moins 
grossiere, suivant les espéces, avec ouverture en forme de bouche, qui donne à la 
construction, rarement plus grosse qu'une noix, l'aspect d'un Diodon. Dans cette 
construction se trouvent rangées, encore plus irrégulièrement que chez Bourdons,. 
quatre à cinq cellules eylindroides. D'autres Euglosses se contentent pour placer 
leurs cellules de la cavité d'un fruit desséché. 

Les Eulèmes paraissent être aux Æuglosses ce que les Anthophores sont aux 
Bourdons ; les Eulèmes sont des nidifiants solitaires et non sociaux, se contentant 
les plus souvent pour leur nidification d'un trou creusé dans le bois par quelques 
larves de Cérambycide, et y placant, à la suite les unes des autres, des cellules en 
forme de dé à coudre. Ces cellules sont grossièrement construites avec une ma- 
tiere gommo-résineuse, solidifiées et reliées par des copeaux de bois très-minces, 
comme feuilletés. L'une des espèces les plus communes, l’ Eulema dimidiata, fait 
ses cellules jusque dans les armoires, là où elle trouve quelque cavité. 

Mónsius sagt (Die Nester der geselligen Wespen. Abhandlungen aus dem 
Gebiete der Naturwissenschaften in Hamburg. III. Band. 1856, pag. 148. Taf. XIX. 
Fig. 1.) über Centris surinamensis LixNÉ : «Auf der letzten Tafel ist ein Fragment 
des Nestes dieser Species abgebildet, das nach Herrn Dr. Taws in Altona, von 
dem ich es erhielt, unter dem Dache eines Hauses in Puerto Cabello ange- 
legt war. 


Es besteht aus eirunden Brutzellen, welche ziemlich in einer Richtung an- 
einander hängen. Die Wände derselben sind aus zwei Schichten verschiedener 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA, m 


Stoffe zusammengesetzt. Die äusserste Schicht ist rauh, aus dünnen, aber 
5—10 mm. langen Rindenstückchen aufgeführt, die ringförmig durch Gummi 
und Wachs aneinander geklebt sind. Auf sie folgt eine Schicht dunkelbraunen 
Wachses ca. 0:5 mm. dick und nach innen glänzend glatt. Sie umschliesst einen 
eifórmigen Raum von 20 mm. Länge und 12 mm. Breite mit einem gerundeten 
spitzen und einem ebenen stumpfen Pole. Diese Zelle wird von der Larve vor 
der Verpuppung mit einer dicken Seidenhaut ausgekleidet. » 

Mocsäry schreibt mir: «Es befindet sich in der Sammlung des ungarischen 
National-Museums ein sehr interessantes Nest von Euglossa variabilis Frise aus 


Obidos am Amazonenstrom in Brasilien. 


Das auf einem Aestchen befestigte, sehr harte Nest erreicht die Grösse 
einer gewöhnlichen Nuss und besteht aus schmutziggelbem Baumwachs. Das 
Flugloch liegt in der Mitte. Aus dieser eleganten Wiege wurden fünf Weibchen 
gezogen. 

Dieses Nest ist wesentlich verschieden von dem der Eulema surinamensis, 
mit welchem uns Môgrus bekannt gemacht hat.» 

Angaben über Schmarotzer fehlen noch, doch dürften die Gattungen 
Chrysantheda und Aglaë wohl solche unter den Bienen liefern. 


H. FRIESE 


Die Systematik der bisher bekannt gewordenen (43) Arten bietet bei 
der Grösse der Thiere im Allgemeinen, bis auf die cordata- und sma- 
ragdinda-Gruppe, keine besonderen Schwierigkeiten. Die Unterscheidungs- 
merkmale liegen in der Bildung des Clypeus und Labrum, der Farbe und 
Haarbekleidung von Kopf, Thorax und Abdomen. Besonders charakteristi- 
sche, morphologische Bildungen, wie sie z. B. die & bei Podalirius aufwei- 
sen, fehlen ganz. 

Das von LgrELETIER abgetrennte Genus HMulema, welches auch von 
TASCHENBERG * beibehalten wurde, scheint mir nicht genügend begründet, 
wie es im Anfang und bei geringem Vergleichsmaterial scheinen mag; ich 
nehme daher kulema als Subgenus (aber in etwas erweitertem Sinne, als 
LEPELETIER und SurrH) und füge ein weiteres Subgenus Kumorpha ein, als 
Bindeglied zwischen Æuglossa s. str. und Eulema. 

Auch SmitH, der beide Gattungsvertreter genau untersuchte, scheint 
nicht fest von einer generischen Trennung überzeugt zu sein. Sein Aus- 
spruch: «this genus can only be separated from that of Euglossa by an 
examination of the oral organs» (2- und 4-gliedrige Labialtaster) beweist 
dies zur Genüge und unsere moderne Auffassung legt auf die einfache 
Zahl der Tasterglieder kein Gewicht mehr, sondern nur auf die morpholo- 
eische Bildung, die aber keine nennenswerthen Abweichungen aufweist. 

Zum näheren Vergleich nehme ich die Resultate der Untersuchun- 
gen von SMITH wörtlich auf, damit die Interessenten selber prüfen können: 


Eulema Lrr. nach Smirx (p. 440, 1874). 


«Head narrower than the thorax ; clypeus produced anteriorly, labrum 
subquadrate, convex, its anterior margin slightly curved; mandibles sub- 
dentate, having on their inner margin 3 blunt teeth; tongue elongate, 
nearly as long as the body : maxillary palpi 2-jointed, 1 joint shorter than 
the 2, its apex truncate, 2 joint twice the length of the basal one, pear 
shaped and with a long stiff bristle near its apex; labial palpi elongate, 
setiform, 2-jointed, the division of the joints obscure. Thorax: wings with 
one elongate marginal cell and 3 submarginal cells, 1 and 2 of nearly 
equal length, 3 as long as the 1 and 2 united; 1 recurrent nervure received 
by the 2 submarginal cell near its apex, the 2 recurrent uniting with the 
3 transverse nervure. The posterior tibie of the females much flattened, 
concave exteriorly : in the 7 the tibia are convex and concave above, 2 thirds 
of their length from their apex towards their base. 


* E, TASCHENBERG, Die Gattungen der Bienen (Berlin, entom. Zeitschrift 
XXVII. 1883. p. 85—86). 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 125 

The above characters are those of the type of the genus, Eulema 
dimidiata. This genus can only be separated from that of Euglossa by an 
examination of the oral organs. I have failed to observe more than 
2 joints in the labial palpi and upon this cireumstance alone have 7 kept 
it separated from Kuglossa. à 

The characters given by LEPELETIER are not reliable and the diffe- 
rence which he alludes to in the neuration of the wings has no existence ; 
in both genera the neuration is the same. The labrum varies slightly in 
the species, being sometimes square, sometimes slightly narrowed ante- 
riorly. The £ in both genera have the posterior tibiæ thickened, being 
convex outwardly. The scutellum is sometimes flat, sometimes a little con- 
vex; it has frequently a fossulet at its posterior margin or a depression, the 
sides of which are elevated so as to become bituberculate. The dilated poste- 
rior tibiæ, fringed at the sides and thus forming a backet (similar to that 
on the legs of the hive bee), has led to the supposition of the insects of this 
genus being social; but direct observation proves the contrary. These bees 
are furnished with 2 spines at the apex of the posterior tibiæ, which none 
of the permanently social genera possess. 

The genus bombus which is temporarily social, has spines similar 
to the genera kulema and Eugloss«a, and has also the posterior tibiæ ex- 
panded and fringed at the sides in the same manner asthose genera. Thus 
we have a gradation in structure, as well as in habit from Fulema to 
Euglossa and thence on to Bombus and the genera Melipona, Trigona up 
to the genus Ap/s.» 

Euglossa wird von Surrn 1874 charakterisirt : 

«Kuglossa : Maxillary palpi 2-jointed, basal joint hidden in a cavity, 
2 spindle-shaped, with a long bristle at ist apex; labial-palpi 4-jointed ; 
2 basal joints elongate, 3—4 minute, attache to the 2 joint near its apex; 
labrum quadrate, with the anterior angles rounded. Mandibles tridentate. 
Wings and legs as in the genus Eulema. The body in some species entirely 
naked. » 

Die bisher bekannt gewordenen Arten (43) scheinen kaum den dritten 
Theil aller existirenden Formen auszumachen: — ich schätze die Zahl 
aller Arten auf 100 bis 120, so dass auch hier die genaueste Vergleichung 
bei Neubeschreibungen geboten erscheint. Nach dem bisher bekannten Ma- 
terial zerfallen die Formen in 3 Subgenera und 15 Gruppen. 


I. Subgenus Æuglossa s. str. — Körper überall sehr sparsam behaart, die 
Grundfarbe des Chitins nicht beeinträchtigend, Mundgegend weiss gefärbt; Zunge 
von doppelter Körperlänge, Labialtaster 4-gliederig, Scutellum 2 mit schwarzem 
Sammtfleck, kleinere Formen 10—20 mm. lang. 


126 H. FRIESE 


1. Gruppe cordata. — Abdomen grün, blau oder roth metallisch. 


1. cordata Li. 4. piliventris GUERIN. 
2. variabilis FRIESE. 5. ignita, DM. 
3. viridissima  FRIESE. 6. mandibularis Friese. 


2. Gruppe decorata. — Abdomen braun ohne Metallglanz. 
7. decorata Sm. 

3. Gruppe brullei. — Abdomen und Kopf broncegrün, Thorax schwarzblau. 
8. brullei Ler. 


II. Subgenus Eumorpha n. subg. — Körper wohl sparsam behaart, aber 
doch auffallend, der Thorax oft dicht und dunkel behaart; Mundgegend nicht 
weiss; Zunge von Körperlänge, Labialtaster 4-gliederig (?), Scutellum ? ohne 
schwarzem Sammtfleck, mittlere Formen, 15—22 mm. lang. 


4. Gruppe pulchra. — Segment 1 —2 wie der Thorax dunkel gefärbt. 


9. pulchi a Sm. 10. chrysopyga Mocs. 
5. Gruppe purpurata. — Segment 1 wie der Thorax dunkel gefärbt. 
11. purpurata Mocs. 12. nigrohirta Friese. 


6. Gruppe mariana. — Abdomen einfürbig rothgolden, Thorax blau. 


13. mariana Mocs. 14. superba Mocs. 

7. Gruppe violacea. — der ganze Körper gleichmässig blau oder grün. 
15. violacea Brawcn. 16. caerulescens Lee. 
17. aeneiventris Mocs. 18. combinata Mocs. 


19. magrettii FRIESE. 


IH. Subgenus Eulema LEP. — Körper dicht filzig oder sammtartig behaart, 
oft bindenartig gezeichnet, die Grundfarbe des Chitins fast verdeckend ; Zunge 
kürzer als der Körper, Labialtaster 2-gliedrig ; grosse Formen, 22—50 mm. lang. 


8. Gruppe smaragdina. — Kopf und Thorax goldiggrün, Abdomen rothgelb 
befilzt. 
20. smaragdina PERTY. 21. auripes Gnipop. 
92. mexicana Mocs. 33. angulata Mocs. 


24. rugosa FRIESE. 
9. Gruppe fallax. — Wie smaragdina, aber Kopf gross, von Thoraxbreite. 
95. fallax 5x. 26. dentilabris Mocs. 
10. Gruppe violascens. — Wie smaragdina, aber Abdomen wie der Thorax 
schwarz behaart. 


27. violascens Mocs. 28. awriceps FRIESE. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 127 
11. Gruppe nigrita. — Wie violascens, aber Kopf und Thorax schwarz, 
ersterer verlängert, beim d auch gelbgefleckt. 
29. nigrita Lx». 
12. Gruppe leucopyga. — Abdomen schwarz mit weissbehaartem Ende. 
30. leucopyga FRIESE. 31. terminata Sm. 


13. Gruppe elegans. — Abdomen auf der Segmentbasis bandirt. 


32. elegans Lær. 29. limbata Mocs. 
14. Gruppe surinamensis. — Kopf und Thorax schwarz, Abdomen rothgelb 
befilzt. 
34. surinamensis L. 39. distinguenda, GRIBOD. 
36. mocsaryt FRIESE. 37. speciosa Mocs. 
15. Gruppe fasciata. — Abdomen auf den Segmenträndern bandirt. 
38. fasciata Liv. 39. dimidiata F. 
40. boliviensis FRIESE. 41. polyzona Mocs. 
42. ornata Mocs. 43. bombiformis PACKARD. 
Anhang. 
44. cingulata F. 45. pallens F. 


46. spinosa F. 


Bestimmungstabelle für die Arten von Euglossa. 


Sure 
1. Behaarung des Abdomen sparsam, die Grundfarbe des Chitins nicht ver- 
deckend, Zunge von Körperlänge oder darüber, Labialtaster 4-gliederig, 
10—22 mm. lang 2 
— Behaarung des Abdomen dicht, oft filz-, sammt- und bindenartig, die Grund- 
farbe des Chitins verdeckend, Zunge kürzer als der Körper, Labialtaster 


nur 2-ghederig, 22—30 mm. lang (subg. Eulema) 16 

9. Mundgegend weiss gefärbt, Scutellum mitten mit kleinem, schwarzen Sammt- 

fleck (subg. Huglossa) : 3 

— Mundgegend nicht besonders gefärbt, Scutellum ohne Sammttleck (subg. 

Eumorpha) 8 

3. Abdomen metallisch grün, blau oder roth 4 

— Abdomen braun, Segment 1. gelbbraun, ohne Metallglanz 7. decorata Sm. 
Amazonas. 

4. Körper einfarbig behaart > 

— Thorax dichter und kurz schwarz behaart ; Kopf und Abdomen goldgrün ge- 

färbt und ockergelb behaart, 18—19 mm. lang 8. brullei Ler. 


Columbia bis Surinam. 


128 H. FRIESE 


c 


. Mandibel mehr oder weniger weiss gefärbt . ^. END 
Mandibel ganz schwarz, Kórper tiefblau, Ventralsegment 6 fast gie 
6. mandibularis Friese. 


Brasilia. 
. Thorax oben sparsam und unregelmässig punktirt, stark glänzend | 
Thorax oben sehr dieht punktirt, fast gerunzelt und matt, Mandibel ganz 
weiss 1. cordata L. 


Mexico bis Brasilia. 

. Abdomen nicht sehr dicht punktirt, glänzend, besonders die Ränder breit 
feiner punktirt Ta 
Abdomen sehr dicht und fein punktirt, wie bei cordata, matt, aber die Ränder 
der Segmente schmal glatt, Körper ausser grün oft blau, violett und roth 
sefärbt B 2. variabilis FRIESE.. 
America centr. mer. 

Abdomen sehr dicht und runzlig-punktirt, auch die Ränder matt, intensiv 
grün gefärbt, 14 mm. lang — … 9. viridissima FRIESE. 

' Mexico. 


7a. Bauch lang und buschig, besonders auf der Mitte behaart, Kórper blaugrün, 


17—19 mm. lang … 2 4. piliventris Gu£n. 
Columbia bis Surinam. 

Bauch kurz, nicht auffallend behaart, Körper rothgrün, 14—15 mm. lang 
5. ignita SM. 
Panama, Venezuela. 


8. Abdomen einfarbig 9 
— Abdomen mehrfarbig (die einzelnen Segmente verschieden ) 13 
9. Abdomen mehrfarbig behaart ke 10 


TO: 


14 


19; 


Abdomen blauviolett, einfarbig und sparsam schwarz behasırı 
15. violacea BLANCH. 
Brasilia. 
Clypeus schwach gewölbt, Scheibe flach, mit Mittel- und Seitenrippen, Abdo- 
men roth- oder erzgrün i 
Clypeus stark gewölbt, überall grob runzelig punktirt, nur mit Mittelrippe, 
Abdomen schwarzblau bis violett 12 
Abdomen rothgolden, Segment 1 fast schwarz, die übrigen sparsam gelbbraun 
behaart, auf dem Clypeus die Mittelrippe fast die stürkere, 19 mm. lang 
13. mariana Mocs. 
Bolivia, Peru. 
Abdomen erzgrün, Segment 1—3 mit einzelnen dunklen, 4—6 mit gelblichen 
Haaren, Clypeus fast eben, die Seitenrippen die kräftigsten, besonders an 
der Basis, 15—17 mm.lang 17. aeneiventris Mocs. 
! Brasilia. 
3 schwarz, 4—6 oben und unten goldgelb behaart 
18. combinata Mocs. 
Dolivia. 


Abdominalsegment 1 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 129 


Abdominalsegment 1—2 schwarz, 3—6 oben und unten gelblich behaart 
18. var. brasilianorum FRriEse. 
Espirito Santo. 


Nur Segment 1 dunkel gefärbt, 2—6 broncefarben 14 
Segment 1—2 dunkel gefärbt, 3—6 broncegrün 15 
. Kopf erzgrün, Labrum mit Zähnchen, Clypeus gleichmässig gewölbt, grob und 


dicht punktirt, gekielt, Abdomen sammt Bauch goldgelb behaart 
; 11. purpurata Mocs. 
Bolivia, Brasilia. 
Kopf blauviolett, Labrum kaum mit Anhängsel, Clypeus längsrunzelig, 
Scheibe platt, mit schwachem Mittelkiel und Seitenrippen, Abdomen 
sammtschwarz behaart 12. nigrohirta Friese. 
Brasilia. 


. Kopf broncegrün, Clypeus dicht runzlig punktirt, mit glatter Mittellinie, 


Thorax schwarzblau, Scutellum mit gewulstetem Seitenrand, 18 mm. lang 
9. pulchra Sm. 
Bolivia, Brasilia. 
Kopf wie der Thorax blauviolett, Clypeus grobrunzlig punktirt, mit Mittelkiel, 


Scutellum flach, 16*/» mm. lang 10. chrysopyga Mocs. 
Bolivia. 

. (1) Kórper dicht und schwarz sammetartig behaart yi 

Körper auch mit mehr oder weniger gelbbrauner Behaarung 18 


Körper schwarz, das Ende (4—6) weiss behaart, 24 mm. lang 
30. leucopyga Friese. 
Columbia. 


7. Kopf schwarz, Clypeus länger als breit, mit mächtigem Liingskiel, 20 mm. lang 


29. nigrita Lee. 
Brasilia. 
Kopf metallisch blaugriin, Clypeus breiter als lang, ausser einer Mittelrippe 
auch mit Seitenrippen geziert, 18 mm. lang 97. violascens Mocs. 
Bolivia, Brasilia. 


18. Kopf schwarz, Clypeus fast länger als breit, mit mächtigem Längskiel, grosse 

Formen WESTERN au lu» 19 
— Kopf metallisch blaugrün, oft nur schwach, Clypeus breiter als lang, kleinere 

Formen, 18—22 mm. lang _ ht cA 24 
19. Abdomen schwarz, ohne grünen Metallschein _ . 20 
— Abdomen mehr oder weniger stark grün schimmernd 21 
20. Abdomen ganz rothgelb behaart, 23 mm. lang . 86. mocsáryi FRIESE. 


Columbia, Brasilia. 
Abdomen rothgelb behaart, aber die Basis von Segment 1— 2 breit schwarz 
38. fasciata V. 
Ameriea centr. mer. 
Abdomen gelbweiss behaart, aber die Basis von Segment 1—3 breit schwarz, 
23 mm. lang Jes A KE DEA TRA 40. boliviensis FRIESE. 
Bolivia. 


H. FRIESE 
. Abdominalsegment 1—4 (oder nur 1—3) schwarz behaart an der Basis _ 22 
Segment 2—6 ganz rothgelb behaart, 20 mm. lang 34. surinamensis L. 
America centr. mer. 
Segment 3—6 rothgelb behaart, 21 mm. lang 37. speciosa Mocs. 
Panama. 
. Clypeus ca. 1*/2-mal länger als breit, 25—30 mm. lang ME 23 
Clypeus wenig länger als breit, 19—22 mm. lang 41. polyzona Mocs. 
Bolivia, Brasilia. 
3. Segment 4—-6 des Abdomen roth behaart 39. dimidiata L. 


America centr. mer. 
Segment 4—6 des Abdomen wie die Binden der Ränder von 1—3 gelb be- 
haart — .. 99. var. flavescens FRIESE. 
Venezuela, Brasilia. 
Wie dimidiata, aber Segment 1—3 schneeweiss behaart auf den Rändern 
39. var. niveofasciata FRIESE. 


Brasilia. 

. (18) Abdomen ganz gelbroth behaart LN 25 
Auf Segment 1 und 2 mehr oder weniger dunkel behaart 26 
Nur Segment 1 dunkel behaart 27 

. Kopf gross von Thoraxbreite (von hinten EE Clypeus vorn ausgerandet, 

Mesonotum schwarz, gleichmässig sehr dicht und fein runzlig punktirt, 
ganz matt Ban A 26. dentilabris Mocs. 
(oder das echte fallax 9 ?) Surinam. 


Kopf schmaler als der Thorax, Clypeusrand gerade, Mesonotum broncefarben, 
fein punktirt, mit einzelnen grossen Punkten, glànzend 
29. var. flaviventris FRIESE. 
Brasilia. 


. (24) Labrum ungezahnt, Abdominalsegment 1 dunkel behaart, aber mit gelben 


Haaren gemischt, Segment 2 nur mitten am Endrande schwarzbraun be- 

haart £ 32. elegans Lr. 
Amer. mer. 

Labrum mitten gezahnt, Abdominalsegment 1 ganz schwarz, 2—3 bis auf 

einen schmalen Basalstreifen schwarz behaart 33. limbata Mocs. 

Surinam, Brasilia. 


. (24) Mesonotum und Scutellum sparsam fein punktirt, mit einzelnen groben 


und tiefen Punkten, glänzend . . E 28 
Mesonotum und Scutellum dicht runzlig-punktirt und matt 24. rugosa FRIESE. 
Mexico. 


. Olypeus convex, ohne Platte, grob und tief punktirt, Mittelkiel überall deutlich 


22. var. convexa FRIESE. 

Brasilia. 
Clypeus convex, aber auf der Scheibe abgeplattet und hier sparsamer punktirt 
und glänzend .. . 92. mexicana Mocs. 


America centr. mer. 
(Hierher 20 smaragdina ? und 21 auripes 9 !) 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 131 


d. 


1. Behaarung des Abdomen schwach, die Grundfarbe des Chitins nicht ver- 
deckend, Zunge von Körperlänge oder darüber, Labialtaster 4-gliederig, 
10—22 mm. lang 2 

— Behaarung des Abdomen dicht, oft filz-, sammt- und bindenartig, die Grund- 
farbe des Chitins verdeckend, Zunge kürzer als der Körper, Labialtaster 


nur 2-gliederig, 22—30 mm. lang, subg. Eulema | 13 

2. Mundgegend weiss gefärbt, die verdickten Hinterschienen nach hinten lappig 
verlängert, subg. Euglossa s. str. 3 

— Mundgegend nicht besonders gefärbt, die verdickten Hinterschienen TS auf- 
fallende Verlängerung, im Querschnitt mehr rund, subg. Eumorpha 9 

3. Abdomen metallisch grün, blau oder roth gefärbt 4 
— Abdomen braun, Segment 1 gelbbraun ohne Metallglanz 7. decorata SM. 

Amazonas. 
4. Körper einfarbig behaart D 


— Thorax schwarzblau, ziemlich dicht und kurz schwarz behaart, Kopf und 
Abdomen gelbgrün gefärbt und ockergelb behaart, 18—19 mm. lang 

8. brullei LEP. 

Columbia, Surinam. 

5. Mandibel mehr oder weniger weiss gefärbt 6 

— Mandibel ganz schwarz, Körper tiefblau 6.mandibularis FRIESE. 
Brasilia. 

6. Thorax oben sparsam und unregelmässig punktirt, die Zwischenräume der 

Punkte auf der Scheibe immer grösser als die Punkte, stark glänzend 1 

— Thorax oben sehr dicht punktirt und matt, nach den Seiten zu runzlig-punktirt, 

Schaft gelb, Wangen weiss 1. cordata L. 

Mexico bis Brasilia, 

7. Abdomen nicht sehr dicht punktirt, glänzend, besonders die Segmentränder 

breit feiner punktirt und glatt werdend, Scutellum zweibeulig 8 

— Abdomen sehr dicht und fein punktirt, matt, die Ränder der Segmente nur 

sehr schmal glatt und ohne Vermittlung, Kôrper roth, blau oder grün, 

Fühlerschaft oft schwarz, Scutellum flach 9. variabilis FRIESE. 

America centr. mer. 

— Abdomen ganz dicht punktirt und auch die Segmentründer matt, 15 mm. lang 

3. viridissima FRIESE. 


Mexico. 
8. Unterseite lang behaart, Körper mehr blaugrün, Fühlerschaft fast immer 
schwarz, 17—19 mm. lang 4. piliventris GUER. 


Columbia bis Surinam. 

— Unterseite nicht anffallend behaart, Körper mehr rothgrün, Fühlerschaft fast 
immer weiss vorne, 12—14 mm. lang 6. ignita HM, 
Panama, Venezuela. 

9. (9) Abdomen einfarbig 10 


14e 


H. FRIESE 


Abdomen auf Segment 1—2 wie der Thorax tief schwarzblau gefärbt, 3—7 wie 
der Kopf broncegrün, Clypeus auf der Scheibe concav 9. pulchra Sm. 
Bolivia, Brasilia. 


. Abdomen blau- bis erzgrün 11 


Abdomen schwarz mit schwach bläulichem Schimmer 12 
Abdomen feuerroth und goldig, überall wie das Mesonotum gelbbraun behaart, 
20 mm. lang 14. superba Mocs. 
Bolivia. 
Abdomen sehr dicht und fein punktirt, so dass keine auffallenden Zwischen- 
räume bleiben, Labrum auf der Scheibe mit zwei Höcker und einem 
schwächeren mitten an der Basis; Hinterschienen blau mit grüner Ober- 
kante, Vordertarsen 2-—4 heller bebüschelt, Mesonotum vorn gelbbraun 
behaart (violacea c ?) 16. caerulescens Lr. 
Brasilia, 
Abdomen zerstreut punktirt, Zwischenräume viel grösser als die Punkte und 
stark glänzend, Labrum mit zwei mächtigen Längsrippen und schwachem 
Mittelwulst; Hinterschienen einfarbig schwarzblau, Vordertarsen einfarbig 


behaart, Mesonotum schwarz behaart 17. aeneiventris Mocs. 
Brasilia. 
12. (10) Abdomen schwarz behaart 19. magrettii FRIESE. 
Venezuela. 
— Abdomen sparsam gelbbraun behaart 19. var. fulvohirta FRIESE. 
Venezuela. 
13. (1) Kopf schwarz oder schwarz mit gelber Zeichnung, Clypeus fast länger als 
breit mit mächtigem Längskiel 14 
— Kopf metallisch blaugrün oder rothgoldig, Clypeus fast breiter als lang 21 
14. Abdomen mit schwarzer und gelber Behaarung 15 
— Abdomen schwarzblau, fast schwarz gefärbt, nur Segment 5—7 seitlich mit 
gelblicher Behaurung, Clypeus gelb gefleckt 29. nigrita Lr. 
Brasilia. 
— Abdomen erzgrün, schwarz behaart (1—4), Segment 5—7 bleich gelbbraun 
behaart 31. terminata Sx. 
Trinidad. 
15. Gesicht gelb gezeichnet 16 
— Gesicht ganz schwarz . 18 
16. Abdomen schwarz, ohne Metallglanz, 22 mm. lang | 17 


Abdomen schwarzblau oder blaugrün, Segment 2--7 rothgelb befilzt, 
15 mm. lang 34. surinamensis L. 
America centr. mer. 


. Abdomen rothgelb behaart, aber Basis von Segment 1—2 breit schwarz 


38. fasciata Lip. 
America centr. mer. 
Abdomen gelbweiss behaart, aber Basis von Segment 1—-3 breit schwarz 
40. boliviensis FRIESE. 
Bolivia. 


“ 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 133 


— 
ono 


. (15) Segmente des Abdomen ohne Haarbinden 19 
— Segmente mit Haarbinden (1—4 oder 1—3) 20 
19. Abdomen erzgrün, Segment 2—7 rothgelb behaart, 18 mm. lang 
34. var. nigrifacies FRIESE. 
Honduras. 
7 rothgelb behaart, 20 mm. lang 
37. speciosa Mocs. 


— Abdomen blaugrün, Segment 3 


Panama. 
20. Abdomen grün, Segment selber Haarbinde, 4—7 roth be- 
haart, bis 30 mm. lang 39. dimidiata L. 


America centr. mer. 
eisser Haarbinde 
39. var. niveofasciata FRIESE. 


— Wie dimidiata, aber Segment 


Brasilia. 
— Abdomen blaugrün, Segment 1—4 mit gelber Haarbinde, 5—7 gelb behaart, 
28—30 mm. lang 39. var. flavescens Friese. 


Venezuela, Brasilia. 
- Abdomen schwarzgrün, Segment 1—4 mit weniger breiten, rothgelben Haar- 


binden, 5—7 rothgelb behaart, 20 mm. lang 41. polyzona Mocs. 
Bolivia, Brasilia. 
21. Abdomen vorherrschend gelb behaart 22. 


— Abdomen fast ganz schwarz behaart, Clypeus und Stirn rothgolden, vordere 
Hälfte des Mesonotum goldgrün, gelbbraun behaart, 16 mm. lang (? viola- 


scens 6 ) 98. auriceps FRIESE. 
Paraguay. 

22. Kopf von Thoraxbreite (von hinten gesehen !) 23 

— Kopf schmaler als der Thorax 24 


23. Vorderhälfte des Mesonotum goldgrün, bräunlich behaart, Deos te: and gerade, 
Abdomen ganz rothgelb befilzt, Hinterschienen aussen gelb behaart 
25. fallax Sw. 
Brasilia. 
— Mesonotum schwarz behaart und nur sehr schwach grünlich gefärbt, Clypeus 
ausgerandet, Labrum mit zwei zahnartig vorspringenden Längsrippen, 
Segment 1 schwarz, 2—7 rothgelb befilzt, Hinterschienen aussen kaum be- 
haart 26. dentilabris Mocs. 
Brasilia. 
24. Abdomen auf Segment 2—7 rothgelb befilzt 35 
— Segment 1—3 mit weissen Haarbinden, 4—7 roth behaart, 25 mm. lang 
42. ornata Mocs. 
Brasilia. 
25. Labrumrippen fast als Zähnchen vorstehend 26: 
— Labrum stark convex, aber die Rippen kaum erkennbar à 
92. var. inermis FRIESE. 
Venezuela, Brasilia. 


Természetrajzi Füzetek. XXII, köt, 10 


134 H. FRIESE 


26. Hinterschienen roth gefärbt 20. smaragdina Perry. 
Brasilia: 
— Hinterschienen schwarz 22. mexicana Mocs. 
(vergl. auch auripes Gris.) Mexico bis Brasilia. 
— Wie mexicana, aber Clypeus hohlkehlartig ausgehöhlt 92. var. concava FRIESE. 
Nicaragua. 


1. Euglossa cordata L. 


1758. — ?- Apis cordata LiwNÉ, Syst. nat. Ed. 10" I. p. 575 n. 19. 
1767.'— ? Apis cordata LiwNÉ, Syst. nat. Ed. 19* I. 2. p. 954 n. 15. 


1833. —? Cnemidium viride Perry, Delect. anim. artic. Brasil p. 149, d; T. 28 F. 9. 
1840. —? Euglossa analis Westwoop, Duncan: Nat. Hist. of Bees p. 969; T. 19 F. 2. 


1841. —? Euglossa cordata LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymén. II. 9n.1; T. 7 F.39. 
1849. —? Apis (Euglossa) cordata BLANCHARD, Cuvier: Régne anim, Ed. 3* Insect. 


IT 4129/7007 
1874. —? Euglossa cordata SMITH. Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 443 n. 1,9. 


1878. — ? Euglossa cordata Lucas, Ann. soc. entom. France (5) VIII. Bull. p. CXLII 
1893. —? Euglossa cordata. Raposzkowszkr, Bull. soc. natural. Moscou p. 187 
Abs 7 des AiG}. 


LiNNÉ schreibt 1767: 

«Nitida, viridis, alis hyalinis, abdomine cordato, tibiis posticis di- 
latatis. Habitat in Indiis.» 

Wie Mocsäry mir schreibt, wollte LixNÉ hier wohl sagen: «in Indiis 
oecidentalibus» (West-Indien)! Wenigsten haben alle späteren Autoren so 
gedeutet und nehme ich die Form auf Grundlage der Stücke in den Mus. 
Wien, Berlin, Budapest, München ete. an. 

Dass cordata L. sehr variabel ist, scheinen bereits mehrere Autoren 
bestätigt zu haben. 

Ich charakterisire die E. cordata folgender Weise: 

Metallico-viridis aut caeruleo-viridis, ubique dense ruguloso- 
punctata, sparsim albido-hirsuta, partibus oralibus eburneis. 

Euglossa cordata ist eine der kleinsten Arten und an dem überaus 
dicht, fast runzlig-punktirten und matten Mesonotum zu erkennen. 

?.— Grün bis blaugrün, metallisch, selten das Abdomen röthlich, 
überall dicht und fein runzlig punktirt, matt. Behaarung dünn und weiss- 
lich, aber stellenweise mit mehr oder weniger schwarzen Haaren gemischt. 
Fühler schwarz, unten oft röthlich; Mundränder sammt Labrum und 
Mandibel wie auch oft die Wangen gelbweiss, das Labrum mit 2 rundli- 
chen, braunen Flecken und Basis wie Vorderrand bräunlich, mitten gekielt. 
Seutellüm oft sparsamer und grober punktirt, mitten flach gefurcht und 
hier mit kleinem schwarzen Sammtfleck. Abdomen ziemlich gleichartig 
skulpturirt, doch Basis und Spitze sparsamer und grober punktirt, die 
Segmentränder sehr schmal glatt. Bauch ähnlich. Hinterschienen wie bei 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 135 


allen Arten sehr verbreitert und nach hinten lappig vorgezogen, die Aus- 
senfläche ausgehöhlt, kahl, glatt und stark glänzend, Metatarsus von halber 
Schienenbreite und mit einzelnen borstentragenden Punkten, die 4 letzten 
Tarsenglieder an allen Beinen rothbraun, im übrigen die Beine aussen 
goldgrün, innen bläulich schwarzbraun. Flügel schwach getrübt, Adern 
sehwarzbraun, Tegulæ grün, — 10—12 mm. lang. 

a — dem Weibchen täuschend ähnlich, aber auch der innere Augen- 
rand und der Fühlerschaft mehr oder weniger gelbweiss gefärbt; dem 
'Seutellum fehlt der Sammtfleck. Ventralsegment 2 mit einer schwach ab- 
gegrenzten, halbrunden Platte, die gelbbraun befranst ist. Hinterschienen 
ausser der Verbreiterung auch verdickt, also convex, am oberen Theil mit 
schwach behaartem Eindruck. 10—-12 mm. lang. 

Euglossa cordata liegt mir in zahlreichen Exemplaren aus Mittel- 
und Süd-America (von Mexico, Mus. Budapest et coll. Saussurr, bis Rio 
Janeiro) vor. 

var. 9 .— Abdomen goldigroth schillernd var. aureiventris n. var. 

Brasilia, Bolivia (Mus. Budapest, Wien.) 


9. Euglossa variabilis n. sp. 


Metallico-viridis, caeruleo-viridis, cyanea aut purpurea, ut cordata, 
sed thorace sparsim. qrosseque punctato nilidoque; a antennarum scapo 
fere semper nigro, sculello fere plano. 

Euglossa variabilis ähnelt der cordata. sehr und ist vielleicht nur 
var. davon; der Thorax aber oben sparsam und grob punktirt, die Zwi- 
schenräume grösser als die einzelnen Punkte und stark glänzend. Das 
Abdomen wie bei cordata skulpturirt, aber die Segmentränder gewöhnlich 
breiter glatt und glänzend; beim « ist der Fühlerschaft meist ganz schwarz 
und das Scutellum flacher gebildet. — 10— 15 mm. lang. 

Diese Form (oder Rasse) ändert sehr in der Farbe und hebe ich be- 
sonders folgende hervor : 


var. & 9 — Körper ganz blau bis violettblau var. cyanea n. var. 
Bolivia (Mus. Budp.), Cayenne (Mus. Berlin) 

var «dg — Körper: ganz purpurroth |... tez var. purpurea n. var. 
Chiriqui (Mus. Budapest) 

var. dí 9 — Kopf und Thorax blau, Abdomen purpurroth oder roth- 
VASE n S HAN RNC KNEE ouf Pt; Dat var. mixta n. var. 


Euglossa variabilis liegt mir in zahlreichen Exemplaren von Mittel- 
und Süd- America vor. Sie scheint fast häufiger zu sein als cordata, jeden- 
falls zeigt sie eine viel grössere Farben-Manigfaltigkeit als cordata. 

10* 


136 H. FRIESE 


3. Euglossa viridissima n. sp. 


Metallico-viridis opaca, ut variabilis, sed major, abdominis seg— 
mentis (2—3) marginibus ruguloso-punctatis, caeruleo-coloratis, d 
antemarum scapo parte antica albido. 

Euglossa viridissima steht der variabilis sehr nahe, doch ist sie 
grösser und das Abdomen hat auch die Segmentränder dicht runzlig punk- 
tirt, viel feiner und matter als die Basis, dabei breit, blau gefärbt, während 
die Basis dicht punktirt und grün ist; das c hat gelben Fühlerschaft. — 
13—14 mm. lang. 

Scheint besonders in Mexico heimisch zu sein; im Mus. Budapest 
(9 von Mexico, Mus. Wien 2 Z von Mexico (BIBINEK), coll. SAUSSURE 34 
von Cordoba und Orizaba (Mexico). Bei Orizaba nicht selten und aus- 
schliesslich auf Stanhopea tigrina (Orchidee) fliegend (KRIEGER). 


4. Euglossa piliventris Gufn. 


1845. — Euglossa piliventris GUERIN, Iconogr. régn. anim. VII. Insect. p. 458 g 9. 
(Type in coll. SAUSSURE !) 

«c 9.— D'un beau vert brillant, velue, finement ponctuée; une 
ligne elevée noire et longitudinale sur le chaperon, ses angles latéraux, la 
base des mandibules et les cótés du labre jaunes; cötes du corselet garnis 
de poils noirs, assez longs et roides; écusson arrondi, portent une large 
fossete au milieu, remplie par une brosse de poils noirs chez la 9. Der- 
niers segments de l'abdomen d'un vert métallique doré, trés-brillants et 
fortement chagrinés ; dessous de la poitrine et de l’abdomen garni de poils 
jaunes, assez longs et hérissés. Ailes hyalines, à peine un peu enfumées au 
bout; pattes fortement ciliées de poils noirs; langue de plus d’untiers 
plus longue que le corps. — Long. 19 mm. 

Para.» 

Euglossa piliventris ähnelt der cordata, ist aber fast doppelt so gross 
und zeigt Thorax und Abdomen mif sparsamer Punktirung und starkem 
Glanz. Die Ventralsegmente sind wie die Brust auffallend lang behaart, 
die abstehende Behaarung, besonders auf der Scheibe auffallend, weil nach 
der Mitte zu gekrümmt und hier eine Rinne bildend, in welcher die langen 
Mundtheile im Ruhezustand hineingelegt werden. Beim 4 ist der Fühler- 
schaft gewöhnlich dunkel (s. Originalbeschreibung), bei der mir vorliegen- 
den Type (coll. Saussure) mit schmaler, weisser Linie. Auffallend ist 
auch die lange, gelbliche Behaarung des Abdomenende bei frischen 
Exemplaren. 


-1 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA, 13 


Columbia, Brasilia (Para), (Mus. Budapest, Wien); im Mus. Berlin 
Exemplare von Surinam, Cayenne, Bogota und Muzo. Auch Peru (Mus. 
Hung.) (Mocs.) 


5. Euglossa ignita Sw. 
1874. — Euglossa ignita SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 444 n. 3, d. 


«c. Head and thorax green, abdomen green, with more or less 
-of a bright carmine lustre. Labrum, mandibles and the scape in front 
white ; flagellum of the antennæ, except the 2 basal joints, fulvous beneath ; 
clypeus with a central longitudinal carina; labrum has a central carina 
and one on each side, which emanates from a small tubercle near the 
base ; the cheeks have a pale pubescence, as has also the thorax beneath, 
the sides and in front above, as well as the anterior and intermediate tarsi ; 
scutellum with a deep central depression; posterior tibi; and tarsi of a 
brilliant coppery lustre. Thorax and abdomen closely and finely punctured, 
the latter of a brilliant coppery lustre beneath. Wings subhyaline. — Long. 
61/2 lines (= 14 mm.) 

Jamaica (America centr.) 

The most highly coloured specimen is described; others have the 
abdomen green, with a faint coppery tinge towards the apex: intermediate 
states of coloration also occur.» 

Euglossa ignita steht der piliventris sehr nahe, ist aber kleiner und 
gewöhnlich durch den rothgolden glänzenden Körper ausgezeichnet. Die 
Ventralsegmente und die letzten Dorsalsegmente entbehren die starke, 
gelbliche Behaarung, im 4 ist der Fühlerschaft gewöhnlich weiss gefärbt. 

Vielleicht nur Varietät von piliventris ? 

Mir liegen einige Exemplare von Chiriqui und Venezuela vor. Das 
‘Mus. Budapest besitzt 15 Stück von Chiriqui, Venezuela, Peru und 
Brasilien. 


6. Euglossa mandibularis n. sp. 


Cyaneo-violacea, capite thoraceque supra nigro-, sublus albo-hür- 
dis, abdomine sparsim. albido-hirto, mesonoto abdomineque sparsim 
punctatis nitidisque, mandibulis nigris, a antennarum scapo parte antica 
albido, tibiis posticis dilatatis-inerassatisque, postice longe. albido- 
hirsulis. 

Euglossa mandibularis steht der piliventris nahe, doch ist der Kör- 
per fast einfarbig, blauviolett und eigenartig weiss behaart, das Abdomen 
zeigt ausser der gewöhnlichen Punktirung noch einzelne grössere Punkte 
mit erhabenen Rändern ; die Mandibel sind schwarz. 


138 H. FRIESE 

? . Blauviolett, Kopf und Thorax oben schwarz, unten wie das. 
Gesicht weiss behaart, Abdomen überall sparsam weiss behaart. Labrum 
und unterer Gesichtsrand weiss, ersteres mit 3 Längsrippen, von denen die 
beiden äusseren mit schwarzbraunen Flecken versehen sind, der Vorder- 
rand des Clypeus breit, schwarz. Fühler schwarz, Geissel unten braun. 
Mesonotum unregelmässig und sparsam punktirt, glänzend ; Scutellum 
etwas grober, Mittelfurche kräftig, der schwarze Sammttleck gross. Abdomen 
sparsam punktirt, mit einzelnen grösseren, höckerartig umwulsteten Punk- 
ten, die weissliche Behaarung nach der Spitze zu ziemlich lang und auf- 
fallend werdend. Ventralsegmente ähnlich wie bei piliventris behaart, aber 
schwächer, Analsegment fast kielartig erhaben, Beine violett, vorherrschend 
schwarz behaart, die 4 letzten Tarsenglieder schwarzbraun. Flügel ge- 


bräunt, Adern schwarzbraun, Tegulæ blau. — 141/2-—151/2 mm. lang. 
æ — dem Weibchen sehr ähnlich, aber auch der Fühlerschaft mehr 


oder weniger weissgefleckt; die Platte auf dem 2. Ventralsegment ist ziem- 
lich dicht gelblich befranst. Behaarung der Vordertarsenglieder 2-3 gelb- 
braun; die Platte der Mittelschienen sammtgrau behaart, das 1. Tarsen- 
elied unterhalb des nach hinten gewendeten stumpfen Zahnes, weiss 
sammtartig, innen rothbraun behaart; Hinterschienen stark verdickt, nach 
hinten lang, weissgelb behaart. 15—16 mm. lang. | 

Von Euglossa mandibularis liegen mir 6 9 und 1 & von 5. Cruz. 
(Brasilia) in tadelloser Beschaffenheit vor; 1 weiteres ? im Mus. Buda- 
pest ebenfalls von Brasilien aus Blumenau. 


7. Euglossa decorata Sw. 


1874. — Euglossa decorata SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 444 n. 4, ?. 


« 9. — Head and thorax green, legs and abdomen ferruginous, head 
strongly and closely punctured; clypeus with a central and 2 lateral lon- 
gitudinal carinæ, labrum and mandibles yellowish white, the latter with 
their margins and apex rufo-pieeous; antennæ ferruginous, with the fla- 
gellum dusky above ; beneath, thinly clothed with hoary pubescence; ver- 
tex with a little erect fulvous pubescence. 

Thorax closely and finely punctured above and clothed with fulvous 
pubescence, beneath it is hoary; scutellum, tegule and nervures of the 
wings ferruginous, the latter flavo-hyaline and iridescent; the basal joint 
of the tarsi and margins of the posterior tibie dark purple; legs have a 
thin pale pubescence. Abdomen ferruginous at the base, becoming dark 
fuscous at the apex, 4—5. segments have their apical margins fasciated 
with white pubescence, pale ferruginous beneath, the segments fringed 
with white pubescence. — Long. 51/2 lines (= 11!/s mm.) 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 159 


Brasil (S. Paulo).» 

Euglossa decorata ist durch das braun gefärbte Scutellum und das 
dunkelbraune Abdomen, dem der Metallglanz fehlt, von allen Arten gut 
zu unterscheiden. 

d — wie das Weibchen, aber auch der Fühlerschaft vorne und der 
innere Augenrand bis zur halben Höhe gelbweiss. Die Verdickung der 
Hinterschienen ist ähnlich wie bei cordala, aber mehr gleich breit, — ihre 
Farbe ist wie das Abdomenende dunkelerzbraun; erwähnenswerth ist 
noch die kahle Rinne an der Aussenseite der Mittelschienen, die jederseits 
von einer scharfen Rippe begrenzt und wovon die nach hinten gelegene 
gehöckert ist. — 11 mm. lang und 4!/» mm. breit. 

Im Mus. Budapest ein s von Teffe (Ega) ad Amazonas Brasiliae. 


5. Euglossa brullei Lrr. 


1841. — Euglossa Drullei LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymén. II. p. 10 n. 2, 2. 

1845. — Euglossa Romandii GUERIN, leonogr. règn. anim. VII. Insect. p. 458 n. 5 
d nec 2. (Type coll. SAUSSURE.) 

1854. — Euglossa Romandii Surrg, Catal. Hymen. Brit. Mus. II. p. 381 n. 5; T. S F. 6. 


1874. — Euglossa Romandi SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 446 n. 11. ? 
1874. — ? Euglossa Brullei SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 445 n. 5, d. 


LEPELETIER sagt vom 9 

«9.— Antenne nigræ, articulo 1 subtus albido; caput viridi- 
aureum ; labro albido, tuberculis 2 fuscis, lineaque media elevata carinato: 
mandibulis basi albídis, a medio ad apicem fuscis ;. clypei lineis tribus ele- 
vatis. Thorax fusco-violaceus, supra subtusque pilis nigris sparsus, seutelli 
subvillosi foveola nigra. Abdomen cordatum, viridi-aureum, subtus pilis 
rarioribus fulvis sparsum ; anus fulvo subpilosus. Pedes fusco-violacei, sub 
villosi. Ala subfuscæ, aureo subnitentes. — Long. 8 lign. (—.18 mm.) 


Senegal?! 
Guérin beschreibt das c als romandii, wovon mir Type ( a ) in coll. 
SAUSSURE vorliegt: «c? — D'un beau bleu violet, avec la tête et l'abdomen 


d'un vert doré brillant: chaperon avancé en museau, jaune sur les cótés 
et à son extrémité, tricaréné; labre jaune, tricaréné; mandibules noires, 
à base jaune. Antennes noires avec le devant du 1. article jaune et celui 
des autres, à l'exception des 2—4, d'un brun jaunátre. Poils des côtes de 
la tête jaunes; langue de moitié plus longue que le corps, jaunätre. Thorax 
et pattes d'un beau bleu violet, garnies de poils noirs: éeusson arrondi. 
plus large que long, portant 2 gros tubercules peu saillants et arrondis : 
les eils externes des pattes antérieures sont longs et noirs, à l'exception de 
ceux du 1. artiele de leur tarse, qui sont d'un brun jaunätre. Les ailes sont 


140 H. FRIESE 
‘ 
LA 


jaunatres, plus foncées vers la côté. L'abdomen est de forme triangulaire, 
conique, finement chagriné, d’un beau vert doré garni de poils fauves, plus 
serrés à l'anus. — Long. 20 mm. (Patria?) 

Suit brullei & 1874, p. 445: «c — it is of the same colour as 
the 9. The only example I have seen has the thorax tinged with green 
anteriorly ; the tegulw are also green, as is also the upper margin of the 
posterior übiæ ; the anterior tarsi have the usual pubescent fringe on their 
inner margin; the face has no pale markings. 

S. Paulo (Amazon).» 

Euglossa romandii 2 n. Surrg (p. 446) : 

«2? — is coloured like the 7, having the head and abdomen golden- 
green, thorax and legs purple black. 

Para, Santarem (Brasil).» 

SMITH hat brullei und romandii als getrennte Arten ! 

Kuglossa brullei ist die grösste Art des subg. Euglossa; der schwarz- 
violette Thorax, sowie der broncegrüne Kopf und das ebenso gefärbte Ab- 
domen lassen die Art sofort auffallen. 

Was Suirx 1874 (p. 445) mit der Beschreibung eines c (als brullei) 
mit grünem Thorax und grüner Oberseite der Hinterschienen meint, ist 
vor der Hand nicht zu erklären. Mir liegt ein Pärchen von Miardun und 
Columbia vor, 3 4 (1 Type) von Columbia (coll. Saussure), 1 c von 
Cayenne (coll. SCHULTHESS), 1 d von Cameta (Mus. Berlin). 1 & von Suri- 
nam (Mus. München). — Im ungar. National-Museum 7 Stück 4 9 von 
Brasilien (Coary, S&o Paulo) und Peri (Gurimaguas, Yquitos). (Mocs.) 


9. Euglossa pulchra Sm. 


1854. — Euglossa pulchra Smera, Catal. Hymen. Brit. Mus. II. p. 381, ? ; T. S F. 7. 


I 


1874. — Euglossa pulchra Surra, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 445. c. 


«9.-— Head of a brillant golden-green, the margins of the clypeus 
slightly raised at the sides anteriorly and having a smooth impunctate line 
down the centre; antenn: black ; thorax and 2 basal segments of the ab- 
domen of a beautiful purple, smooth and shining: the thorax anteriorly 
clothed with short black pubescence ; legs black, the posterior tibiæ broadly 
dilated and concave exterirly, the basal joint of the tarsi also dilated : 
wings fuscous. Abdomen; 4 apieal segments green and having a short 


changeable golden pile. — Long. 8 lines (= 17 mm.) 
A — exactly resembles the female in colour; it was taken by Mr. 


H. W. Bares. Its head is bright golden green, clypeus tinged with coppery 
lustre, thorax, legs and 2 basal segments of the abdomen purple-black ; 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 141 


3 and 4 following segments of the abdomen golden green: wings subhya- 
line.» — Long. — 18 mm. 

Euglossa pulchre ähnelt auf den ersten Blick der brullei, doch ist 
die Mundgegend dunkel und auf dem Abdomen Segment 1— 2 wie der 
Thorax schwarzviolett gefärbt, auch ist das Scutellum eben, ohne die 
Hocker der brullei. — 17-18 mm. lang. 8—81/2 mm. breit. 

Brasilia (Tapajos, S. Paulo, Amazon): 6 Stück g 9 von Bolivia, 
Brasilia, Surinam im Mus. Budapest und 1 © im Mus. Wien (Stevens). 


10. Euglossa chrysopyga Mocs. 
1898. — Euglossa chrysopyga Mocsäry, Term. Füzetek. XXI. p. 497 n. 2. 9. 


c ? . — Submediocris, robusta, capite thoraceque et pedibus late 
nigro-violaceis nigroque pilosis; abdominis segmentis duobus primis cœ- 
ruleo-violaceis, parciusque nigro-pilosis, reliquis concinne aureis fulvoque 
hirtis; antennis nigris, articulo tertio quarto dimidio adhue longiore; ely- 
peo subdepresso, lato dense crassius subrugoso-punctato, medio acute 
carinato, carinula usque ad apicem non extensa, carinulis lateralibus 
nullis, labro basi in medio carinula minuta instructo ; thorace supra dense 
nigro-velutino, sat sparsim crassius punctato, scutello subplanato, lateri- 
bus rotundatis; abdominis segmentis dorsalibus duobus primis subtilius 
dense, reliquis parum fortius punctato-coriaceis; tibiis posticis apice sub- 
acute-rotundatis; alis fumato-hyalinis violascentibus. — Long. 15 mm. 

Forma et magnitudine coloreque ex parte Eugl. violaceae BLANCH. et 
combinatae Mocs. similis ; sed non tota nigro-violacea, nee abdominis seg- 
mentis dorsalibus subobscure virescenti-æneis, sed duobus primis coeruleo- 
violaceis reliquis concinne aureis (Mus. Hung.).» 

Euglossa chrysopyga steht der pulchra sehr nahe, doch ist der Kopf 
und Thorax blauviolett und letzterer grob und sparsam punktirt, das Gesicht 
schön blau, der Clypeus mit Längskiel. — 161/2 mm. lang, 71/2 mm. breit. 

Bolivia (Songo, 18989 1 ? im Mus. Budapest. 


11. Euglossa purpurata Mocs. 


1896. — Euglossa purpurata Mocsány, Term. Füzetek. XIX. p. 4. Tab. 1. Fig. 5.9. 


? . — Medioeris vel submagna, robusta, thorace pedibusque et abdo- 
minis segmento primo concinne nigro-violaceis parumque saturate pur- 
pureo-micantibus, segmentis reliquis totis viridi- vel igneo-auratis; eapite 
obscure-æneo, fulvescenti-einereo piloso, antennis brunneis, articulo tertio 
quarto parum tantum longiore, fronte clypeoque dense punctatis, hoc cari- 
nula mediana sat elevata uniea apicem truncatum non attingente, labro 


142 H. FRIESE 


violascenti-æneo, dense punctato tuberculoque elongato basali levi instructo; 
thorace supra, præsertim antice, valde dense breviterque atro-holosericeo 
piloso, mesonoti disco sat sparsim punctato, scutello planato, sine tuber- 
culis, postice rotundato ; abdominis segmentis dorsalibus dense coriaceo- 
rugosis, punctatura succesive fortiore, segmentis ultimis lateribusque supra 
subtusque fulvido-pilosis, ventrali secundo basi eyanescenti; alis sub- 
fumato-hyalinis parumque violaeeo-nitentibus, nervis piceis. — Long. 
16—19 mm. 

Euglossae pulchrae Sm. similis; sed multo minor, non tam robusta, 
capite obscure-æneo (non lite viridi-aurato) abdominis segmento tantum 
primo (et non duobus primis) nigro-violaceo, præsertim distincta. 1 

Patria : Peru (Yquitos ad Amazonas), duo specimina feminina (Mus. 
Hung.).» 

Euglossa purpurata fällt durch das rothgoldige, sparsam gelbbraun 
behaarte Abdomen auf; der Kopf ist erzgrün, gelblich behaart, der Clypeus 
gewolbt, grob punktirt, am Vorderrande schwach runzlig und der Länge 
nach gekielt, ohne Abplattung und ohne Nebenrippen. — 16—17 mm. lang, 
61/2—7 mm. breit. 

Ausser der Type, die ich dem Autor verdanke, liegt mir noch 1 ? vom 
Mus. Wien (Stevens) und 1 ? vom Mus. Berlin (Brasilia, als fulgida be- 
zeichnet) vor. 


12. Euglossa nigrohirta n. sp. 


Gaeruleo-violacea, ubique nigro-hirta, abdomine segmento 1 violaceo, 
reliquis. igneo-auralisz clypeo. quasi longitudinaliler ruguloso, in 
media parte leviter carinulato, disco plano, utrinque concavo. 

Euglossa nigrohirta ist der purpetrate nahe verwandt, aber etwas 
grösser und auch Kopf, wie Abdomen schwarz behaart, Kopf blauviolett 
sefärbt, Clvpeus geplattet, Abdomen sehr dicht runzlig punktirt und die 
Ventralsegmente dunkelblau violett gefärbt. 

?. — Blauviolett, das Abdomen róthlichr broncefarben, bis auf die 
Spitze abstehend schwarz behaart; Kopf runzlig punktirt, auf dem Clypeus 
grober und fast langsrunzelig, dieser mit schwacher Längsrippe, auf der 
Scheibe abgeplattet und jederseits mit schwach angedeutetem Längswulst; 
Labrum schwach, aber grob gerunzelt; Fühler schwarzbraun. Mesonotum 
dieht und lang schwarz behaart, Skulptur schwer erkennbar: fein punktirt 
und mit grösseren, tiefen Punkten auf der Scheibe, Scutellum mehr runzlig 
punktirt. Abdomen fein und dicht runzlig punktirt, Segment 1 dunkel 
bronceviolett, 2—6 heller und mehr bronceroth gefärbt, glänzend, die Basis 
vom 2 mehr grünbroncefarben, die Segmentränder als feine schwarze 
Linien abstechend. Ventralsegmente blauviolett, runzlig punktirt, Anal- 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 143 


segment fast parallel. Beine violett, die Vorderbeine unten braun gefärbt, 

alle schwarz behaart, alle Klauenglieder braun. Flügel rauchbraun, Adern 

fast schwarz, Tegulæ blauviolett. — 17—18 mm. lang, S mm. breit. 
Brasilia (Para), 12. 


15. Euglossa mariana Mocs. 


1896. — Euglossa Mariana Mocsány, Term. Füzetek. XIX. p. 4. Tab. 1. Fig. 4. 2. 
«9. — Submagna, robusta, capite thoraceque et alarum tegulis con- 


cinne violascenti-ccruleis, atro-holosericeo pilosis, abdominis segmentis 
dorsalibus læte igneo-auratis et fulvo-albidoque pilosis, ventralibus nigro- 
cyaneis violascentibus nigroque pilosis; antennis fuscis, articulo tertio 
quarto parum tantum longiore ; frontis medio longitudinaliter canaliculato 
et utrinque late impresso; elypeo sat sparsim crasse punctato, triearinato. 
carınula mediana acuta, abbreviata, lateralibus minus distinctis," medio 
interruptis, apice truncato aureoque anguste limbato; labro cyaneo, 
viridi-eneo aureoque maculato, crasse rugoso-punctato: mandibulis ni- 
eris, basi ænescentibus; mesonoti disco sparsim crassius punctato et 
punetulato, interstitiis levibus, lateribus ad alarum radicem dense puncta- 
tis, seutello mediocri subconvexo, haud elevato, sine tuberculis, postice 
rotundato, dense crassius subrugoso-punctato et punctulato; abdominis 
segmentis dorsalibus dense coriaceo-rugosis: pedibus nigro-cyaneis viola- 
ceoque micantibus, nigro-pilosis, tarsis quattuor ultimis piceo-nigris: alis 
subfumato-hyalinis parumque violaceo-nitentibus, nervis piceis. Long. 
19 mm. 

Magnifica hee species: de colore singulari capitis thoracisque viola- 
scenti-cceruleo et abdomine supra igneo-aurato, iam facile cognoscitur. 

Patria: Bolivia (Bueyes, specimen unicum femininum (Mus. 
Hung.).» — Etiam e Peru (Mus. Hung.) (Mocs.). 

Euglossa mariana liegt mir in dem typischen ? von Bolivia vor, das 
Abdomen ist ganz feuerroth und goldig gefärbt, Segment 1 dunkel-, die 
übrigen sparsam gelblichbraun behaart. 


14. Euglossa superba Mocs. 


1898. — Euglossa superba Mocsäry, Term. Füzetek. XXI. p. 498 n. 3. d. 


«d. — Submagna, robusta, capite pectore item cum pedibus viridi- 
cyaneis violascentibus nigroque pilosis, mesonoto cum alarum tegulis 
segmentoque mediano læte metallico-viridibus, splendidis; pronoto et scu- 
tello nigro-violaceis nigro-, mesonoto eoncinne fulvescenti-cinereo-veluti- 
nis; abdominis segmentis dorsalibus igneo-, ventralibus 2— 2 margine 


144 H. FRIESE 


apicali, 4—5 vero totis viridi-auratis, parte reliqua segmentorum nigro- 
»nea nigroque pilosa; antennis nigris articulo tertio quarto parum tantum 
longiore, elypeo crasse punctato-rugoso, disco subdepresso, carinulis in- 
distinetis, apiee truncato aureo-limbato ; labro nigro-æneo, sparsim erassius 
punctato, carinula minuta mediana basali et disco-tubereulis duobus sat 
magnis parallelis elevatis compressisque et apice rotundatis armato; me- 
sonoti disco scutelloque sat sparsim erasse punctatis, interstitiis lævibus ; 
abdominis segmentis dorsalibus dense punctato-coriaceis fulvoque pilosis ; 
metatarsis intermediis supra concinne argenteo-aureo sericeoque tomen- 
tosis, tibiis posticis validis, fortiter incrassatis convexisque; alis sub- 
fumato-hyalinis parumque violaceo-nitentibus, nervis piceis. — Long. 
20 mm. 

Magnifica hec species est forsan mas Eugl. Mariunae Mocs.; ab ea 
tamen tam seulptura quam colore ex parte differens. 

Patria: Bolivia (Songo); specimen unicum (Mus. Hung.).» 

Auch die Ansicht dieser wohl prächtigsten Biene, Euglossa superba, 
verdanke ich dem Autor. Sie dürfte wohl das c zu mariana sein, doch ist 
die Farbenvertheilung abweichend. Kopf, Mesonotum nebst Tegule und 
Beine, glänzend blaugrün, Abdomen feuerroth goldig; Mesonotum und 
Abdomen gelblich behaart, Scutellum, Metathorax und Brust schwarz 
behaart. Abdomen fast breiter als der Thorax. 

Nach der Beschreibung könnte man meinen, dass superba identisch 
mit smaragdina Perry ist, diese * gehört aber in ein anderes Subgenus, 
das Abdomen (2—7) ist dicht gelbbraun befilzt und die Hinterschienen 
rothbraun gefärbt (bei wuripes-mexicana!). 


15. Euglossa violacea Buancu. 


1840. — Euglossa violacea BLANCHARD, Hist. nat. Insect. III. p. 4053 T. Y, E. 35% 
1854. — Euglossa violacea SMITH, Catal. Hymen. Brit. Mus. II. p. 381. 9. 


«9. — Corps entièrement dun beau violett brillant, avec les ailes 
enfumees. — Long? 
Brésil.» 


Nach der sehr mässig ausgeführten Abbildung misst das Thierchen 
20—21 mm. (aber ausgezogen !). 

SMITH sagt 1854 dazu: 

« ? — 1s entirely purple, the pubescence on the thorax being black.— 
Brasil.» 


* Ich verdanke die Type von smaragdina PERTY der Freundlichkeit des Herrn 
Dr. J. KRIECHBAUMER vom Mus. München. 


u bé i à 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 145 


Infolge der gleichmässigen violetten Färbung ist die Art leicht zu 
erkennen, verwechselt könnte sie nur mit ınandibularıs werden, die aber 
weisses Labrum und weisse Mundränder hat, auch ein zweitheiliges Seutellum 
mit schwarzem Sammtfleck in der Mitte, also in ein anderes Subgenus gehört. 

Als Diagnose für violacea mag gelten: 

Coeruleo-violacea, nigro-hirta, elypeo deplanato, obscure Fricarinn- 
lato, mesonoto punctato, scutello plano, ruguloso-punctato ; abdomine 
punctato nitidoque. — 15—17 mm. lg. — lat. 61/—7 mm. 

Euglossa violacea scheint in Brasilien nicht selten zu sein, fast in 
allen Sammlungen ist sie vertreten. Ich erhielt sie mehrfach von Espirito 
Santo durch FRUHSTORFER, von S. Paulo dureh Ingnixo. Im Mus. Wien sind 
zahlreiche Exemplare aus Brasilien, im Mus. Budapest 7 ? von Espirito 
Santo und Säo Paulo. 

Es ist nicht unmöglich, dass caerulescens Lær. das & zu violacea ist, 
man vergleiche bei dieser. 


16. Euglossa cærulescens Lrr. 


1841. — Euglossa coerulescens LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymen. II. p. 11. ¢. 
1874. — Euglossa coerulescens SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 445. 7 2. 


«Antennae nigræ ; caput antice viridi-aureum, coeruleo nitens, postice 
etin vertice cœruleo-violaceum; labro unituberculato lineisque duabus 
elevatis carinato; clypei lineis duabus elevatis. Thorax viridi-aureus cœ- 
ruleo nitens, supra fulvo-, subtus nigro-pilosulus; scutellum ceeruleo- 
violaceum subnudum, linea media longitudinali impressum. Abdomen sub- 
nudum, cœruleo-violaceum, viridi subnitens. Pedes eceruleo-violacei, viridi 
subnitentes, nigro subvillosi. Alæ fusciores, violaceo auroque subnitentes. 
Long. 7 lign. (— 16 mm.).» 

Patria ? — 

SMITH sagt dazu: 

«This species has been received from Mexico; LEPELETIER only de- 
scribes the 4 and did not know the locality of the species. 

It varies in colour: 7, which I have seen, are in some instances 
green with abdomen purple, others entirely green with violet-coloured 
legs; thorax is thinly covered anteriorly with fulvous pubescence. 

2 — of which sex I have only seen a single example, has the face 
dark blue, vertex black; elypeus with a longitudinal sharp carina; thorax 
black abore, with an obscure purple tint on the scutellum ; the legs obseure 
purple. Abdomen has the | and 2 segments obscurely purple, the following 
segments green and covered with short pale fulvons pubescence, the pu- 
bescence extends up the sides of the 2 segment.» 


146 H. FRIESE 


Von Euglossa caerulescens liegen mir nur Männchen von Brasilien 
vor, die wie violacea fast in jeder Sammlung vertreten sind. Ich glaube 
daher, dass beide Formen in näheren Beziehungen zu einander stehen und 
wohl und ? einer Art sind, die alsdann violucea zu nennen wäre. Das von 
Surrm beschriebene © von caerulescens wäre dann als eigene Art aufzu- 
fassen. | 

Euglossa caerulescens & ist gut gekennzeichnet, seine verschiedenen 
Farbennuancen von golderün bis violett, sowie sein sparsam behaarter 
Körper lassen ihn leicht herausfinden. — 13 —15 mm. lang, 51/2—61/2 mm. 
breit. 

Ich erhielt einige Exemplare von 8. Paulo durch Herrn Dr. v. ÍHERING 
zusammen mit wiolacea als die einzigen Vertreter der Gattung Æuglossa, 
so dass meine eben angedeutete Ansicht auch hier gestárkt wurde. 

In Bälde hoffe ich nähere Daten hierüber zu erhalten. 


17. Euglóssa æneiventris Mocs. 


1896. — Euglossa acneiventris Mocsány, Term. Füzetek. XIX. p. 5. 7 2. 
«c 9.— Mediocris, robusta, dense atro-holosericeo pilosa, capite 


viridi-subaurato violaceoque tincto, thorace pedibusque violascenti-cyaneis, 
abdomine virescenti-æneo, segmentis dorsalibus margine apieali anguste 
violascenti-purpureo limbatis ventralibusque purpureo-micantibus; fronte 
late sat profunde depresso-impressa (presertim in mare), crasse punctato- 
rugosa, antennis nigro-fuscis, in fovea magna profundaque sitis, articulo 
tertio quarto dimidio longiore, quarto quintoque simul sumptis subaqualı, 
clypeo acute biearinato, supra sparsim punctato, subtus rude-rugoso, 
apice truncato, labro atro-violaceo, in femina rugoso-punctato, in mare 
nitido ac aeute bicarinato, post carinam lateribus profunde impresso, spar- 
sim punctulato; mesonoto carinula mediana abbreviata instrueto, disco 
in femina sat dense crassius punctato, in mare sparsim subtiliter punctato, 
interstitiis sat latis levibus, scutello parum, elevato-convexo, lateribus 
utrinque impressis, postice subrotundis, medio longitudinaliter eanalieulato, 
canalicula tenui, in mare latiore, in femina dense subrugoso punctato, in 
mare sparsim punctato ; abdominis segmentis tribus vel quattuor ultimis 
fulvescenti-cinereo pilosis ; pedibus atro-hirtis et setosis, in femina. tibiis 
posticis valde dilatatis, externe excavatis et cum metatarsis nitidis ac levi- 
bus, in mare tibiis his valde inerassatis, externe dense punctato-acieulatis, 
metatarsis levibus subnitidis, metatarsis intermediis in mare supra 
pulchre argenteo-serieeo dense tomentosis; alis subfumato-hyalinis pa- 
rumque violaceo-nitentibus, nervis piceis. — Long. 15 
7 mm. 


16 mm. — lat, 


MONOGRAPHIÆ DER BIENENGETTUNG EUGLOSSA. 147 


Statura et magnitudine coloreque ex parte Kuglossae violaceae 
BLANCH. proxima. 

Patria: Brasilia (Espirito Santo), tres feminæ et duo mares (Mus. 
Hung. ).» 
Euglossa aeneiventris steht der caerulescens sehr nahe, doch ist im 
J das Abdomen zerstreut punctirt, die Punktzwischenräume viel grösser 
als die Punkte selbst und glänzend, Labrum mit 2 mächtigen Längsrippen 
und schwachem Mittelwulst, Hinterschienen einfarbig schwarzblau, Vor- 
dertarsen einfarbig behaart (Büschel) und das Mesonotum zeigt auf der 
vorderen Hälfte nicht die braungelbe Behaarung, sondern wie im übrigen 
dunkle. 

Ausser einem typischen Pärchen aus dem Mus. Budapest liegt mir 
noch je 1 ? vom Mus. Wien und Berlin von Brasilien (Espirito Santo) vor. 


IS. Euglossa combinata Mocs. 


1897. — Euglossa combinata Mocsánv, Term. Füzetek. XX. p. 446 n. 7. 9. 


«9.— Submediocris, robusta, eapite thoraceque et pedibus late 
nigro-violaceis, abdominis segmentis dorsalibus subobscure virescenti-æneis, 
primis tribus nigro-, reliquis aureo-pilosis; clypeo valde convexo, dense 
crasseque parum rugoso-punctato carinula mediana longitudinali minus 
elevata subobtusa usque ad apicem ænéo-micantem extensa, labro viridi- 
æneo, carinula mediana tenui ; thorace dense nigro-velutino, scutello sub- 
planato, apice subrotundo; abdominis segmentis dorsalibus subtiliter dense, 
secundo parte basali sparsim punctulatis, ventralibus tribus primis nigro- 
violaceis, nigro-, reliquis obscure viridi-eneis fulvido-fimbriatis; pedibus 
nigro-hirtis et pilosis, tibiis posticis apice superne leniter rotundatis; alis 
fumato-hyalinis violascentibus. — Long. 16 mm. lat. 7 mm. 

Statura et magnitudine coloreque ex parte Æuglossae violaceae 
Buancu. et aeneiventi? Mocs. similis et affinis; sed non tota violacea, nec 
capite viridi-subaurato presertim distincta. 3 

Patria: Bolivia (5. Antonio) ; specimina duo feminina (Mus. Hung.).» 

Das mir vorliegende typische © ist der violacea sehr ähnlich, aber 
Abdominalsegment 4—6 gelb behaart, auch ist der Clypeus gleichmässig 
gewölbt mit Längskiel, ohne Abplattung auf der Scheibe, ferner das Meso- 
notum wie Scutellum sparsam und grob punktirt und letzteres glänzend, 
nicht matt und gerunzelt. 

var. ? . — wie combinala, aber segment 3—6 gelb behaart, auch 
zeigt das Mesonotum und Scutellum etwas diehtere Punktirung. — 16 mm. 
lang, 61/2 mm. breit. . var. brasilianorum n. var. 

Espirito Santo (1 9 ). 


[48 H. FRIESE 


19. Euglossa magrettii n. sp. 


c. — Ult caerulescens, sed imgro-violacea, ubique sparsim 
punelata, elypeo convexo nec deplanato nee carimulato, labro tectiformi 
hicuspidato, basi carinala. 

Euglossa magreltiüi steht der violacea-caerulescens am nächsten, der 
schwarzblau gefärbte Körper lässt die Art sofort erkennen, auch der ge- 
wölbte, rippenlose Clypeus, das pyramidenartige Labrum und das zerstreut 
punktirte Abdomen sind charakteristisch. 

¢. -— Schwarzblau, stellenweise metallisch blaugrün oder blau- 
violett, überall sparsam punktirt und schwarz behaart; Clypeus gewölbt, 
ohne Kiel und Rippen, Labrum dachartig erhaben, zweispitzig und mit 
Basalkiel ; Fühler schwarz, Geissel bräunlich, Geisselglied 2 fast so lang 
als 3 und 4 zusammen. Thorax auf dem Vordertheil mehr grün, Scutellum 
mehr broncefarben, die Behaarung auf dem Vordertheil mit gelben Haaren 
gemischt, Seutellum 4-beulig. Abdomen schwarz-violett, sehr sparsam 
punktirt, die Zwischenräume viel (3—4-mal) grösser als die Punkte und 
dadurch leicht von caerulescens zu unterscheiden, Analsegment ge- 
rundet. Ventralsegmente erzgrün, mit purpurvioletter Basis, sparsam punk- 
tirt, schwarz befranst, Analsegment fast kielartig erhaben. Beine schwarz- 
blau, dunkel behaart, Tarsenglied | der Mittelbeine anliegend, weiss be- 
haart, Vordertarsen 2—4 lang goldbraun bebüschelt. — 14— 15 mm. lang. 
7 mm. breit. 

Euglossa magreltii sammt der Varietät erhielt ich in 5 Exemplaren 
von Venezuela durch Dr. PıoLo Macrerti in Milano, dem zu Ehren ich sie 
benenne. 

var. & — Abdomen gelbbraun behaart, auch die Hinterschienen. 

var. fulvohirta n. var. 


Venezuela. 
20. Euglossa smaragdina Perry. 
1833. — Centris smaragdina Perry, 4 — Delect. anim. artic. Brasil. p. 150; T. 98, 
F. 13. g?! (Mus. München.) 
1854, — Euglossa smaragdina SmIirH, — Catal. Hymen. Brit. Mus. II. p. 382 n. 12. 


1874. — Euglossa smaragdina SMITH, — Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 445 n. 6. 


«Gapite, prothorace et abdominis basi smaragdino-aureis ; tibiis 
posticis erassissimis, ferrugineis ; alis. flavicantibus, nervis brunneis. — 
Long. 81/2 lignes (=19 mm.); lat. alar. exp. 17 lignes (—38 mm). 

2. — Caput grande, latum, aureo-smaragdinum, mandibulis nigris, 
trophis reliquis badiis, ocellis pane obsoletis; thorax antice smaragdino- 
aureus, suturis lateralibus flavido-ciliatis, postice fuscus, opacus, scutello 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 149 


maximo, mutico. Abdomen ad basin viride-æneum, postice aurulentum ; 
pectus nigro-cyaneum. Abdomen subtus segmento 1 violaceo, micante 
reliquis æneo-aureis. Alæ flavicantes, nervis nigro-brunneis, apicem 
versus hyalin»; antenn: nigro; pedes antici violacel, nitidi; tibiæ intus 
ad apicem squamula membranacea, tarsi ciliati, barba ferruginea api- 
cali; pedes medii nigri, passim violaceo-micantes, tarsorum articulo 1 
maximo, dilatato, extus argenteo-holosericeo; pedes postici femoribus 
rectis, linearibus, tenuibus, tibiis crassissimis, ferrugineis, extus convexis, 
ad apicem emarginatis, intus planis, tarsorum articulo 1 maximo, laminie- 
formi, postice ciliato. 

In montibus Prov. Minarum (Brasil).» 

Euglossa smaragdina ist identisch mit mexicana, nur ist die Farbe 
der dicken Hinterschienen roth, sonst morphologisch vollkommen gleich 
gebildet. — 171/2 lang, 7!/» mm. breit. 

14 von Brasilia (Spix. leg.), Type von Perry im Mus. München. Ich 
bin der Ansicht, dass die hier folgenden Arten bis Nr. 23 als Varietäten zu 
smaragdina Perry gehören, die als ein unausgefärbtes Exemplar durch 
seine rothen Hinterschienen sich nicht vereinigen und unterbringen lässt. 

Die Synonymie würde also lauten bis auf weiteres: 


sinaragdina Perry. var. inermis FRIESE, 
auripes GRIBODO, var. convecd FRIESE. 
megicana Mocs. var, concavd FRIESE. 
angulata Mocs. var, flaviventris FBIRSE. 


Nach den mir zahlreich vorliegenden Individuen kann ich der mehr 
oder weniger deutlicheren und dichteren Skulptur von Mesonotum und 
Scutellum und den Rippen von Labrum und Clypeus ete. keinen besonde- 
ren specifischen Werth beilegen. Diese Abweichungen erklären sich wohl 
als eine Folge der ungeheuren Verbreitung der Art (von Mexico bis Süd- 
Brasil), wo die verschiedenen Lebensverhältnisse grössere Variabilität 
bedingen ! 


21. Euglossa auripes Gris. 
1882. — Euglossa (Eulema) auripes GRIB., Ann. mus. civ. Genova XVIII. p. 266. c; Fig 


« d. — Submagna robusta, capite fusco-violaceo, clypeo læte violaceo, 
fronte genisque viridibus, antennis nigris ; clypeo planiusculo, carinula me- 
diana subobsoleta ; labro ad basim unituberculato, utrinque linea elevatis- 
sima elongata cultriformi prædito, hine fere bicornuto ; thorace pedibusque 
fusco violaceis hinc illinc viridi vel violaceo-micantibus, illo lanugine den- 
sissima brevi fuliginosa tecto; tarsorum anticorum articulis 2 ultimis, 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 11 


150 ^to "TE. FRIESE 


tibiis tarsisque intermediis in articulo 1 supra pilis densissimis aurers 
vestitis ; tibiis posticis permaxime crassis, facie interna plana glabra velus 
tina, externa valde eonvexa subglobosa pilis densissimis stratis aureis tecta. 
Alis luteo-hyalinis aureo-submicantibus. Abdominis segmento 1 nigro- 
violaceo fusco-lanuginoso ; sequentibus viridibus æneo submicantibus ; seg- 
mentis 2—4 lanugine densa brevi velutina subsquamosa fulva tectis ; 5—6 
anoque pilis hirtis rarioribus longioribus et pallidioribus vestitis. — Long. 
21 mm. 


Cayenne.» 

Euglossa auripes gehört wohl auch zu mexicana-smaragdine, leider 
kann ich kein typisches Exemplar vergleichen, aber in der Beschreibung 
findet sich kein Unterschied, der hervorgehoben werden könnte. 


22. Euglossa mexicana Mocs. 


1897. — Kuglossa (Kulema) mexicana Mocs., Term. Füzetek. XX. p. 444 n. 5.4 9! 


«Mediocris, robusta, nigro-violacea; clypeo planiusculo, sat dense 
crasseque rugoso-punctato nigroque piloso medio longitudinaliter subacute 
carinato, carinula usque ad apicem producta; labro piceo-nigro, ad basin 
in medio tuberculato, carinis lateralibus (—) distinctis; antennis nigro- 
fuscis, minus crassis ac longis, articulo tertio flagelli fusco-tomentoso, se- 
cundo vix dimidio, quarto parum tantum breviore ; scutello planato, apice 
subrotundo ; abdominis segmentis dorsalibus valde dense subtiliter punctu- 
latis : primo toto et nonnunquam etiam secundi imo basi nigro-violaceo 
nigroque piloso, reliquis orichalceis aureo-cupreoque micantibus, 2—3 
pilis stratis brevibus, reliquis longioribus læte-fulvis, dense vestitis, ventra- 
libus: primis duobus et tertii basi nigro-castaneis, huius apice lateribusque 
et reliquis obscure viridi-eneis, omnibus densissime punctulatis; alis 
lutescenti-hyalinis parumque subfumatis. 

29 fronte orbitisque oculorum internis nigro-violaceis, clypeo viridi- 
cupreoque micanti; vertice thoraceque dense atro-holosericeo-tomentosis, 
alarum tegulis violaceis ; pedibus nigro-violaceis et brunneo-nigris, nigro- 
hirtis et pilosis, tibiis posticis supra in apice leniter rotundatis subtus 
arcuatim minus profunde excisis. -— Long. 21—22 mm. 

& fronte orbitisque oculorum internis viridi-aureoque scuto frontali 
clypeoque eupreo concinne micantibus; vertice mesonoto item cum scutello 
metanotoque dense atro-holosericeo-tomentosis, pronoto alarumque tegulis 
basi viridi-auratis, illo dense fulvo-sericeo-tomentoso, his lateribus apiceque 
violascentibus; pedibus nigro-violaceis et brunneo-nigris, nigro-hirtis et 
pilosis, tarsorum anticorum articulis intermediis rufo-fimbriatis, tibiis 
intermediis in excavatione externa planata areæformi subovali nigro-viola- 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 151 


ceo-, metatarsis intermediis vero supra argenteo-aureo sericeoque con- 
cinne tomentosis, tibiis posticis fortiter incrassatis, parte basali dense, 
apicali sparsim subtiliter punctatis, punctis piliferis brevibus densis aureis 
Long. 15 mm. 

Euglossae fallaci Sm. similis esse videtur, forsanque tantum eius 
varietas: abdominis segmentis dorsalibus non unicoloribus, sed segmento 
primo nigro-violaceo. — A dentilabri constructione labri clypeique satis 
distincta. 

Patria: Mexico (Presidio); unus mas et du: femin:e (Mus. Hung.).» 

Euglossa mexicana wurde vom Autor erschópfend beschrieben ; 
morphologisch stimmt die Art vollkommen mit smaragedina Perry über- 
ein und hat nur schwarze Hinterschienen. Die Seitenrippen des Labrum 
sind an der Basis wohl weniger deutlich als der mittlere Basaltuberkel, nach 
dem Ende zu aber deutlicher und fast zahnartig vorspringend ! — d' 18 mm. 
lang. — 9 21 mm., aber ausgezogen, vielleicht nur 19 mm. lang. 

Mir liegt ein typisches Pärchen von Mexico (Mus. Budapest) vor. — 
Auch aus Brasilien (Minas Geraes) (Mocs.). 


22a. Euglossa mexicana var. inermis d n. var. 


Wie mexicana d, aber die drei Rippen des Labrum kaum auffallend 
und die seitliehen besonders nach der Spitze zu nieht zahnartig vorsprin- 
gend. Die Skulptur des Mesonotum ist mitunter sehr sparsam und zeigt nur 
hier und da noch grössere Punkte, die feineren fast verschwinden las- 
send. — 18—20 mm. lang, 7!/2—8 mm. breit. 

Venezuela, Brasilia (Para, Pernambuco). 


22b. Euglossa mexicana var. convexa on. var. 


Wie mexicana 9 , aber dem Clypeus fehlt die mittlere Abplattung auf 
der Scheibe und ist der ganzen Länge nach deutlich gekielt. — 19 mm. 
lang. 8 mm. breit. 

Brasilia, 1 9? Mus. Budapest. : 


29c. Euglossa mexicana var. concava c n. var. 


Wie megicana d , aber der Clypeus hat eine sehr breite Mittelfurche, 
ist der Lànge nach fest hohlkehlartig ausgearbeitet und ohne Kiel, aber sehr 
fein quergerunzelt in der Mitte, seitlich mit groberen Punkten. — 19 mm 
lang, 8 mm. breit. 

Nicaragua, |o und ein weiteres d im Mus. Berlin (von Montoud ?). 

Vis 


152 H. FRIESE 


22d. Euglossa mexicana var. flaviventris 9 n. var. 


Wie mexicana 9 , aber auch das 1. Segment des Abdomen mehr oder 
weniger goldgelb gefärbt und ebenso wie die übrigen behaart. — 18 mm. 
lang, 7!/a mm breit. 

Im Mus. Budapest 2 ? von Brasilien und 1 9 von Surinam. Móglicher- 
weise ist flaviventris das echte fallax 2? — Man vergleiche bei fallax Sm. 


23. Euglossa angulata Mocs. 


897. — KEuglossa (Eulema) angulata Mocs., Term. Füzetek. XX. p. 443 n. 3. 9. | 


c 9.— Mediocris, robusta, nigro-violacea; capite supra thoraceque 
atroholo-sericeo-tomentosis ; clypeo planiusculo sat dense crasseque rugoso- 
punctato nigroque piloso, ænescenti, medio longitudinaliter acute carinato, 
labro nigro, ad basin carinula mediana abbreviata minus acuta, carinis 
lateralibus obsoletis ; antennis nigro-fuscis, sat crassis minus longis, arti- 
culo tertio flagelli fuseo-tomentoso, secundo vix dimidio, quarto parum 
tantum breviore; scutello planato, apice subrotundo, alarum tegulis nigro- 
violaceis ; abdominis segmentis dorsalibus valde dense punctulatis: primo 
toto nigro-violaceo nigroque piloso, reliquis orichalceis aureoque micanti- 
bus, 2—3 pilis stratis brevibus, 4—6 pilis longioribus læte-fulvis dense 
vestitis, ventralibus nigro-violaceis, margine apicali fulvido-fimbriatis; pe- 
dibus atro-violaceis nigro-hirtis et pilosis, tibiis posticis externe nigro- 
brunneis apice supra subangulatis leviterque rotundatis, subtus profunde 
arcuatim exeisis; alis subfumato-hyalinis, nervis piceis. — Long 18 mm. 

E. Surinamensi L. similis et affinis; sed paulo minor et robustior, 
nigro-violacea, clypeo ænescenti, labro minus producto, carinula mediana 
abbreviata, lateralibus obsoletis, tibiis postieis supra subangulatis tantum 
leviter rotundatis, subtus profundius arcuatim excisis, est certe distincta 
species. 

atria: Brasilia’ (Prov. Piauhy); duo specimina feminina (Mus. 
Hung.). 

Kuglossa angulala scheint nur eine Form von mexicana mit etwas 
làngerem Fortsatz der Hinterschienen zu sein, greifbare Unterschiede finde 
ich nieht. — 171/2 mm. lang, 8!/» mm. breit. 

Ich verdanke ein typisches ? dem Autor. 


24. Euglossa rugosa n. sp. 


2 . — Nigro-coerulea, nigro-hirta ; clypeo via: deplanato, carinato, 
labro basi unigibboso, occipite thoraceque fere. nigris, mesonoto scutel- 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 153 


loque dense ruguloso-punctatis; abdominis segmento 1 chalybaeo, 
segmentis 2—6 caeruleo aut viridi-violaceis, fulvo-hirtis, seqmento 2 basi 
plus minusve nigro-hirto. 

Euglossa rugosa scheint durch seine geringere Grösse und das dicht 
runzlig-punktirte Mesonotum wie die violettblaue Farbe des Abdomen eine 
besondere Art zu bilden. i 

9. — Metallisch schwarzblau, Kopf und Thorax schwarz behaart; 
Clypeus grob und tief runzlig punktirt, kaum abgeplattet, mit starkem Kiel ; 
Labrum grob runzlig punktirt, mit hohem Basalhöcker und ohne Spur von 
Seitenrippen. Fühler schwarz, Geisselglied 2 so lang als 3 und 4 zusam- 
men; Scheitel und Thorax sind fast schwarz gefärbt, letzterer überall runz- 
lig punktirt, ohne die auffallenden grösseren Punkte der sinaragdina, Seu- 
tellum ebenso und fast matt. , 

Abdomen fein und dicht punktirt, Segment | blau bis fast schwarz, 
schwarz behaart, 2—6 blau- bis grün-violett, mit feinen gelblichen Seg- 
menträndern und ziemlich dünn und kurz braungelb ehaari, auf der! 
Basis des 2 Segment oft noch schwarz behaart. Ventralsegmente schwarz, 
sparsam punktirt, glänzend, 3—6 goldgelb behaart. Beine schwarzblau bis 
schwarz, schwarz behaart. Flügel gelblich Sebräunt, Adern schwarzbraun, 
Tegulæ schwarzblau, punktirt. — 15—16 mm. lang, 7—7!/» mm. breit. 

Euglossa rugosa liegt mir in 39 von Mexico vor, Mus. Berlin, und 
Cordoba (Coll. SAUSSURR). 


25. Euglossa fallax Sm. 


1854. — Euglossa fallax Suita, Catal. Hymen. Brit. Mus. II. p. 381 n. 6. ? c? exel. 2 
1874. — Eulema fallax Smiru, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 443 n. 6. 


c ?. — Black; head and thorax clothed with short black pubescence ; 
clypeus has a central raised sharp carina, which passes also down the 
middle of the labrum, the latter has another carina on each side. The 
posterior tibiæ compressed and broadly dilated. Abdomen densely clothed 
with short fulvo-ochraceous pubescence, palest towards the apex. — Lone. 
9 lines (—19 mm.) (= mocsáryi n. sp.). 

c. — Black, head an thorax having a vivid golden-green effulgence; 
clypeus has a central raised carina ; thorax has a short black pubescence. 
Wings subhyaline, smoky towards their base. Legs have more or less of a 
blue or coppery effulgence, posterior tibiæ broadly dilated, convex exteriorly, 
flat within. — Long 19 mm. 

Drasil (Para).» 

SMITH sagt dazu 1874: 

«This species is very closely allied to «surinamensts», of which it 


154 H. FRIESE 


may possibly be a variety. It has, however, no yellow markings on the face, 
as in the “of the species, which has a narrow longitudinal line down the 
middle of the elypeus, 2 spots at its anterior margin; there is also a spot 
on the face opposite the insertion of the antennæ : the c of fallax, has the 
face, the thorax anteriorly and the tegulæ bright green and the abdomen 
is entirely elothed with fulvo-ochraceous pubescence : in surinamensis 
the basal segment is covered with black pubescence.» 

Sir scheint unter fallax: die Gesehlechter von zwei verschiedenen 
Arten beschrieben zu haben, während er das 4 gut charak terisirt und be- 
sonders 1874 noch ausführlich beschreibt, geht er über das Weibchen kür- 
zer hinweg. 

Das a liegt mir in einem gut erhaltenen Exemplar vom Mus. Budapest 
von Brasilia vor; die von mir als fallax SmirH $ gedeutete Form gehört 
aber in eine andere Gruppe als fallax Sm. a und trenne ich sie als Art 
Eulema mocsdriyt ab. 


26. Euglossa dentilabris Mocs. 


1897. — Euglossa (Eulema) dentilabris Mocs., Term. Füzetek. XX. p. 443 n. 4 c?! 


c d. — Mediocris, robusta, nigro-violacea ; oceipite thoraceque dense 
atro-holosericeo-tomentosis ; clypeo planiuseulo cum orbitis oculorum fron- 
teque æneo eupreoque micantibus, carinula mediana longitudinali abbrevi- 
ata minus acuta, ante apicem clypei longe terminata, iuxta carinulam ut- 
rinque sparsim, parte reliqua sat dense crasseque rugoso-punetato nigroque 
piloso ; labro nigro nitidoque ad basin in medio fortiter tubereulato, cari- 
nis lateralibus alte elevatis, productis, fere dentiformibus, genis brevibus 
mandibularum basin attingentibus; antennis nigro-fuscis, minus crassis, 
sat longis, artieulo tertio flagelli fusco-tomentoso, secundo vix dimidio, 
quarto parum tantum breviore ; seutello planato, apice subrotundo, alarum 
tegulis concinne viridi-æneis ; abdominis segmentis dorsalibus valde dense 
subtiliter punetulatis: primo toto nigro-violaeeo nigroque piloso, reliquis 
orichaleeis aureo-cupreoque mieantibus, 2—3 pilis stratis brevibus; 4—-7 
pilis longioribus lete-fulvis dense vestitis, ventralibus: primis duobus 
nigro-violaceis, sparsim subtiliter punetatis nigroque pilosis, 3—5 viridi- 
æneis dense rugosiuseule punctatis fulvoque pilosis, 6-to nigro-violaceo 
levi ac nitido ; pedibus atro-violaeeis nigroque hirtis, tibiis intermediis in 
exeavatione externa planata areæformi subovali atro-violaeeis metatarsis 
intermediis vero supra argenteo-aureo sericeoque concinne tomentosis, 
tibiis postieis valde incrassatis, parte basali dense, apieali sparsim subtili- 
ter punctatis, illa punctis piliferis densis brevibus nigris, hee sparsis aureis, 
superne ante excavationem pilis aureis strigatis ; alia fumato-hyalinis, an- 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 155 


tieis ultra dimidium basale fortiter infuscatis parumque violaceo-subniten- 
tibus. — Long. 21 mm. 

E. auripedi Gris. similis esse videtur; sed pedibus ex parte aliter 
coloratis alisque non luteo-hyalinis aureoque submicantibus prwsertim 
distincta. — Species de clypeo labroque facile cognoscitur. 

Patria: Brasilia (Espirito Santo); specimen unicum masculinum 
(Mus. Hung.).» 

Kuglossa dentilabris gehört durch den grossen Kopf in die fallax- 
Gruppe, im übrigen ähnelt sie sehr der smaragdina-mexicana, hat aber 
einen nur schwach metallisch gefärbten Kopf und Thorax, einen ausyeran- 
delen Clypeus und dicht runzlig-punktirtes Mesonotum und Scutellum ; 
beim d sind die beiden äusseren Rippen des Labrum zahnartig vorsprin- 
gend (wie es bei smaragdina-auripes vorkommt). Das von mir hierher 
gezogene Weibchen hat das Abdominalsegment | wie fallax c? gelb behaart 
und gehört vielleicht auch zu einer anderen Art. Der ausgerandele Clypeus 
(einzig in der Gattung!) und die dichte, matte Runzelung des Mesonotum 
weisen es vor der Hand zu denlilabris a . 

1 d von Brasilia (Espirito Santo) und | © von Surinam, beide im Mus. 
Dudapest. 


27. Euglossa violascens Mocs. 
1898. — Euglossa violascens Mocsánv, Term. Füzetek. XXI. p. 497 n. 1. 9! 


Submagna, robusta, nigra, tota wneo-violascens (in specimine brasi- 
liano abdomine alarumque tegulis saturatius violascentibus) atro-holoseri- 
ceo breviter pilosa; antennis fuscis, articulo tertio quarto parum tantum 
longiore; elypeo depresso, lato, sat crasse punctato-rugoso et trícarinato, 
carinula mediana acuta, usque ad apicem :eneo-limbatum extensa, latera- 
libus minus distinetis abbreviatis, labro basi in medio pariter earinula 
abbreviata instructo: mesonoto et scutello depresso sat sparsim crassius 
punctatis et punetulatis ; abdominis segmentis dorsalibus dense ae subti- 
liter coriaceo-rugosis; metatarsis anticis intus brunneo-rufo hirtis; alis 
fumatis, violaceo-nitentibus, nervis piceis. — 9; long. 158—920 mm. 

Euglossae violaceae Branch. similis; sed maior, magis robusta, non 
tota lete nigro-violacea, sed tantum :eneo-violascens, clypeo latiore, eari- 
nula mediana magis acuta, thorace supra parum dispersius fortiusque 
punetato, presertim distincta. 

Patria: Bolivia (Songo) et Brasilia (Blumenau); duo specimina. fe- 
minina (Mus. Hung.). 

Euglossa violascens ähnelt sehr der nigrila, ist aber kleiner, das 
Gesicht blaugrün, der Clypeus nicht verlängert und das Labrum mit nur 


156 
90 H. FRIESE 


einem Basalhécker; auch ist der Thorax sammt Tegulæ mehr oder weniger 
blaugrün gefärbt. — 17 —18 mm. lang, 8 mm. breit. 

Mir liegen ausser der Type des Mus. Budapest von Songo (Bolivia 
1898) noch 2 © von Indayal (Brasilia 1897) vor, die nur etwas mehr blau- 
grüne Färbung des Körpers haben; ferner 19 von Jundiahy (S&o Paulo), 
März 1898 (SCHROTTY). 


28. Euglossa auriceps n. sp. 


gs. Utnigrita, sed capite aurato, nec prolongato nec flavosignato, 
mesonolo dense vuguloso-punctato, parte anteriore smaragdina et fulvo- 
hirsula, abdomine dense ruguloso punctato, segmento 1 obseure-cyaneo- 
viridi, 2-7 aurato-viridibus, tolis nigro-hirtis. 

Euglossa auriceps ähnelt morphologisch sehr der smaragdina var. 
concawa, doch lässt der vorherrschend schwarz behaarte Körper nur eine 
Verwechslung mit niyrila zu, die aber einen schwarzen, gelbgefleckten und 
verlängerten Clypeus, wie ganz schwarz gefärbten Thorax hat. 

7. — Schwarz, schwarz behaart; Gesicht goldig rothgrün, Scheitel 
kupfrig violett, fast kahl, stark glänzend, Clypeus grob punktirt, fast längs- 
runzelig, auf der Scheibe mit tiefem, ovalen Längseindruck und glatter 
Mittellinie; Mandibel und Labrum nur an der Basis broneefarben, letzteres 
mit deutlichem Kiel auf dem Basaltheil und Seitenrippen, die mit einem 
zahnartigen Vorsprung enden; Fühler schwarz, unten röthlich, 2. Geissel- 
glied wenig länger als das 3. Mesonotum dicht, fast runzlig punktirt, nach 
dem Scutellum zu wie dieses sparsam punktirt, auf der vorderen Hälfte 
sammt Tegulæ smaragdgrün und gelbbraun behaart. Abdomen dicht und 
fein runzlig punktirt, Segment | dunkelblaugrün, 2—7 dunkel broncegrün, 
überall schwarz behaart, nur die Seitenränder des 4—7 mit einzelnen gelb- 
lichen Haaren gemischt, Analsegment eingebuchtet. Ventralsegmente dun- 
kel blaugrün, einzeln punktirt, glänzend, 1—3 schwarz befranst, 4—6 mehr 
rostroth behaart. Beine schwarzblau, mit violettem Schein, dunkel behaart, 
Vordertarsen 2—4 nach innen gelbbraun bebüschelt, Mittelschienen mit 
kurzhaarigem, braunen Sammtfleck, Tarsenglied 1 gelbweiss und anliegend 
behaart, Hinterschienen wie bei smaragdina verdickt, aussen sparsam 
und kurz gelbbraun beborstet. Flügel stark gebräunt, Adern fast schwarz, 
Tegulæ blaugrün, fein punktirt, mit einzelnen groben Punkten. — 16 mm 
lang, 7 mm. breit. 

Paraguay (1 ¢ von Asuncion). 

Vielleicht das g von violascens (Bolivia)! 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA, 157 


29. Euglossa nigrita Lrr. 


1841. — Eulema nigrita LRPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymen. II. p. 14 n. 6. 2. 
1841. — Eulema analis LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymén. II. p. 14 n. 7.4. 


1874. — Euglossa nigrita SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 446 n. 10.4 9. 


c ? . — Antenne nigre; nigra tota, nigro-villosa : abdominis seg- 
menta 3—5 violaceo nitentia; ale nigro-violaceæ. 

2. — Antenne nigrae, caput nigrum, clypei linea media perpendi- 
culari punctisque duobus utrinque albidis; thorax niger, nigro-villosus : 
abdomen segmentis 1—3 nigris, nigro-villosis, 4 violaceo, nigro vix villoso, 
5— 1 cœrulescenti-violaceis, rufo-subvillosis: pedes nigri, nigro-villosi ; 
ale violaceo-fuscæ. — Long ? 

Cayenne, Brasil.» 

Dazu bemerkt Surrg 1874: 

c 9 — is totally black; ? — has the apex of the abdomen covered 
with ferruginous or fulvous hair. 

Para, Santarem Rio de Janeiro.» 

Euglossa nigrita scheint in Süd-Amerika weit verbreitet und nicht 
selten zu sein. Unter zahlreichen Exemplaren liegt mir auch ein Pärchen 
von Bahia, 20. September 1892 vor. — Im ungar. National-Museum 2 und 
49 von Brasilien (Piauhy, Minas Geraés) Peru (Tarapoto) und Panama 
(Mocs.). 


30. Euglossa leucopyga Frise. 
1898. — Eulema leucopyga FRrEsE, Term. Füzetek. XXI. p. 203 n. 1. 9. 


9.— Nigra, nigro-velutina, abdomine. viridi-aeneo, segmentis 
1-5 nigro-villosis, 4—6 albido-hirsutis ; pedibus nigro-fuseis, nigro- 
selosis, calcaribus internis dilatatis, acute pectinalis ; alis fumalis, ante- 
rioribus basi aeneo-fuscis, apice aureis, aureo-pilosis. 

Eulema leucopyga ist durch die schwarze Behaarung, die nur auf 
dem 4—6 Segment gelbweiss ist, und durch die goldgelb gefärbten Flügel- 
spitzen gut gekennzeichnet. 

? . — Schwarz, dicht schwarz behaart; Kopf kaum erkennbar punk- 
tirt, Clypeus einzeln und grob punktirt, seitlich schwach runzlig, den un- 
teren Augenrand kaum überragend, der ganzen Länge nach mit mächtig 
erhabenem Kiel; Labrum grob aber undeutlich punktirt, mit schwachem 
Kiel und deutlichen Basalbeulen ; Fühler schwarz- bis rothbraun. Thorax 
dicht sammetartig schwarz behaart, einzeln punktirt, glänzend ; Seutellum 
beulig, mitten ausgerandet und flach gefurcht. Abdomen erzgrün, sparsam 
fein punktirt, glänzend, die Behaarung auf Segment 1—3 dicht und schwarz, 


155 H. FRIESE 


auf 4— 6 gelbweiss, Spitze häutig und 2-theilig. Ventralsegmente schwarz, 
dicht und undeutlich punktirt matt, 1—3 schwarz, 4—6 gelbweiss behaart. 
Beine schwarz, Tarsen schwarz- bis rothbraun, schwarz beborstet; Sporen 
braun, der innere besonders stark verbreitert, braun und scharf gekämmt, 
der äussere einfach zugespitzt. Hinterflügel stark gebräunt, Basis der 
Vorderflügel bis zum Stigma dunkelbroncebraun, dann schön goldgelb 
und ebenso behaart. — 23 mm. lang, 10 mm. breit. 

Eulema leucopyga dürfte der mir unbekannten ferminata Sw., die 
aber nur im c& und von Trinidad beschrieben wurde, verwandt oder iden- 
tisch sein ! Die andere Farbenvertheilung des Abdomen und die geringere 
Grösse trennen sie vorläufig davon. 

Mir liegt Æ. leucopyga in 1 2 von Columbia (Süd-Ameriea) vor. 


31. Euglossa terminata Sm. 


1874. — Eulema terminata, SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 442 n. 4. d. 


«d. — Head and thorax black, the abdomen obscurely æneous ; the 
pubescence black, excepting that on the 5 and 6 segments of the abdomen, 
which is pale fulvous; the apical segment pale testaceous. Wings dark 
fuscous from the tegulæ to the base of the marginal cell, beyond which 
they are pale flavo-hyaline ; the posterior tibiæ with the longitudinal exea- 
vation above terminating in an acute spine on each side at the apex; the 
spines are more acute acute than in the c of dimidiata. — Long. 13 lines 
= 97!/s mm.) 


Trinidad (America centr.). 


32. Euglossa elegans Lemp. 


1841. — Eulema elegans LEPELETIER, ? Hist. nat. Insect. Hymen. II. p. 13 n. 3. 
1874. — Eulema elegans SMITH,d Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p. 442 n. 3. 


€ ? . — Antenne nigræ, corpus thoraxque nigra, nigro-villosa : abdo- 
men subconicum orichaleeum, segmento 1| nigro-villoso, 2 nigro-villoso, 
fascia baseos in dorso arcuato-angustata luteo-pilosa, 3— 6 ferrugineo-villo- 
sis; pedes nigri, nigro-villosi ; ale subhyalinw, basi fusca. — Long? 

Cayenne» 

Dazu bemerkt Smirn 1874: 

«I have examined LEPELETIER S type specimen of this species and 
have seen examples from the above localities. 

d — has the face of a metallic green, with more or less of a coppery 
tinge. Thorax anteriorly has also a metallic lustre, as well as the tegule ; 


MONOGRAPHIE DER BIENENGAT'TUNG EUGLOSSA. 159 


posterior tibiæ are convex. This species is closely allied to cayennensis 
(= fasciala). 

Cayenne, Santarem, Ghontales.» 

Von Euglossa elegans liegt mir ein sehr defektes ? von «Surei. 
Cord.» (?) vom Mus. Berlin vor. Diese Art steht der limbala sehr nahe, hat 
aber ein ungezahntes dreirippiges Labrum, und die Abdominalsegmente 
3—6 ganz dicht rothgelb befilzt. — 21 mm. lang, 9 mm. breit. 

Ein schönes Weibchen in der Sammlung des ungar. Nat.-Museums 


aus Surinam (Mocs.). 2 


33. Euglossa limbata Mocs. 


1897. — Euglossa (Eulema) limbata MocsAry, Term. Füzetek. XX. p. 442 n. 1. 9! 
1898. — Eulema basalis FRIESE, Term. Füzetek. XXI. p. 203 n. 2. 9. 


9.— Nigra, nigro-velulina, capite rotundato, thoracis fere latitu- 
dine, clypeo haud prolongato, grosse punctato, labro basi carinato, lon- 
gitudine latiore, margine anteriore medio dentalo ; abdomine. nigro, 
segmentorum marginibus fuliginosis, 2-3 basi Tridicoloribus, albido- 
tomentosis, 4-6 aeneis, rufo- hirsutis. 

Eulema limbata ähnelt der dimidiata, hat aber kurzen Clypeus, helle 
Basalbinde auf Segment 9 —-3 und ein ganz schwarz gefärbtes und behaar- 
tes 1. Segment. 

9.— Schwarz, schwarz behaart; Kopf fast von Thoraxbreite, schwach 
erz- und kupferfarben, grob und dicht punktirt; Clypeus kürzer als der 
untere Augenrand, grob wie gestochen punktirt, mit glattem Mittelkiel. 
Labrum ebenso punktirt, an der Basis gekielt, dicht schwarz beborstet, 
breiter als lang, am Vorderrand mit Zahn; Fühler schwarzbaun. Thorax 
sehr dicht und lang, sammetschwarz behaart, dieht runzlig punktirt und 
matt; Seutellum flach ganzrandig. Abdomen schwarz, mit braunvioletten 
Segmenträndern, dicht punktirt, Segment 2—3 an der Basis regenbogen- 
farbig (deutlich gelbgrün bis violett) und hier gelbweiss befilzt, 4—6 mehr 
broncegrün gefürbt und róthlich behaart, Abdomenspitze gerundet. Ventral- 
segmente ebenso, aber mehr grün gefärbt, 2—4 gelb, 5—6 róthlieh be- 
haart. Beine schwarz, stellenweise mit Erzglanz, schwarz beborstet; Sporen 
schwarz mit rothbrauner Spitze, beide verbreitert und gekämmt. Flügel 
stark gebräunt, Spitzenhälfte der Vorderflügel weisslich. — 21—2? mm. 
lang, 10 mm. breit. 

Eulema limbala liegt mir in 2 ? vor, die ich Freund Dr. v. SCHULTHESS 
(Brasilien) und H. Frunsrorrer (Surinam) verdanke. Das typ. Stück 
des ungar. National-Museums stammt auch von Brasilien (Prov. Piauhy). 


160 H. FRIESE 


34. Euglossa surinamensis L. 


1758. — Apis surinamensis LINNÉ, Syst. nat. Ed. 10° I. p. 579. n. 36. 

1767. — Apis surinamensis LiNNÉ, Syst. nat. Ed. 12" I. 2. p. 961 n. 52. 

1787. — Apis mussitans FABR., Mant. Insect. I. p. 301 n. 38. 

1804. — Centris surinamensis FABR., Syst. Piez. p. 355 n. 3. 

1837. — Centris surinamensis WESTwooD, Drury: Illustr. Nat. Hist. Ed. 2* I. p. 92; 


T. 43, F. 4. 
1840. — Euglossa surinamensis Duncan, Nat. Hist, of Bees, p. 261; T. 19, F. 1. 
1841. — Eulema surinamensis LEPELETIER ? Hist. nat. Insect. Hymén. II. p. 13. n. 4. 
1896. — Centris surinamensis MóBIUs, Abh. naturw. Ver. Hamburg. III. p. 145 
ip 28s T. 19) HS 
1897. — Eulema surinamensis var. nigrifacies FRIESE, c? Term. Füz. XXI. p. 205. 


«Hirsula nigra, abdomine, excepto 1 segmento, flavo. Habilal Su- 
rinanvi (ROTANDER).» 

LEPELETIER sagt von surinamensis: 

«2. — Antenne nigre ; caput et thorax nigra, nigro-villosa; abdo- 
men orichalceum, segmentis: 1 nigro-villoso, 2— 6 rufo-villosis; pedes 
nigri nigro-villosi; ale subfuscæ, basi fusca. — Long ? 

Brasilia.» 

Euglossa surinamensis ist an dem schwarzen Kopf, Thorax und 
Abdominalsegment 1, die auch ebenso behaart sind, und dem schwarzgrün 
gefärbten und einfärbig rothgelb behaarten 2—6 (7) Segment zu erkennen ; 
im d ist das Gesicht gelbgefleckt. — 2 20—21 mm. lang, 8 mm. breit, — 
d 18 mm. lang, 7 mm. breit. 

Von Mexico über Honduras, Venezuela bis Brasilien (Rio de Janeiro) 
verbreitet. Zehn Exemplare im ungar. National-Museum von Mexico, Hon- 
duras und Columbia (Mocs.). 

Surrg gibt als Fundort an: Mexico, Columbia, Bril.- Guyana, Suri- 
nam, Para, Rio de Janeiro. 

var. nigrifacies Friese, d. — Nigra, ut surinamensis ; sed 
facie lota nigra elypeoque prolongato, abdominis segmento 1 nigro-oliva- 
ceo colorato. — Long. 19 mm. 

Eulema nigrifacies gleicht der surinamensis fast vollkommen, das 
ganz schwarze Gesicht und der verlängerte Clypeus, welcher cirea 11/2 so 
lang als breit ist, sind die auffallendsten Unterscheidungsmerkmale ; auch 
zeigt das 1. Abdominalsegment eine dunkelerzgrüne Färbung, wodurch 
vielleicht das noch unbekannte 9 zu erkennen sein wird. Bei grósserem 
Vergleichsmaterial und dem Bekanntwerden des Weibchens, lässt sich 
vielleicht Näheres über das Artrecht sagen, vor der Hand stelle ich sie als 
Varietät zu surinamensis. 

Venezuela, 1 & St. Parime. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 161 


35. Euglossa distinguenda Gris. 


1882. — KEuglossa (Eulema) distinguenda GRIBoDo, Ann. mus. civ. Genova XVIII. 
Ps 262.2. 
«2. — Euglossae surinamensis maxime affinis et similis, at ut hujus 


varietas nullo modo existimanda ; etenim differt labro valde breviore haud 
tricarinulato, sed tantum obsolete unicarinulato: facie depressiuscula ; 
scutello magis incrassato et contra minus producto, margine postico sub- 
arcuato non recte truneato : foveola mediana subobsoleta. Abdomine æneo ; 
pilis basi valde rarioribus minus sqamosis velutinis, apice contra densio- 
ribus et longioribus, segmenti 2 basi et area media nigro-pilosa, tarsorum 
intermediorum articulo 1 breviore et latiore; tibiis posticís in margine ex- 
tremo profundius emarginatis, processu spatuliformi externo valde pro- 
ducto. — Long. 20 mm. 

Cayenne, 1 9 .» 

Also, wie swrinamensis, aber das Labrum kürzer und nur mit 
einem Kiel! 


36. Euglossa mocsäryi n. sp. 
1854. Euglossa fallax Surry, Catal. Hymén. Brit. Mus. II. p. 381. 9 n. 6. (excl. c?!) 


«2. — Black; head and thorax clothed with short black pubescence; 
clypeus has a central raised sharp carina, which, passes also down the 
middle of the labrum, the latter has another carina on each side; the 
posterior tibiæ compressed and broadly dilated. Abdomen densely clothed 
with short fulvo-ochraceous pubescence, palest toward the apex. — Long. 
Sumes(—: 19 mm:.). 

Para (Brasilia).» 

Euglossa mocsdryt ist wohl identisch mit der von Sarre als fallax 9 
beschriebenen Form ! — Wir haben aber bisher keinen Grund um anzu- 
nehmen, dass ein Männchen mit kurzem Clypeus und metallisch grünem 
Gesicht zu einem Weibchen mit verlängertem Clypeus und schwarzem 
Gesicht gehören kann! — Selbstverständlich kann diese Frage vorsichts- 
halber nicht vom morphologischen Standpunkte endgiltig entschieden wer- 
den, sondern bedarf der Zustimmung des biologischen Beobachters vom 
Heimathsorte des Thieres. 

Ut surinamensis, sed major, abdominisque etiam segmento 1. 
fulvo-hirsuto. 

Euglossa mocsdryi steht der swrinamensis sehr nahe, ist aber 
grösser und hat auch das 1. Abdominalsegment dicht rothgelb behaart. 

? . — Schwarz, dicht schwarz behaart; Clypeus verlängert, scharf 


162 H. FRIESE 


gekielt und grob punktirt, fast längsrunzlig; Labrum mit 5 Rippen. Meso- 
notum punktirt mit einzelnen grösseren Punkten. Abdomen überall (Segm. 
| —6) dieht rothgelb behaart, die Grundfarbe verdeckend. Ventralsegment 
2— 6 gelb befranst. Beine schwarz, schwarz behaart. — 23 mm. lang, 
9 mm. breit. 

Vielleicht eine Varietät von surinamensis ? 

In Mus. Budapest 2 ? von Brasilia und 1 ? von Surinam ; Mus. Mün- 
chen | ? von Brasilia (Srix) = æanthogastra Perry 1. 1.; coll. SAUSSURE 
1 9 von Columbia, coll. Friese 1 9 von Surinam. 


37. Euglossa speciosa Mocs. 


1897. — Euglossa (Eulema) speciosa MocsÁny, Term. Füzetek. XX. p. 445 n. 6.9. 
1898. — Eulema semirufa FRIESE, Term. Füzetek. XXI. p. 204 n. 3. d. 


« 9. — Mediocris, sat robusta, nigra, nigro-pilosa et hirta; vertice 
thoraceque dense atro-holosericeo-tomentosis ; facie producta, nigra, den- 
sius crassiusque subrugoso-punctata, pilis longis nigris, clypeo planiusculo, 
carinula mediana longitudinali elevata acutaque fere usque ad apicem ex- 
tensa, labro carinula mediana tenui abbreviata, lateralibus indistinctis ; 
antennis nigris, minus crassis ac longis, articulo tertio flagelli fusco- 
tomentoso,-secundo dimidio, quarto parum tantum breviore; scutello pla- 
nato, apice subrotundo ; abdominis segmentis dorsalibus valde (ense sub- 
tiliter punetatis, læte-orichalceis, duobus primis parum virescentibus pilis 
nigris brevibus, reliquis parum aureo-micantibus lite fulvis dense vestitis, 
ventralibus fusco-nigris, tribus primis nigro-fimbriatis, tertio etiam pilis 
fulvidis inmixtis, reliquis fulvido-fimbriatis, pedibus nigris et nigro- 
brunneis, nigro-hirtis et pilosis, tibiis posticis supra in apice rotundatis, 
subtus leniter excisis; alis anticis usque ad dimidium basale fortiter, parte 
reliqua leviter infuscatis. — Long. 21 mm (Mus. Hung.).» 

d. — Nigra, Surinamenst similis, sed abdomine toto viridi- 
coeruleo, segmenlis 1—2 nigro-, 5—7 anrantiaco-hirsutis, clypeo valde 
prolongato, nigro, antennis fuscis sublas rufis. 

Eulema speciosa ähnelt surinamensis am meisten, aber Abdomen 
blaugrün und Segment I—2 kurz schwarz, nicht filzig behaart. Gesicht c 
sehr verlängert und schwarz gefärbt. 

d . — Schwarz, schwarz behaart; Kopf schwarz, fein skulpturirt, 
stellenweise rothbraun, so besonders zwischen Augenrand und Fühler- 
wurzel. Clypeus sehr verlängert, circa 11/2-mal so lang als breit, länger als 
der untere Augenrand, einzeln und seicht punktirt, mit schwachen Längs- 
runzeln und kräftigem Mittelkiel; Labrum mit 3 erhabenen Längsrippen, 
die beiden äusseren vorne nach innen umgebogen ; Fühler schwarzbraun, 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA, 163 


unten rothbraun. Thorax sparsam und fein punktirt, glänzend, Scutellum 
flach, hinten schwach gebuchtet. Abdomen blaugrün, fein punktirt, Seg- 
ment 1 an der Basis braun durchscheinend, 1—2 dünn schwarz, 3 -7 etwas 
länger und orange behaart, 7 gerundet. Ventralsegmente rothbraun mit 
Metallschimmer, fast glatt; schwarz behaart, die Seiten vom 3—5 orange 
behaart, 6 gekielt, unbehaart. Beine schwarz, dunkel behaart, auch mit der 
eigenartigen, rothbraunen Bebüschelung der Vordertarsen 2—4, dem sam- 
metartigen Fleck auf der Aussenseite der Mittelschienen, der Verdickung 
der Hinterschienen und des dreikantigen Metatarsus wie bei surinamensis ; 
innerer Schiensporn verbreitert, braun und gezähnelt. Flügel gebräunt mit 
dunklerer Basis, Adern schwarzbraun, Tegulæ schwarz. — 18—19 mm. 
lang, 71/2 mm. breit. 

d 9 von Panama (Chiriqui), 2 im Mus. Budapest, & in coll. FRIESEI. 


38. Euglossa fasciata Lxr. 


1841. — Eulema fasciata LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymén. II. 1841 p. 12n. 1. 9. 

1841. — Eulema Cayennensis LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymen. II. 1841 p. 14 
n. 9. of. 

1874. — Eulema Cayennensis SMITH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. 1874 p. 442 n. 2. 


«9. — Antenne nigre; caput nigrum, nigro-villosum, ore rufo- 
villoso ; thorax niger, nigro-villosus ; abdomen nigrum, segmentis: 1 albido- 
villoso, 2 fascia baseos fusco-villosa et margine infero rufo, 3—6 rufo- 
villosis ; pedes nigri, nigro-villosi; ale subhyaline basi fuscæ. 

c — differt antennis antice testaceis ; clypei macula utrinque lineaque 
perpendieulari media et macula sub antennis albidis ; segmento abdominis 
6 rufo villoso. — Long.? 

Cayenne.» 

Ferner beschreibt LEPELETIER cayennensis (c): 

«d. — Antenne nigrae, caput nigrum, nigro-villosum ; clypei mar- 
gine infero et linea perpendieulari albidis; thorax niger, fusco-villosus ; 
abdomen nigrum, segmentis: 1 luteo-villoso, 2 basi nigro-villoso, margine 
infero rufo-villoso, 3—7 rufo-villosis; pedes nigri, nigro-villosi ; ale, sub- 
fuscæ, basi fusca. — Long. ? 

Cayenne.» 

Euglossa fasciala fällt durch den ganz schwarz gefärbten und ebenso 
behaarten Körper auf, das Abdomen zeigt auf Segment 1--2 dichte 
schwarze Behaarung und am Rande breit rothgelbe Bandirung, 3-6 da- 
gegen ganz rothgelbe Behaarung; im c ist das Gesicht gelbgetleckt. 
21—24 mm. lang, 8!/2—9 mm. breit. 

Von Mexico über Honduras, Cayenne, Para bis Pernambuco ver- 


164 H, FRIESE 
breitet. Mir liegen sehr schöne Exemplare von Para (SCHULZE) vor. — Im 
ungar. National-Museum 8 Exemplare von Honduras, Mexico, Columbia, 


Brasilia, Peru und Venezuela (Mocs.). 


39. Euglossa dimidiata F. 


1793. — Apis dimidiata Fasrictus, Entom. system. II. p. 316 n. 6. 

1804. — Centris dimidiata FABRICIUS, Fabricius, Syst. Piez. p. 354 n. 1. 
1809. — Euglossa dimidiata LATREILLE, Gen. Crust. & Insect. IV. p. 180. 
1895. — Euglossa dimidiata LEPELETIER, Encycl. method. Insect. X. p. 795. 


1833. — -Euglossa dimidiata PERTY, Delect. anim. artic. Brasil. p. 151; T. 28, F. 14. 

1841. — Eulema dimidiata LEPELETIER, Hist. nat. Insect. Hymén. II. II. p. 12 n. 2, 9; 
o7; CEA M NEST 

1874. — Eulema dimidiata SmiTH, Ann. & Mag. Nat. Hist. (4) XIII. p: 441 n. 1. 

1878. — Eulema dimidiata Lucas, Ann. soc, entom. France (5) VIII. Bull. p. CXLIV. 

1893. — Eulema dimidiata RAposzkowskr, Bull. soc. natural Moscou p. 187; T. 7, F 47. 


«Gentris atra, abdominis segmentis margine cinereis, ano rufo, alis 
basi atris. — Habitat Surinam.» 

Os palpis, maxillis linguaque inflexa, quinquefida, longissima; ely- 
peus porrectus, gibbus, corneus, fornieatus, rotundatus, integer; palpi 4 
brevissimi, filiformes, inæquales : anteriores longiores, 6-articulati; arti- 
culis s: qualibus, adhærentes maxillæ flexure, posteriores paulo breviores, 
biarticulati: artieulis æqnalibus, adnati laciniis exterioribus labii apice. 
Mandibula crassa, lata, cornea, concava, apice rotundata, subdentata. Ma- 
xilla longissima, cornea, medio inflexa, setacea, acuta, linguæ laciniam 
exteriorem constituens; labium longissimum, basi corneum, tenue, in me- 
dio inflexum, trifidum : laciniis æqualibus ; lateralibus compressis, concavis, 
intermedia rotundata, pilosa retractili : squama parva baseos membranacea, 
rotundata, suffulta. Antennæ breves, filiformes: articulo 2 longiori, eylin- 
drico, 3 basi attenuato.» 

LEPELETTER beschreibt dimidiata folgendermassen : 

«2. — Antenne nigre ; caput et thorax nigro-ænea, nigro-villosa ; 
abdomen nigrum, viridi eneoque micans; segmentis 1—3 nigro-villosis, 
margine infero albido-villoso, 4 ferrugineo villoso basi fusea, 5—6 ferru- 
gineo-villosis, pedes nigri, nigro-villosi, ale a basi ad medium nigri, a 
medio ad apicem albidæ opacæ. 

d — similis, segmento abdominis 6 ferrugineo-villoso. — Cayenne. 

Surrx schreibt 1874 von dieser Art: 

«This species varies not only in colouring but also in size. The 3 api. 
cal segments are usually covered with ferruginous pubescence; but speci- 
mens from Rio and others from hontales Chave the segments clothed with 
pale yellowish white. In size it varies from 14 to 9 lines (30 mm.—19mm.) 
in both sexes.» 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 165 


Euglossa dimidiata ist die grösste Art (bis 30 mm.); Kopf und 
Thorax sind ganz schwarz, dichtschwarz bis schwarzbraun behaart, Abdo- 
men erzgrün, Segment 1—3 schwarz, 4—6 (7) roth behaart und 1—3 breit 
weissgelb am Rande bandirt: 4 mit verlängertem Kopf und ohne gelbe 
Zeichnungen. — 24—50 mm. lang, 9—11 mm. breit. 

Mir liegen zahlreiche Exemplare von Mexico, Panama, Ecuador, 
Bolivia, Venezuela, Surinam, Cayenne, Para, Pernambuco und Bahia vor. 
Nach SmirH kommt die Art auch noch in 5S. Paulo vor, in der mir durch 
v. [HERING übersandten Collection (Museu Paulista) war die Art aber nicht 
vertreten. 

Im ungar. National-Museum 10 Exemplare von Bolivia, Peru (Pebas) 
und Brasilia (Obidos, Massanary und Säo Paulo) (Mocs.). 

Nach Scaurze schwärmen die Thiere an blühenden Bäumen (Para, 
Mus. Berlin). | 

var. c 2. — Abdominalsegment 1—3 (auch 4) schmaler und gelb 
bandirt, 4—6 (7) gelb, nicht roth behaart. — 27— 98 mm. lang. 

var. flavescens n. var. 
Venezuela, Bahia. 

var.c 9 — wie dimidiata, aber die Haarbinden von Segment 1—3 
schneeweiss |. .. BIT) Leid var niveofaselata-n. var: 
Pernambuco. 


40. Euglossa boliviensis Friese. 


1398. — Eulema boliviensis FRIESE, Term. Füzetek. XXI. p. 205 n. 5. 42. 


Nigra, nigro-hirsuta, ut dimidiata ; sed minor, facie haud pro- 
longata, abdomine toto nigro nec viridi-aeneo, abdominis segmentis 
1-5 late flavo-albido fasciatis, 4-6 (7) flavo-hirsutis, a facie flavo- 
signata. : 
Eulema bolivensis ähnelt der dimidiata, ist aber kleiner, das Abdo- 
men ganz schwarz ohne Spur von Erzglanz, das 7 hat ein gelbgeflecktes 
Gesicht. 

? . — Schwarz, schwarz behaart; Kopf punktirt, Clypeus kaum län- 
ger als der untere Augenrand, gekielt; Labrum an der Basis mit 3 Längs- 
rippen ; Fühler schwarz, unten kaum heller. Thorax dicht schwarz behaart, 
die sparsame Skulptur verdeckend (einzeln und fein punktirt, glänzend), 
Scutellum flach, schwach ausgerandet. Abdomen ganz schwarz, ohne 
Metallglanz, fein punktirt, Segment 1—3 am Rande breit gelbweiss ban- 
dirt (Haarbinden), 4—6 ganz gelb behaart; Ventralsegmente dicht punk- 
tirt, matt, 2—4 nur am Rande gelblich, 5—6 ganz gelb behaart. Beine 
schwarz, schwarz beborstet, beide Sporen verbreitert und gekämmt. Flügel- 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 12 


166 H. FRIESE 


basis stark gebräunt, Spitzenhälfte gelblich getrübt, Adern braun, Tegulæ 
schwarz, matt. — 23 mm. lang, 10 mm. breit. 

d — wie das Weibchen, aber Gesicht gelb gezeichnet und zwar ein 
Fleek am inneren Augenrand, auf dem Stirnschildehen, Vorderecken und 
der Mittelkiel des Clypeus; Abdominalsegment 7 gelb behaart, Ventral- 
segment 1—3 schwarz, 4—6 nur an den Seiten gelb behaart; Beine wie 
bei dimidiata gebildet. — 23 mm. lang, 10 mm. breit. f 

Von Bolivia ein Párchen durch STAUDINGER erhalten, im Museum 
Berlin befinden sich 1g von Bogota, 1 9 von Salento und 1 9 von Torbe. 


41. Euglossa polyzona Mocs. 


1897. — Euglossa (Eulema) polyzona Mocsäry, Term. Füzetek. XX. p. 442 n. 2. ? 7. 
1898. — Eulema difficilis FRIESE, Term. Füzetek. XXI. p. 206 n. 6. 4 9. 


Nigra, nigro-villosa, ut fasciata, sed facie haud prolongata, 
abdomine viridi-olivaceo, segmentis 1—4 nigro-velutinis, marginibus 
aurantiaco-fascialis, 5—6 lotis aurantiaco-hirsutis, & facie nigra, femo- 
ribus posticis ut in surinamensi constructis. 

Eulema polyzona ähnelt der fasciata am meisten, hat aber ein oliven- 
grünes Abdomen, an welchem Segment 1—4 an der Basis breit schwarz 
behaart sind, das s hat schwarzes Gesicht und die Hinterschienen wie bei 
surinamensis gebildet. 

9. — Schwarz, schwarz behaart ; Kopf punktirt, Clypeus grob punk- 
tirt, seitlich fast runzlig, glänzend, mit Mittelkiel und kaum länger als der 
untere Augenrand; Labrum 3-rippig, einzeln punktirt glänzend; Fühler 
schwarz, unten braun, an der Wurzel rothbraun. Thorax einzeln punktirt 
glatt und glänzend, dieht und lang, schwarz behaart; Scutellum flach. 
Abdomen olivengrün, glänzend, fein punktirt, schwarz behaart, Segment 
1—4 am Rande breit orangegelb behaart, 5—6 ganz orange behaart. 
Ventralsegmente dicht punktirt, fast matt, 2—4 breit gelblich befranst, 
5—6 gelb behaart. Beine schwarz, schwarz behaart, innerer Sporn ver- 
breitert und gekämmt, Schienlappen auffallend kurz. — 20 mm. lang, 
5 mm. breit. 

d — wie das Weibehen, aber Segment 5—7 fast rothbraun, röthlich- 
gelb behaart. Ventralsegmente schwarzbraun, nach der Spitze zu rothbraun 
und anliegend braun beborstet, 2—6 ausserdem an den Seiten dichtgelb 
bebüschelt. Beine wie bei swrinemensis gebildet, besonders die Hinter- 
schienen sind ebenso behaart, dadurch in eine andere Gruppe als dimidiata 
gehórend, mit der sie sonst Abdomenfárbung und theilweise auch die Be- 
haarung gemein hat. — 19 mm. lang, 8 mm. breit. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 167 


Von Eulema polyzona liegt mir ein tadelloses Pärchen vor, das 9 von 
Para, a von Surinam (FRUHSTORFER). 

Im ungar. National-Museum 8 Exemplare von Surinam, Brasilia 
(Teffe, Proz. Piauhy, Espirito Santo), Peru und Bolivia (Mocs ). 


42. Euglossa ornata Mocs. 


1896. — Eulema ornata Mocsdry, Term. Füzetek. XIX. p. 3 n. 5. 4 


Sogn 


«c. — Magna ac robusta, viridi-ænea, dense atro-holosericeo tomen- 
tosa; antennis nigris, sat longis, articulo tertio quarto dimidio longiore ; 
fronte læte viridi-ænea ; clypeo carinula mediana minus elevata, ad basin 
utrmque lenissime impresso, rude punctato-rugoso, punctatura ad basin 
magis densa subtilique ; labro brunneo, nitido, rugoso, tricarinato ; meso- 
noto et scutello subconvexo valde dense punctatis, hoc cyanescenti, im- 
pressionibus longitudinalibus tribus subsuleiformibus, lateribus subrotun- 
dis, alarum tegulis læte viridi-æneis subtiliterque dense punctulatis ; 
abdomine nigro, segmentis dorsalibus læte viridi-eneo micantibus, tribus 
primis parte basali nigro-, apieali vero argento-sericeo pilosis, 3—7 læte 
fulvo-rufo villosis, segmentis omnibus densissime coriaceo-rugosis, ventra- 
libus similiter coloratis, valvula anali brunnea, triangulari, sublævi; tibiis 
supra viridi-æneis, posticis apice supra dente haud magno obtuso-triangulari 
armatis, hoc et metatarsis intermediis supra coneinne argenteo-aureo seri- 
ceoque tomentosis ; alis ultra dimidium basalem nigro-brunneis seu piceis. 
apice sordide albo-hyalinis. — Long. 25 mm (Mus. Hung.).» 

Euglossa ornata ähnelt der dimidiata sehr, aber Kopf und Thorax 
grün, Clypeus schwach gekielt, runzlig punktirt, Endhälfte grober, die 
schwarzbraune Behaarung des Mesonotum dünner und kürzer, so dass die 
Skulptur und Farbe sichtbar wird, ebenso auch Segment 1—3 des Abdomen 
dünner und kürzer behaart und die dichte Skulptur wie smaragdgrüne 
Farbe sichtbar werdend und der weissen Farbe der Haarbinden am Rande 
einen grünen Schein verleihend. 

Ich verdanke auch die Einsicht dieses wunderschönen Exemplares 
meinem Freunde A. Mocsiry. 

1 im Mus. Budapest von Para in Brasilien; ein anderes & von 
Prov. Amazonas. 


43. Euglossa bombiformis Pıckarp. 
1869. — Euglossa bombiformis Packarp, 1-th Rep. Peabody Acad. Se. p. 57 2. 


« 9. — Head and thorax black, with dense short dark brown hairs ; 
front deeply excavated for the insertion of the antennæ, which are black ; 
19* 


168 H. FRIESE 


tlagellum brown behind the 2 basal joints; elypeus long, with an oblong 
raised mesial portion, with a square front edge and a strong mesial ridge ; 
labrum with a mesial strong ridge and on each side a ridge, from which 
the sides fall rapidly away, leaving a mesial triangular area; tongue and 
maxillæ 0:90 inch long (= 23 mm.). Thorax black beneath; legs of the 
same color, very stout and hirsute, hind femur very broad, length 0:40 inch 
(= 9 mm.), breadth 0°20 inch (= 41/2 mm.): smooth and shining, fringed 
with large stout black bristles ; basal joint of tarsus smooth, with no hairs, 
but large stout spines, larger and more numerous and longer on the edge. 

Tegument of the abdomen greenish, only seen when the hairs are 
removed; abdomen yellow, basal ring black on the hinder edge, 2 ring 
black on the basal half; beyond yellow; 3 yellow, 4— 6 rings rust-red. 
Wings black on their basal half and when folded the black portion is even 
with the black ring on the abdomen ; beyond yellow and clear at tips; they 
are long and large, with unusually long cells. — Long. 1!/5 inches 
(= 301/2 mm.). 

Quito. (America mer.) » 


ANHANG. 


Arten, die ohne typische Stücke nicht zu deuten sind, sehr wahr- 
scheinlich auch garnicht hieher gehören : 


44. Euglossa spinosa F. 


1804. — Euglossa spinosa Fasricius, Syst. Piez. p. 362 m. 1. 


« Thorace viridi atro alboque lineato postice scutelloque bispinosis. 

Statura omnino E. dentata (= Chrysantheda) at major; antenna 
atre; caput atrum, lateribus villoso albis; thorax viridis, nitidus margine 
antico lineisque tribus latis, holosericeo atris; maculæ preterea aliquot 
marginis antici pectorisque lineaque lateralis alba. Abdomen viride, eæruleo 
micans: fasciis holosericeis, atris punctisque aliquot marginalibus albis : 
ale obseur&; pedes nigri. 

America meridionalis.» 


45. Euglossa pallens F. 


1798. — Apis pallens FABRICIUS, Suppl. entom. system. p. 276 n. 110—111. 
1804. — Euglossa pallens FABRICIUS, Syst. Piez. p. 364 n. 4. 


«Pallide testacea, clypeo cinereo-villoso. 
Cayenne.» 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 169 


46. Euglossa cingulata F. 
1804. — Centris cingulata FABRICIUS, Syst. Piez. p. 355 n. 2. 


« 9. — Hirta atra abdomine fulvo, segmento 1 atro basi albo. 

Magna; caput atrum clypeo rotundato integro; thorax hirtus ater; 
abdomen hirtum, ferrugineum, segmento 1 atro, basi albo. Alæ obscure, 
basi nigri ; pedes atri. 

America meridionalis.» 


In collectione Musæi Nationalis Hungarici adsunt insuper species 
tres nove, novissime acquisite, que in hac monographia non continentur, 
nempe: 


47. Euglossa singularis Mocs. n. sp. 


Minuta, sat robusta, capite thoraceque :eneo-viridibus, vertice nigro 
nigroque piloso, abdomine albido-prasino :enescente, segmentis 1—2 basi 
supra subtusque nigris; antennis fuscis, antice et scapo fusco-testaceis, 
clypeo carinula mediana acuta usque ad apicem et frontem extensa, 
duabusque lateralibus abbreviatis instructo: clypel lateribus infra, labro 
item fusco-bitubereulato subtiliterque carinulato et mandibularum basi 
eburneis, parce nigro-alboque pilosis; thorace supra sat dense regulariter 
minus crasse punctato nigro-, lateribus scutelli margine postico in medio 
atro-holosericeo fasciculati albido-pilosis; abdominis segmentis dorsalibus 
subtiliter dense subrugoso-punctatis parceque argenteo-pubescentibus ; 
pedibus nigro-æneis nigro-albidoque pilosis ; alis lutescenti-hyalinis, nervis 
luteis, alarum tegulis testaceis. — © ; long. 10 mm. 

Species: de colore singulari abdominis ab omnibus huius generis 
penitus diverso, iam facile cognoscitur. 

In systemate post Kuglossam decoratam Sm. locum optimum habebit. 

Patria: Surinam ; specimen unicum femininum. 


48. Euglossa (Eulema) panamensis Mocs. n. sp. 


Medioeris, sat robusta, nigra, nigro-pilosa et hirta; vertice thoraceque 
dense atro-holosericeo tomentosis: facie producta, nigra, densius cras- 
siusque subrugoso-punctata, pilis longis nigris, clypeo planiusculo, cari- 
nula mediana elevata acutaque fere usque ad apicem extensa, labro latitu- 
dine longiore carinula tenui abbreviata, lateralibus indistinctis; antennis 
nigris, minus crassis ac longis, articulo tertio flagelli fusco-tomentoso, 


170 H. FRIESE.. 


secundo dimidio, quarto parum tantum breviore; abdominis segmentis 
dorsalibus valde dense subtiliter punctatis, læte-orichalceis, primo pilis 
nigris brevibus, reliquis læte-fulvis dense vestitis, ventralibus fusco-nigris, 
duobus primis nigro-, reliquis fulvido-fimbriatis; pedibus nigris, nigro- 
hirtis et pilosis; alis anticis. usque ad dimidium basale fortiter, parte 
reliqua leviter infuscatis. — 9 ; long. 22 mm. 

Euglossa speciosae Mocs. similis et affinis ; sed abdominis segmento- 
dorsali tantum primo (et non duobus primis) nigro-piloso, distincta. 

Patria: Chiriqui; specimen unieum femininum. 


49. Euglossa (Eulema) polychroma Mocs. n. sp. 


Mediocris, sat robusta, nigra, nigro-pilosa et hirta ; vertice thoraceque 
dense atro-holosericeo tomentosis; facie producta, nigra, densius cras- 
siusque subrugoso-punetata nigroque pilosa; clypeo planiusculo, carinula 
mediana elevata acutaque usque ad apicem extensa medioque flavescente 
duobusque lateralibus abbreviatis, labro latitudine longiore, carinula me- 
diana tenui lateralibusque acute marginatis ; antennis nigris, minus crassis. 
ac longis, articulo tertio flagelli fusco-tomentoso, secundo fere dimidio, 
quarto parum tantum breviore; abdomine fusco-nigro, segmentis dorsali- 
bus valde dense subtiliter punctatis, primo toto secundique basi pilis nigris, 
huius parte reliqua concinne saturate aurantiacis, reliquis pallide fulvis 
dense vestitis; ventralibus fusco-nigris, nigro-, 3— 5 lateribus pallide fulvo- 
pilosis ; pedibus nigris, nigro-pilosis et hirtis ; alis subfumato-hyalinis, ner- 
vis alarumque tegulis nigris. — d ; long. 20 mm. 

Species: de abdominis segmentis dorsalibus pilis tricoloribus iam 
facile cognoscitur. — De cetero E. surinamensi affinis. 

Patria: Peru (Callange); specimen unicum masculinum. 


MONOGRAPHIE DER BIENENGATTUNG EUGLOSSA. 


Bestimmungstabelle ? _ _ . 
« d 
Blumenbesueh .. .. 


Westbatin 22) e AR 
Systematische ch 


æneiventris Mocs. — — 
analis LEP. = nigrita 
analis Westw. — cordata _. 
angulata Mocs. __ a 
aureiventris FRIESE — Dre var. 
auriceps FRIESE 
AUVIDES A RIB I. Ne 
basalis Meee = ba tas 
boliviensis FRIESE — 
bombiformis Pack. .. Ce 
brasilianorum FRIESE = als 
TE ES E NIS 
brulleisiErp.s o Wear, ie as 
cærulescens LP. SEN 
cayennensis LEP. — fasciata __ 
Cnemidium PERTY .. oL Dice 
ehrysopyga Moes  — — ^ 
cingulata F._. na ee 
combinata Mocs. __ mo S 
coneava FRIESE = mexicana var. 
convexa FRIESE — mexicana var. __ 
cordata Linn. 3 
eyanea FRIESE = oe var. 
HECOFATAT MINER mn 
dentilabris Mocs. _ " 
difficilis FRIESE = Moivrona 
dimidiata F. .. 2. 
distinguenda Grip... — 0 ve 
elegans LEP. .. 


INDEX. 
Pag. 
. 127 Euglossa LATR. _ 117, 
131  Eulema Lep. … lle Das 
.120  Eumorpha FRIESE . 2. .. = 
190 = fallax Sw... x 
. 126 fallax Sw. 2? = moesáryi.. 
fasciata LEr. . .. . ar 
146 flavescens Fin = ne var. 
. 157 flaviventris FRIESE = mexicana var. 
134  fulvohirta FRIESE = magrettii var. 
. 152 ignita Sw. Mee 
135 inermis FRIESE = mexicana var. _ 
. 156  leucopyga FRIESE 
149  limbata Mocs. 
. 159 mandibularis FRIESE 
165  magretti FRIESE _. 
a 167, mariana’ Moos. 4 or s 22 
mexicana Mocs. _. TONER 
. 147 mixta Friese — variabilis var... 
139) mocsáryl FRIESE .. .. 
. 145 mussitans F. = surinamensis 
163 nigrifacies FRIESE=surinamensis var. 
. 117 nigrita LEP. 
141  nigrohirta uem 
. 169 niveofasciata FRIESE — dietidentds var. 
147 ornata Mocs. 
. 151 pallens F... 
151  panamensis Mocs. 
. 134 piliventris Gurr... . — 
135  polychroma Mocs. | 
. 138 polyzona Mocs. 
154  pulehra Sm.. 
166 purpurata Mods 
164 purpurea FRIESE = an var. 
. 161  romandii GuEr.=brullei ... 
158 rugosa FRIESE 


171 


Pag. 
125 
126 
126 
153 


161 


163 
165 
152 
148 


137 


151 


. 157 


159 


137 


148 


. 145 


150 


. 135 


161 


. 160 


160 


My 


142 
165 


s'177 


168 


. 170 


136 


. 169 


166 
140 
141 


. 135 


139 


152 


172 ; H. FRIESE 


Pag. Pag. 
semirufa FRIESE = speciosa = . 162 terminata SM. — — SOME uo 
singularis Mocs. HE .. 169 - variabilis ERIESER-. — SRE RER EE 
smaragdina PERTY MU x. = AAS) wiolacea BEANCH. op) 0 ep eee 
speciosa, Mocs: feral 2 162)" Niolaseens "Mocs. — uu Sr ee eee 
spinosa ED. PR ou sc 6S) imide Prunny — cordata zs MERE 
superba Mocs. —. — | ope MASS viridissima, PRIESB 2. 2022 MEN 
surinamensis L. — _ 160 


(Separatim editum est die.10, mensis Martii 1899.) 


XXe tes >>  TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


VERZEICHNISS EINIGER, VON L. BIRÓ IN NEU-GUINEA 
UND AM MALAYISCHEN ARCHIPEL GESAMMELTEN 
DIPTEREN. 


Von Dr. KoLomAn KERTÉSZ. 


Einen Theil der von L. BrRó in Neu-Guinea gesammelten Dipteren hat 
Herr F. M. van per Wur» (Természetrajzi Füzetek XXI. 1898. p. 408—420. 
Tab. XX.) schon bekannt gegeben. In Folgendem sei es mir gestattet, 
einige, theilweise schon bekannte, theilweise neue Arten aufzuzählen oder 
deren Beschreibung zu geben. 


Scenopinidae. 

1. Scenopinus Birói n. sp. 

Gleicht im ganzen Habitus und dem Flügelgeäder den europäischen 
Arten, ist aber viel kleiner. Die Farbe des ganzen Körpers ist glänzend 
schwarz, mit einem grünlichen Anfluge. Der Kopf ist etwas breiter als der 
tückenschild. Stirn ein Fünftel der Kopfbreite einnehmend, in der Mittellinie 
mit einem feinen Längseindruck und neben diesem rechts und links eine 
Punktreihe; von den Punktaugen ziehen sich schräg zu dem Augenrande 
zwei tiefere Làngseindrücke. Ueber den Fühlern ein silberweiss glänzen- 
der] | förmiger Haarfleck. Fühler lichtbraun; erstes Glied kaum wahr- 
nehmbar, zweites länglichrund, drittes von der Seite gesehen kegelförmig. 
Von oben gesehen biegen sich die Fühler nach Aussen und dann nach 
Innen. Die Quereindrücke der Hinterleibsringe schimmern ins Braune. 
Beine gelb; Hinterschenkel nicht verdickt. Flügel am Vorderrande braun- 
lichtgelb. Schwinger braun, mit lichterem Stiele. Länge 2:5 mm. 

Mehrere Exemplare aus Friedrich- Wilhelmshafen und Erima in 
Neu-Guinea. 

Die Familie der Scenopiniden war bisher vom indo-malayischen 
Archipel noch nicht bekannt. Wie Brro schreibt, fing er sämmtliche Exem- 
plare an den Fenstern. Es sei mir gestattet, diese Art meinem Freunde 
BrRó zu widmen, als ein bleibendes Zeichen der Anerkennung, die sein 
nimmer ermattender Eifer verdient, mit dem er bereits seit drei Jahren 
die Schätze der indo-malayischen Fauna, besonders der von Neu-Guinea, 
erforscht und hebt. . 


174 D: KOLOMAN KERTESZ 


Therevidae. 


2. Thereva lateralis Escun. 


4 


Thereva lateralis EscHH. Entomogr. I. 118. 82: WiEp. Aussereurop. Zweifl. I. 231. 4; 
Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 434; Id. Berlin. Entom. Zeitschr. XXVI. 113; 
v. D. Wurp. Catal. South-Asia Dipt. p. 68. 


Aus Neu- (ruinea war die Art noch nicht bekannt. — Ein Männchen, 
Seleo, Berlinhafen, 1896. 


Asilidae. 
3. Laphria puer Dot. 


Laphria puer Dor. Nat. Tijdschr. Nederl. Ind. XVII. 87. 21; Wak. Proc. Linn. 
Soc. V. 147. 17; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 418; v. n. Wurr. Catal. South- 
Asia Dipt. p. 85, 

Aus Neu-Guinea bisher auch unbekannt. — Ein Weibehen, Erima, 

Astrolabe Bai, 1896. 


Empidae. 
4. Hybos bicolor Warx. 


Hybos bicolor Warx. Proc. Linn. Soe. III. 91. 55, V. 237. 35; Ost. Sack. Ann. Mus. 
Gen. XVI. 434; v. n. Wurr. Catal. South-Asia. Dipt. p. 101. 


WALKER s Beschreibung ist sehr kurz; um die Art besser kenntlich 
zu machen, gebe ich eine ausführlichere. 

Gelbbraun. Kopf etwas plattgedrückt. Untergesicht sehr schmal und 
kurz, gelbbraun. Rüssel kurz, wagerecht abstehend, und so, wie die schma- 
len, mit einigen làngeren Haaren versehenen Taster, licht gelbbraun. Das 
zweite Fühlerglied gelb, fast perlfórmig, mit einem Kranz von starken, 
stachelartigen Borsten. Drittes Glied länglich elliptisch, lichtbraun, mit 
einer langen Haarborste. Die Fühlerborste ist endständig, zweigliedrig ; 
das erste Glied rund, das zweite — die eigentliche Borste — sechsmal so 
lang als die Fühler. Rückenschild buckelig, auf der Mitte der Rückenseite 
tief gebräunt. Der Hinterleib dünn, walzenförmig; der erste hing gelb- 
braun, die übrigen schwarz. Beine gelbbran, die Vorder- und Hinter- 
schienen, so wie zwei Drittel der Hinterschenkel dunkelbraun. Auf der 
Aussenseite des Schenkelringes der Hinterbeine und vor der Spitze der 
Hinterschenkel ein brauner Punkt. Hinterschenkel verdickt: auf der 
Unterseite mit einigen Stacheln, auf der Aussenseite der ganzen Länge 
nach mit stachelartigen gelben Borsten bewaffnet. Hinterschienen schwach 
gebogen. Die Hintertarsen sind auch verdickt und mit fuchsrother Be- 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 175 


haarung dicht bedeckt. Flügel nussbraun. Randmal länglich elliptisch, 
schmal, bis zur Hälfte der Randzelle reichend. Schwinger hellbraun. — 
Länge 6°5 mm. 

Seleo, Berlinhafen, 1896. — Zwei Männchen. 


5. Hybos Bezzii n. sp. 


Tiefschwarz. Kopf halbkugelig; Untergesicht ausserordentlich schmal, 
schwarz. Der wagerecht abstehende kurze Rüssel und die schmalen Taster 
schwarz. Fühler schwarz, oberhalb der Mitte des Kopfes eingefügt; zwei- 
tes Glied fast kugelig, mit einem Borstenkranze, drittes elliptisch, mit sehr 
langer, schwarzer Endborste. Eine Furche, die an der Fühlerwurzel 
anfängt und schwach gebogen nach hinten läuft, theilt die Augen in zwei 
Theile. Die Facetten des oberen Theiles sind deutlich grösser als diejenigen 
des unteren. Rückenschild buckelig, bläulich-schwarz, sparsam schwarz 
behaart ; in gewisser Beleuchtung mit fuchsrothem Tomente dicht bedeckt. 
Hinterleib glänzend grünschwarz, nach hinten zugespitzt, sparsam schwarz 
behaart. Unterseite des Hinterleibes matt schwarzbraun. Beine schwarz, 
Tarsen schwarzbraun. Die Hinterbeine verdickt; Schenkel unten auf der 
Aussen- und Innenseite der ganzen Länge nach mit, in zwei Reihen 
gestellten, starken dunkelbraunen Dornen bewaffnet; Hinterschienen 
etwas gebogen. Flügel braun getrübt, am Vorderrande gesättigter, Randmal 
nicht wahrzunehmen. Schwinger braun. — Länge (sammt Legeröhre) 
4— 45 mm. 

Seleo, Berlinhafen, 1896. — Zwei Weibchen. 


6. Hybos papuanus n. sp. 


Glänzend schwarz. Fühler schwarz, das zweite Glied fast perlförmig, 
etwas breiter als das konische dritte, am Oberrande mit einigen längeren 
Haaren; Fühlerborste endständig, sehr lang. Rüssel kürzer als der Kopf. 
Die Seiten des Hinterleibes mit braunen Haaren. Beine glänzend schwarz, 


Fig. 1. Flügel von Hybos papuanus n. sp. 


176 D: KOLOMAN KERTÉSZ 


mit gelbbraunem Tomente und mit spärlicher, ziemlich langer, schwarzer 
Behaarung. Hinterbeine verdickt: die Schenkel auf der Unterseite der 
ganzen Länge nach mit kurzen Stacheln bewehrt und mit einigen langen 
borstenartigen Haaren versehen. Flügel (Fig. 1) dunkel pechbraun, irisi- 
rend. Randmal dunkelbraun. Das Basalstück der dritten Längsader sehr 
dünn. Schwinger dunkelbraun. — Länge (sammt Legeröhre) 3 mm. 

Zwei Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 


Parahybos n. gen. 


Im ganzen Habitus der Gattung Hybos äusserst ähnlich. Was mich 
dazu veranlasst hat, sie von dieser zu trennen, ist Folgendes: Die Fühler- 
borste steht nicht wie bei den Hybos-Arten apical, sondern präapical ; der 
Thorax-Rücken ist noch höher gewölbt, als bei //ybos, und endlich sind 
die Hinterschenkel nicht verdickt. Ich glaube, dass diese Merkmale genü- 
gend sind, um die Aufstellung dieser neuen Gattung zu rechtfertigen. Die 
hieher gehörende Art nenne ich: 


. Parahybos iridipennis n. sp. 


Schwarz. Fühler und die sehr lange Borste braun ; das dritte Fühler- 
glied fast rund, vorne etwas zugespitzt; an der Rülckengeite, fast an der 
Basis mit einer langen Haarborste. Fühlerborste präapical, lang, braun. Am 
zweiten Fühlergliede befinden sich an der Ober- und Unterseite mehrere 
Borstenhaare. Rüssel stachelförmig, etwas länger als der Kopf. Thorax 
mit gelbgrauem Tomente dicht bedeckt. Hinterleib nach hinten zugespitzt, 
fast nackt; an den Seiten mit einigen lichten Haaren. Beine gelbbraun, 
Schenkel und die letzten Tarsenglieder etwas dunkler. Hinterbeime nicht 
verdickt. Flügel glashell, stark irisirend ; die Adern lichtbraun. Randmal 
unscheinbar. Schwingkólbchen auffallend gross, schwarzbraun, der Stiel 
gelblichweiss. — Länge (sammt Legeróhre) 2.2 mm. rn 

Ein Weibchen aus Fivedrich- Wilhelmshafen. Im Urwalde . peste 


Dalichopodidae. 
5. Psilopus splendidus (?) v. p. W. 
Psilopus splendidus v. n. Wurr. Tijdschr. v. Entomol. XI. 111. 14. pl. 4. fig. 4—7; 
Id. ibid. XXVII. 223. 3; Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 103. 
Von dieser Art besitze ich leider nur ein Weibchen, während /. €. nur 
das Männchen beschrieben ist. Herr van DER Wurp, der mein Thier ge- 
sehen hat, zweifelt nicht daran, dass das vorliegende Exemplar das Weib- 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 177 


chen zu seinem splendidus ist. In der Hoffnung, dass mein Freund Brré 
von dieser Art noch beide Geschlechter sammeln wird, gebe ich vorläufig 
die Unterschiede der beiden Thiere. Die Schenkel meines Weibchens sind 
gelb, und die Borsten an der Unterseite der Vorderschenkel fehlen. Die 
weisse Farbe fehlt an der Flügelspitze ; die braune Farbe ist nicht so dun- 
kel und ausgebreitet, als beim Männchen, sondern concentrirt sich als ein 
verschwommener runder Fleck vor der Flügelspitze. Die Fühler fehlen 
meinem Exemplare, aber es ist anzunehmen, dass die Fühlerborste kürzer 
sein wird. 
Erima, Astrolabe Bai, 1896. 


Syrphidae. 
9. Syrphus striatus v. v. W. 
Syrphus striatus v. n. Wurr. Dipt. Sumatra exp. 32. 4. pl. 2. fig. 3; Id. Catal. 
. South-Asia Dipt. p. 120; Osr. Sack. Berlin. Entom. Zeitschr. XXVI. 115. 
Es liegen mir 2 Weibchen vor aus Erima, Astrolabe Bai und Fried- 
rich- Wilhelmshafen. 


10. Syrphus salviæ Wien. 

Syrphus salviae Wrep. Aussereurop. Zweifl. II. 122. 9; Mace. Dipt. exot. II. 2. 88. 
5. pl. 15. fig. 7; v. n. Wurr. Dipt. Sumatra exp. 32. 2; ‚Id. Catal. South-Asia 
Dipt. p. 119; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 438; v. Röper, Entom. Nachr. 
XIX. 234. 12. 

Syrphus Ericetorum Fagr. Spec. Ins. II. 495. 18; Id. Ent. Syst. IV. 287. 34; Warx. 
Prod. Linn.;Soe: ELI. 97. 79; Id. V. 286..69; Id. VL. 19. 7; Id. VIL. 2192. 52. 

Dídea Macquarti Dor. Nat. Tijdschr. Nederl. Ind. XIV. 408. pl. 10. fig. 1. 

Syrphus incisuralis Maca. Dipt. exot. suppl. 5. 94. 56. 


Ein Pärchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 


11. Melithreptus distinctus n. sp. 


Untergesicht und die Seiten der Stirne gelb, mit spärlicher, kurzer, 
weisser Behaarung. Scheitel und eine von dort bis zu den Fühlern rei- 
chende, mehr als den dritten Theil der Stirne einnehmende Strieme erz- 
farbig-blauschwarz. Fühler (Fig. 2) röthlich-braun, drittes Glied fast kreis- 


Fig. 2. Fühler von Melithreptus distinetus n. sp. 


178 D: KOLOMAN KERTESZ 


rund. Augenhinterrand silberweiss behaart. Rüssel und Taster röthlichgelb. 
Thoraxrücken glänzendschwarz, gelbgerandet, fahlgelb behaart. Die Thorax- 
seiten: auf der Humeralgegend, vor und hinter der Flügelwurzel, gelb. 
Schildchen gelb, schwarz behaart. Hinterleib schwarz. Erster Ring, je eine 
bogenförmige Binde am 2., 3. und 4. Ringe gelb; 5. Ring auf den Seiten 
mit lancettförmigen gelben Flecken. Beine gelb; Hinterschenkel an der 
Spitze, die Schienen an der Wurzel und Spitze schwarz; Tarsen rothbraun. 
Schwinger rothgelb. Flügel glasartig. — Länge 7 mm. 
Ein Weibchen. Erima, Astrolabe Bai. 


12. Melithreptus novæ-guineæ n. sp. 


Untergesicht gelb, kurz, weiss behaart. Fühler (Fig. 3) röthlichgelb, 
von der kurzen Pubescenz mattweiss schimmernd. Drittes Fühlerglied 
länglich elliptisch. Scheiteldreieck schwarz. Rüssel schwarzbraun, mit 
breiten Saugflächen. Augenhinterrand oben gelb, an den Seiten und unten 
silberweiss behaart. Thorax schwarzgrün glänzend, mit kurzen gelblichen 
Haaren besetzt; Seitenwand und eine Binde vor der Flügelwurzel gelb, 


Fig. 3. Fühler von Metithreptus novae-guineae n. sp. 


weiss behaart. Schildchen gelb, auf der Mitte mit einer braunen Quer 
binde, weiss behaart. Der erste, zweite und der Vorderrand des dritten- 
. Hinterleibringes schwarz, die übrigen rothbraun. In der Mittenlinie des 
zweiten Ringes zwei konische, unterbrochene Flecke; am dritten und 
vierten Ring befindet sich eine rothbraune Mittelstrieme, die die Seiten- 
flecke dieser Ringe theilt. Die Seitenflecke am dritten Ring sind viel breiter, 
als die am zweiten Ringe und viereckig, während die am vierten Ringe 
sich bis zum Vorderrand des Ringes ausbreiten. Genitalien rothbraun, 
mit schwarzen Partien, fahlgelb behaart. Auf der Unterseite befindet sich 
auf der Mitte des zweiten und dritten Ringes je ein schwarzer Punkt. 
Beine röthlichgelb, Hüften schwarz, weiss behaart. Vor dem Ende der 
Hinterschenkel und auf der Mitte der Hinterschienen ein brauner Ring. 
Die mittleren drei Tarsenglieder der vorderen Beine und sämmtliche Tar- 
sen der Hinterbeine auf der Oberseite braun. Flügel glasartig, Randmal 
liehtbraun. Schwinger gelb, der untere Theil des Kólbehens rothbraun. — 
Länge 11 mm., Flügellänge 6 mm. 
Zwei Männchen aus Friedrich- Wilhelmshafen und Erima. 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 179 


Anmerkung. Es ist nicht unmöglich, dass die beiden jetzt beschriebenen 
Thiere die zwei Geschlechter einer Art sind, doch trenne ich sie vorläufig, abge- 
sehen von den Färbungsverhältnissen — wegen der verschiedenen Form des dritten 
Füblergliedes. 


Platypezidae. 
13. Platypeza Wulpii n. sp. 


Samtschwarz. Kopf halbrund, breiter als der Rückenschild. Augen 
(des trockenen Insektes) carminroth. Untergesicht breit, kurz, mattschwarz. 
Fühler schwarzbraun, drittes Glied halbkreisfórmig; Fühlerborste sehr 
lang, dreigliedrig, an der Basis verdickt. Taster schwarz. Rückenschild 


. 


Fig. 4. Flügel von Platypeza Wulpii n. sp. 


kurz, gewölbt. Hinterleib plattgedrückt, sparsam behaart, konisch. Beine 
pechbraun, die vorderen Schenkel ein wenig, die Hinterschenkel gesättig- 
ter, schwarzbraun. Hinterbeine verdickt, besonders die Tarsen. Flügel 
(Fig. 4) glashell; erste Längsader doppelt, die vierte gegabelt; vordere 
Basalzelle länger als die hintere. Analzelle kurz, so lang, als die hintere 
Basalzelle. Schwinger pechbraun. — Länge 2°5—3°5 mm. 

Fünf Männchen. Erima, Astrolabe Bai. 

Ich widme die Art Herrn F. M. van DER Wurr in Haag, dem vortrefflichen 


Kenner der indo-malayischen Dipteren-Fauna, der mich mit seinem Rath auch bei 
dieser Arbeit liebenswürdig unterstützt hat. 


Muscidae. 
14. Rutilia mirabilis Guir. 


Rutilia mirabilis Guér. Voyage d. 1. Coquille, 297. pl. 21. fig. 2; Ost. Sack. Ann. 
Mus. Gen. XVI. 447; v. p. Wurr, Catalogue South-Asia Dipt. p. 142. 

Rutilia plumicornis Maca. Dipt» exot. IL 3. 82. pl. 9. fig. 8; Wank. Proc. Linn. 
Soc. III. 103. 94. 


Zwei Männchen und ein Weibehen aus Erima, 


180 D: KOLOMAN KERTESZ 


15. Mydæa albicornis Warx. 


Anthomyia albicornis WALK. Proc. Linn. Soc. VII. 216; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. 
XVI. 451; v. n. Wuze. Catal. South-Asia Dipt. p. 159. 


Zwei Männchen aus Friedrich- Wilhelmshafen und Erima. Bemer- 
kenswerth ist, dass bei dem aus Friedrich-Wilhelmshafen stammenden 
Exemplare die vierte Längsader an der Spitze ein wenig aufwärts gebogen 
ist, während bei dem aus Erima stammenden Exemplar diese Ader ganz 
parallel mit der dritten verläuft. 


16. Sepedon costalis Warx. 


Sepedon costalis WALK. Proc.. Linn. Soc. III. 110. 117; v. n. Wu». Catal. South- 
Asia Dipt. p. 164. 


WALKER beschreibt unter demselben Namen (Proc. Linn. Soc. V, 291. 
79.) noch eine Art aus Batjan. Die beiden Arten stehen einander so nahe, 
dass es fraglich wird, ob sie nicht zusammengehören. Was mich dazu bewog, 
die mir vorliegende Art für die von WALKER zum erstenmal beschriebene 
costalis zu halten, ist die Farbe, die er «cinereus» nennt, während er bei 
der zweiten «ferruginous» angibt. Wenn sich die zwei Arten wirklich ver- 
schieden erweisen möchten, schlage ich für die letztbeschriebene den Na- 
men batjanensis vor. | 

In Folgendem gebe ich die Beschreibung der mir vorliegenden Art 
aus Friedrich-Wilhelmshafen. 

Kopf rostgelb, etwas glänzend; Stirn in der Mitte mit einer tiefen, 
rinnenförmigen Längsfurche; am Augenrande gegen vorne zu jederseits 
eine samtschwarze, elliptische Makel; Augenrand bis zur Mitte der Stirne 
schmal weissschimmernd. Untergesicht auf jeder Seite mit je einer schwar- 
zen Makel; auf den Seiten des Kopfes je eine, bis zur Mitte des Augen- 
hinterrandes reichende, silberweiss schimmernde Strieme. Rüssel roth- 
braun. Taster gelb. Erstes Fühlerglied rothbraun, das zweite fünfmal so 
lang, als das erste, griffelfórmig, dunkelbraun, an der Innenseite lichter, 
diehtschwarz beborstet; das dritte konisch, sehr spitzig, an der Basis rost- 
gelb und etwas verdickt, so, dass die weisse pubescente Borste auf einen 
Vorsprung zu stehen kommt; der Unterrand gerade, der Oberrand bogen- 
förmig. Rückenschild schwarzbraun, mit zwei grauen Längsstriemen, die 
gegen das Schildchen durch eine schmale, braunschwarze, die Quernaht 
nicht erreichende Längsstrieme gespaltet sind. Die Seiten des Thorax und 
die Hüften grau pubescent. Schildchen fast schwarz, rothbraun bereift. 
Hinterleib braun, etwas glänzend ; der erste Ring auf den Seiten rostgelb. 
Beine rostgelb ; die Hinterschenkel hinter der Mitte mit Spuren eines 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 181 


rothbraunen Ringes; an der Unterseite von der Mitte angefangen gegen 
die Spitze mit, in zwei heihen stehenden, ungleichen, kurzen, schwarzen 
Dornen. Tarsenglieder braunschwarz, Haftläppchen weissgelb. Flügel und 
die Adern braun, am Hinterrande blüsser; der Vorderrand bis zur Mitte 
der Unterrandzelle, Rand, erste und zweite Längsader gelb. Schwinger 
gelb. — Länge (ohne die Fühler) 85 mm. 


Anmerkung. In van DER WurP's Cataloge ist bei costalis WALK. (bis) statt 
Band IV, V zu setzen. 


17. Nerius lineolatus Wir». 


Nerius lineolatus Wırn. Aussereurop. Zweifl. II. 552. 7; v. n. Wurr. Catal. South- 
Asia Dipt. p. 164. 


Nerius striatus Dor. Nat. Tijdschr. Nederl. Ind. X. 411. 34, pl. 2. fig. 3. 
? Nerius inermis ScHIN. Dipt. Novara-heise, 248. 50; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. 
XVI. 452. 
Ein Männchen und vier Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen 
und Erima. — Ich glaube, dass inermis SCHIN. als synonym zu dieser Art 
zu ziehen ist. 


18. Nerius annulipes Dor. 


Nerius annulipes Dor. Nat. Tijdschr. Nederl. Ind. XIV. 417. 3. 

Nerius tibialis Dor. ibid. XIV. 418. 4. pl. 3. fig. 4; Wark. Proc. Linn. Soc. V. 166. 72. 

? Nerius mantoides WALK. Proc. Linn. Soc. V. 254. 78; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. 
XVI. 452. 

Ich halte annulipes Dor. und tibialis Dor. für synonym. Es bewegt 
mich dazu der Umstand. dass mir von annulipes nur Weibchen, von 
tibialis dagegen nur Männchen vorliegen. Plastische Unterschiede kann 
ich keine finden. Die Ringe an den Schenkeln finden sich auch beim Mànn- 
chen, nur sind sie weniger auffallend. Dass die Vorderschienen beim 
Männchen an ihrem Ende erweitert sind, halte ich für eine nur dem 
Männchen zukommende Auszeichnung, welche kein Hinderniss bietet, die 
beiden Arten für eine zu halten. 

Da annulipes Dor. früher beschrieben ist, muss der Name libialis 
Dor. dem Prioritätsgesetze gemäss weichen. 


19. Nerius Mocsäryi n. sp. 


Liehtbraun. Kopf (Fig. 5) ziemlich lang; Stirne braungelb, von vorne 
betrachtet weiss schillernd. Fühler braungelb ; das zweite Fühlerglied kür- 
zer als das konische, vorne abgerundete dritte ; Fühlerborste weiss, an der 
Basis gebräunt, kurz, weisspubescent. Thoraxrücken rothbraun, dunkel- 


D] 
Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. I2 


182 D: KOLOMAN KERTÉSZ 


braun bereift, mit zwei lichteren, unterbrochenen und in der Mittellinie — 
von rückwärts betrachtet — weissschillernden Längsstriemen. Hinterleib. 
von der weisslichen Pubescenz matt erscheinend ; in der Mittellinie eine 
schwach ausgeprägte Längsstrieme. Am ersten Ring, der beinahe so lang 
ist als der zweite und dritte zusammen, sind vier schwache, schwarze 
Punkte wahrzunehmen. Am zweiten und dritten Ring am Vorderrande 
befinden sich je zwei kreisförmige Eindrücke, die lichter sind und in deren 
Mitte sich ebenfalls je ein schwarzer Punkt befindet. Die Hinterrandsäume 


Fig. 5. Kopf von Nerius Mocsdryi n. sp. 


sind an jedem Ringe lichter. Die Hüften der Vorderbeine sind mit einer 
veihe. kurzer, schwarzer Stacheln bewehrt. Schenkel lichtbraun (die Vor- 
derbeine fehlen), Schienen dunkelbraun, Tarsen schwarz. Flügel einfürbig 
ockergelb ; Schwinger matt lichtbraun. 

Ein Männchen aus Tamara (Berlinhafen). 1896. IX. 10. 

Die Art ist durch die lichtbraune Farbe von allen hier in Betracht 
kommenden Arten leicht zu unterscheiden, 

Herrn ALEXANDER Moocsíny, Custos am ungarischen National-Museum, 
gewidmet. 

Ich möchte an diesen Orte auch darauf aufmerksam machen, dass in VAN 
DER Wurps Catalogue of the described Diptera from South-Asia aus der Reihe 
der Nerius-Arten N. indieus R. D., da diese Art ganz bestimmt eine Calobata ist, 
zu streichen ist. Ebenso ist zu streichen N. rubescens Macq., bei welcher Art 
MacquanT «Brésil» als Vaterland angiebt. Das Vaterland «Bengal» in VAN DER 
Wurrs Catalog stammt wahrscheinlich aus einem Schreibfehler. Nerius cyaneus 
GUER. ist = Angitula cyanea GUER. 


Die von van DER Wuzp für Süd-Asien zusammengestellten Nerius- 
Arten erfahren demgemäss folgende Correction : 


1. Nerius fuscus Wien. 3. Nerius duplicatus Wie». 
Syn. fascipennis Macq. A. — annulipes Dor. 
phalanginus Dor. Syn. tibialis Dor. 
2. — lineolatus WIED. ? mantoides Wark. 
Syn. striatus Dor. 5. — Mocsáryi m. 


? inermis SCHIN. 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 183 


20. Diopsis subnotata Wesrw. 


Diopsis subnotata Wesrw. Cab. of Orient. Entomol. p. 37. pl. 18. fig. 2; Wark. Proc. 
Linn. Soc. IV. 161. 203; Id. ibid, V. 263. 18; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. 
XVI. 490 et XVIII. 20; Id. Berlin. Entom. Zeitschr. XXVI. 237; v. n. WULP, 
Tijdsehr. v. Entom. XL. 192. pl. 8. fig. 4; Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 171. 

Diopsis argentifera Bic. Ann. Soc. Ent. France. Ser. 5. T. IV. p. 112. 3. 


Ein Männchen aus Erima. 


21. Euphya tripunctata Dor. 


- 


Telanocera tripunctata Dor. Nat. Tijdschr. Ned. Ind. XIV. 415. pl. 5. fig. 5. 
Euphya tripunctata v. n. Wurr. Tijdschr. v. Entom. XXVIII. 222. pl. 7. fig. 4. 
Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 173. 


-] 


Ein unreifes, nicht ausgefärbtes Exemplar aus Erima (Astrolabe Bai). 


92. Scholastes cinctus GuÉR. 


Platystoma cincta. Guin. Voyage d. I. Coquille. Zool. 299. pl. 21. fig. 9. 

Scholastes cinctus Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 479; Id. Berlin. Ent. Zeitschr. 
XXVI. 208; v. p. Wuze. Tijdschr. v. Entomol. XXVIII. 232. pl. 7. fig. 14—15; 
Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 174. 

Acinia faciestriata Dor. Nat. Tijdschr. Ned. Ind. XIV. 416. pl. 10. fig. 7. 

Lamprogaster faciestriata Scuin. Novara-Reise, Dipt. 284. 160. 

Lamprogaster transversa WALK. Proc. Linn. Soc. I. 30. 103. 

Lamprogaster marginifera Wauk. ibid. III. 111. 122; Id. ibid. IV. 147. 172; Id. 
ibid. V. 161. 58; 947. 60 et 292. 81; Id. ibid. VII. 920. 85 et 237. 38. 

Lamprogaster sexvittata Wax. ibid. V. 261. 15. 

Die Art scheint äusserst gemein zu sein, da Bırö eine ganze Serie 
von beiden Geschlechtern gesammelt hat. 


23. Lamprogaster quadrilinea Warx. 


Lamprogaster quadrilinea WALK. Proc. Linn. Soc. III. 111. 121; v. p. Wurr, 
Tijdsehr. v. Entom. XXVIII. 229. pl. 7. fig. 9; Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 175. 
Es liegt mir ein männliches Exemplar vor, das mit den Beschreibun- 
gen stimmt, abgesehen davon, dass die Mittel- und Hinterschienen rostgelb 
sind (WALKER sagt: «legs black»), und dass die Fühler auch rostgelb sind 
(WALKER nennt sie: «piceous, red at the base»). 
Neu- Guinea, ohne nähere Ortsangabe. 


24. Lamprogaster basalis Warx. 


Lamprogaster basalis WALK. Proc. Linn. Soc. V. 248. 63; v. n. Wurp, Catal. South- 
Asia Dipt. p. 176. 


135 


184 . p: KOLOMAN KERTÉSZ 


WALKER hat diese Art auch aus Neu-Guinea beschrieben. Mein 
Exemplar (4), abgesehen davon, dass der letzte Hinterleibsring ganz rost- 
gelb ist (WALKER sagt: «abdomen with a diffuse stripe hindward»), stimmt 
im übrigen ganz mit der Beschreibung. 
ge Friedrieh- Wilhelmshafen. 


25. Cleitamia Astrolabei Dorsp. 


Ortalis Astrolabei Botsp. Voyage de l'Astrolabe, Ent. 668. pl. 12. fig. 17. 
Cleitamia Astrolabei Macq. Suit à Buff. II. 440. pl. 19. fig. 4; Id. Dipt. exot. II. 3. 
204. pl. 27. fig. 7; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 467; v. p. Wure, Tijdschr. 
v. Entom. XI. 118. 18. pl. 4. fig. 9—12; Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 178. 
Poticara triarcuata WALK. Proc. Linn. Soc. V. 249. 65, 
Mehrere Exemplare in beiden Geschlechtern. Die Art scheint nicht 
selten zu sein. 


26. Cleitamia Osten-Sackeni Kerr. 
Cleitamia Osten-Sackeni KERT. Természetrajzi Füzetek, XXI. 494 fig. 


Ein Pärchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 


27. Stenopterina eques SCHIN. 


Stenopterina eques SCHIN. Novara-Reise, Dipt. 288. 170; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. 
XVI, 465; v. n. Wurr. Tijdschr. v. Entom. XXIII. 179. 39; Id. Catal. South- 

+" Asia Dipt. p. 179. 

Senopterina aenea Mace. Dipt. exot. suppl. 3. 61. pl. 7. fig, 5. (non 3), excl. syn. 
WIEp. 

Michogaster bambusarum Dor. Nat. Tijdschr. Ned. Ind. X. 413. 42. pl. S. fig. 3. 

Stenopterina abrupta THoms. Eugen. Resa, Dipt. 578. 250. 

Vier Männchen und zehn Weibchen aus Seleo, Berlinhafen und Fried- 
rich- Wilhelmshafen. Ich finde zwischen den vierzehn Exemplaren keine 
plastischen Unterschiede, wohl aber Übergänge in der Färbung der Beine, 
die nach verschiedener Reife der Exemplare vom Braunen bis in’s Metall- 
grüne variirt. Auch finde ich nirgends erwähnt, dass die Fühlerborste des 
Männchens an ihrem Ende blattartig erweitert ist. 


28. Stenopterina didyma O. 5. 
Stenopterina didyma OSTEN SACKEN, Ann. Mus. Gen. XVI. 465; v. n. Wurr. Catal. 
South-Asia Dipt. p. 180. 
Zwei Männchen und ein Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 
Die Beschreibung OsrEN-SackEN's stimmt genau auf die Exemplare 
8 o l > 
nur sind die Flecken auf der Flügelspitze und auf den zwei Queradern 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 185 


nicht so stark erweitert, als es aus der Figur OsrEN-SACKEN s ersichtlich ist. 
Ausserdem ist die Kórperfarbe nicht metallischblau, sondern grün. 


In v. n. Wurr's Catalog ist im Citate die Nummer VII in XVI. zu ändern. 


29. Stenopterina unimaculata n. sp. 


Ein Männchen und zwei Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 

Stirne dunkelbraun, ober den Fühlern mit einem halbkreisförmigen 
Eindrucke; Untergesicht, Scheitel und Hinterkopf glänzend schwarz; 
Augenränder und das Untergesicht unter den Fühlern weissschimmernd ; 
Mundrand an den Seiten gelb. Augenhinterrand silberweiss schimmernd. 
Fühler réthlichbraun, das dritte Glied von der kurzen Pubescenz matt 
erscheinend. Rüssel glänzend schwarz. Thoraxrücken und Schildehen 


Fig. 6. Flügel von Stenopterina unimaculata n. sp. 


metallisch grün mit einer weisslichen Mittelstrieme, die Schulter metal- 
lischblau glänzend ; die Seiten des Rückenschildes weissschimmerd. Hin- 
terleib metallischblau (7) oder grün (9) glänzend, hauptsächlich an den 
Seiten weiss behaart. Vorderhüften und Schenkel, sowie die Metatarsen 
und das erste Tarsenglied der hinteren Beine bräunlich ockergelb; die hin- 
teren Schenkel und alle Schienen, alle Tarsen der Vorderbeine und die 
drei letzten Tarsenglieder der hinteren Beine schwarzbraun. Flügel (Fig. 6.) 
glashell, vor der Spitze ein brauner, nirgends scharf begrenzter Fleck. 
Schwinger hellgelb. — Länge des Männchens 6°5 mm., die des Weibehens 
(mit der Legeröhre) 6 mm. 


30. Asyntona Doleschalli O. S. 


Asyntona Doleschalli OSTEN-SACKEN, Annal. Soc. Ent. France, 1881. Bull. p. C; 
Id. Berliner Entom. Zeitschr. XXI. 1882. p. 293. fig.; v. p. Wurr. Catal. Dipt. 
South-Asia p. 182. 


Die Gattung Asyntona hat OstEen-SAckEn in den Annal. Soc. Ent. 
France und auch die Art A. Doleschalli kurz charakterisirt. In der Ber- 
liner Ent. Zeitschr. charakterisirt er die Gattung in ausführlicherer Weise 
und gibt auch die Abbildung der Art. OsrEN-SackEN bemerkt in dieser letzt- 


186 D: KOLOMAN KERTÉSZ 


genannten Schrift, dass er das Thier nicht kennt und die Gattung nebst 
der Art nur nach der von DoLEscHALL im Jahre 1859 gezeichneten Abbil- 
dung aufstellt. Es ist selbstverständlich, da die Aufstellung einer Gattung 
nur nach einer Skizze gemacht ist, wenn dieselbe auch richtig ist, sehr 
schwer zu sagen, ob die Gattungscharaktere vollständig sind: so sind 
diese Fehler nicht OsrEN-SACKEN, sondern DOoLESCHALL zuzuschreiben. Da 
die Abbildung DorsscHanr's nicht vollständig ist, und in einigen Theilen 
selbst falsch, kann das Thier doch nicht verkannt werden ; der ganze Kör- 
perbau und die Haltung der Flügel ist zu charakteristich. Deshalb ist es 
merkwürdig, dass diese so auffallende Art bis jetzt nirgends beschrieben 
ist, obzwar ich nicht zweifle, dass sie in mehreren Sammlungen vorhan- 
den ist. 

Brro, der einige Tage in Amboina zubrachte, sendete mehrere Exem- 
plare, so dass ich in der Lage bin, eine bessere Beschreibung dieser inter- 
essanten Art zu geben. 

Der metallisch schwarzblaue Kopf des Männchens ist viel breiter als 
der Thorax, der des Weibehens kaum breiter, doch ist der Kopf in beiden 
Geschlechtern in der Breite veränderlich. Das Untergesicht ist sanft aus- 
gehöhlt, in der Mittellinie mit einer Querfurche. Taster (Fig. 7. c) länglich 
eiförmig, dunkelbraun, beborstet, am Unterrande mit langen Borsten. Vom 
Unterrande der Augen bis zum Mundrande zieht sich eine gelbbräunliche 
Strieme. Ueber den Fühlern befindet sich eine länglich elliptische, die 
ganze Stirnbreite einnehmende, grob punktirte Querfurche, aus welcher 
eine bis zum Scheitel reichende, minder grob punktirte, entspringt. Die 
übrigen Theile der Stirn sind glatt, mit zerstreuten, mikroskopischen Haaren 
besetzt. Die Puntaugen sehr klein. Der Augenrand ist vom Untergesicht an- 
gefangen bis zum Scheitel mit kleinen, in Reihe gestellten, metallisch violett 
glänzenden Höckerchen geziert. Die einzelnen Fühlerglieder sind sehr ver- 
schieden. (Fig. 7, a). Das erste Glied ist fast viereckig, glänzend schwarz, 


Fig. 7. Asyntona Doleschalli O. S. — a Fühler: b Flügel; c Taster. 


am äusseren Rande mit stärkeren Borstenhaaren besetzt. Das zweite Glied 
ist entweder rundlich (hauptsächlich beim Weibchen), oder an der äusseren 
Spitze mit einem länglichen Fortsatz. Die Basis des Gliedes ist gelbbraun, 
weiss pubescent, die Verlängerung glänzend schwarz. Am oberen Rande 
befinden sich ausserordentlich starke, schwarze lange Dornen. deren Zahl 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 187 


veränderlich ist. Bei den Weibchen fehlen sie oft vollständig, oder ist nur 
die Spur derselben vorhanden, beim Männchen sind sie aber stark ent- 
wickelt und die Zahl veründert sich von eins.bis vier. Das dritte Glied ist 
elliptisch (bei den Weibchen scheint es beständig länglicher zu sein), mit 
weisser Pubescenz, und steht immer nach unten. Die Fühlerborste ist 
rückenständig, am Basaltheile des dritten Gliedes eingefügt, an der Basis 
etwas verdickt, gelbraun, gefiedert. Der metalliseh schwarzblaue Thorax ist 
länglich viereckig, ziemlich fein punktirt, das Schildchen ebenso gefärbt, 
halbkreisfórmig, ziemlich gross, sehr fein lederartig, rissig. Beide — 
Thorax und Schildehen — kurz, schwarz behaart. Hinterleib dreiringelig, 
violettblau glänzend, zerstreut, weitläufig, sehr fein punktirt, kurz 
schwarz behaart. Die Flügel (Fig. 7, b) sind gebrochen, gegen den Hinter- 
leib zu gebeugt, am Vorderrand und gegen die Basis rauchbraun. Discoidal- 
zelle gegen die Flügelspitze hin gerückt. Analzelle halb so lang, als die 
hintere Basalzelle ; Schwinger braun. Beine robust, metallisch schwarzblau 
glänzend, mit fahlgelber kurzer Behaarung. Mittelschienen mit einer kurzen, 
starken schwarzen Präapicalborste. Tarsen gelb, mit ebensolcher Behaarung. 
Länge 4£5— 5 mm. 

Die Art wurde von BiRó in Amboina im Monate Juni (1898) auf 
einem abgebrochenen Kukuruzfelde gesammelt, wo sich die Flege einzeln 
oder paarweise an der untere seite der Stengel und Blätter verkroch. 


31. Angitula cyanea Gump. 


Nerius cyaneus GuÉR. Voyage d. 1. Coquille, 301. pl. 91. f 11; v. n. Wurr. Catal. 
South-Asia Dipt. p. 165. 

Elaphomyia polita Sauxp. Trans. Ent. Soe. n. s. V. 416. pl. 12. fig. 6. et pl. 13. fig. 1. 

Angitula longicollis Wark. Proc. Linn. Soc. III. 123. 151; Id. ibid. V. 297. 96; Id. 
ibid. VI. 17. 57; Id. ibid. VII. 222. 96 et 230. 40. 

Angitula cyanea OsrEN-SACKEN, Ann. Mus. Gen. XVI. 481; v. pn. Wurr, Tijdschr. 
v. Entom. XXVIII. 233; Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 183. 


Ein Männchen und zwei Weibchen aus Erima. 
Bırö fand sie in der Dichte des Urwaldes an Blättern sitzend. 
Anmerkung. Die Art ist in van DER Wurps Catalog zweimal aufgeführt, 


nämlich zwischen den Nerius-Arten und unter Angitula, sie ist also von den 
Nerius-Arten zu streichen. 


39. Adrama selecta Warx. 


Adrama selecta WALK. Proc. Linn. Soc. III. 118. 139; Id. ibid. V. 296. 92; Id. ibid. 
VII. 997. 97; Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 479; v. p. Wuze. Catal. South- 
Asia Dipt. p. 184. 


188 D: KOLOMAN KERTÉSZ 


Enicoptera rufiventris WALK. Proc. Linn. Soc. V. 163. 64. 
Psila cruciata WALK. Proc. Linn. Soc. V. 296. 63. 


Zwei Pärchen aus Seleo und Erima. 


33. Euxesta prima O. 5. 


Euzxesta prima OsTEN-SACKEN, Ann. Mus. Gen. XVI. 470, v. n. Wurr. Catal. South- 
Asia Dipt. p. 184. 

Zu OsrEN-SACKEN's vorzüglicher Beschreibung kann ich noch bei- 
fügen, dass das Untergesicht, die Augenründer bis zum Scheitel und der 
Hinterkopf mit weissgrauer Pubescenz bedeckt sind. Der Thorax, Schild- 
chen und Hinterleib sind auch mit weissgrauer Pubescenz bedeckt; am 
Thorax befinden sich drei verschwommene, einander genäherte, das Schild- 
chen nicht erreichende graue Lüngsstriemen. Die Grósse variirt von 4 bis 
6:5 mm. 

Fünf Männchen und zwei Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen 
und Berlinhafen (Lemien). DrRó fing die Art an Sago Molassen. 


34. Diplochorda turgida Wark. 


Dacus turgidus WALK. Proc. Linn. Soc. VIII. 134. 10. 

Elaphomyia brevicornis SAuND. Trans. Ent. Soc. n. ser. V. 415. pl. 13. fig. 3 (ex parte). 

Dacus concisus WALK. Proc. Linn. Soc. V. 259. 79. 

Diplochorda turgida. OsrEN-SACKEN. Ann. Mus. Gen. XVI. 457; v. n. Wurp, Catal. 
South-Asia Dipt. p. 186. 


Zwei Pärchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 


35. Dacus fascipennis Wimp. 


Dacus fascipennis Wimp. Zool. Mag. III. 28. 42; Id. Aussereurop. Zweifl. II. 519. 9; 
v. D. Wurr. Tijdschr. v. Entom. XXIII. 181. 42. pl. 11. fig. 4. 

Bactrocera fasciatipennis Dor. Nat. Tijdschr. Ned. Ind. X. 412. 36. pl. 3. fig. 1. 

Strumeta conformis WALK. Proc. Linn. Soc. I. 34. 111. pl. 2. fig. 4. 

Dacus conformis Ost. Sack. Ann. Mus. Gen. XVI. 460. 

Dacus fascipennis et conformis v. n. Wurr. Catal. South-Asia Dipt. p. 186 et 187. 


Herr van DER Wurr, dem ich die Art mittheilte, macht mich auf- 
merksam auf die grosse Veränderlichkeit der Zeichnung am Thorax und 
Hinterleibe dieser Dacus-Art. Ich habe aus dem genueser Museum eine 
typische conformis Wank. gesehen, die in sämmtlichen plastischen Merk- 
malen mit der mir vorliegenden Art stimmt. Der Unterschied liegt darin, 
dass bei meinem Exemplare sich am Rückenschilde drei schmale Lüngs- 
striemen befinden, während bei conformis Wax. zwei breite auftreten ; 
ausserdem lässt die licht sepiabraune Farbe an der Flügelspitze von dem 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 189 


glashellen mehr frei, während bei conformis Wark. nur ein kleines Fen- 
sterchen frei bleibt — Unterschiede, die bei einer variirenden Form nicht 
in Betracht kommen können — und ich glaube daher, dass die obige 
Synonymie richtig ist. 

Ein Männchen von der Insel Bertrand (Taraváj). 


36. Minettia Lichtwardti n. sp, 


Gelbbraun. Untergesicht gerade herabsteigend. Fühlerborste schwarz, 
lang gefiedert. Thoraxrücken mit, den dritten Theil der Breite einnehmen- 
den, zwischen den Dorsocentralborsten liegenden, den Vorderrand des 
Thorax nicht erreichenden, glänzend schwarzen Längsstrieme. Hinterleib 
licht nussbraun; am vierten Ringe jederseits eine grosse, schwarze, fast 
viereckige Makel. Beine gelb. Tarsen etwas gebräunt. Flügel braun tingirt ; 
der Abstand der beiden Queradern so gross, als der der hinteren Quer- 
ader vom Flügelrande. — Länge 2°8 mm. 

Aus Friedrich- Wilhelmshafen und Erima: drei Männchen und ein 
Weibchen. 

Bis jetzt ist aus dem indo-malayischen Archipel nur eine Art, M. sig- 
nata v. p. Wuzr (Sumatra exp. Dipt. 52. pl. 3. fig. 12), bekannt, von wel- 
cher sie sich durch den grossen schwarzen Fleck am Thoraxrücken und 
durch die Hinterleibszeichnung unterscheidet. | 

Meinem Freunde B. Licurwanpr in Berlin zur Ehre benannt. 


\ 
\ 


| 


Teratocranum n. gen. Sapromyzidarum. 
(r£oas — Wunder, zoavoy = Schädel). 


Kopf (Fig. 8. a) breiter, als der Thorax, vorne plattgedrückt ; die 
Stirn mil einer am Augenrande mit Quereindrücken versehenen Schiele, 
die bis zur Mitte des Hinlerkopfes reicht. Fühler (Fig, 8. b) unter die 
Mitte des Kopfes, näher dem Mundrande gerückt: erstes Fühlerglied kurz, 
das zweite auf der Innenseite dem dritten aufliegend, vor» über das dritte 
thurmformig aufsteigend, mit ausserordentlich starken schwarzen Dornen 
auf dem Oberrande ; das dritte kurz, eifórmig ; Fühlerborste rückenstän- 
dig, an der Basis des dritten Gliedes eingefügt, an der Basis verdickt und 
an dieser Stelle kaum wahrnehmbar pubescent. Mundöffnung gross, Taster 
fadenförmig am Ende etwas erweitert. Die ‚Beborstung des Kopfes 
besteht aus je 2 Scheitel-, 2 sich kreuzenden Occipitoorbital-, 1 Ocellen- 
und 2 hintereinander gestellten Frontoorbitalborsten. Thorax nach hinten 
etwas absteigend, mit reihenförmiger, kurzer, schwarzer Beborstung. Es 


190 D: KOLOMAN KERTESZ 


stehen auf ihm je 3 Dorsocentral-, 1 Humeral-, 2 Præsutural-, 1 Supraalar-} 
2 Intraalar und 1 Præscutellar-Borste und am Schildchen je zwei Seutel- 
larborsten. Hinterleib eiförmig. Alle Schienen mit Præapicalborsten. Erste 
Längsader doppelt, im ersten Drittel der Flügellänge in die Randader 
mündend. Die Randader reicht bis zur Mündung der dritten Längsader ; 
dritte und vierte Längsader parallel; die Entfernung der beiden Quer- 
adern ist etwas kleiner, als die der hinteren Querader vom Flügelrande. 
Hintere Basal- und Analzelle klein. 


37. Teratocranum Beckeri n. sp. 


Lehmgelb. Stirne mit drei, kaum wahrnehmbaren dunkleren Längs- 
streifen. Fühlerborste an der Basis gelb, sonst schwarzbraun. Untergesicht 
mit sehr lebhaftem, seidenweissen Schimmer; Taster schwarz behaart. 
Rückenschild etwas grau bestäubt, mit Spuren von drei Längsstriemen. 
Akrostikalbórstchen sechszeilig. Schildchen an der Basis mit zwei drei- 
eckigen, dunkleren Flecken, die den Hinterrand nicht erreichen. Hinterleib 


Fig. 8. Teratocranum Beckeri n. sp. — a Kopf; b Fühler. 


etwas bestäubt, mit mehr oder weniger ausgeprägten trapezförmigen brau- 
nen Flecken in der Mittellinie des 2—4. Ringes. Der Fleck am zweiten 
Ring ist der grösste; die anderen nehmen in der Grösse nach rückwärts 
ab. Sämmtliche Ringe sind mit kurzen, der Hinterrand mit längeren Bor- 
stenhaaren besetzt. Beine gleichmässig schwarz beborstet; die Schenkel 
auf der Aussenseite mit einigen, kammartig gereihten längeren schwarzen 
Borstenhaaren. Flügel gebräunt; Schwinger gelbbraun. — Länge 2°5 mm. 

Drei Männchen aus Seleo (Berlinhafen). 

Ich widme die Art dem tüchtigen Kenner und Bearbeiter der Sapro- 
myziden, Herrn THeopor Becker in Liegnitz. 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 191 


38. Pachycerina flaviceps n. sp. 


Kopf quer, Stirn. sehr breit, rothgelb, bis vornehin beborstet. Fühler 
róthlichgelb; das zweite Glied mit einigen kurzen, schwarzen Dorsten- 
haaren; das dritte scheibenrund, an der Einfügungsstelle der Borste ge- 
bräunt. Die Fühlerborste ausserordentlich dick, braun, pubescent. Am 
Hinterkopf zwei dreieckige braune Flecke, die an ihrem unteren Ende mit 
einander durch eine breite braune Binde verbunden sind. Thorax, Schildchen 
und Hinterleib griinlich schwarz glänzend. Hinterleib vierringelig, mit, in 
teihen (an jedem Ring drei) gestellten, ziemlich langen, schwarzen Borsten. 
Beine hell, röthlichgelb, dicht schwarz beborstet: Ende der Vorderschienen 
und die Vordertarsen, sowie die Mittel- und Hinterschenkel dunkelbraun. 
Alle Schienen mit Præapicalborsten. Flügel rauchbraun, an der Wurzel 
und am Vorderrande gesáttigter, irisirend. Flügelrandader bis zur vierten 
Längsader reichend, sehr fein gedornt. Erste Lüngsader am ersten Drittel 
in die Randader mündend. Discoidalzelle mit der hinteren Basalzelle ver- 
schmolzen. Schwinger gelb. — Länge 1:5 mm., Flügellänge 178 mm. 

Ein Weibchen (2) ; Friedrich- Wilhelmshafen 1896. VI. 

Die Gattung Pachycerina ist bisher nur aus Europa (2 sp.) und Nord- 
Amerika (1 sp.) bekannt. Die oben beschriebene Art unterscheidet sich von 
den übrigen durch das nicht verlängerte, sondern runde dritte Fühlerglied, 
was vielleicht zur generischen Trennung veranlassen möchte. Vorlàufig ' 
lasse ich sie aber in der Gattung Pachycerina. 


39. Oscinis argyropa n. sp. 


Stirne vorspringend, gelb, mit einem lichteren dreieckigen Eindruck ; 
unter den Ocellen ein grauer Fleck. Die Stirnleisten bis vorne mit einer 
Reihe von stärkeren schwarzen Borsten. Drittes Füblerglied fast scheiben- 
rund, gelb, am Oberrande gebräunt. Die Fühlerborste ist stark, braun, 
lang, pubescent. Untergesicht lichtgelb, etwas ausgehöhlt, weit unter die 
Augen reichend. Taster schmal, lichtgelb. Die Augen von der kurzen 
Pubescenz silberweiss schimmernd. Thoraxrücken grünlichgrau, kaum 
etwas glänzend, mit sehr kurzer, schwarzer Behaarung dicht besetzt: die 
Seiten des Thorax sind glänzend schwarz. Schulterschwiele gelb, von wel- 
cher eine gleichfärbige, schmale Linie sich zur Flügelwurzel zieht. Schild- 
chen weissgelb. Hinterleib rothbraun, glänzend, mit schmalen, gelblichen 


Hinterrandsäumen am 3—5. Ring. Beine lichtgelb, mit silberweisser Pubes- 
cenz. An der Unterseite der vorderen Hüften befindet sich ein brauner Fleck ; 
auf der Mitte der Vorder- und Mittelschenkel ein schmaler brauner Ring, 


der sich auf dem Hinterschenkel so ausbreitet, dass er den grössten Theil 


192 D: KOLOMAN KERTESZ 


des Schenkels einnimmt. Auf allen Schienen befinden sich zwei schwarze 
tinge: der eine, schmälere, vor der Wurzel, der andere, breitere, an der 
Spitze. Das letzte Fussglied der Vorder- und Mittelbeine, sowie die drei 
letzten Glieder der Hinterbeine sind schwarz. Flügel hyalin, irisirend. 
Schwinger gelblichweiss, — Länge 2'2 mm. 

Ein Weibchen aus Friedrich- Wilhelmshafen. 1896. VI. 


40. Oscinis papuana n. sp. 


Stirne breit, bis vornehin beborstet, röthlichgelb, mit einem glänzend 
schwarzbraunen Dreiecke, dessen Basis dem Scheitel aufliegt, während die 
Spitze zwischen die Fühler reicht. Ueber den Fühlern befindet sich ein 
halbmondförmiger, rothbrauner, schwarzbegrenzter Fleck. Augen dicht, 
silberweiss pubescent. Fühler kurz, rothgelb ; das dritte Glied nierenfórmig, 
sehr kurz behaart, am oberen Rande schwarz. Fühlerborste gerade vor- 
stehend, schwarz, kurz gefiedert. Untergesicht gelbbraun ; Taster schwarz. 
Thorax glänzend schwarz, kurz, weissbehaart; die Behaarung ist in Reihen 
geordnet, und bildet drei Längsstriemen. Schulterschwiele braungelb. 
Schildchen glänzend schwarz, die Spitze gelb, Hinterleib schwarz, glän- 
zend, fahlgelb behaart. Beine hell rothgelb, die Schenkel an der Spitzen- 
hälfte schwarzbraun. Tarsenglieder der Vorderbeine gebräunt. Flügel 
gebräunt; Randader bis zur Mündung der vierten Längsader reichend, an 
ihrer ganzen Länge fein behaart. Discoidalzelle mit der hinteren Basal- 
zelle verschmolzen. Schwinger lichtbraun. — Lange 1:6 mm. 

Seleo, Berlinhafen. 


41. Oscinis albitarsis n. sp. 


Stirne und Untergesicht rothgelb. Zwischen dem Augenrande und 
den Punktaugen fängt eine Furche an, die schräg verlaufend, zwischen den 
Fühlern endet. Stirne bis vornehin beborstet. Punktaugenhöcker braun. 
Fühler kurz; erstes und zweites Glied schwarz, mit abstehender, silber- 
weisser, kurzer Behaarung. Schildchen glänzend schwarz, mit gelber Spitze. 
Hinterleib kurz, herzförmig; erster Ring rothgelb, die übrigen glänzend 
braun, mit lichteren Hinterrandsäumen. Unterseite des Hinterleibes gelb. 
Schenkel und die mit langer, gekrümmter Apicalborste versehenen Schie- 
nen der Hinterbeine schwarz; die vorderen Schienen gebräunt. Tarsen 
gelblichweiss. Hinterschenkel verdickt. Flügel etwas getrübt. Randader bis 
zur Mündung der vierten Längsader reichend ; Discoidalzelle mit der hin- 
teren Basalzelle verschmolzen. Schwinger weiss. — Länge 2 mm. | 

Ein Weibchen aus Erima. 1896. XI. 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. 193 


Diese Art ist mit Oscinis femorata Warx. (Proc. Linn. Soc. IV. 
p- 167) verwandt, da die Färbung der Beine ziemlich übereinstimmt und 
die Hinterschenkel verdiekt sind, doch durch die Färbung des Kopfes und 
Leibes genügend verschieden. 


42. Apsinota pictiventris v. p. Wurr. 


Apsinota pictiventris v. n. Wurr. Tijdschr. v. Entom. XXX. 180. pl. 11. fig. 13—15; 
Id. Catal. South-Asia Dipt. p. 203. 


Diese sehr zierliche Art, die van DER Wuzp aus Java beschrieben hat, 
sammelte BrRó in einem weiblichen Exemplare in Erima. 


Erima * n. gen. Drosophilidarum. 


Die Gattung gleicht in ihrem Habitus einer Drosophila. Kopf, halb- 
kugelig, hinten schwach ausgehöhlt, etwas breiter als der Rückenschild. 
Stirne mehr als den dritten Theil der Kopfbreite einnehmend, gegen die 
Fühler verengt. Untergesicht kurz, etwas ausgehöhlt. Backen schmal. 
Augen gross. Fühler fast so lang, als das Untergesicht; Borste nackt. Am 
Mundrande eine schwache Borste. Rüssel ziemlich kräftig. Taster? —. 
iückenschild verhältnissmässig gross, gewölbt, nach hinten absteigend. 
Schildehen gross, aufgeblasen, mit vier Borsten. Hinterleib vierringelig, 
kurz, kaum so lang, als der Rückenschild, fast dreieckig. Beine kurz: 
Schienen ohne Präapiealborste. Flügel länger als der Hinterleib; Rand- 
ader bis zur Mündung der dritten Längsader reichend. Erste Längsader 
nahe der Flügelbasis in den Flügelvorderrand mündend. Discoidalzelle 
von der hinteren Basalzelle durch eine Querader getrennt. Schüppchen 
rudimentär. 


43. Erima fasciata n. sp. 


Stirn und Untergesicht matt dunkelbraun. Fühler gelbbraun; das 
zweite Glied mit einer Borste am Oberrande; drittes oval; Borste dünn, 
lang, nackt. Augen des trockenen Insektes karminroth. Hinterkopf matt, 
schwarzbraun, mit zwei kielförmigen Eindrücken am Scheitelrande ; Augen- 
hinterrand weiss schimmernd. Rückenschild und Schildehen chokolade- 
braun, matt mit grauem Schimmer und Spuren zweier grauen Längsstrie- 
men. Erster Hinterleibring röthlichgelb, auf den äusseren Oberecken mit 
je einem braunen Fleck. Zweiter und dritter Ring am Vorder- und Hinter- 


* Eigenname. 


194 D: KOLOMAN KERTÉSZ. 


rand róthlichgelb, am Hinterrand ausserdem in gewisser Richtung (von 
der Seite) gesehen, silberschimmernd, und in der Mitte mit einer breiten, 
schwarzbraunen Binde: fünfter Ring am Vorderrand róthlichgelb, sonst 


Fig. 9. Flügel von Erima fasciata n. sp. 


schwarzbraun. Beine licht gelbbraun ; die äusserste Spitze der Schienen 
gebräunt. Flügel (Fig. 9) hyalin, irisirend. Schwinger gelb. — Länge 2:2 mm. 
Erima, 1896. 11. XI. 


. 44. Desmometopa singaporensis n. sp. 


Untergesicht und Stirn hell aschgrau bestäubt, letztere mit einer 
M-fórmigen, mattschwarzen Zeichnung, in deren obere Einbuchtung sich 
das grau bestäubte Ocellendreieck einkeilt. Die Augenränder und die, 
dureh die zwei Schenkel der M-fórmigen Zeichnung freigelassene asch- 
grauen Striemen sind ihrer ganzen Länge nach beborstet. Hinterkopf 
aschgrau bestäubt. Backen sehr schmal. Stamm des Rüssels glänzend 
schwarz, der schmale, zurückgeschlagene Theil gelbbraun und dadurch 
sehr auffallend, mit einigen kürzeren und längeren Borsten. Die grossen 


Fig. 10. Flügel von Desmometopa singaporensis n. sp. 
Taster sind schwarzbraun über den Mundrand vorragend, am ihren Ende 
erweitert und beborstet. Am Mundrande befindet sich je eine starke 
Borste. Fühler schwarz, das dritte Glied rundlich ; die Borste fast so lang, 
wie der Kopf, am Grunde verdickt, pubescent. Thoraxrücken etwas glän- 
zend, grünlichgrau, dicht, kurz beborstet. Schildchen ebenso gefärbt, mit 
vier Borsten; die an der Spitze stehenden kreuzen sich. Pleuren schwarz, 
matt bestäubt. Hinterleib eiförmig, schwarz, kaum etwas glänzend, mit 


DIPTEREN AUS NEU-GUINEA. ' 195 


anliegender, kurzer Beborstung. Beine schwarz, die drei ersten Tarsenglieder 
röthlichbraun ; Hinterschienen von den Seiten etwas zusammengedrückt, 
unten geradlinig, oben sanft convex. Flügel (Fig. 10.) hyalin, irisirend. Die 
dicke Randader reicht bis zur Mündung der vierten Längsader und ist der 
ganzen Länge nach beborstet. Die ebenfalls dicke erste Längsader mündet 
im ersten Viertel des Vorderrandes in die handader: zweite, dritte und 
vierte Längsader fast parallel; die fünfte vor der Flügelmitte in den 
Hinterrand endigend. Der Abstand der zwei Queradern ist halb so gross, 
als der der hinteren Querader vom Flügelrande. Schwinger róthlichbraun. — 
Länge 2:3— 2:5 mm. n 

Singapore, Brnó, 1898. 

BrRó sandte die Exemplare mit einem Zettel: «M. nigrum», und 
mit der Bemerkung: «lebt gleicher Weise als die europäische Art, und 
erscheint sofort, wenn eine Spinne oder ein Harpaclor eine Biene tódtet».* 


* Ueber die Lebensweise der Desmometopa-Arten handelt BiRós Artikel in 
diesem Hefte der Term. Füz. und Prof. J, Mix’s Abhandlung in der Wiener Ent. 
Zeitung XVII. Jahrg. 1598. p. 146. 


(Separatim editum est die 10. mensis Martii 1899.) 


TERM ESZETR AJZL FÜZETEK. 1899. 


ASZTALKÖZÖSSEG A LEGYEKNEL. 


Bırö Lasostol Uj-Guineäban. 


COMMENSALISMUS BEI FLIEGEN. 


Von Lupwie Brré in Simbang (Neu-Guinea). 


Haza küldött jegyzeteimben leirtam egy kis legyecske különös visel- 
kedését, hogy egy rablólégy hátán lovagol. Dr. Kerrisz KÁLMÁN a Terme- 
szelrajzi Füzetek 1S97-iki folyamában «Uj-Guinea légyfaunájából» czim 
alatt közli a szóban forgé legyek neveit is. Az Asilida az Ommalius minor 
Dor., lovasa pedig az Ayromyza mimulissima v. n. WuLP új faj. 

Azóta újra találkoztam e két együtt élő legygyel, sőt megtaláltam a 
megfejtését az őket összekapcsoló viszonynak. 

Az idén junius közepén hajónk egy napig időzött a Molukka-szige- 
teken Amboina kikötőjében, s jó alkalmam akadt kissé körültekinteni ez 
érdekes helyen. Kivált azért óhajtottam látni, mert növényzete és állat- 
világa leghasonlóbb az uj-guineaihoz. A hajóról a város fölött elvonuló 
hegy erdőkoszorúzta gerinczét szemeltem ki, s az idő rövidsége miatt csak 
rovarászatra kivántam szorítkozni. A délelőtt s a déli órák gyorsan elteltek 
darazsak és vadméhek gyüjtésével, mik egy Verbenacea-fele gyom viragain 
röpkedtek ; de legtöbb időmet arra fordítottam, hogy lehető nagy számmal 
fogjak össze egy feltünő szarvaslegyet, a mi talán az Achias * nembe tar- 
tozik. Learatott kukoricza-földön a szárakon és levelek alsó lapján huzódott 
meg egyenként vagy párjával, s ültében úgy a hátára húzodva van a 
szárnya, hogy épen nines légyformája, hanem inkább (foccinellidának vagy 
Coplosoma-alakü pajzsos poloskának látszik. 

A délutáni órákban egy domboldalon levő fiatal fás erdőbe vonultam, 
hol a legelső, mi a szemembe tünt, az Ommalius minor volt, a mint egyik 
száraz ágról a másikra röpkedett előlem. Természetesen most csupán ő lett 
a figyelmem tárgya. 

Pár lépésnyi távolból mozdulatlanul tartottuk szemmel egymást. Az 


* A szóban levő légy az Asyntona Doleschalli O. S. Lásd megelőző ezikkemet 
(30. sz.) Dr. Kertész K. 


ASZTALKÖZÖSSEG A LEGYEKNÉL. 197 


Ommatius nem ült üres kézzel, hanem egy kis Trigoniida-tiiesdk hulláját 
tartotta karmai közt; lovasát nem vettem észre. Bár közel voltam hozzá, 
elővettem a zsebemben levő szinházi látócsövet s azon keresztül kezdtem 
nézegetni. 

S ime, azonnal megkaptam a megoldását is a csodálatosnak látszó 
együttélés kérdésének! Ott volt az Agromyza is, most már nem is párjá- 
val, hanem harmad magával, de most épen a prédán nyalakodtak. Tehát 
commensalistája az Agromyza minutissima az Ommatius minornak. 
Fürgén futkároztak a holt tücskön, megálltak lakomázni, felszaladgáltak a 
rablólégy hátára, meg leszálltak az agra; futkároztak, röpdestek, egy per- 
czig se tudtak nyugodtan ülni. 

Még csak az maradt hátra, hogy ellenőrizzem megfigyelésem helyes- 
ségét. Órákig elmulatoztam azután részint ezzel a legelső társasággal, 
részint másokkal, miket a kis erdőben találtam. Az Ommatius itt épen 
nem volt ritkaság. 

Ez a symbiotikus viszony egy európai legyecskét juttatott most is az 
eszembe, mely szintén határozottan commensalista, csakhogy másképen 
viselkedik s épen nem lovagol, a Desmometopa M-migrum kis legyet. Ott- 
hon sokszor megfigyeltem ennek a szokását, s mert úgy sem emlékszem, 
hogy valaki leirta volna, most alkalmilag elbeszélem azt is, a mit róla 
tudok. 

A Desmomelopal füvön, bokrokon hálózva sohase találtam magában, 
hanem mindig valami olyan ragadozó rovarnak a prédáján nyalakodva, a 
mi valami méhet, darazsat, legyet vagy lepkét evett. Legelsőben is azzal 
tünt fel nekem, hogy légy létére nem fél a póktól, hanem épen annak az 
ételéből vele eszik. (Lásd: Pókkal lakmározó legyek. Rovartani Lapok. 
1885. p. 250—251). Azután sokszor láttam virágokon lakó Misumend és 
Thomisus pókokkal, nemkülönben Asilus nemű rablólegyekkel. De leg- 
többször találkoztam vele Fiume és Buccari környékén a Paliurus acu- 
lealus virágzásakor. Ezen huzódtak meg a nagy Harpactor hracundus 
poloskák, rendesen az Apis mellifica mézgyüjtő dolgozóira vadászva. 
A holt méhen levő virágpor s az édes nedvek különösen sok Desmomelopu 
M-nigrum legyet csaltak oda. Ha a Harpactor még csak lesben állott, 
sohase láttam legyet ólálkodni körülötte, de mindannyinál megjelentek, ha, 
már terített asztal kinálkozott. De itt is sokat tartanak Desmomelopdek 
arra, hogy a vadász társaságában egyenek ; mihelyt elvettem onnan a Har- 
pactort, hiába tettem ki csalónak a méh hulláját, egy se jött rá; úgy azon- 
ban megtudtam csalni őket, hogy megölt poloskát állítottam a méh mellé. 

Desmometopa legyekkel Singaporeban találkoztam újra ennek az ev- 
nek április havában. Éjjel egy Apis florea FABR. var. andreniformis DM. 
fészket fogtam be, teljes lakosságával; másnap dél tájtól kezdve a méhek 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 14 


198 BIRÓ LAJOS 


hulláira s a szaritni kitett sejtekre egyes apró legyek kezdtek szalldogalni. 
Kónnyen fel lehetett ismerni a homlokukon levó M-jegyról. Mozdulataik- 
ban, repülésük mödjaban teljesen hasonlitottak európai rokonaikhoz. Azt 
hiszem ez után, hogy tömegesen megölt méhekre és viaszkészletükre 
Európában is megjelenik az M-nigrum faj is. 

Az uj-guineai és amboinai Ayromyza minulissima szokásai mások, 
mert nem csupán a kész prédára jő, mint a Desmonelopa, hanem nap 
közben is hű kiséróje az Ommatiusnak, átéli vele a vadászat izgalmait.s 
gazdájával osztozik a zsákmányon. 

Az amboinai erdőben hálómba keritettem az egész társaságot, azután 
futni engedtem előbb az Agromyzákat, végül az Ommatiust. Könnyű volt 
újra megkapnom a rablólegyet, mert 15— 20 lépésre megint letelepedett s 
bár most már óvatosabb lett, türelemmel és jó hosszú nyelű hálóval 
némelyiket háromszor-négyszer is befogtam. De már akkor újra ott voltak 
a kis legyek is. 

Arról kellett még megbizonyosodnom, hogy mindig ugyanazok az 
Agromyzák vannak-e vele? Beszoritottam az egyik legyecskét a háló csücs- 
kébe, addig zavartam, mig lecsiphettem a pincetta hegyével a piczi szárny- 
ból egy még piczibb darabkát; így megjegyezve felismerhettem, hogy két- 
szer is visszajött, pedig másodszor már 10—12 lépésnyire a gazdájától 
bocsátottam szabadon. Mert később azzal könnyítettem a kisérlet módján, 
hogy az Ommatiust egyszerűen odatüztem gombostüvel az ág végére. 

Mindenik Ommatiusnak nincsen legyecskéje, sok a nélkül csatangol : 
olyikon csak egy van, máson kettő-három ; ennél többet nem láttam. 

Dicséretet mondhatnék az Ayrommyza hűségéről. Gazdát nem köny- 
nyen cserél. Néhány magában járó rablólegyet tűztem az ágra, azután köze- 
lükben eresztettem szabadon a kis legyeket, miknek megöltem a gazdáju- 
kat. De mind elszéledeztek, egy se pártolt a kiszemeltekhez. 

Talán" még több jó tulajdonságot is fedezhettem volna fel bennük, de 
lenn a kikötőben indulásra kürtölt a hajó, a miről én úgy tudtam, hogy 
másnap reggelig marad. Hanyatt-homlok rohantam le a hegyről, pedig 
még egyet se tettem el gyűjtés czéljából, Y csak megfigyelésükre szoritkoz- 
tam. Megsarczolt ugyan az istenfélő mohamedán csónakos, a ki látta szo- 
rult helyzetemet, de még idejében vitt a hajóhoz, melynek épen a horgo- 
nyait huzták fel. Különben két hónapig, míg a legközelebbi hajó indul Uj- 


* A mi elég hiba volt, mert BiRó Singaporeból hasonló kis legyet küldött, 
mely azonban nem a Desmometopa minutissima v. D. W. fajhoz tartozik, hanem 
egy új faj, melyet az előző czikkemben Desmometopa singaporensis név alatt irtam 
le s a legkevésbbé sincs kizárva, hogy az amboinai kis commenalista szintén egy 
inás fajhoz tartozik. Mint ismeretes, a Desm. minutissima v. n. W. Uj-Guineából 
(Seleo, Berlinhafen) van leirva. Dr. Kertész K. 


ASZTALKÖZÖSSEG A LEGYEKNEL. 199 


'Guineába, minden gyüjtóeszkóz hiányában úgyse tehettem volna egyebet, 
mint tovább tanulmányozni az Ommatius és Agromyza példás barátságát. 


* * * 


Pókkal vendégeskedó legyek. — Azt hinnök a legyekról, hogy azok 
a pókoktól a legnagyobb mértékben rettegnek, s a mint csak észreveszik e 
folyton reájuk vadászó ellenséget, a bekóvetkezhetó veszedelem elól azon- 
nal odább állani igyekeznek. Pedig nincsen egészen ügy, mert a legyek 
közmondásos szemtelensége a pókokkal szemben sem tagadja meg magát ; 
a legyek még a pókok lakomájához is oda furakodnak, ha kilatasuk van rá, 
hogy a mellett ök is nyalakodhatnak. 

A mult nyáron többször voltam tanúja a legyek ebbeli élelmességének. 
A hivatlan vendégek mindig a Desmometopa M-atrum Merc. és M-nigrum 
Zxrr. apró legyek voltak. 

A budai Gellérthegy déli lejtőjén augusztus 2-án délután egy ernyős 
virágon egy lesből vadászó sárgásfehér pókot, az alakoskodó készegpókot 
(Misumena vatia Cr.) vettem észre, a mint egy megölt méh (Apis melli- 
fica) hulláján lakmározott, miközben számtalan apró légy rajzott körülötte. 
A szokatlan látvány engem ís figyelmessé tett, és egészen közelről szem- 
ügyre vettem az egész társaságot. Mig a pók a nyaka táján megharapott 
méh nedvét szivogatta, addig az apró legyek a méh virágporos lábaira és 
potrohára telepedtek és mit sem törődve a pókkal, élvezték a fáradság nél- 
kül nyert eledelt. Sőt néhány légy olyan vakmerő volt, hogy egészen a pók 
szájához tolakodott és ott nyalakodott, mig a többi, alkalmas helyet ke- 
resve, a pók fején és testén a legnagyobb fesztelenséggel futkározott. A pók, 
úgy látszik, nagylelkűen oda engedte nekik lakomájának hulladékait s egy 
pillanatra sem hagyta abba az evést; csak a mikor már a szája körül és a 
saját testén zsibongó tányérnyalók szemtelenkedését megsokalta, tett egy- 
-egy türelmetlenkedő mozdulatot és lábaival közéjük csapott. A megriadt 
legyek erre szétrebbentek, de azonnal ismét csak vissza szálltak, a nélkül 
‚azonban, hogy a rendreutasítás után legalább egy kissé szerényebben visel- 
ték volna magukat. Egy idő mulva aztán az egész lakomázó társaság 
.gyüjtő-üvegembe került. 

E legyek azonban nemcsak a pókok, hanem másféle ragadozó rovarok 
lakomájához is oda furakodnak. Ezt szintén f. év junius 7-én tapasztaltam 
à budai kincstári erdőnél, a hol egy Zygæna-lepke testén lakmározó rabló- 
légy (Machimus ruslicus Mere.) zsákmányára gyültek. A tányérnyalók 
azonban ez esetben mind a Desmometopa M-atrum fajhoz tartoztak. 


x 


200 LUDWIG BIRÓ 


In meinen nach Hause geschickten Aufzeichnungen beschrieb ich das 
sonderbare Verhalten einer kleinen Fliege, die auf dem Rücken einer 
Raubfliege reitet. Herr Dr. KoLoman KERTÉSZ berichtete in seinem «Dipte- 
rologisches aus Neu-Guinea» betitelten, im 1897-er Jahrgang der Terme- 
szetrajzi Füzetek erschienenen Artikel über die betreffenden Fliegen. Die 
Asilide war Ommalius minor Dor. ihr Reiter hingegen die neue Art 
Agromyza minutissima v. n. Wurr. 

Seit dem begegnete ich abermals den beiden zusammen lebenden 
Fliegen und fand auch die Erklärung des sie verknüpfenden Verhältnisses. 

Mitte Juni dieses Jahres rastete unser Schiff einen Tag lang im 
Hafen von Amboina (Molukken), wobei ich gute Gelegenheit, fand an die- 
sem interessanten Orte Umschau zu halten. Ich fühlte mich besonders aus 
dem Grunde angezogen, da seine Pflanzen- und Thierwelt der von Neu- 
Guinea am nächsten steht. Schon vom Schiffe aus habe ich mir den sich 
oberhalb der Stadt hinziehenden waldumkränzten Bergrücken auserkoren 
und entschloss mich die mir zur Verfügung stehende kurze Zeit nur der 
Insectenwelt zu widmen. Die Vormittags- und Mittagsstunden vergiengen 
schnell mit dem Sammeln von Wespen und wilden Bienen, die sich um 
die Blüthen eines Verbenaceen-ähnlichen Unkrautes umhertummelten, die- 
meiste Zeit opferte ich aber dem Sammeln einer auffallenden gehórnten 
Fliege, die vielleicht in die Achias-Gattung gehórt.* Auf einem abgebro- 
chenen Kukuruzfelde verkroch sich diese Fliege einzeln oder paarweise an 
der unteren Seite der Stengel und Blätter und schlug ihre Flügel während 
dem Sitzen dermassen über den hücken, dass sie gar keine Fliegenform 
hatte, vielmehr sich einer Coccinellide oder einer Coplosoma-artigen 
Schildwanze ähnlich gestaltete. | 

In den Nachmittagsstunden zog ich mich in einen jungen Wald zu- 
rück, wo mir zu allererst der Ommatius minor in die Augen fiel, wie er 
vor mir von einem dürren Ast auf den anderen flatterte. Natürlich schenkte 
ich ihm von nun an mein ungetheiltes Interesse. N 

Aus einer Entfernung von einigen Schritten hatten wir uns scharf 
ins Auge gefasst. Der Ommatius sass nicht mit leerer Hand, hielt viel- 
mehr zwischen seinen Klauen die Leiche einer Tripontiden-Grille ; seinen 
Reiter konnte ich nicht gewahren. Obzwar ich mich in seiner unmittel- 
baren Nähe befand, nahm ich doch mein Theaterglas hervor und begann 
ihn durch dieses zu beobachten. Hierbei fand ich momentan den Schlüssel 
dieses so seltsam erscheinenden Zusammenlebens. Ich gewahrte sogleich 
die Agromyza und zwar zu dritt, wie sie eben an der Beute herumleckten. 


/ 
2 


* Die betreffende Fliege ist Asyntona Doleschalli O. S. — Siehe meinen vor-— 
stehenden Artikel (No. 30). Anm. von Dr. K. Kertesz. 


COMMENSALISMUS BEI FLIEGEN. 201 


Agromyza minutissima ist also der Commensalist von Ommatius minor! 
Die Thierchen hüpften behend an der Leiche der Grille umher, rasteten 
um zu schmausen, liefen auf den Rücken der Raubfliege und stiegen wieder 
auf den Ast herab, liefen, flogen hurtig umher und konnten keine Minute 
ruhen. 

Es blieb mir nur noch übrig, die Richtigkeit meiner Beobachtung zu 
controlliren. Nachher unterhielt ich mich noch stundenlang theils mit die- 
ser ersten Gesellschaft, theils mit anderen, im kleinen Wäldehen vorgefun- 
denen. Ommatius war hier durchaus keine Seltenheit. 

Dieses eigenartige Verhältniss erinnerte mich lebhaft an eine kleine 
europäische Fliege, die Desmomelopa M-nigrum, die auch ein entschiede- 
ner Commensalist ist, sich aber anders geberdet und durchaus nicht reitet. 
Zu Hause hatte ich oft Gelegenheit, die Gewohnheit dieser Fliege zu be- 
óbachten, und indem ich mich nicht entsinnen kann, dass jemand dies 
beschrieben hätte, erzähle ich bei dieser Gelegenheit, was ich über sie in 
Erfahrung gebracht habe. 

Desmometopa fand ich auf Gräsern und Gebüschen kötschernd nie 
allein, sondern immer an der Beute eines solehen Raubinsectes schmau- 
send, welches eben eine Biene, Wespe, Fliege oder einen Schmetterling 
erbeutete. Zu allererst fiel sie mir dadurch auf, dass sie, trotzdem sie eine 
Fliege ist, keine Furcht vor Spinnen hatte, vielmehr am Mahle dieser mit 
ihnen zugleich theilnahm.* Nachher sah ich sie oft mit auf Blumen woh- 
nenden Misumena- und Thomisus-Spinnen, so wie auch mit Asiliden 
vergesellschaftet. 

Am häufigsten begegnete ich ihr in der Gegend von Fiume und Buc- 
cari zur Blüthezeit des Paliurus aculeatus. Die Blüthen beherbergten die 
‚grosse Raubwanze Harpactor iracundus, die gewöhnlich auf die Arbeiter 
von Apis mellifica Jagd machten. Der ihren Körper bedeckende Blüthen- 
staub und die süssen Säfte lockten viele Desmomelopa M-nigrum an. So 
lange Harpactor noch auf der Lauer stand, erschien noch keine Fliege, 
sobald aber der Tisch gedeckt war, gesellten sie sich allsogleich hinzu. Sie 
scheinen viel darauf zu halten, nur in Gesellschaft des Jägers zu schmau- 
sen, denn wenn ich den Harpactor entfernte, bot ich ihnen vergebens die 
Bienenleiche an, es kam keine darauf; es gelang mir aber, sie auf die Weise 
zu hintergehen, dass ich neben die Biene die getödtete Wanze hinlegte. 
Übrigens müssen sie eine gute Nase haben, da sie von einem trockenen 
oder vor einigen Stunden getödteten Harpaclor durchaus nicht angelockt 
werden. 


* «Pókkal vendégeskedó legyek» Rovartani Lapok, Budapest, II. 1885. 
p. 250—251. Siehe den Anhang dieses Artikels. 


902 LUDWIG SIRÓ 


Desmometopa-Fliegen begegnete ich wieder in Singapore im Monate- 
April dieses Jahres. Eine Nacht sammelte ich ein Nest von Apis florea 
Fagr. var. andreniformis Sm. ein, mit einer ganzen Inwohnerschaft und 
vom folgenden Mittag an kamen auf die Bienenleichen und auf die zum 
trocknen ausgelegten Zellen einzelne kleine Fliegen angeflogen. Sie waren 
an dem M-förmigen Stirnzeichen leicht zu erkennen und geberdeten sich in 
ihren Bewegungen und in der Art des Fluges ganz wie ihre europäischen 
Verwandten. Dem zufolge glaube ich jetzt, dass Desm. M-nigrum, auf 
massenhaft getödtete Bienen und Waben auch in Europa angeflogen 
käme. 

Die Gebräuche der Agromyzua minutissima von Neu-Guinea und 
Amboina sind ganz verschieden, da sie nicht nur auf die fertige Beute 
stósst, wie Desmometopa, sondern den Ommatius auch tagsüber treulichst 
begleitet, mit ihm die Erregung der Jagd theilt und dann an dem Schmause- 
theilnimmt. 

Im Walde von Amboina fing ich die ganze Gesellschaft ein, dann 
liess ich zuerst die Agromyzen und nachher den Ommatius laufen. Es 
war ein Leichtes, die Raubfliege wieder zu erhaschen, da sie sich in einer 
Entfernung von 15—20 Schritten bald niederliess und obzwar sie jetzt 
schon vorsichtiger geworden ist, konnte ich manches Individuum mit ge- 
höriger Geduld und einem langstieligen Netze ausgerüstet 3-—4-mal ein- 
fangen. Zu meinem Erstaunen waren aber die kleinen Fliegen bereits 
wieder alle auf ihren Rücken versammelt! 

Ich wollte noch darüber Gewissheit erlangen, ob es auch immer die-- 
selben Agromyzen waren? Aus dem Grunde jagte ich ein Exemplar in den 
Zipfel des Netzes und zupfte mit meiner Pincette von seinem winzigen 
Flügel ein noch winzigeres Stückchen ab und auf die Art erkennbar 
gemacht, gewahrte ich, dass es zweimal zurückkam, obzwar ich es zum 
zweitenmale schon in einer Entfernung von 10—12 Schritten losgelassen 
hatte. Später erleichterte ich das Experiment derart, dass ich den Omma- 
lius einfach an ein Astende anspendelte. 

Es hat aber nicht jeder Ommatius seine Fliegen, viele streifen ohne 
ihnen herum ; mancher beherbergt nur eine, mancher zwei bis drei, mehr 
aber keiner. 

Die Treue der Ayromyza kann ich entschieden loben. Sie wechselt 
nicht leicht ihren Gastgeber. Ich spendelte einige allein umherstreifende 
Raubfliegen an einen Ast und liess dann in ihrer Nähe die kleinen Fliegen 
frei, deren Wirth ich getödtet hatte. Alle stieben auseinander, keine gesellte- 
sich den auserkorenen an. 

Vielleicht hätte ich an ihnen auch noch mehr anziehende Eigen- 
schaften wahrnehmen können, wenn unten im Hafen das Aufbruchssignal 


COMMENSALISMUS BEI FLIEGEN. at 203 
nicht ertönt wáre. Über Dick und Dünn rannte ich dem Schiffe zu, wenn- 
gleich ich noch kein einziges Exemplar zu Sammlungszwecken aufbewahrt 
hatte * und-mich lediglich auf Beobachtungen beschränkte. Dem gottes- 
fürchtigen Mohamedaner, der mich zum Schiffe ruderte, kam meine 
schwierige Situation gar wohl zu Statten, ich war aber herzlich froh das 
Schiff, das eben seine Anker lichtete, noch im letzten Augenblicke erreicht 
zu haben, sonst hätte ich durch zwei Monate, bis das nächste Schiff nach 
Neu-Guinea abgegangen wäre, aller Sammelapparate baar ohnehin nichts 
anderes wahrnehmen können, als mich an der beispielslosen Freundschaft 
von Ommatius und Agromyza zu ergótzen.» 


* x * 


Bei Spinnen schmarotzende Fliegen.** Man würde glauben, dass sich 
die Fliegen im höchsten Grade vor den Spinnen fürchten und sobald sie 
die fortwährend auf sie Jagd machenden Feinde erblicken, vor der sie 
bedrohenden Gefahr Reissaus nehmen. Dem ist aber nicht so, da die 
sprichwörtliche Unverschümtheit die Fliegen auch den Spinnen gegenüber 
nicht im Stiche lässt; die Fliegen drängen sich auch zum Mahle der Spin- 
nen, wenn sie nur die Möglichkeit erkennen, hierbei schmausen zu können.. 

Den vorigen Sommer war ich öfters Zeuge hiervon. Die ungebetenen 
Güste waren immer die kleinen Fliegen Desmomelopa M-atrum Mic. und 
M-nigrum ZETT. 

Am 2. August Nachmittags gewahrte ich an der südlichen Lehne des 
Budapester Gellértberges auf einer Umbellifere die Spinne Misumena vatia 
Cr. wie sie eben an einer Leiche der Honigbiene schmauste, wobei sie ein 
ganzer Schwarm kleiner Fliegen umschwirrte. Durch die ungewóhnliche 
Erscheinung angezogen, fasste ich die ganze Gesellschaft nüher ins Auge. 
Bis die Spinne den Saft der in der Halsgegend verwundeten Biene sog, 
lagerten sich die kleinen Bienen auf die mit Blüthenstaub bedeckten Füsse 
und den Hinterleib der Biene, wobei sie sich um die Spinne nicht im gering- 


* Was wohl ein Fehler war, da Herr Brro bei einer anderen Gelegenheit aus 
Singapore ähnliche kleine Fliegen sandte, die aber nicht zu Desmometopa minutis- 
sima v. D. WuLP, sondern zu Desmometopa singaporensis mihi gehören und es 
durchaus nicht ausgeschlossen ist, dass die kleinen Commensalisten von Amboina 
auch zu einer anderen Art gehören. Bekanntlich wurde D. minutissima w. n. W. 
aus Neu-Guinea (Seleo, Berlinhafen) beschrieben. Anm. von Dr. K. Kertész. 

** Im Anschlusse an obige interessante Beobachtung erlaubt sieh die Redaction, 
diesen im Rovartani Lapok (Budapest, 1885, II, p. 250—251) erschienenen älteren 
Aufsatz des Herrn Verfassers hierorts vollinhaltlieh wiederzugeben, dem ähnliche 
Beobachtungen zu Grunde liegen und es noeh immer verdient, in weiteren Kreisen 
bekannt zu werden. 


204 à LUDWIG BIRÓ 

sten kümmernd an dem mühelos errungenen Futter gütlich thaten. Einige 
Fliegen verstiegen sich sogar zur Kühnheit, sich ganz in die Nàhe des 
Spinnenmundes zu wagen, um dort gelassen zu schmausen, wührend 
andere eine passende Stelle suchend mit voller Ungezwungenheit am Kopf 
und Kórper der Spinne umherliefen. Die Spinne überliess ihnen, wie es 
schien, grossmüthig die Überbleibsel ihres Mahles und liess sich auf keinen 
Augenblick im Schmause stóren, nur als sie mit der Unverschümtheit der 
ihren Mund und ihren Kórper umschwirrenden Tellerlecker satt ward, 
machte sie hier und dort eine ungeduldige Bewegung und schlug mit 
ihren Füssen dazwischen. Die erschrockenen Fliegen stieben hierauf jäh 
auseinander, kamen aber sogleich wieder angeflogen, ohne durch diese 
Zurechtweisung bescheidener geworden zu sein. Nach einiger Zeit ver- 
schwand die ganze schmausende Gesellschaft in meinem Sammel- 
tläschchen. 

Diese Fliegen drängen sichaber nicht nur zum Mahle der Spinnen, son- 
dern auch zu dem anderer Raubinsecten heran. Dies erfuhr ich am 7. Juni 
dieses Jahres im kameralischen Walde in Budapest, wo die Fliegen — 
diesmal ausschliesslich Desmometopa M-atrum — die auf einer Zygaene 
schmausende Raubfliege (Machimus rusticus Mic.) in ähnlicher Weise 
belästigten. 


XXII. i | TERMESZETRAJZI FÜZETEK. LANA. 1899. 


DIPLOPODA NOVA A L. BIRÓ IN NOVA-GUINEA COLLECTA 


et a FILIPPO SrLvESTRI descripta. 


(Tab. IX—XIII.) 


L. Brro, origine hungarus, in Nova-Guinea Germanica operam dedit 
maxima cum cura etiam Arthropodis colligendis, que Musæi Nationalis 
Hungarici propria sunt; inter hæc aliquot Diplopoda inveniuntur: omnia ad 
scientiam nova, nonnulla autem, quum ad familias nunquam huic regioni 
adseriptas pertineant, peculiari mentione digna, ut: Diopsiulus parvulus, 
Siphonotus selosus, Trichoproctus Birot. í 


PSELAPHOGNATHA. 
LOPHOPROCTIDÆ. 
Gen. Trichoproctus, nov. 


Antennæ elongatæ, articulo sexto longiore. Oculi præsentes. Pedes 
ungue singulo. 


1. Trichoproctus Birói n. sp. 


Color (sine setis) albus totus. Caput antennis sat longis (Fig. 1) arti- 
eulo tertio breviore, quarto quinto longiore, sexto omnibus longiore, octavo 
septimo longitudine subæquali. Oculi ocellis 5 pigmento nullo (an semper ?) 
Setze laterales? Setæ penicilli analis (Fig 2). 

Long. corp. mm. 3; lat. corp. mm. 07. 

Hab. Ins. Tamara (Berlinhafen). 


COLOBOGNATHA. 
2. Siphonotus setosus n. sp. 


Color viridescens totus. Caput circa labrum pilis brevibus nonnullis, 
facie et fronte setis (8) longis instruetis (Fig. 3). Oculi ut macula nigra 
apparescentes. Antennæ perbreves, articulis 1— 5 subæqualibus, 6° lon- 
giore, setosæ. Collum subsemielliptieum, seriebus tribus tubereulorum seti- 


206 PH. SILVESTRI 


gerorum 6, 8, 8 auctum. Segmenta cœtera (Fig. 4) lateribus rotundatis, 
levigatis, seriebus duabus tuberculorum setigerorum 4+4, 4+-4 instructa. 
Sete omnæ long: et robuste. Segmentorum numerus 28. 

Long. corp. mm. 3-6 ; lat. corp. mm. 0-5. 

Hab. Ins. Tamara (Berlinhafen). 


CHILOGNATHA. 
POLYDESMIDE. 
Gen. Opisthoporodesmus, nov. 


Antenne long», subclavatæ. Collum ellipticum. Segmenta coetera ca- 
rinis sat magnis, margine laterali læviter dentato, sugra seriebus tribus 
tuberculorum setigerorum aucta. Pori in angulo postico-supero carinarum 
sese aperientes, in segmentis consuetis. Segmentum præanale cauda trian- 
gulari. & Organum copulativum biarticulatum, articulo secundo hasta una 
constituto, ad apicem pulvillum gerente. 


3. Opisthoporodesmus obtectus n. sp. 


Color rufescens, ventre pedibusque rufo-pallidis. Caput facie pilis 
nonnullis, vertice sulco profundo. Antenn (Fig. 5) long», segmentum ter- 
tium superantes, articulo sexto crassiore. Collum ellipticum nonnullis 
tuberculis setigeris antice, postice et in medio ornatum. Segmenta coetera 
(Fig. 6) carinis sat magnis angulo antico rotundato, postico acuto, margine 
laterali dentibus parvis 3 setigeris ; carinis porigeris margine postico apud 
angulum posticum dente setigero aucto. Segmenta omnia seriebus tribus 
tuberculorum setigerorum 34-2, 34-3, 34-3 instructa. Sete breves, cla- 
vate. Segmentum 19"" (Fig. 7) angulo postieo carinarum bifido. Segmen- 
tum præanale (Fig. 7) cauda triangulari, vix rotundata, tuberculis setigeris 
armata. Segmentum anale valvulis tuberculis setigeris magnis, sternito 
magno semielliptico, tuberculis magnis. Pedes pilosi. ? Organum copula- 
tivum (Fig. 8) articulo ultimo integro summa parte arcuata, attenuala, 
apice attenuato, ante apicem pulvillo et processu dentiformi aucto. 

Long. corp. mm. 7; lat. corp. mm. 1. 

Hab. Ins. Tamara (Berlinhafen). 


DIPLOPODA NOVA E NOVA-GUINEA. 207 


STRONGYLOSOMATIDE. 
4. Atropisoma Horväthi n. sp. 


d Corpus attenuatum. Color nigro-piceus, segmentorum media parte 
postica ante sulcum transversalem macula parva ochracea ornata, segmen- 
tis 2—5 et 2 ultimis etiam ante suturam macula ochracea, ventre pedi- 
busque pallidis; collo et segmento ultimo immaculatis. Caput cirea labrum 
pilis instructum, ccetera parte levigata, vertice sulco tenui. Antenne (Fig. 9) 
segmentum tertium superantes. Callum subellipticum. Segmentum secun- 
dum carinis perparvis sub libella marginis inferi colli et carin: segmenti 31. 
Segmentum 3" carinis minimis. Segmenta cœtera (Fig. 10) carinis nullis, 
lateribus tantum aliquantum inflatis, a segmento 5° parte postica sulco 
transversali profundo, sutura perprofunda, crenulata. Segmentum præanale 
cauda attenuata, triangularl, apice truncato tuberculis setigeris magnis. 
Segmentum anale sternito subsemielliptico, tuberculis setigeris sat magnis. 
Pedes longiusculi. Sterna inter pedum par 4™ (Fig. 11) processu longo, 
rectangulari aucta. Organum copulativum (Fig. 12). 

Long. corp. mm. 16; lat. corp. mm. 1. 1. 

Hab. Erima (Astrolabebai). 


5. Atropisoma insulare n. sp. 


Color rufescens, ventre pedibusque rufo-pallidis. Caput vertice sulco 
profundo, circa labrum pilis instructum. Antennæ segmentum secundum 
superantes. Collum semiellipticum. Segmentum secundum carinis minimis. 
Segmenta ccetera lævia carinis nullis, parte postica sulco transversali sat 
profundo, sutura parum profunda. Segmentum præanale cauda triangulari, 
apice truncato, setigero. Segmentum anale valvulis tuberculis parvis, ster- 
nito lato, brevi, semiovali, tuberculis parvis, setis longis. 4 Sterna inter 
pedum par 4 (Fig. 13) processu longo apice aliquantum triangulari, rotun- 
dato. Organum copulativum (Fig. 14) articulo ultimo longo, non curvato 
apice tripartito, puntis duabus brevibus, acutis, tertia magis elongata, unci- 
formi ; pseudoflagello longo, attenuato, revoluto. 

Long. corp. mm. 15; lat. corp. mm. 9 1:2, a 0-9. 

Hab. Ins. Tamara (Berlinhafen). 


208 PH. SILVESTRI 


PLATYRHACHIDÆ. 


6. Eutrachyrhachis Dadayi n. sp. 


1 


Color fusco-rufus, carinis rufis. Caput totum granulis parvis obsessum, 
sulco inter antennarum radices parum profundo. Antennæ (Fig. 15) breves, 
collum parum superantes, setis brevibus apice rameso (Fig. 16) vestitæ. 
Dorsum valde convexum. Collum (Fig. 17) subsemielliptieum angulis an- 
tieis aliquantum productis, supra serie tuberculorum maiorum antica 
ornatum et tuberculis maioribus indistincte 4-seriatis preter granula parva 
ut in ecetero corpore. Segmenta cœtera (Fig. 18) supra seriebus tribus tuber- 
culorum maiorum et granulis parvis obsessa. Carine segmenti 2! coeteris 
vix latiores deorsum et antrorsum paululum vergentibus, margine laterali 
dentibus 5 tuberculiformibus. Carinæ omnes minus magne et deorsum ali- 
quantum vergentes, angulo antico vix obtuso, postico acuto, margine late- 
rali dentibus 5— 6 tuberculiformibus. Pori a margine laterali carinarum 
minus quam diametron anali distantes. Segmentum præanale (Fig. 19) cauda 
quadrata, postice rotundata, supra tubereulis duobus magnis, postice setis 
consuetis. Segmentum anale valvulis tubereulis magnis, sternito semiovali 
magno, tuberculis sat parvis. Sterna tuberculis parvis obsessa. Pedes 
(Fig. 20) setis brevibus ut antennæ instructi. & Organum copulativum 
(Fig. 21) articulo secundo recto apice processibus duobus arcuatis, atte- 
nuatis terminato, quorum alter parum longiore, parum ante apicem pro- 
cessu brevi, triangulari, acuto instructo. 

Long. corp. mm. 50; lat. corp. mm. 9 10, d 8. 

Hab. Erima (Astrolabebai). 


CHYTODESMIDÆ. 
Gen. Plusiogonodesmus nov. 


d (Exemplum incompletum : 9 segmenta.). — Caput a collo omnino 
obtectum. Antennæ articulis 3° et 6° longioribus. Carinæ magnæ, marginibus 
lobulatis. Pori in margine supero postico carinarum siti, in segmentis 
5, 7, 9...? Segmenta parte postica seriebus tribus granulorum maiorum et 
granulis minimis obsessa. & Organum copulativum partim obtecto, artieulo 
ultimo hastis tribus composito. 


DIPLOPODA NOVA E NOVA-GUINEA. 209 


7. Plusiogonodesmus felix n. sp. 


Color pallide-terreus. Caput omnino a collo obtectum, supra anten- 
narum radices tuberculo conico nigrescente sat magno auctum. Antennæ 
(Fig. 29) breves articulo tertio sexto longitudine subæquali et quinto lon- 
giore, articulo 6° crassiore. Collum (Fig. 23) antice late rotundatum 12-loba- 
tum, postice parum rotundatum utrimque oblique truncatum ; supra serie- 
bus duabus granulorum 4, 4 ornatum. Segmenta cotera omnia supra 
seriebus tribus granulorum maiorum 2, 6, 4 ornata et granulis minimis 
sparsis. Carine magne horizontales; porigeræ (Fig. 24) margine laterali 
4-lobulato, cœteræ 3-lobato. Segmenta ultima? Pedes (Fig. 25) sat longi. 
Organum copulativum (Fig. 26) articulo ultimo basi ab articulo primo 
aliquantum obtecta; articulo ultimo hastis tribus composita, quarum ex- 
terna in partibus duabus laminaris reflexis terminata, intern», altera atte- 
nuata integra, altera apice bifido, et ante apicem dente sat magno aucta. 

Long. corp. 9 segm. mm. 5; lat. corp. mm. 1:2. 

Hab. Ins. Tamara (Berlinhafen). 


SPIROBOLID. 


8. Rhinocricus furcatus n. sp. 


Color fusco-fuligineus, parte posteriore segmentorum obscuriore, mar- 
gine rufescente. Caput levigatum, medium sulco integro. Antenne bre- 
vissim:e, articulo secundo longiore, sexto crassiore, ultimo minimo. Oculi 
ocellis distinctis c. 25. Collum lateribus late rotundatis. Segmenta ceetera 
levigata, sutura minus profunda, parte mediana parum sub poris striis 
subtilibus, etiam parte postica longe sub poris subtiliter striata. Sterna 
profunde striata. Scobina in segmentis 9—37. Segmentum præanale cauda 
sat acuta, triangulari, valvulas anales vix vix non superante. Segmentum 
anale valvulis parum compressis, sternito triangulari. s Pedes paris 3! et 41 
articulo primo infra parum producto (Fig. 27). Organum copulativum 
(Fig. 29) lamina ventrali basi lata, brevi, rotundata, media attenuata, trian- 
guliformi, laminas anticas apice parum non superante; par internum 
(Fig. 28) apice bifido, parte altera altera fere duplo longiore, apice magis 
attenuato, aliquantum reflexo. Segmentorum numerus 48-50. 

Long. corp. mm. 125; lat. corp. mm. 11. 

Hab. Erima (Astrolabebai). 


210 PH. SILVESTRI 


9. Trigoniulus venatorius n. sp. 


Color nigrescens, pedibus flavescentibus. Caput levigatum, vertice 
suleo parum profundo. Antennæ perbreves artieulo 6° longiore, crassiore. 
Oculi ocellis deplanatis. Collum lateribus parum angustatis, angulo antico 
rotundato, postico fere recto. Segmenta cœtera sutura profunda, dense cre- 
nulata, sub poris parte antica leviter et oblique striata, in ventre parte 
postica striata. Segmentum præanale cauda vix angulata, spatio minimo 
‚alvulas superante. Segmentum anale valvulis immarginatis, sternito lato, 
brevi. Pedes sat breves. c? Pedes paris 3! et 4! articulo primo infra in pro- 
-cessu lato, sat longo producto (Fig. 30). Organum copulativum vide: Fig. 
31 et 32. — Segmentorum numerus 44. 

Long. corp. mm. 28; lat. corp. mm. 2:2. 

Hab. Erima (Astrolabebai). j 


10. Trigoniulus gracilis n. sp. 


Color luride-rufus, pedibus pallido-terreis. Caput lævigatum, vertice 
sulco profundo. Antenne brevissimæ (Fig. 33). Oculi ocellis distinctis c. 30. 
Collum lateribus magis angustatis, angulo antico valde rotundato, postico 
etiam parum rotundato. Segmenta cœtera sutura profunda supra poros vix 
crenulata, omnia supra lævigata, parte antica sub poris leviter striata, 
parte postica tantum in ventre striata. Segmentum præanale cauda vix an- 
gulata, valvulas non superante. Segmentum anale valvulis immarginatis, 
sternito lato, brevi. ? Pedes paris 3! et 4! infra articulo primo parum et 
late rotundatim producta (Fig. 34). Organum copulativum vide: Fig. 35 
et 36. — Segmentorum numerus 44. | 

Long. corp. mm. 28; lat. corp. mm. 9-2. 

Hab. Erima (Astrolabebai). 


STEMMATOIULIDÆ. 


11. Diopsiiulus parvulus n. sp. 


Corpus antice parum postice valde attenuatum. Color fusco-viride- 
scens, medio dorso fascia ochracea a maculis in parte postica segmentorum 
dispositis composita, ad latera fasciæ ochrace: fasciis duabus fuscis, linea 
pororum maculis ochraceis, sub poris pallido-viridescens, ventre pedibusque 
rufo-pallidis. Caput facie pilis brevibus instruetum. Oculi ocellis duobus, 
quorum superior maior. Antennæ (Fig. 37) segmentum septimum fere 
superantes. Segmenta parte postica striis obliquis tenuibus, subtus striis 


DIPLOPODA NOVA E NOVA-GUINEA. 211 


longitudinalibus. Pleuræ in parte postica corporis partim liberæ (Fig. 38). 
Segmentum anale valvulis setosis, sternito sat magno setis longis. Seg- 
menta laminis pedigeris diversis: Fig. 39 et 40. — Segmentorum nume- 
rus 45. 

Long. corp. mm. 11 ; lat. corp. mm. 1:1. 

Hab. Erima (Astrolabebai). 


EXPLICATIO FIGURARUM. 


(Tab. IX—XIII) 


Fig. 1. Trichoproctus Birói: Antenna. 


«79. « « — Beta penicilli analis. 

« 3. Siphonotus setosus : Caput. 

a 4 « c  Segmentum corporis. 

« 5. Opisthoporodesmus obtectus: Antenna. 

0076; « « Segmenta 8— 9. 

Bu « « Segmenta 19— 20. 

« 8 « « Articulus ultimus organi copulativi. 

« 9. Atropisoma Horvátli : Antenna. 

c 10. « « Segmentum corporis. 

i141. « « Pars ventralis segmenti 5’. 

« 12. « « Organum copulativum lateraliter inspectum. 
« 13. Atropisoma insulare: Pars ventralis segmenti 5'. 

« 14. « « Organum copulativum  lateraliter inspectum 


(ps — pseudoflagello). 
« 15. Eutrachyrhachis Dadayi : Antenna. 


« 16. « « Seta antenne. 

CUM a « « Collum. 

« 18. « « Segmentum nonum. 
419, « « Segmenta 19—20. 

« 20. « « Pes. 

«21. « « Organum copulativum. 
« 22. Plusiogonodesmus felix: Antenna. 

« 923. « « Segmenta 1— 3. 

« 94. « « Segmenta 7—%8. 

BE: « « Pes. 

« 26. a « Organum copulativum. 
« 27. Rhinocricus furcatus:  Pes paris 3'. 

« 98. « « Org. copul. par internum. 
©, 90; « « Org. copulativum antice inspeetum. 


« 30. Trigoniulus venatorius: & Pes paris 3'. 
« 31. « « Organum copulativum antice inspectum. 


212 


Fig. 32 


33 


PH. SILVESTRI 


. Trigoniulus venatorius: Org. copul. par internum. 


. Trigoniulus gracilis : 


« 


Antenna. 

d Pes paris 3°. 

Org. copulativum antice inspectum. 
Org. copul. par internum. 


. Diopsiiulus parvulus: Antenna. 


Pars segmenti 217. 
Lamina pedigera postica. 
Lamina pedigera antica. 


XXI o |. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FÜRKÉSZÓ DARAZSAK 
ISMERETÉHEZ. 


SZEPLIGETI (rvOzó-tól. 


BEITRAGE ZUR KENNTNISS DER UNGARISCHEN 


ICHNEUMONIDEN. 
AMA D 
Von Gy. SzÉPLIGETI. Y te A 
ile li, 
Erigorgus Fürsr. CAN IP EE LAS 
NW 


1. Erigorgus ruficornis n. sp. d . 


Hosszas, sárgás szőröktől borzas. A fej harántul széles, háta mélyen 
öblözött; a szájpajzs nincsen elkülönítve, mellső széle kerekített és a kö- 
zepén fogas ; a homlok-léczecske hiányzik; a homlok és a fejtető sűrűen 
pontozott, érdes. A csápok mintegy féltest hosszuságúak. A középtor háta 
durván, gödrösen pontozott, majdnem fénytelen, barázdák nélkül; a pajzs 
domború, durván pontozott, szőrös, a töve szegélyzett, barázda nélkül; az 
utótor háta durván, sejtesen ránczos. A mellső szárnyak nervulusa a villa 
mögött áll, a hátsók nervellusa a közepén van megtörve és érfüggeléke jól 
fejlett. A lábízek vastagok, a második közel egyharmada az elsőnek; a 
tompor hosszabb a ezombgyürünél. 

Fekete, kevéssé fénylő ; a csápok vörösek, az 1—2 íz alul fehér, fönt 
barna ; az arcz és a szájrészek sárgák ; a hátsó szemkeret a pofáktól egészen 
a fejtetőig vörössel van keskenyen beszegve. A szárnyak sárgásak, az erezet 
és a szárnyjegy sárga, a pikkely vörös. A mellső lábak sárgák, czombjuk 
vörös és a középső csipők töve kívül fekete ; a hátsó lábak vörösek, a csipők, 
a tomporok — a czombgyűrű kivételével — és a lábszárak végei feketék, a 
lábízek sárgák. A potroh vörös, a második íz háta és a 6—7-ik íz fekete. 
Hossza 17 mm. 

Budapest. 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 15 


214 1 SZÉPLIGETI 


2. Erigorgus interstitialis n. sp. d . 


Mint az elóbbi : 

A szörözet rövid, fehér és gyérebb. A pajzs laposabb és mintegy a 
közepéig szegélyzett. A szárnyak majdnem színtelenek; a visszafutóér az 
areola mögött értavolsagnyira ered, a nervulus éren álló. A karmok nagyok, 
nem fésüsek és tóvük nem karélyos. 

Fekete; a szájrészek (a rágók töve fekete) és az arez — a csäpoktol 
felfelé húzódó egy-egy fekete szalaggal — sárga; a fejtető a szemek fölött 
egy-egy vörös folttal, mely gyakran igen kicsiny; a pikkely vörös, fekete 
folttal; a hátsó czomb töve és a ésípők feketék. Hossza 12 mm. 

Budapest : Svábhegy, 1896. április hó 18-án. 

Az előbbitől érenálló nervulusa, fekete csápjai, gyérebb és rövidebb 
szőrözete, továbbá tisztább, nem sárgás szárnyai által különbözik. 


3. Erigorgus flavimanus n. sp. c 


Dusabban szőrös ; a nervulus nem éren álló. A rágók középső része, 
à belső szemkeret, az arez közepén egy négyszógalaku folt, és az első csapiz 
alsó oldalan lévó folt sárga ; a szemek fölött egy-egy rövid szalag vörös. Az 
első potrohíz töve (vagy alul egészen), a másodiknak háta, az 5-iknek vége, 
a 6. és 7-ik egészen fekete. A hátsó ezombok feketék s csak a hegyük vörös. 
Hossza 12 mm. 

A többire vonatkozólag teljesen megegyezik az E. interstitialis-sal. 


Budapest. 

var. 1.57 — Az arez foltja hiányzik. — Budapest. 

var. 2.9 Az arezfolt itt is hiányzik; a középső czombok alul és 
az első potrohíz egészen fekete. — Budapest. 


4. Erigorgus similis n. sp. d . 


Az E. flavimanustöl abban különbözik, hogy a hátsó ezombok egé- 
szen feketék, a hátsó labizek vörösek, hegyük, esetleg a 4—5-ik iz egészen, 
valamint az első potrohiz is fekete. Az arcz fehér, a hátsó szemkeret a fej- 
tetóig vóróssel van beszegve. 

Budapest : Sashegy, 1896. jun. 18. 

var. 1.4. — A hátsó szemkeret fekete. — Budapest. 

var. 2. d. — Az arczon egy-egy, a csapoktol lefelé huzódó fekete sáv- 
val. — Farkasvólgy, 1895. május hó 5-én. 

Az E. varians Brauns 9 -vel jól megegyezik, de a Brauns által leírt 
d más. 


1. A nervulus éren álló PMR RE x u... A interstitialis d m. 
— Aeheryulus nem éronr allo $4 1 Lee MUI EE ER Re M 9 


TS SOS 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FURKESZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 215 


9. A csápok vörösek, a pajzs domború, a szárnyak sárgák, erősen borzas E. ruficornis 4 m. 
— A csápok feketék, a pajzs inkább laposdad, a szárnyak majdnem víztiszták 3 
3. A hátsó lábizek sárgák, a hátsó ezomb hegye vörös .. .. E. flavimanus c? m. 
— A hátsó lábizek vörösek, hegyük fekete, a hátsó czomb egészen fekete 

E. similis c? m. 


Laphyctes Fôrsr. 


5. Laphyctes insidiator Försr. 


var.d ? . — Az első potrohiz vörös ; a potroh vége vörös vagya 9 -é 
az oldalakon foltos. 0-Buda és Kincstári erdő. 


6. Laphyctes rubricator n. sp. ? . 


Az arcz és a pofák a szemek alatt sárgák ; a halantek a szemek mö- 
vörös ; háta, a hátsó tor-oldalak és az utótor töve fekete. A vörös potroh 
2—4 íze a gerinczen fekete. A lábak vörösek; a mellső és középső esipök 
elől sárgák, a hátsó lábakon a csípők külső oldala, a tomporok, a czomb 
töve gyengén, a szár töve és hegye kevéssé feketések; a hátsó lábízek bar- 
nák. A csápostor tö-fele vörösbarna. A szárnyak tiszták, az erezet barna, a 
borda-ér és a pikkely sárga, a szárnyjegy sárgás; a nervulus közel éren 
álló. — Hossza 10 mm. 

Budapest : Kincstári erdő, 1895. jun. 16. 

A L. mesozonus (FRrst.)-töl elütő színe és az utótor alkotása által 
különbözik, ezen t. 1. a hosszan futó léczek csak gyengén vannak kifejlődve 
és az ezek közti rész nem csatornás. Az Anomalon arguatum GR. tarsusai 
sárgák. 


Anomalon (GRav.) FÖRST. 


7. Anomalon guttiger n. sp. d . 


A csápok a testnél rövidebbek; a szájpajzs kerekített, fogacskája na- 
gyon kicsiny, a töve nincsen elkülönítve ; a homlok léczecskéje tökéletlen ; 
a középtor háta pontozott és fénylő, a barázdák nincsenek kifejlődve; a 
pajzs ránczos és mintegy a közepéig szegélyzett és lapos ; az utótor sejtesen 
ránczos. A szárnyak sárgák, az erezet barna, a szárnyjegy közepe és. 
a bordaér töve sárgás; a szarnyjegy keskeny, a sugárér a belső harma- 
dából ered; a nervellus a közepén van megtörve, érfüggeléke jól fej- 
lett; a nerv. parallelus kissé felső állású, de a korongsejt alapja nem 
rövidebb a nervulusnál. A tompor hosszabb a ezombgyürünél, a meta- 
tarsus nem egészen háromszor akkora, mint a hengeres második lábíz, a 
karmok kicsinyek. | 


15° 


216 SZEPLIGETI 


Fekete, gyéren szőrös ; a ragok részben, a tapogatök, az arcz (két, a 
csapoktöl lefelé huzódó sav kivételével, az elsö esápizen egy folt sárgák; 


a fejtető foltja sargasvords és pontnagyságu; a esipók feketék, a mellső . 


lábak tompora sárga, a hátsóké feketék s hegyük vörös ; a ezombok vörösek, 


a hátsók töve feketés; a mellső lábak szárai és labfejei sárgák, a hatso- 


szárak vörösbarnák, a hegyük és felső élük feketés, a hátsó tarsusok sárgás- 
barnák. A potroh vörös ; az első íz töve (esetleg háromnegyed része), az 5-ik 
vége, a 6—7-ik egészen fekete. — Hossza: 10—13 mm. 

P.- Maróth. Pápa (WACHSMANN). 


Labrorychus FÖRST. 


8. Labroryhus Anaitidis n. sp. ? . 


A csápok hosszabbak a testnél; a homlok lemezkéje fejlett, a fej és a 
középtor fénylő, az utóbbinak hátbarázdái nincsenek kifejlődve, az utótor 
tövén a három terecske fejlett. Nervellus mélyen törött. A tompor hosszabb 
a czombgyűrűnél, a karmok közepes nagyságúak és kissé rövidebbek a tal- 
pacskánál. 


foltjai vörösek. A szárnyak víztiszták, az erezet és a pikkely fekete, a kes- 
keny szárnyjegy feketés. A csípők és tomporok feketék, a mellső és középső 
czombgyűrűk, továbbá a ezombok és szárak vörösek, a hátsó czomb fekete, 
alsó oldala vörösbarna, a hátsó szár töve és hegye fekete, közepe barna; a 
metatarsus vörösbarna, hegye és a többi läbizek feketék. A potroh vörös; 
háta, az első íz félig, az 5-iknek oldala, a 6. és 7. egészen fekete. A tojócső 
hüvelye világosbarna. — Hossza 12 mm. 

ULsrich EDE úr az Anaitis plagtata-ból tenyésztette, 1897. nov. 30. 

A L. tenuicornis-töl fekete hátsó lábai által különbözik. 


9. Labrorychus variegatus n. sp. ? . 

Az arcz és a pofák sárgák, a halánték egészen vörös ; a homlok, a fej- 
tető és a tor fekete; a csápok majdnem testhosszúságúak és feketék, az 
első íz alul sárga, az ostor tö-izei alul vörösbarnák. A potroh vörös, 2-ik iz 
háta barna. A lábak vörösek ; a mellső csípők és tomporok, valamint a kö- 
zépső tomporok sárgák ; a hátsó tomporok többé-kevésbbé, a hátsó szárak 
hegye, az első lábíz vége és a következő ízek egészen feketék vagy sötét- 
barnák. A tojócső hüvelye fehér. — Hossza 10 mm. 

Siófok. 

var. A csápostor alul vörös, a tor mellső része többé-kevésbbé, úgy- 
szintén az oldalak varratai és a pajzs oldalszélei vörösek. — Siófok. 


ADATOK A MAGYARORSZAGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 217 


A L. lenwicornis-töl a következőkben különbözik: a csápok róvideb- 
bek, az utötor tövén nincsenek egymástól elkülönített terecskék, a haläntek 
'egészen vörös, a nervellus a kózepén, vagy a fölött, vagy kevéssel alatta 
van megtórve. 

WESMAEL (p. 155) ugyan említ olyan példányokat, melyeknél a halän- 
ték egészen vörös, de az utótor szerkezetéről nem tesz említést. Az A. para- 
-doxum Brauns halántéka fekete, a potroh sem egyszínű. 


10. Labrorychus Polyxenæ n. sp. d . 

A csápok valamivel rövidebbek a testnél és erősek. A pajzs egészen 
szegélyzett. Az utótor háta durván, sejtesen reczés, tövén a két oldalsó te- 
recske eléggé jól kivehető és simäbbak is a kórnyezetnél, közepe egész 
hosszában csatornás. A nervellus mélyen törött, érfüggeléke hiányzik. 
A hátsó tompor hosszabb a ezombgyürünel, a karmok kicsinyek. A csápok 
feketék, az ostor alul vöröses. A rágók hegye fekete, különben, mint az arez 
fekete, szárnyjegy közepe és a szárnytöve sárgás, a pikkely vörösbarna. 
A csipök, a hátsó tomporok feketék; a mellső tomporok többé-kevésbbé 
barnák ; a hátsó ezombgyűrű vörös, közepe fekete ; hátsó ezombtöve fekete ; 
.& hátsó szár vörös, töve és vége feketés, a hátsó labizek vörösek. — Hossza. 
15—17 mm. 

Dr. UHRYK Níxpon úr a Thais Polyxena bábjából tenyésztette (1897. 
május 5.) 

Nagysága, mélyen csatornás utótora által jellemzett faj ; a L. fenui- 
. corms-tól még rövidebb és erősebb csápjai által is különbözik. 


11. Labrorychus nigrifrons n. sp. d . 


A csáp körülbelül test hosszúságú; a pajzs tökéletlenül szegélyzett, 
az utótor durván ránczos, a terecskék hiányzanak és nincsen kivájva. 
A nervellus mélyen törött, érfüggeléke elenyésző, a karmok kicsinyek. 

Fekete; a belső szemkeret keskenyen, sárgán szegelyzett, a fejtető a 
szemek mellett sárga foltos. A szárnyak víztiszták, az erezet és a szárnyjegy 
barna, a pikkely fekete. A lábak vörösek; a csipők, tomporok és a hátsó 
czomb töve fekete, az utóbbi hegye, a lábszár vége és a tarsusok egészen 
barnák. A tojócső hüvelye barna, vége kanálalakúan kiszélesedett. A potroh 
vörös ; az első íz többé-kevésbbé, a 6—7-ik íz egészen fekete. — Hossza 
10 mm. 

P.-Maróth. 


218 SZEPLIGETI 


12. Labrorychus ruficoxis n. sp. d . 


A re a testnél rövidebbek; a közeptor barazdai elül fejlettek, az 
utótor tóve 2, eléggé jol kivehetó terecskével. Nervellus mélyen törött, ér- 
függeléke ange ; a karmok kiesinyek. 

Fekete; az arez, a pofák alsó része, az első csápiz alul és a fejtető: 
pontnagysagu foltjai sárgák ; a szárnyak sárgák, az erezet és a szarnyjegy 
barna, a szarnytö és a pikkely sárga. A lábak vörösek, a mellsö csipôk és. 
tomporok sárgák, a hátsó csipők töve kívül feketén foltos. Az első potrohiz: 
félig, 2—5 íz háta, 6—7 egészen fekete. — Hossza 10 mm. 

Borosznó. 


1. A halánték vörös foltu vagy egészen vörös kde: 2" 
— A halánték fekete, a fejtetó pontnagyságü sárga folttal D- 
2. Az utötor háta hosszában mélyen esatornás, 15—17 mm... LaL. NM c? m. 
—ı 82 door. hata, nem csatornas, kisebbvalakok 0... 22) ME 
3. Az utötoron ninesenek terecskék kifejlödve, a nervellus nem melyen törött, a 

halánték és a potroh egészen vörös... .. ne u Lure ÁK ZÁRTABB 
— Az utótor tövén három jól határolt és síma FLE van kifejlödve, a nervellus 
mélyen törött ERENTO ar E 
4. A hátsó lábak vörösek .. .. ~ — … ., L. tenuicornis WESM.- 
— A hátsó labak feketék, a mu ASI MS E L. Anaitidis 2.m.. 


5. Az arcz fekete s csak a belsó szemkeret van keskenyen szegélyezve, a csipök és 
pikkelyek feketék, a közeptor hátbarázdái nincsenek kifejlódve, a tojóesó: 


hüvelye kanálalakü .. .. _ » ne teen e de TL TE EPOR SERES 
— Az arez sárga, a esipók és a Ra ae vörösek a tor hátbarázdái — legalább- 
PIU] — fejletteks eb) tle ese er e ee e aie US URN 


Alrometus Fónsr. 
Atrometus areolatus n. sp. ? . 


A csápok testhosszusaguak, a közeptor barázdái nincsenek kifejlódve, 
a pajzs lapos s tökéletlenül szegélyzett, az utótor töve három jól határolt 
és sima terecskével van ellátva. A nervellus nincsen megtörve. A tompor: 
hosszabb a gyűrünél, a karmok kicsinyek. 

A csáp első íze alul és az ostor — a végét kivéve — vörös. A rágók 
(a fogak kivételével), az arcz, a pofák és a halánték sárga, az utóbbi fönt 
vörös ; az előmell sárga, az oldalak varratai, a pajzs széle és mögötte a 
varratok, az utótor vége vörösek. A szárnyak majdnem tiszták, az erezet 
barna, a nagyon keskeny szárnyjegy sárgásbarna, a pikkely vörös. A lábak 
vörösek ; a mellső csipôk és tomporok sárgák, a hátsó tompor feketén fol- 
tos, a hátsó lábszár csúcsa és a 2—5 labiz feketés. A potroh háta, a 2-ik- 
iztól kezdve és a 6—7. íz oldalai feketék. 

P.- Maróth. 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FÜRKÉSZÓ DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 319 


Az utótor alkotása és a csáp hosszára nézve megegyezik a L. bemui- 
cornis-sal, a fej szinere pedig a L. variegatus-sal: de mind a kettötöl, 
egyenes nervellusa, az Afr. irignis-töl fekete törzse, fehér arcza és halan- 
téka által különbözik. 


14. Atrometus melanosoma n. sp. ? . 


Durván ránczos, a homlokléczecske és a hátbarázdák hiányzanak, a 
középtor elől tompított, a pajzs nem szegélyzett, közepe hosszában kissé 
horpasztott, az utótor nem tagolt és nem csatornás, a karmok középnagy- 
ságúak és fesüsek. 

Fekete ; a csápok alul vörösbarnák, a tapogatók barnák, a fejtető vörös 
foltjai elmosódottak, a mellső és középső lábak a tövük kivételével sárgás 
vörösek, a potroh 3—4 íze egészen, a 2-ik a tövén vörös. A szárnyak víz- 
tiszták, a nagyon keskeny szárnyjegy barna, a bordaér sárgás, a pikkely 
barna vagy fekete. — Hossza 15 mm. 

P.-Maroth. 

Fésüs karmai és elül tompított közeptora miatt az Aphanistes-nembe 
tartoznék ; de érenálló párhuzamos ere, nem törött nervellusa és hiányzó 
homloktaraja miatt az Afrometus-nembe kell sorolni. 


15. Atrometus trochanteratus Horner. 


var. 1. ? . Fejtetöfoltok hiányzanak. — Budapest, P.-Maroth. 
var. 2.9. Az arcz középfoltja hiányzik. — Budapest. 
var. 3. 9 . Az arezfolt és a fejtető foltok hiányzanak. — P.-Maroth. 


Probles Fôrsr. 


16. Probles melanarius n. sp. d . 


Szőrös. A fej valamivel szélesebb a tornál; a szájpajzs keskeny, elül 
kerekített, élesen van az arcztól elkülönítve; a pofák rövidek, az arcz a 
csápok alatt gumós, a halánték sima; a homlok sűrűn pontozott, csaknem 
bőrnemű ; a fejtető széles és fénylő, a fej háta öblözött ; a szemek rendesek. 
A csápok 37-ízűek és tövük egymástól nem áll nagy távolságban ; a harma- 
dik és negyedik íz egyenlő ; a második alig hosszabb. A középtor igen fino- 
man pontozott, fényes; barazdai csak legelül vannak gyenge bevágások 
alakjában kifejlődve ; a toroldalak barázdája jól fejlett; az utótor finoman 
pontozott, fénylő, az area petiolaris az utótor félmagasságával egyenlő ; 
az area basalis hosszú és keskeny, a szájnyílások a barázdában fekszenek. 
A szárnyjegy ékalakú, a sugárér eredeténél kissé kerekített, az utóbbival 
hegyes szöget képez ; a sugársejt nagy, a sugárér külső ága egyenes; a 


290 SZÉPLIGETI 


visszafutó er érenálló, a bordaér megközelíti a szárny csúcsát. A potroh a 
második iztöl kezdve ósszenyomott; az elsó iz hosszü, kevéssé hajlott, oldal- 
barázdája nem jól fejlett, háta tökéletlenül csatornás ; szájnyilásai az iz 
hátsó harmadan kiálló csomókat képeznek; a nyél vége lapos, oldalai mé- 
lyen csatornásak ; a második íz hosszú és mint a többiek, sima és fénylő, 
thyridiuma hosszukás háromszögalakú. Az első hátsó lábíz félakkora mint 
a lábszár, ennek tüskéi egyenesek. 

Fekete ; a rágók, az első két lábpár (a csipők kivételével), a hátsó 
czombok vége, vörösek ; a hátsó szárak vörösbarnak; a második potrohiz 
oldalai vörösesek. A szárnyak barnásak, a szárnyjegy fekete, az erezet 
sötétbarna, a pikkely sárga. — Hossza 5:5 mm. 

Budapest : M.-Remete, 1896. máj. 4. 

A csomós első potrohize miatt sorolom a FÖRSTER aka felallitott 
Probles-nembe. 


Leplopyqus FÖRST. 


17. Leptopygus ruficornis n. sp. ? . 


A szájpajzs hosszü és keskeny, élesen van elkülönitve; a homlok 

finoman pontozott és mint a halánték és a széles fejtetó: fényes; a pofa 
rövid ; a csápok 26-izüek, a 4—5. iz kissé hengeres és egyenlő, a harmadik 
kissé hosszabb. A középtor finoman pontozott és fénylő, barázdái hiányza- 
nak ; a toroldalak fönt fényesek és barázdájuk fejlett ; a pajzs nem szegély- 
zett; az utótor durván érdes, az area petiolaris tökéletlen és közel fél- 
akkora, mint az utótor, az area basalis hiányzik, a szájnyilások a baráz- 
dában feküsznek. A nerv. recurrens ér mögött álló, tökéletlenül átlátszó ; a 
sugárér első ága akkora, mint a szárnyjegy átmérője, a bordaér utolsó 
metszete ezeknél alig hosszabb. A potroh síma és fénylő s a harmadik íztől 
kezdve oldalt összenyomott ; az első íz lapos, könnyedén hajlított, oldal- 
barázdái alig fejlettek, szájnyilásai nem kiállók, vége lapos ; a második nem 
összenyomott s körülbelül az első háromnegyed hosszával egyenlő, a thyri- 
diumok középnagyságúak, oly hosszúak, mint tövükön szélesek. A meta- 
tarsus félakkora, mint a lábszár, ennek tüskéi egyenesek. A tojócső három- 
negyed potroh hosszúságú, vastag és vége görbe. 

Fekete; a rágók, a szájpajzs többé-kevésbbé, a csápok alsó fele (felső 
barnás), a lábak és a második potrohiz vörösek ; a hátsó esipök külső oldala 
feketés. — Hossza 3°5—4 mm. 

Budapest: Hármas-határhegy, 1897. maj. 30. 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 321 


18. Leptopygus nigricornis n. sp. d . 


Az elöbbitöl fóleg a esap alkotásában külónbózik: a csäpizek kar- 
esübbak, tövükön vékonyabbak, mint a hegyükón és ezért még az utolsök 
is igen élesen vannak egymástól elkülönitve. Az utótor a közeptäjon, egy 
harantfuto, jól fejlett léczecskével van ellátva. A esipók feketék, néha a 
. hátsó ezombok is barnásak. A potroh már a második íztől kezdve van 
oldalt ósszenyomva. Az elóbbivel együtt fogtam. 


Heterocola Fons. 


19. H. proboscidalis Tuows. 


A © esápja 19, a F 20-izü. 
Budapest. 


Ischnobatis Fons. 


20. Ischnobatis punctulatus n. sp. ? . 


A fej és a tor elszórtan pontozott és fényló; a szájpajzs széles, kere- 
kitett, az arcztól jól van elkülönítve; a pofák rövidek, a fejtető széles; a 
csáp 19 ízű, a vége felé kissé vastagodó, a 3—5 iz egyenlő; a hátvarratok 
elül fejlettek ; az utótor rövid és fényes ; a szajnyilasok a barázdától távol 
fekszenek ; az area petiolaris magas és pontozott; a basalis keskeny és 
róvid, a posteroexterna fejlett. A potroh ósszenyomott, igen fényló ; az elsó 
iz lapos, finoman szegélyzett, nyele kétszer akkora, mint a vége; a második 
iz valamivel róvidebb az elsónél, thvridiuma háromszógalakü. A vissza- 
futoér a discocubitál-sejtból ered, a discoidal-sejt rövidebb a brachyal- 
sejtnél. 

Fekete; a mellső czombok, a középső czombok vége felé, a mellső és 
középső szárak és a labizek vörösek. A szárnyak fehérek, az erezet és a 
szarnyjegy sötetbarna, a pikkely fekete, a bordaér utolsó metszete kórül- 
belül egyenlő a sugarer első ágával. — Hossza 4 mm., a tojóesó közel test- 
hosszúságú. 

Budapest. 


21. Ischnobatis albipennis n. sp. d . 


A szájpajzs keskeny, kerekitett, tóve az arcztóljól van elkülônitve ; a 
pofák igen rövidek ; a csáp 16 ízű ; a harmadik és negyedik iz egyenlő, az 
ötödik valamivel rövidebb ; a halánték fényes ; a homlok, a széles fejtető és 
a középtor finoman pontozott, gyengén fénylő. A hátbarázdák fejletlenek. 


999 SZÉPLIGETI 


A nagyon rövid utótor fényes és sima; a szájnyilások a barázdától távol 
fekszenek ; az area petiolaris az utótor háromnegyed magasságát eléri, 
kevéssé érdes és kivájt ; az area basalis keskeny és rövid, az area postero- 
externa fejlett. A visszafutóér érenálló, a nervellus ferde. A potroh össze- 
nyomott és sima ; az első iz lapos, nyele alig hosszabb a végénél ; a második 
íz olyan hosszú, mint az első, thyridiuma kicsiny, kissé nyújtott. 

Fekete ; a szájrészek, a tapogató, a csáp első és második íze, a pikkely 
és a lábak vörössárgák ; a csipők feketék, a hátsó tompor és ezomb barna. 
A szárnyak fehérek, az erezet és a szárnyjegy barna. — Hossza 3 mm. 

Budapest: Ö-Buda, 1895 mäj. 18. 


29, Ischnobatis lucidus n. sp. d . 

A szajpajzs keskeny, kerekitett es az arcztól el van különitve ; a pofak 
rövidek : a csáp 22 ízű, a 3— 5. iz egyenlő. A homlok, a fejtető és a tor sima, 
a hatbarazdak elül fejlettek ; csakis az area petiolaris van kifejlódve és ez 
felakkora, mint az utötor; a szájnyílás közel a barázda mellett fekszik. 
A visszafutóér külső állású. A potroh összenyomott, síma és fénylő ; az első 
iz nyele körülbelül háromszor hosszabb az íz végénél; a második körül- 
belül nyél hosszúságú, a thyridium kissé nyújtott. 

Fekete ; a szájrészek, a csáp 1— 2. íze, a pikkely és a lábak sárgák ; a 
hátsó csipők a külső oldalon feketések; a potroh oldala a középtájon sár- 


gásba hajló. A szárnyak fehéresek, az erezet és a szárnyjegy sötétbarna; 


a bordaér utolsó metszete hosszabb a sugárér első ágánál. — Hossza 
2:5 mm. 
Budapest. 


23. Ischnobatis flavigaster n. sp. ?. 


A szajpajzs kerekített és az areztol el van különítve; a csáp 22 izű, a 


3—5.1z egyenlő. Az arez, a homlok és a közeptor finoman érdes és fénylő ; 
a halantek sima, a fejtetó széles, a hatbarazdak nincsenek kifejlódve. Az 


utótor róvid, fényes; az area petiolaris valamivel magasabb az utótor 


felénél és kissé érdes, az area basalis keskeny és közepes hosszúságú, a 
szájnyílás a barázdában fekszik. A visszafutóér külső állású. A potroh nin- 
csen összenyomva, síma ; az első íz nyele kétszer akkora, mint a vége, a 
második íz fele az elsőnek, thyridiuma kicsiny. 

Fekete ; a szájrészek, a csápok (végük barnás) és a lábak sárgák; a 
potroh — az első íz kivételével — piszkossärga. A szárnyak tiszták, a 
pikkely sárga. Hossza 3°5 min., a tojócső körülbelül háromnegyede a potroh 
hosszának és vége kanálszerű. 

Budapest. 


ADATOK A MAGYARORSZÄGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 223 


24. Ischnobatis flavipes n. sp. ? . 

A szájpajzs kerekített, az arcztól el van különítve; a csáp 24 ízű, a 
4—5. iz egyenlő, a harmadik valamivel hosszabb ; a pofák nagyon rövidek, 
a halánték síma; az arcz, a homlok, a fejtető és tor sűrűn pontozott és 
fénytelen; a hátbarázdák elül fejlettek; az area petiolaris fényes, alig 
magasabb az utótor felénél, közepe kissé kivájt és gyengén érdes; az area 
basalis nincs kifejlődve, tarajkával; az area infero externa tökéletlen; a 
. szájnyílás közel a barázda mellett fekszik. A visszafutóér külső állású. 
A potroh nincsen összenyomva, síma ; az első íz széles és lapos, tökéletle- 
nűl csatornás, oldalbarázdái fejlettek, nyele két és félszer akkora, mint 
vége; a második iz fele az elsőnek, thyridiuma hosszúkás, háromszög- 
alakú. 

Fekete ; a tapogatók, a rágók, a szájpajzs pereme, a csáp első és má- 
sodik íze alul és a lábak vöröses sárgák ; a középső csipők töve, a hátsók 
majdnem egészen feketék; a potrohízek vörösen szalagosak; a szárnyak 


sárgásak, az erezet barna, a szárnyjegy fekete, a pikkely sárga. — Hossza 
5'5 mm., a tojócsó egyenlő a potrohhal. 
Borosznó. 
HSZ OL roh old ipaszemyornott Ly) 2h) T. 0 pen Re a D CLIP ENTE MEL re ANS 
— A potroh nincsen oldalt összenyomva .. _ .. PET OH NUE : 4 
2. A visszafutóér a discocubitál-sejtből ered; a fej és a tor elszórtan pontozott és 
fénylő, a pikkely és a tapogatök feketék ..  — .. I. punctulatus ? m. 
— A visszafutóér nem ered a discocubitál-sejtből, vagy érenálló om es: 
3.A szárnyak fehérek, az area petiolaris igen magas, a homlok finoman pontozott, 
a visszafutóér érenálló __ EEE ENTER, SN d. Opens qm. 
+ A szárnyak alig fehéresek, az area petiolaris nem magasabb az utótor felénél, a 
homlok egészen síma, a visszafutóér kívül ered arg I. lucidus c? m. 
#.A potroh nagyobb része sárga, a tojóesó róvidebb a potrohnal és vége kanäl- 
képü; az utótor töve két párhuzamos leezeeskevel .. .. I. flavigaster ? m. 
— A potroh fekete, vörössel tarkázva, a tojöcsö egyszerű és potroh hosszüságu; az 
utótor töve egy léczecskével .. .. . FINALE peed I. flavipes 9 m. 


Phradis FöRsr. 


25. Phradis monticola n. sp. 9 2. 


A fej és a tor mindenütt sürün pontozott és fénytelen vagy alig 
fénylő. A csáp 14 ízű, a 3—5. ízek körülbelül egyenlők, megnyúltak és 
karesüak; a fejtető széles; a hátbarázdák hiányzanak; az area petiolaris 
igen magas, a basalis rövid és keskeny, az infero externa fejlett, az utótor 
rövid, a szájnyilások a barázda mellett feküsznek. A visszafutóér éren álló ; 
a bordaér nem éri el a szárny csúcsát. A potroh összenyomott, fénylő; az 


294 SZÉPLIGETI 


első iz könnyedén görbült, a nyele kétszer oly hosszú, mint a vége; a ma- 
sodik íz fele az elsőnek, thyridiuma kicsiny, hosszúkás. 

Fekete ; a tapogatók, a szájpajzs és a lábak vórós-sárgák; a csípők, a 
tomporok, a középső czombok tőfele, a hátsó czombok majdnem egészen 
feketék. A szárnyak viztiszták, a pikkely sárga. Néha csak a második és 
harmadik íz, máskor a többi ízek is helyenként vörösbe hajlók; a hátsó 
szárak is néha barnásak. — Hossza 2:5 mm., a tojócső egyenlő a potroh 
felével. A d csápja 16 ízű és majdnem egészen vörös. 

— Budapest: Zügliget, 1896 jun. 7. 

A Ph. minustus (Brinc.)-t6l rövidebb tojóesóve, a Ph. decrescens 

(Tnows.)-tól pedig a esápizek száma által különbözik. 


Isurgus Fónsr. 


9f. Isurgus brachygaster n. sp. 2. 


Sűrűn pontozott, alig fényes ; a pofák róvidek; a halánték fényes; a 
csáp 16 ízű, a vége kissé vastagabb, a 3—5. íz egyenlő. A hátbarázdák nin- 
csenek kifejlódve. Az utótor rövid ; az area petiolaris nagy és kissé vájt; 
a basalis róvid, az infero externa ki van fejlódve, a szájnyilás a barázda 
mellett fekszik. A potroh róvid, alig ósszenyomott, az elsó iz kivételével 
sima és fényló ; az elsó iz érdes, nyele nem egészen kétszer akkora, mint a 
könnyeden hajlitott vége ; a második iz oly hosszü, mint az elsó fele, thyri- 
diuma köralakú. A visszafutóér erenallö, a bordaér nem éri a szárny csú- 
csát, a brachyal-sejt zart. 

Fekete ; a tapogatók, a szajpajzs és a labak vörösesek, a csipök és 
tomporok feketék ; a hátsó ezombok, továbbá a hátsó szárak végei feketések. 
A szárnyak tiszták, a pikkely barnássárga. — Hossza 2 mm., a tojóesó 
potroh hosszü s vége kissé kiszélesedett. 

Budapest : Zügliget, 1896. jun. 7. 


27. Isurgus lanceolatus n. sp. 2. 


Az elóbbitól megnyült lándzsaalakü és végén ósszenyomott potroha 
által különbözik. A csáp 18 ízű, a 2—4. ize egyenlő, az ötödik valamivel 
rövidebb. A tapogatók feketék. A halánték fényes. A potroh első ízének 
nyele kétszer akkora, mint a vége. — Hossza 3 mm. 

Budapest : Hármas határhegy, 1895. máj. 30 és Gellérthegy, máj. 3. 


28. Isurgus petiolaris n. sp. ? . 


Az utótor tóve egy tarajkával van ellátva, az area superomedia 
hiányzik. A visszafutöcr kívül álló, a brachyalsejt tökéletlenül csukott. 


ADATOK A MAGYARORSZAGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETEHEZ. 225 


A potroh landzsaalakü, vége összenyomott ; az első iz a közepén keskenyebb, 
mint a homályos töve, fénylő ; a 2-ik iz egyenlő a postpetiolussal. A csáp 
19 izü, a negyedik és ötödik iz egyenlö, a harmadik a negyediknél valami- 
vel hosszabb. A haläntek alig fényló. A tapogatók, a pikkely, és a lábak 
sárgák ; a csipôk feketék. A bordaér végső metszete rövid. — Hossza 3°5 mm. 
Különben megegyezik az elöbbeniekkel. 

Budapest. 


29. Isurgus microgaster n. sp. ? . 


Az I. brachygaster-töl érdes halántéka és síma első és rövidebb ma- 
sodik potrohize által különbözik. A tojócső rövidebb a potrohánál, a máso- 
dik potrohiz egyenló az elsó iz felével. A bordaér végsó metszete rövid. 

Budapest: Svábhegy északi oldala, 1896. april 25. 


30. Isurgus rufipes n. sp. ? d. 


A fej és a tor, a halänték kivételével fénytelen; a potroh első íze 
fényes és nyele kétszer akkora mint a vége ; a 2-ik íz egyenlő az 1. felével. 
Az utótor tövének tarajkája rövid, az area basalis hiányzik. A tojócső 
potroh hosszúságú és hüvelye igen vékony. A visszafutóér kívül álló, a má- 
sodik középvállsejt nyitott. A bordaér utolsó metszete egyenlő a stigma 
átmérőjével. A ? csápja 16—18, ac 16 ízű. A tapogatók, a szájpajzs, a 
pikkely, a lábak (a hátsó csípők kivételével) és az első két esäpiz vörös- 
sárgák. — Hossza 2:5—3 mm. 

Budapest, P.- Maróth, Siófok. 

var. $ — A csáp 16 ízű, a csipok sárgák. — Budapest, Siófok. 


31. Isurgus diversus n. sp. d . 


A csáp 20—21 izű; a halánték fényes, a bordaér utolsó metszete rö- 
videbb a stigma ätmeröjenel; a 2-ik vällsejt nyitott, az utótor tövének 
tarajkája hosszabb, area basalis hiányzik. A csápok, a csipök, a középső 
czombok töve, a hátsó czombok egészen, a hátsó szárak vége fekete, ez 
utóbbi különben fehéres. — Mint az előbbi. 

Budapest : Ó-Buda, 1895 maj. 22.; Borosznó. 


32. Isurgus similis n. sp. 2. 


Az I. micerogaster-töl hosszabb nyelű első potrohize és valamivel 
nyüjtottabb potroha által különbözik: a második iz rövidebb az első iz 
felénél. Az area basalis hosszúkás, tökéletlen. A csáp 20 ízű. A halánték 
homályos. Fekete ; a czombok és a szárak élénk vörösek, a potroh oldala 
vörössel márványolt. A tojócső hosszabb a potroh felénél, vége kiszélesedő. 

Budapest : Zúgliget, 1896 jun. 7. 


, 


296 SZÉPLIGETI 


33. Isurgus minutus n. sp. 2. 

A fej, a halánték és a tor fénytelen; a csáp 20 ízű, a negyedik és" 
ötödik iz egyenlö, a harmadik ezek egyikénél valamivel hosszabb ; az area 
basalis rövid, tökéletlen. A potroh hosszú, alig összenyomott; az első iz 
fényes s nyele kétszer akkora, mint a vége; a 2-ik íz rövidebb az 1. íz 
felénél. A visszafutóér majdnem. érenálló, a 2-ik középvállsejt csukott. 

Fekete; a szájrészek, a pikkely és a lábak sárgák; a csípők, a tom- 
porok, a középső ezombok töve, a hátsók majdnem egészen feketék. 
Hossza 3 mm., a tojócső rövidebb a potroh felénél, hüvelyének vége lándzsa- 
alakú. 

Budapest: Svábhegy északi oldala, 1896 ápr. 28. 

d (9). A potroh a 2-ik iztől kezdve összenyomott, a 2-ik íz hosszabb 
az első íz felénél vagy közel akkora. 

Budapest és Bugacz. 


34. Isurgus major n. sp. ? . 


Fénytelen ; a szájpajzs el van különítve, pereme pillás ; az arez Szőrös, 
rövid és gumós ; a pofák rövidek ; a csápok 20 ízűek, végük kissé vastagabb, 
a 4— 5. íz egyenlő, a harmadik valamivel hosszabb és hengeres ; a fej háta 
öblös ; a hátvarratok és az oldalak barazdai hiányzanak; az utótor rövid, 
az area petiolaris magas, a superomedia hiányzik, helyét egy tarajka pó- 
tolja; az alsó oldalterecskék ki vannak fejlődve. A potroh alig összenyo- 
mott ; az első íz nyele erős, lapos és mintegy kétszer akkora, mint a vége, 
kevéssé karezolt: a második íz akkora, mint az első vége, thyridiuma ki- 
csiny. A bordaér nem éri a szárny csúcsát; a visszafutóér külső állású, a 
9-ik vállsejt csukott. 

Fekete ; tapogatók, rágók, a szájpajzs pereme, a pikkely és a lábak 
sárgák ; a csípők feketék ; a potroh a varratok mentén vöröses : a szárnyak 
kissé fehéresek. — Hossza 5 mm., a tojócső mintegy félpotroh hosszúságú, 
hüvelye a vége felé vastagodó. 

Pápa (WACHSMANN). 


1. Az első potrohiz érdes és fénytelen vagy csak alig fénylő, az area basalis ki van 


fejlődve, bár tökéletlen TM nt ee er Fe 
— Az elsö potrohiz sima és fenylö, az area TEKERTE gy aka hianyzik |. © 3 
2. A potroh rövid és zömök, kissé gömbölyded ; a tapogató sárga, a halánték fényes, 
a csap 16 izü Hl a diet Las ke Dilbracklgaster 2 om 


— A potroh hosszükäs, Matt, a halántók nem fénylő, a csáp 18 ízű 
I. lanceolatus c? 9 m. 


3. Az elsó potrohíz nyele a ^ TN feltünően keskenyebb, mint a tövén, a csáp 
19 VA RES A NET os Vas a pee OI 


— A nyél közepe nem keskönyébb a tovendll bet Mie Up chy hd Wales A PEER LAS T 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. 227 


4. A nyél rövid, a végnél alig hosszabb; a potroh rövid, gömbölyded 
I. microgaster ? m. 
— A nyél legalább kétszer oly hosszú, mint az íz vége, a potroh megnyúlt, lándzsa- 


alakü — : JN 2 t er = 
5.A második vallsejt ee ae ot a es Vékony és potroh hosszúságú, 
az area basalis hiányzik É LS EME PES rc CO 
— A második közepvallsejt tökéletesen zart, a IM rövidebb a Dobigbnál 1 


6.A ezombok, a szárak, a csáp első és második íze vörös, a bordaér végső met- 
szete egvenló a szárnyjegy átmérójével, az utótor tóvének tarajkaja rövid; a 
tojöesö vékony és potroh hosszüságü  .. .. — —  { rufipes G 9 m. 

— A esápok, a hátsó ezombok és a hátsó szár vege bte a mee végsó met- 
szete rövidebb a szárnyjegy átmérójénél, az utótor tóvének tarajkája hosszabb 
J. diversus c? m. 

7. A hátsó ezombok feketék vagy barnák, a csáp 19 (15) ízű, a tojócsó egyenlő az 

elsó potrohiz hosszával, az area basalis tóbbé-kevésbbé fejlett 
I. minutus 2 m. 
— A hátsó ezombok vörösek, a csáp 20 ízü; a tojóesó hosszabb a potroh felénél 8 


8. Kózel 3 mm., az utótor tóve keskeny az area basalis fejlett I. similis 9 m. 
— 5 mm., az utótor tóve széles, az area basalis hiányzik I. major 2 m. 


Gonolochus Fónsr. 


35. Gonolochus fenestratus n. sp. 7 


Pontozott, fényló és szórós. A szájpajzs kerekitett s ninesen az arcz- 
tol élesen elkülónitve; a fejtetó eléggé széles, a fejhát öblösen kimetszett. 
A csáp 32 ízű, a 4— 5. iz koczkaalakü; a harmadik ezek egyikénél vala- 
mivel hosszabb, hengeres. A hátbarázdák ninesenek kifejlódve; az utótor 
rövid és nem tagolt, ranezos, az area petiolaris magas, de tökéletlenül ha- 
tárolt; a szájnyilás a barázdában fekszik. A visszafutóér kívül álló s egészen 
átlátszó, a sugárér külső ága könnyedén görbe, a bordaér negyedik met- 
szete rövidebb a szárnyjegy átmérőjénél. A potroh összenyomott, fényes ; az 
ez első íz nyele lapos és körülbelül háromszor akkora, mint az íz vége; a 
második íz oly hosszú, mint az első nyele, thyridiuma kicsiny. | 

Fekete ; a potroh második íze majdnem egészen, a harmadiknak hátsó 
fele vörös; a lábak vörössárgák, a csipök, tomporok, a középső czombok 
töve és a hátsó ezombok egészen feketék. A szárnyak tiszták, az erezet és 
a pikkely barna ; a szárnyjegy fekete, az előszárny és a bordaér töve vilá- 
gos. — Hossza 4 mm. 

Budapest : Gellérthegy, 1896 április 29. 


998 SZEPLIGETI 


Thersilochus (Hotmer.) FÖRST. 


36. Thersilochus parviceps n. sp. 9 


A fej kicsiny, gömbölyded. A szajpajzs kerekített, s mély bevágás 
által van elkülönítve ; az arez alacsony, a középen gumós; a ? csápja 26—28, 
a c 30 ízü, a 4— 5. íz egyenlő, a harmadik valamivel hosszabb és hengeres ; 
a homlok és a fejtető alig fénylő, ez utóbbi széles, hátul öblösen kimetszett ; 
a halánték fényes ; a pofák rövidek, egyenlők az első csápízzel. A tor fino- 
man érdes ; a hátvarratok hiányzanak, az oldalak elszórtan pontozottak és. 
fényesek ; az utótor rövid, a nyél terecskéje magas, kissé vájt és tökélet- 
lenül harántbarázdás, a tőterecske közel négyzetalakú, az alsó oldalterecs- 
kék kevéssé fejlettek ; a szájnyilások a bárázda mellett feküsznek. A bordaér 
végső része nem éri el a szárny csúcsát, a visszafutóér külső állású. 
A potroh összenyomott, az első íz nyele majdnem hengerded, a vége gör- 
bült; a második íz oly hosszú, mint az első nyele, thyridiuma nem nagy, 
hosszúkás. 

Fekete ; a szájrészek, a csápok tőízei az alsó oldalon, a lábak, a potroh 
oldala kisebb-nagyobb terjedelemben és az izületek vörösek ; a hátsó csipok 
esetleg barna tövüek. A szárnyak tiszták, a pikkely vörös. Hossza 4 mm., 
a tojócső vékony hüvelyü és potrohhosszúságu. 

Budapest és Borosznó, augusztus hóban. 

A D. microcephalus-sal áll rokonságban. 


37. Thersilochus vernalis n. sp. ? 


A fej szélesebb a tornál, háta alig öblös, finoman érdes és fénytelen ; 
a szájpajzs nincsen tökéletesen elkülönítve, az arcz hosszú és szőrös; a 
pofák hosszabbak az első csápiznél; a csápok 26 ízüek, tövük távol áll 
egymástól, a 3—5. íz egyenlő, rövid. A tor finoman érdes és fénytelen; a 
hátvarratok hiányzanak ; az utótor rövid, a nyél terecskéje magas és kissé 
vájt; a tőterecske hiányzik, helyette egy közép-léczecske van kifejlődve, az 
alsó oldalterecskék nem tökéletesek, a szájnyilások a barázda mellett feküsz- 
nek. A szárnyak és a potroh, mint az előbbinél. 

Fekete; a tapogatók, a potroh és a lábak vörösek; a csípők, a tom- 
porok, az első potrohíz, a másodiknak háta, feketék; a hátsó czomb, a 
hátsó szár vége és a tarsusok barnák. A pikkely barna. — Hossza 4 mm., 
a tojócső hüvelye vastag, kihegyesedő, s körülbelül félpotroh hosszúságu. 

Budapest: Kis-Teteny, 1895 máj. 29. 

A Ters. geminus és jucundus-sal all rokonsägban. 


ADATOK A MAGYARORSZÁGI FÜRKÉSZO DARAZSAK ISMERETÉHEZ. - 229 


38. Thersilochus pratensis n. sp. 


A fej és a tor finoman érdes, fénytelen; a szájpajzs keskeny, kere- 
kitett és elkülönitett; a pofak róvidek; az arcz rövid, szörös, a közepen 
gumós ; a csápok 27 izüek, a 2—5. iz egymás közt egyenlő ; a fejtető széles, 
a fej háta könnyedén öblözött. A hátvarratok hiányzanak ; az utótor rövid, 
a nyél terecskéje magas, az alsó oldalterecskék nincsenek kifejlődve, a tö- 
terecske téglaalakú, a szájnyilások a barázdában fekszenek. A bordaér 
utolsó része nem éri el a szárny csúcsát; a visszafutóér kívül álló. A potroh 
összenyomott ; az első íz lapos, nyele háromszor hosszabb a végénél, ez alig 
. görbült; a második íz egyenlő az első felével, thyridiuma kicsiny. 

Fekete ; a tapogatók, a rágók, a szájpajzs pereme és a lábak vörösesek ; 
a csipök, a hátsó tomporok és ezombok feketék; a potroh 2—5. íze vörös. 
A szárnyak majdnem víztiszták, a pikkely sárga. — Hossza 4 mm. 

Budapest: Ó-Buda, 1896 május 15. 


39. Thersilochus guercetorum n. sp. ? 


Finoman érdes, alig fénylő. A fej kicsiny, gömbölyded, nem szélesebb 
a tornal ; a szájpajzs el van különítve, az arcz rövid és gumós, a pofák rö- 
videk ; a csápok 30 izüek, a 5— 5. íz egyenlő ; a fejtető nagyon széles, a fej 
háta nincsen öblözve. A hátvarratok hiányzanak, az oldalak fényesek; az 
utótor rövid, a nyél terecskéje kissé magasabb az utótor felénél, a tőterecske 
hosszúkás és tökéletlen, az alsó oldalterecskék tökéletlenek ; a szájnyilások 
a barázdában feküsznek. A potroh a vége felé van összenyomva ; az első íz 
nyele hengeres, vége könnyedén görbült; a második íz egyenlő az első felé- 
vel, thyridiuma nagy, hoszúkás háromszögü. A bordaér utolsó metszete 
majdnem eléri a szárny csúcsát és hosszabb a sugárér első ágánál ; a vissza- 
futóér éren álló. 


Fekete ; a szájrészek, a szájpajzs pereme, a csápok (a végízek barnák), 
a lábak és a potroh sárgák; az első potrohíz fekete, a 2— 4. feketés sza- 
laggál. A szárnyak gyengén sárgásak, a pikkely sárga. — Hossza 45 mm., 
a tojócső potrohhosszúságu, hüvelye vékony. 

Budapest : Hárshegy, 1895 jun. 28. 

A nem nagyon magas area postica miatt a Leplopygus-fajokkal all 
rokonságban. 


40. Thersilochus petiolatus n. sp. 7 

Fénytelen, finomán szőrös; a fejtető keskeny, a pofák rövidek; a 
csápok 24 ízüek, 3—5. íz egyenlő; a hátvarratok nincsenek kifejlődve ; az 
utótor rövid, az area petiolaris magas, az alsó oldalterecskék fejlettek; a 
töterecske hiányzik, helyén egy tarajka látható, a szájnyilások a barazda- 


Természetrajzi. Füzetek. XXII. köt. 16 


19 
ww 
e 


SZÉPLIGETI 


ban feküsznek. A potroh orsóalakü; első ízének nyele hengerded és négy- 
szer oly hosszü, mint vége; a második iz fele az elsónek. A bordaér nem 
éri a szárny csúcsát, a visszafutóér kívül álló. 

Fekete ; szájrészek, csápok (felül világosbarnák), a pikkely, a lábak és 
a potroh sárgák; az utóbbi első íze és a vége fekete, illetőleg feketés. 
A szárnyak tiszták. — Hossza 2°5 mm. 

Budapest : Ó-Buda, 1895 máj. 22 


41. Thersilochus nigricans n. sp. ? 


A Th. melanogaster-től, fekete vagy feketen foltos pikkelye és hosz- 
szükás, nem negyszögletü area basalis-a által különbözik. A c potroha 
összenyomott. 

Budapest, Pápa, Bakonybél. 


42, Th. jocator FABR. — Budapest. 

var. 9. 
feketék. 

Unyvar. 


Az area basalis hosszúkás négyszögalakú, a csápok tóizei 


1. A potroh a második íztől ósszenyomott (lásd: Th. nigricans 4) — — — 9 
— A potroh orsóalakü 2. 2 — = > UNE TN EEE e à 6 
2. A második íz thyridiuma Ris ea EN FEN A SES 
— A második íz thyridiuma rövid, gyakran pontnagyságü  .. . La 4 


3.Az arcz rövid, közepén gumós; a szájpajzs el van különítve, a TS sömbölgdan, 
a toroldalak elszórtan pontozottak, a pofák rövidek, a tojóesó potroh hosszü- 
ságú és hüvelye vékony. Az utótor töve tereeskével .. T. parviceps c? 9 m. 
— Az arcz hosszü, lapos; a szájpajzs tökeletlenül van elkülönitve, a fej haránt- 
széles és szélesebb a tornál, a toroldalak sűrűn pontozottak és nem fényesek : 
a pofák hosszüak; a tojócsó vastag, vege hegyes és róvidebb a potrohnál. Az 


utótor töve leezeeskevel. vu .. . à iy an NT sderna sent 
A. Az utötor töve a közepvonalon egy er van pre a tóterecske ninesen 

ICI. er zul, LL Es 2 ' 2 T. carinifer THoms. 
— Az utótor tóve két babes RE el van ellátv a, à pois ki van fejlődve ... 5 
5. A tóterecske négvzetalakü IE VPE LCD ke EP PU CU US cm 
— A tôterecske téglaalakü .. _ ... NL NS ELU ele) UNS patens EE 
6.A második potrohiz thyridiumai sacos Rosaria — T. quercetorum 9 m. 
— A thyridiumok kicsinyek .. .. … D bu EN, pen LANE XE S TU 


|. Az utótor tövenek kózepe tarajkával van ellátva, a tóterecske nincsen kifejlödve 
Th. petiolatus c? m. 
— Az utótor tóvének közepe kettős tarajkával bir, a tótereeske ki van fejlődve s 


nógsyszosidi | NE Lc Lc UE Ri = e v 

8. A bordaér eléri a szárny esücsát .. — . — … Tq. truncorum HOLMGR. 
— A bordaér nem éri el a szárny csúcsát rs TOR REAR DEE ERERN NOE 2. 
9. A potroh fekete b IE » 2 RE Sura Ae 
—— A potroh nem egészen fekete .. .. pad ace ces RE a 


10.Az area basalis hosszükás, a pikkely fekete LS TRA teca ? n. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG, ICHNEUMONIDEN. 231 


-— Az area basalis négyzetalakü, a pikkely sárga. . Th. melanogaster THoms. 

11. A csápok és az első potrohíz vége sárga .. .. Th. flavicornis THoms. 

— A csápok nem egészen sárgák, az első potrohíz egészen fekete 12 

19. A tojócső rövidebb az első potrohiznél. — .. — .. Th. marginatus Brine. 

— A tojóesó majdnem potroh hosszúságú .. .. p he JOCACOT Tann 
x 


1. Erigorgus ruficornis n. sp. d . 


Mit ziemlieh langen, gelblichen Haaren bedeckt. Kopf querbreit, 
hinten breit ausgebuchtet und gerandet; Clypeus nieht abgesondert, Vor- 
derrand gerundet, an der Mitte bezahnt; Stirn ohne Leistchen, und wie 
der Oberkopf punktirt-runzlig. Fühler beiläufig von halber Körperlänge. 
Mesonotum grob grubig-punktirt, beinahe matt, ohne Furchen ; Scutellum 
convex, grob punktirt, behaart, an der Basis gerandet, ohne Furche ; Meta- 
notum grob, zellig-runzlig. Nervulus der Vorderflügel post furcal, der des 
Hinterflügels in der Mitte gebrochen, mit gut ausgebildeten Nervenast. 
Hintertarsen verdickt, daz zweite Glied fast so lang wie Eindrittel des 
Ersten. Trochanter ist länger als der Schenkelring. 

Schwarz, wenig glänzend. Fühler roth, 1 —2 Glieder unten weiss, 
‘oben braun; Gesicht und Mund gelb; Hinteraugenrand von den Backen 
an bis zum Scheitel schmal rothgefasst. Flügel gelblich, Nervatur und 
Stigma gelb, Squamula roth. Vorderfüsse gelb, Vorderschenkel roth, Basis 
der Mitteleoxen aussen schwarz; Hinterfüsse roth, Coxen, Trochanteren — 
Schenkelringe ausgenommen — und die Spitzen der Schienen sind schwarz; 
Tarsen gelb. Hinterleib roth; der Rücken des 2. Segm. ist schwarz, der 
:6—7. ganz schwarz. — Lange 17 mm. 


2, Erigorgus interstitialis n. sp. d . 


Wie der Vorhergehende. Behaarung ist sparsamer, die Haare kurz, 
"weiss. Scutellum flacher, beiläufig bis zur Mitte gerandet. Flügel fast hyalin, 
Nerv. recurrens ist etwas hinter der Areola inserirt, Nervulus interstitial. 
Krallen gross, ohne Kammzähne, an der Basis nicht verbreitet. 

Schwarz ; Mundtheile (Basis der Kiefer ausgenommen), Gesicht (mit 
‘zwei schwarzen Linien) sind gelb ; Scheitelflecke roth, oft klein: Squamula 
roth-schwarz gefleckt; Coxen und Basis der Hinterschenkel schwarz. — 
Lànge 12 mm. 

Unterscheidet sich vom Vorhergehenden durch den interstitialen Ner- 
vulus, schwarze Fühler, kürzere und sparsamere Behaarung und reine, 
nieht gelbliehe Flügel. 


16* 


t5 
co 
bo 


SZEPLIGETI 


3. Erigorgus flavimanus n. sp. d . 


Stärker behaart; Nervulus nicht interstitial. Die Mitte der Kiefer, 
innere Augenrand, ein Fleck in der Gesichtsmitte und .ein Fleck an der 
Unterseite des Schaftes sind gelb. Ober den Augen ein kurzes Bändchen 
roth. Basis des I. Segm. (oder unten ganz), 2 oben, 5 an der Spitze, 6—7 
ganz schwarz. Hinterschenkel schwarz und nur die Spitze roth. — Länge- 
12 mm. Uebrigens stimmt mit Vorhergehendem überein. 

var. 1.4. — Ohne Gesichtsfleck. 

var. 9.8 . — Mittelschenkel unten, der Segm. 1 ganz schwarz. 


4. Erigorgus similis n. sp. d . 


Von E. flavimanus unterschieden durch: Hinterschenkel ganz 
schwarz ; Hintertarsen roth, die Spitze derselben, oft auch das 4—5. Glied 
schwarz ; das 1. Segm. schwarz. Gesicht weiss, Augenrand hinten bis zum 
Scheitel roth. 

var. 1.4. — Aeusserer Augenrand nicht gefärbt. 

var. 2.4. — Gesicht mit zwei schwarzen Linien. 

Stimmt in Vielem mit dem 9 des E. varians Brauns, ganz verschie- 
den jedoch von dem beigestellten c. 

1°-Nervulus interstitial’. a 2 X MONET ID UESSnlersttbtads me 
ANervülus nieht interstitial] US o 215 1 low Do Beret usu IE 
.Fühler roth, Seutellum convex, Flügel gelb, Körper stark behaart 

E. ruficornis c? m.. 
— Fühler schwarz, Scutellum ziemlich abgeflacht, Flügel fast hyalin _ — .. 3 
. Hintertarsen gelb, die Spitze der Hinterschenkel roth — E. flavimanus c? m. 
— Hintertarsen roth, mit schwarzen Spitzen ; Hinterschenkel ganz schwarz 


bo 


oo 


E. similis c? m. 


5. Laphyctes insidiator var. 2. 1. Segm. roth, Hinterleibsende 
roth oder beim ? an der Seite getleckt. 


6. Laphyctes rubricator n. sp. 2. 


Gesicht, Backen unter den Augen gelb; Schläfen ganz roth ; Scheitel 
und Stirne schwarz. Mesothorax roth: Mesonotum, die hinteren Thorax-- 
seiten und die Basis des Metanotum sind schwarz. Hinterleib roth; Segm. 
9—4 oben schwarz. Füsse roth; Vorder- und Mitteleoxen vorne gelb, an 
den Hinterfüssen die Aussenseite der Coxen, Trochanteren, Basis der 
Schenkel schwach, Schienen an der Spitse und Wurzel schwärzlich ; Hinter- 
tarsen braun. Basalhälfte des Flagellum rothbraun. Flügel hyalin, Nervatur 
braun, Costalader und Squamula gelb, Stigma gelblich ; Nervulus nahe- 
interstitial. — Länge 10 mm. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 233 


Von L. mezozonus Fónsr. unterschieden durch anders gefärbten 
Körper und anders gebildeten Metanotum, an welchen die längstlaufenden 
‚Leisten nur schwach ausgebildet sind und der Zwischenraum nicht canali- 
sirt ist. A. arqualum Grv. hat gelbe Tarsen. 


7. Anomalon guttiger n. sp. d . 


Fühler kürzer als der Körper. Clypeus nicht abgesondert, vorne ge- 
rundet, der Zahn sehr klein. Stirnleistehen unvollkommen. Mesonotum 
punktirt, glänzend, ohne Notaulen ; Scutellum runzlig, etwa bis zur Mitte 
‚gerandet ; Metanotum zellig-runzlig. Flügel gelb, Nervatur braun, Mitte 
des Stigma und Basis der Costalader gelblich ; Stigma schmal, die Radial- 
ader entspringt aus dem inneren Drittel; Nervellus an der Mitte gebrochen, 
dessen Nervenast gut ausgebildet ; Nervus parallelus über die Mitte inserirt, 
die Basis der Discoidalzelle nicht kürzer als der Nervulus. Trochanter län- 
ger als Schenkelring. Metatarsus nicht ganz dreimal so lang wie das zweite 
cylindrische Glied ; Krallen klein. 

Schwarz, schwach behaart; Kiefer zum Theile, Taster, Gesicht (zwei 
Längsstreifen schwarz), ein Fleckchen am Schaft sind gelb; Scheitelflecke 
klein und gelbroth ; Coxen schwarz, Vordertrochanteren gelb, Hintertroch. 
schwarz, mit rother Spitze; Schenkel roth, der hinterste an der Basis 
schwarz; Vorderschienen und Tarsen gelb, Hinterschienen rothbraun, an 
der Spitze und der Basis schwärzlich ; Hintertarsen gelblich-braun. Hinter- 
leib roth; Basis des 1. Segment oder dessen dreiviertel Theil, das Ende 
des 5., die 6—7 ganz, schwarz. — Länge 10—13 mm. 


5. Labrorychus Anaitidis n. sp. 2. 


Fühler länger als der Körper. Stirnleistehen vorhanden ; Kopf und 
"Thorax glänzend, Notaulen fehlen, die Basis des Metanotum ist gefeldert. 
Nervellus tief gebrochen, Trochanter länger als Schenkelring, Krallen 
mittelgross und etwas kürzer als die Haftballen. 

Schwarz; Gesicht und der untere Theil der Backen sind gelb; 
Scheitelflecke roth. Flügel rein, Nervatur und Squamula schwarz, das 
schmale Stigma ist schwärzlich. Coxen und Trochanteren schwarz; die 
Vorder- und Mittelschenkelringe und Schenkel und Schienen sind roth ; 
Hinterschenkel schwarz, unten rothbraun; Hinterschienen an der Basis 
und der Spitze schwarz, an der Mitte braun; Metatarsus rothbraun, Spitze 
und die folgenden Tarsenglieder sind schwarz. Hinterleib roth ; der Riicken, 
die Basalhälfte des 1. Segments, die Seiten des 5., die 6—7. sind ganz 
schwarz. Klappen lichtbraun. — Länge 12 mm. 

Wurde aus Anaitis plagiala gezüchtet. 

Von L. tenuicornis unterschieden durch schwarze Hinterfüsse. 


93% SZEPLIGETI 


9. Labrorychus variegatus n. sp. ? . 


Gesicht und Backen gelb ; Schläfen ganz roth; Stirne, Scheitel und‘ 
Thorax schwarz. Fühler nahe Körperlang und schwarz, der Schaft unten 
gelb, die Basalglieder sind unten rothbraun. Hinterleib roth, der Rücken 
des 2. Segment ist braun. Füsse roth; Vordercoxen, Vorder- und Mittel- 
trochanteren sind gelb, Hintertrochanteren, die Spitzen der Hinterschienen 
und Metatarsus, die übrigen Tarsenglieder sind ganz schwarz oder dunkel-- 
braun. Klappen weiss. — Länge 10 mm. 

var. 9. Flagellum unten roth ; vordere Theil des Thorax mehr oder- 
weniger, so wie die Nähte der Thoraxseiten und die Seiten der Scutel-. 
lum roth. 

Unterschieden von L. lenuicornis, durch die kürzeren Fühler, das: 
nicht gefelderte Metanotum, die ganz rothe Schläfe, den beiläufig an der 
Mitte gebrochenen Nervulus. 

WESMAEL (p. 135) erwähnt solche Exemplare, welche rothe Schläfen 
haben, aber von der Beschaffenheit des Metanotum erwähnt er jedoch 
nichts. Beim A. paradowum Brauns ist die Schläfe schwarz, der Hinterleib. 


auch nicht einfarbig. 


10. Labrorychus Polyxenæ n. sp. d . 


Fühler stark, etwas kürzer als der Körper. Scutellum ganz gerandet ;- 
Metanotum grob zellig-runzlig, in der Mitte tief canalisirt, an der Basis. 
sind die zwei seitlichen Felder entwickelt und auch glatter als die Umge- 
bung. Nervellus tief gebrochen, ohne Nervenanhang. Hintertrochanteren 
sind länger als die Apophysis, Krallen klein. 

Fühler schwarz, Flagellum unten röthlich, Gesicht und Kiefer gelb, 
letztere an der Spitze schwarz. Scheitelflecke rothbraun. Flügel gelblich, 
Nervatur schwarz, die Mitte des Stigma und die Flügelwurzel ist gelblich, 
Squamula rothbraun. Coxen, Hintertrochanteren schwarz, Vordertrochan- 
teren braun, die Basis der Hinterschenkel ist schwarz, Hinterschienen an der 
Basis und Spitze schwärzlich, Hintertarsen rôthlich. — Länge 15—17 mm. 

Wurde aus Thais Polyxena erhalten. 

Die Grösse und das tief längst canalisirte Metanotum charakterisirt . 
die Art; von L. lenuicornis verschieden noch durch die kürzeren und stär-- 
keren Fühler. 


11. Labrorychus nigrifrons n. sp. 2. 

Fühler beiläufig Körperlang. Scutellum undeutlich gerandet; Meta- 
notum grobrunzlig, nicht gefeldert und nicht canalisirt. Nervellus tief ge-- 
brochen und ohne Nervenanhang. 


^ 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 255 


Schwarz; innere Augenrand schmal gelb gefärbt, Scheitelflecke gelb. 
Flügel hyalin, Nervatur und Stigma braun, Squamula schwarz. Füsse roth : 
Coxen, Trochanteren und die Basis der Hinterschenkel schwarz : die letzte- 
ren an der Spitze und die Spitze der Hinterschienen, so wie die Tarsen 
ganz, braun. Klappen braun, an der Spitze löffelartig erweitert. Hinterleib 
roth ; das 1. Segment und 6—7 sind ganz schwarz. — Länge 10 mm. 


12. Labrorychus ruficoxis. n. sp. < 


Fühler etwas kürzer als der Kórper, Notaulen vorne ausgebildet, die 
Dasis des Metanotum ziemlich gut gefeldert, Nervellus tief gebrochen, der 
Nervenanhang verschwindend, Krallen klein. 

Schwarz; Gesicht, Backen unten, Schaft unten und die kleinen 
Scheitelflecke gelb. Flügel gelblich, Nervatur und Stigma braun, Squamula 
und Flügelwurzel gelb. Füsse roth; Hintercoxen und Trochanteren gelb, 
die Basis der Hintercoxen aussen schwarz. |. Segment bis zur Hälfte, 2—5 
am Rücken, 6— 7 ganz schwarz. -— Langs 10 mm. 


1.Schläfen roth oder roth gefleckt 
— Schläfen schwarz, Scheitelfleck klein und Sei 


Or be 


2.Metanotum längs der Mitte tief eanalisirt. lugo 15—17 mm. L. Pulvsendo c? m. 
E Mobanobur nicht canalasirt | 012 2 soe NUL AE EL ia 3 
3. Die Basis des Metanotum ist nicht gefeldert, Nervellus Sen hee ine 

Schläfen und Hinterleib sind ganz roth _- .. — .. L. variegatus ? m. 
— Die Basis des Metanotum ist gefeldert, Nervellus tief gebrochen = .. . 4 
4. Hinterfüsse roth’ . _ — NE MENT teniconnisS Guay 
— Hinterfüsse schwarz, Flügel EKKÉNT dcc cp dc Anstieg Pam: 


5. 2. Gesicht schwarz, der innere Áusontanú schmal gelb gefärbt, Sguamula und 
Coxen schwarz, Notaulen nicht vorhanden, Klappen an der Spitze erweitert 
L. nigrifrons 9 m. 

— d.Gesieht gelb. Coxen und Squamula roth, Notaulen vorne ausgebildet . 
L. ruficoris 9 m. 


13. Atrometus areolatus n. sp. ? . 


Fühler Kórperlang. Notaulen nicht ausgebildet, Schild flach und un- 
deutlich gerandet. Metanotum an der Basis mit 3 glatten Felder versehen. 
Nervellus nicht gebrochen. Trochanter länger als der Schenkelring. Kral- 
len klein. | 

Schaft unten und Flagellum — die Spitze ausgenommen — roth. 
Kiefer — die Zähne ausgenommen — Gesicht, Backen und Schläfen gelb ; 
die letzteren oben roth, Prosternum gelb ; die Nähte der Thoraxseiten, die 
Seiten des Scutellum, die Nähte hinter denselben und die Spitze des Meta- 
notum sind roth. Flügel fast rein, Nervatur braun, das sehr schmale Stigma 
ist gelbbraun, Squamula roth. Füsse roth ; Vordercoxen und Trochanteren 
gelb, die Hintercoxen schwarz gefleckt, die Spitze der Hinterschine und die 


MS 
e» 


SZÉPLIGETI 


2.5 Tarsenglieder sind schwärzlich. Der Rücken des Hinterleibes vom 
2. Segment und die Segment 6—7 an den Seiten schwärzlich. — Länge 
12 mm. 


14. Atrometus melanosoma n. sp. ? . 


Grobrunzlig ; Stirnleistehen und Parapsidenfurchen fehlen, Mesono- 
tum vorne abgestumpft, Metanotum nicht gefeldert und nicht làngstfurchig, 
Schild nicht berandet, ia der Mitte der Länge nach vertieft, Krallen mittel- 
gross und gekämmt. 

Schwarz; Fühler unten róthlich, Scheitelflecke schwach geróthet, 
Taster röthlich, Vorder- und Mittelfüsse, die Basis ausgenommen, gelblich- 
roth ; 3. und 4. Segment ganz, 2. an der Basis roth. Flügel rein, Stigma 
schmal und braunlich, Costalader gelblich, Tegula braun oder schwarz. — 
Länge 15 mm. 

Die gekämmten Krallen und das vorne abgestumpfte Mesonotum 
deuten auf Verwandtschaft mit Aphanistes ; durch die interstitiale Mittel- 
ader, den nicht gebrochenen Nervellus der Hinterflügel und den fehlenden 
Stirnleistehen gehört es zu Alromelus. 

Von A. insignts Först. unterschieden durch schwarzen Thorax, gelb- 
gefärbten Gesicht und Schläfe. 


15. Atrometus trochanteratus Horner. 


var. 1.9. Ohne Scheitelflecke. 
var. 2. ? . Gesichtsmitte nicht gefleckt. 
var. 3.¢. Gesichts- und Scheitelfleck fehlt. 


16. Probles melanarius n. sp. d . 


Behaart. Kopf etwas breiter als Thorax ; Clypeus schmal, Vorderrand 
gerundet, scharf geschieden ; Gene kurz, Gesicht unter der Fühlerbasis 
knollig, Schläfen glatt, Stirne dicht punktirt, fast lederartig; Hinterkopf 
gebuchtet, Augen gewöhnlich. Fühler 37-gliedrig, an der Basis nicht weit 
von einander stehend, 3. und 4. Glied gleich, das 2. kaum länger. Mesono- 
tum fein punktirt, glänzend; Notaulen nur vorne, als schwache Einschnitte 
ausgebildet; Furche der Thoraxseiten ausgebildet; Metanotum fein punk- 
tirt, glänzend, Area petiolaris gleich mit der halben Höhe des Metanotum, 
À. basalis schmal und lang, Luftlöcher nahe an der Hinterbrustleiste liegend. 
Stigma etwas gerundet, gross, bildet mit der Radialader einen Winkel; 
Nervus reccurens interstitial, Costalader erreicht fast die Flügelspitze. 
Hinterleib von 2. Segm. an compress; 1. Segm. lang, wenig gekrümmt, 
oben unvollkommen canalisirt, Seitenfurchen minder gut ausgebildet, die 
stark vorstehenden Spirakeln liegen an dem hinteren Drittheil ; Postpetio- 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 237 


lus flach, an der Seite mit tiefer Furche; 2. Segment lang und wie die fol- 
genden glatt, Thyridien lang, dreieckig. Metatarsus halb so lang wie Schiene, 
dessen Stacheln gerade. 

Schwarz: Kiefer, die beiden Vorderfusspaare (Basis ausgenommen) 
und die Spitze der Hinterschenkel roth; Hinterschienen rothbraun ; 
9. Segment an den Seiten roth. Flügel bräunlich ; Stigma schwarz, Nerva- 
tur dunkelbraun, Squamula gelb. — Länge 5:5 mm. 

Den knotig vorstehenden Stigmen des 1. Segment wegen stelle ich die 
Art in die Fürsrer sche Gattung Probles. 


Leplopyqus FÖRST. 
Area posteromedia ist bei folgenden Arten von halber Metanotum Höhe. 


17. Leptopygus ruficornis n. sp. 2. 


Clypeus lang und schmal, scharf geschieden; Stirn fein punktirt, 
Gen» kurz; Fühler 26-gliedrig, 4—5. Glied etwas cylindrisch und gleich 
lang, das 3. etwas länger. Mesonotum fein punktirt und glänzend, ohne 
Furchen; Pleuren oben glänzend, mit Furche ; Schild nicht gerandet; 
Metanotum grob runzlig: A. petiolaris unvollkommen und beiläufig halb 
so hoch wie die Hälfte des Metanotum, A basalis fehlt, Luftlöcher nahe an 
der Hinterbrustleiste liegend. Nervus recurrens postfurcal, unvollkommen 
durehsichtig ; letzte Abschnitt der Costalader kaum länger als der 1. Ab- 
schnitt der Radialader, derselbe ist gleich mit den Durchmesser des Stigma. 
Hinterleib glatt und vom 3. Segment an compress ; 1. Segment flach, leicht 
gekrümmt, Seitenfurchen kaum ausgebildet, Stigmen nicht vorstehend, 
Postpetiolus flach ; 2. Segment ungefähr so lang wie eindrittel des 1., Thy- 
ridien mittelgross, so lang wie an der Basis breit. Metatarsus halb so lang 
wie die Hälfte der Schiene, dessen Stacheln gerade. Bohrer dick, kürzer 
als der Hinterleib, am Ende gekrümmt. 

Schwarz; Kiefer, Clypeus mehr oder weniger, Fühler unten (oben 
bräunlich), Füsse 2. Segment roth ; Hintercoxen aussen schwärzlich. 
Länge 3°5—4 mm. 


18. Leptopygus nigricornis n. sp.«. 


Vom Vorgehenden hauptsächlich durch die Fühlerbildung verschie- 
den: Fühlerglieder schlanker, an der Basis schmäler als am Ende, selbst 
die letzten sind noch gut zu unterscheiden. 

Metanotum an der Mitte mit Querleistehen, Coxen schwarz, manch- 
mal die Hinterschenkel bräunlich. Hinterleib vom 2. Segment an compress. 

Mit den vorigen gefangen. 


938 SZÉPLIGETI 


19. Heterocolea proboscidalis Tuous. 
Fühler des © 19, s 20-gliedrig. 
20. Ischnobatis punctulatus n. sp. ? . 


Kopf und Thorax zerstreut punktirt und glänzend. Clypeus geschie- 
den, breit, gerundet; Genæ kurz ; Fühler 19-gliedrig, gegen das Ende zu 
etwas verdickt. 3—5. Glied gleich gross; Notaulen vorne ausgebildet ; 
Metanotum kurz, glänzend; A. petiolaris hoch und punktirt; A. basalis 
schmal und kurz ; A. posteroexterna ausgebildet; Spirakeln von der Brust- 
leiste abliegend. Abdomen compress, sehr glänzend; 1. Segment flach, fein 
gerandet. Petiolus zweimal länger als Postpetiolus ; 2. Segment etwas kürzer 
als das 1., Thyridium dreieckig. Nervus recurrens nimmt ihren Ursprung 
aus der Discocubitalzelle, Discoidalzelle kürzer als Brachyalzelle ; letzte Ab- 
schnitt der Costalader beiläufig gleich mit dem 1. Abschnitt der Radialader. 

Schwarz ; Vorderschenkel, Endhälfte der Mittelschenkel, Vorder- und 
Mittelschienen und Tarsen roth. Flügel milehweiss, Nervatur und Stigma 
dunkelbraun, Squamula schwarz. — Länge 4 mm., Bohrer fast Körperlang. 


21. Ischnobatis albipennis n. sp. d . 


Fühler 16-gliedrig, 3—4. gleichlang, 5. etwas kürzer ; Schläfen, Stirn 
und Mesonotum fein punktirt, schwach glänzend. Notaulen ausgebildet; Me- 
tanotum sehr kurz, glatt und glänzend ; Spirakel von der Hinterbrustleiste 
weit abliegend. A. petiolaris hoch, schwach runzlig und etwas gehöhlt; 
A. basalis kurz und schmal, A. postero externa vorhanden. Nerv. reeurrens 
interstitial, Nervellus schief. Hinterleib compress, glatt; Petiolus kaum 
länger als Postpetiolus; 2. Segment gleich mit dem 1., Thyridien klein, 
etwas gestreckt. 

Schwarz; Mundtheile 1—2 Fühlerglied, Squamula und Füsse roth- 
gelb ; Coxen schwarz, hinterste Trochanteren und Schenkel braun. Flügel 
milchweiss, Nervatur und Stigma braun. — Länge 3 mm. 


22. Ischnobatis lucidus n. sp. d . 


Clypeus schmal, gerundet und geschieden; Genae kurz; Fühler 
22-gliedrig, 3—5 Glied gleich. Stirn, Scheitel und Thorax glatt, Notaulen 
vorne ausgebildet: nur A. petiolaris vorhanden und halb so hoch wie Meta- 
notum ; Spirakel nahe der H.-Brustleiste liegend. Nervus recurrens post- 
furcal, letzte Abschnitt der Costalader länger als der 1. Abschnitt der 
xadialader. Hinterleib compress, glatt und glänzend ; Petiolus etwa dreimal 
so lang als Post petiolus; 2. Segment beiläufig so lang wie Petiolus, 
Thyridien etwas gestreckt. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 259 


Schwarz; Mundtheile, 1—2. Fühlerglied, Squamula und Füsse gelb; 
Hintercoxen an der äusseren Seite schwärzlich ; Hinterleibsmitte an den 
Seiten gelblich. Flügel weisslich, Nervatur und Stigma dunkelbraun. — 
Länge 2:5 mm. 


23. Ischnobatis flavigaster n. sp. 2. 


Clypeus geschieden und gerundet. Fühler 22-gliedrig, 3—5. Glied 
gleich. Gesicht, Stirn und Mesonotum feinrunzlig, glänzend; Schläfen 
glatt; Scheitel breit. Notaulen fehlen ; Metanotum kurz, glänzend ; A. petio- 
laris etwas höher als das halbe Metanotum und etwas rauh; A. basalis 
schmal und mittellang ; Spirakeln nahe an der Hinterbrustleiste liegend. 
Nervus recurrens steht ausserhalb des Nervus cub. transv. Hinterleib nicht 
zusammengedrückt, glatt; Petiolus zweimal so gross als Postpetiolus; 
2. Segment halb so lang wie das 1. Thyridien klein. 

Schwarz; Mundtheile, Fühler (Ende bräunlich) und Füsse gelb; 
Hinterleib vom 2. Segment an schmutziggelb. Flügel hyalin, Squamula 
gelb. — Länge 3°5 mm., Bohrer kürzer als der Hinterleib, Klappen am 
Ende löffelartig erweitert. 


24. Ischnobatis flavipes n. sp. 2. 


Clypeus gerundet, geschieden. Fühler 24-gliedrig, 4— 5. Glied gleich, 
3. etwas länger. Gene kurz. Schläfen glatt; Stirn, Gesicht, Scheitel und 
Thorax dieht punktirt, matt; Notaulen vorn ausgebildet; A. petiolaris glän- 
zend, kaum höher als der halbe Metanotum, etwas gehöhlt und schwach 
rauh: A. basalis nicht ausgebildet, nur mit einem Leistehen; A. infero 
externa undeutlich ; Spirakel nahe an der Hinterbrustleiste liegend. Nervus 
recurrens postfurcal. Hinterleib nicht compress, glatt; 1. Segment breit, 
platt mit unvollkommener Mittelfurche, Seitenfurche ausgebildet; Petiolus 
zweleinhalbmal lànger als Postpetiolus ; 2. Segment halb so lang als das 1., 
Thyridien lánglich, dreieckig. 

Schwarz; Taster, Kiefer, Rand des Clypeus, 1—2. Fühlerglied unten: 
und Füsse róthlich-gelb ; Mittelcoxen an der Basis, Hintercoxen fast ganz 
schwarz ; Segmente röthlich gebändert; Flügel gelblich, Nervatur braun, . 
Stigma schwarz, Squamula gelb. — Länge 5:5 mm., Bohrer gleich mit 
Hinterleib. 


]osEIxntterienp compress Ge ON NEA min IZ 
— Hinterleib nicht compress EUR [TATE IHR : 2 
2. Nervus recurrens entspringt fea Dicocubitalzelle ; Kopf E EAE Wider 
punktirt und glatt; Squamula und Taster schwarz .. .. J. punctulatus 9 

— N. recurrens nicht aus den Dicocubitalzellen stammend oder interstitial] ._ 3 
3. Flügel weiss, A. petiolaris sehr hoch, Stirn fein punktirt, N. recurrens interstitial 
I. albipennis c? 


= bo 


240 SZÉPLIGETI 


— Flügel kaum weisslich, A. petiolaris nicht höher als die Hälfte des Metanotum, 
Stirn ganz glatt_ ._ Loyer t PNE annee xe hu LUCHA 

4. Hinterleib zum grossen Theile gelb, Bohrer kürzer als der Hinterleib und lóffel- 
artig, Metanotum an der Basis mit zwei Leistehen.. .. .. I. flavigaster 9 


— Hinterleib schwarz, roth gefleckt; Bohrer einfach und so lang wie der Hinter- 


leib, Metanotum an der Basis mit einem Leistehen .. .. .. 4. flavipes ? 


25. Phradis monticola n. sp. ? 2. 


Kopf und Thorax dicht punktirt, matt oder schwach glänzend. Fühler 
14-gliedrig, 3— 5. Glied beiläufig gleich, gestreckt, schlank ; Scheitel breit ; 
Notaulen fehlen ; Metanotum kurz, Area petiolaris sehr hoch, A. basalis 
kurz und schmal, A. infero externa ausgebildet; Spirakeln nahe an der 
Hinterbrustleiste liegend. Nervus recurrens interstitial, Costalader erreicht 
nicht die Flügelspitze. Hinterleib compress, glänzend; 1. Segment leicht 
gekrümmt, Petiolus zweimal lánger als Postpetiolus; 2. Segment halb so 
lang, wie das 1., Thyridien klein, lànglich. 

Schwarz; Taster Clypeus und Füsse rôthlichgelb : Coxen, Trochante- 
ren, Mittelschenkel an der Basalhälfte, Hinterschenkel fast ganz schwarz. 
Flügel hyalin, Squamula gelb. Manchmal nur das 2—3. Segment, anders- 
mal die übrigen Segmente stellenweise auch róthlich ; Hinterschenkel oft 
braunlich. — Länge 2*5 mm., Bohrer gleich mit den halben Hinterleib. 

c. Fühler 16-gliedrig, fast ganz roth. 

Von Ph. minutus Bripc. verschieden durch den kürzeren Bohrer; 
von Ph. decrescens THoms. durch die Zahl der Fühler. 


26. Isurgus brachygaster n. sp. ? . 


Dieht punktirt, kaum glänzend. Gen» kurz, Schläfen glänzend ; 
Fühler 16-gliedrig, Ende etwas verdickt, 3—5. Glied gleich. Notaulen nicht 
ausgebildet; Metanotum kurz, Area petiolaris hoch, etwas gehöhlt; A. ba- 
salis kurz, A. infero externa ausgebildet; Spirakeln nahe an der Hinter- 
brustleiste liegend. Hinterleib kurz, kaum compress, glatt und glänzend; 
1. Segment runzlig, Petiolus nicht ganz zweimal so lang als der leicht ge- 
krümmte Postpetiolus; 2. Segment gleich mit der Hälfte des 1., Thyridien 
rund. Nervus reeurrens interstitial, Randader erreicht nicht die Flügel- 
spitze, Brachyalzelle geschlossen. 

Schwarz; Taster, Clypeus und Füsse zum Theile roth; Coxen und 
Trochanteren schwarz; Hinterschenkel und die Spitze der Hinterschienen 
schwärzlich. Flügel hyalin, Squamula bräunlichgelb. — Länge 2 mm., 
Bohrer gleich mit Hinterleib, das Ende etwas verbreitet. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 241 


27. Isurgus lanceolatus n. sp. ? d. 


Von Vorhergehenden verschieden durch den gestreckten und am 
Ende zusammengedrückten Hinterleib. Fühler 18-gliedrig, 3—4. gleich, 
5. etwas kürzer. Taster schwarz. Schläfen glänzend, Petiolus zweimal so 
lang als Postpetiolus. — Länge 3 mm. 


28. Isurgus petiolaris n. sp. 2. 


Metanotumbasis mit ein Leistchen, ohne Area basalis. Nervus recur- 
rens postfurcal, Brachyalzelle unvollkommen geschlossen. Hinterleib ge- 
streckt, am Ende compress ; 1. Segment an der Mitte verschmälert, glàn- 
zend; 2. Segment gleich mit dem Postpetiolus. Fühler 19-gliedrig, 4—5. 
Glied gleich, das 5. etwas länger. Schläfen kaum glänzend. 

Taster, Tegula und Füsse gelb; Coxen schwarz. Der letzte Abschnitt 
der Costalader kurz. — Länge 9:5 mm.; übrigens stimmt mit der Vorher- 
gehenden. 


29. Isurgus microgaster n. sp. 2. 


Von I. brachygaster verschieden durch die rauhen Schläfen, durch 
das glatte 1. und kürzere 2. Segment. Bohrer kürzer als Hinterleib, 
9. Segment gleich mit der Hälfte des 1. Letzte Abschnitt der Costal- 
ader kurz. 


30. Isurgus rufipes n. sp. 9. 


Kopf und Thorax, die Sehláfen ausgenommen, glatt ; |. Segment glatt, 
Petiolus doppelt so lang als Postpetiolus; 2. Segment halb so lang wie 
die 1. Leistchen an der Basis des Metanotum kurz, A. basalis fehlt. Nervus 
recurrens postfurcal, Brachyalzelle offen, letzte Abschnitt der Costalader 
gleich mit dem Durchmesser des Stigma. Fühler beim ? 16—18, beim c 
16-gliedrig. 

Taster, Clypeus, Squamula, Füsse (Hintereoxen ausgenommen) und 
1—2 Fühlerglieder rothgelb. — Lange 2°5—3 mm. : Bohrer gleich mit dem 
Hinterleibe, Klappen sehr dünn. 

var. 2. Fühler 16-gliedrig, Coxen gelb. 


31. Isurgus diversus n. sp. d . 


Fühler 20 —21-gliedrig ; Schläfen glänzend; A. basalis fehlt, Leist- 
chen an der Basis des Metanotum lang. Letzte Abschnitt der Costalader 
kürzer als der Durchmesser des Stigma, Brachyalzelle offen. 

g Fühler, Coxen, Basis der Mittelschenkel, Hintersehenkel ganz, Hinter- 
schienen am Ende schwarz, die letzteren übrigens weisslich. 


249 SZEPLIGETI 


32. Isurgus similis n. sp. 2. 


Von L. mierogaster verschieden durch das längere |. Segment und 
überhaupt durch den gestreckten Hinterleib. 2. Segment kürzer als die 
Hälfte des 1. Area basalis länglich, unvollkommen. Fühler 20-gliedrig, 
Schläfen matt. 

Schwarz : Schenkel und Schienen lebhaft roth, Seiten des Hinterleibes 
roth marmorirt. Bohrer länger als die Hälfte des Hinterleibes, Klappen am 
. Ende breiter. — Länge 3 mm. 


33. Isurgus minutus n. sp. 2. _ 


Kopf und Thorax matt. Fühler 20-gliedrig, 4—5. Glied gleich, 3. etwas 
länger. Area basalis kurz, unvollkommen. Hinterleib lang, kaum compress ; 
1. Segment glänzend, Petiolus zweimal länger als Postpetiolus; 2. Segment 
kürzer als die Hälfte des 1. Nervus recurrens fast interstitial, Brachyalzelle 
geschlossen. 

Schwarz ; Mundtheile, Squamula und Füsse gelb ; Coxen, Trochante- 
ren, Mittelschenkel an der Basis und Hinterschenkel fast ganz schwarz. — 
Länge nahe 3 mm.: Bohrer kürzer als die Hälfte des Hinterleibes, Klappen 
am Ende lanzettförmig. 

d'(?): Hinterleib vom 2. Segm. an compress; 2. Segment länger als 
die Hälfte des 1. oder fast so lang. 


34. Isurgus major n. sp. ? . 


Matt; Clypeus geschieden, mit gewimperten Rand; Gesicht behaart, 
kurz und knollig; Gene kurz; Fühler 20-gliedrig, gegen das Ende zu 
etwas verdickt, 4—5. Glied gleich, das 3. etwas länger und cylindrisch ; 
Hinterkopf gebuchtet. Notaulen und Furchen der Thoraxseiten fehlen. 
Metanotum kurz, an der Basis mit einem Leistchen ; Area petiolaris hoch, 
A. basalis fehlt, A. infero externa ausgebildet. Hinterleib kaum compress; 
Petiolus stark, glatt und beiläufig zweimal so lang wie Postpetiolus, Thy- 
ridium schmal. Costalader erreicht nicht die Flügelspitze, Nervus recurrens 
postfurcal, Brachyalzelle geschlossen. 

Schwarz; Taster, Kiefer, Rand des Clypeus, Squamula und Füsse 
gelb : Coxen schwarz, Hinterleib an den Nähten röthlich. Flügel etwas 
weisslich. Länge 5 mm. ; Bohrer gleich mit dem halben Hinterleib, Klappen 
gegen das Ende zu dieker werdend. 

1.Erste Segment rauh und matt oder kaum glänzend, A. basalis ausgebildet, öfter 


unvollkommen .. . BL ON RE Roda MEANS exe re ater, 


—DOBrsie Segmont’ elatt “und elanzende 2.73007 Bere. om LII 3 


BEITRÄGE ZUR KENNTNISS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 243 


9. Hinterleib kurz, etwas rundlich; Taster gelb; Schläfen glänzend. Fühler 16-gliedrig 
J. brachygaster 9 

— Hinterleib lànglich, Schläfen nicht glänzend, Fühler 18-gliedrig I. lanceolatus c? 9 
3. Petiolus an der Mitte verschmälert, Fühler 19-gliedrig .. _ I. petiolaris 9 


— Petiolus an der Mitte nicht auffallend verschmälert = .. — à ise 


4. Petiolus kurz, kaum länger als der Postpetiolus ; Hinterleib kurz, rundlich 
I. microgaster 2 
— Petiolus wenigstens zweimal so lang als Postpetiolus; Hinterleib gestreckt 5 
5. Brachyalzelle offen, Bohrer dünn und von Hinterleibslänge, A. basalis fehlt 6 
— Brachyalzelle geschlosseo, Bohrer kürzer als der Hinterleib |. .. … 7 
6. Schenkel, Schienen, die beiden ersten Fühlerglieder roth, der letzte Abschnitt 
der Costalader gleich mit dem Durchmesser des Stigma, Leistchen an der 
Basis desi Metanobum Kürze! ie. eh EA og ae b e EL od anfipesi er 
— Fühler, Hinterschenkel und Spitze der Hinterschienen schwarz; der letzte Ab- 
schnitt der Costalader kürzer als der Durchmesser des Stigma; Leistchen an 
der Basis des Metanotum länger .. ib aes aver reat a der REP TPOPSUS CI 
. Hinterschenkel schwarz oder braun; Fühler 19 (18)-gliedrig, Bohrer gleich mit 


“I 


dem ersten Segment; Area basalis mehr oder weniger ausgebildet 
I. minutus 9 
— Hinterschenkel roth, Fühler 20-gliedrig, Bohrer länger als der halbe Hinterleib . 8 
8. Fast 3 mm., Basis des Metanotum schmal, Area basalis ausgebildet L similis 9 
— 5 mm., Metanotum an der Basis breit, Area basalis fehlt _ _ .. I. major 9 


35. Gonolochus fenestratus n. sp. d . 


Punktirt, glänzend und behaart. Clypeus gerundet und unvollkommen 
geschieden ; Scheitel ziemlich breit, Hinterkopf gebuchtet. Fühler 32-glied- 
rig, 4—5. Glied gleich, kubisch, 3. etwas länger cylindrisch. Notaulen nicht 
ausgebildet; Metanotum kurz, nicht gefeldert, runzlig; Area petiolaris 
hoch, unvollkommen begrenzt ; Spirakeln an der Hinterbrustleiste liegend. 
Nervus recurrens postfurcal, ganz durchsichtig; der äussere Abschnitt der 
Radialader leicht gekrümmt; 4. Abschnitt der Costalader ist kürzer als der 
Durchmesser des Stigma. Hinterleib compress, glänzend ; petiolus platt, 
beiläufig dreimal so lang als Postpetiolus ; 2. Segment gleich mit Petiolus, 
Thyridien klein. 

Schwarz; 2. Segment fast ganz, 3. an der hinteren Hälfte roth ; Füsse 
gelbroth ; Coxen, Trochanteren, Mittelschenkel an der Basis und Hinter- 
schenkel schwarz. Flügel rein, Nervatur und Squamula braun, Stigma 
schwarz, Posterostigma und Basis der Costalader hell. — Länge 4 mm. 


36. Thersilochus parviceps n. sp. 2. 


Kopf klein, rundlich. Clypeus gerundet, durch eine tiefe Furche geschie- 
den, Gesichtnieder, knollig; Fühler beim ? 26—98., beim d 30-gliedrig, 4— 5. 
Glied gleich, das 3. etwas länger, eylindrisch. Stirn und Scheitel kaum glän- 
zend, der letztere breit, hinten gebuchtet; Schläfen glänzend; Gene kurz, 


944 SZÉPLIGETI 


gleich mit dem 1. Fühlerglied. Thorax fein runzlig ; Notaulen fehlen, Pleuren 
zerstreut punktirt; Metanotum kurz ; A. petiolaris hoch, etwas ausgehöhlte 
und unvollkommen längstrunzlig; A. basalis fast quadratisch, A. infero 
externa schwaeh begrenzt: Spirakeln nahe an der Hinterbrustleiste liegend. 
Letzte Abschnitt der Costalader erreicht nicht die Flügelspitze, Nervus 
recurrens postfurcal. Hinterleib compress ; Petiolus fast eylindrisch, Post- 
petiolus gekrümmt ; 2. Segment gleich mit dem Petiolus, Thyridien länglich, 
nicht gross. 

Schwarz; Clypeus, Basalglieder der Fühler, Füsse, Hinterleib an den 
Seiten mehr oder weniger und die Nähte roth; Hintercoxen öfter an der 
Basis schwarz. Flügel hyalin, Squamula roth. — Länge 4 mm., Klappen 
dünn, gleich mit dem Hinterleibe. 


37. Thersilochus vernalis n. sp. 2. 


Kopf breiter als Thorax, hinten kaum ausgeschnitten, fein runzlig, 
matt; Clypeus undeutlich geschieden, Gesicht lang und behaart; Gen» 
länger als der Schaft. Fühler 26-gliedrig, weit von einander gestellt; 
3—5. Glied gleich, kurz. Thorax fein runzlig, matt; Notaulen fehlen; 
Metanotum kurz, A. petiolaris hoch, etwas vertieft, A. basalis fehlt, nur 
mit Mittelleistehen, A. infero externa undeutlich; Spirakeln Nahe an der 
Hinterbrustleiste liegend. Flügel und Hinterleib wie beim Vorhergehenden. 

Schwarz; Taster, Hinterleib und Füsse roth: Coxen, Trochanteren, 
1. Segment. Rücken des 2. schwarz; Hinterschenkel, die Spitze der Hinter- 
schiene und Hintertarsen braun. Squamula braun. — Länge 4 mm., Klap- 
pen verdickt, zugespitzt, beilàufig vom Hinterleibslänge. 


38. Thersilochus pratensis n. sp. d . 


Kopf und Thorax fein runzlig, matt; Clypeus schmal, gerundet ge- 
schieden ; Gene kurz ; Gesicht kurz, behaart, an der Mitte knollig: Fühler 
27-gliedrig, 3—5 Glied. gleich; Scheitel breit, Hinterkopf leicht gebuchtet. 
Notaulen fehlen ; Metanotum kurz, A. petiolaris hoch, A. basalis ziegel- 
förmig, A. infero externa nicht ausgebildet; Spirakeln an der Hinterbrust- 
leiste liegend. Costalader erreicht nicht die Flügelspitze ; Nervus recurrens 
postfurcal. Hinterleib compress ; Petiolus platt, dreimal länger als Post- 
petiolus ; 2. Segment gleich mit den halben 1., Thyridien klein. 

Schwarz; Taster, Kiefer, Rand des Clypeus und Füsse roth; Coxen, 
Hintertrochanteren und Schenkel schwarz; 2—5. Segment roth, Flügel 
fast hyalin, Squamula gelb. — Länge 4 mm. 


BEITRÄGE ZUR KENNTNiSS DER UNG. ICHNEUMONIDEN. 245 


39. Thersilochus quercetorum n. sp. 2. 


Fein rauh, kaum glänzend. Kopf klein, rundlich, nicht breiter als 
Thorax. Clypeus geschieden ; Gesicht kurz, knollig; Genæ kurz; Fühler 
20-gliedrig, 3—5. Glied gleich; Scheitel breit, M MO sebuchtet. No- 
taulen fehlen, Pleuren glänzend ; Metanotum kurz, Area petiolaris etwas 
höher als der halbe Metanotum, A. basalis länglich, unvollkommen ; Spi- 
rakeln nahe an der Hinterbrustleiste liegend. Hinterleib am Ende compress ; 
Petiolus eylindrisch, Postpetiolus leicht gekrümmt; 2. Segment gleich mit 
der Hälfte des 1., Thyridien gross, länglich, dreieckig. Letzte Abschnitt der 
Costalader erreicht fast die Flügelspitze und ist länger, als der Abschnitt 
der Radialader ; Nervus recurrens interstitial. 

Schwarz; Mundtheile, Rand des Clypeus (Ende braun), Füsse und 
Hinterleib gelb; 1. Segment schwarz, 2—4. mit brauner Binde. Flügel 
schwach gelblich, Squamula gelb. — Länge 45 mm., Bohrer gleich mit 
dem Hinterleib, Klappen dünn. 

Wegen den nicht sehr hochen Area petiolaris ist die Art mit Lepto- 
pygus verwandt. 


40. Thersilochus petiolatus n. sp. d 


Matt, fein behaart; Scheitel schmal, Gene kurz, Fühler 22-gliedrig, 
5 Glied gleich ; Notaulen fehlen. Metanotum kurz, Are petiolaris hoch, 
A. basalis fehlt, nur mit Mittelleiste, A. infero externa ausgebildet. Spira- 
keln an der Hinterbrustleiste liegend. Hinterleib spindelförmig; Petiolus 
cylindrisch und viermal so lang als Postpetiolus; 2. Segment gleich mit 
der Hälfte des 1. Costalader erreicht nicht die Flügelspitze, Nervus recur- 
rens postfurcal. 
Schwarz; Mundtheile, Fühler (oben lichtbraun), Squamula, Füsse und 
Hinterleib gelb; 1. Segment und Spitze des Hinterleibes schwarz oder 
schwärzlich. Flügel hyalin. — Länge 2:5 mm. 


41. Thersilochus nigricans n. sp. ? 2. 


Von Th. melanogaster verschieden durch die schwarze oder schwarz 
gefleckte Squamula und durch die Ziegelfórmige nicht quadratische Area 
basalis. Hinterleib compress. 


42. Thersilochus jocator Fapr. ver. 9. 
Area basalis lànglich viereckig, Fühler an der Basis schwarz. 


1. Hinterleib vom 2. Segment an compress (Vergl. Th. nigricans c) A oed 
— Hinterleib spindelförmig .. __ ^ sty. e RUE SRE MR 6 
2. Thyridien des 2. Segments länlich, ee PA YVAN CRT DEE NS 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 17 


946 SZEPLIGETI 


— Thyridian kurz, öfter nur punktförmig .. — .— er 4 
3. Gesicht kurz, an der Mitte knollig ; Clypeus EE E Kopf pog Pleven 
zerstreut punktirt, Gene kurz, Bohrer so lang wie Hinterleib, Klappen dünn, 

Area basalis ausgebildet _ .. — ER U N OTTO OS fae 

— Gesicht länger, ohne Knolle; Clypeus andentlich geschieden, Kopf querbreit und 
breiter als der Thorax, Pleuren dicht punktirt und nicht glänzend, Genæ lang, 
Klappen dick, am Ende Spitz und kürzer als der Hinterleib, Metanotum an 

der Basis mit einem Leistchen _ .. > DAE Ths vernis 

1. Metanotum an der Basis mit einem een Kon basalis nicht ausgebildet 

Th. carinifer 'Tuows. 


— Metanotum an der Basis mit zwei Leistchen _” -— -— — -— — ~ — 5 
Braves basahs zieselformug "0 np Li. Re DEOR 
— Area basalis quadratisch = ..  — - = — 2 ~ Th. caudatus HoLmGe. 
GXEhyridium gross, länglich (22 I: ces D er Th quercelienumas 
zxhyridimn klein 1.500 2 eg Hp Ed ee er 
7. Metanotum an der Basis mit einem Leistchen = .. .. .. Th. petiolatus c? 
— Metanotum an der Basis mit zwei Leistchen — — -— .. — — = ~ 8 
8. Costalader erreicht die Flügelspitze . .. .. … - Th. truncorum HorwGR. 
—Costalader erreicht nicht die Flügelepitze — . 9. 1 2 c SEA 
DxXEnterleib achwarz c AM enter don ee Bee 
= Hinterleib nicht, ganz schwanz.- en ty os all MEME E 
10. Area basalis länglich, Squamula schwarz —. — — — — — Th. nigricans c? 
— Area basalis quadratisch, Squamula gelb .. .. .. Th. melanogaster Taows. 
11. Fühler und Ende des 1. Segments gelb .. _ .. .. Th. flavicornis THoms. 
— Fühler nicht ganz gelb, 1. Segment ganz schwarz .. u — EEE 
I9 Bohrer kürzer als. 1.xBesmentii „eye au En Th. Ts Brive. 


— Bohrer fast von Hinterleibslinge.. — 2 — — … —.—~ Th. jocator Fass. 


XXI. . TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. - 1899. 


COLEOPTEROLOGIAI JEGYZETEK. 


Csıkı Erno-tol. 


COLEOPTEROLOGISCHE NOTIZEN. 
Von Ernest Csıkı. 


1. Mehadiella nov. nom. 
(Frivaldszkya GANGL. nec SCHINER.) 


GANGLBAUER «Die Käfer von Mitteleuropa» czimü mtive 1898-ban 
megjelent III. kötetének 98-ik lapján a Bathyscia Páveli Friv. részére egy 
új alnemet állított fel és azt Fnrvanpszkv Jíwos emlékére, ki a Silphida- 
család hazai vak fajainak nagy részét a tudomänyba bevezette, Frivaldszkya 
névvel jelölte. Hz a név azonban a már régebben felállított, hasonló nevű 
Diptera-nem miatt nem maradhat meg. SCHINER ugyanis 1861-ben a Wiener 
Entomologische Monatschrift V. kötetének 142-ik lapján említi először név 
szerint a Frivaldskia Diptera-nemet, leirását pedig 1862-ben «Fauna Aus- 
triaca. Die Fliegen (Diptera)» czímü műve I. kötetének 527-dik lapján közli 
(Frivaldzkia). Vermóhelye után a Mehadiella nevet ajánlom. 


2. Otiorrhynchus Mocsáryi nov. nom. 

(0. montigena FRIv. nec Mans.) 

Frivanoszey János 1888-ban a Természetrajzi Füzetek XI. kötetének 
161-ik lapján leirta az Otiorrhynchus montigena nevü új fajt a görgényi 
havasokról. Minthogy azonban Marseuz Otiorrhynchus montigena név 
alatt már 1875-ben az «Abeille» ezimü folyóirat X. kötetének 173-dik lapján 
ily néven ismertetett egy fajt Spanyolországból : a FRrvarDszxY-féle bogarat 
Mocsáry Sándor tiszteletére Otiorrhynchus Mocsdryi-nak nevezem. 


3. Cicindela soluta Des. var. violacea m. 

A stirpe differt colore violaceo. 

A magyar Alföld homokpusztäin a Cicindela soluta Dus.-nak egy igen 
szep kek színváltozata fordul eló a tórzsfaj társaságában, mely megérdemli, 
hogy külón névvel jelóljük. 


4. Cyrtotriplax bipustulata Fasn. és magyarországi fajváltozatai. 
A «hovartani Lapok» 1898. évi V. kötetenek 13-ik lapján kózóltem a 


Cyrtotriplax bipustulata FABR. egy új fajváltozatát a var. Ehmanni-t, 
i 


248 CSIKI ERNÓ 


melyhez most még egy üjabbal járulhatok var. bipunctata nev alatt. Leirása 
alabbi táblázatból látható, mely a hazánkban elóforduló fajváltozatok meg- 
határozására szolgál. 


1. A szárnyfedők tövén levő vörös sáv a szárnyvarratnál meg van szakítva. Seu- 


tellum fekete UE I MEE 

— A szárnyfedók töven levé vörös sáv a vemm ee de elöl 
mines messzakitva: Beutellam VOr08 2) 2 ML NT EZ Um See 

3. Vällbütyök vörös alapon fekete _ _ . . .. .  bipustulata Fasz. 
— Vällbütyôk nem fekete _ . . . var. binotata hzrrr. 
3. Fej, pronotum és a test alsó felülete fekete. Csäpok, läbak és az elö- és közep- 
mell oldalszegylemeze vórós ^. . iT SERIE 


— A fej hátsó része, à pronotum, PIDE lábak és a dent ARS felülete vórós. 
A pronotum tövén háromfogu fekete folttal. (pulchra Reırr.) 


var. dimidiata Repr. 
4. A szárnyfedók töven levó vórós sávon nincs kerek fekete folt. — 


Budapest: 2°" _ .. var. Ehmanni (sıkı 
— A szärnyfedök töven levö vörös sävon a Vo két oldalán egy 1 mm. átmé- 
6 rójü kerek fekete folt van. — Budapest, Papa(Wacusmann) var. bipunctata m. 


5. Ceuthorrhynchus albolineatus Friv. 


SCHULTZE a «Deutsche Entomologische Zeitschrift» 1896. évi kôteté- 
nek 289-dik lapján azt irja, hogy Geuthorrhynchus albolineatus Friv. és 
Ceuth. lineatus GYLLA. leirásuk alapján egymástól nem különböznek, tehát 
a későbben leírt Frivaldszky-féle Ceuth. albolinealus mint önálló fa) bevo- 
nando, ha «más oldalról ellenvetés nem tórténik». FRIVALDSZKY JANOS e 
bogár leirásában (Természetrajzi Füzetek II. 1878. 112.) világosan mondja : 
«A Ceuthorrh. albovittato : pronoto canaliculato femoribusque dentatis; a 
Ceuth. lineato: pronoto antice non emarginato elytrorumque sutura non 
albosquammosa ; ab utroque vero elytrorum striis latioribus tibiisque nigris, 
distinetus» ete. — tehát a külónbségek világosan ki vannak emelve és így 
a Ceuthorrhynchus albolineatus Fnrv. mint önálló faj továbbra is fen- 
tartandó. 


1. Mehadiella nov. nom. 
( Frivaldszkya GANGL. nec SCHINER. 


GANGLBAUER stellt im neuesten (1899) erschienenen III. Bande Seite 98 
seines Werkes «Die Käfer von Mitteleuropa» für Bathyscia Paveli Friv. 
eine neue Untergattung auf, die er zum Andenken an JoHANN FRIVALDSZKY, 
dessen Name sich zu den meisten ungarischen blinden Silphiden heftet, 
Frivaldszkya nennt, welcher Name aber wegen der gleichnamigen schon 
älteren Dipteren-Gattung nicht bleiben kann. ScHiner führt nämlich im 


COLEOPTEROLOGIAI JEGYZETEK. 249 


Jahre 1861 in der Wiener Entomologischen Monatschrift V. Band Seite 149 
die neue Dipteren-Gattung Frivaldskia zum erstenmal auf, gibt aber die 
Beschreibung erst ein Jahr später 1862 in seiner «Fauna Austriaca. Die 
Fliegen (Diptera).» I. Band Seite 527 (Frivaldzkia). Ich schlage nach dem 
Fundorte dieses Käfers den Namen Mehadiella vor. 


2. Otiorrhynchus Mocsäryi nov. nom. 

(0. montigena Friv. nec Mans.) 

JOHANN FRivazpszky beschrieb im Jahre 1888 in den «Természetrajzi 
Füzetek» (Bd. XI. p. 161.) einen Ofiorrhynchus montigena aus dem Gör- 
gény-Gebirge. Nachdem aber Marseuz schon im Jahre 1875 einen Otior- 
rhynchus montigena aus Spanien beschrieb (Abeille X. 173), so nenne ich 
den Frivanpszxy’schen Käfer zu Ehren unseres ausgezeichneten Hyme- 
nopterologen Arex. Moosäry Obiorrhynchus Mocsdryi. 


3. Cicindela soluta Der. var. violacea m. 

A stirpe differt colore violaceo. 

In den Sandflächen der ungarischen Tiefebene kommt eine schöne 
Varietät der Cicindela soluta Des. neben der Stammform vor, die durch 
ihre schöne blaue Farbe charakterisirt ist und einen besonderen Namen 
verdient. 


4. Cyrtotriplax bipustulata Farr. und ihre in Ungarn einheimi- 
schen Varietäten. 


Im V. Bande der «Rovartani Lapok» (1898. p. 13.) beschrieb ich eine 
neue Varietät von Cyrtotriplax bipustulata FABR. unter dem Namen var. 
Ehmanni, welcher ich jetzt noch eine neuere hinzufügen kann, die ich var. 
bipunctata nenne. Die Beschreibung kann aus nachfolgender Tabelle, die 
ich zur Bestimmung der in Ungarn vorkommenden Formen zusammen- 
gestellt habe, ersehen werden. 


1. Die rothe Basalbinde der Flügeldecken an der Naht unterbrochen. Schildchen 


SCNWAEZ 4... CEN USE te E bte. 2 

— Die rothe Basalbinde der Flügeldecken an der Naht verengt, aber vorne nicht 
unterbrochen. Schildchen roth TA | 3 

2. Schulterbeule schwarz .. . ; : bipustulata Fazr. 
— Schulterbeule nicht schwarz UR uerus ws war. Dinobata Tune. 
3. Kopf, Halsschild und Unterseite schwarz. Fühler, Beine, Epimeren der Vorder- 
und Mittelbrust roth _ . _ 4 


— Hintertheil des Kopfes, Halsschild, Fühler und Unterseite roth. Halsschild 
mit einem dreizackigen Basalflecken (pulchra Reırr.) var. dimidiata Reprs. 

4. Inderrothen Basalbinde der Flügeldecken ohne schwarzem Fleck. — Budapest 
var. Ehmanni (sıkı. 


250 CSIKI ERNÓ 


— In der rothen Basalbinde der Flügeldecken, jederseits des Schildchens mit 
einem runden schwarzen Fleck von 1 mm. Durchmesser. — Budapest, Pápa 
(WACHSMANN)... LE LAS ahi ces wie usn Nr. bipufehabauıe 


5. Ueber Ceuthorrhynchus albolineatus Friv. 


Nach Scuunrzr (Deutsche Entom. Zeitschr. 1896. 289.) deckt sich E 
der Beschreibung Ceuthorrhynchus albolineatus Frw. mit C. linealus 
GYLLH. und so wäre der später beschriebene Fnivarpszxv'sche C. albolinea- 
lus als selbstständige Art einzuziehen, sofern von «anderer Seite keine 
Widerlegung erfolgen sollte». Frrvanpszxy sagt in der Beschreibung (Ter- 
mészetrajzi Füzetek II. 1878. 112) deutlich: «A Ceuthorrh. albovittato : 
pronoto canaliculato femoribusque dentatis; a Ceuth. linealo : pronoto 
antice non emarginato elytrorumque sutura non albosquamosa ; ab utroque 
vero elytrorum striis latioribus tibiisque nigris, distinctus» ete. — also 
decken sich die Beschreibungen nieht und so muss Geuthorrhynchus albo- 
lineatus Frrv. auch weiter als selbstständige Art stehen. 


RR. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


SPECIES NOVAE GENERIS CENTRIS Fasr. 


in collectione Musæi Nationalis Hungarici, 


ab ALEXANDRO Mocsíny descriptæ. 


1. Centris conspersa. 


Magna ae robusta, nigra, nigro-velutina et hirta, thorace supra den- 
sissime fulvo-rufo-tomentoso, pectoris lateribus colore pallidiore ; abdomi- 
nis segmentis dorsalibus nigris, 2—3 fasciatim fulvido-conspersis; pedibus 
atro-hirsutis ; alis nigro-violaceis. 

Femina: antennis, clypeo labroque nigris, clypeo planato, sparsim 
subtiliter punetato medioque sublevi; alarum tegulis nigris. — Long. 
28 mm. 

Mas: antennarum scapo et articulo primo flagelli fere usque ad api- 
cem rufis, clypei lateribus testaceo-maculatis, ipso clypeo nitido planato, 
sat dense subrugoso-punetato, labro testaceo longe nigro-hirto. — Long. 
22 mm. 

Centri Langsdorfii Branch. et derasae Ler. similis; sed a priore: 
capite non tam magno ac lato, abdominis segmento primo nigro ; a derasa 
vero: eapite pedibusque anticis non læte-rufo-, sed atro-velutinis et hirtis. 

Patria: Brasilia (Minas Geraés et provincia Piauhy). 


9. Centris zonata. 


Magna ac robusta, nigra, nigro-velutina et hirta ; abdominis segmento 
dorsali secundo faseia einereo-tomentosa ornato ; pedibus atro-hirsutis ; alis 
nigro-violaceis. 

Antennarum scapo, flagelli articulo primo, clypeo, labro pedibusque 
brunneo-rufis; clypeo planato, subtiliter punetulato, labro longe nigro- 
hirto; thorace supra densissime punetato, scutello postice in medio arcua- 


tim exeiso. — 9; long. 24 mm. 
Species: de fascia segmenti secundi dorsalis cinereo-tomentosa et de 
seutello areuatim exciso facile eognoscitur. — De cetero Centri moerenti 


Perry similis esse videtur. 
Patria : Chiriqui. 


ins} 
Ot 
bo 


A. MOCSARY 


3. Centris æneiventris. 


Magna ac robusta, parum elongata, nigra, atro-velutina et hirta; 
clypeo levi ac polito, lateribus sparsim punctato, apice truncato ; abdomine 
supra subtusque ænescenti, nigro-pubescenti, segmentis 5— 6 fulvido-fim- 
briatis; alis nigro-violaceis. — 9; long. 24 mm. 

Species : de abdomine ænescenti iam facile cognoscitur. 

Patria: Bolivia (S. Antonio). ' 


4. Centris vidua. 


Submedioeris, sat robusta, nigra; occipite nigro-, facie maculaque 
frontali flavido-pilosis, temporibus subtus albo-villosis; antennis nigris, 
seapo antice, elypeo labroque et mandibularum basi late flavis, clypeo 
superne nigro-bimaculato ; thorace supra dense atro-velutino, fascia collari 
sat lata usque ad propleura et pectus descendente albida; pleuris reliquis 
fusco-velutinis; abdomine nigro, subnitido, segmentis dorsalibus: primo 
nigro-piloso, 2—3 valde dense punctulatis nigroque pubescentibus, 4—6 
fulvido-villosis ; pedibus antieis albido-, posticis duobus atro-hirsutis ; alis 
fumatis violaeeoque mieantibus, tegulis nigris. — d ; long. 17 mm. 

Species: de clypeo bimaculato, fascia collari, abdomine pedibusque 
facile cognoscitur. 

Patria: Honduras (San Pedro Sula). 


5. Centris fusciventris. 


Mediocris, sat robusta, nigra, atro-, lateribus thoracis pectoreque 
fusco-velutinis; antennis nigris, clypeo nitido, planato et sparsim pun- 
ctato, medio levi, orbitis oculorum internis subtus anguste maculisque 
duabus parvis subrotundis utrinque ante marginem truncatum flavidis, 
labro nigro, dense crassius punetato et fusco-nigro piloso, temporibus sub- 
tus albido-villosis; abdomine fusco-nigro, segmentis dorsalibus: primo 
fusco-piloso, 2— 4 subnitidis, subtiliter pubescentibus, 5—6 nigro-castaneis, 
dense punctulatis rufoque fimbriatis; ventralibus nigro-castaneis, dense 
punctulatis rufoque fimbriatis; pedibus duobus anticis nigris nigroque 
hirtis, tibiis tarsisque posticis rufis fulvoque hirsutissimis; alis nigro- 
violaeeis, tegulis rufescentibus. — 9; long. 22—25 mm. 

Species: de elypei maculis, abdominis pedumque colore iam primo 
intuito cognoscenda. 

Patria: Brasilia (prov. Piauhy); tres femina. 


NS) 
o 
OS 


SPECIES NOVA GENERIS CENTRIS F. 


6. Centris flavilabris. 


Mediocris, sat robusta, nigra; clypeo planato, sparsim punctato, 
medio levi, parte infera cum orbitis oculorum internis subtus labroque 
rufo-piloso flavis, mandibulis nigris, apice rufis, temporibus subtus albo- 
villosis; thorace dense nigro-velutino, pectore tarsisque anticis albo- 
pilosis; abdomine nigro-castaneo vel castaneo, segmento primo dorsali 
subnitido, reliquis dense punctulatis nigroque pubescentibus, 5— 6 ventra- 
libusque rufo-fimbriatis; pedibus nigris, nigro-hirtis, posticorum tibiis 
metatarsisque fulvo-hirsutissimis, tarsorum articulis reliquis rufis; alis 
nigro-violaceis, tegulis nigris. — 9; long. 22 mm. 

Species: de dimidia parte infera clypei labroque flavis, iam facile 
cognoscitur. | 

Patria: Peru (Cumbara) et Brasilia (Tonantins). 


Var. boliviensis. 


Typo simillima: differt solum clypeo labroque nigris, temporibus 
subtus tarsisque anticis rufo-villosis. 

Patria: Bolivia (Songo et S. Antonio); quattuor specimina con- 
formia. 


7. Centris facialis. 


Minuta, elongata, minus robusta, nigra ; vertice et occipite nigro-, 
fronte virescenti-flavo pilosis, antennis nigris, orbitis oculorum internis 
subtus anguste, clypeo item labroque pallide flavis, clypei parte superiore 
et infera truncata lineaque perpendiculari illas conjungente nigris, nitidis ; 
elypeo sat sparsim, labro dense punctatis, mandibularum basi late ebur- 
neis, occipite subtus, tibiis antieis pectoreque albo-villosis; thorace supra 
‘dense virescenti-flavo. velutino; abdomine aterrimo, subnitido, segmentis 
dorsalibus: primo parte truncata albido-pilosa, reliquis dense punetulatis 
nigroque pubescentibus, ultimo segmentisque ventralibus nigro-fimbriatis ; 
pedibus duobus posticis atro-hirsutissimis, calcaribus rufescentibus; alis 
hyalinis subfumatis parumque violascentibus, tegulis rufescentibus. — 9 ; 
long. 15 mm. 

Species: de facie, thoracis abdominisque et pedum colore facile co- 
enoscitur. — De cetero Centri bicolori Ler. similis. 

Patria: Bolivia (Songo et 5. Antonio). 


254 A. MOCSÁRY 


8. Centris atripes. 


Subparva, elongata, sat robusta, nigra; capite et thorace supra abdo- 
minisque segmento dorsali primo flavescenti-cinereo velutinis; abdomine 
nigro, segmentis dorsalibus densissime punctulatis nigroque pubescentibus, 
ultimis nigro-fimbriatis; pectore fusco-cinereo velutino ; antennis fusco- 
nigris, articulis: tertii apice quartoque rufescentibus ; scapo antice, orbitis 
oeulorom internis subtus anguste, labro et clypeo mandibulisque basi fla- 
vis, harum medio rufo, apice tridentato nigro, temporibus subtus albo- 
villosis ; pedibus anticis nigris fulvescenti-cinereo hirtis, tarsis his et unqui- 
culis omnibus rufis, pedibus duobus posticis nigris atroque hirsutissimis, 
ealearibus nigris; alis hyalinis, nervis fuscis, tegulis flavis. — d ; long. 
mm: 

Patria : Mexico (Presidio). 


9. Centris minuta. 


Parva, elongata, minus robusta, nigra; capite supra et oculorum 
orbitis internis nigro-, fronte, clypeo labroque flavescenti-cinereo pilosis, 
temporibus subtus albo-villosis; elypeo labroque flavis, illo apice anguste 
nigro-marginato; mandibulis basi flavis, medio rufis, apice nigris; fronte 
valde angustata, antennis nigris; thorace supra fulvescenti-cinereo velu- 
tino, subtus colore pallidiore; abdomine nigro, segmentis dorsalibus: 
primo 5—6 ventralibusque omnibus dense albido-pilosis, 2—4 supra den- 
sissime punctulatis nigroque pubescentibus ; pedibus nigris, femoribus tibi- 
isque quattuor primis albo-pilosis, tarsis antieis unguiculisque omnibus 
apice nigro excepto et calcaribus rufis, tibiis posticis metarsisque atro- 
nirsutis, his ante medium marginis postici dente longo, nigro, apicem ver- 
sus attenuato, nitido parumque introrsum versus curvato armatis; alis 
hyalinis, nervis tegulisque fuscis. — d ; long. 91/2—10 mm. 

Species: de colore et dente longo metatarsorum posticorum iam 
facile cognoscitur. 

Patria: Mexico et Brasilia (Sao Paulo). 


10. Centris bicornuta. 


Parva, elongata, minus robusta, nigra; vertice nigro-, frontis lateri- 
bus cinereo-pilosis, antennis nigris, clypei parte superiore nigro, nitido, 
medio pallide flavo, apice nigro-limbato lateribusque utrinque dente sat 
magno flavido, apice obtuso parumque curvato nigro armatis et sie bicor- 
nutis ; labro porrecto, pallide flavo, nitido levigatoque, supra macula nigra 


SPECIES NOVÆ GENERIS CENTRIS F. 955 


sat magna notato, lateribus acute-marginato, apice in medio exciso-bidenti- 
culato, mandibulis basi late flavis, apice nigris ; thorace supra fulvescenti- 
cinereo dense velutino, pleuris pectoreque et pedibus magis cinereis; 
abdomine ferrugineo, segmentis dorsalibus parte basali infuscatis, dense 
punctulatis nigroque pubescentibus, ultimo ventralibusque nigro-maculatis 
fulvo-fimbriatis ; pedibus posticis dilute ferrugineis, scopa fulvescenti-cine- 
rea; abis hyalinis, nervis fuscis, tegulis pallide-ferrugineis. — 9; long. 
10 mm. 

Species: de clypeo labroque iam facile cognoscitur. 

Patria: Brasilia (prov. Piauhy). 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 


Auctore Dre G. HORvÁTH. 


(Cum figuris 10 xylographicis.) 


Aphelocheirus WESTW. 


Aphelocheirus Westw. Mag. Nat. Hist. VI. p. 229. (1833) ; Introd. Mod. Classif. 
IL. p. 466 et gen. Syn. p. 119. (1840); Dover. et Scorr Brit. Hem. I. p. 577. (1865) ; SrAL 
Enum. Hem. V. p. 143. (1876) ; Sauxp. Trans. Ent. Soc. London. 1876. p. 643. 

Aphelochira FrgB. Gen. Hydroc. p. 15. (1851) ; Eur. Hem. p. 32 et 103. (1861). 

Aphelochirus Pur. Syn. des Hém.-Hét. de France. I. p. 210. (1880); Sauxp. Hem. 
Het. of the Brit. Isl. p. 325. (1892). 


Corpus elliptieum vel ovatum, magis minusve depressum. Caput ante 
oculos antrorsum divergentes productum, antice parabolicum vel semicir- 
culariter rotundatum ; labro apice rotundato ; gula plerumque tumescente. 
Antenne artieulo quarto omnium longissimo. Rostrum longum, basin 
mesosterni attingens; articulo primo brevissimo; articulo secundo lon- 
gissimo, basi incrassato, dein mox attenuato; articulo tertio articulo 
secundo triplo breviore. Pronotum transversum, trapezoideum, capite bre- 
vius ; marginibus lateralibus anticis areuatis ; marginibus lateralibus posti- 
eis in form. macropt. brevibus, subrectis vel parum sinuatis, raro fortiter 
angulato-sinuatis, — vel: in form. brachypt. nullis, cum margine postico 
confluentibus, itaque angulis lateralibus ipsis etiam angulos posticos for- 
mantibus; margine postieo in form. macropt. medio leviter sinuato, in 
form. brachypt. fere toto recto. Seutellum triangulare, transversum, in 
form. macropt. leviter tumidum vel planiuseulum, pronoto longius, limbo 
angusto basali postice sinuato, depresso, impunctato præditum, in form. 
brachypt. planiusculum, pronoto brevius, limbo basali depresso destitutum. 
Hemelytra completa, clavo, corio, embolio e£ membrana composita, clavo 
intus ad marginem commissuralem limbo angusto membranaceo instructo ; 
embolio a basi fere usque ad medium sensim ampliato, dein retrorsum sen- 
sim angustato ; — vel: rudimentaria, tota coriacea, squamiformia, margi- 
nem posticum segmenti dorsalis secundi abdominis attingentia, embolio 
dilatato, apice truncato. Anguli postici segmentorum abdominalium plus 
minusve producti, acuti. Segmentum dorsale penultimum abdominis apud 
mares magnum, postice medio productum. Mesosternum medio tumido- 
elevatum vel carinatum. Femora latiuscula, compressa; femora antica 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 257 


femoribus posterioribus paullo latiora et tibiis tarsisque antieis simul sumtis 
breviora. Tarsi antiei biartieulati et unguiculis duobus longiuseulis instructi. 


Genus hoe a reliquis generibus Naucoridarum rostro longo structu- 


raque pedum anticorum longe divergit. 


Species septem hucusque cognitæ vivunt in aqua dulei fluminum et 


rivulorum mundi antiqui. 


Tabula synoptica formarum macropterarum. 


. Pronoto pone angulos laterales haud vel tantum leviter angulato-emarginato ; 


embolio extus mox ante medium angulato-dilatato, sed in processum spini- 
formem haud producto. 


. Capite elongato, latitudine sua interoculari antica °/1 longiore; pronoto 
gato, 8 


pone angulos laterales haud emarginato. 


. Pallidus ; hemelytris — basi embolii excepta — maculisque connexivi fusco- 


brunneis; angulis apicalibus segmenti etiam tertii abdominis acute pro- 
dreist onn RNC UNES SCA pallens qe sp. 


. Niger ; hemelytris ete connexivo someone rte E posticis segmenti tertii 


abdominis haud productis — . _ A. lugubris n. sp. 


. Capite latiore, latitudine sua inter aies anticos oculorum tantum */4—*/s 


longiore ; pronoto pone angulos laterales leviter angulato-emarginato. 


. Corpore fusco, macula utrinque laterali postica pronoti pallida; capite 


superne fusco, unicolore, latitudine interoculari postica longitudini oculi 
æquilato ; membrana apicem abdominis haud attingente. A. aestivalis FABR. 


. Corpore fere toto nigro; capite superne nigro-fusco, disco fusco-testaceo, 


latitudine inter angulos posticos oculorum longitudine oculi paullo angu- 
stiore; membrana apicem abdominis superante _ __ A. nigrita n. sp. 


. Pronoto pone angulos laterales profunde angulato-emarginato ; embolio mox 


ante medium extrorsum in processum spiniformen producto. 
A. sinensis Moxrp. 


Tabula synoptica formarum brachypterarum. 


. Capite brevi, antice semicirculari, latitudini sus inter angulos anticos ocu- 


lorum »quilongo; gula haud tumida; angulo postico externo, embolii ultra 
marginem lateralem abdominis haud prominulo_ __ A. breviceps Honv. 


. Capite antice parabolico, latitudini sus interoculari antica longiore; gula 


postice tumido-elevata; angulo apicali externo embolii ultra marginem 
lateralem abdominis prominente. 


. Corpore superne leviter convexo, late elliptico, antrorsum et retrorsum fere 


equaliter angustato; capite supra rufescenti-testaceo vel fusco-nigro. 


. Corpore flavo-testaceo, plus minusve cinerascenti-variegato, raro fere toto 


cinerascenti-nigro, sed capite semper rufescenti- vel fuscescenti-testaceo, 
unicolore ; scutello, metanoto et abdomine simul sumtis latitudini maximæ 


258 D: G. HORVÁTH 


abdominis æquilongis ; laminis genitalibus duabus superioribus feminæ 

medio longioribus quam dimidio partis mediæ rectæ marginis postici seg- 

menti ultimi dorsalis abdominis _ .. _. . .. .. A.aestivalis FaBr. 

5(4). Corpore toto vel fere toto nigro; capite fusco-nigro, tantum disco fusco- 

testaceo ; scutello, metanoto et abdomine simul sumtis latitudini maxime 

abdominis paullo brevioribus; laminis genitalibus superioribus feminæ 

medio æquilongis quam dimidio partis medi: rectæ marginis postici seg- 

menti ultimi dorsalis abdominis .. _ .. .. _ .. 4A.migrita n. sp. 

6(3). Corpore superne depresso, breviter ovali, antrorsum quam retrorsum fortius 

angustato; capite toto stramineo; abdomine, metanoto et scutello simul 

sumtis latitudine maxima abdominis distincte brevioribus; laminis geni- 

talibus duabus superioribus feminæ medio duplo brevioribus quam parte 
media recta marginis postici segmenti ultimi dorsalis abdominis. 

A. Montandoni n. sp. 


1. Aphelocheirus pallens n. sp. (Fig. 1.) 


Elliptieus, pallide flavo-testaceus; capite superne nitidulo, dense et 
subtilissime punctulato, antice fortiter producto, parabolico, latitudine sua 
interoculari antica ?/4 longiore, latitudine inter angulos posticos oculorum 
longitudine oculi !/s angustiore; oculis nigris, a supero visis triplo longio- 
ribus quam latis; gula postice haud tumido-elevata; pronoto levissime 
infuscato, dense subtiliterque punctulato, subnitido, medio capite ?/5 bre- 
viore, marginibus lateralibus anticis late explanatis, 
leviter arcuatis, pallidis, angulis lateralibus rotun- 
datis, marginibus lateralibus posticis subrotundatis, 
margine postieo longitudine pronoti 31/4 latiore, spatio 
inter angulos laterales quam inter angulos anticos 
triplo majore; seutello fusco-testaceo, planiusculo, 
dense subtiliterque punctulato, subnitido; hemelytris 
completis, fusco-brunneis, clavo subnitido, corio et 
embolio opacis, hujus dimidio basali pallido, mem- 
brana nigro-fusca, apicem abdominis vix superante; 
scutello et abdomine simul sumtis latitudine maxima 

Fig. 1. abdominis distinete longioribus; segmentis abdomi- 
Forma macroptera g. Dalibus superne basi late fusco-brunneis, angulis api- 

calibus segmentorum quatuor posteriorum apice pro- 
duetis, acuminatis; eorpore subtus cinerascente, limbo postico angusto 
angulisque posticis segmentorum ventralium nee non segmento genitali 
pallido ; mesosterno medio longitrorsum leviter carinato-elevato. c'. Long. 
73/4, Lat. 41/2 mill. 

Nova Guinea Germanica: Erima prope Stephansort! (Mus. Hung.) 
Marem unicum anno 1896 legit Dom. Lup. Binó. 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS, 259 


2. Aphelocheirus lugubris n. sp. (Fig. 2.) 


Ellipticus, niger; eapite supra nitidulo, dense subtiliterque punctato, 
antice fortiter producto, parabolico, 3/4 longiore quam inter angulos anticos 
oculorum lato, latitudine interoculari postiea longitudine oculi '/s angu- 
stiore; capite subtus, antennis, rostro et pedibus sordide flavo-testaceis ; 
gula postice leviter tumida; oculis a supero visis circiter duplo longioribus 
quam latis; pronoto dense subtilissimeque ruguloso-punetulato, subnitido, 
eapite ?/; breviore, marginibus lateralibus anticis late explanatis, leviter 
areuatis, interdum (9?) pone medium flavo-testaceis, 
angulis lateralibus posticis obsoletis, haud sinuatis, 
margine postico longitudine pronoti 31/4 latiore, spatio 
inter angulos laterales quam inter angulos anticos 
vix plus quam duplo majore; scutello planiuseulo, 
dense subtilissimeque punctato, subnitido; hemelytris 
completis, elavo subnitido, corio et embolio opacis, 
membrana nigra, apicem abdominis æquante ; scutello 
et abdomine simul sumtis latitudine maxima abdo- 
minis longioribus; angulis apicalibus segmentorum 
irium posteriorum abdominis minime productis et Fig. 9. 
acuminatis; mesosterno longitrorsum fortiter elevato. Forma macroptera 9. 
c. 9. Long. 73/4, Lat. 4?/4 mill. 

Madagascar: Antongil Bay! (Mus. Hung.). Specimina duo legit Dom. 
A. MocqvERys. 

Statura corporis capiteque producto speciei precedenti affinis, sed 
paullo latior, colore nigro, oculis latioribus et convexioribus, gula postice 
tumescente, pronoto subtilissime ruguloso-punctulato, antrorsum minus 
fortiter angustato, angulis apicalibus segmentorum abdominalium minus 
productis et mesosterno medio fortius elevato distinctus. 


3. Aphelocheirus breviceps Horv. (Fig. 3.) 


Late ellipticus, antrorsum et retrorsum æqualiter angustatus, cine- 
rascenti-niger, opacus, supra leviter convexus, haud rugulosus, tantum 
obsoletissime punctulatus; capite, antennis, rostro pedibusque flavo-te- 
staceis ; capite superne dense et subtilissime punctulato, subopaco, antice 
semicirculariter rotundato, latitudini sue inter angulos anticos oculorum 
æquilongo, latitudine interoculari postica longitudine oculi paullo latiore ; 
oculis nigris, a supero visis fere triplo longioribus quam latis ; gula posterius 


960 D: G. HORVÁTH 


haud tumido-elevata; pronoto sat convexo, capite circiter !/4 bre- 
viore, marginibus lateralibus modice explanatis, apicem versus for- 
tius rotundato-areuatis, anguste testaceo-limbatis, disco nonnihil infus- 
eato, margine postico longitudine pronoti 31/2 et spatio inter angulos 
antieos duplo latiore, angulis posticis rectis, haud prominulis; scutello 
planiuseulo ; hemelytris rudimentariis, fere semi- 
cireularibus, embolio minus lato, extus anguste 
testaceo-limbato, angulo postico externo recto et 
ultra marginem lateralem abdominis haud pro- 
minulo; abdomine, metanoto et scutello simul 
sumtis latitudini maxim: abdominis :equilongis; 
marginibus lateralibus abdominis angustissime 
et obsolete pallescentibus, angulis apicalibus seg- 
mentorum trium posteriorum productis, acumi- 
natis; mesosterno longitrorsum elevato, parte 
elevata retrorsum altiore et latiore. Long. 8!/s, 
Lat. 61/4 mill. 
Fig. 3. d . Segmento penultimo dorsali abdominis 
Forma brachypterà d. postice obtuse rotundato-producto; segmento 
genitali flavo-testaceo. 

Aphelocheirus breviceps Horv. Revue d’Ent. XIV. p. 160. (1895). 

Caucasus: Tiflis! (Mus. Hung.) Specimen unicum legit Dr O. 
SCHNEIDER. 

A. aestivali Far. similis, sed statura nonnihil angustiore, corpore 
supra haud ruguloso, capite breviore, antice semicirculari, gula haud tumida, 
pronoto postice minus dilatato, hujus lateribus antice fortius arcuatis, 
angulis posticis pronoti et embolii extrorsum haud prominulis, hemelytris 
semieireularibus, haud transversis, angulis posticis segmenti tertii abdo- 
minis haud productis elevationeque media mesosterni postice haud com- 
pressa mox distinguendus. 


4. Aphelocherius æstivalis Farr. (Fig. 4—6.) 


Late elliptieus, antrorsum et retrorsum fere æqualiter angustatus, 
superne. leviter convexus, dense subtiliterque rugoso-punctulatus, sub- 
opacus ; capite supra dense et subtiliter punctato, antice parabolico, latitu- 
dine sua interoculari antica !/4 longiore, latitudine inter angulos posticos 
oculorum longitudini oeuli æquali; parte inferiore capitis, antennis, rostro 
et pedibus flavo-testaceis; gula posterius tumido-elevata ; oculis nigris ; 
marginibus lateralibus anticis pronoti late explanatis, spatio inter angulos 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 261 


laterales 21/2 majore quam inter angulos anticos; angulis apicalibus seg- 
mentorum quatuor posteriorum abdominis productis, acuminatis. 

Forma macroptera : Corpore fusco ; capite, pronoto et scutello subni- 
tidis; oculis a supero visis 21/2 longioribus quam latis; pronoto capite 1/4 
breviore, marginibus lateralibus anticis fortiter arcuatis, angustissime te- 
staceo-limbatis et postice macula magna oblonga testacea notatis, angulis 
lateralibus rotundatis, marginibus lateralibus posticis leviter angulato- 
emarginatis, margine postico longitudine media pronoti triplo latiore ; scu- 
tello leviter convexo ; hemelytris completis, membrana nigro-fusca, apicem 
abdominis haud attingente ; scutello et abdomine simul sumtis latitudine 
maxima abdominis distincte longioribus; limbo angusto abdominis flavo- 


METEO 
N 
Fig. 4. Fig. 5. Fig. 6. 
Forma macroptera 9. Forma brachyptera 9. Pars apicalis abdominis 


forme brachyptere cg. 


testaceo ; mesosterno sat late tumido-elevato, elevatione hac pallida et 
medio longitrorsum subtiliter carinata. c. ? . Long. 10, Lat. 62/5 mill. 
Forma brachyptera: Corpore flavo-testaceo, plus minusve cinera- 
scenti-variegato, raro fere toto cinerascenti-nigro ; capite supra rufescenti- 
vel fuscescenti-testaceo, subnitido ; oculis a supero visis triplo longioribus 
quam latis; pronoto medio transversim subtiliter rugoso et capite circiter 
1/3 breviore, marginibus lateralibus anticis leviter arcuatis, margine postico 
longitudine mediana quadruplo latiore, angulis posticis rectis, libere pro- 
minulis; scutello transversim subtiliter rugoso ; hemelytris rudimentariis, 
transversim rotundatis, embolio late explanato, angulo postico externo acuto 
et distincte ultra marginem lateralem abdominis prominente; abdomine, 
metanoto et scutello simul sumtis latitudini maxim: abdominis æquilongis ; 
mesosterno longitrorsum carinato. d . 9 . Long.8!/2—9, Lat. 61/a—6?/4 mill. 


Termeszetrajzi Füzetek, XXII. kót. 18 


262 D: G. HOTVÁTH 


d . Segmento penultimo dorsali abdominis postice in lobum obtusis- 
sime rotundato-triangularem produeto; segmento genitali semper pallido. 

9 . Segmento ultimo dorsali abdominis transversim rugoso; laminis 
duabus genitalibus superioribus longitrorsum striatis, ultra angulos apica- 
les segmenti ultimi abdominis longe prominentibus, margine interno lon- 
gioribus quam dimidio partis mediæ rectæ marginis postiei segmenti ultimi 
dorsalis abdominis. 


Naucoris aestivalis FABR. Ent. syst. IV. p. 66. 2. (1794); Coques. Illustr. Ins. I. p. 
38. tab. 10. fig. 4. (1799) ; WArck. Faun. Paris. II. p. 336. 2. (1802); Fagr. Syst. Rhyng. 
p. 111. 3. (1803); LATR. Hist. nat. des Crust. et Ins. XII. p. 286. 3. (1804) ; LAMARCK 
Hist. nat. des Anim. III. p. 520. 3. (1816). 

Aphelocheirus aestivalis WEsrw. Mag. Nat. Hist. VI. p. 228. (1833) ; Introd. Mod. 
Classif. I. tab. fig. 7. (1839) et II. p. 466. fig. 120. 7. et gen. Syn. p. 119. (1840) ; Dover. 
et Scorr Brit. Hem. I. tab. 19. fig. 5. (1865). 

Aphelochira estivalis Firs. Gen. Hydroc. p. 16. tab. 1. D. fig. 1—8. (1851); Eur. 
Hem. p. 103. (1861); KuazGarz Wissenschaftl. Meeresuntersuchungen III. p. 147. (1898). 

Aphelochirus aestivalis GADEAU DE KERVILLE Le Naturaliste. IX. p. 199. fig. 
(1888). 

Aphelochira kervillei KunnaaTz Wissenschaftl. Meeresuntersuchungen. III. p. 
144. tab. 3. fig. 1—3. (1898). 

Aphelochirus Amyor Méth. mon. p. 316. 358. 


Forma macroptera valde rara et hucusque tantum in Gallia (Passy !, 
Coll. Famarre), Britannia (Westwoon) et Hungaria (Alta-Tátra!, Mus. Hung.) 
reperte. Dom. H. GADEAU DE KERVILLE, qui formam brachypteram in flumine 
Sequana (Seine) ingente numero observavit, mihi narravit, ibidem formam 
maeropteram maxima cum sagacitate semper frustra quæsivisse. 

Forma brachyptera occurrit in Gallia (Rouen !, Saóne!, Mus. Hung), 
Corsiea! (Mus. Vienn.) et Germania (Schwentine, KUHLGATZ). 

Figura Fieberiana formæ macroptere minus bona: anguli laterales 
pronoti valde prominentes et lamine dus genitales superiores feminæ 
medio fere tote connate delineantur. Quamobrem Dom. Kunrcarz, cui 
forma macroptera ignota mansit, figura illa seductus formam brachypteram 
nuper sub nomine A. Kervillei ut speciem distinctam et novam descripsit. 
Anguli laterales pronoti in hoc genere extrorsum ultra latera hemelytrorum 
nunquam producti, lamine dus genitales superiores feminæ autem semper 
usque ad basin divise sunt.* 


* Naucoris aestivalis SPIN. (Ess. Hém. p. 54. 3.) ex Aegypto descriptus verisimi- 
liter alia est species et vix ad hoc genus pertinet. An ne Heleocoris minusculus WALK, 
(tabidulus STAL) ? 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 263 


5. Aphelocheirus nigrita n. sp. (Fig. 7.) 


Late elliptieus, antrorsum et retrorsum fere æqualiter angustatus, 
niger, supra leviter convexus, dense subtilissimeque ruguloso-punctatus, 
opacus ; capite superne dense et subtiliter punctato, subnitido, nigro-fusco, 
disco magis minusve fusco-testaceo, antice parabolico, latitudine sua inter 
angulos anticos oculorum distincte longiore, latitudine interoculari postica 
longitudine oculi paullo angustiore ; capite subtus, antennis, rostro et pedi- 
bus flavo-testaceis ; gula postice tumido-elevata ; pronoto capite fere !/s bre- 
viore, marginibus lateralibus anticis late explanatis, leviter arcuatis: angu- 
lis apicalibus segmentorum quatuor posteriorum abdominis acuminatis, 
productis. 

Forma macroptera : Capite antrorsum producto, latitudine interocu- 
lari antica fere */s longiore ; oculis a supero visis 21/2 longioribus quam latis ; 
pronoto posterius obscure fuscescente, marginibus lateralibus angustissime 
flavo-limbatis, angulis lateralibus rotundato-angulatis, marginibus laterali- 
bus posticis leviter angulato-emarginatis, margine postico longitudine media 
pronoti triplo latiore, spatio inter angulos laterales 2!/a majore quam inter 
angulos anticos; scutello nigro-fusco, leviter 
convexo ; hemelytris completis membrana nigra, 
apicem abdominis superante; scutello et ab- 
domine simul sumtis latitudini maxim: abdomi- 
nis equilongis; margine ipso abdominis albido- 
flavescente; mesosterno medio pallido, late tu- 
mido-elevato et preterea longitrorsum subtiliter 
carinato. $. Long. 9, Lat. 6 mill. 

Forma brachyptera: Capite antice minus 
producto, tantum 1/6 longiore quam inter an- 
gulos antieos oculorum lato; oculis a supero 
visis triplo longioribus quam latis; pronoto medio 
transversim subtiliter ruguloso, lateribus expla- Fig. 7. 
natis totis nigris vel anguste testaceo-limbatis Forma macroptera 9. 
et preterea macula oblonga triangulari basali 
testacea notatis, margine postico longitudine mediana fere quadruplo 
et spatio inter angulos anticos paullo plus quam duplo latiore, angulis 
postieis rectis, libere prominulis; hemelytris rudimentariis, transversim 
rotundatis, totis nigris vel angustissime testaceo-limbatis, embolio late 
explanato, angulo postico externo acuto et distincte ultra marginem 
lateralem abdominis prominulo; abdomine, metanoto et scutello simul 
sumtis latitudine maxima abdominis paullo brevioribus; abdomine toto 

18* 


264 D: G. HORVÄTH 


nigro vel angustissime flavo-limbato; mesosterno longitrorsum  cari- 
nato. 9. Long. 91/4, Lat. 7 mill. 

2. Segmento ultimo dorsali abdominis transversim rugoso; laminis 
duabus genitalibus superioribus longitrorsum striatis, ultra angulos posticos 
segmenti ultimi abdominis parum prominentibus, margine interno duplo 
brevioribus quam parte media recta marginis postici segmenti ultimi dor- 
salis abdominis. 

Feminam unicam macropteram in rivulo prope pagum Pregrada Hun- 
gariæ meridionalis die 30. Augusti 1886 legit Dom. A. Korrevié. Specimina 
duo brachyptera in Fennia orientali (Kivinebb et Nykyrka) reperta benevole 
communicavit Dom. 0. M. REUTER. 

Species hee precedenti maxime affinis, sed corpore fere toto nigro, 
capite superne (disco pallido excepto) nigro-fusco, latitudine interoculari 
postiea longitudine oculi angustiore et laminis duabus genitalibus superio- 
ribus femin: brevioribus distincta. Forma macroptera hujus a forma ma- 
croptera illius praeterea, statura nonnihil angustiore, capite paullo longiore 
marginibus lateralibus anticis pronoti minus fortiter arcuatis, hujus angu- 
lis lateralibus minus rotundatis, scutello et abdomine simul sumtis latitu- 
dini maxim: abdominis æquilongis et membrana apicem abdominis dis- 
tincte superante divergit. 

Forma brachyptera differt a forma brachyptera A. aestivalis FaBr. 
præter notis jam allatis etiam abdomine breviore, cujus latitudo maxima 
longitudinem scutelli, metanoti et abdominis simul sumtorum nonnihil 
superat. Eadem forma a specie sequente corpore elliptico, supra leviter 
convexo, opaco, capite nigro-fusco, latitudine interoculari postica minore 
et metanoto nigro diversa. 


6. Aphelocheirus Montandoni n. sp. (Fig. 8—9.) 


Breviter ovalis, antrorsum quam retrorsum fortius angustatus, superne 
depressus, dense et obsoletissime rugoso-punctatus, subopacus, niger vel 
nigro-fuscus, plus minusve flavo-variegatus; capite antennis, rostro, pedi- 
bus, apice scutelli, metanoto, segmento dorsali primo abdominis, nec non 
marginibus lateralibus, plerumque angustis, pronoti, hemelytrorum et 
abdominis stramineis ; capite superne dense subtiliterque punctato, subni- 
tido antice parabolico, latitudine sua inter angulos antieos oculorum fere 
1/4 longiore, latitudine interoculari postica longitudini oculi quali ; oculis 
nigris, à supero visis triplo longioribus quam latis; gula posterius tumida; 
pronoto capite circiter 1/4 breviore, medio transversim leviter ruguloso, 
marginibus lateralibus late explanatis, leviter arcuatis, margine postico 
longitudine mediana vix quadruplo et spatio inter angulos anticos paullo 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 265 


plus quam duplo latiore, angulis posticis rectis, libere prominulis; seutello 
transversim subtiliter ruguloso ; hemelytris rudimentariis, late rotundatis, 
interdum anguste pallido-limbatis, embolio late explanata, angulo apicali 
externo acuto et distincte ultra marginem lateralem abdominis prominulo; 
abdomine, metanoto et seutello simul sumtis latitudine maxima abdominis 
distinete brevioribus; angulis apicalibus segmentorum quatuor posteriorum 
abdominis productis, acuminatis ; mesosterno longitrorsum carinato. Long. 
81/2— 9, Lat. 63/4—7 mill. 

d . Segmento penultimo dorsali abdominis postice latius rotundato- 
produeto; segmento genitali pallido. 

9. Segmento ultimo dorsali abdominis transversim rugoso ; laminis 
duabus genitalibus superioribus longitrorsum striatis, retrorsum ultra angu- 


E 


Fig. 8. Fig. 9: 
Forma brachyptera 9. Pars apicalis abdominis forme brachypteræ 3. 


los posticos segmenti ultimi abdominalis parum prominentibus, margine 
interno æquilongis quam dimidio partis mediæ recte marginis posticl seg- 
menti ultimi dorsalis abdominis. 

? Aphelocheirus aestivalis Dovar. et Scorr Brit. Hem. I. p. 578. 1. (1865); BAUND. 
Trans. Ent. Soc. London. 1876. p. 643. 1. 

Aphelochirus aestivalis Pur. Syn. des Hém.-Hét. de France. I. p. 210. 1. (1880) ; 
SAUND. Hem. Het. of the Brit. Isl. p. 326. tab. 30. fig. 9. (1892). 

Gallia: Vosges!, Annecy!, St. Chamas! (Coll. Puron); Helvetia: 
Lenzburg! Coll. Reuter): Germania: Metz! (Coll. Purox et Mus. Vienn.); 
Britannia (SAUNDERS) ; Rossia : Petropolis! (Mus. Vienn.); Romania: Zorleni 
in fluvio Berlad ! (Coll. Montanpon, Purox et Mus. Hung.) 

Species hee, quam in honorem clariss. Domini A. L. MoNTANDON 
. denominavi, corpore fortiter depresso, breviter ovali, retrorsum minus 
angustato ab affinibus mox distinguenda. Ab A. aestivali FABR., cum quo 
semper confunditur, differt præterea corpore nigro vel nigro-fusco, capite 


266 D: G. HORVÄTH 


et metanoto stramineis, abdomine latiore, segmento penultimo dorsali 
abdominis apud marem postice latius rotundato-producto laminisque dua- 
bus genitalibus superioribus feminæ brevioribus, minus porrectis. 


7. Aphelocheirus sinensis Moxıp. (Fig. 10.) 


Latissime ovalis, niger, testaceo-variegatus; capite superne dense 
subtilissimeque punctulato, subnitido, flavo-testaceo, basi nigro, antice 
semieireulariter rotundato, latitudine sua inter angulos anticos oculorum 
paullo longiore, latitudine interoculari postica longitudine oculi 1/4 angus- 
tiore ; oculis nigris, a supero visis 21/a longioribus quam latis ; capite subtus 
tumido et cum antennis, rostro pedibus- 
que pallide flavo-testaceo ; pronoto dense 
subtiliterque ruguloso-punctato, subo- 
paco, medio eapite circiter !/4 breviore, 
disco nigro, macula parva media testacea 
notato, marginibus lateralibus anticis la- 
tissime explanatis, leviter areuatis, testa- 
ceis, angulis lateralibus acutis, promi- 
nentibus, marginibus lateralibus posticis 
profunde angulato-sinuatis, margine pos- 
tico longitudine media 31/2 latiore, spatio 
inter angulos laterales 21/2 majore quam 

Fig. 10. inter angulos anticos; scutello nigro, 
Forma macroptera. ?. subopaco, leviter tumido; hemelytris 
completis,. opacis, nigris, marginibus 
commissurali et suturali clavi, margine apicali corii parteque fere dimidia 
basali embolii flavo-testaceis, margine commissurali clavi fortiter carinato- 
elevato, margine lateral embolii mox ante medium processu spiniformi 
extrorsum producto valido armato, membrana nigra, apicem abdominis haud 
attingente ; seutello et abdomine simul sumtis latitudine maxima abdominis 
brevioribus ; lateribus abdominis fortiter dilatatis, flavo-testaceis, segmentis 
quatuor posterioribus basi late nigris, angulis apiealibus segmentorum 
omnium in processum triangularem acutum retrorsum et extrorsum pro- 
duetis; mesosterno medio flavo-testaceo, tumido-elevato et preterea longi- 
trorsum subtiliter carinato ; ventre sordide testaceo, segmentis quatuor 
posterioribus utrinque macula basali laterali nigra notatis. 9. Long.9, 
Lat. 71/4 mill. * 
o. Laminis duabus genitalibus superioribus nigris, apice flavo- 
testaceis. 


MONOGRAPHIA GENERIS APHELOCHEIRUS. 267 


Aphelochirus sinensis Montp. Revue d'Ent. XI. p. 73. (1892). 
Aphelochira sinensis KuxLGarz Wissenschaftl. Meeresuntersuchungen. III. p. 
147. (1898). 


China: Ho-Chan in prov. Ngan-Hoei! (Coll. MowrANDoN). 

Species insignis, cujus specimen typicum examinavi, statura dilatata, 
angulis lateralibus pronoti acutis, marginibus lateralibus postisis hujus 
profunde angulato-sinuatis, margine laterali embolii processu valido spini- 
formi armato angulisque apicalibus segmentorum omnium abdominalium 
fortiter productis ab omnibus congenericis distinctissima. 


XXIII TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


SPECIES NOVA NOTONECTIDARUM MADAGASCARIENSIS. 


AucronE Dre G. Horvat. 


Helotrephes eremita n. s. 


Supra nigro-fuscus, dense subtiliterque punctatus, subnitidus; parte 
anteoculari capitis sordide flavo-testacea, macula majuscula discoidali 
nigra notata; oculis nigris, a latere visis ellipticis, duplo longioribus quam 
latis et parte anteoculari producta capitis fere equilongis; rostro nigro; 
pronoto transverso, maculis tribus mediis transversim dispositis (una 
mediana, duabus lateralibus) subconfluentibus flavo-testaceis signato, mar- 
gine postico quam lateribus) fere quadruplo latiore; scutello ot hemelytris 
minus subtiliter punctatis, apicem versus obsolete testaceo-marmoratis ; 
capite subtus, pectore pedibusque flavo-testaceis, coxis nigris; ventre fusco- 
testaceo. Long. 21/2, Lat. 14/5 mill. 

Madagascar: Antongil Bay. (Mus. Hung.) 

H. semigloboso STAL speciei unice hucusque cognite hujus generis 
e China descriptæ valde affinis, sed statura minore et corpore supra minus 
alte convexo, nigro-fusco, pallide maculato distinctus videtur. 


x 


Ex eodem loco Insulæ Madagascar adhuc species sequentes Hydro- 
corisarum a Dom. A. Mocquerys collectas accepimus : 
Mononyx grandicollis GERM. 
Aphelocheirus lugubris Horv. 
Heleocoris naucoroides Montp. 
Hydrocyrius Columbi SPIN. 
Belostoma oculatum Mont». 
Appasus natator A. S. 
Laccotrephes limosus Srár. 
Ranatra parvipes SIGN. 
Enithares maculata Disr. 
Enithares blandula Sıcn. 
Anisops Persephone Kırk. 
Corixa Alluaudi Kırk. 


Termeszetrajzi Füzetek : 


XXI. kötet, 1899. 


VIll. Tábla. 


Geocichla frontalis n. sp. 


Termeszetrajzi Füzetek IX Tabla. 
XXI. kötet. 1899. . 


M 


à 


X 


— 
—— TM 


Ko C e in EEE 


X 
e a 


ung HPAI AS 
PVT SUAM 


m E 
rh an tu Fa YS MAI PIE Ter 


DECIES E I ORNE en eS EE 2 E 
fi b 24 n 7d 2 " 36 ig Sd * ; a ( i | 2 > T RR 

. Természetrajzi Füzetek eX Tab 
XXII. kötet, 1899. 


9 6 € 


oe 


Természetrajzi Füzetek XI. Tabla, — 


XXII. kötet, 1899. ; 
. 


SS 


Nyomt. Ullmann József Budapes 


k2d 59^ a oe ee) e oer uw & "CFE 


PIA, ir 
ETS Mr 


. Természetrajzi Füzetek XII. Tábla. 
tes XXII. kötet. 1899. pu 


Y i MN a Nyomt. Ullmann Jözsef Budapest. 


XIII. Tábla. 


: XXII. kötet, 1899. 


trajzi Füzetek 


. Természe 


XXL. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


LICHENES 
IN CAUCASO ET IN PENINSULA TAURICA ANNIS 1884—1885 
AB H. LOJKA ET M. a DÉCHY COLLECTI. 


Enumeravit E. A. Waınıo, 


præfationemque scripsit M. a D£cnv. 


EINLEITUNG. 


Von den wissenschaftlichen Ergebnissen meiner sechs kaukasischen 
Forschungsreisen übergebe ich hiemit die durch Herrn Dr. Epw. Waınıo 
in Helsingfors gütigst besorgte Bearbeitung eines Theiles der Cryptogamen 
aus dem Herbarium des Jahres 1885 der Oeffentlichkeit,um das Erscheinen 
dieser Arbeit, welche bestimmt ist, mit Abschluss der Reisen in einer zu- 
sammenfassenden Publikation ihren Platz zu finden, nicht lànger zu ver- 
zógern. 

In der folgenden Enumeratio sind auch jene Cryptogamen aufge- 
nommen, welche mein Reisegefährte im Jahre 1885, der verewigte Professor 
Hvco Loska, gelegentlich eines kurzen Aufenthaltes in der Krim, in der 
Umgegend von Jalta, in dem im Norden der Küste aufsteigenden, bewal- 
deten Berggelände gesammelt hat. 

In diesen der Enumeratio vorausgeschickten einleitenden Bemer- 
kungen wollen wir uns jedoch nur mit der dem Kaukasus entstammenden 
Sammlung beschäftigen. Die Aufgabe, welche ich mir bei meinen kauka- 
sischen Reisen gestellt hatte, war die Förderung der biologisch-geogra- 
phischen Erforschung des kaukasischen Hochgebirges. Um die vorliegende 
Arbeit diesen Zwecken und den sich hieran schliessenden Untersuchungen 
dienstbar zu machen, erscheint es nöthig, Mehreres über das Sammelgebiet 
zu sagen. 

Bei einem Gebirgslande von so mächtiger Ausdehnung und so gross- 
artiger Entwicklung wie Kaukasien, ist die Umschreibung des eigentlichen 
Forschungsgebietes doppelt wichtig. Dasselbe lag im Allgemeinen nicht in 
den Ländern, welche nördlich und südlich von dem den kaukasischen 
Isthmus durehziehenden mächtigen Gebirgssysteme sich ausdehnen —- 
obgleich ja naturgemäss auch diese berührt wurden — sondern in erster 
Reihe im letzteren selbst, im kaukasischen Hochgebirge. Und auch hier 
waren es hauptsächlich die schwer zugänglichen, wenig erforschten, kaum 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 19 


970 E. A. WAINIO 


oder gar nicht betretenen Hochregionen, welche ein dankbares Feld für 
Forschungen boten, welche sich in dem weitausgedehnten Kreise physika- 
lischer Geographie bewegen. — Es ergiebt sich hieraus von selbst, dass an 
die vielleicht an erster Stelle stehenden Untersuchungen über die Oro- 
tektonik, die Geologie und Glaciologie dieser Regionen, die Beobachtungen 
über das Pflanzenleben derselben sich reihen mussten. — Die auf meinen 
heisen gemachten Pflanzensammlungen sollten aber vor Allem dazu 
dienen, das geographische Bild dieser Regionen zu ergänzen, und auch 
dazu, um nach Bearbeitung des gesammten Materiales das Pflanzenleben 
desselben in grossen Grundzügen zu zeichnen, die Breite der Vegetations- 
zonen zu bestimmen, die Bedingungen ihrer Begrenzung zu erörtern. — 
Findet sich in der Ausbeute Neues oder Seltenes, so sind gewiss der Werth 
dieser Beobachtungen und Sammlungen auch in botanischer Beziehung im 
engeren Sinne erhöht. — Entschieden bot das Studium der Cryptogamflora 
des kaukasischen Hochgebirges eine interessante Aufgabe, umsomehr, als 
auf diese bezugnehmende Materialien und systematische Arbeiten kaum 
vorliegen und insbesondere die Reise des Jahres 1885, auf welcher die hier 
aufgezählten Cryptogamen durch Prof. Loska gesammelt wurden, durch 
weite bis dahin von Lichenologen, ja überhaupt von Reisenden unbetretene 
Regionen des kaukasischen Hochgebirges führte. 

Das Reisegebiet der im Jahre 1885 ausgeführten Expedition lag im 
centralen Kaukasus, welchen Theil wir kurz und annähernd mit zwei be- 
kannten Punkten dieses Hochgebirges begrenzen können: zwischen dem 
Kasbek im Osten und dem Elbrus im Westen. 

Das von der kaukasischen Hauptkette gegen Norden niederziehende 
Querthal des Ardon verfolgend, drang man in das Hochgebirge. Es wurde 
vorerst das vom Zeigletscher erfüllte Nebenthal des Ardon besucht, wo ich 
schon ein Jahr früher die Erforschung der Gletscher und Gipfel des Adai- 
Choch-Massivs begonnen hatte. In das Hauptthal rückgekehrt, wurde die 
Wasserscheide am Mamissonpass überschritten. Man war im Ardonthale 
durch Kreidezonen, die Kette des Jurakalks gewandert und den Schluchten 
gefolgt, in welchen der Ardon den Granit durehbrieht. Denn die Granit- 
zone, welche westlich vom Ardon den Hauptkamm bildet, hat hier diese 
Rolle verloren und im Mamissonpass (2825 Meter) sind es die Thonschiefer, 
aus welchen derselbe besteht. Es wurde dann im Gebiete der höchsten 
Rionquellen, in der Umgegend des floristisch interessanten Gurschewi 
(1928 Meter) gearbeitet und gesammelt und wieder nach Norden rück- 
gekehrt. 

Von Naltschik, einer kleinen Ortschaft, am Fusse der nördlichen 
Vorberge des Kaukasus, zogen wir, wieder zuerst die Kreide und dann die 
Jurakalke durchschneidend, das Querthal des Baksan empor. In der mitt- 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 271 


leren Thalstufe liegt der Fundort Osrokova, höher oben der Aul Urusbii 
(1506 M.) in der Zone von Gneissgraniten, die hier schon das herrschende 
Gestein bilden. — Ein Seitenthal des Baksanthales öffnet sich oberhalb 
Urusbii, das Thal des Adilsu, reich vergletschert. Von Urusbii gelangte man 
aufwärts zu den Quellen des Baksan, welche den Gletschern von Terskol 
und Asau entströmen. Diese Gletscher gehören dem Masivre des Elbrus an, 
von dessen Trachytabhängen sie niederfliessen. Der Terskolgletscher endigt 
bei 2625 Meter, der Asaugletscher bei 2331 Meter Höhe. Etwa eine Stunde 
tiefer liegen in 2130 Meter Höhe die Hütten Kosch Asau, in einer kleinen 
waldumstandenen Thalweitung, ein oft genannter Fundort. Das Grund- 
gebirge ist Gneiss-Granit. Am Fundamentbau des höchsten Kaukasus- 
gipfels, des 5629 Meter hohen Vulkanriesen Elbrus, haben jedoch auch 
noch andere, vorwiegend ältere Eruptivgesteine Antheil genommen. 

Von den Baksanquellen führten wir die Ueberschreitung des kau- 
kasischen Hauptkammes durch ein früher von Reisenden nicht betretenes 
Gletschergebiet aus, welche insbesondere auch topographisch äusserst 
interessante Resultate ergab. Wir drangen den Asaugletscher verfolgend 
in die Firnregion desselben und verbrachten die Nacht auf einigen aus dem 
Eise aufragenden Felspartieen, die mit Kosch-Imael bezeichnet wurden. 
Kosch bedeutet im Kaukasischen die Weidestelle einer Heerde; Ismael war 
der Vorname des Aeltesten der eingeborenen Fürstenfamilie Urusbii im 
Baksanthale, eines Jägers und guten Gebirgskenners, der auf seinen Jagd- 
streifereien oft bis hier vorgedrungen war und allen wissenschaftlichen 
Reisenden im Kaukasus immer freundliche Aufnahme bot und Rath und 
Hilfe gewährt hatte. Natürlich gab es auf dem 2880 Meter hoch gelegenen 
kahlen Felsgehänge keine Weidestelle für Heerden, wohl aber Fundorte 
für Cryptogamen und eine kalte Nachtherberge für uns Wanderer. Am 
nächsten Tage wurde die 3267 Meter hohe, vergletscherte Einsattlung des 
Dschiperpasses erreicht. Ich erstieg die Felshöhen im Norden desselben und 
sammelte die diesem Fundorte entstammenden Cryptogamen. Der Abstieg 
führte über Eis und Schnee in das südlich hinausziehende unbewohnte 
Nenskrathal, wo in der von den Baksantataren Dschiper genannten obersten 
Thalstufe, unfern vom Gletscherende, trotz der hohen Lage (2100— 2500 
Meter), eine üppige Vegetation sich entwickelt. Dieser hohen und breit- 
blättrigen Flora kaukasischer Riesenkräuter sollten wir noch im Nakra- 
thale und in anderen südlichen Hochthälern des westlichen und centralen 
Kaukasus begegnen. Der Altmeister der Kaukasusforschung, Dr. RADDE, 
hat zuerst auf diese eigenthümliche, den Reisenden geradezu überraschende 
Riesenvegetation aufmerksam gemacht, welche sich in hohen Lagen ent- 
wickelt und ihr Entstehen gewissen lokalen Bedingungen und meteorolo- 
gischen Einflüssen verdankt. 

19% 


279 E. A. WAINIÓ 


Ueber den Scheiderücken zwischen Nenskra- und Nakrathal, den von 
uns damals Ischuatpass (3034 Meter), jetzt Bassapass benannten Uebergang 
überschreitend, gelangten wir in das Nakrathal. Ischuat nannten die Bak- 
santataren und die mit uns als Trüger wandernden Svaneten dieses Thal- 
gebiet. Wie im Nenskrathal trat uns hier wieder die Riesenstaudenflora 
entgegen und spüter, auf dem Wege nach dem svanetischen Ingurthale, 
entwickelte sich die Baumvegetation zu überraschender Grossartigkeit. 
Hier sowie in vielen Urwäldern des kaukasischen Hochgebirges wirkt der 
Zerfall des Waldes, das wirre Durcheinander der gestürzten, abgestorbenen 
Baumriesen mächtig auf den Wanderer. In tropischer Fülle sind die 
Stämme von Cryptogamen umwuchert. 

Im freien Svanetien bereisten wir dann das Längenhochthal des 
Ingur — in Betscho, am Fusse des kaukasischen Matterhorns, des 4698 
Meter hohen Uschba längeren Aufenthalt nehmend, der auch den Samm- 
lungen zu Gute kam. Wir überstiegen später noch den mittleren svanetischen 
Gebirgszug, welcher das nördliche vom südlichen Quellgebiet des Ingur 
trennt, und drangen bis an den Fuss des Adischgletschers vor, wo 
hauptsächlich Gletscherbeobachtungen ausgeführt wurden. 

Von Muschal (1623 Meter), im nördlichen Zweige des Ingur, sollte 
wieder der kaukasische Hauptkamm nach dem Norden überschritten wer- 
den. Es geschah dies auf von Reisenden unbetretenen Gletscherpfaden. 
Nach einem Bivouac am Thubergletscher, in ca. 2100 Meter Höhe, wurde 
der kaukasische Hauptkamm, nach vielstündiger Eiswanderung, in einer 
Höhe von 3580 Meter am Thuberpasse überstiegen. Ueberall wilde Glet- 
scherumgebung. Von einer Höhe westlich des Passes, von den die Schnee- 
kante durchbrechenden Gneissgraniten brachte ich einige Flechten. Abstieg 
in das Thal von Tscheghem (Aul Tscheghem 1479 Meter). 

Der Scheiderücken zwischen Tscheghem und Bessinghi wurde über- 
schritten und thalauswärts gewandert. Im Bessinghithale kreuzte man 
dann, wie in allen nördlichen Querthälern des centralen Kaukasus, die 
Jurakalkkette und die Kreideformation, und durchzog einen weiten, feuch- 
ten Waldgürtel. 

Mit dem Erreichen von Wladikafkas und der darauf folgenden Fahrt 
über die Darielstrasse nach Tiflis war man in bekannte Gebiete gelangt, 
welche nicht mehr dem Kreise der beabsichtigten Forschungen angehörten. 

Nur ein Theil der Sammelausbeute von weiland Prof. Loska auf der 
skizzirten Reiseroute konnte Herrn Dr. Wainio zur Bearbeitung über- 
geben werden. Durch den unerwartet frühen Tod Professor Lozka's gelangte 
die Hauptsammlung, welche ich als Leiter der Expedition für das unga- 
rische National-Museum bestimmt hatte, nicht in ihrer Gänze in dasselbe. 
In Folge meiner vieljährigen Abwesenheit von Budapest erhielt ich erst in 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 273 


letzter Zeit hievon Kenntniss. Hoffentlich gelingt es mir, die Existenz des 
fehlenden kaukasischen Materiales zu eruiren und deren Bearbeitung, zu- 
sammen mit den Cryptogamen der letzten zwei Reisen, zu ermöglichen, 
um diese der in Vorbereitung begriffenen Publikation, welche die Resultate 


meiner sechs kaukasischen Reisen enthalten soll, einzuverleiben. 
Moriz von DÉcuv. 


I. DISCOLICHENES. 


A) CYCLOCARPEÆ. 
Trib. 1. GYROPHOREA. 


1. Umbilicaria. 


1. U. Pennsylvanica Horrw. 

Pl. Lich. t. LXIX, Zwacxx, Lich. Exs. n. 894. 

Var. Caucasica (LoykA) Wars. 

U. Caucasica Loska, Lich. Univ. (1885) n. 13. 

Apotheciis simplicibus, neque proliferis, nec lobatis, et disco levigato 
a forma typica U. Pennsylvanicae differt. Thallus fuscescens aut raro 
pallido-fuscescens, centro paululum pruinosus, subtus niger aut raro ad 
marginem pallidior. Medulla CaCI,0, rubescens. 

In valle fluminis Ardon infra montem Adai-Choch supra saxa 
gneissacea inter moles glaciales Ceja et sanctuarium Ossetorum dictum 
Rekom (Lozka, L. U. n. 13). In rupe granitica ad Urusbii (It. Cauc. n. 299). 
In rupe gneissacea ad Terskol (n. 383). Fertilis. — Variatio parum est con- 
stans (conf. Nvr. in Fl. 1886 p. 466). 

9. U. discolor (Ta. FR.). 

Gyrophora anthracina *G. discolor Tu. Fr., Lich. Spitsb. (1867) p. 31 (Lich. Scand. 
p. 167). U. ptychophora Nyu., Fl. 1869 p. 388, Hun, Exot. p. 117. Forsan est 
variatio U. reticulatae (SCHAER.). 


Apothecia adpressa, haud podicellato-elevata, simplicia, disco rugoso, 
demum interdum subgyroso. Thallus rigidus, superne tenuiter rimuloso- 
areolatus, usque ad marginem reticulato-rugosus, fuscescens, at pruina 
cinerea plus minusve crebra superfusus, inferne levis, fuligineus, rhizi- 
nis nullis. Spore ellipsoideæ, longitudine 0,08, crassitudine 0,005 —0,006 
millim., simplices, decolores. — Thallus superne et inferne strato corticali 
cartilagineo, ex hyphis irregulariter contextis conglutinatis formato instruc- 
tus, CaCl,0, non reagens. Paraphyses simplices, arcte cohærentes. 

Ad rupem argillaceo-schistosam in valle Tschegem (n. 477). U. ptycho- 
phora teste Nyt. a Ruprecht lecta est in Caucauso orientali (Fl. 1869 
p. 388). 


19 
=] 
p 


E. A. WAINIO 


3. U. vellerea (Acu.) Nvr. 
Lich. Nov. Zel. 1888 p. 144. — Gyrophora vellea Acx., Meth. Lich. p. 109, Tn. Fr., 
Lich. Seand. p. 153. 


Ad saxa granitica silaceaque in valle Ardon (n. 113) et prope moles 
glaciales Ceja (189) et ad Ischuat (425 pr. p., cum apotheciis, 432). 

4. U. depressa (Acu.) Wars. 

Gyrophora crustulosa B. G. depressa Acu., Lich. Univ. p. 673, Syn. Lich. p. 69 (in 
herb. Acu. n. 19, a Mosıs, et n. 57, a SCHRADER lectus omnino similes sunt: spore 
long. 0,022 —0,o0:6, crassit. 0,017 —0,012 millim.), haud G. depressa Nyu., Fl. 1877 
p. 232. G. spodochroa B. depressa TH. Fr., Lich. Scand. p. 152. G. crustulosa NYL., 
Fl. 1875 p. 448, Hur, Addend. p. 57, haud Acu., Lich. Univ. p. 673 (que secund. 
herb. AcH. variatio est U. spodochroae rhizinis cinereis crebris et thallo inferne 
pallidiore dignota.) 

Ad rupem gneissaceam in valle Ardon (188) et ad Terskol (380). In 
rupibus ad Adil-Su (401) et Ischuat (cum n. 425). In n. 380 spore longitu- 
dine circ. 0,0%, crassitudine 0,01» millim., ellipsoideæ. 

5. U. cylindrica (L.) Dus. 

Hur, Exot. p. 118. 

In rupe gneissacea ad Terskol (381) et in rupe ad Adisch. Fertilis. 


6. *U. tornata (Acx.) Warn. 

Gyrophora tornata Acu., Lich. Univ. p. 222 (secund. herb. Acx.), Hur, Addend. p. 59, 

ZwackH, Lich. Exs. n. 759. Umbilicaria Losxa, Lich. Hung. (1882) n. 21. 
Ad Mamisson, in rupe granitica (252) et arenaria (267). Fertilis. 
7. U. flocculosa (Wuzr.) Horrw. 

Gyrophora polyphulla 8. deusta TH. FR, Lich. Scand. p. 164 (conf. Wam., Not. 
Synon. p. 23). 

Ad rupem gneissaceam (355) et vulcanicam (369) in silva ad Asau. 

Sterilis. 

8. U. polyphylla (L.) Horrw. 
Gyrophora polyphylla a. glabra Ta. Fr., Lich. Scand. p. 163. 
Var. cinerascens (AcH.) Wars. 

G. heteroidea c. G. cinerascens AcH., Lich. Univ. p. 220 secund. herb. Acm., haud 
U. cinerascens Nyr., Fl. 1869 p. 388, que est U. microphylla (Laur.) Mass. 
(Hepp, Flecht. Eur. n. 479), apotheciis simplicibus, podicellatis, thallo subtus 
pallescente fuscidulove a planta nostra differens. G. polyphylla b. coriacea TH. FR., 
Lich. Arct. p. 164, Lich. Scand. p. 165 (NoRRL, Herb. Lich. Fenn. n. 92). 
G. glabra Nyu., Lich. Paris p. 43, neque L. glaber Weste. in Vet. Ak. Handl. 
1793 p. 48, nee Acn. l. c. 1794 p. 95 (qui ad L. polyphyllum L. spectant). 

Thallus firmior, major, monophyllus, superne cinereopruinosus, haud 
rugosus, inferne ater, nudus et glaber. 
In rupibus ad Adisch (465, 466). Sterilis. Gonidia pleurococcoidea. 
9. U. corrugata (AcH.) Nvr. 
Lich. Seand. p. 119, Syn. Lich. II. p. 18. 


to 
-1 
Qt 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA, 


Thallus sat firmus, habitu sieut in U. polyphylla var. cinerascente, 
at superne crebre rugosus, rugis obtusis, partim verrucæformibus, fusco- 
nigricans, nudus aut (in f. subcoriacea) pruinosus, subtus ater, nudus et 
glaber. Specimen orig. in herb. AcH. item thallo superne pruinoso aut 
nudo et inferne atro instructum est. 

In rupe gneissacea ad Terskol (382). Thallus CaCl,O, non reagens 
aut interdum intus rubescens. Sterilis. 

F. subcoriacea Wars. — Thallus superne plus minusve pruinosus. 
Una cum forma nuda. Sterilis. 


Trib. 2. PARMELIEZ. 
1. Usnea. 
1. U. barbata Horrm., Wars. 
Lich. Sibir. p. 3. 

F. dasypoga Acu., Watn., L c. — Stratum myelohyphicum thalli 
crebre contextum, KHO lutescens et demum rubescens. 

In Pino sylvestri ad Ceja (n. 168). Sterilis. 

2. *U. reticulata Wars. n. subsp. 

A f. dasypoga differt thallo partim reticulato-rugoso et strato me- 
dullari KHO haud rubescente. — Thallus pendulus, elongatus, sat rigidus, 
flavescenti-stramineus, præsertim sympodialiter ramosus, sympodiis circ. 
1,2—0,e millim. crassis, increbre aut passim crebre minute cartilagineo- 
verruculosis, passim demum elevato-reticulatis, ramulis adventitiis brevibus 
passim sat numerosis, ramis omnibus teretibus, verruculis parvulis sore- 
diosis passim numerosis crebrisque. Stratum myelohyphicum crebre con- 
textum, hydrate kalico lutescens aut non reagens. Axis chondroideus crassi- 
tudine mediocris, jodo non reagens. 

Ad ramos arborum prope Ceja (171). 

3. FU. Caucasica Wars. n. subsp. 

Differt a f. dasypoga strato myelohyphico laxissime contexto, KHO 
non reagente. — Thallus pendulus, elongatus, sat mollis aut rigidiusculus, 
flavescenti-stramineus, sympodialiter et dichotome ramosus, sympodiis 
circ. 1,5—0,5 millim. crassis, crebre minute cartilagineo-verruculosis, ra- 
mulis adventitiis brevibus passim abundanter evolutis, ramis omnibus 
teretibus, verruculis sorediosis parvulis paucisque. Stratum myelohyphicum 
laxissime contextum, KHO non reagens. Axis chondroideus tenuissimus, 
jodo non reagens. Apothecia parce evoluta, circ. 5 millim. lata, subtus 
levigata, margine spinuloso-radiato, disco pallido, tenuissime pruinoso. 

In Pino sylvestri ad Ceja (170) et in Abiete orientali ad Ischuat (436). 


4. *U. florida (L.) War. 
Etud. Brés. I. p. 3. 


276 E. A. WAINIO 


Var. comosa (Acx.) Wars, l. c. 

Ad corticem arborum frondosarum prope Ceja (172). Fertilis. 

Var. hirta (Horrm.) Fn., Wain. 

Lich. Sibir. Merid. p. 4. 
In betulis ad Mulach (463). Sterilis. 
Var. glabrescens (Nxv.) Waın. 
Fl. Tav. p. 46, Lich. Sibir. Merid. p. 4. 
In Pino sylvestri ad Adil-Su (399). Parce fertilis. 
Var. mollis (STIRT.) Waın. 
Etud. Bres. I. p. 4. 

In Pino sylvestri ad Ceja (165 et 169). Fertilis. Medulla KHO non 
reagens. 

5. U. microcarpa ARN. 

Lich. Tirol XIV. p. 464, XXI p. 113, Wam., Lich. Sibir. Merid. p. 4. 

Var. microcarpoides Wars. 

Ab U. microcarpa differt medulla KHO rubescente. — "Thallus pen- 
dulus, elongatus, sat mollis, flavescenti-stramineus, dichotome et sympo- 
dialiter ramosus, sympodiis cire. 0,5— 0,2? millim. crassis, subangulosus, 
impresso-lacunosus et elevato-reticulatus, verruculis nullis, esorediosus, 
ramulis adventitiis nullis. Stratum myelohyphienm crebre contextum, 
KHO lutescens et demum rubescens. Axis chondroideus mediocris, jodo 
non reagens. 5 

In Pino sylvestri ad Ceja (167). Sterilis. 

6. U. longissima Acx. 

Wain., Lich. Sibir. Merid. p. 5. 

In ramis Aceris pseudoplatani et Fagi inter Bezingi et Naltschik 

(489 et 492) et ad Ceja (164). 


9. Alectoria. 


1. A. chalybeiformis (L.) Wars. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 115, Rev. Lich. Linn. p. 9. 

F. prolixa (Acn.) Waın. 

Rev. Lich. Linn. p. 9. 

In Pino sylvestri infra moles glaciales Asau in valle fluminis Baksan 
cum apoth. (Loska, Lich. Univ. n. 60), ad Ceja (158) et Adil-Su (397), in 
Betula ad Mulach (462). 

F. intricans Wars. — Thallus prostratus, vulgo brevior. 

In rupe ad Adisch una cum Parmelia pubescente (472). 

2. A. implexa (Horrw.) Warx. 

Lich. Sibir. Merid. p. 5, STIZENB., Alect. p. 130 (f. cana Acx.). 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 277 


In Pino sylvestri ad Ceja (157) et Adil-Su (396) et in rupe ad Adil-Su 
(395). Sterilis. 

3. A. bicolor (EHRH.) Nvr. 

Supra muscos in rupe granitica ad Ceja (185), Sterilis. 


3. Dufourea. 
1. D. madreporiformis (SCHLEICH.) Acn. 
Lich. Univ. p. 595 (haud Wurr.), Anw., Lich. Exs. n. 447, Zwackn, Lich. Exs. n. 1160. 
Ad terram in Kosch-Ismaél (413). Cum pycnoconidiis. 


4. Ramalina. 
1. R. calicaris (L.) FR. 
R. calicaris c. canaliculata Fr., Lich. Eur. Ref. p. 30, TH. Fr., Lich. Seand. p. 35. 
Ad corticem Alni prope Ceja (154) et ad corticem Fagi prope Betscho 
(451). Ad Datscha in Jalta (65 pr. p.). 
2. R. populina (Exrx.) Warn. 
Not. Syn. Lich. p. 21. R. fastigiata (Pers.) Acu., R. calicaris 3. fastigiata Ta. FR. 
Lich. Scand. p. 34. 
Ad corticem arborum in Jalta (64, 65 pr. p.). 
3. R. capitata (Acx.) Nvr. 
Hus, Addend. p. 32, ZwacxH, Lich. Exs. n. 969. 
In rupe granitica ad Mamisson (249). Sterilis. 
4. R. thrausta (Acn.) Nvr. 
Recogn. Mon. Ram. p. 18. 
In ramis Abietis orientalis ad Ischuat (437). Sterilis. 


5. Letharia. 


1. L. vulpina (L.) Warn. 
Evernia Acu., Tu. Fr., Lich. Seand. p. 39. Chlorea Nvr., Syn. Lich. I. p. 274 (conf. 
ZAHLBR., Hedwigia 1892 p. 36). 
In Pino sylvestri ad moles glaciales Asau (370 et 371) et ad Adil-Su 
(398). Cum parasita Phacopsi vulpina Tun. in 371. Parce fertilis. 


6. Evernia. 
1. E. divaricata (L.) Acn. 
In Pino sylvestri ad Ceja (156) et Asau (333), in Abiete Nordmanniana 
ad Gurschevi (229). Etiam fertilis. 
2. E. furfwracea (L.) Mann. 
In Pino sylvestri ad Ceja (155), moles glaciales Asau (374) et Ischuat 
(435). In Pino Taurica in Wodopad Jalta (54). Etiam cum apotheciis. 


E. A. WAINIO 


7. Cetraria. 


1. C. Islandica (L.) Acn. 
Supra terram et muscos rupium graniticarum ad Ceja (173), in sylva 
Asau (345 et 346) et ad Terskol (390). Sterilis. 
9. C. glauca (L.) Acn. 
Ad corticem Fagi in Ischuat (477 pr. p.), ad corticem Pini sylvestris 
prope Ceja (159) et in Pino Taurica in Wodopad Jalta (51). Sterilis. 
3. C. complicata Laur. 
In Fr. Lich. Eur. Ref. p. 459, Waın., Lich. Sibir. Merid. p. 6. C. Laureri KREMPELH., 
Fl. 1851 p. 673, Korrs., Syst. Germ. p. 49, Hepp, Flecht. Eur. n. 838. 
Ad truncos Betularum in Mulach (455). Sterilis. 
4. C. juniperina (L.) Fr. *C. caperata (L.) Wars. 
Lich. Sibir. Merid. p. 7. Lichen caperatus L. (Wam., Rev. Lich. Linn. p. 5). 
C. pinastri FR., KoERB., Syst. Germ. p. 48. 
In Betulis ad moles glaciales Ceja (197) et ad Terskol (394), ad saxa 
in sylva Asau (331). Sterilis. 
5. C. saepincola (Exrx.) Acn. (em.). 
In Betulis ad moles glaciales Ceja (196). Fertilis. 
6. C. chlorophylla (Hums.) Warn. 
Lich. Sibir. Merid. p. 7. C. saepincola B. chlorophylla SCHAER., TH. Fr., Lich. Scand. 
p: 197: 
In Abiete Nordmanniana ad Gurschevi (227) et in Pino sylvestri ad 
moles glaciales Asau (372). Sterilis. 


7. C. hepatizon (Aca.) Waın. 
Lichen hepatizon Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 110 (Meth. Lich. p. 203). Pla- 
tysma Wam., Not. Syn. Lich. p. 22. Squamaria Fahlunensis Horrm., Pl. Lich. 


t. 36 fig. 2, haud L. Fahlunensis L., quod est Pl. commixztum Nyt. (conf. Wam., 
Rev. Lich. Linn. p. 4). 


In rupe granitica ad Mamisson (260 pr. p.) parce et fortuito lecta. 
Sterilis. Medulla KHO lutescens. 
8. C. aleurites (Acu.) Tn. FR. 
Lich. Seand. p. 109. Lichen aleurites Acn., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 117 (secund. 
herb. Acn.). Imbricaria aleurites KoERB., Syst. Germ. p. 110, Arn., Lich. Münch. 
p. 27 (Lich. Fragm. XXI p. 4). L. pallescens Horrm. Enum. Lich. (1784) p. 66 
tab. X. fig. 1, 2, Necx., Meth. Muse. (1771) p. 54? (nomen incertum). Placodium 
diffusum Horrm., Pl. Lich. (1801) tab. 65 fig. 2, haud L. diffusus WEB., Spic. Fl. 
Goett. (1778) p. 250, secund. deser. («inferne ater»). Parmelia placorodia NYL., 
Lich. Seand. p. 106, haud Acn. (secund. herb. Acn.), conf. Nvr., Fl. 1872 p. 247. 


Ad truncos Pini sylvestris in sylva ad Asau (330). Fertilis. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 279 


8. Parmelia. 


1. P. cetrarioides (DEL.) Nvr. 
Fl. 1869 p. 290, Hur, Addend. p. 41, Lich. Exot. p. 73. P. perlata B. cetrarioides 
Der. in Dus. Bot. Gall. p. 601 pr. p. 


Thallus KHO solum superne flavescens, addito hypochlorite ealcico 
intus rubescens, CaCLO, solo non reagens. 

In rupibus graniticis muscosis ad Ceja (177) et Adil-Su (400), ad 
truncum Betulæ in Mulach (458). Sterilis. 


2. P. cylisphora (Acg.) Wars. 

Lich. Sibir. Merid. p. 7. P. caperata b. eylisphora Acu., Syn. Lych. p. 196 (secund. 
herb. Acu.). Lichen caperatus Horrm., Enum. tab. XIX fig. 2, tab. XX fig. 2, 
haud Linn. (conf. Wamm., Rev. Lich. Linn. p. 5) /mbricaria caperata Koers., 
Syst. Germ. p. 81. Parmelia caperata Tu. Fr., Lich. Scand. p. 127, Hux, Lich. 
Exot. p. 71. 


In rupe gneissacea ad St. Nikolai (133), in truncis Betularum ad 
Mulach (456). Fertilis.. — Medulla thalli KHO leviter lutescens, addito 
hypochlorite calcico rubescens. 


3. P. quercina (WILLD.) Warx. 

Lichen quercinus WILLD., Prodr. Fl. Berol. (1787) p. 353 secund. deser. («glaber»), 
tab. 7 fig. 13. Imbricaria tiliacea f. quercina Arn, Lich. Jur. p. 47. P. querci- 
folia a. munda ScHAER., Lich. Helv. Spic. (1840) p. 449. P. tiliacea Nvr., Fl. 1869 
p. 289, Losxa, Lich. Univ. n. 62, Hux, Lich. Exot. p. 75, haud L. tiliaceus HoFFM., 
Enum. (1784) p. 96. 

Supra ramulos Celtidis australis circa ruinas arcis Issar prope bal- 

neum Jalta in peninsula Taurica (It. Cauc. n. 6, Lich. Univ. n. 62). 


4. P. tiliacea (Horrm.) Warx. 

Haud Nvr., Fl. 1869 p. 989. Lichen tiliaceus Horrm., Enum. (1784) p. 96, tab. XVI 
fig. 2 (secund. icon. et deser.: «furfure vel pulvere concolore ubique conspersa»). 
Lichen scorteus Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 119 (seeund. specim. suecic. in 
herb. Acx.). *P. scortea Nvr., Fl. 1869 p. 289 (Hux, Lich. Exot. p. 76). 

In trunco Betulæ ad Mulach una cum P. cetrarioide (n. 458 pr. p.). 

Parce et sterilis. 

5. P. saxatilis (L.) Acn. 
In rupe granitica ad Mamisson (249), ad truncum Abietis Nord- 

mannian: in Gurschevi (233). Fertilis. o 

6. P. fraudans Nr. 

In rupe granitica ad Ceja (176 pr. p.). Sterilis. 

7. P. sulcata Tax. 

Ad truncum Abietis Nordmannian: in Gurschevi (252), in Fago syl- 
vatica ad Ischuat (438), in rupe ad Adil-Su (403). Fertilis. 


280 E. A. WAINIO 


8. P. hyperopta Acn. 

Syn. Lich. (1814) p. 208 (secund. herb. Acn. et deser.), Tm. Fr., Lich. Scand. p. 120, 
Arn., Lich. Fragm. XXI p. 4. Parmeliopsis aleurites Nyu., Fl. 1869 p. 445 (Lich. 
Scand. p. 105), Hur, Addend. p. 47, haud L. aleurites Acu., Lich. Suec. Prodr. 
p. 117 (secund. deser. et herb. Acx.). 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (316), ad corticem Fagi in Ischuat 
(446 pr. p.). Etiam fertilis. 

9. P. conspersa (EHRH.) Acn. 

F. polita Fror. 

Lich. Fl. Siles. II. p. 20, Warw., Lich. Sibir. Merid. p. 8. 

In rupe ad Adil-Su (404) in rupe arenaria ad Mamisson (271), in 
rupe argillaceo-schistosa (272). Fertilis. 

F. molliuscula (Acx.) WAIN. 

P. molliuscula Acu., Lich. Univ. p. 492 (secund. herb. Acn.), Nvr., Syn. Lich. p. 393, 
Hus, Lich. Exot. p. 82. 

Ad terram arenosam in Osrokowa (298). — Medulla thalli KHO 
lutescens et demum rubescens. Sterilis. 

F. coralloidea Fror. 

Lich. Fl. Siles. II. p. 20, Wam., Lich. Sibir. Merid. p. 8. 

In rupe arenaria prope Jalta in peninsula Taurica (88). Fertilis. 

10. P. ambigua (Wuzr.) Acn. 

Parmelia diffusa Tu. Fr., Lich. Scand. p. 131. Lichen diffusus Wes., Spic. Fl. Goett. 
(1778) p. 250? (nomen incertum). 

In Betulis ad moles glaciales Ceja (194), ad truncos Abietis Nord- 
mannianæ in Gurschevi (231), ad lignum Pini in sylva Asau (317), ad 
truncos Fagi in sylvaticæ in Ischuat (445, 446 pr. p.). Etiam fertilis. 

11. P. acetabulum (Neck.) Dus., Tu. FR. 

Lich. Seand. p. 121. 

In truncis Populorum ad Pendiko prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (63). Fertilis. 

19. P. fuliginosa (Fn.) Nyu., Hur. 

Addend. p. 45. 


F. laetevirens (Fuor.) NyL. 
Obs. Lich. Pyr. (1872) p. 18, Waın., Adj. Lich. Lapp. I. p. 124. Imbricaria olivacea 
y. laetevirens Fuor., Lich. Fl. Siles. II. (1850) p. 17. 
Ad corticem Betule prope moles glaciales Ceja parce fortuitoque 
lecta (145 pr. p.). 
13. P. subaurifera Nr. 
Fl. 1873 p. 22. *Imbricaria Arn. Lich. Jur. p. 53. 


Ad Polyporum in Adil-Su (408 pr. p.). Sterilis. 


LICHENES E CAUCASO ET E-PENINSULA TAURICA. 251 


14. P. glabra Nr. emend. 


Haud Nyr., Pyr. Or. p. 18, spectans ad ScHAEr. Lich. Helv. Exs. n. 370, qui secund. 
specim. in herb. D. C. et pr. majore parte etiam in herb. ScHaEm. est P. olivacea. 
Thallus intus CaCl,O, rubescens, laciniis apicem versus rugoso-concaviusculis, 
habitu sieut in P. conspurcuta (SCHAER.) WAIN., Not. Syn. Lich. p. 22, at omnino 
glabris esorediatisque. P. conspurcatae (P. subargentiferae NYL.) proxime est affinis 
et forsan in eam transiens. Conf. Arn., Fl. 1882 p. 408. 


Ad corticem Pruni cerasi in Betscho (452 pr. p.) et ad corticem Sorbi 
prope moles glaciales Ceja (149 pr. p.) sterilis, ad Polyporum in Adil-Su 
(410 pr. p.) fertilis. 

15. P. olivacea (L.) Nr. *P. aspidota (Acx.) War. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 124. 

In Celtide australi ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
(4 pr. p.) parce fortuitoque lecta. Sterilis. 

16. P. papulosa (ANz1) Wars. 

Not. Syn. Lich. p. 22. P. exasperatula Nvr., Fl. 1873 p. 299. 

In ramis Abietis Nordmannian: ad Gurschevi (230), ad corticem 
Betulæ in Adisch (474 pr. p.), ad saxa silacea in valle Ardon (120 pr. p.). 
Sterilis. 

17. P. prolixa (Acu.) NyL. 

In rupe arenaria prope balneum Jalta in peninsula Taurica (90 et 91), 
in rupe granitica ad hekom (145) et Mamisson (259), in rupe gneissacea in 
Terskol (376, 379). Fertilis. Medulla thalli CaCI,0, non reagens. 

18. P. sorediata (Acn.) Tr. Fr. 

Lich. Scand. p. 123. 

In rupe granitica in Terskol (584), ad saxa gneissacea in sylva Asau 
(353 pr. p.). Medulla thalli CaCl,O, leviter rubescens. Thallus sorediosus. — 
Fertilis. 

19. P. stygia (L.) Acn. 

In rupe gneissacea in Terskol (577) et in rupe quartzitica ad Adisch (471). 

20. P. pubescens (L.) Wars. 

Not. Syn. Lich. p. 99. Lichen pubescens L., Spec. Plant. p. 1155 n. 75 (secund. herb. 
Lmn.). Parmelia lanata WALur., TH. Fr. Lich. Scand. p. 126, haud L. lanatus L. 

In rupibus ad Adisch (472) et Dschiper (479 pr. p.). Sterilis. 

21. P. physodes (L.) Acn. f. labrosa Acn. 

Ad truncos Abietis Nordmannianæ in Gurschevi (228), ad truncos 
Pini sylvestris prope moles glaciales Asau (375). Ad truncos Pini Tauricæ 
in Wodopad Jalta in peninsula Taurica (53). Sterilis. 

22. P. duplicata (Sm.) Acn. 


Meth. Lich. p. 252 (secund. herb. Acx.), Waın., Adj. Lich. Lapp. I. p. 126, nomen 
primum speciem autonomam designans. P. physodes 8. P. vittata Acn., l. e. p. 251. 


NS 
9o 
bo 


E. A. WAINIO 


In rupibus graniticis muscosis ad moles glaciales Ceja (182). Sterilis. 
Var. hypotrypanea (Nyu.) Wain. 
Adj. Lich. Lapp. I. p. 126. P. hypotrypanea Nyu., Fl. 1874 p. 306. 


Ad truncos Betularum in Mulach (457). Sterilis. 


93. P. intestiniformis (VıLL.) Acn. 

Lichen intestiniformis Vitu., Dauph. III. (1789) p. 497. L. encaustus Sm. in Trans. 
Linn. Soc. I. (1791) p. 83. Squamaria pulla Horrw., Pl. Lich. II. fase. II. tab. 32 
fig. 2, haud L. pullus Scures., Sric. Fl. Lips. (1771) p. 151 (Licurr., Fl. Scot. II. 
1777 p. 825?). 

F. encausta (Sm.) Warn. 

P. encausta a. multipuneta (Ennn.) TH. Fr., Lich. Seand. p. 118. 

In rupe arenaria ad Mamisson (276), in rupe gneissacea ad Terskol 

(378) et a Tschegem (486). 

F. textilis (Acn.) War. 
In rupe granitica ad Mamisson (264, 294). 


Trib. 3. STEREOCAULE X. 
1. Stereocaulon. 


1. St. alpinum Laur. 
In Fr., Lich. Eur. Ref. p. 204, Korg, Syst. Germ. p. 15, Hur, Lich. Exot. p. 39. 
St. tomentosum y. alpinum Tu. Fn., De Stereoc. Comment. p. 30, Lich. Scand. p. 48. 


Ad terram arenosam prope moles glaciales Ceja (200) et Asau (375). 
Fertile. 

9. St. pileatum Acn. 
Lich. Univ. p. 582, Tn. Fr., Lich. Scand. p. 51. 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom (206). Fertile. 


Trib. 4. LECANOREZE. 
1. Candelaria. 


1. C. concolor (Dicxs.) Waın. 
Etud. Lich. Brés. I. p. 70. Lichen concolor Dicks. Fasc. Crypt. III. (1793) p. 18, 
secund. specim. orig. in herb. Acm. Xanthoria concolor TH. Fr., Lich. Scand. 
p. 147. Candelaria vulgaris Mass., Syn. Lich. Blast. (Fl. 1852) p. 8, KoERB., Syst. 
Germ. p. 190. Parmelia parieliana e. laciniosa Dur. in Fr., Lich. Eur. Ref. (1831) 
p. 73. Lecanora laciniosa Nyu., Fl. 1881 p. 454, Hur, Addend. p. 77, Lich. Exot. 
p. 136, Losxa, Lich. Univ. (1886) n. 128. 


Supra corticem Pyri mali prope pagum Mulach Svanetiæ in latere 
Asiatico Caucasi (Loska, Lich. Univ. n. 128). In rupe ad Adil Su (It. Cauc. 
402). Fertilis. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 283 


29. Haematomma. 


1. H. ventosum (L.) Mass. 


Rie. p. 33, Korrs., Syst. Germ. p. 152, TH. Fr., Lich. Scand. p. 296. 


In rupe granitiea prope Aul Ceja (204). Fertile. 


3. Lecanora. 


1. L. (Lecania) erysibe (Acx.) Nvv. *L. Rabenhorstii (Herr) Wain. 

Patellaria Hepp, Flecht. Eur. (1853) n. 75. Lecania Arn., Lich. Jur. p. 124 pr. p. 

Lecanora STIZENB., Lich. Afr. p. 122. Biatorina proteiformis Mass., Sched. Crit. 
(1856) p. 92. Lecanora proteiformis Loska, Lich. Hung. n. 42. 

In rupe cale: rea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica(90 pr. p.). Excipulum gonidiaabundantercontinens. Paraphysesapice 
clavatæ, sat arcte cohærentes. Hymenium jodo persistenter cærulescens. 
Spore long. 0,011— 0,012, crass. 0,006— 0,005 millim. Gonidia pleurococcacea. 

9. L. detractula Nvyu. 

Fl. 1875 p. 444 (Fl. 1881 p. 538), HuE, Addend. p. 100. 

In rupe calearea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (20 pr. p., 22 pr. p. una cum FL. Rabenhorstii. — "Thallus 
evanescens. Apothecia 0,5—0,2 millim. lata, fusco-nigra, nuda, primum 
plana, demum depresso-convexa, primum tenuissime marginata, margine 
disco concolore aut paullo pallidiore, aut fere mox immarginata. Excipulum 
in margine fuscescens et gonidiis destitutum, ceterum pallidum et in hypo- 
thecio inferiore gonidia continens. Hypothecium pallidum. Hymenium jodo 
persistenter cerulescens aut ascis demum subviolascentibus, KHO non 
reagens. Paraphyses laxe cohærentes, clava fusca constricte articulata, 
apice furcatæ aut simplices. Spore decolores, 1-septatæ, ellipsoideæ, long. 
0,009— 0,006, crass. 0,00:—0,003 millim. Similis Lecideae lenticulari, at mar- 
gine minus evoluto et gonidia in apotheciis continens. 

3. L. cyrtella (Acu.) Tu. Fr. 

Lich. Seand. p. 294. 

Ad corticem Azaleæ ponticæ ad Rekom (139) et Pari (448 pr. p.), ad 

corticem Abietis Nordmannian:e prope Gurschevi (225, 226 pr. p.). 


4. L. (Candelariella) granulata (SCHAER.) WAIN. 

Parmelia parietina y. granulata SCHAER., Enum. Lich. Eur. (1850) p. 50, teste Anw., 
Lich. Fragm. XXV. (1881) p. 306, haud L. granulata Nvr. (Fl. 1866 p. 131), que 
nominetur L. Madagascarea Warn. Placodium medians Nyu. in Bull. Soc. Bot. 
de France t. 9 (1862) p. 262. Lecanora medians Nvr., Lich. Luxemb. (1866) p. 367, 
WEpp., Mon. Amphil. (1876) p. 13. Physcia medians Arn., Lich. Jur. p. 83. 


In rupe calcarea ad Kertsch (103 pr. p., 104 pr. p.) in peninsula Tau- 
rica. Sterilis. Ad subg. Candelariellam stirps L. vilellinae pertinet. 


984. E. A. WAINIO 


5. L. vitellina (Engn.) Acn. 
Caloplaca vitellina a. genwina Tu. Fr., Lich. Seand. p. 188. 

In rupe arenaria ad Mamisson (271) in rupe trachytica ad Urusbi 
(303 pr. p.), supra Grimmias in rupe granitiea ad Terskol (387), in rupe 
arenaria prope balneum Jalta in peninsula Taurica (85) et pluribus aliis 
locis. — Gonidia pleurococcoidea. 

6. FL. xanthostigma (Acn.) WAIN. 
Adj. Lich, Lapp. I. p. 150. 

Ad corticem Abietis Nordmannianæ in Gurschevi parce fortuitoque 
lecta (cum n. 225), ad Azaleam Ponticam in Pari (450 pr. p.). 


7. L. cerinella FroEnk. 

Secund. speeim. orig. in mus. Berol, Sreup. et Hocust., Enum. Plant. Germ. (1826) 
p. 204, Fror., Lich. Fl. Siles. (1849) p. 51 (Lich. Exs. 419 c citatur) haud L. ce- 
rinella Nyr., Lich. Luxemb. (1866) p. 370 (Placodium cerinellum Watn.). Par- 
melia aurella y. cerinella WALLR., Fl. Crypt. (1831) p. 470. Xanthoria subsimilis 
TH. Fr., Lich. Arct. (1860) p. 71. Caloplaca subsimilis TH. Fr., Lich. Scand. p. 189. 
Lecanora subsimilis Watn., Lich. Vib. (1878) p. 56. Callopisma vitellinellum Mupp., 
Man. Brit. Lich. (1861) p. 135. Lecanora epixantha Nyu., Lich. Aegypt. EHRENE. 
(1864) p. 4, Hun, Lich. Exot. p. 136; Lecidea epivantha Acu., Lich. Univ. (1810) 
p. 208 («), nomen omnino incertum est (solum substratum humosum speciminis 
auth. in Anglia lecti in herb. Ac. restat). 


In rupe trachytica ad Urusbii (303 pr. p.). Spore 8: ne. 
8. L. (Fulgensia Mass.) fulgens (Sw.) Acn. 
TH. FR, Lich. Scand. p. 222. Placodium fulgens Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) 


p. 102, Nvr., Lich. Paris p. 46. Psoroma Korrs., Syst. Germ. p. 118. Fulgensia 
vulgaris Mass., Aleun. Gen. Lich. (1853) p. 10. 


In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta (12). 


9. L. (Squamaria) rubina (VILL.) Wars. 

Lichen rubinus Vizz., Hist. Pl. Dauph. III. (1789) p. 977. Lichen chrysoleucus SM. 
in Trans. Linn. Soc. I. (1791) p. 82, tab. 4 fig. 5. Lecamora chrysoleuca Acn., 
Syn. Lich. p. 189, Hun, Lich. Exot. p. 142, LoskA, Lich. Univ. (1885) n. 72. 

Var. chrysoleuca (Su.) Warn. 

L. chrysoleuca a. rubina TH. Fr, Lich. Scand. p. 224. 

Supra saxa gneissacea infra moles glaciales Ceja in valle fluminis 
Ardon (Loska, Lich. Univ. n. 72), in rupe granitica ad Mamisson (It. Cauc. 
250 pr. p.), in rupe gneissacea ad Terskol (389), in rupe ad Ischuat (431). 
Fertilis. 

Var. erythrophthalma Wars. — Habitu subsimilis est L. cartilagi- 
neae, a qua thallo erassiore, disco carneo-rubricoso, pruinoso et reactione 
differt, et magis affinis L. rubinae v. chrysoleucae, a qua thallo duplo eras- 
siore, inferne pallido, magis adscendente imbricatoque distinguitur. — 
Thallus foliaceo-squamosus, stramineus, opacus, haud rimulosus, subtus 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 285 


pallidus aut passim nigricanti-maculatus, laciniis irregularibus, sæpe dila- 
tatis, crassis, lobatis, imbricatis et flexuoso-complicatis, adscendentibus. 
Apothecia circ. 1— 5 millim. lata, planiuscula, sepe demum flexuosa, disco 
carneo-rubescente aut pallido-rubescente, pallido-pruinoso, hypochlorite 
calcico, addito hydrate kalico, intense lutescente. Hypothecium fulvescens. 
Hymenium 0,070 millim. erassum, lutescens aut parte superiore albidum, 
jodo intense cærulescens. Epithecium crasse granulosum. Paraphyses sat 
laxe cohærentes, apice clavate. Asci clavati. Spore 8: ne, distichæ, sim- 
plices, decolores, ellipsoideæ aut oblongæ, long. 0,008— 0,014, crass. 0,003— 
0,005 millim. In var. erythrophthalmate sicut etiam in var. chrysoleuca et 
L. cartilaginea thallus neque KHO nee CaCI,0, reagens, sed his reagentiis 
unitis lutescens. 

In rupe ad Adisch (467), in rupe granitica ad Mamisson una cum 
v. chrysoleuca (250 pr. p). — L. chrysoleuca 7. complicata. Acn., Lich. 
Univ. p. 411, secund. specim. orig. in herb. Acn. laciniis thalli tenuioribus, 
subtus ambitum versus pro parte nigricantibus a var. erythrophthalmate 
differt, at in eam transire videtur et item bona est variatio. 


10. L. melanophthalma Ram. 
Hug, Lich. Exot. p. 142. L. chrysoleuca B. melanophthalma TH. Fr., Lich. Scand. 
p. 225. L. liparia Herr, Fl. Eur. n. 177, haud Parmelia liparia Acu., Meth. Lich. 
p. 182 (secund. herb. Acu.). 
In rupe ad Adisch (469), in rupe vulcanica ad Terskol (388), in rupe 
argillaceo-schistosa ad Tschegem (482). Fertilis. 
11. L. muralis (SCHREB.) ScHAER. 
Lichen muralis SCHREB., Spic. Fl. Lips. (1771) p. 130, Horrw., Enum. (1784) p. 64, 
tab. XI fig. 1. Lichen saxicola Porr., Pl. Palat. (1777) p. 225. 
Var. saxicola (Ponr.) SCHAER. 
Enum. Lich. Eur. p. 66. L. saxicola a. vulgaris (KoERB.) Ta. Fr., Lich. Scand. p. 226. 
Ad Adisch in rupe una cum L. melanophthalmate (469 pr. p.). In 
rupe trachytica ad Urusbii (304 pr. p.). In rupe arenaria prope balneum 
Jalta in peninsula Taurica (82). 
Var. Garovaglii (Korrs.) Warx. 
Lich. Sibir. Merid. p. 10. Placodium Garovaglii Korrs., Parerg. p. 54. 
In rupe trachytica ad Urusbii (504 pr. p.) parce fortuitoque lecta. 
12. L. cretacea (Mérr. Ana.) Wam. 
Lich. Sibir. Merid. p. 10. Placodium crelaceum Miu. Arc., Fl. 1867 p. 434 (secund. 
specim. orig.). 
Thallus hypochlorite calcico rubescens, etiam KHO (CaCl,0,) rube- 
scens, hydrate kalico solo haud reagens. 
In rupe calcarea ad Issar et Jalta in peninsula Taurica (27). 
Fertilis. 


Termeszeirajzi Fizetek. XXII. köt, 20 


286 E. A. WAINIO 


13. L. orbicularis (ScHAER.) WAIN. 

Lecanora polytropa y. orbicularis ScHAER., Enum. Lich. Eur. p. 81. Placodium or- 
biculare Arn., Lich. Jur. p. 120, Lich. Tirol XXIII p. 111, Lich. Exs. n. 1156. 

Thallus neque hydrate kalico, nee hypochlorite caleico reagens. 

In rupe gneissacea ad moles glaciales Dschiper (414 pr. p., 415 pr. p., 
416 pr. p.). Fertilis. 

14. L. alphoplaca (WAHLENE.) Acn. 

Nyr., Fl. 1873 p. 18, Hun, Addend. p. 83. 

Thallus KHO primo lutescens, dein rubescens (etiam in specimine 
orig. in herb. Acn.). In specimine orig. L. melanaspis (Acn.) in herb. Acn. 
thallus KHO non reagens. 

In rupe granitica ad Rekom (144). Una eum hinodina milvina et 
Physica obscura var. lithotode. Fertilis. 

15. L. subeireinata Nvr. 

Fl. 1873 p. 18, Hun, Addend. p. 83, Warw., Lich. Sibir. Merid. p. 10. 

In rupe calcarea prope Issar in valle ad Jalta (43) et prope Fried- 
heim (76 pr. p.) in peninsula Taurica. Fertilis. 

16. L. incusa (FLoT.) WAIw. 

Parmelia dendritica var. incusa Fror., Die Merkw. Flecht. Hirschb. (1839) p. 6. 
Imbricaria dendritica b. incusa Korrs., Lich. Germ. Specim. Parm. (1846) p. 16. 
Imbricaria demissa Fuor., Lich. Fl. Siles. II. (1850) p. 19 (teste ipso), KoERB., 
Syst. Germ. (1855) p. 80. Placodium demissum Arn., Lich. Exs. n. 1038, 1699. 
Lecanora castanoplaca Nvr., Fl. 1881 p. 538, Hur, Addend. p. 82, Loska, Lich. 
Hung. (1884) n. 182. 

In rupe arenaria prope balneum Jalta in peninsula Taurica (86). 
Sterilis. 

17. L. (Eulecanora) frustulosa (Dicxs.) ScHAER. 

Wain., Etud. Brés. I. p. 95. 

Var. Ludiwigii (Acn.) Tr. Fr. 

Lich. Scand. p. 255. 

In rupe granitica inter Ceja et Aul Ceja (201), in rupe arenaria ad 
balneum Jalta in peninsula Taurica (84). 

18. L. polytropa (Euru.) Tr. Fn. 

Lich. Arct. p. 110. 

Var. vulgaris Fror. 

Biatora polytropa a. vulgaris Korrs., Syst. Germ. p. 205. 

In rupe argillaceo-schistosa ad Tschegem (483 et 485) in rupe are- 
naria ad Mamisson (283 pr..p.). 

Var. intricata (ScHRAD.) TH. Fn. 

Supra rupem gneissaceam in silva ad Asau (354). 

Var. polytropella (Nxu.) Wars. 

Lecanora polytropella Nyu., Fl. 1875 p. 443. 


sin dé vit fe ii 


19 
we] 
I 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 


In rupe arenaria ad Mamisson (281), in rupe gneissacea in silva ad 
Asau (354 pr. p.), ad saxa vulcanica in silva ad Asau (365). — Sporæ long. 
0,009— 0,012, crass. 0,006 millim. Paraphyses simplices. Excipulum in basi et 
parce etiam in margine gonidia continens. Hymenium jodo cwrulescens, 
paraphysibus demum partim decoloratis. Apothecia cire. 0,4 -0,8 millim. 
lata, pallida. Thallus verruculosus, parum evolutus. 

19. L. varia (Ennn.) Acn. 

Arn., Lich. Jur. p. 129, Hepu., Krit. Bem. Lecan. p. 32. 

F. amylacea Wars. 

Lecanora varia Nyu., Fl. 1877 p. 463, Hur, Addend. p. 92, Waım., Adj. Lich. Lapp 
T. por tot. 

Hymenium jodo persistenter cærulescens. 

Ad lignum Pini sylvestris ad Asau (Koscn), n. 313. Una cum Acolio 
tigillari. — Paraphyses ramoso-connexe. 

20. L. Lojkae Wars. n. sp. 

Subsimilis est L. subsulphureae Nvv. (Fl. 1874 p. 308, Losxa, Lich. 
Hung. n. 37), at apotheciis tenuiter pruinosis, CaCl,O, rubescentibus. — Thal- 
lus evanescens. Apothecia 1— 0,5 millim. lata, margine albido-pallescente, 
integro aut rarius leviter crenulato, crassitudine mediocri, discum æquante, 
persistente, tenuiter pruinoso, CaCl,O, rubescente, KHO haud reagente, 
disco planiuseulo aut depresso-convexo, testaceo-lurido, tenuiter pruinoso 
aut interdum demum denudato, CaCLO, rubescente. Excipulum gonidia 
etiam in margine et infra hypothecium continens. Hymenium jodo per- 
sistenter cærulescens. Paraphyses arcte cohærentes (in KHO laxe). Asei 
clavati. Spore S:næ, distichæ, simplices, decolores, oblongæ, apicibus 
rotundatis, long. 0,009— 0,012, crass. 0,004— 0,005 millim. 

Ad rupem arenariam prope balneum Jalta et Cienkowski in peninsula 
Taurica, una cum Lecanora incusa (Fror), n. 86 et 89. — In L. subsul- 
phurea Nr. apothecia CaCLO, non reagentia (secund. specim. authent.). 

91. L. Lóczyi Wars. n. sp.* 

Subsimilis est L. piniperdae KoERB., at sporis pro parte majoribus. — 
"Thallus evanescens. Apothecia 0,2—0,15 millim. lata, margine thallode albido, 
persistente aut raro demum excluso, integro aut rarius leviter crenulato, 
tenuissimo, discum vulgo æquante, disco carneo-pallido vel testaceo-pallido, 
subpruinoso, plano aut raro demum convexo. Paraphyses parcæ, mediocres. 
Hymenium 0,085—0,040 millim. crassum, jodo persistenter cærulescens. Asci 
clavati. Spore 8:næ, decolores, simplices, rectæ, oblongæ, apicibus obtusis, 
long. 0,020— 0,009, crass. 0,007 —0,004 millim. Gonidia cystococcoidea. 

Ad Polyporum inter Bezingi et Naltschik (490). 


* Zu Ehren des ungarischen Asienreisenden Prof. von Lóczy. 


20% 


288 E. A. WAINIO 


39. L. effusa (Pers.) Acn. 
Wain., Adj. Lich. Lapp. I. p. 165, HEpr., Krit. Bem. Lecan. p. 34. Lichen salignus 
SCHRAD., Spic. Fl. Germ. (1794) p. 84, teste Horrw., Deutschl. Fl. II. p. 174. 
Var. sarcopis (WAHLEN®.) TH. FR. 
Lich. Scand. p. 263. 
Parce ad lienum Pini sylvestris in sylva ad Asau (fortuito lecta cum 
n. 324). 


23. L. hypopta (Te. FR.) Wars. 


Adj. Lich. Lapp. I. p. 162, haud Lecidea hypopta Acu., Meth. Lich. (1803) p. 61. 
Lecidea mixta SOMMERF., Suppl. Fl. Lapp. (1826) n. 158, Cent. Plant. Crypt. 
(1826) n. 130 (in mus. Berol. haud Biatora mixta Fr. in Vet. Ak. Handl. 1822 
p. 267 (conf. Tu. FR, Lich. Scand. p. 574). Lecanora ochrostoma Hepp, Flecht. 
Eur. (1857) n. 387, haud L. anomala n. ochrostoma Acu., Lich. Univ. (1810) 
p. 383 (conf. Nvr., Lich. Scand. p. 168). 


Var. homocheila Wars. 

Subsimilis L. metabolizae Nr. (Waın., Adj. Lich. Lapp. I. p. 165), at 
apotheciis habitu lecideinis et sporis minoribus ab ea differens. A var. pa- 
roptoide (Nvu.) Watn., Adj. Lich. Lapp. I. p. 163, presertim sporis ellipsoi- 
deis differt. — "Thallus evanescens. Apothecia 0,9— 0,5 millim. lata, disco 
testaceo-rufescente aut testaceo-fuscescente, opaco, haud distincte pruinoso, 
plano aut demum depresso-convexo, margine tenui, integro, persistente et 
diseum æquante aut rarius demum excluso, disco concolore aut raro primo 
pallidiore, habitu lecideino et gonidiis destituto. Exeipulum basin versus 
gonidia continens. Hymenium 0,050 millim. crassum, jodo persistenter 
cærulescens. Hypothecium albidum, partim sat grosse cellulosum, jodo 
persistenter cærulescens. Epithecium pallidum, granulosum. Paraphyses 
in KHO vise gelatina separate, simplices aut raro furcatæ. Spore ellip- 
soideæ, long. 0,008— 0,0035, crass. 0,004— 0,0025 millim. Pyenoconidia oblonga, 
leviter curvata, long. 0,005—0,014, crass. 0,0015 millim., apicibus rotundatis. 

Ad lignum Pini sylvestris in sylva ad Asau (324). 

94. L. obscurella (SOMMERF.) HEDL. 

Krit. Bem. Lecan. p. 50. Lecidea Tu. Fr., Lich. Scand. p. 467, Waın., Adj. Lich. 
Lapp. II. p. 46. 

Ad truncos Pini Tauricæ in Wodopad Jalta in peninsula Taurica (55). 
Est forma in L. Cadubriae (Mass.) accedens. Apothecia jam juvenilia im- 
marginata, fusca, nuda, opaca, gonidia in hypothecio continentia. Hyme- 
nium et hypothecium jodo intense persistenter cærulescentia. Spore 
oblong, long. 0,009— 0,012, crass. 0,0085—0,065 millim., simplices. Gonidia 
cystococcacea. 

95. L. crenulata (Droks.) Waïx. 


Lichen erenulatus Dicxs., Crypt. III. (1793) p. 14, haud L. murorum y. crenulatus 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 289 


WAHLENB., Lapp. (1812) p. 416. Lecanora albescens Tu. FR, Lich. Scand. p. 252. 
Parmelia galactina Acu., Meth. Lich. (1803) p. 190 pr. maj. p. (secund. herb. Acn.). 
Var. albescens (Horrm.) War. 
L. galactina f. albescens Herr, Flecht. Eur. n. 900. Psora albescens Horrw., Deutschl. 
Fl. II. (1796) p. 165 (conf. Nyu., Lich. Paris p. 54). 
Supra tegulas ad Kertsch in peninsula Taurica (106). 
96. XL. dispersa (PEns.) Wann. 
L. dispersa Fioxrx., Deutsch. Lich. III. (1815) p. 4 n. 45, Sommerr., Suppl. Lapp. 
(1896) p. 96, Nvr., Lich. Lapp. Or. p. 181, Arn., Lich. Jur. p. 117 (conf. p. 115). 
In rupe argillaceo-schistosa ad Gurschevi (236 pr. p.). 
97. L. umbrina (EHRH.) Mass. 
Rie. p. 10. Lichen umbrinus EHRH., Orypt. Exs. (1793) n. 245. Lecanora Hageni 
Ta. Fg. Lich. Scand. p. 250. 


Var. umbrinofusca (Horrm.) Wars. 

Verr. umbrinofusca Horrw., Deutschl. Fl. II. (1796) p. 181 (secund. exs. eit.). Lich. 
umbrinus Ennn., |. c. (secund. specim. in mus. Berol.). Lecanora umbrina Nr., 
Fl. 1872 p. 250, Hur, Addend. p. 90. 

Ad ossa vetusta in St. Nikolai (136, 138) et prope Urusbii (311 pr. p.). 

Ad radicem penudatam arboris in valle Ardon (125 pr. p.). 

98. L. subfusca (L.) Acn. 
Var. allophana Acn. 
In Polyporo ad Adil-Su (411); in truncis Populorum ad Pendiko, 

Jalta, in peninsula Taurica (62). 


/ 


Var. campestris SCHARR. 
Enum. Lich. Eur. p. 75 pr. p. (secund. herb. ScHaER.), Hepp, Flecht. Eur. n. 63, 
Wars., Lich. Sibir. Merid. p. 10. 
In rupe gneissacea ad St. Nikolai (130). 
Var. chlarona Acn. 
Syn. Lich. p. 158 (exel. syn.). L. chlurona Hur, Lich. Exot. p. 145. 
Ad Celtidem australem prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
DEAD BUpr. D.) 


99. XL. rugosa (Pers.) WaIN. 

Lichen rugosus Pers. in Ach. Lich. Univ. (1810) p. 394 (secund. herb. Acn.). Leca- 
nora subfusca f. rugosa Nyu., Lich. Scand. (1861) p. 160, STIZENB., De Lec. subf. 
(1868) p. 3. L. rugosa Nvr., Fl. 1872 p. 250, Hur, Addend. p. 86, Lich. Exot. 
p. 145, Zwacxkn, Lich. Exs. n. 974. 


Ad truncos Populi tremul in sylva prope Pendiko in viciniis balnei 
Jalta in peninsula Taurica (It. Caue. n. 61, Zwacku, Lich. Exs. n. 974). 
30. XL. cenisea (Acx.) WAIN. 
Lecanora cenisia Acu., Lich. Univ. (1810) p. 361 (secund. herb. Acn. ad formam disco 


pruinoso pallidioreque instructam spectat, at nomen primum speciem designans). 
L. subfusca 9. atrynea Acu., l. c. p. 395. 


990 E. A. WAINIO 


Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (359, 360), ad saxa gneissacea in 
Kosch Asau (385 pr. p.). Apothecia nuda. 

31. L. albella Acu. *L. angulosa (Acu.) Waın. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 158. 

Ad Celtidem australem prope ruinas arcis Issar in viciniis balnei 
Jalta in peninsula Taurica (6). 

39. L. sordida (Pers.) Tu. Fr. 

Lich. Scand. p. 246. Lichen sordidus Pers. in Ust. Ann. VII. (1794) p. 26. 

Var. glaucoma (Horrw.) Tn. FR. 1. c. 

Verrucaria glaucoma Horrm., Deutschl. Fl. II. (1796) p. 246. 

Thallus CaCLO, non reagens. Epithecium CaCLO, lutescens. 

In rupe granitica ad Mamisson (251, 260 pr. p., in saxis vulcanieis 
in sylva ad Asau (563), in gneissacea ad Terskol (377), in rupe arenaria ad 
balneum Jalta in peninsula Taurica (94). 

Var. bicincla (Ram.) Tg. FR. l.c. — Thallus CaCLO, non reagens. 
Epithecium CaCLO, lutescens. 

In rupe granitica ad Mamisson (259 pr. p.), in rupe arenaria ad Ma- 
misson (279 pr. p., 296 pr. p., 297 pr. p.), in rupe gneissacea in sylva ad 
Asau (357), in rupe ad Adisch (470). 

Var. subradiosa (Nyu.) Warn. 

L. glauoma FL. subradiosa Nyu., Obs. Pyr. Or. p. 20, Hun, Addend. p. 89, Lich. 
Exot. p. 147. 

Thallus CaCl50, leviter rubescens. Epithecium CaCLO, lutescens. 

F. caesionigricans Wars. — Discus apotheciorum obscure lividus, 
pruinosus, margo duplex, intus nigricans. Thallus ambitu radians, fere 
sieut in v. Schwartzii (Acn.), KHO lutescens, ceterum sicut in v. subradiosa. 
In rupe gneissacea ad moles glaciales Dschiper (414 pr. p., 415 pr. p.). 

Var. subcarnea (Sw.) TH. FR. 

L. subcarnea Nyu., Obs. Pyr. Or. p. 33, Hun, Addend. p. 89, Lich. Exot. p. 147. 

Thallus CaCl,0, non reagens. Epithecium CaCI,0, non reagens. 

In rupe arenaria ad Mamisson (277). 

33. L. atra (Hups.) Acn. 

Waın., Etud. Brés. I. p. 92. 

In rupe calcarea ad Issar (28) et in rupe arenaria ad Cienkowski 
(80 pr. p.) prope balneum Jalta in peninsula Taurica. 

34. L. castanea (Herr) TH. Fr. 

Lich. Seand. p. 272. 

Supra muscos et alias plantas destructas ad Mamisson (243). — 
Spore simplices, rectæ, long. 0,017— 0,023, crass. 0,006 millim. 

35. L. badia (PEns.) Acn. 

WarN., Etud. I. p. 96. © 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 291 


In rupe granitica (260 pr. p.) et arenaria (269) ad Mamisson, in rupe 
gneissacea in sylva ad Asau (356). 


36. L. (Aspicilia) recedens (Tavr.) Nvr. 

Fl. 1879 p. 361, Hur, Addend. p. 333, Lamy, Cat. Lich. Mont-Dore p. 85, Zwacxn, 
Lich. Heidelb. p. 37, Norkr., Herb. Lich. Fenn. n. 244. Lecidea recedens Tavr. 
in Mackey, Fr. Hibern. (1836) p. 117. Aspieilia Bohemica Korrs., Syst. Germ. 
(1855) p. 98, Parerg. p. 98 (conf. ZwacxH, |. e.). Lecanora subcinerea NYL., Fl. 
1869 p. 82. L. griseola Tu. Fr., Lich. Scand. (1871) p. 278. 

Var. Tawrica Wary. Apothecia demum elevata, margine thallode bene 
evoluto, basi constricto. Thallus areolatus. 

In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (30). — Thallus cinerascens. Hypothecium jodo cærulescens. 
Paraphyses in KHO vis» increbre ramoso-connexæ, gelatinam abundantem 
percurrentes, crebre constricte articulate. Spore S:næ, ellipsoideæ aut 
subglobosæ, long. 0,012— 0,010, crass. 0,009—0,006 millim. Apothecia nigri- 
cantia, nuda, margine thallo concolore. 

37. L. calcarea (L.) SOMMERF. 

Var. contorta (Horrm.) Herr. 

Flecht. Eur. n. 699. 

In rupe silacea in valle fluminis Ardon (120), in rupe schistosa ad 
St. Nikolai (126), in rupe arenaria ad balneum Jalta (FRIEDHEIM) in penin- 
sula Taurica (75). — In hac specie sicut in aliis Aspiciliis paraphyses sunt 
ramoso-connexe. 

Var. Hoffmanni (Acn.) SOMMERF. 

Suppl. Lich. Lapp. p. 102, Tu. Fr., Lich. Scand. p. 275. 

Ad ossa vetusta in St. Nikolai (135 pr. p.), in rupe arenarla ad Gla- 
goljeff et balneum Jalta in peninsula Taurica (72). 

38. L. gibbosa (Acu.) Nyt. 

Var. subdepressa Nvr. 

Wain., Adj. Lich. Lapp. I. p. 168. L. subdepressa Nvr., Fl. 1872 p. 69. 

In rupe granitica ad Mamisson (256), ad saxa vulcanica in sylva ad 
Asau (360 pr. p., 361 pr. p.). 

Var. zonata (Aon.) Warn. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 168. 

Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (362). 

39. L. caesiocinerea NYL. 

Fl. 1872 p. 364, Hux, Lich. Exot. p. 154, Norru., Herb. Lich. Fenn. n. 242a, Arn., 
Lich. Exs. n. 934. 

In rupe granitica inter Ceja et hekom (210 pr. p.). 

40. L. cinerea (L.) SOMMERF. 

Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (359 pr. p., 361 pr. p.). In rupe 


992 E. A. WAINIO 


arenaria ad Jalta Datscha in peninsula Taurica (67). Hæc specimina reac- 
tione KHO producta minus distincta a forma typica hujus speciei differunt. 

AL. L. polychroma (Anzı) Warn. 

Aspicilia Anzı, Cat. Sondr. (1860) p. 59. 

F. candida (Anzı) Warn. 

A. polychroma y. candida Axzı, Cat. Sondr. p. 59, Arn., Lich. Exs. (1883) n. 999. 
*A. candida Arn., Lich. Tirol XXIII (1887) p. 121. 

In rupe arenaria ad Mamisson (296 pr. p.). Apothecia habitu leci- 
deina, margine extus nigricante, disco et margine pruinoso aut denudato. 
Paraphyses ramoso-connexæ. Thallus extus KHO non reagens. 

42. L. pavimentans NxL. 

Fl. 1874 p. 310, Hur, Addend. p. 110, Losxa, Lich. Hung. n. 46. 

In rupe calcarea prope Issar in valle balnei Jalta in peninsula Tau- 
rica (40). Medulla thalli KHO lutescens (etiam in Lojk. Lich. Hung. n. 46), 
jodo non reagens. Epithecium olivaceum. 

43. L. alpina SOMMERF. 

TH. Fr., Lich. Seand. p. 283. 

F. nuda Warn. — Apothecia disco nudo. Thallus cinereus aut albidus. 

In rupe granitica ad Mamisson (260 pr. p.). 

F. pruinosa Wars. — Apothecia disco plus minusve pruinoso. Thallus 
cinereus aut albidus. 

Ad saxa vulcanica in sylva Asau (367). 

44. L. cinereorufescens (Acx.) TH. Fr. 

Lich. Scand. p. 284. 

Ad rupes gneissaceas in sylva Asau (350, 356, 358), in rupe granitica 
inter Ceja et Rekom (217 pr. p.). 

45. L. cupreoatra Nvr. 

Fl. 1866 p. 417, TH. Fr., Lich. Scand. p. 286, ZwackH, Lich. Exs. n. 715, Loyxa, 
Lich. Hung. n. 44, Anw., Lich. Exs. n. 754, 1114, Norru., Herb. Lich. Fenn. 
n. 245. Aspieilia olivacea BAGL, & CAREST. in Comm. Soc. Crit. 1863 p. 441 (conf. 
STIZENB., Lich. Helv. p. 128), haud Biatora olivacea Dur. in Fr. Syst. Orb. Veg. 
(1825) p. 285 (Lecanora Nvv. Fl. 1876 p. 306). 

In rupe dioritica ad moles glaciales Nenskra (421 pr. p., 423 pr. p.), 
in rupe granitica ad Tschegem (485), in rupe gneissacea ad Asau (494). In 
rupe arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta (85 pr. p.). 

46. L. ceracea (ARN.) ZWACKH. 

Lich. Exs. n. 114, 391, 940. Aspicilia ceracea AmN., Fl. 1859 p. 16, 149, Lich. Exs. 
n. 9a, b, 226, 933 (Lich. Jur. p. 130). A. epulotica y. ceracea KoERB., Par. p. 101. 

Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (364). 

Thallus jodo non reagens. Gonidia globosa, simplicia. Hypothecium 
dilute pallidum. Epithecium pallidum. Hymenium jodo non reagens. 
Spore simplices, monostiche, long. 0,016—0,013, crass. 0,009— 0,007 millim. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 293 


47. L. Széchényi Waın. n. sp." 

Thallus areolatus, areolis demum toruloso-elevatis, inflatis fistulo- 
sisque, confertis intricatisque, apice globosis aut intestiniformi-plicatis, 
circ. 0,5 millim. latis, 1—1,5 millim. elevatis, cinereis aut albidis, apicem 
versus albo-pruinosis, esorediatis, neque KHO, nec CaCLO, reagens, hypo- 
thallo indistincto. Affinis est L. acceptandae Nxv. et L. Bockii (Ropie.), 
a quibus tamen facile distinguitur. Solum sterilis lecta. Thallus primum 
sat tenuis, rimoso-areolatus, habitu fere sicut in L. calcarea, ad ambitum 
hypothallo cinerascente. 

In rupe granitica ad Mamisson (258), una cum Placodio elegante, 
* Physcia tribacia, Acarospora fuscata v. smaragdula et Lecanora rubina. 


4. Ochrolechia. 

1. O. pallescens (L.) Kozns. 

Syst. Germ. p. 149, Waın., Etud. Bres. I. p. 102. 

Var. parella (L.) Korrs. 

Ad corticem Betulæ ad Ceja (147), in trunco Abietis Nordmannianæ 
ad Gurschevi (224), in truneis Pini sylvestris in sylva ad Asau (332), ad 
corticem Betulæ ad Mulach (459). Discus apotheciorum KHO lutescens, 
KHO (CaCl,0,) rubescens, margo extus KHO (CaCL,0,) non reagens. Thallus 
KHO (CaCLO,) leviter flavescens aut non reagens aut raro (in n. 224) passim 
etiam levissime rubescens. 


Leproloma membranaceum (Dicks.) Warn. 

Lichen membranaceus Dicks., Crypt. II. (1790) p. 21, tab. 6, fig. 1. L. lanuginosus 
Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 120, haud Horrw., Enum. Lich. (1784) p. 82. 
Leproloma lanuginosum Nyu., Fl. 1883 p. 107. 

Supra muscos in rupe ad Gurschevi (222 pr. p.). Omnino incertum 
est anne ad Lecanoreas pertinet. Sterile. 


Trib. 5. PERTUSARIEX. 


1. Pertusaria. 
I. P. communis D. C. 

Fl. Fr. II. (1805) p. 320, Tr. FR. Lich. Scand. p. 317, Hun, Lich. Exot. p. 164. 
Lichen pertusus L., Mant. (1767) p. 131 (conf. Waın., Rev. Lich. Linn. p. 2), at 
hoe nomen minus aptum. 

F. rupestris D. C. 

L. e., Hux, Addend. p. 118, Arn., Lich. Jur. p. 140, LosxA, Lich. Hung. n. 50. 

In rupe quartzitica ad Adil-Su (405) cum apotheciis, in rupe granitica 
inter Ceja et Aul-Ceja (203) et in rupe argillaceo-schistosa ad Gurschevi 


* Zu Ehren des ungarischen Asienreisenden Grafen BÉLA SZÉCHENYI. 


294 E. A. WAINIO 


(254) cum apotheciis et pyenoconidiis. Thallus KHO intus lutescens et 
demum fulvescens. Conceptacula verruculas globosas, elevatas, 0,4—0,2 
millim. latas, basi demum constrictas, thallo concolores aut ad ostiolum 
solitarium plus minusve late nigricantes formantia, thallo aut apothe- 
ciorum pseudostromatibus affıxa. Pycnoconidia fusiformi-acularia, recta, 
apicicibus attenuatis, long. 0,014— 0,011, crass. 0,0005 millim. Sterigmata basi 
fasciculata (fasciculato-ramosa), ceterum simplicia. 
9. P. lactea (L.) Nvr. 

Fl. 1881 p. 539, Hux, Addend. p. 119, Losxa, Lich. Hung. n. 51, ZwackH, Lich. 
Exs. n. 772, Arn., Lich. Exs. n. 834, Lich. Jur. p. 142, Waın., Lich. Sibir. 
Merid. p. 12. 

In rupe arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula 

Taurica (81). 


Trib. 6. THELOSCHISTEE. 


1. Xanthoria. 


1. X. parietina (L.) TH. Fr. 
Lich. Seand. p. 145. 
In Celtide australi ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Tau- 
rica (5). Fertilis. 
2, X. substellaris (AcH.) Wain. 
Etud. Brés. I. p. 71, Lich. Sib. Mer. p. 12. Parmeliu parietina monstra ulophylla 
WALLR.. Fl. Crypt. Germ. (1831) p. 517. Placodium fallax Hepp (Arn. in Fl. 1858 
p. 307), Flecht. Eur. (1860) n. 633. Physcia ulophylla ZwAckB, Lich. Exs. n. 971. 
In rupe micaceo-schistosa ad St. Nikolai (127). Ad formam in X. poly- 
carpam v. lychneam (Acn.) accedentem pertinet. Fertilis. 


9. Placodium. 


1. Pl. elegans (LINK) Acn. 
Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 102. 

Ad ossa vetusta prope St. Nikolai (136 pr. p.), in rupe granitica ad 
Mamisson (257) et ad Urusbii (306), ad ossa vetusta prope Urusbii (311 pr. p.). 
Fertile. 

2. Pl. papilliferum W Ars. n. sp. 

Thallo centrum versus isidioso a Pl. elegante differt. Thallus ad- 
pressus aut ambitu libero, laciniis circ. 1,5—1 millim. latis, inæqualiter 
planiusculis, fulvo-miniatus, centrum versus verrucis et isidiis cylindricis 
tenuibus instructus, esorediosus. Apothecia margine crenulato. Thallo 
isidioso, nec soredioso, a *Pl. granuloso (SCHAER.)’/Warn., Lich, Sibir. Merid. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 295 


p. 12, differt et analogum Pl. isidioso Wain. (Etud. Bres. I. p. 118), quod 
autem affıne est Placodio murorum. 

In rupe calcarea ad Kertsch (103 pr. p., 104 pr. p.) in peninsula Tau- 
irca. Fertile. 


3. Pl. Heppianum (Mtn, Arc.) Warn. 
Amphiloma Heppianum Mórr. AnG., Princ. Classif. (1862) p. 39. Lecanora callopisma 
v. sympagea Nvr., Obs. Lich. Pyr. (1873) p. 50 (haud Lich. sympageus Acu.). 
L. sympagea Nr. in Hun, Addend. p. 68, ZwackH, Lich. E.s. n. 58 bis. 
In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 


sula Taurica (24 pr. p.). Fertile. 


4. Pl. aurantium (Pers.) Warn. 

Lichen aurantius Pers. in Ust. Ann. 11 (1794) p. 14 («foliis nec convexis, nec inter 
se distantibus» describitur). L. sympageus Acn., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 105. 
Lecanora callopisma Acu., Lich. Univ. (1810) p. 437. Amphiloma aurantium 
Mürr. Arc., Lich. Pers. (1892) p. 153. Lecanora aurantia Hux, Lich. d'Aix p. 17. 

In rupibus calcareis ad Kertsch (103 pr. p., 104 pr. p.) et ad Issar 
prope balneum Jalta (21) in peninsula Taurica. 


5. Pl. murorum (Horrw.) D. C. 
Lichen murorum Horrm., Enum. Lich. (1784) p. 63. Lich. flavescens Hups., Fl. Angl. 
ed. 2 (1778) p. 528 (secund. specim. in herb. Liww., conf. Warw., Rev. Lich. Linn. 
p. 3, at secund. deser. solum pr. p. et nomen ineptum). 


In rupe calcarea ad Kertsch (105 pr. p.) in peninsula Taurica. 


6. Pl. tequlare (Exrx.) Warn. 

Lichen tegularis Euru., Pl. Crypt. (1793) n. 30%, secund. specim. in herb. Acn. (spe- 
cimen in mus. Berol. esorediosum est, sed juvenile). Parmelia elegans B. P. tegu- 
laris Acu., Meth. Lich. (1803) p. 193, secund. specim. orig. in herb. Acn. (conf. 
Meddel. Soc. Faun. et Flor. Fenn. IX. 1883, p. 129), haud *L. tegularis NYL., 
Fl. 1883 p. 106 (Hun, Addend. p. 66). Physcia decipiens Arn., Fl. 1867 p. 562. 
Lecanora decipiens Watn., Lich. Vib. (1878) p. 54. 


Thallus soraliis sparsis instructus. 
In rupe calcarea ad Kertsch (105 pr. p.) parce fortuitoque lectum. 


7. Pl. subgranulosum Wat. 

Lich. Sibir. Merid. (1896) p. 13. Amphiloma granulosum MüLr. Anc., Princ. Classif. 
(1862) p. 40 (secund. specim. authent.). Placodium granulosum Herr, Flecht. 
Eur. (1867) n. 908. Lecanora granulosa WEpp., Not. Mon. Amphil. (1876) p. 18, 
Hur, Lich. Exot. p. 128. Physcia granulosa Amw., Lich. Jur. p. 85. Haud "Pl. 
granulosum (SCHAER.) Waın., Lich. Sibir. Merid. p. 12. 


In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Tau- 
rica (16). Sterile. 

8. Pl. cirrochroum (Acn.) Herr. 
Flecht. Eur. (1857) n. 398. 


296 E. A. WAINIO 


In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
(27 pr. p.). Sterile. 

F. obliterans (Nyu.) WAIN. 
Adj. Lich. Lapp. I. p. 144. 

In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
(24 pr. p.). Sterile. 

9. Pl. eitrimum (Horrm.) Hepp. 
Flecht. Eur. (1857) n. 394. Caloplaca eitrina TH. Fr., Lich. Scand. p. 176. 

In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
parce et fortuito lectum (28 pr. p.). Sterile. 

10. Pl. aurantiacum (Licutr.) Hgrr. 

In Populis ad Pendiko prope balneum Jalta in peninsula Taurica (57). 


11. *Pl. flavovirescens (Wurr.) Warn. 

Lichen flavorubescens Hvps., Fl. Angl. I. (1762) p. 445 pr. p. (excl. specim. «in 
truneis arborum»). L. flavovirescens WULF., Winterbel. (1787) p. 122, teste ARN., 
Zur Erinn. Wurr. p. 169. Callopisma flavovirescens ARN., l. c., Lich. Jur. p. 85. 
L. erythrellus Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 43. 

Var. erythrella (&cn.) Wa. 

In rupe gneissacea ad St. Nikolai (131). In rupe calcarea ad Kertsch 
(102 pr. p.) et ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica (20). 

Var. inalpina (SCHLEICH.) Wars. 

Lecanora inalpina Acu., Lich. Univ. (1810) p. 388. Pl. aurantiacum d. inalpinum 
Hepp, Flecht. Eur. n. 399. 

In rupe calearea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Tau- 
rica (98). 

12. Pl. cerinum (EHRH.) Warn. 

Etud. Brés. I. p. 122, Lich. Sibir. Merid. p. 13. Caloplaca pyracea (Acu.) TH. FR. 
Lich. Scand. p. 178. Callopisma luteoalbum (Acn.) Mass., Mon. Lich, Blast. p. 80, 
Korrs., Syst. Germ. p. 128. Haud Lecanora cerina Acn. 

Ad radices denudatas in valle Ardon (125). 

Var. Azaleae Warn. — Thallus sordide albicans, verruculoso-inæqua- 
lis. Apothecia 0,5—0,s millim. lata, disco minus late colorato, subfulvo, 
margine tenuissimo, integro, albido. Spore typicæ, septa incrassata, poro 
distincto. 

Ad corticem Azaleæ Ponticæ ad Pari (449 pr. p). — Habitu sicut 
Pl. gilvum var. stillieidiorum parvulum, at in Lecan. pyraceam Acx. 
transit et margine albido ab ea distinguitur. 

13. Pl. cerinellum (Nyz.) Wars. 

Lecanora cerinella Nvr., Lich. Luxemb. (1866) p. 370, Obs. Pyr. Or. p. 7, Hur, 
Addend. p. 72, haud Lecanora cerinella FLoERK. 


Ad corticem Juniperi in ruinis arcis Issar prope balneum Jalta in 


LI 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 297 


peninsula Taurica (11 pr. p.. Apothecia margine proprio instructa, 
0,2—0,15 millim. lata. Sporæ 12 : ne, long. O,00s—0,011, crass. 0,005 —0,0055 
millim., septa 0, os millim. crassa, poro instructa. Asci ventricosi. Para- 
physes tenues. 


14. Pl. gilvum (Horrm.) Warn. 
Etud. Brés. I. p. 122. Verrucaria gilva Horrm., Deutschl. Fl. II. (1796) p. 179. 
Lecanora cerina Acu., Lich. Univ. (1810) p. 390, haud Lichen cerinus EHRH., 
Plant. Crypt. (1791) n. 216. Caloplaca cerina Tu. Fr., Lich. Seand. p. 175. 


Var. Ehrhartii (ScHAer.) Tr. Fn., 1. c. 

Ad corticem Abietis Nordmannianæ (225 pr. p.) et arborum frondo- 
sarum (234 pr. p.) in Gurschevi. Ad corticem Juniperi prope ruinas arcis 
Issar ad balneum Jalta in peninsula Taurica (11 pr. p.). 

F. cyanolepra (Fn.) Ta. Fr., l. c. 

Ad corticem Aceris Trautvetteri prope Ischuat (455 pr. p.). 


15. Pl. haematites (CHaus.) Wars. 

Lecanora haematites CHAUBARD in St. Amand Fl. d'Agen (1821) p. 492, LoskA, Lich. 
Univ. (1885) n. 15, Waım., Plant. Turcoman. (1885) p. 4. Parmelia cerina y. hae- 
matites FR., Lich. Eur. Ref. p. 169. Callopisma haematites Mass., Mon. Blast. 
(1853) p. 92, Koxnz., Parerg. p. 64, Sypow, Flecht. Deutschl. p. 100. 

Ad lignum Juniperi in Urusbii (301 pr. p.) parce lectum. Supra ramos 
Celtidis australis circa ruinas arcis Issar prope Jalta in peninsula Taurica 
(Losxa, Lich. Univ. n. 15). 

16. Pl. Grimmiae Wain. 

Lecanora Grimmiae Nyu. in Loska Lich. Univ. (1885) n. 71, Fl. 1886 p. 97, Hur, 
Addend. p. 320 (exel. thallo, qui ad L. vitellinam pertinet.) 

Thallus evanescens indistinetusque. Apothecia 1,4—0,7 millim. lata, 
disco planiusculo, rufescenti-rubricoso, margine sat crasso, cæruleo-nigri- 
cante. Exeipulum in margine et infra hypothecium gonidia continens, 
strato corticali grosse parenehymatico, cellulis minoribus in margine. 
Spore S:ne, long. O,o:2, crass. 0,009 millim. (observante Nyr. long. 
0,010— 0,011, crass. 0,005— 0,0; millim.), septa 0,005 millim. crassa, poro 
instructa. 

Supra Grimmias in fissuris superficialibus saxi gneissacel in ostio 
vallis Terskol infra montem Elbrus (Loska, Lich. Univ. n. 74, It. Cauc. 
n. 391). Supra Lecanoram vitellinam fertilem in rupe trachytica ad 
Urusbii (cum n. 303). In n. 391 nulla vestigia thalli vitellini observantur, 
at in n. 74 thallo vitellino Lecanorae vitellinae sterilis immixtum crescit, 
quare facile ad eandem plantam pertinere crederentur et ita a Nyx. descrip- 
tum est. In n. 303 hic thallus vitellinus omnino similis, apotheciis 
Placodii Grimmiae immixtus, etiam apothecia typica L. vilellinae 
producit. 


298 E. A. WAINIO 


17. Pl. jungermanniae (WAHL) Wars. 

Var. subolivacea TH. Fr. 

Lich. Scand. p. 180. 

Ad terram et plantas destructas in Mamisson (242 pr. p.), ad Grim- 
mias in rupe granitica in valle Terskol (386 pr. p., 392). — Excipulum 
infra hypothecium gonidia continens, in margine gonidiis destitutum. 
Spore 8 : nee, long. 0,015— 0,012, crass. 0,009— 0,00; millim., septa O,o03:— 
0,0015 millim. crassa. 

18. Pl. ferrugineum (Hups.) Hepp. 

Var. genuina (KoEre.) Tr. Fr. 

Lich. Seand. p. 182, Waım., Adj. Lich. Lapp. I. p. 144. 

Ad corticem Abietis Nordmannianæ in Gurschevi (233 pr. p.). Ad 
corticem Populi ad Pendiko prope balneum Jalta in peninsula Taurica (58). 

Var. lamprocheila (D. C.) Wain. 

Patellaria lamprocheila D. C., Fr. Fn. 3 ed. II. (1805) p. 357 (secund. specim. authent. 
in herb. Acn.). Lecanora lamprocheila Lamy, Cat. Lich. Mont-Dore p. 61, Zwackn, 
Lich. Exs. n. 704, 753, 754. Lecidea caesiorufa B. L. festiva Acn., Syn. Lich. (1814) 
p. 44. Placodium festivum Herr, Flecht. Eur. n. 201. 

In rupe arenaria ad villam Glagoljeff prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (n. 68 pr. p., 69). Apothecia sæpe demum pr. p. plus minusve 
obscurata in his speciminibus, pr. p. typica hujus variationis. Thallus 
evanescens aut tenuissimus nigricansque. 

Var. Turneriana (Acg.) Warx. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 145. Lecidea Turneriana Acu., Lich. Univ. (1810) p. 206. 

In rupe arenaria ad Friedheim prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (77). 

Var. percrocata (Arn.) Waın. 

Blastenia percrocata ARN., Lich. Exs. (1882) n. 924, Lich. Jur. p. 94, Lich. Tirol 
XXIII. p. 120. Lecanora percrocata ZWwAcKH, Lich. Exs. (1884) n. 895. 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom (208 pr. p.). 

Thallus mediocris, cinerascens vel cinereo-albicans. Apothecia disco 
rufo, margine proprio ochraceo, margine thallode ad basin apothecii 
distincto. 

Var. caesiorufa (Nx1.) Warn. 

Lichen caesiorufus Acn., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 45. Lecanora caesiorufa NYL., 
Fl. 1880 p. 388, Hur, Addend. p. 71, Croms., Mon. Brit. Lich. p. 378; haud sit 
L. caesiorufus SCHRAD., Spic. Fl. Germ. (1794) p. 80 (conf. TH. Fr., Lich. Scand. 
p. 181, specimen parvulum a SCHRADERO missum in herb. Acn. adest). 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom (217 pr. p.), in rupe argillaceo- 
schistosa ad Gurschevi (235, 236). In rupe arenaria ad villam Glagoljeff 
prope balneum Jalta in peninsula Taurica (68 pr. p.). 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 299 


19. Pl. variabile (Pers.) Acn. 

Lich. Suec. Prodr. p. 106, Herr, Flecht. Eur. (1853) n. 74. Pyronodesmia variabilis 
Mass., Mon. Blast. p. 125. Caioplaca variabilis TH. Fr., Lich. Scand. p. 172. 

In rupe calcarea prope ruinas arcis Issar ad balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (44). 

Accedit ad formam albopruinosam (AnN.) Wars. (Diatorina alboprui- 
nosa ARN., Fl. 1859 p. 152, Lecanora albopruinosa Losxa, Lich. Hung. 
n. 97, Placodium variabile var. ecrustaceum Nyu., Lich. Scand. 1861 
p. 139, Pl. Agardhianum Herr, Flecht. Eur. 1853 n. 407, haud Lecanora 
Agardhiana Acx., Syn. Lich. p. 152). Thallus distinctus, at calce immixtus. 
Apothecia pr. p. disco tenuissime pruinoso, margine bene pruinoso. Sporæ 
long. 0,016, crass. 0,008 millim. 

90. Pl. conversum (KREMPELH.) ANZI. 

Manip. (1862) p. 139. Callopisma KREMPELH., Lich. Bay. (1861) p. 162, Arn., Lich. 
Exs. n. 139. Lecanora conversa Loska, Lich. Hung. Exs. n. 152, ZwacxH, Lich. 
Exs. n. 706, STIZENB., Lich. Helv. p. 96. 

In rupe arenaria ad villam Glagoljeff prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (70 pr. p.) parce fortuitoque lectum. 


Trib. 7. BUELLIEZ. 


1. Anaptychia. 

1. A. ciliaris (L.) KoERB. 
In Mass. Mem. Lich. (1853) p. 35. 

In Populis ad Wodopad Jalta in peninsula Tauriea (52). 

F. melanosticta (Acn.) Tr. Fn. 
Lich. Scand. p. 133. 

Supra muscos et in rupe granitica ad moles glaciales Ceja (184). 
Thallus obscurus, apothecia tenuiter pruinosa. 

9. A. palmulata (Micax.) Warn. 


Psoroma palmulata Micux., Fl. Bor. Am. II. (1803) p. 321, teste MüLL. ARG., Fl. 
1878 p. 482 n. 73. Parmelia detonsa Fr., Syst. Orb. Veg. (1825) p. 284 (MULL. 
Ana., Lich. Beitr. n. 1151), Physcia detonsa Nyu., Syn. Lich. p. 421. 


Var. Caucasica Wain. 

Thallo fuscescente aut testaceo-pallido a var. delonsa (Fn.) differt et 
accedit ad A. fuscam (Hups.) Wain. (L. fuscus Hups., Fl. Angl. ed. 2, 
1778, p. 533, teste CRomB., Mon. Lich. Brit. p. 310, L. aquilus Acn., Lich. 
Suec. Prodr. 1798 p. 109), quæ thallo adpresso et ramulis spinuliformis 
lateralibus destituto ab ea distinguitur. Thallus partim adscendens, eprui- 
nosus, ramulis lateralibus spinuliformibus passim instructus, subtus albi- 


300 E. A. WAINIO 


dus. Supra muscos in rupe granitica ad moles glaciales Ceja (186). Sterilis. 
Jam thallo epruinoso a Ph. subaquila Nvv. Lich. Jap. p. 33, differt. 

3. A. speciosa (Wuzr.) Waın. 
Etud. Bres. I. p. 135. 

Supra muscos rupium et in ipsa rupe gneissacea ad St. Nikolai (134), 
ad truncam Betul (148) et in rupe granitica (157) ad moles glaciales Ceja, 
supra muscos scopulorum ad Betscho (454). Etiam fertilis. 


2. Physcia. 

1. Ph. caesia (Horrw.) Nxr. 

In rupe granitica ad Rekom (143) et Urusbii (306), in rupe gneissacea 
in valle Terskol (379) et ad St. Nikolai (126). 

F. esorediata Wax. — Thallus bene evolutus, esorediatus, superne et 
intus KHO reagens. 

In rupe granitica ad Rekom (142). Fertilis. 

F. minor Wain. — "Thallus laciniis angustis, 0,2—0,5 millim. latis, 
superne soraliis adspersus. Habitu subsimilis est Ph. intermediae WarN., 
at medulla KHO lutescente et in Ph. caesiam transiens. 

In rupe trachytica (303) et granitica (208) ad Urusbii. 

2. Ph. aipolia (Acx.) NyL. 

Fl. 1870 p. 38, Warw., Adj. Lich. Lapp. I. p. 135. 

In rupe micaceoschistosa ad St. Nikolai (128, 129 pr. p.), ad Azaleam 
Ponticam in Rekom (141), ad Juniperum in Urusbii (300 pr. p.), ad Prunum 
cerasum in Betscho (452). Apothecia nuda aut pruinosa. 

9. Ph. stellaris (L.) Nvr. 

Ad corticem Betule ad Adisch (474). In Celtide australi ad ruinas 
arcis Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica (4). Fertilis. 

Var. hispida (Scares.) Warx. 

Lichen hispidus SCHREB., Spice. Fl. Lips. (1771) p. 126, Horrw., Pl. Lich. (1790) 
tab. 3, fig. 2, 3. L. tenellus Scor., Fl. Carn. ed. 2 (1772) p. 394, Ph. stellaris v. 
tenella Nyu., Syn. Lich. p. 426. 

In ramis Abietis Nordmannianæ ad Gurschevi (230). Ad corticem 
Populi ad Pendiko (62) et in Celtide australi ad Issar (5 pr. p.) prope bal- 
neum Jalta in peninsula Taurica. Fertilis in n. 5. 

4. * Ph. tribacia (Acx.) Warn. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 135. 

In rupe granitica ad Mamisson (257 pr. p., 258 pr. p.). Sterilis. 

5. Ph. intermedia Wary. 

Lich. Viburg. (1878) p. 51. 

Habitu sicut Ph. caesia f. minor, sed medulla thalli KHO non 
reagens. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 201 


In rupe argillaceo-schistosa ad St. Nikolai (126 pr. p.), una cum 
Ph. caesia et Lecanora calcarea. Sterilis. 

6. Ph. pulverulenta (SCHREB.) WAIN. 

Adj. Lich. Lapp. I. p. 131, Lich. Sibir. Merid. p. 14. 

Thallus esorediatus, adpressus. 

Ad corticem Sorbi (149) et Alni (150 pr. p.), prope moles glaciales 
Ceja, ad corticem Pruni cerasi in Betscho (452 pr. p.), ad corticem Betulæ 
in Mulach (460). Fertilis. Thallus fuscescens. 

7. Ph. obscura (Eunng.) Tu. Fr. 

Lich. Seand. p. 141, Warw., Etud. Brés. I. p. 144. Lichen obscurus Ennn., Pl. Crypt. 
(1791) n. 177. L. orbicularis Necx., Meth. Muse. (1771) p. 88? (nomen haud satis 
certum), excl. syn. DILL. L. ciliatus Horrm., Enum. Lich. (1784) p. 69, tab. XIV. fig. 1. 

Var. ciliata (Horrm.) WArN. 

L. ciliatus Horrw., l. e. (1784) p. 69. L. obscurus EnnH., |. c. (1791) n. 177. L. ulo- 
thriæ Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 113 pr. p. 

In Polyporo ad Adil-Su (411 pr. p.). — "Thallus in hoe specimine 
albido-cinerascens, esorediatus. Fertilis. 

Var. lithotodes Nyu. 

Fl. 1875 p. 360, Wam., Adj. Lich. Lapp. I. p. 133. 

In rupe granitica ad Rekom (144 pr. p., 205 pr. p.), in rupe argillaceo- 
schistosa (236) ad Gurschevi, supra muscos in rupe ad Mamisson (246), in 
rupe schistosa ad moles glaciales Nenskra (421 pr. p.). Fertilis. 

Var. endococcina (Kognp.) TH. Fn. 

Lich. Seand. p. 143, Warw., Etud. Brés. I. p. 145. Parmelia endococcina KoERB., 
Parerg. p. 96. Physcia endococcina Loska, Lich. Hung. (1882) n. 19, Lich. Univ. 
(1885) n. 68. 

Supra saxum gneissaceum prope moles glaciales Ceja in pede montis 
Adai-Choch (Loska, Lich. Univ. n. 68). Fertilis. Thallus esorediatus, laciniis 
latioribus, quam in v. lithotode. Etiam supra muscos in rupe l. c. erescit. 


3. Rinodina. 
1. R. oreina (Acm.) Warn. 


Lecanora straminea B. L. oreina Acu., Lich. Univ. (1810) p. 433 (thallus extus in- 
tusque KHO lutescens secund. specim. orig. in Helvetia a SCHLEICHER leetum in 
herb. Acu.). Lecanora Mougeotioides Nyu., Fl. 1872 p. 374, Hun, Addend. p. 78. 
Dimelaena Mougeotioides Arn., Lich. Exs. p. 30. 

In rupe granitica ad Mamisson (262), ad rupem silaceam in valle 
fluminis Ardon (118). Thallus superne et intus KHO lutescens. In herb. 

Acn. hoc nomine etiam adest specimen L. argopholis a SCHAER. lectum. 


2. R. Hueana Was. 
L. oreina Nvr., Fl. 1872 p. 374 (haud Acn.) Hun, Addend. p. 78. 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. = 


302 B. A. WAINIO 


In rupe granitica ad Mamisson (261) et Urusbii (302). Thallus hydrate 
kalico non reagens. 
3. R. phaeocarpa (FLOERK.) Wars. 

Lecidea phaeocarpa SOMMERF., Suppl. Lapp. (1826) p. 159. Lecanora Ny. in STIZENB. 
Lich. Helv. p. 104. Parmelia nimbosa FR, Lich. Eur. Ref. (1831) p. 129. Rino- 
dina nimbosa Tu. Fr., Lich. Scand. p. 193. 

Ad terram in Gurschevi (220) et Kosch-Ismael (413). 
A. R. mniaraea (Acn.) Tg. Fn. 

Lich. Seand. p. 194. 
Var. normalis TH. Fr. 

Lieh. Seand. p. 194. 

Supra museos putridos in rupe granitica ad moles glaciales Ceja (193), 
supra muscos putridos in Mamisson (247). Apothecia nuda. 
5. R. Budensis (Nvr.) Wars. 

Lecanora Nyu., Fl. 1881 p. 529, Hur, Addend. p. 82, Loska, Lich. Hung. n. 165, 
Lich. Univ. p. 76, ZwackH, Lich. Exs. n. 935, 975. 

Supra saxa calcarea circa ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in 

peninsula Taurica (Losxa, Lich. Univ. n. 76, It. Cauc. n. 41 pr. p.). 

Gonidia pleurococcacea. 
6. R. ocellata (Acu.) Tr. Fr. 

Lich. Seand. p. 204, Arn., Lich. Jur. p. 103. Lichen ocellatus Acu., Lich. Suec. Prodr. 
(1798) p. 61 (seeund. herb. Acn.) Mischoblastia lecanorina Mass. Ric. (1852) 
p. 41. Rinodina lecanorina Mass., Sched. Crit. (1855) p. 48, KoERB., Parerg. p. 74, 
RSH ale 


In rupibus calcareis ad Issar (19, 41 pr. p.) et in rupibus are- 
nareis ad Cienkowski (86 pr. p.) prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica. 

Thallus KHO non reagens. Spore long. 0,016— 0,013, crass. 0,009—0,008 
millim., medio demum bene constrictæ. Gonidia pleurococcacea. 

7. R. colombina (Acu.) TH. FR. 

Lich. Seand. p. 205, Arn., Lich. Jur. p. 105. 

Ad corticem Pyri mali in Muzsa (464). 

8. R. sophodes (Acn.) Ta. Fr. — Var. genuina Tg. Fr. 

Lich. Scand. p. 199. Lecanora sophodes B. L. laevigata Acu., Lich. Univ. (1810) p. 357 
(seeund. specim. e Silesia in herb. AcH., specim. Suecic. ibi deest). 

Ad corticem Betulæ prope moles glaciales Ceja (146), ad Celtidem 
australem ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica (2). Stratum 
corticale exeipuli jodo non reagens. Spore medio constricta, poro ssepe 
lato, quare minus distincte placodiomorphæ, membrana primum inæqua- 
liter incrassata, demum sæpe subæquali (146). Hypothallus nigricans bene 
evolutus. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. ° 303 


Var. cinereovirens WAIN. 

Lich. Viburg. p. 56, Adj. Lich. Lapp. I. p. 152. 

Ad Azaleam Ponticam prope Rekom (140), ad ramos Abietis Nord- 
manniane in Gurschevi (226). Thallo cinereovirescente et hypothallo in- 
distincto a var. genuina differt. Sporæ poro angusto, membrana sat »qua- 
liter aut inæqualiter incrassata, crassitudine vulgo 0,0 7 millim. (226). 
Stratum corticale excipuli jodo non reagens. 

Var. laevigata (Nvr.). 

Lecanora laevigata Nyu., Fl. 1878 p. 248 et 345, Wam., Adj. Lich. Lapp. I. p. 151. 
Rinodina laevigata MALME, Sydsvensk. Rinod. p. 25 pr. p. 

In Polyporo ad Adil-Su (409). Spore long. 0,016—0,014, crass. 0,007 
millim., medio levissime constrictæ aut non constrictæ, membrana in- 
æqualiter incrassata. Hymenium jodo persistenter cærulescens. Stratum 
corticale excipuli jodo non reagens. Thallus evanescens. 

9. R. miluina (WAHLENB.) TH. Fn. 

Lich. Arct. p. 124, Maur, Sydsv. Rinod. p. 24. Lecanora Acu., Univ. p. 358, Warw., 
Adj. Lich. Lapp. I. p. 152. 

In rupe granitica ad Rekom (144 pr. p.), Ceja (217 pr. p.). et Aul Ceja 
(202), in rupe dioritica ad moles glaciales Nenskra (421 pr. p., 423 pr. p.) 
in rupe argillaceo-schistosa ad Adisch (468 pr. p., ad saxa vuleanica in 
sylva ad Asau (366 pr. p.). 

10. R. colletica (FLOERK.) ARN. 

In Nyr. Lich. Pyr. Or. (1891) p. 43. Lecanora sophodes B. colletica Fror., Lich. Fl. 
Siles. (1849) p. 59 (Fror., Lich. Exs. n. 430 teste Arn., Il. c.). L. subconfragosa 
Nyr., Obs. Pyr. Or. (1872) p. 20, Hvz, Addend. p. 80. 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom (208 pr. p.), in rupe gneissacea 
ad Asau (493 pr. p). Spore membrana inæqualiter incrassata, long. 
0,019— 0,022, crass. 0,010— 0,011 millim. in n. 208, long. 0,010,017, crass. 
0,011 millim. in n. 495. Affinis est A. arenariae (Herr) Tr. Fn. (Manum, 
Sydsv. Rinod. p. 35), at sporis minoribus ab ea differt. 

11. R. confragosa (Acn.) Korrs. 

Syst. Germ. p. 125, Arn., Lich. Jur. p. 103, MALME, Sydsv. Rinod. p. 31. Lecanora 
Wain., Adj. Lich. Lapp. I. p. 150. 

In rupe granitica ad Mamisson (251 pr. p.). Hymenium parte supe- 
riore fuscescens. 


4. Buellia. 


1. B. alboatra (Horrm.) Tr. Fn. 
Lich. Seand. p. 607. Lichen alboater Horrw., Enum. (1784) p. 30. L. calcarius Weis, 
Pl. Crypt. Gotting. (1770) p. 40 (conf. Arn., Fl. 1879 p. 399), haud L., Spec. 
Plant. (1753) p. 1140. 


21% 


304 E. A. WAINIO 


Var. epipolia (Acn.) Tn. Fr. 
Lich. Seand. p. 609. Diplotomma alboatrum *D. epipolium ARN., Lich. Jur. p. 195. 
Lichen epipolius Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 58. Lecidea epipolia Acm., 
Meth. Lich. p. 53, Hepp, Fl. Eur. n. 146. 


In rupe ealcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Tauriea (20 pr. p.. Thallus KHO non reagens. Apothecia pruinosa, 
hypotheeio fusconigro crasso, fere lecanorina, margine proprio tenuissimo. 
Spore 3-septatæ. 

Var. porphyrica (Arn.) WAIN. 

Diplotomma porphyricum Arn., Lich. Tirol VIII. (1879) p. 300, Arn., Lich. Exs. 
(1872) n. 511, (1896) n. 1710. Diplotomma alboatrum e. venustum (KoERB.) ARN., 
Fl. 1858 p. 476 (in sensu alio). D. venustum KoERB., Parerg. Lich. p. 179 
saltem pr. p. Lecidea epipolia B. venusta Hepp, Flecht. Eur. (1860) n. 530 (in 
herb. meo). 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (45 pr. p.). Thallus intus KHO lutescens et demum rubescens. 
Apothecia pruinosa, margine proprio tenuissimo fuscescente, thallo im- 
mersa lecanorinaque. Hypothecium dilute fuscescens. Paraphyses sat arcte 
cohærentes, haud ramoso-connexæ, clava septata fusca. Spore 3-septatæ, 
membrana intus inæqualiter inerassata, longit. 0,023 —0,015, crassit. 0,009 
0,007 millim. 

Var. acrustacea Herr. 

Flecht. Eur. (1857) p. 310. 

Ad corticem Juniperi in Orionda (98 pr. p.) in peninsula Taurica. 
Thallus tenuis, KHO non reagens. Apothecia disco tenuissime pruinoso 
aut nudo. Exeipulum proprium bene evolutum (etiam in margine apothe- 
ciorum), fuscescens, extus strato albo tenui gonidiis destituto obductum. 
Sporæ murales, septis transversalibus vulgo 5, rarius 5—7, membrana 
intus incrassata, halone nullo, fuscæ, long. 0,024— 0,018, crass. 0,010—0,009 
millim. — Excipulo magis minusve evoluto B. alboatra variat, sicut Leci- 
dea coarctata. Var. acrustacea excipulo proprio bene evoluto affinitatem 
hujus speciei eum Buellia disciformi demonstrat. 

2. B. disciformis (Fn.) Br. et RosrR. 

Warw., Etud. Lich. Brés. I. p. 165. Lecidea diseiformis Waın., Adj. Lich. Lapp. I. 
p. 111. Buellia parasema Tu. FR. Lich. Scand. p. 589, Arn., Lich. Jur. 
p. 191. 


Var. minor FR. 
Wars., Adj. Lich. Lapp. II. p. 111. 

Ad corticem Fagi in Ischuat (447) et ad Azaleam Ponticam in 
Pari (448 pr. p.), ad lignum in Gurschevi (326 bis) et in sylva ad Asau 
(393. pr. p.). 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 305 


3. D. punctiformis (Horrm.) Mass. 

Rie. Lich. (1852) p. 82, Hepp, Flecht. Eur. n. 41, ARN., Lich. Jur. p. 192. Patellaria 
myriocarpa D. C., Fr. Fr. II. (1805) p. 346. Buellia myriocarpa TH. Fr., Lich. 
Scand. p. 595, Wam., Etud. Lich. Brés. I. p. 170. Lecidea Watn., Adj. Lich. 
Lapp. II. p. 114. 


F. stiymatea (KoERB.) Wax. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 114. 

Supra muscos destructos ad Mamisson (244). 

F. chloropolia KoERB., Watn., l. c. 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (327). 

4. B. stellulata (TAvr.) Bn. et Rosrr. 

Tu. Fr., Lich. Scand. p. 603, Waın., Etud. Lich. Brés. I. p. 171. 

In rupe arenaria ad Mamisson (271 pr. p.) parce fortuitoque lecta. — 
Thallus KHO lutescens, jodo non reagens, hypothallo nigro parum evoluto. 
Hymenium inferne et superne smaragdulum, epithecio fusco-fuligineo, jodo 
persistenter cærulescens. Paraphyses haud ramosæ, gelatinam sat abun- 
dantem firmam percurrentes. 

Abrothallus buellianus DE Nor. in Giorn. Bot. Ital. 1846 p. 193. Lecidea buelliana 
Warm., Adj. Lich. Lapp. IL p. 119. Abrothallus Parmeliarum (SOMMERF.) ARN. 
Fl. 1874 p. 102, Ream in RABEnH. Kryptogamenfl. p. 359, Zorr in Hedwigia 
1896 p. 322. 

E. Peyritschii STEIN. 

Flecht. p. 211, AnN., Lich. Tirol XXI. p. 152, Wam,, 1. c. 

Supra Cetrariam pinastri prope moles glaciales Ceja (195). Ad fungos Buel- 
lis affines pertínet. Spore sieut in Buellia membrana intus modice incrassata. 
Epithecium fuscofuligineum. 


Abrothallus tegularum (AnN.) Watn., Buellia Arn., Lich. Exs. (1890) n. 1512, Zopr 
in Hedwigia 1896 p. 320. Karschia REHw in RABENH. Kryptogamenfl. p. 1223. 


Supra thallum sterilem (Lecanore sordide similem, at pyenoconidiis cylin- 
drieis rectis instructum). Excipulum fuligineum, basi stipitiformi, brevi, thallo 
immersa. Hypothecium sordide coloratum, crassum. Spore § : nee, long. Ou, crass. 
Opos millim., fuligineæ, 1-septatz, septa incrassata. Apothecia atra, marginata, 
disco plano. Ad fungos pertinet. 


Trib. 8. PELTIGEREE. 


1. Peltigera. 


1. P. aphthosa (L.) Horrm. 

Supra muscos in sylva ad Asau (348). Fertilis. 
9, P. horizontalis (L.) D. C. 

Supra muscos in rupe ad Ischuat. Fertilis. 


306 ; E. A. WAINIO 


3. P. malacea (Acu.) Fn. 

Supra muscos in rupe ad Ceja (151 teste Loska) et in sylva ad Asau 
(344). Fertilis. 

4. P. canina (L.) Horrm. — I’. rufescens (NECK.). 

Ad terram arenosam prope moles glaciales Ceja (150), supra muscos 
in sylva ad Asau (341 pr. p.). Fertilis. 

5. * P. praetextata (FLOERK.) War. 

Peltidea ulorrhiza 8. praetextata FLOERK. in SOMMERF. Suppl. Fl. Lapp. (1826) p. 123. 
Peltigera rufescens 8. praetextata TH. Fr., Lich. Arct. p. 45, Nyz., Lich. Scand. 
p. 89. Peltid. can. undulata DEL. in SCHAER. Enum. Lich. Eur. (1850) p. 20. 
Peltigera canina f. undulata Arn., Lich. Jur. p. 68, Hur, Lich. Canisy p. 27 
secund. specim. orig. (MaLBR., Lich. des murs d’argile p. 6). 

Thallus præsertim margine isidiosus, nec sorediosus. 

Ad truncum Betulae prope moles glaciale Ceja (148 pr. p.) parcissime 
fortuitoque lecta. Sterilis. Diversa est XP. lepidophora Nyu., Wars., Lich. 
Vib. p. 49. 

6. XP. erumpens (WAvr.) Waın. 

Etud. Lich. Brés. I. p. 182. Peltidea erumpens Tavr. in Hook. Journ. of Bot. 1847 
p. 184 (Mórr. Arc., Lich. Beitr. n. 1287). Peltigera canina v. extenuata NyL. in 
Norru., Bidr. Tav. Fl. (1870) p. 178, Warw., Lich. Vib. (1878) p. 49. P. canina 
a. 5. soreumatica FLor., Lich. Fl. Siles. II. (1850) p. 10, Deutsch. Lich. n. 72D, E 
teste Arn. Lich. Münch. (1891) p. 38. P. rufescens v. vulnerata MÜLL. Are., Lich. 
Beitr. (1882) n. 408 secund. specim. orig. et teste auct. ipso, l. c. n. 1287. 

Supra muscos in rupa ad Ischuat (427 pr. p.) parcissime fortuitoque 
cum P. horizontal lecta. Sterilis. 

7. P. scabrosa Tu. Fr. 

Lich. Arct. p. 45, Warw., Lich. Sibir. Merid. p. 15. 

Supra muscos in rupe granitica ad moles glaciales Ceja (n. 179). 
Fertilis. 

2. Nephroma. 

1. N. resupinatum (L.) Fror. 

Lichen resupinatus L., Spec. Plant, (1853) p. 1148 (conf. Waın., Rev. Lich. Linn. p. 6). 
Peltigera tomentosa Horrm., Deutschl. Fl. II. (1796) p. 108. Nephromiwm tomen- 
tosum Nyu., Syn. Lich. p. 319. 


Supra muscos in rupe granitica ad Ceja (190). Fertile. 
F. Helvetica (Acn.) Fr. 
Lich. Eur. Ref. p. 43. 
Thallus præsertim margine isidiosus et isidioso-laceratus. 
Supra muscos in rupe ad Ischuat (426). Fertile. 
2. N. parile (Acx.) Wars. 
Adj. Lich. Lapp. I. p. 198. Nephroma parilis Acu., Lich. Univ. p. 522. 
Supra muscos in rupe granitica (191) et ad Rhododendron (198) prope 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 307 


mole glaciales Ceja, supra muscos in rupibus ad Betscho (454 pr. p.), ad 
corticem Fagi in Ischuat (447 pr. p.). Sterile. 

F. endoxantha Wars. Similis N. parili, at medulla thalli partim 
fulvescente et KHO violascente. Nephroma laevigatum XN. Lusitanicum 
(ScHAER., Enum. Lich. Eur. p. 323) thallo esorediato a f. endoxantha differt. 

Supra muscos in rupe ad Ischuat (429). Thallus livido-fuscescens, 
margine sorediosus, inferne glaber et nigricans et ad ambitum late sordide 
pallescens ; medulla superne alba, inferne fulvescens. 


3. Solorina. 

1. S. oclospora ARN. 

Lich. Tirol XIV. p. 496. S. saccata v. octospora Arn., l. c. X. (1873) p. 15, XII. p. 531, 
XIII. p. 255. 

Supra muscos (Trichostomum) in rupe ad Gurschevi (222). Spore 
8:ne et parcius etiam 4: n; et 2: ne, long. circ. 0,086, crass. 0,013 millim., 
membrana intus incrassata, obtuse attenuatæ. Gonidia flavovirescentia 
globosa, diam. circ. 0,006 millim. 

2. S. bispora Nr. 

Syn. Lich. p. 331, Arn., Lich. Tirol XXI. p. 119. 

Ad terram in rupe argillaceo-schistosa prope Gurschevi (219). Spore 
bine, long. 0,080— 0,130, crass. 0,050— 0,040 millim., I-septat®, fuscescentes. 
Gonidia globosa, flavovirescentia, diam. 0,008 —0,006 millim. 

3. S. crocea (L.) Acn. 

Supra muscos et ad terram in rupibus ad moles glaciales Dschiper 
(418) et ad vallem Tschegem (476). Gonidia globosa, flavovirescentia, diam. 
0,008— 006 millim, 


Trib. 9. STICTEJE. 


1. Stieta. 


1. St. sylvatica (L.) Acn. 
Lich. Suec. Prodr. p. 156. Stictina Nyu., Syn. Lich. p. 347, Arn., Lich. Tirol XXIII. 
p. 104, Stızeng., Grübchenflecht. p. 135. 


In rupe granitica ad Ceja (175). Sterilis. Ad f. nudiorem Wars., thallo 
subtus partim denudato instructam, pertinet. 


9. Lobaria. 


1. L. laciniata (Hvps.) Wat. ; 

Lichen laciniatus Hups., Fl. Angl. (1762) p. 449 (Croms., Mon. Lich. Brit. p. 275). 
L. amplissimus Scor., Fl. Carn. ed. 2 II. (1772) p. 386. L. glomuliferus LIGHTE., 
Fl. Scot. II. (1777) p. 853. Sticta glomulifera Dex, Hist. Stiet. p. 129. Ricasolia 
Nyu., Syn. Lich. p. 368, SrizENB., Grübchenflecht. p. 110. 


308 E. A. WAINIO 


Ad corticem Alni prope Ceja (151). Sterilis. Destituta cephalodiis 
fructicolosis (Dendriscocaulon bolacinum Nyu.) Fl. 1884 p. 299, conf. 
FonssELL, Stud. Cephalod. p. 21). 

2. L. scrobiculata (Scor.) D. C. 

Fr. FR. ed. 3 II. (1805) p. 402, Waın., Etud. Brés. I. p. 194. 

Supra saxum gneissaceum muscosum ad Adyl-Su in valle Baksan 

(Loska, Lich. Univ. n. 66). Sterilis. 


Trib. 10. PANNARIEÆ. 
1. Pannaria. 
1. P. caeruleobadia (SCHLEICH.) Mass. 
Rie. p. 111, Arn., Lich. Münch. p. 39. Lichen caeruleobadius SCHLEIcH., Pl. Crypt. 
Helv. Cent. II. (1805) n. 71 (Acu., Lich. Univ. p. 467). Parmelia conoplea Acx., 


Lich. Univ. (1810) p. 467. Pannaria rubiginosa var. conoplea Nyu., Syn. Lich. 
II. p. 30. 


Ad corticem Betulæ (145) et supra lichenes vetustos et in ipsa rupe 
granitica (176) prope Ceja. Etiam fertilis. 
9. P. pezizoides (Wzs.) LEIGHT. 
Arn., Lich. Jur. p. 73. Lichen pezizoides We»., Spic. Fl. Goetting. (1778) p. 201. 
L. brunneus Sw. in Act. Upsal. IV. (1784) p. 247. Pannaria brunnea NyL., Syn. 
Lich. II. p. 31. 


Supra muscos in sylva ad Asau (341 pr. p.). Thallus obscurus. Apo- 
thecia rufa. 


9. Parmeliella. 


1. P. (Placynthium) nigra (Hups.) Warn. 

Lichen niger Hups, Fl. Angl. ed. 2 II. (1778) p. 524. Placynthiwm nigrum Gray. 
Nat. Arr. (1821) p. 395, Arn., Lich. Jur. p. 73. Lecothecium corallinoides TREVIS. 
in Ann. di Se. Nat. di Bologna 1851 p. 464 (haud St. corallinoides Horrw.), 
Korrs., Syst. Germ. p. 398. Pannaria nigra Nyu., Syn. Lich. II. p. 36. Pannu- 
laria nigra Hur, Addend. p. 61. Spore 1—3-septatæ. 


In rupe calcarea ad ruines arcis Issar prope balneum Jalta (34). Cum 
apotheciis, sed sine sporiis. Hypothecium fulvescens. 
9. P. corallinoides (Horrm.) Waın. 
Stereocaulon corallinoides Horrw., Deutschl. Fl. II. (1796) p. 129, sec. herb. Horrm. 
(Wam., Rev. Lich. Horrw. p. 16) et descr. («innumeris tectæ ramulis subcinereis»). 
Lecidea triptophylla Acu., Lich. Univ. (1810) p. 215. Parmeliella Mürr. AnG., 


Princ. Class. p. 36. Pannaria Nyu., Syn. Lich. II. p. 36. Pannularia Hus, Lich. 
Exot. p. 122. : 


In rupe ad Ischaut (428). Sterilis. 
3. P. lepidiota (SOMMERF.) WAIN. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 309 


Pannaria Nvr., Syn. Lich. II. p. 33, Loska, Lich. Hung. n. 22. Pannularia STIZENB., 
Lich. Helv. p. 82. 
F. imbricata (WAın.) 
Adj. Lich. Lapp. I. p. 140. 
Supra muscos in rupe granitica ad moles glaciales Ceja (192), supra 
museos rupium in sylva ad Asau (341 pr. p), ad Gurschevi (225, thallo 
haud pruinoso) et Dom (475). Sterilis. 


Trib. 11. HEPPIEA. 
1. Heppia. 
1. H. (Peltula) Guepini (Mova.) Nvr. 
Obs. Pyr. Or. (1873) p. 56, Hur, Addend. p. 62, SrizENB., Lich. Helv. p. 84, Warx., 
Etud. Lich. Brés. I. p. 215. Endocarpon Fr, Lich. Eur. Ref. (1831) p. 410, 
DEsMAz., Cr. Fr. (1847) n. 1588, SCHAER., Enum. Lich. Eur. p. 233, KoERB., Syst. 


Germ. p. 101. Endocarpiscum Nyu., Fl. 1864 p. 487, Mürr. Arc., Lich. Beitr. 
n. 124, 


In rupe gneissacea in valle Ardon (191 pr. p.). Sterilis. — Thallus 
margine sorediosus, gompho primum fere centrali, demum obliquo aut 
prope basin affixo brevi instructus, rhizinis nullis, inferne testaceus, su- 
perne olivaceus, foliaceus. Sterilis. 


Trib. 12. COLLEMEA. 
1. Leptogium. 
I. L. saturnimum (Dicks.) Nvr. 
Syn. Lich. p. 127. Lichen saturninus Dicks. Crypt. Fase. II. (1790) p. 21 tab. 6 
fig. 8 teste CROMB., Mon. Brit. Lich. p. 75. L. myochrous EHRH., Pl. Crypt. (1793) 


n. 286 (secund. specim. in mus. Berol.) Mallotium tomentosum | KognB., Syst. 
Germ. p. 416. Collema tomentosum Herr, Flecht. Eur. n. 652. 


In rupe micaceo-schistosa ad Nikolai (132). Thallus superne isidiosus 
Sterile. 


9. L. caesium (Acn.) Wain. 
Etud. Lich. Brés. I. p. 225. L. tremelloides f. isidiosa MÜLL. Arc., Lich. Beitr. n. 374. 
Supra museos in saxis ad Betscho (453). Sterile. — Thallus superne 
isidiosus. 
3. L. plicatile (Acx.) Nvr. 

In Journ. of. Bot. 1874 p. 336, Mürr. Arc., Lich. Beitr. (1887) n. 1126. Lichen pli- 
catilis Acn. in K. Vet. Ac. Nya Handl. XVI. (1795) p. 11 pr. p. (secund. herb. 
Acu.). Collema plicatile Herr, Flecht. Eur. n. 86, Nyr., Syn. Lich. p. 109. Colle- 
modium Nr. in STIZENB., Lich. Helv. p. 11, Arn., Lich. Jur. p. 287, CRows., 
Mon. Brit. Lich. p. 59. Leptogiwm firmum Nyu., Lich. Scand. p. 34. 


310 E. A. WAINIO 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (18 pr. p.). Thallus strato corticali pseudoparenchymatico in- 
structus, superne isidiosus, circ. 0,» millim. crassus, strato medullari parum 
mucoso. Perithecium proprium parenchymaticum. Exeipulum thallodes 
strato corticali series 2--3 horizontales cellularum continente. Sporæ mu- 
rales, long. 0,024— 0,029, crass. 0,012— 0,014 millim. 


4. L. tenwissimum (Drcks.) Korrs. 

Syst. Germ. p. 419, Arx., Lich. Jur. p. 290. Lichen tenuissimus Dicks., Crypt. Fasc. 
I. (1785) tab. 2, fig. 8. Leptogium spongiosum Nyu., Syn. Lich. p. 119, 331, Lich. 
Seand. p. 33 (haud L. spongiosus Sw., Engl. Bot., 1805, tab. 1374). 

Ad terram humosam et plantas destructas in Mamisson (241). Sporæ 

murales, long. circ. 0,028, crass. 0,013 millim. 


2. Collema. 
1. C. (Collemodiopsis) rupestre (L.) Wars. 
Lichen rupestris L. in Sw. Meth. Muse. (1781) p. 37 (conf. Wars., Rev. Lich. Linn. 
p. 5). Lethagrium rupestre Arn., Lich. Jur. p. 279. Lichen flaccidus Acn. in K. 
Vet. Ac. Nya Handl. XVI. (1795) p. 14. Collema flaccidum Nyu., Syn. Lich. p. 107. 


Supra muscos in rupe granitica prope moles glaciales Ceja (191 pr. p.). 
Sterile. — In specimine Helvetico apothecia basin versus strato corticali 
grosse parenchymatico e seriebus pluribus cellularum formato, perithecio 
proprio evanescente infra hypothecium sat crassum et tenuissimo in mar- 
ginem continuato instructa. Spuræ 5-septate (nec murales). 

2. C. nigrescens (LEERS.) Wars. 

Etud. Lich. Brés. I. p. 235. 

Supra Leptogium saturninum in rupe micaceo-schistosa ad St.-Ni- 
kolai (132 pr. p.), supra Parmeliam sulcatam in rupe ad Adil-su (403 pr. p.). 
Sterile. 

3. C. (Synechoblastus) vespertilio (LIGHTF.) WAIN. 

Etud. Lich. Bres. I. p. 235. Synechoblastus vespertilio Herr, Flecht. Eur. n. 216. 

Ad corticem Fraxini prope Mulach (461). Fertile. 

4. C. Laureri For. 

Collem. (1850) p. 161. Synechoblastus KoERB., Syst. Germ. p. 414, Herr, Flecht. Eur. 
n. 931. 

In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (17). Sterile in specimine a me viso, at a Lozka determinatum 
forsan secundum specimen fertile. 

5. C. mullipartitum Sm. 

Engl. Bot. (1814) tab. 2582, Nyr., Syn. Lich. p. 116. Synechoblastus multipartitus 


Hepp, Fl. Eur. n. 665, MÜLL. Anc., Princ. Class. p. 85. Lethagrium multipartitum 
Arn., Lich. Jur. p. 280. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 311 


In rupe silacea in valle Ardon (117 pr. p.). In rupe calcarea ad ruinas 
arcis Issar prope balneum Jalta in peninsula Taurica (18 pr. p.). Sterile, at 
cum pyenoconidiis. Pyenoconidia long. 0,006— 0,005, crass. 0,0615 millim. 
Conceptacula verrucas circ. 0,0025 millim. latas, demum pallidas denuda- 
tasque formantia. 

6. C. aggregatum (Acn.) Nvr. 

Etud. Alg. (1854) p. 318, Syn. Lich. p. 115. C. fasciculare 2. aggregatum | Acn., 
Lich. Univ. p. 640. C. thysanoeum Mouc., St. Vog. n. 453 (haud Acn.: HUE, 
Addend. p. 15). Synechoblastus vespertilio B. thysanoeum Hepp, Flecht. Eur. n. 932. 

Supra corticem Carpini prope Laschrasch Svanetiæ in latere Asiatico 
Caucasi (Lozka, Lich. Univ. n. 102), supra corticem Alni prope moles gla- 
ciales Ceja (It. Caue. 150). Apothecia perithecio proprio et strato corticali 
destituta, hypothecio ex hyphis irregulariter contextis conglutinatis formato, 
tenui. Sporæ vermiculares, long. circ. 0,050, crass. 0,004 millim., pluriseptatæ 
(septis circ. 8). 

7. C. (Lepidora) Vämberyi Wars. n. sp. 

Thallus polyphyllus, e squamis 3— 1,5 millim. longis latisque forma- 
tus, margine vulgo subintegro aut late lobato aut demum squamulis isi- 
dioideis in margine et superficie instructis, in crustam sæpe confertis, circ. 
0,2 millim. crassis, plumbeis aut nigricantibus, inferne sat glabris, strato 
corticali destitutis. Apothecia demum adpressa, 1—2 millim. lata, margine 
thallino integro aut demum isidioideo-squamuloso, disco vulgo plano, fusco 
aut fusco-rufescente, nudo. Excipulum basin versus (haud in margine) strato 
corticali e serie simplice dupliceve cellularum formato obductum et rhizinis 
increbris instructum. Hypothecium tenuissimum, perithecio proprio paren- 
chymatico tenui evanescenteve impositum. Hymenium jodo intense per- 
sistenterque cærulescens. Paraphyses haud ramosæ. Asci cylindrici aut 
clavati. Spore 8 : ne, monostich: aut distichæ, simplices, long. 0,016— 0,014, 
crass. 0,011— 0,007 millim., ellipsoideæ. 

Ad terram et saxa calcarea in Nikita (101) in peninsula Taurica. 
Comparabile cum C. conferto (Acn.), Hun, Addend. p. 20, quod autem apo- 
theciis urceolatis, sporis majoribus et thallo nigro secund. specim. in herb. 
Acn. à planta nostra differt. Sect. Lepidore a sect. Collemodiopside (Watn., 
Etud. Lich. Brés. I. p. 255) sporis simplicibus differt. Ambarum apothecia 
strato corticali parenchymatico instructa sunt. 


9. Pleryqium. 
1. Pt. subradiatum Nr. 
Disp. Psor. p. 295. Pannaria subradiata Nyr., Prodr. Lich. Gall. (1857) p. 68. Leco- 
thecium radiosum Anz., Manip. (1862) p. 133. Wilmsia radiosa Korrs., Parerg. 
p. 406, Arn., Lich. Tirol. VIII. p. 310. 


312 E. A. WAINIO 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- | 
sula Taurica (15 pr. p., 18 pr. p.). Sterile. 


4. Psorotichia. 

1. Ps. Tawrica (NYL.) Wain. 

Collemopsis Nyr. in Loska, Lich. Univ. (1885) n. 52, Nvr., Fl. 1886 p. 97, Hus, 
Addend. p. 318. 

Supra saxa aprica arenaria prope balneum Jalta in peninsula Taurica 
(Lozka, Lich. Univ. n. 52). In rupibus silaceis (112) et micaceo-schistosis 
(121 pr. p.) in valle fluminis Ardon. Apothecia 0,2—0,5 millim. lata, disco 
usque ad 0,170 millim. lato, impresso, plano punctiformique aut sæpe de- 
mum medio umbonato-convexo, at ad ambitum impresso. Hymenium supe- 
rius pulchre smaragdulum, aut interdum sordide smaragdulum, neque 
HNO, nec KHO reagens. Paraphyses parce septatæ, neque ramosæ, nec 
constrictæ. Asci ventricosi, apicem versus angustiores. Spore 16: nz aut 
rarius in eodem apothecio etiam 8 : nee, polystichæ, vulgo globos: et dia- 
metro 0,007— 0,006 millim., rarius in eodem apothecio etiam ellipsoide: et 
long. 0,011— 0,007, crass. 0,007— 0,006 millim. Hymenium jodo non reagens 
(lutescens). Thallus crassit. mediocris aut tenuis, demum minute areolatus, 
fuligineus, opacus, in lamina tenui sub microscopio aureo-olivaceus, go- 
nidia xanthocapsoldea continens. Verisimiliter est variatio Ps. ocellatae 
(In. Fr.) FonssELL, Beitr. Gloeol. p. 74. (Pyrenopsis Ta. Fr., Fl. 1866 
p. 318), quie sporis 8: nis, ellipsoideis ab ea distinguitur. 


5. Pyrenopsis. 

1. P. sphaerospora Waın. n. sp. 

Thallus tenuis, areolatus, areolis minutis (circ. 0,2 - 0,5 millim. latis), 
difformibus, angulosis, contiguis, planis, opacis, fuligineis. Apothecia facie 
pyrenodea, verruculas parum elevatas formantia, solitaria, disco puneti- 
formi, impresso. Hymenium jodo persistenter cærulescens, epithecio pallido. 
Paraphyses haud ramosæ, parum constrictæ. Asci clavati. Spore S:næ, 
distichæ, globose aut subglobosæ, long. 60,008— 0,007, crass. O,007— 0,005 
millim. Gonidia tegumento rubescente, cavitate circ. 0,008— 0,010 millim. 
longa. Affinis est P. fuliginoidi Ream (FonssEuL, l. c. p. 51), que secund. 
descriptionem thallo furfuraceo et ascis pyriformibus ab ea differt. 

In rupe arenaria ad villam Glagoljeff prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (70). | 

6. Omphalaria. 
1. O. pulvinata (ScHAER.) NYL. 
Syn. Lich. p. 99. Thurea Mass., Fl. 1856 p. 210, Arn., Lich. Jur. p. 294. 
In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 315 


sula Taurica (35 pr. p.). Sterilis et parvula, at satis cum n. 659 in Heppi 
Fl. Eur. congruens. 
7. Phylliscum. 


1. Ph. Demangeonii (Moxr. et Mova.) FORSSELL. 

Beitr. Gloeolich. p. 62, REINKE, Abh. Flecht. IV. p. 274. Ph. endocarpoides NYL., 
Class. I. p. 15, Mass, Neag. (1854) p. 8, Nvr, Syn. Lich. p. 137. Omphalaria 
Silesiaca Korrs., Syst. Germ. p. 424. O. phyllisca (WAHLENB.) Tuck., North. Am. 
De 159. 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom una cum Lecanora cæsiocine- 
rea lectum (210 pr. p.). Fertile. 


S. Pygmaed. 
1. P. confinis (Mürr.) O. Kuntz. 

Rev. Gen. p. 876, ZaHLBR. Hedwigia 1892 p. 37. Lichen Miu. in Fl. Dan. (1782) 
tab. 879, fig. 2. Lichina Ac., Spec. Alg. (1823) p. 105, Syst. Ale. (1824) p. 274, 
Nvr., Syn. Lich. p. 92, Tm. Fr., Lich. Arct. p. 988, Hepp, Flecht. Eur. n. 665, 
Bornet, Rech. Gon. Lich. p. 71. Lichina transfuga NxL., Fl. 1875 p. 440 (nullo 
modo differt), Hun, Addend. p. 12, Wain., Adj. Lich. Lapp. I. p. 89. 


In rupe dioritica ad Cilupka (99) in peninsula Taurica. Fertilis. Go- 
nidia cellulis moniliformi-concatenatis, circ. 0,006 —0,013 millim. latis, 
heterocystis basilaribus instructa, filamenta gyrosa et glomeruloso-contorta 
formantia, vagina tenui (calothricoidea). Apothecia lecanorina, disco an- 
gusto. Perithecium proprium tenui, ex hyphis tenuibus formatum. Hyme- 
nium jodo non reagens. Paraphyses tenues, increbre ramoso connex:e, 
gelatinam sat abundantem percurrentes. Asci membrana tenui, clavati aut 
subeylindrici. Spore 8: ne, distichæ aut monostichae, simplices, ellipsoide:e, 
long. 0,018— 0,013, crass. 0,011—0os millim. Lichina transfuga Nvv. omnino 
identica est cum L. confini. 


9. Lichinella. 

1. L. stipatula Nvr. 

Obs. Lich. Pyr. Or. (1873) p. 47, Lich. Pyr. Or. (1891) p. 71, Hur, Addend. p. 12 
(secund. specim. orig.). 

In rupe arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (97) una cum Lecanora vitellina. Sine apotheciis, at cum pyenoconi- 
diis. Sterigmata haud articulata, basi fasciculato-ramosa (hyphis conceptacu- 
laribus fasciculatim affixa, apicibus pyenoconidia efferentibus. Pycnoco- 
nidia elliptica aut oblonga, long. 0,0025— 6,008, crass. 0,001 —0,0015 millim., 
apicibus rotundatis. Thallus strato corticali parenchymatico, strato medul- 
lari ex hyphis oblonge cellulosis formato, filamenta irregularia goniorum 
abundanter in interstitiis hypharum continente. 


314 E. A. WAINIO 


10. Spilonema. 


1. Sp. paradoxum Born. 
In Mém. Soc. Cherb. IV. (1856) p. 226, Nyr., Syn. Lich. p. 89, ScHwEND., Unters. 
IV. (NAEG., Beitr. Wiss. Bot. 1868) p. 171. 
In rupe arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (78). Cum apotheciis juvenilibus. 


11. Ephebe. 
1. E. lanata (L.) Warn. 


Lichen lanatus L., Sp. Plant. (1853) p. 1155 n. 74 secund. herb. Linn. (conf. Warw., 
tev. Lich. Linn. p. 9). L. pubescens Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 217, 
Ephebe pubescens FR., Syst. Orb. Veg. p. 356, Born. in Ann. Sc. Nat. 3. ser. 
XVIII. p. 170, REINKE, Abh. Flecht. IV. p. 225. 


In rupe granitica inter Rekom et Ceja (210 pr. p.) parce fortuitoque 


lecta. Sterilis et mala. 


Trib. 13. LECIDEAS. 


1. Cladonia. 


1. Cl. rangiferina (L.) Wes. 
Supra muscos in rupe granitica prope Ceja (178 pr. p.). Fertilis. 
9. CI. sylvatica (L.) RABEnH. 
Cum præcedente (178 pr. p.). Sterilis. 
3. Gl. coccifera (L.) Win. — Var. stemmatina Acn. 
WarN., Mon. Clad. I. p. 158. 
Supra muscos in rupe granitica ad Ceja (183), supra muscos in rupe 
in sylva ad Asau (343). Fertilis. 
4. Cl. Floerkeana (FR.) Sommerr. XCI. bacillaris NYL. 
Waix., Mon. Clad. I. p. 88. 
Ad lignum putridum Pini in sylva ad Asau (322). Fertilis. 
5. Cl. amaurocraea (FLOERK.) SCHAER. — F. celotea Acn. 
WAIN., Mon. Clad. II. p. 466. 
Podetiis scyphiferis instructa. 
Supra muscos in rupe granitica ad Ceja (174). Sterilis. 
6. Cl. rangiformis Horrx. — Var. pungens (Acn.) Wars. 
Mon. Clad. I. p. 361. 
Ad terram in littore maris prope Nikita in peninsula Taurica parce 
fortuitoque lecta (cum n. 100). Sterilis. 
1. Cl. cenotea (Acn.) ScHAER. 
Ad lignum putridum Pini in sylva ad Asau (322 pr. p.). 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 315 


8. Cl. gracilis (L.) Winuzp. — Var. elongata (Jacq.) FLOERK. 
WAIN., Mon. Clad. II. p. 116. 
Ad terram in sylva ad Asau (334). Sterilis. 
F. laontera (DEL.) ARN. 
Wamm., L. e. p. 126. 
Ad terram in sylva ad Asau (226). Fertilis. Podetia squamosa. 
9. Cl. cornuta (L.) ScHAER. 
Supra muscos in rupe in sylva ad Asau (247 pr. p. 348 pr. p.). 
Sterilis. 
10. Cl. degenerans (FLOERK.) SPRENG. — F. phyllophora (Eurn.) Fror. 
Ad terram in sylva ad Asau (335). Fertilis. 
11. Cl. pyaidata (L.) Fr. — Var. neglecta (FLoERK.) Mass. 
Supra muscos in rupe ad Ceja (183 pr. p.), in sylva ad Asau (337, 339, 


341 pr. p., 343 pr. p.). 
12. Cl. fimbriata (L.) FR. — Var. contocraea (FLOERK.) Wars. 


Mon. Clad. II. p. 308. 

Supra muscos destructos et lignum putridum in sylva Asau (340 
pr. p-, 316 pr. p.) parce fortuitoque lecta. Fertilis. 

3. Cl. foliacea (Hups.) SCHAER. — Var. convoluta (Lam.) Waın. 

Mon. Clad. II. p. 394. 

Ad terram in littore maris prope Nikita in peninsula Taurica (100). 
Fertilis. Thallus laciniis angustioribus. 

14. Cl. botrytes (Hac.) WILLD. 

Ad lignum Pini prope Ceja (160) et in sylva ad Asau (321). 

15. Cl. carneola FR. 

Ad terram in sylva ad Asau parce fortuitoque lecta (cum n. 339). 
Sterilis, at cum conceptaculis pyenoconidiorum. 

In Caucaso sine dubio etiam species sequentes obveniunt, quas in 
collectione a LoskA reportata non vidimus: 


Cl. alpestris (L.) RABENH., Cl. Floerkeana (FR.) SOMMERF., *Cl. macilenta (Horrw.) 
Watn., Cl. digitata SCHAER., Cl. deformis Horrm., Cl. uncialis (L.) WEeB., Cl. fur- 
cata (Hups.) ScHRap., Cl. crispata (Acn.) From, Cl. squamosa (Scor. Horrw., 
Cl. cariosa (Acu.) SPRENG., Cl. verticillata HorrM., Cl. foliacea (Hups.) SCHAER. 
a. aleicornis (LIGHTF.) SCHAER. 


2. Lecidea. 
1. L. (Toninia) squarrosa (Acx.) Wain. 
Toninia Tn. Fr., Lich. Seand. 331. Lecidea squalida Acu., Lich. Univ. p. 169. 
Supra muscos in rupe ad Mamisson (248). 


2. L. (Bacidia) atrosanguined (SCHAER.) WAIN. 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 16. Bacidia Tr. Fr., Lich. Scand. p. 354, Anw., Lich. Jur, 
p. 188. 


316 E. A. WAINIO 


Var. separabilis (Nvr.) Wars. 

L. e. p. 18. Lecidea separabilis Nvr., Fl. 1865 p. 147. 

Ad corticem Fagi in Ischuat (442, 443). N. 439 ad corticem Abietis 
lectus in v. brachyteram Tu. Fr., 1. c. p. 356 (Wars., l. c.) transit, sporis 
brevioribus, long. 0,026 —0,016 millim., 3-septatis differens. 

3. L. baeillifera Nr. 

Lich. Scand. p. 210, excl. var., Fr. 1869 p. 413, Hur, Addend. p. 167, Warw., Adj. 
Lich. Lapp. ll. p. 22. 

Var. abbrevians NYL. 

Fl. 1869 p. 413, Waımn., 1. e. Bacidia abbrevians Tu. Fr., Lich. Scand. p. 22. 

Ad corticem Ulmi prope Ceja (152). Spore long. 0,016—0,02e, raro 
— 0,032, crass. 0,002—0,003 millim.,: 1—5-septatee. Excipulum albidum, in 
margine extus fuscescens. 

4. L. stenospora (Hepp) Nyt. 

Fl. 1869 p. 413. Biatora stenospora Herr, Flecht. Eur. (1860) n. 516. Bacidia Beck- 
hausit KoErB., Verh. Naturh. Ver. Rheinl. (1859) p. 437, Parerg. (1860) p. 134, 
Ta. Fg, Lich. Scand. p. 359, Arn., Lich. Jur. p. 187 (haud Lecidea vel Rhizoc. 
Beckhausii KoEre., |. c. p. 440). 


F. planior Wain. 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 21. 

Ad corticem Ulmi prope Ceja (153 pr. p.). Apothecia atra, nuda, pri- 
mum plana. Hymenium superius KHO violascens. 

F. apotheciis mox convexis, lividis, subpruinosis cum præcedente ad 
corticem Ulmi prope Ceja (153 pr. p.). 

5. L. umbrina Acn. 
Lich. Univ. p. 183. Bacidia TH. Fr., Lich. Seand. p. 365. 

Var. psotina (Fn.) TH. Fn. 
Eee. Wan: Adj. Lich. Lapp. Il. p. 23. 

In rupe prope moles glaciales Nenskra (424 pr. p.) parce fortuitoque 
lecta. 

6. L. (Thallædæma) mesenteriforme (VıLL.) Wa. 


Lichen mesenteriformis VırL., Pl. Delph. (1789) p. 1001 (conf. Nyvr., Cire. Lich. 
Delph. p. 405). Thalloidima mesenteriforme Arn., Lich. Jur. p. 146. Lichen ma- 
millaris Govan, Herb. Montp. (1796) p. 88. Thalloidima mamillare Mass., Ric. 
p. 96, fig. 198. Lecidea Nyu., Prodr. Lich. Gall. p. 120, Lrieut., Lich. Great. 
Brit. 3 ed. p. 245. 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (29). In hae specimine sporas sat parce vidi, simplices (teste 
Mass., l. c., pr. p. 1-septatæ), oblongas, long. 0,009— 0,017, crass. 0,00s— 0,005 
millim., apicibus rotundatis aut obtusis. Hypothecium crassum, atropur- 
pureum. Hymenium superius late sordide rufescens. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 317 


7. L. candida (Wxn.). Acn. 
Thalloidima candidum KoERB., Syst. Germ. p. 179, Arn., Lich. Jur. p. 147. Toninia 
candida TH. Fr., Lich. Scand. p. 335. 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta (35 pr. p.). 
8. L. conglomerata Ac. 
Each. Univ. p. 201. Nvr., Prodr. Lich. Gall. p. 122, STIZENB., Lich. Helv. p. 174, 
ZWACKH, Lich. Exs. n. 942. Thalloidima conglomeratum Mass. Ric. p. 97, fig. 199. 
In fissuris rupium prope moles glaciales Dschiper (419). Thallus KHO 
flavescens, CaCL,O, non reagens. Hypothecium album. Hymenium superius 
æruginoso-fuligineum, KHO smaragdulum, Hymenium et hypothecium jodo 
pensistenter cœrulescentia. Paraphyses tenues, sat crebre septate, parce 
ramoso-connex:. Spore simplices et pro minore parte |-septate, oblongæ 
aut ellipsoideæ, long. 0,009— 0,019, crass. 0,005—0,006 millim. 
9. L. (Bilimbia) triplicans (Nyu.) Warn. 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 7. *L. sabuletorum f. triplicans Nvr., Lich. Seand. p. 205. 
L. sphaeroides b. obscurata SOMMERF., Suppl. (1826) p. 165. Bilimbia obscurata 


Tu. Fr., Lich. Seand. p. 372, Arn., Lich. Jur. p. 176, haud L. obscurata (Acn.) 
SCHAER. 


F. obscurala STIZENB. 

Lee. sab. p. 33, WAIN., l. c. 
Supra muscos in rupe ad Gurschevi (221). 
F. rhypara Wain. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 8. 

Thallo bene evoluto, sordide glaucescente. 

Ad Polyporum in Adil-Su (407). Apothecia fusca aut rufescentia. 

10. XL. epimelas (STIZENB.) WAIN. 

Habitu sieut. L. hypnophila, sed sporis 3-septatis et hymenio jodo 
cærulescente. Thallus tenuis, sordide albicans, esorediatus. Apothecia 
nigra aut fusco-nigra, 0,5 —0,4 millim. lata, convexa, immarginata, opaca. 
Hypothecium albidum. Hymenium superius purpureum aut rufescenti-ru- 
bescens, KHO non reagens, jodo persistenter ccerulescens. Paraphyses 
arcte coherentes, simplices, apice fusco clavate. Spore S:næ, 3-septatæ, 
raro etiam 5-septate, forma irregulares, long. 0,014— 0,024, crass. 0,004— 0,006 
millim., apicibus obtusis. 

Ad corticem Juniperi in ruinis arcis Issar prope balneum Jalta in 
peninsula Taurica (11 pr. p.). L. sabuletorum f. epimelas Srizexs., Lec. 
Sab. (1868) p. 37, supra museos lecta, sporis 0,020—0,0:s millim. longis a 
planta nostra differt, sed ad eandem speciem pertineat. *L. microcarpa 
Tx. Fr. sporis attenuatis, hypothecio obscuriore et hymenio jodo rubente 
à planta nostra differt. 

11. L. syntrophica Wars. n. sp. 


bz. 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 2: 


318 E. A. WAINIO 


Thallus evanescens indistinetusque. Apothecia 1,2—0,8 millim. lata, 
adpressa, convexa, immarginata, disco nigro, nudo, opaco. Excipulum in 
margine extus cyanescens, HNO, violascens, ceterum albidum, ex hyphis 
radiantibus conglutinatis formatum, membranis leviter incrassatis, cellulis 
oblongis sat angustis. Hypothecium album. Hymenium superne fuscescenti- 
fuligineum aut sordide violascenti-fuscescens, jodo dilute cærulescens, dein 
pulehre vinose rubens, hypothecium parte superiore persistenter ceru- 
lescens. Paraphyses sat laxe aut sat arcte cohærentes, crassitudine medi- 
ocres, gelatinam percurrentes, apice clavate crebriusque septate, ceterum 
increbre septate, simplices aut ramosæ, haud connexe. Spore 8:næ, 
ovoideo-fusiformes aut oblongæ, 3—92-septate, long. 0,014— 0,015, crass. 
0,004— 0,005 millim., apicibus obtusis. 

Supra thallum Lecideae goniophilae f. diasemoidis ad saxa vuleanica 
in sylva ad Asau (366 pr. p.). Hic thallus albidus, minute areolatus, KHO 
lutescens ad L. syntrophicam pertinere facile crederetur, sed apothecia 
L. goniophilae passim profert. Anne L. syntrophica parasitica, ad genus 
Probilimbiae Wats. (Mycobilimbiae Reum) pertinens, aut epiphytica sit, 
thallo gonidiifero instructa, ex hoc specimine observare nequimus. Nullam 
syntrophiam (in sensu MmnksIano) in natura existere facile intelligitur. 

12. L. Freshfieldi Wars. n. sp. 

Thallus crustaceus, sat tenuis, crassitudine circ. 0,8 millim. aut te- 
nuior, verrucosus areolatusve, verrucis areolisque minutis, circ. 0,1— 0,3 
millim. latis, contiguis, fuscescenti-cinerels, opacis, esorediatis, hypothallo 
parum evoluto, albido. Apothecia 0,5—1 millim. lata, adpressa, disco de- 
mum convexo aut depresso-convexo, opaco, nigro aut tenuissime cinereo- 
pruinoso, margine tenui atro demum excluso. Excipulum fuligineum, basi 
albidum, ex hyphis radiantibus congiutinatis formatum, lumine cellularum 
angusto. Hypothecium album. Hymenium 0,060 millim. crassum, jodo 
levissime cærulescens, dein vinose rubens. Epithecium fuligineum, HNO, 
violascens, KHO non reagens (fusco-fuligineum). Paraphyses sat arcte co- 
herentes, crassæ, apice fuligineo-clavatæ. Sporæ § : ne, oblongæ, decolores, 
1-, 2- aut 3-septatæ, pro majore parte 1-septatæ, long. 0,008— 0,01» (raro 
—Oo16), crass. 0,008—0,004 millim., apicibus vulgo rotundatis. Affinis est 
L. coprodi (Korrs.), a qua hypothecio albo differt. 

Ad rupem silaceam in valle Ardon (122). 

13. L. (Rhizocarpon) geographica (L.) FR. 

Rhizocarpon geographicum D. C., Fr. Fr. ed. 3 IL. (1805) p. 365, Tn. FR, Lich. 
Scand. p. 622, Arn., Lich. Jur. p. 197. 

Locis numerosis, velut in rupe granitica prope Ceja (124) et Mamis- 
son (265 pr. p.), in rupe arenaria ad Mamisson (275). In. rupe silacea in 
Pendiko prope balneum Jalta in peninsula Taurica (57). — Subgenus 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 319 


Rhizocarpon distinguitur paraphysibus ramoso-connexis et sporis strato 
exteriore membranæ gelatinoso instructis. 


14. L. concreta (Acn.) Wars. 

Lich. Sibir. Merid. p. 18. L. atroalba 8. concreta. Acu., Vet. Ak. Handl. 1808 p. 233. 
Rhizocarpon confervoides (D. C.) Mass., Rie. (1852) p. 101. Rh. geminatum (Fror.) 
Korrs., Syst. Germ. (1855) p. 259, Tn. Fr., Lich. Scand. p. 623. Rh. Montagnei 
(FLor.) KoERB., l. e. p. 258, Arn., Lich. Jur. p. 198. Lecidea geminata Watn., 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 133. 


F. geminata (Fror.). 
Rh. geminatum KoERB., l. c. 

Spore bine. 

In rupe granitica prope Ceja (207) et Mamisson (256 pr. p.), in rupe 
gneissacea ad Terskol (377 pr. p.). 

F. confervoides (Mass.). 
Rh. confervoides Mass., 1. c. 

Sporæ singulæ. 

In rupe granitica prope Ceja (213 pr. p.), ad Urusbii (305 pr. p., 308 
pr. p., 209 pr. p., 310). Thallus areolis majoribus minoribusve, 

15. L. grandis (FLoERK.) Warn. 
L. petraea B. fuscoatra C. grandis FLOERK. in Fl. 1828 p. 690. Rhizocarpon grande 

Arn., Fl. 1871 p. 149, Lich. Jur. p. 198. L. petraea Nvr., Fl. 1870 p. 36, WarN., 


Adj. Lich. Lapp. p. 135, haud Lichen petraeus WULF. in Jacq. Coll. III. (1789) 
p. 116 (WiwrERBEL. 1787 p. 90, 150, conf. Arn., Zur Erinn. Wutr. p. 157). 


F. petraeiza (NxL.) Waın. 
L. petraeiza Nvr., Fl. 1879 p. 221, Hun, Addend. p. 217. 

Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (366 pr. p.). Thallus neque KHO 
nec CaCLO, reagens, medulla jodo cwrulescens. Paraphyses ramoso- 


connexæ. 
16. L. distincta (TH. Fr.) STIZENB. 
Lich. Hyperb. p. 47. Rhizocarpon distinctum Ta. Fr., Lich. Seand. p. 625, Arn., 
Lich. Jur. p. 200. L. «troalba v. fuscoatra b. dendritica Fror., Lich. Schles. (1829) 
p. 8, Exs. n. 172 B (teste Arn., l. c.), haud Verr. dendritica Horrm. L. confer- 
voides B. areolata SCHAER., Enum. Lich. Eur. (1850) p. 113 (teste Herr), haud 
L. areolata SCHAER., Lich. Helv. Spice. (1828) p. 127. L. atroalba a. ambigua 
NAEG. in Hepp, Flecht. Eur. (1853) n. 36, haud Biatora ambigua Mass., Ric. 
(1852) p. 124. 
Ad rupem gneissaceam in sylva ad Asau (356 pr. p.). In rupe arenaria 
ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula Taurica (80 pr. p.) — 
Paraphyses ramoso-connexæ, 


17. L. obscurata (Acn.) SCHARR. 
Wain., Adj. Lich. Lapp. II. p. 137. Rhizocarpon obscuratum Tu. Fr., Lich. Scand. 
p. 625. 
29x 


320 E. A. WAINIO 


Var. lavata (AcH.) Warn. 
L. e. p. 138. L. atroalba v. lavata (Acu.) Fr., Lich. Suec. Exs. n. 383, Nov. Sched. 
Crit. (1827) p. 18 (secund, specim. in mus. Paris.). 


In rupe moles glaciales Nenskra (424) parce fortuitoque lecta. 

18. L. badioatra FLOERK. 
Warn., Adj. Lich. Lapp. II. p. 127. Rhizocarpon badioatrum Tu. Fr., Lich. Scand. p. 613. 

F. vulgaris KogRB. 
Syst. Germ. p. 223, Wam., Adj. Lich. Lapp. p. 127. 

In rupe granitica ad Mamisson (265 pr. p.) et in rupe gneissacea in 
sylva ad Asau (353 pr. p.). 

19. L. (Catillaria) denigrata (Fn.) NyL. 
Lich. Lapp. Or. p. 149. Catillaria synothea TH. Fr. Lich. Scand. p. 577. Micarea 

denigrata HEpr., Krit. Bem. Lecan. p. 78 et 89. 

Ad corticem Fagi in Ischuat (446 pr. p.). Ad formam atypicam perti- 
net. Spore long. 0,01— 0,015, crass. 0,002— 0,0025 millim., {-septatæ et pr. p. 
simplices, rectæ, aut leviter curvatæ. Hymenium sordide smaragdulum vel 
olivaceum, KHO violascens. Paraphyses parce, ramosæ, parce ramoso- 
connexis. Thallus albidus, e granulis sparsis constans. Gonidia glome- 
rulosa, in pariete communi gelatinoso haud crasso inclusa. 


20. L. byssacea (ZwAckH) Warx. 

Biatora byssacea ZWACKH, Fl. 1862 p. 510 (Lich. Heidelb. p. 46), haud HawPE 
Linnea 1852 p. 711 (species dubia). Biatora prasina Herr, Flecht. Eur. n. 278 
(haud Fm.) L. erysiboides f. sordidescens Nyt. in NogRL, Bidr. Syd. Tav. Fl. 
(1870) p. 188. L. sordidescens Nyu., Fl. 1874 p. 312. L. prasiniza Nyu., Fl. 1874 
p- 312. L. prasina f. byssacea HEpr., Krit. Bem. Lecan. p. 77. 


Var. sordidescens (Nyu.) Wan. 
L. sordidescens NyL., l. c. 

Ad lignum Pini Tauricæ prope Wodopad Jalta in peninsula Taurica 
(46). Thallus gonidia flavovirescentia globosa glomerulosa, in pariete com- 
muni gelatinoso haud crasso inclusa, continens. Hymenium jodo intense 
cærulescens, dein violacee obscuratum, superne leviter sordidum, KHO 
violascens. Paraphyses parcæ, tenuissimæ, increbre ramoso-connexæ. 
Spore 8 : ne, distichæ, ovoideo-oblongæ, 1-septatæ aut pro parte simplices, 
long. 0,008— 0,010, crass. 0,0085—0,004 millim. 

91. L. (Psora) lurida (Sw.) Acn. 
Ta. FR. Lich. Scand. p. 413. Psora Arn., Lich. Jur. p. 149. 

In rupe calcarea ad ruinas areis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (26). Fertilis. 

29, L. ostreala (HorrM.) SCHAER. 

Ad corticem Pini prope Wodopad Jalta in peninsula Taurica (50). 
Fertilis. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA, 


93. L. (Biatora) rupestris (Scor.) AcH. 
Lichen rupestris Scor., Fl. Carn. II. (1772) p. 363 (exel. var. 2). Biatora Arn., Lich. 
Jur. p. 149. 


Var. irrubata Acn. 

Lich. Univ. (1810) p. 206 (Tm. Fr., Lich. Scand. p. 424). Lecanora irrubata NYL., 
Lich. Paris. p. 50. 

Ad rupem calcaream in valle Ardon (109 pr. p.). Excipulum tenuissi- 
mum et hypothecium gonidiis destituta. 

24. L. albohyalina (Nyu.) Tu. FR. 

Lich. Seand. p. 431. L. luteola var. albohyalina Nyu., Herb. Mus. Fenn. (1859) p. 89 
(secund. speeim. orig. e Sotkamo in mus. fenn, gonidia cystococcoidea, simplicia, 
apothecia alba, margine interdum distincto, paraphyses haud ramoso-connexe, 
et secund. annot. NYLANDERI spore simplices, long. 0,009—0,o12, crass. 0,003 millim. 
hymenium jodo ewrulescens, dein violaceo-obscuratum). L. meiocarpa NYL., Fl. 
1876 p. 577 pr. p., Waım., Adj. Lich. Lapp. II. p. 53. Cum variatione L. micro- 
coccae (KOERB.) sæpe commixta est, at paraphysibus ramoso-connexis, sporis 
l-septatis et gonidiis micareoideis glomerulosis hec sub microscopio facile 
distinguitur. 

Ad Polyporum in Adil-Su (410 pr. p.). Apothecia testaceo vel carneo- 
pallida (in hoc specimine jam primitus immarginata). Hymenium jodo 
persistenter cærulescens. Epithecium granulosum, pallescens. Paraphyses 
parcæ, neque ramosæ, nec connexæ, arcte cohærentes. Sporæ simplices, 
long. 0,007-—0,010, crass. 0,003 —0,004 millim. Conceptacula pyenoconidiorum 
nigricantia. Sterigmata brevissima, crassiuscula, simplicia. Pyenoconidia 
ellipsoidea, long. 0,0025—O,co:, crass. 0,0015 millim., apicibus rotundatis. 
Gonidia cystococcoidea, typica. 

25. L. fusca (ScHAER.) TH. FR. 

Lich. Scand. p. 435. Lichen muscorum WULF. in Jacq. Coll. IV. (1790) p. 232 (conf. 
Arn., Zur Erinn. Wurr. p. 161), haud Sw., Meth. Muse. (1781) p. 36 (Wzs., Spic. 
1778 p. 183, conf. TH. Fn. I. c. p. 354, 356). L. sanguineoatra Nvr., Lich. Lapp. Or. 
p. 143 (non sit L. sanguineoater WULF., I. c. III. 1789. p. 117, conf. Arn., I. c. p. 157). 


Var. persistens (Nvr.) Ta. Fr. 
L. e. p. 437, Waın., Adj. Lich. Lapp. II. p. 38. L. persistens Nvr., Fl. 1870 p. 34, 
Hur, Addend. p. 139. 


Supra muscos ad terram in sylva Asau (340). 

26. L. fuscorubens Nvr. 

Tu. Fr., Lich. Seand. p. 440. Biatora Arn., Lich. Jur. p. 158. 

Ad rupem calcaream in valle Ardon (109). Hymenium jodo levissime 
cærulescens, dein vinose rubens. Spore long. cire. 0,013 millim. Thallus 
distinctus, cinereovirescens, rimoso-areolatus. 

27. L. granulosa (Eunn.) Acn. 

Tu. FR, Lich. Scand. p. 442. 


322 E. A. WAINIO 


Ad lignum Pini in sylva ad Asau (329). 

98. L. uliginosa (Acx.) Nyt. 

Tu. FR, L c. p. 455 pr. p., Hepu., Krit. Bem. Lecan. p. 72 pr. p. 

29. XL. humosa (EHRH.) Warn. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 42. L. fuliginea Acu., Syn. Lich. p. 35, Nyu., Fl. 1879 p. 206, 
Hur, Addend. p. 136, Norrz., Herb. Lich. Fenn. n. 166. 

F. argillacea KREMPELH. 

Korrs., Parerg. p. 158, Wars. l. c. 

Ad terram humosam in sylva ad Asau (338). Paraphyses arcte cohæ- 
rentes, tenues. Hypothecium fuscescens, KHO non reagens. Spore long. 
0,012— 0,014, crass. 0,007 —0,008 millim. 

30. L. Tornoënsis Nvr. 

Lich. Scand. p. 465, TH. Fr., Lich. Scand. p. 464, Warw., Adj. Lich. Lapp. II. p. 46. 

Ad lignum putridum Pini in sylva ad Asau (318). Spore long. cire. 
0,028, crass. 0,014 millim. Gonidia protococcoidea, simplicia, guttulas oleosas 
continentia, membrana crassa. 

31. L. turgidula FR. 

BIATORA Arn., Lich. Jur. p. 153. 

F. typica Tu. FR. 

Lich. Scand. p. 470 (em.), Waın., L c. p. 48. 

Ad lignum Pini prope Wodopad Jalta (56 pr. p.). Hymenium superius 
olivaceo-smaragdulum, HNO, violascens. 

F: pityophila Sommerr., TH. Fr., l. c., Warw., l. c. 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (320). Hymenium superius cæru- 
lescens. 

32. L. lignaria (KognB.) Waïx. 

Biatora conglomerata b. lignaria KoERB., Syst. Germ. (1855) p. 204 (conf. Arn., Fl. 
1881 p. 184). Biatora lignaria Arn., Lich. Tirol XI (1873) p. 518. Biatora betu- 
licola KULLH. in Not. Soc. Faun. et Fl. Fenn. XI. (1871) p. 275 teste HEDL., 
Krit. Bem. Lecan. p. 63. L. plusiospora TH. Fm, Lich. Scand. (1874) p. 473, 
HEen1., 1. e. 

Ad corticem Rhododendri prope moles glaciales Ceja (199). Hypothe- 
cium dilute sordide fuscidulum. Excipulum jodo non reagens. Sporæ 
12: ns, long. 0,c07—0,010, crass. 0,008 millim., simplices. Apothecia livida, 
convexa, margine pallidiore, demum excluso. Ad f. betulicolam (KuLLH.) 
Hept., 1. c. fere pertinet, sed apotheciorum colore ab ea differt. 

33. L. symmicta Acn. (em.). 

HEpL., Krit. Bem. Lecan. p. 56. Lecanora Waın., Adj. Lich. Lapp. I. p. 160. 

F. symmictera (NyL.) WAIN. 

L. e. Lecanora symmictera Nvr., Fl. 1872 p. 249, Hun, Addend. p. 92, Arn., Lich. 
Jur. p. 121. 


ro 
us 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 32: 


Ad corticem Rhododendri prope moles glaciales Ceja (199 pr. p.) præ- 
cedenti parce immixta. Thallus CaCI,0, non reagens. 

34. L. sulphurea (Horrm.) Acn. 

Syn. Lich. p. 37 (excl. var), Hepu., Krit. Bem. Lecan. p. 55. Lecanora Tm. Fr., 
Lich. Scand. p. 258. Lecidea cireumdiluta Nyu., Fl. 1874 p. 11. 

Ad saxa arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (95). In hoc specimine thallus crassus, rimoso-areolatus, areolis 
verruculoso-inæqualibus. Excipulum ex hyphis radiantibus et anastomosan- 
tibus, membranis in KHO in gelatinam sat abundantem dissolutis, medie 
deficiens. Hypothecium sat tenue, strato gonidioso thalli impositum. Para 
physes ramoso-connexæ. 

35. L. marginata SCHAER. 

Lieh. Helv. Exs. (1828) n. 189, Lich. Helv. Spic. (1828) p. 146, 199, Enum. Lich. 
Eur. p. 115, Fe, Lich. Eur. Ref. p. 322, LxranT., Lich. Great Brit. 3 ed. p. 289. 
Lecidella KognB., Syst. Lich. Germ. p. 241. 

In rupe arenaria ad Mamisson (270, 295 pr. p.. Excipulum extus in 
margine æruginosum, ceterum albidum, ex hyphis radiantibus formatum, 
membranis crassitudine mediocribus, cellulis angustis. Hypothecium albi- 
dum. Epithecium æruginosum. Paraphyses simplices et pr. p. furcatæ, 
parce anastomosantes, in KHO facile disjuncte. 

36. L. armeniaca (D. C.) FR. 

Syst. Orb. Veg. (1825) p. 286, Tu. Fr., Lich. Scand. p. 532, Arn., Lich. Tirol XXI. 
p. 133, Hur, Addend. p. 203. L. spectabilis (FLOERK.) KoERB., Syst. Germ. p. 239. 

In rupe granitica ad Dschiper (479 pr. p. Areole thalli disperse, 
hypothallo bene evoluto separatæ, testaceæ aut stramineo-testaceæ, KHO 
rubentes, demum rimulosæ, haud rugosæ. Ad statum intermedium inter 
f. typicam Ta. Fr. et f. nigritam ScHAER. (KoEre., Syst. Lich. Germ. p. 240) 
pertinet. 

37. L. aenea Dur. 

In Fe. Lich. Eur. Ref. p. 108, Tu. Fm. Lich. Scand. p. 457, NYr., Prodr. Lich. 
Gall. p. 134. 

In rupibus granitieis ad Adisch (471) et Mamisson (255 pr. p.). Thalli 
medulla neque KHO, nec I reagens. Apothecia strato gonidiifero thalli im- 
posita. Excipulum in margine I non reagens, ex hyphis formatum radian- 
tibus, aére leviter disjunctis, gonidiis destitutum, KHO lutescens, dein 
rubescens, basi tenue hyphisque horizontalibus. Hypothecium album, jodo 
cærulescens, KHO non reagens. Epithecium rufofuscescens. Paraphyses in 
KHO facile disjunctæ, tenues, neque ramosæ, nec connexa, apice clavatæ. 
Spore 8 : ne, ellipsoideæ, long. 0,019— 0,015, crass. 0,005— 0,006 millim., api- 
- cibus rotundatis. | 


394 E. A. WAINIO 


38. L. (Eulecidea) atrobrunnea (Ram.) SCHAER. 

TH. Fr., Lich. Seand. p. 481. Lecidella Korrs., Syst. Lich. Germ. p. 239. 

In rupe granitica ad Mamisson (253), in saxis gneissaceis ad Kosch 
Asau in valle Terskol prope Elbrum (385, in Zw. Lich. Exs. n. 982), in rupe 
silacea (478) et argillaceo-schistosa (480) in valle Tschegem, in rupe 
gneissacea ad Asau (493) pr. p.). — Hypothecium superne fuscescens, in- 
ferne albidum. Paraphyses haud connexæ, arcte cohærentes. Sporæ long. 
0,007 — 0,009, crass. 0,005— 0,0035 millim. 

F. expallens Wars. — Thallus pallidus. 

In rupe ad Gurschevi (237). In hoc specimine sporæ sunt ellipsoideæ 
aut subglobosæ, long. 0,007— 0,009, crass. 0,005 millim. Medulla jodo cæru- 
lescens. N. 480 in hanc formam transit. 

39. L. fuscoatra (L.) Acn. 

TH. FR, Lich. Scand. p. 525, Wain., Adj. Lich. Lapp. II. p. 77. 

In rupe arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula 
Taurica (79). Thallus neque jodo, nec CaCLO, reagens. Intermedia est inter 
f. fumosam et f. opacam Watn., l. c. 

40. L. tenebrosa. Fro. 

In Zw. Lich. Exs. (1852) n. 134, Nyu., Prodr. Lich. Gall. p. 127, Tu. Fr., Lich. 
Scand. p. 540, Wain., Adj. Lich. Lapp. II. p. 87, Arn., Lich. Jur. p. 160. Leci- 
dea fuscoatra B. gibba WAHLENB., Fl. Lapp. (1812) p. 473, Acn., Syn. Lich. (1814) 


p. 12 (secund. specim. in Suecia lectum in herb. AcH.) quod nomen forsan 
restituendum. 


In rupe granitica ad Mamisson (254). A forma typica sporis oblongis, 
sæpe leviter curvatis tenuioribus differt. Nominetur var. Caucasica Wan. 
Thallus verrucoso-areolatus, 0,5—1 millim. crassus obscure cinereus. Apo- 
thecia innata, demum emergentia, margine nigricante, disco, nigro, nudo, 
opaco. Excipulum circ. 0,080— 0,025 millim. crassum, extus tenuiter fuligi- 
neum, intus albidum aut sordidum, ex hyphis tenuibus leptodermaticis 
irregulariter crebre contextis parum connatis aére disjunctis formatum, 
gonidiis destitutum. Hypothecium fuscescens, crassum, in medio apothecii 
usque in hypothallum continuatum. Hymenium superius smaragdulum aut 
æruginosum, jodo intense persistenter cærulescens. Asci clavati. Paraphy- 
ses laxe cohærentes, neque ramosæ, nec connexæ. Spore oblongæ, leviter 
curvate aut pr. p. recte, long. 0,014— 0,017, crass. 0,004— 0,05 millim. 
Conceptacula pyenoconidiorum albida, circa ostiolum cæruleo-fuliginea. 
Sterigmata brevia, tenuia, 1—2-cellulosa, simplicia aut parce ramosa, api- 
cibus pyenocondia efferentibus. Pyenoconidia bacilliformia, recta, long. 
0,007— 0,009, crass. vix 0,001 millim. Thallus superne parenchymaticus, cellu- 
lis minutis leptodermaticis rotundatis. Medulla KHO sordide flavescens. 


u 
NG 
ar 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 


41. L. goniophila FLoErk. 

Berl. Magaz. 1809 p. 311, Wam., Adj. Lich. Lapp. II. p. 90. Excipulum hujus speciei 
ex hyphis radiantibus formatum, cellulis oblongis aut ellipsoideis sat angustis. 

Var. incongrua (Nyu.) War. 

Sc ps 91. 

F. spathea (Acn.) Watn., I. c. — Thallus mediocris aut sat tenuis, sor- 
dide cinerascens, CaCLO, non reagens, KHO flavescens. Hypothecium al- 
bidum. Epithecium nigricans. 

Ad saxa gneissacea in sylva Asau (351 pr. p., 952, ad saxa silacea in 
valle Ardon (120 pr. p.). 

F. granulosa Arn. 

Waın., I. e. p. 92. Lecidella goniophila Amw., Lich. Tirol IV. (1869) p. 644. 

Thallus albidus. Epithecium cæruleo-smaragdulo-fuligineum. Ceterum 
sicut forma præcedens. 

Ad rupem gneissaceam in sylva Asau (353 PL.) 

F. diasemoides (Nyu.) Warn. 

L. c. p. 91. L. diasemoides Nvz., Fl. 1874 p. 11, Hun, Addend. p. 181. 

Thallus albidus aut sordidescens. Epithecium fuscescens aut fusco- 
fuligineum. Ceterum sicut forme precedentes, 

Ad saxa silacea in valle Ardon (120 pr. p.), ad saxa arenaria in Ma- 
misson (290), ad saxa vulcanica in sylva Asau (366 pr. p.). 

49. *L. latypiza Nyu. 

Fl. 1873 p. 201, Wam., Adj. Lich. Lapp. II. p. 92, Hun, Addend. (One VAS 

Ad saxa trachytica (303 pr. p., 304) et granitica (505 pr. p. 308 
pr. p., 309 pr. p.) in Urusbii, ad saxa granitica in Mamisson (263). In rupe 
arenaria ad Cienkoyski prope balneum Jalta. Ad formam epithecio ceruleo- 
smaragdulo-fuligineo instructam pertinet. Hypothecium fulvescenti-fusce- 
scens. Paraphyses laxe cohærentes, haud connexæ. Thallus bene evolutus, 
CaCl,0, non reagens, KHO flavescens. 

43. L. glomerulosa (D. C.). 

Nyr., Fl. 1872 p. 356, Waım., Adj. Lich. Lapp. II. p. 92. Patellaria D. C., Fu. FR., 
3 ed. II. (1805) p. 347. Lecidea parasema Arn., Lich. Jur. p. 165. 
F. achrista (Sommenr.) Warn. 
Ti. e. p. 93. 

Ad corticem (300) et lignum (301) Juniperi in Urusbii, ad corticem 
Fagi in Ischuat (447). Ad corticem Populi in Pendiko prope balneum Jalta 
in peninsula Taurica (59, 60, 61 rip). 

F. Laureri (Hepp) Warx. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 93. Biatora Laureri Hepp, Flecht. Eur. (1853) n. 4. L. elaeo- 
chroma 95. Laureri Tu. Fr., Lich. Scand. p. 544. 


Ad corticem Aceris Trautvetteri in Ischuat (433 pr. p., ad Azaleam 


326 E. A. WAINIO 


Ponticam in Pari (450). Ad corticem Populi in Pendiko prope balneum 
Jalta in peninsula Taurica (61 pr. p.). 
F. Wulfenii (Hepp) Wars. 
Biatora Wulfenii Herr, Flecht. Eur. (1553) n. 5. Lecidella Wulfenii KoERB., Parerg. 
p. 216. Lecidea elaeochroma 2. muscorum Tu. Fr., Lich. Scand. p. 545 (haud 
L. muscorum WULF., conf. Arn., Zur Erinn. Wurr. p. 161). 


Ad plantas destructas in Kosch Ismaél (413 pr. p.). 


A4. L. olivacea (Horrw.) Mass. 

Rie. p. 71 (Arn., Lich. Jur. p. 167). Biatora olivacea Herr, Flecht. Eur. (1853) n. 3. 
Lichen parasemus Acu., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 64 (secundum specim. 
Suecic. in herb. Acx.). Lecidea parasema Nyu., Fl. 1872 p. 551, Fl. 1881 p. 187, 
Wars., Adj. Lich. Lapp. II. p. 94, Hun, Addend. p. 177. 


F. limitata (Acu.) Warn. 
ie, 

Ad corticem Celtidis australis ad ruinas arcis Issar prope balneum 
Jalta in peninsula Taurica (n. 1). 

F. euphoreoides Waın. 
lusearp. 195; 

Thallus verruculosus, glaucescens, KHO (CaCl,0,) rubescens. 

Ad Polyporum in Adil-Su (408 pr. p.). 

45. L. neglecta. Nvv. 

Lich. Scand. p. 244, Tu. Fn, Lich. Scand. p. 524. Lichen segestria NECK., Meth. 
Muse. (1771) p. 1132, sed haud Acu., Lich. Suec. Prodr. p. 6 (secund. herb. Acn.). 

Supra muscos rupium in Mamisson (245) et prope moles glaciales 
Dschiper (417). Sterilis. 

46. L. melancheima Tuck. 

Syn. Lich. New Engl. p. 68, Fl. 1875 p. 63. L. elabens TH. Fr., Lich. Scand. p. 554. 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (326). 

47. L. sylvicola Fror. 

KoERB., Syst. Germ. p. 254, TH. Fr., Lich. Seand. p. 558, Warw., Adj. Lich. Lapp. 
II. p. 104. 

Ad saxa granitica prope moles glaciales Ceja (218). Apothecia inferne 
albida in hoe specimine. 

48. L. speirea Acn. 

Tu. Fr., Lich. Scand. p. 485, Watn., Adj. Lich. Lapp. II. p. 54. Lichen speireus ACH., 
Lich. Suec. Prodr. p. 59 (disco nudo in herb. Acu.). 

F. pruinosa Wars. — Disco apotheciorum pruinoso. 

In rupe syenitica prope moles glaciales Nenskra (424). Medulla thalli 
jodo cærulescens. Paraphyses parce ramoso-connexæ, maxima parte simpli- 
ces, arcte cohærentes. Spore long. 0,010—0,013, crass. 0,005— 0,006 millim. 
Apothecia thallo subimmersa. — Stirps Stenhammera (For. in Korn. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 327 


Syst. Germ. p. 221), species L. contiquae affines amplectens, excipulo ex 
hyphis irregulariter contextis sat leptodermaticis formato, apotheciis ma- 
jusculis, paraphysibus vulgo plus minusve ramoso-connexis ceterisque 
notis distinguitur. 

49. L. exornans (Arn.) Nvr. 

Fl. 1872 p. 358, Hur, Addend. p. 189. Lecidella wmbonata f. exornans Arn., Lich. 
Exs. (1867) n. 355, Lich, Tirol IV. (1869) p. 644, Lecidella exornans ARN., Tirol 
XIX. p. 279. 

In rupe calearea ad Mamisson (268). Medulla jodo leviter cærulescens. 
Excipulum extus tenuiter fuligineum, intus albidum. Hypothecium superne 
sordide pallidum, inferne albidum. Epithecium sordide olivaceo-fuligineum. 
Spore long. eirc. 0,010, crass. 0,006 millim. Apothecia disco nudo, umbonato. 
Margine tenuiore et umbone minore et reactione distinctiore thalli a 
L. umbonata (Hupp) differt, at forma solum sit hujus speciel. 

50. L. pantherina (Acn.) Tn. Fr. 

Lich. Seand. p. 491. 

Var. Achariana Wars. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 56. 

Thallus albidus, areolis planis. Apothecia nuda. 

In rupe granitica ad Ceja (212), in rupe argillaceo-schistosa ad Gur- 
schevi (239), in rupe arenaria ad Mamisson (279, 280 pr. p., 282, 293), ad 
saxa vulcanica in sylva ad Asau (368). 

51. L. lapicida (Acn.) Warn. 

Adj. Lich. Lapp. IL. p. 54. 

Var. declinans Nyı., Lich. Scand. p. 226. 

In rupe argillaceo-schistosa ad Gurschevi (238), in rupe arenaria ad 
Mamisson (274, 383 pr. p., 284, 285, 288, 289), in rupe argillaceo-schistosa 
ad Tschegem (481 pr. p.. Paraphyses increbre septatæ (apicem versus 
crebrius septatæ). 

F. ochromela Ac. 

WAIN., l.c. p. 55. 

In rupe arenaria ad Mamisson (286 pr. p., 297 pr. p.). Hypothecium 
superius fuscescens. Paraphyses septis circ. 4, cellulis elongatis, parce 
ramoso-connexæ (presertim basin versus), ramis anastomosantibus bre- 
vissimis (quare difficilius observantur). 

F. verrueifera Wars. 

L,.e. 

Thallus areolis convexis, haud ochraceis. 

In rupe arenaria ad Mamisson (292). Thallus KHO non reagens, 
medulla jodo cærulescens. Hypothecium superne fuscescens, inferne al- 
bidum. 


325 E. A. WAINIO 


Var. cyanea Acn. 

Wain., l. c. p. 56. 

Apothecia juniora tenuiter pruinosa, pro parte conferta contiguaque 
et angulosa, margine tenuissimo. Thallus sat crassus. 

In rupe granitica ad Urusbii (307 pr. p.). In rupe arenaria ad Fried- 
heim prope balneum Jalta in peninsula Taurica (76) forma thallo jodo 
passim non reagente, præsertim infra et circa apothecia reagens, epithecio 
smaragdulo-ceruleo-fuligineo, hypothecio superne dilute fuscescente. 

52. L. auriculata Ta. FR. 

Lich. Arct. (1860) p. 213, Lich. Scand. p. 499, Warw., 1. c. IL p. 63. 

Var. diducens (Nyu.) Ta. Fr. 

Lich. Seand. p. 499. Lecidea diducens Nyu., Fl. 1865 p. 145, Hun, Addend. p. 200. 

In rupe arenaria ad Mamisson (291), in rupe granitica prope Ceja 
[9T] pepe): 

53. L. Rhaetica Here. 

In Arn. Lich. Exs. n. 117, 359, Ts. Fr., Lich. Arct. p. 209, Nr., Fl.'1866 p. 371; 
Tu. Fr., Lich. Seand. p. 514, Arn., Lich. Tirol XXI. p. 135. Lecidella KoERB., 
Parerg. p. 207. 

Ad saxa arenaria in Mamisson (273). Sporæ membrana gelatinoso- 
incrassata, in KHO turgescente, ellipsoideæ, long. O,016— 0,021, crass. 
0,0310— 0,011 millim. Excipulum violaceo-fuscescens, ex hyphis irregulariter 
contextis formatum, strato tenui gelatinoso albido obductum. Epithecium 
fuligineum. Hymenium superius cyanescens auí passim violascens. Hypo- 
thecium tenue, albidum, strato excipulari fuscescenti impositum, jodo per- 
sistenter cærulescens. Paraphyses tenuissimæ, gelatinam abundantem per- 
currentes, bene ramos:e et ramoso-connex®. Hymenium jodo persistenter 
cærulescens. Thallus KHO non reagens, medulla jodo non reagente, ri- 
moso-areolatus. Apothecia sæpe aggregata contiguaque, disco nigro nudo, 
plano. 

54. L. macrocarpa (D. C.) Ta. Fr. 

Lich. Seand. p. 505, Waiw., Adj. Lich. Lapp. II. p. 66. L. confluens y. steriza ACH., 
Meth. Lich. (1803) p. 40, secund. specim. orig. in herb. AcH, (nomen antiquissi- 


mum sit hujus speciei). Patellaria macrocarpa D. C., Fl. Fr. ed 3. II. (1805) p. 347. 
L. platycarpa Acu., Lich. Univ. (1810) p. 173. 


F. contiqua (FR.) Wars. 
Bere or 

Ad saxa vulcanica in sylva ad Asau (364). — Paraphyses ramoso- 
connexæ, gelatinam abundantem, e membranis dissolutis paraphysium for- 
matam, percurrentes. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 329 


Trib. 14. ACAROSPOREE. 


1. Acarospora. 


1. A. chlorophana (WAHLENB.) Mass. 
TH. Fr., Lich. Seand. p. 208. 

In rupe silacea in valle Ardon (114). 

9. A. testudinea (AcH.) Waın. . 
Lich. Sibir. Merid. p. 12. Sporastatia Mass. Geneac. p. 9. Biatorella Tx. Fr., Lich. 

Seand. p. 403. Lecidea morio Nvr., Lich. Scand. p. 290, Hur, Addend. p. 207, 
STIZENB., Lich. Helv. p. 197 (haud D. C.). 

Var. pallens (Moxr.) Tu. Fr., L c. 

In rupe granitiea ad Dschiper (479 pr. p.) et in valle Tschegem (478 
pr. p.). Medulla CaCl,0,, addito KHO, leviter rubescens. 

3. A. badiofusca (Nyu.) Tu. FR. 

Lich. Arct. p. 90, Lich, Seand. p. 211. Lecanora Nvr. Herb. Mus. Fenn. p. 211. 

Var. lepidioides Wars. — Thallo squamoso-areolato, areolis planis 
aut planiusculis, testaceis, margine atro, magis evoluto a specimine origi- 
nali A. badiofuscæ differt. 

Ad rupem graniticam una cum Placodio elegante prope Urusbii (506 
pr. p.. Thallus sicut in A. glaucocarpa. Apothecia innata, demum elevata 
flexuosaque. Discus dilatatus, latit. cire. 1— 1,5 millim. sanguineo-ater. 
Margo apotheciorum tumidulus, ater, nitidulus, integer. Excipulum habitu 
lecideinum, sed revera thallodes, ex areola thalli formatum, extus fuligi- 
neum, intus aérem inter hyphas et passim etiam gonidia continens. Hypo- 
thecium albidum, sat crassum, strato gonidioso impositum, jodo leviter 
cærulescens. Epithecium sanguineo-rufescens. Hymenium jodo persistenter 
cærulescens. Paraphyses haud ramoso-connexæ. Spore long. 0,0055-—0,005, 
crass. 0,0017— 0,002 millim., numerosissime. 

4. A. glaucocarpa (WAHLENB.) KoERE. 

In rupe calcarea ad Issar prope balneum Jalta in peninsula Tau- 
rica (31). 

9. A. oligospora (Nyu.) ARN. 

Lich. Jur. p. 101. Lecanora oligospora Nyu. in Bot. Not. 1853 p. 162. Acarospora 
glebosa KoERB., Syst. Germ. (1855) p. 156, Tu. Fr., Lich. Scand. p. 214. 

In rupe arenaria prope balneum Jalta (Friedheim) in peninsula 
Taurica (75 pr. p.). Spore 16:na—24:ne, long. 0,015—0,o15, crass. 
0,007— 0,006 millim. Hymenium et hypothecium jodo persistenter cæru- 
lescunt. 


6. A. fuscata (SCHRAD.) ARN. 
Lich. Jur. p. 101. 


330 E. A. WAINIO 


Var. smaragdula (WAHLENB.) Wars. 

In rupe granitica inter Ceja et Rekom (213 pr. p.), in rupe trachytica 
ad Urusbii (303 pr. p.). 

7. *A. discreta (AcH.) Tn. FR. 

Lich. Seand. p. 217. 

Ad saxa gneissacea in sylva ad Asau (251 pr. p.). Hymenium jodo 
intense cerulescens, dein vinose rubens. Spore numerosissime, long. 
0,006 — 0,004, crass. 0,002 millim. 

8. A. impressula Ta. Fr. 

Lich. Scand. p. 214. 

In rupe arenaria ad villam Glagoljeff prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (71 pr. p.). Hymenium et hypothecium jodo persistenter cæ- 
rulescunt. 

9. A. Lapponica (Acn.) TH. Fr. 

Lich. Seand. p. 218. 

In rupe arenaria ad Mamisson (295 pr. p., 296 pr. p., 297 pr. p.), una 
cum Lecanora glaucoma v. bicincta, L. polychromate et Lecidea mar- 
ginata. 


2. Sarcogyne. 


1. S. eucarpoides Wars. n. sp. 

Habitu omnino similis S. clavo (D. C.) Arn., at hypothecio albido 
pallidove ab ea differens. 

In rupe granitica ad Ceja (209). Thallus solum infra apothecia 
distinetus, gonidia globosa continens. Apothecia vulgo aggregata, cire. 
1,5—2 millim. lata, elevata, basi constricta, primum concava, demum disco 
planiusculo, ambitu demum sæpe flexuoso aut lobato, margine atro, crasso, 
rugoso rimosove, disco rufo, nudo. Excipulum exterius sive amphithecium 
apothecia inferne obducens extus fusco-fuligineum, intus albidum, ex hy- 
phis tenuibus leptodermaticis, in parte exteriore excipuli conglutinatis, in 
cellulas rotundatas divisis, in parte interiore magis irregulariter creberrime 
contextis, aérem parce inter hyphas continens, granulis flavis parcis, quæ 
facile pro gonidiis habentur, et materiis aliis granulosis albidis instructum. 
Perithecium proprium marginem proprium apothecii formans, ex hyphis 
radiantibus conglutinatis formatum, in hypothecium transiens, in margine 
sat late fusco-fuligineum, ceterum albidum vel passim pallescens. Hypo- 
thecium albidum vel pallidum. Epithecium dilute rufescens, strato gelati- 
noso amorpho docolore obductum. Paraphyses in KHO sat facile disjunctæ, 
increbre septatæ, haud ramoso-connexæ. Hymenium et hypothecium sub- 
hymeniale jodo persistenter cærulescentia. Spore numerosissimæ, ellipsoi- 
dew aut oblongæ, long. 0,003— 0,004, crass. 0,0015— 0,0017 millim. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 331 


2. S. simplex (Dav.) Nvr. 
Etud. Lich. Alg. (185%) p. 337. Biatorella simplex var. strepsodina TH. Fr., Lich. 
Scand. p. 408. Lichen simplex Dav.in Trans. Linn. Soc. II. (1794) p. 283 (secund. 
specim. orig. e Cambria a SM. missum in herb. AcH.). 


In rupe granitica inter Ceja et Rekom (211 pr. p.) parce fortuitoque 
lecta. Excipulum fuscofuligineum. Hymenium jodo dilute rubescens, ad 
margines primum cærulescens. Hypothecium pallidum, jodo cærulescens. 
Paraphyses tubulo tenuissimo gelatinam firmam percurrentes. Sporæ ob- 
longæ, long. 0,003, crass. 0,001 millim. 

3. S. privigna Korres. 

Syst. Germ. p. 266 (excl. var.), haud Lecidea privigna Acn., Meth. Lich. p. 49 


(secund. herb. Acn.) Lecanora Nvr. Fl. 1873 p. 69, Crome., Mon. Brit. Lich. 
p. 489. 


In rupe ealearea in valle Jalta prope ruinas arcis Issar in peninsula 
Taurica (37.) Apothecia disco subnudo aut primum tenuissime pruinoso, 
margine tenuissime pruinoso aut denudato. Excipulum simplex, latere 
fusco-fuligineum, ex hyphis radiantibus conglutinatis formatum, basin 
versus albidum hyphis irregulariter contextis, aëre et materiis varlis dis- 
junctis. Hypothecium albidum et hymenium jodo persistenter cærulescentia. 
Epithecium tenue rufescens, KHO non reagens. Paraphyses haud ramoso- 
connexæ, sat tenues, apice leviter clavatæ, sat crebre aut increbre septatæ, 
gelatinam sat firmam distinctam percurrentes. Spore long. 0,003—0,005, 
crass. 0,0015 millim., oblongæ. Thallus calcareus, albido-glaucescens. Go- 
nidia pleurococcoidea. Apothecia strato gonidiis destituto imposita, thallo 
calcareo semi-immersa in hac forma Taurica Wain. 


3. Thelocarpon. 

1. Th. epibolum Nyt. 

Fl. 1866 p. 420, Wain., Adj. Lich. Lapp. II. p. 198. 

Supra Peltigeram aphthosam in sylva ad Asau (347). Excipulum go- 
nidia ellipsoidea aut globosa membrana tenui instructa (leptogonidia) con- 
tinens, periphysibus destitutum. Paraphyses 0,001—- 0,0005 millim. crassæ, 
haud ramosæ, ascos breviores, gelatinam hymenialem laxe percurrentes. 
Asci ventricosi, apicem versus attenuati. Hymenium jodo non reagens. 
Spore ellipsoideæ aut oblongæ, long. 0,005—0,006, crass. 0,002— 0,005 mil- 
lim., apicibus haud incrassatis. — Genus Thelocarpon ad Discolichenes 
pertinet, quod optime in Th. impressello observatur. In hac specie margo 
excipuli ex hyphis radiantibus formatum, exeipulum in parte inferiore 
gonidia continens, discus planus, distinetus, impressus, periphyses haud 
evolutæ. Biatorellae proxime est affine, ut cel. J. Remee (Abh. Flecht. 
IV. p. 204) rite observavit. 


wo 
JU 
Lo 


E. A. WAINIO 


Trib. 15. GYALECTEA. 
1. Gyalecta. 


1. G. cupularis (EHRH.) Fn. 
Korrs., Syst. Lich. Germ. p. 172, Tu. FR, Lich. Arct. p. 140, Arn., Lich. Münch. 
p. 64, Lich. Jur. p. 133, Hepp, Flecht. Eur. n. 142, ZwacxH, Lich. Exs. n. 1129. 
Ad plantas destructas in Tschegem (487). Spor: 8 : ne, murales, long. 
0,016— 0,018, crass. 0,008—0,010 millim. Hymenium jodo dilute cærulescens, 
dein fulvescens. Gonidia chroolepoidea, cellulis 0,020— 0,010 millim. crassis, 
membrana sat crassa. 
9, G. foveolaris (Acn.) Korre. 
Syst. Germ. p. 172, TH. Fg, Lich. Arct. p. 138, Nvr., Lich. Seand. p. 190, Watn., 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 5. 
Var. Gaucasica Wars. — Spore 3-septatæ, raro nonnulle demum 
septa una longitudinali. 
Supra museos destructos in Mamisson (240). Habitu omnino G. fo- 
veolari similis. Spore long. 0,015— 0,022, crass. 0,006—0,009 millim. Gonidia 
chroolepoidea, cellulis 0,012 — 0,016 millim. crassis, membrana sat crassa. 


Trib. 16. DIPLOSCHISTEÆ. 


1. Diploschistes. 
1. D. ocellatus (Vic) Norm. 


Magaz. for Naturvidensk. VII. (1853) p. 232. Urceolaria ocellata KoERB., Syst. Germ. 
p. 169, Nvr., Prodr. Lich. Gall. p. 95, Hun, Addend. p. 333. 

In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (14 pr. p.) Thallus superne et intus KHO lutescens et demum 
rubescens, CaCI,0, non reagens. 

9. D. scruposus (L.) Norm. 

L. e. Urceolaria seruposa TH. Fr., Lich. Scand. p. 302, Wam., Adj. Lich. Lapp. I. 
p. 181. Arn., Lich. Jur. p 136, Hur, Addend. p. 125. 

In rupibus prope moles glaciales Nenskra (422, 424 pr. p.) In rupe 
arenaria ad Cienkowski prope balneum Jalta in peninsula Taurica (92). 
Thallus superne et intus CaCl,O, rubescens. Medulla jodo e:erulescens. 


B) GRAPHIDEÆ. 


1. Graphis. 
1. Gr. scripta (L.) Act. 
Lich. Univ. p. 265, Leienr., Lich. Great. Brit. 3 ed. p. 428, FrAGEY, Fl. Lich. Franche- 
Comté p. 508. 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 333 


Ad corticem Aceris pseudoplatani inter Bezingi et Naltschik (488). 
Ad subg. Scolaecosporam sect. Eugraphidem pertinet. Perithecium fuligi- 
neum, dimidiatum, basi deficiens, thallo immersum aut superne leviter 
denudatum, labiis conniventibus, subpruinosis aut fere nudis. Discus rime- 
formis aut leviter dilatatus, pruinosus. Spore 7—9-septatæ, loculis lenti- 
cularibus, decolores aut morbose obscuratæ, jodo violascentes, 8 : nz, long. 
0,033— 0,040, crass. 0,008 —0,010 millim. Epithecium fuscofuligineum. 


2. Opegrapha. 
1. O. subsiderella Nvr. 
In Hur, Addend. p. 252. O. vulgata v. subsiderella Nvr., Lich. Scand. p. 255. 
Ad corticem Querci prope ruinas arcis Issar in viciniis balnei Jalta 
in peninsula Taurica (8). Sporz long. 0,016— 0,025, crass. 0,0025— 0,003 mil- 
lim., gelatina indutæ, 5- aut 6- aut 7-septatæ, loculis sat equalibus. Hyme- 
nium jodo vinose rubens. Pyenoconidia obtuse fusiformia, curvata, long. 
0,003— 0,005, crass. 0,0015— 0,002 millim., nonnulla etiam multoties longiora 
in eodem conceptaculo. 
2. O. pulicaris (Lramrr.) WAIN. 
Lichen scriptus B. pulicaris LIGHTF., Fl. Scot. II. (1777) p. 801, Horrm., Enum. Lich. 
(1784) p. 14, tab. III fig. 2, £. Graphis curvula Exru., Fl. Crypt. (1793). n. 253 
(in mus. Berol). Opegrapha veria PERS, Ust. Ann. Bot. (1794) p. 30, Armqu. 


Skand. Schism. Opegr. p. 15, Warw., Adj. Lich. Lapp. II. p. 15, Arn., Lich. Jur. 
p. 214, Lieh. Münch. p. 100. 


Ad corticem Juniperi prope ruinas arcis Issar in viciniis balnei Jalta 
in peninsula Taurica (13, 9 pr. p.). Discus demum spe apertus. Perithe- 
cium integrum, inferne crassum, fuligineum. Spore 8:næ, subovoideo- 
fusiformes, apicibus obtusis, decolores, 5-septatæ, cellula tertia ex apice 
superiore duplo aut fere duplo reliquis longiore, long. circ. 0,021— 0,024, 
crass. 0,007 —0,008 millim. Pycnoconidia ellipsoidea aut oblonga, recta, long. 
0,003—0,002, crass. 0,001 millim. 


3. Chiodecton. 

9. Ch. subrimatum (Nyu.) Wat. 
Platygrapha subrimata Nyu. in Loska, Lich. Univ. (1885) n. 88, Fl. 1886 p. 253. 

In cortice Juniperi vetuste circa ruinas arcis Issar prope balneum 
Jalta in peninsula Taurica (Lozka, Lich. Univ. n. 88, It. Cauc. 9 pr. p.). — 
Thallus soredioso-granulosus, dispersus, albus. Pseudostromata excipuli- 
formia, parum elevata, ex hyphis crebre contextis formata, gonidiis instrueta, 
apothecia subsolitaria continentia, vulgo crebre disposita. Perithecium long. 
0,8— 0,2, crass. 0,2—0,15 millim., labiis conniventibus, superne fusco-fuligi- 
neis denudatisque, inferne albidis pallidisve, basi tenuissimum albidumque 


: 99 
Természetrajzi Füzetek. XXII. köt, 23 


394 E. A. WAINIO 


aut fuscescens aut deficiens. Discus rimæformis, nigricans aut albidum. 
Epithecium pallidum aut decoloratum. Hymenium jodo vinose rubens. 
Hypothecium jodo cærulescens. Asci clavati, membrana tota leviter incras- 
sata. Spore fusiformes, apicibus obtusis, rectæ aut leviter curvatæ, 3-septa- 
tæ, cellula mediana superiore reliquis paullo longiore, demum pallido- 
fuscescentes, long. circ. 0,018 («0,21»), crass. 0,004 («0,0035») millim. Gonidia 
chroolepoidea, cellulis eire. 0,016— 0,01? millim. crassis. 


4. Arthonia. 

1. A. mediella Nvr. 

Lich. Seand. p. 259, Arwqu., Arth. Scand. p. 30, Warw., Adj. Lich. Lapp. II. p. 155, 
WILLEY, Syn. Arth. p. 35. 

Ad corticem Ulmi prope Ceja (153 pr. p.) parce fortuitoque lecta. 
Paraphyses fusco-capitate. Spore 3-septate, cellulis sabæqualibus, at cellula 
secunda superiore reliquis paullo longiore. 

9. A. exilis (FLOERK.) WAIN. 

Adj. Lich. Lapp. II. p. 160. Coniangium exile Arn., Lich. Jur. p. 208, Lich. Münch, 
p. 98. A. vagans Aumau., l c. p. 50. 
Var. dispuncta (Nvu.) Wars. 
Tiz^6.- p.63: 

F. hypothecio sordide pallido ad ramos Abietis Nordmannian: prope 
Gurschevi (225 pr. p.) parce fortuitoque lecta. Thallus distinctus. 

Var. tenellula (Nvy.) Warn. 

Tes pi 161; 

Ad Celtidem australem prope ruinas arcis Issar in viciniis balnei 

Jalta in peninsula Taurica (7 pr. p.). 


5. Xylographa. 
1. X. parallela (Acx.) Fr. 

Tg. FR. Lich. Scand. p. 638, Warn., Adj. Lich. Lapp. II. p. 147, Arn., Lich. Jur. 
p. 221, REINKE, Abhandl. Flecht. p. 155. 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (225 pr. p., 228). 
2. X. minutula Koërs. 

Parerg. p. 276, Wars., 1. c. p. 148. 

Ad lignum Pini in sylva ad Asau (316 pr. p.) et prope Ceja (161 pr. p.) 
Naevia punctiformis (AcH.) Waïx. 

Etud. Brés. II. p. 151. Arthonia AcnH., Lich. Univ. p. 141 pr. p., Arwqvu., Arth. 
Scand. p. 42 pr. p., Wars., Adj. Lich. Lapp. II. p. 203 (exel. A. microscopica 
EHrn.), Arn., Lich. Jur. p. 203, Lich. Münch. p. 97, WiLLEy, Syn. Arth. p. 41 pr. p., 

. REHM in RABENH. Kryptogamen-Fl. III. p. 435. 


Ad corticem Celtidis australis prope ruinas arcis Issar in viciniis 


co 
co 
Qt 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 


balnei Jalta in peninsula Taurica (3 pr. p.). Ad fungos pertinet. Mycelium 
gonidiis destitutum. Apothecia rotundata aut oblonga. Epithecium sma- 
ragdulum aut olivaceo-smaragdulum. Paraphyses ramoso-connexæ, apice 
smaragdulo - capitate. Spore 4-septate, 3-septatis immixtæ, long. 
0,015—0,018, crass. 0,0066—0,007 millim., cellulis subæqualibus, decolores vel 
demum pallide. 
Naevia varians (Dav.) Warx. | 
Lichen varians Dav. in Trans. Linn. Soc. II. p. 284 pr. p. Arthonia varians WILLEY, 
Syn. Arth. p. 49. Celidium varians Ream in RABEnn. Kryptogamen-Fl. III. p. 428, 
ZoPr, Hedwigia 1896 p. 333. Arthonia glaucomaria NYL., Syn. Arth. (1856) p. 98 
pr. p., ALMQU., Arth. Scand. p. 59. 


Supra apothecia Lecanore sordide ad Mamisson (278). Ad fungos 
pertinet. Hymenium jodo dilutissime cærulescens, dein vinose rubens. 
Hypothecium albidum, jodo vinose rubens. Asci pyriformes, membrana 
apicem versus incrassata, poro apicali lato clauso. Spore long. 0,013— 0,015, 
crass. 0,005 —0,006 millim., 8 : ne, ovoideæ aut ovoideo-oblongæ, 3-septatæ, 
decolores. 


- C) CONIOCARPEÆ. 


Trib. 1. CALICIEÆ. 
1. Acolium. 


1. A. viridescens (LILIEBLAD) WAIN. 

Lichen viridescens LILJEBLAD, Utkast Sverig. Fl. (1792) teste Acx., Lich. Suec. Prodr. 
p. 67. L. atrovirens A. viridescens LILJEBLAD, Il. c. ed. 2 (1798) p. 416. L. tigillaris 
Acn., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 67. Trachylia tigillaris FR., Scan. p. 282. 
Acolium tigillare Mass., Mem. Lich. p. 150. 


Ad lignum Pini in Asau (914). 


9. Calicium. 
1. C. viride Pers. 

In Ust. Ann. Bot. 7 St. (1794) p. 20 (conf. Nvr., Syn. Lich. p. 153), haud Fr., Lich. 
Eur. Ref. p. 386, 389. C. hyperellum Acn., Lich. Suec. Prodr. (1798) p. 85 pr. p. 
(secund. herb. Acu.), Nvr., l. c. p. 152. 

Ad corticem Pini Tauricæ prope Wodopad Jalta in peninsula Taurica 

(49 pr. p.). 

2. C. trabinellum Acn. 
Ad lignum Pini in sylva ad Asau (319) et prope Ceja (161 pr. p.). 
3. C. glaucellum Aon. 


Meth. Lich. (1803) p. 97 (exel. 8.). C. claviculare s. C. glaucellum Acn., Lich. Univ. 
p. 236 (secund. herb. Acn). C. curtwm Bonn. Lich. Brit. (1816) p. 148. 


23* 


336 E. A. WAINIO 


Var. denigrata Wain., Adj. Lich. Lapp. I. p. 95. 
Ad lignum Pini prope Wodopad Jalta in peninsula Tauriea (56.). 
A. C. chrysocephalum Acn. 
Ad corticem Pini Tauricæ prope Wodopad Jalta in peninsula Tau- 
rica (47). 
5. G. einereum PERS. 
Ic. Deser. Fung. (1799) p. 38. C. trichiale Acu., Lich. Univ. (1810) p. 243 pr. p. 
Var. Schaereri (De Nor.) WAIN. 
Cyphelium Schaereri De Nor., Framm. Lich. (1846) p. 19. C. trichiale var. cinereum 
Nyr., Syn. Lich. p. 149. 
Ad corticem Abietis Nordmannianæ in Ischuat (441). Ad corticem 
Pini Tauricæ prope Wodopad Jalta in peninsula Taurica (48 pr. p., 
49 pr. p.). 
6. C. stemoneum Acn. 
Ad corticem Abietis Nordmannianæ in Ischuat (440). 
Mycocalieiwm parielinum (Acn.) Waïx. 
Etud. Brés. II. p. 182, REINKE, Abh. Flecht. III. p. 84. Calicium Acn. 
Var. major (Nyr.) Wars. 
Calicium parietinum var. majus NYL. in Norru., Bidr. Syd. Tav. Fl. (1870) p. 173, 
WarN., Adj. Lich. Lapp. I. p. 95. 
Ad lignum Pini prope Ceja (162). 
Var. minutella (Acn.) WAIN. 
Etud. Brés. II. p. 182. 
Ad lignum Ulmi prope Ceja (163). — Ad fungos hoc genus pertinet. 


II. PYRENOLICHENES. 


1. Dermatocarpon. 
1. D. (Entosthelia) miniatum (L.) Tr. Fn. 
Lich. Arct. p. 253. Endocarpon Acu., Lich. Univ. p. 302, Arn., Lich. Jur. p. 234. 
Ad rupem silaceam in valle Ardon (124), in rupe calcarea inter Be- 
zingi et Naltschik (491). Gonidia pleurococcacea. — Prope Tiflis leg. STEWEN 
(Endocarpon glaucum Acx., Lich. Univ. p. 302, secund. specim. in 
herb. Acn.). 


2. D. (Placidium) monstrosum (SCHAER.) WAIN. 

Endocarpon tephroides B. polythecium REICHENB. et Scuus., Lich. Exs. (1822) n. 6, 
Fl. 1824 p. 369 (haud Acn.). Parmelia Schaereri (CHAILL.) Fr, Lich. Eur. Ref. 
(1831) p. 106 (exel. apoth.). Verrucaria Schaereri Nyu., Exp. Pyrenoc. p. 19. 
Endocarpon miniatum à. monstrosum SCHAER., Lich. Helv. Spic. (1833) p. 349. 
Endopyrenium monstruosum KORRB., Parerg. p. 304. Placidium monstrosum ARN. 
Lich. Jur. p. 938. 


1 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 33 


In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
sula Taurica (32, 45 pr. p.) 
3. D. (Endopyrenium) trachylicum (Hazsı.) Warn. 
Endopyrenium trachyticum HazsL. in RABENH. Lich. Eur. (1861) n. 541, Kryobl. 
Eperj. Fl. (1862) p. 7, KogrB, Parerg. p. 305. Endocarpon Losxa, Lich. Univ. 
n. 45, ZwackH, Lich. Exs. n. 807. 
Supra saxum gneissaceum in valle fluminis Ardon (Losxa, It. Cauc. 
119 pr. p., Lich. Univ. n. 75). 


9. Verrucaria. 


1. V. lecideoides (Mass.) Herr. 

Flecht. Eur. (1860) n. 682, KoERB., Parerg. p. 376, Hun, Addend. p. 275, 280. Throm- 
bium Mass., Ricerch. (1852) p. 157. Catopyrenium Arn., Lich. Jur. p. 244. V. am- 
phibola Nyr., Etud. Alg. (1854) p. 340, Prodr. Gall. p. 180, Hux, Addend. p. 275. 

F. hypothallina Wars. Hypothallo nigro bene evoluto. 

In rupe calcarea prope ruinas arcis Issar in viciniis balnei Jalta in 
peninsula Taurica (36). Gonidia pleurococcoidea. Periphyses constricte arti- 
culate. Gelatina hymenialis jodo ewrulescens, dein violascens. Spore long. 
0,018—O,025, crass. 0,0055—0,009 millim. 

2. V. fuscula Nvr. 

Collect. Lich. (1852) p. 12, Hux, Addend. p. 277, Lich. Exot. p. 281. V. areolata 
Nyr., Etud. Lich. Alg. (1854) p. 340, Prodr. Gall. p. 130. 

Thallus squamuloso-areolatus, areolis circ. 0,5—1 millim. latis, an- 
gulosis, contiguis, adpressis adnatisque, fuscis, opacis, planis, apothecia 
solitaria continentibus aut sterilibus, circ. 0,2— 0,5 millim. crassis. Apothe- 
cia vulgo ostiolo leviter umbonato-prominente, nigricante. Perithecium 
parte superiore fuscofuligineum, ceterum passim pallidum. Nucleus circ. 
0,200 millim. latus, gelatina hymeniali jodo dilute cærulescente, dein vio- 
lascente. Paraphyses haud evolutæ. Periphyses circa ostiolum evolutæ. 
Asci clavati, membrana tenui. Spore 8: ne, distichæ, decolores, simplices, 
ellipsoideæ vel subgloboso-ellipsoideæ, long. 0,009— 0,011, crass. 0,006— 0,008 
millim., guttulas oleosas paucas continentes. Gonidia pleurococcoidea, 
diam. 0,012— 0,016 millim. Habitu subsimilis est Acarosporæ impressulæ. — 


2 


In rupe calcarea prope ruinas arcis Issar in peninsula Taurica (38). 
3. V. aethiobola Acx. 
Meth. Lich. Suppl. (1803) p. 17, Warw., Adj. Lich. Lapp. II. p. 173. 


Var. cataleptoides (Nxz.) Warn. 
L. e. p. 176. V. margacea v. cataleptoides NYL., Prodr. Lich. Gall. p. 182. Lithoicea 
cataleptoides Arn., Lich. Jur. p. 243. 
In rupe calcarea ad ruinas arcis Issar prope balneum Jalta in penin- 
Sula Taurica (33). Sporæ long. 0,011— 0,022, crass. 0,010— 0,012 millim. Gela- 


33 


[6,0] 


E. A. WAINIO 


tina hymenialis jodo levissime violascens, hypothecium jodo dilute cæru- 

lescens. Anaphyses evolutæ. Gonidia pleurococcacea. 

Var. lepidioides Wain. 

Thallus areolis dispersis, margine sæpe crenulatis, squamæformibus, 
partim subadscendentibus, cire. 0,2—0,5 millim. latis, fusco-pallescentibus, 
hyphothallo tenui nigricante. Ad rupem gneissaceam in valle Ardon (123). 
Habitu valde insignis est, at in v. cataleptoidem transit. Perithecium fuli- 
gineum, integrum, fere æqualiter incrassatum, globosum. Paraphyses haud 
evolute. Spore long. 0,016— 0,022, crass. 0,007 millim. 

Var. petrosa Acn. | 
Lich. Univ. p. 292, Watn., Adj. Lich. Lapp. II. p. 176. V. hydrela Herr, Flecht. 

Eur. n. 435 (haud Acu., conf. Waın., l. c.). 

Ad saxa granitica in rivulo prope Mamisson (266). 

4. V. fusca Pers. 

In Acn. Lich. Univ. p. 291, Nvr., Lich. Scand. p. 271, Losxa, Lich. Hung. p. 104. 
V. nigrescens *V. fusca Nyu., Obs. Lich. Pyr. Or. p. 60, Hux, Addend. p. 276. 
Lithoicea fusca Arn., Lich. Jur. p. 245. 

Ad tegulas in Kertsch (107 pr. p., 108 pr. p.) in peninsula Taurica. 
Thallus olivaceus, opacus, minute areolato-diffractus vel areolatus. Peri- 
thecium depresso-subglobosum, 0,340 millim. latum, fuligineum aut fusce- 
scens, integrum, inæqualiter incrassatum, basi aut latere interdum tenue, 
amphithecio thallino obductum, apice anguste denudatum. Nucleus circ. 
0,240— 0,140 millim. latus, jodo violascens. Paraphyses haud evolutæ. 
Spore long. 0,018—0,o3e, crass. 0,008— 0,01? millim., decolores, simplices, 
ellipsoideæ aut oblongae. Gonidia pleurococcacea (diam. circ. 0,007 millim.). 

5. V. viridula (SCHRAD.) Acn. 

Lich. Univ. p. 675, Hepp, Flecht. Eur. n. 91. V. nigrescens *V. viridula Nyu., Lich. 
Scand. p. 271. Lithoicea viridula Arn., Lich. Jur. p. 242. 

Ad tegulas in Kertsch (108 pr. p. in peninsula Taurica. Thallus 
areolato-diffractus, cinereo-virescens vel cinerascens, opacus. Perithecium 
fuligineum, basi fusco-pallescens, amphithecio thallino obductum, apice 
denudatum. Nucleus depresso-subglobosus, circ. 0,20 millim. latus. Para- 
physes haud evolutæ. Spore» 8 : nee, decolores, simplices, ellipsoeidæ aut 
oblongæ, long. 0,016— 0,022, crass. 0,007— 0,011 millim. 

6. V. acrotella Acn. 

Meth. Lich. p. 123. Verrucaria papillosa f. acrotella Arn., Lich. Jur. p. 254. 

Ad tegulas in Kertsch (107 pr. p.) in peninsula Taurica. Perithecium 
depresso-hemisphæricum, basi dilatatum, fuligineum, dimidiatum, inferne 
albidum aut passim tenuissime fuscescens. Paraphyses in gelatinam dif- 
fluxæ, striis paucis tenuissimis indicate. Periphyses evolutæ, breves. Sporæ 
simplices, decolores, polystichæ, ellipsoideæ aut oblonge, long. 0,017— 0,020, 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 339 


crass. 0,007— 0,01 millim. Gelatina hymenialis jodo dilute violascens. Go- 
nidia globosa. 

7. V. calciseda D. C. 

Fu. Fr. ed. 3 II. (1805) p. 317, Hepp, Flecht. Eur. n. 428, KoERB., Parerg. p. 363, 
Arn., Lich. Jur. p. 251, Lich. Münch. p. 111. 

Ad rupem caleaream in valle Ardon (110 pr. p.) Apothecia inter- 
dum vertice radiatim fisso. Perithecium fuligineum, basi pallidum. Sporæ 
8 : ne, ellipsoideæ, incolores, distichæ, long. 0,014— 0,018, crass. 0,009— 0,010 
millim. Haud est omnino typica, et solum parce lecta. 

V. marmorea (ScoP.) ARN. 

Zur Erinn. WuLr. (1882) p. 147, Lich. Jur. p. 246. Lichen marmoreus Scor., Fl. 
Carn. ed. 2 IL. (1772) p. 367, Wurr. in Jacq. Coll. II. (1788) p. 178, tab. 13, 


fig. 1. Verrucaria purpurascens Horrw., Pl. Lich. (1790) p. 74, KoERB., Parerg. 
p. 362. V. Hoffmanni Herr, Flecht. Eur. (1857) n. 431. 


Ad rupem calcaream in valle Jalta prope Issar in peninsula 
Tauriea (33 pr. p., 39 pr. p.). Thallo purpurascente aut dilute roseo. Sporæ 
long. 0,016—0,024, crass. 0,010—0,1s millim. 

9. V. Dechyi Wars. n. sp. 

Subsimilis V. cinctae Hepp (Flecht. Eur. n. 687) et V. frist) KREM- 
PELH. f. depauperatae Mass., at sporis majoribus. — Thallus nigricans, le- 
vigatus, evanescens aut passim parce evolutus. Apothecia hemisphærica, 
circ. 0,7—0,5 millim. lata, atra, elevata, vertice, convexo, haud impresso. 
Perithecium fuligineum, integrum, basi in maculam fuligineam dilatatum. 
Nucleus hemisphæricus, circ. 0.300 millim. latus, jodo violascenti-vinose 
rubens, hypothecium jodo dilute cærulescens. Paraphyses haud evolutæ. 
Asci ventricosi, membrana tenui. Spore 8: nz, decolores, distichæ, simpli- 
ces, ellipsoideæ, long. 0,018—0,030, crass. 0,012—0,018 millim. — Ad rupem 
gneissaceam in valle fluminis Ardon (116). 


3. Staurothele. 


1. SI. clopima (Acn.) Tr. Fr. 

Lich. Arct. p. 263, Waın., Adj. Lich. Lapp. II. p. 167. 

In rupe granitica prope Ceja (215 pr. p.) Thallus fuscus. Gonidia 
pleurococcacea. Periphyses abundantes, septate. Gonidia hymenialia long. 
0,004— 0,011, crass. 0,008.— 0,005, sspe 1Î-septatæ, cellulis subglobosis aut 
ellipsoideis. Spore long. 0,032— 0,040, crass. 0,014—0,020 millim. 

F. grisea War. | 

Thallus griseo-cinerascens. In rupe granitica prope Ceja (215 pr. p.). 
Perithecium globosum, apice fuligineum, ceterum pallidum, diam. circiter 
0,270 millim. Sporæ bine aut singulæ, long. 0,028— 0,055, crass. 0,012— 0,016 


340 E. A. WAINIO 


millim., murales, fuscescentes. Periphyses abundantes. Gonidia hymenialia 
stichococcoidea, long. circ. 0,013, crass. 0,004 millim., vulgo 1-septate. 

9. St. caesia (ARN.) TH. FR. 

Polybl. Scand.. p. 5, Arn., Lich. Jur. p. 26%. Polyblastia Arn., Fl. 1858 p. 551, KoERB,, 
Parerg. p. 337, Arn., Lich. Tirol IX. p. 307, 313. Verrucaria Herr, Flecht. Eur. 
n. 940. 

Ad rupem calcaream in valle Jalta prope ruinas arcis Issar (39 pr. p.) 
parce fortuitoque lecta. Gonidia hymenialia globosa, diam. 0,005— 0,002 
millim., simplicia. Nucleus jodo intense persistenterque cærulescens. Asci 
ventricosi. Spore 8: ne aut 6 : ne, ellipsoideæ aut oblongæ, decolores aut 
demum dilute pallidæ, murales, cellulis numerosissimis, long. 0,026— 0,038, 
crass. 0,012—0,014 millim. Thallus macula c#sio-cinerea indicatus. 


4. Thelidium. 

1. Th. papullare (Fr.) Anx. 

Lich. Jur. p. 258. Verrucaria papullaris Fr, Lich. Eur. Ref. p. 434. V. Sprucei 
Lrieut., Ang. Lich. p. 54, 76. 

Ad rupem calcaream in valle fluminis Ardon (110 pr. p.) Gonidia 
pleurococcoidea. Perithecium fuligineum, basi albidum et inferne strato 
tenui fuligineo. Nucleus depresso-subglobosus, circ. 0,550 millim. latus, jodo 
cærulescens, dein violascens. Paraphyses in gelatinam dissolutæ, simplices, 
cavitate cellularum, distincta. Spore distichæ, 8:ne--6:nw, oblongæ, 
3-septatæ, decolores, long. 0,042— 0,088, crass. 0,014— 0,017 millim. Apothecia 
vertice impresso aut fere convexo. 


o. Thelenella. 

1. Th. (sect. Microglæna) muscorum (Fn.) Warn, 

Verrucaria muscorum Fg, Syst. Orb. Veg. (1825) p. 287, Lich. Eur. Ref. p. 432 
(exel. var.), Watn., Adj. Lich. Lapp. II. p. 181. Weitenwebera Korrs., Parerg. 
p. 327. Microglena Tu. Fr., Lich. Arct. p. 262. V. muscicola Nyu., Lich. Scand. 
p. 279. Microglaena Arn., Lich. Jur. p. 266. 

Supra muscos in Adil-Su (406). Gonidia pleurococcoidea, hyphis 
induta. Glæocapsæ interdum irregulariterque immixtæ hyphis non sunt 
indutæ. Paraphyses sat parce ramoso-connexæ. Spore in hoc specimine 
bini, long. circ. 0,094, crass. 0,028 millim. 


6. Porina. 
1. P. (sect. Sagedia) schizospora Wa. n. sp. 
Planta insignis, sporis bilocularibus, septa demum fissa, duas sporas 


separatas simplices demum formantibus, ab omnibus lichenibus cognitis 
differt. 


= 
— 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 3 


Ad corticem Juniperi vetustæ circa ruinas arcis Issar prope balneum 
Jalta in peninsula Taurica (10 pr. p.) una cum Chiodectone subrimato et 
Opegrapha pulicari. Thallus evanescens, gonidia chroolepoidea, cellulis 
circ. 0,012— 0,010 millim. crassis, continens. Apothecia crebre disposita, ver- 
rucas 0,5— 0,2 millim. latas, nigras, nudas, vertice convexas formantia. 
Perithecium hemisphæricum, fuligineum, dimidiatum, basi deficiens. Gela- 
tina hymenialis jode non reagens. Paraphyses numerosæ, simplices aut 
furcatæ, haud connexe. Asci oblongo-fusiformes. Spore S:næ, polystichæ, 
decolores, 1-septatæ, fusiformi-oblongæ, demum in duas sporas separatas, 
ovoideas, altero apice rotundatas, altero obtuse attenuatas, simplices diviso. 
Pyenides verrucas 0,1— 0,2 millim. latas, nigras, nudas, vertice convexas 
formantia. Stylosporæ decolores, oblongæ, apicibus rotundatis, 1-septatæ, 
long. 0,012— 0,008, crass. 0,008 millim., basidiis brevibus, pauciarticulatis 
affixæ. 


7. Pyrenula. 


1. P. (subg. Eupyrenula st. Subglobosa) nitida (Weic.) AcH. 
Syn. Lich. p. 125, Mass., Ric. p. 162 (excl. var.), KoErB., Syst. Germ. p. 359 (excl. 
var. Hepp, Flecht. Eur. n. 467, Arn., Lich. Jur. p. 268 (excl. var.), MULL. AnG., 
Pyr. Feean. p. 30, 32. 


Ad corticem Fagi in Ischuat (444). Perithecium fuligineum, basi tenue, 
non extrorsum angulatum, hemisphærico-subglobosum aut depresso-sub- 
globosum, amphithecio thallino obductum aut vertice demum denudato. 
Nucleus circ. 0,8:0— 0,580 millim. latus. Paraphyses simplices. Spore long. 
0,017— 0,025, crass. 0,007— O,oos millim., 3-septatæ, loculis lenticularibus. Go- 
nidia chroolepoidea, cellulis cire. 0,010 millim. latis. Hypothecium materiam 
fulvam KHO violascentem e substrato extensam continens. 

Metasphaeria juglandis (Mass.) Warx. 

Arthopyrenia Persoonii v. juglandis Mass., Symm. Lich. (1855) p. 113. Pyrenula 
Heppii (NAEG.) Herr, Flecht. Eur. (1857) n. 863 (955, 956). Verrucaria pluri- 
septata Nyu., Prodr. Gall. (1857) p. 190, Exp. Pyrenocarp. (1858) p. 58. Pyrenula 
Heppü B. fraxinea Heep, l. c. n. 955, haud WALLR. (conf. AnN., Lich. Jur. p. 276). 


Ad corticem Celtidis australis prope ruinas arcis Issar in viciniis 
balnei Jalta in peninsula Taurica (2 pr. p.). Ad fungos pertinet. Thallus ex 
hyphis nigricantibus, crebre septatis, in superficie substrati expansis con- 
stans, gonidiis destitutus. Perithecium fuligimeum, hemisphæricum, dimi- 
diatum, basi deficiens. Paraphyses parce, ramoso-connexæ. Asci ovoideo- 
ventricosi, membrana apicem versus incrassata. Nucleus jodo non reagens. 
Spore polystichæ, 8 : næ, oblongo-ovoideæ, apicibus rotundatis, vulgo medio 
haud constrictæ, decolores, 5-septatæ, cellulis æqualibus, cylindricis, long. 
0 014— 0,019, crass. 0,005— 0,0065 millim. 


342 E. A. WAINIO 


Didymella fallax (Nyu.) Warn. 

Verrucaria Nyu., Bot. Not. 1852 p. 178, Wain., Adj. Lich. Lapp. II. p. 190. Artho- 
pyrenia Arn., Lich. Jur. p. 270. 

Ad corticem Betulæ prope moles glaciales Ceja (195 pr. p.). Ad fun- 
gos pertinet. Mycelium ex hyphis nigricantibus formatum, gonidiis desti- 
tutum. Perithecium dimidiatum, basi deficiens. Paraphyses numerosæ, laxe 
cohærentes, bene distinctæ, ramoso-connexæ. Spore 1-septate, membrana 
incrassata. Asci subcylindrici, distichi. 

Didymella subfallas: Wars. 

Verrucaria subfallae Waın., Adj. Lich. Lapp. II. p. 191. 

Ad corticem Betulæ in Terskol (393). Ad fungos pertinet. Thallus ex 
hyphis nigricantibus in superficie substrati circa apothecia expansis con- 
stans, gonidiis destitutus. Perithecium circ. 0,3 millim. latum, fuligineum, 
hemisphæricum, dimidiatum, basi deficiens, hypothecio albo. Paraphyses 
parce, ramoso-connexæ. Periphyses parce, brevissimæ. Asci ventricosi, 
membrana apicem versus incrassata. Sporæ oblongo-ovoideæ, 8 : næ, poly- 
stiche, 1-septate. cellula angustiore paullo longiore, decolores, long. 
0,016— 0,020, crass. 0,005— 0,007 millim. 

Sphaerulina lepidiotae (Anzı) Waın. 

Sphaerella Anzt, Anal. Lich. Rar. (1868) p. 27. Metasphaeria Sacc., Syll. Fung. II. p. 184. 

Supra Pannariam pezizoidem in sylva ad Asau (342). Nucleus jodo 
non reagens. Paraphyses haud evolutæ. Spore sæpe 6 : ne, decolores, fusi- 
formes, apicibus acutis aut obtusis, 5-septatæ, long. 0,018— 0,090, crass. 
0,004—0,0o5 millim. Asci clavati. Perithecium fuligineum, globosum. Ad 
fungos pertinet. 

Pharcidia Peltideae Wars. n. sp. 

Sporis minoribus et apotheciis crebris, fuscis, plagas latas supra thal- 
lum lichenis formans, differt a Pharcidia lichenwm Arn., Lich. Tirol VII. 
p. 302, XXI. p. 153. 

Supra Peltigeram aphthosam in sylva Ad Asau (348). Apothecia crebra. 
Perithecium semi-immersum, fuscum, vertice crassius et fuscofuligineum, 
integrum, globosum, latitudine circ. 0,065 millim. Nucleus jodo non reagens. 
Paraphyses haud evolutæ. Asci-ovoideo-ventricosi aut variabiles, long. circ. 
0,040, crass. circ. 0,018 millim. Spore 8 : ne, decolores, ovoideo-oblongæ aut 
oblongæ, rectæ, 1-septatæ, septa in medio aut cellula angustiore paullo 
longiore, medio leviter constrictæ, long. 0,010— 0,019, crass. 0,0055 millim. 
Ad fungos pertinet. 

Tichothecium pygmaeum KoERB. 

Sert. Sudet. (1853) p. 6, Parerg. p. 467, Saccarpo, Syll. Fung. Addit. I. p. 121, 


Winter, |. c. p. 349, Zorr in Hedwigia 1896 p. 315. Endococcus pygmaeus Wat , 
Adj. Lich. Lapp. II. p. 200. 


u 


LICHENES E CAUCASO ET E PENINSULA TAURICA. 34: 


In apotheciis Placodii erythrelli prope St.-Nikolai (131). Nucleus jodo 
dilutissime cærulescens, dein dilutissime sordideque violascens. Spore 
numerosissime, nigræ, 1-septate, medio haud constrictæ, long. 0,005— 0,008, 
crass. 0,0025—0,003 millim. Paraphyses haud evolutæ. Ad fungos pertinet. 

Laestadia Solorinae Wars. n. sp. 

In hymenio et thallo Solorinæ bisporæ in Gurschevi (219). Perithe- 
cium fuligineum, immersum aut semi-immersum, globosum, æqualiter in- 
crassatum aut basi tenue, latit. circ. 0,100 millim., vertice convexo. Nucleus 
circ. 0,070 millim. latus, jodo dilute violascens. Paraphyses haud evolutæ. 
Asci oblongo-clavati. Sporæ 8 :næ, decolores, simplices, ovoideæ, altero 
apice rotundato, altero acuto, long. 0,007 — 0,009, crass. 0,0025— O,0os millim. 
Ad fungos pertinet. 


( Separatim. editum est die 20. Junii 1899.) 


XXII. TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


ÜJABB ADATOK MAGYARORSZÁG ORNISZÁHOZ. 


Közli Dr. Maparisz Gvura. 


FURTHER CONTRIBUTION TO THE HUNGARIAN ORNIS. 


By Dr. Juzius von Maparisz. 


A mig Európa nyugati országainak madärvilägät egész könyvtärak 
tárgyalják, addig Magyarország madarairól egyetlen egy megbizható munka 
sem jelent meg mindeddig. E hézagot pótlandó — már körülbelől 20 esz- 
tendővel ezelőtt — egy nagyobb ornithologiai munkának a megirásához 
fogtam; de csakhamar beláttam, hogy mindaddig, míg a keleti és medi- 
terrán faunával való kapocs folytán jellemző madárvilágunk valódi képét 
hitelesen nem birjuk, minden munka meddő leend s okvetlenül szükséges 
előbb önálló, tüzetes kutatásokat és vizsgálatokat végezni. A két évtizeden 
át összegyüjtött adat és az ezrekre menő különböző termőhelyekről szár- 
mazó madárpéldány, mely valóságos kincse a Magyar Nemzeti Múzeumnak, 
immár meglehetősen híven tükrözi vissza országunk madárfaunáját. E gyüj- 
temény nelkülözhetlen és páratlan a maga nemeben s bátran mondhatjuk, 
hogy bármely faunánkra vonatkozó munka, mely e gyüjteményt mellőzi, 
nem felel meg czéljának kellőképen. 

c Rendszeres névsora a magyarországi madaraknak ezimen 1881-ben 
egy kis füzetkét bocsátottam közre, melyben 345 faj van fölsorolva. Az itt 
fölsorolt fajok legnagyobb része azonban az irodalomból lett merítve, 
melyek téves meghatározások folytán kerültek oda s így faunánkból egé- 
szen kihagyandök. Ilyenek a Slurnus unicolor, Budytes eitreolus, Turdus 
ruficollis, Turdus atrigularis, Accentor montanellus, Ficedula bonellii, 
Calandrella brachydactyla, Melanocorypha calandra, Plectrophanes lappo- 
nicus, Emberiza leucocephala, Elanus melanoplerus, Chettusia gregaria, 
Tringoides maculatus, Procellaria pelagica, Larus marinus, Xema sabini, 
Pogophila eburnea, Sula bassana stb. 

Leghitelesebb munkänak tekinthetó az «Aves Hungariae»,* melyet 
Frivauoszky Jíwos szerkesztett a Budapesten tartott IL ik nemzetközi 


* Itt meg kell említenem, hogy e munka 195. lapján felsorolt Fulmarus 
haesitatus a faunäbél szintén törlendő: 1. mert alapos vizsgálat után kiderült, 


UJABB ADATOK MAGYARORSZÁG ORNISZAHOZ. 345 


ornithologiai kongresszus alkalmára. Ezen munka részint a kongresszuson 
kiállított múzeumi és magánosok madaraira, részint pedig PETÉNYI SALAMON 
ornithologus hátrahagyott jegyzeteinek egy részére lett alapítva. 5 csupán 
csak a szűkebb értelemben vett Magyarország madarairól szól. Sajnos, 
hogy e munka szerzője nem volt szakember az ornithologia terén s így 
nem vehette figyelembe ama faji és helyi változatokat, melyek faunánkat 
kiváltképen jellemzik. Ez elmaradt fajokat és fajváltozatokat szándékozom 
jelen alkalommal némi jegyzetek kíséretében felsorolni, melyek mintegy 
kiegészítésül szolgálhatnak Frivanpszxy «Aves Hungarie» czímű munká- 
jához. 


1. Lycus collaris (Drumn.). 


Épügy, mint a Corone corone dimorph alakja a Corone cornix-nak, 
a Lycus collaris jól megkülönböztethetö dimorphismusa a Lycus mone- 
dula-nak. Ezeknek is, mint az előbbieknek meg van a maguk külön f6ld- 
rajzi köre. A L. collaris színezetre nézve nemcsak abban ter el a L. mone- 
dula-töl, hogy nyaka mindkét oldalán egy krémfehér színű felöv van, hanem 
a nyakszirt és nyak hátoldalának szürke színe — különösen a költesi év- 
szakban — annyira be van vonva ezüstfeher árnyalattal, hogy e részek 
majdnem tiszta fehérnek tünnek föl. Továbbá háta és hasa világosabb 
szürke s az egyes tollak pedig még világosabb szürkével vannak szegélyezve. 
Brenm-nek ilyen typikus Lycus collaris állhatott a rendelkezésére, midőn 
«Vogelfang» ezímü munkájának 60. lapján Monedula daurica czím alatt 
ezeket irja: «Der Nacken und Hinterhals ist weisslich, das ganze Gefieder 
hat helle Kanten. In Daurien, selten in Ungarn». Tehät Lycus dauricus 
(nee. Parr.) Brenn, a L. collaris (Drumm.) szinonimjai közé vonandó. 

Közep- és Nyugat-Magyarorszagon a typikus L. monedula található, 
míg keleten, főleg pedig Erdélyben, túlnyomóan a L. collaris fordul elő. 
Az idei tavaszon tett kirándulásom alkalmával az Al-Dunánál Bács vár- 
megyében szintén ez utóbbi alakkal találkoztam. 

Nálunk mindenütt, a hol a L. collaris van, csekély számban előfordul 
a L. monedula is, s így természetes, hogy e két alak egymással is párosod- 
ván, égész átmeneti sorozatokat ad. Így van ez a Corone cornix és C. co- 
rone-nál is ott, a hol a két alak földrajzi köre egymást érinti. 


hogy a madár «börböl» lett kitömve, a miből valószínűnek látszik, hogy az vala- 
mely külföldi kereskedőtől kerülhetett első tulajdonosának birtokába s nem Dolin- 
kán lövetett; 2. mert az nem is Fulmarus haesitatus, hanem, mint azt SHARPE R. B. 
barátom is meghatározta: Oestrelata incerta (SCHL.). 


246 D: MADARÁSZ 


2. Sturnus vulgaris Linn. és rokon alakjai. 


A gyüjtemenyünkben levő s az ország különböző részeiről származó 
példányok sorozata szerint Eszak-, Közép- és Nyugat-Magyarországban, 
valamint a Drävafok körül a typikus Sturnus vulgaris fordul elő ; az ország 
keleti részén, főleg Erdélyben pedig amaz átmeneti alakok, melyek a St. 
vulgaris és St. menzbieri közt képeznek kapcsot, vagyis olyanok, melyek- 


nél a fejet és nyakat biborszinü zománcz födi s csak fültakaröjukon van . 


némi zöld szín. Egyes ilyen erősen biborzománczos erdélyi példányok alig 
különböztethetők meg a Luknowböl származó Sturnus menzbieri némely 
példányaitól. 

Ez évben Futtak környékén kis sorozat seregélynek jutottam a birto- 
kába, melyeknek feje egészen zöld zománczu s csak tarköjukon és begyü- 
kön mutatnak némi biborszínt. Ezek pedig átmeneti alakoknak tekinthetők 
a St. vulgaris és St. caucasicus között. 


3. Emberiza cirlus Linn. 


Ezen faj FrivaLpszey-näal mint kétes faj csak a függelékben fordul 
elő; pedig a magyar-horvát tengerpart vidékén, a hol mintegy helyettesíti 
az ott igen ritkán látható Emberiza citrinella-t, egyike a legközönségesebb 
fajoknak. Mult évben több példányt gyüjtöttem Novi és környékén (lásd 
c Természetrajzi Füzetek» XXI. p. 474. 1898.). 


4. Emberiza melanocephala Scor. 


Miként az elöbbi faj, szinten a magyar-horvät tengerparton él, a hol 
meglehetós gyakori. A zágrábi müzeumban egy Fiuméból és még 22 más 
a magyar-horvát tengerpartról származó példány látható. Frrvatpszxy-nal 
hasonlóképen csak a függelékben szerepel. , 


5. Galerita senegalensis (P. L. S. Mtt1.). 


E jól határolt mediterrán alak nálunk a Karszt-hegység déli lejtójén 
túl, Fiumétól végig a magyar-horvát tengerparton él s a közönséges 
G. cristata-t helyettesíti. 

Mult evben Novi es Povile környeken öt peldänyt gyüjtöttem, melyek- 
nek mereteit itt adom: 


EE pn 


UJABB ADATOK MAGYARORSZÁG ORNISZÄHOZ. 347 


Csór Szárny Fark 
a) & Novi maj. 13. 17 mm. 110 mm. 73 mm. 
b) aa uS MIA P MIU 2 106 « FO 


C) nem ue ee AS 9t: 108 « TOPS 
d) & Povile « 13. 18 « 106 « 69 « 
e) 9 « aod rb. 104 « 67 « 


A Galerita senegalensis ruhazata feltünóen eltéró a Magyarország 
többi részein előforduló typikus @. cristata ruházatától, a mennyiben az 
fölül jóval világosabb s a foldszínü barna színt vörhenyes helyettesíti, mely 
szín a madár egész alsó testét is árnyalja. Ez alak faunánkra nézve új. 


6. Budytes beema (Svx.). 


A közönséges sárga billegető e keleti formájának egy typikus him 
példánya van a Magyar Nemzeti Múzeum gyüujteményében, melyet még 
PETÉNYI SALAMON gyüjtött volt a FöLpväry MrirÁny-féle gyüjtemény számára 
Péteri környékén Pestmegyében 1828. év május havában. Később e pél- 
dány Fórpvínyv halála után, az egész gyüjteménynyel együtt a múzeumba 
került s a legutóbbi időkig mint P. flavus szerepelt. A magyar faunára új. 


7. Budytes borealis (Sunp.). 


Legelószór Noviban találkoztam e fajjal mült év május 11-én, a mi- 
dón egy párt sikerült elejtenem. Az idén május 7-én egy hím példánynak 
jutottunk birtokába Csallököz-Somorjaröl. AumAsy Gv. (Ornith. Jahrbuch, 
IX. p. 91. 1898.) négy magyar példányról emlékezik meg: Temes-Kubin, 
Veleneze és Csallököz-Somorja vidékekről. 

Jegyzet. E helyen meg kell említenem, hogy gyüjteményünkben nines Magyar- 
országból származó Budytis cinereicapillus s nagyon kétségesnek tartom, hogy 
ama példányok a valódi B. cinereicapillus-ok volnának, melyeket Arwásv (Loc. 
cit. p. 93.) Temes-Kubin és Csallóköz-Somorja termőhelyekről fölemlít. A zágrábi 
múzeumban lévő példányok nem Magyarországból, hanem Póla, Trebinye és Veglia 
termőhelyekről származnak. 


8. Budytes feldeggi (Micrax.). 


Aumisy Gy.-nek sikerült gyüjteménye részére két magyarhoni pél- 
dányt szerezni Temes-Kubin környékéről. (Loc. cit. p. 98.) Én nem valék 
ilyen szerencsés, mert a magyar-horvát tengerparton, a hole fajt kerestem, 
nem leltem meg. A zágrábi múzeumban látható typikus példányok a dal- 
mát partokról származnak. 


348 D: MADARASZ 


9. Budytes paradoxus Cun. L. Br. 


A Brit. Cat. X. köt. 531. lapján Sarre R. B. a Budyles paradoxus 
elterjedésének körét Magyarországtól kezdve veszi. A Magyar Nemzeti 
Múzeum gyüjteményében még eddig magyarhoni példány nincsen; de 
sikerült ALmisy-nak és CHERNEL Istvän-nak egy alkalommal Temes-Kubin 
környékén 1895-ben egész sorozatot gyüjteni. (Aumäsy, loc. cit. p. 99.) 


10. Budytes taivanus Swinu. 


E szép ázsiai fajból egészen typikus hím és tojó magyarhoni példány 
látható a Magy. Nemzeti Múzeumban, melyet Szixra GÂpor tanár lőtt 
1893 májusban a Velenczei-tó partján. E párt, melyet állítólag egy 
lövésre ejtett el, ALmásY is (loc. cit. p. 106.) folemlíti s hozzá teszi, mi- 
szerint eme példányok bőrből lettek kitömve s a práparálás folytán fej- 
tollaik annyira rendetlenül vannak elhelyezve, hogy sem a fejtető, sem 
pedig a szemöldökívek szinét nem lehet jól látni. Ez nem áll s ALMÁSY 
úrnak ellent kell mondanom, mert ez a két példány egészen friss állapotban 
került a müzeumba s ott lett megnyüzva. SZIKLA GÁBOR maga tömte ki 
azokat igen szépen s teljesen kifogástalanul. Fejtollazatuk és szemöldök- 
ivuk oly pompásan látszik, mintha csak életben voinának. Erről mindenki 
bármikor is meggyözödhetik, ha elfárad a Magyar Nemzeti Múzeum ällat- 
tárába, a hol e két díszpéldány a magyarországi madarak között foglal 
helyet. : 
Ezen faj nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára nézve új. 


11. Sylvia orpheus Tzww. 


E faj a magyar-horvät tengerparton a Karszt-hegyseg deli lejtöjen 
tül mindenütt nagyon kózónséges. Mult évben Fiume, Novi és környeken 
négy hímet és egy tojót gyüjtöttem. (Loc. cit. p. 474.) Az irodalomban esak 
KoRNHUBER említi «Die Vögel Ungarns» ezimü füzetében. Frivazpszky- 
nál a kétesek között áll. 


12. Monticola cyanea (Linn.). 


A Karszt-hegységben gyakori, másutt nem fordul elő. Irodalmunkban 
több helyen szerepel. FRIvALDSZKY a kétesek közé sorozza. 


UJABB ADATOK MAGYARORSZÁG ORNISZAHOZ. 349 


13. Saxicola melanoleuca (GULD.). 


E faj a Karszt-hegység déli lejtőjén Fiumétól kezdve végig a magyar- 
horvát tengerparton mindenütt közönséges. Példányainkat mult év tava- 
szán gyüjtottem Novi és környékén. (Loc. cit. p. 473.) Frivaupszry-näl 
nincs megemlítve. KoRNHUBER-nél felsorolt Saxicola stapazina minden 
bizonynyal e fajra vonatkozik. 


14. Saxicola aurita TEMM. 


Az előző fajhoz hasonlóan a maeyar-horvät tengerparton gyakori. 
Példányaink Fiume, Novi és Povile környékéről származnak. (Loc. cit. p.473.) 
FRIvALDSzky nem említi. 


15. Cinelus albicollis (Vırını..). 


Egy him magyarorszägi peldänyunk van a Magyar Nemzeti Müzeum- 
ban minden közelebbi termöhely megnevezese nelkül. E peldänyt a kir. 
magy. Termeszettudomänyi Tärsulat ajandekozta volt 1856-ban a müzeum- 
nak. Zágrábban két példány van Zágráb környékéről. Faunänkra új. 


16. Orites roseus (Brvrn). 


Ámbár e fajta egész Magyarországon mindenütt gyakori, FRIVALDSZEY- 
nál nincs fölemlítve. Vannak gyüjteményünkben teljesen typikus honi 
példányaink, melyek az Angliából származó példányokhoz tökéletesen ha- 
sonlók. 


17. Aegithalus castaneus Srv. 


Egy hím példányát őrizzük ez ázsiai fajnak, melyet Kunszr KÁROLY 
tanító lőtt Csallóköz-Somorján 1896 május 9-én. Nemcsak Magyarországra, 
hanem egész Európára nézve új. 


18. Lanius senator Linn. 


Az utóbbi évtized vizsgálatai kiderítették, hogy a Frivanpszky Dre 
«Magyarország jellemzó adatai»-ban felsorolt Lanius senator esakugyan 
elófordul nálunk, sót itt költ is. Gyüjteményünket négy ven és egy fiatal 
példány díszíti, melyeket Koszrka Lísznó Nógrádban gyüjtött és ajándéko- 
zott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 


te 
| 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 


350 D: MADARASZ 


19. Micropus melba (Lixx.). 


Mult év május 10-én Noviban négy példányt lehetett látni az ügy- 
nevezett Vinodol-völgyben, lóvésre azonban nem kerültek. Ottlétem alatt 
többé nem mutatkoztak. Dr. HonvírH Géza megfigyelése szerint július 
havában Novi környékén folyton látható volt e fai. A zágrábi múzeum két 
példánya szintén e helyről származik. Az irodalom Magyarországon több 
helyen említi. Frrvazpszry a kétesek közé teszi. 


20. Dendrocopus cissa (Parr.). 


E keleti formából több typikus példányt birunk Magyarországból, 
melyek főleg Budapest környékéről származnak. A magyar faunára új. 


21. Dendrocopus lilfordi (SHARPE & DREss.). 


A faunára nézve ez új délkeleti fajból múzeumunknak még nincsen 
honi példánya; de a zágrábi múzeumban három példány van a következő 
termőhelyekről : 

a) d Zágráb környéke, 1895. 

b) & Croatia, 1891 január 13. 

c) ? Slavonia (Kutjevo), 1891 április. 


99. Phalacrocorax desmaresti PAYR. 


A magyar-horvát tengerparton az egész éven át igen gyakori jelen- 
ség, a honnan a mult év május 14-én egy szép hím példányt szereztem a 
müzeumnak. Az első hiteles magyar példányt CHERNEL Isrvin ajándékozta, 
mely a Quarneróban lövetett 1893 märezius 10-én. 


23. Cygnus bewicki YAR. 


Fiatal hím példány lövetett mult év október 27-én az alibunári 
mocsarakban, mely Dr. LENDL Aporr útján a Magyar Nemzeti Múzeumba 
került. E példány csőrének színe nem normális, a mennyiben a feketesége 
csakis a csőr hegyére szorítkozik. Új a magyar faunára. 


24. Chen hyperboreus (Parr.). 


PETÉNYI SALAMON hátrahagyott jegyzeteiben (Zeitschr. f. ges. Ornith. 
I. p. 29. 1884.) négy példányról emlékezik meg, melyek egyikét 1810 már- 


en 


UJABB ADATOK MAGYARORSZÁG ORNISZÄHOZ. 351 


czius havában lőttek Pestmegyében. Én két példányt láttam e fajból 1893 
november 15-én a Tetetleni-pusztän Pestmegyeben, vadludak társaságá- 
ban, a hol 2—3 napig tartózkodtak. Minden fáradság daczára nem lehetett 
őket lövésre kapni. A Chen hyperboreus-t tehát emez adatok alapján a fau- 
nába iktatom. 


25. Tadorna tadorna (Lrxw.). 


Magyarországot esak nagy ritkán látogatja meg. Az irodalom több 
helyen említi, de FRIVALDSZKY a kétesek közé sorozza. Az első hiteles pél- 
dányt a mult évben kaptuk, Dn. LgNpr-tól, a mely ugyanazon év márezius 
13-án lövetett Pancsova kórnyékén. 


26. Marmonetta angustirostris (MÉNÉTR.). 


Az elsó magyar példány 1893 augusztus 1-én lóvetett a Velenezei- 
tavon, mely a müzeumba került. Ugy vagyok értesülve, hogy egy másik 
példányt is lőttek a következő évben ugyancsak a Velenczei-tavon. A fau- 
nára üj. 

27. Larus cachinnans Parr. 


Az irodalomban használt Larus argentatus név ezen mediterrán 
alakra vonatkozik, mely a magyar-horvát tengerpart sziklás helyein fészkel. 
Zenggel szemben lévó sziklazátonyon évról-évre nagy kolóniákban költ. 
Magyarországból eredő typikus Larus argentatus-t nem ismerek. 


98. Larus affinis REINCHARDT. 


A II-ik nemzetkózi ornithologiai kongresszus alkalmára Budapesten 
rendezett madártani kiállításon Larus fuscus név alatt bemutatott madár 
(I. Mapanísz, Magyarázó stb., p. 119, no. 895.), mely a Fertó-tavon lövetett 
1875-ben, ide tartozik. A zágrábi müzeumban levö három Larus fuscus 
közöl is az egyik szintén Larus affinis. A magyar faunára üj. 


29. Larus melanocephalus Narr. 


A boldogult öreg Banpamus korában, mikor 6 még Magyarországra 
járt oologiai gyüjteményét gyarapítani, a Larus melanocephalus az 
Al-Duna mocsarainál még közönséges jelenség volt. Most már ritkaság 
számba megy, ha imitt-amott egy mint vendég megjelenik. Így kaptunk 
1894 májusban egy szép vén hímet a Velenczei-tóról, megelőzőleg pedig 
1891-ben augusztus 14-én egy fiatalt Csallóköz-Somorjáról. Ez utóbbi az 

24% 


359 D: MADARASZ 


angol ornithologiai társaság egyik ulésén be is lett mutatva mint igen 
különösen színezett példány (1. SauNpzEns, Bull. Brit. Ornith. Club No XIX. 
p. XLVII. 1894.). Frivanpszxy-nal a kétesek között szerepel. 


30. Puffinus yelkouanus (Acker). 


A Fnrvanpszky «Aves Hungarie» 174. lapján felsorolt Puffinus an- 
glorum helyett Puffinus yelkouanus-t kell értenünk. Gyüjtemenyünkben 
levó példányok Fiume kórnyékéról valók. 


31. Alea torda Linn. 


A zágrábi müzeumban négy peldäny kózül egyik Fiumeban lett lóve 
l. Brusina Sr. Ornitolozke Biljezke za Hrvatsku Fauna: «Societas Histo- 
rico-Naturalis Croatica», 1888. p. 140.) Gyüjtemenyünkben még nincs 
magyar példány. 


32. Fratercula arctica (Linn.). 


Ez északsarki madárnak egy példányát mint unikumot őrzi a zágrábi 
(múzeum, lövetett Fiuméban. (L. Brusına Sr. loc. cit.) 


33. Caccabis saxatilis (M. & W.). 


A szirtifogoly a Karszt-hegységnek rendes lakója, a hol meglehetósen 
gyakori is. Az irodalomban több helyen van említve, de FRIVALDSZKY mégis 
a kétesek közé tette. 


34. Coturnix baldami Brenn. 


A közönséges fürj e deli formájának Magyarországban való elófordu- 
lását már 1896-ban (Aguila III. p. 206.) kimutattam. 


35. Columba livia Bonn. 


A magyar-horvát tengerpart sziklaüregeiben csapatosan fészkel. 
A múzeum gyüjteménye részére mult év május 10-én lőttem az első pél- 
dányt a povilei tengeröbölben. (Loc. cit. p. 474.) Az irodalomban csak még 
KORNHUBER említi Magyarországból. 


x x x 


oo 
Qt 
co 


FURTHER CONTRIBUTION TO THE HUNGARIAN ORNIS. 


Although whole libraries have been written about the Ornis of the 
western countries of Europe, we do not possess one reliable work upon the 
Hungarian Avifauna. In order to fill up this gap I began to write a larger 
ornithological work some twenty years ago, but soon saw that as long as 
we had no proper notion of the Hungarian Ornis, which forms a link bet- 
ween the Eastern and the Mediterranean Fauna, my undertaking would 
be an utterly baren one, and that it is absolutely necessary first to make 
independent resurches and investigations in that direetion. But now, two 
decade’s laborious collecting of dates and thousands of specimens of birds 
originating from different parts of the country, which constitute a real trea- 
sure — deposited in the Hungarian National Museum — affordd us a pretty 
true image of the Hungarian Avifauna. This collection, is in its way une- 
qualled and so indispensable, that anyone, who undertook to write of the 
Hungarian Ornis without relying on it, would miss his aim. 

In 1881 I published a nomenclature of Hungarian birds under the 
title «Systematische Aufzählung der Vögel Ungarn sv. It compresed 345 
species; but as a large proportion of these were taken from literature, 
where they obtained a place trough wrong determination, these must be 
eliminated. Such are: Slurnus unicolor, Budytes citreolus, Turdus rufi- 
collis, Turdus atrigularis, Accentor montanellus, Ficedula bonellü, Calan- 
drella brachydactyla, Melanocorypha calandra, Plectrophanes lapponicus, 
Emberiza leucocephala, Elanus melanopterus, Chellusia gregaria, Trin- 
goides maculatus, Procellaria pelagica, Larus marinus, Xema sabini, 
Pogophila eburnea, Sula bassana ete. 

We may consider Jon. v. FrivaLpszky's «Aves Hungariae»* upon our 
Ornis, published by him on occasion of the II-^* Ornith. Congress held at 
Budapest as the mostreliable work. This publication was based partly upon 
the birds exhibited at the time of the Congress by the Museum and by private 
persons and partly upon thos notes, which the late Ornithologist SALAMON 
PerÉnyi left us It is to be regretted, that the Author of this work 
was not a professional Ornithologist, and thus was not able to under- 
stand those minute differences, which are so highly characteristic of 
our Ornis. 

The object of the present paper is to enumerate whith some accom- 


* It must be remembered that Fulmarus haesitatus enumerated on page 
159 is definitely to be struck off the list. Firstly because after close examination 
it turned out, that the bird was mounted from a skin and therefore not killed in 
Dolinka (Hungary), but in all probabelity came through a foreign dealer into 
the hand of its first proprietor ; secondly the species in not Fulmarus haesitatus 
at all, but according to the determination of my friend Mr. R. B. SHARPE an 
Oestrelata incerla (SCHL.). 


ws 
Qt 
= 


D: MADARASZ 


panying notes those species and subspecies, which were omitted in FRIVALD- 
szkv's «Aves Hungariae». 


1. Lycus collaris (Drumm.). 


Just as the Carrion-Crow is a dimorphie form of the Hooded Crow, 
Lycus collaris is a eastern form of the Common Jackdow. This latter has 
also its well-defined geographical range. As regards coloration L. collaris 
differs not only, in having a creamy white half-collar, but the grey colour 
of the oceiput and the neck — especially in the breeding season — is so 
much suffused with silvery white, that those parts appear nearly quite 
white. Further the grey colour of the back and abdomen is lighter and still 
lighter margened with grey. We may suppose that BREHM («Vogelfang») 
had such a typical L. collaris before him, when he wrote the following: 
«Monedula daurica. Der Nacken und Hinterhals ist weisslich, das ganze 
Gefieder hat helle Kanten. In Daurien, selten in Ungarn». Therefore Lycus 
dauricus (nec. Pan.) BREHM, must be considered as a synonim of L. collaris. 

The typical Jackdow is found in Central- and Western-Hungary, 
whilst the eastern-form : L. collaris occurs in the eastern parts of Hungary, 
especially in Transylvania. On an excursion, which I made this year, I also 
met this form in Southern Hungary on the Lower-Danube. 

Everywhere in Hungary, where the Eastern Jackdow is found, the 
Common Jackdow also occurs, but less numerously. These two forms inter- 
breed and so it is a matter of course that intermediat forms ar to be found. 
The same thing oceurs between the Carrion-Crow and Hooded Crow, 
where their ranges come into contact. 


2. Sturnus vulgaris Lınn., and Allies. 


According to the series in possession of the Hung. Nat. Museum the 
typical form of Sturnus vulgaris occurs in Northern-, Central-, Western- 
Hungary and Drávafok, whilst in the Eastern portion and Transylvania we 
meet the intermediate form between St. vulgaris and St. menzbieri, which 
has a purplish head and neck, and shows a little green only on the ear- 
coverts. There are specimens from Transylvania, which are hardly distin- 
guishable from some Sturnus menzbieri, originating from Lucknow. 

I collected this year a small series of Starlings in the south of Hun- 
gary near Futtak, with the head and neck quite glossy green and only the 
oceiput and throat showing a litte purplish. These must be considered as 
an intermediate form between St. vulyaris and St. caucasicus. 


Öt 


FURTHER CONTRIBUTION TO THE HUNGARIAN ORNIS. 35 


3. Emberiza cirlus Linn. 


In FRIVALDSZEY s «Aves Hungariae» this species to geven as a doubt- 
ful one, and occurs only in the appendix, though it replaces, on the Croato- 
Hungarian Littoral the Yellow Ammer, wich is rather rare in those parts. 
Last year I collected several specimens near Novi. («Termeszetrajzi Fu- 
zetek», XXI. p. 470. 1898.) 


4. Emberiza melanocephala Scor. 


Like the former very frequent on the Littoral. The Museum of Zágráb 
has one specimen from Fiume and 22 from other parts of the Croato- 
Hungarian Littoral. Frivanpszey also mentions it as doubtful in the 
Appendix. 


5. Galerita senegalensis (P. L. S. Mürr.). 


This well-defined Mediterranean form inhabits the southern slope of 
the Karst mountains from Fiume along the coast and replaces @. cristata. 

Last year I shot 5 specimens near Novi and Povile, the Measurements 
of which are as follows: 


bill: Wing: Tail : 
a) d Novi 13-th May 17 mm. 110mm. 73 mm. 
b) & « 14th « 97's 106 « 70 « 
GY eiu TTA hos I9 0« 108 « 79 « 
d) & Povile13-th « 18 « 106 « 69 « 
e 9 « 14th « 18 « 104 « QUEE 


Galerita senegalensis differs conspicuously from the typical G. eris- 
tata inhabiting other parts of Hungary inasmuch as it is rather lighter; 
above rufous brown instead of sandy brown, below tinged with light rufous. 
This form must be considered as a new one for the Hungarian Ornis. 


6. Budytes beema (Sxx.). 


This eastern form of Budytes flavus, is represented in our Collection 
by one typical specimen, killed by the late Sanamon Perényr for the collec- 
tion of Mrcmagn Fénpvsry at Péteri near Budapest in May 1828. This 
specimen was transferred to the Hungarian National Museum, after Fórp- 
vágy s death, and until recently figured as B. flavus. New for the Hun- 
garian Fauna. 


356 D: MADARASZ 


7. Budytes borealis (Sunn.). 


I met with this species for the first time last year at Novi, when I 
killed one pair, now in the Museum. This year we got an other male spe- 
cimen from Csalököz-Somorja. G. Anwísv (Ornith. Jahrb. IX. p. 91. 1898) 
mentions four Hungarian specimens from Temes-Kubin, Veleneze and 
Csalókóz-Somorja. 


Obs. It must be mentioned, that we have no Budytes cinereocapillus 
from Hungary in the Museum. I do not believe, that those specimens, which 
AumAsy (loc. cit. p. 93.) referred to and which were collected in Temes-Kubin 
and Csalókóz-Somorja, are B. cinereocapillus. Those specimens which are ex- 
hibited in the Zágráb Museum do not come from Hungary, but from Pola, Trebinye 
and Veglia. 


8. Budytes feldeggi Micuan. 


G. Aumisy succeeded in getting two Hungarian specimens from 
Temes-Kubin. (Loc. cit. p. 98.) I was not lucky in obtaining this species, 
as I did not find eny on the Littoral last year. The typical specimens of 
the Zágráb Museum came from the Dalmatian coast. 


9. Budytes paradoxus Car. L. Br. 


R. B. Sarre gives the Geographical distribution of this bird as 
begining from Hungary (Cat. B. Brit. Mus. vol. X. p. 531.). The Hungarian 
National Museum has as yet no Hungarian specimens, but ALMAsy and 
CHERNEL discovered on one occasion a series of them at Temes-Kubin in 
1895. (ALmásy, loc. cit. p. 99.) 


10. Budytes taivanus Swinu. 


The Hungarian National Museum has a very typical male and fimale 
of this pretty Asiatic bird, collected by Prof. G. Szrxra in May 1893 at the 
lake of Veleneze. AumAsy states (loc. cit. p. 106), that they were mounted 
from a skin, and thus the feathers of the head are so confused that it is not 
possible to make out the colour of the top of head and superciliars. This 
is not the case and I must contradict Mr. Arwísv. These specimens killed 
by Prof. Szikra were quite fresh and mounted by himsef in our Museum. 

The stuffing of these birds is entirely irreproachable and they look 
life-like. 

This species is new not only for Hungary but also for the Avifauna 
of Europe. 


FURTHER CONTRIBUTION TO THE HUNGARIAN ORNIS, 307 


11. Sylvia orpheus Trem. 


This species is very common on the Sea-coast on the southern part 
of the Karst. I collected near Fiume and Novi four males and one female 
last year. (Loc. cit. p. 474.) In our literature we do not meet this species, 
but KORNHUBER («Die Vögel Ungarn sv) mentions it. 


12. Monticola cyanea (Linn.). 


Very frequent in the Karst mountains, but nowhere else. Literature 
mentions it, but FrivALDszky put it in his Appendix. 


13. Saxicola melanoleuca (Gür».). 


Everywhere common on the Littoral. I collected our specimens at 
Novi. (L. cit. p. 473.) Frivazpszxy does not speak of it. The name of 
S. stapazina applied by KoRNHUBER (1. cit.) certainly refers to this species. 


14. Saxicola aurita TEww. 


Like the former common on the coast. Our specimens are from Fiume, 
Novi and Povile. FRıvaLpszey does not mention it. 


15. Cinclus albicollis (Vrzrmr.). 


We have one male in the Museum coming from Hungary, without 
an exact mention of the locality. It is a present from the Roy. Hung. 
Natural-History Soc. in 1856. The Zágráb Museum possesses two of them 
from the vicinity of Zágráb. New to the Hungarian Ornis. 


16. Orites roseus (Drvrn). 


Though this subspecies is found throughout the country, FRIVALDSZKY 
does not speak of it. We have several typical home specimens, which per- 
fectly resemble English ones. 


17. Aegithalus castaneus Srv. 


A male specimen of this Asiatie species, which was shot by Mr. K. 
Kunszr at Csalököz-Somorja 9-^ May 1896, is preserved in the Collection 
of the Museum. It is also new to the European Fauna. 


358 r (ar 
D: MADARASZ 


18. Lanius senator Linn. 


The latest observations have shown that Lanius senalor, which 
Emer. Frivazpszxy wrote of in his «Magyarorsz. jell. adatai» were really 
referred to this species; and that it occurs and breeds in Hungary. There 
are four adult males and a yung one in the Museum from the Comitat of 
Nógrád, they were killed and presented by Mr. L. Koszrka. 


19. Micropus melba (Liny.). 


On the 10- May of last year I saw four specimens in the Vinodol 
valley near Novi; Dr. G. Horvärn also observed the bird during July in 
Novi. The two specimens of the Zágráb Museum are also from that locality. 
Several Hungarian writers mention it, whilst FRrvanpszky puts it among 
the doubtful ones. 


20. Dendrocopus cissa (Parr.). 


This easterm form is represented by several typical specimens from 
Hungary, most of them collected in the vicinity of Dudapest. New to our 
Fauna. 


21. Dendrocopus lilfordi (SHARPE & Dress.). 


This south-eastern form of Dendrocopus leuconotus is also new for 
our Avifauna. We have here no specimens, but the Zágráb Museum has tree: 

a) SF Zágráb, 1895. 

b) & Croatia, January 15-% 1891. 

c) 9 Slavonia (Kutjevo), April 1891. 


29. Phalacrocorax desmaresti Paye. 


Is of frequent appearance the whole year round in the Quarnero, 
where I got a male on May 14- a. p. The first authentieal Hungarian 
specimen was presented by Mr. CHERNEL and was shot in the Quarnero on 
March 10- 1893. 


23. Cygnus bewicki Yan. 


A young male was killed in Oktober last in the swamps of Alibunár 
and procured by Dr. Lexpz for the Museum. The bill is not normally 
coloured inasmuch as the black is restricted to the tip. New for Hungary. 


FURTHER CONTRIBUTION TO THE HUNGARIAN ORNIS. 399 


24. Chen hyperboreus (PALL.). 


In his posthumous notes 8. PETÉNYI mentions four specimens (Zeit- 
schrift f. ges. Ornith. I. p. 29. 1884), one of which was shot in the Comitat 
of Pest in March 1810. I saw two of them on the Puszta of Tetétlen in the 
same Comitat in November 1893. They were in company with wild geese 
and remained 2—3 days; in spite of all my exertions I could not get within 
gunshot of them. On the strength of these observations I incorporate the 
Chen hyperboreus in the list of the Hungarian Avifauna. 


25. Tadorna tadorna (LINN.). 


A rare visitor to Hungary. Our first authentical specimen was shot at 
Pancsova last year on March 13- and was procurred by Dr. LENDL. 


26. Marmonetta angustirostris (MÉNÉTR.). 


The first Hungarian specimen was got from the lake of Veleneze on 
the 1-* of August 1893 and came into possession of the Museum. As far 
as my information goes another one was shot in the same place in the 
following year. New for the Hungarian Avifauna. 


97. Larus cachinnans Parr. 


I do not know of any Hungarian typical specimen of Larus argen- 
talus. Wherever this name occurs is used by our Authors it must be re- 
ferred to Larus cachinnans, which Mediterranean form breeds in colonies 
on the rocky coast, especially on the riff opposite Zengg. 


98. Larus affinis REINCHARDT. 


The speeimen, which under the name of Larus fuscus was exhibited 
at the II-ri Ornithological Congress of Budapest (Mapanász, Erläuterun- 
gen ete., p. 119. No 895) belongs to this species and was shot at the lake 
of Fertó in 1875. One of the three L. fuscus in the Zágráb Museum is also 
a L. affinis. New to the Hungarian Fauna. 


29. Larus melanocephalus Narr. 


In olden times when Barpawvs used to come to Hungary to complete 
his oologieal collection, the Larus melanocephalus was abundant at the 


360 D: MADARÁSZ 


swamps ofthe Lower-Danube. But now one sees hardly any only one here 
and there. For example we got an old male from Velencze-See in May 
1894; and previously a young one from Csalököz-Somorja killed on 
August 14- 1891. This latter was shown at a meeting of the British Orni- 
thological Club. (Saunders, Bull. Brit. Ornith. Club. No XIX. p. XLVII. 
1894.). FnuivAnpszky puts it among doubtful species. 


30. Puffinus yelkouanus (AckERnI). 


Under Puffinus anglorum, enumerated by FRIVALDSZKY (loc. cit. p.174.) 
P. yelkouanus must be understood. The specimens in our collection are 
from Fiume. 


31. Alca torda Linn. 


One of the four specimens of the Zágráb Museum was shot at Fiume 
(Sp. Brusina, Ornitolozke Biljezke za Hrvatsku Fauna: «Societas Historico- 
Naturalis Croatica» 1888. p. 140.). The Hungarian National Museum has 
no Hungarian specimens. 


32. Fratercula arctica (Lixw.). 


A single specimen of this Arctic bird, was shot in Fiume and is in 
the Zágráb Museum. (Sr. Brusina loc. cit.) 


33. Caccabis saxatilis (M. &. W.). 


Of regular appearance in the Karst mountains. Frivaupszxy places 
it among the doubtful birds. 


34. Coturnix baldami Brenm. 


In 1896 I already drew attention to the occurance of this southern 
form of the Common-Quail in Hungary. (Aquila III. p. 206.) 


35. Columba livia Bonn. 


Breeds is the caves among the rocks of the coast. I killed the first 
specimen for the Museum in the bay of Povile on May 10-" of last year. 
Only Kornauger (loc. cit.) mentions it as occuring in Hungary. 


(Separatim editum est die 20. Jwnii 1899. ) 


DOC TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


A BEKAFEJU GYIK EGY ORMENYORSZAGI 
FAJVALTOZATA. 


(Phrynocephalus helioscopus Parr. var. Horváthi M3.) 


MÉHELY Laos-tól. 
(Tab. XIV.) 


Dr. HoRvárn Giza, a magyar Nemzeti Muzeum állattárának igazgató 
óre, 1893. évi junius havában az Ararát tóvén fekvó Aralich falu határában 
a békafejü gyiknak (Prynocephalus helioscopus Parr.) egy akkortájt új faj- 
változatát gyűjtötte, mely ugyanannak a hónapnak vége felé egy gyönyörü 
hím s egy nőstény példányban elevenen jutott kezeimhez. 

Dr. Horvirx Giza a két érdekes állatkát Tamarix- és Ephedra-bozót- 
tal borított sárga futóhomokon találta s én a fogságban egy nagy, homokkal 
megtöltött és apró Tamarix-bokrocskákkal beültetett üvegfalu ketreczben 
két hétig tartottam őket, mely idő alatt a nőstény példányt lefestettem s 
életmódjuk megfigyelését is megkisérlettem, — sajnos, nem sok eredmény- 
nyel, mert julius közepe felé mind a két példány elhalt. Mindössze is annyit 
figyelhettem meg, hogy a meleget nagyon kedvelték s órahosszat elfeküdtek 
a napon, miközben olykor-olykor teljesen beásták magukat a homokba, úgy 
hogy csak az orruk hegye, vagy a fejük állt ki belőle. Ha a nap forró suga- 
raiban már kellőképen fölpezsdült a vérük, vigan futkároztak ketreczük 
talaján s nagy ügyességgel kapdosták el az eléjük vetett legyeket ; a nőstény 
olykor ötöt-hatot is megevett egymás után, a hím azonban általában bá- 
gyadtabb volt s öblös torkán csak úgy immel-ámmal csúsztatott le egy-egy 
legyet. Ivóvizet is kaptak egy kis csészében, de sohasem ittak belőle, e 
helyett mohón nyaldosták le a vízcseppeket az edény faláról s a Tamarix 
száráról. Már-már reménykedni kezdtem, hogy teljesen kiheverik a hosszú 
utat s talán huzamosabb ideig fogom őket életben tarthatni, a mikor egy 
délután hazatérve, mind a kettőt hanyatfekve, holtan találtam. A nap heve 
volt megölőjük. Déltájban üvegfalu ketreczükkel együtt kitettem őket az 
ablakba, hogy mentől teljesebben fürödhessenek a nap letűző sugarai- 


362 MEHELY LAJOS 


ban, de az üvegfalak túlságosan atheviiltek s a roppant hőség meg- 
ölte 6ket. 

A borszeszbe került allatok Brassóból való eljóvetelem utan a Nemzeti 
Muzeum gyűjteményébe jutottak s első példányait képviselik annak az új 
fajváltozatnak, melyet var. Horváthi néven már 1894-ben ismertettem a 
lipcsei Zoologischer Anzeiger-ben.! 

A nóstényról festett kép eredetileg Dn. HorvAru Gézi-nak kaukázusi 
utjaröl tervbe vett munkájába volt szánva, de minthogy e mű megjelenése 
az utóbbi időben kérdésessé vált, czélszerübbnek gondoltam azt a Termé- 
szetrajzi Füzetekben bocsátani a szakközönség elé, hozzácsatolva a fajvál- 
tozatról 1894-ben közzétett német leirás fordítását, a mint következik. 


Leirás. 


A törzsalaktól rövidebb törzse, rövidebb végtagjai, lábszárán éles- 
gerinczü, kissé csúcsba hegyezett pikkelyei, egynemüen fehér torka és melle 
s gyöngéd rozsdavörös hamvu hasa által különbözik. 

Külső orrlyukait — a törzsalakéihoz hasonlóan — három pikkelyke 
különíti el. A durva, gerinezen domborodó pikkelyekkel borított felső fej- 
felületet két nagy nyakszirti tájék hátulsó szélén álló prismatikus szemöles 
választja el a gyöngéd pikkelyezésü tarkótól, melyek mögött egy rövid, 
csapalaku pikkelyekkel jelzett tarkó ötlik szemünkbe. A hát pikkelyei 
laposak, rhombusalakuak és sokszögletüek, alig mennek át egymásra 
cserépszerűen ; a testoldal pikkelyei szemcseszerüek, kissé csúcsba hegye- 
zettek s az előbbeniekkel együtt kúpos, hegyes szemölcsökkel keverődnek. 
A fark pikkelyei felül gerinczesek ; a lábszár éles gerinczü, kissé csúcsba 
hegyezett pikkelyekkel borított; az alsó testoldal pikkelyei laposak. A hátsó 
láb harmadik és negyedik ujja hegyesen rojtozott. A fark töve mindkét 
nemben, de a hímen tetemesebben duzzadt. A fark hossza a hímnél úgy 
aránylik a törzs hosszához, mint 1"65 : 1, a nóstényen mint 1°40: 1. 


: Beitrüge zur Herpetologie Transkaukasiens und Armeniens. Zoolog. Anz. 
XNIL 3894. 9.79. 


A BÉKAFEJU GYÍK EGY ORMÉNYORSZÁGI FAJVÁLTOZATA. 363 


Méretek (mm.-ben) d | 9 Torzsalak' 
A test egész AMA | 104 101 116 
| A fej hossza? 13 13 | 13 
A fej szélessége ES 12:5 13 1 14 
A tórzs hossza? \ 33 36 45 
A mellsö vegtag hossza ; 25 24 31 
A hátsó végtag hossza Au 37 i 36 ai 
A fark hossza 58 j| 59 à 58 
Színruha. 


Szemei feketék. A hím felső testfelülete sárgás-szürke, a nőstényé 
inkább hamvasszürke. A fej felső felülete világosabb és két (a hímen erő- 
teljesebb) a szemfölötti tájékon hullámosan keresztülvonuló sárgabarna, 
feketével pontozott harántpánttal átszelt. A rövid tarkótarajon egy fekete, 
csakhogy sárgabarnával és élénk téglavörössel kevert hosszanti sáv lép fel, 
melyet homorulatával előfelé nyitott s a tarkótarajt szárai közé záró világos 
karminvörös, egészben véve patkóformáju rajz követ s ezt a hímen elül és 
hátul fekete, oldalt pedig mindkét nemben világos kobaltkék szegély kiséri.* 

Ez a rajz a hímen erőteljesebben kifejezett és teljesen összefüggő, a 
nőstényen a közepén megszakított. A tarkóidom mögött a törzs középvona- 


: E. A. BOULANGER «Catal. Lizards» II. kiad. London, 1885. I. p. 372 szerint. 

2 Az orr csúcsától a torokránczig. 

* A torokräneztöl az alfelnyilásig. 

^ BOULANGERnak — úgy látszik — soha sem voltak eleven vagy legalább friss 
példányai, mert e pompás rajzot nem említi meg. DE Fınıppı hasonló rajzról szól 
az ő Ph. persicus (= helioscopus PALL.) nevü faja kapcsán (Note di un viaggio in 
Persia. Milano, 1865. p. 354), noha az ő leírása («Ai lati del collo trovanti due 
grandi macchie di color indaco cinerognolo, e contornato di un sottile lembo ruggine 
che l'azione dell’ alcool fa sparire prontamente») valószínüleg csak hosszabb ideig 
borszeszben feküdt nőstény példányokra vonatkozik, melyek a nyakidomnak csak a 
kék, olykor talán rozsdavörössel szegélyezett karimáját őrizték meg, míg a karmin- 
vörös középső sávjuk már elenyészett. Nagyon találóan a Ph. persicus DE FIL. Íriss 
példányai alapján írja le a szóban forgó rajzot D. O. BorTTGER (RADDE «Fauna und 
Flora d. S.-W. Caspigebietes». Leipzig, 1886. p. 64). 


364 MÉHELY LAJOS 


lának két oldalán hét-hét, váltakozóan kisebb s nagyobb, téglavéréssel és 
mély feketével kevert, a mellső és hátsó szélén fehér pettyekkel kisért, 
feketésbarna folt fekszik, mely a hímen nagyobb és határozottabb. A váll 
előtt s mögött fekvő foltok — a középvonalon át — rövid, szabálytalan 
pántokká olvadnak össze, a hátulsók különváltak. A test oldalát hasonló, 
helyenkint összeolvadó foltok borítják. A fark felső oldalát nyolez páros, 
meglehetősen szemben fekvő, fekete szegélyü barna folt diszíti, melyek közül 
az első és második pár különvált, mig a többi rövid harántpántokká 
egyesült. A mellső s hátsó végtagok és a lábujjak hasonlóan pántozottak. 
A test alsó oldala világos fehér ; a hím mellének hátsó része s egész has- 
felülete, a nőstényen ellenben csupán a has középtája gyöngéden, de hatá- 
rozottan rozsdavörösre futtatott s e szín szélei mindenütt sötétebbek. A fark 
felső oldalán szembeötlő harántpántok az alsó oldalon világos szürke szin- 
ben folytatódnak. 

Végül még csak azt kivánom megjegyezni, hogy ezt a fajváltozatot, 
melyet felfedezője tiszteletére neveztem el, mint a londoni állattani társulat 
által évente kiadott irodalmi kimutatás! tanusítja, a szakirodalom is el- 
fogadta. 


: The Zoological Record XXX. London, 1894. IV. Reptilia and Batrachia by 
G. A. BOULANGER p. 21. 


XXII. . . ... TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


1899. 


HÉMIPTERES DE L'ILE DE YESSO (JAPON). 


Par le Dr. G. Horvirx. 


M. T.-M. Marsumura, professeur à l'École d'Agriculture de Sapporo, 
a eu l'obligeance de m'envoyer quelques Hémipteres recueillis par lui aux 
environs de Sapporo, chef-lieu de Vile de Yesso (Hokkaido des Japonais). 

Cette grande île septentrionale de l'Empire du Soleil levant est en- 
core peu explorée au point de vue hémiptérologique. C’est pourquoi le 
petit lot qui m'a été soumis, présente un interét particulier: il permet de 
croire que la faune de Yesso est entièrement paléarctique et très-peu di- 
stincte de celle de la région de l'Amour. On en trouvera la preuve dans la 
liste ci-dessous. Sur un chiffre total de 50 espéces, 30 habitent aussi la 
Sibérie orientale. Les autres — sauf une espéce (Riptortus clavatus) — 
apartiennent à des genres représentés aussi dans la région paléarctique. 


Megalotomus costalis SrAr. 


Pentatomidæ. 
* Corizus maculatus Free. 
* Graphosoma rubrolineatum Wesrw. 
* Cydnus nigrita Far. Ly gaide. 
Sehirus variegatus SIGN. * Lygæus equestris L. 
* Gnathoconus triguttulus Mors. * Arocatus fasciatus Jax. 
* Eusarcoris melanocephalus Farr. * Pachygrontha antennata UHLER. 
[ Lewisi Disr. Aphanus japonicus Srat. 
Carbula humerigera UHLER. * Pyrrhocoris tibialis Sr&r. 
* Carpocoris purpureipennis DE GREER. ’ 
Aradide. 


* Dolycoris baccarum L. 
Palomena angulosa Mors. * Aradus lugubris FALL. 
* Menida Scotti Pur. 


* Pentatoma japonica Disr. Reduviide. 
* Lelia decempunctata Mors. * Harpactor leucospilus Srat. 
. Eurydema rugosum Mors. * Pygolampis cognata n. sp. 
Elasmostethus Matsumur:e n. sp. ; 
Capsidæ. 


Elasmucha Putoni Scorr. 
Trigonotylus ruficornis GEOFFR. 
Adelphocoris suturalis Jar. 
Lygus lucorum Mey. 

« Kalmi L. 
Orthocephalus funestus Jak. 


Coreidæ. 


* Syromastes marginatus L. 
Riptortus clavatus THuns. 


KK AE REX 


25 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. kót. 


366 D: G. HORVÁTH 


Saldide. Cercopidæ. 
Salda recticollis n. sp. Lepyronia grossa UHLER. 
: Aphrophora major UHLER. 
Jassidze. « intermedia UHLER. 
* Cicadula sexnotata Farr. * Ptyelus spumarius L. var. fasciatus 
* « Warioni Lern. Fazer. 
Jassus præsul n. sp. 
* Deltocephalus striatus L. Fulgoride. 
Parabolocratus lineatus n. sp. Delphax furcifera n. sp. 
* Tettigonia viridis L. 
« guttigera ÜHLER. : Psyllide. 


« « var. dispar m. 
Pediopsis illota n. sp. 


Membracidæ. Aphidide. 


Trieentrus sellatus UHLER. * Tetraneura rubra Licht. 


* Psylla hexastigma n. sp. 


Les espèces marquées d’un astérisque vivent aussi en Sibérie; mais 
il est à prévoir que la plupart des autres se retrouveront tôt ou tard égale- 
ment dans la région voisine, sur le continent asiatique. 

M. Marsumura m'a communiqué en même temps ses observations 
personnelles sur les degats causés aux plantes cultivées par quelques-uns 
de ces Hémiptères. D’après ces renseignements, les Cicadula Warioni et 
Delphax furcifera sont très nuisibles aux champs de riz qui sont aussi fré- 
quemment maltraités par Trigonotylus ruficornis, Lygus lucorum et Cica- 
dula sexnotata. L’Eurydema rugosum est très-préjudiciable aux choux. Le 
Riptortus clavatus attaque les Glycine hispida et Panieum frumenta- 
ceum, tandis que Deltocephalus striatus est nuisible aux raves, Aphrophora 
intermedia aux poiriers et pommiers (aussi aux saules) et Psylla hexastigma 
aux poiriers. 


Elasmostethus Matsumure n. sp. 


Supra pallide virescens, capite faseiaque subapicali transversa pronoti 
flavescentibus, macula parva basali media scutelli hemelytrisque intus et 
apice rufescentibus ; capite parce et subtiliter, pronoto et scutello remotius, 
hemelytris dense et subtiliter nigro-punctatis; antennis flavo-testaceis, 
artieulis duobus apicalibus — basi excepta — nigro-fuscis ; rostro flavo- 
testaceo, apice nigro, eoxas intermedias vix attingente; angulis lateralibus 
pronoti obtusis, parte marginis lateralis postiei ultra marginem lateralem 
corii prominente nigro et reliquo margine duplo breviore; vena cubitali 
corii basin versus nigra; membrana hyalina. mox pone medium macula 


HÉMIPTÈRES DE L'ILE DE YESSO (JAPON). 367 


triangulari marginali externa fusca notata ; abdominis dorso fulvo, angulis 
apicalibus segmenti ultimi rufescentibus; corpore subtus cum pedibus 
pallidissime testaceo, spiraculis nigris. Long. corp. 9!/2—101/2, usque ad 
apicem membrane 11—12 mill. 

d. Segmentis ventralibus medio paullo angustatis ibique parum 
brevioribus quam ad latera, segmento ultimo postice angulato-emarginato, 
emarginatura hae minus profunda quam latitudine inter angulos posticos ; 
segmento genitali secundo postice recto, simplici, denticulis destituto, tan- 
tum medio faseieulis duobus pilorum fulvorum instructo; stylis genitali- 
bus sat gracilibus, versus apicem subito laminato-dilatatis, apice ipso ro- 


tundato-truncatis. 


Cette espece que je me fais le plaisir de dédier à M. le professeur 
T.-M. Matsumura, a l'aspect de lE. interstinetus L. (dentatus Dg GEER). 
Elle en est trés-volsine, mais s'en distingue par les caracteres suivants : 


Matsumurae 


Rostre ne dépassant pas les hanches 
intermediaires. 

Dos de l'abdomen roussätre. 

Segments ventraux du mäle moins 
échancrés eıyarriere; les deux avant- 
derniers segments a peine plus courts 
au milieu que sur les côtés ; échancrure 
du dernier segment ventral moins pro- 
fonde que la distance entre ses angles 
postérieurs. 


Second segment génital du male 
tronqué en arrière, sans épines, seule- 
ment avec deux petits fascicules de 
poils roussâtres au milieu. 


Styles génitaux du mâle assez gréles, 
mais brusquement et fortement dilatés 
à l'extrémité. 


interstinctus 


— Rostre prolongé au delà des han- 
ches intermédiaires. 

— Dos de l'abdomen noir. 

— Segments ventraux du mäle plus 
fortement échancrés en arrière; les 
deux avant-derniers segments tres- 
raccourcis au milieu et à peine de moitié 
aussi longs que sur les côtés; échan- 
crure du dernier segment ventral aussi 
profonde que la distance entre ses an- 
gles apicaux. 

— Second segment génital du mâle 
arrondi en arrière, pourvu au milieu 
de deux petits fascicules de poils 
roussâtres et de chaque côté d'eux 
d'une très-courte épine noire. 

— Styles génitaux du mäle plus ro- 
bustes, partout à peu pres de la méme 
largeur, très-peu dilatés à l'extrémité. 


Pygolampis cognata n. sp. 


Fusea, opaca, capite, pronoto, scutello et peetore parce griseo-sericels ; 
antennis eoneoloribus, artieulo primo capiti æquilongo, hujus parte infe- 
riore articulisque reliquis pilis semierectis brevibus dense vestitis; pronoto 
latitudine sua basali fere 1/3 longiore, lobo antico carinis quatuor longitu- 


25* 


368 D: G. HORVÁTH 


dinalibus instructo, lobo postico carinis longitudinalibus omnino destituto ; 
hemelytris apicem abdominis haud attingentibus, membrana griseo-vel 
fusco-hyalima, fusco-venosa, plus minusve nigrofusco-conspersa, areolis 
obsolete nigro-marginatis; mesosterno utrinque ante coxas coxisque omni- 
bus nigris; femoribus fuscis, nonnihil pallido-conspersis, apice femorum 
posticorum nigro; tibiis et tarsis flavo-testaceis, annulis duobus basalibus 
tibiarum anteriorum, basi tibiarum posticarum, apice ipso tibiarum omnium 
et apice tarsorum nigris; ventre utrinque irregulariter pallido striolato, 
segmentis connevixi basi ima albidis. &. Long. 131/2 mill. 

Tres-voisine de P. bidentata Gorzn, dont elle diffère par le premier 
article des antennes plus long, aussi long que la tête et par les carènes 
juxta-médianes du pronotum non prolongées en arriere sur le lobe posté- 
rieur. Les antennes sont brunes, leur premier article et les fémurs anté- 
rieurs plus gréles, les cellules de la membrane plus étroites et le dernier 
segment dorsal de l'abdomen du mâle plus faiblement échancré en arrière. 

Se trouve aussi dans la Sibérie orientale (Wladiwostok). 


Orthocephalus funestus Jax. 


Obovatus, niger, sat nitidus, superne nigro-setosus, ubique pilis 
squamiformibus albis facile divellendis vestitus; capite cum,oculis basi 
pronoti fere 1/5 angustiore, vertice a basi usque declivi, eum fronte sensim 
confluente, postice distincte arcuato-marginato, oeulo paullo magis quam 
duplo latiore, utrinque guttula ferruginea notato, clypeo basi a fronte 
parum discreto, ipsa basi paullo infra lineam inter bases antennarum du- 
ctam posita; rostro ferrugineo, apicem versus nigro; antennis mox infra 
apicem oculorum interne insertis, articulo primo apicem clypei subattin- 
gente, articulo secundo versus apicem leviter incrassato, latitudine basali 
pronoti parum longiore (articuli reliqui in exemplis deseriptis desunt); 
pronoto basi longitudine fere duplo latiore, apicem versus distincte angu- 
stato, apice quam basi fere 1/4 angustiore, disco horizontali, callis sat dis- 
cretis; hemelytris rudimentariis, apicem segmenti sexti abdominis attin- 
gentibus vel subattingentibus, apice versus suturam oblique late rotundatis, 
sutura elavi parum distincta, cuneo sat declivi, brevi, hujus incisura late- 
rali disereta; pedibus totis nigris, interdum coxis anticis anterius tiblisque 
posterioribus extus obscure ferrugineis, harum spinulis ibidem e punctis 
nigris nascentibus. 9 . Long. 5!/» mill. 

La forme macroptere de cette espèce a été décrite de la Sibérie orien- 
tale (Wladiwostok). Je rapporte à la méme espece deux femelles brachypte- 
res recues du Japon bien qu'elles montrent quelques differences dans la 
coloration des antennes et des pattes. La forme macroptere, sans doute le 


HÉMIPTERES DE L'ILE DE YESSO (JAPON). 369 


male, aurait d’après la description de M. JakowrErrF le premier article des 
antennes jaune brunätre et les pattes jaune roussätre, les cuisses seraient 
ponetuées de noir et la base des cuisses postérieures, l'extrémité des tibias 
et les tarses seraient également noirs. Chez la femelle brachyptére que je 
viens de décrire, les antennes et les pattes sont tout noires, mais un des 
deux exemplaires présente dejà les hanches antérieures et les tibias posté- 
rieurs en partie roussátres. 

Une pareille différence dans Ja coloration des antennes et des pattes 
se retrouve aussi chez les deux sexes de l'Orthocephalus vittipennis H.-Scu. 
C'est pourquoi je n'hésite nullement de réunir les deux femelles brachy- 
pteres de Sapporo avec l’inseete macroptere de Wladiwostok. 


Salda recticollis n. sp. 


Ovalis, nigra, supra parce aureo-sericea, capite, pronoto et scutello 
nitidulis; capite subverticali, ocellis valde appropinquatis, clypeo flavo- 
testaceo; antennis sat gracilibus, breviuseulis, fere totis nigris, tantum 
articulo primo intus anguste testaceo, articulo secundo pilis longis exsertis 
destituto, articulis tertio et quarto longitudine æqualibus ; pronoto trans- 
verso, antrorsum usque ad annulum collarem sensim fortiter angustato, 
lateribus parum ampliatis, rectis, margine basali capite cum oculis dimidio 
et marginibus lateralibus circiter duplo latiore; hemelytris opacis, clavo 
toto, annulo oblongo vittulam brevem flavo-testaceam in angulo apieali 
externo endocorii positam includente striolaque anguli interioris sericeo- 
nigris, limbo laterali vitta abbreviata fere in medio aliaque adhue breviore 
ante apicem testaceis notato, guttulis duabus — una mox pone medium, 
altera ante apicem — ectocoril, guttulis duabus exterioribus versus basin 
mesocorii, guttulis tribus obsoletis ad angulum interiorem endocorii strio- 
laque anteapieali clavi albidis, vena principali eorii apicem versus externe 
testaceo-terminata; membrana apicem abdominis distincte superante, 
albido-testacea, nigro-venosa, nigro-limbata, vittis discoidalibus areolarum 
nigris; acetabulis anticis totis nigris; rostro pedibusque flavo-testaceis, 
femoribus seriatim nigro-punctatis, tibiis anticis basi, apice vittulaque 
media marginis antici nigris. Long. 4 mill. 

Bien voisine de S. sallaloria L., mais en diffère par les côtés du pro- 
notum droits, le clavus entièrement d'un noir veloute (sauf la petite tache 
blanche anteapicale) les mesocories sans tache ocellée avant le milieu et 
les exocories parées seulement de deux taches punctiformes blanchätres au 
lieu de trois. 


370 D: G. HORVÁTH 


Jassus præsul n. sp. 


Oblongo-elongatus, albido-testaceus ; homelytris pallide ochraceis, 
albo-venosis; vertice pronoto !/s breviore, antice rotundato, medio quam 
lateribus paullo longiore et latitudine inter oculos 21/2 breviore, fere toto 
immaeulato; fronte latitudine sua superiore circiter !/4 longiore, plus mi- 
nusve infuscata, utrinque transversim albido-lineata, lateribus levissime 
rotundatis; elypeo toto pallido, latitudine sua basali fere ?/5 longiore, 
apice rotundato-truncato ; genis infra antennas nigris; pronoto longitu- 
dine sua 21/3 latiore, transversim subtilissime ruguloso; scutello punctis 
duobus discoidalibus approximatis obsoletis fuscis notato: homelytris api- 
cem abdominis longe superantibus, atomis nigris omnino destitutis, venis 
longitudinalibus venulisque transversis lacteis, angulo apicali clavi nigri- 
cante; alis griseo-hyalinis, nigro-venosis; dorso abdominis fere toto macu- 
laque magna triangulari basali ventris nigris; pedibus pallidis, tibiis posti- 
cis nigro-punctatis, articulis tarsorum posticorum apice nigris. Long. 8— 
9 mill. 

d . Valvula genitali segmento ultimo ventrali paullo longiore, trape- 
zoidali, basi quam apice saltem quadruplo latiore; laminis genitalibus 
valvula duplo longioribus, trigonis, extus arcuatis et breviter pallide seto- 
sis, intus pone medium fortiter sinuatis, angulo apicali valde acuto. 

? . Segmento ultimo ventrali postice profunde bisinuato, lobo medio 
nigro, angusto, apice truncato et lobis lateralibus obtusis paullo longiore ; 
lobis genitalibus lateralibus sinus laterales segmenti ultimi ventralis occu- 
pantibus, apice oblique truncatis, extus pone angulos laterales segmenti 
hujus productis; vagina longitudine mediana segmenti ultimi ventralis quin- 
tuplo longiore. 

Ressemble un peu au J. atomarius GERM., mais s'en distingue par la 
taille plus forte, le dessus non moucheté de points obscurs, les nervures 
longitudinales des élytres blanches et la structure des segments génitaux. 


Parabolocratus lineatus n. sp. 


Oblongus, flavescenti-albidus, supra flavo-lineatus ; vertice et pronoto 
lineis quatuor percurrentibus aurantiacis ornatis; vertice angulato-rotun- 
dato, latitudine sua inter oeulos paullo breviore et pronoto paullo longiore, 
margine antico leviter reflexo ; capite subtus impicto, tantum linea intra- 
marginali tenuissima inter oculos ducta nigra signato, fronte latitudine 
sua Superiore paullo longiore, deorsum angustata, lateribus subrectis ; 
pronoto transverso, longitudine sua plus quam duplo latiore, transversim 
subtiliter strigoso et preter lineis quatuor mediis utrinque ad latera adhue 


HEMIPTERES DE L'ILE DE YESSO (JAPON). 371 


linea intramarginali aurantiaca signato, margine postico leviter sinuato ; 
seutello lineis tribus (una mediana recta, duabus lateralibus extrorsum 
curvatis) et punctis duobus minutis discoidalibus aurantiacis ornato ; home- 
lytris apicem abdominis haud attingentibus, tantum usque ad medium 
hypopygii extensis, flavo-venosis, areolis discoidalibus tribus, harum media 
anteapicali brevissima, areolis apicalibus venulis nonnullis transversis in- 
structis, apice clavi concolore; pedibus pallidis, tibiis pallide spinulosis, 
punctis nigris destitutis; vagina exserta. 9. Long. 7 mill. 

Bien distinct des autres espèces connues de ce genre par les lignes 
orange du vertex, du pronotum et de l’écusson ainsi que par les fortes 
nervures jaunes des élytres. La ligne noire le long du bord antérieur du 
front le rapproche un peu du P. viridis Unter de l'Amérique septentrionale, 
mais ce dernier est plus petit et en differe en outre par la disposition des 
nervures des elytres. 


Tettigonia guttigera UHLer var. dispar n. var. 


Limbo postico pronoti fusco-nigro; homelytris pallide aurantiacis, 
flavo-venosis (4) vel fusco-nigris, albo-venosis et ad marginem costalem 
late albo-limbatis (9 ), apice in utroque sexu fusco-nigris ; abdominis dorso 
nigro, lateribus pallidis. 4. 9. Long. 8—9 mill. 


Pediopsis illota n. sp. 


Oblonga, sordide flavo-testacea; capite, pronoto et seutello crebre 
impresso-punctatis, punctis nigro-fuseis; vertice a supero viso bene distin- 
guendo, antrorsum obtuse angulato-producto; fronte parum convexa, imma- 
culata, tota impresso-punetata, areolis lævigatis destituta; clypeo cum 
fronte connato (d); pronoto fortiter catenoso-aciculato, margine postico 
leviter sinuato et longitudine media vix dimidio latiore ; scutello maculis 
duobus basalibus lateralibus triangularibus nigris notato; homelytris 
fuscis, areolis anteapicalibus tribus simul sumtis longitudine areolæ inter- 
medi» nonnihil angustioribus, areola hac intermedia sat longe retrorsum 
extensa et areola apicali tertia plus quam duplo longiore ; pectore et ventre 
nigris, ineisuris anguste pallido-limbatis ; pedibus flavo-testaceis, femoribus 
anterioribus apicem versus, linea percurrente interna tibiarum anteriorum 
punetisque minutis ad basin spinularum tibiarum posticarum nigris; val- 
vula genitali laminisque genitalibus maris flavo-testaceis, his linearibus et 
valde eurvatis. c. Long. 4 mill. 

Cette espèce se rapproche par la taille et par la coloration de P. im- 
pura Bon., mais s'en distingue par le front immaculé et partout également 


372 D: G. HORVÄTH 


parsemé de petits points noirätres ainsi que le clypéus; par le pronotum 
moins large, plus fortement avancé au bord antérieur qui n'est pas marqué 
de taches noires; par les nervures des élytres plus foncées que leurs inter- 
valles, parla cellule anteapicale intermédiaire beaucoup plus longue que la 
cellule apicale située derriere elle et par les tibias sans taches noires externes 
à leur base. 


Delphax furcifera n. sp. (Fig. 1.) 


Oblonga, nigra; vertice, antennis, pro-et mesonoto pedibusque flavo- 
testaceis; eapite distinete carinato, carinis pallidis, filiformibus; vertice 
latitudine sua basali fere dimidio longiore, parte circiter tertia apicali ante 
oculos prominulo, valleculis lateralibus anticis nigris; fronte elongata, 
latitudine sua fere triplo longiore, lateribus subparallelis; clypeo fronte 
dimidio breviore; pronoto vertice paullo breviore, utrinque pone oculos 
nigro vel nigrieante, basi obtuse emarginato ; mesonoto pronoto triplo lon- 
giore, vittis duabus latis lateralibus subparallelis, antice confluentibus ni- 
eris notato, carinis lateralibus subparallelis; homelytris hyalinis, pellucidis, 
abdomine duplo et dimidio (c) vel duplo ( ? ) longioribus, pallido-venosis, 
venis punctis setigeris instructis, margine commissurali clavi apice nigro ; 
dorso abdominis nigro, basi pallido. 

c. Pectore et ventre nigris, incisuris anguste pallidis; segmento 
genitali magno, a latere viso apice truncato, supra late rotundato-exciso, 
subtus leviter sinuato et tuberculis duobus minutissi- 
mis mediis deorsum spectantibus instructo, apertura 
postica oblonga ; stylis genitalibus crassiusculis, apicem 
versus subito attenuatis et bifurcatis; tuba anali ap- 
pendicibus brevibus approximatis dependentibus in- 
structa. Long. corp. 21/2, cum homelytris 4 mill. 

9 . Pectore et ventre pallidis, plus minusve nigro- 
fusco-variegatis ; lobis lateralibus segmenti primi geni- 
talis angustis, basi intus rotundato-dilatatis et conni- 
ventibus, apice rotundato-angustatis, acutis; vagina his 
plus quam duplo et quam valvulis lateralibus nonnihil 
longiore. Long. corp. 91/4—3?/4, cum homelytris 4°/s—5 mill. 

A peu près du meme aspect que D. striatella Fasr. var. lateralis FTEB., 
cette espéce s'en distingue par les caractéres suivants: taille plus grande, 
vertex plus long, les deux bandes latérales noires du mesonotum confluen- 
tes au bord antérieur et la structure de l'appareil génital. 


Fig. 1. 


Appareil génital c. 


HÉMIPTÈRES DE L'ILE DE YESSO (JAPON). 373 


Psylla hexastigma n. sp. (Fig. 2.) 

Capite et pronoto nigro- et flavo- vel fusco- et flavo-marmoratis; ver- 
tice postiee inter oculos longitudine sua media vix plus quam duplo latiore; 
conis frontalibus interdum fere totis pallidis, albido-pilosis, vertice !/1 bre- 
vioribus, crassiusculis, apiee obtusis et modice divergentibus; antennis 
eracillimis, capite et thorace simul sumtis multo longioribus, flavis, arti- 
culo primo toto, articulis 4—6 apice articulisque reliquis totis nigris; me- 
sonoto fusco, lineis longitudinalibus flavis ornato, limbo postico lobi antici 
nigro- et flavo- vel fusco- et flavo-marmoratis, seutello apice pallido; home- 
lytris hyalinis, pallide brunneo-venosis, latitudine 2?/5 longioribus, extus 
parum eurvatis, pone medium vix latioribus, apice obtuse rotundatis, mar- 
gine interno inter ramos furcales punetis tribus 
nigris signato, ramis furcalibus 2 et 4 basi fortiter 
eurvatis, dein usque ad apicem rectis, itaque 
areolis marginalibus fere rhomboidalibus, mag- 
nis, petiolo areole marginalis secunde, leviter Fig. 2. Elytre. 
curvato et ramo furcali 3 tantum 1/4 longiore, 
ipso margine commissurali clavi versus apicem nonnihil infuscato, vena 
radiali leviter curvata; alis inferioribus hyalinis; capite subtus, pectore, 
femoribus et abdomine nigris; tibiis et tarsis cum apice femorum flavo- 
testaceis. Long. corp. 21/1— 3, cum homelytris 31/2—3?/3 mill. 

c. Lamina genitali recta, crassiuscula, simplici, segmento genitali 
aquilonga; foreipe a latere visa valvula genitali dimidio breviore, apicem 
versus inerassata, apice ipso subtruncata ibique valvulæ genitali æquilata. 

9. Valvula genitali inferiore segmentis duobus præcedentibus ven- 
iris simul sumtis longitudine »quali, acuminata et quam valvula superiore 
paullo breviore. 

Cette espece que je possede aussi de la Siberie orientale (Raddefka), 
est d'apres M. Marsumura nuisible «aux feuilles et fruits du poirier». Elle 
ressemble par les trois points noirs marginaux des élytres au P. Crataegi 
SCHRK., mais en differe par la taille un peu plus forte, les cones frontaux 
obtus à l'extrémité, les antennes plus greles et plus longues, les élytres à 
peine plus larges dans leur moitié apicale qu'au milieu, les fourches mar- 
ginales du cubitus plus profondes à cotes presque paralleles, le premier 
fourchon sans tache noire, le quatrieme fourchon fortement courbé vers 
sa base, le pétiole de la fourche externe peu courbé et seulement d'un 
quart plus long que le troisieme fourchon et enfin par la structure de 
l'appareil génital. 

x 


374 D: G. HORVÄTH. 


Je profite de cette occasion pour publier les rectifications synony- 
miques suivantes concernant deux Hemipteres du Japon: 


I. (ous Buru., Nov. Act. Acad. Leop. XVI. Suppl. p. 292. (1834). 
ı Amyotea ELLENR., Nat. Tijdschr. v. Ned. Ind. XXIV. p. 137. (1862). 
ra irachia. Disr., Trans. Ent. Soc. London. 1883. p. 424. 
Asopus japonensis Scorr., Trans. Ent. Soc. London. 1880. p. 308. 
pus fulgens Dist., Trans. Ent. Soc. London. 1883. pag. 425. 
tab. 19., fig. 5. 


II. (Cydnocoris Srär, Öfv. Vet.-Ak. Fórh. 1859. p. 374. 
| Procerates Unter, Proc. U. 8. Nat. Mus. XIX. p. 270. (1896). 


Bee russatus Sr&r, Ofv. Vet.-Ak. Förb. 1866. p. 274. 5. 
Procerates rubida Unter, Proc. U. 8. Nat. Mus. XIX. p. 270. (1896). 


(Separatim editum est die 1. Jul ii 1899.) 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETER. 


BIRÓ LAJOS MADÁRTANI GYÜJTÉSE UJ-GUINEÁBÓL. 
(1897—98. évi küldeményel.) 
Ismerteti Dr. Maparisz GYULA. 


(Tab. XV—XVII.) 


ORNITHOLOGISCHE SAMMEL-ERGEBNISSE LUDWIG 
BIRO’s IN NEU-GUINEA. 


(Sendungen in den Jahren 1897— 98.) 


Bearbeitet von Dr. JuLıus v. MADARÁSZ. 


(Tab. XV—XVIL.) 


A Természetrajzi Füzetek XX. évfolyamában ismertettem Bırö Lasos 
legelsó uj-guineai madárküldeményeit. Azóta ismét érkezett nehány külde- 
ménye. Ez utóbbi küldeményének tartalma — melynek ismertetése jelen 
dolgozatom tárgyát képezi — nemcsak gyüjteményünket gyarapitja, hanem 
egyszersmind Német-Uj-Guinea orniszának kibővítésére is szolgál ; a meny- 
nyiben számos új alakkal gazdagítja az arra vonatkozó ismeretünket. 
E küldeményében volt az az új héja-faj is, melyet Astur novae-quineae 
néven ismertettem meg." 

Binó Lagos most is, miként első alkalommal, jegyzeteket fűz az egyes 
fajokhoz, peldanyokhoz s különösen a csőr, lábak és szemek szineire, a 
gyomor és begy tartalmára, méretekre s a benszülöttek elnevezésére fekteti 
a fősúlyt. Jegyzeteit a benszülöttek madártani ismeretére vonatkozó érdekes 
bevezetés kiséri, melyet nem mulaszthatok el jelen alkalommal egész ter- 
jedelmében dolgozatom elején közzé tenni : 

«Mostani madárküldeményemet aránylag kis területen gyüjtöttem 
össze, Stephansorttól ÉNy-ra mintegy 4 km. távolságban, Erima-telep kör- 
. nyékén. Néhány évvel ezelőtt még itt volt az ültetvények központja, most 
már csak az az egy ház áll még, a melyben én lakom, az is csak az én ked- 
vemért. Gyüjtőnek igen alkalmas hely, úgy a lakás, mint a környéke. 
A hajdani állomásfőnök impozáns lakása, két tágas szobájával, köröskörül 
széles verandájával, fedett folyosóval összekötött melléképületeivel a lehető 
legnagyobb kényelmet ad egy zoologusnak ; szétrakhatja különféle szagot 


* Ornith. Monatsberichte, VII. Nr. 2 p. 27 (1899.) 


376 D: MADARASZ 


terjesztő készítményeit, száradó állatbóreit, vízben macerált esontdarabjait, 
eleven madarait, kigyóit oda, a hova tetszik, nem zavarják nyugodalmát 
orrfintorgató szomszédok. Közvetetlen közelségben változatos vadászterület, 
a ritkán álló kokuszdiócsemeték közt ember-magas fűerdő, az elhagyott 
dohány-föld helyén fiatal másodlagos erdő, mely helylyel-közzel a ben- 
szülöttek ültetvényeivel, vízjárta területen álló őserdőfoltokkal tarkázva 
egész a tenger partjáig terül el, másfelől az őserdő, megszakítatlanul a 
látóhatárt beszegő Örtzen-hegység csúcsáig. Nekem ez a változatos terület, 
kivált a szeszélyes Gori-folyó parttája olyan változatos madárfaunát nyuj- 
tott, hogy nem is kivánkoztam másfelé innen, a hol minden kedvező 
vadászóhelyet ismerve, nap-nap mellett addig nem gyüjtött fajok kerültek 
elébem. Pár kirándulás a stephansorti erdőbe s Czinyágyi faluba az elő- 
hegyek szélére, meggyőzött, hogy ott is jó részt csak azokat a fajokat 
találom. Ezért is, meg tekintettel az esős időszakra s az ekkori legegész- 
ségtelenebb időre, maradtam a közeli tájon, annyival is inkább, mert itt 
lőhettem legtöbb apró madarat, a mikből tisztás helyek hiányában eddigi 
uj-guineai időzésem alatt alig leltem valamit. 

Legsajnosabban nélkülöztem az emberek távollétét, a benszülötteket. 
Mert mi, a kik idegen világból szakadtunk ide, sokat tanulhatunk tőlük. 
De tőlem minden benszülött falu két-három óra járásnyira fekszik, s a hány 
falu, annyi nyelvü. A sokféle nyelv közül csak a «Bogagyi» név alatt ismert 
falucsoport nyelvét ismerik a misszionáriusok, kik épen most 10 éve, 1887 
februárban telepedtek le. Más európai rajtuk kívül alig tud nyelvükből va- 
lamit ; ellenben sokan elég jól megtanulták a benszülöttek közül a mun- 
kások közt divatos rossz angol nyelvet. 

Pár hét mulva én is ismeretséget kötöttem egy csoport benszülöttel. 
Bizony nem volt eleinten más közös érintkezési nyelvünk a mimikan kívül. 
Most már 5 hónap multán, a mennyire a ritka érintkezés után lehetséges 
volt, elég jól megértjük egymást; hanem addig nekem is át kellett élnem 
mindazt, a mit Macrav átélt Bongú-ban a nyelv tanulása közben. Leg- 
jellemzőbbek egyike, hogy bár az utóbbi időben sűrűbben jártak hozzám, 
én is többször voltam falujokban, én mindig úgy tudtam, hogy Erima falu- 
Lan járok, erimai nyelvet tanulok, csak az ötödik hónapban jöttem rá, hogy 


fel 


az én ismerőseim faluja : Czinyágyi. Pedig időközben a valódi Erima-beliek 
is ismerőseim lettek, hanem a névre ezek se fektettek súlyt, a mint észre- 
vették, hogy azokat nevezem erima-támoloknak, átengedték azoknak a 
nevet, s nevezték magokat Degi-támoloknak, a legtekintélyesebb ember 
nevéről, a mit persze én a falu nevének néztem. Pedig már nem volt isme- 
retlen előttem e nyelvszokás, mert a Czinágyi-támol ép úgy nevezi magát 
«Birö-tamol» néven, mint a Bogagyi lakos a misszió főnökéről HOFFMANN- 
ról «Hopman-tamol»-nak, s a Thiarbeli a Pekman-tamol»-nak-(BERGMANN). 


BIRO LAJOS MADÁRTANI GYUJTESE UJ-GUINEABOL. 377 


Hosszú volna most mind elösorolni azokat a csalódásokat, s az ennek 
folytan hasznalatba vett ellenörzö mödokat, mig hozzajutottam ahhoz a 
néhány száz szónyi gyüjtemenyhez, a mit most legalább meglehetősen meg- 
bizhatönak tekintek. Termeszetesen ezeknek legnagyobb része néprajzi és 
természetrajzi viszonyokra vonatkozik. 

Nem lesz talan érdektelen ezeknek az alapján röviden jellemezni a 
Czinyagyi-tamolok ornithologiai ismereteit. Meglehet, hogy ez talán némi 
világosságot vet a többi ujguineai természeti népek e nemü felfogására, 
vagy legalább is megmenti a nyomomon haladót a kezdet nehézségeitől. 
Itt-ott beleszövöm azt a keveset, a mit a Bogagyi és Erima falubeliek nyel- 
véből feljegyeztem. 

Egyben megjegyzem, hogy a czinyágyi falubeliek nyelve nem hasonlít 
egyhez sem a közül a 29 nyelv közül, mely ZöLLer munkájában («Deutsch- 
Neuguinea oder meine Ersteigung des Finisterre-Gebirges» 1891) a német 
védterületről felsorolva van. Ellenben nagyban rokon Erima falu nyelvével, 
de még sem ugyanazonos. Czinyagyi mintha valami külső telepe, valami 
attributuma volna Erimának; közeli érintkezésben is vannak egymással, 
testvérek egyike itt, másika ott lakik; ottlétem alatt nem volt nap, hogy 
erima-támol ott meg ne fordult volna, s bármelyik meg tudta mondani 
valamiről, hogy ezt Czinyágyiban így, Erimában amúgy hívják. Nyelv- 
tanulmányozónak érdekes feladat volna kutatni, közeledik-e vagy távolodik 
a két nyelv egymástól, és miért ? Talán be-belátna az okokba, a mik Uj- 
Guinea soknyelvűségét előidézik. 

Támoléknak gazdag szókincsük van a természeti tárgyakra, annyival 
inkább, mert általános neveket nem szeretnek használni, inkább külön 
nevet adnak minden kis résznek, így /ej, test kifejezésekre nem találtam 
nevet, pedig a legapróbb részleteket is meg tudják jelölni ; gazdasági növé- 
nyeik közül a táró, banána, czukornád stb. minden fajtájának külön neve 
van, de összefoglaló nevük nincsen hozzá. A «madar» fogalmára azonban 
van szavuk. Ha igazán ennek felel meg a Bogagyibeli «hhajbare» szó, akkor 
Czinyágyiban filevoj, Erimaban prszaue és nei fejezi ezt ki, mert ezek az 
elsőnek megfelelő szók. 

A madár egyes részeinek a megjelölésére például veszem a paradicsom- 
madarat, mint a hogy nekem is azon jelölték meg legtöbbször. Egyes részeit 
Czinyágyiban így jelölik : má (csőr), md mudárá (felső káva), má moulydkd 
(alsó kava), mudárá (homlok), mádán (fejtető), bischoú (tarkó), águlu (szem), 
motitydkd torka), bouduru (nyak), emio (begy), ügöü (has), Auld(häta), fdrárá- 
mó (fara-taja), málá (farka), üó (szárnya), kájgu (czombja, illetőleg femur és 
tibia), áfó-száfáká (csüd), áfögyirőú (lábujjak), áfó-dumá (körmök). 

A tollazat megjelölésére: wu (tollak általában, úgyszintén szőr az 
emlősökön), kádebu (pehely), száú (evezötollek), ujummmauj (szárnyfedő- 


378 D: MADARASZ 


tollak), maldszanyi (a mell disztollai), Khadubu (a farkaböl kinyuló két 
közeptoll). A Cicinnurus regius-nal a mell zöld foltja: meó, a mell meg- 
nyúlt dísztollai: dgordt (=fül), a két hosszú farktoll ellenben itt is khadubu 
nevet visel. Külön neve van még a koronás galamb fejdiszének : tavarere, 
és a kakas fehér farktollának : üschűmá. 

Berlinhafen egyik szigetén, Tamára szigeten (a térképen Dudemaine), 
tavaly szintén állítottam össze egy kis jegyzéket a madarak testrészeiről. 
Itt a Myristicivora spilorrhoa volt előttem. Ime a rövid jegyzék: radmin 
(fej), szörákún (csőr), mätändngen (szem), lindzsdnyün (nyelv), vélpdül 
(nyak), páin (szárny), raumdtin (toll általában), ráűn (evezötollak), (lol 
(farkfedő tollak, hajdiszitesre használják), üesalin (láb és lábujjak), jáműny 
(czomb), «iji (lábszár), újá-áun (köröm), dpin (fark), esanyi) (ver). 

A belső részek nevei épen azok, mint az emlősöknél s tán az ember- 
nél is. Így mugyá (hús), mijdo (csont), ágyi (vér), munyüszügü (nyelv), 
bűúrúgúbúű (szív), dû (máj), íszá (epe), búszá (tüdő), ogold és ogolá-meli- 
mojd (belek), schú és schú-melimó (béltartalom) neveket jegyeztem fel a 
Czinyágyi-falubeliek nyelvéből. 

A madarak különböző nemét és életkorát szintén megfelelő kifejezé- 
sekkel jelzik, természetesen csak abban az esetben, ha ezeknek szembetünő 
különbségek felelnek meg. Egyetlen szárnyas házi állatjuknak, a tyúknak 
neve feceve, a kakasnak báráú-téve, a csirkéket azokkal a jelzőkkel nevezik, 
a mikkel a többi madarakat. 

A Paradisea minor neve Czinyágyi és Erima falvakban did (Boga- 
gyiban düem), mely névvel kivált a kinőtt hímet különböztetik meg, s csak 
ritkán mondja hozzá : dt dart (erős, kifejlett), vagy dúd-támol. A nőstény 
paradicsom-madár dua mamánye, kora szerint mámánye darü vagy im. öjó. 
A fiatal hímek, akár teljesen az anya tollazatához hasonlók, akár már a 
himehez kezdenek hasonlítani, csak a dud öjó névre érdemesítvék. 

À többi madarak korát mindig az 0/6 és ddru jelzi. Az előbbi szót 
nem is hallottam idáig más összeköttetésben, ellenben az utóbbi sokféle 
kapcsolatban fordult elő: támol dáru (fiatal férfi), dimi dára (új pajzs), 
quálá dáru (jó út), no dri (jobb kéz). 

A tojásból kibuvó, vagy föl nem cseperedett madár neve mágáná 
(gyermek) ; így lesz teve-magdnd (csirke), khejra-magand (kazuárcsirke) stb. 
Ezt a nevet adják saját csecsemőiknek, malacznak (búd-máűgáná), kutya- 
kölyöknek (mdmd-mägdnd). De talán egyik legjellemzőbb szavuk a gányá- 
magáná (a nyil gyermeke), a mivel a puskaport irják körül. 

A madarfészek neve Czinyágyiban tómű (pl. mulu-tómú), a tojás neve 
ulu (Bogagyiban a fészek tál, a tojás (diel). Ez az ülü név is kiterjedt 
használatnak örvend, mert ez a neve minden kerek gyümölcsnek és min- 
den magnak, még a férfi és hím állat heregolyóinak is. 


BIRO LAJOS MADÁRTANI GYÜJTESE UJ-GUINEABOL. 379 


Az egyes madárfajok benszülótt neveit a fajok jegyzékénél irtam fel ; 
itt csupán a nevekhez füzók pár megjegyzést. 

Kinek, mint nekem, alkalma van megismerni az itteni madarak hang- 
jat is, azonnal feltünik, hogy mennyi köztük a hangutánzó név, mintegy az 
Upupa, Cuculus stb. latin nevek szóképzési elve szerint alkotva. A czinyá- 
eyibeli madárneveknek jó egyharmadrésze ilyen. 

Hangutánzó nevek: hee = Gymnocorax senex; vaubu = Oriolus 
striatus ; tyookik = Rhipidura setosa ; khödbi (kauon Bog.) = Philemon 
jobiensis ; dokáj = Eurystomus australis ; kriörtó (ad normam a magyar 
«piripio») = Merops ornatus ; korbau (kor Bogagyi) = Sauromarplis gau- 
dichaudi ; kojlele (koldld Bogagyi) = Tanysiptera meyeri; luu = Gen- 
Iropus menebiki ; iari (szívir Bogagyi) = Trichoglossus cyanogrammus ; 
geere (gerie Bogagyi) = Eclectus pectoralis ; hujdgyi (hidgy Bogagyi) = 
Cacalua triton; günyálá = Mieroglossus aterrimus ; binon = Carpo- 
phaga westeimuanni ; bórütutu (Eximäban buru, Bogagyiban ututu) = 
Chalcophaps chrysochlora; múlú (Bogagyiban bulöl) = Plilopus superbus. 

A hangutánzó nevek sokszor a madar hangjának mäs-mäs mozzanatat 
kapják fel. Így a Haleyou sanctus kis jégmadärnäl a Czinyágyibeliek a fel- 
riasztott madár widi hangját nézték jellemzőnek ; ellenben a Bogagyibeliek- 
nek a vontatott schin hang tünt fel, mit a madár a víz színe fölött repülve 
hallat. A feketesárga Mino dumonti, melyről azt állítják, hogy beszélni is 
megtanul, elég feltünő és általánosan ismert madár, számos benszülött 
nevét így egymás mellett látva (kulok, palagau, ellpokk, álváu, kongolá, 
koukdka), otthon Európában senki sem gondolná, hogy azok mind egy ma- 
dárra vonatkozó kitünően jellemző hangutánzó nevek, a mik a madár vál- 
tozatos szótárának más-más mozzanatát örökítik meg. 

Tószavaknak nézem a következő madárneveket: ddmüdi (sas); dud 
(paradicsom-madar); ökömáge, Bogagyiban fegáju (Cicinnurus regius); 
gégeszió (Dicruropsis carbonaria); boiná, Bogagyiban koloké (Rhectes 
dichrous) ; gyírá, Bogagyiban üyyegyi (Calornis metallica) ; káuó, Bogagyi- 
ban gobá (Rhytidoceros plicatus) ; kedine (Geoffroyus pucherani) ; gyilibogá, 
Bogagyiban angyingyig (Cyclopsittacus edwardsi) ; jabudu (Centropus me- 
nebiki); khejrá (Casuarius); (eeve (tyúk) és mond (Phalacrocorax sulci- 
rostris). 

Biztosan és következetesen a benszülöttek is csak azokat a mada- 
rakat ismerik fel, a mik a gyakorlati életben is némi szerepet játszanak, 
feltünő színük, hangjuk vagy viselkedésükkel mindennapos látványok ; 
általában véve ismerik a nagyobb madarakat. De már ezek megnevezésében 
sem határozottak, ha hasonló színüekről van szó. Például a ragadozó ma- 
darakkal ép úgy vannak, mint az európai népek, vagy akár a magyar nép. 
A sas, ölyű, sólyom, kánya, vércseszavak nálunk is általában ismert és 


380 D: MADARÁSZ 


hasznält szavak, a nélkül, hogy azok altalanosan és mindig ugyanarra a 
fajra alkalmaztatnanak. Épigy ismert nevek Czinyagyi-tamolék előtt a ra- 
gadozó madarakra a ddmudi, szágákhotiká vagy szakhalikd, kigyerbe, 
hatdje és tumujá nevek, s épugy össze-vissza zavarják azokat. Leggyak- 
rabban hallottam a kigyerbe szót a közönséges Haliastur girrenera fajra. 
A dámudi malaczot és kis kutyát is rabol, az hát valami sas lehet. E této- 
razasra elég jellemző épen a Hieracidea novaeguineae, melynél mikor se 
a kigyerbe, se a ddmudi nevbe nem akartam belenyugodni, az en támol- 
jaim úgy segítettek magukon, hogy ramondtak, hogy damudi-magand, 
mintha mondani akarták volna: legyen hat höesi sas! (Kölyök sas, a sas 
gyermeke.) 

Természetesen még kevésbbé van határozott nevük az apró madarak- 
nak. Ezek közül sok kapja a nevét arról a növényről, a melynek magvával 
él vagy a melyiken leggyakrabban látják, hozzátéve a nei (madár) szót. Így 
a fü (gyigu) magvával élő Munia grandis = gyigunei, a kokuszdiófa 
(ágyuru) levelein bogarászó Cinnyris aspasiae = agyurunei. Szintén ilyen 
képzésü nevek szirinei, bardünei, ogprenei, omuranet. Ezekhez sorozom az 
údímumu nevet, melynél az (dí szó (egyik legelterjedtebb banana fajta 
neve) talán a banána levelén röpkedő apró madarat akarja jelezni. 

Sajátságos, hogy milyen kevés nevük van támoléknak a galambok 
megnevezésére. A nagyobb galambok neve általában bind, a kisebbeké 
mulu. Mikor már épen nagyon zaklattam őket külön nevekért, sorba elebök 
állítva a különféle színü apró galambot, jelezvén, hogy nem lehet az mind 
csak «mul», külön nevet csakis körülirással tudtak rá mondani: múlu 
mudárá gorendbd (vörösfejü). Egyéb galambneveket csupán az idősebb és 
tanultabb benszülöttek némelyike tud megkülönböztetni. 

Nem mindig ismerik a benszülöttek a madár párját, ha annak más a 
színe. A Bogagyibeliek nem ismerték az élénk vörös (ieinnurus regius 
egyszínü barna tojóját, ellenben a Czinyágyiak igen, Viszont épígy téved- 
nek a Czinyägyiak a Cinngris aspasiae tojójával, a mit meg a Bogagyiak 
ismernek. Egyébiránt ez könnyen megmagyarázható, mert a Czinyágyi kór- 
nyékén levő őserdőben a (ännyris ritka, a Bogagyi körül levő számos ültet- 
vénytől letarolt, csak, a használhatatlan helyeken foltokban megmaradt 
erdőkben pedig a kis paradicsom-madár gyakori. 

Csak azt jegyzem még meg, hogy sok madár nevét a kikészített bőrről 
nem tudták megmondani ; ellenben elevenen látva, hangját hallva, nagyon 
könnyen. Ezen azonban nem csodálkozom. Magam voltam tanúja nem egy 
ízben, hogy a tapasztalt vadász sem ismerte fel a madárgyüjteményben a 
közönséges seregélyt, mint a hogy magyarországi vadméhgyüjteményemben 
a méhtenyésztéssel foglalkozók fele alig lelte meg a közönséges méhet. 

Végre egy kis helyreigazítást küldött Brré, a mi így szól: «Bonguba 


BIRO LAJOS MADÁRTANI GYUJTESE UJ-GUINEABOL, 381 


elvittem magammal FENICHEL madarainak a névsorát (Aquila I. 1894) s 
felolvastam a benszülótt neveket, a miknek jó részét a hallgatóság egyik- 
másik tagja, mintegy helyeslésül, utánam mondta. A kiejtés után a követ- 
kező eltéréseket jegyeztem föl: 92. lapon kuümász (F.-nél kubuás2) és 
száren (F.-nél esareng); 97. lapon singkanger (talán sajtóhiba F.-nél a 
singkanyer) ; 99. lapon szakekcsen (F.-nel Akeken); 101. lapon dung 
(F.-nél dunga); 105. lapon konkingi (F.-nél zoking); 106. lapon dim- 
bunidi (F.-mél ji-dumi). A színes táblán mind (többeket külön-külön kér- 
dezve) felismerték a tumbu-ász-t (Donacicola sharpii Man), sőt a Poeci- 
lodryas hermani-nak is megmondták a benszülött nevét, a mit FENICHEL 
nem jegyzett volt fel: szordu-dsz. 

A halálra itélt Gomul és Coria névre még visszatérek ; egyelőre meg- 
jegyzem, hogy FENICHEL-nek van igaza. 


x 


Im XX. Jahrgange der «Termeszetrajzi Füzetek» habe ich Lupwic 
Binó's erste Vogel-Sendungen aus Neu-Guinea beschrieben. Seitdem sind 
abermals einige Sendungen von ihm eingetroffen. Der Inhalt derselben 
trägt nicht nur zur Bereicherung unserer Sammlungen bei, sondern dient 
zugleich auch zur genaueren Kenntniss der Ornis von Deutsch-Neu-Guinea, 
indem dadurch den bisher bekannten Formen zahlreiche neue hinzugefügt 
wurden. Diese Sendungen enthielten auch jene Habicht-Art, welche ich 
unter dem Namen Asfur novaequineae beschrieb.* 

Auch diesmal fügte Lupwie Bird, wie bei früheren Gelegenheiten, 
Bemerkungen bei zu den einzelnen Arten und Exemplaren, wobei er das 
Hauptgewicht auf die Farbe des Schnabels, der Füsse und der Augen, auf 
den Inhalt des Magens und Kropfes, auf die Maasse und die Benennungen 
der Eingeborenen legt. Diese Bemerkungen welche auf die ornithologischen 
Kenntnisse der Eingeborenen interessante Streiflichter werfen, sind von 
einer Einleitung begleitet, welche ich nieht unterlassen kann, hier an der 
Spitze meiner Arbeit ihrem ganzen Umfange nach wiederzugeben. 

«Meine gegenwärtige Vogel-Sendung — sagt BiRó — habe ich in 
einem verhältnissmässig kleinen Gebiete gesammelt, u. zw. in ungefähr 
4 Km. Entfernung nordwestlich von Stephansort, in der Umgebung der An- 
siedelung Erima. Noch vor einigen Jahren war dies das Centrum der 
Plantagen, heute steht nur mehr das eine Haus, in welchem ich wohne, 
und dies nur mir zu Liebe. Für den Sammler ist es ein sehr geeigneter 
Ort, sowohl die Wohnung, als auch die Umgebung. Die imposante Wohnung 
des vormaligen Stationschefs, mit zwei geräumigen Zimmern, rings mit 


* Ornith. Monatsberichte. VII. Nr. 2 p. 27 (1899.) 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 26 


389 D: MADARÁSZ 


einer breiten Veranda, und die durch einen gedeckten Gang verbundenen 
Nebengebäude bieten einem Zoologen die grösstmögliche Bequemlichkeit; 
man kann die, verschiedene Düfte ausströmenden Präparate, die troeknen- 
den Bälge, in Wasser macerirten Skelette, die lebenden Vögel und Sehlan- 
gen unterbringen, wo es gefällig ist, — man wird dureh nasenrümpfende 
Nachbarn in der Ruhe nicht gestört. In unmittelbarer Nähe erstreckt sich 
ein wechselvolles Jagdgebiet: zwischen den vereinzelt stehenden Kokus- 
nussstauden ragt ein mannshoher Graswald empor, an Stelle der aufge- 
lassenen Tabakfelder sprosst junger Wald, welcher sich, nur ab und 
zu durch die Anpflanzungen der Eingeborenen, sowie durch einzelne, 
im Inundationsgebiete stehende Flecken von Urwald unterbrochen, bis an 
das Meeresufer hinzieht ; anderseits beginnt hier der Urwald, welcher sich 
ununterbrochen bis zum Gipfel des Örtzen-Gebirges erstreckt, welches den 
Horizont begrenzt. Dies wechselvolle Gebiet, besonders die Ufergegend des 
launischen Gori-Flusses, bot mir eine an Abwechslung so reiche Vogel- 
Fauna, dass ich mich anderwärts gar nicht hinwünschte von hier, wo ich 
jede geeignete Jagdstelle kannte, so dass mir Tag für Tag neue, bis dahin 
nicht gesammelte Arten unterkamen. Einige Excursionen in den Wald von 
Stefansort und in das Dorf Czinjadji, am Rande der Vorberge, überzeugten 
mich davon, dass ich auch dort meist nur dieselben Arten antreffe, wie 
hier. Aus diesem Grunde, sowie auch mit Rücksicht auf die Regenzeit und 
die gleichzeitig ungesundeste Saison, blieb ich in dieser Gegend, umsomehr, 
weil ich hier die meisten kleinen Vögel erlegen konnte, von welchen ich, 
in Ermangelung von Waldblössen, während meines bisherigen Aufenthaltes 
in Neu-Guinea kaum einige zu erbeuten vermochte. 

Am empfindlichsten berürte mich das Fernsein der Menschen, der 
Eingeborenen. Denn wir, die aus einer fremden Welt hieher geriethen, 
können viel von ihnen lernen. Allein jedes Dorf der Kingeborenen liegt 
zwei bis drei Stunden von mir entfernt, und jedes Dorf hat eine andere 
Sprache. Von diesen vielerlei Sprachen ist den Missionären, welche gerade 
vor 10 Jahren, im Februar 1887 sich hier niederliessen, nur diejenige, der 
unter dem Namen Bogadji bekannten Dorfgruppe geläufig. Andere Euro- 
päer ausser ihnen haben von diesen Sprachen kaum eine Kenntniss, da- 
gegen erlernten viele der Eingeborenen ziemlich gut die bei den hiesigen 
Arbeitern übliche corrupte englische Sprache. 

Nach einigen Wochen hiesigen Aufenthalts machte ich auch die Be- 
kanntschaft einer Gruppe von Eingeborenen. Anfänglich hatten wir 
freilich kein anderes Verständigungsmittel, als die Mimik. Jetzt aber, nach 
fünf Monaten, verstehen wir uns, insofern es nach dem spärlichen Verkehr 
möglich war, schon ziemlich gut. Bis dahin jedoch musste auch ich all das 
erleben, was Macray in Bongu beim Erlernen der Sprache durchmachte. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 393 


Wohl das charakteristischeste ist der Umstand, dass, obgleich die Einge- 
borenen in letzterer Zeit mich häufiger aufsuchten und ich auch öfters in 
ihrem Dorfe gewesen kin, ich immer in der Meinung war, dass ich mich im 
Dorfe Erima befinde und die erimaische Sprache erlerne ; erst im fünften 
Monat kam ich darauf, dass das Dorf meiner Bekannten Czinjad]i heisse. 
Nun war ich aber inzwischen auch mit den wirklichen Erimaern bekannt ge- 
worden, allein auf den Namen legten auch diese kein Gewicht, und sowie 
sie bemerkten, dass ich jene als Erima-Tamol bezeichne, überliessen sie 
ihnen diesen Namen und nannten sich nach dem Namen des ansehnlichsten 
Mannes: Degi-Tamol, was ich natürlich für den Namen ihres Dorfes hielt. 
Und doch war mir damals dieser Sprachgebrauch nicht mehr unbekannt ; 
denn der Cinjadji-Tamol nennt sich ebenso Biró- Tamol, wie der Bewohner 
von Bogadji sich «Hopman- Tamol», nach dem Haupte der Mission Horr- 
MANN, und der von Thiar sich «Pekman- Tamol» (BERGMANN) nennt. 

Es würde zu weit führen, wollte ich hier all die Táuschungen und 
diesen zufolge angewandten Control-Arten aufzáhlen, bis ich in den Besitz 
jener wenig Hunderten von Worten gelangte, welche ich nunmehr wenig- 
stens für ziemlich sicher betrachten kann. Natürlich bezieht sich der grósste 
Theil derselben auf ethnographische und naturhistorische Gegenstände. 

Es wird vielleicht nicht uninteressant sein, wenn ich auf Grund der- 
selben die ornithologischen Kenntnisse der Czinjadji-Tamols kurz skizzire. 
Es ist móglich, dass dies auf die diesbezügliche Auffassung der übrigen 
Naturvólker Neu-Guineas einiges Licht wirft, zumindest aber wird es dem 
in meinen Fusstapfen Wandelnden über die Schwierigkeiten des Anfangs 
hinweghelfen. Hie und da flechte ich das Wenige ein, was ich aus der 
Sprache der Bewohner von Bogadji und Erima aufzeichnete. 

Zugleich bemerke ich, dass die Sprache der Bewohner von Czinjadji 
keiner jener 29 Sprachen gleicht, welche in dem Werke von ZÖLLER (Deutsch- 
Neu-Guinea oder meine Ersteigung des Finisterre-Gebirges, 1891) aus dem 
deutschen Schutzgebiete verzeichnet sind. Dagegen ist sie mit der Sprache 
des Dorfes Erima sehr verwandt, aber dennoch nicht identisch. Es hat den 
Anschein, als ob Czinjadji ein Extravillan, irgend ein Attribut von Erima 
würe; die Einwohner der beiden Dórfer stehen auch in innigem Verkehr, 
von Geschwistern wohnt eins hier, das andere dort; wührend meines Auf- 
enthalts in Czinjadji verging kein Tag, ohne dass ein Erima-Tamol sich 
dort eingefunden hátte, und Jedermann wusste mir zu sagen, wie man einen 
Gegenstand in Czinjadji und wie in Erima nenne. Für einen Sprachforscher 
würe es eine interessante Aufgabe zu ergründen, ob die beiden Sprachen 
sich einander nühern, oder von einander entfernen. Vielleicht würde er 
dadurch die Gründe erkennen, welche die Vielsprachigkeit von Neu-Guinea 
verursachen. | 


26* 


38% D: MADARASZ 


Die Tamols besitzen einen reichen Wortschatz für naturhistorische 
(Gegenstände, umsomehr, weil sie es nicht lieben, allgemeine Ausdrücke zu 
gebrauchen; lieber geben sie jedem kleinen Theile einen besonderen Na- 
men. So z. D. fand ich für die Bezeichnung des Kopfes oder Körpers keinen 
Namen, wogegen sie die kleinsten Details zu bezeichnen wissen ; von ihren 
Culturgewächsen trägt jede Art der Banane, des Zuckerrohres ete. ihren 
eigenen Namen; eine zusammenfassende Benennung besitzen sie hiefür 
nicht. Für den Begriff « Vogel» ‘aber haben sie ein Wort. Wenn das bogad- 
jische Wort Jhajbare wirklich den Vogel bedeutet, so heisst derselbe in 
Czinjadji filevo), in Erima aber prsdte und nei, denn diese Ausdrücke ent- 
sprechen dem erstgenannten Worte. 

Zur Bezeichnung der einzelnen Theile des Vogels nehme ich z. B. den 
Paradiesvogel, an welchem man auch mir dieselben zumeist benannte. In 
Czinjadji nennt man die einzelnen Theile wie folgt: md (Schnabel), md 
muddrd (Oberkiefer), má moutjdkda (Unterkiefer), mudard (Stirn), madan 
(Oberkopf), bischou (Genick), dgutu(Auge), moütjáká (Kehle), böuduru (Hals), 
emio (Kropf), ügöű (Bauch), düld (Rücken), färdrd-mo (Steissgegend), 
mald (Schwanz), úó (Flügel), kdjgu (Schenkel, bezw. femur und tibia), 
afo-safakd (Läufe), dfodjirou (Zehen), dfo-dumd (Krallen). 

Das Gefieder wird durch folgende Ausdrücke bezeichnet: à (Federn 
überhaupt, sowie Borsten an Säugethieren), kddebu (Flaum), sau (Schwung- 
federn), ujumumuj (Flügeldeckfedern), málássánji (Zierfedern der Brust), 
khadubu (die beiden vorragenden Schwanzfedern). Beim Cieinnurus regius 
heisst der grüne Brustfleck meó, die verlängerten Zierfedern der Brust 
dgordu (= Ohr), dagegen werden die zwei langen Schwanzfedern auch hier 
Khadubu genannt. Einen eigenen Namen hat ferner die Kopfzier der Kron- 
taube, welche fävarere, und die weisse Schwanzfeder des Hahns, welche 
uschúmá heisst. 

Auf einer Insel Berlinhafens, auf Tamára (auf der Landkarte Dude- 
maine), stellte ich im vorigen Jahre ebenfalls ein kleines Verzeichniss 
der Körpertheile des Vogels zusammen. Hier hatte ich Myristicivora 
spilorrhoa vor mir. Die einzelnen Theile desselben heissen: rám (Kopf), 
sörákún (Schnabel), mätädngèn (Auge), lindschänjün (Zunge), valpaul 
(Hals), pdin (Flügel), raumdtin (Feder überhaupt), ráün (Schwungfedern), 
tilöl (Schwanzdeckfedern, zum Haarschmuk verwendet), ütschälin (Fuss 
und Zehen), jámunj (Schenkel), wjdliu (Schienbein), djd-dun (Krallen), 
ápin (Schwanz), tschänjij (Blut). 

Die Bezeichnungen der inneren Theile sind dieselben, wie bei den 
Säugethieren und wohl auch beim Menschen. So z. B. notirte ich mir aus 
der Sprache der Bewohner von Czinjadji nachstehende Namen: mudjd 
(Fleisch), nijdo (Bein), ddji (Blut), münjusügu (Zunge), baurugubü (Herz), 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 385 


du (Leber), issd (Galle), bussd (Lunge), ogolá und ogold-melimöjd (Ge- 
därme), sehú und schu-melimo (Darminhalt). 

Auch das verschiedene Geschlecht und Lebensalter der Vögel wird 
durch entsprechende Ausdrücke bezeichnet, natürlich nur in dem Falle, 
wenn dieselben durch auffallende Verschiedenheiten erheischt werden. Ihr 
einziges Geflügel, das Huhn, nennen die Papua feeve, den Hahn bérdu- 
feve, die Küchlein ebenso wie die übrigen Vögel. 

Der Name von Paradisea minor lautet in den Dörfern Cinjadji und 
Erima dud (in Bogadji dem), womit man hauptsächlich das ausgewachsene 
Männchen bezeichnet, und nur selten fügt man hinzu: did dáru (stark, 
entwickelt), oder dúd-támol. Den weiblichen Paradiesvogel nennt man did 
mämdnje, und je nach dem Alter mämanje dárú oder mämdnje 0j0. Die 
jungen Mánnchen, ob sie nun im Gefieder vollkommen der Mutter gleichen, 
oder schon mehr dem Vater, werden blos der Bezeichnung dud 0j0 ge- 
würdigt. 

Das Alter der übrigen Vögel wird stets durch 0jó und dri ange- 
deutet. Das erstere Wort habe ich überhaupt noch in keiner anderen Ver- 
bindung vernommen, dagegen kommt letzteres Wort in verschiedenen Zu- 
sammensetzungen vor (kémol daru = junger Mann), dim dérü (neuer 
Schild), djala daru (guter Weg), no dart (rechte Hand). 

Der Name eines aus dem Ei gekrochenen, oder noch nicht erwach- 
senen Vogels ist mdgáná (Kind); daraus wird gebildet leve-magand 
(Hühnchen), khejra-mdgand (junger Kasuar) ete. Mit diesen Namen be- 
zeichnen die Papua ihre eigenen Kinder, junge Schweinchen (bud — md- 
ydnd), junge Hunde (máma — mägdnd). Ein höchst charakteristischer 
Ausdruck ist yanjda-mägdnd (Kind des Pfeiles), womit man das Schiess- 
pulver umschreibt. 

Das Vogelnest heisst in Cinjadji {ému (z. B. mulu-loma), das Ei uti 
(in Bogadji heisst das Nest fál, das Ei lätel). Auch der Ausdruck w/w wird 
vielfach gebraucht, denn man bezeichnet damit alle runden Früchte, alle 
Samenkörner, sogar die Hoden des Menschen und der männlichen Thiere. 

Die Papua-Namen der einzelnen Vogelarten notirte ich in dem Ver- 
zeichniss der Arten; hier füge ich blos den Namen einige Bemerkungen 
hinzu. 

Wer wie ich, Gelegenheit hat, auch die Stimme der hiesigen Vögel 
kennen zu lernen, dem wird es sofort auffallen, wie zahlreich die Vogel- 
namen sind, welche die Stimme des Vogels imitiren, und welche gleichsam 
nach dem Princip der Wortbildung lateinischer Namen, wie Upupa, Cucu- 
lus ete. gebildet sind. Gut ein Drittel der cinjadischen Vogelnamen sind 
solcher Art. 

Stimmimitirende Namen sind: kee= Gymnocoraa senex ; vaubü = 


386 D: MADARÁSZ 


Oriolus striatus ; tjookik = Rhipidura setosa ; khödbi (in Bogadji kauen) 
= Philemon jobiensis ; dökáj = Eurystomus australis; kriörio (gleich 
dem ungarischen piripió) = Merops ornatus ; korbau (in Bogadji kor) = 
Sauromarptis gaudichaudi; kójlele (in Bogadji koldld) = Tanysiptera 
meyeri; kit = Centropus menebiki; iari (in Bogadji sívir) = Tricho- 
glossus cyanogrammus ; geere (in Bogadji gérie) = Eclectus pectoralis ; 
hujädji (in Bogadji hiddj) = Cacatua triton; günjala = Microglossus 
aterrimus ; bünon = Carpaphaga westermanni; borütulu (in Erima 
buru, in Bogadji ututu) = Chalcophaps chrysochlora ; múlú (in Bogadji 
bulöl) = Ptilopus superbus. 

Die stimmimitirenden Namen fixiren häufig verschiedene Momente 
der Vogelstimme. Bei dem kleinen Eisvogel, Halcyon sanctus, betrachteten 
die Bewohner von Czinjadji das widi des aufgeschreckten Vogels für charak- 
teristisch, wogegen den Bogadjesen der gedehnte Ton schin auffiel, welchen 
der Vogel an der Oberfläche des Wassers hinstreichend vernehmen lässt. 
Der schwarzgelbe Mino dumonti, von welchem man behauptet, dass er auch 
sprechen lerne, ist ein recht auffallender und allgemein bekannter Vogel; 
wenn man aber seine zahlreichen Eingeborenen-Namen nebeneinander 
sieht (kulok, palagáú, ellpokk, dludu, kongolá, koükáka), so würde daheim 
in Europa Niemand glauben, dass dies sämmtlich die äusserst charak- 
teristischen tonimitirenden Namen eines und desselben Vogels seien, 
welche je ein anderes Moment aus dem reichen Wörterschatze des Vogels 
verewigen. 

Für Wurzelwörter halte ich die folgenden Vogelnamen: ddmudi 
(Adler) dud (Paradiesvogel), ökömdge, in Bogadji legáju (Cicinnurus re- 
gius); gegessió (Dieruropsis carbonaria); boind, in Bogadji koloke (Rhectes 
dichrous) ; djérd, in.Bogadji üdjedji (Calornis metallica); kdüo, in Bogadji 
goba (Rhytidoceros plicatus) ; kedine (Geoffroyus pucherani); djilibogd, in 
Bogadji andjindjing (Cyclopsittacus edwardsi) ; jabudu (Centropus mene- 
biki); khejrá (Casuarius); teeve (Huhn) und mono (Phalacrocorax sulci- 
rostris). 

Sicher und consequent erkennen auch die Papuas nur jene Vögel, 
welche im praktischen Leben eine gewisse Rolle spielen, oder mit 
ihrer auffallenden Farbe, Stimme und Betragen, alltägliche Erschei- 
nungen sind; im Allgemeinen kennen sie die grösseren Vögel. Bei der 
Benennung derselben sind sie jedoch im Unsichern, wenn es sich um 
gleichfarbige handelt. Mit den Raubvögeln z. B. sind sie gerade so daran, 
wie die europäischen Völker und das ungarische Volk. Die Bezeich- 
nungen Adler, Habicht, Falke, Bussard kennt und gebraucht Jedermann, 
ohen sie jedoch allgemein und stets für ein und dieselbe Art anzu- 
wenden. Ebenso bekannt sind bei den Erima-Tamols die auf Raubvögel 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 387 


bezüglichen Namen: ddmudi, ságákholiká oder sakhaliká, kidjerbe, kaudje 
und tumujá, welche sie jedoch ebenso durcheinander werfen. Am häufigsten 
vernahm ich den Ausdruck hidjerbe für den gewóhnlishen Haliastur 
girrenera. Der ddmudi raubt junge Schweine und Hunde, muss also irgend 
ein Adler sein. Recht bezeichnend für dies Schwanken ist z. B. Hieracidea 
novaequineae, hinsichtlich dessen meine Tamols, als ich mich weder mit 
dem Namen kidjerbe, noch mit ddmudi zufrieden gab, sich damit halfen, 
dass sie sagten, es sei ein damudi-mägdnd, gleichsam als wollten sie sa- 
gen: mag es also ein kleiner Adler sein! (Junger Adler, Kind des Adlers). 

Natürlich haben die kleineren Vógel noch weniger bestimmte Namen. 
Viele derselben erhalten ihren Namen von der Pflanze, von deren Kórnern 
sie sich nähren, oder an welcher man sie am häufigsten sieht, indem man 
das Wort nei (Vogel) hinzufügt. So heisst der von Gras- (djigü) Kórnern 
lebende Munia grandis djigunei, — Cinnyris aspasiae, welcher die Blätter 
der Kokuspalme (ddjuru) von Insecten säubert, adjuruneï. Ebenso gebil- 
dete Namen sind: sirinei, bardunet, ogorenet, omuranet. Hiezu zähle ich 
auch den Namen údimumu, in welchem das Wort úri (Name einer der ver- 
breitetsten Bananen-Art) vermuthlich einen kleinen Vogel bezeichnet, 
welcher die Bananenblätter umflattert. 

Eigenthümlich ist es, wie wenig Ausdrücke die Tamols für die Be- 
zeichnung der Tauben besitzen. Die grósseren Tauben heissen allgemein 
bind, die kleineren múlu. Als ich sie gelegentlich wegen specieller Namen 
sehr drängte, indem ich die verschieden gefärbten kleinen Tauben vor ihnen 
aufstellte, um anzudeuten, dass diese doch nicht alle blos milit sein könn- 
ten, vermochten sie specielle Namen blos durch Umschreibung zu sagen, 
z. B. mülit mudárá gorendbd (rothköpfig). Andere Taubennamen wussten 
blos einige der älteren und erfahrenen Eingeborenen zu unterscheiden. 

Nicht immer kennen die Tamols das Paar des Vogels, wenn dasselbe 
eine andere Farbe trägt. Die aus Bogadji kannten nicht das einfärbig 
braune Weibchen des lebhaft rothen Cicinnurus regius, dagegen aber sehr 
wohl die aus Czinjadji. Und umgekehrt, irren sich letztere hinsichtlich des 
Weibchens von Cinnyris aspasiae, welches man in Bogadji kennt. Dies ist 
übrigens sehr erklärlich, denn in den Urwäldern der Umgebung von Cin- 
jadji ist Cinnyris selten, dagegen ist bei Bogadji in den, wegen zahlreicher 
Plantagen ausgerodeten, und nur an unbenützbaren Stellen fleckenweise 
belassenen Wäldern der kleine rothe Paradiesvogel häufig. 

Zu bemerken ist nur noch, dass die Tamols den Namen vieler Vögel 
nach der präparirten Haut nicht anzugeben wussten, dagegen sehr leicht, 
wenn sie den Vogel lebendig sahen und seine Stimme hörten. Dies nimmt 
mich jedoch nicht Wunder. Ich selbst war oft genug Zeuge dessen, dass 
erfahrene Jäger in der Vogelsammlung den gemeinen Staar nicht erkann- 


388 D: MADARASZ 


ten, ebenso wie kaum die Hälfte der gewiegten Bienenzüchter in meiner 
ungarischen Bienensammlung die gewöhnliche Biene zu bezeichnen 
wusste.» 

Schliesslich sandte Brnó eine kleine Berichtigung, welche folgender- 
massen lautet: «Nach Bongu nahm ich das Verzeichniss der FenıcHeu’schen 
Vögel (Aquila I. 1894) mit mir und las die Papua-Namen vor. Den grössten 
Theil derselben sagte Einer oder der Andere aus dem Auditorium, gleich- 
sam bestätigend, nach. Laut der Aussprache habe ich folgende Abweichun- 
gen notirt: 8. 92: kutindss (bei F. kubuas) und saren (bei F. tschareng) ; 
S. 97: singkanger (bei F. vielleicht nur als Druckfehler singkanyer); 
S. 99: sakektschen (bei F. akeken); S. 101: dung (bei F. dungu); 8. 105: 
konkingi (bei F. zoking); 8. 106: dimbunidi (bei F. ji-dumi). Auf der 
farbigen Tafel erkannten Alle (mehrere einzeln befragt) den tumbu-áss 
(Donacicola sharpii Map.), auch bezeichneten sie den Namen von Poecilo- 
dryas hermani, welchen FEnIcHEL nicht notirte : Sordu-dss. 

Auf die zum Tode verurtheilten Namen Gomul und Coria komme 
ich noch zurück; vorläufig will ich nur bemerken, dass FEnıcHEL Recht 
hatte. 


Ordo: PASSERIFORMES. 


Fam. PARADISEIDE. 


1. Manucodia atra (Less.). 

Phonygama ater, Less. Voy. Coqu. Zool. I. pt. 2. p. 638 (1838). 

Manucodia atra (Less.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. III. p. 183 (1877) ; SALVADORI, Orn. 
Pap. II. p. 504 (1881); Mapardsz, Aquila I. p. 91 (1894); Smarpe, Monogr. 
Parad. ect. Vol. II. pl. 5 (1898). 

Manucodia jobiensis (nee Sazvap.) MaparAsz, Term. Füzetek. XX. p. 27 (1897). 

a) Nr. 256. 4. Erima, 3. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingebornen: Arungangau (Bogadji), Kongu 
(Erima). Iris zinoberroth mit einem inneren gelben Ring. Füsse nnd 
Schnabel schwarz. Long. tot. 35; lat. tot. 51; lat. unius ale 22.5; long. 
ale 17; cauda 14; rostr. 4; culmen 3.5; femur 5; tibia 7; tarsus 4 cm. 
Im Magen Beeren und Reste von Waldfrüchten.» (Brnó.) 

b) Nr. 301. 9 . Erima, 13. März 1897. 

«Iris orangegelb mit citronengelbem Ring.» (B.) 

c) Nr. 436. 9 juv. Stephansort, 23. April 1897. 

d) Zwei Brustbeine. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 389 


Brustbein von Manucodia atra (LESS.). 


2. Paradisea finschi Mey. 
Paradisea finschi, Mey. Zeitschr. f. ges. Ornith. II. p. 383 (1885); Sarvap. Agg. Orn. 
Pap. II. p. 158 (1890); SHARPE, Monogr. Parad. ect. Vol. II. (1898). 


Paradisea minor (nec Saw.) Mapanász, Aquila I. p. 90 (1894), id., Természetr. Füz. 
XX. p. 27 (1897): 


21 Exemplare aus folgenden Orten: Erima, Czinjadji, Ins. Lemien 
(Berlinhafen), Stephansort und Örtzen-Gebirge. 

3. Cicinnurus regius (Lınn.). 

a) Neun Exemplare von Erima und drei Exemplare in Spiritus aufbe- 
wahrt aus Madang, wo die Eingeborenen ihn Mo-jabonennen «M6— Vogel, 
Jábó = Ein künstlich gezogener Hauer eines Ebers, übertragen auf die ein- 
gedrehte Form des Schwanzfederendes.» (B.) 

b) Sechs Stück Brustbeine. 

4. Aeluredus geislerorum Mey. 

Aeluroedus geislerorum, MEYER, Abhandl. k. zool. Mus. Dresden 1892—93. Nr. 3. 
p. 23 (1893); Mapardsz, Aquila I. p. 91 (1894); SHARPE, Monogr. Parad. part. 
V. pl. (1895). 

a) Nr. 147. Insel Lemien (Berlinhafen) 1896. 

Länge cire. 26; Flügel 19.5; Schwanz 9; Schnabel 2.8; Tarsus 
3.9 CM. 

b) Nr. 203. &. Erima, 12. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingebornen: drdudj (Bogadji), Gevice (Czin- 
jadji), Jon] (Lemien). Füsse mausgrau, die zusammengedrückte Kante des 


390 D: MADARÁSZ 


Tarsus licht gelblichweiss ; Schnabel graulichweiss, Rand und Spitze gelb- 

liehweiss. Iris dunkel carminroth. Im Magen erbsengrosse dunkelblaue 

Beeren, von welchen auch die Magenwand und die zwischen den Samen- 

körnern befindlichen Mantis-Larven intensiv blau gefärbt waren.» (Brré.) 
c) Brustbein. 


Brustbein von Aeluroedus geislerorum. 


Fam. DICRURIDE. 


5. Dicruropsis carbonaria (B».). 

a) Nr. 201. &. Erima, 12. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Cekher u. Sissiladjindni 
(Bogadji), Korkour (Lemien), Gigessio (Czinjadji). Füsse und Schnabel 
schwarz (aterrimus), Iris zinnoberroth. Long. tot. 31 ; lat. tot. 47 ; lat. unius 
ale 22; long. ale 15.5; cauda 13,5; rostr. 3.9; femur 2.5; tibia 4; tars. 
2,5 em.» (B.) 

b) Nr. 202. 4. Erima, 12. Febr. 1897. 

«Füsse, Schnabel, Iris wie bei dem Vorigen. Long. tot. 31; lat. tot. 
44.5 ; lat. un. ale 21 ; long. ale 15; cauda 14; rostr. 3.7 ; femur 2,5; tibia 4; 
tars. 2.5 em.» (B.) 

c) Nr. 340.9. Erima, 23. März 1897. 

«Im Magen Insecten, besonders Coleopteren.» (B.) 

d) Drei Brustbeine. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ'S IN NEU-GUINEA. 391 


Brustbein von Dicruropsis carbonaria. 


Fam. ORIOLIDE. 


6. Oriolus striatus Qu. & G. 
Oriolus striatus, Quoy & Gam. Voy. de l'Astrol. Zool. I. p. 195, pl. IX. fig. 2 (1830) ; 
SHARPE, Cat. B. Br. Mus. III. p. 210 (1877). 
Mimeta striata (Qu. & G.) Satvap., Orn. Pap. II. p. #73 (1881). 


a) Nr. 228. d. Erima, 20. Febr. 1897. 

«Füsse grau (griseus), Schnabel leberfarben (hepaticolor) lris blut- 
roth (sanquineus), der innere Ring miniumroth. Long. tot. 29.5 ; lat. tot. 44 ; 
lat. unius ale 20,5; long. ale 14; cauda 11; rostrum 3,8; culmen 3.2; 
femur 4; tibia 5 ; tarsus 2.5 cm. Mageninhalt: Ein 8 cm. lange grüne Raupe 
und Ueberreste kleiner Insecten. 

Einer der lieblichsten Sänger dieser Gegend. Seine Stimme ähnelt 
im grossen Ganzen der unseres Oriolus galbula, jedoch mehr flótend. Der 
prüparirte Balg wurde von den Eingeborenen dreier verschiedener Dórfer 
nicht erkannt. Bei Gelegenheit einer Excursion mit einem Führer aus 
Cenaitje, vernahm ich seine Stimme und der Führer sprach ihn als Koúkaka 
an. Offenbar kannte er den Vogel nicht, denn dieser Name bezieht sich im 
Allgemeinen auf den polyglotten Mino dumonti. Besser erkannt wurde er 
bei einer anderen Gelegenheit durch einen Einwohner aus Czinjadji, der 
den Vogel als Váúbú bezeichnete und zugleich dessen Stimme durch die 
Laute Vaubu und Kükübád imitirte, welche als Refrain thatsächlich häufig 
in seinem Gesange vorkommen.» (B.) 

b) Ein anderes in Weingeist aufbewahrtes Exemplar stammt aus 
Simbang vom 7. Juli 1898, 


399 D: MADARÁSZ 


Fam. STURNIDÆ. 


7. Mino dumonti Less. 

a) 12 Exemplare von Erima, Slephansort und der Insel Lemien 
(Berlinhafen). 

Name laut Angabe der Eingeborenen: Köukdka (Czinjadji), Köngold 
(Bogadji), Álváű (Lemien). 

b) Zwei Skelette (Fund 9 ). Erima, 10. Feber 1897. 

c) Zwei Brustbeine. 

8. Melanopyrrhus orientalis (Scut.). 

Gracula anais orientalis, SCHLEG., Nederl. Tijdschr. Dierk. IV. p. 52 (1871). 
Melanopyrrhus orientalis (SCHL.) SaLvaD., Orn. Pap. p. 465 (1881) ; SHARPE, Cat. B. 
Br. Mus. Vol. XIII p. 114 (1890). 

a) Nr. 165.2. Erima, 15. Januar 1897. 

«Füsse blassgelb (flavus); Iris citronengelb ; die kahle Haut um die 
Augen mattschwarz (ater) Im Magen kleine Orthopteren. Im Walde von 
einem hohen Baum erlegt ; das Männchen flog zu seinem auf dem Boden 
liegenden Paar und entfernte sich nur von Baum zu Baum fliegend. Laut 
gab er keinen. Name laut Angabe der Eingeborenen: Mämdnd (Czinjadji), 
Bämbim (Bogadji).» (Binó.) 

a) Nr. 195. &. Erima, 10. Febr. 1897. 

«Füsse und Schnabel kreidefarben (cretaceus); Krallen und der kahle 
Fleck um die Augen schwärzlich ; Iris eitronengelb. Long. tot. 26; lat. tot. 
46.5 ; lat. unius ale 20.5; long. ale 14.5; cauda 7 ; rostrum 3.2; culmen 2; 
femur 3.5; tibia 5; tarsus 3.5 em.» (B.) 

c) Nr. 153. Erima, 1896. 

d) Nr. 468. 9 . juv. Stephansort, 18. Mai 1897. 

Bei diesem jungen Exentplar ist der Kopf ganz schwarz (wie beim 
M. anais) und geht am Genick ins Braune über; an der Stirne zeigen sich 
schon einzelne gelbe Federn. Die Flügeldeckfedern sind kaffeebraun. Im 
übrigen ganz dem Alten ähnlich, nur ist das Gelb der Federn blässer. 

e) Brustbeine. 

9. Calornis metallica (TEmm.). 

a) Sieben junge Individuen vom 17. März 1897 von Friedrich- 
Wilhelms-Hafen. 

b) Skelett. c) Brustbein. 


Fam. PLOCEIDÆ. 


10. Munia grandis SHARPE. 
Munia grandis, Sarre, Linn. Soc. Journ. Zool. XVI. pp. 319. 442 (1882); SALVAD., 
Orn. Pap. III. App. p. 540 (1882); SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. XIII. p. 344 (1890). 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 393 


a) Nr. 352. 9 . Erima, 25. März 1897. 

«Füsse dunkel blaulichgrau; Schnabel licht blaulichgrau ; Iris licht 
kastanienbraun. Sass im dichten Réhricht einsam auf der Spitze eines 
Rohrhalms. Im Magen abgeschälter Grassamen. Long. tot. 12.5; lat. 
tot. 17 ; lat. unius ale 7.5; long. ale 5.2; cauda 4.5; culmen 1.4; femur 1.5; 
tibia 2.5; tarsus 1.8 em. Name laut Angabe der Eingebornen Bomdnguwrü 
(Bogadji), Djiquiei (Czinjadji) ; (djigu = Grassamen). (B.) 

b) Brustbein. 

11. Uroloncha tristissima (Warr.). 

Munia tristissima, WALL., Proc. Zool. Soc. 1865 p. 479; Sauvan., Orn. Pap. II. p. 
435 (1881). 
Uroloncha tristissima (WALL.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. XIII. p. 564 (1890). 

Ein Exemplar aus Friedrich- Wilhelms-Hafen. 30. Januar 1897. 

Länge cire. 9.5; Flügel 4.9; Schwanz 4; Schnabel 1 ; Tarsus 1.2 em. 


Fam. SYLVIIDÆ. 


12. Cisticola exilis (Vic. & Honsr.). 

Malurus exilis, Vic. & Horsr., Trans. Linn. Soc. XV. p. 223 (1827). 
Cisticola exilis (Vic. & Honsr.) SHARPE, C. B. Br. Mus. VII. p. 269 (1883). 
Cisticola ruficeps, GoULD, SALvAD.,, Orn, Pap. IL p. 423 (1881). 

Ein an der Sonne getrocknetes Exemplar aus Stephansort. 

15. Malurus albiscapulatus Mey. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Pirdid (Czinjadji).» 

a) Drei alte und drei junge Exemplare aus Krima ; das junge Männ- 
chen dem Weibchen ähnlich, jedoch an der Unterseite mit schwärzlichen 
Federn untermischt; «Füsse lilabraun, Schnabel schwarz; Iris dunkel- 
braun». 

b) Ein Nest mit drei Eiern. «Das Nest im diehten Rohr kaum eine 
Spanne hoch über dem Boden, am Ufer des Minujem-Flusses.» (B.) 

Das Nest ist gross, länglich, circa 18 em. lang und 12 cm. breit; oben 
ganz offen ; innere Masse 12 resp. 5 cm. Es ist aus Schilfblättern lose ge- 
flochten, innen mit Grashalmen ebenfalls lose gefüttert. Die Eier sind rein 
mattweiss ; Länge 13— 14 mm., Durchmesser 10.5 mm. 

c) Zwei Brustbeine. 

14. Pseudogerigone conspicillata (G. R. Gr.). 

Nr. 321. Erima, 17. März 1897. 

«Iris blutroth»; Flügel 5,5; Schwanz 4.5; Schnabel 1; Tarsus 
1.6 cm. 


394 D: MADARASZ 


Fam. TIMELIIDÆ,. 


15. Pomatorhinus isidorii Less. 

Pomatorhinus isidori, Less., Voy. Coq. Zool. I. p. 680, pl. 29, f. 2 (1826) ; SALvAD., 
Orn. Pap. II. p. 410 (1881); SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. VII. p. 432 (1885). 

a) Nr. 234.2. Erima, 22. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingebornen: Aoloré (Bogadji). Iris citron- 
gelb, in der Mitte durch einen dünnen grünen Ring getheilt; Füsse rauch- 
farben (fumatus); Schnabel thongelb (luteus); die Basis oben und die 
Kanten des Unterschnabels rauchfarben. Long. tot. 27; lat. tot. 36.5; lat. 
unius ale 17; long. ale 11.6; cauda 12,5; culmen 2.5; femur 3; tibia 5; 
tarsus 2.2 em.» (B.) 

b) Nr. 299. ©. Erima, 13. März 1897. 

Länge circ. 27; Flügel 11.2; Schwanz 12.2; Schnabel (vom Mund- 
winkel) 3.1; Tarsus 3.2 cm. 

c) Zwei Brustbeine. 


Brustbein von Pomatorhinus isidori. 


Fam. DICAID A. 


16. Dicaeum rubro-coronatum SHarPr. 

Dieaeum rubro-coronatum, SHARPE, Nature 1876 p. 339; Sanvap., Orn. Pap. Il. 
p. 276 (1881); Maparäsz, Aquila I. p. 95 (1894). 

a) Sechs Exemplare aus rima, März-—April 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Djeleboga (Erima und Czin- 
jadji), Djereva dárú (Czmjadji). Füsse und Schnabel schwarz; Iris 
braun.» (B.) 

b) Zwei Brustbeine. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. E. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 395 


17. Melanocharis bicolor Rams. 

Melanocharis bicolor, Ramsay, Pr. Linn. Soc. N. S. W. III. p. 277 (1879); SALvAD., 
Orn. Pap. II. p. 283 (1881); SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. X. p. 81 (1885). 

a) Nr. 283. &. Czinjadji (Dorf in Örtzengebirge), 8. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingebornen : dmurenet (Czinjadji).» 

Schwarz mit blauem Schimmer; untere Flügeldecken weiss mit 
geringem gelblichen Anflug; äussere Federn der unteren Schwanzdecken 
ebenso, mit schwarzen Spitzen ; in der Mittelpartie der Rand der Aussen- 
fahne der äusseren Schwanzfeder weiss, welcher sich schräge auf die 
Innenfahne in grau fortsetzt ; der ganze Stiel ist weiss mit Ausnahme der 
Spitze. Totallänge cire. 10.7; Flügel 6.3; Schwanz 4.8; Schnabel 1.4; 
Tarsus 1.6 cm. 

b) Brustbein. 


Brustbein von Melanocharis bicolor. 


Fam. MELIPHAGIDÆ. 


18. Philemonopsis meyeri Sarv. 

Philemonopsis meyeri, SALVAD., Ann. Mus. Civ. Gen. XII. p. 339 sp. 23 (1878); id., 
Orn. Pap. II. p. 350 (1881); Mapardsz, Aquila I. p. 95 (1894). 

Nr. 174. 9 . Stephansort, 18. Januar 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Ahodbi (Czinjadji) Schooni 
(Bogadji).» 

Länge cire. 24.5; Flügel 10.6; Schwanz 10; Schnabel 3,3; Tarsus 
2.5 em. 

19. Philemon jobiensis (Mxv.). 

a) Sechs Exemplare aus Erima und eines aus Friedrich- Wilhelms- 
Hafen. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Aon (Bogadji), Alhodb? 
(Czinjadji).» 

b) Zwei Brustbeine. 


396 D: MADARÁSZ 


Brustbein von Philemon jobiensis. 


20. Ptilotis analoga REICHENP. 

a) Vier Exemplare aus Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen Ajlemü (Bogadji), Sorafi 
(Czinjadji).» : 

b) Drei Brustbeine. 

21. Ptilotis filigera Gourr. 

Ptilotis filigera, GouLp, Proc. Zool. Soc. 1850 p. 278 pl. 34; Gapow, Cat. B. Br. 
Mus. Vol. IX. p. 237 (1884). 
Xanthotis filigera (Gouzp) SaLvan., Orn. Pap. II. p. 344 (1881). 

a) Nr. 172. & ad. Stephansort, 18. Januar 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Khoabi Kedeidi (Czinjadji), 
Schooloni (Bogadji)». 

Oben braun, die einzelnen Federn leicht olivengrün gesäumt, was 
dem ganzen einen olivengrünen Schein verleiht; Flügel und Schwanz 
fahlbraun gesäumt; Kopf und Hals graulichbraun, auf dem Nacken mit 
aschgrauen Tupfen ; Ohrbüschel goldgelb ; Kehle grau; Kropf, Brust und 
Bauch graulichbraun : auf der Brust lichte weisslich fahlbraune Tupfen 
sichtbar. Dies letztere Merkmal ist bei keinem Autor erwähnt. 

Länge circa 24; Flügel 11.4; Schwanz 10; Schnabel 3.1; Tarsus 
9.9 cm. 

b) Nr. 196. & ad. (Hoden 9 mm). Erima, 11. Febr. 1897. 

«Füsse blaulichgrau (ccerulescenti-griseus) ; Schnabel schwarz (ater.); 
der kahle Fleck hinter dem Auge rauchfarben (fumatus); Iris nussbraun 


ae Ze — 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ'S IN NEU-GUINEA. 397 


(fuliginosus) ; long. tot. 22; lat. tot. 29; lat. unius ale 13; long. al: 10.5; 
cauda 9.5; rostrum 3.2; femur 2.5; tibia 4; tarsus 2.9 em.» (Brnó.) 

Dem Vorigen in Allem ähnlich, nur fehlen die charakteristischen 
Nackentupfen. Die oben erwähnten Brusttupfen sind hingegen vorhanden, 
jedoch nicht so intensiv wie bei demselben ; Ohrbüschel dunkler als bei 
jenem. Also in vielem übereinstimmend mit der Beschreibung des Pr. 
megeri, SAL. 

Hier sei noch erwähnt, dass die in Bırö’s erster Sendung enthaltene 
Pi. chrysotis in Bezug auf Maasse und Färbung — bis auf die Nacken- 
tupfen, welche zwar schwach, dennoch sichtbar sind — mit der typischen 
Beschreibung ganz übereinstimmt. 

c) Zwei Brustbeine. 


Fam. NECTARINIIDÆ. 


22. Cinnyris aspasia Luss. 

a) Vier Männchen und ein Weibchen aus Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen Sindjir (Bogadji), Omürdnei 
(Erima); Adjürü-nei (Czinjadji) ; Djerena (Czinjadji).» 

b) Brustbein. 

23 Cinnyris frenata (5. Mürr.). 

a) Zwei Männchen und ein Weibchen aus Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Sindjir Kabupu (Bogadji), 
(2), Sirinjei (Czinjadji). 

b) Brustbein. 

24. Arachnothera novae-guineae (Less.). 

Cinnyris novae-guineae. Less, Voy. Coqu. Zool. I. p. 677 (1828). 
Melilestes novae-guineae (Less.) SALVAD., Orn. Pap. II. p. 315 (1881). 
Arachnothera novae-guineae (LESs.) Gapow, Cat. B. Br. Mus. IX. p. 110 (1884), 

Nr2419. &. Erima, 1. April. 1897. 

«Iris braun (ligneus); Schnabel braunlichschwarz ; Füsse aschgrau 
(cinereus). Long. tot. 14.5; lat. tot. 20 ; lat. ala 8.5 ; long. alæ 6.5 ; cauda 4; 
rostrum 3.2; culmen 2.8; femur 1.5; tibia 2; tarsus 1.6 em. Im Magen 
kleine Insecten.» (B.) 


Fam. PRIONOPIDA. 


25. Rhectes cirrocephalus (Less.). 
Lanius kirhocephalus, Less, Voy. Coqu. Zool. Atl. pl. 11 (1826). 
Hhectes cirrocephalus (Lxss.) SALVADORI, Orn. Pap. II. p. 198 (1881); id. Agg. p. 99 
(1890). 


Nr. 486a. Stephansort, 6. Juli 1897. 


c 
-] 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. = 


398 D: MADARÁSZ 


26. Rhectes dichrous Br. 
Rectes dichrous, Br., Compt. Rend. XXXI. p. 563 (1850). 
Rhectes dichrous, Br., SazvaD., Orn. Pap. U. p. 195 (1881), id. Agg. p. 98 (1890). 
hhectes cirrhocephalus (nee Less.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. III. p. 284 (1877); 
Maparäsz, Aquila I. p. 92 (1894); id., Term. Füzetek. Vol. XX. p. 29 (1897). 


Hier muss ich erwähnen, dass ich avf Grund des British Cataloges 
jene sehwarzkópfigen Exemplare, die durch FENTCHEL und später auch durch 
BrRó gesammelt wurden, irrthümlich als Rh. eirrhocephalus (Lxss.) be- 
stimmte (s. Aquila I. p. 92; Természetrajzi Füzetek XX. p. 29), während sie 
eigentlich als hierher gehórig zu betrachten sind. 

27. Pinarolestes megarhynchus (Qv. & G.). 

Muscicapa megarhyncha, Quoy & Gam., Voy. Astrol. Zool. I. p. 172, p. 5, fig. 1 (1830). 
Pinarolestes megarhynchus (Qu. & G.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. III. p. 295 (1877). 
Colluricincla megarhyncha (Qu. & G.) Satvap., Orn. Pap. II. p. 211 (1881). 


Nr. 330.2. Erima, 23. März 1897. 


Fam. LANIIDA. 


98. Cracticus cassicus (Bopp.). 
a) Nr. 409 juv. Erima, 5. April 1897. 
b) Brustbein. 


Fam. HIRUNDINID X. 


29. Hirundo javanica SPARRM. 

a) Nr. 435. Erima, 17. April 1897. 

«Iris dunkelbraun. Long. tot. 13; lat. tot. 28.5; lat. unius ale 13; 
long. ale 10.5 ; cauda 5; rostr. 1.5; culmen 1; femur 1.5; tibia 2; tars. 
1 em.» (B.) 

b) Ein Nest mit zwei Eiern aus Stephansort 10. Aug. 1897, und ein 
Gelege mit zwei Eiern von ebendaselbst 12. Aug. 1897. 

c) Brustbein. 


Fam. MUSCICAPIDÆ, 


30. Rhipidura setosa (Qu. & G.). 


Muscipeta setosa, Quoy & GaIm., Voy. de l'Astrol. Zool. I. p. 181, pl. 4, fig. 4 (1830). 


Rhipidura setosa (Qu. & G.) Suanpz, Cat. B. Br. Mus. Vol. IV. p. 329 (1879); SALVAD., 
Oxn. ^ Pep. Isp. 61201881. ; 
a) Nr. 197. ? . (Ovarium klein, aber in der Entwicklung begriffen). 
Erima, 11. Febr. 1897. 
«Füsse pechschwarz ; Iris schwärzlich. Long. tot. 18.5 ; lat. tot. 23,5; 
lat. unius ale 11.2; long. ale 8.7; cauda 8.5; rostr. 1.7; culmen 1.2; 


-———— 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. PIRÓ S IN NEU-GUINEA. 399 


femur 1.5 ; tibia 2; tarsus 1.5 cm. Im Magen kleine Bienen (Halictus), kleine 
Käfer und Ueberreste von kleinen Grillen.» (B.) 

b) Nr. 255. g . Erima, 2. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Tjokik (Czinjadji), Gjendjon- 
djin (Bogadji). Iris braun (ligneus); Füsse violettschwarz ; Schnabel 
schwarz. Im Magen kleine Insecten. Long. tot. 19; lat. tot. 27 ; lat. ale 13; 
long. ale 8.5; cauda 8.5; rostr. 2; culmen 1.4; femur 1.3 cm.» (B.) 

c) Zwei Brustbeine. 

31. Rhipidura leucothorax Sarv. (Tab. XV.). 

Rhipidura leucothoraæ, Sauvav., Ann. Mus. Civ. Gen. VI. p. 311 (1874); id., Orn. 
Pap. II. p. 58 (1881); SHARPE, Cat. B. Br. Mus. IV. p. 327 (1897). 

Nr. 436. a! . (Hoden 6 mm.) Erima, 17. Apr. 1897. 

«Ich traf ihn zwischen den Halmen des Alang-Alang hohres nahe 
zum Boden, wo er sich lärmend herumtrieb. Iris dunkelbraun; Füsse und 
Oberkiefer schwarz (aterrimus); Unterkiefer gelblichweiss; Mund innen 
licht orangegelb ; Innenseite des Oberkiefers bräunlich. Long. tot. 19; lat. 
tot. 24; lat. unius ale 10.5; long. ale 8; cauda 9; rostr. 2; culmen 1.3; 
femur 2.5; tibia 3; tarsus 2 em.» (Brnó.) 

Ich gebe auf Taf. XV. das Bild dieser ziemlich seltenen Rhipidura- 
Art, theils weil dieselbe bisher nicht abgebildet wurde, theils weil die 
Autoren bei der Beschreibung von einander abweichen, insoferne SHARPE 
(Cat. B. Br. Mus. vol. IV. p. 327) das Kinn dieses Vogels weiss, während 
SALVADORI in seiner Diagnose das Kinn sowie die Kehle als schwarz angibt. 
Unser Exemplar gehört daher, wie auch das Bild zeigt, zu den typisch ge- 
färbten. 

Es scheint, dass bei dem von SHARPE beschriebenen Exemplar die 
Färbung keine zufällige war, da von vier von BÜTTIKOFER in seiner «A Re- 
view of the Genus Rhipidura» (Notes from the Leyden Museum Vol. XV. 
p. 90.) Arbeit erwähnten aus N.-W. Neu-Guinea stammenden Exemplare 
drei zu den typischen gehörten, während ein Exemplar ein weisses Kinn 
aufwies. 

32. Sauloprocta melaleuca (Qv. & G.). 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Tjokik (Czinjadji) Djendjon- 
djin (Bogadji).» 

a) Vier Männchen aus Arima; mit dem einen ein Nest mit folgender 
Anmerkung: «Das Nest an einem über das Wasser gebeugten Ast, von 
einem Nebenzweige des Flusses Gorio. Wurde gerade vom Männchen be- 
brütet und durch ihn verrathen. Das Weibchen konnte wegen seiner 
grossen Vorsicht auch am folgenden Tage nicht erlegt werden. Die Eier 
lagen mit ihren spitzen Enden gegen einander in der Mitte des Nestes. 
Die Eier waren stark bebrütet und der Embryo bereits ziemlich entwickelt.» 


97^ 


400 D: MADARASZ 


Das Nest ist aus Grashalmen, Bast und Pflanzenfasern gebaut und 
aussen ganz glatt, als ob es mit Speichel und Spinnenwebe glatt gemacht 
worden wäre. Das Nest ist schön halbkugelförmig ; die Wand ist sehr dünn ; 
innen befinden sich nur Grashalme und nicht so fest verbunden, wie von 
aussen. Durchmesser 7; Höhe 45; Tiefe 3.5; Dicke 0.8 em. Die Eier 
gleichen sowohl in Bezug auf Form, Färbung, Grösse, überraschend den 
Eiern des Lanius collurio. Grundfarbe weisslich crème mit leichtem Anflug 
von rosa; am stumpfen Ende ein Kranz von grauen, fahlen und braunen 
Flecken gebildet; ausser diesen noch graue Grundflecken, sowie braune 
Tupfen gerade so, wie es auch bei L. collurio der Fall ist. 

Dieses Nest wurde am 1. April 1897 in Erima gesammelt. Ein zwei- 
tes Nest ebenfalls aus Erima, aber ohne Gelege und nähere Daten. 

b) Drei Brustbeine. 

33. Arses insularis (Mry.). 

Monarcha insularis, MEYER, Sitzb. k. akad. Wiss. Wien. LXIX. p. 395 (1874). 

Arses insularis (Mey.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. IV. p. 412 (1879); SALvAD., Orn. 
Pap. II. p. 47 (1881). 

Arses fenicheli, MapARÁSZ, Aquila I. p. 92 (1894). 


Auf Grund nunmehr von Bırö eingesandter Exemplare — Männchen 
und Weibchen — welche mir zur Vergleichung genügendes Material boten, 
war ich veranlasst, die von mir als Arses fenicheli (Aquila I. p. 92.) be- 
schriebene Art unter die Synonyma einzureihen, da A. fenicheli meiner 
Ansicht nach nur ein unreifes Individuum von Arses insularis ist. 

a) Nr. 166. s. Erima, 15. Januar 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Tjentotor (Bogadji), Udimima 
(Czinjadji). Im dichten Walde von einem hohen Baum heruntergeschossen. 
Füsse aschfarbigblau ; Iris schwärzlich ; der fleischige Ring um die Augen 
ultramarinblau. Long. tot. 16.8; lat. tot. 25; lat. unius ale 11 ; long alie 8 ; 
cauda 7.5; tibia 2 ; tarsus 1.9 cm.» (Brnó.) 

a) Nr. 334. ¢. Erima, 23. März 1897. 

«Lat. ale 11; long. ale 8.1; cauda 8; femur 1.4; tibia 2.5; tarsus 
1.8 em.» 

c) Nr. 335. d. Erima, 23. März 1897. 

«Long. tot. 18.5; lat. tot. 23; lat. unius ale 12; long. ala 8.6; cauda 
7.8; rogtr. 9.1; femur 1.5; tibia 2.5; tarsus 1.9 cm.» 

d) Nr. 336.2. Erima, 23. März 1897. 

«Füsse und Schnabel blaulichgrau; Augenring blau; Iris braun. 
Long. tot. 14; lat. tot. 22 ; lat. unius alæ 10.5; long. ale 7.8; cauda 7.6; 
rostr. 9.2; fumur 1.4; tibia 2.5; tars. 1.8 cm. 

e) Nr. 216. 2 (?) Erima. 

f) Brustbein. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ 8 IN NEU-GUINEA. 401 


34. Piezorhynchus chalybeocephalus (Ganx.). 

Zwei d , drei ? und ein Dunenjunge aus Stephansort und der Colonie 
Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Sakher, Szeredü, Dua inga 
(Bogadji); Baran-nei, Udimümü daru áfábá (Czinjadji) Schnabel hecht- 
blau, die Kanten des Oberkiefers schmal schwarz gesäumt; der Mund, 
Rachen und die Zunge miniumroth, hingegen die Innenseite des Schnabels 
grünlichschwarz, scharf begrenzt ohne Uebergang; Füsse schwarz, Sohlen 
róthlichgrau.» 

35. Piezorhynchus guttulatus (Ganw.). 

Muscicapa guttula, GARN., Voy. Coqu. Zool. I. 2. p. 591, pl. 16, fig. 2 (1826—28). 
Piezorhynchus guttulatus (GARN.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. IV. p. 422 (1879); 
SALVAD., Orn. Pap. II. p. 22 (1881). 

a) Nr. 155. Erima, 1897. 

Länge circa 17; Flügel 8; Schwanz 8; Schnabel 1.5; Tars. 1.9 cm. 

b—c) Nr. 331. Zwei d. Erima, 23. März 1897. 

«Iris braun (ligneus); Füsse und Schnabel blaulichgrau (cerulescenti 
griseus); die Spitze des Schnabels schwarz.» 

d) Nr. 346. a. Erima, 24. März 1897. 

e) Erima, 20. Januar 1897. 

f) Drei Brustbeine. 

36. Monarcha aurantiacus Mry. 

Monarcha melanonotus aurantiacus, MEYER, Abhandl. Zool. Mus. Dresden 1891—92 
(1892—93). 

a) Nr. 249. à. Erima, 1. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Tegajno, Tegaju-robul (Bo- 
gadji), Udimumu dart, Omurenei tavarere (Czinjadji). Iris braun, Füsse 
blaulichgrau ; Schnabel ebenso, Spitze schwarz. Long. tot. 16; lat. tot. 21; 
lat. unius ale 10; long. ale 7 ; cauda 5.5; rostr. 1.7 ; culmen 1.1 ; femur 1.5; 
tibia 2; tarsus 1.7 cm.» (B.) 

b) Nr. 176. &. Stephansort,,1897. 

c) Nr. 338. 9. Erima, 23. März 1897. 

d) Nr. 440. d. Erima, 20. April 1897. 

e) Zwei Brustbeine. 

37. Peltops blanvillü (Less. & Garn.). 

a) Nr. 239. 9 . Erima, Febr. 1897. 

«Ovarium vollkommen entwickelt. Name laut Angabe der Eingebore- 
nen: Tegáju (Bogadji), Goloda-goloda (Czinjadji).» (B.). 

b) Nr. 245. a . Erima, 1. März 1897. 

c) Nr. 272. 3. Erima, 5. März 1897. 

«Stimme scharf und dünn wie «tic-tic». Im Magen gelbliche Ameisen.» 


409 D: MADARÁSZ 


d) Skelett. 
e) Zwei Brustbeine. 


Brustbein von Peltops blanwillii. 


Fam. CAMPOPHAGIDÆ. 


38. Edoliisoma nigrum (GARN.). 
Lanius niger, GARN., Voy. Coqu. I. p. 589 (1828). 
Edoliisoma nigrum (GARN.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. IV. p. 45 (1879). 
Edoliisoma melas (LESS. & GARN.) SALVAD., Orn. Pap. II. p. 143 (1881). 

a) Nr. 303. a. Erima, 16. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Dudj (Bogadji), Gegessio 
(Czinjadji). Füsse und Schnabel schwarz, Iris braun. Long. tot. 23; lat. 
tot. 38 ; lat. unius ale 17.5; long. ale 12.5 ; cauda 10; rostr. 2.7 ; culmen 1.8; 
femur 3; tibia 9.5; tars. 9.4 cm.» 

b) Nr. 419. &. Erima, 8. Apr. 1897. 

«Im Magen grosse Locustiden. Long. tot. 25; lat. tot. 40; lat. unius 
ale 18.5; long. ale 12; cauda 12; rostr. 2.8; culm. 1,5; femur 2.5 ; tibia 4; 
tarsus 2.4 cm.» 

c) Skelett. 

39. Edoliisoma mülleri Sarv. 

Edoliisoma mülleri, SALvAD., Orn. Pap. II. p. 153 (1881). 

Ein weibliches Exemplar von der Insel Tamara in Berlinhafen, wei- 
tere Angaben fehlen. 

Länge circ. 24; Flügel 12,7; Schwanz 11.5; Schnabel 9.5; Tarsus 
2.5 cm. 

40. Graucalus papuensis (Gwzr.). 

a) Nr. 307. &. Erima, 16. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Tere-tere (Bogadji), Fi-dja- 
djiri (Czinjadji). 

b) Nr. 361.9 juv. Erima, 25. März 1897. 

«Iris braun. Long. tot. 26; lat. tot. 42; lat. un. ale 19; long. ale 
13.4; cauda 10; rostr. 3.2; culmen 2; femur 2.5; tibia 4; tars 2.5 em.» 


ORNITHOLOG. SEMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 403 


c) 362. 2 ad. Erima, 25. März 1897. 
d) Zwei Brustbeine. 


Fam. PITTIDÆ. 


41. Pitta macloti Temm. 

Nr. 486. juv. Stephansort, 2. Aug. 1897. (Von den Eingeborenen mit 
der Schlinge gefangen.) 

Die Beschreibung dieses jungen Vogels ist die folgende: Der Ober- 
kopf braun ; die Spitzen der Federn, besonders an der Stirne ockergelb ; der 
Hinterhals ockerbraun, inzwischen hie und da ausgefürbte rothe Federn; 
Rücken braun mit grünem Anflug; einzelne Federn normal grün. Die Flü- 
gel und der Schwanz wie bei den Alten, nur etwas weniger lebhaft gefürbt. 
Die oberen Schwanzdeckfedern blau. Die Wange wie bei den Alten, aber 
bedeutend blässer ; Kehle graulichbraun mit weissen und gelblichen Fle- 
cken ; am Kropf ein schwarzer Fleck, in dessen Mitte ein licht crémefarbi- 
ger Fleck; Brust graulichbraun ; einzelne Federn haben licht fahlbraune 
Spitzen und nur hie und da eine ausgefärbte blaue Feder. Bauch und die 
unteren Schwanzdeckfedern rosafarbig, mit graulichockerbraun unter- 
mischt, besonders an den Seiten und mit ein-zwei ausgefärbten scarlat- 
rothen Federn. 

Länge eirca 19; Flügel 11,1; Schnabel 2.5; Tarsus 4.2 cm. 

42. Pitta novæ-guineæ Mürr. & ScHL&c. 

Nr. 449. Vier St. a. Erima, 22. Apr. 

«Iris braun; Füsse violettbraun ; Schnabel schwarz. Long. tot. 18; 
lat. tot. 29; lat. un. ale 13.5; long. alæ 9.5; cauda 3.5; rostr. 9.5; cul- 
men 1.9; femur 2.7; tibia 4.5; tarsus 4 cm. Name laut Angabe der Ein- 
geborenen: Kwriri-khdrekhdre (Bogadji).» (B.) 

Von dieser Art liegen mir jetzt sechs Exemplare vor, wovon vier aus 
Erima von Brré und zwei aus Tschongü-mana von FENICHEL gesammelt. 

Die weisse Färbung der Basis des Schwanzfedern tritt bei den von 
FENICHEL gesammelten Exemplaren an der 4., 5. und 6. auf, bei zweien 
der von BrRó gesammelten Exemplare beschränkt sich dieselbe auf die 4. 
und 5.; bei einem tritt diese Färbung in geringerem Maasse an der Basis 
der 2. und 3. auf; während sie bei dem vierten gänzlich mangelt. Bei 
einem der Bırö’schen Exemplare ist das Grün des Bauches stark mit Blau 
und zwar schon von der Brust an beginnend überflogen. 


404 D: MADARASZ 


Ordo: CORACIIFORMES. 


Fam. CYPSELID A. 


43. Collocalia fuciphaga (THUNB.). 
Hirundo fueiphaga, THUNB., Act. Holm. XXXIII. p. 151, pl. 4 (1772). 
Collocalia fueiphaga (THUNB.) Sazvap., Orn. Pap. I. p. 544 (1880); HanrERT, C. B. 
Br. Mus. Vol. XVI. p. 498 (1892). 


a) Nr. 405. 9 . Gorio- Fluss, 1. Sept. 1897. 

«Iris braun, Füsse rauchfarben ; Schnabel dunkel braunlichschwarz. 
Long. tot. 11.5; lat. tot. 28; lat. un. ale 12; long ale 11.6; eauda 5; 
rostr. 1.3 ; culmen 0.4; femur 1 ; tibia 2; tars. 0.7 em.» 

b) Nr. 406. Skelett. Erima, 1. Apr. 1897. 

c) Brustbein. 


Brustbein von Collocalia fuciphaga. 


44, Macropteryx mystacea (Less.). 
Cypselus mystaceus, Lzss., Voy. Coqu. pl. 22 (1826). 
Macropteryx mystacea (Lkss.) SauvaD., Orn. Pap. I. p. 537 (1880); HARTERT, Cat. 
B. Br. Mus. Vol. XVI. p. 516 (1892); MapaRÁsz, Aquila I. p. 96 (1894). 

a) Nr. 312.9. Erima, 16. März 1897. 

«Gegen Sonnenuntergang fliegt er in Gemeinschaft mit den Schwal- 
ben. Name laut Angabe der Eingeborenen: Solponjdu (Lemien, Berlin- 
hafen), Cembárpálán (Bogadji), Tokdj (Erima), Kerikhidj (Czinjadji). Iris 
braun (fuliginosus); Füsse braun (fuscus); Schnabel schwarz. Long. tot. 29.5; 
lat. tot. 58; lat. un. ale 27.5 ; long. ale 24; cauda 17; rostr. 3; culmen 1.1; 
tibia 2; tarsus 0.8 cm.» 

b) Brustbein. 


Brustbein von Macropteryx mystaceu. 


Fam. CAPRIMULGIDE. 


45. Caprimulgus macrurus Honsr. 

Caprimulgus macrurus, Honsr., Trans. Linn. Soc. XIII. p. 142 (1821); SaLvan., Orn. 
Pap. I. p. 528 (1880); HaRrERT, Cat. B. Br. Mus. Vol. XVI. p. 537 (1892) ; Ma- 
DARÁSZ, Aquila I. p. 97 (1894). 

a) Nr. 330. en . Erima, 91. März 1897. 

«Streicht bei Sonnenuntergang über den Waldlichtungen. Name laut 
Angabe der Eingeborenen: Tatáró (Czinjadji Im Magen Gryllotalpae, 
grosse Blattiden und schädliche Chrysomelidaen.» 

b) Nr. 402. 9 . Erima, 1. April 1897. 

c) Nr. 403.9. Erima, 1. April 1897. 

d) Nr. 404. 9 . Erima, 1. April 1897. 

e) Nr. 461. 9 . Stephansort, 4. Mai 1897. 

f) Nr. 463. 9 . Stephansort, 5. Mai 1897. 

4) Zwei Exemplare in Spiritus aus Simbang, 6—8. Juli 1898. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Polalit (Simbang).» 

h) Zwei Brustbeine. 

46. Eurostopus albigularis (Vrc. & Honsr.). 

Caprimulgus albigularis, Vic. & Honsr., Trans. Linn. Soc. XV. p. 194 (1825). 

Eurostopus albiguluris (Vra. & Horsr.) SALvAD., Orn. Pap. I. p. 532 (1880); HARTERT, 
Cat. B. Br. Mus. Vol. XVI. p. 607 (1892). 

a) Nr. 450. a. Stephansort, 26. Apr. 1897. 

«Fliegt bei Sonnenuntergang über den freien Stellen (Plantagenwege, 
Grasplätze und Röhricht). Iris dunkelbraun. Long. tot. 33.5; lat. tot. 76 ; 
lat. un. ale 36; long. ale 26 ; cauda 17,5 ; rostr. 4.5 ; culmen 0.9 ; femur 3.5; 
tibia 4.5; tarsus 2 em.» 

b) 460. ? . Stephansort, 4. Mai 1897. 


106 D: MADARÁSZ 


«Long. tot. 27 ; lat. tot. 54; lat. un. ale 25.5 ; long. ale 18.5; cauda 
15.5 ; rostr. 3,5; culm. 1; femur 3.5; tibia 4; tarsus 1.7 cm.» 

c) Vier Exemplare in Spiritus aus Simbang 5—8. Juli 1898. 

«Name laut Angabe der Eingebornen: Tolontolon (Jabim): eine 
Stimmnachahmung. Wenn dieser Vogel in der Abenddämmerung auf- 
bäumt, lässt er fortwährend seinen tolon-tolon-artigen Schlag hören.» 

d) Zwei Brustbeine. 


Fam. CORACIIDÆ. 


47. Eurystomus australis Swarxs. 

a) Nr. 351. c juv. Erima, 24. März. 1897. 

«Iris braun (fuliginosus) ; Füsse und Schnabel miniumroth, letzterer 
oben schwärzlich ; Mundwinkel und Mundhöhle schwefelgelb.» 

b) Nr. 344. à juv. Erima, 23. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Dokd)j (Czinjadji). Magen voll- 
gestopft mit Coleopteren, besonders mit grossen Buprestiden und Ceto- 
nien. — Wahrscheinlich ein Zugvogel, der auf die Regenzeit wegzieht. 
Verschwand gegen Ende Oktober gánzlich aus dieser Gegend ; seitdem sah 
ich dieses Exemplar als erstes, und vermehrt sich nunmehr die Anzahl 
von Tag zu Tag, und seine Stimme ist überall hórbar». (B.) 

c) Nr. 443. 9 juv. Stephansort, 93. April 1897. 

«Schnabel schwärzlich ; Mundwinkel, Mundhöhle und Rachen lebhaft 
schwefelgelb.» 

d) Ein Exemplar in Weingeist aus Simbang 5. Juli 1898. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen Mrakaka (Jabim).» 

e) Zwel Brustbeine. 


Brustbein von Eurystomus australis. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 407 


48. Eurystomus crassirostris Scrr. 
a) Nr. 433. gd. Erima, 17. April 1897. 
b) Brustbein. 


Fam. MEROPIDÆ. 


49. Merops ornatus Larn. 

a) Nr. 325. 9 juv. Erima, 19. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Lomtsillan (Graget); Torol 
(Ins. Seleo, Berlinhafen), Daru-daru (Bogadji) ; Kriorio (Czinjadji).» 

«Dieser Vogel zog Mitte November von dieser Gegend fort und kam 
erst Anfang April zurück, so dass sie gegen 5. April schon in grosser An- 
zahl auftraten. Die Stimme ähnelt der unseres MW. apiaster, doch ist sie 
leiser und schwächer.» 

b) Nr. 326. & juv. Erima, 19. März 1897. 

c) Nr. 395. g juv. Erima, 1. April 1897. 

d) Nr. 396. ¢ ad. Erima, April 1897. 

e) Zwei Brustbeine. 


Fam. ALCEDINIDE. 


50. Ceyx solitaria Temm. 

Ceyx solitaria, Temm., Pl. Col. IV. pl. 595 fig. 2 (1836); SarvAp., Ornith. Pap. I. 
p. 420 (1880); SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. XVII. p. 188 (1892); MADARÁSZ, 
Aquila I. p. 98 (1894). 

Nr. 175. Stephansort, 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Üinai (Czinjadji), Schin (Bo- 
gadji).» 

Lange circ. 13; Flügel 5.6; Schwanz 2.5; Schnabel 3.5; Tarsus 
0.5 cm. 

51. Melidora macrorhina (Less.). 

Dacelo macrorhinu, Less., Voy. Coqu. Zool. pl. 31 bis fig 2 (1826). 

Melidora macrorhina (Less.) Satvap., Orn. Pap. I. p. 500 (1880); SHARPE, Cat. B. 
Br. Mus. Vol. XVII. p. 201 (1892); Mapardsz, Aquila I. p. 99 (1894). 

a) Nr. 262. Erima, 4. März 1837. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Kumbrau (Bogadji), Sonderé 
(Czinjadji). Füsse thongelb ; Oberkiefer ganz schwarz, Unterkiefer thongelb, 
mit schwarzen Rändern, Mundwinkel ebenfalls schwarz, Iris braun. Long. 
tot. 27 ; lat. tot. 40; lat. un. ale 18.5; long. ale 11.5 ; cauda 8.5; rostr. 5.2; 
femur 3; tibia 4.5 ; tarsus 1.7 cm.» (B.) 

b) Nr. 305. a juv. Erima, 16. März 1897. | 

«Iris nussbraun ; Füsse apfelgrün (prasimus); Oberkiefer graulich- 
schwarz, Unterkiefer gelblichweiss. Long. tot. 26; lat. tot. 37; lat. unius 


408 D: MADARÁSZ 


ale 17; long. ale 11.5; cauda 9; rostr. 4.5; femur 3; tibia 4; tarsus 
1.7 cm.» (B.) 

c) Nr. 430. a". Erima, 17. April 1897. 

d) Nr. 487. Stephansort, 1897. 

e) Zwei Brustbeine. 

52. Sauromarptis gaudichaudi (Qv. & G.). 

a) Ein g und fünf 9 aus Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Kor (Bogadji), Korban 
(Czinjadi).» 

b) Vier Brustbeine. 

53. Halcyon sanctus Vie. & Hossr. 

a) 14 Exemplare aus Erima von den Ufern des Gorio. 

b) Ein Exemplar in Spiritus aus Simbang, 24. Juli 1898 mit folgen- 
der Notiz: «Es ist dies das erste Exemplar dieses gewöhnlichen Vogels, 
welches ich hier seit 26. Juni zu Gesicht bekam. Seit Eintritt der Regen- 
zeit sind sie von dieser Gegend fortgezogen, hingegen in der Astrolabebay, 
wo jetzt die trockene Jahreszeit herrscht, sehr häufig.» (B.) 

c) Skelett. 

d) Drei Brustbeine. 

54. Halcyon macleayi Jarp. & SELBY. 

Halcyon macleayi, JARD. & SELBY, Ill. Orn. pl. 101 (1825—39) ; SHARPE, Cat. B. Br. 
Mus. Vol. XVII. p. 254 (1892). 
Cyanaleyon macleayi (JARD. & SELBY) SALvAD., Orn. Pap. I. p. 465 (1880). 

a) Nr. 170. à. Stephansort, 18. Januar 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Sändtete (Czinjadji), Mormel 
(Bogadj1).» 

Lànge 21; Flügel 9; Schwanz 6.6 ; Schnabel 5.8; Tarsus 1.9 cm. 

b) Nr. 475. 2. Erima, 22. Juni 1897. 

«Iris nussbraun ; Schnabel mattschwarz ohne Glanz ; Unterkiefer von 
der Mitte ab milchweiss, aber die Kanten bis zum Mundwinkel breit schwarz 
gerändert; Mundhöhle fleischroth; Gaumen weiss; Füsse schwärzlich. 
Long. tot. 20; lat. tot. 31; lat. unius ale 13.5; long. ale 9; cauda 5.5; 
culmen 3.8; femur 2; tibia 3; tarsus 1 em.» (B.) 

c) Nr. 439. 9. Erima, 20. April 1897. 

d) Drei Brustbeine. 

55. Halcyon elisabeth (Here). (Tab. XVII.) 

Cyanaleyon elisabeth, F. Here, Journ. f. Orn. 1883 p. 222; Sanvap., Agg. Orn. 
Pap. I. p. 56 (1889); BERLEPSCH, Journ. f. Orn, 1897 p. 90. 

Diese Art wurde nach einem angeblich aus Süd-West Neu-Guinea 
stammenden weiblichen Exemplar von F. Heinz im Jahre 1883 beschrieben. 
Seitdem wird nur eines Exemplares Erwähnung gethan, welches in Deutsch- 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 409 


Neu-Guinea gesammelt wurde. Aus dem «Catalogue of the Birds in the 
British Museum» ist sie überhaupt ausgeblieben. 

Brnó sammelte zwei Männchen dieser schönen und seltenen Vogelart 
am Erimaflusse und versah selbe mit folgender Notiz: 

a) Nr. 425. a . Erima (an den Ufern des Flusses Erima auf Bäumen) 
14. April 1897. 

Iris braun (ligneus); Füsse grau (griseus) ; Oberkiefer ganz braunlich- 
schwarz (piceus); Unterkiefer graulichweiss, Kanten und gegen die Spitze 
schwarz. Long. tot. 99; lat. tot. 33.5; lat. unius ale 15.5; long. ale 9; 
cauda 6; culmen 3,5; femur 2; tibia 3; tarsus 1.5 cm. 

b) Nr. 496. c. Erima, 14. April 1897. 

c) Zwei Brustbeine. 

Taf. XVII stellt eines dieser von Brré eingesandten Männchen im 
Bilde dar. 

Die Hauptunterscheidungsmerkmale zwischen Halcyon elisabeth und 
Haleyon macleayi sind folgende : 


Halcyon elisabeth. Halcyon macleayi. 


Kopfplatte dunkel ultramarinblau, die | dunkel ultramarinblau, die Fe- 


Federn lang und die wenigen weissen dern weniger lang und die 
Occipitalfedern ganz verdeckt weissen Occipitalfedern sicht- 
bar. 

hücken unmittelbar nach dem weissen | unmittelbar nach dem weissen 
Halsband dunkel ultramarinblau, wel- Halsband dunkel ultramarin- 
ches allmählig in ein prachtvolles blau, welches jäh ins grünlich- 
lichtes ultramarinblau übergeht kobalt übergeht. 

Aeussere Säume der Primarien ultra- | grünlichkobalt. 
marin 

Weichen weiss wie die ganze Unterseite, | mit gut bemerkbarem fahlen An- 
mit kaum bemerkbarem fahlen Anflug. flug. 


56. Tanysiptera meyeri Sazvan. 
Tanysiptera meyeri, SALVAD., Agg. Orn. Pap. I. p. 54 (1889); SHARPE, Cat. B. Br. 
Mus. Vol. XVII. p. 309 (1892). 
Tanysiptera galatea (nec GRAY.) Mapardsz, Aquila I. p. 100. 


a) Nr. 209. 2 . Erima, 15. Feber 1897. 

«Name laut Angabe der Fingeborenen: Kojlele (Czinjadji), Kolala 
(Bogadji). » 

b) Nr. 311. juv. Erima, 16. Màrz 1897. 

«Iris braun, Füsse grünlich ; Schnabel orangegelb. Long. tot. 23 ; lat. 


410 D: MADARASZ 


tot. 33; lat. ale 15; long, ale 10; cauda 9; rostr. 4.1; culmen 3; femur 2; 
tibia 3.5; tarsus 1.8 cm.» (B.) 

c) Nr. 483. a . Stephansort, 4 Juli 1897. 

d) Nr. 479. juv. Stephansort, 23. Juni 1897. 

e) Nr. 484. 9 . Stephansort, 4. Juli 1897. 

f) Nr. 482.4. Stephansort, 4. Juli 1897. 

q) juv. Stephansort, Juni 1897. 

h) Nr. 441. pull Erima, 22. April 1897. «Iris braun; Füsse 
schmutzig grün; Schnabel schwarz, die Basis desselben und die Seiten 
des Unterkiefers dunkelbraun, hingegen die Spitze und unten gelb- 
lich.» (B.) 

i) Brustbein. 


Fam. BUCEROTIDÆ. 


57. Rhytidoceros plicatus (Forsr.). 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Kauo (Czinjadji), (robá (Bo- 
gadji, Vamol (Lemien).» 

a) Nr. 179. ? juv. Erima, 5. Febr. 1897. 

b) Nr. 448.4. Stephansort, 25. April 1897. 

«Iris gelblichbraun ; Schnabel weiss, oben, an der Basis und ein 
Drittel der Seite kastanienbraun; die kahle Haut blaulichweiss, um die 
Augen bläulicher; Füsse schwarz. Long. tot. 93; lat. tot. 135; lat. unius 
ale 61; long. ale 41; cauda 25; rostr. 20,5; culmen 21.5; femur 9.5; 
tibia 15 ; tarsus 7 cm.» (B.) 

c) Skelett. 

d) Brustbein. 


Ordo: CUCULIFORMES. 


Fam. CUCULIDÆ. 


58. Calliechtrus leucolophus (5. MÜLL.). 

Cuculus leucolophus, 8. Müzz., Verh. Land. Volkenk. p. 22 (1839 —44). 
Calliechtrus leucolophus (8. MÜLL.) Sarnvap. Orn. Pap. I. p. 358 (1880); SCLATER, 
C. B. Br. Mus. Vol. XIX. p. 225 (1891). 

Nr. 456. 4. Stephansort, 30. April 1897. 

«Iris dunkelbraun; Füsse und Sehnabel braunlichschwarz ; Mund- 
hóhle orange. Long. tot. 32.5; lat. tot. 48; lat. un. ale 29.5; long. ale 17.5; 
cauda 16; rostr. 3.5; culmen 2.5; femur 3; tibia 4; tarsus 2 cm.» (B.) 

59. Cacomantis castaneiventris GouLD. 


Gacomantis castaneiventris, GOULD, Ann. and Mag. Nat. Hist. XX. p. 269 (1867); 
SALVAD., Orn. Pap. I. p. 334 (1880) ; SCLATER, C. B. Br. Mus. Vol. XIX. p. 274 (1891). 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 411 


a) Nr. 424. 9 juv. Erima, 14. April 1897. 

«Füsse gelblichbraun, Sohlen ockergelb; Oberkiefer braunlich- 
schwarz, Unterkiefer gelblichbraun, Spitze braun ; Mundhöhle ziegelroth 
(lateritius). Long. tot. 20.5; lat. tot. 30; lat. un. ale 14; long. ale 11; 
cauda 9.5; rostr. 2.5; culmen 1.5; femur 2; tibia 3; tarsus 2 cm.» (B.) 

b) Brustbein. 


Brustbein von Cacomantis castaneiventris. 


60. Chalcococcyx poliurus (Satvap.). 
Lamprococcyx poliurus, SauvAD., Orn. Pap. App. p. 49 (1889). 
Chalcococcyx poliurus (SALv.) SCLATER, B. Br. Mus. Vol. XIX. p. 296 (1891). 

Nr. 493. a. Erima, 14. April 1897. 

«Füsse grau; Schnabel schwarz, Unterkiefer grau, Spitze schwarz. 
Long. tot. 17.5; lat. tot. 28; lat. un. ale 13; long. ale 10; cauda 7; eul- 
men 1.8; femur 1.5; tibia 3; tarsus 2 em.» (B.) 

61. Centropus menebiki Less & Gary. 

a) Nr. 188.2. Erima, 9. Febr. 1897. 

b) Brustbein. 

c) Zwei Junge im Nestkleide aus Erima in Spiritus aufbewahrt. 

Die Jungen haben weder Dunen noch Federn im eigentlichen Sinne; 
denn alle Federn sind in stachelartigen Kielen vollkommen eingekapselt 
verborgen. Diese stacheligen Kiele, die am ganzen Kórper in verschiedener 
Grósse vertheilt sind, laufen in spitze Enden aus, deren Farbe blauschwarz 
ist. Von den am Kopf und Rücken befindlichen Kielen läuft von der Spitze 
je ein langes, weisses haarartiges Fädchen aus. Der Schnabel ist bei diesen 
in Spiritus aufbewahrten zwei Exemplaren lieht hornfarbig ; die Füsse sind 
. blaulichgrün. 


412 D: MADARÁSZ 


Centropus menebiki im Nestkleide. 


62. Centropus bernsteini Scat. 

Centropus bernsteini, ScHL., Ned. Tijdschr. v. Dierk. III. p. 251 (1866); SALVAD., 
Orn. Pap. I. p. 388 (1880); SHELLEY, Cat. B. Br. Mus. Vol. XIX. p. 338 (1891); 
Maparisz, Aquila I. p. 101 (1894). 

b) Nr. 242: à. Erima, 28. Febr. 1897. 
«Name laut Angabe der Eingeborenen: Kum-kniele (Bogadji), Au- 
kediedidi, Kü-menekale (Erima), (Kum und Ku sind stimmimitirende 

Laute ; die folgenden Adjectiva bedeuten: klein). Iris rothbraun.» (B.) 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ 8 IN NEU-GUINEA. 413 


b) Nr. 411.2. Erima, 5. April 1897. : 

«Long. tot. 49; lat. tot. 53; lat. un. ale 24; long. ale 18.3; cauda 29; 
culmen 3.8; femur 5; tibia 7; tarsus 4 em.» (B.) 

c) Brustbein. 


Brustbein von Centropus bernsteint. 


Ordo: PSITTACIFORMES. 


Fam. LORIIDÆ. 


63. Eos fuscata Brvrnu. 

Nr. 186. s. Erima, 7. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Sivir (Bogadji). 

64. Chalcopsittacus duyvenbodei Dvnors. 

Chalcopsittacus duyvenbodei, DuBors, Bull. Mus. Roy. d’Hist. Nat. Belg. III. p. 113, 
pl. V (1884); SALVAD., Cat. B. Br. Mus. Vol. XX. p. 16 (1891). 

a) Nr. 151. à. Erima, 1896. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Nedine (Czinjadji).» 

Länge circ. 33; Flügel 17.3; Schwanz 13.6; Culmen 2.6; Tarsus 
1.8 cm. 

b) Nr. 198. 4. Erima, 11. Febr. 1897. 

«Füsse, Schnabel, die kahle Haut um die Augen und am Kinn 
schwarz. Long. tot. 31; lat. tot. 50; lat. unius ale 23.5; long. ale 17.5; 
cauda 14; culmen 2.6; femur 3.7; tibia 5.5; tarsus 1.7 em.» (B.) 

c) Brustbein. 

65. Lorius salvadorii My. 

a) Nr. 447.9. Stephansort, 23. April 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: /tio (Bogadji). Schnabel pur- 
purroth ; Iris schwefelgelb ; Füsse mattschwarz. Long. tot. 31; lat. tot. 46; 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. kót. 28 


414. D: MADARÁSZ 


lat. un. ale 22; long. ale 15; cauda 9.5; rostr. 2.4; culmen 2.2; femur 4; 
tibia 6; tarsus 2 em.» (D.) 

b) Skelett. 

c) Brustbein. 

66. Trichoglossus cyanogrammus Waar. 

a) Ein Exemplar aus Stephansort, eines aus dem Dorfe Czinjadji und 
sieben aus Erima. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Sivir (Bogadji), Jari (Czin- 
jadji). 


Fam. CYCLOPSITTACIDE. 


67. Cyclopsittacus edwardsi Ovsr. 

Cyclopsittacus edwardsi, Ousr., Ann. Sc. Nat. Zool. (1895); SaLvap. Agg. Orn. Pap. 
I. p. 33 (1889); id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XX. p. 90 (1891); Mapardsz, Aquila 
L p. 102 (1894). 

a) Nr. 217.2. Erima, 17. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Djiliboga (Czinjadji), And- 
jindjig (Bogadji). Füsse grünlichgrau ; Schnabel schwarz; Iris carminroth 
mit einem inneren gelben Ring; um das Auge schwarz. Long. tot. 20; lat. 
tot. 34; lat. un. ale 15.5; long. ale 10.5; cauda 6: rostr. 1.8; culmen 2; 
femur 4; tibia 4.5; tars. 1 cm. Brütet in Baumhöhlen in unzugänglicher 
Höhe. Stimme ist der von FENICHEL verzeichneten nicht ähnlich.» (Brnó.) 

b) Nr. 252. 9? . Erima, 1. März 1897. 

c) Nr. 266.9 . Erima, 5. März 1897. 

«Iris gelblichbraun mit einem inneren gelben Ring; Schnabel 
schwarz, unten grau; Füsse grünlichweiss. Long. tot. 19; lat. tot. 34; lat. 
un. ale 16; long. ale 10.5; cauda 5.5; rostr. 1.8; culmen 1.9; femur 3; 
tibia 4; tarsus 1.9 em.» (B.) 

d) Nr. 969. ev. Erima, 5. März 1897. 

«Long. tot. 20; lat. tot. 32; lat. un. ale 15; long. ale 10.2; cauda 6.5; 
rostr. 2; culmen 1.9; femur 2.5; tibia 4; tarsus 1.3 em.» (B.) 

e) Nr. 300.2. Erima, 13. März 1897. 

f) Nr. 310.4. Erima, 16. März 1897. 

g) Nr. 328.4. Erima, 19. März 1897. 

h) Nr. 350.4. Erima, 24. März 1897. 

i) Vier Brustbeine. 

68. Cyelopsittacus diophthalmus H. & J. 

Psittacula diophthalma, HowBR. & Jacq., Ann. des Se. Nat. XVI. p. 318 (1841). 
Ciclopsittacus diophthalmus (H. & J.) Sazvap., Orn. Pap. I. p. 158 (1880); id. Cat. 
B. Br. Mus. Vol. XX. p. 95 (1891); Mapardsz, Aquila I. p. 102 (1894). 


a) Nr. 206. 9 . Erima, 14. Febr. 1897. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ S IN NEU-GUINEA. 415 


«Name laut Angabe der Eingeborenen: Urogdrd (Bogadji). Füsse 
grünlich ; Schnabel schwärzlich, an der Basis weisslich. Long. tot. 16; lat. 
tot. 27; lat. unius ale 12.3; long. alæ 9; cauda 5.2; culmen 1.7; femur 2; 
tibia 3.5; tarsus 1.1 em.» (B.) 

b) Nr. 373. cà. Erima, 27, Marz 1897. 

«Füsse grünlich schmutzigweiss, Schnabel grau, Spitze schwürzlich. 
Long. tot. 15; lat. tot. 26; lat. un. ale 12; long. alæ 9.5; cauda 5.2; cul- 
men 1.8; femur 2.3; tibia 9; tarsus 1 cm.» (B.) 

c) Nr. 374. 9 juv. Erima, 27. März 1897. 

d) Nr. 453. 9 . Stephansort, 27. April 1897. 

e) Drei Brustbeine. 

N / 


Ww 


Brustbein von Cyclopsittacus diophthalmus. 


Fam. CACATUIDÆ. 

69. Microglossus aterrimus. 

a) Ein Exemplar in Spiritus aus Simbang, 26. Juli 1898. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Biyuon (Jabim).» 

b) Skelett. 4. 

70. Cacatua triton (Trmn.). 

a) Nr. 241.9. Erima, 27. Febr. 1897. 

b) Nr. 205. 9 . Erima, 14. Febr. 1897. 

«Füsse und Schnabel schwarz; die kahle Haut um die Augen blass- ° 
rosa, um den Mund schwarz. Long. tot. 50; lat. tot. 99; lat. un. ale 47; 
long. ale 31; cauda 18; rostr. 3.3; culmen 4.5; femur 7; tibia 9; tarsus 
2.5 em.» (B.) 

c) Nr. 258. dà. Erima, 3. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Kiadj (Bogadji), Hiüjdadji 
(Czinjadji), Jup (Lemien).» 

d) Nr. 327. 9 . Erima, 19. März 1897. 

e) Stephansort, 1897. 


25* 


416 D: MADARASZ 


f) Nr. 467. 9 . Stephansort, 18. Mai 1897. 
9) Nr. 470. 9 . Stephansort, 20. Juni 1897. 
h) Zwei Skelette. 

i) Drei Brustbeine. 


Fam. PSITTACID X. 


71. Nasiterna beccarii Sazv. 

Nasiterna beccarii, SALVAD., Ann. Mus. Civ. Gen. VIII. p. 396 (1876) ; id. Orn. Pap. 
I. p. 125 (1880); id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XX. p. 145 (1891). 

Ein an der Sonne getrocknetes Exemplar. Brgó erhielt dasselbe im 
Mai 1897 lebend, es verweigerte jedoch jedes Futter und da sein Umstehen 
nicht bemerkt wurde, war es nicht mehr zum präpariren geeignet. 

Beim Vergleiche dieses Exemplars mit einem von den Süd-See-Inseln 
stammenden N. pusio springt sogleich die charakteristische braune Färbung 
des Kopfes in die Augen. Ein weiterer Unterschied ergiebt sich noch inso- 
ferne, dass das Blau des Kopfes statt dunkel licht ist. Dieser letztere Un- 
terschied wird jedoch im British Cataloge nicht erwähnt. 

72. Nasiterna pusio Scrar. 

Nasiterna pusio, SCLATER, Proc. Zool. Soc. 1865. p. 620, pl. 36; Sauvan., Orn. Pap. 
I. p. 127 (1881); id. Cat. B. Br. Mus. XX. p. 144 (1891). 

Ein d und ? aus Simbang, 1. Juli 1898 in Spiritus aufbewahrt. «Name 
laut Angabe der Eingeborenen: Gimi-gimi (Jabim).» (B.) 

73. Eclectus pectoralis (P. L. S. Mürr..). 

a) Nr. 204.24. Erima, 13. Febr. 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Géré (Erima und Czinjadji), 
Gerie (Bogadji).» (B.) 

b) Brustbein. 

74. Geoffroyus pucherani Br. 

a) Nr. 288.4. Czinjadji, 9. März 1897. 

b) Nr. 199. g juv. Erima, 11. Febr. 1897. 

«Füsse grünlichgrau, Schnabel schwarz, Spitze gelblich. Long. tot. 25; 
lat. tot. 48; lat. unius ale 22.5; long. ale 15; cauda 8.5; culmen 2.4; 
femur 3.5; tibia 4.5; tarsus 1.3 em.» (B.) 

Auf dem Scheitel braune und grüne Federn gemischt. 

c) Nr. 218. s juv. Erima, 17. Febr. 1897. 

Am Kopfe braune und grüne Federn gemischt. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Taitáj (Lemien, Berlinhafen), 
Kedine (Czinjadji), Tintin (Bogadji). Füsse schmutziggrün, Schnabel leber- 
farben, Spitze thongelb; Iris weiss mit grauem Ring. Long. tot. 25.5; lat. 
tot. 51.5; lat. un. ale 24; long. ale 16; cauda 8.5; culmen 2.4; femur 3.5; 
tibia 5.5; tarsus 1.5 cm.» (B.) 


4 ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ 8 IN NEU-GUINEA. 417 


d) Nr. 401. a . (Hoden ziemlich gross.) Erima, 1. April 1897. 

Dieses Männchen hat einen braunen Kopf; es scheint, dass die Jun- 
gen bis zu einer gewissen Zeit das Kleid des Weibchens beibehalten, wie es 
auch obige Exemplare zeigen. 

«Oberkiefer licht kastanienbraun, Spitze und Unterkiefer schwärzlich- 
grau ; Füsse graulichgrün. Long. tot. 28; lat. tot. 48; lat. un. ale 23; long. 
ale 15.5; cauda 8.5; culmen 9.3; tibia 4.5; tarsus 1.3 cm.» (B.) 

e) Nr. 476. Stephansort, 22. Juni 1897. 

«Iris schwefelgelb; Oberkiefer purpurroth, Spitze gelblich ; Unter- 
kiefer graulichschwarz, an den Seiten röthlich ; Füsse grünlichgrau. 

f) Drei Brustbeine. 


Ordo: ACCIPITRIFORMES. 


Fam. FALCONID AE, 


75. Haliaetus leucogaster (Gwzr.). 
Falco leucogaster, GMEL., Syst. Nat. I. p. 257 (1788). 
Haliaetus leucogaster (GM.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. I. p. 307 (1874). 
Cuncuma leucogaster (GMEL.) SALvAD., Orn. Pap. I. p. 7 (1880). 


Nr. 141.9. Ins. Seleo («auf der Landkarte Sainson»), 27. Juli 1896. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Trégeo. Füsse milchweiss, 
Krallen schwärzlich ; Schnabel schwarz ; Iris dunkelbraun. Der Magen war 
bei diesem Raubvogel gänzlich leer; nur ein paar kleine Federn liessen 
darauf schliessen, dass er einen Vogel verspeist hatte. Laut Angabe der 
Eingeborenen lebt er ausschliesslich von Fischen ; aber die in der Colonie 
lebenden Europäer behaupten bestimmtest, dass er auch auf Hühner 
stosst.» (B.) 


76. Haliastur girrenera ( VIEILL.). 


Ein Exemplar von der Insel Lemien in Berlinhafen. 


77. Milvus affinis Govrp. 


a) Nr. 302. 4 & aus Stephansort, 14. März 1897. 

b) Nr. 314-—315. 4,2. Erima, 17. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Auba bágin (Bogadji), Sa- 
lhaliká, Kidjerbe (Czinjadji).» 

c) Zwei Brustbeine. 


418 D: MADARÁSZ 


Brustbein von Milvus affinis. 


78. Harpyopsis novæ-guineæ Sarv. 

Harpyopsis novae-guineae, SALVAD., Ann. Mus. Civ. Gen. VII. p. 682 (1875); id. 
Orn. Pap. I. p. 40 (1880). 

Harpyornis novae-quineae (SALv.) Mapardsz, Aquila I. p. 88 (1894). 

a) Nr. 407. ? (Ovarien in Entwickelung). Erima, 2. April 1897. 

«Bass auf einem Waldwege und verspeiste einen Fisch. Iris licht 
orange; Füsse schmutzig blassgelb; Schnabel schwärzlich, untere Kante 
des Oberkiefers, Spitze und Unterkiefer gelblichweiss; Wachshaut an der 
Basis des Schnabels schwärzlich, sonst schmutziggelb (luridus). Long. 
tot. 85; lat. tot. 148; lat. un. ale 70 ; long. alæ 46; cauda 40; culmen 4.8; 
femur 14; tibia 21; tarsus 15 cm.» (B.) 

b) Brustbein. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ 8 IN NEU-GUINEA. 419 


Brustbein von Harpyopsis novae-guineae 1/2 nat. Gross. 


79. Hieracidea nove-guinee Mery. 

a) Nr. 169. a . Stephansort, 18. Januar 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Bagin (Bogadji), Tumuja 
(Czinjadji).» (B.) 

Länge eirca 46; Flügel 33.5; Schwanz 20.5; Culmen 2.5; Tarsus 
6.7 cm. 

b) Nr. 363. 9 . Erima, 25. März 1897. 

«Iris braun; Füsse graulichweiss; Schnabel blaulichweiss, Spitze 
schwarz ; Wachshaut und.um die Augen blaulichweiss. Long. tot. 53; lat. 
tot. 112; lat. un. ale 53; long. ale 36; cauda 21; rostr. 3.3; culmen 2.2; 
femur 8; tibia 10; tarsus 8 em.» (B.) 

c) Nr. 437. 9 . Erima, 20. April 1897. 

d) Brustbeine. 


420 i D: MADARASZ 


Brustbein von Hieracidea novae-guineae. 


80. Astur novæ-guineæ Map. (Tab. XVI.) 

Astur novae-guineae, Mapardsz, Ornith. Monatsberichte 1899. Nr. 2 p. 27. 

d. Supra fusco-schistaceus ; capitis et colli lateribus. cinereis ; 
mento qulaque vinaceis subliliter cinereo-fasciatis ; pectore, abdomine 
foto, tibiis et tectricibus sub-caudalibus rufo-vinaceis, tectricibus subala- 
ribus et axillaribus concoloribus ; tectricibus primariis vinaceis cinereo- 
fasciatis; remigibus subtus. schistaceis, basin versus cinerascentibus, 
ipsa basi vinaceo vermiculato ; rectricibus sublus dilute cinereis, duabus 
lateralibus exceptis fasciis 9—10 fuscis notatis ; rostro nigro, ceromate 
et pedibus dilute luteis ; iride dilute aurantiaco. 

Long. tot. 40 («lat. un. ale 34»); al. 22; cauda 17.5; culmen 2 (cum 
cerom. 3.2); tibia 8; tarsus 7 cm. 

Nr. 454. ¢ (Hoden 9 mm.). Stephansort, 27. April 1897. 

«Iris licht orange, Wachshaut und Füsse licht schmutzig weisslich 
gelb (dilute luteus); Schnabel braunlichschwarz. Im Magen ein «Lygosoma 
smaragdimum GRAY.» 

Diese Art, welche dem Astur muelleri und A. hiogaster nahezustehen 
scheint, ist oben schiefergrau mit bräunlicher Schattirung ; der Kopf asch- 
grau; die Kehle weinröthlich, mit grauen Querstreifen ; unten weinröthlich 
fahlbraun, ebenso die unteren Flügeldeckfedern, ausgenommen die den Pri- 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ $ IN NEU GUINEA, 421 


marien entsprechenden, welche lichter und mit grauen Querbinden versehen 
sind. Die Schwingen unten grau, gegen die Basis lichter, mit weinröthlichen 
Zickzack-Streifen, die sich auch auf den Rand der Innenfahne erstrecken ; 
der Schwanz unten lichtgrau, mit einem gelblichen Schein. Die Innen- 
fahne der Schwanzfedern ist, mit Ausnahme der zwei äussersten Paare, 
mit je 9— 10 dunklen Querbinden versehen. 


Ordo: PELECANIFORMES. 


Fam. PHALACROCORACID E. 


81. Phalacrocorax sulcirostris (BRANDT). 

Carbo sulcirostris, BRANDT, Bull. Sc. Ac. Imp. Petersb. III. p. 56 (1837). 

Microcarbo suleirostris (BRANDT) SALvAD., Orn. Pap. III. p. 408 (1882). 

Phalacrocorax suleirostris (BRANDT) OGILVIE-GRANT, Cat. B. Br. Mus. Vol. XXVI. 
p. 376 (1898). 

a) Nr. 380. a. Erima, Gorio-Fluss. 29. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Momo (Czinjadji). Iris dunkel 
grasgrün; Füsse mattschwarz ; Schnabel aschgrau, oben und Spitze schwarz ; 
die kahle Haut an der Kehle blau (dif. cyaneus); um die Augen und vor 
denselben grau. Long. tot. 64; lat. tot. 103 ; lat. un. ale 48.5 ; long ale 26; 
cauda 16 ; rostr. 7.4; culmen 4.5 ; femur 5; tibia 10; tarsus 5 em.» (B.) 

b) Brustbein. 


Ordo: ARDEIFORMES. 


Fam. ARDEIDJE. 


82. Herodias timorensis (Less.). 
Ardea timorensis, Less, Traité Ornith. p. 575 (1851). 
Herodias torra, SALVAD., Ornith. Pap. III. p. 350 (1882). 
Herodias timorensis (LEss.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. XXVI. p. 98 (1598). 
Nr. 485. Stephansort, 30. Aug. 1897. 
Seit mehr als einem Jahre gezähmt, hielt er sich um das Haus des 
Gouverneurs Curt von HAGEN auf. 


Ordo: CHARADRIIFORMES. 


Fam. CHARADRIIDE. 
83. Aegialitis dubia (Scor.). 


Charadrius dubius, Scop., Del. Faun. et Flor. Insubr. II. p. 93 (1786). 
Aegialitis jerdoni, LEGGE, SALVAD., Orn. Pap. III. p. 303 (1882). 
Aegialitis dubia (Scor.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. XXIV. p. 263 (1896). 


499 D: MADARÁSZ 


. Erima, 1896. 
. Erima, 1896. 
. Erima, 1. März 1897. 
. Erima, 1. März 1897. 
. Erima, 1. März 1897. 
f) Nr. 951. 2. Erima, 1. März 1897. 
g) Nr. 438. a. Erima, 20. April 1897. 
84. Actitis hypoleucus (Liny.) 
Tringa hypoleucus, Lisn., Syst. Nat. I. p. 250 (1766). 
Tringoides hypoleucus (Linn.) Satvap., Orn. Pap. III. p. 218 (1882); SHARPE, Cat. 
B. Br. Mus. Vol. XXIV. p. 456 (1896). 
a) Nr. 158. Erima, 1896. 
b) Nr. 397. 9 . Erima, 1. April 1897. 
c) Nr. 434. Erima, 17. April 1897. 
85. Heteropygia acuminata (Honsr.). 
Totanus acuminatus, Honsr., Trans. Linn. Soc. XIII. p. 192 (1821). 


Tringa acuminata (Honsr.) SALvAD., Orn. Pap. III. p. 313 (1882). 
Heteropygia acuminata (Honsr.) SHARPE, Cat. B. Br. Mus. Vol. XXIV. p. 566 (1896). 


Nr. 157. Erima, 1896. 
«Name laut Angabe der cloture Kologa (Czinjadji), Marmaur 


(Lemien), Djündjüun (Bogadji).» (B.) 
Länge cire. 21; Flügel 13.1; Schwanz 6.4; Schnabel 2.7; Tarsus 


a) Nr. 159. 
b) Nr. 160. 
c) Nr. 243. 
d) Nr. 247. 
e) Nr. 248. 


Q, +0 À +0 À + À 


9.9 em. 
Ordo: GALLIFORMES. 


Fam. MEGAPODIID A, 


86. Megapodius brunneiventris Mey. 
Nr. 481. 9. Stephansort, 2. Juli 1897. 


57. Talegallus jobiensis Mey. 
Talegallus jobiensis, MEYER, S. B. Ak. Wien. LXIX. Abth. I: p. 74 (1874); Satvap., 
Orn. Pap. III. p. 244 (1882); Ocinvin-Grant, Cat. D. Br. Mus. Vol. XXII. p. 467 
(1893) ; Mapardsz, Aquila I. p. 105 (1894). 


Ein im Jahre 1897 gesammeltes Exemplar ohne nähere Angaben. 
Ordo: COLUMBIFORMES. 


Fam. TRERONID.JE. 


88. Ptilopus plumbeicollis Mery. 
Ptilopus plumbeicollis, MEYER, Ibis, 1890 p. 422; Sarvap., Agg. Orn. Pap. III. p. 178 
(1891); id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XXI. p. 133 (1893) ; MapanÁsz, Aquila I. p. 103 


(1894). 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓS IN NEU-GUINEA. 425 


a) Nr. 149. a . Erima, 1896. 

b) Brustbein. 

89. Ptilopus gestroi (D'Ans. & Sarv.). 
Ptilonopus gestroi, D'Azs. & Satvap., Ann. Mus. Civ. Gen. VI. p. 834 (1875). 
Ptilopus gestroi (D'Azs. & Sauv.) Sauvan.. Orn. Pap. III. p. 33 (1882); id. Cat. B. 

Br. Mus. Vol. XXI. p. 131 (1893). 

a) Nr. 285. Aus dem Dorf Czinjadji am Vorgebirge des Oertzengebir- 
ges. 9. Màrz 1897. 

«Iris blutroth, innen mit einem dünnen gelben hing.» (B.) 

Länge circ. 97.5; Flügel 15.5; Schwanz 8.5; Schnabel 1.5; Tarsus 
9.3 cm. 

b) Brustbein. 


| 
( 
" 


Brustbein von Ptilopus gestroi. 


90. Ptilopus trigeminus (Sarv.). 

a) Nr. 207. d. Erima, 15. Febr. 1897. 

«Füsse blutroth ; Schnabel grünlieh. Long. tot. 22; lat. tot. 37; lat. 
un. ale 17 ; long. alæ 11.5; cauda 7.6; rostr. 2; culmen 1.3; tibia 2; tar- 
sus 1.6 em.» (B.) 

b) Nr. 375. a. Erima, 27. März 1897. 

«Iris gelblichorange ; Füsse fleischfarben. Long. tot. 91 ; lat. tot. 33; 
lat. un. ale 15; long ale 11.2; cauda 7.2; rostr. 1.9; culmen 1.2; femur DANS 
tibia 4; tarsus 1.5 em.» (B.) 

c) Brustbein. 


424 D: MADARÁSZ 


Brustbein von Ptilopus trigeminus. 


91. Ptilopus pulchellus (Temm.). 
Columba pulchella, Temm., Pl. Col. 564 (1835). 
Ptilopus pulchellus (TEmm.) Satvap., Orn. Pap. III. p. 13 (1882); id. Cat. B. Br. 
Mus. Vol. XXI. p. 117 (1893); MapaRász, Aquila I. p. 103 (1894). 

Ich muss vorausschicken, dass weder das von FENICHEL gesammelte 
Exemplar, noch die von Bırö jetzt eingesandten mit der typischen Be- 
schreibung übereinstimmen, ebensowenig wie mit dem von H. O. Forges 
im Jahre 1895 (Soquere 2000’) gesammelten und vom Ungar. Nat. Museum 
erworbenen Exemplar. 

Die aus Deutsch-Neu-Guinea stammenden Exemplare sind oben nicht 
so lebhaft grün, sondern haben alle einen gelblichen Anflug; das Weisse 
am Kropf ist viel ausgedehnter, und die Brustfedern sind gespalten (bifur- 
catus), ausserdem sind sie nicht so grau, weil das Ende jeder einzelnen 
Feder weiss ist. 

a) Nr. 297. a. Czinjadji, 10. Marz 1897. 

«Iris gelb.» 

b) Nr. 417. a. Erima, 8. April 1897. 

«Iris citrongelb, ins Orange übergehend; Füsse blutroth ; Schnabel 
grünlichgelb, Basis gelb. Long. tot. 20.5 ; lat. tot. 34; lat. un. ale 15 ; long. 
ale 11; cauda 7 ; rostr. 1.9; culmen 1.4; femur 2.5; tibia 4; tarsus 1.4 
cm.» (B.) 

c) Nr. 429. &. Erima, 17. April 1897. 

d) ad. Nr. 297a. Nest. Czinjadji, 10. März 1897. 

92. Ptilopus superbus (TEmm. & Kurr.). 

a) Nr. 211. Zwei à. Erima, 16. Febr. 1897. 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ' S IN NEU-GUINEA. 


b) Nr. 420. 2. Erima, 9. April 1897. 
«Iris citrongelb ; Schnabel dunkelbraun, Spitze graulichgrün ; Füsse 
rosig fleischfarben.» (B.) 
c) Brustbein. 
93. Megaloprepia poliura Sarv. 
Megaloprepia poliura, Sauvap., Ann. Mus. Civ. Gen. XII. p. 426 (1878); id. Orn. 
Pap. III. p. 68 (1882) ; id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XXI. p. 169 (1893) ; MapARÁsz, 


Aquila I. p. 103 (1894). 
Megaloprepia poliura | septentrionalis, MEYER, Abhandl. und Berichte des kónigl. 


zool. Mus. Dresden, 1892—93. Nr. 3, p. 25. 


a) Nr. 146. Ins. Lemien (Berlinhafen), 1896. 

b) Nr. 208. 9. Erima, 15. Febr. 1897. 

c) Nr. 291. a. Erima, 19: Febr. 1897. 

d) Nr. 263. 9. Erima, 4. März 1897. 

«Füsse graulichgrün ; Schnabel schwefelgelb, Spitze und Unterkiefer 
ins grauliche spielend ; Iris purpurroth. Long. tot. 33; lat. tot. 49; lat. un. 
ale 29.5; long. ale 16.5; cauda 15; rostr. 2.7; culmen 2; femur 3.5; 
tibia 4.5; tars. 2 em.» (B.) 

e) Nr. 264. a. Erima, 4. März 1897. 

f) Drei Brustbeine. 


Brustbein von Megaloprepia poliura. 


496 D: MADARASZ 


94. Carpophaga zoez (Luss.). 

a) Nr. 449. a. Stephansort, 26. April 1897. 

b) Brustbein. 

95. Carpophaga westermani SCHLEG. 

a) Nr. 181. Vier &. Ins. Graget (Friedrich-Wilhelmshafen) 30. Ja- 
nuar 1897. 

b) Nr. 182. 2. Ins. Graget, 30. Januar 1897. 

c) Nr. 183. 9 . Ins. Graget, 30. Januar 1897. 

d) Nr. 184. 4. Ins. Graget, 30. Januar 1897. 

e) Zwei Brustbeine. 

96. Carpophaga rufiventris Sarv. 

Carpophaga rufiventris, SALVAD., Ann. Mus. Civ. Gen. VII. p. 700 (1870) ; id. Orn. 
Pap. III. p. 98 (1882); id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XXI. 212 (1893). 

a) Nr. 210. 2. Erima, 15. Feber 1897. 

«Füsse und um die Augen blauroth; Iris carminroth. Name laut Àn- 
gabe der Eingeborenen 53150» (Bogadji), Buna-tutu (Czinjadji).» (B.) 

b) Nr. 238. d. Erima, Febr. 1897. 

«Füsse blutroth; Schnabel grünlich schwarz (corvinus); um die 
Augen blutroth. Long. tot. 36; lat. tot. 62; lat. un. ale 28; long. ale 20; 
cauda 13; femur 5; tibia 7; tarsus 2.9 cm.» (B.) 

c) Nr. 2104. Ein Ei vollkommen reif dem Exemplar Nr. 210 ent- 
nommen. Etwas grösser als das Ei des C. palumbus und ziemlich spitz. 
Länge 44 mm., Durchmesser 31.2 mm. 

d) Zwei Brustbeine. 

97. Myristicivora spilorrhoa (G. h. Gr.). 

Nr. 144 und 145. Insel Tamara 1896. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen: Mimbung (Seleó und Ali), 
Paitin (Tamara), Nal (Lemien).» (B.) 


Fam. COLUMBIDÆ. 


98. Macropygia doreya Br. 

Macropygia doreya, Br., Conop. Av. II. p. 57 (1854); Sarvan., Orn. Pap. III. p. 141 
(1882) ; id. Cat. B. Br. Mus. XXI. p. 355 (1893). 

a) Nr. 298. 9 juv. Erima, 13. März 1897. 

b) Nr. 304. 9 juv. Erima, 16. März 1897. 

Füsse carminroth; Schnabel leberfarben, unten lichter; um die 
Augen rauchfarben; Iris carminroth, aussen und innen mit einem grauen 
Ring. Long. tot. 36 ; lat. tot. 52; lat. un. ale 23; long. alæ 16.5; cauda 20; 
rostr. 2.2; culm. 1.7 ; femur 3; tibia 4.5 ; tarsus 2.5 cm.» (B.) 


ORNITHOLOG. SAMMEL-ERGEBN. L. BIRÓ 8 IN NEU-GUINEA. 49 


ag 


c) Nr. 471. &. Stephansort, 20. Juni 1897. 
d) Zwei Brustbeine. 


99. Macropygia nigrirostris Sarv. 
Macropygia nigrirostris, Satvap., Ann. Mus. Civ. Gen. VII. p. 972 (1875); id. Orn. 
Pap. III. p. 149 (1882) ; id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XXI. p. 361 (1893). 
a) Nr. 275. 9 . Erima, 6. März 1897. 
b) Brustbein. 


Brustbein von Macropygia nigrirostris. 


Fam. PERISTERID AE. 
100. Chalcophaps chrysochlora (Waar.). 


Columba chrysochlora, WAGL., Syst. Av. sp. 79 (1527). 
Chaleophaps chrysochlora (WAGL.) SALVAD., Orn. Pap. III. p. 169 (1882); id. Cat. B. 
Br. Mus. Vol. XXI. p. 511 (1893); Mapardsz, Aquila I. p. 104 (1894). 

Nr. 369. 2. Erima, 26. März 1897. 

«Iris blutroth ; Füsse fleischfarben; Schnabel gelb; Basis und um 
die Augen fleischfarben. Name laut Angabe der Eingeborenen: Birt 
(Erima), Bórustutu (Czinjadji), Ututu (Bogadji). Long. tot. 24; lat. tot. 42 ; 
lat. un. ale 19.5; long. ale 14; cauda 9; rostr. 2.1 ; culmen 1.7 ; femur 3: 
tibia 4; tarsus 2.4 em.» (B.) 

101. Chalcophaps stephani Rene. 

a) Nr. 143. c. Ins. Seleö, 20. August 1896. 

«Füsse blutroth ; Krallen braunlichgelb ; Schnabel zinoberroth, Basis 
carminroth; um die Augen carminroth; Iris braun. Long. tot. 25; lat. tot. 42; 
lat. un. ale 19; long. ale 14.7 ; cauda 10.5; tarsus 2.6; rostr. 2.1 em.» (B.) 

b) Skelett. 


498 D: MADARASZ 


102. Phlogoenas margarite D'Arr. & Sarv. 
Phlogenas margaritae, D'Ars. & SaLvap., Ann. Mus. Civ. Gen. VII. p. 836 (1875); 
id. Cat. B. Br. Mus. Vol. XXI. p. 597 (1893). 
Phlogenas jobiensis, MEYER, SALVAD., Orn. Pap. III. p. 165 (1882); Mapanász, Aquila 
I. p. 104 (1894). 


a) Nr. 957. & juv. Erima, 3. März 1897. 

«Name laut Angabe der Eingeborenen : Bórútúlú (Czinjadji), Séngdn 
und Bulol (Bogadji). Iris nussbraun ; Füsse pflaumenfarben ; Schnabel 
braun. Long. tot. 23 ; lat. tot. 43 ; lat. un. ale 20; long. ale 14.4; cauda 
4.5 ; rostr. 2.3; culmen 1.7; femur 4; tibia 5; tarsus 2.5 em.» (B.) 

b) Nr. 276. 9 . Gzinjadji, 8. März 1897. 

c) Nr. 415. 9 . Erima, 7. April 1897. 

d) Nr. 416. c& juv. Erima, 8. April 1897. 

e) Skelett. 


Fam. GOURIDÆ,. 


103. Goura beccarii Sarv. 

a) Ein Exemplar aus Friedrich- Wilhelmshafen. 1897. 

b) Ein Ei von der Insel Siar (Friedr. Wilhelmshafen), ges. 25. Feber 
1896. Länge 55 mm., Durchmesser 42 mm. 


(Separatim editunv est die 1. Julii.) 


XXI. TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


BEMERKUNGEN 
ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA 
UNGARNN. 


Von Prof. Fr. KraAPÁLEK. 


Herr Azex. Moosíny, Custos am Nationalmuseum in Budapest, ist auf 
Empfehlung des Herrn Ros. Mc. LACHLAN in London so freundlich gewesen 
mir das Material von Trichopteren und Neuropteren, welches das Buda- 
pester Museum besitzt, behufs Bestimmung zu übermitteln. Da alle 
darin enthaltenen Arten in das Verzeichniss der ungarischen Fauna 
aufgenommen werden, so halte ich es für überflüssig, alle Artennamen hier 
zu verzeichnen und begnüge mich nur mit kurzen Bemerkungen über be- 
sonders interessante Formen und mit Beschreibungen von neuen Arten. 
Obwohl ich auf Wunsch des Herrn Custos Mocsiry kurze Diagnosen von 
fünf neuen Arten schon veróffentlicht habe (Természetrajzi Füzetek, XXI. 
1898. p. 488), so wiedergebe ich hier doch die ausführliche Beschreibung 
derselben Arten und füge die nóthigen Abbildungen bei, welche der kurzen 
Frist wegen im vorigen Jahre nicht erscheinen konnten. Beiden oben ge- 
nannten Herren spreche ich für die mir gebotene Gelegenheit, mich mit 
der Fauna dieses Theiles des südóstlichen Europa bekannt zu machen, was 
für mieh von besonderem Interesse ist, meinen besten Dank aus. 


A. TRICHOPTERA. 


1. Phryganea grandis L. Ein Exemplar ohne Localitütsangabe, 
welehes durch seine helle Fürbung auffallend ist. Der Kórper ist auf seiner 
Rüekenseite braun, auf dem Kopfe heller, auf den Seiten des Mesothorax 
dunkelbraun; die Bauchseite des ganzen Körpers ist gelbbraun. Fühler 
hellbraun, nur am Grunde etwas deutlicher geringelt; die Taster und 
Beine haben dieselbe Farbe, wie die Bauchseite des Körpers, nur die 
Spitzen der Taster, der Schenkel und Fussglieder der vier Vorderbeine 
sind dunkler. Auf den Vorderflügeln sind die grauen Zeichnungen fast 
weiss, die runden Flecke an der Anastomose und in der 6. Apikalzelle ha- 
ben eine glänzend weisse Behaarung; die braune Zeichnung ist ebenfalls 
sehr hell. Die oberen Anhänge sind auch hell und scheinen etwas stärker 
zu sein. 

Aehnliche Exemplare habe ich aus Bosnien gesehen und glaube, dass 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 29 


430 FR. KLAPÁLEK 


sie eine südliche Form vorstellen. Da sie unter den typischen Stücken sehr 
auffallend sind und habituell sich leicht unterscheiden lassen, so möchte 
ich sie mit einem selbständigen Namen f. meridionalis bezeichnen. 

Ein anderes Stück (9 aus Papa, von KERTÉSZ gesammelt) ist sehr 
schön ausgefürbt; besonders ist der schwarzbraune Längsstreifen auf den 
Vorderflügeln auf dem grauen Grunde sehr auffallend. Zwei andere Exem- 
plare (ein d aus Kalocsa von THALHAMMER und ein d aus Szt.- Gotthard von 
Maparisz gesammelt) zeigen eine mehr typische, obwohl etwas trübe Fär- 
bung und ihre vier Vorderbeine sind sehr dunkel geringelt. 

2. Phryganea striata L. ein ? vom Csorbasee von Mocsiry gesammelt 
stimmt in der Grösse und Färbung vollkommen überein mit Stücken, die 
ich seiner Zeit am Schwarzen See im Böhmerwalde gesammelt habe ; auf- 
fallend ist auch die Uebereinstimmung in der hellen Farbe der Körper- 
spitze und der Analanhánge. 

3. Phryganea varia F. Unter einigen typischen Stücken befindet sich 
ein d aus Pécs (1872), welches auf den Vorderflügeln sehr ähnlich der Phir. 
obsoleta gefärbt ist, indem die Farbe trüb und düster ist; doch die Hinter- 
flügel sind deutlich an der Spitze gebräunt. 

Phryganea obsoleta vom Csorbasee (Mocsiry 1885) hat einen 
etwas bräunlichen Stich der Farbe, wodurch sie an die Phr. varia erinnert; 
die Hinterflügel haben aber nur einen ganz schwachen Anflug der braunen 
Farbe, so wie es bei der Phr. obsoleta gewöhnlich ist. Die Analanhänge 
heben jeden Zweifel auf. 

5. Limnophilus rhombicus. Nebst zwei normalen Exemplaren ein 
ungemein kleines 9 vom Csorbasee. Länge der Vorderflügel 14 mm. 

6. Limnophilus affinis Curr. Szántód (25/v. 95). Zwei 9 von denen 
eines typisch gefärbt ist, das andere aber eine interessante Färbung zeigt. 
Die Flügel sind gefaltet und ihre dorsale Kante ist durch einen schmalen 
dunkelbraunen Streifen bezeichnet, welcher nach hinten allmählig sich 
verliert. Die Flügelfläche selbst ist fast hyalin, nur schwach getrübt, aber 
zwischen dem Sector radii und dem unteren Aste des vorderen Cubitus 
zieht sich ein dunkelbrauner, durch helle Punkte unterbrochener Streifen, 
der bis zum apicalen Rande sich zieht und daselbst etwas erweitert ist; 
auch die Pterostigma-Gegend ist braun und mit hellen Punkten besäet. 
Diese Anordnung der Zeichnung ist gewissermassen derjenigen des 
L. vittatus ähnlich, die Farbe selbst aber ist verschieden. 

7. Phacopteryx brevipennis Curr. Ich zähle hieher ein & und 9, 
welche durch die helle Färbung und die ungewöhnliche Grösse (Flügelsp. 
beim 9 28 mm.) weit von der typischen nordischen Form abweichen. Ob- 
wohl die Analanhänge des ? keine Abweichung von denen der typischen 
Form zeigen, so würde ich mir doch nicht trauen, es mit dieser Species zu 


BEMERKUNGEN UBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 421 


identifieiren, hätte ich nicht schon früher ein ähnliches & aus Bosnien und 
ein anderes auch aus Ungarn gesehen, welche beide in der Bildung von 
Analanhängen mit der genannten Art vollkommen übereinstimmen. 

8. Stenophylax alpestris Kor. Das Material enthielt einige normale 
d und einige © , welche schon in der Grösse eine grosse Variation zeigen 
(Flügelsp. 23—-30 mm.). Nebstdem haben letztere eine gelbliche Färbung 
der Flügelmembran, die Behaarung des Kopfes ist ebenfalls gelblich anstatt 
grau, und die weissen Flecke der Flügelmembran sind kaum angedeutet; 
doch sehe ich keine Unterschiede in der Form der Analanhänge und darum 
zähle ich alle Stücke zu dieser Art. 

9. Stenophylax millennii Kip. Dunkelbraun ; Gesicht, Pronotum und 
schmale Hinterhauptswarzen gelbbraun ; Scheitel und der vordere und seit- 
liche Theil des Mesonotum sind schwarzbraun. Haare braun, auf dem Pro- 
notum und Schulterwarzen gelbbraun. Fühler schwarzbraun, ihr erstes 
Glied braun, also deutlich, obwohl nur schwach heller, als der übrige 
Fühlerfaden. Deine braun, Knie heller; manchmal sind ganze Schenkel 
und Schienen gelbbraun ; Dornen schwarz. Die Vorderflügel schmal, gegen 
die Spitze deutlich erweitert mit parabolischer Spitze, braun mit sehr auf- 
fallenden, fast weissen, nur schwach bräunlichen Streifen in allen Feldern, 
mit Ausnahme des Subeostalfeldes; auch die Makel am Thyridium bildet 
eigentlich nur einen kurzen Querstreifen zwischen den Enden von zwei 
solchen Längsstreifen ; in den Apicalfeldern enden sich die Streifen so 
gleichmässig, dass ihre Enden eine fast gerade schiefe Linie bilden. Die 
Adern sind wenig dunkler als die Flügelmembran ; die Behaarung ist ziem- 
lich dicht, mit der Membran gleichfärbig, auf den braunen Flächen braun, 
auf den hellen hell. Discoidalzeile schmal, zweimal oder fast zweimal so 
lang wie der Stiel, oben nur schwach concav. Erstes Apicalfeld länger und 
breiter als alle folgenden bis zum 5. inclusive; zweites und viertes abge- 
stutzt, und zwar letzteres etwas schief; drittes am Grunde zweiwinklig ; 
an Breite nehmen die Felder stufenweise ab. Hinterflügel haben eine 
bräunliche, gegen die Spitze zu dunklere Membran, mit einer starken 
dunkleren Nervatur. Ihre Discoidalzelle wenig länger als ihr Stiel und der 
obere Ast des vorderen Cubitus gabelt sich gerade unter dem Anfange der- 
selben. Hinterleib hell oder dunkelbraun. Beim 4 ist der hintere dorsale 
Rand des VIII. Hinterleibsringes fast gerade, nur an den Seiten schwach 
dreieckig verlängert; von dem Rande selbst, welcher hell bleibt, zieht sich 
auf der Rückenseite ein Querstreifen, welcher mit sehr dichten, kurzen, 
feinen, schwarzen Spitzen besetzt ist. Die oberen und mittleren Anhänge 
sind bei den mir vorliegenden Stücken vollkommen unter dem Hinterrande 
des VIII. Ringes versteckt. Seitenabschnitte des IX. Ringes sind gross, mit 
dem übrigen Hinterleibe gleichfürbig. Untere Anhänge sind stark nach 

29* 


439 FR. KLAPALEK 


oben gerichtet, breit, am Ende schief abgestutzt, oben ausgehöhlt, in der 
Seitenansicht am Ende nach innen gedreht erscheinend ; sie sind nur wenig 
dunkler als der übrige Hinterleib. Die Ruthe ist so durch die Borsten, mit 
welchen der Rand des IX. Ringes und die unteren Anhänge besetzt sind, 
verdeckt, dass nur beide Titillatoren als starke, mässig nach aussen gebo- 
gene Dornen hervorragen; ihre Spitzen sind auch in der Rückenansicht 
sichtbar. Auf dem VI. Ventralringe ist entweder ein starker oder zwei 
schwächere Zähne, auf dem VI. drei schwache Zähne. 

Beim 9 trägt der V. Ventralring einige kleinere Zähne, der VI. in 
der Mitte zwei sehr starke, und jederseits von ihnen noch einen schwücheren 
Zahn. Die Subgenitalklappe ragt stark hervor; ihre Seitenabschnitte sind 
gross, rhombisch, gegen die Spitze zu etwas breiter als am Grunde, der 
mittlere ist viel kleiner, zungenfórmig mit parallelen Seiten. Der IX. Hin- 
terleibsring ist vollkommen geschlossen; der X. (tubular piece) ist auf zwei 
seitliche, dreieckige Theile reducirt, zwischen welchen, in der Ansicht von 
der Rückenseite, ein grosser, runder Ausschnitt ist. 

Flügelsp. beim c 30—32 mm., beim 9 29 mm., Körperlänge 10 mm. 

Diese Art gehórt zu keiner von den bisher beschriebenen Gruppen 
der sehr ungleichartigen Gattung Stenophylax. Obwohl sie durch die hellen 
Längsstreifen auf den Vorderflügeln an stark ausgefärbte Stücke von St. 
rotundipennis erinnert, so sind doch die Genitalanhänge ganz verschieden, 
besonders beim ©, welches eher auf die typische Gruppe dieser Gattung 
hinweist. 

10. Stenophylax vibex Curr. Zwei 9 , welche vollkommen mit der 
Beschreibung und in den Anhüngen mit den Abbildungen übereinstimmen. 
Es ist ein interessanter Beleg des Vorkommens dieser Art auch in dem öst- 
lichen Europa. 

11. Catadice tenella Kup. Körper röthlich gelbbraun, der Kopf ist 
um die einfachen Augen herum braun gefürbt, und auf den Wangen am 
Rande der Augen ist die Farbe auch bräunlich. Auf dem Mesothorax sind 
die Seitentheile, obwohl schwach, doch deutlich dunkler als der helle mitt- 
lere Streifen. Kopf und Thorax tragen gelbbraune Härchen, welche aber 
auf dem Scheitel und den Wangen mit schwarzen Härchen gemischt sind, 
wodurch der Kopf im Ganzen etwas dunkler gefärbt erscheint als der 
Thorax. Fühler, Taster und Beine sind mit dem Körper gleichfärbig, nur 
die Füsse sind gegen die Spitze allmählig dunkler; Dornen dicht und 
schwarz. Hinterleib beim ? auf dem Rücken, beim g gegen das Hinterende 
bräunlich. Vorderflügel länglich, gelblich grau, mit stark vortretender 
dunklerer Nervatur und feiner schwärzlicher Behaarung; Pterostigma nur 
beim 9 etwas dunkler. Am Thyridium ist ein deutlicher, weisslicher 
hyaliner Punkt, am Arculus ein sehr undeutlicher und kleiner. Fransen 


BEMERKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 433 


gelbbraun. Die Discoidalzelle schmal, etwas länger als ihr Stiel; 1. und 5. 
Apicalzelle sind am längsten, viel länger als die 5., welche am schmälsten 
von allen und am Grunde schwach zweiwinkelig ist; die 2. Apicalzelle ist 
gerade, die 4. aber sehr schief abgestutzt. Hinterflügel schmal, grau, ganz 
unmerklich gegen die Spitze dunkler mit einer deutlichen Nervatur und 
grauen Fransen. Discoidalzelle ist länglich, nur wenig länger als der Stiel; 
zweite Apicalzelle am schmälsten, gerade abgestutzt; der obere Ast des 
vorderen Cubitus gabelt sich gerade unter dem Anfange der Discoidalzelle. 

Beim d ist der VIII. Ring auf dem Rücken gerade abgestutzt, hat 
einen stark wulstigen Hinterrand und ist auf seiner hinteren Hälfte mit 
grossen, glänzend schwarzen, runden Körnern besetzt, welche aber beson- 
ders auf den Seiten angehäuft sind und in der Mitte des Hinterrandes fast 
eine ganz glatte Stelle frei lassen. Vom IX. Ringe ist nur ein Theil des 
Ventralbogens sichtbar, weleher in der Seitenansicht einen dreieckigen 
Umriss hat. Die oberen Anhänge sind in der Seitenansicht schmal länglich, 
nach unten gebogen, in der Rückenansicht subdreieckig, am Ende stumpf und 
oben deutlich ausgehöhlt, wodurch sie eine öhrchenartige Form annehmen. 
Die mittleren Anhänge sind verwachsen und bilden unter dem Hinterrande 
des VIII. Ringes ein einwärts von den oberen Anhängen bogenförmig nach 
unten bis zu den unteren Anhängen sich ziehendes Wall, dessen Rand an 
den Seiten dünn, auf dem Rücken wulstig und in der Mitte schwach aus- 
gekerbt ist. Jederseits gerade unter der Stelle, wo an dem Hinterrande des 
VIII. Ringes die schwarzen Körner angehäuft sind, befindet sich auf dem 
geschilderten Walle eine schwarze, warzenartige, nach der Art der Insekten- 
augen in Felder getheilte Stelle; in der Seitenansicht sehen wir diese Stelle 
als ein kleines zwischen dem Rande des VIII. Ringes und den oberen An- 
hängen vorragendes Höckerchen, wogegen der übrige Theil des Walles 
unter den oberen Anhängen bis zu den unteren sich zieht. Untere Anhänge 
sind breit, in der Seitenansicht dreiwinklig, am Ende stumpf; auf der Bauch- 
seite hängen sie zusammen und bilden so einen sattelartigen Ausschnitt. 
Die Ruthe dünn, ähnlich wie bei den anderen Arten der Drusus-Gruppe. 

Beim 9 sind die Seitenabschnitte der Subgenitalklappe sehr gross, 
flügelartig abstehend, in der Seitenansicht dreieckig und zwischen ihnen 
befindet sich der kurze und schmale mittlere Abschnitt. Ventralbogen des 
IX. Ringes ist in der Ansicht von unten schmal, in der Seitenansicht kurz 
und hinten gerade abgestutzt, mit geradem oberen und unteren Rande; der 
zugehórige IX. Dorsalbogen ist kurz, in der Mittellinie gespalten und 
hinten abgerundet. 

Flügelsp. c 18!/a mm., ? 22 mm. 

Die Unterschiede von beiden bisher beschriebenen Arten C. Bolivari 
und C. estrellensis sind sehr auffallend. Als ein gutes Kennzeichen will 


434 FR. KLAPÁLEK 


ich die besondere Bildung des VIII. Dorsalringes, die längliche, nach unten 
gebogene Form der oberen Anhänge hervorheben. In der Farbe und Grösse 
nähert sich unsere Art der C. Bolivari Mc. Lacu. 

Retyezät. 27,12. 

12. Drusus brunneus Krr. In ihrem Habitus ist diese Art dem Drusus 
Mueller? am ähnlichsten. Der Körper ist kastanienbraun, schwach glän- 
zend, die Scheitel-, Pronotum- und Achselwarzen róthlichbraun. Die Fühler 
sind am Grunde dunkel, gegen die Spitze heller braun, Taster braun, in 
gewissen Lagen schwach silberglänzend. Haare auf dem Kopfe und Thorax 
schwarzbraun. Hüften schwarzbraun, Schenkel am Grunde dunkelbraun, 
gegen die Spitze allmählig heller, Knie braun und die Füsse wieder gegen 
die Spitze dunkler; Dornen schwarz. Hinterleib dunkelbraun, beim 9 mit 
einer röthlichbrauner Seitenlinie. Vorderflügel braun, schwach rostbräun- 
lich angeflogen, am Pterostigma etwas dunkler, schwach glänzend, mit un- 
deutlichen Punkten am Thyridium und Arculus. Die Flügelspitze ist breit 
parabolisch; Nervatur stark, bedeutend dunkler als die Membran; Be- 
haarung dicht, schwarz, an den Adern etwas länger und etwas abstehend. 
Discoidalzelle 11/2mal so lang, wie der Stiel. Erste Apicalzelle noch etwas 
länger als die fünfte, die zweite ist gerade, die vierte sehr schief abgestutzt, 
die dritte ist zweiwinklig, die fünfte sehr scharf. Hinterflügel haben gröss- 
tentheils dieselbe Farbe, wie der Vorderflügel, nur der anale Theil ist 
hyalin und heller. Faltentasche verhältnissmässig kurz mit einem fuchs- 
roth bräunlichen Haarpinsel; Fransen graubraun. Discoidalzelle schmal, 
etwa zweimal so lang, wie der Stiel; erste Apicalzelle kürzer als die dritte; 
erste, dritte und fünfte Apicalzelle sind scharf, zweite und vierte schief 
abgestutzt. 

Beim d ist der achte Hinterleibsring auf dem Rücken auf einem 
mittleren, zungenförmig länglichen, hinten abgerundeten Theile etwa von 
der Mitte seiner Länge etwas erhoben, schwarz und rauh; jederseits von 
diesem mittleren Felde ist eine helle, glatte Fläche. Die oberen Anhänge 
sind in der Ansicht von oben fingerförmig, nach aussen gekrümmt, in der 
Seitenansicht länglich, oben schief zugeschnitten. Von dem IX. Ringe sehen 
wir in der Seitenansicht nur einen rhombischen Abschnitt. Die mittleren 
Anhänge stehen dicht neben einander an der Mittellinie und ihre Spitzen 
sind nach aussen gekrümmt. Die unteren Anhänge sind länglich, stumpf, 
in der Seitenansicht etwas verschmälert, fast parallel. Die Ruthe dünn, an 
der Spitze ausgeschnitten. 

Beim 9 sind die Seitenabschnitte der Subgenitalklappe lang, sub- 
dreieckig, an der Spitze abgestumpft, der mittlere Abschnitt schmal zun- 
genartig, gegen das Ende etwas erweitert. Der neunte und zehnte Ring sind 
fest zusammen verwachsen, ihr Hinterrand ist wellenförmig ausgeschnitten, 


BEMERKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 435 


und das obere Ende etwas verlängert; die ventrale Kante des IX. Ringes ist 
durch die Abschnitte der Subgenitalklappe verdeckt. In der Rückenansicht 
ist der Hinterrand des verwachsenen IX. und X. Ringes sattelartig ausge- 
schnitten. 

Flügelsp. & 24 mm., ? 27 mm. 

Obwohl diese Art durch ihr Aeusseres stark an den Drusus Muelleri 
erinnert, so lässt sie sich durch die Genitalanhänge sogleich von demselben 
unterscheiden. 

13. Sericostoma Schneideri Kor. In der Sammlung waren 2 Stücke, 
ein d und ein ?, ohne directe Angabe der Localität, aber mit denselben 
Nummern bezeichnet, also wahrscheinlich ein Pärchen von demselben 
Fundorte. Die Form der Titillatoren (Penis sheaths) beim c stimmt mit 
der genannten Art überein. Beim d ist der Kopfscheitel und Pronotum fast 
ganz enthaart und die Ueberbleibsel zeigen, dass die Haare schwarz mit 
gelbbraunen gemischt waren. Die Fühler sind beim 4 fast ganz einfärbig 
gelbbraun, gegen den Grund zu gleichmässig und allmählig, aber nur 
schwach dunkler. Das 9 zeigt auf den Fühlern ziemlich deutliche dunkle 
Ringe. Vom S. timidum unterscheiden sich die Stücke dadurch, dass die 
Fühler nicht scharf geringelt sind, vom pyrendicum, dass sie nicht ein- 
färbig dunkelbraun sind und dass die Farbe der Schenkel nur bräunlich 
und nicht dunkelbraun ist; vom Selysii durch die Undeutlichkeit der Ringe 
auf den Fühlern und durch die Spärlichkeit der goldgelben Haare auf dem 
Kopfe und vom furbatwn, dass die Fühler wenigstens beim 9 eine Ringe- 
lung zeigen. 

14. Leptocerus aterrimus Sr. Nebst einigen typischen Stücken ent- 
hielt das Material ein s ohne Angabe des Fundortes, welches eine interes- 
sante Abweichung bildet. Die Flügel haben fast dieselbe Farbe, wie bei 
Lept. senilis, sind aber spärlicher behaart; die Fühler sind braun, mit 
einem ganz schmalen gelbbraunen Ringe am Grunde eines jeden Gliedes, 
so dass sie fast einfärbig erscheinen ; Kopf und Thorax róthlichbraun, Ab- 
domen dunkelbraun, Beine hell gelbbraun ; die Vorderfüsse zeigen nur ganz 
schwache Spuren der hellen Ringe. Die Behaarung des Kopfes ist hell 
gelbbraun. Die Genitalanhänge bieten keine merklichen Unterschiede. Das 
Exemplar ist aber kleiner als die typische Form, indem es nur 15 mm. 
Flügelspannung hat. Es ist wahrscheinlich die mir bisher unbekannte 
var. 4, welche aus Spanien beschrieben worden ist. 

15. Leptocerus cinereus Curr. Ein 9 aus Budapest (16/1v.) hat eine 
fast reinweisse Behaarung des Kopfes, mit einem leichten Stich ins cream- 
farbige. Uebrigens stimmt es mit der genannten Art vollkommen überein. 

16. Hydropsyche nervosa Kur. Ein & aus Fuzine (PAven, 1890) und 
ein d aus Ujbdnya. Obwohl diese Exemplare nicht sehr gut erhalten sind 


436 FR. KLAPÁLEK 


und die charakteristische graue Umrandung der Adern nicht zeigen (da 
die Flügel stark abgerieben sind), sehe ich doch keine wesentlichen Unter- 
schiede in der Bildung der Analanhänge. 

17. Plectrocnemia minima n. sp. Körper gelbbraun, der Kopf oben 
etwas dunkler und der Hinterleib auf dem Rücken braun. Behaarung gold- 
gelb. Fühler, Taster und Beine gelb. Flügel gelbbraun mit ziemlich dichter 
Behaarung, mit grossen länglichen Flecken, die mit weissen, nur schwach 
gelblichen Härchen besetzt sind und die in der Mitte des Flügels die Zellen 
meistentheils ganz ausfüllen, in den Apicalzellen aber in kleine Punkte 
getheilt sind. Die Nervatur ist stark, dunkler, auffallend und mit starken 
schwarzen Härchen besetzt. Hinterflügel gegen die Spitze etwas bräunlich, 
mit ziemlich dichter schwärzlicher Behaarung. Im Vorderflügel ist die Api- 
calgabel 1. etwa so lang, wie der Stiel, Nr. 3 etwas länger als der Stiel, von 
der Querader unter der Spitze der zweiten Apicalgabel gemessen. Nr. 4 et- 
was kürzer als der Stiel, Nr. 5 sehr breit und lang. Im Hinterflügel ist die 
erste Endgabel kaum länger als der Stiel, die zweite viel länger, die dritte 
noch länger und die fünfte am längsten und breitesten. Im ganzen stimmt 
also die Nervatur mit derjenigen der Plectrocnemia conspersa genau 
überein. 

Beim 4 ist der Hinterrand des IX. Dorsalbogens zweimal tief ausge- 
schnitten, so dass seine Mitte einen breiten, querlänglichen, viereckigen, 
an den Ecken abgerundeten Vorsprung bildet. IX. Ventralbogen kurz, bei 
dem trockenen Exemplare kaum sichtbar. Die Supraanalplatte ist aus einer 
breiteren Basis gegen die Spitze verschmälert, daselbst fast gerade abge- 
schnitten und an beiden Ecken etwas vorgezogen ; der Seitenrand ist bogen- 
förmig erweitert und jederseits mit einer steifen Borste versehen. Die 
unteren Anhänge sind in der Seitenansicht länglich viereckig, etwa zweimal 
so lang wie breit; in der Rückenansicht erscheinen sie am Ende abgerundet 
und innen kahnförmig ausgehöhlt; der äussere Seitenrand ist an der Basis 
in einen drejeckigen Lappen erweitert, welcher auch in der Seitenansicht 
über der Basis des Anhanges sichtbar ist. Unter der Dorsalplatte ragt ein 
von den Seiten abgeflachtes, in der Seitenansicht abgerundet viereckiges 
Gebilde hervor, welches an dem unteren Rande jederseits vor dem Ende 
einen starken kurzen Zahn trägt. Bei dem einzigen mir vorliegenden 
trockenen Exemplare finde ich es schwer zu unterscheiden, ob dies die 
Ruthe ist oder nicht. | 

Flügelsp. des einzigen & 15 mm. 

Dass wir die hier beschriebene Art in die Gattung Plectrocnemia ein- 
reihen müssen, beweist die Nervatur und die Bildung der Genitalanhänge. 
Vom Polycentropus unterscheidet sie sich durch die in allen Flügeln ge- 
schlossene Discoidalzelle, durch die Abwesenheit der Querader zwischen 


BEMERKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 437 


der ersten Costula der Hinterflügel und der langen dornartigen mittleren 
Anhänge. Von Holocentropus durch die Anwesenheit der ersten Apicalzelle 
im Hinterflügel und durch das lange fünfte Glied der Maxillartaster, wel- 
ches ebenso lang ist, wie die vier ersten Glieder zusammen. 

Ein g von Korniareva im Krassó-Szórényer Comitat. 

18. Rhyacophila Mocsáryi Ker. sieht der Rh. evoluta am ähnlichsten 
aus, aber die Fransen der Hinterflügel sind grau. Die Flügel sind ebenfalls 
wie bei der genannten Art etwas breiter, mit einer weniger vorgezogenen 
Spitze. Die dorsale Makel auf den Vorderflügeln ist sehr deutlich nach 
innen und aussen durch einen dunkleren Streifen begrenzt. 

Beim d ist der Zahn auf dem VIII. Bauchringe sehr deutlich und stark. 
Der dorsale Fortsatz ist von allen Arten dieser Gruppe verschieden und 
man könnte ihn am besten mit demselben Theile der Rh. munda ver- 
gleichen; er ist kurz, quer lànglich, an den Ecken abgerundet und vor dem 
Hinterrande etwas eingedrückt. Die Seitenläppchen sind ähnlich wie bei 
Rh. Albardana. Das zweite Glied der unteren Anhänge ist etwa so lang 
wie breit, seine obere Ecke ist zwar deutlich, aber stumpfwinklig, wogegen 
die untere mässig vorgezogene Ecke vollkommen abgerundet ist. Das Præ- 
putium der Ruthe ist sehr gross, ragt unten zwischen den unteren Anhän- 
gen hervor und aus ihm springen beide schnabelartig gegen einander 
gebogene Klappen der huthe vor; die untere von ihnen ist stärker und 
stumpf, die obere ist kürzer, schwächer und jederseits mit einem scharfen, 
nach unten gekrümmten Zahne bewehrt. 

Beim ? sind die Valven des VIII. Ringes lang, mässig gebogen und 
gerade abgestutzt. Vom IX. Ringe ist nur der bauchständige Theil in der 
Seitenansicht sichtbar. 

Flügelsp. & 30 mm., ? 35 mm. 

Rh. Mocsdryi gehört sicher in die Abtheilung A. und Gruppe «for- 
rentium», worauf besonders die Form der Ruthe und der unteren Anhänge 
hinweist. Der Rücken-Fortsatz hat zwar eine abweichende Form, aber auch 
er bezeugt durch seine kleine Grösse die Verwandtschaft mit den in die 
genannte Gruppe gehörigen Arten. Auch die Seitenlappen weisen auf diese 
Gruppe hin. 

19. Rhyacophila flava Kup. Der Körper hat eine hell gelbbraune 
Farbe, nur der Rücken des Hinterleibes ist schwarzbraun ; die Haare auf 
dem Kopfe und Thorax sind goldgelb, die Fühler, Taster und Beine sind 
hell gelbbraun, die Dornen gelbbraun. Die Vorderflügel sind gleichmässig 
gelbbraun, mit goldgelben Härchen bedeckt; die Behaarung ist am Ptero- 
stigma und dem Hinterrande dichter und in Folge dessen tritt auf diesen 
Flächen die goldgelbe Farbe mehr hervor. Die Hinterflügel sind durch- 
scheinend, aber entlang den Vorderrand, besonders aber am Pterostigma 


438 FR. KLAPÄLEK 


dieht mit goldgelben Härchen besetzt, welche sich nach hinten allmählig 
verlieren. 

Beim d hat der dorsale Fortsatze die Seiten Anfangs parallel, dann 
aber etwas convergierend, aber die Spitze ist stumpf; in der Seitenansicht 
ist er klauenartig nach unten gebogen und von den Seitenlappen getrennt. 
Diese sind kürzer als der Fortsatz, flügelartig dreieckig. Das zweite Glied 
der unteren Anhänge ist ziemlich lang, gegen das Ende breiter, an der 
Ecke abgerundet, auf der unteren Ecke vorgezogen aber stumpf; der hin- 
tere Rand ist nicht ausgeschnitten. Die Ruthe besitzt ein deutliches, obwohl 
nur wenig zwischen den unteren Anhängen vorragendes Præputium; die 
untere Valve ist tief ausgeschnitten und so in zwei Abschnitte gespalten, 
zwischen welchen ein kleiner zapfenartiger Vorsprung sitzt; die Seiten- 
abschnitte sind in der Seitenansicht nach unten gebogen, in der Mitte am 
breitesten. Die obere Valve läuft oben in einen geraden, an der Spitze ab- 
gestutzten und vor ihr mit Zähnen bewehrten Fortsatz aus, von welchem 
dann nach unten und hinten der membranöse Theil der Ruthe herabhängt 
und jederseits einen schief nach unten gerichteten Dorn trägt. 

Flügelsp. ? 31 mm., ? unbekannt. 

Diese Art gehört in die » Dorsalis»-Gruppe der Abtheilung A, obwohl 
sie von den Arten derselben durch die gleichmässige Farbe verschieden ist. 
Auf diese Verwandtschaft weist besonders die Form des dorsalen Fortsatzes 
und der Seitenlappen hin, wie auch die unteren Anhänge und die Ruthe, 
obwohl die tief gespaltene untere Valve eine Abweichung bildet. 

20. Rhyacophila septentrionis Mc. Lacu. Ein ungewöhnlich grosses 
d Exemplar (Flügelspannung 33 mm.) aus Aragyes im Retyezät-Gebirge 
(10/vrrr. 98) von Herrn SzırÄpy gesammelt; es ist fast einfärbig und nicht 
mit hellen Punkten gesprenkelt. Die Genitalanhänge zeigen keine wesent- 
lichen Unterschiede. 


B. NEUROPTERA. 


2]. Panorpa communis L. var. vulgaris Lis. Ein 7 aus Csaba 
(Mocsíny) ein c und ein 9 aus Debreczen (30/vit. 94) und ein d von 
Nagyvárad (Mocsiry). Das a von Csaba hat das ganze Hinterhaupt hell 
rothbraun, bei anderen Stücken ist nur die erhabene Mitte des Scheitels 
schwärzlich. 

22, Panorpa hybrida Mc. Lach. Zwei Männchen von Görgeny (Hor- 
viru) und ein 9 von Nagy-Szeben (Osrk1). Beide Weibehen sind schon 
habituell als die angeführte Art leicht zu erkennen, aber das d hat ein 
recht abweichendes Aeussere. Die Zeichnung der Flügel ist derjenigen von 
P. gibberosa Me. Lacu. sehr ähnlich, die Flügelmembran ist aber ganz 
wasserklar, ohne die gelbliche Trübung, wie sie die Flügel der P. gibberosa 


BEMERKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 199 
zeigen. Die Queradern sind nicht braun angeraucht und von den Flecken 
finden wir je eine Makel am Pterostigma und auf der Spitze des Flügels. 
Auch der hintere Theil des VII. Abdominalringes ist nicht einfürbig roth- 
braun, sondern schwürzlich. Alle Merkmale dagegen, die in der Structur 
liegen, zeigen die grösste Uebereinstimmung mit P. hybrida; zu diesen 
gehórt insbesondere der enorme Fortsatz des III. Dorsalringes, die Form 
der Fortsätze des IX. Ventralbogens, die Form der IX. Dorsalplatte und 
die Ruthe, so dass ich glaube nicht zu irren, wenn ich trotz der abweichen- 
den Zeichnung das Stück für eine Panorpa hybrida halte. 

23. Panorpa cognata Rs. Ein d und 9 aus Cirkvenicza (P&vEL), beide 
typisch, nur die Färbung ist, obwohl braun, doch etwas stärker, so dass die 
Makeln unter dem Pterostigma eine vollkommene Querbinde bilden. Ein 
d aus Putnok stimmt in der Structur mit den typischen Stücken überein, 
aber die Färbung ist kaum kenntlich, gelbbraun, nur das Pterostigma ist 
etwas deutlicher. 

24, Rhaphidia flavipes Scux. aus Mehddia. Es ist ein & Exemplar, 
welches in der Bildung der Genitalanhänge mit R. flavipes übereinstimmt, 
aber viel blassere Farben und ein auf der inneren Seite nur ganz schwach 
dunkleres Pterostigma mit zwei Queradern zeigt. Ich halte dieses Stück 
für ein unreifes Exemplar, wodurch die blasseren Farben und das fast ein- 
färbige Pterostigma erklärt werden. Die doppelten Adern im Pterostigma, 
wenn wir von der leisen Trübung derselben auf der inneren Seite absehen, 
weisen auf die R. adanana Ans. hin. Aber schon Dr. SCHNEIDER erwähnt, 
dass die Ader im Pterostigma bei À. flavipes manchmal gabelig ist und ich 
selbst besitze zwei Stücke mit gabeliger Querader im Pterostigma, obwohl 
nur in dem Maasse, dass die Gabel selbst nur etwa so lang ist, wie der ein- 
fache Stiel. Bei unserem Stücke aber in drei Flügeln sind beide Adern weit 
von einander entfernt und nur in dem linken Hinterflügel sind sie genähert. 
Ich wage nicht, das Stück als das bisher unbekannte & von It. adanana 
hinzustellen und zwar aus folgenden Gründen : das Pronotum ist braun, am 
Hinterrande und an dem hinteren Drittel des Seitenrandes gelb, ohne die 
dreizackige Makel, und die Rinne auf dem Scheitel ist ziemlich tief. 

95. Sialis lutaria L. war sehr gut in dem Materiale vertreten, meisten- 
theils ganz typisch ; nur bei drei Stücken trifft die Querader im Subeostal- 
felde die erste Zelle zwischen Radius und seinem Sector hinter der Mitte. 

26. Chrysopa aspersa Wrsw. Ich benutze diesen Namen um die 
Form speciell zu bezeichnen, obwohl ich glaube, dass keine specifischen 
Unterschiede zwischen Ch. prasina Burm. und Chr. aspersa Wesm. existiren. 
Die fünf in dem mir vorliegenden Materiale enthaltenen Stücke dieser Art 
zeigen selbst ziemlich grosse Variabilität. Erstes Stück stimmt mit der Ab- 
bildung und Beschreibung vollkommen überein, nur die Queradern und 


440 FR. KLAPÁLEK 


die Stufenadern sind in der Mitte grün. Beim zweiten Stücke sind die Quer- 
adern stärker schwarz gefärbt, die Stufenadern ganz schwarz, erstes Fühler- 
glied vor dem Ende hinten mit einem schwarzen Punkte. Drittes Stück 
(Buda 18/v.) war wie das erste, aber noch nicht ganz reif. Viertes Stück 
(Zirez, PÂveL) ist stark gelblich, die Flügel mit einem starken violetten 
Schimmer und starker schwarzer Zeichnung. Fünftes Stück (Szliács, Mocs.) 
ist grün, die Queradern nur an den Enden schwarz, die Stufenadern 
ganz grün. 

27. Chr. phyllochroma Wesm. Drei Stücke (aus Budapest 12/vı.) ha- 
ben auf dem erhabenen Scheitel vier in ein Viereck gestellte schwarze 
Punkte; bei einem anderen Stücke sind die Punkte auf dem Scheitel braun 
und fliessen zu zwei in zwei Längslinien zusammen. In zwei anderen 
Stücken wieder fehlen die zwei Punkte am Rande des Hinterhauptes gänz- 
lich. Alle hier angeführten Exemplare sind recht klein (Länge der Vorder- 
flügel 10! 2—12 mm.), ihr erstes Fühlerglied hat auf der Innenseite eine 
grosse schwarze Makel, die bogenfórmige Linie am Hinterhaupte fehlt 
gänzlich und der schwarze Punkt an der Basis des Radius ist kaum ange- 
deutet. Die Queradern im Costalfelde haben auf dem Subeostalende und 
die Queradern unter dem Radius auf dem Radialende einen schwarzen 
Punkt. Uebrigens sind die Adern nur sehr schwach schwarz gefärbt. 

28. Ch. abbreviata Cr. Zwei typische Stücke mit deutlicher schwarzer 
bogenfórmiger Linie am Hinterhaupte, zwei kleinen schwarzen Punkten 
vor derselben, einem deutlichen Punkte auf der Innenseite des 1. Fühler- 
sliedes und deutlichem Punkte an der Basis des Radius im Vorderflügel. 
Auch übrige Zeichnung ist ganz typisch. 

29. Chrysopa hungarica n. sp. Körper grün oder gelbgrün, stark 
schwarz gezeichnet. Auf dem Kopfe ist eine Linie jederseits auf dem 
Clypeus, eine auf den Wangen vor den Augen, welche letztere vorne über 


dem Grunde des Clypeus nach innen im rechten Winkel gebogen ist; ein 
starker Punkt befindet sich zwischen den Fühlern und hängt mit schmalen 
Kreisen zusammen, welche die Basis der Fühler umfassen und so eine 
brillenartige Zeichnung bilden. Zwei starke Punkte hinter den Fühlern 
sind nach vorne kommaartig verlängert und ihre nach innen, gegen die 
Mittellinie” gebogenen Spitzen bilden fast einen Halbkreis. Das Hinter- 
haupt ist mit einer bogenförmigen Linie gesäumt, welche jederseits mit 
einer anderen Linie sich verbindet, die an dem Innenrande des Auges be- 
ginnt und fast parallel mit demselben über das Hinterhaupt auf die untere 
Seite des Kopfes sich zieht. Vor der Mitte der bogenförmigen Hinterhaupt- 
linie sind zwei kleine Punkte angedeutet. An den Seiten der dorsalen Fläche 
des Thorax zieht sich jederseits über die ganze Länge desselben eine 
schwarze breite Längslinie. Auf dem Pronotum sind sie etwa in ?/s der 


BEMERKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 441 


Länge desselben durch eine schmale, in der Mitte unterbrochene Querlinie 
verbunden. Auf dem Mesonotum ist auf jeder Schulter unter der Längs- 
linie ein grosser Punkt. Auf dem Sternum sind die Nähte schwarz gerandet 
und einzelne Flächen und die Hüften schwarz gezeichnet. Ganze untere 
Fläche des Hinterleibes ist mit Ausnahme des letzten Segmentes schwarz, 
so dass nur ein schmaler Rückenstreifen grün bleibt. Fühler gelbbraun, 
ziemlich stark; ihr erstes Glied bis auf einen grünen Streifen auf der 
Hinterseite ist schwarz. Zweites Glied ist ganz schwarz. Taster gelbbraun, 
ihr erstes und letztes Glied schwärzlich. Beine grün, Füsse gelbbraun. 
Klauen schwach, am Grunde hakenförmig erweitert. Flügel kurz und breit, 
an der Spitze schön abgerundet. Die Nervatur ist fast durchwegs grün, nur 
in der Gegend des Pterostigma und am Grunde der Flügel sind einige 
Queradern schwarz. Erste Querader zwischen dem Sector radii und Cubitus 
trifft letzteren innerhalb der Cubitalzelle. Letztes Hinterleibssegment ist 
beim c ziemlich lang und ganz hell gefärbt. Die Subgenitalplatte verhält- 
nissmässig schmal und an den Seiten durch den Rand der zugehörigen 
Dorsalplatte verdeckt; diese ist auf dem Rücken tief eingedrückt. Das 9 
unbekannt. Länge der Vorderflügel 11 mm. Zwei Stück aus Budapest (Far- 
kasvölgy). 

Chr. hungarica zeigt die grösste Verwandtschaft mit Chr. abbreviata, 
doch die stark ausgeprägte Zeichnung, welche auf beiden mir vorliegenden 
Stücken vollkommen übereinstimmt, dann das fast schwarze erste Fühler- 
glied, sowie auch Unterschiede in der Bildung der Genitalsegmente recht- 
fertigen, wie ich hoffe, ihre selbständige Stellung im System. 

30. Chrysopa formosa Br. Auf zwei Exemplaren (Turesel: 20/vr. 94 
und S.-A.-Ujhely 1&/vırı. 92.) sind die Stufenadern ganz grün. Ein anderes 
Stück (Buccari 13/v1.) hat die Färbung der Nervatur genau wie auf SCHNEI- 
DER s Abbildung, aber die zwei Punkte auf dem Hinterhaupte neben den 
Augen fehlen. Bei einem vierten Stücke (Kelenföld 9/vin.) sind die Stufen- 
adern grün und die Punkte auf dem Scheitel und auf dem Hinterhaupet 
fehlen. 

31. Chrysopa septempunctata Wesm. Unter mehreren im ganzen 
typischen Exemplaren waren zwei, die der var. quinquepunctata angehören. 
Die Punkte auf dem Kopfe sind schmal. 

32. Chrysopa clathrata Scan. Ein einziges Stück aus Novi (HorvArh), 
welches ziemlich blass ist; die rothbraune Zeichnung auf dem Kopfe ist 
sehr schwach, so dass der Punkt zwischen den Fühlern kaum kenntlich ist 
und die Punkte auf dem Scheitel gänzlich fehlen. Die Seiten des Prothorax 
sind aber sehr breit rostbraun gesäumt. Auch die Punkte auf dem Meso- 
und Metanotum sind kaum kenntlich. Dafür sind die Flügel sehr stark ge- 
zeichnet. 


449 FR. KLAPÁLEK 


C. PLECOPTERA. 


33. Dietyopteryx rectangula Pıcr. Die mir vorliegenden Exemplare 
stimmen mit der Beschreibung und Abbildung Picrer’s überein und zeigen 
folgende Merkmale, durch welche sich diese Art leicht, besonders im weib- 
lichen Geschlecht, von D.microcephala unterscheiden lässt: 1. Eine hellere 
Farbe. 2. Geringere Grösse. 3. Vollkommen entwickelte Flügel des c. 
4. Die Subgenitalplatte des 9 , welche schmäler, länger und an dem Hinter- 
rande gerade (nicht ausgerandet) ist; sie steht gewóhnlich weit ab und ist 
auffallend hell gefärbt. 

34. Perla maxima Scor. Ein & und ? (von verschiedenen Fundorten) 
stimmen vollkommen mit der Pıcrer’schen Beschreibung der P. bipunctata 
überein, nur die Grósse des 9 überschreitet etwas die angegebenen Aus- 
masse (Länge der Vorderflügel 26 mm., so dass die Flügelspannung etwa 
54 mm. beträgt). Genau solche Exemplare habe ich in Gorazda (Bosnien) 
gesammelt, welche sich ebenfalls durch die durchsichtige Membran und 
stark vortretende Adern auszeichnen. Zu diesen gesellt sich noch ein Weib- 
chen, welches nur eine stärkere Färbung zeigt. Zwei andere & sind kleiner 
(Länge der Vorderflügel 22 mm.), heller, mit weniger deutlichem dunklen 
Ringe an den Knien und weniger vortretender Nervatur. Sie sind wahr- 
scheinlich noch nicht ganz reif. 

35. Perla pallida Guér. Fünf 4 und fünf 9 , von welchen zwei Pärchen 
in Rézbámya (Biharer Comitat) gesammelt worden sind. Die 4 sind schon 
auf den ersten Blick von P. maxima leicht zu unterscheiden und es passt 
auf sie vorzüglich die von Picrrr gegebene Beschreibung und Abbildung; 
das 9 aber zeigt eine ziemliche Aehnlichkeit mit dem 9 dieser Art. Die 
Unterschiede sind ziemlich schwach ; es ist besonders: eine hellere Farbe 
des Kopfes, die Knie zeigen nicht so deutliche schwarze Ringe, dafür sind 
aber die Beine auf ihrer oberen Kante dunkler und haben da einen bräun- 
lichen Streifen. Die Flügeladern treten nicht so vor und die Membran ist 
nicht so durchsichtig. Die Schwanzfäden sind kürzer, überragen die Flügel 
nicht, sondern bleiben von ihnen verdeckt. 


Erklàrung der Abbildungen. 


Tab. XVIII. 


1. Stenophylax millennii Kup. Das Hinterleibsende des Z in der Seitenansicht 7/1. 
9. « « Dasselbe von oben ?"/1. 

3. « « Dasselbe von unten ?5/. 

4. « « Das Hinterleibsende des ? in der Seitenansicht **/1. 
5, « « Dasselbe von oben */ı. 


BEME 
RKUNGEN ÜBER DIE TRICHOPTEREN- UND NEUROPTEREN-FAUNA UNGARNS. 443 


6. Catadice tenella Kur. Die Flügel. 
7 


À « « Das Hinterleibsende des in der Seitenansicht ?5/. 
S « « Dasselbe von oben ©/ı. 
9. « « Dasselbe von unten */A. 
10. « « Das Hinterleibsende des ? in der Seitenansicht **/1. 
11. Drusus brunneus Kup. Das Hinterleibsende des 4 in der Seitenansicht 7°/1. 
1s « « Dasselbe von oben */. 
1182 « « Dasselbe von unten */ı. 
14. « « Das Hinterleibsende des ? in der Seitenansicht */1. 
Tab. XIX. 
1. Drusus brunneus Kup. Die Flügel. 
2. Plectrocnemia minima n. sp. Die Flügel. 
3. « « Das Hinterleibsende des « in der Seitenansicht ?"/1, 
4. « « Dasselbe von oben ??/. 
5. Rhyacophila Mocsáryi Kur. Das Hinterleibsende des gin der Seitenansicht */1. 
6. « « Dasselbe von oben 7/1. 
Ne « « Das Hinterleibsende des ? in der Seitenansicht #1. 
8. Rhyacophila flava Kir. Das Hinterleibsende des c? in der Seitenansicht ??/1. 
9, « « Dasselbe von oben */ı. 


10. Chrysopa hungarica n. sp. Der Kopf. 
ale « « Das Hinterleibsende des in der Seitenansicht. 


XXL | TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. , 1899. 


HETEROPTERA NOVA EUROPA REGIONUMQUE 


CONFINIUM 
IN MUSÆO NATIONALI HUNGARICO ASSERVATA 


descripsit 


Dr. G. Horvirx. 


1. Tarisa elongata n. sp. ; 


. Oblongo-elongata, duplo longior quam lata, retrorsum sensim angu- 
stata, flavo-virens, dense punctulata, subtus cum capite, dimidio antico 
pronoti, macula magna basali scutelli et pedibus pallide flavo-testacea ; 
capite verticali, ab antico viso latitudine eum oculis paullo breviore, late- 
ribus subrectis, a latere viso brevissimo et altissimo, margine inferiore buc- 
cularum subrecto; pronoto sat convexo, longitudine fere duplo latiore, 
simplici, tuberculis destituto; scutello planiusculo, elongato-triangulari, 
latitudine sua basal fere duplo longiore, tuberculis et carinis omnino 
destituto ; lateribus rectis, apice obtuse rotundato; corpore subtus modice 
convexo; spiraculis concoloribus. c. Long. 51/2, Lat. inter ang. lat. pro- 
noti 2?/, mill. 

Arabia: Aden. 
Species hee insignis corpore valde elongato, tubereulis et carinis 
omnino destituto ab omnibus congenericis distinctissima. 


2. Brachynema virens Kuve var. alternatum n. var. 


Supra fusco-cinnamomeum, marginibus lateralibus capitis, pronoti, 
corii et abdominis albido-flavescentibus; scutello apice saturate flavo; 
antennis nigris, articulo primo basique artieuli secundi viridibus; dorso 
abdominis nigro ; corpore subtus sordide flavo-virescente, marginibus late- 
ralibus capitis, pronoti, corii et abdominis subtus rufescentibus. c. Long. 
121/2 mill. 

Algeria: Oran. 

Dorsum abdominis speciei hujus sæpissime totum viride, raro totum 
nigrum. Specimina, quæ abdominis dorso toto nigro gaudent, e Turcomania 
accepi. Mas unicus e Rossia meridionali (Sarepta) in collectione nostra 


HETEROPTERA NOVA EUROPE REGIONUMQUE CONFINIUM. 445 


asservatus, forma quasi intermedia, præbet dorsum abdominis nigrum, ex- 
ceptis segmento ultimo lateribusque segmenti penultimi. 

Brachynema melanotum Jax. forsitan tantum B. virentis Kuve est 
varietas abdominis dorso nigro prædita. 


3. Arma insperata n. sp. 


Superne rufo-testacea, dense fuscescenti-punctulata; capite planius- 
culo, lateribus nigro-punctatis, tylo jugis æquilongo, apicem versus vix 
angustato ; antennis flavo-testaceis, articulo primo striola subapicali externa 
nigra notato, articulis tertio et quarto apicem versus late nigro-annulatis ; 
pronoto longitudine plus quam duplo latiore, marginibus lateralibus anticis 
rectis, nigro-punctatis, angulis lateralibus rectis; scutello in angulis basa- 
libus foveola parviuscula fusca instructo; membrana fusco-hyalina ; conne- 
xivo supra aurantiaco, fasciis basali et apicali segmentorum nigro-punctatis 
signato; corpore subtus cum rostro et pedibus flavo-testaceo; pectore sat 
dense fusco-punctato, utrinque punctis tribus nigris notato; ventre parce 
punctato, punctis decoloribus, utrinque ad basin segmentorum puncto sin- 
gulo nigro; femoribus apicem versus subtilissime nigro- vel fusco-punctu- 
latis. 2 . Long. 13, Lat. inter ang. lat. pronoti 7!/4 mill. 

Grecia: Cumani in Morea. 

A. custodi FABR. maxime affinis et.simillima, differt statura nonnihil 
latiore, tylo jugis haud breviore, marginibus lateralibus anticis pronoti 
rectis, haud sinuatis, angulis lateralibus hujus minus acutis et minus pro- 
minentibus, foveolis duabus in angulis basalibus scutelli fuscis, ventre 
minus dense punetato femoribusque punctis obscuris magnam ad partem 
destitutis. 


4. Elasmostethus minor n. sp. 


Supra virescenti-flavus, raro pallide virescens, capite fasciaque sub- 
apicali transversa pronoti flavis; capite parce subtiliterque, pronoto, scu- 
tello et hemelytris autem sat dense et fortiter nigro-punetatis; antennis 
et rostro flavo-testaceis, illarum articulis duobus ultimis (basi excepta) 
nigrieantibus, apice hujus usque ad coxas posticas extenso nigro; angulis 
lateralibus pronoti obtusis, parte marginis lateralis postiei ultra marginem 
costalem corii prominente reliquo margine eireiter duplo breviore, raro 
infuscato ; scutello hemelytrisque plerumque unicoloribus, rarissime macula 
basali media seutelli, elavo limbisque interno et apicali corii rufescentibus, 
ipso margine apicali corii semper rubro; membrana hyalina, pone medium 
macula marginali externa triangulari fusea notata; abdominis dorso nigro, 
angulis apiealibus segmenti ultimi rubris; corpore subtus cum pedibus 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. 20 


446 i D: G. HORVATH 


pallide testaceo, spiraeulis nigris. Long. corp. 7!/»—9!/s, usque ad apicem 
membrane 8!/s—10 mill. 

d . Segmentis ventralibus medio paullo angustatis, segmentis pen- 
ultimo et antepenultimo ibidem tantum !/s brevioribus quam ad latera, 
segmento ultimo postice angulato-emarginato, emarginatura hac minus 
profunda quam spatium inter angulos posticos; segmento genitali secundo 
apiee subrecto, simplici, denticulis destituto, tantum medio fasciculis duo- 
bus pilorum fulvorum predito; stylis genitalibus sat gracilibus, apicem 
versus subito dilatatis, apice ipso rotundato-truneatis. 

?. Angulis apicalibus segmenti sexti abdominis a supero visi pone 
apicem segmentorum genitalium parum extensis, angulo postico inter illos 
et segmenta genitalia profunde exciso. 

Hungaria: Szádelló, Magna-Capella; Bosnia: Travnik; Austria: 
Innsbruck. 

E. interstincto L. (dentato Dg GzER) valde affinis et similis, sed sta- 
tura paullo minore, corpore supra densius punctato, punctis hemelytrorum 
quam pronoti et scutelli haud subtilioribus et densioribus, segmentis ven- 
tralibus maris medio parum angustatis et præsertim structura segmentorum 
genitalium diversus. Ab E. Matsumurae Honv., cui structura segmentorum 
genitalium maxime affinis, statura minore, rostro longiore et dorso abdomi- 
nis nigro facillime distinguendus. i 


5. Spathocera diffinis n. gp. 


Obscure fusca, dense subtilissimeque granulata; eapite latitudin, 
sue cum oculis æquilongo, superne tuberculis crass iusculis distinctis 
seriatim dispositis instructo; tuberculis antenniferis antrorsum divergen- 
tibus, linea a margine antieo oculorum usque ad basin antennarum ducta 
diametro oculi longiore; articulo primo antennarum distincte tricarinato, 
fusco et articulo sequente subbreviore, articulis duobus intermediis flavo- 
testaceis, articulo tertio subeylindrico, apice subito dilatato et nigro, arti- 
culo ultimo nigro, apice griseo-puberulo ; rostro nigricante, paullo pone 
medium mesosterni extenso; pronoto latitudine sua inter angulos laterales 
dimidio breviore, tricarinato, carinis pone medium evanescentibus, carina 
mediana obsoleta, carinis duabus lateralibus mox ante medium subito 
abbreviatis, margine apieali seriebus duabus transversis tuberculorum 
instructo, tuberculis seriei anteapicalis validioribus, marginibus lateralibus 
saltem ante medium albido- vel flavo-testaceis, a latere visis subreetis, 
angulis lateralibus distinetis; seutello basi nigro-bifoveolato; venis corii 
intus pone medium obsolete ferrugineo-testaceis; membrana grisea, nigro- 
venosa; pectore, pedibus et abdomine fusco ferrugineis, parce nigro-con- 


HETEROPTERA NOVA EUROPÆ REGIONUMQUE CONFINIUM. 447 


spersis; segmentis connexivi superne ruga sat obsoleta obliqua præditis. 
d. 2. Long. 6—6!/a mill. 

Algeria: Teniet-el-Haad. — Specimina a Dom. M. VavrocER DE 
BEAUPRÉ lecta benevole dedit clariss. Dom. A.-L. Monranpon. 

S. Dahlmannii Scuiur. maxime affinis, colore. obseuriore, eapite et 
pronoto distincte tuberculatis, tuberculis antenniferis antrorsum magis 
productis et divergentibus articuloque basali antennarum distincte carinato 
diversa. A S. luberculata Honv. statura majore, parte anteoculari capitis 
longiore pronotoque carinato differt. 


6. Camptopus illustris n. sp. 


Nigro- et flavo-variegatus, supra cum pectore distincte punctatus, 
abdomine dense minutissimeque punetulato; eapite nigro, vitta mediana 
posterius evanescente vittisque duabus marginalibus ab oculo usque ad 
basin antennarum extensis sulphureis, jugis, maculis duabus anteocellari- 
bus antrorsum linearibus maculisque tribus parvis basalibus superioribus 
ferrugineis; antennis flavis, articulo apicali (basi et apice exceptis) fusco- 
ferrugineo; rostro toto nigro ; pronoto latitudine basali paullo breviore et 
capite cum oculis paullo latiore, nigro, vittula mediana antica abbreviata 
marginibusque lateralibus et postico late sulphureis; seutello nigro, apice 
sulphureo; hemelytris fulvo-ochraceis, margine imo costali sulphureis, 
membrana hyalina; prostethio sulphureo, utrinque vittula abbreviata 
apicali mox infra marginem lateralem parteque media inter coxas nigris ; 
meso- et metastethio nigris, medio longitrorsum pallido-vittatis, macula ad 
coxas intermedias limboque lato postico metastethii sulphureis; abdomine 
sulphureo, superne macula basali, fasciis duabus mediis et macula apicali, 
subtus segmentis tribus basalibus (linea mediana fere usque ad medium 
segmenti tertii extensa, lateribus segmentorum primi et secundi maculaque 
basali laterali segmenti tertii exceptis), limbo postico toto segmenti quarti, 
limbo postico versus latera abbreviato segmenti quinti, segmento sexto 
(lateribus exceptis) segmentisque genitalibus nigris; pedibus sulphureis, 
coxis, fuleris, apice femorum omnium, annulo subapicali femorum posti- 
corum, basi et apice tibiarum apiceque articuli primi tarsorum cum arti- 
eulis duobus apicalibus nigris. ?. Long. 131/2 mill. 

Transcaucasia: Erivan. 

C. bifascialo Fixe. valde affinis, statura paullo majore, eorpore nigro- 
et flavo-variegato, artieulis tribus basalibus antennarum totis flavis, pro- 
noto nigro, late sulphureo-limbato, fasciis duabus mediis nigris connexivi 
nigris per dorsum abdominis extensis et cum pictura nigra ventris con- 
fluentibus pieturisque pectoris et ventris divergit. 


307 


448 b: G. HORVÁTH 


7. Stenocephalus medius M. R. var. brevis n. var. 


A typo differt antennarum articulo secundo annulo medio obseuro 
omnino destituto vel tantum litura parva postica obsoletissima fuscescente 
notato artieuloque quarto basi latius, saltem parte 1/4 basali, albo. c. 9. 

Transcaucasia : Lenkoran. 


8. Allocentrum brevicolle n. sp. 


Dilute flavo-testaceum, nitidum, superne pilis longis erectis flavis 
parce vestitum; eapite ferrugineo, impunctato, vertice basi nigricante ; 
oeulis nigris; antennis stramineis, glabris, articulo primo apicem capitis 
superante, articulis secundo et tertio apicem versus sensim leviter incras- 
satis, articulo quarto (basi ima excepta) nigro; pronoto transverso, basi 
longitudine sua fere duplo latiore, antrorsum leviter angustato, pone me- 
dium transversim impresso, lobo antico parum convexo, ferrugineo, im- 
punctato, lobo postico parce subtiliterque fusco-punctato ; scutello nigri- 
eante, posterius litura ut littera V formata ferruginea signato ; hemelytris 
fusco-punetatis, corio pone medium fascia transversa nigra notato et pone 
hane macula majuscula subrotundata albida ornato, angulo apicali nigro ; 
membrana nigricante, angulo interno pallido, macula apicali albida ; cor- 
pore subtus ferrugineo, meso- et metastethio nonnihil obscurioribus, 
pectore remote punctato, ventre impunctato; rostro pedibusque totis stra- 
mineis. 9. Long. 4 mill. 

Syria: Jericho. — Feminam a Dom. J. SAHLBERG lectam generose 
donavit elariss. Dom. O.-M. REUTER. 

Species he ab A, crassifemore Stat statura minore, corpore supra 
longe piloso, artieulo primo apicem capitis distinete superante, pronoto 
brevi, femoribus totis pallidis coloreque corporis facillime distinguenda. 

Allocentrum Berer. (Phoroneus Stix) hucusque tantum e regione 
æthiopica cognitum genus Lygæidarum, a Rhyparochromo Curr. lobis 
antico et postico pronoti discoloribus femoribusque anticis subtus per totam 
fere longitudinem minute denticulatis et preterea dentibus duobus vel 
tribus paullo majoribus armatis differt. 

Rhyparochromus heteronotus Pur., Tunisie incola, ad idem genus 
referendus est. 


9. Aphanus vulgaris Soxizz. var. homoeopus n. var. 


Tibiis et tarsis etiam posticis flavo-testaceis, illarum basi et apice 
nec non tarsorum articulo primo apice cum articulo ultimo toto nigris. d . ? . 
Transcaucasia: Erivan, Lenkoran. 


HETEROPTERA NOVA EUROPÆ REGIONUMQUE CONFINIUM. 449 


10. Monosteira inermis n. sp. 


Oblongo-ovata, subnitida, glabra ; capite ferrugineo, spinulis quinque 
albis, brevibus, tribus anterioribus brevissimis armato ; tylo, oculis macu- 
laque infraoculari nigris, vertice leviter sulcato, bucculis retrorsum humi- 
lioribus; articulis duobus basalibus antennarum flavo-albidis; pronoto 
dense punctato, ferrugineo, processu postieo areolato, albido-testaceo, 
annulo collari albo, carina mediana tenui, haud areolata, basin et apicem 
versus alba, marginibus lateralibus obsolete carinatis, concoloribus, tantum 
apicem versus fortius albo-carinatis, sed haud areolatis, nec in lobum 
explanatis; hemelytris completis, subtiliter areolatis, albido-testaceis, in 
medio et pone apicem aree discoidalis levissime infuscatis, margine late- 
rali anguste uniseriatim areolato, areolis sat magnis, plerumque costulis 
fuscis divisis, membrana distincte areolata; pectore et abdomine nigris, 
prostethio, limbo postico mesostethii maculisque ad coxas posticas ferru- 
gineis, metastethio postice anguste albo-limbato; pedibus flavo-albidis, 
tarsis apice nigro-fuscis. ?. Long. 21/5 mill. 

Turkestan. 

A speciebus affinibus hujus generis capite et pronoto ferrugineis, 
spinulis capitis brevibus marginibusque lateralibus pronoti in lobum haud 
explanatis mox distincta. 

Antenne exempli descripti mutilate. 


11. Aradus Kuthyi n. sp. 


Oblongo-ovatus, ater, opacus; eapite latitudini sue eum oculis æqui- 
longo, proeessu laterali extus mutico, tubereulo anteoculari nullo; anten- 
nis eapite et pronoto simul sumtis paullo longioribus, crassiusculis, arti- 
eulo basali brevissimo, diametro suo vix longiore, articulis tribus apicalibus 
ubique æque erassis et femoribus anticis crassitudine æqualibus, articulo 
secundo articulis duobus ultimis simul sumtis breviore, artieulo tertio 
quam quarto distincte longiore; pronoto longitudine sua plus quam duplo 
latiore, apicem versus angustato, margine antico levissime sinuato, angulis 
apicalibus rectis, prominulis, marginibus lateralibus integris, vix crenulatis, 
pone medium late rotundatis, apicem versus distincte sinuatis, carinis 
discoidalibus leviter elevatis, parallelis, margine postico subsinuato, angu- 
lis postieis obsoletis; scutello oblongo-triangulari, marginibus elevatis, 
disco basin versus leviter convexo; hemelytris nigro-fuseis, abdomine 
paullo brevioribus (9), extus basin versus distincte ampliatis et pronoto 
latioribus, margine costali integro, haud crenulato, membrana griseo- 
hyalina, parce fusco-marmorata ; segmentis connexivi gutta singula sub- 


450 D: G. HORVÄTH 


apicali interna albido-grisea granulata ornatis, angulis apiealibus externis 
obsoletissime griseis. 9. Long. 5!/» mill. 

Hungaria: Isaszeg. — Exemplum descriptum in frondibus Quercus 
pedunculatae invenit Dom. D. Kurny, Coleopterorum scrutator noster 
assiduus, in cujus honorem speciem hanc novam denominavi. 

Ab A. eroso FALL., cui structura antennarum nonnihil appropinquat, 
statura minore, processu laterali capitis extus mutico, antennis paullo 
gracilioribus, pronoto brevi, postice vix sinuato, marginibus lateralibus 
hujus haud denticulatis, carinis discoidalibus parallelis, hemelytris nigro- 
fuscis guttulisque albido-griseis connexivi longe diversus. 


12. Hydrometra gracilenta n. sp. 


Fusco-ferruginea (c) vel flavo-ferruginea ( 9), plus minusve nigro- 
pieta, opaca, glabra; parte anteoculari capitis parte postoculari minus 
quam duplo longiore; articulis duobus apicalibus antennarum nigris; 
pronoto capite fere duplo breviore, linea mediana percurrente, sæpissime 
utrinque nigro- vel fusco-terminata, lineisque duabus lateralibus anticis 
albido-sericeis, marginibus lateralibus, interdum etiam antico, anguste 
nigris; dorso abdominis nitidulo; apice femorum et tibiarum tarsisque 
nigris. Long. 7!/5—9 mill. 

Forma macroplera: Pronoto basin versus sensim leviter dilatato et 
convexo-elevato, utrinque tubereulo parviusculo humerali nigro instructo ; 
hemelytris apicem segmenti quarti abdominis paullo superantibus, com- 
pletis, sordide griseis, nigro-venosis. 9. 

Forma brachyptera: Pronoto ubique fere æquilato, medio leviter 
constricto ; hemelytris brevissimis, linearibus, metanoto vix vel paullo 
longioribus, nigro-venosis, areola media angustissima sordide grisea, limbo 
angusto interno albido. 4.9. 

d . Capite subtus basin versus, dorso metanoti abdomineque lineari, 
interdum etiam parte superiore capitis (basi apiceque exceptis) nigris ; 
segmento ultimo ventrali basi utrinque tuberculo parvo instructo ; segmento. 
genitali primo elongato, subtus inermi, apice oblique truncato, a latere 
viso supra toto recto, horizontali et in processum ultra segmentum genitale 
secundum porrectum producto; femoribus posticis medium segmenti sexti 
abdominis attingentibus. 

?. Abdomine flavo-testaceo ; dorso metanoti, lineis duabus longi- 
tudinalibus dorsi abdominis, margine imo externo connexivi vittaque an- 
gusta percurrente ventris et pectoris, sepe antrorsum in parte inferiore 
capitis continuata, nigris; connexivo distincte reflexo, versus medium 
sensim dilatato ibique dorso abdominis latiore; segmentis genitalibus 


HETEROPTERA NOVA EUROPA REGIONUMQUE ZONFINIUM, 451 


brevibus, lamina genitali superiore a latere visa superne recta et apice in 
processum horizontalem producta; femoribus posticis medium segmenti 
quinti abdominis attingentibus. 

Hungaria: S.-A.-Ujhely, Kirälyhäza, Szatmär-Nemeti, . Csákova ; 
Austria: Goricia; Transcaucasia: Lenkoran. 

Species hec sæpissime brachyptera a H. stagnorum L. statura minore 
et graciliore, parte anteoculari capitis parte postoculari minus quam duplo 
longiore, peetore in utroque sexu, abdomine saltem in femina pallidis, 
dorso abdominis glabro, nitidulo, connexivo striolis albido-sericeis desti- 
tuto, femoribus posticis brevioribus structuraque segmentorum genitalium 
optime divergit. 

Mas unieus brachypterus e Lenkoran abdomine pallido, fere ut in 
femina nigro-picto gaudet. 

Ad hane speciem pertinent verisimiliter etiam specimina a T. E. 
SCHUMMEL (Versuch einer Beschreibung der in Schlesien einheimischen 
Arten der Familie der Ruderwanzen Ploteres Latr. Breslau 1832. p. 14. 
tab. 1. fig. 1—7.) sub nomine Hydrometra stagnorum e Silesia et a 
J. SAHLBERG (Notiser ur Sällskapets pro Fauna et Flora Fenniea Fórhand- 
lingar. XIV. 1875. p. 268.) sub nomine Limnobales stagnorum e Fennia 
descripta. 

Hydrometra stagnorum L. a specie supra descripta notis sequentibus 
differt: Corpore majore, in utroque sexu magnam ad partem nigro; parte 
anteoculari capitis parte postoculari saltem duplo longiore; dorso abdo- 
minis opaco, subtilissime griseo-puberulo ; connexivo ad basin segmen- 
torum striola longitudinali albido-sericea ornato ; femoribus posticis api- 
cem abdominis subattingentibus vel subsuperantibus (4) vel medium 
segmenti sexti abdominis attingentibus (2); segmento genitali primo 
maris subtus basi utrinque tubereulo minutissimo aeuto instructo, a latere 
viso supra convexo et apice in processum breviusculum segmentum geni- 
tale seeundum haud superantem producto; lamina genitali superiore 
feminæ a latere visa superne convexa et apice in processum leviter deorsum 
curvatum producta. Long. 9—12 mill. 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


ADATOK A DOGNÁCSKAI RÓZSASZINÜ ARAGONIT 
KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ.* 


Dr. ZIMÁNYI KÁínory-tól. 


(Tab. XX—XXI.) 


ÜBER DEN ROSENROTHEN ARAGONIT VON DOGNACSKA.** 


Von Dr. KARL ZiwÁNYI. 
(Tab. XX—XXL) 


A szep rózsaszinü aragonitok, a melyek a hatvanas évek második 
felében a gyüjteményekbe kerültek, mind az « V. Ferdinand király» altarna- 
ból valók, a tiszta fehérek pedig a «Delius» segédtárnából. E bànyának mive- 
lese mar hosszabb idó óta be van szüntetve, csak kivételesen dolgoznak 
1—2 emberrel, így pl. a mikor az 1885. évi budapesti országos kiállításon 
a bányaigazgatóság e szép aragonitból nehány példányt akart kiállitani.*** 

Az aragonit színe sötétebb vagy világosabb, kissé az ibolyásba hajló 
rózsaszín ; a sötétebb színü nagy kristályok többnyire csak áttetszók, mig 
az egészen aprók csaknem víztiszták. 

SCHRAUF + ismertette először ezt az aragonitot kristalytani szempont- 
ból a bécsi tud. akadémia" kiadványaiban; az előfordulást illetőleg csak 
annyit mond, hogy a kristályok egy tömör fehér, vagy megtámadott 
piszkos-szürkeszínü mészkövön ülnek. 

Én az egyes példányokon a következő paragenetikai viszonyokat 
figyelhettem meg. A darabok alján, a mely a bánya falaival volt összefüg- 
gésben, egy sárgásbarna, nagyon elváltozott augit tt van s ezt vékony calcit- 


* A M. Tud. Akadémia III-ik osztályának 1899 ‘febr. 13-án tartott ülésén 
bemutatta dr. KRENNER J. SÁNDOR rend. tag. 
** Vorgelegt von Prof. Dr. J. AL. KRENNER o. M. in der Sitzung der III. Classe 
der ungarischen Akademie der Wissenschaften den 13. Febr. 1899. 
*** Ezeket az adatokat Kukuk SZILÁRD fóbányamérnók úrnak Resiczán, és 
THEMAK EDE fóreáliskolai tanár úrnak Temesvárott, köszönöm. 
+ V. ö. a felsorolt irodalomban a 14. sz. alatt a 740—743. lapon. 
tt Az üde augit chemiai összetételére vonatkozólag HIDEGH K. és LoczKA J. 


ARAGONIT DOGNÁCSKÁRÓL. - 453 


erek járják at. Az augit mellett van még galenit, egy sótétszinü, elég sok 
Fe-t és kevesebb Mn-t tartalmazó sphalerit* és kevés chalcopyrit, a 
külső szabad felülethez közelebb a sphalerit több ; erre telepedik 3—8 mm. 
vastagságban aprószemü, csaknem tómór piszkos-sárgásszinü mészkóréteg, 
ezen ülnek az aragonitkristalyok. Két kézi példányon, a melyeknek közelebbi 
lelethelye az etiquette szerint szintén «V. Ferdinänd» altárna, a kristályok 
már csaknem fehérek ; a társásványok ugyanazok, de a felső mészkőrétegre 
helyenkint egy druzás bevonatot képező apró, színtelen vagy piszkosfehér 
quarezkristälyok rakodtak ; a guarcz néhol az aragonitra telepedett. Egy nagy 
díszpéldány aragonitkristályai világos rózsaszínüek, 2—20 mm. hosszaság 
mellett 0,5—6 mm. vastagok, szürkés meszkövön ülnek; az aragonit- 
kristályokon, mint későbbi képződmény 0,5—1,5 mm. átmérőjü kristályos 
szerkezetü gömbök, a melyek felületét egészen apró, fel nem ismerhető 
kristályok alkotják; e gömbök anyaga szénsavas mész, némely aragonit- 
kristályt egészen beburkolnak, az ilyen bevont kristályok mint megannyi 
apró cseppkőhöz hasonlók, a melyek belsejében tengely módjára húzódik 
végig az aragonit. Magának a mészkő felületének is ilyen gömbös, bibircses 
bevonata van. 

Az «Archangel» bányából származó egy darabon az aragonitok viztisz- 
ták, többnyire vékony lécz- vagy tüalakuak; az innen ismert szép világoszöld 
gránát és egy: kékeszöld, csaknem fénytelen és egyenetlen tórésü chryso- 
collaszerü ásvány közt fehér, sugaras aragonit is fordul elő, az üregek 
falain az említett aragonitkristályok nőttek fel. A darabon még vaskos 
magnetit is látható, mig a zöld ásványon kékesfekete foltok, a melyek 
anyaga néhol mint beszüremkedés dedriteket alkot. 

E zöldes ásvány aczéllal könnyen karczolható, keménysége körülbelül 
a calcitéval egyezik, pora igen világos zöldesfehér. Loczka JózsEF múzeumi 
őr úr szíveskedett e zöld ásvány nehány morzsáját minőlegesen megvizs- 
gälni. Víz, réz és kovasav mellett még sok Mg-t, elég Ca-t, kevés K-t és 
nagyon kevés Fe-t tartalmaz.** Sósavas oldata sárgászöld és az oldhatlan 
kovasav mint fehér por marad vissza, a mely úgy látszik még számba nem 
jöhető mennyiségben vasat vagy rezet tartalmaz. 

A kristályok nagysága különböző; a kisebbek 2—8 mm. hosszúak, 
0,5—2 mm. vastagok; ezek a mérésre meglehetős alkalmasak. Vannak 
2—6 cm. hosszú kristályok is, ezeknek végei csaknem mindig le vannak 
törve ; lapjaik ugyan fényesek, de zavart felületük a mérést majdnem mindig 


elemzéseire utalok (Math. és természettud. Közl. 1882. 17. 97. Értekezések a ter- 
mészettud. köréből. 1885. 15. 1. sz.). 

* LocZzKA JÓZSEF múzeumi őr szíves közlése szerint. 

kk A Ca, Mg és K mikrochemiai úton van kimutatva. 


454 D: ZIMÄNYI 


megakadalyozza. Az egészen kis (0,5—1,5 mm.) kristalyok nagyon világos 
rózsaszinüek vagy viztisztäk, a nagyobbak színe sötétebb, kissé az ibolyásba 
hajló, kevésbbé atlatszok, vagy csak áttetszók. A kristályok mind meg- 
nyultak a verticalis tengely iranyaban, a melynek egyik végével nóttek fel ; 
az egyes alakok uralkodása és a kristályok szabad végeit elzáró lapok ki- 
fejlődése szerint megkülönböztethetünk nyárs-, tű- vagy vésőalakú kristá- 
lyokat, ritkabbak az oszloposak és a hosszúkás táblásak. 

A nyárs- vagy túalakú kristályoknál (1., 2. és 3. rajz) a meredek 
brachydomák és pyramisok uralkodnak, a domák lapjai kissé szélesebbek 
mint a pyramisoké, a tetőző {11 if és {O11} alakok többnyire egyensülyban 
fejlettek ki és alárendelt apré lapok ; a kristályok atmetszete közel all egy 
szabályos hatszöghöz. Ezekhez hasonló viztiszta, nyarsalaku kristályokat 
ismertetett Schmipr S.* Kis-Hnileczról. 

A vésőalabú kristályokon, a melyek majd megnyúltak a főtengely 
irányában, mint azt a 9., 10. és 14. rajz tünteti fel, majd inkább laposak 
(5., 7. és 13. rajz), az uralkodó brachydomák mellett a pyramisok jóval kes- 
kenyebbek ; egészen alárendelt {11 ih; a mely alak ügy ezeknel, mint a tü- 
alakuaknal is nem ritkán hiányzik. A kristályok atmetszetben az egyik átló 
iranyaban elnyult hatszögek. 

Az oszlopos kristályok jellegét {010} és {110} adják meg, egyenstly- 
ban fejlettek ki, néha azonban {010} valamivel nagyobb (8., 11. és 12. rajz). 
Vegül vannak vekonyabb vagy vastagabb tablak {010} szerint (6., 17., 
17a., és 18. rajz), vagy (110) két lapjának uralkodása (15., 15a: és 21. rajz) 
következteben ; ez utóbbiak fóképen az ikerkristalyoknal. 

Az egyszerű kristályok ritkák, ikrek vannak túlnyomó számban (iker- 
lap (1105); a tűalakú kristályok, ha egyszerüeknek is tünnek fel, belsejük- 
ben több vékony ikerlemezke van, a mi a doma- és pyramislapok megfelelő 
irányú rovátkosságát okozza. Az ikrek két (15., 15a., 16., 16a., 18., 18a. és 
21. rajz), három (17., 17a. és 20. rajz), vagy négy (22. rajz) egyénnek össze- 
növései; az ikeregyének majd egyensúlyban fejlettek ki (15. és 21. rajz), 
majd nem (18. rajz). Némely ikerkristályon a termináló (011) látszólag 
mint egy pyramisnak azonos lapjai tünnek fel; ezt ábrázoltam a 22. rajz- 
ban, egy tűalakú ikerkristály horizontális projectióján. 

A megvizsgált kristályokon a meredek brachydomák többnyire kevésbbé 
meredek pyramisokkal vannak combinálva, a minek következtében a pyra- 
mis és doma combinatiói élei a € tengely vége felé convergálnak ; ritkábban 
tompítják a pyramis megfelelő sarkéleit a hozzátartozó domák (7. rajz). 

SCHRAUF ** a dognácskai aragonitkristályokra azt jegyzi meg, hogy a 


* V. ö. a 20. sz. alatt idézett dolgozat 26. lapján, 
EX Az, AD, AAS 


& 
Qt 
Ör 


ARAGONIT DOGNÁCSKÁRÓL. 


nagyon hegyes pyramisok túlnyomó részben az ugyanolyan meredekségü 
domával vannak combinálva. A legtöbb kristály typusát ugyancsak a mere- 
dek brachydomák és a fösor pyramisai adják meg. A domák nagyszámuak és 
kevéssé állandóak, a mennyiben csaknem minden kristályon mások fej- 
lettek ki; többé-kevésbbé rostosak, a különböző meredekségüek egymással, 
vagy a hosszlappal {010} oscilláló combinátióban vannak. A kifejlődés ren- 
desen olyan, hogy egy Palade domalap mas kevésbbé meredek domakkal 
latszölag egy lapot kepez; az egész lap mintegy többszörösen meg van 
törve, de a felette tompa combinatiói elek a vízszintes irányú rostozástól 
nem igen tünnek szembe, csak a goniometeren láthatni jól, hogy a lap más 
és mas része tükrözik és több éles képet reflectäl, a melyek közt gyóngék, 
elmosódottak is vannak. A különböző domalapok úgyszólván egymásba ät- 
mennek, nem ritkán ugyanazon domalap másoktól megszakítva többször 
ismétlődik egymás fölött (8. és 12. rajz). Az egészen finom rostozástól 
eltekintve a nagyobb, mélyebb barázdák oldalait jól tükröző sima lapok 
képezik, a melyeket többnyire rationalis jelekre vezethetni vissza. Töké- 
letesen sima, lapjaik a meredek domáknak alig vannak, mig {011} IN és (01 2v 
mindig tükórsimák és kitünó fényüek. A meredek radio eilt 
általában egyoldalúan, t. i. a b tengely egyik végén fejlettek ki, az ellenkező 
végén más metszésü domák vannak (1., 3., 4., 4a., 5., 8., 9., 10., 11., 12. és 
14. rajz), a mi a kristályoknak némileg egyhajlású, vagy a b tengely szerint 
hemimorph külsőt ad ; hasonlót figyelt meg Srôger * is a framonti aragonit- 
kristályokon. Nem ritkán kevésbbé meredek domák felett ismét jóval mere- 
dekebbek figyelhetők meg (3., 12. és 20. rajz), vagy a tompábbak keskeny, 
fényes lapjai mintegy a meredek lapokon vízszintesen húzódó barázdák 
oldalait képezik (4. és 8. rajz), sőt olykor éppen a meredekségük fordított 
sorrendjében következnek egymásra (4d. rajz), a mitől a lapnak látszólag 
teljesen zavart felülete ered. Mivel az [010 : 001 = 100] övben a meredek 
alakok hajlását pereznyi pontossággal alig merhetni, ezért a nagyon mere- 
dek domák meghatározása mindig egy bizonyos fokig bizonytalan. Az egyes 
alakokat mind olyan mérésekből vezettem le, a hol a tükörkepre allithattam 
be; egészen bizonytalan méréseket nem vettem tekintetbe. Uj alakoknak 
csak azokat fogadtam el, a melyek hajlását jól mérhettem, a mérés és szá- 
mitás közt levő eltérések az észlelési hiba határokon belül maradtak, vagy 
többször megfigyeltem. Nehány domalap rostozása elég jól reflectál, úgy 
hogy elég egyszerű jeleket állapíthattam meg; ezeket az alakokat csak 
akkor soroltam a biztosan megállapítottakhoz, ha még mint jól kifejlett, 
önálló lapok is meg voltak. Végül vannak lapok, a melyek levezetett jelei 
nem a legegyszerűbbek ugyan, de valamely egyszerü jelű alakhoz közel 


Xx VE Od az is Dl 1: 


156 D: ZIMÄNYI 


allanak, az ezekre vonatkozé meresek nem voltak rosszak, ezért a vieinalis 
lapok közt sorolom fel. E meredek brachydomäk nagyobb resze üj alak az 
aragonitra. 

A hosszlap {010} rendesen sima és jöl tükrözik, ha a domákkal 
oscillälö combinatidban van, simasägärél felismerhető; az oszlopos vagy 
vastagtablas kristályokon nagyobb, különben csak keskeny lap a kristály 
felnőtt végén (3., 5. és 9. rajz). 

Az oszlop (1 10) is csak a két utóbbi kristálytypusnál jellegző, a hegyes 
tűalakú kristályoknál majdnem mindig hiányzik ; ha jelen van, akkor kes- 
keny lapokkal. 

A kristályok szabad végén csak a € tengely felső vége felé hajló lapok 
fejlettek ki ; ritkán találni kristályokat, a melyek felnövési helye körül ne- 
hány lapocska van, a mely már a verticális tengely másik vége felé hajlik 
(2:, 8., 9., 11., 14. es 16. rajz). 

A meredek pyramisok mind a fósorhoz tartoznak, nagyobbára mere- 
dekebb domäkkal vannak combinälva. A lapok ugyan jó fényüek, de felü- 
letük többnyire zavart, néha kissé görbült is, ilyenkor a tükôrképek nem 
egységesek ; (11 1) lapjai ellenben tükörsimák és jó fényüek. Sokszor a lapok 
meg vannak törve, mintha több különböző meredekségü pyramislap volna 
egymás fölött; a lapok egyes mezői oly nagy tompaszöggel hajlanak egy- 
máshoz, hogy a tükörképek egymást részben födik és egyik sem válik el 
élesen. A. görbültséget különösen a kristály fennőtt vége körül figyelhetjük 
meg, olykor egészen tompa kúpalakú emelkedések is zavarják a tükrözést. 
E különféle szabálytalanságok megnehezítik a mérést, sőt a pyramisok 
meghatározását többször lehetetlenné is teszik. Még sima, jóltükröző lapok- 
nál is olykor azt tapasztaltam, hogy az analog szögek közt aránylag nagy 
az eltérés, vagy csak az egyik szög egyezik jól a számítottal, míg a meg- 
felelője ettől eltér. 

Néhány kristályon e meredek pyramisok lapjainak jó felületi minő- 
ségük daczára a mért hajlások csak közel állanak a fősor valamely pyra- 
misának méreteihez ; miután többször ismételt mérésekkel meggyőződtem 
ezek megbízhatóságáról, a tükörképek ugyanis élesek voltak, a megfigyelt 
számadatokból {881}, (991) és (10 . 10 . 1} pyramisokhoz, illetőleg az ezek- 
nél kissé meredekebb |25.25.3), {28.98.3} és (52.52.5j alakokhoz 
közel álló vicinális makropyramisokat vezettem le. 

151.50.6)% P& egy kristályon négy jól kifejlett sima lap, a meg- 
mért kristályt ábrázoló 4. és 4a. rajzban {881} pyramist szerkesztettem 
meg. Mérések : 


ARAGONIT DOGNACSKAROL. 457 


obs. cale. 
(51.50.6):(51.50.6) = 62937" 62°39! 
251.50. 2) — 116.97 doo 
: (011) RADO 68 5 


157.568 61 = PE két kristályon jól mérhető lapokkal, a két rajzon 
(2. és 10. rajz) e E alakhoz kózel álló (991) pyramist szerkesz- 
tettem meg. A mért és számított szógek a következők: 


obs. calc. 
(57.56.6):(57.56.6) = 62°45’ 62°41’ 
Monee. Oo) 116037 116 33 

Bh 566) te APRES 

OS MAT) 230158 ^27 58 25 
(021644) A 98.18 58 20 


153.52.51 8 PS egy kristályon négy uralkodó sima lap, ezenkívül 
egy it Seti egy alárendelt lap; a XX. tabla 3. rajza e kristályt tün- 
teti fel, a melynél azonban e vieinális lap helyett 410. 10. 1) pyramist 
szerkesztettem meg. A mérések és számítások elég jól 6sszevagnak : 


obs. calc. 
(090290) (03005) 62948 69°39: 
:(83.59.5) = 116 23 116 43 

ae ted Wi e 112.3 
Er 7.57 

: (011) N AG 68 53 


A következő táblázatban 26 megmért kristályon megfigyelt 43 alakot 
felsorolom; az új alakokat *-gal jelöltem meg, míg a vicinális és a ros- 
tozást okozó domalapokat alább említem. 


b = {010} © Poo p = {0.20.1} 20P co 
*Y = 10. 40.1] 40P co *P= {0.19.1} 19P oo 
*X = {0.35.1} 35P co O = {0.18.1} 18P oc 
*W = {0.32.1} 32P oo FR == 10.17 T$) 17,Poo 

V = {0.30.1} 30P co p = {0.16.1} 16P oo 
*U = {0.29.1} 29P oc à = {0.14.1} 14P oo 
*U = {0.97.1} 27P oo FS {02 Ttt 14b ee 
*T = (0.26.1) 26P oo lee ON 

n=$0.24.1}24P co y = {081} 8P co 
*R = 10.45.91 # P oo X— fon} 7P oo 


*Q z 10:91:11 21 P co e= 1051! 5P co 


458 Dr ZIMÁNYI 
kN=408212 P oc m = (110! oP 
h = 1044! 4P co xe = {45.45.9\#p 
I Up kg = d91 591. 1091 P 
205990711. 3159 Go yy = 1490.90.11 90P 
ur 031! BP Xp =49.12. 15: 32]p 
9 = 105912 Pos y = [8811 8P 
E = 1073! 1 Poo € 4 — 17711 7P 
i = 10218 : — 1661! 6P 
X[] = 10.19.10! 5 P oc *qe 55 gp 
p= fold Be piel 


Ges 019! : pus 


Ezeken kívül Scuravr a dognáeskai aragoniton még konstatálta 
C= (24. 94.1) 24P és 9 — (10. 10. 1] 10P meredek pyramisokat, a me- 
lyek Hi én ise kéiesibsatmión hiányoznak. 

Igy a dognäcskai rózsaszinü aragoniton ez ideig 45 alak ismeretes, 
tehát egyike a leglapdüsabb aragonit elöfordulasoknak. Az új alakokra vo- 
natkozó megfigyeléseimet a következőkben foglalom össze. 

Y—-10.40.1) két kristályon figyeltem meg, mint uralkodó erősen 
rostos lapot, vagy b — 1010) lappal oscilláló combinátióban, vagy pedig 
p (0 BEER HL lapon a finom rostozás eredmenyezöjekent (8. rajz). 

X = [0.35.1] egyike a leggyakoribb domáknak, a mennyiben nyolez 
kristályon ismerhettem fel. Ha lapjai nagyobbak, erósen rostosak, tóbb- 
nyire azonban mint keskeny fényes lapok más domakkal oscillälé combi- 
nátióban (4., 3., 11., 12., 16. és 21. rajz). 

W='10.82 N csak ket kristälyon, több keskeny, igen finoman 
rostos lap, T= 1012 26). a EB (0101 lapokkal váltakozva (5. rajz). 

V — (0.30.1) ezt az alakot re Sréper (29.) említi mint bizony- 
talant; en négy kristalyon konstatältam hasonló kifejlödessel mint a meg- 
előzőt. A mért és számított hajlasok jól egybevágnak (Aa. és 21. rajz). 

U — (0.99.1! két kristályon mint uralkodó finoman rostoslapü alak 
(11. rajz). 

U = (0.27.1) szintén két kristályon más kevésbbé meredek do- 
mákkal (1. rajz). 

T= (0.26.1) három kristályon mint uralkodó finoman rovátkolt 
lap, vagy más meredek domäk barázdájában keskeny, jó fényű lap; mindig 
jól tükrözött (9. rajz). 

fre 10 .45 . 9) gyakori alak, nyolez kristályon mért hajlasai jól 
összehangzanak a számitott értékekkel. Többnyire uralkodó, erósen rostos 
lapjai vannak (A&a., 7., 12. és 14. rajz). ^ 

(Q — {0.21.1} négy kristályon mint uralkodó alak, de más domák 


ARAGONIT DOGNACSKAROL. 459 


rostozasat is előidézi ; mérés és számítás eredményeinek megegyezése elég 
kielégítő (3. és 12. rajz). j 

P= (0 .19. 1} két kristalyon mint jól kifejlett rostos lap (10. rajz), 
az egyiken pedig (8. rajz) {0 A. fi rostozását okozza. 

(DE {0 .18.1) négy kristályon mint uralkodó lap, más meredek 
domäkkal, rendesen a b tengelynek csak egyik vegen (1., 10. és 12. rajz); 
ezt az alakot először CesAro (31.) ismerte fel a long-pre-i aragonitkristä- 
lyokon. 

K={0.17.1} két kristály uralkodó lapja, egy hármas iker egyik 
egyénén szintén nagyon jól mérhettem (3. és 9. rajz). 

F=(0.11.1} ritkább alak, csak egy kristályon mint egyoldalúan 
kifejlett lap jelenik meg (14. rajz) ; már STÖBER (29.) megfigyelte a framonti 
aragoniton és újabban CesAro (31.) a long-pré-i (Belgium) aragoniton. 

[= (0. 10. 1] négy kristälyon, ezek közül az egyiken mint (0 . 52 . 5! 
vicinális alakot (5., 13. és 14. rajz); e vicinális domához tartozó makro- 
pyramist konstatáltam egy tűalakú kristályon (lásd a 457. lapon és a XX. 
táblán a 3. kristály rajzát); ezt az alakot ugyancsak Cxsano figyelte meg 


először. 
obs. cale. 
(0..10..1): (0%10, 1) = 164^ 48' 164° 52 
VS el 48 164 48 
(0104): (021940) N 28741 98 15 
(075229): (0% 19.10) EEG 98 33 


Ne {092} egy kristályon mint maganos finoman rostos trapezalakü 
lap (12. rajz), két jó tükórképet reflectál, a melyek közül az egyik (092) 
lapnak, a másik pedig 1051)-től előidézett rostozásnak felel meg, egy másik 
ritkább rostozás szintén eredményez egy gyönge képet, ez (0.39.10) vici- 
nális laptól ered. A meredek (0. 18. 1) doma lapjából e trapézalakú lap 
A kristály oldalait az {1 10} oszlophoz közelálló, de meg nem határozható 
meredek pyramis négy lapja határolja; a b tengely másik végén pedig 
10.21.1}, {0.16.1}, {0.14.1}, (041), (0.11.3) és (011) domak fej- 
lettek ki. 

c= 10 zs a ket kristalyon (8. és 12. rajz) mint nagyon fenyes, 
keskeny sáv, az egyiken valamivel szélesebb (0411 és 101 |} közt, a másikon 
10 . 40. 1} meredek doma rostozása kózt. 

Tn {0 +119: 10} két kristály szabad végét tetózó jól kifejlett lapok, 
tökéletesen simák és jól tükröznek (13. rajz). 

e= 145.45. 21 csak egy kristályon és pedig uralkodó lapokkal, 
combinátióban a hozzátartozó domával (7. rajz), a mérések elég jók. 


460 D: ZIMÁNYI 


g = (21.91.1) egy kristälyon (14. rajz) két fényes, de kissé zavart 
felületű lap, egy erős fő reflexen kívül, a mely (21.21. 1]-hez tartozik, 
még tóbb gyóngét is tükrözik vissza; a kristály másik oldalan / 1881) pyra- 
misnak két lapja fejlett ki. A kristály belsejében nehány sedis Kerle 
hüzódik vegig, a melyek a meredek doma- és pyramislapok combinátiói 
éle közeleben néhány hosszanti ikerrovátkát eredményeznek. 

b—{12.12.1} egy kristályon, négy fényes jól tükröző lappal; a mé- 
rések és AS Bibisok közt ugyan kissé nagy az eltérés, de tekintve azt, hogy 
a jel elég egyszerű és úgy a hozzátartozó, mint a kétakkora verticális ten- 
gelyü brachydoma (0. 12. 1) és {0 .24.1} ismeretes, azt hiszem, hogy ez 
a pyramis is felvehető az aragonit lapjainak sorozatába (1. rajz). 

a= {551} az egylk kristályon mint jól kifejlett, de bagyadt fenyü 
lap (6. rajz), a másik kristályon uralkodó lapokkal, de mint e pyramisnak 
vicinälisa, t. i. (11 . 10. 2\ (13. rajz). 


obs. cale. {551} cale. (11 . 10.2) 
(551) : (551) = 57°55’ 63° 3 58996 
(55 m (051) Ora] 114 17 119 9 
(551): (651) = 164798 163 19 164 26 


Ugyanezen kristályon a tompább pyramis p = {111}-nek vieinälisa 
i. 1. (11 TO . 10). Mérések : 


obs. eale. 
(111) : (551) = 26°56’ 97944 
(11.10. 10): (11.10: 9)“ 26 34 


Egy ikerkristályon szintén mint egyetlen kis lapocska (19. rajz). 

A már felsorolt vicinälis pyramis lapokon kívül meg nehäny vicinälis 
domát figyeltem meg. 

Egy ikerkristäly egyik egyénén az uralkodó brachydoma gyóngén 
rostos lapja három képet tükrözik, ezek kózül a legerósebb 10 CB 5\ vici- 
nälis lapnak felel meg, a leggyóngébb pedig {051} domähoz tartozik. 
A harmadik reflex szintén jól beállítható és a vicinälis {0 . 24. 5) laptól 
ered. Ennek az egyénnek fennótt végén 101 0) mint keskeny fényes lap fej- 
lett ki. 


obs. cale. 
(0.98. 5) : (011) = 40914' 40°20! 
(0.24.5): (011) — 38 19 38 6 


10 aes 10} ket kristalyon az uralkodö dömalap barazdajanak oldalan 
mint keskeny fenyes csik, egy harmadik kristäly 1092) lapján pedig rosto- 
zás (lásd a 459. lapon és a 12. rajzot). 


ARAGONIT DOGNÁCSKÁRÓL. 461 


obs. calc. 


(0.39.10):(011) = 34°95'—34°35' 34738 


DÉMOS 5\ a finom rostozás közt szembetünó keskeny, fényes csik; 
jól mérhettem. 
obs. calc. 


(0:49) (O14) = 2095 2074 


10.37. 10} harom kristälyon hasonlöan figyeltem meg, mint a meg- 


elózó két alakot. 
obs. cale. 


(0.37.10):(011) = 33°38'—33°43" 33940" 


Négy kristályon egy-egy keskeny, fényes lapot figyeltem meg. A mé- 
rések ugyan közelebb állanak a vicinális 10 .18.5j alak számított hajla- 
saihoz, de TRAUBE * az egyszerű jelü 10721 domat már konstatálta, a miért 
is a dognácskai aragonit szóban forgó lapjait e domához tartozóknak ve- 
hetem (lásd a XX. tábla 3. és 9. rajzát). 


obs. cale. 
(9 OTT) 99991 — 339997 2990 
(0.18.5):(011) = 32 51'—33 22 5510) 


10.13. 5} egy harmas iker egyik egyénén a meredek 10 lS" 1} és 
{011} közt egy jól kifejlett erósen rostos lap, erról két gyönge, de éles 
tükörkep reflectálódik, a melyek egymástól körülbelül 30'-nyire vannak. 
Az egyik tükörkep 1052) domanak, a másik az ehhez vicinalis 10. 13. 5}-nek 
felel meg. 

obs. calc. 
(OS 5yus(011).—: 96°18" 9698" 


Némely kristály domalapjainak rostozását okozó nagyon keskeny 
lapokat jól megkülönböztethető reflexekkel mérhettem ; ezek jelei és haj- 
lásai a következők : 


obs. calc. 
IUS 1y-(010y— 1°40! 1°39' rostozás 10 .40. 1} lapjän 
(eso) (OL) = 60: 7 60 14 « {0.40.1} « 


(0.19.1):(011) = 47 93—47?53' 47 38  « 40.27.13, {0.18.1} 
és (0.14.1) lapjain 


(091) : (011) = 62 46 62 59  «  !0.40.1! lapján 
(0.19.5):(011) — 94 16 24 11 « — 1073]6s (052) lapjain. 


— 


* V. 6. az idézett irodalomban a 22. szám alatt. 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt, 31 


un 
Sr 
[S5] 


D: ZIMÁNYI 


Az aragoniton vicinális lapokat megfigyeltek * v. ZepHarovicn, BucH- 
RUCKER, BECKENKAMP, STÖBER, legújabban BRUGNATELLI és Cesaro; feltünő, 
hogy fóképen a brachytengely iranyaban nyujtott alakok vannak nagy 
szammal. 

A következő táblázatban a mérések eredményeit állítottam össze a 
számított hajlásokkal; ** a mérések minőségének megitélhetése végett a 
határértékeket is közlöm, a középértékeket pedig az összes megfigyelésekből 
a tükrözés jóságának tekintetbe vételével vezettem le; kr a kristályok, 
n pedig a megmért élszögek számára vonatkozik. Meg kell még jegyeznem, 
hogy a hol ugyanazon dómalap hajlása 101 01 laphoz is adva van, ez mindig 
más kristályon nyert mérésre vonatkozik. 

A XX. tábla 6. és 13. rajza kivételével a kristályokat lehetőleg termé- 
szethü kifejlödesben ábrázoltam. 


* V. 6. a felsorolt irodalmat. 
** y. KOKSCHAROW alapértékeiból kiindulva (Mat. z. Mineral. Russl. 1870. 6. 261). 


ARAGONIT DOGNACSKAROL. 463 


EC EP OURS ————————— 


HMirértékek kr.| n. | obs. | cale. 

Y:k  —(0.40.1) : (011) == 159° @— 599 19' ^9 | 3.| beets |: 599 14^ 16 
Y: k' —(0.40.1) : (011) = — 1 56 8 56 19 48 
Dx (03510) 0010) x3 Diy bk 53.19 MS VIE TI 51 57 15 
X: k' —(0.35.1) : (011) — sa PRESA 99 PC ATTICI, 56 99 45 
X 20 —109.35:0) (010) LAON GERS DE EEE CE 2 16 15 
W:k —(0.32.1) : (011) | = 51 43— 51 48 | 9 | 9 | 51 46 51 44 30 
W : b: —(0.32.1) : (010) = _ a CPC 1019038 9 99 0 
V:k —(0.30.1) : (011) = ES TR 3 3 | 5a 51 34 32 
V:k' —(0.30.1) : (011) = — 1|1| 56 52 56 52 98 
U:k —(0.29.1) : (011) = 51 98— 51 30 | 2 | 3 | 51. 99 51 99 46 
U:k =(0.28.1): (011) Stile 2510 02 (99 Aa! aby HG o1 6.07 
T:k =(0.26.1) : (011) — 51 9— 51 129 3 4 51 19 51 10 10 
n:k =(0.24.1): (011) = 5053 — 50958 5. 6 |) 50%56 50 54 50 
R:R' —(0.45.9) : (0.45.2) —179 54-179 55 | 9 | 2 1172 55 | 172 56 96 
R:k —(0.45.2) : (011) = 50 43— 50 45 | 4 | 6 | 50 44 50 41 43 
R:k' —(0.45.9) : (011) == 57 47 = 57,47 19, NO T. AT 57 45 17 
O70" —(0/91.1) - (021.1) E - 1.1179. 310% 1172 96:46 
Q:k =(0.21.1): (011) — 450730150), 36. 13^ |o ESOS 50 26 38 
o:k —(0.90.1): (011) = 50) 11 = 50.18 | 3-| 3^ 150: 16 50 15 20 
93 h^: —(0:90.1) : (011) — — 1271210 58:19 58 11 40 
P:k —(0.19.1) : (011) =O) gO) °6 K250i 50 2 50 
Dak (0191): (011) = — t|1/| 58 93 58 94 10 
O:k =(0.18.1): (011) |= 49 49 — 49 52 | 5 | 5 | 49 46 49 48 59 
K:k =(0.17.1): (011) | = 49 99— 49 32 | 2 | 2 | 49 31 49 33 98 
u:k —(0.16.1):(011) |= 49 3— 49 94 | 4 | 4 | 49 19 49 16 3 
9:k —(0.14.1) : (011) | = 48 92— 48 49 | 5 | 5 | 48 28 48 33 44 
Bes (0.11.14): (011) = = £2) AN A 011094 AR 03 
I:k =(0.10.1): (011) = 46 18— 46 35 |3|3| 46 20 | 46 19 20 
I:k' —(0.10.1) : (011) = sf i A E269 018/1211 GO... 7: 84 
v:k =(081): (011) = = 1}1| 44 16 | 44 93 0 
v:b =(081): (011) = — eit 9 45 ea.) 9 50 30 
he (O71) (011) = = 1} 1) 43 30ca. 43 039 
e:k =(051): (011) = 38 99— 39 3|3|3| 38 45 38 38 34 
Ns =(092) (011) = — 1/1] 36 48 37. 099.0 
h:k =(441): (011) == ade aca — soe ON te Oo oo LO 5535 
C:k =(072): (011) = 39 51— 33 99 | 3 | 3 | 33 4 | 32 3545 
C:b =(072) : (010) E x ifl 91:3 91 37 45 
€: ki ==(0.11.3) 2(011) — 99 98— 33 41 | 9 2 | 33 34 | 33 993 


464 D: ZIMANYI 


Határértékek kr.| n. obs. cale. 

v:k =(031): (011) =} 99° 91’ — 199° 50' | B18 111292 39! ..1| 229008 7ESE 
Q:k —(052) : (011) — 95 36— 95 43 2 |9 25 41 | 95 11.21 
=:k —(073):(011) — 3 Tal 23 28 54 
i:b —(021): (010) — 34 44— 34 45 | 2 | 3 | 34 45 34 44 95 
IL: I’ =(0.19.10) : (0.19.10) | =107 98—107 98 | 2 | 2 | 107 98 |107 49 34 
1:2: =(0.19.10) : (0:10.1) E- — 1|1| 98 44 29 14 39 
k:k' —(011): (011) = 71 94— 71 42 |13|16 71 39 71/33 200 
k:b —(011): (010) == 541.13 — 54) 87 | 19) 91 | 54. 14 54 13 30% 
2:x' —(012) :(012) = 39 37 — 39 47 | 4 39 42 39 37 34 
x:b =(012): (010) —5169 (59 270 ee. | ONE 70. 143 
m: m' —(110) : (110) = 63 47 — 63 56 |13| 7 | 63 49 63 48 0% 
m: m" —(110) : (110) —116. 5—116..8 | 9 8 116. .6 2.416 12130 
m:b —(110):(010) = 58 4—58 9 17.1.1898, 6 58 6 O0 
m:k =(110): (011) E — 71 58 72. 10719 
m':k —(110):(011) L4 — 108 0 |107 59 41 
e: R —(45.45.9) : (0.45.2) — 57 58— 58 4 5S) 58 1306 


se" —(45.45.2) : (45. 
:p =(45.45.2): (111) — — 


7 

1221 

nc es 

1253 
e E NE 
e Ba 

| g:g' —(21921.1:(21211) | = is | 47|-t. 0563. B8. 03 

g:p —(2131.1): (111) = E |1|1/ 34 18 | 34 15 18 
g:F —(2121.1):(0.11.1) | = ar 1 | 11:57. Ad 4) 58) 06187 
qp::p'—(90,20.1):(20.80.1) | = 63 14— 63 3 | 1 | 2 | 63 90 63 37 44 
ir: B" — (0.20.1) : (20.20.1) | —175 10—175 21 | 1 | 2/175 15 |175 48 0 
Peat =(20.20:1) :1(0:26:1) = — 1.9 ISTE SEI 58' 9.3 
:k —(20.20.1): (011) = = 1.11 1700; 57 70:18:58 
~:~ —(20.20.1) : (20.20.1) ‘| —116 22—116 31 | 1 | 2 |116 96 |116 4 36 
b:b' —(12.12.1) : (12.12.1) | — 63 19 — 63 36 | 1 | 2 | 63 94 | 63 40 12 
st 5519195) «(12.19:1) MES 667] 1 | 95116, 7 o1 to dod E 
d:e —=(12.12.1):(0.20.1) | — 58 5— 58 16 |1|a| 58 10 | 57 57 58 
y:p =(881):(111) “= E 1/1] 30 38ca.| 31 1 4 
Moi erg AE quid) = — 1 | 1 | 29 54ca.| 30 16 27 
sul (661): (661) —114 37—115 9 | 1 | 2 |114 49 114 51 10 
iv! —(661): (661) — 63 13— 63 18 | 1 | 2 | 63 15 | 63 16 96 
vip —(661):(111) = 98 50— 98 57 | 1|92| 98 53 | 99 16 53 
a:m —(551): (110) == — 1:151 8 38ca. 8 20 40 
p:m —(111) : (110) = 86) 958/069 | 0] 36H03 36 15 19 


* v. Koxscuarow alapértékei. 


44 99 | 


ARAGONIT DOGNÁCSKÁRÓL. 465 


| Határértékek if n. obs. | cale. 
pep —(111) (111) = = | | 86° 93 86° 24 
pp re) = — 1 [2171 107.* 99 107 29 
p:k —(111): (011) = 43° 8— 43911 | 2 | 2 | 48 10 | 43 12 
p:k' —(111): (011) 1639 vo AO ara | 7004 76139 
m:m = 59 91-753 18. 5| 7 5243 | 53 94 

mm! = — | | | 638939 63 48 0 

mw a as s casti TOT ae 5 42 0 

m: b! --58 eg: 59 31 | 9| 3 | B8 30' |^ 58 ^6 B 

b:b ge es Han Al) & |\63) Mn nt 

kik Saale | 8b 59 91 

m:k' = ib t| | aa sot 30/9 


Az aragonitra új pyramisok nehány fontosabb számított hajlásai : 


ROS ET ET SES ST m Dun nun 


| 
foot foon Son fion 
b O10, c 001 | ] 011, u aus 


f 1001 
a 1100; 


) | 31° 56'56", 58° 7' 6"! 88° 7° 59" T0? 94° 56" 489 96' 93" 
| 
Ar at) 37 99 | 88 7 49 |'87 59 59/70 18 8'"|48' 19136 
)|32 4 18 |58 9 54 | 86 30 15 | 69 1 54 | 46 43 90 


a 1551} a2 51 42 | 58 28 37 81 39 20 | 64 56 19 | 43 4 10 


A kóvetkezó táblázatban az aragonitnak 1898-ig megfigyelt üsszes 
alakjait összeállítottam, illetőleg v. ZepHarovicu-nak a hüttenbergi és eisen- 
erzi aragonitot tárgyaló munkäjäban közölt táblázatot kiegészitettem. Az 
első colonnában az alakok betűjelzése egészben véve ugyanaz, mint GoLp- 
SCHMIDT két idézett munkájában; az újabb és az egészen új alakok közül 
csak azokat jelöltem meg betűvel, a melyeket a dognácskai aragoniton meg- 
figyeltem. Az utolsó colonnában az első megfigyelő, vagy azon szerző van 
idézve, a ki az illető alakot először említi. 

Az összes 107 alaknak javarésze brachydoma és pedig meredek, 
101 L\-nel tompább csak kettő ismeretes. Feltünő ezenkívül a makrodomák, 
de különösen a prismák csekély száma ; néhány megfigyelt, de a jegyzékben 
fel nem sorolt prisma vicinalis. A pyramisok közül a brachytengely szerint 
nyujtottak a legszámosabbak, ezek után a fősor pyramisai következnek, 
ebben is a meredekek vannak túlnyomó többségben; makropyramis a 
vicinálisoktól eltekintve ez ideig mindössze csak hét ismeretes. 

Az aragonitesoport isomorph tagjai közül eddig a cerussitnak ismer- 


466 D: ZIMÄNYI 


tük legtóbb alakját, jéval kevesebb a strontianit alakjainak száma, mig a 
witherit e tekintetben a legszegényebb. 

A legváltozatosabb és leglapdüsabb combinátiói a cerussitnak és ara- 
gonitnak vannak; az elsónél a meredek pyramisok és domak uralkodasa 
által jellegzett tü- vagy nyarsalaku kristályokat alig ismerünk, az utóbbinál 
a combinátió e typusa elég gyakori, ugyanezt mondhatjuk a strontianitról 
is. A cerussitnál a verticális prismák, a makrodomák és a {011 }-nel tom- 
pabb brachydomák számosabbak, mint az aragonitnál, de olyan meredek 
brachydomákat, mint az utóbbin, a cerussiton nem figyeltek meg. Az ara- 
gonit legmeredekebb brachydomája (0 . 40 . 1), a strontianité (0 . 24. 1\,* 
a cerussité (0. 14. 15,** míg a witherité (0.4.1!; e három utóbbi alak | 
az aragonitnal ugyancsak ismeretes. A fósornak leghegyesebb pyramisat a 
hammi strontianiton LASPEYRES figyelte meg, ez {40 .40.1!, az aragonit- 
nak legmeredekebb pyramisa (24. QA. 1} megvan à strontianiton is; à 
cerussit és whiterit leghegyesebb pyramisai (14.14 . be illetöleg 1291) aZ 
aragoniton is megvannak. 

Az alábbi táblázatban a szerzők nevei mögött álló számok az idézett 
irodalom sorszamai. 


* LASPEYRES: Die Krystallformen des Strontianits von Hamm in Westfalen. 
(Verh. d. naturhist. Ver. d. preuss. Rheinlande und Westfalens. 1876. 55. (IV.) 308.) 

** MÜGGE: Cerussit von der Mine Sta. Eufemia etc. (N. Jahrb. f. Min. 1882. 
2. 39.) 


ARAGONIT DOGNACSKAROL. 467 


MILLER : NAUMANN Levy Elsó megfigyeló : 
a 1 1 001 oo Poo hj Havy.’) 
b {010} oo Poo g° Bournon.”) 
c 1001 \ OP p Havy.!) 
m {1 10) son m Havv.!) 
1430) co P: hi NEGRI.99) 
M 5701 oo Pt g? NEGRI.* 
d 1109) iPoo a? SCHRAUF.!*) és 16) 
g 1304} 1Doo a; BREZINA.!9) 
u 1 101! Pos a! Mons.*) 
hi { 201 \ 2Poo az BREZINA.!9) 
a 101 3} s Poo e L£vy.’) 
aC 101 oN 3 Poo e Mons.) 
k 101 | \ Poo e Hauy.!) 
52 043) 4 Poo e V. ZEPHAROVICH. (Eisenerz.) !9) 
l 1032) 8 Poo e; HAIDINGER.?) 
HO 110 5 pe es Z. 
i 1021 } 2 Poo eg Havr.!) 
5 1073]  Poo e NEGRI.** 
Q9 1059} 3 Doo ez NEGRI. 
vU 1031 | 3.Poo ez HAIDINGER. 
(0.24.7) mss ei GONNARD.?*) 
C 10721 3 Poo e; TRAUBR.??) *** 
t| (0113) | 22% et " 
h 1041 / 4 Poo e Bournon. + 
N 1092] s Doo e Zi. 
A 10. 1 3,3} 5100 6; GONNARD.?*) ++} 
e 1051 | 5 Poo e; HAIDINGER. 
q 1061 | 6 Poo e; NAUMANN.®) 
p 10. 1 3.2) 3 Pos es V. ZEPHAROVICH. (Lölling-Hüttenb,) 8) 
94 107 1 \ yi BS e; V. ZEPHAROVICH. (Lólling-Hüttenberg.) 
10. 15.2} 15 Poo e; STÖBER.”) 
y 1081 \ 8 Poo es HAUSMANN.?) 


* Ezt az alakot STÖBER említi először a framonti aragoniton, de mint bizonytalant, 
** Ugyanezt az alakot ujabban Cesäro is megfigyelte a Long-Préról (Belgium) való 
aragoniton és mint ujat emliti. 
*** Ezt az alakot Gonpscumipr «Kristallogr. Winkeltabellen» ezimü munkájába nem 
vette fel. 
+ Loc. eit. Ezt az alakot Dana: System of Mineralogy 6-ik kiadásában nem sorolja fel. 
tt GorpscnurpT ezt az alakot a bizonytalanokhoz sorolja. V. 0,: Winkeltabellen 52, 1. 


468 D: ZIMÄNYI 


| MiLLER: NAUMANN: | Levy: Elsö megfigyelö: 

À 1091 ; 9 Poo ez Scumrp.™) 

y 10. 10.1 \ 10 Poo ei CrsÁRo.?!) 

F 10.11 AL 11 Poo pr STÜBER. 

j | {01211 | 12Po ez Bovnox. 

€ 10. 134 | 1 3 Poo CE V. ZEPHAROVICH. (Lólling-Hüttenberg.) 
9 (0.14.1 \ 14.Poo 8i V. ZEPHAROVICH. (Lölling-Hüttenberg.) 
7 10.1 6.1) 16.Poo ex DUFRÉNOY.?) és 17) * 

K AL} 17 Poo ei y/: 

O {0.18.1} 18 Poo ex CEsÁRO.?!) 

P 1031911, 19 Poo ei; Z. 

0 {0.20.1 \ 20 Poo ex; SCHRAUF. 1) 

Q {0.21.1} 91 Poo ei Z. 

R 10.45.29} = Poe ez Z. 

7 1 0.94.1 \ 24. Poo Ox, SCHRAUF. 

T-\ 026.1) .26P= Cs 2. 

U | 10.271} | 27P> ex 2. 

U {0.29.1} 29 Poo es; VA 

V 10.30.1 30 Poo Cx STOBER. 
W | (032.11 | 32Pc ei Z. 

x 1085.11, hts ei Ve 

Y | 1040.1). | 40Pc ex Z. 

LE 4) un b? GONNARD.?5) 

0 {4 { 2 uo b! DUFRÉNOY. 

p | 11 1\ P bi HAIDINGER. 

B 4 332) B : GONNARD.?*) 

1331} 3P b: NEGRI. 

m mi } AP 2 HAUSMANN. 

a ool; 5P a A 

t 1661 \ 6P : Bournon. 

wo t Bud 3.9) ri b v. ZEPHAROVICH. (Lólling-Hüttenberg.) 
d HE hil | 7P bi v. ZEPHAROVICH. (Lölling-Hüttenberg.) 
y {881} 8P bi Hav.) 

a { 991 \ 9P is ScHMID.") 

6 (10.10.11 10P bi SCHRAUF."*) 


* Ezt az alakot ámbár már Durrénoy és pes CrorzeAux felsorolják és szögertekeket 
is közölnek, Scuraur a dognäcskai rózsaszínű aragoniton mint először megfigyeltet említi. 
V. 6. az irodalom 14, száma alatt a 738. és 740. lapon. 


ARAGONIT DOGNÁCSKÁRÓL. 469 


| MILLER : NAUMANN : Levy Elso megfisyelö: 
: JAP 2} =P i CEsÁnRo.?!) 
D [19.19.11 1p E 2. 
D) 14.1 4.1 | 14P bi v. ZEPHAROVICH. (Lölling-Hüttenberg.) 
y (20.90.11 204 bi LANGER.!?) 
a (91.91 T: AVR De Z. 
e 145.45.2] n ui 2. 
c 124.24 » 94 pP is Scuraur.'*) 
124.25.1) 25 Pz (b' bi q^) NEGRI. 
w {95.27.24 LP (b'bi gi) | Wussxy.") 
20 195.97.9\ sp (b osig) | Wasser. 
{10.1 2.3! 4. DS (bi bi. gi) ''RAUBE.??) 
D 1561} 6 Ps (b' big?) TRAUBE.?) 
7 19 12.2} 625 (bi bi. 95) NAUMANN.®) 
L {341} AP: (b' big’) TRAUBE.??) * 
{349} 2 £e (b' b: 93) NEGRI. 
116-9911 "(oy 2a P= (b: bs. g^) BRUGNATELLI.??) 
(7 18. 11 3} D = (bi DE gt STÖBER. 
Zi 1572! P; (b; bi 95 STÖBER.** 
À | (19.17.5) EE (bz ba. gi) V. ZEPHAROVICH. (Eisenerz.) 
(7.10.3) he (bi big» NEGRI. 
S (231! 325 (b" big") STÖBER.*** « 
= 4 26) 2 (b' b: g}) WEBSKY. 
H 1195) :P9 (b' bi g5 v. ZEPHAROVICH. (Eisenerz.) 
T 11 244 PA (b: bt gi) GRAILICH.!) 
r (123) a (b' bi gi) WEBSKY. 
n { en P2 (b' bi gi) HAIDINGER. 
t 1243) ,D2 (bi bt gi) WEBsKY. 
8 121) 2P2 (b' big’) Mons.*) 
2 1362! 3P23 (bt bi gi) SCHRAUF."°) 
E 41 391 : po (b: big?) v. ZEPHAROVICH, (Lölling-Hüttenberg.) 
1133) P3 | (bt big) NEGRI. 


* Ezt az alakot sem Dana mineralogiájában, sem Gorpscamipr a «Krystall. Winkel- 
tabellen» ezimü munkájában még nem sorolja fel, Srôser pedig mint egészen új alakot 
említi ; úgy a framonti, mint a Mnt. Ramazzoi (Liguria) kristályok gyakoribb alakja. V. ó. az 
irodalom 29. és 30. száma alatt a 142. illetőleg 85. lapon. 

kk Ugyanezt az alakot csaknem egyidejüleg Necnr is megfigyelte a Mnt. Ramazzoi és 


legujabban BRUGNATELLI a Val Malenco-i aragoniton. 
xxx E pyramist Nxonr is constatálta, lásd az i. h. 


470 D: ZIMÁNYI 


En ER DR, SD are GR CDR ER IN TT ED CTI RER GT NE COPINE DEN en 


| | 
| | 


| MILLER | NAUMANN Levy Első megfigyelő 
(271) TPE | (bibig) | Nant. 
T^. { 158) 2 P5 (bi bi gt) v. ZEPHAROVICH. (Eisenerz.) 
4 151) 5P5 (bi big’) SCHRAUF.") 
1431) 4. P* (b' bth’) NEGRI. 
13.2.1 9) JP: (b' bt hi) NEGRI. 
y 15) : pa (b' bt ht) WEBSKY. 
e 1495) :po (bi bi ht) WEBSKY. 
l 413} :DA (bt bt ht) NEGRI. 
{9.2.16} Sp: (bibi ha) NEGRI.* 
19 l 2 P (bi bi hi) NEGRI. 


A látszólagos optikai tengelyszöget levegón mértem, egy az elsó 
közepvonalra merólegesen csiszolt lemezen, a melyet egy az oszloplap sze- 
rint vastagtablas kristalyböl metszettem. A lemez belsejében néhány vékony 
ikerlemezke volt közel egymáshoz látható ; a lemez e részét, hogy az észle- 
lésnél ne hasson zavarólag, fekete festékkel elfódtem. A tengelykép éles és 
zavartalan volt, és a beallitas pontossága az észlelési hibahatárokon belül 
maradt. Vórós és zöld fénynél a szinkép azon részeiben mértem, a melyek 
a Li és TI jellegzó vonalainak felelnek meg, mig sárga fényt direct Na- 
lánggal nyertem a Fuess-féle nagy tengelyszógméróvel. A vörös és sárga 
fényben mért optikai tengelyszógek valamivel kisebbek, mint KincHuorr- 
nak ** a színkép C és D vonalára vonatkozó mérései, míg a zöld fényre vo- 
natkozó mérések csaknem megegyeznek. Osszehasonlitasul még RUDBERG X** 
meghatározásai alapján a törési együtthatókból számított tengelyszögeit 
végül HEUSSER + és BucHRUCKER tt közvetlen méréseit adom. HEUSSER meg- 
határozásai homogen vörös üvegre, Na-lángra és a színképnek az E vonal 
közelében levő részére vonatkoznak ; míg BUCHRUCKER a leogangi víztiszta 
kristályokból metszett lemezeken Li-, Na és Tl láng fenyenel mérte az op- 
tikai tengelyszöget. 

Méréseim eredményeit a következőkben állítottam össze ; az alábbi kis 


* Az idézett MC 68. lapján a felsorolt alakok közt a pyramis jele 
sajtóhiba következteben (9.2.12)-nek van adva. 
** PoaGEN. Ann. 1859. 108. 567. 
*** PoaGEN. Ann. 1829. 17. 7. 
+ PoccGEN. Ann. 1853. 89. 532. 
189 


+} Zeitschr. f. Krystall. ete. . 19. 143. 


ARAGO NIT DOGNÁCSKÁRÓL. 471 


táblázatban n az észlelések száma, +d pedig ezek közepelterese, 17" a hö- 
mérsék Celsius fokokban. 


2Ea is n +d 

Vörös fénynél 30°33’ QE 6 8 

Sarga fenynél 30 46 23 5 3 

Zöld fenynel 31 8 24 5 9 
RUDBERG : KIRCHHOFF : HEUSSER : BUCHRUCKER : 
C vonalra 2Ea = 30° 5 30°40'10" vörös üvegre . 30?43'30 Li-langnal 40°38’ 0" 
7j MIC « — 30 14 30 5140 Na-längnäl 30 50 0 Na-langnal 30 43 30 
BE“ « — 3041 231 650 Evon.közeleb.3l 7 0-Tl-langnal 30 57 0 


A vizsgálati anyag nagyobb része a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjte- 
ményéből való. Nehány év előtt Dr. HorrLós LAszLô főreáliskolai tanár 
(Kecskemét) úrtól dognácskai aragonitkristályokat kaptam, ezek közül 
némelyiket meg is mérhettem. Dr. KRENNER J. SANDOR egyet. tanár úr és a 
Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgatóőre, kérésemre oly szíves volt és 
nekem az utóbbi intézet gyüjteményének példányairól kristályokat enge- 
dett át megvizsgálás végett. Fogadják ez urak szivességükért e helyen is 
őszinte köszönetemet, különösen még Dr. KRENNER tanár úr, hogy vizsgá- 
lataimat az egyetemi ásványtani intézetben végezhettem. 


IRODALOM. — LITERATUR. 


1. 1801. Havv. Traité de Mineral. I. edit. 

9. 1808. Bournon. Traité de la chaux carbon. et de l'aragonit. 7. Pl. XLIX— 
LII. 2. 116—151. 

3. 1822. Hauy. Traité de Mineral. II. edit. 1. 432. Atlas Pl. XXIII—XXV. 
4. 1824. Mons. Grundriss d. Mineral. 2. 94. 

5. 1825. Mons. Mineralogy. Translated by HAIDINGER. 1. 79. 

6. 1828. Naumann. Lehrbuch d. Mineral. 297. 

7. 1837. Levy. Descript. d'une collect. etc. 1. 101. 

8. 1847. Hausmann. Handb. d. Mineral. 2. 1250. 

9. 1856. Durrénoy. Traité de Mineral. 1. 355. 

10. 1857. WeBsky. Ueber die Krystallformen des Tarnouritzites (Zeitschr. d. d. 
geol. Ges. 9. 737.). 

11. 1858. GrauLicH. Krystallogr. opt. Untersuchungen. 145. 

12. 1865. Schmid. Ueber den Aragonit von Gross-Kamsdorf bei Saalfeld. 
(Pogg. Ann. 126. 149.) 

13. 1870. v. KokscuaRow. Mat. z. Mineral. Russl. 6. 261. 

14. 1870. Scaraur. Mineral. Beobacht. I. Zwillingskrystalle des Aragonits. 
(Sitzber. d. Wien. Akad. 62. II. 734.) 

15. 1872. Schraur. Mineral. Beobacht. IV. Aragonit von Sasbach. (Sitzber, d. 
Wien. Akad. 65. II. 250.) 


E- 
SI 
t9 


D: ZIMÁNYI 


16. 1872. Scuraur. Atlas der Krystallformen. 3. Lief. XXI—XXTIII. Taf. 

17. 1874. Des CLorzkaux. Manuel d. Mineral. 2. 88. 

18. 1875. v. ZEPHAROvICH. Mineral. Mittheil. VI. Aragonit-Krystalle von Eisen- 
erz und Hüttenberg. (Sitzber. d. Wien. Akad. 71. I. 253.) 

19. 1884. Lancer. Neue Vorkommnisse des Tarnowitzites. (Zeitschr. f. Kryst. 
9. 196.) 

20, 1886. Scamipr. Ásványtani közlemények (Aragonit Kis-Hnileezröl). (Ter- 
mészetrajzi Füzetek. 10. 15.) Scumipr. Mittheilungen über ungarische Mineralvor- 
kommen. (Aragonit von Klein-Hnileez.) (Zeitschr. f. Krystallogr. 72. 107.) 

21, 1886. GOLDSCHMIDT. Index d. Krystallformen d. Mineral. 1. 239. 

22. 1887. TnAUBE. Aragonit von Neudorf bei Silberberg in Schlesien. (N. Jahrb. 
f. Mineral. 2. 70.) 

93. 1889. TRAUBE. Zinkhaltiger Aragonit von Tarnowitz in Oberschlesien. 
(Zeitschr. f. Kryst. 15. 410.) 

94. 1891. Gonnarp. Sur l'aragonite du tunnel de Neusargues (Cantal) (Bull. 
soc. fran. d. Min. 14. 183.) 

95. 1891. Bucarucker. Die Mineralien der Erzlagerstütten von Leogang in‘ 
Salzburg. (Aragonit.) (Zeitschr. £. Kryst. 19. 140.) 

26. 1891. BECKENKAMP. Zur Symmetrie der Krystalle II. (Aragonit von Bilin.) 
(Zeitschr. f. Kryst. 19. 242.) 

97. 1892. Dana. System of Mineral. 6-th edit. 281. 

28. 1893. GoxNARD. Addition à une note sur l'aragonite du tunnel de Neu- 
sargues. (Bull. soc. fran. d. Min. 16. 10.) 

29. 1894. STÓBER. Aragonit von Markirch und Framont. (Mittheil. d. geolog. 
Landesanstalt von Elsass-Lothringen. 4. 113.) 

30. 1895. NEaRr. Sopra le forme cristalline dell’ aragonite di Monte Ramazzo. 
(Rivista di mineral. e cristall. etc. 15. 65.) 

31. 1897. CEsARo. Description des minéraux phosphatés, sulfaltés et carbo- 
natés du sol Belge. (Mémoires de l'Academie royale des sciences, des lettres etc. 
Bruxelles. 53. Sept. 1—134.) 

32. 1897. GorpscHMIDT. Krystallogr. Winkeltabellen. 51. 

33. 1898. BRUGNATELLI. Prime contribuzioni allo studio dei giaeimenti di 
Amianto della Val Malenco. (Rivista di mineral. e cristall. etc. 18. 51.) 


x 


Die rosenrothen Aragonite, welche in der zweiten Hälfte der 60-er 
Jahre in die Sammlungen gekommen sind, stammen alle aus dem «König 
Ferdinand V. Erbstollen», die weissen hingegen aus dem «Delius» Hülfs- 
stollen. In diesen Gruben sind die Arbeiten schon längere Zeit eingestellt, 
nur ausnahmsweise wird mit 1— 2 Mann gearbeitet, so im Jahre 1885, als 
die Grubenverwaltung für die Budapester Landesausstellung einige schöne 
Aragonit-Stufen erhalten wollte. 

Die Farbe des Aragonites ist dunkler oder licht rosaroth, mit einer 
Nuance in das Violette ; dunkelfarbig sind nur die grossen Krystalle, und 
sind diese meistens durchscheinend, hingegen die kleinsten beinahe 
wasserklar. Das Vorkommen betreffend kann ich Folgendes bemerken. Der 


ARAGONIT VON DOGNACSKA. 473 


untere Theil der Stufen, mit welchen dieselben mit dem Gesteine der Gruben 
zusammenhangen, ist ein gelblichbrauner, stark verwitterter grobstrahliger 
Augit,* welcher von dünnen Calcitadern durchsetzt wird. Im Augit ein ge- 
wachsen findet man noch Galenit und sehr dunkelfarbigen Sphalerit; auf 
diesem Mineralgemenge ist ein schmutziger, gelblicher Kalkstein in einer 
Dicke von 3—8 mm. und auf diesen sitzen die Aragonitkrystalle. An man- 
chen Stufen sind die Krystalle beinahe weiss, die begleitenden Mineralien 
sind dieselben aber den Kalkstein bedecken als jünger Bildung drusige, 
kleine weisse oder wasserklare Quarzkrystalle. An einem grösseren Schau- 
stücke sitzen an den Aragonitkrystallen 0:5— 1:5 mm. messende, schmutzig- 
weisse Kügelchen, welche ebenfalls aus Caleiumcarbonat bestehen. 

Die Grösse der Krystalle ist verschieden ; die kleineren haben eine 
Länge von 0:5—8 mm, bei einer Dicke von 0:5—2 mm; man findet aber 
auch 2—6 em. lange Krystalle, deren freie Enden meistens abgebrochen 
sind. Die kleinsten Krystalle, welche in den Zwischenräumen der grösseren 
sitzen, sind zu geometrischen Untersuchungen geeignet, hingegen haben 
die grossen meistens eine gestörte Flächenbeschaffenheit. 

Die Krystalle sind durchwegs gestreckt nach der vertical Axe, es sind 
aber doch die folgenden Typen unterscheidbar. Die spiess- oder nadelför- 
migen Krystalle (Tab. XX, Fig. I, 2, 3) werden charakterisirt durch das 
Vorwalten der steilen Brachymoden und Pyramiden. An den meisselfórmi- 
gen Krystallen (Tab. XX, Fig. 5, 7, 9, 10, 13, 14) ist neben dem steilen 
Doma die Pyramide mit viel schmäleren Flächen entwickelt. Die prismati- 
schen (Fig. 6, 8, 11, 12) Krystalle haben die Formen {110} und {010} gross 
entwickelt; endlich findet man auch langgestreckte {afelige Krystalle nach 
1010; (Fig. 17 und 18), oder dünnere Tafeln, welche gebildet werden von 
zwei parallelen Flächen des Prismas {110} (Tab. XXI, Fig. 15 und 21}, diese 
letztere sind meistens Zwillinge. 

Einfache Krystalle sind selten, vorwiegend sind es die gewöhnlichen 
Zwillinge nach {110\ (Fig. 15, 16, 18 und 21), so auch Drillinge (Fig. 17 
und 20), und Vierlinge (Fig. 22); die scheinbar einfachen nadelförmigen 
Krystalle haben auch meistens einige dünne Zwillingslamellen einge- 
schaltet. 

An den untersuchten Krystallen fand ich die steilen Brachy- 
domen mit wenigen Ausnahmen meistens mit einer weniger spitzen Pyra- 
mide in Combination, so dass die Combinationskanten dieser Formen 
gegen das freiausgebildete Ende convergiren. Die Brachydomen sind zahl- 
reich und treten beinahe an jedem Krystalle andere auf; in Folge der 

» 

* Referat nach dem ungarischen Original, siehe Zeitschrift f. Krystallogr. 

1884. 8. 534, und 1886. 11. 262. 


474 D: ZIMANYI 


oscillatorischen Combination mit einander oder mit 1010] sind die Flächen 
gestreift. Die dominirende Domenflüche bildet meistens nur scheinbar 
eine Fläche, da wegen der Riefung die sehr stumpfen Combinationskanten 
nicht so scharf hervortreten ; in diesem Falle sieht man nur am Gonio- 
meter, dass die Fläche nicht in ihrer ganzen Ausdehnung einheitlich be- 
leuchtet ist; die hellen, scharfen Reflexbilder sind durch schwächere, ver- 
schwommene verbunden. Abgesehen von der feinsten Streifung sind an 
den Seiten der tieferen Riefen gutspiegelnde glatte Flächen bemerkbar, 
welche meistens auf rationale, einfache Zeichen zurückführbar sind. 
Meistens treten die Brachydomen nur einseitig auf, indem an den beiden 
Enden der Axe b andere Formen zur Entwickelung gekommen sind (Fig. 1, 
3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12 und 14). Aehnliches beobachtete auch STÖBER an 
dem Aragonit von Framont in Elsass. Da sich die Winkel dieser scharfen 
Brachydomen kaum bis auf die Minute genau messen lassen, so ist die 
Bestimmung diesen Formen immer etwas unsicher ; in diesem Falle müssen 
die Güte.der Reflexe, die einfachen Indices und die Häufigkeit des Auftre- 
tens bei der Entscheidung in Betracht gezogen werden. Die einzelnen For- 
men sind alle aus Messungen abgeleitet, wo ich auf Reflexe einstellen 
konnte; von gänzlich unsicheren Messungen wurde abgesehen. Als neue 
Formen acceptirte ich nur diejenigen, deren Neigung ich mit genügender 
Sicherheit bestimmen konnte, und wo die Abweichungen zwischen Be- 
obachtung und Rechnung innerhalb der Fehlergrenzen blieben. 

Die Längsfläche {010}, so wie die Domen 101 1! und (012) sind immer 
von tadelloser Flächenbeschaffenheit und spiegeln sehr gut; nur an den 
prismatischen Krystallen ist {010} gross, gewöhnlich klein an dem aufge- 
wachsenen Ende der Krystalle. Das Prisma { | 101 ist auch nur für die pris- 
matischen und dicktafeligen Krystalle charakteristisch. 

Die spitzen Pyramiden gehören der Hauptreihe an, ihre Flächen haben 
guten Glanz aber sind meisst von gestörter Beschaffenheit, die Reflexe sind 
nicht einheitlich, sondern es häufen sich einige zu Reflexgruppen. Nicht 
selten sind 2—3 verschieden steile Pyramidenflächen über einander und bil- 
den scheinbar eine Fläche ; die Neigung der einzelnen Felder ist so gering 
zu einander, dass die Reflexbilder sich theilweise decken, ohne dass eines 
durch Schärfe hervortreten würde. In der Nähe der Anwachsungsstelle sind 
diese steilen Pyramidenflichen oft gerundet; zuweilen kann man sehr 
flache, conische Erbebungen an den Flächen wahrnehmen. Diese Unregel- 
miissigkeiten erschweren die Messungen und machen die Bestimmung der 
Indices auch unmöglich. Selbst bei gut spiegelnden Flächen beobachtete 
ich zuweilen, dass die analogen Winkel zu einander, oder zu den theore- 
tischen eine grosse Abweichung zeigen. An einigen Krystallen konnte ich 
die Winkeln der spitzen Pyramiden gut bestimmen, aber die Ueberein- 


or 


ARAGONIT VON DOGNACSKA. 47 


stimmung mit den berechneten Werthen einer Pyramide der Hauptreihe 
war nur annähernd; die Messungen führen zu vicinalen Makropyramiden, 
welche den Formen (25.25 .3], 128 98.3) und 152.52. 5| nahe stehen 
würden; die Winkel dieser vicinalen Pyramiden 51 .50.6!, 157 aa 6}, 
153 259. 5) sind auf der Seite 457 des ungarischen Textes zusammen- 
gestellt. 

An 96 gemessenen Krystallen beobachtete ich die 43 Formen, welche 
auf der 457 und 458. Seite des ungar. Textes aufgezählt sind, die neuen 
Formen sind mit einem * bezeichnet. Schraur erkannte an diesem Aragonit 
noch die Pyramiden (94. 94. 1} und {10 TON ^ welche an meinem Material 
fehlten. Der Aragonit von Dognáeska kann zu den formenreichsten Vor- 
kommen dieses Minerals gezählt werden. Ausser den bereits aufgezählten 
vieinalen Pyramiden beobachtete ich noch einige vieinale Brachydomen, 
diese sind: {0.28.5}, (0.94.5), (0.39.10), {0.19.5}, {0.37.10}, 
{0 „19% 5}. Diese Formen bezügliche Messungen sind auf den Seiten 
460—461 des ungar. Textes zusammengestellt. 

An einzelnen Krystallen erhielt ich auch von der Streifung gut unter- 
scheidbare Reflexe, ohne jedoch, dass ich die einzelnen sehr schmalen 
Flächen als solche erkennen hätte können; diese sind: 10 .48. 1}, {0 RASE p 
10719. 191091 49:19: 5\, diese Formen verursachen die Streifung an 
den Flächen von: {0.40.1, {0.97.1}, {0.18.1}, {0.14.1}, {073} und 
{052}. (Die Messungen siehe auf Seite 461 des ungar. Textes.) 

In derauf den Seiten 463—465 zusammengestellten Winkeltabelle sind 
in der zweiten Colonne die Grenzwerthe angegeben, kr und » beziehen sich 
auf die Zahl der gemessenen Krystalle beziehungsweise Kanten. Bei der 
Ableitung des Mittels der einzelnen Messungen wurde die Güte der einzel- 
nen Reflexe in betracht gezogen ; die Neigungen (0//) : (011) und (0/1): (010) 
eines und desselben Domas sind immer an anderen Krystallen gemessen. 
Die berechneten Winkelwerthe sind aus von KoxsoHarow’s Elementen ab- 
geleitet. Einige wichtigere berechneten Winkel der für den Aragonit neuen 
Pyramiden findet man auf der 465. Seite. In der Formentabelle (Seite 467— 
470 des ungar. Textes) sind die am Aragonit bisher beobachteten 107 Formen 
zusammengestellt; dieselbe soll eine Ergänzung sein der von v. ZEPHAROVICH 
im Jahre 1875 gegebenen Uebersicht. Die Buchstabenbezeichnung ist im 
ganzen dieselbe, wie sie Gorpscmurpr in seinem «Index» und in den 
«Winkeltabellen» gebraucht hat; von den neueren Formen gab ich nur 
denjenigen einen Buchstaben, welche ich an den Dognäcskaer Aragonit 
beobachtete. In der letzten Colonne ist der erste Beobachter oder derjenige 
Autor angegeben, welcher die Form zum erstenmal erwähnt. Die Mehrzahl 
sämmtlicher 107 Formen sind steile Brachydomen: es ist auffallend die 
geringe Zahl de Makrodomen und der verticalen Prismen. Von den Pyra- 


476 D: ZIMÁNYI 


miden gehören die meisten der brachydiagonalen Reihe an und diejenigen 
der Hauptreihe; Makropyramiden sind nur 7 bekannt. Die neben den 
Autorennamen stehenden Zahlen beziehen sich auf die eitirte Literatur. 

Einzelne Formen betreffend habe ich noch einige Bemerkungen hin- 
zufügen. 

M {570} hat zuerst Srögrr beobachtet, jedoch zählt er dieselbe zu 
den unsicheren. 

C 1072) diese Form ist in GoLDSCHMIDT's «Krystall. Winkeltabellen » 
nicht angeführt. 

h {041} fehlt in dem Formenverzeichniss des Aragonites in Dana’s 
«System of Mineral» 6-th edit. pag. 281. 

A 10.13. 3! ist in Gonpscumipr’s «Kristall. Winkeltabellen» p. 59. 
als unsicher angeführt. 

10:16. in wird schon von Durrénoy und Des CLorzeaux erwähnt 
und es werden auch Winkelwerthe angegeben. Folge eines Uebersehens 
gibt SCHRAUF diese Form als neue für den Aragonit an. Vergl. Nr. 14 des 
Literaturverzeichniss. 

L4341} ist weder in Dawa's «System», noch in Gorpscmurpr's 
«Krystall. Winkeltabellen» aufgenommen, und STÖBER gibt dieselbe für den 
Aragonit als überhaupt neue Form an; so an dem Framonter, wie auch an 
dem Monte Ramazzoer (Ligurien) Aragonit ist sie eine häufige Form. 

7; 1572} wurde beinahe gleichzeitig auch von NEGRI an dem Monte 
Ramazzoer Aragonit und neuestens von BRUGNATELLI an den Aragonit- 
krystallen von Val Malenco beobachtet. 

S 1231] wurde auch von NEGRI erkannt. 

er Deal 6\ ist in der citirten Abhandlung pag. 69. Folge eines Druck- 
fehlers als 19.9. 19) angegeben. 

Zur Ermittelung des scheinbaren- optischen Axenwinkels benützte ich 
eine zur I. Mittellinie normal, exact geschliffene Platte, welche aus einem 
nach zwei Prismenflächen diektafeligem Krystalle geschnitten war. Im 
Inneren waren einige sehr dünne Zwillingslamellen eingewachsen, diesen 
Theil der Platte verdeckte ich mit schwarzer Farbe; das Axenbild war 
scharf und die Einstellung konnte ich mit genügender Genauigkeit bewerk- 
stelligen. Die Messungen habe ich mit dem grossen Furss’schen Axenwin- 
kelapparat ausgeführt. Für rothes und grünes Licht stellte ich die der Li- 
und TI-Linie entsprechenden Theil des Spektrums ein, für gelb benützte ich 
direet Na-Licht. 

In den folgenden kleinen Tabellen bezieht sich {° auf die Temperatur 
in Gelsius-Graden, n auf die Zahl der einzelnen Beobachtungen und +d 
auf die Mittlere Differenz der einzelnen Ablösungen. 


ARAGONIT VON DOGNÁCSKA. 


2 Ea Ve n +d 
Für rothes Licht 30533; 94° 6 a 
Für gelbes Licht 30 46 23 D 3 
Für grünes Licht 2418 24 8 9 


Kircumorr * fand durch direkte Messung: 


30940" 10" 
30 51 40 


3b 2.6.50 


Für die Linie C OE = 
Für die Linie D 
Für die Linie Æ 


Ich kann es auch hier nicht unterlassen, meinen besten Dank dem 
Herrn Prof. Dr. J. Ar. KRENNER auszusprechen für die Gefälligkeit, dass er 
mir gestattete meine Untersuchungen im mineralog.-petrographischen In- 


stitut der Universität auszuführen. 


* PoaGEN, Ann. 1859. 108. 567. 


Termeszetrajzi Füzetek. XXII. köt. 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


SAULA BIRÖI n. sp. 
ENDOMYCHIDARUM. 


Descripsit EnNEsTUS Csrrr. 


Rufo-testaceus, nitidus, dense livido-pilosus. Antennarum articulo 
1—3 flavo, 4—S nigro-piceo, clava nigra. Pedibus, femorum tibiisque, 
apice nigro excepto, flavis. Prothorace longitudine vix duplo latiore, lateri- 
bus utrinque marginis antici leniter excavatis, angulis anticis rotundatis, 
posticis angulatis, lateribus ante eos vix excavatis; basi profunde trans- 
verso-suleata. Scutello breviter transverse-triangulari. Elytris ovalibus, 
humeris angulato-rotundatis et sieut caput thoraxque subtiliter punctata 
pilisque lividis tecta. 

Longitudo: 5:5 mm. 

Patria : Malacca (Kwala-Lumpur), ubi 3 exempl. invenit Lupovicus 
Biro, eui honorem speciem denominavi. 


Tabula synoplica specierum. hucusque cognilarum generis Saula Guns. 


1. Antennis pedibusque nigris _ . 2 tos, y Japonica GRE 
— Antennis pedibusque ex parte aliter rn aa a SE SU 
DS Antennis fuscis / LAM LA 2 ee Be usn fuscheornus Ha 
— Antennis partim nigris . 24 SEN ADU 


3. Clava antennarum nigro-picea, M UTR En c is 
Pus ruginea GERST. 


— Antennarum clava nigra = .. eon 2 OM AE ERST s 
. Articulis 1—2 antennarum usar ues nigris.. . nigripes GERST. 
— Von B 1— 3 antennarum flavis, ceteris nigro-piceis.. .. Diröi CSIKI. 


(pag. 478.) 


XXII. TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


TRECHUS (Anophthalmus) PAVELI n. sp. 


Descripsit Ernestus CSIKRI. 


Nitidus, testaceus, palpis flavis. Caput prothorace angustius, usque 
ad marginem clypei anteriorem latitudine haud longius, lateribus leniter 
arcuatum, postice tam latum quam antice in exitu antennarum. In loco 
oculorum tubereulo parvo, colore corporis. Suleis frontalibus profundis, 
areuatis. Artieulo secundo antennarum tertio quadrante breviore. Longi- 
tudo prothoraeis latitudini su: »qualis, margine laterali antice vix, postice 
in linea recta fortiter angustato; angulis anticis ortogonice rotundatis, 
posticis rectis parumque prominentibus, in medio linea longitudinali satis 
profunda. Elytra simul sumpta prothorace plus quam duplo latiora et lati- 
tudine sesqui longiora, humeris obtuse angulato-rotundatis, margine late- 
rali ab angulo humeris usque ad medium elytrorum recto extrorsumque 
procedente retrorsum usque ad apicem ovaliter rotundato. Margine elytro- 
rum æqualiter parum reflexo, striis completis, lateralibus obsoletioribus 
exceptis satis profundis, interstitiis arcuatis pilisque raris vestitis, interstitio 
tertio punctis setigeris tribus, striis secunda tertiaque in puneto dorsali 
tertio convenientibus, seta in apice striæ quint: longitudine dimidio, in 
apice septimæ duplo longior est, quam in stria tertia. 

Trecho (Anophthalmo) Scopolii Srurm proximus ; differt corpore mi- 
nus maiore, latiore, deplanatoque, antennis angustioribus elytrisque pilosis. 

Longitudo : 4—4-5 mm. 

Patria: Croatia (Fuzine), ubi JOHANNES PÁvEL, Musæi Nationalis 
Hungariei eollector, cuius nomine speciem denominavi, in antro innominato 
exemplaria duo invenit. 

Fényes, barnässärga, tapogatói sárgák; feje a tornál keskenyebb, a 
szájpaizs mellsó széléig hosszabb mint széles, oldalai gyóngén iveltek, 
hátul ép olyan széles mint elül, a csäpok eredete helyének iränyäban. 
A szemek helyén egy egészen apró, a test színével egyenlö szinü düdorká- 
val. A homlokbarázdák melyek, iveltek. Csapjainak második ize alig egy 
negyeddel rövidebb a harmadiknál. A tor oly hosszú, mint az első harmad- 
ban széles, innen hátrafelé egyenes vonalban erósen, elóre alig keskenyedó ; 
a mellsó szögletek kerekített derékszógüek, a hátsók oldalra kiallö kis hegy- 
ben végzódnek ; kózepén elég erós hosszanti kózépvonallal. A szárnyfedók 
együttvéve több mint kétszer olyan szélesek, mint a tor alapján és masfel- 


32* 


480 CSIKI E. 


szer olyan hosszúak, mint szélesek. A vállak tompaszógben kerekitettek ; 
az oldalszél a tompa vällszöglettöl a szárnyfedők közepéig egyenesen és 
kifelé, innen és hátrafelé a csúcsig hosszúkás ívben halad. A szárnyfedők 
oldalszéle egyenletesen kissé felbajlott; a rovátkák teljes számuak és a 
külsők kivételével elég mélyen rovátkoltak, a köztércsék gyengén íveltek 
és apró szörökkel gyéren vannak fedve; a harmadik rovátkában három 
sörteszállal, a harmadik sörteszálnál a második és harmadik rovátka egye- 
sül; az ötödik rovátka végén egy félakkora, a hetedik végén egy kétszer 
oly hosszú sörteszál van, mint milyenek a harmadik rovátkában levők. 

Legközelebb áll a Trechus (Anophthalmus) Scopolii Srurmhoz, mely- 
től azonban kissé nagyobb, szélesebb és laposabb teste, hosszabb csápjai 
és apró szörökkel borított szárnyfedői által különbözik. 

Hossza : 4—4'5 mm. 

Hazája : Horvátország (Fuzine), hol Pivez JAnos müzeumi gyüjtó — 
kinek tiszteletére a fajt elneveztem — egy barlangban két példányban 
találta. 


XXII. i» TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 1899. 


EINE NEUE ART DER GATTUNG AULACOCEPHALA MACQ. 
AUS NEU-GUINEA. 


Von Dr. K. KERTÉSZ. 


Aulacocephala Braueri n. sp. ?. 

Rostroth. Stirne und Untergesicht grau schimmernd, in gewisser 
Richtung röthlich erscheinend. Gesichtsleiste und Backengrube rothbraun. 
Die Bogengrube neben den, wie bei Trixa flachen und schwarz beborsteten 
Vibrissenwülsten rostbraun. Die Orbiten neben der Fühlerbasis etwas 
erubig und róthlich. Die Stirnstrieme nach vorn breiter und nebst der 
Lunula rothbraun, nach vorne fast schwarz. Ocellenhócker rostbraun, in 
gewisser Richtung silberschimmernd. Schläfenrand ziemlich erweitert, 
hinter den Augen eine breite Leiste bildend. Augen grob facettiert. Fühler 


Flügel von Aulacocephala Braueri n. sp. 


licht braungelb, die Borste am Grunde ebenso gefärbt, dort verdickt, der 
übrige Theil ist bräunlich. 1. Fühlerglied kurz, 2. etwas verlängert, an der 
Vorderseite beborstet, 3. klein, nierenförmig, quergestellt, bedeutend kür- 
zer als das 2. Fühler an der Basis durch einen schmalen Kiel getrennt. 
Fühlerborste ganz an der Basis des 3. Fühlergliedes eingefügt. Taster 
licht braungelb mit schwarzen Borsten. Torax licht rostroth, bei gewisser 
Beleuchtung silberschimmernd, mit 4 an der Quernaht unterbrochenen 
dunkelbraunen Längsstriemen, zwischen denselben Borstenreihen. Die 
mittleren Längsstriemen vor der Naht verlängert und parallel, die seit- 
lichen hinter der Quernaht verlängert. Schildchen rostroth, silberschim- 
mernd, am Rande mit 6 Borsten; apikale Schildchenborsten gekreuzt. 
Hinterleib kurz, halbkugelig, braun, silberschimmernd. Die einzelnen 
Ringe mit lichtem Vorderrande. Macrocheten fehlend. Füsse silberschim- 
mernd. Flügel hyalin, gelblichgrau getrübt, Spitzenquerader steil, I. Hin- 


182 D: KERTÉSZ 


terrandzelle am Rande geschlossen. Unteres Schüppchen grau. Schwinger 
gelb. Länge 7 mm. Flügellänge 7:2 mm. 

Vaterland: Neu-Guinea. 

Aulacocephala Brauert unterscheidet sich von den bekannten zwei 
Arten A. badia Gerst. (Verh. zool. bot. Ges. Wien, XIII. 1035) und 
A. maculithorax Mca. (Dipt. exot. suppl. 4. 166.) durch die nicht lang- 
gestielte erste Hinterrandzelle und nicht gefleckten Flügel hinreichend. 


x 


Note: Bezüglich der systematischen Stellung der Gattung (Sitzungs- 
berichte der k. Akademie der Wissenschaften in Wien, math.-naturw. Cl. 
Nr. XVIII. 1899, p. 238—239), sendet u.s Herr Prof. Dr. Braver noch 
folgende Notiz: Thoraxbeborstung: Acrostichalborsten 1,1 (i. e. 2 Præscu- 
tellarborsten, 2 Presuturalborsten); Dorsocentralborsten 3 hinter und 
2 vor der Quernaht; 2 Intraalarborsten hinter dev Quernaht. Vordere 
Intraalarborste fehlend. Præsuturalborste ‘nach GinscHNER) tiefer stehend 
als die Posthumeralborste. Hypopleuralborsten vorhanden. Sternopleural- 
borsten 1,1. Jederseits 1 Paar Orbitalborsten. Die letzten Stirnborsten 
nach rückwärts gebogen. Scheitelborsten stark, nach auswärts gedreht. 

Aus dieser Beschreibung geht hervor, dass diese Gattung in die 
Gruppe Triva gehört, mit Trixa selbst nahe verwandt ist und sowie 
Therobia nicht in den Verwandtschaftskreis der Oeslriden gehört. Confer 
auch @. Tachinoestrus Semenovi Porrscx. Diptera Europea et Asiatica 
nova aut minus cognita. Petersburg, 1887. 


XXIT . TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. — 1899. 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVÆ 
IN COLLECTIONE MUS/EI NATIONALIS HUNGARICI, 


ab ALEXANDRO Mocsínv descripta. 


1. Chrysogona Birói. 


Parva, elongata, sublinearis, paralella, viridi-cyanea, fusco-alboque 
pilosa ; vertice et occipite, mesonoti lobo medio, abdominis segmentis dor- 
salibus basi secundoque in medio et alarum tegulis plus-minusve viola- 
scentibus; cavitate faciali profunda, dense subtiliter punctato-coriacea, 
lateribus argenteo-sericeo pilosis, superne arcuatim acute-marginata, mar- 
ginibus sursum versus continuatis aream insignem angustam reniformem 
transversam et crasse sculptam, a stemmatibus longe remotam, includen- 
tibus; antennis crassiusculis, nigris, articulis duobus primis viridibus, 
tertio sat longo, sequentibus duobus simul sumtis fere æquilongo ; genis 
brevibus, sublinearibus, articulo antennarum secundo æquilongis ; vertice 
thoracisque dorso dense minus fortiter punctato-reticulatis ; pronoto brevi, 
transverso, antice in medio vix impresso, lateribus subparalellis, in medio 
parum sinuatis ; mesopleuris subtus acute-marginatis, areis canaliculaque 
longitudinali vix distinctis ; metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus 
sat validis, subacute-triangularibus, postice leniter arcuatis; abdominis 
segmentis dorsalibus : primo basi trifossulato sat dense subtilius punctato 
interstitiisque subtiliter punctulatis, secundo tertioque dense subtiliter 
rugoso-punctatis, illo carinula mediana sat distincta, angulis postico- 
lateralibus subrectis, hoc supra seriem anteapicalem parum incrassato- 
convexo, foveolis sat profunde immersis, 12 sat magnis rotundisque bene 
distinctis, per carinulam medianam -interruptis, margine apicali brevi, 
dense punctulato, arcuato-integro, lateribus lenissime sinuatis ; femoribus, 
tibiis metatarsisque supra ventreque viridibus, hoc segmento secundo 
utrinque nigro-maculato ; alis hyalinis, venis fuscis, cellula radiali incom- 
pleta, apice longe aperta. — c 9 ; long. 5—5!/3 mm. 

Chrysogonae Frey-@Gessneri Moos. similis et affinis; sed cavitate 
faciali non transverse-striata areaque insigni frontis reniformi, iam satis 
distincta. 

Patria: Australia (New South Wales) et Nova-Guinea-Germanica 
(Friedrich-Wilhelmshafen, Stefansort, Erima, Simbang, legit L. Bırö, 


184. A. MOCSÁRY 


|! specimina) Secundum observationem Lupovicr Biro est parasita 
Megachilis Erimae mihi.* 


2. Chrysis (Holochrysis) papuana. 


Mediocris, elongata, parallela, minus robusta, viridi-cyanea, fusco- 
alboque breviter pilosa; vertice post stemmata, collo, mesonoti lobo medio, 
nonnunquam etiam lobis lateralibus abdominisque segmentis dorsalibus 
duobus ultimis plus-minusve violascentibus; cavitate faciali profunda, 
lete-viridi, dense punetato-coriacea, lateribus argenteo-sericeo pilosis, 
superne flexuoso-marginata, marginibus sursum versus continuatis aream 
reniformem angustam transversam et crasse sculptam, lateribus dilatatam 
et a stemmatibus longe remotam, in nonnullis speciminibus tamen non 
satis distinctam includentibus; antennis crassiusculis, nigris, articulis 
duobus primis, in maribus tribus primis læte-viridibus, tertio sat longo, 
artieulis duobus sequentibus simul sumtis »quilongo; genis brevibus, 
antennarum articulo secundo :equilongis; vertice thoracisque dorso dense 
sat fortiter punctato-reticulatis; pronoto brevi, transverso-rectangulo, 
antice in medio distincte impresso, lateribus in medio sinuatis ; meso- 
pleuris subtus marginatis, areis vix distinctis, canalicula longitudinali 
obsoleta; metanoto gibbo-convexo, dentibus postico-lateralibus validis, 
acute-triangularibus, postice recte truncatis; abdominis segmentis dorsa- 
libus: primo basi trifossulato sat dense punctato interstitiisque (praesertim 
supra fossulam medianam) subtiliter punctulatis, seeundo fortius, tertio 
subtilius rugoso-punctatis, illo carinula mediana minus distincta, angulis 
postico-lateralibus subrectis, hoc supra seriem anteapicalem parum incras- 
sato-convexo, foveolis sat profunde immersis, 16 sat magnis rotundisque, 
plerumque bene distinctis, per carinulam medianam indistinctam inter- 
ruptis, margine apicali brevi, dense punctulato, arcuato integro, lateribus 
fere rectis; femoribus, tibiis metatarsisque supra ventreque viridibus, hoc 


* Megachile Erimæ n. sp. — Minuta, elongata, nigra, subnitida, dense albo-, - 
vertice parcius fusco-pilosis; clypeo subnitido sat crasse punctato-rugoso; anten- 
narum articulo tertio quarto vix longiore; vertice crasse minus dense, thorace 
supra multo densius subtiliusque regulariter punctatis ; metanoti area superiore 
opaca subtiliter coriaceo-rugulosa; abdominis segmentis dorsalibus dense punctu- 
latis et quinque primis anguste niveo-ciliatis, ultimo valde dense punctulato et 
post medium leniter transverse impresso; scopa ventrali alba, segmento ultimo 
breviter nigro-setoso; pedibus brunneo-nigris, calearibus albidis, metatarsis intus 
rufo-hirtis, unguiculis apice rufis; alis hyalinis, venis nigris, tegulis rufescenti- 
bus. — 2; long. 9—10 mm. 

Specierum : Meg. argentata, apicalis europ:earum socia, iisque haud insimi- 
lis, sed parum gracilior est. 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVAE, 185 


segmento secundo utrinque nigro-maculato, tarsis fuscis; alis subfumato- 
hyalinis, venis fuscis, cellula radiali incompleta, apice sat late aperta, 
tegulis viridi-eyaneis. — d 9 ; long. 71/2—8 mm. 

Precedenti valde similis et affinis tam quoad formam, quam etiam 
sculpturam ; sed multo maior, cellula discoidali alarum completa, metanoti 
dentibus postico-lateralibus magis validis, acute-triangularibus, postice 
recte truncatis (non vero subacute-triangularibus, postice leniter arcuatis), 
abdominis segmentis dorsalibus (presertim secundo) non tam dense, sed 
fortius rugoso-punctatis, tertii foveolis magis numerosis alisque subfuma- 
tis, distincta. 

Patria: Nova-Guinea-Germanica (Friedrich- Wilhelmshafen, Erima, 
Stephansort) 12 specimina, a Lupovicr Bırö collecta. 


3. Chrysis (Pentachrysis) heliophila. 


Submediocris, elongata, minus robusta, viridi-cyanea, densius albo- 
pilosa; macula verticis circa stemmata, mesonoti lobo medio et abdominis 
segmentis dorsalibus: primo ante marginem  postieum subfaseiatim, 
secundo fere toto, et tertio parte basali nigro-violaceis; segmentis: 1—2 
margine apieali anguste et tertio supra seriem anteapicalem fasciatim 
aurato-viridibus, fasciis duabus primis lateribus antice dilatatis, tertio 
margine apicali cum foveolis lete-violaceis; cavitate faciali profunda, 
læte-viridi, dense subtilissime transverse-striata, medio longitudinaliter 
canalieulata, lateribus argenteo-sericeo pilosis, superne indistincte mar- 
einata; antennis crassiusculis, nigris, cano-puberulis, articulis duobus 
primis et tertio supra viridibus, hoc brevi, quarto parum tantum longiore, 
genis quoque brevibus, articulo tertio antennarum æquilongis; vertice 
thoracisque dorso dense sat crasse punctato-reticulatis ; pronoto sat longo, 
transverso, antice in medio vix impresso, lateribus subparalellis, in medio 
parum sinuatis; metanoto convexo, dentibus postico-lateralibus sat validis, 
subacute-triangularibus, postice leniter arcuatis; abdominis segmentis 
dorsalibus: primo basi trifossulato sat dense fortius punctato, secundo 
parum subtilius rugoso-punctato, carinula mediana indistincta, angulis 
postico-lateralibus denticulo parvo subacuto armatis, tertio etiam sat 
crasse rugosiuscule-punctato, parte basali convexo, margine apicali humili, 
longiusculo, quinquedentato, dentibus: in lineam subrectam dispositis 
intermedio brevi acuto, secundariis late-obtusis, externis subacute-trian- 
gularibus brevibus, emarginaturis minus profundis, intermediis duabus 
externis magis profundis parum angustioribus, lateribus ante dentem 
externum lenissime sinuatis, foveolis 8 sat magnis ac profundis parum 
suleiformibus, per carinulam medianam in dentem exeuntem interruptis ; 


186 A. MOCSÁRY 


ventre pedibusque viridibus, illo segmento secundo basi utrinque nigro- 
maculato, his tarsis fuscis, tibiarum apice rufescenti; alis hyalinis, venis 
fuseis, cellula radiali triangulariter lanceolata penitus completa, tegulis 
viridi-cyaneis. — d; long. 51/2 mm. 

Species: de cavitate faciali, antennis, punctatura abdominis margi- 
neque apicali et alis facile cognoscitur. 

Patria: Africa orientalis germanica (Ukamiberge). 


4. Chrysis (Pentachrysis) tropica. 


Medioeris, elongata, paralella, sat robusta, viridi-eyanea, fusco- 
alboque parcius pilosa; vertice circa stemmata, mesonoti lobo medio et 
abdominis segmentis dorsalibus certo situ violascentibus; cavitate faciali 
profunda, dense punctato-coriacea, superne indistincte marginata, margine 
nempe frontali medio sinuato abbreviatoque ramulos frontem versus ad 
ocellos emittente aream minus distinctam formante; antennis crassius- 
culis, nigris, articulis tribus primis viridibus, tertio sat longo, quarto 
dimidio adhue longiore; genis sat longis, articulo antennarum tertio 
æquilongis ; vertice thoracisque dorso sat dense fortius punctato-reticula- 
tis; pronoto sat longo, transverso, antice in medio parum impresso, late- 
ribus paralellis in medio parum sinuatis; metanoto convexo, dentibus 
postico-lateralibus validis subacute-triangularibus, postice parum sinuatis ; 
mesopleuris distinete canaliculatis et marginatis, area inferiore rugulosa 
bene distincta; abdominis segmentis dorsalibus: primo basi in medio 
fossula evanescenti dense sat crasse regulariter, 2—3 fere æqualiter, sed 
parum subtilius punctatis, secundo carinula mediana nulla, angulis po- 
stico-lateralibus rectis, tertio valde convexo, medio acute-carinato, carina 
in dentem parvum acutum exeunte, margine apicali longiusculo, dense 
punetulato, quinquedentato, dentibus in arcum levem dispositis parvis 
acutis, centrali triangulari, intermediis acutis omnium longissimis modice 
breviore, externis acutis, lateribus ante dentem externum distincte sinua- 
tis, foveolis sat profunde immersis haud numerosis violaceis confluenti- 
bus; ventre pedibusque viridibus, illo segmento secundo basi utrinque 
nigro-maculato, his tarsis fusco-rufescentibus; alis subfumato-hyalinis, 
venis fuscis, cellula radiali lanceolata apice sat late aperta, tegulis viola- 
scentibus. — 9 ; long. 61/2 mm. 

Species: de punctatura et abdominis segmento dorsali tertio cari- 
nato, foveolis dentibusque facile cognoscitur. 

Patria: Gabon Africæ occidentalis. 


en 
00 
-1 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVA. 


5. Chrysis (Pentachrysis) amoenula. 


Mediocris, elongata, robusta, subaurato-viridis, cinereo-alboque par- 
cius pilosa; vertice post stemmata, collo, mesonoti lobo medio, abdominis 
segmentis dorsalibus: secundo parte basali utrinque et tertio basi toto 
nigro-violaceis, secundo margine postico laetius aurato; cavitate faciali 
profunda, dense punctato-coriacea, lateribus argenteo-sericeo pilosis, su- 
perne stemma anticum includente area obsoleta; antennis crassiusculis, 
nigris, articulis tribus primis viridibus, tertio sat brevi, quarto parum tan- 
tum longiore; genis sat longis, articulo antennarum tertio æquilongis aut 
parum adhue longioribus ; vertice parum densius et subtilius, thorace supra 
sat dense fortius punctato-reticulatis; pronoto sat longo, capite mesono- 
toque angustiore, antice in medio vix impresso, lateribus paralellis haud 
in medio sinuatis; metanoto parum gibbo-convexo, dentibus postico-late- 
ralibus validis, acute-triangularibus, postice parum sinuatis, mesopleuris 
subtus marginatis, area inferiore crasse sculpta bene distincta; ab- 
dominis segmentis dorsalibus valde convexis, omnibus fere »qualiter sat 
dense fortius punctatis, interstitiis angustis levibus, secundo carinula 
mediana nulla, angulis postico-lateralibus subrectis, tertio quoque valde 
convexo, foveolis parum immersis circiter 12 plerumque minutis haud 
bene distinctis, margine apicali sat brevi, dense punctulato, quinquedentato, 
dentibus in arcum levem dispositis haud longis subtriangularibus, centrali 
minuta subacuta, intermediis longioribus magisque acutis, externis parvis 
acutis, emarginaturis duabus intermediis externis multo angustioribus 
magisque profundis, lateribus ante dentem externum leniter sinuatis ; 
ventre pedibusque subaurato-viridibus, illo segmentis 2—3 basi utrinque 
nigro-maculatis, his tarsis fusco-rufescentibus ; alis fumato-hyalinis, parum 
violascentibus, venis fuscis, cellula radiali lanceolata fere completa, apice 
parum tantum aperta, tegulis cyaneo-viridibus. — 9; long. 8 mm. 

Species: de colore corporis eiusque convexitate, genis, punctatura 
abdominis segmentoque anali et alis a congeneribus haud numerosis facile 
distinguenda. 

Patria: India orientalis (Sangli). 


6. Chrysis (Pentachrysis) Palawanensis. 


Mediocris, elongata, paralella, sat robusta, viridi-eyanea, cinereo- 
alboque pilosa; vertice circa stemmata et occipite, collo, mesonoti lobo 
medio, abdominis segmentis dorsalibus basi et alarum tegulis violascenti- 
bus; cavitate faciali profunda, subaurato-viridi, dense punctato-coriacea 
parciusque albo-pilosa; fronte area insigni reniformi transversa angusta 


188 A. MOCSÁRY 


abbreviataque ad latera non extensa coron:e instar decorata, parte supe- 
riore ramulum utrinque non satis distinctum ad stemma anticum demit- 
tente; antennis crassis, nigris, cano-puberulis, articulis tribus primis 
aurato-viridibus, tertio sat longo, quarto duplo longiore; genis longis, 
antennarum articulo tertio parum longioribus; vertice parum densius et 
subtilius, thorace supre dispersius crasse punctato-reticulatis, fere scrobi- 
culatis; pronoto brevi, antice in medio parum declivi, lateribus paralellis, 
in medio sinuatis; postscutello mucronato, mucrone valido, longo, sub- 
triangulari, scrobiculato, postice subrotundo; metanoti dentibus postico- 
lateralibus robustis, acute-triangularibus, postice leniter arcuatis; meso- 
pleuris longitudinaliter canaliculatis, area inferiore aurato-viridi leviga- 
taque evidenter marginata ; abdominis segmentis dorsalibus: primo basi 
minus distincte trifossulato, sat dense crassius, 2— 5 parum dispersius sub- 
tiliusque regulariter punctatis, secundo carinula mediana indistincta, an- 
gulis postico-lateralibus rectis, tertio convexo, foveolis haud immersis 
obsoletis, margine apicali brevi, quinquedentato, dentibus in arcum levem 
dispositis, intermediis tribus longis, acute-triangularibus, fere æquilongis, 
centrali modice breviore, externis duabus parvis, acute-triangularibus, 
emarginaturis subæqualibus, intermediis duobus profunde-arcuatis, externis 
leniter excisis, lateribus ante dentem externum modice sinuatis; ventre 
pedibusque aurato-viridibus, illo segmento secundo basi utrinque obsoletius 
nigro-maculato, his tarsis fuscis; alis subfumato-hyalinis, venis fuscis, 
cellula radiali lanceolata incompleta, apice sat late aperta. — © ; long. 
> mm. 

Species: de frontis area insigni, punctatura thoracis abdominisque, 
postseutello et segmento anali facile cognoscitur. 

Patria: Insulæ Philippinenses (Palawan, Doherty). 


7. Chrysis (Hexachrysis) hemipyrrha. 


Magna, elongata, paralella, sat robusta, parcius cinereo-alboque 
pilosa; capite, thorace toto, femoribus tibiisque, antennarum articulis tri- 
bus primis et alarum tegulis concinne igneo-auratis parumque cupreo- 
lavatis, abdomine nigro-violaceo, certo lumine modice virescente, ventre 
cupreo-violaceo; cavitate faciali minus profunda, viridi-aurata, dense 
fortius punctato-coriacea, argenteo-sericeoque parcius pilosa, superne 
distincte, medio sinuatim acute-marginata ; antennis crassis, longis, fuscis, 
cano-puberulis, articulo tertio sat longo, quarto longiore; genis brevibus, 
articulo antennarum secundo æquilongis ; vertice parum densius et sub- 
tilius, thorace modice dispersius crasse, fere scrobiculatim punctato-reti- 
culatis; pronoto sat longo, transverso-rectangulo, antice in medio vix 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVA. 489 


impresso, lateribus paralellis, medio haud sinuatis ; metanoto parum gibbo- 
convexo, dentibus postico-lateralibus validis, subacute-triangularibus, 
postice leniter arcuatis; mesopleuris minus distincte longitudinaliter 
canaliculatis, area inferiore crasse sculpta evidenter marginata ; abdominis 
segmentis dorsalibus: primo basi in medio supra excavato, crasse fortius, 
centro sparsim punctato interstitiisque latis disperse subtiliter punctulatis, 
secundo regulariter minus dense subtilius punctato, interstitiis hevibus 
inpunctatis sat latis, angulis postico-lateralibus subrectis, earinula mediana 
nulla, tertio parum densius similiter punetato ac secundo, basi parum de- 
presso-convexo, foveolis sat profunde immersis circiter 16, intermediis 
magnis ac profundis, externis minoribus, rotundatis, margine apicali sat 
longo, dense punctulato, sexdentato, dentibus in arcum dispositis, inter- 
mediis quattuor sat magnis subacute-triangularibus, externis duobus par- 
vis, angulatis, a margine externo remotis, intermediis duobus secundariis 
validioribus latioribusque, emarginaturis: centrali omnium profundiore 
et angustiore, secundariis parum profundius, quam externis arcuatis; tar- 
sis fuscis; alis fumatis violaceoque nitentibus, venis fuscis, cellula radiali 
lanceolata incompleta apice sat late aperta. — 9; long. 111/a3—12 mm. 

Species hec magnifica iam de eolore singulari corporis facile cogno- 
scitur. 

Patria: Celebes meridionalis (Patunuang, mense Januario): duæ 
feminæ conformes. 


8. Chrysis (Hexachrysis) violaceiventris. 


Magna ac robusta, subparalella, parcius cinereo-alboque pilosa: 
capite thoraeeque læte-cyaneis, abdominis dorso nigro-violaceo, ventre 
cupreo-aurato nigroque maculato, femoribus tibiisque eyaneo-viridibus, 
tarsis fuscis; cavitate faciali haud profunda, dense fortius punctato- 
coriacea parciusque argenteo-pilosa, superne angulatim acute-marginata, 
margine ramulos utrinque areuatos stemma anticum includentem emittente 
areamque insignem rotundatam et crasse scnlptam formante; antennis 
longis ac crassis, nigris, articulo tantum primo seu scapo ænescenti, tertio 
insolite brevi, secundo adhue parum breviore, quarto circiter quater lon- 
giore; genis mediocribus, haud longis, articulo tertio antennarum duplo 
longioribus; vertice densius, sed subtilius, thorace parum dispersius for- 
tiusque punetato-retieulatis, fere scrobieulatis, interstitiis in pronoto et 
mesonoti lateribns punetulatis, mesonoti lobo medio sparsim haud crasse 
punctato et punetulato, interstitiis latis levibus; postscutello elevato-pro- 
minulo, excavato et crasse sculpto stilbiformi; dentibus postico-lateralibus 
validis, obtuse-triangularibus, postice parum arcuatis; mesopleuris scrobi- 


490 A. MOCSÁRY 


culatis, canalicula longitudinali haud distincta, area inferiore levi margi- 
nata; abdominis segmentis dorsalibus: primo basi in medio superne fossu- 
lato et valde sparsim crasse cribrato-punctato interstitiisque punctulatis, 
postice et segmento secundo punctis eribriformibus parum minoribus inter- 
stitiisque lævibus in illo regulariter, in hoc hinc-inde punctulatis ; secundo 
convexo, carinula mediana nulla, angulis postico-lateralibus subrectis; 
tertio basi transverse depresso-convexo, ante seriem anteapicalem medio- 
criter inerassato-convexo, foveolis sat profunde immersis, circiter 8 tantum 
sat magnis rotundisque, sed parum obliteratis, margine apicali haud longo, 
rugosiuscule punctulato, sexdentato, dentibus in arcum dispositis, inter- 
mediis quattuor sat robustis, subacute-triangularibus, centralibus duobus 
sat longis, secundariis brevioribus, externis duobus brevibus obtuse-trian- 
gularibus, emarginaturis tribus intermediis circiter æqualibus, sat latis ac 
profundis, externis duobus parum latioribus minusve profundis, lateribus 
in medio lenissime sinuatis; alis fortiter fumatis violaceoque nitentibus, 
venis firmis fuscis, cellula radiali lanceolata incompleta, apice aperta, 
tegulis lete-cyaneis. — © ; long. 13 mm. 

Species: de colore corporis, frontis area, antennis, postscutello, pun- 
ctatura abdominis segmentoque anali facile cognoscitur. 

Patria: Celebes meridionalis (Patunuang, mense Januario). 


9. Chrysis (Hexachrysis) brevicollis. 


Submagna, robusta, paralella, tota cyanea, cinereo-alboque densius 
pilosa; vertice et oceipite, thorace supra et abdominis segmento dorsali 
primo secundique basi violascentibus; huius parte reliqua et segmento 
tertio parum virescentibus; cavitate faciali viridi-cyanea, haud profunda, 
dense punctato-coriacea et argenteo-sericeo pilosa, superne triangulariter 
profunde marginata; antennis crassiusculis, longis, fuscis, articulis tribus 
primis viridi-eyaneis, quarto supra cyanescenti, tertio sat longo, secundo 
fere duplo longiore; genis brevibus, articulo antennarum secundo :equi- 
longis; vertice parum densius et subtilius, thorace supra modice dispersius 
sat crasse punctato-reticulatis; pronoto brevi, postice fortiter areuatim- 
exciso, antice in medio anguste impresso, lateribus in medio parum sinua- 
tis; metanoto gibbo-convexo, dentibus postico-lateralibus validis, subacute- 
triangularibus, postice sinuatis; mesopleuris longitudinaliter impressis, 
area inferiore distincte marginata; abdominis segmentis dorsalibus: primo 
in medio superne impresso, sat fortiter cribrato-punctato interstitiisque 
punctulatis, secundo punctatura simili, sed interstitiis parum latioribus, 
centro excepto, lævibus, convexo, carinula mediana nulla, angulis postico- 
lateralibus rectis acutis, tertio convexo, sat dense fortius subrugoso-punctato 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVAE. 491 


supra seriem anteapicalem parum incrassato-convexo, foveolis sat profunde 
immersis circiter 16 rotundis, intermediis multo maioribus, margine apicali 
haud longo, dense subrugoso-punctulato, sexdentato, dentibus in arcum 
dispositis, intermediis quattuor acute-triangularibus, sat longis, secun- 
dariis omnium longissimis, externis duobus brevibus, subacute-angulatis, 
emarginaturis : centrali reliquis angustiore, sed profundiore, externis latis- 
simis, lateribus subtruncatis, medio tantum lenissime sinuatis; ventre 
pedibusque cyaneo-viridibus et viridi-cyaneis, illo segmento secundo fascia 
basal nigra, his tarsis fuscis, superne virescentibus ; alis parum sordide- 
hyalinis, venis firmis fuscis, cellula radiali lanceolata subcompleta, apice 
vix aperta, tegulis virescenti-cyanels. — © ; long. 101/ mm. 

Species: de colorc corporis, fronte, pronoto, punctatura abdominis, 
segmento anali et alis a congeneribus facile cognoscitur. 

Patria: Australia (Queensland, Cooktown). 


10. Chrysis (Hexachrysis) triangulata. 


Mediocris, elongata, minus robusta, subparalella, viridi-cyanea, par- 
cius cinereo-alboque pilosa; vertice, fascia pronoti, scutello, abdominis 
segmentis dorsalibus et alarum tegulis magis cyaneis parumque viola- 
scentibus; cavitate faciali viridi, dense punctato-coriacea pareiusque ar- 
genteo-sericeo pilosa, fronte acute triangulariter marginata, margine 
utrinque ad stemma anticum ramulos indistincte emittente; antennis 
crassiusculis, nigris, cano-puberulis, articulis duobus primis et tertii basi 
superne viridibus, hoc longitudine mediocri, secundo vix dimidio adhuc 
longiore; genis brevibus, antennarum articulo secundo æquilongis ; ver- 
tice thoracisque dorso fere æqualiter dense sat crasse punctato-reticulatis; 
pronoto sat longo, transverse-rectangulo, antice in medio distincte im- 
presso, lateribus in medio sinuatis; postscutello gibbo-convexo, dentibus 
postico-lateralibus validis, valde obtusis, summo apice denticulo minuto, 
postice fere truncatis lenissime sinuatis; mesopleuris sat crasse punctato- 
reticulatis, canalicula longitudinali areaque inferiore indistinctis; abdomi- 
nis segmentis dorsalibus: primo basi superne in medio fossulato et hic 
sat fortiter punctato, interstitiis vix punctulatis, lateribus et postice seg- 
mentoque secundo parum subtilius densiusque subrugoso-punctatis, hoc 
carinula mediana sat distincta, angulis postico-lateralibus denticulatim pro- 
ductis, tertio adhuc subtilius densiusque subrugoso-punctato, convexo, linea 
longitudinali mediana sat lata lævi, supra seriem leniter incrassato, foveolis 
sat profunde immersis, circiter 12, mediocribus, rotundatis, per carinulam 
medianam interruptis, margine apicali humili, sat longo, dense punctu- 
lato, læte-violaceo, sexdentato, dentibus in arcum dispositis, intermediis 


499 A. MOCSÁRY 


quattuor sat longis, acute-triangularibus, subæqualibus, externis duobus 
parum brevioribus, acutis, emarginaturis: centrali perfecte triangulari, 
profunda, secundariis parum angustiore, his profunde arcuatis, externis 
omnium latissimis minusve profundis, lateribus subrectis in medio leniter 
sinuatis ; ventre, femoribus item et tibiis metatarsisque supra viridibus, 
illo segmento secundo basi nigro-fasciato, his tarsis reliquis fuscis; alis 
fumato-hyalinis, nervis fuscis, cellula radiali lanceolata subcompleta, apice 
parum tantum aperta. — 9; long. 8!/s mm. 

Species: de margine frontali emarginaturaque centrali segmenti 
tertii perfecte triangularibus, pronoto, postscutello, punetatura abdominis 
et segmento anali facile cognoscitur. 

- Patria: Nova-Guinea-Germanica (Stephansort, Astrolabe-Bay) a 
Lupovico Biro detecta. 


11. Chrysis (Hexachrysis) partita. 


Magna ac robusta, elongata, paralella, cyaneo-viridis, parcius cinereo- 
alboque pilosa; abdominis segmentis dorsalibus, præsertim in lateribus, 
nonnunquam parum viridi-subauratis; cavitate faciali plerumque læte- 
viridi, profunda, dense crassius punctato-coriacea, fronte in medio trian- 
gulariter acute-marginata, marginibus ad latera non extensis ramulum 
utrinque ad stemma anticum emittentibus, aream tamen distinctam ple- 
rumque non formantibus; antennis longis ac crassis, fuscis, cano-puberu- 
lis, articulis duobus primis et tertio supra læte-viridibus vel cyaneo-viridi- 
bus, hoc longo, secundo duplo longiore; genis brevibus, articulo antenna- 
rum secundo vix æquilongis; vertice thoracisque dorso fere æqualiter 
dense ac crasse punctato-reticulatis ; postscutello gibbo-prominulo, crasse 
seulpto, postice aperto, per canaliculam medianam quasi in duas partes 
partito: metanoti dentibus postico-lateralibus validis, subobtuse-triangu- 
laribus, postice leniter sinuatis; mesopleuris distincte canaliculatis, area 
inferiore carinata; abdominis segmentis dorsalibus: primo basi superne 
in medio evidenter fossulato erasseque punctato, interstitiis sat latis sub- 
tilissime punetulatis, postice et lateribus segmentoque secundo sat crasse 
regulariter minus dense punctatis, interstitiis latis levibus, hoc convexo, 
carinula mediana haud distincta, angulis postico-lateralibus denticulatim 
produetis, tertio multo densius, sed parum subtilius punctato, supra seriem 
leniter inerassato-convexo, foveolis profunde immersis numerosis, circiter 
30 mediocribus parumque suleiformibus et violascentibus, margine apicali 
sat longo, violascenti-eyaneo, dense punctulato, sexdentato, dentibus in 
arcum levem dispositis sat magnis, acute-triangularibus, fere æqualibus, 
externis parum tantum brevioribus, emarginaturis profundis, centrali 


SPECIES CHRYSIDIDARUM NOVA. 493 


intermediis plerumque parum latiore, externis latissimis, lateribus in 
medio parum sinuatis; ventre, femoribus item et tibiis metatarsisque 
supra læte-viridibus vel subaurato-viridibus, illo segmento secundo fascia 
basali nigra, his tarsis reliquis fuscis; alis fumatis violaceoque nitentibus, 
venis fuscis, cellula radiali lanceolata subcompleta, apice parum tantum 
aperta, tegulis eyaneo-viridibus vel nonnunquam violascentibus. — 9: 
long. 12—121/2 mm. 

Species: de fronte, genis, punctatura segmentoque anal et presertim 
de postscutello iam facile cognoscitur. 

Patriak Australia (Melbourne) et Nova-Guinea-Germanica (Friedrich- 
Wilhelmshafen, Erima et Stephansort, 9 specimina a Lupovico bird 
collecta). 


12. Chrysis (Hexachrysis) lyncea Fasn. var. papuana. 


Chrysidis lynceac Far. Africæ incole penitus similis et affinis; sed 
postscutelli mucrone parum breviore et robustiore magisve obtuso, vertice 
post stemmata, collo, mesonoto, scutello postscutelloque et abdominis seg- 
mentis dorsalibus: primo secundoque fascia nigro-violaceis, hec postica e 
maculis lateralibus exeunte. — d ©. 

A Chryside lyncea FABR. var. violacea Sm. vero differt: corpore non 
toto lete-cyaneo parumque violascenti, sed subaurato-viridi leteque nigro- 
violaceo picto. 

Patria: Nova-Guinea-Germanica, in variis locis a Lupovico Binó 
copiose collecta. 


13. Parnopes Schmiedeknechtii. 


Submediocris vel parvus, paralellus, minus robustus, totus læte- 
viridi-æneus cupreoque concinne lavatus; femorum apice, tibiarum basi 
apiceque et tarsis rufo-testaceis; cavitate faciali planiuscula, cyanescenti- 
viridi, dense subtiliter punctato-coriacea parciusque argenteo-sericeo pilosa, 
medio profunde impressa, fronte subtiliter rugoso-punctata; antennis 
tenuibus, haud longis, fusco-testaceis, artieulis tribus primis viridibus, hoc 
sat longo, sequentibus duobus simul sumtis fere :equilongo: genis lineari- 
bus, fere nullis; pronoto sat longo, transverso-rectangulo, lateribus para- 
lellis, supra in medio fere per totam suam longitudinem impresso: post- 
scutelli processu mediocri, sat crasso, obtuse-subtriangulari integro dense 
punctato; metanoti dentibus postico-lateralibus validis, subacute-triangu- 
ribus, postice suboblique truncatis; pronoto parum fortius, mesonoto et 
scutello modice subtilius punctato-reticulatis ; abdominis segmentis dorsa- 
libus: primo parte truncata viridi, 2—3 basi nigro-wneis, subtiliter pun- 


Természetrajzi Füzetek. XXII. köt. D 


494 A. MOCSARY 


ctatis, primo basi superne in medio leviter impresso levigato lateribusque 
sparsim punctatis parte postica secundoque dense parum subrugose minus 
crasse punctatis, punctis huius segmenti parte basali parum fortioribus, 
tertio parte basah fortius punctato-reticulato, ante marginem apicalem 
utrimque transverse fossulato, fossulis per carinulam medianam interruptis, 
margine apicali arcuato, dense subtiliter rugosiuscule punctato, imo mar- 
gine subtiliter inæqualiterque serrulato; ventre fusco-nigro; alis sordide- 
hyalinis, venis pallide-fuscis, tegulis magnis ovalibus, viridi-:eneis cu- 
preoque lavatis, sat sparsim punctatis et punetulatis. — 9; long. 6— 
61/5 mm. 

Species: hæc eximia iam de colore singulari: viridi-æneo cupratoque 
ab omnibus facillime distinguitur. 

Patria: Syria (in monte Libanon ad Brummana Dr. O. Semwigpg- 
KNECHT detexit). 


1899. 


XXII. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. - 


NYILT LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. 


Tisztelt Barátom! — A «Természetrajzi Füzetek» jelen füzeteben közzé- 
tett dolgozatomat : c Újabb adatok Magyarország Orniszähoz» — melynek külön- 
lenyomata már f. évi juniusban jelent meg — a Magyar Ornithologiai Központ 
«Aquila» ezímű közlönyének augusztusi füzetében CHernez ISTVÁN és «A Magyar 
Ornithologiai Központ, aláírással egy névtelen író kritika alá vették. E kritikára 
válaszom röviden a következő : 

Első sorban sietek a további félremagyarázások elkerülése végett kijelenteni : 
hogy boldogult Fmrvanpszkv Jáwos az entomologia terén sok évi fáradhatlan és 
kitartó munkássága után jól megérdemelt, általános elismerésben és európai 
hirnévben részesült és hogy távol állott tőlem a gondolat, az ő emlékét sérteni 
akkor, midőn azt állítottam, hogy ő nem volt; szakember az ornithologia terén. 
Hisz mindenki tudja, hogy Frrvatpszxy ornithologiával tüzetesen sohasem fog- 
lalkozott. Az «Aves Hungariae» megirására is csak azért vállalkozott, mert a 
II-ik nemzetközi ornithologiai kongresszus előkészítő bizottsága arra ismételten 
felkérte. 

Nem tagadom, hogy e műnek elkészítésénél némileg én is közreműködtem ; 
de ez nem zárja ki azt, hogy az «Aves Hungariae» ne szorulna pötläsokra és 
helyreigazitäsokra. Az «Aves Hungariae» 1891-ben jelent meg, a mikor az a 
tudomány akkori állapotának a mi viszonyainkhoz képest csakugyan megfelelt. 
De azóta az ornithologia nagyot haladt ; hazai madárgyüjteményünk sokat gyara- 
podott és most már elég gazdag összehasonlító sorozatok állanak rendelkezé- 
sünkre, a melyekre tovább építni lehet és kell is. 

Az én törekvésem: haladni a korral megbizható adatok alapján — a ter- 
mészetvizsgálás örök ezélja — az igazság felé. Erre serkent Suarre h. B. barátom- 
nak az a mondása is, melyet Budapesten a II-ik nemzetközi ornithologiai kon- 
cresszus alkalmával egy izben hozzám intézett és mely így hangzott: «Itt az 
Önök érdekes országában, mely az ornithologia terén úgy látszik még sok fel- 
kutatandó kincset rejt magában, még tág tér nyilik a megfigyelésekre) . SHARPE 
föltevését mindinkább beigazolják az újabb és újabb kutatások. Ezt igazolja a 
kettős kritikára méltatott dolgozatom, de igazolja az a körülmény is, hogy már 
ismét új, csak e nyár derekán fölfedezett fajokkal állhatnék elő orniszunkról 
való ismeretünk gyarapítására. . . 

Midőn kifogásolt czikkem bevezetőjében a Ficedula bonellii fajnak a magyar 
faunából való törlését javasoltam, annak meg volt a maga biztos alapja és pedig 
az az egyszerű ok, hogy a Czvxk Eng révén muzeumunkba került két példányt 
idegen országban lőtték. Múlt szeptemberben, midőn a börgyüjtemenyben a 
Ficedula-nemet rendeztem, feltünt, hogy a CzYwsx E.-tól származó Ficedula-k 
mind rosszul voltak meghatározva, kivéve a két F. bonellii példányt, a mely 


33* 


496 D: MADARASZ 


helyes névvel volt ellátva, de melynek kikészítési módja nem vallott Czyxk keze- 
munkájára. Ekkor levélben felszólítám Czysk-et, adna felvilágosítást e két bor 
eredete felől. Czynx azonnal válaszolt és 1898 október 1-én a következőket irta : 
«Reggel vettem leveledet és sietek arra válaszolni, t. i. a Phylloscopus bonellii 
ügyet tisztázni. Igazad van, hogy a két példány nem származik Fogarasból és 
nem is én preparältam. Utána járván a dolognak, most látom, hogy a Tscausr- 
tól kapott két Ph. bonellii hiányzik gyűjteményemből. Azokat valószínűleg 
feleségem — a ki a czédulákat szokta akkor irni, vagy talán én is — a gyűjte- 
ménybe becsempészte. Nálunk fiatal Ph. bonellü nem existäl, vonulás alkalmá- 
val azonban — ép úgy mint az Anthus cervinus (a melyet szintén csak egyszer 
lőttem) nagyon ritkán előfordulbat. Én legalább azt hiszem, hogy két izben 
Ph. bonellii volt a kezemben.. Az igazat megvallva, a Phylloscopus-okkal nem 
foglalkoztam sokat s ennélfogva a «determinálásnál» nagyon könnyelműen jár- 
tam el. Hogy a két Ph. bonellii-n kívül más, nem általam készült madärbôr nem 
csúszott a gyűjteménybe, azt könnyen megitélheted, mivel én csak TscHusi bará- 
tommal álltam csereviszonyba és csak is tőle kaptam Ph. bonellii bőröket; ergo 


a M. N. Múzeum tulajdonába került két példány is — daczára az én «firmam- 
nak» — tőle származik. Légy tehát oly jó és vedd le a «hirhedt Ph. bonellii 


példányokról czéduláimat, nehogy ma-holnap, mint «hamisitvanyok» a tudomány 
pellengéjére kerüljenek. (E level eredetije nálam bár mikor megtekinthető.) 

Hasonló argumentumokkal válaszolhatnék CHERNEL összes «Megjegyzeseire»; 
de a rövidség okáért még csak két fajról akarok megemlékezni. Az egyik a Larus 
affinis, a másik a Puffinus anglorum. CHERNEL úgy látszik alig ismeri a Larus 
affinis és L. fuscus alakok közötti különbségeket, a mint az czikkéből kiviláglik. 
E két alak főkülönbsége nem a szinezetben rejlik, hanem az arányokban, amit 
a napfény behatása nem változtathat meg. A L. fuscus testalkata jóval kisebb a 
L. affinis-nel, de szárnya aránylag hosszabb amazénál, tarsusa 6, középujja pedig 
5 em. ; a L. affinis testalkata ellenben nagy, aránylag rövid szárnyakkal, tarsusa 7, 
közepujja 6,5 cm. E differencziák különben a Brit. Cat. XXV. köt. 172. lapján 
elég világosan ki vannak tüntetve. — A mi a Puffinus anglorum fajt illeti, arra 
határozottan mondhatom, hogy Magyarországon még eddig nem fordúlt elő ; 
az a példány, melyet állítólag Vernáron Gömörben löttek, gröf LÁZÁR hagyatéká- 
ból került ki, melyet ő barátjától BREHm Car. [..-tól kapott cserében. Nálunk 
csak is a deli forma, /^ yelkouanus fordul elő és pedig a magyar-horvát tenger- 
parton, a hol e faj ugyanazon a Zenggel szemben fekvő sziklazátonyon költ, a 
hol a Larus cachinnans koloniákban fészkel. 

A mi végre ÜHERNEL hármas nomenklaturáját illeti, arra csak az a meg- 
jegyzésem, hogy én a LixxÉ-féle. kettős nomenklaturának vagyok hive és a sub- 
specieseket, valamint a helyi formákat is ennek alapján jelölöm meg. Ez külón- 
ben nézet és felfogás dolga. De annyi bizonyos, hogy a ki a nomenklaturára 
nézve oly szigorú elveket vall, annak ügyelnie kellene, hogy a saját czikkeiben 
használt nomenklaturát semmi kifogás ne érhesse. Ne irjon tehát Phyllo- 
scopus bonellü helyett Ph. bonelli-t, vagy Monticola cyanus (Linn.) helyett 
M. cyanea L..-t stb. 


NYILT LEVEL A SZERKESZTOHOZ. 497 


Legvégül még csak egy megjegyzésem van. Unernen ezikkének utolsó 
bekezdőjében teljesen igazat ad nekem abban, hogy a ki Magyarország orniszát 
tanulmányozni kivánja, az a Nemzeti Múzeum gyűjteményét nem nélkülözheti. 
Hogy van tehát az, hogy ÜHErxEL, ámbár még sohasem látta tudományos bör- 
gyűjteményünket, mégis konstatálja, hogy a Nemzeti Múzeum madártani gyűjte- 
ménye nem nyújt elég tanulságot? — «Erkläret mir, Graf Oerindur, diesen 
Zwiespalt der Natur !» 

Budapesten, 1899 szeptember 7. 

Dr. Madarász Gyula. 


OFFENER BRIEF AN DEN REDACTEUR. 


Werther Freund! — Mein im gegenwärtigen Hefte der «Termeszetrajzi 
Füzetek» publicirter Aufsatz: «Neuere Beitrüge zur Ornis Ungarns» — dessen 
Separatabdruck bereits im Juni |. J. erschien — wird im August-Hefte des 
«Aquila», dem Organ der Ungarischen Ornithologischen Centrale«, von STEFAN 
v. CHERNEL und von einem Anonymus mit der Unterzeichnung «Die Ungarische 
Ornithologische Centrale» einer Kritik unterzogen. Meine Antwort auf diese 
Kritiken ist folgende: : 

Vor Allem beeile ich mich, um weiteren Missdeutungen vorzubeugen, hier- 
mit zu erklären, dass es dem verstorbenen Jonaxw v. Frivazpszky nach vieljähriger 
unermüdlicher und ausdauernder Thätigkeit gelungen ist, sich auf dem Gebiete 
der Entomologie die wohlverdiente allgemeine Anerkennung und einen europäi- 
schen Ruf zu erlangen, und dass es mir fern lag, sein gutes Angedenken zu ver- 
letzen, als ich die Behauptung aussprach, dass er auf ornithologischem Gebiete 
kein Fachmann war. Es ist ja männiglich bekannt, dass Fmrvarpszkv sich mit 
der Ornithologie niemals eingehend befasst hat. Auch die Abfassung der «Aves 
Hungariae» übernahm er nur, weil das vorbereitende Comité des II. internatio- 
nalen Ornithologischen Congresses ihn zu wiederholten Malen darum anging. 

Ich leugne nicht, dass ich bei der Abfassung dieses Werkes einige Mithilfe 
leistete ; dies schliesst jedoch nicht aus, dass die «Aves Hungariae» keiner 
Ergänzung und Berichtigung bedürfen. Das Werk ist im Jahre 1891 erschienen 
und hat dem damaligen Stande der Wissenschaft und den ungarischen Verhält- 
nissen vollständig entsprochen. Allein seit dem hat die Ornithologie grosse 
Fortschritte gemacht ; unsere ungarische Vogelsammlung ist bedeutend reicher 
geworden, und es stehen uns nunmehr ziemlich reichhaltige Vergleichs-Serien 
zur Verfügung, mit deren Hilfe weiter gebaut werden kann und muss. 

Mein Bestreben ist es, auf Grund von verlässlichen Daten mit der Zeit 
fortzuschreiten zur Wahrheit, dem ewigen Ziele der Naturforschung. Hierin 
bestärkt mich auch der Ausspruch meines Freundes R. B. Smarer, welchen der- 
selbe bei Gelegenheit des II. internationalen Ornithologischen Congresses in 
Budapest mir gegenüber äusserte, «Hier in Ihrem interessanten Lande, 


498 D: G. v. MADARASZ 


sprach er — welches auf ornithologischem Gebiete wie es scheint, noch viele 
zu erforschende Schätze birgt, hier bietet sich noch ein weites Feld zu Beobach 
tungen». Und diese Voraussetzung SHARPE s wird durch die neueren Forschungen 
immer mehr bestätigt. Dies wird durch vorliegenden, einer Doppel-Kritik gewür- 
digten Aufsatz, sowie auch durch den Umstand dargethan, dass ich zur Bereiche- 
rung unserer Kenntnisse über die ungarische Ornis, abermals mit neuen, erst 
im Laufe des Sommers entdeckten neuen Arten hervortreten könnte. . . 

Als ich in der Einleitung meines beanstandeten Aufsatzes beantragte, 
die Art /Acedula bonellii aus der ungarischen Fauna zu streichen, so hatte das 
seine solide Basis, u. z. den einfachen Grund, weil die durch Epvanp Czynx in 
das ungarische National-Museum gelangten zwei Exemplare ausserhalb Ungarns 
erlegt worden sind. Als ich im September v. J. das Genus Ficedula unserer 
Sammlung von Bälgen ordnete, fiel es mir auf, dass die vor E. Czyxx herstam- 
menden Ficedula sämmtlich falsch bestimmt waren, mit Ausnahme der zwei 
Exemplare F. bonellii, welche mit richtigem Namen versehen waren, deren 
Präparation jedoch nicht die Hand Czynx’s verrieth. Nun wandte ich mich 
brieflich an Czyxk mit dem Ersuchen, mir über die Herkunft der beiden 
Bilge Aufschluss zu ertheilen. Czvxx antwortete unverzüglich und äusserte sich 
in seinem Briefe vom 1. Oktober 1898 folgendermassen : «Heute Morgens 
empfing ich deinen Brief und eile darauf zu antworten d. i. die Angelegenheit 
bezüglich der Phylloscopus bonellii ins Klare zu setzen. Du hast Recht, dass 
die beiden Exemplare nicht aus Fogaras stammen und dass dieselben nicht von 
mir präparirt sind. Ich bin der Sache nachgegangen und sehe jetzt, dass die von 
T'scuust erhaltenen zwei Ph. bonellii in meiner Sammlung fehlen. Wahrschein- 
lich war es meine Frau, die damals die Etiquetten zu schreiben pflegte, oder 
vielleicht war ich es selbst, der dieselben in die Sammlung einschmuggelte. Bei 
uns existiren junge Ph. bonellii nicht, bei Gelegenheit des Zugs aber kann diese 
Art, ebenso wie Anthus cervinus (welchen ich blos einmal erlegte) hóchst selten 
vorkommen. Ich glaube wenigstens, dass ich Ph. bonellii zweimal in Händen 
hatte. Offen gestanden, habe ich mich mit den Phylloscopus-Arten nicht viel 
befasst und bin daher beim «Determiniren» sehr leichtsinnig vorgegangen. Ob 


ausser den zwei Ph. bonellii nicht etwa auch andere — nicht von mir präpa- 
rirte — Vogelbälge in die Sammlung gerathen sind, dass kannst Du leicht 


beurtheilen, weil ich nur mit meinem Freunde Tscrvst in Tauschverkehr stand 
und nur von ihm Ph. bonellii-Bälge bekam; ergo stammen auch die in den 


Besitz des ungarischen National-Museums gelangten zwei Exemplare — trotz 
meiner Firma — von ihm her. Habe also die Güte und entferne meine Eti- 


quetten von den «berüchtigten» Ph. bonellii-Exemplaren, damit dieselben nicht 
heute-morgen als «Falsificatev an den wissenschaftlichen Pranger gestellt wer- 
den». (Das ungarische Original dieses Briefes ist bei mir jederzeit einzusehen.) 

Mit ähnlichen Argumenten könnte ich auf sämmtliche « Bemerkungen» 
CHERNEL s antworten, der.Kürze halber aber will ich nur noch zweier Arten 
gedenken. Die eine ist Larus affinis, die andere Puffinus anglorum. Wie es 
scheint, kennt Caerxer, die Unterschiede zwischen den Formen Larus affinis 


OFFENER BRIEF AN DEN REDACTEUR. 499 


und L. fuscus wohl kaum, wenigstens geht dies aus seinem Aufsatze hervor. 
Der Hauptunterschied der beiden Formen beruht nicht in der Färbung, son- 
dern in den Grössenverhältnissen, welche durch den Einfluss der Sonnenstrahlen 
nicht verändert werden. Der Körper von L. fuscus ist bedeutend kleiner als der 
von L. affinis, seine Flügel sind jedoch verhältnissmässig länger als bei diesem, 
sein Tarsus misst 6, seine Mittelzehe aber 5 cm. ; der Körper von L. affinis hin- 
gegen ist grösser, mit verhältnissmässig kurzen Flügeln, sein Tarsus hat 7, seine 
Mittelzehe aber 6,5 em. Länge. Diese Differenzen sind übrigens im Brit. Cat. 
Band XXV. p. 172 deutlich genug hervorgehoben. 

Was die andere Art, Puffinus anglorum betrifft, so kann ich ganz bestimmt 
behaupten, dass dieselbe in Ungarn bisher noch nicht vorgekommen ist ; das 
Exemplar, welches angeblich in Vernär (Comitat Gömör) erlegt wurde, stammt 
aus dem Nachlasse des Grafen Láziím, der dassselbe von seinem Freunde Cur. 
L. Bnzuw in Tausch erhalten hatte. In Ungarn kommt nur die südliche Form 
P. yelkouanus vor, u. z. im ungarisch-kroatischen Littorale, wo diese Art auf 
demselben, gegenüber dem von Zengg liegenden Felsenriffe brütet, wo Larus 
cachinnans in Colonien nistet. 

Was schliesslich CHERNEL s Trinomenclatur anbelangt, so habe ich darauf 
nur zu bemerken, dass ich ein Anhänger der LixwÉschen Binomenclatur bin 
und auch die Subspecies, sowie die Localformen auf Grund derselben bezeichne. 
Das ist übrigens Ansichts- und Auffassungssache. Sicher aber ist es, dass wer 
sich hinsichtlich der Nomenclatur zu so rigorosen Principien bekennt, darauf 
sehen sollte, dass die in seinen eigenen Aufsätzen gebrauchte Nomenclatur über 
alle Ausstellung erhoben sei. Der schreibe statt Phylloscopus bonellii nicht 
Ph. bonelli, oder statt Monticola cyanus (Las.) nicht M. eyanea L. etc. 

Zum Schlusse habe ich nur noch eine Bemerkung. In der letzten Alinea 
seiner Kritik giebt mir ÜHERNEL darin vollkommen Recht, dass derjenige, der 
die Ornis Ungarns studieren will, die Sammlung des ungar. National-Museums 
nicht entbehren kann. Wie kommt es nun, dass CHERNEL, der unsere wissen- 
schaftliche Sammlung von Bülgen noch nie besichtigte, dennoch constatirt, dass 
die ornithologische Sammlung des ungar. National-Museums keine genügende 
Belehrung biete ? — «Erkläret mir, Graf Oerindur, diesen Zwiespalt der Natur !» 

Budapest, 7. September 1899. 

Dr. Julius v. Madarasz. 


^ A. Y 
1 e A 
« « 4 H » 
i 4 ' 
“rs 4 
< 
* 
N 
va 
á j . 
; 4 : 


2m A T LE 


| Vet | rte d n oO AS 


| ^ PV A d REN 
i "MICE. pl 

Bs h "e nnns 

1 I À AR , 


nmi Vui IAM EU "T. he 


: UNT vest A ^U on ot rh ur 
Y ’ 2 War Ve AY TL à ‘ I2 
i hie tis: ORE UPPER or À: n 
| \ Le Zu FE, RATTE 
0 | n Pr 1 Mé TEST LH x 
"hd ur : d» n | TL 
4 ET ék by At Lo cda É 
P4 hh n et: NL nun "Té LAM AKI 
ATO 
LIN 
e" 
hi 4 
1. al 
EX 2 
j ‘ 
t 
m A 
Oe. d 
* * 
OP & - 
b 
= j 
A ' 
" 
T 
x 
Li 
9 
| 
a à 
4 hi, 
BAR. 
CARE D n ) Y j - n b 
K Bac od PONT dT Oh TRE EE IRAM ACA EIE" TE D " 
MN d A M id . we M ftem | Mer m NS 
Eum MMC tnt T4 VUES Per EAE HE, as Kp anm Ama 
a ui ” > é : 
^ , x a LIE T 1 [ mi | ch t ET 
& 3 À , A 
N ; y N i N i 2 
| | Um | 
5 ^S * A " | 
D +" VAMCTE EE & iu 34 £6 NOTE 2 do űj 1 t ! i 
de” on ! VV UNI i d X WA, "wi C». 
u. u v ő 4 L À u Jj c ^ ET As 
tri) 4 4 yy } à Y 4 J 
x 1 LI 
ő e ei ^ "um T 
x : HER RIA iig 
i " 
i LE tk : ng EU 


D " 2 J 
Í J 
E ; 5 b^ n A RES AU a RE à EAN di 
A ! 
2 i H à Deu, 1 EPOD Eoo sU a rre) 
? a "n * A L4 SITE 
"c , Mi. oC PR N er eye bea VEN INT 
, ‘ & | 
|] r * = 2 
STE À er 1n bu ves Tem NT... NT ! 
7 f 
| ^ JM. PEAU 1 Nay > " MES ur Ps URL IT ne Das oT 
LU * 
" ( 
KE 
1 B 
Á 
a 
+ i 
i % 
oo J 4 T 
, | x PNR 
[ , d 1 à 


"JUeinppu eq JeJUL 9 19 uds My UT 


"EIqELCAIX je 


* 


MIL 


ó Am 2yapaloy wpa 


sndoosonew smqoua20ufiawuq 


* 


"6681 "19309 'IIXX 
w4ejezn4 Izleıszsswue]L 


% 


Természetrajzi Füzetek 


XXII.kötet 1899. 


Rhipidura leucothorax, Salva‘ 


XV, Tábla. 


Termeszetrajzi Füzetek 
XXILkóÓtet 1899. 


XVI. Tábla. 


Madarász delet lith W. Grund imp. 


Astur novae-guineae n.sp. 


Termeszetrajzi Füzetek 


XXII. kötet, 1899. 


XVII.Tàbla. 


eite dene 


eins 


Madarasz delet lith W. Grund imp 


4 
A 


Halcvon elisabeth (Heine) d 


Természetrajzi Füzetek 
XXII. kötet 1899. 


XVIII. Tábla. 


Termeszetrajzi Füzetek 
XXII. kotet, 1899. 


XIX. Tabla. 


Klapálek ad nat. del. Nyomt. Ullmann József Budapest. 


jo 


Qm ^N 
it OU E 


i) 
A rep 
LT SEX ' 


Termeszetrajzi Füzetek 
XXI. kötet, 4899. 


Lith. Anst.v Hubert Köhler, München. 


Termeszetrajzi Füzetek 
XXI. kötet, 1899. XXI. Tábla 


Delin .Zimanyi K. Lith. Anst.v Hubert Köhler, Mince. 


" Megjelent : január hó 25-én 1899. 


DO PERRET DULL AE 


D ui 
FÜZETEK. 


A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA SEGELYEVEL 


KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. 


^. 
SZERKESZTI 
XXII. KÖTET, 1899. 
ELSÓ FÜZET. — HET TÁBLÁVAL. 
Vol. XXII. 1899. Pars I. Cum 7 tabulis. 
„er ~ 5 > E : 1 
ZEITSCHRIFT FÜR JOURNAL DE ZOOLOGIE, PERIODICAL OF 
á 200LOGIE, BOTANIK, MINERA- DE BOTANIQUE, DEMINÉRALOGIE | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 
LOGIE UND GEOLOGIE. / ET DE GÉOLOGIE. AND GEOLOGY. 
MIT SUBVENTION DER UNGAR. | SUBVENTIONNÉ PAR L'ACADÉMIE | WITH THE SUBVENTION OF THE 
AKADEMIE D. WISSENSCHAFTEN. DES SCIENCES DE HONGRIE. HUNG. ACADEMY OF SCIENCES. 
HERAUSGEGEBEN. VOM UNG. | PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. | EDITED BY THE HUNG. NAT. 
NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. | HONGROIS A BUDAPEST. MUSEUM AT BUDAPEST. 
^4 i by $4 J 
“+ 4 aS B. a b 
KL AN MAGYAR NEMZETI MÜZEUM TULAJDONA. 


TT ——————— 
Editum est die 25. mensis Januarii 1899. 


TARTALOM. 


France R. A Collodictyon trieiliatum Cart. szervezete. — Ueber den 
Organismus von Collodietyon trieiliatum Cart. (Tab. L)__- --- -_ -- 
Richter A. dr. Adatok a Marcgraviaceæ és az Aroideæ physologiai- 
anatomiai és systematikai een — Beiträge zur physiologisch- 
anatomischen und systematischen Kenntniss der Marcgraviaceen und 
Ace TRATEN NE 
Bernätsky J. Adatok az endotroph Mykorhizäk ismeretéhez. — Beiträge 
zur Kenntniss der endothrophen Mykorhizen. (Tab. VI-VI.) |... --- 
Madaräsz Gy. dr. Egy uj rigöfaj: Geocichla frontalis leiräsa. — Des- 
eription of a new Ground-Thrush : Geoeichla frontalis. (Tab. VIII.) ___ 
Dr. G. Horváth et A. Mocsäry. Troides (Ornithoptera) Elisabethæ- 


regine n. Sp. --- - 


Pag. 


114 


1444 


, 


“177 


TERMESZETRAJZI FÜZETEK 
AZ ÄLLAT-, NÖVENY-, ÁSVÁNY- ES FÖLDTAN KÖRÉBŐL. 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. 


A M. T. Akadémia segélyével kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum. 


Előfizetési föltételek : A négy füzetből álló 25—30 iv terjedelmű kötet előfizetési ára a belföld 
számára 5 forint, a külföldre 20 frank. — Előfizetési pénzt és minden közleményt 


a , Természetrajzi Füzetek" szerkesztösegenek, Budapest, Magyar Nemzeti Müzeum 


czimen kérünk. 


TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 00 


Zeitschrift für Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geologie. 


Mit Subvention der Ungar. Akademie der Wissenschaften herausgegeben vom Ungarischen 
N in Budapest. 


Pränumeration : Für das Ausland 4 Hefte — 1 Band, pro Jahr 20 Fres. — Alle Sendungen werden 
unter folgender Adresse erbeten: 


Redaction der , Természetrajzi Füzetek", Budapest, Ung. National-Mnseum. 
| 4 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


JOURNAL TRIMESTRIEL DE ZOOLOGIE, DE BOTANIQUE, DE MINERALOGIE 
ET DE GEOLOGIE. 
Subventionne par l'Acad. des Sciences de Hongrie et publié par le Musée National Hongrois 
à Budapest, 
Abonnement: 20 fres par an. 


TOUS LES ENVOIS SONT A ADRESSER 


AU BUREAU DES , TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK" MUSEE NATIONAL HONGROIS A BUDAPEST. 


TERME SZETRAJZI FÜZETEK. 


Periodical of Zoology, Botany, Mineralogy and Geology. 9. 


With the subvention of the Hung. Academy of Sciences edited by the Hungarian National 
Museum at Budapest. E d 
Subseription: 1 volume, 20 fres a year. 
All consignements please to address : 


To the Editor of the «Termeszetrajzi Füzetek» Hungarian National Museum Budapest, 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 


Ÿ iz 2v e" ^ 
e ; } 
ee D i ai 4 
ut i E n ons: majus ho 6-an 1899. 
N TI | 
9 1 Y # : | 


4 


eT ir ETRAJZI 
t. FÜZETEK 


SA. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SEGÉLYÉVEL 


KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUN. B 


= ; ‘ 
rs | Qu SZERKESZTI ; [ 

MOCSÁRY SÁNDOR 

XXII. KOTET. 1899. 
, m L ^ , 4 
MASODIK FUZET. — HAT TABLAVAL. 
\ 
. Vol. XXII. 1899. Pars II. Cum 6 tabulis. 

ZEITSCHRIFT FÜR À JOURNAL DE ZOOLOGIE, PERIODICAL OF 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- DEBOTANIQUE, DEMINERALOGIE ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 
D LOGIN UND GEOLOGIE. ET DE GEOLOGIE. AND GEOLOGY, 

MIT SUBVENTION DER UNGAR. SUBVENTIONNE PAR L’ACADEMIE WITH THE SUBVENTION OF THE 

; AKADEMIE D. WISSENSCHAFTEN. DES SCIENCES DE HONGRIE, HUNG. ACADEMY OF SCIENCES. 
HERAUSGEGEBEN VOM UNG. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. EDITED BY THE HUNG. NAT. 
NAT. DUUM BUDAPEST. HONGROIS A BUDAPEST. MUSEUM AT BUDAPEST. 


MA, 


re BUDAPEST. 


A MAGYAR seu MÜZEUM TULAJDONA. 


,  Editum est die 6. mensis Maii 1899. 
hj 


; "UT SUN 
\ 3 
s 
TARTALOM. ; 
+ Pag. - - : 
H. Friese. Monographie der Bienengattung Euglossa LaTR.... ... --- 117 sé 
Dr. K. Kertész. Verzeichniss einiger, von L. Bırö in Neu-Guinea und x 

am Malayischen Archipel gesammelten Dipteren = .. ... ... ... 173 
Bir6 L. Asztalközösseg a legyeknel. — Commensalismus bei Fliegen... 196 3 
F. Silvestri. Diplopoda nova a L. Bırö in Nova-Guinea collecta. (Tab. , 
DCSXHL) ZSZ EN ATOS 4 
Szépligeti Gy. Adatok a magyarországi fürkészó darazsak ismeretéhez. — n 

Beiträge zur Kenntniss der ungarischen Ichneumoniden ... __ ... 213 


Csiki E. Coleopterologiai jegyzetek. — Coleopterologische Notizen... 947 

A. Moesáry. Species nove generis Centris FABr. in collectione Musaei 
Nationalis-Hinbpsfet. ^o iiie e oou; case TL fee enc tei SL CR LT TCR 

Dr. G. Horváth. Monographia generis Aphelocheirus  ... --- MUN CAU = if 


Dr. G. Horvath. Species nova Notonectidarum madagascariensis ... 268 


2 


ue 


2 
E. SS eet 
N ae Feta 
hale 
die 


TERMESZETRAJZI FÜZETEK 
AZ ÄLLAT-, NÖVENY-, ÁSVÁNY- ES FÖLDTAN KÖRÉBŐL. 


EVNEGYEDES FOLYÖIRAT. 


AM.T. Akadémia segélyével kiadja a Magyar Nemzeti Müzeum. 


Elófizetési fóltételek: A négy füzetből álló 25—30 iv terjedelmű kötet előfizetési ára a belföld 
számára 5 forint, a külföldre 20 frank. — Elöfizetesi pénzt és minden közleményt 


a , Természetrajzi Füzetek" szerkesztőségének, Budapest, Magyar Nemzeti Múzenm 


czimen kérünk. 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


Zeitschrift für Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geologie. 
Mit Subvention der Ungar. Akademie der Wissenschaften herausgegeben vom Ungarischen 3 
National-Museum in Budapest. 


e Pränumeration : Für das Ausland 4 Hefte — 1 Band, pro Jahr 20 Fres. — Alle Sendungen werden 
unter folgender Adresse erbeten: 


Redaction der „Termeszetrajzi Füzetek', Budapest, Ung. National-Museum. 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


JOURNAL TRIMESTRIEL DE ZOOLOGIE, DE BOTANIQUE, DE MINÉRALOGIE 
ET DE GÉOLOGIE. 
: Subventionne par l'Acad. des Sciences de Hongrie et publié par le Musée National Hongrois 
à Budapest. 
Abonnement: 90 fres par an. 


TOUS LES ENVOIS SONT A ADRESSER 


AU BUREAU DES „TERMESZETRAJZI FÜZETEK" MUSÉE NATIONAL HONGROIS A BUDAPEST. 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK, © 


Periodical of Zoology, Botany, Mineralogy and Geology. 
With the subvention of the Hung. Academy of Sciences edited by the Hungarian National 
I Museum at Budapest. 
Subscription : 1 volume, 20 fres a year. 
All consignements please to address: 


To the Editor of the «Természetrajzi Füzetek» Hungarian National Museum Budapest... , 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 


^ 


irre: Eos: hó: 


DÓSA mm 


"rte 


^ E 


SZERKESZTI 
Vene 


MOCSARY SÄNDOR. 
XXII. KÖTET, 1899. 


HARMADIK-NEGYEDIK FÜZET. 


26-án feeb: 


HUMMER 


UNE 


B mun 
A MAGYAR TUDOMÁNYOS ARADEMIA SEGELYEVEL 
KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. | 


— NYOLCZ TÁBLÁVAL. 


JOURNAL DE ZOOLOGIE, 
DE BOTANIQUE, DE MINÉRALOGIE 
ET DE GÉOLOGIE. 
SUBVENTIONNÉ PAR L'ACADÉMIE 
DES SOliNCES DE HONGRIE. 


ZEITSCHRIFT FÜR 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- 
LOGIE UND GEOLOGIE. 

MIT SUBVENTION DER UNGAR... 

AKADEMIE D. WISSENSCHAFTEN. 
PUBLIÉ RAR LE MUSÉE NAT. 


HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 
NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. | HONGROIS À BUDAPEST. 


BUDAPEST. 


i 


i 
€ 


= WMOg ECL G.I 


Vol. XXII. 1899: Partes III—IV. Cum 8 tabulis. 


PERIODICAL OF 
ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 
AND GEOLOGY. 

WITH THE AME OF THE 
HUNG. ACADEMY OF SCIENCES. 


EDITED BY THE HUNG. NAT. 


MUSEUM AT BUDAPEST. 


A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM TULAJDONA. 


Á€—————— —— (UN re UT 


Editum est die 26. mensis Octobris 1899. 


ur 


: is 


e 
ye. 


TARTALOM. 


Pag. 
E. A. Wainio. Lichenes in Caucaso et in peninsula taurica annis 
1884—1885 ab H Losxa et M. a’ Décuy collecti _- ._ ___ ... ... 269 
Dr. Madarasz Gy. Ujabb adatok Magyarorszag Orniszához, — Further 
contribution to the Hungarian Ornis --- --- --- Lets -- 344 
Méhely L. A békafejü gyik egy órményországi Acte ( Phy. Fee 
phalus helioscopus Parr. var. Horváthi My.) (Tab. XIV.) --- --- .. 361 
Dr. G. Horváth. Hémiptères de l'ile de Yesso (Japon) --- --- ... 365 
Dr. Madarász Gy. Bırö Lagos madártani gyűjtése Uj-Guineából (1897— 
1898. évi küldeményei)  — Ornithologische Sammel. Ergebnisse Lup- 
wiG Bırö’s in Neu-Guinea. (Sendungen in den Jahren 1897—98.) 
(Tab. XV— XVII.) E En ais, ce Pee ee eee er EN 
Fr. Klapalek. Bemerkungen über die Drichaploren: und Neuropteren-  . 
Fauna: Ungarns‘ (Tab. XVII XIX.) 22 (—L- 02 AE UT LUE 
Dr. G. Horvath. Heteroptera nova Europe due confinium in 
Musso Nationali Hungarico asservata ___ _- -1-° -._ --' -.. --. 444 
Dr. Zimányi IK. Adatok a dognäcskai rózsaszinü Aragonit kristäly- 
tani ismeretéhez. — Ueber den rosenrothen Aragonit von Dognäcska. 
RE ER OR en ee 
E. Csiki. Saula Birdi n. sp. x MAN Tk dal RARE m o EE NENNE 
E. Csiki. Trechus (Anophthalmus) Páveli n. sp. --- --- --- - 479 
Dr. K. Kertész. Eine neue Art der Gattung Aulacocephala Maca aus 
NEIGEN a Ll na MERE En ee RE RE 
A. Mocsäry. Species dann, nove in collectione Musi dee 
nalis Hungarici-. .— EN MEE eee Rr morer 


Dr. Madarász Gy. Nyilt devel s a szerkesztóhóz. — Offener Brief-an 


den Redaefbur a Se SSO ea T ERN M TEN 


I 


as À 2 
AY eee 


t 
4 


e 
Ad 


1 


D 


N, 


Ee ee rec MENT 


ip 


. Elófizetési föltötelek : A négy füzetből álló 95—30 iv ter jedehmtü kótet előfizetési à ara a beltold | 


ae. 
* 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK , E 
AZ ÁLLAT-, NÖVENY-, ÁSVÁNY- ES FÖLDTAN KÖRÉBŐL. | 


ÉVNEGYEDES FOLYOIRAT. 


À M. T. Akadémia segélyével kiadja a Magyar Nemzeti Mtis | de E = 


számára 5 forint, a külföldre 20 frank. — Elófizetési pénzt és minden közlemenyt d 


a , Természetrajzi Füzetek" szerkesztóségének, Budapest, Magyar Nemzeti Múzenm QUA 


czimen kérünk. 


TERMESZETRAJZI FÜZETEK. 


Zeitschrift für Zoologie, Botanik, Mineralogie und éd 


Mit Subvention der Ungar. Miseni der Wissenschaften heransgegeben vom Ungarischen 3 2 
. National-Museum in Budapest, RAN - 7. 2 Éz 


Pränumeration : Für das Ausland 4 Hefte — 1 Band, pro Jahr 20 Frcs. — Alle a werden E d 
unter folgender Adresse erbeten: < 


Redaction der , Természetrajzi Füzetek", Budapest, Ung. BE x. s. E 
: — . ae 


EN 


: * ! wen | | EN. 

TERMESZETRAJZI FUZETEK. .  § 

JOURNAL TRIMESTRIEL DE ZOOLOGIE, DE BOTANIQUE, DE MINÉRALOGIE | F 

. ET DE GÉOLOGIE. 

Subventionne par l'Acad. des Sciences de Hongrie et publié par le Musée National Hongrois E 
à Budapest. ren 


Abonnement: 90 fres par an. 


TOUS LES ENVOIS SONT A AEE 


AU BUREAU DES , TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK" MUSÉE NATIONAL HONGROIS A BUDAPEST. 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 
Periodical of Zoology, Botany, Mineralogy and bering y. 


With the subvention of the Hung. Academy of Sciences edited by the n National | 
Museum at Budapest. 


Subscription: 1 volume, 20 fres a year. 


All consignements please to address : 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 


a, 


Won eg (ie 
AY 
ARE 


IT TIT | [T 
MINT