s uia Or Eure mapas ir fát 
TRES IS ps An pr ani mom 


CHINE mo 
POSE A PE take szeksz alá pen y HA rH n 
FAM ng piam IC Lo nm e pn eu ins se 2e 2 bns dn 2 47e ut 


SPAS NS Pe enr P. 


jun 
ka A Un rar any PU Ine Pn A ee s d E d piam à s 
ice + d prepares x 3 x maie 


Arie rien cn 2 DHL JU a ETE ae TM NPA RTS Pere C PE ERE A A tates WARE 
a? + rire "Rat 1 
Aera irm. PE Peta Ck parar, 4 “57 Neat e Marien - 
er Viae eben, + = 

z el EUER - c 
PAM pres eo ae a evés fetes ie SR Fr eise fast 
SSR APIS i her e 

e x > SAS 
rs E ECT 


5 
ur 


| rune \ = / 
i ^ ve R 
| AW \ | ? Mo Ape cd 
EP Ban" ^ i 2 i V p 
1 A ) \ bemus. Ű En s A 
bem À X Pe / j 


TERMESZETRAJZI 
FÜZETEK 


AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL, 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. 
DE DUAL FA IITA GNA Fe IN AMZ TEL MUZRUM. 


A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT 


SZERKESZTI 
HERMAN OTTÓ. 
3 SZAKSZERKESZTŐK : 
FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, 
(LEIRÓ ÁLLATTAN). (LETRO NOVENYTAN). 


OTODIK KOTET. 


89 


L—————————— ——agb—M»—QS»—————————— 


BUDAPEST, 1882. 
FRANKLIN-TARSULAT KONYVNYOMDAJA 


EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT, 


^ud M 


ky 
Yen, op Ja AA 


| SZERKESZTI 


HERMAN OTTÓ. 


ae Toe . — SZAKSZERKESZTOE : 

IVALDSZRY I. ^ E .— JANKA VICTOR, 
st innu - = = | » ; (LEIRO NÓVÉNYTAN). 

BER OTODIK KOTET. 

1881. LT 


HAT KONYOMATU TÁBLÁVAL. 


\TURHISTORISCHE HEFTE, 


RJ E US VOM UNGARISCHEN NATIONAL-MUSEUM 


REDIGIRT VON 


OTTO HERMAN. 


FACHREDACTE URE: 


a 1020 R^ ul 3 ANKA. JOHANN v.  FRIVALDSZES K 


FÜNETER BAND. 
1881. 
MIT SECHS LITOGRAPHIRTEN TAFEL: 


UND EINER 


REVUE FÜR DAS AUSLAND. 


" 


ae ; BUDAPEST, 1882. 
; co TÁRSULAT K ONYVNYOMDAJA 


EGYETEM- UTCZA 4-ik SZÂM DA 


; Die Revue für das Ausland befindet s 
| Pag. 57 und 259. : 


V. KÓTET. JANUAR—MARCZIUS 1881, I. FÜZET. 


NYELV ÉS TUDOMÁNY. 


Már másodszor történik az, hogy német tudományos testületek kebelé- 
ben a nyelvek a tudományban való jogosúltságának kérdése nemcsak fol- 
hozatott, hanem tanácskozások, sőt határozatok tárgyává tétetett. 

E, szerintem minden jogosultságot nélkülöző áramlat határozottan 
. német, chauvinisztikus ; czélja nem más, mint az, hogy csak bizonyos válasz- 
tott nyelvek legyenek érvényesek a tudományban, a nem választott nyelvektől 
tehát tagadtassék meg minden jogosultsag, t. à. az e nyelveken hirdetett és mí- 
velt tudomány minden eredményeivel együtt legyen egyszerűen semmis ! 

Azt hiszem, hogy e ezél, így, a dialektika, a plauzibilitás, az álokos- 
kodás és — mondjuk ki — a | angerman gyűlölködés és önteltség sallang- 
jaiból kivetköztetve s a maga egész meztelenségében az asztalra téve, s min- 
den józan gondolkozású ember szemében az abszurdum. színét fogja magára 
ölteni. 

Mind a két alkalommal a magyar nyelv is a kiküszöbölendők közé 
soroztatott, s én már 1876-ban «Magyarország pókfaunája» ezimü konyem 
előszavában ! tiltakoztam az ily merőben önkényes, egyenesen a tudomány 
érdeke, mert szabadsága ellen törő feszegetés ellen; és minthogy könyvem 
német nyelven is megjelent, tiltakozó szavam megtette hatását: Kraarz G. 
úr az «Entomologische Monatsblatter»? kónyvismertetó rovatában, konye- 
met ismertetve, ugyanis enyhíteni iparkodott a dolgon, mondván, hogy a 
német entomologusok gyűlése csak «óhajtásképen» mondta ki azt, hogy a 
diagnózisok latin nyelven irassanak. 

Noha ez enyhítésre nekem is lett volna megjegyezni valóm, többek 
között példáül az, hogy az atudomány, a mely a leiró természetrajzban már 
a puszta diagnozissal is beéri, mindenesetre lehet igen terjedelmes, de bizo- 
nyára igen — sekély is, mégis abba hagytam a dolgot ; mert úgy, a mint én 
azokat abizonyos köröket ismertem ésismerem, a mint láttam a c Leopoldina, 
kebelében, továbbá a Stettin és Berlin között kitört «legitimitási harezot», 
mely a vívó táborok tulajdonságait egész meztelenségökben feltüntette, tud- 
tam, hogy a kebli marakodás közben, úgy változatosság kedvéért, majd 
újból nekünk is jut még valami. 

Nem is csalatkoztam, mert ime dr. KRIECHBAUMER JÓZSEF Ur, a mün- 
cheni Múzeum őre, a hírneves Hymenopterologus «Schattenseiten der en- 


1 M. O. Pókfaunája, I. köt. pag. XV. 
? «Ent. Monatsblätter» Berlin, 1876, Nr. 4. 


tomologischen Zeitschriften-Literatur und Vorschläge ' zur Beseitigung 
derselben. Eine Zuschrift an die entomologische Section der Naturforscher- 
Versammlung in Danzig, 1880.» ezim alatt ismét csak folveti a tárgyat s 
nagy méltatlankodásának ósszes darázsfulánkjait — többek kozott — a 
magyar nyelven írott tudományos munkálatok felé is fordítja. 

A keztyű felénk is van dobva s ha én veszem föl, ennek jogosult vol- 
tát abban keresem és találom, hogy dr. KRIECHBAUMER úr egyenesen a «Ter- 
mészetrajzi füzetekre» czélozott. 

Mily szemmel nézi dr. KRIECHBAUMER egész népesaládoknak müveló- 
dési menetét, tudományos törekvéseit, hogyan ítél felettök a specifikus 
német kizárólagosság trónusán, ez legjobban ki fog tünni a nevezetes «Zu- 
schrift» következő helyeiból: «Nem elég hogy a tudósok voltaképeni nyel- 
vén (latinúl) s a világnyelveken (németül, angolúl és francziáúl) szerkesztett 
folyóiratokon és szerzett műveken kívül még olyanokkal is birunk, a melyek 
valamennyi román és german származású kulturnépek nyelvén, tehát olasz, 
spanyol, portugal, holland, dán s svéd nyelven irattak, egy idő óta már az 
oroszok is anyanyelvökön írják entomologiai munkálataikat, s pár év óta 
a magyarok is egy magyarúl irott folyóiratot adnak ki. Ha legközelebbről 
talán még a csehek, lengyelek, tótok, horvátok, oláhok, és törökök, a goro- 
gök és albánok is az entomologia mívelésére adják magokat, akkor minden 
entomologusnak Rothschild vagyonával és Mezzoranrr nyelvismeretével kell 
rendelkeznie, hogy az összes kónyv- es folyóirat-anyagot megszerezze és meg 
is értse. Söt ha még arra a lehetőségre is gondolunk, hogy a mennyei biro- 
dalom fiai egyszerre csak nem érik be tobbé avval, hogy a rovarokat 
tovisekre füzógessék, hanem elkezdik azokat tanülmányozni s tudós érte- 
kezesekben tárgyalni, s hogy példájukat a japánok s Kelet egyéb népeivel 
együtt utánozni kezdik, ekkor talán az entomologia haladása fölötti orom 
az avval jaro babyloni nyelvzavar miatt kissé meg fog csappanni.» 

Dr. Krrecupaumer ur tehát így klasszifikalja a népeket, a nyelveket s 
minél alább halad, annál günyosabb, lenézóbb. 

De hát menjünk tovább. 

A többi tétele a következő : 

1. Minden nemzetnek, melynek nyelve csak országára szoritkozik, 
egy világnyelvet kell tanulnia, különben elszigetelve marad. Erre alapítja 
ajánlatát, hogy ilyen nemzetek valamely világnyelven publikáljanak; a 
genus és faj diagnozisát latinul követeli, a pontosabb leírás; más nyelven 
is adható. 

2. A tudomány örvendetes terjedésének árnyoldalát nyelvismeret ko- 
vetelménye képezi, ezenkívül a pénzes zacskóhoz intézett követelés is. 

3. A folyóiratok száma túlságos; az íratokat kiadó egyesületek száma 
szintén ; pár entomologus már egyletet alapít, folyóiratot indít, melyet fenn- 
tartami nem bír. 


Ezekre alapitja javaslatát a folyóiratok reformjára nézve,.a legtelje- 
sebb ezentralizáczió értelmében. 

Egyelóre csak Németországra szabja a dolgot s a kózpontot természe- 
tesen Berlinbe kivánja, meghatározza a szakbeosztást, ehhez képest a refe- 
rensi testületet ; szóval az egész ezentralisztikus apparátust, mely szakasz- 
tott mása az ismeretes Bachrendszernek, vagy akár az istenben boldogúlt 
német apróbb Vaterlandok «Rangs, Dienstordnung und Instanzenzug»- 
jának. 

E nevezetes Zuschrift» olvasása közben mindig azt hittem, hogy 
a végén reánk magyarokra külön is kerül majd a sor, mert hát Loner úr 
révén, a szász jajkiáltások, mint nem kevésbé a német színház eseménye 
következtében divatossá váltunk nagy Németorságban, annyira, nogy még 
az én kedves, jó barátom dr. Kocu, ott Nürnbergben látogatásom alkal- 
mával, avval az ő nagy szerénységével kérdést intézett hozzám, hogy hát 
nagyon uldoztetnek-e a németek a pusztákon ? mire én azt feleltem, hogy 
nem nagyon, mert naponként mindössze csak pár ezret törünk kerékbe, 
ha — változatosság kedvéért — karóba nem húzzuk. E felelet óta az én 
kedves doktorom tökéletesen tisztában van avval a német hajszszal, a me- 
lyet — németek költenek. 

De másképen történt. — dr. KRIECHBAUMER lamentatióit — maga 
nevezi így — ez egyszer nem a magyar folyóirat, hanem a mi derék svéd 
barátainknak legújabb vállalata, az , Entomologisk Tidskrift“ szólította ki, 
mely polyglott, közöl svédül, francziáül és latinül; — dr. KRIECHBAUMER 
urat pedig az hozta ki a sodrából, hogy az előszóban ki van mondva az, 
hogy noha a közlések nemcsak franczia, hanem latin, német, angol vagy 
valamely skandináv nyelven is óhajtatnak, legszívesebben mégis a franczia 
nyelven írottak fogadtatnak el. 

Tehát a német nyelv, a melyet KRIECHBAUMER úr a világnyelvek élére 
helyezett, a svédek által hátra vettetett. 

«Hine illa lacrimæ» s ezért volt szükség a tudománynak nyelv szerint 
való szabadságára a német mérsékelt ostromállapotot indítványozni, más 
nemzetek művelődési törekvéseit a nyelv miatt haszontalanság sőt nevetsé- 
gesség színében föltüntetni s mindezekkel a német természetvizsgálók gyű- 
lése elé járúlni. 

A többiek elmondására nagyon is ajánlkozik a persziflalö hang, de 
hát beszéljünk komolyan, mert hiszen nem is annyira dr. KnrgoupAuwrR ür- 
ral, mint inkább egy áramlattal van dolgunk, s nemcsak németekhez, hanem 
másokhoz is kell szólnunk. 

Mindenek előtt kijelentem dr. Krrecupaumer úrnák, hogy íratából 
. határozottan kivehető az, hogy ő azt a «magyärische Zeitschrift»-et t. i. a 
magyar Nemzeti Muzeum által kiadott Természetrajzi Füzeteket» nem 
ismeri s így az e fölött való itéletmondásra joga nincsen ; kivehető továbbá 


az is, hogy egyáltalában a magyar tudományos és kivált természettudoma- 
nyi irodalom elótte absolute ismeretlen s így semminemti itélethozatalra 
hivatva nem lehet. 

A leghatározottabban állítom s be is bizonyitom, hogy Európának 
egy nemzete sem tesz annyi irodalmi konczessiöt a német nemzetnek, mint 
tesz épen a magyar, s hogy ennek daczáran a émet sajtó — s a mint a példa 
mutatja — immár a tudományos irodalom is minden alkalommal neki esik 
a magyarnak rosz indulattal, rágalommal, mindennel. 

Ime a bizonyítás. 

1. Magyarországon létezik egy szabadon működő, teljesen szervezett 
politikai, nemzetgazdasági, irodalmi, társadalmi napi és időszaki német sajtó 
melynek nagy része agitálva, a másik egyszerűen létezése által germanizál ; 
egy közege a politikai és a közéletben épen vezérszerepet Játszik.! Nem hi- 
szem, hogy a czivilizált világ bármely államának államalkotó eleme meg- 
tűrné azt, hogy efféle ilyen mértékben saját kebelében lábra kapjon. 

2. A magyar tudományos Akadémia, tehát a nemzet legelőkelőbb tu- 
dományos intézete támogatásával adatik ki Hunfalvy Pál szerkesztése mel- 
lett a «Literarische Berichte aus Ungarn»? czímű német folyóirat, mely 
önálló, ismertető dolgozatokon kívül az er tudomanyos mozgalom kepet 
nyújtja. 

3. A magyar Nemzeti Muzeum, mint állami intézet, kiadja a «Termé- 
szetrajzi Füzeteket» a hozzájok csatolt Revuevel, mely a külföldnek van 
szánva s németül van szerkesztve. 

4. A magyar kir. földtani intézet, tehát szintén állami intézet, min- 
den fontosabb dolgozatát nemetül is kiadja. 3 

5. A magyarhoni földtani társulat közlönye szintén német Revuet ad. 

6. A magyar kir. Természettudományi Társulat minden fontosabb 
tudományos kiadványa németiil is kiadatott ; a descriptiv dolgozatokban a 
latín diagnosis meg van. 

7. A magyar orvosok minden fontosabb dolgozattal fölkeresik a né- 
met szaksajtót s létezik azonkívül Budapesten a «Pester medicinische 
Presse» német szaklap is. 

Ezek után csakugyan bátran kimondhatom a következőket : 

1. Dr. KrircHpaumeEr úr társaival együtt arrogálta magának a kár- 
hoztató ítéletmondást oly ügyben, a melyet nem ismert; 2. köztünk, a 
«keleti barbarok» között nem akad egy sem, a ki más nemzetekkel szem- 
ben így cselekednék; 3. hogyha immár a német tudományos világ is 
átveszi a magyarfalást, hát megérheti azt, hogy, svéd barátaink példáját 


követve, jövőre mi is szívesebben fogadjuk majd el a franczia dolgozato- | 


kat; sőt valóban kár, hogy ezt eddig nem tettük. 


* «Pester Lloyd.» 
? Most «Ungarische Revue». 


:"— PER EE PP ER PRES —————————" 


De ebben az ügyben még tovább is mehetünk s megyünk is, mert az 
ismeretes német színházi ügy alkalmából német szaktársaimk részéról meg- 
kérdeztettünk a dolog mibenléte iránt, avval a hozzáadással, hogy esetleg 
visszavonulnak tőlünk ! 

Mindenekelótt all az, hogy Magyarországban a nemzetiségek fenn- 
állását ugy társadalmi mint culturális tekintetben tórvény biztosítjas a mit 
Magyarország ezektól kóvetel, az sem tóbb sem kevesebb mint az, a mit és 
a mennyit az államalkotó elem mindenütt széles e világon teljes joggal 
követel : t. 1. hogy a hivatalos nyelv az adminisztráczióban, törvényhozás- 
ban, igazságszolgáltatásban az államalkotó elem nyelve legyen s hogy ez 
az iskolában is taníttassék. 

A szabad Amerikában épen úgy mint az abszolutisztikus Oroszor- 
szágban, vagy bárhol másutt minden nemzetiség — a német koloniák 
is — e követelménynek alávetik magukat; csupán csak a 180 ezer szász 
vetemedik arra, hogy az államalkotó magyar elemtől oly konczessió- 
kat követeljen, a melyek, ha megadatnak, lehetetlenné tennék az admi- 
nisztráezió, törvényhozás és igazságszolgáltatás egységét, zavartalan funk- 
czióját. 

Hogy ez a szász jajkiáltás és német fészkelődés teljesen jellemezve 
legyen német szaktársaink előtt, ám vegyek tudomásúl, hogy a szászoknak 
Nagy-Szebenbeu van egy «Verein für Naturwissenschaften» és egy «Verein 
fur Landeskunde», a melyek tetszés szerint, teljes szabadsággal működnek 
s hogy soha senkinek sem jutott eszébe az, hogy e két tisztán német intéz- 
ményt működésében akadályozza, daczára annak, hogy a nemzet elnyoma- 
tásának szomorü korszakában a két egylet funkcziónárusai az elnyomók 
szolgálatába szegődtek. Ott van a pozsonyi «Verein fur Naturwissen- 
schaften» is. Világos tehát, hogy a német elem valódi kultúrérdekei sem 
veszélyeztetve, sem akadályozva nincsenek. 

Igen, de önök ott künn azt mondják majd, hogy amagyar mégis csak 
akadályozza a német kultúrát, mert ime a német művészet ellen tör. 

No hát lássuk ezt is a maga meztelenségében ; annál is inkább, mert 
ebben a kérdésben a magyarországi német sajtónak még magyarbarát része 
sem tette meg fölvilágosítói kötelességét : sohasem tette oda a tényt a maga 
valóságában. A míg e sajó egyik része úgy állította oda a dolgot a világ 
elé, mintha a német művészet ellen a legnagyobb merénylet, a német elem 
ellen brutális erőszak követtetett volna el, addig a másik rész intő czikke- 
ket közölt — a «Pester Lloyd» is — s ezáltal még inkább elhitette a kül- 
földdel, hogy a németség üldöztetik. 

Már pedig az a szinházi kérdés nem volt sem a művészet, sem a 
művelődés kérdése : egyszerűen üzleti kérdés volt! A szinház t. i. meg- 
bukott, mert nem volt alantas voltához való közönsége, a vállalkozó így 
adóssa lett a bécsi «Bankvereinnak» s a midőn a szinháznak ujból való 


\ 


föltämasztäsät erőszakolták, egyszerűen a hitelező és adós közötti viszony 
rendezéséről volt és lehetett csak szó. 

Hát hogyan lehet «üzletet» csinálni az ilyen instituczióval? Egysze- 
rűen úgy, hogy a művészet helyébe a paprikajancsit, SCHILLER helyébe a 
sikamlós «Zote»-t, a koturnusz helyébe a trikót ültették, a művészet kul- 
tuszát pedig a tömeg bizonyos részének ízlésével helyettesítették s ezt teszik 
ma is. 

Mert azt mindnyájan tudjuk, hogy a hol a dráma vagy opera valóban 
a művészet, a kultura érdekében miveltetik, ott haszonról szó sincsen, ott 
az intézetek subvenczióra szorülnak ; a hol ellenben az intézetek haszonra 
dolgoznak, onnan SHAKESPEARE épen úgy mint SCHILLER száműzve van. 

S ha a magyar elem ez ellen fólzüdult, hát mi kárhoztatni való volt 
ebben? S mi kárhoztatni való van akkor, a mikor a valódi német müvé- 
szetnek, pld. a meiningeni társulat, LauBe társulata előadásainak, vala- 
hányszor csak meglátogatták Magyarország fővárosát, épen a magyar 
közönség vitte meg tiszteletének és támogatásának adóját ? ! 

Tehát ez volt az a hirhedt kérdés, melynek roszakaratúlag felkorbá- 
csolt hullámzása bevette magát nagy Németország diplomácziai termeibe 
épen úgy, mint tózsdéibe s elvégre még a tudomány műhelyeibe is! 

E kirándúlás után ismét visszatérhetünk dr. KRIECHBAUMER úrhoz, 
mert hiszen még van mondani valónk. 

Dr. KRIECHBAUMER úr fél a bábeli nyelvzavartól, félti pénztárczáját 
arra az esetre, ha azok az általa oly esekélybe vett «érdekes nepek» egy- 
szerre csak entomologiával kezdenének foglalkozni; sőt tanülmányaikat 
anyanyelvokon még publikálni is. 

Ennek a dolognak két oldala van. 

Ugyanis, föltéve azt az esetet, hogy azok a népek németul publikál- 
nának is, hát irodalmukat mégis csak meg kellene venni, mert arra ugyan 
kevés kilátás van, hogy pld. a menyei birodalom entomologusai a német 
entomologok pénztárczájának megkímélése érdekében Berlinbe mennének 
publikálni; a pénzkérdés tehát bizony roszúl áll. Ez egy. 

A másik az, hogy legalább én nem ismerek sem az angol sem a fran- 
czia irodalomban, sem semminémű tudománymíveló nemzet tudományos 
irodalmában — kivéve az egy németet — valamely számbavehető tudo- 
mányos férfiunak oly nyilatkozatát, a melyből következtetni lehetne, hogy 
nem örül annak, ha más nemzetek saját nyelvökön mivelik a tudományt ; 
söt ellenkezőleg a legelőrehaladottabb nemzetek örülnek ennek. 

Én részemről csak örülni fogok, ha pld. a dr. KRIECHBAUMER tr által 
oly csekélybe vett albánok majdan az entomologiára adják magokat s azt 
albán nyelven művelik, mert nagy haladás lesz az, ha az ellenséges orrok 
levágása helyett a darázsok peczkelésével fognak foglalkozni. 

Mi magyarok — s velünk alkalmasint az egész czivilizált társadalom — 


mi nem akarjuk a tudományt sem egy nemzet,sem egy nyelv, sem egy 
czéh, sem egy kaszt számára elkobozni, mert elószór is nem akarjuk elárülni 
a nevelés elvét, mely a tudomány legmagasztosabb elve; másodszor, mert 
tudjuk, hogy a tudomány az egész emberiség elidegenithetetlen kincse — 
s tudjuk, hogy épen a nyelvszabadság az, a mely a tudománynak nagy 
körben való áldásos hatását biztosítja. 

«Igen, mondja dr. KRIECHBAUMER úr, de hát ki tanulja meg azután 
azt a rengeteg nyelvet, ki legyen az a MEzzorawrr ? !» 

Ennek is két oldala van. 

Legelőször is a mi doktorunk és társai beérik már a diagnózisokkal 
is, a pontosabb leírásra nem fektetnek súlyt — furcsán hangzik, de hát 
ők mondják. 

No, már pedig az a szókészlet, a melyet a diagnozisok egy adott kór- 
ben felhasználnak, az alig rúg száz szóra, s ha megtartjuk a latin termino- 
logiát, hát hetven szó sem kell, ezt pedig bármely nyelven meg lehet 
tanulni valóban pár rövid nap alatt. ! Ez az egyik oldal. 

A másik az, hogy a midőn pld. JAKOWLEFF ott Asztrachanban orosz 
nyelven kezdte a Hemipterákat ismertetni, hát az én barátom, dr. HORVÁTH 
Géza, kinek hemipterologiai dolgozatait világszerte ismerik s becsülik, vett 
magának egy orosz szótárt és nyelvtant s pár hét mulva már a pontosabb 
leirásokat is élvezhette ; magam a svéd nyelvvel tettem így : szóval követ- 
tuk a magyar közmondást «holtig tanul a jó pap», már azért is, mert 
nekünk az a rosz ízlésünk van, hogy még a pontosabb leírást is ismerni 
akarjuk. 

«Dii minorum gentium!» mondhatná dr. KRIECHBAUMER ur! De hät 
mit csinált Sir CHARLES LYELL, ki nem tudott németül ? Készíttetett magá- 
nak kedves éltepárjával, ki tudott németül, kivonatokat; és mit csinál 
Mr. CHARLES Darwin? Körülbelől azt, a mit Sir CHARLES LYELL csinált. 

Az pedig bizonyos, hogy e kitünő férfiak azért nem bosszankodtak a 
németekre s álmukban sem jutott eszökbe azt követelni, hogy a világ az 
6k vilagnyelvokon mivelje a tudományt. 


* Hangsülyozom «ha a latin terminologiát megtartjuk» mert ez nagyon meg- 
könnyiti a dolgot. Dr. KRIECHBAUMER úr ebben is eltér, mert a KaTrER-féle «Entomol. 
Nachrichten» 1881 áprilisi számában kikel azok ellen a német entomologusok ellen, 
a kik nem puristák s megtartják a latin termínologiát; 6 azt akarja, hogy coxa 
helyett Hüfte, femur helyett Schenkel stb. irassék, tehát a midón az egész világtól 
latin diagnosist kóvetel, otthon kitagadja mée a latin terminologiát is, arra pedig nem 
is gondol, hogy egész rendeknek összes, német, alapvető irodalmában egyetlen egy 
latin diagnosist sem találunk, igy pl. az Araneologiában is, hol sem az öregebb Kocx, 
sem az ifjabb KocH, sem MENGE sem AUSSERER egyetlenegy latin diagnosist sem 
irtak, sőt MENGE még saját német terminologiát és orthographiát is alkalmazott. 
De azért sem THORELL, sem CAMBRIDGE, sem PavEsr, sem SIMON nem panaszkodott, 
még én sem. 


10 


És azután az a «viláenyelv» dolog! Hát komolyan hiszi dr. Krincu- 
BAUMER ür, hogy à német nyelv világnyelv? En nem hiszem. Igaz, hogy a 
német nyelvet mindenutt beszélik, a hol németek laknak, a koloniakban 
is; de hogy avval a skandinav országokon kivul egyebutt is boldoguljon az 
ember, az mar nem all. Nem boldogúl Angliában, nem Francziaorszaeban, 
sem Olaszországban, sem Portugalliában, sem Oroszorszagban, sem a Bal- 
kán félszigeten, sem Amerikában, sehol; de boldogúl a franezia nyelvvel 
Bukarestben épen úgy mint Lissabonban, Pétervárt vagy Nápolyban, s bol- 
dogül az angollal is a föld egész kerekségén. 

A mi svéd barátaink nagyon jól tudták mit mívelnek, a midőn a 
franczia nyelv mellett foglaltak állást. 

S elvégre is létezik egy aranyszabály, a melyre kikérem úgy 


dr. KRIECHBAUMER úr, mint mindazoknak becses" figyelmét, a kik a tudo- — 


mányban mindig a pénzügyi és kényelmi álláspontot foglalják el; az arany- 
szabály a következő : a ki sehogysem tud hozzáférni könyvekhez, az ne 
foglalkozzék tudománynyal, a ki pedig hozzáfér ugyan, de nem akar nyel- 
veket tanulni, hogy a könyveket megértse, hát az se foglalkozzék tudo- 
mánynyal. 

De van e dolognak még más oldala is. 

Az állattan terén Németországban jelenleg nagy harczok dühönge- 
- nek. A physiologusok tábora lenézi a descriptiv systematikusok táborát s 
viszont ; mind a két tábor pedig külön-külön még keblileg is hadakozik. 

HaAECcKEL contra VircHow s a condottierik egész serege verekszenek 
a physiologiai táborban, fecyverôk nem mindig a tudományos argumen- 
tum, hanem igen gyakran az invectiva. Nem csoda, mert hiszen ismeretes 
dolog, hogy ez a tábor annak idejében fölhasználta a tudományt «Cultur- 
kampf» ezimen politikai czélokra : előbb Canossa ellen, VIRcHov müncheni 
föllépése óta lassanként Canossa mellett. Evvel most nem foglalkozunk. 

A systematikusok táborában valóságos fajharcz dühóng. A pamphle- 
tek özöne s leírhatatlan vadsága tölti be és reszketteti meg a levegőt. A tábor 
táborokra szakadt s e táborok a legelőkelőbb folyóiratokban szédelgőknek, 
csalóknak, hamisitoknak szidják egymást a czivilizált világ nagy ámu- 
latára. 

Csak az, a ki a stettini entomologiai társulat folyóiratát, mely 
Dourn kezében van s a berlini társulatét, mely Kraatz kezében van, olvasta, 
csak az birja megítélni azt a hallatlan, példátlan botrányt, a mely tudo- 
many czime alatt a «Volk der feinen Sitten» fiai által rendeztetik. Evvel 
mar foglalkozunk, mert hiszen ebből a táborból származnak az olyan táma- 
dások, a minónek a dr. KRIECHBAUMER úrét is tiszteljük. 

Egy nagy betegség symptomajaval van itt dolgunk, mely betegségnek 
lényege abban rejlik, hogy a systematikusok tulhajtottak a dolgot, a descrip- 
tiv állattan épen ezért és szükségképen elfajult. 


Se N 


11 


Legelóbb is tülhajtották az egyleti dolgot, megcsinálták az u. n. 
«Vereinsmeierei»-t, azaz a túlhajtott deczentralizácziót, melynek révén 
seregestől tódult a sok dilettáns a tudomány csarnokába, minek ismét az 
volt a természetes következménye, hogy a «crassus empirismus» lábra 
kapott, az egyoldalúság virágzásnak indult, a deseriptiv disciplinának a 
tudományos morphologia, biologia és physiologiával való szerves kapcsolata 
merőben elveszett. ; 

És kezdődött a zoologiai aranyborjü, az isteni , mili" cultusa: min- 
denki mértékadó auctoritás akart lenni. 

Ez a dolog oda fajúlt, hogy a deseriptiv disciplinának sarkalatos alap- 
elve t. i. az, hogy e disciplina az állatalakok és az állatélet fórténetirása, 
meróben elveszett s lábrakapott az anarchiának egy neme, melynek lényege 
az volt, hogy még neves szerzók is egyszeruen eldobtak az elódók munka- 
latait, tehát a történelmi anyagot, s helyébe odatették az egyéni nézetet, 
nem a tudomány, hanem az arany «mihi» érdekében. 

A. természetes következmény pedig az volt, hogy kitört az elsőbb- 
ségi háború, mely a személyt személy ellen, a testületet testület ellen 
harezba vitte, a tudományos discussio helyébe a polemiát, utóbb az ocsár- 
lást ültette. | 

5 ime jelentkezik a reakczió, t. i. dr. KRIECHBAUMER tr indítványa a 
ezentralizäcziöra. 

Ez ellen nekünk semmi kifogásunk; de mar azt az indokolást és 
érvelést, a melyet dr. Krrecupaumer úr alkalmaz, azt csakugyan vissza- 
utasítjuk. 

«Ein jeder fege vor seiner Thüre» s a német entomologiának ugyan- 

csak van söpörni valója. 
| Ne vegye elő a tisztelt doktor a svédeket, kik valóban torténetirast 
müvelnek, a midön a critikai kutatást paratlan lelkiismeretesseggel és 
kitartással apoljak ; hagyjon békét a magyaroknak s minden nemzetnek, a 
mely a tudományt a tudomány érdekében, de saját müvelödese érdekében 
is, erejéhez képest ápolja. 

Mi sok szerencsét kívánunk neki és társainak s örvendeni fogunk, ha; 
a német entomologiai folyóiratokban polémiák helyett tisztázó, criticai, 
más emberek eredményeit is megbecsulé munkálatokat fogunk olvashatni. 


HERMAN OTTÓ. 


12 


ÁLLATTAN. ZOOLOGIA. 


TAJEKOZASUL 


FUCHS TIVADAR úr „A termeszethistoriai rendszer és a 
Darwinismus‘ czimii értekezéséhez. 


Fucus Tivapar ur következő értekezésének egy kis, érdekes története 
van. A bécsi es. k. állat és növénytan: társulat megengedte ugyan, hogy az 
értekezés az 1880-dik évi április 7-én tartott közgyűlésén szerző által fel- 
olvastassék, kiadásra is elfogadta, utóbb azonban a kiadást megtagadta. 
Ennek az eljárásnak indító oka nem lehet más, mint az, hogy a társulat 
kiadványaiban némely szerző Darwin híve gyanánt tünt ki — péld. Brunner 
de Wattenwyl — s ennélfogva a társulat jónak látta a praventiv czenzurát 
alkalmazni s a Darwin-ellenes értekezést irataiból kizárni. 

Én részemről — s tudom, hogy velem együtt legalább is minden 
magyar zoologus — más álláspontot foglalok el, t. 1. azt, hogy a tudomá- 
nyos irodalom számára is követelem a sajtószabadságot, melynek azután 
egyik lényeges attributuma az «audiatur et altera pars» elve; követelem, 
mert ezek biztosítják a discussio szabadsagat, folytonosságát, tehát végsó 
kôvetkezményben az eszmék tisztázását, mint a tudománynak legfőbb 
érdekét. 

Helyén valónak találom a præventiv ezenzurát kezdókkel szemben ; 
de oly férfiakkal szemben, mint Fucas Tivapar ur, ki a bécsi udvari ásvány- 
tani intézet fonoke s szakmajaban elismert auctoritás, helyén valonak nem 
találom : ilyen férfiakat meg kell hallgatni, ha szükséges meg kell ezáfolni, 

Batran állíthatom, hogy a magyar zoologok kózótt egy sem osztja 
Fucus tr véleményet; egy sem fogadja el a dogmát: Species sunt tot 
diverse, quot diversas formas ab initio creavit infinitum ens» ; söt e dogmá- 
nak mérsékelt formajat, a mint azt Fucus ur a «czélirányosságban» hirdeti, 
sem fogadjuk el; deez nem ok arra, hogy az ellenkezé vélemenyt elfojtsuk. 

A mi magát az értekezést illeti, nekem egyelőre csak egy észrevéte- 
lem van: hogy értekezését hibásan ezimezi. A ezimnek így kellett volna 
hangzani: A természethistóriai rendszer és a „Haeckelizmus.“ Darwin egyik 
művében sem dogmatizál: sőt tételeiről maga mondja, hogy azoknak tör- 
vényekké való fejlődése még sok tényleges kutatást követel s az is lehetsé- 
ges, hogy új tények a tételeket még módosíthatják 1s. A fajok keletkezésének 
és a torzsfaknak terén űzött dogmatizálás specificus német találmány. 


HERMAN OTTÓ 


A TERMÉSZETHISTÓRIAI RENDSZER ES A DARWINISMUS 


Fucus Trvapar-tol. 


(Kivonat.) 


Darwinnak korülbelül 20 ev előtt nyilvánosságra bocsátott »A fajok 
keletkezéséről szóló munkájának ezıme nem felel meg tartalmának, miután 
abban nem csak a fajoknak, hanem a nemeknek, családoknak, rendeknek 
és osztályoknak, egy szóval a természethistóriai rendszer minden kate- 
goriájának eredetét iparkodik kimutatni, helyesebb volna tehát ezen czim: 
a termeszethistoriai rendszer eredetéről. 

DARwIN és tanitványai azt állítják, hogy az organicus élet minden 
változatossága lassú, fokonkénti haladás utján egyszerű, közös ősalakokból 
fejlődött volna. A. pete-sejt, melyből minden élő lény veszi eredetét, emléke 
azon egyszerü Ösalaknak. Az egyes lény fejlődése a peteböl ugyanazon 
módon megy végbe, a mint az összes alak az egyszerü közös ősalakból 
fejlődött ; az egyes lénynek fejlődése rovid ismétlése a faj fejlődésének vagy 
18 az ontogenesis rövidebb ismétlése a phylogenesisnek. 

Ezen fótorvénye a biogenesisnek teszi alapját a mostani rendszernek 
es morphologiai tekintetben Darwin elméletének is szolgál alapúl. Ezen 
«biogenetieus alaptörveny» azt állítja, hogy az organizmusok fiatalkori 
alakjai az ősalakok képmásai volnának, péld.: a fiatal békák halakra hasonli- 
tanak, az emlós-embryók a hal kopoltyuiveinek maradványait mutatják stb. 

Bár mily meglepők a hasonlatosság ezen példái, mégis könnyu, ha a 
tényeket elfogulatlanul megvizsgáljuk, arról meggyőződni, hogy ezek mind 
csak kivételek, igen sok esetben ilyen hasonlatosságok nem léteznek, 
gyakran épen az ellenkezőt találjuk t. 1. a helyett hogy az embryok hasonli- 
tanának a közös ősalakra, több eltérést és külömbséget mutatnak magok 
között, mint a meglett állatok. 

Ilynemű vizsgálatoknál ezen két kérdést nem szabad összezavarni : 

1. Van-e rendszertani tekintetben az embryo-alaknak valami jelen- 
tösége ? 

2. az embryo-alakok valóban képmásai-e az ősalakoknak ? 

Némely esetben fontosak lehetnek a lárva-alakok a rendszerre nézve, 
a nélkül, hogy az ősalakok képmásai lennének. A Crustaceáknál peld.: az 
egyik sor mint Nauplius, a másik pedig mint Zoéa hagyja el a petét; e sze- 
rint tehát az Crustaceakat két csoportra lehet rendszeresítenünk, de ebből 
meg nem következik az, hogy a két csoport 6salakjai Nauplius vagy Zoea 
keptiek lettek volna. 

A növények országát vizsgálva azon eredményhez jutunk, hogy a 
fennen hirdetett «biogeneticus alaptörvény itten alig alkalmazható. 


14 


I. Az állatok országában négy nagyobb allatkor van, a melyben az atala- 
kulás a fejlédésnél nagy fontosságu, e körök a Rovarok, a Crustaceak, az 
Echinodermatäk és a Férgek. Az ide tartozó állatok lárva-alakjai sem 
tekinthetők az 6salakok képmásainak, itt is lehetetlen az ontogenesis és 
phylogenesis között párhuzamosságot kimutatni. A biogeniticus alaptörvény 
tehát ezekre sem alkalmazható. A rovarokra nézve kimutatta ezt Braver 
tanár, a Crustaceakat illetőleg CrAvs tanár. Mind a két alapos buvár azon 
eredményhez jutott, hogy az átalakulás utján fejlődő alakoknál a lárvák nem 
tekinthetők az ósalakok képmásainak. 

Hogy az Echinodermaták és Férgek körére érvényes volna biogeneticus 
alaptörvény, azt tudtommal még senki sem mutatta ki. 

A rovaroknál és Crustaceáknál a lárva-alakok rendszertanra nézve 
nagybecsüek ; az Echinodermataknäl és fergeknel még ez sem áll, úgy hogy 
a rendszerben igen távol egymástól álló alakok hasonló lárvákat mutatnak , 
mig ellenben közel álló alakok lárvai nagyon eltérnek egymástól. 

Az átalakulást az ivadékeserére is kiterjesztvén, a Medusakat 1s kell 
tekintetbe vennunk, de ezeknél is ugy van, hogy rendszertanilag kozel allo 
fajok egymástól igen eltéró módon fejlódnek. | 

Tehát az összes állatországot tekintve, azt találjuk, hogy a biogeni- 
ticus alaptórvény mint általános törvény nem érvényes. 

II. Az éló lények tanulmányozásánál legelószór feltünik elóttunk a 
természet változatossága és gazdagsága alakokban. Mily módon, mily esz- 
közökkel hozta ezeket létre a természet ? — Darwin és tanítványai állítása 
szerint a természethistóriai rendszer egy tórzsfa, minden egyes faj a Pro- 
tistától kezdődő szakadatlanul összefüggő alakok lánczának végső szemét 
teszi. Ezen állítás értelmében tehát a soros elrendezés és fokozatosság teszik 
az alaptörvényt, mely uralja a természet alak böseget. 

Mindenki, a ki systematikával foglalkozott, tudja, hogy nem a sorozati 
fokozat, hanem a jellemek vegyülése és egybekeveredése tényezői az alakok 
csodálatos gazdagságának és változatosságának. 

Bizonyos szempontból lehet a fejlődés fokozatos sorozatát felallitani, 
ha péld. egy bizonyos életműszert, a vázat, az idegrendszert, a légző szer- 
számot, a szájrészeket vagy mozgási eszközöket figyelembe veszszük ; de ha 
az egész organismust vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes jellemek 
szerint egybeállított sorozatok a legkülönfélébb módon egymást keresztezve 
torzsfa helyett egy összetett szövevényes hálózatot alkotnak, mely a rend- 
szer alapjáúl vehető. 

III. Darwin és tanítványainak állításai szerint az organicus világ 
minden változatossága úgy jött létre, hogy csekély eltérések lassanként fel- 
halmozódtak volna. Ha ez így volna, akkor az alakoknak egymástól való 
eltérési nagysága és a meglevő varietasok vagy fajok száma között egy 
megszabott aránynak kellene lenni, mert több typus létrehozására több 


15 


varietas vagy tobb faj volt szukseges, mint kevesebb typus létrehozására. 
Vagy más szóval mondva, a rendszernek minden csoportjaban, melyben 
sok és igen eltéró typus van, méltán sok varietast vagy fajt 1s varhatunk ; 
oly esoportban ellenben a hol kevés és nem igen eltéró typus van, csak 
keves varietást vagy fajt tetelezhetunk fel. 

Létezik-e valóban e rendszer egyes csoportjaiban atypusok és fajok között 
ilyen egyenes arány ? — Hasonlítsuk össze a madarak és emlősök osztályát. 

Alig van az egész állatországban osztály, mely tagjaiban oly nagy 
egyformaságot és typusokban oly csekély változatosságot feltüntetne, mint 
a madaraké. Minden madár tollas, fogatlan orru, két szárnyú, két, karmos- 
lábú; egyetlen oly madár sincsen, mely akármely laicus által nem ismer- 
tetnék el annak és a családokat, nemeket és fajokat jellemző bélyegek az 
egyes részek nagyságának és alakjának csekély eltéréseiben lelhetők fel. 

Mikép áll az a viszony az emlősök osztályában. Mind a test egész 
alakja, mind pedig ennek egyes részei oly különbségeket tüntetnek fel, hogy | 
az osztály egyes typusai alig látszanak egymáshoz tartozni. A bőr majd 
meztelen, majd szőrös, pikkelyes vagy pânezélos; a végtagok üszókká, futó-, 
ugró-, ásólábokká, kezekké vagy repülőkészülékekké vannak átidomítva, az 
ujjak fegyvertelenek vagy karmosak, patások vagy körmösek, a fark majd 
. hosszú, majd hiányzik, az állkapcsok fogatlanok vagy a legkülönfélébb 
fogazattal vannak ellátva, az orr hosszú ormányba kinyujtott, a koponya 
különféle síma szarvakkal vagy ágas szarvakkal van földíszítve stb. j 

Ezen sok typicus külómbség valóban csekély eltérések összehalmozó- 
dása által keletkezett-e ? — Akkor ezeknek letrehozására sokkal több közbe- 
eső fokozat, több varietas volt szükséges, mint a madaraknál, a hol oly 
kevés a typicus külömbség 

. Az emlősök osztályának gazdagabbnak kellene lenni fajokban és 
varietásokban mint a madarak osztályának. Épen az ellenkezót találjuk, a 
madaraknál sokkal több faj van mint az emlősöknél. 

. Ezen aránytalanság még feltunóbb ha a rovarok osztályát egybevetjük 
a erustaceak osztályával. 

A rovar alkotása igen egyforma. Minden rovar teste három fószakaszra 
oszlik, mely bizonyos szamu gyürükböl all, minden rovar légesóvekkel lélek- 
zik, mindegyiknek van lüktető véredénye a háton és egy ganglionlánezsor 
a hason, mindegyiknek van két tapogatója és meghatározott számu szájrésze. 

Egészen másképen all ez a crustaceaknäl. A testgyürük száma, ezek- 
nek nagyobb szakaszokba való egybefoglalasa, a tapogatók, szájrészek és 
lábak minősége, az idegrendszer, a vérkeringés — és légzés szerszámainak 
mivolta a leglényegesebb változásoknak és messzeható eltéréseknek vannak 
ala vetve, úgy hogy lehetetlen a erustaceak részére egy alaptervet felállítani 
és igazat kell adnuuk Vocr-nak, a ki mondja, hogy a erustaceák osztályát 
egy diagnosissal jellemezni lehetetlen. 


16 


A Darwinisták állításai szerint a typusokban gazdag Crustaceaknal 
több fajnak kellene lenni, mint a typusokban szegény rovaroknál. És épen 
az ellenkezőt találjuk, a crustaceak csekély fajszáma a rovarok óriás fajszá- 
mával nem mérkózhetik. 

Ugyan ilyen aránytalanságot találunk a rendszer kisebb csoportjainak 
összehasonlításánál is, a mitaszerzó számos példával felvilágosítani iparkodik. 

Igen tanulságos még ez irányban a tengeri faunának a szärazföldivel 
való összehasonlítása is. A tengeri faunában mind a hét allatkort találjuk 
képviselve, míg a szárazföldiben csak hármat vagy legfeljebb négyet. A ten- 
ger tehát sokkal gazdagabb typusokban mint a szárazföld és mégis a száraz- 
földön él sokkal több faj mint a tengerben. 

Ellenvetésül talán lehetne felhozni, hogy ezen tett összehasonlítá- 
soknál csak a most élő lények vétettek figyelembe, míg ellenben a dolog 
talán máskép állana ha a kihalt organismosokat is számba vennők. Mert 
valószínű hogy némely állatcsoport, mely most sok typust és kevés fajt 
számlál, régibb geologiai korszakban érte el fejlődésének tetőpontját, úgy 
hogy belőle kevés, de igen eltérő typus maradt meg. 

Bizonyos esetekben ily módon megmagyarázható a typusok és fajok 
közötti aránytalanság, de nem minden esetben. 

Az emölösök semmi geologiai korszakban sem mutattak annyi fajt, mint 
a madarak; a crustaceak soha sem voltak oly gazdagok fajokban mint a rovarok. 

Ha a mostani teremtéstől elkintve, csak a fossiliakat veszszük figye- 
lembe, ugyan azt a jelenséget találjuk. A Cephalopodáknál sok typicus . 
alkotás és kevés faj van és a Cephalopodák közül az Orthoceras nemben 
kevés a typicus eltérés és aránylag nagy a fajok száma. 

Akár a mostani teremtést, akár előbbi geologiai korszakokét vizsgáljuk, 
mindenütt azon meglepő jelenséget találjuk, hogy typus-gazdagság és faj- 
gazdagság között igenis létezik arány; de nem egyenes a mint ezt DARWIN 
elmélete követeli, hanem fordított, azaz, hogy sohasem jár typus-, és faj-gaz- 
dagság vagy typus-, és faj-szegénység egymással karöltve, hanem hogy épen 
ellenkezőleg typus-gazdagság és faj-szegénység vagy faj-gazdagság és typus- 
szegénység felel meg egymásnak. 

Három irányban mutatta ki szerző, hogy a természethistóriai rendszer- 
bőlfolyó tapasztalati tények nem felelnek meg azon várakozásoknak, melyeket 
a DARwIN elméletéből következtetni kellene és e mellett a fődolgot meg sem 
említettem, mely minden más egyébnél inkább képes a DARwIN elméletnek 
elégtelenségét bebizonyítani, ez a fótény s a természethistóriai rendszer létezése. 

Sokszor hallani, hogy ezen rendszer a természetben nincsen indo- 
kolva, hanem csak az emberi szellem mesterséges alkotmánya volna ; ez 
üres, alaptalan beszéd. — Nem szabad itt a rendszer bizonyos mintájára, 
bizonyos tervezetére gondolni, mert itt csak azon tény lényeges, hogy az 
organicus világ általában rendszeres alkotást mutat, hogy nem zürzavaros 


17 


alakkeveréket, hanem tágasabb és szűkebb, egymás mellé vagy egymást alá 
rendelt csoportok szerinti tagolást képez. Ezen tény föltételez egy állandó 
fejlődési törvényt, egy megállapított fejlődési tervet, mely már kezdettől 
fogva meghatározott czél felé törekedett és ezen tény sehogy sem egyeztet- 
hető azon feltevéssel, mely szerint minden alakváltozás csekély, véletlen 
eltéréseknek eredménye volna, mely ezél nélkül csak a pillanatnyi egyéni 
előny befolyása alatt jött volna létre. 

Ezen tény világosabb magyarázata kedvéért a, szerző a természetrajzi 
rendszert összehasonlítja egy operával. . . . . 

Végre összefoglalja szerző a Darwin elméletre tett észrevételeit: Első 
észrevételem vonatkozik a Darwin elmélet tudományos jogosultságára. 

Azon tény, hogy az organicus lények más organicus lényektől szár- 
maznak, valamint az, hogy az organicus élet a földön az idők lefolyása 
alatt megváltozott, első pillanatra kényszerítenek azon gondolatra, hogy az 
organicus lények a hosszú nemzedékek sora alatt tényleg megváltoznak. 

Darwin nem elégedett meg az átváltozás eszméjét mint philosophiai 
követelményt felállítani, hanem azon volt, hogy ennek valóságát a tapasz- 
talat terén ki 18 mutassa. Mert azt hitte, hogy megtalálja azon erőket, a 
melyek az átváltozást mechanikai módon hozzák létre. Ez által kihívta a 
tudományos kritikát, mely megvizsgálja : valjon a felhozott példák valóban 
a tapasztalati tényeknek felelnek-e meg, vagy csak feltevések, képeznek-e 
általánosan érvényes szabályokat vagy talán csak kivételes esetek ? — — — 

A második megjegyzés a módszert illeti, a mely szerint e kérdést tár- 
gyalni kell. 

A Darwinisták könnyedén veszik a dolgot, sok alaptalan föltevésből 
vonnak le következtetéseket. Nem méltó a tudományhoz föltevésekhez 
folyamodni, hanem figyelmes vizsgálat alapján ki kell mutatni, hogy melyek 
a jelenségek világában az uralkodó szabályok, hogy mi történik és minek 
kell történnie az adott viszonyok között. 

Midőn Darwin és Watuace a létért való küzdelmet mint átalakító és 
formáló erőt állították fel, nem láttak ebben olyan erőt, mely sajátságos, 
kivételes körülmények között az alakok átidomítását talán létesíthetné, 
hanem felismertek benne olyan erőt, mely folyvást és mindenütt működvén, 
kényszerítő szükségeséggel, egészen mechanikai úton végzi az alakok 
átváltozását. A ki a létért való küzdelemtől elveszi a mechanikai kényszerű - 
ség jellegét, az mindent von el tóle a mi egyáltaljában tudományos jogo- 
sultságot kölcsönöz neki. 

A személyes meggyőződés, a hit nem lehet vita tárgya; de a bizonyítás 
kritikát követel. A kritika nem tür tetszésszerinti feltevéseket és üres lehe- 
tóségeket, hanem követel tapasztalati tényeket és logikai következtetéseket. 
A. legélénkebb phantasia sem képes pótolni a tapasztalati tényeket és a 
legszellemesebb fejtegetés eltorpul az ingathatlan logika előtt. 


Természetrajzi füzetek. v. kötet I. füzet. CRC i rt 9 


18 
Madartan. Ornithologra. 


A PYRRHULA MAJOR, 
CHR. L. BREHM ELÖJÖVETELERÖL ERDÉLYBEN. 


Csaró JAnostöl. 


TTscuusr Vixror lovag a bécsi madártani társulat Mittheilungen des 
Ornithologischen Vereins in Wien czımü kozlónyének 1879-ik évi harmadik 
számában közölte, miszerint sikerult néhány Pyrrhula majort kertjében 
elejtenie. 

Habár valószinű, — nézete szerint, — hogy ezen faj minden évben 
különösen északi részeiben Ausztria Magyarországnak előfordúl, az mégis, 
mindeddig Gsszetévesztetett a csekélyebb nagyságu Pyrrhula europea 
Vieil, el. 

Hogy ezen nagyobbik faj Ausztria-Magyarországon is elójónne, — 
czikke megjelenése idejeig, — csak Dr. Frirscx ANTAL említette meg: Die 
Vogel Bohmens czimti munkájában, s a béesi cs. kir. zoolog. muzeumban, 
itt idaig Ausztria-Magyarországból, ezen madarnak egy példánya se volt 
szemlélhetó. 

A Pyrrhula major, Cun. L. Brenm. Vogel Deutschlands, pag. 252 
(1831) — Loxia pyrrhula, L. Syst. Nat. pag. 300. (1766) — Pyrrhula rubi- 
cilla, Pall. zoogr. Rosso-Asiat. Ii. pag. 7. (1811) — Fringilla pyrrhulla, 
Major, Vógel Livl. Esthl. pag. 81. (1815) — Pyrrhula coccinea, De Selys, 
Fauna Belge pag. 79. (1842) hazája Hszak- és Kelet-Európa és Sibiria, 
honnan télben délre vándorol. Ezen évszakban megjelenik Németországban 
is Belgium és Hollandiában s valoszinuleg minden évben Ausztriában is. 

Dresser szerint (Birds of Europe, Part LI — LIT) mind azon példá- 
nyok, melyeket Górógországból kapott, ezen fajhoz tartoztak. CoLonrn 
DRumonp-Hay állítja, hogy gyakori télben Macedoniäban, lord LILFORT 
pedig arról értesít az Isisben (1860 p. 138) mikép mint ritka téli vendég 
Corfu és Epirusban megjelenik, Albániában azonban, különösen a Drin 
folyó torkolatánál télen gyakran látható. Dél-Oroszországban, és pedig 
Odessa körül, NORDMANN szerint ősztől tavaszig nem ritka és Chourid 
hegyein fészkel. GoEBEL szerint Umasz kormánykerületben megjelenik 
október végén, és márczius végével megint visszatér északra. 

Hzen adatokat Tscuust ezikkeböl vettem át azok részére. kik azt nem 
olvasták. 

Meg kivánom még jegyezni, hogy Scunecen H. Kritische Übersicht 
der Europdaschen Vogel (1844) czimü munkájának 80. és 81-ik lapjain 
kövétkezőleg nyilatkozik : 


19 


«De Srnys-Lenecuames, fauna Belge pag 79. No. 71 führt eine zweite Art 
des gemeinen Gimpels auf. Wir kennen diesen Vogel nicht, und kónnen daher 
den folgenden Angaben des Herrn de Selys nichts hinzufügen. 

Cet oiseau n' est, assez probablement qu' une race locale plus grande du 
bouvreuil commun. Il est de passage accidental en Belgique et par troupes á la 
fin de l'automne. Il y a été trés commun en decembre et en janvier 1831. Il má 
paru quil a l'espace blane du croupion plus étendu que chez le bouvreuil commun. 

Il semble que son chant est plus varié et qu'il ne se mêle pas avec le petit 
bouvreuil commun. 

Cuvier Regn. animal I. p. 414 hat schon dieser grösseren Race des Gim- 
pels erwähnt. | 

Die vom Grafon von der Miurxz p. 45 unter den Namen Pyrrhula sinaica ? 
Temm angeführte Art aus Grichenland scheint zu P. erythrina zu gehóren.» 

Ezen utóbbi nézet Dresser fennidézett állításával ellentétben all. 

Bream ALFRED, Thierleben czimü nagy munkájának II kiadásu 
9 kötetének 546. lapján madarunkról azt irja, hogy a közönséges 
piroktöl feltünően nagyobb volta által, de oly állandóan különbözik, 
mikép az atyjaáltal először kimondott elkülönítését a két fajnak el kell 
ismerni. 

A nagy pirok Pyrrhula major a Pyrrhula europäatél különbözik : 
elószór nagysága által, másodszor az által, hogy himje testének alsó fele 
élénkebb piros, harmadszor az altal is, hogy némely példánynak szélső 
evező tollain hosszu keskeny fehér foltok vannak, ugyanis Dr. DyBoroszky 
szerint ezen Kelet-Sibiriában előjövő faj, különösen nóstényeinél, a szélső 
evező tollaknak alsó részén, vagy egy vagy pedig mindkét felől egy hosszu 
fehér folt látható. 

Dr. CaBANNIs ilyen európai példányokat látott Heine gyujtemé- 
nyében és még egy ilyen 1866 november havában Haarlemnél fogott 
nóstényról teszen említést. 

TscHusinak is, kinek említett ezikkeböl veszem át utóbbi adatokat 
is, vitt egy madarász egy ilyen fehér foltos evező tollü nőstényt, azonban 
most vett tudósítása szerint talált utóbbi időben olyan Pyrrhula europea 
nőstényeket is, melyeknek szélső evező tollain fehér foltok vannak. 

Ezek szerint csak nőstény példányok ismeretesek eddig Európából, 
melyeknek szélső evező tollain fehér foltok észleltettek. Ide iktatom még 
Tscausr által hat darab Pyrrhula major és ot darab Pyrrhula europæän 
véghez vitt s ezikkeben közölt méreteket, melyek a megkülönböztetés 
alapját képezik. 

Pyrrhula major. Cur. L. BREHM. 


Or One UR Qo ate 


Heész hossza ak oi eas Oia 71 Ge 165 "4165 1051 105 s 
Szárny hossza... ... ... .. ... emer 95191595. 1918.99 » 


Tävolsäga a szárnynak a fark végétől... 42 42 42 39 39 39 >» 


20 


Pyrrhula europza, Vieill. 

AN INA AQ. M DECR 

Hgész hossza ee uet NES MMS OT Ere nU lox Tes Va 

Szarnyhossza ... ... ... .. Oa MS Sr Sato » 

Távolsága a rag à a Wane anal. Sao Oy Ide o » 

Ezek után áttérek saját tapasztalataimnak s az azok alapján nyert 
eredményeknek elóadására. 

Ha a sötétebb piros színt lehetne biztos megkülönböztetés jeléül 
tekinteni, azon esetben állithatnám, miszerint már régibb idő óta észlel- 
tem Erdélyben a Pyrrhula majort, miután többször feltűnt a szabadban, 
egyes pirokoknak szép élénk piros színe, de ilyen szinezetu példányokat 
csak egyenként észleltem s mindig oly körülmények között, hogy nem 
kisérthettem meg elejtésőket, annyival inkább, mivel nem volt tudomásom 
mikép az európai pirokok két fajra vannak osztva, s következőleg megelé- 
gedtem a gyüjteményem számára különböző években elejtett olyan példá- 
nyokkal, melyek a világosabb színezetüekhez tartoztak. 

Nem tudom, hogy azon okból, mivel a sötétebb szinüek az országnak 
nem minden részében jelennek meg egyforma számban vagy pedig csak 
utóbbi évek óta keresik fel nagyobb számmal Erdélyt, én részemről csak 
két év óta észlelem ezen fajt nagyobb számban, még pedig Nagy Enyed 
környékén s ezen időn kezdődőleg képezik is nagyobb figyelmem tárgyát ; 
— arra azonban emlékezem, hogy kis csapatocskákban addig a halványabb 
szinueket észleltem. 

Gyüjteményem számára az első Pyrrhula majort 1579 márczius 16-án 
ejtettem el a nagy-enyedi határon. 

Az 1879/80 és 1880/81-ik évi telek folytán a sötétebb színu pirok kis 
csapatocskákban mindennapi jelenség volt Nagy-Enyed környékén. 

Folyó év februárius 7-én öt darab nagy pirok került kezeimhez, 
melyek közül három himet Tscausr úrnak kuldottem, s azok általa is 
Pyrrhula majornak határoztattak meg, — gyüjteményem számára pedig 
egy himet és egy tojót tartottam vissza. 

A birtokomban lévő három példánynak méretei következők : 


ô ó Y 
Hoeszihossza ea E CIS peat a Veet DOE NES CIS e 1625 - 
Szárny hossza ... … ... .. Une 95 9s 9 D 
Tävolsäga a szár + a tk EAT CAE 4 34 33 D 


Azt hiszem, hogy a ket utóbbinak farktollai nincsenek teljesen 
kinőve 8 ez az oka, hogy méreteik nem találnak egészben a Tscuusi által 
közölt méretekkel, azonban a különbség igy is eléggé feltűnő s úgy látszik, 
miszerint a Pyrrhula europæa nem éri ela 16 94. hosszúságot, a Pyrr- 
hula major pedig ezen méretnél hosszabb. 

À folyó évi februárius 7-én lőtt s birtokomban lévő him példány, 


21 


melynek méretei megfelelnek a Tscnuusr által közölt legnagyobb mére- 
teknek, azért is igen érdekes, mivel két szélső evező tollának belső felén a 
tollszár hosszába egy-egy hosszú keskeny fehér folt van s ez lenne tehát a 
felsorolt adatok szerint az első him példány Ausztria-Magyarországból, 
melynek evező tollain a fehér foltok észlelhetők s következőleg minden 
jelleggel bir, mely által a Pyrrhula europæätél megkülömböztet:. 

A hétyézáton volt alkalmam május és junius havakban pirokokat 
latni, tehát ott fészkeltek, Jól emlékszem azonban, miszerint azok is halo- 
ványabb veres színűek voltak. 

Hogy mint két külömböző faj vagy pedig mint válfajok veendők fel 
a megnevezett pirokok hazai madaraink sorába, elhatározni mindenkinek 
tetszésére bizom, miután jelen czikkem czélja csak az, hogy kimutassam, 
mikép a kérdés alatt álló madár hazánkban is előjön s ennek következtében 
a figyelem további észleletek tevése végett, irányába felébresztessék. 


Csaró JANOS. 


A FEHÉRTORKÚ TENGELICZEKRON. 


(Carduelis elegans albigularis. ) 


Dr. Mapagász Gyunä-töl. 


A madär tollainak betegseget a pigment hianya idezi elö, mi ältal 
sokszor a madár kulsó megjelenése a rendestöl nagyon elter. A pigment 
betegsége különféle fokozatban szokott megjelenni: 1. Ha a festóanyag 
tökéletesen hiányzik, akkor az Albinismus-nak neveztetik. A. tökéletes Albi- 
nismus lehet valódi, vagy nemvalödı. Az Albinismus valódi akkor, ha a 
festőanyag hiányát nemcsak a tollakon, hanem másutt p. o. a szemen is 
észlelhetjuk, midőn a szem szivárványhártyája fehér, a pupilla pedig vörös 
(mely a színtelen reczehärtya véredényeinek visszatukrôzése által kelet- 
kezett). Nem valódi pedig az Albinismus akkor, ha a festőanyag hiánya 
nem terjed ki a szemre. 2. Ha a festőanyag nem hiányzik tökéletesen, 
hanem a pigment hiány csak szórványosan egyes tollakban jelentkezik, 
akkor azt részletes Albinismusnak mondjuk. Egy másik neme a pigment 
betegségének a halvány- vagy sápkór (Chlorochroismus), midőn a madár 
tollainak rajza és színezete látható ugyan, hanem csak igen halványan 
vagy elmosódva. 

Mennél közönségesebbek a madárfajok, annál több ily színeltéréseket 
( Aberratio)mutatnak. fey láthatjuk azt a közönséges tengeliczéknélis, melyek- 
nek egyik ily, még ismeretlen részleges Albinismusát kivánom megismertetni, 

A tengeliczék számos és különféle szineltéréseit mar Burron ismerteté 
és irá le. Később Naumann” az egyes szineltéréseket külön nevezé el. fey 


* Naturgeschichte der Vógel Deutschlands. 1896. V. 131. 


22 


a többek között a tiszta Albinust Fringilla carduelis candida névvel jelölé. 
A legközönségesebben előfordulót, mely a részleges Albinismushoz tartozik 
s melynél a fehérség csak itt-ott, vagy bizonyos részeken mutatkozik, 
Fr. card. varia-nak nevezé. A halvány színezetű pedig, melynél mind a 
rajzok, mind a színezet megvan ugyan, hanem azok csak nagyon halvá- 
nyan mutatkoznak, Fr. card. albida nevet nyert. Ezeken kívül még a 
tengeliczek szinjátéka combinálva is fölléphet, mint : tiszta fehér a rendes 
vörös fejjel, vagy tiszta fehér sárga szárnytükörrel. Lehet sárga hast ; 
szürke szárnyú alig észrevehető sárga tükörrel, s más sokféle színjátékban. 

Én jelenleg a fehér torkü tengeliezeket (Carduelis elegans albigularis) 
szándékozom megismertetni, melyeknek leírása tudtommal még nem esz- 
közöltetett. Leírása azért is könnyü, mert a rendes alaktól nagyon kevés 
eltérést mutat; de annál meglepőbb annak megjelenése, és sokkal szebb 
hatást gyakorol a szemre, mint a Carduelis elegans rendes színezete. 

Már nevével is kifejeztem az eltérést. A fehértorkü tengeliez élénk 
színezete és minden rajza megegyezik a rendes alkatúéval és csakis azt az 
eltérést mutatja, hogy fején, a csőr körül levő széles, voros karmin színű 
szalagja szakadozott, és pedig úgy, hogy az egyik alsó állkapocstól a fejen 
a másik állkapocs felé haladva, ott megszakad ; és ekként a két also allko- 
zötti részen vörös szín nincsen, hanem helyette hófehérszín látható, azaz 
a torok fehér. 

Én eddig két ilyen példánynak jutottam birtokába, melyek egymással 
tökéletesen megegyeznek, Az egyiket, egy hím példány, 1879-ik év 
november havában vettem, ez a pestmegyei gubacsi pusztáról való; a 
másik, hasonlokép hím példány, ez év márczius 8-án a Rakoson fogatott ; 
ez utóbbinak pontos méreteit ezennel közlöm is: 

Hossza: 140 %; Rôpterj: 2570 %; Fark: 5,5 %,; Csud: 1,5 Mm; 
Köz. ujj. (k. n. 1,2 9,; Hüvelyk (k. n.) 0,9 m; Csör: 1,4 9,. Az első és 
harmadik evezők egyenlőek és a másodiknál, mely a leghosszabb, vala- 
mivel rövidebbek. 

Nem mulaszthatom még el a madarászok és madárkereskedők nézeteit 
e színjátékra nézve fölemlíteni. A madarászok állítása szerint ugyanis ez 
különálló faj, mely nem keveredik a közönséges tengeliezezel, sőt még 
annak a társaságát is csak nagyon ritkán keresi föl; egészen önállóan 
él, kulon fészkel, fiataljainak is hasonló fehér torka van, s általában igen 
ritka. Éneke nagyon kellemes, jobb énekes, mint a közönséges tengelicz, 
s azért a vevők által is drágábban fizettetik, a mint ezt magam is 
tapasztaltam. 


Halak. Pisces. 
RELIQUIAE PETÉNYIANAE, 


NEHANYSZOPETENYIRÖL MINTICHTHYOLOGROL 


Dr. Cavzer KORNÉL 


zemplenmegyei föorvostöl. 


PrErÉNvr SALAMON hátrahagyott munkáinak a végenyészettól általam 
véletlenül megmentett töredéke közlésének, melyet legkózelebbról meg- 
kezdek, előre bocsátom a megmentés történetét is néhai KUBINYI FERENCZ- 
nek kezeim közt levő 4 levele alapján, mely esetleg még további nyomokra 
vezethet. 

1863. nov. 23-án kelt levelében szólított fel engemet néhai KUBINYI 
FEnENCZ, közölném vele szándékomat, elvállalom-e a PerÉnyr iratainak 
lefordítását és átdolgozását ? hogy válaszomat az akadémia math. és term. 
tud. bizottsága ugyanazon évi decz. 2-án tartandó ülése elébe terjeszthesse ? 
A munka elvállalását vele tudató levelemre 1865. decz. 28-káról K. F. azt 
írja nekem, hogy a bizottság készségemet örömmel vevén tudomásul, fel- 
világosításomul kijelenti «hogy a kérdéses iratoknak nem annyira kiegészí- 
téséről, mint inkább lefordításáról, rendezéséről, következőleg a tudomány 
jelen színvonalához képest leendő kiadásáról van szó. A bizottság minden 
esetre szivesen veendi, ha az átdolgozott munkát tulajdon jegyzeteivel 
felvilágosítani méltóztatik ;» tovább : «az első fűzet most kerül ki sajtó alól. 
Hogy a második fűzet, mely az emlősökre vonatkozó adatokat tartalma- 
zandja, a jövő évben napfényt láthasson, annak egy részét, ugymint a 
cziczkányok és egérfajokra vonatkozó jegyzeteket 5 ábrával együtt szeren- 
csém van ez úttal at. úrnak megküldeni lefordítás és átdolgozás végett. 
Az emlősöket illető adatoknak egy részét TAUSCHER GYULA orvos úr fordi- 
totta le, ez most bírálat alatt van; a még hátralevő részt reménylem két 
hónap alatt átdolgozandja. A madártant illető adatoknak egy részét 
néhai TórH SÁNDOR dolgozta át, ez is bírálat alatt van» stb. 

Elvällalt kötelességemnek megfelelvén, a nálam volt kézirathalmazt 
(mely mellesleg legyen mondva, többnyire elhasznált legszabálytalanabb 
alakú levélborítékokból állott, melyekre szerző jegyzeteit néha még saját 
írásán is keresztül írva szorította össze), az említett ábrakkal együtt 
Kuginvr-hoz küldtem be; szerencsére megtartottam a fordítás és összeálli- 
tás impurumát, mely 16 éven át Jól csomagolva felbontatlanul hevert ira- 
taim közt. 

Midőn HERMAN OTTÓ úr PETÉNYI az állatok természetének megfigyelé- 
sét illetőleg páratlan s épen ezért megbecsülhetetlen dolgozatainak ügyét 
folelevenité, s a megtalált töredékek közlése által azon hálának, melylyel 


h9 
EX 


a nemzet a kulfold által regen méltányolt legnagyobb természetbuvára s a 
tudomány áldozata iránt tartozik, legalabb némi részét leróni igyekezett, 
én is felbontám a nyugvó csomagot, s elhatározám napvilágra juttatni. 

A csomag tartalmának áttekintésénél csakis az egerekre vonatkozó 
alábbi adatokat talaltam meg, — a cziezkányokra vonatkozólag semmi 
sincs ; s en nem emlékezem többé, volt-e azon kezirathalmazban, melyet 
Kuginvi-nak visszaküldtem, valami a cziczkányokról ; vagy pedig csak azon 
töredékek után, melyekben a eziczkány neve a gözüegér igen terjedelmes 
leírásánál, mondhatom monographiájánál, igen sokszor fordul elő, ítélve, 
gondolta Kunixvr, hogy a kéziratban a cziczkányok is le vannak írva. Ugy- 
szintén arra sem vagyok képes visszaemlékezni, hogy a kézirattal vissza- 
kuldott ot ábra mit ábrázolt ? Egereket aligha, külónben érthetetlen volna, 
hogy a megmaradt leírásoknál sehol egy szóval sem hivatkozik ez ábrákra. 
Azon esetben, ha voltak is a cziczkányokra vonatkozó adatok a kéziratban, 
akkor azoknak nagyon hiányosaknak s kiadásra nem valóknak kellett len- 
niók; különben ha érdemesek lettek volna az összeállításra s lefordításra, 
meg is tettem volna azt velők, úgy mint az egerekre vonatkozókkal, daczára 
annak, hogy ez irodalmi munka egyike volt a legnehezebbeknek, mit valaha 
végeztem. 5 hogy ott nem igen voltak, azt Kunrwvr-nak harmadik, 1864. 
jun. 6-án hozzám írt, a munkát sürgető levele után is gyanítom, hol a 
cziczkányféléket már nem említve, csak az egérnemuekról szól (alkalmasint 
levélbeli felvilágosításom folytán). 

Ha ezen kívül lehet még fölfedezhető PrrÉwvr-féle dolgozat, ha csak 
az enyémhez hasonló alakban is, úgy az nézetem szerint leginkább néhai 
Torn SÁNDOR barátom hátrahagyott könyvtárában, mely, mint hallom, 
Debreczenbe került, volna keresendő, — mert jól ismervén TÓTH SÁNDOR 
hajdami állattani dolgozótársamat, fölteszem róla, hogy ő a fordítás impu- 
rumát összeállítás után szintén leíratta az akadémiai bíráló bizottság szá- 
mara; s annál valoszinubb, hogy az iratnak Tórn hagyatékában még meg 
kellett lennie, mert ő közvetlenül ezen munka befejezése után halt meg. 

Kusinyi-nak említett három levelén kívül van nálam még egy e 
tárgyra vonatkozó, 1864. jul. 7-éről, melyben írja, hogy jun. 17-éről kelt 
levelemet az Akadémia math. és term. tud. bizottsága előtt felolvasván, 
annak nevében következőket válaszolja : «néhai P. S. hátrahagyott iromá- 
nyai közül az emlősöket illető jegyzetek és értekezések rendbe szedetvén és 
lefordittatvan, azok bírálat végett Marc és Fnrvanpszkv uraknak adattak 
li, stb.» tovább «a math. és természettudományi bizottság attól, hogy 
néhai Prrenyr hátrahagyott munkálatai kiegészíttessenek, mar az 1-só 
füzetben kiadott munkákra nézve elällott, és abban állapodott meg, hogy 
PmETÉNvr-nek csupán saját észleletei adassanak ki», s végül «egyébiránt, 
hogy néhai Perényt barátunk Bécsben valamely tudományos gyűlésen az 
egerekról értekezett volna, arra nem emlékezem, sőt többeknek állítása 


25 


szerint a bécsi tudományos intézeteknek itt Pesten talaltatö irományai 
között néhai PEgTÉNvr B. az egerekre vonatkozó . értekezésének nyoma 
ninesen». 

5 ezzel bevégződött levelezésunk a PETÉNYI irományainak sorsát 
nagyon szíven hordozó lelkes Kunrwvr FEREmNcz-czel e tárgyban. 

Hogy az én beküldött fordításommal mi történt, soha sem tud- 
tam meg. 

Mielőtt azonban a töredékes munka kiadása iránt intézkedtem volna, 
szükségesnek tartottam erre vonatkozólag az akadémiától, mint a hátra- 
hagyott iratok tulajdonosától, engedélyt s felhatalmazást kérni, mely IIT-ik 
osztályának üléséből megadatott, a mint következik : 

Jegyzőkönyvi kivonat : 

3. Felolvastatott dr. Cavzer KoRNÉL levele, melyben kijelenti, hogy 
egykori megbízásának megfelelőleg PETÉNvr hátrahagyott kéziratainak az 
egerekre vonatkozó töredékét 1864 ben Kuginvr FERENCz-nek megküldötte, 
de az akadémiai kiadványokban nyomát nem találja. Ha Kusınyı iratai 
között csakugyan ez is eltévedt volna, kérdi, nincs-e kifogása az akadémiá- 
nak, ha az impurum töredékét ujból visszaállítva közli akár a math. s 
természettudományi közleményekben, akár egyebütt ? 

Minthogy Kusınyır Ferrnez akkor a math. s természettudományi 
bizottság elnöke s Prrényr-nek barátja megkérte volt a bizottságot, hogy a 
Perényi iratainak ügyével ő bizassék meg, s ezen iratok az ő hagyateka- 
ban többszöri keresés daczára feltalálhatók nem voltak, az akadémiának 
nines többé módjában azt constatálni, hogy valami ilyen közlemény meny- 
ayire felel meg a PETrÉNvr-féle kéziratoknak, a dr. Cuvzzn által felajánlott 
kiadástól saját kozleményeiben eláll, s nem tesz kifogást, hogy dr. CHvzer 
maga adja ki ezen munkát, melyet honunk faunájának érdekében a nyil- 
vánossáera hozni kívánatosnak tart.» 

Hz története a megmentett alábbi értekezésnek, mely szóról szóra 
való hű fordítása PETÉNYr Jegyzeteinek, s mely összehasonlítva eddig nap- 
világot látott dolgozataival, véleményem szerint még leginkább viseli magán 
a nagy észlelő tehetség bélyegét, s legjobban tünteti ki, hogy mi volt nekünk 
PETÉNYI s mit vesztettünk benne ! 

PerÉnyr-ről szólva, nem tehetem le tollamat a nélkül, hogy tudomá- 
nyos működésének egyik oly teréről ne tegyek említést, mely eddig meg- 
jelent dolgozataiban nincs kiemelve, melyről majdnem hallgatnak bio- 
graphjai is — s ez az Ichthyologia. 

Perényi nagy szelleme felolelte a gerinezesek minden osztályát, s 
hogy mit és mennyit tett hazánk Ichthyologiája terén, azt legjobban mondja 
el nekünk Hecker J. J. Magyarország édesvízi halainak rendszeres átnéze- 
tében, melyet a m. orvosok és természetvizsgálók soproni nagy gyűlésén 
1847-ben olvasott fel (s melyet 1863-ban megmagyarítani szintén nekem 


26 


jutott osztályrészül), hol ezt mondja rola: «kulonos köszönettel s meg- 
emlékezéssel tartozom itt PETÉNYI SanawoN barátomnak. A következő 
átnézetből ki fog tünni, hány Magyarországra nézve új fajnak folfedezését 
köszönjük veleszületett vizsga tehetségének, ; — s tovább : «a magyar táj- 
neveket részint az egyes szerzőktől, részint PETÉNYr szives közleményei 
nyomán állítám össze). 

Ezen füzet átlapozásából kiderül, hogy Hrcxen magasztaló szavai 
nem közönséges udvarias szólásmód vala. Alig van nevezetesebb halfaj, 
melynél Perknyı neve nem szerepelne, s mindezekért háláját HECKEL a 
Barbus Pétényii elnevezésében a következő meleg szavakkal fejezi ki: 
«Ezen kitünő márnafaj legelső fiatalkori példányait a szép hazájának hal- 
buvárlata körül rendkívül nagyérdemű PETÉNYI SALAMON n. muzeumi 
örseged barátom fáradságának köszönhetem, s kérem is öt ennélfogva, 
fogadja ezen fajnak róla való elnevezését valódi nagyrabecsülésem, s egy- 
uttal részemről régen érzett óhajtás jeléül.» S a tudomány nemtóje is úgy 
akarta, hogy e faj ne jusson HECKEL számos faja sorsára s neve ne vándo- 
roljon a synonymák rengeteg tömkelegébe, de örökre hirdesse PerÉnyr-nek 
e téren is szerzett úttörői halhatatlan érdemét ! 

Satoralja-Ujhelyben, márcz. 15. 1881. 


Bogarak. Coleoptera. 


COLEOPTERA EUROPA EUROPAI UJ TEHELY- 
NOVA, ROPUEK, 
a JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leírta FRIVALDSZKY JANOS. 


1. Trechus cavernicola. 

Rufo-testaceus, pedibus pallidioribus; pronoto breviter subcordato, 
angulis posticis subrectis; elytris subellipticis, mediocriter convexis, tri- 
striatis, striis obsolete punctatis, tertia subtiliori punctis tribus notata et 
ante apicem cum secunda nexa. 

Longit. 31/2 ™,. 

Trech. micanti forme similis, sed totus rufo-testaceus, pronoti angulis 
posticis vix prominentibus, elytrorum humeris valde, lateribus vero minus 
rotundatis, striis minus profundis, horum secunda cum tertia ante apicem 
nexa. — Capite breviter ovato, suleis frontalibus medio angulatim conver- 
gentibus et hie minus profunde quam antice impressis. Oculis normalibus. 
Antennis testaceis, pubescentibus, articulo secundo tertio breviore. Pronoto 
breviter subcordato, longitudine parum latiore, lateribus infra angulos 


antieos obtusos rotundatis, deim basin versus leniter angustatis, angulis 
postieis subrectis, vix prominulis; supra mediocriter convexo, foveis basa- 
libus profundis, impressione transversa levi nexis. Elytris fere ellipticis, 
basi tantum parum angustioribus quam apice, humeris valde, lateribus 
leniter, apice vero, simul sumptim, obtuse rotundatis; supra mediocriter 
convexis, dorso antico, Juxta suturam, modice planatis, tristriatis, striis 
obsolete punctatis, duabus internis in dorso mediocriter apicem versus 
vero, prouti etiam stria tertia per totam longitudinem, leviter insculptis, 
hee punctis tribus notata, secunda ante apicem tertiam versus flexa et 
cum hae im puncto tertio nexa, stria quarta valde obsoleta. Pedibus pallide 
testaceis. 

In Croatie antro, nomine mihi non indicato, detectus et a D. Eduardo 
Merkl communicatus. 

A Tr. micans alakjához hasonló ; de egészen rótsárga, torjának hátsó 
szögletei alig kissé állnak ki, röptyüinek vällszögletei nagyon, oldalai pedig 
kevésbbé kerekítettek, rovátkái sekélyesebben bevésettek s ezek másodika 
a harmadikkal hátul egyesül. — Feje röviden tojásdad, homlokának baráz- 
dái középen szögletesen egymásfelé hajlók s itt kevésbbé, mint elül, benyo- 
mottak. Szemei rendesek. Csapjai barnasárgák, pelyhedzők s második izok 
a harmadiknál rövidebb. Elótorja róviden-szívded, hosszánál kissé széle- 
sebb, oldalai a tompa előszögletek mögött kerekítettek s azután alapja felé 
lassúdadan keskenyedettek, hátsó szögletei majdnem egyenesek s hegyeik 
alig kissé állnak ki; felülete középszerűen domborodott, alapjánál levő 
gödörcséi mélyek és haránt, sekély benyomással összekötöttek. Röptyűi 
majdnem kerülékidomúak, alapjuk csak kevéssé keskenyebb, mint bütüjök, 
vállszógletek nagyon, oldalaik csekélyen, butüjók pedig tompán kerekítet- 
tek; felül középszerűen domborodottak, elókorongjuk a varrány hosszában 
kissé lapított, három rovátkával ellátottak, melyek enyészetesen pontozot- 
tak, a két innenső rovátka elül középszerűen, hátul pedig, valamint a har- 
madik egész hosszában, sekélyen bevésettek, ez utóbbi három ponttal jelölt, 
a második rovátka, a butu előtt, a harmadik felé hajlik s ezzel a harmadik 
pontban egyesül ; a negyedik rovátka nagyon enyészetes. A lábak halvány- 
sárgák. 

Horvátországnak egy előttem meg nem nevezettt barlangjában födöz- 
tetett fel s Merkel Ede ur közölte velem. 


2. Ochthebius montanus. 


Niger, opaeus vel subopacus, antennarum scapo, pronoti et elytrorum 
margine deflexo pedibusque testaceis; capite pronotoque rude punctatis, 
hoe transverso, antice utrinque excisura parva, postice vero angulari pro- 
funda, membrana coriacea flavescenti alba repletis, instructo, dorso canali- 
culato et quadrifoveolato, lateribus vero depressis sulcoque oblongo notatis ; 


98 


elytris dense striato-punctatis, seriatim pilosis, interstitiis angustis trans- 
verse rugosis. 

Long. 1?/4—23 "v. 

Corporis forma O. bieoloni similis; sed colore sculpturaque penitus 
diversus. — Niger, opacus vel subopacus. Capite rude punctato, foveolisque 
tribus, vertieis minore, instructo. Antennarum scapo palporumque basi 
testacels, apice piceo-nigris. Pronoto transverso, antice posticeque mem- 
brana pellucida eincto, ad angulos anticos excisura parva, postice vero 
utrinque profunda, angulari, membrana coriacea flavescenti alba repletis, 
instructo; lateribus rotundatis; supra rude punctato, canaliculato et prope 
canaliculam utrinque bifoveolato, foveis posticis oblongis, oblique sitis et 
levi transversa impressione nexis; lateribus depressis, ad declivitatem dorsi 
sulco, modice curvato, notatis. Elytris ovatis, dense striato-punctatis seria- 
timque adjacenti pilosis, punctis anoulatis, apicem versus sensim minoribus, 
interstitiis valde angustis, transverse rugosis. Subtus opacus, rugosiuseulo- 
punctatus et dense griseo-pubescens. Pedibus testacels, tarsis piceo- 
nieris. 

In montibus ad balneas Herculis Mehadienses a Joanne Pavel inventus. 

Testének alkata az Ochth. bicolon fajéhoz hasonló ; de színe és vés- 
ményei egészen különbözők. Fekete, fénytelen, vagy némely példányoknál 
csak a röptyük korongján némi kis fény látható. Feje durván pontozott, 
három gódóresével jelölt, melyekből a fejtetőn levő a legkisebb. A csápok 
kocsánja s a falámok töve barnasárgák, végeik pedig barnás-feketék. Torja 
haránt, elül és hátul átlátszó, fehér hártyával szegélyzett, az előszögletek 
közelében kis, hátul pedig mindkét felén mély, szögletes börnemü, sargas- 
fehér hártyával kitöltött kimetszés van; oldalai kerekitettek; felülete durván 
pontozott, hosszesatornával s ennek közelében 4 godoresevel ellátott, a 
hátsó gödöresek hosszukäsok, ferdén helyezettek s egymással sekély haránt 
benyomással összekötvék, oldalai lenyomottak és a korong hajlásánál kissé 
görbés barázdával jelöltek. Röptyüi tojásidomúak sűrűn vonalasan-ponto- 
zottak és soros, lapuló szörcsékkel ellátottak, a pontok szogletesek s hátra- 
felé lassanként kissebbedők, a köztéresék nagyon keskenyek, harántredősek. 
Alul homályos, sűrűn, redósen-pontozott és szürke szóresékkel borított. 
Lábai barna-sárgák, kocsáik pedig barnás-feketék. 

A mehádiai Herkulesfürdő fölötti hegyeken Pavel János födözte fel. 


3. Anthrenus incanus. 


Breviter lateque ovatus, niger, infra albo, supra vero cano unifor- 
miter squammosus. 

Long, 23/4—3,. 

Anthr. molitori quoad corporis formam scrobeque antennarum situ 
similis; sed fere duplo major et colore squammarumque forma distinctus. 


29 


— Niger, squammositate infra alba, supra vero cana, uniformi, vestitus, 
squammis oblongo-conicis, obsolete striatis, parte inferiore — seu latiore — 
magis quam apud A. molitorem truncatis et hic non, vel vix modice angus- 
tatis (in A. molitore truncaturam versus evidenter angustate et concinne 
striate sunt). Antennis brunneis, undecim articulatis, clava nigra. Pronoto 
transverso, margine laterali supra scrobem parum sinuato. Elytris dorso 
antico modice convexioribus. Pedibus nigris, femoribus squammositate 
alba tectis. 

A D. Dre Ernestino Kaufmann ad Voloskam prope Fiume lectus. 

Rövid, szélesded tojásidomu ; fekete, alul fehér, felül pedig feher- 
szürke pikkelyekkel egyenlően födött; a pikkelyek hossz-kupidomuak, 
alig láthatólag rovátkoltak s alsó, vagyis szélesebb részök jobban, mint 
az Anthr. molitornál, melyhez különben mind idomára mind pedig csápjai 
elhelyezésére szolgáló hosszgödöreséinek irányára nézve hasonló, cson- 
kított és itt nem, vagy alig csekélyen keskenyedettek (az A. molitornál 
azok csonka részök felé láthatólag keskenyedettek és finomúl rovátkoltak). 
A csápok barnások, tizenegy ízüléküek és bunkójok fekete. Torja haránt, 
oldalszéle a csápok gödöreseje fölött kevéssé felhajlott. Röptyűinek eló- 
korongja kissé jobban domborodott. Lábai feketék és czombjaik fehér 
pikkelyekkel födöttek. 

Dr. Kaufmann Ernő ur Fiume vidékén Voloskánál födözte fel. 

Budapestini, 1881. die 20. Martii. 


Hártyarópiüek. Hymenoptera. 


HYMENOPTERA NOVA UJ HARTYAROPUEK 
E VARIIS ORBIS TERRARUM PARTIBUS, . ^A FOLD KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBŐL, 
ab AnExANDRO MocsAry descripta. leírta MocsÂry SANDOR. 
21. Dolerus Hispanicus. — Rufo-aurantiacus, parce albo-pubescens ; 


-capite cum antennis pedibusque et valvulis genitalibus, macula item parva 
postica scutelli, postscutello et linea obliqua utrinque mesosterni nigris ; 
maculis duabus clypei et alia mediana oecipitali pedibusque anterioribus 
rufescentibus ; abdomine flavo; coxis rufo-aurantiacis, indeterminate nigro- 
maculatis ; alis hyalinis, nervis et stigmate nigris. — ?; long. 9 ",. 

Dolero lateritio Kl. similis; sed etiam pectore toto rufo-aurantiaco 
presertim distinctus. 

In Hispania ad Granadam a H. Ribbe anno 1880 inventus. 

22. Macrophya Ottomana. — Nigra, nitida, parce pubescens; labro, 


30 


clypeo, antennarum artieulo primo, collari in medio late interrupto et 
alarum tegulis flavis; mesonoto subnitido, confertim rugosiuscule punc- 
tulato ; metanoti cenchris testaceis ; abdominis segmentis dorsalibus : primo 
margine postico anguste flavo-marginato et utrinque flavo-maculato, 
tertio ante marginem posticum utrinque flavo-bimaculato, quarto quin- 
toque postice flavo-fasciatis, fasciis in medio late interruptis, sexto utrinque 
flavo-marginato, ultimo pallide flavo, ventrali anguste flavo-marginato ; 
coxis antice, trochanteribus omnibus, femoribus item et tibus tarsisque 
pedum duorum anteriorum flavis, tibiarum et tarsorum apice fulvescen- 
tibus; femoribus posticis nigris, summa basi flavis, genibus cum tibis 
tarsisque sanquineis, tibiis tamen subtus nigrolineatis et tarsorum arti- 
culo primo subtus infuscato ; alis lutescenti-hyalinis, apice fumatis, nervis 
fuscis, costa et stigmate fulvis. — à; long. 10 "4. 

Speciebus: Macroph. eximia Mocs., erylhr:pus Brullé, nec Schrk. 
(superba Tischb.) et postica Brullé (Ratzeburgii Tisehb., histrioniea Voll.) 
similis et affinis; sed a prioribus duabus: scutello et femoribus posticis 
nigris, a Macroph. postica vero: corpore graciliori, scutello et postscutello 
nigris, femoribus postieis tantum summa basi flavis, tibiis et tarsis his 
lete sanquineis, presertim distincta. 

In Asia minore ad Amasiam a Josepho Mann, Lepidopterologiæ 
cultore eximio, anno 1860 inventa et in Musso Cæsareo Vindobonensi 
custodita. 

23. Macrophya tricoloripes. — Nigra, subnitida, cinereo-pubescens ; 
labro flavo; apice valvularum genitalium aurantiaco ; unquiculis omnibus 
nigris; tibiis tarsisque pedum duorum anteriorum sulphureis, calcaribus 
his albidis; femoribus omnibus apice excepto sanquineis, postieis intus 
nigro-lineatis ; tibiis posticis sanquineis, subtus modice infuscatis, tarsorum 
articulis duobus primis nigris, primo supra in medio rufescenti, reliquis 
aurantiacis, subtus paulo infuscatis, calcaribus ifuscis, apice pallidis ; alis 
hyalinis, nervis et stigmate nigris, hoe basi pallido. — 8; long. 9 y. 

Eximia haec species: clypeo, antennis, thorace, abdomine, coxis ac 
trochanteribus nigris, labro flavo, tibiis ae tarsis anterioribus sulphureis, 
posticis vero tricoloribus, a congeneribus facillime distinquenda. 

In Hispania ad Granadam a H. Ribbe, mense Maio anni preteriti, 
delecta. 

24. Macrophya albimacula. — Fronte supra antennas orbitisque ocu- 
lorum internis dense ac fortiter punctatis, antennis crassis : nigra, nitida, 
cinereo-pubescens; collari in medio late interrupto albido; metanoti 
cenchris testaceis; abdominis segmento primo dorsali in medio marginis 
postiei maculis duabus albidis sat magnis notato; coxis ac trochanteribus 
calcaribusque et tarsis posticis nigris, femoribus inde a medio et tibiis 
tarsorumque articulo primo pedum duorum anteriorum antice albidis ; alis 


hyalinis, apice parum fumatis, venis et stigmate fuscis, tegularum lateribus 
externis anguste albo-marginatis. 

Femina: labro et scutello albidis; segmento anali dorsali fere toto 
aurantiaco; femoribus tibiisque posticis sanquineis, illis imo basi, his 
apice nigris. — Long. 8—81/2 ",. 

— Mas: labro et scutello nigris; segmento anali dorsali albido; femo- 
ribus tibiisque posticis nigris. — Long. 7 ". 

Macrophyae puncto-albo Linn. proxima. 

In Hungaria centrali et meridionali circa finem Maii sat rara. 

Animadversio. — Macrophyae chrysurae Kl. (Magazin d. Gesellsch. Natur- 
forseh. Freunde zu Berlin. VIIT. 1818, p. 118, n. 86.) valde similis esse videtur, 
eandemque solum haberem speciem, si mas descriptus et de punctatura frontis et 
maculis duabus albidis sat magnis segmenti primi dorsalis mentio facta esset, 
quas tamen maculas in 12 exemplaribus constantes invenio. 

Homloka a csápok fölött s belső szemkorei sűrűn és erősen ponto- 
zottak, csápjai vastagok : fekete, fényes, hamvas pelyhes szórrel födött ; a 
középen szélesen megszakított gallérja fehéres; utóhátának szemesei 
szennysárgák ; végtestének első hátszelvénye hátsó szélének a közepén 
két, meglehetősen nagy fehéres folttal jelölt; összes esípói, tomporai és 
sarkantyúi s hátsó kocsai feketék; czombjai a közepöktöl fogva, lábszárai 
és a kocsák első ízüléke a két első lábpáron elülről fehéresek ; szárnyai 
átlátszók, végükön kissé fustosek, ereik és jegyök barnásak, a töpikkelyek 
kulsô oldala keskenyen fehér szinnel szegélyzett. 

A nőstény : felsőajka és paizsa fehérek; végtestének utolsó hátszel- 
vénye csaknem egészen narancssárga; hátsó czombjai és lábszárai vér- 
pirosak, amazok tövükön, ezek végükön feketék. — Hossza 8—81/2 "m. 

A him: felsőajka és paizsa feketék ; vegtestenek utolsó hátszelvénye 
fehéres ; hátsó czombjai és lábszárai feketék. — Hossza 7 "4. 

A Macrophya punctum-album-hoz legközelebb áll. 

Budapest és Mehádia mellett május hó vége felé meglehetősen ritka. 

Észrevétel. — A Macrophya chrysura-hoz igen hasonlónak lenni látszatik, 
s csak ama fajnak tartanám, ha a hím 1s le volna írva és a homlok pontozatáról s 
a végtest első hátszelvényének két, meglehetősen nagy fehér foltjáról említés 
volna téve, a mely foltokat tizenkét példányon állandóan meglevőknek találok. 

29. Macrophya cognata. — Fronte supra antennas orbitisgue oculorum 
internis dense et fortiter punctatis: nigra, nitida, parce pubescens; 
labro et scutello anoque in medio albidis; metanoti cenchris albo- 
testaceis, ealearibus concoloribus; femoribus inde a medio et tibiis tar- 
sisque anticis pedum duorum anteriorum antice albidis, tarsorum articulis 
tamen apice fuscis; femoribus tibisque posticis sanquineis, illis imo basi 
et apice, his tantum apice et tarsis nigris; alis hyalinis, venis et stigmate 
fuscis, hoc basi pallido, tegulis nigris. — ?; long. 7—8 Mar 


32 


Macrophyae erythrocnemae Costa (Fauna ‘del Regno di Napoli. 
Imenotteri. Trivellanti sessiliventri. Napoli, 1860, pag. 77, n. 7.) similis et 
affinis; sed labro albo, fronte supra antennas orbitisque oculorum internis 
multo densius et fortius punctatis minusque nitidis, satis superque diversa. 
— Etiam precedenti valde similis; sed collari nigro, maculis duabus sat 
magnis in lateribus emarginature centralis segmenti primi deficientibus, 
femoribus posticis apice nigris, calcaribus dilutioribus stigmateque basi 
pallida, optime distinquenda. 

In Hungariæ septemtrionalis et meridionalis montibus, mense Julio, 
pauca tantum exemplaria inventa. 
zottak : fekete, fényes, pelyhes szórszálakkal fodott; felsóajka és paizsa s 
végszelvénye a középen fehéresek ; az utóhát szemeséi fehéresszennysárgák, 
valamint sarkantyui is; ezombjai a közepüktől fogva, labszarai és kocsäi a 
két első lábpáron elülről fehéresek, de a kocsäk izei végükön barnasak ; 
hátsó ezombjai és labszarai vérpirosak, amazok tövükön és végükön, ezek 
csak végükön s a kocsäk feketék; szárnyai atlatszok, ereik és jegyok 
barnäsak, ez utóbbi tövén halványabb, töpikkelyei feketék. — ?; hossza 
NR mn. 

A Macrophya erythrocnema-hoz hasonló s azzal kózel rokon ; de felsó- 
ajka fehér, homloka a csápok fölött s belső szemkórei sokkal sürübben 
és erősebben pontozottak és kevésbbé fényesek. — Az előbbeni fajhoz is 
igen hasonló; de gallérja fekete, s a másik faj első szelvénye központi 
kimetszésének oldalain levő két, meglehetősen nagy fehér folt, ennél 
hiányzik, hátsó czombjai tövükön feketék, sarkantyúi világosabb szinűek 
és szárnyjegye tövén halvány szinű. 

Korytniczánál, Ferencztalvánál Krassömegyeben és Mehadianal 
fordult elő. 

26. Macrophya consobrina. — Fronte supra antennas et orbitis 
oeulorum internis dense et fortiter punctatis; nigra, nitida, cinereo- 
pubescens; eollari in medio late interrupto, metanoti cenchris, maculis 
item duabus minutis, sepius obsoletis, in margine postico segmenti primi 
dorsalis anoque albidis ; femoribus inde a medio tibiisque pedum duorum 
anteriorum antice albidis; femoribus posticis, imo basi maculaque minuta 
apieali utrinque nigris exceptis, et tibiis usque ad medium sanquineis ; 
ealcaribus tarsisque omnibus nigris ; alis hyalinis, nervis et stigmate fuscis; 
tegularum lateribus anguste albo-marginatis. — ?; long. 61/2—71/2 "m. 

Precedentibus duabus speciebus similis; sed scutello nigro, tibiis 
posticis tantum usque ad medium sanquineis ete. distincta. 

Patria: Syria. 

27. Macrophya marginata. — Antennis tenuibus: nigra, nitida 
cinereo-pubescens; mandibularum basi labroque eburneis; metanoti 


33 


cenchris et calearibus albidis; abdominis segmentis dorsalibus postice 
valde anguste, lateribus late, sulphureo-marginatis; ventre fere toto sul- 
phureo ; coxis ae trochanteribus omnibus, femoribus item tibiisque et tarsis 
pedum duorum anteriorum sulphureis, horum articulis apice fuscis ; femo- 
.ribus posticis basi late sulphureis, inde incipiente cum tibiis et tarsis 
nigris, tibiis tamen supra obsoletius, subtus evidenter sulphureo-lineatis ; 
alis hyalinis, nervis et stigmate fuscis, hoc et costa basi pallidis, tegulis 
sulphureis. — 4; long. 71/2 9. 

In Dalmatia a J. Erber inventa et e Museo Ces. Vindobonensi mihi 
benevole transmissa. 

. 28. Macrophya tenella. — Fronte supra antennas orbitisque oculorum 
internis rugosiuscule-punctatis: nigra, nitida, cinereo-pubescens ; mandi- 
bulis apice excepto, labro, clypeo, vitta pleurali et coxarum posticarum 
eburneis; cenchris testaceis; palpis, collari in medio late interrupto et 
alarum tegulis flavis; abdominis segmentis 3—6 supra valde anguste, 
2—7 subtus et ventralibus late albo-marginatis, ultimo dorsal albo- 
maeulato; coxis ac trochanteribus, femoribus item et tibiis flavis ; tibiis 
anticis postice nigro-lineatis, posterioribus apice nigro-maculatis; tarsis 
nigris, articulo primo pedum duorum anteriorum antice flavis; calcaribus 
anterioribus albidis, posticis nigris; alis hyalinis, nervis et stigmate nigris. 
— 9; long. 61/2 my, . 

In Hungaria centrali ad Budapestinum medio Maii inventa. 

Homloka a csápok fölött és belső szemkórei kissé redósen-ponto- 
zottak; fekete, fényes, hamvas szörrel fodott; rágói tovuk kivételével, 
felsöajka, szájvédóje, melloldalainak és hátsó csipöinek sávja elefántesont- 
színűek ; hátszemeséi sárgásak; falamjai, szélesen megszakított gallérja és 
tópikkelyei sárgák; végtestének szelvényei közöl: a 3— 6 felül igen 
keskenyen, a 2—7 alul és hasszelvényei szélesen fehér színnel szegély- 
zettek, a felső utolsó fehér-foltos; csípői és tomporai, valamint czombjai 
és lábszárai sárgák ; első lábszárai hátul fekete-vonalosak, a két hátulsó 
pare fekete-foltosak; kocsái feketék, a két első lábszár első íze elülröl 
sárgás ; mellső sarkantyúi fehéresek, a hátsók feketék; szárnyai átlátszók, 
ereik és jegyök feketék. — ? ; hossza 6 !/a my, . 

Budapest mellett a Farkasvölgyben május közepén találtatott. 

29. Macrophya tibialis. — Nigra, nitida, cinereo-pubescens; palpis, 
labro (lateribus nigro-maculatis excepto), elypeo, maculis didymis in medio 
verticis, collari, tegulis et scutello fere toto albidis; metanoti cenchris 
testaceis; abdominis segmentis dorsalibus margine postico: primo in medio 
late, 4—8 vero et tertii lateribus obsoletius auguste albo-marginatis; coxis 
nigris, apice albidis, antieis posticisque insuper late albo-vittatis; trochan- 
teribus posticis genibusque omnibus albidis; femoribus duobus anteriori- 
bus antice maxima parte albidis, posticis nigris; tibiis et tarsis albidis, 


Természetrajzi füzetek. v. kötet x. füzet. 3 


09 
EM 


illis anterioribus basi postice et summo apice, posticis vero tarsorumque 
omnium artieulis tantum apice nigris, calcaribus concoloribus ; alis sublu- 
tescenti-hyalinis, nervis stigmateque nigris. "us tolong. 9 my, . 

Macrophyae albicinctae Schrk. et eius varietatibus similis; sed coxis 
posticis late albo-vittatis, tibiis anterioribus multo latius albidis, posticis 
vero tantum summo apice nigris, etiam tarsis omnibus albidis, tantum 
apice anguste nigro-annulatis, certe distincta. 

In Hungaria meridionali ad thermas Herculis sacras Mehadienses a 
Joanne Pável inventa. 

Fekete, fényes, hamvasszurke pelyhes szórszálakkál fodott; falamjai, 
alsóajka (fekete-foltos oldalait kivéve), szäjvedöje, ket kis folt a fejtető 
kózepén, gallérja, szárnypikkelyei és paizsa csaknem egészen fehér szintiek; 
az utóhát szemesei szennysárgák; végteste hátszelvényeinek hátsó széle 
kozól: az első közepén szélesen, a 4—8 pedig és a harmadiknak oldalai 
enyeszetesen keskenyen fehér szinnel szegélyzettek; csipói feketék, végükön 
fehérek, az elsők és az utolsók azonkívül szélesen fehér sávval jelöltek ; 
hátsó tomporai és az összes lábak térdei fehérek; a két első pár czomb 
elülről nagyobbrészt fehéres, a hátsó pár fekete ; lábszárai és kocsai fehérek, 
amazok közől a két első tövön hátulról és legvégén, a hátsó pedig, vala- 
mint a kocsák összes izüléke csak a vegökön feketék, sarkantyüi hasonló 
szinüek; szárnyai kissé sárgásan átlátszók, ereik és jegyök feketék. — 7; 
hossza 9 7%. 

A Macrophya albicincta Schrk. és valfajaihoz hasonló ; de hátsó esipói 
széles fehér sávval jelöltek, mellső labszaraı sokkal szélesebben fehérek, a 
hátsók pedig csak legvégükön feketék, kocsái is mind fehérek, csak végeiken 
keskenyen fekete-gyürűsök. 3 

A mehádiai Herkules-fürdőnél Pável János találta. 

30. Macrophya lineata. — Fronte supra antennas orbitisque oculorum 
internis dense ac fortiter rugosiuscule punctatis: nigra, nitida, parce 
pubescens; collari in medio interrupto, metanoti cenchris, abdominis item 
segmentis dorsalibus: primo in medio marginis postici late et ultimo albı- 
dis; pedibus nigris, femoribus et tibus duabus anterioribus tarsorumque 
antieorum articulo primo antice albidis; femoribus posticis supra albo- 
lineatis ; calcaribus nigris, longis ac tenuibus; alis hyalinis, apicem versus 
parum fumatis, nervis et stigmate fuscis, tegulis externe anguste albo- 
marginatis. — 6; long. 7 9, 

Species: punctatura capitis, femoribus posticis supra albolineatis, 
calcaribus insolete longis ac tenuibus, facillime cognoscenda. 

In Syria a lepidopterologo eximio Julio Lederer anno 1854. inventa 
et Musso Ces. Vindobonensi donata. 

31. Tarpa orientalis. — Antennis 17-articulatis, pectinis radiis mediis 
duos articulos longitudine æquantibus: nigra, subnitida, nigro-pilosa ; 


35 


mandibulis apice rufo-piceis; antennis fulvis, articulis duobus primis nigris, 
radis fuscis; capitis margine postico linea semicirculari subcontinua cir- 
cumscripto maeulisque tribus sat magnis in fronte (quarum media triangu- 
laris etiam ad clypeum breviter extensa, laterales vero due in orbitis ocu- 
lorum internis cuncatæ), collari item in medio anguste interrupto et macula 
obliqua utrinque ad scutellum aliaque sub alis albidis; vertice minus crasse 
inæqualiter rugoso-punctato; abdomine nitido, segmentis dorsal bus: tribus 
primis maeula utrinque (intermedia minuta), reliquis vero et ventralibus 
4— 6 margine postico fascia albida ornatis, fascia seementi quarti dorsalis 
lita, quinti sextique reliquis aneustiores; pedibus pallide-flavis, coxis ac 
trochanteribus omnibus femoribusque anterioribus usque ad medium nigris; 
alis flavo-hyalinis, superioribus ad mareinem anteriorem late subfumatis, 
nervis stigmateque fulvis, tegulis nigris. — ?; long. 11 my, . 

Tarpae flavicorni Kl. colore corporis et antennarum constructione 
similis; sed paulo minor, frontis macula albida triangulari multo maiore 
etiam ad elypeum breviter extensa, tegulis e& mandibulis antennarumque 
articulis duobus primis nigris, harum radiis fuscis, vertice minus crasse 
inæqualiter rugoso-punctato, alis superioribus ad marginem anteriorem late 
subfumatis, distincta. 

In Asia minore ad Brussam a Joanne Pavel inventa. 

32. Tarpa Turcica. — Antennis 18-articulatis, pectinis radiis mediis 
articulos tres longitudine æquantibus : nigra, nitida, nigro-pilosa; mandi- 
bulis apice rufo-piceis ; antennis fulvis, articulis duobus primis nigris, radiis 
fuscis; capitis margine postico linea semicirculari subcontinua eircumseripto - 
maculisque tribus minutis in fronte, collari item in medio anguste interrupto 
et macula obliqua utrinque ad scutellum aliaque sub alis albidis; vertice 
erasse punctato-rugoso; abdominis segmentis dorsalibus 4— 8 et ventrali- 
bus 5—6 margine postico fascia albida ornatis, fascia segmenti quarti 
dorsalis lata medium versus subattenuata, quinti sextique reliquis angustio- 
res, ventris medio subinterrupte; pedibus fulvescenti-flavis, coxis ac 
trochanteribus omnibus femoribusque basi nigris; alis flavo-hyalinis, 
superioribus ad marginem anteriorem late fumatis, nervis stigmateque 
fulvis, tegulis nigris. — ©; long, 11 %,. 

Precedenti similis et affinis; sed pectinis radiis mediis longioribus, 
maeulis frontis et thoracis albidis multo minoribus, linea semicirculari 
verticis breviore fere usque ad oculorum medium tantum producta, ipso 
vertice crasse punctato-rugoso, abdominis segmentis dorsalibus tribus pri- 
mis immaculatis fortiusque et evidentius rugosiusculis, ventralibus : quarto 
haud fasciato, quinto sextoque medio subinterruptis, femoribus duobus 
anterioribus tantum summa basi nigris, alis ad marginem anteriorem 
saturatius fumatis, species mihi bene distincta esse videtur. 

Pariter in Asia minore inventa est. | 


33. Tarpa gratiosa. — Antennis 16-articulatis, pectinis radiis medus 
artieulos tres longitudine æquantibus : nigra, nitida, nigro-pilosa ; mandi 
bulis flavis, apice nigris ; labro truncato, nigro, polito ; antennarum articulo 
primo croceo, secundo nigro, reliquis fulvis, radiis fuscis; capitis linea flava 
semicirculari subeontinua in vertice ramos duos modice divergentes emit- 
tente; clypei macula magna triangularis usque ad frontem extensa flava, 
maculæ vero magne cuneate in orbitis oculorum internis croceæ; collari in 
medio interrupto, maculis quattuor obliquis thoracis, metanoti cenchris, 
macula item magna in pleuris læte flavis; vertice crasse sed non dense 
rugosiuscule-punctato ; abdominis segmentis dorsalibus: primo utrinque 
macula, reliquis margine postico fascia lata late flava ornatis, fasciis 2—4 
late sed successive angustius interruptis; segmentis ventralibus 3-—4 
utrinque flavo-maculatis, sequentibus vero flavo-fasciatis, terebra migra ; 
coxis ae trochanteribus, femoribus item duobus anterioribus basi nigris, 
coxis posticis macula parva flava notatis; femoribus tibiisque dilute eroceis, 
tarsis fulvis, artieulis apice infuseatis; alis flavo-hyalinis, apice parum 
fumatis, nervis et stigmate fulvis, tegulis flavis. — ?; long. 10 »«j. 

T'arpae coronatae Zadd. et Loewii Stein colore similis esse videtur. 

In Hispania ad Granadam a H. Ribbe anno 1880. detecta. 


34. Sirex Sah. — Antennis 28-articulatis: ater, nigro-hirtus; mandi- © 


bularum basi late, clypeo, thorace supra et pleuris ex parte brunneo- 
ferrugineis; antennis, parte postica verticis cum occipite et temporibus 
fulvescenti-flavis; abdominis segmentis dorsalibus duobus primis et octavi 
basi usque ad dimidium flavis, huius margine postico et 3—7 atro-holoseri- 
ceis, nono vel concolore vel cum mucrone et terebra ferrugineis ; mucrone 
longitudine segmenti octavi medio angustato, apice lanceolato erenulatoque; 
terebra abdomine paulo breviore; coxis ac trochanteribus, femoribus item 
pedum duorum anteriorum fere usque ad medium, posticorum vero totis 
nigris; tibus et tarsis fulvescenti-flavis, illis anterioribus summo apice, 
posticis ultra medium nigris; alis flavo-hyalinis, apice parum fumatis, 
nervis fulvis, tegulis ferrugineis. — 7; long. 23—34 "4, . 

Sirici giganti L. similis et affinis; sed parte postica verticis cum 
occipite et temporibus fulvescenti-flavis, thorace supra et pleuris ex parte 
brunneo-ferrugineis, abdominis segmentis 3—7 et octavi margine postico 
atro-holosericeis, ventre et tibiis posticis ultra medium nigris, presertim 
distinctus. — Etiam cum Sirice flavicorni Fabr., Americæ septemtrionalis 
incola, multum habet similitudinis. 

Patria: Persia; a Domino Doctore O. Staudinger acquisitus. 

35. Sirex vates. — Antennis 21-articulatis: erassus, ater, nigro-hirtus; 
abdomine atro-cœruleo, segmentis dorsalibus 2—7 holosericeis, 8—9 splen- 
didis, parcissime pilosis, mucrone brevi; conico, basi glaberrimo, apice 
acuminato, scabro, terebra abdomine breviore; pedibus nigris, tibus et 


—— unius ——— —————————— 


w 
-I 


tarsis pedum duorum anteriorum ferrugineis; alis albo-hyalinis violaceoque 
nitentibus, apice parum, basi et in medio transverse saturatius fumatis, 
nervis nigris, costa fulvescenti. — 7; long. 31 %p. 

Sirici melanocero Thoms. aliquantum affinis ; sed multo robustior et 
aliter coloratus. ; 

In expeditione Széchenyiana ad oras Asie orientalis non pridem 
suscepta, in China septemtrionali ad Kuangjüen (Szu-csuen) die 17 Se- 
ptembris 1879 a Domino Lóezy collega nostro inventus. 

Budapestini, 1880. 1. die Decembris. 


(Continuatio sequitur.) 


Legyek. Diptera. 
DIPTERA NOVA EX HUNGARIA, UJ LEGY-FAJOK, 


a L. Maparassy descripta. leírta Maparassy LÁSZLÓ. 


1. Elliptera hungarica. — Pallide testacea, pedibus dilute 
ochraceis, antennis fuscis, thoracis dorso vittis duabus maculisque fuscis 
notato; alis hyalinis, iridescentibus. 5 ?; long. 51/4 "V. — Ab Elliptera 
omissa Eg. colore penitus distincta. 

Barnássárga, lábai szintén, csápjai világos barnák, torja felületén 
két széles szürkés csík, vegtesten két vékony barna vonallal. — 57; 
hossza 51/4 9, . 

Egész teste és feltünő hosszú lábai világos barnássárgák, az utóbbiak 
kevéssé szürkések, csápjai nagyon világos barnák inkább hamuszürkek, 
torján két széles, majdnem egymást érintő halvány hamuszürke csikkal, 
mely szín a paizst is majd egészen befogja, a torj felületét középen mély 
kereszt barázda választja ketté. — A végtest, mely majdnem átlátszó, felu- 
letén két vékony fekete barna vonallal, az alfel előtt pedig mindinkább 
sötétesb barnás maszattal. — A kiálló nemzőrészek, valamint az egész 
végtest igen gyéren apró fehér szörrel vannak fedve, a torj és lábak 
egészen esupaszok. — A forgók szürkéssárgák, bunkóik töve barna. — A 
szárnyak tiszták, átlátszók, üvegesek; az első hosszér a szárny közepe 
táján fut a szárnyszélbe, a második a szárnycsúcs előtt, a harmadik 
hosszér első ága pedig közvetlen a szárnycsúcs előtt, villaalakban eltérő 
alsó ága pedig közvetlen a szárnycsúcsba fut, a negyedik hosszér kissé 
lefelé hajlik s a szárnyszélen egy teljesen villaalakban végződő felső 
oldalágat ereszt, mely a kis keresztérrel össze van kötve, a harmadik hosszér 
alsó ágával; korongsejtje nincs; az ötödik és negyedik hosszerek közt ott, 
hol a negyedik hosszér elágazik, áll a hátsó keresztér. — Ez új fajt 1880. © 
év junius havában közvetlen a Herkules-fürdő mellett fedeztem fel, hol 
nedves sárga agyag felett mintegy 10—15 repkedett. — 


38 


Gymnosoma ramulosa. — G.rotundatae L. simillima, sed 
apex inferior cellule posterioris prime ramulum brevem marginem versus 
ale mittit. — $ ?; long. 6—7 ",. 

Igen hasonlít a rotundata-hoz; de elsó hátsó szélsejtje alsó sarkából 
egy rövid ér nyúlik a szárnyszél felé. — 3 ? ; hossza 6—7 "v. 

Alsó arcza selymes-fehér, homloka élénk veresessárga, veresbarna 
széles kózépesikkal, mely a hímnél a fejbübig nyúlik fel, mignem a nós- 
ténynél a homlok közepéig ér, feybubjan a butyké haromszoeu, fekete ; a 
fejbubon és a homlokesik két oldalán egy sor fekete sörte van. — Csäpjai 
feketebarnák, a harmadik izulék tövénél kissé vöröses, az első izulék 
oldalról nézve fent fényes fehér színt mutat, néhány fekete sortével, a csáp- 
toll sárgás, vége felé barna. — A torj felülete fénylő fekete, a hímnél sűrű 
élénksárga porozatu, csupán a paizs előtt tiszta, négy barna csikkal, a 
nőstény vállai szürke porozatúak ; mindkét ivarnál a torj felületét középen 
mély keresztbarázda szeli ketté. — A paizs alapszíne fekete, szürke poro- 
zatból széles hosszcsikkal, mely néha még a tor] hátsó részere is átnyúlik. 
— A melloldalak s a paizs legalsó hátsó széle fehéresszürke porozatú. — 
A végtest vorosessarga, vagy vörösesbarna, az első szelvény fénylő fekete, 
mely szín a második szelvény közepén mintegy kalapidomban nyúlik hátra, 
ezenkívül a végtest felületén középen rendesen még sorjában két három 
gömbölyű fekete folt látható. — A lábak feketék. — A t6pikkelyek az első 
arczczal egyenszinüek. — A szárnyak középen barna homälylyal, töveiknél 
sárgásak ; a negyedik hosszér felhajlásánál a harmadik hosszérhez határo- 
zottan megtört ; s szögletéből a szárnyszél felé rövid kis ér loge. — Tobb- 
nyire hegyesebb vidékeken, a Mátránál, Krassómegyében Resiczán és 
Franzdorf körül. 

A G. rotundata negyedik hosszere a csuklónál hirtelen hajlik, a 
G. costatáé pedig mintegy ív alakban görbül fölfelé; a G. ramulosa 
negyedik hosszere ellenben egészen törötten megy fel a harmadik hossz- 
érhez, s így ez, valamint rövid érnyujtványa által is, mindkettőtől könnyen 
megkülömböztethető. 

ó. Tricyphona livida. — Thorace cum szello pedibusgue 
lividis; femorum tamen tibiarumque apice et tarsis infuscatis; capite fusco, 
antennis abdomineque livide-fuscis; thoracis dorso in medio fusco- 
univittato ; alis hyalinis iridescentibus. — 6 ?; long. 8 "i. 

Torja, paizsa és lábai halványsárgák; végteste, alsó arcza és csapja 
barnássárgák; torja felületén egy fekete barna csík, czombvégei és végső 
kocsizülekei barnásak. — & ?; hossza 8 ”,. 

Homloka barna, alsó arcza és csápjai setétsárgák, végteste maszatos 
barnássárga, torja és paizsa világos majdnem átlátszó halványsárga, torja 
közepén jóval a paizs előtt elenyésző fényes feketebarna vékony csik 
látható ; ezombjainak vége és végső kocsízülékei barnásak, a forgók és a 


nül SCIES a ae 


39 


kiálló nemző részek, úgy a him miként a nősténynél egyszínű halvány- 
sárgák; szárnyai tiszták, átlátszó uvegesek, oldalt nézve némi aczél- 
fénynyel, az erek egyszínű barnák. — Krassó megyében a Muntye Seme- 
nik tövében Franzdorf mellett apró patakok körül fedeztem fel. 


Poloskák. Hemiptera. 
HEMIPTERA NOVA VEL MINUS COGNITA 


descripsit 


Dr. G. HorvAru. 


1. Graphosoma lineatum L. var. Stali. 


Coceineum; articulis duobus ultimis (quinto toto, quarto dimidio 
apicali) antennarum, maculis duabus verticis, quatuor anterioribus, una 
prope angulos laterales unaque minutissima submarginali ante angulos 
laterales thoracis, maculis quatuor basalibus scutelli, maculis connexivi, 
maculis parvis pectoris et ventris seriatim dispositis, puncto prope apicem 
femorum tarsisque nioris; spiraculis ventralibus concoloribus ($) vel ni- 
eris et nigro-marginatis (? ). 

Graphosoma lineata var. d. Stal Enum. Hem. V. p. 51. (1876.) 

Patria: Asia minor (Mus. Hung.) ; Syria, sec. Stal. 

Varietas insignis, a Dom. Stal seeundum feminam sordide flavescen- 
tem deseripta, nomen separatum meret. 


2. Plinthisus ptilioides Put. 


Forma macroptera: Oblonga; thorace subquadrato, parum convexo, 
posterius vix latiore; hemelytris completis, fusco-testaceis, striola obsole- 
tissima ad suturam clavi anguloque apical cori nigricantibus, membrana 
flavescente, abdominis apicem paullo superante. 5. Long. 1?/4 mill. 

Patria: Dalmatia, Pridworje. (Coll. Horv.) | 

Cum permultis speciminibus braehypteris duos mares maeropteros 
leeit D. REITTER. 


9. Plinthisus subtilis. 


Oblongus, flavo-ferrugineus, nitidus, glaber, leviter punctatus; thorace 
latitudini distincte longiore, postice depresso et distincte angustato ; heme- 
lytris ineompletis, fortiter et fere rugoso-punctatis, valde abbreviatis, seg- 

menta abdominis tria ultima dorsalia et partem dimidiam segmenti tertii 

haud tegentibus, postice recte truncatis, membrana nulla; hemelytrorum 
sutura scutello tansverso paullo breviore; abdominis dorso fusco-ferru- 
gineo. 5. Long. 12/5 mill. 

Patria: Syria, Kaifa. (Coll. Horv.). 


40 


Statura parva hemelytrisque valde abbreviatis ab affinibus facillime 
distinguendus. P. pilosello Horv. minor, corpore haud piloso, thorace modice 
convexo et posterius fortius angustato hemelytrisque brevioribus differt. 


4. Plinthisus mehadiensis. 


Oblongus, nigro-piceus, punctatus, obsoletissime aurato-pubescens ; 
antennis, limbo angusto laterali parteque postica depressa thoracis, heme- 
lytris, marginibus pectoris antico et postico maculisque ad coxas, nec non 
femoribus fusec-piceis; antennarum articulis basi et apice, rostro, tibiis 
tarsisque dilutioribus; thorace longiore quam latiore, plano-convexo, re- 
trorsum parum angustato, marginibus lateralibus apice distincte rotundatis ; 
hemelytris rudimentariis et cum lobo postico depresso thoracis fortiter 
punetatis, margine costali fusco-testaceis, duo ultima segmenta abdominalia 
haud tegentibus, postice oblique truncatis, membrana minutissima et æger- 
rime distinguenda; femoribus anticis spinis duabus majoribus et præterea 
duabus minoribus armatis, tibiis fortiter curvatis. 6. Long. 4 mill. 

Patria: Hungaria, Mehadia. (Mus. Hung.) 

P. majori Horv. affinis, major, lobo antico thoracis haud fortiter 
convexo et dilatato, hemelytris fusco-piceis, extus testaceo-limbatis femori- 
busque spinis quatuor armatis distinctus. 


5. Lethaeus picipes (H-Sch.) 


Anguste oblongo-ovatus, fusco-piceus, supra cum pectore dense di- 
stineteque punctatus, ventre subtilissime punctulato ; capite porrecto, spatio 
intraoeulari dimidio longiore; thorace vix transverso, antrorsum fortiter 
angustato, antice quam basi dimidio angustiore, disco ante medium obsole- 
tius punetulato, marginibus lateralibus fere rectis et minime explanatis ; 
antennis, rostro pedibusque dilute piceis; tarsis flavo-ferrugineis; membrana 
fusca. 6. Long. 12 mill. 

Patria: Asia minor. (Mus. Hung.) 

Species statura magna, capite porrecto thoraceque antrorsum fortiter 
angustato distinctissima et a D. HERRICH-SCHAFFER in indice operis sui 
(Wanzen. Ins. IX. Ind. p. 149.) ut Pachymerus picipes e Turcia citata, sed 
haud descripta. Exempla duo in collectione Musæi Nationalis Hungariei 
sub illo nomine asservata lustravi. 


6. Lethaeus dalmatinus. 


Ovatus, niger, subopacus, supra cum pectore dense distincteque pun- 
etatus, ventre obsoletissime punctulato; thorace paullo longiore quam apice 
latiore, distincte transverso, plano-convexo, disco antico subtilius punctato, 
marginibus lateralibus rotundatis, leviter explanatis et subreflexis ; clavo 
Seriebus punetorum regularibus et parallelis instructo; membrana nigri- 


41 


cante ; antennarum articulo quarto, basi excepta, sordide flavescente; tarsis 
fusco-piceis, articulis secundo et primo basi dilutioribus. 6, Long. 9 mill. 

Patria: Dalmatia, Pridworje. (Coll. Horv.) 

L. cribratissimo Dohrn valde affinis, major, statura latiore et minus 
parallela, thorace nonnihil breviore, apicem versus magis angustato, clavo 
etiam disco regulariter seriatim punetato, antennarum articulo ultimo tar- 
sisque obseurioribus divergit. 


7. Drymus confusus. 


Oblongus, niger, glaber, supra cum pectore crebre punctatus ; anten- 
nis, rostro pedibusque flavido-pilosis; thoraee longiore quam latiore, an- 
trorsum haud (3 ) vel levissime (? ) angustato; ventre nitido, glabro; antennis 
basi, rostro, marginibus lateralibus angustissimis limboque postico thoracis, 
hemelytris, maculis pectoris ad coxas et pedibus ferrugineis ; membrana 
fuscescente, macula ad angulum basalem externum albida notata; femoribus 
anticis dente unica armatis, tibiis anticis levissime curvatis, apice intus 
dilatatis. 5 ?. Long. 5—51/2 mill. 

Rhyparochromus pilicornis Horv. Monogr. Lyg. Hung. p. 53. 3. (1875) 
excl. synonym. 

Variat thorace et hemelytris, marginibus lateralibus angustissimis 
exceptis, nigris, femortbus infuscatis. (à) 

Patria: Hungaria, Mebadia (Mus. Hung.), Keszthely (Coll. Hensch et 
Horv.) ; Helvetia, Burgdorf (Coll. Puton). 

D. pilicorni Muls. simillimus, statura majore, tibiis anticis fere rectis 
aliisque notis bene distinctus. 


8. Scolopostethus pictus Schill. var. antennalis. 


Antennarum articulo primo basin versus articulisque duobus apieali- 
bus, femoribus anticis, basi et apice exceptis, annuloque subapicali femorum 
posteriorüm nigris ; articulo tertio antennarum propebasin plerumque late 
flavo-annulato. ? . 

Patria: Hungaria, Rákos-Palota. (Mus. Hung. et Coll. Horv.) 


9. Monanthia angustata H-Sch. var. sympathica. 


Angustior; antennarum artieulis tribus basalibus fusco-ferrugineis, 
concoloribus, artieulo tertio erassiuseulo, eylindrico, reliquis vix graciliore 
et tibiis multo crassiore. 

Patria: Hungaria, Varannó. (Coll. Horv.) 


10. Pachytoma taurica Horv. à 


Elongata, parallela, nigra, pilis albidis facillime divellendis vestita 
et preterea parce nigro-setulosa; vitta longitudinali lateribusque capitis, 


42 


margine orbitali oculorum interiore, artieulis tribus basalibus rostri, orifi- 
eiis, acetabulorum marginibus, coxarum femorumque apicibus et tibiis 
flavo-testaceis; antennis parce nigro-setulosis; hemelytris apicem abdominis 
longe 'superantibus, flavo-testaceis, clavo nigro-fusco, corio intus mem- 
branaque magna infuscatis; tibis spinulis nigris e punctis minutis nigris 
nascentibus præditis, apice cum tarsis nigris. 6. Long. 5 mill. 

Patria: Tauria, Theodosia. (Coll. Horv.) 

P. flaromarginatae Costa simillima, oculis fortius pedunculatis, capite 
eum oeulis margine postico thoracis æquilato, thorace longiore, margine 
postieo longitudine tantum duplo latiore differt. ! A P. satyrisca Scott heme- 
lytris albido-pubescentibus mox distinguenda. 


11. Paehytoma punctigera. 


Ovalis, brachyptera, opaea, flavo-testacea, supra pilis brevissimis 
fragilibus albis parce vestita, remote longius nigro-setulosa; vertice striolis 
duabus inter oculos, thorace vittis duabus lateralibus latis et postice abbre- 
viatis dorsoque abdominis punctis in seriebus longitudinalibus sex dispositis 
nigris; punetis minutis sex ad marginem posticum verticis, seriebus duabus 
punctorum thoracis transversalibus (una prope marginem apicalem, una 
prope marginem basalem), punctis duabus clavi punctoque in medio mar- 
ginis postici corii fuscescentibus, hemelytris valde abbreviatis, !/s partem 
basalem abdominis vix tegentibus, postice sinuatis ; antennis parce rigido- 
setosis, artieulo primo brevi, verticis latitudine intraoculari longitudine 
equali, nigro-punetato, articulis duobus apiealibus nigris ; femoribus supra 
maculis nigris plus minusve coufluentibus notatis, subtus minute nigro- 
punetatis, tibiis nigro-spinulosis, spinulis e punctis nigris nascentibus; 
tarsis eum segmento feminæ genitali nigris. ?. Long. 31/2 mill. 

Patria: Syria, Kaifa. (Coll. Horv.) 

Species eolore pallido signaturisque a congenericis distineta. Orthoce- 
phalo signato Fieb., speciei mihi ignotæ et verisimiliter etiam ad hoc genus 
referendæ, similis, sed minor, antennarum articulo primo nigro-punctato, 
seutello, abdominis dorso connexivoque pallidis differre videtur. 


19. Triecphora fasciata Kb. var. geniculata. 


Tegminibus fascia sanguinea destitutis, tantum apice clavi macula 
parviuseula rotundata diseoque corii pone medium puneto obsoletissimo 
sanguinels ornatis. 

Patria: Syria, Kaifa. (Coll. Horv.) 


1 Pachytoma flavomarginata Costa margine postico thoracis capite cum oculis 
latiore et longitudine triplo latiore gaudet. 


| 
4 


BOTANICA. 


KIRÁNDULÁSAIM A BIHAR- ÉS AZ ISKOLA- 
HEGYSÉGEKBEN. 


Közli: Dr. Stmxovics Laos. 


Bihar megye egyik legszebb s a természetbüvára legérdekesebb vidé- 
két, alhavasainak, a Biharhegységnek vidéke képezi, mely a Sebes-Körös 
forrásvidékeitól a Fekete-Körös és Kis-Aranyos forrás vidékéig tart, s dél- 
fele a festői szépségű es sziklás Vulkánhegynek meg hegyesoportjának en- 
ged tért. Éjszak-keleti esoportját e Biharhegységnek, a trachyt kózetból 
álló s a Sebes-Körös ket fő forráspataka által kozbefogott Vlegyásza al- 
kotja; mig délibb részét az ős kristályos kőzetekből és meszkövekböl allo 
igazi Biharhavasok, — nevezetesen azoknak petroszi és rézbányai hegy- 
esoportjai képezik. 

Füvészeti tanülmányaim úgy a petroszi és rézbányai Bihart, mint a 
Vlegyászát kutatásaik tárgyává tették: mégpedig 1879 juliusában Belényes 
(s a Pontoskó) videkével együtt a Petroszi-havasokat látogattam meg; majd 
1880 juliusában a Rézbányai-hegyesoportot jártam be Vidráig és Ponorig, 
mely kirándulásomban a Bihar-hegyen, a Rotundán és Gejnán (hol a leány- 
vásárokat tartják még ma nap is) áthaladva, a Vulkán-esoport szélét is érin- 
tettem, s annak Ponorel völgyén jöttem le a Kis-Aranyoshoz — végül a 
Vlegyásza hegyesoportját, szintén a műlt 1880-ik év juliusában keres- 
tem fel. 

A Vlegyásza egyhangúbb hegycsoportja egészen Erdély területéhez 
tartozik; ellenben a délibb s változatosabb s kiterjedtebb Bihar, részben 
Biharmegyéhez, részben Erdélyhez tartozó, — mert főbb gerinczeinek és 
csúcsainak ormai által jelöli meg a kettő között levő határt. Így tehát a 
Biharhegység flórájának kutatása, egyszersmind Erdély flórájának kutatása, 
— a mi kitűzött czélom vala. 

De nemcsak e ezél vonzott engem e hegységek fáradságos bebarango- 
lására ; hanem serkentett engem e munkára az ő endemikus és általam még 
nem gyűjtött nevezetes növényeiknek ósmeretszomja, valamint azon kôrül- 
mény is, hogy e hegység ekkorig kevesek által volt kutatás tárgyává téve, 
söt részben, — mint pl. a Vlegyásza egy része — eddig ismeretlen is volt. 

Ugyanis a kik előttem a Vlegyászát meglátogatták, — így Brerz, 
Janka, Wourr, BonBÁs, mindannyian Banfi-Hunyad felől tettek reá kirán- 
dulást, s a Pietra-Arsáról és a Székelyő völgyéből közöltek nehány érdekes 
növényt. Elkerülték tehát mindnyájan a Vlegyásza nyugati oldalát, úgy 
hogy egyik fővölgye a Dragán völgye ez ideig fűvészetileg ösmeretlen volt. 
E völgy felkutatását, s a hazánk endemikus nevezetességét képező Syringa 


AA 


Josikaea Jacq. termöhelyenek újonnan való megkeresését, tűztem ezért ki 
feladatomúl a Vlegyásza hegyesoport meglátogatásánál. 

A Jösika-fele Orgonafát [Syringa Josikæa], melyet újabb időben tób- 
ben hasztalanül kerestek a Csuesa-sebesváraljai voleyben, hosszas keresés 
és a vidék lakosainal való puhatolódzás után, csak ugyan sikerült újra meg- 
lelnem, több szép példányban a Josika-féle birtokterűleten Csucsa mellett. 
Megtudtam továbbá a csucsai lakosoktól azt is, hogy e szép s ritka Orgona- 
fa, — melyet ők rumunyúl «Melin»-nek neveznek, és igen jól ösmernek, 
mert illatos virágainak fózetét a marhák belső betegségei ellen sikerrel 
használják és e miatt jeles orvosságként magasztalnak — Feketeto mellett 
is, tehát Biharmegye terűletén is terem a Sebes-Körös mentén, de ott 
is ritka. 

A Dragán völgyének bejárata is eredményes, és így hézagot pótló 
volt; mert több ritka vagy Erdélyre karakteres növényen kívül, minők : 
Dianthus heptaneurus Gr. (bőven), Phyteuma tetramericum Schur (tobb 
helyen), Eriophorum gracile Koch, és Drosera rotundifolia L. (melyek a 
Dragán felsőbb völgyében elég bőven nönek), Sempervivum rubicundum 
Schur, Agrimonia odorata Mill. 3) glandulosa Simk. stb. — e völgyben 
leltem az 1880-ik évi kutatásaim legérdekesebb s egész hazánkra uj nóvé- 
nyet, az Argrimonia pilosa Led.-t. 

A Biharhegység deli részének floráját is Krraıwen Pár nehány ada- 
tán kívül csak Kerner AwTAL gondos kutatásaiból, tehát kevesek nyomán, 
ösmerjük ; és ennek is meg voltak a maga nevezetességei, endemikus növé- 
nyei, melyekért át kellett azt kutatnom. Ily nevezetességei voltak a KERNER 
altal felállított, megkülömböztetett biharhegységi új növényfajok, melyeket 
á Pedicularis himnogená-n kívül (ezt az egyet Janka Vicror kereste fel) 
Kerner óta, vagyis 1858— 59 óta, hazai botanikus nem keresett meg, s így 
eredeti termőhelyükön se nem tanúlmányozott se nem gyűjtött. 

E Kerwer-féle új fajok tüzetes ösmeretére, nekem Erdély florajanak 
tanúlmáynozásánál kiváló szükségem volt; mert előre volt sejthető, hogy 
azok közül egyik-másik nem csak a Biharhegységben, vagy nemcsak Erdély- 
nek e szélén, hanem Erdély egyéb helyein is elő fog fordülni. S valóban 
kitűnt, hogy a Cornul-muntelni alhavas szikláin termő Hieracium Porphy- 
riticum Kern. nem csak a Petroszi havasokon, hanem a Retyezat hegyeso- 
portban is terem ; hogy a Hypericum umbellatun Kern. nemcsak a Kis-Ara- 
nyos völgyének hegyein nő Vidra mellett Erdélyben, hanem terem Bihar- 
megyében is, Rézbánya felett a Pietra-muncelulului-on ; hogy a Cotoneaster 
Orientalis Kern. synonym az Erdély Cotoneaster vulgarisával; és hogy a 
Thymus marginatus Kern. Erdély egyéb részei is elterjedt növény, így pl. 


Brassó havasain. — Felkerestem s megleltem továbbá KERNER-nek érdekes . 


új fajai közűl: Belényesnél a Pontoskóvón a Poa Pamnonicát, mely ott oly 
tömegesen nő, hogy akár szekér számra lehetne belőle szedni; ugyan csak 


45 


a Pontoskövön a Veronica Bihariensist; azután a Cornul-muntelui alatt 
levő erdőben a Lonicera leiophyllát ; ugyancsak a Petrosz-havasokon a Pedi- 
cularis limnogenát, mely a porphyros kózetü Cornul-munteluitól kezdve 
bőven tart egész a Pietra-arsaig, illetőleg addig, hol a Pietra-arsát elhagyva 
mészkó talajra jutunk ; végül a Lathyrus gramineust, mely a Petrány mellett 
elterülő kaszálókon is terem. 

Megósmerkedtem e kirándulásaim alkalmával egyszersmind a Bihar- 
hegység sajátos növényzeti viszonyaival, továbbá szép karszt-féle részletei- 
vel, melyeken süppedt dolinak, buvo patakok, ravasz lyukak, barlangok stb. 
váltakoznak. A növényzeti viszonyokat illetőleg, előttem is feltűnt sőt 
bosszantott azon jelenség — melyet már KERNER tárgyalt — hogy a hegy- 
ség délnyugati oldaláin, vagyis a biharmegyei oldalon alig van, vagy épen 
nincs fenyves, hanem a Bukkfa erdők egyhangú s meddő növényzetű regiója, 
helyenként átmenet nélkül, s így bizonyos idétlenséggel, egyszerre átmegy 
a fátlan alhavasi gyeptájba. Feltűnt továbbá azon jelenség is, hogy a hegy- 
tetőkön túl keletnek és ejszaknak fenyvesek terülnek el, s azok öve annál 
szélesebb és annál mélyebben halad le a völgyekbe, minél inkább vannak 
a völgyek s oldalaik a hideg éjszaki és keleti szeleknek kitéve. Egy-egy 
éjszakkeleti volgy irányában feltolakodnak a fenyvesek a hegyhátak horpa- 
dásaig sőt magokat e hágókat 1s elborítják, — de csak a hágó nyugati szé- 
léig, a hol mintegy kardcsapásra vége szakad a fenyvek tenyészetének. 

A délnyugati és éjszakkeleti lejtők növényzete közt létező eme kü- 
lómbségnek tehát éghajlati okának kell lennie, s ezt ismét részint e hegy- 
ség lánczolatának csapása (iránya), részint pedig a délnyugat felől a hegy- 
seghez közel fekvő Magyar-alfold hozza létre. Délkeleti csapásánál fogva 
ugyanis felfogja a Biharhegység az ő erdélyi, az az éjszakkeleti oldalaival 
s völgyeivel az összes hideg szeleket, s ezért ott az éghajlat hidegebb ; más- 
részt pedig ugyancsak e csapásánál fogva biharmegyei oldalaival, melyek 
már úgy is védve vannak a bideg szelek ellen, a Magyar-alfoldon még me- 
legebbé lett délnyugati szeleknek állja útját, melyek éjszakkeletnek haladva, 
itt akadnak meg először és itt hűtögetik le első izben meleg páráikat, — 
és ezért ez oldalain az éghajlat melegebb, annyira meleg, hogy a Bükkfa 
egész az alhavasi tájig megtalálja létfoltételeit. 


* 


Az Iskola-hegységet, a Brassói havasok ez elöörset, a Biharhegység 
ellentetekep kerestem fel az 1880-1k év augusztusában. A Biharhegység 
ellentétekép tekintém e hegységet azért; mert mig amaz Erdely ejszaknyu- 
gati, — emez Erdély délkeleti szélén tertil el. Az Iskolahegység átkutatása 
után a Brassoi-havasokra szándékoztam ; azonban midőn az Iskolahegység 
csúcsairól már egész pompájukban megláttam a Bucsecset és Királykövet, 
8 a midőn a Retra-marerôl gazdag zsákmánynyal, lelkes örömmel s a vidék 


46 


természeti szépségei iránt való elragadtatással tértem vissza Brassóba, — 
itt váratlan esemény várakozott reám, mely lelkesültsegemet mély levert- 
segge hűtötte le, és véget vete egy évre az oly szép reményekkel kecsegtető 
további kutatásaimnak. 

+ 


E vázolt kirandulasaim több eredményét, a következő adataim, észle- 
leteim és tanulmányaim közlésével foglalom össze rövidre : 

1. Festuca nigrescens Lam. Terem: a Biharhegységben a 
Petroszi-havasokon így különösen a Varasoján; a Hátszegi hegységben a 
Retyezát csoportban, igy különösen a Za-nugatónál. 

2. Poa Pannonica Kern. 0. B. Z. XIV (1864) p. 84— 885, 
synonym a Poa scabra Kit Addit. 7. növenynyel. 

Poa Pannoniea Kern. tómegesen terem Petrány mellett a Pontoskó 
(s nem Bontoskó, mint Kerner emlegeti e hegyet) napos szikár lejtóim, s 
azert azt ott, mint eredeti termóhelyén részletesen tanulmányozhattam ; 
terem továbbá hadna-Sólymos mellett a Sólymosi-várhegyen, hol 1872-ben 
szedtem, a HazsriNszkvy FRIGYES vezérlete alatt kiküldott társas kirándulás 
alkalmával. " 

A pontoskói Poa Pannonica számos példányainak megszemlélése, en- 
gem mindenek előtt arról győzött meg, hogy a róla közölt diagnozis több tekin- 
tetben hibás ; másodszor gedig arról, hogy a Poa Pannonicára a Poa scabra 
Kit. karakterjegyei tökéletesen reá illenek úgy hogy az a Poa scabrá-nak 
legfeljebb alakja lehet. 

KERNER diognozisa szerint ugyanis a Poa Pannonica terjedelmes és 
terpedt bugájú (panicula ampla, diffusa, patens), én azonban keskeny s 
összehúzódott bugájú alakokban is szedtem, épen az eredeti termőhelyén. 
A diagnozis szerint továbbá, a Poa Pannonica virágpolyvái kiemelkedetten 
eresek erős erekkel (nervis palearum lateralibus elevatis, validis) s így e 
növény nem a Poa scabra és Poa sterilis csoportjába, hanem a Poa praten- 
s18-ébe tartoznék; én azonban az 1879 jul. 15-én szedett pontoskói példá- 
nyaimon, melyek már szinte hullatták terméseiket s így teljesen kifejlettek, 
a virágpolyvák ereit többé kevésbbé elmosódva találom, úgy hogy a virág- 
polyvák eressége szerint a Poa Pannonicát nem a Poa pratensis L., hanem 
a Poa scabra Kit. illetőleg a Poa sterilis M. B. csoportjába kell helyeznem 
egész határozottan. A Poa Pannonica szárának bütykeiis majd el vannak 
fedve a levélhüvelyek által, majd nincsenek, s így nem általánosak a diag- 
nozis e szavai: vaginis internodis brevioribus, nodis eulmi . . . . denuda- 
tis» ; a legelső szarlevel lemeze is, majd rövidebb hüvelyénél, majd akkora 


.* HazsLınszky FR. e növenyemet Poa scabra Kit.-nek határozta; de minthogy 
a Poa scabrat a Poa sterilis M. B.-val fajilag azonosnak tartotta, ezért sólymosi nó- 
vényemet az Ak. Közl. X. p. 98. Poa sterilis M. B. név alatt tette közzé. 


: 
y 
E 
E 
14 
q 


NUTS I TIE QN ee EE 


47 


vagy hosszabb annál, — s így a diagnozis e szavai sem karakterezik: «va- 
ginis supremis folio suo parum longioribus» ; végül rostos gyökérzete kó- 
zül gyakran vékony rhizoma nyúlik ki, miért is gyökérzete nem tisztán 
gyepesen rostos (radice fibrosa caespitosa). 

Mindezeknel fogva tehát sem a terjedelmes és terpedt bugát, sem a 
viragpolyvak kiemelkedő erezettseget, sem a fedetlen szärbütyköket, sem a 
legfelső levelek lemezének rövidségét, sem a tisztán rostos-gyepes gyökerze- 
tet nem tekinthetjük a Poa Pannonica diagnozisos és karakterező jegyei gya- 
nánt. De ha mind ezek nem karakterezik, akkor a hazánk éjszakibb és 
nyugatibb részeiből ösmert és birtokomban levő Poa scabra Kit.-től sem a 
diagnozisok, sem a példányok összehasonlítása mellett fajilag megkülön- 
bóztetni nem lehet; másrészt pedig a Poa Pannonica Kern. a Poa sterilis 
M. B. legközelebbi rokonáúl bizonyúl be, mert attól csak érdes szára és 
levelei, valamint hosszabb ligulái által, vagyis ugyanazon karakterjegyek 
által, tér el, mint a Poa scabra Kit. 

Megjegyzem itt azt is, hogy azon külömbségeket, melyeket BORBÁS 
Vınczz állít fel a Poa sterilis, és Poa scabra között az Ak. Közl. XV. 59. lap- 
ján, t. 1.: hogy a Poa scabra kalászkái állandóan nagyok s nagyobbak mint 
a Poa sterilis-éi ; és hogy a Poa scabra kaläszpolyväi kalászkáiknál 2—3-szor 
rövidebbek, míg a Poa steriliséi kalászkáiknál alig rövidebbek, — nem tart- 
hatom valódi külómbségeknek, mert az én Poa scabráim azokat teljesen meg- 
döntik. Vannak ugyanis kis kalaszkaju Poa seabráim Hontmegyéből Szo- 
kolya-huta mellől, és jóval nagyobb kalászkájúak Visegrádról meg Török- 
Balintról ; azután pedig a pontoskói Poa scabrák is azt mutatják, hogy egyik- 
nek, a szikárabb példánynak kicsiny, a másiknak pedig, melynek jobb ele- 
ség jutott, vagy két akkora kalászkái vannak. A kalászpolyvák hosszasága 
is ép oly változó mint a kalászkák nagysága; és míg a kis kalászkák alig 
hosszabbak kalászpolyvájuknál, addig a nagy kalászkák 2-szer vagy annál 
is jobban meghaladják kalászpolyváik hosszát, mi elsősorban több virag- 
jukból érthető meg. 

3. Carex pilulifera L. Ezen a Biharbegységből eddig nem ös- 
mert Sasfajt bőven találtam a Bihar-hegy csoportjában, hol az úgy a Réz- 
mint az erdélyi oldalon a fenyők övében s azon felül terem. Így a Dimbu- 
tyisin, a Biharon s az Ariesen. 

B. pallida Pet. Az előbbi társaságában ugyanazon helyeken. 

4. Carex irrigua Sm. Ez is új a Biharhegységre, s hazánkból 
csak ScHUR említi Erdély déli hegységein. Szedtem a Petroszi-huvasokon 
tőzeges nedves területeken a Pietra-arsánál, hol bőven nő. 

5. Luzula flavescens Gand. Szedtem a Petroszi havasokon, 
a sziklás Padis alatt elterülő nedves fuves helyeken. E lelőhelye összekötő 
kapocs gyanánt szolgál a hazánkból eddig ösmeretessé lett éjszaknyugati 
(Javorinka völgye, Babjagora) és délkeleti (Bucsecs) lelóhelyei között. 


48 


6. Juncus diffusus Hoppe. ‘Juncus effusus = glaucus Lasch.) 
Bőven nő a Bihar hegység tövénél elterülő réteken Dragonyesd és Szudries 
közt, a Juncus effusus és Juncus glaucus társaságában. A Biharhegység 
florájára még most is új ; 1879 jul. 16-án azonban, midőn e növényt először 
szedtem, hazánk egész Királyhágón innen való részére új volt, mig most 
már nem az, mert Trencsén megyéből a Lopennik határhegyről lett közölve 
Holuby által az ÖBZ. 1880 p. 337. 

7. Juncus alpinus Vill. Feltünő alakját szedtem a Petroszi- 
havasokon Paltinet és Pietra-arsa között. 

ó. Corallorrhiza innata R. Br. Ritka a Biharhegy alatt 
az erdélyi oldalon, s ezért nem csuda hogy Kurner nem találta. 

9. Alnus incana DC forma glabrescens. |An Alnus Tiro- 
lensis Sauter in Rehb. Ic. ?| A hegyi patakjaink mentén közönséges Alnus- 
incánának, Erdélyben és határán oly alakjai is vannak, melyeknek levelei a 
rendes alakénál kisebbek, kerekded vagy alig hegyes csucsesal bírók, s a 
mi fő alsó színükön zöldelők, és a főerek kivételével egészen meztelenek, 
vagy csak gyengén szórósódOk. 

E zöldelő s meztelen hátú levelekkel bíró alakok, a tab: kevesbbé 
szörösödö levelű alakok által, valamint az által is hogy a meztelen levelű 
alakok ágainak végén álló levelek is szörösödök, össze vannak kötve az Al- 
nus incana tőalakjaival. Minthogy tehát e fák, határozottan az Alnus inca- 
nához tartoznak, s attól csak meztelenebb és ezért zöldebb alju leveleik által 
térnek el, azért azokat (még azon esetben 1s, ha az Alnus Tirolensis Sauter- 
rel megegyeznek) Forma glabrescens név alatt látom leghelyesebbnek meg- 
különböztetni. Szedtem ef. glabrescenst: Vidra mellett a Kis-Aranyos men- 
tén ; Csernoháza és Brátka közt a Jad és Sebes-Körös mentén ; Nagyváradon 
a Sebes-Körösnel a felső vasúti hídnál. 

Kozel all ez alak az Alnus Sibiriea Fisch. et Turez.-hoz is, de levelei 
nem karélyosak. 

10. Amarantus commutatus Kern. (A. Blitum 8. polygo- 
noides Moq.] Erdélyben is ez a legközönségesebb Amarantus, — így Kolozs- 
var, Brassó és a Hátszegi volgy környékén. Minthogy e növény az Amaran- 


tus viridishez nagyon hasonló, ezért Baumgarten, a valódi Amarantus viri- 


dissel ezt s nem a nagyon eltéró Amarantus retroflexust téveszthette óssze, 
és főkép erre illenek a »fere ubique» (majdnem mindenütt) szavai. 

11. Thymus marginatus Kern. Szedtem a Vlegyászahegy- 
esoportban a Dragan volgye menten, és Brassó mellett az Iskolahegyen és 
Pietra-marén. 

12. Huphrasia montana Jord. A mirigyszórós Euphrasiák 
e faj által vannak képviselve a Biharhegységben, a Vlegyásza hegységben s az 
Iskola hegységben. Szedtem: a Petroszi havasok hegyein; a Bihar alatt Vidra 
felé ; a Dragan völgyének felsőbb részein; s az Iskolahegyen és Pietra-marén. 


49 


198. Verbascum dimorphum Franchet (V. Lychuitis = su- 
perphlomoides]. E koresnövenyt, a telivér V. Lychnitis L. és V. phlomoides L. 
közt szedtem a Pontoskó déli lejtöin. 

14. Verbascum Vidavense IN. Austriaco >< Blattaria] Simk. 
E tudtommal eddig ösmeretlen koresfajt, a Nagyvárad és Belényes között való 
úton szedtem Kapocsány falunál, hol az a Verbascum Blattaria L.-vel nött 
együtt, s a hol az út mentén elég Verbascum Austriacum Schrad is tenyészik. 

Diagnozisát a következőkben állapítottam meg: Gyökere kétnyári. Szára 
magas, hosszában karczolt, majdnem meztelen, vagyis gyengén szőrösödő, és fent 
virágfürtökbe elágazó, s ezek által bugás. Levelei kétszeresen csipkés élűek, csúcsos 
végű esipkefogazattal, alsó színükón aprón s gyengén szőrösödők. Alsó levelei 
nyelesek, hosszúkás-lándzsásak, nagyobbak mint a V. Blattaria levelei, és válluk 
táján szárnyasan hasadozottak vagy öblösek ; felső levelei ülök, hosszúkás-lándzsá- 
sak; a legfelsőbbek fokozatosan kisebbek, és kihegyzettek. Virágozata a Verbas- 
cum Austriacum Schrad.-éhoz hasonló, de ágai hosszabbak és nyúltabbak. Virágai 
csomósak, ritkán párosak, rövid kocsánúak; kocsánai vékonyak, alig hosszabbak 
mint a Verbascun Austriacum-näl, és a csészével együtt aprón mirigyszórósek, 
különben pedig zöldek ; pártája sárga és nagyocska (vagy akkora mint a Verbas- 
cum Blattariánál) ; porzóinak szálai violaszín szőröktől szakálasak. 

[Diagnosis. Verbascum bienne. Caule elato, lineis lougitudinaliter striato, sub- 
pubescente, superve, racemis floriferis paniculato. Foliis duplicato crenatis crenis muc- 
ronatis, subtus tenwiter pubescentibus. Foliis inferioribus petiolatis, oblongo lanceolatis, 
quam in V. Blattaria majoribus, basi pinnato incisis sinuatisque ; superioribus sessi- 
libus, oblongo-lanceolatis ; supremis decrescentibus acuminatisque. Inflorescentia V. Aus- 
triaci Schrad simili, sed e racemis longioribus, strictioribusque constans. Floribus fas- 
ciculatis, rare binis, breviter pedunculatis, pedunculis tenuibus, vix quam in V. Austriaco 
longioribus, calyceque minute glandulosi pilosis, ceterum viridibus ; corolla flava, majus- 
cula (fere quam in V. Blattaria) : filamentis violaceo-barbatis.] 

Ka» akterezó jegyei: Rövid, vékony és csupán apró mirigyszörökkel ellátott 
kocsánai, valamint csupán aprón mirigyszőrös csészéi által eltér valamennyi hozzá 
hasonló s vele legközelebbről rokon növényfajtól, — így a V. intermedium Rupr ; 
a V. Schmidlii Kern; a V. Claudiopolitanum Simk ; a V. rubiginosum W. K ; s a 
Verbascum psilobotrium Led.-tól. Szórós levelei, csomós virágjai, róvid s vékony 
kocsänai, bugás virágzata és egész termete által eltér a V. Blattaria L.-tól ; csupán 
csak apró mirigygszört, lazábban álló és kevésbbé csomós virágjai, nagyobb pártája, 
nyultabb virágfürtjei, és keskenyebb s a Verbascum Blattaria leveleinek alakjához 
húzó levelei által pedig a Verbaseum Austriacun Schrad.-tól. 

[Note characteristic] : Dignoscitur ab omnibus proximis et affinibus, sic a V. 
intermedio Rupr., V. Schmidlü Kern ; V. Claudiopolitano Sink; V. rubignoso W. K ; 
et Verbasco psilobotrio Led. — pedunculis. brevibus tenuibus et cum calyce solum minute 
glanduloso-pilosis. A Verbasco Blattaria L. foliis pilosis, floribus fasciculatis, pedun- 
culis brevibus tenuibusque, inflorescentia paniculata et toto habitu ; a V. Austriaco im- 
vicem floribus laxioribus, minus fasciculatis et solum minute glandulosis, corolla majore, 
racemis floriferis magis elongatis, foliisque angustioribus et magis cum foliis V. Blatta- 
riae similibus, — discrepat. | 
4 


Természetrajzi füzetek. v. kötet I. fizet. 


50° 


15. Campanula lanceolata Lap. var pubescens. Szed- 
tem Brassó mellett az Obonuj völgyében a Pojána felé menetközben. 
Erdélyben úgy a Brassói Iskolahegységben, mint a Vlegyásza hegységben 
a Dragan völgy felsőbb részén, s a Biharhegységben főkép a Vidrai hegy- 
csoportban elég bőven találtam a Campanula lanceolata Lap.,t, de csak 
mint var. glabra-t, azaz mint meztelen alakot. A var. pubescens egészen szó- 
ros szárú es levelű, es csak egy helyen szedtem s észleltem Brassó mellett. 

Campanula lanceolatánknak van keskeny és széles levelű alakja, 
s a var. pubescens is a széles levelüekhez tartozik; e széles levelű alakok is 
azonban határozottan eltérnek a Campanula rhomboidalis L.-től az által, 
hogy leveleik nem széles válluak, hanem vállukba ékformán megkes- 
kenyedők. 

16. Symphyandra Wannert (Rochl). A Bihar-hegységen is 
terem e növény, hol azt Rézbánya felett a Vurvu-Kreminyisu havas szik- 
láin szedtem. 

17. Anthemis rigescens Willd. Ezen Erdély hegységeiben 
igen elterjedt növénynek két fajtajat, illetőleg három alakját kell meg- 
különböztetnünk, u. m. : | 

1. A tófajtát, melynek merev levelei vannak, fészekpikkelyei feketen 
szegélyezettek, kogviragai narancssárgák, s az egész növény szürkébb 
mezü. Szedtem e tófajtát a Pietra-muncelului napos sziklás lejtóin, Réz- 
bánya felett. 

2. A macrantha (Heuft) fajtát, melynek levelei puhák, nem merevek, 
rendesen szélesebb gerinezuek, a mely egész termetében zoldebbet mutat, 
és erdós cserjés helyeken, vagy patakok mentén tenyészik. E fajtának 
ismét 2 alakja van: | 

a) Egyik alakjának olyanok a fészkei, mint az Anthemis rigescens 
töfajtajae, vagyis fészekpikkelyei fekete szegélyüek, és kôgvirägai narancs- 
sárgák. Ezt szedtem a Dragan völgyében Nagy-Sebes felett, a Kis-Aranyos 
völgyében Vidra felett. 

B) Másik alakjának citromsárgák a kögvirágai és barnán vagy színte : 
lenül szegélyzettek a fészekpikkelyei. Ez volna az Anthemis macrantha 
Heuff. tóalakja, mert ez terem a Retyezát hegység völgyeiben és hegyein, 
Heuffel eredeti termő helyén; ez alakot azonban a Biharhegységben is 
szedtem a Petroszi havasokon, az Aleu és Galbina völgyekben. 


Jegyzet: Anthemis rigescens Willd (illetőleg A. marcantha Heuff.) évelő 
gyókérzetü, és fészekkocsänai a rájuk simuló szörezettöl szürkék. E karakterezó 
tulajdonságai által határozottan eltér e nóvény az Anthemis Triumfetti All.-tol, 
melynek gyókeréról én is, mint mar Borssrer sejti (Fl. Or. III. p. 282) azt allitha- 
tom, hogy nem éveló, hanem 2 évi, s a melynek fészekkocsánai zóld szinüek 
Anthemis Triumfetti All.-t a Sebes-Kérés völgyében Osucsa és Nagy-Sebes közt 
bóven találtam tenyészni a vasuti toltés szélein és árkain. 


TP Ce in. A am RR SOR Ie UN ET 


"E 


- 


51 


18. Carduus Bihariensis (C. acanthoidi > candicans) Simk. 
Felfedeztem Belenyes vidékén a Pontoskó napos köves hegylejtóin, hol a 
Carduus candicans W. K. társaságában nö, de attól feltünően elütő termetu. 
E növény kózépszeru, (vagy inkább kicsiny) és tojásdad-gómbded fészkei- 
nel, valamint ket evi gyokerénél fogva az Acanthoidesek csoportjába 
tartozik, egyébként pedig közép helyet foglal el a Carduus candicans W. K. 
és C. acanthoides L. kozott. Levelei, szára és szárának gatyái egészen 
zöldek, mint akár a C. acanthoideséi ; továbbá leveleinek hasábjai rövidek, 
tojásdadok és helylyel-kozzel majdnem tenyeresen hasadtak vagy pedig 
egyenetlenül kéthasábuak; végül feszekkoesänai is rövidek: mind ezen 
tulajdonságai által tehát a C. acanthoidesre emlékeztet, és lényegesen eltér 
a C. candicans W. K.-tól s a C. collinus W. K.-tól. Másrészt azonban 
fészkei alakra s nagysagra nézve egészen megegyeznek a Carduus candicans 
és C. collinus fészkeivel; a tóbbé-kevésbbé róvid, gyakran a fészeknél is 
rövidebb fészekkocsánainak fehéres molyha által is a C. candicans és 
C. collinushoz hasonló: igy tehát e tulajdonságai által ismét a Carduus 
acanthoidestől tér el határozottan. Fészekmurváinak legfelsőbbjei kissé 
megkeskenyedve apró szálkába végződnek, s igy e tulajdonsága által is 
közép helyet foglal el a Carduus acanthoides L. és C. candicans W. K. közt; 
mert a C. acanthoides L. legbelsó fészekmurvái hirtelenul huzódnak óssze 
szalka-csucsokba, mig a C. candicans W. K.-éi egyenletesen vekonyra 
hegyesednek ki. 

Diagnozisa tehát a következőkben fejezhető ki: 

Carduus — e grege Cardui acanthoidis L. — radice bienni, capitulis medio- 
cribus, ovato-globosis. Caule alato foliisque viridibus ; foliis pinnatipartitis, segmentis 
brevibus, ovatis, hinc-inde fere palmato-fissis, tenuiter. spinosis ; pedunculis brevibus 
albo tomentosis ; involucri phyllis supremis in cuspidem brevem attenuatis. 

19. Senecio subnebrodensis (S. Nebrodensi > viscosus) Simk. 
Felfedeztem a Dragán völgyében Nagy-Sebes keritései mentén, a Senecio 
Nebrodensis L. és Senecio viscosus L. társaságában, hol e két telivér 
Senecio faj bőven terem. Hogy valóságos kores-fajra és pedig a két emli- 
tett növény szülte korcsra bukkantam arról a helyszinén tett osszehasonli- 
tásból és növényem egész termetéből apróra meggyőződtem. Korcs termé- 
szete mellett bizonyítanak termései is; mert, noha növényeim kedvező 
helyen s jó talajban nőttek, és noha növényeim részben már a termés 
elhullatás korában állottak, — terméseik mégis mind elsatnyultak és 
elaszottak voltak. 

Termetére nézve a Senecio Nebrodensis L.-hez hasonlóbb, mert 
leveleinek szabása, szárának nagysága és elágazása a 5. Nebrodensisével 
egyezik. 

Terméseinek gyenge szórósódése is a S. Nebrodensisre emlékeztet, 
mert annak termései szörösödök, míg a S. viscosuséi meztelenek. 


E 


LS 


Másrészt azonban éltér a S. Nebrodensis-tól, s a S. viscosus-hoz 
közeledik az által, hogy szára feszkei s levelei enyvesen mirigyszérosek ; 
hogy fészkeinek félszer virágai mindig kisebbek mint a S. Nebrodensiséi, 
sőt neha majd oly kicsinyek mint a B. viscosuséi; és végül, hogy gyökere 
nem éveló mint a 8. Nebrodensisé, hanem (vastag tóvéból és vékony 
gyökeréből itélve) kétévi. 


Diagnozisa : Senecio radice bienni ; caule foliisque. glanduloso viscosis ; acheniis 
abortivis et subpuberulis. Caule crassiusculo, erecto, superne ramoso ; foliis iis S. Ne- 
brodensis L. similibus, sed viscosis ; capitulis mediocribus, ovatis, corymbosis ; ligulis 
involucro fere dimidio brevioribus ; involucri. phyllis linearibis acutis, viscidis, apice 
nigris squamulis involucro fere 3-plo brevioribus. 

20. Hieracium pratense Tausch. Kerner e növényt a Bihar- 
hegységben nem találta, s ezért Jegyzem meg, hogy en hézbánya felett a 
Pietra-munceluluiról való visszajovet alkalmával szedtem ama hegységben. 

21. Hieracium auricula = aurantiacum Nägeli. Eleg 
gyakori növeny a Bihari havasokon, de eddig nincs sem onnan, sem egyéb 
hazai lelöhelyröl közölve. Szedtem a Petroszi-havasokon a Corvul- 
munteluion, s a Rezbanyai havasokon a Vervu-Kreminyisunäl és a Bihar- 
hegy töven. 

22. Hieracium subnigrescems (H. alpino >< nigrescens) 
Sink. KERNER ANTAL szerint a Biharhegységen a Hieracium alpinum L. 
nem nö, hanem csak a H. nigrescens Willd; en azonban a Biharhegy 
tövén levő hágónál (a Pietra Grejtore felől) a Hieracium nigrescens társa- 
sagaban à H. alpinum L. példányaira is akadtam egy kis területen. E kis 
területen az említett két Hieracium faj között nőttek H. subnigrescens-em 
példányai, melyek ott a hely szinén nyomban feltüntek mint a H. alpiuum 
és H. nigrescens között álló alakok; mert mig töleveleik színe, szörözete 
és alakja nyomán, valamint keskeny s feketélő fészekpikkelyeiknél, szeny- 
nyessárga bibenyelük és bibéjüknél, és elszórt mirigyszőrökkel biró szá- 
ruknál fogva a Hieracium nigrescens Willd.-hoz kellett volna azokat 
számítanom, — addig kevésbbe feketélő fészkeik, csupán csak mirigytelen 
s hosszú fehér végű szörökkel ellátott fészekpikkelyeik, és hosszú s fehér 
végű szórokkel is ellátott száruk által a Hieracium alpinum-hoz hasonlí- 
tottak és közeledtek. 


Diagnozisa: Kuhieracium, e stirpe H. alpina L., phyllopodwm et virens. 
Caulis scapiformis, inferne nudus vel unifolius, superne phyllis 1—2 bracteiformibus 
praeditus, canofloccosus, pilis longis albidis et intermixtis brevibus sparsis glandulosis 
vestitus, apice monocephalus. Folia radicalia rosulata, petiolata, subtus et ad petiolos 
magis pilosa, plus-minus dentata, oblongo lanceolata, et fere semper acuta. Involucri 
phyllis quam in H. alpino angustioribus, nigricantibus, pilis albidis, elongatis, eglandu- 
losis, hirsutis.. Ligulae inferne apiceque pilosae. Stylus fuligineus. 


OEE ae NRI YS 


53 


23. Valertana intermedia Vahl. (Koch Syn. I. 289). Szed- 
tem Vidra felett a Kis-Aranyos völgye felé néző Pietra Strucu sziklás 
eserjés helyein. Szárlevelei ép ugy mint tólevélei egyszerüek s épek, s ez 
ép de nyeles szárlevelei által tér el a Valeriana tripteris L. tóalakjától. 
Ez tehát a harmadik fajtája Erdélyben a V. tripterisnek. Feltünó az 
elöjövetele Vidránál, mert ott nemcsak a V. tripteris tóalakja nó, hanem 
ugyanesak a Pietra Strucu sziklás helyein, annak nagyon osztott levelü 
fajtája t. i. a V. tripteris var. bijuga Simk. (= V. transsilvanica Schur hb.) 
is található. E var. bijuga Simk. kulonben a Biharhegységben gyakori 
(igy a Biharhegyen) s vegyesen nó a tóalakkal. 

24. Sedum glaucum W. K. var. glareosum Stmk. Ak. Közl. 
XVI. p. 147. E mirigyszórós szárral és levelekkel biró Sedum glaucumot, 
a Sebes-Körös fövenyes és kövecses árterein szedtem Csucsa és Nagy- 
Sebes kozt. 

25. Agrimonia pilosa Led. Felfedeztem a Dragán völgyének 
felsőbb részében, ritkás erdők szélén a Vlegyásza hegycsoportban. Fontos- 
ságot nyer e növény hazánkban, nemcsak azért, mert eddig innen ösme- 
retlen volt, hanem az által is, hogy eddig hozzánk legközelebbről Galicziából 
és Közép-Oroszországból volt ösmeretes, és így a Dragán völgyi lelőhelye 
a legdélnyugatibb előfordulását képezi. 

26. Geum Aleppicum Jacq. Vidra mellett terem a Kis- 
Aranyos mentén helyenként. 

27. Cotoneaster Orientalis Kern. O. B. Z. 1869. p. 270 
— Cotoneaster vulgaris Lindl. A Cotoneaster Orientalis egyik eredeti 
termóhelyén, a Pietra-muncelului-on a Rézbányai hegység e kiváló pontján 
szedett Cotoneastereim mind veres termésüek; s így míg egyrészt ingado- 
zóvá teszik a Cotoneaster Orientalisnak a termések fekete színére alapított 
karakterjegyét; másrészt a Cotoneaster vulgaris Lindl.-t6l nem térnek el 
egyéb tulajdonságaik által, mint ama változó és kevés értékű jegy által, 
hogy leveleik a felső lapjukon szőrösebbek, mint egyik-másik Cotoneaster 
vulgaris-nál. 

Minthogy én példányaimat julius 17. -én (1880) szedtem, ezért a ter- 
mések feketedésének már meg kellett volna tetszeniök. Feltéve azonban, 
hogy a termések, legalább némelyiknél nyár végén megfeketednek, s ezt 
annál inkább hiszem, mert én is szedtem a Domugleden (Herkulesfür- 
dóknél) s a Retyezáton (Pisoru-Kolcului) kékes fekete színbe hajló termés- 
sel Cot. vulgarisokat: akkor is a Cotoneaster vulgarishoz csatolandó 
Kerner e faja, s össze esik a már Lepesour által kellően méltatott, s a 
C. vulgarissal összevont Cotoneaster melanocarpa (Fisch. sub Mespilo) 
nóvénynyel. 

28. Hypericum umbellatum Kern. = Hypericum alpino 
» montanum m. Hypericum umbellatum eddig csak Vidra mellól volt 


ôsmeretes, hol én a Pietra-Strucu és Pietra-Tyertyezsel hegyein bőven 
találtam és szedtem ; én azonban egy másik lelóhelyére is akadtam, s ez a 
rézbányai Pietra-munceluluinak erdós teteje. Hogy e nóvényt a Hyperi- 
cum alpinum W. K. és H. montanum L. korcsanak tartsam, arra első 
sorban termetének reám hatása indított, valamint azon észrevételem, 
hogy magvai noha egészen érettek, mégis meddők azaz csirátlanok. 

E föltevésemet igazolják a következő tulajdonságai, melyek azt a 
Hyp. alpinum és H. montanum közt álló középalaknak tüntetik fel : 

a) Nagysága s egész termete fókép a Hyp. montanuméval egyezik, 
annyira, hogy az első s gyengébb példányokat, elsőben én is Hypericum 
montanum L.-nek véltem; de szorgosabb megszemlélés mellett mégis 
eltér termetében a H. montanumtól, mert legfelső szárlevelei, így a virá- 
gozat alatt állók is nagyok, úgy hogy szárának levélzete szerint a Hyp. 
alpinum W. K. mellé kellene sorolnunk. 

b) Levelei ép és sima szegélyuek, s ezt a tulajdonságot a Hyp. alpi- 
numtól örökölhették, mert a H. montanum levelei érdes szélűek ; de leve- 
lei átlátszó pontokkal is ellátvák, s átlátszó pontjai a Hyp. montanum 
leveleinek vannak, míg a H. alpinum levelein hiányzanak az átlátszó 
pontok. 

c) Virágozata azért látszik majdnem ernyósnek, mert végálló bog- 
ernyője alatt kifejlett virágozati ágak közelebb állanak a végálló bogernyő- 
höz mint a Hyp. montanumnál, mely közeledés megmagyarázható ha a 
H. alpinum és H. montanum korcsának tekintjük, minthogy a H. alpinum- 
nak rendesen csak végálló bogernyője van. 

d) Csészesallangjai jóval keskenyebbek mint a H. alpinuméi, e 
tekintetben hasonlítva a H. montanuméihoz; de csúcsuk felé határozot- 
tabban és menedékesebben keskenyednek mint a H. montanuméi, úgy 
hogy e tekintetben viszont a H. alpinum csészesallangjaihoz közelednek. 
Murvái is kihegyesedők. 

e) Csészesallangjainak széle — eltérőleg Kerner diagnozisától, hol 
az fogasnak mondatik — valóságos mirigyes czafrangokkal van ellátva, a 
melyek azonban vékonyabbak mint a H. montanum ciliái, és erősebbek 
mint a H. alpinuméi. Különben a csészesallangok cilidinak hossza változó, 
a mint arról különösen H. alpinumjaim tanúskodnak, melyek között sza- 
bályszerüen ciliás és oly alakok is előfordulnak, ugyanazon egy termó- 
helyről szedve, melyeknél a ciliákat csak mirigyvégű fogak pótolják. Ily 
változó ciliáju H. alpinumokat különösen Brassó mellett szedtem, hol e 
változás már a termőhelyen (Pietra-mare) feltünt. 

f) Magvai finoman karezoltak ugyan hosszükban, mint a H. alpi- 
numéi; de valamennyinek össze van esve a közepső tere, vagyis azon 
része, hol a csirának kellene elhelyezve lennie, s ezért a magvak mindkét 
oldal felől laposak, vagy legalább egyik oldaluk felől behorpadtak. 


5 sat ed 


ze TERIS V RES = 
les uos orbe re ea te 


OT 
or 


g) A koresképzódés lehetősége a H. alpinum és H. montanum között 
Vidránál semmi ellenvetésbe nem utkozhetik, mert a Kis-Aranyos a Bihar 
felől jon le Vidrára s a vidrai hegyek közel esnek a Biharhegyhez, melyen 
tomegesen tenyész a H. alpinum W. K., másrészt pedig a H. montanumot 
is szedtem a Biharhegységben. 


Jegyzet : 1. Hypericum Baumgartenianum Schur (H. elegantissimum Bmg. 
non Cr. quod est — H. montanum L.) leirása nagyon talál a H. umbellatum 
Kern. re 2. Hypericum alpinum W. K.-t a Hypericum Burseri Spach. pyrenaei 
és olaszországi példányaitól megkülönböztetni nem lehet, mert annak alakjai, 
melyek leveleik alakjában és csészéjök alakja meg czafrangossägäban teljesen 

megegyeznek a H. Burserival, ezért W. K.nóvénye a Spach növénye synonymjäul 
veendő. 

29. Cerastium laricifolium Vill. & növénynek Erdélyben 
két alakja terem. Az egyik mirigyszórós (— forma glandulosa mihi) s ez 
Brassó körül több helyen terem, így: a Czenkhegyen, az Obunuj völgye 
s a Pojána között fekvő emelkedésen; az Iskolahegyen, s a Pietra-marén. 

A másik alak mirigyszórtelen (— forma eglandulosa mihi), s ez a 
Szekelyköröl van birtokomban, hol azt Worrr GÁBoR szedte és aztán Ce- 
rastium ciliatum név alatt publikálta. 

30. Helianthemum penicillatum Thib. (= Helianthe- 
mum Italicum Schur). Szedtem Brassó mellett a Pietra-mare mészszikláin. 
Növenyünk úgy szélesebb levelei, valamint szörözete által eltér a H. Itali- 
cum (L.)-töl, de viszont megegyezik az aragoniai H. penicillatum Thib.-bal, 
melyet Borssier a Fl. Or. I. p. 444. a Helianthemum Oelandicum (L.)-hoz 
von, mint varietást. 

31. Erysimum Pannonicum Cr. forma viridis mihi. E nö- 
vény az által tunik fel, és az által tér el az E. Pannonicum rendes alakjai- 
tol, hogy termései egészen zöldeknek látszanak, és csak kézi nagyitoval 
láthatjuk meg lapjaik közepén a szurkeséget. Szedtem Rézbánya felett a 
Pietra-muncelului sziklás lejtőin. 

(Dignoseitur, fructibus conspicue totis viridibus.) 

32. Aconitum formosum Rchb. Szedtem a Petroszi-hava- 
sok felső erdótájában a Corvul-muntelui alatt. Egyike az Aconitum 
Napellus L. ritka alakjainak. Legközönsegesebb alakja az Aconitum 
Napellus-nak a Bihar hegységen, a Vlegyászán, a hátszegi havasokon és a 
Parengen az A. Tauricum Wulf. 

39. Aconitum paniculatum bing. Terem hellyel-közzel 
az egész Vlegyásza-Bihar hegységben is, így: a Dragan völgyében a Vle- 
gyásza hegyesoportban ; a Padison a Petroszi hegyesoportban; a Vidra felé 
lejtő völgyekben a Vidra-rézbányai hegycsoportban. 

34. Caltha laeta S. JV. K. Szedtem a Biharhegy alatt, 


már az erdélyi oldalon; a Dragán, völgyében, Drosera rotundifolia 


56 


L. és Eriophorum gracile Koch. társaságában; a Pietra marén 
Brassó mellett. 

Ugy látszik ez a hegyi alakja nálunk a Caltha palustris L.-nek; míg 
a Caltha cornuta S. N. K., mely nemcsak Pest mellett nő a Rákos sikságán, 
hanem Nagyváradon is és innen lefelé a Sebes-Körös sikságán, s a mely 
hosszabb és sarlóformán gorbult termései által van karakterezve; a sik- 
ság alakja. 

Meg kell még emlitenem a Rézbánya-vidrai hegycsoportban szedett : 
prothalliumos növények közül a Lycopodium alpinum L-t, melyet a Bihar 
havason szedtem, s ott csak egy kis területen észleltem. 


VIERTELJAHRS- V. BAND. I. HEFT 
SCHRIFT. 1831. 


DES INHALTES DER 


Pim NESZETRAJZI FUZETER 


(NATURHISTORISCHE HEFTE). 


Herausgegeben vom Ungarischen National-Museum zu Budapest. 


SPRACHE UND WISSENSCHAFT. 


Herrn Dr. J. Kriechbaumer, Custos am Museum zu München, empfohlen. 


Es geschieht nun schon zum zweiten Male, dass im Schosse deutscher 
wissenschaftlicher Körperschaften die Frage der Berechtigung der Sprachen 
in der Wissenschaft nicht nur aufgeworfen, sondern sogar zum Gegenstande 
der Discussion, ja von Beschlüssen gemacht wird. 

Diese, wie ich glaube ganz unberechtigte Strömung ist entschieden 
eine deutsche, ist ehauvinistisch gefärbt, ihr Endziel ist nichts minderes, 
als die Forderung, wornach in der Wissenschaft nur gewisse, auserwählte 
Sprachen Geltung haben sollen ; es solle den nicht auserwählten Sprachen 
eine jede Berechtigung abgesprochen werden, d. h. die in diesen Sprachen 
gepflegte Wissenschaft sammt allen ihren Resultaten soll null und nichtig sein! 

Ich glaube, wenn wir dieses Endziel so, aller Dialektik, alles Rabu- 
lismus, aller Schnörkel — und sagen wir es offen — der ganzen panger- 
manen Gehässigkeit und Selbstüberhebung entkleidet betrachten, so 
erscheint dasselbe in den Augen eines jeden Menschen, der über gesunden 
Verstand verfüst, einfach absurd. 

Es versteht sich wohl von selbst, dass auch die ungarische Sprache 
proseribirt wurde und habe ich schon im Jahre 1876 im Vorworte zu 
meiner Spinnenfauna die Gelegenheit ergriffen, um gegen dieses gänzlich 
unberechtigte, weil gegen die Freiheit der Wissenschaft verstossende Vor- 
gehen Protest zu erheben; und da nun mein Werk auch in deutscher 
Sprache erschien, blieb die Wirkung auch nicht aus: Dr. Kmaarz hat 
gelegentlieh der Recension meines Buches die Sache abzuschwachen 
gesucht, indem er in den «Entomologischen Monatsblattern» ? erklärt hat, 
es habe die deutsche Versammlung der Entomologen blos lateinische 
Diagnosen gefordert. 


* Ungarns Spinnenfauna. Bd. I pag. XV. 
2 Entomologische Monatsblätter. 1876. April. 


58 


Ich hätte wohl darauf bemerken können, dass eine Wissenschaft, 
welche sich mit lauter Diagnosen begnugt, auf die genauere Beschreibung 
dagegen verzichtet, wohl sehr ausgedehnt, aber zugleich auch sehr — seicht 
sein kann; ich liess jedoch die Sache auf sich beruhen, denn so, wie ich 
jene gewissen Kreise kenne, so wie ich den grossen Legitimitätshader im 
Schosse der «Leopoldina» und «hie Stettin, hie Berlin» vor Augen hatte, 
und wie sich die Eigenschaften der streitenden Lager so in ihrer ganzen 
Nacktheit prüsentirten, war ich darauf gefasst, dass die streitenden Theile 
in der Wuth des Gemetzels auch links und rechts dreinhauen werden — 
schon um der lieben Abwechslung willen — und dass wohl einige Hiebe 
auch uns gelten werden. 

Ich habe mich in dieser Voraussetzung auch nicht getauscht, denn 
siehe da: Herr Dr. J. KRIEcHBAUuMER, Custos am Museum in Munchen, der 
weitberühmte Hymenopterologe, bringt den Gegenstand unter dem Titel: 
«Schattenseiten der entomologischen Zeitschriften- Literatur und Vorschlage 
zur Beseitigung derselben. Eine Zuschrift an die entomologische Section 
der Naturforscher-Versammlung zu Danzig, 1880» wieder aufs Tapet und 
lisst alle Wespenstachel seines Unmuthes unter anderen auch gegen die 
ungarisch geschriebenen wissenschaftlichen Arbeiten spielen. : 

Der Handschuh ist hingeworfen, und wenn ich ihn aufhebe, so findet 
dieses darin seine Begründung, dass es Herr Dr. KRIECHBAUMER speciell auf 
unsere «Naturhistorisehen Hefte» abgesehen hat. 

Mit welehen Augen Dr. KmrgcHBAvMrR den Culturgang und die 
wissenschaftlichen Bestrebungen ganzer Völkerfamilien betrachtet, und 
wie er, auf dem Throne der specifisch deutschen Ausschliesslichkeit sitzend, 
darüber urtheilt, das geht aus folgenden Stellen seiner «Zuschrifty am 
deutlichsten hervor: «Nicht genug, dass wir ausser den in der eigentlichen 
Sprache der Gelehrten (Latein) und in den Weltsprachen (Deutsch, Eng- 
liseh, Franzósiseh) geschriebenen Werken und Zeitschriften auch solche 
in allen den Culturvölkern romanischer und germanischer Abstammung 
angehórigen Sprachen, also italienisch, spanisch, portugiesisch, hollandisch, 
dänisch und schwedisch abgefasste besitzen, liefern schon seit langerer Zeit 
die Russen entomologische Arbeiten in ihrer Muttersprache und geben seit 
ein paar Jahren auch die Ungarn eine magyarisch verfasste Zeitschrift heraus. 
Wenn nun demnächst vielleicht auch noch Böhmen und Polen, Slovaken 
und Croaten, Rumänen und Türken, Griechen und Albanesen anfangen 
sich mit Entomologie zu beschäftigen und ihre Forschungen in ihrer 
Mutterspraehe bekannt zu machen, so müsste wohl jeder Entomologe das 
Vermógen eines Rothschild und die Sprachkenntnisse eines Mezzofanti 
besitzen, um sich alle die Werke und Zeitschriften anzuschaffen und deren 
Sprachen zu verstehen. Denken wir dann gar noch an die Möglichkeit, 
dass die Sohne des himmlisehen Reiches sieh nicht linger begnugen wür- 


rox 


x 59 


den, Insecten zu sammeln und an Dornen zu spiessen, sondern selbe auch 
zu studiren und gelehrte Abhandlungen darüber zu schreiben, dass dann 
auch die Bewohner des japanesischen Inselreiches und vielleicht noch 
manche andere Vólker des Orients ihrem Beispiel folgen, so dürfte die 
Freude über solche Fortschritte der Entomologie durch diese damit ver- 
bundene babylonische Sprachverwirrung etwas gedämpft werden» u. s. f. 

Dr. KRIECHBAUMER classificirt so die Volker und je weiter er gelangt, 
desto schärfer wird sein Spott und desto grósser seine Verachtung. 

Gehen wir jedoch vorerst weiter. Seine ferneren Sátze sind die folgenden. 

1. Jede Nation, deren Sprache sieh nur auf den Wohnsitz derselben 
beschränkt, soll eine Weltsprache lernen, sonst bleibt sie abgeschlossen. 
Hierauf basirt er seine Empfehlung, dass solche Nationen in irgend einer 
Weltsprache publieiren mógen; die Diagnose des Genus und der Species 
fordert er lateinisch, die genauere Beschreibung mag auch in einer anderen 
Sprache gegeben werden (!). 

2. Die Schattenseite des Fortschrittes der Wissenschaft bildet die 
Anforderung an den Sickel und die Sprachkenntniss. 

3. Die Anzahl der Zeitschriften ist übermässig gross, so auch jene 
der publicirenden Gesellschaften, ein paar Entomologen bilden schon einen 
Verein, begründen eine Zeitschrift, welche sie zu erhalten nicht 1m 
Stande sind. 

Hierauf basirt er nun seinen Antrag behufs Reform der Zeitschriften 
und zwar im Sinne der absoluten Centralisation, und beginnt die Sache 
ganz auf deutsche Zustande zu beziehen. 

Das Centrum ware naturlicherweise Berlin, die Eintheilung nach 
Fachern mit Referenten; mit einem Worte, ein vollkommen centralisirter 
Apparat, der uns Ungarn an die beruchtigte Bachperiode, die Deutschen 
etwa an die Rangs- und Dienstordnung nebst Bestimmung des Instanzen- 
zuges irgend eines der im Herrn selig entschlafenen deutschen Vaterländer 
erinnert. 

Während des Lesens dieser merkwürdigen «Zuschrift» erwartete ich 
fortwährend die Stelle, wo die Reihe an uns Ungarn kommt, denn durch 
die Bemühungen des Herrn Lónzgn, wie nicht minder durch die Theater- 
frage sind wir ja in Deutschland modern geworden, in einem Grade, dass 
sogar mein lieber, guter Dr. L. Kocx, dort im wundervollen Nurnberg, zur 
Zeit meines Besuches mit der ihm eigenen Bescheidenheit mir die Frage 
stellte, ob die Deutschen auf den «Puszten» wirklich so sehr verfolgt wer- 
den? worauf ich zur Antwort gab, dass täglich höchstens tausend geradert 
oder zur Abwechslung gepfihlt werden, die Verfolgung daher eine sehr 
gemässigte sei. Seit dieser Antwort ist mein lieber Dr. Kocn hinsichtlich 
der Hetze, welche Deutsche so wundervoll — erdichten, vollkommen im 
Klaren. 


60 


Es kam aber anders. Die Lamentationen des Herrn Dr. KRIECHBAUMER 
wurden diesmal nicht durch die «magyarische Zeitschrift», sondern dureh 
die «Entomoloeisk Tidskrift» geweckt, welche unsere wackeren schwedischen 
Freunde in neuester Zeit begründet haben, und in welcher in schwedischer, 
französischer und lateinischer Sprache publicirt wird. Herrn Dr. Krircu- 
BAUMER brachte nun das ausser Rand und Band, dass in dem Vorworte der 
«Tidskrift» geschrieben steht: französisch geschriebene Aufsätze seien am 
meisten erwünscht. 

Die deutsche Sprache also, welche Dr. KRIECHBAUMER an die Spitze 
der Weltsprachen stellt, wurde durch die Schweden etwas zurückgesetzt. 

Hine ille lacrime! und darum wurde es nothwendig, hinsichtlich 
der Freiheit der Sprache in der Wissenschaft den deutschen gemässigten 
Belagerungszustand zu beantragen, die Culturbestrebungen anderer Volker 
der Sprache wegen als nutzlos, ja lächerlich darzustellen, und mit allem 
diesem an die deutsche Naturforscher- Versammlung zu appelliren ! 

Man hatte wahrlich Lust persiflirend fortzufahren; wir wollen jedoch 
ernst sein, denn es handelt sieh ja weniger um Herrn Dr. KRIECHBAUMER, 
als vielmehr um eine Strómung, und haben wir nicht nur den Deutschen, 
sondern auch Anderen einige Worte zu sagen. 

Vor Allem erkläre ich dem Herrn Dr. KnrgcHBAUMER, dass aus seiner 
Zuschrift deutlich ersichtlich ist, dass er die «magyarische Zeitschrift», das 
Organ der naturhistorischen Abtheilungen des ungarischen National- 
Museums nieht kennt, sonach darüber zu urtheilen kein Recht hat; ferner 
ist zu ersehen, dass er von der ungarischen wissenschaftlichen und speciell 
naturwissenschaftlichen Literatur überhaupt keinen Begriff hat, er daher 
auch absolut incompetent ist. 

Ich behaupte entschiedenst und werde es auch sofort beweisen, dass 
keine einzige Nation Europa’s der deutschen Nation so viel literarische Con- 
cessionen macht, als eben wir Ungarn, und dass trotz alledem die deutsche 
Presse — und wie wir sehen — nunmehr aueh die wissenschaftliche Lite- 
ratur uns bei jeder Gelegenheit hämisch, tuckisch mit allem Hasse zu 


Leibe geht. 
Wir wollen nun beweisen. 
1. In Ungarn existirt eine vollkommen consolidirte, unbeschrankt 


arbeitende politische, nationaloconomische, belletristische, sociale deutsche 
Tages- und periodische Presse, deren grósserer Theil durch Agitation, ein 
anderer Theil durch sein Bestehen germanisirt. Ein Organ — «Pester 
Lloyd» — ist sogar tonangebend. Ich glaube nicht, dass es in der civili- 
sirten Welt einen Staat gübe, dessen staatenbildendes Element so etwas 
dulden würde. 

9. Die ungarische Akademie der Wissenschaften als vornehmste, rein 
nationale Institution, subventionirt die durch Pavr von HUNFALVY deutsch 


e ne Er 


61 
redigirte «Ungarische Revue», welche ausser den selbständigen Aufsätzen 
aueh eine Uebersicht der gesammten wissenschaftlichen Thätigkeit liefert. 

3. Das ungarische National-Museum gibt als Staatsinstitut die «Ter- 
mészetrajzi Füzetek» heraus, deren Revue in deutscher Sprache redigirt ist. 

4. Das königlich ungarische geologische Institut gibt als Staatsinsti- 
tütion alle wiehtigeren Arbeiten auch in deutscher Sprache heraus. 

5. Die ungarische geologische Gesellschaft gibt eine deutsche Revue. 

6. Die königlich ungarische Naturwissenschaftliche Gesellschaft lässt 
alle wichtigeren Werke auch in deutscher Sprache erscheinen; die deserip- 
tiven Arbeiten sind mit lateinischen Diagnosen versehen. 

7. Die Aerzte Ungarns besitzen in der «Pester medicinisch chir. Presse» 
ein deutsches Organ. 

Nach allem diesem darf ich es wohl aussprechen : 

1. Dass Herr Dr. KRIEcHBAUMER und seine Verbündeten sich das 
Richteramt in einer Sache anmassten, welche sie nicht kennen; 2. dass 
unter uns, den sogenannten «asiatischen Barbaren», keiner zu finden ist, 
der ein Gleiches thun würde; 3. dass, wenn nun schon sogar die deutsche 
wissenschaftliche Welt sich auf Magyarenfresserei verlegt, sie es auch 
erleben wird, dass wir dem Beispiele unserer schwedischen ‚Freunde fol- 
gend zur französischen Sprache greifen werden; ja wir bedauern, dies nicht 
schon längst gethan zu haben. 

Jetzt wollen wir aber noch weiter gehen, denn wir haben es ja erlebt, 
dass uns deutsche Collegen wegen der bekannten Theateraffaire interpel- 
lirten und uns zu verstehen gaben, dass sie sich eventuell von uns abwen- 
den werden. 

Vor Allem sei es ausgesprochen, dass der Fortbestand der Nationali- 
täten in Ungarn sowohl in socialer als auch cultureller Beziehung durch 
ein Gesetz geregelt und vollkommen gesichert ist. Ungarn fordert von den 
Nationalitäten nicht mehr und nicht weniger als das, was das staaten- 
bildende Element überall in der weiten Welt mit vollem Rechte. fordert, 
d. i. dass die amtliche Sprache in der Legislatur, Administration und 
Judicatur die Sprache des staatenbildenden Elementes sein soll und dem- 
nach auch in der Schule gelehrt werde und zwar obligatorisch gleich den 
Sprachen der Nationalitäten. 

Im freien Amerika, im absolut regierten Russland und überall werden 
die Nationalitäten dieser Forderung gerecht — auch die deutschen Colonien 
— nur das 180 Tausend Seelen zahlende Partikelehen eines sechzehn 
Millionen Seelen zühlenden Staates: das «grausam unterdruckte Sachsen- 
volk», in dessen Schulen der Unterricht in deutscher Sprache ganz frei ist, 
fordert von dem ungarischen Element Concessionen, welche die Einheit 
und ungestörte Function der Legislatur, Administration u. s. f. unmöglich 
machen wurden! 


62 


Damit wir dieses «Schmerzensgeschrei» nun einmal vollkommen 
charakterisiren, so móge hier noch gesagt sein, dass die Sachsen emen 
«Verein für Naturwissenschaften», einen für «Landeskunde», eine poli- 
tische Tagespresse besitzen, welche in ihrem Wirken vollkommen frei sind 
und dass es Niemandem einfiel, diese rem deutschen Institutionen zu storen, 
trotzdem, dass die vornehmsten Functionüre derselben zur Zeit der Unter- 
drückung Ungarns im Lager der Unterdrücker zu finden waren. Ja sogar 
in Pressburg, der ehemaligen Krönungsstadt, besteht ein deutscher Natur- 
forscher-Verein. Es ist daher wohl klar, dass die wirklichen Culturinteressen 
der Deutschen in Ungarn weder behindert, noch gefahrdet sind. 

Nun ja — sagen sie draussen im Reich — aber die Ungarn hemmen 
doch die deutsche Cultur, indem sie über die deutsche Kunst herfallen. 

Wir wollen nun auch diese Sache in ihrer ganzen Nacktheit betrach- 
ten, und um so mehr, als es unzweifelhaft ist, dass selbst der ungarn- 
freundliche Theil der in Ungarn erscheinenden deutschen Presse seine 
Pflicht vernachlässigt hat: nie wurde der Thatbestand seinem wahren 
Wesen nach dargelest. Ein Theil der deutschen Presse hat die Sache als 
ein gegen die deutsche Kunst gerichtetes Attentat dargestellt, der andere 
Theil, vornehmlich der «Pester Lloyd», hat beschwichtigende Artikel 
erscheinen lassen und dadurch den Glauben bestärkt, dass wirklich eine 
Deutschenhetze besteht. 

Diese leidige Theateraffaire war nun weder eine Frage der Kunst, 
noch eine Frage der Cultur, sondern sie war einfach eine Geschäftsfrage. 
Das deutsche Theater gerieth in Coneurs, weil sich für seine niedrigen 
Leistungen kein Publicum fand; der Unternehmer wurde Schuldner des 
«Wiener Bankvereins», und als die Wiedereröffnung des Theaters ange- 
strengt wurde, handelte es sich nicht um Kunst und nicht um Cuitur, 
sondern um ein Arrangement zwischen Gläubiger und Schuldner, es 
mussten also vor Allem und um jeden Preis «gute Gescháfte» gemacht 
werden. 

Nun, und wie ist es denn móglich mit einem solchen Institute «gute 
Geschafte» zu machen? Man setzt an die Stelle der Kunst den «Hans- 
wurst», an die Stelle SCHILLER S die unflätige Zote ; statt dem Cothurn 
wird der Tricot angezogen, dem Cultus der Kunst wird der Geschmack 
gewisser Schichten substituirt — und das geschieht auch heute. 

Und wir wissen es ja doch Alle, dass dort, wo die dramatische und 
sonstige Kunst wirklieh im Interesse der Cultur gepflegt wird, alle Institu- 
tionen derselben subventionirt werden müssen ; wo hingegen das «Geschäft» 
angestrebt wird, dort ist SHAKESPEARE ebenso gut als SCHILLER verbannt. 

Und weil nun wir Ungarn gegen eine solche Sache Stellung nahmen, 
was gibt es denn da zu verwundern? Was gibt es da zu verurtheilen, wo 
wir doeh beweisen kónnen, dass es eben das ungarische Publicum ist, 


63 


welehes der wahren, echten deutschen Kunst, den Meiningern, Laube's 
Gesellschaft, den meisten Tribut an Bewunderung und klingender Münze 
zollt ? Man frage doch eine Marre Wirt, die auf Ungarns erster nationaler 
Bühne auftritt, wie sie über uns denkt ? 

Das war also die so böswillig aufgebauschte Theateraffaire, deren 
Wellenschlag im Cabinet der Diplomaten, in den Börsensälen und nunmehr 
auch in den Werkstätten der Wissenschaft zu verspüren ist und noch 
fortwährend nachwirkt. 

Wir kehren nun wieder zu Herrn Dr. KRIECHBAUMER zurück, denn 
wir sind leider noch nicht fertig. 

Herr Dr. KargcuBAuwER fürchtet die babylonische Sprachverwirrung, 
er fürehtet fur seinen Geldbeutel, für den Fall namlich, wenn sich diese 
mit so viel Geringschátzung behandelten «interessanten Volker» auf 
entomologische Studien verlegen, ja sogar ihre Resultate publiciren würden. 

Diese Sache lässt sich von zwei Gesichtspunkten betrachten. 

Wir setzen also den Fall, dass sieh diese Volker wirklich zur Publieation 


in deutscher Sprache verstehen würden, so müsste man sich diese Literatur 
dennoch anschaffen, denn das kónnte man doch nimmer erwarten, dass 


sieh z. B. die Entomologen des himmlischen Reiches obendrein auch noch 
dazu entschliessen würden, im Interesse des Siickels der deutschen Ento- 
mologen in Berlin zu publiciren. Die Sache des Säckels steht also gründ- 
lich schlecht. Das ist der eine Gesichtspunkt. 

Der zweite 1st nun, dass ieh — mit einziger Ausnahme der deutschen 
— weder in der franzósischen noch in der englischen, noch in der Literatur 
irgend eines wirkliche Wissenschaft pflegenden Volkes irgend einen Aus- 
spruch kenne, welcher von einem wissenschaftlich gebildeten Manne stam- 
mend, darüber Unmuth äussern würde, dass andere Völker in ihrer 
eigenen Sprache die Wissenschaft pflegen; ganz im Gegentheile: die fort- 
ceschrittensten Nationen, die besten Männer freuen sich dessen. 

Ich für meine Person werde mich freuen, wenn z. B. die so gering 
geschätzten Albanesen sich eines schönen Tages auf Entomologie verlegen, 
albanesisch schreiben, also statt ihren Feinden die Nasen und Ohren abzu- 
schneiden, etwa für Herrn Dr. KRIxcHBAUMER albanesische Wespen spiessen 
werden. 

Wir Ungarn und mit uns — wie ich glaube — die ganze civilisirte 
Welt, wir wollen die Wissenschaft weder zu Gunsten einer Nation. noch zu 
Gunsten einer Sprache, einer Zunft oder Kaste confisciren, weil wir erstens 
das Princip der Erziehung und Gesittung, nebenbei bemerkt das hehrste 
Prineip aller Wissenschaft, nicht verrathen wollen; und zweitens, weil wir 
es wissen, dass die Wissenschaft Eigenthum und Schatz der ganzen Mensch- 
heit ist, und dass es eben die Sprachenfreiheit ist, welche die segensreiche 
Wirkung der Wissenschaft in den weitesten Kreisen sichert. 


64 


«Ja aber» — sagt Herr Doctor Krincopaumrr — «wer vermag denn 
alle diese Sprachen zu erlernen? wer ist denn dieser Mezzofanti ?» | 

Diese Sache hat auch zwei Seiten. 

Unser Doctor und seine Freunde begnüsen sich ja schon mit den 
Diagnosen, auf die genaueren Beschreibungen legen sie kein Gewicht; das 
klingt zwar etwas absonderlich, aber sie sagen es nun einmal. 

Nun besteht der ganze Wortschatz, welchen die Diagnosen in einem 
gegebenen descriptiven Fache verbrauchen, aus etwa hundert Worten; ja, 
wenn wir die internationale lateinische Terminologie beibehalten, so genu- 
gen schon etwa siebenzig Worte, welche man in wenigen Tagen spielend 
erlernen kann. ! 

Und als nun Herr Jakowrgrr dort im fernen Astrachan die Wanzen 
des heiligen russischen Reiches in russischer Sprache zu beschreiben 
begann, was that da mein verehrter Freund Dr. G. v. Horvirn, dessen 
hemipterologisehe Arbeiten überall geschätzt werden? Er kaufte ein 
Lexicon und eine Sprachlehre, und in kürzester Zeit war er im Stande, 
sogar die genaueren russischen Beschreibungen zu geniessen — wir haben 
namlieh den schlechten Gesehmack, auch diese genaueren Sachen kennen 
lernen zu wollen. Ich that desgleichen mit der schwedischen Sprache, um 
Freund THorELL verstehen zu können. Mit einem Worte, wir befoleten 
das ungarische Sprichwort, zu deutsch beiläufig: «der gute Prediger lernt 
sein lebenlang». «Dii minorum gentium !» könnte Herr Dr. KRIECHBAUMER 
sagen! Was that aber Mr. Cuarurs LYELL, der bekanntlich kein Deutsch 
verstand? er liess sich durch seine getreue Ehehälfte, die des Deutschen 
mächtig war, Auszüge verfertigen; und Mr. CHARLES Darwin macht es 
ebenso. 

Und es ist ganz sicher, dass diese ausgezeichneten Männer deswegen 
den Deutschen nieht gram wurden, und dass es ihnen nicht einmal im 
Traume einfiel zu fordern, dass die sanze Welt in ihrer englischen, wirk- 
lichen Weltsprache publiciren soll. 


* Ich betone es, «wenn wir die lateinische Terminologie beibehalten», denn 
die Aufgabe wird dadurch sehr erleichtert. Herr Dr. KRrEcHBAUMER verfolgt auch 
hierin eine eigene Richtung. Er greift im April-Hefte 1881 von KaATrER's «Entomo- 
gischen Nachrichten» diejenigen deutschen Entomologen an, die nicht Puristen sind 
und die lateinische Terminologie beibehalten; er wünscht, dass statt coxa Hüfte, 
statt femur Schenkel ete. geschrieben werden soll, er fordert also von der ganzen Welt 
lateinische Diagnosen, daheim verpönt er dagegen sogar die lateinische Terminologie, 
darauf denkt er schon gar nicht, dass in der deutschen fundamentalen Literatur 
ganze Ordnungen ohne jede lateinische Diagnose dastehen, so in der Araneologie, 
wo weder KocH sen. noch KocH jun., nicht AussERER, nicht KAvsERLING, nicht 
MENGr lateinische Diagnosen gaben, MENGE. sogar eine eigene Terminologie und 
Orthographie angewendet hat. Aber weder THoRELL, noch CAMBRIDGE, noch PAVESI 
oder Stmon haben sich hierüber aufgehalten — ich auch nicht. 


s red 


KT, BI OE Za er ER RR 


1 


65 


Und endlich diese deutsche Sprache als « Weltsprache» ! Glaubt Herr 
Dr. KRIEcHBAUMER im Ernste, dass die deutsche Sprache eine Weltsprache 
in dem Sinne wie die franzósische oder englische ist? Ich glaube es nicht. 
Es ist wahr, dass die deutsche Sprache in unzähligen Dialecten überall 
gesprochen wird, wo Deutsche wohnen, also auch in den Colonien, dass man 
aber damit, mit Ausnahme einiger skandinavischer Linder — überall fort- 
kommen kónnte, das bestreite ich. Man kommt nieht fort in England, 
nieht in Frankreich, Italien, Spanien, Russland, Amerika, nicht auf den 
Balkangebieten; aber man kommt mit der dialectfreien französischen 
Sprache leicht fort in Bukarest so gut wie in Lissabon, in St. Petersburg 
so gui wie in Neapel, und mit der englischen um die ganze Welt herum. 

Unsere schwedischen Freunde waren im Klaren, als sie die franzó- 
sische Sprache erwählten. 

Und am Ende gibt es eine goldene Revel, für welche ich mir die 


geneigte Aufmerksamkeit des Herrn Dr. KRIECHBAUMER und aller Jener, die 


immer und immer wieder mit finanziellen und Bequemlichkeits-Argumenten 


 hervortreten, hiemit erbitte. Die Regel lautet: wer sich durchaus keine 


Bucher anzuschaffen vermag, der móge die Wissenschaft bleiben lassen, 
und wer sich wohl Bücher anschaffen kann, jedoch die nóthigen Sprach- 
kenntnisse sich nicht aneienen will, nun der möge die Wissenschaft auch 
bleiben lassen. | 

Hat wohl Herr Dr. Krrecunaumer an die Arbeitstheilung gedacht, 
wie sich dieselbe auf dem Gebiete der wissenschaftlichen Literatur stets 
mehr und mehr entwickelt? Hat er denn diese internationalen Jahres- 
berichte, Revuen ete. noch nieht bemerkt, welche ihn doch belehrt hätten, 
dass sich die Sachen auch ohne Confiscation und  Belagerungszustand 
ganz von selbst centralisiren? Es ist wirklich wundervoll, dieses blinde 
Dreinhauen mit der Keule des Pangermanismus — ins Blaue hinein. 

Aber es hat auch seine Ursachen. 

Auf dem Gebiete der deutschen Zoologie wuthet gegenwärtig ein Kampf 
Aller gegen Alle. Das Lager der Physiologen, Embryologen und Stamm- 
baum-Fabrikanten bliekt mit Verachtung auf das Liger der descriptiven 
Systematiker herab und viee versa. Ja selbst die einzelnen Lager sind 
gespalten und liegen sich in den Haaren. Hancxen contra Vircaov und 
em Heer von Condottieris hauen sich im physiologischen Lager herum ; 
und ihre Waffe ist nieht immer das wissenschaftliche Argument, sondern 
oft die Invective. Es ist auch kein Wunder, denn es ist ja bekannt, dass 
dieses Lager die Wissenschaft dem sogenannten «Culturkampfe», also der 
Politik zur Verfugung stellte, vorerst «gegen Canossa», seit ViRcHov’s 
Auftreten in München nach und nach «für Canossa». Doch lassen wir das. 

Im Lager der Analytiker und Systematiker wüthet ein formlicher 
Racenkampf. Eine Windsbraut unbeschreiblich wilder Pamphlete fegt dureh 


Természetrajzi füzetek. v. kötet x. füzet. 9 


66 
die Lüfte. Das Lager 1st in Lager gespalten und diese Lager zeihen einan- 
der in den vornehmsten wissenschaftlichen Zeitschriften des Schwindels, 
des Betruges, der Falschung, — angesichts der civilisirten Welt ! 

Nur wer die Schriften der Stettmer entomologischen Gesellschaft, 
welche Dourn sen. leitet, und jene der Berliner Gesellschaft, welche Kraarz 
leitet, gelesen hat, nur der ermisst diesen unerhórten Skandal, welchen die 
Sohne des «Volkes der feinen Sitten» unter dem Titel der Wissenschaft 
aufführen. Mit dieser Sache müssen wir uns befassen, denn die Angriffe 
gegen uns und Alles kommen ja aus diesem Lager. 

Wir haben es hier mit den Symptomen einer grossen Krankheit zu 
thun, deren Wesen wohl darin liest, dass die Systematiker ihre Sachen 
übertrieben haben, und dass eben deswegen die Zoologie fórmlich zu ver- 
wildern beginnt. 

Vorerst haben sie das Vereinswesen übertrieben und die sogenannte 
«Vereinsmeierei», d. h. die vollkommenste Decentralisation geschaffen, 
damit strómte i die Hallen der Wissenschaft ein, jeder systematischen 
zoologischen Bildung baares Heer von Empirikern. Der «crassus empiris- 
mus» und die Einseitigkeit kamen zur Herrschaft, der Zusammenhang der 
deseriptiven Disciplin mit der wissenschaftlichen Zoologie wurde aufge- 
hoben, es gerirte sich die pure empirische Determination, das ganz will- 
kürliche Gruppiren als hóchste Wissenschaft. 

Und es begann die Anbetung des «goldenen Kalbes» der descriptiven 
Zoologie, des hohen ,,mihi*. Jedermann wollte die hóchste Autoritat sein. 

Die Sache gedieh so weit, dass das fundamentale Princip der deserip- 
tiven Diseiplin, wornach diese Disciplin als Geschichtschreibung der Thier- 
formen und ihres Lebens aufgefasst werden muss, vollkommen verloren 
ging und dadurch eine Anarchie hervorgerufen wurde, deren Wesen darin 
bestand, dass sogar vornehme Autoren die Arbeiten ihrer Vorganger ein- 
fach ignorirten, also das geschichtliche Materiale wegwarfen und an dessen 
Stelle ihre individuelle Meinung rein im Interesse des angebeteten «mihi» 
hinsetzten. 

Niemand dachte daran, dass die Synonymik der Arten, der Genera u. s. f. 
die Geschichte derselben, also der Inhalt alles dessen ist, was wir wissen. 

Es war naturlich dass.ein Krieg ausbrach, welcher die Person 
der Person, die Corporation der Corporation feindlich gegenuberstellte, 
an Stelle der wissenschaftlichen Discussion die Polemik und endlich die 
Verunglimpfung setzte ! 

Und nun kommt die Reaction, d. h. Herrn Dr. KRIECHBAUMER" 8 Vor- 
schlag zur Centralisation. 

Wir haben dagegen nichts einzuwenden; die Motivirung jedoch, 
welche es Herrn Dr. KRIECHBAUMER anzuwenden beliebte, diese müssen wir 
entschiedenst zuruckweisen. 


ae 


«Hin jeder fege vor seiner Thure» und die deutsche Entomologie hat 
wahrlich genug zu fegen. 

Man moge die Schweden, die in ihren kritischen Arbeiten wahre 
Geschichte schreiben in Ruhe lassen; man môge uns Ungarn und allen 
anderen Völkern, die da Wissenschaft zum Frommen der Wissenschaft und 
des eigenen Fortschrittes pflegen, auch in Ruhe lassen. 

Wir wünschen Herrn Dr. KRIRCHBAUMER und seinen Gesinnungs- 
genossen viel Glück und schöne Erfolge und werden uns freuen, wenn der 
Tag anbricht, an welchem wir in ihren Zeitschriften statt Angriffen auf 
Personen und ganze Völker, sichtende, kritische, die Resultate anderer 


Forscher respectirende Abhandlungen zu lesen bekommen werden. 
Orro HERMAN. 


va Bunav en! a pe ^M 
VORBEMERKUNG 
zur nachstehenden Abhandlung „Das naturhistorische System und der 
Darwinismus, von Theodor Fuchs.“ 


Die Abhandlune des Herrn 'l'ugopon Fucus hat eme kleine interessante 
Geschichte. Die k. k. zooloeisch-botanische Gesellschaft hat zwar diese 
Abhandlung gelegentlich der Jahresversammlung am 7. April 1880 zum 
Vortrage zugelassen in den Gesellschaftschriften jedoch nur ein kurzes 
tesume zugestanden. Der Grund zu diesem Vorgehen liest offenbar 
in dem Umstande, dass sich in den Schriften der Gesellschaft einige 


Autoren als Anhänger Darwin’s erwiesen haben — so z. B. BRUNNER von 
WarTENWYL u. A. — und die Gesellschaft, eigentlich der Ausschuss, es 


daher für nothwendig erachtet hat, Präventiv-Censur zu üben, sonach die 
antidarwinistische Abhandlung zuruckzuweisen. 

Ich meinerseits — und ich glaube ein jeder ungarische Zoologe — 
nehme einen anderen Standpunkt em. Wir beanspruchen auch fur die 
wissenschaftliche Literatur die Pressfreiheit, deren Hauptattribut dann 
auch der principielle Satz «audiatur et altera pars» ist; wir fordern diese, 
well dadurch die Freiheit und die Continuitat der Discussion, in letzter 
Consequenz also die Klärung der Ideen gesichert, somit das höchste 
Interesse der Wissenschaft gewahrt wird. 

Anfüngern, unbekannten Gróssen gegenüber ist die Präventiv-Censur 
wohl statthaft; aber auf solche Männer, wie Turopon Fuchs, der doch 
Custos des Hof-Mineralien-Cabinets in Wien und in seinem Fache aner- 
kannter Autor ist, ist die Anwendung dieser Art von Censur unstatthaft : 
solehe Manner soll man anhóren und, wenn nothig, widerlegen. 

Ich darf es kühn aussprechen, dass kein ungarischer Zoologe mit 
Herrn Fucus übereinstimmt, keiner acceptirt den dogmatischen Satz: 
«Species sunt tot diverse, quot diversas formas ab initio ereavit infinitum 


ar 


68 


ens», auch die gemassigte Form dieses Dogma, wie dieselbe in Herrn 
Fucus’ «Zweckmassigkeitslehre» gegeben ist, weisen wir zurück ; es ist dies 
aber kein Grund, um die entgegengesetzte Meinung zu unterdrücken. 

Was die Abhandlung selbst anbelangt, habe ich blos eine Bemerkung 
zu machen, und zwar die, dass der Titel der Abhandlung verfehlt ist und 
eigentlich wie folgt lauten sollte: «Das naturhistorische System und der 
Haeckelismus». Darwin hat nie dogmatisirt, im Gegentheil sagt er von 
seinen Sätzen selbst, dass dieselben noch vieler Forschung bedürfen, ja 
durch Erforschung neuer Thatsachen auch modifieirt werden kónnen. Die 
Dogmatisirung auf dem Gebiete der Entstehung der Arten und der Stamm- 
bäume ist eine specifisch deutsche Erfindung. 

Orro HERMAN. 


DAS NATURHISTORISCHE SYSTEM UND DER DARWINISMUS. 


Von THEODOR Fucus 


(Vortrag, gehalten in der Jahresversammlung der k. k. Zoologisch-Botanischen Gesellschaft 
in Wien, am 7. April 1880.) 


„Ueber die Entstehung der Arten“, so lautet der Titel jenes Werkes, 
mit dem Darwın vor nunmehr zwanzig Jahren seine Lehre zum erstenmale 
in abgeschlossener Form der Oeffentlichkeit übergab. Ich habe bereits in 
meinem ersten Vortrage, den ich an dieser Stelle in Sachen der Darwin’schen 
Lehre zu halten die Ehre hatte, so wie auch an anderer Stelle zu wieder- 
holtenmalen darauf hingewiesen, wie vollständig unrichtig dieser Titel sei, 
denn nicht nur wie die Arten, sondern wie die Gattungen, Familien, Ord- 
nungen, Classen, kurz mit einem Worte, wie alle Kategor en des natur- 
historischen Systems entstanden seien, wird hierin zu zeigen gesucht und 
sollte der Titel dem Inhalte entsprechen, so musste das Werk eigentlich 
heissen : .,Ucber die Entstehung. des naturhistorischen Systems durch natür- 
liche Züchtung im Kampfe um’s Dasein.“ 

Sie sehen, meine Herren, der mit so viel Erbitterung geführte Streit 
über die Natur und das Wesen der naturhistorischen Art dreht sich 
eigentlich um ein nebensächliches Object, denn nicht um die Art, sondern 
um das System handelt es sich, und wenn Jemand die Richtigkeit der 
Darwin'schen Lehre zu erweisen unternimmt, so genügt es keineswegs zu 
zeigen, dass auf diesem und jenem Wege sich eine Art in eine andere Art 
umwandein kónne, sondern es muss zu gleicher Zeit der Nachweis geliefert 
werden, dass auf demselben Wesce, und durch dieselben Mittel auch die Gat- 
tungen, Familien, Ordnungen, Classen, kurz alle Kategorien des natur- 
historischen Systems entstanden seien. 


D 
T 
a 


PERO eas 


69 


Ich will es im Náchstehenden unternehmen, an der Hand der Erfahrung 
zu untersuchen, im wie weit em derartiger Nachweis gelungen sei und in 
wie weit unsere Erfahrungen in dieser Richtung überhaupt mit den Lehren 
der Darwin'schen Schule ubereinstimmen oder nicht. 

Nach den Lehren der Darwin’schen Schule hat sich die gesammte 
Mannigfaltiekeit des organischen Lebens durch allmäligen stufenweisen 
Fortschritt aus gemeinsamen, einfachen Grundformen entwickelt, die ein- 
fache Eizelle, aus der jedes Lebewesen seinen Ursprung nimmt, ist die 
Ueberlieferung jener einfachen Urform und die Entwickelung des Indi- 
viduums aus dem Ei erfolgt in derselben Weise, wie die Entwickelung der 
gesammten Form aus der ursprünglichen einfachen Urform erfolete. 

Jedes Individuum durchläuft in seiner individuellen Entwickelung 

eine ähnliche Stufenreihe, wie die betreffende Form in ihrer historischen 
Entwickelung durchlief, die Entwickelungsgeschichte des Individuums ist 
eine kurze Wiederholung der Entwickelungseeschichte der Art, die Onto- 
genie ist eine abgekurzte Recapitulation der Phylogenie. 
Dies, meine Herren, ist das grosse «Biogenetische Grundgesetz», 
welehes die Grundlage unserer modernen Systematik und von der morpho- 
logischen S:iie die Grundlage der Darwin’schen Lehre bildet und es ist 
demnach nur recht und billig, dass wir uns demselben in erster Linie 
zuwenden. 

Was behauptet das biogenetische Grundgesetz ? 

Das biogenetische Grundgesetz behauptet, dass die Jusendformea der 
Organismen die Abbilder der ehemaligen Stammformen seien. Die jungen 
Frösche gleichen den Salamandern und noch weiter zurück den Fischen, 
die Embryonen der Säugethiere zeigen Reste von den Kiemenbógen der 
Fische, die Embryonen von Amphioxus zeigen viele Analogien mit einer 
Aseidie, die jungen Gastropoden zeigen eine gewisse habituelle Aehnlichkeit 
mit Pteropoden, eine junge Comatula ist gestielt wie ein Crinoide, und 
zahlreiche andere Fälle liessen sich hier noch anführen. 

Und doch, meine Herren, so zahlreich und so geradezu überraschend 
bisweilen die Beispiele derartiger Beziehungen auch sind, so fällt es doch 
nicht schwer, sich bei einer unbefangenen Prüfung der Thatsachen zu 
überzeugen, dass dieselben trotzdem nur Ausnahmen sind, dass in der 
weitaus grössern Mehrzahl der Fälle ähnliche Beziehungen gar nicht vor- 
handen sind, ja, dass in sehr vielen Fällen sogar das Gegentheil desselben 
stattfindet, das heisst, dass die Embryonen, anstatt einer gemeinsamen 
Stammform ähnlich zu sein, unter einander viel grössere Unterschiede- 
zeigen als die reifen Tiere. 

Bevor ich jedoch zu einer naheren Darstellung dieses Sachverhaltes 
übergehe, muss ich darauf aufmerksam machen, wie man bei Behandlung 
dieser Frage sich wohl hüten müsse, zwei Momente miteinander zu ver- 


10 


mengen, welche zwar auf den ersten Blick viel Gemeinsames zu haben 
scheinen, welche aber bei näherer Betrachtung sich als vollständig ver- 
schieden erweisen und in Bezug auf die vorliegende Frage gar nichts mit 
einander, zu thun haben, und dies ist 1. die Frage, ob die Embryonalformen 
Bedeutung für die Systematik haben, und 2. die Frage, ob die Embryonal- 
formen Abbilder der Stammform sind. 

Diese beiden Momente sind, wie gesagt, zwei ganz verschiedene Sachen, 
denn es kann sehr gut sein, dass in einem gegebenen Falle die Embryonal- 
formen die wichtigsten Charaktere abgeben, um die systematische Ver- 
wandtschaft verschiedener Formen zu erkennen und trotzdem brauchen des- 
halb die Embryonalformen doch nicht die Abbilder der Stammform zu sein. 

Wenn ich z. B. sehe, dass eine gewisse Reihe von Crustaceen als 
Nauplius, und eine andere als Zoea das Hi verlasst, so gibt mir dies aller- 
dings einen Anhaltspunkt, die Crustaceen hienach in zwei systematische 
Gruppen zu sondern, es folgt hieraus aber dunrchaus noch nicht, dass 
Nauplius und Zoéa Abbilder der ehemahgen Stammform seien, dass die 
Stammformen der beiden Gruppen die Form des Nauplius und der Zoéa 
besessen hätten. 

Diese beiden Gesichtspunkte muss man scharf von einander getrennt 
halten, wenn man nicht sofortin die grössten Inconsequenzen verfallen will. 

Wir kehren nun zu unserem Gegenstande zurück und legen uns von 
neuem die Frage vor, nicht ob die embryonalen Formen für die Systematik 
von Wichtigkeit sind, sondern ob uns in den embryonalen Formen that- 
sichlich die Abbilder der Stammformen erhalten seien. 

Betrachten wir zuerst das Pflanzenreich, so finden wir, dass im ganzen 

ieiche der Pflanzen bisher so gut wie gar nichts von derartigen Beziehungen 
entdeckt wurde. Der Vorkeim der Farnkräuter gleicht einigermassen einem 
Lebermoos, der Vorkeim der Moose einem Conferventhallus, damit ist aber 
so ziemlich alles erschöpft, was wir gegenwärtig von Aehnlichkeiten der 


Embryonalzustände höherer Pflanzen mit den ausgebildeten Formen tiefer - 


stehender Pflanzen wissen. 

Wir können durchaus nicht sagen, dass eine junge Dieotyledonen- 
pflanze irgend welche Aehnlichkeit mit einem Monocotyledon, eine junge 
Angiosperme mit einer entwickelten Gymnosperme besitze und auch inner- 
halb der einzelnen Familien, Gattungen und Arten sind derartige Bezie- 
hungen bisher meines Wissens so gut wie gar nicht nachgewiesen worden, 
und wir stehen demnach gleich bei dem ersten Schritte, welchen wir machen 
vor der merkwürdigen Entdeckung, dass das mit so grosser Emphase 
in die Welt gesetzte «Biogenetische Grundgesetz» auf das gesammte 
Pflanzenreich so gut wie keine Anwendung finde. 


Wenden wir uns nun zum Thierreich. Im Reiche der Thierwelt gibt es 


vier grosse Abtheilungen, in denen die Metamorphose bei der Entwickelung 


11 


eine grosse Rolle spielt, nämlich die Insecten, die Crustaceen, die Echino- 
dermen und die Würmer. 

Wie steht es nun hier, ist es wahr, dass die Larven der Insecten, der 
Crustaceen, der Echinodermen, der Würmer als die Abbilder der ehemaligen 
Stammformen betrachtet werden können, ist es wahr, dass die Entwickelungs- 
stufen, welche hier das Individuum durchläuft, den Weg bezeichnen, auf dem 
der ganze Stamm sich zu seiner jetzigen Hóhe emporgearbeitet, ist es 
wahr, dass hier sich ein Parallelismus zwischen Ontogenie und Phylo- 
genie erkennen lässt ? 

Wir wissen Alle, meine Herren, dass dies nicht der Fall ist, dass das 
sogenannte «Biogenetische Grundgesetz» auf Insecten, Crustaceen, Echino- 
dermen und Würmer keine oder doch nur ganz ausnahmsweise Anwendung 
findet. 

Fur die Insecten wurde dies vor einer Reihe von Jahren an derselben 
Stelle, von der ich gegenwartig zu Ihnen zu sprechen die Ehre habe, von 
Prof. Braver in einem tiefdurchdaehten Vortrage in überzeugender Weise 
. entwickelt, und ist diese Anschauung, so viel ich weiss, seitdem allgemein 

acceptirt worden. 

Für die Crustaceen hingegen wurde dies von Prof. Cuaus in einer 
meisterhaften Monographie nachgewiesen, welche vor Kurzem in Wien er- 
schienen, den meisten der Herren Zoologen wohl bekannt sein durite. 

In beiden Fallen sind die erwähnten Forscher zu dem Resultat ge- 
kommen, dass man bei den Formen mit auffallender Verwandlung die 
Larvenformen nicht als Abbilder der Stammform betraenten konne, son- 
dern für später selbständig erworbene Formeigenthümlichkeiten halten 
müsse, und es scheinen mir diese Resultate um so wichtiger zu sein, als sie 
von zwei Männern ausgingen, welche Anhänger der Darwin'sehen Lehre 
sind und mit ihren Untersuchungen eigentlich Stützen für diese Doctrin 
zu finden suchten. 

Für die Echinodermen und Würmer hat meines Wissens noch nie- 
mand die Giltigkeit des Biogenetischen Grundgesetzes nachzuweisen ge- 
sucht, niemand hat noch behauptet, dass wir in den quallenartigen Larven 
der Echinodermen ein Abbild ihrer ehemaligen Stammform vor uns haben, 
niemand hat noch die Behauptung gewagt, dass die Würmer von Orga- 
nismen abstammen, welche den mannigfachen Larvenformen entsprechen, 
die wir bei Nemertinen, Gephyren und Anneliden beobachten uud die unter 
dem Namen der Pilidium und Actinotrochalarven bekannt sind. 

Ja noch mehr ! 

Bei den Insecten und Crustaceen hatten die Larvenformen, wenn sie 
auch allerdings nicht als Abbilder der Stammarten, sondern als spater ent- 
standene Neubildungen betrachtet werden müssen, wenigstens noch eine 
hohe systematische Bedeutung, so dass in diesen beiden Thierclassen die 


79 


einzelnen Ordnungen, Familien und Gattungen in der Regel sehr bestimmt, 
durch ganz bestimmte Larvenformen charakterisirt sind, und man aus der 
Aehnlichkeit und Unähnlichkeit der Entwickelungsweise mit ziemlicher 
Sicherheit auf die gróssere und geringere Verwandtschaft der vollkommenen 
Thiere schliessen konnte. | 

Bei den Echinodermen und Wurmern ist jedoch auch dies nicht mehr 
der Fall, es ist unmöglich die einzelnen Ordnungen, Familien, ja auch 
nur die Gattungen durch bestimmte Larvenformen zu charakterisiren, un- 
möglich aus der Verwandtschaft der Larven auf die Verwandtschaft der 
vollkommenen Thiere zu schliessen. Formen, welche im System sehr weit 
von einander stehen, zeigen sehr ähnliche Larven, und umgekehrt findet 


man bei ganz nahe verwandten Formen vollständig verschiedene Larven, ja 


es ist ein ausserordentlich häufiger Fall, dass von zwei Arten einer und 
derselben Gattung die eine eine sehr complieirte Metamorphose durchläuft 
während sich die andere vollkommen ohne Metamorphose entwickelt. 

Wenn man die Bedeutung der Metamorphose in etwas weiterem Sinne 
nimmt und hierunter auch die Entwickelung durch Generationswechsel 
versteht, so wären hier auch noch die Quallen zu betrachten, als eine 
Gruppe, in welcher die Metamorphose bei der Entwickelung eine grosse 
Rolle spielt. Nach einer Richtung liegen hier die Verhältnisse auch that- 
sächlich für das biogenetische Grundgesetz günstig, indem bei denjenigen 
Quallen, welche ihre Entwickelung durch einen Generationswechsel durch- 
laufen, die Larven oder Ammenformen derselben den entwickelten Hydroid- 
polypen gleichen. Indessen bei näherer Betrachtung zeigen sich auch hier 
sofort wieder die Schwierickeiten, es stellt sich nämlich heraus, dass diesen 
Beziehungen fast gar keine systematische Bedeutung zukommt. Quallen, 
welche sich in jeder Beziehung ausserordentlich nahe stehen, entwickeln 
sich auf ganz verschiedene Weise, und Hydroidpolypen, welche auf das 
engste verwandt erscheinen, bringen die verschiedenartigsten Quallen 
hervor. Wollte man ein System der Hydromesdusen entwerfen, so wurde 
dasselbe vollständig verschieden ausfallen müssen, je nachdem man das- 
selbe auf Grundlage der Larvenformen oder der reifen Thiere errichtet, 
und es findet sich daher auch hier nicht jener Zusammenklang der Er- 
scheinungen, wie das biogenetische Grundgesetz und die Darwin’sche Lehre 
ihn fordern. 

Betrachten wir von diesem Standpunkte aus nochmals das gesammte 
Thierreich, so drängt sich uns die überraschende Thatsache auf, dass das 
vielbesprochene «Biogenetische Grundgesetz», so viel einzelne Beweise hiefür 
auch erbracht worden sind, doch als allgemeines Gesetz im Grunde ge- 
nommen einfach gar nicht wahr ist, es ist nicht wahr, dass Larvenformen 
im Allgemeinen als Abbilder der Stammformen betrachtet werden können, 
es ist nicht wahr, dass die Entwickelung des Individuums im Allgemeinen 


13 


ühnliche Stadien durchliuft wie die Entwickelung des Stammes, es ist 
überhaupt nicht wahr, dass uns die Larvenformen als die älteren, die 
ursprünglichen, die reifen Thiere aber als die späteren und ausgebildeten 
Formen erscheinen. Alles dies hat bis zu emem gewissen Grade seine Rich- 
tigkeit, wenn wir blos emen besonderen Fall, z. B. die Vertebraten, oder: 
wenn wir einseitig blos das eine oder das andere Organ in Betracht ziehen, 
als allgemeines oder auch nur als herrschendes Gesetz hingestellt, steht es 
im schroffsten Widerspruch mit der immensen Majorität der bekanuten 
Thatsaehen, und wenn man sich der Sprache der Darwinisten bedienen 
wollte, welehe in solchen Füllen stets von einer «Fülschung» der Ent- 
wiekelungsurkunde sprechen, so müsste man zum mindesten das Bekennt. 
niss ablegen, die Entwickelungsurkunde der organischen Welt ist bereits 
dermassen in Grund und Boden gefilscht, dass sie jede beweisende Kraft 
verloren hat. 

Ich gehe nun zu einem aude À Gegenstand über. 

Wenn Jemand sich mit dem Studium der Lebewelt zu based don 
beginnt, so ist der erste Eindruck, welchen er empfingt, der staunenswerthe 
Formenreichthum, welehen die Natur darbietet, und je weiter er in den 
Gegenstand eindrinet, um so reicher, um so mannigfacher und vielseitiger 
gestalten sich ihm alle Verhältnisse des Lebens und unwillkurlich dranet 
sich die Frage auf, wie es denn die Natur mache, um diesen Formen- 
reichthum zu erzeugen, welche Mittel sie dabei in Anwendung bringe, 
welches ihr Verfahren, welches ihre dabei befolete Methode sei? 

Nach den Lehren der Darwin'schen Schule stellt das naturhistorische 
System einen Stammbaum dar und es führt demnach von jeder einzelnen 
Art eine ununterbrochene Stufenleiter von Formen bis zu den einfachsten 
Lebewesen zurück, oder mit anderen Worten, eine jede existirende Art er- 
schcint als das Endglied einer langen, ununterbrochenen Formenkette, 
welche mit einem Protisten beginnend, Schritt für Schritt zu der in Rede 
stehenden Art hinführt. 

Ist dies nun wirklich und thatsachlich der Fall, haben diese Formen- 
reihen nicht nur etwa in der Idee, sondern wirklich und thatsachlich in 
materieller Form, in der Form einzelner conereter Variationen und Arten 
existirt, so muss sich dies doch thatsichlich in der Natur nachweisen lassen, 
wir müssen überall die reihenförmige Anordnung der Arten, die allmälige 
schrittweise Abstufung der Formen finden, und reihenförmige Anordnung 
und Abstufung muss das Grundgesetz sein, welches die Formenmenge der 
Natur beherrscht. 

Ist dies nun thatsächlich der Fall? 

Sie alle, meine Herren, die sie sich practisch mit Systematik abgeben, 
wissen, dass dies nicht der Fall ist wenn wir die lebenden Formen allein 
betrachten, und ebenso wenig der Fall ist wenn wir die fossilen in unsere 


74 


Betrachtung mit einbeziehen, dass es keineswegs die reihenförmige Ab- 
stufung, sondern dass es die Mischung und verschiedenartige Combinirung 
der Charaktere ist, welche von den hôchsten Kategorien des Systems ange- 
fangen, bis hinab zur Species die Formenmenge der Organismen beherrscht, 
‘dass nicht die Abstufung, sondern dass es die verschiedenartige Combi- 
nirung und Mischung der Charaktere ist, durch welche jener wunderbare 
Reichthum, jene wunderbare Mannigfalügkeit der Formen hervorgebracht 
wird, welche uns in der Wirklickheit entgegen tritt. 

In den Cyeadeen mischen sich Charaktere der Farn und der Gymno- 
spermen,in den Chitonen Charaktere von Gastropoden und Anneliden, in 
den Molukken-Krebsen und den ausgestorbenen Gigantostraken Charaktere 
von Crustaceen und Arachniden, die ausgestorbenen Labyrinthodonten ver- 
einigen in sich charakteristische Kigenthumlichkeiten der Amphibien und 
Reptilien, die Vogel haben das Skelett der Reptilien, aber das Gehirn und 
den Blutkreislauf der Saugethiere, die ausgestorbenen Tillotherien ver- 
einigen in sich Charaktere von Nagethieren und von Raubthieren, die aus- 
gestorbene Gattung Amphicyon vereinigt in sich Charaktere von Hunden 
und Bären, die Gattung Hyaenarctos Charaktere von Hyánen und Bären, 
u. s. w., und wenn wir bis auf die Arten hinabgehen, finden wir hier nicht das- 
selbe? Wie oft sagen wir bei einer Pflanze, sie hat die Blätter von dieser, 
und die Bluthen oder Fruchte von jener Art, wie oft, wenn wir ein Insect 
besehreiben, kónnen wir dies nicht besser thun, als wenn wir sagen, es hat 
die Füsse von dieser und die Flügel von jener Art, oder es gleicht in der 
Form der Flügel dieser, in der Fárbung aber jener Art, oder es hat die Form 
von dieser, aber die Lebensweise jener Species. 

Es wäre überflüssig, hier weiter einzelne Beispiele anführen zu wollen, 
sie alle, meine Herren, haben dies in Ihrer practischen naturhistorischen 
Beschäftigung gewiss hundertfältig erfahren und werden, wenn Sie Ihr 
Augenmerk darauf richten, diese Erfahrung noch viel öfter wiederholen. 

Es soll damit, meine Herren, durehaus nicht geleugnet werden, dass 
es von einem gewissen ideellen Standpunkte aus eine allmälige stufenweise 
Entwiekelung, ein stufenweises Vorschreiten von Einfachem zum Zusam- 
mengesetzteren gibt und ich weiss schr wohl, dass man sogar in sehr eon- 
creter Form sogenannte Formenrtihen oder Entwickelungsreihen aufzu- 
stellen versucht hat. Wenn wir aber diese Formenreihen näher ins Auge 
fassen, so finden wir fast ausnahmslos, dass dieselben einfach dadurch zu 
Stande gekommen sind, dass man einseitig nur eine gewisse Seite des 
Organismus oder irgend ein bestimmtes Organsystem ins Auge gefasst hat, 
sei es das Skelett oder das Nervensystem, oder das Athmungssystem, seien 
es die Mundtheile, die Bewegungsorgane oder bei Mollusken einseitig die 
Gehäuse, so wie wir aber den gesammten Organismus nach allen Seiten 
hin in Betracht ziehen, so stellt sich sofort heraus, dass die nach den ein- 


Ex 
Ut 


zelnen Charakteren aufgestellten Formenreihen sich in der mannigfal- 
tiesten Weise durchkreuzen, und an Stelle des erwarteten Stammbaumes 
erhalten wir vielmehr ein complicirtes Netz als Grundschema der Systeme, 
ein Netz, in welchem jede einzelne Form nach den verschiedensten Rich- 
tungen hin Beziehungen zu andern erkennen lässt. 

Ich komme nun zu einem dritten Punkte. 

Nach den Anschauungen der Darwin’schen Schule sind alle Ver- 

schiedenheiten, welche wir in der organischen Welt finden, durch allmälige 
Anhäufung kleiner Variationen entstanden. Ist dies nun wirklich der Fall, 
so müssen wir erwarten, dass zwischen der Grösse der Formendifferenz und 
der Anzahl der vorhandenen Variationen oder Arten ein bestimmtes Ver- 
hältniss besteht, denn es ist klar, dass im Allgemeinen zur Hervorbringung 
von mehr Typen, mehr Variationen oder Arten erforderlich sind, als zur 
Hervorbringung von weniger Typen, und dass im Allgemeinen umso mehr 
Variationen oder Arten erforderlich sind, je weiter sich irgend ein bestimmter 
Typus von einer Stammform entfernt. 
Mit andern Worten, in jeder Abtheilung des Systems, in welcher sich 
zahlreiche und stark differirende Typen finden, ist man berechtigt, zahlreiche 
Variationen oder Arten zu erwarten; in jeder Abtheilung hingegen, in 
welcher nur wenige und schwach differirende Typen vorhanden sind, darf 
man nur wenig Variationen oder Arten voraussetzen, oder aber noch anders 
gesagt, in jeder Abtheilung des Systems muss die Anzahl der Arten um so 
srösser sein, je grösser die Anzahl typischer Verschiedenheiten ist, und je 
weiter sich diese typischen Verschiedenheiten von der gemeinsamen Stamm- 
form entfernen, 

Ist dies nun thatsächlich der Fall, ist es wahr, dass ın den einzelnen 
Kategorien des Systems ein derartiges gerades Verhältniss zwischen Typen 
und Arten besteht, dass im Allgemeinen Reichthum an Typen mit Reich- 
thum an Arten, Armuth an Typen mit Armuth an Arten Hand in Hand geht ? 

Vergleichen wir einmal die beiden Classen der Vogel und Saugethiere, 

Es gibt kaum eine andere Classe im gesammten Thierreich, welche 
eine so grosse Gleichförmigkeit aller ihrer Glieder, eine so geringe Mannig- 
faltickeit an Typen aufweist, wie die Vogel. Alle Vögel sind mit Federn be- 
deckt, haben einen zahnlosen Schnabel, zwei Flugel und zwei mit Krallen 
bewaffnete Füsse, es gibt keinen einzigen Vogel, der nicht sogleieh voa 
jedem Laien als soleher erkannt würde, und die Charaktere, nach dem man 
die einzelnen Familien, Gattungen und Arten unterscheidet, bestehen 
simmtlich aus kleinen, oft ganz minutiösen Grössen- und Formverhältnissen 
der einzelnen Theile. 

Ganz anders liegen die Verhältnisse bei den Baugethieren. Die ge- 
. sammte Korpergestalt, so wie alle einzelnen Theile unterliegen derartigen 
Modifikationen, dass man die einzelnen Glieder der Classe kaum mehr als 


16 


zusammengehórg erkennt. Die Haut ist theils nackt, theils mit Haaren, 
Schuppen oder Schildern bedeckt, die Extremitäten sind zu Flossen, zu 
Laufbeinen, Springbeinen, Grabbeinen, zu Handen oder Flugorganen um- 
gewandelt, die Zehen sind unbewaffnet, oder mit Krallen, Hufen -oder Na- 
seln versehen, ein Schwanz ist bald mächtig entwickelt, bald fehlt er ganz, 
die Kiefer sind zahnlos oder mit den mannigfachsten Gebissen versehen, 
die Nase ist in einen langen Rüssel ausgezogen, der Schädel mit ver- 
schiedenartigen Hörnern und Geweihen verziert u. s. w. 

Sind nun alle diese typischen Verschiedenheiten wirklich durch Häu- 
fung kleiner Variationen entstanden, wie die Darwin’sche Schule behauptet, 
so sollte man meinen, dass zur Hervorbrineung der grossen typischen Ver- 
schiedenheiten, welche sich innerhalb der Classe der Säugethiere zeigen, 
viel mehr einzelne Zwischenstufen, viel mehr einzelne Variationen noth- 
wendig sind, als zur Hervorbringung der geringfügigen typischen Abän- 
derungen, welche wir in der Classe der Vógel bemerken, mit anderen 
Worten, die Classe der Säugethiere musste viel reicher an Variationen oder 
Arten sein, als die Classe der Vogel. 

Ist dies nun aber wirklich der Fall? Wir alle wissen es, dass dies nicht 
der Fall ist, dass die Anzahl an Arten bei den Vögeln unverhältnissmässig 
erósser ist als bei den Saugethieren, und dass mithin das Gegentheil von dem 
stattfindet, was man nach den Lehren der Darwinisten erwarten musste. 

Noch viel auffallender tritt dieselbe Erscheinung hervor, wenn wir 
z. B. die Insecten mit den Crustaceen vergleichen. 

Der Bau der Insecten ist ein ausserordentlich einformiger. Bei allen 
Insecten ist der Korper in drei Abschnitte getheilt, welche aus einer be- 
stimmten Anzahl von Segmenten bestehen, alle Insecten athmen durch 
Tracheen, alle besitzen ein pulsirendes Ruckengefass und eine Kette von 
Bauchganghen, alle Insecten haben zwei Fühler, 6 Füsse und eine bestimmte 
Anzahl von Mundtheilen. ; 

Ganz anders verhalten sich die Crustaceen. Die Anzahl der Körper- 
 segmente, ihre Zusammenfassung zu grösseren Abschnitten, die Anzahl, 
Stellung und Beschaffenheit der Fühler, Mundtheile und der Füsse, die Be- 
schaffenheit des Nervensystems, der Kreislauf und die Athmungsorgane sind 
den fundamentalsten Verschiedenheiten, den weitgehendsten Modificationen 
unterworfen, so dass es geradezu unmöglich ist, für den Crustaceentypus 
ein bestimmtes Grundschema aufzustellen und man Vogt vollständig zu- 
stimmen muss, wenn er behauptet, dass es für die Crustaceen kein ein- 
ziges gemeinsames Merkmal gebe, und dass es unmöglich sei, die Classe 
der Crustaceen in einer Diagnose zu charakterisiren. 

Wenn es nun wahr würe, dass Typenreichthum und Artenreichthum 
Hand in Hand gehen, so müssten die Crustaceen unverhältnissmässig 
reicher an Arten sein als die Insecten, wir wissen aber, dass es gerade um- 


I 
“I 


gekehrt ist, und dass die verhältnissmässig geringe Artenzahl der Crusta- 
ceen sich ja gar nicht vergleichen lasse mit der immensen Artenmasse der 
Insecten. 

Genau dasselbe finden wir aber, wenn wir kleinere systematische 
Abtheilungen in Betracht ziehen. 

Bei den Säugethieren ist die Artenanzahl bei den so heterogenen 
Hufthieren nicht so gross als bei den so homogenen Nagethieren, bei-den 
Raubthieren nicht so gross als bei den Fledermausen. 

Unter den Vögeln bilden die Passeres eine sehr homogene Gruppe 
gegenüber den Schwimm-, Wat- und Laufvogeln, gleichwohl ist die Arten- 
anzahl bei ersteren viel grósser als bei den letzteren. Die typenarmen, ho- 
mogenen Familien der Turdiden, Fringilliden und Sylviden sind viel arten- 
reicher als die typenreichen, heterogenen Corviden. 

Unter den Meeresfischen sind die verhältnissmässig einförmigen Per- 
coiden und Labriden die artenreiehsten Familien, während die Scombe- 
roiden, Lophobranchien, Plectognathen und Batrachiden, lauter Familien, 
welche ausserordentlich heterogene Formen in sich vereinigen, anverhilt- 
nissmässig ärmer an Arten sind. 

Von den beiden. grossen Familien von Süsswasserfischen, den Cypri- 
noiden und Siluroiden, sind die ersteren sehr einformig, die letzteren ausser- 
ordentlich polymorph, ja es gehört die erste Familie der Cyprinoiden über- 
haupt zu den typenärmsten, homogensten Familien, während umgekehrt 
die Siluroiden entschieden die excessiveste Formenmannigfaltigkeit auf- 
weisen, gleichwohl zählt die Familie der Cyprinoiden circa 800, die Familie 
der Siluroiden blos circa 550 Arten, und sind also die Siluroiden trotz ihres 
grossen Typenreichthums viel ärmer an Arten als die typenarmen 
Cyprinoiden. 

Bei den Insecten ist diejenige Ordnung, welche die grössten typischen 
Verschiedenheiten in sich vereinigt, nämlich die Ordnung der Neuropteren, zu 
gleicher Zeit die irmste an Arten, während die einförmigste und homogenste 
Ordnung, nämlich diejenige der Lepidopteren, zu den artenreichsten gehört. 

Bei den Mollusken sind die homogenen einfórmigen Gattungen Conus, 
Cypraca, Ovula, Columbella, Patella ausserordentlich reich, die polymorphen, 
reich verzierten Gattungen Murex, Strombus, Tritonium, Ranella, Cassis, 
hingegen um vieles ärmer an Arten.” 


* REEVE zählt in den einzelnen Gattungen auf: 


Comms Lo Ll me tus er euo BAS) MERE RO ue mk mm mm ee On 
Columbella ... .. .. 240 atom > 
Mareimella- .. .. .. .. 159 BUSTS I ee! 
Cypraea.. .. S hues 154 Puupurcnead ez ee) 
Panels SN em Jh STOMIES ass uu es ONE 
NAS el s. detalles oo oe ue um mme 60 


€ 


Cassis ei peu 


QO 


p 
") 


SI 
wm 


Genau so verhilt es sich auch bei dea Pflanzen. 

Die artenreichste Familie, namlich die Familie der Compositen ist 
zugleich diejenige, welche die gerinesten typischen Verschiedenheiten zeigt, 
während umgekehrt die Familie der Smilaceae, welche die grössten typi- 
schen Verschiedenheiten enthält und die heterogensten Elemente in sich 
vereiniet, zu den artenärmsten Familien gehört, ebenso ist die Familie der 
Leguminosen trotz ihrer 6000 Arten ungleich einformiger als die Emilie 
der Rosifloren, welche gleichwohl blos cirea. 1400 Arten zälılt. 

Unter den Monocotyledonen zeigt die Reihe der Glumiflorae wenig 
typische Verschiedenheiten, trotzdem weist sie jedoch nahe an 6000 Arten 
auf, während umgekehrt die Reihe der Liliiflorae, deren Glieder sowohl im 
ihrem inneren Bau als in ihrer äusseren Erscheinung in geradezu unglaub- 
licher Weise differiren, bloss 3700 Arten enthält. 

Sehr lehrreich ist es auch in dieser Richtung, wenn man die 
Fauna des Meeres im Ganzen genommen mit der Fauna des Landes 
vergleicht. 

Von den sieben grossen Kreisen, in welche man gewöhnlich das 
Thierreich zu theilen pflegt, nämlich Vertebraten, Articulaten, Mollusken, 
Echinodermen, Coelentenaten, Würmer und Protisten, kommen alle im 
Meere vor, während auf dem Festlande nur drei, nämlich die Vertebraten, 
Artieulaten und Mollusken, oder wenn man die wenigen Landwürmer auch 
hinzu rechnen will, vier vorkommen. 

Wir sehen also, dass das Meer viel reicher an Typen ist, als das feste 
Land, gleichwohl ist es allgemein bekannt, dass das Land viel reicher an 
Arten ist als das Meer. 

Wollte man hier einwenden, dass das Land eben viel reicher an ver- 
schiedenen Existenzbedingungen sei, als das Meer, so muss man sofort 
fragen, warum sich dies blos in den niederen Kategorien des Systems in 
den Arten und Gattungen, warum nicht auch zugleich in den höhern, 
nämlich den Ordnungen, Classen und Kreisen ausdrücke. 

Man könnte hier nun die Einwendung erheben, dass ich bei diesen 
Vergleichen blos einseitig die jetzige Schöpfung ims Auge fasse, während 
sich die Verhältnisse möglicherweise vollständig anders gestalten würden, 
wenn man auch die ausgestorbenen Organismen in die Betrachtung mit 
einbeziehen würde, ja es lieet der Gedanke nahe, dass jene Abtheilungen 
des Systems, welche grosse typische Differenzen und doch nur eine gerimge 
Artenzahl aufweisen, möglicherweise solche Gruppen seien, welche in frü- 
heren geologischen Epochen den Höhepunkt ihrer Entwickelung erreicht, 
und gegenwärtig nur mehr in einer geringen Zahl stark differirender Typen 
übrig geblieben seien. 

Dieser Einwand hat gewiss sehr viel für sich und mag in dem einen 
oder anderen Fall das Missverhältniss zwischen Typen und Arten auch 


79 


wirklich auf diesem Umstande beruhen, im Allgemeinen ist dies jedoch 
cewiss nicht der Fall. 

Die Säugethiere haben nirgends und in keiner Periode einen Arten- 
reichthum gezeigt, der sich mit demjenigen der Vögel messen könnte, die 
Crustaceen zeigen in keiner Epoche eine solche Profession an Arten wie 
die Insecten, die Percoiden, Cyprinoiden waren auch in der Vorwelt sehr 
reich, die Siluroiden, Lophobranchien, Plectognathen und Batrachiden 
arm an Arten, das Missverhältniss zwischen Typen und Arten, welches sich 
bei der Vergleichung von Conus, Cypraea, Ovula, Columbella und Patella 
einerseits, und Murex, Strombus, Tritonium, Ranella, Cassis andererseits 
herausstellt, wird durchaus nicht ausgeglichen, wenn wir auch die fossilen 
Formen in unsere Betrachtung mit einbeziehen, und ebenso haben wir nicht 
den geringsten Anhaltspunkt dafür, dass etwa die Liliiflorae und Rosiflorae 
ältere Gruppen wären, als die Glumifloren, Leguminosen und Compositen. 

Ja noch mehr. Wenn wir von der jetzigen Schöpfung ganz absehen 
und uns ausschliesslich. auf die Fossilien beschrünken, so finden wir hier 
genau dieselbe Erscheinung wieder. Die Cephalopoden sind unvergleichlich 
reicher an typischen Organisationsverschiedenheiten als die marinen Gastro- 
poden *) und gleichwohl sind sie viel ärmer an Arten, und innerhalb der 
Cephalopoden wieder ist die Gattung Orthoceras die ürmste an Typen und 
die reichste an Arten, wührend umgekehrt die sogenannten Ammoniten- 
Nebenformen (Bacculites, Hamites, Crioceras, Ancyloceras, Scaphites, Tur- 
rilites) die typenreichsten und artenärmsten sind. 

Wir mögen also die jetzige Schöpfung, oder die Schöpfung früherer 
geoloeischer Epochen betrachten, wir mögen welche Abtheilung des Systems 
immer in Betracht ziehen, wir finden überall die merkwürdige Thatsache 
sich wiederholen, dass zwischen Typenreichthum und Artenreichthum aller- 
dings ein Verhältniss stattfindet, dass dieses Verhältniss aber kem gerades 
ist, wie die Darwin’sche Lehre es fordert, sondern ein umgekehrtes, d.h. 
dass keineswegs Typenreichthum und Artenreichthum, und Typenarmuth 
und Artenarmuth Hand in Hand gehen, sondern dass wir im Gegentheile 
Typenreichthum mit Artenarmuth, Artenreichthum aber mit Typenarmuth 
vergesellschaftet finden; es hat den Anschein, als ob der Natur für jede 
Abtheilung des Systems nur ein bestimmtes Mass formbildender Kraft zu 
Gebote gestanden hitte, das einemal verwendet sei diese Kraft mehr auf 

die innere Organisation und schafft wenige Typen, von denen aber jede 
eine Welt für sich ist, das anderemal entwirft sie sich irgend ein bestimmtes 


Schema und begnüst sich damit, dasselbe in unzähligen kleinen Abän- 
derungen zu varliren, 


*) Ich habe hiebei natürlich blos die Organisation der Gehäuse im Auge, da 
man ja bei den Fossilien von dem Thiere selbst und von seiner Anatomie nichts weiss. 


80 


Ich habe es im Vorhergehenden versucht nachzuweisen, wie nach 
drei verschiedenen Richtungen hin die im naturhistorischen System zu 
Tage tretenden erfahrungsgemassen Thatsachen nicht mit den Erwartungen 
ubereinstimmen, welche wir auf Grundlage der Darwinschen Prinzipien 
mit logischer Nothwendigkeit ableiten müssen, und doch habe ich eigentlich 
die Hauptsache nicht erwähnt, die eine Thatsache nicht berührt, welche 
mehr als jede andere das vollkommen Unzureichende der Darwin'schen 
Prineipien darthut, und diese eine Thatsache ist die Existenz des natur- 
historischen Systems an und fur sich. 

Ich weiss wohl, meine Herren, dass man haufig die Redensart hort, das 
System sei nichts in der Natur Begründetes, sei eme künstliche Schöpfung 
des menschlichen Geistes — aber ich muss zu gleicher Zeit gestehen, dass 
unter vielen gedankenlos in die Welt gesetzten und kritiklos nachgespro- 
chenen Redensarten kaum eine zweite existirt, die so jeden Sinnes bar 
würe wle diese. 

Auf was beruht denn das naturhistorische System, doch auf der Orga- 
nisation der Organismen, und ist diese Organisation nicht eme Schópfung, 
ja ein Theil der Natur? und doch soll das System nicht in der Natur be- 
gründet sein? ja worauf den sonst? Die Begriffe von Thier und Pflanze, 
von Vogel, Süugethier und Fisch, von Fledermaus, Nagethier und Raub- 
thier, von Composite, Leguminose und Umbellifere, alles dies sollen will- 
kurliche Erfindungen des menschlichen Geistes sein ? 

Ich glaube es nicht nóthig zu haben hier an dieser Stelle weiter auf 
diesen Punkt einzugehen, Sie alle, meine Herren, die Sie sich praetisch mit 
Systematik beschaftigen, wissen es, dass das System keine willkurliche Er- 
findung des Menschen, dass es eine tief in der Natur der Lebewelt begründete 
Erscheinung ist. 

Allerdings, meme Herren, darf man hier nicht an eine bestimmte 
Form des Systems, an ein bestimmtes Schema denken, das Wesentliche, 
um was es sich hier einzig handelt, ist vielmehr einfach die Thatsache, 
dass die organische Welt überhaupt einen systematische Aufbau erkennen 
lässt, dass sie weit entfernt ein chaotisches zielloses Formengemenge dar- 
zustellen, vielmehr eine streng logische Gliederung nach weiteren und 
engeren, nach eoordinirten und subordinirten Gruppen aufweist, dass 
sie in ihrer Gesammtheit und ebenso in allen ihren Theilen immer und 
überall den Eindruck eines ebenmüssigen, harmonischen Kunstwerkes 
hervorbrinet. 

Diese Thatsache ist es, um die es sich hier handelt, und diese That- 
sache weist mit unabanderlicher zwingender Gewalt auf ein feststehendes 
Entwickelungsgesetz, auf einen feststehenden Entwickelungsplan hin, der 
vom Anbeginn an einem bestimmten Ziele zusteuerte und diese Thatsache 
ist völlig unvereinbar mit der Annahme, dass alle Formveränderungen 


sl 


nur das Resultat kleiner zufälliger Veränderungen seien, welche sich ziellos 
nur nach Massgabe des momentanen individuellen Vortheiles vollzogen. 

Ich will mich hier zur Erläuterung dieses Verhältnisses eines Gleich- 
nisses bedienen. 

Denken Sie sich, meine Herren, eine Oper, in der sich Gesang, Dialog 
und Tanz in harmonischer Weise zu einem Kunstwerke vereinen. 

Gewiss kommt in der ganzen Oper kein Ton vor, den nicht ein Singer 
ganz von selbst aus eigener spontaner Initiative singen könnte, gewiss wird 
kein Wort gesprochen, dass nicht jemand auch ganz von selbst ohne Ver- 
abredung sprechen könnte, gewiss wird kein Schritt gemacht, den nicht 
jemand unter Umständen blos den eigenen Impulsen folgend. machen 
könnte, und doch, meine Herren, wenn irgend jemand behaupten wollte, 
einer Oper liege kein feststehender Plan zu Grunde, die Leute wären ganz 
zufällig so zusammengekommen, jeder handle nur ganz nach eigenem Gut- 
dunken, wie es eben seiner momentanen Laune entspräche, kein Mensch 
wisse was im nächsten Moment zu geschehen habe, kein Mensch wisse im 
- Vorhinein, wie die Sache enden würde, und die regelmässige Eintheilung 
des Ganzen, die ebenmässige Harmonie, welche das Ganze beherrsche und 
sich in jedem Theile offenbare, wäre vollkommen zufällig oder nur der Aus- 
der äusseren physikalischen Verhältnisse, der Würme, des Luftdruckes, der 
Feuchtigkeit u. s. w., was würden Sie wohl dazu sagen ? 

Ich glaube, meine Herren, Sie würden gar nichts dazu sagen, weil die 
Sache zu ungereimt, zu widersinnig würe, weil es sich gar nicht der Mühe 
verlohnte, eine derartig absurde Behauptung ernstlich widerlegen zu wollen, 
und doch, meine Herren, wenn wir das naturhistorische System und die 
Darwinistische Erklirung dafür betrachten, hest im Grunde genommen 
hier nicht genau derselbe Fall vor? Jedes Individuum kämpft auf eigene 
Faust den Kampf ums Dasein mit seiner zufälligen nächsten Umgebung, 
jedes Individuum geht unbekümmert um das Ganze, nur dem eigenen, in- 
dividuellen Vortheile foleend, seinen eigenen Wee, und als Resultat dieser 
unzusammenhängenden, plan- und ziellosen Einzelthätiekeiten soll das 
naturhistorische System hervorgehen, das naturhistorische System, 
welehes vom Niedersten bis zum Hóchsten, vom Anbeginn der Schópfung 
bis auf den heutigen Tag alle Lebewesen umschlingt, welches von jedem 
Standpunkt aus betrachtet vom Grössten bis zum Kleinsten eine eben- 
mässige Gliederung, einen harmonischen Aufbau erkennen lässt, welches 
sich ebenso in der äusseren Form wie in den feinsten Structurverhältnissen 
offenbart, dies scheint mir eine Absurdität zu sein. 

Ich will etwas zugeben, meine Herren, ich will zugeben, dass jede 
einzelne Lebeform an und für sich betrachtet unter gewissen Annahmen 
als das Product einer natürlichen Züchtung aufgefasst werden kann, dass 
aber die Harmonie des gesammten naturhistorischen Systems ohne einem 
6 


Termeszetrajzi füzetek. v. kütet x. füzet. 


82 


zu Grunde liegendes planvolles Gesetz auf diesem Wege zu Stande ge- 
kommen sein sollte, ist ebenso undenkbar als das Zustandekommen eines 
kunstlerischen Schauspieles, wenn jeder thut, was ihm gerade beliebt. 

Ich bin hiemit am Schlusse meiner Auseinandersetzungen angelangt, 
welche ich an dieser Stelle in Sachen der Darwin’schen Lehre zu geben 
beabsichtigte. Die Kurze der mir zu Gebote stehenden Zeit, die knappe 
Form, in welche ich meine Betrachtungen zu kleiden bemuht war, mogen 
hie und da der Deutlichkeit meiner Darstellungen Eintrag gethan haben. 
Ich sehe mich ausser Stande diesem Uebelstand im Augenblicke abzu- 
helfen und muss in dieser Richtung auf die ausfuhrlichere und eingehendere 
Darstellung meiner Ideen hinweisen, die ich an anderer Stelle zu geben 
beabsiehtige. Für den Augenblick will ich jedoch noch einige allgemeine 
Bemerkungen machen, welche meinen Standpunkt im dieser Sache 
pracisiren. 

Die erste meiner Bemerkungen betrifft die wissenschaftliche Berech- 
tigung der Darwin'schen Lehre überhaupt. 

Die erfahrungsmissige Thatsache, dass organische Wesen immer nur 
von anderen organischen Wesen erzeugt werden, so wie die ebenfalls er- 
fahrungsmässige Thatsache, dass das organische Leben auf Erden sich im 
Laufe der Zeiten geändert, scheinen auf den ersten Blick mit einer gewissen 
zwingenden Nothwendigkeit auf den Gedanken zu führen, dass die orga- 
nischen Wesen sich thatsüchlich im Verlaufe zahlreicher Generationen 
andern. 

Ich will in diesem Augenblieke nicht untersuchen, in wie weit sich 
dieser Gedanke bei weitergehender Betrachtung doch noch modificiren 
lasse, ich will vielmehr freimuthig eingestehen, dass mir die Idee der 
Transmutation in dieser Form und innerhalb dieses Rahmens vollkommen 
berechtigt erscheine. 

Aber, meine Herren, das ist nicht der Darwinismus. 

Darwin hat sich nieht beenugt, die Idee der Transmutation als em 
philosophisches Postulat hinzustellen, sondern er hat den Versuch gemacht, 
die Wirklichkeit derselben auf dem Boden der Erfahrung nachzuweisen. 

Er glaubte jene Krafte gefunden zu haben, welche in vollkommen 
mechaniseher Weise die Umwandlung hervorbringen und er suchte an der 
Hand der Erfahrung nachzuweisen, dass die Umwandlungen wirklich in der 
von ihm angegebenen Weise erfolgt sind. 

So entstand jene Reihe von Lehrsätzen, welche als der embryo- 
logische, systematische, als der geographische und geologische Beweis be- 
kannt sind,.so entstand jenes ganze Lehrgebáude, welches wir mit dem 
Namen des Darwinismus bezeichnen. 

Damit, meine Herren hat sich aber die Sachlage vollständig geän- 
dert, damit ist die Lehre aus dem Gebiete der persönlichen philo- 


[02] 
Os 


sophischen Ueberzeugung auf das Gebiet der Erfahrung, auf das Gebiet 
wissenschaftlicher Behandlung getreten und hier beginnt das Recht, 
der Kritik. 

Es muss untersucht werden, ob die angeführten Beispiele wirklichen 
Thatsachen entsprechen, oder ob es nur willkürliche Annahmen sind, ob 
die angeführten Thatsachen wirklich die herrschende Norm darstellen, oder 
ob es nur ausgesuchte ausnahmsweise Vorkommnisse sind, es muss unter- 
sucht werden, ob die angeführten Verhiiltnisse wirklich jene Beweiskraft 
haben, welche man ihnen zuschreibt und ob die gezogenen Schlusse wirklich 
aus den Verhaltnissen selbst hervorgehen, oder ob nicht etwa in ihnen ver- 
borgen ein fremdes Element liegt, welches einen circulus vitiosus bedingend 
die ganze sogenannte Beweisiuhrung zu einem  blossen Scheinbe- 
weise macht. 

Das, meme Herren, ist die Aufgabe der wissenschaftlichen Kritik. 

Was jemand glaubt, das ist sein unantastbares Higenthum, über 
welches er niemand Rechenschaft zu legen schuldie ist, wenn aber jemand 
etwas beweisen will, so fordert er die Kritik heraus, und das Recht dieser 
Kritik frei und unverkümmert zu bewahren ist Sache eines jeden, der fur 
die Freiheit der Wissenschaft eintritt. 

Meine zweite Bemerkung bezieht sich auf die Methode, mit der die 
Frage zu behandeln ist. 

Die Verfechter der Darwinischen Lehre machen sich die Sache in der 
xegel ziemlich leicht. «Man kann dieses und man kann jenes annehmen», 
«man kann annehmen, dass diese und jene Verhältnisse so zusammenwirken, 
und man kann sich vorstellen, dass hieraus dieses hesultat hervorgehe» ; 
dies ist beiläufig das gewöhnliche Raisonnement, und es bleibt schliesslich 
nichts übrig als einzugestehen: «ja, man. kann dieses und jenes allerdings 
annehmen, man kann auch annchmen, dass dieses und jenes so zu- 
sammenwirkt, und man kann sich allerdings vorstellen, dass hieraus dieses 
hesultat hervorgeht.» 

Aber, meine Herren, dies ist keine Wissenschaft. 

Die Wissenschaft hat nicht mit Annahmen zu thun, sondern sie hat 
an der Hand der Beobachtung zu untersuchen, welches die herrschenden 
Normen in der Welt der Erscheinungen sind, sie hat nicht mit der Mög- 
lichkeit, sondern sie hat mit der Nothwendigkeit zu rechnen, sie hat nicht 
darzustellen, was unter besonderen Verhältnissen allenfalls geschehen 
könnte, sondern sie hat zu untersuchen was geschieht und was unter den 
gegebenen Varhältnissen nothwendigerweise geschehen muss. 

Als Darwin und WanracE den Kampf ums Dasein als die umbildende 
und formgebende Kraft hinstellten, da sahen sie hierin nicht eine Kraft, 
welche unter besonderen ausnahmsweisen Umständen möglicherweise eine 


Umbildung der Formen hervorbringen könnte, sondern sie sahen darin eine 
GX 


84 


Kraft, welche unabhingig, an allen Orten thatig mit unwiderstehlicher 
elementarer Nothwendigheit vollkommen mechaniseh die Umbildung der 
Formen vollzieht, und wer dem Kampf ums Dasein diesen Charakter der 
mechanischen zwingenden Nothwendigkeit nimmt, der nimmt ihm Alles, 
was ihm überhaupt eine wissenschaftliche Berechtigung verleiht. 

Dies, meine Herren, ist mein Standpunkt in dieser Sache. 

Die persönliche Ueberzeugung steht ausserhalb der Discussion, der 
Beweis aber unterliegt der Kritik. 

Glaubt jemand daran, dass die organischen Formen durch natürliche 
Züchtung entstehen, so ist dies seine Sache, will er aber den Beweis dafür 
erbringen, so komme er nicht mit willkürlichen Annahmen und vagen 
Moglichkeiten, sondern mit den erfahrungsmässigen Thatsachen und mit 
logischer Consequenz. Auch die reichste Phantasie vermag die Thatsachen 
nicht zu ersetzen, und auch die geistreichste Causerie verschwindet zu nichts 
vor der trockenen Logik. 


ZOOLOGIE. 
Pag. 18. 


ÜBER DAS VORKOMMEN DER PYRRHULA MAJOR, CHR. 
L. BREHM, IN SIEBENBÜRGEN. 


Herr Viktor Ritter v. TscHust hat in den Mittheilungen des Ornitho- 
logischen Vereines in Wien 1879 Nr. 3 mitgetheilt, dass es ihm gelang, 
einige Pyrrhula major 1n seinem Garten zu erlegen. 

Obwohl es nach seiner Meinung wahrscheinlich ist, dass diese Art, 
besonders in den nördlichen Theilen Oesterreichs und Ungarns, jedes Jahr 
vorkommt, wurde sie doch bis jetzt mit der an Grósse geringeren Pyrrhula 
europaca, Vieill. zusammenseworfen. 

Dass diese gróssere Art auch in Oesterreich-Ungarn vorkomme, wurde 
bis zur Zeit des Erscheinens seines Artikels nur in dem Werke Dr. Anton 
Frirscu’s: «Die Vögel Böhmens» erwähnt, und in den Sammlungen des 
k. k. zoologischen Museums in Wien war bis zur angegebenen Zeit kein 
einziges Exemplar aus Oesterreich- Ungarn zu sehen. 

Das Vaterland der Pyrrhula major, Chr. L. Brehm, «Vogel Deutsch- 
lands» pag. 252 (1831); Loxia pyrrhula L. Syst. Nat. pag. 300 (1766); 
Pyrrhula rubicilla Pall. Zoogr. Russo-Asiat II. pag. 7 (1811); Fringilla 
pyrrhula, Meyer, Vogel Liv- und Esthl. pag. 81 (1815); Pyrrhula coccinea, 
de Selys, Fauna Belge, pag. 70 (1842) ist Nord- und Ost-Europa und 
Sibirien, woher sie im Winter gegen Süden wandert. In dieser Jahreszeit 


on 
Cr 


erscheint sie in Deutschland, Belgien und Holland, und wahrscheinlich 
jedes Jahr in Oesterreich. 

Nach Dresser (Birds of Europe, Part LI & LII) gehóren alle jene 
Exemplare, welche er aus Grichenland erhielt, zu dieser Art. Colonel 
Dnuwoxp-Hiv behauptet, dass die Art zur Winterszeit in Macedonien häufig 
sei, und Lord GıLrorr berichtet im Ibis (1860 pag. 138), dass sie als sel- 
tener Wintergast im Corfu und Epirus erscheint, sich aber in Albanien, 
hauptsächlich an der Mündung des Flusses Drin zur Winterszeit häufig 
findet. Im südlichen Russland, und zwar um Odessa, ist sie nach NorpMANN 
vom Herbst bis zum Fruhling häufig und brütet auf den Bergen Ghouriel. 
Laut Goznrr erscheint sie im Gouvernement Uman Ende October und kehrt 
Ende Marz wieder nach dem Norden zurück. 

Diese Daten habe ich aus dem Artikel v. Tscuusrs ubernomm:n, 
und zwar für Jene, welche denselben nicht gelesen haben. 

Bemerken will ich noch, dass H. ScHLEGEL in seinem Werke: 
«Kritische Uebersicht der europäischen Vögel» 1844 pag. 80 und 81 sich 
foleendermassen aussert : 

«De SELYS- Lenecuampes, Mauna Belge pag. 79. No. 71 führt eine zweite Art 
des gemeinen Gimpels auf. Wir kennen diesen Vogel nicht, und kónnen daher 
den folgenden Angaben des Herrn de Selys nichts hinzufügen. 

Cet oiseau n'est, assez probablement qu'une race locale plus grande du 
Bouvreuil eommun. Il est de passage accidental en Belgique et par troupes à la 
fin de l'automne. Il y a été trés commun en decembre et en janvier 1831. Il ni'á 
paru quil a l’espace blanc du croupion plus étendu que chez le Bouvreuil commun. 

Il semble que son chant est plus varié et quil' ne se méle pas avec le petit 


Bouvreuil commun. 
Cuvier Regn. animal I. p, 414 hat schon dieser grösseren hace des Gimpels 


erwühnt. 

Die vom Grafen von der Münrz p. 45 unter den Namen Pyrrhula sinaica ? 
Temm angeführte Art aus Griechenland scheint zu P. erythrina zu gehóren.» 

Diese letztere Ansicht steht mit Dresser’s obiger Behauptung im 
Widerspruch. Alfred Brenn schreibt in seinem grossen Werke «Thierleben, 
II. Auflage V. Band pag. 346» über unseren Vogel, dass er sich von dem 
gemeinen Gimpel durch bedeutendere Grösse, und zwar so ständig unter- 
scheidet, dass man die von seinem Vater zuerst ausgesprochene Trennung 
beider Arten anerkennen muss. 

Der grosse Gimpel, Pyrrhula major, unterscheidet sich von Pyrrhula 
europaea: erstens durch seine Grösse, zweitens dadurch, dass die Männ- 
chen auf der Unterseite intensiver roth gefärbt sind, drittens auch dadurch, 
dass an den äusseren Steuerfedern mancher Exemplare schmale, längliche, 
weisse Flecke vorhanden sind, indem nach Dr. Dysovszxy, besonders bei 
den Weibchen dieser in Sibirien vorkommenden Form, öfters auf der Unter- 
seite der äussersten Steuerfeder, entweder nur auf einer oder auf beider 


86 


Seiten ein weisser Längsfleck sich findet. Dr. CaBannis sah so gezeichnete 
europäische Exemplare in der Sammlung Heine's (Caban. Journ. 1873 
pag. 314) und berichtet noch über ein solches im November 1866 bei 
Haarlem gefangenes Weibchen. 

Auch dem Herrn v. Tschusi, aus dessen Artikel auch diese Daten ge 
nommen sind, brachte ein Vogelfanger ein an den äusseren Steuerfedern 
weiss gezeiehnetes Weibchen. Nach einer mir jetzt zugekommenen Mit- 
theilung des Herrn v. Tschusi fand er in letzterer Zeit auch Pyrrhula 
europaea Weibchen, welche so gezeichnet waren. 

Nach diesen Daten sind aus Europa nur Weibchen bekannt, an deren 
üusseren Steuerfedern weisse Flecke gesehen wurden. 

Ich füge noch das Ergebniss der von Herrn v. Tschusi an sechs 
Exemplaren von Pyrrhula major und fünf Exemplaren von Pyrrhula euro- 
paea vorgenommenen und in seinem Artikel mitgetheilten Messungen 
bei, welche die Basis des Unterschiedes bilden. 


Pyrrhula major. Chr. L. Brehm. 


dur bu e SON cctv aaa 
Meotallanser rer e c Qc cune 103721105: MOS CS 
Flügellänge .. ... … .. CAN 2 EE Re RQ) 


Entfernung der Flügel: von dr T Up Mis Ul By BE) ad) 


Pyrrhula europaea. Vicill. 


OB OU ae D 
Noa EEE ra m noun dq qiue Chea Mans line Don nS NEA 
Flügellänge... en. : : decr 92 87 37 O6 9 » 
Entfernung der oneal a von B dor Sel wanmapiize EN De d di do eb » 


Nun übergehe ich zur Mittheilung meiner eigenen Beobachtungen 
und der dadurch erlangten Resultate. 

Im Falle man die.dunklere rothe Farbe als sicheres Unterscheidungs- 
merkmal betrachten kónnte, dürfte ich behaupten, dass ich bereits seit 
langerer Zeit die Pyrrhula major in Siebenburgen beobachtet habe, indem 
mir im Freien die schone lebhafte rothe Farbe einzelner Gimpel ófter auf- 
fiel; derart gefärbte Exemplare sah ich aber nur einzeln und immer unter 
solehen Verhältnissen, dass ich das Erlegen derselben nicht versuchen 
konnte, umsoweniger, da es mir nicht bekannt war, dass die europäischen 
Gimpel in zwei Arten getrennt wurden. Ich war zufrieden mit solchen für 
meine Sammlung in verschiedenen Jahren erlegten Exemplaren, welche zu 
den lichter gefärbten gehörten. 

Ich weiss nicht, ob ich aus dem Grunde, weil die intensiver gefärbten 
nicht in allen Theilen des Landes in gleicher Zahl erscheinen, oder aber 
nur seit letzteren Jahren Siebenbürgen zahlreicher besuchen, nur seit zwei 
Jahren diese Form in grösserer Anzahl und zwar in der Umgebung von 


87 


Nagy-Enyed zu Gesicht bekam und nur seit dieser Zeit diesen zum Gegen- 
stand meiner aufmerksameren Beobachtungen machte, darauf aber erinnere 
ich mich, dass ich bis zu jener Zeit nur die lichter gefürbten in klemer 
Gesellschaft gesehen habe. 

Für meine Sammlung erlegte ich die ersten Pyrrhula major am 
16. Màrz 1879. 

Im Laufe der Winter 1879—80 und 1880—81 war der dunkler ge- 
färbte Gimpel in kleiner Gesellschaft eine tägliche Erscheinung in der Um- 
gebung von Nagy-Enyed. 

Am 7. Februar dieses Jahres kamen fünf Stück Pyrrhula major zu 
meinen Händen, von welehen ich drei Männchen Herrn v. Tschusi sandte, 
welche auch von ihm als solche bestimmt wurden. Für meine S: an u um, 
behielt ich ein Männchen und ein Weibchen. 

Die Maasse der drei in meinem Besitze befindlichen Exemplare sind 
folgende: 


du Ol 
Totallänge .. ... uM a mE eens ug s JOE. d on» 
melange e e e Dub Sa ge ae 
Entfernung der incl von diss SR M A TRS ZW Sp. SD 


Ich glaube, die Steuerfedern der zwei letzteren sind nicht vollständig 
ausgewachsen und das ist der Grund, warum ihre Maasse mit den von Herrn 
v. Tschusi angegebenen Maassen nicht ganz stimmen, der Unterschied ist 
aber genügend auffallend und es scheint, dass Pyrrhula europaea die Lange. 
von 16 Centimetern nieht erreicht, Pyrrhula major dagegen dieses Maass 
übertrifft. 

Das am 7. Februar erlegte und in meinem Besitze befindliche Männ- 
chen, dessen Maasse den von Herrn v. Tschusi angegebenen grössten 
Maassen entsprechen, ist desswegen sehr interessant, weil auf der inneren 
Seite seiner zwei äusseren Steuerfedern neben dem Schafte je ein länglicher 
weisser Fleck sich befindet und dieses wäre, nach den angegebenen Daten, 
das erste Männchen aus Oesterreich-Ungarn, an dessen Steuerfedern die 
weissen Flecke vorhanden sind, und welches folglich alle Merkmale besitzt, 
wodurch Pyrrhula major zu unterscheiden ist. 

Auf dem Rétyézát hatte ich Gelegenheit, in den Monaten Mai und 
Juni Gimpel zu sehen, sie brüteten folelich daselbst, und erinnere mich 
genau, dass auch jene lichter roth gefarbt waren. 

Ob die angegebenen Gimpel als zwei verschiedene Arten oder aber 
nur als Varietüten in die Reihe unserer einheimischen Vógel aufzunehmen 
sind, das überlasse ich beliebiger Entscheidung, der Zweck dieses Artikels 
isí nur zu beweisen, dass der in Rede stehende Vogel in unserem Vater- 
lande vorkommt und folglich die Aufmerksamkeit vollkommen verdient. 

JOHANN v. CsaTÓ. 


Pag. 21: 

Von den weisskehligen Distelfinken. (Carduelis elegans 
albigularis. Eine bisher unbekannte, zum partiellen Albinismus gehorende 
Aberration, welche schon genügend durch ihren Namen bezeichnet ist. So 
klein auch die Abweichung ist, ihr Erscheinen ist dennoch hochst uber- 
raschend und macht einen viel schöneren Eindruck, als der gewöhnlich 
gefärbte Carduelis elegans. 

Der weisskehlige Stieglitz stimmt in seiner ganzen Zeichnung und 
lebhaften Färbung mit seinen normalen Verwandten überein, und zeigt 
nur folgende Abweichung: das breite carminrothe Band um den Schnabel 
erscheint unterbrochen, und zwar so, dass das Band von der einen untern 
Kinnlade über den Kopf weg zur andern untern Kinnlade läuft, wo es dann 
aufhört; dadurch ist unten zwischen den Kiefern keine rothe Farbe zu 
sehen, sondern es fällt ein schneeweisser Fleck ins Auge, das heisst: die 
Kehle ist weiss. > 

Bisher kam ich in Besitz zweier solcher Exemplare, welche gänzlich 
übereinstimmen. Das eine männliche Exemplar kaufte ich im Jahre 1879 
im November, selbes wurde auf der Gubacser Puszta im Pester Comitate 
gefangen; das andere, ebenfalls ein Männchen, wurde am 8. März dieses 
Jahres am Räkos gefangen. Von letzterem stammen folgende genauen 
Maasse: 

Länge 140 %, ; Flugbreite 25°0 Mm ; Schwanz 5-5 %, ; Beine 1:5 %, ; 
Mittelzehe (O. N.) 172 9, ; Hinterzehe (0. N.) 0-9 4, ; Schnabel 14 9. 
Die erste und dritte Schwinge gleich, die zweite am längsten. 

Ich kann nicht umhin, die Ansicht der Vogelfanger und Vogelhändler 
über dieses Farbenspiel zu erwähnen; dieselben halten nämlich den weiss- 
kehligen Stieglitz für eine selbstandige Art, welche sich mit den gewóhn- 
lichen Stieglitzen nicht vermischt, ja selbst ihre Gesellschaft nur hóchst 
selten aufsucht; der Vogel soll nur einzeln leben, abgesondert nisten, und 
seine Jungen sollen ebenfalls weisskehlig sein, sind aber uberhaupt sehr 
selten. Ihr Gesang ist sehr angenehm, sie sind bessere Sänger wie die ge- 
wohnlichen Stieglitze und werden darum von Liebhabern theuer bezahlt. 

L. v. MapARÁSZ. 


Pag. 25. 

Reliquiae Petenyianae. Dr. Corxez Onyzen würdigt Petényi 
als Iehthyologen mit Berufung auf J. Heckel, und kündigt aus dem hand- 
sehriftliehen Naehlasse des ausgezeichneten Forschers die Publieation der 
Mause an. 


Pag. 26. 

Coleoptera nova, von J. v. Fuivaupszky, enthaltend die neuen 
Arten : Trechus eavernicola Friv., Ochthebius montanus Friv., Anthrenus 
ineanus Friv., sämmtlich lateinisch beschrieben. 


Vie KOH. | ÁPRILIS—DECZEMBER 1881. LV, FÜZET. 


RELIQUIAE PETENYIANAE. 


Rendezte Dr. ÜHYZER CoRNEL. 


Nemesak Magyarországnak, de az egész osztrák-magyar birodalom- 
nak faunája is egészben véve, s még inkább a tóbbi állatosztályokhoz 
mérve, az emlősökből csak igen kis számot mutathat fel; s daczára annak, 
hogy a tárgy oly kevés, s hogy a természetrajz kivált az utóbbi évtizedek- 
ben nagy mérvben halad, — mégis még ezen egynehány emlós állatunk- 
kal sem vagyunk egészen tisztában. 

Ugyanis mint a természettudományok minden ágának, ügy az emlós- 
tannak is megvannak saját nehézségei. Emlöseink nagy része az éjjeli 
állatokhoz tartozik, tehát oly állatokhoz, melyek nappal, azaz azon idő- 
ben, mely nekünk természetbüvároknak tevékenységi időnk, rejtekeikben, 
lyukaikban vagy hordásaikban alusznak, vagy legalább szemeink elől 
elvonják magokat, — melyek csakis akkor bújnak ki rejtekeikből, hogy a 
lehető legrövidebb idő alatt táplálékukat fölkeressék, fajrokonaikkal össze- 
jöhessenek s tärsaloghassanak, szóval eletszüksegöknek eleget tegyenek és 
ügyeiket elvégezzék, akkor, midőn az éj sötét leple az embert napi mun- 
kája után édes mély álomba ringatja, s ez által nekik szabadabb tért nyit. 
Ezenkívül ezen éjjeli emlősök nagy része még oly kicsi, hogy fényes nap- 
pal is, még a legfigyelmesebb szem is alig veszi őket észre; ők annyira 
fürgék, hogy alig veszszük őket észre, már is eltüntek szemeink elől; any- 
nyira vadak, hogy egyszer megijesztve, nem egyhamar jelennek meg 
ismét; s ezért nehéz őket csak észre is venni, — még nehezebb megfogni, 
s legnehezebb életmódjukat s magokviseletét pontosabban megfigyelni, 
helyesen felfogni, szóval természetrajzilag megismertetni. 

A most mondott nehézségekből kiviláglik, miért van az, hogy a ter- 
mészetvizsgálók közül mindig csak kevesen foglalkoznak előszeretettel 
ezen éjjeli emlősökkel, miért találunk az emlőstan ezen ágainak faunájá- 
ban még mindig oly sok hiányt, miért oly tömérdek helytelen állítást, 
hibát s ellenmondást ; miért uralkodik némelyekre vonatkozólag valósá- 
gos zürzavar ; miért történnek évről-évre még a legismertebb országokban 
és vidékeken is e téren új fajok fölfedezései, 

MES 


99 


Az ilyféle emlősöket emlöstani rendszereink különösen három külön- 
böző rendjében találunk, u. m. I. a kézszárnyuak (Chiroptera), 2. az ásó 
rovarevók (Mammalia insectivora fodientia), s ezek kozt ismet a eziczka- 
nyok, és 3. a rágcsálók (rosores seu glires) s ezek közt névszerint a valódi 
egerek (Mures) és poczok (Hypudæi) közt. 

Ezen osztályok bármelyikében a szorgalmas buvar kulonbózó érde- 
kes eszleletekre és folfedezesekre tag mezót talál. Nekem is a magyaror- 
szági emlősök vizsgálatánál bó alkalmat nyujtottak különféle, az emlós- 
tanra nézve tán nem egészen érdektelen következő tapasztalatokra. 

Mielőtt azonban egereink részletes leirásába bocsátkoznánk, lássuk 
folosztasukat, mi által különböznek nemeik egymás közt, s a rend, melybe 
tartoznak, az emlősök többi rendjeitől ? 


REND. RÁGCSÁLÓK. 
(Glires. Rosores.) 


(Rágdálók vagy Rágcsálók. Egérnemtiek. Güzmölö állatok. FABIAN JózsEF, terme-, 
szethistória 410. lapon. Mäuseartige Säugethiere. HLopacr PurÉNvri  Hropaws. PR.) 


Felül és alul mindig ket nagy metszófoggal; szemfogaik helyett ures 
ter van jelen ; zápfogaik ;- egész 55, lapos, széles, harántül fekvő, 6rlésre 
alkalmatos koronákkal; mellsó lábaik rendesen kurtábbak a hátsóknál, 
azokon úgy mint ezeken 2— 5 ujj, melyek a hátsókon gyakorta uszohartya- 
val ossze vannak kótve; karmaik tobbnyire hegyesek, neha kupidomuak. 


NEM. EGER. MUS. 
(Maus. Mys.) 


2—2 


Metszöfoga 2, igen hegyes, a felsők ekalaku éllel; az alsók élükön 
lapítottak s erősen kiállók. | 

Zápfogal a felső állkapesokban majd egyenes párvonalos sorokban 
állanak ; számuk : 33, órlók, egymástól távol allo dudor magaslatokkal. 

Ormánya: meglehetősen hegyes; felső ajkai meglehetősen hasitot- 
tak. Pofatáskái nincsenek. 

Fülei: nagyok, kerekitettek vagy hosszukások, vékonyak, majd mez- | 
telenek. 

Lábai: mellül 4 újjal s hüvelykbibiresesel; hátul 5 újjal. 

Karmai : gyengék, karmolók. 

Farka: többnyire hosszú, ritkán középhosszú, pikkelyes, gyűrűs, 
gyengén szőrös, s kurta merev szőrrel fedett. 


EGEREK. (Mures.) 


Az egerek a világ legkisebb emlósei, s minthogy ilyenek, mindenfelé 
elterjedtek és gyakoriak, mindenütt a régi latin példabeszéd «vilescit quo- 


95 
tidianum» szerint, legalávalóbb s legjelentéktelenebb emlósóknek tartjak 
őket. S ezt valóban nem érdemlik. Ok a természet nagy háztartásában 
nagy állással bírnak, s az állatvilág életében fontos szerepet játszanak, 
mert : 

1. az ő ittlétök és életök számtalan más, részben nagyszerű állatok 
életét föltételezi, oly állatokét is, melyek az emberre nézve fontosak, 
melyeknek az egerek elvesztével rövid idő alatt szintén el kellene vesz- 
niók. Ugyanis az egerek számtalan különböző osztályú állatnak egyik fő 
tápláléki ágát képezik. Ki ne tudná azt, hogy a hüsevó emlősök nagy része, 
a farkasok és rókák, valamennyi nyest és menyét, a vad és házi macskák, 
a görény stb. stb. fajai legnagyobb részt egerekkel táplálkoznak ? S vajjon 
nem 6k képezik-e a nappali és éjjeli ragadozó madarak egész seregének 
fó táplálékát? Az ölyvök és örvölyök, a kányák és sólymok, a héják és 
kisebb sasok mind üldözik és megeszik őket. S nem látjuk-e, hogy gyak- 
ran még a különböző holló fajok, a szajkók és gébicsek, sőt még (a túzo- 
kok?) a gólyák, gémek, ruczák, a sirályok s a gődények is vadásznak 
reájok. 

 Hasonlóul számtalan hüllónek, mint teknósbékáknak és kígyóknak 
is szolgálnak táplálékul. Söt még halak is akadnak, melyek utánok mint 
eledelók után leskelődnek. S van is egy hal, melyet a dunai halászok 
egérfogónak hinak. 

De különben sok más tekintetben is nagyon érdekes szerepet ját- 
szanak az egerek a nálunk fajok számára nézve nem nagyon gazdag emlő- 
sök közt. Mert 

2. mindenütt találhatók, a meddig az ember ér, utaznak vele, elki- 
sérik lakásaiba, műhelyeibe, mulató helyeire, a kertbe, mezőre és erdőbe, 
szóval ők laktarsai, kiser6i, s már csak ezért is, hogy oly híven ragaszkod- 
nak hozzá, megérdemlik, hogy különös figyelmére méltassa őket. 

3. Az egerek természeti ösztönük, roppant falánkságuk, társas éle- 
tök és rendkívüli szaporaságuk, melylyel fajukat fentartani igyekeznek, 
hogy mint sok ezernyi állat fő tápláléki ága, ne oly könnyen kiirthatók, 
hanem mindig biztos eledelnek készen legyenek; továbbá kitünő termé- 
szettani s élettani tulajdonaiknál, mint p. elővigyázat, szorgalom, tevékeny- 
ség, művészi képesség s mas egyéb ugyességok által az élet oly sokoldalu- 
ságát fejtik ki, hogy szorgalmas búvár őket bámulattal észlelheti, s rajtok 
mindig az érdekesnél érdekesebb tapasztalatok mindig új és kifogyhatat- 
lan forrását fogja találni. De 

4. rendkívül érdekesek 6k az állatbúvárra nézve csaladaik és fajaik 
sokfélesége végett, melyek még eddig egy világrészben, de még országban 
sincsenek teljesen kifürkészve és ismerve ; ennélfogva tág és gazdag mezőt 
nyitnak minden világrész és vidék faunájának kiegészítésére. 

Ezen fontos álláspontnál fogva, melyet az egérféle állatok a termé- 


so 
= 


6 

szet nagy háztartásában elfoglalnak, régtől fogva az én figyelmemet is 
nagy mértékben magukra vonták. Azonban daczára annak, hogy figyelme- 
met hazánk ezen állataira tehetségem szerint szorgalmatosan fordítottam, 
mégis foglalatosságaim sokfélesége és segédeszközeim hiányossága miatt 
hazánk faunájának ezen ágában csak kevés újat sikerült folfedeznem. 

Következő soraim szolgáljanak nem annyira magának az állattan- 
nak, mint édes hazánk faunájának öregbítésére. 


* 


Az egernemet két csoportra osztjuk : 


a) Csoport. Patkanyok.* 


A szájpadi ránezok középen nem osztottak ; a farkon 210—260 pik- 
kelygyűrű. 
Össznagyságuk egy lábon felüli. 
Ide tartoznak : 
1. Vándor patkány — Mus decumanus. PALLAS. 
2. Fekete patkány — Mus rattus. LINNÉ. 


b) Csoport. Valódi egerek.** 


A szajpadi ránczok a második vagy harmadik ráncztól fogva közé- 
pen osztottak ; metszófogaik igen hegyesek, az alsók éle lapított, belsőleg 
ferdén s kissé kivájva metszett ; erősen kiállók; a zápfogak közül az első 
legnagyobb. A hosszú pikkelyes farkon 120—180 pikkelygyűrű. Ormánya 
inkább hegyes, mint kerekített; a bajusz számos orrszörböl áll, melyek 
néha oly hosszük, mint a fej. 

Össznagyságuk a 9 hüvelyket meg nem haladja. 

Ide tartoznak : 


3. Házi egér — Mus musculus. Linn. 
4. Fakó egér —  « gilvus. PETÉNYI (pomarius. Per.) 
5. Csikos egér — « agrarius. PALLAS. 


* A patkányokat Magyarország különböző vidékein is külónféleképen hívják, 
sőt még természetrajzi munkákban is. Így például Comenius Orbis pictus trilin- 
guisében 51. lapon Gozu, Ratz-nak neveztetik; és megforditva ugyanott a patkany 
név alatt cziczkany van leírva. S ez így van MOLNÁR Zoologiconjaban is a 66-dik 
lapon. 

Szabolcsban a vándor patkányt, SZTRAKA KArory állítása szerint, vicsok, vies- 
koknak nevezik. 

** Erdélyben, de kivált a székelyeknél valamennyi egeret csak , féreg, férgek" - 
nek nevezik; az egy vándor patkány kivételével, mely patkányféreg vagy patkány- 
egér nevet visel. 


© 
or 


6. Haromivu egér — Mus trizonus. PETÉNY1. 

7. Erdei egér —  « sylvaticus. Linn. 

8. Gözü egér —  « Bpicilegus. PETÉNYr. 

9. Nádi egér — « arundinaceus. Per. (pratensis. Ocskay.) 
10. Apró egér — a  minutus. PALLAS. 


Az európai valódi egerek három csoportra oszlanak. 

I. Az első osztályba azon egerek tartoznak, melyeknél a test felső és 
alsó része homályos színű, s a színek lassanként mennek át egymásba. 
A mi egereink közűl a házi egér (Mus musculus. L.) és a Fakó egér (Mus 
gilvus. PerÉnyr.) tartoznak ide. 

II. A második osztály azon egereket foglalja magában, melyeknél a 
test és fark felső része homályos színű, az altest pedig élesen határolt 
fehér. Ide tartoznak a mieink közül az Erdei egér (Mus sylvaticus. L.), az 
Apró egér (Mus minutus. Pazras.), a Nadi egér (Mus arundinaceus. PETÉ- 
NYI.) és a Gözü egér (Mus spicilegus. PETÉNYr.). 

III. A harmadik osztályt azok képezik, melyek hátán egy fekete 
középsávoly fut végig; ide számítandók: a Csikos egér (M. agrarius. Par- 
LAS.) és a Häromivü egér (M. trizonus. PETÉNYI.). 


PATKÁNYOK. 


1. Mus decumanus. PArnas. Vendor patkány. (Barnavórós patkányegér. 
Nagyobb patkány. Wanderratte. Rattenmaus. Schwäbisch in Beremend. Potkan rysa- 
vec. PET. Potkan stehowny. PET. Mys potkan Cerwentasty.) 


l'aji bélyege: füle körülbelöl !/s-a testhosszának, fejéhez lapitva sze- 
méig nem er; farka kurtább testénél, 210 (ScHREBER szerint 200 kórul!?) 
pikkelygyürüvel; orrszórei fülein tül nem érók (azon nagy, 1847. január 
22-én fogott hímnél a két leghosszabb tul ert ugyan azon), az alsök fehé- 
rek, a tobbiek (az emlitett állatnál csak a kózépsók) barnák vagy feketek 
fehér hegygyel (a kurtább felsők említett darabnál egészen feketék voltak 
barnás hegygyel. Vajjon ez nem csupán kori vagy égalji változatosság-e ?) ; 
testének s farkának felső része barnásszürke (vagy talán rozsdasárga bar- 
nasszurke ?), alsó része élesen határolt szürkésfehér; szájpadlásán hosz- 
szanti barázda nincsen. 

A január 22-én 1847-ben Rákos-Keresztüron kukoriczagóréban híz- 
lalt gyönyörű vén kan hossza egészben véve: 152"; ebből a fejre 21/2, a 
nyakra !/s", a törzsre 6", a farkra 6?/4"' esett." Szélessége volt: elől az 
orra alatt 5""; közvetlenül orra fölött sekély ívben 10""; szemei előtt 
mindjárt az orrszőrök mögött 18""; orrszórei és mellső pofái közt ferde 
keskeny mélyedés vala látható; homlokszélessége szemei közt, mellul 
6—9"", hátul 15""-ig, egész fülei közé elszélesedve, — szemei fölött és 
fülei között gyengén kerekdeden emelkedett, középen kissé lapított; pofa- 
szélessége alul mérve mindjárt az orrszórók mögött mintegy 15", s a leg- 


96 


"ng 


nagyobb 24"'; nyaka szélessége alul 273", magassága 1"; pofa-magas- 
sága szemei előtt 9", szemei hosszában csekély bemélyedés, azok fölött 
11'", fülei előtt 14""; törzse szélessége mellső lábai közt 1"; itt kissé 
emelkedett, azok mögött 2", hasán 2 es '/4", hátsó lábai között mellul 
174", középen 10", hímvesszóje előtt 1 és "1"; alfele farka tövétől a 
hímvesszóig 1 és 12" hosszú, alul mellül 11/4”, középen 1?/4" széles , ezen 
herét rejtő része zsirosan kidudorodó, alfele felé kissé osztott; — hátszé- 
lessége tarkóján 2", itt a vállai közt sekély bemélyedéssel; vállai mógött 
(mindenütt meddig a vörösszürke színezet terjed) 4"; legnagyobb széles- 
ségét csípői fölött éri el, itt 4 és 1/4"; alfele előtt a czombok mögött 3”, s 
alfelén a farktövéig egész 19/4"-ig keskenyedve a farkba szűkül. Oldal- 
magassága mellső lábai mogótt 2"; csípői fölött 3"; hátsó lábai előtt 
91/2". azok mögött 1°/4'"; alfelnyilása előtt 11/4”. A meglehetősen hen- 
gerded s csak alól alfeletöl hosszának !/s:ban kissé lapított fark 5—1"-ig 
keskeny s mintegy 1 "-nyira végétől annyira összenyomott, hogy a hegye 
nagyon laposnak látszik. Mellső lábai a felkaron 1!/4" hosszük, felül és 
alul ?/4", középen 1" szélesek, igen kevéssé kiállók; — az alkar 11/4 
hosszú, felül 1" széles, lefelé 5""-ig keskenyedő. Hátsó lábain a czomb 2" 
hosszú, 1?/4—6""-ig keskenyedő; hátsó lába 19" hosszú, a mellső ujjai- 
val 9", ezen a két középső ujj egyformán hosszú, 4'"-nyi, a két szélső ujj 
is egyenlő 3""-nyi; karmai igen gyengék; a hátsó lábak belső ujja 3", a 
következő 5'"', az erre következő kettő egyenlő 6", az utolsó külső 5" 
hosszú ; mindnyájok karma a mellsőknél erősebb. 

Orrának meztelen része hüsvórós volt; orrlikai elől fülkagylóforma 
tekeredést képeztek ; ormánya két oldalán hamuszürke, homloka felé bar- 
nas, ajkai felé fehéresbe játszó ; orrszórei 1—25"" hosszük, az alsó soruak, 
melyek közt a leghosszabbak találhatók, tisztán fehérek ; a középsők közül 
egynehány fekete fehér hegygyel, a többi többnyire fekete alig világosabb 
hegyű. Metszófogai kívülről sárgabarnák, a felsők sötétebbek az alsóknál; 
belül fehéresek; zápfogai fehérek. Ajkai belől kurta szórüek, s az alsó 
metszőfogak két oldalán mély befeléfekvő lebenykére osztottak. Az arány- 
lag kis szemek 4"' hosszük, 2''-nyira nyitottak, feketék. Fulei elől 9" 
magasságúak, alapjukon 3"", középen 7" szélesek, barnásszürke bőrük 
csaknem meztelen, belül s kívülről iit-ott rásimuló, a világosabb helyeken 
fehéres, a sötétebb helyeken feketés szöröcskekkel ellátva. Testének egész 
felső része az elrejtett hamukék finom alap fölött barnássárga, fekete 
szárhegyekkel s farka felé mindinkább gyakoribb, néhol igen hosszu, egé- 
szen fekete s itt-ott egészen fehér szörrel vegyítve; ez a színezet a test 
oldalaira is átmegy, de itt a barnasárga szín lassanként a szürkesárgába 
mosódik, s a hosszu fekete szőrök helyett, egészen vagy csak hegyökön 
félig fehér szőrök állanak ki; a felkar kuloldala világos hamuszürke, bar- 
nás árnyalattal (olyforma, mint a pele — Myoxus glis — színe), alul a 


© 
+ 


kéztó felett kissé sötétebben szegélyezve ; az alszár kuloldala vöröses szür- 
kebarna, alul a lábtón feketén határolt; a kékesszurke fark felsó oldala 
feketebarna; a piszkos-sargaszurke alsó pedig fehérszurke, vöröses hegye 
felul és alul feketésbarna szórrel fedett; egész hasa és lábainak belsó 
oldalai sárgásfehérek (ennél a darabnál a fehér színezet kitűnően tiszta 
volt, szürke vegyület nélkul), a testpiros színű lábacskák felső oldalukon 
kurta de sűrű fénylő fehér szőrűek ; karmai fehérek. 

Hey szóval, ez a példány oly kitűnő nagy és tiszta volt, milyet csak 
rendkívül ritkán találni, mert mindig tiszta helyen, a góréban, lakott és 
soha sem ásnia, sem pedig tisztátalan helyeken mászkálnia nem kellett. 

Földrajzi elterjedése. Lunp szerint (Blicke auf Brasiliens Thierwelt. 
Isis. X. füzet. 1843. 755. lap.) Dél-Afrikában a vándor patkány ép oly 
sajátságosan viseli magát, mint Európában; ugyanis innen is régebben 
ezen világrészben honos közönséges fekete patkányt (Mus rattus. L.), 
mely alkalmasint maga is ázsiai eredetű, hatalmas vetélytársképen nagy- 
részt már kiszorította, holott csak a mi napjainkban vándorolt be Ázsiá- 
ból(1855-ig, Lorenz szerint, a vándor patkány — Mus decumanus — 
Steierorszagban, névszerint Grátzban még nem volt, midőn mi ott termé- 
szetvizsgáló gyűlésunket tartottuk ; akkor még csak a Mus rattus tanyázott 
ott). Így a braziliai Minas tartomány lakóinak egyhangú állítása szerint, a 
most ott honos közönséges házi patkány (Mus setosus) is csak 25—30 év 
óta, 1841-től számítva, mutatkozik ott, s azóta befészkelte magát a házakba, 
melyekből egy másik kisebb fajt szorított ki. Luwp nyomozásai igazolják 
ezen állítást, mert barlangokban, hol ezen patkányfaj tanyazni szokott, a 
esonthalmazok közt ennek csontjait mindig csak friss állapotban s a felü- 
leten találta és soha az elporhanyult alsóbb rétegekben, melyek eredete 
bizonyosan több százados. Lunp kételkedik, hogy a Mus setosus Amerika 
távolabbi vidékéről származnék, s azt hiszi, hogy indiai hajókon Ázsiából 
hozatott be, minthogy az indiai archipelagus egereinek bélyegét hordja 
magán ; ugyanis vannak hosszú, bundájából kinyuló sertéi. 

Életmódja. Tulajdonságai. Minthogy ezen állatok ott, hol erősen 
szaporodnak, a tulajdonosnak terhére s nagy kárára vannak, különböző 
módokhoz nyúlnak az emberek, hogy őket kipusztítsák vagy számukat 
kevesbítsék. A többi közt azt is hiszik, hogy mesterségesen is el lehet őket 
űzni, s tetszés szerint olyanhoz küldeni, a kire az ember haragszik. Ennek 
módját mélt. Radvánszky Antal zólyommegyei főispán, mint szemtanu, 
következőkép beszélte el nekem : kastélyomba tömérdek sok patkány fész- 
kelte be magát ; minden módot elkövettünk kiirtásukra, de ezélunkat tel- 
jesen sohasem érhettük el. Az én molnárom vállalkozott elüzesökre, s 
minthogy egy emberre, ki rövid idő előtt megsértette volt, haragudott, 
annak udvarába akarta tizni. E czélból ezen állatok ganéjából annyit 
gyüjtött, a mennyi elegendő volt az en udvaromtól a kiszemelt ember 


98 


házáig terjedő keskeny ganéj-utnak készítésére. Ekkor kilépett az egész 
ház botokkal, seprőkkel fölfegyverkezve, azon helyekre, hol leginkább tar- 
tózkodtak, s hol én utánuk ásattam is, iszonyu lármát kezdtek csapni az 
egész házban annyira, hogy rejtekeből valamennyi patkány az udvarra 
szaladt, s itt addig üldözték, míg a kijelölt utra érve, azon molnárom meg- 
sértőjének udvarába szaladt. Magában értetődik, hogy ilyenkor oly helyre 
kell őket űzni, mely számukra ép oly alkalmas s ugyanannyi táplálékot 
nyujt nekik, mint előbbi lakásuk, különben nemsokára ismét visszatérnek, 
s mint igen társas állatok, együtt maradnak örömest mindaddig, a míg 
csak lehet.) 

Hol trágyadombokon és trágyagödrökben laknak, mint példáúl a 
nemzeti muzeum hátsó udvarán, ott nem csupán lakhelyök szélein, de 
annak nagyobb távolságában is nehány lépésnyire bejárati és kimeneti 
lyukakat is készítenek, hogy azon esetben, ha eledelőket keresve lakásuk- 
ról távoznak s veszélytől meglepetnek, vagy pedig ha közös lakásukon 
háboríttatnak, akkor a mellékes lyukakon be, — illetőleg elmenekül- 
hessenek. 

Hol erősen és szakadatlanul üldöztetnek és nyugtalaníttatnak, onnan 
mindnyájan egyszerre elköltöznek. A nemzeti muzeum szemetgodreben, 
mely az őrház mellett volt, a patkányok, minthogy a naponkénti friss sze- 
méttel mindig táplálékkal lettek ellátva, s a mellé nyáron még az egész 
udvar pázsitját is használhatták, annyira elszaporodtak, hogy a szemét- 
gödörben és annak környékén százával laktak, s onnan az épület pinczé- 
jébe is elterjedtek. Itt nappal is úgy szaladgáltak körül, mint a csirkék, a 
nélkül hogy az ott járó emberektől csak legkevésbbé is tartottak volna. 
Egyszerre eszókbe jutott 1843-ban az őrt álló katonáknak a patkányokat 
folytonosan bolygatni, ki- és bejárásaikat bedugaszolták, lyukaikba folyto- 
nosan szuronyaikkal szurkáltak, az élve elfogottakat zsineggel kövekhez 
kötötték s ott naphosszant kínozták stb. Egyszerre eltunt minden patkány 
a szemétgödörből, úgy hogy 1844- és 45-ben egyetlen egyet sem lehetett 
látni. Általános hit, hogy még az oly macskák is, melyek a patkányt meg- 
fogják, megevésétől irtóznak, s hogy azok, melyek a patkányevést meg- 
kísérlették, ha egészen meg nem ették is, végtére egészen megsovanyod- 
nak és eldóglenek. Azért hiszik — de bizonyára alaptalanul — hogy van 
a patkányokban valami méreg. 


2. Mus rattus. Lin. Fekete patkány. (Poczegér a székelyeknél; Schwarze 
Hausratte; Potkan ¢erny. Potkan krysa. PET.) 


Ez a patkänyfa) mar oly nagy ritkaság Magyarországon is, hogy alig 
van mar valaki, ki arra emlékezik, hogy valaha látta volna. En emléke- 
zem, hogy gyermekkoromban, mint tanuló a losonezi és beszterczebanyai 
iskolák ärnyékszékein gyakrabban észleltem, de nem emlékezem arra, 


99 


hogy mint természetvizsgáló valaha láttam volna. Jancsó tanár állítja, 
hogy 1850—51-ben, midőn Zeyx Mr&rós tanárral Tisza-Rofon a Borbely- 
családnál időzött, egy példányt a haz kertjében vadászkutyák téptek szét, 
a két természetbúvár nagy sajnálatára. Mint mondják, földlyukából bujt 
ki, melyben valószínűleg többen is lehettek. 


EGEREK. 
3. Mus musculus. Lin. Házi egér. (Hausmaus. My$ domácy. Mys domaca.) 


Faji bélyege. Farka testénél nem sokkal rövidebb, 180 pikkelygyürü- 
vel; füle félakkora hosszü mint feje, lenyomva szeméig ér; talpa mezte- 
len ; felső része szürkésbarna sárga, feketével vegyítve; alsórésze világo- 
sabb, világos szürke, sárga barnásba átmenő, füle mögött félig elrejtett 
fehéres folttal. 

Az 1841. november 26-kán pesti szállásomon fogott vén nőstény 
rajza téli bundában : 

teste ormánya hegyétől farka tövéig 3!/4" hosszú, farka 2?/4" hosz- 
szú; mellső lába vagyis felkarja az ujjak hegyéig 8"", a leghosszabb. ujj 
2" a legrövidebb külső 1""; a két mellső láb közti legnagyobb távolság 
az egyik láb hegyétől a másik láb hegyéig 32" ; hátsó lába az alszár tövé- 
től az ujjhegyig 16'"'; a leghosszabb ujja karmostul 3", a legrövidebb 
belső 1!/2"'; a hátsó lábak legnagyobb távolsága egymástól 42" ; a felső 
metszőfogak hegyétől az orrhegyig 2'"'; a szájzugtól a felső metszófogakig 
szintén 2"" ; a szem mellső zugától az orrhegyig 4"; s a szem hátsó zúgá- 
tól a fültövig szintén 4" ; fülei tövükön 2""-nyi szélesek; legnagyobb szé- 
lességök középen 3!/s"', magasságuk 6"", egymástól való távolságuk alól 
4" felül 6"". Szemei 11/2"! hosszuk s 1""-nyi magasak, feketék s barnák ; 
az orrszörök 2—11"" hosszuk, a felső ajakhoz legközelebb állók fehéres 
szürkék ; a felsőbbek mindig homályosabbak, feketés barnák, sokan fehé- 
res hegyűek , szemszóreik 4—6"" hosszuk ; nyaka 3""-nyi hosszú. 

Színezete: felső részén elrejtett feketés szürke alap fölött szürkés 
barnasárga, hosszú kinyuló feketébb szörökkel sűrűen vegyítve, a hátközé- 
pen végig legsötétebb s test oldalain legvilágosabb; alteste világos, vilá- 
gos szürkesárga barnásba átmenő, világos egérszürke alap fölött; a lábak 
aloldala legvilágosabb, erősen fehéresbe játszó ; a füllebenyke s a fark felső 
felső része sötétbarna; a fark alsó része szürkebarna ; a fül mögött félig 
elrejtett fehéres folt; metszófogai sárgabarnák; kacsói a mellső lábakon 
fehérszürkék, a hátsókon szürkebarnák ; karmai fehéresek, a mellső lábak 
talpai vöröses fehérek; a hátsó lábakon homályos vórósbarnák; herebo- 
rékja sötét egérszürke. 


100 


Válfajti. Podmaniezky Mari báró kisasszonytól Rakos-Kereszturröl 
1846. Január 12-án kapott ven nőstény rajza: fejének mellső része, fel- 
testének hátsó s oldalainak legnagyobb része sárgás szürkebarna, számos 
egyenlő hosszú, tiszta fehér és kiálló fekete szörrel vegyült; fejének olda- 
lain az ormány hegyétől a fül és nyak oldalain végig, valamint fejének 
hátsó s hátának mellső fele részén s háta közepén mintegy tompán vég- 
zödö a fark felé futó tiszta fehér sávoly, s csak vállai fölött feketével 
vegyítve ; a felső részükön kurta szórü kacsói, a fark alsó része s a kar- 
mok fényes fehérek ; a fark felső része szürkés barna, középen fekete bar- 
nával vegyítve; farka töve fehér; torka barnás fehér; alfele s czombjai- 
nak belső oldalai fehéresek, a többi altest világos hamuszürke, finom 
sárgás barna, fehérbe erősen játszó haránt hullám csíkokkal ; a test olda- 
lai legerősebben a sárgás barnába átmenők; orrszórei, melyek leghosz- 
szabbika oly hosszú, mint feje, a szerint a mint szürkebarna vagy fehér 
alapon állottak, feketék vagy fehérek, de többnyire feketék; szemei fekete 
barnák. 

Egy 1851-ben Beszterczebányán Rokosztól kapott, szobában fogott 
hím (mely rossz kitömése miatt nagy sajnálatomra tönkre jutott) egész 
testén, a helyett, hogy egész szürke lett volna, palaszurkébe játszó alap 
felett sárgás rozsdabarna volt, mely színe az altesten a fehéresbe ment át, 
s ennélfogva itt világos rozsdabarnás fehér vala. Fehéres szürke kacsóim 
is rozsdás sárgás árnyalat vala látható ; úgyszintén farka alsó oldalán is. 

Az egereknek vannak balháik is, melyeket a házi egerek bundájában 
gyakran találtam. Balháik vörösbarnák, igen karcsúk, körülbelül egy 
negyeddel kisebbek a kutya balháinál; igen élénkek, ügyesen másznak 
még egyes szórszálakon is; s csak akkor ugranak le, ha arra kénysze- 
rittetnek. 


4. Mus gilvus. PETÉNYI. F'akó egér. (Mus pomarius. PETÉNYI. Fahle Maus. Mys 
pláwka.) 


(Egy 1846. márczius 2-án Pesten a Redout-epület egyik gyümoólesós- 
boltja előtt megölve talált him példány után leirva.) 

E faj leginkább hasonlít a Mus hortulanus NoRDMANN (WrEGMANNS 
Archiv. VI. 1. 350. lap; DEmiporr Voy. Zool. I. 45. lap. 3. tábla. Garten- 
maus) vagy mi ugyanazt jelent, a Mus Nordmanni K. és Bl. fajhoz. 

Testének hossza, orra hegyétől farka végéig 3"; farka 21/4", tehát 
mintegy testének ?/4-dét teszi; fejhossza 13"", a fekete szemek feje köze- 
pén feküsznek, ormányszórei 2—11"" hosszúk, fején tulnyulök, mindnyá- 
jan egyszinüek, rozsdasárgás fehéresek. Fülei hátul 3""-nyi hosszuk, elül 
4", tehát fejhosszának !/s, odanyomva, a szemeket egészen nem érik el; 
legszélesebb részükön 3""-nyik, kívülről többnyire kopaszok és szélükön 
kissé feketén árnyaltak ; belül barnavörösesek, kifelé álló igen kurta rozs- 


b irl 


101 


dasárga szöröcskekkel ritkán fedettek, kerekitettek ; a bundából több mint 
a felök nyulik ki. 

Nyaka 2" hosszu, 8"" széles. Törzse 11" hosszú ; szélessége a mellső 
és hátsó lábak előtt 9", hasa közepén 15". Hátának szélessége vállai 


Im 


9"" széles. 

Színe: ormányának s szájzugának környéke és nehány orrszóre vilá- 
gos rozsdasárgás fehér ; s ilyen az egész altest, a czombok s felkarok nem 
csak belső de külső oldaluk felén is; kacsói és karmai kissé sárgás fehe- 
rek ; egész farka lapos, nem pikkelyes, mindenütt egyszínű rozsdavörös- 
fehéres ; csak alsó részén, de alig láthatólag, szürkébe játszó. Farka hegyén 
a szöröcskek majdnem 1" -nyira kiállók. Fejenek felső része s háta, de 
nem egészen farka tövéig világos, alig áttunő, egérszürke alap felett rozs- 
dasárga, és mindenütt ott, hol a kinyuló fekete és feketebarna szórhegyek 
tülnyomók, homályosabbal kevert. A homlok tövétől kezdve, az ormány 
és nyak oldalain, valamint szintén a törzs oldalainak ?/s-dában, — a 
mellső lábak felső mellső része s a hátsó lábak felső hátsó része, — a test 
egész hátulja a fark töve körül — finom, a sötétebb hát felé homályosabb. 
8 a világosabb has felé világosabb rozsdasárga szín jelentkezik, mely ámbár 
a has sárgásfehérétól nem nagyon különbözik, mégis attól kulonnek fel- 
ismerhető. 

Fogai sárgásbarnák. 

Az állat kövér volt s gyomrában pépes, lisztes, fehér eledelt találtam. 

Fakó egerünk sokban egyezik nagysági viszonyaira nézve a Mus 
Nordmanni (KEYSERLING és BLasıusnäl 37.1.) s az ezzel ugyanazonos Mus- 
hortulanus (WAGNER Supplementband zu Schrebers Säugethiere. TIT. 410. lap. 
7. sz. leirásával. 

Viszonyaik a következők : 


Mus gilvus. Mus hortu- Mus musculus. 
Petényi. lanus s. Nord- 
manni. 

[GT CREUSE To wa. fau ul a hs ? ler: 
törzse, fej nélkül 2, oe a In. ? 337 
teste, fark nélkül cu .. 36" h. SOM 49 
farka PO Oen E cu. Te, ded Se 
dil cuv: LR rro a acr oe aay 5—0'" 
katsolabamıg m LO efr I, 1528 ons 
mellső lábai karmostul .. 3" hb. 2 S 
orrszörök Mis en 2 he 2 9—10'" 


De nem annyira egyezik azzal szinezetre nezve, mely a Mus (hortu- 
lanus) Nordmanni-nál a kóvetkezóképen van előadva: felső része sötét. 
barna, oldalain lassanként az altest szürke vóróssárga szineibe átmenő, 


102 


Ujjai sárgás szürkék (Kuys. et Br.)* WAGNER szerint: a feltest rőt és barna, 
mely szın oldalain lassanként az altest piszkos fakósárgájába megy at, s 
az alsó állkapeson szürkés fehér. A szőrök alapukon homályos palaszi- 
nüek, s a háton egészen feketék is vannak kozbevegyulve ; — lábai vilá- 
gos barnák, ujjai fehér szórrel fedettek, karmai szintén fehéresek, farka 
felül barnás, oldalain s alul szürkés fehér. Egyedüli lelhelye eddig az odes- 
sai füvészkert. 

Az én pesti példányomnál a szőrök seholsem homályos palaszinüek, 
csupán a hátközép hosszában, ott, hol a fekete szörvegyülék van jelen, 
kissé gyöngén s nagyon világosan hamuszürkék, rozsdás sárga alappal; 
különben pedig valamennyi többi testrészeken a szőr alapszíne a szór 
valódi színével egyforma, t. i. felül rozsdasárga, a test oldalain fakó- 
sárga, s az altesten sárgás fehér. De a lábak is e példánynál seholsem 
világosbarnák, hanem rozsdasárgás fehéresek, mindenütt szörösebbek, 
még a talpon is, mint a házi egérnél, s a szöröcskek igen finomak. 
Farka is sűrűbb szőrű mint a házi egérnél, s a gyűrűket szabad szem- 
mel alig vehetni észre. 

A Redoute épület előtt talált egér nem lehet 

l. Mus musculus Lin.; mert farka sokkal kurtább, nem pikkelyes, 
hanem finom szórü, s többi testének csak ?/4-dét teszi, mert fel- es 
altestének színei nem lassanként egymásba átmenők s nem homályo- 
sak; mert farka felül és alul egyszínű; mert orrszórei egészen feketék 
vagy rozsdás sárgák. 

9. Nem lehet Mus sylvaticus. Linn.; mert orrszórei nem feketék, s 
farka nem különböző színű és nem pikkelyes. 

3. Mus pratensis Ocskay vagy Mus arundinaceus. Prr., mert ennek 
farka hosszabb testénél, s valamivel négyszegletesebb és sokkal kisebb 
a nádi egérnél. 

Tehát vagy :, 

4. Mus Nordmanni. Keys. et Br., melylyel fark és törzshosszanak 
viszonyaiban, fülében, talpaiban megegyezik, csak színben különböznek ; 

vagy 5. Mus minutus. Patu.; de ennek kicsit nagy volna; farka 
kurtább, fülei nagyobbak s kopaszabbak mint ennél. Különben meg- 
egyeznének ; 

vagy 6. Mus frugivorus? (Scmrwz, Fauna. 70. lap.) melylyel szin- 
ben teljesen megegyezik, de ennek nagysága i. h. l5'"-re van téve, s 
maga farka 71/2” hosszú. 

De hátha egészen új faj?" 


Ez hibás, mert KEYSERLING és Buasıus-nal ez all: Füsse hellbraun, Zehen 
weiss. CHYZER. ! 
** Fenti 6 pont alatt elsorolt jegyzeteket ugylátszik elébb irta PrrÉNYr, mint 
az állat leirását. 


103 


A mondottak után ezen faj helyességes ónállósáca alig van meg- 
allapıtva, s feltunó is volna, hogy Perénvyr, ki mindig vizsgáló szem- 
mel nézte a természetet maga korul, efajból Pesten soha tobb példányt 
nem talált volna! Vagy talán más távolabb vidékról hozatott volna be 
a boltba almával ? Cnvzxn. 


5. Mus agrarius. PALLAS. Csikos egér. (Pirók egér. Bandmaus. Mys zolnj. 
Mys Zitná, Per. Mys pásikowatá. Mys pruzka.) 


Hata közepén fekete sávoly fut végig. 

Azon egyetlen peldanyt, mely nemzeti muzeumunk gyujtemenyeben 
fel van állítva, 6 cs. k. fensége a Nádor Jozsef föherezeg kölesföldön, hol 
a planta magvaibol rakast hordott ossze, sajatkeztileg fogta, s nekem 
kuldte, hogy hatarozzam meg s igtassam be gyujtemenyunkbe. 

Hey példányát 1843-iki juniusban F.-Peszeren vetés közti gyalog 
uton dögölve találtam. 

Sulyok Ignácz H.-M.-Vásárhelyről azt irja : «Egyébiránt találtatnak 
itten, de igen gyéren, csikos egerek is». Vajjon Mus agrarius vagy M. 
trizonus-e, e kérdés még felderítésre vár. 

A péczeli határban is fogott Jóska tehenész 1853-iki márcziusban 
a trágya széthányásánál a szántóföldön 5 darab csíkozott egeret, melye- 
ket megsemmisített. 


6. Mus trizonus. PETÉNYI. Háromivü egér. (Mus interzonus. PETÉNYI. Mus 
interstriatus. PET. Mus tripartitus. PET. Mus virgulosus. PET. melius £ristriatus. PET.) 


Notae specificae. Cauda longa, tenui, gracili, annulata, supra fusco, 
subtus ex albido pilosa, ceteri corporis longitudinem potissimum æquante ; 
auriculis parvis, subrotundis, plerumque in vellere plicate retrorsum cum- 
bentibus, macula marginum pagine utriusque oppositorum fusconigra; 
vibrissis plurimum albidis; colore ? — in parte superiore ubique prominuli 
pili longiores, —? Dentes molares infra 3; supra 4; posteriorum primus 
efficiens circiter dimidium, ultimus autem ?/s proximi ; illorum autem ulti- 
mus isque minimus ?/s vicini æquans.* 

Synonyma : Mus lineatus ^ Lichtenstein. Lásd : Eversmann heise nach 
Buchara. 123. lap. 20. — Branr Muizen 127. lap. 44.: «Cinereus, stria 
dorsali nigra, auriculis pilosis albis, macula pagine utriusque fusca.» 

FISCHER Synopsis Mammalium 320—952. lap. 21. sz. Mus lineatus. 
«Longitudo a rostro ad caudam 2'4"" ; caudæ 21/2" ; capitis 8’ ; auricula- 
rum "" ; pedum posticorum 6'/2"', Caput mediocre, modice acuminatum, 
naso parum prominulo; auriculae parve rotunda ; mandibula brevissima ; 


* Ezen meglehetősen tökéletlen diagnosist a következőkben bővebben kime- 
rítve fogjuk találni, CHYZER. 


104 


corpus crassiusculum. Pilus longus mollis, schisticolor, apice canus aut 
flavidorufus, gastrei exalbidus; utrinque sub stria dorsali stria altera seu 
macula nigricans ab humeris versus caudam decurrit, in junioribus distinc- 
tior; eauda annulata pilo brevi albo. — In Bucharia al flumen Usubarta.» 

Scuinz Cuviers Thierreich-jaban IV. k. (1825.) 395. lapon (ez előbb 
jelent meg Fischer munkájánál, mely 1829-ből való) ez all: 

Linirte Maus. Mus lineatus. 

Alakra és nagyságra nézve hasonló a nagy mezei egérhez —- grosse 
Feldmaus — (talán Arvieola arvalis? — Az én Mus trizonus-om sokkal 
kisebb az Arvicola arvalisnál); farka oly hosszu, mint teste (ebben egye- 
zunk) ; tarkójától farkáig keskeny sötét fekete csik fut végig (bene); s más 
kettó, szélesebb, de kevésbbé sotet ket oldalán fut vegig ferde irányban a 
fark tövétől az oldalak felé, hol mellfelé a szürke alapszinben lassanként 
elvesznek. (Az en példänyaimnäl ez megfordítva van! a sávoly a mellső 
lábak felett kezdódik, a has kozepe felett legszélesebb és legsotetebb, s 
lassanként ívalakban a hátsó labak tove felett vész el. S nem is vonal, 
hanem valóságos iv; s innen ered az általam neki adott neve is, mely ha 
csakugyan egy s ugyanazon állattal van dolgunk, jobb a lineatus névnél. 
De az oldalak alapszíne is, melyen az ívek futnak, nem szürke, hanem 
halavány barnássárga.) A fülek sargaszürkek, mindenik oldalon egy fekete 
folttal. (Ez helyes.) 

Fiataloknál az alapszín világosabb (példányaimnál ez meg van for- 
dítva, — a téli bunda sokkal sötétebb, mint a vének nyári halavány bun- 
dája), melyen az ívek élénkebben tünnek elő. (Ez alkalmasint inkább 
nyári bundára vonatkozik.) § 

Hasa világos szürke. 

Lakik Buchariában az Usurburta folyócska partjain. (Kérdés, vajjon 
a török birodalomhoz tartozó ázsiai Tatárországban levő nagy Buchariát 
vagy Usbekistánt, vagy pedig a chinai kis Buchariát vagy Turfánt érti-e ?) 

Talán nem is különbözik a Mus striatus. Pallas. egérfajtól. (De min- 
den esetre, s nagyon is kulonbozik, mert a striatus striis plurimis paralel- 
lis, alboguttatis. Pallas. Glires. 90-ik lapon. 37. — FiscHEr. Syn. mamm. 
321. lap. 22. — SCHREBER. Säugethiere 665. lap. 14.) 

5 legyen bar az en haromıvü egerem — Mus trizonus egy állat Lzon- 
TENSTEIN Mus lineatus-ával, mégis legalább új az európai faunára nézve, s 
itt van elószór kora, évszaki mezei után, stb. pontosan leirva. 


* 
* * 


Ezen gyöngéd egerke egészben véve 6" hosszu, és pedig feje 1", tor- 
zse 2", farka 5", tehát sokkal kisebb a Mus agrarius-nál ; farka többnyire 
olyan hosszü, mint törzse fejével együtt, tövén csak 172" vastag, tehát 
igen vékony és hosszu; ormánya keskeny; alsó állkapcsa rövidült; felső 


105 
metszöfogai barnasargak, 1" hosszük, '/s"' szélesek, tehát minden metszó- — 
foga igen finom hegyes; az alsók fehéresek vagy barnasárgás fehéresek. 
Zápfogai fehérek, felül 4, s ezek közül az első fognak zomänez-csôve a 
másodiknak feléig, s az alsónak szomszédja ?/s-dáig ér. Az alsó állkapocs- 
ban van 5 fog; az utolsó szomszédjánál ?/3-dal rövidebb. 

Orrszóre sok, finom, 9'"-ig hosszú, majdnem mind fehérszurke, s 
esakis a felsóbbek tovi harmada vagy fele feketés, vagy venebb peldanyok- 
nal meg ezek sem feherszurkek. 

Füle elül 5—6" hosszu, 3’ széles, mégis a kerekített fulkarélycsäk 
annyira ránczoltak, hogy a külső szél ráncza már 1 "-nyi, s a fület szűkíti ; 
s épen úgy a belszél tövén is egy második ráncz képződik, mi által a fül 
alig 2"-nyi szélesnek látszik. 5 minthogy annyira ranezba van szedve, a 
fejéhez nyomva, s félig a bundába rejtve, hátszélessége igen csekélynek 
látszik, s általán véve az egész ful sajátságosnak tűnik fel, minthogy ezen 
furcsa, félig megtört, hátrafelé lelapított alakja miatt alig észrevehető. A 
füllebenyke belül kívül legnagyobbrészt meztelen, finom fehéres és bar- 
nássárga szőrű, de kulsó mellső szélén és belső oldalszélén feketén szörölt 
foltocskával bír, mely két sötét foltocska csak a füllebenyke ránczbaszedé- 
sénél látható, s jól veszi ki magát. A ful hátsó töve mogott is, hol a 
lebenyke befelé ránczbavágást képez, van egy kis sötét foltocska, szélein 
finomul sárgásfehérrel szegélyezve. Az odanyomott ful eléri a szem hátsó 
szegletét. 

Felkarja 4" hosszú, mellső kacsói karmostul 4" hosszük ; czombja 
7", hátsó kacsója karmostul 7'" ; talpai egészen kopaszok, jelentékeny, de 
puha bibiresókkal; kacsói mind fehéres szórüek, de felső közepükön mint- 
egy homályosabb barnás hosszanti csíkkal; ujjai s karmai fehéresek ; 
czombján a térdízület felett kifelé szintén feketés foltocska látható. A 
mellső lábak- talpán az 5-ik újjnak nyilvános durványai vannak meg, s 5 
talp- (bibires? *) van jelen, a hátsó lábak talpán 6 meglehetős nagyságú. 

Vékony hosszú farka alúl halványan fénylő ezüstszürke, felül majd- 
nem feketés barnaszürke, egyik példánynál világosabb, másiknál sötétebb. 

Feje igen keskeny, orrmánya hegyes, vöröses, fehéres szőrökkel hatá- 
rolt. Orrszóreinek tövén van egy feketés foltocska, s innen a szemig gyenge 
barnás gyeplővonás látható. ; 

Egész alteste áttetszó hamukék alap felett gyenge barnássárga árnya- 
lattal; testoldalai szürkésen halavany barnasárgák, kovetkezésképen a 
feltest és altest színei nincsenek élesen elválasztva, hanem egymásba 
átmenók. 

Egész felteste elrejtett sótét, csaknem feketekék alap felett halavány 
barnasárga vagy szürkés barnasárga, de mindenütt annyi, többnyire hosz- 


* Forditasom tóredékében itt tires hely van. CHYZER. 


Természetrajzi füzetek v. kot. xx, —1iv. frizet, S 


106 


szabb feketés szőrrel vegyítve, hogy a feltest tulajdonképen inkább fekete- 
nek, mint barnasárgának látszik, s ezen fekete vegyület névszerint a hat 
oldalain s az egyszínű testoldalak mellett nagyon megsürüsödik, s mint- 
hogy itt ismét egy 2—5"" széles, a fültótól a fark tövéig futó oldalesik kez- 
dódik, mely aztán majdnem párvonalosan fut azzal, mely a fejen már a 
fülek közt kepzödve mindenütt 1!/"'-nyi szélességben, az oldalokon végig 
a fark tövéig fut, az egész feltest oly szint nyer, mintha háromcsiku volna, 
s ezért lehetne nevezni őt tristriatus-nak is. 

Van birtokomban egy fiatalabb nőstény Felsó-Besnyóról, melynél a 
hátcsik a tarkón meg van szakítva; ezen csik a szemtájtól a fej közepén 
megy végig, azután megszakad, tarkóján nyoma sincs, a vállak közt ismét 
kezdődik s fut a farktőig. S a tiszaföldvári vén nősténynél sem a fejen, sem 
pedig a tarkón nyoma sincsen a vonalnak, csak a vállak közt kezdődik s 
fut a farkig. 

Vajjon nem-e a nősténynek ismertető jele az? Mert egy fiatal felső- 
besnyői hímnél a sávoly egészen meg van. 

Érdekes jelenség ezen egérnél még az is, hogy egész feltestén s olda- 
lain a többiek közül sokkal hosszabb, de finom szőrök nyúlnak ki, mi 
által majdnem soha sem sima, hanem mindig borzas, mi sajátságos kiné- 
zést kölcsönöz neki. 

Téli bunda. Az 1853. május 4-ken Felsó-Besnyóról Svos barátom 
által hozott 4 darab csaknem egészen hasonlított az általam 1852. ápril 
15-kén fogottakhoz, mert téli bundájokon a hatkozep barnasárga színe 
annyira sötét s fekete szőrrel vegyült, hogy az egész háton inkább a fekete 
szín volt az uralkodó, s az oldalak alig keveset sötétebb oldalesikjai ezen 
sötét árnyalatba észrevétlenül vesznek el, s csakis a test világosabb barna- 
sárga oldalain tünnek elő határozottan. 

Téli mezben a test oldalainak s az altestnek szinei meglehetősen 
különböznek egymástól, s nyári mezben inkább : észrevétlenül egymásba 
átmenők. Téli bundájában a feltest fekete szőrei hosszabbak, kiállóbbak, 
jobban fedik az alattok levő kurtább világosabbakat; ezért a sötét szinezet 
tulnyomobb, a csikozat eszrevehetóbb, az állat homályosabb. 

Nyári bunda. Azon két hímnél, melyeket 1853. ápril 15-től május 
27-kéig tartottam, a bunda lassanként mindig világosabb lőn. Legnagyobb 
része azon fekete szőröknek, melyek a feltesten kinyúlók voltak, elkopott, 
megrovidult, kevéssé fedte a náluk mindig kurtább, világosabb, sárgabarna 
szőröket; s minthogy ezek is meghalaványultak és szürkébbek lettek, az 
idősebb hímek ezen neme a háton barnás szürkesárga, s csak általánosan 
feketebarnával vegyültnek mondható. A széles sötét oldalesikok majdnem 
egészen eltuntek, alig volt meg a nyomuk; s azon világos tértől, mely 
fiatalabb példányoknál s téli állatoknál ezen oldalesikok s a hát fekete 
közép sávolya közt látható, alig voltak megkülönböztethetök. 


digi 


107 


Koponyateteje s tarkója mar csak feketén vonalozott volt, a középső 
fekete csik már csak nyomképen vala meg, s csak a válak felett kezdett 
élesebben határolva mutatkozni, s futott 1""-nyi szélesen egész a fark 
tövéig. — A fej oldalai is e mezben sokkal világosabbak, szürkébbek, 
kevésbbé barnával és feketével vegyültek ; a fark felső része meghalaványúlt 
8 rótes barnaszurke lett, s csak hegye felé lehetett még kissé feketés árnya- 
latot látni. A test oldalai is halavány szürkés sárgabarnákká világosodtak, 
mely szín csaknem látatlanül az egész altest sárgás fehérszürkéjébe 
ment által. 

A fiatalabb himen még sokkal több maradt meg téli szörözeteböl, s 
ez mintegy középen állott a téli sötétebb s a nyári elkopott világosabb 
bunda között. Nála az élesen határolt középcsik a koponya hátsó részén 
fülei közt kezdődött és szélesebb volt, — a hát hátulján 1!/2""-ig. A hat 
világos színe még sokat tartott meg sárgabarna mélységéből, s a 3—5""-nyi 
széles, feketés oldalcsikok még jó erősen láthatók voltak a fül tövétől a 
fark tövéig ; farkának felső része is még homályosabb feketébb vala. Tes- 
tének oldalai élénkebben barnasárgák, s azért az altest sárgás fehérszürke 
színétől jobban elütők. 

Következésképen mentül fiatalabb az állat, annál hosszabb ee 
maradt sótétebb, a téli bundáshoz hasonlóbb. 

De a füllebenykeken levő feketés foltocskak, továbbá a mellső kacsö- 
kon s a hátsó ezombok külső tövén levő világosbarna helyek minden kor- 
ban és mezben állandóan megmaradtak, s bátran faji bélyegül is szol- 
gálhatnak. 

A karmok és ujjak itt is szép fehér színüek ; hátsó kacsói felső olda- 
lukon barnás fehérszürkék, alúl a talpon feketések, különben vöröses- 
fehérek; mellső kacsói világos barnák, ujjaik fehérek, s alul vöröses- 
fehérek. / 

Nyári mezben a hosszabb sötét szőrök elkopása, s a különben élénk 
barnasárga színezet elhalaványodása által ez állat sokkal szürkébbnek, 
komorabbnak, s a fekete oldalcsikok által jelentéktelenebbnek s érdektele- 
nebbnek látszik. ; 

Nagysági s boncztani viszonyai. 


Az érett d 2 
fejhossza Be eh e i Mes LE TN fign 1192 0 
az orresücstól a szem eats SEND NE ee 4 a 
szemnyilas ar DH 2 

a szem hátsó anil M az Orr pde Abo YBa o 3 
a szájzugtól az orr hegyéig 5:03 METER T 4m A" 
fej széle a fülek fölött e. ee o __ 6—7"  6—7" 
"bd nein. INC MD eee MT ee yi oo di a 
fülek hossza kívülről Se GEIR ISLS acre _ 5--6'" 5" 
fülek hossza felülró] 2 . .. |. nagd A" 31/9! 


Se 


108 


c "2 
tülök: zélességes qi etel Tiers co Y Qt Jg!!! Die 
orrszórók az ormanyon arcte M RO S MAL I M Ver gy gym" 
szemszörök Da REN. VE EEE. DR LE LA DU NODE 5—6'"" 
LOROKDIDIFCS SZ ÖNÖK mun) ns! cmo OO gs p 
tórzs hossza (fej nélkül) RUE. ae MAS 9A! 94" 
TARN OSSZ AN qud e KE MSN Tale ELL RUES 3961 D 
farkı vastaesagal 24 8 Jose fal au cer seed ond 11/9" 
összes hossza Se UN Sunc ar Ar N EEE pres 59/4" 
felkar hossza |... . ARRETE RE fen EE E 210 SS EORR RES A 
kacsöj ujjaival s kejt D qued Tie A" du 
czomb HOSSZA RE ARE Re dp ERI LE 7— 80 7" fatal 6—7"" 
ujayalesicarcmauiyald STE ERA UE rt TA 
felső metsző fogak hossza 2, __ = | 1% d 
felső metsző fogak szélessége . ART ics spl "au 
alsó metszőfogak hossza |. . Pi wie PAPEL ON 
alsó metszófogak szélessége ’ Y DEL Fen 
Inyraneza (elül egy kis csomöcska, stia 3 eee bui: ezután 3 osztott; az 
utolsó osztatlan, egyenesen haránt fekvő) összesen Ax ce ge uc 8 
Harkpikkelyeyunuy ace 4 def Ca ghee deed etse eso c qal ONE aeta 160 
Borda, mindkét oldalon 13, összesemt AME BR oi sped nr nae PEE TUE 26 
Wallioda Iborda an Tara LEN neenon adr A ERREUR NUN SUNT 11 
Nord nn A sube D bi EN ue Mu) EVA US 2 


Oldalközti Boch «eitis szivforma, a szivmetszetek egymas felett állók. 


Életmódja. Daczára annak, hogy legkisebb egereknek nem mond- 
hatók, mégis Európa leggyöngédebb s leggyengébb egerei közé tartoznak. 
A legcsekélyebb nyomás, megázás, bepiszkoltatás és hideg egészen ellan- 
kasztja őket, s ha a mondott kellemetlenségeknek csak rövid ideig is ki 
vannak téve, elvesznek. Épen ezért gyöngesegök erzeteben nagyon bátor- 
talanok, s más egérfajoktól nagyon kínoztatják, haraptatják, üldöztetik s 
meg is öletik magokat, a nélkül, hogy védelmökre kelnének. Az álnok erős 
gozu mindig kiűzte harapással rejtekeiból, melyeket számokra készítettem, 
s szegények már visítottak s reszkettek, ha a gózu feléjók közeledett. — 
Épen nem vadak s rendkívül megszelidülnek, annyira, hogy az ember 
tenyerén ülve maradnak, ott esznek, magokat meghagyják fogni, s nem 
harapnak ; e mellett nagyon kedélyeseknek s nem gyanakodóknak látsza- 
nak. Eledelőket, kivált ha tetszésök szerint való, névszerint tökmag, 6k is 
behordják éléskamarájokba, de csak éjnek idején, hogyha nem háboríttat- 
nak. Különös fészket s hálószobát nem készítenek. Este szorgalmasan 
kijöttek, még akkor is, hogyha gyertyát tettem eledelökhöz, s ott mulattak 
jelenlétemben is, a kását, kendermagot, búzát, árpát, zabot vagy tökmagot 
morzsolgatva. A nyers húst nagyon szeretik. Fogságban nálam, hol az ele- 
deleknek bővében voltak, nagyon megkövéredtek. 

Földrajzi elterjedése Magyarországon s tartózkodási helyei. Ezen igen 
érdekes, s Európa faunájára nézve minden bizonynyal egészen uj egeret 
először 1543-ban a Tisza melletti Tiszafoldvaron fedeztem fel, honnan egy 


109 


hasas nőstényt borszeszben magammal haza hoztam ; de ezt akkor mezei 
eger-nek (Mus agrarius) tartottam, melyeknek még szűkében valék. Csakis 
midőn 1852. áprilban sikerült belőle a gözü keresése alkalmával 3 élő pél- 
dányt kapnom, s a mint állataim első összehasonlításakor egymással s raj- 
zokkal az 6 kulönneműsége szemembe ötlött, akkor láttam be tüstént, hogy 
egészen más állat, mint a Mus agrarius, s FrscHER rövid leírásában elegendő 
valószínűséget találtam arra nézve, hogy kérdéses egerem Mus lineatus 
Licht. lehetne. 

Második elöjöveteli helye az Ercsi melletti nagy puszták, névszerint 
Felső-Besnyő, honnan 5 darabot kaptam. Állítólag Csepel szigetén is 
találni csíkos egereket ; de kérdés, melyik fajúak azok ? 

Sunvok lawÁcz H.-M.-Vásárhelyről ezt írja : «Egyébiránt találtatnak 
nálunk, de igen gyéren, csíkos egerek is.» 

Rakos-Kereszturon is mondják, hogy néha csíkos egereket (pásiko- 
wastje mysi) is ásnak ki a földből. Hát ez melyik lehet, agrarius-e, vagy 
trizonus ? 

1854-ki télen Felsö-Besnyön egy darabot szérüskertben gabonarakás 
alatt találtak; miből látható, hogy télfelé az emberi lakokhoz közelebb 
húzódnak. 

SvoJ szerint ószszel csak tarlókon lelhetők ; valamint tavaszszal is csak 
ott találtatnak, hol múlt évi tarlót szántanak föl. 

Fészkeiket, melyek átmérője mintegy 4", s alakja tojásdad, csupa 
száraz fübugából s kórók darabjaiból, belül pedig összerágcsált szalmaszá- 
lakból készítik, s a veres bogács bóbitájával bélelik ki. Ilyeneket találtam 
1553-ki júniusban a kiásatásnál. 


Mus sylvatieus. Lin. Erdei egér. ( Waldmaus. Mys lesni. Mys hworna, lesna. 
Skocka, Focka.) 


Faji bélyege. Nagy füle feje hosszának felét teszi, oda nyomva nagy- 
részt befedi a szemet (teljesen felnőtt példányoknál egészen elfedi, s a 
szem mellső zugáig er); farka csak valamivel rövidebb testénél, 9""-nyival 
hosszabb törzsénél, 150 pikkelygyűrűvel; felteste többé-kevésbbé barnás 
sárgásszürke, érettebb példányokon a fahéjszinűbe erősen játszó, fiata- 
labbaknál közepe felé kissé homályosabb ; a lábak s alteste határolt fehér ; 
hátsó lába hátúl a bokák csuklóin és a talpakon feketés csikokkal; fül- 
kagylói és farkának felső oldala feketésbarna, farkának alsó része és 
oldalai fehérek. 

Egész hossza 7 hüvelyk, feje 173"", törzse 276" ; farka 373" hosszú, 
tehát !/4-del hosszabb törzsénél; metszöfogai alól egyszínűek, barnássár- 
gák, fiatalabbaknál halavány rozsdássárgák. 

Fiatalabb példányoknál, melyek felső testükön mindig homályosab- 


110 


bak, a színezet feketésbarna, gyengén áttetsző, s csak a fehér also test 
hosszában viláeosabb rozsdassargaval, mely korukkal nó. 


* 


Azon kitünő szép s nagy ven him, melyet 1847. január 2-kán báró 
Podmaniczky ur kertjében Rákos-Keresztüron megöltek, s melyet a báró 
úr ő méltósága nekem küldött, következőkép nézett ki. § 

Összes hossza 7", melyből a fejre 1"3"", a törzsre 3'"9"' s a farkra 
2'" esik ; fülei 6""-nyiak; hátsó lábainak talpai 10"' hosszük. Orrszórei- 
nek hossza 2'"—15'", közülök azok, a melyek a szemhez s az orr hátához 
közelebb állanak, többnyire feketésbarnák, fehéres hegyekkel; a szájnyi- 
láshoz közelebb állók pedig legnagyobb részt vagy egészen fehérek, feketés- 
barna alappal; tiszta fehéreket csak a rövidebbek közt találni, a leghosz- 
szabbak közt alig akad itt-ott egy; a homlok a szemek közt emelkedett ; 
nagy szemei feketék ; metszófosai barnássárgák; a csaknem meztelen 
nagy fülek mindkét oldalt sárgásvörös szórócskékkel fedettek ; a füllebeny 
belől sárgásvórós ; a feltest sötét kékesszürke elrejtett alap felett piszkos 
fahéjsárga, alig valamit szürkélló, a hát közepe felé homályosabb, s min- 
denutt, de kivált a hát közepén a kiálló hosszabb szörök fekete hegyei 
által erősen feketével keverve; alteste finom fehér, — s e két szín, t.i. a 
feltest homályosabb s az altest világosabb színe oldalai hosszában minde- 
nutt az orrszöröktöl kezdve az alfel tájáig, a feltest szép fahéjsárga szegé- 
lye által el van egymástól választva. Melle közepén is a mellső lábak közt 
egy nagy fahéjsárga folt volt látható. A bokák felső oldalukon fehérek, a 
talpon vörösesek, a hátsó lábak bokái a csuklón felül egészen a bundáig s 
a mezítelen talp közepén végig, meg az ujjak bibircsóin feketésen festve ; 
a karmok mind fehéresek; a fark felső része feketésbarna; a pikkely- 
gyűrűk áttetsző szürkés bemetszéseivel, alsó része s oldalai fehérek, szür- 
kés pikkelygyűrűkkel; a leghosszabb, hegyén levő szőrök fehérek, fül 
mögötti tája fehéresszürke. Szóval a színezet igen szép, egymástól feltü- 
nően különböző, s maga az egér Európa legszebb egerei közé tartozik. 

Azon szép két hím, melyet 1853. márcz. 1-jén Rákos-Keresztúrról 
hoztam, következőkép nézett ki: azon orrszőrök, melyek a szemhez legkó- 
zelebb állottak, alapjukon egészen feketék, hegyökön fehéresek voltak ; az 
orr hátához közelebb állók légnagyobb részt alólról feketék, világos barna 
hegyekkel ; a többiek hófehérek ; — felső metsző fogaik barnasárgák, az 
alsók csak barnássárgák ; meztelen ormánycsúcsa barnasvörös; az ormány 
maga felül hamubarna alap felett fehéressel vegyített. — Különben olyan 
színűek voltak, mint az a hím, melyet 1847-ki január 2-kán kaptam, s 
egynek közülök még azon vörössärga foltja is meg volt a mellén mellső 
lábai közt. Kacsócskái felett is. névszerint ugyanazon példánynál közvet- 
lenül a csukló felett a kacsók fehér, s a felsókar külső oldalának rozsda- 


911 
3 


111 


szürkebarna színe közt fahéjsárga haránt foltoeskäk ; az előbbi két szintól 
elütő csinos karpereczfélék gyanánt látható volt. 

A herék mindkettőnél rendkívül nagyok. 

Ínyráncz 9 volt; közülök a 3 mellső s a legutolsó osztatlan; a záp- 
fogaknak megfelelő középső 5 pedig középen osztott, s itt az 5-ik és 4-ik 
közt még igen apró álránczocskák. 

Mas ket fiatal példánya, melyeket a Ludoviceum melletti árok ásásá- 
nal 1846-ki april 19-kén oltek meg, s melyek a felnótteknek még alig egy 
negyedrésznyi nagyságát érték el, a következő megjegyezni valót találtam : 
a fark 18" hosszü, a többi test 25''—26"'; az odanyomott fül elérte a 
szemet; legtöbb orrszór fehér, s csak a felsők egynehánya barnasfeher 
hegyű. Szinre nézve a száj oldalai, az egész alsó test, a labacskak alsó, a 
bokák felső része és a karmok fehérek, csak gyengén rozsdássárgába jat- 
szók ; az ormány világos hamuszürke, a felső test szürkés rozsdasárga feke- 
tével vegyítve, a fej és test oldalai hosszában, hol legkevesebb fekete ször 
van, a rozsdássárga szín tulnyomó ; a lábak külső oldala a bokacsuklóig 
rozsdabarnasszurke, rozsdasárga szegélylyel; az altest fehére a feltest sóté- 
tebb színeitól élesen elválasztva; a hátsó lábak talpai feketések ; az ujjak 
alsó oldala fehér; hátsó lábainak talpízuléke felett mindkét oldalt feketés 
folt, a mellsó lábak talpa fehér, a fark felól egérszurke feketés, az alsó 
oldal fehér színétől élesen elválasztva, a fark hegye még meztelen, s az 
egyiknél fehér, a másiknál egérszürke; a fülek bőre tövén fehéres, egyéb- 
ként feketés s kivált belső oldalán barnássárga szöröcskekkel fedett; a ful 
mögött, kívül, hosszabb fehéres szöröcskékből álló foltocska; a metszó- 
fogak barnás fehérek. 

Ezen fiataloknál is a fej ezen korban vastag, idétlen, magas volt, az 
ormány is kerekített és rövid, de lábacskáik már karcsúbbak, s hosszasá- 
guk által rögtön valódi egereknek ismerhetők. 

Korra nézve 10—14 naposak lehettek, s e szerint e fa] már márczius 
második felében kölykedzik először. 

Hogyha ezen egér teljes nagyságának már ?/3-dát is elérte, felső 
részén még mindig túlnyomólag sötét, oly annyira, hogy a nem gyakorolt 
szem könnyen más állatnak tarthatná. Egy, körülbelől 3 hónapos, 1855. 
február 28-án közel a Rákos pataknak a Dunába való ömléséhez, nádon 
lőtt hím testének egész felső részén még igen nagyon sötét volt, t. i. csu- 
pán átesillogó egérszürke sárgabarna alap felett mindenütt fekete szórók- 
kel erősen vegyített, melyek a háton legsürübbek lévén, azt majdnem feke- 
tésbarnára festették ; fej és test oldalai legkevésbbé voltak feketével vegyítve 
s ezért legvilágosabbak s legsárgábbak; rozsdássárga színnek csak a fehér 
altest hosszában valának nyomai és csak a csipök és far hosszában vala 
keskeny csikokban képviselve ; a fehér altesten s kacsóin alig észrevehető 
sárgás árnyalat vala látható ; a hátsó lábak feketés izuletfoltjai erősen kifej- 


112 


lettek, s a mellső kacsökon is sötétebb gyűrűs szegély mutatkozott. A fülek 
belől és kívül feketés barnák, rozsdabarna szóróeskékkel gyéren fedettek ; 
az orrszörök közül a legmagasabban állók feketék fehéres hegygyel; a 
középsők alapi felokon feketék, azután fehérek ; a legmélyebben állók s a 
legtöbb rövidek tiszta fehérek. A fark felső részén sötét szürkebarna, alsó 
része nem egészen tiszta fehér. Felső metszöfogai sötet rozsdássárgák; az 
alsók fehéres rozsdássárgák. 

Szinezeti válfajai. Ámbátor ezen egér igen elterjedt s mindenütt 
nagyon gyakori, mégis ritkábban találni köztük színezeti eltéréseket, mint 
más rokonai pl. a házi és mezei egerek közt. 

1854. október 24-én báró Podmaniczky úrtól Räkos-Kereszturröl kül- 
dótt nagy hím teste egész felső részén sokkal világosabb volt, mint külön- 
ben ezen egér szokott lenni, t. i. fehéres vörösszürke-sárga, s csak a fej 
felső részén, tarkóján, a hát hátsó részén s a kereszt táján egyes nagy s 
hátúl összefüggő sötétebb särgavörös-barna, feketével vegyített folttal; 
farka tövén is volt egy ilyen sötét folt. A feltest világosabb színe még a 
hát közepén is fekete szőr nélkül való volt. Orrszórei, kivévén egy nehány 
legmagasabban állót, mind tiszta fehérek." 


Nagysági viszonyar : 


feje MMOSSZA ut une d rer ei axi qu ne Be cpu rti e fr d 
tórzse CRM NCU Ay Sell TE EU ee MES 9" —9"6"" 
ng Se a es ee ANE en ile Mti cus EEE EL he 
összesthossza do 0 XE BESIEGEN NEBEN TIE 673'"—7"7'"" 
fülei kívülről EST C FU an nas Eoo pea, 92/2 p See 
tuleirtelulrolaste DN oig St SEEN Je Real UTE 5''r— 6!" 
fülciiezélesscoou cernis [DE EcL teu en FE EV 
OLESZOLENEAZ JOLMÁNYON c e c MEM 13’”—16”" 
orrszórei szemei felett ad cag Sa Ran ee d ug UA Mp M ET. 
orrszőrei torokbibircsójám a RR RR DE 91/9 — 3" 
felkar hossza ü peas ET ee qas AN oe 
kacsói :karmaiyal együttese, TE 6” 
mellsö.,czomby 2 “wessen Muse m sad us Ne ns N SES 
kacsója . ujjaival s. karmagyal e UE 107—11" 
az orrhegytől a szem mellső zugáig Sue suene Ne RARES le Me 
a szem hátulsó zugától a fül tövéig — = = .. 43" 


* A most leírt válfajokon kívül, találunk még PETÉNYI irományai közt, több 
állítólagos válfajnak leírását s méréseinek eredményeit; de minthogy PETÉNYI maga 
is azt jegyzi oda: hogy hatha más fajtájú egerek is lehettek azon erdei egerek-nek 
tartott állatok közt, melyeket a Tisza vidékéről, s különösen Tisza-Földvärröl hozott 
akkor, midőn ott az egész vidék egérrel el volt árasztva, — ezélszertibbnek találtam 
a most mondott megjegyzésnél fogva különben is érvénytelen szín és nagysági ada- 
tokat elhagyni, s csakis azt említeni meg belőle: hogyha ezen tiszaföldváriak erdei 
egerek voltak, akkor e fajnak csak hegyes erdős vidékeken lakó példányai olyanok, 
milyenek fentebb leírattak, s a lapályon lakók inkább barnásszürkék. Vagy, azt 
mondja PrTÉNYT, a tiszaföldváriak nem voltak-e a házi és erdei egér fatyjai? CHYZER. 


113 


szemnyílás au zen a3. E eA PCN ee Er A AE 3 
szajnyllas az szájzugtól az este LUN BE MR ET DEM Bus 

feje szélessége fülei felett . MA Voy wit MES Mn 
RO. (WS ls ee AM cA ue HR ance ER 5r 
Tankapyastassaganmtovon. lo cc em SO CO MES SEES dA I3). 
fark pikkelygyürüi =:  . d. ATE tu UA 166—180 
inn Coes ete ann Dati Ara ENV es di 

felsó metszófogak no NITE SPOT UNSA MUERE, eo E ud 


felső metszöfogak szélessége __ ___ _... 25 2. =e V fg! 


alspemebszotosyhossza e EEE IL ee CENT ESO Dd 


alsó metszófog szélessége nem egészen __ 2 .. .. Doi 


Tartózkodási helyei ; életmódja, tápláléka. 


E faj egész Magyarországon, még a lapályos alföldön is honos, de 
kivált ott, hol erdők, bokrok, berkek, vagy sok fával bíró kertek, szántó- 
földekkel, káposztásokkal, gyümölcsössel s kaszálókkal váltakoznak. 
Nagyon szereti a többek közt a bikk- és tölgyfa-erdőket, kivált akkor, ha 
mogyorófa gyakori bennök, hol aztán makkból, bikkmakkból s mogyoró- 
ból téli készletet gyujt, mely készletet a felvidéki tótok, kik ez egeret toc- 
ká-nak hívják, tocenminá-nak nevezik. Az ilyen összehordott mogyoró két- 
ségkívül kitűnő, minthogy ez az egér minden egyes darabot meglatol, s 
csak a legegészségesebbet választja, u. m. a legérettebbet, mely már magá- 
tól leesik ; ezt azért is teszi, mert menttil épebb a mogyoró, annál hosszabb 
ideig áll ellent az idő viszontagságainak, az elrothadásnak. Felső Magyar- 
országnak, pl. szülőföldemnek Abelovának kondásai késő ószszel utána 
járnak mogyorófás helyeken a disznóknak ; vagy magok a gazdák is kihajt- 
ják a disznót e czélra, s ha azok nyomán egy ily éléskamarára bukkantak, 
gyakran egy nyolczad vagy egy hatod pozsonyi mérónyi mogyorót vagy 
kitünő minőségű borsót szednek fel, melyet mindig igen jó áron adnak el. 
Télen, kivált azok, melyeknek készleteit emberek, disznók vagy más álla- 
tok elpusztították, a faluba csürökbe és házakba vonúlnak, s néha, kivált 
oly esztendőkben, mikor sok mogyoró és makk termett, annyira elszapo- 
rodnak, hogy valóságos csapássá válnak, mint pl. 1816-ban felső Magyar- 
országon, 1840-ben az alföldön, de kivált a Tisza vidékein, hol a mezőket, 
erdőket s még a házakat is elárasztották. Pest környékén is, Rákos- 
Keresztüron, Czinkotán, söt Pesten is a kertekben és mezőkön nem ritka, 
de fás és bokros helyektől messzire nem igen szokott távozni. Télen bejön 
a házakba, sőt olyan pinczékbe is, hol zöldséget s egyéb ennivalót tarta- 
nak, melynek ha bővében van, nagyon megkövéredik. Még boros pin- 
czékbe is behatnak, s minthogy ott egyéb ennivalót nem kapnak, rend- 
szerint az ott található gyertyát eszik meg. Fogóba igen könnyen mennek. 
A faluktól távol lakók az alföldön télnek idején a nádas mocsarakat is fel- 
keresik, hogyha már t. i. befagytak; valószínüleg azért, hogy ott a kihul- 
lott nádmagot felkeressék. Szóval télen mindenütt találni, hol eledelt kap- 


114 


hat, mint mezőkön, kertekben, szöllökben, kivált ezek eunyhóiban, erdók- 
ben és bokros helyeken, házakban, csürôkben, magtárakban stb. — 1854. 
junius 20-kán a bihari hegység Breásza elóhavasán találtam bikkfa-erdóben. 

1853-ki 6szszel felső Magyarországon, kivált Nógrád felső és Zolyom- 
megye alsó részében oly iszonyúan elszaporodott, hogy 1854-ben az 
erdőkhöz közel és erdők közt fekvő életet: rozsot, búzát, árpát, majdnem 
egészen elpusztította, és pedig olyaténképen, hogy vagy felmásztak a szal- 
maszálon a kalászig, vagy lehajtva a szálat, a kalászt elcsípték s elhurczol- 
ták. Későbben hozzáfogtak a borsóhoz és lencséhez és végre a krumplihoz 
és répához, melyekben szintén nagy kárt okoztak. Akkortájban ilyen nagy 
mennyiségben egészen Váczig volt elterjedve, de valószínüleg másutt 18 
kiterjedt bikk- és tölgyfaerdők közelében. 


Mus spicilegus. PETÉNYI. Gözü egér.(Mus acervator vel acervifer PETÉNYT. — Mus 

camicularius vel caniculator. PET. Népiesen: Gozu, még inkább: Güzü. Aehrenmaus. 

Haufenmaus. Per., Mys klasonoska. Prr., Mys kopcorobka. Per., Mys hromadnica. 
Per., Mys kopeëna PET., Mys hrbkonoska. Per.) 


Notae specificae. Longitudo a rostro usque apicem caudae ad sum- 
mum 6 poll. 3 lin., capitis 1 poll, trunci 2 poll., caudae 2 poll. Needum 
magnitudinem M. masculi adaequans. 

Notaeo : luridae fusco-cinereo, nigricante, in adultioribus aestate ma- 
gis rubello, hyeme flavieante ; in iunioribus dilute fusco-cinereo, pilis nigris 
abundissime intermixto; gastraeo, pedibus ungviculisque albis, priore 
hyeme paululum rubieante. Auriculis rotundatis, dimidu capitis, oeulum 
attingentibus; vibrissis longitudinem capitis haud aequantibus, praeter 
basim longissimarum nigram maximam partem albis; cauda longitudine 
trunci, supra fusca, subtus ex albocinerascens, 170 annulis squammosis 
seriata. 


Faji bélyege. 


Egész hossza legfeljebb 6" 3" "; feje 1"; törzse 2"; farka 2". Nagy- 
sága a házi egér nagyságát nem üti meg. Füle fél akkora hosszú, mint feje, 
oda nyomva eleri a szemzugot ; farka ép oly hosszú mint törzse, 170 pik- 
kely gyűrűvel; fejhossza kétszer foglaltatik úgy törzsének mint farkának 
hosszában. Felső része, ide értve farkának felső részét is, barnássárga, 
szürke, feketével erősen vegyítve, közepe felé mindig legsötétebb s oldalai 
felé legvilágosabb, s itt többnyire vórós sárgába játszó; alsó része kora 
szerint többé-kevésbbé világosan határolt fehér, kacsói mindig tisztán fehé- 
rek ; felső orrszórei barna feketék, fehér hegygyel, az alsók fehérek. Hátsó 
lábainak bokatalpja a talpszemölesök közt egyes szörökkel fedett, 


115 


Vén korában : felül inkább vörös barnás ; mentül öregebb, annál vilá- 
gosabb, nyári bundában rótebb, téli bundában sárgább: alól határoltabb 
fehér, s csak téli bundában gyenge barnás vöröses árnyalattal. 

Fiatal korában : felől piszkos sárgás fekete szürke ; mentül fiatalabb, 
annál homályosabb, alól kevésbbé határolt fehér és észrevehetóbb barnás- 
sárga árnyalattal. 

Általán véve : ezen csinos állatkák teste karcsú és gyöngéd, sokkal 
karcsúbb a házi vagy csikos egérénél ; szőre finom, puha, rendszerint simán 
ráfekvő s meglehetősen fényes ; feje arányos, de mellfelé mégis észrevehe- 
tőleg hegyezettebb a többi, itt honos egérfajénál; ennek következtében 
ormánya is meglehetősen hegyzett, s csak közvetlenül orrlikai körűl ko- 
pasz; s itt mint az ajkakon halvány hús vörös színű; egyébkint rövid de 
sűrű szóru. Orlikai? — Szemvágás kicsit ferdén fekvő, feketés ; szemgo- 
lyója meglehetős nagy s élénken feketebarna. 

Fulei középnagyságúak, kerekítettek, többnyire felállók; lebenyök 
többé-kevésbbé sárgás fekete, szürke szórüek, szélök végén fehéres szegély- 
lyel. Fülök töve mögött egy meglehetős nagy fehéres, ha jelen nem levő, 
úgy legalább jelzett folt látható, mint a házi egérnél. 

Lábaik karesük és gyöngék, rövid fényes szórrel sürüen fedettek. 
Mellső lábain 4 ujj, melyek közül a kettő leghosszabb, egyenlő hosszú ; a 
bokatalp egészen meztelen, hat egyforma nagyságú bibircscsel. Hátsó lábai 
5 újjuak, bokatalpjok kopasz, hosszukban hátrafelé mindinkább sötétebb 
színű, barna szürke vagy épen feketés szürke, különben mint a mellső 
lábak bokatalpja, fehér húsos színű; 6 egyenetlen bibiresesel, 8 azok közt 
egyes szőröcskékkel. Karmai éles hegyűek, részben tulnyulö szórókkel 
fedettek. 

A bunda alapszíne a felső részeken pala szürke; az alsókon mákkék 
szürke. 

A felső metszőfogak barna sárgák, öregeknél gyakran sötét barnák. 

Az alsó metszőfogak világosabb színűek, piszkosan sárgás fehérek ; 
öregeknél néha fehérsárga barnák vagy sárgabarna fehérek. 

Fiatal példányoknál néha a felső és alsó metszőfogak majdnem egy- 
forma világos barnás sárgák, igen hegyesek s végeiken éles élűek. 

Szemeik : minden korban feketék. 

Farka: egészen, de csak kurta szörrel meglehetős egyforma sűrűn 
födött, olyannyira, hogy pikkely gyűrűzete meglehetősen fedve van ; végén 
rendszerint, de különösen téli bundában hosszúra nyujtott mindig világos 
ecsettel bír. 

A herék hímeknél késő 6szszel, de még inkább tavaszszal, aránylag 
igen nagyok, öreg példányoknál gyakran apró babnagyságúak, szetnyomva 
undorító szagúak. 


116 


Fiatal hímek az utolsó vetésből téli bundában. (Fogva novemb. 1. 1852. 
Rákos-Keresztúron.) 

Valamennyi felső része az orr csúcsától kezdve farka tövéig nagyon 
sötét sárgás szürke, csaknem sárgásfekete szürke, olyannyira, hogy a fiatal- 
kori bundán a fekete szín még a test oldalain is, de különösen a hát alsó 
részein feltünően kitunik a sárga szürke szín fölött, sőt maga a fark felső 
része is csaknem ép oly sötét szinű; csak a fején s törzse oldalain tünik 
ki némileg erősebben a sárgaszürke szín. A fülek felső részükön feketés, 
alig észrevehető szürke sárgás apró szöröcskekkel, a belső részükön vilá- 
gosabb és sárgábbakkal fedettek. Ezen sötét mezben a fülek fehér szegélyei 
világosan láthatók. 

Az orrszörök közül leghosszabbak részben egészen feketék, részben 
hosszúságuk két harmadában feketék, a rövidebbek szürkés fehérek. 

A lábak küloldala sötét sárgaszürke, valamennyi térdizulet, de kivált 
a hátsó lábakon jóval sötétebb, majdnem fekete. 

Hasa fehér, közepén végig észrevehető sárgabarna árnyalattal ; fark - 
alja szürkés fehér ; lábainak belső oldala, kacsói és körmei fehérek ; a hátsó 
lábak bokáinak talp közepe barna szürke. 

Egyébiránt a test felső részeinek világosabb színű árnyalatai, egy és 
ugyanazon példánynál vagy pedig többeknél is ugyanazon fészkekből (mint 
azt 1852. ápril 15-kén F.-Besnyőről szerzett 5 példányon láttam) majd 
inkább piszkos sárga szürkébe, mint a fent leírt hímnél, majd pedig söté- 
tebb sárga barna szürkébe játszanak; úgyszintén a kinyúló hosszú. hát- 
szőrök fekete színe is némelyeknél kevésbbé, némelyeknél meg annyival 
erősebben tünik fel, hogy a háton végig ügyszólva fekete csiksorozatot ké- 
pez, és különösen a hátulján a fark tövéhez közel majdnem fekete színű. 
(Egy példánynál a hát végén a farktő mellett számos kiálló tiszta fehér 
szőröket találtam. Az orrszörök is némely fiatal példányoknál nem feketék, 
hanem csupán barnások, s legnagyobb részök tisztán fehér volt; a ful- 
lebenykék fehér sárgás színűek. A test fehér alsó részein a hamuszürke 
alap egyiknél jobban, másiknál kevésbbé tűnt fel, de barnás gyenge árnya- 
lat egyiknél jobban, másiknál kevésbbé majd a sárgába, majd a vörösösbe 
játszott. 

A fark alja némelyeknél csak fehéres volt barnaszürke árnyalattal, s 
ezért kevésbbé volt elválasztva a sötétebb felső résztől; a karmokon 18 
néha barnás vegyülete látható volt; s azon sárga barnás oldalszínezet, 
mely különben idősebb példányoknál szinváló pontnak szolgált, csupán a 
hátsó részeken volt meg nyomképen. Némelyeknél a felső és alsó metszó- 
fogak majdnem egyforma világos barnás sárga színűek. 


117 


Fiatal nőstények az utolsó vetesböl téli bundaban. (1852-ki nov. 1-tól s 
1853. febr. 19-keröl.) 

A fiatal nőstények mindig valamivel kisebbek, karesubbak, s az első 
öszi mezben világosabbak, t. 1. sokkal sárgásszürkébbek, mint a hímek, 
annyira, hogy felső részeiknek sárga, szürke és fekete színe meglehetős 
egyformán vegyűlt, s farkuk felső része is világosabb, azaz csak sötét barna 
szürke. Orrszóreik közt kevesebb egészen feketét találni, s alsó részeiknek 
fehér színezete kevésbbé tiszta, inkább szürkésbe játszó, észrevehetőbb 
rőtesbarna árnynyal. 

Télen által a legközelebbi tavaszig majdnem mindig megtartják ugyan- 
azon szinezetoket (mint azt majdnem 20, 1852. novemb. 1-től 1853-ki 
febr. 20-ig tartott többnyire fiatal példányokon láttam; s mint 1852-ki 
ápril 5-én Felsó-Besnyón kiásott példányokon észleltem); csak az által 
lesz a test felső részének szine tavasz felé mindig világosabb, sárgás szür- 
kébb, hogy a többnyire hosszabb, a bundából kiálló fekete szőrök télen át 
szűk lyukakba és menetekbe való örökös bujkálás által lassankint elkop- 
nak, mikor hosszaságuk a világosabb szőröket nem mulja felül, s ez által 
ezen világosabb szőrök jobban láthatókká válnak. Vagy talán az is lehetsé- 
ges, hogy ezen világosabb sárga barnás szőrök téli bundának hosszabbra 
nőnek, s ekkor az azelőtt hosszabb szőröket elérik. Ezen mezben sokkal 
. sötétebbek, t. 1. sárga szürkék vagy barnás szürke feketések. Ezen korban 
és mezben leginkább kitünik faji onállósága. 

Mentül fiatalabb az ezen fajtájú állatka, annál sötétebb felső részein, 
kivált hátán, hol csaknem fekete; annyival sötétebb szürke ormányhegye ; 
annyival sötétebbek orrszórei, s azok közt többen egészen feketék ; annyi- 
val tisztátlanabb szürkésebb alsó részeinek fehére s észrevehetőbb barnás 
árnyalata ; annyival kevésbbé rozsda sárga teste felső s alsó részének szin- 
váló vonalán; s annyival kisebbek testének nagysági arányviszonyai. 


Középkorú hímek téli bundában. 


Elöhaladott korban vagy középkorban a felső részeken a telı bundán 
a sötétebb szinezet már mindenütt észrevehetőleg s testének oldalain kulô- 
nósen annyira feltünőleg világosabb, hogy a fekete barna s a rótes sárga 
szürke majdnem egyneműleg vegyültnek látszik. 

Ezen korban az állatkák következőleg néznek ki: a test felső részén 
barnás sárga szurke, mig mindenütt, de kivált a fej felsó részén s hatkozepe 
hosszában legerősebben feketével és sötét barnával vegyitett; mely szín a 
hátsó részeken, hol a hosszabb fekete szőrök leginkább kinyulok, leginkább 
mutatkozik ; mégis ezen sötét színen keresztűl már mindenütt, de legtisz- 
tábban a fejen, teste oldalain, hol a legkevesebb fekete szőr van, tör a vilá- 
gos barna sárga, mint az elóhaladott kornak jele, keresztűl, mely a szin 
válóhatárán a fel- és altest közt mint sötét rozsda sárga jelent meg. — Az 


118 


orrsz6rok, kiveven a felsóket, melyek alapjukon barnák, fehérek. Füllebe- 
nyeik feketés barnák, barnás sárga szürke szörökkel; a hátsó lábak térdei 
feketén határoltak s felettök 18 van egy feketés folt. A fark felső része sötét 
barna ; az alsó részek úgyszintén a lábak belső oldalai s a kacsók egészben 
véve karmaikkal együtt zavaros fehérek ; a fark alsó oldala azonban fénylő 
ezust fehér. Ilyen a hím középkorában. 


(E leirást egy 1841-ki decz. 30. Puszta-Rácz-Szent-Péteren Ercsi mellett kiásott 
példányról vettem; ott 5 egyforma színű példányt találtam, — s ekkor vettem észre 
tulajdonképen, hogy ezen egerek a többiektől különböző fajt képeznek.) 


Középkorú hímek nyári bundában. (1859. jun. 26-án kikészített, de már 
ápril 15-én Felső-Besnyőről hozott hím szerint.) 

Mentul inkább enyészik nyárban a téli bunda kiálló fekete hosszú 
szőreinek elkopása által a felső részek sötét színezete, annál inkább, s épen 
ennél fogva ezen részek nyárban mindig világosak, sárgább és szürkébb 
szinüekké válnak, mint téli bundában voltak, s pedig annyira, hogy épen 
annyi sárga barna szürkét, mint fekete barnát vegyítve láthatni, 8 hogy 
maga a hát közepe s:a fej felső részeis alig kevéssel sötétebb, mint a többi 
közel fekvő felső részek. Az egér szürke színezet ezen mezben túlnyomó. 
A felső orrszörök alapi fele csupán barna; s a fehér alsó részeken a szur- 
kés alapszín mutatkozik. 


Középkorú nőstények nyári s téli bundában. 

Ezek ügy télen mint nyáron hasonlók az ezen kori himekhez, mégis 
az utóbbiaktól kisebb nagyságúak s kivált az által különböznek különösen, 
hogy felső részeiken, még magán a hát közepén és a fark felső oldalán is, 
a sötétebb egér szürke szín majdnem feltűnőbb a feketénél; nálok téli 
mezben valamivel kevesebb a hosszú kiálló fekete ször, és rozsda sárga 

. vegyület mint a himeknél; de orrszőreik közt is több részint egészen 
reszint félig feketéket találni, s also részeiknek fehére még piszkosabb s 
még inkább rozsdabarna árnyalatú. 


Vén érett hímek. (1852. ápril 15. Felsó-Besnyón Gózü hordás alól egyedül kiásott 
vén hím leirása után, mely az eddig látottak közt legvénebb volt.) 


Vén korukban a himek valamennyi felső részeiken szürke, vörös 
sárgabarnák, a fej mellső részén s a test oldalain legvilágosabbak, de a 
háton s név szerint közepén legsötétebbek; a fark felső részén feketés 
barna, ép ilyen a sargabarna rovid szöröcskekkel fodott fulkarelyesan. 
E korban az orrszórók többnyire tiszta fehérek, s csak a leghosszabbak 
közül némelyek alapjukon sötét barnák; orrmanyesucsan is fehér szöröcs- 
kék gyakran láthatók; fülei mögött a feher foltocskák csak néhány szórrel 


119 


jelólvék; a boka-izuleten, kivált a hátsó lábakon, észrevehetóleg sötétebbek, 
majdnem tiszta feketék. Az orrszörök tövétől a fejen s a testoldalokon, úgy 
szintén az alfel körül, egészen a fark tövéig, 2—3""-nyi rozsdabarnás sárga 
váló-vonal fut végig, mely a felső sötetebb szint az alsó világosabbtól 
különválasztja. Valamennyi alsó rész a lábak belső oldalával együtt, a 
kacsók és karmok, úgyszintén a fark alsó része tiszta fehér, csak utóbbinál 
áttetsző vereses bőralappal. 

Ezen mezben leginkább hasonlítanak sötétebb színezetű fiatalabb 
erdei egérhez. (Mus sylvaticus. Lin.) 


Vén érett nőstények téli bundában. (1852. nov. 1. Rákos-Kereszturon kiásott. 
példány szerint, mely téli bundában festetett le; kikészítve és leirva 1853. febr. 19-én.) 


Az érett vén nőstények meglehetősen hasonlítanak ugyan a vénebb 
himekhez, mégis minden évszaki mezben felső részeik túlnyomó barna 
szürke szinezete által különböznek a sokkal vörösebb és sötétebb himektól. 

Néstenyeknel a test egész felső része szürke Larna sárga, mindenütt 
ugyan, de sehol, még a hát tetején se túlságosan túlnyomó ; hanem csak 
meglehetősen feketéssel vegyitett; teste oldalain legvilágosabb, s itt vilá- 
gos rozsda sárgába mint színváló határba átmenő. 

Fejének felső része egészen a tarkóig határozottan világos sárga 
szürke ; az ormányon legszürkébb, a tarkón legrótebb; fulok mögöttı táján 
a világos foltok fehér szürkén csak nyomképen vannak meg; a fülek mel- 
lől feketések, sárgás szőrökkel, hátül majdnem fekete szürkék, fehéres szó- 
röcskékkel fedettek s fehéresen szegélyzettek. Az orrszőrök közül azok, 
melyek a szemek előtt állanak s rövidek egészen, a leghosszabbak azonban 
csupán tövi felukón feketék, egyébkint tiszta fehérek; a fark felső része 
sötét barna, tövén egészen feketés, különben pedig erősen szürkébe játszó ; 
a lábak kuloldala sötét szürke sárga, a bokaizuletek felett szintén erősen 
feketés. — Az egész altest, a kacsók és karmok fehérek, mégis az elsőn 
észrevehető barnás sárga árnyalatot látni; a fehér farkalj szintén piszkos 
barna sárgába erősen játszó. | 


Vén érett nőstény nyári bundában. (1852-ki nov. 1-tól 1853. jul. 8-ig Pesten 
a nemzeti muzeumban magamnal tartott példány utan.) 


Ez a fentebb 1853. febr. 19-kén leirttaktól igen keveset kulonbozott ; 
egész szürke barna felső testrészei még világosabbak voltak, mint ama- 
zoknál; a test oldalain levő színváló vonalon gyenge, alig észrevehető 
sárga barnás árnyalat volt jelen; farka felől barna szürke, alól szürkés 
fehér; az egész altest a mellső és hátsó lábak kaesóeskái csaknem tiszta 
fehérek, a has középen alig észrevehető sárgás árnyalattal. Az orrszőrök 
közül csak a felsők tövi felükön fekete barnák, különben mindnyájan 
fehérek. 


120 


Mentül öregebb ezen fajtájú egér, annál nagyobbak testrészeinek nagy- 
sági arányai, annál világosabb és pedig ivar és évszak szerint rőten vagy 
barnán sárgább vagy pedig barnás sárgán szürke, valamennyi felső részein, 
annál gyengébb s enyészóbb a fekete vagy feketés barna kiálló szöröknek 
vegyülete a hát közepén, hol ezek nagyon érett himeknél nyári mezben 
majdnem csak mint elmosódott széles, homályosabb sávoly a többi világos 
szörözetbe vegyül; ellenben annál tulnyomobb magukon ezen felső része- 
ken a vöröses barnaszürke szín; annál világosabb, fehérebb az orrmány, s 
azon az orrszőrök, melyek közül már alig egynehány tövükön sötét barna ; 
annál kisebbek s alig jelezvék a ful mogotti fehér foltoeskák ; annál feketeb- 
bek ellenben az ízületeken lévő fekete foltoeskák kivált a hátsó lábakon ; — 
annál feltünóbb, szélesebb, világosabb s tisztább a test oldalain levő szin- 
váló határ barnás sárgája ; annál jobban és élesebben határolt a felső söté- 
tebb színektől az alhas tisztább fehére. 


Téli bundájok altalan véve. (1852. nov. 1. Räkos-Kereszturröl hozott s Pesten 
február 2-kán tartott, mintegy 20 példány után leirva.) 


A téli bunda szőrei az altesten, de kivált a felső részein hosszabbak 
és sürübbek, sok ször a többinél hosszabb lévén, a bundából kiálló ; a fark 
hegyen 18 észrevehetőbb a hosszabb szörökből kiálló ecset. Az 1852. no- 
vember 1-én Rákos-Keresztürról hozott többnyire fiatal, mintegy 20 pél- 
dány téli bundája, mely késő öszszel a test felső részein igen homá- 
lyos s csaknem fekete volt, ugyanott lassankint napról-napra világosodott, 
s már február második felében feltünőleg világosabb lon. Az azelőtt kur- 
tább sárga barnás szőreiknek hegyei, melyeken 6szszel a sokkal hosszabb 
fekete szőrök túlnyúltak, s melyeket ennél fogva el is födtek a lassankinti 
elkopás következtében a kiálló fekete szörökkel egyforma hosszasaguak 
lőnek, s ez által láthatóbbak; s mentul többet veszített ezzel a test felső 
részeinek feketés színezete, annál inkább lépett előtérbe a barna sárga és 
szürke sárga szín. De ezen színezetben is a test felső részeinek közepe a 
koponya végétől kezdve a háton végig egészen a farktóvig a legtöbbeknél 
mégis legfeketébb, legsötétebb. Ellenben az altest őszi tiszta fehére télben 
és tavasz felé jelentékeny barnás vörös árnyalatot kapott, s a testoldalo- 
kon, ott, hol a színváló vonal végig fut, s névszerint a hátsó czombok felé 
napról-napra tisztább, erősebb barna sárga folszint öltött magára ; e mel- 
lett csak a lábak beiső oldala, az egész kacsócskák s a fark alsó részei 
tiszta fehérek maradtak. — Öregebb példányoknál ezen rótesbarna árnya- 
lat, úgyszintén a sárga színváló vonalak sokkal erősebben voltak kifejezve, 
mint a fiatalabb kisebb példányoknál; — a hátsó lábak bokáinak tövén 
vagy a boka térdizuleteken is a fekete foltocskak idősebb példányoknál 
erősebb szinezetuek mint fiatalabb kisebb példányoknál, hol alig van meg 
a nyomuk, 


Nóstényeknél a test felső részein téli bundában és ennek átmenetei- 
ben a tavaszi mezbe sokkal tóbb egérszürke szint találunk mint hímeknél; 
azoknál a sárga szürke Jobban tűnik fel, mig hímeknél itt-ott még a fekete 
barna túlnyomó. 

Nóstényeknél a farkak felső részei is észrevehetőleg világosabbak, 
szürkébbek, csak feketés szürkék; mig hímeknél ugyanazon helyeken 
jelentékenyen sötétebbek, feketébbek. A nőstények fel- és alrészeinek szí- 
nezete általán kevésbé élesen határolt téli bundában, s a színváló határon 
a barnás sárga csak nyomképen van meg, a nélkül hogy éles határt ké- 
pezne (kivévén egy kisebb példányt, melynél az altest fehére tiszta s majd- 
nem minden rótesbarna árnyalat nélkül volt). 

Ellenben hímeknél a szinhatáron s a test oldalai hosszában erősen 
jelzett, a nyak oldalaira s farára 1s egész a farktövig terjedő 2'" 3"" széles 
barnás sárga sávoly fut végig. 

A Gozu egér (M. Spicilegus) nagyon hasonlít első tekintetre a házi 
egérhez s a mezei egérhez, — Mus campestris Fr. Cuv., ha t. i. ez utóbbi 
csakugyan önálló fajnak bizonyúl, s nem ugyanazonos, az apró egérrel (Mus 
minutus) mint a minek IKEYSERLING és BLasrus: «Die Wirbelthiere Euro- 
pas» ezimü könyvben X. és 55-ik lapokon állítják. 

A házi egérhez nagyon hasonlít némely nagysági viszonyaiban s festő 
felső részeinek színezetében. Mégis mindkét fajú állat számos példányai- 
nak pontos összehasonlítása által következő szembeszökő megkülönbözte- 
téseket leltem fel. * 

1-szór. A Gözü egérnél az altest színe fehér, a test felső részeinek szí- 
nébe lassankint által nem menő, hanem attól feltünóleg elválasztott, még 
akkor is, hogy ha téli bundában a gyenge barnás vórós árnyalat van meg. 
5 ha, mint neha kivalt fiatalabb vagy téli példányoknál látszik, hogy az 
altest fehere szürkésbe játszanék, az csak onnan van, hogy a róvid, fínom, 
fehér szórhegyeken keresztül ugyanezen szórók palaszurke alapszíne áttet- 
szik. A házi egérnél ellenben az altest szine világos rôtes sargaszurke, alig 
láthatólag a feltest szinébe átmenő. 

2-szor. A Gözü egér kacsô1 és karmai minden korban és mezben tiszta 
fehérek ; a házi egérnél azonban szürke barnák. 

3-szor. A Gözü egérnél a hátsó lábboka talpai bibiresóik közt kissé 
szőrösek ; a házi egérnél meztelenek. 

4-szer. A fark alsó része a @özü egérnél fehér szine által nagyon elut 
a homályos felső résztől ; a felső ugyanis feketés szürkebarna, az alsó fénylő 


* Az összehasonlítást, mint magában érthető mindig friss, alig megölt és soha 
sem kitömött összeaszott elhalványult vagy itt-ott elbarnúlt példányokon tevém. — 
Kitömött, kiszáradt példányokon a Gözű egérnel az altest és a fark alsó oldalának 
fehére mindig halaványabb, tehát szürkébb s kevésbbé határolt a sötétebb feltesti 
szinezettől; a test felső része is világosabbá lesz, névszerint a farkon. 


Természetrajzi füzetek. v. köt. 11.—1v. füzet, g 


122 


ezüst fehér ; farka alig félig oly vastag s hozzá sokkal finomabb és surtibb 
szörü annyira, hogy ezen szórozeten keresztűl a pikkelygyürük alig vehe- 
tók ki; de sokkal kurtább is a fark; mig ellenben a házi egér vastagabb 
felől sötét barna farkának felső része alig valamivel világosabb, t. 1. csak 
szürke barna. 

A Gözü egérnél 170, a házi egérnél 180 pikkelygyűrű van jelen. 

5-ször. A Gözü egér orra hegyén nincsen semmi kopasz hely, sőt 
ellenkezőleg nagyon sűrű, s mint a fej többi része sötét szürke barna szór- 
rel fedett: a házi egér orrának hegye pedig meztelen és pirosas, néha a 
fehérlőbe is átmenő. 

6-szor. À Gözü egér orrszörei legnagyobb részt szürke fehérek, s csak 
a felső leghosszabbak alapi felükön fekete barnák; csak fiatalabb példá- 
nyoknál található köztök egynéhány egészen fekete ; a házi egérnél ellenben 
valamennyi orrszór fekete barna s a fej hosszához mérve, aránylag hoszszabb. 

7-szer. A Gozt egér fülei fehéres szegélyüek, belsőleg s külsőleg sote- 
tebb barnás szöröcskekkel fedettek ; de azon feltünöleg sötét ténta szinnek, 
mely a házi egér fülkarélycsáinak szélén látható, nyoma sincs meg. 

8-szor. A Gözü egérnek egész sz6rôzete általán véve sokkal finomabb, 
egyneműbb szórü, kevésbbé vándorpatkánynemű; a feltest barna színe 
kevésbbé durva ; ellenben a fekete szín gyakoribb, annyira, hogy fiatalabb 
példányoknál túlnyomólag kilátszó, s a hát közepén végig csaknem fekete 
széles sávolyt mutat ; míg ellenben a házi egér szörezete általánosan sokkal 
durvább s a felső részen a fekete hosszú szórhegyek kevésbbé feltünók s 
soha nem tülnyomók. 

A Mezei egerröl— Mus campestris FR. Cuv. (Mulot nain. Cuv. et GEoFF 
Mammf.) Scuinz Cvvrgns «Thierreich» 401. lapján azt mondja: Ezen állatka 
hasonlít az erdei egérhez egy kicsit, de nálánál kisebb. Fulei rövidek s kere- 
kitettek, farka rövidebb testénél, szöreinek töve szép palaszürke, hegye 
fakó ; oldalai világosabbak. Nyaka, hasa és lábai fehérek. Farka pikkelyes, 
kevés szürke szőrrel ; bajusza fekete. 

Másoknál következőképen van jellemezve. 

(Cuvier Fr. et GgorFRor. Mammal. e fig. Mus supra fulvo-ci nereus, 
subtus albus; auriculis brevibus, rotundatis. — Cauda corpore breviore.) 

DrsuanEsr Mammal. Suppl. p. 593. 895. — Dict. des sciences natur. 
XLIV. p. 477. — Mus eauda longa, supra e fusco flavescens, infra et albo 
cinerascens. 


Briss. Régne an. p. 174. 9? — Petit mulot ou mulot des champs, 
Burron Hist. nat. VII. p. 325. 
Presi Sawectwo p. 273. — Fiscurr Synopsis mammalium p. 319. 


15. szám : 
Longitudo 2 poll. 5 lin. ; — caude 2 poll., capitis 1 poll. 
Differt a sylvatico statura et proportionibus. Pili omnes basi schisti- 


123 


formes apice fulvi (fors tantum supra?!); vibrissæ nigre; cauda cano 
pilosa. In agris prope pagos Gallis. 

Cuvier ezen bizonytalan fajával az en Gözü egeremnek meg legtöbb 
közös tulajdonságai vannak nagyságára és szinezetére nézve. Mindazon 
által a nevezett szerzőktől fent idézett leirásában foglalt bélyegei következ- 
tében a következőkben különbözik tóle : 

1-ször. A törzs és fark nagysági viszonyaiban. Cuvier szerint a mezet 
egérnél «cauda corpore i.e. trunco brevior» FIscHER szerint pedig 5""-nál 
hosszabb ; — a Gözünel ellenben a fark oly hosszú mint a törzs. 

J.szor. A mezei egér farkának felső része «e fusco-flavescens», azaz 
barnasárga ; — a Goziinél pedig szürkésfekete barna, azaz «e cinarascenti 
fusconigra». 

3-szor. A mezeinél a fülek rövidek «aurieule breves» — a Gözünel 
aránylag épen nem róvidebbek mint a házi egérnél. 

A-szer. A mezeinel az orrszörök feketék; — a Goziinél többnyire ege- 
szen fehérek. 

Valóban első felületes pillanatra a Gözü egér az erdei és házi egér kor- 
csának vagy pedig a mezőn elsatnyúlt fiatal erdei egérnek (Mus Sylvaticus L.) 
látszik, kivált ha rótebb, öregebb és nagyobb ; ellenben a kisebb sötétebb, 
feketébb, fiatalabb példányokat, hacsak hasok feltűnő fehér színe, s egészen 
fehér kaesóik első pillanatra nem különböztetnek meg őket, könnyen a 
mezőn elvadúlt házi egereknek (Mus musculus) lehetne tartani. 

A két most említett fajjal, t. i. az erdei és házi egérrel összehason- 
lítva, a Gözü egér középen áll a kettő közt, mint nagysági viszonyaira, úgy 
színezetére nézve is, az előbbire nézve a házi egérhez, az utóbbira nézve az 
erdeihez inkább közeledve. 

NORDMANN egerétől (Mus Nordmanni. Lásd KgysERL. et Brasrus fauna 
europ. 37. lap. 50-ik szám) a Gözü egér a következőkben különbözik : 

1-ször. A Gözü fülei odanyomva elérik a szemet ; amannál nem. 

2-szor. A Gözünél 170 pikkelygyűrű van; annál 140. 

3-szor. A Gözü farka oly hosszú mint törzse ; annál törzsének "/4-ét teszi. 

4-szer. A Gözü talpainak bibiresói közt csak egyes szöröeskek látha- 
tók ; annál a bokák talpai hosszúságuk !/s-dában szőrösek. 

5-ször. A Gözü csaknem egész lábai, de kivált kacsói tiszta fehérek ; 
annál a lábak világos barnák, s csak az újjakon fehérek. 

6-szor. A Gözünél a feltest szine elüt az altest színétől; a NORDMANN 
egerénél a hát rótesbarna színe oldalain lassankint megy által a has szürke 
vöröses sárga szinébe. 

Az en Gözü egerem nem lehet Sminthus, mint FrrziNarR gyanította, 
már csak azon egy oknál fogva sem, mert felső ajka, mely a Sminthusnál 
osztatlan, nála mint minden valódi egérfajnál hasított. 

De Merio sem lehet, mert metszófogai közepükön nem barázdáltak s 
farka hegyén nem ecsetes, 9* 


194 


N 


A Gözü egér nagysági viszonyai, összehasonlitva a M. campestris. Cuv. és M. musculus IL. viszonyaival. 


SE 
Mu ss B!gjg*onmnlesgs t t ; i Mus 
E : Altalán véve 


vén cf vén 9 | fiatal cf fiatal 9 campest. 
| 


Mus museulus 


RO) hope ue mue ocu emm 19" —13"" dO 12707 | TU 11" —13'" 12." a 
Orrhegyétól a szem elözugaig AI _5IT o. AU! A | A — 451" A 
Szemnyilás hossza (nem egészen) Quis o — -— | — ee 
A hátsó szemzugtól a fültövig ES A" au | Je = 3 — Ag 
Szájbevásás a szäjzugtöl az 
Onnheoyig ee meg ce cu. A" — — — — — 
RENTREE en ee 267. 27" 24125" 247 rene QUA 94 —97'" és 98'" QA!" 31 "—839'" 
5 2 m lr Li qi | It IM DUT Mn gt 
Fark vastagsága --- ... --- 177—145 14 1 | 1 il 14 1" —9 
Osszhosszasaga sees | BBM Sa am p m 10? 4" 10 "—5'" Zu qr 4 em qe MME e dag a 6r — 7!" 
Fülhosszüság kifelé 51'"—6 ! Er E ay 5/"—6!! 5 —0!! 
S g A l y ő 
TRI MAO 22 ee 2 4" = — — A" A!" 
Pülszélesséce = = — 3" —34"" sep D Du | ar" 334" 31"r—A1ng 
P H gn —9 1 
Rie 


4 
gir. 10" 
A!" Gr 


5 

Orrszórok hossza __ -._ "az 10"/—12'" 10!" —19'" Qm NN 8" —19 " 

Szemszörök hossza  .. --- 31.75" | = — — 9! '—b5'" 

TTor.kbibires szőrök hossza __- 2917 — == = D" 

Rellkar hossza 22 = = OM ay Gy Ry" DH 

Ennek kacsöja ujakkal s kar- | 
Tho lente outs Ser An | 4 411 al 3" 

7 7 


[144 = REN 


Fej szélessége fülei fölötte ake gym US Su (i = yy 
Fülkozti tér DS Br de ec Ey! U Au p A A — ALS EL 


gi’ 


Gym — fn 


@zomb hossva == — yn (gy I uc m Sl 


Ennek kacsöja ujakkal s kar- 
mokkalegyütt -—. 2. SE 74/"—8'"" | 741" doy Tusc 7168! 

Felső metszőfogak hossza ___ 1 lA quos = 

Felsó metszőfogak szélessége... 

Alsó metszőfogak hossza  ... DIU 91 

Alsó metszőfogak szélessége __. Tu a nem egészen $ — 

Farka pikkelygyürüi __ __. 170 — | — I 170 


ISS 
= 
bo 
n 
I 
bo 
"E 


180 


Ica p e e E 96! 97!" 93! 94 93 99r — ee 07.397 


125 


Boneztani adat. A Gözü egérnél van: Nyakesigolya ? — Hatesigolya 
13. — Ágyékesigolya 5. — Keresztesigolya 6. Farkesigolya 24, borda min- 
den oldalon 13, összesen 26. Ezek közül igazi 11 par, s álborda 2 pár. 

MORGENSTERN szerint Gozunel van: nyakesigolya 7, — agyekesigolya 
6, — keresztesigolya 2, — farkesigolya 98. Álborda mindkét oldalt 3—3, 
összesen 6. 

Kuls6 alakjának más életmód okozta eltérései. Azon négy darab, me- 
lyeket 1855. ápril 5-én hákos-Keresztüron a kis virágos kertben, a szal- 
mába burkolt Passionea feltakarásánál találtak, hol feszkökben ot volt 
jelen (egy elillant), egészen hasonlitott színére s nagysáel viszonyaira azon 
teli példányokhoz, melyeket szintén Rákos-Keresztüron 1852. ószszela 
hordások alól kiástam ; csak hogy farkuk ritkább szórü s felső és also met- 
szófogaik egészen fehérek voltak, minek talán életmódjuk, mely a rendes- 
től egészen elütő lehetett, oka volt. 

E szerint a Gözü egeret néha az emberi lakok körül, sőt azokban is 
találhatni, hová telelni alkalmasint csak akkor jön, midőn hordásaikat sze- 
rencsétlenség éri. Vagy az sem lehetetlen, hogy életrakással hasas nőstényt 
hoztak oda a mezőről, mely szalmával a kertbe kivive, ott fészket csinált 
s megfiadzott; s hogy azon fehér fogúak a fiatal kölykök voltak, s az, mely 
elillant, az anya lehetett. Mind a 4-et borszeszbe tettem el. 

Eletmédja. A Gözü karcsú csinos szép állatka, tartása negédes, ke- 
vésbbé felfuvalkodott mint a többi egereké, melyek igen szeretnek össze- 
húzódva borzasan ülni. Bár kicsi, mégis igen erős; azon példányaim, me- 
lyeket 1852. ápril 15-kétől júniusig tartottam, nem nőttek többé, de meg- 
testesedtek ; szinók sem változott, egész szürkek maradtak, a minők voltak. 
Vadságukból keveset vesztettek, s ámbátor egymás közt igen szelidek s 
barátságosak voltak, más fajúakat nem szíveltek; ezeket harapással gyak- 
ran megsebzették, lakäsaikböl kiűzték s néha meg is ölték. Ügyességök 
nagy; ugrani s vastag vasdróton is mászni kitűnően tudnak ; szukségôket 
végezni az ablakrámára jártak. 

Burgonyán, sárgarépán, kenyéren s zsemlyén kívül majd mindent 
ettek, még nyers húst, pecsenyét és szőlőt is. Fülökben jobban bíznak, 
mint szemökben; hordás közben egymáson keresztűl is ugrálnak, s oly 
hajlékonyak, hogy a legkeskenyebb lyukban is megfordúlnak. Rágnak 
mindent, mi fogaik alá kerül, februáriusban már párosodnak, s ilyenkor 
úgy látszik, hogy a hímek meg is ölik egymást. Vizelni csak egy helyre 
járnak. Magukat tisztogatni, vagy mint mondják, mosdani, igen szeret- 
nek, s ezt ülve végezik; gyakran vakaródznak, ha bundájokban ülő kis 
tetveik bántják őket. 

Tőlem, minthogy etettem öket, akkor sem féltek, hogyha mo- 
zogtam. 

Fogságban is, hol azon anyagokat, melyek természetes lakásuk ké- 


126 


szitéséhez szükségesek adunk nekik, mindent életmódjuk szerint ren- 
deznek be. 

Én ablak közt tartottam öket, deszkabódét adtam nekik mókusfészek- 
kel, félig homokkal töltöttem meg, s tetejét gyepdarabokkal raktam be ; 
. azonkívül kaptak keskeny, mohhal csepűvel telt szelenezét, s ágyat, mely 
általok összerágott növénykórókból állott; egy tányéron eledelt s egy má- 
sikon vizet. 

A homokot azon nyiláson, melyet kijárásukra készítettem, már első 
éjszaka majd mind kihordták, s az ablak közé rakták le. Ezen terhes mun- 
kat fejokkel s lábaikkal két nap alatt elvégezték. A homokot mindkét oldalt 
biztosabb és szilárdabb alapúl használták, hogy rajta fel s alá futkározhas- 
sanak. S most minden oldalról hengerded csepüvel szépen kibélelt puha 
ki- és bejárati útakat csináltak magoknak, melyeket mindnyájan oly jól 
ismertek, hogy legcsekélyebb neszre az egyiken beillanva, már a másikon 
mutatták magokat. Mint mindenen, úgy útaikon is közösen dolgozván, 
mindnyájan igen jól ismerik azokat. 

Ha ezen munkánál keményebb tárgyak, példáúl gaz, kórók, fa- vagy 
papirdarabkák akadályúl szolgálnak nekik, azokat legnagyobb megerőlte- 
téssel szétrágják, és pedig úgy, hogy hátsó lábaikon állva, az akadályt 
mellső lábaik közt tartják s rágcsálják. Épen úgy elmetszik a muhar s perje 
kalászait is. Az egyes magvakat mellső lábaikkal fölemelik, s úgy tisztít- 
ják meg burkaiktól. Általán véve az evést mindig ülve végezik. Az elrágott 
magdarabokat oly helyekre ezipelik, hol senkit sem akadályoznak. Tartó- 
san egyik sem dolgozik, hanem kifáradva odább áll, keres valami rágni 
valót, s eszik hogy pihenjen egyúttal; nemsokára azonban ismet vissza- 
tér megkezdett munkájához. Ugyanezen munkát más mellette elmenő 1s 
folytatja. Ha a kijáró lyukat földdel vagy valami keményebb tárgygyal be- 
dugjuk, akkor mind a négy lábbal elkezdenek karczolni, mi közben az 
egyes elkapart darabokat hátsó lábaikkal messzire elhányják.. Ha a bedu- 
gaszolás engedni nem akar, akkor fejjel kezdenek dolgozni, s eltépnek 
s elezipelnek mindent, mi útjokban áll, s mindezt addig folytatják, mig 
útjok ismét járható lesz. Fogságban sok tárgyat összerágnak, mig feszkö- 
ket tetszésok, illetőleg szükségök szerint elkészítik. Fészkoket itt 1s, fűszá- 
lakból igyekszenek megcsinálni. Ámbár 20-nál több különböző hordás alól 
összehordott példányt tartottam, mindnyájan egy fészekben laktak, igen 
békésen fértek meg egymás mellett, s közösen végeztek minden munkát. 
Minden ehető eledelt mindnyájan a legnagyobb szorgalommal s megeről- 
tetéssel összehordanak készleti rakásokra; ebben különösen nagy, csodá- 
latra méltó szakadatlan tevékenységet fejtenek ki. A mint magukat nyu- 
godtan érzik s veszélytől nem tartanak, egyik a másik után jön ki a rakásból 
többnyire a felső kijárati lyukakon, figyelve szétnéz, vajjon tanácsos-e 
tovább menni, s ha biztosságukról meggyőződtek, akkor egyik a másik 


127 


után ugrik ki, atfutjak a táplálékkal behintett tért, s aztán megint hirtelen 
beugranak, talán azért hogy bevieyek a hírt, miszerint az eledel készen; 
s kevés pillanat műlva egyik a másik után kukucskál ki valamennyi nyi- 
lásból, elvisz valami magot s odább áll fölemelt farkkal s lelapult füllel a 
legközelebbi lyuk felé, melyben alig hogy eltünt, már ismét előtűnik más 
darab eledelt keresve. 

Ösztönüknél fogva mindaddig, míg kívül eledelt éreznek, nem nyu- 
gosznak ; akkor is, ha megijesztetnek, néhány pillanat múlva még nappal 
is ismét elótünnek, s ha az egyiknek szerencsésen sikerült, akkor ismét 
egymásután kibújnak. 

Csendesen ülő, nem mozgó ellenségtől nem félnek, megnézik egy 
darabig vizsga szemmel, s ha mozgás által el nem árulja magát, szaladgál- 
nak körülötte. S ezért is esnek oly gyakran rakásaikon mozdulatlanul ülő 
s reájok leső ölyveknek áldozatúl. De legkisebb mozgásnál villámsebesség- 
gel tűnik el a legközelebbi lyukba, s a többiek az ilyen, mindig csekély 
zajjal járó iramodást jól ismerve, ugyanazon pillanatban utána rohannak, 
úgy hogy az egész megfutamodás egyszerre történtnek látszik. 

Tartózkodási helyei. A Gozu ősztől kezdve egész télen által földalatti, 
e ezélra készített üregekben él, melyek helyét a felettök levő téli táplálé- 
kokat tartalmazó jelentékeny rakások által messziről felismerhetni. Ezen 
hordásaikat alacsony nedves mélyedésekbe vagy pedig mesterségesen fel- 
hányt dombokba — minóbe az arvicola arvalis, s több más ilyen faj oly 
szívesen tanyázik — soha se rakják általán véve oly helyekre, hová az őszi 
és téli eső vagy az olvadó hó könnyen bejuthat, s készletei körül állva ma- 
rad és lakásaikba behat, mi által készleteiket elronthatná s őket is elpusz- 
tithatná. Téli szállásaik ennél fogva mindig vízmentes, folyó és álló vizek- 
től távol fekvő, egészen száraz magas helyeken szoktak előjönni, melyről 
az eső és hóviz könnyen lefuthat. Így 1826. 6szszel a mogyoródi erdőszé- 
len, s a csömöri és ezinkotai szóllók feletti tarlökon ; 1852. és 1853. rákos- 
csabai vetésföldeken a Stázsa hegyi szöllök felett, a péczelyi, isaszegi, mag- 
lódi, ecseri stb. vetési földeken találtam. 

Téli szállásaikat mindig csak az ugyanazon évi vetés tarlóján találni, 
kivált ha az kalászdús füvekben bővelkedik. Az eresii pusztai csőszök és 
beresek is azt bizonyították előttem, mondván : hogy a Gözü csak a tarlö- 
kon hordja össze rakásait; a kukoriezásokon, krumpli- és dinnyeföldeken 
csak akkor, ha ezek gazosak stb. Ennélfogva a Bánát, s a Tisza vidékeinek 
kövér és mindenféle gazzal és fűnemmel bővelkedő tájain télen sokkal na- 
gyobb mennyiségben látható a Gözü mint Pestmegyének homokos földjén. 

A téli vetések közt a legritkább a rozstarlókon, ezeken csakis akkor 
és kevés számban található, ha a rozs termése silány és gazos ; hordásaik- 
ban illetőleg téli készleteikben rozskalászt ritkán találni. Ellenben igen 
gyakoriak hordásaik a búzatarlókon, s készleteikben a buzakalaszok, mit 


198 


különösen a Tisza, Körös, Maros s a bánsági lapály kövér vidékein észlel- 
hetni, hol többnyire búzát termesztenek, s hol a kövér földön búzán kívül 
más gaz is bőven terem. S csakugyan aránylag leggyakoribb is itt a Gozu 
RapvAnszkv ANTAL-nak tabdi kasznárja Boozxa Lasos, hordásaikról ezeket 
irja nekem: a Gözü hordás rozstarlókon igen ritka és a rozskalászokat a 
hordásaikban csak igen ritkán találhatni; ellenben a tiszta buzatarlokon 
igen sok szokott lenni, mert a tiszta búzakalászt nagyon szedi és behordja 
a Gózu, melyeket aztán a szegény nép, jelesen a pusztaiak fölkeresvén, 
összeszedik, ott azonnal ki is esépelik, otthon pedig, minthogy sok föld 
ragad a büzaszemekre, megmossák. Bánságban sokkal nagyobb rakasokat 
hordanak össze tiszta búzából, mint az egyéb növények kalászaiból stb. 

Minthogy téli tartózkodási helyeik t. 1. a múlt évi vetések földje 
az alföldön a következő tavaszszal rendszerint ugarba esik, s nyáron 
által részint az ott legelő marha, részint többszöri felszántás által a 
Gozuk rajta örökös nyugtalanitasnak s veszélynek ki volnának téve; a 
tavasz kezdetével rögtön elvándorolnak onnan a legközelebbi rétekre vagy 
még inkább téli vagy nyári vetésekre Ugarokon s legelőkön sem nyári 
lakásaikat, sem pedig téli hordásaikat nem találhatni. Új szállásukon, az 
első napokban szétszórva vannak elbüva rejtekeiken, mely gyanánt ren- 
desen más egérfajoktól elhagyott likak szoktak nekik szolgálni, s csak 
lassanként ismerkednek környékükkel, keresik fel egymást, összeállnak 
párjával nagy csoportosan egy családba, hogy nyári munkájokra alkal- 
matos, czelszerü, földalatti épületeket készítsenek. 

Nyári lakásuk egészen hasonlít téli lakásukhoz, s ettől csak a föld- 
feletti hordás hiánya által különbözik. Hordásaik építésére száraz helye- 
ket keresnek fol, hol egy ?/4—1-nyi átmérőjű szabad tér körül számos 
be- és kijárati likaikat és földi meneteiket ássák, melyek a kívülről ellen- 
ség elől menekülöknek menekvőhely gyanánt is szolgálnak. Ezen számos, 
kicsiny szabad tér körül ásott likakon, lehet már nyáron is a Gozu laká- 
sát más egérfajok likaitól és építkezéseitől megkülönböztetni. Nyári laká- 
suk földalatti része is hasonlít a télihez, csakhogy sokkal több fészek 
található benne, mely a gyorsan egymásra következő vetés ivadékainak 
vetési és alvási helyül szolgáljon. i 

Télen által a hordásban magában sohasem laknak; oda csak jól- 
lakm vagy azért mennek, hogy téli készletükből földalatti üregeikbe vigye- 
nek, mi szintén többnyire csak este vagy éjjel történik ; legalább azokon, 
melyek nálam fogságban voltak, azt tapasztaltam, hogy este leginkább 
el voltak foglalva a hordással, s nappal csak igen ritkán nagy csendes- 
ségben, s akkor jöttek ki, midőn számukra sötétebb helyre, hol veszély- 
től nem tarthattak, eledelt raktam. Sunyox IGwácz is azt írja nekem 
H.-M.-Vásárhelyról, hogy a Gozuk hordásaikban nem laknak, hanem 
ezek alatt 47, 5"— 6" mélységre a földben tanyáznak. 


129 
A Gözühordások vagy rakások. 


A Gozuhordasokat határozatlan távolságban találhatni egymástól, 
gyakran igen távol, neha közelebb, s néha majd egymás mellett, s egy- 
mással belsőleg összekötve. Mindez a gyakoriságukat föltételező körülmé- 
nyektől függ, u. 1. az emberi lakástól való távolságtól, a vetések kiterjedé- 
sétől, az eledelmennyiségtől stb.; hol sok az egér, ott sok a hordás is, s 
megfordítva. | 

Árpatarlón, hol 1852. nov. 1-jén számos hordást találtam, 3—7— 
29—40 lépésnyire feküdtek egymástól. 

Ámbátor hordásaiknak nagysagát biztossággal meghatározni nem 
lehet, minthogy az a könnyen vagy nehezen gyűjthető táplálék mennyisé- 
gétől, s az együttlakó egyének számától függ; mégis az egymástól kevés- 
ben elütő méréseim eredménye szerint, mondhatom, hogy őszszel, midőn 
a hordások frissek, még át nem ázottak (mi által ellapulnak s inkább elszé- 
lesednek) legnagyobb szélességük átmérője 3" s magasságuk körülbelül 1'. 
De találtam olyanokat is, melyek átmérője 3" 3", sőt 4— £1/2" volt. Ezen 
nagysági arány aztán rendszerint minden irányban egyforma. — Találtam 
9—10—12 lábnyi magasokat is, t. 1. tetópontjuk közepétől a rakáson ke- 
resztül a talpig. 

Tavaszszal, midőn eső, hóvíz által némelyek szétnyomatnak, s a ben- 
nök lévő táplálék készlet elfogyása által megürülvén, leüllepednek, rende- 
sen laposabbak és szélesebbek. 1852. april 15-én Felsó-Besnyón 3’—31/4'- 
nyi ätmeröjüt, s 1893. nov. 15-én Rakos-Kereszturon kukoriczaföldek szé- 
lén fekvő egészen elhanyagolt, gazzal, s különösen muharral s paréjjal 
benőtt szőlőben egy rendkivuh nagyot találtam. Ez csaknem csupa paré] 
kalászból állott, a szőlőtőke körül volt összehordva, úgy hogy a szőlőfürtök 
kiállottak belőle, s vastagon földdel fedve. A hordás közepébe szívesen 
vesznek fel különböző kórókat, s más hasonló tárgyakat, hogy hordásaik 
tampontjaul szolgáljanak. Ezen rendkívüli nagyságú hordás körül igen 
nagyszámú bejárati likakat lehetett látni. Egy hasonló nagyságú másik 
hordást a szomszéd kukoricza közt találtam, oly darabon, hol a tengeri 
meg nem termett, de a föld annál több gazzal, s különösen muharral volt 
ellepve. Ez 6'—7' hosszú s 4’ széles volt, de nem magasabb a rendesnél ; 
födele 3"-nyi vastag, s nyilása körületén 24 ; e rakás szintén csak muharkalá- 
szokból volt összehordva. Az ily nagy hordásokat valószínűleg sokan lakják. 

A rakás készítésének nagy munkáját csak azon darab földnek, melyen 
telelni elhatározták, teljes learatása után kezdik, s általán véve az egész 
aratás végével, tehát szept. elején, dolgoznak rajta október végéig, s néha 
. novemberig. 1852. nov. 1-kén Rákos-Keresztúr körül találtam még félig 
fedett, sőt még alig megkezdett, s be sem fedett hordásokat. Akkor tájban 
ezen száznál több látott hordás közül még kevesen voltak teljesen befejezve, 


azaz földdel úgy befódve, hogy fedelókón semmi karezolásnak nyoma nem 
latszott volna. Legtóbbeken észleltem, hogy éjjel még szorgalmasabban 
dolgoztak rajtok, ugyanis a hordás körül friss kaparásü mélyedéseket, s 
magán a hordáson friss, oda tolt és vonszolt földet lehetett látni. Ők ugyanis 
a hordás környékéről kikapart földet fejjel lefelé fordúlva nagy fáradság- 
gal, gyöngéd kaesóikkal a rakásra felezipelik mindig feljebb és feljebb 
odáig, hol míg a földre szükség van; e közben a földet mellső lábaikkal a 
hátulsók alá kaparják, s hátulsókkal magukon túldobják, ormányukkal 
pedig mindent elrendeznek és egyengetnek. Ezért lehet ez időtájban a hor- 
dások és azok szélei körűl nagy mennyiségű kurtább és hosszabb a hordások 
felé futó barázdákat és csövecskéket a földben látni, melyekből a fedélzetre 
szükséges földet kaparták ki. 

Ezen csatornák arra is valók, hogy huzamosabb ideig tartó esba EL 
nél a viz a rakásról azokon folyjon le; továbbá az azokon való ki- és bejá- 
rásnál ellenségeik nem oly könnyen veszik őket észre. 

Ilyen barázdákat más egérfajok 1s készítenek magoknak a fűben, gye- 
pen és moh közt, hogy azokon látatlanúl lyukaikhoz juthassanak. 

DULYOK Ian4cz H.-M.-Vásárhelyről kérdésemre e tárgyra vonatkozó- 
lag azt írja, hogy mükódésok ideje a hordások körűl julius (?), augusztus 
és szeptember hónapokra terjed, és ez tapasztalás szerint éjszakákon által 
vitetik végbe. 

B. Boczkó is azt írja, hogy a Gözü mindjárt aratás után, tehát már 
augusztusban, szeptemberben hordani kezd. 

SZABÓ Imre rákos-kereszturi vadász azt állítja, hogy ezen egerek még 
késő Öszszel, söt télen is, mig fagyás nincsen, (mint az 1852—53-diki télen 
volt), hordásaikon szakadatlanúl javitgatnak, hogy azokat mindig friss 
földdel fedezgetik, s hogy ennélfogva rajtok mindig friss kaparás látszik. 
E munkával csak akkor hagynak fel, ha huzamosabb esőzések vagy kemény 
fagyok állnak be. Csak oly rakásokhoz, melyeket rókák, gódények, disz- 
nok vagy más ellenségeik, ha csak részben is feldültak, semmit sem 1gazi- 
tanak többé, s úgy látszik, hogy azokat oda hagyják. 

1853-ki őszszel a korai burgonyaföldeken már szeptember elején kezd- 
tek hordani. A még álló élet közt sohasem kezdenek a munkához, ha csak 
nagy üres foltok nincsenek benne. 

Mint már gyakran mondva volt, legtöbb hordás oly tarlóban van, 
hol legtöbb a gaz, s a gaz közé oly formán van rakva, hogy gyakran a 
gaznak csak fele, harmada vagy csak hegye látszik ki a földes fedélből; s 
ilyenkor sajátságos, gazos, bozótos kinézésű a hordás. Némely hordásnál 
az ilyen gaz kalásza már le van csípve, s a hordás belsejébe ezipelve ; leg- 
többnél azonban még a kórón. 3 

Tavaszkor hordás körül nem lehet már a számos ki- és bejárati lyu- 
kakat látni, ekkor csak cgy marad meg, a hordás oldalán, vagy még inkább 


131 


a tetején. Az észszel látható számos nyílást télen által bedugják (vagy való- 
szinüles esők által iszapoltatik be). A földművelők s pusztai lakók azt 
mondják ugyan, hogy télre a Gózu maga tapasztja be bejáró lyukait ; de a 
nép e tekintetben igen egyoldalú, s a tényeket félremagyarázó s az erre 
ható mellekkörülmenyeket, mint a légneműek behatasa okozta változásokat, 
a hordások körül legelő állatok taposását ; az éjjel prédára leskelődő rókák, 
görények, menyétek stb. állatok karmolásait, melyek egyenként és összesen 
a bejáró lyukak bedugására befolyhatnak, nem veszi tekintetbe. 

1841. decz. 28-án Rácz-Sz.- Péteren, Ercsi mellett szétszedettem egy 
nehány ily Gözü-rakást, s vigyázattal ásattam, hogy szerkezetét s földalatti 
lyukainak menetét kifürkészszem. Az ily, közel 3 lábnyi átmérőjű hordás- 
földből álló 3"-nyi vastag fedele alatt belül apró muhar, esirázó zab, árpa 
s más egyéb lisztes magvakat, alatta nagy mennyiségű minden irányban 
vezető keskeny csöveket, végre a hordástól félre, mintegy 1'-nyi mélység- 
ben a föld felületétől, s ?/4'-nyi távolságban a hordás szélétől a négyszegle- 
tes, 6"-nyi széles és 7"-nyi hosszú téli alvókamarát finom muharlevéllel 
egészen kibélelve, s benne 5 darab Gözüt találtunk. Ezek a muharfészekben 
felülről s alulról fedve, mintegy beletúrva feküdtek. Muhar, árpa, zab s 
egyéb magvakat magában a fészekben is leltünk. A hordás körül 51/2’-nyi 
területen s a rakás szélétől szabálytalan 2—10"-nyi távolságban 25 bejáró 
lyukat számláltam. 

A hordáson keresztül, a földréteg alatt, egészen függőleges nyílás fut 
le az éléskészleten, de a hordás alatt fekvő szilárd földalapon is keresztul 
egészen a fészekbe s kamaráikba. Ezen középső nyilással valamennyi oldal- 
nyílás kapcsolatban áll. 

A fészek maga különböző nagyságú. Találtam T.-Besnyón olyakat is, 
melyek 5—6" hosszük, 3—4" szélesek voltak; Rákos-Keresztüron láttam 
egy 7" hosszú, 6" széles és 41/2’ magas fészket. — Alakja hosszas kerekded 
vagy tojásdad, egyik oldalon lapított zacskó, melynek keskenyebb végén 
bejárati nyilás van, mely többnyire kelet felé áll. Ritkán találtam fészket, 
melyen ezen nyíláson kívül még másik is lett volna ; s ha volt, úgy a tete- 
jén találtam. 

A fészek muhar-, zab-, árpa- s taraczklevelekből van mestersegesen s 
oly formán összefűzve, hogy kívülről a durvább, élesebb s belülről a fino- 
mabb levelkék feküsznek, s bélésnek összerágott levéldarabkák szolgálnak. 

Legtöbb hordás alatt csak egy fészket találtam, de akadt néha kettő 
is, ilyenkor azonban a másik jelentéktelen volt. A fészekben őszszel ritkán 
találtam eledelmaradványokat ; ilyenkor a fészek egyedül hálókamarának 
szolgál, minthogy télen, midőn a hordások alatt laknak, aligha párosodnak. 
— Ellenben 1841-iki decz. 28-án Rákos-Sz.-Péteren a fészekben is találtam 
muhart, árpát és zabot, melyet alkalmasint az erős hidegek miatt czipeltek 
mélyebbre a melegebb fészekbe. 


139 


Ha a széthányt hordás alatt a fészket száraznak találtam, biztosságeal 
lehetett arra számitani, hogy egerek is vannak alatta ; ellenben, ha a feszek 
nedves és penészes volt, akkor vagy kivesztek lakói, vagy elkoltoztek 
belóle. 

A feszekben magaban esak egyszer talaltam az egereket F.-Besnyón, 
különben, mig az ásással a fészekig jutunk, mindig kimenekülnek belőle 
oldalmeneteikbe. A feszeknek nincsen bizonyos helye a hordas alatt ; s egy- 
szer majd egyenesen a hordás kózepe alatt, máskor annak egyik vagy masik 
szélén, neha 1", néha 2", sőt 21/»'-nyira a foldréteg alatt találtatott. 


Tápanyagai, melyekből téli készleteit (Gözü-hordasok) készíti. 


Minthogy ezen egérfaj igen különböző mezei plánták magvaira, mint 
p. 0. a vad müharra, a gazos helyeken gyakran igen sűrűn álló s csak ara- 
tás után növő labodaparélyra; a frissen trágyált mezőn gyakran előjövő 
disznóparéjra, a ballangóra, a kölesre van utalva stb.; hát téli készleteik 
közt is a szerint, a mint ez vagy amaz növény gyakoribb, ebből vagy amab- 
ból van jelentékenyebb mennyiség jelen. 

Minthogy valamennyi egér általán véve válogató, s táplálékában a 
változatosságot kedveli: a Gózü-egerek is ennélfogva téli készleteikbe leg- 
inkább különböző növények kalászait hordják össze. Mégis a leggyakrabbak 
a muhar- és parélykalászok, mely kettő ritkán hiányzik a hordásban. Néme- 
lyekben több muhart találtam, mint labodát, és pedig úgy, hogy a muhar 
mindig mélyebben, s a labodakalászok fölötte mindjárt a föld rétege alatt 
feküdtek. 

1. Rákos-Keresztúron 1852. nov. 1-én találtam egy nagy hordást, 
mely többnyire csak muharkalászokból, kóró nélkül, 6"-nyi magasságban 
volt fölrakva ; laboda alig volt közte. 

2. Egy másik ugyanott csaknem tisztán fekete muharból állott, mely 
közt csak itt-ott egy sárga muharkalász, kevés zabkalász volt látható. 

3. A Rákos-Keresztüron kukoriezatarlökon talált nehány hordásban 
a felső nagyon megpenészesedett, s büdös labodaréteg alatt muhart s e közt 
meglehetős számü egyes kukoriczamagvakat találtam. 

4. A Pest melletti kőbányai szőlők köles tarlóján lévő hordásokban 
csaknem csupán köleskalászok voltak fölhalmozva, egyes muharkalászokkal 
vegyitve; e fölött azonban közvetlenül a földréteg alatt az ördögszekér 
(eryngium campestre) kóróinak egyes nagyobb darabjai. Ezt egyébiránt 
számos más hordásban is legfelsőbb réteg gyanánt találtam. Ezen iringót, 
melynek magvát eszik is, s melyet nálam fogságban be is hordtak, alkal- 
masint azért rakják a hordás tetejébe, hogy általa a foldrétegnek mintegy 
vázat alakítsanak, részint talán azért is, hogy kalászainak tövisei által az 
utánok áskálódó ellenséget visszarettentsék. 


i 


5. Egy 2—2 S8'".nyi átmérőjű 7'"-nyi magas, s csak még kevéssé 
földdel fedett, tehát bevégezetlen hordásban csupán a disznóparéjnak — 
amaranthus vulgaris — 2— 3"-nyi hosszú elesipett kalászkocsányait talál- 
tam. Ezen hordás kissé aránytalanabb volt, mint más hajlithatobb anya- 
gokból keszult hordások, atméréje sokkal hosszabb s keskenyebb volt má- 
soknál, s környékén csak egybe járó lyukkal birt. 

SuLvok IexÁcz H.-M.-Vásárhelyről is azt írja nekem, hogy: «találni 
a hordásokban különféle bugákat, muhar, paréj, perje fűmagokat, — búza- 
és árpakalászokat.» 

Boczkó Lasos állítása szerint búza, zab, köles, muhar s fodor-parejon 
kívül nagyon szeretik még a kender kalászait is. Ugyanis kenderfoldeken 
gyakran hátra maradnak egyes szálak, melyek oldalágaikon virágot hajta- 
nak s magot hoznak, az ügynevezett árvakender; ezek kalászait szeretik 
kulonosen ; de hordanak vadkenderról is. 


Egy hordas alatt lakó egyének száma. 


A téli rakások lakóinak számát illetőleg azon végeredményre jutot- 
tam, hogy ily hordás alatt rendesen egy család lakik, t. 1. egy pár, utolsó, 
még szüleikhez ragaszkodó s ezektől ápolt kölykeivel. Miután gyanitom, 
hogy ezen egérfaj egyszerre 3, legfeljebb £ kölyköt vet, hát egy hordás alatt 
lakó család teljes száma 6 darab lehet. S csakugyan ez is a legnagyobb 
szám, mit valaha találtam; néha 4 drb volt a fészekben együtt elrejtve, 
néha csak 2 darab, s mindkettő mintegy 2" a hordástól !/»'-nyi mélységben 
a földszinétől meneteikbe elrejtve. 

Racz-Sz.-Péteren Ercsi mellett 1841. decz. 30-án egy rakás alatt 5 
darabot találtam. 

5 néha kivált tavaszszal csak egyeseket találtam. 

Legtöbben legvégső oldallyukaikba menekulnek, ha a hordást veszély 
fenyegeti ; s ilyenkor csak igen ritkán találtam őket magában a fészekben ; 
s csak 1852-iki áprilisban találtam őket két hordásban egészen fölul a kész- 
let közt, épen ebédelve vagy a magvakat burkaiktól tisztogatva, hogy azt 
annál könnyebben a mélységbe vihessék. 

Meglehet, hogy sokan azalatt, mig hordásuk szétdúlatik, oldali rejte- 
keikbe úgy elbujnak, hogy reájok alig bukkanni, különösen azért, mert ezen 
csövek a legnagyobb figyelem mellett is igen könnyen összeesnek, s vizsga 
szemeink elől elvesznek ; mások ismét ilyenkor a hordástól távolabb eső 
lyukaikon a szabadba menekülnek s eltűnnek elóttunk. Némelyek talán 
épen kinn vannak a mezőn, hogy az éjjel még behordandó kalászokat keres- 
sék, s ezek az ember közeledtével más egérlyukakba rejtik el magukat. 
S minthogy már nov. 1-én a hordásokon ölyvek által elpusztított Gozuk 
maradványait, s más hordásokon ismét rókák és görények nyomait talal- 


tam : foltehetjuk, hogy egy ily hordas lakóinak teljes számát egész biztos- 
sággal meghatározni alig sikerülend valaha, minthogy minden perezben 
egyik vagy másik tagja az örökösen fenyegető veszély áldozatává könnyen 
válhatik, s alkalmasint válik 1s. 

Azon fészekben is, melyet Rákos-Keresztúron a kertész a kastély előtt 
lévő kis virágos kertben, szalma közt, melyben passionea volt göngyölve, 
talált, szintén 5 példány volt együtt. 


A téli készlet fogyasztásának ideje. 


Mig az ósznek meleges, száraz, dér és hó nélküli időszaka tart, a mi 
a lapos alföldön csaknem deczemberig huzódik, mindaddig alkalmasint 
nem bántják és kimélik téli készleteiket, hanem éjjel és nappal kirándulnak, 
részint, hogy a mezőn található füvek magvaival jóllakjanak, részint pedig, 
hogy azokból be is hordjanak, mire ellentállhatlan hajlammal bírnak mind- 
addig, míg csak környékükön valamit éreznek, mi tápanyagul szolgálhat 
nekik. 

Csakis akkor, midőn a kemény, hideg tél beáll s a hó nagy, nyulnak 
téli készleteikhez. Így p. o. 1841 iki deez. 28-án Rákos-Sz.-Péteren, s még 
inkább 1852. april 18-án Felsó-Besnyón, mindjárt az 1—1'/2"-nyi vastag 
földreteg alatt, a szétrágott és kiürített muhar- s perjekalászok s azok mag- 
burkainak egész rétegeit találtam ; s akkor nemcsak a hordásban, hanem 
magában a fészekben is nagymennyiségű zab, árpa stb. szemekből álló 
készletet leltem. 

1841-iki decz. 30-án Rácz-Sz.-Péteren kiásott 5 példánynak gyomrá- 
ban emésztetlen muharmagvakat találtam. Azoknál is, melyeket 1852. nov. 
1-én fogtam, a gyomor tele volt muharmagvakból álló fehéres péppel. 

Valamint ószszel, úgy még tavaszszal is ez állatokat hordásaik alatt 
mindig kövéreknek láttam ; de fogságban is jó és különféle táplálék mellett 
nagyon meghiztak. 


Ellenségei. 


Ezen egérfajnak is, mint számos rokonainak, sok az ellensége, mint- 
hogy a gerinczesek három osztályából oly sok állat az egérfalásra van 
utalva. Ide tartoznak a közönséges és nyusztmenyét, de kivált az alföldön 
nyilt mezőn ezen egér hordásai között földi lyukakban lakó görények, s még 
inkább a róka. Már októberben s november kezdetén találtam számos rókák- 
tól szétdúlt rakásokat, s ily helyütt a rókák egészen friss bélürülékeit. 
Télen át a rókák hó alatt is fölkeresik hordásaikat s készleteiket, hol őket 
könnyebben foghatják meg, minthogy földalatti rejtekeikbe bejuthatni a 
rókának csaknem lehetetlen. 

Több pusztítójuk a madarak közül a közönséges ölyv — Buteo vul- 


155 


garis — s még inkább a durva lábú ölyv, — Buteo lagopus — melyek késő 
6szszel és télen hordásaikon mozdulatlanúl ülnek s lesik a kijövőket, hogy 
egy ugrással birtokukba ejtsék, a mikor ezt könnyű szerrel tehetik, mint- 
hogy minden egér meglepetés által lélekjelenlétét elveszíti, s könnyen fog- 
ható. 1852-ben már első novemberben találtam hordásaik mellett ölyvek 
által elpusztított csont- és bőrből álló maradványaikat. 

Mint nappal az ölyvektől, úgy éjjel a baglyoktól üldöztetnek ezen 
állatkák, s különösen a középszerű füles-bagoly, — Strix Otus L. — mely 
a mezőkön, s a kozelokben fekvő szólókben s présházakban gyakran tar- 
tózkodik; de még inkább a mocsári bagoly — Strix brachyotus — az, mely 
sok kárt tesz bennök. Néha a közönséges éji bagoly — Strix noctua — les 
reájok, s elfogja őket, hogyha ösztönüknél fogva éjnek idején eledelt szedni 
hordásaikból távoznak. 

Ellenségeikhez tartoznak még a kigyók, nagy gyíkok s a békák is, 
melyek szintén kisebb egerekre lesnek. 

Ezekből látható, hogy nappali és éjjeli elleneiknek ily nagy száma 
mellett az egyes családok tagjai, melyek a közös téli készletet összehordták, 
ritkán maradnak sokáig együtt, hanem lassanként fogynak, míg végre 
némely hordásokban csak kevesen vagy egyesek maradnak meg, mint az 
18529-1ki april 12-én némely feldúlt hordások alatt találtam. Látható egy- 
úttal ezekből, hogy ily körülmények közt alig akad egy család, mely tava- 
szig épségben együtt maradhatna. 1852-iki év tavaszán több mint tíz hordás 
alatt többnyire egyeseket, kettőt, legfeljebb hármat találtam; holott az 
azelőtt való év nov. és decz. hónapjaiban egy-egy hordás alól ot, sőt hat 
darabot is ástam ki; s látható továbbá, hogy ezen faj csakis nagyobb sza- 
porasága által tarthatja fel még magát, ily meglehetős mennyiségben, 
annyi temérdek üldözője éllenében. Egyes, visszamaradt példányok Jó alka- 
lomkor szerencsésen kitelelt családokhoz csatlakoznak, minthogy különben 
is igen társas állatok lévén, ha különböző fészekből származnak is, békében 
férnek meg egymás mellett. 

Egyik fő ellensesök meg a disznó is, mely a fáradtságosan halomra 
gyűjtött téli készleteket feldúlja, s gazdájukkal együtt, ha reájuk bukkan, 
folemészti. 

De még az ember is csatlakozik ellenségeikhez, s hordásaikat részint 
szükségból, reszint pajkosságból pusztitja el. 


Foldrajzi elterjedése Magyarorszagon. 


A Gözü-eger nálunk nagyon el van terjedve. Hazánk lapályos, s nul- 
lamzatos dombos, fü- és gabonagazdag vidékén Dunán és Tiszán innen és 
túl, mindenütt tanyázik. A mennyire e faj, mint valódi pusztai állat, min- 
den magasabb hegyű, sziklás. mély völgyekkel s nagyobb összefüggő 


136 


erdőkkel fedett s vetesekkel gyéren ellátott helyeket egészen kerüli; s épen 
azért nyugot és észak felé Magyarország közép hegyein tül alig lesz lelhető ; 
ép annyira kedveli a lapályt és hullámos vidékeket, kivált ha minden 
hegyes megszakítás nélküliek ; s leginkább szeret ott lenni, hol az egymás- 
tól távol eső helységek közt nagy, fűdús tanyák és puszta rétek vetésekkel 
felváltva elterülnek. 

Így Magyarországon például: a Heves, Pest és Nógrád megyéket egy- 
mástól elválasztó Cserhát nevü középhegységekben és azon tul fölfelé csak 
odáig találtam, meddig nyujtványainak hullámzatos erdőnélküli lapított 
dombjai közt még kiterjedt réteket s vetéseket az Ipoly felé kinyulmi látunk 
(tehát Nöténes, Riba körül, hol szintén Gözü nevet viselnek), de hol hordá- 
saik, mint előjövetelüknek biztos ismertető jelei már csak egyenként lát- 
hatók, s mentől magasabban nyugot és észak felé megyünk, annál inkább 
ritkulnak, míg az Ipolyon-túl végképen elenyésznek. Az Ipolyon-folül sem 
Nógrád, de még kevésbé a magasabban fekvó magas hegyü Zólyom, Lipto, 
Szepes, Sáros megyékben nem találtam e fajt. 

Úgyszintén kelet felé is csak ott kezd előjönni, hol a Mátra s az ezzel 
kapcsolatban levő Karancs hegység teljesen ellapul. Itt aztán egyrészt 
Borsodmegyének dombor, vetésdüs vidékei felé, másrészt a Tisza, Körös, 
Maros folyamok mentében egész az erdélyi határhegységig elterülő végtelen 
pusztákon, s a Bánságban, egy szóval a tulajdonképeni alföldön található 
leggyakrabban. 

Dél és délnyugot felé a Gözü-egér a váczi hegység déli lejtőjén, s a 
vele szemben álló vértesi középhegységen alul, többé-kevésbbé valamennyi 
a Duna, Tisza, Körös és Maros belpartjain ; továbbá a Duna, Dráva, Fertő 
és Balaton tavak mellett, a Lajta hegységen innen elterülő vidékeken tar- 
tózkodik ; minthogy ezek többé-kevésbbé bővelkednek a számukra szükséges 
tulajdonságokkal bíró helyekkel. Leggyakrabban a Duna bal partján talál- 
tam őket, név szerint a homokbuczkákban, homokos legelőkben, nagy 
vetésföldekben, kaszálókban és pusztákban bővelkedő Pestmegyében. Vácz- 
tól lefelé a Tiszáig, hol már nehány órányira Pesttől ószszel mindenütt az 
arra alkalmas helyeken évenkint nagy mennyiségben láthatók. Így például 
már 1826-ban találtam itt őket, s ezen túl minden évben, Szada, Mogyoród, 
Csömör, Czinkota, Csık-Taresa, Rakos-Palota, Csaba és Rákos-Keresztúr 
szántóföldjein; a Pesthez közel fekvő Szöd, Káposztás-Megyer, Szent- 
Mihály, Rákos-Szent-Lőrincz, Gubacs pusztákon; egy szóval valamennyi 
helység és puszta területén Pest, Bács, Csongrád, Heves, Békés, Bihar és 
Szabolcs megyékben alul ; úgyszintén a Bánság s katonai órvidék lapalyain, 
majd nagyobb, majd kisebb mennyiségben, a szerint, mint a talaj alkata s 
művelése nekik kedvező, vagy nem kedvező. 

A Duna jobb partján, a Lajtha hegyseghez, tehát Ausztriához es 
Stájerországhoz közelebb fekvő részein hazánknak, melyek nagyobb számú 


137 


lakosságuk miatt jobban müveltetnek, hol minden talpalatnyi fóld gyakran 
használtatik s bolygattatik, hol nagyobb puszták, kiterjedt legelók csaknem 
hiányzanak, csak ritkábban jönnek elő, csupán Moson, Sopron, Vas, Zala 
és Somogy megyék nagyobb lapályain, s itt is soha nagyobb mennyiségben 
nem, s többnyire csak egyenként láthatók. De Győr és Veszprém megyék- 
ben már gyakoribbak, s leggyakoribbak Tolna és Fehér megyékben, s külö- 
nösen az utóbbiban, melynek sok tekintetben oly annyira érdekes, báró 
Szina jószágaihoz tartozó Ercsi pusztáin s a vele szemközt a Duna túlsó 
partján fekvó báró Podmuniczky János-fele rákos-keresztüri jószágon leg- 
inkább volt alkalmam az ezen állatkákra vonatkozó, érdekesnél érdekesebb 
kisérleteket megtenni, észleleteket és tapasztalatokat gyűjteni ; miben külö- 
nósen maga a báró ur, s Eresiben Svos ur a legnagyobb készséggel és szi- 
vességgel segédkezet nyujtottak. Miért is nekik nyilvános köszönetemet itt 
kifejezni kedves kötelességemnek tartom. | 

Állítólag Biharban is igen gyakori e faj, mint ezt Kovács Jáxos bará- 
tomtól és MonnAr JózsEF sógoromtól hallottam. Ez utóbbi 1852-1ki nov. 
28-án a kóvetkezót kózlé velem e targyban: «Az általad emlitett Gozu-eger 
nálunk is lakik, gyakran, kivált Sárrét vidékén igen elszaporodik, hol kulon- 
féle füvekból s földből osszehordja halmait, s télre befeszkeli magát. 
Az emberek ezt folkeresik, s megfosztják téli táplálékuktól. Nekem azt 
beszélik, hogy egy ilyen hordásban 10—20 iteze különféle életnemet talál- 
hatni, miről azonban személyesen nem győződtem meg.» 

A mondottak, kivévén azt, hogy hordásai különféle fünemekból és 
földből állanak, a Gözü-egérre nem illenek, hanera inkább az erdei. egérre, 
melyet az alföld különböző vidékein Sue Gozunek neveznek, igy mar 
például Irsa-Alberti kórul is. 

FöLpı JAnos természet-historiája szerint, a 66. lapon, Szabolcsban is 
található. * 

SuLvok lewÁoz tudósítása szerint Holdmezó-Vásárhelyen is jönnek 
elő; ő ezt írja felőlük : «Telkesebb helyeken, a pusztákon sűrűbben jönnek 
a Gözü-hordások elő, s búza- és árpatarlókon, kemény, fekete, tanyai szántó- 
foideken igen gyéren láthatók az eféle összehordott és földdel betakart hor- 
dások. Ezen hordásokát nevezi a mezei gazdálkodást folytató nép Gözü- 
hordásoknak ; az összehordó állatkákat pedig Gözüknek nevezi. 

Boczkö Lasos tabdi kasznár szerint a Gozu-egerek a Bánságban a 
lapályokon, p. o. Torontál, Arad megyékben gyakran jönnek elő, s hordá- 
saik ott is, mint a Kis-Körös körül, Gózü-hordásoknak neveztetnek. A hor- 
dások nagyobb vagy kisebb mennyisége szerint ítélve, a Gözük is különböző 
években majd nagyobb, majd kisebb mennyiségben jönnek elő. 


* Ezen PxTÉNYr által idézett helyen terjedelmesen van ugyan leírva a Gözü, 
de Szabolesról szó sines. CHYZER. 


Természetrajzi füzetek. v. köt. 11.—1y. füzet, 10 


Nem kételkedem, hogy ezen egérfaj a Magyarországgal szomszed- 
tartományokban, dél és kelet felé a fent említett földrajzi és foldmivelési 
viszonyok közt, tehát Horvát-, Tótországban, Szirmium-, Bosnyák-, Szerb- 
Bolgárországban, Erdély Mezőségén, s kivált a Dunafejedelemségek puszta- 
dús tartományaiban, Oláh- és Moldvaországban, Bessarabiában, egészen a 
Fekete-tengerig ne jönne elő. Nagyon valószinű, hogy a most említett tar- 
tományok közül a legutolsókban talán még gyakrabban jön elő, mint 
nálunk, s valószínű, hogy Európa valamennyi tartományai közül a leg- 
gyakrabban. Hasonlólag fóltehetjük, hogy Gözü-egereink kelet-eszaknak és 
észak-nyugot felé is kiterjednek, szántóföldekkel és rétekkel bíró országok- 
ban, mint : Galiczia, Lengyelország, Kurland és Oroszországba, de az ottani 
természetvizsgálóknak figyelmét eddig vagy kikerülte még, vagy pediglen 
fel lőn cserélve más hasonló fajokkal. Én reménylem, hogy rövid idő múlva 
bírni fogunk tudósításokkal ezen fajnak Európában és Ázsiában való elter- 
jedése felől. 


A magyar népnek a Gözü vagy Güzü nevű állatra vonatkozó, több- 
nyire zavart, alaptalan mendemondan, s egyoldalú fölületes észlele- 
ten alapuló, nem önálló megfigyelésből folyó eltérő nézetei, s az e 


névhez csatolt hamis mondák s elottéletek. 


A Gözü név alatt a magyar nép számos a Rágók rendébe tartozó álla- 
tot ert, így p. o. : 

I. Gözünek Erdélyben az enni való pelét (Myoxus glis L.) hívják, s 
azért mint nagyon hosszú téli álmot aluvó állatról csinálták e peldabesze- 
det : «Ügy aluszik (az ember), mint a Gózü». Lásd Francztus jeles Vadas- 
kerte. Miskotczr GÁspÁn-tól 277. lapon: «A Gôzü, mely öreg egérnek is 
neveztetik, életének nagyobb részét, s fóképen a téli időt alvással tölti el, s 
azzal hízik testében.) (?!) Ugyanazon munkában, 277-ik lapon ez is áll: 
«A Gözük együtt felesen szoktanak lenni és mindenütt felesen járnak . Innét 
kelt a közbeszéd, midőn valakik közakarattal valamiben foglalatosak, azt 
szokták mondani : , hiszen járnak, kelnek, mint a Gözük". Ez, úgy látszik, 
nem a myoxusokra, hanem az igazi Gózü-egerekre (Mus spicilegur) vonat- 
kozik. 

A m. t. társaság Zsebszótára 275-ik lapján ez áll: «Gozu, die unga- 
rische Spitzmaus» ; ez hibásan Fórprután. Mert mindjárt utána all: «Gózü- 
hordás = Wintervorrath einer (?) — Spitzmaus (7) és Gozù das Luftloch.» 
Innen látszik, mily nem jó a szótárak készítésénél bármiféle könyvből, p- 0. 
természetrajzból a szavakat, neveket választani. Mindig csak gyakorlati 
természetbuvárok, szaktudósok munkáiból, s azok tanácsa s befolyasaval kel- 
lene eféle terminusokat, müszavakat vagy megnevezéseket folvenni ! 

2. Gözünek Magyarország némely vidékén, p. o. Biharban, Szabolcs- 


139 


ban még magát a vándor-patkányt (Mus decumanus) is nevezik. És ismét 
megfordítva a valódi eziezkányt patkánynak hívják, lásd MOLNÁR Zoologi- 
konja 66. lapján ; — és Amoscomenius orbis pictus 55. lapon: «Sorex = 
Stpitzmaus = Patkány». De ugyanezen munkában az 51-ik lapon: «Gozu 
— Ratz, id est Ratte». 

3. Gozunek Pestmegyében, a Duna balpartja hosszában és a Tisza 
korul az erdei egeret (Mus sylvaticus L.) is hivják. Ez is gyüjt ugyan téh 
készletet, de ez tobbnyire egyes magvakból, gabona-, tengeri-szemekból, 
tok- és dinnyemagvakból, leneséból, s Felsó-Magyarországon fóleg borsó- 
bol, mogyorobol, makbol all; s készleteit földalatti üregekbe, kóhalmok 
köze, faodukba s gyökerek ala rejti, honnan aztán késő 6szszel a szegény 
emberek, turkáló disznóktól vezetve, azokat feltalálva, kiszedik. 

4. Gozunek nevezik az alföldön azon egérfajt is, mely a tallókon 
Gozu-hordas név alatt ismert, s itt bőven leírt rakások alatt lakik, tehát a 
valódi Gozu-egeret — Mus spicilegus — s egyedül ennek számára tartom 
én a Gozu nevet feltartandónak. 

5. Gozunek csaknem az egész országban a eziczkányok számos fajai 
is neveztetnek (igy például a Sorex araneus, leucodon), s gyakran azokatis 
kaptam Gozu név alatt. Söt magyar természetrajzokban is találjuk e hibát. 
Így FABrAn Jozser-tôl, a Rarr-féle T'ermészetrajzban, 434-ik lapon : «Gozu 
— Spitzmaus». Így a m. t. társaság Zsebszótárában : «Gózü — ungarische 
Spitzmaus». 

Mar ezekből látható, hogy mennyire kevéssé van magával a magyar 
nép tisztában a Gozu (Gizow) elnevezésére nézve, s mennyire keveset 
adhatni a Gózüról elterjesztett, többnyire maguknak ellentmondó gyani- 
tásokra. i 

Ha tobb embert kérdezunk, ismerik-e a Gózüt? Mindenki allitja, hogy 
jól ismeri. De ha azt kerdjuk, hogy milyen hát? hallunk akkor ellentmon - 
dást! Az egyik rótesbarna, hosszúfarkú egérnek mondja. A másik kurta- 
farkünak és feketésbarnának. A harmadik azt mondja, hogy folul feketebarna, 
alul egészen feher! finom, hosszu, hegyes ormanynyal; hogy a kutya uldozi 
es megfojtja, de erős szaga miatt meg nem eszi. A negyedik azt állítja, 
hogy háta fekete sávolyos sat., sat. 

A mellé az egyik igen kiesinynek, a másik igen nagynak, — ez karesü- 
nak s magasnak, — amaz laposnak és szélesnek s kurtalábúnak mondja, 
s több efélét, annyira, hogy ezen leírás után aztán bármi egeret vagy czicz- 
kányt képzelhetni. A mint csakugyan H.-M.-Vásárhelyról, honnan Gözüt 
kértem, cziczkányt kaptam 1s. ; 

A Gozut Magyarországon nevéről mindenki ismeri, de nincs ember, 
ki azt biztossággal mondhatná : no ez a Gözü. S bár leirásában majd mind- 
nyájan, kiket kérdünk, eltérnek egymástól ; mégis azon mondákban, melyek 
a Gözuröl a nép száján járnak, mindnyájan megegyeznek. 

107 


140 


5 ezek korulbel6l a következők. 

«A Gozu, vagy Guzu, magának télre rakasokat összehord muharból és 
perjéből a tallókra, és ha gazosak, a kukoricza- és krumpliföldeken 18. 
Hogyha pedig egyik nem bír legalább 7 vagy épen 9 rakást is összehordani, 
akkor aggódásában, hogy a télen át neki éhen kellenek meghalni, egy ágas 
kóróba akasztja fel magát.» Szorgalmukról vont ezen példabeszéd: ., Úgy 
hord össze (t. 1. a szorgalmas, gazdálkodó ember), mint a Gözü" is altalano- 
san el van terjedve a magyar nép közt. 

Hogy ezen monda, s példabeszéd nem származhatott, s alkalmazható : 

a) bárminemű cziezkanyra, azt könnyen belátni, ha megfontoljuk, 
hogy a eziezkány rovarevő állat lévén, maggal s általán véve növénytáplá- 
lekkal nem él, hogy téli készletet nem gyűjt, s hogy eledelét télen, nyáron, 
mint a vakondok, mindig keresi. — Csakis azon Foupi JAnos Természeti 
Historiája 66. és 67-1k lapján hamisul és zavartan Gözü-eziezkány név alatt 
leírt Hysteronproteron volna képes egy gyakorlatlan, össze nem hasonlító, 
s könnyen hivő természetbüvárt arra csábítani, hogy azt higye, miszerint 
azon állatnak, melyről 6 ott mondja, hogy: «orra disznóorrforma, fülei 
róvidek», csakugyan eziczkánynak kell lennie. 

Valamint szintén az is több, mint valószínű, hogy azon állatkák, 
melyeket néha a mezőn ágakon, vagy kórók közt felakasztva találni, való- 
ságos eziezkányok, és pedig olyanok, melyeket menyétek, görények vagy 
ragadozó-madarak megfogtak, megöltek ; minthogy. azonban nekik pézsma- 
szaguk miatt nem kellettek, — mint azt a kutyák és macskák is teszik — 
kóróvillák közé felakasztották ; épen úgy, mint azt a tövisszuró gebics — 
Lanius spinitorguus — bogarakkal teszi, tóvisekre szurván azokat. 

Valamint nagy ritkaság mezőn doglott vagy megölt egeret találni, 
minthogy az ilyeneket ragadozó-állatok fölszedik ; ép oly gyakran láthatók 
döglött eziezkányok, melyeket szaguk miatt sem az őket megölö, sem pedig 
az úton találó állatok nem eszik. 

Fôzpr-nél idézett helyen a Gózü-cziczkány név alatt ket egérnek a tulaj- 
donságai vannak leírva, à. m. az erdei egére, , mely a kalászokat hordja össze", * 
s à Gozue „a melynek rakásait gyakran találni aratás után a tarlókon, honnan 
nevezetes a gözühordás", s ismét a eziezkanyra vonatkozó adat az öngyilkos- 
sagrol; általán véve Fórpr-nél mind az, mit Gozu-cziczkanyarol mond, oly 
világos ellenmondásokból áll, miszerint csak kissé is gyakorlott mastadolog- 
nak — emlősállatbúvárnak — kell lenni, hogy valaki belássa s bebizonyít- 
hassa, mennyire gyakorlatlan.természetbuvar volt maga FörLpı! Mennyire 
el tudta magát esábittatni a nép különböző állításai és saját foluletes vizs- 
gálatai által, s tudott Gozu-cziczkanyabol valóságos Hysteron-Proteront 
csinálni. 


* [tt PETÉNYI aligha nem hibázott, mert ezt Fórpr-nél nem találom. CHYZER. 


141 . 


Hogy azon monda, «miszerint a Gozu a tarloban télre hord magának 
össze muharból és perjéből rakásokat» 

b) sem az erdei egérre (Mus sylvaticus), sem pedig bármely más egyéb 
magyar egér vagy arvicola fajra, melyek csak fold alatt gyűjtenek téli kész- 
letet, vagy kövek közé, faodukba, gyökerek alá sat. nem alkalmazható, azt 
a többi egerek ismert életmódjából megítélhetni. 

Ha tehát elszámítjuk mindazt, mit a Gözüről előítéletet, valószínűt, 
de hamisat mondanak, ki fog tűnni azon világos egyszerű tény, hogy van 
egy állat, mely aratás után a tarlókon muharból és perjékből hord össze 
rakásokat, azokat folddel behalmozza, honnan nevezetes a Gózu-hordás. 

Melyik tehát ezen állat ? 

Miután én annyi különböző helyen, a Dunán innen és túl, széthányt, 
mindenütt Gózü-hordás neve alatt ismert rakásokban és alattuk soha más- 
féle, s mindig és mindenütt csak egy és ugyanazon, általam még le nem 
írott, új, valódi egérfajnak ismert állatot, a Gözü-egeret — Mus spicilegus 
— találtam, hát világos és tagadhatatlan, hogy valamint a „Gözü“, úgy a 
«Gozu-hordas» név, továbbá azon közmondás : «Ügy hord óssze, mint a 
Gozu» egyedül csak ezen csinos állatkát illethetik. 

Így 1841. decz. 28. Ráez-Sz.-Péteren, Ercsi mellett, szétdúlt és fel- 
ásott 5 rakás alatt mindig csak ugyanazon kis egérfajt találtam, úgy szin- 
ten 1852. ápr. 15. Felsö-Besnyön is mintegy 10 megvizsgált rakás alatt 
megint csak ugyanazon állatkát, és pedig 15 példányban ; s 1852. nov. 1-én 
Rákos-Keresztüron és a ezinkotai határban több mint 20, a legnagyobb 
pontossággal megvizsgált rakás alatt ismét csak ugyanazon egérfajt leltem, 
több mint 20 példányban. 

SULYOK IGNÁCZ es. k. telekkönyvvezető H. -M.-Vásárhelyről, általam föl- 
kérve, hogy az ott Gozu név alatt ismert állatkát nekem megszerezze : ezen 
név alatt eziczkanyt (Sorex araneus) küldött. A mint azonban későbben fel- 
szólítám őt, hogy vizsgálódjék a.tarlökon található, mindenféle növény- 
kalászokból álló hordások körül, 1853. jan. £-éről azt írta nekem, hogy ezen 
hordásokat a nép csakugyan Gözü-hordásoknak, s a rakásokat összelordó 
egereket Gozuknek nevezi. Ez ismét nyilvános jele annak, mennyire folule- 
tesen s hibásan ügyel a nép a kisebb teremtményekre, s mily hamis állítá- 
sokat gyárt és terjeszt felőlök. Minthogy a eziezkányok fölül többnyire 
feketék és alól fehérek, mint a Gözü-eger, már a népnek elegendő ezen 
hasonlatosság, hogy e kétféle állatot egy és ugyanazonosnak tartsa, a nél- 
kul, hogy azok sokkal fontosabb megkülönböztető bélyegére, mint a fark- 
hosszúság viszonyaira, a fej- és orrmányalkat, a lábak s a bunda különféle- 
ségére ügyelne. 

Legtöbb ember azt állítja, hogy a Gozu vöröses egér, de nekem úgy 
látszik, hogy ez azért oly általános állítás, mert azt egyik a másiktól hallja, 
és egyik sem igyekszik arról meggyőződni, milyen hát a valódi Gozu. 


142 


Sunyok Ignácz állítása szerint H.-M.-Vásárhelyen következő monda 
is kering a Gözüről : «Ha a Gozu-hordasok a telkes helyeken sűrűn szemlél- 
tetnek, jóslata a népnek: ,szüksóg és nagy tél lesz"; ellenben ha gyéren 
mutatkoznak a hordások, mondja a nép : , nem kell tartani a szükségtől /** 


" - 94° 5 2 (4 
Mus arundinaceus. PETÉNYI. Nadi egér. (Mus pratensis. Ocskay. Rohrmaus. 
My$ trestinorvka.) 


Faji bélyege: füle kicsit hosszabb mint fejének harmadrésze, oda 
nyomva csaknem eléri a szemet; farka ép oly hosszú, mit feje törzsével 
együtt véve (34'”), de csaknem egy harmaddal hosszabb mint a törzs fej 
nélkül; 150 pikkelygyűrűvel, tehát 20-szal több mint az apróegérnél. (Egy 
1840-ben a Merzsében fogott példánynál csak 133 pikkelygyűrű volt jelen, 
s egy másik fiatalnál ugyanonnan csak 130.) Összes hossza 5" 5""; felső 
része barnás rozsdás vörössárga, ormányától kezdve háta közepén végig 
egész farka tövéig a leghomályosabb. Oldalain végig a rozsdás sárgába erő- 
sen játszó; lábainak felső része s kacsói barnás rozsdás sárgák ; a többi 
alteste szürkés fehér, de határolt; farkának felső része homályos rozsdás 
barna, alsó része rozsdás vöröses. Farka némileg négyszegletes. 

Mentül öregebb ezen fajtájú egér, annál világosabb, azaz annál tisz- 
tább fehér a hasa, annál rozsdás sárgábbak oldalai, s annál magasabban a 
hát felé nyulik ezen rozsdás sárga színezet, s különösen a fej és fark körül 
tűnik akkor elő; annál rövidebb szórü, majdnem meztelen a farka, mely 
akkor aztán alól szürkés fehéres, felől pedig barnás szürke ; annál világo- 
sabbak, sárgás fehérebbek kacsói s tisztább fehér színűek karmai. Ellenben : 

Mentól fiatalabb ezen egér, annál homályosabbnak látszik: ekkor 
háta tetején feketés rozsdás barnás szürke, feje is rozsdás barna szürke, 
csaknem minden rozsdás sárga vegyület nélkül; alteste szürkén fehér, s 
csak oldalai, farka környéke rôtes sárga ; lábai barnás rôtes sárgák ; farka 
felől szürkén barna, alól alig kissé világosabb, talán valamivel hosszabb 
szörű mint az öregeknél ; karmai barnás fehérek. 

Ezen egérfaj kivált vénebb korában rendkívül hasonlit az apróegér- 
hez — Mus minutus — de ettől mégis már első pillanatra is különbözik: 
1. sokkal nagyobb magassága és hosszassága ; 2. sokkal hosszabb, maga- 
sabb lábai; 3. teste felső részének sokkal homályosabb szinezete, s 4. bonez- 
tani alkata által. De különbözik tartózkodási helyeire nézve is. 

S csakugyan tartózkodási helyeimél fogva tartottam szükségesnek a 
báró Ócskav Ferencz által neki adott nevet : Réti egér (Mus pratensis Ocs- 
kay) Nadi egérre (Mus arundinaceus Petenyi) változtatni, és pedig : 


* Ezt felhozza ugyan PETÉNYr de hogy miben különböznek hát tulajdonképen 
boneztanilag ? arról nem szól semmit. CHYZER. 


= 
Es 


1. Mert gyakran találtam, s mindig csak nádas mocsärokban, kívált 
pedig olyanokban, hol sok turjan és zsombék volt jelen, melyek alatt s 
között lyukait csinálja s éléskamaráit tartja. 1840-ben rákos-kereszturi 
Merzse nevű mocsárban ; 1841-ben a Tiszánál a versenyei nagy Boczér nevű 
nádastóban ; 1842-ben az Ercsi melletti nagy sásos mocsárban találtam őt. 

2. Mert eledtil a kihullott nádmagvakat használja, melyek után nad- 
szálakra bizonyosan fel is mászik ; de a madarak, s különösen a nádi czine- 
gék által kivert, jégre és hóra kihullott magvakat is felszedi. 

3. Mert valóságos réteken, kaszálókon — pratum — soha sem jön 
elő; s ha volna is arra példa, mint azon vén nőstény, melyet Monoron zab- 
földön fogtak, akkor az bizonyosan nádas mocsár közelében történt. 

4. Mert a magyar rét szó némi tekintetben ugyanazonos a német 
Rid-szóval, azaz mindig mocsáros, sásos, tehát zsombékos helyet jelent. 
Báró Ócsxay alkalmasint hallotta, midőn ezen egeret neki hozták, hogy 
Rétből hozták, Réten fogták, Rétiegér; de ez nem kaszálót, hanem sásos, 
nedves földet jelenthetett, tehát : arundinacetum, juncetum. 1847-ben január 
14-én és 23-án a befagyott Merzse mocsáron egyetlen egy példányát sem 
találtam ; de még fészkének nyomát a sáson sem láttam. De nyáron, a mint 
a tó lápos környékét lekaszálták, a kaszások a zsombékban állítólag igen 
gyakran akadtak fészkeikre. 

Ócsxav báró állítása szerint az ő Réti egere vagyis a mi Nadi egerünk a 
Vágvölgyében (Nyitramegyében) névszerint Ocsko, Csejta (Cachtice) és 
Soprony körüli réteken jon elő. 

Föthon és környékén azt beszélték nekem, hogy a felnőtt kenderben 
s kenderföldeken vöröses egeret találni, mely 3—-4 kenderszál közzé mint 
valami nádimadár mesterséges fészket rak s abban lakik, s hogy gyermekek 
gyakran fogják. Ez nem lehet más, mint: vagy nádi egér, vagy a vele oly 
közel rokon apróegér. i 

A nádi egér fészkeit a Merzsében mindig mélyen ugyan mintegy 2" - 
nyire a föld felett a nád tarlóján finom kákafonalokból csinos gömbölyüre 
csinálva találtam, oldalán egy bejáró lyukkal ellátva. De azt is hallottam, 
hogy fészkeit a vizszíne fölé több lábnyira is rakja, s a nádon igen ügyesen 
tud mászni. 

Szóval ezen egér életmódjának története még nem teljesen ismert, és 
kutatni valót hagy még hátra. 


Mus minutus. PALLAS. Apróegér. (Zwergmaus. My$ drobná. Mus soricinus, 
parvulus et pendulinus. Sterm. Mus messorius Schavv. Mus campestris Cuv. (? !) 
Mus pratensis. Ocskay (! ?). 


Faji bélyege. Füle fejhosszának mintegy 1/3 részét teszi, oda nyomva 
nem éri el a szemet ; farka 2" h. kissé hosszabb törzsenel (mely 1?/4") 130 
pikkelygyürüvel; felső része rótessárga, középen erősen a barnába folyó ; 


144 


also része élesen határolt fehér ; lábainak felső oldala világos rótes sárga, 
kaesói fehéres-sárgák, vagy világos rozsdás-sárgák. Farkänak felső része 
sötét rozsda barna, alsó része sárgás fehér, vagy rozsdás-sárga-szürke. Wél 
akkora nagy mint a házi egér. Oldalközti csontja laposan kerekített, majd 
mindenütt egyforma széles. 

A következő táblás átnézet teste nagyságának viszonyait mutatja, s né- 
mely bonezi adatokat tartalmaz összehasonlítva a hozzá hasonló nádi egérrel. 


Mus minutus Pall; Mus arundinaceus Pet. 
il =p | ne 
Erett &atal . Érett fatal 
— 3 Sed = e UNE 
| | 
«ejhoss ame RM] () TH 10" | — — — | 12" | — 
Az orrhegytól a szem | 
mellső zugáig ... --- | — LU 34" | — — — | "| — 
Szemvágás e — (lg 1" | — — | 
A hátsó szemzugtól a a fül- | | 
tóvéig Tm M CEST MC MAN rese — qe 
Szájnyilás a szájzugtól | | 
az orrhegyig Yee E01 pees M or sx) TRE EN 9n ee 
Törzs hossza (fej A RUM — 154 12" ] 14" ] — zm — 
Banke Inverse ne 2-2 2 — om ea ERA en AR NO 270" 
Fark vastagsága tóvén -— 1224 ee” — — LE) — 
Összeg hossza CON | m na a E^ 73002 E 3" | ir grt 
Fül hossza kivülről ... — y 3!" | — | 47 — 
Fül hossza felülről | . | 2" o M QT Dm) = p — | gm — 
Füleinek szélessége ___ a D a - - 3 = 
Feje szélessége füleifölött | 7// eu Qu | — ET epe = 
Feje szélessége a fül közti | | 
téren ___ ms IU TU MEUS EN | C |, (Gi T 
(Qro) = cun mun s" 245 en == -— = qeu E 
SZEMISZOLE Le | AE AU ag] ay” | — 
Torokbibires szórei ... ar | HPSS EDE ee — — | 3" | 
Felkar hossza UMS ise — | A ER EIRE = em est = 
Ennek kacséja karmostól | — | 3 ET LA MSS as LEG eae 
Mellső ezomb hossza __ | 6" d US oe | reve a 
Ennek kacsöja karmostól | 63" 7% CARO Ne) N — 8" | — 
Fark pikkely gyürü __| — IO | 145 — 
Felső metszőfogak hossza | — mM am — — — — — 
Felsó metszófogak széles- 
sége iud La T UNT. Lt Ts 
Alsó metszôfogak hossza | — TRE TP = 
Alsó metszőfogak széles- 
sége SEL CR: dea Prado A z ar D N | — us 
Inyránezok M COENA SUM RET 8 — = 
(Az első 3,s az utolsó osz- | | 
tatlan, a tóbbi 4 a — | = — — — — = = 
Borda, "sm ete eJ 12 (2 álbordával) — 
Farkesigolya — __ — 24 | — -— — — 
Nyakesigolya i sess ee 6, összesen 51 — — — — 
Hatesigolya ___ __- -— 21 J — 


Azon példány, melyet SzaBó Imre vadász 1853 marezius 19-én Rakos- 
Keresztúron szénakazal alatt fogott s nekem küldött, s mely nálam otod- 
napra a megfogásnál szenvedett sérelmek következtében megdöglött, követ- 
kezőképen nézett ki. 


145 


Örmanyhesye ugyanazon helyen, hol orrlikai voltak, meztelen s 
husvöröses barna színű, egyebutt sürüen szórrel fodótt, ormányhegye 
jelentékenyen hegyzett, tovább hátra fele feje igen széles és szórós. 

Ormányhegyét kivéve az arez, nyak, test és lábainak kulsó oldalai, 
továbbá az alfel körül kellemes élénk világos voróssárga, — fekete szór- 
vegyület nélkül. Feje felső részén s hátán stirtien feketével kevert, mely 
fekete szórei hosszabbak és kiállók; de ezen fekete vegyület nem nyulik 
egészen farka tövéig, mely körül szélesen élénk vorossarga-barna és róka- 
vorossarga. Ezen színezet lassankint mosódott el az oldalak vörössárgájába. 
A test felső részének alapszine sötét hamukék. A felső orrszórok legnagyobb 
része tövük ?/3-dán fekete vagy feketésbarna; az oldaliak fehér hegyekkel ; 
a mélyebben fekvők csak tövükön feketék, különben fehérek; s a leg- 
mélyebbek s egyuttal legrövidebbek, tiszta fehérek. A test alsó részének 
alapszíne halvány hamu fehéres, felette határolt tiszta fehér. Kacsöi felül 
fehérek a hátsó lábakon erős vörösbarna árnyalattal. Karmai mindnyájan 
fehérek. Alul hüsvörös-feketes a hátulsó lábakon jobban észrevehető árnya- 
lattal. Valamennyi szőr nélküli. A fark felső része szürkés alapszíne felett, 
sötét rozsdabarna; az alsó sárgás fehér. Farka csak ritkán szórolt, s ezert 
pikkelygyűrűi tisztán kivehetők. A csaknem félig a bundában rejtett apró, 
kerekített füleeskék, elől kurta vörössárgás, — hátúl, hol sokkal feketéb- 
bek, rozsdásbarna és feketés szöröcskekkel fedettek ; belül a fultoven egy 
börbillentyün apró fehér szöröcskekkel allo pamacs ül. Felső metszófogai 
barnás sárgák, az alsók világos sárgás fehérek, igen hegyesek. A hímvessző 
hüvelye külső hegyén is sárgásak a szőrök. Azon példány, melyet SvoJ ba- 
rátom Felsó-Besnyóról Ercsi mellett april 15-én küldött, a most leirotthoz 
hasonlított; csakhogy a háton levő fekete kiálló szőrök egészen a fark 
tövéig folytatódtak, de úgy hogy a fark felé mindig kevesbedtek, s a fark 
tövén már egyesek állottak. Ez alkalmasint fiatalabb, s amaz öregebb éret- 
tebb példány volt. Mellső kacsói felett csak gyengén észrevehető sötét izu- 
leti foltoeskák, de a hátsók felett Jobban tűnnek szembe. Valamennyi talpon 
5 lágy bibires. 

Farkának felső része egerszürke alapszine felett rozsdás sárga, also 
része szürkés sárgás fehér. Fülkagylóján is elől sok feketés szöröcske ult; 
a fulbillentytijen csak egyes fehér szőrök voltak, oly pamacs, mint a fentinel, 
nem volt jelen. A monyhüvely hegyén levő szőrök fehérek. Heréi erősen 
dagadtak, — alkalmasint párzási ideje volt. 

Azon legfeljebb !/2 éves nőstény, melyet 1855 február 1-jén Rákos- 
Keresztürról kaptam, törzse 1?/4" hosszú volt; s összhossza 4" 4". Fel- 
testének közepén nagyon sötét, majdnem feketés barna volt, a rozsdás 
barna alapszín felett, oldalain farka felett s hátsó részein rókavórós; lábai 
világos rozsdás sárgák, kacsóikon, kívált a mellső lábakon, világosabb, 
csaknem fehéres színűek. Hasa határoltan szép fehér. Farka felső része 


146 


igen sötét, majdnem szürkés feketés barna, alsó része sárgás szürkés fehér. 
Karmai szaru fehérek. 


n t 5 o 
Hletmodja. Tulajdonságai. 


Ezen egér, hazánk nemcsak leggyöngédebb, legesinosabb, de legkisebb 
emlósei közé tartozik. Ha megfogják, mindent enged magával tenni, a nél- 
kül, hogy mint a többi egerek, magát védené, vagy hánykolódás által mene- 
külmi igyekeznék. Urokkal, ha jól bánik velők, a legrövidebb idő alatt 
megbarátkoznak, nem futnak előle, kezein, karjain szaladgálnak ; a nekik 
nyujtott különféle eledelhez, mint köles, zsemlyemorzsa stb. könnyen 
szoknak; úgy szintén lakasukhoz is, melyet egy kis mohböl, esepüböl ké- 
szítünk nekik, a nélkül hogy azon sokat rágnának, mint azt a Gözü teszi, 


Földrajzi elterjedése Magyarországon. Tartózkodási helyei. 


Úgy látszik, hogy e faj honunkban, kivévén azon magas hegyű vidé- 
keket, hol kevés vagy semmi gabonát nem termesztenek, majd mindenütt 
előjő. — 1846-ban Eperjes mellül kaptam, hol állítólag a város melletti 
kertekben és mezőkön nem ritka ; és Biharból Berettyó-Ujfaluról. — 1847-ben 
Tóth-Megyerról Vácz mellett Nocez IsrvAn küldte nekem s 1853-ban 
Rákos-Keresztúron találtam. — Alkalmasint ez azon egér, melynek száraz 
falevelekből bokrokon csinált, csinos kerek fészkeit gyermekkoromban a 
negyelistyi és sülyei völgyekben, a patak mentében oly gyakran találtam. 
A Margit-szigeten is hallottam, hogy ott egy egér bokrokra rak fészket 
száraz falevelekből, s ez alkalmasint szintén az apróegér lesz. SZABÓ ÍMRE 
is Erdó-Taresán, többször talált ily kerek fészkeket kendermagkórókon 
távol minden víztől. 

Nagyon el van terjedve az apróegér a gazdag alföldön a Tisza és 
Körös mentében, így Szarvas, B. Csaba körül, hol öszszel a vontatók alatt 
gyakran egész családokat, 2—5 darabot találni. 

Úgy látszik, hogy szárazabb, részben dombos, emelkedett helyeken, 
kertekben leginkább szeret tanyázni s néha az emberi lakokba is bevonúl, 
mint azon 1846 augusztusban Eperjesen élve fogott példány. Nyáron a mezőn 
vannak s Pest körül is, példáül: Rákos-Keresztúron aratás és behordás 
idején az életrakások alatt gyakran találhatók. Télen a falukban nyomtatási 
helyeken lelhetők, hová alkalmasint az élettel vitetnek be a mezőről. 

* 

Az Apróegér egyéb ismertetó jelein kivül, mar aránylag sokkal rovi- 
debb farka által különbözik, a különben hozzá nagyon hasonló Nadi egertöl, 
De lakhelyei által is. Az apróegér inkább szereti a száraz, emelkedett. 
mívelt szántóföldeket, mezei, falusi és városi kerteket, s gyakran az emberi 
lakokba is eltéved; — holott a Nddi egér mindig nedves, sásos réteken, 
mocsárban s mélyebben fekvő helyeken tartózkodik. | 


147 


PRODROMUS 
PISCIUM ASIAH ORIENTALES 


A DOMINE JOANNE XANTUS ANNIS 1868—70 COLLECTORUM. 


ELÓLEGES JELENTÉS 


A XANTUS JANOS UR ÁLTAL AZ 1868—70. £VEKBEN KELETAZSIABAN GYUJTOTT HALAKRÓL. 


Összeällitotta: KÁROLI JANOS. 


hl 


Xantus János úr keletázsiai kiküldetése alkalmával sok érdekes és 
értékes zoologiai tárgyon kívül még egy igen gazdag és jól conservált hal- 
gyüjtést is szerzett meg a mi Muzeumunk számára. Erről a következőkben 
szándékom róvid jelentést adni addig is, mig alkalmam lesz a becses anyag 
részletes és beható tanulmányozásának eredményét közé tehetni. 

Összesen 625 fajt képviselő 3550 darab érkezett a Muzeumhoz. Ezek- 
nek gyujtó-helyei a következők : 


1 Aden "m ec aj 

2. Ceylon .. 55. 

3. Singapura _ 269 c a) Singapura 220. b) Selita-folyó 17. c) Serangoon- 
folyó 48. d) Changefolyó 12. 


$ 


4. Slam ced 39 a 

5. China |  . 87 « a) Cochinchina 1. b) Canton 73. c) Nanking 1. 
d) Ningpo 10. e) Timbu 2. f) Macao 7. y) Rugged- 
Island 1. 

6. Japan __ | 147 « a) Nagasaki 64. 5) Yokohama 63. c) Kobe 38. 

c d) Hakurifolyó 7. e) Hirado 12. 

1. Borneo __ 102 « a) Sarawak 53. b; Matang 26. c) Sadong 20. 
d) Sartabug 19. e) Simunju 10. f) Palandok 6. 

S. Java _._ .. 52 « a) Palaboen 52. b) Sindanglaja 8. c) Megamendok 3. 


148 


A lakóhelyek és rendszer-csoportok összeállítása. 


Rendszer-csoportok 
fiako-hel Chon-| Acan-| Pha- | Ana- . |Lopho- 

A Faj |dropte- tho |ryngo-| can- E bran- Fe 
rygii |pterygiilgnathi | thini | '9PM | chii |Bnaun 

1. Aden. DM AREA Dum) 1 d er 1 MM P wes ie 
EEC ey e ue es seers SÓI I sue 32 cdd FRANS 00h 1 
Sh Sey DUT M I 4 171 29 hy 8 42 3 12 
diam esee e HM CERO SEHE TG 1 cae I@ |. 2 4 
Chiba woe ea eds Vises, Ao S beso Sq a eq ca NN 
6: Japans er 147 2 97 12 7 18 1 10 
I, Boa 250 2x] NOB de EASY TRS CAS 4; 
SUP Erb ALA 720,203 0,4059 1 30 1 19 1 
| 759 8 A454 51 18! 179 10 39 

Több helyen fordul elő | 127 2 ULL A 0 38 0 9 

- | 
695! 6 380 47 18 | 141 10 93 


PALAEICHTHYES Güxrx. 


CHONDROPTERYGII Mérr. 
PLAGIOSTOMATA Dow. 


Carcharidae Gunth. 
1. Carcharias acutus Rupp. N. W. Fische. p. 65. tab. 18. Fig. 4. 
Habit. Singapura (Sarangoon), Java (Palaboén), in mari. (Mus. 
1630. 1631.) 
Scylludae Mull. Henl. 
2. Chiloscyllium Indicum Lin. Gmel. Syst. Natur. I. p. 1503. 
Hapit. Singapura, in mari. (Mus. 1639.) 
Rhinobatidae Bon. 
3. Rhinobatus Thouini Lacép. Hist. Poiss. I. p. 134. tab. 1. fig. 3. 5. 
Habit. Japan (Yokahama), in mari. (Mus. 1644.) 
4. Rh. granulatus Cuv. 
Habit. Singapura in mari (Mus. 1645.) 
T'rygonidae Bon. 
. Taeniura lymma Cuv. Regn. Anim. 
Habit. Singapura, Borneo (Sarawak), in mari. (Mus. 1661. 1662.) 
Myliobatidae Bon. 
6. Myliobatis Nieuhofii Bloch. Sehn. Syst. p. 364. 
Habit. Japan (Yokahama), in mari. (Mus. 1664.) 


OU 


10. 


11. 


18. 


19. 


. Percalabrax Japonicus Cuv. & Val. Hist. Poiss. Tom. II. 18 


149 


TELEOSTEI Mrr. 
ACANTHOPTERYGII Mr. 
Acanthopterygii Perciformes. 


Percidae. 


9 a) 
LS 
CO 


p. 95. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 17.) 


. Siniperca chuatsi (Basilews.) Ichth. Chin. bor. 1855. tab. 1. fig. 1. 


Habit. China (Canton) (Mus. 25.) 


: Niphon spinosus Cuv. et Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 131. 


pl. 19. : 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 24.) 
Centropristis hirundinaceus Cuv. & Val. Hist. Poiss. VII. 
18931. p. 450. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 32.) 
Serranus lanceolatus (Bloch.) Ausl. Fisch. IV. 1790. p. 92. tab. 
242. fig. 1. = Epinephelus lanceolatus Bleek. Atlas ichthyol. Pere. 
tab. LIV. fig. 9. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 41.) 


. Serranus sexfasciatus Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 360. — 


Epinephelus sexfasciatus Bleek. Atlas. Pereoid. tab. ILI. fig. 2. 
Habit. Singapura, China (Canton). (Mus. 42. 43.) 


. ©. octocinctus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 7. tab. 4. 


Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki, Kobe), Hirado insula, in mari. 
(Mus. 44—47.) 


. 5. diacanthus Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 319. 


Habit. Japan (Yokahama), in mari. (Mus. 48.) 


. S. stigmapomus Richards. Ichth. Chin. 1845. p. 252. 


Habit. Singapura, in mari. (Mus. 50. 51.) 


. S. Sonnerati Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 299. 


Habit. Java (Palaboen), in mari. (Mus. 53.) 


. S. fuscoguttatus Rüpp. Atlas Fische p. 108. tab. 97. fig. 2 — Epi- 


9 
e 


nephelus fuscoguttatus Bleek. Atlas Percoid. tab. 29. fig. 
Habit. Japan (Yokahama), in mari. (Mus. 54.) 


"5. crapao Cuv. & Val. Hist. Poiss. III. 1829. pag. 494. — Epine- 


phelus crapao Bleek. Atlas Percoid. tab. 8. fig. 1. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 57.) 
S. bontoo Cuv. Regn. Anim. 
Habit. Ceylon, in mari. (Mus. 58.) 


29. 


30. 


31. 


=o 


33 


34 


150 


. S. hexagonatus (Forst.) Descript. Anim. = Epinephelus hexagonatus 


Bleek. Atlas Percoid. tab. 23. fig. 2. Günther, Fische d. Sudsee tab. 7. 
Habit. Ceylon, in mari. (Mus. 59.) 


. S. tsirimenara Sehleg. Faun. jap. Pise. p. 7. tab. 4. A. fig. 3. — 


Brevoort, Not. Jap. Fish. p. 257. tab. 3. fig. 1. 
Habit. Japan (Nagasaki, Kobe), in mari. (Mus. 61. 62.) 


2. S. Gilberti Richards. Ann. nat. hist. 1842. p. 19. = Epinephelus 


Gilberti Bleck. Atlas Percoid. tab. 53. fig. 3. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 64.) 


. S. areolatus (Forsk.) Descript. Anim. 1775. p. 42. 


Habit. Japan (Yokama). (Mus. 65. 66.) 


. S. formosus Shaw. Zool. Miscell. p. 23. tab. 1007. — Epinephelus 


formosus Bleeker Atlas Percoid. tab. 62. fig. 3. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 67.) 
S. altivelis Swains. Nat. hist. fish. II. p. 201. — Bleeker, Atlas. 
Percoid. tab. 44. fig. 3. Cromileptes altivelis. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 69.) 


. Plectropoma maculatum (Bloch) Ausl. Fisch. IV. 1790. p. 48. 


tab. 228 — Avanthistius maculatus Bleek. Atlas. Percoid. tab. 13. 
fig. 3. — Gunther, Fische d. Sudsee tab. 10. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 70.) 


. Pl. leopardinum Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1829. p. 392. pl. 36. = 


Acanthistius leopardinus Bleek. Atlas. Percoid. tab. 18. fig. 3. 
Habit. Ceylon, in mari. (Mus. 71.) 


. Pl. melancleucum Lacep. Hist. Poiss. IV. pp. 283, 297. 


Habit. Ceylon, in mari. (Mus. 72.) 
Diploprion bifasciatum Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 137. 
pl. 21. Bleeker, Atlas Percoid. tab. 68. fig. 3. 
Habit. China (Canton), in mari. (Mus. 74.) 
Myriodon Waigiensis Quoy & Gaim. Voy. Freyc. Zool. p. 324. 
pl. 58. fig. 1. — Bleeker, Atlas Percoid. tab. 19. fig. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 75.) 
Genyoroge Bengalensis (Bloch.) Ausl. Fisch. IV. 1790. tab. 246. 
. fig. 2. 2 Lutjanus Bengalensis Bleeker, Atlas. Percoid. tab. 24. 
fig. 3. tab. 55. fig. 4. 
Habit. Ceylon. (Mus. 77.) 
G. gibba (Forsk.) Deseript. Anim. 1775. p. 46. 
Habit. Ceylon. (Mus. 78.) 
G. notata (Cuv. Val.) Hist. Poiss. II. 1828. p. 422. 
Habit. Java (Palaboen). 
G. marginata (Cuv. Val.) Hist. Poiss. IT. 1828. p. 425, 
Habit, Ceylon. (Mus. 80. 81.) 


151 


35. G. coeruleopunctata (Cuv. Val.) Hist. Poiss. II. 1828. p. 424. 
Habit. Ceylon. (Mus. 82.) 

36, G. melanura (Rupp.) N. Wirb. Fisch. p. 92. tab. 23. fig. 1. 
Habit. Ceylon. (Mus. 83.) 

37. Mesoprion chrysotaenia Bleek. Pere. Sclerop. 1851. p. 170. 
Lutjanus chrysotænia Bleek. Atlas Percoid. tab. 94. fig. 4. 
Plectorhynchus chrysotænia Bleek. Atlas Percoid tab. 51. fig. 

Habit. Singapura. (Mus. 85.) 
38. M. lineatus (Quoy & Gaim.) Voy. Freye. Zool. p. 309. — Lutjanus 
lineatus Bleeker, Atlas Percoid. tab. 26. fig. 6. 
Habit. Singapura, Java (Palaboén). (Mus. 86. 87.) 
39. M. gembra (Bloch. Schn.) Syst. ichth. p. 236. tab. 51. 
Habit. Singapura. Mus. 88. 

40. M. Johni (Bloch.) Ausl. Fisch. VI. 1792. p. 113. tab. 318. = Lut- 

janus Johnii Bleek. Atlas. Percoid. tab. 60. fig. 3. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 90.) 
41. M. fuscescens Cuv. & Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 538. — Lutja- 
nus fuscescens Bleeker Atlas. Percoid. tab. 43. fig. 3. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 92.) 
49. M. fulviflamma (Forsk.) Descript. Anim. 1775. p. 45. 
Habit. Singapura. (Mus. 93. 94.) 
43. M. annularis Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 484. 
Habit. Singapura, China (Canton). (Mus. 98—100.) 

44. M. vitta (Quoy & Gaim.) Voy. Freye. Zool. Poiss. p. 315. pl. 58. 

fig. 3. = Lutjanus vitta Bleeker Atlas. Percoid. tab. 62. fig. 5. 
Habit. Singapura. (Mus. 102.) 
45. Priacanthus Japonicus Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 106. 
pl. 50. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 106.) 
46. P. Niphonius Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 107. 
Habit. Japan (Yokahama). Mus. 107. 
47. P. Carolinus Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 105. — Günther 
Fische d. Sudsee. tab. 18. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 108.) 
48. P. holocentrum Bleek. Pere. 1851. p. 48. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 109.) 
49. Ambassis Batjanensis Bleek. Batjan. II. 1855. p. 196. 
Habitat. Singapura, in flumine Change. (Mus. 110.) 
50. A. Dussumieri Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 181. 
Habitat. Singapura. (Mus. 111.) 

51. A. macracanthus Bleek. Perc. 1849. p. 30. 

Habit. Singapura, in flumine Sarangoon. (Mus. 112.) 


| 


| 


— 
D 


152 


52. Apogon hyalosoma Bleek. Singap. p. 63. = Amia hyalosoma 
Bleeker Atlas. Percoid. tab. 31. fig. 1. 

Habit. Singapura (in flumine Sarangoon). (Mus. 115. 116.) 

53. A. trimaculatus Cuv. Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 155. pl. 22. 
Habit. Singapura. (Mus. 117.) 

54. A. margaritophorus Bleek. Batjan p. 363. = Amia margarito- 
phora Blecker Atlas. Percoid. tab. 23. fig. 4. 

Habit. Singapura (Sarangoon), in fluviis. (Mus. 118.) 

59. A. Amboinenses Bleek. Amboina IV. p. 329. = Amia Amboinensis 
Bleeker. Atlas. Percoid. tab. 68. fig. 1. 

Habit. Singapura (Change), Japan (Kobe), in fluvus. (Mus. 
119. 120.) 
56. A. Ceramensis Bleek. Amboina & Ceram p. 256. — Amia Cera- 
mensis Bleeker Atlas Percoid. tab. 58. fig. 1. 
Habit. Singapura (Sarangoon), in fluvio. (Mus. 121.) 
57. A nigripinnis Cuv. & Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 152. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 122.) 
58. A. bifasciatus Rupp. N. W. Fische. p. 86. tab. 22. fig. 2. 
Habit. Singapura, China (Canton), 1n fluviis. (Mus. 125. 124.) 

59. A. lineatus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 3. 

Habit. Japan (Nagasaki, Yokahama). (Mus. 133. 134.) 

60. A. quadrifasciatus Cuv. & Val. Hist. Poiss. II. 1828. p. 155. = 
Amia quadrifasciata Bleeker Atlas. Percoid. tab. 57. fig. 1. 

Habit. Singapura (Sarangoon), China (Canton). (Mus. 125. 126.) 
61. A. semilineatus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 4. tab. 2. fig. 3. 
Habit. Japan (Nagasaki, Kobe). (Mus. 128—151.) 
62. A. chrysopomus Bleek. Celebes V. p. 239. 
Habit. Singapura. (Mus. 152.) 
63. A. fasciatus (White) New S. Wales p. 268. fig. 1. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 135.) 

64. Apogonichthys gracilis Bleek. Ternate VII. p. 371. = Anna gra- 

cilis Bleeker. Atlas. Pereoid. tab. 65. fig. 2. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 137.) 
65. A. polystigma Bleek. Pisce. moluc. 1854. p. 484. Atlas. Percoid. 
tab. 44. fig. 4. 
Habit. Singapura. (Mus. 138.) 
66. A. glaga Bleek. Perc. 1849. p. 29. Atlas. Percoid. tab. 55. fig. 1. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 139.) 

67. Chilodipterus apogonoides Bleek. Manado en Macassar 
p. 37. = Parambassis apogonoides Bleek. Atlas. Percoid. tab. 60. 
ig tl 

Habit, Singapura. (Mus. !40.) 


68. 


69. 


10. 


16. 
Hae 


78. 


79. 
80. 


sl. 


. 82 


83 


153 


Ch. Singapurensis Castel. — Paramia Singapurensis Bleek. Atlas. 
Pere. tab. 35. fig. 4. 
Habit. Singapura. (Mus. 141.) 
Scombrops chilodipteroides Bleek. Japan p. 9. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 142.) 
Odontonectes erythrogaster K. v. Hass. = Casio erythrogaster 
Bleek. Atlas Percoid. tab. 34. fig. 3. | 
Habit. Singapura. (Mus. 146.) 


. Dules marginatus Cuv. Val. Hist. Poiss. IIT. 1829. p. 116. pl. 52. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 148.) - 


. Therapon theraps Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 129. pl. 53. 


— Blecker, Atlas. Percoid. tab. 43. fig. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 149.) 


. Th. servus (Bloch) Ausl. Fische IV. 1790. p. 80. tab. 238. fig. 1.—. 


Bleeker, Atlas. Percoid. tab. 34. fig. 2. 
Habit. Singapura. (Mus, 151.) 


. Th. oxyrhynchus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 16. tab. 6. fig. 3. 


Habit. Japan (Hakuri) in fluviis. (Mus. 152.) 


. Th. Cuvieri Bleek. Timor 1854. p. 211. Atlas, Percoid. tab. 37. 


fig. 9. 
Habit. Singapura. (Mus. 152.) 
Helotes sexlineatus (Quoy & Gaim.). Bleeker, Atlas. Percoid. tab. 
64. fig. 5. 
Habit. Singapura. (Mus. 154.) 
Pristipoma hasta (Bloch) Ausl. Fisch. IV. 1790. p. 109. t. 246. 
fig. 1. — Bleeker, Atlas, Percoid. tab. 47. fig. 3. 
Habit. Singapura, Java (Palaboén). (Mus. 155. 156.) 
P. nageb Rupp. N. W. Fische p. 124. tab. 30. fig. 2. 
Habit. Singapura. (Mus. 160.) 
P. argyreum Cuv. Val. Hist. Poiss. IX. 1833. p. 485. — Bleeker. 
Atlas. Percoid. tab. 42. fig. 4. 
Habit. Singapura. (Mus. 158.) 
P. maculatum (Bloch) Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 9. tab. 326. fig. 2. 
— Bleeker. Atlas. Percoid. tab. 30. fig. 2. 
Habit. Singapura. (Mus. 159.) 
Diagramma pardale Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 300. 
Habit. Singapura. (Mus. 165.) 
D. punctatum Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 302. — Plecto- 
rhynchus punetatus Bleek. Atlas. Percoid. tab. 22. fig. 1. 
Habit. Singapore (Sarangoon). (Mus. 166.) 
D. cinctum Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 61. tab. 26. fig. 1. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 167.) 


Természetrajzi füzetek. v. köt. 11.—1v. fizet, 11 


84. D. poecilopterum Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 314. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 168.) 
85. D. Blochii Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 319. 
Habit. Ceylon. (Mus. 169.) 
86. Datnioides polota (B. Ham.) Fisch. Gang. 1822. pp. 95. 370. tab. 
38. fig. 31. — Bleek. Atl. Perc. tab: 27. fig. 1. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 170.) 
87. Scolopsis margaritifer Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 337. — 
Scolopsides margaritifer Bleeker Atl. Pere. tab. 39. fig. 2. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 171.) 
88. S. torquatus Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 335. = Scolopsides 
torquatus Bleck. Atl. Pere. tab. 40. fig. 1. 
Habit. Singapura, China (Canton). (Mus. 172. 173.) 
89. S. bilineatus (Bloch.) Ausl. Fisehe VII. 1793. p. 3. tab. 325. — 
Scolopsides bilineatus Bleek. Atl. Perc. tab. 45. fig. 2. 
Habit. Singapura, in mari. (Mus. 175.) 
90. S. monogramma Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 338. — Bleek. 
Atl. Perc. tab. 57. fig. 3. 
Habit. Singapura. (Mus. 174.) 
91. S. personatus Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 344. Bleek. Atl 
Pere. tab. 63. fig. 4. 
Habit. Singapura. (Mus. 176.) 
92. Heterognathodon bifasciatum Bleek. Sciaen. 1850. p. 30. 
Habit. Singapura. (Mus. 177.) 
93. Dentex hypselosoma Bleek. Japan p. 402. — Synagris hypselo 
soma Bleck. Atl. Perce. tab. 36. fig. 2. 
Habit. Japan (Hakuri), in fluviis. (Mus. 181.) 
94. D. filosus Val. Webb, Iles Canar. Poiss. p. 37. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 180.) 
95. D. griseus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 72. tab. 36. 
Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 182.) 
96. Synagris taeniopterus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 246. — 
Dentex tæniopterus. Bleek. Atl. Perc. tab. 56. fig. 5. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 184.) 
97. S. gaponicus (Bloch.) Ausl. Fisehe V. 1791. p. 110. tab. 277. fig. 1. 
Habit. Japan (Yokahama, Kobe), Singapura. (Mus. 185. 186. 187.) 
98. S. nemurus Bleek. Amboin. p. 49. = Dentex nemurus Bleek. Atl. 
Perc. tab. 57. fig. 4. 
Habit. Singapura (Selita), in fluvio. (Mus. 188. 189.) 
99. Pentapus aurolineatus Lacep. Hist. Poiss. IV. p. 152. — Bleek. 


Atl. Pere. tab. 40. fig. 3.— Gunther Fische d. Südsee tab. 25. f. B. 
Habit, Singapura. (Mus. 191.) 


100 


101 


102. 


po: 


104. 
105. 
106. 
107. 
108. 
109. 
110. 


111. 


119; 


155 


P. vittatus (Bloch.) Ausl. Fisch. V. 1791. p. 106. tab. 275. 
Habit. Singapura, (Sarangoon), in fluviis. (Mus. 192. 195.) 
P. setosus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 270. — Bleek. Atl. 
Pere. tab. 46. fig. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 194.) 
Chaetopterus dubius Gunth. Catal. fish. I. 1859. p. 385. 
Habit. China (Canton). (Mus. 195.) 
Caesio pinjalo Bleek. Java I. p. 102. — Bleek. Atlas Perc. tab. 
14. fig. 3. 
Habit. Singapura. (Mus. 206.) 
Gerres abbreviatus Bleek. Java I. 1850. p. 103. 
Habit. Singapura. (Mus. 1027.) 
G. kapas Bleek. Riouw. 1851. p. 482. 
Habit. Singapura. (Mus. 1028.) 
G. limbatus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 476. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1029. 1030.) 
G. punctatus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 480. 
Habit. Singapura (Sarangoon), China (Canton). (Mus. 1031. 1032.) 
G. filamentosus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 482. 
Habit. Singapura. (Mus. 1033.) 
G. argyreus (Forst.) 
Habit. Singapura (Sarangoon), Java. (Mus. 1035— 1037.) 
G. macrosoma Bleck. Gilolo p. 56. 
Habit. Singapura. (Mus. 1038.) 
G. oblongus Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 479. 
Habit. Ceylon. (Mus. 1039.) 
Squamipinnes Cuv. Regn. Anim. 1817. 
Chaetodon modestus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 80. tab. 41. 
fig. 2. 
Habit. China (Canton). (Mus. 269.) 


. Ch. octofasciatus Lin. Gmel. Syst. Nat. I. p. 1262. 


Habit. Singapura, Borneo (Sarawak). (Mus. 270. 271.) 


. Ch. fasciatus Forsk. Descript. anim. 1775. p. 59. 


Habit. China (Canton). (Mus. 274.) 


. Ch. aureus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 81. tab. 42. fig. 1. 


Habit. China (Canton). (Mus. 276.) 


. Ch. oligacanthus Bleek. Chelodont. p. 16. 


Habit. Singapura (Selila). (Mus. 277. 278.) 


. Chelmo rostratus (Lin. Mus. Ad. Fred. I. p. 61. tab. 33. fig. 2. 


Habit. Singapura. (Mus. 281. 282.) 


. Heniochus macrolepidotus (Arted.) Species p. 94. 


Habit. Insula Hirado. (Mus. 283.) 
ils 


156 


119. Holacanthus lepidolepis Bleek. Batavia 1853. p. 468. 
Habit. China (Canton). (Mus. 285.) 
120. H. sexstriatus Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1831. p. 194. 
Habit. Singapura. (Mus. 286. 287.) 
121. H. Nicobariensis (Bloch & Schmid.) System. 1301. p. 219. tab. 50. 
Habit. Singapura, (Mus. 288. 259.) 
199. H. striatus Rupp. N. W. Fische p. 32. tab. 10. fig. 2. 
Habit. Borneo, in fluvio Sadong. (Mus. 291.) 
123. H. mesoleucus (Bloch.) Ausl. Fisch. ill. 1787. p. 117. tab. 
216. üg. 2. 
Habit. Singapura, Borneo (Sarawak). (Mus. 292—294.) 
124. Scatophagus argus Lin. Gmel. Syst. Nat. p. 1248. 
Habit. Singapura (Sarangoon) Borneo (Sadong Makang). (Mus. 
295. 996. 997.) | 
125. Biphippus orbis (Bloch.) Ausl. Fisch. III. 1787. p. 81. tab. 
201. fig. 2. 
Habit. Singapura. (Mus. 300.) 
126. Drepane punctata Lin. Gm. Syst. Nat. I. p. 1243. 
Habit. Singapura (Sarangoon) China (Canton), Java (Palaboen). 
(Mus. 301—304.) 
197. Toxotes jaculator Cuv. Val. Hist. Poiss: VII. 1831. p. 314. 
pl. 192. 
Habit. Singapura, Borneo (Matang). (Mus. 306. 307.) 
128. T, microlepis Günth. Catal. Fisch. II. 1860. p. 68. 
Habit. Siam-Bangkok. (Mus. 309.) 
Mullidae Bonap. 1831. 
129. Upenoides vittatus Forsk. Faun. Arab. p. 31. 
Habit. Singapura. (Mus. 207. 208.) 
130. U. tragula (Richards.) Ichthyol. Chin. p. 220. 
Habit. Singapura, China (Canton), Japan (Yokahama). (Mus. 
209—211.) | 
131. U. sulphureus Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1828. p. 450. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 212.) 
132. U. bensasi Schleg. Faun. jap. Pisces p. 30. tab. 11. fig. 2. 
Habit. Japan (Kobe, Nagasaki). (Mus. 214. 215.) 
133. U. Sundaicus Bleek. Amboina VI. p. 411. 
Habit. Singapura (Sarangoon), Japan (Kobe). (Mus. 216—218.) 
134. Mulloides Zeylonicus Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 459. 
Habit. Ceylon. (Mus. 224.) 
135. M. Japonicus Houtt. Mém. Harl. XX. p. 554. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 225.) 
Sparidae Cuv. Regn. anim, 1817. 


149. 


sp 


. Proteracanthus sarissophorus. (Cant.) 1850. mal. fish. Cat. 


p. 52. pl. 1. — Bleek. Atl. Perc. tab. 41. fig. 3. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 240. 244.) 


. Lethrinus opercularis Cuv. Val. Hist. Poiss. VI. 1830. p. 289. 


— Bleek. Atl. Pere. tab. 57. fig. 5. 
Habit. Singapura (in Change fluvio). (Mus. 252.) 


. L. haematopterus Schleg. Faun. jap. Pise. p. 74. tab. 38. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 253.) 


. Sphaerodon grandoculis Forsk. Descript. 1775. p. 53. 


Habit. Ceylon. (Mus. 254. 255.) 


. 5. heterodon Bleek. Gilolo. p. 54. — Pagrus heterodon Bleek. Alt. 


Perc. tab. 21. fig. 1. 
Habit. Ceylon. (Mus. 256.) 


. Pagrus unicolor Quoy & Gaim. Voy. Uran. p. 299. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 257.) 


. P. tumifrons Schleg. Faun. japan. Pise. p. 70. tab. 34. 


Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 258.) 


. B. cardinalis Lacép. Hist. Poiss. IV. p. 141. 


Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 259.) 


. Chrysophrys hasta Bloch. Sehn. Syst. 1801. p. 275. 


Habit. China (Canton). (Mus. 267.) 


. Pimelepterus lembus Cuv, Val. Hist. Poiss. 1831. p. 269. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 268.) 
Scorpoenidae Günth. 


. Sebastes inermis Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 346. — Bre- 


voot, Not. Jap. Fish 1856. p. 161. pl. 5. f. 2. 
Habit. Japan (Nagasaki) in mari. (Mus. 313.) 


. 5. pachycephalus Schleg. Faun. jap. Pise. p. 47. tab. 20. f. 5. 


Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki), in mari. (Mus. 314. 315.) 


. 5. marmoratus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 345. — Bre- 


voort, Nat. Jap. fish. 1856. p. 260. pl. 4. fig. 1. 2. 
Habit. China (Canton), Japan (Yokahama, Nagasaki), in mari. 
(Mus. 316—318.) 
Scorpaena picta Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 321. 
Habit. Singapura, China (Macao). (Mus. 326. 327.) 


. Sc. polyprior Bleek, Scleropar. p. 21. 


Habit. Ceylon. (Mus. 328.) 


. Sc. diabolus Cuv, Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 312. 


' Habit. Canton. (Mus. 329.) 


. Sc. cirrhosa Thunb. Nya Handl. Stockh. 1793. XIV. p. 199. pl. 


hante | 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 350.) 


160. 


158 


. Pterois lunulata Sehleg. Faun. jap. Pisees p. 45. tab. 19. 


Habit. Japan (Kobe). (Mus. 32.) 


. P. kodipungi Bleek. Banka p. 450. 


Habit. Singapura (Change). (Mus. 333. 334.) 


. P. brachyptera Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 368. 


Habit. Japan (Kobe). (Mus. 336.) 


. Centropogon fuscovirens Quoy & Gaim. Voy. Astrol. Poiss. 


p. 695. pl. 11. f. 5. 
Habit. Singapura. (Mus. 337.) 


. Apistus alatus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 392. 


Habit. Japan (Kobe, Nagasaki), Hirado insula. (Mus. 338—340.) 


. Tetraroge longispinis Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 408. 


Habit. Singapura, Japan (Nagasaki), Hirado. (Mus. 341—343.) 


. Prosopodasys trachinoides Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829, 


p. 401. pl. 92. f. 1. 
Habit. Singapura, Siam-Bangkok. (Mus. 344. 345.) 
Synancidium erosum Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 459. 
pl. 96. j 
Habit. Singapura. 


. Minous monodactylus Bloch. Schn. System. 1801. p. 194. 


Habit. Singapura. (Mus. 347.) 


. Pelor Japonicum Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 437. — 


Brevoort, Not. Jap. Fish. 1856. p. 262. pl. 5. f. 1. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 348.) 
Teuthididae Bonap. 1831. 


3. Teuthis vermiculata Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 126. 


Habit. Singapura. (Mus. 764.) 


. T. margaritifera Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 145. 


Habit. Singapura. (Mus. 766. 767.) 


. T. dorsalis Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 143. 


Habit. Singapura. (Mus. 768.) 
. albopunctata Schleg. Faun. jap. Pisc. p. 128. 
Habit. Singapura. (Mus. 769.) 


Habit. Sinpapura. (Mus. 770.) 
. notosticta Richards. Ann. et Magaz. nat. hist. 1855. II. p. 172. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 771.) 


"E 
. T. hexagonata Bleck. Kokos. p. 41. 
au 


. IT. fuscescens Houtt. Act. Soc. Harlem XX. p. 333. 


Habit. Singapura, China (Canton), Japan (Yokahama). (Mus. 
119—114.) 
T. virgata Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 133. 

Habit. Singapura. (Mus. 775—778.) 


171 


172 


ITS: 


179 


Acanthopterygii Beryciformes. Gunth. 
Berycidae Lowe 1840. 


. Monocentris japonicus Houtt. Verh. Maatsch. Harl. XX. 1782. 
20.929239. 
Habit. Japan (Nagasaki), in mari. (Mus. 1.) 
. Myrispritis Bleekeri Gunth. Cat. Fish. I. 1859. p. 20. 
Habit. Ceylon, in mari. (Mus. 2. 3.) 
Holocentrum diadema Lacép. Hist. Poiss. IV. pp. 372, 374. 
pl. 32. fig. 3. 
Habit. Bornéo (Sarawak). (Mus. 5.) 


Acanthopterygii Polynemiformes Günth. 
Polynemidae Richards. 


Polynemus macronemus Bleek. Borneo VI. 1852. p. 419. 
Habit, Borneo (Sarawak). (Mus. 446—448.) 
. P. melanochir Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1831. p. 513. 
Habit. Java (Palaboen) (Mus. 449.) 
. P.sextarius Bloch, Sohn. Syst. 1801. p. 18. tab. 4. 
Habit China (Canton). (Mus. 450.) 
= P. Indicus Shaw. 700] V. G. 1. p. 155. 
Habit. Singapura. (Mus. 451.) 
. P. tetradactylus Shaw. Zool. V. P. 1. p. 155. 
Habit. Singapura, Borneo (Santabug). (Mus. 45 '. 454.) 


Acanthopterygii Sciaeniformes. Gunth. 


Sciaenidae. Cuvier 1829. 


. Umbrina amblycephalus Bleek, Amboina VI. p. 412. 
Habit. China (Canton). (Mus. 432.) 
. Sciaena diacanthus Lacép. Poiss. IV. pp. 195. 244. 
Habit. Singapura. (Mus. 434.) 
. 5. macrophthalma Bleek. Java I. 1850. p. 99. 
Habit. Java (Palaboen). (Mus. 456.) 
S. sina Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 122. 
Habit. China (Canton). (Mus. 437.) 


3. S. Dussumieri Cuv. Val. Hist. Poiss. V, 1830. p. 119. 


Habit. China (Macao). (Mus. 438.) 
. Corvina carutta (Bloch.) Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 133. tab. 356. 
Habit. China (Canton). (Mus. 445.) 


160 


CO 
Ot 


5. Collichthys lucida Richards Iehth. Voy. Sulph. 1845. p. 87. pl. 
AA, fig. 3. 4. 
Habit. China (Canton). (Mus. 445. 


Acanthopterygii Trichiuriformes Günth. 
Frichiuridae. Gunther 1860. 


186. Trichiurus savala Cuv. Regn. Anim. 
Habit. Singapura, (Mus. 461.) 
187. T. Japonicus Schleg. Faun, jap. Pise. p. 102. tab. 54. 
Habit. China (Canton). Rugged islands, (Muss. 462. 463.) 
188. Tr. haumela (Forsk.) Descript. 1775. p. 72. 
Habit. Borneo (Matang), Java (Palaboén). (Mus. 464. 465.) 
189. T. lajor Bleek. Celebes V. 1854. p. 248. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 466.) 


Acanthopterygii Cotto-Scombriformes Gunth. 
Acronuridae Günther 1861. 


190. Prionurus scalprum Langsd. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 781.) 
Carangidae Günth. 1860. 
191. Trachurus trachurus Lin. Syst. Nat. I. p. 494. 
Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki, Kobe). (Mus. 502—504.) 
192. Caranx Rottleri (Bloch.) Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 88. tab. 346. 
Habit. Singapura. (Mus. 506.) 
193. C. maruadsi Schleg. Faun. jap. Pisc. p. 108. tab. 58. f. 1. 
Habit. China (Canton). (Mus. 508.) 
194. C. boops. Cuv. Val. Hist. Poiss. IX. 1833. p. 46. 
Habit. Singapura. (Mus. 509.) 
195. C. lioglossus Günth. Cat. Fish. II. 1860. p. 432. 
Habit. Singapura. (Nus. 510.) 
196. C. djedaba Forsk. Desreipt. 1775. p. 56. 
Habit. Singapura. (Mus. 511.) 
197. Carunx brevis Bleek. Java III. 1855. p. 361. 
Habit. Java (Palaboen) (Mus. 512.) 
198. C. Malabaricus Bloch. Sehn. Syst. 1801. p. 31. 
Habit. China (Canton). (Mus. 513.) 
199. C. leptolepis Cuv. Val. Hist. Poiss. IX. 1833. p. 63. 
Habit. China (Canton, Macao). (Mus. 514. 515.) 
200. C. hippos (Lin.) Syst. Nat. I. p. 494. 
Habit. Singapura. (Mus. 519.) 


201 


209 


203. 
204. 


205. 


161 


. C. armatus (Forsk.) Deseript. 1775. p. 53. 
Habit. Singapura. (Mus. 521.) 
. C. gallus (Lin.) Syst. Nat. I. p. 454. 
Habit. Singapura. (Mus. 522.) 
Chorinemus lysan (Forsk.) Deseript. 1775. p. 67. tab. 54. 
Habit. Singapura. (Mus. 525. 526.) 
Ch. Sancti Petri Cuv. Val. Hist. Poiss. VIII. 1831. p. 379. pl. 236. 
Habit. Ceylon. (Mus. 528.) 
Biquula edentula (Bloch.) Ausl. Fisch. XII. tab. 428. 
Habit. Singapura, Borneo (Matang). (Mus. 531. 532.) 
. B. Dussumieri Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 77. pl. 283. 
Habit. Singapura. (Mus. 534.) 
. Bi. gerroides. Bleek. Makred. p. 371. 
Habit. Singapura. (Mus. 535.) 


. E. nuchalis Schleg. Faun. jap. Pise. p. 126. tab. 67 fig. 1. 


Habit. China (Canton), Japan (Nagasaki, Yokahama). (Mus. 536—538.) 


. E. bindoides Bleek. Makred. p. 372. 


Habit. China (Canton), Singapura. (Mus. 539. 540.) 
. Bi. splendens Cuv. Regn. Anim. II. p. 212. 

Habit. Singapura. (Mus. 542. 545.) 
. E. daura Cuv. Regn. Anim. II. p. 212. 

Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 544.) 


212. Bi. oblonga Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1835. p. 85. 


192 
— 
or 


216 


Habit. Singapura. (Mus. 545—547.) 


. E.insidiatrix (Bloch.) Ausl. Fisch. III.1787. p. 41. tab. 192. f. 2. 3. 


Habit. Singapura, China (Canton, Macao), Borneo (Santabug). 
(Mus. 548—551.) 
. Gazza equulaeformis Rupp. N. W. Fische. p. 4. tab 1. f. 3. 
Habit. Singapura. (Mus. 554.) 
. Lactarius delicatulus Cuv. Val. Hist. Poiss. IX. 1855. p. 238. 
pl. 261. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 555.) 


Cyttidae Günth. 


Zeus Japonicus Cuv. Val. Hist. Poiss. X. 1855. p. 24. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 485.) 


Stromateidae Gunth. 


. Stromateus atous Cuv. Val. Hist. Poiss. IX. 1833. p. 389. 
Habit. Singapura. (Mus. 491.) 

St. cinereus Bloch. Ausl. Fische XII. p. 90. tab. 420. 
Habit. Singapura. (Mus. 492.) 


219. 


290. 


162 
St. argenteus Bloch. Ausl. Fisch. XII. p. 92. tab. 421. 
Habit. Singapura (Sarangoon), China (Canton). (Mus. 493. 494.) 


Coryphaenidae Gunth. 


Brama Dussumieri Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1831. p. 294. 
Habit. China (Canton). (Mus. 495.) 


. Mene maculata Bloch. Sohn. Syst. 1801. p. 95. tab. 22. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 496.) 


Scombridae. Cuv. 1817. 


. Scomber loo Cuv. Val. Hist. Poiss. VIII. 1831. p. 52. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 472.) 


. Cybium Commersonii Lacép. Poiss. II. 1798. p. 600. pl. 20. f. 1. 


Habit. Singapura. (Mus. 475. 474.) 


. C. guttatum Bloch. Schn. Syst. 1801. p. 25. tab. : 


Habit. Singapura, Java (Palaboén). (Mus. 475. s 


. Blacate nigra Bloch. Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 57. tab. 337. 


Habit. Singapura; in fiuvio Sarangoon. (Mus. 480.) 


226. Bicheneis naucrates Lin. Syst. Nat. I. p. 446. 


Habit. Singapura (Sarangoon), Borneo (Sarawak). (Mus. 483. 484.) 


Trachinidae Guuth. 


. Uranoscopus cognatus Cant. Cat. mal. Fisch. 1850. p. 21. 


Habit. Singapura. (Mus. 406.) 


. Percis cancellata Cuv. Val. Hist. Poiss. Ill. p. , 268. 


Habit. Singapura. (Mus. 416.) 


29. P. sexfasciata Sehleg. Faun. jap, Pisces. p. 25. 


Habit. Singapura (Selita), Japan (Yokahama, Hakuri), in fluviis. 
(Mus. 417—419.) 


. Sillago sihama Forsk. Description. 1775. p. 70. 


Habit. Ceylon, Singapura (Sarangoon), in fluviis. (Mus. 420—422. 


. S. Japonica Schleg. Faun. jap. Pisces p. 23. tab. 10. f. 1. 


Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki). (Mus. 425. 424.) 


. S. maculata Quoy & Gaim. Voy. Freyc. Zool. Poiss. p. 261, pl. 


DBs di 2 
Habit. China (Canton). (Mus. 425.) 


. Latilus argentatus Cuy. Val. Hist. Poiss. V. 183 30. p. 369. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 427.) 


Batrachidae Richards. 1836. 


. Batrachus grunniens Bloch. Ausl. Fish. II. 1786. p. 157. qub. 179 


Habit. Singapura. (Mus. 727. 728.) 


163 
255. Batrachus trispinosus Gunth. Cat. Fisch. III. 1861. p. 169. 
Habit. Singapura. (Mus. 729. 730.) 


Pediculati. Cuv. 1817. 


236. Lophius setigerus Vahl. Skrivt. 1797. IV. p. 214. tab. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 734.) 


e 


991.950. 


Cottidae. Richards. 


237. Podabrus cottoides Richards. Voy. Samarang. fish. 1850. p. 13. 
pl. 1. f. 1—6. 

Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 349.) 

238. Centridermichthys fasciatus Heck. Ann. Wien. Mus. IT. 1840. 

pr 160. tab. 9. Tf. 1. 2. 

Habit. China, in fluvio Nanking. (Mus. 353.) 

259. Platycephalus punctatus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 243. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 356.) 

240. P. Malabaricus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 245. 
Habit. Singapura. (Mus. 357.) 

241. P. Japonicus Tiles. Krusenst. heise tab. 59. f. 1. 
Habit. Japan (Kobe, Nagasaki). (Mus. 358. 359.) 

242, P. guttatus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 39. tab. 15. f. 2. 
Habit. China (Canton). (Mus. 360.) 

245. P.isacanthus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 246. 
Habit. Singapura. (Mus. 561.) 

244. P. serratus Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 259. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 562). 

245. Platycephalus polyodon Bleek. Batavia 1853. p. 462. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 363.) | 

246. P. Malayanus Bleek. Sumatra III. p. 498. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 364.) 

247. P. tentaculatus Rüpp. N. W. Fische p. 104. tab. 26. f. 2. 
Habit. Singapura. (Mus. 365.) 

248. P. nematophthalmus Günth. Cat. fish. II. 1860. p. 184. 
Habit. Singapura. (Mus. 266.) 

249. P. scaber Lin. Mus. Ad. Fred. II. p. 66. 
Habit. Singapura. (Mus. 367.) " 

250. P. neglectus Trosch. Wiegm. Arch. 1840, I. p. 272. 

Habit. China (Canton). (Mus. 368.) 

251. P. suppositus Trosch. Wiegm. Arch. 1840. I. p. 269. 
Habit. Java (Palaboén), Japan (Nagasaki). (Mus. 369, 370.) 

252. P. macrolepis Bleek. Japan. p. 399. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 371.) 


269. 


164 


. P. spinosus Schleg. faun. jap. Pisces p. 40. tab. 16. f. 1. 2. 


Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 572.) 


. Prionotus Japonicus Bleek. Jap. p. 598. 


Habit. Japan (Kobe, Yokahama), (Mus. 374. 375.) 


. Lepidotrigla Bürgeri Schleg. Faun. jap. Pisces p. 35. tab. 14. 


forle o. 
Habit. Japan (Kobe, Yokahama). (Mus. 380. 381.) 


. Trigla hemisticta Schleg. Faun. jap. Pise. p. 36. tab. 14. f. 3. 4. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 388.) 


Cataphracti Gunth. 


. Dactylopterus orientalis Cuv. Val. Hist. Poiss. IV. 1829. p. 


134. pl. 76. 
Habit. Singapura. (Mus. 401.) 


. D. macracanthus Bleek. Celebes VI. p. 449. 


Habit. Singapura. (Mus. 402.) 


Acamthopterygii Gobiiformes Gunth. 
Gobiidae. Yarr. 1836. 


. Gobius Anjerensis Bleek. Blenn. et Gob. p. 251. 


Habit. Singapura. (Mus. 559.) 


. G. elegans Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 58. 


Habit. Singapura (in Change fluvio). (Mus. 567. 568.) 


. G. olivaceus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 143. tab. 74. f. 3. 


Habit. Japan (Hirado). (Mus. 569.) 


.G. baliurus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 61. 


Habit. Singapura. (Mus. 570.) 


3. G. giuris Buch. Ham. Fish. Gang. 1822. p. 51. pl. 33. f. 15. 
Habit. Singapura (Sarangoon), Siam-Bangkok. (Mus. 571. 572.) 
. G. apogonius Cant. Cat. Mal. Fish. 1850. p. 182. 


Habit. Siam-Bangkok. (Mus. 574.) 


. G.sadanundio B. Ham. Fish. Gang. 1822. pp. 52. 366. 


Habit. Borneo (Sarawak.) (Mus. 575.) 


;. G. criniger Cuv. Val Hist. Poiss. XII. 1837. p. 82. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 577.) 


. G. ophthalmotaenia Bleek. Kokos-Eiland 1854. p. 46. 


Habit. Singapura. (Mus. 578.) 


. G. caninus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1827. p. 86. 


Habit. Singapura (Selita). (Mus. 579. 580.) 
G. cyanomos Bleck. Blenn. et Gob. 1849. p. 25. 


Habit. Singapura (Sarangoon), Java (Galaboën). (Mus. 581. 582.) 


165 


270. G. chlorostigmatoides Bleek. Blenn. et Gob. 1849. p. 26. 


2 


2 


71 


12 


Habit. Borneo (Sarawak), Java (Galaboén). (Mus. 583. 584.) 


. G. cyanoclavis Cant. Mal. fish. 1830. p. 185. 


Habit. Singapura. (Mus. 585.) 
G. phaiomelas Bleek. Blenn. et Gob. 1849. p. 28. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 586.) 


. G. gymnauchen Bleek, Japan. VI. 1860. p. 84. tab. 1. f. 2. 


Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki, Kobe). (Mus. 587. 588. 589.) 


. G. spectabilis Gunth. Cat. fish. III. 1861. p. 45. 


. Habit. Singapura. (Mus. 590). 


. Gobius polynema Bleek. Japan. p. 44. fig. 4 


Habit. Japan (Kobe, Nagasaki, Yokahama). (Mus. 591. 592. 593.) 


. G. Teminckii Bleek. Blenn. et Gobid. 1849. p. 33. 


Habit. Singapura, (Mus. 594.) 


. G. microlepis Bleek. Blenn. et Gobig. 1849. p. 35. 


Habit. Japan (Kobe). (Mus. 595). 


. G. margariturus Richards. Ichth. Chin. 1846. p. 205. 


Habit. Singapura. (Mus. 596.) 


. G. grammepomus Bleek. Blenn. et Gobid. 1849. p. 34. 


Habit. Japan (Nagasaki). Java (Palaboén). (Mus. 607. 608.) 


80. G. xanthozona Bleek. Blenn. et Gobid. 1849. p. 34. 


Habit. Borneo (Sadong, Santabug, Sarawak). (Mus. 609. 610. 611.) 


. G. sphinx Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 93. 


Habit. Singapura (Selita). (Mus. 612.) 


2. Gr. russus Caul. Cal. Mal. Fish. 1850 p. 186. 


Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 613.) 


283. Gr. flavimanus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 141. tab. 74. f. 1. 


Habit. China (Ningpo). Japan (Nagasaki). Hirado. (Mus. 614. 
615. 616.) . 


. G. hexanema Bleek. Japan p. 43. f. 5. 


Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 617.) 


: = ommaturus Richards. Voy. Sulph. Fish. 1846. p. 146. pl. 55. 


. 1—4. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 618.) 


. G. hasta Sehleg. Faun. jap. Pisces p. 144. tab. 75. f. 1. 


Habit. J apan (Yokahama). (Mus. 619.) 


. G. sella Heck.-Steindachner. 


Habit. Borneo (Sarawak, Sadong, Santabug, Palandak), im fluviis. 
(Mus. 620—625.) 


. G. rhombomaculatus n. sp. 


T 


Gobius corpore subelongato, compresso, altitudine 5 in ejus longi- 
tudine ; capite obtuso depresso, 47/5 circiter in longitudine corporis ; 


395. 


166 


altitudine et latitudine capitis 11/2 in ejus longitudine; oculis dia- 
metro 3 in longitudine capitis, ?/s diametro a se invicem distantibus, 
maxima parte in anteriore dimidio capitis sitis; rostro obtuso depresso, 
oculo breviore; rietu obliquo sub oculi margine anteriore desinente ; 
maxillis aequalibus, dentibus uniseriatis parvis; sulco oculo-operculari 
conspicuo ; squamis magnis, lateribus 30 in serie longitudinali ; pinnis 
verticalibus altitudine subæqualibus, corpore humilioribus, radio pro- 
ducto nullo; dorsali 1* rotundata, spinis mediis ceteris longioribus ; 
dorsali 2* angulata ; pectoralibus, ventralibusque acuminatis ; caudali 
subrotundata 41/2 in longitudine corporis; colore corporis flavescente, 
lateribus maculis rhomboideis 6, nigricantibus, obliquis ; p'nnis flave- 
scentibus; dorsali 1* fascia nigra longitudinali, 22 punctis nigris in 
seriem longitudinalem dispositis; anali violascente ; pectoralibus et 
caudali nigropunctatis ; ventrali flavescente. 

Br. 4. D. 5—1/7. P. 1/15. V. 1/5 A 1/7. C. 17 et lat. brev. 

Habitat: Borneo, in fluvio Santabug. 

Longitudo 8 speciminum 0:04— 0:06 met. (Mus. 626. 627.) 


. Apocryptes lanceolatus Bloch. Schn. Syst. 1801. p. 67. tab. 15. 


Habit. China (Canton), Borneo (Sarawak). (Mus. 628. 629.) 


. A. brachypterus Bleek. Java III. 1855. p. 401. 


Habit. Singapura. (Mus. 634.) 


. Gobiodon Ceramensis Bleek. Ceram. II. 1852. p. 704. 


Habit. Ceylon. (Mus. 636.) 


2. G. micropus Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 89. 


Habit. Singapura. (Mus. 637.) 


. Sicydium parvei Bleek. Nat. Tijd. Ned. Ind. IV. 1853. p. 426. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 638.) 


. 5. cynocephalum Cuv. & Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 177. 


952 © 

Habit. Java (Palaboén). (Mus. 639.) 
Periophthalmus Koelreuteri (Pall.) Spieil. zool. VIII. 1769. p. 
8. tab. 2. f. 1. 

Habit. Singapura. Japan (Nagasaki) Borneo (Sarawak, Santabug). 
(Mus. 640. 641. 642.) ú 


. P. chrysospilos Bleek. Banka II. p. 728. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 643.) 


. P. Schlosseri (Pallas). Spicil. VIII. 1769. tab. 1. f. 1—4. 


Habit. Siam-Bangkok, Borneo (Sarawak). (Mus. 644. 645.) 


. Bolcophthalmus Boddaerti (Pall.). Spieil. VIII. 1769. p. 11. 


tab. 2. f. 4— 5. 
Habit. Singapura (Change). Borneo (Santabug. Sadong.) (Mus, 
648, 649, 650). 3 


299. 


167 


B. pectinirostris Lin. Gm. Syst. Nat. I. p. 1200. 

Habit. China (Canton. Ningpo). Borneo (Sarawak, Santabug), (Mus. 
652—650.) 
B. viridis (B. Ham.). Fish. Gang. 1822. pp. 42. 45. 366. pl. 32. f. 12. 


300. 
Habit. Borneo (Sarawak. Santabug.) (Mus. 657—659.) 
301. Eleotris ophiocephalus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 239. 
Habit. Singapura. (Mus. 660.) 
302, Bi. cantoris Günth. Cat. Fish. IIT. 1861. p. 108. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 661.) j 
303. Ei. porocephaloides Bleek. Sumatra III. 1853. p. 511. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 662.) 
304. Bi. aporos Bleek. Gilolo. p. 49. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 663. 664.) 
305. H. obscura Schleg. Faun. jap. Pise. p. 149. tab. 77. f. 1—3. 
Habit. China (Cant., Timbu). Japan (Nagasaki). (Mus. 665. 666. 667.) 
306. Bi, oxycephala Schlee. Faun. jap. Pisc. p. 150. tab. 77. f. 4—5. 
Habit. China (Canton). (Mus. 668.) 
307. Bi. Hasseltii Bleek. Blenn et Gob. 1849. p. 253. 
Habit. Ceylon. (Mus. 669.) 
308. Bi. butis B. Ham. Fish. Gang. 1822. pp. 57. 567. 
Habit. Singapura (Change). (Mus. 671. 672.) 
309. Bi. Amboinensis Bleek. Amboina IV. 1853. p. 343. 
Habit. Singapura (Selina). Borneo (Sarawak). (Mus. 673. 674.) 
310. Ei. melanostigma Bleek. Blenn. et Gob. 1849. p. 23. 
Habit. Borneo (Mutang, Simunju), in fluviis. (Mus. 676. 677.) . 
311. B. caperata Cant. Cat. Mal. Fish. 1850. p. 197. 


Habit. Singapura (Selita). Borneo (Mutanz, Simunju). (Mus. 678. 
679. 680.) 


. B. cyprinoides Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 248. 


Habit. Ceylon. (Mus. 681.) 


. Bi. marmorata Bleek. Borneo VI. 1852. p. 424. 


Habit. Borneo (Mutang. Santabug.) (Mus. 682. 683.) 


. Bi. periophthalmus Bleek. Batavia 1852. p. 477. 


Habit. Borneo (Sadong). (Mus. 684.) 


. Hi. fusca (Bloch. Schn.) System. 1801. p. 453. 


Habit. Ceylon. China (Canton). (Mus. 685. 686.) 


. Ri. belobrancha Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 243. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 687.) 


. E. Sinensis (Lacép.) Hist. Poiss. III. p. 141. pl. 14. f. 2. 


Habit. China (Canton). Borneo (Simunju), (Mus. 689. 690.) 


. Ei. urophthalmus Bleek. Borneo IV. 1851. p. 202. 


Habit. Borneo (Santabug). (Mus. 691.) 


168 


319. Ei. urophthalmoides Bleek. Sumatra II. 1853. p. 275. 
Habit. Borneo (Sarawak, Santabug). (Mus. 692. 693.) 

320. E. strigata Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1857. p. 251. 
Habit. Singapura. (Mus. 696.) 

321. Amblyopus caeculus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 165. 
Habit. China (Canton). (Mus. 698.) 

322. A. brachygaster Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 134. 
Habit. Borneo (Sarawak). 

393. A. Hermannianus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 159. pl. 350 
Habit. Borneo (Sarawak. Sadong). (Mus. /00. 701.) 

324. Trypauchen vagina (Bloch. Schn.). System. 1801. p. 73. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 702.) 

325. T. microcephalus Bleek. Borneo XIII. 1860. p. 62. 
Habit. Singapura, Borneo (Sadong). (Mus. 704. 705.) 

326. Tripauchenichthys typus Bleek. Borneo XIII. 1860. p. 65. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 706.) 

327. Platyptera aspro Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 321. pl. 360. 
Habit. Java. (Mus. 707.) 

328. Callionymus curvicornis Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 298. 
Habit. Japan (Yokahama, Kobe, Nagasaki, Hirado). (Mus. 713—717.) 

329. C. lunatus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 155. tab. 78. f. 4. 

| Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki). (Mus. 718. 719.) 

330. C. sagitta Pall. Spieil. zool. VIII, 1769. p. 29. tab. 4. f. 4. 5. 
Habit. Singapura. (Mus. 720. 721.) 

331. C. filamentosus Cuv. Val. Hist. Poiss. XII. 1837. p. 303. pl. 359. 
Habit. Ceylon. Singapura. (Mus. 722. 725.) 

332. C. longecaudatus Schleg. Faun. jap. Pise. p. 151. tab. 78. f. 1. 2. 
Habit. Japan (Nagasaki, Kobe). (Mus. 724. 725.) 


Acanthopterygü Blenniiformes. Gunth. 
Cepolidae. Bonap. 1831. 


333. Cepola Schlegeli Bleek. Japan. p. 412. 
Habit. Japan. (Kobe). (Mus. 882.) 
334. C. Krusensternii Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 130. 
Habit. Japan (Nagasaki, Kobe, Hakuri). (Mus. 883. 884. 885.) 


Blenniidae. Agass. 1836. 


335. Salarias tridactylus (Bloch. Schn.) System. 1801. p. 176. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 750. 751.) 

336. S nitidus Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 243. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 752.) 


169 


337. S. lineatus Bleek Blenn. et Gobid. 1849. p. 18. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 755.) 

338. Centronotus nebulosus Schleg. Faun. jap. Pise. p. 138. 
Habit. Japan (Yokahama, Kobe). (Mus. 760. 761.) 


Mastacembelidae Gunth. 1861. 


339. Mastacembelus erythrotaenia Bleek. Notacant. 1850. p. 6. 
Habit. Borneo (Sarawak.) (Mus. 897.) 

340. M. armatus (Lacep.) Hist. Poiss. II. p. 286. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 899.) 

341. M. maculatus (Reinw.) 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 900.) 


Acanthopterygu Mugiliformes. Günth. 
Sphyraenidae Bon. 1831. 


342. Sphyraena jello Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 349. 
Habit. Singapura. (Mus. 455. 456.) 

343. S. Japonica Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 354. 
Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 457.) 

344. S. obtusata Cuv. Val. Hist. Poiss. III. 1829. p. 350. 
Habit. Singapura. (Mus. 458—460.) 


Atherinidae Cuv. 1830. 


345. Atherina Bleekeri Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 398. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 826.) 

346. A. duodecimalis Bleek. Rioow. p. 485. 
Habit. Singapura. (Mus. 827.) 


Mugilidae Cuv. 1829. 


347, Mugil cephalotus Cuv. Val. Hist. Poiss. XI. 1836. p. 110. 
Habit. China (Canton). (Mus. 831.) | 

348. M. haematochilus Schleg. Faun. Jap. Pise. p. 135. tab. 72. f. 2. 
Habit. Japan (Kobe, Yokahama). (Mus. 832. 833. 

349. M.. cunesius Cuv. Val. Hist. Poiss. XT. 1836. p. 114. 
Habit. Singapura (Mus. 837. 838.) 

350. M. Waigiensis Quoy & Gaim. Voy. Freye. Poiss. p. 337. pl. 59. f. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 840.) 

351. M. axillaris Bleek. Nat. Tijd. Ned. Ind. IV. 1853. p. 266. 
Habit. Singapura (Mus. 841.) 

302. M. caeruleo-maculatus Bleek. Riomv. p. 484. 
Habit. Singapura. (Mus. 843.) 


Természetrajzi fizetek. v. köt. II.—IV. füzet. : ol 


t9 


170 


. M. Ceylonensis Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 446. 
Habit. Ceylon. (Mus. 844.) | 

. M. Borneensis Bleek. Nat. Fijd. Ned. Ind. II. 1851. p. 201. 
Habit. Singapura (Sarangoon, Change). (Mus. 845. 846.) 


AcanthopterygW Gasterosteiformes. Gunth. 


Fistularidae. Bonap. 1831. 


. Fistularia serrata Cuv. Regn. Anim. 
Habit. Singapura, Japan (Yokahama, Nagasaki, Kobe). (Mus. 
889—893.) 


Acanthopterygii Centrisciformes. Gunth. 


Centriscidae Risso 1826. 


. Amphisile scutata (Lin.) Syst. Nat. I. p. 415. 
Habit. Singapura. (Mus. 887.) 


Acanthopterygii C hanniformes. Günth. 
Ophiocephalidae. Bleek. 1859. 


. Ophiocephalus bivittatus n. sp. 

Ophiocephalus corpore elongato antice depresso postice compresso, 
altitudine 8 in ejus longitudine; capite depresso conico-rotundato, 
31/3 eireiter in longitudine corporis; latitudine et altitudine capitis 21/4 
circiter in ejus longitudine; linea rostro-frontali declivi rectiuscula ; 
fronte et vertice planiusculis; oculis diametro 5 in longitudine capitis, 
diametro 1 a se invicem distantibus ; maxilla inferiore maxilla supe- 
riore paulo longiore, dentibus antiee pluriseriatis parvis, lateribus 
biseriatis, dentibus serie interna majoribus anterioribus caninoideis ; 
maxilla superiore sub oculi parte posteriore desinente, 2?/3 in longi- 
tudine capitis, dentibus pluriseriatis parvis, caninoides nullis; den- 
tibus vomero palatinis uniseriatis caninoideis; squamis cycloideis 
45—50 in serie longitudinah ; linea laterali antice paulo descendente 
postice rectiuscula; pinnis rotundatis, pectoralibus 1 * b, ventralibus 
21/2 in longitudine capitis ; caudali 51/2 in longitudine corporis; cor- 
pore eolore fusco-nigro superne, inferne margaritaceo punctis argen- 
teis, vittis cephalo-caudalibus 2 nigris, superiore supra, inferiore 
infra hneam lateralem ; squamis nigropunctatis supra vittam supe- 
riorem seriebus 3 dispositis; linea laterali argentea punctis nigris 


De c URNA uu. cM Ad 


171 


cincta; infra vittam lateralem inferiorem punetis margaritaceis ; 
pinnis dorsal, anal, ventralibus aurantiacis ; dorsali radiosa radiis 
nigropunetatis. 

Br. 5. D. 1/3383. P. 2/14. V. 1/5. A. 1/97; C. 12 et lat. brev. Sq- 
6/45—50/8. 

Longitudo 6 speciminum 0-05—0-06 m. 

Habit. Borneo (Sarawack), in fluviis. (Mus. 848.) 


. Ophiocephalus punctatus Bloch. Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 139. 


tab. 358. 
Habit. Ceylon, Borneo (Mutang, LG Java (Palaboén, Sin- 
danglaja). (Mus. 850—853 
. affinis Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 470. 
Habit. Singapura. (Mus. 854.) 
. gachua B. Ham. Gang. Fish. 1822. p. 68. pl. 21. f. 21. 
Habit. Ceylon, Siam-Bangkok, Java (Sindanglaja). (Mus. 856—858.) 
. Kelaartii Günth. Cat. Fish. III. 1861. p. 472. 
Habit. Ceylon. (Mus. 859.) 
. rhodotaenia Bleek. Borneo V. 1851. p. 425 
Habit. Borneo (Sadong). (Mus. 860.) 
. mystax Bleck. Banka 1855. p. 188. 
Habit. Borneo (Sadong) in fluviis. (Mus. 861.) 
. melanosoma Bleek. Borneo V. 1851. p. 424. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 862.) 
. striatus Bloch. Ausl. Fisch. VII. 1793. p. 141. tab. 359. 
Habit. Ceylon, Siam. (Mus. 864. 865.) 
. lucius Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1831. p. 416. 
Habit. Java (Megamendok). (Mus. 866.) 
. Siamensis Günth. Cat. Fish. III. 1861. p. 476. 
Habit. Siam-Bangkok. (Mus. 867.) 
.marulius B. Ham. Fish. Gang. 1822. p. 65. pl. 17. f. 19. 
Habit. Ceylon, Siam. (Mus. 869. 870.) 
. pleurophthalmus Bleek. Borneo 1851. p. 270. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 871.) 
. argus Cant. Ann. et Mag. Nat. Hist. 1842. IX. p. 484. 
Habit. China (Canton). (Mus. 872.) 
.maculatus (Lacép.) Hist. Poiss. III. pp. 140. 143. 
Habit. China (Canton). (Mus. 873.) 
. micropeltis Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1851. p. 427. 
Habit. Siam. (Mus. 874.) 


. Channa orientalis Bloch. Schn. System. 1801. p. 496. tab. 90. f. 2- 


Habit, China (Canton). (Mus. 875.) 


172 


Acanthopterygii Labyrinthibranchit. Gunth. 
Labyrinthici. Müll. 1843. 


. Anabas scandens (Daldorff). Transact. Linn. Soc. III. 1797. p. 62. 


Habit. Ceylon, Siam, Borneo (Sarawak). (Mus. 787—791.) 


. A. macrocephalus Bleek. Java II. 1850. p. 430. 


Habit. Singapura (Sarangoon), Siam, Borneo (Santabug, Sadong). 
(Mus. 792—796.) 


. A. oligolepis Bleck. Born. VIII. 1855. p. 161. 


Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 797.) 


. Helostoma Temminckii Cuv. Val. Hist. Poiss. VII. 1731. p. 


349. pl. 194. 
Habit. Ceylon. (Mus. 796.) 


. Polyacanthus opercularis (Lin.) Ameen. acad. IV. p. 428. 


Habit. China (Canton). (Mus. 798.) 


. P. cupanus Guv. Val. Hist. Poiss. VII. 1831. p. 357. 


Habit. Ceylon (Mus. 799.) 


. Osphromenus olfax Commers. 


Habit. Siam. (Mus. 801.) 


. O. trichopterus (Pall.) Spicil. zool. VIII. 1769. p. 45. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 802.) 


. O. Siamensis Gunth. Cat. Fish. III. 1861. p. 355. 


Habit. Siam. (Mus. 804.) 


3. O. striatus (Bleek.) Labyrinth. 1850. p. 11. 


Habit. Siam. China (Canton), Borneo (Sadong). (Mus. 805—808.) 


. Betta trifasciata Bleek. Labyrinth. 1850. p. 12. 


Habit. Singapura, Siam, Borneo (Sarawak, Simunju), Java (Sin- 
danglaja, Megamendok, Palaboén). (Mus. 810. 817.) 


. B. pugnax Cant. Cat. Mal. Fish. 1850. p. 84. pl. 2. f. 1—4. 


Habit. Borneo (Palandok, Matang), in fluviis. (Mus. 818. 819.) 
Luciocephalidae Bleek. 1859. 


. Luciocephalus pulcher (Gray). Ill. Ind. Zool. I. tab. 87. f. 1. 


Habit. Singapura (Selita), Borneo (Sarawak), in fluvus. (Mus. 
820. 821.) 


ACANTHOPTERYGII PHARYNGOGNATHI Müll. 


Pomacentridae Gunth. ‘ 


. Dascyllus Aruanus (Lin.) Syst. Nat. I. p. 464. 


Habit. Ceylon. (Mus. 901.) 


. Pomacentrus robustus Guuth, Cat. Fish. IV. 1862. p. 17, 


Habit, Siam. (Mus. 902.) 


406. 


407, 


173 


. P. fasciatus Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 426. pl. 134. 


Habit. Singapura. (Mus. 903. 904.) 


. P. chrysopoecilus Schleg. Verh. Ned. overz. bezitt. p. 21. tab. 


D.T. 3. 
Habit. Singapura. (Mus. 906.) 
notophthalmus Bleek. Ternati 1853. p. 137. 
Habit. Singapura, Ceylon. (Mus. 907. 908.) 
taeniurus Bleek. Art. Soc. Sc. Indo-Nederl. I. p. 51. 
Habit. Japan (Hirado). (Mus. 909.) 


Habit. Singapura. (Mus. 910.) 

punctatus Quoy et Gaim. Voy. Uran. Zool. p. 395. pl. 64. f. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 913.) 

Moluccensis Bleek. Amboina IIT. 1853. p. 118. 

Habit. Singapura. (Mus. 914.) 

littoralis Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 495. 

Habit. Singapura. (Mus. 916.) 


E 
P. 
. P. prosopotaenia Bleek. Singapura 1852. p. 67. 
P. 
EH 
127 


. Glyphidodon coelestinus Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 464. 


Habit. Singapura. (Mus. 918.) 


. G. Bengalensis Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1830. p. 458. 


Habit. Singapura, (Mus. 919.) 


. G. xanthozona Bleek. Sumatra II, 1855. p. 283. 


Habit. Ceylon. (Mus. 922). 


. G. melas Cuv. Val. Hist. Poiss. V. 1850. p. 472. 


Habit. Singapura. (Mus. 923.) 


. G. antjerius Bleek. Kokos-Eiland IV. 1855. p. 454. 


Habit. Ceylon. (Mus. 925.) 


. G. plagiometopon Bleek. Singapura 1852. p. 67. 


Habit. Singapura. (Mus. 926.) 


. G. uniocellatus Quoy. et Gaim. Voy. Uran. Zool. p. 393. pl. 64. f.4 


Habit. Ceylon. (Mus. 929.) 


. Heliastes notatus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 66. 


Habit. Japan. (Nagasaki). (Mus. 932.) 


Labridae Cuv. 


. Choerops macrodon Lacép. — Bleeker. Atlas. Labr. tab. 47. f. 1. 


Habit. Singapura. (Mus. 961. 960.) 
Ch. oligacanthus Bleek. Atlas. Labrid. tab. 47. f. 2. 

Habit. Singapura. (Mus. 961. 962.) 
Labrichthys rubiginosa Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 165. tab. 
86. f. 1. i 

Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 963.) 


408. 


409. 


410. 


411. 


412. 


pd b m) We be m9 Ings to 


174 


Duymacria aurigaria Richards. Voy. Sulph. Fish. p. 90. tab. 

45.f. 1.2. 
Habit. China (Canton), Japan (Nagasaki). (Mus. 965. 966.) 

D. spilogaster Bleek. Japan. p. 416. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 967.) 

Epibulus insidiator(Pall.)Spicil. Zool. VIII. 1769. p. 41. tab. 5. f. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 969). 

Stethojulis strigiventer (Benn.) Proc. zool. soc. 1832. p. 184. 
Habit. Singapura. (Mus. 970.) | 

St. interrupta Bleek. Banda I. 1851. p. 252. 
Habit. Singapura, Japan (Kobe). (Mus. 972. 973.) 


. St. axillaris Quoy et Gaim. Voy. Uran. Zool. p. 272. 


Habit. Singapura. (Mus. 974.) 


. Platyglossus Dussumieri (Cuv. Val.) Hist. Poiss. XIII. 1859. p. 


478. pl. 387. 


. P. chloropterus (Bleek.) Syn. Labrid. p. 12. 


Habit. Singapura. (Mus. 978. 979.) 

. Javanicus (Bleek.) Java IV. p. 341. 
Habit. Singapura. (Mus. 980—982.) 

. bicolor (Bloch. Sehn.) Syst. 1801. p. 267. 
Habit. Singapura. (Mus. 984. 985.) 

. Knerii (Bleek.) Syn. Labr. p. 34. 
Habit. Singapura. (Mus. 987.) 

. guttatus (Bloch.) Ausl. Fish. V. 1791. p. 149. tab. 287. f. 2. 
Habit. Singapura. (Mus. 990.) 

. modestus (Bleck.) Labrid. Cycl. p. 26. 
Habit. Singapura. (Mus. 991. 992.) : 

. tenuispinis Gunth. Cat. Fish. IV. 1862. p. 161. 
Habit. Japan (Nagasaki, Yokahama). (Mus. 993. 994.) 

. pyrrhogramma Schleg. Faun. jap. Pise. p. 170. tab. 86 (bis) f. 2. 
Habit. Japan (Yokahama, Hakuri). (Mus. 995. 996.) 

. poecilopterus Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 169. tab. 86 (bis), f. 1. 
Habit. Japan, in Hakuri fluvio. (Mus. 997.) 


. P. Dayi Steind. 


Habit. Singapura. (Mus. 1000.) 


. P. bilineatus Steind. 


Habit. Singapura. (Mus. 1002.) 


. Platyglossus Xanti n. sp. _ 


Platyglossus corpore oblongo compresso, altitudine 4!/s im ejus 
longitudine, latitudine 2!/4 circiter in ejus altitudine ; capite acuto 31/2 
in longitudine corporis; altitudine capitis 11/2 in ejus longitudine; 
oculis diametro 31/2 in longitudine capitis, diametro °/4 distantibus ; 


434. 


175 


linea rostro-frontali convexiuseula ; rostro aeutiuseulo oeulo non lon- 
siore; maxilla superiore ante oculum desinente 31/2 in longitudine 
capitis; dentibus maxillis intracristalibus graniformibus parvis, cris- 
talibus medioeribus conicis acutis, maxilla superiore anticis 4 caninis 
sat magnis curvatis mediis prominentibus lateralibus deorsum et paulo 
retrorsum spectantibus ; maxilla inferiore dentibus anticis 2 caninis 
curvatis prominentibus ; squamis lateribus 28 in linea laterali; linea 
laterali squamis singulis corpore antice tubulo arborescente corpore 
postiee tubulo simplice notata; pinna dorsali spinis non divergenti- 
bus, postrorsum longitudine accrescentibus posteriore ceteris longiore 
corpore plus duplo humiliore, parte radiosa parte spinosa paulo altiore 
postice angulata; pinnis pectoralibus acutiuscule rotundatis 51/2, ven- 
tralibus acutis 7, caudali obtusa convexa 51/2 circiter in longitudine 
corporis; colore eorporis superne rubro, inferne margaritaceo-roseo, 
fasciis cephalo-caudalibus 2 infra lineam lateralem ; macula postocu- 
lari oblonga nigrieanti- violacea ; pinna dorsali macula nigra oblonga 
inter spinam 1— 4, dorsali radiosa maculis nigris 2, 1" semilunari inter 
radios 1—3, 2" radiis ultimis, caudali basi macula nigra albocincta. 
Br. 6. D 9/12, P. MA V. 1/5. A. 3/11. C. 1/12/1 et lat. brev. 

Longitudo specim. unic. 56 mm. 

Habit. Singapura, in mari. (Mus. 999.) 


. Novacula dea (Scheg.) Faun. jap. Pisces. p. 171. tab. 87. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 1003.) 


. Julis lunaris (Lin.) Syst. Nat. I. p. 474. 


Habit. Aden. (Muss. 1006.)- 


. Callyodon Japonicus Cuv.Val. Hist. Poiss.XIV. 1839. p. 294. pl. 406. 


Habit. Japan (Yokahama, Kobe). (Mus. 1012. 1013.) 


. Pseudoscarus rivulatus (Cuv. Val.) Hist. Poiss. XIV. 1839. p. 293. 


Habit. Singapura. (Mus. 1014.) 


. P. aeruginosus Bleek. Labr. Cyel. p. 58. 


Habit. Singapura, Japan (Yokahama), Java. (Mus. 1015. 1016. 101 7.) 


. P. Celebicus (Bleek.) Celebes V. p. 253. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1019.) 
Chromides Mull. 


. Bitroplus maculatus (Bloch.) Ausl. Fisch. XII. tab. 427. f. 2. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1040.) 


ANACANTHINI. Müll 


Pleuronectidae Flem. 


Psettodes erumei (Bloch. Schn.) Syst. 1801. p. 150. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1067. 1068.) 


176 


. Arnoglossus aspilus (Bleek) Pleuron. 1852. p. 14. 


Habit. Singapura. (Mus. 1080.) 


. Pseudorhombus Russelii (Gray) J U. Ind. zool. f. 2. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1082.) 


. P. triocellatus (Bloch. Schm.) Syst. 1801. p. 145. 


Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 1085.) 


. P. pentophtalmus Gunth. Cat. Fish. IV. 1862. p. 428. 


Habit. Japan (Kobe). (Mus. 1084.) 


. Rhomboidichthys myriaster Schleg. Faun. Jap. Pise. p. 181. 


VEND 92 oth PE 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 1086.) 


. Rh. grandisquama Schleg. Faun. jap. Pise. p. 183. tab. 92. f. 3. 4. 


Habit. Japan. (Nagasaki). (Mus. 1087.) E 


. Pleuronectes asperrimus (Schhg.) Faun. jap. Pise. p. 177. 


Habit. Japan (Yokahama, Kobe). (Mus. 1092. 1095.) 


. Parophrys cornuta (Schleg.) Faun. jap. Pise. p. 179. tab. 92. f. 1. 


Habit. Japan (Yokahama, Nagasaki, Kobe). (Mus. 1094—1096.) 


. Solea Japonica (Schleg.) Faun. jap. Pisc. p. 186. 


Habit. Japan (Nagasaki, Yokahama). (Mus. 1108. 1109.) 


. Pardachirus pavoninus (Lacép.) Hist. Poiss. IV. pp. 658. 661. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1110.) 


. Synaptura pan (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. p. 130. pl. 24. f. 42. 


Habit. Singapura. (Mus. 1111.) 


. 5. Commersoniana Cant. Cat. mal. Fish. 1850. p. 222. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1113.) 


. 5. Zebra (Bloch.) Ausl. Fisch. TIT. p. 27. tab. 187. 


Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1114.) 


. Synaptura lipophthalma n. sp. (Aemw = hagyni. ogvdahydc 


— gzem.) 

Synaptura corpore oblongo ovali, altitudine 21/2 circiter in ejus 
longitudine; capite obtuso, rotundato 4?/s in longitudine corporis, 
altiore quam longo; oculis nullis; rostro’paulo ante os prominente, 
leviter fimbriato, ore subantico, rietu curvato; labiis mentoque non 
fimbriatis; dentibus maxillaribus parvis; linea laterali recta, per 
media latera decurrente in capite curvata; squamis latere dextro 
ciliatis 85 serie londitudinali eaudalem inter et aperturam branchia- 
lem; pinnis dorsali, eaudali et anali radiis nonnulis fissis, dorsali 
rostro ineipienti caudali et anali conjuncta; pectorali dextra nulla, 
sinistra parva; ventrali sinistra dextra longiore 2!/» in longitudine 
capitis ; colore corporis latere dextro griseo-fusco, maculis nigris dif- 
fusis nebulato lineis 6 verticalibus nigris; latere sinistro albido- 
fusco; pinnis verticalibus griseis nigrocinctis. 


177 


Bre ODay Ace 108. 12. EMm 5 V. 3c 
Longitudo specim. unic. 10 em. 
Habit. Borneo (Larawak), in mari. (Mus. 1115.) 
449. Cynoglossus xiphoideus Gunth. Cat. Fish. IV. 1862. p. 495. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1119.) 
450. C. macrolepidotus (Bleek.) Pleuron. 1852. p. 25. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1120.) 
451. C. brachyrhynchus (Bleek.) Pleuron. 1852. p. 24. 
Habit. Singapura (Sarangoon, Selita). (Mus. 1121— 1123.) 


PHYSOSTOMI Müll. 
Siluridae Cuv. 


152. Clarias magur (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. pp. 146. 374. pl. 
26. f. 45. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1127—1129.) 
453. C. macrocephalus Gunth. Cat. Fish. V. 1864. p. 18. 
Habit. Siam. (Mus. 1131.) 
454. C. fuscus (Lacép.) Hist. Poiss. V. p. 88. pl. 2. f. 2. 
Habit. Singapura (Sarangoon), China (Canton), Java (Palaboën). 
(Mus. 1132—1134.) 
455. C. melanoderma Bleek. Silur. bat. p. 54. 
Habit. Siam, China (Macao). (Mus. 1135. 1136.) 
456. C. Teysmanni Bleek. Nat. Tijdsch. Ned. Ind. XIII. p. 344. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1157.) 
457. C. liacanthus Bleek. Borneo IV. 1851. p. 450. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1138. 1139.) 
458. Clarias brachysoma Gunth. Cat. Fish. V. 1864. p. 20. 
Habit. Ceylon. (Mus. 1140. 
459. Cl. Nieuhofii Cuv. Val. Hist. Poiss. XV. 1840. p. 586. 
Habit. Borneo (Matang, Sarawak). (Mus. 1141. 1142.) 
460. Heterobranchus tapeinopterus Bleek. Banka 1852. p. 732. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1142.) 
461. Plotosus anguillaris (Bloch.) Ausl. Fisch. VIII. 1794. p. 61. tab. 
Sta io dis ő 
Habit. Ceylon, Singapura, Siam, Japan (Nagasaki, Kobe), Hirado. 
(Mus. 1144— 1150.) 
462. P. canius H. Buch. Fish. Gang. 1822. p. 142. pl. 15. f. 44. 
Habit. Singapura. (Mus. 1151.) 


463. 


464. 


178 


P. limbatus Cuv. Val. Hist. Poiss. XV. 1840. p. 422: 
Habit. Singapura (Sarangoon, Change), in fluviis. (Mus. 1159, 1152.) 
Copidoglanis albilabris Cur. Val. Hist. Poiss. XV. 1840. p. 427. 
Habit. Singapura. (Mus. 1154.) 


5. Saccobranchus fossilis (Bloch.) Ausl. Fisch. VIII. 1794. p. 46. 


tab. 370. 
Habit. Ceylon. (Mus. 1156.) 


. 5. microcephalus Gunth. Cat. Fish. V. 1864. p. 31. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1157. 1158.) 


. Silurus asotus Lin. Syst. Nat. I. p. 501. 


Habit. Japan. (Yokahama). (Mus. 1160.) 


. Silurichthys phaiosoma Bleek. Prodr. Silur. p. 269. 


Habit. Borneo (Sarawak.) (Mus. 1161.) 


. Belodontichthys macrochir Bleek. Prodr. Silur. p. 266. 


Habit. Siam. (Mus. 1162.) 


. Cryptopterus micropogon (Bleck.) Prodr. Silur. p. 306. 


Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1164.) 


. Callichrous leiacanthus Bleek. Banka 1855. p. 189. 


Habit. Borneo in Simunju fluvio. (Mus. 1165.) 


472. Pangusius juaro Bleek. Sumatra 1852. p. 589. 


Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1173.) 


. Macrones cavasius (B. Ham.) Fish. Gang. 1822. pp. 203. 379. 


pl. 11. f. 67. 
Habit. Siam ; Ceylon. (Mus. 1175. 1176.) 


. M. microcanthus Bleek. Silur. Batav. p. 23. 


Habit. Ceylon, Java (Palaboén). (Mus. 1178. 1179.) 


. M. tengara (B. Ham.) Fish. Gang. 1822. pp. 183. 377. t. 3. f. 61. 


Habit. Ceylon, Siam. (Mus 1184. 1185.) 


. Pseudobagrus fulvidraco Richards. Ichth. Chin. p. 286. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1186.) 


. Bagrichthys hypselopterus Bleek. Sumatra 1852. p. 588. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1187.) 


. Arius thalassinus Rupp. N. W. Fisch. p. 75. tab. 20. f. 2. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1192.) 


. A. caelatus Cuv. Val. Hist. Poiss. XIV. 1839.) p. 66. 


Habit. Siam. (Mus. 1195.) 


. A. venosus Cuv. Val. Hist. Poiss. XV. 1840. p. 69. 


Habit. Singapura. (Mus. 1197.) 


. A. polystaphylodon Bleek. Silur. Bat. p. 40. 


Habit. Singapura. (Mus. 1198.) 


. Hemipimelodus Borneensis Bleek. Borneo V. 1851. p. 430. 


Habit. Borneo, in Simunju fluvio. (Mus. 1199.) 


179 


Scopelidae Günth. 


. Saurus myops Forst. Descrip. Anim. p. 412. 


Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 1211.) 


. Saurida tumbil (Bloch.) Ausl. Fisehe IX. p. 112. tab. 430. 


Habit. Singapura, Japan (Nagasaki). (Mus. 1212. 1213.) 


. 9. nebulosa Cuv. Val. Hist. Poiss. XXII. 1849. p. 504. pl. 648. 


Habit. Singapura. (Mus. 1214.) 


. 5. argyrophanes Richards. Ichhth. Chin. p. 302. 


Habit. Japan (Jokahama). (Mus. 1215.) 


. Harpodon nehercus (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. p. 209. 


Habit. Singapura. (Mus. 1217.) 


Cyprinidae Agass. 


. Cyprinus flavipinnis Cuv. Val. Hist. Poiss. XVI. 1842. p. 71. 


Habit. China (Canton.) Java (Palaboén, Sindanglaja). (Mus. 
1301—1305. 


. Carassius auratus (Lin) Syst. Nat. I. p. 527. 


Habit. China (Canton), Japan (Nagasaki, Yokahama), Java (Pala- 
boén). (Mus. 1307. 1310—1313.) 


. C. auratus var 4-lobatus. China (Canton). Mus. 1314.) 
. Osteochilus melanopleurus Bleck. Born. VI. 1852. p. 430. 


Habit. Singapura, in Selita fluvio. (Mus. 1316.) 


. O. Hasseltii Cuv. Val. Hist. Poiss. XVI. 1842. p. 274. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1318.) 


. Labeo chrysophekadion Bleck. Midd. Oost Java 1850. p. 20. 


Habit. Siam. (Mus. 1324.) 


. Barbus repasson Bleck. Sumatra 1853, p. 295. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1333.) 


. B. pinnauratus (Day) Proc. Zool. soe. 1865. p. 300. 


Habit. Siam, Java. (Mus. 1334. 1335.) 


5. B. spilurus Gunth. Cat. Fisch. VII. 1868. p. 114. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1336.) 


. B. obtusirostris Cuv. Val. Hist. XVI. 1842. p. 167. 


Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1339.) 


. B. maculatus Cuv. Val. Hist. Poiss. XVI. 1842. p. 195. 


Habit. Borneo (Santabug, Sadong), Java (Sindanglaja, Palaboën). 
(Mus. 1340— 13490.) 


498 B. tetrazona Bleck. Borneo X. p. 14. 


Habit. Singapura (Selita), Borneo (Sarawak, Palandok). (Mus. 
1347-— 1349.) 


508. 


509. 


910. 


515. 


180 


. B. lateristriga Cuv. Val. Hist. Poiss. XVI. 1842. p. 161. 


Habit. Singapura, Borneo (Sarawak, Sadong, Matang) (Mus. 
1350—1353.) 


. B hampal Bleck. Midd. Oost-Java 1850. p. 21. 


Habit. Borneo, 1n Simunju fluvís. (Mus. 1355.) 


. B. brevis Bleck. Midd. Oost-Java 1850. p. 21. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1356.) 


. B. apogon Cuv. Val. Hist. Poiss. XVI. 1849. p. 392. 


Habit. Borneo, in Palandok fluvio. (Mus. 1357.) 


. B. nigrofasciatus Gunth. Cat. Fisch. VII. 1868. p. 155. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1362.) 


.. B. vittatus Day. Proc. Zool. soc. 1865. p. 303. 


Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1363.) 


. Pseudogobio brevirostris Gunth. Cat. Fisch. VII. 1868. p. 174. 


Habit. China, in Ningpa fluvio. (Mus. 1567.) 


. Rasbora cephalotaenia Bleck. Blitong. 1852. p. 97. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1368.) 


. R. Daniconius (H. Buch.) Fisch. Gang. 1822. p. 327. pl. 15. f. 89. 


Habit. Ceylon, Singapura (Sarangoon, Selita), Borneo (Simunju) 
in fluviis (Mus. 1369—1373.) 
R. lateristriata Bleck. Blitong. 1852. p. 94. 
Habit. Borneo (Santabug), Java (Palaboén, Sindanglaja). (Mus. 
1374—1376.) 
R. kallochroma Bleck. Borneo 1851. p. 272. 
Habit. Borneo (Sadong, Palandok. Sandabug), in fluviis. (Mus. 
1377—1381.) 
R. argyrotaenia Bleck. Midd. Oost-Java 1850. p. 21. 
Habit. Singapura (Selita, Sarangoon), Siam, China (Ningpo), Japan 
(Nagasaki), Borneo (Mutang, Sadong, Palandok), in fluvns. (Mus. 
1382— 1390.) 


. R. Nilgherriensis Day. Proc. Zool. soc. 1867. p. 298. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1392.) 


2. Nuria Daurica (H. Buch) Fish. G. 1822. pp. 525. 390. tab. 16. f. 88. 


Habit. Singapura, Siam. (Mus. 1395. 1594.) 


. Ctenopharyngodon idollus Cuv. Val. Hist. Poiss. XVII. 1844. 


p. 362. 
Habit. China (Ningpo). (Mus. 1403.) 


. Rhodeus Sinensis Gunth. Cat. Fisch. VII. 1868. p, 280. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1406. 
Opsarichthys Temminckii Schleg. Faun. jap. Prse. p. 210. 
tab. 101. f. 4. : 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1408.) 


526. 


181 


. Aspius spilurus Gunth. Cat. fish. VIL. 1868. p. 311. 


Habit. China (Ningpo). (Mus. 1412.) 


. Chanodichthys bramula Cuv. Val. Hist. Poiss. XVII. 2844. 


p. 957. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1415.) 


. Ch. Pekinensis Basilewsk. Ichth. Chin. bor. 1855. p. 239. tab. 6. 


ity 9 
Habit. China (Canton). (Mus. 1416.) 


. Culter. recurviceps (Richards.) Ichth. Chin. 1845. p. 295. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1417. 1418.) 


. Hustira Ceylonensis Gunth. Cat. Fisch. VIT. 1868. p, 331. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1420.) 


. Misgurnus anguillicaudatus Cant. Ann. & Mag. nat. hist, IX. 


1842. p. 485. 
Habit. China (Ningpo), Japan (Nagasaki). (Mus. 1424. 1425.) 


29. M. dichachrous Bleck. Jap. VI. p. 89. tab. 9. f. 9. 


Habit. Japan (Nagasaki). (Mus. 1426.) 


. M. polynema Bleck. Japa VI. p 90. tab. 2. f. 3. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1427.) 


. Nemachilus fasciatus K. & H. Algem. Konst. en Letterb. 1833. 


EL jos 188. 
Habit. Java (Palaboén, Sindanglaja). (Mus. 1428, 1429.) 


.Acanthophthalmus Kublii Cuv. Val. Hist. Poiss. XVIII. 1846. 


p. 77. 
Habit Singapura, in Selita fluvio. (Mus. 1134.) 


Cyprinodontidae Agass. 


Haplochisus panchar (B. Ham.) Fisch. Gang. 1822. pp. 211. 
380. pl. 3. te 69. 
Habit. Singapura (Sarangoon, Change), Siam. (Mus, 1277—1180. 


. H. Javanicus Blekk. Bantin 1854. p. 325. 


Habit, Singapura (Sarangoon), China (Timbu). (Mus. 1282— 1983.) 


Scomberesocidae Mull. 


. Belon annulata Cuv. Val. Hist. Poiss. XVIII, 1846. p. 447. pl. 550. 


Habit. Singapura. (Mus. 1233.) 

B. linroides Bleck. Bilton 1851. p. 479. 
Habit. Singapura. (Mus. 1254.) 

B. candimaculata Cuv. Regn. Anim. 
Habit. Singapura. (Mus. 1235.) 


. B. strongylurus Bleck. Ned. Tijdsch. Dicok. IIT. 


Habit. China (Canton). (Mus. 1257.) 


182 


. B. anastomella Cuv. Val. Hist. Poiss. XVIII. 1846. p. 446. 
Habit. Siam, in Menam flumine. (Mus. 1238.) 

. B.leiurus Bleck. Belone en Hemiramphus 1851. p. 94. 
Habit. Singapura. (Mus. 1239.) 


. Hemirhamphus sajori Schleg. Faun jap. Pise. p. 246, tab. 1 10. f. 2. 


Habit. Japan (Kobe, Yokahama). (Mus. 1245. 1246.) 


. H. melanurus Cuv. Val. Hist. Poiss. XIX. 1846. p. 42. 


Habit. Singapura. (Mus. 1247.) 


. H. Guoyi Cuv. Val. Hist. Poiss. XIX. 1846. p. 26. 


Habit. Singapura, Borneo (Matang). (Mus. 1248. 1249.) 


. H. Russeli Cuv. Val. Hist. Poiss. XIX. 1846, p. 32. 


Habit. Singapura. (Mus. 1251.) 
. H. marginatus (Forsk.) Descript. Anim. 1775. p. 67. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1252.) 


. H. Commersonii Cuv. Regn, Anim. 


Habit. Singapura, Borneo (Sarawak), (Mus. 1253. 1254.) 
. H. phaiosoma Bleck. Blitong. 1852. p. 99. 
Habit, Singapura. (Sarangoon) Borneo (Palandok, Sadong Ma- 
tang), in fluviis. (Mus. 1255—1259.) . 


. H. pogonognathus Bleck. Banka 1853. p. 193. 


Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1260.) 


2. H. amblyurus Bleck. Snoekacht. 1852. p. 16. 


Habit. Singapura (Change), Siam. (Mus. 1262. 1263.) 


549. H. fluviatilis Bleck. Belon en Hemirh. 1851. p. 95. 
Habit. Siam, Borneo (Santabug) Java (Palaboén, Sindanglaja, 
Megamendok). (Mus. 1265—1269.) 
544. H. Sumatranus Bleck. Sumatra 1853. p. 526. 
Habit. Singapura (Change). (Mus. 1270.) 
545. Hxocoetus obtusirostris Gunth. Cat, Fisch. VI. 1886. p. 283. 
Habit China (Canton). (Mus. 1271.) 
Salmonidae Mull. 
546. Plecoglossus altivelis Schleg. Faun. jap. Pise. p. 229. tab. 
105. f. 1. 
Habit. Japan, in Hakuri fluvio. (Mus. 1221.) 
547. Salanx Shinensis (Osbeck) Reise in China 1765. p. 309. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1224.) 
Clupeidae Cuv. 
548. Engraulis Commersonianus (Lacep.) Poiss. V. p. 382. pl. 


12.208. 
Habit. Singapura (Selita). (Mus. 1439, 1440.) 


183 


549. Bi. tri Bleck. Haringacht. 1852. p. 40. 
Habit. Borneo (Santabug). (Mus. 1441.) 
550. Bi. Japonica Houtl. Verh. Holl. Maatsch. Wet. Haarl. XX. 2. 1781. 
p. 240. 
Habit. China (Canton, Macao). (Mus. 1442. 1443.) 
551. Bi. setirostris (Brouss.) Ichth. I. 1782. tab. 11. 
Habit. China (Maeao). (Mus. 1447.) 
552. Bi. melanochir Bleck. Madura 1849. p. 13. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1448.) 
553. Bi. taty Cuv. Val. Hist. Poiss. XXI. 1848. p. 60. 
Habit. Borneo (Sarawak), Singapura. (Mus. 1449. 1450.) 
594. Bi. breviceps Cant. Cal. mal. Fish. 1850. p. 306. 
Habit. Borneo (Matang, Sarawak). (Mus. 1452. 1453.) 
555. Coilia Dussumieri Cuv. Val. Hist. Poiss. XXI. 1848. p. 81. 
pl. 610. 
Habit. Singapura (Selila). (Mus. 1459.) 
556. C. Borneensis Blk. Haringacht. 1852. p. 45. 
Habit. Borneo (Matang, Sadong). (Mus. 1457. 1458.) 
557. C. clupeoides Lacip. Hist. Poiss. V. p. 467. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1459.) 
558. C. nasus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 243. tab. 109. f. 4. 
Habit. China, 1n Mingpo fluvio. (Mus. 1460.) 
559. C. macrognathus Bleck. Haring. 1852. p. 50. 
Habit. Borneo (Matang). (Mus. 1461.) 
560. Chatoessus nasus (Bloch.) Ausl. Fische IX. tab. 429. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1462.) 
561. Ch. punctatus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 241. tab. 109. f. 1. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 1463.) 
562. Ch. chanpole (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. pp. 249. 383. pl. 
18. f. 74. 
Habit. Singapura, Java (Palaboén). (Mus. 1465. 1466.) 
563. Ch. chacunda (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. p. 246. 
Habit. Singapura (Sarangoon), Borneo (Santabuj). (Mus. 1469—1471.) 
564. Clupea brachysome Bleck. Haring. 1852. p. 19. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1475.) 
969. C. sirm Forsk. Descript. anim. 1775. p. XVII Nr. 144. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1476.) 
966. Clupea melanosticata Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 237. tab. 
107. tis 3. 
Habit. China (Canton). (Mus. 1477.) 
567. C. hypselosoma Bleck. Amboina VI. 1855. p. 427. 
| Habit, China (Canton). (Mus. 1478.) 


184 


568. C. ilisha (H. Buch.) Fish. Gang. 1822. p. 243. pl. 19. f. 73. 
Habit. Singapura (Selita, Sarangoon.) (Mus. 1484—1486.) 
569. C. macrura Bleck. Haring. 1852. p. 31. 
Habit. Java (Palaboen). (Mus. 1488.) 
570. C. melanura Cuv. Val. Hist. Poiss. XX. 1847. p. 441. 
Habit. Java (Palaboen). (Mus. 1489.) 
571. Pellone Hoevenii Bleck. Haring. 1852. p. 21. 
Habit. Singapura. (Mus. 1491.) 
572. P. elongata Benett. Mem. Raffles. p. 691. 
Habit. China (Canton), Singapura. (Mus. 1495. 1494.) 
573. P. macrogaster Bleck. Ned. Tijdschr. Dierk. III. 1866. p. 500. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1496.) 
574. P. pristigastroides Bleck. Haring. 1852. p. 20. 
Habit. Borneo (Sadong). (Mus. 1497.) 
575. Pristigaster tartoor Cuv. Val. Hist. Poiss. XX. 1847. p. 328. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1498.) 
576. P. macrognathus Bleck. Nederl. Tijdschr. Dierk. III. 1866. 
pl. 299. 
Habit. Borneo (Matang.) (Mus. 1499.) 
577. Dussumieria acuta Cuv. Val. Hist. Poiss. XX. 1847. p. 467. 
pl. 606. | 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1501. 1502.) 


Chirocentridae Gunth. 
578. Chirocentrus dorae Forsk. Descript. anim. 1775. p. 72. 
Habit. Singapura. (Mus. 1503.) 
Notopteridae C. V. 
579. Notopterus kapirat Lacép. Hist. Poiss. II. p. 190. 
Habit. Siam. (Mus. 1504.) 
Symbranchidae Mull. 


580. Monopterus Javanensis Lacép. Hist. Poiss. II. p. 159. 
Habit. Java (Palaboén), China (Canton, Ningpo), Borneo (Sarawak, 
Matang, Sadong, Simunju). (Mus. 1505— 1511.) 
581. Symbranchus Bengalensis M'Clell. Caleut. Journ. nat. hist. V. 
pps 197. 900- tab. 1148, 122. 
Habit. Siam. (Mus. 1513.) 


Muraenidae Mull. 


582. Anguilla Japonica Schleg. Faun. jap. Pisces. p. 258. tab. 115. f. 2. 
Habit, China (Ningpo), Japan (Yokahama). (Mus. 1517, 1518.) 


591. 


592. 


593. 


185 


. Gongromuraena anago Schleg. Faun. jap. Pise. p. 259, tab. 


dioses 
Habit. Japan (Nagasaki, Kobe, Yokahama). (Mus. 1525—1597.) 


. Uroconger lepturus Richards. Voy. Sulph. Fish. p. 106. pl. 


56. f. 1—6. 
Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 1528.) 


. Muraenesox cinereus Forsk. Desrr. Anim. 1775. p. X. tab. 22. 


Habit. Síngapura (Sarangoon). (Mus. 1529.) 


. Ophichthys rhytidodermatoides Bleek. Muræn. p. 31. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1530.) 


. O. cephalozona Bleck. Atlas. Muren. p. 49. tab. 12. f. 2. 


Habit. Singapura. (Mus. 1531.) 


. O. orientalis M'Clell. Cale. Journ. nat. hist. 1845. p. 213. 


Habit. Ceylon. (Mus. 1555. 


. Moringua lumbricoides Rich. Vay. Sulph. Iehth. p. 113. pl. 56. 


f. 7—11. 
Habit. Borneo, in fluvio Simunju. (Mus. 1535.) 


. Muraena meleagris Shaw. Nat. Misc. pl. 220. 


Habit. Singagura (Sarangoon). (Mus. 1537.) 

M. Rüppellii M’Clell. Cale. Journ. nat. hist. V. 1845. p. 213. 
Habit. Ceylon. (Mus. 1538.) 

M. reticularis (Bloch.) Ausl. Fiseh. IX. p. 85. tab. 416. 
Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 1559.) 


LOPHOBRANCHI Cuv. 


Solenostomidae Guünth. 


Solenostoma cyanopterum Bleck. Amboin. en Ceram 1852. 
p. 308. 
Habit. Siam. (Mus. 1540.) 


Syngnathidae Gunth. 


. Syngnathus serratus Schleg. Faun. jap. Pisces p. 272. tab. 120. f. 4. 


Habit. Japan (Nagasaki) (Mus. 1549.) 


. S. spicifer Rupp. N. W. Fische p. 143. tab. 33. f. 4. 


Habit. Singapura. (Mus. 1550.) 
Syngnathus zonatus n. sp. 

Syngnathus corpore valde elongato antice heptagono, postice tetra- 
gono, altitudine 21—22 in ejus longitudine; capite 5 in longitudine 
corporis ; oculis diametro 10 in longitudine capitis; linea rostro- 
frontali ante oculos eoneava; rostro oculo 6 circiter longiore, alti- 
tudine 7 cireiter in ejus longitudine, compresso, rugoso; ore denti- 


Természetrajzi üzetek. v. köt. II.—IV. füzet. 13 


601 


602 


605 


604. 


605 


606 


186 


bus inconspiculs; vertice plano cristis 3 longitudinalibus ; oper- 
culo subradiatim rugoso crista longitudinah prominula scabrius- 
cula; seutis lateribus 23, cauda 39; scutis singulis crista transversa 
posteriore in spinam desinente, laminis intersuturalibus oblongis 
semilunaribus glabris, carinis elevatis acutis posteriore spinosis ; 
cauda trunco absque capite 1'/s longiore; pinna dorsal ante anum 
seuto trunei 20 ineipiente et scuto caudali 6. desinente, rostro bre- 
viore, corpore humiliore ; pectoralibus bilobis, lobis rotundatis ; anah 
minima; caudali flabelliformi; colore corporis fuscescente, ventre 
vittis 20 transversis fuscis albocinctis ; laminis intersuturalibus parte 
superiore macula nigra notatis, rostro nigro punctato ; pinnis dorsali, 
pectorali analique fuscescentibus, dorsali radiis nigro-variegatis ; 
caudali nigra 
D. 48—49. P. 94. A. 4. 029; 
Longitud. 3 specimin. 260—280 "o. 
Habit. Borneo (Sarawak), 1n mari. (Mus. 1543.) 


. Doryichthys boaja Bleck. Borneo 1851. p. 16. 


Habit. Cochinchina. (Mus. 1551.) 


. D. deokhatoides Bleck. Trosk. p. 17. 


Habit. Borneo (Sadong). (Mus. 1552.) 


. D. mento Bleck. Manado p. 75. 


Habit. Borneo (Sadong). (Mus. 1593.) 


. Gastrotokeus biaculeatus (Bloch.) Ausl. Fisch. IV. p. 10. tab. 


DEE 
Habit. Singapura. Siam. (Mus. 1554. 1555.) 

Hippocampus trimaculatus Leach. Zool. Miscell. p. 104. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1560. 1561.) 

H. coronatus Schleg. Faun, Japan. Pisc. p. 274. tab. 120. f. 8. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1556.) 


PLECTOGNATHI Cuv. 
Sclerodermi Cuv. 


Triacanthus brevirostris Schleg. Faun. Jap. Pise. p. 294. tab. 
129: Tf. 2. 
Habit. Borneo (Sarawak). (Mus. 1563.) 
T. biaculeatus (Bloch.) Ausl. Fisch. II, 1786. p. 17. tab. 148. f. 2. 
Habit. Singapura (Sarangoon). Siam. (Mus. 1564. 1565.) 
'T. strigilifer Cant. Cat. Mal. Fish. 1850. p. 363. pl. 9. 
Habit. Singapura. (Mus. 1566.) 
Balistes aculeatus Lin. Syst. Nat. I. p. 406, 
Habit. Ceylon. (Mus. 1571.) 


187 


607. B. undulatus Mungo Park, Frans. Linn. Soc. III. p. 37. 
Habit. Java (Palaboén). (Mus. 1572.) 
608. Monacanthus Chinensis (Bloch.) Ausl. Fisch. II. 1786. p. 99. 
tab. 152. f. 1. 
Habit. Singapura. (Mus. 1574.) 
609. M. tomentosus Lin. Syst. Nat. I. p. 405. 
Habit. Singapura, Japan (Yokahama, Nagasaki, Hakuri, Kobe, 
Hirado), Java. (Mus. 1575— 1581.) 
610. M. choerocephalus Bleck. Balist. 1852. p. 19. tab. 2. f. 4. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 1582.) 
611. Anacanthus barbatus Gray. Ind. Zool. 1831. p. 8. 
Habit. Singapura. (Mus. (1583.) 
612. Ostracion gibbosum Lin. Syst. Nat. I. p. 409. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 1585.) 
. 613. O. cubicum Lin. Syst. Nat. I. p. 410. 
Habit. Japan (Hirado). (Mus. 1586.) 
614. O. nasus Bloch. Ausl. Fisch. I. 1785. p. 118. tab. 138. 
Habit. Singapura, Siam. (Mus. 1587. 1588.) 
615. O. cornutum Lin. Syst. Nat. I. p. 409. 
: " Habit. Singapura, Siam. (Mus. 1589. 1590.) 


Gymnodontes Cuv. 


. 616. Xenopterus naritus Richards. Voy. Samar. Fish. p. 18. pl. 8. 
Habit. Borneo (Matang, Sarawak). (Mus. 1591. 1592.) 
617. Tetrodon lunaris Bloch. Schn. Syst. 1801. p. 505. 
Habit. Singapura, Japan (Nagasaki). (Mus. 1595. 1596.) 
. Sceleratus Lin. Gm. Syst. Nat. I. p. 1444. 
Habit. Singapura (Sarangoon). (Mus. 1599. 1600.) 
. oblongus Bloch. Ausl. Fisch. II. 1786. p. 6. tab. 146. f. 1. 
Habit. Singapura, Japan (Nagasaki, Kobe). (Mus. 1602—1 604.) 
. pardalis Sehleg. Faun. jap. Pise. p. 282. tab. 123. f. 2. 
Habit, Japan (Yokahama). (Mus. 1605.) 
. Palembangensis Bleck. Blootk. 1852. p. 25. 
Habit. Siam. (Mus. 1606.) 
. liurus Bleck. Blootk. 1852. p. 18. 22. 
" Habit. Singapura, Borneo (Santabug). (Mus. 1608. 1609.) 
. stellatus Bleck. Atlas. Gymnod. p. 73. tab. 5. f. 2. 
Habit. Japan (Yokahama). (Mus. 1612.) 


618. 


619. 


o: 
LS 
L2 Sid e SES ee 


624. T. firmamentum. Schleg, Faun. jap. Pise. p. 280. tab. 126. f. 2. 
Habit. Japan (Kobe). (Mus. 1613.) 
625. 'T. fluviatilis H. Buch. Fish. Gang. 1822. p. 6. pl. 30. f. 1. 


Habit. Singapura (Selita), Borneo (Simunju). (Mus. 1614—1616.) 


13" 


185 


UMBRA CANINA [Marsili). 


PÖCZHAN BOB AT (GEB A Am) 
Dr. KArozr JAnos-töl. 


Synon. 1726. Marsili, Danubius Tom. IV. p. 43. Tab. 13. f. 2. Gobius caninus. 
1756. Kramer, Elenchus p. 396. Umbra. 
1763. Gronovius, Zoophylacium p. 114. no. 355. Umbra Kram. 
1794. Grossinger, Univ. hist. P. III. p. 195. Aphyra lacustris. Potz. 
1899. Cuvier, Regne Anim. ed. 2. Cyprinodon umbra. 
1832. Fitzinger, Ueber Ausarb. Fauna. p. 333. Umbra Krameri. 
1858. Heckel u. Kner, Süsswasserfische p. 292. fig. 158. Umbra Krameri 

Fitz. Ribahal. 


A Pôczhal teste hosszúra nyújtott, hengerded s oldalról osszenyo- 
mott, síma szélű, aránylag nagy, egymásra borulö pikkelyekkel sürüen 
takart. Háta domború, középen a fejnél valamivel magasabb, szeles és 
kerekített. Oldalai lapos-domborúak, a fark felé keskenyedők. Haséle egye- 
nes. Oldalvonala nem áll pikkelyeket áttóró nyilásokból, hanem jelölve van 
egy a kopoltyufedőnél eredő, az oldal közepéig lehajló a hasszárnyak táján, 
s innét egyenesen a farkszarnyig huzódó ezüstös vonás által. Végbélnyilása 
közelebb esik a farkhoz. 

Feje oldalról összenyomott, felül a háttól kezdve a száj felé lejtős, 
széles és domború, alúl egyenes, majdnem egészen pikkelyezett. Szája a 
fej csúcsán áll és nagy, alsó állkapcsa hosszabb a felsőnél és hegyes. Az 
alsó állkapocs, a középső állesontok, valamint az eke- és a szájpadesontok 
igen finom, bársony fogakkal vannak ellátva, a felső állkapocs és a nyelv 
fogatlanok. A fej első és felső részében álló szemei nagyok, átmérőjük 
mintegy negyed része a fej hosszának. A kettős orrnyilásai szűkek, az első 
az orr esüesához közelebb áll, mint a szemhez. A tágas kopoltyühasadékot 
borítja oldalról az épszélü négylevelű kopoltyüfedó, alúlról a szilvány- 
hártya, melyben jobboldalon 5, baloldalon 6 küllő van. 

Úszószárnya van hét. Páratlanok: a háton, a farkvégén s a farktó 
alatt ; párosak a mellen és a hason. 

D. 3|12—13. A. 25—6. V. 1[5. P. 1112. C. 4[9[5—4. 


189 


Az egész feje, kivéve az orr csúcsát és allkapesait, pikkelyezett, a 
pikkelyek között a szem körül nagy nyälkanyiläsok láthatók. A fej pikke- 
lyei szakadatlanúl folytatódnak a háton, a hol nagyok, épszélűek, majd- 
nem kóralaküak, félig egymást borító, mint a zsindelyek, rajtok nincsenek 
legyezó-sugarak, hanem concentrieus körök. Az oldalvonal hosszában van 
33—39 pikkely, fölötte 5, s alatta 7 pikkelysor. 

Szinezet. Alapszíne sárga-zóldes, a hátán sötétebb, hasán világosabb. 
Az oldalvonal helyén világos, aranyszínű vonás, a pikkelysorok hosszában 
fehér csíkok. A hát- és farkszárny szálai között egy sor fekete folt. A többi 
szárnyak halavány-fehérek. 

Nagysága. Hossza 6—10 em. 

Életmód. Az Umbra koltyok, kárászok és csíkok társaságában turfás 
helyek álló vizeit lakja. Tartózkodik az iszapos feneken, igen félénk, gyors 
és nehezen fogható meg. Úszás közben felváltva mell- és hasszárnyait moz- 
gatja mint a szaladó kutya lábait, a mi alkalmat adott a német elneve- 
zésre : Hundsfisch. A hátszárny szálai gyors hullámszerű mozgást végeznek, 
a milyen csak a tengeri lovacskánál és a tűhalnál (Hippocampus et Syn- 
nathus) észlelhető. Ha a halacska vesztegel vagy lebeg, a hátszárny 3—4 
utolsó szála folytonosan hullamosan mozog. Néha hosszabb ideig meg- 
megáll csendesen, majd. vízszintes, majd függélyes helyzetben, s egyszerre 
siet a víz felszínéig és kapkod a levegő után, melyet alámerülve, nagy hólyag 
alakjában ereszt ki a kopoltyúhasadékon. Fogságban tartható apróra vágott 
hússal vagy zsemlyemorzsával és igen alkalmas Tolaa az aranyhallal köz- 
kedveltsegben versenyezni. 

Története. Az Umbra első leirását és rajzát Mansrur! Gobius caninus 
név alatt 1726. evben*kozolte. 

1756-ben megjelent Kramer-tél, ? Lajtha melletti Bruckban működő 
orvostól egy Alsó-Ausztria flóráját és faunáját tárgyaló munka, melyben az 
Umbra mint új halnem le van írva, KRAMER, úgylátszik, Mansrur leirását 
nem ismerte. A Lajtha és Fertő-tó melletti árkokban, árnyékos, turfás lyu- 
kakban csíkok társaságában talált egy kis halacskát, melyet az akkoráig 
ismert nemekbe be nem sorolhatott, tehát újnak tartott s sötét, árnyé- 
kos tartózkodási helye után Umbra-nak nevezett. KRAMER a halat külföldi 
szaktudösokkal közölte és így történt, hogy az alapos tudományü GRoNo- 
vrus? 1763-ban igen részletes leirását tette közé. 

MARSILI, KRAMER és Gronovius leirásai daczára elfelejtve lett az 
Umbra. Linnaeus, Lacepéde, Bloch iehthyologiai irataiban nincsen említve, 
sőt azt CuvigR Reyne animal első kiadásában is hiában keressük. 


+ Marsizr, Danubius Pannonico-Mysicus. Tom. IV. 1726. p. 43. tab. 13. fig. 2. 
* Kramer, Elenchus faunae et florae. Aust. inf. 396. 
* Gronovius, Zoophylacium. Lugduni Batavorum. 1763. p. 114. 


190 


1794-ben említ GROSSINGER! egy 3 hüvelyknyi, hegyes fejű, kékes 
hátú s fehérlő hasú halacskát, melyet magyarül Pócz-nak hívnak, s mely 
a csíkokkal együtt tanyáz, de azért azokkal nem kell összetéveszteni. 
Sokáig tünódtem azon, mi lehet e Pócz nevű hal? Dr. Chyzer Kornél, zem- 
plénmegyei főorvos ernyedetlen szorgalommal gyűjtötte össze a Zemplén- 
megye vizeiben élő halakat, melyeket a mi Muzeumunkhoz küldött be tudo- 
mányos meghatározás ezéljából az ott használatban levő népies neveikkel 
együtt. Ezen küldeményben Pócz-hal is volt följegyezve, a mely megvizsgálva, 
Umbra-nak bizonyúlt be. Tehát az Umbra magyar neve Pócz. 

A külföldi írók elfelejtkeztek róla, mig Temminck, a leydeni muzeum 
híres igazgatója, 1825-ben Bécsből egy kirándulást tett a Fertó-tóhoz és 
sikerült neki az Umbraból nehány darabot gyüjthetni, melyekből a párisi 
muzeumnak is juttatott. Akkor fölvette Cuvirr Regne animal czímű mun- 
kájának 2. kiadásába : Cyprinodon Umbra név alatt. 

Temminek után a bécsi zoologok gyakrabban látogatták meg Fertő- 
tavát, mint NATTERER, Firzincrr stb. NATTERER küldött Parisba Umbrat, 
s ott Umbra Nattereri név alatt volt felállítva. Ezen név nem lett általá- 
nossá, mert nem volt közölve, hanem divatba jött a FITZINGER ? által indit- 
ványba hozott: Umbra Krameri elnevezés. —  Méltányosnak tartom a 
Marsıuı-töl származó elnevezést használatba hozni. 

1846-ban VALENCIENNES ? terjedelmesen írta le az Umbrat és mivel 
semmi ismert halcsaládba nem illett, külön Umbridae családot állított fel. 

1847-ben Hecken * közölt érdekes adatokat az Umbra geographiai 
elterjedésére és életmódjára nézve. Heckez-t6l ismert lakóhelyei az Umbra- 
nak : a fertőtavi turfa-lyukak, az ördögmalmi árok Budapest mellett, a 
tapolczai turfaláp, s a Szala torkolatja Szala-Apátinál. 

1874-ben Kovács János, debreczeni tanár, Bobály nevű halat kul- 
dött be a nemzeti muzeumhoz meghatározás végett, következő sorok kísé- 
retében : 

«A Bobály a komádi Sárréten, ott a hol csíkot fognak, mindenütt 
közönséges, de nem eszik, hanem csak a sertésekkel etetik meg. Nyáron 
által épen úgy nem lehet ezt sem látni, mint a csíkot, hihetőleg a csíkkal 
együtt ez is az iszapban ássa be magát, azaz, hogy a Sárréten az úgyneve- 


1 GROSSINGER, Universa historia physica. P. III. 1794. p. 195.: Aqua vel 
Aphyra lacustris, pisciculus 3 pollieum, capite acuminata, tergore caerulescit, ventre 
albieat. Hungaris Potz dicitur; cum Flutis degit, sed cum iis confundi non debet. 

? FITZINGER, Ueber die Ausarbeitung einer Fauna des Erzherzogthums Oester- 
reich. 1832. p. 280. 

3 CUVIER et VALENCIENNES, Hist. nat. poissons. Tom. XIX. p. 538. 1846. pl. 590. 

^ HEckEL, Magyarország édesvízi halainak rendszeres atnézete, jegyzetekkel 
saz új fajok rövid leirasaval. Forditotta s bôvitette Chyzer Kornél. (A m. orvosok 
és természetvizsgálók 1847. Sopronban tartott VIII. nagygyülésének történeti váz- 
lata és munkálatai. Pest 1863. 193—916. 1.) 


191 


zett koesilyukakba, melyekból — ha tortenetesen rea akadnak — nyáron 
is hordószámra mérik ki a csikot. A hol a halász egy Bobalyt lat, tudja, 
hogy ott esiknak is kell lenni, s viszont a hol csík van, ott Bobály is van, 
tehát szeretik egymás társaságát. — Gyengébb és kényesebb a esiknál, 
mert a legfrissebb és legelevenebb csik közt sem lehet soha egy élő Bobályt 
is találni ; már mikor a piaczra érkezik, mind döglött. Döglöttet is ritkán 
lehet ugyan találni, mert a halászok nagy gonddal kiszedik a Bobályt a 
csík közől, nehogy a döglött Bobály a csík vizét megrontsa, s a csik is 
utánna dögöljék . . .» | 

Ezen bobály nevü halat megvizsgálván, kiderült, hogy ez sem más, 
mint Umbra canina Marsil. Kovacs tanár ur szives fáradozásának kószón- 
jük érdekes halaeskánkra nézve uj lakóhelyet és uj, eddig ismeretlen 
volt nevet. 

1881. év elején, mint említve volt, dr. Chyzer úr küldött számos 
Umbrat a Bodrogközből Pócz név alatt. 

Az Umbranak, melynek magyar neve gyanánt Ribahal szerepelt, a 
mi nyilván nem, vagy csak félig magyar, akad tehát egyszerre két magyar 
név is, ú. m. Pócz és Bobály. Az első, nézetem szerint, helyesebb magyar 
elnevezés, miután a Bobály szó talán oláh származású. Mindegyik azonban 
jobb, mint a használatban volt Ribahal. 

A geographiai elterjedésre nézve következő lakóhelyek ismeretesek : 
Fertő-tó, Pest (Ördögárok), Balaton (Tapolcza, Zala-Apáti), Komádi (Bi- 
harm.), Bodrogköz (Zemplénm.). Hazánkon kívül az alsó-ausztriai Moos- 
brunn mellett (FrrziwaEgR); Szerbiában: Negotin mellett (Pancic) és Orosz- 
országban : Odessa mellett (NORDMANN). 


UMBRA CANINA (Mars.) 


Közli HERMAN OTTÓ. 
(IV-dik tábla.) 

Dr. KArouı János, régi, jó barátom az én ösztönzésemre állította 
egybe az e nevezetes és szerfelett érdekes halra vonatkozó adatokat, a 
melyek minden bizonynyal kimerítők. A mi pedig azt illeti, hogy mi 
költötte föl az én érdeklődésemet, noha ichthyologiával csak ritkán fog- 
lalkozom, az igen egyszerű dolog. 

Dr. Cuyzer ConxÉr úr ugyanis e halnak számos példányát élő álla- 
. potban hozta a Nemzeti Muzeumba s így alkalmunk nyilt arra, hogy élet- 
módjának bizonyos részét megfigyelhessük s szemügyre vehessük színét és 
alakját is. : 

Bátran mondhatom, hogy a ki e halat csak leírásokból s az eddig 
közölt rajzokból ismeri, az a természetben sohasem ismer reá! Sőt a ter- 


199 


mészetben az sem ismer rea, a ki a borszeszben tartott példányokat látta ; 
e borszeszben tartott példányok után azonban ráismer e halról kozzetett 
rajzokra, a miból kóvetkezik, hogy e hal képei egytól egyig borszeszben 
tartott, szín és alak — különösen úszók szerint lényegesen elváltozott, 
eltorzult példányokról vétettek. 

Így az értekezésben csatolt színes ábra (IV. t.) e halnak első, hiteles, 
természet után, élő példányról vett képe. Az alak oly jellemző, hogy váz- 
latához épen csak perczekre volt szükségem. 

A fej bunkós, a has felé inkább homort, a fark töve karcsú s mind- 
ehhez járul a terjedelmes úszók szerkezete, a mely az egész habitusnak 
megadja a sajátosságot. 

A Hecxez és Knerr-féle műben * közlött rajz eddig a legjobbnak 
tartatott; borszeszben tartott példányok alapján megítélve jó is, élő pél- 
dányok szerint megítélve jó, azonban merőben hamis, úgy az alak körraj- 
zára, mint a színezetre és kivált az úszók arányaira és sugárzatára nézve 
is. E rajz szerint a hal zömök, farka töve vastag, haséle domború, nagy 
hátúszója egyenesen, elmetszett, tökéletesen egyenlő hosszúságú sugarak- 
kal, al-ászója ékalakú, mell- és has-úszói szárnyszerű metszet mellett a test- 
hez képest kicsinyek ; színezetén a felhős foltozat uralkodik. 

Mind ez annál csodálatosabb, minél bizonyosabban tudjuk, hogy a 
mű szerzői e halat élő állapotban is ismerték, éveken át az aguariumban 
tartották, a mint ezt idézett munkájuk 295-dik lapján olvashatjuk. 

Mint egyikét a legjellemzőbb tulajdonságainak a nevezett szerzők azt 
állítják, hogy a hal gyakran órákig is hol vizirányos, hol függőleges állás- 
ban, az utóbbiban hol fejjel fölfelé, hol lefelé veszteg áll. Azok a példányok, 
melyeket én figyeltem meg, soha egészen függőlegesen, hanem úgy körül- 
belől 60—70°-nyi dült állásban vesztegeltek; e közben a mellüszók és a 
nagyhátúszó folytonos hullámzásban voltak, az egyes úszósugarak gyorsan, 
mondhatnám peregve, úgy mozogtak, mint az emberi kéz újjai az ismeretes 
«dobolás» közben, s úgy tapasztaltam, hogy ez leső állás, mert mihely 
prédájukat a víz fölszinére dobtam, lassan, akadozva, az állást nem változ- 
tatva közeledtek hozá, hogy egy 95 távolságra érve, egy hirtelen lökéssel 
bekapják ; holott a velők együtt tartott Alburnusok a prédát észrevéve, erre 
nyilsebesen, minden lopakodas nélkül csaptak. 

Az Umbra, vagy Poczhal nagy rabló, melynek legkedvesebb prédája 
a hal, ha fajbelije is. Az egyik lenyeli a másikat, sokszor úgy járnak, hogy 
túlságosan nagy társát bekapva, a teljes lenyelés nem sikerül s a rabló 
menthetetlenül megfullad. 

Élő állapotban a pikkelyek rezes fénye, a szilvány-fedókón a szivár- 
ványos színjátszás eleg élénk, a foltok csekély kiterjedés mellett ritkák. 


* Jó is, élő példányok szerint megítélve. 


193 


Borszeszbe téve a fémes színezet egészen elvész, a foltok felhészertien 
kiterjednek ; az egész alak megrövidül, zömök lesz, az úszók fínom hártyái 
s a harántosan tagolt sugarak is igen feltűnő módon ósszehüzódnak s már 
órák múlva is mintha egészen más hal feküdnék előttunk ; s ez az elhibá- 
zott rajzok alapoka. 

Egyáltalában meg kívánom jegyezni, hogy a halakról szóló iroda- 
lomban is igen számos rajz foglaltatik, a mely nem az élő természetet, 
az elváltozott tetemet ábrázolja s csak annyiban indokolt, a mennyiben a 
gyűjtemények meghatározását könnyíti; de miután minden természet- 
rajzi igyekezetnek voltaképeni célja az élő természetnek megismerése, gon- 
doskodnunk kell a leírások mellett oly képekről is, a melyek az élő termé- 
szetet legalább 1s megközelítik. Ez az utóbbi szempont indított arra, hogy 
az Umbra caninával foglalkozzam. 


194 


Lepidoptera. 


TROCHILIUM APIFORME. EGY HERMAPHRODITA. 


HERMAN Orró-tól. 


(V-dik tábla.) 


Az ÜCHSENHEIMER és TREITSCHKE-féle klasszikus lepke-gytijtemény tud- 
valevóleg a magyar Nemzeti Muzeum tulajdona, kulon folallitva, kiváló gon- 
dozásban részesul; de hát az «idö foga» ellen nincsen gyökeres óvószerünk, 
s e gyűjteménynek nem egy példányán is mar meglátszik marása. Egész- 
ben véve a gyűjtemény, régisége daczára, igen kitűnő karban van, s az 
ily gyűjteményeknek a rovarvilágból való természetes ellenségei vajmi 
kevés kárt okoztak benne, mert ezek ellen sikeresen védi PAvEn JANos gya- 
korlott szeme és keze ; de kivált az a bizonyos elzsirosodäs, mely a vastag 
testű fajokon vesz erőt, itt-ott bizony elnyelte a hátsó test színezetét. 

Így történt ez számos Sesra-féle alaknál is. 

A Sesiidák családja a gyűjteményben gazdagon van meg, s a legne- 
vezetesebb példány az a hermaphrodita, a mely e rövid fejtegetésnek a 
ezimét adta. 

E példányról TRErrscHKE külön is megemlékszik nagy művének?" 
X-dik részében p. 116., úgy dr. SPEYR A. is TREITSCHKE nyomán a stettini 
Entomol. Zeit. 1869-k1 kötetének 252-dik lapján. 

TREITSCHKE, szerintem, helyesen jár el, a midőn itt a hermaphrodi- 
tismus esetét teszi fol, mert hiszen műve II-dik és III-dik kötetének 125-dik 
oldalán világosan kifejezi azt a nézetet, hogy a Sireciformis és Tenebrioni- 
formis alakban csak szín szerint való eltérést lát, annyival is inkább, mi- 
ntán a törzsalakot, az Apiformist a két előbb nevezett alakkal igen gyak- 
ran párzásban találta ; az is tény, hogy az ismeretes pille-hermaphroditák 
mind ilyen ivar szerint való féloldalú összetételt mutatnak. 

; Dr. Speyr ellenben az idézett helyen «Dichotomiäröl» beszél oly 
értelemben, mintha itt ket külön fajnak olyforma eiegyedése forogna fenn, 


* Die Schmetterlinge von Europa. 


195 
melynek eredménye az volna, hogy az állatnak egyik féloldala az egyik 
(Apiformis), a masik feloldala a másik (Sireciformis) fajt képviselné ! 

A mint láthatjuk, e nevezetes példány ügye vitás az irodalomban és 
a specialisták részéről élénk érdeklődés nyilatkozik iránta. s így történt 
azután, hogy Bonarscn Orró jeles entomologus lerándult Budapestre s a 
példányt behatóan megvizsgálta, vizsgálatának eredményét pedig dr. SPEYR- 
rel közölte. Az utóbbi egyik levelében, a melyet BomarscnH úr rendelkezé- 
semre bocsátott, következőképen nyilatkozik : «Igen becsesek az ön adatai, 
a melyeket nekem saját vizsgálatai alapján a Trerrscare által leirt 
unieumról, a Trochilium Apiformeról nyújt. Ha ez Hermaphrodita volna, 
úgy mindössze is az eddig ismert eseteket egygyel szaporítaná;. de 
dichotomia (a mint én az ilyen féloldalú felezést neveztem) hermaphrodi- 
timus nélkul, ez egy példányon kívül, tudtom szerint még sohasem észlel- 
tetett ; az én egész föltevésem pedig csak TREITSCHKE állításaira lévén ala- 
pitva, annak hitelesítése igen nagyon érdekemben volt. Olvassa ön erre 
vonatkozólag Stett. Ent. Ztg. 1869. 252. old. Sokért nem adnám, ha ezt a 
példányt egyszer láthatnám, a mire azonban semmi kilátásom. Nagyon 
óhajtandó volna, ha e nevezetes példányról egy jó fénykép készülne, még 
mielőtt hogy enyészetnek indul. Szóljon erről alkalmilag RoGENHoFER-rel.v 

BowArscu ur előbb Frivaupszxy igazgatô-6rt kereste meg a dologban, 
s ennek útján későbben még személyesen engemet is, hogy a példányt 
lefessem, miután a fényképezés sikerrel alig kecsegtethetett. 

A mennyiben tőlem telt, megfeleltem e fóladatnak, mihelyt PAvEL 
János a bekövetkezett elzsirosodást, mely a színezetet már igen jelentéke- 
nyen megtámadta volt, a mennyire csak lehetett, eltávolította. 

A képhez, V-dik tábla 1, 2, a, a következő megjegyzéseim vannak ; a 
jobb fél a világos (— Apiforme Spryr értelmében) torjrészén a hátulsó folt 
már alig-alig kivehető, e fél lábai épek, kivált a harmadik pár észlelhetően 
erősebb a második fél megfelelő lábánál; a bal fél (= Sireciforme, SPRYR 
értelmében) TREITSCHKE szerint a nagyobbik, nagyobb voltát most össze- 
aszott állapotban kivenni nem lehet; itt a végtagok és a szárny érkezete 
egy lehelletnyivel sötétebb, a hátulsó láb csonka; a végtesten, felül, a fele- 
zés éles és világosan látható ; a hasfélén (2) hasonlóképen; az ivarszerve- 
zet kerete ellenben egyszínű fakó, s úgy látszik, hogy ez csábítja a vizsgá- 
lókat arra a föltevésre, hogy nem hermaphroditismussal van dolguk. E kér- 
dést teljesen tisztába hozni nem lehet, mert a vizsgálatot a nagyon töré- 
keny példányon, annak megsértése nélkül végrehajtani nem lehet. 

En részemről a «Dichotomidt» dr. Spryr értelmében egyáltalában 
nem tartom elfogadhatónak, s a Nemzeti Muzeum ritkaságában csak a her- 
maphroditismusnak esetét látom; nem tartom elfogadhatónak már azért 
sem, mert ott a hol az állatvilágban két eléggé megkülönböztethető faj 
kereszteződése megtörténik, az ivadék ehhez képest módosúl, feltünteti 


196 


mind a két faj jellegeinek keverékét az egész testre folosztva : s épen azért 
kötve hiszem, hogy létezzék természetvizsgáló, a ki a jellegek feloldala 
megjelenését másban mint az 1ivarkülómbségben keresné. 
A tábla magyarázata : 
1-s6 ábra a példány felülről, kétszeresen nagyítva ; 
9-dik « a hátsótest alúlról, ( « 
a a term. nagyság mértéke. 


197 


ADATOK 
MAGYARORSZÁG LEPIDOPTERA FAUNÁJAHOZ. 
PAvEL JANos-t6l. 


Mehádia vidékén folytatott többrendbeli gyüjtéseim, a melyek mar 
nem egy uj faj és uj jelenség fölfedezesevel gyarapítani engedték a Faunánk- 
ról szóló adatokat, a pillangókra nézve sem voltak meddók, a mennyiben 
eddig hat olyan fajt sikerult megszereznem, a mely eddig mint Magyaror- 
szag területén előforduló kimutatva nem volt. E fajok a következők : 

Emydia Cribrum var candida Cyr. 

Lophopterix cuculla Esp. eueullina S. V. 

Grammodes Algira L. 

Zanclognatha tarsiplumalis T'r. 

« grisealis S. V. 

Mind az ot faj juliusban az 1877-dik évben gyűjtve ; továbbá 1879-ben 

szintén juliusban került meg az 
Eriopus Latreillei Dup. 


A RÓZSAGUBACS FEJLŐDÉSÉRŐL." 


PASZLAVSZKY JÓZSEF reáliskolai tanártól. 


(I-sö tábla.) 


A oubacsok már a legrégibb időkben felkóltotték az emberek figyel- 
met. Puinius magát a rozsagubacsot is említi (spongea, cynorrodi). A gu- 
bacsok eredetére nézve azonban csak az újabb időben merültek fel számba 
vehető nézetek. 

REpr, a ki a rovarok szaporodását illetőleg különben igen sok felvilá- 
gosító megfigyelést tett, a gubacsokról és a bennök levő pondrókról még 
azt tanította, hogy azok maguktól támadnak, vagyis, hogy a növények élet- 
ereje hozza azokat létre. «Nem nagy vétek — úgymond — a philosophiá- 
ban hinni, hogy a gyümölcsökben keletkezett férgeket ugyanaz a szellem, 
ugyanaz a természeti erő szüli, a mely a növényeken a gyümölcsöket létre 
hozza ; és habár némely iskola hívei bizonyosnak tartják is, hogy a kevésbbé 
nemes lény nem hozhat létre magánál nemesebbet: én még sem tartózko- 
dom az ellenkezőt állítani; hiszen egyedül a tölgy gubacsában fejlődő 
legyek és legyecskék ezt minden kétségen kívül helyezik. — Nem tartom 
paradoxonnak, hogy a növényeknek vegetativ életök mellett érzékenysé- 
gok is van, mely őket kepesiti állatok létrehozására (facesse abili alla 
generazione degli animali)! Ennek bizonyítására idézi Democrrros-t, «qui 
omnium herbarum succos expressit, et ne lapidum virgultorumque vis 
lateret, statem inter experimenta consumpsit»; továbbá ANaxacoras-t, 
EmPEDoKLES-t, mint a kik ugyanazt hitték, meg a Manicheusokat, a kik a 
növényeknek érzést tulajdonítva, azok megsértését vagy kitépését gyilkos- 
ságnak tekintették. 

Rept-nek e nézetéről OxEN is megemlékezik," midőn mondja, hogy 
cma már senki sem fogja hinni, hogy a kukaczok a gubacsokban maguktól 
jönnek létre, vagy hogy petéiket a gyökerek szívják fel? vagy hogy a 


* Lényeges eredményeiben előadatott a k. m. Term. tud. Társulat 1880. máj. 
96-ikán tartott szakülésén; ez értekezés amaz előadás kidolgozása. 

! Francesco REpr: Esperienze intorno alla generazione degli insetti. Firenze, 
1668. 147. 1. 

? Allgemeine Naturgeschichte. Stuttgart, 1835. II. 2. r. 863. 1. 

? V. 6. Réaumur: Memoires pour servir à l' histoire naturelle des Insects, 
Paris, 1734—42. T, III. part. 2. 259, 1, 


199 


nóvény életereje hozza óket létre, mint Rept hitte, habár azt, hogy a rot- 
hadásból lények keletkeznének, számos megfigyelésével megdöntötte». 

Swammrrpam! az ő «Biebel der Natur» czímü munkájában? Repr 
ellenében határozottan állítja, hogy a kukaczok a gubacsban petékből 
lesznek, melyeket a rovarok saját módjuk szerint raknak, és a nóvényekbe 
benyomkodnak. Swammerpam ezt onnan következteti, hogy a fűzfa kinö- 
véseiben és a belölök kijövő legyek belsejében egészen egyforma petéket 
talált. Még azt is elmondja, hogy a legyek megszurjak a levelet és bele 
rakják petéiket, úgy, hogy a peték a levelekben egészen szabadon és lazán 
vannak, bár megvallja, hogy ez csak «véleménye», csak «hiszi, hogy úgy 
van», mert azt, hogy miként szúrják meg a legyek a levelet és miként rak- 
ják bele petéiket, nem látta. — Felveti azt a kérdést is, hogy miként kelet - 
keznek, miként nőnek a gubacsok, — de hozzáteszi, hogy «ez nehéz kér- 
dés és nem egy könnyen lehet rá felelni» ; véleménye erre nézve különben 
az, hogy a képződésnek szúrás az oka, hogy ügy emelkedik ki a gubacs a 
szúrás helyén, mint a dinnyehéján a megbélyegzés. — A rózsagubacsról 
külön is szól;? leírja és le is rajzolja * a rovarokat, a melyek belőle kijöttek, 
de rajzából úgy látszik, hogy a «fényes, aranyos» rovarok fém-fürkészek 
(Chalcidida) voltak s így ő a rózsagubacs igazi lakóját és előidézőjét nem 
ismerte. | 5 

MarPrenr volt az első, a ki látta, hogy egy kis légy a tölgyfa rugyére 
szállt és petéit belerakta.” — Marrranr kísérlettel és szemlélettel bizo- 
nyította be, hogy a rovarok csakugyan megszurják a rügyeket, s hogy 
ezekból fejlódik a gubacs. O kifejlett gubacsokat üvegben tartott, lesve 
a belólók kibúvó rovarokat; söt a kibuvottaknak élő ágakat is adott be, 
melyekre a rovarok rámentek és petéket is raktak a rügyekbe, csakhogy 
az ágak végre elhervadtak s így MaupicHr a gubacs képződését nem 
láthatta." Mindamellett ő meg akarta magának magyarázni a gubacs- 
képződést és alkotott egy elméletet, melyet szerzőjének tekintélye és tudo- 
mányos megfigyelései iránt való bizalom a legáltalánosabban elfogadottá 
emelt s egyes kivételek mellett egész a legujabb időkig, mondhatnám egész 
napjainkig fentartott. ManpıcHı ismerte már a gubacsdarázsok tojó készü- 
lékét (terebra) is, és bizonyos analogiát talált ezek meg a méhek fullánkja 


! Született 1637. febr. 12., meghalt 1685. febr. 15. 

? Bibel der Natur. Leipzig, 1752. «Wie dieser Thiergen ihre Hyer in die Weiden- 
blätter kommen» ezimü fejezetben a 290. lapon. 

? «Von einigen Würmgen die in einem schwammigen Auswuchse einer wilden 
Rose oder Hahnebutte gezeugt werden». Id. munka. 304. 1. 

= Tab. XLV. fig. 11. d, e. 

5 REAUMUR id. m. 261. 1. 

5 MARCELLI MALPIGHII: Opera omnia. Lugduni Batavorum, 1687. Tom, I, De 
gallis 112—132. 1. — 1830. Ih : 


200 


között, amire bizonyosan az vezette, hogy valamint a méhek csípése után 
daganat keletkezik az állati testen, úgy a gubacsdarázsok szúrása is daga- 
natokat, gubacsokat idéz elő a növényeken. És a mint tudta, hogy a méhek 
fulánkjával valóban mérges nedv jut be az állati testbe, úgy feltételezte, 
hogy a gubaesdarázsok tojécsôvén át is valami hasonló mérges folyadék- 
nak («ichor») kell a növény testébe jutni, mely ott a méh mérgével analog 
folyamatot idézve elő, daganatot okoz. — «Nec sat fuit nature tam miro 
artificio terebram condidisse, sed flicto vulnere vel excitato foramine infun- 
dendum exinde liquorem intra terebram condidit. — Ex infuso namque 
liquore a terebra extremo effluente, qui summe activus et fermentativus 
est, nova in tenellis vegetantibus particulis excitatur fermentatio seu inte- 
stinus motus».! A merges hatáshoz hozzá veszi még azt is, hogy a fiatal 
ágra gyakran igen sok pete jut, minek következtében rendkívül nagy daga- 
nat fejlődik rajta és a levelek, megszakíttatván táplálékuk útja (interrupta 
alimenti via), nem érik el az őket megillető nagyságot.? — Úgy látszik 
tehát, hogy az elméletnek az a része is MarPrani-tól származik, mely sze- 
rint a gubacs az egész rügyből keletkeznék. 

Hogy Matprteut ez elmélete csakis «elmelet», és sem kisérleten, sem 
egyenes szemléleten nem nyugszik, már azok a jelzők is elárulják, melye- 
ket ama nedv tulajdonságainak megjelölésére használ, — «qui summe acti- 
vus et fermentativus est» — de nem is említi sehol, hogy e nedvet látta 
vagy megvizsgálta volna ; azonkívül képzeletének még tágabb tért is enged, 
midőn azt mondja, hogy «exaratam turgentiam non parum juvat halitus, 
qui ex depositis ovis non raro. efflat».? Hogy e tekintetben az exakt megfi- 
gyelés a képzeletnek nem szabott kellő határt, könnyű belátni. 

Nem is csoda azért, ha az egyenes megfigyelések embere, RÉAUMUR, 
mar a mult század elején kételkedett Mariani nézetének helyes voltában 
és határozottan ellentmondott neki.‘ — Réaumur is figyelt a gubacsokra 
és kísérleteket is tett velők. Tudta, hogy nem rögtön, hanem lassan fejlőd- 
nek; és ebből a tüneményből merítette az erjesztő nedv elleni nézetet. «A 
gubacsok napok, söt némelyek hetek múlva fejlődnek ; — úgy mond ; — 
hogyan volna tehát képes az a parányi csepp, melyet az odaáramló tápnedv 
folytonosan higít, olyan hosszú időn át tartó növekedést előidézni. — 
Réaumur általában a szúrás és a petéből kibúvó lárva mechanikai hatásá- 
nak tulajdonítja a gubacsképződést, úgy fogván azt fel, hogy a pete és a 
lárva idegen test a növény szövetében s így épen úgy hat, mint ha szálka 


1 Idézett munka. 130., 131. 1. 

? Idézett munka. 117. 1. 

3 Idézett munka. 152. 1. 

^ REAUMUR, Memoires pour servir a l histoire naturelle des Insects. Paris, 
734—1742. T. III. 

5 Idézett munka, III, k, 298, I, 


201 


törik be az ember testébe, vagy a légy petét rak az ökör bőrébe, és azon a 
helyen keményedés, kinóvés, daganat keletkezik. Hs ezt annál valószínübb- 
nek tartja, mert a sértett részek igen fiatalok. «Ha a levéltetvek — úgy 
mond — a fiatal leveleket megszürják és szívják, a levelek meggörbűlnek, 
összesodródnak, megbodrosodnak, mig ha a vén leveleket szúrják meg, 
azok változatlanok maradnak».! Malpighi ellen felhozza, hogy, ha csak- 
ugyan valami erjesztő csepp idézné elő a gubacsképződést, úgy igen sok- 
féle erjedést kellene feltételezni, melyek a különböző alakú gubacsok 
létrehozásában szerepelnének. 

Re£aunur a tölgy levelét vizsgálva és rügyét figyelemmel szétbontva, 
gyakran látta, hogy a levélre különböző nagyságú és alakú pete van 
ragasztva (collés contre une feuille) vagy hogy a peték a levél ráncza alatt 
vannak (sous le pli dune feuille), de nem tartotta hihetőnek, hogy az így 
lerakott peték legyenek azok, melyek a gubacs keletkezését elöidezik ; 
ehhez szükséges, — úgy mond — hogy a rovar sebet ejtsen a növény vala- 
mely részén, mely ennek következtében erősebben fejlődik. A «légy» meg- 
metszi vagy megszúrja a növény bizonyos részét és a metszésbe vagy 
lyukba bele rak egy vagy több petét; a sebből kiömlő nedv megnedvesíti 
a petéket és nemsokára létre jön a kinóvés, mely az egészet beburkolja.? 
Felveszi továbbá, hogy a növény valamely részének erősebb növekedését 
a nedv tételezi fel, a mely benne kering; felveszi, hogy a nôvényéletre a 
melegség kedvezően hat és azután következőképen okoskodik : «Nem való- 
színű-e az, hogy a pete, melynek belsejében fejlődő embryó s ennek testé- 
ben sebes nedvkeringés van, melegebb mint a növénynek őt környező 
része? — Tudjuk is, hogy az állatok hőfoka sokkal nagyobb, mint a nóvé- 
nyeké; meg lehet tehát engedni, hogy a gubaes középpontjában egy kis 
tűzhely (foyer) van, mely a környező rostoknak olyan fokban nyújt mele- 
get, hogy az a meleg képes a szövetek növekedését előmozdítani? .? 

A tölgyfa levelein képződő magános gubacsokról azt mondja, hogy 
azok egy rostnak (fibre) (edénynyalábnak), köszönik eredetőket. A roston 
sebet ejtett a légy és a. sebbe egy petét rakott; «a sebet — írja — bőven 
elontotte a tápnedv, azonban nemsokára megszünt és a seb szélei megda- 
gadtak, egymás felé hajlottak és íme! — a petét bezárták. 

RÉAUMUR a rózsagubacscsal is tett kisérleteket, de e gubacsból csupa 
élósdiek (une espece d'ichneumons bruns) jöttek ki, a melyek a rügyeket 
nem bántották." A rózsagubaes bozontos szálairól azt mondja, Logy «nem 
lehetnek mások, mint a széthasadozott levelek rostjai (fibres) (edénynya- 
lábok), és pedig azok a rostok, melyek sértetlenül nőhettek." Különben a 


! Idézett munka. III. 303. 1. * Idézett munka. III. 294., 295. 1. 
2 Tdezett munka. III. k. 965. 1. 5 Tdézett munka. III. 261-—9697. 1. 
3 Tdézett munka. III. k. 297. 1. 6 Tdézett munka. III. 304. 1. 


Természetrajzi füzetek. v. kot. II.—Iv. füzet. 14 


202 


rózsagubaes képződését úgy fogja fel, hogy az egy rügyből keletkezik. Hogy 
miképen növekednek a gubacsok, sokszor akarta szemlélni, de mindig csak 
kifejletteket talált." 

Leírja a gubacsdarázsok tojó készülékét és szerepét is, mely abban 
áll, hogy, hosszúra levén nyujtható, mély sebet üt vele az állat a növé- 
nyen, rajta mennek át a peték és annak segitségével jutnak be a levél allo- 
mányába.? 

Reaumur megfigyelései értékesek és részben szabatosak is, de nézetei 
a puszta okoskodáson alapulö kifejezésektól még sem mentek. 

Rôsez v. Rosennor általában MarPrenr nézetéhez csatlakozik.? 

Ugyancsak Marrreni felfogása értelmében nyilatkozik SULZER és 
CHRIST is. 

SurzER azt mondja, hogy «a mint a tölgyfalevél nagy erén lyukaeskát 
für a légy és tojását beleereszti, evvel egyidejűleg izgató nyálka (Schleim) 
(«mi a növényeknek szeretünk érzést tulajdonítani» — mondja), is jut a 
nyílásba; és a növény nedve ide húzódik, mint gyúladásban levő helyhez, 
és mintegy daganat képződik a pete körül. 

CHRIST a rózsa-gubacsdarázs (Rhodites rosse) peterakását következő- 
képen írja le: «A nösteny az ág északi oldalára ul, hogy a napsugarak által 
való kiszárítást megakadályozza ; ráilleszti fulánkját, egy sebet ejt a rózsa- 
ágon és bele rakja petéit, egyiket a másik után. Munkája közben kézzel el 
lehet venni. Ha munkájával kész, láthatjuk a sebet is fénylő, némileg nyú- 
lós folyadékkal megnedvesítve, a mely az elválasztott növényrészeket széj- 
jel tartja. Míg a seb friss, a petéket nem láthatjuk; de ha nehány nap 
mulva a seb száját felnyitjuk, valamennyit a felületen, külön-külön reke- 
szében (in seiner besonderen Zelle) láthatjuk. À fulánk minden egyes pete 
rekeszét külón-külón kivájta, a szomszédos rekeszektól válaszfallal elkulo- 
nitette és egy másik fallal valamennyi rekeszt hosszában csinos sorokba 
helyezte» 5 — A gubacs képzódésére nézve azt mondja, hogy a legtermesze- 
tesebb a Réaumur véleménye, ismeretes levén, hogy a fának kérge azon a 
helyen, a hol bemetszik, jobban kiemelkedik mint más helyen, mivela 
nedv oda tórekszik, a hol kevesebb ellenállásra talál. — A seb gyuladásos 
hely, oda áramlik a nóvény nedve, melyet a lárva, a mint a petéból 
kikél és a növényből táplálkozik, folyton fentart és öregbít. Ezen nedv- 
odaáramlás kóvetkeztében dagad fel a hely. A larva a kozépen marad, és 
a mint növekedik és maga körül rágja a növényt, növekedik a gubaes is." 


1 Idézett munka. IIT. 258. 1. ? [dézett munka. 277. I. 

® RósEL v. hosEsNHor: Insectenbelustigungen. 1746. II. 3. Theil. 

* Dr. SurzER's Abgekürzte Geschichte der Insecten. 1776., 182. I. 

5 CHRIST: Naturgeschichte der Insecten aus der Bienen-, Meson: u. Ameisen- 
geschlecht. Frankfurt a. M., 1794. IV. 470. 1. 

5 Tdézett munka. 415—446. I. 


. Branpt és RATZEBURG is tettek megfigyeléseket különösen a rózsa- 
gubacsra vonatkozólag. «A párzást — mondják — soha sem tudtuk 
kilesni, akarmennyi két nembeli egyénunk volt is egyutt és akárhányszor 
szemléltük is óket; a peterakást azonban sokszor sikerult szemlélnunk. A 
nőstény sokáig készülődött hozzá, csápjaival keresgélve s ide-oda futkosva. 
Potroha azután elkezdett remegni, kissé felemelkedett és alsó fele a felső- 
től annyira eltávolodott, hogy egymással majdnem derékszöget képeztek ; 
az utolsó szelvény hegye függélyes irányba feszült neki a rózsaág epider- 
misének és a peterakó serték most függélyesen juthattak be a peterakó 
ejtette sebbe. Ebben a helyzetben azonban csak pár perczig láttuk őket 
megmaradni ; tovább mentek és ez elhelyezkedést az ág más részén épen oly 
rövid időre ismételték, valószínüleg azért, mert azok a helyek nem tetszet- 
tek nekik. Egyszer egy nőstény egy ág végére a még ki nem fejlődött leve- 
lek képezte nyíláshoz jutott. A szúrást itt ismételte. A potroh két része még - 
tágabbra nyilott és az állat — csápjai és lábainak némi mozgatását leszá- 
mítva — mozdúlatlan maradt. És megmaradt e helyzetben este és éjjel; 
csak másnap reggel (körülbelől 14—15 óra mulva) hagyta el a helyet. — 
A peterakásnál ilyen hosszú ideig való maradását illetőleg semmi esetre 
sem csalatkozunk, azért nemisejtelemre jogosúltaknak hiszszük magunkat ; 
nevezetesen sejtjük, hogy ezen idő alatt valamennyi petéjét lerakja, és 
hogy a fulánk változtatott helyzetével minden egyes petének a helyét ki 
tudja csinálni. — A megsebzett helyen csak egy kis nyílás volt látható. 
Sajnos azonban, hogy a rózsaágat már nem lehetett sokáig a vízben élet- 
ben tartani és a megsebzett helyek, a melyeken a bedeguár képződésének 
legalább első nyomait látni reméltük, elszáradtak. — A szúrásnak külön- 
ben mélyebbre kell hatolnia, mint pusztán az epidermisbe, minthogy a 
bedeguár nemcsak sejtes képződmény, hanem faképződés is van bennev.! 
A bedeguár kifejlődésére nézve azt hiszik, hogy annak igen gyorsan kell 
történnie, mert egyszer már május 3-ikán találtak jól kifejlett bedeguáro- 
kat, a mikor az ő rovarjaik még ki sem keltek s a szabadban «legfeljebb 8 
nappal az elótt» büjhattak ki. 

Igen tanülságosan állította össze CzzseH az újabb irodalomnak a 
gubacsképződésre vonatkozó adatait.? Ebből veszem ki a következőket : 

Czecx a gubacskepzödesre vonatkozó elméleteket három csoportba 
foglalja: Vannak elméletek, melyek a gubacsok keletkezését mechanikai 
hatásnak, mások erjesztó anyagnak (Fermentationstheorie) és mások végre 
fertőző anyag (Infectionstheorie) hatásának tulajdonítják. 


: I. F. Branpr u. I. T. C. RATZEBURG : Medizinische Zoologie. Berlin, 1833. II. 
B. 148. 1. 
2 Stettiner entom. Zeitung. 1854. CzgcH: Uber der Ursprung der Gallen an 
Pflanzentheilen. 334. 1. 
14* 


204 


A mechanikai theoriának — mint láttuk — RÉaAvMUR volt a megalapı- 
tója. — Ness van ESENBECK úgy nyilatkozik, hogy a kinóvéseket, melyeket 
a nóvényrészekbe rakott peték hoznak létre, konnyen meg lehet magya- 
rázni a hosszanti növekedés megakadályoztatásából, melylyel egyidejűleg a 
peripherikus szervek átalakulása és elsatnyulása is velejár. — RATZEÉURG 
azt mondja, hogy minden gubacsdarázsnak külön sebzésmódja van, és 
hogy mindegyik pontosan kikeresi a helyet, a melyet megszür. E szúrás 
eredménye a gubacs. — BREMI is nagy súlyt fektet a szúrás módjára. — 
Löw szerint a gubacs sajátságos deformatio, mely csak úgy jöhet létre, ha 
a lárvák a növényt bizonyos határozott helyen és sajátszerű módon meg- 
támadják, és ha a növénynek elég ereje van a támadásnak ellene működni 
s fejlődéstörvényének elég alkalmazkodó képessége arra, hogy olyan for- 
mákat is létrehozzon, a milyenek a rajta rendesen elöjövök körén kívul 
esnek. — VAN DER HoEvEN azt hiszi, hogy a mint a nóstény-darázsok meg- 
fúrják a növenyreszeket, és a sebbe egy-egy petét tesznek, az izgatásra a 
nedv düsabban folyik arra a helyre s így jónnek létre a kulónbózó 
kinóvések. 

Az erjesztó nedv hatásának elméletét, a melytől a fertőző anyag hatá- 
sának elmélete nem sokban kölönbözik, Marrranr vezette be a tudo- 
mányba. BURMEISTER a peterakásnál étető nedvet tételez fel, mely a növény 
tápnedvének odatódulását eredményezi." Harrıc úgy nyilatkozik, hogy a 
gubacs minden egyes gubacsdarázsnak sajátlagos, a sebbe jutott nedve 
miatt jön létre, mely a növények sejtszövetére izgatólag és úgy hat, hogy 
azt a túltengésre hajlandóvá teszi. MEvEN a gubaesképzódést úgy fogja 
fel, mint a himlóoltást, mely után dudorodás keletkezik. —  Lacazr- 
Duruiers a gubacsdarázsoknak (Cynipseknek) külön „eynips-merget“ tulaj- 
donít, mely a növények szövetére úgy hat, mint a méhek mérge az állati 
testre.? : 

Czncu ez elméleteket elősorolva, elmés okoskodással igyekszik azok 
tarthatatlanságát bebizonyítani és értéköket megdönteni, — hogy mindezek- 
nél tarthatatlanabb új elméletet állítson fel, midőn az elméletekkel való 
küzködés után egész győzedelmesen kiált fel, hogy a gubacsdarázsok elvá- 
lasztotta nedv ,,Kein Ferment, kein Gift, kein Miasma, sondern eine Ver- 
bindung mit dem Zelleninhalte des Pflanzentheiles, organisationsfähig 
und zwar gallenbildend vst**.* — Czrou azt is feltételezi, hogy ez 
anyagot nemcsak a peterakó anyaállat, hanem a lárvák is folytonosan 
elválasztják. 


1 BURMEISTER: Handbuch der Entomologie. 1822. I. 568. 1. 

? GERMAR's Zeitschrift für die Entomologie. II. 1840. 

3 Az itt elösorolt vélemények bővebb irodalmi kimutatását lásd a Stettiner 
Ent. Z. idézett czikkében, vagy az ott felsorolt eredeti forrásokban. 

* Idézett ezikk. 343. 1. 


305 


Nem tekintve FRAUENFELD megjegyzését, a ki ez elméletet felhozva, 
utána teszi: «Allein auch hier muss ich entschieden gegen jede solche 
Generalisirungstheorie, die es so sehr liebt die Naturerscheinungen in 
"irgend eine ganz ausschliessende Zwangsjacke zu stecken, mich ausspre- 
chen»! — még mindig nagy kérdés, hogy milyen nedv az, a melyik «orga- 
nisationsfahig» és a melynek «gallenbildend» ereje van. — Vajjon nem a 
«vis vitalis» fogalomkörébe vezet az ilyen magyarázat, amelyhez akkor 
folyamodtak a régi tudósok, midőn a positiv, a kísérleteken és egyenes 
szemléleten alapuló tudást a puszta hit helyettesítette. A mai korban a 
természettudományok állása megköveteli, hogy a fogalmat, melyet vala- 
mely szóhoz kötünk, legalább fejtsük ki, de mindenek felett azt, hogy állí- 
tásunkat szemlélet, kísérlet előzze meg. Sajnos, hogy CzEcH erre nem gon- 
dolt, hogy egy szóval sem említi, látta-e azt a nedvet, milyen physikai 
vagy chemiai tulajdonságai vannak stb. 

Czecx elmélete szerint a gubacs új-képlet, degeneratio és nem pusz- 
tán deformatio ; mintegy parazitája a növénynek, mely chemiai hatás ered- 
ménye és az általjön létre, hogy bizonyos «szervesító», «gubacskepzö» 
nedv elegyedik a nóvény nedveivel.? 

SCHENCK ellene mond ez elméletnek.? Ha jelen van is valami izgató 
folyadék, az a gubaes nóvekedésének folyamatát nem idézheti eló, hanem 
valószínű, hogy ez izgatást a larva szívással és rágással folyton feltartja és 
a nóvekedést ez által hozza létre. — A Cecydomyiák peterakója — ugy 
mond — picziny és nem hatolhat be a növénybe; ezek petéiket a növényre 
rakják ; csak a lárváik hatolnak be a növénybe és a gubacskepzödest is a 
lárvák hozzák létre. 

G. Mayr a rózsagubaesról szólva, inkább alakbeli és helyzeti eltéré- 
sökröl emlékezik meg; kitűnik azonban, hogy ő e gubacsokat ág-képleteknek 
tartja, midón leírja, hogy «azon gubacs-csoportoknal, melyek az ag tete- 
jen ülnek, az ág vége többé vagy kevésbbé ágas koronggá. szélesedik ki, 
a melynek felső felületéből valamint széleiből erednek a szorosan egymás 
mellé helyezkedett gubacsok; azok a gubacsok pedig, melyek az ágat 
körülfogják, úgy, hogy az ág e gubacscsoporton átnőtt, olyan oldalrügyekből 
képződtek, melyek igen rövid tengelyt hajtottak, és a melyeknek a teteje 
épen úgy kiszélesedett, mint az előbbinél. 

Sok tekintetben figyelemre méltó értekezést közölt dr. ADLER a 


! G. FRAVENFELD: Die Gallen. Sitzungsb. d. k. Akademie d. Wiss. Math.- 
naturw. Klasse. Wien. 1855. XV. B. 258— 259. 1. 

? Idézett hely. 338. 1. 

® Jahrbücher des Vereins f. Naturkunde im Herzogthum Nassau. 1862., 1863. 
(17., 18. Heft.) 136. 1. 

4 Dr. G. Mayr: Die europüischen Cynipiden-Gallen. Wien, 1876. 15. 1. 


206 


Deutsche Entom. Zeitschrift 1877-iki folyamában." Ez alkalommal csak a 
gubacsok képzódésére vonatkozó adatait, nevezetesen a rózsagubacsra 
nézve tett megfigyeléseit veszem tekintetbe. 

ADLER a természettudományok mai állásának és követelményének 
megfelelóleg a kísérlet, az egyenes szemlélet útjára tért, így akarván a 
helyeset és igazat megállapítani. Elsö kísérleteit még 1872-ben tette. A 
gyüjtött rózsagubacsokból felnevelt rovarokat a szabadba, a megfelelő 
rózsabokorra helyezte; műveletőket figyelte és a helyeket, melyeket meg- 
szúrtak, pontosan megjelölte. A 44 rovar közül 26-ot látott a szúrás, ille- 
tőleg peterakás műveletében. E kísérletnél megállapította, hogy nem min- 
den megszürt helyen keletkezik gubacs; a 26 megszürt ag közül csak 
kilenczen mutatkozott gubacs; a többin nem. Megállapította továbbá, 
hogy a hímekkel nem érintkezett nőstények petéiből lárvák fejlődtek, 
vagyis megállapította, hogy e rovarok parthenogenesis útján szaporodhat- 
nak, melyet későbbi, három nemzedéken át folytatott kísérletei megerôsi- 
tettek és minden kétségen kívül helyeztek. 

1874-ben ismételte a kísérletet. A peterakás módjára nézve általában 
azt tapasztalta, a mit már Brandt és hatzeburg leírtak. — «Hat die Wespe 
nach sorgfältigem Fühlen an der Endspitze eines Triebes die ihr zusagende 
Stelle gefunden, so senkt sie die Hinterleibsspitze möglichst tief zwischen 
die zarten und noch unentfalteten Blattchen des Triebes hinein. — — — 
rasch tritt der bis dahin im Hinterleibe verborgene Stachel hervor, wm 
möglichst tief einzudringen und den für das Wachsthum des Triebes so wich- 
tigen Punkt, den Vegetationspunkt zu erreichen“? 

Kiserleteiböl az is kiderült, hogy a megszurt ágakon a szúrás után 
10—12 nap mülva a gubacsképzódésnek még semmi külsó jele sem mutat- 
kozik. A peték a fejlódó fiatal leveleken és magán a hajtás tengelyén is 
hátulsó végókkel meglehetós szabályos sorokban vannak odaragasztva ; a 
pete mellső vége hosszú bajüszba megy. ki, melyek mint finom szálak 
vonülnak át a leveleken. — A petében fejlődő lárva a petének mindig a 
mellső, vagyis szabad végén van. 

A gubacsképződésre nézve a «mérges nedv» hatását egyenesen elveti 
és a képződést pusztán a lárváknak tulajdonítja, minthogy az csak 
akkor veszi kezdetét, mikor a lárvák a petéből kibújnak és a fiatal paren- 
chym-sejteket eszik. A fiatal gubacs keresztmetszetében látható, hogy min- 
den egyes lárvát körbe helyezkedő sejtek vesznek körűl; külön üreg, mely- 
ben a lárva feküdnék, nincsen; ez csak akkor lesz, ha a lárva maga körül 
megeszi a sejteket. 3 j 


1 Dr. ADLER in Schleswig, Beiträge zur Naturgeschichte der Cynipiden I. Uber 
Parthenogenesis bei Rhodites rosae. (Deutsche Ent. Zeitschr. XXI. 1877. Heft. 1.) 
: Idézett munka. 210. 1. 


207 


Hogy nem minden megszürt ágból fejlődik gubaes, azt ADLER az illető 
ág növekedésbeli viszonyaival hozza kapcsolatba, olyan formán, hogy az 
erős növésű ágak legyőzik a lárvák hatását és nem fejlődik rajtok gubacs ; 
mert a gyors növekedéssel a peték a védett helyekről kiemelkednek és a 
levegő, melegség és nedvesség hatásainak kitéve, tönkremennek. A gubacs- 
képződéshez szükséges, hogy a peték olyan ágakra rakassanak, melyek 
épen növekedésben vannak, a melyben a lárvák még állandó szövetekké 
nem alakúlt sejteket találnak. De a növekedésbeli viszonyok befolyására 
vallanak a gubacsoknak különféle helyzeti viszonyai is a rózsaágon. Ha a 
lárvák akkor kelnek ki, mikor a peték gyors növekedés által még ki nem 
emeltettek a kedvező helyzetből, akkor az ág képzésére való anyag a lár- 
vák táplálására meg a gubacs képzésére fordíttatik, és létrejön egy jókora 
ághegyi gubacs; ha azonban a hajtás erős növésű, akkor, habár kellő idő- 
ben bújtak is ki a lárvák, lehetetlen megakadályozniok a hosszanti növeke- 
dést, mert nem igen vannak annyian, hogy a tenyészcsúcs egész sejt-territó - 
riumát igénybe vehetnék a gubacsképzésre; azért az erős fattyúhajtásokon 
ritkán találunk gubacsot; kedvező esetben a szár-övező vagy egymás felett 
álló oldali gubacsok képződnek rajta, a szerint, a mint a kezdetben együtt- 
levő peték a növekedés következtében eltávolodtak egymástól. A gubacs- 
képződésre legkedvezőbb, ha a peték abban az időben rakatnak le, mikor 
a növekedés legcsekélyebb. 

ADLER ellene mondva G. Mayr azon nézetének, mely szerint a szár- 
övező és oldali gubacsok oldalrügyekből fejlődnének, hozzá teszi, hogy 
alig hiszi, hogy a, gubacsdarázsok valaha rügyeket is megszúrnának, mint- 
hogy olyan időben bújnak ki, mikor a rügyek már régen kinyiltak. Mind- 
amellett említi, hogy a szobában nevelt rovarok a rózsarügyeket megszúr- 
ták, de gubacs nem fejlődött belólók. 

Érdekes ADpLER-nek egy másik értekezése («Lege-Apparat und Eier- 
legen der Gallwespen»)! is, mely a peterakó szerkezetét és a peterakás 
mechanikáját részletesen írja le; valamint legüjabb kózleménye «Über den 
Generationswechsel der Eichengallwespen»,? melyben figyelemre méltó 
dolgokat mond a gubaesok képzódéséról is. Az előbbi értekezés azonban 
abban a részében is, melyben tärgyammal ósszefüggene, nem a Rhodites, 
hanem a Neuroterus viszonyaival foglalkozik, az utóbbiban olyan részle- 
tességekre terjed ki, melyekre nézve saját vizsgálataim még be nem feje- 
zettek; azért ezek részletezését ez alkalommal mellőzve, áttérek saját vizs- 
gálataimra és az elért eredmények közlésére. 

Tobb éven át gyujtottem a különféle gubacsokat, hogy belőlök a 
rovarokat, úgy a jogos lakókat, mint az élősködőket felnevelve, hazánk 


1 Deutsche Ent. Zeitschr. XXI. 1877. Heft. 2. 
? Zeitschr. f. wiss. Zogl. XXV. Bd. II. Heft. 1881. 


208 


rovarvilágának e tekintetben való megismeréséhez anyagot szerezzek. — A 
" gubaesok között a vadrózsafa borzas gubacsai kiválóan lekötötték figyel- 
memet és legnagyobb mértékben érdekeltek, minthogy ezekből neveltem 
fel a legtöbb és legszebb élősdi fürkészt. Megvallom, hogy a gubaesképzó- 
désre vonatkozó legáltalánosabban elterjedt Maupis#1-fele elmélet valószi- 
nüségében épen úgy nem kételkedtem, mint a legtöbb zoologia írója, a kik 
egész nyugodtan írják azt meg a gubacsdarázsok családjának jellemzésé- 
ben, azért kísérleteim eredetileg nem is a gubacsképződésre irányultak ; 
inkább az a gondolat merült fel bennem, hogy a gubaesok jogos és nem 
jogos lakói közt levő viszonyt tegyem tanulmányozás tárgyává és igyekez- 
zem kikutatni a módot, a mint ez élósdiek a gubacsokba bejutnak és ajogos 
örökösök rovására fejlődnek. 

E ezélra 1878-ik év november második felében a budai hegyeken 
több rózsagubacsot szedtem és a budai reáliskola kertjében valamint nagy 
virágcserepekbe nehány vadrózsát (Rosa canina) ültettem, ügy gondolkoz- 
ván, hogy tavaszkor, ha a gubacsdarázsok és az élősködők a gubacsokból 
majd elóbüjnak, alkalmas szekrényben a rügyező rózsafákra vezetem őket 
és szemlélem műveletőket. 

Így is történt. Csakhogy az elémbe tárult jelenségek érdekes és az 
eddigi ismeretektől eltérő volta eredeti tervemtől elterített s első sorban a 
gubacs képződésére és az evvel járó tünemények megfigyelésére fordítot- 
tam figyelmemet, későbbre hagyva a gubacsok jogos és nem jogos lakói 
közt levő viszonyok tanulmányozását. 

A Rhodites rosae első példányai 1879. márczius 15-én büjtak elő egy 
gubacsból. Tapasztalásból tudtam már, hogy télen át a meleg szobában 
tartott gubacsokból ez idő tájban szoktak kijönni a rovarok, azért gondos- 
kodtam, hogy erre az időre rügyező rózsafám is legyen. Volt is. Egyiken 
két rügy volt fejlódóben; a rügyek egyike 8, a másika 5 "m hosszú volt. 

Készíttettem egy kis asztalkát is olyanforma csuklóra járó és minden 
helyzetben megszilárdítható három lábbal, mint a photographusok camera 
obscurájának lábai. Az asztalka deszkája két félre vehető ; közepén mind- 
két fél egy-egy félkörös kimetszéssel van ellátva, melyek összetéve, 
köralakú nyílást képeznek. Az asztalkát a csukló-lábak segélyével olyan 
alacsonyra vagy magasra állíthattam, a mint a rózsatő és a fakadó rügyek 
megkívánták, a két félre való szétvehetés pedig azt tette lehetségessé, hogy 
a rözsatöt bárhol a kerek nyílásba, a középre foghattam, még ha a rózsa- 
tónek jókora koronája voltis. Az így kellően felállított asztalkára üveg- 
falakkal és fátyol-fedővel ellátott szekrény volt illeszthető, melyet azonban 
— mint későbben tapasztaltam — jókora üvegharanggal igen jól pótol- 
hattam. 

A Rhoditeseket a szekrénybe, illetőleg az uvegharang alá az asztalka 
közepéből kiemelkedő rözsatöre vittem. A körülbelül 2 4, átmérőjű üveg- 


209 


harang alatt kényelmesen szemlélhettem a gubaesdarázsok viseletét és 
munkálkodását. 


A peterafds. Alig jutottak a rovarok a rózsatóre, egyenesen fel- 
felé tartottak s a rügyhóz érve kémlelődtek, tapogattak csápjaikkal; majd 
megtörülköztek mellső lábaikkal és ismét kémlelték a rügyet minden oldal- 
ról. Nem telett bele két percz és a két rügyet két egyén máris elfoglalta ; 
a rügy hegye felé állott, fejével a rózsatő dereka felé fordúlva (I. tábla !.; 
vízszintesen hátra felé álló peterakóját előre vonta és testének tengelyére 
függélyes helyzetbe hozva, miután kissé szúró sertéjét is kitolta volt, derék 
szög alatt nekifeszítette a rügynek, közel a csúcsához, és a peterakó hegyét 
csendesen belenyomta a rügybe. 

A peterakás műveletét és módját közelebbről és pontosabban akar- 
ván vizsgálni, az üvegharangot el kelle távolitanom ; és el is vettem, a nél- 
kül, hogy a peterakásba elmerült rovarok a legkevésbbé is zavartatták 
volna magukat fontos munkájokban. Az asztalkára most egy konyokizule- 
tes karral ellátott, minden irányban mozgatható és igazítható álló-loupét 
helyeztem és az egyik rovarra, nevezetesen a peterakójára beállítottam. — 
A rovar a rügy alsó oldalán, háttal lefelé állott, s így én felülről a nagyi- 
tóval szépen benézhettem peterakójának az árkába és megfigyelhettem 
mindazt, a mit a kézi nagyító csak megmutathatott. 

Fófigyelmemet első sorban az «izgató nedv» megállapítására fordí- 
tottam, és minden irányban, minden oldalról való világítás mellett néztem 
a peterakó árkába, várva a rugy megmérgezésére szükséges «izgató csepp? 
megérkeztét, hogy készen tartott vörös és kék lakmuszpapir-szeletek segé- 
lyével chemiai tulajdonságáról legalább némi felvilágosítást szerezzek 
magamnak. De akárhányszor vizsgáltam is e szempontból a tojó rovaro- 
kat, a peterakó árkában a pete kiürítése közben cseppforma folyadékot 
nem vettem észre. Láttam azonban három esetben (különösen 1881. 
év június havában), hogy a rügyön vagy a fiatal leveleken sétáló rovar 
potroha felső csúcsán, a két szörös szélű pillenpánty (Klappe) között viz- 
tiszta, átlátszó és erősen fénytörő csepp jelent meg, melyet a rovar, hátra- 
hajtott peterakójának árkába felvett, tovább ment vele, a peterakója 
hegyét a rügy vagy levél felületére leeresztette s így haladva, mintegy végig 
szántott rajta; a nedv e közben részben kiürűlt és szétfolyt a levél felüle- 
tén, vagy a rügy külső takaró levelein. — Mi czélja, mi rendeltetése van e 
nedvnek és eljárásnak, ki tudná megmondani. A tiszta, átlátszó nedv 
semmi esetre sem a bábállapotban meggyült váladék, mert ez — mint sok- 
"szor volt alkalmam látni — zavaros, színes s nem sokára a kibúvás után 
urittetik ki. — Vajjon a peterakó árkának sikamlóssá tételére való e csupán, 
vagy a levél epidermisét teszi alkalmasabbá a peték felvételére, nem tu- 
dom megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a nedv megjelenése és 


210 


elómlése a szúrást és peterakást megelőzte s hogy a rovar nem szúrás koz- 
ben és nem a tojócső ejtette sebbe ürítette azt ki. 

Többet mondhatok a rovar mechanikai munkájáról a peterakásban. 
Avurr-rel állíthatom, hogy az meglehetősen fárasztó munka. Ha a rovar 
tapogatódzva, keresgélve tojó csövével megtalálta az ítélete szerint alkal- 
mas helyet és irányt, a kellő állásba helyezkedik, lábait megfeszíti és kezdi 
a peterakást. Potrohának hátulsó része lassan duzzad, hullámosan emelke- 
dik, hossztengelyében megróvidül, mell-has irányban tengelye hosszabbo- 
dik és hasi széle a peterakó árkába mintegy belenyomul, mintha a petéket 
tolná előre, majd ismét lelohad, és normális helyzetébe jut. E művelet — 
úgy látszik — minden egyes pete lerakásánál ismétlődik. A petéket a 
peterakó árkában nem birtam észre venni; tulajdonképeni útjokat az 
ADLER ajánlotta módon (chloroform, ether) ugyancsak nem határozhat- 
tam meg. 

Egy rügyön egyszerre csak egy szokott helyet foglalni, de volt alkal- 
mam egy rugyon kettőt is munkában látni. 

A tojó rovarok, ha egyszer a nekik alkalmas helyet megtalálták és 
peterakójokat benyomták, hosszabb ideig, 12—16 óráig, és talán tovább is 
megmaradnak ugyanabban a helyzetben, mint ezt már BRANDT és RATZE- 
BURG is megállapították, : tehát egy helyzetből több petét juttathatnak ren- 
deltetesök helyére; nincs szükségök minden egyes pete végett új sebet 
ejteni a növényen. — Azt azonban megállapíthatom, hogy egyazon rügyön, 
rendesen egymás után három irányban foglalnak helyet: alulról, jobbról 
meg balról szúrják meg, a minek értelmét az alább közlendő megfigyelé- 
sek fogják felderíteni. Ha a peterakás munkájában kifáradtak, elhagyják a — 
rugyet, az ágra ülnek, torleszkednek vagy le s fel mászkálnak, hogy a mun- 
kához új erőt gyüjtsenek. Visszatérnek azután a fülelt esetleg más 
rügyeket szúrnak meg. 

Kiváncsi voltam, meddig tart a rovarok peterakásának és életének 
ideje, azért a legelőször kísérlet alá vett két rovart háborítatlanúl hagytam 
működni a borító alatt. Márczius 15-ikétől kisebb-nagyobb megszakítások- 
kal a hónap 24-ikéig, tehát nyolcz napig láttam őket peterakásban ; 24-ikén 
mind a kettőt dögölve találtam. Életökben semmit sem ettek; még vizet 
sem ittak, mert a borító alatt nem is volt viz. Ezeknek tehát vizre sem volt 
szükségok, mint azt ADLER a tölgy-gubacsdarázsokra nézve elkerülhetetlen- 
nek állítja ? 
zedek biztosítását — úgy látszik — teljesen betöltötték, közelebbről meg- 
vizsgálva, potrohuk egészen átlátszónak, üresnek látszott; az egyiket 
felbontottam és potrohában még mindig elég számos petét találtam. 

Más kisérleteknél, különösen a későn kikelő rovaroknál, június havá- 


1 Idézett munka. II. k. 148. 1. .? Uber den Generationswechsel. 223. 1. 


211 


ban, mindenkor azt lattam, hogy a rovarok a nóvekedésben levó ágak 
tetejére ülnek és peterakójokat az ág hossztengelyével párhuzamosan a 
még ki nem feslett fiatal levelek közé szürva, rakják le petéiket, mint ezt 
ADLER is megfigyelte ; sőt azt is láttam, hogy munkakímélésből a rügytakaró 
levelek alá dugják peterakójokat és úgy rakják le petéiket, hogy a rügyet 
egyátalában meg sem sértik. 


A peték elhelyezése. Hogy a rügynek mely részeire és miként 
helyezik el e rovarok petéiket, arról úgy szereztem tudomást, hogy a rügye- 
ket, melyekről tudtam, mert megjegyeztem, hogy meg voltak szúrva, lemet- 
szettem és preparáló mikroskop alatt tükkel levélről levélre szétbontottam 
egész a tenyészcsúcsig. Így győződtem meg, hogy a peték tulajdonképen a 
rózsa levélállásának megfelelőleg az egy levélkört képező három levélre van- 
nak rakva, a miről a rugy keresztmetszete is határozottan meggyőzött. Söt 
közelebbről is meghatározhattam, hogy a peték a fiatal leveleknek úgy felső 
mint alsó oldalán leginkább a középerekre és a kocsányára vannak rakva, 
tehát azokra a helyekre, a melyeken az edénynyalábok legnagyobb meny- 
nyiségben vannak, bár nem hiányzanak peték a mellékereken, a levél 
szélein, csúcsán, söt az ág tengelyén sem. (I. tab. 4, 5.) A tenyészcsicsot magát 
mindig sértetlenül találtam és egyetlen petét sem láttam rajta soha, minél- 
fogva legalább a Rhodites rosz peterakására nézve nem osztozhatom ADLER- 
nek és másoknak azon nézetében, melynél fogva a gubaesdarázsok szüró ser- 
téjöket mélyen nyomják be a levelek közé, hogy az ág hosszanti növekedé- 
sére oly fontos pontot, a tenyészcsucsot elérjék.! — A rugy szétbontásánál 
nem nehéz megállapítani, hogy a tojó rovar legfeljebb a rügytakarót vagy 
a rügytakaró alatt fekvő legidősebb leveleket szúrta át, de azt sem roncsolta 
el. A szúrás helye mint kiégetett ellipszis alakú nyílás látható a rügy leve- 
lein és későbben a háborítatlanúl tovább fejlődő levelen is. E vizsgálat 
egyszersmind azt is mutatja, hogy merre vezette a rovar peterakóját és 
szúró sertéit. A Rhodites-nél legalább nem megy az úgy keresztül-kasul 
az egész rügyön, mint ADLER a Neuroterus-nál lerajzolja ;? a tenyeszesücsot 
pedig egyáltalában nem sérti. Vagy csak a legalsó leveleket fúrja át, hogy a 
legközelebb utána következőt elérje, vagy egyáltalában nem szúr át sem- 
mit, hanem a lazán álló rügytakaró és az alsó levél között vezeti be az össze- 
hajtott levelek ranczaba, mint azt már Réaumur is megjegyzé (I. tábla 2.), 
nevezetesen akkor, ha nem fejletlen rügybe, hanem az ág hegyén feselő 
levelekre rakja a petéket. 

A peték beillesztésének módjára nézve bizonyos, hogy a rovar nem 


: Deutsche Ent. Zeitsch. XXI. 1877. 210. 1. 
? Lege-Apparat u. Eierlegen der Gallwespen. (Deutsche Ent. Zeitschr. XXI. 


1877.) II. Tab. 8. 


helyezi, nem dugja — mint Cunisr hitte — őket a növény szövetébe, hanem 
csak a felületére illeszti, mint azt már Reavmur is látta. ADLFR azt mondja, 
hogy a peték a levélhez oda vannak ragasztva az enyv- vagy méregmirigyek 
váladékával, a mit különben már Réaumur is emlit.! — En úgy találtam, 
hogy a Rhodites rosz petéi csakugyan-oda vannak a levélre ragasztva, de 
a mellett alsó, mindig hegyesedő és sokszor egyenetlen szélit végökkel bele van- 
nak nyomkodva, hogy úgy mondjam beletiizügetve a levél epidermisébe. Ha egy 
petékkel megrakott fiatal levelet egészben vagy kisebb darabkában, de nem 
vékony, górcső alá való metszetben carminba vagy eosinba mártottam, a 
metszés szélének kivételével, az egész festetlen maradt, csak a peték tövé- 
ben fogta meg a festék a levelet, csak ott mutatkozott rajta keskeny bere- 
pedéshez hasonló piros csík, jeléul annak, hogy ott legalább a cuticula meg 
van sértve. Ez a gondolatom merült fel akkor is, ha a pr&perälö mikro- 
skop alatt tűvel piszkáltam, jobbra-balra ingattam a petét: épen úgy 
inog az ide-oda a nélkül, hogy könnyen elhagyná helyét, mint valami 
rugalmas talajba betűzött szilárd test, például a drótkefék kaucsukba beil- 
lesztett drötszögei. 

A peték legnagyobbrészt a levél f6erén, a tengely felé néző oldalán 
sorokban, többnyire váltogatva vannak elhelyezve, de vannak a levél alsó 
oldalán és szélein csoportosan és rendetlenül elszórtak is. A levél síkjára 
rendesen igen hegyes szögben állanak; mellső végök hosszú, a pete hosz- 
szát (0.4 "5) háromszor-négyszer is fölülmúló «bajusz»-a felfelé és ki- 
felé all. (T. tabla 4.) A peték tövében a levélen mar igen korán egy kis du- 
dorodás van, melynek közepén, csekély mélyedésben ül a pete. (I. tabla 5.) 
A peték bajuszai szabadon kiállanak és a fejlődő leveleket némileg óssze- 
tartjàk, minek kovetkeztében azok rendes nóvése kissé ez által is akadá- 
lyozva van. ADLER azt hiszi; hogy a peték e bajuszai, nyelei, minthogy ure- 
seknek látszanak és a pete élő tartalmával közlekednek, az embryók léleg- 
zesbeli igényeire szolgálnak.? 

A gubacs képződése. A rügy megszürása után a gubacsképz6- 
désnek még sokáig nem látszik nyoma. Anter 16— 21 napot állapított meg, 
mely a peterakás idejétől a gubacs jelenkezéseig letelt. Én két megfigyelt 
esetben 18—19 napot számláltam addig, míg meglátszott, hogy hol és 
miből lesz a gubacs. Az egyik megszűrt rügyből fejlődő hajtás 4, a másik 
7 Gm hosszúra fejlődött, mikor a gubacsképzódésnek első nyomai mutat- 
koztak rajtok. ADrER közleményét vizsgálataim alkalmával még nem 
ismerve, azt hittem, hogy a rügyekből nem is lesz gubacs, hogy már nem 
is lesz alkalmam a gubacs képződését szemlélni. — Annál nagyobb volt 
meglepetésem, midőn a három alsó levélnek fejlődésben való hátramara- 


1 Idézett mű. III. k. 265. I. 
2 Über den Generationswechsel. 994. 1. 


dása és sajátságos alakulása sejditeni engedték, hogy ott fog talán a gubacs 
képzódni. 

| A megszuräs és a képződés kezdete között lefolyó eme hosszu idő 
valóban ellene mond az izgató folyadékban való hitnek ; de ellene mond 
ennek az a körülmény is, hogy nem minden megszurt rügyből fejlődik 
gubacs, a mit ADLER is sok esetben tapasztalt. Az én kísérleteim alkalmával 
az is megesett, hogy épen olyan rügyből nem fejlődött gubacs, a melyen 
legtovább ültek petét rakva a rovarok s a melyet épen azért hagytam meg, 
hogy teljes mértékben szemlélhessem rajta a gubacs képződését. Ennél 
fogva a gubacsképződés okára nézve, legalább a rózsagubacsot illetőleg, | 
hajlandó vagyok Rraumur, Van DER HoEvex és legújabban AprzR kifejtette 
nézethez csatlakozni, melynél fogva a peteböl kikelt és a növény szövetébe 
hatoló, belőle táplálkozó lárvák azok, melyek a gubacsképződést megindit- 
ják és fejlődésük befejeztéig fentartják. Igaz, hogy e mellett még mindig 
helye van azon gondolatnak, hogy a lárvák maguk . választanak el valami 
ható anyagot, de hát ezt bebizonyítani nehéz és föltevésére nincs is szük- 
ség ; a gubacsképződést talán sokkal egyszerűbb okokra és hatásokra lehet 
majd visszavezetni. 

Örömömre szolgál, hogy ADLER megfigyeléseit általában több tekintet- 
ben megerősíthetem. E megerősítés értékében talán annyival inkább nyer, 
hogy én vizsgálataimat ADLER-től függetlenűl végeztem és az itt közlötttapasz- 
talatokat már bírtam, mielőtt Adler idézett értekezéseit ismertem volna.! 

De nézzük, hogy miből és miként lesz a rózsagubacs. 

A rózsagubacs morphologiájára nézve általános a nézet, hogy az 
ág-képlet. Határozottan ezt vallja G. Mayr? és ADLER is, midőn a tenyész- | 
csúcsnak olyan fontos szerepet tulajdonít. Általában azt hiszik, hogy a 
peterakó rovar a tenyészcsucsot elroncsolja, minek következtében a hosz- 
szában való növekedés megszűnik és a rügy az ismeretes gubacsalakot 
veszi fel, melyen a levelek erei, megfosztatva parenchymjöktől, mint ágas- 
bogas szőrök tünnek elő. 

Közöltem már, hogy a Rhodites rosæ tapasztalatom szerint a rügy 
tenyészesácsát peterakása alkalmával soha sem sérti meg ; de ha a peterakás 
megfigyelésénél talán tévedtem volna, minden kétséget eloszlatott a fej- 
lődő gubacsok szemlélete. Leszámítva az időközben vizsgálatra lemetszett 
rügyeket és fiatal gubacsokat, szemem előtt fejlődött hat gubacs kezdetétől 
fogva egész teljes befejezéséig, és én valamennyinél azt láttam, hogy az ág 
hosszában való növekedése egynél sincs gátolva : 4, 7, 10 és több centimé- 
ternyire fejlődtek a hajtások és hegyök egészen olyan volt, mint akár- 
melyik sértetlen ágé, — pedig ezeknek alsó részén gubacs kezdett fejlődni. 


" A Zool. Anzeiger. 1879. 30-ik száma tett rá csak figyelmessé. 
? Idézett helyen. 


214 


Említettem a peterakásról szólva hogy a rovar petéit az egy level- 
körbe eső három levélre rakja, melyek a rugyben a kor-harmadok su- 
garai irányában feküsznek (I. tábla 3.) E három levél fekvésének felel 
meg aza három irány is, melyet a rovar — mint említettem — peterakása 
közben a rugyon elfoglal. És ebből a három levélből fejlődik maga a rózsa- 
gubacs is, azért morphologiáját tekintve, nem dg-, hanem tisztán levélképlet. 

A három levél a rügyben, vagy a fiatal hajtás hegyén egymás mellett 
egy körben fekszik ; az ágczikkelyek, vagyis internodiumok ekkor még alig 
észrevehetők. — A petékkel megrakott levelek — mint nagyon könnyen 
megérthető — fejlődésökben gátolva vannak, a mely gátlás kihat a nekik 
megfelelő internodiumokra is, melyek ennek következtében igen rövidek 
maradnak és így a három levél azután is majdnem egy síkban és egy körben 
marad egymás mellett. Az internodiumok növekedése a hajtás tövén külön- 
ben is gyengébb mint a hegye felé. Valószínű, hogy ezért választja a rovar 
az alsó leveleket petéinek lerakására. A hajtás végére való peterakásnál az 
a körülmény forog fenn, hogy abban az időben, június hónapban, a nedv- 
forgás, az anyagcsere már csekélyebb és így az ág növekedése már nem 
olyan erős, mint a rügyből fejlődés első időszakában, tavaszkor, azért ott 
nem szükséges annyira megválogatni a leveleket. 

A petéket viselő leveleken az a változás történik, hogy úgy az egész 
összetett levélnek, mint az oldalsó levélkéknek a hossz- valamint a haránt- 
tengelyek irányában való növekedése korlátolt; a levélnek különösen 
felső felületébe, szárába betüzögetett peték a szárban s általában az 
. egész levélben egyenlőtlen szövetfeszülést idéznek elő, minek következté- 
ben a levelek megvastagodnak és lefelé kunkorodnak. Hogy a hosszában 
való növekedés meggátlását és e meggörbülést a peték mechanikai hatása 
idézi elő, arról kísérlet útján úgy győződtem meg, hogy a fejlődő fiatallevelek 
kocsányába felülről nehány finom ezüsttűcskét szúrtam bele, a minek ered- 
ménye az volt, hogy a megsértett levelek egészben és részeikben is aprók 
maradtak és lefelé görbültek olyan formán, mint a petékkel megrakottak. 

A levél hosszában való növekedésének eme feltünő hátramaradása 
(az egész összetett level 8—10 ”,) és meggörbülése a gubacskepzödes első 
jele. Az ilyen levelek szára feltünően meg van vastagodva, a nagy számban 
és dúsan képződő spirál - edények következtében feltünően merevek és 
törékenyebbek, mint a sértetlen levelek; metszetek készítésénél igen bó 
csersavképződést árulnak el, ügyannyira, hogy a metszetek már a beretván 
nagy mértékben megfeketednek. Ilyenkor a peték kézi nagyítóval jól kive- 
hetők rajta ; némelyek teltek, mások már üresek ; itt-ott a felső részen, a 
száron, a levél oldalán és alsó részén apró dudorodások (emergentiák) 
keletkeznek, majd hosszú, egysejtű szőrök (trichomák) emelkednek ki a 
felületről mindenütt, melyek mind gyorsan nönek és az egyes levelek 
napról-napra jobban és jobban testesedve elvesztik eredeti alakjokat, elrej- 


915 


tódnek a molyhos szálak kózé, míg végre legfeljebb a levelek megmaradt 
csúcsai mutatják, hogy itt valaha levelek voltak. Természetes, hogy ez a 
változás mind a három levélen megesik. Alarvak kamardi is mint apró 
daganatok duzzasztják a leveleket, a dudorodások mind a három levélen 
növekednek, mind a három levél testesebb és testesebb lesz, míg egymással 
oldalt érintkeznek, fiatal sejtjeik összenőnek, körülfogják az ágat és készen van 
a szárövező gubacs. (1. tábla 6.) 

Mindez persze meglehetős lassan történik. A márczius 15——20-ika. 
között megszürt rügyekből fejlődő gubacslevelek csak május vége felé vas- 
tagodtak és testesedtek meg annyira, hogy összeértek s igazi gubacsot képeztek. 

Hogy a rózsagubacs csakugyan három levélből képződik, arról a 
kifejlett gubacs keresztmetszetén is meggyőződhetünk, a melyen a három 
levélnek megfelelő rész, a lárvák sorokban elhelyezett kamaráival együtt 
igen világosan látható. (I. tábla 7.) 

A leírt módon képződik tehát a száróvezó gubacs ; de hogy jönnek 
létre az ághegyi és az oldali gubacsok ? — Kiserleteim ezekre nézve is 
nyújtottak példát és felvilágosítást. 

|», Az dghegyi gubacs épen úgy három levélből képződik, mint a szár- 
övező, sőt kezdetben maga az ághegyi gubacs is szárövező. — Érdekes, 
hogyan kerül ez az ág hegyére. — Két szépen fejlődő gubacsom mintegy 
16—20 %, hosszú ágat övezett körül. Az ág gyönyörüen fejlődött egész addig 
az ideig, míg tövén a gubacsképződés folyamata tetőfokát el nem érte. A szü- 
rástól számítva mintegy 50 nap mulva azonban az ágak teteje el kezdett 
sárgulni, a levelek a legvégső internodiumról lehervadtak és maga a végső 
internodium is levált, leesett. Ugyanez történt az utána következővel, és 
10—12 napi időközökben a többi internodiummal is; levél levél után, 
internodium internodium után hullott le, míg végre az utolsó is leesett és a 
gubacs ághegyinek tünt elő. 

Így van ez a szabadban is ; különösen abban az esetben, ha a rovar 
a petéket már fejlett ághegyi levelekre rakja. Ez esetben a petékkel meg- 
rakott levelek feletti ágrészlet satnyán fejlődik ki és mihamar lehull. Erre 
tanítanak bennünket a szabadban gyüjtött ághegyi gubacsok maguk is, 
melyeknek tetején, a középen mindig megtaláljuk az ág maradványait a 
sebhelylyel, honnan. a felső internodium leesett. 

Az oldali gubacsok is levélképletek, csakhogy ezek a legtöbb esetben 
egyetlen levélből alakúlnak, bár előfordúlnak kettőből képződöttek is; ha 
három levélből alakúltak, akkor oldalrügyet szűrt volt meg a rovar. — 
Igen gyakori az eset, hogy az oldali gubacsokat hármasával egymás felett 
állva találjuk az ágon. Állásuk viszonyát csak kissé figyelemre méltatva, 
azonnal feltűnik, hogy az a rózsa levélállásának felel meg, és a három oldali 
gubacsban nem nehéz felismerni azt a három levelet, melyet az imént 
említettem, hogy azokra rakja a rovar a petéit, hogy azokból képződik a 


216 


gubacs. — A különbség csak az, hogy a szarovezé és äghegyi gubacs kép- 
zödesenel az internodiumok rövidek maradtak, nem növekedtek s így a 
hírom levél is egy kórben, egy síkban maradt, mig az emlitett harmas 
oldali gubacs képzódésénél az internodiumok növekedtek és a gubacsesa 
alakuló leveleket felemelték arra a helyre, a hol megjelentek volna, ha 
kózónséges levelek maradtak volna. 

A rózsagubacsok e szerint, bármilyen megjelenésben tünjenek is eld, 
mindig ugyanazon képletekre vezethetók vissza. Rs meg azokat a tenyezö- 
ket sem nehéz meghatározni, a melyek e különfele megjelenésre befolynak. 
Az idójárás viszontagságait nem tekintve, két tényezó szerepel itt: az egyik 
a növény növekedésének ereje, mint azt mar ADLER is kifejezte ; a másik — 
szerintem fontosabb — a támadó lárvák mennyisége. Világos, hogy mennél 
nagyobb sereg intéz támadást a növény rendes növekedése ellen, annál 
nagyobb rendellenességet fognak azok előidézni, s a növény annál kevésbbé 
fogja érvényesíthetni növekedésének erejét. Innen van, hogy találunk 
rózsalevelet, melynek felületén egyetlen vagy két-három kamarából álló 
bozontos kis gubacs ül. Ebben az esetben csak 1, 2 vagy 3 lárva volt a 
támadó ; ezek ellenében a növény kellően érvényesítette erejét és a levél 
minden részletében ki is fejlett. Nagyobb támadással kellett már küzdeni 
a növénynek az oldali hármas gubacs képződése alkalmával : ez esetben 
a leveleket már meg nem menthette magának, azok áldozatúl estek a 
támadó lárváknak, de minthogy a növény ereje még mindig versenyezhe- 
tett a lárvák támadásával, az internodiumok azok hatása ellenére is rende- 
sen növekedtek. A száróvezó gubacsnál a megtámadott részek már nem 
növekedtek többé, de a felettök álló tengely maga még növekedett és meg is 
maradt ; míg az ághegyi gubacsoknál végre a gubacs felett kezdetben fejlődő 
ág is elveszett, jeléül annak, hogy itt legnagyobb volt a támadás és a növény- 
nek minden erejét oda kellett fordítani, a hol a támadás közvetetlen volt. 

Vizsgálataimat kiterjesztettem a rózsagubacs részletes fejlődésére, 
nevezetesen azon változások megfigyelésére, melyeket a levél szövete szen- 
ved a pete rárakásától kezdve a gubacs határozott fellépéséig, valamint 
azon viszonyok kiderítésére 18, a melyek a petéből kibúvó lárvák és a levél 
között lehetnek, de az eredmények e tekintetben még befejezetlenek, közlé- 
söket újabb vizsgálatok megejtéseig, illetőleg befejezéseig fenn kell tartanom. 

Megjegyzem még, hogy rózsagubacsaim mind rügyből fejlődtek s így 
ellene mondanak Adler azon állításának, hogy a Rhoditesek rügyet soha 
sem szúrnának meg, illetőleg hogy ezekből nem fejlődik gubacs. — Meg- 
említhetem végre, hogy a parthenogenesist a Rhodites rosæ-nél magam is 
konstatáltam ; a második generatio egyénei azonban csak félakkorák vol- 
tak, mint azok, melyeket a szabadból gyűjtött gubacsokból neveltem. 

Az elmondattakban óvakodtam elméleti okoskodásokba merülni; csak 
azokra az adatokra szoritkoztam, a melyeket határozottsággal megfigyeltem. 


HEMIPTERA NOVA VEL MINUS COGNITA 


descripsit 


Dr. G. HonváTH. 
10% 


13. Geotomus latiusculus. 


Niger, ovatus, nitidus, punctatus ; antennarum articulis tertio et quarto 
apice, quinto toto tarsisque flavo-ferrugineis; rostro apicem versus fusco- 
piceo ; eapite subsemicirculari, erebre distincteque punctato, margine levi- 
ter reflexo et utrinque impressionibus punctiformibus setiferis quatuor 
instructo; thorace modice convexo, antice prope marginem, lateribus et 
pone medium remote distincteque punctato, marginibus lateralibus punctis 
setiferis septem vel octo instruetis; scutello latiusculo, fortiter punctato, 
angulis basalibus levigatis, apice subdeflexo; hemelytris dense et quam 
scutellum subtilius punetulatis, margine costali impressionibus punctifor- 
mibus destituto ; membrana sordide hyalina; ventre medio lævigato, versus 
margines laterales sat dense distineteque punctulato ; articulis secundo et 
tertio antennarum longitudine æqualibus. &. ?. Long. 5—51/2 mill. 

Habitat in Transcaucasia ad Lenkoran, ubi specimina nonnulla legit 
Dom. Leper. (Coll. Horv.) 

Maxima mihi cognita species generis. G. punctulato Costa affinis, for- 
tius punctatus, statura majore et latiore, antennarum artieulis secundo et 
tertio æquilongis, scutello breviore margineque costali corii impressionibus 
setiferis destituto bene distinctus. 


14. Odontotarsus oculatus. 


Flavo-testaceus, parce punctatus; vittis duabus verticis antice abbre- 
viatis nigro-punetatis; thorace margine antieo fere recto, marginibus late- 
ralibus anticis leviter sinuatis, angulis humeralibus sat prominentibus, 
vittis longitudinalibus sex maeulaque utrinque humerali fuscis et plus 
minusve nigro-marginatis; scutello apice vix sinuato-angustato, apicem 
abdominis haud superante, vittis basalibus longitudinalibus sex, duabus 
medis longissimis et fere usque ad apicem extensis, duabus externis 
brevissimis, nec non limbo, basi apicequeque exceptis, vittaque obliqua 
postica fuscis et hie illie nigro-marginatis notato; oculis magnis, pro- 


Természetrajzi füzetek. v. kot. 11.—1v. füzet. É 15 


minentibus et distantia ocelli ab oculo duplo latioribus; articulis secundo 
et tertio antennarum æquilongis, artieulis duobus apiealibus leviter infus- 
eatis; pectore femoribusque crebre fusco-punctatis, tibiis nigro-carinatis ; 
ventris disco obsoletissime punctato, spiraculis ventralibus nigro-fuscis, 
inter se linea longitudinali undulata calloso-elevata conjunctis ; connexivo 
superne pallido. s. Long. 81/4 mill. 

c. Segmento genitali obsolete foveolato, superne leviter bisinuato. 

Patria: Asia minor, Amasia (Mus. Hung.) ; Syria, Kaifa (Coll. Horv.). 

O. grammico L. forma picturaque similis, minor, superne pareius 
punctatus, oculis majoribus, antennarum articulo tertio articulo secundo 
haud breviore, margine antico thoracis minus distincte sinuato, spiraculis 
ventralibus linea undulata callosa conjunctis, ventris disco fere impunctato 
segmentoque genitali maris superne leviter bisinuato divergit. 


15. Odontotarsus irroratus. 


Flavo-testaeeus, cebre punctatus; vittis duabus longitudinalibus 
capitis nigro-punctatis; thorace margine antico leviter sinuato, marginibus 
lateralibus anticis nonnisi levissime sinuatis, angulis humeralibus obtusis 
et parum prominentibus, lobo antico vittulis plus minusve obsoletis nigro- 
punetatis notato; lobo postico thoracis scutelloque infuscatis, hie illie 
obsolete rubro-tinctis et punctis nigris conspersis; seutello apice vix 
sinuato-angustato, apicem abdominis haud superante, basi linea levigata 
media brevi et utrinque prope angulos basales macula parva callosa 
notato; antennarum articulo secundo articulo tertio longiore, artieulis 
duobus ultimis infuscatis; pectore, ventre femoribusque dense punctatis 
et preterea parce nigro-punetatis; spiraculis ventralibus fuseis, connexivo 
superne nigro; tibiis nigro-carinatis. &. Long. 8!/4—89?/4 mill. 

c. Segmento genitali foveola antrorsum bifureata instructo. 

Patria: Asia, minor Brussa. (Mus. Hung.) 

O. grammico L. affinis minor, thorace scutelloque haud vittatis, sed 
irregulariter nigro-conspersis, angulis humeralibus thoracis obtusis et 
minus prominentibus, scutello apice vix sinuato-angustato et apicem abdo- 
minis haud superante, nec non maculis callosis basalibus instructo dis- 
tinctus. 


16. Podops annulicornis Jakowl. Bull. Soc. imp. de Moscou. 1877. II. p. 980. 


Species P. curvidenti Costa valde affinis et simillima, differt statura 
paullo latiore, punetura nonnihil densiore, thoracis angulis antieis dente 
spiniformi, apicem versus sensim leviter angustata et gracili armatis mar- 
ginibusque lateralibus anticis rectis. *. ? Long. 6—7 mill. 

Patria: Rossia meridionalis, Sarepta, et Caueasus, Derbent sec. Dom. 
JAKOWLEFF ; Transcaucasia, Lenkoran et Liryk. (Coll. Horv.) 


919 


P. curvidens Costa angulis anticis thoracis dente latiuscula, ubique 
fere æquilata et apice rotundata armatis marginibusque lateralibus anticis 
distincte sinuatis divergit. 


17. Eysarcoris perlatus Fabr. var. ventralis. 
Ventris disco maximo seneo-nigro, vitta laterali pallida destituto, 


limbo sordide flavescente. c. 
Patria: Hungaria, Tavarna et Juszko-Volya. (Coll, Horv.) 


18. Eurydema spectabile. Tab. V. fig. 3, 4. 


Lete coccineum, nitidum; capite, antennis, rostro, thoracis disco 
maeulis duabus magnis irregulariter trapezoidalibus et postice emargi- 
natis, dimidio basali vittisque lateralibus anteapicalibus scutelli, heme- 
lytris vitta lata interiore postice subtruncata, extus medio angulariter 
emarginata, macula parva costali ante medium punctoque anteapicali corii 
cœruleo-nigris ; membrana nigro-fusca, albido-limbata; abdominis dorso, 
pectoris medio maculisque magnis lateralibus, maculis ventris discoidali- 
bus transversis confluentibus et vittam latam dentatam formantibus, 
aliisque minoribus lateralibus, his eum maculis connexivi basalibus inter- 
dum confluentibus nigris; macula discoidali segmenti ventralis sexti cum 
maculis lateralibus hujus segmenti semper confluente; limbo antico pro- 
stethii maculisque pectoris ad coxas coccineis; antennarum articulis 
secundo et tertio longitudine subæqualibus. #.9. Long. 91/2—10 mill. 

Patria: Syria. (Coll. Horv.) 

E. ornato L. simillimum, capite thoraceque minus dense punctatis, 
thoracis ruga transversa ante medium obsoleta, antennarum articulo tertio 
articulo secundo vix breviore picturaque bene distinctum. 

Eurydema ornatum L. articulo tertio antennarum articulo secundo distincte 
*/s) breviore est praeditum. 


19. Eurydema decoratum H-Sch. var. mehadiense. 


Ventre toto nigro, tantum rubro-limbato ; connexivo rubro, segmentis 
tertio, quarto et quinto prope basin nigro-maculatis. d. 
Patria: Hungaria meridionalis, Mehadia. (Coll. Horv.) 


20. Spathocera tuberculata. 


Griseo-cinerea; antennis flavo-testaceis, artieulis duobus basalibus 
æquilongis, articulo tertio subeylindrico, apice subito dilatato et cum arti- 
eulo quarto nigro; capite cum oculis æquilongo ac lato, antice albido, 
supra fortiter tuberculato, jugis antice dente unica armatis; thorace haud 
earinato, tantum lobo antieo tuberculis octo, quatuor anterioribus, horum 
duobus mediis minutis, instructo; lateribus thoracis albido-limbatis, cari- 

15* 


220 


natis, a latere visis haud rectis, sed medio leviter curvatis, angulis poste- 
rioribus internis rotundatis; scutello nigro-bifoveolato ; segmentis con- 
nexivi leviter oblique carinatis; pedibus griseo-testaceis, femoribus fusco- 
conspersis, tibiis nigro-annulatis. S. Long. 5!/» mill. 

Patria: Hungaria, Gödöllő. (Coll. Horv.) 

Species thorace haud carinato distinctissima. S. Dalmani Schill. 
affinis, minor, capite fortius tuberculato, lateribus thoracis a latere visis 
haud rectis divergit. 


21. Dimorphopterus Spinolae Sign. var. geniculatus. 


Thorace, antennis pedibusque nigris; fulcris, geniculis, imis, apice 
tibiarum tarsisque flavo-ferrugineis; hemelytris rudimentariis, rarissime 
completis. d'. 2. ! 

Patria: Hungaria, Varannó, S.-A.-Ujhely et Mehadia (Coll. Horv.). — 
Forma brachyptera prope Varannó ad collum radicis Melicae nutantis fre- 
quenter occurrit. 


22. Microplax lineolata H-Sch. 


Nigra, pilosula ; hemelytris pallide griseo-flavescentibus, sutura clavi 
nec non venis duabus vel tribus corii posterius margineque imo apienli fus- 
cis, membrana sordide hyalina, venis quatuor fuscis, parallelis et ubique 
sque erassis, apice imo inter se arcuatim conjunctis instrueta; articulo 
secundo antennarum, basi ima excepta, basi apiceque femorum, tibiis tar- 
sorumque artieulis duobus basalibus flavo-ferrugineis ; annulo lato tibia- 
rum orificiisque albidis ; femoribus anticis subtus spina unica armatis ; arti- 
culo secundo rostri pone basin capitis, fere ad medium prostethii producto. 
cd. ?. Long. 3—31/2 mill. 

Heterogaster lineolatus H-Sch. Panz. Faun. Germ. 121. tab. 8; 
Nom. ent. I. p. 46. (1835). * ; 

Oxgcarenus interruptus Fieb. in Weitenw. Beitr. I. p. 345. 23. tab. 2. 
fig. 19. (1836) ; Rhynchotogr. p. 43. 13. (1851). 

Microplax interruptus Horv. Monogr. Lyg. Hung. p. 41. 1. (1875). 

Patria: Bavaria, sec. HgnnrcH-ScHaEFFER ; Bohemia, Aegyptus et 
Syria, sec. FIFBER ; Hungaria et Transcaucasia (Coll. Horv.) 


23. Metopoplax Origani Kolen. 


Nigra, pilosula; tylo maris prope apicem in laminam porrectam haud 
produeto; hemelytris pallide griseo-flavescentibus venis, duabus interiori- 
bus corii posterius margineque imo apicali nigro-fuscis, membrana hyalina, 


* Stenogaster lineolatus H-Sch. Wanz. Ins. IX. p. 214. (1853) = Macroplax 
Preyssleri Fieb. : 


921 


fusco-venosa, venis gracilibus et apicem versus sensim evanescentibus ; 
antennarum articulo secundo, basi apiceque exceptis, flavo-ferrugineo ; 
maculis pectoris ad coxas, orificiis tibiisque albidis ; fuleris et geniculis imis, 
tibiarum basi et apice tarsorumque articulis duobus basalibus fuscis ; arti- 
culo secundo rostri coxas anticas attingente. d. ?. Long. 3—3?/4 mill. 

Cymus Origani Kolen. Mel. ent. IT. p. 90. 61. tab. 10. fig, 19. (1845). 

Stenogaster ditomoides H-Sch. Wanz. Ins. IX. p. 216. fig. 964. (1853). 

Microplax interruptus Fieb. Eur. Hem. p. 208. 2. (1861). 

Metopoplax ditomoides Horv. Monogr. Lyg. Hung. p. 42. 1. (1875). 

Microplaxinterrupta Put. Synops. Hem. Het. de France.I. p. 33. 1.(1878). 

Var. Cingulata Horv. Lobo postieo thoracis pallide griseo-fla- 
vescente. | 

Patria: Hungaria, Tauria, Caucasus; Germania, Gallia meridionalis 
et Corsica. 

Species cum precedente confusa, a qua differt tuberculis antenniferis 
extus in lobum dentiformem productis, venis membrane apicem versus 
gracilescentibus et evanescentibus notisque genericis. M. ditomoidi Costa 
similis, tuberculis antenniferis nonnihil minoribus et extrorsum paullo 
minus prominulis, tylo maris processu laminiformi destituto, bueculis 
minus alte elevatis et basin capitis subattingentibus diversa. Varietas — 
hueusque in Hungaria et Tauria leeta — M. fuscinervi Stal simillima, ab 
illa tamen notis jam allatis mox distinguenda. 


24. Diplonotus capitatus. 


Oblongus, supra glaber; capite magno, exserto; lobo antico thoracis 
eapite cum oculis æquilato ; antennis graeilibus, corpore dimidio longiori- 
bus; thorace ventreque fusco-ferrugineis; antennis, rostro, hemelytris 
pedibusque flavo-testaceis ; articulo quarto antennarum, capite, scutello, pec- 
tore basique ventris nigris; thoraeis lobo postico hemelytrisque fusco-pun- 
etatis, corio litura oblonga prope angulum interiorem margineque costali 
levigatis pallidis, angulo apicali fusco-notato ; membrana leviter infuscata, 
pallido-venosa; scutello maculis duabus oblongis ferrugineis notato, apice 
flavo-testaceo ; pedibus unicoloribus, femoribus antieis subtus spinis non- 
nullis, duabus inter has majoribus, armatis, tibiis anticis rectis. &.5. Long. 
5—51/2 mill. 

Specimina complura in Transeaucasia (Lenkoran) legit mihique 


. benevole communicavit Dom. Leder. 


D. fracticolli Schill. maxime affinis, antennis longioribus et gracili- 
oribus, capite magis exserto, majore, thoracis lateribus medio fortius con- 
strictis, lobo antico fusco-ferrugimeo et capite cum oculis haud latiore, nec 
non colore antennarum, pedum ventrisque differt. 


95. Tropistethus sabuleti Hahn. var. majusculus. 


Major; eapite nonnihil minore et paullo magis exserto; antennis 
longioribus et gracilioribus; hemelytris flavo-albidis, macula rotundata prope 
angulum internum cori hujusque apice nigro-fuseis. c. ?. Long. 3 mill. 

Nonnulla specimina in Transcaucasia (Liryk, Rasano) legit Dom. 
Leper. (Coll. Horv.) 


26. Plinthisus (Plinthisomus) fasciatus. 


Oblongo-elongatus, flavo-testaceus, nitidus, obsoletissime punctulatus, 
parce breviterque aurato-pubescens ; capite fere impunctato, levigato, ocu- 
lis coccineis, articulis tribus apicalibus antennarum infuscatis; thorace 
subquadrato, convexo, retrorsum sensim leviter angustato et medio fascia 
lata transversa fusco-picea notato; hemelytris incompletis, dimidio basali 
fusco-piceis, basin versus distincte angustatis, postice valde abbreviatis et 
recte truncatis, quatuor ultima segmenta dorsalia abdominis haud tegenti- 
bus, membrana nulla; hemelytrorum sutura scutello transverso paullo lon- 
giore; scutello et abdomine nigro-piceis. ?. Long. 11/2 mill. 

Specimina duo in Dalmatia (Lesina) legit Dom. REITTER. (Coll. Horv.) 

P. minutissimo Fieb. affinis, magis nitidus, statura graciliore, con- 
vexiore et medio coarctata, thorace minus transverso et retrorsum leviter 
angustato, hemelytris brevior.bus, nee non pubescentia pieturaque facil- 
lime distinguendus. 


97. Peritrechus nubilus Fall. var. tibialis. 


Tibiis omnibus, basi ima excepta, flavo-testaceis. +. 

Patria: Transcaucasia, Lenkoran (Coll. Horv.); Gallia meridionalis, 
insula Oléron, see. Dom. Dr. Puron. 

P. gracilicorni Put. similis, thorace breviore et prope marginem anti- 
eum síriola transversa pallida notato aliisque notis specificis bene distinctus. 


98. Drymus sylvaticus Fabr. var. orthopus. 


Minor; tibiis anticis etiam maris totis rectis et apice intus paullo 
dilatatis, dilatatione illa tantum triangulari et basi inermi. &. Long. 31/2 mill. 
Patria: Hungaria, Apahida ; Transcaucasia, Liryk. (Coll. Horv.) 

Forma typica tibias antieas maris, presertim in exemplis majoribus, 
apicem versus distinete curvatas et apice dilatatione quadrangulari, in 
angulo basali spina acuta armata instructas preebet. * 


* Drymus (Lamproplax) piceus Flor a Dom. JAKOWLEFF (Trudy Russk. Ent. 
Obsch. 1876. IX. p. 223—225) sub nomine Drymocoris gibbosus ut novum genus et 
nova species descriptus fuit. : 


bo 
ho 
[JU] 


99. Campylostira orientalis. 


Fusco-cinnamomea ; capite, antennarum articulo quarto, basi excepta, 
thoracis disco pectoreque nigris vel nigro-fuscis ; articulo tertio antennarum 
pedibusque flavo-testaceis; thoraeis lateribus rectis, membrana marginali 
uniseriata, antice intus areolis duabus vel tribus irregularibus et interdum 
wore distinguendis instructa, carinis discoidalibus uniseriatis, rectis, late- 
ralibus antrorsum nonnisi levissime divergentibus; hemelytris margine 
suturali sese fere tangentibus et medium dorsi abdominis tegentibus, api- 
cem versus leviter valvantibus, spatio discoidali triseriatim areolato (serie 
media interdum rudimentaria et tantum basin versus distincta), spatio 
suturali uniseriato, spatio marginali biseriato, membrana coste tantum basi 
apiceque distinguenda, areolis parvis uniseriatis. &. ?. Long. 11/a—1?/4 mill. 

Patria: Hungaria, Tokaj ; Dalmatia, Cattaro; Transcaucasia, Lenko- 
ran. (Coll. Horv.) 

C. vernae Fall. (brachycerae Fieb.) maxime affinis, differre videtur 
colore obsuriore, hemelytris latioribus nec non spatio discoidali triseriatim 
areolato. 


30. Aradus depressus Fabr. var. leptocerus. 


Angustior; antennis longioribus et gracilioribus; marginibus latera- 
libus thoraeis ante medium fortius sinuatis. 9. 9. 
In Transcaucasia ad Lenkoran specimina nonnulla invenit Dom. 


Leper. (Coll. Horv.) 


31. Calocoris Reuteri. 


Niger, nitidus, pilis aureis faciliter divellendis et prseterea pilis nigris 
longioribus immixtis vestitus; vertice postice, macula parva utrinque ante 
oculos limboque postico angustissimo thoracis flavo-testaceis ; antennis 
dense nigro-pubescentibus, articulis duobus basalibus rufo-testaceis, arti- 
culo primo subtus vitta basali nigra notato, secundo basi partibusque 
2/5 apiealibus clavatim incrassatis nigro, duobus ultimis nigris, tertio 
tamen dimidio basali albo, quarto tertio æquilongo; thorace strictura 
apieali annuliformi sat angusta; limbo costali angustissimo corii rufo- 
testaceo ; cuneo miniato, angulo interno apiceque sat late nigris; mem- 
brana fuscescente, fusco-venosa, vena cubitali rubra, macula pone apicem 
eunei hyalina; marginibus acetabulorum, limbo postico segmentorum pec- 
toris orifieiisque metastethii flavo-albidis; rostro pedibusque sordide testa- 
ceis, his migro-pubescentibus, coxis, trochanteribus dimidioque basali 
femorum nigris, dimidio apicali femorum annulis duobus nigris punctisque 
nigro - fuseis signato, tibiis spinulis nigris e pnnelis nigris nascentibus 
praeditis, tarsis apice nigris. &'. Long. 7 mill. | 


294 


Patria: Asia minor, Brussa. (Mus. Hung.) 
Species structura antennarum insignis, ab affinibus hujus generis 
pietura eorporis notisque pluribus optime distincta. 


39. Poeciloscytus (Systratiotus) carpathicus. 


Niger, subopacus, brevissime aureo-pilosus; summo apice cunei ori- 
ficiisque pallidis; membrana nigricante, flavo-venosa et pone apicem cunei 
macula parviuscula albida notata; vertice oculo vix duplo latiore. c. 
Long. 5 mill. 

In Hungaria septentrionali (Késmárk) die 25 Julii 1879 legit mihique 
benevole misit Dom. A. HeNsocH. 

P. (S.) nigrito Fall. similis, statura majore et robustiore, hemelytris, 
apice summo cunei excepto, pedibusque totis concoloribus divergit. 


33. Orthocephalus tenuicornis Muls. 


Forma macroptera feminae : Oblongo-ovata, nigra, pilis squamiformi- 
bus argenteis facillime divellendis vestita; hemelytris abdomen minus 
longe superantibus, concoloribus, membrana fumata, nigro-venosa, pone 
apicem eunei macula parva hyalina notata; vertice oculo paullo plus quam 
duplo latiore; antennarum articulo primo toto dimidioque basal articuli 
secundi, apice femorum anteriorum nec non tibiis flavo-testaceis, his spinu- 
lis nigris e punetis parvis nigris nascentibus præditis et apice nigris. 
Long. 5 mill. 

Patria: Syria, Kaifa. (Coll. Horv.) 


34. Orthocephalus vittipennis H-Sch. 


Forma macroptera feminae : Oblongo-ovata, nigra, pilis squamiformi- 
bus fulvis pubescens ; hemelytris abdomen sat longe superantibus, nigris, 
juxta suturam elavi anguste pallido-lineatis, membrana nigrieante, nigro- 
venosa, basi sordide hyalina; vertice oculo vix duplo et dimidio latiore, ad 
oculos utrinque macula ferruginea obsoleta notato ; femoribus fusco-piceis, 
tibiis fusco-ferrugineis spinulis nigris e punctis nigris nascentibus preditis, 
apicem versus late nigris. Long. 5?/4 mill. 

Exempla duo die 2 Julii 1881 in Hungaria ee (Bártfa) 
capta benigne communicavit Dom. G. Raısz. 


35. Orthocephalus bivittatus Fieb. 


Forma macroptera feminae: Oblongo-ovata, nigra, squamulis argen- 
teis facillime divellendis vestita; hemelytris abdomen minus longe supe- 
rantibus, nigris, juxta suturam clavi anguste pallido-lineatis, membrana 
infuseata, venis nigro-fuscis ; vertice oculo triplo latiore; antennarum arti- 
eulo secundo basi pedibusque fusco-ferrugineis, femoribus nigro-guttatis, 


225 


tibiis nigro-spinulosis, spinulis e punctis nigris nascentibus, apice tibiarum 
tarsisque nigris. Long. 4 mill. 

Specimen unicum die 24 Junii 1881 in Hungaria centrali (Pest) 
detexi. 


36. Coranus leucopterus. 


Niger, griseo-sericeus et griseo-pilosus; capite posterius sensim 
angustato; articulo primo dimidioque basali articuli secundi antennarum, 
vitta longitudinali basali vertieis, vittulis duabus abbreviatis lobi antici 
thoracis, ventris disco, segmento genital, maculis nonnullis plus minus 
distinetis femorum posteriorum, tibiis et tarsis fusco-testaceis; thoracis 
lobo postico rugoso-punetato, fusco-cinnamomeo; angulis anticis limbo- 
que postico laterali angustissimo thoraeis, carina scutelli, corio, angulo 
apicali fusco-cinnamomeo excepto, maculis pectoris ad coxas, maculis 
connexivi basique tibiarum flavo-albidis ; elavo et puncto sub-basali apice- 
que tibiarum nigricantibus; membrana fusco-hyalina, apicem abdominis 
longe superante; carina scutelli posterius in spinam brevem et paullo ele- 
vatam producta. d. Long. cum membrana 6?/4 mill., sine membrana 6 mill 

Patria: Syria, Kaifa. (Coll. Horv.) 

Minima cognita species hujus generis, ab affinibus corio flavo-albido 
mox distinguenda. 


37. Triecphora dorsata Germ. var. lugens. 


Tota nigra, unicolor; tegminibus pieturis sanguineis destitutis, tan- 
tum angulo basali corii maeulisque obsoletis connexivi sanguineis. 
Patria: Dalmatia, Zara. (Coll. P. Lów.) 


EGY UJ ALAK HAZÁNK ARACHNOIDA FAUNAJABAN 


ZEMPLEN MEGYEBÖL. 


Felfedezte Dr. CHYZER KoRNÉL. Leirta Dr. Tömösväry ÖDÖN. 


Hazänk ällatviläga talán sehol sines oly érdekes és jellemzó alakok 
által képviselve, mint a Kárpátokban. Számos, hazánkra nézve specialis faj 
fordul itt elő, melyek közöl ez alkalommal csupán egy álskorpióról akarok 
említést tenni, melyet Dr. Cuyzmr Chelifer peculiaris L. Kocx Cheuüfer 
ScHAEFFERI C. Cocx és a Chernes cimicoides Fan. társaságában talált hazánk 
északi vidékén, Zemplén megyében. Talalta még itt ezeken kivül az Obisium 
sylvaticum C. Kocu, Obisium dumicola C. Koch az Obisium erythrodactylum 
L. Koch Obisiwm carcinoides HERMAN és Roncus alpinus L. Kock fajokat. 
Ezen emlitett fajok közül a Chernes cimicoides és Obisium sylvaticum, mint 
kosmopolita egész Európában gyakori, mig Obisium dumicola Kózépeurópára 
jellemző. Legérdekesebb ezek között a Chelifer peculiaris L. Kocx, melyet 
E. Srwow fedezett fel Dél-Francziaországban St. Tulle mellett s eddig ha- 
zánkban csupán Zemplén megyében találtatott, s igen valószinű, hogy ezen 
vonal legészakibb elterjedési határa ezen fajnak. A Chelifer peculiaris nagyon 
közel all egy, az erdélyi részek keleti oldalán talált fajhoz a Chelifer Entzu- 
hez, mint azt Dr. L. Kocx egy magán levelében megyjegyzi: «Chelifer nov. 
spec, ist verwandt mit dem Chelifer peculiaris.» A Chelifer peculiaris-on 
kivül az Obisium erythodactylum az, mely még emlitést érdemel földrajzi 
elterjedését illetőleg, mely eddigelé szintén csak Zemplén megyében talál- 
tatott hazánkban. E faj STECKER szerint Európa északi részére jellemző, 
mely eddig a Skandináv félszigeten, Krakkó és Boroszló környékén találta- 
tott. Mily érdekes földrajzi elterjedés jellemzi Zémplén-megyét az álskor- 
piókat illetőleg ; előfordul itt dél- közép- és északeurópai faj egyaránt, me- 
lyeknek társaságában találtatott ezen eddig ismeretlen faj a Chelifer guad- 
rimaculatus, melynek leirása a következő : 


Chelifer quadrimaculatus TÖMÖSVÁRY. 


A test erósen lapitott, ellypticus és fényló. A fejtor kétszer oly hosszu 
mint széles, világosan feltünő haránt barázdákkal, melyek közül az első ivelt 
s a hát középvonalában kissé bemélyedt, míg a második barázda egyenes. 
A fejtór mellső szegélye feltünően kikerekitett, egyszerű szörökkel gyéren 
fedett, egyenlően finoman szemcsézett. A szemek aránylag nagyok, a fejtór 
oldalszegélyén a tapogatók alatt vannak elhelyezve. A potroh 9 gyűrűje 
. csaknem egyenlően széles, míg a 10 és 11-ik gyűrű gyorsan elkeskenyedik, 
az utolsó csaknem egyenesen elmetszett. A potroh 9 izének oldal szegélye, 
fürrészfogak alakjához hasonlóan meg van nyulva, mely fogszeru nyulvány 
különösen a 6 —9 gyűrűn szerfelett feltünő. A világosabb hati középvonal 
igen keskeny, míg az egyes gylirük között lévő vonalak az előbbinél kétszerte 
szélesebbek. A potroh gyűrűk mindkét fele középvonalában egy nagy 
sötétebb foltot visel, melytől jobbra és balra egy-egy világos sárgásfehér 
pont van (ily pont, minden ízen 4 van, ahonnan guadrimaculatus fajnevét 
is vette), melyekben egy-egy egyszerű szőr van elhelyezve. Azon kivül az 
egyes potroh gyűrűkön, az utolsó kivételével, több, sárgás fehér, hosszukás 
pontocska van, melyek közül a hátsó szegélyen lévők nagyobbak és minde- 
nikok egy-egy egyszerű szőrt hordoz. A potroh szórózete egynemű s egy- 
szerű szörökböl áll, csupán az utolsó gyűrűn vannak bunkós szőrök, ezek 
között jobbra és balra egy-egy hosszabb egyszerű szőr veszi eredetét. A 
potroh egyenlően és finoman szemcsézett. A csáprágó alapirésze ott, hol a 
mozgatható szár belé ízesül, kikerekített. A belső mozgathatlan szár ívelt, 
közepéig fogazott, míg a külső mozgatható szár fésüszerű fogakat visel s 
mellső végén egy hármason osztott nyulványban (galea) végződik, mely alatt 
egy ugyan ily hosszuságu szőr foglal helyet. Atapogatók oly hosszuságuak, 
mint a test. A tapogatók második íze kerek, hátsó szegélyén négy fűrész- 
fog van; a harmadik íz kissé lapitott, háromszor oly hosszú mint széles 
és ívelt; a negyedik íz tojásdad s belső szegélye erősen ívelt, valamivel 
szélesebb mint az előbbi. Az ollók törzse tojásdadalaku s kevéssel hosszabb, 
mint az ollószárak. A tapogatók az ollószárak kivételével egyenlően szem- 
csézettek, a második és harmadik íz bunkós szőrökkel, míg a negyedik íz 
és az ollók alapi része elmetszett szőrökkel van fedve. Az ollószárak símák 
és tömött, egyszerű szörrel fedettek, melyek között 8—10 hosszu tapogató 
ször van elhelyezve. A lábak aránylag rövidek, különösen a czomb erősen 
vastagodott, és sűrűn tompitott szórrel fedett. A labvégiz a karmok megett 
kampószerűen kiszélesedik, s à karmok a tapadó (Hafter) alatt egy szembe- 
fordított mellékkarommal birnak. A fejtór és potroh sötétbarna, a tapogatók 
pirossas barnák, a gyűrűk között lévő hártyás rész, valamint a középvonal 
világos sárgás-barna, a lábak, valamint a csáprágók barnás-sárgák. 


228 


Lelóhelye Zemplén megyében Homonna varosa, hol a Chelifer pecu- 
liaris és a Chernes cimicoides társaságában találtatott egyetlen egy példány: 
A test hossza 9:9 "4. 


AZ ABRAK MAGYARÁZATA. 


. ábra. Chelifer quadrimacalutus nagyitva. 
« Ugyanaz természetes nagyságban. 
A csáprágó nagyítva. 
« A labvégiz egy része a karmokkal nagyitva. 
a) A labvégiz kampószerüen kiszélesedett része. 
b) A karmok. 
c) A tapadó. 
d) A visszaforditott mellékkarom. 
5. ábra. A potroh utolsó négy-ize erósen nagyitva. 
« A tapogató nagyitva. 


moo te 


CP 


A MYRIOPODAK OSZTÁLYÁNAK EGY ÚJ ALAKJA 
BORNEO SZIGETÉROL. 


TówósvÁRY ODONTOL. 


EDENTISTOMA OCTOSULCATUM nov. spec.* 


(II-ik tabla, 1—10 ábra.) 


Capite dorsoque fusco-brunneis, antennis pedibusque ferrugineis, infra 
virescentibus, 
Long. corp. 0-020 *"/ Long. pedum primi paris 0-005 ”/ 
Lat. corp. 0:007 ™ Long. pedum analium 0:008 7” 
Long. anten. 0-017 ”Y 
Corpus cylindricum, antice et postice leviter attenuatum, pars ventralis 
subdepressa. Lamina cephalica subeordata, tenuiter punctata, minus 
longior quam latior. Antenne longs, 17-articulatæ. Oculi (ocelli,) utrinque 
quatuor, postremo elliptico. Pedum maxillarium coxæ coalitæ, sat late, 
haud punctate, edentate. Lamina basalis prelata. Lamine dorsales 
I. et IT. non suleatæ, sed cœteris profunde 8-sulcate. Lamina dorsalis ultima 
6-suleata. Lamins ventrales subquadratæ, in medio tenuiter unisulcatæ. 
Lamina ventralis ultima angustata, subquadrata, in medio tenuiter sulcata. 
Pleura postiea (squama analis) subtriangularis, margine posteriore subrecto, 
tenuiter incavato, integro. Pedes sat breves planatiposteriores sensim lon- 
giores, ungvibus tribus armati. Pedes anales crassiores, ungve unico armati, 
articulo primo subtriangulari, hau dspinoso, articulis ceteris cylindricis. 
Patria insula Borneo, prope Matang. 
A fej és hati rész feketés-barna, kissé zöldes bevonattal, atapogatók vala- 
mint a lábak barnák, a test alól kissé zöldes, mig az oldali rész szintén barna. 
A test hossza 90 94, Az első járó láb hossza 5 ", 
A test szélessége 7 ?V, A vonólábak hossza 8 ™%, 
A tapogatók hossza 17 %, 


* Kérjük a szerzó urat, hogy a genus jellemzését a kóvetkezó füzetben eszkó- 
zólni ne terheltessék. Szerk. 


230 


A test hengeres, a fejés alfel felé gyengén elkeskenyedő, s ez által kissé 
ellapuló ; a hasi rész kissé lapitott (3-ik ábra). A fej visszás-szivalaku, ren- 
detlenül gyöngén pontozott, kissé hosszabb, mint széles (7-ik ábra) s szegé- 
lyei símák ; a homloki rész egyenes. A tapogatók hosszúak, 17 ízűek, mely 
ízek közül a két utolsó kétszer oly hosszú, mint széles. A szemek száma 
mindkét oldalon négy (5-ik ábra), melyek közül a legmellső a legnagyobb, 
mig a felső és alsó szem kisebb, de mind a három kerek, mig a hátsó 
szem ferdén áll és egy ellipsishez hasonlit. Az állkapesi lábpár esipóji 
összenőttek (2-ik ábra) s az összeforradási barázda teljesen eltünt, elég 
széles, bár kevésbbé hosszú, mellső szegélye ép, csak az összeforradási vonal 
két szélén van egy-egy kis dudorka, a fogak teljesen hiányoznak, mi által 
minden Heterostoma fajtól könnyen megkülönböztethető, miután a többek- 
nél ezen fogak állandóan hatalmasan ki vannak fejlődve. A sarlók erősen 
görbültek s a fej mellső szegélyét jóval felül haladják. A fej alapi része igen 
széles. A hát lemezei közül az első és második elő felé hajlított, erősen 
fénylő és sima, élei épek, mig a többiek — az utolsó íz kivételével — nyolez, 
széles, mély s középen kiemelkedő barázdával (honnan neve is) s a baráz- 
dák között erősen kidomborodó ormóval birnak. Az utolsó háti lemezen 
csupán hat ily barázda van, s hátsó szegélye egy hegyes tovisszerti nyul- 
ványban végződik; a hátlemezek oldal szegélyeerősen kiálló s az oldal- 
lemezeket eresz alakban fedi (8-ik ábra). A hasi lemezek trapezhez hasonlók, 
s középvonalukban egy gyengén feltünő hosszbarázdával birnak, mig az 
utolsó hasi lemez elkeskenyedő (4-ik ábra) s közepén szintén gyengén 
barázdált. Az alfelpikkelyek háromszógletüek, a hátsó szegélye kevésbbé 
egyenes, mint a többi, mely kissé behajtott, de ép s egy hegyes tüskében 
végződik. A lábak elég rövidek, lapítottak (9-ik ábra) és erősen görbültek, 
hátra felé hosszuságukban mind inkább nyernek, mindenik láb három 
karommal (3-ik ábra) bír, melyek közül a közbülső a többinél kétszerte 
hosszabb. A vonólábak (6-ik ábra) szintén erősen hajlítottak s egy hatalmas 
karommal birnak; Az első íz átmetszetben három szoghoz hasonlít (10-ik 
ábra), mig a többi hengeres; a három első íz felső részén az íz hosszában 
egy-egy kiemelkedés van ; az egyes ízekről a tüskék hiányzanak. 

Hazája Borneo szigete, Matang közelében. A magy. nemzeti Muzeum 


tulajdona. PSI “pos 
AZ ABRAK MAGYARAZATA. 


ábra Edentistoma octosulcatum nov. gen. et spec. természetes nagyságban. 
c <A állkapesi lábpár, nagyítva. 

« A test 7-ik izének atmetszése, nagyitva 

« A két utolsó testiz alulról a vonólábbal, kissé nagyítva. 

« A szemek nagyitva. 

A vonóláb felülról, nagyitva. 

« <A fej felülról, nagyitva. 

« Az utolsó testiz felülról, nagyitva. 

c Egy járóláb 3-ik ízének keresztmetszete, nagyítva. 

« Egy vonoláb 1-ső ízének keresztmetszete, nagyítva. 


e» ge ga ss e» OES CO 


— 


ICHTHYDIUM ENTZII, MIHI, 


A KOLOZSVÁRI ÉDESVIZI FAUNA EGY ÜJ ALAKJA. 


1. tabla. 1—6. ábra. 


Írta: Dr. Dapay JENő, 


kolozsvári egyetemi tanársegéd. 


Az 1877-ik évben az erdélyi müzeum-egylet «Evkönyvei»-nek második 
kötetében egy kis közleményt nyujtottam volt,’ melyben felsoroltam a 
Kolozsvár környékén és Deés körül két évi vizsgalödasaim folyamában 
talált Rotatoria fajokat. Kozleményemnek végén függelék gyanánt az 
EHRENBERG által «Iehthydina» családba foglalt s a Rotatoriákhoz sorolt 
Chaetonotusokról is tettem : említést, bár ezek rendszertani helyzete felől a 
búvárok mai napig is igen eltérő nézeteken vannak, és a melyekről irodal- 
munkban egyáltalán semmi feljegyzés sem volt található. 

Ama körülmény, hogy nevezett értekezésemben csak mellesleg emlé- 
keztem meg eme igen érdekes állatkákról; valamint ama igéretem is, hogy 
egy, Kolozsvártt talált s ez állatkák közé tartozó új fajt alkalom adtával 
közölni fogok,? indítottak engem jelen soraim megírására. 

Nehogy közleményem csupán egy új fajnak egyszerű leírására szorít- 
kozzék, s így egyoldalú és hazai irodalmunkra nézve csaknem használ- 
hatlan legyen, ezélszerünek, sót e téren teljesen hézagos irodalmunknak 
bővítése szempontjából szükségesnek is találtam összegyűjteni s lehetőleg 
csoportosítani mind ama ismereteket, melyek a Chætonotusoknak úgy faj-, 
mint boncztani ismereteire vonatkoznak. 

* , * 

A Chætonotusokra vonatkozó ismereteink meglehetős távolban veszik 
eredetöket, miután a legelső alakot ezen állatocskák közül már JoBLoT fel- 
ismerte 1718-ban s ezek közül egy alakot? oly hűen ábrázol, hogy benne 
könnyen felismerhetni az EHRENBERG által később Iehthydium Podurának 


1 Adalékok a Rotatoriák ismeretéhez. Kolozsvár. 1877. 
2 Id. m. p. 194. 


3 Observations faites avec le Mieroscop. 1718. ed. II. 1754. pl. 10. fig. 22. 


232 


nevezett ! s a Chætonotusoktél csak bizonyos, alárendelt jellemek által külón- 
böző alakot. 1775-ben ErcHHonw is közöl egy, az előbbihez hasonló ábrát,? 
melyben EHRENBERG a Chætonotus Larusra ismer. Az édesvizi microscopicus 
állatkák kitünő búvára MÜLLER O. Fr. is felismerte a JOBLor és Ercuuorn által 
látott alakokat, de ő az elsőt 1773-ban Cercaria Podurának, míg az utóbbit 
1776-ban Trichoda Acarusnak és 1784-ben Trichoda larusnak nevezi.? 
SCHRANK a MÜLLER O. Fn. által leírt két faj közül csupán egyiket ismerte, 
nevezetesen a Trichoda Acarust — a mai Chetonotus Larust — és 1786-ban 
Brachionus pilosus néven írta le.* A XIX. század első tizedeinek buvarai 
szintén csak e két alakot ismerték, sőt egynémelyik ezek közül is csak az 
egyiket: így például Lamarck 1815-ben csupán a Cercaria Podurát ismerte 
s az általa felállított Furcocerca nembe sorolja mig Nırsch 1817-ben 
ugyanezen alakot az Euglena viridis-szel az Euchelys nembe osztja be." 
Nem sokkal később, azaz 1824-ben Bory DE St. Vincent a MÜLLER O. FR. 
által elnevezett két alakot új névvel jelöli s a Cercaria Podurát mint Fur- 
cocerca Podurát, — és a Trichoda Larust mint Leucophra Larust említi 
fel" mely utóbbi nevet 1826-ban Diceratella Larusra változtatott." Az itt 
felsorolt buvarokat ezen állatkák ismeretének szelesbitésében jóval tulszar- 
nyalta EHRENBERG, ki az ázalékállatkákról írt s tévedései mellett is ciassi- 
cusnak mondható művében " a Rotatoriák közé, — melyeket szintén ázalék- 
állatkáknak tekintett, — sorolta a Chætonotusokat is, illetőleg a fennsorolt 
búvárok által ismertetett két állatkát is felvette egy külön — az Ichthydi- 
nák családjába a Ptygura, Glenophora és Ichthydium nemekkel, Chætono- 
tus nem nevezet alatt s a fajok számát a mar MüLLER O. Fr. által fel- 
ismert Trichoda Larusnak Chetonotus Larusra való változtatása után még 
a Chetonotus maximus és Chetonotus brevis új fajokkal szaporítja. BHREN- 
BERG kortársa és nézetellenese DUJARDIN is az ázalékállatkák közé sorolja az 
Ichthydinákat, illetőleg Chætonotusokat, még pedig a Coleps és Planariola 
nemekkel az ázalékállatkák egy külön, — az «Infusoires symmetriques» — 
esoportjának képviselói gyanánt s a fajok számát is noveszti a Chatonotus 
squamatus uj fajjal.! A későbbi büvárok, mint példáül Perry és Voer, 


1 Die Infusionsthiere als vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. p. 388. 

? Beiträge zur Kenntniss der kl. Wasserthiere. pag. 35. Taf. 2. fig. R. v. 6. 
Ehbg. p. 390. 

3 Vermium fluviat. hist. I. pag. 66. és Naturforscher IX. p. 208. 1776. v. 6. 
Ehbg. p. 388. és 390. 

* Beitrüge zur Naturgesch. p. 111. Taf. 4. fig. 2. 1776. v. ó. Ehbg. p. 390. 
Hist. nat. d. Anim. sansvert. I. 447. 1815. v. ó. Ehbg. p. 388. 
Beitrüge zur Infusorienkunde. 1817. p. 6. v. ó. Ehbg. p. 388. 
Encyclopede method. Vers. 1824. v. ó. Ehbg. p. 390. 
Essay d'une classification des mieroscopiques. v. ó. Ehbg. p. 390. 
Infusionsthiere als vol kom. Organismen. Leipzig. 1838. 
Histoire naturelle des Infusoires, 1841. p. 568. 


00 sa a ao 


^". 
c 


[Re] 
C9 
(UU) 


sem az EHRENBERG sem pedig a Dusarpin nézetét nem követik, hanem a 
Chætonotusokat a Rotatoriaktól elkülönítik s mint még határozatlanül 
ismert állatkákat egyszerűen csak a férgek közé osztják be.! E nézetet követi 
Max ScHhuutze is 1853-ban, miután 6 az EHRENBERG féle Ichthydina család- 
ból a Ptygura és Glenophora nemeket teljesen kizárva, a megmaradt Che- 
tonotus és Ichthydium nemeket, melléjök csatolva, a Turbanella új nemet 
— a Turbelláriák közé sorolja mint «Archynchia monoica» csoportot a 
Mierostomeák és Dinophilus mellé.? Max Scuunrzn-nek e nézete igen sok 
követőre talált, a többek között Levpre is elválasztja a Chetonotusokat a 
Rotatoriáktól s a Turbelláriakhoz osztja be.? Az elősorolt nézetektől leg- 
inkább eltér Scuwanpa, miután 6 az Annelidák közé, s itten a Naidákhoz 
sorolja. Újabb időben a búvárok csaknem teljesen megfeledkeztek eme 
allatkakrol, mígnem Mecznixow E. 1865-ben beható tanulmány tárgyává 
téve, fel nem eleveníti emlékezetóket, illetőleg a reájok vonatkozó ismere- 
teket; több új és érdekes adatot nyujtva úgy boncztani viszonyaik, valamint 
a rendszerben őket megillető hely felől s több adatra támaszkodva a már 
EHRENBERG által nyilvánított ama nézetet igyekszik megerősíteni, hogy a Che- 
tonotusok, illetőleg Chatonotusokon kívül az Iehthydium, Turbanella, Saccu- 
lus, Chætura és Cephalidium nemeket is magában foglaló «Ichthydina» család 
a Rotatoriákkal egy osztályt képvisel; de ő az Ichthydina családot a Rota- 
toria osztály egy külön, nevezetesen «Gastrotricha» névvel jelelt rendjének 
tekinti, míg a tulajdonképeni Rotatoriákat az előbbi elnevezés ellenében 
«Cephalotricha» név alatt második rendnek veszi. Ezen kívül a faji ismerete- 
ket is bővíti, a mennyiben az Ichthydina, illetőleg Gastrotricha rendbe tartozó 
több új nemen és fajon kívül a Chatonotus nemből is leírja a Giessen mel- 
lett talált Chætonotus hystrix új faját s a Max Scaurrze által Chætonotus 
maximus Ehbg. gyanánt leírt alakot Chetonotus Schultzii új fajnak decla- 
rálja. A Mecznixow által felvett fonalat Lupwre Husrerr gombolyitja 
tovább s 1876-ban egy pontos ismeretekről tanuskodó értekezést közöl," 
melyben ugyan a fajok számát nem szaporítja; de annál több, az eddigi 
nézetektől eltérő felfogásnak ad kifejezést, a mennyiben a korábbi búvárok, 
nevezetesen EHRENBERG, DUJARDIN, Max SCHULTZE és MEczNrkow által Chæ- 
tonotus és Ichthydium nemek alá foglalt fajokat mind ichthydium genus 
név alatt egyesíti; továbbá a boncztani viszonyokból kiindulva az Ichthy- 


1 V. 6. Mecznikow. Uber einige wenigbekannte niedere Thierformen. Z. f. w. Z. 
15. B. 4. H. p. 450. 

? Über Chaetonotus und Ichthydium und eine neue verwandte Gattung Tur- 
banella. Müllers Arch. 1853. p. 241. TT. 5. 

? Naturgeschichte der Raderthiere. 1854. v, 6. Mecznikow. Id. m. p. 450. 

* Neue wirbellose Thiere. I. Abth. 1859. p. 14. 

? Über einige wenigbekannte niedere Thierformen. Z. f. w. Z. 15. B. 4. H. p. 450. 

$ Über Gastrotricha, Meczn. Z. f. w. Z. 96. B. 2. H. p. 199. 


Termezsetrajzi füzetek. v. kot. 1t.— 1v. füzet. 16 


234 


dina Ehbg., illetőleg Gastrotricha, Meezn. családot vagy rendet közvetítő 
gyanánt tekinti a Nematodák és Rotatoriák, illetóleg Cephalotricha, Meezn. 
rend kozott. E felfogást tovább fejtette s mondhatni érvényre juttatta 
O. Bévscurr 1876-ban,! ki úgy a Chætonotusok, valamint a Rotatoriák és 
külónósen a szabadon éló Nematodák boneztani viszonyainak beható tanul- 
mányozása alapján a Mecznikow értelmezése szerinti Gastrotrichákat tel- 
jesen elválasztja a Rotatoriáktól s egy, — a Rotatoriak és Nematodak kozott 
álló, de sok tekintetben mindeniktól különböző külön csoportnak veszi 
«Nematorhyncha» név alatt az Echinoderes, Duj. nemmel együtt, s mint 
alosztályt felveszi a Gastrotrichákat a szó teljes és Mecznixow által körülírt 
értelmében ; továbbá az «Atrichákat» az Echinoderes, Duj. egyetlen nemmel, 

Röviden egybefoglalva a Chætonotusokra vonatkozó faji ismereteinket, 
jelenben a következő-alakokat ismerjük : 

Chætonotus Larus, Ehbg. = Ichthydium larus, H. Ludwig. 

Chetonotus Schultzii, Meczn. — Ichthydium Schultzu, H. Ludw. 

Chetonotus hystrix, Meezn. Ichthydium hystrix, H. Ludw. 

Chetonotus maximus, Ehbg. — Ichthydium maximum. H. Ludw. 

Chetonotus brevis, Ehbg. = Ichthydium breve, H. Ludwig. 

Ha azonban a H. Lupwie által kifejtett nézetnek adunk helyet, mi az 
Ichthydiumok és Chetonotusok bonez- és alaktani viszonyaiból kindulva 
csakugyan helyes és elfogadható, s a Chatonotus nemi név helyett az 
Iehthydium nemi nevet fogadjuk el, mint a melyet EHRENBERG előbb (1829) 
alkalmazott, így a Chætonotusok faj száma szaporodni fog az: 

Ichthydium Podura, Ehbg. 

Iehthydium jamaicense, Schmarda. 

Iehthydium tabulatum, Sehmarda, teljesen tartható fajokkal. 

Végeredményképen tehát kimondhatom, hogy a Gastrotricha, Meezn. 
családban összesen 8 Ichthydium faj ismeretes. 

Megjegyezni kívánom itten, hogy magam is a H. Lupwie nézetét 
követem s a Chatonotus genus nevet az Ichthydium genus névvel helyet- 
tesítem. | 


ALTALANOS TESTALAK. 


Az Ichthydiumok teste általában 0:02—0:2—0-4 mm. nagyságot ér el 
s ennélfogva egyeseket mar szabad szemmel is felismerhetni, vízi növények, 
különösen Lemna-gyökereken mászkálva. A fennsorolt fajok közül leg- 
kisebbek az Ichthydium Podura és Ichthydium Larus, melyek között a leg- 
nagyobb alakok is csak 0-08—0-09, egész 0:15 mm. hosszúra nőnek ; mig a 
legnagyobbak az Iehthydium maximum és Ichthydium tabulatum, melyek- 


* Untersuchungen über freilebende Nematoden und die Gattung Chaetonotus. 
Z. f. w. Z. 96. B. 4. H. p. 369—413. 


nek nagysága a 0:2, 0:25 mmétert is meghaladja. E számarányok nagyon 
természetesen igen tig korlátok között változhatnak az illető egyén életkora 
szerint; mert a fiatal példányok eo ipso sokkal kisebbek a magasabb 
koruaknál.! 

A mi az Ichthydiumok testének alakját illeti, mondhatni, hogy csak- 
nem minden fajnál ugyanaz, azaz megnyűlt, alul többnyire kissé lapitott s 
általában a Turbellariákéra emlékeztető, mellső részén elkeskenyedő, míg 
hátsó részén a petefészek, illetőleg az aránylag nagy peték jelenléte követ- 
keztében, mint azt EHRFNBERG is megjegyzi,? kiszélesedő, úgy, hogy a «fej» 
meglehetősen élesen elkülönülni látszik a test többi részétől. EHRENBERG 
azonban megjegyzi azt is, hogy a test hátsó fele csak azon esetben szélesebb 
a fejnél, ha az illető egyén petéket hordoz belsejében, míg ellen esetben a 
fej sokkal szélesebbé válik a test hátsó részénél." Ezen állítása mellett azon- 
ban még eddig csak ScHMARDÁ-nak Ichthydium jamaicenseje bizonyít, mely- 
nél a fej feltünően szélesebb a test hátsó végénél míg az összes többi 
Ichthydiumoknal az illetékes búvárok állítása, illetőleg leírása és ábrái 
után itélve, támaszkodva saját vizsgálataimra is, egész határozottan mond- 
hatom, hogy a mellső testvég mindig keskenyebb a hátsónál s a kettő 
közötti különbség a peték jelenléte által csak fokozódik. 

A testnek fej és törzsre való elkülönülése igen sok esetben, mint pél- 
dáül a többek között az Ichthydium Podura és tabulatumnál még azáltal 
18 fokoztatik, hogy a test mellső részén egy nyakszerű elszükülés jelenik 
meg." Mindezeknek daczára azonban magasabban elkülönült fejről és 
törzsről szó sem lehet, mert egyik a másikba egészen elmosódottan 
megy át. 

A fej mellső, azaz homloki része minden esetben többé-kevésbbé ívelt 
s csak igen kevés fajnál mutat kisebb-nagyobb bemélyedéseket, melyek 
azonban a legtöbb esetben nem közvetlen a fej módosulatai, hanem inkább 
a fejet borító cuticula helybeli elvastagodásai, miként azt példáúl az Iehthy- 
dium Poduránál 1s észlelhetni." 

A fej hasoldali részén, mely minden esetben lapított, a szajnyilas fek- 
szik, még pedig vagy közvetlen a test hossztengelyének mellső sarkán, azaz 
a homlokon, vagy pedig kissé hátrább a hasoldalon. A fej hátoldali részén, 
mely mindig ívelt, különböző feladatra szolgáló rövidebb vagy hosszabb s 
vastagabb vagy finomabb cuticula sórték találhatók. Eme képletekról azon- 
ban alább, az őket megillető helyen tüzetesebben fogok megemlékezni. 


t V. Os H. Ludwig. id. me p. 219. 

2 Id. m. p. 390. 

® Id. m. p. 390. Chaet. Lar. 

* V. 6. Neue Wirbellose Thiere. I. 2. Taf. XVII. fig. 148. a) c). 
5 V. 6. H. Ludwig és Schmarda id. m. td. rajzait. - 

$ V. 6. H. Ludwig. id. m. id. rajz. 3. abr. 


16* 


236 


A törzs leggyakrabban hosszükás-tojásdad, mint általában az Ichthy- 
diumok valamennyiénél az Ichthydium jamaicense, Schm. kivételével, 
melynél meglehetős hosszúra nyúlt s vége felé mind jobban kihegyesedő. 
A törzs szegélye vagy oldalrésze a legtöbb esetben ép szélű, minden bemet- 
szés nélkül, egyes esetekben azonban kivételesen mindkét oldalon egy-egy 
nagyobb bemetszés fordulhat elő, miként azt H. Lupwie az Ichthydium 
Poduränal észlelte." 

A törzs, legyen az hossztojásdad vagy pedig kihegyesedő, minden 
esetben villaalakúlag elálló két farkalakú nyúlványban végződik, melyekről 
EHRENBERG csak annyit jegyez meg, hogy semmi feladatot sem végeznek, 
Mecznrkow maga sem nyújt ezekről bővebb felvilágosítást s ugyanazon képet 
nyújtja, melyet EHRENBERG. H. Lupwie a villaalakú farkot tüzetesebben 
vizsgálva, arra az eredményre jutott, hogy azok nem egyszerűen a törzsnek 
izeletlen folytatásai, miként azt az előbb említett két búvár felfogta, hanem 
elkülönült nyülványok s az Ichthydium Poduránál egy, mig az Iehthydium 
Larusnäl két izböl állanak s ugyanazon feladatot végezik, melyet a Rotato- 
riák lábának úgynevezett ujjai; azaz az által ezeknek segélyével vízi nôvé- 
nyekre kapaszkodhatik. Nézetét indokoltnak tartja ama nagy, egysejtű miri- 
gyek jelenléte által, melyek e nyúlványokon szájadzanak s mely mirigyeket 
azonosoknak tart a Rotatoriák úgynevezett ragasz-mirigyeivel.” H. LUDWIG- 
nak eme vizsgálatait 0. BürscaLi teljesen mellőzi, azokról nem emlékezik 
meg, bár értekezése ugyan egy folyóiratban jelent meg s jóval később, 
hanem. az EHRENBERG és Mecznikow-féle nézetet fogadja el, azaz, hogy az 
Ichthydiumok villaalakú farka nem ízelt s nem szolgál azon czélra, minőre 
Lupwie képzeli." Vizsgälataimra támaszkodva én a Lupwie nézetét erősítem 
meg s azt tartom, hogy az Ichthydiumoknak villaalakú farka izekból van 
összetéve, melyeknek száma a különböző fajok szerint változik, sőt a később 
tárgyalandó új fajnál az ízek száma meglehetősen nagy. A mi pedig a villa- 
farknak élettani működését illeti, nem osztom mindenben a Ludwig néze- 
tét, nem különösen az új fajt illetőleg, miután ennél, lehető legpontosabb 
vizsgálataim után sem tudtam a ragasz-mirigyeknek megfelelő képleteket 
megtalálni. 

A testen a tárgyalt főrészeken kívül élesen elkülönülve találhatni a 
has- és hátoldalt. A hasoldal minden esetben lapított és esillószórókkel 
borított, melyek gyors órvényzésük által az állat helyváltoztatását eredmé- 
nyezik. A hátoldal ellenben mindig domború, oldalról nézve íveltnek lát- 
szik, miután a fej és a nyaktájon átmérője sokkal kisebb, mint a tórzstájon, 
hol kidomborodott. A hátoldalon esillöszöröket semmi körülmények között 


: Id. m. id. rajz. 2. abr. 
2? Id. m. p. 203— 205. és 224. Taf. 14. fig. 1., 2., S., 9., 11. 
SN ö. Id. m. Taf. XXVI. fg. 1., 5., 6. 


237 


sem észlelhetni, hanem ezek helyett többé-kevésbbé merev cuticula sörtek 
emelkednek. Mind a esillószórók elhelyezése, mind pedig a cuticula sórték 
nagysága és alakja a különböző búvárok által külónbózóképen iratott le s 
az egyes fajoknál különböző 18: Ezekről azonban alább, az illető helyeken 
tüzetesebben fogok megemlékezni. 

KÖZTAKARÓ. 

A testet minden esetben finom, szerkezet nélküli, átlátszó cuticula- 
réteg borítja, mely a fej kivételével, melynek homloki részén nagyon elvas- 
tagodik, mindenütt egyenlő átmérőjű. H. Lupwie és Mrczntxow vizsgálatai 
szerint e cuticula kénsavban feloldódik, míg eczetsav és alkaliák nem bont- 
ják fel s így a chitinre emlékeztető állományú ; mindamellett azonban meg- 
lehetős magas fokú rugalmassággal és hajlékonysággal bír s ebből magya- 
rázható meg ez állatkák igen élénk testmozgása. 

EHRENBERG, Max SCHULTZE és Mecznixow felfogása szerint a cuticula 
teljesen homogén és részecskékre nem oszló hártyát képez, melynek a hát- 
oldalt borító sörték kinöveseit képezik. H. Lupwie és 0. Bürschuı, ezeket 
megelőzőleg pedig ScHmagpá-nak az Ichthydium tabulatumon végzett vizs- 
gálatai után azonban jelenben tudjuk, hogy az Ichthydiumok igen nagy 
részének cuticulája nem képez oly folytonos, homogen hártyát, minőnek a 
fennevezett búvárok vélték, hanem az egyes fajoknál többé-kevésbbé eltérő 
alakú terecskékből van összetéve. A terecskék, miként előbb már említém, 
az egyes Ichthydium fajoknál többé-kevésbbé eltérő alakúak, így nevezete- 
sen a ScHMARDA által leirt Ichthydium tabulatumnál a terecskék igen csi- 
nos, hosszúkás, hatszögletűek;! míg 0. Bürscarr vizsgálatai szerint az 
Ichthydium maximum (Chætonotus maximus) és Ichthydium Larusnál (Chæ- 
tonotus Larus) a eutieula-tábláeskák teljesen cserépalaküak s egymást cse- 
répszerüleg is fedik, azzal a kulonbséggel, hogy mig az Ichthydium maxi- 
mum tablacskai hátsó vegukon kikerekitettek, addig az Ichthydium Larusnal 
meggyőződtem, söt a fennsorolt táblácskáktól meglehetősen eltérő alakuakat 
is észleltem a késóbb tárgyalandó uj Ichthydium fajnál, melyre egyebek 
között e tablacskakat is fajjellemnek tekintem s tüzetesebb leírásukat épen 
ez okból késóbbre halasztom. 

A cuticula-réteg azonban nemesak a test feluletét boritja, hanem 
miként azt mar H. Lupwre® és 0. Bürscarr is helyesen észlelte, a szäj- 
nyilásban is folytatódik s a garatot teljesen kibélleli; úgy szintén folytató- 
dik a villaalaká farkon is. 


? V. 6. Schmarda. id. m. id. rajzl. 149. abr. 
? O. Bütschli. id. m. id. értekez. csat. rajzl. 9. Abr. a) b) 
" Id. m. p. 195. s 


236 


À test külfelületén a cuticulânak különböző nyülványait észlelhetni, 
melyek nemesak az egyes fajoknál eltéró alaküak és nagyságüak, hanem 
ugyanazon egyénnek különböző testrészein is igen kulonboz6k; így pl. a 
hasoldalon a eutieuláról csaknem kizárólag csupán esillószórók emelkednek, 
mig a hátoldalon cuticula sörtek. 

A hasoldalt borito esillöszörökre vonatkozólag a legelső megbízható 
feljegyzést EnnENBERG közli s az Iehthydium család jellemzesenel azt 
mondja, hogy a szájnyilástól kezdve a hasoldal hosszában lefutó örvenyzö- 
szerv fekszik, mig az 6 Chætonotus nemének jellemzésénél kettős esillö- 
szörsorröl tesz említést, melyek szalagalaka kerekszervet képeznek; az 
egyes fajok tárgyalásánál azonban bővebb tárgyalásba nem bocsätkozik. ! 
E nézetet osztja Max ScHuLTZE is, csakhogy ő valamivel bővebb leírását 
nyujtja s azt mondja, hogy a hasoldalon a fejnek megfelelő részleten az 
örvényző eaillószóróket finom, merev esillöszörök helyettesítik s csupán 
ezek után következnek a valódi, órvényzó esillószórók, melyek a test 
mellsőbb felében két szalagra vannak elkülönülve s csupán a test hátsóbb 
felében egyesülnek egy szalagba;? mellékelt ábrája azonban épen az 
ellenkezőt mutatja. E. Mecznixow az Ichthydinak esillószóreinek elhelye- 
zésére vonatkozólag semmi megjegyzést sem tesz s a Max ScnurTZE-féle 
nézetet látszik elfogadni. H. Lupwie az eddigi felfogástól eltérve azt állítja, 
hogy a esillószórók négy sorban vannak elhelyezve, melyek közül a két 
belső valamivel keskenyebb s-oly távolságra vannak egymástól, mint a 
minő a bélcsatorna szélessége ; míg a két szélső jóval szélesebb? s a bel- 
sökhez közelebb fekszik, mint azok egymáshoz. Hogy az egyes esilloszér- 
sorok magok ismét hány sorból állanak, meghatározni ugyan nem sikerült, 
de látta ama finom cuticula sôrtéket, melyeket Max ScuuntzE az 6 Che- 
tonotus maximusának hasoldali hátsó testvégén hátrafelé állóknak írt 
le, csak hogy ő pontosabban korulirja fekvésoket. Ennek ellenében 
0. BürscHLI visszatér az ÉHRENBERG és Max ScHULTZE-fele felfogáshoz ; 
miután szerinte az Ichthydium (Chetonotus) Larus és maximumnál a 
cesillöszörök két szalagban vannak rendezódve, melyek egyenlő széles- 
ségüek s a test mellső részétől annak hátsó végéig futnak. A két esillöször- 
szalag között épen a test középvonalában egy, azokkal egyenlő szélességű 
szalag vonúl végig, ez azonban nem csillöszöröket, hanem finom, mintegy 
durványos cuticula sörtéket visel. E szalagok jellemzése gyanánt kiemeli, 
hogy a esillószórós szalagok barántcsikolatokat mutatnak, míg a sörtéket 
viselők nem. 

Büvárlataimra támaszkodva, azt mondhatom, hogy nevezett búvárok 
közül H. Lupwic-nak van igaza, mert az Ichthydium Larus és Ichthy- 
dium maximumnal én magam is négy csillószórós szalagot észleltem. 


* Id. m. p. 388—390. ? Id. m. p. 248. 5. ábra. ? Id. m. p. 197. 


9239 


E nézetemet támogatja az új fajnak csillöszörözete is, melynél hasonlélag 
négy csillószőrös szalagot láttam. 

A hasoldal csillészéros szalagamak élettani működését illetőleg 
EHRENBERG egész határozottan nem nyilatkozik s csupán az Ichthydium 
nem jellemzésénél érinti e tárgyat futólag s azt mondja, hogy «még mász- 
kálásra is szolgál ; ! de azon körülmény, hogy kerékszervnek tekinti és 
nevezi, arra mutat, hogy a Rotatoriák kerékszervével analogizálja, bár 
működését nem ismerteti. E részben Max ScHunrzE nyilatkozik legelőbb, 
ki, bár a kerékszervvel analogizálja, de a homologiát teljesen mellőzendő- 
nek tartja a kerékszerv kifejezéssel együtt. ? Legterjedelmesebben H. Lupwia 
írja le e szalagok élettani működését, ? mely helyváltoztatást s ezzel együtt 
a viz folytonos megujítása következtében tápláléknak a szájnyiláshoz való 
sodrását eredményezi. Tekintve a csillószórók mozgását, mely mellülről 
hátrafelé történik, e feladatok teljesítésén kívül egyébre csakugyan nem is 
szolgálhatnak. | 

A hátoldalon, miként mar említém, esillöszörök egyetlen. fajnál sem 
fordulnak elő, miután ezeket a különböző cuticula sörték helyettesítik ; 
EHRENBERG állítása szerint! egyes fajoknál a hátoldalon sortek nem for- 
dulnak elő, mint az Ichthydium Poduránál s a faji jellemek között ezt 
mindjárt másodsorban említi; az ő Chatonotus maximusánál ellenben 
már említést tesz a sörtékről, sőt még azt is megjegyzi, hogy egyeseknél 
világosan kivehető sorokba rendeződtek; de az egyes fajok sortéinek szer- 
kezetéről és alakjáról nem tesz említést. Max SomurnTZzE már behatóbban 
tanulmányozta" s az általa Chætonotus maximus-nak, Mucznixow . által 
pedig Chætonotus Schultzii-nak nevezett faj sôrtéire vonatkozólag azt 
mondja, hogy azok meglehetős számmal borítják a hátoldalt, sorokban ren- 
deződöttek, hátrafelé irányultak s egymást pikkelyek módjára fedik; nagy- 
ságuk azonban különböző, miután a test oldalain és a fejtájon sokkal 
kisebbek, mint a test közép- és farktáján. Legtüzetesebben H. Lupwıc 
tanulmányozta a cuticula sörtéket s megkülönbözteti a hátoldali és tapo- 
gató sörtéket. De miután ő e sörtéket nagyon helyesen cuticula képletek- 
nek tartja, a villafarknak végét is ideszámítja. 9 O. Bürscazt is ugyanezen 
alakokat különbözteti meg; én azonban ezek mellé még felveszek egy 
másik cuticula képletet is, melyet kizárólag a Kolozsvárt előforduló új 
fajon találtam: nevezetesen a villafark sörtéit, melyek igen sok tekintetben 
különböznek a nevezett búvárok által leírt sörtéktől. 

A sörték alakja és szerkezetére vonatkozólag Max ScHULTZE tesz leg- 
először közleményt s szerinte a sörték nem a bőrbe elhelyezett képletek, 
hanem egyszerűen bőrkitüremlések, mindazáltal kálioldatban gyorsabban 
LA ő 

: Id. m. p. 388. ? Id. m. p. 241—242. ? Id. m. p. 197. * Id. m. p. 388—389. 

5 Id. m. p. 247. " Id. m. p. 195. 


940 


oldódnak, mint a bőr s a villafark. Büvárlatait az ő Chetonotus maximusan 
(Chætonotus [Ichthydium| Schultzii, Meczn.) végezte s a sórték alakját és 
szerkezetét is leírja, melyek alapjukon két kis melléksörtével vannak 
ellátva.! ScHMARDA már figyelemre méltóbb megjegyzést tesz, miután azt 
mondja, hogy az lehthydium jamaicensénél a sörték kis dudorokból, az 
Ichthydium tabulatumnál pedig a hatszögű terecskék közepéből emelkedő 
dudorkákból emelkednek. ? 

Az Ichthydiumok fennemlített cuticula képleteinek alaki és szerke- 
zeti viszonyait legpontosabban H. Lupwie és 0. Bürscazr tanulmányozta 
az Ichthydium Larusnál és Ichthydium maximumnál. H. Lupwie szer.nt a 
hatsortek esupán a hátoldal ivelt felületét boritjak és a hasoldalon, a fark- 
végén s a test mellsó részén teljesen hiányoznak s a test mellsó harmadá- 
ban feltünóen kisebbek, mint a test tóbbi részein, hol sokkal erósebben 
vannak kifejlódve. 0. Bürscazr vizsgálatai ellenben a mellett szólanak, 
hogy e sörték még a homlokon is előfordulnak, csakhogy itten szerfelett 
kicsinyek. 

A sörték elhelyezését illetőleg mindkét búvár egyező nézeten van, 
azaz, hogy a hátoldalon hossz-sorokban vannak elhelyezve, csakhogy mig 
H. Lupwie az Ichthydium Larusnál csupán kilenez sort számlált, addig 
0. Birscui1 ugyanezen állatnál tizenegyet s az Ichthydium maximumnál 
tizenötöt, melyek H. Lupwra szerint a test különböző szélességének meg- 
felelőleg különböző elhajlásban futnak. A sörtén mindkét búvár két részletet 
különböztetett meg, nevezetesen az alapi részt s a tulajdonképeni sörtét. 

A sorte alapi része H. Lupwia észlelete szerint mellülről kissé ívelt, 
hátrafelé két, egymástól távolodó nyúlványban folytatódik s többé-kevésbé 
háromszögre emlékeztető lemezke, oldalt kissé bemetszett szegélylyel. 
0. Bürscauı leírása ettől csak annyiban tér el, hogy a két, hátrafelé 
irányuló és egymástól távolodó nyúlványról említést nem tesz. ? 

Az Iehthydium Larus és Ichthydium maximumon tett észleleteim 
alapján e két nézet közül az O. Bürscnurr-ét kell helyesnek tartanom, 
miután legnagyobb igyekezetem daczára sem tudtam a H. Lupwie által 
leírt nyúlványkákat megkülönböztetni, bár e czélból részint különböző 
reagenseket alkalmaztam, részint pedig több példányt roncsoltam szét a 
fedlemez megnyomása által. | j 

Az alapi lemezről a sörtek három, kissé kiemelkedő nyülványról 
erednek, melyek közül egyik, miként azt H. Lupwie és 0. BÜTSCHLI is 
megjegyzi, az alapi lemez hátsó feléhez, míg a más kettő ellenkező irany- 
ban, egymástól meglehetős hegyes szóg alatt távolodva halad.* E három 


= Id. m. p. 247. Taf. 6. fig. 4. 5. 6. ? Id. m. p. 8. 
8 V. 6. H. Lupwie id. m. p. 196 és O. BürscHLi id. m. p. 387. 
^ H, Lupwie és O. BürscHLI id. művei mellé csatolt rajz 19. 13. és 2. 3. 9. Abra. 


241 


dudornak megfeleléleg a sorte egész hosszában prizma alakot nyer s a szó- 
gek kózul egyik mellfelé, mig a más ketté oldalfelé tekint. 

A hatoldalt borító sortéknek nem mindenikén lehet azonban e rész- 
leteket jól észlelni, mert — miként azt H. Lupwre is megjegyzi, — a test 
mellső harmadában fekvóknél sem az alapi lemezkét, sem a sôrték alapján 
fekvő három dudort, sem pedig a sórték prizma alakját megkülönböztetni 
nem lehet. Említésre méltó itten azon körülmény, hogy 0. Bürscauı az 
Ichthydium Larus sörtéiről azt állítja, miszerint hosszüságuknak egyhar- 
madán két kis, oldalt álló cuticula nyúlvány emelkedik, a leírás után épen 
olyanok, minők a Max Scaurrze által leírt Chatonotus maximusnál ; 
azonban en 0. Burscrut eme állítását tévesnek kell tartanom, miután sem 
magam, sem pedig, mint említém, H. Lupwie azokat nem észlelte s ha 
meg volnának az 0. BürscHui által Chætonotus Larus néven leírt alaknál, 
azon esetben az nem Chetonotus (Ichthydium) Larus, hanem Chætonotus 
(Ichthydium) Schultzii, Meezn. lenne ; mert Mroznixow, ki mindkét alakot 
ismerte, a kettő közötti különbséget épen e nyúlványok jelenléte nagy 
hiányára alapítja. ! 

Az eddig ismert Ichthydiumfajoknál a sörték csaknem minden eset- 
ben elágazódatlanok, síma lefutásuak s kivételt csupán az lehthydium 
(Chetonotus) Sehultzii, Meczn. és Ichthydium (Chætonotus) hystrix Meczn 
képez, mely előbbinél a Max ScHuLTzE és MEcznıkow leírása szerint a sorte 
közepe táján két oldalt allo nyúlvány van, mig az utóbbinál Mecznikow 
vizsgálatai szerint a sörte hátsó negyedének hátoldali részén egy rövidke 
nyúlvány emelkedik. ? 

A sörtek mükódésére vonatkozólag mar EHrENBERG tesz említést s 
szerinte ezek élettani feladat teljesítésére, azaz helyváltoztatásra vagy 
egyéb ezélokra nem szolgálnak, teljesen merevek s csak igen kis foku haj- 
lékonysággal bírnak. Ennél többet róluk a későbbi búvárok sem tudtak 
feljegyezni s én nagyon valószínünek tartom, hogy ezek mint véd- és tám- 
szervek szolgálnak a reájok leselkedő ellenségekkel szemben, nevezetesen 
miután legkisebb érintésre is sündisznó módjára összegömbölyödnek. 

: A cuticularis képletek, illetőleg függelékek másik faját az ügyneve- 
zett tapogató sörték képezik, melyek kivételképen csupán a fejen fordul- 
nak elő. Letezesökröl legelőször Mecznıkow bírt tudomással s az 6 Ichthy- 
dium ocellatumánál rajzolja is; tüzetesebben azonban csak H. Lupwie, de 
különösen 0. Bürscazr ismerteti.? E sörték, mint említém, csupán a fejen 
fordulnak elő s itten úgy oldalt, mint a homlokon, részint pamatokban, 
részint elszórtan feküsznek. A test többi sörtéitől nemcsak hosszúságuk s 
finomságuk által különböznek, hanem abban is eltérnek, hogy alapjukon a 


: Id. m. p. 451. ? Id. m. p. 451. XXXV. Tab. fig. 7. A. 
? O, BürscHLI id. m. p. 387. 


949 


fennebb tárgyalt alapi lemezkéknek semmi nyoma sines. Mükódésükre 
vonatkozólag igen keveset mondhatni; általában nagyon valószínű, hogy 
tapogatásra szolgálnak, miként azt H. Lupwre is vélte s ő ezért is nevezte 
tapogató sörteknek. 0. BürschLıi némi mozgásukat is észlelte, de igen 
valószínünek tartja, hogy az csupán a hasoldal esillószórei mozgásának 
eredménye volt. Ezekről azonban a külérzéki szervek tárgyalásánál még 
megemlékezem. 

A testet birító cuticula-réteg alatt minden esetben még finom, néha 
nagyobbacska rögöket s magokat tartalmazó, szemcsés plazma-állomány 
létezik, mely, miként azt mar Mrozwrkow is hitte, nem egyéb, mint egy, a 
cuticulát elválasztó matrix-réteg. Í 


IZOMRENDSZER. 


Mindamellett, hogy az Ichthydiumok meglehetős élénk testmozeá- 
sokat végeznek s így aránylag magos szervezettségóket tekintve izomzattal 
is bírhatnak, a korábbi búvárok ilyféle képletekről említést nem tesznek. 
O. Bürscan az egyedüli, ki ezen irányban kutatásokat tett, melyeknek ered- 
ménye az lett, hogy mostan már csaknem teljes határozottsággal állíthatni, 
miszerint az Ichthydiumoknál egy neme az izomrendszernek van kifejlódve. 

Bürscuur vizsgálatai szerint a bórizomtómlónek semmi nyoma nincs, 
ellenben, különösen az Iehthydium (Chatonotus) maximusnál a garat és 
fark táján többszörös nyúlványú sejtek feküsznek, melyek a test külrészeire 
és a belszervekre rögzülnek s kétségkívül összhúzékony természetűek. Ily 
sejtek igen szépen észlelhetők a garat körül és a gyomor kezdeténél, vala- 
mint kettő-kettő a végbél két oldalán, melyek közül egy-egy a villafarkhoz 
is bocsát egy nyúlványt s összehúzódása által annak mozgását eredmé- 
nyezi. Ezen sejteken kívül a bőr alatt is észlelhetni hosszú izomrostokat.' 

Nevezett búvár fenn előadott vizsgálatairól érdemlegesen nem szól- 
hatok, miután búvárlataim e tárgyban meglehetős hézagosak, de leírását 
nagyon valószínünek tartom. ; 


IDEGRENDSZER. 


Az idegrendszer jelenléte vagy hiánya épen oly kérdéses volt, mint az 
izomrendszeré s a korábbi büvarok mit sem tudtak létezéséről, sót még 
Mrcnıkow sem, bár ő az Ichthydium ocellatumnal két jól kifejlett szemet 
különböztet meg.? H. Lupwie az Ichthydium Larus garatja felett egy 
meglehetős éles körvonalú kerekded képletet észlelt,? melyről, helyzetét 


1 Id. m, p. 388—389. Tábl. XXVI. fig. 5. 6. ? Id. m. p. 453. - 
® Id. m. p. 205. Tab. XIX. fig. 15. 


Ke 
CS 
ce 


tekintve, felteszi, hogy az idegrendszer középpontját képezi. Nézetét azon- 
ban semmi sem igazolja, mert bár megtalálja az Ichthydium Larus sze- 
meit, de ezeknek az idegrendszer középpontjával való összefüggését kimu- 
tatni nem tudja, holott azt, ha a nevezett képlet csakugyan központi 
idegduez, nem nagy utánjárással észrevehette volna. Ezen kívül azonban 
észlelt 6 még úgy az Ichthydium Larusnál, mint az Ichthydium poduránál 
a test mellső részén a testűr belső felületén egy sejtes réteget, mely 
kerekded magot tartalmazó sokszögű sejtekből áll s miután a szemeket 
ezeken látta feküdni, felteszi, hogy valami idegállományú képlet. 1 Legpon- 
tosabb buvarlatot közöl e tárgyban 0. Bürscaux, ki az Ichthydium maxi- 
mumnál megtalálta a valódi idegközéppontot a garat körül. Szerinte az 
idegkózéppont egy sejtes állományú ideggyűrű, mely nem messze a száj- 
nyilástól veszi kezdetét s a garat hagymaszerű dudorodásáig terjed; de 
belőle eredő idegrostokat, mint maga 15 megjegyzi, nem tudott észlelni. ? 
E tárgyban tett vizsgalataim alapján én csak megerősíthetem 0. BÜTSCHLI 
nézetét s határozottan állíthatom, hogy az általam átvizsgált Ichthydiumok 
idegközéppontja teljesen azonos a Nematodák idegközéppontjával; míg a 
H. Lupwıc által említett garat felett fekvő kerekded képlet mibenlétéről 
mit sem szólhatok, miután azt észlelnem egyáltalán nem sikerült. 

A külérzéki szervek közül eddigelé csak a látás- és tapintás érzéke 
ismeretes. 

A tapintás érzékének idegvégkészülékeit általában az egész testet 
boritó cuticula sörték képezhetik ; vannak azonban, mint fennebb emlitem, 
a testet borító sörtéktől úgy alakra, valamint nagyságra nézve is eltérő 
sörték, az ügynevezett tapogató sörték, melyek úgy helyzetok, valamint 
szerkezetök miatt is kizárólag tapogatásra szolgálhatnak. E tapogató sor- 
téket legelőször MEczNrkow ismerte fel az Ichthydium ocellatum és Ichthy- 
dium Larusnál; később H. Lupwre, de különösen O. Bürscnrr nyújt róluk 
pontos leirast. 

A tapogató sorték mindig a fejen fordulnak eló pamatokba sorakozva 
s közölök, mint azt O. Bürscurr az Ichthydium larusnál ábrázolja, a fej 
hátsó részén fekvók a tobbieknél jóval hosszabbak, vékonyabbak s vagy 
oldalt vagy pedig hátrafelé irányultak ; mig azok, melyek a fej kozvetlen 
homloki részén foglalnak helyet, az elóbbenieknél jóval róvidebbek, mere- 
vebbek s egyenesen mellfelé irányultak. ? 

H. Lupwie e tapogató sörtek közül csupán a fej homloki részén 
fekvó, mellfelé irányulókat észlelte, mig a fej hátsó részén lévóket nem 
vette észre. * Én a vizsgálataim tárgyává tett Ichthydium Larus, Ichthy- 
dium maximum s az új Ichthydiumfajnäl az 0. Bürscaui által leírt tapo- 


.! Id. m. p. 216. 2 Id. m. p. 388. ? Id. m. 26. Tabl. 1. ábra. 
: Id. m. 14. Tábl. 1. 2. 3. 4. 15. ábra. ; 


244 


gató sórték mindkét faját észleltem; de miként az előbbi buvaroknak, úgy 
nekem sem sikerült e sörtéknek az idegközépponttal, vagy más ideggel 
való összefüggését megállapíthatnom s a tapogató sörte nevet csak hely- 
zetökre való tekintetből tartom meg. 

A látás külérzékére vonatkozólag is E. Meczuıkow nyújt legelőször 
közleményt az lehthydium ocellatum leírásánál, melyet ő, bár az az 
EnrenserG-féle Ichthydium Podurával mindenben azonos, csupán a szemek 
jelenléte miatt új fajnak tart. H. Lupwie azonban, miután ő több, szem- 
mel bíró Ichthydium Podurät észlelt, kimondja, hogy a Mrcznrxow Ichthy- 
dium ocellatuma nem egyéb Neal um Poduránál, melynek szemeit 
EHRENBERG nem vette észre. 

A szemek minden esetben a fejen vannak elhelyezve, még pedig 
oldalt s egyszerű fénytóró leneseböl állanak minden festeny nélkül. A len- 
csék alakja csaknem mindig hosszádad s csupán a Mucznixow által ábrázolt 
Ichthydium ocellatum szemei látszanak kerekdedeknek kevés festenynyel. 
A szemek jelenléte még eddig csak az Ichthydium Poduränäl van biztosan 
megállapítva, de bár H. Lupwra az Ichthydium Larust szemnelkülinek 
tartja, mindazáltal 0. Bürscnri-nek sikerült azt ezen fajnál is feltalálni, 
melynek jelenlétét magam is megerősítem. 

Hogy e szemek tulajdonképen mire szolgálnak, eldönteni nem lehet. 
Igen nagy valószínüséggel azonban nem lehetnek egyebek, mint durványo- 
sodásnak indult szemek, melyek festenyoket elveszítették s csupán fénytoró 
lencséjök maradt meg, mely magára nem képes tiszta látást eszközölni. 


BÉLCSATORNA. 


A bélesatorna az állat testének egész hosszában fut véeig a hasoldal- 
hoz valamivel kozelebb, mint a hátoldalhoz s meglehet rajta külónboz- 
tetni a már HHRENBERG által is felismert garatot vagy elöbelet és az 
emésztó gyomrot. 

A szájnyílás vagy kissé a hasoldalon, vagy pedig a homlokon fekszik 
s a testet borító cuticula által képezett gyűrű által oveztetik, melyen Mroz- 
NIKOW hosszirányú sávokat látott az lehthydium hystrixnél. E gyűrűt 
H. Lupwie szájgyűrűnek nevezi s szerinte a szájgyűrűn belül kevéssel 
három ajakocska fekszik, melyek közül egyik a hátoldalon s kettő oldalt a 
hasoldalon foglal helyet s ennek megfelelőleg a szájnyílás maga is három- 
szögű. " 0. Birscunr eme ajkaeskákat nem észlelte, hanem e helyett a ki 
és betolható szájnyilás belfelületén finom, befelé hajlott cuticula sörtéket 
vett észre, melyek a szájnyílás kitolatása alkalmával egy övet képeznek a 
szájnyílás előtt. E képletek közül én a H. Lupwie által leírt ajakocskákat 


: Id. m. p. 199. 


245 


észleltem, mig az O. Bürschui által leírt sörteknek semmi nyomára sem 
találtam; de az új Ichthydium-faj szájnyilása előtt egy sarlóalakü eutieula- 
képletet vettem észre, mely folytonosan befelé hajolva hihetőleg zsákmány- 
nak a szájnyiláshoz való vezetését eszközli. 

A szájnyilás egy meglehetős hosszu, izmosfalu s mindenben a Nema- 
todákéra emlékeztető garatba folytatódik, melynek mellső része kissé haj- 
lott, hátsó vége pedig hagymaszerűleg duzzadt. A garatot úgy kül- mint 
belfelületén egy finom cuticularéteg borítja, mely a testet borító cuticulá- 
nak egyenes folytatása. Ezen kívül meglehet különböztetni a garaton a 
vastag izomreteget, melyen már MEczwr&ow észlelt volt harantesikolatokat 
az Ichthydium ocellatumnál; H. Lupwie pedig kimutatta, hogy azok vala- 
mennyi Ichthydium garatjának izomzatában előfordúlnak. ! 

A garat egy keskeny űrt zár magában, mely H. Lupwie vizsgálatai 
szerint mellfelól a szajnyilas résének megfelelőleg prizma alakú, mig hátra- 
felé mindinkább hengeressé válik s a hagymaszeru dudornak megfelelőleg 
kiduzzad. I 

À mi a garat működését illeti, az előre láthatólag ugyanaz, mi a Ne- 
matodák garatjáé, azaz tápláléknak a szájnyiláson át az emésztőgyomorba 
való szivatyúzása, mi izmos falazata segélyével épen oly honnyon eszkö- 
zöltetik, mint a Nematodáknál. 

Általában mondhatni, hogy az Ichthydiumok garatja teljesen azonos 
szerkezetű es működésű a Nematodakeval, azzal a különbséggel, hogy az 
Ichthydinak garatjanak hagymaszerü duzzamában a Nematodakera emlé- 
keztetó allkapcsoknak még eddig semmi nyoma sem észleltetett. 

A garat kozvetlen az emésztógyomorba folytatódik, mely a test 
hossztengelyének irányában egyenesen fut végig s mellső végén sokkal 
nagyobb átmérőjű, mint hátsó végén, mert a garattól fokozatosan elkes- 
kenyedve folytatódik a végbélig. Lefutását már EHRENBERG is pontosan 
leírja ; ? úgyszintén Max ScHuLTzE ? és Mucznixow; * de pontosabb leírását 
csak H. Lupwie és 0. Bürscazr nyújtja. 

E. Mecznixow a bélcsatorna szerkezetére vonatkozólag csak annyit 
jegyez meg, hogy felületén zsírcseppekkel dúsan behintett; míg H. Lupwıc 
és O. Bürschuı a valónak megfelelőleg azt mondják, hogy az emésztőcső 
a Nematodákéhoz hasonlólag két sor sokszögletü félgyűrűt képező sejtből 
all, melyek meglehetős nagy magot és szemcsés plasmát tartalmaznak. 
A. sejtek belsejében fekvő magok, mint azt H. Lupwie is vélte, nézetem 
szerint azonosak a Mrcznixow által zsírcseppeknek tartott képletekkel. Az 
egész emésztőcsövet úgy kivülről, mint belülről egy alkatnélküli cuticula- 
hártya — a H. Lupwie által «tunica propria» — névvel jelölt réteg borítja. 

Az emésztőgyomor észrevétlenül megy át a végbélbe, melyet meg- 


* Id. m. p. 200. ? Id. m. p. 388—89. ? Id. m. p. 248. * Id. m. p. 453. 


246 


külónbóztetni egyáltalán nem lehet. À vegbélnyilasra vonatkozólag a 
korábbi büvárok mindnyájan egy nézeten voltak, azaz, hogy a hátoldalon 
vagy a villafark elótt, vagy pedig a villafark kózótt van, de határozottan 
egyik sem jelöli meg helyét. H. Lupwie e nézettól eltéróleg azt állitja, 
hogy a végbélnyílás a hasoldalon fekszik, s hogy az elóbbi büvárok ezt 
észre nem vették, csak annak tulajdonítja, hogy az állat rendesen hasolda- 
lán mászkál. ©. Birscuur határozottan nem nyilatkozik e tárgyban, hanem 
csak annyit jegyez meg, hogy valószinűleg a hátoldalon fekszik." Vizsgá- 
lataimra támaszkodva, egész határozottan állíthatom, hogy H. Lupwie fel- 
fogása téves, miután több alkalommal láttam bélsárt üritó Ichthydiumokat 
s valamennyinél a hátoldaion a villafark mögött mutatkozott a végbélnyí- 
lás, mely nem miként H. Lupwie véli, csupán a bélsár kiüritésére szolgáló 
végbélnyílás, hanem kloáka gyanánt szerepel, miután a peték itten ürít- 
tetnek ki. 

A bélcsatornának a testűrbe való rögzítését nagy valószinűséggel az 
O. Bürscnui által leírt és fennebb tárgyalt izomsejtek eszkozlik; de hogy 
magának a bélesatornának mozgását, nevezetesen időnkénti összehuzöda- 
sát mi eredményezi, azt kifürkésznem egyáltalán nem sikerult. 

EHRENBERG a bélcsatorna tárgyalásánál említést tesz az úgynevezett 
«pankreatieus mirigyekról» (Pancreatische Drüsen), melyek a Rotatoriák- 
nál soha sem hiányoznak. Ezen állítása azonban tévedésen alapszik, miután 
azon képletek, melyeket ő a pancreaticus mirigyeknek tartott, miként 
azt H. Lupwie kimutatta, nem egyebek, mint az emésztógyomornak mell- 
felé, a garat alapja körül kiemelkedő duzzamai. ? 

Keringési szervekről ezen állatoknál szó sem lehet, hanem a vér az 
egész testürt kitölti s úgy a bélcső mozgásai, valamint a test Osszehüzó- 
dásai által loketik az odább. | 

A kiválasztó szervek közül a korábbi búvárok előtt egy sem volt 
ismeretes ; de ©. Bürscsuı kimutatta, hogy a vizedényrendszer az Ichthy- 
diumoknál sem hiányzik. Vizsgálataim engem is meggyőztek 0. BÜTSCHLI 
találnom, melyen 0. BürscHui állítása szerint fekszik. 

A vízedényrendszer a test közepe táján fekszik a garat hagymaszerű 
duzzamának alapjától kezdve egészen az emésztőbél közepe tájáig s több- 
szörösen felhurkolt finom csövekből áll, melyeknek összege egy L betuhoz 
hasonló alakot képez.? A vízedények párosan vannak kifejlódve a test 
két oldalán, de szájadzásukat, mely hihetőleg a test közepe táján fek- 
szik, valamint a Rotatoriáknál előforduló ügynevezett reszketószervekhez 
hasonló képleteket, melyek hihetőleg teljesen hiányzanak, valamint 
0. Bürsenuinek, úgy nekem sem sikerült észlelni. 


1 Id. m. p. 388. ? Id. m. p. 203. ? O. Bürscazr id. m. Tafel XXVI., fig. 6. w 


947 


Eme edények feladatáról, épen ugy, mint számos más féreg vízedé- 
nyeiéról sem lehet határozott feleletet adni; lehetséges azonban, hogy 
ugyanazon mükodéseket végezik, melyeket a Rotatoriak vagy Nematodák 
hasonló szervei. 


IVARSZERVEK. 


Az Ichthydiumokat a büvárok egyrésze himnösöknek, más része 
pedig válti varuaknak tartotta ; így nevezetesen EunENBERG és Max ScHULTZE 
határozottan a himnösseg mellett nyilatkozott, bar az előbbi ama képlete- 
ket, melyeket ő him-ivarszerveknek tartoit, azaz a Rotatoriäknäl előforduló 
lüktető holyagot, egyetlen esetben sem észlelte; mig Max ScHuLTzE nézete 
támogatásáül a garat hagymája és az emésztóbél mellsó részének hátol- 
daláról valami gömbölyded sejtekből allo képleteket ir le s ezeket herék- 
nek tekinti." A későbbi búvárok a himnósségi nézetet mellőzik s a vált- 
ivarüság mellett nyilatkoznak, mint példáúl E. Mecznixow is, ki egy 
Ichthydium hystrixben talált apró kerekded s a bélcsatorna felett fekvő sejt 
csoportról felteszi ; hogy him-ivarszerv lehet ; de ama nézetnek. is ad kifeje- 
zést, miszerint nem lehetetlen, hogy a Rotatoriäkhoz hasonlólag ivari 
kétalaküak s a himek szerfelett ritkák. ? H. Lupwra és 0. Bürscazr hason- 
lolag a himnösseg mellett nyilatkoznak, nevezetesen H. Lupwie azt 
mondja, hogy több esetben észlelt egyéneket, melyek sokkal nyúlánkab-. 
bak voltak s a nagy peték helyén csak finom szemcséjű, különböző nagy- 
ságú, magtestecseket tartalmazó állományt tartalmaztak. Ezen alakoknál 
talált ő még ezen kívül egy, a test hossztengelyére függélyesen s a végbél- 
nyílás közelében fekvő erősen fénytörő szemcsés állományú szervet, mely- 
ben a him-ivarszervre vél felismerni.? E tárgyhoz adatok hiányában érdem- 
legesen nem szólhatok, de miután 0. Bürscazr H. Lupwictél teljesen 
függetlenül a H. Lupwic-fele herékhez némileg hasonló képleteket ír le, 
nagyon valószinünek tartom, hogy az Ichthydiumok csakugyan himnősök. 

A női ivarszerv EHRENBERG, Max SCHULTZE és MEczNIKoW szerint a 
bélcsatorna felett fekszik s egyetlen petefészek által képviseltetik. 
H. Lupwie is e nézet mellett nyilatkozik, de ő még azt is megjegyzi, hogy 
nem csupán egy, hanem két petefészek van, mely a bélcsatorna jobb és 
baloldalán teljesen elkülönülten fekszik s külön petevezetékkel nyílik 
valószinűleg a kloakába. Vizsgálataimra támaszkodva mondhatom, hogy 
nevezett búvárok közül az 0. Bürscazr nézete helyes, mert több esetben 
észleltem a bélesatorna két oldalán egy-egy nagy petét s ezek között a 
bélcsatornát tisztán láthattam, anélkül, hogy azt a petefészekre emlékez- 
tető szemcsés állomány eltakarta volna. 


> Id. m. p. 249. Tafel V., fig. 6. ? Id. m. p. 454. ? Id. m. p. 908—909. 


948 


À nói ivarnyilasra vonatkozólag H. Lupwie azt mondja, hogy az a 
hátoldalon, azon helyen fekszik, hol az őt megelőző búvárok a végbél- 
nyilást keresték, azaz a villafark alapjának hátoldali részén, ! s szerinte a 
hátoldali utolsó sörték mogott a test középvonalában fekvő rövid, elmet- 
szett, csonka küphoz hasonló függelék által képeztetik, mely hátul a test 
felületéről kiemelkedik. H. LupwrG eme nézete ellen, mely szerint mint 
már fennebb is említém, az Ichthydiumoknál külön végbél és ivarnyilás 
létezne, nem csak 0. Bürscurmek a petefészekre s annak nyílására vonat- 
kozó adatai, hanem saját, már a végbélnyilás tárgyalásánál előadott ama 
vizsgálataim is szólanak, hogy én ugyanazon helyen láttam a bélsárt kiurit- 
tetni, melyen H. Lupwie az ivarnyílást képzeli és szerintem az Ichthydiu- 
moknál külön végbél- és ivarnyílás nem létezik, hanem csupán kloáka s 
ez azon helyen fekszik, hol H. Lupwra a külön ivarnyılast képzelte. 

A petefészek állománya szemcsés plasma, melyben az egyes petesej- 
teknek körvonalait ugyan felismerni nem lehet, de benne elszórtan kulon- 
bózó nagyságú magokat észlelhetni, melyek körül csak akkor tömörül 
plasma állomány, ha már a peték kezdenek elkulonulni s ez alkalommal 
erősebben fénytörő zsírcseppek is válnak ki a sejtek belsejében. A pete- 
sejtek nem egyszerre fejlődnek ki, hanem miként azt H. Lupwic és 
BürscaLt is kiemeli, csak időközönkint egymásután, még pedig olyformän, 
hogy legelőször a petefészek leghátsó részében lép fel az érett pete s 
ennek kiürítése után a következő. Ebből magyarázható meg azon körül- 
mény, hogy EHRENBERG, Max SCHULTZE és MkoczNiKow csupán egy-egy 
petét láttak. 

Az érett peték között vannak olyanok, melyek már magában az 
anyában fejlődésnek indúlnak, azaz a barázdolódás korábbi stadiumain 18 
által mennek. E petéket eddigelő csupán Mecznixow észlelte ? s miután az 
EHRENBERG és Max ScHuLTZE által leírt vastagburkü petéktől épen fino- 
mabb burka s a fennevezett sajátságaik által különböznek «nyári peték? - 
nek (Sommer-Hier) tartotta s azonosítja a Rotatoriák nyári petéivel. Azon- 
ban e petéket utánna sem H. Lupwienak, sem pedig 0. Bürscazmek 
észlelni nem sikerült, s így a Meczuıkow nézete megerősítést nem nyert. 
Miután azonban én az lehthydiumokat épen nyár folytán észleltem, a 
nyári petéket megtaláltam, s így Mrcznixow nézetét megerősíthetem. 

Eme Mecznixow által nyári petéknek nevezett petéken kívül vannak 
még olyanok is, melyek sokkal vastagabb burokkal birnak, kevéssel na- 
gyobbak s csupán az anyatestből való kijutás után indulnak fejlődésnek: 
E peték azok, melyeket EHRENBERG és Max ScHULTZE is észlelt, s melye- 
ket Mrcznrxow «téli peték»-nek (Winter-Eier) nevezett. H. Lupwie és 
0. BürschLı is megtalálta e petéket s az általános vélemény róluk az, 


: Id. m. p. 207. ? Id. m. p. 454. 


240 


hogy ezek vannak hivatva tél folytán a faj fennmaradását biztosítani, mi 
vastag burkuk miatt előreláthatólag könnyen is eszközölhető. 

Az ébrényfejlódésre vonatkozólag H. Lupwie vizsgálatai az irány- 
adók, ki az Ichthydium Larus lerakott téli petéin végzett észleletei alapján 
összeállítja az ébrényfejlődést s kimutatja, hogy a peték teljes barázdoló- 
dáson mennek át s a fiatal ébrény az anyától csupán nagyságra nézvetér el.! 

Az Ichthydiumok boneztani viszonyaira vonatkozó ismereteink eme 
lehető tüzetes tárgyalása után, miután már némileg úgy az általános, vala- 
mint a faji jellemeket is nagyjában s különösen főbb pontjaiban tárgyal- 
tam, áttérhetek az új faj leírására. 


ICHTHYDIUM ENTZII, MIHI. 


Tábla. 1—6. Fig. 


Species ex Ichthydinorum familia elegans. Corpore elongato ; fronte 
obtusa supra orem appendiculo semi-lunari; pseudopodio furcato articulis 
multis ; dorsi setis inaequalibus ; epidermidis tabulis tetragonis ; differt ab 
omnibus Ichthydinis hucusque cognitis. 

Az eddig észlelt Ichthydium-iajok között legnagyobb, körülbelöl : 
0.35—0'4”%,, hosszú. Teste hosszukás, lapított s csupán hátsó harmadában, 
a bélcsatorna azon táján, hol a petefészkek feküsznek, van kissé jobban 
kiszélesedve. (1. tábla. 1. ábra.) 

Homloka domborodott s mellfelé a két tapogatóserte pamaton kívul 
a száj felett még egy mozgatható cuticula sarlót is visel. (1. tábl. 2. ábr.), 
mely a tápláléknak a szájba való vezetéséts mondhatnám megaprítását 
eszközli. Ez egyik kitünó faji jelleme. A fej hátoldali részén oldalt egy-egy 
pamat hosszú, finom tapogatosorte foglal helyet. (1. tábla. 1. ábra.) 

Tesi^nek hátsó vege villaalaku farkban végződik, mely az eddig 
ismert fajokétól eltérőleg nem csupán két, hanem számos ízből van össze- 
téve s ezeknek alapján mindkét oldalon egy-egy cuticula sörte van. 
(1. tábla. 1. ábra.) 

. Köztakaröja finom, egymásmellett fekvő rhombos cuticula lemezké- 
ből all, (1. tabl. 4. abr.) melyek mindenikeröl egy-egy hosszú cuticula sórte 
emelkedik (1. tábl. 4. ábr.). A sörték négyélűek, hátrairányulók s alapju- 
kon négy dudor által vannak az egyes lemezkékre rögzülve, melyek az 
egyes rhomb lemezkék négyszógének megfelelőleg négy irányban futnak. 
(1. tábl. 3. ábr.) 

Belszerveit illetőleg teljesen hasonló az e családba tartozó fajokkal, 
semmi lényeges eltérést nem mutat, s így azoknak leirasat, mint az előzők 
után teljesen feleslegest, itten mellőzöm. 


: Id. m. p. 209—214. 


Termeszetrajzi füzetek. v. kot. 11.—1v. füzet. 17 


250 


E fajt mar 1876. április 25-én talaltam Kolozsvárt a Bekas nevü 
püló egyik állóvizének iszapjában Vaucheriák kózótt s pályamunkámban 
dr. Entz Géza kolozsvári egyetemi nyilv. rendes tanár ür tiszteletére elis 
neveztem volt. 1877. ev folyamában az Erd. muzeum-egylet évkonyveiben 
ikadott, fennebb idézett értekezésemben futólag megis emlékeztem e fajról ; 
de sem leírását sem nevét nem közöltem. Ez év junius havában a fenn- 
emlitett lelhelyen mégegyszer megtaláltam s ez alkalommal a leiráshoz 
szükséges s előbbi vizsgálataimat kiegészítő buvarlatokat is végrehajtottam. 


Mindezek után hátra van még az Ichthydinak által a rendszerben 
elfoglalandó helyméltatása. 

Az e tárgyban közzétett dolgozatok közűl legfisyelemre meltobbak 
Max ScHULTze, MEcznıkow, H. Lupwie és 0. Bürscuzr értekezései, mert 
ezek EHRENBERG és DuJARDIN korábbi kísérleteitől eltérőleg nezetök helyes 
voltát alaposan indokolják. Nevezett búvárok felfogása szerint az Ichthy- 
dinak vagy a Turbellariák, vagy a Rotatoriäk, vagy pedig a Nematodák 
közé, vagy legalább is mellé tartoznak. Max ScnHunTrZE támaszkodva a 
" Rotatoriákra jellemző, de az Ichthydináknál mindig hiányzó kerék 
szervre, továbbá az általa észre nem vett s e miatt hiányzóknak leírt 


izom-, ideg- és vízedényrendszerre — a Rotatoriaktol elválasztja s 
miután számukra maradandó helyet a férgek tobbi osztalyaban nem 
talált, —- alárendelt indokok alapján a Turbellariak közé sorolja; ! 


nézete azonban nem igen tartható, miután miként azt mar MECZNIKOw 
is felemlíti, maga az általános testalak sem engedi az Ichthydinaknak 
a Turbéllariákkal való közelebbi viszonyba hozatalát és MEczNIKow 
határozottan oda nyilatkozik, hogy egyeseknek általános testalakja, csilló- 
szörözete s a téli és nyári peték jelenléte mind oly jellemek, melyek nél- 
külözhetlenné teszik a Rotatoriáknak és lehthydináknak egy osztályba 
való egyesítését s ebből kifolyólag a csillószőrözet alapján osztja ő fel a 
Rotatoriákat — Cephalotricha és Gastrotricha — alosztályokra, mely előbbi 
osztályba mint tudjuk a tulajdonképeni Rotatoriakat, mig az utóbbiba a 
tágabb értelemben vett lehthydinákat sorolja. H. Lupwie alapjában elfo- 
gadja ugyan a MEcznıkow osztályzását, de figyelmét kiterjeszti a mar EHLERS 
által nyilvánított ama nézetre is, hogy az Ichthydiumok a Nematodákkal 
állanak legszorosabb viszonyban, különösen a Mecznixow által alárendelt 
jelentőségű bélcsatorna-azonossága miatt. H. Lupwie nézete szerint az 
Ichthydiumok csakugyan szoros viszonyban látszanak lenni a Nematodák- 
kal, egyfelől a bélcsatorna azonos szerkezete, nevezetesen a garatnak, de 
különösen a három ajakkal ellátott szájnyilásnak feltünő hasonlatossága 


ld mm qon. 251. 


251 


miatt; továbbá miután az Ichthydiumokéhoz hasonló cuticula sórtek a 
szabadon élő Nematodáknál is ismeretesek s csupán az általa felfedezett 
ragasz mirigyek volnának azok, melyek az Ichthydinákat a Nematodáktól 
elválasztanák s a Rotatoriakkal hoznák viszonyba; mert a villaalakú fark 
izeltségéhez hasonló, egyes Nematodáknál is ismeretes, mint a Pseudalis 
inflexus és a Gordiaceák himeinél. A kétféle — nyár és téli pete — pedig 
nem kizárólagos ismejele a Rotatoriáknak és Ichthydinaknak; mert 
SCHNEIDER vizsgálatai szerint a Dermatoxys veligera-nál is meg vannak 
ezek. ! Ezeknek alapján, bár nem egész határozottan, de mégis ama nézet- 
nek ad kifejezést, hogy az Ichthydiumok nem csak a Rotatoriákkal, hanem 
a Nematodákkal is rokonságban állanak s a kettő között összekötő kapcsot 
képeznek ; oly nézet ez, melyet kevéssel később tőle függetlenűl 0. BürscHLI 
is felkarol s a szabadon élő Nematodákon s az Ichthydinákon végzett pon- 
tos tanulmányok alapján terjedelmesen indokolva igen meggyózóleg fejt 
ki. 0. Bürscauı tanulmányai alapján az Ichthydinákat a Rotatoriáktól 
elkülönítve egy egészen külön — a Rotatoriákat, Nematodákat és Arthro- 
podákat — összekötő alakcsoportozatnak veszi «Nematorhyncha» név alatt 
s e csoportot «Gastrotricha» és «Atricha» alcsoportokra osztja. 

Tanulmányaim s a nevezett búvárok által felhozott nyomós indokok 
alapján 0. Bürscazr nézetét egész terjedelmében elfogadom s az Ichthy- 
dinakat a Rotatoriáktól elkülönitem. Ezek szerint LupwIG osztályzását 
felhasználva az Ichthydinakat a következőleg osztályozom: felsorolva e 
csoportból minden eddig ismert alakot. 


NEMATORHYNCHA, 0. BUTSCHLI. 


a) Csop. Gastrotricha, Mecznikow. 


I. Nem. Ichthydium. H. Ludwig. 
1. Faj. Ichthydium Larus, Ehbg. 


9. « Ichthydium Schultzii, Meczn. 
3. « Ichthydium hystrix, Meczn. 
4. « Ichthydium maximum, Ehbg. 


5. « Ichthydium breve, Ehbg. 
6. « Ichthydium Podura, Ehbg. 
7. « Ichthydium jamaicense, Schmarda. 
8. « Ichthydium tabulatum, Schmarda. 
9. « Ichthydium Entzii, Daday. 
II. Nem. Chaetura, Mecznikow. 
1. Faj. Chaetura capricornia, Meczn. 
III. Nem. Cephalidiwm, Mecznikow. 
1. Faj. Cephalidium longisetum. Meezn. 


252 


IV. Nem. Turbanella, Max Schultze. 


1. Faj. Turbanella hyalina, M. Schultza. 


V. Nem. Dasydites, Gosse. 


1. Faj. Dasydites goniathrix, Gosse. 
« Dasydites antenniger, Gosse. 


5) Csop. Atricha, O. Bütschli. 


I. Nem. Echinoderes, Dujardin. 


1. Faj. Echinoderes Dujardinu, Duj. 
9. c Echinaderes setigera, Greeff. 

c Echinoderes canariensis, Greeff. 
Echinoderes borealis, Greeff. 

« Echinoderes monocercus, Clap. 
6. « Echinoderes lanuginosa, Greff. 


SX m g9 


A Gastrotricha csoport édesvizi alakokat foglal magában, mig az 
Atricha esoport csupán tengervizieket. 


ÁBRÁK MAGYARAZATA. 


1. ábra. Iehthydium Entzii, mihi. hátoldalról nézve. Hartn. */s. 


2 


4. 


Or 


« 


Ugyanannak mellsó testvége oldalról nézve a homloknyujtvany feltünte- 
tésével. Hartn. */s. 

Ugyanannak egy háttüskéje az alapi lemezzel, különösen a lemezkén 
fekvó kis dudorkák irányának feltüntetésére. Hartn. */s. 

Ugyanannak háttüskéi s alaplemezei természetes összefüggésben ábrá- 
zolva. Hartn. */ 
Ugyanattól egy háttüske idealis keresztmetszete. 


Ugyanattól a bélesatorna mellső fele. Hartn. */7. 


8. 


ES) 


Ou 


10. 


ale 


VIOLA EUROPAAM. 


Auctore VICTORE de JANKA. 


Folia omnia sessilia lineari-lanceolata, stipule conformes in- 
divise vel bipartite; calcar longissimum corolla persistente 


2-plo longius-.. roa delpninantha Boiss: 
(Delphinium nanum Friv!) 
olarpetiolatayr a aces ane N ENE RRR ES ARTE HRS EO 
Stigma deflexo-rostellatum SAMU dri ILE, 3 
Stigma oblique rostellatum vel omnino Hose (capsula 3- 
eronsscnmpersolrb rame eges v o Mp cds od. mae 9s 
Petioli caulesque unifariam pilosi _ _ .. = = V. mirabilis L. 
Petioli vel caules undique æqualiter puberuli vel glabri. 4 
Acaules: folia atque pedunculi scapiformes basilares _ __ 5 
Gau lie Ee SOM ET PO ENG SEES OUTRE RE 16 
Petala omnia npe pus dut de ODO LEG hs TARTU SZAK BAB 
Petala lateralia (intermedia) bárbatai SANS HOST Tt TE 7 


Stolonifera, folia ovato-cordata ; stigma longiuscule set Tata 
V. cretica B. et H. 
Stolones nulli; folia vix cordata ; stigma brevissime rostellatum 
V. chelmea B. et H. 


Herba glabra vel subglabra .. ... Du TRS HEMATITE USE LE 
Herba distincte pubescens vel ine PANI OG ENG 11 

Tota glaberrima folis coriaceis _.. V. Jaubertiana Mares et Vignieux, 
Folia etiam adulta tenera__ __ .. BIO HEU: SOLD INS: 0) 


Stolonifera (stipulæ breviter fimbriatz); osi: EM 
V. cyanea Celak. 
SUO ne Sio v rea BESE NEEE E t aE TT GES EB AES T0) 
Stipulæ breviter fimbriatæ ; capsula ovalis nyerünk V. sciaphila Koch. 
Stipulæ longe fimbriate; capsula subglobosa puberula: 
V, porphyrea Uechtr. 
Folia cordata, reniformi-cordata vel ovalia, rotundata obtusave 
Lafitudumer parumslonsioran c S sc PE Ta 210 
Folia oblongata in apicem spore attenuata “al D 15 


16. 


1193 


254 


Gbolonienas meta EI aote cud OM COMMUN cet Mit M E 
Stolomes nuülli Ss --- Retour. MN DE. 14 

«Folia primaria reniformi- ase: "aeu 2 2 superiora obovata 

infimo paulo angustioray e --- --- --- --  -- KV. odorata L. 
«Folia primigena reniformia; petala 2 superiora oblonga 

infimo sub-2-plo angustiorav BE -. --. --- -- V. suavis M.ab. 


Folia basi sinu profundo angustove an late ovata; flores 


suaveolentes ser ec co Mere lE XS; 


Folia3-angulari-ovata basi sinu lato aperto cordata ;inodora V.hirtaL. 
Folia sinu late aperto 3-angulari acuminato-atteuata ... V, alba Bess. 

«Folia obverse spathulata in petiolum lamina omni statu 
breviorem longe decurrentia»_ = .. .. .. WMV ambigua W. et K, 
Folia basilaria rosulata in planta florente persistentia ; stipulæ 


ad eaulis basin numerose valde conferte — .. 2 = = 17 
Folia basilaria in planta florente nulla, stipule mű caulis 
basın haudaimbrieato-conterter Ec cn ERR oom emn ee) 
Folia omnia obtusa vel acutiuseula es Res een en 18 

Folia superiora acutata decipit Neee gin ades ene eI 


Herba pube densa canescente vestita ; stipulae ovato: ace: 
V. arenaria DC. 

Herba glaberrima vel glabrescens; stipulae sublineares: 
V. insularis Gren, et Godr. 

Calyeis appendices brevissime ; petala oblonga inter se remota 
(stipulæ lineari-lanceolatæ ; calear obtusum): ... .. V. silvatica Fries. 

Calyeis appendices laterales 3-angulari-elongatæ ; petala 

obovata imbricativa (stipule lanceolate, calear emarginatum, 


Capsule min) e e UIT RECTOR 


Caulis sublignescens ; peduneuli ebracteati __ __ V. arborescens L. 
Caulis herbaceus: peduneuli bi-bracteolati __ .. .. __ 21 
Stipule petiolis pluries breviores __ ._ = .. . 22 


Stipule petioli dimidiam aequantes vel — (capsula 
acuta vel acuminata) cS loto peasy ra 
Capsula truncata, apiculata; calcar anecdote ave canina L, 
Capsula acuta; calcar obtusum __ ... ... V. Willkommii de Roem. 
Petala angusta latitudine 3-plo et ultra longiora; (foliorum 
limbus basi rotundatus, petioli anguste marginati, haud alati): 
V. lancifolia Thore. 
Petala latiora, latitudine vix duplo longiora __ .. .. 94 
Folia basi truneata vel leviter cordata END aS uo. 25 
Folia ovato-laneeolata e basi euneata in petiolum superne 
late alatum decurrentia 


Lu c pol swe Vapymitamt haie 
(V. pratensis M. et. K.) 


LS 
Qr 


39. 


3A. 


39. 


255 


Calear appendices calyeinas 2-plo superans __ ... V. Schultzii Billot. 
Calear appendices calycinas aequans vel paullo tantum 

Superans . .— Jat deti sioe ur orf RE 26 

Herba labort; Shore intermediæ settsllo po Ho 


Herba superne molliter pilosa; stipulæ foliorum mediorum 
pebiolumisuperantesa o e e cec eV elation Fries: 
Folia ovato-lanceolata; calear appendicibus calycinis (medio- 
cribus) vix longius; petala retusa —... __ .. WV. persicaefolia Roth. 

Folia eordato-oblonga; calcar calycis appendicibus (mag- 


nis!) longius; petala obovato-oblonga .. .. .. .. WM montana L. 

Acaules : folia pedunculique basilares Huc HUM ung: 99 
Cauliterite 9v bon HANE IIO. E CETERO TER REIR ERES 38 

Folia digitati- vel palmati- secs BE SADE MIRO decis v pinnata L, 
kokarındıysar e 2 en ENTER EIER 00) 

Petioli latiuscule alati ; folia aesti: Suri. TS MORALE ed ind 31 
Petioli exalati vel ad summum anguste marginati __ .. 32 

Sepala ovata obtusa __. .— __ 2.2.2. V. uliginosa Schrad. 
Sepala lanceolata acutiuscula __ __ ._ ._ V. Patrinii DC. 

Bepalaroblonea vel ovata obtusa OO ESS 
Sepala lanceolata acuminata __ __ = _. .— WV. umbrosa Fr, 

Folia reniformi-orbiculata vel cordato-reniformia, integerrima ; 

rhizoma tenuissimum repens AMA DE cipe LN al oy RARE RETE SA 

. A Folia ovalia vel 3-angulari-cordata haine on e cre- 

Mea PEM ZoMmaynande repens: hye ee ey quie 37 

Folia cordato-reniformia, petioli nugis ues ista 

supra medium 2-bracteolati “729-2 ceca OM ERENT OO) 
Folia reniformi-orbiculata, petioli RERO AE usse 

infra medium vel medio 2-bracteolati |... .. = __ 36 

Pedunculi medio vel prope medium bracteolati: ^... V. epipsila Ledeb. 


Pedunculi versus trientem superiorem bracteolati: V. suecica Fries. 
EM P V. palustris L. 
e HER LOS d p CF DC Era S UD: 
Ro parva bilia sobunduto Alben minora .. .. M alpina Jacq. 
Folia majora 3-angulari-cordata floribus majora ___ V, Jooi Janka. 
Stipule omnes foliis (integerrimis) conformes vel similes i. e. 
ad summum minores, distincte petiolate .. .. .. 39 
Stipulæ omnes vel solum inferiores difformes, sessiles __ 42 
Folia ovato orbiculata (herba parcissime puberula, flores parvi); 
calycis appendices integre obtuse (petala lateralia subro- 
pud quM een ar ALE MORE Wtseetiea Boiss. 
Folia angustiora; calycis appendices retusæ vel truncato- 
retusæ (petala lateralia angustiora)... ... .. .. __ __ ... 40 


T 
= 


ER 
— 


(dő) 


44. 


45. 


46. 


AT. 


48. 


49. 


256 


Sepala lanceolata acuta; herbs glabra vel brevissime pube- 
rule; folia ovalia (vel rarissime angustiora) |... .. .. .. A 
Sepala oblongo-laneeolata, obtusiuscula; herba tota breviter 
hirtula vel velutina; folia oblonga vel oblongo-linearia: V. fragrans Sieb. 
Calcar calycis appendices 3-plo superans; petioli folus plus 
guam 2-plo longiores-.. == .. 0 — x KV. Grisebachiana Vis, et Panc, 
(V. odontocalycina Boiss.) 
Calcar calycis appendices vix superans; petioli limbum 
vix snperantesit e suos ET esr [/ MAN TROIS 


Folia integerrima vel shoes répandue saan = ape EET, 
Hola distincte Crea e E "SU EN 45 
Folia plerague orbiculata, cordato- a E subcordato- 
elliptica ; ealear brevissimum crassum vix ultra aurieulas ealy- 
cinas,probensumy. cta ess sc cuc UE sl REM et 


Folia pleraque oblonga; calcar gracile (subulatum) petalis 
subequilongum _._ _ boyy, NV cenisiagle 


Folia orbiculata vel cordato-subrotunda __ WV. nummulariaefolia All. 
Folia subcordata vel elliptica... = == == = WV. Comollia Mass. 
Folia exacte subrotundo-reniformia — __ .. ..  ..V. biflora L. 
Pol arvomsinorn ^ enn m ns i-nlgloancea . 46 
Caudiculi procumbentes EEG EEG coter imn Tones 80 
litarios longe pedicellatos (quasi) basilares emittentes; herbs 
Beniper potere Rue feral subo bas gb gel fe du Fear cit een IT 
Caules erecti vel adscendentes, internodiis doi æqua- 
liter foliatis, vel rarissime folia omnia eonferta, sed tunc plan- 
tulsesannues name er sen} fps 50 
Caules abbreviati, brevissimi ; folia te sabroauldtes 
basilarimss 25. 1:5. zoo 2 beech OR etat fol HOV eu es) 
(V. oreades Mab. 1819) 
Gaules bass ot e MET NU UE AS 
Sepala oblonga obtusa; calcar obtusum; stipulæ dentate .. 49 


Sepala lanceolata acuta vel acuminata; ealear acutiusculum ; 
stipule digitato-partite .. .. .. =" Sracilis S. et Sm. 
Calear petalis subduplo vel ultra longius... .. V. Bertolonii Salis. 

Calear petala subæquans sale sia) conci fealcaratagm 

(V. Clementiana Boiss.) 


Calear tenue lineari cylindraceum vel lineari-subulatum __ __ 51 
Calcarbremus robnstiusque epe LP E 53 
Folia omnia æqualia, plerumque cordato-ovalia __ 2 -- 52 


Folia superiora difformia, multo angustiora:  . enda Bert, 
Glabra; stipularum lacinia terminalis 3-angularis UT cornuta L. 
Villosula ; stip. lacinia termin. oblongo-linearis V. Orphanidis Boiss. 
(V. prolixa Pané.) 


DE Scpalsy3-wmeslariovata 7.5 9 x l5 2» Le 54 
Sepalaslaneeolatae wg. NEU IL Pec Lem LITERE 55 
54. Petala calyce breviora; calcar appendicibus calycinis abbre- 
cxi n vnu Le MEN cr meus e parvula. Tín. 
Petala calyce sub-2-plo longiora ; ealear appendicibus caly- 
cinis elongatisi sesguilongius 7 77 c c -__ WV. aetolica B. et H. 
55. Sepala acuminata; caules æqualiter remote foliati elongati .. 56 


Sepala obtusa; folia conferta fere omnia  basilaria 
V. Demetria Prolongo. 
96. Folia acuta; stipularum lacinia terminalis folüs conformis 57 
Folia obtusa; stipularum lacinia intermedia folis haud 
gorge. coc EN eM ER Muse Seca can PM eee UNE 58 
57. Folia inferiora orbiculata vel orbiculato-elliptiea; herba villosa 
V. Nicolai Pant. 
Folia inferiora ovato-subcordata ; herba brevissime papil- 


PNG RE he emacedonicae Braet ih: 
589. Stapulae utplurimum disitato-partite 2 ccm 1. 59 
Sup plerumgue pinnatifide rn 60 

S8. cl a ge a) ee lee Sim: 

EOM NM en eV dechhatam..et.K. 

60. Stipularum lacinia terminalis erenata a S WV. tricolor L. 


Stipularum lacinia terminalis integerrima: — V. rothomagensis Desf. 


Adnotatio. Viola Olimpia Begg. in Hungaria circa Schemnitz indicata — ex icone 
in Atti delle società italiana di scienze naturale vol. VIII. fasc. II.), quam benevolentia: 
miciss. Sennoner inspicere mihi licuit a V. silvatiea Fr. vix ac ne vix differt. 


E " i- 23 x » * af? 4 
etre rhs + Al phe 1 
oe à 


2. 


ae ave HE A 


(69b peg Y erc vo MS 


" 


VIERTELJAHRS- ; V. BAND. IL—IV. HEFT 
SCHRIFT. 1882. 


DES INHALTES DER 


MR MHESZETRAJZI FÜZETEK 


(NATURHISTORISCHE HEFTLE). 


Herausgegeben vom Ungarischen National-Museum zu Budapest. 


ZUR ORIENTIRUNG. 


In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen 
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben ; minder wichtige Sachen werden blos 
angedeutet. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in 
der Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder 
wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des unga- 
rischen Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich. 

| Dre Repaction. 


SPRACHE UND WISSENSCHAFT. *) 


Sehr geehrter Herr! 

Indem ich Ihnen heute aufs Verbindlichste fur die freundliche Ueber- 
sendung Ihrer «Sprache und Wissenschaft» betitelten Brochure danke, 
nehme ich mir zugleich die Freiheit, Ihnen einige Bemerkungen mitzu- 
theilen, welche sich mir unwillkurlich bei der Lecture aufgedrángt haben. 
Mit Vielem einverstanden, will es mir, soll ich offen und ehrlich meine 
Meinung abgeben, denn doch scheinen, als habe bei der Abfassung Ihrer 
Polemik der Parlamentarier und Politiker, vor allem aber der heissblütige 
Patriot die Feder des Gelehrten allzusehr beeinflusst. 

Ich würde mir ein Urtheil in der Sache gar nicht anmassen oder doch 
wenigstens dasselbe für mich behalten, wenn ich mich nicht durch Ihre 
eigene Zuvorkommenheit gewissermassen dazu berechtigt fühlte und vor 


*) Siehe I. Heft, Revue. Ich werde meine Bemerkungen im ersten Hefte des 
folgenden Bandes geben. O. HERMAN. 


960 


Allem, wenn ich nicht die Ueberzeugune hätte, bei der Beurtheilung der- 
artiger Fragen auf einem ziemlich unparteiischen Boden zu stehen. Meinem 
politischen Glaubensbekenntnisse nach Demokrat und die Würde, also auch 
das Selbstbestimmungsrecht jeder Nation achtend, habe 1ch niemals zu den 
blinden Verehrern des Deutschthums und der deutschen Politik gehort, 
schwärme also am wenigsten heute fur Institutionen und Anschauungen, 
welche allerdings gegenwärtig bei einem Theile der Gebildeten unseres Volkes 
Mode geworden sind. Der Begriff «deutsche» Wissenschaft ist mir geradezu 
ein Nonsens, so wenig als ich eine specifisch christliche oder judische Wis- 
senschaft anerkenne.. Als Deutscher freue ich mich wohl, wenn einer oder 
der andere berühmte Gelehrte meiner Nationalität angehort (chauvinistische 
und im Hóflingsdienste arbeitende Geschichtsschreiber rechne ich nicht 
hierher), aber ein ausschliessliches Anrecht auf ihn ráume ich uns Deutschen 
entschieden nicht ein, in dieser Hinsicht bin ich vollkommen international 
gesinnt. Ebenso können nach meiner Ueberzeugung die Wissenschaften, 
wie überhaupt die gesammte Bildung bei allen Volkern nur bei gegensei- 
tiger Hochachtung und voller Anerkennung der Gleichberechtigung gedei- 
hen, zumal jeder Fortschritt des einen dem andern über kurz oder lang 
zugute kommt. Dass darin die Anerkennung Ihrer eigenen Behauptung, 
dass die Sprachfreiheit es sei, welche die segensreiche Wirkung der Wissen- 
schaft in den weitesten Kreisen sichert, liegt auf der Hand. Soweit waren 
wir einig. : 

Bestreiten muss ich aber aus eigener Erfahrung ganz entschieden, 
dass die deutschen Gelehrten als solche anderer Meinung sind. Die Ento- 
mologen müssten eben gerade eine unrühmliche Ausnahme machen, was 
mir, da sie doch keine zu wesentlich von den übrigen Deutschen verschieden 
organisirte Lebewesen sind, nicht recht glaublich erscheint. Einzelne bor- 
nirte Köpfe giebt es in allen Kreisen, aber diese bestätigen nur die Regel. 
Ich fürchte daher, dass Sie in die «im Schosse deutscher wissenschaftlicher 
Körperschaften aufgeworfene» These der Sprachenberechtigung einen Sinn 
hineininterpretirt haben, der wenigstens der Gesammtheit ganz fern ge- 
legen hat. Ein absolutes Veto in der Form, dass die in gewissen Sprachen 
gepflegte Wissenschaft sammt allen ihren Resultaten null und nichtig sein 
soll, kann nimmermehr eine gelehrte Versammlung einlegen, oder höchstens 
auf die Gefahr des Sichlächerlichmachens hin; gegen letzteres aber ware 
es nicht nöthig, mit den Waffen der sittlichen Entrüstung anzukämpfen. 
Fromme Wünsche, vielleicht in Gestalt einer Resolution, ohne die es nun 
einmal bei solchen Gelegenheiten nicht zu gehen scheint, sind von «Ge- 
setzen» doch noch immer verschieden ; wer sollte denn den Einzelnen ver- 
hindern können, entgegen dem absoluten Veto der gelahrten Herren es ein- 
fach so zu machen, wie Sie von sich und Andern berichten und wie ich es 
selbst gethan habe. Die Sache wird also wohl etwas anders gelegen haben! 


261 


In der That, man kann die Sprachberechtigung der verschiedenen 
Volker zu wissenschaftlichen Zwecken vollkommen anerkennen, aber wer 
unbefangen an die Sache herantritt, wird doch gewiss zugeben müssen, dass 
ein völlig unbeschränkter oder möglichst weit ausgedehnter Gebrauch dieses 
Rechtes nahe an Missbrauch und Rucksichtslosigkeit streift, indem er nicht 
nur die gróssten Unbequemlichkeiten, sondern geradezu Schäden fur die 
Wissenschaft selbst im Gefolge hat. Letzteres ist indessen das definitiv 
Ausschlaggebende, die ersteren kommen nur nebenher in Betracht. Wenn 
zum Exempel mein verehrter Freund Panüré seine serbische Flora in latei- 
nischer Sprache edirt hatte, so wurde er einfach der Wissenschaft in jeder 
Hinsicht grössere Dienste geleistet haben, als dies bei der Abfassung in 
seinem Idiom je môglich werden konnte. Wer kennt dieses wichtige Werk 
und wer von den Wenigen, die es kennen, versteht es? Selbst den Slaven 
ist es fast durchweg ein Buch mit sieben Siegeln geblieben. Mochte P. doch 
immerhin einen Auszug in der Landessprache ausarbeiten, für seine Nation 
wäre dies schon ein epochemachendes Ereigniss gewesen und fur die we- 
nigen Mitglieder derselben, die Botanik treiben und voraussichtlich treiben 
werden — die göttlichen ... hirten werden zu diesen schwerlich ein bedeu- 
tendes Contingent stellen! — hätte ein soleher vollkommen genugt, aber 
diese hatten aller Wahrscheinlichkeit nach ein lateinisch geschriebenes 
Buch ebensowohl verstanden und so ware demselben nach allen Seiten hin 
der genugende Leserkreis gesichert worden. P. hat mir dies auch bereit- 
willig zugegeben, zumal er von den verschiedensten Seiten her, nicht etwa 
von Deutschen allein, sich deshalb Vorwürfe machen lassen musste. Da- 
mals war aber gerade die Errichtung einer vollständigen Universitat in 
Belgrad in Aussicht genommen und P. hatte zudem die Absicht, eine latei- 
nische Ausgabe bald folgen zu lassen; aus beiden Projecten ist aber, wie 
80 oft, nichts geworden. 

Mit den Albanesen wurde es wohl noch schlimmer stehen. Im Inter- 
esse ihrer selbst und der übrigen Menschheit wurde auch ich mich freuen, 
wenn die Leute das Nasen- und Ohrenabschneiden bei Seite lassen und 
dafür lieber Insekten fangen oder Pflanzen sammeln wollten, sintemalen 
gerade ihr Vaterland bei jener unliebenswurdigen nationalen Eigenart na- 
turwissenschaftlich die denkbar schonste terra incognita geblieben ist. Aber 
der arme Teufel von Entomolog oder Botaniker, der nun vernacula lingua 
seine Beobachtungen publiciren wollte, kônnte mir in der Seele leid thun, 
ihn hassen würde deshalb weder ich noch sonst ein deutscher Naturforscher. 
So viel Opfermuth, wegen dieses einen «Gelehrten», dessen Productionen 
zunachst doch wohl einen sehr primitiven Anstrich haben durften, nun 
gleich albanesisch zu lernen, traue ich weder mir noch 999 von Tausend 
unserer europäischen Collegen zu und der Tausendste könnte sich dann 
gewiss noch mit einigem Erfolge fur Geld sehen lassen. Ich glaube aber 


wirklich, dass er eher wohl ein Deutscher sem würde, als ein Franzose 
oder Englander, denen bekanntlich die Neigung, fremde Sprachen zu erler- 
nen, im Grossen und Ganzen noch in geringerem Grade eigen ist, als den 
Bewohnern des Reiches der europaischen Mitte. 

Sie werden mich wegen dieser wenig idealen Anschauung wohl ein- 
faeh unter die Uebrigen werfen, die dann eben die Wissenschaft lieber 
lassen móchten, aber ich furchte, dass dies an der erwahnten voraussicht- 
lichen Thatsaehe kein Jota andern wurde. Albanesisch, finnisch ete. zu 
lernen, kann doch nun einmal Niemand gezwungen werden, genau so 
wenig, wie irgend eine gelehrte Korperschaft oder Versammlung Jemand 
durch ihr Veto daran verhindern kónnte, wenn er dazu Lust hatte. Bei 
den gegen früher so sehr gesteigerten, endlich doch auch eine Grenze errei- 
chenden Anforderungen an die Vorbildung eines modernen Gelehrten sollte 
man doch billigerweise seine Courfähigkeit nicht zugleich von seinem 
Sprachtalent abhängig machen, sowenig wie von seinem Geldbeutel. Es 
kann Jemand ein tüchtiger Beobachter und Denker aber ein schlechter 
Sprachgelehrter sein und wenn nur Diejenigen Auserwählte der Wissen- 
schaft werden durften, die mit einem grossen Grundbesitz oder Vermogen 
auf die Welt kommen oder wenigstens Beamte an grosseren wissenschaft- 
lichen Instituten sind, so durfte sich in allen Fachern bald ein fühlbarer 
Mangel einstellen. Vollends, wenn ein Naturforscher bei der Wahl seiner 
Lebensgefahrtin auf deren Sprachkenntnisse Rucksicht zu nehmen gezwun- 
gen wäre, wurde die sociale Frage eine interessante, aber keineswegs wun- 
schenswerthe Bereicherung erhalten. — Wenn Sie übrigens auf Ihr eigenes 
und Dr. HorviAtn’s Beispiel recurriren, so möchte ich doch daran erinnern, 
dass dem, der das Deutsche versteht, die Erlernung der beiden scandina- 
vischen Sprachen, wie ich aus eigener Erfahrung weiss, nicht allzuschwer 
fallt, jedenfalls leichter, als etwa einem Franzosen oder Deutschen das 
Magyarische. Dr. HonvárH wird vielleicht eine der anderen slavischen 
Sprachen verstanden haben, die ja unter sich eine gróssere Verwandtschaft 
haben, als die germanischen. Wenn man zudem eine Sprache erlernt und 
sich, wie dies für unsere Zwecke doch zunächst meist der Fall ist, dabei 
nur ein beschranktes Ziel setzt, so lernt man sie eben keineswegs gründ- 
lich kennen, was zur Folge hat, dass man sehr oft Gefahr lauft, Irrthumer 
zu begehen, selbst bei aller Vorsicht und Viele geben, wenn sie dies gewahr 
werden, die Sache dann lieber auf. Mir haben mehr als einmal franzósische 
Collegen eingestanden, dass sie sich mit der Erlernung des Deutschen viele 
Mühe gegeben, aber es nicht einmal bis zum sicheren Verstandniss von 
Diagnosen gebracht haben, was ich keinem übel genommen habe. Auf die 
Idee, ihnen deshalb den Rath zu geben, die Botanik lieber zu quittiren, 
bin ich aber nicht im Entferntesten verfallen, zumal es Männer von ganz 
respectabler Leistungsfähigkeit waren. 


Das Verlangen, dass kleinere Nationalitaten mit engbegrenztem 
Sprachgebiet ihre wissenschaftlichen Productionen, wenigstens die wichti- 
geren, in lateinischer oder in einer der bekannteren modernen Sprachen 
veröffentlichen sollen, ist danach einfach ein in ihrem eigensten Interesse 
liegendes. Gerade derjenige, der sich fur diese Volker interessirt, wird es 
hegen; wem sie gleichgiltig bleiben, stellt nicht erst jene so natürliche For- 
derung, welche ruhig und billig denkende Nationen an und für sich gewiss 
nieht verdammen werden, da darin doch nicht im Geringsten eine ihren 
Stolz vielleicht beleidigende Geringschátzung ausgesprochen liegt. Den 
Dänen, die ein sehr altes Culturvolk sind, wird man gewiss nicht ein stark 
entwickeltes, ubrigens vollkommen berechtigtes Nationalgefühl absprechen 
konnen und doch herrscht bei ihren Botanikern wenigstens schon lange 
der Usus, selbst bei kleineren Abhandlungen am Schlusse ein das Wich- 
tigste enthaltendes Résumé in franzosischer Sprache zu liefern. 

Ob irgend eim Volk sieh bei seinen Publieationen der Landessprache 
mit einiger Aussicht auf allgemeinere Berücksichtigung bedienen darf, wird 
es übrigens bei unbefangener Beurtheilung der Dinge selbst am besten 
ermessen kónnen. Die Leichtigkeit der Erlernung der Sprache, die wieder 
mit der grósseren oder geringeren Verwandtschaft mit anderen bekannteren 
im Zusammenhange steht, wird zunachst dabei ausschlaggebend sein, dann 
aber spielt ohne Frage die Zahl und Bedeutsamkeit der bereits in der 
betreffenden Sprache vorhandenen Arbeiten eine wichtige Rolle. In ersterer 
Beziehung würde die deutsche Sprache der franzôsischen und englischen 
unbedingt nachstehen, in der anderen aber sind sich anerkanntermassen 
alle drei ebenbürtig. Gilt dies aber auch vom Magyarischen ? Der grösste 
Verehrer Ihrer Nation wird dies verneinen müssen und Ihre Landsleute 
werden dies gewiss selbst einräumen. Unser Freund Janxa hat seine Publi- 
cationen ganz sicher mit Absicht grosstentheils lateinisch oder deutsch 
geliefert, deshalb kann er der beste Patriot sein und kein Ausländer wird 
ihm dies als Verachtung seiner Muttersprache auslegen, wohl aber jeder 
ihm dafür in hohem Grade dankbar sein. Er handelte meines Erachtens 
sogar in nationalem Interesse; hatte er ungarisch publicirt, so würden nur 
die Allerwenigsten im Stande sein, die Bedeutsamkeit seines Wirkens 
richtig zu beurtheilen. So aber kommt immerhin ein guter Theil der Aner- 
kennung seiner Leistungen auch indirect seinem Vaterlande zu Gute. Sie 
werden mir nun einwenden, dass, da nach meiner eigenen Meinung die 
Menge und Bedeutung der in einem Idiom erfolgten Veröffentlichungen 
ein wesentlicher Moment für die Berechtigung 1st, in demselben zu schrei- 
ben, Janxa besser gethan haben würde, Alles ungarisch zu publiciren und 
dass demgemass wenigstens von jetzt an von allen Ihren Landsleuten dies 
unbedingt zu fordern sei, damit recht bald der Zeitpunkt eintritt, von dem 
ab die übrigen Nationen moralisch die Verpflichtung fühlen, sich mit Ihrer 


264 


Sprache vertraut zu machen. Gewiss wurde ich Ihnen dies zugeben, wenn 
jene Forderung nur die einzige von mir proponirte ware. So aber fürchte 
ich, dass Ihre Compatrioten auch dann noch Gefahr laufen wurden, ihre 
Arbeiten nicht ausreichend berücksichtigt zu sehen, denn Ihrer Sprache 
verbleibt bei allen ihren etwaigen Vorzügen doch der eine nicht abzuän- 
dernde Fehler, dass sie mit keiner bekannteren der übrigen Culturnationen 
verwandt ist; ihre Erlernung kostet daher, abgesehen von den wenigen in 
dieser Hinsicht besonders bevorzugten Individuen, allen Mitgliedern der 
anderen Völkerfamilien die gleiche Mühe. Deshalb braucht man nun nicht 
etwa zu verlangen, dass die Magyaren überhaupt nichts in ihrer Zunge 
publieiren sollen, dies wäre im Gegentheil absolut unvernünftig, denn Bil- 
dung und Wissenschaft können in jedem Lande nur bei der Benutzung der | 
Muttersprache einen gedeihlichen Fortgang haben, aber für gewisse Zwecke 
werden Sie nie einer zweiten Sprache entbehren kónnen, die die Vermitt- 
lerin Ihrer Bestrebungen mit den gleichartigen der anderen Culturnationen 
bildet. Bei anderen Nationalitiiten, die sich in ahnlicher Lage befinden, ist 
natürlich das Gleiche erforderlich, die Wahl der vermittelnden Sprache 
muss natürlich jeder überlassen bleiben, zumal 1n dieser Hinsicht mitunter 
politische oder okonomische Fragen wesentlich bestimmend wirken, denen 
sich die wissenschaftlichen oft unterordnen müssen. Wenn daher ein 
Deutscher an irgend welches europäisches Volk selbst in scientifischem 
Interesse, die Anforderung stellt, dass seine Sprache bevorzugt werden soll, 
so halte ich dies für ebenso absurd als anmassend und erklare eine ent- 
schiedene Abwehr von der anderen Seite für wohlberechtigt. Dies scheint 
aber nicht einmal von Seite des Dr. KnrecuBaAvuEn, für den ich persönlich 
mich zu erwärmen keine besondere Veranlassung fühle, der Fall gewesen 
zu sein, wenigstens geht es aus Ihrer Darstellung nicht direct hervor. 
Anderenfalls würde ich auch ihm gegenüber mein Urtheil unbedingt auf- 
recht erhalten. 

Mag nun die Sache sein wie sie will, jedenfalls stehe ich doch, wie 
Sie sehen, auf einem etwas anderen Standpunkte wie Herr Dr. KRIECHBAUMER 
und seine Collegen, mindestens verlange ich nicht in deutschem Interesse 
die Beibehaltung der deutschen Sprache als erstes wissenschaftliches Com- 
municationsmittel. Indessen wie einmal bei Ihnen in Ungarn die Sachen 
bisher gestanden haben, war ich in der That der Meinung, dass, wie dies 
ja faetiseh auch der Hauptsache nach geschehen ist, das Deutsche gerade 
für Ihre Nation als die naturgemiisseste Supplementürsprache erscheinen 
musste und ich kann kein besonderes Toleranzzeichen darin erkennen, dass 
Ihre wissenschaftlichen Institute noch heute gerade unsere Sprache bevor- 
zugen. In einemLande, welches noch vor nicht eben langer Zeit zu einem 
zum guten Theile deutschen Staate in den intimsten Beziehungen gestan- 
den hat und, wenn auch in gelockerter Form, noch heute steht, dessen 


265 


politische Bedeutung nach Aussen wesentlich auf der dauernden Verbin- 
dune mit diesem Staate beruht, welches ferner einen Regenten deutschen 
Stammes den seinigen nennt und in.dessen Hauptstadt das Deutsche noch 
gegenwärtig die Muttersprache eines sehr beträchtlichen und keineswegs 
des unbrauchbarsten Theiles der Bevölkerung ist, erscheint die Bevorzu- 
gung dieser Sprache doch wohl ziemlich naturgemäss. Rücksichtsnahme 
auf die «Schwaben» des deutschen Reiches kommt dabei gar nicht in Be- 
tracht, aber wohl die auf den, wenn auch numerisch nicht zu erheblichen, 
in sonstiger Hinsicht aber doch für den ungarischen Gesammtstaat nicht 
unwiehtigen Theil Ihrer Mitbürger, welche deutsch reden und von denen 
doch der grössere Theil wenigstens früher begeisterte Anhänger der Idee 
der Selbststündigkeit der ungarisehen Monarchie gewesen sind. 

Wenn Sie aber in Zukunft trotz alledem die Absicht haben sollten, 
das Deutsche der «deutschen Magyarenfresserei» zum Tort wenigstens als 
wissenschaftliches Communicationsmittel ausser Cours zu setzen, so móchte 
ich Ihnen anempfehlen, anstatt der franzósischen uns allen gleich bekann- 
ten Sprache lieber das Englische zu wählen, dessen Kenntniss in deutschen 
gelehrten Kreisen viel weniger verbreitet ist, als man glauben sollte. Dank 
unserer mustergiltigen Jugenderziehung lernen wohl die Madchen der bes- 
seren Stánde englisch, aber auf den Gelehrtenschulen wird dieser Sprache 
genau dieselbe Berücksichtigung zu Theil, wie dem Chinesischen oder 
Hottentottischen, so dass man, wenn man die Jahre, in denen der Mensch 
in sprachliehen Dingen am gelehrigsten zu sein pflegt, längst hinter sich 
hat, gewöhnlich erst mit der Erlernung der modernen Weltsprache begin- 
nen muss. Uebrigens ist uns Deutschen eine in correctem Franzósisch ver- 
fasste Abhandlung viel erwunschter, als eine solche in barbarischem Deutsch, 
wie man sie jetzt bisweilen von Ihren jüngeren Landsleuten zu sehen 
bekommt. Ich denke noch manchmal mit geheimem Schauder an die famo- 
sen Briefe von Borgis; das eine Mal wären Professor Kerner und ich ein- 
ander bald in die Haare gerathen, weil B. mir in seinem Kauderwelsch eine 
Mittheilung gemacht, die, wie sieh spater herausstellte, etwas ganz Anderes 
bedeuten sollte, als er beabsichtigt hatte. Mir hat er damals wirklich leid 
gethan, denn die Strafe, die Kerner ihm dafür auferlegte, war etwas unge- 
wohnlich und stand in keinem Verhältniss zu der ganzen Geschichte, die 
ihm selbst am Unangenehmsten war. . 

Entschieden protestiren muss ich übrigens gegen den Passus beim 
Beginn Ihrer Brochure: «Diese wie ich glaube ganz unberechtigte Stro- 
mung ist entschieden eine deutsche ete.» In unseren wissenschaftlichen 
Kreisen, soweit mir dieselben wenigstens bekannt geworden sind, herrscht 
vielmehr ganz das Gegentheil der Anschauungen, gegen die Sie polemisiren 
und gerade dem deutschen Gelehrten als solchem liegt nichts ferner, als 
das ausschliessliche Geltendmachen seiner Nationalitüt und seiner Sprache. 


Természetrajzi füzetek. v. kötet 11.—1v. fizet. 18 


266 


Fragen Sie nur einmal Bismark, was die deutschen Professoren (excl. 
TREITSCHKE) von pangermanistischen Ideen halten und wie er in Folge 
dessen über die Herren denkt. Bekanntlich ist ihm seinerzeit schon HUMBOLDT 
ein Greuel gewesen; heute gilt ihm im Allgemeinen jeder Gelehrte als ein 
Mensch, der seinen Beruf verfehlt hat. — Unsere moderne Sorte Panger- 
manismus, in dem STöcKER, Henrict, die Spiritusjunker und etliche unreife 
Studenten «machen», ist auch wirklich wenig angethan, einen ernsthaften 
Menschen zu begeistern und zieht am allerwenigsten die Gelehrten an. Dass 
bei diesen heute, wie bei den meisten anderen Deutschen, keineswegs der 
Grad von Schwarmerei fur die Magyaren herrscht, wie früher, will ich. gern 
zugeben, geht es mir doch selbst nicht viel anders, wie ich offen bekennen 
muss. Allein dies hat zum Theil ganz andere Grunde, als die angebliche 
«Deutschenfresserei» der Ungarn und ist eine Sache für sich, die nicht 
ausschliesst, dass anderen, wie mir, der einzelne Magyar nach wie vor 
werth ist. Am wenigsten darf jedenfalls diese Sinnesanderung auf das 
Gebiet der Wissenschaft, welches neutral bleiben soll, herübergezogen 
werden. Chauvinisten giebt es freilich überall, also auch unter unseren 
Gelehrten, aber breit dürfen sich diese bei uns nicht machen, sonst erfolgt 
eme «Abfuhr» aus unserer eigenen Mitte. 

Wenn Sie übrigens behaupten, dass das Deutsche nicht in dem Sinne, 
wie das Englische eme Weltsprache sei, so muss dies vollkommen als 
riehtig anerkannt werden; unsere Sprache eignet sich dazu in der That 
fast ebensowenig als das Magyarische. *) Um diese Erfahrung zu machen, 
brauchen wir nicht erst ins Ausland zu gehen; speciell in meiner engeren 
schlesischen Heimat, in der ausser dem Deutschen noch viererlei slavische 
Mundarten gesprochen werden, kann man gewahr werden, dass man mit 
ersterem keineswegs überall fortkommt. So schlimm wie bei Ihnen steht 
es freilich nieht ganz; ich habe einmal eine fast vierwöchentliche Reise, 
meist zu Fuss, in den nordwestlichen Karpathengegenden Ungarns unter- 
nommen, aber nicht öfter als vier- oder fünfmal Leute magyarisch reden 
gehört. Das war nun allerdings 1855, jetzt wird es wohl auch anders sein, 
aber noch heute dürften die Slovaken der Mehrzahl nach (von der Landes- 
sprache) vom Magyarischen schwerlich mehr verstehen, als unsere Polen 
vom Deutschen. 

Uebrigens braucht eine Sprache in merkantiler oder diplomatischer 
Hinsicht noch keine Weltsprache zu sein, während sie es auf anderen Ge- 
bieten thatsächlich ist. In den Wissenschaften wird letzteres doch im All- 
gemeinen vom Deutschen nicht bezweifelt und in neuer Zeit sind selbst die 


*) Etwas mehr freilich doch wohl; Sie werden sich erinnern, dass auf dem 
Moskauer Panslavistencongresse anno 1878 sich die Herren, da sich keine ihrer 
eigenen Sprachen als geeignet herausstellte, für die deutsche als officielle Sprache 
entschieden, indem diese allein allen bekannt war. 


267 


Franzosen dieser Anschauung beigetreten, wie die Sorgfalt zeigt, welche 
sie gegenwärtig unserer Sprache bei der Jugenderziehung und in rebus 
militaribus angedeihen lassen; die Folgen zeigen sich auch schon bei den 
jüngeren franzósischen Gelehrten, gewiss nicht zu ihrem Schaden. 

Ich móchte Ihnen bei dieser Gelegenheit empfehlen, einmal A. DE 
CawponnLE's Phytographie nachlesen zu wollen, ein ganz modernes 1880 
erschienenes Werk eines der auf dem Gebiete der Scientia amabilis com- 
petentesten, zugleich als Niehtdeutschen gewiss unparteiischen Gelehrten, 
welches bei der Verwandtschaft der Fächer in vieler Hinsicht, namentlich 
auch zum Vergleich mit seiner eigenen Wissenschaft selbst dem Zoologen 
interessant sein dürfte. In diesem Werke ist unserem Thema sogar ein 
besonderer Artikel gewidmet (p. 33. Langue a employer dans les redactions), 
welcher die Frage keineswegs in Ihrem Sinne entscheidet. Nach DE CANDOLLE 
ist die deutsche Sprache «une des trois langues principales» ; er giebt kei- 
ner der drei an dieser Stelle den Vorzug, vielmehr stellt er über sie alle 
als internationale Wissenschaftssprache wenigstens fur diagnostische und 
ähnliche Zwecke das Latein, aus Gründen, mit denen man einverstanden 
sein kann. Allen bekannt, verhindert die todte Sprache zugleich den leidigen 
Rangstreit der lebenden. Der betreffende Artikel wird mit den Worten ein- 
geleitet: Pourquoi publier si ce n'est pour etre lu et compris? Et par qui 
un botaniste vent-il etre et compris, si ce n'est par d'autres botanistes ? 
La question de la langue à employer se résont done à savoir: quelle est la 
langue connue du plus grand nombre de botanistes ? — Dr CANDOLLE stellt 
sich also auf den reinen Nutzlichkeitsstandpunkt, im Interesse des Schrift- 
stellers und der Wissenschaft, ähnlich wie ich dies oben selbst gethan habe. 
Ich kann ihm auch darin nur beipflichten, wenn er nicht für ciceronianisches 
sondern für das linnesche Latein plaidirt. 

In einer anderen Partie seines Buches (8. 252) spricht der Verfasser 
über den in den modernen Sprachen üblichen Styl. Die Deutschen kommen 
dabei, wie ich glaube, keineswegs ganz mit Unrecht, im Allgemeinen schlech- 
ter weg, als die Franzosen und Engländer, die mit Recht in der Termino- 
logie die lateinischen Ausdrücke ganz oder der Hauptsache nach beibehal- 
ten haben, was auch bei uns wenigstens in vielen Fallen móglich gewesen 
wäre. Er sagt dann weiter wörtlich: J'ignore si les Russes, les Hongrois 
ete. out imaginé dans leurs langues des mots spéciaux de botanique. Ce 
serait une complication ajoutée aux difficultés d'isolement, dont ils sont les . 
premieres victimes. — Sie sehen also, dass dieser bei den Botanikern der 
ganzen Welt in hohem Ansehen stehende Autor, der doch weder ein centra- 
listisch gesinnter Pangermane noch ein Germane überhaupt ist, keineswegs 
sonderlich davon erbaut scheint, dass alle Nationen in ihren Sprachen nach 
Herzenslust publiciren, jedenfalls ist er aber der Ansicht, dass die Manner 
der Wissenschaft keineswegs verpflichtet sind, von allen diesen Elaboraten 

18* 


nun auch Notiz zu nehmen. Und ein grósseres Crimen ist im Grunde doch 
eigentlich dem Herrn Dr. Krigcusaumer wohl auch nicht vorzuwerfen. 

Zu § 3 seiner Propositionen móchte ich noch bemerken, dass die 
Klage über die Zersplitterung der Krüfte an und für sich wohl gerechtfer- 
tigt erscheint, aber die Sache hat auch wieder ihr Gutes und die von ihm 
daraus abgeleitete Forderung der straffsten Centralisation halte ich mit 
Ihnen für eine den Interessen der Wissenschaft keineswegs entsprechende. 
Mit Recht halten Sie dagegen, dass sich der Ausgleich bereits auf viel na- 
türlicherem Wege vollzieht, obwohl andererseits nicht geleugnet werden 
darf, dass die Jahresberichte ete. in sehr vielen Füllen das Specialstudium 
der Detailschriften überflüssig zu machen keineswegs im Stande sind. 

Dass dagegen «nunmehr auch die deutsche wissenschaftliche Lite- 
ratur den Magyaren bei jeder Gelegenheit hämisch, tuckisch, mit allem Hasse 
zu Leibe geht», wie Sie zu sehreiben belieben, dürfte mit der Wirklichkeit 
doch wohl nicht so ganz übereinstimmen und müsste mindestens uberzeu- 
gender bewiesen werden, als dies von Ihrer Seite geschehen ist. Zwei Fälle 
in einer einzelnen Wissenschaft bilden doch nicht die Regel, wenigstens 
nach deutscher bekanntlich anerkannter Logik, von der wohl die magya- 
rische der Hauptsache nach nicht wesentlich abweichen wird. Oder glauben 
Sie wirklich, dass eme derartige Behauptung noch dazu in dieser Form 
besonders geeignet sei, den friedlichen wissensehaftlichen Verkehr zwischen 
zwei Nationen zu fórdern? Dem Parlamentsredner mag man, wenn ihm in 
der Erregung des Augenblickes eine solche Uebertreibung entschlupft, 
allenfalls dieselbe zu Gute halten, dem ungarischen vielleicht auch die 
Kraftworte, aber in einer wissenschaftlichen Polemik ist so etwas schwer- 
lich am: rechten Platze. Dadurch werden selbst die bisher freundlich Ge- 
sinnten bedenklich gemacht und vor den Kopf gestossen; auch die absolut 
Unschuldigen — und diese bilden jedenfalls die grosse Mehrzahl — werden 
alsdann 1n ganz unnóthiger Weise verletzt. 

Ich kónnte jetzt schliessen, zumal ich ursprünglich durchaus nicht 
die Absicht hatte, auf rem politische Fragen einzugehen, die immer ein 
verfängliches Thema bleiben, zumal dann, wenn die Verhältnisse nicht bei- 
den Theilen gleich genau bekannt sind, Aber da ich vorübergehend ange- 
deutet habe, dass auch mein Interesse an Ihrer Nation — und zwar kemes- 
wegs aus chauvinistischen Ursachen — im Erkalten begriffen ist und Ihre 
Brochure gleichzeitig gewissermassen eine Vertheidigungsschrift gegen von 
deutscher Seite erhobene Anklagen darstellt, so móchte ich mir doch we- 
nigstens einige erlauternde Worte gestatten, indem ich annehme, dass Sie 
mit mir die Ansicht theilen, dass unter vernünftig denkenden Männern 
Jederzeit eine freimüthige Aussprache auch in dieser Hinsicht gestattet ist. 

Ich bin früher ein entschiedener Verehrer Ihrer Nation gewesen, die 
mir namentlich in einem Punkte als Muster gegolten hat. Wenn ich sah, 


269 


mit welchem Muthe und mit welcher Entschiedenheit Ihre Landsleute ihre 
Rechte gegenüber der Krone und der Regierung vertreten, mit welcher 
Consequenz sie ein wahrhaft parlamentarisches Regime angestrebt haben 
und welche Erfolge sie eben dieser Festigkeit und Energie zu verdanken 
hatten, so blutete mir oft das Herz, wenn ich unsere eigenen Verhältnisse 
dagegen h'elt. Nicht aus Neid, denn dem Lande, welches es verstanden, 
durch eigene Kraft sich alles Dieses in verhaltnissmassig kurzer Zeit zu 
erringen, eönnte ich ja den Erfolg von ganzem Herzen, wohl aber aus 
Schmerz, dass uns Deutschen die Fahigkeit abging, Aehnliches zu erstre- 
ben, geschweige denn zu erlangen. — Dazu kam, dass ich jahrelang mit 
Magyaren und Deutsch-Ungarn in regem wissenschaftlichem Verkehr ge- 
standen habe, sie schätzen gelernt und mit Manchen ein engeres Freund- 
schaftsband geknupft hatte. 

Es mag sein, dass ich wie andere Deutsche zu hohe Erwartungen an 
die politische Weiterentwicklung Ihrer Nation geknupft und die Hinder- 
nisse, die sich nach vielen Seiten hin einer durchweg zufriedenstellenden 
Lösung der Dinge entgegen stellten, theils unterschätzt, theils übersehen 
habe. Wo viel Licht ist, pflegt auch viel Schatten zu sein und wer der 
Situation ferner steht und die Thatsachen nur bruchstuckweise in oft ein- 
seitig gefürbter Darstellung kennen lernt, bemerkt den Schatten gewöhnlich 
leichter. Genug, ich sah ein, dass sich in Wirklichkeit Vieles ganz anders 
gestaltete, als ich erwartet; wohl hätte ich freilich wissen können, dass die 
Mensehen der Hauptsache nach nur zu einer und derselben Species geho- 
ren, dass es politische Engel nicht giebt, wohl aber, dass gewóhnlich überall 
der Thoren mehr sind, denn der Verständigen, so dass sich diese öfter ge- 
zwungen sehen, mit jenen in dasselbe Horn zu stossen. — Sie klagen uber 
den Chauvinismus der Deutschen und doch spukt er bei uns verhält- 
nissmässig nur wenig und meist nur in herzlich unbedeutenden Köpfen ; 
wir thun das Gleiche Ihnen gegenüber und es mag in Ungarn so gar schlimm, 
wie es die Zeitungen darstellen, wohl ebenfalls nieht stehen, obwohl das 
bekannte Extra Hungariam non est vita ete. immerhin ein Zeichen ist, dass 
die Krankheit Ihrer Nation schon zu einer Zeit nicht unbekannt war, in 
der die Deutschen wegen der haufigen Prügel, die sie theils von fremden, 
theils von ihren eigenen Serenissimis bekamen, an dieser Seuche noch nieht 
zu leiden hatten. Und ein so unparteiischer Zeuge aus Ihrer eigenen Mitte, 
wie Graf STEPHAN SZÉCHENYI wird doch wohl nicht ohne Ursache behauptet 
haben, dass in Dingen, wo ihre Sprache und Nationalität zur Sprache kom- 
men, auch die kaltblütigsten Magyaren sich den Regeln der Billigkeit, ja 
sogar jenen der Gerechtigkeit mehr oder weniger zu entziehen pflegen. 
Will man freilieh gerecht sein, so darf übrigens nieht vergessen werden, 
dass das Uebel eigentlich nur eine pathologische Modification einer an und 
für sich sogar lobenswerthen, jedem Volke erspriesslichen Eigenschaft ist, 


270 


die sich gerade bei ihres eigenen Werthes sich bewussten Nationen leichter 
einstellt; mehr Individuen erfasst und darum auch stürker in die Augen 
fallt. *) 

Den Magyaren gegenüber muss ferner berücksichtigt werden, dass 
sie sich in einer eigenartigen, einer friedlichen Entwicklung aller ihrer 
Kräfte keineswegs günstigen Lage befunden haben und theils noch befinden. 
Allerdings kónnen in Ungarn nur sie allein als das wesentliche staatenbil- 
dende Element, um mich Ihres eigenen Ausdruckes zu bedienen, gelten, 
ähnlich wie die Deutschen in Cisleithanien und eher noch in höherem 
Grade. Es geht ihnen aber ühnlich wie diesen, indem sie noch nicht einmal 
die volle Halfte ihres eigenen Landes bewohnen und von manchen Theilen 
fast ganz ausgeschlossen sind. Die gróssere Halfte bildet vielmehr ein Ge- 
misch unter sieh keinen Zusammenhalt zeigender, einander meist offen 
feindlicher Volksstümme, die nur gelegentlich in der gemeinsamen Opposi- 
tion gegen die herrschende Nation einig sind, deren Aufgabe es ist, den 
Bestand des Ganzen zu wahren. Von mehr als einer Seite wird dabei ein 
organisirter Widerstand geleistet; die Deutschen kommen weniger durch 
ihre Anzahl als vielmehr durch den Umstand, dass sie ein altes Culturvolk 
sind, in Betracht und wurden bei nicht zu schroffer Behandlung, als von 
ihren Stammesbrudern isolirt, sich immer noch am ehesten mit den Magya- 
ren vertragen. Von mehr Belang sind unbedingt dabei die Rumanen, die dazu 
neuerdings einen festen Rückhalt gewonnen haben; sie werden den Ma- 
gyaren schon durch ihre Volksmenge und die geschlossenen Wohnsitze, 
die an den fremden Staat gleicher Zunge grenzen, schon heute gefährlich 
und kónnen es in Zukunft wohl noch mehr werden; sie sind zudem wenn 
auch in anderem Sinne als die Deutschen ebenfalls ein Culturvolk, noch 
dazu von ungeschwiichter Kraft und haben ohne Zweifel noch eine Zukunft. 
Die Slaven, wenigstens die Südslaven, sind auch keine sicheren Cantonisten 
und auf die Magyaren eher noch schlechter zu sprechen als auf die Deutschen. 
Zu alledem kommt, dass die Ungarn selbst noch nicht ihre Entwicklung 
abgeschlossen haben, also in einem Zustande befindlich sind, in welehem 
der geringste Fehler, wie er nicht 1mmer vermieden werden kann und mit- 
unter geradezu unvermeidlich ist, oft verhänenissvolle Folgen haben kann, 
die sich dann nicht so leicht rückgängig machen lassen. 


*) Wie wenig ausgebreitet bei uns noch heute chauvinistische Ideen sind, 
davon móge Ihnen das folgende Citat eines sehr bekannten deutschen Geschichts- 
schreibers ein Beispiel geben. «Es fehlt den Deutschen überhaupt die Ursprünglich- 
keit und Energie des Rassegefühls, der elementare Nationalwille und der unbeug- 
same Nationalstolz.» Das sagte aber nicht etwa ein fiirstlich Bismark'scher Schreib- 
sclave, sondern ein in der Wolle gefürbter Republikaner, JOHANNES SCHERR, also eine 
Persönlichkeit, von der anzunehmen ist, dass sie ihre Stammesgenossen genauer 
kennen dürfte, als es Fremde im Stande sind. 


271 


Ich habe es daher an und für sich Ihren Landsleuten nie verargt, 
wenn sie in dem Bestreben, ihr Uebergewicht zu sichern und zu erweitern, 
mit Entschiedenheit vorgegangen sind, selbst auch dann nicht, wenn dabei 
gelegentlieh etwas zu weit gegangen wurde; die Grenzen sind nicht so leicht 
zu ziehen. Es ist einmal überall auf der Welt so, dass zu Gunsten des Gan- 
zen die Einzelnen ihren persönlichen Vortheil, ihre persönlichen Rechte 
aufgeben müssen, wenn die rechte Zeit gekommen ist. Manchmal thut es 
freilich wehe, aber es hilft nicht, wenn man auch noch so sehr schreit. 
Deshalb habe ich die Schmerzensschreie der Siebenburger Sachsen wohl 
ganz natürlich gefunden, aber mir gesagt, dass sie fur den Verlust eines 
Theiles ihres alten Plunders auch wesentliche Vortheile, die sie freilich 
anfangs nicht werden einsehen wollen, eingetauscht haben. Heute ist nicht 
mehr die Zeit, sich auf aus dem Mittelalter stammende Vertrage zu berufen, 
die Weltgeschichte hat noch ganz andere Dinge weggeblasen und es war 
schliesslich gut so. Wollen sich die Leute ihre Nationalität wirklich erhal- 
ten, so werden sie dies auch unter den jetzigen schwierigen Umständen 
fertig bringen, zumal Nationen gegenüber, welche ihnen ja in der Cultur 
und Gesittung nicht überlegen sind ; ihr Deutschthum wird ihnen dann nur 
um so werther werden. 

Die Sache hat aber auch ihre Kehrseite. Ein einseitiger Rassenstaat 
wird Ungarn sehwerlieh jemals werden, schon der Rumänen und Slaven 
halber, die sich wohl noch etwas schwieriger masyarisiren lassen werden, 
als die in dieser Hinsicht weniger widerstandsfähigen Deutschen. Allein 
schon die geschlossenen von magyarischen Enclaven wenig oder kaum un- 
terbrochenen Wohnsitze der nichtmagyarischen Volkerfamilien der Ste- 
phanskrone werden dieser Móglichkeit entgegenstehen. Rumänen sowohl 
wie Serben mit ihrem Ruekhalt jenseits der Karpathen und der Save wer- 
den wie gesagt dereinst sicher einmal Ihrem Volke ganz anders zu schaffen 
machen als die zerstreut oder in weit entlegenen Winkeln des Landes woh- 
nenden Deutschen, die immer noch eher den Anschluss an die Magyaren 
werden suchen muüssen. Jene streben schon heute nach Autonomie à la 
Croatien und man kann nie wissen, was die Zukunft noch weiter bringt. 
Daher dürfte es doch gerathen sein, heute den Bogen nieht zu straff zu 
spannen und wenigstens die gegenwärtigen, den Fortbestand der Nationali- 
täten garantirenden Gesetze möglichst ehrlich und getreu auch den Deutschen 
gegenüber zu halten. Ob dies wirklich in allen Fällen geschehen ist, will ich 
dahingestellt sein lassen ; ist auch nur ein Theil der in der deutschen Presse 
laut gewordenen Beschuldigungen wahr — der nicht reichsbewohnende 
Deutsche pflegt sich recht viel bieten zu lassen, ehe er schreit — so ware 
dies keineswegs der Fall. Der Uebereifer chauvinistischer Streber besonders 
in administrativen Aemtern musste streng gezugelt werden, damit allen 
Niehtmagyaren — die Deutschen schreien bekanntlich nicht etwa allein — 


wenigstens das offenbar abhanden gekommene Gefühl der Rechtsicherheit 
und somit das Vertrauen zurückkehrte. Sie heben nicht mit Unrecht her- 
vor, dass das staatenbildende Element überall die Einführung seiner Sprache 
in der Legislatur, Administratur ete. verlange. An und für sich erscheint 
es auch ganz gerechtfertigt, wenn auch die Magyaren dieses Recht in An- 
spruch nehmen ; hier kommt aber wieder die fatale Differenz zwischen ihnen 
und anderen europüischen Vólkern zum Vorschein, die mindestens zur Vor- 
sicht mahnt und das Summum jus summa injuria ins Gedachtniss ruft. 
Abgesehen von der Legislatur, wo die Forderung unbedingt richtig erscheint, 
ist es wirklich billig, ohne jede Rucksicht darauf, dass es Gegenden giebt, 
in denen Magyaren so gut wie gar nicht existiren, überall schon heute in 
gleicher Weise vorzugehen ? Sie werden nun freilich wohl die Frage beja- 
hen, ich verneine sie, weil mir die Zeit und die Verhaltnisse dazu nicht ge- 
eignet scheinen. Eben Ihre Berufung auf das absolut regierte Russland 
macht die Sache bedenklich; Ihre Nation, die doch sonst und gewiss mit 
Recht dem weissen Czaren nicht sonderlich hold gesinnt ist, sollte sich auf 
das seinem Scepter unterworfene Reich nieht berufen. Was hat denn sei- 
nerzeit die Polen mehr erbittert, als die rücksichtslose und darum tyran- 
nisehe Einführung der russischen Sprache als Amts- und Unterrichts- 
sprache? Auch die übrigen europäischen Nationen — und sicher auch die 
Magyaren — empórte der Versuch als eine Vergewaltigung eines in der 
Bildung hóher stehenden durch ein minder hochstehendes Volk gerade auf 
diesem Gebiete. Was aber dem Einen recht ist, ist dem Andern billig. An 
das Rechtssefühl der Russen zu appelliren, wäre bittere Ironie, bei den 
Ungarn das Gleiche zu thun, ist hoffentlich heute noch gestattet. Möchte 
dies nie anders werden und möchten sich recht bald die Wellen einer Be- 
weeung glätten, deren Wachsen für Niemand von Vortheil sein dürfte, am 
allerwenigsten für Ihr schönes Vaterland, eher noch für dessen offene und 
geheime Gegner. 

Einen so fürchterlich langen Brief habe ich seit Menschengedenken 
an Niemand gerichtet, nie aber einen unbotanischen von dieser Extension 
losgelassen. Dies mag Ihnen als Beweis fur das Interesse gelten, welches 
mir Ihre Brochure eingeflósst hat. Habe ich mieh auch genóthigt gesehen, 
Ihnen gegenüber mit Entschiedenheit in manchen Punkten meine Gegner- 
schaft zu documentiren, so galt dies eben nur der Sache, nicht der Person. 
Ich bin selbst so eine Art Kampfhahn, pflege aber von dieser Eigenschaft 
lieber im versöhnlichen Sinne Gebrauch zu machen und dies war auch 
heute mein Beweggrund. Mir ist der Gedanke unerträglich, dass auf wis- 
senschaftlichem Gebiete der freundschaftliche Verkehr zwischen den Ange- 
hórigen bisher befreundeter Nationalitäten wegen anderer Fragen eine Ein- 
busse erleiden sollte und ieh bin ganz der Ansicht, die unmittelbar nach 
dem deutsch-franzósischen Kriege einer der ausgezeichnetsten franzósischen 


Collegen mir gegenüber aussprach, weleher damals geradezu wegen der 
Correspondenz mit einem Prussien Gefahr lief. Verträglichkeit und Colle- 
gialität in wissenschaftlichen Dingen hat mit der Vaterlandsliebe nichts zu 
schaffen, beides lasst sieh vortrefflich vereinigen, wenn man nur will. 
Wollen die Magyaren durchaus anderer Ansicht sein, so werden sie eben 
auch in diesem Falle «les premieres victimes» ihrer Sondermeinung 
werden. 

Zum Schlusse bitte ich, Freund Jaxka recht herzlich von mir grüssen 
zu wollen. Ich fürchte, er wird mir arg zurnen; es ist wirklich unverzeih- 
lich, dass ich so lange nicht an ihn geschrieben, obwohl es meine Pflicht 
gewesen ware. Er wird mir aber gewiss gern Indemnitat bewilligen, wenn 
er hórt, dass ich fast ein volles Jahr an einer grósseren Arbeit mitzuwirken 
hatte, die mich zwang, meinen ganzen Briefwechsel, soweit er nicht auf 
jene Bezug hatte, liegen zu lassen; ieh bin erst seit einigen Tagen fertig 
geworden. Und an Janka hätte ich diesmal besonders viel zu berichten ; 
auch lagert seit lange eine für ihn bestimmte Pflanzensendung bei mir, zu 
der ich aber noch nicht die nôthigen Etiquetten geschrieben habe. Ich 
werde ihm nachstens selbst schreiben, móchte aber gern wissen, ob er 
gegenwärtig in Pest oder wieder zu Hause ist. Im letzteren Falle würden 
Sie mich zu grossem Danke verpflichten, wollten Sie mich kurz davon be- 
nachrichtigen. Mit der Versicherung meiner Hochachtung und mit besten 
Grüssen 

Ihr ganz ergebenster 

UECHTRITZ. 


Pag. 91. 

Reliquiae Feténytanae. Enthält aus dem Nachlasse des ver- 
dienten Forschers eine Serie von Beobachtungen u. z. die Gruppe der 
Mause. Angefuhrt werden: Mus decumanus Pall, Mus rattus Lin., Mus 
musculus Lin., Mus gilvus Pet., Mus agrarius Pall. Mus trizonus Pet., 
Mus sylvaticus Lin. Mus spicilequs Pet., Mus arundinaceus Pet., Mus 
minutus Pall. 

Hinsiehtlieh der Hausratte ist zu bemerken, dass sich PETÉNY nur 
aus seiner Kindheit auf das Vorkommen derselben erinnert, als Forscher 
hat er dieselbe nicht mehr ancetroffen. Die Abhandlung hat ihre Ge- 
schichte: sie wurde ursprünglich im Auftrage der ungarischen Akademie 
der Wissenschaften für die Schriften dieser Anstalt aus PETÉNv's Manu- 
scripten zusammengestellt, das Purum gerieth jedoch 1n Verstoss, auf 
Andrängen des Redacteurs dieser Hefte unterzog sich Dr. CoRNEL CHYZER 
der grossen Mühe, das Materiale aus dem zum Gluck erhaltenen 
Impurum nochmals zu redigiren. Die ursprüngliche Redaction hat eben- 
falls Dr. Cuyzrr besorgt. 


974 


Pag. 147. 

Prodromus pisctum Asiae orientalis a domine J. XANTUS 
annis 1868—70 collectorum. Auctore J. Kámorr. Dies ist die letzte Arbeit 
unseres lieben und fleissigen Collegen, der im besten Mannesalter so 
unerbittlich dem Tode verfiel. Es ist einer der empfindlichsten Verluste fur 
die ungarische Zoologie, den wir erlitten haben; Bescheidenheit gepaart 
mit strenger Gewissenhaftigkeit, Eifer und Hingebung im Dienste der 
Wissenschaft, umfassende Kenntniss der Literatur und liebenswürdige 
Zuvorkommenheit waren die hervorstechenden Eigenschaften unseres 
dahingegangenen Freundes. 

Die neuen Arten, u. z. Gobius rhombomaculatus (p- 165), Ophio- 
cephalus bivittatus (p. 170), Platyglossus Xanti (p. 174), Synaptura lipo- 
phthalma (p. 176), Syngnathus zonatus (p. 185), sind lateinisch beschrieben 
und an angeführter Stelle nachzulesen. 


Pag. 188. 

Umbra cantina Marsili von Dr. J. Kärour. Der Umstand, 
dass Dr. C. Cavzer den Hundsfiseh auch in der Bodrogköz entdeckt und 
auch den eigentlichen trivialen Namen des Fisches: «Poezhal» (entgegen 
der Angabe Hecrer’s «Ribahal», welches eine Verquickung des slavischen 
«Riba» = Fisch mit dem ungarischen «hal» = Fisch ist) festgestellt hat 
und durch Einlieferung vieler lebender Exemplare auch eine genauere 
Beobachtung des Thieres ermöglichte, veranlasste uns die Literatur der 
Art durchzunehmen, die Angaben zu sichten und ausserdem eine 
Abbildung des Fisches zu liefern. 

Es ergiebt sich, dass Marsint an angeführter Stelle den Fisch der 
binaeren Nomenclatur entsprechend «Gobius eaninus» benannt, erkennbar 
beschrieben und auch abgebildet hat; dies veranlasste uns das Prioritäts- 
recht dieses verdienten Forschers zu wahren, u. z. aus dem Grunde, weil 
die Synonymik der Art die Geschichte der Art ist, und diese Geschichte 
jedes brauchbare Datum berücksichtigen muss. KRAMER kommt dabei nicht 
zu kurz, denn sein Genus «Umbra» bleibt intact, wohl aber FITZINGER, der 
die «Umbra (Kram.) Krameri (Fitz.)» aufgestellt. und dadurch alle Rechte 
Mansrrrs einfach ignorirt hat. 

Wir waren der Meinung, dass auch die Autoren der prælinnæanischen 
Periode, die ihre Gegenstände der binæren Nomenclatur entsprechend 
benannt und auch erkennbar beschrieben und abgebildet haben, zu 
berücksichtigen sind, da sie die Geschichte der Art, d. h. die Kenntniss, 
welche wir von der Art überhaupt besitzen, vermehren und es sich ja eben 
um diese Vermehrung handelt. 

Die geographische Verbreitung der Art auf ungarischem Gebiete ist 


275 


wie folgt: Neusiedler See, Budapest, Plattensee, Komádi (Bihar), Bodrogkóz 
(Zemplén). Anderwärts: Moosbrunn (Niederösterreich), Negotin (Serbien, 
Pancic), Odessa (Russland). 


Pag. 191. 

Umbra cantina (Mars) von Orro Herman. Mit Abbildung Taf. IV. 
Ist die Ergänzuug der obigen Abhandlung und bezieht sich auf die Beob- 
achtung und Abbildung nach der Natur. Es ergiebt sich, dass keine der 
bisher gelieferten Abbildungen, jene Hecker’s und Kner’s nicht ausge- 
nommen, der Natur entspricht, weil dieselben erweislich stets nach Spiritus- 
exemplaren angefertigt wurden. In Spiritus aufbewahrt, schrumpft der 
Fisch bedeutend zusammen, erscheint gedrungen, das Charakteristische 
der Flossen, besonders der pectoralen, geht ganz verloren; auch die 
wolkige Fleckung erscheint erst im Spiritus so ausgebildet, wie sie bei 
HeckEu reproducirt ist. 

Der Fisch ist ziemlich dickkopfig aber doch schlank, mit leicht con- 
cavem Bauchprofil. 

Eine vollkommen senkrechte Stellung, wie sie von mehreren Autoren 
angeführt wird, habe ich nicht beobachtet, wohl aber eine unter einem 
Winkel von 60—70°. In dieser Stellung arbeiten besonders die Brust- 
flossen und die Rückenflosse wellenförmig, welche auch das ruckweise 
Anschleiehen an die Beute bewerkstelligen. Hinsichtlich der beigegebenen 
Abbildung habe ich zu bemerken, dass die grüne Farbe des Rückens und 
beziehungsweise des Kopfes in der Natur etwas schmutziger ist und die 
Riffelung der Flossenstrahlen weniger markirt erscheint. 


Pag. 19. 

Trochiliun. apiforme, ein Hermaphrodit. Von Orro HERMAN. 
Die classische Sammlung OcHSENHEIMER-TREITSCHEE befindet sich bekannt- 
lich im Besitze des ungarischen Nationalmuseums; sie ist abgesondert auf- 
gestellt und sorgfältig conservirt; aber auch das ist wahr, dass der Zahn 
der Zeit schon an manchem Exemplare deutliche Spuren zu graben 
beginnt. Ganz besonders fühlbar ist die für die Färbung so verhängniss- 
volle Verfettung, welche sich unter anderen auch bei der reichen Suite der 
Sesiiden bemerkbar macht. Gerade diese Suite ist es aber, welche ein 
Unicum in Gestalt eines Hermaphroditen besitzt. 

Das Exemplar beschrieb Trerrscaxe im X. Theile (p. 116) seines 
Werkes, und Dr. Spryr stützt sich in seiner einschlägigen Arbeit (Stett. 
entom. Ztg. 1869, p. 252) auf Treırschke’s Angaben. 

TREITSCHKE stützt seine Ausführungen auf die Annahme, dass die 


276 


Formen «sireciformis» und «tenebrioniformis» nur Farbenvarietüten ein 
und derselben Art, der «apiformis» sind und sagt, er habe die letztere 
Form sehr oft mit den vorhergenannten in Begattung angetroffen; auch 
ist es Thatsache, dass alle bisher bekannten lateralen Zusammen- 
setzungen bei Schmetterlingen geschlechtliche, also Hermaphroditen sind. 

Dagegen stellt Dr. Speyr 1. c. die «Dichotomie» u. z. in dem Sinne 
auf, als wäre es möglich, dass bei einem und demselben Exemplare die 
laterale Zusammensetzung zweier Arten (!) vorkommen könnte, was jeden- 
falls einen embryonalen und postembryonalen Process voraussetzt, welcher 
hinsichtlich des wissenschaftlichen Beweises ebensoviel Scharfsinn als 
Unternehmungsgeist erfordert. Ich ging von der Annahme aus, dass die 
Frage in der Literatur strittig ist, und dass es sich vorderhand hauptsäch- 
lich darum handelt, wenigstens das Bild des betreffenden Exemplares zu 
fixiren und leistete daher gerne der Aufforderung Folge, welche Herr Orro 
BorarscH an mich ergeh-n liess, wornach ich den Versuch machen sollte, 
eine Abbildung des Exemplares zu liefern. 

Als Behelf bekam ich von Bonarscn einen Brief des Herrn Dr. SpEYR 
de dato Rhoden, 17. März 1878, worin in Bezug auf das merkwürdige 
Exemplar folgende Stelle enthalten ist: «Vom grössten Werthe war mir 
besonders die Auskunft, welche Sie auf Grund eigener Untersuchung über 
das von TnErTSCHKE beschriebene Unicum von Troch. apiforme geben. 
Wäre es ein Zwitter, so wäre es ja nur ein Fall unter vielen ähnlicher 
Art; aber eine Dichotomie (wie ich die seitliche Halbirung genannt habe) 
ohne Hermaphroditismus ist ausser an diesem Exemplare meines Wissens 
nie beobachtet worden und meine ganze Annahme eines solehen beruht 
einzig und allein auf Terırscuke’s Angaben, an deren Verification mir 
deshalb so viel gelegen war. Sehen Sie darüber Stett. ent. Ztg. 1869, p. 252. 
Ich gabe viel darum, das betreffende Exemplar selbst einmal sehen zu 
können, wozu aber wohl keine Aussicht sein wird. Sehr zu wünschen wäre 
es, dass eine gute photographische Abbildung von diesem merkwurdigen 
Thiere entnommen würde, ehe es den Weg alles Fleisches geht.» 

Ich unternahm es die Abbildung in Farben auszuführen, nachdem 
die Entfettung durch Herrn PÂvez bewerkstelligt wurde. 

Der Abbildung, Taf. V, 1, 2, a), habe ich Folgendes beizufügen. Die 
rechte Seite ist licht (= Apiforme im Sinne Spryr’s), der Fleck auf der 
Thoraxhälfte ist schon kaum bemerkbar, die Beine erhalten und kräftiger 
als jene der entgegengesetzten Seite, besonders das hintere Bein ; die linke 
Seite (Sireciforme im Sinne Spryr’s) soll nach Trerrscake die grössere 
gewesen sein, was jedoch im vertrockneten Zustande nicht mehr ersichtlich 
ist; diese Seite ist in sämmtlichen Partien incl. des Flügelgeäders dunkler, 
das Hinterbein defect; die Grenzscheide der beiden Seiten ist haarscharf 
sichtbar sowohl auf dem Rücken als auch auf dem Bauche (2); die Ein- 


277 


fassung der Genitalien ist hingegen gleichfarbig braunrothlich, und es 
scheint, dass Herrn Dr. Spryr dieser Umstand zur Annahme einer «Dicho- 
tomie» bewogen hat. Die Frage der Genitalien lasst sich leider nicht lósen, 
da eine Untersuchung derselben ohne grosse Beschädigung des Exemplares 
nicht moglich ist. 

Ich für meine Person kann der Annahme des Herrn Dr. Spryr nicht 
beipflichten und erblieke im Exemplare des ungarischen National-Museums 
einen Fall von Hermaphroditismus, und das umsomehr als es gewiss ist, 
dass, wo in der Thierwelt eine Kreuzung zweier Arten erfolgt, dic Nach- 
kommen in der Weise modificirt erscheinen, dass die Merkmale der Stamm- 
formen auf dem ganzen Kórper dieser Nachkommen vermischt und ver- 
wischt erscheinen. 

Die Reproduction der Abbildung ist nicht ganz gelungen; die dunkle 
Seite des Hinterkörpers, sowohl Rücken- als Bauchpartie sollten mehr 
schwärzlich, das Gelb sollte blässer sein, die Farbe der Einfassung der 
Genitalien (2) habe ich oben angeführt, die Genitalien selbst sind bräun- 
lich roth. 


Pag: 197. 

Beiträge zur Lepidopteren-FaunaUngarns.V\VonJ.PAveı. 
Die angeführten fünf Arten hat der Verfasser in den Jahren 1877 und 1879 
in der Umgebung von Mehadia gesammelt. 


Pag. 198. 
UEBER DIE BILDUNG DES BEDEGUARS. * 


Von Joser Paszravszky, 


Realschul-Professor. 


Der erste Theil der Abhandlung entwickelt ausführlicher die Ansichten, 
welehe über die Bildung der Gallen in der Literatur bekannt geworden 
sind. ** 

Repı hat von den Gallen und den darin befindlichen Larven noch 
gelehrt, dass sie von selbst entstehen oder durch die Lebenskraft der Pflanze 
hervorgebracht werden. j 

Swammerpam behauptet in seiner «Bibel der Natur», Rrpı gegenuber, 
ganz entschieden, dass die Larven in den Gallen aus Eichen hervor- 


* In seinen wesentlichen Ergebnissen vorgetragen in der Fachsitzung der königlich 
ungarischen Naturwissenschaftlichen Gesellschaft am 26. Mai 1880. Die vorliegende 
Abhandlung ist eine Ausarbeitung dieses Vortrages. 

** Die Literatur s. unter dem ungarischen. Texte. 


978 


gehen, welehe die Insekten nach ihrer Art legen und in die Pflanzen hinein- 
drücken. Er wirft auch die Frage auf, in weleher Weise die Gallen ent- 
stehen und wachsen, fügt jedoch hinzu, es sei dies eine sehr schwierige 
Frage und es lasse sich darauf nicht leicht antworten; seine Meinung 
darüber geht übrigens dahin, dass die Ursache der Gallenbildung ein Stich 
sei, und dass die Galle an der Stelle des Stiches in der Weise heraus- 
schwelle, wie das in die Rinde der Melone eingeritzte Zeichen. — Er spricht 
auch von den Rosengallen insbesondere und gibt dabei eine Beschreibung 
und Abbildung der aus denselben hervorgekommenen Insekten; aus seiner 
Abbildung geht jedoch hervor, dass die goldig glänzenden Insekten Chalci- 
diden gewesen seien, und dass er somit den eigentlichen Insassen und 
Erzeuger der Rosengalle nicht gekannt habe. 

Marrranr war der Erste, welcher sah, dass sich eine kleine Fliege auf 
die Blattknospe einer Eiche setzte und ihre sämmtlichen Eier in ein Blatt 
hineinlegte. — Maurranr hat mittelst Experiment und eigener Anschauung 
bewiesen, dass die Insekten die Blatttriebe in der That anstechen und dass 
sich aus diesen angestochenen Trieben die Galle entwickelt. Er bewahrte 
entwickelte Gallen in einem Glase auf, beobachtete die aus ihnen hervor- 
kriechenden Insekten, legte den hervorgekrochenen frische Zweige hinein, 
sah die Insekten auf dieselben hinkriechen und in deren Blatttriebe Eier 
legen, vermochte jedoch, da die Zweige schliesslich verwelkten und ver- 
dorrten, die Bildung der Galle selbst nieht zu beobachten. Dessenunge- 
achtet wollte er sich die Gallenbildung erklären und schuf eine Theorie, 
welche infolge des Ansehens ihres Urhebers und des Vertrauens, das in 
seine wissenschaftlichen Beobachtungen gesetzt wurde, den allgemeinsten 
Eingang fand, und bei den Zoologen, mit wenigen Ausnahmen, bis 
auf unsere Tage in Geltung blieb. Marpranur kannte auch bereits den Lege- 
Apparat der Gallwespen, und fand eine gewisse Analogie zwischen diesem 
und dem Stachel der Biene, worauf er gewiss durch die Wahrnehmung 
geführt wurde, dass, gleichwie der Stich der Biene eine Aufschwellung am 
thierischen Korper zur Folge habe, ebenso auch der Stich der Gallwespe 
am Pflanzenkórper eine Aufschwellung, eine Galle hervorrufe. Und wie er 
wusste, dass durch den Stachel der Biene factisch ein giftiges Fluidum in den 
Thierkórper eingeimpft werde, so nahm er an, dass auch durch die Legerohre 
der Gallwespe irgend ein áhnlicher giftiger Saft («Ichor») in den Pflanzen- 
kórper gelangen musse, welcher in demselben einen der Bienengiftwirkung 
analogen Process hervorrufe und eine Aufschwellung verursache. 

Dass diese Maurieni’sche Theorie blos «Theorie» sei und sich weder 
auf Experiment noch auf unmittelbare Anschauung gründe, verrathen 
schon die Epitheta, deren er sich zur Bezeichnung der Eigenthümlich- 
keiten jenes Saftes bedient, — «qui summe activus et fermentativus est»; 
ausserdem gestattet er seiner Phantasie noch weiteren Spielraum, indem 


279 


er sagt: «exaratam turgentiam non parum juvat halitus, qui ex depositis 
ovis non raro efflat.» Es ist leicht ersichtlich, dass in diesem Punkte keine 
exacte Beobachtung der Phantasie die erforderliche Grenze gesteckt habe. 

Es darf darum nicht Wunder nehmen, wenn der Mann der directen 
Beobachtung, Reaumur, der Richtigkeit der Marrraursehen Annahme 
schon am Anfange des vorigen Jahrhunderts Zweifel entgegensetzt und ihr 
bestimmt widerspricht. — Auch Réaumur beobachtete die Gallen und nahm 
mit ihnen Experimente vor. Er wusste, dass dieselben sich nicht momentan, 
sondern allmälig entwickeln, und schópfte aus dieser Erscheinung seine 
gegen die gährungerzeugende Flüssigkeit gerichtete Ansicht. «Die Gallen 
entwickeln sieh erst nach Tagen, ja manche erst nach Wochen» — sagt 
er; — «wie sollte sonach ein so winziger Tropfen, den der zustrómende 
Nahrungssaft unablássig verdunnt, im Stande sein, ein so lange Zeit hin- 
durch anhaltendes Wachsthum zu bewerkstelligen ?» — Réaumur schreibt 
die Gallenbildung überhaupt der mechanischen Wirkung des Stiches und 
der aus dem Ei kriechenden Larve zu, indem er meint, das Ei und die 
Larve seien fremde Kórper im Gewebe der Pflanze und wirken demnach 
ebenso, wie wenn ein Splitter 1m menschlichen Kórper stecken bleibt, oder 
eine Fliege in die Haut des Rindes Eier legt, und an der betreffenden Stelle 
eine Verhártung, ein Auswuchs, eine Aufschwellung entsteht. — Er führt 
gegen Marrrenr ferner an, dass, wenn die Gallenbildung wirklich durch 
irgend einen fermentativen Saft veranlasst wurde, als Erzeuger der ver- 
schiedenartig geformten Gallen sehr verschiedene Arten von Gahrung 
angenommen werden müssten. 

Indem Reaumur die Blätter der Eiche untersuchte und ihre Blatt- 
knospen mit Aufmerksamkeit zerlegte, sah er oft, dass Hier verschiedener 
Grosse und Form an das Blatt angeklebt seien (collés contre une feuille) 
oder dass sich die Eier unter der Falte des Blattes befinden (sous le pli 
d'une feuille), er hielt es jedoch nicht fur glaublich, dass es die in dieser 
Weise deponirten Eier seien, welche die Entstehung der Galle veranlassen; 
dazu sei nothwendig, — sagt er — dass das Insekt an irgend einem Theile 
der Pflanze eine Verwundung zuwege bringe, in Folge welcher dieser Theil 
sich starker entwickele. Er nimmt ferner an, dass das starkere Wachsthum 
irgend eines Theiles der Pflanze durch den Saft bedingt werde, welcher 
darin circulirt; er nimmt an, dass die Wärme auf das Pflanzenleben for- 
dernd einwirke, und raisonnirt dann folgendermassen : «Ist es nicht wahr- 
scheinlich, dass das Ei, welehes einen Embryo beherbergt, in dessen 
Korper eine raschere Circulation der Sáfte stattfindet, mehr Warme habe, 
als die dasselbe umgebenden Pflanzentheile? — Wir wissen auch, dass der 
Wärmegrad der Thiere ein weit höherer sei, als derjenige der Pflanzen; es 
darf daher zugegeben werden, dass sich im Centrum der Galle ein kleiner 
Herd befinde, weleher an die umgebenden Fasern Wärme von so hohem 


Grade abgibt, dass dieselbe im Stande ist, das Wachsthum der Gewebe zu 
befördern.» 

Réaumur stellte auch mit der Rosengalle Versuche an, aber es kamen 
aus der Galle blos Schmarotzer hervor (une espece d'ichneumons bruns), 
welche die Blatttriebe nicht angriffen. Von den zottigen Fäden der Rosen- 
galle sagt er, dieselben «können nichts Anderes sein, als die Nerven (Gefäss- 
bündel) der zerfaserten Blätter, und zwar diejenigen Fasern derselben, 
welche unversehrt wachsen konnten. Im Uebrigen fasst er die Bildung 
der. Galle so auf, dass dieselbe aus einer Knospe hervorgehe. Wie die 
Gallen wachsen, wollte er oft beobachten, traf aber immer nur ausge- 
wachsene an. 

Réaumur's Beobachtungen sind werthvoll und theilweise auch pracis, 
seine Ansichten sind aber dessenungeachtet nicht frei von Ausdrücken, 
welche auf blossem Raisonnement beruhen. 

Rôsez v. Rosennor schliesst sich im Allgemeinen der Ansicht 
MarriaHr's an. 

Ebenfalls im Sinne der Marrranr'sehen Auffassung äussern sich auch 
SULZER und Cunrsr. Bezüglich der Bildung der Galle hält Curisr die An- 
sicht Reaunur’s fur die natürlichste. 

Auch Bnawpr und Rırzesure haben, insbesondere die Rosengalle 
betreffend, Beobachtungen angestellt. Die Paarung der Rosengallwespe 
vermochten sie nie zu belauschen, wie zahlreich sie auch Individuen bei- 
derlei Geschlech's beisammen hatten und wie oft sie dieselben auch beob- 
achteten ; das Eierlegen jedoch hatten sie haufig Gelegenheit zu beobachten. 
Leider aber konnten sie den Rosenzweig im Wasser nicht mehr lange am 
Leben erhalten, und die verwundeten Stellen, an denen sie wenigstens die 
ersten Spuren der Bildung des Bedeguars zu sehen hofften, verdorrten. Sie 
glauben übrigens, dass der Stich tiefer, als blos in die Epidermis, dringen 
musse, da der Bedeguar kein blos zelliges Gebilde sei, sondern auch Holz- 
bildung enthalte. Die Entwickelung des Bedeguars betreffend sind sie der 
Ansicht, dass dieselbe sehr rasch vor sich gehen müsse, denn sie fanden 
einmal schon am 3. Mai gut entwickelte Bedeguars, als aus den zu Hause 
gehegten die Insekten noch gar nicht ausgekrochen waren und die im 
Freien befindlichen «hóchstens acht Tage vorher» ausgekrochen sein 
konnten. i 

In sehr instructiver Weise hat CzecH die auf die Gallenbildung be- 
züglichen Angaben der neueren Literatur zusammen gestellt. 

Er fasst die auf die Gallenbildung bezüglichen Theorien in drei 
Gruppen zusammen: Mechanische Theorie, Fermentationstheorie und 
Infectionstheorie. 

Der Begründer der mechanischen Theorie ist, wie wir gesehen haben, 
Réaumur gewesen. — Nrrs van EsrNnECK äussert die Ansicht, dass die 


281 


Auswuchse, welche durch die in die Pflanzentheile gelegten Eier veran- 
lasst werden, leicht durch die Verhinderung des Längenwachsthums erklart 
werden kónnten, mit welcher gleichzeitig die Umbildung und Verkümme- 
rung der peripherischen Organe Hand in Hand gehe. — Rarzepure sagt, 
dass jede Gallwespenart ihre besondere Verwundungsmethode habe und 
dass jede genau die Stelle aussucht, welche sie ansticht. Das Ergebniss 
dieses Stiches ist die Galle. — Auch Brent legt crosses Gewicht auf die 
Art des Stiches. — Nach Low ist die Galle eine eigenthümliche Deforma- 
tion, welehe nur zu Stande kommen kann, wenn die Larven die Pflanze an 
einer gewissen bestimmten Stelle auf eine eigenthumliche Weise angreifen, 
und wenn die Pflanze hinreichend Kraft, dem Angriff entgegenzuwirken, 
und ihr Entwickelungsgesetz hinreichend Aecomodationsfühigkeit hat, auch 
Formen hervorzubringen, welche aus dem Kreise der regelmässig an ihr 
vorkommenden herausfallen. — Van DER Horven meint, dass, sobald die 
weiblichen Gallwespen die Pflanzentheile anbohren und in die Bohrstelle 
je ein Ei legen, in Folge der Reizung der Saft reichlieher nach dieser 
Stelle hinstrome und auf solche Weise die verschiedenen Auswuchse zu 
Stande kommen. — 

Die Fermentationstheorie, von welcher sich die Znfectionstheorie nicht 
viel unterscheidet, ist durch Marrrenr in die Wissenschaft eingeführt wor- 
den. Burmeister nimmt beim Eierlesen einen dtzenden Saft an, welcher 
das Herandringen des Nahrungssaftes der Pflanze zur Folge hat. Harrie 
meint, dass die Galle durch den in die Wunde gelangten, jeder einzelnen 
Gallwespe eigenthümlichen Saft zu Stande komme, welcher auf das Zell- 
gewebe der Pflanzen reizend und in der Weise einwirke, dass er sie zur 
Wucherune geneist mache. Nach Mrvrew's Auffassung ähnelt die Gallen- 
bildung der Pockenimpfung, in Folge welcher eine Protuberanz entsteht. — 
LacazE-DUTHIERS schreibt den Gallwespen ein eigenes ,,Cynips-Gifi zu, 
welches auf den Pflanzenkórper in der Weise wirkt, wie das Bienengift auf 
den Thierkórper. 

Nachdem Czecx diese Theorien aufgezählt hat, bemüht er sich mit 
sinnreichem Raisonnement die Unhaltbarkeit derselben darzuthun und 
ihre Geltung umzustossen, — um eine, alle bisherigen an Unhaltbarkeit 
überbietende neue Theorie aufzustellen, indem er, nach seinem Kreuzzuge 
gegen die anderen Theorien, ausruft, dass der durch die Gallwespe 
abgesonderte Saft „kein Ferment, kein Gift, kein Miasma, sondern eine 
Verbindung mit dem Zelleninhalte des Pflanzentheiles, organisations- 
fähig und zwar gallenbildend ist.“ — Czron setzt überdies 
voraus, dass der Stoff nicht allein durch das eierlegende Mutterthier, son- 
dern auch durch die Larven fortwährend abgesondert wird. 

Abgesehen von der Bemerkung, welche FmavENrELD bei Aufführung 
dieser Theorie macht: — «Allein auch hier muss ich mich entschieden 


Természetrajzi füzetek. v. kötet. 11—Iv. fizet. 19 


gegen jede solche Generalisirungstheorie aussprechen, die es so sehr liebt, 
die Naturerscheinungen in irgend eine ganz ausschliessende Zwangsjacke 
zu stecken», — ist es noch eine sehr grosse Frage, was für ein Saft das sei, 
der «organisationsfühig» ist und eine «gallenbildende» Kraft besitzt. — 
Führt eine solche Erklarung nicht in die Begriffssphäre der «vis vitalis», 
zu welcher die alten Gelehrten ihre Zuflucht nahmen, als der blosse Glaube 
die Stelle des positiven, auf Experiment und direeter Ansehauung beru- 
henden Wissens vertrat? Der heutige Stand der Naturwissenschaften for- 
dert, dass wir den Begriff, den wir mit einem Wort verbinden, wenigstens 
entwiekeln, vor Allem aber, dass unseren Behauptungen die Anschauung, 
das Experiment vorangehe. Es ist zu bedauern, dass Czucu hieran nicht 
gedacht hat, dass er nicht mit einem Worte andeutet, ob er diesen Saft 
gesehen habe, was derselbe für physische oder chemische Eigenschaften 
besitze, u. 8. f. 

Nach Czxcw s Theorie ist die Galle eine Neubildung, eine Degeneration 
und keine blosse Deformation ; gleichsam ein Schmarotzer der Pflanze, 
welcher das Ergebniss einer chemischen Wirkung ist und dadurch zu 
Stande kommt, dass sich den Pflanzensäften ein bestimmter «organisa- 
tionsfähiger», «gallenbildender» Saft beimengt. 

Scuenck widerspricht dieser Theorie. Wenn auch irgend ein reizen- 
des Fluidum vorhanden sei, so vermöge dasselbe den Wachsthumsprocess 
der Galle nieht hervorzurufen, sondern es sei wahrscheinlich, dass die 
Larve diesen Reiz durch Saugen und Nagen fortwährend unterhalte und 
dadurch das Wachsthum bewerkstellige. — Der Ovipositor der Gallmucken 
— sagt er — ist winzig klein und unvermógend in die Pflanze einzudrin- 
gen; sie legen ihre Eier auf die Pflanze ; erst die Larven dringen in die 
Pflanze und auch die'Gallenbildung wird durch die Larven zuwege 
gebracht. 

G. Mayr gedenkt, von der Rosengalle sprechend, vornehmlich ihrer 
Form- und Situationsverschiedenheiten ; indessen halt er die Gallen fur 
Axengebilde, wie aus seiner nachfolgenden Beschreibung ersichtlich wird: 
«Bei den an der Spitze eines Zweiges sitzenden Gallencomplexen ist das 
Ende dieses Zweiges in eine mehr oder weniger ästige Scheibe ausgebreitet, 
von deren oberer Fläche, sowie von deren Rande die dicht aneinander 
gedrängten Gallen entspringen, während jene Gallenkórper, die einen Zweig 
ringsum so umgeben, dass dieser durch den Gallencomplex durchgewachsen 
ist, sich aus Axillarknospen entwickelten, die eine kurze Axe getrieben 
haben, und deren Ende ebenso astig-scheibig ausgebreitet ist und die Gallen 
trägt, wie oben angegeben ist.» 

Eine in vieler Hinsicht beachtenswerthe Abhandlung hat Dr. ADLER 
im Jahrgang 1877 der «Deutschen Entomologischen Zeitschrift» mitge- 
theilt. Ich ziehe hier nur seine auf die Bildung der Galle bezüglichen 


283 


Angaben, namentlich seme die Rosengalle betreffenden Beobachtungen in 
Betracht. ol 

ADLER betrat, dem heutigen Stande und Anforderniss der Naturwissen- 
schaften entsprechend, den Weg des Experiments, der directen Beobach- 
tung. Er stellte seine ersten Beobachtungen noch im Jahre 1872 an. Er 
brachte die aus den gesammelten Rosengallen erhaltenen Insekten ins 
Freie, auf den entsprechenden Rosenstock, beobachtete ihr Vorgehen und 
bezeichnete genau die von ihnen angestochenen Stellen. Er beobachtete 
26 von den 44 Insekten bei der Arbeit des Stechens, beziehungsweise 
Eierlegens. Bei dieser Beobachtung constatirte er, dass nicht an jeder 
Stichstelle eine Galle entsteht; nur an 9 von den 26 angestochenen Zwei- 
gen kam eine Galle zum Vorschein, an den übrigen nicht. Er constatirte 
ferner, dass diese Insekten sich durch Parthenogenesis vermehren kon- 
nen, welche Wahrnehmung seine späteren, durch drei Generationen hin- 
durch verfolgten Beobachtungen bestatigten und ausser allen Zweifel setzten. 

1874 wiederholte er die Experimente. Die Art des Eierlegens betref- 
fend machte er im Allgemeinen die Beobachtung, die bereits Brannr und 
Rarzesure beschrieben hatten. — «Hat die Wespe nach sorefaltigem 
Fuhlen an der Endspitze eines Triebes die ihr zusagende Stelle gefunden, 
so senkt sie die Hinterleibsspitze moglichst tief zwischen die zarten und 
noch unentfalteten Blättchen des Triebes hinein ; — — — rasch tritt der 
bis dahin im Hinterleibe verborgene Stachel hervor, um möglichst tief ein- 
zudringen und den für das Wachsthum des Triebes so wichtigen Punkt, den 
Vegetationspunkt, zu erreichen.» 

Aus seinen Versuchen ging auch hervor, dass an den gestochenen 
Zweigen 10—12 Tage nach dem Stich noch kein äusseres Zeichen der 
Gallenbildung zum Vorschein kam. Die Eier sind an die sich entwickeln- 
den jungen Blättchen, sowie auch an die Axe des Triebes selbst mit ihrem 
hinteren Ende in ziemlich regelmässigen Reihen angeklebt ; das vordere 
Ende der Eier läuft in lange Stiele aus, die sich als feine Fäden durch die 
Blatter hindurchziehen. Die im Ei sich bildende Larve befindet sich 
allemal am vorderen oder freien Ende des Hies. 

Die Gallenbildung betreffend verwirft er entschieden die Wirkung 
des «giftigen Fluidums» und schreibt die Bildung lediglich den Larven zu, 
weil dieselbe erst dann ihren Anfang nimmt, wenn die Larven aus dem Ei 
kriechen und von den jungen Parenchym-Zellen zehren. Am Querdurch- 
schnitt der jungen Galle ist ersichtlich, dass jede einzelne Larve von rings- 
herum gelagerten Zellen umgeben ist; eine besondere Hóhlung, in welcher 
die Larve lige, existirt nicht; eine solche entsteht erst dann, wenn die 
Larve die um sie herum befindlichen Zellen aufzehrt. 

Dass sieh nicht aus jedem angestochenen Zweig eine Galle ent- 
wickelt, bringt Anner mit den Wachsthums-Verhältnissen des betreffenden 

= 19% 


284 


Zweiges in der Weise in Verbindung, dass die Zweige von kräftigerem 
Wachsthum die Wirkung der Larven überwinden und keine Galle zur Ent- 
wieklung kommen lassen, weil bei raschem Wachsthum die Eier aus ihren 
geschützten Orten heraus gedrängt werden und, den Einwirkungen der 
Luft, Warme und Feuchtigkeit ausgesetzt, zu Grunde gehen. Es ist eine 
nothwendige Vorbedingung der Gallenbildung, dass die Eier auf eben im 
Wachsthum begriffene Zweige gelegt werden, in welchen die Larven noch 
zarte, nicht zu einem Dauergewebe ausgebildete Zellen vorfinden. Auf den 
Einfluss der Wachsthums-Verhältnisse deuten aber auch die verschieden- 
artigen Situations- Verháltnisse der Gallen am Rosenzweige hin. Wenn die 
Larven zu einer Zeit ausgehen, wo die Eier noch nicht durch rasches 
Wachsthum aus ihrer günstigen Lage herausgehoben worden sind, so wird 
das zur Bildung des Zweiges bestimmte Material zur Ernahrung der Larve 
und Bildung der Galle verwendet und es kommt eine ziemlich. grosse End- 
galle zu Stande; hat aber der Trieb ein kraftiges Wachsthum, dann ist es 
den Larven, wenn sie auch zur rechten Zeit ausgegangen sind, unmóglich, 
das Längenwachsthum zu verhindern, denn sie sind wohl nicht so zahlreich, 
um das gesammte Zellenterritorium der Vegetationsspitze für die Gallenbil- 
dung in Anspruch nehmen zu können ; deshalb finden wir an den kräftigen 
Wurzeltrieben selten Gallen; im gunstigen Falle bilden sich daran die 
ringformigen oder die übereinander stehenden Seitengallen, je nachdem 
sich die anfangs beisammen befindlichen Eier in Folge des Wachsthums 
von einander getrennt und entfernt haben. Das günstigste Verhältniss für 
die Gallenbildung ist, wenn die Eier zu der Zeit gelegt werden, wo das 
. Wachsthum des Zweiges am schwächsten ist. 

ADLER widerspricht der Ansicht G. Mayr’s, nach welcher sich die 
ringformigen und Seitengallen aus Seitenknospen entwickeln sollen, mit 
dem Hinzufügen, dass er kaum glaube, dass die Gallwespen je auch Knos- 
pen anstechen würden, da sie zu einer Zeit auskriechen, wo die Knospen 
schon lüngst entfaltet seien. Dessenungeachtet bemerkt er, dass die im 
Zimmer erzogenen Insekten die Rosenknospen angestochen, dass sich aber 
aus ihnen keine Gallen entwickelt hätten. 

Interessant ist auch eine andere Abhandlung Apuer’s («Lege-Apparat 
und Eierlegen der Gallwespen»), welehe die Construction des Ovipositors 
und die Mechanik des Eierlegens genau beschreibt, sowie seine neueste 
Publication «Ueber den Generationswechsel der Eichengallwespen», in. 
welchen er auch über die Bildung der Gallen beachtenswerthe Bemerkungen 
macht. Indessen beschaftigt sich die erstgenannte Abhandlung auch in 
jenem Theile, in welchem sie mit meinem Gegenstande zusammenhängen 
würde, nicht mit den Verhältnissen des Rhodites, sondern mit jenen des 
Neuroterus; in der letztgenannten aber verbreitet er sich über Einzelheiten, 
bezüglich welcher meine eigenen Beobachtungen noch nicht zu Ende 


985 


gediehen sind. Ich unterlasse daher für jetzt die Einzelaufzühlung dersel- 
ben, um zu meinen eigenen Untersuchungen und zur Darlegung der dureh 
dieselben erzielten Ergebnisse überzugehen. 


wv 
ci 


Ich habe mehrere Jahre hindurch die verschiedenartigen Gallen 
gesammelt, um die in ihnen vorkommenden Insekten, sowohl ihre recht- 
mässigen Insassen, als auch ihre Schmarotzer, aufzuziehen und fur die 
Erkenntniss dieses Punktes unserer vaterlàndischen Insektenfauna Material 
zu sammeln. —- Unter den Gallen waren es die Gallen von Rhodites rose, 
welche meine Aufmerksamkeit in hervorragender Weise fesselten und mich 
im hóchsten Grade interessirten, weil ich aus ihnen die meisten und 
schönsten Schmarotzer und Einmiether erzogen hatte. Ich gestehe, dass 
ich an der Wahrscheinlichkeit der am allgemeinsten verbreiteten MALPIGHI- 
schen Gallenbildungstheorie ebenso wenig gezweifelt hatte, wie die meisten 
Verfasser zoologiseher Lehrbücher, welche dieselbe in der Charakteristik 
der Familie der Gallwespen ganz ruhig hinschreiben. Deshalb waren meine 
Versuche anfangs gar nicht auf die Gallenbildung gerichtet; vielmehr war 
in mir der Gedanke aufgetaucht, das Verhaltniss zwischen den berechtigten 
und unberechtigten Insassen der Gallen zum Gegenstande meines Studiums 
zu machen. 

Ich sammelte zu diesem Zwecke in der zweiten Halfte des Monats 
November des Jahres 1878 in den Ofner Bergen mehrere Bedeguare und 
pflanzte in den Garten der Ofner Realschule, sowie auch in grosse Blumen- 
töpfe einige wilde Rosen (Rosa canina), in der Absicht, im Frühjahr, wenn 
die Gallwespen und die Schmarotzer aus den Gallen hervorkriechen, sie in 
einem geeigneten Kasten auf die treibenden Rosenstöcke zu leiten und ihr 
Thun zu beobachten. 

So geschah es auch. Doch das Interessante und von dem bisher Be- 
kannten Abweichende der mir vor Augen tretenden Erscheinungen lenkte 
mich von meinem ursprünglichen Plane ab und ich wandte meine Aut- 
merksamkeit in erster Linie der Beobachtung der Gallenbildung und der 
damit verbundenen Erscheinungen zu, das Studium der zwischen den recht- 
mässigen und unrechtmässigen Einwohnern der Gallen obwaltenden Ver- 
haltnisse einer spateren Zeit vorbehaltend. 

Die ersten Exemplare des Rhodites rosae krochen am 15. Marz 1879 
aus einer Galle hervor. Ich wusste bereits aus Erfahrung, dass die Insekten 
aus den den Winter über im warmen Zimmer aufbewahrten Gallen um 
diese Zeit hervorzukommen pflegen und trug darum Sorge, dass mir zu 
dieser Zeit auch treibende Rosenstócke zur Verfügung stehen. Dies war 
auch der Fall. An einem derselben waren zwei Knospen in der Entwicke- 
lung, von welchen die eine 8, die andere 5 ™, Länge hatte. 


286 


Ich verfertigte auch ein Tischchen mit drei in Charnieren beweg- 
lichen und in jeder Stellung befestigbaren Füssen, wie diejenigen der camera 
obseura der Photographen. Die Platte des Tischchens ist in zwei Halften 
zernehmbar, deren jede in der Mitte einen halbkreisformigen Ausschnitt 
hat, so dass beide aneinander gelegt eine kreisfórmige Oeffnung bilden. 
Ich vermochte das Tischchen mit Hilfe seiner gegliederten Füsse so hoch 
oder niedrig zu stellen, als es der Rosenstock und die ausschlagenden Triebe 
erforderten, die Zweitheilbarkeit der Platte aber machte mir es möglich, 
dass ich den Rosenstock wo immer in die runde Oeffnung, in die Mitte 
fassen konnte, selbst wenn der Rosenstock eine ziemlich grosse Krone 
hatte. Auf das soleherweise zweckentsprechend aufgestellte Tischchen 
konnte ein mit Glaswänden und Schleierdecke versehener Kasten befestigt 
werden, den ich jedoch — wie ich mich bald uberzeugte — sehr wohl durch 
einen ziemlich grossen Glassturz ersetzen konnte. 

Ich brachte die Rhodites in den Kasten, beziehungsweise unter de 
Glasglocke, auf den aus der Mitte des Tischchens emporragenden Rosen- 
stock. Unter der Glasglocke von beiläufig 2 4, Durchmesser vermochte 
ich das Benehmen und Thun der Gallwespen bequem zu beobachten. 

Das Eierlegen. Kaum auf dem Rosenstock angekommen, nahmen die 
Insekten ihre Richtung gerade nach oben zu. Beim Triebe angelangt, 
recoenoseirten sie, tasteten mit ihren Fühlern, wuschen sich mit ihren 
Vorderfüssen und recognoscirten neuerdings von allen Seiten um die 
Knospe herum. Es vergingen keine zwei Minuten und die beiden Triebe 
waren von je einem Individuum occupirt. Sie postirten sich gegen die 
Spitze der Knospe, ihren Kopf dem Stamme des Rosenstockes zuwendend 
(Tafel I, 1); ein jedes zog seinen wagerecht nach hinten stehenden Ovipo- 
sitor naeh vorne zu, brachte denselben zur Axe seines Körpers in eine 
senkrechte Richtung und nachdem es auch seine Stechborste ein wenig 
herausgeschoben hatte, stemmte es denselben unter einem rechten Winkel 
gegen die Knospe, nahe zur Spitze derselben, und drückte die Spitze des 
Ovipositors sachte in die Knospe hinein. 

Um das Geschäft und die Art des Eierlegens nüher und genauer zu 
untersuchen, musste ich die Glasglocke entfernen; dies that ich auch, 
ohne dass die in die Arbeit des Eierlegens vertieften Insekten sich in ihrer 
wichtigen Verrichtung im Mindesten stören liessen. Jetzt setzte ich auf das 
Tischehen eine mit einem Arm und Kugelgelenk versehene, nach jeder 
Richtung bewegbare und so überall einstellbare Steh-Loupe und stellte die- 
selbe auf das eine Insekt, namentlich auf dessen Ovipositor ein. Das 
Insekt stand an der unteren Seite der Knospe, mit dem Rücken nach ab- 
wärts, und so vermochte ich von oben mit der Loupe gut in den Kanal 
seines Ovipositors hinein zu sehen und alles das zu beobachten, was meine 
Loupe nur zu zeigen vermochte. 


281 


Ich wandte meine Aufmerksamkeit in erster Linie der Constatirung 
des «giftigen Fluidums» zu und sah in jeder Richtung, bei verschiedener 
Beleuchtung in den Kanal des Ovipositors hinein, das Erscheinen des zur 
Vergiftung des Triebes nothwendigen Tropfens erwartend. Wie oft ich aber 
auch die eierlegenden Insekten aus diesem Gesichtspunkte beobachten 
mochte, kein einziges Mal nahm ich im Kanal des Ovipositors während der 
Ausleerung des Hies eine Flüssigkeit wahr. Ich sah jedoch in drei Fallen 
(nsbesondere im Monat Juni 1881) an der oberen Spitze des Abdomens 
des auf der Knospe oder den jungen Blättchen herumgehenden Insektes, 
zwischen den zwei wimperrandigen Klappen, einen wasserhellen, durch- 
sichtigen und stark lichtbrechenden Tropfen erscheinen, welchen das 
Insekt in den Kanal seines nach ruckwarts gerichteten Ovipositors auf- 
nahm, worauf es mit demselben weiter ging, die Spitze seines Ovipositors 
auf die Oberflache der Knospe oder des Blattchens senkte und vorwarts- 
gehend gleichsam darüber hinpflügte, wobei sich die Flüssigkeit theilweise 
entleerte und auf der Oberfläche des Blattchens oder den äussern Deck- 
blattern der Knospe zerfloss. — Welchen Zweck, welche Bestimmung diese 
Flüssigkeit, dieses Vorgehen habe, wer vermóchte dies zu sagen? Die helle, 
durchsichtige Flüssigkeit ist keinesfalls die im Puppenstadium angesam- 
melte Harnabsonderung, denn letztere ist — wie ich háufig zu beobachten 
Gelegenheit hatte — trube, färbig und wird bald nach dem Auskriechen 
entleert. — Ob die klare Flüssigkeit blos dazu dient, den Kanal des Eier- 
legers schlupfrig zu machen, oder ob sie die Epidermis des Blattes zur 
Aufnahme der Eier geeigneter macht, vermag ich nicht zu sagen. Soviel 
ist indessen gewiss, dass das Erscheinen und die Ergiessung des Saftes 
dem Stiche und dem Eierlegen vorauseing, und dass das Insekt denselben 
nicht während des Stiches und nicht in die durch den Ovipositor verur- 
sachte Wunde entleerte. : 

Mehr vermag ieh über die mechanische Arbeit des Insektes beim 
Eierlegen zu sagen. Ich darf mit ApLER behaupten, dass dies eine ziemlich 
anstrengende Arbeit sei. Wenn das Insekt, mit seinem Ovipositor tastend 
und suchend, die nach seinem Dafürhalten geeignete Stelle und Richtung 
gefunden hat, stellt es sich in die gehórige Positur, stemmt seine Füsse an 
und beginnt das Eierlegen. Der hintere Theil seines Abdomens schwillt 
allmälig an, hebt sich auf der Bauchseite wellenformig und verkürzt sich in 
seiner Längenaxe, während sich seine Axe in der Brust-Bauch-Richtung ver- 
längert; sein innerer Rand dringt gleichsam in den Kanal des Ovipositors 
hinein und vorwärts, als ob er die Eier schieben möchte; dann schwillt das 
Abdomen wieder ab und kehrt in seine Normallage zurück. Diese Erschei- 
nung wiederholt sich — wie es scheint — bei der Entleerung jedes einzelnen 
Eies. Den eigentlichen Weg des Eies, nach der von ADLER empfohlenen 
Methode (Chloroform, Aether), war ich nicht im Stande zu bestimmen. 


288 


Auf einer Knospe pflegt nur ein Insekt auf einmal Posto zu fassen, 
doch hatte ich Gelegenheit, auf einer Knospe auch zwei in Arbeit zu sehen. 

Haben die eierlegenden Insekten einmal die ihnen geeignet scheinende 
Stelle gefunden und ihren Ovipositor hineingedruckt, so verharren sie 
langere Zeit, 12—16 Stunden und vielleicht auch noch langer, in dieser 
Position, wie dies bereits auch Branpr und RATzEBURG constatirt haben ; 
sie vermógen daher aus einer Stellung mehrere Eier an ihren Bestim- 
mungsort gelangen zu lassen und haben es nicht nothig, jedem einzelnen 
Ei zuliebe an der Pflanze eine neue Verwundung vorzunehmen. — Das 
kann ich jedoch constatiren, dass sie an derselben Knospe regelmässig 
in drei Richtungen nacheinander Platz nehmen: sie stechen dieselbe von 
unten her, von der rechten und von der linken Seite her an. Die Bedeutung 
dieses Vorgehens wird aus den weiter unten mitzutheilenden Beobachtun- 
gen klar werden. Wenn die Insekten beim Geschäft des Eierlegens müde 
geworden sind, verlassen sie die Knospe, setzen sich auf den Zweig, 
waschen sich die Fühler und den Kopf oder spazieren auf und ab, um 
frische Kraft zum Geschäft zu sammeln. Sie kehren sodann auf ihre 
Knospen zurück, eventuell stechen sie andere Knospen an. 

Ich war begierie zu wissen, wie lange die Hierlege- und Lebenszeit 
dieser Insekten währe. Zu dem Zwecke liess ich die zuerst dem Experiment 
unterzogenen zwei Insekten ungestórt unter dem Glassturz arbeiten. Ich 
beobachtete sie vom 15. Marz an mit kleineren oder grösseren Unter- 
brechungen bis zum 24. desselben Monats, also acht Tage lang beim Ge- 
schäft des Eierlegens; am 24. fand ich beide verendet. Sie assen während 
ihres Lebens nichts; sie tranken nieht einmal Wasser, denn unter dem 
Glassturz gab es gar kein Wasser. Diese bedurften daher nicht einmal des 
Wassers, wie ADLER es für die Eichengallwespen als unerlässlich aufstellt. 
— Alsich die Leichname der beiden Insekten, welche die Aufgabe ihres 
Lebens, die Sicherung der künftigen Generation, — wie es scheint — voll- 
ständig erfüllt hatten, näher untersuchte, schien ihr Abdomen ganz durch- 
sichtig und leer; darauf secirte ich den einen und fand im Abdomen des- 
selben noch immer eine ziemlich grosse Anzahl von Eiern. 

Bei anderen Experimenten, besonders bei den spät ausgehenden 
Insekten, habe ich allemal gesehen, dass sich die Insekten auf die Spitze 
der im Wachsthum begriffenen Zweige setzen und, ihren Ovipositor parallel 
mit der Làngenaxe des Zweiges zwischen die noeh unentfalteten jungen 
Blätter steckend, ihre Eier legen, wie dies auch ADLER beobachtet hat; ja 
ieh habe sogar gesehen, dass sie ihren Ovipositor, Arbeitersparniss halber, 
unter die Knospenblätter — nicht durch dieselben hindurch — stecken 
und also ihre Eier legen, ohne die Knospe überhaupt zu verletzen. 

Die Placirung der Eier. Darüber, auf welche Theile der Knospe und 
wie die Insekten ihre Eier placiren, habe ich mir auf die Art Kenntniss 


289 


verschafft, dass ieh die Knospen, von welehen ich wusste, dass sie ange- 
stochen seien, weil ich sie mir bezeichnet hatte, absehnitt und unter einem 
Präparir-Mikroscop mit Nadeln, Blatt um Blatt, bis auf die Vegetations- 
spitze zergliederte. So überzeugte ich mich, dass die Hier eigentlich, der 
Blattstellung der Rose entsprechend, auf die einen Blattcyklus bildenden drei 
Blätter gelegt sind, worüber mir auch der Querdurchschnitt der Knospe 
volle Gewissheit gab. Ja ich vermochte sogar zu bestimmen, dass die Hier 
sowohl an der unteren, wie auch an der oberen Seite der jungen Blätter 
zumeist auf die Hauptnerven und auf den Stiel gelegt sind, also an diejenigen 
Stellen, an welchen sich die Gefässbündel in der grössten Anzahl befinden, 
wiewohl Hier auch an den Nebennerven, an den Randern des Blattes, an 
der Spitze desselben, ja selbst an der Axe des Zweiges nicht fehlen 
(Tafel I, Nr. 4) Die Vegetationsspitze selbst fand ich allemal unversehrt 
und sah daran nie auch nicht ein einziges Ei, weswegen ich, wenigstens die 
Oviposition des Rhodites rosa betreffend, die Ansicht ApLER’s und Anderer 
nicht zu theilen vermag, weleher zufolge die Gallwespen ihre Stechborste 
tief zwischen die Blätter hineindrücken, um den fur das Langenwachsthum 
des Zweiges so wichtigen Punkt, die Vegetationsspitze, zu erreichen. 

Bei der Zergliederung der Knospe lasst sich leicht constatiren, dass 
das eierlegende Insekt höchstens die Knospenhülle oder die darunter lie- 
senden ältesten Blätter durchstochen, aber auch diese nicht zerstört habe. 
Die Stichstelle erscheint an den Blättern der Knospe und später auch an dem 
ungestört sich weiter entwickelnden Blatte, ähnlich einer ausgebrannten Oeff- 
nung von elliptischer Form. Diese Untersuchung zeigt zugleich, in welcher 
Richtung das Insekt seinen Ovipositor und seine Stechborste geführt habe. 
Beim Rhoditos rose mindestens geht dieselbe nicht auf der ganzen Knospe 
derart durch und durch, wie es ADLER beim Neuroterus abgebildet hat; die 
Vegetationsspitze aber wird von ihr überhaupt nicht verletzt. Sie durchsticht 
entweder blos die untersten Blätter, um das zunächst darauf folgende zu 
erreichen, oder sie durchsticht überhaupt nichts, sondern wird zwischen 
der lose anliegenden Knospenhülle und dem untersten Blatt in die Falte 
der zusammengefalteten Blätter eingeführt, wie es schon Réaumur bemerkt 
(Tafel I, 4), namentlich dann, wenn das Insekt seine Eier nicht in eine 
unentfaltete Knospe, sondern auf die an der Spitze des Zweiges sich ent- 
faltenden Blätter leot. 

Die Art und Weise der Unterbringung der Eier betreffend ist es 
sewiss, dass das Insekt dieselben nicht — wie Curisr glaubte — in das 
Gewebe der Pflanze hineinlegt, hineinsenkt, sondern sie blos an die Ober- 
fläche derselben anheftet, wie es bereits Réaumur beobachtet. ADLER sagt, 
die Eier seien mittelst der Absonderung der Leim- oder Giftdrusen an das 
Blatt angeklebt, was übrigens auch Réaumur bereits erwähnt. — Ich habe 
gefunden, dass die Eier des Rhodites rosse in der That an das Blatt ange- 


290 


klebt sind, aber sie sind ausserdem mit ihrem unteren, allemal spitz zulau- 
fenden und oft ungleichrandigen, sogar hakigen Ende in die Epidermis des 
Blattes hineingedrückt, sozusagen hineingesteckt. Wenn ich ein mit Eiern 
belegtes junges Blatt im Ganzen oder in einem kleineren Stückehen, aber 
nieht in einem dünnen, unter ein Mikroseop passenden Schnitte, mit 
Carmin oder Eosin tingirte, blieb, mit Ausnahme des Schnittrandes, das 
Ganze ungefärbt, blos am Grunde der Eier haftete die Farbe am Blatte, 
blos dort erschien daran ein schmaler, einem Einriss ähnlicher rother 
Streif, als Zeichen davon, dass daselbst wenigstens die cuticula versehrt 
sei. Derselbe Gedanke drängte sich mir auf, wenn ich unter dem Präparir- 
Mikroscop mit einer Nadel am Ei herumstierte, es nach rechts und links 
bewegte: es bewegt sich, ohne leichterdings seine Stelle zu verlassen, 
ebenso hin und her, wie irgend ein in eine elastische Grundlage einge- 
steckter fester Körper, z. D. die in Kautschuk hineingesteckten Drahtstifte 
einer Drahtbürste. 

Die Eier sind grossentheils am Hauptnerv des Blattes, an der der 
Axe entgegensehenden Seite desselben reihweise, meist alternirend, ange- 
bracht, doch finden sich auch an der unteren Seite und an den Rändern 
des Blattes gruppenweise und regellos zerstreute vor. Auf die Ebene des 
Blattes sind sie in der Regel in einem sehr spitzen Winkel geneigt. Die lan- 
gen, des Eies Länge (0.4 ”/,) auch um das Drei-, Vierfache übertreffenden 
Eierstiele sind an den vorderen Enden nach auf- und auswärts gerichtet 
(Tafel I, 4). Am Fusse der Eier zeigt das Blatt schon sehr früh eine kleine 
Protuberanz, in deren Mitte, in einer kleinen Vertiefung, das Ei sitzt 
(Tafel I, 5). Die Stiele der Eier ragen frei heraus und halten die sich ent- 
wickelnden Blätter gewissermassen zusammen, so dass das regelmässige 
Wachsthum derselben auch schon dadurch ein wenig behindert wird. 
ADLER glaubt, dass diese Stiele der Eier, weil sie leer scheinen und mit 
dem lebendigen Inhalte des Eies communiciren, dem Respirationsbedürf- 
nisse der Embryonen dienstbar seien. 

Die Bildung der Galle. Nach geschehenem Anstich der Knospe ist noch 
lange keine Spur von Gallenbildung wahrzunehmen. Aprer hat einen 
Zeitraum von 16—21 Tagen constatirt, welcher zwischen dem Zeitpunkt 
des Eierlegens und ersten Auftretens der Gallenbildung verging. Ich habe 
in zwei beobachteten Fallen bis zu dem Moment, in welchem sichtbar . 
wurde, wo und woraus die Galle werden würde, 18—19 Tage gezählt. Die 
aus den beiden angestochenen Knospen sich entwickelnden Triebe hatten 
4, beziehungsweise 7 9, Länge erreicht, als an ihnen die ersten Anzeichen 
von Gallenbildung erkennbar wurden. Da mir zur Zeit meiner Unter- 
suchung die Publication Anzzr’s noch unbekannt war, glaubte ich, dass 
aus den Knospen gar keine Gallen werden würden, dass ich gar keine Ge- 
legenheit mehr haben würde, die Gallenbildung zu beobachten. Um so 


291 


grösser war meine Ueberraschung, als mich die zurückbleibende Entwicke- 
lung und eigenthumliche Gestaltung der drei untersten Blätter vermuthen 
liessen, dass sich móglicherweise dort eine Galle bilden werde. 

Dieser zwischen dem Stich und dem Beginn der Bildung verlaufende 
lange Zeitraum widerspricht in der That der Annahme einer erregenden 
Flüssigkeit; derselben widerspricht aber auch der Umstand, dass sich nieht 
aus jeder angestochenen Knospe eine Galle entwickelt, welchen auch 
Apurr in vielen Fällen beobachtete. Gelegentlich meiner Experimente 
kam es auch vor, dass sich gerade aus einigen solchen Knospen keine 
Gallen entwickelten, auf welchen die eierlegenden Insekten am längsten 
gesessen hatten, und welche ich eben darum aufbewahrt hatte, um daran 
die Gallenbildung im vollsten Maasse beobachten zu kónnen. Demzufolge 
bin ich, die Ursache der Gallenbildung anbelangend, mindestens mit Bezug 
auf den Bedeguar, geneigt, mich der von Réaumur, Van DER HoEvEN und 
neuestens von ApLER entwickelten Ansicht anzuschliessen, welcher gemiiss 
die aus dem Ei ausgegangene, in das Pflanzengewebe eingedrungene und 
aus demselben sich ernahrende Larve es ist, welche die Gallenbildung ver- 
anlasst und bis zu ihrem Abschlusse unterhält. Daneben bleibt allerdings 
noch fur den Gedanken Raum, dass die Larven selbst irgend eine wirk- 
same Materie absondern; eine solehe Absonderung ist indessen schwer 
nachzuweisen und die Annahme derselben ist auch gar nicht nothwendig ; 
die Gallenbildung wird sich vielleicht auf viel einfachere Ursachen und 
Wirkungen zurückführen lassen. 

Es gereicht mir zum Vergnügen, die Beobachtungen AprER's über- 
haupt in mehreren Beziehungen bestätigen zu kónnen. Diese Bestätigung 
gewinnt vielleicht dadurch etlichen Werth, dass ich meine Untersuchungen 
von ApLER unabhängig angestellt habe, und bereits bevor ich dessen ange- 
führte Abhandlungen kannte, im Besitze meiner hier veröffentlichten Er- 
fahrungen gewesen bin. 

Doch betrachten wir, woraus und auf welche Weise der Bedeguar 
entsteht. 

Die Morphologie des Bedeguars betreffend ist die Ansicht allgemein, 
derselbe sei ein Axengebilde. Diese Ansicht gehe entschieden hervor aus 
Erklürungen, welche G. Mayr und ADLER über die Gallenbildung geben, 
indem sie der Vegetationsspitze eine so wichtige Rolle zuschieben. Sie 
glauben überhaupt, dass das eierlegende Insekt die Vegetationsspitze zer- 
store, demzufolge das Langenwachsthum ins Stocken gerathe und die 
Knospe die bekannte Gallengestalt annehme, an welcher die Blattnerven, 
ihres Parenchyms beraubt, als buschige Zotten erscheinen. 

Ich habe bereits erwähnt, dass der Rhodites rosz meiner Erfahrung 
gemäss die Vegetationsspitze gelegentlich des Bierlegens nie berühre ; wenn 
ich mich aber bei der Beobachtung des Hierlegens vielleicht auch geirrt 


999 


hätte, würde die Anschauung der sich entwickelnden Gallen jeden dies- 
bezüglichen Zweifel zerstreut haben. Die in der Zwischenzeit behufs Unter- 
suchung abgeschnittenen Knospen und jungen Gallen nicht mitgerechnet, 
entwickelten sich sechs Gallen von ihrem ersten Anfange bis zu ihrer vollen 
Ausbildung vor meinen Augen, und ieh sah das Lüngenwachsthum bei 
keiner einzigen derselben behindert: die Triebe entwickelten sich 4, 7, 10 
und mehr Centimeter lang und die Spitze derselben war ganz so beschaffen, 
wie die Spitze welches unversehrten Zweiges immer, — und doch begann 
sich an ihrem unteren Theile eine Galle zu entwickeln. 

Ich habe bereits gelegentlich des Fierlegens erwähnt, dass das Insekt 
seine Eier auf drei in einen Blatteyklus fallende Blätter lege, welche in der 
Knospe in der Radienrichtung der Kreis-Dritttheile liegen (Tafel I, 3). Der 
Lage dieser drei Blätter entsprechen auch die drei Richtungen, welche das 
Insekt — wie ich erwähnt habe — während seines Eierlegens an der 
Knospe einnimmt. Und aus diesen drei Blättern entwickelt sich auch der 
Bedeguar selbst, welcher demnach bezüglich seiner Morphologie rein ein Blatt- 
gebilde ist. 

Die drei Blätter liegen in der Knospe oder an der Spitze des jungen 
Triebes nebeneinander in einem Kreise ; die Internodien sind damals noch 
kaum wahrnehmbar. — Die mit Eiern belegten Blätter sind — sehr leicht 
verständlich — in ihrer Entwickelung behindert, welehe Behinderung sich 
auch auf die ihnen entsprechenden Internodien erstreckt, welche demzufolge 
sehr kurz bleiben, so dass die drei Blätter auch nachher nahezu in einer 
Ebene und einem Kreise nebeneinander bleiben. Das Wachsthum der Inter- 
nodien ist übrigens am Fusse der Triebe auch sonst schwächer, als gegen 
ihre Spitze zu. Es ist wahrscheinlich, dass sich das Insekt eben deshalb 
die unteren Blätter zum Eierlegen aussucht. Beim Eierlegen am Ende des 
Triebes waltet der Umstand ob, dass in jener Zeit, im Monat Juni, der 
Säfteumlauf, der Stoffwechsel bereits geringer und somit das Wachsthum 
des Zweiges nicht mehr so stark ist, wie in der ersten Zeit der Entwicke- 
lung aus der Knospe, im Frühling, weshalb es dort nicht nóthig ist, die 
Blatter allzu genau auszuwahlen. 

An den eiertragenden Blattern tritt die Veründerung ein, dass das 
Wachsthum des Blattes sowohl in der Liinge des ganzen zusammengesetz- 
ten Blattes, als auch der Seitenblatter, also sowohl in der Richtung seiner 
Längen- als auch seiner Queraxen beschrankt ist. Die besonders in die 
obere Flüche, in den Stiel des Blattes eingesteckten Eier rufen im Stiele 
und überhaupt im ganzen Blatte eine Hemmung und eine ungleiche Ge- 
webespannung hervor, derzufolge die Blatter sich verdicken und nach ab- 
wärts krummen. Dass die Behinderung des Längenwachsthums und diese 
Krümmung durch die mechanische Wirkung der Hier verursacht wird, 
davon habe ich mich durch den Versuch überzeugt, indem ich in den Stiel 


293 


der sich entwickelnden jungen Blatter von oben einige feine Silberstiftchen 
hineinsteckte, was die Folge hatte, dass die verletzten Blatter im Ganzen 
und in ihren Theilen klein blieben und sich in ähnlicher Weise abwarts 
krummten, wie die mit Eiern beladenen. 

Dieses auffallende Zuruckbleiben des Langenwachsthums des Blattes 
(das ganze zusammengesetzte Blatt ist S—10 "$) und dessen Abwarts- 
krummung ist das erste Anzeichen der Gallenbildung. Der Stiel solcher 
Blatter ist auffallend verdickt; in Folge der sich in grosser Anzahl und 
uppig entwickelnden Spiralgefasse sind sie auffallend steif und spróder, 
bruchiger als die unverletzten Blatter. Bei der Bereitung von Schnitten 
verrathen sie eine sehr reichliche Tanninbildung, derart, dass die Schnitte 
sich bereits am Messer in hohem Grade schwarzen. Bei dieser Entwicke- 
lung sind die Hier auf den Blattern mit der Loupe sehr wohl ausnehmbar ; 
einige derselben sind gefüllt, andere bereits leer. Hie und da am oberen 
Theile, am Stiele, an der Seite und am unteren Theile des Blattes ent- 
stehen kleine Emergenzen. Bald erheben sich aus der Oberfläche allent- 
halben lange, einzellige Trichome, welche sämmtlich schnell wachsen; die 
einzelnen Blätter verlieren, indem sie von Tag zu Tag mehr und mehr an 
Masse zunehmen, ihre ursprüngliche Gestalt, verbergen sich zwischen den 
wolligen Faden, bis schliesslich höchstens die übriggebliebenen Spitzen der 
Blätter verrathen, dass hier ehedem Blätter gewesen sind. Natürlicherweise 
findet diese Veränderung an allen drei Blättern statt. Mittlerweile ziehen 
sich alle Larven in die Parenchymgewebe hinein und dann erheben sich auch 
die Larven- Kammern auf dem Blatte als kleine Anschwellungen, die Emer- 
genzen und Trichome nehmen an allen drei Blättern an Zahl und Entwicke- 
lung zu, alle drei Blätter werden dicker und massiger, bis sich ihre Ränder 
miteinander berühren, ihre jungen Zellen zusammenwachsen, den Zweig um- 
‚fassen und der ringfórmige Bedeguar fertig ist (Tafel I, 6). 

Alles dies geht freilich ziemlich langsam vor sich. Die Gallenblätter, 
welche sich aus Knospen entwickelt hatten, die zwischen dem 15.—20. März 
angestochen worden waren, verdickten sich erst gegen Ende Mai in dem 
Maasse, dass sie einander berührten und eine wirkliche Galle bildeten. 

Dass sich der Bedeguar in der That aus drei Blättern bildet, davon 
können wir uns auch am Querschnitte des entwickelten Bedeguars über- 
zeugen, an welchem die den drei Blättern entsprechenden Theile, zugleich 
mit den in Reihen placirten Kammern der Larven, sehr deutlich sichtbar 
sind (Tafel I, 7). 

Auf die eben beschriebene Weise bildet sich also der ringförmige 
Bedeguar; wie kommen aber die endständigen und seitlich aufsitzenden 
Bedeguare zu Stande? Meine Untersuchungen haben auch die Bildung 
dieser betreffend Beispiele und Auskunft geliefert. 

Der endständige Bedeguar bildet sich ebenso aus drei Blättern wie 


294 


der ringfórmige, ja im Anfange ist der endstandige Bedeguar selbst ein 
ringfórmiger. — Hs ist interessant, wie derselbe an das Ende des Zweiges 
gelangt. — Zwei sich schón entwickelnde Bedeguare hielten mir je einen 
16—20 94, langen Zweig ringförmig umfasst. Der Zweig selbst entwickelte 
sieh bis zu dem Zeitpunkte ganz schon, wo der Process der Gallenbildung 


an seinem Fusse seinen Höhepunkt erreichte. Nach etwa 50 Tagen, vom. 


Kierlegen an gerechnet, aber begann die Spitze der Zweige gelb zu werden, 
die Blatter welkten vom obersten Internodium herunter und auch das 
oberste Internodium selbst lóste sich ab, fiel ab. Dasselbe geschah mit 
dem folgenden, und im Zeitraum von 10—12 Tagen auch mit den übrigen 
Internodien. Blatt nach Blatt, Internodium naeh Internodium fiel ab, bis 
schliesslich auch der letzte abgefallen war und der Bedeguar als endstän- 
diger erschien. 

Dasselbe ist auch im Freien der Fall; insbesondere dann, wenn das 
Insekt die Eier auf bereits entwickelte endstandige oder zur Spitze nahe 
liegende Blatter leot. In diesem Falle entwickelt sich der über den eier- 
belegten Blättern befindliche Zweigtheil kümmerlich und fällt sehr bald ab. 
Dies lehren uns auch die im Freien gesammelten endstündigen Bedeguare 
selbst, an denen wir, in der Mitte ihres oberen Endes, jedesmal die Ueber- 
reste des Zweiges finden, mit der Narbe an der Stelle, wo das letzte Inter- 
nodium abfiel. 

Auch die seitlich aufsitzenden Bedeguare sind Blattbildungen, nur dass 
dieselben sich in den haufigsten Fallen aus einem Blatte bilden, wiewohl 
auch aus zwei Blüttern gebildete vorkommen. Sind sie aus drei Blattern 
gebildet, so hat das Insekt eine secundiire Seitenknospe angestochen. — 
Es ist sehr häufig der Fall, dass wir die seitenständigen Dedeguare am Zweige 
zu dreien übereinanderstehend antreffen. Widmen wir dem Verhältnisse 
ihrer Stellung einige Aufmerksamkeit, so fällt uns allsogleich auf, dass die- 
selbe der Blattstellung der Rose entspricht, und wir kónnen in den drei sei- 
tenstandigen Gallen unschwer jene drei Blatter erkennen, von denen ich oben 
gesagt habe, dass das Insekt auf sie seine Eier lege, dass die Galle sich 
aus ihnen entwickele. — Der Unterschied besteht blos darin, dass bei der 
Bildung des ringförmigen und endständigen Bedeguars die Internodien 
kurz blieben, nicht wuchsen und so auch die drei Blätter in einem Kreise, 
in einer Ebene blieben, während bei der Bildung des in Rede stehenden 
dreifachen seitenständigen Bedeguars die Internodien wuchsen und die 
sich zu Bedeguaren gestaltenden Blätter an jene Stelle emporhoben, an 
welcher sie erschienen sein würden, wenn sie gewöhnliche Blätter geblieben 
wären. 

Die Bedeguars können demnach, in welcher Erscheinungsform sie 
uns immer entgegentreten mögen, allemal auf dieselben Bildungen zurück- 
geführt werden. Und wir vermögen selbst die Factoren unschwer zu be- 


asks iac 


295 


stimmen, welche diese verschiedenartige Erscheinungsform beeinflussen. 
Die Wechselfälle der Witterung abgerechnet, spielen hier zwei Factoren 
eine Rolle: der eine derselben ist — wie bereits ADLER entwickelt hat — 
die Starke des Wachsthums der Pflanze, der andere — meiner Ansicht nach 
wichtigere — ist die Menge der entwickelnden Larven. Hs ist klar, dass die- 
selben, in je grósserer Menge sie gegen das normale Wachsthum der 
Pflanze offensiv vorgehen, eine desto gróssere Abnormitat hervorrufen, 
und dass die Pflanze desto weniger vermogend sein werde, die Kraft ihres 
Wachsthums zur Geltung zu bringen. Daher kommt es, dass wir Rosen- 
blätter finden, auf deren Oberfläche ein, aus einer einzigen oder aus zwei, 
drei Kammern bestehender, zottiger kleiner Bedeguar sitzt. In diesem 
Falle waren blos 1, 2 oder 3 Larven die Angreifer; dieser kleinen Anzahl 
gegenüber hat die Pflanze die Kraft ihres Wachsthums gehorig geltend ge- 
macht und das Blatt hat sich auch in allen seinen Theilen entwickelt. 
Bereits mit einem grósseren Angriffe hatte die Pflanze gelegentlich der 
Bildung des seitlieh aufsitzenden dreifachen Bedeguars zu kampfen. Sie 
war diesfalls bereits ausser Stande, sich die Blätter zu erbalten. Diese 
fielen den angreifenden Larven zum Opfer; aber da die Kraft des Wachs- 
thums der Pflanze den Kampf mit dem Angriff der Larven aufzunehmen 
noeh immer vermógend war, konnten wenigstens ihre Internodien, trotz 
dieses Angriffes, normal wachsen. Beim ringformigen Bedeguar wuchsen 
die angegriffenen Theile bereits nicht mehr, aber die über ihnen stehende 
Axe wuchs noch und blieb auch am Leben. Beim endständigen Bedeguar 
endlich ging auch die oberhalb des Bedeguars anfänglich wachsende Axe 
allmálig zu Grunde, zum Beweis dafür, dass diesfalls der Angriff von der 
grössten Stärke war und die Pflanze ihre gesammte Kraft dorthin wenden 
musste, wo der Angriff unmittelbar stattfand. 

Ich habe meine Untersuchungen auch auf das Detail der Entwicke- 
lung des Bedeguars, namentlich auf die Beobachtung jener Veranderungen 
erstreckt, welche das Gewebe des Biattes von der Darauflegung der Bier 
angefangen bis zum deutlichen Auftreten der Galle erleidet, sowie auch auf 
die Klarlegung der Beziehungen, welche zwischen den aus den Hiern aus- 
kriechenden Larven und dem Blatte statthaben konnen: doch da die dies- 
bezüglichen Ergebnisse meiner Untersuchung noch lückenhaft sind, sehe 
ich mich genóthigt, die Veroffentlichung derselben bis zur Vornahme, be- 
ziehungsweise bis zum Abschluss neuerer Untersuchungen zu verschieben. 

Ich bemerke noch, dass meine Bedeguare insgesammt aus Knospen 
hervorgegangen sind und somit die Behauptung AprnEm's widerlegen, dass 
der Rhodites nie Knospen ansteche, beziehungsweise dass sich kein Bede- 
guar aus einer Knospe entwickele. — Ich darf schliesslich erwahnen, dass 
die Parthenogenesis beim Rhodites rose auch ich constatirt habe. Die 
Individuen der zweiten Generation waren jedoch nur halb so gross, 


296 


wie diejenigen, welche ich mir aus im Freien gesammelten Bede- 
guaren aufzog. 

Sehliesslieh bemerke ich, dass ich im Vorstehenden jedes Eingehen auf 
theoretisehe Erórterungen vermieden und mich lediglieh auf die Mitthei- 
lung des bestimmt Beobachteten beschrankt habe. 


ERLAUTERUNG ZU TAFEL I. 


1. Ein Rhodites rosae in der Arbeit des Eierlegens. (Vergróssert.) Die Spitze des 
Ovipositors ist der Deutlichket wegen gezeichnet. 

2. Erläuterung der Art des Eierlegens: 4) Querdurchschnitt des Abdomens des 
Rhodites (vergrössert, nach Branprt unl Rarzesure), den Ovipositor nebt den 
Stechborsten aufweisend; B) Längendurchschnitt der Knospe. einige junge Blätter 
im Umriss aufweisend. Die wechselseitige Stellung des Insekts und der Knospe 
entspricht der auf Abbildung 1 sichtbaren Stellung. £ zeigt den Ovipositor ausser Thä- 
tigkeit,# den Ovipositor in Thätigkeit. Esist sichtbar, dassdas Insekt, nach Durchboh- 
rung der Knospenhülle und des ersten Blattes, mit Hilfe der Stechborste die Eier auf 
das folgende Blatt legt. Es kann diese Borste ausstreken und einziehen, woraus erklär- 
lich, dass es mit derselben aus derselben Stellung an mehrere Stellen Eier legen kann. 

3. Schematischer Querdurchschnitt einer Rosenknospe, besonders jene drei Blätter 
1. 2, 3) darstellend, auf welche der Rhodites die Eier legt, sowie auch jene drei Rich- 
tungen, in welchen er die Knospe anstechen muss, um zu dem entsprechenden Blatte 
gelangen zu können. 

4. Ein junges, noch gefaltetes Blatt mit Eiern belegt. (Vergrössert.) 

5. Entwickeltes Blatt miteiner von einem Ei besetzten Erhöhung auf seinem 
Hauptnerv. 

6. Schematische Darstellung der Entwickelung des Bedeguars aus drei Blättern. 
1,2, 3 sind die drei Blätter, auf welche die Eier gelegt wurden. Die dicken Linien um 
die Blätter herum stellen dat allmälige Dickerwerden derselben dar. Im Anfang steht 
jedes Blatt gesondert für sich das allmälig aber erreicht ihre Verdickung einen solchen 
Grad, dass sie einander berühren und zusammenwachsend den Bedeguar bilden. 

7. Durchschnitt eines vollständig entwickelten Bedeguars (nach G. Mayr). 1,2, 3 
entsprechen den mit Eiern belegten drei Blättern. 


Pag. 217. 

Hemiptera nova vel minus cognita, descripsit Dr. G. 
Horvärn. Die Abhandlung ist durchaus lateinisch geschrieben, und verwei- 
sen wir daher auf den Originaltext an angeführter Stelle. 


Pag. 996. 
EINE NEUE CHELIFER-ART, SPECIES AUS DEM 
COMITATE ZEMPLEN. 


Endeckt von Dr. C. CHyzer. Beschrieben von Dr. E. TémésvAry. 
Chelifer quadrimaculatus. Das ganze Thierchen ist stark 


abgeplattet, ellyptiseh und glänzend. Der Cephalothorax ist zweimalso lang 
als breit, die Querfurchen sind deutlich auffallend, die erste ist gebogen und 


CS RTC PPT ET 


à 


297 


in der Mitte des Ruckens ein wenig eingedruckt, während die zweite gerade 
ist. Der vordere Rand des Cephalothorax ist auffallend abgerundet, mit ein- 
fachen Harchen spárlich bedeckt und gleichformig fein granulirt. Die Augen 
sind im Verhältniss gross und unter den Palpen am Seitenrand des Cepha- 
lothorax vorhanden. Die 9 Ringe des Abdomens sind fast ganz gleich breit, 
wahrend der 10. und 11. Ring schnell verschmalert, und der letzte fast ge- 
rade abgestutzt ist. Die 9 Ringe des Abdomens sind am Seitenrand sägezäh- 
nenartig ausgedehnt, welche zahnartige Ausdehnung vom 6. bis 9. Ring 
besonders auffallend ist. Die hellere Ruckenmittellinie ist sehr schmal, wäh- 
rend die Zwischenlinien der einzelnen Ringe zweimal so breit sind, wie die 
vorhergehenden. Die Ringe an beiden Seiten des Abdomens haben einen 
grossen dunklen Flecken, von welchem rechts und links kleine, helle, gelb- 
lichweisse Punkte sind, in welchen ein einfaches Haar vorhanden ist. Ausser- 
dem sind in den Abdomen-hingen — mit Ausnahme des letzten — mehrere 
gelblich-weisse, làngliche Punkte, unter welehen die am hinteren Rande 
grösser sind, und je ein Haar besitzen. Das Abdomen ist mit einfachen 
Haaren bedeckt, nur am letzten Ringe sind Kolbenborsten, und zwischen 
diesen ist rechts und links ein längeres einfaches Haar. Das Abdomen ist 
gleichmässig, fein granulirt. Der Basaltheil der Mandibel rundet sich dort 
ab, wo das bewegliche Glied ist. Der unbewegliche Finger ist gebogen und 
bis zur Mitte gezáhnt, wahrend der áussere bewegliche Finger kammartige 
Zahne hat und am vorderen Ende in ein dreitheiliges Stielchen endet, unter 
welenem ein ebenso langes Hürchen liegt. Die Palpen sind so lang als der 
Leib. Das zweite Glied der Palpen ist abgerundet, am hinteren hand sind 
4 sägeartige Zähne, das dritte Glied ist abgeplattet, dreimal so lang als breit 
und gebogen; das vierte Glied ist eiförmig und an der inneren Seite stark 
gebogen, ein wenig breiter, als das dritte Glied. Der Basaltheil der Scheeren 
ist eiförmig, und wenig länger als die Finger. Die Palpen — mit Ausnahme 
der Finger — sind gleichmässig granulirt, das zweite und das dritte Glied 
ist mit Kolbenborsten, das vierte und der Stamm des Scheerengliedes ist 
mit abgestutzten Haaren bedeckt. Die Finger sind glatt und dicht mit ein- 
fachen Haaren bedeckt, zwischen welchen S—10 Tasthaare sind. Die Beine 
sind verhältnissmässig kurz, der Femoraltheil ist sehr dick und mit abge- 
stutzten Haaren bedeckt. Der Tarsus ist hinter den Krallen hackenartig 
ausgebreitet, und die Krallen haben unter dem Hafter eine entgegengestellte 
Nebenkralle. Der Cephalothorax und der Abdomen sind dunkel-braun, die 
Palpen sind róthlichbraun, die Zwischenräume sind hell-gelblichbraun, die 
Beine ebenso wie die Mandibel sind braungelb. 

Der Fundort ist im Comitat Zemplen die Gemeinde Homonna, wo in 
Gesellschaft von Chelifer peculiaris und Chernes cimicoides ein einziges 
Exemplar gefunden worden ist. 

Die Länge des Thierchens 5:5 m. m. 


Természetrajzi füzetek. v. köt. 1r.— 1v. füzet. 20 


298 


ERKLARUNG DER ABBILDUNGEN. 


. 1. Chelifer quadrimaculatus nov. sp. vergróssert. 
» 9. Natürliche Grósse. 
. Der Mandibel vergróssert. 
. Der Tarsus mit den Krallen, vergróssert. 
a) Der hackenartig ausgebreitete Tarsus. 
b) Die Krallen. 
c) Der Hafter. 
d) Die Nebenkralle. 
» 5, Die letzten 4 Glieder des Abdomens, stark vergróssert. 
» 6. Eine Palpe vergróssert. 


& CO 


Pag. 229. 


Hine neue Myriopodengattung und Art «Edenti- 
stoma octoswlcata» beschrieben von Epmunp Tömösvány, aus der Col- 
lection des ungarischen National-Museums, welche durch Jon. Xanraus von 
der Insel Borneo gebracht wurde. Die vollständigen lateinischen Diagnosen 
siehe im ungarischen Texte. 


ERKLARUNG DER ABBILDUNGEN. TAF. II. 


1. Edentistoma octosulcata nov. gen. et spec. (in natürlicher Grósse.) 
9. Die Kieferfüsse. (Vergróssert). 
» 8. Durchschnitt des 7. Kórpersegments. (Vergróssert.) 
4. Die zwei letzten Körpersegmente von unten, mit den Schleppbeinen. 
(Vergróssert.) 
5. Die Augen. (Vergróssert.) 
6. Ein Sehleppbein von oben. (Vergróssert.) 
» 7. Der Kopf von oben. (Vergróssert.) 
8. Der letzte Kórpersegment von oben. (Vergróssert.) 
9. Der Durchschnitt des dritten Segments eines Gangbeines. (Vergrössert.) 
» 10. Der Durchschnitt des ersten Segments des Schleppbeines. (Vergróssert.) 


Pag. 231. 


Ichthydium Entzii n. sp. von Dr. Dapay. Eine auszugsweise 
Uebersetzung dieser Abhandlung werden wir im zweiten Hefte des VI. Ban- 
des nachtragen. 


Pag. 252. 


Violaeeuropaeae auctore Victore de Janka. Siehe den lateinischen 
Text an angefuhrter Stelle. 


FLORA PEORIANA. 


DIE VEGETATION IM CLIMA VON MITIEL- 
ILLINOIS. 


FRIEDRICH BRENDEL. 


BUDAPEST. 


BUCHDRUCKEREI DES FRANKLIN -VEREIN, 


1882, 


DEN MANEN 


SEINES UNVERGESSLICHEN LEHRERS 


 W. D. J. KOCH 


IN DANKBARER ERINNERUNG 


DER VERFASSER. 


"WSLHORISSDHOEVMEE 


D 


Ww qr LA HH RA 


CMS AE 


D] 


VORWORT. 


Nur Luftschlosser werden ohne Material gebaut und provisorische 
Gebaude mit unzureichendem Material. 

So jung die botanische Geographie als besonderer Zweig der Wissen- 
schaft ist, so wurde doch von hervorragenden Gelehrten, wie HumBozpr, 
ScHouw, MEYEN, A. DE CANDOLLE, GRISkBACH, schon viel geleistet. Gleich- 
wohl aber konnen ihre Arbeiten nur als grundlegende Versuche und als 
werthvolles Material betrachtet werden zu dem einstigen Gebaude, dessen 
Baumeister wohl noch in den Kinderschuhen geht, vielleicht noch nicht 
geboren ist: denn es wird noch vieler Bausteine bedürfen, welche ungleich 
den meisten alteren Localfloren mehr sind als blosse Aufzáhlungen von 
Pflanzen ohne alle Andeutung ihrer Beziehungen zu Boden und Clima. 

Der Inhalt dieser Blätter ist das Ergebniss langjähriger Beobachtungen 
auf einem kleinen Fleck unseres Erdballs und soll weiter nichts sein als 
ein Baustein, den ich beitrage mit dem Wunsche, dass die Botaniker aller 
Orten ähnliches Material in grósserer Quantitat und besserer Qualitat 
liefern und so den künftigen Bau nach einem einheitlichen Plane fordern 
mochten. 

Von der Unvollständigkeit meiner gesammelten Beobachtungen über- 
zeugt, habe ich lange gezógert sie zu veróffentlichen. Wenn ich gleichwohl 
mich jetzt dazu entschlossen habe, so erinnere ich mich zu meiner hecht- 
fertigung an einen Ausspruch E. BrancHarn’s (Ostéologie des oiseaux in 
Ann. d. Sc. nat.) : «Si l'on prétendait sérieusement épuiser une question 


on ne mettrait jamais rien au jour. 


Ait.—on 
Andr.—ews 
Bart.—on 
Beauv.—ois 
Benth.—am 
Bernh.—ardi 
Big.—elow 
Bisch.— off 
Bland.—on 
A. Br.—aun 
R. Br.—own 
Brid.—el 
Br. Sch. Bruch und 
Schimper 
Br. Eu. Bryologia euro- 
paea 
buckl.— ey 
Cav.—anilles 
Chois.—y 
Darl.—ington 
DC. de Candolle 
ADC. Alphons DC. 
Desn. —Decaisne 
Desf.—ontaine 
Dew.—ey 
Dietr.—ich 
Dgl—Douglas 
Dum.—ortier 
Dun.—al 


304 


ABKURZUNGEN DER AUTOREN. 


Ehrh.—art 

EN.—iott 

Engelm.—ann 

F. u. M.—Fischer und 
Mayer 

Frol.—ich 

Gartn.—er 

Gaud.—ichaud 

Ging.—ins 


Gm.—elin 
Good.—enough 
A. Gr.—ay 


Géev.—ille 
Gris.—ebach 
Gron.—ovius 


Hedw.—ieg 
Hoffm.-—ann 
Hook.—er 


Hornsch.—uch 
Hüb.—ener 
Huds.—on 
HBK—Humbold Bon- 
pland Kunth 
Jacq.—uin 
Juss.—ieu 
Kth.—Kunth 
Lag.—asca 
Lam.—ark 
Lamb.—ert 


Lehm.—ann 
Lindl.—ey 
Lk.— Link 
Lightf.—oot 
L'Her.—itier 
Lois.—eleur 
Marsh.—all 
Mey.—er 
Michx.—Michaux 
Mill.— er 
Mocq.—uin 
Muhl.—enberg 
Murr.—ay 
Nutt.—all 
Pers.—oon 
Planch.—on 
Poir.—et 
Raf.—inesque 
Rich.—ard 
Richards.—on 
Ridd.—ell 
Robb.—ins 
Rostk.— ovius 
R. Sch. Roemer und 
Schultes 
R. P. Ruiz und Pavon 
Salisb.—ury 
Sartw.—ell 
Schleich.—er 


Schrad.—er 

Schreb.—er 

Schk.—ur 

Schult.—es 

W. P. Sch.—imper 

Schwaegr.—ichen 

Schw.—einitz 

Schw. Torr.—Schwei- 
nitz und Torrey 

Scop.—oli 

Sh.& P.—Shortu.Peter 

Schuttl.—elworth 

Sm.—ith 

Spr.—engel 

Spring. —er 

Sol.—ander 

Steud.—el 

Sull.—ivant 

Sw.—artz 

Trin.—ius 

Toff.—ey 

T. Gr.— Torrey u. Grap 

Tuck.—erman 

Vent.— enat 

Wang.—enbeim 

Wahl.—enberg 

Walt.—er 

Willd.—enow 


With.—ering 


ABKÜRZUNGEN GEOGRAPHISCHER NAMEN. 


Ala.—bama 

* All.—eghanies 
Arct.—Arctisches Gebiet 
Ark.—ansas 
Ariz.—ona 
Can.—ada 
Cal.—ifornia 
Col.—orado 
Conn.—ecticut 
Del.—aware 
Fa—Florida 
W.Fa—West-Florida 
Ga—Georgia 
Huds.B.—Hudsonsbailander 
III.—inois 
Kas—Kansas 
Ky— Kentucky 


La—Louisiana 

Labr.—ador 

Mass.—achusetts 

Mne—Maine 

Mich.—igan 

Miss.—issippi (Fluss) 

O.Miss.—Oberes Mississippi- 
gebiet 

Mo.—Missouri 

O.Mo.—Oberes Missourigebiet 

N.B.—Nord-Breite 

N.Ca—Nord-Carolina 

N.E.—Neu-England 

N.F.—Neu-Foundland 

N.Y.—Neu-Jersey 

N.M.—Neu-Mexico 

N.Y.—Neu-York (Staat) 


N.K.—Nord-Küste 
O.K.—Ost-Küste 
S.K.—Süd-Küste 
W.K.—West-Küste 
Oh.—io 

Oreg.—on 
Pa—Pennsylvania 
W.Pa—West-Pennsylvania 
R.Mts.—Rocky-Mountains 
Sask.—atchawan 
S.Ca—Süd-Carolina 
Tenn.—essey 

Tex.—as 
W.Tex.—West-Texas 

Va— Virginia 

Vt— Vermont 
Wise.—onsin 


* Wenn hier die Abkürzung eines Staates im Parenthese steht so ist darunter bei einer nördlichen 


Pflanze die Südgrenze, bei einer südlichen die Nordgrenze zu verstehen. 


so bedeutet es die einzige Verbreitung in den Alleghanies. 


Wenn die Pflanze eine westliche ist, 


TOPOGRAPHIE. 


Der Illinois durehstrómt eine von Nordost nach Südwest geneigte 
Ebene, welche nicht flach, sondern wellig gestaltet von 30 bis höchstens 
60 Meter tiefen Thalfurchen durchschnitten ist. Die Neigung nach Südwest 
lässt sich am besten durch folgende Höhenangaben darstellen. Die Seehöhe 
des Mississippi an der nordwestlichen Grenzecke des Staates Illinois Dubuque 
gegenüber wird zu 186 Meter angegeben, am Einfluss des Ohio zu 88 Meter ; 
der Michieansee 177 Meter über dem Meeresspiegel ist durch eine kaum 
12 Meter hohe Wasserscheide vom Illinois getrennt; zwischen dem 
Michigansee und dem Mississippi erhebt sich das Land an der Nordgrenze 
des Staates zu einzelnen Kuppen von 374 Meter Seehöhe und 90 Meter 
über der Thalsohle. Der Des Plaines (nördlicher Quellfluss des Illinois) 
der wenige Meilen westlich dem Michigansee entlang südwärts fliesst, ver- 
einist sich unter 41° 20" N. B. mit dem aus Indiana kommenden Kankankee 
zum Illinois; als solcher fliesst der Strom 13 geographische Meilen west- 
warts, dann noch 40 geographische Meilen in sudwestlicher Richtung dem 
Mississippi zu, in den er unter 38? 50' N. B. und in einer Seehóhe von 
122 Meter mündet. Der Fall beträgt ungefähr 6 Decimeter auf die geo- 
graphische Meile. Etwa 30 geographische Meilen oberhalb seiner Mündung 
liest Peoria auf zwei Terrassen des rechten Ufers, deren erste sich etwa 
15 Meter die zweite etwas über 30 Meter über den niedrigsten Wasserstand 
erhebt. Zwischen beiden läuft parallel eine Vertiefung, eine ehemalige 
Sloush (spr. Sluh), wie man hier das sumpfige Uferland nennt, welches 
von den Flüssen durch sandige Anschwemmungen getrennt abwärts mit 
denselben in Verbindung steht, sich bei Hochwasser füllt und nur in sehr 
trockenen Sommern gangbar ist. Die erste Terrasse, auf welcher nun der 
grösste Theil der Stadt steht, ist eine alte Sandbank, wie die Beschaffen- 
keit des sie bildenden Materiales bezeust, die an ihrem Sudende mit einer 
hügelartigen Erhebung endet. Dieser Sandhügel, wahrscheinlich durch eine 
aus dem von Westen einmündenden Kikapoothal kommende Gegen- 
strömung gebildet, gerade am Ausgang der ehemaligen Slough, hat diese 
vom Zusammenhang mit dem Strombett abgeschlossen. Dieser Vorgang 
kann an den meisten Flüssen des Westens heute noch in allen Stadien 
beobachtet werden, z. B. bei Guttenberg am rechten Mississippi-Ufer nord- 


306 


lich von Dubuque in Jowa. Dort wurde bei jedem Hochwasser das Städtehen 
halbinselformig vom Hinterlande getrennt, was seit dem Eisenbahnbau 
sich wohl wird geandert haben. 

Die zweite Terrasse, gleich hoch mit der auf der andern Thalseite und 
von dieser etwa 41/2 Kilometer entfernt, war offenbar einst das Flussufer. 
Die Bluffs, wie die abhängigen Ränder der Terrassen heissen, verlaufen 
nicht geradlinig, sondern springen von grósseren oder kleineren durch 
Auswaschung bewirkten Einkerbungen getheilt, bastionförmig vor. Sie haben 
an ihrem Fuss zahlreiche Quellen, von denen aber in Folge von Abholzung 
schon mehrere versiegt sind. 

Aehnlieh wie der Mississippi in Minnesota zum Lake Pepin, erweitert 
sich der Illinois 3 geographisehe Meilen oberhalb der Stadt und, nachdem 
er nieht ganz eine Meile oberhalb eine kleine Strecke weit auf seine nor- 
male Breite zurückgegangen, von neuem zu einer 1600 Meter breiten 
Wasserfläche, welche man euphemistisch See nennt. Am Ausfluss dieses 
Sees hat und behält der Strom eine durehsehnittliche Breite von 270 Meter. 

Der Fluss steigt fast jedes Jahr vom niedrigsten zum hôchsten 
Wasserstand um 6 Meter, wobei das linke niedrige Uferland überschwemmt 
wird. Das Hochwasser, gewóhnlich in den Monaten April und Mai, dauert in 
einzelnen nassen Sommern auch bis Ende Juli. Der sogenannte See wird 
von Jahr zu Jahr kleiner. Welche Terrainveränderungen in verhälniss- 
massig kurzer Zeit sich bilden kónnen, zeigt der Umstand, dass vor funf- 
undzwanzig Jahren ein Areal von ungefahr 80 Acres beim niedrigsten 
Wasserstand fast einen Meter hoch mit Wasser bedeckt war, welches heute 
trocken liegt und in den alteren Theilen schon mit ziemlich hohen Báumen 
(Pappeln und Weiden) bestanden ist. All dies hat ein kleiner von Osten 
kommender Bach gethan, der wáhrend dieser Zeit wohl ein halbes Dutzend- 
mal seine Mündung anderte und in trockenen Sommern gar kein Wasser 
hat. Flussaufwárts von dieser Stelle zieht ihr entgegen ein schmaler bewal- 
deter Sandstreifen und hinter demselben eine Slough, welche voraus- 
sichtlich, sobald die durch den Bach vermittelte Terrainbildung den er- 
wahnten Streifen erreicht, vom Fluss getrennt wird. Also derselbe Vorgang 
auf dem linken wie vor undenklichen Zeiten auf dem rechten Ufer. 


BODENFORMATION. 


Peoria liegt auf dem grossen Kohlenfeld, welches die Sudhalfte des 
Staates Illinois bedeckt und sich weit nach Indiana und Kentucky hinein 
erstreckt. Von 16 Lagern, welche in dieser Formation angenommen werden, 
treten Nr. 4, 6 und 7 (letztere hier auslaufend und nicht bauwurdig) über 
dem Flussbett zu Tage in einer Machtigkeit von nur 1—2 Meter und ge- 
trennt von Sandstein- und Thonlagern von zusammengenommen 54 Meter. 
Ueber der Kohlenformation liegt unmittelbar die Ablagerung der Eiszeit, 


307 


die sogenannte Northern Drift, welehe über das nórdliche Mississippi- 
becken bis 39. Grad N. B. sich erstreckt. Dass diese einst auch die Fluss- 
thäler bedeckte und dass letztere allmalig ausgewaschen wurden, bezeugen 
die grossen Blócke primitiven Gesteins, welche allenthalben dem Fluss- 
ufer entlang zuruckgeblieben sind. Die Thalsohle ist jetzt mit Aluvium 
bedeckt; auf den Hóhen wechseln unter der Ackerkrume Lagen von Lehm 
und Kies. Kalkboden fehlt ganz. Zu Beobachtungen über die Beziehungen 
der chemischen Bodenbeschaffenheit zu der Vegetation bietet die Flora von 
Peoria keine Gelegenheit, wenn man nicht dem ausschliesslichen Vor- 
kommen einiger Gräser auf reinem Sandboden eine Bedeutung beilegen 
will. Immer ist es hier die physicalische Beschaffenheit, welche den Stand- 
ort bedingt: Licht nnd Schatten, lockerer und fester, feuchter und trockener 
Boden und ähnliche Gegensätze begünstigen und schliessen aus. 


* 
* * 


Hier, wie allenthalben in der Mitte beider Continente der nordlichen 
Erdhälfte ist das Klima ein excessives. Meist sehr heisse Sommer, oft kalte 
Winter, ein rascher Temperaturwechsel zu allen Jahreszeiten sind die 
charakteristischen Merkmale dieses Klimas. Dass diese Gegensätze in den 
hohen baumlosen Ebenen noch stärker hervortreten müssen als in den ge- 
schützteren Thalern, ist einleuchtend. Deshalb ist wohl im Auge zu be- 
halten, dass die folgende Darstellung sich auf Beobachtungen stützt, welche 
vom December 1855 bis zum November 1875 in der Mitte einer Stadt ge- 
macht wurden, welehe in einer vorherrschend waldigen Gegend gegen die 
West- und Nordwestwinde wenigstens einigermassen durch zwar nur 
missig hohe Abhange (Bluffs) geschützt ist und gegen Sudost an eine 
Wasserfläche von gegen 3000 Fuss Breite grenzt. So ist wohl anzunehmen, 
dass die Temperatur des offenen flachen Landes im Mittel einen Grad 
niedriger und die frostfreie Sommerzeit etwas kürzer sein mag, als die 
Tabellen zeigen. Wenn die ermittelte Jahreswarme fur den Beobachtungs- 
ort 11? C. ist, so mag für Mittelillinois 10? C. gelten. 

Fur die Excessivitat des Klimas mögen folgende Thatsachen als Be- 
weise dienen: die Temperatur wechselte in den zwanzig Jahren in einer 
Ausdehnung von 70?.5 C., indem das Minimum von — 30° im Januar 1873, 
das Maximum + 40°.5 im August 1873 beobachtet wurden. Die grösste 
Differenz in einem Monat (Januar 1874) war 48?.5 C. von — 30 zu + 18.5 C. 
Der grósste Wechsel binnen 24 Stunden kam im Januar 1876 vor (welches 
Jahr nicht mehr in die Berechnung gezogen wurde). Die Temperatur fiel 
(28.—99. Januar) von + 16 auf — 22.5, also um 38.5 Grade. So betrücht- 
liche tägliche Oscillationen sind nichts Seltenes, besonders im Februar, 
April und Mai, am wenigsten im Juli; doch betrug auch hier der grosste 
Wechsel noch 20 Grade. 


308 


Zur Uebersicht des Marsches der Mitteltemperatur von Tag zu Tag 
dureh das Jahr wurde die Mitteltemperatur jedes Tages innerhalb der 
zwanzig Jahre berechnet und tabellarisch dargestellt. Vom 5. März an halt 
sich die Mitteltemperatur über dem Gefrierpunkt und steigt allmálig mit 
geringen Oscillationen, bis sie das Maximum am 16. Juli erreicht, fallt dann 
um ein Geringes bis Mitte September, rascher gegen Ende dieses Monats 
und durch October, bis sie am letzten Tage des Novembers den Gefrier- 
punkt wieder erreicht, unter welchem sie sich mit Ausnahme der drei ersten 
Decembertage bis zum 21. Februar erhalt. Vom 18. December zum 23. 
findet ein rasches Fallen und von da zum 25. ein noch rascheres Steigen 
statt. Aehnliche Oscillationen zeigen die Mitteltemperaturen in den Mo- 
naten Januar und Februar, wo zwischen Minima am 7.Januar, 17. Ja- 
nuar, 4. Februar, Maxima am 12. Januar und 19. Januar fallen. 
Nach dem 21. Februar fallt die Mitteltemperatur nur noch an drei Tagen 
(24. Februar, 3. und 4. März) unter den Gefrierpunkt. Die geringen Oseil- 
lationen im Fruhjahr und Herbst mogen sich nach noch langeren Beobach- 
tungsjahren ausgleichen, die im Winter dagegen sind so gross, dass sie 
wohl als constant zu betrachten sem môchten, ebenso die etwas geringeren 
in der Mitte des Mai und am Ende des Juli. Kine Erklarung dieser Er- 
scheinung wage ich nicht zu geben. Wenn wir dieses Gesammtresultat von 
zwanzig Jahren mit dem Marsch der Temperatur in den einzelnen Jahren 
vergleichen, so finden wir den letzteren weit unregelmässiger. In 1858 
folete auf einen sehr milden Januar ein sehr strenger Februar und die 
erste Decade des Marz war 5 Grade kalter als die erste des Januar. Im 
Jahre 1869 war die letzte Decade des Februar die kälteste Zeit des Winters 
und der März kälter als der Januar. Die Mitteltemperatur (11° C.) ist un- 
gefähr dieselbe wie die von Paris unter dem 48° 50" N. B. Vergleichen wir 
nun die Jahreszeiten beider Beobachtungsorte, so finden wir für den Fruh- 
ling und Herbst die gleichen Temperaturen an beiden Orten, aber éinen 
grossen Unterschied für Sommer und Winter: | 


Winter Frühling Sommer Herbst 


Peoria uaa UE TR Is dE 10.6 Sr DA. 4r 11.7 
Paris Hol EO VU BOSE. -- 10.s + 18 se 11.4 
Unterschiede 22) os 64 O.s Ge O.s 


Vergleichen wir Rom, welches ungefähr einen Grad nôrdlicher als 
Peoria liegt und eine Mitteltemperatur von 16° C., also 5 Grade mehr als 
Peoria hat, so finden wir dort den Sommer einen halben Grad kühler (23.5 C.) 
und den Winter 12.5 Grad warmer (10 C.). Diese wenigen Beispiele mögen 
genügen, den Unterschied zwischen den Klimaten des centralen Nord- 
amerika und westlichen Europa anschaunlich zu machen. 


309 


WINTER. 


Die drei Wintermonate (December, Januar, Februar) * zusammen- 
genommen hatten das niedrigste Mittel — 6.2 in den Wintern von 1872 auf 
1873 und 1874 auf 1875, der mildeste Winter war der von 1862 auf 1865 
mit + 0.7. Der kälteste Januar war der von 1857 — 10.s, der kalteste 
Februar 1875 — 9.2, der kalteste December 1872 —7, der wirmste Januar 
1858 + 2, der wärmste Februar 1865 + 1.5 und der wärmste December 
18628002; 

Von den Decaden war die kälteste 1864 die erste des Januar = — 17.9, 
1875 die zweite/des Februar —13.s und 1872 die letzte im December —12.9. 
Die wärmsten Decaden waren 1864, die letzte des Januar + 5.5, 1871 die 
letzte im Februar + 5.1 und 1862 die letzte im December + 5.4. 

Freilich ist der Winter nicht auf die sogenannten drei Wintermonate 
beschränkt, da es keine allgemeinen für jedes Jahr geltenden Grenzen gibt. 
Wenn wir die Zeit vom ersten zum letzten Frost als Winterzeit betrachten 
wollten, so würden die Grenzen des Winters sehr weit auseinander liegen, 
und in verschiedenen Jahren sehr verschieden sein. Das Quecksilber fallt 
unter den Gefrierpunkt in einer Periode, die mit dem ersten October an- 
fangt und mit dem 11.Mai endet, und zwar fallt der erste Frosttag zwischen 
den ersten und letzten October, der letzte zwischen den ersten April und 
elften Mai. "m b 

Die langste dieser Perioden war im Winter von 1856 auf 1857 vom 
ersten October bis zum elften Mai 223 Tage, die kürzeste vom 31. October 
1870 zum ersten April 1871 153 Tage. Erstere enthielt 142, letztere nur 
99 Frosttage. Die mittlere Zeit vom ersten zum letzten Frosttag wahrt 
vom 16. October bis 21. April. 188 Tage mit 115 Frosttagen und 50 Tagen, 
an denen die Temperatur nicht über den Gefrierpunkt steigt. 


FRÜHLING. 


Die schöne Frühlingszeit ist in manchen Jahren verschwindend klein, 
indem die Temperatur vom Froststadium zur Sommerhitze einen kurzen 
Sprung macht. Die Mitteltemperatur der drei Fruhlingsmonate ist 10.6 C. 
Der kühlste Frühling war der von 1857 = 6.9, der würmste der von 1860 
und von 1871 beide mit 13.6. 

Der kälteste März (1867) = — 1.4, der wärmste (1871) = + 7.7. 

Der kälteste April (1857) — + 4.8, der warmste (1856) = + 143. 

Der kälteste Mai (1867) — + 12.0, der wärmste (1860) = + 21.2. 


* Die drei Wintermonate December 1877 und Januar, Februar 1878 hatten 
eine Mitteltemperatur von + 3.2 und nur 42 Frosttage — ein beispiellos milder 
Winter mit dem ersten Frosttage am 3. November und dem letzten am 25. März, 
in welcher Periode (142 Tage) das Quecksilber nur 52mal unter 0 stand. 


310 


Die kalteste Decade im März (1857 1.— 10.) = — 5.4, die wärmste 
dessen Sm bere | j 

Die kálteste Decade im April (1857 11.—20.) = + 2, die warmste 
(1856, 21.—30.) — 17.4. 

Die kalteste Decade im Mai (1867, 1.—10.) — 10.6, die warmste 
(1874, 21.—31.) — 24.s. 

In zwanzig Jahren wurden fünf Frosttage im Mai beobachtet: 1857 
am 11., 1860 am ersten, 1867 am 7. und 8. und 1875 am 2. 


SOMMER. 


Die Mitteltemperatur (Juni, Juli, August) ist — 24.2. 

Der kuhlste Sommer war der von 1866 und von 1869 — 22.s, der 
wärmste (1874) — 96.3. 

Der kühlste Juni (1869) — 20.8, der wärmste (1873) = 26.5. 

Der kuhlste Juli (1865) — 21.8, der wärmste (1868) = 28.4. 

Der kühlste August (1866) — 21.2, der wärmste (1873) = 25.9. 

Die kühlste Decade im Juni (1863 1.—10.) = 17.5, die warmste 
(1858 21.—30.) = 29.5. 

Die kuhlste Decade im Juli (1865 11.—20.) — 18.8, die wärmste 
(1859 11.—20.) = 30.. 

Die kuhlste Decade im August (1863 21.—31.) = 18.5, die warmste 
(1861 1.—10.) = 30.4. 


HERBST. 


Mitteltemperatur 11.7, die niedrigste (1869) — 9.5, die hôchste 
(1865) — 13.9. 

Der kühlste September (1866) — 15.7,der wärmste (1865) = 23. 

Der kühlste October (1869) — 7.s, der warmste (1856 und 1871) — 14.2. 

Der kuhlste November (1872) — + 0.6, der wármste (1867) — 7. 

Die kühlste Decade im September (1856 21.—30.) = 11.7, die wärmste 
(1865 1.—10.) = 94.7. 

Die kuhlste Decade im October (1869 21.—31.) — + 2.4, die wärmste 
(1856 1.—10.) — 19.s. 

Die kühlste Decade im November (1872 21.—30.) = — 2.9, die 
wärmste (1874, 1.— 10.) = 12.5. 

Mit diesen Beobachtungsresultaten wurden die anderer Orte im mitt- 
lern Illinois verglichen, und die Temperaturen von Ottava über einen 
halben Grad nördlich und von Springfield fast einen Grad südlich für das 
meteorologische Jahr 1869—70 fast ganz gleich gefunden. Dagegen war die 
Temperatur von Galesburg, welches gerade westlich und hóher auf offener 
Prairie liegt, um einen halben Grad niedriger, und der Januar um ein be- 
deutendes kälter. Für dasselbe Jahr wurden die Temperaturen von Steuben- 


311 


ville in Ohio, von Fort Madison am Mississippi und von Nebraska City am 

ó L o 6 : SINT ep 5 o 6 
Missouri, alle so ziemlich in derselben nordlichen Breite mit Peoria ver- 
slichen und Folgendes gefunden: 


Jahrestemperatur im Winter im Sommer 


Steubenyallesı eei s o TY e d 19.5 Se 1.s 94. 
IBC ORIa ge d MU E D ATE Us cama crois — fas 9 A.s 
IKorimMadısom u 11.3 — 9.3 IAs 
Nebraska City: szal, 2 Wey — 2,5 93.8 


Die Jahresmittel nehmen hier von Ost nach West ab, ebenso die 
Wintertemperaturen, während die Sommer am heissesten am Mississippi 
und am Illinois sind, wobei man aber im Auge behalten muss, dass 
Steubenville und Nebraska City eine bedeutend hóhere Lage haben und 
dass das Klima des ersteren durch die nördlich liegenden canadischen 
Seen beeinflusst wird. 

. Wenn die mittlere Frostzeit 188 Tage umfasst, so wurden für die 
mittlere frostfreie Zeit 177 Tage bleiben: da aber der letzte Frost am elften 
Mai und der erste am ersten October beobachtet wurde, so bleibt nur eine 
Periode von 142 Tagen, und auch dies gilt nur fur den Beobachtungsort in 
der Stadt. Denn, wie schon erwähnt, an besonders ausgesetzten Orten im 
Lande kónnen auch in dieser Periode noch Fróste vorkommen, und in der 
That wurden am zweiten Juni 1859 bei einem Minimum von + 2, undam 
29. August 1863 bei einem Minimum von + 5 in der Stadt aus der Um- 
gegend Nachtfroste berichtet. Im ersteren Fall mag im Lande das Queck- 
silber auf den Gefrierpunkt gesunken sein, und was den zweiten Fall 
betrifft, so ist ja bekannt, wie Bousstneauur berichtet, dass in einer Nacht, 
die alle die Ausstrahlung hesünstigenden Umstände, als klarer Himmel, 
„ruhige Luft etc. vereinigt, ein Thermometer ins'Gras auf den Boden ge- 
stellt, nach einiger Zeit 7 bis 8 Grad weniger zeigt als die Temperatur der 
umgebenden Luft. Es kann also hier leicht selbst bei 4- 5 Reif (white frost) 
sich gebildet haben. 

Die eine Pflanze ist empfindlicher als die andere, cultivirte mehr als 
einheimische. Die Blatter der Tomatoes sehen wir im Herbst meist vom 
Frost getodtet lange bevor die Lufttemperatur den Gefrierpunkt erreicht. 
Andererseits habe ich beobachtet, dass im April 1857, als die Stachelbeer- 
strauche seit einer Woche grun waren, die Temperatur der Luft auf — 7 
fiel, ohne die jungen Blatter zu todten. 

Angeregt durch die Ansichten über active Wärme, welche A.deCanDoLLE 
in seiner Geographie botanique bekannt machte, habe ich einige Beobach- 
tungen gesammelt und in einer Versammlung der Naturwissenschaftlichen 
Gesellschaft für Illinois im Juni 1859 vorgetragen. Das Wesentliche aus 
diesem Vortrag will ich hier anfügen. 

Im Jahre 1857 am 16. Mai, zwei Tage nach einem starken Regen, 


312 


säete ich möglichst nahe meinen meteorologischen Instrumenten im Hof- 
raum meiner Wohnung eine Anzahl Maiskorner. Sie keimten am 25. Mai 
und reiften die Frucht vollständig am 30. September. In diesen 138 Tagen 
betrug die Summe der taglichen Mitteltemperaturen, 5 Fuss uber dem 
Boden im Schatten, 5064; die Summe der Temperaturen des Bodens vier 
Zoll unter der Oberfläche gemessen um 3 Uhr Nachmittag war 3443, die 
Quantitat des Regens 386 ”%,, die mittlere Bewölkung 40 pC., die mittlere 
relative Luftfeuchtigkeit 68 pC. Das Resultat dieser Beobachtung ist ganz 
dasselbe wie das, welches Boussingault von einer Beobachtung in Allais 
44? N. B. im südlichen Frankreich berichtet, nur dass hier die Vegetations- 
periode um drei Tage kürzer ist. Trotz dieser Uebereinstimmung, die wohl 
nur auf zufällig gleichen anderweitigen Bedingungen beruht, muss obige 
Untersuchungsweise als unzureichend erklart werden. Die Lufttemperatur 
im Schatten hat hier nur einen relativen Werth. Neben der Temperatur 
des Bodens hat gewiss die directe Wirkung der Sonnenstrahlen auf das 
Wachsthum der Pflanze den grössten Einfluss. Auch die Quantität der 
Bewolkung ist von geringem Werth, da sich aus derselben unmóglich die 
Dauer des täglichen Sonnenscheins berechnen lässt, die doch hier von 
grosser Bedeutung ist. Es ist also nothig die letztere täglich zu notiren. 
Endlich ist auch die Berechnung der Mitteltemperaturen aus den Beobach- 
tungen 7 aM., 2 pM., 9 pM., wie sie bei den amerikanischen Meteorologen 
üblich ist, nicht die riehtige. (Ich selbst habe mich nur der Uebereinstim- 
mung wegen dazu bequemt.) Sie ist nahezu richtig fur die Wintermonate, 
nicht aber für die Sommermonate, weil hier die Minima ganz aus der Be- 
rechnung bleiben. Was das hier übliche Fahrenheit-Thermometer betrifft, 
so ist es für Untersuchungen im Sinne A. de Candolle's ganz unbrauchbar, 
weshalb ich die Temperaturwerthe nach dem hundertheiligen Thermometer 
angab. 

(Nun folgen Beobachtungen über Bluthezeiten von Holzpflanzen 
welche beweisen, dass die negativen Wärmegrade nicht reactiv, sondern 
nur inaetiv sind.) 

Seit Jahren habe ich gelegentlich die Perioden von Belaubung, Bluthe 
und Fruchtreife hiesiger Pflanzen notirt. Im Jahre 1857 hatten wir ein 
aussergewohnlieh spätes Frühjahr, im Jahre 1859 ein sehr zeitiges. Bei der 
Vergleichung der Blüthezeit mit der Summe täglicher Mitteltemperaturen 
vom Januar an und mit Nichtberucksichtigung der negativen Werthe be- 
rechnet, zeigte sich eine überraschende Uebereinstimmung, welche sehr 
für de Candolle’s Ansicht spricht: | 


313 


: Summe der täglichen Mitteltemperatur 

ub e ag | Mit Berech- | Nach DE CANDOLLE 

i “© nung der nega- T 
tiven Werthe über 0 1 über O 2 über O 

f 1857 Mai 10 394 [596 an 87 Tagen 443 an 86 Tagen '392 an 85 Tagen 

Acer saccharinum 1859 Apr.20 397.4 599 « SS " 447 « 87 « gm) (i Sh (t 
Crataegus tomen-11857 Mai20 7 155% 642 con M519 « 96 a 489 a 95 a 
tosus var. mollis 1859 Apr. 30 4524 646 « 98 « 562 97 iss 97 a 

| RR = im 
1857 Mai 90 155. (642 « 97 « [549 « 96 « M59 «95 « 
demus sU 11859 Apr.30 — 459. 646 « 98 « 562 « 97 « S3 « 97 « 
- 857 Maj93| 263 750 «102 « [659 «101 « (587 «100 « 
Ceresus virginjana 1859 Mai 5 555 750 «103 « (661 «102 « 1576 «102 a 
Eg .. 1857 Mai 31| 361.2  |B48 « 108 « (744 «107 a (672 «106 « 
Ed ss R0 6575 1852) « 108 c 108 «107 « IRAS « 107). « 
3 NICE | 471. 978 «115 « |B67 «114 « "788 «113 a 
MELEG edo: M aT 16) 09767 962 «114 « [862 »113 « 766 «113. « 


Hilf Reihen bis 10 Grad über dem Gefrierpunkt wurden in dieser 
Weise berechnet; da aber die Zahlen mehr und mehr divergiren, wührend 
sie In der ersten Reihe am nachsten übereinstimmen, also bei den meisten 
unserer im Frühjahr blühenden Pflanzen die Saftbewegung bei der Erhe- 
bung der Lufttemperatur über den Gefrierpunkt zu beginnen scheint, so 
wurden die weiteren Zahlen nicht angegeben. Nur bei Robinia stimmen 
die Zahlen bei 1 Grad über dem Gefrierpunkt am besten. Dieser Baum 
kommt hier nieht wild, sondern angepflanzt vor, es sind aber die ihn be- 
treffenden Beobachtungen am zuverlüssigsten, da der Baum unmittelbar 
am meteorologischen Beobachtungsplatz stand. 

Um wie viel später die obigen Holzpflanzen im Jahre 1857 geblüht 
haben würden, wenn die negativen Temperaturgrade reactiv anstatt in- 
activ gewirkt hatten, lásst sich leicht aus folgender Tabelle ersehen: 


Jan. | Febr. | März | April | Mai |Jan.—Mai |Febr.—Mai 
1857 s der täglichen Mittel- 
monn = ze 00 | 00 | On | 1 |. Vi 361 681 
— Summe der tä;lichen Mittel- 
temperatur über 0 ... .. 6 106 108 163 465 848 842 
— Zahl der Tage, an denen die 
Temperatur über 0 stieg  ... 4 94 21 28 31 108 104 
1859 s der tüglichen Mittel- 
secs we 21273 9» 295 ! 925" ^ 615: |-" 1068 1141 
— Summe der tüglichen Mittel- | 4 
. temperatur über 0 -.. .. 57 84 926 279 615 1961 1204 
— -Zahl der Tage, an denen die 
| Temperatur über stieg  ... 19 18 31 30 31 ; 199 110 | 


Es môchte vielleicht bezweifelt werden, ob die Temperaturen des 
Januar überhaupt in Rechnung zu ziehen seien. In durchweg kalten Win- 
tern mag allerdings eime Temperatur, die an wenigen Tagen einige Grade 
über den Gefrierpunkt steigt, ohne alle Wirkung sein. Allein es kommen 


Természetrajzi füzetek. v. kot. 11.—Iv. füzet. 91 


314 


öfters verhältnissmässig warme Wintermonate vor, in welchen sich die 
Knospen der Büume mächtig entwickeln und dann bei darauf folgender 
Kälte stationär bleiben oder gar getódtet werden. Mit weit mehr Recht 
kónnte verlangt werden, auch die Monate November und December zu 
berücksichtigen, also unmittelbar nach Abschluss der Jahresvegetation die 
Knospe als ein in die Erde gepflanztes Saatkorn zu betrachten. Für die be- 
treffenden Jahre würden beide Monate in 1856 und 1858 hinzugefügt, die 
Summe der Mitteltemperaturen für 1857 auf 340 herabmindern, für 1859 
auf 1146 erhóhen. Die Summe der activen Warme würde für 1857 auf 993 
an 149 Tagen, für 1859 auf 1436 an 176 Tagen gebracht. Dies würde in 
der Hauptfrage keine Aenderung machen. 

So weit jener Bericht vom Jahre 1859. Seit jener Zeit habe ich jeden 
Frühling die Blüthezeit einer grósseren Anzahl von Holzpflanzen, ausser 
Robinia und Catalpa alle wild wachsend, beobachtet und die Summe der noth- 
wendigen Wärme und die mittlere Blüthezeit berechnet. Diejenigen Arten, 
von denen mir mindestens fünfjährige Beobachtungen vorliegen, sind 


folgende: 


Zahl der 
Mittlere Blüthezeit Warme-Summe Beobachtungen 


Acer dasycarpum __ __ .. Marz 27. 210 11 
Ulmus americana |. | __ .. März 31. 230 13 
Negundo aceroides |. __ __ April 21. 440 1 
Amelanchier canadensis __ April 21. . 450 17 
Acer sacharinum | 1. April 28. - 530 12 
Prunus americana __ __.__ April 29. 500 6 
Cercis canadensis |. __ __ Mai 3. 600 12 
Aesculus glabra "Mai 6. 650 15 
Pyrus coronaria, (2) es Mai 11. 740 D 
Morussrubrag os nonc cma eT: 760 5 
Prunus virginiana |. | __ Mai 13. 770 7 
Asimina triloba lx Wie 15. 800 1 
Prunus serotina a7 Mai 22. 920 9 
Robinia pseudacacia 2 Mai v2. 940 15 
Catalpa bignonioides qu Juni 97. 1270 6 
Tilia americana 22 72277272. jun 26. 1700 11 


Dass die Decemberwärme hier keinen bedeutenden Einfluss auf die 
Knospenentwicklung ausubt, beweist der December des Jahres 1877 mut 
einer Wàrmesumme von 225.5. 

Die amerikanische Ulme stand am 8. Marz 1878 in Blüthe bei einer 
Warmesumme von 235 vom Januar an gerechnet, und ebenso am 10. April 
1866 mit einer Warmesumme von 240. Der December 1865 hatte nur eine 
Warmesumme von 40. Sonach hatte (December eingerechnet) die Ulme 
1878 eine Warme von 460 gegen 280 im 1866 nóthig gehabt, oder hatte 
bei 280 Wärme schon am 4, Februar bluhen müssen. 


Amelanchier blühte 1878 am 27. 


315 


März bei 454, 


im Jahre 1861 am 


14. April bei 453, Der December 1860 hatte eine Warmesumme von nur 
27 Grad, sonach hatte Amelanchier 1878 d und im Jahre 1861 nur 480 
nôthig gehabt, oder hätte 1878 schon am 8 

Zur Uebersicht der Temperaturverhältnisse mögen nachfolgende Ta- 
bellen dienen. 


3. März blühen müssen. 


RESULTAT ZWANZIGJÄHRIGER TEMPERATUR-BEOBACHTUNGEN. 


1. December 1855 bis 30. November 1875. 


nn ——— 
| Vor Sonnen-| 7 Uhr | 2 Uhr | 9 Uhr | Maxi- | Mini- Mitte] | Frost- | Iter Tee 
aufgang | Morg. Nchm.| Abds. | mum | mum tage mem nieht 
E unter 0| über 0 
December — 4.6 — 4.6 0.5 | —2.2 19.51—30 | —93 | 21 7 13 
Januar —71 TE RSS 15:5 |—30 | —42| 97 4 18 
Februar — 5,2 — 9,2 fle |) — o! 915199) lo 99 6 11 
Winter — 5.7 — 9:17 0.2 | —9.s al) —30 | 2 13 17 49 
Marz 0.5 0.1 7.2 3 9$ |—Sf aal 18 13 m 
April —.6 7.3 14.9 10 al 75 107 5 95 == 
Mai 11.s 14.2 92.3 fi S9 |— i 17.7 0.2 9078 — 
Frühling 0-6 7.2 14.s 9.s ad | e 10.e 93.2 68.8 5 
Juni 17.3 90.9 | 97.8 29.2 31.7 2 934 | — 3 — 
Juli 19.s 9953 Io 94.5 40 9 95.5 | .— 31 — 
August 18.4 90.5 | 28.5 99.9 | 40.5 5 94 — 31 == 
Sommer 18.5 91 98.3) 923a o 40.5 9 gal. — 99 — 
September 14.2 15.6 | 24 18.2] 36.5 1 19.3 | — 3 — 
October Ta 7.8 16.5 10.9 32 |) 11.7 4 97 = 
November 0.9 0.9 7.4 | 3.6 95 |—19 3.9 15 15 3 
Herbst 7.4 8.1 15.9 10.9 30:5 1:9 11.6 19 72 3 
Jahr 6.5 7.7 15 10.3 40.5 | —30 11 115 250 5C 
: Summe Summe 
Letzter Erster : cd Peel Letzter Erster d pese 
Frosttag Frosttag | Here Frosttag Frosttag 1 Tage) se) 
1856 April13 | Oct. 1 170 | 3609 1867 Mai 8 | Oct. 24 168 | 3491 
1857 Mai 11 | Oct. 20 161 | 3905 1868 April18 | Oct. 8 172 | 3501 
| 1858 | April 26 | Oct. 9 | 165 | 3546 | 1869 | April14 | Oct. 13 | 181 | 3566 
1859 April93 | Oct. 9 168 | 3591 1870 April 17 | Oct. 31 195 | 4948 
1860 Mai 1 | Oct. 12 163 | 3671 1571 April 1 | Oct. 28 209 | 4183 
1861 April 19 | Oct. 24 187 | 3843 1872 April 22 | Oct. 11 171 | 3815 
1862 April 6 | Oct. 24 900 | 4049 1873 April 25 | Oct. 7 164 | 3620 
1863 April 8 | Oct. 6 180 | 3594 1874 April 29 | Oct. 12 165 | 3841 
1864 April 20 | Oct. 9 171 | 3644 1875 Mai 27 Oct. 11 161 | 3409 
1865 April 24 | Oct. £8 186 | 3752 | Mittel | April21 | Oct. 16 177 | 3698 
1866 April 7 ) Oct.31 906 | 3787 
91* 


316 


5 Er Summe 
Maxi- Mini- 


Vor Sonnen- 7 Uhr 2 Uhr 9 Uhr 
tàglicher activer 


: Mittel 
aufgang Morgens Nachmittags) Abends mum mum "> | Temperaturen | 


December 


1—10 IB —2.e Ye 01 | — 003! 195 2 97.2 
11— 20 —h.ı1 — 4.1 Qm. VD a ilu 15 5 16.9 
91—31 — 6.7 — 6.7 —1.5 |—4.2 |—4a 15 — 30 13.7 


Januar 
1—10 —8 —8 —1. |—5a |—5 18 

11— 20 — 6.7 — 6.7 — 1.3 |—39 |—3.9 17 —97 11.7 
21—31 — 6.6 — 6.6 = 0.4 |—39 |—3.e | 18 


or 

© 
= 
= 
ta 
EM 
Ce) 


Februar 
1—10 S da —1.1 1.1 4.3 4a |.15 —-29 10.2 
11—20 —4.5 —4.5 - 2.2 1— 1.4 |—1. | 91.5 1—28 99.4 
21—28 — 2.9 29 3.8 On | Ba | 205 |= 25 214 


Márz 
1—10 —Ü9 — 9.2 4 6 0.7 ja |) Melos | Mil 32.4 
11—20 —(Q0.1 — 9.8 3.3 28 |l 47.8 
| 


1 
921—931 1.4 2.2 9.6 5.2 5.1 | 96 |—12 67 
April 
1—10 4 9.3 13.2 8.4 euo I 29 | 7 90.5 
11—20 5.9 7.5 14.4 9.9 MET OG NO SEEN 7.5 106.s 
91— 30 7 9.1 17.1 Ter ENTIS BE 2 aay 126 4 
Mai 


1—10 9.9 12.2 20 14. c 
11— 20 10.8 13.4 21.8 15. 17 39.5 0 170.2 
21—31 | 145 17 94; | 18 
Juni 
1—10 15.9 18.5 95.9 90.3 | 91.6 | 35.5 9 21 
11—20 16.8 19.9 91.5 Milo | Ba Sul 8 23 
21—50 19.3 29 30 ha | 95.5 | 37.7 10 255.1 
Juli 


1—-10 19.9 99.4 29.9 94.5 95. 
11—20 20 29. 30.2 94.4 | 95. 
291—931 19.5 21.7 29.6 91 95 

August : 
1—10 19.9 Son 29.7 94. | 95. | 39 11 954.3 
11—20 18.6 20.8 28.9 93.1 | 94 | 37 11 249.7 
91—391 16.9 18.8 97.2 91.4. | 99.5 
September 


947.1 


b 

t 

© 
E 
© 
ür 
Or 


1-—10 16.7 18.4 26.5 90.9 | 21.0 | 36.5 5 219.4 
11—20 14.2 15.6 23.6 18 193 | 35 9 190.9 
91—30 11.6 12.9 21.8 15.7 16.3 | 34 1 
October ? 
1—10 10.1 114 20 14.1 153 | 32 — 9 150.7 
11— 20 6.1 6.8 16.4 104 | 112 | 29 |— 6 119.5 
21—31 5a 9.6 13.3 8.3 91 | 30 ,—10 111.9 
November 
1—10 4 4 11.4 6.9 Ta | 95 - 11 16.4 
11—20 1.7 1.7 6.8 3 3.3 23 —11 43.8 
21— 30 —1.5 —1.5 9.9 0.9 T 23. Sale) 30.7 


168 


Dec. | Januar 
1 1 | —4.9 
2 2.2] is 
3 0.6 | —2.5 
4 —0.3 | —4.s 
5 —0.1] —4.5 
6 0 | —5.s 
7 —0.3 | —6.6 
8 —1l.s| —7 
9 —]14 | —6.ı 
10 —0.6 | —4.9 
11 —0.9] —3.5 
12 —1 — 1.2 
I: —1 —3.4 
14 —2.5] — 3.6 
; 15 —2.7| —4.2 
16 =O:5 | Es 
17 —1.s| —74 
18 —0.8 | —6.1 
19 — 15] 29% 
20 —ba| —I.s 
21 —5.s | —9.9 
22 —6.3| —3.ı 
23 —1 — 1a 
M —4. | —3.s 
25 UN —— 99 
26 —9 | —J2.g 
27 —9,5 | —3» 
28 —2.8 | —3.9 
29 —43 | —4s 
30 — 4.2] —4.5 
31 — 4.6 | —4.9 


Februar 


—3.9 


März | April | Mai | Juni | Juli [August | Sept. : : 
2a) Ct || 18 d BO 9) aa IS Do 
1.5] 8.9] 12.9] 20.9 | 25.1) 94.9 | 99 

—0.1| 101} 14.9) 99 | 255 | 94. | 293 

—26] 9 |164| 91. 96 | 25.11! 99 
0.2] 8.7] 1631, 21.5| 26.2| 953 | 294 
2.3] 8s| 15 | 91.9 | 96.2) 95.2 | 21.s 
21] 10.11 16.6} 299.33 | 25,6 | 96 | 91.: 
2.21 9.1] 17.59] 22.31] 95.9 | 25.9 | 994 
0.7] 8.4] 16.7] 21.0) 262 95. | 91.9 
93 92) 16 | 90.9 | 9&.9 | 95. | 91.: 
1.6] 10.3) 16.3 | 21.9 | 24.3 | 24.0 | 20.6 
9 9.2] 16.8 | 22.11 24.8 | 24.71] 19.9 
2,5 | 10.4 | 15.8 | 22.5 | 95.6] 94.2) 904a 
4.6] 11.13 | 16.3 | 93.2 | 96.8 | 24.4 | 90.3 
34] 9.7] 17.31 93.3 | 26.6 | 94.5 | 90. 
9. | 92) 17.2; 93.9 | 97 94.2 | 90.1 
3.2] 10.3 | 16.6] 93.5 | 26 | 23.9 | 19 
4. 11.7] 17.2) 23.6 | 95.8 | 94.3 | 18 
Ga | 12.5 | 183) 941| 95.6 | 93.9 | 16.8 
3.8] 11.8) 18.6 | 93.8 | 94.9 | 23.7 | 15.9 
3.4] 11.4 | 18.3 | 93.7 | 94.4 | 23% | 16.4 
5. | 113 | 19.8) 95.4) 944 | 99.8 | 17.6 
4.9 | 10.4 | 20.2 | 96.3 | 94.8 | 29.6 | 18.8 
4.5] 11.6 | 21.9 | 96.3 | 25.4 | 23 17.6 
4 | 19.7} 20.8| 95.7 | 25.8 | 29.6) 16.6 
5 13.8 | 20.6) 26.1 | 95.7 | 23 16.7 
5.9 | 13.4] 19.9 | 95.2 | 95.7 | 93.8 | 17.8 
7a 13.2] 201] 25s 25 «99: 16.5 
65] 14.8) 19.9] 25.1] 24.8] 20.8 | 15.6 
Tea | 14.7) 19.6 | 95.5 | 25 211] 14s 
7.3] — | 908 | — | 94.0} 91.9| — 

LUFTDRUCK. 


SSE EUM 


5 60 E DO p de e Ee 
to ee uei Mitchie. sald ÉSA RO 3100 
Ca MM M RE ERE Be EE EET EE EE 


Die Barometer-Beobachtungen wurden vom December 1860 bis No- 
vember 1875 täglich dreimal angestellt und die gefundenen Werthe auf 
den Gefrierpunkt des Thermometers reducirt. Das Resultat ist in der fol- 
genden Tabelle zusammengefasst. Der mittlere Luftdruck beträgt 752.15 ",. 


das Maximum, welches in den Jänner fallt, 779, und das Minimum im 
Mai 728.2. 


7 Monge 9 Neel. 9 agris durtiel HER. pa Dosen DM 
i fa um fe i m | in 94 St. 
December... | 754.5 753.65 154.45 154.9 111.4 730.s 40.6 95:8 
Januar ... 754.45 | 753.4 154.2 753.05 | 779 731.4 47.6 93.7 
| Februar ...| 753.5 159.5 153.2 753.1 113.5 139.1 41 4 99.4 
Márz m 752.95 | 751.55 | 751.05 | 751.5 | 771.2 729.5 | 41a 94. 
April... = 750.s5 | 750 750.5 750.45 | 768.4 730.15 98.25 99 1 
Mai rs 750.4 749.4 749.9 749.9 763 728.9 34.8 19 
Vii ET AL ) 7508 15005 760 | 1599 | 78905 93.4 10 5 
Juli ati 751.65 | 750.7 750.9 751.4 759.5 741.85 17.65 9.9 
August  ...| 7594 751.45 | 751.75 | 751.9 761.1 741.85 19.25 19.5 
September 753.5 759,3 199.s 752.9 764.1 737.9 96.2 14.1 
October ___| 753.65 | 759.85 | 753.45 | 75305 | 768.4 737.2 31.2 18 
November EEE ISP AERE 159.9 768.7 729.6 39.1 91.3 
Jahr a TES Tale M7: ANNE EL) OT) 798 2 50.8 95.s | 


DUNSTDRUCK, LUFTFEUCHTIGKEIT UND NIEDERSCHLÄGE. 


Aus dem Unterschied des feuchten und trockenen Thermometers 
wurde mit Hilfe der Guyor’schen Tabellen der Dunstdruck und die relative 
Feuchtigkeit der Luft berechnet. Jener beträgt im Mittel 8.4 ?v,, und ist am 
geringsten im Januar des Morgens, am stürksten im Juli Abends. Am 
feuchtesten ist die Luft im Januar des Morgens, am trockensten im Mai 
Mittags, nämlich im Durchschnitt 50 pC. der Sättigung, während zu dieser 
Tageszeit das Mittel des Jahres 58 pC. ist; nicht sehr selten wurden 20 pC. 
und weniger beobachtet. Die durchschnittliche Regenmenge beträgt 880 "v, 
im Jahre, sie ist am grössten im Juli 109.4, und am kleinsten im Januar 
49.7. Wenn die Regenmenge und ihre monatliche Vertheilung, wie sie die 
Tabelle zeigt, für jedes einzelne Jahr gelten würde, so ware dies für die Vege- 
tation sehr günstig; allem in den einzelnen Jahren differirte sie sehr be- 
deutend. Im Jahre 1856 wurden nur 579 ,, im Jahre 1858 dagegen 
1305 "V, gemessen. Lange regenlose Perioden kamen vor z. B. im J. 1871, 
da vom 29. August bis zum 8. October es Mitte September ein einzigesmal 
regnete (16.5 9). Glücklicherweise fallen diese trockenen Perioden meist 
in den Herbst, oder sie sind im Frühling und Sommer, wenn sie vor- 
kommen, kürzer, z. B. im April und Mai 1863 mit 21, im Juli 1873 mit 
20, im Sommer 1863 und 1869 mit je 19 Tagen. Neben diesen trockenen 
sind auch sehr nasse zu berichten, wo «es regnet, wenn es regnen will, 
und regnet seinen Lauf etc.» Im Fruhling 1858 fielen vom 29. April bis 
zum 10. Juni an 27 Regentagen 400 vj. A 

Die Zahl der Regentage ist 99 für das Jahr, die hóchste Zahl für 
einen Monat war 18 im Mai 1858, und im Juli 1865. Vorausgesetzt, dass 
287 "^ in 26 Tagen für die Sommermonate für die landwirthschaftliche 
Vegetation am vortheilhaftesten sind, und dass ein mehr oder weniger von 
90 ", und 2 Tagen nicht schädlich sei, so waren die Sommer 1872, 1862 


319 


und 1869 zu nass, da sie einen Uebersehuss von resp. 274; 931 und 198 wj, 
Regen hatten, wahrend die Sommer 1865 und 1866 je 13 und 7 Regentage 
zu viel hatten. Nach derselben Voraussetzung hatten die Sommer 1870; 
1868 und 1865 zu wenig Regen resp. 167; 147 und 142 %,, und die 
Sommer 1863 und 1856 je 12 und 8 Regentage zu wenig. Wenn man mit 
diesen Ergebnissen die landwirthschaftliche Statistik vergleicht, so zeigt sich, 
dass ein Ueberschuss am Niederschlag noch schadlicher wirkt, als ein Mangel. 

Nach Monaten ist die grösste Regenmenge für den Mai 1858 
(270 ™,), Juni 1872 (248 *¥,) und für September 1875 (243 "',) gemessen, 
die geringste für Januar 1872 (5 ”},). 


ud à an Tagen Si M Dunstdruck in Millimeter 

"fm, 7 Morgens | 2 Mittags | 9 Abends |7 Morgens| 2 Mittags | 9 Abends 
December. .| 69.3 8 88 10 81 9.3 3.6 9.4 
Januar ___ 49.5 7l 90 11 82 9.6 3.3 3.1 
Februar __| 48 7 88 66 81 3.1 3.7 3.5 
März 70.01 9 80 58 75 4 4. 4.5 
NeAprilt- <=... 76.2 10 75 59 70 6.1 6.6 6.7 
Mai A 88.4 10 14 50 70 9.2 9.9 10.1 
Jeee nee 89.9 9 77 51 73 13.9 14.2 14.8 

Juli AY 109.4 9 18 54 74 15.9 16.3 17 

August --_| 87. 8 S| 8 75 15 15.5 16.3 
September 88.4 8 84 56 77 11.s 12.7 12.5 
October ...| 543 7 eS | GS 74 7 EG 7.4 
November 54.8 7 80 69 15 Aa 4.9 An 
Jahr .. ...| 880 99 81 58 15 8 8.6 8.7 


WOLKENMENGE UND SONNENSCHEIN. 


Die Angaben über Bewölkung beziehen sich nicht allein auf die 
Beobachtungsstunde, sondern auf das derselben benachbarte Tagesdrittel. 
Mit 100 wurde volle Bedeckung, mit 50 halbe bezeiehnet, mit 0 ganz wol- 
kenfreier Himmel und entsprechend die zwischenliegende Beschaffenheit. 
Unter «mässig bewolkt» sind die Falle zwischen wolkenfrei und halber Be- 
wólkung verstanden und würden dieselben meist unter die Rubrik der 
. «heiteren » Tage fallen. Die Tage ohne allen Sonnenschein sind zugleich 
unter der Rubrik sehr bewölkt begriffen, aber in einer eigenen Rubrik noch 
besonders bezeichnet. Die meiste Bewólkung wurde an den December- 
morgen, die geringste an den Augustabenden beobachtet. 

Aus der Wolkenmenge kann die Länge des Sonnenscheins unmöglich 
berechnet, kaum geschatzt werden. Gleichwohl spielt er in Bezug auf die 
Vegetation eine grosse Rolle. Es bleibt nichts übrig als ihn bezuglich seiner 
Dauer zu messen, wenn wir auch auf die Messung seiner Intensität vorder- 
hand verzichten müssen. Deshalb wurde vom December 1857 bis zum 
November 1868 die tägliche Dauer des Sonnenscheins notirt. Da diese 


320 


Periode ein genügendes Durchschnittsresultat zu bieten schien, und eine 
gewissenhafte Beobachtung auf die Linge der Zeit lastig wurde, so wurde 
sie nicht fortgesetzt. Das Resultat ist in derselben Tabelle mit der Bewol- 
kung gegeben. Das Mittel ist 58 pC. der Zeit von Sonnenaufgang zu Son- 
nenuntergang und die ganze Summe nach Stunden 2550. Die sonnigsten 
Monate sind Juni und August mit je 71 pC. Was die directe Insolation 
betrifft, so wurde nur gelegentlich ein Thermometer der Sonne ausgesetzt 
und mit dem im Sehatten verglichen. Der Unterschied betrug im Juni oft 
11 Grad und im Winter noch mehr. 


7 Mo a Nach) 3 rcu gok Este] Bebe 022 Bonnensehem 

gens | mitt. Abends kenlos| wolkig | wolkig |”. nein |Stunden| pot. 
December. | 59 51 51 94 4 10 17 9 129 45 
Januar =-- 57 56 48 54 3 11 17 9 133 46 
Februar . ] 52 97 49 53 3 11 14 7 149 51 
Mien ee 52 55 49 52 3 12 16 6 182 50 
ZA S | Wil 58 45 51 2 12 16 5 199 49 
Marge 45 50 33 43 3 13 15 3 269 61 
Jw... | 40 45 98 38 2 18 10 1 316 71 
JU ee 39 47 28 38 9 18 11 1 314 69 
August __| 38 46 27 37 3 18 10 1 299 71 
September 46 47 ax 42 4 13 13 2 216 58 
October ...| 46 46 34 42 6 12 13 5 209 59 
November D 4 56 50 53 3 10 17 9 148 51 
Jahr sz US 53 39 47 38 158 169 58 | 9550 58 

WIND. 


Die vorherrschenden Winde sind Westwind vom October bis April, Sud- 
wind wahrend des Sommers; im August kommt der Ostwind dem Sud gleich. 
Die Summe der täglichen dreimaligen Beobachtungen (21915) wurde 
auf 1000 reducirt und in der folgenden Tabelle derart dargestellt, dass jede 
Zahl das pro mille jedes Windes in jedem Monat und im ganzen Jahr anzeigt. 


West |S.West| Süd | S-Ost | Ost | N.-Ost | Nord |N.-West 
December... 997 103 906 35 32 64 | 83 80 
Januar ___ 319 107 207 29 102 55 94 94. 
Februar __| 294 609 OT 97 136 69 127 67 
März — 985 ma |. 1O% 29 162 81 100 78 
April... ...] 246 76 196 91 183 86 190 72 
MS o uus 199 63 937 4b 299 74 129 39 
Jo 221) 226 65 303 49 239 49 54 36 
Je ls 195 81 273 35 907 77 90 42 
August | 210 51 255 26 255 76 87 40 
September 156 56 295 32 215 66 130 49 
October .*| 955 81 934 99 153 61 121 73 
November 307 63 994 3 130 65 95 81 
Jahr... ---] 248 74 941 30 177 67 101 62 


O2 
LSS) 
— 


Die Windstärke wurde nicht gemessen, sondern nur geschätzt und mit 
Nummern von 1—10 bezeichnet, so dass bei 1 2 engl. Meilen auf die Stunde 
gerechnet werden, dann nach der Reihe 4, 12, 25, 35, 45, 60, 75, 90, 100. 

Nr. 10 wurde nur einmal verzeichnet; es war dies ein ausserst heftiger 
Orkan, der am 13. Mai 1858 von Westen kam, Kirehthürme (amerikanischer 
Bauart) umwarf, Hauser abdeckte und vor Anker liegende Dampfboote auf 
das jenseitige Ufer warf und theilweise zertrummerte. In der Tabelle sind 
nur Winde von Nr. 5—10 verzeichnet, 15 pro mille aller Beobachtungen. 


West |S.-West| Süd S.-Ost Ost N.-Ost | Nord IN.-West | Summa 

December __ 12 3 — — 3 — — 1 19 
Januar ... ip 229 = = li | = = = 15 
Februar ..| 24 5 5 1 3 = = 1 39 
März ___ 91 8 7 1 2 8 = = 47 
Exe 19 19 6 - 9 | 3 — 1 43 
Mai I 9 6 4 9 — B 2 1 96 
Juni. . TERRE 4 9 -— == 1 — — 14 
Juli ES 6 4 9 = = — — 3 15 
August . | — — 1 — 1 9 
September 1 1 5 — — = 1 — 8 
October . | 11 5 7 1 — 9 — 9 98 
November 14 9 6 à — 9 — 1 98 

59 45 8 il NETS 3 11 284 


Jahre 287136 


Die Beziehungen der Windrichtung zur gleichzeitigen Temperatur, 
Bewölkung und Niederschlag sind in vier Tabellen dargestellt. Die erste 
derselben bezieht sich nur auf 6 Jahre (Dee. 1869 bis Nov. 1875). Die mit * 
bezeichneten Werthe sind grósser als die entsprechenden Mitteltempera- 
turen. Die Werthe von Südost sind bei der Seltenheit dieser Windrichtung 
nicht sehr zuverlässig. 


WIND UND TEMPERATUR. 


West | S.-West Süd S.-Ost Ost N.-Ost Nord |N.-West 
December... | —5. lo Oe" | elg | hs — íg] bg — 3.2 
Januar ___ — 8.3 = Na” O6 | — 2a” | —44 la | B —5.9 
Februar __| —6.4 —( 1.97* Q0:* | —94 — 1.9 —3.8 — 6.3 
März __ 1 5.8 * 8.6 * D.9 * 94 1.6 0.4 O.4 
Anlage 94 19.9 * 15.6 * 10 10.8 * 7.2 8.7 6.8 
Mai os MÉG 90.s * 99 1 * 99.8 * 18 6 * 14 12.8 14.9 
dian SN PE WA DIES 96.8 * 21.7 99.8 18.9 91.5 91.» 
Juli dea 96.9 * DFE 9847 % | Da 90 4 21.6 24.5 
August... 94g * 25.575 gu 3 Dg) 94 91.2 20.7 24.27 
September 16 6 22.27 age 17 19.97] 18 15.6 16 
October __| 11. 15.47 14.7 * 17 * 13 9 * 9.7 8.5 7.9 
November 0.6 D.5* 6.3 * 3.9 hs Aa 1.1 —(.4 
Jahre cu 8.4 3.2 * far |. 9a Ban 6.7 7.9 4.2 


399 


Aus obiger Tabelle ist zu erkennen, dass die Winde von West 
zu Nordost die kalteren, die von Ost bis Südwest die warmeren sind. 
Es mag auffallen, dass die Temperaturen bei Nordost von November 
bis Januar und bei Nordwest im August grósser sind als die entsprechen- 
den Mitteltemperaturen dieser Monate. Dies mag zu erklären sein durch 
die gróssere Bewólkung bei Nordost, wie die folgende Tabelle zeigt, und 
demgemäss verminderte Radiation, und durch die Accumulation von Warme 
im Sommer in den Gegenden, von welchen der Nordwest im August 
kommt. Dasselbe gilt von den Westwinden durch alle Sommermonate. 


WIND UND BEWOLKUNG. 
West | S.-West Süd S.-Ost Ost | N.-Ost Nord |N.-West 
December... 96 46 61 69 72 84 60 70 
Januar ... 39 47 60 65 72 87 3 79 
Februar ___ 31 51 56 53 60 91 61 54 
März ___ 31 52 60 50 60 86 57 62 
AHS ő E 40 44 51 64 56 14 45 55 
Mai Es 34 53 49 50 40 64 47 58 
Sal. = 30 59 36 4^ 40 59 37 44 
Juli en 28 43 30 a» 31 41 40 36 
August a 99 48 35 49 39 62 38 47 
September 32 44 38 225 37 75 43 62 
October ___| 32 36 44 60 41 71 39 64 
November ' 38 50 54 69 53 88 53 75 
Jar. 33 47 46 Su. | Ae 79 49 60 


Die Beziehungen zwischen Wind und Niederschlag sind in zwei Ta- 
bellen dargestellt. Die erste zeigt die absolute Zahl der Regenbeobachtungen 
(Schneefall inbegriffen) vertheilt auf die gleichzeitig wehenden Winde, die 
zweite veranschaulicht, wie oft bei je tausend Beobachtungen eines jeden 
Windes Niederschläge stattfinden. 73 

Auf die Winde vertheilte 2449 Beobachtungen von Niederschlag: 


West |S.-West| Süd | S.Ost Ost | N.-Ost | Nord |N.-West| 
December. | 94 94 57 10 Ah 41 93 15 
Januar a 8 9 47 5 26 31 17 29 
Februar __| 13 12 3 7 39 50 98 8 
Marz __ | 9A 91 56 5 40 57 98 15 
April... VIN CT) 18 40 7 54 | 46 19 14 
Wir | 38 97 57 12 49 34 29 12 
Jami. DG 81 57 18 A 15 5 10 
Jui. ol 99 38 46 9 30 26 14 8 
August =) 19 91 38 3 33 31 19 14 
September 95 15 62 1 39 39 21 8 
October ..| 25 14 54 7 14 97 19 13 
November 95 10 51 13 93 Ak 7 16 
Jahr... __| 272 940 604 97 495 434 299 155 
Os c 11 10 95 4. 17 18 9 6 


323 


Niederschlag-Beobachtungen auf je 1000 jedes Windes berechnet : 


West |S.-West| Süd | S-Ost | Ost | N-Ost | Nord | N.-West 
December... 46 132 157 161 188 363 157 106 
Januar... 14 46 130 198 144 319 102 132 
Februar ___ 27 108 115 159 147 450 137 74 
März __ 47 167 163 98 140 400 160 109 
Apri => 69 158 119 194 172 313 99 114 
Made t 71 941 136 153 195 961 134 174 
June 70 979 | 110 953 103 208 53 164 
digit. ee 84 965 95 148 89 191 89 106 
August ___ 51 931 84 65 73 291 80 200 
September 93 158 1992 18 106 283 94 96 
October ___ 56 98 130 180 59 950 90 101 
November 48 86 133 950 103 400 43 115 
Jahr = 2° 58 155 19323 158 115 306 105 119 


Gewitter wurden 538 beobachtet im Durchschnitt 27 fur das Jahr. Sie 
waren auf alle Monate vertheilt in der folgenden Weise: 


Dec. Jan. Febr. Marz April Mai Juni Juli Aug. Sept. Oct. Nov. 
5 5 7 35 SO 89 99 WU SONT AC 


Die grósste Zahl während eines Monats, namlich9, kamen im Mai 1858 
vor. Die meisten kommen von Südwest. Maury sagt in seiner Geography of 
the Ocean, er habe Circulare an die Farmer des Mississippi- Thales geschickt 
mit der Anfrage, welches die Regenwinde in jener Gegend seien, alle hätten 
geantwortet: Die Südwestwinde bringen uns den Regen. Die Theorie, welche 
Maury in jenem Werk aufgestellt, mag richtig sein, aber die Beobachtungen 
der westlichen Farmer sind hier ohne wissenschaftlichen Werth und kón- 
nen nichts beweisen ; denn der Farmer beobachtet den Regen nur, wenn er 
ihn am meisten braucht und das ist im Sommer; er kümmert sich wenig 
darum die übrige Zeit. Deshalb ist die Antwort ganz richtig, wenn es sich 
nur um die Sommermonate handelt, in welehen die Regen meist Gewitter- 
regen sind. Die Landregen dagegen kommen meist von Nordost. Um aus- 
zufinden, welehes vorzugsweise die Regenwinde sind, muss man beide letzte 
Tabellen vergleichen, die einander ergänzen. Sie zeigen, dass zwar die 
meisten Niederschläge bei Süd wind erfolgten, indem sie um die Hälfte häu- 
figer sind als bei Nordostwind, da aber der letztere viermal seltener weht, 
so lässt sich ausrechnen, dass er dem Regen zwei bis dreimal günstiger ist 
als jeder andere Wind. Dies beweist die letzte Tabelle. 


VEGETATION. 


In Giebel’s Zeitschrift für die gesammten Naturwissenschaften, B. VII 
(1873) sind meine Anschauungen von der Gliederung der nordamerikani- 


324 


schen Flora mitgetheilt. Leider haben sich einige sinnstorende Druckfehler * 
eingeschlichen und ist auch die Karte gerade an der uns hier interessiren- 
den Stelle verzeichnet, so dass es mir nothwendig erscheint, hier wieder- 
holt festzustellen, was ich unter der Flora des oberen Mississippi verstehe. 
Sie umfasst die Staaten Minnesota und Wisconsin, soweit sie im Flussgebiet 
des Mississippi liegen, Jowa und den gróssten Theil von Missouri, Illinois 
mit Ausnahme der Ufer des Michigansees und des T'heiles, der sudlich von 
dem Hohenzug liegt, der von Osten in der Gegend der Wabashmundung 
nach Westen zum Mississippi sich erstreckt, endlich die nordwestliche Ecke 
des Staates Indiana, soweit die Prairie vorherrscht. Dies ganze Gebiet ist 
als ein Uebergang vom Waldgebiet zum Prairiegebiet zu betrachten. 

Unter Flora Illinoensis verstehe ich den Theil jenes Gebiets, der 
innerhalb des Staates Illinois liegt. Politische Grenzen haben mit pflanzen- 
geographischen nichts zu thun. Eine Flora Virginiea z. B. ist ein Unding, 
so sie sich auf das Territorium bezieht, welches den Staat Virginia (oder 
jetzt die beiden Staaten) bildet; denn die Vegetation der atlantischen Küste, 
der Ohioufer und der beide trennenden Alleghannies ist sehr verschieden 
und gehórt drei Unterabtheilungen des grossen Waldgebietes an. In diesem 
Sinn verbinde ich die Uferflora am Lake Michigan mit der canadischen, die 
der Sudspitze des Staates Illinois mit der Ohioflora. Beide haben eine 
ziemliche Anzahl von Pflanzenformen, welche im übrigen Illinois nicht 
aufgefunden wurden, (s. systematische Uebersicht); andererseits finden sich 
am Ohio keine eigentlichen Prairiepflanzen und der Wald besteht in seiner 
Masse aus Bäumen, welche in den südlichen Theil des Illinoisgebietes gar 
nicht oder nicht weit vordringen, als: Fagus, Liriodendron, Liquidambar, 
Ulmus alata, Celtis mississippiensis, Quercus lyrata und faleata, Magnolia 
acuminata, Gleditschia monosperma, Nyssa multiflora, Catalpa, Forestiera, 
Taxodium, Cupressus thyoides. 

Die nordlichen Arten kommen zwar meist auch vor, aber sie ver- 
schwinden fast unter den vorherrschenden Buchen und Tulpenbäumen. 
Der Wald hat eine andere Physiognomie als weiter nórdlich. 

Unter der Flora Peoriana verstehe ich den Complex von Pflanzen- 
formen, welche in einem Umkreis der Stadt Peoria vorkommen, dessen 
Radius anderthalb geogr. Meilen betrágt, also auf ungefahr 7 Quadratmeilen. 
Da der Wald auf diesem Areal die Hauptrolle spielt, indem er ursprunglich 


* Seite 131 L. 4 v. o. und 8. 132 L. 6 v. u. lies «Nordmexikanischen» statt « Nord- 
amerikanischen». S. 131 L. 15 v. u. fehlt nach Laubwülder «im obern Mississippigebiet 
kleinere Prairien zwischen Laubwäldern». 

In der Originalkarte sind verschielenfarbige Linien angewendet, die an den un. 
bestimmten Grenzen zwischen einander verlaufen. In der publicirten Karte sind ver- 
schiedene schwarze Schraffirungen angewendet und das Gebiet des obern Mississippi 
verschwindet ganz und bildet zum gróssten Theil ein Ganzes mit dem Prairiegebiet. 


525 


wohl vier Fünftel desselben bedeckte und jetzt noch fast die Hälfte ein- 
nimmt, so möge er zuerst betrachtet werden. 

Da man hier von keiner Forsteultur, sondern nur von einer Waldver- 
wüstung weiss, so ist selbstverständlich von einer Unterscheidung zwischen 
Hochwald, Mittel- und Niederwald nicht die Rede. Alles Holzland ist durch 
Menschenhand verschwindender Urwald, der freilich den Eindruck des 
jungfräulichen Urwaldes nicht mehr macht. Hundert und eilf Holzpflanzen, 
von den Riesen des Waldes bis zu dem am Boden hinkriechenden Arcto- 
staphylos, vertheilen sich auf 58 Gattungen in 30 Familien folgendermassen: 
Ranuneulaceae 1, Anonaceae 1, Menispermaceae 1, Tiliaceae 1, Anacar- 
diaceae 3, Rutaceae 2, Vitaceae 4, Rhamnaceae 3, Celastraceae 2, Sapinda- 
ceae 5, Leguminosae 4, Rosaceae 14, Saxifragacea 3, Hamameliaceae 1, 
Cornaceae 6, Caprifoliaceae 7, Rubiaceae 1, Ericaceae 3, Ebenaceae 1, Big- 
noniaceae 1, Oleaceae 5, Lauraceae 1, Thymelaceae |, Urticaceae 4, Plata- 
naceae 1, Juglandaceae 8, Cupuliferae 12, Salicaceae 12, Coniferae 2, 
Smilaceae 1. 

Die stärksten Biume sind Ulmus americana, Platanus occidentalis, 
Populus monilifera, Acer dasycarpum, Quercus alba und Quercus bicolor, 
die ôfters einen Durchmesser von 1:5 Meter erreichen, in 1:5 Meter vom 
Boden gemessen. Der diekste Baum, den ich in Illinois sah, war ein Taxo- 
dium distichum im südlichsten Theil des Staates, der 1:3 Meter vom Boden 
6:8 Meter im Umfang hatte; 1 bis 1:25 Meter Durchmesser erreichen ge- 
wóhnlieh: Quercus macrocarpa, coccinea und rubra, Acer saccharinum, 
Juglans nigra, Carya alba, suleata, glabra und tomentosa, Tilia americana, 
Negundo aceroides, Gleditschia triacanthos, Celtis occidentalis ; 0:6— 0*9 
Meter : Fraxinus americana, quadrangulata, sambucifolia, viridis und pubes- 
cens, Ulmus fulva, Juglans cinerea, Carya amara und olivaeformis, Quercus 
Prinus var. acuminata und Quercus imbricaria, Gymnocladus canadensis, 
Prunus serotina; 0:3 bis 0:6 Meter: Morus rubra, Aesculus glabra, Populus 
grandidentata und tremuloides, Sassafras officinalis, Juniperus virginiana. 
Kleinere Baume sind: Salix nigra, Diospyros virginiana, Amelanchier ca- 
nadensis, Cercis canadensis, Asimina triloba, Carpinus americana, Ostrya 
virginica, Crataegus tomentosa, Ptelea trifoliata, Pyrus coronaria, Prunus 
americana, Rhamnus lanceolata, Viburnum Lentago und prunifolia, Salix 
longifolia, Crataegus crusgalli und coccinea, Cornus alternifolia und pani- 
culata. Baumartig bis zu 1 Decimeter Stammesdicke: Hamamelis virginica, 
Euonymus atropurpureus, Zanthoxylum americanum, Staphylea trifolia, 
Cornus sericea, circinata, asperifolia, Rhus glabra. Grosse Strauche: Corylus 
americana, Amorpha fruticosa, Cornus stolonifera, Prunus virginiana, Sam- 
bucus canadensis, Cephalanthus occidentalis, Salix discolor, sericea und 
cordata var. angustata, Rhus aromatica, Viburnum dentatum. Kleine 
Sträuche: Rosa carolina, blanda und lucida, Ceanothus americanus, Ribes 


396 


florida und rotundifoha, Salix humilis, tristis, eandida und myrtilloides, 
Direa palustris, Rhamnus alnifolia, Hydrangea arborescens, Gaglussacia 
resinosa, Vaccinium vacillans und Arctostaphyllos Uva ursi. 

Nun folgen 15 kletternde Holzpflanzen: Tecoma radicans, Rhus toxi- 
codendron, Vitis eordifolia, aestivalis und riparia, Ampelopsis quinquefolia, 
Celastrus scandens, Lonicera flava und parviflora, Smilax hispida, Clema- 
tis virginiana, Rosa setigera und Menispermum canadense, welch letztere 
meist bis zur Wurzel abstirbt und mehr als perennirende Pflanze zu be- 
trachten ist. 

Bei dieser verhältnissmässig grossen Anzahl von Holzpflanzen ist 
der Wald ein sehr gemischter, aber obgleich sehr viele Arten an allen 
Standorten vorkommen, auf trockenen Hohen sowohl wie in feuchteren 
Gründen, so gibt es doch eine Anzahl von Arten, die ausschliesslich im 
Thalgrund, oder nur an Abhängen, oder auf der Hochfläche vorkommen, 
wodurch denn doch einige Verschiedenheit in der Physiognomie des Waldes 
bewirkt wird; auch gibt es mehrere Arten, welche gesellig wachsen, ohne 
jedoch andere ganz auszuschliessen, z. B. Weiden, Pappeln, Ahorne, Weiss- 
eichen und Hickories, von Strauchen besonders Corylus und Cephalanthus. 
So trifft man denn oft Stellen, an denen eine Art den Wald fast ausschliess- 
lich bildet, während gleich daneben das bunteste Artengemisch sich findet. 

Das linke Illinoisufer Peoria gegenüber ist flach, den Frühlingsüber- 
schwemmungen fast bis zu den Bluffs ausgesetzt und grósstentheils noch 
dicht bewaldet. Hier findet sich zunächst dem Ufer Salix nigra und longi- 
folia, oft ziemlich dieke Stämme bildend, Populus monilifera, Acer dasycar- 
pum, Platanus occidentalis und Ulmus americana, weiter zurück ein buntes 
Gemisch von meist grossen Baumen, Quercus macrocarpa und bicolor, Jug- 
lans nigra und cinerea, Carya sulcata und olivaeformis, Celtis occidantalis, 
Ulmus fulvus, die fünf Eschen, von denen Fraxinus viridis die haufigste ist, 
Gymnocladus canadensis, Gleditschia triacanthos, Negundo aceroides, Aes- 
culus glabra, Morus rubra, dazwischen kleinere Bäume, als: Cercis cana- 
densis, Crataegus tomentosa var. mollis, die haufigste der hier vorkom- 
menden Varietäten (Cr. mollis Scheele), Prunus americana, Asimina triloba, 
hie und da in kleinen Gruppen Diospyros virginiana. Das Unterholz bilden 
hier Crataegus crusgalli und coccinea, Amorpha fruticosa, Sambucus cana- 
densis, an freieren der Ueberschwemmung besonders ausgesetzten Stellen 
Cephalantus und verschiedene Weiden. Die hóchsten Büume erklettern 
die Vitisarten, Ampelopsis, Tecoma radicans und Rhus toxicodendron. Die 
Strüuche überzieht Rosa setigera und Smilax hispida. 

Dem Fuss des Bluffs entlang und den Abhang hinauf bilden den 
Wald: Acer saccharinum, Quercus coccinea, rubra, imbricaria und Prinus 
var. acuminata, Prunus serotina, Populus grandidentata und tremuloides, 
Ptelea trifoliata, Amelanchier, Viburnum, Carpinus, Ostrya, als Unterholz 


Hamamelis, Euonymus, Zanthoxylum, Staphylea, Rhamnus lanceolatus 
und Prunus virginiana. Celastrus scandens umwindet die kleineren Bäume. 
Wo der Wald oben auf der Flache sich verbreitet, besteht er vorzugs- 
weise aus Quercus alba, Carya alba, tomentosa und amara. Das Unterholz 
bilden hier besonders Corylus, Rhus glabra, Salix humilis, Ceanothus. 

Coniferen sind hier sehr selten, nur hie und da an Abhängen enger 
Thaleinschnitte Gruppen von Juniperus virginiana von schwachem Wuchs. 
Thuya occidentalis scheint ganz verschwunden zu sein. Ein einziger Stamm 
von wohl ?/5 Meter Durchmesser wurde vor vielen Jahren von mir im 
Sumpf an einer Stelle gefunden, wo er sicher nicht angepflanzt war, ein 
Zeichen, dass der Baum früher hier einheimisch war. 

Das Wachsthum ist bei mehreren grossen Bäumen sehr rapid, z. B. bei : 
Populus monilifera und Platanus, bei anderen wieder langsam. An einer 
Quercus alba, die 1.1 Meter im Durchmesser hatte, zählte ich 250 Jahres- 
ringe, von denen 25 auf den Splint kamen, ein Acer sacharinum von 
0.92 Meter Durchmesser, und 230 Jahresringen hatte in den letzten hundert 
Jahren nur um 2 4, zugenommen. Die Rinde, deren àusserste Schicht 
195 Jahre alt war, hatte nur eine Dicke von 3 m. Eine Juglans nigra 
75 Jahre alt hatte einen Durchmesser von 0.3 "/, den Populus monilifera 
schon im 20. Jahre erreicht. 

Sehr hohe astfreie Stämme sieht man häufig bei Populus monilifera 
und Platanus, in welehem Fall sich dann die Krone oft tafelformig aus- 
breitet, während in der Jugend ihr Wuchs mehr pyramidenförmig ist. 
Gymnocladus, die Fraxinusarten, Carya olivaeformis, Sassafras, Prunus 
serotina haben meist einen schlanken Wuchs. Eine weitausgebreitete kup- 
pelförmige Krone bilden besonders Ulmus americana, Tilia, Negundo, 
Gleditschia mit wagrechten Aesten und Acer sacharinum und unter den 
kleineren Bäumen Morus rubra, Aesculus glabra, Crataegus tomentosa. Durch 
ihre diehte Verzweigung zeichnen sich aus Ulmus americana und fulva, 
Celtis occidentalis und Quercus imbricaria. Von den übrigen Eichen hat 
Quercus alba den unregelmässigsten, dem der Quercus Robur ähnlichsten 
Wuchs. Sehr geringe Verzweigung findet sich bei den Juglans- und Carya- 
Arten, und besonders bei Gymnocladus. 

Einen bedeutenden Einfluss auf die Physiognomie des Waldes hat 
die Form des Laubes. Abgesehen von 13 Arten mit mehr oder weniger ge- 
lappten Bláttern, worunter Quercus alba, macrocarpa, coccinea und rubra 
und 9 mit getheilten, z. B. Negundo, Aesculus, haben nicht weniger als 
29 gefiederte Blatter, worunter 16 grosse Baume, nämlich die Juglans-, 
Carya-, Fraxinus-Arten, dann Gymnocladus und vor allen Gleditschia. 
Letztere, oft gewaltige Baume mit weit ausgestreckten Aesten, machen durch 
die Eleganz ihrer Fiederblatter den Eindruck des Leichten, Luftigen, ge- 
paart mit dem Starken. 


398 


Der Farbenschmuck des Waldes wechselt mit den Jahreszeiten. Im 
Marz beginnt der Wald, wo die Ulmen vorherrschen, sich braunroth zu 
färben, denn sie sind mit dem Silberahorn die ersten, welche ihre Bluthen 
entwickeln. Ihnen folgen die männlichen Stämme des Populus monilifera 
mit ihren dunkelrothen Katzchen, dann im April Amelanchier und Prunus 
americana mit einer Fülle von weissen, Cercis mit pfirsichrothen Blüthen, 
indess Acer saccharinum ganze Strecken gelb farbt. Alle diese entwickeln 
ihre Blüthen vor den Blättern. Das erste junge Grün zeigt zu derselben 
Zeit Aesculus glabra, dessen gelbe Blüthensträusse erst Ende April oder 
Anfang Mai erscheinen, zugleich mit Crataegus tomentosa und Pyrus coro- 
naria, beide eine grosse Zierde des Waldes, jene mit weissen, diese mit 
rosenrothen Blüthensträussen. Asimina triloba mit kaum sich entwickelnden 
Blättern hat auch schon seine braunrothen Bluthen entfaltet, sie sind aber 
zu sparsam, um in die Ferne zu wirken. 

Inzwischen hat im ersten Drittel des Mai der ganze Wald sich grün 
sefärbt, nur die mächtige Sykomore (Platanus) streckt ihre weisslichen 
Aeste noch kahl empor, denn sie ist der letzte Baum, der sein Laub ent- 
faltet. Von da an üben die farbigen Blüthen nur in der Nahe ihren Reiz 
aus. Es blühen nun das schóne Viburnum Lentago, Prunus virginianus 
(dem europäischen P. Padus sehr ähnlich), Staphylea trifolia, Crataegus 
coccinea und Crus Galli; Ende Mai die Cornus-Arten, alle mit weissen 
Bluthen. Wo viele Sassafras beisammen stehen, machen die sonst unschein- 
baren gelben Blüthen zugleich mit dem gelbgrünen jungen Laub einen 
angenehmen Eindruck auf das Auge. 

Im Juni ist das Grün Alleinherrscher in den Wipfeln der Dàume, aber 
ein Grün durch alle Töne vom braungrün der Eichen bis zum blaugrün 
der Weiden. Einen lieblichen Eindruck macht der Silberahorn mit seinem 
blassgrünen Laub, am bemerkbarsten aber macht sich, wenn vom Winde 
bewegt, Quercus macrocarpa, die weissfilzige Unterseite der oben glänzenden 
und tiefgrünen Blätter zeigend. Durch den Glanz der Blätter zeichnet sich be- 
sonders aus Quereus coccinea, dann Quercus imbricaria und rubra; auch 
das leichtbewegliche Blatt des Populus monilifera refleetirt das Licht an 
sonnigen Tagen. 

Im Juni blüht zwar Gymnocladus, aber seine blassbräunlich-violetten 
Blüthen sind selbst dem suchenden Auge des Botanikers nicht sehr auf- 
fällig. Zuletzt unter den grossen Bäumen Anfangs Juli blüht die Linde, 
und vermóge der grossen hellgrünen Deckblätter mehr als durch die grün- 
lich weissen Blüthen wirkt sie auf das Auge. Unter dem Laubdach des 
Waldes entfalten jetzt Strauche und Kletterpflanzen noch einen reizenden 
Schmuck. Da ist der Hollunder weissblüthig zwischen der kletternden 
Rosa setigera, die eme Ueberfulle von Prachtblüthen entwickelt und die 
hochsten Stimme emporklettert, Tecoma radicans strecken weit hinaus 


a 329 


die fiederblatterigen Aeste mit brennrothen decimeterlangen Trompeten- 
blumen. 

Im Herbst erfreuen die lebhaft roth gefarbten Fruchte des Celastrus, 
des Euonymus und des Crataegus das Auge nebst den weissen Beeren des 
Cornus paniculatus an rothen Stielen. 

Mitte September, ófters erst Anfang October, farbt sich der Wald in 
den mannigfaltigsten Tinten vom tiefsten Roth des Ampelopsis und Rhus, 
dem helleren der Rotheichen und dem prachtvollsten Orange des Zucker- 
ahorn bis zum reinsten Gelb des Prunus serotina, des Amelanchier und der 
Sykomore, hier oft ins Lederbraune übergehend. Leicht kenntlich schon 
aus der Ferne ist die Weisseiche, deren Laub eine braunrothe Farbe mit 
einem starken Stich ins violette erhalt. Sie behalt auch wie Quercus imbri- 
caria ihr dürres Laub grösstentheils den Winter hindurch. Ende November 
sind die meisten Baume ganz kahl, nur ein kleines Baumchen zeigt noch 
Leben, es ist dies Hamamelis, dessen gelbe Blüthen hervorbrechen, wenn 
seine im Sommer so lebhaft grünen Blatter Denon gelb geworden und gróss- 
tentheils abgefallen sind. 

Der Waldboden ist an schonen Pflanzen reich. In günstigen Jahren 
schon im Marz bluhen am Fuss und Abhang des Bluffs Hepatica triloba 
var. acutiloba und Trillium nivale, welches an das europäische Schnee- 
glockchen erinnert. Es folgen ihnen und begleiten sie durch den April an 
denselben Standorten Sanguinaria canadensis, Uvularia grandiflora, Den- 
taria laciniata, Dicentra cucullata, Viola cucullata und pubescens, Solea 
concolor, Claytonia virginica, Isopyrum thalictroides, Ranunculus repens, 
welches bis zum Herbst bluht, Mertensia virginica, Carex pennsylvanica 
und Jeffersonia diphylla, welche wie Sanguinaria und Hepatica vor der 
Laubentwicklung blüht. 

Dann im Mai: Ranuneulus abortivus und recurvatus, Hydrastis cana- 
densis, Delphinium trieorne, Actaea spicata var. alba, Podophyllum pel- 
tatum Caulophyllum thalictroides, Ellisia Nyctelea, Polemonium reptans, 
Phlox divarieatum, Osmorrhiza brevistylis und longistylis, Asarum cana- 
dense, Arisaema triphyllum und dracontium, Orchis spectabilis, Cypri- 
pedium pubescens, Trillium recurvatum, Erythronium albidum; felsige 
Abhange lieben Arabis laevigata, Geranium maculatum, Thalictrum ane- 
monoides, Aquilegia canadensis, Mitella diphylla, Fragaria virginiana, Po- 
tentilla canadensis, Aralia nudicaulis, Polygala Senega. 

Im Juni und grossentheils durch den Juli blühen im Uferwald: 
Anemone pennsylvanica, Arabis hesperioides, Oxalis stricta, Stellaria longi- 
folia, Impatiens pallida und fulva, beide bis in den Herbst, Heracleum 
lanatum, Scutellaria nervosa, Amsonia tabernaemontana, Cypripedium 
candidum und pariflorum, Smilacina stellata. Im Bluffwald: Anemone cy- 
lindrica und virginiana, Thalictrum dioicum, Arenaria lateriflora, Arabis 


Természetrajzi füzetek. v. kötet. 11—Iv. füzet. . 22 


330 


canadensis, Zizia integerrima, Sanicula marilandica, Cryptotaenia cana- 
densis, Chaerophyllum procumbens, Heuchera hispida, Triosteum per- 
foliatum, Galium triflorum, concinnum und circaezans, Lithospernum lati- 
folium, Hydrophyllum virginieum und appendieulatum, Polygonatum 
giganteum, Smilacina racemosa. 

An lichten Waldstellen: Erigeron bellidifolium, Senecio aureus, Cyn- 
thia virginica, Dodecatheon Meadia, Castilleja coccinea, Pedicularis cana- 
densis, Phlox pilosa, Asclepias quadrifolia, Comandra umbellata, Hypoxis 
erecta, Lilium philadelphicum. 

Vom Juli bis in den August blühen im Uferwald: Cassia marilandica, 
Cuphea viscosissima, Circaea lutetiana, Sycios angulatus, Campanula ame- 
ricana, Lysimachia ciliata, Dipteracanthus strepens, Teucrium canadense, 
Blephilia hirsuta, Peltandra virginica. 

Im August entfaltet der Boden des Uferwaldes seine grósste Pracht; 
die brennendsten Farben sind da vereinigt, das leuchtende Carmin der Lo- 
belia cardinalis und das tiefe Blau der Lobelia syphilitica neben dem Gold- 
gelb der Cassia chamaeorista und der Rudbeckia triloba; das blassere Gelb 
liefert die Rudbeckia laciniata, das purpurroth Vernonia, rosenroth Physo- 
stegia, fleischroth Asclepias incarnata, weiss Eupatorien und Cacalien. Dies 
sind meist hochragende oder dichtbuschige Pflanzen mit einer Masse von 
Blüthen in Aehren oder Ebenstrüussen; dazwischen eine Menge minder 
auffallender in Blithe, z. B.: Ammannia humilis und latifolia, Lythrum 
alatum, Penthorum sedoides, Samolus valerandi, Mimulus zingens, Gerardia 
tenuifolia, Mentha canadensis, Lycopus virginicus und sinuatus, Brunella 
vulgaris, Scutellaria galericulata und lateriflora, Stachys palustris, Phyto- 
lacca decandra, Montelia tamariscina, Polygonum acre und virginianum, 
Acalypha virginica, Apios tuberosa und Echinocystis lobata. 

Auf dem Boden des Bluffwaldes blühen im Sommer: Desmodium acu- 
minatum, nudiflorum und Dillenii, Aralia quinquefolia, Phryma lepto- 
stachya, Scutellaria versicolor, Gerardia grandiflora, Polymnia canadensis, 
Euphorbia dentata, Parietaria pennsylvanica. 

Viele dieser Waldpflanzen sind eigentliche Schattenpflanzen, andere 
ziehen Waldliehtungen vor; von diesen sind noch besonders zu erwahnen 
Viola pedata und sagittata, Antennaria plantaginifolia, Hieracium scabrum, 
Lobelia leptostachys und inflata, Lespedeza capitata, Pycnanthemum pi- 
losum, lanceolatum und linifolium, Hedeoma pulegioides, Phlox pilosa, 
Monarda fistulosa, Calystegia spithamea, Spirauther gracilis, an sehr 
trockenen Stellen: Helianthemum canadense, Lechea major und minor. 

Wieder andere lieben die Gebüsche, die von Strauchern und hoch- 
wüchsigen Stauden gebildet und von bewehrten Ranken und Schling- 
pflanzen durchflochten, oft schwer zugänglich sind. Solche Dickichte be- 
herbergen : Silene stellata, Psoralea Onobrychis, Astragalus canadensis, 


391 


Baptisia leucantha, Desmodium cuspidatum, canescens, paniculatum, cana- 
dense, Lespedeza violacea, Hypericum corymbosum und nudiflorum, Calys- 
tegia sepium, Amphicarpaea monoica, Spiraea Aruncus, Thaspium aureum 
und trifoliatum, Aralia racemosa, Heliopsis laevis, Echinacea purpurea, 
Coreopsis tripteris, Cirsium discolor und altissimum, Mulgedium acumi- 
natum und floridanum, Lophanthus nepetoides und scrophulariae folius, 
Apocynum cannabinum, Asclepias Cornuti, purpurascens und phytola- 
coides, Gentiana quinqueflora und alba, Lilium superbum, Dioscorea vil- 
losa, Humulus Lupulus, Polygonum dumetorum, Smilax herbacea. 

Im Herbst besteht die Waldflora vorzugsweise aus Compositen, be- 
sonders Aster und Solidago; im Bluffwald Aster Shorti, die schonste Art 
ihres Geschlechtes, Aster undulatus, cordifolius, sagittifolius und anomalus, 
Solidago latifolia und ulmifolia, Eupatorium ageratoides, Nabalus albus, 
an den Waldrandern und Gebuschen Aster Novae Anghae, Tradescanti 
laevis, Solidago arguta, nemoralis, speciosa, canadensis, gigantea, Helian- 
thus strumosus, decapetalus und trachelifolius, Actinomeris squarrosus und 
helianthoides. Im Bottomwald Helenium autumnale, Eupatorium sero- 
tinum, Aster miser. Sehr nasse, quellenreiche Waldstellen haben ihre be- 
sonderen Arten; diese sollen später aufgezahlt werden. 


DIE PRAIRIE. 


Obschon die Prairien nur einen geringen Theil des kleinen Bezirks 
ausmachen, der hier in Frage kommt, so sind doch die meisten der in 
Illinois vorkommenden Prairiepflanzen vertreten. Deshalb móge diese Ab- 
theilung immerhin noch die zweite Stelle emnehmen. Die bedeutendste 
Prairie nahm einst den Raum zwischen einem schmalen Waldsaum am 
Illinoisufer und dem bewaldeten Rand der zweiten Terrasse ein, auf welchem 
jetzt die Stadt steht. Sie existirt nicht mehr, denn selbst die noch unbebaute 
Hälfte, welche dem von Jahr zu Jahr sich mehrenden Vieh zur Weide 
dient, ist zum Anger geworden. Die meisten einheimischen Pflanzen sind 
verschwunden, nur solche, die dem Vieh nicht behagten, wie die Verbenen, 
sind geblieben, dagegen sind làngs der vielfach durchkreuzenden Wege 
fremde eingewandert, wie Maruta lotula und andere. Auch von den klei- 
neren Prairien ausserhalb der Stadt sind nur kleime Parcellen übrig, die 
von der Landwirthschaft noch nicht in Anspruch genommen sind. 

Ueber die Existenzbedingungen der Prairien sind die verschiedensten 
Vermuthungen ausgesprochen worden, von denen viele kaum der Erwäh- 
nung werth sind, z. B. die, welche die heftigen Sturme beschuldigt, sie 
liessen keinen Baumwuchs aufkommen ; als ob in den bewaldeten Gegenden 
des Continents nicht dieselben heftigen Stürme hausten und als ob ein 
junger biegsamer Baum dem Sturm nicht leichter widerstánde als ein mäch- 
tiger starrer Stamm. Allgemein glaubte man auch, dass das von den 

29% 


Indianern von jeher geübte häufige Abbrennen der durren Prairie-Vege- 
tation den Baumwuchs verhindere, eine Ansicht, die auch VornNEx in seinem 
Tableaux du climat et du sol des Etats unies kritiklos aufnahm (ou la na- 
ture du sol et plus encore les incendies anciens et annuels des sauvages ont 
occassione des vast deserts). Schon der Umstand, dass im Prairieboden keine 
Reste von Baumstumpfen gefunden werden, lässt schliessen, dass an der 
Stelle der Prairie nie Wald gestanden habe, dass also das Abbrennen jeden- 
falls nicht Ursache der Prairiebildung gewesen sein kann, sondern dass es 
hôchstens die Verbreitung des Waldes in die Prairie verhindern konnte, 
wenn dies nicht schon andere Ursachen bewirkten. Auch em abgebrannter 
Wald wird keine Prairie, indem alsbald Brombeer und andere Strauche wie 
durch einen Zauber aufschiessen und den Boden gegen das Vordringen der 
Prairie vertheidigen. Vorherrschend trockene Luftstróme und Mangel an 
Regen mógen wohl in den Steppen Russlands die vorwiegenden Bedm- 
gungen der Baumlosigkeit sein; diese Bedingungen sind in den Frairien 
Nordamerikas, wenigstens in der Ostlichen Halfte derselben nicht gegeben 
bei einer durchschnittlichen Regenmenge von 880 ?5,, die über alle Monate 
des Jahres nicht sehr ungleich vertheilt sind. Zur Erklarung bleiben nur 
noch geologische Bedingungen übrig. Die Theorie LESOUEREAUx verdient 
wohl von allen aufgestellten den meisten Beifall. Sie ist im ersten Band des 
«Geological Survey of Illinois» nach der ursprünglichen Veröffentlichung 
im Bulletin d. 1. Soc. des Sci. Nat. de Neuchatel 1857 wiedergegeben, und 
soll hier in deutscher Uebersetzung mitgetheilt werden. 

Prairien sind zur Jetztzeit in Bildung begriffen làngs der Ufer unserer 
Seen sowohl als auch längs des Mississippi und einiger seiner Nebenflüsse, 
besonders des Minnesota. Diese neue Prairiebildung, der Ausdehnung nach 
nicht vergleichbar mit der primitiven, ist eigenthümlich und der Torfmoor- 
bildung sehr ähnlich. Wo der See brandet oder Stromungen die Ufer oder 
seichten Grund treffen und daselbst Massen von Sand, Kies, Schlamm 
u. s. w. anhäufen, bilden diese mehr oder weniger hohe Damme oder Inseln, 
die sich bald mit Baumwuchs bedecken. Diese Dämme bauen sich nicht 
immer dem Ufer entlang auf; sie laufen selbst nicht immer mit ihm paral- 
lel, sondern schliessen oft breite seichte Decken ein, deren Wasser so gegen 
die Bewegung geschützt sind. Hier erscheinen bald Wasserpflanzen, Ried- 
eraser, Binsen, Gräser u. s. w. Die Becken verwandeln sich in Sümpfe, über 
welche sich der Baumwuchs nicht verbreitet, selbst wenn die Sumpfe durch 
natürliche oder künstliche Mittel trocken gelest sind. Dem Mississippi und 
Minnesota entlang kann man dieselbe Erscheinung beobachten, nur dass 
der Entwicklungsgang ein anderer ist. Zur Fluthzeit werden die schwersten 
Theile des Schwemmlandes zu beiden Seiten der Hauptströmung abgelagert 
längs einer Linie von Slackwasser und durch wiederholte Ablagerung bilden 
sich allmälig Dämme, die sich über die Oberfläche des Uferlandes erheben. 


So wird das Wasser, welches sich zur Fluthzeit über das Uferland verbreitet, 
beim Fallen des Flusses von demselben abgeschlossen, und beide Seiten 
desselben verwandeln sich in Sümpfe oft von grosser Ausdehnung. Von den 
hohen Bluffs, welche das Uferland einschliessen, aus gesehen, ist das Bett 
des Minnesota im Fruhling durch meilenlange Streifen Waldlandes be- 
zeichnet, welches beiderseits das wahre Flussbett begrenzt, in der Mitte 
eines langen zusammenhängenden Sees. Im Sommer von demselben Platz 
aus gesehen, ist das Uferland in eine grüne Ebene verwandelt, deren wo- 
sende Oberfläche einem ungeheuren Felde unreifen Weizens gleicht, in der 
That aber besteht sie aus unzugänglichen Sümpfen, bedeckt mit Binsen, 
Riedgräsern u. s. w.; durch wiederholte Ueberschwemmungen und deren 
Schlammablagerungen und durch Anhäufung von Detritus einer üppigen 
Krautvegetation erheben sie sich allmälig über das Niveau des Flusses, 
dann werden sie im Sommer meist durch Durchsickerung und Verdunstung 
trocken, und wenn einmal ausserhalb dem Bereich des Hochwassers, 
werden sie zuerst zu nassen, dann zu trockenen Prairien, deren tiefster 
Theil natürlich entfernt vom Fluss in der Nähe des Bluffs zu suchen ist, 
und hier bilden sich gewöhnlich durch Durchsickerung Quellen und tiefe 
Sümpfe, die sich oft in Torfmoore verwandeln. So haben sich oft prächtige 
Stellen für Flussstädte aufgebaut. Diese herrlichen Wiesenflecke, obschon 
viel neueren Ursprungs, als die ungeheuren Ebenen über ihnen, sind gleich- 
wohl wahre Prairien. Auf einer Seite von bewaldeten Bluffs begrenzt, trennt 
sie ein Waldsaum doch von dem gegenwärtigen Flussufer und doch dringen 
die Bäume nicht nach ihm vor. 

Diese Bildungseisenthümlichkeit erklärt erst die eigenthümliche Natur 
des Prairielandes. Es ist weder Torf noch Humus, sondern ein schwarzer 
weicher Schlammboden, enthaltend einen grossen Theil Gerbsäure, gebildet 
durch langsame Zersetzung (meist unter Wasser) von Wasserpflanzen und 
so zugleich von Beschaffenheit des Torfs und des wahren Humus. In allen 
Prairiesenkungen, wo Wasser beständig und mit Mineraltheilen. gemischt 
ist, ist der Boden wahrer Torf. 

Es ist leicht einzusehen, warum Bäume’ auf solchem Boden nicht 
wachsen können. Die Keimung der Samen von baumartigen Pflanzen be- 
darf des freien Zutritts von Sauerstoff zu ihrer Entwicklung und die Bäume, 
besonders wenn noch jung, nehmen durch die Wurzeln eine grosse Menge 
Luft auf und verlangen einen festen Grund, um sich zu befestigen. Ferner, 
die diesem Boden eigenthümliche Säure mit besonderer antiseptischer 
Kraft befördert die Vegetation einer besonderen Gruppe meist krautartiger 
Pflanzen. Von allen unseren Bäumen ist die Lärche die einzige Art, die in 
unserem nordischen Klima auf Torfboden gedeiht, und auch dies geschieht 
nur unter seltenen und günstigen Umständen, wenn stehendes Wasser von 
einer Moosart dem Sphagnum eingenommen wird. 


394 


Durch ihre aufsaugende Kraft, ihren fortwührenden Wuchs und 
rasche Anhäufung der Ueberbleibsel heben diese Moose den Boden der 
Moore allmälig über das Wasser und dann geschieht es, dass in diesem 
losen Grund, der beständig feucht und der Atmosphare zugänglich ist, die 
Lürche erscheint. 

Die Sanduskybucht (am Lake Erie), ist gegenwärtig im Begriff sich 
in Prairie zu verwandeln und ist bereits gegen die heftige Einwirkung des 
Sees durch eme Kette von niedrigen Inseln und Sandbänken geschützt, die 
meist seit längerer Zeit mit Baumwuchs bedeckt sind. Alle diese Inseln be- 
stehen aus derselben Art von Material, Muschelschalen mit Seeablagerungen, 
entweder in niedrigen Rücken vom Wasser geformt oder durch Wellen und 
Stromungen angehäuft und emporgehoben. Rund um die Bucht, besonders 
sudwestwarts, sind ausgedehnte Ebenen mit seichtem Wasser bedeckt. Der 
Grund an den niedrigsten Stellen gegen den See, und wo die Wasservege- 
tation erst beginnt, ist sandiger Thon, aber an seichteren Platzen ist der 
Thon bereits schlammig und an der Oberfläche vom Detritus der krautar- 
tigen Vegetation geschwärzt. Weiter gegen die Ränder und im Verhältniss 
zur Seichtigkeit des Wassers 1st der Detritus dicker. und noch weiter haben 
wir nasse Prairie mit genau derselben Vegetation, wie die Ufersumpfe, und 
einen schwarzen Boden mit unterliegendem Thon. 

Gehen wir vom Seeufer weiter gegen die hohe Prairie, so ist der Ueber- 
gang von nasser zu trockener Prairie so unmerklich, dass eme Grenzlinie 
zu ziehen unmöglich wäre. Das ganze Aussehen der Oberfläche ist das- 
selbe. Die Vegetation ist hie und da modificirt durch das Auftreten beson- 
derer Species von krautartigen Pflanzen, aber nichts mehr. Die Gleichar- 
tigkeit des Bodens ist noch überraschender; dieselbe Art Thon oder 
Untergrund uberlagert von derselben schwarzen, schwammigen Modererde, 
und wenn wir hie und da kleine Bodenschwellungen von Bäumen bedeckt 
finden, so zeigen die Erdeinschnitte an der Eisenbahn, dass das Material, 
aus dem diese bestehen, verschieden ist in seiner Zusammensetzung vom 
Prairieboden, selbst wenn sie kaum über das allgemeine Niveau sich er- 
heben und dass sie von derselben Natur und Bildung sind, wie die bewal- 
deten Inseln des Sees. 

Betrachten wir nun die zahlreichen Seen, welche die hohen, wellen- 
formigen Prairien, besonders in Westminnesota bedecken, so sehen wir hier 
den Bildungsvorgang der Prairien in derselben Weise wiederholt. Diese 
Seen haben verschiedene Grósse, manchmal klein und rund, wahre Weiher, 
oft so gross, dass sie 20—40 englische Meilen in Umfang haben, und dann 
die Umrisse ihrer Ufer den Windungen der Prairien anpassend, in unzählige 
seichte Arme getheilt, blosse Sümpfe mit Wasserpflanzen bedeckt, inein- 
ander mündend, so allmälig zu den Flussen herabsteigend, nicht in deut- 
lichen Canalen, sondern durch eine Reihe von weiten Sümpfen ; das sind die 


Sloughs, welche die Erhebungen der Prairien scheiden oder sozusagen die 
Niederungen der rollenden Prairie. Im Sommer sind sie fast ganz trocken, 
im Frühjahr mit 1—5 Fuss Wasser bedeckt. Ihre Vegetation besteht aus 
Riedgräsern und groben Gräsern. Keine Fische werden in diesen Sloughs 
bemerkt, aber ein Ueberfluss von Krebsen und Frischwassermolusken. 

Wo die Seeufer wohlgeformt sind und nicht m Sümpfe übergehen, 
erheben sie sich 5—6 Fuss über dem Niveau des Wassers und sind meist 
gut mit Eichen und Hickories bewachsen. Diese hohen Ufer befinden sich 
gewohnlich auf der Ostseite der Seen, ein Zeichen der Wirkung der Wellen 
unter den vorherrschenden Winden. Das Material ist dasselbe wie auf dem 
Grund der Sumpfe und demjenigen, über welchem die Prairie sich gebildet 
hat, aber es ist ausser dem Bereich, des Einflusses von stehendem Wasser ; 
das ist der einzige Unterschied. 

Aus diesen Thatsachen lässt sich nichts anderes schliessen, als dass 
alle Prairien des Mississippi-Thales durch den langsamen Rücktritt von 
Wasserflächen verschiedener Ausdehnung gebildet wurden, dass sie erst 
Sümpfe waren, und nach und nach trocken gelegt wurdén. Die hohen und 
wellenfórmigen Prairien, die um die Seen, die der Flussniederung, alle ent- 
standen auf demselben Weg, und bilden ein einziges untrennbares System. 

Woher aber die Unebenheit der Oberfläche? Wurden die wellenför- 
migen Erhebungen nicht gebildet wie die niedrigen Inseln der Seen und 
warum sind sie dann nicht bewaldet? So wellenfórmig die Oberfläche der 
Prairie sein mag, so ist sie doch ursprünglich eben genug gewesen, um 
seichte Seen zu bilden und dann Sümpfe wie die, welche nun sich hie und 
da làngs der Ufer des Eriesees, Michigansees u. s. w. finden. Die wagrechte 
Beschaffenheit schwand nur sehr allmälig durch die auswaschende Thätig- 
keit des Wassers, welches sich Auswege suchte und so Abzugseanäle bil- 
dete, wie es Bache in fast wagrechten Thàlern in mannigfachen Windungen 
thun; der Unterschied ist nur, dass in der hohen Prairie kein bestimmtes 
Bett vorhanden ist, sondern eine Reihe von Sümpfen, bald sich ausdeh- 
nend bald verengend. Diese Erklarung erscheint so natürlich, dass man 
nicht einsehen kann, wie die hohe Prairie vollkommen wagrecht sein 
konnte. 

Langs der Seen und in ihrer Nachbarschaft ist die wagrechte Be- 
schaffenheit eine nothwendige Folge der ursprünglichen Ebenheit des Bo- 
dens und der Nàhe des Wassers. 

Die niedere Prairie erhebt sich kaum über das Niveau der Seen, ihre 
Oberflache wird nach einem Hochwasser eher trocken durch Durchsicke- 
rung und Verdunstung, als durch wirklichen Abzug. Wo aber die Flüsse 
tiefere Canale eingeschnitten haben, wie im nördlichen Theil des Missis- 
sippibeckens, wo sie oft 100—300 Fuss tiefer fliessen als die Fläche der 
hohen Prairie, hat der Abzug immer gegen diese tiefen Candle hin stattge- 


336 


funden und das Wasser, obschon in seiner Bewegung sehr langsam, furcht 
die Oberflache in starken Windungen und daher die unregelmässige wel- 
lige Bildung der Oberfliche, die man allgemein und sehr richtig wogend 
(rolling) nennt. 

In Indiana und Illinois in der Nähe des Wabashflusses z. B. gibt es 
hohe Prairien, deren Oberflache scheinbar wagrecht ist. 

Aber diese Prairien wie bei Terrehaute sind von niederen bewaldeten 
Hügeln umkränzt und waren ursprünglich seichte Seen mit schwierigem 
und sachtem Abzug. 

Dann ist auch ihre wagrechte Beschaffenheit mehr scheinbar als ab- 
solut. Einige Theile von ihr sind bereits trocken genug zum pflügen und 
zur Fruhlingscultur, andere werden als nasse Wiesen benützt, wahrend 
andere mit Wasser bedeckt und unzugänglich sind. Diese scheinbar wag- 
rechte Beschaffenheit folgt aus der grossen Breite der Abzugscanüle. Diese 
werden sich mit der Zeit verengen und verliefen, und so wird die Prairie 
wellenfórmig werden. 

Dieser Ansicht entgegen wurde vermuthet, dass die Unregelmassig- 
keiten der Prairieflache durch Strömungen verursacht wurden in der Zeit als 
sie unter Wasser waren; denn die Zwischenräume der Schwellungen seien 
nicht schmale tiefe Sloughs oder einfache Graben, sondern breite Vertie- 
fungen, breiter als die Schwellungen selbst und dies konne nicht von Aus- 
waschung herrühren. 

Dieser Einwurf ist wohl nicht begründet. Da die Oberfläche der nie- 
deren und flachen Prairie nur einen unmerklichen Abzug zulásst, so kann 
das Wasser keine Graben bilden. 

Im Frühling und nach starken Regen erstreckt sich die Wirkung über 
die ganze Breite der Niederung und entfernt kaum den dünnsten Theil des 
Bodens. Dies kann nicht als Erosion betrachtet werden ; gleichwohl ist es 
gewiss, dass alle Sloughs der wogenden Prairie ihren Weg zu tieferen und 
niedrigeren Canälen finden, wohin sie zuletzt ihr Wasser ergiessen. Auch 
das ist gewiss, dass im Bereich des Mississippi, Minnesota u. s. w. die 
Sloughs tiefer und fast senkrecht zur Richtung der Flüsse sind. 

Prof. WurrNEv bemerkt im ersten Capitel des Geological iier of 
Jowa: «Die Wasserlàufe der Prairien entspringen gewohnlich in kleinen 
Senkungen der hohen Prairie, kaum merklich unter dem allgemeinen 
Niveau der Gegend. Im weiteren Verlauf senkt sich ihr Bett gewöhnlich.» 

In der That auch die Niederungen unserer Seen und des Oceans sind 
dem Ufer entlang durch Schwellungen und tiefe Furchen gezeichnet, aber 
ganz verschieden in Form von den Schwellungen der Prairie, und sobald 
bei zurückweichendem Wasser ihre Oberflache erscheint, bedecken sie sich 
mit einem üppigen Baumwuchs und bilden die Waldinseln unserer Seen 
und die langen Halbinseln an der Seeküste. Die bewaldeten Coteaux unse- 


337 


rer Prairien (Coteaux des bois, coteaux des bois rouges ete.) sind sicherlich 
durch solche Schwellungen der anfánglichen Flussufer bedingt. 

Dass die Prairien ursprünglich bis zu ihrem hóchsten Punkt mit 
Wasser bedeckt waren, ist eine anerkannte Thatsache und bewiesen durch 
Spuren der Ueberfluthung und Ablagerungen entlang dem Lauf unserer 
Flüsse bis zu den hóchsten Quellen, selbst zu den Prairien am Fuss der 
Felsengebirge in einer Hohe von 5000 Fuss über dem Meere. Auf die His- 
periode, bezeichnet durch die Bildung oder vielmehr Ausbreitung der Drift, 
folgte eine Periode der Senkung (Champlain Epoche) und auf diese später 
eine Periode langsamer Erhebung und Trockenlegung, wie sie noch heute 
auf unserem amerikanischen Continent in Thatigkeit ist. Die Urkunden 
dieser Bewegung sind ausgestellt in Entblósungen, Vertiefung von Canälen, 
Terrassenbildung längs der Seen und Flüsse und in den Prairien, die sich 
uber die ganze horizontale Oberflache bildeten, die wahrend des langsamen 
Auftauchens mit seichtem Wasser bedeckt waren. 

Prof. WarrNey erwähnt im oben angeführten Bericht, indem er die 
Frage der Prairiebildung behandelt und ihre ursprüngliche Ueberfluthung 
zulässt, die Abwesenheit der Baume als bedingt durch die Feinheit des Bo- 
dens, welche er theilweise dem unterliegenden Fels zuschreibt und theil- 
weise durch «Ansammlung (auf dem Grund ungeheurer Seen) von einem 
Niederschlag fast unfühlbarer Feinheit unter gewissen Bedingungen *). 
Dies ist eine sehr unbefriedigende Erklärung. Prairien decken jede Art 
geologischer Formation, selbst Granit, wie in Minnesota zwischen St. Peters 
und Fort Ridgley. Meistens überlagern sie die Drift. Es ist erwiesen, dass 
der schwarze Boden ihrer Oberfläche, sowie der thonige Untergrund, wie 
dick immer die Lage sei, an Ort und Stelle durch eigenthumlichen Pflan- 
zenwuchs bedingt ist. In stehendem Wasser, wenn das Wasser seicht genug 
ist, um das Sonnenlicht und athmospharische Luft in hinreichender Menge 
durchzulassen und das Pflanzenleben zu unterstützen, wird der Boden zu- 
erst von Conferven eingenommen und besonders von Characeen und einer 
Art Moos (Hypnum aduneum Hdw.) Diese Pflanzen enthalten in ihrem 
Gewebe eine grosse Menge Kalk, Thonerde, Kiesel und selbst Eisenoxyd, 
die Bestandtheile des Thons. Dem Einfluss der Atmosphäre ausgesetzt, be- 
decken sich die Charen mit einem Anflug von kaum carbonisirtem oder 
reinem Eisen. Ferner ernährt diese Vegetation der stehenden Wasser eine 
erstaunliche Menge kleiner Mollusken und Infusorien, deren Schalen und 
Detritus viel zur Ablagerung beitragen. Das Endresultat der Zersetzung 
der ganzen Masse ist dieser feine Thon, der Untergrund der Prairie, der in 
der That unfühlbar ist, wenn er trocken und nicht mit Sand vermischt zer- 


*) Accumulation, in the bottom of immense lakes, of a sediment of almost 


impalpable fineness under certain conditions. 


338 


rieben wird. Diese Bildungsweise wurde längst beobachtet und beschrieben, 
besonders von CHROME, der sie richtig der Zersetzung von Conferven, Cha- 
ren ete. zuschreibt, der Thon, über welchem gewóhnlich Torfmoore entste- 
hen und der in Zusammensetzung und Aussehen fast ganz der des Unter- 
grundes der Prairien ist. Diese Bildungsweise kann in fast jedem unserer 
Sümpfe beobachtet werden. In der Tiefe von 1—3 Fuss bilden oben er- 
wähnte Pflanzen, Moose, Charen und Conferven einen dicken Teppich, 
welcher erhärtet wie eine Art Filz und ungefähr 6 Zoll über dem Grund 
schwimmend fast stark genug ist das Gewicht eines Mannes zu tragen. 
Dieser Teppich ist locherig durchbrochen, so dass Fische aus und ein 
gehen, und der Grund unter ihm ist jener feine unfühlbare Thon, offenbar 
die Reste der Zersetzung seiner Pflanzen. In der Tiefe von 31!/2—4 Fuss 
hort diese Vegetation plotzlich auf und der Grund der Seen ist reiner Sand 
und Kiesel mit Schalen. 

Naher am Ufer dagegen in der Tiefe von 1 Fuss beginnt der Moos- 
teppich mit Riedgräsern vermischt zu sein, die mehr und mehr zunehmen, 
je mehr die Tiefe abnimmt. Sobald die Blatter dieser Pflanzen über das 
Wasser kommen, absorbiren und zersetzen sie Kohlensäure, verwandeln 
sie in Holzsubstanz unter atmosphärischem Einfluss und ihr Detritus ist 
erst Thonschlamm und dann reiner schwarzer Schlamm, der obere Boden 
der Prairie. Nahe am Flussufer oder unter besonderen Umständen ist diese 
Bildung etwas modificirt durch Hinzufügung fremder (angeschwemmter) 
Stoffe. Dann mag der Thon eine verschiedene Farbe haben und eine etwas 
veründerte Zusammensetzung; aber der Bildungsprocess ist nicht wesent- 
lich anders. — 

Diese Erklärungsweise passt auf die Bildung aller Prairien von den 
Felsengebirgen zum Mississippi, der Prairien unserer Seen wie Flussniede- 
rungen, der Hochebenen des Madeira und des Paraguay, der Pampas; ja 
der Wüsten der westlichen Salzseen. Auch in den natürlichen niederen 
Wiesen in Holland, den Haiden von Norddeutschland an der Ost- und 
Nordsee, den Steppen des kaspischen Meeres ist der Vorgang immer der- 
selbe, nur modificirt durch örtliche, meist klimatische Einflüsse. 

Prof. Wınch£tL von Michigan widerspricht dieser Ansicht von der 
Prairiebildung (Sillim. Journ. Vol. 38. pag. 343), indem er sagt, dass es 
eine oft ausgesprochene Theorie sei, dass eine beträchtliche Feuchtigkeit 
des Bodens gewisser Prairien es sei, die den Baumwuchs verhindere und 
dass es seltsam sei, dass eine solche Meinung aufrecht erhalten werde, da 
es doch bekannt sei, dass es keine Lage gebe so nass, dass nicht gewisse 
Bäume darin wachsen, die Weiden, der Tupelo, die Wassereiche, die Lärche, 
die Thuya ete. Und was Prof. WurrxEgv's Annahme betrifft, dass die ausser- 
ordentliche Feinheit des Bodens die Ursache des Fehlens der Baume sei, 
80 beseitigt er dieselbe in derselben Weise: ein fataler Einwurf gegen diese 


339 


Theorie und alle Theorie, die in der physicalischen und chemischen Be- 
schaffenheit des Bodens eine Erklärung fur die Baumlosigkeit der Prairie 
suche, sei der Umstand, dass Baume auf ihr wachsen, wenn einmal einge- 
fuhrt. Dieser Einwurf ist näher zu betrachten. 

Es ist eine in der Pflanzenphysiologie wohlbekannte Thatsache, dass 
Baume durch ihre Wurzeln eine gewisse Menge zum Leben nóthigen Sauer- 
stoff aufsaugen. Es stimmt mit diesem Grundsatz überein, dass Bàume, um 
zu gedeihen, nicht zu tief gepflanzt werden dürfen, dass die meisten Dàume 
sterben, wenn ihre Wurzeln in einer Lage von der Luft unzugänglichem 
Thon begraben sind oder auf das Wasser nicht durchlassendem Thon lie- 
sen, dass wo immer das Wasser eines Baches abgedämmt wird, um einen 
Teich zu bilden, alle Baume des überflutheten Raumes absterben. Fliessen- 
des Wasser, selbst wenn sein Lauf langsam ist, liefert für gewisse Baume 
(die von Prof. Wincaezx angeführten), deren Wurzeln im Wasser die Eigen- 
schaft haben, sich in unzählige Fasern zu zertheilen, eine gewisse Menge 
Luft und Sauerstoff zu ihrer Existenz. Deshalb wachsen solche Bàume in 
Sumpfen, die durch nahe Flüsse überschwemmt werden. Das Wasser sol- 
cher Sumpfe ist nicht immer dasselbe und seine ganze Masse ist einer Art 
Bewegung unterworfen. So wachsen im Süden die Bald Cypress (Taxodium) 
und der Tupelo (Nyssa) selbst mitten in Bachen und Flussarmen. Wo aber 
eine Fläche seichten Wassers von Wellen, Fluth und Strómung abgeschlos- 
sen ist, finden wir unabänderlich baumlose Sümpfe, die in Prairien 
ubergehen. 

Gewisse Straucharten, Cephalanthus, die Sumpfrose etc. bilden zwar 
Dickichte um wahre Sümpfe in den Wäldern ; wenn wir aber den Keimungs- 
vorgang beobachten, so ist leicht zu sehen, dass sich die Keime nicht im 
Wasser entwickeln, sondern in dem trockenen zerfallenen Stoff umgewor- 
fener faulender Baume. Im Sommer und nur wenn die Sumpfrander trocken 
sind, werden die Sümpfe auf diese Weise von einem Kranz von Sträuchen 
umgeben, aber die Mitte ist offen und nur mit krautartigen Pflanzen 
bedeckt. 

Dr CANDOLLE in seiner Pflanzenphysiologie sagt: «dass eine bestän- 
dige Bewässerung zur Reiskultur in der Lombardei nothig ist, hat den gros- 
sen Nachtheil, dass das Wasser den Boden des benachbarten Landes durch- 
dringt und die Baume tódtet.» «Wenn Wasser eine Zeitlang stehen bleibt, 
so macht es die Baume stammfaul, verhindert den Zutritt des Sauerstoffes 
zu den Wurzeln und todtet sie.» «In den Niederungen Hollands grabt man, 
um Bäume zu pflanzen, tiefe Locher und füllt den Boden mit Reiserbündeln 
als eine Art Abzugsmittel für das überflüssige Wasser, so lang der Baum 
jung genug ist, um durch Feuchtigkeit getódtet zu werden.» Ferner: «Die 
wahren Sümpfe und Marschen haben keine Báume und kónnen keine ha- 
ben, weil stehendes Wasser sie immer tódtet.» | 


340 


Die zweite Behauptung, dass Baume auf der Prairie wachsen, wenn 
gepflanzt, ist sicher wahr. Aber wir sollten sorgfältig unterscheiden zwischen 
den Ergebnissen eines künstlichen Vorgangs und denen eines natürlichen. 
Wenn Biume auf der Prairie gepflanzt werden, so wird der Boden vorher 
zubereitet. Der thonige Untergrund gemischt mit dem schwarzen Boden 
bildet eine Verbindung, welche die Dichtigkeit gewisser Theile mit der 
Leichtigkeit anderer verbindet und einen grossen Theil Nährstoffe enthält. 
Wenn der Thon des Untergrundes nicht so dick ist, dass er das Wasser 
nicht durchlässt und es im Bereich der Wurzeln lässt, ist dieser zuberei- 
tete oder künstliche Boden wirklich sehr geeignet für den Baumwuchs. 
Aber hat Jemand je Eichen oder Hickories oder eine andere Baumart wach- 
sen sehen von einer Hand voll oder einem Bushel Eicheln oder Nusse, die 
man auf die Oberflàche einer Prairie geworfen hat? 

Warum, wenn Baume auf der Prairie wachsen, sehen wir jene verein- 
zelten und weit von einander stehenden Baumgruppen, die hie und da an 
den Randern früherer Seen erscheinen, sich nicht ausdehnen und nach und 
nach die ganze Prairie einnehmen? Manche dieser Baume haben lange 
Jahre gestanden, ihre Stàmme sind dick und stark und ihre Aeste strecken 
sich weit hinaus und ihre Früchte werden von den Herbststürmen weit hin- 
weg gejagt, und gleichwohl ist ihr Vorkommen durch die Natur des Bodens 
auf Grenzen beschrankt, die sie nie überschreiten. 

Die Dicke des Prairiebodens in Illinois ist 1—4 Fuss und mehr. Voll- 
kommene Oxydation der Pflanzenreste würde diese Dicke nicht zu Stande 
gebracht haben ; selbst in den altesten Urwáldern ist der Humus nie so tief ; 
in einigen Uferniederungen vielleicht mag das Ackerland so tief gefunden 
werden, aber dies ist nicht die Folge der Pflanzenzersetzung, sondern von 
allmaliger Ansammlung von Schlamm durch Ueberschwemmung. Wir mus- 
sen also diesen Prairieboden unter eigenthümlicher chemischer Thatigkeit 
gebildet uns vorstellen, durch langsame Oxydation oder Zersetzung von 
Pflanzenmassen, verlangsamt durch den Einfluss von Wasser, welches den 
freien Zutritt von Sauerstoff verhindert, wie es bei der Torfbildung geschah. 
Aber bei letzterer ist die Oxydation noch langsamer und unvollständiger 
und da das Wasser hier permanent ist und seine Hohe nicht ändert, so kann 
es ihm die Fruchtbarkeit nicht bringen, wie dem Boden der Prairie. Dieser 
Boden ist so halb Torf, halb Humus. 

Die grosse Menge Humussäure, welche der Prairieboden enthält, ist 
wahrnehmbar durch seine langsame Zersetzung, wenn er der atmosphari- 
schen Luft ausgesetzt wird. Der umgelegte Rasen der Prairie würde kaum 
in 2—3 Jahren zersetzt und gepulvert werden, wenn seine Zertheilung nicht 
durch wiederholtes Pflügen befórdert würde. Diese Süure ist es, welche in 
zu grosser Menge den Boden eine Zeitlang hart und sauer erhalt. Aber sie 
hat auch die Eigenschaft, die befruchtenden Stoffe, die damit gemischt sind, 


341 


langere Zeit zu erhalten; daher die langanhaltende Fruchtbarkeit des Prai- 
riebodens, und besonders die unerschôpfliche Productionskraft fur Gräser. 
Denn wegen der Undurchdringlichkeit des thonigen Untergrundes haben 
sich die nährenden Elemente im Boden erhalten. Als natürliche Wiesen 
haben die Prairien seit unzähligen Jahrhunderten Heerden von Büffeln, 
Hirschen ete. erhalten und sie werden nun unsere Viehheerden nahren und 
mästen, so lange wir es wünschen. Durch die eigenthümliche Zusammen- 
setzung des Bodens können die Prairien unter Cultur für irgend eine Zeit 
Ernten von Cerealien hervorbringen, so reich als das reichste Bottomland 
und ohne merkliche Abnahme der Productionskraft des Bodens. Selbst 
wenn durch aufeinanderfolgende Ernten gleicher Art die obere Schicht des 
Bodens ihrer fruchtbringenden Elemente beraubt worden, besonders des 
Kiesels, des Kalks und des Thons, so nothwendig für den Kornbau, so wis- 
sen wir aus Erfahrung, dass der Untergrund die wahre Fund grube dieser 
befruchtenden Elemente ist und dass tiefes Pflugen der erschopften Prairie 
ihre ursprüngliche Fruchtbarkeit wiedergibt. 

Die hier mitgetheilten Ansichten Lesquereux’ über die Prairiebildung 
scheinen von allen bekannten Theorien die annehmbarsten zu sein; nur 
mochte noch hinzuzufügen sein, dass mitten im Waldland hie und da kleine 
baumlose Grasflachen vorkommen, deren Ursprung auf die Bauthatigkeit 
der Bieber zu beziehen sein möchte. Abgedämmte Bäche bildeten Weiher 
und auf dem überschwemmten Land starben die Baume ab, wenn es solche 
waren, die im Wasser nicht existiren kónnen. Später, wenn die Bieber aus 
der Gegend verschwunden waren und die Dàmme in Verfall geriethen, mag 
das Wasser allmälig abgeflossen sein, aber die Flache war bereits versumpt 
und bildete sich ein dichter Graswuchs darüber. Solche kleine Waldwiesen 
mogen sich freilich allmälig von selbst wieder bewalden und haben mit 
der eigentlichen Prairiebildung nichts gemein. 

Im oberen Mississippigebiet, welches, wie erwähnt, den Uebergang 
vom Wald- zum Prairiegebiet darstellt, kampften Wald und Prairie den 
Kampf um das Dasein, ehe die Cultur diesem Kampf ein Ende machte, 
indem nun beide mehr oder weniger dem Pfluge unterthan werden. Jener 
fahrt dabei noch besser als diese, indem er zwar, auch an berechtigter 
Stelle, meist rüksichtslos verwüstet, dagegen doch endlich auf zubereitetem 
Prairieland auch vielfach angepflanzt wird. Aber auch vordem scheint der 
Wald im Vortheil gewesen zu sein. Wenn wir die Bestandtheile des westli- 
chen Waldes betrachten und sehen, wie derselbe allmálig an Arten abneh- 
mend sich die grossen Flussthüler hinaufzieht und auch an den kleineren 
Nebenflüssen lange Arme in das Prairiegebiet ausstreckt, so muss uns der 
Gedanke nahe liegen, dass alle diese Arten, dem óstlichen Waldgebiet eigen- 
thümlich, hier im Westen allmälig eingewandert seien. Diejenigen, deren 
Ansiedlungsfähigkeit am grössten ist, Baumwollpappeln, Negundo, Pla- 


349 


tane, Celtis, Ulmen, sind am weitesten gegen das Felsengebirge vorgedrun- 
gen, andere haben nur Jowa und Missouri erreicht oder haben den Missis- 
sippi nicht überschritten. Nicht der Wald ist, wie man glaubte, durch die 
Wirkung des Feuers, der Prairie, sondern umgekehrt die Prairie ist theil- 
weise dem Wald gewichen. Das wie? ist leicht einzusehen. 

Als im Laufe der Zeit vom strómenden Wasser die grossen Furchen 
durch das weite Prairieland gezogen wurden, und von Jahr zu Jahr unter- 
wühlte Ufer sich senkten, und die immer tiefer sich senkenden Ströme die 
ehemaligen Ufer als hohe Bluffs, die Grenzen zwischen Prairie und Fluss- 
thal zurükliessen, da wurde in diesen Thälern durch gründliche Mischung 
von Rasen und thoniger Unterlage der Boden zum Empfang des Baum- 
wuchses ebenso zubereitet, wie es heut zu Tage der Pflug in M tten der 
Prairie thut, und es konnte Art nach Art von Osten immer weiter nach 
Westen vordringen. Umgekehrt nimmt die Zahl der eigentlichen Prairie- 
pflanzen ostwürts immer mehr ab. Von 55 Arten der Prairieflora, welche 
unter gleicher Breite die Alleghannies nicht übersteigen, erreichen 23 
nicht einmal den Staat Ohio, wogegen Jowa noch westliche Arten besitzt, 
die ostwarts den Mississippi nicht überschreiten. 

Wir unterscheiden nasse und trockene Prairie, jene im Bottom oder 
in muldenformigen Vertiefungen der hohen Prairie, diese auf der hohen 
Ebene und an. sanfter geneigten nicht bewaldeten Stellen der Bluffs. Die 
Zahl der Arten, welche ihre Vegetation bilden, übersteigt hier nicht 200, 
und viele von ihnen sind nicht auf die Prairie beschränkt. 

Die Frühlingsboten der trockenen Prairie smd: Draba caroliniana, 
Anemone decapetala, Ranunculus fascicularis, Oxalis violacea, Androsace 
occidentalis, alles niedrige Pflanzen; dann folgen im Mai Lithospermum 
angustifolium, canescens und hirtum, Troximon cuspidatum, Baptisia leu- 
cophaea, Pentstemon pubescens, im Juni Viola delphinifolia, Scutellaria 
parvula, Linum sulcatum, Polygala inearnata und sanguinea, Asclepias 
Meadii und obtusifolia, Sisyrinchium Bermudiana, Tradescantia virginica, 
Cirsium pumilum, Silene antirrhina, Cacalia tuberosa. 

Im Juli erscheinen lebhafte Farben auf theilweise hochwüchsigen und 
grossblumigen Pflanzen: Silphium laciniatum, terebinthaceum und integri- 
folium, Echinacea angustifolia, Coreopsis palmata und lanceolata, Rud- 
beckia hirta und subtomentosa, Lepachys pinnata, dann die feurigrothe 
Asclepias tuberosa und die zierliche Asclepias verticillata, Euphorbia corol- 
lata, Petalostemon violaceum und candidum, Amorpha canescens, Desmo- 
dium Illinoense, Ruellia ciliosa, Callirhoe triangulata, Potentilla arguta 
und Erynchium yuccaefolium. 

Im August: Helianthus rigidus und occidentalis, Solidago rigida und 
missouriensis, Hieracium longipilum, Diplopappus linariifolius, Liatris 
cylindracea, scariosa und pyenostachya, Nabalus asper, Gnaphalium polyce- 


phalum, Chrysopsis villosa. Endlich folgen im September die Astern (azu- 
reus, sericeus, oblongifolius, multiflorus und ericoides) und Gentiana pu- 
berula mit grossen Bluthen vom feurigsten Blau. 

Dies sind die durch Zahl, Grosse und Farbung am meisten auffal- 
lenden und charakteristischen Glieder der Flora auf der trockenen Prairie. 
Noch müssen hier einige hohe in Gesellschaft wachsende Gräser erwühnt 
werden: Sorghum nutans, Andropogon furcatus und scoparius, Stipa spar- 
tea, Bonteleona curtipendula, Tricuspis seslerioides, Koleria cristata, Ha- 
tonia obtusata, Elymus canadensis und Sporobolus heterolepis, an welch’ 
letzterem ein unangenehmer Bockgeruch auffällt. 

Die nasse Prairie vereinigt in ihrer Flora mit den ihr eigenen, die 
Elemente der benachbarten Ufer, Sümpfe und des Bottomwaldes, und ist 
nach dem sie bildenden Boden (Sand oder Schlamm) verschieden. Die am 
meisten in die Augen fallenden Arten sind im Frühling: Menyanthes tri- 
foliata, Scilla Fraseri, Allium canadense; im Sommer: Spiraea lobata, 
Phlox glaberrima, Asclepias Sullivantii, Saxifraga Pennsylvanica, Phaseolus 
diversifolius, Lysimachia longifolia und lanceolata, Ipomoea lacunosa, Ha- 
benaria leucophaea; im Herbst: Boltonia glastifolia, Nabalus racemosus, 
Solidago neglecta, Riddellii und Ohioensis, Helianthus giganteus, Gen- 
tiana Andrewsii und Polygonum ramosissimum oft 2 Meter hoch. Ein 
hervortretendes Element dieser Flora bilden die Cyperaceen, meist von 
hohem Wuchs, wie: Scirpus lineatus und atrovirens, Cyperus erythrochizus, 
Michauxianus und strigosus, Carex vulpinoidea, Crus Corvi, stipata, con- 
juncta, arida, scoparia, straminea, cristata, hystricina, tentaculata und die 
Gräser : Leersia lenticularis, Calamagrostis canadensis und Spartina cyno- 
suroides, von denen beide letztere gesellig wachsen und oft grössere Flä- 
chenräume ausschliesslich im Besitz haben. 


WASSER, SUMPF UND FEUCHTE PLÄTZE. 


Am Fuss des Bluffs finden sich häufig Quellen, die entweder sofort in 
ein Bett gefasst, dem niedrigen Bottomland zufliessen, oder vorher sum- 
pfige Flächen von geringer Ausdehnung bilden. Hier wachsen meist massig 
beschattet: Caltha palustris, Cardamine rhomboidea, Parnassia caroliniana, 
Archangeliea atropurpurea, Diplopappus cornifolius, Solidago patula, Cir- 
sium muticum, Seymeria macrophylla, Chelone glabra, Archemora rigida, 
Lysimachia thyrsiflora, Gerardia purpurea, Aster corymbosus Saururus 
cernuus, Symplocarpus foetidus, Peltandra virginica, Habenaria hyper- 
borea und Cypripedium spectabile und candidum. Die Quellen selbst be- 
herbergen: Mimulus Jamesii, Ludwigia palustris, Sium angustifolium, 
Veronica anagallis und americana, Callitriche verna und Anacharis cana- 
densis. Der Abfluss des artesischen Schwefelbrunnens ist, wo er stagnirt, 
ganz mit Zannichellia angefullt. 


344 


Die Bewohner grósserer nicht beschatteter Sumpfe sind: Epilobium 
palustre und coloratum, Elodes virginica, Proserpinaca palustris, Cicuta 
maculata und bulbifera, Sium lineare, Aster puniceus, Novi Belgii, aestivus, 
carneus, tenuifolius, Coreopsis aristosa, Lobelia Kalmii, Utricularia inter- 
media, Pedicularis lanceolata, Polygonum sagittatum, Rumex verticillatus 
und orbiculatus, Acorus Calamus, Typha latifolia, Triglochm palustre und 
maritimum, Dulichium spathaceum, Ebocharis palustris, Eriophorum gra- 
cile, Rhynchospora alba, Carex polytrichoides, teretiuscula, filiformis, co- 
mosa, riparia, monile, Muhlenbergia glomerata, Phragmitis communis, 
Phalaris arundinacea. | 

In stehendem Wasser, welches sich an den niedrigsten Stellen der 
Sloughs findet und hier den schlammigen Boden oft 0.; Meter bedeckt, 
wachsen : Ranunculus multifidus, Utricularia vulgaris, Sagittaria variabilis 
Sparganium eurycarpum, Alisma Plantago, Scirpus validus, Potamogeton 
pauciflorus, Polygonum amphibium, Lemna minor, polyrhiza und trisulea. 
Prachtvoll sind zur Bluthezeit viele Acker weite Wasserflachen bedeckt 
mit den breiten Blättern der Nymphaea tuberosa und des Nelumbium 
luteum. Tausende von spannbreiten blendend weissen innen goldgelben 
Bluthen der letzteren erheben sich 0.5 Meter hoch auf steifen Stengeln 
uber das Wasser; die kreisrunden Blatter messen bis zu 0.7 Meter im Durch- 
messer. Ebenso gesellig und dicht über gróssere Flachen steht mit violetten 
reichblüthigen Aehren Pontederia cordata und wieder an andern Stellen 
Zizania aquatica, deren hochste von mir gemessene eine Hohe von 4.6 Meter 
hatten. 

Das fliessende Wasser (Bache und seichtere Flussstellen) ist der 
Aufenthalt von Schollera, Valisneria, Najas, Ceratophyllum, Nasturtium 
lacustre, Potamogeton natans, pectinatus und pusillus. 

Feuchte Orte in der Nàhe von Wasser lieben auf sandigen Ufern : Cle- 
matis Piteheri, Desmanthus brachylobus, Corydalis aurea, Polanisia gra- 
veolens, Conobea multifida, Euphorbia heterophylla, Echinodorus rostratus, 
Cyperus diandrus, inflexus und phymatodes, Hemicarpha subsquarrosa, 
Fimbristylis autumnalis, Scirpus pungens, Eragrostis reptans und Frankii. 

An flachen schlammigen Flussufern : Nasturtium palustre und sessili- 
florum, Cardamine hirsuta, Gratiola virginiana, Bidens chrysanthemoides 
und connata, Eclipta procumbens, Ilysanthes gratioloides, Lippia lanceolata, 
Sagittaria heterophylla, Iris versicolor, Eleocharis obtusa und acicularis. 

An Bachufern : Thalietrum Cornuti, Silene nivea, Hyperieum pyrami- 
datum, Hibiscus militaris, Thaspium barbinode, Artemisia Ludoviciana, 
Aster simplex, Erigeron philadelphicum, Solidago lanceolata und tenuifolia, 
Silphium perfoliatum, Cacalia suaveolens, Plantago cordata, Scrophularia 
nodosa, Carex shortiana, Leersia orizoides, Glyzeria nervata und fluitans, 
Panicum virgatum. 


CULTIVIRTES LAND, WEIDEN, WÜSTE PLATZE UND WEGRANDER. 


Auf dem Ackerland ist zwischen den Culturpflanzen den Unkrautern 
ein weiter Spielraum gelassen. Die wichtigsten der einheimischen sind: 
Sisymbrium canescens, Potentilla norvegica, Erigeron annuum, Xanthium 
strumarium, Veronica peregrina, Ipomoea pandurata, Physalis viscosa und 
philadelphica, Chenopodium album und hybridum, Euphorbia maculata 
und hypericifolia (Presli) Panicum capillare und Crus Galli, Cenchrus 
tribuloides, Letzterer und Ipomoea sind die lästigsten. 

Da die Ackergrenzen vermoge der hier üblichen Ziekzackzäune sehr 
seraumig sind, so haben sich hier viele hochwuchsige Pflanzen erhalten : 
Napaea dioica, Gaura biennis, Oenothera biennis, Ambrosia trifida, Helian- 
themum grosseserratum und doronicoides, Lactuca elongata, Asclepias 
Cornuti. 

Auf Weideplatzen herrschen Trifolium repens vor und Poa pratensis 
und compressa. An sandigen Stellen Cyperus filiculmis, Vilfa aspera und 
vaginaeflora, Panicum autumnale. 
| Die Wegeränder, wusten Platze in der Nahe von Wohnungen und 
deren Hofraume sind meist von eingewanderten Pflanzen eingenommen ; 
doch haben sieh auch viele einheimische erhalten: Lepidium virginicum, 
Mollugo verticillata, Exigeron canadense, Ambrosia artemisiaefolia, Dysodia 
chrysanthemoides, Bidens frondosa, Erechtites hieracifolia, Artemisia bien- 
nis, Verbena hastata, urticifolia, stricta und bracteosa, Onosmodium molle, 
Solanum cardinense, Datura Tatula, Polygonum aviculare, hydropiper und 
pennsylvanicum, Hordeum pusillum und Eragrostis pectinacea. 


EINGEWANDERTE PFLANZEN. 


Wo der weisse Mann jetzt seine Wohnung baut und den Pflug führt, 
stand einst der Wigwam des rothen Mannes, der die Thiere des Waldes 
jagend den jungfraulichen Boden unberührt liess. Auf diesem gedieh unge- 
stört die heimische Flora. Der rothe Mann musste dem weissen weichen 
und diesen begleitete eine fremde Pflanzenwelt, welcher ein grosser Theil 
der ursprünglichen Vegetation Platz machte. 

Es wäre wichtig für die Pflanzengeographie, dass für jede Localflora 
diese Einwanderung geschichtlich festgestellt und der Nachwelt überliefert 
würde. 

Für die Flora von Peoria soll dies hier versucht werden. 

Die theils von Europa, theils aus tropischen Ländern in Nordamerika 
eingewanderten Pflanzen mögen unter zwei Hauptabtheilungen betrachtet 
werden, von denen die einen völlig eingebürgert, naturalisirt, einen integri- 
renden Theil der jetzigen Flora ausmachen und sich bezüglich ihrer An- 
sässigkeit von den sogenannten einheimischen Pflanzen nur dadurch unter- 


Természetrajzi füzetek. v. kötet 11—1v. füzet. 23 


346 


scheiden, dass sie als in historischer Zeit eingewandert nachgewiesen 
werden kónnen, wührend die letzteren als in vorhistorischer Zeit nach und 
nach eingewandert betrachtet werden müssen. Viele derselben sind mit den 
altweltlichen identisch und ihre Verbreitung von Norden her ist augen- 
scheinlich, aber raumlich und zeitlich nicht bestimmt, weshalb bei manchen 
das Indigenat noch zweifelhaft ist und bei den Botanikern keine Ueberein- 
stimmung hierüber herrscht. Andere sind analoge Formen, wenig ver- 
schieden ; sie wurden von den ersten Beobachtern für identisch gehalten, 
nachher von gewissenhaften Artenmachern streng geschieden. Fagus ferru- 
ginea mit sylvatica, Sambucus pubens mit racemosa, Veronica americana 
mit Beccabunga und viele andere mit einander vergleichend, wer wollte 
bei Gebilden von so geringfügigen Unterschieden eine. getrennte Entste- 
hung annehmen, wer sollte hier nicht zu der Annahme geleitet werden, 
dass diese Pflanzen früher identisch sich erst durch verschiedene clima- 
tische Einflüsse zu verschiedenen Formen entwickelt haben ? 

Die andere Abtheilung enthält die Ankômmlinge (adventivae), mei- 
stens Cultur- und Garten-Flüchtlinge oder zufallig mit anderen Samen ver- 
breitet, die aber, wenn monokarpisch, sich nicht von selbst wieder aus- 
süeten, wenn rhizokarpisch, obwohl für eine Zeit bleibend, von ihrem ersten 
Standort sich nicht weiter verbreiteten, also im Kampf um das Dasein we- 
niger günstige Aussichten haben, wiewohl bei ihrem ersten Auftreten oft 
nur der Zufall eine hemmende Rolle spielt. So bin ich überzeugt, dass sich 
hier Leucanthemum vulgare wurde sehr verbreitet haben, wenn ich nicht 
zufällig vor vielen Jahren ein einzelnes Exemplar gefunden und unschädlich 
gemacht hätte. Gegen notorische Nichtsnutze haben sich formliche Ver- 
schwórungen unter den Farmern gebildet, z. B. gegen Cirsium arvense. Es 
wurden überall Canadadistel-Commissüre ernannt, welche dem «Principiis 
obsta» obzuliegen haben. Die Farmer glaubten durch wiederholtes Pflügen 
den Unhold ausrotten zu können, vergrösserten aber dadurch nur das 
Uebel; denn jedes Wurzeltheilchen, welches abgetrennt im Boden blieb, 
schoss zu einer neuen Pflanze auf. Wo jetzt die Pflanze an einzelnen Orten 
erscheint, wird sie den Commissären denuneirt, und diese haben die Pflicht, 
jede einzelne Pflanze mit der ganzen Wurzel sorgfältig auszuheben und 
durch Chemicalien die Stelle gründlich zu reinigen. | 

Gemeine, vollständig eingebürgerte Arten, deren Einwanderungszeit 
nicht bekannt ist, sind folgende: Sisymbrium officinale Scop., Sinapis 
nigra L., Capsella bursa pastoris Mónch, Portulaca oleracea L., Malva ro- 
tundifolia L., Sida spinosa L., Abutilon Avicennae Gàrtn., Trifolium pra- 
tense L., Maruta Cotula DC., Lappa officinalis All. Plantago major, Verbas- 
cum Thapsus L., Solanum nigrum L., Chenopodium urbicum L., Ch. Bo- 
trys L., Ch. ambrosioides L., Polygonum persicaria L., Polygonum con- 
volvulus L., Rumex crispus L. Cannabis sativa L., Phleum pratense L. 


347 


Eragrostis praeoidis Beauv., Eragrostis pilosa Beauv., Bromus secalinus L., 
Panicum sanguinale L., Setaria glauca Beauy. 

Alte Ansiedler, die sich an einzelnen Orten finden: Hypericum per- 
foratum L., Veronica arvensis L., Nepeta Cataria L., Nepeta Glechoma 
Benth., Marrubium vulgare L., Amarantus spinosus, Rumex obtusifolius 
L., Rumex acetosella L., Dactylis glomerata L., Panicum glabrum Gand., 
Melilotus alba Lam., Martynia proboscidea Glox., Malva sylvestris L. 

Seit den letzten zwanzig Jahren eingewandert und jetzt gemein sind : 
Sonchus asper Vill., Linaria vulgaris Mill., Leonurus cardiaca L., Echinos- 
permum Lappula Lehm., Cynoglossum officinale L. 

Neue Ansiedler seit zehn Jahren und jünger: Nasturtium officinale 
R. Br., Stellaria media Smith, Verbascum Blattaria L., Saponaria vac- 
caria L., Melilotus officinalis Willd., Eleusine indica Gärtn., Poa annua L. 
und Setaria verticillata Beauv. 

Nur einmal vor langer Zeit gefunden und nicht wieder gesehen 
wurden: Trifolium arvense L., Camelina sativa L., Rhaphanus Rhapha- 
nistrum L., Lychnis Githago Lam., Leucanthemum vulgare Lam., Nieandra 
physaloides Gärtn., Inula Helenium L., letztere in der Nahe einer Farmer- 
wohnung, möglicherweise gepflanzt. In jüngster Zeit gesehen und 
wahrscheinlich verordnungsmässig wieder verschwunden ist Cirsium 
arvense Scop. 

Garten- und Cultur-Flüchtlinge, hie und da verwildert: Argemone 
mexicana L., Nasturtium Armoracia Fr., Hibiscus Trionum L., Rosa rubi- 
ginosa L., Anethum graveolens L., Pastinaca sativa L., Helianthus an- 
nuus L., l'anacetum vulgare L., Centaurea Cyanus L., Mentha viridis L., 
Satureja hortensis L., Ipomoea purpurea Lam., Ipomoea Nil Roth, Ly- 
cium vulgare Dun., Polygonum orientale L., Fagopyrum esculentum 
Monch, Asparagus officinalis L., Phalaris canariensis L. und Setaria 
Italica Kth. 

Einige Arten, deren Indigenat angezweifelt wird, habe ich als ein- 
heimisch angenommen, weshalb hier wohl eine Rechtfertigung angebracht 
sem möchte. | 

Cerastium triviale Link * (C. vulgatum L. spec. C. viscosum L. herb 


* Da Linné unglücklicherweise wohl durch ein Versehen seine beiden Species: 
Cerastium vulgatum und viscosum in seinen Species Plantarum, und in seinem 
Herbarium umgekehrt bezeichnete, so entstand hieraus eine heillose Verwirrung, 
indem die Botaniker theils das Buch, theils (u. a. die Amerikaner) das Herbarium 
als Autorität anerkennen, und zwar ohne nähere Bezeichnung. Um allen Zweideu- 
tigkeiten vorzubeugen, wire es wohl zweckmüssig, von dem Prioritütsrecht abzu- 
sehen, welches heutzutage zu Gunsten der Trademarken aller Species-Fabrikanten so 
streng geübt wird, und aus Niitzlichkeitseriinden, wie Kock that, die Benennung 
C. glomerata und C. triviale allgemein anzunehmen. 

93* 


548 


et aut. americ.) ist zuerst^* von Pursh (Fl. Am. bor.) ohne alle Bemerkung 
bezüglich der Heimat erwahnt. Ebenso Nuttal im Genera of. N. Am. pl. 
Der Erste, der das Indigenat bezweifelt, ist Barron (Fl. philad.). Bestimmt 
als eingeführt wird es erwähnt von Beck (Bot. of N. St.), von Dewey (Her- 
baceous Plants of Mass.) von Darlinston (Fl. cestr.), von Torrey (Fl. New- 
York). Zweifelhaft, ob eingeführt oder nicht, lassen es Torrey und Gray 
(Fl. of N. Am.) und Gray in Manuel of Bot. sagt: perhaps indigenous to 
the country. 

Von nicht wenigen Pflanzen, die Nordamerika mit Europa gemein 
hat, wird angenommen, dass sie auf einem doppelten Weg in die östlichen 
Unionsstaaten kommen konnten, durch neue Einwanderung direct von 
Europa, und durch alte Verbreitung vom Norden des Continents, wo man 
ihnen das Indigenat zugesteht. Es fragt sich nun, ob dies bei unserer Pflanze 
möglich und wahrscheinlich ist. A. DE CanpoLLE in Geogr. bot. bemerkt: 
Cerastium vulgatum L. et viscosum L. «paraissent manquer encore à l'Asie 
orientale et au nord-ouest de l'Amerique, ce qui me fait croire. à l'intro- 
duction aux États-unis». Was das östliche arctische Gebiet, folglich den 
Zusammenhang mit der europäischen Flora betrifft, so wird die Pflanze 
von Hooker (Tour in Island) als in Island vorkommend, von Mever (Fl. 
Labr. in Labrador, von Martens (Fl. Arct.) in Spitzbergen, Grönland, 
Island und Labrador erwähnt. Nach LEDEBOouR (Fl. ross.), der den Art- 
begriff in weitem Sinne auffasst, kommt die Art noch in Ost-Sibirien bis 
nach Kamtschatka vor, und die Varietäten grandiflorum und Behringianum 
auch in Alaska. Letztere wächst nach Watson (in Kings Rep.) auf den 
Uintah Mountains in einer Höhe von 10,000’ und in den Felsengebirgen fand 
sie auch Parry (Pl. of. Rocki Mount.). Endlich in Gray’s Plant. Wright. IT 
heisst es: Cerastium vulgatum L.; FENzr in Ledebour Fl. Ross., C. triviale 
Auct. Ravines of the Organ Mts N. Mex.; hier ist offenbar nicht C. vul- 
gatum L. herb. wie im Man. of. Bot., sondern L. spec. gemeint. Wenn nun 
eine Pflanze vom arktischen Gebiet sich durch die Felsengebirge bis nach 
Neu-Mexieo verbreitet, so ist eine Verbreitung in derselben Richtung auch 
nach Illinois móglich, und wahrscheinlich wird sie durch das Vorkommen 
in Wisconsin nach LapHam (Cat. of Wisc. plants). Sehr fordernd fur die 
Frage wäre, wenn sie auch unter den Pflanzen in Acassiz’s, Lake Superior 
aufgefuhrt ware, was nicht der Fall ist. Indess kann jene Liste durchaus 
nicht als erschopfend betrachtet werden, überdies finden wir in ScHooL- 
KRAFT'S «Upper Mississippi» in einem Pflanzenverzeichniss: «C. viscosum 


** In Gronov Fl. virg. finden sich zwei Arten ohne Namen, welche aber der 
kurzen Beschreibung nach C. semidecandrum L. und arvense L. sind. C. semide- 
candrum ? in WALTER Fl. car. gehört wohl zu C. glomerata Thuil., MicHaux führt 
kein Cerastium an; BIGELow Flor. Bost. kennt nur C. glomerata. 


349 


L. Lake Superior». Hier ist wohl L. herb. gemeint, gleichbedeutend mit 
C. vulgatum L. spec. und C. triviale Lk. 

Was mich besonders bestimmte, diese Pflanze als eine einheimische 
zu nehmen, ist der Fundort, nicht in der Nahe der Stadt, oder einer 
Farm, wo sonst die Eingewanderten gefunden werden, sondern in einer 
abgelegenen Schlucht auf einem Grasfleck am Bachufer, wo eine neuere 
Ansiedlung nicht wahrscheinlich ist. 

Datura Tatula L. Die Frage, ob dies eine eigene Art oder eine 
Varietät, sowie die Wahrscheinlichkeit ihrer amerikanischen Abstammung 
hat A. DE CANDOLLE in Geogr. Bot. weitläufig besprochen. Ob die Pflanze 
hier aus Südamerika eingewandert sei, ist eine andere Frage. Wenn dies 
der Fall ist, so muss diese Einwanderung sehr alt sein; dafür spricht 
ein merkwürdiger Umstand. Westliche Farmer behaupten nümlich, sobald 
wenn auch noch so fern von einer schon bestehenden Ansiedlung Land 
urbar gemacht werde, so mache die Pflanze alsbald ihre unwillkommene 
Erscheinung. Es ist bekannt, dass die Samen der meisten Solanaceen 
ihre Keimkraft sehr lange bewahren und so ist es wahrscheinlich, dass 
die Samen durch lange Zeiträume im Boden begraben waren. Noch ist 
zu bemerken, dass hier die weisse Art D. Stramonium L. gar nicht vor- 
kommt, obschon sie im Westen hie und da bemerkt wurde. 

Chenopodium album L.und hybridum L. Die amerikanischen Bo- 
taniker hielten diese Pflanzen ziemlieh einstimmig für eingewandert. 
Unter den 55 von MocoqurN im Prodromus beschriebenen Arten befinden 
sich nur zwei, als deren einzige Heimat Nordamerika angegeben wird, 
eine in Californien, die andere in Carolina und Texas, ja die letztere, 
Ch. Boscianum, ist wahrscheinlich nur eine Varietàt des Ch. album. 
Allein das ganze Geschlecht ist so sehr über alle Erdtheile nach den 
Arten vertheilt, dass hierauf kein grosses Gewicht zu legen ist. Die frag- 
lichen Arten selbst sind am weitesten verbreitet, was wohl durch Colo- 
nisation zu erklären sein mag, so lange ihr Vorkommen nur in ange- 
siedelten Gegenden nachgewiesen ist. Wenn man aber neuerdings die 
beiden Arten, erstere vom grossen Bärensee bis nach Nevada, letztere 
vom Saskatchawan bis in die Schluchten des Wahsatchgebirges, beide 
zusammen in den Felsengebirgen von Colorado in 10,000 Fuss Hóhe 
gefunden hat (Porter Fl. Color), so ändert dies die Sache. WarsoN (in 
Kings Rep.) ist daher überzeugt, dass beide einheimisch sind. Bei einer 
Varietät (viride) habe ich das nie bezweifelt, da sie hier nur mitten im 
schattigen Wald vorkommt. 

Amarantus retroflexus L. und albus L. Auch diese Arten wurden 
von den Amerikanern immer für Ausländer gehalten; dagegen lässt 
MocquiN bei der ersteren die Frage offen, ob die Pflanze nicht aus 
Amerika nach Europa eingewandert sei, bei letzterer ist er dessen ge- 


co 


50 


wiss; er nennt sogar Pennsylvania und Virginia als Vaterland. Inzwi- 
schen wurden auch diese Pflanzen aus den wüsten Gegenden jenseits 
der Felsengebirge bekannt und zwar wie Watson (in Kings Report) aus- 
drucklich bemerkt, fern von bewohnten Plätzen, weshalb er sie auch 
als «wahrscheinlich einheimisch» bezeichnet, wie schon A. Gray in Man. 
of Bot. (5-te Aufl.). Auch A. DE CaNpornE zählt sie in dem Verzeichniss 
der eingewanderten Pflanzen (Geogr. Bot.) nicht auf. 

Poa annua L., P. compressa L., P. pratensis L. Diese drei Graser 
sind unzweifelhaft circumpolar. Nach LEpDEBouR (Fl. Ross.) kommen alle 
drei bis Kamtschatka, P. annua auch auf Sitka vor, Martens (Fl. Arct.) 
zeigt bei P. annua Gronland und Island, bei P. pratensis Gronland, 
Island und Labrador an und P. compressa ist bei Meyer auch unter 
den Labradorpflanzen. Im Osten der Vereinigten Staaten mag eine dop- 
pelte Einwanderung stattgefunden haben, ebenso hier; nur bei Poa 
annua bin ich in Zweifel, da ich diese Pflanze nicht haufig und nur in der 
Nahe von Wohnungen gefunden habe. Diese Art wurde deshalb nicht 
eingereiht. 

Agrostis vulgaris With. und alba L. Von diesen gilt das Gleiche wie 
von den Poaarten; auch nimmt A. Gray gar keinen Anstand, sie als ein- 
heimisch anzuerkennen. 

Panicum Crus Galli L. ist über die ganze Erde verbreitet und es 
möchte wohl hart halten, das ursprüngliche Vaterland dieses Grases fest- 
zustellen. A. Gray führt es im Man. Bot. zwar als emgewandert an, gibt 
aber zu, dass es möglicherweise einheimisch sei. Die Verbreitung von Canada 
und Florida bis Mexieo, Californien und Oregon, besonders aber das Vor- 
kommen in den Wusten Utahs und Nevadas spricht dafür. Ueberdies for- 
dern die localen Standorte der Pflanze eine Einreihung unter die emhei- 


mischen Arten dieser Flora. 


CULTIVIRTE PFLANZEN. 


Hs lasst sich nicht behaupten, dass die Arten, welche aus nahen oder 
fernen Gegenden allmälig als Schatten- oder Fruchtbàume hier eingeführt 
wurden, den Character der Landschaft wesentlich verändert haben, da dies 
doch nur Holzpflanzen mit abfallendem Laub aus ähnlichen Klimaten sind 
und Coniferen nur an einigen begünstigten Orten gedeihen. Und doch fallt 
eine einzelne Birke mit blendend weisser Rinde, eine Salix alba durch ihre 
gelben Zweige, eine italienische Pappel durch ihren Wuchs, ein Tulpen- 
baum und eine Catalpa in Blüthe sogleich auf und macht den Eindruck 
des hier fremdartigen; und im Herbst ist jeder Obstbaum an seiner grunen 
Belaubung, die er weit länger behält, als der einheimische Waldbaum, so- 
gleich zu erkennen. 

Die fremden, d. h. nicht amerikanischen Baume und Strauche, welche 


351 


ihres Schattens wegen oder zum Schmuck in der Nàhe der Wohnungen ge- 
pflanzt werden, sind: Aesculus Hippocastanum, Ailanthus glandulosus, 
Populus alba und dilatata, Salix alba und babylonica, Tilia Europæa, Phi- 
ladelphus coronarius, Syringa vulgaris, Ligustrum vulgare, Rhamnus ca- 
tharticus, Rhus cotinus. 

Amerikanische Arten, die hier nicht wild wachsen: Liriodendron, 
Catalpa, Robinia pseudacacia, Populus balsamifera, Betula papyracea, 
Pyrus americana, Crataegus cordata, Robinia viscosa, Ribes aureum, Sym- 
phoricarpus racemosus, Lonicera sempervirens, Wistaria frutescens. Maclura 
aurantiaca ist die ausschliessliche Heckenpflanze. 

Alle Versuche mit Coniferen auf dem Sandboden der Stadt sind fehl- 
geschlagen, sie gedeihen nur an einzelnen Stellen des Bluffs über lehmi- 
sem Untergrund; es sind dies hauptsächlich: Pinus Strobus, Abies balsa- 
mea und Larix. 

Im Obstbau nehmen die verschiedenen Apfelsorten, darunter vorzüg- 
liche, den ersten Rang ein, dann Pfirsiche, die nicht jedes Jahr gerathen, 
indem sie manchmal durch strenge Winter, noch mehr durch Frühlings- 
fröste leiden. Von Kirschen meist Sauerkirschen, Birnen und Pflaumen 
wenig. Ausserdem werden Erdbeeren, Himbeeren, Stachelbeeren und Jo- 
hannisbeeren cultivirt. 

Die Hauptproducte des cultivirten Farmlandes im Staat Illinois sind 
Mais, Weizen, Hafer, Roggen, Gerste, Buchweizen, Kartoffeln, welche zu- 
sammen im Jahr 1875 auf 131/2 Millionen Acker, also ungefähr 38 pCt. 
der Oberflache des ganzen Staates gebaut wurden. Heu wird auf 21/4 Mil- 
lionen uncultivirten Farmlandes gemacht. 

Der Mais allein nimmt über 8 Millionen Acker ein. Keine Illinoisfarm 
ist freilich so glücklich, wie die grosse Meierei Esperanza in Mexico, von 
der HvwBorpr (Essai politique) berichtet: «une fanèque de mais en pro- 
duit quelquefois huit cent». Dennoch erhält der Illinoisfarmer fast die 
Durchsehnittsernte der fruchtbaren Theile jenes Landes, die HUMBOLDT 
zum 3—400fachen Ertrag angibt. Ein Farmer, um Maass und Zeit der Aus- 
saat und Ernte der verschiedenen Farmproducte befragt, lieferte folgende 
Tabelle : 


Aussaat Ertrag Zeit Zeit 

per Acre per Aere der Aussaat der Ernte 
Mais s 0 met 20 bh Quart 45 Bushel 14. Mai 10. Oct. 
Winterweizen __ __ 1/2 Bushel 20 « 1. Sept. 1. Juli 
Sommerweizen . __ 172  « iS 95. Marz 15. Juli 
PLO SCM iat 2. 2, 07 he « 2 c 10. Sept. 25. Juni 
Hate fno 2.002 boe cq 50 c 10. April 15. Juli 
Merstege eor M ese a S. a ? 20. Juni 
Buchweizen + 2 a « 90 a 25. Juni 25. Sept. 


Kartoffeln. |. __ __ 5 « 100 « 15. Mai 1. Oct. 


359 


Hiernach wire der Ertrag für Mais das 290fache der Aussaat. Ein 
anderer gibt an, dass in der Regel mit einem Bushel 8 Acker bestellt wür- 
den, was für den Acker nur 4 Quart ware. Dies allgemein. angenommen, 
so würde eine Berechnung nach den statistischen Berichten fur 1875, des- 
sen Ernte 280 Millionen Bushel auf 8.163,265 Ackern (34.3 per Acker) lie- 
ferte, eine Aussaat von 1.020,408 Buschel ergeben, also den 274fachen 
Ertrag. 

Mit Weizen waren 2.6 Millionen Acker, mit Hafer 2.27 Millionen be- 
stellt; Roggen und Gerste wird in Illinois weniger gebaut, noch weniger 
Buchweizen; Kartoffeln wurden auf 118,750 Acker 128 Bushel pro Acker 
geerntet. 

Dieses gegenseitige Verhältniss des Anbaus der Brodfrüchte im gan- 
zen Staat eilt auch für den kleinen Theil desselben, der uns hier be- 
schäftigt. 

Neben der wilden Heuproduction wird auch bestelltes Land entweder 
mit Klee oder Timothy (Phleum pratense) angesäet. 

Mit dem Weinbau hatte man einen überstürzten Anfang gemacht, er 
hat sich aber in der letzten Zeit nicht weiter entwickelt, da der hier gezo- 
gene Wein nicht im Stande ist mit den besseren Weinen, die auf dem Kalk- 
boden am Mississippi, Missouri und Ohio wachsen, zu concurriren. 

Tabak, mit dem im Staat 14,500 Acker bestellt wurden, von denen 
jeder 550 Pfund lieferte, wird hier fast gar nicht, oder höchstens zum Haus- 
verbrauch gezogen. 

Hie und da bebaut der Farmer einige Acker mit Zuckerkorn (Sorghum 
saccharatum), woraus er seinen Syrup bereitet. 

Mit Hopfen wurden Versuche gemacht, die aber nicht befriedigten ; 
Sommerhitze und Wind wirken nachtheilig. 

Von den übrigen minder wichtigen Farmproducten sind die haupt- 
sächlichsten : Erbsen und Bohnen, Susskartoffeln (Batatas edulis), Kürbise, 
Gurken, Melonen, Wassermelonen, Tomatoes (Lycopersicum). 

Was der Gartner zu Markt bringt, hier aufzuzählen, ist überflüssig; 
es ist dasselbe, wie in allen civilisirten Làndern der temperirten Zone. 


SYSTEMATISCHE UEBERSICHT DER UM PEORIA UND IM STAAT ILLINOIS 
VORKOMMENDEN PFLANZEN. 

Für die Anordnung dieses Verzeichnisses hat die schóne Arbeit von 
ScHNITZLEIN und FRICKHINGER über die Vegetationsverhältnisse der Jura- 
und Keuperformation in den Flussgebieten der Wornitz und Altmuhl als 
nachahmungswerthes Muster gedient. Wie dort bedeuten die rómischen 
Zahlen die Háufigkeit der Standorte und die arabischen die Häufigkeit der 
Individuen, doch immer in relativem Sinn. So ist durch Eleocharis palustris 
X 10 ausgedrückt, dass die Pflanze an allen ihr günstigen Plätzen, d. h. in 


353 


Sumpfen, an flachen Flussufern etc. in unzähliger Menge vorkommt, durch 
Corylus americana VIII 10, dass der Haselstrauch an den meisten ihm 
günstigen Orten in grosser Menge gesellschaftlich wächst. Dagegen Thuja 
occidentalis I 1 zeigt an, dass dieser Baum nur an einer einzigen Stelle in 
einem Exemplar gefunden wurde. Die abgekürzten geographischen Namen 
drücken die aussersten Grenzen des Vorkommens jeder Art aus. 

Da häufige Citate absichtlich unterlassen wurden, mógen hier die 
literarischen Hilfsmittel erwähnt werden, welche zur Ermittlung der geo- 
eraphischen Verbreitung der Arten hauptsáchlich benutzt wurden: 

Fur den Osten ausser den grösseren Floren von Torrey, Gray und 
CHAPMAN viele Verzeichnisse von Localfloren. 

Fur den Westen: die Pacific Railroad Expedition Reports, der Mexi- 
can boundary Survey, Flora California Vol. I. (der 2-te Band ist noch nicht 
erschienen), Porters Flora of Colorado, die Plante Fendlerianæ, Lindhei- 
merianæ, Wrightiane, Thurberine, Gambelianæ, die von der Regierung 
publicirten Reports von Fremont, Emory, SrANsBURY, Marcy, SITGREAVES, 
Jors, Watsons Flora von Utah und Newada in Kings Report, HavpEss Re- 
ports, Parry’s Rocky mountain plants, James Rocky mountains. 

Für den Norden: RıcHarpsons Voyage, RorHrock: Flora of Alaska, 
Meyer: Planta Labradoricæ, die Verzeichnisse arctischer Pflanzen von 
R. Brown, Hooker, Martens ete. (Hookers wichtige Flora boreali-americana 
fehlte mir leider, wurde aber fur die erste Hälfte durch Torrey und Gray’s 
Flora americana ersetzt.) 

Fur aussernordamerikanische Gebiete: DE CANDOLLR: Prodromus 
und Kvwrus Enumeratio, LgpEBovn: Flora rossica, KuwTH: Plante æqui- 
noctiales, GnrsEBACH: Pflanzen Westindiens, ScHompurek: Flora von Guyana, 
Rh. Brown: Flora Nove Hollandiæ und Hooker: Introduction to the Flora 
of Australia. 


RANUNCULACEAE. 


Clematis Pitcheri T. Gr. 446 an sandigen Ufern V. 5 Ill.—N.Mx. 

Clematis virginiana L. 5 © an schattigen Ufern III. 2. O.K.—N.Mx. S.K.—8Sask. 

Anemone decapetala L. (caroliniana Walt.) % auf trockenen Prairien III. 4. 
Ariz.—N.Ca Utah—Ill. 

Anemone cylindrica Gr. 4% in Gebüsch und sandigem Wald V. 4 Mass.—lll. 
Wisc.—N.Mx. 

Anemone virginiana L. % Wald V. 5 N.E.—Ark. All. (8.Ca)—55? N.B. 

Anemone pennsylvanica L. ?^ Bottomwald V. 7 Can.—All. (Pa)—Ark.— 
R.Mts.—Arct. 

Hepatica triloba Chaix var. acutiloba 4 Waldschatten VI. 5 O.K. u. S.K.— 
O.Mo.—Sitka. 

Thalictrum anemonoides Michx. 4 Waldabhänge II. 5 Can.—N.Ca—La—O. Miss. 

Thalictrum dioicum L. 4 Wald II. 2 N.E.—All.--La—67? N.B. 


354 


Thalictrum purpurascens L. ^ Wald, Gebüsch an Abhängen II. 3 N.E.— 
R.Mts.—La. 

Thalictrum Cornuti L. 4 Wald, sehattige Ufer IV. 3 O.K.--N.Mx. 8.K.—56°N.B. 

Ranunculus multifidus Ph. 4% stehende Wasser I. 4 N.E.—N.Ca—La — 
R.Mts.—N.K. 

Ranunculus abortivus L. ^. Wald VIII. 5 N.F.—La—R.Mts. S.Ca—57° N.B. 

Ranunculus recurvatus Poir. ^ feuchter Wald III. 3 O.K.—Or. S.K.—Labr. 

Ranunculus fascicularis Muhl. 4 Prairien und lichter Wald VI. 6 N.E. und 
All.—R. Mts. 

Ranunculus repens L. ^ Wald X. 6 O.K.—W.K. 5.K.— Can. 

Isopyrum biternatum T. Gr. ^ Waldschatten VI. 5 S.K.—Oh.—O.Miss. 

Caltha palustris L. 4 quellenreiche Waldstellen III. 6 O.K.—W.K. 5.Ca—Can. 

Aquilegia canadensis L. 4 waldige Abhänge VI. 5 O.K.—N.Mx. Ga—Huds. 

Delphinium tricorne Michx. 4 Gebüsch IV. 2 All.—O.Mo.—La. 

Hydrastis canadensis L. 4 Waldschatten II. 3 Can.—Ga—O.Miss. 

Actaea spicata L. var. alba % Waldschatten V. 3 N.E.—La—55° N.B.; in den 
R. Mts. und California durch var. arguta vertreten. 

Im Gebiet der Illinois-Flora kommen noch vor, sind aber bis jetzt um Peoria noch 
nicht gefunden: Clematis viorna L., Ranunculus divaricatus Schrank, Ranun- 
culus aquatilis L. var. trichophyllus, Ranunculus pennsylvanicus L. 

Nördlich: Anemone patens L. var. Nuttalliana, Anemone nemorosa L. 

Ranunculus rhomboideus Goldie. 

Westlich : Delphinium azureum Michx. 

Südlich : Trautvetteria palmata Fisch. Mey., Ranunculus alismaefolius Geyer, Ra- 
nuneulus oblongifolius Ell, Myosurus minimus L., Cimicifuga racemosa Ell. 

Im Staat Illinois, aber ausserhalb der eigentlichen Ilinois-Flora : Ranunculus 
Cymbalaria Ph. am Michigan-See. 


MAGNOLIACEAE. 


Nur Liriodendron gedeiht hier, wenn angepflanzt. Dieser prächtige Baum kommt 
wild überhaupt nicht im Gebiet der eigentlichen Illinois-Flora vor, ist aber 
sehr häufig im südlichsten Theil des Staates im Ohiogebiet, wo auch Magnolia 
acuminata L. vorkommt und Magnolia Umbrella Lam. vorkommen soll, wie- 
wohl ich am angeblichen Standorte vergebens darnach suchte. 


ANONACEAE. 


Asimina triloba Dun. 5 Bottomwald V. 4 westlich der All. von dem Mex. Golf 
bis zu den grossen Been. 


MENISPERMACEAE. 


Menispermum canadense L. ^ © Bottomwald IV. 3 O.K.— R.Mts. S.K.— Can. 
Im Ohiogebiet : Cocculus carolinus D. C. und Calycocarpum Lyoni Nutt. 


BERBERIDACEAE. 


Caulophyllum thalictroides Michx. 4 Waldschatten IV. 3 N.E.—All. (N.Ca)— 
O.Miss. 


355 


Jeffersonia diphylla Pers. ^ Waldschatten I. 4 All. (Tenn.)—Ill., Mich. 
Podophyllum peltatum L. 4 Wald VIII. 6 O.K.— O.Mo. S.K.— Can. 


NYMPHAEACEAE. 


Nelumbium luteum Willd. 4 Wasser III. 10 S.K.—Can. All.—Miss. 
Nymphaea tuberosa Paine 4 Wasser III. 6 O.K.— Miss. ! 
Im Illinoisgebiet: Brasenia peltata Ph., Nuphar advena Ait. 

Im Ohiogebiet: Cabomba caroliniana Gr., Nuphar sagittifolia Ph. 


SARRACENIACEAE. 


Bis jetzt wurde nur Sarracenia purpurea L. im Norden des Gebietes und am Mi- 
chigan-See gefunden. 


PAPAVERACEAE. 


Sanguinaria canadensis L. % Wald VI. 5 O.K.—Miss. S.K.— Can. 
Südlich im Gebiet, aber selten : Stylophorum diphyllum Nutt. 


FUMARIACEAE. 
Dicentra cucullaria D. C. 4 Waldabhänge VI. 5 N.E.—N. Ca.—O.Miss. 
Corydalis aurea Willd. © sandige Ufer II. 6 O.K.—W.Tx. und R.Mts., 
S.K.— 64? N.B. 
Die spüteren Blüthen dieser Pflanze sind sehr klein, was zur Aufstellung einer 
var. micrantha Veraulassung gab. 
Im Norden des Gebietes: Corydalis glauca Ph , Dicentra canadensis D. C. 
Im Ohiogebiet: Corydalis flavula Raf. 


CRUCIFERAE. 


Nasturtium sessiliflorum Nutt. ^ Ufer III. 4 Fa—-Tx—lll. 

Nasturtium sinuatum Nutt. 4 Ufer I. 1 Miss.—W.K.; nur in einem einzigen 
Exemplar 1854. und nicht wieder gefunden. 

Nasturtium palustre D. C. 4% Bottomland VIII. 6 N.E.—La—W.K.—N.K. 

Nasturtium lacustre Gr. 4% Fluss, überschwemmte Ufer II. 2 Can.—N.Y.— 
Ky—La— O.Miss. 

Dentaria laciniata Muhl. % Waldschatten V. 5 Fa—La —O.Miss.—N.E. 

Cardamine rhomboidea D. C. ^ Quellen, sumpfige Waldstellen V. 7 O.K.— 
R.Mts. S.K.— Can. 

Cardamine hirsuta L. © Bottomland VIII. 8 O.K.—W.K. S.K.—NK. 

Arabis dentata T. Gr. © Bottomland III. 3 N.Y.—Tenn.—O.Miss. 

Arabis canadensis L. © schattige felsige Abhänge IV. 4 N.E.—südliche All. 
Can.—Ark. 

Arabis laevigata D. C. © felsige Abhänge IV. 4 Can.—Va N.E.—Ark.— 
O.Miss. 

Arabis hesperioides Gr. 4 Bottomland V. 5 Oh. Ill.—La. 

Sysimbrium canescens Nutt. © Felder V. 8 N.Y.--Fa—La—Cal.—N.K. 

Draba caroliniana Walt. o kiesige Hügel V. 8 N.E.—Ga—La—O. Miss. 

Lepidium virginicum L. © Wege, Schutt X. 8 O.K.—La—O.Mo. 


356 


Ausserdem im Illinoisgebiet: Arabis hirsuta Scop., Lepidium intermedium Gr. 

Nur nordwiirts: Arabis lyrata L., Arabis perfoliata Lam., Arabis Drummondii Gr., 
Barbarea vulgaris R. Br., Erysimum cheiranthoides L. 

Nur südwürts: Nasturtium obtusum Nutt., Arabis ludoviciana Mey., Erysinum 
asperum D. C. var. arkansanum, Draba brachyearpa Nutt., Draba cunei- 
folia Nutt. 

Ausser dem Gebiet am Michigan See: Cakile americana Nutt. 


CAPPARIDACEAE. 
Polanisia graveolens Raf. o sandige Ufer IV. 6 Can. N.Y.—Fa —O.Miss.—Ark. 


VIOLACEAE. 


Solea concolor Ging. ? Waldschatten II. 3 N.Y.—AlI.— Ill. 

Viola cucullata Ait. 4 Wald und Prairie VIII. 5 S.K.—N.K. O.K.—W.K. 
— — var.palmata 4% Wald I. 4 mehr südlich. 

Viola sagittata Ait. % trockener lichter Wald III. 4 O.K.— Miss. S.K.— Can. 
Viola delphinifolia Nutt. 4 Prairie III. 5 Ill.—0O.Mo. 

Viola pedata L. 4 trockener lichter Wald II. 5 O.K. — Miss. S.K.—53° N.B. 
Viola pubescens Ait. 4 Waldschatten VI. 4 N.E.—All. (Ga) —R.Mts. 

Im Illinoisgebiet: Viola tricolor var. arvensis Gr. Viola striata Ait. 

Viola canina L. var. sylvestris Regel. 

Nordwärts: Viola lanceolata L., Viola blanda Willd. 


CISTACEAE. 
Helianthemum canadense Michx. 3 sandige Hügei, lichter Wald II. 4 O.K.— 
Miss. S.K.— Can. 
Lechea major Michx. 2 trockene Waldlichtung IIL. 5 O.K.—Miss. S.K.—Can. 
Lechea minor Lam. 4% trockene Waldlichtung II. 8 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Im nórdlichen Illinoisgebiet: Hudsonia tomentosa Nutt. 


DROSERACEAE. 


Scheinen zu fehlen ; doch kommen im Nordosten des Staates am Michigan-See 
vor: Drosera rotundifolia L. und D. longifolia L. 


HY PERICACEAE. 


Hypericum pyramidatum Ait. 4 Ufer I. 3 W.N.E.—Pa—Ill. Wise. 

Hypericum corymbosum Muhl. % Gebüsche V. 5 N.E. —N.Ca—Miss. 

Hypericum sphærocarpum Michx. 4 Ufer IT. 4 Oh. Il.—La. 

Hypericum nudiflorum Michx. 4 Gebüsche V. 5 N.E.—O.Miss. Fa—La. 

Elodes virginica Nutt. 4% sumpfiges Bottomland I. 2 N.E.—O.Mo. Fa—La. 

Im Illinoisgebiet: Hypericum mutilum L., Hypericum canadense L., Hypericum 
Sarothra Michx. 

Südwärts: Ascyrum crux Andreae L., Hypericum proliferum L., Hypericum ad- 
pressum Bart, Hyp. ellipticum Hook., Hyp. Drummondii T. Gr. 

Im Ohiogebiet : Elodes petiolata Ph. 

Am M chigan-See: Hypericum Kalmianum L. 


357 


ELATINACEAE. 


Hier noch nicht gefunden; doch im Gebiet südwärts: Elatine americana Arnott. 
und Bergia Texana Seubert. 


CARYOPHYLLACEAE. 
Silene stellata Ait. 4 Gebüsch VI. 4 N.E. All.—La—O.Miss. 
Silene nivea D.C. 4 Ufer I. 2 Pa—Ill. 
Silene antirrhina L. o trockene Hügel V. 3 O.K.— Cal. Or. Tx. S.K.— Can. 
Stellaria longifolia Muhl 4 schattige Grasplätze II. 6 N.E. Va— La— R.Mts. — 
Or.— Kotzebue-Sund. 
Arenaria lateriflora L. 4 schattige Abhänge I. 4 N.E.—— O.Mo.— Or.— Alaska. 
Cerastium triviale Lk. ^. grasige Ufer I. 3 Fa—N.Mx. N.E.— Alaska. 
Cerastium nutans Raf. © feuchte Orte VII. 4 Vt.— Minnesota N.Ca— N.Mx.— Cal. 
Im Illinoisgebiet : Silene regia Loms, Sagina apetala L. südlich, Silene virginica L., 
Arenaria striota Michx., Stellaria crassifolia Ehrh. nórdlieh und Cerastium 
oblongifolium Tow. nórdlich und südlich. 


PARONYCHIEAE. 
Anychia dichotoma Michx. © lichter Wald VI. 8 N.E.—O.Miss. Ga—Ark. 


FICOIDEAE. 
Mollugo verticillata L. 4 Wege, Schutt VIII. 8 N.E.—Cal. Fa—N.Mx. 


PORTULACEAE. 
Claytonia virginica L. 4 lichter Wald VI. 6 O.K.— N.Mx. S.K. — Can. Arizona— 
Kotzebue-Sund. 


Im Illinoisgebiet: Claytonia caroliniana Michx. westlich, Talinum teretifolium Ph. 


nordlich. 
MALVACEAE. 


Callirhoé triangulata Gr. 4% Prairien II. 4 All. (Ala—N.Ca)—O.Miss. 
Napea dioica L. 4 an Zäunen, Feldrandern II. 5 All.—l. 

Hibiscus militaris Cav. 4 Bottomland II. 4 All. (Pa—Ala)— Miss. 

Im Illinoisgebiet südlich: Hibiscus Moscheutos L., H. grandiflorus Michx. 


TILIACEAE. 


Tilia americana L. 5 Wald V. 3 N.E.—All.—1La— 52? N.B. 
Im Gebiet südlich ; Tilia heterophylla Vent. 


LINACEAE. 


Linum sulcatum Riddel © Prairien V. 5 N.E.—N.Ca—O.Mo. 
Im Gebiet L. virginianum L. und südlich L. striatum Walt. 


GERANIACEAE. 


Geranium maculatum L. 4 lichter Wald V. 5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Flóerkea proserpinacoides Willd. © feuchter Bottomwald I. 4 N.E.—Mo.— Utah. 


308 


Impatiens pallida Nutt. © feuchter schattiger Wald II. 5 O.K.—Miss.—Oreg. 
S.K.— Can. 

Impatiens fulva Nutt. © feuchte Waldstellen VI. 5 O.K.--Oreg. 5. K.— 
66°N.B. 

Oxalis violacea L. % trockene Prairie, Abhünge VI.3 O.K.— N.Mx. 5.K.— Can. 

Oxalis stricta L. © Bottomwald, cultivirtes Land VIII. 5 O.K.— W.K. S.K.— Can. 

Im Gebiet Geranium carolinianum L. 


RUTACEAE. 
Zanthoxilum americanum Mill. 5 Gebüsch VIII. 4 N.E.—Va-—O.Mo. 
Ptelea trifoliata L. 5 Gebüsch, Ufer VI. 3 Lake Erie—N.Mx. Fa—Tex. 


ANACARDIACEAE. 


Rhus glabra L. 5 trockene Abhänge VIII. 5 0.K.— Oreg. S.K.—5ask. 
Rhus toxicodendron L. 5 © Bottomwald VIII. 5 O.K.— Oreg. S.K.—Sask. 
Rhus aromatica Ait. 5 felsige Abhänge IV. 2 Vt—Kas 5.K.—Sask. 

Im W.Tex.— Cal. als var. trilobata. 

Im Gebiet: Rhus typhina L., Rhus copallina L. 

Nordóstlich : Rhus venenata D. C. | 


VITACEAE. 
Vitis aestivalis Michx. 5 Wald VII. 5 O.K.—Sonora 5.K.—-Can. 
Vitis cordifolia Michx. 5 ^ Wald VII. 5 O.K.— Miss. S.K.— Can. 
Vitis riparia Michx. 5 © Wald VII. 5N.E.— Va—N.Mx. 
Ampelopsis quinquefolia Michx. 5 c Wald VII. 5 O.K.— N.Mx. S.K.— Can. 
Im Süden des Gebietes: Vitis bipinnata T. Gr., Vitis indivisa Willd. 


RHAMNACEAE. 
Rhamnus lanceolatus Ph. 5 Wald V. 3 W.Pa— Tenn.—-O.Miss. 
Rhamnus alnifolius L'Her 5 Sumpf II. 4 N.Y.—Ill.—Huds.— Cal. 
Ceanothus americanus L. 5 Gebüsch VI. 5 O.K.—R.Mts.— Tex. S.K.— Can. 
Im Norden des Gebietes: Ceanothus ovalis Big. 
Im Süden: Frangula caroliniana Gr. ; 


CELASTRACEAE. 
Celastrus scandens L. 5 v Wald V.3 All. (N. Y.—N.Ca—Oh.—47? N.B. 
Euonymus atropurpureus Jacq. 5 Wald V. 3 Can. 47? —Fa —Mo. 
Im Gebiet südlich : Euonymus americanus L. var. obovatus, die typische Form am 
Michigan-See und im Ohiogebiet. 


SAPINDACEAE. 


Staphylea trifolia L. 5 Wald V. 4 N.Ca—Tenn.—47° N.B.—O.Mo. 

Aesculus glabra Willd. 5 Bottomwald V. 4 W.Pa—O.Miss. 

Acer saccharinum Wang. 5 Wald V. 8 Can. N.E.—All.—La— O.Miss.— Winni- 
peg-See. | 

Acer dasycarpum Ehrh. 5 Bottomwald V. 9 Can. N.E.—Ga—Ark.— Wise. 


359 


Negundo aceroides Mönch 5 Bottomwald IV. 4: Pa—Fa --Cal.—S ask.—54°N.B. 
Im Gebiet südlich: Acer rubrum L. 


POLYGALACEAE. 
Polygala incarnata L. © trockene Prairie II. 4 Pa—Fa—Ark.— Wisc. 
Polygala sanguinea L. © trockener Wald III. 4 O.K.—N.Ms. S.K.— Can. 
Polygala verticillata L. © Sandboden IV. 6 O.K.—R.Mts. S.K.— Can. 
Polygala Senega L. 3 trockene Waldabhänge IV. 3 N. E.—All.—N. Ca— 
Miss.—54° N.B. 
Im Gebiet: Polygala ambigua Nutt., Polygala polygama Walt.; nur nördlich: 
Polygala cruciata L., Polygala pauciflora Willd. 


LEGUMINOSAE. 
Crotalaria sagittalis L. o sandige Ufer I. 2 N.E.—O.Miss. Fa—Sonora. 
Trifolium reflexum L. % Bottomwald III. 3 All.—Ill. Fa— Tex. 
Trifolium repens L. % Weiden, Wege etc. X. 10 durch ganz Nord-Amerika. 
Psoralea onobrychis Nutt. 4 Gebüsche V. 6 All. (S.Ca) — Oh.—O.Miss. 
Psoralea floribunda Nutt. % trockene Prairie, Hügel V. 6 Ill.—R. Mts.— 
|. Ark.— Sonora. 
Petalostemon violaceum Michx. % trockene Prairie V. 4 Mich.—N. Mx.— 


La— Sask. 
Petalostemon candidum Michx. 4% trockene Prairie V. 3 Mich.—Sonora— 
La— Sask. 


Tephrosia virginiana Pers. 4 trockene Prairie I. 1 0.K.— Miss. S.K.— Can. 
Amorpha fruticosa L. 4 Bottomwald, Ufer V. 5 Pa—O.Mo.—W.Tex. Fa— La— 
Winnipeg-See. 
Amorpha canescens Nutt. 5 trockene Prairie V. 6 Mich.—R.Mts. Ga— Tex. 
Astragalus canadensis L. 4 Gebüsch V. 5 All. (N.Y.—Ga)—La—Oreg.—58°N.B. 
Desmodium nudiflorum D.C. 4 Wald I. 3 O.K.— O.Mo. S.K.— Can. 
Desmodium acuminatum D.C. % Wald V. 5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Desmodium pauciflorum D.C. 4% Wald I. 2 Pa— Il. Fa—La. 
Desmodium cuspidatum T.Gr. 4 Gebüsch III. 3 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Desmodium canescens D.C. 4 Gebüsch VII. 7 O.K.— Miss. S.K.— Can. 
Desmodium Illinoense Gr. 4 Prairie, Gebüsch V. 3 Ill. 
Desmodium Dillenii Darl. ^ Gebüsch III. 3 O.K.— Miss. S.K.— Can. 
Desmodium paniculatum D.C. % Gebüsch, lichter Wald V. 8 N. E.—O. Mo. 
Fa—W.Tex. 
Desmodium canadense D.C. ^ Wald, Gebüsch IV. 3 N.E.—R.Mts. N.Ca— 
54° N.B. 
Desmodium sessilifolium T.Gr. 4 Gebüsch I. 2 Pa Ky—Tex.—O.Mo.---Mich. 
Lespedeza violacea Pers. 4 Gebüsch V. 6 O.K.— O.Mo.— Tex. S.K.— Can. 
Var. divergens. 
Var. angustifolia. 
Lespedeza capitata Michx. 4 Sandboden, Gebüsch V.5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Vicia americana Muhl. 46 feuchtes Dickicht I. 3 N.Y.—Ky—La—R.Mts. N.Mx— 
Cal.— Gr. Bärensee. 7 


360 


Lathyrus palustris L. 4 feuchtes Dickicht III. 4  N.E.—N.Ca—W.K.-— 
55? N.B.—Labr. 

Phaseolus diversifolius Pers. © Bottomland V. 8 O. K.—O. Mo.—W. Tex. 
S.K.— Can. 

Phaseolus helvolus L. % Sandboden I. 2 N.Y.— III. Fa—N.Mx. 

Apios tuberosa Mönch ?t Bottomland, Dickicht III. 4 Oh.—R.Mts. S.K.— Can. 

Amphicarpaea monoica Nutt. 4 Wald V. 5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Baptisia leucantha Nutt. 4 Gebüsch V. 4 Oh.—Wisc. Fa— Tex.— O.Mo. 

Baptisia leucophaea Nutt. 4 Pranie V. 3 Mich.—Wisc. Ga— Tex. 

Cercis canadensis L. 5 Wald VI. 3 Pa—Ill. Fa La Cal. 

Cassia marilandica L. % Bottoniland VI. 4 O.K.—Mo. S.K.— Can. 

Cassia chamæcrista L. © Bottomland VI. 7 O.K.—N.Mx. S.K. — Can. 

Gymnocladus canadensis Lam. 4 Bottomwald V. 3 W.N.Y.—'Tenn.— O.Mo.— 
46° N.B. 

Gleditschia triacanthos L. 5 Bottomwald V. 5 W.Pa—O.Mo.— Wa— La. 

Desmanthus brachylobus Benth. 3 sandige Ufer III. 4 WU!.—O.Mo. La— 
Ky—W.Tex. 

Im Gebiet: Phaseolus pauciflorus Benth., Trifolium stoloniferum Muhl. 

Nördlich: Lupinus perennis L., Petalostemon fohosus Gr., Astragalus Plattensis 
Nutt. var. Tennesseensis, Vicia caroliniana Walt., Baptisia tinctoria R. Br., 
Lathyrus venosus Muhl. 

Südlich: Psoralea melilotoides Michx. Dalea a!opecuroides Willd., Robinia pseuda- 
cacia L., Wistaria frutescens D.C., Astragalus mexicanus A. D.C., Astragalus 
distortus T.Gr., Desmodium rotundifolium D.C., Desmodium laevigatum D.C., 
Desmodium viridiflorum Beck, Desmodium rigidum D.C., Desmodium ciliare 
D.C., Desmodium marilandicum D.C., Lespedeza procumbens Michx., Lespe- 
deza repens T.Gr., Lespedeza hirta Ell, Stylosanthes elatior Sw., Phaseolus 
perennis Walt., Clitoria mariana L., Galactia mollis Michx., Cassia nictitans L. 
Gledischia monosperma Walt. 

Nordéstlich: Lathyrus ochroleucus Hook. 

Ausserhalb des Gebietes am Ohio: Cassia obtusifolia L. 

Ausserhalb des Gebietes am Michigan-See Lathyrus maritimus Big. 


ROSACEAE. 


Prunus americana Marsh 5 Wald V. 4 O.K.— Tex.—O.Mo. S.K.—Sask. 

Prunus virginiana L. 5 Wald V. 3 O.K.— R.Mts.—N.Mx. 8.K.—67? N.B. 

Prunus serotina Ehrh. 5 Wald V. 3 O.K.— O.Miss.— W.Tex. S.K.—62? N.B. 

Spiraea lobata Murr. ^ Bottomland IL. 4 All. (Pa—Ga)—TIll. Mich. 

Spiraea Aruncus L. 4 Waldabhänge IV. 4 All. (N.Y.-- Ga)—R. Mts. Cal.— Sitka. 

Agrimonia Eupatoria L. 4 Wald V. 3 O.K.— Cal. S.K.— Can. 

Agrimonia parviflora Ait. 4 Wald II. 3 All. (Pa—N.Ca)—Il.—La. 

Geum album Gm. 4% Wald V. 4 N.E.—Ga-—1ll. 

Geum virginianum L. 4 feuchte Prairie I. 4 N.E.—R.Mts.—W.Tex. 

Potentilla norvegica L. © Felder VI. 5 N.E.—N.Mx.—Oreg.— Alaska— N.K. ; 
nach den Südstaaten eingewandert. 

Potentilla canadensis L. 4 lichter Wald VI. 3 N.E.—All.—La Can.—O Mo. 


361 


Potentila arguta Ph. 4 Prairie, buschige Abhänge III. 4 N.E.—R.Mts.— 
659 N.B. j 

Fragaria virginiana Ehrh. ^ Waldabhänge VII. 5 O.K.—Cal. Oreg. S.K.—- 
659 N.B. 

Rubus occidentalis L. 5 Gebüsch VI. 5 N.E.—All.— R.Mts.— Oreg. 

Rubus villosus Ait. 5 Dickicht VIII. 6 O.K.— O.Mo. S.K.— Can. 

Rosa setigera Michx. 5 © Bottomwald VI. 5 W.N.Y.—Fa-—Miss.—47? N.B. 

Rosa carolina L. 5 Wald I. 2 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Rosa lucida Ehrh. 5 kiesige Hügel V. 5 N.F.—Fa—Miss. 

Rosa blanda Ait. 5 Prairien, Hügel III. 5 N.E.— O.Miss.—N.Mx.— Cal.— 69? N.B. 

Crategus coccinea L. à Waldabhánge 1 II. 3 N.E.—0.Mo. Fa—N.Mx. 

Cratægus tomentosa L. 5 Bottomwald V. 4 N.E.—All.—La—O.Miss.; von den 
Varietäten ist var. mollis die haufigste. | 

Cratægas crus galli L. 5 Bottomwald III. 5 O.K. ee S.K.— Can. 

Pyrus coronaria L. ' Waldränder, V.5 W.N.Y.—A]ll.—lLa— O.Miss. 

Amelanchier canadensis T.Gr. 5 Waldabhänge V. 3 O.K.— Cal. S.K.—67?N.B. 
(var. Botryapium). | 

Im Gebiet: Spiraea opulifolia L., Spiraea salicifolia Raf, Geum strictum Ait. 
Fragaria vesca L., Rubus strigosus Michx., Rubus canadensis L. 

Nur südwärts: Gillenia stipulacea Nutt., Poterium eanadense Gr., Geum vernum 
T.Gr., Potentilla paradoxa Nutt. (= supina?), ees arborescens EIl., 
Pyrus angustifolia Ait. 

Nur nordwärts: Prunus pumila L., Prunus en L. , Spiraea tomentosa L., 
Geum macrophyllum Willd., Geum rivale L., Geum triflorum Ph., Potentilla 
fruticosa L., Potentilla palustris L., Rubus triflorus Rich., Rubus hispidus L., 
Pyrus arbutifolia L. 

Im Ohiogebiet: Prunus chicasa Michx., de verwildert, wie auch Cra- 
tægus cordata Ait. 

Am Michigan-See: Potentilla anserina L. 


SAXIFRAGACEAE. 


Ribes rotundifolium Michx. 5 Wald V. 5 N.E.—All. (N.Ca)—La—h.Mts. 

Ribes floridum L. 5.Wald V. 3 d lupe or N.B. 

Hydrangea arborescens L.5 Waldabhänge III. 4 N.J.—Fa-— Miss. S.K.— Can. 

Parnassia caroliniana Michx. ^ an Quellen und Smaps! Waldstellen III. 5 
O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Saxifraga pennsylvanica L. 4 nasse Prairie II. 2 N.E.— Va— O.Miss. 

Heuchera hispida Ph. 4 Waldabhänge V. 3 All. (Va—N.Ca)— O.Miss. 

Mitella diphylla L. 4 felsige Abhänge V. 6 N.E.— All. (N.Ca)— O.Miss. 

Im Gebiet nordwürts: Ribes Cynosbati L., Ribes hirtellum Michx. 

Südlich: Saxifraga Forbesii Vasey, Heuchera Rugelii Shuttl, Heuchera ame- 
ricana L. 

CRASSULACEAE. 

Penthorum sedoides L. 4 Bottomwald V. 8 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Sedum ternatum Michx. 

Südlich: Sedum pulchellum Michx. 


KO 
E 


Természetrajzi füzetek. v. kötet 1r—1iv. füzet. 


HAMAMELACEAE. 


Hamamelis virginica L. 5 Waldabhang IL 4 O.K.— Miss. S.K.—Can. 
Im Süden des Gebietes : Liquidambar styraciflua L. 


HALORAGEAE. 


Proserpinaca palustris L. 4% Sümpfe I. 3 O.K.—O.Miss.—W.Tex. S.K.— 
Can. 

Im Gebiet und wahrscheinlich auch in der Nähe Peoria's: Myriophyllum verti- 
cillatum L., Myriophyllum heterophyllum Michx., Myriophyllum scabra- 
tum Michx. 

Nordlich: Myriophyllum spicatum L., Hippuris vulgaris L. 

Im Ohiogebiet: Myriophyllum ambiguum Nutt. 


ONAGRACEAE. 


Circaea Lutetiana L. 4 Waldschatten V. 3 N.E.—All.—La—0.Mo. 

Gaura biennis L. © Zäune, Felder VIII. 5 N.Y.— Miss. Ga—N.Mx. 

Epilobium palustre L. var. lineare 4 Gräben V. 5 N.E.—All. N.Ca—O.Miss.— 
Oreg.—N.K. 

Epilobium coloratum Muhl. 4 Gräben III. 5 N.E.—All. N.Ca— Sonora Cal.— 
Oreg.—54? N.B. 

(Enothera biennis L. © Bottomland, Felder VI. 5 O.K. - W.Tex.— Cal. Oreg. 
S.K,—56? N.B. 

(Enothera fruticosa L. 4 feuchte Prairie II. 5 Conn.—All.—La-—O.Mo. 

Ludwigia alternifolia L. # Zäune, Ufer I. 3 N.E,—0O.Mo. Fa—La. 

Ludwigia polycarpa Sh. u. Pet. 4 Bottomwald III. 3 Mich.—Oreg. Ky—Sask. 

Ludwigia palustris Ell. 4 Gräben V. 8 O.V.— Cal. Oreg. S.K.—54° N.B. 

Im Gebiet: Oenothera rhombipetala Nutt., Ludwigia sphærocarpa Ell, Epilo- 
bium molle Torr. ; 

Südlich : Oenothera linearis Michx., Oenothera missouriensis Sims. 

Nórdlich: Epilobium angustifolium L. 

Im Ohiogebiet: Jussiaea repens L., Jussiaea decurrens D.C., Ludwigia cylin- 
dracea Ell. 


MELASTOMACEAE. 


Hier nicht vertreten, doch findet sich sonst im Gebiet Rhexia virginica L. 


LYTHRACEAE. 


Ammannia humilis Michx. © Bottomland IV. 3 O.K.—Miss. S.K.—Can.— 
Oreg. 

Ammannia latifolia L. © Bottomland VI. 5 Oh.—La—O.Mo.—Sonora—Cal. 

Lythrum alatum Ph. 4% Bottomland VIII. 5 Mich.—Fa—Sonora—Cal. 

Cuphea viscosissima Jacq. © trockener lichter Wald VII. 4 Conn.—All.— 
La—O.Miss. 

Im Gebiet: Ammannia Nuttallii A.Gr. 

Stidlich: Nesaea verticillata H.B.K. 


LOASACEAE, CACTACEAE, PASSIFLOREAE. 
Nicht hier, wohl aber südwärts im Gebiet durch je eine Art vertreten : Mentzelia 
oligosperma Nutt., Opuntia Rafınesquii Engelm. Passiflora lutea L. 


CUCURBITACEAE. 


Sicyos angulatus L. © Bottomland V. 3 O.K.—Miss. 5.K.— Can. 
Echinocystis lobata T.Gr. © Bottomland V, 8 W.N.E.—Ky—O.Mo.— Sask. 


UMBELLIFERAE. 


Sanicula marilandica L. % Wald VI, 6 N.F.—Ga—La—R.Mts.— Oreg. 

Erynchium Yuccaefolium Michx. ^ trockene Prairie V. 5 N.J.—O. Mo. Wise. 
Fa—W.Tx. 

Heracleum lanatum Michx. 4 feuchter Boden, Ufer III. 5 N.H.—AII. (N.Ca)— 
N.Mx.— Cal.—8Sitka—58? N.B. 

Archemora rigida D.C. # Sumpf, an Quellen III. 4 N.Y.—Fa—Miss. 

Archangelica atropurpurea Hoffm. 4 Bottomland an Quellen II. 5 N.E.—O.Miss. 

Thaspium barbinode Nutt. # Ufer I. 4 N.E.—Fa—0.Miss. 

Thaspium aureum Nutt. 4 Wald V. 5 O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Thaspium trifoliatum Gr. 4 Wald V. 5 O.K.—Miss.—R.Mts. S.K.—Sask. 

Zizia integrifolia D.C. 4 Waldabhänge V. 5 N.E.—0O.Miss.—La. 

Cicuta maculata L. 4 Sumpf V. 5 O.K.— Cal. Oreg. S.K.—Sask. 

Cicuta bulbifera L. 4 Sumpf II. 5 N.E.— O.Miss. 

Sium cicutæfolium Gm. 4 Sumpf V. 5 0.K.— Cal. Oreg. S.K:—Hudsonsbay. 

Sium angustifolium L. # Quellen, Bäche II. 7 Mass.—Ill.—Sonora— Cal. Oreg. 

Cryptotænia canadensis D.C. # Wald IV. 5 N.E.—AIl.—La-—O.Mo. 

Cherophyllum procumbens Lam. © Waldschatten V.5 N.J.—All.—Éa— O.Miss. 

Osmorrhiza brevistylis D.C. 4 Waldschatten II. 4 N.E.—N.Ca— Cal.—Sitka. 

Osmorrhiza longistylis D.C. 4 Waldschatten II. 3 N.H.— Oreg. La—Sask. 

Im Gebiet: Sanicula canadensis L., Polytænia Nuttallii D.C., Eulophus ameri- 
canus Nutt. 

Südlieh : Discopleura Nuttallii D.C., Erigenia bulbosa Nutt. 

Nördlich : Conioselinum canadense T.Gr. 


ARALIACEAE. 


Aralia racemosa L. 4 Wald V. 3 N.E.—All. (Ga)—R.Mts.—Sask. 

Aralia nudicaulis L. # Wald III. 3 Labrador— AIL (N.Ca)—R.Mts.—64° N.B. 
Aralia quinque‘olia Gr. 4 Wald III. 4 N.E. All.—La—O.Miss. 

Im Süden des Gebietes: Aralia spinosa L. 


CORNACEAE. 


Cornus circinata L. Her. ^ Wald I. 1 Can.—All. (Va)—1ll. 

Cornus sericea L. 5 Wald III. 4 O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Cornus stolonifera Michx. 5 Bottomwald II. 3 N.E.—N.Mx.— Alaska 42°—69°N.B. 
Cornus asperifolia Mich. 5 Bottomwald V. 5 Fa—s.Ca Ky Ill.—La. 

Cornus paniculata L'Her 5 Wald V. 3 N.E.—0O.Miss. N.Ca—La. 


24* 


364 


Cornus alternifolia L. 5 Wald IV. 3 N.E.—Fa-—O.Miss. 
Im Gebiet nordlich: Cornus canadensis L. 
Südlich : Cornus florida L., Nyssa multiflora Wang. 


CAPRIFOLIACEAE. 


Lonicera flava L. 5 © felsige Ufer II. 3 N.Y.—All. (Ga)— O.Miss. 

Lonicera parviflora Lam. * © felsige Ufer I. 1 N.E.—All. (N.Ca)—R.Mts.— 
Hudsonsbay. 

Triosteum perfoliatum L. ^. Wald IV. 4 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Sambucus canadensis L. 5 Bottomland VII. 5 O.K.—R.Mts. S.K. Sask. 

Viburnum Lentago L. 4 Abhänge, Ufer III. 3 N.E.—All. (Ga)—Miss.—Sask. 

Viburnum prunifolium L. 5 Gebüsch III. 3 Conn.—O.Miss. S.K.—Can. 

Viburnum dentatum L. 4 Abhang I. 1 Vt. —N.J.—Ky—Wisc. 

Viburnum opulus L. 5 Waldabhang I. | Vt.—N.E.—R.Mts.—N.K. 

Im Gebiet: Symphoricarpus occidentalis R.Br. 

Nordlich: Diervilla trifida Mönch, Viburnum pubescens Ph., Viburnum aceri- 
fohum L. 

Südlich : Triosteum angustifolium L., Symphoricarpus vulgaris Michx. 

Am Michigan-See: Linnea borealis Gron. 


RUBIACEAE. 


Galium Aparine L. © Bottomland, Dickicht IV. 5 N.E.—Sonora Oreg.—Alaska. 

Galium concinnum T.Gr. 4 trockener Wald V. 8 All. (Pa— Va)—O.Miss. 

Galium trifidum L. 4 feuchter Wald V. 8 O.K.— Cal.— Alaska 8.K.—68? N.B. 

Galium triflorum Michx. 4 Waldschatten IV. 2 O. K.— W. K. S. K.—Alaska— 
Grónland. 

Galium circæzans Michx. * Waldschatten V. 5 O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Spermacoce glabra Michx. 4 Ufer I. 3 Fa—Tex.—1ll.— Oh. 

Cephalanthus occidentalis L. 5 Bottomland V. 8 O.K.—Tex.— Cal. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Galium asprellum Michx., Houstonia coerulea L. 

Südlich: Galium pilosum Ait., Diodia virginica L., Diodia teres Welt., Mitchella 
repens L., Houstonia angustifolia Michx., Houstonia minima Beck. 

Nördlich : Galium boreale L. 

Im Ohiogebiet: Galium lanceolatum Torr. 


VALERIANACEAE 
fehlen in der Flora von Peoria, doch kommen 1m Gebiet vor : Fedia radiata Michx. 


Nórdlich: Fedia umbilicata Sull. und Valeriana edulis Nutt. Südlich : Vale- 
riana pauciflora Michx. 


COMPOSITA E. 


Vernoniaceae. 

Vernonia fasciculata Michx. 4 Prairie und Bottomwald VIII. 8 Oh. Ky— 
O.Mo. Fa—La. | 

Am Mississippi: Vernonia noveboracensis Willd. 

Im Süden: Elephantopus carolinianus Willd. 


EUPATORIACEAE. 


Liatris cylindracea Mich. ^ trockener lichter Wald und Prairie IV. 5 W.Can.— 
O.Miss.—La. 

Liatris scariosa Willd. % trockener Sandboden V. 6 W.Can.—Fa—Tex.— 
R.Mts.—Sask. 

Liatris pycnostachya Michx. 4 trockene Prairie V. 5 Ill.—La—Tex. 

Kuhnia eupatorioides L. 4 jelenet Wald und Prairie VIII. 8 N.J.—R.Mts. 
Fa—N.Mx. 

Eupatorium purpureum L. 4 ee Bottomland VI. 6 O.K.— O.Mo.— R.Mts. 
S.K.— Can. 

Eupatorium altissimum L. 4 trockener Boden, Gebüsch III. 4 All.—La—O.Mo. 

Eupatorium sessilifolium L. 4 Gebüsch II. 3 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Eupatorium perfoliatum L. 4 Bottomland V. 5 O.K.—O.Mo. S.K.—Can. 

Eupatorium serotinum Michx. 4 Bottomland VII. 9 N.Ca—O.Mo. Fa—Tex. 

Eupatorium ageratoides L. ^. Waldschatten VI. 6 O.K.—O.Mo. S.K.—Can. 

Im Gebiet: Liatris squarrosa Willd. 

Südlich: Eupatorium aromaticum L., Conoclinium ceelestinum D.C. 

Nördlich : Liatris spicata Willd. 

Im Ohiogebiet : Mikania scandens L. 


ASTEROIDEAE. 


Aster corymbosus Ait. % Wald II. 3 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Aster sericeus Vent. % trockene Abhänge VI. 6 Oh.—O. Mo. All. (N. Ca— 
La—W.Tex. 

Aster levis L. 4 Waldründer, trockene Abhänge V. 5 N. E.—All.—La— 
N.Mx.—Sask. 

Aster azureus Ldl. ^ Gebiisch, trockene Prairie V. 4 Oh. Mich.—O.Mo. All. 
(Ga)— 

Aster as Boot 4% Wald VI. 6 Oh.—O.Miss. All. (Ga)— 

Aster undulatus L. var. Drummondii 4 Wald VI. 6 Oh. uM B. He — (an. 

Aster cordifolius L. 4 Wald VI. 6 N.E.—All.— La—-O.Miss. 

Aster sagittifolius Willd. 4 Wald VI. 6 O.K.—O.Mo.— W.Tex. S.K.— Can. 

Aster ericoides L. 4 Sandboden, Prairie II. 4 Conn.— Wise. Fa— MER Mts. 

Aster multiflorus Ait. 4 Sandboden, Prairie, lichter Wald VII. 8 O.K.—Nord- 
mexico—Alaska S.K.—N.K. 

Aster tradescanti L. 4 Felder, Ufer ete. V. 3 N.E. O.Miss. 

Aster miser L. 4 Felder, Gebüsch X. 10 O.K.— O.Mo. S.K.— Can. 

Aster simplex Willd. 4 Ufer, Sumpfränder VI. 8 O.K.— W.Tex. N.Mx.— Oreg. 
S.K.— Can. 

Aster tenuifolius L. 4 Bottomland VI. 8 N.E.—All.— La—Sask. 

Aster carneus Nees. 4 Bottomland VI. 8 N.E.—Pa— La—W.Tex.— Can. 

Aster sstivus Ait. var. laetiflorus 4 Bottomland II. 5 Oh.— Cal. Oreg.—N.K. 

Aster Novi Belgii L. % Bottomland III. 8 S.Ca.—N.Mx.—Oreg. 

Aster longifolius Lam. ^t Bottomland I. 4 O.K.— Miss.—N.Mx. S.K.— Can. 

Aster puniceus L. 4 Bottomland V. 8 N.E.— Miss. Fa—N.Mx. S.K.—Huds. 


366 


Aster prenanthoides Muhl. 4% Bottomland I. 3 N.Y.—All. (N.Ca)—O. Miss. 

Aster oblongifolius Nutt. 4 trockene Abhänge III. 5 Pa Va—N.Mx. 

Aster amethystinus Nutt. 4 feuchter Boden I. 2 Mass.—Wise. Ill. 

Aster Novae Angliae L. ^ Gebüsch, Waldränder VI. 5 N.E.—All. (Ga)— 
O.Miss.— R.Mts. 

Aster anomalus Engelm. 4 waldige Ahhänge III. 4 O.Miss. 

Erigeron canadense L. © wüste Plätze X. 10 O.K.—W.K. S.K.—Sask. 

Erigeron divaricatum Michx. © sandige wüste Orte II. 5 Ky Ill.—La—W.Tex. 

Erigeron bellidifolium Muhl. 4 Gebüsch, Abhänge V. 5 N.E.—All.—1Ta—64?N.B. 

Erigeron philadelphicum L. 4 feuchter Boden, Üfer V.5 O.K.—W.K. S.K.—N.K. 

Erigeron annuum Pers. © wüste Orte, Felder VIL 5 N.E.—Ky—O.Mo. 

Erigeron strigosum Muhl. © Felder, lichter Wald VI. 5 O.K.— Cal. S.K.— Bask. 

Diplopappus linearifolius Hook 4 sandige Abhänge IL 5 O.K.—Miss. S.K.— 
Can. N.F. 

Diplopappus umbellatus T.Gr. (incl. D. amygdalinus) # feuchte Waldstellen, an 
Quellen II. 4 N.F.—All. (S.Ca)—O. Miss. 

Diplopappus cornifolius T.Gr. 4 feuchter Wald I. 3 N.E.—All.—La-— O.Miss. 

Boltonia glastifolia L'Her. 4% Bottomland, Ufer V. 7 W.Can.—Pa—O. Miss. 
Fa—La. 

Solidago latifolia L. 4 Waldschatten V. 5 N.E.— All. (Ga)— O.Miss. 

Solidago speciosa Nutt. 4 Gebüsch V. 4 O.K.—Tex.— O.Mo. S.K.— Can. 

Solidago rigida L. 4 trockene Abhänge VI. 5 Conn.—All. (N.Ca)— Tex. R.Mts.— 
O.Mo.—Sask. 

Solidago Ohioensis Ridd. 4 sumpfiges Bottomland Il. 5 W.N.Y.—-III. 

Solidago Riddellii Frank 4 sumpfiges Bottomland III. 5 Oh.—O.Miss. 

Solidago neglecta T.Gr. % Sumpfland II. 5 N.E.—O.Miss. 

Solidago patula Muhl. 4 Bottomland an Quellen III. 4 0.K.— Miss. S.K.— Can. 

Solidago arguta Ait. 4 Gebüsch V.5 N.E.—AIl.—S.Ca—Miss.—Hudsonsbay. 

Solidago ulmifolia Muhl. 4% Wald VI. 6 N.Y.—All.— Ala—O.Mo. ! 

Solidago nemoralis Ait. 4 trockener lichter Wald VI. 6 O.K.—h.Mts. W.Tex. 
8.K.—Sask. 

Solidago missouriensis Nutt. ^ trockene Prairie IIl. 5 O.Miss.—R.Mts. La— 
Assiniboin. 

Solidago canadensis L. 4 Gebüsch, Zäune X.8 O.K.—N.Mx. 8.K.—Subarct. 

Solidago gigantea Ait. 4 Ufer, Gebüsch III. 5 O.K.—Oreg. 5.K.—Sask. 

Solidago lanceolata L. 4 Ufer, Bottomland V. 5 O.K.—R.Mts. S.K.—Huds. 

Solidago tenuifolia Ph. 4 Ufer IT. 5 O.K.—O.Mo. S.K.—Can. 

Chrysopsis villosa Nutt. ^ trockene Prairie III. 5 Ill. Ky. Ala—N. Mx. Cal. 
Oreg. Bask. 

Im Gebiet: Aster ptarmicoides T.Gr. Solidago bicolor L., Solidago cæsia L., Soli- 
dago serotina Ait. 

Nórdlieh : Solidago stricta Ait., Aster acuminatus Michx. 

Südlich : Aster patens Ait., Aster turbinellus Ldl., Boltonia diffusa L'Her., Soli- 
dago petiolaris Ait., Solidago Drummondii T.Gr., Pluchea foetida D.C. 

Südwestlich : Solidago Radula Nutt. 

Im Ohiogebiet: Solidago odora Ait. 


367 


Am Michigan-See : Aster macrophyllus L., Solidago virga aurea L., var. humilis, 
Solidago Muhlenbergii T.Gr. 


GENECIOIDEAE. 


Polymnia canadensis L. 4 Waldränder III. 3 Can.—All. (N.Ca)—O.Miss. 

Silphium laciniatum L. 4 trockene Prairie V. 5 Oh.—O.Mo. Ala— Tex. 

Silphium terebinthinaceum L. 4 trockene Prairie V. 5 Mich. Oh. W.Ga—Miss. 

Silphium integrifolium Michx. 4% trockene Prairie IIT. 3 W.Ga—O.Mo. 

Silphium perfoliatum L. 4% Gebüsch III. 3 Mich.—O.Mo.—Ga. 

Parthenium integrifolium L. 4 Prairie, trockener lichter Wald III. 2 All. (Md.— 
Ala)—O.Miss.— Tex. 

Ambrosia trifida L. © Bottomland, Zäune III. 7 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Ambrosia artemisiæfolia L. © Bottomland, Zäune, wüste Orte X. 10 O.K.— 
W.K. S.K —Sask. 

Ambrosia psilostachya D.C. o Sandboden II. 5 Ill.—Tex.— Cal. 

Ambrosia bidentata Michx. © Prairie I. 1 (nicht wieder gefunden) O.Miss.—La. 

Xanthium strumarium L. o Bottomland, Felder X. 10 O.K.—Cal. S.K.— Can. 

Eclipta erecta L. (procumbens Michx.) o BottomlandI II. 5 Pa— O.Mo.— Oreg, 
Fa—Tex. 

Heliopsis levis Pers. 4 Gebüsch IV. 5 O.K.—O.Mo.—N.Mx. S.K.— Sask. 

Echinacea purpurea Mónch 4 Gebüsch IV. 4 All. (Pa—Ga)—O.Mo. 

Echinacea angustifolia D.C. 4% Prairie V. 6 Ill.—O.Mo. Ala— Tex. 

Rudbeckia laciniata L. 4 Bottomland VIII. 8 O.K.—N.Mx. S.K.— Can. 

Rudbeckia subtomentosa Ph. % Prairie III. 5 O.Miss.—La. 

Rudbeckia triloba L. © Wald V. 5 Pa—W.Fa—Miss. 

Rudbeckia hirta L. 4 trockene Prairie V. 7 W.N.Y.—0O.Miss. Fa—La. 

Lepachys pinnata T.Gr. 4 Prairie V. 4 W.N.Y.—O.Mo. Fa—La. 

Helianthus rigidus Desf. 4 Prairie V. 5 Mich—W.Ga—Tex.—N.Mx.—Sask. 

Helianthus lætiflorus Pers. 4 Prairie IIT. 4 Oh.—W.Ga—O.Mo. 

Helianthus occidentalis Riddell 4 Prairie IV. 5 Oh.—All. (N.Ca)— Miss. 

Helianthus giganteus L. 4 Gebüsch, sumpfiges Bottomland II. 5 N.E.—All.— 
Miss.—Sask. 

Helianthus grosseserratus Martens 4 Gebüsch, Zäune VIII. 7 Oh.—O.Miss.— 
La—N.Mx. 

Helianthus strumosus L. 4 Ufer, Gebiisch VII. 5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Helianthus tracheliifolius Willd. 4 Gebüsch II. 4 Pa—O.Mo. 

Helianthus decapetalus L. 4% Gebüsch IIT. 5 N.E.—All. (Ga)—Miss. 

Helianthus doronicoides Lam. 4 Gebüsch, Zäune V. 5 All. (Pa—Ga)—O.Mo. 

Actinomeris squarrosa Nutt. 4% Gebüsch, Zäune V. 4 W.N.Y.—Fa—O.Mo. 

Actinomeris helianthoides Nutt. 4 Gebüsch, Zäune II. 2 Oh—W.Ga—O.Mo. 

Coreopsis aristosa Michx. © Sumpf VIII. 8 Oh. Mich. Wisc.—La. 

Coreopsis tripteris L. 4 Gebüsch V. 3. Pa—Fa—La—O.Miss. 

Coreopsis palmata Nutt. 4 Prairie V. 4 S.Mich.—O.Mo.—La. 

Coreopsis lanceolata L. 4 Prairie IT. 4 Mich.—Va—Fa—La—O.Miss. 

Bidens frondosa L. © wüste Plätze, Bottomland VIII. 5 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Bidens connata Muhl. © sumpfige Ufer V. 5 N.E.—All. (Ga)—O.Mo. 


368 


Bidens chrysanthemoides Michx. © Sumpf VIII. 8 O.K.—W.K. 5.K.— Can. 

Dysodia chrysantemoides Lag. ^ Wege, wüste Orte VI. 8 O.Miss.—O.Mo. 
La—Nord-Mexico. 

Helenium auctumnale L. 4 Bottomland X.6 O.K.—N.Mx.—Oreg. S.K.--Subaret. 

Achillea millefolium L. % lichter Wald, Prairie V. 3 O.K.—W.K. S.K.—NK. 

Artemisia caudata Michx. 4 Prairie IV. 5 N.E.—0.Mo. W.Fa—La. 

Artemisia ludoviciana Nutt. 4 Ufer II. 2 Mich.—N.Mx.—Oreg.—Sask. 

Artemisia biennis Willd. © wüste Plätze, Culturen VI. 6 Oh.—Tenn.—Nevada— 
Mackenzie. 

Gnaphalium polycephalum Michx. € trockene Prairie, lichter Wald VI. 5 O.K.— 
Miss. S.K.—Can. 

Gnaphalium purpureum L. © Sandboden I. 1 O.K.— Cal. S.K.— Can. 

Antennaria plantaginifolia Hook 4 lichter Wald VI. 5 O.K.—W.K. S.K.—Huds. 

Erechtites hieracifolia Raf. © wüste Plätze, Zäune VI. 4 O.K.—O. Mo. 
S.K.—Sask. 

Cacalia suaveolens L. 4 Bottomland I. 3 Conn.—Fa—0.Miss. 

Cacalia reniformis Muhl. 4 Wald II. 3 All. (Pa—N.Ca)—O. Miss. 

Cacalia atriplicifolia L. 4 Bottomwald V. 5 W.N.Y.—Fa—O.Miss. 

Cacalia tuberosa Nutt. % Prairie V. 3 Oh.—Fa—La—O.Mo. 

Senecio aureus L, ^ lichter Wald, Abhiinge V. 5 N.E.—All.—La—O.Mo.— 
Oreg.—Arct. 

Im Gebiet: Helianthus divaricatus L., Helianthus hirsutus Raf., Coreopsis tri- 
chosperma Michx., Bidens Beckii Torr., Verbesina virginica L. 

Südlich : Polymnia Uvedalia L., Chrysogonum virginianum L., Rudbeckia spe- 
ciosa Wend., Helianthus atrorubens L., Helianthus mollis Lam., Helianthus 
microcephalus T.Gr., Bidens bipinnata L., Hymenopappus scabiosæus L'Her., 
Leptopoda brachypoda T.Gr., Matricaria discoidea D.C., Senecio lobatus Pers. 

Nórdlieh : Bidens cernua L., Actinella scaposa Nutt., var. glabra, Artemisia dra- 
cunculoides Ph.. Artemisia serrata Nutt. 

Am Michigan-See: Silphium trifoliatum L. 

Im Ohiogebiet : Iva ciliata Willd., Verbesina Siegesbeckia Mich., Antennaria mar- 
garitacea R. Br. 

CYNAREAE. 

Cirsium discolor Spr. o Gebüsch V. 4 N.E.— All. (N.Ca)—Miss. 

Cirsium altissimum Spr. 4 Gebüsch, Zäune IV. 2 Pa~-Ga—W.Tex.—O.Mo. 

Cirsium muticum Michx. 4 Sumpf III. 3 N.E.—All.— La—Sask. 

Cirsium pumilum Spr. © trockene Prairie IV. 4 N.E. —O.Miss. 

Im Süden des Gebiets: Cirsium virginianum Miehx., var. filipendulum. 

Am Michigan-See: Cirsium Pitcheri T.Gr. 


CICHORIACEAE. 


Cynthia virginica Don 4 lichter Wald V. 3 N.E.—All. (Ga)—R.Mts.— Winni- 
peg-See. 

Hieracium scabrum Michx. ^ lichter Wald III. 3 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Hieracium longipilum Torr. 4 Prairie IV. 3 S.W.Mich.—Ark.— W.Tex.—O.Mo, 

Nabalus albus Hook 4 schattige Abhänge V. 4 N.F.—All.—O.Miss. 


369 


Nabalus asper T.Gr. 4 trockene Prairie III. 3 Oh.—La— O.Mo. 

Nabalus crepidineus D.C. 4 Zäune, reicher Boden II. 3 Oh.—AI. Ga—O.Miss. 

Nabalus racemosus Hook 3 nasse Prairie III. 3 Can.—Oh.—R.Mts.—Sask. 

Troximon cuspidatum Ph. 4% Prairie II. 3. Il.—R.Mts. 

Taraxacum dens leonis Desf. ^ lichter Wald, Weiden V. 7 N.E.—R. Mts.— 
Oreg.—Arct. 

Lactuca canadensis L. © Zäune, Gebüsch V. 3 O.K.— Tex. N.Mx. §8.K.—Sask. 

Mulgedium acuminatum D.C. © Gebüsch II. 2 N.Y.—O.Miss. Fa—La. 

Mulgedium floridanum D.C. © Gebüsch V. 3 Pa—O.Mo. Fa—Tex. 

Im Gebiet: Hieracium Gronovii L., Nabalus altissimus Hook, Mulgedium leuco- 
pheum D.C. 

Nördlich : Hieracium eanadense Michx. 

Südlich: Kriegia virginica Don., Cynthia Dandelion D.C. 


LOBELIACEAE. 

Lobelia cardinalis L. © u. 4 (durch Ausläufer) Bottomland IV. 6 O.K.—O.Mx. 
S.K.— Can. 

Lobelia syphilitica L. 4 Bottomland VI. 4 N.E.—All.—La—R.Mts. 

Lobelia leptostachys A. D.C. 4% trockener lichter Wald V. 4 Ill.—O.Mo. 
B.Ca — Tex. 

Lobelia inflata L. © Wald V. 4 N.E.—All.— La— O.Miss. 

Lobelia spicata Lam. © trockene Prairie, lichter Wald II. 3 N.E.—All.— 
La— O.Mo. 

Lobelia Kalmii L. © Sumpf, Ufer III. 7 N.E.—Pa-—La-— Ill. 

Im Süden des Gebietes: Lobelia puberula Michx. 


CAMPANULACEAE. 


Campanula aparinoides Ph. © nasse Grasplätze III. 5 N. E.—All.—La— 
.  0.Miss. 3 
Campanula americana L. % Bottomland, Gebüsch V. 4 O.K.—Miss. S.K.— Can. 
Specularia perfoliata A. D.C. © Felder, trockene Abhinge VI. 6 O.K.—W.K. 
5.K.— Can. 
Im Gebiet: Campanula rotundifolia L. 
Südlich: Campanula divaricata Michx. 


ERICACEAE. 


Vaccinium vacillans Sol. 5 buschige Abhänge I. 6 N.E.—8.Ca— IIl. 
Gaylussacia resinosa T.Gr. Wald I. 2 N.E.—All. (Ga) —O.Miss. 
Arctostaphylos uva ursi Spr. 5 Abhànge I. 4 N.J.—R.Mts.— Cal.—N.K. 
Monotropa uniflora L. 4 Wald III. 2 O.K.— Miss.— Oreg. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Chimaphila umbellata Nutt. 

Nôrdlich : Vaccinium macrocarpum Ait., Vaccinium pennsylvanicum Lam., Vac- 
cinium canadense Kalm., Vaccinium corymbosum L., Andromeda polifolia L., 
Pyrola elliptica Nutt., Pyrola chlorantha Sw. 

Südlich : Vaccinium arboreum Marsh. 

Im Ohiogebiet: Azalea nudiflora L. 


t 


AQUIFOLIACEAE. 


Sind um Peoria nicht vertreten. Doch kommen sonst im Gebiet vor: Ilex verti- 
cillata Gr. und südlich Ilex decidua Walt. 


EBENACEAE. 


Diospyros virginiana L. 5 Uferwald II. 4 R.J.—Kas Fa—Tex. 


SAPOTACEAE. 


Im Süden des Gebietes soll Bumelia lanuginosa Pers. vorkommen. 
Im Ohiogebiet: Bumelia lycioides Gärtn. 


PLANTAGINACEAE. 


Plantago cordata Lam. % Bachufer III.  N.Y.—AIl.—La—O.Miss. 

Plantago virginica L. © sandige Abhänge II. 4 O.K.—O.Mo.— N.Mx. S.K.—Can. 

Südwürts im Gebiet: Plantago sparsiflora Michx., Plantago pusilla Nutt., Plantago 
patagonica Jacq., var. aristata. 


PRIMULACEAE. 


Androsace occidentalis Ph. © sandige Abhänge, Ufer IV. 6 Ill.—Ark.— 
R.Mts.—N.Mx. | 

Dodecatheon Meadia L. % lichter Wald in reichem Boden II. 3 Pa—N.Ca Tenn. 
La— Cal. Oreg. Sitka—K otzebue-Sund. 

Lysimachia thyrsiflora L. 4 Sumpf II. 3 Pa—O.Miss.—Subarct. 

Lysimachia ciliata L. 4 Bottomland, Gebüsch V. 5 N.E.—All.—La—O.Mo. , 

Lysimachia lanceolata Walt. 4 Bottomland IV. 6 N.E.—O.Miss. 

Lysimachia longifolia Ph. % feuchte Prairie, Ufer III. 4 Pa—S.Ca—O.Miss. 

Gamolus Valerandi L., var. americanus Gr. © Bottomland IV. 5 O.K.—Mex.— 
Oreg. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Lysimachia stricta Ait. 

Südlich : Centunculus minimus L. 

Im Ohiogebiet: Hottonia inflata Ell. 


LENTIBULARIACEAE. 
Utricularia vulgaris L. # Wasser IIT. 5 N.E;—All.—La—Oreg.—Hudsonsbay 
Utricularia intermedia Hayne 4 seichtes Wasser I. 5 N.E.—111.—60? N.B. 
Im Gebiet: Utricularia biflora Lam., Utricularia gibba L. 
Nördlich: Utricularia minor L. 


BIGNONIACHAE. 


Tecoma radicans Juss. 5 u Bottomwald III. 4 Pa—Fa—Miss. 
Im Süden des Gebietes: Bignonia capreolata L. 
Im Ohiogebiet: Catalpa bignonioides Walt. 


371 


OROBANCHACEAE. 


Aphyllon uniflorum T.Gr. 4 Waldabhang I. 2 N.E.— Fa—N.Mx.— Cal. 
Im Gebiet südlich : Conopholis americana Wallr., Phelipæa Ludoviciana Don. 
Im Ohiogehiet: Epiphegus virginiana Bart. 


SCROPHULARIACEAE. 


Scrophularia nodosa L. ^ Ufer, Gebüsche VI. 4 O.K.—Miss.—R.Mts.— Cal.— 
Oreg. S.K.— Can. 

Chelone glabra L. 3 Bottomland, an Quellen IV. 4 N.F.—Fa—Ark.—Sask. 

Pentstemon pubescens Sol. 4 trockene Prairie, Waldlichtung VIII. 5 O.K.— 
0.Mo.— Tex. S.K.— Can. 

Mimulus ringens L. 4 Bottomwald VI. 5 N.E.—All.—La-—O.Miss. 

Mimulus Jamesii T. 4 kühle Quellen I. 5 Mich. Wise. Ill.—O.Mo. 

Conobea multifida Benth. o sandige Ufer VI. 6 Oh.—Ill.—La—W.Tex. 

Gratiola virginiana L. 4 Bottomland VI. 5 O.K.—O.Mo.—Oreg. S.K.— Can. 
Sitka. 

Ilysanthes gratioloides Benth. © Bottomland, Ufer VI. 6 O.K.—Miss.—Cal 
S.K.—Can. 

Veronica virginica L. * Wald V. 4 Vt—All.—La—O.Miss. 

Veronica Anagallis L. 4 Gräben, Bäche II. 5 N.E.—N.Mx.—Sitka. 

Veronica americana Schwein. 4 Gräben, Bäche I. 4 N.E.—Ark.—Cal.— 
O.Miss. 

Veronica scutellata L. ^. Bottomland I. 5 N.E.—O.Miss. Oreg. 

Veronica peregrina L. © feuchte Felder, Bottomland X. 10 O.K.—Cal. Nord- 
mexico— Gr. Bärensee. 

Seymeria macrophylla Nutt. ^ Bottomwald IV. 4 Oh. Ky—La—Tex.— 

Gerardia purpurea L. © Bottomland IV. 5 O.K.—O.Miss.— W.Tex. S.K.— Can. 

Gerardia tenuifolia Vahl. o lichter Wald, Bottomland V. 6 O.K.— Miss.— R.Mts. 
S.K.—Can. 

Gerardia grandiflora Benth. 4 Wald V. 5 Wise. Ill.-—O.Mo. 

Gerardia auriculata Michx. 4% Feldränder, Bottomland II. 5 Pa—N.Ca— 
Ark.—O.Miss. 

Castilleja coccinea Spr. © trockener lichter Wald, Gebüsch VI. 6 N.E.—AII.— 
La—Sask. 

Pedicularis canadensis L. 4 lichter Wald, Prairie V. 5 O.K—Mx. S.K.— Can. 

Pedicularis lanceolata Ph. % Sumpf IV. 7 Conn.—N.Ca—O.Miss. 

Im Gebiet: Linaria canadensis Spr., Collinsia verna Nutt., Pentstemon digitalis 
Nutt., Synthysis Houghtoniana Benth., Gerardia aspera Dgl., Gerardia setacea 
Walt., Gerardia quercifolia Ph., Gerardia pedicularis L. 

Südlieh : Mimulus elatus Ait., Herpestes rotundifolia Ph., Gratiola sphærocarpa 
Ell, Veronica serpyllifolia L., Buchnera americana L., Gerardia flava L., 
Gerardia integrifoha Gr. 

Nördlich: Castilleja sessiliflora Ph. 

Nordwestlich . Pentstemon grandiflorus Fraser. 


ACANTHACEAE. 


Ruellia ciliosa Ph. ^. trockene Prairie VI. 5 Mich. — O.Mo. Fa—La. 
Ruellia strepens L. ^. Wald II. 4 Pa—O.Miss. Fa—W.Tex. 


Sehr nahe südlieh : Dianthera americana L. 


VERBENACEAE. 


Verbena hastata L. ^. Bottomland, Wege V. 5 N.K.—All.—La—Cal. 

Verbena urticifolia L 4 Bottomland, Wege VII. 7 O.K.—Miss.—Mx. S.K.—Can. 

Verbena stricta Vent. 24 trockene Prairie, Wege X. 8 Oh.— Wisc.—O.Mo. 
Fa— Mx. 

Verbena bracteosa Michx. 4 Wege VII. 7 Wisc.— Ky—La—N.Mx.— Oreg. 

Lippia lanceolata Michx. 4 Bottomland VI. 8 W.Pa—Cal. Fa-—W.Tex. 

Phryma leptostachya L. 4 Wald VI. 3 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Verbena angustifolia Michx. 

Im Ohiogebiet: Verbena Aubletia L. 


LABIATAE. 


Teucrium canadense L. 4 Bottomwald VI. 5 O.K.—Nordmexico S.K.— Can. 

Isanthus coeruleus Michx. © sandige Ufer und Abhänge IV. 7 N.E.—All. 
(S.Ca)—Ark.— O.Miss. 

Mentha canadensis L. 4 Bottomland, Ufer IV. 5 N.E.—Ky-——Ark.— N.Mx.— 
Cal.— Oreg.— Hudsonsbay. 

Lycopus virginicus L. 4 Bottomwald IV. 5 O.K.—R.Mts. S.K.— Sask. 

Lycopus europeus L. var. sinuatus % Bottomwald III. 4 O.K.—W.K. §.K.—Sask. 

Pycnanthemum pilosum Nutt. 4 trockener lichter Wald V. 5 W.Pa—All. 
(Ga)—O.Miss. 

Pycnanthemum lanceolatum Ph. 4 trockener Wald, Gebüsch IV. 4 N.Y.--All.— 
La—O.Miss. 

Pycnanthemum linifolium Ph. 4 Gebüsch ILL 3 N.Y.—Fa—Ia—IIl. 

Hedeoma pulegioides Pers. © lichter Wald III. 5 N.E.—All. (8.Ca)—O.Miss. 

Monarda fistulosa L. © lichter Wald, Gebüsch V.5 Vt—All.—La—N.Mx.—R.Mts. 

Die weniger behaarte im Schatten wachsende Form (Monarda Clinopodia L.) ist 
seltener. 

Blephilia hirsuta Benth. 4 Wald V. 4 Mass.— All.— Tex.— O.Miss. 

Lophanthus nepetoides Benth. 4 Waldründer, Gebüsch IV.3 N.E.—All. (N.Ca)— 
Ark.— O.Miss. 

Lophanthus scrophulariefolius Benth. ? Gebüsch IV. 4 N.Y.—All. (Ga)— 
Ark.—O.Miss. 

Physostegia virginiana Benth. 4 Bottomland VI. 8 W.N.Y.—Oreg. Fa—W.Tex. 

Brunella vulgaris L. 4 Wald VI. 4 O.K.—Cal. S.K.— Hudsonsbay— Alaska. 

Scutellaria versicolor Nutt. ^ Wald V. 3 Pa—All.—La—O.Miss. 

Scutellaria parvula Michx. % sandige Ufer und Abhänge III. 6 W.N.E.—O.Mo. 
Fa—- Tex. 


319 


Scutellaria nervosa Ph. 4 Bottomwald I. 4 N.Y.—Ky—La—lIll. 

Scutellaria galericulata L. 1 Bottomwald II. 3 N.F.—N.Ca— Cal.— 60? N.B. 

Scutellaria lateriflora L. 4 Bottomwald VI. 6 0.K.— Oreg. S.K.— Can. 

Stachys palustris L. 4 Bottomwald, feuchte Ufer V.5 O.K.—W.K. S.K.—65°N.B. 

Im Gebiet: Trichostema dichotomum L., Hedeoma hispida Ph., Monrada punc- 
tata L., Blephilia ciliata Raf., Stachys hyssopifoha Michx. 

Südlich : Cunila mariana L., Pycnanthemum incanum Michx., Collinsonia cana- 
densis L., Salvia lyrata L., Monarda Bradburiana Beck., Synandra grandi- 
flora Nutt., Scutellaria canescens Nutt. 

Nördlich : Calamintha glabella Benth. var Nuttallu. 

Im Ohiogebiet: Pycnanthemum muticum Pers., Scutellaria serrata Andr. 


BORAGINACEAE. 

Onosmodium molle Michx. 4% trockene Prairie, Wege V. 6 Oh.—La—O.Mo. 
Lithospermum angustifolium Michx. (incl. L. longiflorum Spr.) 4 Prairie III. 6 
]ll.— Nordmexico—Sask. 55? N.B. 
Lithospermum latifolium Michx. 4 Waldschatten V.3 Mich. —Ky— La— O.Miss. 
Lithospermum hirtum Lehm. 4% trockener lichter Wald, Prairie V. 5 N.Y.— 

| O.Miss. Fa—La—R.Mts. 

Lithospermum canescens Lehm. 4 Prairie V. 5 W.N.Y.—All.—La-—Nord- 

mexico— Cal.— Subarct. 

Myosotis verna Nutt. o trockene Abhänge II. 6 N.E.—O.Miss.— Cal. Oreg. 
Wa— La. 

Mertensia virginica D.C. 4 Bottomwald, schattige Abhänge V. 8 W.N.E.—All. 
(S.Ca)—O.Miss. 

Cynoglossum Morisoni D.C. 4 Wald, Gebüsch, VIII. 8 N.E.—All. (S.Ca)—O.Miss. 

Im Gebiet: Onosmodium carolinianum D.C. 

Südlich: Cynoglossum virginianum L., Heliotropium curassavicum L. 


HYDROPHYLLACEAF. 
Hydrophyllum virginicum L. 4 Wald V. 3 N.E.—All. (Ga)—Oreg. 
Hydrophyllum appendiculatum Michx. 4 Wald IV. 4 W.N.Y.—Va—Ark.—O.Mo. 
Ellisia Nyctelaea L. (incl. E. ambigua Nutt. © Waldschatten VI. 8 Pa—Va— 
La— O.Mo. 
Im Gebiet: Hydrophyllum canadense L. 
Südlich : Phacelia bipinnatifida Michx. ! 
Im Ohiogebiet: Hydrophyllum macrophyllum Nutt., Phacelia Parshii Buckley, 
Hydrolea affinis Gr. 
POLEMONIACEA E. 
Polemonium reptans L. 4 waldige Abhänge VI. 5 W.N.Y.—AII. (S.Ca)—Oreg. 
Phlox glaberima L. ^ Prairie IV. 5 All. (Va—N.Ca)—La-— O.Miss. 
Phlox pilosa L. 4 Prairie, Gebüsch V. 5 N.J.—Fa—La—O.Mo. 
Phlox divaricata L. 4 Wald VII. 7 N.Y.—O.Miss. Fa—La. 
Phlox bifida Beck. 4 sandige Prairie, Abhänge II. 4 O.Miss. 
Im Gebiet: Phlox maculata L. 
Südlich: Phlox paniculata L., Phlox stellaria Gr. 


974 


CONVOLVULACEAE. 


Ipomoea lacunosa L. © Bottomland IV. 5 Pa—O.Miss. Fa—W.Tex. 

Ipomoea pandurata Mey. 4 Bottomland, Culturen V. 6 Conn.—O.Miss. 
Fa—W.Tex. 

Calystegia sepium R.Br. ^t 2 Ufer, Gebüsch III. 3 N.E.—Fa--N.Mx.—Sask. 

Calystegia spithamea Ph. 4 trockener lichter Wald IV. 3 N.E.—O.Miss.— Fa. 

Cuscuta tenuiflora Engelm. © Bottomland auf Cephalanthus V. 5 N.J.—Ill.— 
Nordmexico. 

Cuscuta inflexa Engelm. © Bottomland auf Compositen ete. V. 5 W.Va— Ill. 

Cuscuta chlorocarpa Engelm. © Bottomland auf Polygonum etc. II. 3 Del.— 
O.Miss. La—Tex. 

Cuscuta Gronovii Willd. © Bottomland auf Saururus etc. V. 8 O.K.—Tex.— 
O.Mo. S.K.—Can. 

Cuscuta compacta Juss. © Bottomland auf Sträuchern V. 5 O.K.—Tex.— 
O.Miss. 5.K.— Can. 

Cuscuta glomerata Chois. © Bottomland auf Compositen V. 5 Oh.— 
O.Mo.— W.Tex. 

Im Gebiet: Cuscuta arvensis Beyrich. 

Südlich: Cuscuta decora Chois. 

Am Mississipi: Bonamia Pickeringii Gr. (ob eingewandert ?). 


SOLANACEAE. 


Solanum carolinense L. © Sandboden, Wege, Felder VI. 5 Conn.—O.Mo.—Fa. 
Physalis viscosa L. ^ Sandboden, wüste Plätze, Felder V. 4 O.K.—R.Mts. 
S.K.—Can. 
Physalis pennsylvanica L. ^ Sandboden, Felder III. 4 O.K.—Miss.—R.Mts. 

S.K.—Can. 
Datura tatula L. © wüste Plitze, Wege X. 8 O.K.—W.K. S.K.— Can. 
Im Gebiet: Physalis philadelphica Lam., Physalis pubescens L. 
Südlich: Physalis angulata L. 


GENTIANACEAE. 


Gentiana quinqueflora Lam. © waldige Abhänge IV. 4 N.E.—All. (Ga)—La— 
W.Tex.—O.Miss. 

Gentiana alba Muhl. 4 Gebüsch, Ufer III. 3 Can.—All. (.NY.—Va)—O.Miss. 

Gentiana Andrewsii Gris. ^  Bottomland III. 4 N.E.—Al. (N. Ca)— 
Can,—O.Miss. , 

Gentiana puberula Michx. ^t trockene Prairie, Abhänge II. 4 Oh.—O.Miss.—Fa. 

Menyanthes trifoliata L. 4 Sumpf I. 5 N.E.—TIll.— Cal. Alaska—Labr.—Grénl. 

Im Gebiet nördlich: Gentiana crinita Fröl., Gentiana detonsa Walt., Gentiana 
saponaria L., Bartonia tenella Muhl. 

Südlich: Sabbatia angularis Ph., Frasera carolinensis Walt. 

Im Ohiogebiet: Obolaria virginica L. 


LOGANIACEAE. 


Sind nur im Süden des Gebietes vertreten durch Spigelia marilandica L. 


APOCYNACEAE. 


Amsonia Tabernæmontana Walt. 4 Bottomland VI. 6Ill. —Fa—W.Tex. 

Apocynum androsemifolium L. 4 Gebüsch IV. 3 N.E.—N.Ca—La—O.Mo.— 
Cal.—Hudsonsbay. 

Apocynum cannabinum L. 4 Ufer, Bottomland V. 5 O.K.—W.K. S.K.— Can. 

Im Ohiogebiet: Forsteronia difformis A. D.C. 


ASCLEPIADACEAE. 


Asclepias Cornuti Desn. 4 Felder, Zäune V. 7 N.E.—N.Ca--0.Miss. 

Asclepias Sullivantii Engelm. ?t Bottomland, feuchte Prairie III. 6 Oh.— 
Ill.—N.Mx. 

Asclepias phytolaccoides Ph. ^t feuchte schattige Orte, Ufer III. 2 N.E.—All.— 
La— O.Miss. ő 

Asclepias purpurascens L. 3 Gebiisch, Waldránder V. 3  N. E.—All. 
(Tenn.)— O.Miss. 

Asclapias Meadii Torr. # trockene Prairie II. 3 O.Miss. 

Asclepias quadrifolia Jacq. 4 trockener Waldabhang IIT. 3 N.E.— O.Niss.—Ark. 

Asclepias obtusifolia Michx. 4% trockene Prairie IV. 3 N.E.—Wisc. Fa—La. 

Asclepias incarnata L. 4 Bottomland, Ufer VI. 6 N.E.—All. (Ga) — O.Miss.— 
W.Tex.—N.Mx. 

Asclepias tuberusa L. ?^ trockener lichter Wald, Prairie VI. 5 O.K.—Nord- 
mexico S.K.— Can.— R.Mts. 

Asclepias verticillata L. 2 trockene Prairie V. 5 O.K.—0.Mo.—W.Tx. S.K.— 
Can.—R.Mts. 

Acerates viridiflora Ell. 4 trockene Abhänge, Sandfelder V. 4 O.K.—R.Mts. 
5.K.— Can. 

Acerates longifolia Ell. ^ feuchte Prairie II. 2 Oh.—O.Mo. Fa—W.Tex. 

Im Gebiet: Asclepias variegata L., Acerates paniculata Desn. 

Südlich: Asclepias perennis Walt., Enslenia albida Nutt. 

Nôrdlich: Asclepias ovalifolia Desn., Acerates lanuginosa Desn. 

Im Ohiogebiet: Gonolobus levis Michx. 


OLEACHAE. 


Fraxinus americana L. 5 Bottomwald, Abhänge IV. 4 N. E.—O. M.—Sask. 
Fa —La. 

Fraxinus pubescens Lam. 5 Bottomwald II. 2 N.E.—O.Miss. Fa — La. 

Fraxinus viridis Michx. 5 Bottomwald, Abhänge VI. 5 N.E.—Cal. Fa—W.Tx. 

Fraxinus sambucifolia Lam. 5 Bottomwald III. 4 N.E.— Pa— O.Miss.— Sask. 

Fraxinus quadrangulata Michx. 5 Bottomwald III. 3 Oh.— Tenn.— Mo.— Mich. 

Im Süden des Gebietes: Forestiera acuminata Poir. 


316 


ARISTOLOCHIACEAE. 


: Asarum canadense L. 4 schattige Waldabhänge V. 4 N.E.—All. (N.Ca)—O.Mo. 
Aristolochia Serpentaria L. 4 Wald I. 3 Conn.—Fa-—Miss. 
Im Süden des Gebietes: Aristolochia tomentosa Sims. 


NYCTAGINACEAE. 


Oxybaphus nyctagineus Sweet. 4 Zäune, Ufer, sandige Abhänge V. 5 Ill.— 
La—N.Mx.—O.Mo. { 


PHYTOLACCACEAE. 
Phytolacca decandra L. 4 Bottomland, Ufer V. 3 N.E.—O.Miss. Fa —N.Mx. 


CHENOPODIACEAE. 


Chenopodium album L. © Bottomland, Zäune X. 8 O.K.—W.K. 5.K.— Grosser 
Bärensee. 

Chenopodium hybridum L. © Bottomland V. 5 O.K.—W.K. 8.K. 

Im Gebiet: Atriplex patula L. 

Nórdlich: Blitum capitatum L. 

Am Mississippi: Cycloloma platyphyllum Moeq. 

Am Michigan-See: Corispermum hyssopifolium L. 


Sask. 


AMARANTACEAE. 


Montelia tamariscina Gr. © Bottomland VIII. 8 Vt—O.Mo.—W.Tex. 
Amarantus albus L.und Amarantus retroflexus L. sind vielleicht beide einheimisch. 
Im Gebiet südwestlich : Frólichia floridana Mocq. 

Im Ohiogebiet: Iresine celosioides L. 


POLYGONACEAE. 


Polygonum pennsylvanicum L. 4 feuchte öde Plätze VI. 6 O.K.—Nordmexico 
S.K.— Can. 

Polygonum incarnatum Ell. 4 feuchte Orte IIT. 5 O.K.—Mx. 8.K.— Can. 

Polygonum hydropiper L. © Gräben, feuchte Plätze VI. 10 N.E.—0O.Mo. 

Polygonum acre H.B.K. % Bottomland V. 3 O.K.—Mx.— Cal. S.K.— Can. 

Polygonum hydropiperoides Michx. 4 feuchte Orte V. 6 O.K.—Mx. S.K.—Can. 

Polygonum amphibium L. 4 Fluss, stehende Wasser, Ufer X. 8 O K.—Nord- 
mexico S.K.—Oreg.— Gr. Sclavensee. 

Polygonum virginianum L. ^. Bottomwald V. 3 N.E.—Fa—0.Mo. 

Polygonum aviculare L. © Wege, óde Orte (var. erectum auf reicherem Boden) 
X. 10 O.K.—Mx. S.K.— 72? N.B. (Grönland). 

Polygonum ramosissimum Michx. © Bottomland IV. 4 N.E.—0O.Mo. 

Polygonum tenue Michx. © trockenes Land, Hügel V. 5 N.E.—All.—La— Nord- 
mexico—Oreg.— Sask. 

Polygonum sagittatum L. © sumpfiges Bottomland II. 8 O.K.— Miss. 5.K.— Can. 

Polygonum dumetorum L. Oc feuchtes Dickicht V. 5 O.K.—Miss.—R.Mts. 
S.K.— Can. 


w. 
ESSI 
=] 


Rumex orbiculatus Gr. 4 Bottomland, Sumpf IL 4 N.E.—0.Miss. 

Rumex britannica L. 4 feuchtes Land, Ufer IV. 5 N.Y.—W.Tex. 

Rumex verticillatus L. 4 feuchtes Land, Ufer V. 5 O.K.—Miss. S.K —Can. 

Im Norden des Gebietes: Polygonum Hartwrightii Gr., Polygonum articulatum L., 
Polygonum arifolium L. 

Im Ohiogebiet: Brunnichia eirrhosa Banks. - 

Am Michigan-See: Rumex maritimus L. 


LAURACEAE. 


Sassafras officinalis Nees. 5 Wald V. 4 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 
Südlich im Gebiet: Lindera Benzoin Meisner. 


THYMELEACEAE. 
Dirca palustris L. 5 Bottomland II. 3 O.K.— Cal. S.K.— Can. 


SANTALACEAE. 


Comandra umbellata Nutt. % trockene Abhänge IV. 5 N.E.—All. (Ga)—Nord- 
mexico S.K.— Can. 


LORANTHACEAE. 


Nur im Süden des Gebietes vertreten durch Phoradendron flavescens Nutt. 


SAURURACEAE. 
Saururus cernuus L. 4 Sumpf V. 6 O.K.—Miss. S.K.—Can. 


CERATOPHYLLACEAE. 
Ceratophyllum demersum I. 4 Wasser X. 10 O.K.— Cal. S.K:—62° N.B. 


CALLITRICHACEA E. 


Callitriche verna L. © stehende Wasser III. 5 O.K.— Cal. S.K.— 71? N.B. 
Südlich : Callitriche Austini Engelm., Callitriche heterophylla Ph., Callitriche 
autumnalis L. | 


EUPHORBIACEA E. 


Euphorbia maculata L. © Wege, Culturen X. 10 O.K.—Cal. S.K.— Can. 

Euphorbia (hypericifolia L.) Preslii Guss. © Bottomland, Felder VIII. 8 O.K.— 
N.Mx. S.K.— Can. ő 

Euphorbia dentata Michx. © Bottomland III. 4 Pa—O.Miss.—La—Sonora. 

Euphorbia heterophylla L. © Ufer, Abhänge IV. 5 Ill.—Mx. 

Euphorbia corollata L. 4 Prairie, Abhänge VII. 7 N.Y.— O.Mo. Fa—Nord- 
mexico. 

Euphorbia commutata Engelm. © sandiges Flussufer I. 3 Va—Oh. Fa—O.Miss. 

Euphorbia obtusata Pursh. © Wald II. 3 Vt—S.Ca—R.Mts. 

Acalypha virginica L. © Bottomland, Wald VII. 8 O.K.—N.Mx. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Euphorbia Geyeri Engelm., Euphorbia glvptosperma Engelm. 

Südlich: Euphorbia serpens H.B.K., Euphorbia humistrata Engelm., Croton 


Természetrajzi füzetek. v. kötet 11—Iv. fiizet. 25 


318 


glandulosus L., Croton capitatus Michx., Croton monanthogynus Michx., 
Crotonopsis linearis Michx., Phyllanthus carolinensis Walt. 

Im Ohiogebiet: Acalypha Caroliniana Walt., Tragia macrocarpa Willd. 

Am Michigan-See: Euphorbia polygonifolia L. 


URTICACEAE. . 


Ulmus fulva Michx. 5 Bottomwald V. 3. N.E.—0O.Mo. Fa—W.Tex. 

Ulmus americana L. 4 Bottomwald VIII. 8 O.K.— W.Tex. 5.K.—-Sask. 

Celtis occidentalis L. 5 Bottomwald III. 5 O.K.—N.Mx. 5.K.— Can. 

Morus rubra L.5 Wald VI. 4 O.K.—Nordmexico S.K.—O.Mo.— Can. 

Urtica gracilis Ait. ^ Bottomland, V. 4 N.E.—All.—N.Mx.—Cal.—Oreg. 

Laportea canadensis Gaud. 4 Bottomwald V. 6 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Pilea pumila Gr. © Waldschatten V. 6 O.K.— O.Mo. S.K.— Can. 

Bohmeria cylindrica Willd. 4 Bottomwald IIL:4 O.K.—W.Tex. S.K.— Can. 

Parietaria pennsylvanica Muhl. © Waldschatten III. 8 N.E.—All.—N.Mx.— 
O.Mo. : 

Humulus Lupulus L. 4~ Bottomwald, Gebüsch III. 4 N.E.—All.—La N.Mx. 
R.Mts.— Winnipeg-See. 

Im Norden des Gebietes: Ulmus racemosa Thomas. 

Im Süden: Ulmus alata Michx., Celtis mississippiensis Bosc. 


PLATANACEAE. 
Platanus occidentalis L. 5 Bottomwald VI. 5 Can.—O.Mo. Fa—Nordmexico. 


 JUGLANDACEAR. 


Juglans cinerea L. b Bottomwald V. 4 N.E.—All.—La- O.Miss. 

Juglans nigra Li. 5 Bottomwald V. 5 N.Y.—O.Miss. Fa— Tex. 

Carya olivæformis Nutt. 5 Bottomwald III. 3 Ill.—Ky—La-— W.Tex. 

Carya alba Nutt. Wald VIII, 8 N.E.—All.—La— O.Miss. 

Carya sulcata Nutt. 5 Bottomwald I. 3 Pa—Wisc.— All. (N.Ca). 

Carya tomentosa Nutt. 5 Wald VI. 5 O.K.— Miss. 

Carya porcina Nutt. 5 Wald I. 1 O.K.— Miss. 

Carya amara Nutt. 5 Wald VI. 6 O.K.—O.Miss.—-W.Tex. 

Carya porcina wurde nicht an Ort und Stelle beobachtet. Es finden sich aber unter 
den gewóhnlichen Hickorinüssen, die aus der Umgegend zu Markt gebracht 
werden, einzelne Nüsse der gedachten Species. Der Daum muss also in der 
Nahe wachsen. 

CUPULIFERAE. 

Quercus alba L. 5 Wald X. 8 O.K.—0O.Miss.— Tex. S. K.—Can. 46° N.B. 

Quercus macrocarpa Michx. 5 Bottomwald V. 5 W.N.E.—0O.Mo. N.Ca —W.Tx. 

Quercus bicolor Willd. 5 Bottomwald II. 5 N.E.— All. (Ga)—O.Miss. 

Quercus Prinus L. var. acuminata Wald IV. 4 N.E.—Mo. W.Fa—Ark. . , 

Quercus imbricaria Michx. 5 Wald IV. 4 N.J.—All. (N.Ca)— O.Mo. 

Quercus nigra L. 4 Wald I. 2 N.Y.—O.Miss. Fa— W.Tex.: 

Quercus coccinea Wang. 5 Wald VIII. 6 N,E.—O.Miss. Fa—W.Tex. 

Quercus Leana Nutt. (coccinea >< imbricaria) I. 1 Oh. Ill. 


379 


Quercus rubra L. 5 Wald VI. 5 N.E.—Fa O.Mo.—W.Tex. 

Corylus americana Walt. 5 Gebüsch VIII. 10 Can.— W.Fa—La—Sask. 
Caprinus americana Michx. 5 Wald V. 5 O.K.— Miss. 

Ostrya virginica Willd. Wald V. 3 N.E.—Fa-—La--Winnipeg-See. 
Im Gebiet: Quercus stellata Wang., Quercus palustris Du Roi. 

Im Süden des Gebietes: Quercus falcata Michx. 

Im Ohiogebiet: Quercus Lyrata Walt., Fagus ferruginea Ait. 


BETULACEAE. 


Im Gebiet, aber nicht bei Peoria: Betula nigra L., Almus serrulata Ait. 
Nordlich: Betula papyracea Ait., Betula lenta L., Betula pumila L. 


MYRICACEAE. 


Nur im nórdlichsten Tkeil des Gebietes: Comptonia asplenifolia Ait. 


SALICACEAE. 


Salix candida Willd. 5 sumpfiges Bottomland I. 4 N.E.—O.Miss.— Sask. 

Salix tristis Ait. 5 trockene Abhänge I. 2 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Salix humilis Marsh. 4 trockenes Land, Waldränder V.5 N.E.— All. (Ga)—O.Miss. 

Salix discolor Muhl. (incl. S. eriocephala) 5 Ufer, Bottomland VII. 6 N.F.— 
N.Ca—R.Mts.—Sask. 

Salix sericea Marsh. (incl. S. petiolaris) 5 Ufer, Bottomland IV. 4 N.E.— 
O.Miss.—Sask. 

Salix cordata Muhl. var. angustata 5 Bottomland V. 5 N.E. —R.Mts. —Arct. 

Salix nigra Marsh. 5 Bottomland X. 8 N.E.—R.Mts. Fa—Mx. 
Var. amygdaloides 5 Bottomland III. 4. 

Salix longifolia Muhl. 4 Bottomland VIII. 8 N. E. — La — Arizona — Cal. 
Oreg.—Sask. 

Salix myrtilloides L. $ pedicellaris Anders. 5 sumpfiges Bottomland I. 4 N.E.— 
O.Miss.—A rct. 

Populus tremuloides Michx. 5 Wald III. 5 N.E.—N.Mx. —Ariz. nordw. bis 69? N.B. 

Populus grandidentata Michx. 5 Waldabhünge V. 5 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Populus monilifera Ait. 5 Bottomwald X. 8 W.N.E.—Va—Ariz.— Cal. 

Im Gebiet: Salix lucida Muhl. 

Nordlich: Salix rostrata Rich. 

Südlich : Populus heterophylla L. 

Am Michigan-See: Salix adenophylla Hook. 


CONIFERAE. 
Juniperus virginiana L. 5 Waldabhänge II. 4 O.K.—N.Mx. 8.K.—67° N.B. 
Thuja occidentalis L. 5 Sumpf I. 1 All. (Va)—Labr.—Sask.—O. Miss. 
Im Norden des Gebietes: Pinus Banksiana Lamb., Pinus Strobus L., Larix ame- 

ricana Michx., Juniperus communis L., Taxus baccata L., var. canadensis. 

Im Süden: Pinus mitis Michx. 
Im Ohiogebiet: Taxodium distichum Rich., Cupressus thyoides L. 
Am Michigan-See: Juniperus.Sabina L., var. procumbens. 


NS 
ot 
* 


ARACEAE. 


Arisema triphyllum Torr. 4 Wald V. 4 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Arisema Dracontium Schott. 4 Wald IV. 3 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Peltandra virginica Raf. 4 sumpfiger Bottomwald IT. 4 O.K.—Miss. S.K.—Can. 

Symplocarpus fœtidus Salisb. 4 sumpfiger Bottomwald III. 5 N.E.—N.Ca— 
O.Miss. 

Acorus calamus L. 4 Sumpf II. 6 O.K. Ani 5.K.— Can. 


LEMNACEAE. 


Lemna trisulca L. © stehende Wasser III. 10 N.E.—N.Mx.— Cal.—55? N.B. 

Lemna minor L. © stehende Wasser V. 10 N.E.—Fa-—Nordmexico—Oreg.— 
609 N.B. 

Lemna polyrrhiza L. © stehende Wasser V. 20 O.K.— W.Tex. N.Mx. Nevada 
S.K.—559 N.B. 

Südlich im Gebiet : Wolffia Columbiana Karsten, Wolffia Brasiliensis Weddell. 


TYPHACEAE. 


Typha latifolia L. 4% Sumpf, stehende Wasser III. 5 O.K.—W.Tex.—Cal.— 
Oreg. S.K.—60? N.B. 

Sparganium eurycarpum Engelm. Ufer, Gräben V. 5 N.E.—Pa—Oreg.— 
Sclavensee. 

Nordlich im Gebiet: Sparganium simplex Huds. 


NAJADACEAE. 


Najas flexilis Rostk. 4 Fluss II. 8 N.E.—O.Miss. Fa - W.Tex. 

Zannichellia palustris L. 4% Bäche I. 10 N.Y.—Sask.—Oreg.—Cal.W.Fa— 
Nordmexico. 

Potamogeton natans L. 4 fliessendes und stehendes Wasser V. 10 O.K.—W.K. 
Nordmexico u. S.K.— 60? N.B. 

Potamogeton pauciflorus Ph. 4 stehende Wasser I. 5 N.E.—Ga-— Miss.—N.Mx. 

Potamogeton pusillus L. 4 Fluss I. 5 N.E.—R.Mts.—60? N.B. 

Potemogeton pectinatus L. 4 Fluss V. 8 O.K.— Cal. S.K.--55? N.B. 

Im Gebiet: Potamogeton hybridus Michx., Potamogeton luceus L., Potamogeton 
compressus L., Potamogeton gramineus L. 

Nórdlich : Potamogeton Vaseyi Robb., Potamogeton spirillus Tuck., Potamogeton 
rufescens Schrad., Potamogeton Lonchites Tuck., Potamogeton perfoliatus L. 

Südlich: Potamogeton Claytoni Tuck., Potamogeton pulcher Tuck. 

Im Ohiogebiet: Najas indica, var. gracillima A.Br. 


. ALISMACEAE. 
Triglochin palustre L. * Sumpf III. 8 N.Y.—O.Miss. R.Mts.—Alaska— 
Labr.— Grönland. 
Triglochin maritimum L. var. elatum 4 u II. 4 N.Y.— Cal. —Sitka—Labr. 
Alisma Plantago L. ^ seichte Wasser V. 5 N.E.—Ga— Cal.— 55? N.B. 
Echinodorus rostratus Engelm. © flache Ufer III. 5 Fa—La—Ariz.— O.Miss. 


381 


Sagittaria variabilis Engelm. 4% flache Ufer, stehende Wasser VII. 7 O.K.— 
W.K. S.K.—Can.—N.F. 

Sagittaria heterophylla Ph. 4 Sumpf, flache Ufer II. 8 N.E. — Fa—O.Miss. 

Im Gebiet: Scheuchzeria palustris L., Sagittaria graminea Michx. 

Südlich: Echinodorus parvulus Engelm., Echinodorus radicans Engelm., Sagittaria 
calycina Engelm. 


HYDROCHARIDACEAE. 


Anacharis canadensis Planch. ^ Bäche IV. 10 N.E.—N.Ca—O.Miss.—55? N.B. 
Valisneria spiralis L. 4 Fluss IV. 10 O.K.—Miss. 
Im Ohiogebiet : Limnobium Spongia Rich. 


ORCHIDACEAE. 


Orchis spectabilis L. 4 Waldabhänge IV. 4 N.E.—All. (Ga)— O.Miss. 

Habenaria virescens Ipr. % Waldabhang I. 1 O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Habenaria hyperborea R.Br. 4 nasse kalte Waldstellen I. 3 N.E.—R.Mts.— 
Oreg.—Unalaska— Grönland. 

Habenaria leucophaea Gr. % nasse Prairie II. 5 Oh.—0.Mo. 

Spiranthes cernua Rich. 4 feuchte Ufer II. 3 O.K.— W.Tex.—Oreg. S.K.— Can. 

Spiranthes gracilis Big. 4 Waldabhänge II. 2 O.K.— Miss. S.K.— Can. 

Pogonia pendula Ldl. 4 Wald I. 4 O.K.—Miss. S.K.—Can. 

Liparis Loeselii Rich. 4 Bottomwald an Quellen I. 2 N.E.— O.Miss.—54? N.B. 

Corallorhiza odontorhiza Nutt. 4% Wald I. 2 N.Y.—Fa—O.Miss.—R. Mts. 

Aplectrum hyemale Nutt. 4 Wald II. 3 N.E.—All.—O.Mo. 

Cypripedium candidum Muhl; 4 Bottomwald II. 3 W.N.Y.—O.Miss. 

Cypripedium parviflorum Salisb. 4 Bottomwald I. 2 N.Y.—All.—La—O. Miss. 

Cypripedium pubescens Willd. ^ Wald V. 4 N.E.—All.—La—Rh.Mts. 

Cypripedium spectabile Sw. 4 sumpfige Stellen im Bottomwald II. 4 N.E.— 
N.Ca —Miss. ; | 

Im Gebiet: Habenaria ciliaris R.Br., Calopogon pulchellus R.Br., Liparis lilii- 
folia Rich. 

Nordlich: Habenaria viridis R.Br., var. bracteata, Habenaria psycodes Gr., 
Goodyera pubescens R.Br., Pogonia ophioglossoides Nutt., Microstylis mono- 
phyllos Ldl. 

Südlich : Habenaria peramoena Gr., Spiranthes latifolia Torr., Microstylis ophio- 
glossoides Nutt., Corallorhiza multiflora Nutt. 

Im Ohiogebiet: Goodyera repens R.Br. 

Am Michigan-See: Habenaria Hookeri Torr., Habenaria lacera R.Br. 


AMARYLLIDACEAE. 


Hypoxis erecta L. 4 trockene lichte Waldstellen, Prairien V. 4 O.K.—R.Mts. 
S.K.— Can. 
Im Süden des Gebietes: Pancratium rostratum Ker, Agave virginica L. 


HAEMODORACEAE. 


Um Peoria nicht, aber im Gebiet durch Aletris farinosa L. vertreten. 


IRIDACEA E. 


Iris versicolor L. % sumpfige Stellen im Bottomwald V. 5 O.K.—O.Mo. 
S.K.— Can. 

Sisyrinchium Bermudiana L. 4 Prairie, lichter Wald V. 6 O.K.—Cal.—Sitka 
S.K.—Can. 

Im Ohiogebiet: Iris cuprea Ph. 


DIOSCOREACEAE. 
Dioscorea villosa L. 4 Wald, Gebüsch IV. 4 O.K.—Miss. S.K.—Can. 


SMILACEAE. 


Smilax hispida Muhl. 5 — feuchtes Gebüsch V. 5 W.K.Y.—La—O. Miss. 

Smilax herbacea L. ^t^ Bottomwald. Ufer V. 4 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Im Süden des Gebietes: Smilax rotundifolia L., Smilax glauea Walt., Smilax 
tamnoides L. 

LILIACEAE. 

Trillium recurvatum Beck. 4 Wald V. 5 Indiana—O. Miss. 

Trillium erectum L. var. album 4% Wald I. 2 N.E.—N.Ca—O.Miss. 

Trillium nivale Riddell. #4 Waldabhänge IV. 4 Oh.—O.Miss. 

Uvularia grandiflora Sm. 4% Waldabhänge V. 4 Vt.—All. (Ga)—O.Mo. 

Smilacina racemosa Desf. 4 Wald, Gebüsch V. 4 N.E.=All.—N.Mx. Cal. 
Oreg.—Sask. ; 

Smilacina stellata Desf. 2 Bottomwald, Ufer III. 3 N.E.—N.Mx. Cal. 
Oreg.—Arct. : 

Polygonatum giganteum Dietrich 4 Wald V. 4 N.E.—La—R.Mts.— ask. 

Lilium philadelphicum L. ?^ Prairie, lichter Wald V. 5 N.E.—N.Ca—O.Mo. 

Lilium superbum L. ^ Gebüsch IIT. 3 N.E.—All. (Ga)— La— O.Miss. 

Erythronium albidum Nutt. 4 Wald V. 5 N.Y.—O.Miss. 

Scilla Fraseri Gr. 2 Prairie, lichter Wald V. 5 Oh.—La—W.Tex.—Oreg. 

Allium tricoccum Ait. 4 Waldabhänge III. 4 N.E.—N.Ca—O.Miss. 

Allium canadense Kalm. 4 nasse Prairie, Ufer V. 4 O.K.—O.Mo. S.K.— Can. 

Im Gebiet: Trillium sessile L., Trillium grandiflorum Salisb., Melanthium vir- 
ginicum L., Chamelirium luteum Gr., Uvularia perfoliata L, Smilacina 
trifolia Desf.. Polygonatum biflorum Ell., Lilium canadense L. 

Südlich: Stenanthium angustifolium Gr., Veratrum Woodii Robb., Allium stel- 
latum Nutt., Allium striatum Jacq. 

Nordlich: Trillium cernuum L., Zygadenus glaucus Nutt., Noheldia glutinosa 
Willd., Smilacina bifolia Ker., Erythronium americanum Sm., Allium cer- 
nuum Roth. 

Am Michigan-See: Medeola virginica L. 


JUNCACEAE. 


Juncus tenuis Willd. 4 Bottomwald, Wege etc. VII. 8 N.E.—Fa— Cal. 
Juncus acuminatus Michx., var. legitimus 4 Sumpf V. 5 N.E.— Ga—Ark.— 
O.Miss. j : 


383 


Juncus canadensis J. Gay, var. brachycephalus 4 feuchte Orte V. 6 N.E.— 
O.Miss.—Hudsonsbay—N.F. 

Juncus nodosus L. var. megacephalus 4 Ufer, Sumpf IV. 4 N.F.—La-— Cal. 

Im Gebiet: Juncus effusus L., J. marginatus Rostk., J. bufonius L., J. brachy- 
carpus Engelm. 

Nördlich: Luzula campestris D.C., Juncus Greenii Oakes et Tuck., J. Vaseyi 

—— Imgelm., J. alpinus var. insignis Fries. 

Am Michigan-See: Juncus balticus Dethard, J. Gerardi Lois. 


PONTEDERIACEAE. 


Pontederia cordata L. 4 Ufer, seichtes Wasser I. 10 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Schollera graminea Willd. ^ Fluss und flache Ufer VI. 8 N.E.—N.Ca— 
Nordmexico. 

Im Ohiogebiet: Heteranthera reniformis R. et P., Heteranthera limosa Vahl. 


COMMELYNACEAE. 


Tradescantia virginica L. 4 Prairie, Gebüsch V. 5 O.K.—W.Tex. S.K.—Can. 

Im Süden des Gebietes: Commelyna virginica L., Commelyna Cayennensis Rich., 
Tradescantia pilosa Lehm. 

Im Ohiogebiet: Commelyna erecta L. 


XYRIDACEAE. 


Nicht um Peoria, aber im Gebiet: Xyris flexuosa Muhl. 


CYPERACEAE. 


Cyperus diandrus Torr. © Bottomland V.10 N.E.—N.Ca—W.Tex.— O.Miss. 

Cyperus erythrorhizus Muhl. © Bottomland V. 5 Pa—Fa-—Miss.—Arizona. 

Cyperus inflexus Muhl. © nasse sandige Ufer V. S O.K.—N.Mx.—Cal. N.Ca— 
59? N.B. 

Cyperus acuminatus Torr. © Bottomland III. 3 il. —O.Mo. 

Cyperus phymatodes Muhl. 4% Bottomland, sandige Ufer V. 8 Vt—Fa—Ari- 
zona— Cal. 

Cyperus strigosus L. © Bottomland V. 6 O.K.—N.Mx. SK. en 

Cyperus Michauxianus Schult. © Bottomland V. 6 O.K.— Cal. S.K.— Can. 

Cyperus filiculmis Vahl. 4 trockene Prairie, Abhänge V. 4 O.K.—W.Tex. 
S.K.— Can. | 

Cyperus ovularis Torr. ^ Sandboden II. 2 S.N.Y.—O.Miss. Fa—W.Tex. 

Dulichium spathaceum Pers. 4 sumpfige Ufer II. 8 O.K.—Miss.— Nebraska. 

Hemicarpha subsquarrosa Nees. © sandige Ufer V. 6 N.Y.— Fa—N.Mx. R.Mts. 

Eleocharis obtusa Schult. ^ Bottomland V. 8 N.E.—O.Miss. Fa—W.Tex. 

Eleocharis palustris R.Br. 4 Sumpf X. 10 O.K.—W.K. S.K.—60? N.B.— 
Grónland. 

Eleocharis compressa Sull. ^ Bottomland III. 6 N.Y.—O.Mo. 

Eleocharis Wolffii Gr. 4 Bottomland II. 6 Ill. 

Eleocharis intermedia Schult. 4 Sumpf, sandige Ufer V. 5 N. Y.—Ga—Miss. 

Eleocharis tenuis Schult. 4 Sumpf II. 4 N.E.—N.Ca—W.Tex.—O.Miss. 


384 


Eleocharis acicularis R.Br. © flache Ufer VI. 10 O.K.—W.K. S.K.—55? N.B. 

Scirpus pungens Vahl. 4 Ufer V. 6 O.K.—N.Mx. S.K.—Can. 

Scirpus validus Vahl. 4 Ufer V. 6 O.K.—N.Mx.— Cal. S.K.— Can. 

Scirpus Smithii Gr. 4 Sumpf II. 6 Lake Ontario—Delaware—Ill. 

Scirpus atrovirens Muhl. 2 Bottomland V. 4 N.E.—Ky—R.Mts. 

Scirpus lineatus Michx. 4 Bottomland II. 4 N.E.—O.Mo. Fa —Tex. 

Ercophorum gracile Koch. ?^. Sumpf I. 5 N.E.—0O.Mo. Fa — W.Tex.--Cal.—Arct. 

Fimbristylis autumnalis R.Sch. © sandige Ufer III. 6 N.E.—O.Mo. Fa —W.Tx. 

Rhynchospora alba Vahl. 4 Sumpf II. 5 O.K.— O.Mo.—Sitka—8.K.- 60° N.B. 

Scleria triglomerata Michx. 4 sumpfige Prairie I. 3 Vt—Fa—Miss. 

Carex polytrichoides Muhl. 4 Bottomwald, Ufer VI.10 0.K.—R.Mts. S.K.— Sask. 

Carex Steudelii Kth. 4 Wald IV. 8 N.Y.—Fa-—Miss. | 

Carex disticha Huds. 4 sandige Prairie IIT. 3 N. Y.—R.Mts.-—Cal. Ill.—Sask. 

Carex teretiuscula Good. 4 Sumpfründer V. 5 N.E.—Oreg.—53? N.B. 

Carex vulpinoidea Mtchx. 4 Bottomland VI. 6 N.E.—8.Ca—O.Mo. 

Carex erus corvi Shuttl. 4 nasse Prairie III. 3 Oh.— Wisc.—La— W.Fa. 

Carex stipata Muhl. 4 nasse Prairie III. 5. N. E. —Fa—La—54? N.B. R.Mts.— 
Oreg. Cal. 

Carex conjuncta Boot. 4 Bottomland V. 5 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Carex sparganioides Muhl. * Waldabhänge VI. 6 N,E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Carex cephaloidea Boot. 4 Wald Il. 4 N.Y.— IIl. 

Carex cephalophora Muhl. ^ lichter Wald V. 5 N.E.—0O.Miss. Fa—W.Tex. 

Carex rosea Schk. 4 Wald VI. 6 N.E.—All. (Ga)—O.Mo.—Oreg. 

Carex sterilis Willd. 4 Bottomland IL. 5 N.E.—Fa—0.Miss. 

Carex steilulata Good. 4 Wald IV. 5 O.K.—Oreg.—Alaska S.K.—54? N.B. 

Carex arida Schw. Torr. 4 Bottomland II. 6 Ky—O.Miss.—54° N.B. 

Carex scoparia Schk. 4 Bottomland V. 6 N.E.—N.Ca—Oreg.—54? N.B. 

Carex lagopodioides Schk. 4% Bottomland V. 5 N.E.—8.Ca—Cal.—54? N.B. 

Carex eristata Schw. 4 Bottomland V. 7 Del. Pa—O.Mo.-—54° N.B. | 

Carex straminea Schk. 4 Bottomland VI. 7 N.E.— Oreg. Fa—W.Tex. 

Carex stricta Lam. % Sumpf III. 7 N.E.—All. (N.Ca)—N.Mx.—Kotzebuesund. 

Carex limosa L. 4 Sumpf I. 3 N.E.—R.Mts.—Oreg.— Gr. Bürensee. - 

Carex Buxbaumii Wahl. 4 trockene Prairie I. 3 N.E.—All. (Ga)—Cal. Tex.— 
Hudsonsbay—Sitka. 

Carex Shortiana Dew. 4 Uferwald V. 5 Pa—Va—O.Mo. 

Carex panicea L. var. Meadii Dew. % Prairie III. 5 Oh. Ill. Wise. 

Carex granularis Muhl. 4 Waldabhang VI. 6 0.K.— Miss. S.K.—Can. 

Carex grisea Wahl. 4 Waldabhang VI. 6 O.K.—O.Mo.—Tex. S.K.—Can. 

Carex Davisii Schw. Torr. ^ Waldabhang V. 5 N.E.—All. (Ga)—O.Mo. 

Carex triceps Michx. % lichter Wald ILI. 5 N.E.-—Fa—Miss.— Tex. 

Carex digitalis Willd. 4 Waldabhang I. 3 N.Y.-—Ky—O.Miss. 

Carex laxiflora Lam. ^ Wald VI. 6 O.K.—O.Mo.—Oreg. S.K.—54? N.B. 

Carex oligocarpa Schk. 4 Wald II. 3 N.E.—Ky—O.Miss. 

Carex Hitchkockiana Dew. 4 Waldabhang I. 2 N.E.—Ky-—O.Miss. 

Carex umbellata Schk. 4 felsiger Abhang I. 4 N.E.—Ill.—R.Mts.—Sask. La— 


Arizona. 


385 


Carex pennsylvanica Lam. 4 Waldabhang VIII. 8 N.E.—All. (Ga)—O.Miss.— 
R.Mts. 

Carex varia Muhl. 4 Waldabhang V. 5 N.E.—O.Miss. 

Carex Richardsonii R.Br. % lichter Wald I. 3 N. Y.—O.Miss.—N.W.K.—54°N.B. 

Carex pubescens Muhl. 4 feuchter Wald V. 5 N.E.—0.Miss. 

Carex filiformis L. 4 Sumpf III. 5 N.E.—O.Mo.—54° N.B. 

Carex lanuginosa Michx. 4% nasse Prairie V. 5 N.E.—Ky—N.Mx.—Cal.— 
Mackenzie. 

Carex riparia Curtis 4 Sumpf I. 4 Fa—N.E.—O. Miss. 

Carex trichocarpa Muhl. 3 Bottomland II. 5 N.E.—Ga—O.Miss. 

Carex comosa Boot. 4 Sumpf I. 4 N.E.—O.Miss. 

Carex hystricina Willd. 4 feuchtes Bottomland VII. 7 N.E.—0O.Miss. Ga—N.Mx. 

Carex tentaculata Muhl. 4 feuchtes Bottomland VII. 6 O.K.—Miss. S.K.— Can. 

Carex Grayi Carev. % Bottomwald V.4 N.Y.—O.Miss. 

Carex lupulina Muhl. 4 feuchter Bottomwald V. 5 O.K.—Misz. S.K.— Can. 

Carex lupuliformis Sartwell 4 feuchter Bottomwald I. 3 N.Y.—Del.—IIl. 

Carex monile Tuck. 4 Sumpf II. 3 N.E.—Ky—65° N.B. 

Carex squarrosa L. 4 Bottomland I, 4 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Carex longirostris Torr. 4 Wald IIT. 5 N.E.—R Mts.—54? N.B. 

Im Gebiet: Cyperus Engelmanni Steud., Cyperus Schweinitzii Torr.. Scirpus flu- 
viatilis Gr., Scirpus Eriophorum Michx., Fimbristylis spadicea Vahl., var. 
castanea, Fimbristytis laxa Vahl., Fimbristylis capillaris Gr., Rhynchospora 
capillacea Torr., Carex siccata Dew., Carex decomposita Muhl., Carex Muh- 
lenbergii Schk., Carex aperta Boot., Carex crinita Lam., Carex tetanica Schk., 
Carex conoida Schk., Carex intumescens Rudge, Carex retrorsa John., Carex 
utriculata Boot., Carex Tuckermani Boot. 

Südlich: Kyllingia pumila Michx., Eleocharis quadrangulata R.Br., Eleocharis 
Engelmanni Steud., Scirpus Scirpus debilis Ph., Scirpus scepinus L. var. 
Hallii, polyphyllus Vahl., Carex retroflexa Muhl., Carex fœnea Willd., Carex 
virescens Muhl., Carex plantaginea Lam., Carex Caregana Torr., Carex Em- 
monsii Dew., Carex debilis Michx., Carex stenolepis Torr., Carex bullata Schk. 

Nördlich: Scirpus pauciflorus Lightf., Scirpus cæspitosus L., Eriophorum poly- 
stachyum L., Rhynchospora cymosa Nutt., Rhynchospora glomerata Vahl., 
Cladium marisioides Torr., Carex chordorhiza Ehrh., Carex Bebbii Olney, 
Carex aquatilis Wahl., Carex platyphylla Carey, Carex retrocurva Dew., 
Carex pedunculata Muhl., Carex Oederi Ehrh. 

Im Ohiogebiet : Cyperus flavescens L., Fuirena squarrosa Michx., Rhynchospora 
corniculata Gr., Carex gigantea Rudge. 

Am Michigan-See: Eriophorum virginicum L., Carex aurea Nutt., Carex 
Crawei Dew. 


GRAMINEAE. 


Leersia oryzoides Sw. 4 Ufer V. 7 O.K.—Miss. S.K.—54? N.B. 
Leersia virginica Willd. 4 Bottomland V. 5 0.K.— Miss. S.K.— Can. 
Leersia lenticularis Michx. 4 Bottomland II. 4 Va—Fa—La—O. Miss. 
Zizania aquatica L. © Sumpf, Ufer IV. 8 0.K.— Miss. S.K.—Can. 


386 


Alopecurus geniculatus, var. aristulatus Michx. ^- Weideplätze III. 3 N.E.— 
Fa—O.Miss. 

Vilfa aspera Beauv. 4% Sandboden IV. 4 0.K.— Miss. 

Vilfa vagineflora Torr. © Sandboden VI. 5 N.E. 

Sporobolus heterolepis Gr. 4 trockene sfida V. 6 NEMES Mis] 

Agrostis perennans Tuck. 4 Bottomwald IV. 5 Pi K.—-Miss. 

Agrostis scabra Willd. 4 trockene Prairie III. 5 N.E.—Cal.—Alaska Pa—La. 

Agrostis vulgaris With. ^ lichter Wald V. 5 N.Y.—Ark.—HR.Mts.—55? N.B. 

Agrostis alba L. 4 Bottomland IV. 3 N.N.Y. nordwärts; ob hier jüngere Ein- 
wanderung? | 

Cinna arundinacea L. 4 Bottomwald, Ufer V. 5 O.K.—Miss. S.K.—55? N.B. 

Muhlenbergia sobolifera Gr. % Wald II. 3 Vt—0O.Miss. 

Muhlenbergia glomerata Trin. 4 Sumpf II. 4 N.E.—O.Miss. Ark.—Sask.—Oreg. 

Muhlenbergia mexicana Trin. 4 Bottomland V.6 N.E.—N.Ca—-Ark.—-O.Miss. 

Muhlenbergia silvatica T.Gr. 4% Bottomland III. 6 N.E.—O.Miss.— W.Tex.— 
Nevada. | 

Muhlenbergia Willdenowii Trin. 4 Wald II. 3 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Muhlenbergia diffusa Schrad. 4 Bottomland VI. 8 O.K.— Cal. S.K.— Can. 

Brachyelytrum aristatum Beauv. ^ Bottomland III. 4 O.K.— Miss. 

Calamagrostis canadensis Beauv. 4% Bottomland II. 7 N. E.—All. (Ga)—R. Mts.— 
Kotzebue-Sund—Grónland. 

Oryzopsis melanocarpa Muhl. 4 Waldabhang I. 4 N.E.—O.Miss. 

Stipa spartea Trin. ^ Prairie V. 5 Ill.—N.Mich.— O.Mo. R.Mts.—Nevada. 

Spartina cynosuroides Willd. 4 Bottomland V. 10 N.K.—O.Mo.—Arct. 

Bouteloua curtipendula Gr. ^ sandige Prairie VI. 6 5.N.Y.— Mexico. 

Tricuspis sesileroides Torr. 4 sandige Prairie IV. 5 S.N.Y.—Fa-—La—O.Miss. 

Diarrhena americana Beauv. 4% Waldschatten IV. Qi Lco th, 

Köleria eristata Pers. 4 trockene Prairie V. 7 Pa—Cal.—Oreg.—54° N.B. 

Eatonia obtusata Gr. ^ trockene Prairie III. 5 Pa—Fa—Cal. Oreg. | 

Eatonia pennsylvanica Gr. ^t feuchter Wald v. 5 N.E.—All. (Ga)—O.Mo. 

Melica mutica Walt. 4 Gebüsch V. 4 W.Pa—Fa—R.Mts. 

Glyzeria nervata Trin. 4 Ufer VI. 8 O.K.— Miss. 

Glyzeria fluitans R.Br. 4 Bäche III. 6 N.E.—All. (Ga)—Miss.—54° N.B. 

Poa.sylvestris Gr. # Wald III. 5 Mich.—Ky-—O.Miss. 

Poa serotina Ehrh. #4 Ufer II. 4 N.E.—R.Mts.—Oreg.—-Alaska. 

Poa pratensis L. 4 Prairie, Culturen V. 10 N.E.—O.Mo.—72? N. B. Grónland— 
Kotzebue-Sund. 

Poa compressa L. 4 trockener Boden V. 8 N.E.—O.Miss.—54° N.B. 

Eragrostis reptans Nees. © sandige flache Ufer V. 10 O.K.—O.Miss. 

Eragrostis Frankii Mey. © sandige Ufer V. 8 Oh.—O.Miss. 

Eragrostis capillaris Nees. © Sandboden V. 8 O.K.—Miss. 

Eragrostis pectinacea Gr. var. spectabilis 4 Sandboden V.7 Mass. Oh. Fa—Miss. 

Festuca tenella Willd. © trockene Prairie V. 6 N.E.—0O.Mo. Fa—Cal. 

Festuca nutans Willd. 4 Wald V. 5 N.E.—Fa—0.Mo. 

Bromus Kalmii Gr. 4 Waldabhang IV. 4 N.E.—Cal.—N.Grénland. 

Bromus ciliatus L. © Wald, Ufer IV. 4 O.K.—W.K. S.K.—N.K. 


387 


Phragmitis communis Trin. 4 Sumpfränder II. 6 O.K.—W.K. S.K.—54? N.B. 

Hordeum pratense Huds. © Wege, öde Plätze IV. 5 Oh.—La—R.Mts.— 
Cal.—Sitka. - . 

Elymus virginicus L. 4% Waldabhang IV. 4 O.K.—0O.Mo. S.K.—Can. 

Elymus canadensis L. 4 Prairie, Gebüsch III. 5 N.E,—O.Mo. 

Elymus strictus Willd. var. villosus 4 Waldabhang V. 4 N.E.—All.—Cal. 

Gymnostichum Hystrix Schreb. 4 Waldabhang V. 3 N.E.-—All. (Ga)-- O.Miss. 

Danthonia spicata Beauv. % lichter trockener Wald III. 6 0.K.— Miss. 

Phalaris arundinacea L. % Sumpf II. 6 N.E.—O.Miss.—Arizona—Cal.—60?N.B. 

Panicum anceps Michx. % Grüben. feuchte Orte V. 6 Fa—La—N.J.—O.Miss. 

Panicum proliferum Lam. 4 feuchte Orte V. 6 O.K.— Miss. 

Panicum capillare L. © Sandboden V. 7 O.K.— Cal. S.K.— Can. 

Panicum autumnale Bosc. ^ sandige Prairie T. 5 S.Ca—1ll. 

Panicum virgatum L. ^ Ufer, Bottomland, Prairie V. 4 N.E.—O.Mo. Fa— 
N.Mx. 

Panicum clandestinum L. 4 Gebüsch I. 4 N.E.—N.Ca—O.Mo. 

Panicum latifolium L. 4 Gebüsch V. 4 N.E.—O.Miss. Fa—-N.Mx. 

Panicum pauciflorum Ell. 4 Prairie III. 4 W.N.Y.—Ga—Miss. 

Panicum dichotomum L. % lichter Wald, Prairie V. 7 N.E.—Cal. Fa— 
W.Tex. R.Mts. 

Panicum depauperatum Muhl. % Gebüsch, trockene Prairie III. 5 N.E.— 
N.Ca—O.Miss. 

Panicum Crus Galli L. © Bottomland, Culturen VII. 7 N.E.—Fa—Tex.— 
Cal.—Oreg. 

Cenchrus tribuloides L. © Bottomland, Culturen V. 5 N.E.-Fa Tex. 
Cal.—O.Mo. 

Andropogon furcatus Muhl. ^ Prairie V. 5 N.E.—0O.Mo. Fa—N.Mx. 

Andropogon scoparius Michx. ^ sandipe Prairie V. 7 N.E.—O.Mo. Fa—N.Mx. 

Sorghum nutans Gr. 4 trockene Prairie V. 6 N.E.—0O.Mo. Fa—N.Mx. 

Im Gebiet: Sporobolus cryptandrus Gr., Calamagrostis longifolia Hook., Aristida 
tuberculosa Nutt., Bontelona hirsuta Lag., Hordeum jubatum L., Trisetum 
palustre Torr., Paspalum setaceum Michx. 

Stidlich : Aristida ramosissima Engelm., Aristida dichotoma Michx., Aristida gra- 
cilis Ell, Aristida stricta Michx., Aristida purpurascens Poir., Leptochloa 
fascicularis Gr., Uniola latifolia Michx., Paspalum fluitans Kth., Paspalum 
Walterianum Schult., Raspalum læve Michx., Panicum agrostoides Spr., Pa- 
nicum microcarpum Muhl., Tripsacum dactyloides L., Erianthus alopecu- 
roides Ell., Andropogon virginicus L., Arundinaria macrosperma Michx. 

Südlich und westlich: Aristida oligantha Michx., Tricuspus purpurea Gr., Poa 
alsodes Gr., Eragrostis tenuis Gr., Lepturus panieulatus Nutt., Panicum 
filiforme L. 

Nórdlich : Bouteloua oligostachya Torr., Triticum repens L., Triticum cani- 
num L., Hierochloa borealis R.Sch., Milium effusum L., Glyzeria cana- 
densis Trin. 

Im Ohiogebiet: Arundinaria tecta Muhl., Leptochloa mucronata Kth. 

Am Michigan-See: Calamagrostis arenaria Roth. 


EQUISETACEA E. 


Equisetum arvense L. ^ sandige Ufer VI. 3 N.E.—N.Mx.—Cal.— Alaska — 
Grönland. 
Equisetum palustre L. 4 Bottomland I. 5 W.N.Y.—O.Miss. 
Equisetum limosum L. 4 seichtes Wasser VI. 4 N.K.—O.Miss. 
*Equisetum levigatum A.Br. % trockener Thonboden II. 4 N.Ca—lll.— 
N.Mx.— Cal. 
*Equisetum hyemale L. 4 Ufer VI. 5 N.E.—N.Mx.—Cal. 
*Equisetum robustum A.Br. ^ Ufer VI. 6 Oh.—N.Mx.—Oreg. 
Equisetum variegatum Schleich. 4 Ufer IT. 3 N.E.—R.Mts.—Grónl. 72° N.B. 
Im Norden des Gebietes: Equisetum scirpoides Michx. 
* Diese drei sind wohl nur Formen von E. hyemale. 


FILICES. 


Adiantum pedatum L. 4 Waldabhänge VIII. 8 N.E.—N.Ca—Ark.—Cal.— Alaska. 

Pteris aquilina L. 4 Wald V. 5 N.E.— Alaska Wa— Arizona. 

Asplenium angustifolium Michx. % Wald II. 3 N.E.—All. (Ga)-—Ark.—O.Mo. 

Asplenium thelypteroides Michx. 4 Wald III. 5 N.E.—All. (Ga)— O.Miss. 

Asplenium Felix foemina Bernh. ^ Wald V. 5 N.E.—Fa—Cal.—Alaska— 
Labr. 

Camptosorni rhizophyllus Link. ^ Felsen I. 3 N.E. All. (Ga) Wise. 

Phegopteris hexagonoptera Fée. 4 Wald IL. 5 O.K.—Miss. 

Aspidium thelypteris Sw. 4 sumpfiges Bottomland V. 10 0.K.— Miss. 

Aspidium spinulosum Sw. 4 feuchter Wald V. 5 N.E.— N.Ca—Ark.—Oreg.— 
Alaska—Grónland. 

Aspidium acrostichoides Sw. 4% Waldabhänge V. 5 O.K.—Miss. 

Cystopteris bulbifera Bernh. 4 Bottomwald IV. 8 N.E.—N.Ca—O.Miss. 

Cystopteris fragilis Bernh. 4 Waldabhünge VII. 8 N.E.—N.Ca—Cal. Alaska— 
Grónland 72° N.B. 

Struthiopteris germanica Willd. 4 Wald I. 1 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Onoclea sensibilis L. 4 Bottomwald III. 2 Conn.—Fa—Miss. 

Osmunda regalis L. 4 sumpfiges Bottomland I. 3 0.K.— Miss. 

Osmunda claytoniana L. 4% Waldabhünge V. 6 N.E.—All. (Ga)—O.Miss. 

Botrychium virginicum Sw. 4 Wald IV. 4 O.K.—R.Mts. 

Im Gebiet: Polypodium vulgare L., Cheilanthes lanuginosa Nutt., Pellaea 
atropurpurea Lk., Asplenium ebeneum Ait., Aspidium noveboracense Sw., 
Aspidium Goldianum Hook., Aspidium merginale Sw., Osmunda cinna- 
momea L. 

Südlich: Polypodium incanum Sw., Cheilanthes vestita Sw., Asplenium pinnati- 
fidum Nutt. Asplenium Trichomanes L., Phegopteris polypodioides Fée., 
Woodsia obtusa Torr. 

Nördlich: Pellaea gracilis Hook., Woodsia Ilvensis R.Br. 

Im Ohiogebiet: Dicksonia punctilobula Kunze, Botrychium lunarioides Sw., var. 
obliquum, Ophioglossum vulgatum L. 


c2 
0,9) 
e 


LYCOPODIACEAE. 


Selaginella apus Spring. * nasse Stellen an Quellen II. 5 O.K.—Miss. 
Im Gebiet: Selaginella rupestris Spring., Isoetes melanopoda J.Gay. 
Nordlich: Lycopodium lucidulum Michx., Lycopodium Selago L. 


HYDROPTERIDES. 


Azolla caroliniana Willd. © Fluss I. 3 O.K.—Miss.— Arizona. Seit 1857 im 
Gebiet unserer Localflora nicht wieder gefunden. 


MUSCI. 
Die mit * bezeichneten sind nicht europäisch. 


Weisia viridula Hdw. auf Aeckern, Steinen. 
Dicranum varium Hdw. auf Lehmboden. 
Dicranum heteromallum Hdw. auf feuchtem Boden. 
Dicranum scoparium L. im Bluffwald. 
Ceratodon purpureus Brid. am Boden. x 
Leucobryum glaucum Hampe auf feuchtem Waldboden. 
Fissidens bryoides Hdw. auf feuchtem Waldboden. 
*Fissidens subbasilaris Hdw. an faulen Stämmen. 
Fissidens adiantoides Hdw. auf feuchtem Waldboden. 
Trichostomum tortile Hdw. auf Lehmboden. 
Trichostomum pallidum Hdw. auf Lehmboden. 
Barbula unguiculata Hdw. auf Lehmboden. 
Barbula cespitosa Schwægr. auf Baumwurzeln. 
Desmatodon flavicans Br.Schimp. auf Sandboden. 
Didymodon rubellus Br.Schimp. auf Sandboden. 
*Drummondia clavellata Hdw. auf Baumrinden. 
*Orthotrichum strangulatum Beauv. auf Baumrinden. 
Schistidium apocarpum (Grimmia) Br.Schimp. auf Felsblocken. 
Hedwigia ciliata Ehrh. auf Felsblócken. 
Atrichum angustatum Beauv. auf lehmigem Waldboden. 
*Pogonatum brevicaule Brid. auf Lehmboden. 
Polytrichum commune L. auf Waldboden. 
Timmia megapolitana Hdw. am Boden. 
*Aulacomnion heterostichum Br.Schimp. im Waldschatten. 
Bryum pyriforme Hdw. am Waldboden. 
Bryum argenteum L. auf Ackerboden, an Wegen und Zàunen. 
Bryum roseum Schreb. im Waldschatten. 
Bryum intermedium Brid. auf Lehmboden. 
Bryum cespiticium L. im Bluffwald. 
Bryum uliginosum Br.Schimp. in feuchtem Bottomwald. 
Mnium cuspidatum Hdw. auf Waldboden. 
Bartramia pomiformis Hdw. auf Waldboden. 


390 


Funaria hygrometrica Hdw. an Wegen, Gräben etc. 
Physcomitrium pyriforme Br.Schimp. an Wegen, Graben etc. 
*Leucodon julaceus Sull. auf Baumwurzeln. 
* Anomodon obtusifolius Br.Schimp. auf Baumwurzeln. 
Anomodon attenuatus Hub. auf Baumwurzeln und Felsblócken. 
Anomodon tristis Cesati auf Baumrinden. 
Leskea polycarpa Hdw. auf Baumwurzeln. 
Leskea rostrata Hdw. auf Waldboden. 
*Thelia asprella Sull. auf sandigem Waldboden. 
*Pylaisaea intricata Br.Eu. an Baumstimmen. 
*Pylaisaea velutina W.P.Sch. auf Baumrinden. 
*Homalothecium subcapillatum Br.Eu. auf Baumrinden. 
Platygyrium repens Br.Eu. auf faulen Baumstämmen. 
Cylindrothecium cladorhizans Br.Eu. auf alten Baumstämmen. 
*Cylindrothecium sedutrix Br.Eu. auf Baumwarzeln. 
Climacium americanum Brid. auf lockerem reichen Boden im Waldschaiten. 
Hypnum tamariscinum Hdw. auf alten Baumstimmen. 
Hypnum minutulum Hdw. auf alten Baumstämmen. 
*Hypnum gracile Br.Schimp, auf faulen Baumstämmen. 
Hypnum hians Hdw. auf Waldboden. 
*Hypnum serrulatum Hdw. auf Waldboden. 
*Hypnum deplanatum Schimp. auf Waldboden.. 
Hypnum Schreberi Willd. in feuchtem Bottomwald. 
Hypnum curvifolium Hdw. auf alten Baumstiimmen und Wurzeln. 
Hypnum imponens Hdw. auf faulen Stämmen. 
Hypnum Haldanianum Grev. auf Waldboden. 
Hypnum salebrosum Hoffm. auf alten Baumstämmen. 
Hypnum latum Brid. auf Baumwurzeln. 
*Hypnum acuminatum Beauv. auf Waldboden. 
Hypnum rivulare Br.Eu. auf feuchtem Waldboden. 
*Hypnum hispidulum Brid. in trockenem Wald. 
*Hypnum adnatum Hdw. auf Felsblócken und Baumrinden. 
Hypnum serpens Hdw. auf faulem Holz, am Boden. 
Hypnum radicale Brid. auf feuchtem Holz, am Boden. 
Hypnum orthocladon Beauv. an Quellen. 
Hypnum riparium Hdw. auf nassem Bottomland. 
Nicht sehr weit entfernt wurden beobachtet und sind vielleicht meist in der 
Nahe von Peoria zu suchen: Phascum alternifolium Brid., Phascum nitidulum 
Schimp., Phascum cuspidatum Schreb., Phascum crassinervium Schweeer., Diera- 
num rufescens Turn., Dicranum flagellare Hdw., Fissidens obtusifolius Wils., 
Fissidens minutulus Sull., Fissidens taxifolius Hdw., Orthotrichum crispulum 
Hornsch., Polytrichum juniperinum Hdw., Bryum Wahlenbergii Schwægr., Bryum 
nutans Schreb., Bryum cernuum Hdw., Bryum bimum Schreb., Bryum atropur- 
pureum Web.Mohr., Discelium nudum Brid., Bartramia Marchica Brid., Aphano- 
rhegma serrata Sull., Fontinalis biformis Sull.. Fontinalis dalecarlica Br.Eu., 
Fontinalis disticha Hook.Wils., Dichelyma capillaceum Br.Eu., Thelia Lescurii 


391 


Sull., Fabronia gymnostoma Sull. Lesq., Anacomptodon splachnoides Brid., 
Pylaisaea denticulata Schimp., Neckera pennata Hdw., Hypnum triquitrum L., 
Hypnum Sullivantii Spruce, Hypnum Boscii Schwegr., Hypnum aduneum Hdw., 
Hypnum polymorphum Br.Eu., Hypnum crista castrensis L. 


HEPATICAE. 
Riccieae. 
- Riccia natans L. im Fluss. 


- Riccia fluitans L. in Quellen. 
*Riccia lutescens Schwein. am feuchten Boden. 


Anthoceroteae. 


Anthoceros levis L. auf feuchten Felsblöcken zwischen Moosen. 
*Notothylas valvata Sull. an feuchten Bachufern. 


Marchantieae. 


Marchantia polymorpha L. im Waldschatten. 
Fegatella conica Corda im Waldschatten. 
 Grimaldia barbifrons Bisch. im Wald zwischen Moosen. 
*Fimbriaria tenella Nees. am Boden im Wald. 


Jungermanniaceae. 


Lophocolea bidentata L. zwischen Moosen. .. 
Lophocolea heterophylla L. zwischen Moosen. 
Jungermannia curvifolia Dicks. an faulen Stammen. 
Jungermannia bicuspidata L. an faulen Stämmen. 
Jungermannia divaricata Engl.bot. an faulen Stàmmen. 
*Frullania virginica Lehm. auf Baumrinden. 
*Frullania æolotis Nees. an faulem Holz. 
Madotheca platyphylla Dumort. an Baumrinden. 
Trichocolea tomentella (Thuja) Nees. an Quellen. 
Ptilidium ciliare Nees. auf alten Baumstiimmen. | 
Sehr nahe südlich : Jungermannia Schraderi Mart., Jungermannia hyalina 
Lepell., Frullania eboracensis Gottsche, Radula complanata L., Lichenes, Fungi 
und Algae sind reichlich vorhanden, aber noch wenig untersucht. Das wenige was 
mit einiger Sicherheit bestimmt ist móge hier folgen. 


LICHENES. 


Usnea barbata Fr., Ramalina calycaris Fr., Evernia jubata Fr., Parmelia 
perforata Ach., Parmelia perlata Ach., Parmelia Borreri Ach., Parmelia saxatilis 
Ach., Parmelia caperata Ach., Parmelia olivacea Ach., Physeia pulverulenta 
Schreb., Physcia speciosa Wulfen, Physcia stellaris L., Physcia cæsia Hoffm., 
Physcia obscura Ehrh., Peltigera canina Hoffm., Lecanora varia Fr., Lecanora 
subfusca Ach., Placodium aurantiacum Lightf, Placodium ferrugineum Huds., 


Placodium cerinum Ach.. Pertusaria velata Turn., Calieium subtile Fr., Cladonia 
pyxidata Fr., Cladonia fimbriata Fr., Cladonia gracilis Fr., Cladonia mitrula Tuck., 
Cladonia furcata Flörke, Cladonia macilenta Hoffm., Biatora campestris Fr,, 
Biatora flexuosa Fr., Biatora rubella Fr., Biatora sanguineo—atra Fr., Opegrapha 
varia Pers., Graphis scripta Ach., Collema nigresceus Huds., Leptogium pul- 
chellum Ach. 


FUNGI. 


Agaricus procerus Scop., A. decolorans Mich., A. radicatus Relh., A. vela- 
tipes curt., A. pyxidatus Bull, A. domestieus Bolt., A. cinereus Bull., A. cam- 
pestris L., A. rosaceus Nees., A. campanella Batsch, A. flabelliformis Bolt., Poly- 
porus lucidus Fr., P. badius Schwein., P. versicolor Fr., P. cinnaberinus Fr., 
P. heteroclitus Bolt., P. varius Fr., Schizophyllum commune Fr., Merulius laery- 
mans Fr., M. spathularia Schwein., Clavaria coralloides L., Tremella foliacea 
Pers., Helvella esculenta Pers., Helvella rispa Fr., Morchella esculenta Pers., 
Geastrum stellatum L., Nidularia crucibulum Fr., Corynites Ravenelu B.C., 
Peziza aurantia Pers., P. umbrina Pers., P. acetabulum L., P. coccinea Jacq., 
Bovista nigrescens Pers., Lycoperdon pyriforme Schaeff., Stemonitis fasciculata 
Dec., Puceinia rubi Schum., Puccinium graminis D.C., Aecidium Euphorbiae 
Pers., Uredo segetum P. 


Ax ID) (GF AU BL. 


Oscillatoria nigra Vauch., Nostoc pruniforme Ag., Hydrodictyon utriculatum 
Roth, Draparnaldia plumosa Vauch., Chaetophora elegans Roth., Batrachos- 
permum moniliforme Roth., Chara vulgaris E.B. und eine hellgrüne Chara, 
meist stark mit Kalkablagerungen überzogen (Ch. sabulosa Ridd.?). Ausserdem 
einige noch nicht bestimmte Spiropyren und Vaucherien und eine Palmella, die 
wahrscheinlich noch nicht beschrieben 1st. 


VERGLEICHENDE STATISTIK. 


Die Flora von Peoria zählt 809 Arten von einheimischen Gefäss- 
pflanzen, darunter 129 Monocarpen, 569 Rhizocarpen und 111 Holzpflanzen 
in 378 Gattungen. Bis jetzt — 30 bis 40 Arten, besonders Wasserpflanzen, 
mochten sich wohl noch auffinden lassen. Dies ist auf einem so beschrankten 
Areal und bei so geringer Mannigfaltigkeit der Bodenbeschaffenheit keine 
arme Flora, wenn man sie mit Floren grósserer Areale vergleicht. 

Die Flora von Illinois mit Ausschluss der 27 auf den Uferdistrict des 
Michigan-Sees beschränkten und 54 nur im südlichsten Theil des Staates 
vorkommenden Arten zählt 1350 einheimische Arten in 522 Geschlechtern. 
Nur südlich von Peoria wurden bis jetzt gefunden 225, nur nordlich 140 
und nur westlich 7 Arten. So bleiben 169 Arten, die zerstreut durch das 
ganze Gebiet vorkommen, ohne bis jetzt bei Peoria aufgefunden worden . 
zu sein. 


399 


Es wurde eine Anzahl grósserer Areale in gleicher geographischer 
Breite oder gleicher geographischer Lànge verglichen, unter Ausscheidung 
aller eimgewanderten und solcher Arten, die als Varietäten anderer schon 
in Rechnung gebrachter Arten gelten können und in folgender Tabelle zu- 
sammengestellt, wobei jedoch zu beachten ist, dass hier die Gebiete der 
Staaten gemeint sind, auch wenn sie wie New-York, Ohio, Illinois und Wis- 
consin zu verschiedenen natürlichen Floren-Bezirken gehören. 


Oestliche Bezirke. 


Chester County Pa. Washington 
Massachusetts New-York Ohio Newcastle County Del. Distr. Columbia 
Areal in \ Oe 
geogr. CIM. f 367 216% 1880 59 5 
(Gefüsspflanzen) 
Geschlechter 443 533 493 436 496 
Arten 1162 1330 1232 981 999 
Westlich Nordlich Sudlich 


Illinois Colorado Michigan Wisconsin Arkansas Louisiana 


Areal in | 


: = À 2600 5000 2650 2510 2460 2200 
geogr. LIM. f 
(Gefässpflanzen) 
Geschlechter 551 430 446 450 562 588 
Arten 1431 1145 1094 110% 1933 1555 


Die verhältnissmässig grosse Artenzahl in Illinois erklärt sich aus der 
nordsudlichen Ausdehnung des Staates von 42?.5 bis 37°. Die Artenzahl in 
Michigan, Wisconsin, Arkansas, besonders aber in Colorado mag in der 
Wirklichkeit eme grössere sein, da diese Staaten noch nicht in allen Theilen 
als genau untersucht betrachtet werden können. Gewöhnlich enthalten die 8 
oder 10 grössten Ordnungen die Hälfte aller Arten eines Florengebietes. 
Diese sind in den obigen Floren in folgender Uebersicht berechnet, wobei 
die Zahlen das pro Mille der ganzen Artensumme bezeichnen. 


Massachussets New-York Ohio Chester, New-Castle 
Cyperaceae 116 Cyperaceae 113 Compositae 122 Compositae 130 
Compositae 108 Compositae 104  Cyperaceae 95  Cyperaceae 83 
Gramineae 73 Gramineae 79 Gramineae 65 Gramineae 78 
Rosaceae 38 Rosaceae 36 Leguminosae 40 Leguminosae 40 
Ericaceae 33 Leguminosae 34 Rosaceae 36 Rosaceae 33 
Filices 32  Ericaceae 30 Orchidaceae 39  Filices 32 
Leguminosae 96  Filices 30 Filices 30 Orchidaceae 29 
Orchidaceae 96  Orchidaceae 29 Ranunculaceae 29  Labiatae 28 
Scrophulariaceae 24 Scrophulariaceae 25  Labiatae 98  Ericaceae 26 
Labiatae 29  Labiatae 25 Liliaceae 38. Serophulariaceae 23 

498 505 505 502 


Természetrajzi füzetek. v. kötet 11—1v. füzet. 96 


294 


Michigan Wisconsin Arkansas Louisiana 
Compositae 116 Compositae 123 Compositae 164 Compositae 172 
Cyperaceae 100 Cyperaceae 90 Gramineae 78 Leguminosae 70 
Gramineae 3 Gramineae 72 Leguminosae 77 Graminene 66 
Rosaceae 46 Rosaceae 40 Cyperaceae 46  Cyperaceae 58 
Leguminosae 38 Leguminosae 38 Labiatae 35 Scrophulariaceae 29 
Orshidaceae 3o Filices 30 Scrophulariaceae 28 Rosaceae 23 
Serophulariaceae 28 Orchidaceae 26 Rosaceae 27 Umbelliferae 20 
Ranunculaceae 26 Scrophulariaceae 26 Filices 25 Labiatae 19 
Filices 95 Ranunculaceae 26  Umbelliferae 24 Onagraceae 19 
Labiatae 25 Liliaceae 24 Cruciferae 21 Orchidaceae 18 

512 495 525 494 

Colorado Illinois Peoria Washington D. C. 
Compositae 161  Compositae 131 Compositae 160 Compositae 130 
Leguminosae $2 Cyperaceae 91 Cyperaceae 95 Cyperaceae 89 
Gramineae 78 Gramineae 74 Gramineae 84 Gramineae 85 
Cyperaceae 53 Leguminosae 48 Leguminosae 46 Leguminosae 45 
Serophulariaceae 42 Rosaceae 39 Rosaceae 30 Rosaceae 34 
Rosaceae 38 Scrophulariaceae 26 Ranunculaceae 27 Labiatae 31 
Ranunculaceae 37  Filices 95 Scrophulariaceae 26 Filices 98 
Cruciferae 30 Labiatae 25  Labiatae 26 Scrophulariaceae 27 
Saxifragaceae 28 Ranunculaceae 25  Umbelliferae 21  Ericaceae 25 
Polygonaceae 28 Liliaceae 29 Filices 20 Ranunculaceae 24 

577 502 535 518 


Die Compositae nehmen nach Süd und West zu und halten nur in 
Massachusetts und New-York nicht die erste Stelle, wo die Cyperaceae über- 
wiegen, die nach Südwest abnehmen. Die Gramineae halten sich fast durch- 
weg auf der dritten Stelle. Die Leguminosae nehmen nach Südwest auf- 
fallend zu, während die Rosaceae im Norden überwiegen und süudwärts ab- 
nehmen. Die Ericaceae sind im Osten sehr stark, im Westen sehr wenig 
vertreten. Die Labiaten nehmen nach Süden, die Scrophulariaceae nach 
Westen zu. Die Orchidaceae nehmen im Allgemeinen im Norden der Ver- 
einigten Staaten emen hoheren Rang ein, ebenso die Filices. Die Ranuncu- 
laceae sind am stärksten in Colorado und wenig im Süden vertreten. Die 
Liliaeeae nehmen nur in Ohio, Illinois und Wisconsin eme Stelle unter 
den zehn stärksten Ordnungen, und zwar die letzte em. Umbelliferae und 
Cruciferae nehmen nach Südwesten zu, ebenso die Onagraceae. In Colorado 
gehoren auch die Saxifragaceae und Polygonaceae zu den bevorzugten, 
letztere hauptsächlich durch das Auftreten der Eriogonum-Arten, deren die 
dortige Flora 16 enthalt, indess die Rocky mountains ebenso viele Baxi- 
fraga-Arten beherbergen. 

Hier mögen in dieser Weise noch die Gesammt-Floren der Nord- 
staaten (nach Gray) und der Südstaaten (nach CHAPMAN) beide östlich vom 
Mississippi verglichen werden: 


Nord-Staaten Compositae 92  Cyperaceae 104 Gramineae 75 

Süd-Staaten » 148 » 99 » 11 
N. St. Leguminosae 41 Rosaceae 31 Ericacea 28 Liliaceae 24 
S. St. » 54 Labiatae 97 Scrophulariaceae25 Ericaceae 24 
N. St. Filices 24 Orchidaceae 23 Scrophulariaceae22 Ranunculaceae 91 
5. St. Liliaceae 24 Rosaceae 99 Orchidaceae 21 Filices 20 
N. St. Libiatae 21 Cruciferae 19 Umbelliferae 16 Coryophyllaceae 15 
5. St. Ranunculaceae 19 Umbelliferae 17 Euphorbiaceae 15 Onagraceae 15 
N. St. Saxifragaceae 15 Juncaceae 13 Onagraceae 12 Euphorbiaceae 12 
5. St. Coryophyllaceae 14 Cruciferae 14 Saxifragaceae 13 Polygonaceae 12 
N. St. Caprifoliaceae 12 Najadaceae 12 Polygonaceae 11 Gentianaceae 10 
5. St. Asclepiadaceae 12 Convolvulaceae 11  Gentianaceae 10 Cupuliferae 10 
N. St. Cupuliferae 10 
5. St. Hypericaceae 10 


Bei Vergleichung beider Reihen findet man, dass die vier ersten Ord- 
nungen den gleichen Rang behaupten, dass Labiatae, Scrophulariaceae 
Euphorbiaceae und Onagraceae im Süden einen hoheren Rang emnehmen 
als im Norden und umgekehrt Rosaceae, Filices, Cruciferae und Saxifra- 
gaceae. In der zweiten Reihe fehlen Juncaceae, Caprifoliaceae und Naja- 
daceae, an deren Stelle Asclepiadaceae, Convolvulaceae und Hypericaceae 
treten, die im der ersten Reihe fehlen. Bei den übrigen ist der Unterschied 
in der Rangordnung germg. 


GEOGRAPHISCHE VERBREITUNG DER GATTUNGEN UND ARTEN. 


Diejenigen Pflanzen-Geographen, welchen die Descendenztheorie nicht 
behagt, und die für Schöpfungscentren schwärmen, legen einen grossen 
Werth auf sogenannte endemische Gattungen und Monotypen. Da sie zu- 
gleich sich nur auf gegenwärtig wirkende Verbreitungsmittel stützen und 
jede geologische Thätigkeit ausser Rechnung lassen, so dienen ihnen jene 
als Hauptbeweise der Ursprunglichkeit gewisser Florengebiete. Monotypen 
sind aber meist willkurliche Schöpfungen engen Gattungsbegrenzungen 
oder weiten Artbegrenzungen geneigter Systematiker, oder sie sind bedingt 
durch unsere unvoliständige Kenntniss der Arten. Hepatica ist eme mono- 
type Gattung, sobald wir sie von Anemone trennen, und die übrigen auf- 
gesteliten, aber wenig begründeten Arten als Varietäten unter Hepatica tri- 
loba vereinigen. Erkennen wir aber diese als selbständige Arten an, so hort 
sie auf monotyp zu sein. Pentachaeta war, als Nurrazz das Genus auf- 
stellte, ein Monotyp, bis A. Gray eine zweite Species aufstellte und mit der- 
selben einen anderen Monotyp Aphantochaeta als Varietät verband. Beide 


‚hörten somit auf Monotypen zu sein. 
26* 


396 


Solcher Beispiele gibt es viele. Allein aus der Ordnung der Compo- 
siten sind anzuführen: Corethrogyne DC. mit jetzt drei, Hulsea T. & Gr. 
mit sechs, Actinolepis DC. nach BgNTrHaws Auffassung mit acht Arten. 
Oxyura DC. wurde neuerdings mit Layia, Tuckermania AGr. mit Lepto- 
syne DC., Coinogine Less. mit Jaumea Pers. vereinigt. 

Welchen Werth der Endemismus fur die vermeintliche Ursprunglich- 
keit der Floren hat, und wie wenig wir nur auf gegenwartige Verbreitungs- 
mittel uns stützen dürfen, zeigt Phryma leptostachya, eine monotype Gat- 
tung, ja nach SCHAUER eine monotype Ordnung. Es ist undenkbar, dass 
diese Pflanze, die nur in Nordamerika und in dem Himalayagebirge vor- 
kommt, mit Hilfe der gegenwärtig wirkenden Verbreitungsmittel von einem 
Standort auf den andern gewandert sei. Es lässt sich diese getrennte Exi- 
stenz nur durch geologische und elimatische Veränderungen erklären und 
wir sind gezwungen eine frühere allgemeine Verbreitung und ein all- 
mäliges Aussterben der Pflanze in den zwischenliegenden Erdräumen an- 
zunehmen; denn eine zweifache autochthone Entstehung ist doch unzu- 
lässig. Den Palaeontologen sind zwar keine ausgestorbenen verwandten 
Arten dieser Gattung bekannt, wohl aber von anderen Monotypen, z. B. 
Liriodendron. Sollte dies nicht zu dem Schlusse führen, dass viele jetzige 
Monotypen die letzten Reste aussterbender, einst weit verbreiteter Gat- 
tungen seien? Analoge Beispiele bietet uns die Zoologie. Man vergleiche 
nur die geringe Zahl überlebender Ganoiden mit dem Reichthum früherer 
seologischer Perioden. 

Gattungen, die heute noch als monotyp betrachtet werden, von denen 
aber bei der Wandelbarkeit der Systematik manche mit anderen Gattungen 
wieder verbunden werden möchten, zählt unsere Flora 24, nämlich: Hy- 
drastis, Sanguinaria, Solea, Anychia, Napaea, Flörkea, Apios, Gymnocladus, 
Echinoeystis, Zizia, Dodecatheon, Phryma, Isanthus, Menyanthes, Montelia, 
Sassafras, Direa, Peltandra, Aplectrum, Schollera, Dulichium, Brachye- 
lytrum, Diarrhena, Gymnostichum. Caulophyllum und Jeffersonia sind aus- 
geschlossen, seit je eine zweite Art in Ost-Asien (Amur) bekannt wurde. 
Nächst Phryma kommt nur Menyanthes ausserhalb des amerikanischen 
Continents vor, und zwar in sehr weiter Verbreitung. Einen engen Verbrei- 
tungsbezirk haben Solea, Hydrastis, Napaea und Diarrhena. Die Westküste 
erreichen nur Flörkea, Dodecatheon und Direa. Die Golfküste erreichen 
Sanguinaria, Anychia, Apios, Zizia, Phryma, Sassafras, Dirca, Peltandra, 
Dulichium und Brachyelytrum. Die Alleghannies überschreiten nicht Na- 
paea und Diarrhena. Westwürts gehen bis Nevada Schollera, bis West- 
Texas Montelia, bis zu den westlichen Ebenen diesseits der Rocky Moun- 
tains Apios, Gymnocladus, Echinocystis, Petandra (?), Aplectrum und 
Dulichium. 

Von den 378 Gattungen unserer Local-Flora gehóren 25 ausschliess- 


lich dem Osten Nordamerikas an, nämlich ausser 17 der oben angeführten 
Monotypen: Elodes, Boltonia, Blephilia, Onosmodium, Carya, Oryzopsis, 
Fatonia, Tricuspis. Von den ausschliesslich | nordamerikanischen Gat- 
tungen erreichen die Rocky Mountains oder die Westkuste 35 : Lechea, Cal- 
lirhoe, Ptelea, Flórkea, Amorpha, Petalostemon, Apios, Baptisia, Proser- 
pinaca, Heuchera, Gaura, Thaspium, Liatris, Chrysopsis, Polymnia, 
Silphium, Echinacea, Rudbeckia, Lepuchys, Cynthia, Troximon, Dodeca- 
theon, Aphyllon, Chelone, Pentstemon, Monarda, Physostegia, Pycnan- 
themum, Hydrophyllum, Ellisia, Amsonia, Acerates, Montelia, Dirca, 
Bouteloua. 

Der Gattungen, die auf die westliche Hemisphäre beschränkt sind und 
entweder mit einzelnen Arten in Mexico oder Südamerika vorkommen, 
oder als tropische Gattungen durch einzelne Arten in Nordamerika ver- 
treten sind, haben wir 20 ; zu den ersteren gehóren : Ceanothus, Oenothera, 
Parthenium, Coreopsis, Heliopsis, Helenium, Seymeria, Gerardia, Castilleja, 
Asclepias, Oxybaphus, Echinodorus; zu den letzteren: Asimina, Cuphea, 
Kuhnia, Actinomeris, Helianthus, Dysodia, Conobea, Tradescantia. 

Hieher würde noch Hemicarpha zu rechnen sein, wenn die Existenz- 
berechtigung dieser Gattung unzweifelhaft wäre. BOEKELER (s. dessen Note 
in Linnaea N. F. II. pag. 500), stellt Hemicarpha subsquarrosa wieder unter 
Scirpus unter dem altesten Namen Sc. micranthus Vahl. 

Eine Anzahl Gattungen hat Nordamerika mit dem Osten Asiens oder 
den Himalayas gemein, von denen 26 in unserer Flora vertreten sind, 
darunter der Monotyp Phryma. Je eine Species in beiden Continenten 
haben: Menispermum, Jeffersonia, Caulophyllum, Podophyllum, Nelum- 
bium, Negupto, Crytotaenia Penthorum, Hamamelis, Saururus, Symplo- 
carpus; und von den beiden Arten Osmorphiza ist eine gemeinschaftlich. 
Ebenso sind die 12 Dicentra-Arten gleich vertheilt mit je 6. Vorzugsweise 
asiatisch sind Ampdopsis, Amphicarpaea, Hydrangea, Arisaema; vorzugs- 
weise amerikanisch: Claytonia, Mitella, Archemora, Triostum, Nabalus, 
Lophanthus, Phlox Uvularia und Trillium. 

Vorzugsweise tropische Gattungen, die nur mit einigen oder verhält- 
nissmüssig wenigen Arten nach Nordamerika reichen: (die mit °° bezeich- 
neten haben viele, d. h. über 50 Arten, die -- bezeichneten sind vorzugs- 
welse südamerikanisch). 


Polanisia 99 Cassia Cephallanthus Gaylussacia 
Mollugo Desmanthus 9? Vernonia °° Tecoma 
°° Zanthoxylum °° Phaseolus +°° Eupatorium °° Diospyros 
°° Crotalaria °° Impatiens Eclipta °° Plantago 
?? Psoralea Ammannia + Ambrosia Ilysanthes 
°° Tephrosia Sicyos Erechtites °° Ruellia 


°° Desmodium ' 9? Spermacoce +°° Lobelia °° Verbena 


99 Lippia 99 Acolypha Liparis °° Sporobolus 
+°° Tpomoea °° Laportea 99 Dioscorea °° Muhlenbergia 
+°° Solanum 99 Pilea Pontedoria 29 Panicum 

99? Physalis Böhmeria °° Cyperus Ceuchrus 

Datura °° Celtis Timbristylis 9? Andropogon 
°° Aristolochia Hypoxis °° Seleria Sorghum 
Phytolacca °° Habenaria Leersia + Adiantum 
°° Euphorbia °° Spiranthes °° Vilfa Pteris 
Azolla 


Alle übrigen Gattungen sind entweder Kosmopoliten, oder gehóren 
vorzugsweise der nördlichen gemässigten Zone beider Hemisphären an; 
doch sind von diesen vorzugsweise amerikanisch: Aster, Erigeron, Soli- 
dago, Polemonium, Fraxinus und Comandra. 

Da das ganze obere Mississippigebiet bis herab zum 38. Breitengrad 
erst nach der Driftperiode zum letztenmal über Wasser kam, so ist ein- 
leuchtend, dass der ganze Bestand der hiesigen Vegetation eingewandert 
sein muss. Die Verwandtschaft und das jetzige Vegetationscentrum jeder 
Art gibt einige Anhaltspunkte, um die wahrscheinliche Richtung ihrer Ein- 
wanderung zu ermitteln. 

Die wenigen Arten, welche bis jetzt nurim obern Mississippigebiet be- 
obachtet wurden (Desmodium Illinoense A. Gr., Aster anomalus Engelm., 
Phlox bifida Beck, Asclepias Meadu Tow, Trillium recurvatum Beck, Eleo- 
charis Wolfii Gr.) sind Aufstellungen neueren Datums, und kónnen 
ausserhalb des Gebietés übersehen oder mit ähnlichen Arten verwechselt 
worden sein. 

Die Mehrzahl der Arten hat sich wahrscheinlich von den Alleghanies 
aus westwürts verbreitet, denn von den 809 Gefässpflanzen erreichen 715 
diesen Gebirgszug und 642 überschreiten denselben. Von diesen mag frei- 
lich eine ziemliche Anzahl solcher Arten, welche Amerika mit dem óstlichen 
Continent gemem hat, und von denen 114 unserer Flora angehoren, von 
Norden gekommen sein. 

Alle Arten, die in gleicher Breite die Alleghanies nicht erreichen, 
sondern in Ohio, Indiana oder Illinois ihre Osterenze haben, kônnen ent- 
weder westliche oder südliche Arten sem. Die Flora der Sudstaaten ver- 
breitet sich (Strandpflanzen ausgenommen) im Westen weiter nach Norden, 
als óstlich von den Alleghanies. 

Ausser den oben erwähnten 6 westlichen Arten erreichen noch 47 
Ohio nicht; und von diesen kommen wahrschemlich von Suden 13: 


Nasturtium sessilifolium Eupatorium serotinum Lobelia leptostachya 
Callirhoe triangulata Rudbeckia subtomentosa Amsonia tabernaemontana 
Cornus asperifolia Coreopsis palmata Carya olivaeformis 

Liatris cylindracea Coreopsis lanceolata Leersia lenticularis 


Panicum autumnale 


399 


Von Südwesten 10: 


Desmanthus brachylobus 
Liatris pyenostachya 
Erigeron divarieatum 


Von Westen 19: 
Clematis Pitcheri 
Anemone decapetala 
Nasturtium sinuatum 
Psoralea floribunda 
Petalostemon violaceum 
Petalostemon candidum 
Amorpha canescens 


Von Nordwest 4: 
Viola delphinifolia 


Von Norden 1 : 


Ambrosia bidentata 
Ambrosia psilostachya 


Dysodia chrysanthemoides 


Cyperus acuminatus. 


Lythrum alatum 
Solidago missouriensis 
Chryoopsis villosa 
Echinacea angustifolia 
Helianthus rigidus 
Androsace occidentale 
Minulus Jamesii 


Artemisia ludoviciana 
Troximon cuspidatum 


Equisetum palustre 


Hieracium longipilum 
Euphorbia heterophylla 
Echinodorus rostratus 


Gerardia grandiflora 
Verbena bracteosa 
Lithospermum  angusti- 
folium 
Oxybaphus nyctagineus 
Equisetum laevigatum 


Stipa spartea 


Arten, die in gleicher Breite nur bis Ohio vorkommen, zählen wir 49. 
Die mit * bezeichneten kommen wahrscheinlich in den südlichen Allegha- 
nies vor, ohne diesen Gebirgszug in der Breite von Illinois zu erreichen. 


Von diesen mógen kommen von Sudost 5: 


*Aster shortii 
Solidago Riddellii 
Von Suden 20: 


Isopyrum biternatum 
Arabis hesperioides 


Hypericum sphaerocarpum 


*Ptelea trifoliata 

*Baptisia leucantha 

*Baptisia leucophaea 
Spermacoce glabra 


Von Südwest 10: 


Ammannia latifolia 
Silphium integrifolium 
Helianthus grosseserratus 


Von West 4: 


Nabalus racemosus 


Von Nordwest 7: 
Ludwigia polycarpa 
Aster aestivus 


Von Nord 2 : 


Carex arida 


*Silphium perfoliatum 
*Nabalus repidineus 


*Vernonia fasciculata 


Silphium laciniatum 


*Silphium terebinthaceum 


Coreopsis aristosa 
Caealia tuberosa 


*Ruellia ciliosa 


Verbena stricta 


Actinomeris helianthoides 
Nabalus asper 

Conobea multifida 
Montelia tamariscina 


Cuscuta glomerata 
Equisetum robustum. 


Artenisia biennis 
Habenaria leucophaea 
Hordeum pratense. 


Poa sylvestris. 


*Fraxinus quadrangulata. 


Onosmodium molle 
Lithospermum latifolium 


*Gentiana puberula 


Acerates longifolia 
Carex eruscorvi 
Eragrostis pectinacea 


Seymeria macrophylla 
Asclepias Sullivantii 
Diarhena americana. 


Scilla Fraseri 


Trillium nivale 
Eragrostis Frankii 


400 


Quercus Leana kommt nur an einzelnen Stellen in Ohio und Illinois vor, 
und ist wohl nur ein Bastard von Quercus imbricaria und Quercus coccinea. 
Von den 49 Arten, welche in gleicher Breite die Alleghanies erreichen, 
aber nicht überschreiten, sind wahrscheinlich sudliche Arten die fol- 


genden 11: 

Asimina triloba 
Gleditschia triacanthos 
Amorpha fruticosa 
Boltonia glastifolia 


Sudwestliche #: 


Aster sericeus 


Westliche 9 : 


Heliantkus laetiflorus 


Nordwestlich 1 : 


Helipta erecta 

Lepaehys pinnata 
Rudbeckia triloba 
Coreopsis tripteris 


Parthenium integrifolium 
Euphorbia dentata. 


Melica mutica. 


Spiraea Aruncus. 


Ruellia strepens 
Tpomoea lacunosa 
Euphorbia communata. 


Lippia lanceolata 


Die übrigen 31 scheinen von den Alleghanies westwürts gewandert 
zu sein, ohne sich weiter nach Osten zu verbreiten: 


Delphinium tricorne 
Jeffersonia diphylla 
Napaea dioica 

Hibiscus militaris 
Rhamnus laureolatus 
Aesculus glabra 
Trifolium reflexum 
Psoralea Onobrychis 
Desmodium sessilifolium 
Gymnocladus canadensis 


Spiraea lobata 
Agrimonia parviflora 
Rosa setigera 
Heuchera hispida 
Galium concinnum 
Eupatorium altissimum 
Aster azureus 

Solidago Ohioensis 
Polymnia canadensis 
Echinacea purpurea 
Cypripedium candidum. 


Helianthus occidentalis 
Helianthus doronicoides 
Caealia reniformis 
Cacalia atriplicifolia 
Lysimachia longifolia 
Pycnanthemum pilosum 
Scutellaria versicolor 
Phlox glaberrima 
Ellisia nyctelaea 
Cuseuta inflexa 


Alle übrigen kommen auch im Osten der Alleghanies vor, doch 
scheinen ihrer Verbreitung nach von Süden gekommen zu sein 19 Arten: 


Mollugo verticillata 
Polygala incarnata 
Crotalaria sagillatis 
Desmodium pauciflorum 
Cercis canadensis 
Cassia marilandica 


Von Sudwest 9: 


Linum suleutum 
Kuhnia eupatorioides 
Monarda fistulosa 


Von West 8: 
Ranuneulus fascicularis 
Sisymbrium canescens 
Ceanothus americanus 


Cassia chamaecrista 
Erynchium yuccaefolium 
Rudbeckia hirta 
Diospyros virginianus 
Tecoma radieans 
Verbena hastata 

Azolla caroliniana. 


Physostega virginiana 
Cuseuta tenuiflora 
Polygonum tenue 


Negundo aceroides 
Salix longifolia 
Eatonia obtusata 


Verbena urticifolia 
Lithospermum hirtum 
Ipomoea pandurata 
Solanum carolinianus 
Euphorbia corollata 
Cyperus erythrorhizus 


Euphorbia dentata 
Cyperus phymatodes 
Hemiearpha subsquarrosa. 


Festuea tenella 
Carex umbellata. 


Von Nordwest 46 : 


Actea spieata 
Claytonia virginica 
Rhamnus alnifolius 
Astragalus canadensis 
Potentilla norvegica 
Potentilla arguta 
Rubus occidentalis 
Rosa blanda 
Epilobium palustre 
Epilobium coloratum 
Heracleum lanatum 
Osmorhiza longistylis 
Osmorhiza brevistylis 
Aralia racemosa 
Aralia nudicaulis 


Von Norden 23: 


Viburnum Opuius 
Achillea millefolinm 
Senecio aureus 
Taraxacum dens leonis 
Actostaphyllos uva ursi 
Lysimachia thyrsiflora 
Utricularia intermedia 
Veronica scutellata 


401 


Cornus stolonifera 
Galium Aparine 
Dodecatheon Meadia 
Utricularia vulgaris 
Veronica Anagallis 
Veronica americana 
Veronica peregrina 
Mentha canadensis 
Seutellaria galericulata 
Lithospermum canescens 
Polemonium reptans 
Menyanthes trifoliata 
Ceratophyllum demersum 
Callitriche verna 
Populus themuloides 
Elymus striatus. 


Lycopus sinuatus 
Stachys palustris 
Polygonum aviculare 2 
Salix candida 

Salix cordata 

Salix myrtilloides 
Sparganium eurycarpum 
Triglochin palustre 


Typha latifolia 
Alisma Plantago 
Smilacina stellata 
Carex lanuginosa 
Carex Richardsoni 
Carex Buxbaumii 
Carex stricta 
Carex disticha 
Carex teretiuscula 
Carex stellulata 
Calamagrostis canadensis 
Köleria cristata 
Poa pratensis 

Poa serotina 
Hordeum pratense 


Triglochin maritimum 
Habenaria hyperborea 
Eleocharis palustris 
Eriophorum gracile 
Rhynchospora alba 
Carex lmosa 

Poa compressa. 


Von Arten, welche auch am óstlichen Continent vorkommen, hat un- 
sere Flora 114, von denen 6 (Ranunculus multifidus, Claytonia virginica, 
Mitella diphylla, Artemisia biennis, Bromus ciliatus und Adiantum pedatum 
vom östlichen Sibirien sich nicht weiter westwärts verbreiten. 

Von den 116 Arten, welche A. pz CanpoLLE (Geographie botanique 
p. 564) als sehr weit verbreitet aufzählt, kommen 32 einheimisch in un- 
serem Bezirk vor, alle europäisch ausser Erigeron canadense, welches im 
östlichen Continent als eingewandert gilt, und Eclipta erecta, welches den 
Tropen angehórt. 

Unter den weitverbreiteten Pflanzen Australiens finden sich nach 
Hooker (Introduction to the Flora of Australia) 25 Arten unserer Flora, in 
dem Verzeichniss der Pflanzen Guyanas von Scgoununa 23, und in Gri- 
sEBACH's Pflanzen Westindiens 50. 

Nur drei Arten erreichen das polare Gebiet in Nord-Grónland : Habe- 
naria hyperborea, Calamagrostis canadensis und Bromus Kalmii, ausser 
welchen noch 46 in das arktische Gebiet eintreten. 

Die übrigen Verbreitungsverhältnisse zeigt folgende Tabelle: 


409 


TE a a a a a À— s 


Ranunculaceae.._ ... 
Anonaceae ___ --- 
Menispermaceae __- 
Berberidaceae — ... 
Nymphaeaceae___ __- 
Papaveraceae __- 


Fumariaceae __ __. 


Cruciferae ..  ... 


Capparidaceae... ... 


Violaceae ___ 


(CAT EN 


Hypericaceae __- 


Caryophyllaceae —... 


Paronychieae E 
Ficoideae ... ... .- 
Portulaeaceae ___ 


Malvaceae EO el 


"ngo == 2 
Innaceaen ss m eee 
Geraniaceae___ ___ 


IRUTAOSAD = sas sce 


Anacardiaceae ___ 


VAAGERS = = m 


Rhamnaceae__. ___ 


Celastraceae ___ ___ 


Sapindaceae as 


Polygalaceae ___ = 


Been Ge fig, A | AIL. | Oh. |8.A.| La | OMo 
Gen Specs | eer ot d e No RE rust enr TEE 
1 ! 99 ! 18] 18] 19 ] 20] 14]! 17] 18 
1 1 qe cA reel que aro lee eee 
1 1 qs SUE EIS Dos eb eed 
3 al ol 9-83 a] 1] 1] a 
9 9 | al al Ol ol aj 2] — 
1 1 Sete A Mei TR a 
9 y | 9| ol al of 1} 1] f 
qd |a | at iv) 1) 8/0) G 
1 1 D Re a a 
| 9 Gm Wile tao M Sa ea 

| 9 3] 3] 3] 3] 3] 3] 51 i 

| 2 qme iie veu ane 

| 4 7 91-8 Lc 7] 3] 5] 5 
1 1 qa er eme E 
1 1 IA UE D MT aec 
1 1 desee ERSTE quee A a 
3 SM e cen es 3 Om mcr oT 
1 1 Tee eal eyes net ees 
1 1 epum al 
4. 6 91 r6] €] Bh 5] 6 
9 9 yl al 1] al alj al 8 
tol 8 | a 9] 39! 8] 81 8 
Den mer aa 

| 9 3 aaa 17 2] 1 
al a] 9] a] 9] 2] íj 9] ? 
4 teuer cum re ru | 2 
1 ee - o 


13 


N. Mex|Nevada| Cal. | Or. [Huds. Alaska | Arct. 
ccce cep c ee len en 
10 5 1 1] 10 4 9 
1 1 e—q— 1 — = 
4 5 4 4 3 9 3 
= 1 1 1 9 — 1 
3 3 2 a 9 3 9 
1 1 Lt E = = ER 
1 = ae | 
E EX p rcu Ap 1 mr er 
2 1 1 3 1 m em 
1 Em e OPES M ee ar er 
9 3 1 9 | — = — 
3 aT RS ER EON 
oil — jn me > — 
1 1 — 1 1 — -- 
1 — — | — 1 — -- 


3 


40 


| ra cd 6 G Y 
= — = — — I sz 
6 En 19 G 9 L 
ee I I I 
= | NT I = I 
I I^ erae | Y I e 
I Ec |G I Rid 
ee | a Et o I I I 
ee rese I I 
T de [GT | SE | e oY I 
6 8.9 [7 e TY Y 
a py = — — cd 8 
I Bela decay eod aqua om cas 
— 6 = un i. == 5 
8 16 |w | @ Y L 
— I mi —— —-} — — 
= | = |= 16 I 6 6 
js ce WEG SE TP aou 
elec = em i I 
6 BEE G 8 0T 
I GEOP MT 6 er D 
BASEIV|'SPUH| “IO | ‘ICO |EPEAONXON ^NI SHAY 


GI — O0 GI — GV HB mm OS = wa ou — 


er) 


NO 


DD — — NN A — — 10 
T 


Xx 
c 


T 0 o E M nm c oH CÓ 10 
=! 


AA a a SN 


ct 09 
Ne) 


SI Co Re 


~ ON a — — os 
— 


A 


1Q 


51 


I 


NOAA wm c» 


Sp 69 GY E= a 310 O0 E- GN úm aa St = 
— = 
— 


61 


SS SSS a v 


ne) 


= 
© 


© © 10 M EH A G1 OG A mi p Ns 
© Sl 
vA 


GY E @ © O0 


x CY 


D wo - 


ie 
— 


Xe C9 M9 EP Wo GO lm ET c CX 
E 


DAA E © 


— © — — — 


N 


SENSE ÉS PE egeta 


1d 1 
(en 


SI E- © 10 OO 10 


N 


Non 


61 


NO 
SN - M 
=! 


N 


ND A Gli p. Gl — a — 
NT — Ho nn 


S 


00) 
SN GV — — o oo 
— 


ne 


ct 

ne) 

CO — Osa as s 10 
A = 


~~  99908u9qI19 A 


m  --7e9?e)€Uq]juvoy 
7-7  eegeovrnre[nudoxog 
77 eueowqgouuqou() 
777 "= 08998IUOUSIT 


777 98898 TU] {IUT 


D TN OO) 


7  OB998UI9UqUELX 


Kd E 3s ~ 08928094 


9899 VOL 


"^  evoovmuedtues 


~~ --7 eueovipeqorT 
eujrsoduror) 


7 7 0899eIqny 
= 777 eseovi[ojrrd er) 


98928010) 
OBAIBIBAY 


SL DOMICILE] 


— eueoujmqinonr) 
"> 772 eseouiglA'T 
09919800 


7 777 0895PI0IUIT 


O890€I[GUIUUIE FT 


| - 9999 9[n$SS'91/) 


= 080989 "IJIXEQ 
98998S0NT 
- eusoururn3e'r 


404 


7 ee 

_ era — Gen |N.A.| All. | Oh. |. A. | La | OMo | RMts. Ne Mex Nevada | Cal. | Or. |Eruds, Alaska | Aret: 

Gen. | Spec. 
JgyjENS => 22 2 2 == ||. 1 91 iz. 49 | Sil 9l 10 | 18 | 10 9 7 Sl.) 5 6 1 SE 
Borraginaceae 9 --. 2. --- 5 8 6 D D 7 3 5 1 3 2 1 1 1 9 = e 
Hydroplhyllaceae Es = 2 3 2 2 3 3 1 2 8 2 — — || 1 — — | — 
Polemoniaceae ... __ __ 9 5 9 3 4 4 9 3 1 — — — == qc = ges 
Convalvulaceae ub cup 3 10 5 7 9 | 10 6 7 3 3 5 9 1 1 1 = ix 
Sollamacente ss Eee 3 4 4 4 4 4 4 4 4 3 1 1 1 1] — — — 
Gentianaceae = -.. =: __ 9 5 4 4 4 5 1 1 1 1 1 1 1 1:11 1 1 
Apocynaceae LATE (3) 3 9 2 2 9 3 3 3 2 2 2 2 ap i — Le 
Aselepiadacege ER 9 12 9 9 9.1 11 6 8 6 3 5 == I ly — = = 
Oleaceae-. == 22 21 1 5 5 4 4 5 3 3 9 == 1 1 CEN ee 9 pees NS 
Asistolochiaceae |... ... --- 9 9 9 9 2 9 1 9 1 = un Eee eee S Et TX 
Nyctaginaceae EN Le 1 1 Ze ee E S 1 1 1 1 ers Se ee Mm m TA: 
Bin iucoucenc 0 Et 1 1 1 1 1 1 1 1 1| — 1 — dE | maed eee 
Chenopodiaceae —. ... --- 1 9 2 9 9 9 9 9 9 9 2 9 9 2 9 € IN 
Amarantacene = __ 1 1 1 — = 1 m 1 1 (2) 1 2 od imp ek end ER: 
IBolyconucosog Per 9 15 i5 | 5 PAS 45 p 40 | 19 | 10 5 8 4 4 4 4 1 1 
Leinen aus 25. 9 ec 1 1 1 1 1 1 1 d € = = — | — | — = EE 
Thymelaceae-. 225 fea = 1 1 1 1 1 1 1 i 1 1 == — 1. =) —. — [ 
SANDAlACEAC e M TN 1 1 1 1 1 TES LE 1 1 1 1 == 1 que — as 
Saururacéae_ __.__ _ 1 1 1 1 1 1 1 | — — — — as || — = Eu 
Ceratophyllaceae —— 11 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1) — | 1 — = 
Callitrichaceae Sr re 1 1 1 1 1 1 1 il 1 1 1 = 1 (4 1 1 
Euphorbiaceae__ = -.. = 2 8 5 4 1 1 6 6 6 1 6 1 1 lp S — — 
UÜrbieaeegen s tS 49 9 10 10 | 10 | 10 | 10 7 10 | 10 3 7 4 1 d — — — 
Platenacenc 01 m2 mm 1 1 1 1 1 1 1 1 1 = 1 = — | — | — — = 
Imelomdaesaa - Ll ll 2 8 7 6 7 7 4 7] - — 2 — — |. — | — — — 
CHUTES M E 4 19 Lie stil ARTS 1019 9 | 11 5 — 3 — — | — |) — — a 


405 


| ! | | | | | | | | 

Gh | Go | G41 IE) CSI) 891 | G96 | 18% | Er | FLO) 19 | 902 | Erz | F9 | 629 | 608 | 8/6 
E | 9 S JE L 8 | OF | GE |YI |ST |B JEG |66 |G | GG | EE | ~~  sexeposua evure2ogdAxp 
cr | St SG SON [GY 6G c9 E | GIT | SGT Tel | 606 | GOT | GLT | 66 606 ORE ee eueuope[430o0uo]y 
GE TE Gy |€8 |&8 TOL | O6I 961 | 668 | Gey | cce | TSS | OOS | Ivy | 097 | GLG | 086 | ~~ ~~ ~~ eweuope[Ajoorq 
== == | — i Se NT I I Il I I pee cese censo e oA er 
— er je E eem qe — — |— [T I I I i I [p qoe ccm censeat inr 
6 G T |S G | ÿ 6 G Hh IT | GT 91 91 ET GT 91 QE | ae sea N 
áz a [irae cea ER eae p 1G er Vi I 9 a a RG L Lo | a = rosea 
G9 O i] (Si | te | 6 Ge ae er levy. co, 109 ce | 0 SO ss BTE DOO om 
SG [e ig ar Fol | da Wo [88 hg | ap en | em | Go eo | ae DOE | o m = cms 
Se cs — EE I — Beh I I Uc I I I sze 7-7 oHuaDBUATSHUBIO Gy 
= | I I = quoe |G |6 16 6 |e |& BG | 7 7 7 ovesermepeuog 
SG la ING I 6 6 6 e |@ pM en, Y Loc ceto Crau 
J s cum Ec Ge IE € TOREM EG e OL | OF Gl | en 8 xc UC ee 
mL rcc zc E E c IS | Ber on Pc d Re e ceo 
aot = eee ae ues = — RESET I I I I I I I | 77 c7 -7  eweouweloosOWT 
= I EI Paw ED I px e OE EG 6 6 6 6 6 6 6 ur cuu oS eee 00e D 
eed ecce eec uh. Bl x Mp Spe mw Re ET ON T e I I DT c7 c eweospi[Ereury 
Du I 6 mi I I G BG 9 TI SI el YI TI 8 l5 e ee CE OBE KO) 
= xu I zer — vui eem: = Ah) rá LA 6 $ ° f 6 | " -- -esceoepueqooapK rr 
6 € 7 Ie Je Y 6 Y e oe m. gag us 9 Y acc Son uso ISIN] 
— pap d geo gg Y Ge Pale 7 1G 4€ do. 9 [9.19 9 Bau a ce OB OOR BELEN: 
Uomo Tx pers soccer ee PCR NC Mol d s Id cse 
dn cu RUNS € € BR Eee lec co FETE NE & I Te one 
s tele ee aap jo PG [6 lg [3 q Y Wc o TIME 
I > 6 DT I I I I [ I 6 6 I 6 f 6 gre tees CT OO) 
( 6 6 Hl IE i 47 T 9 Y — 6 GE CI GI GI GI 6 gri mc xS NOUSOSOITBS 

‘oedg | ‘mary 

Mo EE ESOS CO) | IO) ar N 2 INT See COTON IL WN SS) CO) Pie | ONC, HO) Feary 


d 
i 


# 


s ae cep ee US e 


TARTALOM. 


V. kótet. 


BRENDEL F. Flora Peoriana Revue, II—IV. 
p. 299. 

CHYZER CoRNÉL. heliquiae Petényianae I. 
p. 21, II—IV. 91. 

Csaré JAnos. A Pyrrhula major Brehm, 
Erdélyben, I. p. 18. Revue: Ueber 
das Vorkommen der Pyrrhula major 
Ch. L. Brebm in Siebenbiirgen. I. 
pag. 84. 

Dapay JENő. Ichthydium Entzi mihi, a 
kolozsvári édesvizi fauna egy uj 
alakja. 11—IV. p. 231. 

FRIvaLDszky János. Coleoptera europaea 
nova, I. p. 26. 

Fucus T. Tájékozás. I. p. 12. Revue: Das 
naturhistorische System und der 
Darwinismus. J. p. 68. 

HERMAN OTTÓ. Nyelv és tudomány I. p. 3. 
Revue: Sprache und Wissenschaft I. 
p. 57. 

— — Umbra canina (Mars). II—IV. p. 191. 

— — Trochilium apiforme egy Herma- 
phrodita. II—IV. p. 194. 

Horvira GÉza. Hemiptera nova vel minus 
cognita I. I. p. 39. 

— — Hemiptera nova vel minus cognita. 
II. II—IV. p. 217. 


KÁROLI JÁwos. Prodromus piscium Asiae 
Orientalis a domine J. Xantus annis 
1868—70 collectorum, I[—IV. p. 147. 

— — Umbra canina (Marsili), Poczhal, 
bobaly (ribahal). II—IV. p. 188. 

Maparassy LÁszLó. Diptera nova ex Hun- 
gariae. I. p. 37. 

Mapardsz GyuLa. A fehértorkü tengeli- 
ezekröl. I. p. 21. Revue: Von den 
weisskehligen Distelfinken. I. p. 88. 

Mocsiry SÁNDOR. Hymenoptera nova e 
variis orbis terrarum partibus. I. p.99. 

PASZLAVSZKY JOzSEF. A rözsagubics fejló- 
déséról. II—IV. p.198. Revue: p. 977. 

PávEL JAnos. Adatok Magyarország Lepi- 
doptera faunájához. II—IV. p. 197. 

SIMKOVICS Lasos. Kirándulásaim a Bihar- 
és Iskolahegységekben. I. p. 43. 

Tömösviry ÖDÖN. Egy uj alak hazánk 
arachnoida faunájában Zemplénme- 
gyéból. LL—IV. p. 226. Revue: p. 296. 

— — A Myriopodák osztályának egy uj 
alakja Borneo szigetéról. II—IV. 
p. 229. Revue: 297. 

Urcutrirz R. von: Sprache und Wissen- 
schaft. Revue, II—IV. p. 259. 


à 
| 
" 
RE nu aM 2 SOUPE + 
BA cha: a: Men ROLE neje 
M bitu DTA Lane. eh dune SEC a 
3h Aq e Mr A FIT pelle OX SE eos E nir 
qe ads: iri hy weiten wann ruo fe 
x ERO ang sidi]: jede | 
it eu X area war ji mhk vas ane 
Md 48H " Bm. bling ; 
: E ia | kis sd idi b share eho M E. 
CAS BR 4v uu düsitano ix 


Nr AGY id nonlinear 
aa. Sante pueri ann yd ke (öt AC 


Ld Po cu eae ana 1 AE 
rade N eek a dd gh seed Sif ui 14 dd CE ENTUM ad : 
Ds E ; siano venio io 


à d oes seva dps 


asd d Wh hs: T i 
Coe doe Vas : 


die HA eerbal s afi 
[WE Haslet biu ( 


> 


que = EE nd ae. A. | 
mu ey USE V crit : 


Természetrajzi Füzetek 


Paszlavszky J. V kütet.1881. I Tábla. 
Rhodites. 


Rayz szerzó. Ny.Grund V. Budapesten 


Természetrajzi Füzetek 


Tómósváry 0 V kötet.1881. 
Kdentistomanov. gen. Tabla. 


| 


Rajz. Szerző. | Ny. Grund V. Budapesten 


III Tábla. 


Ny.Grund V. Budapesten 


Természetrajzi Füzetek 
V kötet.1881 


Iehthydium. 


| Daday J. 


Természetrajzi Füzetek 


Herman 0. V. kötet.1881. IV Tábla. 
Karoli J. 


Umbra. 


Fest Herman Otto Ny. Grund V'Budapesten 


Természetrajzi Füzetek 


Herman 0. | V kötet.1881. V Tábla. 
Trochilium. 
Horvath 6. 
Kurydema. 
1. 


Fest. Herman és Tömösváry. Ny.Grund V. Budapesten 


Természetrajzi Füzetek 


Herman 0. V kôtet 1881. V Tábla. 
Trochilium. 
Horvath 6. 
Eurydema. 
1. 


Fest. Herman es Tórnósváry. Ny.Grund V Budapesten 


nn — 


SR AE 


En 


AZ ÁLLAT-, NOVENY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN KÖRÉBŐL T 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. 
eA DU A A Ve TONER NE Ma ETI MUZEUM 
: ; A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT. a 


SZERKESZTI 
HER MAN OTTO. s 
SZAKSZERKESZTÓK.: ; SA = : 
ERIVALDSZKY J. JANKA VICTOR 


ER LEIRÓ ÁLLATTAN. NÖVENYTAN. 


Elöfizetesi foltetelek: A négy füzetből allo 12—14 ivnyi, nagy duos nb bos megjel 
kötet előfizetési ára: A belföld számára 3 forint. A külföld számára 10 frank. — Az elő ófizeté 
pénzeket, valamint a füzetek szellemi részét illetó közléseket is 2 


AC , Természetrajzi Füzetek" szerkesztüségébe, Budapest, Magyar nemzeti muzeum épület 


M 


or czim alatt kérjük. é 3 o 


Abis. 


Hos societes sovenby ques, que desvierarent ‚enbver en télations n 


» échanges avec nous, sont puces de nous adtesset envors aut à 


Musée national de Hongrie, i Budapest. 


om OUS nous empiesserois de Poux [nite harwennz ne CDU notée P 


a x 
TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


— SNATURITISTORISCHE. HEFI 


Viertelj ahrsschrift 


für Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geotogie | 


nebst deutsch redigirter is 


REVUE 


= 


herausgegeben vom Ungarisehen National-Museum in Budape t. 


Redigirt von Á + 


OTTO HERMAN. 


Fachr edaction 


r 


JOH. von FRIVALDSZKY 


für descriptive ARTE SS FI v j für Botanik. 


x _ Pránumeration: : Für das. AED 4 Hefte = = E Band, pro Jahr 3 fl. 6. Ww. Für ue DS d 
4 Hefte — 1 Band, pro Jahr 10 Franken. "— Die Prünumerationsgelder, sowie die. den a mhalt 


- betreffenden RP UE werden unter ‚gender u erbeten 


enr 2 ee 


TERMESZETRAIZI 
FÜZETEK 


AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL, 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. 


KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. 


A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT 


HERMAN OTTÓ. 


SZAKSZERKESZTŐK : 


FRIVALDSZKY Je. JANKA VICTOR, 


(LEIRÖ ALLATTAN). (LEIRO NOVENYTAN). 


\ M \ ea 
HATODIK KÖTET. 


HÁROM KÖNYOMATU TÁBLÁVAL. 


i 


BUDAPEST, 1888. 
FRANKLIN-TARSULAT KONYVNYOMDAJA 


EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT. 


A 
j 


ETE e 


AVALOS ERE 


nda ÖS 


VI. KÖTET. Th. ALLATTAN. 1.—IV. FÜZET. 


LITERATURA 


HYMENOPTERORUM. 


AB 


ALEXANDRO MOCSÁRY 


CONSCRIPTA. 


MINT KÜLONLENYOMAT KIADATOTT 1882. 


MATT 


ASOT 


VOOM: 


Literaturam universalem Hymenopterorum tempore recenti 
adhue nemo edidit; ideo publicatione sequenti huius amabilis 
scienti: cultoribus opus utile et iam pridem optatum praeben- 
dum censeo. 

Bibliographiam completam dare opusculo hoc non habui in 
animo; sed eo solummodo tendebam, ut notitiis meis, praesertim 
in determinandis speciebus, etiam alli uterentur, adminimum 
usque ad illud tempus, quum bibhographia completa Hymeno- 
pterorum a Clarissimo Domino Dalla Torresumma cum diligentia 
elaborata et in lucem edita fuerit. 


Publicationes asterisco (^) notatas nondum vidi. 


AUR ode t amino dni of fbr ty: suse: Aqu E on 


SEE 


f edid peut 9041 poene 


bue: Rien 


A. 


Abeille, de Perrin, Elz., Synopsis critique et synonymique des Chrysides de 
France (Annal. Soc. Linnéenne de Lyon. XXVI. 1879. pag. 1.) 

Adler, H., Beiträge zur Naturgeschichie der Cynipiden (Deutsche Entomolog. 
Zeit. 1877, p. 218; Entom. Nachricht. III. 1877, p. 151.) 

— Ueber das Eierlegen von Paniscus (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 265.) 

— Ueber den Generationswechsel der | Eichen-Gallwespen (Zeitschr. f. 
Wissensch. Zoologie. XXXV. Hft. II. 1881, p. 151.) 

Adolf, G. E., * Ueber Insectenflügel (Nova Acta Acad. Caes. Leop. Carol. 
Rom MAGI 1879 oy 243) 

— Ueber das Flügelgeäder des Lasius umbratus Nyl. (Verhandl. naturhist. 
Ver. d. preuss. Rheinlande u. Westphalens. XXXVIII. 1880, p. 35.) 
Agassiz, L., Nomenclator Zoologicus, continens nomina systematica generum 

animalium tam viventium quam fossilium. Soloturi, 1842—40. 

Ahrens, A., Fauna Insectorum Europae. Halae. Fase. I. 1812 ; fase. II. 1814. 
(Contin. per Germarem.) 

Aichinger, V., Beiträge zur Kenntniss der Hymenopteren-Fauna Tirols 
(Cimbex cuprea, Tenthredo poecilopus, halensis, Crabro |Thyreopus| 
rhaeticus, Tachytes rufipes n. sp.) (Zeitschr. d. Ferdinandeum's zu 
Innsbruck. III. Folge, 1870, p. 295.) 

Albin, Eleaz., * 4 natural history of English Insects ete London, 1720. 

André, Edm., Encyrtus Triozae n. sp. (Annal Soc. Entom. de France. Ser. 
5. tom. VIII. 1878, p. 84.) 

— Species des Hyménoptères d'Europe et d'Algérie ete. Tom. I. Tenthré- 


dinides, Céphides, Siricides. Beaune, 18/9—81. — Tom. II. Les Four- 
mis par Ernest André. Beaune, 1881—82. 
— Notes hymenopterologiques. I. Chalcidites. — II. Catalogue raisonné des 


Tenthredines recuerlles en Syrie et en Palestine en 1880 par Elzéar Abeille 
de Perrin (Hylotoma proxima, sanquinicollis, Emphytus tegulatus, 
Blennocampa strigata, lugens, Allantus Abeillei, pictus, calcaratus, Naza- 
reensis n. sp.) (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 6. tom. I. 1881, p. 
339.) — III. Description de quelques T'enthrédines orientales inédites (Di- 
neura grandis (Sibiria or.), Hylotoma versicolor (Turkestania), Emphytus 
albisternus (Sibir., Dolerus fulvinotus (Turk.), persicus (Persia), tuber- 
culatus (Turk.), Sciapteryx nigriventris (Turk.), Tarpa lamellata (Turk.), 


Lyda iridescens (Sibir. or.) n. sp. — IV. Blennocampa melanopygia Costa 
(ibid. p. 497.) 

André, Ernest, Description des Fourmis d'Europe pour servir a Uétude des 
insectes myrmécophiles (Revue et Magaz. d. Zoologie. Ser. 3. tom. II. 
1874, p. 152.) 

— Catalogue raisonné des Formicides provenant du Voyage en Orient de M. 
Abeille de Perrin et description des espèces nouvelles (Camponotus Liba- 
nieus, Myrmecocystus altisquamis, Monomorium Abeillei, clavicorne, 
Oxyopomyrmex |n. g.| oculatus n. sp.) (Annal. Soc. Entom. de France 
Sér. 6. tom I. 1881, p. 53.) 

— Ponera Abeillei (Sicilia, Aphaenogaster Blanci (Gallia), crocea (Algiria) 
n. sp. (ibid. Bullet. p. XL VIII.) 

Ankum, H. L, * Inlandsche sociale Wespen. Groning, 1870. 

Assmus, Ed. Ph., Ænumeratio Hymenopterorum Speciformium Gubernu 

. Mosquensis (Bullet. de Moscou. XXXII. 1859. Nr. II. p. 604.) 

— Hnumeratio Hymenopterorum Chrysidiformium Gubernii Mosquensis 
(ibid. XXXV. 1862, Nr. III. p. 264.) 

— Die Parasiten der Honigbiene und die durch derselben be ‘ingten Krank- 
heiten dieses Insects. Berlin, 1865; Stett. Ent. Zeit. XXVI. 1865, p. 295. 


B. 


Baer, J. v., De Mutillis nonnullis Rossicis (Bullet. de Moscou, XXXI. 1848, 
Nr. I. p. 228.) 

— Eucerae Rossicae (ibid. XXIII. 1850, Nr. II. p. 530.) 

— Dasypodae Rossicae (ibid. XXVI. 1853, Nr. I. p. 69.) 

Ballion, E., Ueber Tenthredo flavicornis und luteicornis (ibid. XLII. 1869, 
Nr. II. p. 441.) 

Bassett, H., * Description of a new species of Cynips (C. Rileyi) (Americ. 
Naturalist, 1881, p. 149.) 

—* Arrangement of North Americ. Cynipidae (Americ. Naturalist. X VI. 1882. 
p. 246.) 

Bates, H. W., * The Natursalist on the River Amazon. 2. edit. London, 
1864. — Der Naturforscher am Amazonstrom. Leipzig, 1866. 

Bechstein, J. M., * Vollständige Naturgeschichte aller schädlichen Forstinsek- 
ten, etc. Leipzig, 1804—5. 

Beijerinck, M. W., Hin Beleg zu der von Dr. Adler entdeckten Heterogonie 
von Cynipiden (Zoolog. Anzeiger, III. Jhrg. 1880, No. 53, p. 179; Entom. 
Nachricht. 1880, Nr. 5, p. 45.) 

Belangér, Ch., Voy«ge aux Indes-Orientales ete. Zoologie. Paris, 1834. 
Insectes par F. E. Guérin (Megachile rufiventris, Odynerus dimidiatus, 
Apis zonata Guér. n. sp.) 


Bennett, G., Descriptions of a new species of Perga (P. Eucalypti) (Proceed. 
Zoolog. Society London, XXVII. 1859, p. 209.) 

Berlepsch, A., * Die Biene und die Bienenzucht. Mühlhausen, 1860. 

Bertkau, Ph., Ueber die Lebensweise des Pompilus coccineus (Verhandl. 
Naturhist. Vereins preuss. Rheinlande, XXXV. 1878. Sitzungsber. 
(Dey 172) 

Beuthin, H., * Beitrag zur Kenntniss der Hymenopteren der Umgegend von 
Hamburg (Abhandl. d. Vereins f. Naturw. Unterhalt. Hamburg, I. 1876, 
p. 129; Nachtrag dazu, ll. p. 226; Dritter Beitrag, IV. 1879, p. 239.) 

—* Verzeichniss der um Hamburg beobachteten Grabwespen (ibid. II. p. 229.) 

Bianconi, G., G., * Intorno ad alcuni Insetti perforatori dei metalli (Memo- 
rie della accad. di Bologna. Sér. 2. tom. VI. 1866, p. 439.) 

Bignell, G. C., * Odynerus pictus ; contribution towards its life-history (En- 
tomologist. Vol. XIV. p. 188.) 

—*Parasites of Abraxas grossulariata (Ichneum.) (The Entomologist. XIII. 
1880, p. 245.) 

Blackburn, T., et Kirby, W. P., Notes of species of Aculeate Hymenoptera 

| occuring in the Havaiian Islands (Pompilus flavifrons, Odynerus extra- 
neus, Blackburni, Crabro stygius n. sp.) (Entomologists Monthly Magaz. 
XVII. 1880—81, p. 85.) 

Blake, C. A., *Synopsis of North-American Mutillidae (Transact. Americ. 
Entom. Soc. III. 1871, p. 217; et Additions to the Synopsi etc. ibid. 
NÉS pl) 

—*Mutilla Gabbü from Costa Ricca (Proceed. Acad. Nat. Hist. Philadelphia 
1879. Entom. Seet. p. 4.) 

Blanchard, E., Historie naturelle des Insectes. Vol. III. Hyménoptéres, p. 
919. Paris, 1840. 

—* Métamorphoses, moeurs et instinct des Insectes. Paris, 1866. 

Boheman, C., * Skandinaviska Pteromaliner (Vetens. Akad. Handling. 1833. 
et 1856.) 

Boie, F., Beobachtungen und Bemerkungen (Stett. Ent. Zeit. XVI. 1855, p. 
47, 89, 97.) 

— Entomologische Beiträge (Krögers Naturhistorisk Tidsskrift. IIT. 1840—41. 
p. 315.) (Ichneumon.) 

Bosc d’Antic, L. A. G. "Sur une nouvelle espèce de Tenthréde (Tenthredo 
boleti) (Nouv. Bullet. Soc. Philom. 1818, p. 111.) 

Bouche, P. F., Naturgeschichte der Insekten, besonders in Hinsicht ihrer 
ersten Zustände als Larven und Puppen. Berlin, 1834. 

Boudier, H. P., Observations sur les habitudes de larves d" Ichneumons (Cryp- 
tus Bombicis n. sp.) (Annal. Soc. Ent. de France, V. 1836, p. 357.) 
Bowles, G. L, *Notes on the humble bees (Canad. Entomolog. XI. 1880, Nr. 

Zo 10 194.) 


10 


Bramson, K. L. Die Hymenoptera Mellifera der Umgegend von Jekateri- 
noslaw (Bullet. de Moscou, LIV. 1879, p. 255.) (Hylæus nigrifacies, 
Halictus Kessleri, Andrena holosericea, squamigera, Osmia minuta n. sp.) 

Brandt, Ed., *Recherches anatomiques et morphologiques sur le systeme ner- 
veux des Hymenopteres (Comptes-rendus de 1 Acad. d. Science. LXXXIII. 
1876. No. XII.) 

— Vergleichend-anatomische Untersuchungen des Nervensystems der Hyme- 
nopteren (Horae Soc. Ent. Rossicae, XV. 1879, p. 31.) 

Brauns, S., Ueber Sirex fuscicornis F. (Entom. Nachricht. VIII. 1881, p. 74). 

Brébison, L. A., * Sur une nouveau genre d'insecte de l'ordre des Hymenop- 
teres (Pinicola Julii) (Nouv. Bullet. Soc. Philom. 1818, p. 116.) 

Breitenbach, W., Ueber Halictus quadricinctus F. und Specodes gibbus L. 
(Stett. Ent. Zeit. XXXIX, 1878, p. 241.) 

Bremi-Wolf, J. J., Beschreibung einiger Hymenopteren (Lyda Hartigu, 
Synairema alpina, Nematus vesicator, Lophyrus pulchricornis, Schizo- 
cera pallipes, inaequalis, lese crassicrus n. sp.) (Stett. Ent. Zeit. X. 
1849, p. 92.) 

Bretton, S., Nogle jagttagelser over humlerne (Naturhist. Tidskrift. 3. Raek. 
I. 1862, p. 76.) 

Bridgman, I. B., * Hymenoptera in Norfolk (The Entomologist. XII. 1879. 
Nr. 189, p. 54.) 

—* Fauna and Flora of Norfolk; part. IX. Hymenoptera: Chrysididæ and 
Aculeate (Transact. of the Norfolk and Norwich Naturalits Society. ll. 
1879.) 

—*Mesostenus obnoxius Grav. (The Entomologist. XIII. 1880, p. 18.) 

— Three new Ichneumons (Cecydonomus |n. g.] Westoni, gallicola et rufus) 
(bid. p. 263.) 

—- Some Additions to Mr. Marshall’s Catalogue of British Ichneumonidae 
(Trans. Entom. Soc. Lond. 1881, p. 145.) 

— Further additions to Mr. Marshall's Catalogue ete. (ibid. 1889, p. 41.) 

— and Fitsch, E. A., * Introductory Papers on Ichneumonidae. (Entomolo- 
gist, 187982.) 

Brischke, C. G., Nematus helicinus n. sp. (Btett. Int. Zeit. XI. 1850, 
p. 409.) 

— Abbildungen und Beschreibungen der Blattwespen- Larven ete., Berlin, 1855 

—*Die Hymenopteren des Provinz Preussen (Schrift. d. Physisch.-Oeconom. 
Gesellsch. zu Königsberg, 1861—71.) 

— Hymenopterolog. Notizen (Entomol. Monatsblätter, 1876, p. 11 ; Deutsche 
Entom. Zeit. XXI. 1877, p. 285) (Ichneumonid). 

—*Kürzere Mittheilungen über die Gattung Pezomachus Gray. (Schrift. 
Naturforsch. Gesellsch. in Danzig. Neue Folge, Bd. IV. Heft. II. 1877, 
p. 1; Hett. III. 1878, p. 201.) 


11 


Brischke, C. G.,* Die Ichneumoniden der Provinzen West- und Ost-Preussen 
(ibid. (1878— 82.) 

— Ueber das Eierlegen der Ichneumoniden (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 
291.) 

— Bemerkungen zu Tischbein’s Zusätze etc. europ. Ichneumon. (Entomolog. 
Nachricht. 1881, p. 216.) 

— "Die Blattminirer in Danzigs Umgebung (Schrift. d. Naturf.-Gesellsch. 
Danzig. Neue Folge. 5. Bd. Nr. 1-2, 1881, p. 233.) 

— und Zaddach, G., Beobachtunyen über die Arten der Blatt- und Holz- 
wespen (Schrift. d. Physisch-Oeconom. Gesellsch. in Königsberg.), 4. 
Abhandlungen. I. Cimbicidæ, Bd. III. 1862, p. 204; II. Hylotomide, 
Bd. IV 1863, p. 83 ; III. Lydidæ, Bd. VI. 1865, p. 104; IV. Nematidæ, 
Bay 1.1370, 20.) 

Brogniart, Ch. J. E., Recherches pour servir a l'histoire des Insectes fossiles. 
Les Hyménopteres fossiles. Paris, 1881 — 

Brulle, Aug., Expedition scientifique de Morée. 3 Vol. Paris, 1832—936. Zoo- 
logie. Tom. III. 1-re Partie. Deux.eme Section. Des animaux articulés par 
Brullé. Paris, 1832. Hyménoptéres, p. 326.(Formica pallidinervis, nodus, 
Anthophora canescens, fulvitarsis, affinis, zonata, Macrocera alternans, 
ruficollis, obscura, Eucera dimidiata, seminuda, trivittata, vulpes, Me- 
sachile Nestorea, affinis, Anthidium rufiventre, Xylocopa cyanescens, 

. Ceratina decolorans, «nea, Melecta fasciculata Spin., plurinotata, No- 
. mada fulvipes, flavinervis, tricolor, integra, Nomia bispinosa, Halictus 
lateralis, bifasciatus, pallens, marginatus, pauperatus, semiæneus, Da- 
sypoda subinterrupta, Andrena morio, dimidiata, quadricincta, fimbriata, 
fulvitarsis, tricincta, clypeata, cinerea, pallens, pallidi-cincta, dorsalis, 
Prosopis punctata, Polistes interrupta, Eumenes dimidiata, Odynerus 
oracilis, Pompilus annulatus Fabr., Aporus inermis, Sphex triangulum, 
leuconota, rufo-cincta, argyria, emarginata, Ammophila dives, Myzine 
geniculata, Tachytes argentata, bicolor, Cerceris flavicornis, Chrysis 
pyrogaster, ignifrons, rufitarsis, sinuata, dorsata, semi-cyanea, Evania 
punctata, Pimpla longicauda, Cryptus laticinctus, Trachynotus hume- 
ralis, Bracon apicalis, pusillus Vipio pectoralis, maculator, femoralis, 
cinctellus, annulipes, nigrita, flavipalpis, tibialis, Urocerus Feisthamelei, 
Tenthredo postica, erythropus, flavipennis, villosa, unicincta, Allantus 
albonotatus, laticinctus, Selandria albilabris, labialis, ruficruris, rufi- 
tarsis, Emphytus nigritarsis, Hylotoma albicruris, Amasis lateralis 
n. sp.) 

— Sur les transformations du Cladius difformis (Annal. Soc. Entom. de 
France I. 1832, p. 308.) | 

— Recherches sur les transformations des appendices dans les Articulés 
(Annal. Science. Naturell. Ser. 3. tom. XII. 1844, p. 271.) 


12 


Brullé, Aug., * Études zoologiques sur la famille des Ichneumonides (Mem. 
Acad Science. de Dijon. Ser. 2. tom. V. 1856, p. 171, 259.) 

— Vide: Lepeletier. 

— Vide: Webb et Berthelot. 

Buckley, S. B.,* The Cutting Ant of Texas (Myrmica [Atta] Texana n. sp). 

(Proceed. Acad. Nat. Scienc. Philadelphia, 1860, p. 233.) 

* Note on Ants in Texas (ibid. 1861, p. 9.) 

—* The Tarantula (Mygale Kentzü Gir.) und its destroyer (Pompilus formo- 
sus Say) (Proceed. Entom. Soc. Philadelphia. I. 1862, p. 158.) 

—* Descriptions of new species of North-American Formicidae (ibid. VI. 
1867, p. 152.) 

Burgsdorf, Fr. A. L., Von den verschiedenen Knoppern (Cynips calcis quer- 
cus) (Schrift. Berlin. Gesellsch. Naturforsch. Freunde. IV. 1783, p. 1.) 

Burmeister, H., Handbuch der Entomologie 5. Vol. Berlin, 1832— 55. — 
Manuel of Entomology, translated by W. E. Shuckard. London 1856. 

—Uebersicht der Brasilianischen Mutillen (Abhandl. Naturforsch. 
Gesellsch. zu Halle, 1854, p. 19.) 

—*Bemerkungen über den allgemeinen Bau und die Geschlechtsunterschiede 
bei den Arten der Gattung Scolia. (ibid. Tom. I. 1854, P. 4. p. 1.) 

— Ueber die Pompiliden und Sphegiden des La Plata-Gebietes (Stett. Ent. 
Zeit. XXXIII. 1872, p. 230.) 

— Hymenopterologische Mittheilungen.1. Die Xylocopa- Arten des La Plata- 
Gebvetes. Il. Die Argentinische Centris-Arten. III. Ueber einige Myzine- 
Plesia- Arten (Stett. Ent. Zeit. XXXVII. 1876, p. 151. 159, 166.) 

—*Mutillae Argentinae (Bol. d. I. Acad. Nac. d. Cienccas exactas existente 
en la Univers. d. Cardova. I. p. 461.) 

Burque, F. X., * Un nouvel insecte (Trogus Provancheri e Cap Rouge) (Le 
Naturalist Canad. Vol. XI. 1879, p. 125.) 


C. 


Cameron, P., Three species of Tenthredinidae new in Britain (The Ento- 
mologists Monthly Magaz. X. 1873—4, p. 113.) 

— Descriptions of two species of Tenthredinidae, new to science, from Scot- 
land (Taxonus glottianus, Nematus graminis) (ibid. p. 220.) 

— Description of a new species of Eriocampa (E. testaceipes) from Scotland 
(ibid. XI. 1874— 5, p. 128.) 

— Notes on British Tenthredinidae, with descriptions of two new species) 
(Strongylogaster femoralis, Dineura selandriiformis) (ibid. p. 250.) 

— Description of a new species of Nematus (N. Marshall) from Corsica 
(bid. XII. 1875— 6, p. 9.) 


13 


Cameron, P., Descriptions of three new species of Tenthredinidae (Nematus 


Cadderensis, dorsatus, Phenusa albipes) from Scotland (ibid. p. 127.) 
Descriptions of five new, or little known, species of Tenthredinidae (Nema- 
tus flavipennis, baccarum, Scharpi n. sp.) (ibid., p. 189.) 

Descriptions of new genera and species of Tenthredinidae and Siricidae, 
chiefly from the East Indies, in the Collection of the British Museum. 
(Transact. Entom. Society. 1876, p. 459.) 

Notes on British Tenthredinidae and Cynipidae (Entomolog. Monthly 
Magaz. XIII. 1876—7, p. 173.) 

Descriptions of new genera aud species of Hast Indian Tenthredinidae. 
(Transact. Entom. Soc. 1877, p. 87.) 

Descriptions of three new British Saw- Iles (Dolerus Chappelli, Dineura 
simulans, Hoplocampa gallicola) (Entom. Monthly Magaz. XIV. 
1877—78, p. 155.) 

Descriptions of two new species of Nematus (N. hibernicus, placidus) (ibid. 
p. 225.) 

Notes on British Tenthredinidae (Taxonus Fletscheri n. sp.) (ibid. 
p. 266.) ) 

On some new genera and species of Tenthredinidae (ex Brasilia) (Trans- 
act. Entom. Soc. 1878, p. 141.) 

On the larvae of three Tenthredinidae, with special reference do protective 
resamblance (ibid. p. 193.) 


—*'The Fauna of Scotland espec. of Clydesdale and of the West district. 


Hymenoptera. (Nat. Hist. Soc. of Glasgow, 1878.) 


—*Catalogue of the British Tenthredinidae (ibid. 1878.) 


On Parthenogenesis in the Tenthredinidae and alternations of generations 
in the Cynipidae (Entom. Monthly Magaz. XV. 1878—9, p. 12.) 

On some new or little known British Hymenoptera (ibid. 1879, p. 107.) 
(Nematus nigrolineatus, Onychia nigricornis, Allotria pleuralis, Psichacra 


- Dalei n. sp.) 


Notes on the coloration and development of Insects. (ibid. 1880, p. 69.) 
Notes on Tenthredinidae and Cynipidae (ibid. XVI. 1879—80, p. 220; 
XVII. 1880—81, p. 66. (Athalia scutellariæ n. sp.); XVIII. 1881—82 
(Tenthredo scotica Nematus glutinosæ, salicivorus n. sp.) p. 195. et 
| Blennocampa sulcata n. sp.] pag. 271.) 

Description of a new species of Strongylogaster (Str. Sharpi) from Scot- 
land (ibid. p. 63.) | 

Description of a new species of Torymus (T. campanule) from Scotland 
with Notes on other British species of the genus (ibid. XVII. 1880—81 
p. 40.) | 

Notes on Hymenoptera, with descriptions of new species (Isobrachium 
hispanicum, Sierola (n. g.) testaceipes (Ins. Sandwich), Psilloma caudata 


14 


(Hisp., Megaspilus punctulatus, mullensis, Chelonus carinatus (Ins 
Oahu) Monolexis? palliatus (Honolulu), Chaleis polynesialis (ibid.), 
Crabro polynesialis, Nematus scoticus, Pachyprotasis albicincta (Hima- 
laya), Tenthredopsis nigronotatus, flavomaculatus, picticeps, lividiventris, 
albomaculatus, nigriceps, Saundersii, dorsivittatus, inornatus, Dolerus 
tinctipennis, megapterus, intermedius (Anglia) n. sp. (Trans. Ent. Soc. 
Lond. 1881. p. 555.) 

Canestrini, G., * Sopra un organo poco noto degli Imenotteri (Bullet della 
Soc. Venet. Trent. 1880, Nr. 4, p. 154.) — Ueber ein sonderbares Organ 
der Hymenopteren (Zoolog. Anzeig. 9 Jahrg. 1880, p. 421.) 

Capron, E., * On the preservation of parasitic Hymenoptera (Entomologist. 
Vol. XIII. 1880, Nr. 201. Febr. p. 33.) 

Chapman, Alg., Some Facts towards a Life- History of Rhipiphorus para- 
doxus (Annals and Magaz. of Nat. Hist. Ser. 4, tom. VI. 1870, 
p. 314. 

Charsley, R. S., A new species of Ants found in Britain (Ponera tarda) 
(Entomol. Monthly Magaz. XIV. 1877—8, p. 162.) 

Chevrier, Fr., Description des Chrysides du bassin du Léman. Genéve, 1862. 

—* Essai monographique sur les Nysons du bassin du Léman. Genéve, 1867. 

— Essai monographique sur les Oxybelus du bassin du Léman. (Mit- 
theilung. d. Schweitzer. Entom. Gesellsch. III. 1868, p. 381.) 

— Description de deux Chrysides du bassin du Léman (Holopyga splendens, 
Hedychrum Gerstæckeri n. sp.,) (ibid. III. 1869, p. 44.) 

— Description de quelques Hyménopteres du bassin du Léman (Chrysis 
insperata, Hedychrum nanum, Pemphredon podagricus, Cemonus 
stigatus, Psen distinctus, Hoplisus eburneus, punctulatus, Leucopsis 
lepida n. sp.) (ibid. III. 1870, p. 265.) 

— Hyménopteres divers du bassin du Léman. (Cœlioxys mandibularis, 
Ceratina cœrulea, chalybea, Anthidium decoratum, albidulum, sexline- 
atum, sexmaculatum, Heriades casularum, angustata, intermedia, paxil- 
lorum, Tachytes grandis n. sp.) (ibid. III. 1872, p. 487.) 

Christ, J. L., Naturgeschichte, Classification und Nomenclatur der Insecten 
von Bienen-, Wespen- und Ameisengeschlecht. Frankfurt a/M. 1791. 

Comstock, J. H., * Report of the Entomologist of the United States Department 
of Agriculture for the year 1879. Washington, 1880, p. 261. (Biologia et 
Eurytoma funebris, Trioxys testaceipes, Polysphincta albipes, Trioxys 
piceus n. sp.) 

Coquebert, de Mombret, A. J., [llustratio Teonoyraphica Insectorum, quae 
in Musaeis Parisinis observavit et in lucem. edidit Joh. Chr. Fabricius 
3. Decad. Parisiis, 1799— 1804. 

Coquerel, Ch., Sur les moeurs des Oryctés de Madagascar, et sur deux especes 
de Scolia qui vivent aux dépens des Larves de ces Oryctes (Se. orycto- 


15 


phaga et carnifex n. sp.) (Annal. Soc. Ent. de France. Ser. 3. tom. IH. | 
1855, p. 167.) 


Coquerel, Ch., Description de Parasites anormauz d'un figuier de Vile 


de Bourbon (Apocrypta paradoxa, perplexa, Sycocripta esca, Chalcis ? 
explorator n. sp. (Revue et Magaz. d. Zoolog. Sér. 2. tom. VII. 
1855, p. 365, 429.) 

Courtiller, A., * Essai sur quelques familles d Hyménopteres (Annal. Soc. 
Linneenne de Maine et Loire. III. 1859, p. 31.) 

—* Descriptions des Chrysides observées aux environs de Saumur (Hedychrum 
Solandii n. sp.) (ibid. p. 61.) 

Costa, A., Fauna del Regno di Napoli. Imenotteri aculeati. Napoli. 1851.— 

—*Richerche entomol. s. i. Monte Partenii, c. descript. delle nouve specie. 
Napoli, 1858. 

— Imenotteri trivellanti sessiliventri. (Tenthredinid& et Siricidæ). Napoli, 
1860.) 

— Sphex sumptosa (Brasil, chlorargyrica (Brasil.), Enodia pudibunda 
(Brasil.), Scolia (Lacosi) wrochrysia, Elis (Campsomeris) formosella n. sp. 
(Annuario del Museo Zoologico della R. Universita di Napoli. Anno I. 
1862, p. 96.) 

— Pelopoeus  migriventris (Amer. bor.), Pterogophora analis (Austral.), 
Tenthredo aureola (Amer. mer.), dorsilinea (Amer. mer.), Stilbum vario- 
lutwm (India), Chrysis selenia (Mexico), vomerina (India), laborans (Africa), 
Smiera quinquesignata, multinotata, lobata, capitulata, strigosa, Mutilla 
sericeiventris (Italia), einereifrons (Italia), Scleroderma mutilloides (Sici- 
ha), Pimpla excelsa. (Austral.), apicina (Brasil.), Joppa undatipenmis, 
Bracon longicauda, dijficilis, triangulum, Gnathobracon (n. g.) babirussa, 
Dolerus rufotorquatus (Italia), Lyda fasciatipennis (Italia septentr.), 
Trichiocampus Garbiglettii (Ital. septr.), Blennocampa croceipes (Ital.), 
Aneugmenus coronatus (Ital. Cerobractus facialis (Ital.), Sapyga rufipes 
(Sardina.), Ammophila confusa (Senegalia), rubriventris (Corsica), coro- 
nata (Lucon), plumifera (Luçon), Crabro (Brachymerus) filigranus (Ital.) 
n. sp.) (ibid. Anno II. [1862] 1864.) 

— Dryudella Spinolae, Bembex Geneana, melanostoma, Lestiphorus bilinea- 
tus, Hoplisus Craveri, Cerceris scutellaris, Geneanna, Brachymerus fili- 
grans (ibid. Anno VI. [1866] 1871, p. 93.) 

—* Nuovi studii s. 1. Entomologia della Calabria ulteriore. Napoli, 1863. 

— Prospetto sistematico degli Imenotteri Italiani etc. (Annuario del Museo 
Zoologico della R. Universita di Napoli. Anno IV. [1864 | 1867, pag. 62; 
V. [1865] 1869, p. 60; VI. [1866] 1871, p. 28.) 

— Note sur quelques Foenus de l'Italie meridionale (F. vagepunctatus 
n. sp.) (Comptes-rendus d. séance. d. 1. Société Entom. d. Belgique. XX. 
1877, p. XXL) 


16 

Cresson, E. T., * A Catalogue of the described Tenthredinidae und Uroceridae 
inhabiting North- America (Proceed. Entomol. Soc. of Philadelphia. Vol. 
I. 1861, p. 35. 

—"A Catalogue of the described species of several families of Hymenoptera 
inhabiting North- America (ibid. I. 1862, p. 202, 227, 316.) 

— Description of several new Hymenoptera (ibid. p. 198.) 

—* List of the N.-American species of Bombus and Apathus (ibid. 1863.) 

—*On the American species of several genera of Apidae (ibid. 1864.) 

— Description of new N.-American Ichneumonidae (ibid. 1864.) 

— *On the Hymenoptera of Cuba (ibid. IV. 1865, p. 1.) 
—* Monograph of the Philanthidae of N.- America (ibid. V. 1865, p. 85.) 
—*Catalogue of Hymenoptera in the Collection of the Entom. Society of Phi- 
ladelphia from Colorado Territory (ibid. IV. 1865, p. 242, 426.) 

—* Descriptions of some new species of Mutilla from California (ibid. IV. 
1865, p. 385.) 

—*Notes on the Pompilidae of N.-America with descript. of new species 
(Philadelphia, 1867.) 

— List of Ichneumonidae of N.-America, with descriptions of new species 
(Philadelphia, 1868.) 

—*Catalogue of a Collection of Hymenoptera made by Sumichrast near Cor- 
dova, Mexico. (Ichneumon.) (Philadelph. 1868.) 

—*Descriptions of new Pimplariae, with list of the N.-Americ. species (Phi- 
ladelph. 1870.) 

— "Synopsis of the N.-Americ. species of Leucopsis, Smiera and Chalcis 
(Philadelph. 1870.) 

—*Hymenoptera Texana (Philadeph. 1872.) 

-—*Descriptions of Mexican Ichneumonidae (Proceed. Academy Natural 
Sciences Philadelphia. 1873, p. 104.) 

— List of Hymenoptera, collected by J. Duncan Putnam, of Dan to 
with descriptions of two new species (Nomada Putnami, Anthophora 
albata) (Proceed. of the Davenport Academy of Natural Sciences. Vol. I. 
1876, p. 206.) 

—*Notes on species of Ichneumon. found in America North of Mexico (Phi- 
ladelphia, 1877.) 

— Descriptions of new species of N.-Americ. Bees (Bombus, Anthophora, 
Melissodes, Tetralonia, Megacilissa) (Proceed. Acad. Nat. Scienc. Phila- 
delphia. 1878, p. 181.) 

—*Descriptions of new North American Hymenoptera in the collection of the 
American Entomological Society (Transact. Amer. Entom. Soc. Vol. VII. 
1878. March. 1878, p. 61. Febr. 1879, p. 201 ; Vol. VIII. Jan. and Febr. 
1880, p. 1.) 


—"* Forty, new species of Hymenoptera and one new genus «Huparagiay 


Ee 


17 


(Proc. Acad. Nat. Hist. Philadelphia. 1879. Ent. Sect. p. 4) (Parnopes 
Edwardsi [California], Trigonalys mexicanus, læviceps Mexico], Neva- 
densis | Nevada], Oryssus occidentalis, Cleptes americana [Colorado et 
Nevada], Oryssus mexicanus [Mexico], Cleptes purpurata | Vancouver- 
Island), Euparagia |n. g.) scutellaris, Ibalia rufipes, montana, Pterochei- 
lus, Aulacus pallipes, Eucerceris, Metopius, Philanthus n. sp.) 

Cresson, E. T., Descriptions of Ichneumonidae, chiefly from the Pacific 
Slope of the United States and British N.-America (ibid. 1879, p. 348.) 

—*Catalogue of N.-American Apidae, with descriptions of new Species 
(Transact. Amer. Entom. Soc. Vol. VII. 1879, p. 215.) 

— Notice of three new Hymenopterous parasites (Anisopelma lyeti, utilis, 
minima) (American Entomologist. 1880, p. 24.) 

—*Catalog. of Tenthredinidae. and Uroceridae of N.- America, with descrip- 

tions of new species (Trans. Amer. Entom. Soc. Vol. VIII. 1880, p. 53.) 

and Norton, *Report upon the collections of Hymenoptera made in por- 

tions of Newada, Utah, Colorado, New-Mexico and Arizona, during the 
years 1872— 74, with list of Formicidae by Ed. Norton. Chapter VII. of 

Weeler's Rep. Geogr. Explorat. W. of Jooth. Mer. V. 1875. Zoolog. p. 705. 

Crüger, C., Ueber Myrmecocystus mexicanus (Entom. Nachricht. II. 1876, 
p. 154.) 

Curtis, J., British Entomology ete. 16 vol. London, 1823—40. 

— Descriptions of the Nest of two Hymenopterous Insects inhabiting Brazil 
(Dielocerus [n. g.; Ellisii n. sp., Schizocerus nasicornis Curt., ochro- 
stigma Curt., Myraptera brunnea Curt., elegans Curt.) (Transact. Linnean 
Society. XIX. 1845, p. 249.) 

— On the genus Myrmica, and other indigenous Ants. (ibid. XXI. 1854, 
Pl.) 

— On the Economy of a new species of Saw-fly (Selandria Robinsonii) 
(ibid. XXI. 1855, p. 39.) 


— Economy and figures of Cynips aptera, umbraculus, Quercus tiarae, lenti- 


cularis, Quercus-pedunculà, Quercus-ramuli, Quercus castaneae, Quercus- 
foli, Quercus-petio (Gardeners Cronicle. — Transact. Entom. Soc. 
London. Ser. 2. tom. III. Proceedings p. 55, 88.) 

Cyrillo, D., * Entomologiae Neapolitanae specimen primum. Napoli, 1787— 
1792. 

Czeh, C., Ueber den Ursprung der Gallen am Pflanzentheilen (Stett. Ent. 
Zeit. XV. 1854, p. 334.) 


D. 
Dahlbom, A. G., *Monographia Pompilorum Sueciae. Londini Gothorum, 
1899. 
—*Monographia Chrysidum Sueciae. Londini Gothorum, 1829. 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. - 


18 


Dahlbom, A. G., * Exercitationes Hymenopterologicae ad illustrandam fau- 
nam Suecicam. Londini Gothorum, 1831—33. 

—* Bombi Scandinaviae monographie tractati et iconibus illustrati. Londini 
Gothorum, 1832. 

—*Clavis novi Hymenopterorum Systematis, adiecta Synopsi larvarum eius- 
dem ordinis Scandinavicarum Eruciformium. Lunde, 1855. 

— Conspectus Tenthredinidum, Siricidum, Oryssinorum Scandinaviae. Hav- 
nie, 1835. ; 

—* Prodromus Hymenopterologiae Scandinaviae (Tenthredo). Londini Gotho- 
rum, 1836. 

—* Beobachtungen über das Eierlegen, den Embryo und die Larve der Cunbex 
Jasciata (Isis, 1837, p. 76.); des Nematus coniugatus (ibid. p. 137.) 

—* Species Aulaci generis in Scandinavia habitantes (ibid. p. 175.) 

—* Examen historico-naturale de Crabronibus Scandinavicis. Londini Gotho- 
rum, 1838. 

—*Synopsis Hymenopterologiae Scandinavicae. Lunde, 1839—40. 

—* Dispositio methodica specierum Scandinavicarum pertinentium ad fama- 
lias insectorum ! ymenopterorum naturales Sphecidarum, Pompilidarum, 
Larridarum, Nyssonidarum, Pemphredonidarum, Crabronidarum, Melli- 
nidarum et Bembecidarum. Lundæ, 1842. 

—*Onychia och Callaspidia, tvenne för Scandinaviens Fauna nya Insect 
slägter, horande till Galläple-Steklarnes naturliga Grupp. Lund, 1842. 

— Hymenoptera europaea, praecipue borealia ; formis typieis nonnullis 
specierum generumque exoticorum aut extraneorum propter nexum 
systematicum associatis etc. Tom. I. Sphex in sensu Linneano, Lunde, 
1843—45; Tom. II. Crysis i. s. L. Berolini, 1854. 

—* Dispositio methodica specierum. Hymenopterorum secundum familias In- 
sectorum naturales. Partieula secunda. Lund. 1845. 

—*Scandinavisk Hymenopter-Fauna. Lund. 1846. I. Gruppen Gallaple Flu- 
gor, Figitis, Eucolia. 

—*Sud-Afrikanska Chrysides (Oefvers. K. Vetens. Acad. Fórhandl. 1850, 
p. 135.) 

— Note sur le genre Ctenocerus Dhlb. (Clavelia Luc.) (Annal. Soc. Entom. 
de France. Ser. 3. tom. IV. 1856, p. 345.) 

— Remarques sur quelques espèces europeennes du genre Sirex (bid. tom. 
VII. 1859. Bullet. p. LXXXIII.) 

Dahm, O. E. L., * Nágra Jakttagelser rórande Getingar. (Entomolog. 'Tidskr. 
1881, p. 97.) 

—* Quelques observations sur les moeurs des Guépes (ibid. p. 115.) 

Dale, C. W., Notes on Mr. Saunder's Synopsis of British Heterogyna and 

... Fossorial Hymenoptera (Entomolog. Monthly Magaz. XVII. 1881. p. 256.) 

Dalla Torre, K. W., Beitrag zur Kenntniss der Hymenopteren- Fauna. Tirols. 


19 


Die Apiden Tirols in ihrer horizontalen und verticalen Verbreitung. 
(Zeitschr. d. Ferdinandeum in Innsbruck. 3. Folge. Bd. XVIII. 1873, 
p. 251 et Bd. XXI. 1878, p. 161.) 

Dalla Torre, K. W., Ueber Beobachtungen der Wechselbeziehung zwischen 
Thier- und Pflanzenwelt (Bombus) (Entom. Nachricht. II. 1876, p. 170.) 

— "Beiträge zur Phyto- und Zoostatistik des Egerlandes: Entomologische 
Notizen aus dem Egerlande. (Lotos. Bd. XXVII. 1877 [1878] p. 91.) 

— Entomologische Beobachtungen. (Entom. Nachricht. III, 1877, p. 33, 117.) 

— ÆEntomologische Alpenfauna (ibid. p. 169.) 

— Bemerkungen zur Gattung Bombus. I. Die Bombus-Arten Tirols. Il. Die 
Bombus-Arten von Oesterreich. (Berichte d. naturwiss. medizinisch. 
Vereines in Innsbruck. VIII. 1879. Hft. 2, p. 3. et Jahrg. 1882.) 

— Die Tirolische Sphecodes- Arten. (Zoolog. Anzeiger. II. 1879, Nr. 43, 
p. 623.) 

—* Unsere Hummel- Arten. (Knauer, d. Naturhistoriker. 2. Bd. 1880, p. 30 
et 40.) 

— Habropoda ezonata Sm. bei Bozen in Tirol. (Bericht. naturwiss.-medic. 
Ver. Innsbruck. X. 1880. Sitzungsberichte, p. 4.) 

— Hymenopterologisches. (Chalicodoma, Osmia bicornis, Megachile analis, 
Anthidium montanum, Nysson spinosus) (Entom. Nachricht. VI. 1880, 
p. 143.) 

— Ueber das Verhältniss von Bombus ligusticus Spin. zu B. ruderatus F. 
(Zoolog. Anzeig. 1881. Nr. 86, p. 335.) 

— Dasypoda rhododactyla n. sp. (Entom. Nachr. VII. 1881, p. 11.) 

— Vier neue Fossorien aus Frankreich, beschrieben von J. H. Fabré in dessen 
Souvenirs entomologiques (Cereeris Antonie, Juli, Ammophila Julii, 
Bembex Juhi) Gbid. p. 152.) 

— Alphabetisches Verzeichniss der in den Jahren 1869—72 aufgestellten 
Genus-Namen der Hymenopteren (ibid. p. 330.) 

— Bemerkungen zur Gattung Bombus Latr. IT. Zur Synonymie und geo- 
graphischen Verbreitung der Gattung Bombus. (Bericht. nat.-med. Ver. 
Innsbruck. 1882.) 

— Tenthredopsis Costa. (Ent. Nachr. VIII. 1882, p. 169.) 

— und Kohl, Fr. Fr., Die Chrysiden und Vesparien Tirols. (Bericht. nat.- 
med. Ver. Innsbruck. VIII. 1879, Hft. I. p. 52.) 

— Vide: Rogenhofer. 

Dalman, J. W., *Försök till uppstälning af Insect-Familjen Pteromalini. 
(Vetensk. Akad. Handling. XLI. 1820, p. 123, 340; Extract. Germar's 
Magaz. d. Entomolog. IV. 1821, p. 551.) 

— Anmnalecta entomologica. Holmiæ, 1823. 

Damianitsch, R., Hymenopterologische Beiträge. (Cephus brachypterus, 
Erberi n. sp.) (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. XVI. 1866, p. 993.) 


Ox 


Decken, C. Vide: Gerstaecker. 

Degeer, Ch., Mémoires pour servir a l'Histoire des Insectes. 7 Vol. Stock- 
holm, 1752— 78. 

Desvignes, Th., Description of a new British species of Ichneumon. (1. palu- 
dator) (Transact. Entom. Society. Ser. 2. tom. III. 1854— 56, p. 44.) 

—* Catalogue of British Ichneumonidae in the British Museum. London, 1856. 

— Descriptions of new species of the Genus Bassus. (Transact. Entom. 
Society. Sér. 3, tom. I. 1862—64, p. 215.) 

— Descriptions of two new species of Ephialtes (E. facialis, albieinetus), 
(ibid. p. 226.) 

— Two species of Pimpla, new to Britain (P. opacellata n. sp.), (Entom. 
Monthly Magazin. IV. 1867—68, p. 174.) 

Dewitz, H., Ueber Bau und Entwickelung d. Stachels der Ameisen. (Leipzig, 
1877.) 

— Beiträge zur postembryonalen Gliedmassenbildung bei den Insecten (Zeit- 
sehrift f. wissenschafl. Zoologie. XXX. Supplem. Hft. I. 1878, p. 78.) 

—*Hymenopteren von Portorico (Coelioxys spinosa, Crocisa pentalon, Cer- 
ceris Krugi, Crabro Mayeri, Trachypus Gerstæckeri, Pompilus Cressoni, 
Evania ruficaput, Hyptia rufipectus, Ephialtes Cressoni, Pimpla nube- 
cularia, l'ryphon Cerberus, Schizoceras Zaddachi n. sp.) (Berlin. Entom. 
Zeitschrift XXV. 2 Heft. 1881. p. 197.) 

Dietrich, K., Beiträge zur Kenntmss der in Kanton Zürich einheimischen 
Insekten. Hymenoptera. (Mittheil. Sehweiz. Entom. Gesellsch. IT. 1868, 
p. 347.) (Hylotoma confusa, Empkytus dissinilis, vernalis, Allantus 
collaris n. sp.) 

Donovan, E. The Natural any of British Insects. 16 Vol. London, 
1792— 1813. 

— Natural History of the Insects of India etc. A new edition by J. 0. West- 
wood. London, 1842. (Chrysis imperialis Westw. |fasciata Don. nec. 
Fabr.], Stilbum oculatum F., splendidum F., Vespa cincta F., Eumenes 
belit F., areuata F., Polistes Macænsis F., tepida F., Xylocopa 
nasalis Westw. | violacea Don., nec L.| pag. 87.) 

Doubleday, E., Larva of Craesus septemtrionalis (Entom. Magaz. I. 1833, 
p. 313.) ' 

— Exhibition of specimens of the Larve, Pupa and perfect Insect of Sirex 
gigas (Proceed. Zoologic. Society London. 1849, p. 95.) 

Doumerc, A., Notice sur les moeurs de 0 Ichneumon ruspator L. (Annal. Soc. 
Entom. de France. Sér. 3, tom. VII. 1859, Bullet. CLX XII.) 

— Notice sur les moeurs de l’Ichneumon fasciatus Foucr. (ibid. VIII. 1860, 
p. 317.) 

Dours, A., Catalogue raisonné des Hyménopteres du département de la Somme. 
I. Melliferes. Amiens, 1861. 


91 


Dours, A., Monographie iconographique du genre Anthophora Latr. Amiens, 
1869. 

— Hyménoptères nouveaux du bassin mediterranéen. (Revue Zoologique. 
Sér. 2, tom. XXIII. 1871— 72, p. 293, 349, 496, 519; Ser. 3. tom. 
DOUNEMSTS e 2742) 

— Catalogue synonymique des Hymönopteres de France. Amiens, 1874. 

Drewsen, M., Note sur le Cimbex femorata (Annal. Soc. Entom. de France. 
IV. 1835, p. 169.) 

— Mutilla europaea L. (Stett. Ent. Zeit. VII. 1847, p. 210.) 

— et Boie, Bidrag til Hymenopternes Naturhistorie (Kroyer’s Naturhis- 
torisk Tidsskrift. I. 1837, p. 305.). — Beitrdge zur Geschichte der Hyme- 
nopteren (Archiv f. Naturgesch. II. 1836, p. 35.) 

— et Schiôdte, Fortegnelse over danske Arter auf Schlogterne Bombus og 
Psithyrus (Kröyer’s Naturhist. Tidsskrift. II. 1838—39, p. 105.) 

Drury, D., Illustrations of natural history ete. 3. Vol. London, 1770 —82. — 
Abbildungen und Beschreibungen. exotischer Insekten. Aus dem Engli- 
schen übersetzt von Georg Franz Panzer. Nurnberg, 1785— 88. 

Dufour, Léon, * Recherches anatomiques sur les Scolies et sur quelques autres 
insectes Hyménoptères. (Bullet. Soc. Philom. 1818, p. 101.) 

— Observations sur une nouvelle espece de Anoplius, qui ne offre qu'une seule 
ocelle (An. uniocellatus) (Annal. Soc. Entom. de France. II. 1858, p. 483.) 

— Recherches anatomiques et physiologiques sur les Orthoptéres, les Hyme- 
noptéres et les Neuroptères (Annal. Seiene. Naturell. Sér. 2. tom. IV. 
1835, p. 238; et Mém. Mathem. des Savants étrangers. Paris, 1844, 
tom. VII. p. 265.) 

— Recherches sur quelques entozoaires et- larves parasites des insectes Or- 
thoptères et Hymenoptéres (ibid. VI. 1836, p. 55; VII. 1837, p. 5.) 

— Recherches sur U Andrena lagopus Latr. (Annal. Soc. Entom. de France. 
Wi 18385 p. 281.) 

— Observations sur le genre Stizus (St. Perrisii et nigricornis n. sp.), (ibid. 
p. 269.) 

— Notice sur? Ammophila armata Latr. (ibid. p. 291.) 

— Observations sur quelques espèces de Crabro (ibid. 409.) 

— Notice sur la Nomia diversipes Latr. (ibid. VIII. 1839, p. 583.) 

— Mémoire pour servir à l’histoire de l'industrie et des métamorphoses des 
Odynères, et description de quelques nouvelles espèces de ce genre (Annal. 
Scienc. Naturell. Sér. 2. tom. XI. 1839, p. 85.) 

— Observations sur les métamorphoses du Cerceris bupresticida et sur Vin- 
dustrie et Vinstinct entomologique de ces Hyménoptère (ibid. XV. 1841, 
p. 853.) 


— Histoire des métamorphoses des Chalcis, et description de d'une espèce peu 
, 1 


22 


connue (Ch. Fonscolombei Duf.), (Annal. Soe. Entom. de France. X. 
1841, p. 11; Revue Zoolog. 1840, p. 254.) 

Dufour, Léon,* Explications, notes, errata et addenda concernant les recher- 
ches anatomiques et physiologiques sur les Orthoptéres, Hymenopteres et 
les Neuroptères. Saint-Sever, 1841. 

— Mémoire sur les vaisseux biliaires ou le foie des insectes. (Annal. Scienc. 
Naturell. Sér. 2. tom. XIX. 1843, p. 145.) 

— Sur quelques Hyménoptères nouveaux ou peu connus de l'Espagne (Cerce- 
ris quadrimaculata, tenuivittata, dorsalis, Sapyga S-guttata, fiduciaria, 
Lithurgus nasutus n. sp., Brachymeria pectinicornis Latr.) (ibid. Sér. 3. 
tom. XI. 1849, p. 91.) 

— Quelques mots sur l'organe de Vodorat et sur celui de Üouie dans les in- 
sectes (ibid. Sér. 3. tom. XIV. 1850, p. 179.) 

— Sur une nouvelle espèce de Celonites (C. dispar) (Annal. Soc. Entom. de 
France. Sér. 2. tom. IX. 1851, p. 58.) 

— Remarques sur la famille des Masarides (ibid. p. 61.) 

— Encore Masaris et Celonites (ibid. X. 1852, p. 448.) 

— Ichneumons. Mode descriptif. (ibid. p. 458.) 

— Signaliments de quelques espèces nouvelles ou peu connues d'Hyménop- 
tères Algériens (Sphex pubescens F., niveata, Tachytes ruficrus, Dinetus 
niger, Bembex galactina, Palarus humeralis, Cerceris elegans, nigro- 
cincta, Philanthus ecoronatus, Odynerus rombiferus, Anthidium corona- 
tum, Andrena Doursana n. sp.) (ibid. Sér. 3. tom. I. 1853, p. 375.) 

— Masaris, Celonites, Ceramius (ibid. p. 385.) 

— Les deux sexes de l'Anthophora crassipes Lep. (ibid. p. 386.) 

— Cerceris straminea n. sp. (Algér.), (ibid. p. 388.) 

— Recherches anatomiques sur les Hyménopteres de la famille des Urocera- 
tes (Annal. Scienc. Naturell. Sér. 4. tom. I. 1854, p. 201.) 

— Quelques mots sur ies Cerceris de M. Fabre (ibid. Ser. 4. tom. IV. 1855, 
p. 261.) 

— Note sur la Formica barbara (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 3. 
tom. IV. 1856. Bullet. XCI.) 

— Sur le Mycromyrma pygmaea, nouveau genre de Formicide (ibid. tom. V. 
1857, p. 60.) 

— Notices entomologiques. I. Sur V Epeira sericea et le Pompilus croceicornis. 
II. Sur l’Euchalcis Miegii nouveau genre et nouvelle espèce de C'halci- 
dite et sur quelques autres Hyménoptères de ce même genre. III. Sur une 
nouvelle espèce d’Astata (A. Miegun ex Hispan.) IV. Sur une nouvelle 
espèce de Bembex (B. bipunetata ex Hispan.). V. Sur une nouvelle espèce 
de Cephus (C. nigripennis Sich. ex Hispan.) (ibid. Sér. 4. tom. I. 
1861, p. 1.) 


— et Perris, Ed., Mémoire sur les insèctes Hyménoptères qui nichent dans 


l'interieur de: tiges séches de la Ronee (Osmia parvula, tridentata, 
ruborum, acuticornis n. sp., Ceratina coerulea Leach, albilabris Spin., 
Odynerus rubicola Duf., industrius, hospes, Solennius rubicola n. sp., 
vagus Lep., Prosopis signata Lep. et Serv., Stigmus ater Jur.. Pemphre- 
don unicolor Lep. et Serv., Chrysis obtusidens, indigotea n. sp., eyanea 
F., Hedychrum minimum n. sp., Ichneumon gyrator, odoriferator, ody- 
nerieidus, Pimpla marginellatoria n. sp., Formica truneata Spin.) 
(Annal. Soc. Entom. de France. IX. 1840, p. 1.) 

Dujardin, F., Mémoire sur le systeme nerveux des Insectes (Annal. Scienc. 
Naturell. Sér. 9. tom. XIV. 1850, p. 195.) 

— Quelques obsérvations sur les Abeilles, et partieulièrement sur les actes 
qui, chez les Insectes, peuvent étre rapportés à l'intelligence (ibid. Ser. 
3. tom. XVIII. 1852, p. 213.) 

— Memoires sur les yeux simples ou stemmates des animaux artisules (ibid. 
Ser. 5. tom. VII. 1867, p. 104.) 

Duperrey, L. J., * Voyage autour du monde, executé par ordre du roi, sur 
la corvette de S. M. Coquille, pendant les années 1822— 95. Paris, 
1828— 32. Sect. I. Zoologie. Insectes par Guérin. 

Dutrochet, R. J., Recherches sur les caleur propre des ètres vivant a basse 
température (Annal. Scienc. Naturell. Sér. 2. tom. XIII. 1840, p. 5.) 


E. 


Edgeworth, R. L., Notes on Irish Vespidae (Annals and Magaz. Nat His- 
tory. Sér. 3. tom. XIII. 1864, p. 466.) 

Emery, C., Bothriomyrmex (n. g.) Costae n. sp. (Annurio d. Mus. Zoolog. 
Univers. di Napoli. Anno V. 1869, p. 117.) 

— Formicidarum Italicarum species duae novae (Bulletino della Societa 
Entomol. Italiana I. 1869. p. 135.) (Crematogaster læstrygon, Epitritus 
In. g.| argiolus n. sp.) 

— Studii myrmecologici (ibid. II. 1870, p. 135.) (Leptanilla |n. g.! Revelieri, 
Leptothorax melanocephalus, flavicornis, Tetramorium meridionale, 
Macromischa hottenbergii n. sp.) 

— Ueber hypogaeische Ameisen und Beschreibung neuer oder minder be- 
kannten unterirdischen Ameisen (Stigmatomma denticulatum Rog., So- 
lenopsis orbula n. sp., Epitritus argiolus Em., Baudueri n. sp.) (Stett. 
Ent. Zeit. XXXVII. 1876, p. 71, 74.) 

— Catalogo delle formiche esistenti nelle collezioni del Museo Civico di Ge- 
nova (Annali del Museo Civico di Storia Naturale di Genova. IX. 
1876—77 p. 363.) 


— Saggio di un ordinamento naturale dei Myrmicidei e considerationi sulla 


LS 
= 


filogenesi delle Formiche (Bullet. della Societá Entomol. Italiana. IX. 
1877, p. 67.) 

Emery, C., Excursione in Calabria. Formicidei (ibidem. XII. 1880, p. 123.) 

— Formiche della Spedizione Italiana nel" Africa equatoriale (Annali Museo 
Civico di Genova. XVI. 1881, p. 270.) 

— et Forel, A., Catalogue des Formicides d'Europe (Mittheil. Schweiz. 
Entomol. Gesellsch. V. 1878, p. 441.) 

Erichson, W. F. Vide Middendorf. 

— : Vide Schomburgk. 

— : Vide Wagner. 

Eversmann, Ed., Die Bruistellen des Hylaeus quadricinctus F. (Bullet. de 
Moseou. XIX, 1846, Nr. I. p. 188.) 

— Hymenopterorum Rossicorum species novae vel parum cognitae (Bombus 
altaicus, Anthophora atricilla, fulvipes, lepida, Stizus fulvipes, Scolia 
Schrenckii, Pompilus rubellus, grandis) (ibid. 1846, Nr. II. p. 436.) 

- Fauna hymenopterologica Volgo-Uralensis. Fam. I. Tenthredinidae. 
Fam. II. Uroceratae (Bullet. de Moscou. XX. 1847. Nr. I. p. 3.) — 
Fam. III. Sphegidae Latr. (ibid. XXII. 1849, Nr. II. p. 359.) — Fam. IV. 
Anthrophilarum seu Apidarum (ibid. XXV.1852, Nr. III. p. 3.) — Fam. V. 
Chrysidarum. (ibid. XXX. 1857, Nr, IV. p. 544.) 

— Die Brutstelle des Pelopoeus destillatorius (ibid. XXI. 1848, Nr. III. 
p. 248.) 

— Xylocopa fasciata, Eumenes. fulva, tabida m. sp. e Russia (ibid. XXVII. 
1854, Nr. III. p. 198.) 


F. 


Fabré, J. L., Observations sur les moeurs des Cerceris etc. (Annal. Science. 
Naturell. Sér. 4. tom. [V. 1855, p. 129.) 

— Etudes sur Vinstinct et les métamorphoses des Sphégiens (ibid. tom. 
VI. 1856, p. 137.) 

— Notes sur quelques points de l’histoire des Cerceris, des Bembex ete. 
(ibid. p. 183.) 

—*Souvenirs entomologiques. Etudes sur l'instinct et les moeurs des Insectes. 
Paris, 1880. (Biolog. et Cerceris Antonie, Julu, Bembex Julii, Ammo- 
phila Julii n. sp.) (Vide: Dalla Torre.) 

— Étude sur les moeurs et la parthénogenèse des Halictes (Annal. Scienc. 
Naturell. Sér. 6, tom. IX. 1880. Art. 4.) 

— An on undefined faculty in Insects (Entomolog. Monthly Magaz. XVII. 
1880—81. p. 100.) 
Fabricius, J. Chr., Systema Entomologie etc. Flensburgi et Lipsiæ, 1775. 

— Species Insectorum. 2 Vol. Hamburgi et Kiloni, 1781. 


[S] 
[ari 


Fabricius, J. Fr., Mantissa Insectorum. 2 Vol. Hafniæ, 1787. 

— Entomologia systematica emendata et aucta. 4 Vol. Hafniæ, 1792— 94. 

— Entomologiae Systematicae Supplementum. Hafniæ, 1798. 

— Systema Piezatorum. Brunsvigæ, 1804. 

Fairmaire, Léon, Rapport relativement au Masaris vespiformis (Annal. Soc. 
Entom. France. Sér. 3, tom. I. 1853, Bullet. XVI.) 

— Hyménoptercs de Gabon (Thomson J., Archives entomologiques. Tom. II. 
Paris, 1858, p. 263) (Mutilla porosicollis, Pelopocus clypeatus, Philan- 
thus tricolor, Dilobopeltis |n. g.] fuseipennis n. sp.) 

Fallen, C. Fr., Försök till uppställning och beskrif ning pa de à Sverige funne 
Arter af Insect slägted Tenthredo (Vetensk. Acad. Handlingar. Tom. 
XXVII—XXVIII. 1807—8; XXXIII. 1812, p. 109.) 

— Specimen novam Hymenoptera disponendi methodum exhibens. Lund. 1813. 

— Monographia Tenthredinidum Sueciae. 3 partes. Londini Gothorum, 1829. 

Fenger, H., Allgemeine Orismologie der Ameisen, mit besonderer Beriichsich- 
tigung des Werthes der Classificationsmerkmale (Archiv f. Naturgeschichte. 
XXVIII. 1862, p. 282.) 

— Anatomie und Physiologie des Giftapparates bei den Hymenopteren (ibid. 
Sure 156935 [de 159) 

Fintelmann, L.,* Zur Naturgeschichte einiger auf dem Kiefer lebenden Lophy- 
ren (Acta Acad. Leopold. Carol. XIX. 1839, p. 245.) 

Fischer, J. G.,* Ueber die Eierlage der Bienenkünigin und die Theorie von 
Daierzon ; Bemerkungen über F. Perez Arbeit (Verhandl. d. Ver. f. Na- 
turw. Unterhaltung in Hamburg. IV. Bd. 1879, p. 181.) 

Fischer de Waldheim, Observata quaedam de Hymencpteris rossicis (Bom- 
bus melinoides, Apis daurica, Eumenes venusta, Tenthredo nyctea, 
grossularie, Ammophila elongata, nitida, Sphex obscura, Pompilus ses- 
quialterus, alienus, Scolia rufiventris, Myzine spinosa, arcuata, Melecta 
fasciculata, quatuordecimpunctata n. sp.) (Magaz. Zoologie. 1843, 
Nr 122) 

Fitch, Edw.,* Hymenoptera bred from Cynips Kollari Galls (The Entomolo- 
set XUL 118789 Nr 192 jo 113) 

—* Hymenopterous Parasites of Lepidoptera (The Entomologist. XIII. 1880, 
D207) 

—*Dolerus palustris bred. (Entomologist. Vol. XIV. 1881. p. 163.) 

—*Cladius viminalis larvae destructive to Nut-stubs (ibid. p. 188.) 

—* Economy of Chalcididae (Entomologist. XV. 1882. p. 93.) 

Fletscher, J. E., On Parthenogenesis in Tenthredinidae (Entom. Monthly 
Magaz. XVII. 1880—81, p. 126. — Entom. Nachricht. VIII. 1889, 
p. 24.) 

— "List of Cynipides taken in Worcestershire (Entomologist. 1880. Nr. 200, 
p. 10.) 


26 


Flégel, J. H. L., Ueber den einheitlichen Bau des Gehirns in den verschie- 
denen Insecten-Ordnungen (Zeitschr. f. wissenschaft. Zoolog. XXX. Bd. 
Supplem. Hft. IIT. 1878, p. 569.) 

Foerster A., Beitrüge zur Monographie der Pteromalinen. Aachen 1841. 

— Hinige neue Arten aus der Familie der Blattwespen. (Monophadnus in- 
quilinus, Dineura dorsalis, Cephus flaviventris, Perineura dualis, Allan- 
tus decipiens, omissus) (Stett. Entom. Zeit. V. 1844, p. 262, 987.) 

— Ueber die Familien der Myrmariden (Linnea Entomologica. II. 1847, 
p. 195.) . 

— Hymenopterologische Studien. Hft. I. Formicariae. Aachen, 1850 ; Hft. IT. 
Chalcididae et Proctotrupii. Aachen, 1856. 

— Eine Centurie neuer Hymenopteren (Verhandl. Naturhist. Vereins preus- 
sisch. Rhemlande. VII. 1850, p. 276, 484, 500; VIII. 1851, p. 1; X. 
1853. p. 266.) 

— Zweite Centurie (bid. XII. 1855, p. 226; XVI. 1859, p. 87.) 

— Monographie der Gattung Pezomachus Grav. (Archiv f. Naturgesch. XVI. 
1850, p. 49; XVII. 1851, p. 26.) 

— Neue Blattwespen (Verhandl. Naturh. Ver. preuss. Rheinlande, XI. 1854, 
p. 265, 491.) 

—*Synoptische Uebersicht der Familien und Gattungen in beiden Gruppen 
der Chalcidiae Spin. und Proctotrupii Latr. (Jahresber. d. höheren Bur- 
verschule in Aachen, 1856.) 

— Hine Centurie neuer Hymenopteren (Verhandl. Naturh. Ver. preuss. Rheinl. 
XVII. 1860, p. 90.) 

— Synopsis der Familien und Gattungen der Braconen (ibid. XIX. 1862, 
p. 225.) 

— Synopsis der Familien und Gattungen der Ichneumonen (ibid. XXV. 1868, 
p. 135.) 

— Monographie der Gattung Campoplex Grav. (Verhandl. zoolog.-botan. 
Gesellsch. in Wien. XVIII. 1868, p. 761.) 

— Ueber die Gallwespen (ibid. XIX. 1869, p. 327.) 

— Monographie der Gattung Hylaeus (Prospis) (ibid. XXI. 1871, p. 873.) 

— Uebersicht der Gattungen und Arten der Plectiscoiden (V erhandl. Naturh. 
Ver. preuss. Rheinlande. XXVIII. 1871, p. 71.) 

— Ueber den systematischen Werth des Flügelgeäders bei den Insekten und ins- 
besondere bei den Hymenopteren (Programm dere RalschuleJ. O. zu Aachen 
fim 1876277.) 

— Kleine Monographien parasitischer Hymenopteren (ibid. XXXV. 1878, 
p. 42.) 

Fonscolombe (Boyer de), Description des Insectes de la famille des Diplo- 
lepaires qui se trouvent aux environs d'Aix (Annal. Scienc. Naturell. 
XXXVI 18325 ps SA 


27 


Fonscolombe (Boyer de), Monographia Chaleiditum, Galloprovinciae circa 

Aquas Sext as degentium (ibid. p. 273; et Ser. 2. tom. XIII. 1840, p. 186.) 

Megachile sericans n. sp. (Magaz. d. Zoologie. II. 1832, Nr. 50.) 

— Notice sur les genres Lithurgus ete. (L. cornutus Oliv. et chrysurus n. sp.) 
(Annal. Soc. Entom. de France. III. 1834, p. 219.) 


DD p 


— Description du Ceramius Fonscolombii (ibid. IV. 1835, p. 421.) 

— Espèces nouvelles d' Hyménopteres (ibid. Ser. 2. tom. IV. 1846, p. 39.) 
(Agathis major, initiator, Formica cursor, Anthidium Lepeletieri, Mega- 
chile cristata.) 

— Ichneumonologie Provençale, ou Catalogue des Ichneumonides qui se trou- 
vent aux environs d'Aix (ibid. Ser. 2. tom. V. 1847, p. 51, 397; VII. 
18649, D 211, 47 a VIII 1850/0939 s DX SSL, 10 1095 x. 1852,77. 29, 
497 ; Ser. 3. tom. II. 1854, p. 497.) 

Forel, A., Observations sur les moeurs du Solenopsis fugax (Mittheilung. 
d. Schweiz. Entom. Gesellsch. III. 1869, p. 105.) 

— Notices myrmecologiques (ibid. ILI. 1870, p. 506.) 

.— Les Fourmis de la Suisse ete. Ouvrage couronné par la Société helve- 
tique des sciences naturelles. Geneve et Lyon, 1874. 

— Sitten der Ameisen (Entom. Nachricht. I. 1875, p. 125.) 

— Ameisen zu fangen und beobachten (ibid. p. 133.) 

— Der Giftapparat und die Analdrüsen der Ameisen (Zeitschr. f. wissen- 
schaft. Zoologie. XXX. Bd. Supplem. Hft. I. 1878, p. 28.) 

— Études myrmecologiques en 1878 (Bullet. Société Vaudoise d. scienc. na- 
turell. XV. 1878, Nr. 80, p. 337) et en 1879 (ibid. XVI. 1879, Nr. 81, 
po.) 

— Mittheilunyen über einige Ameisen (Formicaria) (Mittheil. d. Schweiz. 
Entom. Gesellsch. VI. 1880, p. 20.) 

— Vide: Emery. 

Forster, J. R., Novae species insectorum Cent. I. Londini, 1781. 

Foucroy, A. F. de, Entomolojia Parisiensis etc. 2 vol. Parisiis, 1785. 

Frauenfeld, G. Dritter Beitrag zur Fauna von Dalmatien. Hymenoptera von 
Giraud (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XI. 1861, p. 102.) 

French, G. H.,* Two new species of Ichneumonidae (Microgaster utilis, Macro- 
centrus iridescens (The Canadian Entomologist. XII. 1880, p. 42.) 

Frey-Gessner, E., Chrysiden von Schweiz. (Mittheilung. Schweiz. Entom. 
Gesellsch. IV. 1877, p. 570.) 

— Excursionen im Sommer 1879 (ibid. V. 1879, p. 515.) 

— Berichtigungen zu der Osmien-Jagd (ibid. p. 587.) 

— Meine Excursionen im Sommer 1880 (ibid. VI. 1881, p. 105.) 

Freymuth,* Beschreibung neuer Arten Blattwespen, die von Fedtsenko im 
Thale Zaravschan gesammelt sind, nebst einer synoptischen Tabelle für die 
asiatischen und europäischen Tarpa-Arten (Dolerus rugosus, lucidus, 


28 
similis, Tarpa Skorniakowii, nitens, Allantus pallipes n. sp.) (Protocoll. 
d. 1. 47. Séance d. I. Soe. imp. des amateurs d. scienc. naturell. Moscou, 
29 Jan. 1870, p. 213.) 

Frisch, J. L., Beschreibungen von allerley Insekten in Teutschland etc. 13 vol., 
Berolini, 1720—1738. 

Fritsch, K.,*Jdhrliche Periode der Insektenfauna von Oesterreich- Ungarn. KIT. 
Hymenopteren. Wien, 1878. 

Frivaldszky, Joann., Data ad faunam Hungariae meridionalis comitatuum 
Temes et Krassó (Allantus nigrilabris, Tachytes discolor, Ammophila 
Moesäryi, Larra Hungarica, Pterochilus formosus, Osmia affinis n. sp.) 
(Publicationes mathematicæ et physicæ, ab Academia Hungarica scien- 
tiarum edite. Vol. XIII. 1876, p. 285.). — Adatok Temes és Krassó me- 
gyék faunájához. Mathem. és természettud. Közlemények. XIII. kot. 1876, 
p. 285.) 

Funk Dr.* Die Sphegiden und Chrysiden aus der Umgebung Bambergs (Viertel- 
Bericht d. Naturforsch. Gesellsch. zu Bamberg. 1859, p. 57.) 


G. 


Ganin, M.,* Ueber d. Embryonalhülle der Hymenopteren und Lepidopteren- 
Embryonen. St. Petersburg, 1869. 

Géné C. G., Métamorphoses des Scolies (Revue Zoolog. III. 1840, p. 26.) 

Goeffroy, E. L., Histoire abregée des Insectes qui se trouvent aux environs de 
Paris. 2. Vol. Paris, 1762. 

Germar, E. F., Magazin der Entomologie. 4 Vol. 1813—91. 

— Fauna Insectorum Europae. (Vide: Ahrens). Fase. III. cum F. Kaul- 
fuss; fasc. IV—XXIV. Hale, 1817. 

— Reise nach Dalmatien und in das Gebiet von Ragusa. Leipzig und Alten- 
burg, 1817. (Tenthredo liberta, Bracon mactator, irreptor, Chrysis niti- 
dula, Sphex pruinosa, Stizus conieus, Mutilla myrmecium, Hylæus ful- 
vipes, tetrazonius, Anthophora albisecta, Coelioxys conoidea, Bombus 
maxillosus n. sp. pag. 257.) 

— Zeitschrift für Entomologie. 5 Vol. 1839—44. 

Gerstecker, C. E. A., * Diagnosen der von Peters in Mossambique gesam- 
melten Käfer und Hymenopteren. (Bericht Verhandl. Akad. Berlin. 1855, 
p. 460; 1857, p. 509; 1858, p. 261.) T 

— Ueber die Gattung Sapyga Latr. (Stett. Entom. Zeit. XXII. 1861, 
p. 909, 456.) 

— "Die Hautflügler von Mossambique. (Peters Reise nach Mossambique. 
Tom. II. 1862, p. 439.) 

—* Ueber die geograpische Verbreitung und die Abänderungen der Honig- - 
biene, nebst Bemerkungen über die ausländischen Honigbienen der alten 


Welt. Zur XI. Wanderversammlung deutscher Bienenwirthe. Potsdam, 
1862 ; (Stett. Ent. Zeit. XXV. 1864, p. 297.) 

Gerstaecker, C. E. A.,Ox«aea austera n. sp. (Bericht über die wissenschaftliche 
Leistungen imGebiete der Entomologie, wärend d. J. 1865—66, p. 318.) 

— Ueber die Gattung Oxybelus etc. (Giebel’s Zeitschr. f. d. gesammten Na- 
turwissensch. XXX. 1867, p. 1.) 

— Psenythia, eine neue Bienengattung mit gezähnten Schiensporen. (Archiv 
f. Naturg. XXXIV. 1868, p. 111.) 

— Beiträge zur näheren Kenntniss einiger Bienen-Gattungen. (Stett. Ent. 
Zeit. XXX. 1869, p. 139, 315.) 

— Zwei neue von Herrn Prof. Zeller in Ober- Kürnthen gesammelten Chrysis- 
Arten. (Chr. hirsuta et cribrata) (ibid. p. 185.) 

— Hymenopterologische Beiträge. I. Ueber die Gattung Myzine Latr. 
II. Ueber die verwandtschaftliche Beziehung zwischen Dorylus F. et Dich- 
nadia Gerst., nebst Beschreibung einer zweiten Dichnadia-Art. III. Die 
Europäischen Arten der Gattung Xylocopa. IV. Nachträgliches über Bom- 
bus. V. Die Europäischen Arten der Gattung Nomsa Latr. (ibid. XXXIII. 
1872, p. 250.) 

— Beitrag zur Insektenfauna von Zanzibar. (Archiv f. Naturgesch. XXXVII. 
1871. Hymenoptera, p. 249) ; et C. von d. Decken's Reise in Ost- Africa. 
Bd. III. Abtheil. II. 1873, p. 313. (Apis mellifica L., Xylocopa nigrita F., 
caffra L., lateritia Sm., Megilla caligata n. sp., Kucera |Tetralonia| ma- 
crognata n. sp., Allodape trochanterata, flavitarsis n. sp., Megachile 
larvata Gerst, Nomia amoenula n. sp., Eumenes tinctor Christ, Lepe- 
letieri Sauss., Synagris tarsalis n. sp., Odynerus jocosus n. sp., Polistes 
badia, plebeja, defectiva n. sp., Hemipepsis vindex Sm., prodigiosa, 
contumax n. sp. Priocnemis fatalis Gerst. Pompilus Bretoni Guér., 
Pelopœus Spinolæ Lep., Ammophila ponderosa n. sp., Sphey incompta 
n. sp., Seolia ruficornis F., Elis (Dielis] hymenæa, soleata n. sp., My- 
zine xanthocera n. sp. Mutilla straba, pygidialis, suavis n. sp., Oeco- 
philla longinoda Latr., Camponotus longipes Gerst., Kersteni, chrysurus, 
erinaceus n. sp. Anomma molesta Gerst., Heptacondylus eumenoides 
Gerst., Crematogaster cephalotes n. sp., Pheidole talpa, scabriuscula 
n. sp., Bracon Kersteni n. sp.) 

— Die Brutstätte einiger Bienenarten: Megachile maritima K., Osmia cae- 
mentaria Gerst., Xylocopa bombylans F., einer Chalicodoma- und Heria- 
des-Art von Cap. (Sitzungsber. Gesellsch. Naturforsch. Freunde zu 
Berlin, 1872, p. 45.) 

— Mutillarum Americae meridionalis indigenarum. synopsis systematica et 
synonymica (Archiv f. Naturgesch. XL. 1874, p. 41, 299.) 

— (Carrus et Peters), Handbuch der Zoologie. II. Bd. Arthropoda, bear- 
beitet von C. E. A. Gerstaecker. Leipzig, 1863. 


30 


Ghiliani, V., Note relative alla Thalessa clavata. (Bullet. della Società Entom. 
Italiana. DV 1872, p39525 V 1878, paar) 

Gimmerthal, B. A., Einige in Liefland aujgefundene und benannte Sägewes- 
pen (Tenthredinidæ) (Nematus gracilis, annulatus, Allantus quinque- 
x ruficornis, Dolerus lugubris) (Bullet. de Moscou. VII. 1834, 

122.) 

— rere ek einiger neuen in Liefland aufgefundenen Insecten. II. Aus 
der Ordnung der Hautjlügler (Allantus bimaculatus, Hellmanm, Ne- 
matus Gravenhorstii, Cephaleia testacea, Oryssus wlbopunctatus, Crabro 
nigritus, scutellaris, Cemonus pilosus, Pemphredon ocellaris, Pilanthus 
tricinctus) (ibid. IX. 1836, p. 431 et 457.) 

== P ni einiger neuen Blattwespen. (Nematus flavus, Schmidtii, 
Klugu, Dineura Hartigii, Eriocampa Livonensis aus Liefland.) (Stett. 
Ent. Zeit. V. 1844, p. 26.) 

—*Einiges über die Blattwespen im Allgemeinen, nebst einer Uebersicht der 
Gattungs-Charactere und die bis hiezu in Liefland und. Kurland beobach- 
teten Arten. (Arbeiten des Naturforsch. Vereins in Riga. Bd. I. 1844. 
Jal, JL; 19. 23.) 

Girard, M., Études sur la caleur libre dégagée par les animaux invertébrés, 
et particulierement par les Insectes. (Annal. Scienc. Naturell. Ser. 5. tom. 
IX. 1869, p. 135.) 

— Note sur les moeurs des Méliponés et des Trigones du Brésil. (Annal. 
506. Entom. de France. Sér. 5. tom. IV. 1874, p. 567.) 

Giraud, J., Note sur quelques Hyménoptères. (Pompilus viatieus Latr., 
Xyphidria dromedarius F. et ses parasites: Aulacus exaratus Ratz., 
hhyssa curvipes Grav., Bracon obliterator Nees. (Verhandl. zoolog.- 
botan. Vereins in Wien. IV. 1854, p. 601.) 

— Observations sur quelques espèces d'Hyménopteres rares ow peu connues 
trouvées dans les environs de Vienne (ibid. VI. 1856, p. 179) (Pristocera 
Kl. [Bethylus F.], Epyris Westw., Meria Ill., Myrmosa Latr., Tiphia 
femorata F., Elasmus Westw., Onychia Hal. et Callaspidea Dhlb., Ne- 
matus abdominalis Pz.) 

— Description de quelques Hymenopteres nouveaux ou rares (ibid. VII. 1857, 
p. 163) (Euceros erassicornis, albitarsus, Metopius nasutus, Mesostenus 
nubeculator, Anomalon fasciatum, Pezomachus tricolor, Pachylomma 
buecata Breb., Cremieri Rom., Ischiogonus longicaudis, Aleiodes for- 
mosus, carbonarius, grandis, Panurgus fasciatus, Anthidium quadri- 
dentatum, Osmia cylindrica, spiniventris, Allantus Frauenfeldi, 
Tenthredo Idriensis, Coryli Pz., Lyda aurantiaca, Cephus luteomar- 
ginatus.) 

— Note sur un Hyménoptère nouveau du genre Ampulex, trouve aux environs 


de Vienne (ibid. VIII. 1858, p. 441.) (A. europa:a.) 


31 


Giraud, J., Signalements de quelques espèces nouvelles des Cynipides et de 


leurs Galles (ibid. IX. 1859, p. 337.) 

Enumération des Figitides de l'Autriche (ibid. X. 1860, p. 123.) 
Description de deux Hyménopteres nouveaux du genre Lyda, accompagnée 
de quelques observations sur les espèces connues de ce genre, qui se trou- 
vent en Autriche (L. pumilionis et laricis), (ibid. XI. 1861, p. 81.) 
Fragments entomologiques. l. Description de plusieurs Apides nowvelles et 
observations sur quelques espèces connues (ibid. p. 447.) (Meliturga præ- 
stans, Systropha planidens, Panurginus montanus, hispanieus, Andrena 
Taraxaci, Megachile manicata, Osmia rhinoceros n. sp.) 

Hyménoptères recueilles aux environs de Suse, en Piemont, et dans le dé- 
partement des Hautes-Alpes, en France (ibid. XIII. 1863, p. 11.) (Ich- 
neumon amabilis, Heydenia formosa, Chrysis Segusiana, Tachytes spo- 
liata, Andrena nasuta, elegans, squamea, Megachile vestita, Anthidium 
eaturigense, eximium, Tetralonia fulvescens, Anthrophora larvata, 
obesa. — Epeoloides [n. g.| ambiguus n. sp.) 

Mémoire sur les Insectes qui vivent sur le Roseau commun (Phragnites 
communis Trin., Arundo phragmites L.) (ibid. p. 1266) (Pimpla arun- 
dinator F., Hemiteles Liparæ, Palemon (n. g.| Lipare, melas, Eupel- 
mus Cordairi Ratz., Callimone Lasiopteræ, Pachyneuron formosus 
Walk., Pteromalus Liparæ, Pleurotropis facialis, Tetrastichus legiona- 
rius, arundinis, gratus, Platygaster phragmitis Schr., Agonioneurus lo- 
eustarum, Trypoxylon figulus L., Cemonus unicolor F., Osmia leucome- 
lana K., Cephus arundinis, Mesoleius sanguinicollis Grav., Omalus aura- 
tus Dhlb.) 

Notice sur les déformations galliformes du Triticum repens et sur les in- 
sectes qui les habitent et description de trois espèces nouvelles du genre 
Isosoma Walk. (Pimpla graminelle Gr., Isosoma graminicola, lineare 
Walk., sociabile, eximium) (ibid. p. 1289.) 

Description et métamorphoses d'une nouvelle Tenthredine du genre Se- 
landria (5. Xyloste1) (ibid. p. 1297.) 

Notes sur quelques Hymenopteres très rares découverts en Autriche, et 
description d'un Chalcidien nouveau (Dirrhinus imperialis, Ampulex 
europea Gir., Polochrum repandum Spin., Mutilla differens Lep., Pal- 
mon pachymerus var. rufiventris Gir., Dryinus formicarius Latr.) (ibid. 
p. 1306.) 

Mémoire sur les Insectes qui habitent les tiges séches de la Ronee (Rubus 
fruticosus). I. Hyménopt. nidificants: Osmia leucomelana K., acuticor- 
nis Duf. et Perr., tridentata Duf. et Perr., ruborum Duf. et Perr., cyanea 
F., coerulescens K., Ceratina albilabris F., coerulea Vill. eallosa F., 
(chalcites Germ.), Prosopis confusa Schck., brevieornis Sehek., Odyne- 
rus levipes Schuck., timidus Sauss., delphinalis n. sp., Pogonius hirca- 


nus F., Psen concolor Dhlb., unicolor Dhlb., Passaloecus gracilis Curt., 
Stigmus pendulus Pz., Trypoxylon figulus L., Nitela Spinole Latr., 
Crabro rubicola Duf. et Perr., Formica truncata Spin., marginata Latr., 
Leptothorax Nylanderi Forst. II. Parasites: Foenus affectator F., 
Cryptus confector Gr., cyanator Duf. et Perr., odyferator Duf. et Perr., 
bimaculatus Grav., signatorius F., quadriguttatus Grav., Hemiteles man- 
dibulator Duf. et Perr., Campoplex lugens Gray., Ephialtes divinator 
Rossi, mediator Grav., Perilampus lævifrons Dalm., Diomorus Kollari 
Först., calcaratus Nees, Eurytoma rubicola n. sp., Omalus auratus Dhlb., 
Ohrysis cyanea F., splendidula hossi, indigotea Duf. et Perr., Stelis mi- 
nuta Lep., Hemiteles æstivalis Grav., Pteromalus Boucheanus Ratz. 
(Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 4. tom. VI. 1866, p. 443.) 

Giraud, J., Note sur trois Hyménoptères parasites (Sympiesis sericeicor- 

' mis Nees, Pteromalus Sieboldi Ratz., Pimpla Cheloniæ n. sp.) (ibid. Ser. 
4. tom. IX. 1869, p. 145.) 

— Observations hymenopterologiques. Y. Hymenoptere nouveau de la famille 
des fouisseurs (Ammoplanus (n. g.| Wesmali et Perrisu. II. Lyda pari- 
siensis n. sp. III. Des galles d'un. Lepidoptere sur le Limoniastrum Guyo- 
nianum et des parasites qui les habitent (Hormiopterus Ollivieri n. sp., 
Microgaster gallicolus Gir., Callimone albipes Gir., Arthrolysis Guyoni 
Gir., Bupelmus Gueneci Gir.) (ibid. Ser. 4. tom. IX. 1869, p. 476.) 

— Note sur le Janus femoratus Curt. (ibid. Ser. 4. tom. X. 1870, 
(Ds 21.) 

— Miscellanées hyménopterologiques. 1. Note sur les moeurs du C'eramius 
lusitanicus. II. Observations sur les fauses chenilles épineuses qui vivent 
sur le chéne et biologie de la Dineura verna Kl. III. Description d’ Hyme- 
nopteres nouveaux avec Vindication des moeurs de la plupart d'entre eux 
et remarques sur quelques especes déja connues. (ibid. Sér. 5. tom. I. 1871, 
p. 375.) (Heriades glutinosus, Prosopis Giraudi Forst., Ischnus tineida- 
rum, nierinus, truncator Grav., Plectiscus Tenthredinidarum, Perilissus 
luteocephalus, Mesoleius formosus Grav., Tryphon lateralis, Tremato- 
pygus Selandrivorus, aprilinus, Erromenus fasciatus Grav., Polyblastus 
annulieornis, Echthrus populneus, Diplomorphus ín. g.| thoracicus, 
Aglyphus [n. g.] nigripennis, Phitodietus philosellus, Eupelmus Cicadæ, 
splendens, bifasciatus.) ; 

Gmelin, J. Fr., Caroli a Linné Systema Naturae. Edit. XIII. 10. Vol. Lip- 
gie, 1788— 93. 

Gorski, S. B., Annalecta ad entomographiam provinciarum occidentali-meri- 
dionalium Imperii Rossici. Fasc. I. Berolini, 1852. (Alyson Perthéesii, 
Prosopis Rinkii n. sp.) 

Goureau, (Colonel) le, * Histoire du Cerceris orné et du Ténthrede now. 
Besancon, 1833. 


Goureau, (Colonel) LE, Observations détachées pour servir à l’histoire de 
quelques insectes. I. Eumenes coarctata Latr. II. Esquisse de l'histoire 
d'un insecte de la famille des Fouisseurs. III. Quelques traits de moeurs 
des insectes Fouisseurs. Pompiles. IV. Accouplement de quelques in- 
sectes. (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 1. tom. VIII. 1839, p. 531.) 

— Notes pour servir à l’histoire des Abeilles maconnes et à celle de leurs 
parasites (Megachile muraria et Osmia bicolor) (ibid. IX. 1840, p. 117.) 

— Observations sur le mále de Cynips Rosae (ibid. Sér. 2. tom. X. 1852, 
Bullet. p. LXXIV.) 

— Observations sur les moeurs des Hulophites (Chaleid.) (ibid. Ser. 3, tom. I. 
‘1853, Bullet. p. LXIX.) 

— Note sur ls manières du vivre du Celia troglodytes (ibid. Ser. 3, tom. IV. 
1856, Bullet. p. CVIIT.) 

— Note sur deux insectes nuisibles, Hylotoma enodei et Nematus Ribis (ibid. 
Ser. 3, tom. V. 1857, Bullet. p. XXVI.) 

— Note sur les moeurs de divers Hyménopteres (Passaloecus gracilis et turio- 
num) (ibid. Bullet. p. CLVIT.) 

— Note sur les Hyménoptères qui se trouvent dans l'interieur. des tiges de la 
Ronce (ibid. Sér. 5. tom. VI, 1858, Bullet. p. XXXIX.) 

— Note sur les moeurs du Cephus compressus (ibid. Bullet. p. OCXXXI.) 

Gradl, H., Zu Macrophya, Varietäten und Variationen (Entom. Nachricht. 
PASS 106 Das) 

— Aus der Fauna des Egerlandes. Y. Hymenoptera. (Cephosoma |n. g.] 
syringe, Dolerus rufipes, Phyllotoma nigrescens, Nematus superbus, 
Holopyga imperialis n. sp.) (ibid. VII. 1881, p. 294.) 

— Verzeichniss europüischer Hautflügler. Tenthredinidae, Cephidae, Siricidae 
(ibid. VIII. 1882, p. 129.) 

Gravenhorst, I. L. C., Monographia Ichneumonum pedestrium. Lipsie, 
1788— 92. 

— Additamenta ad descriptiones Fabricianas Ichneumonidum ete. (Germar's 
Magaz. de Entomologie. IV. 1821, p. 259.) 

— Disquisitio de Cynipe psene auctorum, et descriptio Blastophagae, novi 
Hymenopterorum generis (Beiträge zur Entomologie, besonders in Bezug 
auf die Sehlesische Fauna ete. Heft I. Breslau, 1829, pag. 27.) 

— Ichneumonidum genuinorium species cornutae et calcaratae (ibid. p. 1.) 
— Ichnewmonologia Europaea. 3. Vol. Vratislaviæ, 1829. 

Gredler, V. M., "Die Ameisen Tirols (Programm des Gymnasiums zu 

- Bozen. 1858.) 

Greene, * Bombus interruptus et occidentalis n. sp. (Annals of the Lyceum 
of Nat. Hist. of New-York. VII. p. 11.) 

—* Review of the American Bombidae etc. (ibid. p. 168.) 

Gribodo, G., Contribuzioni alla fauna Imenotterologica Italiana (Bulletino 


2 
» 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 


34 


Societa Entom. Italiana. V. 1875, p. 73) (Anthophora Segusina, mucida, 
Eucera concinna, Sphex Sell» n. sp.) 

Gribodo, G., Diagnosi di aleune specie nouve del genere Chrysis (Chrysis 
Kriechbaumeri |Nova-Hollandia], halietula [California], Doris | Amer. 
bor.|, Gestroi Algeria] macrostoma Algeria, Australasiæ |Nova- 
Hollandia, (Annali d. Museo Civieo di Storia naturale di Genovia. 
VI. 1874, p. 358.) 

— Caccie ed Escursioni (Bulletino Societa Entom. Italiana.VI. 1874. p. 150.) 

— Note Imenotterologiche (Pyria Drewseni [Australia], simillima [Africa 
oceid.!, Chrysis Smithii | Africa orient. |, anceps | Brasil.|, cognata | Amer. |, 
texana Texas], imperforata | Cayenne|, opaca [Africa iorient.|, Abeille 
[Syria], Frey-Gessneri [Texas], longirostris |Brasil., Ghilianii [Port 
Natal, Radoszkovszkyi Austral.|, resecta [Mariposa}, Californica |Ca- 
liforniaj, pruna |Alger., Parnopes carnea Rossi var. unicolor Grib. 
‘Alger.|, Hedychrum cirtanum |Alger., Aulacus Galitæ |Ins. Galta |, 
Trigona Beecari |Abyssin.| n. sp.) — Genus: Dynatus Spin. Lep. 
(Stethorectus Sm.) (Annali d. Museo Civico di Storia Naturale di Ge- 
nova. XIV. 1879. p. 325.) 

— Diagnosi precursorie di alcune specie nouve d'Imenotteri raccolto nel 
Regno di Scioa (Africa equatoriale). (Megachile Antinori, Coelioxys 
Scicensis, Belonogaster Menelekii, Chlorion funereum, Sphex Scicensis, 
Cyphononyx Abyssiniea, Agenia personata, Chrysis Scioensis, Platyla- 
bus Massajæ, Timpla? Antonorii, Machalensis, Bracon Martini, Megi- 
schus Antinori, Athalia Vollenhoveni, Scicensis, fumosa, Hylotoma 
Massaje n. sp.) (ibid. XIV. 1879 et XVI. 1881.) 

— Nuove specie d'Imenotteri raccolte in Calabria (Selandria Volenhoveni, 
Perilissus Vollenhoveni, Proctotrupes meridionalis, Panurgus Cavenne 
n. sp.) (Resoconti adun. Soc. Entom. Italiana. 1880, p. 7.) 

— Supra alcuni Imenotteri di Tunisia (Priononyx Isselii n. sp.) (Annal d. 
Mus. Civ. di Storia Natur. di Genova. XV. 1880.) 

— Exsursione in Calabria (Bullet. Soc. Entom. Italiana. XIII. 1881, p. 43, 
145.) (Odynerus calabricus n. sp.) 

— Contribuzione allo studio di aleune specie italiane del genere Tiphia (T. 
femorata, morio, ruficornis, minuta) (Bullet. della Societa Entomologica 
Italiana. XIII. 1881, p. 124.) 

— Sul genere Xenoglossa Sm. (X. fuliginosa n. sp. e Caracas) (Annal. del 
Mus. Civieo di Storia Naturale di Genova. XVIII. 1882.) 

— Alcune nuove specie e nuovo genere di Imenotteri aculeati (Cosila argenteo- 
cineta (Austral. Chlorion columbianum [Columbia], Pelopoeus made- 
cassus [Madagascar], japonicus, Eremochares [n. g.] Dorie [Tunisia], 
Euglossa auripes [Cayenna), distinquenda /ibid.|, Bombus Andamanus 
‘Ins. Andaman! n. sp.) (ibid.). 


Guensius, On the habits of the Hymenoptera of Natal (Transact. Entom. 
Soc. London. Ser. 2. tom. V. 1859, Proceed. p. 9.) 

Guérin-Méneville, F. E., Jconographie du règne Animal de Cuvier. 7. Vol. 
Paris, 1829—44. (Hymenoptera, p. 298—466.) 

— Magazin de Zoologie. Paris, 1531— 48. 

— Mutilla Senegalensis, Pimpla atrata n. sp. (Magaz. de Zoologie. I. 1831.) 

— Urocerus Lefeburei Guér. (ibid. III. 1833, Nr. 68.) 

—* Prodrome d'une Monographie des Myzines. Paris, 1837. 

— Synopsis d'une Monographie du genre Plesie Jur. (Revue Zoologie. 1858, 
p. 56.) 

— Sur le genre d Hyménopteres nommé T'rigonalys (Tr. melanoleuca, Lep- 
rieurii et Hahnii) (ibid. p. 83, 131.) 

— Note sur une nouvelle espèce de genre Myzine (M. Rousselii ex Alger.) 
(ibid. p. 103.) 

— Notice Monographique sur les Méries (ibid. II. 1839, p. 361.) 

— Materiaux sur les Thynnides (Magaz. d. Zoologie. IIl. 1835, Nr. 68.) 

— Description de quelques Chrysides nouvelles (Stilbum viride |Madagas- 
car], sexdentatum Senegal. et Alger., Chrysis [Pyrial Monattii 
(Madag.|, Gheudei [ibid.|, bispilota [ibid.], orientalis [Sumatra], trun- 
cata | Amer. bor.], Brasiliana [Brasil.|, carinata [Chili], Syriaca [Syria], 
episcopalis [Chili], insularis | Cuba), Miegii [Portugalia), Greelsii |ibid.], 
igniventer [Alger.], bellula |Madag.], Mionii [Senegal.], Polinierii [ibid.], 
Pleurocera viridis [Chili], Hedychrum viride [Constantinel). (Revue 
Zoolog. 1842, p. 144.) 

— Description de quelques especes inedites d’Hymenopteres fouisseurs (Pompi- 
lus Grzlsu [Hispan.|, Bretonii [Senegal.|, Paulinieri [ibid.], Sphex Pau- 
linieri [ibid.|, Ammophila cyaniventris (ibid.|) (Magaz. Zoologie. Ser. 2. 
tom. V. 1843, pl. 114—116.) 

— Note sur le genre Evania (E. Poeyi | Cuba , Servillei |St. Domingo] n. sp.) 
(Revue Zoolog. 1845, p. 333; 1844, p. 39.) 

— Revue et Magazin de Zoologie. Paris, 1849— 

— Formica Salle n. sp. (St. Domingo). (Revue et Magaz. d. Zoolog. Ser. 2. 
tom. LV. 1852, p. 79.) 

— Note sommaire sur un fait d’hibernation des animaux articules (Revue 
et Magaz. d. Zoolog. Sér. 2. tom. XVII. 1865, p. 56.). 

— Vide: Belangér. 

— Vide: Duperrey. 

— Vide: Lefebure. 

Guilding, B. A., The Natural History of Xylocopa Teredo and Horia macu- 
lata (Transact. Linnean Society London. XIV. 1825, p. 313.). 

Guillou, le, Catalogue raisonné des insectes Hyménoptères recueilles dans le 
voyage de circumnavigation des corvettes Astrolabe et la Zélée (Evanıa 


GE 
o 


affinis [Hamoa], Pimpla excavata [Hobart-Town], Formica armata 
‘Philippin.|, grisea [Triton-Bay|, affinis |Borneo, Amioti |Austral. 
sept.|, arcuata [Borneo], rubiginosa [ibid.|, palens | Vavao], Ponera ara- 
neoides [Ins. Salamonis], bispinosa (Ternatej, rugosa [Borneo|, Pepsis 
fulvipennis (Chihj, Ammophila Tydei (Teneriffa], Sphex cœrulescens 
(Borneo, Pison Peletieri [Austral. sept.|, Polistes Bernardi |ibid.], Lefe- 
burei |Triton-Bay|, Romandi | Austral. sept.|, Apis Gronovii | Amboina | 
n. sp.). (Revue Zoologique, IV. 1841, p. 322. — Annal. Soc. Entom. de 
France. X. 1841, p. 311.) 


H. 


Hagen, H. A., Bibliotheca Entomologica. 2 Vol. Leipzig, 1862 —63. 

— Ueber die rationelle Benennung des Geüders in den Flügeln der Insekten. 
(Stett. Ent. Zeit. XXXI. 1870, p. 316.) 

Hagens, V., Ueber die Genitalien der männlichen Bienen, besonders der 
Gattung Sphecodes. (Berlin. Entom. Zeit. XVIII. 1874, p. 25.) 

— Ueber Genitalien der männlichen Bienen als vorzügliches Mittel zur Art- 
bestimmung. (Verhandl. Naturforsch. Vereins d. Preussisch. Rheinlande. 
XXXI. 1874. Corresp.-Blatt, p. 64.) 

— Weitere Beiträge zur Kenntniss der deutschen Sphecodes- Arten. (Deutsche 
Entom. Zeit. XIX. 1875, p. 315.) 

— Die Bienen-Gattung Sphecodes. (Entom. Nachricht. III. 1877, p. 53, 70.) 

Haimhoffen, G., Ueber die Eichengalle von Cynips coriaria Htg. (Verhandl. 
zoolog.-botan. Gesellsch. in. Wien, XVII. 1867, p. 527.) 

Haldeman, S. S.,* On several new Hymenoptera of the genera Ampulex, 

. Sigalphus, Chelonus and Dorylus. (Proceed. Acad. Nat. Scienc. Philadel- 
phia. IV. 1849, p. 203.) 

— Zoology of the Walley of the Great Salt Lake of Utah. Philadelphia, 
1852. Hymenoptera, pag. 367. (Labidus Saji, Harrisi, Melshæmeri, 
Ammophila Alberti n. sp.) 

Haliday, A. H., An Essay on the Classification of the parasitic Hymenoptera 
of Britain. (Entomological Magazine. I. 1833, p. 259, 333, 480; II. 1835, 
p. 93, 225, 4558 ; III. 1836, p. 20, 121 ; IV. 1837, p. 38, 92, 203 ; V. 1838, 
pag. 209.) : 

— Description of Hymenoptera collected by Capt. King in the Survey of 
Straits of Magellan (Ichneumon xanthorrhoeus, plebejus, patrieius, 
Phygadeuon prelatus, Trachysphyrus In. g.] imperialis, Cryptus belli- 
cosus, Pimpla sponsa, Campoplex fugitivus, Megachile susurrans, squa- 
lens, Cœlioxys prætextata, Ancylosceles ursinus, Bombus nigripes, 
Halictus rubellus, Andrena cyanescens, Colletes occidentalis, Polistes 
ignobilis, multipictus, biguttatus, Actæon, Odynerus vespiformis, labia- 


tus, humeralis, Diecelius merula, Pompilus Gravesii, bilunulatus, ferru- 
ginipennis, Chirodamus [n. g.] Kingii, Scolia argentea, Myrmecodes 
scoliæiformis, Myrmosa dimidiata, Atta quadriglumis, Formica strenua 
n. sp.). (Transact. Linnean Society London. XVII. 1837, p. 316.) 

Haliday, a. H., Note on Dryinus, Epyris; Addendato the Genus Alysia. 
(Entomol. Magaz. V. 1838, p. 518.) 

— Hymenoptera Britannica. Fascic. I. Oxyura. Fas». II. Alysia. Lon- 
don, 1859. 

— Contributions towards the Classification of the Chalcididae. (Transact. 
Entom. Society London, III. 1843, p. 295.) 

— Charactères de deux nouvelles genres d' Hyménopteres de la famille des 
Chalcididae (Philomides, Chirolophus). (Annal. Soc. Entom. de France. 
Sér. 4. tom. II. 1862, p. 115.) 

Harrach, A., Zur Kenntniss der Wohnthiere einiger Schlupfwespen. (Entom. 
Nachricht. IV. 1878, p. 233.) 

Harris, M.,* Exposition of English Insects. London, 1782. 

Hartig, Th., Ueber die gestielten Eier der Schlupfwespen. (Wiegmann's 
Archiv f. Naturgesch. III. 1857, p. 151.) 

— Die Familien der Blatt- und Holzwespen. Berlin, 1837. 

— Hymenopterologische Mittheilungen. I. Gen. Trichiosoma. II. Uebersicht 
der Nematiden. (Stett. Entom. Zeit. I. 1840, p. 19.) 

— Ueber die Familien der Gallwespen. (Germar's Zeitschr. f. Entomologie. 
II. 1840, p. 176.) — Erster Nachtrag (ibid. III. 1841, p. 322); Zweiter 
Nachtrag (ibid. IV. 1845, p. 395). 

—* Ueber einige parasitische Hymenopteren des Harzes. (Bericht d. Natur- 
wiss. Vereins d. Harzes. 1846—7, p. 15.) 

Hauser, G., Physiologische und histologische Untersuchungen über das 
Geruchsorgan der Insekten. (Zeitschrift f. wissenschafthehe Zoologie. 
XXXIV. Bd. III. Heft. 1880, p. 367.) 

Hellins, M. A., Ichneumonidae infesting larvae of Gyrinius natator. (Ento- 
mologist's Monthly Magaz. XVIII. 1881. No. 208, p. 88.) 

Henrich, C., Verzeichniss der im Jahre 1879 bei Hermannstadt beobachteten 
Blumenwespen (Authophila). (Verhandl. und Mittheil. d. Siebenbürgi- 
schen Vereins für Naturwissensch. in Hermannstadt. XXX. 1880, 
pag. 179.) 

— Verzeichniss der im Jahre 1880 bei Hermannstadt beobachteten Blumen- 
wespen ete. (ibid. XXXI. 1881, p. 68.) 

Hensel, A., Prosopis Gerstaeckeri, eine muthmasslich neue Bienen-Art. 
(Berlin. Ent. Zeit. XIV. 1870, p. 185.) 

Heer, O., * Die Insektenfuuna der Tertiärgebirge von Oeningen und Radoboj 
in Croatien. (Neue Denkschrift. Allgem. Schweiz. Gesellsch. f. Natur- 
wissensch. XII. 1850.) 


3S 


Heer, O., *Ueber die Hausameise Madeira's (Oecophthora pusilla). Zü- 
rich, 1852.— On the House Ant of Madeira. Translated from the ori- 
ginal by R. T. Lowe. (Annals and Magaz. Nat. Hist. Sér. 2. tom. XVII. 
1856, pag. 209, 322.) 

—*Fossile Hymenopteren aus Oeningen und Radoboj. (Neue Denkschrift. 
d. allgem. Schweiz. Gesellsch. f. die gesammt. Naturwissenschaft. 
XXII. 1868.) 

Herrich-Schaeffer, G. A. V., Fauna Insectorum Germaniae initia. Heft 
111—190. Regensburg, 1829—40. (Vide: Panzer.) 

— Die europäische Arten einiger Bienen-Gattungen. Nomada F. (Germar’s 
Zeitschr. f. Entomologie. I. 1839, p. 267.) 

— Nomenclator entomologicus. Verzeichniss der Europäischen Insekten. 
Heft II. Hymenoptera. hegensburg, 1840. 

Heyden, L., Ueber das seither unbekannte Männchen von Xyloterus fusci- 
cornis F. (Berlin. Entom. Zeit. XII. 1868, p. 227.) 

Hiendlmayr, A., Tarpa spissicornis Kl. (Lebensweise.) (Mittheilungen d. 
Münchener Entomolog. Vereins. II. 1878, p. 163.) 

Hoffer, E., Biologische Beobachtungen an Hummeln und Schmarotzer- Hum- 
meln. (Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines für Steier- 
mark. Jahrg. 1881.) 

— Beschreibung eines instructiven Nestes von Bombus confusus Scheck. (ibid.) 

— Verzeichniss der Hummelarten in der Umgebung von Graz (ibid.). 

Holmberg, E. L.,* Sobre las especies del género Bombus halladas en la 
republica Argentina. (Anal. Soc. Cientif. Argent. VIII. Entr. 4. 1879, 
pag. 154.) 

—*Sobre las especies Argentinas del género Pompilus (ibid. XII. Entr. 3. 
p. 131. et Entr. 6. p. 273.). 

Holmgren, A. G., * försök till uppstälning och beskrifning af de i Sverige 
Funna Tryphonides. (Vetensk. Acad. Handling. 1855, tom. I. p. 93; 
1856, tom. I. p. 305.) 

—* Monographia Tryphonidum Sueciae. Holmiæ, 1856. 

—*Ophionidslügtet Anomalon. (Oefvers. K. Vetens. Acad. Forhandl. 1857, 
tom. XIV. p. 157.) — Die Ophioniden- Gattung. Anomalon. (Zeitschr. i 
d. gesammt. Naturwissensch. XIV. 1860, p. 196.) 

— Berichtigung zur Monogr. Tryphonidum. (Stett. Ent. Zeit. XIX. 1858, 
pag. 433.) 

—*Crotopus, nytt genus ibland Ichneumoniderna. (Oefvers. K. Vet. Acad. 
Forhandl. 1858, tom. XV. p. 321.) 

—*Conspectus generum Ophionidum Sueciae (ibid.). 

— Beitrag zur Kenntniss der Lebensweise der Ichneumoniden. Uebersetzt 
von Creplin. (Zeitschrift f. gesammt. Naturwissenschaft. XIII. 1859, 
pag. 196.) 


Holmgren, A. G., *Conspectus generum Pimplariarum | Sueciae. (Oefvers. 
K. Vetens. Acad. Fórhandl. XVI. 1860, p. 121.) 

— Monographia Ophionidum Sueciae. Wolmie, 1861. 

— Ichneumonologia Suecica. Tom. I. Ichneumonides Oxypygi. 1864; Tom. IT. 
Ichneumonides Amblypygi et Platyuri. Stockholmiæ, 1871. 

—* Hymenopterorum species novae in cireumnavigat. terrae (Freg. Eugenies 
Resa) collect. Holmiæ, 1868. 

—*Die von Prof. Nördenskiöld 1870 in Nordgrönland gesammelte Insekten. 
(Oefvers. K. Vetensk. Acad. Forh. 1872. Hymenoptera, p. 97.) 

— Om de Skandinav. arterna af Ophionidslägtet Campoplex. Stockholm, 1872. 

—* Dispositio methodica Exochorum Scandinaviae. Holmiæ, 1873. 

—* Dispositio methodica Mesoleiorum Scandinaviae. Stockholmiæ, 1876. 

— Enumeratio Ichneumonidum, exhibens species in alpibus Tiroliae captas. 1. 
(Verhandl. Zoolog-botan. Gesellsch. in Wien, XXVIII. 1879, p. 167.) 

— * Novae species Insectorum, cura et labore A. E. Nordenskioldu e Novaja 
Semlja coactorum, descriptae. Holmiæ, 1880. 

— Adnotationes ad Ichneumonologiam Suecicam. (Entomolog. Tidsskrift. 
1880, p. 22.) 

—*Tllustrissimo viro Adolfo Erico Nordenskiöldio in patriam reduci salutem 
dicit plurimam Aug. Em. Holmgren. — Novas species Insectorum cura et 
labore A. E. Nordenskióldi e Novaja Semlia coactorum descripsit A. E. 
Holmgren. Holmi&, 1880, p. 24. (Dicksonia |n. g.| arctica n. sp., Sibi- 
riakoffia in. g.] arctica n. sp., Aptesis Nordenskiöldii n. sp., Palan- 
derii n. sp.) 

Holmgren, E. A. et G. Zetterlund, * En parasit hos Vanessa C.-albwm 
(Hemiteles melanarius). (Entomol. Tidsskr. 1881, p. 48.) 

Howard, L. O., * Two new species of Hupelmus (E. reduvii et floridanus) ete. 
(Canad. Entomologist. XII. No. 10. 1881, p. 207.) 

—*On some curious methods of Chalcid. Pupation. (Amer. Naturalist. Vol. 
XVI. 1882. Jan. p. 60, Febr. p. 149.) 

Huart, L., Abbé, V. A.,* Une nouvelle espèce de Lyda (L. Provancheri). 
(Le Natural. Canad. XI. 1879, p. 144.) 

Huber, F., * Nouvelles observations sur les Abeilles. 2 Vol. Paris, 1814. 

Huber, P., Observations on several Species of the Genus Apis, known by the 
Name of Humblé-bees, and called Bombinatrices by Linnaeus. (Transact. 
Linnean Society of London. VI. 1802, p. 214.) 

—*Recherches sur les moeurs des Fourmis indigènes. Paris et Genève, 1810. 

—*Sur la Mélipone domestique ow Abeille mexicaine. Geneve, 1838. 

—* Mémoire sur quelques Insectes du genre Ichneumon. (Mém. Soc. Phys. 
Genève. IX. 1842, p. 377.) 

Humbert, A.,* Recherches de Mr. le Dr. Adler sur la génération alternante des 
Cynipides du Chéne. (Arch. Sc. Phys. et Nat. Genève. Tom. V. p. 559.) 


Illiger, K., Magazin f. Insektenkunde. 6 Vol. Braunschweig, 1801—7. 

— Neue Insekten (Dorylus migricans [Sierra Leone), Vespa mutillata 
[Sumatra], spiniventris [Sierra Leone], abdominalis {Bengal.|, Sphex 
xanthoceros [Sierra Leone], Pompilus zonatus [ibid.], Scolia rufipes 
Hbid.|, stygia [Tranqueb.}, procer [Sumatra], atra [Sierra Leone], Ich- 
neumon plumator [Sumatra] n. sp.). (Illiger’s Magaz. f. Insektenkunde. 
I. 1801, p. 188.) 

— Williams Kirby Familien der bienenartigen Insekten, mit Zusätzen, Nach- 
weisungen und Bemerkungen. (Iligers Magazin f. Insektenkunde. V. 
1806, p. 28.) 

— Petri Rossi Fauna Etrusca, iterum edita. et adnotationibus perpetuis 
aucta. 2 Vol. Helmstadn, 1807. 

Imhof, L.,* Hyménopteres de la Suise. (Silbermann Revue Entomol. V. 
188700 192) 

—* Verzeichniss der um Basel herum und noch in einigen anderen Theilen 
der Schweiz gefundenen Hymenopteren. (Bericht uber Verhandl. d. 
Naturforsch. Gesellseh. in Basel. IV. 1840, p. 8.) 

—* Parasiten, insbesondere parasitische Hymenopteren (ibid. VII. 184 
pag. 90.). j 

— "Lebensweise der gemeinen Wespen (ibid. VIII. 1849, p. 41.). 

—* Ueber einige Unterfamilien der Bienen (ibid. IX. 1851, p. 64.). 

—* Ueber eine Art afrikanischer Ameisen (ibid. X. 1852, p. 175.). 

— Revision der Hymenopteren in Agassiz Nomenclator. 

— Ueber einige seltene Schweitzerische Hymenopteren (Celonites abbreviatus 
fem. var., Crabro ( Thyreopus| alpinus n. sp.). (Mittheilung. d. Schweizer. 
Entom. Gesellsch. 1865, p. 89.) 

— Die Schweitzerischen Arten der Gattung Andrena (A. elongata, humilis, 
lucens, nycthemera, sericata, ventralis n. sp.), (ibid. II. 1866, pag. 
33, 49.) 


rz 


I; 


J. 


Jacobs, Dr., Notice sur le genre T'rygonalis Westw. Sur le Trig. nigra Westw. 
et sur une variété nouvelle de cette espéce le Trig. solitaria. (Compt.- 
rend. Soc. Entom. Belgique. No. 58, 1878, p. 8.) 

Jænnicke, F., Zur Hymenopteren- Fauna der Umgegend von Frankfurt a. M. 
(Berlin. Entom. Zeit. XI. 1867, p. 41.) 

Jerdon, T. C., Catalogue of the species of Ants found in Southern India 
(Annals and Magaz. of Natural History. Sér. 2. tom. XIII. 1854. p. 45, 
100). 


41 


Jurine, L., Nouvelie méthode de classer des Hyménopt?res (et les Dipteres). 
Tom. I. Hymenopteres. Genéve, 1807. 

—*Observations sur les ailes des Hyménopteres (Mémoires de l'Aead. de 
wein IV 1820. p. 117.) 

Just, B.,* Anatomie und Physiologie d. Hymenopteren mit besonder. Berück- 
sichtigung der bekanntesten Formen. Baden, 1880. 


K. 


Karsch, F., Beitrag zur Naturgeschichte der Mordwespengattung Pompilus 
(Zeitschrift f. gesammte Naturwissensch. Neue Folge, V. 1872., p. 441) 

—*Zur Hymenopteren-Gattung Eulophus Geoffr. (Jahresbericht d. zoolog. 
Sect. d. westfäll. Prov.-Ver. 1878/9 p. 51) (E. mulierosus n. sp.) 

— Neue Zoocecidien und Cecidozoen. (Diplolepis n. sp.) (Zeitsch. f. d. ges. 
Naturwissensch. LIII. 1880, p. 286.) 

Kawall H.,* Die Ichneumoniden in Kurland mit Berücksichtigung inländi- 
scher Ichneumoniden (Correspondenz-Blatt Naturforsch. Vereins Riga. 

. VIII. 1854—55, p. 41.) 

—* Hymenopteren in Kurland (ibid. IX. 1855, Nro. 2. p. 21.) 

— Entomologische Notizen aus Kurland (Biologie) (Stett. Entom. Zeit. 
20-1855; p» 2275 2605 XIX. 11858, p. 66.) 

— Beobachtungen und Bemerkungen (Campoplex facialis, Phytodietus mari- 
timus, Pimpla eryptocampi n. sp.) (ibid. XVIII. 1857, p. 192.) 

— Erinnerungen an Thunbergs Ichneumonidea (ibid. p. 12.) 

— Beiträge zur Kenntniss der Hymenopteren-Fauna Russlands (Tenthredi- 
nidae et Chrysididae) (Nematus vitreipennis, Tenthredo femoralis, ma- 
enicornis, angustula, ischiadica, Cephus marginatus) (Bullet. de Moscou. 
XXXVII. 1864, Nro. I. p. 293.) 

— Die den genuinen Ichneumoniden verwandten Tribus in Russland (ibid. 
XXXVIII. 1865, Nro. III. p. 331.) 

— Hnneas Ichneumonidarum Curoniae (ibid. XLI. 1868, Nro. IV, p. 503.) 

Kessler, B. J.,* Die Schlupfwespen Campoplex argentatus und Diospilus ole- 
raceus Hal. und deren Wohnungsthiere. Cassel, 1867. 

Kiesenwetter, K., Verzeichniss der in Sachsen vorkommenden Sphex-Artigen 
Insecten (Stett. Entom. Zeit. X. 1849, p. 86.) 

— Ueber die Bienen der Hymettus (Berl. Ent. Zeit. IV. 1860, p. 315.) 

— Lebensweise von Metopius micratorius. F. (ibid. V. 1861, p. 192.) 

Kirby W., Ammophila, a new genus of Insects etc. (A. vulgaris K., affinis, 
n. sp., hirsuta Fabr., argentea n. sp.) (Transact. Linnean Soc. of London. 
Ve WIS 105 195.) 

— Monographia Apum Angliae. 2. Vol. Ipswich, 1802. 

— A description of several new species of Insects collected in New Holland by 


49 


Robert Brown (Thynnus annulatus, variabilis, Xylocopa Australensis, 
Formica intrepida, viridis n. sp.) (Transact. Linnean Soc. London. XII. 
1818, Pars II. p. 454.) 

Kirby W., "Fauna boreali Americana, or the Zoology of Northern parts 
of British America ; the Insects by Kirby. London, 1837. 

— et Sprence* An Introduction to Entomology etc. 4 Vol. 1815—26. — Ein- 
leitung in die Entomologie, deutsch von Oken. 4 Vol. Stuttgart, 1823—33. 

Kirby, W. F., Description of a new genus and species of Tenthredinidae 
(Parastatis indica ex India) (Entomologist’s Monthly Magazine. XVIII. 
1881, p. 107.) 

— A List of the Hymenoptera of New Zealand. (Priocnemis Wakefieldii, 
Ichneumon Huttonii, Ophion Skeltonii, insularis, Monostegia antipoda 
n. sp.) (Transact. Entom. Soc. London. 1881, p. 35.) 

— On the Hymenoptera collected by Prof. J. Bayley Balfour in Socotra. (Bele- 
nogaster Saussurei, Mygnimia extranea n. sp.) (Proceed. Zoolog. Soc. 
London. 1881, p. 649.) 

— List of Hymenoptera, with descriptions and figures of the typical specimens 
in the British Museum. Vol. I. Tethredinidae and Siricidae. London, 1882. 

Kirchner L., Verzeichniss der in der Gegend von Kaplitz, Budweiser Kreises 
in Böhmen vorkommenden Aderfliigel (Verhandl. zoolog.-botan. Vereins 
in Wien. IV. 1854, p. 285. Sitzungber. p. 93.) 

—*Die Gallenauswüchse des Budweiser Kreises, nebst nomineller Angabe der 
Gallenerzeuger und deren Schmarotzer (Lotos. V. 1855, p. 127, 157, 
209, 936.) 

—* Hymenopterologischer Beitrag zur Physiokratie (Schmarotzer) (ibid.p.187.) 

—* Die von mir erzogene Ichneumonen der Umgegend von Kaplitz. (ibid. VI. 
1856, p. 33, 63, 107, 146, 169, 185. 214, 290.) 

—* Die durch die Zucht blattlausartiger Insekten gewonnenen Schmarotzer- 
Hymenopteren der Kaplitzer Gegend (ibid. VI. 1856, p. 28.) 

—* Die Bienen des Budweiser Kreises (ibid. VII. 1857, p. 30, 49,69, 121, 165, 
180, 213, 228, 242.) 

—* Zur Naturgeschichte der Ammophila arenaria Dhlb. (ibid. VIII. 1858, 
p. 35.) 

— Catalogus Hymenopterorum Europae. Vindobonae, 1867. 

Kirsch, Th., Neue Vespiden des Dres (ner Zoologischen Museums (Zethus Inca 
(Columbia), Eumenes nanus (ibid.), pusio (Brasil.), Montezumia Saussurei 
(Woodlark), Rhynchium Nyassae (Nyassa), Odynerus carinifer (Cayenne), 
pacificus (Woodlark), caviventris (Nyassa), micado (Japon.) (Mittheil. aus 
d. N. zoolog. Museum zu Dresden. III. 1878, p. 372.) 

Kirschbaum, C. L., Verzeichniss der in der Gegend von Wiesbaden, Dillen- 
burg und Weilburg im Herzogthum Nassau aufgefundenen Sphegiden 
(Stett. Ent. Zeit. XIV. 1853, p. 28, 43.) 


Kirschbaum, C. L., Das Nest von Anthidium strigatum Latr. (Nassauische 
Jahrbücher. XXV—XXVI. 1871—72, p. 446.) 

Klug, J. Chr. F., Absonderung einiger Raupentüdter und Vereinigung 
derselben zu einer neuen Gattung Sceliphron (Sc. spirifex, madraspatanum, 
lunatum, cyaneum, fuseum) (Neue Schriften d. Gesellsch. Naturforsch. 
Freunde zu Berlin. III. 1801, p. 555.) 

— Monographia Siricium Germaniae atque generum illi adnumeratorum. 
Berolini, 1803. 

—*Versuch einer Berichtigung der Fabriciusschen Gattungen Scolia und 
Tiphia (Weber und Mohr Beiträge zur Naturkunde I. 1805, g. 8; II. 
1810, p. 167.) 

—*Pterocheilus, ein neue Insectengattung aus der Klasse der Piezaten (ibid. 

I. 1805, p. 143.) 

Ueber die Geschlechtsverschiedenheit der Piezaten (Magaz. d. Gesellsch. 

Naturforsch. Freunde zu Berlin. I. 1807, p. 68 ; II. 1808, p. 48.) 

Oxaea, eine neue Gattung aus der Ordnung der Piezaten (ibid. I. 1807, p. 

261). — Nachtrag dazu (ibid. IV. 1810, p. 44.) 

— Species Apiariarum familiae novas descripsit. generumque | characteres 
adiecit (Xylocopa lanata (Tranqueb.), indica (ibid)., divisa (Patria >), 
Apis bicolor (India), Melipona testacea (Brasil), Bombus eriophorus 
(Caucas.) (ibid. p. 263.) 

— Kritische. Revision der Bienengattungen in Fabricius neuem Piezaten- 

system, mit Berücksichtigung der Kirbyschen Bienenfamilien und K. Illi- 

gers Bemerkungen zu Kirbys Monographia (Illiger's Magaz. f. Insekten- 

kunde, VI. 1807, p. 200.) 

Die Blattwespen nach ihren Gattungen und Arten zusammengestellt (Magaz. 

d. Gesellsch. Naturforsch. Freunde zu Berlin. II. 1808, p. 261 ; VI. 1814, 

p. 45, 276; VII. 1816, p. 120; VIII. 1818, p. 42. 110, 179, 273, 282.) 

* Ueber die Ljungsche Piezaten-Gattung Gonatopus (Web. u. Mohr Beitr. 

z. Naturkunde. II. 1810, p. 164.) 

Einige neue Piezatengattungen. Ptilotopus, Tetrapedia, Gnatho, Scotaena, 

Trachypus (Magaz. d. Geselsch. Naturforsch. Freunde zu Berlin, IV. 

1810, p. 31.) 

— Nachricht von einem neuen Schmarotzerinsekt auf einer Andrena und 
Beschreibung der Andrena ovina Illig. (ibid. p. 269.) 

— Die europäischen Arten der Insectengattung Leucospis (ibid.) VI. 1814. 
n. 65. 

—*Die Blattwespen der F'abriciuschen Sammlung (Wiedemann Zoologisch. 
Magaz. II. 1819, p. 64.) 

—*Entomologiae Brasilianae specimen. Mutilla (Nova Acta Acad. Leopold. 


Carol. X. 1821, p. 277.) 


44 


Klug, J. Chr. F., Entomolog. Monographien. Pachylosticta, Syzygonia, Tarpa, 
Cryptocerus et Ceramius. Berlin, 1824. 

— Versuch einer Darstellung der Familien und Arten der Blattwespen-Gat- 
tung Cimbex I’. (Verhandl. d. Gesellsch. Naturforsch. Freunde zu Berlin. 
IUIS 2 OA 105 the) 

— Symbolae Physicae, seu icones et descriptiones Insectorum, quae in itinere 
per Africam borealem et Asiam occidentalem Frid. Gul. Hemprich et Chr, 
God. Ehrenberg studio, novae aut illustratae redierunt. Berolini, 1829—45. 
— Hymenoptera: Dec. I. 1829, Genus: Mutilla. Apterogyna. Dec. III, 
1852, Genus: Scolia, Anthidium. Dec. IV. 1834, Genus: Leucospis, 
Chalcis, Dirhinus, Pompilus. Dec. V. 1845, Genus : Parnopes, Chrysis, 
Larra, Palarus, Philanthus, Cerceris, Megilla, Saropoda, Eucera. 

— Jahrbücher der Insektenkunde. 1. Bd. Berlin, 1834. Tenthredinetae d, 
konigl. Museums zu Berlin, p. 223. 

—* Versuch einer systematischen Aufstellung der Insektenfumilie Chrysididae 
(Monatsbericht d. Berliner Akademie, 1839, p. 1.) 

— Die Arten der Gattung Pelecinus (Germar’s Zeitschr. f. Entom. III. 1841, 
Do 3772) 

— "Ueber die Insectenfamilie Heterogyna Latr. und die Gattung Thynnus F. 
insbesondere. (Thynnus 60 sp., Alurus 2 sp.) (Abhandl. d. Kóniel. Akad. 
d. Wissenschaften zu Berlin. 1840— 42, p. 1, 399.) 

— Ueber das Geschlechtsverhältniss der kleinen wehrlosen zu den Gattungen 
Melipona und T'rigona gehörenden im südlichen America besonders häufigen 
Honigbienen (ibid. 1843, p. 219.) 

— "Ueber die Hymenopteren-Gattung Philanthus Latr. (Bericht d. Verhandl. 
Akad. Berlin. 1846, p. 41.) 

—" Eucheira socialis ; Hylotoma Olfersii (ibid. 1850, p. 426.) 

Kohl, F. Fr., Hymenopterologischer Beitrag (Ammosphecidium [n. g.] Hellen. 
Tachytes acrobates, Lindenius Gredleri, Crossocerus Tirolensis n. sp.) 
(Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XX VII. 1877, p. 701.) 

— Neue tirolische Grabwespen (Crabro Kriechbaumeri, Bulsanensis, Nysson 
Chevrieri, Ammophila rhætica, Pompilus (?) subserricornis, Ceropales 
pygmæa) (ibid. XXIX, 1879, p. 395.) 

— Die Raubwespen Tirols (Zeitschr. d. Ferdinandeums zu Innsbruck. II. 
Folge, 94 Hft. 1880, p. 97.) 

— Sphegidologische Studien. I. Ueber einige Dahlbom’sche Sphexarten (Sphex 
fuscata, subfuscata, fera, confinis, bicolor, maxillosa) (Entomolog. Nach- 
richten. VIL 1881, p. 27, 37.). — IL. Synonymisches (Pompilus Zeller; 
Dhlb., venustus Wesm., Priocnemis bipunctatus et variegatus F., Pom- 
pilus tripunctatus Spin., Ceropales histrio F., Sapyga quinquepunctata 
F., Thyreopus lactarius Chevr., Oxybelus mandibularis Dhlb. (pag. 52.) 
— Ill. Ueber einige seltene und neue Grabwespen (Hoplisus lævigatuS 


45 


Kohl ?, Pompilus hæmatopus Lep., Pompilus Dallatorreanus n. sp.) 
(pag. 90.). — IV. Ueber den Crabro (Solenius) spinipes Mor., Priocnemis 
abdominalis, Tachytes Frey-Gessneri n. sp. (Sicilia, Syria) (pag. 259.). 

Kohl, F. Fr., Vide: Dalla-Torre. 

Kolenati, F., A., Meletemata Entomologica. V. Petropoli, 1846. (Mutilla 
caucasica, iberica, armeniaca, caspica n. sp. p. 21.) 

Kollar, V., Ueber die Cerr- Eichen- Blattwespe Tenthredo (Emphytus) Cerris 
Koll. (Abhandl. d. kais. Academ. d. Wissenschaft. in Wien. I. 1850, p. 
48. — Nachtrag dazu (Sitzungsb. Acad. in Wien. VI. 1851, p. 556.) 

— Beitrag zur Kenntniss über die geographische Verbreitung des Agriotypus 
armatus Walk. (Verhdl. zoolog.-botan.Vereins in Wien, VII. 1857. p. 189.) 

— Ueber springende Cynips- Gallen auf Quercus cerris (ibid. p. 513.) 

— Ueber das Insekt (Sivex juvencus), welches den Franzosen während des 
Feldeuges in der Krim die Bleikugeln durchgebohrt hat, nebst einer Mit- 
theilung über eine analoge Erscheinung in Wien (ibid. Sitzungsb. p. 153.) 

Krancher, O., Der Bau der Stigmen bei den Insekten (Zeitschr. f. wissen- 
schaftliche Zoologie. XXXV. 1881, p. 505.) 

Kriechbaumer, J., Hymenopterologisches. 1. Dahlboms « Hymenoptera Euro- 
paea» Vol. 2. II. Notiz über Megachile. III. Bemerkungen über « Ephialtes 
manifestator» (E. imperator Kriechb. (manifestator Grav. partim), rex 
Kriechb. (manifest. Gr. partim) (Stett. Ent. Zeit. XV. 1854, p. 153.) 

— Beiträge zur Kenntniss deutscher Bienen. 1. Die Schmarotzerhummeln (Lin- 
naa Entom. IX. 1854, p. 170.) 

— Beschreibung einer neuen Schlupfwespe (Amblyteles polyxanthus) (Mit- 
theil. Schweitz. Entom. Gesellsch. III. 1869, p. 129.) 

— Hymenopterologische Beiträge. 1. Neue Blattwespen der Gattung Allanthus 
(A. sulphuripes (German.|, parvulus [Amasia}, sibiricus |Sibiria , xan- 
thorius |Krimia, Bulgaria, Greecia|, orientalis [Asia m.|, monozonus 
| Krimia |. vittatus [Asia m.|,maculatus [ibid.|, balteatus | Tunisia |, trico- 
lor (ibid.|, pectoralis [ibid.]) — II. Ammophila limbata (Corcyra), Bembex 
dalmatica (Dalmat.), Pterochilus albopictus (Griec.), Osmia quadricornis 
(ibid.) ». sp. (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellschaft in Wien. XIX. 
1869, p. 587.) — III. Cryptus longicauda (Fiume), Andrena pyropygia 
(Palestina), macularis (Ital.), Rhodia (Ins. Rhodus), apiformis (Ins. Lesina), 
parviceps (Helvet.), mucida (Ital.), basilinea (ibid.), vulpecula (Ins. Veglia), 
punctatissima (Lesina), Halictus costulatus (Tirol., Bavar.), morbillosus 
(Tirol.), Gribodo? (Ital.), Anthidium quadriseriatum (Grac., Tirol), Psi- 
thyrus lugubris (Riva, Tergestinum) n. sp. — IV. Bemerkungen zu Mora- 
witz's Beitrag zur Bienenfauna Deutschlands (ibid. XXIII. 1875, p. 49.) 

— Vier neue Hummel-Arten (Bombus xanthopus [Corsica!, hæmaturus 
[Armenia], niveatus | Palestina], Psithyrus lugubris | Europ. merid.) 
(Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XX. 1870, p. 159.) 


46 


Kriechbaumer, J., Neue Schlupfwespen aus den Alpen (Mittheil. Schweitz. 


Entom. Gesellsch. IH. 1872, p. 482) (Ichneumon alpicola, capito); VI. 
1880, p. 12 (Iehn. Freyi, trialbatus, acosmus.) 

Atractoguster, n. g. Timplidarum (Stett. Ent. Zeit. XXXIII. 1872, p. 6; 
Entom. Nachricht. IV. 1878, p. 199.) 

Ueber Anthidium strigatum Pz. und contractum Latr. (Mittheil. Schweitz. 
Entom. Gesellsch. IV. 1875, p. 199.) 

Bemerkungen über einige Hummelarten (Bombus fragrans, distinquendus, 
mesomelas und equestris) (Stett. Entom. Zeit. XXXIV. 1873, p. 335.) 
Ueber drei in Bayern vorkommende Cryptiden (Cryptus predator Rossi, 
bimaculatus Gr., Mesostenus funebris Gr.) (Correspondenzblatt zoolog.- 
mineralog. Vereins in Regensburg. XXVII. 1875, p. 23.) 

Eine neue bayerische Blattwespe (Pachyprotasis nigrolineata) (ibid. XX VIII. 
1874, p. 51.) 

Stelis strigata n. sp. (ibid. p. 74.) 

Ueber die Gattung Ampulex (Stett. Ent. Zeit. XXXV. 1874, p. 51.) 
Bemerkungen über die Gattuny Paragia (bid. p. 254.) 

Ueber einige vermuthliche Pseudo- Europaeer unter den Schlupfwespen der 
Ichneumonologia Europaea (ibid. XXXVI. 1875, p. 39.) 

Ueber das Tüdten und Praepariren der Hymenopteren. (ibid. p. 55 ; Entom. 
Nachricht. I. 1875, p. 57, 63.) 

Ueber Ichneumon xanthorius, quadrifasciatus, flavoniger und sexcinctus 
(Stett. Entom. Zeit. XXXVI. 1875, p. 386.) 

Ueber entomolog. Tagebücher (Entom. Nachricht. I. 1875, p. 88, 106.) 
Ueber Amblyteles subsericans und einen vermuthlichen Dimorphismus des 
Weibchens dieser Art (ibid. p. 109, 117, 128.) 

Jagd und Zucht der Hymenopteren (ibid. p. 150, 162, 166, 179, 185, 193.) 
Hylotoma tergestina n. sp (Verhandl. zool.-botan. Gesellseh. in Wien. 
XXVI. 1876, Sitzungsb. p. 13.) 

Das Studium der Hymenopteren. Winke für Anfänger in diesem Zweige 
der Entomologie (Entom. Nachricht. II. 1876, p. 17, 33, 49, 65, 85, 101, 
117, 133, 149, 165, 181.) 

Ueber die Nematusgallen an Weidenblüttern und ihre Erzieher (Correspon- 
denzblatt zoolog..mineralog. Vereins in Regensburg. XXX. 1876, p. 
66, 155.) 

Bombus Mocsári n. sp. (Hungar.) (Stett. Ent. Zeit. XXXVIII. 1877, 
p. 253.) 

Ueber einige Hymenopterolog. Schriften (Entom. Nachricht. III. 1877, 
p. 17.) 

Drei südeuropäische Megilla- Arten (M. garrula, nidulans et albigena) 
(ibid. p. 87.) 

Die Gattung Scolobates (ibid. p. 133, 149.) 


47 


Kriechbaumer, J., Ueber Bassus fissorius Gr. (ibid. p. 166.) 


Die europüischen Arten der Gattung Aulacus (Correspondenzblatt zool.- 
mineralog. Vereins in Regensburg. XXXII. 1878, p. 35; Entom. Nach- 
richt. IV. 1878, p. 242.) 

Neue Schlupfwespen aus Ungarn (Sphalerus (n. g.) bifasciatus, Amblyteles 
albomarginatus) (Entom. Nachricht. IV. 1878, p. 41.) 

Ueber das Männchen von Cimbex (Zaræa) fasciata L. (ibid. p. 125, 141.) 
Die Lebensweise der Tarpa spissicornis (ibid. p. 169.) 

Ueber Ephialtes (ibid. p. 193.) 

Bassus ibaloides n. sp. (ibid. p. 211.) 

Cryptus macrobatus Gr. seine Gattungs-Synonyma und nächst verwandten 
Arten (ibid. p. 221,-251.) 

Ichnewmonologisches (Ophion curvinervis n.sp. et undulatus Hlgr. ; Spha- 
lerus Kriechb. = Arotes Gr. (ibid. p. 249.) 

Beitrag zur Kenntniss der Schlupfwespen-Gattung Ischnocerus (Correspon- 
denzblatt d. zoolog.-mineralog. Vereins in Regensburg. XXXIII. 1879. 
p. 165) (Ichn. filiformis et seticornis n. sp.) 

Ein neuer Xylonomus (X. clavicornis) nebst Bemerkungen über den X. secu- 
ricornis Hlgr. (ibid. p. 167.) 

Hymenopt. Mittheilungen (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 1, 17.) 
Eumeniden-Studien (ibid. p. 57, 85, 201, 309.) 

Ophion Pteridis n. sp. (ibid. p. 89.) 

Monographie der Microgaster. Aufruf an die Entomologen, besonders Lepi- 
dopterologen (ibid. p. 101.) 

Ophion parvulus et minutus n. sp. (ibid. p. 104.) 

Chelostoma quadrifidum n. sp. (e Tirolia) (ibid. p. 312.) 

Gezogene Schlupfwespen aus Dalmatien (ibid. VI. 1880, p. 71,89.) 

Ueber Ichneumon Fabricii (ibid. p. 121.) 

Ichneumoniden- Studien. 1. Das Männchen des Ichn. stramentarius Gr. (ibid. 
p. 157.). II. Das Männchen des Ichn. discriminator W. (ibid. p. 209.) III. 
Ueber das Männchen des. Amblyt. litigiosus W. (ibid. VII. 1881, p. 1.). 
IV. Ueber den Ichn. celebrosus W. und Hlgr. (ibid. p. 57.). V. Das Männ- 
chen des Ichn. eumerus Wesm. nebst Bemerkungen über das Weibchen des- 
selben (ibid. p. 17.) VI. Das Männchen des Ichneumon medialis Wesm. 


(ibid. p. 133.) — Das Männchen des Ichneumon insidiosus Wesm. mit 
vorausgehenden Bemerkungen über das Weibchen dieser Art (ibid. VIII. 
1882, p. 122. — Ueber das Psilomastax lapidator Gr. und pyramidalis 


. Tischb. (ibid. p. 173.) 


Das Münnchen des Ichnewmon 9-albatus (Correspondenzblatt zoolog.- 


mineralog. Vereins in Regensburg. XXXIV. 1880, p. 51.) 
Das vermuthliche Männchen des Ichneumon mordax (ibid. p. 83.) 


AS 


Kriechbaumer, J., Ein um München entdecktes blaues Ichneumon Männchen 
und das vermuthliche Weibchen desselben (ibid. p. 99.) 

— Brachyeyrtus n. g. Cryptidarum (Br. ornatus n. sp.) (ibid. p. 161.) 

— und Tischbein, Bemerkungen zu Holmgren’s Enumeratio Ichneumonidum, 
exhibens species in alpibus Tiroliae captas. 1. (Berichte naturw.-med. 
Vereins in Innsbruck. XI. 1880, p. 1.) 

Kristof, L. J., Ueber einheimische, gesellig lebende Wespen und ihren Nestbau 
(Mittheil. Naturwiss. Ver. f. Steiermark. Jhrg. 1878, p. 34; Entom. Nach. 
richt. Wo 1879, p. 130, 139.) 

Kuwert, Zur Characteristik der Zaraea fasciata (Entom. Nachricht. IV. 1878. 
poll) 


L. 


Laboulbene, A., Notes sur l'anatomie des insectes (Annal. Soc, Entom. de 
France. Ser. 2. tom. X. 1852, p. 335.) 

— Note sur les meurs de la Pimpla oculatoria et sur les ravages qu'elle peu 
produire dans les nids d" Araignées (ibid. Ser. 5. tom. I. 1871, p. 444.) 
Lacaze Duthiers, Recherches sur Varmure genitale des insectes (Annal. Science. 
Naturell. Sér. 3. tom. XLI. 1849, p. 353; XIV. 1850, p. 17; XIX. 1855, 

p- 215.) 

et Riche, A., Mémoire sur l'alimentation de quelques insectes gallicoles et 

sur la production de la graisse (Annal. Scienc. Naturell. Sér. 4. tom. IL. 

1854, p. 81.) 

Lamarck, J. P. A., Histoire naturelle des animaux sans vertèbres. 7 vol. 
1815—22. 

Lamprecht, H.,* Die Goldwespen Deutschlands. Zerbst, 1881. 

Latreille, P. A.,* Mutilles découvertes en France (Actes de la Soc. d'Histoire 
Naturelle de Paris. I. 1792. T. I. p. 5.) 

— "Description de deux nouvelles espèces des Mutilles (M. formicaria, articu- 
lata) (Journal d'Histoire Naturelle. Tom. II. 1792, p. 98.) 

—* Précis des Charactères génériques des Insectes ete. Brive et Bordeaux, 1796. 

— Description d'une nouvelle espèce de Tiphia (T. rufipes) (Millin. Magaz. 
Encyclopéd. 1797, p. 550.) 

— "Observations sur la Fourmi fonguese de Fabricius (Bullet. de la Soc. Phil. 
JUL 17995 ros Ep) 

— "Observations sur U’ Abeille tapissière de Reaumur (ibid. p. 33.) 

—" Mémoire sur un Insect qui nourrit ses petits de l'abeille domestique (Philam- 
thus) (ibid. p. 49.) 3 

— "Sur une nouvelle espèce d" Ichnewnon (I. pendulator) (ibid. p. 138.) 

—" Description d'un nouveau genre d’Insectes (Pelecinus polycerator) (ibid. 
p. 155.) 


49 


Latreille, P. A., Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des 


Insectes. 14 Vol. Paris, 1802—025. 


— Histoire naturelle des Fourmis ete. Paris, 1802. 
—* Description d'une nouvelle espèce de Fourmi (F. coarctata) (Bullet. de la 


Soc. Philom. III. 1802, p. 65.) 

Observations sur quelques Guépes (Vespa vulgaris, holsatica, frontalis, 
gallica, diadema) (Annal. du Museum d'Histoire Naturelle. I. 1802, 
p. 287.) 

Observations sur V Abeille parietine (Anthophora parietina F.) (ibid. II. 
1804, p. 251.) 

Mémoire sur un gateau d'enche d'une Abeille des Grandes-Indes, et sur les 
différences des abeilles proprement dites, vivant en grande société, de l'ancien 
continent et du nouveau (Apis indica, socialis) (ibid. IV. 1804. p. 382.) 
Notice des espèces d" Abeilles vivant en grande société, ou Abeilles proprement 
dites, et description d'espèces nouvelles (Apis mellifica, unicolor, indica, 
fasciata, Adansonii, socialis, Peroni, favosa, Amalthea, pallida) (ibid. V. 
1804, p. 161.) 

Genera Crustaceorum et Insectorum etc. 4 vol. Parisiis et Argentorati, 
1806—9. 

Mémoire sur le genre Anthidium F. (Annales du Muséum d'Histoire Na- 
turelle. XIII. 1809, p. 24, 207). — Abhandlungen über die Gattung Anthi- 
dium F. (Germars Magaz. d. Entomol. Jhrg. I., Hft. II. Hala, 1815, 
p. 40.) 

Observations nouvelles sur la manière dont plusieurs Insectes de l'ordre des 
Hyménoptères pourvoient à la subsistance de leur postérité (Annal. d. Mu- 
séum d'Hist. Naturell. XIV. 1809, p. 412). I. Habitudes du Parnopes car- 
nea. II. Métamorphoses et habitudes du Bembex rostrata. Ill. Manière dont 
une espèce de Cerceris (C. aurita Latr.) nourrit sa postérité. IV. Nid de 
l' Anthophora argentata F. 

Notice sur un Insecte Hyménoptère de la famille des Diploptères, connu 
dans quelques parties du Brésil et du Paraguay, sous le nom de Guépe 
Lecheguana, et récoltant du miel (Polistes Lecheguana) (Mém. du Mus. 
d'Hist. Nat. XI. 1824, p. 313; Annal. Scienc. Natur. IV. 1825. p. 235.) 


Leach, W. E.,* The Zoological Miscellany. 3 vol. London, 1814—17. 
— Description de deux espèces de Thynnus F. découvertes dans la Nouvelle Hol- 


lande par Rob. Brown. (Journal de Physique. LXXXVIII. 1819, p. 178.) 


—* Descriptions of thirten species of Formica from Nice (V. rubescens, bico- 


lor, testaceipes, fusca, affinis, castaneipes, Huberiana, Niceensis, hama- 
tocephala, rupestris, Rediana, gigas, picea) (Vigors Zoolog. Journ. II. 
1825, p. 289.) 


Lefebure, Th., * Voyage en Abyssinie exécuté pendant les années 1839— 43. 


Paris. Quatrième partie. T. 6. Insectes par Guérin. 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 4 


50 


Lepeletier, de St. Fargeau, Mémoire sur quelques espèces nouvelles d'insectes 
de la section des Hyménoptères, appelés les porte-tuyaux (Chrysididæ) 
(Annal. du Muséum d'Hist. Nat. VII. 1806, p. 115.). 

— Monographia Tenthredinetarum, synonimia extricata. Parisiis, 1823. 

— Macromeris splendida (Java, Bengal.), violacea (Nova-Guinea), Sphex 
Latreillei (Chili), Thunbergii (Chili) (Magaz. de Zoolog. I. 1831. Insectes, 
pl. 99—; 30, Rob ) 

— Mémoire sur le genre Gorytes (Arpactus Jur.) (Annal. Soc. Entom. de 
France. 1. 1832, p- 925) 

— (Observations sur ME intitulé « Bombi Scandinaviae, monographice 
tractati ete. a Gust. Dahlbom Londini Gothorum, 1852» auxquelles on a 
joint les charactères du genre Bombus et Psithyrus, et la description des 
espèces qui appartiennent au dernier (Psithyrus rupestris, Vasco, Pyra- 
neus, arenarius, quadricolor, sylvestris, vestalis, Barbutellus, æstivalis, 
metaleucus, bellus, leucoproctus, campestris, Rossiellus, ornatus, varius, 
frutetorum, interruptus) (ibid. p. 566.). 

— Description de trois nouvelles espèces du genre Cimbex (C. Laportei) (Amer. 
sept.), Viardi (ibid.), Biguetina (Gallia) (ibid. II. 1833, p. 454.). 

— Remarques sur les characteres donné par M. Klug au genre Syzygonia 
(ibid. p. 456.). 

— Observations sur une Monographie des Odynères de Belgique de M. Wes- 
maël (ibid. IV. 1835. Bullet. p. 68.). 

— Réponse aux observations de M. Léon Dufour sur les Crabro F. (ibid. VIL. 
1838, p. 415.). 

— Histoire naturelle des Insectes. Suites à Buffon. Hyménoptères. 4 Vol. 
(Vol. IV. par Aug. Brullé). Paris, 1836—46. 

— et Aug. Brullé, Monographie du genre Crabro (Annal. Soc. Entom. de 
France. III. 1834, p. 683.). 

— et Serville,* Encyclopédie Methodique. Entom. Vol. X. Paris, 1825. 

— et Serville,* Faune Française. Insect. Paris, 1830. 

Lespés, Ch., Mémoire sur l'appareil auditif des insectes (Annal. Science. Natu- 
rell. Sér. 4. tom. IX. 1858, p. 225.). 

— Observations sur les Fourmis neutres (ibid. Ser. 4. tom. XIX. 1865, p. 
241.). — Beobachtungen. über die geschlechtslosen Ameisen (Giebel's Zeit- 
schrift f. gesammt. Naturwissenschaft. XXIII. 1864, p. 12.). 

Lestock, Edgevorth, R., Notes on the Irish Vespidae (Annals of Nat. Hist. 
Ser. 3. tom. XIII. 1864, p. 466.). 

Leunis, J., Verzeichniss der im Fürstenthume Hildesheim etc. aufgefundene 
Blattwespen (Stett. Ent. Zeit. III. 1842, p. 42.). 

Leydig, Fr.,* Das Auge der Gliederthiere, neue Untersuchungen zur Kenntniss 
dieses Organs. ''hübingen. 1864. 


51 


Lichtenstein J., Observations sur deux espöces de Chrysides (Annal. Soc. 


Entom. de France. Sér. 5. tom. III. 1873, Bullet. p. XV.). 

Sur les Hyménopteres vivant dans les tiges du Roseau (ibid. p. XVI.). 

Sur les moeurs d'une espèce de Braconide (ibid. p. XXIL.). 

Sur les moeurs du Tachytes pompiliformis (ibid. OXXII.). 

Euchaleis vetusta parasite dun Hyménoptère du genre Osmia (ibid. Ser. 
9. tom. IV. 1874. Bullet. p. LXV.). 

Sur le larve du Sitaris muralis, cannibale de V Anthidium strigatum (ibid. 
tom. V. 1875. Bullet. p. XXXV.). 

Quelques mots sur deux Hyménopteres (Celonites abbreviatus et Fischeri) 
(ibid. Bullet. p. CCX.). 

Chalicodoma rufitarsis et rufescens (nids) (ibid. Sér. 5. tom. VI. 1876. 
Bullet. p. XXX VIIL.). 

Note sur le genre Chrysis (Petites Nouvelles Entomologiques 1876. Nro 
145, p. 27.) (Olochrysis, Gonochrysis, Monochrysis, Dichrysis, Tri- 
chrysis, Tetrachrysis, Pentachrysis, Hexachrysis.). 

Les Cynipides monóiquees (Petit Nouvelles Entomolog. Nro 195, 1878, 
p. 225... — Zur Generationswechsel der Cynipiden (Kntom. Nachricht. 
IV. 1878, p. 159.). 

Quelques observations entomologiques (Crabro lapidarius, Kuchalcis vetusta, 
Pison ater, Bembex oculata et Latreillei, Ceramius Fonscolombei) 
(Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 5. tom. IX. 1879, p. 43.). 
Hyménoptères (Ammophila sabulosa, Pelopoeus, Eumenes Amadei, po- 
miformis et coarctata) (Petit. Nouvel. Entom. Nro 214, T p. 301.). 
Moeurs de la Colletes fodiens (Annal. Soc. Entom. France. ^. Ser. Tom. 
IX: 1879. Bullet. p. XXV.). 

Nidification du Chalicodoma (ibid. p. XXXV.) 

Chrysis (Gonochrysis) Gogorzae n. sp. ex Hispan. (ibid. p. XXV.). 
Chalicodoma Perézi n. sp. ex Hispan. (ibid. p. CLXVI.). 

Les Cynipides. 1-re partie Introduction. La generation alternante chez les 
Cynipides par le Dr. H. Adler, traduit et annoté par I. Lichtenstein (de 
Montpellier). suivi de la classification des Cynipides d'apres le Dr. G. Mayr, 
de Vienne. Montpellier et Paris, 1851. 

Alternation of generation in the Cynipidae (Entom. Monthly Magaz. 
XVIII. 1881—82, p. 224.). 


Lincecum, Gid., Notice on the habits on the « Agricultur Ant» of Texas (Myr- 


mica [Atta] malefaciens Buckl.) (Journ. of the Proceed. Linneean So- 
ciety London. Zoology. Vol. VI. 1862, p. 29.). 


Lindemann, C., Das Skelet der Hymenopteren (Bullet. de Moscou XLIV. 


1871, p. 306.). 


Linné, C., Systema Naturae, sive Regna tria Naturae systematice proposita. per 


Classes, Ordines. Genera et Species. Lugduni Batavorum, 1735. — Edit. 
Ak 


52 


2. Stockholmie, 1740. — Edit. 3. Hale, 1740. — Edit. 4. Paris, 1744. 
— Edit. 5. Hale Magdeburgice, 1747. — Edit. 6. Stockholmiae, 1748. 
— Edit. 7. Lipsie, 1748. — Edit. 8. Holmiæ, 1753. — Edit. 9. Lugduni 
Batav. 1756. — Edit. 10. Holmiæ. Tom. I. 1758 ; tom. II. 1759. — Edit. 
11. Hale Magdeburgicæ 1760—70. — Edit. 12. Holmiæ. Tom. I. P. I. 
1766; tom. I. P. II. 1767 ; tom. II. 1767; tom. III. 1768. — Edit. 13. 
Vide: Gmelin. 

Linné, C., Fauna Suecica etc. Stockholmiæ, 1746. — Editio altera auctior, 
Stockholmiæ, 1761. 

Leoffler,* Das Geschlecht der bienenartigen Insecten (Andeutung der Parthe- 
nogenesis) (Preuss. Provincialblatt XLII. 1849, p. 421; XLIII. 1850, 
p. 195.). 

—* Bemerkungen über Schlupfwespen (Nachschrift von H. Hagen) (ibid. XLV. 
1851, p. 224.). 

Lów, Fr., Zoologische Notizen (Crabro guttatus, Bracon urinator, Campo- 
plex armillatus, tumidulus, Chalcis minuta, Chelonus annulatus, Cry- 

" ptus migrator, tarsoleucus, Diaphria picipes, Encyrtus Erichsoni, Eury- 
toma Abrotani, Exochus mansuetor, Hemiteles fulvipes, Mesostenus 
gladiator, Microgaster perspicuus, spurius, Pimpla instigator, Palemon 
Lipare, Taphæus irregularis, Trogus exaltorius, Pristocera depressa, 
Cephus compressus, Lyda inanita (Verh. zoolog.-botan. Gesellsch. in 
Wien. XVI. 1866, p. 951.). 

Lubbock, J., On two aquatis Hymenoptera, one of which uses its wings in 
swimming (Polynema natans, Prestwichia |n. g.] aquatica n. sp.) (Trans- 
act. Linneean Society London. XXIV. 1863, p. 135.). 

— Observations on Bees, Wasps and Ants (Journ. Proceed. Linn. Society. 
XII. 1876, p. 110, 227, 440.5 XIII. 1877, p. 217; XIV. 1878, p. 265 ; 
1879, p. 607 ; XV. 1850, p. 167 ; XV. 1881, p. 362 ; XVI. 1882, p. 110). 
— Beobachtungen über Ameisen, Bienen und Wespen (Entom. Nachricht. 
II. 1876. p. 2.). | 

— Onthe Anatomy of Ants (Journ. Proceed. Linn. Society. XIV.1879,p.738.). 

—*On the habits of Ants (Entomologist. Vol. XIV. p. 163. — Zoologist, 
1881, p. 340. — Entomologist, Nro 227. 1882. p. 85.). 

—*On the colours of flowers as an attraction to bees (Entomologist. Vol. 
XIV. Decbr. p. 282.). 

—* Scientific Lectures. On the habits of Ants etc. London, 1879. 

—* Ants, Bees and Wasps; a Record of Observations on the Social Hyme- 
noptera. London, 1882. 

Lucas, H., Exploration scientifique de l'Algérie. Zoologie. Tom. Il. Hyméno- 
ptéres. Paris, 1849. 

— Sur le nombre des articles des antennes chez Masaris et Celonites (Annal. 
Soc. Entom. de France. Sér. 2. tom. IX. 1851, p. 94.). 


Lucas, H., Swi le nid de Chalicodoma muraria (ibid. Bullet. p. XLIV.). 

— Clavelia, genre nouveau des Hymenopteres (ibid. Bullet. p. LXXY.). 

— Description et figure d'un nouveau genre d' Hyménoptéres de la Famille des 
Fouisseurs (Clavelia ex Africa) (ibid. tom. X. 1852, p. 417.). 

— Note sur la Clavelia pompiliformis (ibid. Sér. 3. tom. I. 1853, Bullet. 
p. 14.). 

— Note sur une nouvelle espèce de Fouisseurs (Clavelia melas) (ibid. Bullet. 
p. 31.). 

— Observations sur la maniére de vivre de la Typhlopona oraniensis (ibid. 
Bullet. p. 37.). 

— Essai sur les animaux articulés qui habitent Vile de Crête. Hymenoptera 
(Revue et Magaz. d. Zoologie. Sér. 2. tom. VI. 1854, p. 488.). 

— Note sur le Myrmecocystus Mexicanus (ibid. Ser. 3 dont III. 1855. Bullet. 
p. 54.). 

— Note sur les charactères qui differentient le genre Clavelia Lue. de celui 
de Ctenocerus Dhlb. (ibid. tom. IV. 1856, p. 349.). 

— Note synonymique sur la Formica scutellaris Oliv; et Myrmica testaceopi- 

— losa Luc. (ibid. Bullet. p. 20; p. 34.) 

— Note sur quelques Formicides de V Europe recontrès en Algerie (ibid. Bullet. 
p. 29.). 

—* Hymenoptera del'isle de Cuba (De la Sagra Hist. Cuba. 1856, T. VII. 

. p. 202, 314). 

— Note sur la métamorphose du Cimbex Amerinae (Revue et Magaz. d. Zoo- 
logie. Sér. 3. tom. V. 1857. Bullet p. 30.). 

— Note sur le Mesochorus testaceus Gr. An chez Cimbex Amerinae (ibid. 
tom. VI. 1858. Bullet. p. 17.). 

— Quelques remarques sur la manière de vivre d'un Hyménoptere Fouisseurs, 
le Cerceris arenarius (Compt.. rend. Tom. XLVI. Nro 8, p. 414; Annals 
of Nat. Hist. Ser. 3. tom. I. 1858, p. 398.). 

— Note sur les par adis du genre Chalicodoma (Annal. Soc. Entom. de 
France. Sér. 2, tom. VI. Bullet. p. 112.). 

— Observations sur les Busileras ou Fourmis à miel du Mexique (Myrmeco- 
cystus melligerus) (Revue et Magaz. de Zoolog. Ser. 2, tom. XII. 1860, 
p. 271.). 

— Quelques remarques sur la manière de vivre du Mellinus sabulosus (Annal. 
Soc. Entom. de France. Sér. 4. tom. I. 1861, p. 219.). 

— Quelques remarques sur le Philanthus apivorus (ibid. tom. VII. 1867, 
p. 289.) 

— Quelques remarques sur les nids des Polybia scutellaris et liliacea (ibid. 
p. 365.). 

— Etude pour servir à l’histoire naturelle de la vie évolutive de le Xylocopa 
violacea (ibid. tom. VIII. 1868, p. 727.). 


5% 


Lucas, H., Un mot sur le Pelopoeus spirifex et sur les Arandides destineés à 
servir de nourriture aux larves de cet Hymenoptere de la famille des Sphé- 
gides (ibid. tom. IX. 1869, p. 427.). 

— Note sur le parasitisme des Allocera et description dune nouvelle espèce 
(A. unicolor ex Algéria) (ibid. Sér. 5. tom. I. 1871, p. 12.). 

— Études pour servir à l'histoire de l'Eunenes Germaini Luc., du Megachille 
australis Luc. (de la Nouvelle-Calédonie) (ibid. tom. VI. 1876, p. 291.) 

— Pompilus niger (moeurs) (ibid. Bullet. p. CEXVIIT.). 

— Sur la nidification d'un Hyménoptère genre Euglossa (ibid. tom. VIII. 
1878. Bullet. p. CXLII.). 

— Polyba emarciata n, sp. (Brasil.) (ibid. tom. IX. 1879, p. 262.). 

— Description et figure d'une nidification appartenant à un Hymenoptere de 
genre Polybia (ibid. p. 370.). 

— Nidification du Chalicodoma muraria et sicula bid. Bullet. p. XXILL). 

— Note relative à des Hyménop'ères du genre Pelopoeus (ibid. Bullet. p. XL.). 

— Bur un Hyménoptère apivore (Philanthus Abdelkader) (Annal. Soc. Entom. 

. de France. Ser. V. tom. X. 1880. Bullet. p. CXXXVIT.). 

Lucciani, Lettre sur les moeurs des Euméniens (Annal Soc. Entom. de France, 
Sér. 2, tom. III. 1845. Bullet. p. 110.). 

Lund, M., Lettre sur les habitudes de quelques Fourmis du Brésil (Annal. 
Scienc. Naturell. XXIII. 1831, p. 113.). 

Lyonet, P., Recherches sur l'anatomie et les métamorphoses des differentes 
espèces d'Insectes. Ouvrage posthume, publié par M. W. de Haan. 
Paris, 1832. 


M. 


Mac Cook, H. C., On the Vital Pover of Ants (Proceeding Academy Natura! 
Sciences Philadelphia, 1877, p. 184.). 

— The mode of recognition among Ants (ibid. 1878, p. 15.). 

— Cutting or Parasol Ant, Atta fervens Say (ibid. 1879, p. 33.). 

— Note on the adoption of an Ant- Queen (ibid. p. 157.). 

— Mode of Despositiny Ant-eggs. (ibid. p. 140.). 

— Note on the Marriage-flights of Lasius flavus and Myrmica lobicornis (ibid. 
p. 140.). 

— Note on Mound-making Ants (ibid. p. 154.) 

— Combats and Nidification of the Pavement- Ant, Tetramorium caepitum 
(ibid. p. 156.) 

— On Myrmecocystus Mexicanus Wesm. (ibid. p. 197.) 

—* Mound-making Ants of the Alleghanies. With cuts (Formica exsectoides 
For.) (Americ. Natural. Vol. XII. Nro 7. 1878, p. 431.). 

—* The Natural History of the Agricultur Ants of Texas. A monograph of the 


OW 


nr 


habits, architecture and structure of Pogonomyrmex barbatus Sm. (Acad. 
Nat. Science. Philadelphia. 1879, p. 208.) 

Mac Cook, H, C.,* Note on a new Nothern Gutting Ant, Atta septentrionalis 
(Proceed. Acad. Nat. Scienc. of Philadelphia. 1880, p. 559.) 

——* Notes on the architecture and habits on the American Slavemaking Ant, Poly- 
ergus lucidus (ibid., p. 576.) 

—*The Honey Ants of the Garden of the Gods, and the Occident Ants of the 
American Plains. (Proceed. Acad. Nat. Se. Philad. 1881, p. 57.) — 

- Die Honigameise und die westliche Ameise, von Dr. A. H. Hagen. 
(Stett. Ent. Zeit. XLIII. 1882, p. 347; Entom. Nachricht. VIII. 1882, 
p. 186.) 

Magretti, P., Sugli Imenotteri della Lombardia (Bulletino della Societa 
Entom. Italiana. XIII. 1881, p. 3, 89, 213; XIV. 1882, p. 157.) 

— Variéta ct anomalie observata in alcune specie di Tenthredini (ibid. XIV. 
1882; p. 239.) 

Maindron, M., Observations sur quelques Sphégiens (G. Pelopæus) de l'Archi- 
pel Indien (Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 5. tom. VIII. 1878, p. 
385); ettom. IX. 1879, p. 173. (Macromeris splendida, Larrada modesta, 
Tachytes morosus, Pison nitidus). 

— Leucopsis Gambeyi (ibid. Bullet. p. CLXIV.), L, histrio (ibid. p. CXXX), 
L. Moleyrei (ibid. CXVIII.) 

— Histoire des Guépes solitaires |Eumeniens! de VArchipel Indien et de la 
Nouvelle-Guinée. 1-re Partie. — Historique. (ibid. Ser. 6. tom. I. 1881, 
p. 69.) 

— Odynerus Ponticerianus n. sp. e Pondichéry (ibid. Bullet. p. XV.) 

Malinovszky, Beytrag zur Naturgeschichte der Vespa Crabro (Magaz. natur- 
forsch. Gesellsch. zu Berlin. II. 1808, p. 151.) | 

MW Lachlan, R., Additions to the British Tenthredinidae (Entom. Monthly 
Magaz. 1867—68, p. 102, 105, 125.) (Phyllotoma aceris n. sp.) 

— Dr, Adler's second memoire on dimorphism in the Cynipidue producing 
Oak-galls (ibid. XVII. 1880—81, p. 258.) 

Marcel de Serres, M., Observations sur les diverses parties du Tube intestinal 
des lnsectes (Annal. du Museum Histoire Naturelle. XX. 1815, p. 48. 
945, 339.) 

Marey, Mémoire sur le vol des Insectes (et des Oiseaux) (Annal. Scienc. Natu- 
rell. Sér. 5. tom. XII. 1869, p. 49.) 

Marquet, * Aperçu des insectes Hyménoptères qui habitent une partie du 
Languedoc. Toulouse, 1875. 

Marchall Aug., Com.. Nomenclator Zoologicus, continens nomina systema- 
tica generum animalium tam viventium quam fossilium etc. Vindo- 
bone, 1873. 

Marshall, T. A., Description of a new genus and species of British Hymeno- 


a 


ptera, allied to Pezomachus (Oresbius castaneus) (Entomologits Monthly 
Magazine. Vol. III. 1866—67, p. 195.) 

Marshall, T. A., Descriptions of British Hymenoptera (Proctotrupidæ) new 
to science (ibid. p. 223) (Paramesius belytoides, Galesus coecutiens, Aneur- 
hynchus nodicornis.) 

— On some British Diaphridae (ibid. Vol. IV. 1867—68, p. 201, 227.) 

— On some British Cynipidae (bid. p. 6, 101, 124, 146, 171, 223, 271). 

(Andricus Hartigii n. sp.) 

— Notes on some parasitic Hymenoptera, with descriptions of new species 
(ibid. V. 1868—9, p. 154.) 

— Description of new ‘species of Braconidae belonging to a genus mew to 
Britain (Pambolus melanocephalus) (ibid. VI. 1869—70, p. 228.) 

— Ichneumonidum Britannicorum Catalogus. Londini, 1870. 

— A Catalogue of British Hymenoptera (CHERE Ichneumonidæ, Braco- 
nidæ, and Evaniide). London, 1872. 

— Description of anew species of Aphidius from Britain (Aphidius gregarius) 
(ibid. IX. 1872—73, p. 123,) 

— Descriptions of two new species of Ichneumonidae from Great Britain. 
(Anomalon fasciatum, Mesostenus maurus) (ibid. p. 240.) 

— Catalogue of British Hymenoptera Oxyura. London, 1873. 

— Descriptions of a new genus and two new species of European Oxyura 
(Dryinus corsicus, Aleria (n. g.) flavilabris (Corsica) (Entomol. Monthly 
Magaz. X. 1873—74, p. 207.) 

— Description of anew European species of Oxyura. (Isobrachium maculi- 
penne ex Corsica) (ibid. p. 222.) 

— New British species, corrections of Nomenclature etc. (Cynipidæ, Ichneumo- 
nidæ, Braconidæ and Oxyura (Entomologits Annual for 1874, p. 114.) 

— Descriptions of two new British Ichneumonidae (Limneria croceipes, Bas- 
sus personatus) (Entomol. Monthly Magaz. XXII. 1875—76, p. 194.) 

— Descriptions of Hymenoptera from Spitzbergen, collected by E. Eaton (Meso- 
lius aretophylax, Bassus hyperboreus, Orthocentrus reptilis, Mesochorus 
dolorosus) (ibid. XIII. 1876—77, p. 241.) 

Maskell, W. M., * On a Hymenopterous Insect parasitic on Coccidae. (Diapria 
coccophaga n. sp.) (Transact. New-Zealand Institut. Vol. XI. 1880, 
p. 220.) 

Mayet, rath Moeurs du Colletes succinctus (Annal. Soc. Entom. de France. 
Sér. 5. tom. V. 1875, p. 77.) 

= Peers parasite du Colletes succinctus (Epeolus tristis) (ibid. p. 80.) 

— Larve et nymphe del Epeolus tristis (ibid. p. 91). 

Mayr, G., Beschreibung einiger neuen Ameisen (Verhandl. zoologi. botan. 
Vereins in Wien. II. 1852; p. 143; III. 1853, p. 277.) 

— Beiträge zur Kenntniss der Ameisen (ibid. III. 1853, p. 100.) 


Qt 
<a 


Mayr, G., Ueber die Abtheilung der Myrmeciden und eine neue Gattung 
derselben (ibid. p. 387.) 

— Beiträge zur Insecten- Fauna von Siebenbürgen (Verhandlungen und Mit- 
theilungen d. Siebenbürg. Vereins für Naturwiss. IV. 1853, p. 141.) 

— Ueber die Synonymie der Myrmica rubriceps Nyl. oder Acroccelia rufipes 
Mayr. (Verhandl. zoolog.-botan. Vereins in Wien. VI. 1854. Sitzungs- 
ber. p. 30.) 

— Formicina Austriaca etc. (ibid. V. 1855, p. 273). — Separat: Wien, 1855. 

— Beiträge zur ungarischen Formicinen- Fauna (ibid. VI. 1856, p. 177.) 

— Ungarns Ameisen (Drittes Programm der städtischen Oberrealschule in 
Pest. 1857.) 

— Beitrag zur Ameisenfauna Russlands (Stett. Entom. Zeit. XX. 1859, 
p. 87.) 

— Die europüischen Formiciden. Nach der analytischen Methode bearbeitet. 
Wien, 1861. | 

— Myrmecologische Studien (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. 
XII. 1862, p. 649.) 

— Formicidarum Index synonymicus (ibid. XIII. 1863, p. 385.) 

— Beitrag zur Orismologie der Formiciden (Archiv f. Naturgesch. XXIX. 
1863, p. 109.) 

— Diagnosen neuer oder wenig gekannter Formiciden (Verhandl. zoolog.- 
botan. Gesellsch. in Wien. XVI. 1866, p. 885.) 

—* Vorlüufige Studien über die Radoboj-Formiciden (Jahrbücher der k. k, 
geologisch. Reichsanstalt zu Wien. 1867. XVII. Hit. I. p. 47.) 

— Adnotationes in Monographiam Formicidarm Indo- Neerlandicarum (Tijd- 
schrift voor Entom. X. 1867, p. 33). 

—* Ueber die Ameisen des baltischen Bernsteins (Beiträge zur Naturkunde 
Preussens. K. phys.-ókon. Gesellsch. Königsberg, 1868.) 

—* Formicidae novae Americanae, collectae a Prof. P. de Strobel(Annuario 
della Soc. Naturalisti in Modena. III. 1868, p. 161.) 

— Formicidae, gesammelt auf der Reise um d. Erde der « Novara».Wien,1868. 

—*Formicidae novogranadenses (Sitzungsber. der k. k. Akad. d. Wissensch. 
zu Wien. Bd. XLI. 1870.) 

— Neue Formiciden (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XX. 
1870, p. 939.) 

— Die Mitteleuropdischen Eichengallen in Wort und Bild. Wien, 1870—71. 

— Die Einmiethler der Mitteleuropäischen Eichengallen (Verhandl. zoolog.- 
botan. Gesellsch. in Wien. XXII. 1872, p. 669.) 

— Formicidae Borneenses (Annali del Museo Civico di Storia Naturale di 
Genova II. 1872, p. 133.) 

— Die europäischen Torymiden (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in 
Wien. XXIV. 1874, p. 53.) 


Mayr, G., Die europüischen Encyrtiden (ibid. XXV. 1875, p. 675.) 

— Die australischen HFormiciden (Journal des Museum Godefroy. XII. 
1876, p. 56.) 

— Die Chalcidier-Gattung Olinx (Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in 
Wien. XXVII. 1877, p. 155.) 

— Formiciden, :, esammelt in Brasilien von Prof. Trail übid. p. 867.) 

— Reise in Turkestan von Alexis Fedtsenko. Zoologischer Theil. Formicidae, 
bearbeitet von G. Mayr. Moskau, 1877. — Die Ameisen Turkestans 
(Tijdschrift voor Entomologie. XXIII. 1880. p. 17.) 

— Die Arten der Chalicidier-Gattung Eurytoma (Verhandl. zoolog.-botan. 
Gesellsch. in Wien. XXVIII. 1878, p. 297.) 

— Beiträge zur Ameisenfauna Asiens (ibid. p. 645.) 

— Die Schlupfw.spen-Gattung Telemonus (ibid. XXIX. 1879, p. 697.) 

— Beschreibung einer neuen Gallwespe (Andrieus Adleri) (Verhandl. zoolog- 
botan. Gesellsch. Wien. XXX. 1880. Sitzungsber. p. 5.) 

— Die Genera der gallenbewohnenden Cynipiden. Wien, 1881. (Separat- 
Abdruck aus 20 Jahresber. de Communal-Oberrealschule im I. Bezirk.) 
(Eschatocerus, Belenocnema, Timaspis, Rhoophilus, Aphelonyx, Acras- 
pis, Chilaspis, Plagiotrochus, Loxaulus, Holeaspis n. g.) 

— Die europäischen Arten der gallenbewohnenden Cynipiden. Wien, 1882. 

Maysmor, R., Note on Trichiosoma locorum (Transact. Entom. Society of 
London. ser, 2. tom. I. 1851. Proceeds p. 52.) 

— Do. Ichneumons pierce Insects in the pupa state? (Morris Naturalist. Tom. 
I. 1851, p. 154.) 

Meinert, Fr., * Bidrag til de danske Myrers Naturhistorie (Kgl. danske Videns- 
kab. Selsk. Skrifter. 5 Ræk. tom. V. 1859.) (Myrmica sabuleti n. sp.) 

Menzel, A., Hymenopterologische Beobachtungen 1. Ueber die Geschlechtsverhält- 
nisse der Bienen in Allgemeinen und über die Befruchtung der Königin, 
über Parthenogenesis und Zwitterbildung im Besondern. II. Ueber Zwitter- 
bildung bei den Bienen (Mittheil. Schweiz. Entom. Gesellsch. 1862., p. 
15 3 1863. p. 41.) 

Meyer, Ueber coconlose Ameisenpuppen (Stett. Entom. Zeit. XV. 1854. p.121.) 

Meyer-Dür, * Die Ameisen um Burgdorf etc. (Mittheil. Naturforsch. Gesellseh. 
in Bern, 1859, p. 54.) 

— Weitere Beiträge zur schweitz. Hiymenopteren- Kunde. (Mittheil. Schweitz. 
Entom. Gesellsch. 1862, p. 36.) 

Middendorf, A. Th., * Reisen in den äussersten Norden und Osten Sibiriens. 
Bd. II. Zoologie. Th. 1. Wirbellose Thiere. Hymenoptera, bearbeitet von 
Erichson. p. 60. — Ebenda: Insecten gesammelt von v. Bauer auf seinen 
beiden Reisen an das nördliche Eismeer, p. 14. 

Mink, W., Springende Hymenopteren Puppen (Tijdschrift voor Entomolog. 
XV. 1872) p. 289.) 


59 


Mocsäry, A., Zur Hymenopteren- Fauna Siebenbürgens (Verhandl. und Mit- 
theil. des Siebenbürg. Vereins. f. Naturwissensch. in Hermannstadt. 
XXIV. 1874, p. 117.) 

— Trois espèces nouvelles d" Abeilles (Petit. Nouvell. Entom. 1877, Nr. 166. 
p. 109.) (Chalicodoma  hunegariea, Dioxys pannonica,  Eucera Fri- 
valdszkyi | Constatinop. |) 

— Hymenoptera nova in collectione Musaei Nationalis Hungariei. (Allantus 
unifasciatus | Hung. |, Maerophya eximia | Hung. , Tarpa speciosa | Bos- 
nia |, Astata femoralis [Hung.| Odynerus (Leionotus) aurantiacus 
‘Hung.|, Celonites abbreviatus Vill. var. hungaricus) (Természetrajzi 
Fuzetek | Naturhistorische Hefte] Vol. I. 1877, p. 87.) 

— Mellifera nova in collectione Musaei Nationalis Hungarici (ibid. p. 251) 
(Colletes punctatus, Osmia dives, Tetralonia adusta ex Hung.) — (Ibid. 
Vol. II. 1878, pag. 15). (Eucera paradoxa, pannoniea, Anthophora 
tomentosa ex Hung.) — (Ibid. p. 118). (Phiarus minutus, Macropis 
Frivaldszkyi Cilssa Budensis, Megachile bicoloriventris ex Hung.) — 
(Ibid. Vol. III. 1879, p. 8). (Megachile vicina, Dacica ex Hung., squa- 
migera [Syria], Andrena dilecta (Hung.|). — (Ibid. p. 255). (Tetralonia 
Birói, tenella, tarsata, Lyncea, Eucera curvitarsis, excisa [Slavoniaj], 
favosa, nitidiventris ex Hung.) 

— Drei neue Schlupfwespen aus Ungarn (Amblyteles Kriechbaumeri, puer- 
perse et lethifer). (Entomolog. Nachricht. IV. 1878, p. 209.) 

— Data ad faunam Hungariae. septentrionalis comitatuum : Zölyom et Liptó 
( Adatok Zólyom- és Liptémegyék faundjahoz). (Mathematikai és terme- 
szettudományi Közlemények |Publicationes mathematicæ et physicæ. 
Ab Academia Hungarica scientiarum edite], Vol. XV. 187°/s). (Chrysis 
venusta n. sp. pae. 247 ; Hoplisus montivagus n. sp. pag. 250.) 

— Data ad faunam Hymenopteroloyicam Sibiriae (Tijdschr. voor Entomolog. 
XXI. 1877—78, p. 198). (Dolerus vulneratus, Tenthredo spectabilis, 
Amblyteles Sibirieus, Ammophila striata n. sp.) 

— Espèces nouvelles du genre Eucera Latr. (E. Echu, Perezi, amplitarsis, 
parvieornis ex Hungar.). (Petit. Nouvelles Entomolog. 1878, No. 208.) 

— Hine kleine Notiz über das Genus Xenodocon Forst. = Osphrynchotus 
Spin. (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 11.) 

— Hymenoptera nova e fauna Hungarica (Természetrajzi Füzetek |Natur- 
historische Hefte], Vol. III. 1879, pag. 115). (Schizocera vittata, Em- 
phytus Temesiensis, Athalia rufoseutellata, maculata, Paveli | Asia 
min.], Allantus Frivaldszkyi, Tenthredo gracilenta, Leucaspis parvi- 
cauda, Holopyga similis, bellipes, Chrysis placida, Pompilus luctuosus, 
lesus, lateritius, Tachytes strigosus, Dryudella modesta, lineata, 
Alyson festivum, Cerceris penicillata, cribrata, Hoplisus anceps, nigri- 


60 


facies, minutus, Ottomanus {Asia min.|, Oxybelus elegans, meridio- 
nalis.) 

Mocsäry, A., Data characteristica ad faunam Hymenopterologicam — regi- 
onis Budapesti nensis (Jellemzó adatok Budapest környékének härtyaröpü 
faundjähoz) (Topographia medicina et physica regionis Budapestinensis 
(Budapestés környéke természetrajzi, orvosiés közmivelödesi leírása] 
Vol. I. 1879, p. 364—368.) 

— Zur Biologie einiger Chrysiden. (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 92.) 

— Data nova ad faunam Hymenopterologicam Hungariae meridionalis comi- 
tatus Temesiensis (Ujabb adatok Temesmegye härtyaröpü faundjähoz). 
(Publieationes mathematicæ et physicæ. Ab Academia Hungarica scien- 
tiarum editæ [Mathematikai és természettudományi Közlemények], 
Vol. XVI. 1879, pag. 1—70). (Pterochilus phaleratus Pz. var. formosus 
Friv., Anthophora bombylans n. sp., pipiens n. sp. Eucera Echii 
Mocs., spectabilis Mocs. [tomentosa Mor.], sedula n. sp., Tetralonia 
Seabiose n. sp. , Ceratina Hungarica n. sp., Nomia femoralis Pall., 
Nomioides minutissimus Rossi, pulchellus Jur., Megachile [Chalico- 
doma! hungarica Moes., Lithurgus chrysurus Fonse., fuscipennis Lep., 
Anthidium pubescens Mor., tenellum n. sp. nanum n. sp., Epeolus 
tristis Sm., Coelioxys hemorrhoa Fórst., erythropyga Forst., polvcen- 
iris Först., afra Lep., emarginata Först., fallax n. sp., Dioxys Panno- 
niea Moes.) 

— Hymenoptera nova e variis orbis terrarum partibus. (Természetrajzi Fü- 
zetek |Naturhistorische Hefte], Vol. IV. 1880, pag. 267). (Amasis simi- 
lis [Syria], Hylotoma Syriaca [ibid.], seita |Ins. Rhodus et Syria]. 
Monoctenus Andrei [Asia m.], Emphytus zonarius [Persia], ruficrus 
Syria}, Monophadnus Japonicus [Japonia], Blennocampa sanguini- 
collis (Hungar.], Allantus fulviventris (Hispan.), Sabariensis (Hung. )j, 
similis [Persia], Caueasieus [Caucas.|, obesus [Bulgaria!, albiventris 
(Caueas.], Tenthredo picticornis | Dobrudscha], Balkana [Bulgar.], basi- 
macula [Dalmat., Asia min.|, propinqua [Syria], pœcilopus [Austria], 
fallax [Caucas.]). — (Ibid. Vol. V. 1881, pag. 29). (Dolerus Hispanicus 
(Hispan.], Maerophya Ottomana [Asia min.], tricoloripes [Hispan.], 
albimacula [Hungar.| cognata (Hung.), consobrina [Syria], marginata 
(Dalmat.], tenella [Hung.], tibialis (Hung.], lineata [Syria], Tarpa orien- 
talis [Asia min.j, Turcica [ibid.], gratiosa [Hispan.], Sivex Sah [Persia], 
vates | China sept.]). 

— Synonymische Bemerkungen. (Entom. Nachricht. VII. 1881, p. 18.) 

— Heterogynidae faunae Hungaricae (A magyar fauna mäsnsjü daráesai). 
(Publicationes mathem. et physicæ, ab Academia Hungarica seientiarum 
editæ [Mathematikai és természettudományi Közlemények], Vol. XVII. 
1881, p. 1—96). (Monographia hungarice, et ex parte latine scripta.) 


€ mm MICE _— Ll 


61 


Mocsäry, A., Drei neue Hymenopteren (Ammophila egregia. [Syria], Sphex 
Syriaca [Syria] et Bembecinus Erberi (Corfu, Epirus;). (Entomologi- 
sche Nachrichten. VII. 1881. No. 22 et 25, pag. 327.) 

Moggridge, M. T., Neue Beobachtungen über die Sitten der Ameisen in Süd- 
Frankreich. (Entom. Nachricht. I. 1875, p. 39.) 

Morawitz, A., Verzeichniss der um St. Petersburg aufgefundenen Crabroniden. 
(Bullet. de l’Académie Imperiale des Sciences de St Petersbourg. VII. 
1864, p. 638.) 

— Ueber eine neue, oder vielmehr verkannte Form von Männchen unter den 
Mutillen, nebst einer Uebersicht der in Europa beobachteten Arten (ibid. 
VIII. 1864, p. 671). 

Morawitz, Fr., Ueber Vespa Austriaca Pz. und drei neue Bienen (Andrena 
Nylanderi, Anthophora borealis, Anthidium montanum n. sp.). (Bullet. 

. de Moscou, XXXVII. 1864, p. 439.) 

— Ueber einige Andrenidae aus der Umgebung von St. Petersburg. (Hore Soc. 
Entom. Rossicæ. III. 1865— 66, p. 61.) 

— Bemerkungen über einige von Eversmann beschriebenen Andrenidae (ibid. 
IV, 1866—67, p. 3). 

— Uebersicht der im Gouvernement von Saratow und um St. Petersburg vor- 
kommenden Odynerus- Arten (ibid. p. 109). 

— Kin Beitrag zur Hymenopteren-Fauna des Ober- Engadins (Neue Bienen- 
Arten), (ibid. V. 1867— 68, p. 39). 

— Ueber einige Faltenwespen und Bienen aus der Umgegend von Nizza (ibid. 
pag. 145). 

— Die Bienen des Gouvernement von St. Petersburg (ibid. VI. 1869, p. 27). — 
Nachtrag dazu (ibid. IX. 1872, p. 151). 

— Beitrag zur Bienenfauna Russlands (ibid. VII. 1870, p. 305). 

— Neue südeuropüische Bienen (ibid. VIII. 1871, p. 201)... 

— Ein Beitrag zur Bienenfauna Deutschlands. (Verhandl. zoo!og.-botan. 
Gesellsch. in Wien. XXII. 1872, p. 355.) 

— Neue südrussische Bienen. (Hore Soc. Entom. Rossicæ. IX. 1872, p. 45.) 

— Faltenwespen aus Krasnodoosk (ibid. p. 294). 

— Drei neue griechische Anthidium (ibid. X. 1875, p. 116). 

— Die Bienen Dagestans (ibid. p. 129). 

— Reise in Turkestan von Alexis Fedtschenko. Zoologischer Theil. Mellifera, 
bearbeitet von Franz Morawitz. Moskau, 1875—76. 

— Zur Bienenfauna der Caucasuslünder (ibid. XII. 1876, p. 3).— Nachtrag 
dazu (ibid. XIV. 1877, p. 3). 

— Ein Beitrag zur Bienen- Fauna Mittel-Asiens. (Mélanges Biologiques Acad. 
d. seiene. St. Pétersbourg. X. 1880, p. 443.) 

— Die russischen Bombus- Arten in der Sammlung der k. Academie der Wis- 
senschaften (ibid. XI. 1881, p. 69). 


62 


Morris, G. K.,* A new leaf-cutting Ant in New-Jersey (Pheidole megace- 


phala). (Amerie. Entomologist, 1880, p. 264.) 


Motsulsky, V., Note sur l'Urocerus juvencus L. qui a perforé des balles 


de plomb de l'armée française en Crimée. (Compt.-rend. XLVI. 1858, 
pag. 4211.) 

Briefliche Notiz über springenden Ameisen. (Stett. Ent. Zeit. XX. 1859, 
pag. 201.) 

Catalogue des insectes rapportés des environs du fl. Amour, depuis la Schilka 


jusqu'a. Nikolaevsk. (Bullet. de Moscou. XXXII. 1859, No. IV. Hyménopt. 


p. 499). (Cimbex villosus, Hylotoma nigroncdosa, Pompilus amuren- 
sis n. Sp.) 

Essai d'un catalogue des Insectes de Vile Ceylan (ibid. XXXVI. 1865, 
No. III. Hyménopt. p. 11). (Formica pyrrhocephala, fuscicauda, sub- 
picea, Paratrichina |n. g.| vagabunda, Tapinoma albitarse, Hypoclinea ? 
gracilis, Amblyopone? testacea, Myrmica pilinodis, obscurata, Lepto- 
myrma gracilipes, Oecophthora ceylonica, Crematogaster apiealis, brun- 
nescens, Cerapachys femoralis, ceylonica, Mutilla dentieollis, Stigmus 
niger, Ampulex? annulipes, Hylæus monilicornis, Figitis rufipes, Homa- 
lus? amplipennis, Bethylus distigma, Dolus |n. g.| subnitidus, opaci- 
colis, Porizon pallipes, Pachymerus unifasciatus, gracilipes, Ophion 
triangularemaculatus, Spathius rufotestaceus, albonervosus, Rogas colo- 
ratus, Agathis flavofasciatus, Microgaster annulipes, nigricornis, Calh- 
pteroma | . g.| quinqueguttata, sexguttata, testacea, Chelonus albofa- 
sciatus, Brachymeria tarsalis, Chaleis providens, elongatula, Hurytoma 
albitarsis, maculipes, gracilis, angustu'a, Decatoma pigra, Hucharis ? 
testacea, Diaphria impressicollis, longicornis, magnicornis, affinis, Cal- 
limone ceylonica, Platyscapa? frontalis, Roptrocerus testaceiventris, 
Platyneura |n. g. testacea, Marietta In.g.| leopardina Nietn., Chiloneu- 
rus paradisicus, rufescens, Encyrtus? Nietneri, adustipennis, corvinus, 
Cacotropia |n. g.| echidna, Harmohtha |n. g.| longicornis, Mnoonema 
m. g.] timida, Leptorhopala |n. g.| cuprifrons, Tetrarhopala |n. g.| nigra, 
Kulophus ? ventricosus, Paria, Brama, Vischnu, tardescens, Ceranisus ? 
subconicus, semitestaceus, nigricornis, Corrospilus ? coceivorus, viridi- 
frons, Tetrastichus Ellia, Patannas, Museidea |n. g.| pubescens, Soleno- 
derus |n. g.| cyaniventris, Cardiogaster m. g.| fulviventris n. sp.) 
Catalogue des Insectes reçus du Japon (ibid XXXIX. 1866. Hyménopt. 
p. 182). (Dolerus coxalis, Tenthredo picta, adusta, Halictus unicolor, 
Formica japonica n. sp.) 


Móbius, K., Die Nester der yeselligen Wespen. Beschreibungen neuer Nester 


und einiger neuen Wespenarten des naturhist. Museums zu Hamburg, nebst 
Betrachtungen über den Nesterbau im Allgemeinen. (Abhandl. Naturwiss. 
Vereins in Hamburg. III. 1856, p. 117.) 


63 


Müller, Alb., British Gall-Insects. (Entomologists Annual for jenes) 

Müller, Herm., Anwendung der Darwinischen Lehre auf Bienen. (Verhandl. 
Naturhist. Vereins Preuss. Rheinlande. XXIX. 1872, p. 1.) 

— Bombus mastrucatus, ein Disteolog unter den alpinen Blumenbesucher. 
(Kosmos. III. 1879, Heft VI. p. 422.) 

— Weitere Beobachtungen über Befruchtung der Blumen durch Insecten. 
3 Hefte. Berlin, 1879 —82. 

— Die Entwickelung der Blumenthätigkeit der Insecten. Die Blumenthätigkeit 
der Bienen. (Kosmos. V. Jahrgang. Heft V. 1881, p. 351. — Heft VI. 
pag. 415.) 

Müller, 0. F., * Fauna Insectorum Fridrichsdalana ete. Hafniæ et Lipsiæ, 1764. 

— Zoologiae Daniae prodromus, seu animalium Daniae et Norvegiae indigeno- 
rum characteres, nomina et synonyma. Hafniæ, 1776. 

Müller, T. L. S.,* Vollständiges Natursystem des C. v. Linné, mit emer 
Erklärung. 6 Vol. et Suppl. Nürnberg, 1773— 76. 


N. 


Nees ab Esenbeck, C. G., Ichnewmonides adsciti, in genera et familias divisi. 
(Magaz. d. Gesellsch. Naturforsch. Freunde zu Berlin. V. 1811, p. 37 
VII. 1814, p. 183; VIII. 1816, p. 243. — Extr. Germar's Magaz. d. 
Entom. I. 1813, P. I. p. 47.) 

— Lapton femoralis, eine neue Ichneumoniden-Gattung, nebst einiger Bemer- 
kungen über verschiedene unter Ophion F. stehende Ichneumoniden- Arten. 
(Magaz. der Gesellsch. Naturforseh. Freunde zu Berlin. VII, 1816, 
pag. 46.) 

—* Appendix ad Gravenshorst conspectum. generum et familiarum Ichneumoni- 
dum, genera et familias Ichneumonidum adscitorum adhibens. (Acta Acad. 
Leopold. Carol. IX. 1819, p. 299.) 

— Hymenopterorum Ichneumonibus affinium monographiae, genera. Europaea 
et species illustratae. 2 Vol. Stuttgartiæ et Tubinge, 1824. 

—* Beschreibung der Siphonura Schmidtii. (Jahresber. Krain. Landes-Museum. 
1856, p. 31.) 

Newmann, Ed., Larva of Lyda sylvatica, Allantus Scrophularie, Nematus 
dimidiatus, Croesus septentrionalis. (Entom. Magaz. 1. 1833, p. 313.) 

— Entomological Notes: Sirex magnicornis Newm. (ibid. p. 414). — Me- 
leeta Tisiphone, Megera, Alecto, Clotho, Lachesis, Atropos, Figitis 
Syrrphi n. sp. ex Anglia (ibid. II. 1835, p. 512). — Asticta Janthe 
(olim Fenusa Janthe Newm.), Druida parviceps (olim Fenusa parviceps 
Newm.), Selandria ornata, signata n. sp., Phyllæcus (n. g.) Faunus (n. g.) 
ex Anglia, Oryssus terminalis n. sp. (Americ. sept.) (ibid. V. 1838, 
pag. 484). 


64 


Newmann, Ed., Notes on Tenthredinida. (Pristophora cincta, Euura ím. g.] 
Galle, C nips, Nematus dibialis, Foenusa Janthe, parviceps, Selandria 
pallida, versicolor, chrysorrhowa n. sp., Allantus hematopus Pz. (ibid. 
IV. 1837, pag. 958). 

— Descriptions of Perga scabra. (Zoologist. IV. 1846, p. 1274.) 

Newmann, Georg, Sapyga prisma. (Entom. Magaz. II. 1834, p. 327.) 

— Note of a Nest of Vespa Britannica. (Entomologist, 1841, p. 106.) 

Newport, G., Observations on the Anatomy, Habits and Oeconomie of Athalia 
centifolia etc. London, 1838. 

— Note on the parisitic Habits of Nomadae (Transact. Entom. Society Lon- 
don. IV. 1842. Proceed. p. 67. — Annal. and Magaz. Nat. Hist. XII. 
1843, p. 356.) 

— On the Habits of Megachile centuncularis (Transact. Entom. Soc. of Lon- 
don. IV. 1845, p. 1. — Annals and Magaz. Nat. Hist. XII. 1843, p. 356.) 

— On Ichneumon Atropos Curt. (Proceed. Linnean Soc. Lond. II. 1849, 
Nr. 41, p. 54; 1853, Nr. 51, p. 213.) 

— The Anatomy and Development of certain Chalcididae and lehneumonidae 
ete. (Anthophorabia |n. g.] retusa n. sp. Monodontomerus nitidus 
n. sp., Paniseus virgatus Fourer.) (Transact. Linnean Soc. London. 
XXI. 1852, p. 61; 1853, p. 85.) 

— Further Observations on the Genus Anthophorabia (Transact. Linn. Soc. 
Lond. XXI. 1852, p. 79. — Proceed. Linn. Soc. Lond. II. 1849, p. 23, 
54. — Annals and Magaz. Nat. Hist. Sér. 2. tom. III. 1849, p. 513; 
tom. IV. p. 122.) 

— Further Observations on the Habits of Monodontomerus, with some account 
of a new Acarus (Heteropus ventricosus), a parasite of Anthophora retusa 
(Proceed. Linn. Soc. Lond. II. 1850, p. 70. — Transact. Linn. Soe. 
Lond. XXI. 1853, p. 95.) 

— On the ocelli in the Genus Anthophorabia (Transact. Linnean Soc. Lon- 
don. XXI. 1853, p. 161.) 

Nietner, L, Beobachtungen über den Haushalt von Eumenes Saundersii (Java) 
(Stett. Ent. Zeit. XVI. 1855, p. 225.) 

— Ueber eine springende Ameise in Ceylon. Brief an Drewsen (ibid. XXIX. 
1858, p. 445.) | 

— On the apterous worker of Dorylus (Transaet. Entom. Soc. London. 
Ser. 2. tom. V. 1859. Proceed. p. 27.) 

Norton, Edw., *On the Hymenoptera of the genus Allantus in the United States 
(Boston Journ. Nat. Hist. VII. 1860, p. 256.) 

— Catalogue of several genera of the Tenthredinidae in the United States 
(Proceed. Boston Soc. Nat. Hist. VIII. 1861, p. 150.) 

—* Description of several of Harris named Tenthredinidae (ibid. p. 223.) 


/ 


65 


Norton, Edw., “Catalogue of American Species of Tenthredo, as arranged by 
Hartig (ibid. IX. 1862, p. 116.) 

—* Notice of several new species of Tenthredinidae (Proceed. Entom. Soc. of 
Philadelphia. Vol. I. 1862, p. 143.) 

—*A description of several new Hymenoptera (ibid. p. 198.) 

—*Catalogue of our species of Ophion, Anomalon, Paniscus, Campoplea and 
Chrysis (ibid. I. 1863, p. 357.) 

—*Catalogue of the described Tenthredinidae and Uroceridae of North- America 
(Transact. Americ. Entom. Soc. I. 1867, p. 31, 193; II. 1868, p. 211; 
1869, p. 321.) 

— On the Synonyms of Cimbex Americana (ibid. p. 198.) 

—* Notes on Mexican Ants (Americ. Naturalist. Vol. II. 1868, p. 57.) 

Nördlinger, H., * Lebensweise von Forstkerfen oder Nachtrüge eu Ratreburg's 
Forstinsecten. 2. verm. Aufl. Stuttgart, 1880. 

Nylander, W, * Adnotationes in Monographiam Formicarum borealium 
Europae (Acta Boc. Scienc. Fennic. II. 1846, p. 875.) 

—* Additamentum adnotationum in Monographiam | Formicarum borealium 
Europae (ibid. p. 1041; IIT. 1849, p. 25.) 

— Mutillidae, Scoliidae et Sapyginve boreales (Notiser ur Sällsk. pro Fauna 
Fennica. IV. 1846, p. 7.) 

— Adnotationes in expositionem monographicam Apum borealium (Acta Soe. 
Science. Fennic. IV. 1847, p. 165.) 

— Remarks on Hymenopterologische Studien by A. Forster (Annals and 
Magaz. Nat. Hist. Ser. 2. tom. VIII. 1851, p. 126.) 

— Supplementum adnotationum in expositionem Apum borealium (Notiser ur 
Sallsk. pro Fauna Fennica ete. Fenn. Fórhandl. II. 1852, p. 93.) 

— Revisio synoptica Apum borealium, comparatis speciebus Europae mediae 
(ibid. p. 295.) 

—* Genus familiae Apidarum Heriades, quod synopsi monographica exponit 
(Mem. Soc. Scienc. Nat. Cherbourg. IV.:1856, p. 105. — Revue et 
Masaz. Zoolog. 1861, p. 500.) 

— Description de la Formica gracilescens, espèce nouvelle. ronan Soe. 
Entom. de France. Ser. 3. tom. IV. 1856. Bullet. p. XXVIII.) 

— Note sur les Formicides du Mont Dore (ibid. Bullet. p. LXXVIII.) 

— Synopsis des Formicides de France et d' Algérie (Annal. Scienc. Naturell. 
Sér. 4. tom. V. 1856, p. 51.) 

— * Hymenoptera (et Diptera) fran Oesterbotten (Notiser ur Sallsk. pro Fauna 
ete. Fenn. Fórhandl. 1859, Hft. 4. p. 245.) 


0. 


4 


Olivier, A. G., * Encyclopédie méthodique, dictionaire des Insectes (jusque à la 
lettre E.). 10 Vol. Paris, 1789—1825. 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 


Or 


66 


Ormerod, E. L., * Contribution to the Natural History of the British Vespidae 
(Zoologist. XVII. 1859, p. 6641.) 

—* British Social Wasps ete. London, 1868. 

Osten-Sacken, * On the Cynipidae of the North-American Oaks and their Galls 
(Proceed. Entom. Soc. Philadelphia. 4 parts, 1861—65.) 

— Ueber die Gallen in Nord- America (Stett. Entom. Zeit. XXII. 1861, 
p. 405.) 
Ueber den warscheinlichen Dimorphismus der Cynipiden- Weibchen (ibid. 
XXV. 1864, p. 409.) 


P. 


Packard, A. S., “Revision of the fossorial Hymenoptera of North- America. 
I. Crabronidae and Nyssonidae (Proceed. Entom. Soc. Philadelphia. 
2. part. 1865-—67.) ; 

—* Observations on the development and position of the Hymenoptera, with 
notes on the morphology of Insects (Proceed. of the Boston Soc. Nat. Hist. 
X. p. 279. — Annals of Nat. Hist. Ser. 3. XVIII. p. 82.) 

—* List of Hymenopterous (and Lepidopterous) Insects, collected by the Smith- 
sonian Expedition to Sout America under Prof. J. Orton (Report of the 
Peabody Academy of Science for 1869, p. 56.) 

—* The Humble Bees of New-England and their parasites; with notice of a 
new species of Anthophorabia and a new genus of Proctotrupidae (Proceed. 
of the Essex Institute. IV. p. 107.) 

Pagenstecher, H. A., * Ueber Myrmecocystus Mexicanus (Verhandl. naturhist.- 
mediz. Ver. zu Heidelberg. II. 1861, p. 3.) 

Palisot de Beauvois, A. M. F. J., Insectes recueilles en Afrique et en Amé- 
rique, dans les royaumes d’Oware et de Benin, à Saint-Domingue et dans 
les États- Unis, pendant les années 1756— 1797. Paris, 1805. (Pepsis ma- 
xillaris, amethystina F.?, cyanea F.?, saphyrus, luteicornis F.?, Sphex 
Beniniensis, tenuis Pelopceus interruptus, Pepsis ruficornis F., margi- 
nata, castanea, speciosa, sulphureicornis, Tenthredo bicolor, unicolor, 
thoracica, cordigera, rubiginosa, Hylotoma humeralis, Trypoxylon fu- 
scipenne, unicolor, Pepsis pennsylvanica, villosa, Pompilus americanus, 
trifasciatus, Larra pennsylvanica, Polistes maior, media, minor, afri- 
cana, Mutilla coccinea Oliv., Scolia atrata F., Pepsis stellata F.?, Syna- 
gris æstuans, calida Latr.) 

Pallas, P. S., * Reisen durch verschiedene Provinzen des Russischen Reiches, 

in den Jahren 1768— 1774. 3 Vol. St. Petersburg, 1771—-76. 

Palma, G., * Notamento d Imenotteri scavatori della Sicilia settentrional. (Na- 
poli.) 1869. 

Panzer, G. W. F., Fauna Insectorum | Germaniae initia oder Deutschlands : 


67 


Insecten. Nürnberg, 1792 ——1810 (Continuata per Herrich-Scháffer. Re- 
gensburg, 1829— 44.) 

Panzer, G. W. F., Kritische Revision der Insectenfauna Deutschlands, nach 
dem System bearbeitet. 2 Vol. Nurnberg, 1805— 6. 

— * Entom. Versuch d. Jurine'schen Gattungen d. Linne’schen Hymenopt. n. d. 
Fabricius schen System zu prüfen. Nürnberg, 1806. 

Parfitt, E., * Note on Cynips lignicola and description of its parasite (Loologist. 
XIV. 1856, p. 5070.) 

— Description of the Male of Callimone flavipes (ibid. p. 5150.) 

— Two new species of Ichnewmonidae (Mesoleius brachyacanthus, Hemiteles 
Gyrini ex Anglia) (Entomologist’s Monthly Magaz. XVIII. 1881— 81. 
Nae 208, p- 78.) 

— A new species of Hemiteles (H. persector ex Anglia) (ibid. Nr. 212, p. 184.) 

— Two new species of Ichneumonidae (Polyblastus Bridgmani et Limneria 
affinis ex Anglia) (ibid. Nr. 215. p. 253.) 

— Two new species of Ichneumonidae (Hemiteles litoreus et Mesoleius ele- 
cans ex Anglia) (ibid. Nr. 216. p. 272.) 

Pasch, A., Von den Sinnesorganen der Insecten im Allgemeinen, von Gehör- 
und Geruchsorganen in Besondern (Archiv f. Naturgesch. XXXIX. 1873. 
p. 248.) 

Passerini, C., Observationi sulle larve, ninfe, e abitudini della Scolia flavifrons. 
Pisa, 1840. 

Paszlavszky, I., A róesagubacs fejlődéséről ( Természetrajzi Füzetek. V. 1881. 
p. 198). — Ueber die Bildung des Bedeguars (Naturhist. Hefte. V. 1881. 
Revue, p. 277.) D 

Patton, W. H., "The American Bembecidae: tribe Stizini (Bullet. geolog. 
geograph. Surv. Terr. Washington. Vol. V. 1879. Pars 3. p. 341) (Megas- 
tizus et Spheciennus n. ¢.) 

— List of a collection of Aculeate Hymenoptera made by S. W. Williston in 
North- Western Kansas (ibid. p. 349) (Bombomelecta n. g.) 

—*Generie arrangement of the Bees, allicd to Melissod:s and Anthophora (ibid. 
p. 471.) 

—*On certain Hymenoptera (Canad. Entom. XI. 1879, p. 12.) 

—* Notes on three species of Xylocopa (ibid. p. 60.) 

— * Descriptions of several new Proctotrupidae and Chrysididae (ibid, p. 64.) 

—* Descriptions of several Crabronidae (ibid. p. 210.) 

—* Description of a new fossorial wasp. (Chlorion ærarium) (ibid. p. 312.) 

— "A note on Melissodes nigripes Sm. (Amer. Entom. 1880, p. 156.) 

—* Two new bees of the genus Sphecodes (Amer. Entomologist, 1880, p. 167.) 
(Sph. arvensis et falcifer.) 

— "Synopsis of the New- England species of Colletes (Proceed. Boston Soc. Nat. 
Eistorv. XX. Part. II. p. 142.) 


o 


68 


Patton, W. H., Description of the species of Macropis (M. eiliata et patellata 
n. sp. ex Amer. sept.) (The Entomologists Monthly Magaz. XVII. 1880— 
81, p. 91.) 

—* List of the North- Americ. Larradae (Proceed. Boston Soc. Nat. Hist. XX. 

1881, p. 385.) : 

* Notes on the Philanthinae (Aphilantops n. g.) (ibid. p. 397.) 

Pérez, J., Pteromatus macronychivorus n. sp. (Annal. Soc. Entom. de France. 
Sér. 4. tom. III. 1863, p. 631.) : 

— Mémoire sur la ponte d’Abeille reine et la théorie de Dzierzon (Annal. 
Seiene. Naturell. Sér. 6. tom. VIT. 1878. Art. 18.) 

—* Contribution à la Faune des Apiaires de France (Actes Soc. Linneen. 
Bordeaux. Sér. 4. tom. III. 1879, p. 119.) 

Perris, Ed., Note pour servir à l’histoire des Crabronites (Annal. Soc. Entom. 
de France. IX. 1840, p. 407.) 

— Notice sur les habitudes et les métamorphoses de l’Eumenes infundibulifor- 
mis Oliv. (ibid. Ser. 2. tom. VII. 1849, p. 185; X. 1852, p. 557.) - 

— Seconde excursion dans les Grandes-Landes (Annal. Soc. Linneen. de 
"Lyon. Ser: 1. tom. V. 1850—52, p. 145) (Anthidium quadrilobum Lep., 
loti Perr., Megachile rotundiventris Perr. n. sp.) 

— Nouvelles excursions dans les Grandes- Landes (ibid. Ser. 2. tom. IV. 
1857, Hymenopt. p. 155.) 

Perty, M., Delectus animalium articulatorum, quae in itinere per Brasiliam 
annis 1817— 20 jussu et auspiciis Maximiliani Josephi Bavariae regis 

 qugustissimi peracta collegerunt Dr. J. B. de Spiv et Dr. ©. F. Ph. de 
Martius ; digessit, descripsit et pingenda curavit Dr. M. Perty. Monachii, 
1830—34. Hymenoptera, p. 129 (Cimbex venusta, Pachylosticta chaly- 
bea, Zyzygonia ænea, cyanoptera, Schizocera xanthoptera, hyaloptera, 
Lophyrus melanopterus, Pelecinus tibialis, Ophion spectabilis, Phlebo- 
penes splendidus, Pimpla caloptera, Bracon exseulptor, Alomya moe- 
rens, Ichneumon ferruginator, Chalcis conigastra, Thoracantha striata, 
Formica cuneata, Ponera tarsalis, gigantea, Cryptocerus clypeatus, 
Daceton armigerum, Mutilla melanocephala, chrysodora, bucephala, 
gigantea, Myrmecoda varia, Tiphia bipunctata, Meria dichroa, Scolia 
hæmatogastra, Liopteron compressum, Ammophilus Foeniformis, fumi- 
gatus, Trigonopsis abdominalis, Sphex aurifluus, Pompilus phaleratus, 
Planiceps variipennis, Pepsis decorata, Monedula magnifica, Zethus 
lugubris, Didymogastra fusca, Brachygastra analis, Liogastra bicolor, 
Chrysantheda nitida, Cnemidium viride, Crocisa rufipes, Xylocopa 
moerens, xanthocnemis, Centris smaragdina n. sp.) . 

Petagna, V., *Specimen Insectorum ulterioris Calabriae. Francofurte et Mo- 
guntiæ, 1787. — Edit. nova: Lipsiæ, 1820. Oh 

Philippi, R. A., Beschreibung einiger neuen chilenischen Insecten. (Stett. Ent. 


69 


Zeit. XXXII. 1871, p. 285.) (Braehyxiphus |n. g. Xiphydriæ affine] 
grandis, flavipes, Proglochin |n. g. Chalcid.| maculipennis, Brachyga- 
ster? valdivianus n. sp.) | 

Piccioli, Ferd., Descrizione di una nouva specie d’Imenottero della famiglia 
degli Sfecidei, e appartenente alla Fauna della Toscana (Astata Coste) 
(Bulletino della Sociéta Entom. Italiana. I. 1869, p. 38.) 

— Descriz oni di un nuovo genere d’Imenotteri degli Sfecidei, spectante alla 
Fauna Toscana (Silaon compeditus) (ibid. p. 282.) 

Poda, N., Insecta Musaei Graecensis ete. Greecii, 1761. 

Pokorny, J., Quelques remarques sur le dernier article du tarse des Hyméno- 

ptères (Bullet. de Moscou. XVII. 1844, p. 149.) 

. Provancher, l'Abbé, "Fauna Canadienne. Les insectes Hyménoptères (Le 
Natur. Canad. 1877 — 79) (Tenthredinidæ, Uroceridæ, Evaniidz, Ichneu- 
monide.) 

Puls J. Note sur les Hymenoptères rapportés des Provinces occidentales de la 
Transcaucasie par Th. Deyrolle (Exiocampa marginata, Allantus luteocin- 
etus, Tenthredo albopicta, purpurea, nigritarsis n. sp.) (Annal. Soc. 
Entom. de Belgique. XIII. 1869— 70, p. 147.) 

. Putnam, * Notes on the-habits of some species of Humble Bees (Proceed. of the 
Essex Institute. IV. p. 98.) 

— "Notes on the leaf-cutting Bee (ibid. p. 105.) 

Puton, A., Notes sur quelques Hymenoptéres et description d'une espéce nouvelle 
(Cemonus dentatus) (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 5. tom. I. 
1871, p. 91.) 


R. 


Raddatz A., * Uebersicht der Mecklenburg. Blatt- und Holzwespen (und Flie- 
gen). Neubrand, 1875. 

Radoszkovszky O., Sur quelques Hymenoptéres nouveaux au peu connus de la 
collection du Musèe de V Academie des sciences de St. Pétersbourg (Bombus 
et Anthidium) (Bullet. de Moscou. XXXII. 1859, Nro. IV. p. 479; XXXV. 
1862, p. 589.) 

— Megachile Dohrni n. sp. (Stett. Ent. Zeit. XXXIII. 1862, p. 271.) 

— Les Mutilles Russes (ibid. XXXVIIL 1865. Nro. II. p. 422; et Suppl. 
XXXIX. 18606, Nro. II. p. 299.) 

— Description d'un genre nouveau Pseudomelecta, et de quelques espéces du 
Eumenes (Horae Soc. Ent. Rossicae. III. 1865— 66, p. 53.) 

— Enumeration des espèces de Chrysides de Russie (ibid. p. 295.) 

— Notes sur quelques Hyménoptères de la tribu des Apides (ibid. V. 1867— 
68, p. 74.) 

— Notes synonimiques sur quelques Antho, hora et Cerceris, et descriptions 
d'espéces nouvelles (ibid. VI. 1869, p. 95.) 


70 


Radoszkovszky, O., Hyménoptères de l'Asie. Description et énumération de 


quelques espèces reçues de Samarkand, Astrabad, Hymalaya et Ning- Po en 
Chine (ibid. VIII. 1871, p. 187.) (Andrena Calabra Costa, Anthophora 
Fedtsenkoi, Lithurgus maximus, Megachile Dufouri Lep., Panurginus 
Samarkandus, Tetralonia lutulenta Kl., alborufa, Xylocopa fuscata Sm., 
Allantus Himalayensis, Felderi, Andrena elongata, Stizus annulatus 
Kl., Sphex Haberhaueri n. sp.) 

Supplément indispensable à l'article publié par M. Gerstaecker en 1869, sur 
quelques genres d" Hymenopteres (Bullet. de Moscou. XLV. 1872, p. 1; 
XILVI. 1873, Nro. III. p. 133 ; XLVIII. 1874, p. 1352.) (Apidee.) 
Materiaux pour servir à une faune hyménoptèrologique de la Russie (Antho- 
phora albomaculata, caucasica, albopicta, Osmia thoraeiea, Eucharis 
elobosa, Bombus Owsiannikovii n. sp.) (Hore Soc. Ent. Ross. X. 1873. 
p. 190.) — Andrena tecta, fasciata, metallica, assimilis, Oulskii, Amasia, 
elongata, Halictus tectus, Cilissa robusta, Dasypoda argentata Pz., italica, 
Anthidium amurense, superbum, Nomada amurensis, Morawitzil, 
Dybovskii, amabilis, bicolor, Melecta calabrina, italica, Kucera taurica 
Mor., greca, Anthophora eburnea, persica, Bombus intercedens Sich, 
Morawitziü, Pseudo-Scolia (n. g.) maculata, ‘Pseudo-Nysson (n. g.) 
fasciatus, Chrysis mirabilis, obscura, Branickii, caucasica, Hedychrum 
callosum, Mlokosiewitzii, Halictus Dybowskii n. sp. (ibid. XII. 1876, p. 
82.) — Melecta Jakowlevii, Habropoda Balassogloi n. sp. (ibid. p. 353.) 
Compte-rendu des Hyménoptères recueilles en Egypte et Abyssinie en 1875 
(Colletes intricans Spin. 5., Osmia incerta, Megachile nigrita, incerta, 
Branickii, minutissima, pugillatoria Costa, Anthidium echinatum Kl., 
Stelidimorpha Aegyptiaca, Ceratina Savignyi, Nomada sabulosa, va- 
cans, Melecta assimilis, Aegyptiaca, octomaculata, Crocisa Abyssinica, 
Eucera bifasciata, Tetralonia Dziedzickii, Xylocopa Abyssinica, Taeza- 
novszkii, Mimesa Aegyptiaca, Sphex grandis, Pompilus Radoszkovszkyi 
(Ersch. in litt.), Priocnemis rufopictus, incertus, Miscophus sericeus, 
Tachytes funebris, Stizus spinulosus, Mutilla Aegyptiaca, Raffrayi, 
Mniszechii, Cataglyphis argentata, Eumenes Wage, Oplopus Eversinanni, 
Odynerus Raffrayi, Pterocheilus dives, Chrysis Taczanovskyi, minutis- 
sima, dubia, Abyssinica, Chalcis unicolor, argenteopilosus m. sp. (ibid. 
XII. 1576, p. 111.) 

Reise in Turkestan von Alexis Fedtsenko. Zoologischer. Theil. Chrysidiformes, 
Mutillidae et Sphegidw, bearbeitet von O. Radoszkovszky. Moskau, 1877. 
Essai d'une nouvelle méthode pour faciliter la détermination des espèces apper- 
tenant au genre Bombus (Bullet. de Moscou. LII. 1877, Nro. IV. p. 169, 
LIII. 1878, p. 76.) 

Les Chrysides et Sphégides du Caucase (Hore Soc. Ent. Ross. XV. 1879, 
p. 140.) 


71 


Radoszkovszky O., *Hyménoptères d Angola (Jorn. Sc. Math. Phys. e Nat. 
Lisboa, Nro. 31. p. 197.) 

— et Sichel, Essai d'une monographie des Mutilles de l'ancien continent 
(Hore Soc. Ent. Ross. VI. 1869, p. 139.) 

Rambdor, K. A., Kleine Abhandlungen aus der Anatomie und Physiologie der 
Insecten (Organe des Tasters bei den Bienen) (Magaz. Gesellsch. Natur- 
forsch. Freunde zu Berlin. IV. 1810, p. 287.) 

— Kleine Abhandlungen aus der Anatomie und Physiologie der  Insecten 
(Ueber die Organe des Geruchs und Gehörs der gemeinen Biene) (ibid. V. 
1811, p. 386. — Extr. Germar's Magaz. der Entom. I. 1812, Hft. I. p. 56.) 

Rathke, H.,Entwickelungsgeschichle der Vespa (Stett. Ent. Zeit. XXIT. 1861, 
Toa Eu) 

Ratzeburg, J. Th. C.,* Ueber Entwickelung der fusslosen Hymenopt: renlarven, 
mit besonderer Rücksicht auf die Gattung Formica (Acta Acad. Leopold. 
(Carol. XVI. 1832, P. I. p. 143.) 

— Untersuchung des Gesch'echtseustandes bei den sogenannten Neutris der 
Bienen und über die Verwandtschaft derselben mit den Königinnen (ibid. 
XVII. 833,, BP). 

— Die Forstinsekten oder Abbildungen und Beschreibungen der in den Wäl- 
dern Preussens und der Nachbarstaaten als schädlich oder nützlich bekannt 

gewordenen Insekten ; in systematisch. Folge und mit besonderer kücksicht 
auf die Vertilgung der schädlichen. 3 Vol. 1857—44. Vol. III. Hymeno- 
ptera ete. Berlin, 1844. 

— Die Waldverderber und ihre Feinde. Berlin, 1841. — 7. Aufl. von Dr. 
J. F. Judeich. Berlin, 1876. 

— Die Ichneumonen der Forstinsekten ete. 3. Vol. Berlin, 1844— 52. 

— Cimbex Humboldtii, eine neue Blattwespe der deutschen Fauna. (Stett. Ent. 
Zeit. V. 1844, p. 148.) 

— Ueber Entwickelung, Leben und Bedeutung der Ichneumonen (ibid. p. 199). 

— Ichneumonologisches (ibid. VIIT. 1847, p. 58). 

— Die Waldverderbniss oder dauernde Schaden, welcher durch Insektenfruss, 
Schälen, Schlagen und Verbeissen an lebenden Waldbäumen entsteht. 2 Vol. 
Berlin, 1866— 68. 5 

Reaumur, R. A. F.," Histoire des guépes. (Mém. Acad. d. Science. Paris, 1714 
[1717]. tom. XVI. p. 203.) 

—* Mémoire-pour servir à l'histoire des Insectes. 7 Vol. Paris, 1734—42. 

Reiche, J.,* Les insectes dans le voyage en Abyssinie par Ferret et Gallinier. 
Paris, 1847 (1849). 

Reinhard, D., Entomologische Bemerkungen (Biologie). (Stett. Ent. Zeit. 
XVII. 1856, p. 103.) 

— Beiträge zur Geschichte und Synonymie der Pteromalinen. (Berlin. Entom. 
Zeit. I. 1857, p. 70; II. 1850, p. 10.) 


= 
LO 


Reinhard, D., Arn. Förster’s Hymenopterologische Studien (II. Heft), (ibid. 


IT. 1858, pas. 311). 

Die in Blattläusen lebenden Pteromalinen. (Stett. Ent. Zeit. XX. 1859, 
pag. 191.) 

Die Figitiden des mittleren Kuropa’s. (Berlin. Entom. Zeit. IV. 1860, 
pag. 204.) 

Ueber Cephalonomia formiciformis (ibid. VI, 1862, p. 298). 

Chelotelius, eine neue deutsche Hymenopteren-Gattung aus der Familie der 
Dryiniden (ibid. VII. 1863, p. 409). 

beiträge zur Kenntniss einiger Braconiden-Gattungen. (Berlin. Entom. 
Zeit. VII. 1863, p. 248; IX. 1865, p. 243; XI. 1867, p. 351; et Deutsche 
[Berlin.] Entom. Zeit. XXIV. 1880, p. 353; XXV. 1881, p. 33. 

Die Hypotesen über die Fortpflanzungsweise bei den eingeschlechtigen Gall- 
wespen. (Berlin. Entom. Zeit. IX. 1865, p. 1.) 

Zur Entwickelungs-Geschichte des Tracheen-Systems der Hymenopteren 
(ibid. p. 187). 


> 


Retzius, A. G., * Caroli de Geer, Genera et species Insectorum. Lipsiæ, 1783. 
Riley, Ch. V., A new genus of Proctotrupidae (Didictyum zigzag). (Americ. 


m 


"A Parasite on Prodoxus decipiens (Exothecus prodoxi n. sp.). (American 


E. 


Entomologist. 1880. p. 52 ) 


Entomologist. 1880, p. 156.) 


“Parasites of the Cotton worm. (Canadian Entomolog. XI. 1880. No. 9, 


pag. 161.) 


—*List of North American Cynipidae (Americ. Naturalist. XVI. 1889, 


p. 246.) 


Ritsema, Cz., Description of a new genus and two new exotic species of the 


family Larridae (Piegetia Woerdeni [Congo] et Ritsemæ [Java] ). (Ento- 
mologists Monthly Magaz. IX. 1872— 73, p. 121.) h 

Description et figure d'un mále, jusqu'ici presque inconnu, du genre Xylo- 
copa Latr. (X. perversa Wied. ex Java). (Tijdschrift voor Entomolog. 
XVII. 1873, 10. 221) 

Beschrijving van een nieww Hymenopteren-Genus uit de onder-familie der 
Andrenidae acutilinques (ibid. p. 224). (Steganomus javanus.) 
Aanteekeningen betreffende eene kleine Collectie Hymenoptera van Neder- 
Guinea, en beschrijning van de nieuwe soorten (ibid. XVII. 1874, p. 175). 
(Bracon maculifrons, corallinus, Dorylus Shuckardi, Pompilus elonga- 
tus, ornatissimus, Ammophila Guineensis, Larrada Vollenhovia, Hume- 
nes Walkeri, Belonogaster brunneus, Polistes inornatus, Megachile 
nigroeineta, Xylocopa neglecta n. sp.) 


— Description et figures de deux espèces nouvelles du genre Anthidium F., 


provenant de l’Archipel des Indes-Orientales (A. Smithii et Forstenii). 
(Revue et Magaz. de Zoolog. 1874, p. 111.) 


-i 
co 


Ritsema, Cz., Description of two new exotic Aculeate Hymenoptera, of the Fumi- 
lies Thynnidae and Crabronidae (Aelurus flavopictus ex insula Aru, Psen 
ornatus e Java). (Entomologists Monthly Magaz. XII. 1875—76,p. 185.) 

— Opgave van beschreven Xylocopa-soorten, die noch als zelfstandige soorten 
noch als synoniemen door F. Smith in 2ijne monographie over dat geslacht 
zijn opgenommen. (Tijdschrift voor Entom. XIX. 1875—76, p. 61.) 

— Acht nieuwe Oost-Indische Xylocopa-soorten (ibid. p. 177). 

— Naamlijst der tot heden in Nederland waargenomen Bijen-soorten (Hyme- 
noptera anthophila), (ibid. XII. 1878 — 79, p. 21). (Sphecodes perversus 

_n. Sp.) — Eerste Supplement (ibid. XXIII. 1879—80, Verslag, XXIV.). 
— Tweede Suppl. (ibid. XXV. 1880—81, Verslag, p. CXXIII.). 

— Naamiijst der tot heden in Nederland waargenomen soorten van Plooivlen- 
gelige Wespen (Hymenoptera Diploptera), (ibid. p. 186). 

— Op Fr. Smith’s nagelaten werk: Description of new Species of Hymenoptera 

"ete. (Tijdschrift voor Entom. XXIII. 1879— 80. Verslag, p. XCVI— 
XCVIII.). (Correetiones denominationum.) 

— Zeldsame voor onze Fauna nieuwe soorten van ware Ichneumoniden (ibid. 
Verslag, p. XV.). 

— Description of three new exotic Species of the Hymenopterous genus Xylo- 
copa. (Notes Leyden Mus. Vol. II. 1880, No. IV. Note XXXIII, 
pas. 220.) | 

— On two new exotic species of fossorial Hymenoptera (Psen Sumatranus 
(Sumatra! et Chalybion eurvatum [Japonial), (ibid. Vol. II. 1880, 
pag. 295.) | 

Ritsema, J., Phyllotoma aceris Kalt. in hare gedaantewisseling en levenswijze 
beschreven. (Tijdschr. voor Entom. XXV. 1881— 82, p. 7.) 

Robert, Ch., Astata Vanderlindeni n. sp. (Magaz. de Zoolog. III. 1833, 
pl. 76.) 

Robineau-Desvoidy, A. J., Rapport sur deux espéces d'abeilles (Osmia), qui 
construisent leur nid dans les coquilles vides de colimacons ; quelques faits 
relatifs à l’histoire des Sapyges ; sur plusieurs insecles parasites dans le 
corps d'un abeille-bourdon. (Annal. Scienc. Naturel. Ser. 2. tom. VI. 
1836, p. 360.) 

Roebuck, W. D., * Yorkshire Hymenoptera: Report on present state of know- 
ledge and first List of species. (Tra .sact. Yorskhire Natural. Union. 
STADE) 

Roemer, J. J., Genera Insectorum Linnaei et Fabricii, iconibus illustrata. 
Vidoturi Helveticorum, 1789. 

Roesel, A. J.,* Der monatlich herausgegebenen Insekten - Belustigungen. 
4 Part. 1746—61. 

Rogenhofer, A., Zur Lebensgeschichte von Cephus compressus F. (Verhandl. 
zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XIII. 1863, p. 1355.) 


14 


Rogenhofer und Dalla Torre, Die Hymenopteren in J. A. Scopolis Ento- 


mologia Carniolica und auf den dazugehörigen Tafeln. (Verhandl. zoolog.- 
botan. Gesellsch. in Wien. XXXI. 1881, p. 593.) 


Roger, J., Einiges über Ameisen (Berlin. Ent. Zeit. I. 1857, p. 10). (Tetro- 


emus n. g.; Zwitter; Bemerkungen uber Formica capsincola.) 

Beiträge zur Kenntniss der Ameisenfauna der Mittelmeerländer (ibid. IIT. 
1859, p. 295; VI. 1862, p. 255). 

Die Ponera-Artigen Ameisen (ibid. IV. 1860, p. 278; V. 1861, p. 1). 
Myrmecologische Nachlese (ibid. V. 1861, p. 163). 
Einige neue exotische Ameisen - Gattungen und Arten (ibid. VI. 1862, 
pag. 233). 

Synonymische Bemerkungen (Ueber Formiciden), (ibid. p. 283). 

Neue Formiciden (ibid. VII. 1863, p. 131). 

Verzeichniss der Formiciden-Gattungen und Arten (ibid. Anhang, p. 1). 


Romand, B. E., Notice sur une Scolia sexmaculata ete. (Annal. Soc. Ent. 


de France. IV. 1835, p. 191.) | 

Epomidiopteron Julii, nouveau genre et nouvelle espèce de la famille des 
Fouisseurs, tribu des Scoliétes (ibid. p. 653). 

Description d'une nouvelle espèce de Paxyllomma (P. Cremièri), (ibid. VIT. 
1838, p. 443). 

Notice sur le mâle de UEpomidiopteron Julii. (Transact. Entom. Soe. 
Lond. II. 1838, p. 149.) 

Tableau de Vaile supérieure des Hyménoptères. Paris, 1839. — (Revue 
Zoolog. IT. 1839, p. 339.) 

Hyménopt. Obsérvations (Mutilla). (Revue Zoolog. III. 1840, p. 112.) 
Note sur le genre Pelecinus (Magaz. Zoolog. Ser. 2. tom. II. 1840. Insect. 
pl. 49. et Revue Zoolog. IV. 1841. p. 195). (P. polyturator Drury et 
Guérinii Rom.) — Magaz. Zoolog. Sér. 9. tom. IV. 1842, Ins. pl. 86. 
(P. Duponchelii et Spinolæ n. sp.) 

Observations sur les antennes de certains insectes Hyménoptères de la famille. 
des Pupivores. (Revue Zoolog. III. 1840, p. 143.) 

Description d'un insecte Hyménoptère de la famille des Mellifères (Acan- 
thopus Goryi e Montevideo), (ibid. p. 248, 335). 

Observations sur U Andrena lagopus. ( Annal. Soc. Entom. de France. IX. 
1840. Bullet. p. XXVI.) 

'otice sur divers Insectes Hyménoptères de la famille des Melliferes (&can- 
thopus splendens Fabr., Ctenosehelus Goryi Rom., Mellissodes Fonsco- 
lombei Rom.). (Magaz. Zoolog. Ser. 2. tom. III. 1841. Insect. pl. 68—70. 
Revue du genre Pelecinus Latr. (Revue Zoolog. 1844, p. 97.) 

Description du Bracon lanceolator. (Magaz. Zoolog. XIV. 1844, No. 137.) 
Sur Formica Chevrolatii. (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 2. tom. 
IV. 1846. Bullet. p. XXXII. — Revue Zoolog. IX. 1846, p. 109.) 


75 


Romand, B. E., Note sur l'appendice extraordinaire qui er ese la téte d'une 
Chrysanteda subcornuta. (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 2. tom. 
VII. 1849, Bullet. p. XXXVI.) 

— Lettre sur le Masaris vespiformis et Celonites dispar, en reponse aux mé- 
langues entomologiques de M. L. Dufour (ibid. Sér. 2. tom. IX. 1851, 
Bullet. p. LI.). 

Rondani, C.,* Sopra tre specie di Imenotteri utili all’agrieultura (Misina ne- 
moranæ, Anaphes ovivorus, Bracon dispar). (Archivo per la Zoologia 

l'anatomia e la fisiologia. Sér. 2. tom. II. 1870, p. 10.) 

— Degli Insetti parassiti delle loro Vittime. (Bullet. della Soc. Entom. Ita- 
hana I MÉZ pe tat 21; TV 1872, p. 4151929: 32 15: Vill. 1876, p- 
21202937: 1378 p. 3, 91,.1161/) 

— Degli insetti nocivi dei loro parassiti (ibid. IV. 1872, p. 137; V. 1873, 
Poo tes, 9095 VII. AKSZ pa). 

— Sopra alcuni Vesparii parassiti (ibid. IV. 1872, p. 201). (Pteromalus oo- 
myzus, ovivorus, Tineomyza in. g.| pistacina, Encyrtus ceutorrhynchi, 

i Sparthiophilus |n. g.| bruchicida n. sp.) 

— Nota sulle specie Italiane del genere Xylocopa (X. ramulorum et canuta 
n. sp.), (ibid. VI. 1874, p. 103). 

— Diagnosi di tre Vesparii microsimi insetticidi (ibid. VIII. 1876, p. 53). 
(Xystus musti, Encyrtus vindemmiæ, Empelmus cereanus n. sp.) 

— Vesparia parasita non vel minus cognita (ibid, IX. 1877, p. 166). 

— Entedon viticola et antispilae n. sp. Chaleididarum (ibid. IX. 1877, 
pag. 290). 

Rosenhauer, W. G., Die Thiere Andalusiens nach dem Resultate einer Heise 
zusammengestellt. Krlangen, 1856. Hymenopt. p. 368. (Cynips Hispanica 
Htg , Rosenhaueri Htg., picta Htg., Synergus scaber Htg., Chalcis n. sp.) 

Rossi, P.,* Fauna Etrusca, sistens. Insecta, quae in provinciis Florentina. et 
Pisana praesertim collegit. 2 vol. Liburni, 1790. — Iterum edita a ©. Illiger 
(Vide: Illiger.) 

—* Mantissa Insectorum, exhibens species nuper in Etruria collectas, adiectis 
Faunae Etruscae illustrationibus ac emendationibus. Pisæ, 1792—94. 
Rudow, J., Die Tenthrediniden des Unterharzes, nebst einigen ‚neuen Arten 

anderer Gegenden (Stett. Entom. Zeit. XXXII. 1871, p. 381.) 

— Revision der Tenthredo- Untergattung Allantus im Hartig schen Sinne (ibid. 
XXXIII. 1872, p. 83, 137.) 

— Zwei neue Blattwespen (Emphytus fulvocinetus, Dineura unicolor) (ibid. 
p 37.) 

— Die Hymenoptera anthophila des Unterharzes (ibid. p. 414.) 

— Uebersicht der Gallenbildungen, welche an Tilia, Salix, Populus, Artemisia 
vorkommen (Zeitsehr. f. gesammt. Naturwiss. Neue Folge. XII. 1875, 
p. 237.) 


76 


Rudow, J.,* Hymenopt. Betracht. a. d. Mark Brandenburg. (Perleberg) 1877. 

— Hymenopterologische Mittheilungen (Cimbex betulæ Zadd., Xiphydria ca- 
melus, Nematus Vallisnieri, Cryptoeampus mueronatus, Lophyrus pini, 
Scolia quadripunctata, Dinetus pictus, Tachytes obsoletus, Stizus tri- 
dens, conicus, Bembex integra) (Zeitschr. f. gesammt. Naturwissensch. 
Dritte Folge. III. 1878, p. 231.) 

—* Pflanzenmissbildungen, hervorgebracht durch die niedere Thierwelt (Die 
Natur. XXVIII. 1879, p. 148, 160, 185.) 

— Nomada dentipes n. sp. e Germania (Entom. Nachricht. 1879, p. 211.) 

— Zur Entwickelung von Nematus gallarum Hte — viminalis L. und Vallisnieri 
Hte. (Entom. Nachricht. VII. 1881, p. 78.) (Cryptus gallarum et Hemi- 
teles gallarum n. sp.) 

— Die mitteleuropäischen Dasypoda- Arten, besonders der westlichen Länder 
(ibid. p. 80 et 114.) (D. spectabilis et aurata n. sp.) 

— Einige neue Pimplarier (Ephialtes ruficollis, atratus, Coleocentrus rufi- 
cornis, maximus, scutellaris, Pimpla amoena, lativentris, nematorum, 
Meniscus fumipennis, minutus e Germania) (ibid. p. 309.) 

— Einige neue Ichneumoniden (Mesostenus ruficollis, argiolus, Colpotrichia 
amoena, Ctenopelma spectabilis, Mesoleius hirtus e Germania, Anoma- 
lon pietum ex Europ. merid.) (Entom. Nachricht. VIII. 1882, p. 33.) 

Ruthe, J. Fr., Beiträge zur Kenntniss der Braconiden (Stett. Ent. Zeit. XV. 
1854, p. 343; XVI. 1855, p. 291, 397; XX. 1859, p. 103; Berlin. Ent. 
Zeit. II. 1858, p. 1.) 

— Beiträge zur Geschichte der Ichneumoniden (Stett. Ent. Zeit. XVI. 1855, 
p. 51, 79.) 

— Prodromus einer Monographie der Gattung Microctonus (ibid. XVII. 1856, 
p. 289.) 

— Försters Systematik der Proctotrupier und A. H. Haliday s Systematik der 
Diaphriden (Berlin. Ent. Zeit. III. 1859, p. 118.) 

—  Verzeichniss der von Dr. Staudinger im Jahre 1856 auf Island gesammelten 
Hymenopteren (Stett. Ent. Zeit. XX. 1859, p. 305, 362.) (Nematus con- 
ductus, Staudingeri, coactulus, suavis, variator, Euccelia simulatrix, La- 
gynodes rufescens, Prosacantha punctulator, Diaphria aptera, Trioxys 
compressicornis, Praon peregrinus, Aphidius cingulatus, Mieroctonus 
intricatus, Perilitus islandicus, Mierogaster incertus, Orthostigma exile, 
Daenusa confinis, Ichneumon thulensis, Cryptus picticornis, Phyga- 
deuon infernalis, cylindraceus, Aptesis ? concolor, Plectiscus peregrinus, 
Pimpla coxator, sodalis, Bassus carinulatus, Tryphon æmulus, hæma- 
topus, instabilis, Actractodes tenebricosus, ambiguus, Banchus palpulis, 
Ophion nigricans n. sp.) | 

— Deutsche Braconiden ; aus Ruthe's Nachlass, veröffentlicht von Reinhard 
(Berlin. Ent Zeit. IV. 1860, p. 105; V. 1861, p. 132; VI. 1862, p. 1.) 


71 


Ruthe, J. Fr., und Stein, Die Sphegiden und Chrysiden der Umgegend Ber- 
lins (Stett. Ent. Zeit. XVIII. 1857, p. 311, 415.) 


S. 


Sagra, de la," Historia fisica politica y natural de la Isla de Cuba. Secunda 
Parte: Historia natural. Tom. VIL. Paris, 1856. Hymenoptera per Lucas, 
p. 314 (Vespariae per Saussure). 

Sanson, A., Note sur la parthénogènese chez les Abeilles (Annal. Sciene. Natu- 
rell. Ser. 6. tom. VII. 1878. Art. 19.) 

Saunders, Edw., Remarks on the hairs of some of our British Hymenoptera 
(Transact. Entom. Society. 1878, p. 169; ct Entomologists Monthly Ma- 
gaz. XVII. 1880—81, p. 201.) 

— Descriptions of new species British Aculeate Hymenoptera (Halictus longi- 
ceps, breviceps, puncticollis) (Entom. Monthly Magaz. XV. 1878—79, 
p. 199.) 

— Notes on the genus Coelioxys (ibid. XVI. 1879—80, p. 1.) 

— Notes on the genus Prosopis (ibid. p. 38.) 

— Synopsis of British Heterogyna and Fossorial Hymenoptera (Transact. | 
Entom. Society London. 1880, p. 201.) 

— Notes on Crabro elongatulus V. d. L. and the other British species of Crabro 
black bodies (Kutomologists Monthly Magaz. XVII. 1880—81, p. 3.) 

— Description of five species of Aculeate Hymenoptera unrecorded as British 

" (Pompilus minutulus Dhlb., Wesmeli Thoms., parvulus Dhlb., Prio- 
cnemis pusillus Schiddte, Andrena lucens Imh.) (ibid. p. 97.) 

— On the habits and affinities of the Hymenopterous genus Scleroderma, with 
descriptions of new species (Transact. Entom. Soc. London. 1881, p. 109.) 

— Notes on Spring Hymenoptera (Entom. Monthly Magaz. Vol. XVIII. 
1881— 82, p. 42 et XIX. 1882—83, Nr. 217, p. 20.) 

— Aculeate Hymenoptera at Hayling Island and Bournemouth Gbid. XVIII, 
1881, Nr. 209, p. 113.) 

— Notes on-the Entomology of Portugal. VI. Hi ymenoptera aculeata (Dasypoda 
Eatoni, Panurgus proximus, Perezi, Anthophora Thomsoni n. sp.) (En- 
tomologists Monthly Magaz. XVIII. 1881, Nr. 211 et 212, p. 165.) 

— On five new British Hymenoptera; with a synoptical table of the genus 
Sphecodes (ibid. XVIII. 1881. Nr. 213, p. 197.) - ; 

— Two species of Nomada new to British List (N. bifida Thoms. et ae 
Schek.) (Entomologists Monthly Magaz. XIX. Nr. 218, July, 1882, p. 45.) 

— On the terminal ventral segments. of the abdomen in Prosopis and bth 
Anthophila (Transact. Entom. Soc. Lond. 1882. p. 109.) 

— Synopsis of British Hymenopter 2 Diplopter a and nn (i bid. 
p. 165.) 


78 


Saunders, S. S., Hylaeus rubicola, versicolor, gibbus n. sp. ex Epiro (Transact. 


Entom. Soc. of London. Sér. 2. tom. I. 1850, p. 58.) 

Descriptions of some new Aculeate Hymenoptera from Epirus (Myrmosa 
nigriceps, Parameria (n. g.) greca, Raphiglossa (n. sg.) Eumenoides, 
Odyneroides (ibid. p. 69.) 

Observations on the Habits of the Dipterous genus Conops (ibid. Ser. 2. tom. 
IV. 1856—58, p. 285.) 

On the Habits and economy of certain Hymenopterous Insects which nidificate 
in briars ; and their Parasites (Niteliopsis (n. g,) Pisonoides ex Ins. Joni- 
cis, Homalus nanus, Halticella Osmicida n. sp. ex Epiro) (ibid. 1873, 
p. 407.) 

Notes on Euchaleis vetusta Duf. and on the terminal segments of the females 
in Halticella and its allies (Transact. Entom. Soc. London. 1882, p. 291.) 


Saunders, W. W., On the Habits of some Indian Insects (Kumenes, Pelopoeus) 


(Transact. Entom. Society Lond. I. 1836, p. 60.) 


— Descriptions of two Hymenopterous Insects from Nothern India (Myrmi- 


earia brunnea, Pronœus Campbelli) (Transact. Entom. Society of Lond. 
III. 1841, p. 57.) 


— On the habits and affinities of Apocrypta and Sycophaga, of the Hyméno- 


pterous family Agaonidae, with description of a new species of Apocrypta 
from the figs of Ficus Sycomori of Egypt. (ibid. 1878, p. 313.) 


Saussure, H., Etwdes sur la famille des Vespides. Monographie des Guepes 


solitaires, sociales et Masariens. 3 vol. Geneve et Paris, 1852— 58. 


Note sur un nouvel insecte hymenoptere fossile (Pimpla d'Aix) (Revue et 
Magaz. Zoolog. 1852. p. 579.) 

Description du genre Ischnogaster (Vespide) Annal. Soc. Ent. de France. 
Sér. 2. tom. X. 1852, p. 19.) 

Note sur un nouveau genre de Guépes (Synoeca) (ib d. p. 549.) 


- Note sur la tribu des Masariens et principalement sur le Masaris vespifor- 


mis (ibid. Ser. 3. tom. I. 1853. Bullet. p. XVII.) 


- Mélanques Hyménopterologiques (Vespides, Crabronides, Bembecides, Seo- : 


liides) (Mém. Soc. Phys. de Hist. Nat. de Geneve, tom. XIV, p. 1.). — 
Separ. Geneve et Bale, 1854. 2 Fase. 

Nouvelles considérations sur la midification des Guepes. (Annal. Science. 
Naturell. Ser. 4. tom. III. 1855, p. 153.) 

Description de quelques nouvelles espèces de Vespides du Musée de Londres 
(Revue et Magaz. Zoolog. Ser. 2. tom. VII. 1855, p. 371.) 

Bemerkungen über die Gattung Vespa, besonders über die Amerikanischen 
(Btett. Ent. Zeit. XVIII. 1857. p. 114.) 

Note sur les Polistes Americains (Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 3. 
tom. V. 1857, p. 309.) 

Description de quelques Vespides nouveaux (ibid. p. 315.) 


19 


Saussure, H., * Vespariae de l'isle de Cuba (Della Sagra: Hist. Cuba. 1856.) 


Nouveaux Vespides du Mexique et de l'Amerique septentrionale (Revue et 
Magaz. Zoolog. Sér. 2. tom. IX. 1857, p. 269.) 

Note sur les organes buccaux des Masaris (Annal. Scienc. Naturell. Ser. 
4. tom. VII. 1857, p. 107.) 

Note sur les Scolietes et diagnoses de diverses espèces nouvelles (Revue et 
Magaz. Zoolog. IX. 1857, p. 280.) 

Descriptions de diverses espèces nouvelles ow peu connues du genre Scolia F. 
(Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 5. tom. VI. 1858, p. 193.) 

Note sur la famille des Vespides (Revue et Magaz. Zoolog. X. 1858, p. 63, 
162, 259.) 

Description d'une série d" Hymenopteres nouveaux d^ la tribu des Scoliens 
(Stett. Ent. Zeit. XX. 1859, p. 171, 260.) 

Sur diverses Vespides Asiatiques et Africains du Musée de Leyden (bid. 
XXIII. 1862, p. 129, 177.) 

Sur quelques Scolies de Basse-Californie (Annal. Soc. Entom. de France. 
Ser. 4. tom. III. 1863, p. 17.) 

Mutillarum novarum species aliquot (ibid. Ser. 4. tom. VII. 1867, p. 351.) 
Hyménoptères divers du Musée Godefroy (Stett. Ent. Zeit. XXX. 1869, 
p. 53) (Eumenes Ovalauensis |Ins. Viti, Nortonia Amalie {Austral.|, 
Odynerus Dietriehianus (ibid. Alastor Græffei ‘Ins. Viti, Chlorion 
bicolor | Uruguay |, Sphex Godeffroyi | Austral.|, Tachytes australis [ibid. |, 
Rhagigarter morio Westw. © |n. sp. ?] [ibid.], Thynnus elypearis {ibid.|, 
Zeleboria xantorrhoei Sm. [ibid.|, Discolia Ovalauensis (Ins. Viti], Dielis 
obesa | Patagonia et Uruguay] n. sp.) 


 Vespidae Americae novae nonnullae (Revue et Magaz. de Zoolog. Ser. 2. 


tom. XXII. 1870, p. 55, 103, 140.) 

Synopsis of American Wasps. Solitary Wasps (Smithsonian Miscella- 
neous Collections. Vol. XIV. 1878. Art. I.) 

F'edtsenko's Reise in Turkestan. Zoolog. Abtheilung. Hymenoptera. Scolidae 
von H. de Saussure. Moskau, 1880. 

et Sichel, Catalogus specierum generis Scolia F. (sensu latiori) Geneve 
et Parisis, 1864. 

Reise der österreichischen " Fregatte Novara um die Erde in den Jahren 
1857— 59. Zoolog. Theil. II-ter Bd. I. Abtheil. Hymenoptera, von H. de 
Saussure, nebst einem Anhange von J. Sichel. Wien, 1868. — Familie 
der Vespiden, Sphegiden, Pompiliden, Crabroniden und Heterogynen 
von Saussure; Hym. fossoria et mellifera von Sichel. 


Vide: Sagra. 


Sauveur, J., Observations sur la découverte et les mœurs d’Eurylabus dirus 


(Annal. de la Soc. Entom. de Belge. V. 1861, p. 69.) 


Savigny, J. C., Jconographie des Hyménopléres de l'Egypte. Compl. en 20 


80 


planehs grav. in fol. max. avec un table mscr. d'enumération. Paris, 
1818. 

Saxesen, W., Bemerkungen über Fichten-Lyden (Stett. Ent. Zeit. I. 1840, 
p. 15.) 

—*Verzeichniss der bis dahin am Harze gefundenen Blatt- und Holzwespen. 
Nordhausen, 1842. 

Say, Th.,* Description of some new species of Hymenopterous insects collected 
during the expedition to the Rocky Mountains (Western Quaterly Reporter. 
Tom. IL. Cincinnati, 1823, p. 71.) — Reimpress. edidit Leconte I. p. 161. 
New-York, 1859. 

—*Keatings narrative of an expedition to the source of St. Peters River, Lake 
Winnepeck, Lake of the Woods etc. Philadelphia, 1824. — Reimpress. 
edid. Leconte. 

—*Descriptions of new species of Hymenoptera of the United States (Contrib. 
Maclur. Lyceum. Philadelphia, 1828. Jan. 1. p. 67.) — Reimpr. edid. 
Leconte. I. p. 373. 

— Description of new American Hymenoptera and observations on some already 
described (Boston Journ. of Nat. History. I. Nro. III. 1836, p. 210; and 
1837, Nro. IV. p. 261.) — Reimpr. edid. Leconte. II. p. 672. 

Schaeffer, J. C.,* Icones Insectorum circa Ratisbonam indigenorum ete. 3 Vol. 
Regensburg, 1766-—79. 

—* Elementa. Entomologica. Einleitung in die Insectenkenntniss. Regensburg, 
1766. 

Scheffer, J.,* Verzeichniss der grósstentheils in der Wiener Gegend vorkom- 
menden Aderflügel (Sitzungsber. d. mathem.-naturw. Klasse der k. Acad. 

der Wissenschaften in Wien, 1851.) 

Schenck, A., Beschreibung nassauischer Bienenarten (Jahrbücher des Vereins 
f. Naturkunde im Herzogthum Nassau. VII. 1851. Nro. IL p. 1. — Nach- 
träge und Berichtigungen : IX. 1853, p. 88; XIV. 1859, p. 1; XVI. 1861, 

p: 179; XXI-—XXII. 1867 —68, p. 269.) 

— Beschreibungen nassauischer Ameisen-Arten (ibid. VIII. 1852, p. I. — 
Zusätze und Berichtigung : XVI. 1861, p. 191.) 

— Die nassauischen Ameisen-Species (Stett. Entom. Zeit. XIV. 1855, p. 157, 

185, 295, 296 ; XV. 1854, p. 63.) 

— Monographie der geselligen Wespen mit besonderer Berücksichtigung der 
nassauischen Species (Programm des kónigl. Gymnasiums zu Weilburg, 
1870.) 

— Beschreibung der Nassauischen Arten der Familie der Faltenwespen (Jahr- 
büch. Ver. f. Naturk. im Herzogth. Nassau. IX. 1853, p. 1.) 

— Ueber einige schwierige genera et species aus der Familie der Bienen (ibid. 
Dou S55) perse | 

—. Ueber die Gm Hft. VIII.) Eeiton testaceum genannte Ameise. (ibid. p. 150.) 


81 


Schenk A., Beschreibung der in Nassau aufgefundenen Goldwespen (ibid. XI. 
1856, p. 13. — Zusätze und Berichtigungen : XVI. 1861, p. 174.) 

— Systematische Eintheilung der nassauischen Ameisen nach Mayr. (ibid. 
108) 

— Einige Unregelmässigkeiten in der Zellenbildung der Flügel der Hymeno- 
pteren (ibid. XI. 1856, p. 95.) 

— Beschreibung der in Nassau aufgefundenen Grabwespen (ibid. XII. 1857, 
p.i. — Zusätze und Berichtigungen : XVI. 1861, p. 139.) 

— Die deutsche Gattungsnamen der Bienen (ibid. XIV. | 859, p. 415.) 

— Die Honigbiene von Hymettus (ibid. p. 417.) 

— Verzeichniss der nassauischen Hymenoptera aculeata, mit Hinzufüguny 
der übrigen dem Verfasser bekannt gewordenen deutschen Arten (Stett. Ent. 
Zeit. XXI. 1860, p. 132, 417.) 

— Die deutschen Vesparien (Jahrbücher des Vereins f. Naturkunde im Her- 
zogthum Nassau, XVI. 1861, p. 1.) 

— Beiträge zur Kenntniss der nassauischen Cynipiden und ihrer Gallen (ibid. 
XVIL—XVIIIL. 1862— 65, p. 123.) 

— Verzeichniss der nassauischen Hymenoptera aculeata mit Hinzufügung der 
übrigen deutschen Arten (Berlin. Ent. Zeit. X. 1866, p. 317. — Zusätze 
dazu: XI. 1867, p. 156.) 

— Die Goldwespen mit Bestimmungstabellen der nassauischen und kurzer 
Deschreibung der übrigen deutschen Arten (Programm des konigl. Gymna- 
siums zu Weilburg, 1870.) 

— bemerkungen auf Gerstuecker’s Bienen (Stett. Ent. Zeit. XXXI. 1870, 
p. 104.) 

— Ueber einige schwierige Arten Andrena (ibid. p. 407.) _ 

— Erwiderung auf die Anmerkung in der Stett. Ent. Zeit. 1872, p. 294. (Siett. 
Ent. Zeit. XXXIV. 1873, p. 141.) 

— Ueber einige streitige und zweifelhafte Bienen- Arten. (Berlin. Ent. Zeit. 
X VII. 1873, p. 242.) 

— Die systematische Hintheiluny der deutschen Bienen (ibid. XVIII. 1874 

Ep 247) 

— Aus der Dienen- Fauna Nassaw's (bid. XVIII. 1874, p. 161, 337; Deutsche 

. (Berlin.) Ent. Zeit. XIX. 1875, p. 321.) 

— Ueber einige Dienen- Arten (Entom. Nachricht. II. 1876, p. 92.) 

— Ueber Lasius incisus Schck. (ibid. III. 1877, p. 2.) 

— Varietäten der Sapyga clavicornis (ibid. p. 2.) 

— Anthophora intermedia Lep. und aestivalis Pz. (ibid. p. 8, 56.) 

— Hymenopterologisches (Lasius ineisus Schck, Pompilus Sutra et serie- 
ceus) (ibid. p. 55.) 

— Andrena varians und verwandte Arten (ibid. p. 120.) 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 


82 


Schilling, P. S.,* Tritokreion n. g. Hymenopt. (Xyela) (Arbeit. schles. Gesell. 
f. vaterl. Kultur. 1825, p. 43.) 

— "Uebersicht der Larven der Blattwespen (bid. 1837, p. 99.) 

— "Ueber Cynips Quercus salicis (ibid. 1858, p. 50.) 

—* Bemerkungen über die in Schlesien und der Grafschaft Glatz vorgefundenen 
Ameisen (1bid. p. 51.) 

—"Bystematische Aufzählung der in Schlesien gesammelten Immen mit kurzer 
Zunge (Anthophila) (ibid. 1840, p. 85; 1841, p. 109.) 

—* Ueber die schlesischen Arten der Gattung Oxybelus und Pemphredon (ibid. 
1847, p. 105.) 

—* Die sogenannten Einsiedler-Bienen Schlesiens (ibid. 1848, p. 99.) 

— "Die Hummeln Schlesiens (ibid. 1849, p. 68.) 

—* Die in Schlesien und der Grafschaft Glatz gesammelten Arten der Gattung 
Vespa (ibid. 1850, p. 76.) 

Schindler, E., Beiträge zur Kenntniss der Malpighischen Gefässe der Insecten 
(Zeitschr. f. wissenschaftl. Zoologie. XXXIII. 1878. Hft. IV. p. 587.) 
Schiódte, G., Samenstilliny af Danmarks Pompilidw (Kroyers Naturhistorisk 

Tiddskrift. I. 1837, p. 313.) 

— Om et nyt genus af Braconartige Ichneumoner (ibid. p. 596.) 

— Pompilidarum Daniae dispositio systematica. Kjöbenhavn. 1858. 

— Bomborum Psithyrorumque Daniae emuneratio critica (cum Drewsen). 
Kroyers Naturhist. Tiddskr. II. 1858, p. 105.) 

— Ichneumonidarum ad Daniae faunam pertinentium genera et species novae 
(5 Megastylus, 6 Polyblastus, 3 Cylloceria) (Magaz. de Zoolog. Ser. 2. 
tom. I. 1839. — Kroyers Naturhist. Tidsskr. III. 1840— 41, p. 96.) 

Schlechtendal, D. H. R., Beobachtungen über Gallwespen (Stett. Ent. Zeit. 
XXXI. 1870, p. 338, 376.) 

—*Verzeichniss der bei Zwickau beobachteten | Blatt-, Holz-, Gall-, Raub-, 
Falten- und von Blumenwespen die Gattungen Bombus und Psithyrus 
(Jahresbericht des Vereins fur Naturkunde in Zwickau. 1871, p. 25; 
1872, p. 2; 1876, p. 51.) 

— Allantus consobrinus Kl. var. Zwickoviensis Sehlechtd. (Stett. Ent. Zeit. 
XXXIV. 1873, p. 88.) 

— Eine neue deutsche Siricide (Macrocephus |n. g.| Ulmariæ n. sp.) (Entom. 
Nachricht. IV. 1878, p. 155.) 

— Xestophanes tormentillae, eine neue Gallwespenart an Poientilla (ibid. VI. 
1880, p. 176.) 

— Ist Phyllaeus Giraudi Perris = Macrocephus Ulmuriae Sehlechtd. ? (ibid. 
p. 189.) 

Schmiedeknecht, O.,* Monographie der in Thüringen vorkommenden Arten 
der  Hymenopteren- Gattung |. Bombus mit einer allgemeinen Einleituny in 
dieses Genus (Jenaische Zeitschrift. Bd. XII. Hft. III. 1875, p. 302.) 


83 


Schmiedeknecht, O., Ueber einige seltene, zum Theil neue Arten der Bienen- 
gattung Andrena aus Thüringen (A. pretiosa und fumipennis n. sp.) 
(Entom. Nachricht. VI. 1880, p. 1, 8, 21. 51.) 

— Zwei neue Arten der Gattung durs aus Thüringen (Chr. Blancoburgen- 
sis et thuringiaca) (ibid. p. 175, 195. 

— Beobachtungen über Blattwespen TATE Nachricht. VII. 1881. p. 
215 et 228.) (Strongylogaster viridis, Pachyprotasis formosa, n. sp. 
Emphytus succinetus var. Steini Schmied. e Germania.) 

— Wine neue Grabwespe (Lestiphorus semistriatus e Germania) (ibid p. 286.) 

— Ueber einige in. Vespa- Arten (Pseudovespa |n. g.| austriaca Pz.) 
übid. p. 515 | 

— Zur Sois a (Bombus) (ibid. p. 521 ; et VIII. 1882, p. 21.) 

— Apidie Europacae (Die Bienen Europa's) per Genera, Species et Varietates 
dispositae atque descriptae. Gumperda, 1882. — Genus Nomada Fabr. 
Schmid Walther, Die schweitzerischen Arten der Bienengattung Anthidium 

(Mittheil. Schweiz. Entom. Gesellsch. IIT. 1872, p. 448.) 

Scholtz H.,* Schlesiens Blattwespen (Dolerus) (Arbeit. Schles. Gesellsch. f. 
vaterl. Kultur. 1851, p. 78.) 

Schomburgk, R., Reisen in British Guiana in den Jahren 1940—44. 3 Vol. 
Leipzig, 1848. Vol. III. Insecten, bearbeitet von Erichson W, J. Hyme- 
noptera, p. 537 (Hylotoma lobata, Polyeyrtus lucidator, Ophion spha- 
celatus, Bracon inquisitor, deflagrator, Rogas melanopterus, Pepsis 
strenua Kl., equestris K1., thalassina Kl., Plutus Kl., Sphex latro, cali- 
ginosa Kl. Podium giganteum KL, Brachygastra aurulenta, Polistes 
rufina, urceolata Kl., Hemisia clitelligera Ill., varia, Exacrete lucida, 
aurata, Melipona lateralis n. sp.) 

Schrank, J. P.,* Beitrdge zur Naturgeschichte. Leipzig, 1776. 

— Entomologische Beiträge (Serphus brachypterus, Ichneumon cursor) 
(Schriften Berlin. Gesellsch. Naturforsch. Freunde. I. 1780, p. 301.) 
—* Enumeratio Insectorum Austriae indigenorum. August. Vindelicorum, 1781. 
— Fauna Boica. 3 Vol. Nürnberg, Ingolstadt, Landshut. 1798—1803. 

Hymenopt. Bd. II. Abtheil. 2. Ingolstadt, 1802, p. 208—412. 

Schreber, J. Chr. D., Novae species Insectorum. Halae, 1759 (1 Hym.) 

—* Beschreibung merkwürdiger Insecten (Sphex) (Naturforscher 1781. Stück. 
152p: 97.) 

—* Antwort auf von Schevens Schreiben: Ueber die Siebbienen (ibid. 1784. 
Stuck. 20, p. 92.) 

Scopoli, J. A., Entomologia Curniolica, sistens Insecta Carnioliae indigena etc. 
Vindobonae, 1763. 

— Annus IV. historico-naturalis. Lipsiae, 1770. Dissertatio de Apibus (Kucera 
longicornis, farfarisequa, curvicornis, Apis lapidaria Scop., hortorum 
Scop., terrestris L., violacea Scop., hypnorum L., collina Scop., fasciata, 


6 x 


84 


museorum, luctuosa, degener, vespiformis, agilissima, fuliginosa, præ- 
cox Scop., centuncularis Scop., cerifera, Nomada riparia Scop., suecincta, 
squallida, rufescens, ruficornis, ranunculi, præcox Scop., nasuta m. sp.) 

Scopoli, J. A., Annus V. historico-naturalis. Lipsiw,1772. Observationes zoologi- 
cae, p. 120. (Tenthredo femorata L., marginata L., Ichneumon Phalli, 
Sphex Hemiptera, Chrysis Hungarica, Vespa pacicephala, pteropoda n. sp.) 

— Deliciae faunae et florae insubricae, sew novae aut minus cognitae. species 
plantarum et animalium, quas in Insubria austriaca tum spontaneas quum 
exoticas vidit, descripsit et aeri. incidi. curavit. 3 Part. Ticini, 1786 — 58. 
(Pars I. Ichneumon seductor n. sp. pag. tab. XXIII. — Pars II. Sphex 
insubrica, fuciformis, interrupta, bieincta, quadricincta, flavicornis, 
quadripunctata, canescens, l'enthredo fera n. sp. p. 58— 68. tab. XXIII.) 

Seidl, W., B.,* Die Hummelarten Böhmens (Bombus). (Weitenweber Beitr. 
zur gesammt. Naturkunde und Heilwissenschaft. II, 1837, p. 65.) 

Service, R., * The Aculeate Hymenoptera of the district surrounding Dum- 
fries. (The Scott. Naturalist, 1879, p. 63.) 

Audinet-Serville, J. G., Notice sur une nouvelle espèce d Aulaque (Aulucus 
Patrati). (Annal. Soc. Entom. France. II, 1833, p. 411.) 

Shuckard, W. E., A few Observations on the Habits of the indigenous Acu- 
leate Hymenoptera, suggested by M. de St. Fargeau Paper upon the Genus 
Gorytes Annal. Soc. Ent. I. (Transact. Entom. Soc. Lond. L 1834, 
pag. 52.) 

— Insects found on Hampstead Heat. (Entom. Magaz. IL. 1855, p. 91.) 

— A Description of the superior Wing of the Hymenoptera ete. (ibid. 
pag. 208). 

— Description of the Genera and Species of the British Chrysididae (ibid. 
IDWS 1837, p. 156). 

— Essay on the indigenous fossorial Hymenoptera. London, 1837. 

— Descriptions of new Exotic Aculeate Hymenoptera (Psammata (n. g.| cha- 
lybea [Austral.j, Astata Australasiæ | Austral.,, Pison ater Spin., xan- 
thopus Brullé, obscurus [Africa ?}, Spinolæ [Austral.}, punctifrons 
[India], Westwoodi |Austral.]. auratus (|Africa?!, rufipes !Austral.], 
argentatus |Ius. Mauritii, Gorytes Brasiliensis |Brasil., Paragia [n. g.| 
decipiens | Austral.]). (Transact. Entom. Soc. Lond. II. 1857, p. 68.) — 
Separat. London, 1857. 

—* Description of a new British Wasp, with an account of its Development 
(Odynerus spinipes). (Magaz. of Natur. Hist. Sér. 2. tom. I. 1837, 
pag. 490.) 

— 7 Description of a new species of Sirex discovered to attack und destroy the 
Spruce Fir (Pinus nigra), (ibid. p. 630). 

—* Monograph of the Family of Mutillidae (ibid. No. I.). 

— Explanations and Observations (lehneum. confusorius, Chrysis neglecta, 


S5 


Odynerus spinipes, Philanthus triangulum, Mimesa, Psen). (Entom. 
Magaz. V. 1838, p. 481.) 


Shuckard, W., E., * Description of a new species of Myrmica (M. domestica, 


terminalis). (Magaz. of Natur. Hist. Sér. 2. tom. II. 1838, p. 626.) 


—* On the Pensile Nest of British Wasps (ibid. tom. III. 1859, p. 458). 
— Monograph of the Dorylidae, a Family of the Hymenoptera Heteroyyna 


(Annals of Nat. Hist: V. 1840, p. 188, 258, 315. — Appendix to 
Monogr. p. 396.) 


—*On the Aulacidae a family of Hymen. pupivora, and that Trigonalys is 


* one of its components ; with a description of a British species of this genus 
and incidental remarks upon their collateral affinities. (Entomologist, 
1841, p. 115. — Revue Zoolog. LV. 1841, p. 356.) 


— Differences of Neuters in Ants. (Annal. and Magaz. Nat. Hist. VII. 1841, 


pag. 525.) 


— Description of Scolia fulva (Austral). (Transact. Ent. Soc. Lond. III. 


1849, p. 292. — Annal. and Magaz. Nat. Hist. VI. p. 482.) 


—* British Bees ; an introduction to the Natural History and economy of the 


Bees indigenous to the British Isles. London, 1866. 


Sichel, J., Sur la rareté des certains Hyménoptères et notament sur la Mutilla 


incompleta et la Crocisa scutellaris. (Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 
DISCO mx 859) p:5045) ; 
Réunion de Polistes biglumis, gallicus et Geoffroyi en une seule espèce (ibid. 
Ser. 3. tom. II. 1854, Bullet. p. XII.). 

Note sur les Braconides parasites sur les Coléoptéres (ibid. Bullet. p. 
VIRE): 

Rhophites bifoveolatus, espèce nouvelle (ibid. Bullet. p. LXXIV.). 

Note sur Anthophora quadrimaculata et pubescens (ibid. Bullet. p. LXXV.). 
Description de Acwnites perlae Doumere. (Hemiteles floricolator Grav.), 
(ibid. Sér. 3. tom. II. 1855. Bullet. p. LXXXVIII; V. 1857. Bullet. p. 
XCVI.). 

Description de V Antophora Passerinii, espèce nouvelle (ibid. Ser. 3. tom. 
IV. 1856. Bullet. p. XXIIL.). 

Description de V Abia aurulenta, espèce nouvelle (ibid. Bullet. p. LXXVII.). 
Description d'un Bombus lapidarius Gynandromorphe (ibid. Ser. 2. tom. 
VI. 1858. Bullet. p. COXLVIII.). 

Remarques et questions sur quelques espèces européennes du genre Sirex 
(ibid. tom. VII. 1859. Bullet. p. LXXXIII.). 

Diagnoses de quelques Hyménoptères nouveaux (Cinetus rufipes [Gallia], 
Meria lineata Gallia], fuseipennis |Alger.), Panurgus annulatus | Alger., 
Hispan.)), (ibid. Bullet. p. COXII.). 


—* Ueber. die Hymenopteren-Parasiten der Cecidomyia tritici. (Zwölfter Be- 


rieht des Ohio-Staats-Ackerbaurath. 1858, p. 720.) 


86 


Sichel, J., "De la chase des Hyménoptères. Paris, 1859. 


Liste des Hyménopteres recueilles par M. E. Bellier de la Chavignerie dans 
le departement des Basses Alpes (grandes montagnes). (Annal. Soc. Ent. 
de France. Sér. 3. tom. VIII. 1860, p. 215.) 

Liste des Hyménoptères recueilles en Sicile par M. E. Bellier de la Cha- 
vignerie (ibid. p. 749). (Cephus Bellieri, nigripennis, Scolobates nigri- 
pennis, Ischnoceros purgator F.5, Bothriocerus In. g.; Europæus, Ame- 
ricanus [Brasil.|, Pompilus eingulatus Dhlb. ? .. nigripennis, Priocnemis 
Dahlbomi, Bellieri, Andrena holomelana Lep., collaris Lep., Halictus 
pollinosus, Anthophora uniciliata, Kucera dubia n. sp.) 

Observations Hymenopterologiques. Y. Sur U’ Hylotoma formosa Kl. (Brasil.). 
— II. Sur les Conopiens parasites d'Hyménoptères. Bombus thoracicus 
n. sp. (Montevideo). — III. Synonimie du genre Bothriocerus Sich. = 
Megischus Brullé. (ibid. Ser. IV. tom. II. 1862, p. 119). 

Sphex hemiprasina et hemipyrha n. sp. (Montevideo), (ibid. tom. II. 
1863, p. 25). 

Essai monographique sur les Bombus montanus et ses variétés. (Annal. de 
la Soc. Linneenne de Lyon. Ser. 2. tom. XI. 1864, p. 421.) | 
Etudes entomologiques. 1. Essai d'une monographie du genre Oxaea KI. — 
II. Essai d'une monographie des genres Phasmagophora Westw. et Conura 
Spin. — III. Revision monographique, critique et synonymique du genre 
Sphecodes Latr. ete. — IV. Revision des genres Stephanus Jur. et Megischus 
Brullé. — V. Abia aurulenta Sich. (Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 
4. tom. V. 1865, p. 550.) | 


Considerations zoologiques. Sur la fixation des limites entre l'espèce et la 
variété, tirées principalement de l'étude de l'ordre des insectes Hyménoptères. 
(Revue et Magaz. de Zoolog. Ser. 2. tom. XVIII. 1866, p. 40.) 
Considerations sur la fixation des limites entre l'espéce et la variétés fondées 
sur l'étude des espèces européennes et mediterranées du genre Poliste (ibid. 
tom. XX. 1868, p. 388). 

et Haliday, * Mém. sur les Hymenopteres de la Sicile et description de 
now. genres. Paris, 1860— 62. 

Vide: Saussure. 


Siebke, H., * Enumeratio Insectorum Norvegicorum. Fase. V. Pars I. Hyme- 


noptera phytophaga et aculeata. Ed. G. S. Schneider. Christiania, 1880. 


Siebold, C. Th. E., Lange Lebensdauer der Spermatozoen bei Vespa. (Archiv 


f. Naturgesch. V. 1839, p. 108.) 

* Ueber Xenos Sphecidarum und dessen Schmarotzer in Ammophila sabulosa, 
Miscus campestris. (Neueste Schriften Naturforsch. Gesellsch. Danzig. 
III, 1839, p. 72.) 

Observationes quaedam. entomologicae de Oxybelo uniglume atque Milto- 
gramma. conica. Exlangen, 1841. 


Siebold, C. Th. E., Ueber das receptaculum | seminis der Hymenopteren- 
Weibchen. (Germar's Zeitsehr. f. Entomolog. IV. 1843, p. 363.) 

—*( Neunter Beitrag.) Preussische Blattwespen, Holzwespen und Gallwespen, 
nebst Nachtrag zu den Grabwespen. (Preuss. Provinzialbl. XXXI. 1844, 
pag. 121.) 

—*(Hilfter Beitrag.) Die Preussischen Hymenopteren (ibid. XLIV. 1850, 
pag. 212.) 

—* Ueber die Verletzungen der Rosenblätter durch Megachile centuncularis und 
lagopoda. (Bericht über Verhandl. d. Akad. Naturw. Vereins zu Breslau 
in den Jahren 1850— 52.) 

—* Wahre Parthenogenesis bei (Schmetterlingen und) Bienen. Leipzig, 1856. 

—* Ueber. Agriotypus armatus und Trichostoma picicorne. (Amtlicher Bericht 
über die 34 Versamml. Deutscher Naturforscher in Carlsruhe, 1858, 
pag. 211.) 

— Ueber Agriotypus armatus. (Stett. Ent. Zeit. XXII. 1861. p. 59.) 

— Sur les Abeilles hermaphrodites. Trad. p. E. Blanchard. (Annal. Scienc. 
Naturell. Sér. 5. tom. III. 1865, p. 197.) 

— —* Beiträge zur Parthenogenesis der Arthropoden. Leipzig, 1871. 

Sirodot, S., Recherches sur les sécretions chez les insectes. (Annal. Science. 
Naturell. Ser. 4. tom. X. 1858, p. 141, 251.) 

Smith, Emily, A..* Natural History of Euura salicicola n. sp. (North Ame- 
ric. Entomologist. 1879. No. VI. p. 41.) 

— Biological and other nothes on Pseudococcus aceris (Acerophagus [n. g. 
Chaleid.| coccois n. sp. ex Amer. sept.), (ibid. No. X. p. 73). 

Smith, Fred. Account of the natural history of one of the Cynipidae, which 
inhabits the small flat galls on the underside of ouk-leaves. (Transact. Ent. 
Society London. II. 1839. Proceed. p. 43.) 

— Notes on the Habits of various species of British Ants (ibid. tom. III. 

N19 p. 151). 

— Notes on the Parasites of the genus Nomada and an other Insects (ibid. 
tom. III. 1843, p. 293). 

— Mémoir on the genus Hylaeus, with descriptions of several new British spe- 
cies. (Annals and Magaz. Nat. Hist. XI. 1845, p. 60.) 

— Observations on the Synonymy of the Genus Nomada (ibid. p. 68). 

—* Captures of Hymenopterous Insects at Hawley and description of a new 
British Bee. (Zoologist. T. 1843, p. 61.) 

—* Descriptions of British Wasps (ibid. p. 161). 

—* Description of a new British Bee (ibid. p. 261). 

—* Notes on Formica sanquinea and other Hymenoptera (ibid. p. 262). 

—*On various Hymenopterous Insects and descriptions of two new British Bee 
(ibid. IT. 1844, p. 405). 

—* On the British Humble Bees (Bombus Auct.), (ibid. p. 541). 


58 


Smith, Fred." British Wasp- Bees (Nomada), (ibid. p. 587). 

— "British Leaf-cutters Bees (Megachile), (ibid. p. 689). 

—* British Mason- Bees ete. (Osmia Pz.), (ibid. p. 737). 

—* Habits on fossorial Hymenoptera (ibid. tom. ITI. 1845, p. 847). 

—" Descriptions of the British species of Bees belonging to the Genus Antho- 
phora and Saropoda, with observations on their economy (ibid. p. 890). 

—* Descriptions of the British species of Bees belonging to the Genus Sphecodes 
Latr. (ibid. p. 1011). 

—" Descriptions of the British species of Bees belonging to the Genera Melecta, 
Epeolus, Coelioxys and Stelis (ibid. p. 1146.) 

—*Description of Astata jaculator (ibid. p. 1157.) 

— Descriptions of nine British species of the Genus Hylaeus, together with 
some notes on the economy of Osmia leucomelana and Epeolus variegatus 
(Transact. Ent. Soc. Lond. IV. 1845, p. 29.) 

— On the Hahits of Odynerus Antilope (Annals and Magaz. Nat. Hist. XVII. 
1846, p. 60.) 

—* Descriptions of the British species of Bees comprised in the Genera Colletes 
Latr. and Macropis Kl. (Zoologist. IV. 1846, p. 1274.) 

—* Descriptions of the British species of Bees belonging to the Genera Chelostoma, 
Heriades, Ceratina, Kucera, Panurgus and Anthidium (ibid. p. 1445.) 
—" A Supplementary Paper containing descriptions of a few species of Bees 
recently discovered, or omitted in the descriptions of the genera to which 

they belong (ibid. p. 1566.) 

—* Enwmeration of British Bees (ibid. V. 1847, p. 1660.) 

—" Descriptions of British Bees belonging to the Genus Andrena (ibid. p. 
16625 1789, 191165 

— Description of a new species of Hymen. Insect belonging to the Family Sphe- 
gidae (Stethorectus ingens e Brasil.) (Annals and Magaz. Nat. Hist. XX. 
1847, p. 394.) | 

— Observations on the Sphex figulus of Linæus (Trypoxylon Latr. Fabr.) an 
other Hymenoptera (Transact. Ent. Soc. London V. 1848, p. 57.) 

— Description of the British Species of Bees belonging to the genus Hylaeus V. 
and Prosopis of same Author and also of the genus Cilissa of Leach (Zoo- 
logist. VI. 1848, p. 2200.) 

—* Description of the British species of Bees belonging to the genus Halictus 

LA, (ibid. p. 2037, 2100, 2167.) 

— Appendix to the Descriptions of British Bees (ibid. p. 2241.) 

— Observations on the synonymy of the genus Nomada F., belonging to the pu 0 
of Cuckoo or Parasitic Bees (Aun. of Nat. Hist. Ser. 2. tom. IV.1849, p. 436.) 

— Descriptions of two new species of Exotic Hymenoptera (Transact. Entom. 
Soc. London. Ser. 2. tom. I. 1850, p. 41) (Paragia tricolor et odynero- 
ides ex Austral.) 


SNO 


Smith, Fred., * On the specific differences of the Vespa vulgaris and Vespa 
Germanica (Zoologist. Appendix. 1851. tom. IX. p. CCLXXIII.) 

— Descriptions of some new species of exotic Hymenoptera in the British Mu- 
seum and other collections (Trigonalys bipustulata |Bras.|, maculata 
(Austral.|, Mieropteryx bicolor [Africa], faseiata, Larraxena |n. g.] prin- 
ceps [Brasil.|, Trigonopsis affinis | Brasil.], violaceus (Bras. Chlorion 
splendidum [India], Gorytes seutellaris | Bras.), Sericophorus chalybæus 
[Austral.j) (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 2. tom. VII. 1851, p. 28.) 

— On the Nest of Polistes Lanio F. (Transact. Entom. Soc. Lond. Ser. 2. tom. 
Part: Vio 1851, p-176;) 

— Notes on the Habits of Australian Hymenoptera. 1. On the Habits of Lestis 
bombylans (L. æratus n. sp.) — IT. On the Habits of Abispa, a solitary 
Australian Wasp. (ibid. p. 179.) 

— On the Synonymy of Lestis bombylans, and description of L. aeratus (ibid. 
Proceed. p. 93.) 

— Remarks on the note on the Habits of Bombinatrices by H. W. Newman 
(ibid. Proceed. p. 93.) 

— Notes on the Nest of Bombus Derhamellus (ibid. Proceed. p. 111.) 

— "On the Habits of Osmia parietina (Zoologist. 1851. tom. IX. p. 3253.) 

— List of the British Animals in the Collection of British Museum. Part. 4. 
Hymenoptera aculeata. London, 1851. 

— Descriptions of some new and apparently undescribed species of Hymeno- 
pterous Insects from North China, collected by Robert Fortune (Transact. 
Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. II. 1852, p. 33.) 

— Descriptions of some Hymenopterous Insects from Northern India (ibid. p. 45.) 

— Notes on the Development of Osmia parietina and other British Insects 
(ibid. p. 81.) 

—*Observations on the Habits of Vespa Norvegiaca and Vespa Germanica 
Zoologist. X.,1852, p. 3699.) 

— Descriptions of some Hymenopterous Insects captured in India, with notes 
on their Economy by Ezra P. Downes (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 
2. tom. XI. 1852, p. 44.) 

-— Observations on a Paper by G. Newport «on the Anatomy etc. of certain 
Chalcididae» with Description of a new genus of Bee-parasites (Transact. 
Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. II. 1852. Proceed. p. 18.) 

— Monograph of the Genus Cryptocerus ete. (ibid. 213.) 

— Notes on the Hymenoptera of Southend and its Vicinity (Zoologist. XI. 
1853, p. 4077.) 

— Notes on the Habits of a Bee-parasite Melittobia Acasta (Transact. Ent. 
Soc. Lond. Ser. 2. tom. II. 1853, p. 248.) 

—* List of the British Animals in the Collection of the British Museum. P. 15. 
Nomenclature of Hymenoptera. London, 1853. 


90) 


Smith, Fred., Catalogue of Hymenopterous Insects in the Collection of the Bri 
tish Museum.Part. I. Andrenidae. London. 1853. — Part IT. Apidae, 1854. 
— Part III. Mutillidae and Pompilidae, 1855. — Part IV. Sphegidae, Lar- 
ridae and Crabronidae, 1856. — Part. V. Vespidae, 1857. — Part VI. 
Formicidae, 1858. — Part VII. Dorylidae and Thynnidae, 1859. 

— Observations on the Economy of Pompilus punctum, and other Hymenoptera 
(Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. III. 1854, p. 41.) 

— Essay on the genera and species of British Formicidae (ibid. Ser. 2. tom. 
III. 1855, p. 95). — Revision of an Essay (ibid. tom. IV. 1858, p. 274.) 

— Notice of the new British Hymenoptera detected in 1854 ; Notes in Expla- 
nation of the new Species of Aculeate Hymenoptera in Stephens Systematic 
Cataloge ; Notes on British Myrmicidae and Formicidae (Entomologists 
Annual. 1855, p. 87.) 

— Descriptions of some Species of Brazilian Ants Lelonging to the Genera 
Pseudomyrma, Eciton and Myrmica, with Observations on their Economy 
by Mr. Bates (Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. III. 1855, p. 156.) 

— Catalogue of British Hymenoptera in the Collection of the British Museum. 
Part I. Apidae- Bees. London, 1855. 

— KS of Hymenoptera from Port Natal (Transact. Ent. Soe. Lond. Ses 

. tom. III. 1855. Proceed. p. 128.) 
E of Brazilian Ant (Zoologist. XIIT. 1853, p. ub ) 

—* Toads long known to be Enemies of the Hive Bee (ibid. p. 4738.) 

—*Notes on Aculeate Hymenoptera. Introductions in Collecting the Aculeate 
E CUM (Entomologists Annual. 1856, p. 93.) | 
"On the manner in which Vespa rufa builds its Nest (Zoologist. XIV.1856, 
p. 5169.) 

——* Notes and Observations on the (British) Aculeate Hymenoptera (Entomolo- 
eists Annual. 1857, p. 27; 1858, p. 34.) 

— Description of Lamprocolletes bipectinatus (Austral.) (Transact. Ent. Soc. 
Lond. Ser. 2. tom. IV. 1857. Proceed. p. 31.) 

— Catalogue of Hymenopterous Insects collected at Sarawack, Borneo ; Mount 
Ophir, Malacca; and at Singapore by A. R. Wallace (Journal Proceed. 
Linnean Society. Zoology. Vol. II. 1858, p. 42.) 

— On Trigona laeviceps (Transact. + Soc. Ser. 2. tom. IV. 1858. Pro- 
ceed. 100 73.) 

— Letter from Mr. R. T. Grant West Canada (Hym.) (ibid. Proceed. p. 74.) 

— On the Habits of Chelostoma florisomnis ; Trypoxylon (ibid. Proceed. 
Ds 779 

—*Catalogue of British fossorial Hymenoptera, Formicidae and Vespidae in 
the Collections of British Museum. London, 1558. 

—*Notes on the Capture of Rare Species in 1858 (Kutomologists Annual. 1859 
p. 109.) 


91 


Smith, Fred., Catalogue of. Hymenopterous Insects collected at Celebes by A. 


R. Wallace (Journ. Proceed. Linnean Soc. Zoology. Vol. III. 1859, p. 4.) 
Catalogue of Him. Ins. coll. by A. R. Wallace at the Islands of Aru and 
Key (ibid. p. 132.) 

Observations of two species of fossorial Hymenoptera which construct exte- 
rior nests (Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. V. 1859. Proce: d. 
p. 55. — Zooloeist. X. 1859, p. 6610.) 

Contribution to the history of Stylops, with an enumeration of such species 
of exotic Hymenoptera as have been found attacked by thore Parasites 
(Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. V. 1859, p. 127.) 

Notes on the Economy of the Ichnewmons constituting the Genus Pezomachus 
Gray., and Observations on Pezomachus fasciatus ; with a Description of a 
New Species of Hemiteles (H. formosus) by Thomas Desvignes (ibid. p. 209.) 
Observationson Hymenopterous Papers which have appared during the Year 
1859 ; with Notes on the Captures of Rare Species which have occurred during 
that Period (Entomologists Annual. 1860. p. 36.) 

Descriptions of new Genera and Species of Tenthredinidae in the Collection 
of the British Museum (Hylotoma imperialis (China sept.), Lyda flagelli- 
cornis (ibid.), Derecyrta (n. g.) pictipennis (Brasil.), Sirex cedrorum 
(Mons Libanus), Cladomacra (n. g.) macropus (Celebes) (Annals and 
Magaz. Nat. Hist. Ser. 3. tom. VI. 1860, p. 254.) 

Descriptions of new Genera and Species of Exotic Hymenoptera (Formica 
cartifer, nidulans, Pseudomyrma perforator, agilis, concolor, atripes, 
Eciton vastator, erratica, Stumigenys (n. g.) mandibularis, Myrmicocrypta 
(n. g.) squammosa, Pheidole diversa, Cryptocerus quadrimaculatus Kl., 
elongatus Kl., placidus, laminatus, grandinosus, bimaculatus, Mera- 
noplus striatus, subpilosus, Ceratobasis singularis (Brasil.), Epomidiop- 
teron elongatum (Mexico), Planiceps concolor (ibid.), notabilis (ibid.), 
Pison maculipennis (Brasil.), flavopictus (ibia.), laetus (ibid.), Philanthus 
cementarius (ibid., Nomada advena (Chili vel Columbia), Liogastra 
quadriplagiata (Mexico), Trigonalys ornata (ibid.) (Journal Entom. Lon- 
don, I. Nro II. 1860, p. 65.) — Augochlora flammea (ibid.) ignita 
(bid.) viridana (ibid.), refulgens (Brasil.), Megalopta janthina (Bra- 
sil.), Apista (n. 9.) opalina (Bras.), Megacilissa notabilis (St. Do- 
mingo), eximia (Mexico), luctuosa (ibid., Lagobata diligens (Brasil.) 
Mesachile Tithonus (Africa mer.) Epicharis elegans (Mexico), Bombus 
festivus (India sept.), opulentus (China sept.), laboriosus (Mexieo), modes- 
tus (Mexico), diligens (Mexico), venustus (Brasil.), Apathus intrudens 
(Mexico), insularis (Vancouver's Island) (ibid. I. Nro. III. 1861, p. 146.) 
Descriptions of new Species of Hymenopterous Insects collected by Mr. A. 
R. Wallace at Celebes (Journ. Proceed. Linnean Soc. Zoology. V. 1861, 
(Dew T) 


99 


Smith, Fred, Catalogue of Hymenopterous Insects collected by Mr. A. R. 


Wallace in the Islands of Bachian, Kaisaa, Amboyna, Gilolo and at Dory 
in New Guinea (ibid. p. 93.) 


“Observations on the effects of the late unfavourable Season on Hymenopterous 


Insects ; Notes on the Economy of certain Species, on the Capture of others 
of extreme Rarity and on Species new to the British Fauna (Entomologists 
Annual. 1861, p. 33.) | 

Descriptions of some New species of Ants from the Holy Land, with a 
Synonymic List of other previously described (Journ. Proceed. Linnean 
SOC, VIL 180%, Ds 31) 

Catalogue of Hymenopterous Insects collected by Mr. A. R. Wallace in the 
Islands of Ceram, Celebes, Ternate, and Gilolo (ibid. p. 36.) 

Descriptions of new Species of Aculeate Hymenoptera collected ad Panama 
by R. W. Sketch, with a List of described Species etc. (Formica albofa- 
sciata, striata, simillima, corrusca, Tapinoma instabilis, Ectatomma 
scabrosa, Pseudomyrma modesta, Myrmica reticulata, glabra, polita, 
Mutilla araneoides, xanthocerata, Pompilus anceps, Odynerus produ- 
ctus, Eumenes placidus, Polistes modestus, Polybia simillima, Halictus 
Hesperus, Ceratina eximia, placida, Trigona mellaria, laboriosa, Smiera 
captiva, Leptofoenus (n. ©.) peleciniformis, Megischus niger) (Transact. 
Ent. Soc. Lond. Ser. 3. tom. I. 1869; p. 99.) 

Descriptions of New Species of Australian Hymenoptera, and of a Species 
of Formica from New Zeeland (Formica advena, Pompilus raptor, mole- 
stus, Gorytes bellicosus, eximius, Paragia deceptor, Lamprocolletes 
venustus, cladocerus, Euryglossa ephippiata, bicolor, Dasycolletes 
rubellus, Anthoglossa sericea, Prosopis metallicus, Nomia argentifrons, 
Andrena advena, Scapter carinata, bicolor, Megachile ustulata, senex, 
modesta) (1bid. p. 55.) 


* Notes on Hymenoptera observed during the past Season ; some Observations 


on Hymenopterous Parasites, and a Monograph of the Family Chrysididae 
(Entom. Annual. 1862, p. 69.) 

Descriptions of new Species of Mexican Pompilidae (Journal Entom. I. 
Neo WIL. 1804 TOS 390) 

A Li.t of the Genera and Species belonging to the Family Cryptoceridae, 
with Descriptions of New Species (Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 3. tom. 
I. 1862, p. 407.) 

Observations on Ants of Equatorial Africa (ibid. Ser. 3. tom. I. 1863 p. 
470.) 

Descriptions of Brazilian Honey-bees belonging to the Genera Melipona and 
Trigona (ibid. p. 497.) 

On the Construction of Hexagonal cells by Bees and Wasps (ibid. Ser. 3. 
tom. II. 1864, p. 131.) 


93 


Smith, Fred., Cataloyue of Hymenopterous Insects collected by Mr. A. R. Wal- 


lace in the Islands of Mysol, Ceram, \Vaigiou, Bouru, and Timor (Jour- 
nal Proced. Linnean Soc. Zoology. VII. 1864, p. 6.) 

Notes on the Geographical Distribution of the Aculeata Hymenoptera col- 
lected by Mr. A. R. Wallace in the Eastern Archipelayo (ibid. p. 109.) 
Descriptions of new species of Brazilian Pompilidae (Journal of Entom. 
Vol. II. 1864, p. 263.) 

Descriptions of New Species of Hymenopterous Insects from the Istands of 
Sumatra, Sula, Gilolo, Salwatty, and New Guinea, collected by Mr. A. R. 
Wallace (Journ. Proceed. Linnean Soc. VIII. 1865, p. 61.) 

Descriptions of some New Species of Hymenopterous Insects, belonging to 
the Families Thynnidae, Masaridae and Apidae (Vhynuus ventralis Swan 
River], Aelurus agilis ibid., Rhagigaster simillimus ibid.|, flavifrons 
libid.|, Paragia decipiens Shuck. | Austral. |, calida (1bid.|, venusta (ibid.), 
vespiformis (ibid., Thaumatosoma |n. g.| Duboulai Austral. oce.|, 
Psammotherma flabellata Senegal.), Ctenocerus ramosus Africa), Lam- 
procolletes cladocerus Sm. |Austral., Nomia Kirbyi Westw. |Brasil.|, 
Tetralonia mirabilis |Brasil., Chalicodoma calocera Sm. | Africa.) 
(Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 3. tom. II. 1865, p. 389.) 

On the Species and Varieties of the Honey-Bees belonging to the Genus 
Apis (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 2. tom. XV. 1865, p. 372.) 
Notes on some Hymenopterous Insects collected by Mr. Peckolt at Catagallo, 
Sout brazil (Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 3. tom. V. 1866, p. 522.) 
Description of an undescribed species of Wasps and its Nest ; received from 
Hakododi in Japan (Vespa Japonica Sm. à, simillima n. sp.) (Entom. 
Monthly Magaz. IV. 1867—68, p. 279.) 

Observations on the Economy of Brazilian Insects, chiefly Hymenoptera, 
from the Notes of Mr. Peckolt (Transact. Ent. Soc. Lond. 1868, p. 158.) 
Descriptions of Aculeate Hymenoptera from Australia (Thynnus ochroce- 
phalus, campanularis, oblongus, conspicuus, impetuosus, audax, sedu- 
ctor, subinterruptus, irritans, incensus, baccatus, Aelurus volatilis, 
Tachypterus albopictus, Dimorphoptera (n. g.) scoliiformis, nigripennis, 
morosa, clypeata, fastuosa, Dielis intrudens, Pompilus velox, lugubris, 
distinctus, tricolor, diversus, irritabilis, infandus, vespoides, melan- 
cholicus, Priocnemis affectatus, defensor, Polydorus, ephippiatus, Ammo- 
phila impatiens, ardens, Sphex argentifrons, Pison nitidus, Gorytes 
ornatus, Crabro neglectus, nigromaculatus, tridentatus, Paragia vespi- 
formis, morosa, concinna, nasuta, Lamprocolletes rubellus, Aestropsis 
(n. g.) pubescens, Stenotritus smaragdinus, Liturgus cognatus, Megachile 
monstrosa, fabricator, fumipennis, sexmaculata, imitata, nasuta, Crocisa 
albomaculata) (ibid. p. 231.) 


94 


Smith, Fred., Notes on Hymenoptera (ad Faun. Brit.) (Entom. Annual. 1868, 


p. 815; 1869, p. 65; 1870, p. 19) (Halictus atricornis n. sp. 1870, p. 26.) 
Wasps and their Habits (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 4. tom. III. 
1869, p. 389.) 

Observations on the Parasitism of Rhipiphorus paradoaus (ibid. Ser. 4. 
tom. IV. 1869, p. 393: Ve 1870, p. 198, 365.) 

- Descriptions of new species of the Genus Pison; and a Synonymic List of 
those previously described (Transact. Ent. Soc. Lond. 1869, p. 289.) | 
Description of New Genera and Species of Exotic Hymenoptera (Methoca 
mandibularis (China), Pterombus (n. g.) aenigmatieus (Brasil), Doli- 
churus carbonarius (Austral), ignitus (Africa), taprobanæ (Ceylon), 
Larrada chysonota (Austral, Aulacophilus (n. g.) vespoides (Brasil.), 
Acanthosthetus (n. g.) basalis (Austral.), Paragia excellens (ibid.), sob- 
rina (ibid.), Rhynchium magnificum (ibid.) (ibid. p. 301.) 

Catalogue of British Hymenoptera Aculeata. London, 1871. 

Notes on the Aculeate Hymenoptera of Sout Devon (Entom. Annual. 1872, 
p. 93.) 

Descriptions of New Species of Fossorial Hymenoptera in the Collection of 
the British Museum (Pompilidæ e Brasilia) (Annals and Magaz. Nat. 
Hist. Ser. 4. tom. XI. 1873, p. 441). — (Pompilidæ et Sphecidæ e Bra- 
sil.) (ibid. Ser. 4. tom. XII. 1873, p. 49.) — (Sphecidæ e Brasil.) (ibid., 
p. 99.) — Iswara fasciata (India), Salius bipunctatus (Tuscany), dorsalis 
(Sibiria), Chirodamus distinctus (Chili), Mygnimia bellicosa (Bengal.), 
sævissima (India), leta (Birmah), intermedia (India, Ceylon), vitripennis 
(Sumatra), purpureipennis (Java), momentosa (Borneo), pulchripennis 
(Ins. Philipp.), Australasia (Austral. Ammophila spinosa (China), 
laeviceps (Santiago), barbata (Mexico) (ibid, p. 253.) — Chlorion rega- 
lis (Beludschistan, Afganistan et Sind), Sphex torrida (Madagascar), 
tuberculata (Sierra Leone), Ampulex apicalis (Africa mer.), Dolichurus 
laevis (Brasil, Larrada vestita (India sept.) coelestina (China), ferox 
(Africa), diabolica (Africa), clypeata (Nova Caledon.), crassipes (Austral. 
mer.) Pison maculipennis (Bras.), pilosus (ibid.), Bembex albofasciata 
(Africa mer.), crabroniformis (Port Essington), diversipennis (Angola), 
severa (Austral.), palmata (Austral. sept.), tridentifera (Austr.), flavi- 
ventris (ibid.), flavilabris (Austral. sept.), multipicta (Mexico), pallidi- 
picta (ibid.) (ibid. p. 291.). — Larra agilis (Bras.), cornuta (India), flavo- 
maculata (Africa), Nysson pilosus (Bras.), Sericophorus bicolor (Austral.), 
Megalomma politum (Bras.), elegans (ibid.) nigriceps (ibid.), Gorytes 
specialis (ibid.), vespoides (ibid.), triangularis (ibid.), facilis (ibid.), Cer- 
ceris striata (ibid.), rostrata (Mexico), exsecta (ibid.), graphica (ibid.), 
multipicta (Africa), fervens (India sept.), albopicta (India), fluvialis 
(Austral., varipes (ibid.), venusta (ibid.), opposita (ibid.), szeva (ibid.), 


95 


aurantiaca (Austral. mer.), Philonthus niloticus (Nilus Albus), elegans 
(India sept.), (ibid. p. 402). 

Smith, Fred., Descriptions of Aculeate Hymenoptera of Japan, collected by Mr. 
George Lewis at Nagasaki and Hiogo (Transact. Ent. Soc. Lond. 1873, p. 
181.) (Mutilla pustulata, insidiator, ardescens, pungens, Tiphia fuscipen- 
nis, punctata, rufomandibulata, ordinaria, agilis, Discolia fascinatus, 
japonica, ventralis, Pompilus fraeilis, maculifrons, arrogans. consanqui- 
neus, bilunulatus, exortivus, Erebus, reflexus, Priocnemis irritabilis, Atro- 
pos, Agenia constructor, Ammophila infesta, Ampulex Novaræ Sauss., 
Larrada docilis, nigricans, Tisiphone, amplipennis, Erebus, Bembex 
Niponica, Trypoxylon obsonator, Cerceris navitatis, Eumenes fraterna, 
hhynehimum ardens, Odynerus captivus, Prosopis floralis, perforata, 
Sphecodes simillimus, Halictus occidens, scitulus, tarsatus, ærarius, 
Nomia japonica, Osmia Taurus, Lithurgus collaris, Nomada japonica, 
fervens, Coclioxys fenestrata, Eucera sociabilis, Xylocopa circumvolans, 
Bombus speciosus, terminalis, ignitus n. sp.) 

— A Revision of the Genera Epicharis, Centris, Eulema and Euglossa, belon- 
ging to the Family Apidae (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 4. tom. 
XIII. 1874, p. 318, 357, 440.) 

— Monograph of the Genus Xylocopa (Transact. Ent. Soc. Lond. 1874, 
pu 247.) 

— Descriptions of new species of Tenthredinidae, Ichneumonidae, Chrysididae, 
Chalcididae, Formicidae, Heterogynidae of Japan (ibid. p. 373.) 

— Revision of the Hymenopterous Genera Cleptes, Parnopes, Anthracias, Pyria 
and Stilbum, with descriptions of new species of those genera, and also of 
new species of the genus Chrysis from North China and Australia (ibid. 
p. 451.) 

— Descriptions of new species of Indian Aculeate Hymenoptera, collected by 
Mr. G. R. James Rothney (Transact. Ent. Soc. Lond. 1875, p. 53.) (Me- 
ranoplus bicolor Guér., Pseudomyrma bicolor Guér., Methoca orienta- 
lis, Elis thoracica F., Agenia festinata, Priocnemis peregrinus, Mygni- 
mia Atropos, Trypoxylon accumulator, Oxybelus squammosus, Astata 
agilis, Gorytes amatorius, tricolor, Cerceris viscosus, rufinodis, velox, 
Nomia curvipes F., oxybeloides, aurifrons, Elliotii, simillima, scutellata, 
thoracica, antennata, Cyathocera n. g.| nodicornis, Cœlioxys argenti- 
frons, basalis, cuneatus, confusus, Nomada adusta, Anthidium rasorium 
n. Sp.) 

— Descriptions of mew species of Bees belonging to the Genus of Nomia (38 
spec.) (ibid. p. 53.) 

— Praeliminary Notice of new species of Hymenoptera, collected in the Island 
of Rodriguez by the Naturaliste accompanying the Transit-of- Venus Expe- 
dition (Tapinoma pallipes, fragile, Monomorium impressum, elongatum, 


96 


Scolia rufa Lep., Pelopoeus convexus, Paniscus perforator) (Annals and 
Magaz. Nat. Hist. Ser. 4. tom. XVII. 1876, p. 447.) 

Smith, Fred., Descriptions of new species of Hymenopterous Insects of New 
Zealand, collected by C. M. Wakefield (Derecyrta decepta, Ichneumon perfi- 
diosus, invectus, conspiratus, placidus, insidiator, consanquineus, exhi- 
laratus, deceptus, Mesostenus albopictus, Ophion inutilis, peregrinus, 
Paniscus ephippiatus, Rhyssa antipodum, Foenus crassipes, unquicularis, 
Tetramorium nitidum, striatum, Prioenemis conformis, maculipennis, 
diligens, marginatus, Rhopalum perforator, Prosopis agilis, relegatus, 
eapitosus, Dasycolletes vestitus, Lumprocolletes fulvescens, Halictus 
familiaris) (Transact. Ent. Soc. Lond. 1876, p. 473.) 

— Description of three new species of Hymenoptera (Formicidae) of New Zea- 

‘land (Ponera eastanea, Amblyopone cephalotes, Orectognathus |n. g.| 
perplexus [1bid. p. 489.) 

— Descriptions of new species of Cryptoceridae, belonging to the Genera Crypto- 
cerus, Meranoplus and Cataulacus (ibid. p. 603.) 

— Descriptions of new species of the Genera Pseudomyrma and Tetraponera, 
belonging to the family Myrmecidae (Transact. Ent. Soc. Lond. 1877, 
10s 57.) 

— Descriptions of four new species of Ichneumonidae in the Collection of the 
British Museum (Metopius sinensis, Dolichomitus ín. g.| longicauda 

(Bogota, Columbia], Perissocerus |n. g.} plumicornis | Brasil.|, Bracon 
penetrator |Japon.]) (Proceed. Zoolog. Soc. Lond. 1877, p. 410.) 

— Descriptions of new species of Hymenopteroos Insects from New Zealand, 
collected by Prof. Hutton, at Otago (Xiphydria flavopicta, Cryptus pene- 
trator, Ophion ferrugineus, inutilis, Paniscus ephippiatus, Scolobates 
varipes, intrudens, Tryphon obstructor, Lissonota flavopicta, albopicta, 
Rhogas penetrator, Proctotrupes intrudens, Spilomicrus quadriceps, for- 
mica Zealandica, Priocuemis nitidiventris, Rhopalum albipes, Dasycol- 
letes hirtipes) (Transact. Ent. Soc. Lond. 1878, p. 1.) 

— Scientific Resultats of the Second Yarkand Mission. Based upon the Collec- 
tions and notes of the late Ferdinand. Stoliceka. Hymenoptera by Fred. 
Smith. Calcutta, 1878. (Prosopis fervidus, Lamprocolletes peregrinus, 
Andrena familiaris, floridula, Osmia laboriosa, Megachile rescindus, 
fulva, dentiventris, serrata, vigilans, Anthidium vigilans, Crocisa intru- 
dens, Anthophora vigilans, senex, Xylocopa nitidiventris, dubiosa, con- 
vexa, Bombus vallestris, longiceps, bizonatus, oppositus, Camponotus 
basalis, Bacchus, simulata, fraterna, defensor, candida, Myrmica cursor, 
luctuosa, breviceps, Crematogaster apicalis, Dorylus (Typhlopone) lævi- 
ceps, Mutilla suspitiosa, sexmaculata Swed., Pompilus arrogans, atripes, 
divisus, Priocnemis rufofemoratus, Mygnimia Alecto, Ammophila spini- 
pes, Pterochilus albofasciatus, Hylotoma fumipennis, Allantus providus, 


97 


multicolor, simillimus, terminalis, Macrophya opposita, Tenthredo 
simulata, fallax, nigromaculatus, Ichneumon bimaculatus, Cryptus in- 
sidiator, Campoplex longipes, Paniseus unicolor, quadrilineatus, Ophion 
dentatus,albopictus n. sp.) 

Smith, Fred., Descriptions of new species of Aculeate Hymenoptera collected 
by the Rev. Thos Blackburn in the Sandwich Islands (Leptogenys insu- 
laris, Pison iridipennis, hospes, Crabro affinis, mandibularis, dent cor- 
nis, Odynerus localis, maurus, rubritinetus, montanus, congruus, dubio- 
sus, agilis, Prosopis Blackburni, fuscipennis, facilis, hilaris, volatilis, 
Megaehile diligens, Xylocopa zneipennis Deg.) (Journ. Linnean Soc. 
Zoology. Vol. XIV. Nr. 79. 1879, p. 634.) 

— Descriptions of new species of Hymenoptera in the Collection of British 
Museum. London, 1879 (Apidæ, Sphecidæ, Pompilide, Heterogynide, 
Ichneumonide ex omni Terra.) 

— and Horne, Notes on the Habits of some Hymenopterous Insects from 
the North- West Provinces of India. By Charles Horne. With an Appen- 
dix, containing Descriptions of some new species of Apidæ and Vespidæ 
collected by Mr. Horne: by Fr. Smith (Pompilus maculipes, Agenia 
mutabilis, Ammophila fuscipennis, Pelopoeus curvatus, Parapison rufi- 
pes, Trypoxylon intrudens, reiector, Eumenes Mainpuriensis, Pterochi- 
lus pulchellus, Vespa vivax, flaviceps, structor, Megachile proxima, 
Coelioxys angulata, Bombus atrocinctus, terminalis, Trigona ruficornis 
n. sp.) (Transact. Zoolog. Soc. Lond. Vol. VIT. Part. III. 1870, p. 161.) 

— and Wallace, A Catalogue of the Aculeate Hymenoptera and Ichneu- 
monidae of India and the Eastern Achipelago. By F. Smith, with Intro- 
ductory Remarks by A. R. Wallace (Journal Linnean Society. Zoology. 
Vol. XI. 1873, p. 285.) 

Spinola, M., Insectorum Liguriae species novae vel rariores etc. Hymenoptera. 
2. Vol. Genuæ, 180€—8. 

— Mémoire sur les mœurs de la Ceratine albilabre (Annal. du Mus. d'Hist. 
"Nat. X. 1807, p. 236.) 

— Essai d'une nouvelle classification des Diplolépaires (ibid. XVII. 1811, 
Palos) 

— Description de la Conura (n. g.) flavicans ( Brasil.) (Guérin Magaz. Zoolog. 
VIE 13837; p. 1905 

— Compte rendu des Hyménoptères, recueillés par M. Fischer pendant son 
voyage en Egypte (Annal. Soc. Entom. de France. VII. 1858, p. 437.) 
(Evania dimidiata, Ophion Sphinx, Leucospis seutellata, Biguettina 
Jur. Grohmanni, Pyria stilboides, Reichii, Chrysis episcopalis, vari- 
cornis, palliditarsis, distinquenda, bihamata, elegantula, pallidicornis, 
singularis, incrassata, Hedychrum cœlestinum, Parnopes Fischeri, den- 
ticulata, Mutilla Chiesi, Pompilus femoralis, Grohmanni, Fischeri, 


Természetrajzi füzetek. V'. kot. I—II. füzet. 4 


98 


Enigma de Cristof., Waltlii, Apovus sericeus, Ceropales flavicornis, in- 
terrupta, Ammophila ebenina, rubripes, Sphex trichargyra, Bembex 
lusea KL, undulata Kl., chlorotica Kl., Fischeri, Westermanni, Stizus 
Bavignyi, bizonatus, Palarus histrio, rufipes Oliv., Lyrops WC 
tarsalis, rufiventris, erythropus, geniculata, Gastrosericus |n. g.| Walt- 
lii, Philanthus variegatus, coarctatus, rutilus, Nectanebus us | Fis- 
nro histerisnicus, Cereeris rutila, tricolorata, Fischeri, d en 
Waltlii, chlorotica, Hoplisus ferrugineus, Odynerus chloroticus, dim:- 
diatus, impunctatus, Eumenes Savignyi, Celonites Fischeri, Prosopis 
scutellata, Colletes pilosa, intricans, Dasypoda Panzeri, Andrena rutila, 
ephippium, Savignyi, Sphecodes rubripes, hispanicus Wesm., Nomia 
rufiventris, ruficornis, Systropha hirsuta, Panurgus nasutus, Xylocopa 
pubescens, Anthidium Fischeri, Waltlii,ferrugimeum Fabr., Grohmanni, 
siculum, pulchellum Kl. Megachile flavipes, nigripes, patellimana, 
eymnopygia, Cœlioxys rufiventris, elytrura, caudata, Phileremus nive- 
atus, Crocisa dimiatipuncta, Eucera thoracica, affinis, Tetralonia basi- 
zona, atricornis, Grohmanni, tarsata, Saropoda nigrilabris, latizona, 
humilis, Anthophora scopipes, nigrilabris n. sp.) 


Spinola, M., Note sur les Stelides (Revue Zoolog. II. 1839, p. 305, 334.) 


Note sur les Odyneres des environs de Gênes (Annal. Soc. Entom. de France: 
VIII. 1539. Bullet. p. 57.) I 

Observations. sur les Apiaires Meliponides (Annal. Scienc. Naturell. Ser. 
2. tom. XIII. 1840. p. 116.) 

Sur trois genres nouveaux de l'ordre des Hymenopteres (Revue Zoolog. ILL. 
1840, p. 18). (Chalcid.) 

Description de trois Hyménoptères nouveaux à Cayenne (Seminota |n. g.! 
Leprieuri, Chryseida |n. g.) superciliosa, Lycisca |n. g.] raptoria). 
(Magaz. Zoolog. Ser. 2. tom. II. 1840. Insect. pl. 41—43.) 

Trigonalys Hahnii n. sp. (bid. pl. 53). 

Nectanebus Fischeri n. g. et sp. (ibid. pl. 54). 

Note monographique sur le genre Evania (Revue Zoolog. Ill. 1840, 
pag. 244.) 

Hyménoptères reçueilles à Cayenne en 1859 par M. Leprieur. (Schizocera 
axillaris, Hylotoma leucocephala Kl., Plagiocera Leachii, Camptoprium 
n. g.| Leprieurii, Aulacomerus [n. g,| Buquetii, Pimpla tricolor, Cry- 
ptus formosellus, Hemiteles spinosus, Mesostenus Gravenhorstii, macu- 
licollis, dorso-striatus, flavofasciatus, Polycyrtus |n. g.) histrio, Lepri- 
eurii, sartor Fabr., capitator F., femoratus, rufiventris, quadrisulcatus, 
Joppa picticollis, Ichneumon Leprieurii, Ophion morio, Bracon lan- 
ceolator, subcornutus, melanoderes, Esenbeckii, Wesmselii, Leprieurii, 
strigiventris, latiusculus, Buquetii, immaculipennis, ichneumoniformis, 
nigrimanus, pachymerus, Agathis Latreillei, anceps, Esenbeckii, Wes- 


99 


mah, albitarsis, coxalis, Alysia Cayennensis, Smicra Leprieurii, Chry- 
sis punctatissima, spinigera, fasciata) (Annal. Soc. Entom. de France. 
IX. 1840, p. 129). — Mutilla argyra, melana, zonata, bitaniata, re- 
ctangulum, incerta, singularis, Jiphia Cayennensis, Pepsis viridisetosa, 
Pompilus bituberculatus, varicornis, compressus, Ampulex angusticol- 
lis, Lyrops Leprieurii, chrysopyga, Larra distinquenda, Nysson mar- 
ginatus, Oxybelus Americanus, Hoplisus scutellaris, Cayennensis, Cer- 
ceris binodis, dilatata, cribrosa, Philanthus petiolatus, Brachygastra 
dorsilineata, bilineolata, velutina, Odynerus Leprieurii, Eumenes? 
nigriceps, Zethus gigas, didymogaster, pyriformis, biglumis, globicollis, 
Halictus nigromarginatus, Leprieurii, Ceratina leta, chalcea, punctulata, 
Anthidium costatum, bilineolatum, Megachile luctifera, nieripennis, 
conica, Coelioxys Cayennensis, Mesocheira ornata, Hemisia Leprieurii, 
laticincta, pyropyga, bombiformis n. sp.) (ibid. X. 1841, p. 55, 309.) 


Spinola, M., Osphrynchotus capensis n. y. et sp. (Magaz. Zoolog. Ser. 2. 


tom. IIT. 1841, pl. 75.) 
Note supplementaire sur le genre Pelecinus (P. clavator Latr. ? et Guérini 
Rom. 3). (Revue Zoolog. IV. 1841, p. 196. — Magaz. Zoolog. Ser. 2. 

tom. IV. 1842, pl. 93.) 

“Nota relativa. alla singolare organizzazione d'un Imenottero della Nuova 
Olanda (Colletes). (Atti della terza Riunione degli Scienziati Italiani. 
Firenze, 1841, p. 325.) 

Description de trois espèces du genre Evania (R vue Zoolog. V. 1842, 
pag. 189). (E. fascialis Mexico], Chilensis [Chili], erassieornis |Co- 
lümbia |). 

Note sur les Hyménopteres de la tribu des Méliponides (ibid. p. 216, 267). 
Lettre sur la synonymie de diverses espèces d’ Hymenopteres. (Annal. Soc. 
Entom. de France. XI. 1842. Bullet. p. XXXV.) | 

Considerazioni sopra i Costumi? deg!’ Imenotteri del genere Sirex F., e sopra 
il miglior posto dei Sireciti nel metodo razionale. Genova, 1843. (Revue 

Zoolog. VI. 1843, p. 243.) 

Observazioni sopra i caratteri naturali di tre famiglie d'insetti Imenotteri 
cive le Vesparie, le Masari et le Criside. Genova, 1843 (ibid. p. 244). 

Notes sur quelques Hyménopteres peu connus, recueilles en Espagne, par V. 
Ghiliani (Tenthredo rufimana, xanthopus, Betica, limbalis, erythro- 
gaster, Cephus Parreyssu, Tarpa Hispanica, Bassus Hispanicus, Pimpla 
Ghiliann, Cryptus Andalusiacus, Ichneumon melanopterus, nigricornis, 
Braeon B:etieus, bieolorator, Agathis Bætica, Crysis crassimargo, Hedy- 
ehrum aulicum, Mutilla octomaculata, Ghilianii, fasciaticollis, angusti- 
collis, Myzine Hispanica, Dryudella Ghilianii, Oxybelus Andalusiacus, 
Andrena lanuginosa, Sphecodes collaris, Dasypoda Bætica, Campto- 
peum interruptum, Ammobates muticus, Megachile Ghiliani, Xylocopa 


100 


sinuatifrons, Hellenica n. sp.). (Annal. Soc. Entom. de France. Ser. 2. 
tom. I. 1845, p. 111.) 

Spinola, M.,* Rapporto sull'opera del Dahlbom: Hymenoptera Europaea prae- 
cipue borealia. 1. Sphex.(Giorn. dell’ Instit. Lomb. Milano.V. 1844. p. 407.) 

—* Les Hyménoptères dans Gay historia fisica de Chile. Zoolog. tom. IV— 
VI. 1851. 

— Compte rendu des Hyménoptères inédits provenants du voyage entomolo- 
gique de Ghiliani dans le Para en 1846. (Mem. de l’Acad. des science. de 
Turin. Sér. 2. tom. XIII. 1853, p. 19—94. — Separat, Tormo, 1853.) 
(Didymia verticalis, Gymnia apicalis, tibialis, Tenthredo nigriceps, 
rubricollis, appendiculata, Evania Parænsis, Iseura |n. g.! Ghilianii, 
Eubadizon nigriventre, Curtisella (n. g.) Pimploides, Opius Parænsis, 
Wesmælella (n. g.) rubricollis, Bracon Parmensis, incisus, Ghilianii, 
loppa bimaculata, Mesostenus trichromus, transverso-striatus, Cryp- 
toides, Anomalon? apicipenne, Figites picea, Eucharis dicerodera, 
Smicra annulipes, Ghilianii, Cleonymus collaris, Eupelmus ? America- 
nus, Diapria Parensis, Podium nitidum, hamatogastrum, Sphex niti- 
diventris, costipennis, difficilis, Pompilus dispilotus, niveo-fasciatus, 
Agenia dimidiaticornis, Pison Parænsis, Larra laterisetosa, Trypoxylon 
rufimanum, Scolia hexaspilota, conformis, Mutilla denticeps, bilinei- 
punctata, Cryptocerus oculatus, rimosus, Leptalea mandibularis, Po- 
nera ruficornis, Cosmecetes (n. g.) homalinus, Mesitius (n. g.) Ghili- 
anii, Chartergus zonatus, Brachygastra scutellata, Polistes apicipennis, 
irina, Parænsis, angulicollis, minutissima, Didymogastra geniculata, 
Eumenes Ghilianii, Odynerus ? azurescens, carinulatus, infernalis, Ha- 
lictus amoenus, semi-auratus, Megachile xanthura, Ancyloscelis ornata, 
lineata, nigripes, Exomalopsis (n. g.) auropilosa, fulvopilosa, analis, 
Trigona Ghilianii, testacea, paltata n. sp.) 

—*Verzeichniss der von Osculati am Amazonfluss gesammelten Kifer und) 
Hymenopteren. (Osculati Esplorazione. Milano, 1854, p. 202 —204.) 
Staveley (Miss), Observations on the Neuration of the Hind Wings of Hyme- 
nopterous Insects, and on the Hooks which join the Fore and Hind Wings 
together in flight. (Transact. Linnean Soc. Lond. XXIII. 1860, p. 125.) 

— Notes on the form of the comb (pecten) in different Andrenidae and Apidae, 
and on the alar hooks of the species of Sphecodes and Halictus. (Proceed. 
Zoolog. Soc. London. XXX. 1862, p. 118. — Annals of Nat. Hist. Ser. 
3. tom. X. 1862, p. 152.) 

Stein, J. E. P. Fr., Eine neue Art der Gattung Homonotus Dhlb. (H. affinis 
ex Hung.). (Berlin. Entom. Zeit. III. 1859, p. 60.) 

— Einige neue dalmatinische, griechische und kleinasiatische Tenthredoniden. 
(Cimbex seapularis, Amasis Krüperi, concinna, Tarpa albicineta, Leo- 
wii, Lyda maculipennis, Xyela greca, Cephus spectabilis, albomaeula- 


101 


tus, variegatus, Pachycephus m. g.| Smyrnensis.) (Stett. Ent. Zeit. 

XXXVII. 1876, p. 53.) 

| Stein, R., Beitrag zur Blattwespenzucht. (Entom. Nachricht. V. 1879, p. 
204, 917, 944.) 

— Kin neuer Fall von Parthenogenesis bei den Blattwespen (ibid. p. 293). 

— Beitrag zur Kenntniss der Ichneumoniden-Gattung Scolobates Grav. (ibid. 
VI. 1880, p. 103). 

— Neue oder wenig bekannte Afterraupen (Emphytus cingulum Kl., patel- 

. latus KI., Tenthredo scalaris Kl., Selandria luteola Kl., serva KI.), (ibid. 
pag. 246). 

— Beitrag zur Kenntniss der Nematiden (Nematus smaragdinus et nebulo- 
sus n. sp., Diphadnus fuscicornis Hart.), (ibid. VII. 1881, p. 60). 

— Beitrag zur Kenntniss der Gattung Dasypoda (ibid. p. 107). 

Stephens, J. F., /llustrations of British Entomology ete. 11 Vol. London, 
1828—1835, Mandibulata. Vol. VIT. 1835 et Supplem. 1846. 

—* 4 Systematical Catalogue of British Insects ete. London, 1829. 

Stoll, O., Ueber die Zucht der Chalcidier. (Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. 
1278, 105 237/715) 

Straus-Duerkheim, H. E., Sur l'anatomie des Hyménoptères et specialement 
sur les organes de mouvement du frélon. (Ferus. Bullet. XXII. 1830, 
pag. 547.) 

Sulzer, J. H., Abgekiirzte Geschichte der Insekten nach dem Linneischen 
System. Winterthur, 1776. 

Swederus, N. S.,* Et nytt Genus, och femtio nya species of Insekter beskrifne 
(12 Hym.). (Vetensk. Acad. nya Hand]. VIII. 1787, p. 181, 276.) 

—*Beskrifning pa et nytt Genus Pteromalus ibland Insecterna, hoerande till 
Hymenoptera (ibid. XVI. 1795, p. 200). 

Sykes, W. H., Descriptions of new species of Indian Ants (Myrmica Kirbyi, 
Atta providens, Formica indefessa). (Transact. Ent. Soc. Lond. I. 1835, 
pag. 99.) 


T. 


Taschenberg, E. HL, Schlüssel zur Bestimmung unserer heimischen Blatt- 
und Holzwespen-Gattungen, und Verzeichniss der bisher in der Umgegend 
von Halle aufgefundenen Arten. (Zeitschr. f. d. gesamt. Naturwissensch. 
X. 1857, p. 113.) 

— Schliissel zur Bestimmung der bisher in Deutschland aufgefundenen Gat- 
tungen und Arten der Mordwespen (Sphex L.), (bid. XII. 1858, p. 57). 

— Sammelbericht (Hym.). (Berlin. Ent. Zeit. V. 1861, p. 194.) 

— Bemerkungen über die Arten Pimpla bei Durchsicht der Gravenhorst’schen 
Typen. (Zeitschr. f. d. gesammt. Naturwissensch. XXI. 1863, p. 50.) 


102 


Taschenberg, E. H., Die Schlupfwespenfamilie Pimplariae der deutschen 


Fauna (ibid. p. 245). 

Die Schlupfwespenfamilie eae mit besonderer Berücksichtigung der 
deutschen Arten (ibid. XXV. 1865, p. 1). 

Die drei ersten Sectionen der Gattung Ichneumon Gray. (unter Durchsicht 
der Typen aus Gravenhorst Sammlung), (ibid. XXVII. 1866, p. 228). 
Die Hymenopteren Deutschlands nach ihren Gattungen und theiliveise nach 
ihren Arten. Leipzig, 1866. 

Die Pompiliden des zoologischen Museums der Universität zu Halle. (Zeit- 
schr. f. d. gesammt. Naturwissensch. XXXIV. 1869, p. 25.) 

Die Sphegiden des 2oolog. Mus. der Univers. zu Halle (ibid. p. 407). 

Die Larridae und Bembecidae des zoolog. Mus. der Univers. zu Halle (ibid. 
Neue Folge. Bd. II. X XXVI.) 1870, p. 1). 

Die Arten der Gattung Ichneumon Grav. mit linealen oder lineal-elliptischen 
Luftlóchern des Hinterrückens (ibid. p. 209, 369, 449). 

Einige neue südeuropäische Hymenopteren (ibid. IV. |XXXVIIL| 1871, 
p. 305). (Cephus Helleri Ins. Lesina), tabidus F., Ichneumon opulen- 
tus |Tirolia], Kastneri [ibid.|, Hoplismenus septemguttatus |1bid. |). 
Ueber einen Zwitter von Amblyteles hermaphroditus, einer neuen Ichnewmo- 
nen- Art. (Berlin. Ent. Zeit. XIV. 1870, p. 125.) 

Biologische Notizen über einige zum Theil neue Hymenopteren aus Port 
Natal (Atractodes Guenzi, Megachile arundinacea, Pompilus natalen- 
sis, Agenia domestica). (Zeitschr. f. d. g sammt. Naturwiss. Neue Folge. 
Bd BOSSE 1 1872, 105 1.) 

Nyssonidae et Crabronidae des zoolog. Museums der hiesigen Universität 
(tbid. XI. (XLV.] 1875, p. 359). 

Zur Kenntniss der Gattung Ophion (ibid. XII. (XLVE.| 1875, p. 421). 
Einige neue tropische, namentlich südamerikanische Cryptiden (ibid. XIV. 
(XLVIII.1 1876, p. 61). 

Die Arten der Gattung Xylocopa des Halle'schen zoolog. Museums (ibid. 
Dritte Folge. IV. [LIL 1879, p. 563). — Nachtrag dazu (ibid. p. 897). 
Hymenopterologische Ergänzungen zu früheren Arbeiten (ibid. V. | LIT. | 
1881, p. 769). 


Templeton, R., Sphex aurocapillus n. sp. (Rio Janeiro). (Transaet. Entom. 


Soc. III. 1841, p. 56.) 


Thomson, C. D i None Proctotruper. (Ofvers. K. Vet. Acad. Fór- 


handl. XIV. 1857, p. 4115 XV. 1858, p. 155, 287, 359, 417; XVIII. 
1861, p. i 


—* Försök is uppstilning och beskrifning af Sveriges Figiter (ibid. XVIII. 


1862, p. 395.) 


E Bidrag (ibid. XIX. 1862, p: 611.) 


Opuscula Entomoloyica. Fase. I. Lund, 1869. Försök till gruppering af 


103 


Sveriges Apiarier; Genus Coeliorys. Conspectus specierum Sveciæ ; 
Ofversigt af Sveriges Vespariae. — Fasc. II. Lund, 1870. Ofversigt af 
de i Sverige funna arter af Epeolus, Nomada och Sphecodes ; Ofversigt 
af de i Sverige funna arter af Slügtet Chrysis Linn.; Ofversigt af de i 
Sverige funna arter af Genus Andrena; Ofversigt af Sveriges Crabro- 
ner; Ofversigt af Sveriges Rofsteklar (Specidæ); Öfversigt af Sveriges 
Humlor (Bombus); Ofvers. af Sver. Tenthrediner. — Fasc. III. Lund, 
1870. Ofvers. af de i Sver. funna arter af Hylaeus, Halictus, Colletes och 
Rhophites. — Fase. V. Lund, 1873. Forsok till gruppering och beskrif- 
ning af Crypti. — Fase. VI. Lund, 1874. Ofvers. af Sver. Sigalpher ; 
Försök till gruppering och beskrifning af Crypti (Contin.). — Fase. 
VIII. Lund, 1877. Bidrag till kaennedom om Sveriges Pimpler. 

Thomson, C. G., Hymenoptera Scandinaviae. Tom. T. Tenthredo et Sirex L. Lun- 
. dee, 1871. — Tom. II. Apis L. Lunde, 1872. — Tom. III. Vespa, Sphex et 
Mutilla L. Lundze,1874.— T'om.IV— V. Pteromalus Swed. Lund&,1875-—8. 

Thunberg, C. P., * Novae Insectorum species descriptae (2 Hym.). (Nova 
Acta Upsal. IV. 1784, p. 1.) 

- — * Generis Philanthi monographia (ibid. VII. 1815, p. 104). — (Extr. Ger- 
mar's Magaz. d. Entomol. III. 1818, p. 408.) 

—*Ichneumonidea Insecta. Pars Y. (592 sp.). (Mém. Acad. St. Pétersbourg. 
VIII. 1822, p. 249. — Pars II. (ibid. 1824, p. 285). 

Tischbein, Verzeichniss der im den Fürstenthümern Lübeck und Birkenfeld 
von mir aufgefundenen Blattwespen (Stett. Ent. Zeit. VII. 1846, p. 73, 
113). (Nematus minutus, rufipes, leucaspis, flavicornis, variabilis, Em- 
phytus bucculentus, Kaliosysphinga |n. g.) Dohrnii, Eriocampa crassi- 
cornis, nitida n. sp.) 

— Cephus pygmaeus L. Männchen zu C. spinipes (ibid. IX. 1848, p. 160). 

— Verzeichniss der bei Herrstein im Fürstenthum Birkenfeld aufgefundenen 
Mordwespen (ibid. XI. 1850, p. 5). (Pompilus incisus n. sp.) 

— Zwitter der Formica sanquinea (ibid. XII. 1851, p. 295). 

— Hymenopterologische Beiträge (Abia mutabilis [Turcia, Hylotoma Fri- 
valdszkyi [Hung.|, Blennocampa bicolor |Tureia sec. spec. typ. et non 
Hung.}, Monophadnus thoracicus |Dalmat.], rufoniger [Hung.], Allan- 
tus rufocingulatus |Hung.)). (Stett. Ent. Zeit. XIII. 1852, p. 103.) — 
Macrophya Ratzebureii |Hung.], superba [Asia m.) flavipes |Germ.|, 
Tenthredo albopunctata [Asia min. sec. spec. typ. et non Hung.j, Hun- 
garica [Hung.], Cephus orientalis [Asia m.}, pulcher [Hung.), Dolichu- 
rus Dahlbomi [Germ.), Pediaspis (n. g.) Sorbi (ibid. p. 137). — Nema- 
tus Wesmeli, Tryphon utilis, Campoplex convexus (ibid. XIV. 1855, 
p. 947). — Beschreibung neuer Arten des Genus Ichneumon (I. seti- 
cornis [Hung.], bicoloripes libid.}, atrocceruleus |Dalmat.|, jucundus 
(German.], letus [ibid.], interfector übid., Amblyteles regius | Dalm. |, 


104 


Wesmæli German.|, hungaricus | Hung.|, malignus Austria}, Psilo- 
mastax In. g.] pyramidalis [Hung.}, Platylabus Erberi [Dalm.], Platy- 
misehos bassieus |Germ.], Ischnus elegans (ibid. XXIX. 1868, p. 248). 
— Die Iehneumonen in Winterquartier (ibid. XXXII. 1871, p. 155). 

Tischbein, Ichneumon luctatorius L. mit zweifachen Tarsen am rechten 
Hinterbein. (Stett. Ent. Zeit. XXII. 1861, p. 428.) 

— Uebersicht der europüisch. Arten des Genus Ichneumon etc. (Stett. Ent. 
Zeit. XXXIV. 1873, p. 345, 417; XXXV. 1874, p. 104, 133, 298. — 
Zusätze und Bemerkungen: XXXVII. 1876, p. 273, 413; XL. 1879, p. 
90; LII. 1881, p. 166.) 

— Mittheilungen über Amblyteles uniguttatus und Ichneumon aulicus (ibid. 
XXXVI. 1875, p. 974). 

— Amblyteles Diasemae n. sp. (ibid. XXXVIII. 1877, p. 497). 

— Hin neuer Ichneumon aus Jaspidea celsia (Amblyteles celsiæ). (Entomol. 
Nachricht. IV. 1878, p. 258, 277.) 

Tomaschek, A., Hin Schwarm der amerikanischen Bienenart Trigona lineata 
Lep. lebend in Europa. (Zoologischer Anzeiger. III. Nro. 48. 1880, 
pag. 60.) 

Tournier, H., Tableau synoptique des espèces européennes du genre Fcenus F. 
(F. Goberti, pedemontanus, terrestris, laticeps, opaeus, granulithorax, 
nigripes, Freyi, minutus n. sp.). (Comptes rendus d. seanc. d. 1. Société 
Entomolog. de Belgique. XX, 1877, p. VI.) — Note sur quelques Foenus 
de l'Italie meridionale par A. Costa (F. vagepunctatus n. sp.), (ibid. p. 
XXI.) 

— Nouvelle addition aux Chrysides du bassin du Léman (Mittheilungen 
Schweiz. Entom. Gesellsch. V. 1878, p. 305). (Hedychrum obscurum, 
suave, scutellare, Stilbum Siculum, Euchrœus Beckeri n. sp.) 

— Descriptions d" Hyménopteres nouveaux appertenant à la famille des Chry- 
sides (Cleptes semicyanea |Sarepta| Omalus curtiventris |ibid., Noto- 
zus rufitarsis [ibid.|, bipartitus | Peney], Chrysis lativentris [ibid.}, simi- 
laris [ibid.|, aneipes |ibid., superba [ibid.], brevidens (ibid.], Chryso- 
gona tarsata [Syracusa|, Spintharis pallipes [Sareptai mn. sp.). (Annal. 
Soc. Entom. de Belgique. XXII. 1879, p. 87.) 

— Note sur le Trigonalys nigra. (Compt. rend. Soc. Ent. Belg. XXII. 
1879, p. X.) 

—* Notes on a new carpenter-bee (Xylocopa virginica). (Amer. Natural. Vol. 
XII. Nro. 9. p. 627.) 

Trentepohl, J. J., * Revisio critica generis Ichneumonis specierum, quae 
Kiliae in Cl. Fabricii Museo adhuc superstites sunt. Sectio I. Kiliæ, 1825. 
— (Nova Acta Acad. Nat. Curios. XIII. p. 31. — Feruss. Bullet. IX: 
1826, pag. 117. — Reimpress. Isis. I. 1826, pag. 55; II. pag. 216; III. 
pag. 293.) 


105 


Trentepohl, J. J., Kritische Revision der Gattung Cryptus F. (81 spec.). (Isis. 
EFIE S295 aS LEX: 9992) 

— Zehn Arten der Gattung Ichneumon V. in seinem Systema Piezatorum 
beschriebenen nach den Originalexemplaren in der Toender Lundschen 
Sammlung in Kopenhagen. (Isis. VIII. 1829, p. 804.) 

Treviranus, G. R., * Bemerkungen über das Nervensystem der Moosbiene des 
E. Home. (Zeitschr. f. Physiologie. II. 1826. Heft I. — Feruss. Bullet. 
N 1827. 105 3110.) 

—* Ueber die Entstehung der geschlechtlosen Individuen bei den Hymenopteren, 
besonders bei den Bienen. (Zeitschr. f. Physiolog. III. 1828, p. 220. — 
Feruss. Bullet. XXI. 1830. p. 178.) 

Tschek, C., Beiträge zur Kenntniss der oesterreichischen Pimplarien. (Ver- 
handl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XVIII. 1568, p. 269.) 

— Beiträge zur Kenntniss der oesterr. Tryphoniden (ibid. p. 437). 

— Ueber eine neue Galle auf Eichen (Spathegaster Giraudi) (ibid. XIX. 
1869, p. 559.) 

— Beiträge zur Kenntniss der oesterreich. Cryptoiden (ibid. XX. 1870, pag. 
109, 403). 

— Ichneumonolog. Fragmente (ibid. XXI. 1871, p. 37). 

— Zwei neue oesterreich. Cynipiden und deren Gallen (ibid. p. 797). 

— Ueber einige Cryptoiden (ibid. XXII. 1872, p. 231). 


U. 
Udmann, J., * Novae Insectorum Species. 1753. — Reimpr. a Panzer. No- 
rimberez, 1790 (100 spee.). 
V. 


Vaillant, * Communications sur les balles de plomb perforées par un insecte 
(Sirex juvencus). (Compt. rend. XLV. 1857, p. 360.) 

Vallot, J. N., Observations sur les Hymenopteres. (Annal. Soc. Entom. de 
France. Sér. 2, tom. VIT. 1849. Bullet. p. 74.) 

Van der Linden, P. L., Observations sur les Hymenopteres d'Europe de la 
famille des Fouisseurs. (Nouv. Mém. Acad. Science. Bruxelles. Tom. IV. 
1827, 1p. ory Ve 1829. Pak) 

— Note sur deux insectes de l'ordre des Hyménopteres, dont l'un est le mäle et 
l'autre la femelle, et qui ont été placés dans deux familles différentes (Ten- 
gyra Sanvitali et Methoca iehneumonides). (Annal. Scienc. Naturell. 
XVI. 1829, p. 48.) 

Villaret, Foulques de, Mémoire sur quatre nouvelles espèces de Tenthredines 
(Schizocerus Peletieri, Nematus latipes, varus, laticrus). (Annal. Soc. 
Entom. de France. I. 1832, p. 303.) : 


d. 


106 


Villers, Ch. J., Caroli Linnaei Entomologia; Faunae Suecicae descriptionibus 
aucta. ete. 4 Vol. Lugduni Batavorum, 1789. Hymenoptera. Vol. TIT. p. 
69—344. 

Vollenhoven, Snellen van, S. C., * Over de larve van Cimbex lucorum. 
(Van der Hoev. Tijdsehr. X. 1543, p. 97.) 

— * Beschrijvingen eeniger Larven van Tenthredinetae (ibid. XI. 1844, p. 157). 

—* Nederlandsche Blad en Houtwespen (Tenthredo, Sirex). (Herklots Bouw- 
stoffen. I. 1852. P. 2. p. 104.) 

— De inlandsche Bladwespen ete. (Tij schrift voor Entomologie. I. 1858, p. 
53% 2 1859, pe 63, 184; III. 1860, p. 99; IV. 1861, p. 65 ; V. 
1869949; 1.211863, 9.65, 1772 2 VLG 180292595 MINE UIS US) DAME 
IX. 1866, . DSDS 1867, »>165; XI 1868, py 19977 5 NaS SAO 10 555 
XIV. 1871, D 287 5 XVI 1872, Do 15. XV DR 1875, De 335 DOK, 1876. 
De 2585 XXL 1872 qme ER o1 cere D dec) 

—*Naamlijst van Na vliesvleugelige Insecten (Hym.). (Kerklots 
Bouwstoffen. II. 1858. P. 3. p. 221.) 

—*Over de Ver eg miele der Blattwespenlarven. (Janrb. Kel. Zioolog. 
Genootsch. Amsterdam, 1559, p. 125.) 

—  Beschrijving van eenige niewe soorten van Bladwespen (Hylotoma similis, 
humeralis, flava e Japonia, H. mierocephala e Java). (Tijdschr. voor 
Entom. IIT. 1860, p. 128.) 

— Bij de afbeelding der larve en pop van khyssa persuasoria (ibid. IV. 1861, 
pac: 176.) 

— Drie niewe soorten van inlandsche IHymenoptera (Nemntus pectoralis, 
Eucoila inflata, Een nicuwe Proctotrupide), (ibid. X. 1867, p. 222). 

— Schetsen ten gebruike bij de Studie der Hymenoptera. 1. Ichneumoniden. 
S’Gravenshage, 1868; Il. Braconiden, 1869; III. Pteromalinen, 1871 ; 
IV. Proctotrupiden, 1873. 

— Nieuwe naamlijst van Nederlandsche vliesvliugelige Hymenoptera (Tijdschr. 
voor Entom. XII. 1869, p. 89), (Tenthredinidea, Siricidea, Cynipidea, 
Evaniidea) — et XVI. 1873, p. 147. (Iehneumonidea, Braconiden, Chal- 
cididea, Pteromalidea.) 

— Trois especes nouvelles du genre Rhyssa (R. fractinervis | Auckland], lani- 
aria [Amboina], Doreica [Nova Guinea |), (ibid. XVI. 1873, p. 67). 

— Description d'un Bombus nouveau de Vile de Sumatra (B. scnex.), (ibd. 
pae. 229). 

— Systematische lijst der in dit Tijdschrift beschreven gedaantewisselingen van 
Bladwespen (ibid. XVIII. 1875, p. 50). 

— Pinacographia Illustrations of more than 1000 species of North West-Euro- 
pean Ichneumonidae sensu Linnaeano. Afbeeldingen van meer dan 1000 
soorten van Nordwest-Huropeesche Sluipwespen. 9 Partes. S'Gravenshage, 
1875—1880. 


107 


Vollenhoven, Bijroegsel tot de Nieuwe Naamlijst van Nederlandsche Vliesv- 
leugelige Hymenoptera (ib d. XIX. 1876, p. 211). 

Un Ephialtes de Java (E. melanomerus de Haan), (ibid. XXI. 1878, 
pag. 48). 

— Hspèces nouvelles ou peu connues d Hymenopteres térébrants (ibid. p. 153). 
(Amasis sanquinea | Marocco |, Macrophya histrionica Syria), Tenthredo 
Colon Kl., Exephanes occupator Gray., Platylabus pictus (Gallia), Cryp- 
turus niger (ibid.), Buceros unifasciatus (Holland.), Trichomastix (n. g.) 
polita, (Holland, Silez.), Bassus cinctus Grav., Phytodictus exareolatus, 
Phidias (n. g.| aciculatus (Anglia), Accenites nigripennis Grav., Scolo- 
bates Marshalli (Gallia), Ophion unicallosus (Hispan.), Anomalon me- 
lanocneme (Gallia), Cremastus balteatus (Holland.), sabulosus (ibid.), 
Atractodes spiniger (ibid.), Laccophrys Ville nove (ibid.), Medenbachii 
(ibid. Microdus compeditus, Alysia Theodori (Holland.), Mesora ana- 
lis (ibid.), Hetroxys Gribodoi (Ital. sept.), Goniozus tibialis (Hollandia) 
n. sp.) 

Einige neue Arten von Pimplarien aus Ost-Indien. (Stett. Ent. Zeit. XL. 
1879, p. 133.) 

Voss, W., * Die Niederoesterreich. Blumenwespen (Anthophila). Wien, 1873. 


W. 


Wachtl, Fr., Mittheilungen über neue und einige wenig bekannten Cynipiden. 
(Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XXX. 1880, p. 539.) 

Wagner, M., Reise in der Regentschaft Algier, in den Jahren 1536 —38. Leip- 
zig, 1541. Hymenoptera, bearbeitet von Erichson W. F. (Pompilus ar- 
duus, Andrena lugubris, diseors, Xylocopa Tauriea, Melecta albovaria, 
Megilla quadrieolor, Eucera pyrrhula.) III. Bd. p. 191. 

Wahlberg, * Jakttagelser och anmürkningen. öfver de nordiska Humlorna. 
(Ofvers. K. Vet. Acad. Fórhandl. XI. 1854, p. 199. — Uebersetzt von 
Creplin : Zeitschr. f. d. gesammt. Naturwissenseh. IX. 1855, p. 132.) 

Wailes, G., Economy of the Hive- Bee. (Entom. Magaz. I. 1833, p. 524.) 

— Hymenopterous Insects parasitic on the Egg of a Spider (ibid. II. 1834, 
pag. 524). 

— Ueber einen parasitischen Platymischus. (Berlin. Ent. Zeit. ILI. 1859, p. 98). 

— The Hibernation of Vespa vulgaris. (Transact. Entom. Soc. Lond. Sér. 2. 
tom. V. 1860. Proceed. p. 109.) 

Wakefield, R., On some of the habits of Ants. (Proceed. Linn. Soc. Lond. II. 
1854, Nro. 56, p. 293.) 

Walckenaer (Baron), C. A., de, Fauna Parisienne. Histoire abrégée des 
Insectes des environs de Paris ete. 2 Vol. Piezates. Tom. II. p. 25—168. 
PAS 1802: 


108 


Walckenaer (Baron), C. A., de, Mémoires pour servir à U Histoire naturelle 
des Abeilles solitaires, qui composent le genre Halicte. Paris, 1817. 

Walcott, W. H. L., Note on the scarcer Species of Andrena being found on 
the Catkins of the Willow. (Zoologist. XI. 1855, p. 3780.) 

Walker, F., Monographia Chalciditum. (Entom. Magaz. I. 1833, p. 12, 115, 
367, 455; II. 1835, p. 13, 148, 286, 340, 476; III. 1836, p. 94, 182, 
465; IV. 1837, p. 9, 349, 439; V. 1838, p. 35, 102, 418.) — Separat. 
London, 1839. 

— Descriptions of some British Species of Anacharis (Cynip.), (ibid. II. 
1835, p. 518.) 

— Observations on the British Cynipites (ibid. III. 1836, p. 159). 

— Agriotypus armatus descends under the surface of the Water; notes on 

some Insects of Teneriffe (ibid. IV. 1857, p. 85). 

— Descriptions on some Oxyuri. (Entom. Magaz. V. 1838, p. 453). 

— Descriptions of some Chalcidites discovered by C. Darwin (ibid. p. 469). 

— Species of Encyrtus (ibid. p. 518). 

— Description of British Chalcidites. (Annals of Nat. Hist. I. 1858, p. 307, 
381, 449; II. 1839, p. 198, 350; III. 1839, p. 177, 415; IV. 1340, p. 
29, 232.) 

—* Descriptions of some new species of OUR s in the collection of J. Curtis. 
(Entomologist. 1841, p. 133, 217, 334.) 

— Descriptions of Chalcidites discovered by C. Darwin near Valparaiso 
(Annals and Magaz. Nat. Hist. X. 1842, p. 113); in Valdivia (p. 271); 
near Conception in Sout America (Vol. XI. 1843, p. 30); near Lima (p. 
115); in the Isle of Chonos (p. 184); in Coquimbo (p. 1 85, et tom. XII. 
1843, p. 45). 

— Descriptions of Chalcidites discovered in St. Vincents Isle by the Ress Lans- 
down Guilding (ibid. XII. 1843, p. 46). 

— Descriptions of some new species of Chalcidites (ibid. p. 105). 

— Description de Chalcidites trouvées au Bluff de St. Jean dans la Floride 
orientale par Mr. E. Doubleday et F. Forster. (Annal. Soc. Entom. de 
France. Ser. 2. tom. I. 1843, p. 145.) 

— Descriptions of some Chalcidites of North America, collected by George 
Barnston. (Annals and Magaz. Nat. Hist. XIV. 1844, p. 14.) 

— Descriptions of some British Chalcidites (ibid. p. 18, 181). 

— On the species of Chalcidites inhabiting the Arctic Region (ibid. pag. 
331, 407). 

— "On the Habits of some Chalcidites. (Zoologist. III. 1845, p. 848.) 

—* Parasitism of the Chalcidites (ibid. p. 1010, 1092, 1142, 1158; IV. 1846, 
pag. 1233). 

— Characters of undescribed Species of British Chalcidites. (Proceed. Linn. 
Soc. Lond. I. 1845, Nro. 27, p. 261.) 


109 


Walker, F., Notes on the Variations of structure in the British species of 
Eurytomidae. (Annals and Magaz. Nat. Hist. XV. 1845, p. 496. — 
Proceed. Linn. Soc. Lond. T. 1845, Nro. 24, p. 233.) 

— Characters of some undescribed species of -Chalcidites. (Annals and Magaz. 
Nat. Hist. XVII. 1846, p. 108, 177, 270.) 

— Descriptions of the. Myrmaridae (ibid. XVIII. 1847, p. 49). 

—*Description of Eulophus Agathyllus. (Zoologist. IV. 1846, p. 1458.) 

— List of the specimens of Hymenopterous Insects in the collection of the Bri- 
tish Museum. 2 Partes. Chaleidites. London, 1846—48. 

— Notes on some Chalcidites and Cynipites in the collection of the Rev. F. W. 
Hope. (Annals and Magaz. Nat. Hist. XIX. 1847, p. 227.) 

— Characters of undescribed Chalcidites collected by North America by E. 
Doubleday and now in.the British Museum (ibid. pag. 292; XX. 1847, 
pag. 19). 

— Notes on Chalcidites, and descriptions of various new species (ibid. Ser. LI. 
tom. UT: 1849; p 204; Vi 1850, p. 125; VII. 1851, p. 210; IX. 1852, 
p. 39; X. 1852, p. 45). 

— Descriptions of Chalcidites. (Transact. Linn. Soc. Lond. XX. 1851. P. I. 
Nro. VIII. p. 153.) 

'— Characters of undescribed Species of the Genus Leucospis (spec. exot.)- 
(Journal of Entom. I. 1860, p. 16.) 

— Characters of some apparently undescribed Ceylon Insects (Odynerus tincti- 
pennis, intendens, Stigmus congruus, Larrada extensa, Andrena exa- 
gens, Nomia vincta, Trigona preterita, Enictus porizonoides, Pimpla 
albopicta, Cryptus? onustus, Hemiteles? varius, Porizon dominans, 
Mierogaster detractus, recusans, significans, subductus, bisignatus, 
Spathius signatipennis, Heratemis [n. g.| filosa, Nebartha [n. g.| macro- 
poides, Psyttalia [n. g.| testacea). (Annals and Magaz. Nat. Hist. Sér. 3. 
tom. V. 1860). — Chaleis dividens, pandens, Halticella rufimanus, infi- 
ciens, Eurytoma contraria, indefensa, Eucharis convergens, deprivata, 
Pteromalus magniceps, Eneyrtus obstructus, Diapria apicalis (ibid. 
Sér. 3. tom. VI. 1860, p. 357). 

— Characters of undescribed species of the Family Chalciditae. (Journal of 
Entomolog. I. 1861, p. 172.) 

— Notes on Chalcidites, and Characters of undescribed Species. (Transact. 
Entom. Soc. Lond. Ser. 3. tom. I. 1862, p. 345.) 

— Characters of undescribed Species of Smiera (ibid. tom. II. 1864, p. 181). 

— Characters of a New Genus and Species of Chalcidites (Myrmecopsis 
nigricans ex Austral. sept.). (Transact. Entom. Soc. Lond. Sér. 3. tom. 
II. 1866, p. 441.) 

— Notes on Chalcididae, and Description of a New Species of Megastigmus 
Gbid. 1869, p. 313). 


110 


Walcker, F., List of Hymenoptera collected by J. K. Lord in Egypt. in 


the Neighbourhood of the Red Sea, and in Arabia. With Descriptions of 
the new species. London, 1871 (293 spec.). (Cryptus leucopygus, Cam- 
poplex tarsalis, posticus, Xorides Aegyptius, Bracon sculpturatus, mela- 
narius, ardens, concolor, determinatus, congruus, signifer, indecisus, 
xanthomelas, spilogaster, Phylax? nigricornis, Figitis inapterus, Chal- 
cis insolita, Parnopes apicalis, Euchræus pallispinosus, Chrysis Sinaica, 
seminigra, multicolor, electa, communis, Hedychrum stilboides, For- 
mica æqualis, Camponotus phæogaster, Cataglyphis bicoloripes, Apho - 
nogaster debilis, pallescens, Mutilla aureiventris, Myzine flavicollis, 
punctifascia, Diseolia luteicornis, atratula, Dielis longispina, Tiphia 
latipes, Bompilus innitens, melanophilus, Agenia bizonata, terminalis, 
decora, tristis, Evagethis bicolorifer, Ferreola divisa, carbonaria, Am- 
mophila strenua, filata, nigritaria, areolata, Sphex argentifera, Chlorion 
bicolor, Larrada nigricans, subfasciata, coniungens, diversa, Tachytes 
plagiatus, contractus, lugubris, decoratus, cephalotes, albonotatus, 
mutilloides, brevis, Larra vespoides, subapicalis, latifascia, annulata, 
Crabro granulatus, confinis, perpusillus, Cerceris alboatra, contigua, 
Zethus favillaceus, Eumenes bisignatus, leptogaster, signicornis, dile- 
ctula, hhynchium ardens, fervens, zonatum, Odynerus flavus, torridus, : 
tinctus, selectus, privatus, diversus, donatus, cognatus, exustus, stipatus, 
albifer, guttulosus, cingulifer, inornatus, rotundatus, fumipennis, con- 
cinnulus, notabilis, disiunctus, alienus, Prosopis albonotata, nigritula, 
rufocincta, Halictus determinatus, nigrinus, distinctus, tibialis, decorus, 
Nomia zonaria, vespoides, bicoloripes, rufiventris, femoralis, ampla, 
scriptifrons, eburneifrons, pallicornis, Andrena partita, disparilis, mun- 
da, brevipennis, venusta, Osmia contracta, Megachile fulvescens, adusta, 
inornata, inficiata, conficiata, despecta, Stelis dimidiatus, Anthidium 
subochraceum, signiferum, Allodape syrphoides, Epeolus nigriventris, 
Coelioxys antica, rufispina, Eucera fulvescens, cinerascens, ampla, pi- 
losa, Tetralonia blanda, vetusta, invaria, amoena, decora, spoliata, 
Anthophora annulifera, senilis, bimacul fera, melaleuca, lutescens, ca: 
na, pauperata, illepida, bimaculifera, punctifrons, pulverea, inclyta, 
superans n. sp.) 

Abstract of Dr. Mayr’s Monograph of the Synergi of the Oakgalls. (Cistula 
Entomolog.ca. X. 1874, p. 271.) 

Descriptions of some Japanese Hymenoptera (Ichneumonidæ), (ibid. XI. 
1874, p. 301.) 

Descriptions of Amurland Chalcidiae (ibid. p. 311). 

Notice of Dr. Mayr’s Essay «Die Europäischen Torymiden» (ibid. p. 325). 


—*Pompilus comparatus and pyromelas, Chrysis smaraydicolor n. sp. (K. Lord's 


The Naturalistin Vancouver Islands and British Columbia. II. p. 341.) 


111 


Walsh, B., * On Dimorphism in the Hymenopt. Genus Cynips. with descri- 
ptions of new species. Philadelphia, 1864. 

—*On the group Eurytomides of Chaleididae etc. (Amer. Entom. and Botan. 
ER ho AO. p. 2.975329, 369.) 

—*Descriptions of North American Hymenoptera. With Notes by E. T. 
Cresson. (Transact. of the Acad. of. Science. of St. Louis. Vol. III. Nro. 
I. p. 65. 

Waltl, * Reise durch Tirol, Oberitalien und Piemont nach dem südlichen Spa- 
nien. Passau, 1835. — Des Insectes d' Andalousie. Traduit de l'allemand 
par G. Silbermann. Hyménoptères. (Silbermann, Revue Entomologique. 
IV. 1837, p. 158.) (Amasis jucunda KI, Mesostenus cruentator Kl., 
Agathis casa Kl., Elampus eribratus Kl., micans Kl., Mutilla 9-guttata 
Kl., partita Kl., pusilla KL, tristis Kl., egregia KL, elegans Pall., lepida 
Kl., sabulosa Kl., Scolia lucosa Kl., Pompilus operculatus Kl., Bembex 
zonata Kl, Larra pubescens Kl., continua Kl., Oxybelus subspinosus 
Kl., Cereeris media KL, signata Kl., bieincta Kl., sesquicineta Kl., in- 
terrupta Kl., Odynerus duplicatus Kl., Dichroa ruficrus Erichs., Colletes 
ligata Ill, Hylæus virens Erichs., geminus Erichs., pullus Erichs., An- 
drena fuscosa Ill., puber Ill., pruinosa Erichs., exigua Erichs., Dasypoda 
eingulata Erichs., Panurgus arctos Ill., venustus Erichs , Osmia corrusca 
Erichs., signata Erichs., rutila Erichs., Anthidium infuscatum Erichs., 
Eucera tricincta Erichs., elypeata Erichs., Megilla personata III.) 

Waterhouse, G. R., A few Observations of the Habits of some Species of 
Bees. (Entom. Magaz. III. 1836, p. 496.) 

— Descriptions of some new species of Exotic Insects (Thoracantha Latreillei 
ex Brasil.). (Transact. Entom. Soc. Lond. II. 1859. Hymen. p. 196.) 

—* On the Habits of Osmia atricapilla. (Zoologist. II. 1844, p. 405.) 

— On the Formation of the Cells of Bees and Wasps. (Transact. Entom. Soc. 
Bere 3. tom. II. 1864, p. 115.) 

Webb et Berthelot, Animaux articulés recueilles aux les Canaries. Insectes 
par Brullé. Hyménoptères, p. S4. (Formica carinata, Osmia [Chalico- 
doma| canescens, Osmia |Megachile| cincta, albohirta, Colletes dimi- 
diata, Andrena xanthoscelis, bipartita , chalcogastra, Halietus chaleodes, 
viridis, laetus, concinnus, Sphecodes semiæneus, Melecta nigra, Cerceris 
lepida, concinna, Myzine gracilis, Scolin elegans, Crabro |Solennius| 
rufipes, Pompilus ater, dichrous, violaceipennis, Ammophila ap calis, 
concolor, nigra n. sp.) 

Weber, Frid., Observationes Entomologicae etc. Kiliæ, 1801. (Ichneumon 
cineulatorius [Hollandia , Vespa Tahitensis, ocreata {India or. cruci- 
sera (Cap. Bone Spe), sesquicincta | India or.], colopoltera |Surinam. , 
irimaeulata |Sıbiria), Sumatre (Sumatra), dædalea |Amer.|, chryso- 
thorax (ibid.], ochrosticta |ibid.}, scutellata (India or.) n. sp.) 


112 


Wesmael, C., Monographie des Odynères de la Belgique. Bruxelles, 1833. — 
(Annal. Scienc. Naturell. XXX. 1833, p. 426.) — Supplem. (Bullet. Acad. 
Brux. III. 1836, p. 44.) — Deuxieume Supplem. (ibid. IV. 1837, p. 389). 

— Monographie des He ORAT de Belgique. (Nouv. Mém. Acad. de Bru- 
xelles. IX. 1835, p. 252; X. 1837, p. 68; XI. 1838, p. 166. — Extract. 
Annal. Soc. Entom. de France IV. 1835, p. XLI. p. 65.) 

— * Observations sur les espèces du genre Sphecodes. (Bullet. Acad. Bruxell. II. 
1835, p. 279.) 

—*Sur un Ichneumon gynandromorphe (ibid. III. 1836, p. 337; VI. 1839. 
P. II. p. 448.) 

—* Notice sur le Bracon initiator l'ennemi du Scolytus ‘estructor (ibid. IV. 
1838, p. 220). — (Revue Zoolog. I. 1838, p. 144.) 

—*Sur la Vespa muraria L. (ibid. IV. 1838, p. 389). — (Revue Zoolog. I. 
1838, p. 145.) 

—* Notice sur une nouvelle espèce de fourmi de Mexique (Myrmecocystus Mexi- 
canus). (Bullet Acad. Bruxell. V. 1838, p. 766.) 

—* Notice sur les Chrysides de Belgique (ibid. VII. 1839, p. 167). 

—* Notice sur la Synonymie de quelques Gorytes (ibid. VI. 1839, P. I. p. 71). 

—*Note sur les Charactères d’l'uceros Grav. genre d’Ichneum. (bid. VIT. 
1840. P. I. p. 360). 

— Tentamen dispositionis methodicae Ichneumonum Belgiae. (Nouv. Mém. 
Acad. Bruxell. XVIII. 1844, p. 238.) 

—*Mantissa Ichneumonum Belgii. (Bullet. Acad. Bruxell. XV. 1848. P. I. p. 
138, 292.) 

—* Adnotationes ad descriptionem. Ichneumonum Belgii (ibid. XVI. 1849. P. 
I. p. 35). 

—* Notice sur les Ichneumonides de Belgique appartenant au genre Metopius, 

. Banchus etc. (ibid. p. 621). 

—* Remarques au sujet d'une pluie de fourmis (ibid. P. II. p. 115). 

— "Revue des Anomalons de Belgique (ibid. p. 115). 

— Revue critique des Hymenopteres Fouisseurs de Belgique (ibid. XVIII. 
Sol Pee Do 362545 X SD MIDI Do 02 4514 Os 

— Ichneumones platyuri Europaei (ibid. XX. 1853, p. 287). 

— Ichnewmones amblypygt Europaei. (Bullet. Acad. Bruxell. XXI. 1854, 
pag. 77). ; 

— Ichneumonologica Miscellanea (ibid. XXIT. 1855. P. IT. p. 362). 

— Ichneumonologica Otia (ibid. XXIV. 1857. P. II. p. 355). 

— Remarques critiques sur diverses espèces d’Ichneumons de la collection de 
feu le Prof. J. L. C. Gravenhorst ete. (Mem. couron. Acad. Belg. Collect. 
VIII. 1859, p. 99.) 

— Ichneumonologica documenta. (Bullet. Acad. Bruxell. Ser. 2. tom. XXIV. 
1867, p. 441. Note Addit. p. 537.) 


113 


Westwood, J. O., * Note on Psilus Boscii et Dryinus formicarius. (Literary 
Gazette. 1827. 24 March.) 

—* On the Chalcididae. (Zoloog. Journ. IV. 1828, p. 225.) 

—* Insectorum Arachnoidumque novorum Decades duo (ibid. V. 1830, p. 440). 

—*On Ichneumonidae; Wasps nest. (Magaz. Nat. Hist. III. 1830, p. 452, 476). 

— Description du genre Cerocephala (C. cornigera n. g. et sp. ex Anglia). 
(Magaz. Zoolog. 1832. Ins. pl. 4.) 

—* Parasites ( Microgaster glomeratus) upon the Cabbage Caterpillars. (Magaz. 
of Nat. Hist. V. 1832, p. 301.) 

—* Description of several new British forms among the Parasitic Hymenoptera. 
(Philosoph. Magaz. Ser. 3. tom. I. 1832, p. 127; II. p. 443; III. 1833, 
pag. 342.) 

—* Fourther Notice of the British parasitic Hymenopterous Insects ; together 
with the Transactions of a Fly with a long Tail observed by Mr. E. W. 
Lewis, and additional observations by Westwood. (Magaz. of Nat. Hist. 
VI. 1833, p. 414.) 

—*On the probable number of species of Insects in the Creation, with descri- 
ption of several Hymenoptera (ibid. p. 116, 414, 880). 

—*Notice of the Habits of a Cynipideous Insect parasitic upon the Aphis 

- Rosae, with descriptions of several other parasitic Hymenoptera (Allotria 
victrix), (ibid. p. 491). 

— On Leucospis, a genus of Hymenopt. Insects (Entom. Magaz. II. 1835, p. 
212), (7 spec.). 

— Pertinaci of attaks by Ants. (Transact. Ent. Soc. Lond. I. 1834. Pro- 
ceed. p. 21.) 

— Notice of the Habits of Odynerus Antilope (ibid. I. 1835, p. 78). 

— Characters of new genera and species of Hymenopterous Insects (Plagiocera 
apicalis (Amer. mer.], Prionopelma |n. g.| viridis [Brasil.|, Foenus 
Australis [ Austral.] , Thoracantha flabellata [Bras.], Campylonyx (n. g.! 
ampulieornis [Gallia], Trigonalys In. g.) melanoleuca |Amer. mer.], 
Diamina [n. g.] bicolor [Austral.|, Meria Klugii [Sierra Leone], Spi- 
nolæ [ibid.|, Dirhinus Mauritianus [Ins. Mauritii|, Metapelma [n. g.) 
spectabilis [Georgia in Amer. , Schizaspidia [n. g.] furcifer [Bengalia], 
Pentacladia [n. g.| elegans, Chaleitella [n. g.] Evanoides [Ins. Mau- 
ritii], Macrotelia |n. g.] Cleonymoides [ibid.|, Anodontyra (n. g.| tri- 
color [Chili], Serieogaster [n. g.| fasciatus [Austral], Dorylus orien- 
talis [India or.}). (Proceed. Zoolog. Soc. Lond. III. 1835, p. 51, 68.) 

. — Notes upon the Habits of various British Insects (Ammophila hirsuta, 

vulgaris, Oxybelus uniglumis, Osmia bicornis, Odynerus spinipes, Foe- 

nus jaculator, Sapyga punctata, Methoca ichneumonides, Miscophus 
bicolor, Cerceris læta, Crabro [Corynopus] tibialis, Trypoxylon figulus). 

(Transact. Entom. Soc. Lond. I. 1836, p. 198.) 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 


114 


Westwood, J. O., Note sur les habitudes de certaines espèces d'Hyménop- 
teres fouisseurs (Annal. Soc. Entom. de France. V. 1836, p. 297). (Pom- 
pilus petiolatus, Trypoxylon figulus, Miscophus bicolor.) 

— Chalcis (Brachymeria) Huplwae (India occid.). (Transact. Entom. Soc. 
Lond. II. 1836. Proceed. p. 6.) 

— Insectorum nonnullorum. exotico um e familia Cynipidarum descriptiones 
(Leiopteron compressum Perti [Bras.], Peras [n. g.| nigra [Cayenne], 
Ibalia sealpellator [Anglia] n. sp.) (Magaz. Zoolog. VII 1837. Ins. 
pl. 179.) 

—* Descriptions of some new species of British Hymenopterous Insects (Philos. 
Magaz. Sér. 3. tom. X. 1837, p. 440.) 

— Descriptions of two new Genera belonging to the family Chalcididae (Platy- 
nocheilus Eriehsonii |German.|, Pleuropachus costalis [Entedon cos- 
talis Dalm.|, (German.|). (Eutom. Magaz. IV. 1837, p. 435.) 

— Description of a new genus of British parasitic Hymenopterous Insects 
(Tetracnemis), (ibid. p. 257). 

—* Nomenclature of the Subgenera separated from Odynerus. (Magaz. of Nat. 
Hist. Sér. 2. tom. I. 1837, p. 554.) 

— Description of a new genus of Exotic Bees (Mesotrichia torrida ex Africa 
tropieali-orientali). (Transact. Ent. Soc. Lond. II. 1838, p. 112.) 

— On the Apod Larvae of Hymenoptera, with reference to the Segmental The- 
ory of Annulose Animals (ibid. p. 121). 

—*Gynandromorphous Hymenopterous Insects. (Magaz. of Nat. Hist. Ser. 2. 
tom. IL. 1838, p. 393.) 

— Die Hymenopteren-Gattung Leucospis monographisch behandelt (36 spec.). 
(Germars's Zeitschr. f. Entomolog. I. 1839, p. 237.) 

— Monograph upon the Hymenopterous genus Scleroderma (16 spec.). (Trans- 
act. Entom. Soc. Lond. II. 1839, p. 164.) 

— Notice of a minute Parasitic inhabiting the Larva of the Stylopidae ; and 
upon the Animal produced from the Eggs of Melöe (ibid. p. 184). 

—*An Introduction to the modern classification of insects. 2 Vol. London, 
1839—40. | 

— On Caprification as practised upon the Figs in the Sout of Europe and the 
Levant, with Descriptions of the Insects employed for that Purpose; and 
Observations upon the Agaon paradoxum of Dalman (Blastophaga Syco- 
mori, Sycophaga [n. g.] erassipes n. sp.). (Transact. Entom. Soc. Lond. 
II. 1839, p. 214.) | 

— Observations on the genus Typhlopone, with Descriptions of several exotic . 
species of Ants. (Annals. and Magaz. Nat. Hist. VI. 1840, p. 81. — 

tevue Zoolog. IV. 1841, p. 57.) 

— Descriptions of some new Species of Exotic Hymenopterous Insects (Tri- 

rogma [n.g.| coerulea [India or.), Aphelotoma [n. g.] tasmanica [Terra 


115 


Van Diemenii|, Chlorion cyanipes |Promont. Bon: Spei). (Transact. 
Ent. Soc. Lond. III. 1842, p. 223. — Annals and Magaz. Nat. Hist. 
VII. 1841, p. 152.) 


Westwood, J. O., Amblyosoma (n. 9.) Latreillei (Brasil.), Anodontyra (n. g.) tri- 


color (Chili), Lycisca Romandi PAN d et Brasil.) n. sp. ME gólos. 
Sér. 9. tom. IIT. 1841, pl. 80, 81, 84.) 


—* Note on Mr. Shuckards Memoir on the Aulacidae etc. at page 115 of the 


Entomologist. (Entomologist, 1841, p. 139.) 

Arcana Entomologica ; or Illustrations of new, rare, and interesting Insects. 
2 Vol. London, 1845. Tom. I. Tenthredinidae of New Holland, p. 25; 
Revision of the Dorylides, p. 73. — Tom. Il. Mutillidae of New Holland, 
p. 17; Thynnidae of New Holland, p. 101; New Genera of Sphegidae, 
pag. 65. (Chlorion purpureum [Africa Austr. Trirogma in. g.| coerulea 
‘India central.|, Aphelotoma ‘n. p.. Tasmanica Terra van Diemenii , 
Rhinopsis in. g.) Abbottii (Georgia Amer. sept.) n. sp.) 

On the Nomenclature of the genus Chlorion of Latreille. (&nnals and Ma- 
gaz. Nat. Hist. VII. 1841, p. 435.) 

On the Evaniidae and some allied genera (ibid. p. 535). 

Pompilus audax (Austral. mer.). (Transact. Entom. Soc. 1842. Jan. 7. 
Proceed. p. 44. — Annals and Magaz. Nat. Hist. X. 1843, p. 69.) 

On Evania and some allied Genera of Hymenopterous Insects (Monogr. 
gen. Evania, Peleeinus, Monomachus, Fœnus, Aulacus, Megalyra, Tri- 
gonalys, Stephanus). (Transact. Ent. Soc. Lond. III. ae p. 237. et 
Supplem. Sér. 2. tom. I. 1851, p. 213.) 

Note on the Saw Fly (Lyda inanita). (Annals and eee Nat. Hist. XI. 
1843, p. 376.) 

Memoirs on various Species of Hymenopterous Insects. 1. On the Economy 
and Relations of the Genus Xiphydria. II. On the Proceedings of a Colony 
of Polistes gallica. III. Some account of the Habits of a new Species of fos- 
sorial Hymenopterous Insect from Sout Australia. (Transact. Ent. Soe. 
Lond. IV. 1845, p. 123.) 

—*The Rose Caddice Saw Fly (Lyda inanita). (Gardeners Chronicle. 1847. 
Nro. 42, p. 684.) 

— Description of a new Dorylideous Insect from Sout Africa (Aenictus 
inconspicuus). (Transact. Ent. Soc. Lond. IV. 1847, p. 237.) 

— On the Economy of the Genus Palinon Dalm., with Descriptions of several 
Species belonging theredo (ibid. IV. 1847, p. 256.) 

— Description of the Driver Ants (Anomma arcens ex Africa occidentali- 
tropicali), (ibid. V. 1847, p. 16). : 

— On Melittobia Audowini (Chaleid.). (Transact. Ent. Soc. Lond. V. 1848. 
Proceed. p. 65; 1849. May. — Proceed. Linn. Soe. II. 1849, p. 37.) 


116 


Westwood, J. O., "The Saw-Flies of the Pear and Rose-Leaves (Selandria 
æthiops). (Gardener Cronicle. XX XII. 1848, p. 524.) 

—*The Raspberry-Leaf Miner (Foenusa pumila), (ibid. 1849, Nro. 38, 
pag. 597.) 

—*Cemonus wnicolor (ibid. 1850. Nro. 3, p. 35). 

—* The House Ant (ibid. 1850. Nro. 22, p. 340). 

—*Sirex gigas (ibid. 1850. Nro. 33, p. 517). 

—* Pear- Tree Lyda (L. fasciata), (ibid. 1851. Nro. 3, p. 36). 

— Descriptions of some new Species of Exotic Hymenoptera belonging to Eva- 
nia and the allied Genera, being a Supplement to a Memoir on those Insects 
published in the Third Volume of the Transact. Ent. Soc. Lond. (Evania, 
Monomachus, Foenus, Aulacus, Capitonius, Megalyra, Stephanus, Me- 
gischus, Trigonalys — et Iswara [n. g.) luteus ex India or.). (Transact. 
Ent. Soc. Lond. Sér. 2. tom. I. 1851, p. 213.) 

— *On the Insects obnoxious to the Rose (Lyda inanita, Megachile centuncu- 
laris). (Gardeners Magaz. of Botany. III. 1851, p. 273.) 

—*The Bee-like Sawfly (Tenthredo lucorum). (Gardeners Cronicle. 1852. 
Nro. 5, p. 68.) 

—*' The Early Spring Wild Bee (Anthophora retusa), (ibid. 1852. Nro. 22, 
pag. 941). 

—*Tenthredo Cerasi. Pear Insects (ibid. 1852. Nro. 33, p. 517). 

—* The Feather horned Pine-Saw Fly (Lophyrus pini), (ibid. 1852. Nro. 45, 
pag. 708). 

—* The Cock Roach Parasite (Evania appendigaster), (ibid. 1854. Nro. 33, 
pag. 535). 

— Species of Trochilium and Cynips reared from American Oak-galls: Eco- 
nom) of Evania. (Transact. Ent. Soc. Lond. Ser. 2. tom. III. 1854. 
Proceed. p. 21.) 

—*The British Ink Gall (Cynips terminalis). (Gardeners Croniele. 1855. 
Nro. 12, p. 189.) 

—* Note on Oak-galls (Cynips Quercus petioli). (Extr. from. the Gardeners 
Cronicle. 1855. — Transact. Entom. Soc. Lond. Sér. 2. tom. III. 1855. 
Proceed. p. 119.) 

—*The Rose Stem Roring Saw-fly (Emphytus ciuctus). (Gardeners Cronicle. 
1856. Nro. 25, p: 421.) 

—*On the Caterpillars of the Saw-flies (Tenthredo). (Entomologists Annual 
for 1858, p. 122.) 

— Descriptions of New Genera and Species of Exotic Hymenoptera (Trygo- 
nalys pulchélla [Ceylon], jucunda [Bras.|, lugubris [ibid.), Nomadina 
[n. g.] Smithii [Bras.], Sibyllina (n. g.j ænigmatica [Ins. St. Dominici, 
Hayti], Aulacus nobilis [Bras.], formosus [Austral.|, stigmaticus [Sin- 
gapore], rufitarsis [Terra Van Diemenii], hemorrhoidellus 'Bras.!, Spi- 


117 


nifer [ibid.] moerens [Austral.]) (Transact. Ent. Soc. Lond. 1868, 
pag. 327.) 

Westwood, J. O., Thesaurus entomologieus Oxoniensis ; or Illustrations of new, 
rare and interesting Insects, for the most part contained in the collections 
presented to the University of Oxford by the Rev. F. W. Hope. 4 Part. Oxford, 
1873—4. Hymenopt. Part II—III. 1874, p. 109—172. (Perantherix [n. 
g.] pumilio | Amazonia], Brachytoma (|n. g.] nigriceps (ibid.), fumipen- 
nis (ibid.), picea (ibid.), vitellina (Bras.), Lyda frontalis (Amer. sept.), 
apicalis (ibid. Cephus 4-guttatus (ibid.), Xiphydria orientalis (India 
or.), rufipes Sm., Walshii (Amer. sept.), Sirex fulvocinctus (ibid.), lati- 
fasciatus, gracilis, dimidiatus, morio, Abaddon, melancholicus, (ibid.) 
Tremex Pandora (India or.), maurus (Amer. sept.), rugicollis (Ins. Phi- 
lippin.), insignis (Ins. Aru.), purpureipennis (Malacca), insularis Sm. 
(Borneo, Malacca), Oryssus imperialis (Gold Coast, Africa), plumicornis 
Guér. (Natalia et Abyssin.), Batesianus (Amazonia), fulvostigma (ibid.), 
maeulipennis Sm. (Aru), unicolor Latr. (Gallia), Sayi Westw. (Amer. 
bor.), Amazonicus (Amazon.), Derecyrta pictipennis Sm. (ibid.), bicolor 
(Chili), lugubris (Amaz.), lachrymosa (Ins. Philipp.), ornata (Mexico), 
jucunda (Amaz.), Thwaitesii (Ceylon), marginata (Venezuela), pietifrons 
5m. (Macassar, Celebes), Monomachus antipodalis (Austral.), Stephanus 
Damellicus (Austral), Natalicus (Port Natal), Salomonis (Ins. Sala- 
mon), Ophionellus (n. g.) fragilis (Bras.), Aulaeus nobilis, formosus 
(Austral.), moerens (ibid.), Nomadina Smitht (Amazon.), Rhopalosoma 
Poeyi Cress. (Amer. centr.), Leiopteron bifasciatum (Amazon.), nigri- 
penne, fuscicorne, abdominale, apicale, subpetiolatum, clavicorne, 
unifasciatum (ibid.), Polistomorpha Surinamensis (Surin. et Amazon.), 
fasciata (Amaz.), sphegoides (Bras., Leucospis Darlingii (Austral.), 
eupreo-viridis (Nova Granada), regalis (Ins. Philipp.), anthidioides 
(Amaz.), Metamorpha leucospoides (Pemberton, Assam), Eudoxinna 
transversa (Amaz.) Choetospila [n. g.] elegans (Europa), Theocolax 
formiciformis (ibid. Philomides Paphius (Ins. Cyprus et Albania), 
Eurytoma mellea (Bras.), Euchrysia cleptidea (Austral.), gemmea (ibid.), 
prasina (ibid.), Chryseida Amazonica, Polychroma (n. g.) histrionica 
(Bras ?), regalis (Amaz.), 16-dentata (Bras.), 7-dentata (Amaz.), cupre- 
scens (Austral.), Pelecinella phantasma (Amaz.), Thaumasura terebrator 
(Austral.), Solenura telescopica (Java), Eucharissa speciosa (Cap. Bone 
Spei), Natalica, stigmatica (Caffraria), cuprifrons (ibid.), Prionopelma 
viridis (Bras.), longicaudata (ibid.), Oodera (n. g.) gracilis (Aru), rufi- 
mana (Cambogia), Belonea (n. g.) Australica (Austral. mer.), femoralis 
(Waigiou), brevicaudata (Mysol), Epistenia e»ruleata (Georgia Amer.), 
imperialis (Borneo), Lyeissa Romani (Cayenne), izaievu lita. (Bras.), 
Natalensis, maculipennis (Chili), Eupelmus excellens (Br ıs.), Metapelma 


118 


spectabilis (Georgia Amer.), gloriosa (Ins. Philipp.), rufimana (Borneo), 
Taprobane (Ceylon), obscurata (India or.), Chizaspidia furcifera (Ind. 
or.), rudis (Austral. mer.), plagiata (Bras.), Caffra, maculata (Bras.), 
Thoracantha apta (Amaz.), flavicornis (ibid.), aculeata (Bras.), coronata 
(Amer. mer.), Batesella (Amaz.), Eucharis deprivata (Ceylon), Stilbula 
peduneularis (Austr. mer.) Calyoza staphylinoides (Natalia), Epyris 
niger (Europ.), fraternus, seva, Halidaii (ibid.), lathrobiodes (Ceylon), 
muscarius (Amaz.), platycephalus (Austral. sept.), piceiventris (Austral.), 
Eganus (Amaz.) Eganellus (ibid., Smithanus (Bras.), aurichalceus 
(Cuba), Amazonicus, planiceps Fabr. (Amer.), Fabricii (ibid.), serricollis 
(Africa austral., nasalis (Bras.), Pristocera depressa F. (Europ.), atra 
KI. (Georgia, Florida) Columbana (Columbia), crassicornis (Amaz.), 
Drewsenii (Ceylon), fulvicollis (Amaz.), ruficaudata (Natalia), Burchel- 
lana (Bras.), hemorrhoidalis (ibid.), Mesitius Carcelii (Orient), nigri- 
ventris (Algeria), rufithorax (Italia ?), Halidaii (Ital.), Halidaiellus (ibid.), 
Eupsenella (n. g.) agilis (Austral. sept.-occ.), Gonozius Audouinii (Gal- 
lia mer.), antipodum (Austral.), Scleroderma Sidneyana (Albania), Ape- 
nesia (n. g.) Amazonica, modesta (Mysol, Nova Guinea), Loboscelidia 
(n. g.) rufescens (Sula) n. sp.) 

Westwood, J. O., Description of a new species of Proctotrupidae from Ceylon 
(Myrmar taprobanicus). (Entomologists Monthly Magaz. XI. 1874—-75, 

10. 1979 

— Descriptions of some new species of short-tongued Bees belonging to the 
genus Nomia Latr. (Transact. Ent. Soc. Lond. 1875, p. 207.) 

— Descriptions of some minute Hymenopterous Insects. (Transact. Linn. Soc. 
Lond. Sér. 2. tom. I. 1879, p. 584.) 

— A Monograph of the Sawflies composing the Australian Genus Perga Leach. 
Proceed. Zoolog. Soc. Lond. 1880, p. 359.) 

— Observations on the Hymenopterous genus Scleroderma Klug, and some 
allied groups. (Transact. Entom. Soe, London. 1881, p. 117.) 

— Descripton of a new genus of Hymenopterous insects (Dyscolesthes |n. g.| 
canus n. sp. e Chili), (ibid. p. 387). 

— Descriptions of new or imperfectly known species of Ichnewmones adsciit, 
(Spec. exoticæ). (Tijdschrift voor Entom. XXV. 1881— 82, p. 17.) 

— Description of the insects infesting the seeds of Ficus Sycomorus and Carira. 
(Transact. Entom. Society London. 1882, p. 47.) 

— On the supposed abnormal habits of certain species of Eurytomides, a group 
of the Hymenopterous family Chalcididae (ibid. p. 307). 

White, A., Description of a Sout American Wasp which collects Honey (Myra- 
petra [n. g.] seutellaris n. sp.). (Annals and Magaz. Nat. Hist. VIL 1841, 
p. 315.) — Addit. Note (ibid. XII. 1843, p. 268). 


119 


White, A., Notice of a species of Monodontomerus parasitic in the cells of. An- 
thophora retusa. (Proceed. Linn. Soc. Lond. II. 1849, p. 29.) 

—"List of Insects collected by Sir John Richardson and Joh. Rae Esq. 
in Arctic N. America, with some remarks onthe Distribution of Hymenoptera 
there. (Richardsons Arctic Searching Exped. Append. to Vol. II. 1851, 
pag. 354.) 

—*The Zoology of the Voyage of H. M. S. Erebus and Terror, under the com- 
mand of Capitain Sir James Clark Ross, during the years 1839 to 1848. 
Insects. Hymenoptera by A. White. London, 1874. 

White, Rob. B., On the habits of Atta cephalotes. (Proc. Zool. Soc. London. 
1879 p.113) 

Will, Fr., Ueber das Gift im Wehrstachelapparat der Hymenopteren und in 
den Oberkiefern der Spinnen. (Froriep Notiz. VIII. 1848, p. 17.) 

Wilson, F., Tenthredinidae near York. (Entomologist. Vol. XIV. 1881, 
pag. 88.) 

Wissmann, Verzeichniss der im Königreich Hanover aufgefundenen Mord- 
wespen. (Stett. Ent. Zeit. X. 1849, p. 8.) 

Wolf, O. J. B., * Das Riechorgan der Biene nebst einer Beschreibung des 
Respirationswerkes der Hymenopteren, des Saugrüssels und Geschmack- 
organs der Blumenwespen. (Nova Acta der K. Leop.-Carol. Deutsch. 
Akad. der Naturforscher. XXXVIII. p. 1.) 

Wollaston, V. T., Brief Diagnostic Characters of undescribed Madeiran 
Insects (Misoleptus Maderensis, Hemiteles postica, Exetastes peregrinus, 
Ephialtes lateralis, lineatus, Lissonota dorsalis, Bassus albovarius, 
Perilitus debilis, Euphorus petiolatus, Ascogaster maculata, Rogas 
rufoater, Clinocentrus anticus, divisus, Spathius apterus, Galesus fissus, 
Telenomus basalis, subfasciatus, divisus, Maderensis, flavicornis, diver- 
sus, Scelio minor, Ceraphron parvulum, Pteromalus discalis, biquadra- 
tus, Coccophagus nigrifrons, Eulophus marginalis, Bethylus linearis, 
latus, tenuis) (Annals and Magaz. Nat. Hist. Ser. 3. tom. I. 1858, 
pag. 18.) na 

Woldstedt, F. W., Bidr. till kännedom af Finlands Tryphonider. Helsing- 
fors, 1874. 

—*Zur Kenntniss der um St. Petersburg vorkommenden | Ichneumoniden. 
Petersburg, 1877. 

—* Ueber eine Sammlung schles. Ichneumoniden. Petersburg, 1877. 

— Zwei neue russische Schlupfwespen (Paniseus thoracieus, Bassus hilaris). 
(Stett. Ent. Zeit. XLI. 1880, p. 174.) 

Woodward, S., On Trichiosoma lucorum, its pupa, imago, habitation. (Magaz. 
Natur. History. V. 1832. Nro. 23, p. 85.) 

Wullschlegel, J., * Ueber Vorkommen und Lebensweise der Cephus pygmaeus. 
(Mittheil. Schweiz. Entom. Gesellsch. IT. p. 153.) 


120 


Y. 


Yarrel, Will, Some Observations on the Economy of an Insect destructive to 
Turnips (Athalia centifolia). (Transact. Zoolog. Society London. Vol. II. 
1841, p. 67.) 


Z. 


Zaddach, G., Beschreibungen neuer oder wenig bekannter Blattwespen aus dem 
Gebiete der preuss. Fauna. Königsberg, 1859. (Separatabdruck aus dem 
Programm des Friedrichs-Collegium in Konigsberg, 1859.) 

— Vide: Brischke. 

*Zetterstedt, J. L., * Insecta Lapponica descripta. Lipsiæ, 1840. (Hym. 
1838.) 

“Zollinger, H., * Beiträge zur Naturgeschichte der Holzhummel (Xylocopa 
ivolacea, amethystina). (Natuur-en Geneesk. voor. Neederlands Indie. 
III. 1846, p. 295.) — Uebers. von Franzius. (Stett. Ent. Zeit. XII. 
1851, p. 236.) : 


ADDENDUM 
ad pag. 61. 


Mocsäry, A., Chrysididae faunae Hungaricae. Opus ab Academia Hunga- 
rica scientiarum coronatum et editum. (Monographia hungarice, et ex 
parte latine scripta.) — A magyar fauna femdarazsai. A Magyar Tudo- 
mányos Akadémia által a Vitéz-féle jutalommal (1882) koszoruzott 
pályamü. (A M. T. Akadémia III. osztályának kulon kiadványa. 1882. 
IIL.) Budapest, 1882. 


APPENDIX. 


Literatura Hymenopterorum pure Hungarica. 


Frivaldszky János, A magyarországi hangyafélék (Formicidæ). (A magyar 
orvosok és természetvizsgálók XIII. nagygyűlésének munkálatai. Eger, 
1869.) 3 

— Állattani kirándulásaim Orsova, Mehádia és Korniareva vidékein. (A ma- 
gyar orvosok és természetvizsgálók XVI. Herkules-fürdőben tartott 
nagygyűlésének munkálatai. Pest, 1873.) 

— Adatok Mármarosmegye faunájához. (Magy. Tud. Akad. Mathematikai 
és természettudományi Közlemények. IX. köt. 1871. Budapest, 1873.) 

Herman Ottó, A Mezőség. II. A mező-záh-tóháti, továbbá méhesi, báldi és 
mezó-sályi tósorozat természetrajzi, jelesen állattani szempontból tárgyalva. 
(Erdélyi Müzeum-Egylet Évkónyvei. VI. kötet. 1871—73. Kolozsvár, 
1873.) 

Mocsäry Sándor, Adatok Biharmegye faunijdhoz. (Magy. Tud. Akad. 
Mathematikai és természettudományi Közlemények. X. kötet. XI. sz. 
1372. Budapest, 1873.) 

— A hangyákról. (Természettudomanyi Közlöny. 1875. juniusi száma.) 

— A fürkészfélék szerepe a természetben. (Természet. 1876. 6 —7. sz.) 

— A rovarvilág kolibrijei. (Fóvárosi Lapok. 1876. 103. sz.) 

— Adatok Zemplén- és Ungmegyék faundjahoz. (Magy. Tud. Akad. Mathe- 
matikai és természettudományi Közlemények. XIII. kot. V. sz. 1875. 
Budapest, 1876.) 

— A diszdardzsok életéből. (Természettudomänyi Szemle. Nagyvárad. 1876. 
Jae 82.) 

— A gubacsdardzsok életéből. (Természet. 1876. 16—17. sz.) 

— À rét méhei. (Fővárosi Lapok. 1876. 210—211. sz.) 

— A dardzsok életéből. (Orvos-természettudományi Szemle. Nagy-Várad. 
1876. 7—8. sz.) 

— A mézelő méh életéből. ( Természet. 1877. 3—A4. sz.) 

— Bihar- és Hajdúmegyék hártya-, két-, reczés-, egyenes- és félröpűi. (Magy. 
Tud. Akad. Mathematikai és természettudományi Közlemények. XIV. 
köt. 1876—7. Budapest, 1876.) 


Mocsäry Sándor, A härtyaröpü rovarok életjelenségeinek rövid vazlata. 
(Természet. 1878. 24. sz.) 

Paszlavszky József, A gubacsokröl. (Természettudományi Közlöny. XIII. 
kót. 146. füz. 1881, október.) 

Török József, dr., Debreczen rovarfaundjának ismertetése. III. közlés. 
Hártyaröpűek (Hymenoptera). (A magyar orvosok és természetvizs- 
gálók Rimaszombatban tartott XII. nagygyűlésének munkálatai. Pest, 
1868.) 


ENDOMYCHIDÆ 
IN ASIA ORIENTALI A J. XANTUS COLLECTAE. — KELET-ÁZSIÁBAN GYÜJTÜTTE XANTUS JANOS 
Enumeravit : Ismerteti : 
JoANNES FRIVALDSZKY. FRIVALDSZKY JANOS. 


4) BUMORPHINI. 
I. Amphisternus Germ. 


1. A. tuberifer n. spec. Tab. I. fig. 1., 1. a. a latere visus. 


Ovatus, niger, opacus; pronoti disco sat dense subtiliterque, elytris 
vero subdisperse punctatis, his supra humeros alte carinatis, prope basin 
et ante apicem pustula rubra, corallino-carinata, disco vero protuberantia 
bicallosa, nigra, carinata, oblique sita, medio profunde sinuata instructis. 

& Tibiis anticis infra medium dente compresso acutoque, trochan- 
teribus anticis mucrone conico, segmento ventrali ultimo bituberculato et 
apice leviter exciso. 

? Elytrorum apice porrecto et ventris segmentis duobus ultimis pal- 
lide flavis. 

Long. 9—10 m. 

. Ab. Amph. hamato corpore latiore, dorsi protuberantia diversa ma- 
risque tibiarum dente ab apice remotius sito distinctus. Supra niger, opa- 
cus, marginibus brunnescentibus. Capite sparse punctato ; antennis dimidio 
corpore paulo longioribus, articulo tertio sequentibus duobus simul sumtis 
longitudine, apieali truncato. Pronoto transverso, lateribus leniter arcuatis, 
basin versus vix sinuntis, angulis anticis mediocriter productis, subacutis, 
posticis vero, propter basin utrinque sinuatam, breviter retrorsum promi- 
nentibus; disco vix convexo, sat dense punctulato, uirinque foveola plus- 
minusve distincta, canalicula longitudinali leniter impressa, suleo basal 
transverso profundo, lateralibus vero antrorsum versus subtilioribus et 
medium non attingentibus instructo ; lateribus late explanatis, tenuiter mar- 
ginatis, param reflexis et utrinque medio callositate parva notatis. Scutello 
semicireulari, opaco, medio impresso et obsolete punctulato. Elylris ovatis, 
nigris, opacis, feminæ apice modice porrectis; dorso intra protuberantias 
planatis, apicem versus declivibus, sparsim sed distincte punctatis; humeris 
tumiditate alta, carinata instructis, carina hee ante medium obtuse angu- 
lata et retrorsum versus humilis est; prope basin et suturam, nee non 


124 


intra medium et apicem pustula rubra notatis, illa callum oblongo-angus- 
tum corallinum, hes vero carinulam tenuem eiusdem coloris ferens ; dorso 
medio vero protuberantia, e callis duobus altis, sinu profundo junetis et 
supra nitide carinatis composita, sita est, callo antico propius ad latera 
sito et modice inclinato, postico vero e sinu suturam versus assurgente et 
apice breviter obtuseque hamato. Subtus fuseus vel brunneus; abdominis 
segmento basali pupillatim, reliquis vero subdisperse punctatis; feminæ 
segmentis duobus ultimis pallide flavis; maris segmento apicali medio 
tuberculis duobus obtusis instructo, apice vero leviter exciso; femoribus 
apice valde clavatis; coxis maris tuberculo conico, tibiis anticis infra 
medium dente compresso acutoque armatis. 

In Insula Borneo in Monte Matang detectus. 

Felül fekete, homályos, szélei pedig kissé barnásak. Feje "em 
pontozott ; csápjai a féltestnél valamivel hosszabbak, harmadik ízók olyan 
hosszú, mint a két következő együttvéve s a végső csonkított. Torja haránt, 
szélei csekélyen íveltek s alapja felé alig kissé kimetszettek; előszögletei 
középszerűen kiszögellők s hegyesdedek ; korongja csekélyen domborodott, 
meglehetősen sűrűn, de gyöngén pontozott, mindkét felén többé-kevésbbé 
jól látható godoresével s hosszában sekély csatornával jelölt; oldalai szé- 
lesbedettek, vékonyan párkányoltak, kevéssé felhajlók s középen kissé duz- 
zadtak ; az alap melletti harántbarázda mély, az oldaliak pedig fölfelé seké- 
lyebben bevésettek s a tor) közepét nem érintik. A paizs felkörü, homályos, 
középen bemélyedett s enyészetesen pontozott. A roptytik feketék, homá- 
lyosak, széleik csak kevéssé tágultak, felületök szétszórtan, de jól látható- 
lag pontozott, a dudorok közötti terü lapított, hátul pedig lejtósek; váll- 
szögleteik duzzadt, ormós emelkedettséggel ellátvák, mely ormó közepe 
előtt tompa szögletű s hátrafelé alacsony; továbbá tövük és varrányuk 
közelében, valamint közepük és végeik közt egy-egy csöpalakú vörös s 
homályos foltocska van, mely előbbin hosszúkás és keskeny, korállszínű 
dudor, az utóbbin pedig ugyanoly színű vékony ormócska látható ; a röp- 
tyük közép részén pedig két magas dudor emelkedik, melyek ferdén álla- 
nak, mély hajtással összekötvék s ormójuk fényes; a mellső az oldalak 
közelében van helyezve, s ezek felé kissé hajlik, a második pedig kissé 
hátrább s beljebb emelkedik s hátrafelé rövid, tompa horogban végződik. 
Alul barna vagy barnás; hasának első szelvénye szemercsésen, a többi 
pedig kissé szétszórtan s egyszerűen pontozott; a nóstény két utolsó szel- 
vénye halványsárga ; a hímé végső középen két dudorkával jelölt s hegyén 
sekélyen kimetszett; a czombok vége nagyon vastagodott, a hím mellső 
csípői hegyes dudorkával, mellső lábszárai pedig közepük alatt hegyes, 
összenyomott fogacskával fölszereltek. 

Borneo szigetének Matang nevű hegyén födöztetett fel. 


125 


2. A. sexcristatus n. sp. Tab. I. f. 2. 

Oblongo-ovatus, niger, subnitidus; pronoti diseo densius, elyiris vero 
subdisperse punctatis, his crista humerali alta, et duabus dorsalibus humi- 
libus æque altis, obliquis, callo rufo inchoatis, intra medium et apicem 
vero pustula rufa, carinula obsoleta, nitidaque notata, instructis. 

Long. 8 ™n. 

A reliquis speciebus elytrorum dorsi earinis diversis differt. Niger, 
subnitidus; capite disperse, clypeo densius et subtilius punctato; antennis 
dimidii corporis longitudine. Pronoto longitudine laterali modiee latiore, 
basin et apicem versus parum angustato; lateribus ante medium tantum 
leniter rotundatis; angulis antieis mediocriter productis, apice obtusius- 
culo, posticis vero fere rectis; disco modice convexo, sat dense punctato, 
obsolete canaliculato et utrinque foveola notato, ante suleum basalem pro- 
fundum, prsesertim ad latera profunde, transverse impresso; sulcis latera- 
libus antice impressione oblonga junctis. Elytris ovatis, lateribus anguste 
explanatis et tenuiter marginatis, apice singulatim rotundatis; supra con- 
vexis, sudisperse punctatis, punctis majusculis leviter impressis, crista 

humerali infra medium sinuata et duabus dorsalibus æque altis, callo 

parvo rufo inchoatis, nec non intra medium et apicem callo rufo, parum 
convexo et carinula obsoleta nitidaque notato, instructis, crista antica 
prope basin et suturam sita, retrorsum divergente et ad unam quartam 
elytrorum extendente, secunda vero mox infra medium desinente. Subtus 
niger, nitidus, segmentis duobus ultimis ventralibus pallide flavis, his et 
basali sat dense, intermediis vero obsoletius disperseque punctatis. Pedibus 
nigris, nitidis; femoribus elavatis, tibiis subtus apice flavosericeo pilosis ; 
ungviculis rufis. 

In Insula Borneo ad Sarawak unica tantum femina inventa est. 

Fekete, fenyesded ; feje szétszórtan, sisakja sürübben és finomabbul 
pontozott; csápjai féltest hosszaságüak. Torja oldali hosszánál valamivel 
szélesebb, előre és hátra kevéssé keskenyedett, oldalai kôzepôk előtt csak 
kevéssé szélesbedettek, előszögletei középszerűen kiállók s hegyük tompa, 
a hátsók pedig majdnem egyenszögűek ; korongja dombordad s meglehető- 
sen sűrűn pontozott, hosszában enyészetes csatornácskával s mindkét felén 
gödörcsével; az alapjánál levő mély barázda előtt harántan benyomott, 
oldalbarázdái elül hosszbenyomással összekötöttek. Röptyűi tojasidomuak, 
széleik keskenyen tágültak s vékonyan párkányoltak, kozepók mögött végeik 
felé lassudadan keskenyedettek s hegyeik kerekítettek ; felül domborodottak, 
ritkásan pontozottak, a pontok nagyocskák, de nem mélyek; vállszögleteik 
ormója közepén túl hajlott, a hát két-két ormója hosszúkás, egyenlően 
emelkedett s elül kis rot duzzadással kezdődő; a mellső közel a röptyük 
alapjához és a varrányhoz helyezett, hátra és kifelé irányült s a röptyűk 
egy negyedéig terjed; a hátsó kevéssé kijjebb az első mögött kezdődik, 


126 


kissé befelé iranyult s a röptyük közepén tul végződik ; a róptyük közepe s 
vége közt egy rőt, enyészetes ormócskával ellátott, foltoeska van. Alul 
fekete, fényes s ket végső hasszelvenye halvány-sárga, melyek, valamint az 
első meglehetősen sűrűn, a kózbeesók pedig gyöngebben és szétszórtan 
pontozottak. 

A lábak feketék, fényesek, ezombjaik bunkósak, lábszáraik also 
hegyén selyemfényű sárga szöresekkel borítottak és karmaik rötszinüek. 

Borneo szigetén, Sarawak mellett, esak egy nóstény találtatott. 


3. A. mucronatus Gerst. — Borneo: Sarawak, M.-Matang et ad. fluv. Lundu. 

4. A. Satanas Thoms. — Borneo: Sarawak. 

5. A. aculeatus Gerst. — Borneo: M.-Matang. 

6. A. auriculatus Gerst. — Borneo: Sarawak et M.-Matang. 

7. A. hystricosus Gerst. var. Borneensis. Intra medium et apicem macula sangvinea 


tantum una, extus tuberculo corallino, basali simili, notata; femorum clava 
brunneo-rufa. 


Specimen unicum in Borneo ad Sarawak inventum. 

A róptyük közepe és vége közt csak egy vörös folt van, melynek külső 
szelen korall-szinti dudor emelkedik ; a czombok bunkója rötbarna. 

Borneo szigetén, Sarawak mellett, egy példány találtatott. 


II. Spathomveles Gerst. 
1. S. anaglyptus Gerst. Variat maculis anticis, mediis vel etiam posticis elytris 
concoloribus. 
Borneo : M.-Matang. 


2. S. turritus Gerst. var. dispar. Elytris virescentibus, macula basal miniata 
destitutis. 


Borneo: M.-Matang, unum individuum. 
III. Engonius Gerst. 
1. E. sexguttatus Gert. Borneo: M.-Matang. 


IV. Humorphus Weber. 


. marginatus labr. Borneo: M.-Matang. 
. turritus Gerst. Borneo: M..Matang. 
. quadrinotatus Gerst. Java: Palaboen, Sindanglaja. 


e Bor 
td oim [d ind 


Es 


. quadripustulatus nov. sp. 


Niger, pronoto polito, obsolete disperse punctulato ; elytris subviola- 
ceis, subopacis, subtiliter punetulatis, griseo-pubescentibus, maculisque 
duabus subrotundis, flavis, ornatis. 

& Pronoti angulis posticis lateraliter produetis, spina compressa deor- 
sum vergente terminatis; tibiis anticis extus medio in laminam altam 
acutamque extensis, intus infra medium vero dente mediocriter longo arma- 


tis, tibiis mediis valde curvatis et apice modice dilatatis; segmento ventrali 
ultimo apice leviter exciso et medio denticulo parvo instructo. 

? Pronoti angulis postieis acutis, tibiis extus longitudinaliter cari- 
natis, anterioribus apice modice incrassatis, mediis parum curvatis. 

Long. 11—13 ,. 

Eum. cyanescenti et Fryano, speciebus mihi ignotis, proximus; a 
priore pronoto obsoletissime punctulato, tibiarum anteriorum lamina alta, 
aeuta denteque maris infra medium sito, margine elytrorum in utroque 
sexu æqualiter ampliato; a posteriore vero maris pronoti angulis posticis 
apice deflexis, elytris punetulatis pubescentibusqe distinetus. —- Capite 
nigro, fronte evidenter punctulata; antennis dimidii corporis longitudine. 
Pronoto transverso, nigro, valde obsolete disperseque punctulato, longitudine 
fere adhuc semel latiore. à medio angulos anticos versus sensim augustato, 
angulis anticis parum productis et apice obtusis; disco modice convexo, 
fere polito; sulco basali profundo, utrinque plica parva terminato, impres- 
sionibus lateralibus usque ad medium extensis ; lateribus mediocriter expla- 
natis, subopacis et modice reflexis. Scutello semieirculari convexo, obsolete 
punctulato. Elytris late ovatis, subviolaceis, subtiliter sat dense punctula- 
tis, cinereo-pubescentibus et subopacis (in detritis exemplaribus dorso 
nitido); marginibus a humeris usque ad unam terliam elytrorum sensim, 
hine vero æqualiter explanatis et modice reflexis, explanatione latitudinis 
elytri unam tertiam efficiente; disco planato-convexis, marginem explana- 
tum versus subito, apicem versus vero sensim declivibus; maculis duabus 
flavis, subrotundisque ornatis, anteriore infra versus latera obtuse suban- 
gulata et antice versus humeros plerumque sinuata, utraque propius ad 
explanatum marginem quam ad suturam desinente. Subtus nitidus, pro- 
sterni lateribus opacis; abdominis segmento basali medio sparsim, anali 
ad latera dense, reliquis vero obsolete punctatis. 

Borneo: M.-Matang. 

Feje fekete, homloka láthatólag pontozott; csápjai féltest hossza- 
ságúak. Torja haránt, fekete, nagyon enyészetesen és szétszórtan pontozott, 
hosszánál majdnem még egyszer szélesebb, közepétől előszögletei felé 
lassanként keskenyedett, előszögletei kevéssé kiállók s hegyök tompa; 
korongja kissé domborodott, majdnem fényesített; alapjánál lévő baráz- 
dája mély s kis redőcskével határolt, az oldalvásti benyomások a torj köze- 
péig terjedők ; oldalai középszerűen tágültak, majdnem homályosak s kissé 
felhajlottak. Paizsa félkörű, domborodott s enyészetesen pontozott. Röp- 
tyüi szélesen tojásidomüak ; ibolyakék tünetűek, finomúl és meglehetősen 
sűrűn pontozottak, hamvas szóresékkel födöttek és kissé homályosak 
(a lekopott példányok korongja fényes) ; széleik a vállszögletektől kezdve a 
röptyűk egyharmadáig lassanként, innentől pedig egyenlően tágúltak és 
kissé felhajlottak ; korongjuk laposdadan domborodott, a tágúlt szélek felé 


198 


hirtelenül, butujok felé pedig lassanként lejtések; ket sarga, kerekded folt- 
tal jelöltek, az első folt alúl, az oldalak felé kissé szögletes, felül pedig a 
vállszögletek felé többnyire kissé kimetszett, mind a kettő közelebb helye- 
zett a tagult szélekhez, mint a varrányhoz. Alul fényes, az elómell oldalai 
homályosak, hasának első szelvénye közepén szétszórtan, a végső oldalvást 
sűrűn, a többi pedig enyészetesen pontozott. — A. hím torjának hátsó szög- 
letei oldalvást kiallok, hegyeik osszenyomottak s lefelé irányultak ; mellső 
lábszárai kívül közepén magas és éles lemezként összenyomottak, belűl 
közepeik alatt pedig középhosszaságú foggul fegyverzettek ; közép-lábszárai 
nagyon görbűltek s hegyok kissé szélesbedett; a has utolsó szelvénye 
hegyén sekélyen kimetszett s közepén kis fogacskával ellátott. A nőstény 
torjának hátsó szögletei hegyesek s lábszárai hosszában keskeny ormócská- 
val ellátvák, a mellsők hegye kissé vastagodott s a középsők kevéssé gör- 
bültek. : | 
Borneo szigetének Matang nevű hegyén találtatott. 
. politus Gerst. — Borneo: M.-Matang. Unicum masculinum individuum. 
. tetraspilotus Hope. — Borneo: M.-Matang. Unum exemplar. 
. oculatus Gerst. — Java: Palaboén, Sindanglája. 
. quadriguttatus Illig. — Borneo: Sarawak, M.-Matang; Singapore, Malacca. 
. subguttatus Gerst. — Borneo: Sarawak, M.-Mataug. 


$2 g9 s gn Pw 
HM MH [d [n 


V. Encymon Gerst. 


1. E. violaceus Gerst. — Borneo: Sarawak, M.-Matang. 


A) CORYNOMALINI. 
VI. Dryadites nov. gen. a dpa; (Nympha sylvatica). 


Tab. II. fig. 4. labrum ; 5. mandibula ; 6. maxilla; 7. labium ; 8. antenna; 9. pro- et mesosternum. 


Labrum transversum, apice leniter emarginatum, dense pilosum. 

Mandibulae apice acutae, infra apicem dente interno armatae. 

Palpi maxillares articulo ultimo ovato, apice trunctato. 

Palpi labiales artieulo ultimo transverso, apice excavato. 

Ligula transversa, medio subrecta. 

Antennarum clava dilatata, subcompressa, articulis duobus ultimis arcte junctis. 

Prosternum mediocriter dilatatum, coxas non superans, apice triangulariter 
exeisum. 

Inter Corynomalum et Acinacem inserendum ; a priore prosterno 
inter coxas non abbreviato, mandibulis apice acutis, palporum labialium 
artieulo ultimo transverso tarsisque brevibus latioribusque; a posteriore 
vero prosterno apice exciso, palporum labialium articulo ultimo transverso, 
antennarum clava latiore distinetus. — Antenne dimidii corporis longitu- 
dine, articulo primo incrassato, latitudine longiore, secundo brevi, tertio 
quarto fere adhue semel longiore, 4— 8 æqualibus, longitudine tantum 
parum decrescentibus et apice incrassatis, 9—11 clavam latam, subcom- 


199 


pressam formantibus et quidem nono triangulari, angulo interno paulo 
magis producto, ultimis duobus transversis arcteque junctis. Oculi oblongi, 
dense granulati. Labrum transversum, dense pilosum, antice parum emar- 
ginatum. Mandibule late, extus rotundatæ, ante apicem acutum sinuatæ, 
intus infra apicem dente parvo, apice obtusiusculo armate et ab hoc basin 
versus membrana angusta, pilis longis ciliata instructe. Maxillarum mala 
interior apicem versus angustata, apice pilis ciliata; exterior multo longior 
apice membranacea, valde dilatata, securiformi et dense tomentosa; palpis 
maxillaribus parum elongatis, articulo secundo curvato et versus apicem 
incrassato, latitudine modice longiore, tertio transverso, prioris latita- 
dine, ultimo anguste ovato, apice truncato. Mentum transversum, antice 
late arcuatum, basin versus angustatum et hie recte truneatum; ligula 
transversa, antice subrecta, medio membranacea pilisque vestita, late- 
ribus membraneis; palpis labialibus valde brevibus, artieulo secundo 
transverso, brevi, ultimo longitudine duplo latiore, apice excavato. Pro- 
Sternum mediocriter dilatatum, coxas non superans, apice pro receptione 
mucronis mesosterni triangulariter excisum ; mesosternum transverse pen- 
 tagonum, apice mucronatum, medio elevatione lineari angulata, angulo 
apicis mucronem tangente, instructum. Pedes breves, femoribus modice 
incrassatis, tibiis anticis intus, posterioribus vero extus carinula lineari 
instructis; tarsis brevibus, dilatatis, duobus primis equaliter latis, subtus 
scopaceis, articulo ultimo elongato, valde curvato, ungviculis simplicibus. 
Corpus breviter lateque ovatum ; abdomen e segmentis quinque composi- 
tum, segmento basali fere sequentium trium longitudine. 

A csápok féltest hosszasaguak; első izok vastagodott, szélességénél 
kevéssé hosszabb ; a második iz rövid, a harmadik a negyediknél majdnem 
még egyszer hosszabb, a 4—8. egymáshoz hasonló s alig kifelé kissé rovi- 
dülók s hegyök vastagodott, a 10—11. kissé összenyomott bunkót képez és 
pedig a kilenezedik háromszögű s belső szögleté valamivel hosszabb, a két 
utolsó harántak s egymáshoz szorosan kapcsoltak. A szemek hosszükásak 
és sűrűn szemerkéltek. A fölajk haránt, sűrű szörözettel s elül kissé kimet- 
szett. A rágók szélesek, külszéleik kerekítettek s hegyesen kinyúlt hegyök 
előtt esekélyen kiíveltek, belűl pedig kis, tompahegyű foggal fölszereltek, 
melytől lefelé keskeny, de szélesen pillás hártyával ellátottak. Az állkap- 
csok belső karélycsája kifelé vékonyodott s hegye belső oldalán szőrös; a 
külső pedig sokkal hosszabb, vége nagyon bérdidomuan szélesbedett, 
hártyanemű s molyhos szörösséggel borított; falámai kissé hosszabbodot- 
tak; második ízók görbült, hegye felé vastagodott és szélességénél valamivel 
hosszabb ; a harmadik íz haránt s oly széles, mint az előbbi; a végső kes- 
keny-tojásdad s hegye csonkított. Az áll haránt, elül íves, alapja felé kes- 
kenyedett s itt egyenes; a nyelvecs haránt, középen szilárdabb és szőrös, 
oldalai pedig hártyaneműek; falámai nagyon rövidek; a második íz igen 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 9 


190 


rövid, haránt, a végső hosszánál még egyszer szélesebb s vege kivájt. Az 
előmell a csípők közt kissé szélesbedett, ezeken túl nem terjed s végén 
háromszögűen kimetszett ; a közepmell haránt otszogtided, elül egy kis fog- 
gal, mely az elómell kimetszésébe hatol, közepén pedig egy haránt, szog- 
letes vonalidomü emelkedettséggel, mely szógletével a fogacskánál végzó- 
dik. A lábak rövidek, közepén vastagodott czombokkal; a mellső lábszárak 
bel-, a hátsók pedig küloldalukon hosszemelkedett vonalkával ellátottak ; 
a kocsák rövidek, szélesek, két első ízók egyenlő széles s alúl kefeidomu 
szörökkel borítottak, a végső íz hosszú, nagyon gôrbült, s karmai egyszerük. 
A test rövid, széles, tojásidomú ; a potroh öt szelvényből álló, melyek elsője 
majdnem oly hosszú, mint a három következő. 


1. D. Bormeensis n. sp. Tab. I. fig. 3. 


Breviter lateque ovatus, nitidus; capite antennisque nigris; pronoto 
transverso, disperse punctulato, rufo-testaceo, disco longitudinaliter nigro, 
angulis posticis acutis; elytris oblongo-rotundatis, mediocriter convexis, 
disco abbreviatim striato-punctatis, maculaque magna, oblonga rufa, antice 
posticeque sinuata, decoratis; pectore castaneo, prosterni lateribus ven- 
treque testaceis ; pedibus brunneo-castaneis. 

Long. 51/2 9. 

Caput nigrum, subtiliter punctulatum et pubescens; antennis nigris, 
pubescentibus. Pronoto transverso, longitudine adhue semel fere latiore, 
nitido, rufo-testaceo, medio plaga longitudinal basin versus dilatata nigra; 
angulis anticis mediocriter productis, lateribus ad angulos anticos tenuiter, 
dein vero modice crassius marginatis ; a medio antrorsum versus angustato, 
basin profunde bisinuatam versus vero recto, angulis postieis acutis ; supra 
fere plano, tantum disco leniter convexo, disperse leviterqe punctulato, 
impressione transversa basali tenui leviterque impressa, lateralibus profun- 
dis, medium non attingentibus. Scutello parvo, semicirculari, nigro. Elytris 
oblongo-rotundatis, latitudine una quarta longioribus, nitidis, nigris, disco 
macula magna, oblonga, rufa, margines non attingente, externe antice posti- 
ceque emarginata notatis; marginibus anguste explanatis et tenuiter mar- 
einatis, a humeris, modice callosis, ad unam tertiam partem versus ampliatis, 
hinc apicem. versus arcuatim angustatis; disco mediocriter convexis, obso- 
lete disperseque punctulatis et punctorum seriebus quinque abbreviatis 
instructis, quatuor internis infra basin inchoatis et infra medium desinenti- 
bus, quinta vero punctis tantum paucis indicata. Subtus nitidus, pectore 
castaneo, prosterni lateribus ventreque testaceis; metasterno postiee et 
ventre basi disperse punctatis; pedibus brunneo-castaneis, tibiis apice flavo- 
sericeo pilosis. 

Borneo: Sarawak, M.-Matang. 

Feje fekete, finomul pontozott és gyönge, ritkás szórcsékkel fodott ; 


csápjai feketék, szintén finom szörözettel. Torja haránt, hosszánál korul- 
belűl még egyszer szélesebb, fényes, rótsárgás, közepén hosszában fekete 
terelylyel, mely az alap felé szélesbedett ; elöszögletei kozepszertien kiállók, 
oldalai az elöszögleteknel vékonyan, azután hátrafelé kissé vastagabban 
párkányoltak; közepétől előre ívesen keskenyedett s kétszer mélyen 
kikanyaritott, alapja felé egyenes, s hátsó szögletei hegyesek ; felül majd- 
nem lapos, csak korongja kissé domborodott, szétszórtan és sekélyen pon- 
tozott; az alap előtti harántbenyomás vékony és sekély, az oldalvástiak 
pedig mélyek s a torj közepéig nem terjedők. Paizsa kicsiny, félkörű és 
fekete. Röptyüi hosszkerekdedek, szélességöknél egy negyeddel hosszabbak, 
fényesek, feketék, korongjukon egy nagy hosszúkás rőt folttal, mely a szé- 
leket nem érinti s kifelé alül-felül ki van kanyaritva; oldalszélei keske- 
nyen tágültak s vékonyan párkányoltak ; a kissé havadályos vállszógletektől 
egy harmadáig szélesbedettek, azután bütüjök felé ívesen keskenyedettek, 
enyészetesen és szétszórtan pontozottak; korongjuk kózépszerüen dombo- 
rodott, és öt soros, elűl-hátúl rövidített, pontozottal ellátott, a négy innenső 
soraröptyük töve alatt kezdődik s hátrafelé azok közepén túl végződik, az 
ötödik pedig csak néhány ponttal jelölt. Alúl fényes, melle gesztenyeszinü 
8 az elómell oldalai és hasa rétsargak; utömelle hátül, hasa pedig tövén 
szétszórtan pontozottak. Lábai barna-gesztenyeszinüek s lábszárai hegyó- 
kon selyem-sárga szörözettel borítottak. 

Borneo szigetének Sarawak városánál és a Matang hegyen találtatott. 


CC) GYGOPERDININ TI. 


VII. Ancylopus Costa. 
l. A. melanocephalus Oliv. var. pictus Wied. — Borneo: M.-Matang et ad fluvium 


Simunjon; Japonia: Nagasaki. 


VIII. Saula Gerst. 


. S. nigripes Gerst. — Borneo: M.-Matang et ad fl. Simunjon et Sadong. 


1 
IX. Mycetina Muls.. 
1. M. depressa Gerst. — Borneo: ad fluv. Simunjon. 
D) STENOTARSINI. 
X. Stenotarsws Perty. 
1. St. ursinus Gerst. — Borneo: Sarawak, M.-Matang. 
b) ENDOMYCHINI. 
XI. Meilichius Gerst. 
1. M. nigricollis Gerst. — Borneo: Sarawak. 
2, M. ferrugineus n. sp. 


132 


Hemisphæricus, ferrugineus, subopacus, callis magnis humeralibus 
abdomineque testaceis ; pronoto parvo, transverso, dense punctulato ; elytris 
gibbose convexis, dense subrudeque punctatis. 

Long. 5 "m. 

A Meil. nigricolli corporis colore, elytris gibbose convexis, densius 
punetatis, calloque humerali multo majore differt. Corpore brevi, ferru- 
gineo, fere opaco. Capite obsolete punctulato, palpis antennisque ferrugi- 
neis, fulvo-sericeo pubescentibus, articulo ultimo apice dilutiore. Pronoto 
transverso, ferrugineo, a medio antrorsum versus angustato, lateribus leni- 
ter bisinuatis, ideoque medio subangulatis, anguste explanatis et modice 
reflexis, angulis anticis valde productis, summo apice obtusiusculis, posti- 
cis vero rectis; supra planatim convexo, sat dense punctato; impressione 
basali transversa obsoleta, lateralibus vero brevibus, externe plica termi- 
natis. Seutello triangulari. Elytris ferrugineis, fere opacis, latitudine parum 
longioribus, a medio apicem versus breviter obtuseque productis, basi sub- 
rectis, ante medium gibbose convexis, postice valde declivibus, dense sub- 
rugose punctatis; callo humerali oblongo, alto, testaceo subtiliterque pun. 
etulato. Peetore ventreque subnitidis, illo ferrugineo, hoc testaceo; pro- 
sterno medio dense, metasterno et abdominis segmento primo sparsim 
punctatis. Pedibus ferrugineis, subnitidis, dense punctulatis et subtiliter 
pubescentibus. 

Unicum individuum in Borneo ad Sarawak detectum. 

Teste rövid, rozsdabarna s majdnem homályos. Feje rozsdabarna, 
enyészetesen pontozott ; falámai és csápjai rozsdabarnák, ez utóbbiak fél- 
test hosszaságúak és sárga, selyemfényű szörcsékkel borítottak, az utolsó 
íznek hegye világosabb színű. Torja kicsiny, haránt, rozsdabarna, kozepe- 
től előre keskenyedett, oldalai kétszer csekélyen kimetszettek, miért is 
kózepükón tompaszóget látszanak képezni, keskenyen tagultak s kissé fel- 
hajlók; a mellső szögletek nagyon kiállók s hegyók tompa, a hátsók pedig 
egyenszögűek ; felülete laposdad, meglehetősen sűrűn pontozott; az alap 
melletti harántbenyomás enyészetes s oldalvástiak rövidek és kifelé redócs- 
kével határoltak. A paizs háromszögű. A róptyük rozsdabarnák, szélessé- 
göknél kevéssé hosszabbak, közepeiktől bütüjök felé röviden kinyújtottak ; 
alapjuk majdnem egyenes, felül közepeik előtt púposan domborodottak s 
hátul nagyon lejtősek, sürűn s kissé redősen pontozottak, vállukon hosszú- 
kás, nagyon, emelkedett, rötsarga dudorral, mely finomúl pontozott. Melle 
s hasa fényesded, az előbbi rozsdabarna, az utóbbi pedig rótsárga; az elő- 
mell közepe sűrün, a hátsómell pedig és a has első szelvénye szétszórtan 
pontozottak. Lábai rozsdabarnák, kissé fényesek, sűrűn pontozottak s fínom 
szörcsékkel fedettek. 

Borneo szigetén Sarawak mellett egy példány találtatott. 


133 


XII. Panomaew Gerst. 
1. P. undecimnotata n. sp. 

Rufa, hemisphærica, nitida, glabra; pronoto basi macula transversa, 
elytris vero quinque nigris ornatis, horum quatuor anterioribus rotundatis, 
quinta vero ante apicem oblonga, oblique sita; ventre immaculato. 

Long. 6—8 "m. 

Pan. Borneensi Gorh. similis esse videtur, scutello tamen abdomi- 
nique imaculatis et elytris maculis tantum quinque, interstitiorum magni- 
tudine vel minoribus, ornatis. — Capite dense punctulato, rufo, oris parti- 
bus, antennarumque basi et apice dilutioribus. Pronoto valde transverso, 
parum convexo, rufo, basi macula transversa nigra notato, subtiliter laxeque 
punctulato, juxta latera arcuatim impresso. Scutello triangulari, rufo, levi. 
Elytris rufis, nitidis, basi subrectis, ad angulos humerales rotundatos leni- 
ter sinuatis, lateribus ad medium usque rotundato-amphatis, postice brevi- 
ter angustatis; supra presertim ante medium valde convexis, subtililer et 
non dense punetulatis, callo humerali parvo; maculis quinque nigris orna- 
tis, quatuor anterioribus punctiformibus, per paria invicem oblique mar- 
ginem versus sitis, quinta ante apicem oblonga obliquaque. Subtus rufa, 
metasterno subdisperse, abdominis segmento basali densius, reliquis vero 
sparsim subtiliterque punctatis et pube subtili vestitis. 

Variat tantum 5 "7, longitudine testaceique coloris. 

Borneo: Sarawak, M.-Matang. 

Feje sűrűn pontozott, rótszíinü, szájának részei, valamint a csápok 
töve s hegye világosabb színűek. Torja nagyon haránt, kevéssé domboro- 
dott, finomul s ritkásan pontozott, az oldalak mellett ívesen benyomott, 
rótszínü, síma és háromszögű. Rôptyüi rótszinüek, fényesek, alapjukon 
majdnem egyenesek, a kerekített vallszogleteik mellett kis hajlással ellát- 
vák, oldalvást közepükig kerekítve szélesbedettek s hátrafelé csak röviden 
kinyültak; felül, főleg közepeik előtt, nagyon domborodottak, fínomül s 
nem sűrűn pontozottak, vállszögleteik fölött kis síma dudorral fölszereltek ; 
öt fekete foltocskával díszítettek, és pedig az első két páre nagyobbak, 
pontidomúak s egymáshoz viszonylag, rézsutosan az oldalak felé helyezettek, 
az ötödik, a bütü előtt, hosszúkás és szintén ferde fekvésű. Alul rôtszinü ; 
hátsó-melle kissé ritkásan, a has első szelvénye sűrűbben, a többi pedig 
finomúl és szétszórtan pontozott s gyönge szőrcsékkel fodott. 

Vannak csak 5 ™, hosszú példányok is, melyek világosabb színűek. 

Borneo szigetén Sarawaknál és a Matang hegyen találtatott. 


F)'TROCHOIDIEINI. 
XIII. Trochoideus Westw. 


1. T. Desjardinsii Guér. — Borneo: ad fluv. Simunjon, unicum exemplar. 


COLEOPTERA NOVA UJ TEHELYROPUEK 


A JOANNE XANTUS IN INSULA BORNEO BORNEO SZIGETÉRÓL XÁNTUS JÁNOS 
DETECTA ÁLTAL FOLFEDEZVE. 
et a JoANNE FRIVALDSZKY descripta. Leirta Fnrvanpszky J Anos. 


Dyschissus Borneewsis nov, sp. (Tab. I, II.) 


Niger, griseo-pilosus; antennis dimidii corporis longitudine, ab arti- 
culo quarto brunneis; pronoto rude rugoseque punctato, subopaco, angulis 
posticis dente parvo instructis; elytris subnitidis, crenato-striatis, maeulis 
duabus luteis ornatis ; pedibus nigris. 

Long. 99, 

A Dyschisso quadrinotato et longicorni pronoto unicolore, pedibusque 
nigris distinctus. Caput rude punctatum, collo, clypeo labroque lævibus, 
horum ultimo valde leniter emarginato; frontis impressionibus angustis 
sat profundis. Antennis filiformibus, dimidii corporis longitudine, ab arti- 
culo quarto brunneis. Pronoto nigro, fere opaco, infra medium valde rotun- 
dato et hie latissimo, apicem versus sensim, basin versus vero subito angu- 
stato, angulis posticis dente parvo instructis; supra antice parum convexo, 
rude rugoso-punctato, canalicula dorsali mediocriter, impressionibus basali- 
bus vero profunde impressis et fere ad medium usque extensis; lateribus 
valde tenuiter marginatis et postice parum reflexis. Elytris nigris, subniti- 

dis, oblongo-ovatis, a humeris rotundatis, usque ad infra medium, sensim 
latioribus, apice obtusis et ante hunc leniter sinuatis ; supra parum convexis, 
valde profunde striatis, striis in fundo crenato-punctatis, interstitiis convexis, 
subtiliter punctatis; maculis duabus luteis ornatis, anteriori antice obliqua, 
postice vero bisinuata et a siria quarta usque ad elytrorum inflexionem 
extensa; posteriori vero minore, rotundata, interstitium 5—8-um oceupante. 
Subtus niger, nitidus; pectore abdominisque segmentorum duorum basa- 
lium lateribus rude, reliquis vero aciculatim punctatis. Pedibus nigris, tar- 
sorum articulo penultimo et ungviculis rufescentibus. 

In Insula Borneo ad fluvium Simunjon detectus. 

Feje durván pontozott, nyaka, sisakja s felsöajka simak, az utóbbi 
nagyon csekélyen kimetszett ; homlokának benyomásai keskenyek, de meg- 


lehetósen mélyek. A. csápok fonalidomuak, féltest hosszaságúak, negyedik 


195 


1zöktöl kezdve barnásak. Torja fekete, majdnem homályos, közepe alatt 
nagyon szélesített s itt legszélesebb, előre lassanként, alapja felé pedig hir- 
telen keskenyedett ; hátsó szögletei kis fogacskaval végzódók ; felül előrészén 
kevéssé domborodott, durván redósen pontozott, hossz - csatornacskaja 
középszerűen bevésett, oldal-benyomásai pedig mélyek s majdnem a tor} 
közepéig terjedők ; oldalszélei nagyon vékonyan párkányoltak s hátul kissé 
felhajlók. Röptyűi feketék, kissé fényesek, hossztojásdadok, a kerekített 
vállszögletektől kezdve közepükön tülig lassanként szélesbedők, bütüjök 
tompa s ez előtt kissé kimetszettek ; felül kevéssé domborodottak, mélyen 
rovátkoltak s a rovátkák alapjukon hornyoltan pontozottak, köztércséik 
domborodottak s finomül pontozottak; két szennysárga folttal jelöltek, a 
mellső folt elül ferde, alul pedig kétszer öblös s a negyedik rovátkától 
kezdve a róptyük lehajló szélére terjedő ; a hátsó folt kisebb, kerekded, az 
5—8-ik tércséket elfoglaló. Alul fekete, fényes ; melle s a has két első szel- 
vényének oldalai durván, a többi pedig karczosan pontozottak. A lábak 
feketék, a kocsák utolsó előtti íze s a karmok rótszinüek. 
Borneo szigetén a Simunjon folyónál találtatott. 


Idiocheila nov. gen. Silphidarum. 


ab töros (peculiaris) et &Xoc (labrum). 

Tab. II. fig. 1. labrum; 2. antenna; 3. abdominis apex a supra visus. 

Labrum transversum, profunde emarginatum, angulis coriaceis 
auctum. 

Mandibule apice valde acute, interne pilis ciliate. 

Palpi maxillares filiformes, articulo ultimo elongato, cylindrieo, apice 
obtuse acuto. 

Palpi labiales breves, articulo ultimo ovato. 

Antenne dimidii corporis longitudine, articulis quinque penultimis 
obconicis, sensim incrassatis, et prouti ultimo ovato apiceque acuminato 
opacis pubeque densa vestitis. 

Coxis mediis mesosterni prolongatione sejunctis. 

Pedibus sat longis; tarsis subdepressis, apicem versus angustatis. 

Elytris subparallelis, apice late truncatis, externo angulo apical 
spina armatis. 

Abdomen e sex segmentis compositum, ultimo elongato et apice bila- 
minato. 

Generi Necrophilo et Nodino vicina. Corpus oblongum, subparalle- 
lum, mediocriter convexum. Caput pentagonum ; oculi rotundati , mediocri- 
ter prominuli. Labrum transversum, profunde emarginatum, setis utrinque 
sex instructum, lateribus anguste, angulis anticis vero subaeute contigueque 
coriaceo auctis, his intus et apice ciliatis. Mandibulis basi validis, extus 


136 


arcuatis et suleatis, apicem versus compressis, intus ciliatis, apiee valde 
acutis. Maxillarum malis eoriaceis, interiore, externa multo breviore, lata 
et apice interno oblique truncata denseque ciliata; externa apicem versus 
dilatata, externo apice oblique truncata, pilisque longis fimbriata. Palpis 
maxillaribus uteunque longis, articulo secundo longo curvatoque, tertio 
antecendente paulo breviore, ultimo elongato, cylindrico, apice obtuse 
acuto. Palpis labialibus valde brevibus, articulo ultimo ovato. Mento trans- 
verso, quandrangulari, rude punetato. Antennis undecim articulatis, arti- 
eulis quinque basalibus, excepto secundo, elongatis, apice modice incrassa- 
tis, glabris nitidisque, reliquis opacis, dense pubescentibus, 6—10 ob- 
conicis, latitudine longioribus, sensim incrassatis et longitudine paulo 
decrescentibus, ultimo breviter ovato, apice acuminato. Pronoto transverso, 
basi latissimo rotundatoque, apicem versus angustato et hie fere recte trun- 
eato, angulis obtusis, basi trisinuato, sinubus lateralibus profundis ; lateri- 
bus antice angustius, postice vero late explanatis et reflexis. Coxis antieis 
posticisque contiguis, mediis vero mesosterni prolongatione angusta tenui- 
terque marginata sejunctis. Pedibus sat longis; femoribus modice com- 
pressis et inerassatis ; tibiis rectis, sulcatis; tarsis modice depressis, arti- 
culis quatuor primis apicem versus sensim angustatis, longitudine decres- 
centibus et subtus dense pilosis, anticis externo latere modice dilatatis ; 
ungvieulis simplicibus, basi dilatatis. Elytris striis octo profundis crena- 
tisque exaratis, apice late et modice oblique íruncatis, abdominis se: 
gmenta duo analia non obtegentibus; angulo interno apicali rotundato, 
externo vero spina acuta armato. Abdomen e segmentis sex compositum, 
basalibus quatuor æqualibus, tantum primo modice longiore, quinto in medio 
breviore et latera versus dilatato, apicali elongato, apicem versus angustato, 
subtus transverse impresso, supra convexo, apicis angulis lamina intruetis. 

Teste hosszükás, majdnem párhuzamos s kózépszerüen domborodott. 
Feje ötszögű ; szemei kerekdedek s kózépszerüen kiállók. Felsóajka haránt, 
mélyen kimetszett, hat hosszu sertével mind a két oldalon; oldalai keske- 
nyen, elöszögletei pedig hegyesdeden, börnemüen bővítettek, az utóbbiak 
belűl s hegyeiken pilläsok. Rágói alapjukon vastagodottak, külszéleik ivesek 
s barázdával ellátvák, hegyeik felé ósszenyomottak s belsó széleiken pillá- 
sok, végeik pedig nagyon hegyesek. Az állkapoes karélyai bórnemüek, a 
belsó a külsónél jóval róvidebb, széles, hegyének belszoglete esonkitott és 
pillás ; a külső vége felé szelesbedett, külszöglete csonkult és rojtos szörök- 
kel fölszerelt. Az állkapocs-falíámok meglehetősen hosszük, első izok rövid, 
a második hosszúkás s görbült, a harmadik az előbbinél valamivel rövidebb, 
a végső hosszú, hengeres s vége tompa hegyű. Az alsó-ajak-falámok nagyon 
rövidek s végső ízök tojásdad. A csápok tizenegy-ízűek, az első öt íz, a 
másodikat kivéve, hosszúkás, hegyeik kissé vastagodottak, símák és fénye- 
sek; a többi homályosak, sűrű, rövid szörözettel borítottak, a 6—10-ik 


137 


visszárül kápidomüak, szelessegöknel hosszabbak, lassanként vastagodottak 
s fokonként rövidülök; a végső röviden tojásdad s vége hegyesített. Torja 
haránt, alapjánál legszélesebb s kerekített, előre keskenyedett és itt majd- 
nem egyenesen metszett, tompa szögletekkel ; alapja háromszor kikanyari- 
tott; oldalai elül keskenyen, hátul pedig szélesebben tágultak és felhajlók. 
A mellső és hátsó csípői egymást érintők, a középsők pedig a kózépmell 
keskeny hosszabbítása által szétválasztottak. Lábai meglehetősen hosszúk ; 
czombjaik kissé összenyomottak és kevéssé vastagodottak; a lábszárak 
egyenesek, barázdáltak; a kocsák kissé lapítottak, négy első izok vegeik 
felé lassanként keskenyedett, fokonkint rövidülő s alul sűrűn szőrös, a mell- 
sők külszélén kevéssé szélesbedettek ; a karmok egyszerűek s alapjuk széles- 
bedettek. A röptyűk majdnem párhuzamosak, nyolcz mély, hornyolt rovát- 
kával, végeig szélesen s kissé ferdén csonkúltak, úgyhogy a potroh két végső 
szelvényét el nem födik, belső szögleteik kerekítettek, a külsők pedig tövis- 
ben végződők. A potroh hat szelvényű, a négy első szelvény egyenlő, csak 
az első kissé hosszabb, az ötödik közepén rövidebb s oldalak felé szélesbe- 
dett, a végső hosszabbodott s vége felé keskenyedett, alul harántan benyo- 
mott, feltil domborodott s végének szögletei lemezként kiállók. 


I. spinipennis nov. sp. Tab. I. f. 4. 


Oblonga, subparallela; capite pronotogue nigris, nitidis, sparsim 
punetatis ; elytris violaceis, crenato-striatis, truncatis, angulo apieali externo 
spinosis ; subtus brunnea, pectoris lateribus rude punctatis ; abdominis apice 
bilaminatim producto. 

Long. 994, . 

Caput nigrum, nitidum, clypeo antrorsum versus angustato et hie 
anguste truncato, fronte convexa et utrinque supra antennas oblique 
impressa, lateribus verticeque disperse punctatis. Antennis dimidii cor- 
poris longitudine. Pronoto transverso, nigro, nitido, disco convexo, obsolete 
disperseque punctulato et punetis magnis sparsim notato. Scutello nigro, 
semicirculari, levi. Elytris pronoto adhue semel longioribus et illo vix 
latioribus, fere parallelis, tantum ad humeros rotundatos modiceque callo- 
sos et ad apicem leniter angustatis, mediocriter convexis, violaceis, crenato- 
striatis, striis profundis, apicem, modice transverse impressum, non attin- 
gentibus; lateribus tenuiter reflexis serieque densa punctorum instructis; 
spinis apicalibus acutis. Subtus brunnea, femoribus abdominisque segmento 
anali saturate castaneis; pectoris lateribus rude, ventris lateribus vero 
subtiliter punctatis. 

Borneo: m. Matang, unum individuum. 

Feje fekete, fenyes ; sisakja elóre keskenyedett s itt egyenesen met- 
szett, homloka domborodott, mindkét felén a csápok folott rézsutosan 
benyomott, oldalai s fejtetője szétszórtan pontozottak. Torja haránt, fekete, 


138 


fényes, korongja domborodott, enyészetesen, szétszórtan pontozott s azon- 
felül nagyobb, szétszórt pontokkal jelólt. Paizsa félkórü, fekete és sima. 
Rôptyüi a torjnál még egyszer hosszabbak s annál alig szélesebbek, majd- 
nem párhuzamosak, csak a kerekített s kissé havadályos válszógleteknél és 
végeig előtt csekélyen keskenyedettek ; kózépszerüen domborodottak, ibolya- 
kékek, hornyoltan rovátkoltak, a rovátkák mélyek s a kissé harántan benyo- 
mott róptyük végeit nem érintik; az oldalak végonyan felhajlók és sürü 
pontsorral ellátvák ; a külszögletek tóvisei hegyesek. Alul barna, czombjai 
s potrohának végső szelvenye sötét gesztenyeszintiek ; a mell oldalai durván, 
a has oldalai pedig gyóngéden pontozottak. 
Borneo szigetének Matang hegyén egy példányban találtatott. 


Antrisis Xanti nov. sp. 


Cinereo-nigricans, opaca ; palpis antennisgue rufo-ferrugineis, horum 
cluva testacea ; pedibus obscure brunneis, femoribus intus castaneis ; pronoto 
punctatissimo, subtiliter sexcarinato, carinula utrinque a latere secunda late 
interrupta ; elytris quadricarinatis, ante apicem nodosis, interstitiis biseriatim 
junctatis. 

Long. 4". 

Antr. Saundersii minor, ab hae pronoto dense subtiliterque punctato» 
hujus carinulis a latere secundis late interruptis et lateribus medio rotun_ 
dato-ampliatis, non vero angulatis, differt. — Cinereo-nigricans, opaca, 
Capite lato, supra antennas lobato, dense granulatim punctulato, clypeo 
trisinuato, sinu medio denticulis limitato ; fronte tumidula, bituberculata, 
verlice carinulis duabus brevibus instructo. Palpis antennisque rufo-ferru- 
gineis, horum clava dilutiore. Oculi invisibiles. Pronoto subquadrato, lateribus 
infra angulos anticos, lobatim prominulos, profunde intrusis, dem medio 
rotundato-ampliatis, hine basin versus sensim angustatis, angulis posticis 
obtusis; supra parum convexo, valde dense punctato et longitudinaliter 
sexcarinulato, carinulis a latere secundis valde late interruptis et sub horum 
parte antica interstitiis impressione obliqua, bieurvata instructis. Scutello 
minuto, punctiformi. Elytris oblongis, pronoto adhuc semel longioribus et 
hujus medi latitudinis modice angustioribus, a medio apicem obtusum 
versus sensim angustatis; supra parum convexis, longitudinaliter quadri- 
carinatis, carinis tribus internis ante apicem abbreviatis, quarta vero arcu- 
atim curvata, infra primam tumidulam tuberculumque sub hane nitidum, 
nodo crasso desinente; interstitiis planis, biseriatiam punctatis, primo ad 
tumiditatem profunde impresso. Subtus dense rugoso-punetulata ; predibus 
obscure brunneis, femoribus intus castaneis; anticis subtus in medio dente 
parvo armatis. 

Species hee peculiaris, in honorem detectoris denominata, in Borneo 
in m. Matang inventa est. 


139 


Szurkes-fekete, homályos. Feje széles, a csápok fölött karélycsäs, sűrűn, 
szemcsésen pontozott, sisakja három kimetszéssel, melyek középsője két 
fogacskával határolt; homloka duzzadt, két dudorkával, fejtetője pedig két 
rövid ormócskával jelölt. Falámai és csápjai rőtszínűek s utóbbiak bunkója 
világosabb színű. Szemei nem láthatók. Torja négyszegűded, oldalai a karé- 
lyosan kiálló előszögletek alatt mélyen benyomottak, azután röviden, kerek- 
deden tágultak s alapja felé lassanként keskenyedettek; hátsó szögletei 
tompák ; felülete kevéssé domborodott, nagyon sűrűn pontozott, hosszában 
hat vékony, emelkedett vonallal ellátott, melyeknek a szélektől másodika 
szélesen félbeszakadt s előrésze alatt a tércse ferde, kétszer görbült benyo- 
mással jelölt. A pajzs nagyon kicsiny, pontidomu. A róptyük hosszükások, 
a torjnál még egyszer hosszabbak s ennek közép szélességénél valamivel 
keskenyebbek, közepüktől a tompa bütu felé lassanként keskenyedettek : 
felül kevéssé domborodottak s hosszában négy ormóval ellátottak, a negye- 
dik ormó a butti előtt ívesen kanyarodik s az elsőnek duzzadt vége s az ez 
alatt levő fényes dudorka alatt nagyon vastag bütykővel végződik; a köz- 
tércsék laposak, két soros pontozattal, az első tércse a duzzadás mellett 

nagyon bemélyedett. Alul sűrűn redősen pontozott; lábai sötét-barnák, 
czombjaik belűl gesztenveszinűek s a mellsők alul középen egy kis foggal 
fölszereltek. 

Borneo szigetének Matang nevű hegyéről való.s a fölfedező tisztéle- 


tére neveztem el. 


Toxicum Heros nov. sp. Tab. 1. fig. 5. 


Elongatum, atrum, opacum; capite quadrieorni, cornubus antici, 
basi connatis, sursum versus divergentibus, posticis distantibus, apice cla- 
vatis pilosisque ; pronoto sat dense punctato, late canaliculato ; elytris pa- 
rallelis, seriatim punctatis, seriebus hime inde confusis. 

Longit. 296—927. 

Supra atrum, opacum. Capite depresso, rude punctato, quadricorni, 
cornubus anticis modice compressis, elongatis, basi connatis, sursum versus 
divergentibus, intus longitudinaliter canaliculatis, rude rugoso-punctatis ; 
posticis valde distantibus, clavatis, rade punctatis et supra intus rufo-pilosis ; 
clypeo late arcuatim emarginato, lateribus lobatim elevatis, oculos usque 
ad. medium scindentibus. Pronoto subquadrato, angulis anticis modice 
rotundatis, lateribus basin versus parum angustatis et tenuiter marginatis, 
angulis prosticis acutis, basi profunde bisinuata; supra ante medium 
modice depresso, dein mediocriter convexo, longitudinaliter late canalicu- 
lato et sat dense punctato. Seutello semicirculari, apice acutiusculo, sparsim 
subtiliterque punctulato. Elytris elongatis, parallelis, ante apicem, junctim 
rotundatum, sinuatis ; supra mediocriter convexis, dorso modice applanatis, 
seriatim punctatis, punctorum seriebus hine inde confusis. Subtus niger; 


140 


pectore subopaco, lateribus rudius, medio subtiliter sparseque punctato ; 
ventre nitido, disperse punctulato. Pedibus teretibus, nigris, subopacis, dense 
punctatis pilisque brevibus flavidis instructis; tarsorum articulo ultimo 
antecedentes longitudine superante. 

A Tox. grande corpore opaco et non violaceo nitente, cornubus anti- 
cis divarieatis pedibusque nigris diserepans. 

Duo maseulina exemplaria in Borneo in monte Matang detecta. 

Hosszükás, mély fekete, homályos. Feje benyomott, durván pontozott 
és négy szarvval folszerelt, a mellsók meglehetós hosszuk, kissé Osszenyo- 
mottak, alapjukon ósszeforradtak, felfelé szétirányulók, innensó oldalukon 
esatornások s durván redósen pontozottak; a hátsók nagyon egymástól 
elállók, végeik bunkósak s hegyok baloldalon rótsárga szórrel ellátott; a 
sisak elül szélesen kikanyaritott, oldalszélei emelkedett karélyt képzók, 
melyek a szemeket közepükig metszik at. Torja negyszegüded, kissé kereki- 
tett elöszögletekkel, hátra felé kevéssé keskenyedett, oldalai vékonyan pär- 
kántyolak, alapja két mély kimetszéssel s hátsó szögletei hegyesek, felülete 
elül kissé benyomott, azután domborodott, hosszában széles csatornával 
ellátott s meglehetősen sűrün pontozott. Paizsa félkörű, vége hegyesded, 
finomul szétszórtan pontozott. Röptyűi hosszúkások, párhuzamosak, a közö- 
sen kerekített bütüjök előtt kissé kimetszettek ; felül középszerűen dombo- 
rodottak, kevéssé lapított háttal, sorosan, itt-ott rendetlenül, pontozottak. 
Alul fekete, melle kissé fényes, oldalai durvábban s közepe finomabbúl, 
szétszórtan pontozott; hasa fényesebb, szintén ritkásan pontozott. Lábai 
hengeresek, feketék, sűrün pontozottak s a pontok finom, rövid szöresekkel 
ellátvák ; a kocsák utolsó íze az előttelevőknél hosszabb. 

Borneo szigetének Matang nevű hegyén két hím példány találtatott. 


141 


AZ EPITRITUS ARGIOLUS EM. NEVŰ HANGYA ELÓ- 
FORDULÁSA MAGYARORSZÁGBAN. 


Dr. Mayr GuszrTÁv bécsi tanártól. 


Dr. HonvárH Géza ur az orsz. phylloxera-kisérleti állomás farkasdi 
telepén Pestmegyében 1881. junius 16-án '/2 méternyire a föld színe alatt 
phylloxera-lepett szólógyokereken egy kis hangyát talált, melyet az EMERY 
által leírt Epitritus argiolus fajnak tartott, és melyet a hozzám beküldött 
példány tüzetes megvizsgálása után magam is e fajhoz tartozónak ismer- 
tem fel. 

Dr. Emery eddig két Epitritus-fajt írt le és pedig Bull. Soc. ital. 
Anno I. p. 136, az E argiolus nóstényét, az Ann. Mus. civ. di Genova. 
Vol. VII. 1875. p. 473. és 474. ugyanennek a fajnak s az E. Baudueri-nek 
dolgozóját. Emery tanár ez utóbbi értekezéséhez csatolt pótlékban a két 
fajnak eddig ismert földrajzi elterjedését a következőleg adja: E. argiolus 
Dél-Francziaországban, Corsica szigetén és Olaszországban Nápolyig, E. 
Baudueri Dél-Francziaországban és Corsica szigetén. 

Az Hpitritus-fajok életmódjáról mit sem tudunk ; Emery csak az E. 
argiolus-ról közli, hogy e faj egy ízben Lucca környékén fűben s azonkívül 
a nápolyi botanikus kertben egy kő alatt találtatott. 

Hogy vajjon a Dr. Horvirx által szőlőgyökereken talált a szölögyö- 
kerekkel vagy a phylloxerával valami közelebbi viszonyban állott-e, hogy 
vajjon eredetileg is az említett mélységben tartózkodott-e vagy talán csak 
véletlenül a föld felszinéról a kiásott gödörbe esett, ott egy szölögyökeren 
megakadt s ebben a helyzetben találtatott meg, — azt egy ily apró, alig 1.8 
millim. hosszú állatkánál egyetlen egy példány feltalálásából eldönteni 
épen nem lehet. Mindamellett érdekes, hogy e faj, mely eddig csak a szű- 
kebb értelemben vett mediterrán faunához látszott tartozni, és melynek 
legközelebbi rokonai (Strumigenys, Orectognathus, Daceton, Ceratobasis, 
Rhopalothrix) mind melegebb tartományokban élnek, Pestmegyében is fel- 
fedeztetett. 

A magyar Alföld a többi hangyák között is oly alakokat képes felmu- 
tatni, melyek tulajdonképen a mediterrán faunához tartoznak s a körül 
fekvő területeken úgy látszik nincsenek képviselve; ilyenek: Myrmecocy- 


142 


stus viaticus l'abr. M. és cursor l'onsc. Az előbbi faj Magyarországon kívül 
(Tokajtol kezdve Grebenaczig a Bánságban) egesz Észak-Afrikában és Af- 
rika keleti részén az egyenlítóig, Arábiában, Kis-Ázsiában, Perzsiában, a 
Kaukazusban, a Balkán félsziget déli és nyugati részén s a pyrenéi félszi- 
geten tenyészik. Dr. Emery ugyan azt is állítja, hogy Dr. SicHEL Párisban 
e fajt Horvátországból is kapta ; de én nem vagyok hajlandó ezt az adatot 
egészen hitelesnek tartani, mert eddig még nincs kellőleg beigazolva. M. 
cursor hasonló, noha valamivel korlátoltabb elterjedéssel bír; de lehetsé- 
ges, hogy e faj kisebb termete, valamint azon tulajdonsága miatt, hogy 
igen gyorsan fut, a gyüjtök figyelmét és üldözéseit könnyebben elkerülte. 
Bécs, 1882. Junius havában. 


HYMENOPTERA NOVA 
VEL MINUS COGNITA IN COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS HUNGARICI, 


a Doetore J. KRIECHBAUMER Monacensi descripta. 


1. Aulacus fasciatus n. sp. à. 


Niger, ore fulvo, antennarum articulo primo subtus testaceo, abdo- 

minis segmento primo et latere infero secundi fulvis, illius basi et fascia 

anteapicali nigris, pedibus anterioribus pallide fulvis, coxis et trochanteri- 

- bus apice excepto nigris, femoribus tibiisque posticis fuscis, illis infra, his 

interne, ambobus summa basi et apice rufis, alis hyalinis, nervis et stigmate 

fuscis, hoc medio pallidiore, pellucido, nubecula rotundata, stigma attingente 
apiceque extremo fuscis. Long. ”%,. 

Secundum tabulam synopticam meam. in Regensb. Corresp.- Blatt 1878. 
p. 7. editam pro mare A. flagellati Ns. haberi possit, etsi femora hujus 
speciei feminæ tota rufa sunt; cum autem ejus thoracis sculpturam ut in 
A. Latreilleano «reticulato-rugosam» nec «transversim suleatam» esse dicit 
Neesius, hic fasciatus noster illius speciei mas vix potest esse. Hum alive 
hueusque descriptarum feminarum esse marem, minus adhue mihi proba- 
bile videtur. 

Caput rotundato-transversum, subtilissime disperse punctatum, niti- 
dum, palpis, mandibulis (apice excepto) et macula magna triangulari, 
partem apiealem clypei oecupante rufis. Antennae filiformes, perparum 
attenuate, e 13 articulis subcylindris composite, articulo tertio quarto 
fere dimidio breviore. Thorax antice perpendieulariter deelivis, mesonoto 
cum scutello fortiter transverse-suleato, metanoto reticulato-rugoso. Ab- 
domen clavatum, segmentum primum ceteris simul sumptis longius, 
petiolo quartam circiter partem segmenti formante, hoc demto elongato- 
infundibuliformi; eolor fulvus hujus segmenti pone fasciam nigram medio 
in flavum versus est. Coxae, praesertim postice, valde elongate; tarsi 
postici testaceo-fulvi, articulorum apicibus fuscis. Alae subiridescentes ; 
apex cellule intermediæ seu discoidalis primae a basi cellule cubitalis 
secundae nervo interstitiali disjunctus uti in A. calcarato meo. 

In Hungaria meridionali ad Mehadiam a Joanne Frivaldszky detectus. 


144 


2. Ichneumon curtulus n. sp. 9. 

Niger, orbitis internis et genis rubricosis, antennis breviuseulis, apice 
attenuatis, trieoloribus, scutello albo-flavo, apice trochanterum, femoribus 
anterioribus, posticorum basi et apice, tibiis, tarsis, alarum stigmate squa- 
mula et radice nec non abdominis segmentis 2 et 3 rufis aut fulvis, se- 
ementi 4 puncto apicali, 5 fascia lata marginali, 6 et 7 dorso fere toto albis, 
metathoracis area superomedia subquadrata, postpetiolo aciculato, gastro- 
cœlis parvis, obliquis. Long. 9 9. 

I. eumero maxima affinis, sed orbitis internis et genis rubricosis, 
antennis paulo longioribus et gracilioribus, apice paulo magis acuminatis. 
artieulo basali rufo, abdominis segmento 5 late albo-fasciato, colore nigro 
femorum posticorum magis basin quam apicem versus extenso, tibiis et 
tarsis posticis fere totis rufis facile distinguendus. 

Habitat in Hungaria. 


3. Ichneumon melanostigma n. sp, 6. 

Niger, palpis, labro, maeulis 2 clypei, orbitis facialibus, antennarum 
articuli primi subtus macula minuta, lineola ante et alia infra alas scutel- 
lique macula albidis, mandibularum medio, abdominis segmentis 2 et 3, 
femoribus anterioribus apice, tibiis tarsisque anticis, tibiarum posteriorum 
et tarsorum intermediorum basi rufis, metathoracis area superomedia trans- 
verse-quadrangulari, abdomine lanceolato-elliptico, postpetiolo aciculato, 
gastrocælis majusculis. Long. 12 ”,. 

I. 9-albato meo (Regensb. Corr.-Bl. 1880. p. 51.) simillimus, sed an- 
tennarum flagello et tarsis posticis totis, tibus tarsisque intermediis ex 
parte nigris, area superomedia metathoracis minus brevi segmentoque ul- 
timo ventrali apice magis acuto, sat distinctus. Antennarum articuli basalis 
macula alba tam minuta est, ut eam interdum plane extinctam et antennas 
totas nigras inveniri mihi persuasum sit. Scutelli macula partem majorem 
posteriorem occupat. Femora antica latere anteriore fere tota testaceo-rufa, 
tibiæ intermedi latere posteriore apicem versus leviter infuscatæ, earum 
tarsis excepta basi fuscis, tibiæ posticæ latere externo fere tote, interno 
dimidio apicali et tarsi postici toti nigri. 

Ichneumonis phaeostigmi Wesm., mihi in natura adhuc ignoti, marem 
esse speciem hie deseriptam suspicari licet, donec observationes ulteriores 
de relatione harum duarum specierum nos certiores facient. 

In Hungaria centrali ad Budapestinum ab Alex. Mocsäry inventus. 


4. Ichneumon caedator Gr. (9)? d. 


Niger, griseo pubescens, ore, clypeo, orbitis facialibus antennarum 
articulo basali infra et scutello pallide flavis, antennarum flagello fere toto 
fulvo, abdomine elongato, sublineari, segmentis 2 et 3 rufis, 2 margine 
apieali nigro, pedibus anterioribus fulvo-testaceis, coxis trochanteribus et 


IE 


basi femorum intermediorum infra nigris, posticis nigris, summa basi femo- 
rum cum apice trochanterum supra rufis, tibiis et tarsis maxima parte fulvo- 
testaceis. Long. ”%,. 

Ab omnibus Ichneumonum maribus mihi notis divisionis II. Wes- 
maeli, quorum segmenta abdominis 2 et 3 rufa sunt, hie antennarum 
flagello fere toto fulvo distinetus est. Inter feminas, quarum mares adhuc 
latent, nulla mihi cum hoc mare melius consentire videtur, quam a cel. 
Gravenhorstio sub nomine J. caedatoris descripta. An eum cum hac rite 
conjunxerim, observationes ulteriores discernent. 

Orbitz faciales ita late flave sunt, ut facies etiam flava macula 
magna quadrata nigra signata describi possit; hic color flavus paulo supra 
basin antennarum, sed valde acuminate productus est. Antennarum flagelli 
articuli primi supra et apex undique leviter infuscata sunt. Metathoracis 
area superomedia subquadrata, margine postico fracto. Postpetiolus sen- 
sim et modice dilatatus et subtiliter aciculatus; segmentum abdominis 
secundum latitudine fere dimidio longius, antrorsum angustatum, gastro- 
eclis mediocribus, profunde impressis, spatio interjacente paulo an- 


 gustioribus, hoc aciculato rugoso, segmenta 3—5 subquadrata, 4 et 5 


margine extremo apicali rufescente, segmenta ventralia 2—4 plica media 
elevata instructa, rufa, quarto ante apicem utrinque litura fusca transversa, 
5 et 6 margine apicali rufo. Ceterum colore et sculptura cum femina 
convenit. 

Habitat in Hungaria; si verus mas I. caedatoris est, tune etiam in 
Tauria, Franconia (sec. Grav.) et in Gallia meridionali circa montem Pes- 
sulanum, unde feminam a Dom. Lichtenstein accepi. 


5. Ichneumon cordiger n. sp. ©. 4. 


Niger, nitidus, albido-pubescens, abdominis medio late rufo, apice 
albonotato, femoribus anterioribus totis aut maxima parte, eorum tibiis 
tarsisque cum basi tibiarum posticarum rufis, metathoracis area supero- 
media oblongo-obcordata, postpetiolo rugoso-punctato, gastrocælis minutis. 

?. Antennis filiformi-setaceis, pone medium incrassato-dilatatis, infra 
deplanatis, albo-annulatis, abdomine ovato-fusiformi, gastrocoelis fovei- 
formibus. Long. 11 ™,. 

c. Antennis setaceis, articulis nodulosis, abdomine elongato, sub- 
lineari, gastrocoelis longitudinalibus angustis, orbitis facialibus albis. Long. 
13. m. 

+. Caput et thorax nitida, sat dense punctata, albido pubescentia. 
Caput transversum, pone oculos subconstrictum et rotundato-angustatum. 
Antenne crassiusculæ, pone medium incrassato-dilatatæ et apicem versus 
acuminate. Scutellum planiuseulum, lævigatum, punctis paucis impressis. 
Metathorax areis superioribus 5, superomedia angusta, obcordata, laevigata, 


Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—II. füzet. 10 


146 


lateralibus vix disjunctis. Abdomen ovato-fusiforme, dense subtilissime 
punetatum, segmento primo fortius rugoso-punetato, secundo gastrocoelis 
minutis, foveiformibus; terebra parum exserta. Coxae subtus nitidæ, sat 
disperse punctatee. 

Niger. Caput mandibulis rufis, apice nigris; antennarum articulis 
(0—15 supra et lateribus albis. Abdominis segmentum primum basi nigrum, 
apice rufum, 2—4 rufa, 5—7 nigra, 6 supra macula magna transversa, 7 
dorso toto albis. Pedes coxis et trochanteribus nigris, horum summa margine 
apieali plerumque rufo; femoribus anterioribus rufis, intermediorum basi 
postice litura fusca, postieis summo apice excepto totis nigris; tibiis ante- 
rioribus totis, postiearum dimidio basali rufis; tarsis anterioribus rufis, 
posticis fuseis. Ale fuscescenti hyaline, nervis et stigmata fuscis, areola 
pentagonah. 

c. Antenne longiores, subsetaceæ, articulis (primis exceptis) nodu- 
losis et inde obtuse subserrate, scutellum crebrius punctatum, metathoracis 
area superomedia minus lævigata. Abdomen sublineari-elongatum, post- 
petiolo angustiore, segmentum secundum dimidio longius quam latus, 
lineis duabus longitudinalibus oblique impressis gastrocælorum loco, seg- 
menta 3—5 subquadrata, sensim paulo breviora; venter per totam longi- 
tudinem medio elevato-plicatus. Ale elongate et ample. 

Mandibulæ obscure castanex; labrum totum aut macule due trans- 
verse et orbite faciales plus minus distinct alle. Segmentum abdo- 
minis quartum apice nigrum, quintum aut totum nigrum aut margine api- 
cali albo. Cetera ut in +. 

Etsi nulla experientia mihi probatum est, marem et feminam hie 
deseriptos ad unam eandemque speciem pertinere, tamen e characteribus 
ambobus sexibus communibus, hoc valde verisimile mihi videtur. 

Hee species ad divisionem VI. Wesmaelii certo numeranda est. 

In Hungaria centrali ad Budapestinum ab Alex. Moesáry collectus. 


6. Amblyteles 5-cinctus (Mocs. i. l) n. sp. 50. 


Niger, seutello, segmentis abdominis 2 et 3 basi, 4— 6 apice flavis, 
antennis setaceis, fulvis, basi subtus flavis, apicem versus obscurioribus ; 
postpetiolo aciculato, gastrocoelis parvis. 

? . Orbitis oculorum internis flavis, antennis post mortem spiraliter 
involutis, apice trochanterum, femoribus anticis fere totis, posteriorum 
summa basi, intermediorum apiee quoque rufo-castaneis, tibiis tarsisque 
flavo-fulvis, posticis apice infuscatis. Long. 12'/s "v. 

d. Ore, elypeo, facie pedibusque flavis, coxis, basi trochanterum, apice 
femorum et tibiarum postieorum nigris, antennis porrectis. Long. 18 ^". 

Ambl. infractorio maxime affinis et similis, sed thorace toto nigro, 
antennis pallidioribus, abdominis segmento tertio basi latius flavo, apice 


147 


toto nigro, tibis posticis aplce fuscis, “ insuper facie latiore, toto flavo, 
femoribus anterioribus totis, posticorum dimidio basali majore flavis, se- 
emento ventrali ultimo breviter acuminato, apice ipse truncatulo sat distinc- 
tus. Ab A. fasciatorio sexus uterque, preter differentias coloris, spinis meta- 
thoracis utin infractorio multo minoribus sat diversi, d etiam A. 4-punctorio 
var. (xanthozosmo Gr.) similis, qui autem thorace flavo picto et statura 
majore gaudet. 

Metathoraeis area superomedia subquadrata in ? paulo latior quam 
longior. Color flavus segmentorum abdominis in c" pallide stramineus, in 
segmento primo per fulvum in nigrum transit; articulus primus flagelli 
antennarum in hoe sexu supra striola fuscescenti basali notatus est. 

Hab. Ala-Tau Turkestanie. 

7. Amblyteles Sibiricus Mocs. Tijdschrift voor Entom. XXI. 1577— $8, pag. 
POOR a Sead. 

Niger, fortiter punctatus, cinereo pubescens, maculis duabus clypei, 
orbitis oculorum facialibus, scutello, abdominis segmentis 2 et 4 basi, 5 
fere toto, tarsis omnibus apice excepto, tibiis anterioribus, posticarum basi 
et femorum anteriorum apice flavis, apice coxarum immaque basi femorum 
fulvis; postpetiolo aeiculato, gastrocoelis mediocribus, obliquis, alis ful- 
vescenti-hyalinis, squamula fusco-picea, radice, nervis et stigmate fulvis. 
Long. 22 m, . 

Amblyteli 4-punctorio c? (bidentario Gr.) maxime affinis, sed thorace 
toto fusco-nigro, abdomine latiore, segmentis 3 et 4 alter coloratis, coxis 
et trochanteribus omnibus femoribusque posticis fere totis nigris, tarsis fere 
totis fulvo-flavis valde distinctus. Caput et thorax pubescentia cinerea, supra 
densiore, in metathoracis lateribus longiore vestita; hujus area supero- 
media subquadrata, antrorsum ampliata, areis lateralibus divisis. Segmenta 
ventralia 2—5 flavo-fulva, 5 vitta medio fusca; 2 et 3 pliea media elevata 
instructa. Alarum areola pentagona, subtriangularis. 

Color flavus segmentorum intermediorum valde in fulvum vergit, 
margo sequentium plus minus rufeseit, ceterum abdominis colorem, præ- 
sertim segmentorum 3 et 4 multum variare suspicor. 

Patria: Sibiria. Ab Alberto Kindermann inventus. 


8. Amblyteles pandur n. sp. 9. 


Niger, antennarum semiannulo albo, tarsis anticis, femoribus tibiisque 
rufocastaneis, longitudinaliter nigro-vittatis, alis fusco-hyalinis, nervis et 
stigmate nigro-fuscis, antennis filiformi-setaceis, postpetiolo aciculato, 
gastroccelis sat magnis, coxis, subtus nitidissimis, disperse punctatis. Long. 
19 ^j. 

E majoribus hujus generis, quoad formam corporis et proportionem 
partium A. 4-punctorio maxime affinis, sed major, areis metathoracis supe- 

10% 


148 


rioribus lateralibus haud vel vix divisis et colore pedum valde singulari 
maxime diversus. 

Caput pone oculos modice oblique angustatum, clypeo læviusculo, 
parce punctato, apice late subarcuato-truncato. Antennae filiformi-setaceæ, 
apiee involute. Thorax rugoso-punetatus , mesonoto antice subtrilobo, 
medio utrinque longitudinaliter impresso; scutellum plano-convexum, lævi- 
gatum; metanoti area supero-media transverse subsemiovalis, laterales 
haud vel vix disjuncte et cum postero-intermediis fere confluentes, he 
erista denticulata a postero-externis disjunctæ. Abdomen ovato-lanceola- 
tum, segmenti primi postpetiolo valde dilatato, medio bicarinato, utrinque 
tuberculato, inter tubercula aciculato, segmentis 2 et 3 dense subtiliter 
punctatis, gastroccelis latiusculis, sed spatio intermedio haud latioribus, 
antice vix impressis, rude costulatis, postice suboblique transversim an- 
guste magis impressis, spatio interjacente aciculato et punctato ; segmentis 
4—1 subtilissime punctulatis ; segmento quarto ventrali plica nulla elevata, 
ultimo rime terebralis circa dimidium obtegente. Apex abdominis minus 
obtusus esse videtur quam in plurimis hujus generis speciebus, unde simi- 
litudo quedam cum Ichneumonis generis speciebus, e. g. cessatori, oritur. 

Niger, capite, thorace, coxis et trochanteribus nigro-pubescentibus, 
antennarum articulis 11—15 supra albis, femoribus tibiisque rufo-casta- 
neis, illorum margine infero et vitta infra marginem superum, in latere 
antico minus distincta, horum saltem posticorum vittis sursum acuminatis, 
altera in latere antico, altera in latere postico, plus minus distinctis nigris ; 
tarsis anticis castaneis, posterioribus nigro-fuscis. 

In Hungaria meridionali ad Mehadiam a Joanne Pavel detectus. 


9. Amblyteles Hungaricus Tschb. Z. 


Differt a ? antennarum vix longiorum articulis minus elongatis, ul- 
timis exceptis subtus pallidioribus, 4—19 latere externo earinulatis, orbitis 
facialibus (sursum valde acuminate), maculis seu punctis duobus clypei, anten- 
narum artieulo basali subtus albido-flavis, abdomine longiore, angustiore, me- 
dio minus dilatato, solo segmento septimo utrinque striga laterali albida 
picto. Segmenta ventralia 2 et 3 plica media elevata, 7 sinuato-acuminatum. 

Patria: Hungaria centralis et meridionali-orientalis. 


10. Amblyteles jucundus (Mocs. i. l. n. sp. 9. 


Niger, nitidus, abdominis segmentis 3—7, femoribus, tibus anteriori- 
bus tarsisque anticis castaneo-rufis, antennis filiformi-setaceis, albo-annu- 
latis, postpetiolo aciculato-rugoso, gastrocoelis parvis. Long. 14 wj. 

A. rubriventri Wsm. maxime affinis, sed femoribus omnibus rufis et 
abdominis segmento secundo nigro distinctus. 

Hab. prope Mehadiam Hungari: meridionalis. 


149 


11. Amblyteles carnifex n. sp. 9c. 


Niger, scutello flavo, abdomine pedibusque rufis, illius segmentorum 
anteriorum basi, coxis et maxima parte trochanterum nigris; postpetioli 
area media aciculata, lateralibus punetatis; gastrocælis parvis. 

?. Capite rufo, nigro-signato, antennis rufis, dimidio apicali minore 
nigro, medio praesertim albo-sericeo micantibus, abdomine ovato-elliptico, 
basi petioli et segmentorum 3 sequentium plus minus nigra, alis fusco- 
hyalinis, squamula et radice fulvis, nervis et stigmate fuscis, trochanteribus 
subtus, posticis fere totis rufis, tarsorum posticorum articulis apice plus 
minus infuscatis. Long. 14 v. 

d'. Capite nigro, ore, clypeo, facie et antennarum articulo primo sub- 
tus flavis, clypei margine nigro, antennis porrectis, flagello toto nigro, ab- 
domine elongato, basi segmentorum 5 anteriorum plus minus nigris, tro- 
chanterum anteriorum margine apicali, posticorum articulo secundo, femo- 
ribus, tibis et tarsis omnibus rufis. Plice ventrales 3, segmento ultimo 
ventrali semiovali. Long. 15 9. 

Species A. equitatorio Pz. Wsm. simillima, ? tamen ab illius ? (I. an- 
tennatorio Pz.) vagina terebre magis exserta, capite maxima parte rubri- 
coso, antennis haud alboannulatis, & statura majore, abdomine longiore, 
basi segmentorum 4 anteriorum excepta rufo, thorace et coxis haud flavo- 
pictis facile discerni potest. Alarum stigma in + fuscum, in c tertaceum. 
Gastrocoeli in ? parvi, transversi, in d paulo majores, oblique-oblongi. 

Hab. Ala-Tau Turkestanie. 


12. Amblyteles erythropygus n. sp. 9. 


Niger, abdominis apice pedibusque rufis, coxis, trochanteribus, tibia- 
rum postiearum apice tarsisque posticis nigris, antennis setaceis, postpetiolo 
medio aciculato, gastrocælis parvis, alis infuseatis, nervis, stigmate, squa- 
mulis et radice fusco-nigris. Long. 15 ™,. 

Caput pone oculos oblique angustatum, rugoso-punctatum, punctis 
faciei et presertim clypei fortioribus et rarioribus. Antenne graciles, seta- 
cee, pone medium subdilatatæ et infra deplanate. Thorax supra dense sub- 
tiliter punctatus, punctis presertim lateralibus subconfluentibus, antice 
usque ad medium longitudinaliter subimpressus, lateribus rugoso-punctatus, 
impressionibus binis anterioribus et posterioribus, his magis inter se remo- 
tis; scutellum plano-convexum, apice rotundatum, punetis sparsis impressis; 
metathorax dense et fortiter rugoso-punctatus, area supero-media magna, 
semiovali, lateralibus haud divisis, infra in dentem brevem obtusiusculum 
exeurrentibus. Abdomen lanceolato-elliptieum, dense subtiliter punctatum, 
flexura petioli supra bicarinata, postpetiolo medio subtiliter aciculato, late- 
ribus rugoso-punctato; gastroceli parvuli, oblique-transversi, perparum 
impressi; segmenta 1—3 et macula basalis medio haud bene circumscripta, 


150 


quarti nigra, cetera castaneo-rufa. Tarsi intermedi picei. Alc valde infus- 
catee areola pentagona. 
Hab. Ala-Tau Turkestanie. 


13. Amblyteles gratiosus (Mocs. i. l. n. sp. 9. 


Niger, abdomine depresso-fusiformi, segmentis 2 et > rufis, antennis 
sracilibus, setaceis, albo-annulatis, alis fusco-hyalinis, squamula, radice, 
nervis et stigmate fuscis, hoc medio pallidiore, postpetiolo aciculato, gastro- 
coelis parvis. Long. 20 "v. 

Microstictis nothochromis quidem adnumerandus, sed magnitudine 
sastrocælorum minus respecta cum Leptoceris magis convenit, 

Caput pone oculos oblique angustatum. Antenne longs, setaceæ, 
valde graciles, post mortem apice spiraliter revolute. Mesonotum crebre 
et distincte, mesopleuræ dense rude punctate, harum punctis infra in 
rugas obliquas valde elevatas confluentibus ; scutellum planiusculum, punetis 
irregularibus, medio fortioribus, ex parte confluentibus impressis; meta- 
thorax dentibus duobus majusculis instructus, acutis, area superomedia 
fere dimidio longiore, lateribus subparallelis, lateralibus haud aut vix divisis. 
Postpetiolus subtiliter aciculatus: segmenta 2 et 3 densissime punctata, 
scabricula, cetera subtilissime coriacea et disperse punctulata. Venter (in 
hoe quidem specimine) totus medio elevatus, segmento tert:o triangulariter 
compressus. Pedes graciles, toti nigri, tibiis anticis et tarsis anterioribus 
vix fuscescentibus. Alarum areola subregularis, pentagona. 

Hab. Ala-Tau Turkestaniæ. 


14. Cryptus Turkestanicus n. sp. 6. 


Niger, macula mandibularum, orbitis faeialibus, externis ex parte, 
puneto verticis et trochanterum anticorum articulo primo subtus albis, 
horum articulo secundo, femoribus, tibiis et tarsis omnibus rufis, meso- et 
metapleuris densissime rugoso-punctatis, opacis, metanoti costis duabus 
flexis, transversis, subparallelis, anteriore stigmata non attingente, alarum 
stigmate ferruginea, valvulis genitalibus latiusculis, obtuse rotundatis. 
Long. 15 "n. 

Crypti tarsoleuci mari adeo similis, ut dubium videri possit, an sit 
species ab illo vere distincta. Hoc dubium eo difficihus dissolvi potest, 
quum sub nomine Cr. tarsoleuci duos species diversas commixtas esse 
suspicor. Tarsis posticis concoloribus, i. e. articulis 2 aut 3—4 ceteris haud 
aut vix pallidioribus, nec flavis nec albis, lateribus thoracis propter punetu- 
ram densiorum magis opacis, genitali masculo apice obtusiore hæc species 
mihi prsesertim differe videtur. Sin autem ejus femina detecta erit, hie 
mas incertus et dubius manebit. 

Hab. Ala-Tau Turkestanie. 


151 


15. Xylonomus ephialtoides n. sp. 9. 

Niger, pedibus rufis, posticorum apice femorum, tibiis tarsisque nigris, 
antennis filiformi-subclavatis, elava margine interiore setulis aliquot rigidis 
vestita, abdomine elongato, cylindrico, pilosulo, basi scabro, segmento 
primo medio constricto, tuberculis inter basin et medium sitis, secundo et 
tertio basi utrinque oblique, medio areuatim impressis, terebra corporis 
longitudine aut parum breviore. Long. 16—21, terebr. 15—21 ™,,. 

A Xyl. rufipede antennis haud albo-annulatis, tibiis postieis totis 
nigris, abdominis segmento primo latiore, scabriore, basin versus breviter 
angustato, distincte tuberculato, a Xyl. scabro (a me non viso) tibiis posticis 
totis nigris, arcubus abdominis aliter impressis, terebra longiore, a X. pro- 
pinquo Tscheku (mihi etiam ignoto) antennis et tibiis posticis totis nigris 
et terebra longiore differt. 

Caput inter antennas carinula instruetum. Thorax ut in X. rufipede 
constructus, metathorace autem fortius rugoso, area petiolari seu postica 
costa semicirculari bene discreta, angusta, costulata, supero-media lage- 
næformi, usque ad basin metathoracis prolongata, lateralibus divisis. Ab- 
dominis segmenta rugoso-scabra, apicem versus sensim leviora simulque 
lateribus subtiliter aciculato coriacea; segmentum primum scaberrimum, 
carinulis in individuo minore subdistinctis, in majore fere nullis, parte 
basali, 1. e. ante tubercula sita, brevi, basin versus recte- aut curvato-an- 
oustato, parte apicali illa duplo longiore, lateribus subparallelis, medio plus 
minus constricta et utrinque impressa; secundum latitudine longius, basi 
utrinque profunde oblique impressum, impressione in arcum segmenti me- 
dium petentem continuata, qui, si cum opposito plane junctus esset, dimi- 
dium basale segmenti includeret ; tertium latitudine paulo longius, impres- 
sionibus iisdem minus distinctis, quartam longitudine paulo, quintum et 
sextum dimidio eireiter breviora, septimum horum utroque paulo longius, 
sed quarto brevius, octavum septimo paulo longius, apicem versus angusta- 
tum, canalicula dorsali a basi ultra medium impressa et hic in altera, 
arcuata insidente preditum; segmenta ultima (5 et 6) ventralia brevissima, 
transversa, penultimo apice acute triangulariter exciso, ultimo compresso- 
elevato, basin octavi dorsalis vix superante, quo rima longa basin terebræ 
ineludens et segmentis duobus dorsalibus opposita apparet. Ale individui 
majoris fusco-hyaline, minoris hyaline, nervis et stigmata fusco-nigris, 
hoe basi maeula pallida, radiee et squamula rufis aut piceis, nervo trans- 
verso-anali paulo aut vix ante medium fracto. Pedes quoad formam cum 
pedibus .X. rufipedis conveniunt. 

Hab. in Hungaria et Germania. Individuum majus 1879 cirea Meha- 
diam eaptum, minus Trajecti ad Menum a Dom. de Passavant e larva 
quadam in ligno putrido degente exelusum est. 


ADATOK 
A GUBACSDARÁZSOK FAUNÁJÁHOZ HAZANKBAN, 


KULONOSEN BUDAPEST KORNYEKEN. 


PASZLAVSZKY JÓZSEF reáliskolai tanártól. 


A gubaesdarázsok érdekes esaládját hazánk entomológusai eddig igen 
kevéssé méltatták figyelemre. Budapest kórnyékéról a Magyar Orvosok és 
Természetvizsgálók XX-ik nagygyűlése alkalmából kiadott emlekkönyvben* 
csak a következő kilenez faj van közülök felsorolva: Aphilotrix radicis Fabr., 
A. Sieboldi Hart., A. lucida Hart., Cynips argentea Hart., C. hungarica Hart., 
C. Kollari Hart., C. polycera Gir. var. subterranea Gir., C. caput Medusæ 
Hart. és C. calicis Burgsd. 

En alkalom adtával több éven át gyűjtöttem Buda vidékén a guba- 
csokat, hogy lakóikat felnevelve, a budai reáliskola gyűjteményét gyara- 
pitsam ; különösen azonban 1881 őszén és 1882 tavaszán láttam nagyobb 
buzgalommal a gubacsok tanulmányozásához, felkutatásához és gyűjtéséhez. 
És fáradozásomat igazán szép siker koronázta, amint az az alább közlött 
fajok számából is kitetszik: 11 nemből nem kevesebb mint 68 faj van már 
is birtokomban. Mutatja e névsor, hogy Budapest környéke e tekintetben 
is gazdag ; és hozzá tehetem, hogy az elsoroltakon kívül még számos faj vár 
közelebbi meghatározásra, melyek közlését más alkalomra kell halasztanom. 

A gubacsok gyűjtésénél első sorban a tölgyeket vettem figyelembe ; de 
nem mulasztottam el más növényeket is szemügyre venni. Minthogy a gu- 
bacsokból a rovarokat is fel akartam nevelni, meg azon frissében fajok 
szerint csoportokba osztottam s mindmegannyit külön, legnagyobbrészt 
üvegfedelű skatulyákba osztottam, hozzátéve egy kis ezédulát, melyen a 
gyűjtés helye, ideje és a növény faja volt feljegyezve. Télen a skatulyákat 
fűtetlen teremben, egyeseket nedves homokon tartottam. A darázs felneve- 
lése még sem sikerült minden fajból ; a melyből sikerült, annál a kibúvás 
idejét ugyancsak feljegyeztem. 

* Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leírása. Buda- 


pest 1879. IV. Budapest és környéke állattani tekintetben, dr. MARGó Trvapar-tol 
636,367 lapokon. (A Hymenopteräk Mocsiry SÁNDOR-tól.) 


158 


A kirándülásokon a gyűjtésben, odahaza a rendezésben, a kibujt rova- 
rok feltäzésében, kipræparäläsäban kiváló buzgalommal volt segítségemre 
Vangel Jenő, tanítványom a VIII-ik osztályból, miért is nem mulaszthatom 
el, hogy szives készségéról ez alkalommal méltányolva meg ne emlékezzem. 

A nemek és fajok megnevezésében, valamint sorrendjében dr. G. Mayr 
legújabban megjelent művét" követtem, úgy gondolván, hogy a netaláni 
változtatásokat, a régi elnevezéstől való eltéréseket senki több joggal nem 
tehette mint ő, ki a gubacsdarázsoknak kétségkívül legalaposabb ismerője. 

A felsorolandó fajok legnagyobbrészt Buda környékéről valók; de 
vannak köztük hazánk más vidékéről valók is. Ezeket külön megemlítem. 

Az eddig gyűjtött és meghatározott fajok im ezek : 


I. RHODITES, Hart. 


1. Rhodites eglanteriæ, Hart. — Gyüjtöttem a vízivárosi temető felett 
az út mentén és a II. k. reáliskola kertjében egy Rosa canina csemetéről. 
A darázs kijött a második év május havában. 

9. Rh. rosarum, Gir. — A vízivárosi temető felett. A darázs a második 
év május havában jött ki. 

3. Rh. spinosissime, Gir. — Buda környékén több helyen találtam. 
A darázs a második év május havában repül. 

4. Rh. rose, L. — A legközönségesebb és legfeltünóbb rózsagubacs. 
Az állat a második év tavaszán repűl ; a meleg szobában tartva, 1879-ben 
már márczius közepén bujtak ki; közönségesen aprilistól junius közepéig 
terjed a kibúvás időszaka. Azon saját nevelésű gubacsból, melynek rügyébe 
1881. apr. 17-én rakta petéit a darázs, a rovarok 1882 junius 7-én jöttek 
ki; jun. 11-én minden termékenyítés nélkül újra petét raktak és ennek 
eredményeként jelenleg (jul. 16.) két új gubaes van fejlődőben. 


II. AULAX, Hart. 


5. Aulax glechome, Hart. — Budapest környékén még nem találtam ; 
sokat gyűjtöttem azonban e nyáron Deregnyóben (Zemplén m.) a Glechoma 
hederaceá-ról egy buzaföld mesgyéjén. E gubaesokat itt a nép is ismeri és 
«maeska tóki»-nek nevezi. A gyermekek eszik. 

6. A. hieracii, Bouché. — A főváros közvetetlen környékén ezt sem 
találtam, de Puszta-Peszéren (Pest m.) a mult és az idei nyáron több pél- 
dányban gyűjtötte számomra Vángel Jenő. 


III. SYNOPHRUS, Hart. 


7. Synophrus politus, Hart. — Lipót-mezó, Kamara-erdó; Quercus 
cerris-en. 


* Die europäischen Arten der gallenbewohnenden Cynipiden, Wien 1882 (Sep. 
Abdr. aus d. 21-ten Jahresb. d. Communal-Oberrealschule im I. Bez.) Alf. Holder. 


IV. DIASTROPHUS, Hart. 


8. Diastrophus rubi, Hart. — Peszéren gyűjtötte Vangel Jenő. A mult 
nyáron gyűjtött példányokból ez idei májusban jöttek ki példányok. 


V. ANDRICUS, Hart. 


9. Andricus ostreus, Gir. (Neuroterus ostreus, Gir.) — Városliget, 
állatkert, Peszér; Quercus pedunculatá-n ; Lipót-mezó, Qu. sessiliflora-n. 

10. A. crispator, Tschek. — Jánoshegy, fiatal Qu. cerris-en; Hárshegy, 
Hidegvölgy. A darázs ugyanazon év május havában repül. 

11. A. amenti, Gir. — A Qu. sessiliflora barkáján a Svábhegyen. A 
darázs ugyanazon év april havában repül. 

12. A. multiplicatus, Gir. — Kis-Hárshegy, Hidegvölgy; a Qu. cer- 
ris-en, ugy nagy fákon mint kisebb bokrokon. A darázs juliusban repul. 

13. A. ramuli, L. — A János-hegy lejtőjén hatalmas tölgyek, Qu. ses- 
siliflora és Qu. pubescens alatt májusban a földön találtam. A darázskák 
májusban hagyták el a gubacsot. 

14. A. æstivalis, Gir. — Vadas-kert; nagy Qu. cerris-en. 

15. A. cydoniæ, Gir. — Szép- tien Kis-Härshegy, Vadas-kert, 
Lipót-mezó. April végén és májusban találtam. A darázsok májusban jót- 
tek ki. 

16. A. grossulariæ, Gir. — A Vadas-kertben egy nagy eserfán (Qu. 
cerris) májusban igen nagy mennyiségben találtam. A darázsok junius elejen 
hagyták el a gubaesot. 

17. A. inflator, Hart. — Lipót-mezó, Qu. pubescens-en ; a Tollat 
ben Qu. pedunculatá-n. A gubaesokat junius elején már üresen találtam. 

18. A. curvator, Hart. — Lipót-mezó, Jánoshegy. Qu. sessiliflorá-n. 

19. A. glandule, Schenck. (Cynips glandule, Schenck.) — Egyetlen 
példányban találtam. Qu. sessiliflora-n a Lipót-Mezón. 

20. A. callidoma, Gir. non Adler. (Cynips callidoma, Gir.) — A Lipót- 
mezón, Qu. sessiliflora-n és Qu. pubescens-en októberben. 


21. A. autumnalis, Hart. (Cyn. autumnalis, Hart.) — Lipót-mezó ; 
Qu. sessiliflora, Qu. pubescens. 

22. A. urneformis, Mayr. — Vadas-kert, Széchenyi-hegy, kis Qu. 
cerris bokrokon és Qu. pubescens-en nagy mennyiségben" 

23. A. fecundatrix, Hart. (Cyn. fecundratrix, Hart.) — Városliget, 


állatkert, Qu. pedunculatá-n; Farkas-vôley, Qu. sessiliflorá-n. 

24. A. globuli, Hart. Gn globuli, Hart.) — Lipöt-mezö, Svab-hegy 
Qu. sessiliflora. 

25. A. lucidus, Hart. (C. lucida, Hart. Aphilothrix lucide, Wachtl.) — 
Lipót-mezó, Kamara-erdó ; Promontoron nagy számban. 

26. A. serotinus, Gir. (C. serotina, Gir.) — A Széchenyi-hegy (Isten- 
hegy) délkeleti lejtőjén fiatal Qu. sessiliflora lehullt levelek fedte földalatti 


155 


agairol nagy mennyiségben gyűjtöttem 1881 novemberben. A rovarok 1882 
julius elején hagyták el a gubacsot. E gubacs általában kevéssé ismeretes ; 
friss állapotában egyike a legesinosabbaknak : a gömb felületéről sugarasan 
szét álló hosszú nyúlványok finom, pehelyszerü tollas szörökkel vannak 
megrakva és gyönyörű halavány rózsaszinnel belehelve. 

97. A. solitarius, Fonse. (Diplolepis solitarius, Fonsc. Cyn. ferru- 
ginea, Hart.) — Lipöt-mezö, Kamara-erdó, Svábhegy; Qu. sessiliflora. A 
darázsok a második év tavaszán hagyták el a gubacsot. 

98. A. rhizome, Hart. (Cyn. rhizome, Hart.) — Csak mult évi pél- 
dányokat találtam a Széchenyi-hegyen, Qu. sessiliflora alsó again. 

29. A. Sieboldi. Hart. (C. Sieboldi, Hart., C. corticalis, Schenck.) — 
Számos példányt találtam a Széchenyi-hegyen, Qu. sessiliflorá-n. 

30. A. radicis, Fabr. — Mult évi gubacsot találtam a János-hegyen, 
Szechenyi hegyen Qu. sessiliflora toven. 


VI. CYNIPS (Linné) Hart. 


31. Cynips conifica, Hart. — Széchenyi-hegy, Kamara-erd6 ; Qu. ses- 
siliflora (Qu. pubescens). 

32. C. argentea, Hart. — Promontor, Qu. pubescens. 

33. C. hungarica, Hart. — Remete-Mária. 

34. C. caput Meduse, Hart. — Buda vidékén a Qu. sessiliflorá-n és 
Qu. pubescens-en mindenütt közönséges ; sokszor az egész fat ellepi. A darázs 
a második, néha a harmadik évben, február-aprilis havában repül. 

35. C. calicis, Burgsdf. — A budai hegyeken eddig nem találtam ; 
gyűjtöttem az állatkertben Qu. pedunculatá-ról; Vángel J. Peszéren, hol a 
gubacsot «zsiros gubá»-nak hívják, számosat gyűjtött. A darázs a második 
év február és márczius havában jött ki. 

36. C. glutinosa, Gir. — Lipótmezó, Farkasvöley, Széchenyi-hegy, 
Kamara-erdó ; mindenutt kózónséges a Qu. sessiliflorá-n és Qu. pubescens-en. 
Megkulonboztethetem azon varietásokat is, melyeket Grraup felállított : 
var. coronaria és var. mitrata. — A darázsok a második év márezius ha- 
vában jónnek ki. 

37. C. coriaria, Haimh. — Lipót-mezó, Svábhegy, Kamara-erdö. Meg- 
lehetós gyakori a Qu. pubescens-en és a Qu. sessiliflorá-n. A darázsok az 
elsó év november havában hagyták el a gubacsokat. 

38. C. polycera, Gir. — Promontor. Sokat találtam a Qu. pubescens 
bokrain. A var. subterranea t (C. subterranea, Gir.) a Szechenyi-hegyen 
találtam fiatal Qu. sessiliflora földalatti again, kétféle alakban. 

39. C. conglomerata, Gir. — Buda környékén elszórtan mindenütt 
előfordúl; legtöbbet találtam a Kamara-erdöben a Qu. sessiliflorä-n; kap- 
tam példányokat Peszérről, Deregnyőből és Apátiból (Somogy m.). A darázs 
az első év octoberében bujt li. 


156 


40. C. amblycera, Gir. —  Lipót-mezó, Kamara-erdó, Farkasvöley, 
Széchenyi-hegy, Promontor. A darázsok a második év aprilis havában jot- 
tek ki. 

41. C. aries, Gir. — A Városliget egyetlen tólgyfáján (Qu. peduneu- 
lata) találtam néhányat a mult ev őszén, üresen; ugyanazon fan ez év 
junius kózepén már jól kifejlettekre bukkantam. 

42. C. lignicola, Hart. — Kamara-erd6, Svábhegy, Promontor, Qu. 
sessiliflorá-n, Városliget, állatkert, Qu. pedunculatä-n. Kaptam példányokat 
Deregnyőből és Peszérról. A darázsok a második év május havában jot- 
tek ki. 

43. C. Kollari, Hart. — A budapesti állatkertben Qu. peduneulatä-n, 
Promontor vidékén, Qu. pubescens-en. Kaptam azonfelül Puszta-Peszérról 
és Deregnyöböl. A darázsok az első év aug. végén és szeptember havában 
jöttek ki. | 

44. C. tinctoria, Hart. — Qu. pedunculata-n az állatkertben; elszór- 
tan a Svábhegyen, Qu. sessiliflorá-n. A darázsok a második év junius és julius 
havában jottek ki. 

45. C. caliciformis, Gir. — Lipöt-mezö, Kamara-erdó, Vadas-kert. 
Egy darázs a második év julius első felében hagyta el a gubaesot. 

46. C. galeata, Gir. — Lipót-mezó, Vadas-kert, Kamara-erdó, Farkas- 
völgy, Promontor, Qu. sessiliflorá-n ; a Városligetben Qu. pedunculata-n. 
Junius közepén mar jól kifejlődött frisseket találtam. A darázs juliusban 
repul. 

47. C. truncicola, Gir. — Gyüjtöttem példányokat a Lipót-mezón, 
Svábhegyen és a Kamara-erdóben, Qu. sessiliflorá-ról (vagy pubescens), de 
legtöbbet találtam az állatkertben egy Qu. pedunculata derekán meg again. 
A darázsok a második (talán harmadik) év márezius havában reptiltek.* 


VII. APHELONYX, Mayr. 


48. Aphelonyx cerricola, Gir. — Kamara-erdö, Lipótmezó, Vadaskert. 


VIII. BIORHIZA, Westw. 


49. Biorhiza terminalis, Fabr. (Cyn. quereus terminalis, Fabr. Teras 
terminalis, Hart. Dryoteras, Forst. Andricus terminalis, Fabr.) — Janos- 
hegy, Kis-Hárshegy, Svábhegy, Lipótmezó, Qu. pubescens-en, Qu. sessili- 
florá-n már märczius végén. A darázs ugyanazon év aprilis és május ha- 
vában repül. 


* Mayr e fajt nem veszi fel idézett legujabb munkájába; valószinü, hogy GrRAUD 
nézete alapján e gubacsot a C. HARTIGI elsatnyult alakjának s a darázst vele azo- 
nosnak tartja. 


IX. CHILASPIS, Mayr. 
50. Chilaspis nitida, Gir. — Széchenyi-hegy ; Peszérról. 


X. DRYOPHANTA, Forst. 


51. Dryophanta agama, Hart. (Cyn. agama, Hart.) Lipótmezó, Qu. 
sessiliflora. 

59. Dr. folii, Linné, (Cyn. scutellaris, Schenek., Dr. scutellaris, Oliv.) 
— Lipötmezö, Remete-Maria, Qu. sessiliflorá-n, Qu. pedunculata-n. Deregnyó, 
Peszér Qu. peduneulatä-n. A darázs az első év november havában repül. 

53. Dr. pubescentis, Mayr. (Cyn. folii, Schenck., Mayr.) — Buda kor- 
nyékén a Qu. pubescens-en mindenütt közönséges. A darázsok az első ev 
deezember havában repülnek. 

54. Dr. longiventris, Hart. (Cyn. longiventris, Hart.) — Varosliget, 
állatkert, Peszér, Deregnyó ; a Qu. pedunculata-n. 

55. Dr. cornifex, Hart. (Cyn. cornifex, Hart.) — Lipótmezó ; Qu. pu- 
bescens. Nehány darázs az első év deezember havában jött ki. 


XI. NEUROTERUS, Hart. 


56. Neuroterus aprilinus, Gir. (Spathegaster aprilinus, Gir. — A 
Kis-Hárshegyen aprilis elején már üresen találtam a Qu. pubescens-en. 
57. N. fumipennis, Hart. (Spath. varius, Schenck.) — Lipötmez6, 


Városliget, Peszér. Qu. sessiliflora és Qu. pedunculata. 

58. N. leviusculus, Schenck. (N. peziz&formis, Schldl.) — Botanikus 
kert; Qu. pedunculata. 

59. N. baccarum, L. (Cyn. qu. baccarum, Linné, Spath. interruptor, 
Hart.) — Svábhegy ; Qu. sessiliflora. Gyéren találtam. 

60. N. lenticularis, Ol. (Cyn. Jenticularis, Ol. Neurot. Malpighii, Hart.) 
— Városliget, állatkert, Qu. pedunculatä-n, Lipótmezó, Széchenyi- sek 
Kamara-erdő, Qu. sessiliflorá-n. 

‘61. N. numismalis, Ol. (Cyn. numismalis, Ol., Neurot. Réaumuri, Hart.) 
— Ugyanazon helyeken és fákon mint az előbbi. 

62. N. vesicatrix, Schl. (Spathegaster vesicatrix, Schl.) — Városliget, 
állatkert. Qu. peduneulatä-n ; Vadas-kert, Jánoshegy. Qu. sessiliflora-n. A 
darázs az első év Junius havában repül. 

63. N. lanuginosus, Gir. — Vadas-kert, Lipótmező, Széchenyi-hegy, 
Qu. cerris-en. A darázs kora tavaszszal reptil. A homokon fekvő gubaesokat 
máreziusban. már mind üresen találtam; a skatulyában levőkből egy pél- 
dányt menthettem csak meg. 

64. N. macropterus, Hart. (Dryocosmus macroptera, Hart.) — Fiatal 
eserfákon (Qu. cerris), a Vadas-kertben és a Kamara-erdóben. 

65. N. saltans, Gir. (saliens Koll.) — Lipótmezó. 

66. N. glandiformis, Gir. (Spathegaster glandiformis, Gir.) — Vadas- 


kert, Kis-Hárshegy ; Qu. cerris-en elég nagy mennyiségben. A darázs az első 
év május havában repül. 

67. N. minutulus, Gir. — Lipótmezó, Vadas-kert ; Qu. cerris-en. 

63. Cynips superfetationis, Gir. Felemlitem ez alig ismert gubacsot 
is, melyet a jelen ev julius havában találtam az allatkertben egy Qu. pedun- 
culatä-n. Jul. 14-iken vettem észre a fan, a termés cseszejenek szélén ; 
17-ikén mar egyet sem találtam fon ; csak az ures csészék látszottak az ágon, 
a mélyedésekkel, melyekből a csinos kis gubacsok kihullottak. A földön, 
hosszas kereses után, megtaláltam nehányat és eltettem. ; 

Giraup leirása igen hű ; teljesen ráillik." A fan levő eubacsok szurkes- 
zöldek ; a lehullottak megbarnulnak és kissé megránczosodnak. Egy csészén 
rendesen csak egy van; de találtam kettőt, sőt hármat is. A lárvák jelen- 
leg teljesen kifejlettek és épek. G. Mavn e gubacsot nem ismervén, munká- 
jában (Die Europ. Eichengallen) nem rajzolta le, s legujabb művében fel 
sem említi. 

Mindezek igazi gubacsdarázsok ; az ugyancsak nagy számban felnevelt 
zsellérek (Inquilina) elsorolását más alkalomra hagyom. 

Biologiai jegyzetek. A gubacsdarazsok általában együgyű rovarok; a 
kitelelők különösen lusták; kézzel egyenként összefogdoshatók; még leg- 
fürgébbeknek találtam a C. tinctoria példányait: ezek a skatulya felnyitá- 
sánál azonnal készek a repülésre és szinte zúgnak szárnyokkal, ha a ska- 
tulya rájok záratva, ez meg nem engedtetik nekik. 

A lustábbak, de mások is, vedelmökre általában a tettetést használják ; 
alig érinti meg őket az ember, azonnal lebuknak, nagyot koppannak és 
összevont végtagokkal élettelen tárgyként feküsznek egy darabig. Különösen 
tapasztaltam ezt a C. calicis és C. truncicola példányainál, valamint a Rho- 
dites rosæ-nâl, mint különben azt mar Branpr és RavzEBvRG megirták vala 
(Medizinische Zoologie II.). Vedelmokre szolgál alkatuk és szinezetok is: a 
tolgyfán élők a tölgyek rugyeihez, a Rhodites rosz a rózsafa rügyeihez mu- 
tat hasonlóságot. 

A tavaszi vagy nyári generáczió sokkal fürgébb; már a skatulyában 
sürögnek-forognak és igyekeznek a párosodás fontos munkáját véghez vinni. 
A skatulya megnyiltával azonnal szárnyra kelnek és neki repülnek a nyitott 
vagy csukott ablaknak. A napfény és a teljes szabadság érzete élénkségöket 
fokozza. Az Andricus ramuli mintegy 20 példányát, hímeket, tojókat üvegbe 
fogva, kivittem az állatkertbe s ott egy bokros Quercus pedunculata leveleire 
eresztettem őket, hova a lemenőben levő nap sugarai estek. Fürgén futkostak 
ide s tova a leveleken ; alig tudtam őket szemmel kisérni ; csápjaikkal tapo- 
gattak, majd torleszkedtek, szárnyaikat lábaikkal végig kefélgették és kulô- 


* Verh. d. Zool. bot. G. 1859. IX. 372 I. 


159 


nósen a hímek fel-felrebbentek, jobbra-balra szállva s egy-egy nóstényt 
keresve, melynek mestermekenyiteseröl azonnal gondoskodtak. 

A párosodás alkalmával a hím felszáll a tojóra, lábaival megfogja és 
csápjával rendkivül élénk játékot űz: a tojó fejét, de különösen csápjait 
egész hosszában, igen gyorsan és töbszörösen érintgeti, törülgeti, mintha 
csak hevesen csókolgatná. Mig csápjai elül ily fürge, minden bizonynyal a 
párosodásra ingerlő munkát végeznek, hátul potroha sem vesztegel, hanem 
majd jobb, majd bal oldalról igyekszik a kellő helyzetet eltalálni és a páro- 
sodást tényleg megejteni. Maga az aktus (A. ramuli) csak pár pillanat műve. 
A tojó általában szabadkozni látszik s a hm ügyességétől fugg, hogy a 
nőstény potrohának a párosodásra alkalmas elhajlását a kellő pillanatban 
felhasználja. 

A párosodás után a levelek alsó lapjára vonúltak, újra törleszkedtek 
és itt pihenni látszottak. 

Hogy e rovarok viseletét a szabadban láthassam, a téli generáczióból 
is soknak megadtam szabadságát, nevezetesen a C. Kollari. calicis, 
. truncicola, scutellaris, coriaria nehány példányának. Ezek, nem levén a 
párzásra Ösztönzesök, sokkal nyugodtabbak voltak ; elfoglaltak a levél alján, 
vagy felületén, avagy az ágon valami alkalmas helyet, ott megültek, leg- 
feljebb erősen törleszkedtek és hátulsó lábaikkal tisztogatták, húzogatták 
szárnyaikat, mintegy 5—10 perczig, azután hirtelen szárnyra keltek, ma- 
gasra emelkedtek és gyorsan eltűntek szemeim elől. Az imént említett fajok 
mind elrepültek, pedig a peterakásra alkalmas tölgyfán voltak; csak a C. 
truncicola volt együgyű és folytonosan lebukott az ágról. Úgy látszik, 
hogy a tavaszi meg nyári generáczió gyorsan biztosítani igyekszik a fajt 
a hely szinen, a télinek pedig a faj terjesztése jut feladatul. 

A szabad szárnyra bocsátandókat széles szájú henger-üvegben szálli- 
tottam ki. Az üveg fenekén egy alkalommal, mikor a C. calicis példányait 
akartam kivinni, a kimosás után egy csepp víz maradt. Beletéve a rovaro- 
kat, nagy meglepetéssel vettem észre, hogy úgyszólván valamennyien neki 
estek a fenék barázdájában szétfolyt csepp víznek; sorba állottak mint az 
ökrök a vályünál és nagy mohósággal ittak ; fejöket mereven lefelé, potro- 
hukat pedig felfelé tartották és mellső lábaikkal szájok felé két oldalról 
mintegy kaparták, hajtották, szájrészeikkel pedig kapkodták a vizet ; kézi 
nagyitoval jól lehetett látni, hogy az ivasnal az állkapcsok és a tapogatók 
mind működésben vannak. Ezt tapasztaltam a C. truncicola- és tincto- 
riá-nál 1s. 

A darázsok repűlésének ideje nálunk általában korábbi m nt Adler, 
Mayr, vagy Giraud adatai szerint Németországban vagy Ausztriában; mond- 
hatnám, hogy ez északibb vidékieket a mieink legtöbbje egy teljes hónappal 
előzi meg. 


160 


Még egy biologiai megfigyelést óhajtok kozólni, melyről eddig sehol 
sem olvastam. 

VANGEL JENÓ, ki, mint említettem, a gubacsok gyűjtése és rendezése 
körül nagy segítségemre volt, egy izben a Dryophanta scutellaris kikelt pél- 
dányainak feltűzögetésével foglalkozva, azt a megjegyzést tette, hogy neki 
úgy tetszik, mintha azoknak a darázsoknak feltüzetesök alkalmával szaguk 
volna; olyanforma mint a Carabusok kifecskendett nedvének, csakhogy 
sokkal gyengébb. A kísérletet én is megtettem és meggyőződtem, hogy a 
rovaroknak csakugyan elég intensiv szaguk van, mely azonban csak az élő 
állat felszürásánál tűnik elő. Ezután más fajokra is kiterjesztettem ez irany- 
ban figyelmemet és soknál sajátszerű, jellemző szagot éreztem. A legtóbb- 
nél van valami, több vagy kevesebb abból a szagból, a mit általában poloska- 
szagnak mondunk, de vannak más szagvegyűlékek 18, melyeket leírni alig 
lehet. A C. amblycera szaga határozott poloskaszag savanykás árnyalattal ; 
a Biorhiza terminalis 1s poloska-szagü olyan mellékszaggal, mint az ujjunk 
között szétdörzsölt czitromlevélé. Ha az ember az egész rovart szetdörzsöli 
ujjai között, a szag jóval erősebb. A nagyobb fajoknál, mint pl. a C. Kollari 
és tinctoria, a szagot feltűzés nélkül, puszta megfogásra is érzi az ember, 
ha jól megszimatolja ; a C. tinctoria szaga a karamel szagához, vagy a ma- 
látáéhoz hasonlít a poloska-szag némi árnyalatával. A C. caliciformis szaga 
puszta megfogásra nem épen kellemetlen ; feltűzetve, poloska-szagot áraszt. 

E tényekkel szemben felmerül a kérdés, hogy melyik e rovaroknál az 
a szerv, mely a szagos anyagot szolgáltatja ? A gubacsdarázsok anatomiája 
még nagy parlag. Szagmirigyet nem ismerünk náluk. Ez kutatásra vár. 
Lehet, hogy azon páros szerv szolgáltatja a szagos anyagot, melyet HARTIG 
kezdetben heréknek, később pedig azon mirigynek tartott, mely a gubacs- 
képzódéshez szükséges mérges nedvet szolgáltatná.* Ezt persze egyenes 
vizsgálattal kellene eldönteni. Nem is mulasztom el e kérdést tanulmányozni, 
mihelyt szűken telő időm megengedi, és hiszem, hogy ez előleges közlésemet 
alapos vizsgálattal bővítendem ki. 

A kellemetlen szag védelemre szolgálhat, mint a poloskáknál. Így e rova- 
rokindirekte szín- és alakmajmolással, direkte pedig tettetéssel és kellemetlen 
szaggal védelmezik magukat ellenségeik ellen. A gubacs a fiatal nemzedéket, 
a gyámoltalan lárvákat védelmezi az idő viszontagságai és számos apró ellen- 
ség ellen. Erre vonatkozik a gubacsoknak gyümölcsöt, rügyet, rendellenes 
képződményt elótüntetó alakja, bozontos, szörös volta és soknak az a be- 
rendezése, hogy ragadós nedvet választ ki, mely egész felületét bevonja. Sok- 
szor találtam a C. glutinosá-nak gubacsát, melynek felületére tapadt és ott 
veszett a gonosz szándékú Hemiteles vagy Calimome. Ugyancsak védelemre 


* V.ö. Germars Zeitschr. f. d. Entom. III. k. 1841. 329. lap. I. Tábla. 4. ábra 5; 
továbbá ugyanazon folyóirat IV. k. 1843. 397. lap. 


161 


szolgál sok gubacsnak az a tulajdonsága, hogy bizonyos éretség után lehull 
a földre, hol a fü között, a levelek alatt megtaldini, és minthogy sárral 
homokkal bevonódik, felismerni igen nehéz. A C. superfetationis gubacsait 
a fan a zold, a foldon a barna szin rejti el az ember és az ellenséges rovar 
szemei elől. Az A. fecundatrix kihulló belső gubacsait a földön még soha 
sem birtam megtalálni, pedig sokszor és nagy türelemmel kerestem olyan 
fák alatt, melyeken vagy melyek alatt az üres külső gubacsot elég nagy 
számban láttam. 

Közönségesen ismeretes, hogy a gubacsdarázsoknak sok élősdi ellen- 
segok van; legtöbb van azokban, melyek gubacsai legkevésbbé védők. A 
gubacs védő tulajdonságának foka és az élősdiek száma között fordított vi- 
szony van. A C. Kollari, lignicola, coriaria gubacsaiból sokkal több élósdit ne- 
veltem, mint a C. calicis vagy glutinosa-éból. Úgy látszik, hogy a fold -alatt 
rejtőzködő gubacsok legkevésbbé vannak kitéve az élósdiek támadásának : 
az Andricus serotinusnak mintegy 50 gubacsából egyetlen élősdi sem jött ki. 

A Rhodites rose gubacsaiból több éven át neveltem a zselléreket és 
élősdieket s azt tapasztaltam, hogy legelőbb jönnek ki belőle a Synergus- 
fajok, azután a Siphonura-k, továbbá a Hemiteles- és végre a Torymus- 
meg a Callimome-fajok; vagyis leghamarább is bujnak azok, melyeknek 
peterakójok rövid és gyenge, azután fokozatosan a mind hosszabb és erő- 
sebb peterakóval birók. A fejlődő gubacs és az élősdiek peterakójának 
hossza közötti viszony könnyen felfogható. Azok, a melyeknek rövid és 
gyenge peterakójok van, csak a fiatal gubacsba tudják elhelyezni petéjöket, 
tehát hamarább kell kijönniök, mint azoknak, melyek erős és hosszú pete- 
rakójokkal a vastagfalü és tömegesebb gubacs falát 1s átfurhatják. 


Természetrajzi fizetek. VI. köt. I—II. füzet. 


162 


A MYRIOPODAK OSZTALYANAK EGY UJ ALAKJA BORNEO 
SZIGETERÖL. 


Dr. TömösvAry ODön-töl. 


E füzetek V-ık kótetének 229-ik lapján ugyanily ezimü közlemenyem 
tévedésból meg lett csonkítva, a mennyiben a genust tárgyaló resz es az 
azt megelőző rövid bevezetés elmaradt s csak a faj leírása vétetett fol. 
Midőn ezt ez alkalommal kiegészítem, nem mulaszthatom el a helytelenül 
képzett genus név helyett egy helyesebb genus nevet adni ez érdekes állat- 
nak s a helytelen Edentistoma nevet Anodontastoma névvel eserélni fol, 
melynek rövid jellemzése a következő 


Anodontastoma nov. gen. 


Syn.: Edentistoma, TöMösvÁRY, Természetrajzi Fűzetek, V. pag. 229. 


Corpus elongatum, cylindricum, segmentis pedigeris 21. Caput sub- 
cordatum, margine posteriore partim obtecto. Antenne moniliformes, longer, 
17-articulatæ. Oculi utrinque 4. Pedum maxillarium coxe edentatæ. Lamina 
basalis capite latior, margine laterali fere recto. Laminæ dorsales (excepto 
1 et 2) longitrorsum sulcatæ. Stigmata sat magna, elliptica, cribriformia, 
utrinque 10 (3, 5, 7, 8, 10, 12, 14, 16, 18 et 20). Pedes breviuscul, paulo 
deplanati. Pedes anales ceteris paulo crassiores, spinis destituti. 


Az Anodontastoma genus a Scolopendridak családjába a Gurvars által 
folallitott Scolopendridae cribriferi nevü alesaládnak egyik tribusába a Sco- 
lopendridae heterostomini tartozik a Heterostoma, Branchiostoma és Tre- 
matoptychus genusokkal egyutt, de ezektól igen élesen jellemzó tulajdon- 
ságok által különbözik. 

E négy genust röviden a következő táblázatból lehet legjobban össze- 
hasonlítani : 


Anodonfastoma Tóm. 


Corpus cylindricum, 
profunde sulcatum. 


Oaput subcordatum, 
margine posteriore 
detecto. 


Pedum maxillarium 
eoxae edentatae. 


Stigmata sat magna 
cribriformia. 


Pedes anales ceteris 
paulo crassiores , 
spinis nullis. 


163 


Heterostoma New. 


Corpus 
plerumque laeve. 


depressum, 


Caput ovatum, im- 
bricatum. 


Pedum maxillarium 
coxae fortiter den- 
tatae. 


Stigmata per magna 
cribriformia. 


Pedes anales ceteris 
multo 
spinis armatis. 


crassiores , 


Branchiostóma New. 
Corpus depressum, 
laeve. 


Caput cordatum, im- 
bricatum. 


Pedum maxillarium 
coxae fortiter den- 
tatae. 
Stigmata  branchi- 

formia. 


Pedes anaies gracil- 
limi, plerumque 


spinosi. 


Az Anodontastoma genusba tartozik az: 


Anodontastoma octosulcatum, Tom. 


Trematoptychus Peti. 


Corpus depressum, 


laeve. 


Caput truncatum. 


Pedum maxillarium 
coxae dentatae. 


Stigmata sigmoidea. 


Pedes anales grac- 
les, spinosi. 


Syn.: Edentistoma octosulcatum, Töm., Term. Füz. V. pag. 229. Tab. EI, fig. 1—10. 


11 


OO 


Qt 


164 


PLUMBAGINEAS EUROPÆÆ. 


Auctore VICTORE de JANKA. 


Seapi simplices monocephali, sub capitulo vagina subulata 
reversa involuti; spicule 1-bracteate, styli triente inferiore 
barbati vel plumosi (usque ad basin 5-partiti) : 


ARMERIA. 


«Macrocentron: calyx pedicello oblique insertus, infra insertionem 
productus in calcar attenuato-subulatum hirsutum pedicello 
contiguum et tubi longitudinem dimidiam saltem æquans, latere 
interiori pedieelli contactu foveola anguste lineari longa ex- 
eavatus» (Boissier in DC. Prodr. XII p. 674). 2.2. 9 


«Plagiobasis: calycis pedicello oblique inserti basis plus minus 
oblique truncata, latere interiori pedicelli contactu foveola brevi 


oblonga, ovata vel rotunda exeavata» (Boiss l. c. p. 677). _._ 15 
Phylla (involueri) externa interiora æquantia acuminato- 
euspidatasvelarısiatag ee Ae i UE 25 UPS. 


Phylla vel sensim aucta vel suis dde none, 
pleraque obtusissima __ ..  __ 5 


Folia angusta, lineari- lbs ad summum, coste subi eren 

omnes 10 pilose; species basi suffrutescentes . B 
Foha latiora; coste calicyne 5 en solum pilosæ; haud 

suffrutescens: .. . P TP -- -- = Armeria gaditana Boiss. 

Caules dense foliati, vede zd vix exserti; limbus calycinus 

vix distincte lobatus erosus, abrupte mucronulatus; tota planta 


Han 


velutino-tomentosa: = .. .. .. ... A. cinerea Boiss. et Welw. 
Caules nudi folia spese: limbi calyeini lobi 3-angulares 
mucronulati; planta glabra: _- _. -.. __ __ A, Welwitschii Boiss. 


Limbi calyeini lobi obsoleti vel indistincti, mucronati vel mutici 6 
Calycis lobi distineti. 7. 
Folia utplurimum elongata anguste linearia vel setacea (6—10 
poll. longa, lineam lata) 1-nervia; bracteæ interflorales obsoleta: 
A, macrophylla Boiss, et Reut. 


10. 


int 


12. 


I 


14. 


165 


Folia abbreviata oblongo-lanceolata (2—4 poll. longa, 
9— 3 lineas lata) plurinervia; bracteæ interflorales calyces inte- 


MORE RME UMA HOST a UL ee i um mui nA yelutinad Welw. 

Limbus calycinus tubo SOHO Veltomeror u TUTO UG 
Limbus ealycinus tubi dimidiam vix superans... ...  --- 12 

Folia scapo semper angustiora plus minusve arcuata vel flexuoso- 

Cuba species sufirutescentes 9 2° — V wu 9 
Folia latitudine scapi vel latiora (3- mt) WA SN gi: x 10 

Folia hirtula lineari-setacea canalieulato 3-quetra elongata; scapi 

elati; involuerum coriaceum velutinum __ .. A. pinifolia R. et Sch. 


Folia glabra subeompressa abbreviata flexuoso-curvula ; 
seapi humiles semper arcuato-adscendentes; involucrum omnino 
SESUEIO SUITE Tt Ma PL Dag CS T _. . A, arcuata Welw. 
Bracteæ interflorales deficientes; er milka pallida anguste 
marginata [ariste lobis calycinis breviores; folia (2-formia: 
pemmeeia latiora)flaceida) —— =) co 27 27 A. Boissieriana Coss. 
Bracteæ interflorales + evolutæ ; folia haud flaccida __ _.. 11 
Braeteole  interflorales minutae pedicellos fructiferos vix 
superantes; lobi calycini validiuseule (breviter) mucronati (folia 
OO) ANR timer ue IN ad Daetiod. BOLSS. 
Bracteolæ interflorales totum PU subæquantes ; lobi 
ealyeini tenuiter longe aristati __ -. --- --- -. A. rumelica Boiss. 
Bracteolæ interflorales fere omnino deficientes; scapi graciles 
A. pungens R. et Sch. 
Bracteolæ interflorales minim, tamen fere pedicellorum 
fruetiferorum longitudine; scapi fistulosi: __ ... A, fasciculata Willd. 
Folia subjuniperino-triquetra columuari-imbricata; scapi e 
cæspite vix exserti; capitula subsessilia («limbus calycinus e 
Sinubus erra Gest SEO Mata” tc ren Ar cespitosa’ Boiss. 
Folia elongata haud aceroso-triquetra; scapi elatiores __ 14 
Tabi calyeini coste 5 principales solum pilose, relique inter- 
vallaque glaberrim e; folia conformia lata, lanceolata ; (calycis 
limbus subtruneatus, lobi latissimi brevissimi, aristæ brevissi- 
mee mucroniformes, crassiuseulæ, incurve) __ .. A. sancta Janka." 


* E rupibus maritimis pr. coenobium Lavra ad ped. m. Athos. — Specimina a 


celeberr. Boissier in Fl. or.IV.pag. 873 infauste ad var. brachyphyllam Armeriae majel- 
lensis Ten. — A Orphanidis Boiss. relata. — Plauta athoa foliis semper uniformibus atque 
praecipue costis calycinis 5 solum pilosis et aristis brevissimis introrsum curvis distinc- 
tissima! Quoad calycem ad costas primarias tantum pilosum eum A. cariensi Boiss. 
convenit, qua» vero ob cicatricem linear2m ad aliam sectionem pertinet. — Habitu nova 
species plane A. Gussonei similis. 


166 


Coste calycinæ omnes 10 pilosæ __ __ Fate 
15. Involueri phylla 2—3 infima ceteris onen, uires flo- 
rum eapitulum in alabastro juvenili longiuseule superantia .. 16 
Involueri phylla exteriora eapitulum haud, vel rarissime 
breviter exeedentia eaz: esete eye T eee dan trm 
Ib Holiaplimearı-laneeolara,, ne EM ERE A. Pc Willd. 
Kolta linear ee La iy een pals A. elongata Willd. 
17. Coste calycinæ secundariæ rahe dues saltem  pareius vel 
obsolete piloszs (flores alb)a tr. o POI ers 
Coste omnes 10 equaliter pilose __ 2 .. = .— 19 
18. Folia conformia (latiuscule lineari-lanceolata) ; diete involue- 
rantia fere ex toto herbacea = .. .. .. .. A pubinervis Boiss. 
Folia difformia [exteriora (primaria) lanceolata vel lanceo- 
lato-linearia, — interiora linearia v. lineari-setacea;; phylla 
involucralia bracteæque niveo-splendentes ... A. argyrocephala Wallr, 


(A. undulata Boiss.) 
19. Phyllainvolueralia exteriora longe attenuato-acuminata, euspi- 


dato-aristata vel pungenti-mueronata __ .. .. abs adam 
Phylla involucralia exteriora same Drevin: Akon 
vel mutica__ __ EUM uu PEN are... De 
90. Lobi De Hole (ergo limbus calycinus mibtrumeatuane: 
folia glaberrima __ __- scc tr P VT e Wild. 
Lobi ealyeini clonal Bla E uoa vel ciliata (flores 
alibi) el a aa BE re N El X Dru uM a ade a eee gw 
21. -Phylla bovine subpungenti- ee folia 2-formia 
(vetusta vel primaria novellis latiora) __ _. = .. A villosa Gir, 
Phylla involueralia molliter i. e. inermi-aristata, folia 
conforma jg. p Ls quens alode „us SA longeakistatatbólssó 
22. Longearistate : sed lotis snipes æquantes vel supe- 
rantes ARN RETIN nie A io pareri ler la uet ge oem 
22 


Breviaristate : dien None riens ss POT dE 
23. Folia brevia latave latitudine 3-plo eirciter longiora A, Morisii Boiss. 


Bolia,eloneata anoustioral ct EMEN MD 
24. Folia omnia eonformia | ... rei) o rdi. cao per b ope Pere 25 
Folia primaria novellis ations eases uu ween 28) 
25. Folia linaearia vel anguste lineari-lanceolata __ .. .. .. 26 
Eoliaslgtiora ., 2 Mica Merl. uto Vm SMS (s 28 

26. Involueri phylla suben ees Sole: iol uds aa mucro- 
natai;stlorestalbi «5 iccovuten jan. u RME a 


Involueri phylla («exteriora “raie Han "Mete 
rubellæ vel purpuraseentes; folia obtusata; flores purpuras- 
CENTES 38 zo che AH ala 


37. 


breviori ag 


167 


Braeteole interflorales valde elongate phylla involueralia 
longe superantes; folia recta: __ .. .. .. A. leucocephala Koch, 

Bracteole interflorales haud ita elongate; folia curvata 
A. ruscinonensis Gir. 

Limbi ealyeini tubo æquilongi truncati lobi brevissime 3-angu- 
Paes Mmoresalbiiyrs eod Deer veros pose ons A.allfotdes Boiss, 
DENN suene nes oM hupleunoides GodriemGren: 


Limbi tubo longioris lobi ovati |... --- A. macropoda Boiss, 
Folia obtusa («phylla involucralia fere »quilonga»); limbi 
ealycini nervi versus mediam loborum evanidi ... A, majellensis Boiss. 

Holtagaenta cte m use frt ER CT 14330 
Phylla involucralia interna late membranacea semuis nilo 
longiora; limbus calycinus tubum æquans .. __ -.. .. -- 31 

Phylla involucralia sensim aucta anguste women: 
limbus calycinus tubo brevior (folia 3-nervia) __ A. canescens Boiss." 


Folia) 1-nervia c.  —- 
Folia 3-nervia 


Nc A Ie DONS IS Guss; 
ud t litre aps sa A, Orphanidis Boiss. 


Folia lata, oblongo-lanceolata vel lanceolato-linearia fae Von 

Holiapancusteslmeania t ros saree ue E 34 
Phylla involueralia seariosa; folia 5—7-nervia _.. A. Gussonei Boiss, 
Phylla involueri coriacea; folia 3-mervia _-- A cantabrica Boiss, 

IE bia SAME nr a Be oe EL N Re HERO Me rn Nae ROO, 

Holtaycomtormiay ee mn Xr SE AMENER 39, 

Phylla involucralia omnia æquilonga el uibem pullos Re Aral 

Biyliatınvoluerissensimsauetan t me tae aet 37 


Phylla involucralia dorso herbacea pleraque acutissima; lobi 
ealyeini ob limbum subtruneatum obsoleti abrupte aristulati 
rutru nens nuuc edatmibulata bert, 
Phylla involucralia scarioso-membranacea, interiora obtu- 
sissima ; lobi ealyeini distincte ovati _-- .. --- --- A, juncea Gir, 
Phylla involueri omnia dorso excurrente + longe mucronata; 
limbus ealycis tubum æquans __ .. .— .— _ A, Durieui Boiss. 
Phylla interiora obtusa vel mo limbus ealyeinus tubo 


* Species etiam in Italia indigena: Armeria floribus roseis à me in provinc. 


Lucania Ital. inferioris, in Apennini cacuminibus lapidosis (inter Laviano et Maro d. 
92. Jun. 1874 m. Eremito) lecta certe ad A. canescentem Boiss. pertinet. — Corolla 
quidem «constanter alba» (cfr. Boiss. in DC. Prodr. XII. p. 686) deb>t esse, tamen roseas 
video in ipsis speciminibus dalmaticis Pichlerianis 1870 lectis. — Eandem exacte plan- 
tam e Calabria rite ad speciem dalmaticam retulerunt jam a 1877 Huter, Porta et 
Rigo sec. schedulam collectorum ex itinere italico III n. 305 b «e Calabriae oriental. distr. 
Castrovillari pase. silvat. 18. Jun inte Cotorrocte». 


38. 


QJ 
de) 
à 


40. 


EM 
Q3 


II. 


III. 


IV. 


168 


Lobi calycini obsoleti abrupte aristulati = __ A. sardoa Spreng. 
Lobi ealyeini 3-angulares attenuato-aristulati __ 4, filicaulis Boiss. 

Folia rigida (v. rigidula) triquetra, juniperina __ A. pubigera Boiss. 
Folia haud 3-quetra __  _-- AU ER A0 


Involueri phylla + rubella omnino scariosa (capitula parva) #1 
Phylla involueralia exteriora dorso herbaceo excurrente 
acutiuseula ; pedicellus tubum calycinum æquans (capitula 


majuscula) u. ced de EN cn ee EVA maritima Willd: 

Phylla involueralia sensim aucta ; folia mucronulata  ... ... 42 
Phylla exteriora 2-plo breviora ; folia obtusa vel obtusiuscula 43 

Capitula vix pisi magnitudine = = = .— .— A, Langei Boiss. 
Capitulajampliora a -- -- --- AT multiceps Wallr. 


(A. Kochii Boiss.) 
Scapi reeti crassiusculi; involueri phylla rotundata 4. sibirica Turcz. 
Scapi tenuissimi flexuosi ; phylla ovata __ = A. splendens Boiss. 


Scapi vel eaules ramosi; spiculæ 3-bracteate ; styli glabri 
vel papilloso-asperi  -. = = I Itocede pn ll 
Caulis elatus foliis plerisque ample oer eo cuisse dore 
alte vestitus ; flores ad ramorum apicem subeapitato-spieati ; co- 
rolle hypocraterimorphe tubus calycem longe superans ; stylus 
simplex, dimidio inferiore papilloso-hirtulus PLUMBAGO europea L. 
Seapus, vel caulis solum squamatus, rarius basin versus 
foliatus vel altius, sed tunc folia semper basi attenuata, haud 
ita auriculata ; stylus ad medium vel profundius divisus... = III 
Folia brevia angustave acerosa, plerumque juniperina subulato- 
triquetra, rarius planiuseula ; (suffruticulus cæspitosus erinaceus : 
scapi vix e ezspite exserti apice spicas brevissimas usque 8-spi- 
culatas gerentes); styli basi inter se coalitæ leves, stigmata 
subcapitata ; bracteæ indivise .— ACANTHOLIMON Echinus Boiss. 
Folia nunquam acerosa, latiora; scapi vel eaules elatiores IV 
Ob bracteam intermediam minutam lineari-triquetram infima 
fere omnino occultam solum due exteriores ample spectabiles; 
styli ad medium usque connati glabri, stigmatibus filiformi- 
cylindrieis (corolla usque ad faucem gamopetala, eaulis alte, 
rami ramulique erebre foliati) _._ LIMONIASTRUM monopetalum L. 
Bracteæ tres sursum majores distinetissimae ; scapi aphylli 
vel caules ima basi confertius foliati; styli omnino vel usque 
SUN OS UNC Rin Nia eta er 2 E me E ec \ 
Bracteæ interiores 5 one tes vel præter reel 4-9 ter- 
minales lateraliter angulato-auriculate ; styli tota longitudine 
papilloso-asperi ; stigmata, capitata : 


so 


169 


GONIOLIMON. 


Humile, vix 2-pollicare, foliorum lamina 3—4 lin. longa, pani- 
eula pollicaris, spiculæ pauce fasciculatæ ; bracteæ excurve ; 


calycis tubus obsolete glandulosus __  .. Goniolimon Sartorii Boiss, 
Ivo aono iuo dás ee Hw egeat os ntsc hela 2 
Spiculæ (2—3) fasciculatæ ; tubus calycinus glaber demum 
dimidio superiore e bracteis exsertus |... --- . 0. 3 
Spiculæ spicatze; tubus calycinus ad costas + villosulus 
braeteissaltıus mvolutns is are aM in 1A 


Spieularum faseieuli eonfertiusculi; corolle limbo calycino 
concolones allo!) erc teh ee Goniolimon collinum Boiss. 
(G. dalmatienm Boiss. Fl. orient. — minime Rehb. fil.) 


Spicularum fasciculi inter se remoti; corolle limbo ealy- 


cino discolores persicinæ! |... ___ . ... ..—  G. Besserianum Nyman. 
(Statice Besseriana R. et Sch.) 


Spiculæ lineari-spicatæ, rami apice scorpioidei flexiles = = 5 
Spicæ abbreviatæ ovales; rami effusi divaricato-patuli 
rigidissimi bracteisque horridi -. .. .. G. dalmaticum Rchb, fil. 


(Statice dalmatica Presl.) 


Bracteæ intimæ cuspides 2 tantum evolutæ, tertia (lateralis) 
ad dentem 3 -angulum nembranaceo-mareinatum reducta ; sinus 
inter cuspides membranacem: .. .. .. .. 4G. Beckerianum Janka, 
(Statice incana Becker pl. exs. e Sarepta al Wolgam inferiorem — non L.) 
Bractea intima semper 3-cuspidata; sinus inter cuspides 
berbaeea e uc x n cte Guatambumi Boss: 
(Statice tatariea L.) 


Bracteæ indivisæ vel rarius intima ad summum repando- 
emarginata : styli glabri ; stigmata filiformi-cylindracea : 


STATICE : 
Scapi apice foliaceo-alati ; ramuli florales 3-alato-obpyramidati 
aneipit- com jp evan er bik deseen" Mops eno es rtp cct e po 2 
Scapi ramulique florales haud foliaceo-alati = = —- 3 
Calycis limbus roseus indivisus __ _. .. ..  —. Statice sinuata L. 
Limbus ealyeinus albus profunde 10-dentatus __- St. Thouini Viv. 
Inflorescentiæ rami ramulique fere a basi jam squamulis hyali- 
nis innumeris oculo nudo vix extrieabilibus dense imbricatim 
4 


vestiti; folia basilaria angustissime linearia fugacia DE pas 


Ou 


9. 


10. 


11. 


170 


Inflorescentiz rami haud ita dense squamati; folia basi- 
laria latiora, haud linearia plerumque persistentia.. .. __- 5 
Flores in ramorum apicibus densissime corymboso-conferti 
panieulam  myriantham formantes; squamule tenuissime 
elongate aristato-caudatæ, quasi pilo terminate — ... St. ferulacea L. 

Flores versus ramorum extremitates laxe racemoso-spicati 
axi communi ipso apiee sterili superati; squamule breviter 


arista UM ana HR Le IS i TU THUS 
Florum arcte cider glomeruli vel capitula interrupte 
spicati c V. Co Bela ANC BIT gy cem, eee AST ie Ui RU TI OUS MS 
Inflorescentia haud racemoso-spicata — .. 0-2 .. __ 6 
Petala usque ad limbum in tubum elongatum calycem mani- 
feste excedentem laxe connata. — Herbs fragillime, ramis 
inferioribus sterilibus numerosis, corollis pulehre roseis post 
anthesin non corculatis, calyeis cylindraceo-tubulosi vel 
tubuloso -infundibuliformis limbo omnino exserto bracteam 
interiorem duplo vel fere duplo superante = = __ _ 7 
Petala ima basi solum connata, cæterum libera: Gus 
bracteam intimam minus excedens Zn e QU LM 8 


Panicule ample ramosissime ramuli graciles seo mince: Spl- 
cule graeiles, angustz-florze numerose spicate; tubus calycinus 
puso MARS SUN Ru c rua meae EPI RIA.. 
Paniculæ subpyramidate rami a srbtrserll erecti; spicule 
robustæ plerumque 2-flore in ramulis paueæ; tubus calyeinus 
puberulus. ash Res YA PON Oe Meee Ree GS GS COSS 
Limbi calycini sinus deser ees limbus ideo quasi inæquali- 
ter! OOS s 212, un. ec S eciam idc rcc EI. Lo IARE RCM 
Dentes inter lobos calycinos nulli; fere omnes palminerviæ 14 
Planta humilis, gracilis, folia pollice breviora vel parum longiora, 
lanceolata, acuta spinula tenui 2—3, lineas longa terminata 
margine crispatula, scapi squamæ atque ramorum ramulo- 
rumque spinuloso-mucronate _ __ .. .. __ St, spinulosa Janka 


(St. spec. nova e ditione Fluminensi herb. Sadler n. 10801 mus. nat. hungar.) 


Elatiores vel robustiores, haud ita spinulosæ, foliis penni- 


Tre via ay Gea eA BRIO, 1: 0 1 n op LP QEOR ELT ue e PRENNE) 
Lobi calyeini au vel acubtiuseull „22272 2 RETEG DEN 11 
Calycis lobi xotundabilobtusissimipste EN Tee 


Seapus angulatus; spicule valde ater se dissitæ (radar 
inferiores fere æquilongæ, suprema 2-plo longior; calyx undique 
pilosus) EXE Up HER BA ARE compter ep S ta palis rests MESS 
Scapus teres ; oles approximate vel confertæ ; calyx ad 
eostas.2 pilosus Ho AIR, dui EL TERN RI SEDE EH S e 19 


, 


19% 


13: 


16. 


Do: 


20. 


Spiculæ in panicula densa stricta subcorymbosæ ; bracteæ 


2 inferiores subæquilonsæ, suprema 2-plo longior .. St. Limonium L. 
Paniculæ laxe haud corymbose rami patuli recurvi; braetea 
infima seeunda fere 2-plo-, suprema 3-plo brevior. St. serotina Rchb, 
Tomentella ; bractea infima ovato-3-angularis cuspidata dorso 
Men 35g eeu perdi: caste yd em Dieses erst comentella Bois. 
Glabra; bractea infima ovato-rotunda fere omnino mem- 
praracegeee ice n ofa re aves UE Mia WHI, 
Rami steriles nulli vel pauci, rene vel parum ramosi, 
Eenapemumecb?velsbriebe ramos? — 2 (2x 2. © TN 15 
Rami steriles numerosi, articulato - alli dtt utplurimum 
flexuoso-divarieato-ramosissimi MK FOOD APTE CAR 42 
Spiculæ (saltem plerique) subinordinate corymbuloso-fascicu- 
lateexchivergentes, vel divaricatee mn, 2 21 panel 
Spiculæ regulariter (pectinatim) parallele ordinate __ 18 
Limbus calycinus tubo subæquilongus vel longior .. .. .. 17 


Limbus calyeinus tubo multo brevior; (folia ampla, Ben 
superior infima 3-plo longior; spicules 2—»5-flore) St. corymbulosa Coss, 
Spicule 1-flore; bractea superior infima 4-plo longior; lobi 
ealyeimi nervis validis percursi; tubus ad costas longiuscule 
patuleve hirsutus (folii parva semper mucronata, obovato- 
spathulata) ER Eie E A A Ke SEI MC St, Sibthorpiana Guss. 

Spiculæ 2—3-floræ ; bractea superior infima 6-plo longior; 
limbi ealyeini nervi longe ante apicem evanidi; tubus ad costas 
pao sero laeso Nee OOV ard. 
Spicule plerumque approximatissimæ eximle regularissime 
distiche imbrieatz (rarissime: in sola St. occidentali laxius 
dispositz, sed tune paniculæ rami strictissimi !) MORE coc ere en Las) 

Spiculæ haud talimodo distichæ nec ita compacte... __ 24 
Spiculæ approximatissime spicas erassas compactas abbreviatas 
formantes; bracteæ obtusissimæ; spiculæ eximie regularissime 


disticheambricate gen enya ay cinq eiie Here Prom bite 20 
Spice + elongate lineares vel sublineares minus suere 
practem ch acum mecs TELT OKÁT panique je 21 


Tota planta (preter folia) pilis brevibus subfasciculatis albis 

tomentella (rami inferiores steriles); spice ovato-oblongæ ; 

bractea superior cuneato-obovata subretusa; paniculæ rami 

Sebi (lee ee i Faesgidieda pas rétiDüfoukei Girard. 
Glabra; rami (steriles nulli) patuli; bractea superior sub 

apice obsolete mucronulata (folia parva ovata acuta longiuscule 

patolata) 2 Mees ee hr eno notices Stschinardjana Guss, 


Ren St Clissim (Spies lineares) MU sige ipa pia 99 


lo 
SS) 


E 


Lo 
29] 


on 
D 


LO 
En 


1O 
Ot 


172 


Rami patuli vel exeurvi recurvique _. .. = = | 23 
Spice crassæ robuste; bracteæ albo-marginatae ; spieule eximie 
distiche dense imbricatæ ; antheræ sublineares (folia obovato- 
spathulata obtusissima mutica vel apice brevissime mucronata) 

St, Dodartii Girard, 

Spice tenues graciles; bracteæ (superior exteriore i. e infima 
2-plo longior) nitide rubello-marginatæ; spicule minus regulari- 
ter laxiusque imbricatæ ; antheræ ovate (folia lanceolato- 
spathulata acutiuscula longiuscule setaceo-apiculata) 

St, occidentalis Lloyd, 
Bractea infima acutiuscula; panicule rami patuli 
St. lychnidifolia Girard. 

Bracteæ acute (brunneæ, rufescenti-marginate); spice 

Bbrietiuseulda I 2 NN ay ae USERS PAR OTT SITO US S 
(St. oxylepis Boiss.) 

Lobi calycini nervis validis rufescentibus limbum eæterum + 

perdurantibus atque indurantibus pereursi... 

Lobi ealyeini nervi haud indurantes__ __ ___ 
Calyeis tubus spinis 5 apice hamatis (i. e. nervis then be 
eito emareido persistentibus valde induratis) patulis terminatus 
(spiculæ graciles longiuscule cylindraceæ, curvulæ, inter se valde 
dissita ; herba tenellacamnua) a ORTU STO DR 

Limbus calycinus minus fugax, nervique calyeini minus 
rigidi nec ita manifeste hamati; spicule breviores; herbæ 
Derenaesude oce qu du Du EHE T 26 
Limbi ealyeini nervi usque ad apicem loborum ode, apice 
uneinato-inflexi; bractea infima suprema 3-plo brevior: 

St. Companyonis Gren. 

Limbi calycini nervi paulo ante apicem loborum evanidi 
apice recti — haud uncinatuli; bractea infima suprema 5-plo 
breviori stew, Comer tlaoreet ee poteri Sees feo HP TUE SORA (EME, 
Bracteæ superiores acute vel mucronulate (folia margine 
revoluta) . "n eget TODO Or UNO S 

Brawlers superiores TEENS JM FRERE rey QM 20 
Paniculæ rami gracilimi patenti-recurvi; folia majuscula 
obovato-spathulata .— 2 _. .. 2. —. St, psiloclada Boiss. 

(St. panormitana Todaro.) 

Panicule rami strictiusculi firmiores; folia parva... __ .. 29 
Bractea suprema infima apice patula 3-plo longior; limbus 
ealyeinus tubum æquans, lobis profundis lanceolatis acutis ; 
folia oblongo-spathulata apiea retusa vel emarginata __ St, minuta L. 

Bractea suprema infima adpressa 5-plo longior; limbus 


1 

! 

I 

i 

I 

I 

I 

I 

I 
lo bo 
SI or 


30. 


39, 


26. 


28. 


173 


calycinus tubo dimidio brevior, lobis oblongis obtusis; folia 
angustissima, lineari-oblonga, obtusa vel acuta (scapi humillimi, 
panieula depauperata divaricata !).__ 
Folia amplissima penninervia; herba tota molliter velutina, brae- 


__ o o St. rupicola Badarro. 


teæ fere omnino albo-hyalinæ ; panicula ampla dissitiflora St. /atifolia L. 


Folia palminervia parva; indumentum nullum; bracteæ 
magis herbacesz... 


Bractea suprema icine 5-plo longior ‘gaol. in : pones 
diffuse ramis ramulisque graeillimis areuato-excurvis manifeste 
dissitae!) . 
pu suprema e 2—3- aule onen ne 
Spicule valde inter se dissitæ, rami simplices vel sos plioss 


pauciflori ; bractea suprema arcte involuta: spiculæ cylindrice, 
graciles 


Spiculæ (pleræque saltem) + imbrieatim confertæ v. sub- 
confertee___ 


Spicule maxime, fere entipolicarest date “dances late 
membranaceæ (obtusissimæ; folia earnosa cuneato-spathulata 
in petiolum longe attenuata apice acute emarginata; caudex 
fruticulosus lienescens) ... 


Spieul: multo minores; bracteæ coriaceæ anguste mem- 
branaceæ __ 
Folia plana 

Folia margine S 


Bracteæ ampli glumacez valde coriaceæ laxæve, sursum pete 
spiculas sursum tumidas, inverse conicas vel subelavatas 
formantes, obscure membranaceo-marginate; limbus calyeinus 
abbreviatus 


Bracteæ teneriores haud Deer 4 cetus 


Folia obovato-spathulata ; calycis tubus totus pilosus; spice 
robust, crassæ ___ 


Folia oblongo-spathulata; calycis tubus basi tantum pilosus; 
spice graciles ; spiculæ (antecedente) dimidio minores : 


gáz a eal SE Siebert 


kit: tf). et, salsu&inosa Boiss. 


32 


u... o St. emarginata Willd. 


Boiss 
25 
40 


ves Soot, ocymifolia Poir. 


St. corinthiaca B. et H. 


Spiculæ brevissima; limbus calycinus e bractea parum exsertus 
uwbodbreviorbe rs 2.00 22,1% 

Spiculæ lucius: limbus impius tubo longior magis 
manifeste exsertus ... en poste feet arl 
Bractea infima suprema 2- E tation «laneeolata» acuta (v. 
«acuminata»); limbi ealyeini lobi lanceolati aeutiusculi; «pani- 


cula lata seapo reliquo longior» (bracteæ late membranacez) 


mun ex sc delicatulay Girard, 


c 
Qo 


St. globularizfolia Desf. 


39. 


40. 


41. 


42. 


44. 


47. 


48. 


49. 


174 


Bractea infima suprema 3-plo brevior ovalis obtusiuscula 
vel obtusa!; limbi ealycini lobi ovato-oblongi otbusi. __ __ 39 
Bracteæ late albo-membranaceo-(scarioso-) marginatæ : margo 
cum parte herbacea haud conflua (spiculæ ob bracteam supre- 
mam valde ventricosam laxam, ovate). = .. __ St, Costa Willk. 
Bracteæ obscure vel obsoletius rufescenti-membranaceo- 
marginate (spicule ob bracteam supremam valde involutam 
1. e. calycem valde involventem cylindraceæ; «panicula oblonga 


scapo reliquo brevior confertiflora») ... ... ... St confusa G. et G. 

(St. Legrandi Timb. et Gaut!) 

Folia obovato-cuneata__ ._ .. __ =. .. --.  . St. albida Guss. 
Folia angustiora__ __ . m LE er IM dh 


«Bracteæ duæ exteriores B he B fere Such ane (sic 
apud Gussone Fl, siculæ synops. I pag 570 ; — specimina Parla- 
toreana et a cl. Todaro accepta bracteas exteriores acutas 


habent); folia oblongo-spathulata.. __ _._ © St minutiflora Guss. 
Bracteæ acute !; folia lineari-oblonga._ ___ St, inarimensis Guss. 

Bracteæ infimæ omnino hyalino-membranaceæ  _. = .. 43 
Bracteæ infimæ latius herbaceæ 11 2.2.2.2. u lan 45 


Bractea inferior subrotunda suprema 4-plo brevior — St, dichotoma Gav, 
Bractea inferior angustior superiore 2—3-plo brevior __ 44 
Braetea inferior obtusa; panicule rami divarieati; spiculæ 
breviter conferteque glomerato-spieatz:. . __ .... .. St caspia Willd. 
Bractea infima acuminata; panicule rami (valde elongati) 
erecto-patuli; spieulz remota laxe longiusque spicate St, Dubyei G. et G. 


Glaberrime leves; rami steriles stricte ramulosi __ = . 46 
+ Seabride, ot or vel pubescentes .. _._ 48 
Ramulorum artieuli nullibi constricti, æqualiter cylindracei __ 47 


Ramuli ad articulationes constricti fere strangulati : 
St, cosyrensis Guss. 
Panicule rami patulo-recurvi; spiculæ cylindracee ; bractea 
In TAN AU TA st Lane SUITE ERO AER MEHR S St. virgata Willd. 
Panicule rami stricti; apical ob bracteas supremas 
ventricosas (subinflatas) ovales (insuper breviores quam in 


St. virgata !); bractea infima obtusa! |. __  .. St. catanensis Tin. 
(Todaro fl. sic, exs. 379 !) 


Scabridæ vel tuberculato-exasperatæ = .. 0 _ 49 
Velutino-puberule vel tomentose  .. .. = .. ._ 523 

Ramulorum articuli omnes continue contigui, cadenas. herbæ 

Minuskiragilesı 9 CE Erebi LA (EEE WP TENTE SR qose ER) 


Articuli ad extremitates repentine constrieti 1. e. isthmi 
strangulati, stipite brevissimo tenuissimoque quidem sed sat 


99. 


175 


manifesto inter se connexi; supremi ovati vel subglobosi; 
spicule curve ; tubus calycinus ad angulos vel basi + pilosus; 


Trece eaa eee ns NN eee s Lev, ees SE apdieulatar Lors: 
Calyces bractea obvallati sessiles — =. .. 2.2. 22 2 3 


Calyces bractea patula denudati distinctissime pedicellati 
St. Calcare Todaro fl. sic. exs. 276! 
(St. dichotoma Guss. Synops.) 
Spicule gracillimæ (rectæ) St, dubia Andrz. Todaro fl. sic. exs. 1094! 
Bplleulsercrassiores li es) cde LE DCUM 02 
Braetea suprema margine Anette a Dent spiculæ 
rectæ ; tubus calycinus glaber (caules nigrescentes) St, dictyoclada Boiss. 
Bractea suprema usque ad dimidiam submembranacea ; 
tubus calycinus sparse pilosus; spiculæ curve __ St. rorida 8. et Sm. 
Rami ramulique steriles rectangule iufracti flexuoso-divarica- 
tissimi : bractea suprema infima 4- plo longior; limbus calyeinus 
pulboBborevior 2 MM Lor a) | Sivcancellata Bern: 
Rami nunquam refracti; limbus calycinus tubum æquans 54 
Laxifloræ ; bractea suprema infima 6-plo longior iow oO. 
Inflorescentia densa fastigiato-corymbosa; bracteæ velu- 
tine, infima albo-marginata suprema 3-plo brevior; folia 
obcordata o err uU SITEpnUDESCense DC: 
Bracteæ glabra: huie fere omnino membranacea ; folia 
obeordata; herba breviter furfuraceo-velutina ... ... St, cumana Ten. 
Bracteæ velutinæ: infima vix margine membranacea ; 
folia spathulata ; herba dense patule velutina... .. St. furfuracea Lag. 


9) 


6. 


176 


BRASSICE/E EUROPZE/E. 


Auctore VICTORE DE JANKA. 


Siliqua valde abbreviata, globosa didyma vel ovoideo-globosa 


(sepala erecta, petala longe exserte unguiculata) _. __ .. — 2 
eiliqua elonenta AMIE DEIN ARE EBEN aet epa qp US FU 6 
Herb» annuæ, foliis pinnatisectis; lamenta libera __ __ .. 3 


Frutices vel'suffrutices lignosi rigidi ramosissimi, foliis indi- 
visisfere semper integerrimis; filamenta majoraperpariaconnata 4 
Siliquæ costis breviter parceve dentato-echinatis, rostro foliaceo 
subcochleari, pedicello inflexo nutantes (petala violaceo-venosa) 

CARRICHTERA Vella DC. 

Siliquæ tota superficie longe echinato-hispidissim:e rostro 
tetragono-subulato, erect» (petala avenia) SUCCOWIA balearica L. 
Siliculæ setoso-hispidissimæ stylo anguste linguæformi rostratæ 

(racemi abbreviati densiflori; suffrutex elatior inermis ; petala 
fuscosvemosm) er eer Hemp Ht o VMAs asperawpens: 
(Boleum asperum Desv.) 

Silieule glabra rostro late ovato foliaceo __ __ AERA EN D 
Fruticulus humilis dense cæspitosus ramulis superioribus in spi- 
nasinduratas transformatis undique horridus, erinaceus ; racemi 
abbreviati laxe 3—5 flori; folia lineari-lanceolata vel linea- 


ria (petala violaceo-retieulata) __ --- --- --- --- --- Vella.spinosa Boiss, 
Suffrutex elatior inermis; flores longe spicato- racemosi ; 
folia obovata vel obovato-laneeolata __ .. |. ... V. Pseudo-Cytisus L. 


Siliqua /anceolato-oblonga, basi attenuata, valvis nervis 5 validis 

rectis æquidistantibus percursis ; semina toto ambitu late membra- 

naceo-alata ; stamina 4 longiora per paria filamentis usque ad 

apices coalita. Frutex floribus albis, petalis venis fuscis retieulatis 

EUZOMODENDRON Bouréaanum Coss. 

Siliqua utrinque æqualiter vel solum apicem versus attenu- 

ata: semina exalata vel rarius unilateraliter alata; filamenta 

liberal all an Fi LEE oor ENS RE one oe 


BRASSICA 


7. Folia caulina suprema (indivisa) deorsum in auriculas amplas pro - 
ducta vel profunde cordato-ampiexicaulia Ey ed ue MS 
Folia haud ita profunde auriculata vel cordato- an den en 14 

8. Pedicellisiliquas superantes (stylus 1" longus, gracilis, siliquæ 


BOUL SO) eno ee ec "etes Brassica amplexicaulis DC; 
(sub Sinapide) 
Pedicelli siliquis breviores __ __ um (A GEG OS WY ES 9 
9. Flores flavi v. lutei; folia basilaria et Smilies inion lyrato- 
pure eut upeut UT 6g; Poe [cee ety eg a: rid c ymo Cad 
Flores purpurascentes, violacei v. As doi indivisa. ___ 11 
10. Flores corymbosi 1. e. gemmas superantes: .. Brassica Rapa Koch, 
Plores racemosi 1. e. gemmis superati. — .— = — B. Napus L. 


(B. campestris DC.) 
11. Folia omnia obtusa ; siliquæ plano-compressæ ; semina 2-seri- 
mudo stus lon CUT pte rm m5Morieandias Balss; 
(Brassica arvensis L., Moricandia arvensis DC.) 
Folia superiora acuta; siliquæ tetragono-compressæ vel 
teretiuscule ; semina 1-seriata, rostrum brevius ___ -.- 
12. Pedicelli crassi breves; rostrum breve conicum ; petala oleae. 
purpurea eer x 15 


19 


Pedicelli graciles 5—6'" longi; rostrum lineari-conicum ; 
jpciala alba (matwva) ezaz Se mST ree Wer faetida Bourg, 
(sub Moricandia) 

13. Siliqua compresso-tetragon:e venis distincte prominulis ; flores 
magni, semina anguste albo-marginata __ .. B. moricandioides Boiss. 
(Moricandia Ramburei Webb.) 


Silique teretiuscule obsolete venosæ ; flores parvi, semina 
(minora) latius marginata: .. .. .. .. __ B, anticaria Rouy in litt. 
| (Moricandia baetica B. et K. 
14. Folia caulina suprema (indivisa) basi dilatata semiamplexicaulia 15 
Folia eaulina suprema basi angustata sessilia vel petiolata, 


mumelenulusrommamorgpinylbusg Me) eses OA EA Be sime 23 
15. Folia vel tota herba indumento molli vestem. en sharia eam TO 
Glaberrimæ vel sparsissime setulose ... --- --- -—- .. .. 19 

EGET KKE ERI vak A Dep NOU en edipi oe febr Lunch 17 
Flores magni .. _.. HUBER Ma dois eed iit hy ie eo 18 


17. Silique compresse sub-6-sperme, Senna eed os sive ovato- 
lanceolatus siliqux diametr. longus i. e.1"/2 linearis aspermus B, Botteri Vis, 

Siliquæ 4-gonæ, 12—16-sperm:e ; stylus conico-subulatus 
kineamiBlonaue 9n NN ea ipie 3 DBUmel/TS WIS. 


9 
Természetrajzi füzetek. VI. köt. I—IL. füzet. 12 


18. Folia tomentoso-incana ; silique teretes elongate (2!/2—3 polli- 
cares) graciles substipitatæ; stylus 3—4 lin. longus, tenuis, 
subulatus 1 —2-spermus (nonnisi abortu 1-spermus ; siliquæ ut 
in B. oleracea); corolla alba RER CA Ten, 
Folia villoso-eanescentia; siliquæ  sub-4-gons pollicem 
haud excedentes, non stipitate; stylus cylindricus 1" longus 
aspermus; corolla flavida c -— — so 00 ET. 
19. Siliqua abbreviata I—1} pollicaris, crassissima (fere Raphani 
sativi!); stylus 1/2 vel '/s siliquæ metiens: __ .. B, macrocarpa Guss. 
Siliqua longior et gracilior, stylus brevior... __ __ .. .. 20 
20. Inferne suffrutescentes, ramis basi lignescentibus __ . .. 21 
Herbaceæ annus vel biennes .. __ .. _._ 1599 
Der Bllorestcandidı..e male ak) Aura bl nivea Biss: et Sprun. 
Floresflavi (folia numquam lx, suprema integerrima) B. cretica L. 
22. Folia superiora incisa; siliquæ teretiuscule __ _. ... ... B. oleracea L. 
Folia superiora integra; siliquæ tetragonæ _ ... B. montana Pourr: 
23. Silique rostrum nunc teres, paulo (saepius) tetragono-com- 
pressum, nune totum (silique tune gracile linearis valvis multo 
brevius) vel solummodo apice ancipiti-compressum __ _ .. 24 
Siliquæ rostrum totum plano-compressum, foliaceum, anceps, 
ensiformi-elongatum siliquæ breviusculæ atque crassioris dimi- 
diamiæequansivel lonsius e ror N Re ele MESE EE T) 
24. Siliquæ rachi adpresse ... __ 1 E 25 
Siliquæ rachi haud odisea A in à estes jolis vel irte 
DÉSIR ce e ee EST) Ta Rell cero MEL Hm CU UNO cU A 
RDG SUAS aoe dae epe lo qr eru S Eee p s NIME 
Stylus 9'"' vel ultra longus; (pedicelli calycem superantes) 
B. pubescens Ardoino 
(Flore des Alpes maritimes ; — Sinapis pubescens L.) 
26. Silique anguste, tenues, cylindraceo-subulatæ valde torulosæ ; 
sepala pedicellis breviora  patentissima ; pedicelli crasse 
CUMO RE) worst ates con tetur mites Ra EDITOS OTSSE 
(Sinapis incana L.) 
Siliq use late, conico-attenuate, crass ; sepala pedicellislon- 
giora patula; pedicelli tenues = __ _.. 2 = © __ B. migra Koch. 
(Sinapis nigra L.) 
27. Inflorescentia foliaceo-bracteata i. e. folia sensim insensibiliter 
decrescentia per inflorescentiam continua atque pedicellos infe- 
riores saltem stipantia.. .. B. bracteata Gren. et Godr. (sub Diplotaxide) 
(B. Pollichii Jess. — Erucastrum Pollichii Sch, et Sp.) 
Folia interfloralia nulla al kan Bev da ep aer ona 
28, Pedicelli longissimi, siliquas pluries superantes (folia pectinato- 


32. 


34, 


179 


pinnatipartita, lobis acutis, lateralibus semi-ovatis margine infe- 
riore integerrimis, superiore ingiso-dentatis __ ... ... B, Barrelieri DC. 
(sub Diplotaxide) 


Pedicelli haud ita longi .. .. .- E optem 529 
Siliqua longe rostratæ ; rostrum ae Wissen Ws mini- 
TRUE OU UMS Neat a! = SEL TARR xe Hoe) anoo Sa -30 

Silique multo hesciss ae vel subastyle__ __ -_. 33 


Silique pendulz rostrum longissimum valvis plus duplo longius 


applanatum ; caulis ramosissi- 
mus ; folia parca, omnia petiolata; pedicelli flore breviores: 
B, longirostris Boiss, 
Silique erectæ rostrum brevius, plerumque aspermum vel 
fespermumicipedicellislonarores 217 eroe eire sese 7031 
Rostrum valvis æquilongum subulatum ; silique 2—-3-polliea- 
res; folia caulina perpauca, summa squamæformia ; pedicelli 


fructiferi longitudine valvarum __ .. .. .. ..  B.oxyrrhina Coss. 
Rostrum crassius, obtusatum valvis triente vel dimidio bre- 

VUS De COIN AIT SADEEMIORES ll ul 32 

Folia caulina superiora exigua Dracula Er deum Ta 

folia caulina fere omnia ad squamas reducta B. Tournefortii Gou. 
Caulis decrescenti-foliatus |... .. .. .. 8, sabularia Brot. 

Siliquae tenuissime (capillari-) stipitatae apice subtruncate, 

haud distincte stylatæ, plano-compressæ, pendule __ .. .. 34 


Siliquæ haud, vel crasse stipitatæ, distincte stylatæ vel ros- 
trate, numquam pendulæ, teretiusculæ vel subtetragonæ, rarius 


RETCOMMPRE SSR een CLP UEM xTM ENTM LINE KNEE 38 
Petala calyce 2-plo longiora ; folia latiuscula inciso-dentata vel 
pinnatuitidan My wer Bele Bene Hupe nere BNHAFPa^Forsk, 


(Diplotaxis pendula, D. crassifolia et D. Lagascana DC. & Pendulina Webbiana Willk.) 


39. 


Petala calyce paulo longiora; folia angusta spathulato- 
linearia indivisa vel lobulo lineari utrinque aucta__ B. intrieata Willk, 
(sub Pendulina.) 
Stylus tenuis linearis vel basi constrictus obconicus a valvis 
manifeste separatus |. .. . 36 
Stylus robustior conicus, hr -conicus vel subancipiti- 
compressus breviterque 3-angularis t 
Caulis brevissimus (2—3-pollicaris) aphyllus: petala calyce 
parum longiora; herba glabra annua __ __ _. .. B.scaposa DC. 
(sub Diplotaxide) 


43 


Caulis + foliatus (rarissime aphyllus : in B. murali); petala 
calyce 2-plo vel ultra longiorà .. .. 


97. 


A1. 


49. 


a 
4 Je 


46. 


47. 


150 


Stylus basi constrictus obconicus (pedicelli sepalis æquilongi) 
B. viminea Ardoino, 
(Diplotaxis viminea DC.) 
Stylus lnearis 2%) 23. | mann i (Tg 58 
Sepala patentia (caulis alte foliatus) ^v Siege 
Sepala erecta (caulis parte inferiore solum foliatus sub- 
scaposus) 2, eee Dag ce fpe ies Meo 
Siliquæ pedicellis subæquilongæ Gators alabagira specimen): 
flores lutein LL EME ascen cep Detto HORNO OISS 
(Diplotaxis tenuifolia DC.) 
Silique pedicellis 2—3-plo longiores; flores albi vel carnei 40 
Petala alba fusco venosa; eaulis pilis rigidis patentibus usque 
ad inflorescentiam hispidus ; folia lyrato-pinnati partita (stigma 
insigniter 2-lobum)... _._ .— —. _ - B, erucoides Ardoino. 
comet: erucoides DC. — D. hispidula Ten.) 
Petala pure carnea ; folia sinuato-dentata ; herba glabrescens 
B, apula Ten. 
(sub Diplotaxide) 
Pedicelli ealyce paulo breviores... __ .. .. .. B, monensis Huds. 
Pedicelli ealyces;superantess 2.2 pe pres wo casu en ELO, 
Sepala sparse hispido-pilosa; siliquæ juniores gemmas supe- 
YARDS SAMOA A qe Rue ele d e ea Mehl e REP ue B. muralis Boiss. 
(Diplotaxis muralis DC.) 


Sepala densius hispida; siliquæ juniores florum gemmis 
breviores; perennis ---  ...B., Gravina Ten, 
(B. nivalis Boiss. et Heldr. ?) 
Folia caulina plane nulla vel subnulla, saltem valde diminuta 
basilariis difformia solumque ramos stipantia parva linearia __ 44 
Caulis continue decrescenti-foliatus __ .. = __ .— 49 
Pedicelli fere silique dimidiam æquantes = = .— .— 45 
Pedicelli siligua multo breviores 2 a Eee 46 
Folia basilaria runcinato- et pectinato-pinnatisecta, lobis acu- 
mimatist Dean uhr. C t Uwe ITE CM DIM GTR 
Folia basilaria haud runcinata nec aeuminato-lobata, sed 
lyrato-pinnatipartita -_-- -.. _. ... .. ... B. Cossoniana B, et ft 
Flores albi purpureo-venosi (silique crass stylus longiuseulus, 
calyx erecius) dct Lr sa hacen fts eae Cap) [AMA MO 
Horestlutemconcolore ME DM TT 
Stylus subnullus (stigma ET calyx demum de- 
flexus; siliquæ angustæ graciles... .. .. .. .. B. balearica Camb. 
Style distinetus pes Gye pan ara ju deg cena RUE sce Fee rs 
Corymbus pauci-(1—6-)florus non char à racemus fructifer 


49. 


50. 


51. 


52. 


55. 


56. 


181 


abbreviatus latus ambitu orbicularis vel ovalis; siliquæ late 
plezumgquespatentes?” end MU wp dier or ORBE hamis DC, 
(B. saxatilis et D. repanda DC.) 


Corymbus 6—20-florus laxior; racemus fructifer magis 


elongatus oblongus ; siliquæ anguste erecta: __ ... B. Rouyana Janka 
(Diplotaxis brassicoides Rouy * [Sinapis nu'ieaulis Lag. — B. Blancoana 

B. et R.] 

Pedicelli ealyces manifeste superantes .. -- -- .. --. . 90 
Pedicelli calyces æquantes, breviores vel paulo bean lon- 

COTE Seay udo LEK Ezt E Le a UNIES NER ee he ENTER 60 

Folia omnia vel WES here lyrato-pinnatifida vel pinna- 

{Gil OC ELAR ee 0i of, vos a DDR IURE PC 2949 ghe s e eof. ARS IR NET 
Folia 1ndivisa vel æqualiter sinuato- s hy tee hee 56 


Stylus tenuiter conicus 2—-3'" longus, siliqua manifeste stipitata 52 
Stylus crasse conicus 1—2"" longus vel applanato-triangu- 

laris, siliqua haud vel substipitata... -—- -- --- .— N 

Flores magni racemosi ; calyx cylindraceus accumbenti- ah; 

Sllguseultrapollieares m e m cuc cB fobertiana Gay 
Flores parvi corymbosi; calyx breviter aperte campanula- 

He Que VDO 2 e cue p [MOS Cyr. 


Stylus crasse conieus 1—2"" longus, siliqua substipitata : 
B, rupestris Raf. 
Stylus applanato-3-angularis, siliquæ haud stipitatæ __ __ 54 
Pedicelli infimi siliquis parum breviores; folia superiora sub- 


-sessilia; herba parce retrorsum hirtula vel glabra (folia supe- 


riora plerumque pinnatipartita, laciniis anguste linearibus) : 
B, catholica DC. 
Pedicelli fructus !/s v. !/s partem æquantes; folia omnia 


petiolata; herba densius vestita .. .. .. .— SORTIES (NR OO) 
Inferne setoso-hispidissima ; folia superiora mm idest 
velidentatarı a alas. EI an SD Tir Sata Car. 


Retrorsum scabrido- cursesneng: isis. a omnia pinnatipartita : 
B. siifolia Kze. 


Herbe omni statu setuloso-scabre. 72 57 
Herbæ glaberrimæ vel saltem statu evoluto glabra leves 58 
Siliquæ haud stipitatæ ; semina ovalia, compressa ... B. Erucastrum L. 


(Erueastrum obtusangulum Rchb., Brassica obtusangula Jess.) 


Siliquæ stipitatæ ; semina globosa — .. .. ..  B.elonéata Ehrh. 


* Ofr. cli. M. G. Rouy opusculum nuperrime emissum: «Etude des Diplo- 
taxis européens de la section Brassicaria» in «Revue des Sciences Naturel- 
les 1882» 


60. 


c 
jt 


66. 


182 


Flores albi; pedicelli eum siliquis longiuscule stipitatis recti- 
linei (folia indivisa remote leviter crenulata vel dentieulata : 
B, armoracioides Czern, 
Flores flavescentes; siliquæ haud stipitatæ in pedicellis pa- 


Luis erectos NM a ND DR u 1 AD) 
Herba perennis, foliis Pino: echo: robes à silique valva 
l-nerves OS hee c ge LM UE ID DAS BS ISRIDT ROIG 
Annua, folia integerrima vel dentata; siliquæ valve 3- 
nervos e ov E M UD BUC COMO eh 


(Conspectus plantar. Charkov. et Ucran. pag. 7. n. 161; — Sinapis juncea L.— 
S. campestris Bess. & Brassica Besseriana Andrz. ex Trautvetter Enum. pl. 
songorie. a Dr. Schrenk collect. in «Bullet. soc. Mose.» a. 1869 I p. 134—135.) 


Sepala erecta ; folia omnia petiolata .. 2) e -- 01 
Sepala patentia; folia superiora sessilia -.. .. --- -— 64 

Folia pleraque + divisa £s SN TREAT EQ 
Folia omnia indivisa, ad summum \ ame vel undulata 


(Bilemazemarsınatum) as as sz MM end iN! 
Petala flava __ Du en eae dati) oc (0:3 


Petala alba, violaceo-venosa (fola pinnatisecta, siliquæ 
haud torulosm) _ pem m Bii a 
Folia regulariter pinnatipartita, Laden Iberian crass : 
B, Cheiranthus Vill. 
Folia lyrata vel summa indivisa, pedicelli elongati tenues : | 
B. setigera Gay. 
Folia subæqualiter pinnatiseeta (segmenta sinuato-dentata) 
superiora-linearia integerrima ; pedicelli graciles siliquis sub-2- 
plo breviores (flores magni, pedicelli calyce haud breviores): 
B. Pseudo-Sinapis Lge. 
Folia lyrata vel indivisa, superiora lanceolata vel oblonga 
dentata (rarius subintegra); pedicelli siliquis multo vel pluries 
breviores; flores mediocri vel parvi OM EP RR UNE EEE) 
Folia pleraque indivisa; pedicelli breves crassi (calyce brevio- 
res, flores parvi); rostrum tetragono-compressum crassum py- 
ramidale siligua continuum ES mM TDI 
(B. Sinapistrum Boiss., Sinapis arvensis L., S. Schkuhriana Rehb.) 
Folia lyrata ; pedicelh gracileg.. e M ME 
Folia superiora oblongo-linearia subintegra ; flores parvi; rost- 
rum gracile 2—8'' longum aspermum ; foliorum caulinorum 
(OID CH AHS e E x Te ea RUM EU; EIOS SVOLTE ERN 


(Sinapis virgata Presl.) 


67. 


68. 


10. 


gs 


183 


Folia superiora lanceolata dentata; flores medioeri; rost- 
rum 2-spermum ; foliorum pinnæ sursum patule  ... B. betica Boiss. 
(Corynelobus baeticus R. et Sch.) 
Flores magni, petala violaceo-venosa; calyx elongatus cylin- 
deageuszelausus,bası subbssaceuu sn sf I SENS 
Flores minores; petala avenia; calyx patulus (siliquæ bre- 
ves lateque abléneo- "Conca T "m ELLE EMO 70 
Pedicelli siliquarum dimidiam camus m En calyx 
Poszanthesnjauetus qc c cc pescara: 
Pedicelli breviores; folia haud uada calyx cito deci- 
EUR TUONO TUA en Me MM UEM LI OD uet er: 
Rostrum valvas æquans vel superans; semina unilateraliter 
anguste diaphano-alata_._ -. --- --- .. .. B. Uechtritziana Janka. 
(Eruca longirostris Uechtr.) 
Rostrum valvis brevius; semina exalata nec marginata : B, Eruca L, 
Pedicelli (erassi) sepalis siliquisque breviores __  .. B. hispida Boiss. 
(Sinapis hispida Schousb.) 
Pedicelli sepala siliquasque æquantes vel longiores __ __ 71 
Sepala pedicellos æquantia; pedicelli rigidi siliquiscum sub- 
equiloneis patentissimil 9 2 o ees ML B: allbat BUÍSS. 
(Sinapis alba L.) 
Sepala pedicellis breviores; silique in napedi callie graciliori- 
bus areuato-adscendentes-— "+." B, dissecta Boiss. 


(Sinapis dissecta Lag. — S. ucranica Czern.) 


184 


NEWBERYIT MEJILLONESRÓL, CHILE. 


SCHMIDT JSÁNDon-tól. 


(Egy kónyomatu táblával.) 


Ujabb időben a magyar nemzeti Muzeum ásvány Öslenytäri osz- 
tálya egy Mejillonesrol (Chile) származó fabarna színű guano-példány 
birtokába jutott, melynél a repedések falait víztiszta, élénken csillogó, ki- 
esiny kristályok borították el. Midőn dr. Krenner József Sándor muzeumi Őr 
úr meleg köszönetem mellett ez anyagot behatóbb kristálytani vizsgálat 
czéljából reám bízni sziveskedett, az ide vonatkozó adatokat a követke- 
zőkben van szerencsém közzétenni. 

A nevezett kristályokból a teljesen homogén egyének ritkák, mert a 
legtöbbnél nemcsak a felületen van a finom guano-por beágyazva, hanem 
egyes kristályok egész tömegükben behintve tartalmazzák zárványul azt. 
Alig kételkedhettünk, hogy ez ásvány is a már ismeretes guano-ásványok 
sorába tartozik. Az anyag elégtelensége tüzetesebb vegyi vizsgálatot nem 
engedett ugyan meg, de a phosphorsav és víztartalom könnyen kimu- 
tatható volt. Az összes fizikai kristálytani sajátságokból kiderült, hogy ez 
ásvány azonos a Gerhard vom Rath által nem rég megismertetve lett New- 
beryittel* melyet C. Newbery úr a Shipton-barlangok guanójában (Bal- 
larat mellett, Victoria) födözött fel. Ez anyag Mac Ivor elemezése sze- 
rint a Mg? H? P? 07 + 6H?O képletnek felel meg és vom Rath vizsgálata 
szerint az egy négyzethüvelyk nagyságot is eléró táblás kristályok a rhom- 
bos rendszer három véglapját, a tórzspiramist és két domát tüntetnek elő. 
A Newberyit optikai tulajdonságaira nézve Des-Cloizeaux** tett adatokat 


közzé, melyek azonban csak megközelítők. 


* Sitzungsber. der Niederrhein. Ges. f. Natur- u. Heilk, Bonn. Sitzung vom 
13. Januar 1879. L. ugyanesak Groth’s Zeitschrift etc. 4. 497. 
+ Bull. de la soe. min. de France. II. S9. 


185 


A chilei Newberyiten véghezvitt pontosabb méréseim eredménye a 
Gerhard vom Rath által adott szögertekekhez közel áll ugyan, de midőn 
a rendelkezésemre állott kitünő kifejlődésű kristályok az összes mért egyé- 
neknél a megfelelő szögértékekben nagyobb fokú állandóságot, a vom 
Rath által közölt adatoktól pedig szabályhoz nem kötött eltéréseket mutat- 
tak : a Newberyit kristálytani elemeit a következőleg állapítottam meg. 

Kristályrendszer : rhombos. Tengelyek viszonya : 

a: b: c = 0.95482: 1: 0.93601 

levezetve a követő mért értékekből u. m. 

a:e — 100: 102 — 63? 53" 18" 
a:o = 100: 111 = 54° 94' 392" 

A kristályok fólállitásánál a Rath-felet megtartva, a III. Tabla 3. áb- 

ráján megszerkesztett gómbprojekezióban az összes észlelt alakokat tünte- 


tem eló, melyeknek sorrendje az alábbi. 


a (100) oo P oo a: cob: coe 
b (010) oo P co ss sls s 
c (101) 0ER coa:cob:e 
f (021) 2 P oo co a: b: 9e 
* g (011) P oo eo &:b:c 
* q (302) 3/2 P co Da: co b:3e 
* d (101) P © a: co b: c 
-e (102) Mg P © 2a: co b:c 
*] (210) os 9 as Oh: re 
* v (320) os P 3f, 2a: 3b: oc 
* n (750) oo P 7 Bm: Tb: cc 
* & (430) oo P 4 3a: Ab: oc 
* m(110) co P a b:oeec 
o(111) P aita beris 
(223) fex 182 axe mue Av 
pi.) ade Pas 09b Le 
75 (722) 7/2 P "fa Jas 7056 
* y (211) 9p29 a: 9b: 9c 


E felsorolt 18 alakból az ujak (19) csillaggal vannak megjelölve. Az 
egyes kombinácziókat u. azon tábla többi ábrái mutatják, hola 9 sz. a. az 
összes alakok vízszintes projekezióját tünteti elő. Az egyes kristályokon az 


alakok elosztása a következő : 


1. Kristály. (III. T. 1.) Víztiszta, 1", magas, ?/am széles, 1/24, vag- 


186 


tag. A függélyes tengely szerint megnyult, oszlopos egyén. 


Alakjai : i 
a (100) g (011) 
b (010) e (102) 
e (001) m (110) 
f (021) o (111) 
Jo (112). 
A végtagok — e kivételével — legjobban tükröznek, mig a domak 


tükrözése nem volt tökéletes. Kifejlódésére nézve szimmetrikus köröskörül 


a nagy tengely mentében kissé megrovidulve. 


obs. eale. 
b:f — 010:021 — 287—7—" 289 6 37" 
now = OO sO 123 54 WO) 123 46 AG 
b:g = 010: O11 cirea47 — — 46 53 35 
mee ee s 102 — 603 53 30 Os) Os 16 
mo = 311i — 99 2730 99 25 11 
Oo 7 es ee dee cp ds 
ose = tile OO! — 53 40 -—. 53 84 49 
Qe ge IMs Tl aor 9 30 "107" 9-99 
Dep alls? = 68 10 40 68 15 2 
2. Kristály. (III. T. 2.) Átlag 1}, magas, víztiszta, oszlopos egyén. 
Alakjai: 
a (100) g (011) 
b (010) e (102) 
f (021) o (111) 
p (112) 
A nagyobb kiterjedésben megjelenő lapok elég jól tükröztek. 
obs. cale. 
ber = MOB = 287 3 NU 98997 6 310" 
20 = 00s 09 =] 63 44 30 03 59 168 
250 sz WOOT = ő4 () — 524 MM 32 
Mon 192277307 I el 


3. Kristály. "^ magas, 9/4", széles 
és 7/3 "^, vastag. 


Alakjai : 


(ILI. T. 4.) Viztiszta egyen, 11/4 


a (100) e (102) 

b (010) t (430) 

e (001) m (110) 

f (021) o (111) 
p (112) 


Az egyes alakokból leggyöngébb reflexeket szolgáltattak a vékony 


csikokban megjelenő c, t és m lapjai. 


obs. cale. 
a:m = 100: 110 = 43° 44’ —" 43° 40° 34" 
b:t — 010 :430 circa 54 45 10 Ux. 199) aya) 
b =2010 09 — 28 009 — Dey OL 
fea a 021 s 021 89199 0090 ED 123 46 46 
e:e — 102:102 — 54 18 40 DIT 
ae en 1190 5 102 1160930 116 6 49 
o:p MIS MO 19 25 10 19 27 18 
m:p — 110:112 — 55 48 50 55 52 99 
520 s MOMS MM m 37 21 on) DOS VI 


E kristály kifejlódésében az elóbbi inkább oszlopos alaküaktól a 
brachydomák nagysága által jellegzett egyénekhez közeledik. 
4. Kristály. (III T. 5.) Ez alig 1 ” 


/, magas egyén a legérdekesebb kris- 
tályok egyike volt. 


Alakjai : 
a (100) e (102) 
b (OLO) 1 (210) 
c (001) n(750) 
f (021) m (110) 
g (011) o (111) 
q (802) p (112) 


r (211) 

À g (302) makrodoma mint finom szalagocska jelentkezett, ugyan- 
csak keskeny lapok képében léptek föl az 1, n és m alakok. Az r makropi- 
mis aránylag kis kifejlődésü volt ugyan, de tükrözése jó méréseket enge- 


dett. A kristály egészben véve szimmetrikus, a kis tengely mentében kevéssé 


megrövidülve. 


188 


obs. cale: 
a:e — 100: 102 = 63953 10” : 63? 53" 18" 
a:q = 100: 302 circa 34 30 — 24 138 6 
a:0 = 100: 111 S 54 29130 54 94 39 
a:r-100:211 = 34 52 30 34 56 20 


m —010:110 = 46 16 40 A6 19 96 
b:1 — 010: 210 — 64 98 10 64 98 47 
n = 010: 750circa55 43 20 59 42 20 
f= Ns WA =) S = hh DOME 
b : g = 010: 011 cirea 47 11 30 46 53 35 
m:o — 110:111 — 36 22 40 3625, sal 
o:p-111:112 — 19 37 30 19... 97 18 

5. Kristály. (III. T. 6.) E víztiszta és szimmetrikus kifejlődése foly- 


tán feltünő szép kristály ?/4 "4, magas 1 ”Y,, széles és ?/4 "7, vastag. 


Alakjai : 
a (100) e (102) 
a (010) 1 (210) 
c (001) m(110) 
f (021) o (111) 
g (011) h (223) 
d(101) p(112) 
r (211) 


Mindannyian fényes, átalában véve igen jól tükröző lapok, kivéve a 
keskenyebb d, r, h és m alakokat. A kristály kifejlődésében a vom Rath ál- 
tal leírt táblás kristályokhoz közeledik. 


obs, calc. 
mede 009109 2 09-39. mU. 1087687 19 
a:c = 100:001 = 90 — — 9e — — 
a:b = 100:010 = 90 — — 90 — — 
a: d — 100: 101 circa 45 30 — 45. 34 19 
aue ees MOIS didi — 5 29 10 54 94 39 
don OF 347 DI 30 34 56 20 
b:m = 010: 110 eirea 46 30 — 46 19 26 
b: 1 = 010: 210 = 64 25 10 64 28 47 
^c 001: 02 526507. on 
e:g = 001:011 = 43 10 — VOR 245) 


189 


sr OM O21 ate PAG OH” 0 619359999 
e:p= 001:112 = 34 9 — Sun he aul 
620 = 001: 111 = 53 32 — 53 34 49 
c:h — 001: 223 circa 42 30 — HD ONE) 
or elle SOS OUR 19. 24 Alte) 
o:g — 111: 011 = 35 33 40 290 99 98 
gel = iis 20 a9 A 40 7 34 


6. Kristály. (LIL) T. 7.) Víztiszta, 1 "5,-nél valamivel magasabb és 
1 "^ széles, az a véglap szerint táblás, 


Alakjai: 
a (160) e (102) 
b (010) ] (210) 
e (001) v (320) 
Í (021) o (111) 
g (011) p (112) 


s (722) 

Ez alakok kölcsönös kifejlődését az ábra hiven tünteti elő ; a v prizma 
finom csíkot képezett ugyan, de tükrözése még használható volt; keskeny 
szalag alakjában jelent meg ugyancsak az s piramis is, mely csak közelítő 
méréseket engedett meg. A többi lapok általában véve igen jól tükröztek. 


obs. cale. 

«ee 0 509 99 SX d. Be may il” 
a:1 = 100 : 210 circa 25 10 — D Bil 13 
a: v = 1002320 arca32 — 6:43 32 928 43 
a so MODERNE 54 26 2 54 24 32 
a: s = 100 : 722circa21 35 — 91 45 45 
c: e. — 001 :1029 =) 26 5 30 96 6 42 
e:p —001:112 = 34 15 20 Bu. C ől 

202 OOM öm 49 89 3 34 49 


53 

Seo TEQUE PS ENS 

ef ESA 102502 54 20) 5 

ov cro tds 28 
oreste dvo S07 AO 0d OD DU 491/38 

Spl =p intel ome 9E 27 ae ue UO some 
ene 021 99 01810 18199. 472388 


Tm © © (S @ Ino @& 
| 
(28) 
vw 
Q2 
un 
Oo 
S 
os 
QU b 
©2 
Qt 

- 9 


190 


7. Kristály. (III. T. 8.) Viztiszta egyén, 1'/3 "$, magas, | #; széles 


és majd olyan vastag. 


Alakjai : 
a (100) e (102) 
b (O10) l (210) 
e (001) m (110) 
f (021) o (111) 
g (011) p (112) 
r (211) 


Kifejlődése zavartalan, lapjai oly jól tukroznek, hogy az alapul szol- 
gáló értékeket e kristályról választottam. Kulsejére inkább a dómaszerű- 
höz közeledik, csakhogy itt — ellentétben a 4 kristálylyal — az e makro- 


doma feltünően nagy. 


obs. calc. 
a:e — 100: 102 — 637" 53 18" (5 mérés) alap 
a:o = 100:111 = 54 24 32 » ) 
o:p = 111119 = 19 24 30 TUO COIT hiss” 
hem c MODS Se 20 34 56 20 


8. Kristály. Kisebb, viztiszta egyén, a brachydomak és piramisok na- 
gyobb kifejlődése folytán hegyes oszlopos külsejű. Elég jól tükröző alakjai : 


a (100) e (102) 

b (010) m (110) 

c (001) o (111) 

f (021) p (112) 

g (011) p (211) 

obs. calc. 

a: m = 100:110 = 43° 46’ 50” 43? 40' 34" 
s AO 021 — 18 44 30 18 46 55 
c: g = 001:011—43 8.50 43 6 25 
em = (DU S fig) = xU ig A P m 


Ha ezek után az általam megvizsgált Newberyit kristályok általános 
alakját szemügyre veszszük, látható, hogy leggyakrabban az: a, b, f, e, 0 és 
p alakok fordulnak elő, melyek a leírt kristályoknál egy esetben sem hiá- 
nyoztak. A bázis véglap szintén az elég gyakori alakok közé tartozik, de 
rendszerint igen alárendelt ; gyakrabban fordul még a g brachydoma elő. 


191 


À tórzsprizma a gyérebben jelentkezó alakok sorába tartozik, vele egyenló 
gyakran leginkább az I jelenik meg, mig az n, t, v, q, d, h éss alakok csak 
egyes esetekben voltak észlelhetők ; végül az r makropiramis aránylag gya- 
kori alak. A legcsekélyebb számu kombináeziót a 2. kristály (7 alak), a leg- 
nagyobb számút ellenben a 4. és 5. kristályok (13—13 alakkal) mutatták. 
Az egyes alakok közől leginkább az a, b, f, e és o azok, melyek olykor fel- 
tünő nagy lapokban vannak jelen, míg a többi inkább alárendelt szerepet 
játszik. Nagyságra nézve magán a guano-példányon levő legnagyobb egyén 
leghosszabb átmérője szerint 8 "5, mér, a chilei kristályok tehát e részben 
meglehetősen az ausztráliaiak mögött maradnak. A kristályok általános ha- 
bitusa végül ezeknél is, mint a Skipton barlangból származóknál — inkább 
az a véglap szerint való táblás kifejlődést mutatja, de oszlopos kristályok 
is gyakran fordulnak elő. 
* 

A chilei Newberyit keménysége valamivel tobb mint 3, fajsálya — a 
mennyiben, erre nézve még semmi adat sincs közzétéve — a T'houlet-féle 
oldatban közelítőleg meghatározva apró, de lehetőleg homogén egyéneken : 
2.10. Hasadás a bázis szerint tökéletlen, ellenben tökéletes a brachyvég- 
lappal párhuzamos irányban. Az optikai tengelyek síkja párhuzamos a bra- 
chyvéglappal, első középvonal a függélyes tengely. Kettős fénytörés : positiv 
jellegü, dispersiv : e— v. 


Ba 2Ha 2Ho 
Na lángban: 70° 90’ 46? 24 , 145" 56 
Vörös üvegen át 699 47" 46? 12" 171720951 
Miből következik : 


92Vaz 44° 47’ | 
DVO = TRIS IST sárga fényben. 
B = 1. 5196’ 

Az ezenértékek meghatározására ket készitmény szolgált, melyek a ter- 
meszetes c, illetőleg a lapok által voltak egyik oldalukon határolva, mig 
a megfelelő párok gondosan csiszolva lettek. 

* 
Az alábbi táblázatban végül a Newberyit összes alakjainak álta!'am 
számított szögértékeit állítottam össze, kapcsolatban a III. T. 3. és 9. áb- 
ráin megszerkesztett projekcziókkal. | 


a (100) b 010 
e 001 
f 021 
g 011 
g 302 
d 101 
e 102 
] 210 
320 
750 
430 
110 
111 
112 
122 
r 211 
c (001) f 021 
g 001 
g 302 — 
d 101 
e 102 
1 210 
v 320 
n 750 
t 430 
m 110 
o 111 
h 293 
pil 12 
s 722 


r 211 — 


nie pro Bes « 


g (011) q 302 — 
d 101 
e 102 = 


— —" b (010) e 001 
— — iQ = 
— — g 011 — 
— — q 302 
13 6 d 101 
a 12 e 102 
59 18 (alap) I 210. — 
31 13 v 320 
28 43 n 750 
17 40 t 430 
36 235 m 110 
40 34 o111 = 
24 32 (alap) ln 99S = 
59 39 p 112 = 
3 49 S722 
45 45 r 211 = 
56 20 
53), 92 f (021) g 001 = 
6 25 q 302 
A6 54 d 101 
25 48 e 102 
6 49 l 210 
— — v 320 
— — n 750 
— — t 430 
— — m 110 
— — o 111 
24 49 h 233 
6 3 p 112 
7 Sil S729) 
17 49 ra 
7 à Tg = 
DS = 
45" 36" g (302) d 101 — 
34 37 e 102 — 
2 15 ] 210 — 


exu 9" fxs) €x ey 
Io O5 m OS O00 


OT 
(er 


Or 
> DM 9 


Es c 
> 


46 
13 14 
DE GM 
40 12 
44 9 


] 910 — 72° 59' 39" 


v 320 = 68 28 19 
n 750 = 67 21 14 
t 450 = 66 33 18 


m 110 — 61 50 28 
o.111 = 35 35 28 
1159930 —9030 59.92 


3 
p 112 = 29 38 39 
s 722 — 68 14 15 
r 211 — 55 3 40 
o O11 = 86 19 50 
HO 99 147 10 


a (104 102 — 199197 6" 


1910 — 50 49 18 
v 320 = 53 48 15 
n750 = 54 39 59 
t 430 = 55 18 39 
m 110 = 59 34 55 
o 111 = 33 45 33 
h223 = 29 37 26 
p 112 = 98 55 58 
s 722 — 32 29 40 
r911 = 29 15 21 
a 100588) 51036 
EMO Oils Soy, 


THO) 232022 6 57730" 


n750 = 8 46 97 
t 430 = 10 5 12 


m 110 — 18 9 91 
Riis PLC DG 
h 223 = 50 25 38 
p 112 = 57 47 19 
s 722 — 18 41 90 
r 911 — 94 49 57 
V 9310 — 51 26 


9 
2910198 5170594! 


Természetrajzi Füzetek. VI. kot. I—LI. füzet. 


193 


valen 
n 750 = 46 
t 430 = 47 
mel 3) 
orale e 38 
h 293 — 35 
p 112 = 36 
s 729 = 93 
Pp. AMI = 9% 
q'309 =111 
q 302 — 68 
e (102)1 210 = 66° 
y 320 = 68 
n750 — 68 
t 430 = 69 
m: 110; =. 71 
©. Nii 37 


h 393 — 98 
p 112 = 99 
s 79 = 49 
r 211 — 49 
e' 109 — 52 
a NOD m 127) 


v (020) an 400 a 1" 
t 430 = 3 
m110 = 11 
o111 = 3 
h 293 — 48 
p 112 = 56 
s 722 — 93 
Pp AI — 25 
v 390 — 64 


sp SED este 


l9 OV bo 
CY CS) (Ow 


E 
=] 


Il 


[Ts 
WS) s cu CA 


Or Ot = 


lc 


194 


n(750)t430 = 1° 18' 45" t 430) m HOR MS MO 

m 110 = 9 99 54 o d = 87 10 54 

o 11) = 37 96 45 17223) 4892735 

h 293 = 48 35 16 1D = 50 1930 

o 119 = 36.23 Bs 71D) a 95.249 ES 

s 722 — 94 929 96 r 211 — 96 34 99 

i Oi Orge dle. di b 490 7 D 150 

10 150 — GS 35 QO t" 430 —108 47 10 
n"750 —111 24 40 

mm (UDO) o Wily 362 257 (LA OCU) mn 228 — 11° 28 407 

In 223 c 47. 58 BT pg 19 Sy 18 

p (12 = ss 89 99 s 722 = 32 38 47 

BP 722) = 390 18653 r211 — 19 28 12 

roti 30019734 Om E 67.31. 6 

oF am = NOT 09938 

me OE er 9L 8 01/7119 — 2098109556 

mn” TO) > 9238,59 o e 3. 50 99 

In (929) 119) WT SO 397 p'(ddo)usu799 c 45" 38 527 

s 722 — 39, 46 55 r911 — 33 51 50 

» all 070 15120 HU = 45 $m 16 

1/1993) = 55. 938 oo 11 09 15 9 

ny em So 12 6 De = 7 59 34 

íve 999 5B. Ao mia ci 44 58 
h 293 — 95 47 54 

5 (192) se gii = 189 10 357 r(211)r' 211 = 46° 444" 

Tee 29 21 12 y' 911 —130 34 6 

8799 —148 35 94 77/1914. = 110) 7 90 

s" 799 —136 98 30 r 211 = 49 95 54 
STD = Bl VW Sp 


* 


E vizsgálatok a kir. József műegyetem asvany-foldtani szertaraban 
egy kitűnő kettävesöves Lang-Jünger féle tukrozési goniométerrel, illetó- 
leg a Lang-féle optikai tengelyszögmerö készülékkel történtek. 


Budapest, 1882. märezius. 


B LENTUM xc 0 
TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK 


(NATURHISTORISCHE HEFTE). 


ZUR ORIENTIRUNG. 


In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen 
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben ; minder wichtige Sachen werden blos 
angeführt. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich an 
der Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder 
wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des unga- 
rischen Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 


Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich. 
DIE REDACTIoN. 


ZOOLOGIE. 
Pag. 3. 

Literatura Hymenopterorum ab ALEXANDRO Mocsány con- 
scripta. Der Verfasser dieser gewiss mühevollen Arbeit hat sich durch 
Zusammenstellung derselben Verdienste erworben, welche nunmehr — da 
der Separatabdruck der Arbeit schon früher ausgegeben wurde — allerseits 
bereitwilligst anerkannt sind. Die Arbeit erforderte nebst Fleiss eine nicht 
gewöhnliche Geduld und Ausdauer, da die Entomologie kaum eine zweite 
Ordnung aufzuweisen hat, deren Literatur mehr verstreut wäre, als eben 
jene über Hymenopteren. Obwohl die Arbeit dem Plane und der Richtung 
dieser Zeitschrift nicht ganz entspricht, scheuete die Redaction — mit 
Rücksicht auf die Wichtigkeit der Arbeit — vor der Herausgabe nicht 
zurück und hofft von Seite der interessirten Fachkreise der Billigung zu 


begegnen. 


Pag. 193. H 
Endomychidae in Asia orientali a J. Xanrus collectæ. Enumera- 
vit: JOANNES Fnrvanpszky. Mit folgenden neuen Arten : Amphisternus 
tuberifer, A. sexcristatus, Engonius quadripustulatus, Dryadites (n. g.) 
19* 


196 


Borneensis n. sp., Meilichius ferrugineus, Panomæa undecimnotata. Die 
hier und in der folgenden Abhandlung enumerirten Arten entstammen dem 
reichen Materiale unseres Forschungsreisenden Johann von Xantus. Der 
Umstand, dass die Beschreibungen in lateinischer Sprache gegeben sind, 
enthebt uns einer weiteren Ausführung. 


Pag. 134. 

: Coleoptera nova a Joanne Xanrus in insula Borneo detecta et 
a JOANNE FRIvALDSZKY deseripta. Als neu sind beschrieben : Dischissus 
Borneensis, Idiocheila (nov. gen.) spinipennis n. sp., Antrisis Xanti, Toxi- 
cum heros. 


Pag. 141. 

Ueber das Vorkommen der Epitritus argiolus Em. 
genannten Ameise in Ungarn. Von Professor Dr. Gustav Mayr in Wien. 
Diese Ameise wurde durch Dr. Geza von Horväth zu Farkasd (Phylloxera 
Versuchsstation) am 16. Juni 1881, 11/2 Meter tief auf mit Phylloxera 
behafteten Rebenwurzeln entdeckt, als E. argiolus Em. determinirt, welche 
Bestimmung Herr Professor Mayr auf Grund genauer Untersuchung 
bestättigt und darüber, wie folgt, berichtet. 

Dr. Emery beschrieb bis jetzt zwei Epitritus-Arten, u. z. im Bull. 
Soc. ital. Anno I., p. 136 das Weibchen von E. argiolus; in den Ann. Mus. 
civ. di Genova Vol. VII., 1875, p. 473 und 474 den Arbeiter dieser und 
der E. Baudueri-Art. 

Im Appendix der letzteren Arbeit gab Professor EMERY die geographi- 
sche Verbreitung dieser Formen wie folgt: E. argiolus: Sud-Frankreich, 
Corsica, Italien bis Neapel; E. Baudueri: Süd-Frankreich und Corsica. 

Die Lebensweise dieser Thiere ist unbekannt, und Emery bemerkt 
nur, dass E. argiolus einmal um Lucca im Grase, ferner im botanischen 
Garten zu Neapel unter einem Steine gefunden wurde. 

Ob nun das durch Dr. Horvath entdeckte Thier mit den Rebenwur- 
zeln oder der Phylloxera in irgend einer Beziehung stand; ob sich dasselbe 
ursprunglich in der angegebenen Tiefe befand, oder nur zufallig mit nach- 
stürzendem Erdreich in die Grube gerathen, dort an der Rebenwurzel 
haften blieb, das kann naeh einem einzigen Exemplare dieses winzigen, 
kaum 1.8 #,, langen Thierchens nicht entschieden werden. Interessant ist 
aber der Umstand, dass diese Art, welche bis jetzt im engeren Sinne des 
Wortes der Mediterran-Fauna anzugehören schien und deren nächste Ver- 
wandte (Strumigenys, Orectognathus, Daceton, Ceratobasis, Rhopalothrix) 
sammt und sonders in den wärmeren Regionen leben, auch im Pester 
Comitate vorkommt. | 

Auch hinsichtlich anderer Formen enthalt die Ebene Nieder-Ungarns 
solehe, welche eigentlich der Mediterran-Fauna angehóren und, wie es 


197 


scheint, den dazwischen liegenden Gebieten abgehen; hierher gehoren : 
Myrmecocystus viaticus Fabr. und M. cursor Fonsc. Die erstere Art 
kommt ausser Ungarn (von Tokaj bis Grebenáez im ehem. Banate) in ganz 
Nord-Africa, in Ost-Africa bis zum Aequator, in Arabien, Klein-Asien, 
Persien, im Caucasus, im südlichen und westlichen Theile der Balkan- 
Halbinsel, so auf der pyrenæischen Halbinsel vor. Dr. Emery behauptet 
zwar, dass Dr. Sichel in Paris diese Art auch aus Croatien erhalten habe ; 
es muss jedoch bemerkt werden, dass diese Angabe noch der Bestattigung 
bedarf. — M. cursor zeigt die gleiche, jedoch etwas beschranktere Verbrei- 
tung; es ist aber nicht ausgeschlossen, dass diese Art ihrer Kleinheit und 
Raschheit wegen der Aufmerksamkeit der Forscher entging. 
Wien, im Juni 1882. 


Pag. 143. 

Hymenoptera nova, vel minus cognita. in collectione 
Musaei nationalis Hungarici a Doctore J. Kriechbau- 
mer Monacensi descripta. Neue Arten: Aulacus fasciatus, Ichneu 
-mon eurtulus, I. melanostigma, I. cordiger, Amblyteles pandur, A. carnifex, 
A. erythropygus, Cryptus Turkestanicus, Xylonomus ephialtoides. Weniger 
bekannte Arten: Ichneumon cedator Gr. (? ?) #., Amblyteles 5-cinctus 
(Moes. i.1.), A. Sibirieus Mocs., A. Hungaricus Tschb. S, A gratiosus (Mocs. 
i.l). Den Lesern dieser Schriften wird es vielleicht noch in Erinnerung 
sein, dass ich in Sachen der Sprachenfrage Herrn Dr. KRIECHBAUMER scharf 
zu Leibe ging. Mein geehrter Gegner antwortet auf den Angriff mit gegen- 
wartiger Abhandlung und ich erkläre bereitwilligst, dass dies eine ebenso 
edle als kluge Art ist den Redacteur einer wissenschajtlichen Zeitschrift zu 
entwaffnen: es schidigt die Reputation keines Menschen und nützt der 
Wissenschaft. Für die gewahlte Art statte ich meinem Gegner hiemit mei- 
nen verbindlichsten Dank ab und erklare die Controverse — Person gegen 
Person — für abgethan. Orro HERMAN. 


Pag, 152. 


BEITRAGE ZUR CYNIPIDEN-FAUNA UNGARNS, 
BESONDERS DER UMGEBUNG VON BUDAPEST, 
von JOSEF PASZLAVSZKY, 
Prof. an der Oberrealschule zu Budapest, II. Bezirk. 

Die interessante Familie der Cynipiden wurde von den ungarischen 
Entomologen bisher nur geringer Aufmerksamkeit gewürdigt. In den 
Denkschriften der XX. Versammlung ungarischer Aerzte und Naturfor- 
scher* sind nur neun Arten erwähnt. Ich habe in kurzer Zeit 11 Genera 


* Budapest, 1879. I. Theil, Cap. IV. Budapest und seine Umgebung in zoo- 
logischer Hinsicht von Dr. TH. MarG6. (Die Hymenopteren von A. Mocsiry.) 


198 


mit 68 Species gesammelt, welche im ungarischen Texte auch enumerirt 
werden; ausserdem besitze ich eine ziemlich grosse Anzahl von Gallen, 
welche noch einer genaueren Determination warten. Die naheren Fundorte 
sammt den Nährpflanzen und der Flugzeit der Gallwespen sind, wo dies 
moglich war, überall angegeben. 

Bezüglich der Benennungen und der Reihenfolge der Arten bin ich 
Dr. G. Mayr’s neuester Publication* gefolgt in der Ueberzeugung, dass 
das Recht, altere Namen zu andern und neuere anzuwenden, Niemandem 
eher als ihm, dem allbekannt gründlichsten Kenner der Cynipiden, gebühre. 

Unter den 68 Arten will ich hier eine besonders erwähnen: die 
Cynips superfetationis, GIRAUD. 

Dr. G. Mayr war diese Galle unbekannt; in seinem vortrefflichen 
Werke: «Die europaischen Hichengallen» ist sie zwar erwahnt, aber weder 
abgebildet, noch beschrieben, und in seiner Abhandlung: «Die europäischen 
Arten ete.» fand natürlicherweise diese unbekannte Art ebenfalls keine 
Aufnahme. 

Uebrigens kenne auch ich bis jetzt nur die Galle, welche ich diesen 
Sommer im Budapester zoologischen Garten an einer Quercus peduneulata 
gefunden habe. Am 14. Juli bemerkte ich dieselbe am Rande einiger 
Fruchtbecher, am 17. Juli hingegen fand ich schon keine mehr vor; nur 
die Fruchtbecher mit ihren kleinen Vertiefungen am Rande verriethen, 
dass die Gallen abgefallen seien. Nach langem und mühsamem Suchen 
fand ich auch einige derselben auf dem sandigen, grasbewachsenen Boden, 
welche aufbewahrt wurden. Die darin liegenden Larven waren ganz ent- 
wickelt; sie sind ziemlich gross und bis jetzt (September) lebend. 

Grraup’s Gallenbeschreibung** passt vortrefflich auf meine Gallen. 
Auf dem Baume sind dieselben schön graulichgrün und seidenhaarig, die 
herabgefallenen hingegen braunlich und runzelig. An einem und demselben 
Fruchtbecher fand ich gewóhnlich nur eine Galle, ausnahmsweise jedoch 
auch zwei, ja sogar drei nebeneinander. J. Vancez brachte mir einen gros- 
sen Fruchtbecher von Qu.pedunculata aus Peszér (Pester Com.), an dessen. 
Rande rundherum wie grosse Perlen zu einem Kranze geordnet sechs 
Gallen sassen. 

Biologische Notizen. Die Gallwespen sind im Allgemeinen ziemlich 
träge und einfältige Insecten; die überwinternden sind besonders träge ; 
man kann sie alle nacheinander mit der Hand abfangen. Die lebhafteste 
war noch die C. tinetoria; sie war beim Aufmachen der Schachtel gleich 
flugfertig und summte in derselben herum, wenn sie nicht ins Freie gelan- 
cen konnte. 

* Die europüischen Arten der gallenbewohnenden Cynipiden, Wien, 1889. (Sep.- 


Abdr. aus d. 21. Jahresb. d. Communal-Oberrealschule im I. Bez. Arr. HÖLDER.) 
" Verh. d. Zool.-Bot. Ges. 1859, IX. p. 372. 


199 


Die trägeren, theilweise jedoch auch die anderen Arten stellen sich 
todt, wenn sie sich in Gefahr wissen; kaum dass man sie berührt, so fallen 
sie mit klatsehendem Geräusch zu Boden und liegen mit eingezogenen 
Gliedmassen eine Weile wie leblos. Besonders beobachtete ich diese Art 
sich zu schützen bei C. calicis, C. truncicola und Rh. rose, wie dies schon 
von Branpt und RATZEBURG wahrgenommen wurde (Medizin. Zool. II.). 
Ausserdem gewahrt den meisten Cynipiden auch ihre Gestalt und Farbung 
Schutz: die auf den Eichenbäumen lebenden sind in Gestalt und Farbe 
den Hichenknospen ähnlich, der Rhodites rose den Knospen der wil- 
den Rose. 

Die Frühjahr- und Sommergenerationen sind viel lebhafter; sie laufen 
und fliegen in der mit einem Glasdeckel versehenen Schachtel herum und 
sind bemüht, den wichtigen Act der Paarung zu vollziehen. Beim Oeffnen 
der Schachtel fliegen sie gleich auf und gegen das Fenster hin. Der Sonnen- 
schein und das Bewusstsein der vollkommenen Freiheit erhóht ihre Leb- 
haftigkeit. In einem Glase transportirte ich etliche Exemplare — Männchen 
und Weibchen — von A. ramuli in den hiesigen zoologischen Garten, wo 
ich sie auf die Blatter einer buschigen Stieleiche setzte, welche eben von 
den Strahlen der Abendsonne beschienen wurde. Sie liefen auf den Blat- 
tern lebhaft hin und her, so dass ich ihnen mit den Augen kaum folgen 
konnte; sie tasteten fortwahrend mit ihren Fühlern; wuschen sich, rieben 
ihre Flügel mit den Hinterfussen und waren in rastloser Bewegung; 
besonders die Mannchen schwärmten und huschten nach rechts und links 
— ein Weibchen suchend, um im Interesse der Hehaltung der Art dem 
Geschafte der Befruchtung zu obliegen. 

Bei der Begattung stellt sich das Mannchen auf den Rucken des 
Weibchens, packt dasselbe mit seinen Fussen und beginnt hierauf ein sehr 
lebhaftes Antennenspiel, den Kopf, besonders aber die Fuhler des Weib- 
chens betastend, mitihm kosend, es gleichsam kussend. Das Weibchen bleibt 
hiebei auch nicht ruhig, besonders ihre Antennen befinden sich in lebhafter 
Bewegung. Wahrend in soleher Weise die Antennen des Mannchens im 
raschen Spiele ihre wahrscheinlich zur Begattung reizende Wirksamkeit 
entfalten, ist auch dessen Abdomen in fortwährender Thätigkeit, indem es 
bald von der einen, bald von der andern Seite die gehórige Stellung zu 
erreichen und die Begattung zu vollziehen versucht. Das Weibchen scheint 
sich zu weigern und es hangt von der Geschicklichkeit des Mannchens ab, 
wie es die günstige Lage des Weibchenabdomens zur Begattung im gehori- 
gen Momente auszunutzen versteht. 

Nach beendigter Paarung ziehen sich beide auf die Unterflache der 
Blatter zurück, waschen sieh und scheinen einige Augenblicke der Ruhe 
zu pflegen. 

Um das Benehmen der Cynipiden im Freien beobachten zu kónnen, 


200 


habe ich mehreren der Wintergenerationen die Freiheit geschenkt, nament- 
lieh einigen Individuen der C. Kollari, ealicis, truncieola, coriaria und 
seutellaris. Diese, von keinem Begattungstrieb angespornt, waren viel 
ruhiger ais jene; sie liessen sich auf oder unter einem Blatte, oder aber 
auf einem Zweige nieder und blieben ruhig sitzen, höchstens dass sie sich 
wuschen und reinigten, wobei sie mit den Hinterfussen ihre Flügel unge- 
fähr 5—10 Minuten lang gleichsam bügelten ; hierauf flogen sie plötzlich 
auf und verschwanden rasch in der Höhe. Die oben erwähnten Arten flogen 
alle, ausgenommen die truncicola, deren Individuen sich sehr unbeholfen 
zeigten und vom Baume immer wieder hinab fielen. Es scheint demnach, 
dass der lebhaften sexuellen Sommergeneration die Aufgabe zufalle, die 
Fortpflanzung der Art loco, aber je rascher zu sichern, wahrend die agame 
Wintergeneration für die weitere Verbreitung der Gattung Sorge trägt. 

Die zum Freilassen bestimmten Insecten pflegte ich in einer grösseren 
Eprouvette mitzunehmen. Es geschah beim Transporte der C. calicis, dass 
auf dem flachen Boden der frisch ausgewaschenen Eprouvette ein Tröpfehen 
Wasser zurückblieb. Als ich kurze Zeit darauf die Wespen hineingab, 
wurde ich durch einen eigenthümlichen Vorgang überrascht. Beinahe alle 
Wespen namlich fielen über das in der seichten Furche des Eprouvetten- 
bodens befindliche Wasser her, stellten sich in eine Reihe, wie die Ochsen 
an der Trankrinne und tranken mit grosser Hast; dabei hielten sie ihre 
Kopfe senkrecht nach unten, ihre Hinterleiber hingeben schief nach oben 
und mit ihren beiden Vordergliedmassen scharrten und trieben sie das 
Wasser von beiden Seiten her gegen den Mund hin, um mit den Mund- 
theilen dasselbe hastig aufzuschlecken. Mittelst einer Loupe konnte ich 
genau wahrnehmen, wie die Maxillen sammt allen Palpen beim Trinken 
arbeiteten. Dieselbe Erscheinung beobachtete ich auch bei C. truncicola 
und tinctoria. 

Die Flugzeit der Gallwespen der Umgebung von Budapest scheint 
eine viel frühere zu sein, als die der gleichartigen Insecten in Oesterreich 
oder in Deutschland, insoferne wir dieselbe auf Grundlage der Angaben 
von Giraup, G. Mayr und Apuer kennen: die unserigen fliegen beinahe 
alle um einen ganzen Monat früher. 

Ich will nun noch eine biologische Beobachtung mittheilen, da ich 
über die Cynipiden bis jetzt nirgends eine ühnliche gelesen habe. 

Mein Schuler J. VaxcEL, aus der achten Classe der Realschule, der 
im Sammeln, Ordnen und Prapariren der Gallen und Gallwespen mir sehr 
behilflich war, machte einmal, als er mit Aufspiessen der Dr. scutellaris 
heschaftigt war, die Bemerkung, als ob die Wespen beim Aufspiessen einen 
Geruch von sich geben, ähnlich dem der Carabus-Arten. Ich habe auch 
den Versuch gemacht und mich überzeugt, dass die Wespen wirklich einen 
genügend intensiven Geruch haben, welcher jedoch nur beim Aufspiessen 


201 


einer lebendigen Wespe sich bemerkbar macht. Nach diesem Versuche 
habe ich meine Aufmerksamkeit bezüglich des Geruches auch anderen 
Arten zugewendet und es gelang mir bei mehreren einen eigenthümlichen, 
charakteristischen Geruch zu constatiren. Bei den meisten fand ich einen 
dem specifischen Wanzengeruche ähnlichen Geruch, doch kamen auch 
andere, kaum zu beschreibende Geruchsmischungen vor. So ist z. B. 
der Geruch der C. amblycera ein Wanzengeruch mit eigenthümlicher 
süuerlieher Nuance; der der B. terminalis ist auch ein Wanzengeruch mit 
einem Nebengeruche von frisch zerriebenen Citronenblättern. — Werden 
die Wespen zwischen den Fingern vollständig zerdrückt, so wird der 
Geruch viel intensiver. Bei den grósseren Arten, wie C. Kollari und tin- 
ctoria, ist der Geruch schon nach einem schwachen Drucke fühlbar. So 
z. B. ähnelt der Geruch der C. tinctoria dem Geruche des Caramel oder 
des frischen Malzes mit einer Nuance von Wanzengeruch ; die C. calicifor- 
mis riecht beim Abfangen nicht unangenehm, beim Aufspiessen hingegen 
wanzenartig u. s. f. 

Da man somit an dem Geruche der Cynipiden nicht zweifeln kann, 
so entsteht die Frage, welehes Organ wohl die Riechstoffe produciren 
móge? Ueber die anatomischen Verhältnisse der Gailwespen wissen wir 
leider sehr wenig; glandulæ odoriferæ sind in dieser Insectenfamilie unbe- 
kannt; es waren dieselben hiemit noch zu erforschen. Es ist übrigens 
nicht unmoglich, dass den Riechstoff jenes paarige Organ liefert, welches 
von Harrie anfänglich für die männlichen Geschlechtsdrüsen, für die 
Hoden, dann aber für jene Drüsen gehalten wurde, welche — nach seiner 
Meinung — den zur Gallenbildung nothwendigen giftigen Stoff absondern.* 
Dies sollte allerdings durch directe Beobachtungen nachgewiesen werden. 
Ich werde auch nicht versäumen, die Frage näher zu studiren, sobald 
meine karg ausgemessene Zeit dies gestatten wird und hoffe, diese vor- 
läufige Mittheilung durch eine gründliche Untersuchung bald erweitern 
zu kónnen. 

Was nun die biologische Bedeutung des Uebelriechens betrifft, so 
irre ich vielleicht nicht, wenn ich dasselbe als Schutzmittel betrachte, wie 
es eben bei den Wanzen und anderen Insecten auch der Fall ist. Demnach 
sehützen sich die Cynipiden gegen ihre Feinde nicht nur indirect durch Far- 
ben- und Gestalt-mimiery, sondern auch direct, dureh Verstellung und üblen 
Geruch. Ebenfalls eine solehe Bedeutung kommt auch den Gallen zu, welche 
gegen die Witterungswiderwartigkeiten und gegen die unzähligen kleinen 
Feinde der jüngeren Generation, den unbeholfenen Larven Schutz gewah- 
ren. Es ist dies die Bedeutung der, ein Obst, eine Frucht, eine Knospe, 
eine einfache Deformation darstellenden Gallenformen und demselben 


* Vergl GERMAR’S Zeitschr. f. d. Entom. B. III. 1841. p. 329. — Taf. I. Fig. 4. b. 
— ferner B. IV. 1843. p. 397. 


202 


Zwecke entspricht die zottige, haarige, stachelige und mit einer klebrigen 
Substanz überzogene Oberflüche der Gallen. So habe ich ófters an Gallen 
der C. glutinosa angeklebt und verendet einen, jedenfalls mit mórderischen 
Absichten hingeschlichenen, Hemiteles oder Calimome gefunden. Zum 
Schutze dient ausserdem noch die Eigenschaft mancher Gallen, dass sie 
nach Erlangung einer gewissen heife herunterfallen und auf dem Boden 
zwischen Gras und Blattern schwer zu finden und, mit Koth und Sand 
bedeckt, gewiss auch schwer zu erkennen sind. Die Galle der C. super- 
fetationis wird auf dem Baume durch ihre grüne, auf dem Boden durch 
ihre braune Farbe geschützt. Eine herausgefallene Innengalle der A. fecun- 
datrix konnte ich auf dem Boden niemals auffinden, obzwar ich ófters und 
mit vieler Geduld unter Bàumen, auf und unter welchen die leeren Aussen- 
gallen in grosser Anzahl waren, suchte. 

Im Allgemeinen kann man behaupten, dass die Zahl der Schmarotzer 
und der Grad der Schutzfühigkeit der Galle zu einander im verkehrten . 
Verhältnisse stehen. Aus den nackten und glatten Gallen der C. Kollari, 
lignicola und coriaria habe ich viel mehr Schmarotzer erzogen, als aus den 
klebrigen Gallen der C. calicis und glutinosa. Die unterirdischen Gallen 
scheinen den Angriffen der Schmarotzer am wenigsten ausgesetzt zu sein. 
Aus etwa 50 Gallen des A. serotinus sind bei mir keine Schmarotzer her- 
ausgekrochen. 

Aus den Gallen der Rh. rose habe ich mehrere Jahre hindurch die 
Inquilinen und Parasiten erzogen und die Erfahrung gemacht, dass am 
frühesten die Synergus-Arten auskriechen, hierauf die Siphonuren und 
zuletzt nach und nach die eine stárkere und langere Terebra besitzenden 
Arten, namentlieh Hemiteles-, Oligosthenus- und Calimome-Arten. Das 
Verbältniss, in welehem die in Bildung begriffenen Gallen zur Länge und 
Starke der Terebra der Schmarotzer stehen, ist unschwer zu erklären. Die- 
jenigen, welche eine kurze und schwache Terebra besitzen, können ihre 
Eier nur in die jungen Gallen hineinlegen, sie müssen also aus den alten 
Gallen früher auskriechen als diejenigen, welche mittelst ihrer langen und 
starken Terebra auch die diekere und massigere Wand der Gallen zu 
durehbohren im Stande sind. 


Pag. 162. 

Hine neue Myriopodengattung und Art , Edenti- 
stoma octosulcatum, beschrieben von Dr. Epmunp TówósvÁRY. 
Mein unter obigem Titel in Band V. pag. 229 (Rev. 298) dieser Zeitschrift 
erschienener Artikel wurde aus Versehen leider verstummelt, insofern die 
kurze Einleitung und die Genus-Diagnose wegblieb und blos die Artbe- 
schreibung mitgetheilt wurde. Indem ich dies hiemit nachtrage, ergreife 
ich zugleich die Gelegenheit, dieser interessanten Thierform statt dem 


208 


fehlerhaft gebildeten Genus-Namen einen richtigeren Genus-Namen zu 
geben und den unrichtigen Namen ,, [/dentistoma" in ,, Anodontastoma‘ zu 
ändern. 

Die vollständigen lateinischen Diagnosen dieses Genus siehe im 
ungarischen Texte. 


BOTANIR. 
Pag. 164. 
Plumbagineae ewropeae. Auctore Victorn DE Janka, ferner, 


Pas. 176. 

Brassiceae europewe. Auctore VICTORE DE JANKA, beide Arbeiten 
sprechen für sich selbst. Beide wurden aus dieser Zeitschrift in A. Englers 
Bot. Jahresberichte 1883, IV. B. Heft 1 und 2 übernommen. 


MINERATOGIE. 
NEWBERYIT VON MEJILLONES, CHILE. 


Von ALEXANDER SCHMIDT. 
(Hierzu Taf. III.) 

In neuerer Zeit hat die mineralog.-paläont. Abtheilung des ungari- 
schen Nationalmuseums in Budapest ein holzbraunes Guanoexemplar von 
Mejillones (Chile) erworben, dessen Rissflächen mit wasserhellen, lebhaft 
slänzenden, meist kleinen Krystallen bedeckt waren. Durch die Güte des 
Herrn Custoden Prof. Dr. Joser ALEXANDER KRENNER in den Stand gesetzt, 
dieselben einer eingehenden krystallographischen Untersuchung zu unter- 
ziehen, theile ich im Folgenden die betreffenden Resultate mit, welche im 
mineralog.-geolog. Cabinet des kön. ungarischen Josefs-Polytechnikum zu 
Budapest mittelst eines, mit zwei Fernrohren versehenen ausgezeichneten 
Lang-Jünger’schen Reflexionsgoniometers erhalten worden sind. Sei es 
daher gestattet, obengenanntem Herrn meinen aufrichtigsten Dank hierfür 
äussern zu können. 

Die erwähnten Krystalle sind verhältnissmässig selten homogen, da 
der feine Guanostaub nicht nur an die Oberfläche der meisten Krystalle 
eingebettet ist, sondern sich auch Krystalle finden, deren ganze Masse voll 
ist von dicht eingelagerten Guanopartikelchen. Es war kaum anders zu 
erwarten, dass hier ein sogenanntes Guanomineral vorliege. Zwar war wegen 
der geringen Menge von reinem Material keine chemische Analyse möglich, 
jedoch konnte das Vorhandensein von Phosphorsäure und Wasser leicht 
nachgewiesen werden. 

Die sämmtlichen physikalisch-krystallographischen Eigenschaften 
haben indessen festgestellt, dass unser Mineral identisch sei mit dem von 


904 


G. vom Rarn * in neuerer Zeit beschriebenen Newberyit, welcher von Herrn 
C. Newsery im Guano der Skipton-Hohlen (bei Ballarat, Victoria) entdeckt 
wurde. Das Mineral entspricht nach der Analyse des Herrn Mac-Ivor der 
Formel Mg, H, P, O, + 6H, O ; die Krystalle erreichen nach Prof. G. vom 
RarH sogar einen Quadratzoll Grósse, und zeigen die drei Endflàchen des 
rhombischen Systems, die Protopyramide und ausserdem zwei Domen. 
Ueber die optischen Eigenschaften des Newberyit hat Drs CLorzeaux ** 
annühernde Daten veróffentlicht. ! 

. Die genauen Messungsresultate, welche ich an dem chilenischen 
Newberyit erhalten habe, stehen zwar im Ganzen nahe den Werthen von 
Prof. G. vom Rarx; da aber die von mir untersuchten, ausgezeichnet aus- 
gebildeten Krystalle eine gute Constanz der betreffenden Neigungen bei 
den gemessenen Individuen bewiesen haben, so glaube ich, dass durch die 
folgenden Daten die Krystallform des Minerals genauer festgestellt ist, als 
es bisher móglich war. 

Krystallsystem rhombisch. Axenverhältniss : 
a : b 8 c — 0.95482 : 1 : 0.93601 
berechnet aus den Fundamentalwinkeln : 
G2 esz 100 e 102 = 63" 59 18" 
AIO ID EMMA MA 32 


Die nach dem Vorgange von G. vom Ratu aufgestellten Krystalle sind 
auf Taf. IIT, Fig. 1, 2, 4—8 in gewöhnlicher Weise dargestellt, während 
Figur 3 die sphárische und Figur 9 die horizontale Projection (auf c) der 
sämmtlichen von mir beobachteten 18 Formen giebt. Zu den bisher bekannt 
gewesenen sechs Formen fand ich noch 12 neue, welche in der folgenden 
Zusammenstellung mit einem Sternchen bezeichnet worden sind. 


a — (100) co Poo *y = (320) eo P? 

b = (010) co Poo *n — (750) co P: 

c — (001) 0P * — (430) co P* 
f = (021) 29. Po "m — (110) coP 
tg — (011)Poo f ee (Uy UP 
*q — (309)? Poo Ap, == (DB) e JE 
*d — (101) Poo tp — (119): P 

e — (109): Pac ts — (799): Pr 
*| — (810) co P2 *y — (911)2 P9 


Die Vertheilung dieser Formen an den einzelnen Krystallen war 
die folgende. 


* Sitzungsber. der Niederrhein. Ges. für Natur- und Heilk. Bonn 1879. 
** Bul. de la Soc. min. de France 2, 82. 


205 


Krystall Nr. 1 (Fig. 1). Wasserhell, 1”, hoch, 5/1, breit, !/s 74, dick. 
Nach der Verticalaxe verlàngertes, prismenfórmiges Individuum. Seine 
Formen sind: 


a (100) g (011) 

b (010) e (102) 

c (001) m (110) 

Jr (OM 0 (111) 
p (no) 


Die beiden Endflächen « und b gaben die besten Reflexe, dagegen 
die Domen reflectirten nicht ganz gut. Der Krystall ist ringsherum sym- 
metrisch ausgebildet, etwas verkürzt längs der Makrodiagonale. 


Beobachtet: Berechnet: 
b:f — 0105091 — SEE" JR OO 
Taj 021: 021 193) 52,20 193 46 46 
beg RO MONROE 47 — — eirca 46 53 35 
ae s= I 2 1A 63 53 50 63 53 18 
mao s MO Wit Sio 24 a So DEN iil 
Gap sil 8112 19 98 — IS) 27 18 
6 S Ml e Owl 53 40 — Do ot 49 
0:0" = 111: 111 1/7 00980) Dg. 9 80 
pap s 112 s 112 68 10 40 (De. di A 


Krystall Nr. 2 (Fig. 2). Durchschnittlich | "5, hoch, wasserhell, pris- 
menformig. Beobachtete Formen: 


a (100) g (O11) 
b (010) e (102) 
f (021) 0 (111) 
p (112) 
Die grósseren Flachen spiegelten ziemlich gut. 
Beobachtet : Berechnet : 
br — 01102021 989 «194 10 C0 9 SP 37% 
qvo 00979502: Os, 445 30 63. 53 18 
25:0, 1001119542302 — 94 94 321 
05 0 lel plies) IA 19. 27 30 19. 27 As 


Krystall Nr. 5 (Fig. 4). Wasserhell, 11/4%, hoch, ?/,"/, breit und 
?/s m, dick. Gebildet von den folgenden Formen: 


a (100) e (102) 
b (010) t (430) 
c (001) m (110) 
f (021) o (111) 


p (112) 


206 


Die Reflexion war bei den grósser entwickelten Flachen auch hier 
gut, die schwächsten ergaben die schmalen Flächen c, ¢ und m. 
Beobachtet : Berechnet : 


a : m— 100 : 110 — 43> 44 —" 43° 40" 34" 


b:t — 010:430 54 45 10c€irca 54 23 35 
DEI c Ol s 0871 98 2 — da 6 Bil 
foi 0210217, 123 43 50 193 46 46 
e: e — 102 : 102 52 18 40 59). 18. 9i 
a:e es 100:102 116 19 30 NOMME 
DESDE 1 g Teal 19 95 10 19 927 18 
FT Ep e db 2 112 55 48 50 5o Da 99 
2320, M Red i SAME Il il SUP 08.8 


Dieser Krystall nähert sich in seiner Ausbildung bereits mehr den 
durch die dominirenden Brachydomen charakterisirten Formen, welche in 
den folgenden Krystallen besser hervortreten. 

Krystall Nr. 4 (Fig. 5). Kaum 1 "/, hoch, gleichfalls wasserhelles 
Individ, einer von den interessantesten Krystallen. Seine Formen sind: 


a, (100) e (102) 

b (010) I (210) 

c (001) n (750) 

f (021) m (110) 

g (011) o (111) 

q (302) p (112) 
r (211) 


Die Flächen der Prismenzone waren ganz schmal, ebenso das Doma 
q; die Pyramide r war gleichfalls klein, aber gestattete gute Messungen. 
Der Krystall ist im Ganzen symmetrisch, etwas verlangert làngs der 
Makroaxe. 


Beobachtet: Berechnet: 
a:e — 100: 109 — 63° 50’ 10" 63° 53’ 18" 
a: ag — 100: 302 34 30 — circa 34 13 6 
a:o — 1002 101 o4 99 30 yp 94 32. 
() XP sz TO e 9111 34 52 30 34 56 90 
b : m— 010 : 110 46 16 40 46 19 26 
b : l = 010 : 210 64 98 10 64 28 47 
b:n —010:750 55 43 90cirea 55 49 90 
b af — 010: 021 28 — 15 da 6 37 
Beg S O10 0M AT 11 30 eken 46 58 35 
730 s 1102 111 36 22 40 S. - 11 


0 8] es 19 37 30 19.27. 18 


207 


Krystall Nr. 5 (Fig. 6). Dieser wasserhelle und mit auffallend schöner 
Symmetrie ausgebildete Krystall ist °/4 ”Y,, hoch, 1}, breit und ?/4 "7, dick. 
Seine Formen sind: 


a (100) e (102) 
b (010) |. (210) 
€ (001) m (110) 
f (021) o (111) 
g (011) h (223) 
d (101) p (112) 


r (211) 
Hs bilden beinahe alle glanzende, sehr gut spiegelnde Flachen, mit 
Ausnahme der schmäleren d, r, und m. Der Krystall nähert sich in 
seinem Habitus den von G.vom Ratu beschriebenen tafelfórmigen Krystallen. 


Beobachtet : Berechnet : 
d 2g zm s 09 637507302 EOM OM 
ANG — 100 a 00 90 — — 90 — — 
ae b == 100 a ONO 90 — — 90 — —- 
a : d — 100 : 101 45 30 — circa 45 34 12 
QO —— WO 94 99 10 54 94 32 
aa sz 100 eens 34 51 50 34 956 20 
Dem = ONO s Li) 46 30 — cirea 46 19 26 
(red = 010 s 210 64 25 10 64 28 47 
928 Sc 001 a 102 26 7 — 96 6 49 
62g = O01 Ol) ASTON 43 6 95 
C wi — (0011 e 0211 Oleg 25 6153025 
6.8 DE QUO Le TE S Ies o4 7 31 
620 SD 9 1111 53 32 — dd 34 49 
Go Ho 0015233, 197,30, ama 42 6 3 
OESDE s 111 5 112 19 30 — ORT T. 
eG) — sites Oil 35 33 40 39 39 28 
csel s (11.910 40 4 — AO 7 34 


Krystall Nr. 6 (Fig. 7). Wasserhell, etwas höher als 1”, tafelformig 
nach der Axe b. Seine Formen sind : 


a (100) e (102) 
b (010) I (210) 
c (001) v (320) 
f (021) o (111) 
g (011) p (112) 


s (722) 


208 


Bei diesen Formen, deren gegenseitige Ausbildung in der Figur treu 
wiedergegeben ist, bildete v nur einen schmalen Streifen, jedoch zum 
Messen tauglich; s war gleichfalls minder breit und ergab nur approxi- 
mative Werthe; die anderen Flachen spiegelten im Allgemeinen sehr ut. 


a : (c — 100 : 102 — 63" 56 45" 


ae s 100 2 Bio 
0) — 1005390 
720 eM s i 
“es == 100s 722 
E 3d S QUI 2 108 
0 559 = OU 9 112 
6 2 @ DU sii 
Peg es 021 OM 
ese = 102 : 109 
qug = 011 e 111 

70 ZEN! 
0. 8 DR MNT Ie 10109) 
as == 109 e 112 


Krystall Nr. 7 (Fig. 8). Wasserhell, 


Beobachtet: 
Day 1) 
331116 
54 26 
21 35 
NSB 
34 15 
53 49 
18 45 
92 14 
30 34 

107 10 

191227 

223. 48 


1%, dick. Beobachtete Formen : 
a (100) 
b (010 
c (001 


) 
) 
Ff (021) 
) 


g (011 


entwickelt. 


(:6-— 100: 109 — 63? 


dis ND s dy 
o epe lle leeway 
a : vr = 100 : 211 


r (211) 

Seine Ausbildung war so ungestórt und die Flachen spiegelten so 
gut, dass die der Berechnung zu Grunde gelegten Werthe diesem Krystalle 
entnommen wurden. Seinem Habitus nach ist er mehr domenformig, aber 
im Gegensatze zu Krystall Nr. 4 ist das Makrodoma e auffallend gross 


Beobachtet : 


54 
19 


34 


ror 


J9 e 
94 39 
24 30 
54 90 


11 


— Gi, 25 


43 circa 32 

2 54 
— circa 21 
30 26 
90 34 
35 53 
50 18 
20 52 
30 35 
10 107 

2 19 
10 99 


l 1 an hoch, 


e (102) 
I (210) 
m (110) 
o (111) 
p (112) 


(5 Messungen) 


(5 Messungen) 


31 


an/ 
eee 


Berechnet : 


63° 53” 18” 


15 


Ce C2 pp IS Qt B WE a C 
AAD WA © = II Or r9 wo 


breit und bald 


Berechnet : 


Gr 


undwerth 


Grundwerth 


19 


34 


a 99 187 
56 20 


Krystall Nr. 8. Kleineres, wasserhelles Individuum, etwas spitz- 
prismenformig durch die vorwaltenden brachydomatischen und pyrami- 
dalen Formen. Folgende gut spiegelnde Flächen wurden beobachtet: 


909 


a (100) e (102) 
b (010) m (110) 
c (001) OC) 
f (09) p (112) 
q (011) (Cail) 
Beobachtet : Berechnet : 
QUESTO — 100 a (10 — 43" 40 EU 43° 40! 34" 
0 Uf — 011 : 021 18 44 30 18 46 58 
6 86 == OWL: Ol 43 8 50 43. 6 25 
c :p — QI s 112 94 13 — Suam pad 


Wenn wir nach diesen Erörterungen die allgemeinere Erscheinung 
der von mir untersuchten Newberyit-Krystalle ims Auge fassen, so 1st es 
wahrnehmbar, dass die am häufigsten vorkommenden Flächen die der For- 
men: a, b, f, e, o und p sind. Die Basis kommt gleichfalls ziemlich häufig 
vor, aber gewohnlich sebr untergeordnet; eine häufige Erscheinung ist 
noch das Brachydoma g. Die Protopyramide erscheint etwas spärlicher, 
mit ihr kommen noch die Flächen von / gleich oft vor, dagegen m, t, v, q, 
d, h und s waren nur in einzelnen Fallen zu beobachten. Die geringste 
Zahl der in einer Combination erscheinenden Formen war sieben (Krystall 
Nr. 2), die grósste dagegen 13 (Krystall Nr. 4 und 5). Was die absolute 
Grósse anbetrifft, so war das grósste, noch am Guanostuck haftende Indi- 
viduum 8%, lang, längs seiner grössten Ausdehnung an der Fläche a, 
daher die Krystalle in dieser Beziehung ziemlich hinter denjenigen von 
Australien zurückstehen. Von den einzelnen Formen erscheinen gewöhnlich 
die Flächen der a, b, f, e und oin auffallender Grösse, die anderen dagegen 
sind mehr untergeordnet. Der allgemeine Habitus dieser Krystalle gleicht 
zwar dem der Krystalle von der Skipton-Hóhle (tafelfórmig nach Axe b), 
aber neigt mehr zu prismatischer Ausbildung hin. 

Harte der Krystalle: etwas mehr als 3; das bisher noch nicht 
bestimmte specifische Gewicht ergab sich an kleinen wasserhellen Stuck- 
chen mittelst der Tuour£r’schen Lösung zu 2, 10. Spaltbarkeit unvollkom- 
men nach c, dagegen vollkommen nach b. Optische Axenebene parallel 
dem Brachypinakoid, Richtung der ersten Mittellinie: Axe c. Doppel- 
brechung: positiv, Dispersion p — v. Gemessen wurde: 


9 HE, IF, 2H, 
Na-Flamme: 70? 20' A6? 24 145° 56° : 
Rothes Glas: 69 47 46 12 147 95 


Daraus folgt: 2, = 44° 47’ | 
ld, — 23019 
B. — 1,5196 | 


Természetrajzi Füzetek. VI, kot. I—II, füzet, 


für gelbes Licht. 


210 


Die hier angeführten gemessenen Werthe der scheinbaren optischen 
Axenwinkel wurden an zwei Prüparaten ermittelt, welche beide als Unter- 
lage die natürliche Flache von c, resp. a besassen, und an denen die betref- 
fenden Flachenpaare sorgfältig zugeschliffen worden waren. In der Tabelle 
auf pag. 192 bis 194 des ung. Textes sind endlich die berechneten Neigungen 
der sämmtlichen Newberyit-Formen enthalten (vergl. die beiden Projec- 
tionen der Fig. 3 und 9). 


Flora Peoriana, von Dr. Frızprıch Brennen. Vom Verfasser 
dieser, im V. Bande der «Természetrajzi Ftizetek» erschienenen Arbeit, 


gehen uns folgende Berichtigungen zu: 
Die hier gefundene Callitriche ist nicht verna sondern heterophylla Pursh. 
Während der letzten Jahre wurden noch aufgefunden: 
Oenothera rhombipetala Nutt. 
Helianthus hirsutus haf., Croton glandulosus L. 
Wolffia columbiana Karsten. 
Sagittaria calycina Engelm. 
Calopogon pulchellus R. Br. 


Ferner sind folgende Druckfehler zu corrigiren : 


304. Seite, 3. Zeile, Statt: Schk-ur lies : Schk-uhr 
(3b « « Geev « Grev 
91. « « Toff « ‘Torr 
IDE «  Grap « Gray 
9 dave E N EYE @ N. de 
SON c 5. « c  Aluvium « Alluvium 
« 14. « OUS TE ee « Klima 

315. « 14. « CC == be « 5.6 

316. « e PNE « 15 « 15.8 

317.  « April 99. TS « 14.7 

« 30. « 14.7. « 14.1 
Juli 1. « OH « 94.7 
296.  « 9. Zeile, « Gaglusaccia c Gaylusaccia 
I TEE c  oceidantalis « occidentalis 
98. « « fulvus « fulva 
eX « Cephalantus «  Cephalanthus. 

GE ^q 1. « vw. u. soll heissen: entwickelt und die hóchsten 
Stämme erkletternd'Tecome 
radicans streckt ete. 

ab « 2.  « - v.u. statt: pariflorum lies: parviflorum 

990.  « 17. « c  ehamaeorista c chamaecrista 

985 G «  zingens « ringens 
0. « v.u. a Spirauther « Spiranthes 

331. « 10. « v.u. « lotula « . Cotula 

ex xe gs «  Lesquereaux c  Lesquereux 

A ag 1005 PAIN c  versumpt « versumpft 


386. 


388. 


396. 
397. 


398. 


. Seite, 


« 


« 


« 


« 


8. Zeile, 


[eS] 
© xs 


-— PI ma 
Q3 19 


1 I 
a u 


LS 


— 
o e 


ho 
Ot © © & 


lo — 
-1 e 


eX x 


10. 


Per 


ot 


V. 


v 


33s 


statt: 


211 


Bonteleona 
erythrochizus 
Ebocharis 
Helianthemum 
cardinense 
Thurberinae 
Joes 

Ran. rhomboideus 
Viola canina 
Loms 

striota 
Zanthoxilum 
Ea 
Genecioideae 
chrysantemoides 
O.Mx 
Gamolus 
Synthysis 
elatus 
Monrada 
Parshii 
caprinus 

Ipr. 
Ereophorum 
erus 

eristata 

John 

scepinus 

vor polyphyllus 
caregana 
marisioides 
Bontelona 
Raspalum 
Tricuspus 
camptosorni 
merginale 
velatipes 
rispa 
Spiropyren 
Petandra 
Lepuchis 
Negupto 
osmophiza 
Ampdopsis 
Triostum 
Cephallanthus 
Acolepha 
Pontedoria 
Ceuchrus 
Timbristylis 


Bouteloua 
erythrorhizus 
Eleocharis 
Helianthus 
carolinense 
Thurberianae 
Ives 

kleine Schrift 
kleine Schrift 
Sims 

stricta 
Zanthoxylum 
La 
Senecioideae 
chrysanthemoides 
O.Mo 
Samolus 
Synthyris 
alatus 
Monarda 
Purshii 
carpinus 

Spr. 
Eriophorum 
crus 

cristata 
Schweinitz 
supinus 
kommt: Scirpus 
careyana 
mariscoides 
Bouteloua 
Paspalum 
Tricuspis 
camptosorus 
marginale 
velutipes 
erispa 
splrogyren 
Peltandra 
Lepachis 
Negundo 
osmorhiza 
Ampelopsis 
Triosteum 
Cephalanthus 
Acalepha 
Pontederia 
Cenchrus 
Fimbristylis 


14* 


400. 


405. 


. Seite, 


99. Zeil», 


Wo 


185. 
186. 
186. 
191. 
Lil. 


statt: Tow lies: 

c Chrysopris « 

«  Minulus « 

«  repidineus « 

«  terebinthaceum « 

c — eruscorvi « 

c  laureatatus « 

u. «  sagillatis « 

u. «  suleutum « 

. u. a  Physostega « 

« Actea « 

c  themuloides « 

« — Actostaphyllos « 

u. « unter Canada 460 « 

« Huds. 45 « 

Won a Huds. 173 « 
Hibaigazitas. 

lap 13. sor tiintetem helyett 
« 9. c végtagok « 
« 9. « € « 
c 15. « alulról e — v « 
@ fs « dispersiv « 


Torr 
Chrysopsis 
Mimulus 
crepidineus 


therebinthinaceum 


eruscorvi 
lanceolatus 
sagittalis 
sulcatum 
Physostegia 
Actaea 
tremuloides 
Arctostaphyllos 
465 

117 

175. 


tüntettem 
véglapok 
€ 
p LV 
dispersio. 


213 


TARTALOM. 
(Inhalt). 


BRENDEL, Dr. F. Flora Peoriana. Pótlások és javitások. Berichtigungen und Correc- 
turen. Siehe am Schlusse des Bandes. 

FRIVALDSZEY, JOANNES. Endomychidae in Asia orientali a J. Xantus collectae, pag. 123. 

— Coleoptera nova, a J. Xantus in Insula Borneo collecta, pag. 134. 

JANKA, VICTOR de. Brassiceae europaeae, pag. 176. 

— Plumbagineae europaeae, pag. 164. 

KRIECHBAUMER, Dr. J. Hymenoptera nova vel minus cognita, pag. 143. 

Mayr, Dr. GUSTAV. Epitritus argiolus előfordulása Magyarországon, pag. 141. Vorkom- 
men des Epitritus argiolus Em. in Ungarn. Revue pag. 196. 

MocsÁRY, ALEXANDER. Literatura Hymenopterorum, pag. 3. 

PASZLAVSZKY, JOSEF. Adatok a gubacsdarázsok Faundjihoz, pag. 152. Beiträge zur 
Cynipiden-Fauna Ungarns. Revue, pag. 197. 

SCHMIDT SÁNDoR. Newberyit Mejillonesról, Chile, pag. 184. Newberyit von Mejillones, 
Chile. Revue, pag. 203. Hibaigazitas, pag. 212. 

TémésvAry, Dr. Öpön. A Myriopodák egy uj alakja Borneo szigetéről, pag. 162. 


MOTA T RES 


LS 257 jd WE EN 


Be 
En 7 


eee. dur nummis HL A 90 SNO aliat edo istic) ME m 


p 
il 3 


Ems ae desea? n aiid 
p seit toons Doux A Da dnas 


2m 


ic: n t FANS HIT gl 3 
2 aa atealion dote at né Ha ii ay Qu 


ORDER EL ab 1 


A Atia Lav " km 


n kát iir gu Mee 


RN 


13,3 + HU T ETATS I 
ne pan P ies 


NOS hers Dou i 


tr ipae dije Feo 


^ 


a 2 Iu TON Grati 


Természetrajzi Füzetek 
VLkitet 


VI K / 
Y. 5. IU UU c. JJ Gi. 


Frivaldszky J. [.Tábla. 


ys 


E» 
e). 


——— I 


be 


Fest D,Madardsz Gyula Ny.Grund V Budapesten 


tate T 


rey? nd 


NC A 
. Természetrajzi Füzetek | 


VLkótet.1982. —— » 
II.Tabla..: 


d A OMS Hi 
» n a, új 


Természetrajzi Fuzetek 


Schmidt. 


Newberyit. 


VI kotet 1882. III Tabla. 


Oe ee SE PT sS WIPE D A Lu b 


TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 


AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL, 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT 
AD ANA NA COL TNCUBTWWMEZ ELT I MMUEIUIUM. 


SZERKESZTI 


SEE NAN Ql Ae ©): 
a no : 


FRIVALDSZKY J.; JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 


HETEDIK KÖTET. 
1883. 


NÉGY KONYOMATU TÁBLÁVAL. 


SS So VWVvV— — -— 


BUDAPEST, 


A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TULAJDONA. 


[| TERMÉSZETRAJZI 
| FÜZETEK 


| | xrADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM. 
; " SZERKESZTI 


Ich EAN, QUID. 


SZAKSZERKESZTÓK : 


FRIVALDSZKY J JANKA VICTOR, SCHMIDT SANDOR. 
HETEDIK KÖTET. 


1883. 
NÉGY KÖNYOMATU TÁBLÁVAL. 


NATURHISTORISCHE HEFTE. 


HERAUSGEGEBEN VOM UNGARISCHEN NATIONAL-MUSEUM 


REDIGIRT VON 


"OTTO HERMAN. 


FACHREDACTEURE: 


JOHANN v. FRIVALDSZKY, VICTOR v. JANKA, ALEXANDER SCHMIDT. 


SIEBENTER BAND. 
| 1883. 
MIT VIER LITHOGRAPHIRTEN TAFELN 


UND EINER 


REVUE FÜR DAS AUSLAND. 3r I 


FER 18 1938 


^ 


BUDAPEST, 


A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TULAJDONA. 


TARTALOM. 


Lap 
Dr. Maparisz GvuLa. Az egyiptomi kánya (Milvus Aegyptius Gm.) a j 
maoyar madarfaunaban(l.Tabla) ea cunc eR ee 
Frivatpszky JAnos. Coleoptera nova ex Hungaria descripta_ __ -- 9 
Dr. Tömösviry Öpön. Thalassomya congregata, species Dipterorum nova 
e familia Chironomidarum descripta iu di Me ae Le le) 
Dr. Horvirn Géza. Heteroptera Anatolica __ ... E :91 
Dr. Tömösviry Öpön. Magyarországban talá't neues fajok (Spec 
generis Smynthurus faunae Hungaricae. Egy rajzzal... ... ... ... 31 
Dr. Tömösviry Öpön. A Heterognathák egy uj alakja hazánkban. Három 
THE AAC) ER GU mes ut co oet p re x BEN en a) 
Dr. Dapay JENÓ. Adatok a Retyezät tavai I una a ismere- 
tenez (HN Rabla) 2 23 alee M rage cl ERS ER NS 
Dr. Entz Giza. A «Protista» és Vern, Mies eek deyeben hag 74 
Dr. Enrz Géza. A tordai és szamosfalvi sóstavak ostorosai (Flagellnta). 
TPT esl VND a Ve en 0 bos Oo qoe qeu ec quur Mol IU C RTS 
Janka Victor, Cruciferae silienlosae florae Europaete ... -.. ... ... 106 
Hermann GAzor. Ujabb adatok Magyarország flórájàhoz == — ... _ 197 
Inhalt der Revue 
4 - Pag. 
ZOOLOGIE . .. ... set Pi. ARR iene te ee M 
Mit Beiträgen von Dr. dei von Moi OU von FRIVALDSZKY, 
_ Dr. E. Tömösvány, Dr. Géza [orvirx, Dr. EuGgy Dapay, Dr. G. Enrz. 
BOTANIK ^ 5:19 05 9 VOLI UE Dir qud to rl PCa ee ma LO 


Mittheilungen von eee yon ME und G. HERMANN. 


AZ EGYIPTOMI KÁNYA (MILVUS AEGYPTIUS GM.) 
A MAGYAR MADARFAUNÁBAN. 


e 
Dr. Maparisz Gyuba, muzeumi őrsegédtől. 


(I-s6 tabla.) 


Falco aegyptius, F. Forskauı Gmel. Syst. Nat. I. 961. 
Falco parasiticus Wath. Ind. Ornith. Suppl. 5. 

Milvus parasiticus Less. Traité Ornith. 71. 
Milvus aetolius Gray, Gen. Birds I. 97. 
Milvus lewcorhinchus Savigny, Ois. Egypte 89. Tb. 3. fg. 1. 
Milvus iswroides, Prinz Paul Würthenb. 


IRODALOM: HEuGzIN, Ornith. N. O. Africa I. 98. — Daup Traité Ornith, 
II. 150. — Bonaparte, Consp. Av. I. 21. — HARTLAUB, Ornith. W. Africa's p. 10. — 
TRrrscH, Vóg. Europa's tab. 10. fig. 1. — HARTLAUB, Fauna Madagaskar p. 19. — 
SCHLEGEL, Mus. Pays-Bas Milvi 3. — DEGLAND, Ornith. Europ. I. 66. — Br. Dr. J. 
W. v. MÜLLER, System. Verzeichniss der Vóg. Africa's, Journ. f. Ornith. 1854. p. 385. 
ALFR. E. BREHM, Zur Fortpflanzungsgeschichte einiger Vögel N. O. Africa's, J. f£. Ornith. 
1853. p. 93. Extrh. — Systm. Verzeichniss der von Herrn H. s Pel auf der Gold- 
küste zwischen Cap Tres Puntas und Accrach gesammelten Vógel, J. f. Ornith. 1855. 
p. 30. — Dr. G. HARTLAUB, Systm. Uebersicht der Vögel Madagaskar, J. f. Ornith. 
1866. p. 1. — Dr. TH HEUGLIN, Beiträge zur Ornith. N. O. Africa's, J. f. Ornith. 
1861. 417., 1862. 285. — Dr. Ros. HARTMANN Ornith. Reiseskizzen aus N. O. Africa. 
J. f£. Ornith. 1863. p. 233., 1864. p. 237. — Dr. Tm. KRÜPER, Beitrag zur Ornith. 
Klein-Asien's, J. f. Ornith. 1869. p. 27. — Dr. G. A. Fiscurr, Briefliche Reiseberichte 
aus O. Africa. J. f. Ornith. 1878. p. 272. 


Kimerító munkát a magyarországi madarakról eddig még senki sem 
irt, egyedül névsorát állították össze, és pedig legelőször ScHôNBAUER 
J6zsEF,* ki 277 fajt sorol fel; Srerrer Fm. ViLmos ** Erdély madarait 


* Conspectus Ornithologiae Hungaricae, Enum. Avium, 1795. 
"= Adatok Erdély Ornithologiájához, 1875. 


ismerteti s 245 fajt lat el biztos adatokkal. Újabban en * állitám össze a 
magyarországi madarak névsorát, és azok számát 345-re emeltem. Ez ösz- 
szeállítás sem tökéletes, részint mert tévedésből már többször megfigyelt 
fajokat hagytam ki, helyibok olyanokat tettem, a melyek mindeddig még 
kétes előfordulásuak, részint mert madárfaunánk folyton új alakokkal sza- 
porodik. 

Egy újabb összeállítást kisérlettem meg, e szerint a fajok száma 
581-re emelkednék, tehát az összes európai fajoknak — hozzá értve a me- 
diterran regiót — több mint felét tenné. E számot oly könnyen elfogad- 
nunk még sem szabad, mert vannak irodalmunkban dolgozatok, hol több 
ritka faj soroltatik fel anélkul, hogy a megjelenésükre némi súlyt is fek- 
tettek volna. Az ily módon felsorolt ritka fajok mint kétesek jegyzendők 
meg, vagy egészen elhagyandók. A pontos adatot nélkülöző felsorolást 
csak nagy ovatossággal lehet felhasználni, mert igen gyorsan terjed el az 
ily tévedésen alapult hiba. KoRNHUBER «Die Vogel Ungarns» ezímíi munká- 
jában sok nem magyarországi fajt sorol fel, a többek között a szűz Darút 
( Grus virgo L.) is. Dr. Mossisovics Acosvon az osztrák tanügyi miniszte- 
rium megbízásából Baranya megye madárvilágát kutatta s eredményét a 
Mittheil. des naturwiss. Ver. für Steiermark, 1882 tette közzé. E munkä- 
ban is találkozunk a szűz Darüval, és jólehet nem volt adata elófordulásá- 
hoz, KornauBer nyomdokain mégis felsorolja és ezt mondja rola: «gehört 
übrigens zur Fauna hungartca». És így számos fajt lehetne felhozni, melyek 
jegyzetek nélkül soroltattak fel anélkül, hogy előjövetelükről valami biztos 
mondatott volna. 

Ornithologiai szempontból Magyarország igen kedvező fekvésű, a 
középeurópai fajok majd nem tökéletesen képviselve vannak, azonkívül az 
északi, nyugati és. mediterrán fauna alakjaival is bővelkedik, nemkülön- 
ben keleti fajokkal, melyek madárfaunánknak nagy érdeket kölcsönöznek. 
Vessünk róvid pillantást az újabbkori jelenségekre, melyek e regiokból 
látogattak el hozzánk. 

Az északi jegestenger állandó lakója a lágy Dunne, Somateria molis- 
sima L. az 1871-dik év tavaszán délre vándorolt. Hazánkban Árva megyé- 
ben telepedett meg, és két példánya bukdácsolt az Árva folyón, Árva- 
Váralja mellett, a midőn az egyiket egy erdész elejtette. E szép példány 
kitömetvén, mostanig diszíté az árva-váraljai gyűjteményt, RowLAND WILLIAM 
főerdőmester úr szivességéból azonban a magyar nemzeti muzeum állattá- 
rába került. A Vészmadár, Fulmarus haesitatus Kuhl. az atlanti tenger szár- 
nyasa, mely még az angol partokra is nagy ritkán vetődik, ugyancsak a 
hetvenes években hazánkba tévedt, és Szepes megyében lövetett meg; ké- 
sóbb csere utján került muzeumunkba. Az ázsiai vad Ölyv, Buteo ferox Gm. 


" hendszeres névsora a magyarországi madaraknak, 1881. 


Jukovics ANTAL által a Fertő tó környékén, Fmrvanpszkv JAnos szerint" 
pedig Buda vidékén észleltetett. Egy érdekes délkeleti sus faj az Aquila 
mogilnik, már számos éven át van a muzeumunk gyűjteményében Avraly- 
sas, Aquila imperialis névvel. A sziberiai lazur Czinkét, Parus cyaneus 
Pall. Szileziaban legelőször Misxxwirz fedezte fel, Osztrákországban 
pedig NATTERER. Már évekkel ezelőtt említé nekem HERMAN Orró ur, 
hogy e faj valósággal itt előfordúl, söt Pest megyében Solt táján ész- 
lelte őszi hónapokban, midőn csoportosan kóboroltak. Repülési módjok 
nagyon megegyező volt a kék ezinkéével, de lanyha mozdulatuk által tün- 
tek fel. Hasonlót állított dr. MriHanovrics SÁwpon bártfai főorvos és 
ornitholog de lövésre neki sem jöttek. A múlt év november havában 
Mrnarovrcs úr ismét egy csapatra akadt Bártfa környékén, melyből 6 vagy 
7 példányt ejtett el, s közülök nekem egyet még friss állapotban küldött. 
A deli és délkeleti kaesafaj Erismatura leucocephala Scop. ezentul nem 
tekinthető vendégfajnak, mert HERMAN Orró ür több évi megfigyelése sze- 
rint az, Erdélyben több helyen olyannak bizonyult be, mely egész nyáron 
ott tartózkodik és költ. 

Így az Egyiptomban, söt egész Áfrikában honos élősködő Kánya, 
Milvus aegyptius Gm. indült utnak, s hazánkban a budai hegységben tele- 
pedett le, hol egy ottani erdőkerülő mult (1882) ev augusztus hó 10-én 
elejtette. 

Az első madár, — mondja Brehm — mely az Afrikában utazónak 
szemébe tünik, az élősködő kánya; egyszersmind e kifejezésével fogalmat | 
ád az olvasónak annak gyakori voltáról. Az élősködő kanya egész Afriká- 
ban honos s sehol sem hiányzik, hol emberi lak van. Neve is mutatja, de 
ama körülmény is, hogy az emberek lakásai körül tartózkodik, arra enged 
következtetni, miszerint eledele a ház körüli hulladékokból áll, vagy a 
majorságra leskelődik. Úgy is van, mert eledelében nem válogat s 
minden ami eléje kerül, legyen az élő állat vagy hulla, inyére szolgál, 
csak ne kelljen küzdenie érte. Nagyon szelid s nem fél az embertől ; sőt 
szelidsége annyira megy, hogy az a páratlan szemtelenséggel határos. 
A városokban világos nappal a piaczon, az eladó s vevők közé a legna- 
gyobb nyugodtsággal csap le, s éles karmai közé ragadja az ott áruló halá- 
szok készletét. Egy másik Afrikában utazott ornitholog mondja : kisértené 
meg valaki nyitott kosárban hust vinni a fején, bezzeg mire haza érkeznék 
kosarában többé hust nem találna. Mindezeknek daczára, a nép ott nem 
üldözi, hanem ellenkezőleg némi szent tisztelettel viseltetik iránta. Napon- 
kint csapatokban vonulnak a városokon keresztűl, hogy helyenként a hul- 
ladékokat felemészszék. Az egyiptomi pyramisok körül, a falvakban, vagy 
az oly helyeken, hol csak egy vagy két kunyhó is áll, melyben emberek lak- 


* Budapest és környéke Állattani tekintetben. 30. I. 


nak, e madar sehol sem hiányzik; ott a magasban kering s legnagyobb 
gyorsasággal és bátorsággal kapja el kiszemelt prédáját. Ez így megy reg- 
geltől késő estig. Ha eső esik, a legközelebbi magas és legsurubb fa lomb- 
jai közé huzódik, s a mint az eső ismét megszünt, azonnal rendes helyén 
kering. 

Az élősködő Kánya földrajzi körét az Atlasztartományok kivételével, 
egész Afrika. Madagaskar, Kis-Ázsia, Szyria és Palesztina teszi, de ezeken 
kívül még Górógországban is előfordul. Magassági elterjedése, HEUGLIN 
számítása szerint, a tenger színétől 13,000 láb. 

Fészkét a városokban mecsetek tornyaira, vagy a városok s falvak 
mellett magas datolyafák csúcsaira rakja, s azt fínom pálmarostokkal 
béleli ki, melybe rendesen 3—5 tojást rak. A tojásnak héja homályos, 
alapszíne mészfehér, világos és sötét barna foltokkal, mely foltok a tojás 
tompa felén sűrűn, néha gyűrű alakban vannak elhelyezve. A héj belül 
világos zöld. — A költés ideje február, márczius és április hónapokra esik. 

A kifejlett öreg példány az első pillanatra, némi hasonlatosságot 
mutat a Milvus ater-rel; de a pontosabb megfigyelés minden kisebb rész- 
letében lényeges eltérést mutat. A csőr színe, mely a M. ater-nél mindig 
sötét szaruszint, e fajnál sárga ; a fiataloknál fekete, csak a második évben 
lesz sárga. A fiatal tollazata is lényeges eltérést mutat. 

A kifejlett öreg diagnosisa: Aufo-brunneus ; capite, collo et corpore 
subtus, strais scapulibus longis angustis nigris notatis ; dorso et alis obscure 
f'uscis ; remigis nigris ; cauda nigro-fusca, indistincte fasciata ; rostro flavo. 

Az 1882. év augusztus hó 10-én a budai hegységben elejtett példány 
fiatal tollazatban van, leírása a következő. A csőr felső kávája és az also 
fele fekete, a viaszhártya és az also all fele sárga. A fej, nyakszirt és nyak 
fakószinü, gesztenyebarna hosz-sávokkal, atollak nyele fekete, szélok pedig 
gesztenyebarna. A fültáj s a szemen átvonuló rész sötéten elmosódott; a 
torok fehér, az egyes tollak széles fekete nyelűek. Folul sötét barna, az, 
egyes tollak végei vörhenyes barnák és a legvégükön világos fakószínbe 
mennek át, hasonló van a földszínű barna felső szárnytakaró tollaknál. Az 
evezótollak feketék, csúcsok fakó folttal jelölt. A begy, mell és has színe 
kissé sötétebb mint a fejé, az egyes tollak fekete nyéllel s földbarna színnel 
szélesen szegélyzettek. A fark alsótakarói vörhenyesbarnák. A fark felül 
barna. vörhenyes árnyalattal, és sötétbarna külső szegélylyel, azonfelül 3— 
10 körülbelül 2 %,-nyi keresztsávval; alúl hamvas szürke, barnás külső 
szegélylyel s elmosódott keresztsávokkal. A farktollak csúcsa felül szélesen, 
alúl keskenyen fakószínben végződik, a nyél felül feketés, alúl hamvas- 
szürke. A csüd és ujjak sárgák. : 

Végre méreteit összehasonlítva adom egy muzeumi öreg c^ példány- 
nyal, mely Egyiptomból való; azonfelül Brehm és Hartmann méréseit is 


hozzá csatolom a közönséges Kánya, Mileus regalis és barna Kánya, Milrus 
ater Gm. kiséretében : 


Milvus aegyptius Gum. 


M.aterGm.| M. 


T b regalis 
pe 
A | Ar] ERES AES 

magyar- muzeum- A. E. BREHM | 3.4] Muzeumi példányok 

54. | ban levó | ER as; ; 
NAUES egyiptomi| szerint | E S utan 
P | példäny | | Bu 

= ENS um VERRE m i 

juv. | d ad. | #ad.| 9 aıl.| ad. | juv. | ad. ad. 

| | | | 


E 


| n | Mm 


Hoc 0 | 89:0. | 53,0 | 520 | 55,0 | — | 630 | 64,0 | 68,9 
Szárnyterjedelme . ___ — — |132,0 11360 1344| — | — — 
SENA x I | 43:0 | 49,0 | 430 | 45,0 | 4222 | 470 | 480 | 52,0 
Mark Ins 26,5 | 96,6 | 90,0 | 22,0 31,6 | 99,0 | 30,0 | 35,0 
Cai: dr CH UAE NEU CO RN ca MR MES 53a Goel LS 160 
Due c nos oe pcc m9 api or 
Bc unus. even M AQUA RU: eoe eee HUS oae LS Qt 
SCORE Popes 3,0 | DE aes — 2,4 | 2,7 | 2:0. 159 3:0 
Euer ist NOSE QN Ieee) ac 26| 99] 95 |" 25 
A szájszögtől az alsó káva | | 

CSUCS AIDE Oe ye ibis Ere 4,0 | 35 | — ——— — Sx d ep 4,9 
A felsó kava ivalakban a | 

homloktól a csúcsig . | 4,0 | 3.8 — — = 43] 4,5 5,0 
AMIE hosszar 27202 U Et | — | 79) —  — | — 
A nyak hossza ___. | — | — | — | — | 9,0) — — | — 


COLEOPTERA NOVA EX MAGYARORSZÁGI UJ 


HUNGARIA, TEHELYROPUEK, 
A JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leirta FRIVALDSZKY JANos. 


1. Trechus (Anophthalmus) dacicus. 


Testaceus vel rufo-testaceus, nitidulus, palpis pedibusque dilutioribus. 
Capite breviter obovali, sulcis frontalibus valde profundis, oculorum loco 
macula parva, ellyptica, membranacea notato; antennis dimidio corpore 
modice longioribus, pubescentibus. Pronoto breviter cordato, parum con- 
vexo, tenuiter marginato, mox infra angulos anticos, non prominulos, 
mediocriter rotundato, hinc basin versus satis angustato, angulis posticis 
| parvis, acutiuscule prominulis, canalicula dorsali basi profundiore, margi- 
nem antieum non attingente, foveolis basalibus sat profundis. Elytris 
oblongo-ovalibus, latius marginatis, basi humeros versus parum obliquis 
et utrinque modice impressis, mediocriter convexis, punctato-striatis, striis 
internis tribus sat profundis, sed leviter punctatis, quarta leviter impressa, 
reliquis vero tantum serie punctorum minutorum, ad latera fere penitus 
evanescentium indicatis; interstitio tertio infra basin et medio punctis 
duobus majoribus interrupto, puncto tertio vero ad finem interstitii secundi 
locato. — Longit. 3—31/2™,. 

Quoad corporis et presertim pronoti forma Trecho Hegediist valde 
similis; sed duplo minor et seriebus punctorum lateralium fere penitus 
evanescentibus. 

In montibus Hungarie meridionali-orientalis ab Eduardo Merkl 
detectus. 

Barnás vagy rötsärga, fényes, falámai s lábai kissé halvanyabbak. 
Feje röviden visszärul tojásdad, homlokának barázdái nagyon mélyek, 
a szemek helye kis kerülékidomü hártyás folttal jelölt; csápjai feltestnel 
kissé hosszabbak, pelyhedzők. Torja rövid szívded, kevéssé domborodott, 
vékonyan párkányolt, mindjárt a ki nem álló előszögletek mögött közép- 
szerűen kerekített, innét pedig alapja felé meglehetősen keskenyedett, hátsó 


10 


szögletei kicsinyek s némileg hegyesen állnak ki, hosszcsatornáeskája alap- 
jánál mélyebb, elől pedig rövidített, a hátsó szogletek mellett levő godor- 
csék meglehetősen mélyen bevésettek. Röptyüi hossz-tojásdadok,. széleseb- 
ben párkányoltak, alapjuk a vállszógletek felé kissé ferde s mindkét felén 
kevéssé benyomott, felületök középszerűen domborodott, pontozott rovátkű, 
melyek három innensője meglehetős mélyen bevésett, de sekélyen ponto- 
zott, a negyedik sekély, a következők csak gyönge s a legszélsőbbek úgy- 
szólván majdnem egészen elenyészett pontok által képviselvék ; a negyedik 
köztércse elől s közepén két nagyobb pont által félbeszakított ; a harmadik 
pont pedig a harmadik tércse végénél helyezett. — Hossza 3—31/2,,. 

Testének, de főleg torjának alakjára nézve a Trechus Hegedüsihez 
igen hasonló; de csak félakkora s röptyűinek oldalvésményei még enyé- 
szetesebbek. 

A krassó-szörénymegyei havasokon Merkl Ede szorgalmas buvárunk 
fodozte fel. 


9. Ochthebius caudatus. 


Oblongo-ovalis, parum convexus. Capite triangulari, sparsim punctu- 
lato, fusco, plerumque viridi-z neo, foveolis duabus inter oculos tertiaque 
parva in vertiee instructo; antennis et palpis testaceis. Pronoto cordato, 
brunneo, sepe #neo-micanti; lateribus infra tertiam partem basin versus 
valde angustatis et membrana angusta, albida cinetis ; angulis anticis valde 
eallosis; dorso canalicula longitudinali, utrinque abbreviata, juxta hane 
foveolis quatuor, posticis oblongis, ad latera impressione flexuosa notato; 
interstitiis sparsim punctulatis. Elytris ovalibus, fulvis vel brunneis, parum 
nitidis, infra humeros, modice callosos, fere usque ad medium sensim am- 
pliatis et hie latius marginatis, dein apicem versus valde angustatis, apice 
productis, ideoque abdomine longioribus; supra parum convexis, dense 
punetato-striatis, interstitiis striis vix latioribus et transverse rugosiusculis. 
Subtus niger, fere opacus, rugosiuscule-punctatus griseoque pubescens; 
pedibus testaceis. — Long. 1?/59,. 

Ochthebio metallescenti proximus ; ab hoc colore, pronoti callo angu- 
lorum anticorum valde elevato elytrisque apice magis productis differt. 

In 'Transsylvania ad Salisburgum (Vizakna, Salzburg) lectus. 

Hossz-tojásdad, kevéssé domborodott. Feje háromszógü, szétszórtan 
pontozott, barna, többnyire bronszszinü, a szemek közt ket gódórese van 
s egy harmadik kisebb a fejtetőn; csápjai s falámai barna-sárgák. Torja 
szivded, barnás, gyakran érczesen fénylő ; oldalai harmadreszen túl az alap 
felé nagyon keskenyedettek s fehéres, keskeny hártyával szegélyzettek ; 
előszögletei nagyon havadályosak; háta hossz-csatornácskával, e mellett 
két-két gödöresevel s oldalvást egy-egy kajsza benyomással ellátott, a 
csatornácska elül-hátul rövidített s a hátsó gödörcsék hosszukasok, a többi 


11 


felületen apró, szétszórt pontok mutatkoznak. Röptyti tojásdadok, barna- 
sárgák vagy barnák, kevés fénynyel; kissé duzzadt vállszögleteik mögött 
majdnem közepükig lassanként szélesbedettek és itt szélesebben párká- 
nyoltak, azután butujok felé nagyon keskenyedettek s végeiken kinyultak, 
a potrohnál hosszabbak; felületök kevéssé domborodott, sürű pontozott 
rovátkákkal, melyeknél a köztércsék alig szélesebbek s haránt redősek. 
Alül fekete, majdnem homályos, redősen pontozott és szürke finom szörök- 
kel födött ; lábai barna-sárgák. — Hossza 17/5394, . 

Legközelebb all az Ochthebius metallescenshez ; ettől azonban színe, 
torjának nagyon duzzadt előszögletei és róptyüinek jobban kiálló butuje 
által különbözik. 

Erdélyben Vizakna mellett találtatott. 


3. Lathrobium (Glyptomerus) coecum. 


Elongatum, ferrugineum, nitidulum, palpis pedibusque rufis. Capite 
obovato, pronoto parum latiore, laxe punctato pubescentique ; fronte de- 
clivi; oculorum loco macula membranacea, pallida minutaque notato ; 
antennis capite pronotoque brevioribus, articulo primo mediocriter elon- 
gato et incrassato, secundo tertioque sub:equalibus, latitudine parum lon- 
gioribus, sequentibus rotundatis, ultimo breviter ovato. Pronoto latitudine 
dimidio longiore, fere parallelo, angulis rotundatis, parum convexo, capite 
densius punctato, linea longitudinali sat lata levi instructo et pubescentia 
suberecta vestito. Elytris latitudine pronoti et hoc tertia parte brevioribus, 
non profunde, fere seriatim punctatis, breviter pubescentibus, utrinque ad 
latera longitudinaliter obsolete impressis, apice interne versus modice obli- 
que truncatis. Abdomine elongato, fere parallelo, tantum ante apicem 
parum latiore, subtilius disperseque punctato; segmento sexto ventrali 
producto et apice acuto. Pedibus validis, femoribus anticis subtus infra 
medium profunde excisis, ideoque angulatis ; tibiis anticis, modice curvatis, 
infra basin angulatim dilatatis, dilatatione subtus impressa, transversim 
sulcata, sulcis pilis rigidis, flavescentibus sericeoque micantibus concinne 
ciliatis; tarsis anticis dilatatis et subtus papillosis. — Long. 5". | 

In sylvis Comitatus Crassoviensis sub foliis deciduis aggregatisque a 
Joanne Pavel, Musei Nationalis Hungarici collectore, detectum. 

Nyulánk, rozsdabarna, falámai s lábai rótsárgák. Feje visszárül tojas- 
dad, a torjnál csak kevéssé szélesebb, szótszórtan pontozott s pelyhes szóro- 
zettel ellátott, homloka lejtós; a szemek helye kis, fehér, hártyás folttal 
jelólt; esápjai a fejnél és torjnál róvidebbek, pelyhesek, elsó ízók kozép- 
szerüen hosszabbított és vastagodott, a második és harmadik majdnem egyen- 
lők és szelessegöknel kevéssé hosszabbak, a következők kerekdedek, a végső 
pedig rövid tojásdad. Torja szélességénél még félszer hosszabb, majdnem 
párhuzamos, szögletei kerekítettek, felülete kevéssé domborodott s a fejnél 


12 


sűrűbben pontozott, sima hosszvonallal és kissé emelkedett szórozettel 
ellátott. Röptyűi olyan szélesek mint a tor} s ennél egyharmadával rovideb- 
bek, nem mélyen, majdnem sorosan pontozottak és rövid szóresékkel, 
valamint mindkét oldalán enyészetes benyomással ellátottak, végeik pedig 
kissé ferdén befelé metszettek. Potroha hosszú, majdnem egyenlően szé- 
les, csak vége előtt kevéssé szélesbedett, finom, szétszórt pontozattal ; hasá- 
nak hatodik szelvénye hátrafelé hosszabbodott s vége hegyes. Lábai vas- 
kosak, mellső ezombjaik alul közepök mögött kimetszettek s azért szöglete- 
sek; a mellső lábszárak kissé görbültek, töveik alatt szögletesen szélesbe- 
dettek, alul a szélesedés benyomott s néhány haránt rovátkával ellátott, 
melyek szélei merev, sárgás selyemfényű szórókkel ékesen szegélyzettek ; 
a mellső kocsäk szélesbedettek s alul szömölcs-pikkelyesek. — Hossza 5p. 

A krassómegyei Rumunyest vidéki erdőkben lehullott s ósszehalmo- 
zódott falevelek alatt Pavel János múzeumi gyűjtő födözte fel. 


4. Bathyscia Merklii. 


Breviter ovata, fulvo-sericeo pubescens, ferruginea, antennis palpis 
tarsisque dilutioribus. Capite dense, subtiliter punctato; antennis dimidii 
corporis longitudine, clava elongata et parum incrassata. Pronoto latitu- 
dine dimidio breviore, lateribus antice subito rotundatim angustatis, basi 
utrinque sinuato, angulis posticis mediocriter productis; supra convexo et 
dense subtiliter punctato. Elytris basi pronoti baseos latitudine, humeris 
modice depressis, ideoque infra hos lateribus parum sinuatis, dem apicem 
obtusum versus sensim angustatis, supra sat convexis, dense subtiliterque 
punctatis, punctis transverse aciculatim junctis. — Long. 21/s",. 

Magnitudine Bathysciae Freyeri et Khevenhülleri; ab utraque pro- 
noto antice minus angustato et magis rotundato elytrisque apicem versus 
minus angustatis differt. 

In montibus Hungarie meridionali-orientalis ab Eduardo Merkl 
inventa. 

Rövid tojásidomü, rozsdabarna színű és barna sárga selyemfényű 
szörözettel borított; csapjai, falámai és kocsái kissé halványabbak. Feje 
sűrűn, finomul pontozott; csápjai féltest hosszaságüak, bunkójuk kinyúlt 
és kevéssé vastagodott. Torja szélességénél félszer rövidebb, oldalai elől 
hirtelen kerekítve keskenyedettek, alapjának széle mindkét felén öblös, 
hátsó szögletei kissé kiállók ; felülete domborodott és sűrűn, finomul ponto- 
zott. Röptyűi alapjukon olyan szélesek mint a torj alapja, vallszogleteik 
kissé benyomottak, miért is ezek alatt szélei kevéssé felhajlottak és tompa 
butujok felé lassanként keskenyedettek ; felül meglehetősen domborodot- 
tak, sűrűn és finomúl pontozottak, a pontozat haránt karczokkal összekö- 
tött. — Hossza 21/ mj. 5 

A krassó-szörénymegyei hegység erdejében Merk! Ede találta. 


A Bathyscia Freyeri es Khevenhüllerivel egyenlő nagyságú; de torja 
elól kevésbbé keskenyedett és jobban kerekített, valamint róptyüi is a 
butu felé kevésbbé keskenyedettek. 


5. Ceuthorrhynchus Kuthyi. 


Breviter ovatus, obscure cœruleo-viridis, subnitidus. Capite nigro, 
dense punctato; rostro capitis pronotique longitudine vel paulo lon- 
giore, parum curvato, punctato-striato, supra carinula levi instructo, apice 
levi; antennarum funiculo septem-articulato, articulo primo secundo cras- 
siore et modice longiore, reliquis longitudine decrescentibus et sensim cras- 
sioribus, septimo globoso. Pronoto transverso, infra medium valde rotun- 
dato, hine versus marginem anticum, parum elevatum et sat profunde 
constrictum, angustato, disco convexo, nigro, obscure metallescenti, antice 
versus latera depresso, dense punctato, punctis setam brevem ferentibus, 
basi medio foveola, ad latera vero tuberculo minuto, transverso instructo. 
Elytris pronoto latioribus et hoc adhuc semel longioribus, basi marginatis 
et modice transversim depressis, humeris callosis, metallico-micantibus, 
dorso valde convexis, sulcatis, sulcis basi profundioribus, rugis transversis, 
remote interruptis, squammulisque canis, angustis, instructis; interstitiis, 
suleis duplo latioribus, marginatis, fossulis parvis, leviter, impressis, seria- 
tim vel hinc inde duplicatim insculptis et setulis minutis vestitis, ad apicem 
vero parum muricatis. Subtus cœruleo-virescens, dense et sat rude puncta- 
tus, punctis squammis albis tectis; pedibus nigris, albosetosis, femoribus 
dente parvo armatis. — Long. 21/2". 

A notis speciebus coerulei viridique coloris forma pronoti, sculptura- 
que elytrorum valde differt. 

Ad Budapestinum et circa pagum Péczel a Desiderio Küthy, Coleop- 
terorum colleetore assiduo, detectus. 

Rovid tojásdad, homályosan kékes-zold és kissé fenyes. Feje fekete, 
sűrűn pontozott; ormánya a fe] és tor] hosszasagu vagy valamivel hosz- 
szabb, kevéssé gorbult, pontozott rovatku, felul síma ormóval és hegye 
szintén sima; csápjainak ostora 7 izulékü, az első izulék a másodiknál vas- 
tagabb és kissé hosszabb, a tóbbi lassanként róvidebb és kevéssel vasta- 
gabb, a hetedik gombos. Torja haránt, oldalai közepök mögött nagyon 
kerekitettek, innét a kevéssé felhajlott és meglehetősen összeszorúlt elószél 
felé keskenyedettek, korongja domborodott, fekete, homályos érezfénynyel, 
elül az oldalak felé benyomott, sűrűn pontozott, a pontok rövid szöresek- 
kel fölszereltek, alapjánál közepén gôdôrese, oldalain pedig kis, haránt 
emelkedettség van. Rôptyüi torjanal szélesebbek és még egyszer hosszab- 
bak; alapjuk vékonyan párkányolt s kissé harántan benyomott, vallszog- 
leteinél fémes dudorral ; felületök nagyon domborodott, barázdált, a baráz- 
dák elől mélyebbek, haránt emelkedettségekkel hosszgödörecsékre szétvá- 


lasztvák, melyekben fehérszürke hossz-pikkelyek vannak; a közteresek a 
barázdáknál még egyszer szélesebbek, párkányoltak, kis, sekély benyomá- 
sokkal sorosan vagy itt-ott kettósen, és gyönge szörcsekkel ellátvák, végeik 
elótt pedig néhány dudorka van. Alül kekeszold, sürün, meglehetós durvan 
pontozott és fehéres pikkelyekkel borított; labai feketék, fehér szórokkel, 
ezombjaik kis foggal fegyverzettek. — Hossza 21/2. 

E nem kék vagy zóldszínü fajaitól: torjanak idoma s roptytiinek ves- 
ményei által nagyon külónbozik. 

Budapest környékén a Rakoson és Péczel vidékén Ktray DEzső fo- 
dózte fel; s e fajnak nevéról való elnevezés által a hazai rovartan terén 
szerzett érdemeit kivántam méltányolni. 


6. Gynandrophthalma transsylvanica. 


Breviter ovalis, coeruleo-viridis, vel viridi-coerulea, subnitida. Capite 
metallico-viridi, fronte rugoso-punctata, inter oculos transversim impressa, 
occipite convexo, sparsim subtiliterque punctato, post oculos strigoso, medio 
vero foveola notato ; ore, palpis antennisque nigris, horum articulis basalibus 
quatuor rufis. Pronoto transverso, rufo, antice posticeque subtiliter sparsim 
punctato. Elytris cœruleo-viridibus vel viridi-coeruleis, subdense rudeque 
punctatis, punctis hincinde breviter seriatis, ad apicem laxioribus. Ventre 
dense transversim acieulato, cinereo pubescente; maris segmento ultimo 
medio sublevi. Pedibus rufis, femoribus secundi paris fere usque ad me- 
dium, posticis vero excepto apice nigro-virescentibus ; tibiis supra apicem 
plus-minusve infuscatis ; tarsis nigris. — Long. 41/2—5™,. 

A Gynand. salicina fronte fortius rugoseque, elytris paulo rudius et 
laxius punctatis; femoribus ulterius nigro-virescentibus et tarsis nigris 
distincta. 

In Transsylvania inventa est. 

Róvid tojásdad, kékes-zóld vagy zóldes-kék, kozépszerü fenynyel. 
Feje érezes-zóld, homloka hossz-redósen pontozott, a szemek kózt harántan 
benyomott, fejtetóje domborodott, finomul, szétszórtan pontozott, a szemek 
mögött karezos s közepe gödörcsevel jelölt; szája, falámai és csapjai fe- 
keték, ez utolsók 4 tóvi izuleke barnas-voros. Torja haránt, röt-szinü, elol- 
hátul finom, szétszórt pontokkal. Róptyüi kékes-zóldek, vagy zóldes-kékek, 
meglehetős durva és sűrű, itt-ott rövid sorokat képző pontozattal, mely a 
butu fölött ritkásabb. Hasa sűrün, harantan karezos és szürke szórcsékkel 
borított ; a hím utolsó has-szelvénye közepén majdnem síma. Lábai barna- 
vörösek, a középsők czombjai körülbelől közepökig, a hátsóké, végeiket ki- 
véve, sötét-zöldek; a lábszárak hegyeik fölött többé-kevésbbé füstösek, a 
kocsák pedig egészen feketék. — Hossza 4'/2—57Y,,. 

A Gynand. salicina-tól mélyebben s redósen pontozott homloka, va- 


lamivel erősebben és kissé ritkábban pontozott roptyti, valamint lábainak 
eltérő színezete által különbözik. 
Erdélyben találtatott. 


7. Cryptocephalus carpathicus. 


Crypt. ocellatus Drap. var. b. ? Weise. Naturg. der Ins. Deutschl. 1882. VI. Band. 
pag. 220. 


Niger, nitidus. Capite nigro, ore rufescenti-flavo, fronte sparsim pune- 
tata, longitudinaliter eanaliculata et medio immaculata, tantum maris ad 
emarginaturam oculorum macula parva, flavida notata; antennarum arti- 
culis 4—6 basalibus testaceis. Pronoto convexo, antrorum versus valde 
angustato, obsolete disperseque punctato. Elytris subparallelis, infra callum 
humeralem, modice transversim lateraliter impressis et apicem versus pa- 
rum ampliatis ; supra striato-punctatis, interstitiis levibus, internis planis, 
lateralibus vero modice convexis. Subtus niger, subnitidus; pro- et meta- 
sterno subrugose, ventre aciculatim punctato; maris segmento ventrali ultimo 
modice transversim concavo, feminæ vero longitudinaliter impresso. Pe- 
dibus rufo-testaceis ; femoribus anterioribus supra, posticis vel nonnunquam 
etiam mediis, excepta basi et apice, nigris; tarsis apice modice infuscatis. 
— Longit. 2'/2—3,,. 

A Cryptoc. ocellato statura. angustiore, fronte medio immaculata pe- 
duiuque colore differt. 

In montibus Carpathicis Hungaria septentrionalis lectus. 

Fekete, fényes. Feje fekete, szája vôrôses-särga, homloka szétszórt 
pontokkal és hossz-csatornával, közepén folt nélkül, csupán a hímnél a 
szemek kimetszésében kis, sárga foltocska van ; csápjainak tövi 4—6 ízu- 
léke rőt-sárga. Torja domborodott, előre nagyon keskenyedett, enyészetesen 
és szétszórtan pontozott. Röptyűi majdnem párhuzamosak, csak végeik felé 
kevéssé szélesbedettek, duzzadt vállszögleteik mögött oldalvást kissé benyo- 
mottak ; felületök vonalasan pontozott, köztércséik simak s az innensók 
laposak, a szélsők pedig kissé domborodottak. Alul fekete, kevés fénynyel ; 
elő- s közép-melle kissé redősen, hasa pedig karczosan pontozott; a hím 
utolsó szelvénye kevéssé harántan homorú, a nőstényé hosszában benyo- 
mott. Lábai rótsárgák, a két első pár ezombjai felül, a hátsók, vagy néha kö- 
zepsok is, toveiket s hegyeiket kivéve, feketék; a kocsak végei kissé füs- 
tosek. —Hossza 21/2—3,,. 

A Oryptoc. ocellatus-tól valamivel nyulánkabb alkata, közepén nem 
foltos homloka s másképen színezett lábai által tér el. 

A magyarországi Kárpátok lánczolatán Liptó-, Szepes- és Máramaros- 
megyében fordul elő, 


16 


Ss. Chrysomela Weisei. 

Subaptera, breviter ovalis, supra atro-cœrulea, olivacea vel rarius 
fusco aurichalcea, subnitida. Capite sparsim subtiliterque punctato ; frontis 
medio linea longitudinali sat subtili, inter antennas impressione angulata, 
utrinque profundiore, insculpta: antennis capite pronotoque longioribus, 
artieulis duobus basalibus apice rufis. Pronoto transverso, longitudine adhuc 
semel latiore, apicem versus valde parum angustato, lateribus iam rectis, 
iam medio vel ante medium modice arcuatis, supra parum convexo et an- 
trorsum versus modice declivi, sat dense, inæqualiter punctato, ad latera 
parum ealloso, callositate subtiliter subdisperse punctulata, intra hane vix 
vel tantum planiuseule impresso et fortius, quam disco, punctato; juxta 
marginem serie punctorum majorum, subremote distantium, instructo, 
horum in angulo antico sito setam ferente. Elytris basi pronoto parum 
latioribus, feminæ magis quam maris medium versus ampliatis, dein apicem 
versus rotundatim angustatis, supra, presertim apud feminam, valde con- 
vexis, sat dense et fortius, quam pronotum, punctatis, punctis hine inde 
rugatim confluentibus, dorso interdum lineis duabus irregularibus, levibus 
instructis, interstitiis vero punctis obsoletis sparsis. Subtus cum pedibus 
nigro-coerulea, nitida; metasterno rude, ventre subrude rugosiusculeque, 
pedibus vero sparsim, subtiliter punctatis. Long. 7!/2—9!/2 9. 

Chrysom. hungaricæ, cœruleæ et globipenni affinis; ab his presertim 
pronoti forma, hujus et elytrorum sculptura valde differt. 

In montibus Hungarie meridionali-orientalis detecta et in honorem 
Juli Weise, de familia Chrysomelidarum Europe eximio modo meriti, 
denominata. 

Rovid szárnyú, rövid tojásdad; felül sötetkek, sötet-zöld vagy neha 
sötét sárgaréz-színü és kózépszerüen fényes. Feje szétszórtan és finomul 
pontozott, homloka hossz-csatornäcskäval és a csápok közt haránt, szög- 
letes, mindkét felén kissé mélyebb benyomással jelölt; csápjai a fej és torj- 
nál hosszabbak, a két első izulék hegye vöröses. Torja haránt, hosszánál még 
egyszer szélesebb, előre csak kevéssé keskenyedett, szélei majd egyenesek, 
majd közepén vagy közepök előtt kissé ivesek; felül csekélyen domboro- 
dott, kissé előre lejtős s meglehe'ós sűrün, rendetlenül pontozott ; olda- 
lainak duzzadása csekélyen emelkedett, finomúl, kissé szétszórtan pon- 
, tozott, e mellett alig, vagy csak kissé laposdadan benyomott, valamivel 
erősebben mint közepe pontozott, a szélek hosszában pedig soros, nagyobb 
pontokkal ellátott, melyek közül az előszögleten levő sertével fölszerelt. 
Röptyüinek alapja a torjnál kevéssel szélesebb, közepeik felé a nősténynél 
jobban, mint a hímnél szélesbedettek, azután butujok felé kerekítve kes- 
kenyedettek; felül nagyon domborodottak, különösen a nósténynél, meg- 
lehetős sűrűn s erősebben mint a torj pontozottak, a pontok itt-ott redősen 
összefolynak, hátukon néha két rendetlen, síma vonallal, a köztércséken 


- 


17 


pedig enyészetes, szétszórt pontocskakkal. Alul a lábakkal együtt sotet-kek, 
fényes; hátsó melle durván, hasa kissé gyóngébben, de redősen, a lábak 
pedig finomül és szétszórtan pontozottak. — Hossza 71/2—91/2 ™,. 

Chrysomela hungarica, coerulea és globipennis-sel rokon; melyektől 
azonban, különösen torjának alakja és roptytiinek vésményei által nagyon 
különbözik. 

A magyarországi s erdélyi délkeleti hegységekben találtatott és WEIsE 
GvvLÁ-nak. a Chrysomelidák családja nagyon érdemes mivelöjenek, tisz- 
teletére neveztem el. 


9. Chrysomela enrina. 


Obovalis, alata, fusco-aurichalcea, subnitida. Capite disperse pun- 
etato, leviter canalieulato et ante canaliculam angulatim transverse im- 
presso. Antennis dimidio corpore parum brevioribus, nigris, articulis basa- 
libus duobus totis, vel tantum subtus rufis, nonnunquam etiam tertio et 
quarto apice rufescentibus. Pronoto transverso, antrorsum versus mediocriter 
angustato, marginibus fere rectis, vel antice parum rotundatis, angulis 
-anticis prominulis; supra antrorsum versus modice declivi, sublaxe et sat 
subtiliter, vel subdense et rudius subrugose punctato ; callis lateralibus basi 
impressione profunda, medio et antice leviori, sed rude punctata, sejunctis, 
punctis medio ad callos extendentibus. Scutello levi. Elytris basi pronoto 
paulo latioribus, infra medium versus sensim ampliatis et apice obtuse 
rotundatis, supra retrorsum versus sensim convexioribus et postice valde 
declivibus, sat dense punctatis, hine inde, precipue vero postice rugosius- 
eulis, punctis tria paria serierum irregularium formantibus, inter has lineis 
levibus, nonnunquam modice elevatis, medio vel infra medium desinen- 
tibus et subtiliter sparsim punctatis. Subtus nigro-olivacea vel fere nigra, 
subtiliter, subdisperse, sepe rugosiuscule punctata; maris segmento ultimo 
foveola transversa notato. — Long. 51/2—77,,. 

Quoad corporis formam Chrysom. asclepiadi et aurichalceae utcunque 
similis; ab utraque tamen colore sculpturaque discrepans. 

In montibus comitatus Bihariensis et ad balneas Herculis Meha- 
dienses inventa. 

Visszárul tojásdad, szárnyas, sótét-sárgaréz-szinü, kózépszerüen fé- 
nyes. Feje szétszórtan pontozott, sekély hosszcsatornäcskäval s ez előtt 
haránt szögletes benyomással. Csápjai féltestnél kissé rövidebbek, feketék, 
a két tovi izulék vagy egészen, vagy csak alul rőtszínű, néha a harmadik és 
negyedik hegye is vöröses. Torja haránt előre középszerűen keskenyedett, 
oldalai majdnem egyenesek, vagy csak elül kissé kerekítettek, előszögletei 
kiállók ; felül előre kissé lejtős, ritkásan és meglehetős finomúl, vagy kissé 
sűrűbben és erősebben, itt-ott redősen pontozott; duzzadt szélei mellett, 
alapja előtt, mélyen benyomott, közepén és elül pedig sekélyebben, de itt 


Természetrajzi füzetek. VII. köt. 2 


18 


durván pontozott, mely pontozat közepén a duzzadasra is kiterjed. Paizsa 
sima. Roptytti alapjukon a torj alapjánál valamivel szélesebbek, oldalvást 
hátrafelé kózepükón tulig lassanként szelesbedettek, felul hátrafelé las- 
sanként domborodottak, hátul pedig tompán kerekített bütujok felé nagyon 
lejtósek ; meglehetős sűrűn pontozottak, a pontozat itt-ott, különösen hátul 
redósen ósszefolyó, azonkívül három páros, rendetlen sort képző, melyek 
közt a sima vonalak néha kissé emelkedettebbek, a roptytik közepéig, vagy 
azon túl terjedők és igen apró, szétszórt pontokkal ellátvák. Alul sotet-zold, 
néha majdnem egészen fekete, finomul és meglehetősen szétszórtan, gyak- 
ran redősen pontozott; a hím hasának utolsó szelvényén haránt godorese 
van. Hossza 51/2—7™,. | 

Testének alkatära nézve a Chrysom. asclepiadis- és aurichalcea-hoz 
meglehetősen hasonló ; de szine és vésményei által mindkettőtől eltér. 

A Bihar-hegységben es a mehádiai Herkules-fürdó kornyeken talál- 
tatott. re 


19 


THALASSOMYIA CONGREGATA 


SPECIES DIPTERORUM NOVA E FAMILIA CHIRONOMIDARUM 
descripta ab 


EDMUNDO TÖMÖSVÁRY. 


?- Elongata, opaca, pilosa; capite minuto, infra prothoracem posito, 
fronte medio obsolete carinata, sordide flavescente ; oculis distantibus, reni- 
formibus; ocellis nullis; antennis brevibus, sexarticulatis, articulo primo cras- 
sissimo, 2—5 inter se equalibus, setulosis, articulo ultimo penultimo qua- 
druplo longiore, deplanato, ensiformi, apice acuminato, dense piloso, supra 
suleo longitudinali prædito, margine exteriore ante apicem setis duabus 
majoribus instructo; labro quadrato, lateribus fere paralellis, angulis 
anticis rotundatis; mandibulis nullis: palpis maxillaribus longissimis, 
4-articulatis; articulis: primo parvo, secundo praecedenti triplo longiore, 
tertio secundo æquilongo, transversim striato, quarto gracili, precedente 
duplo longiore, setis longis parcius vestito, trasversim striato; promoto 
fortiter convexo, lateribus antice lutescentibus ; pronoto mesonotoque medio 
carinatis, cinereis, vittis quatuor nigris, intermedus duabus parte basali 
paulo longioribus, lateralibus pronotum antice haud attingentibus; meta- 
noto nigro, medio obsolete carinato; scutello lutescente, fortiter convexo, 
semilunari; sterno griseo; abdomine supra brunneo-nigro, dense piloso, 
limbo postico segmentorum lurido; abdomine infra dilute-flavo, seg- 
mentis quinque ultimis maculis tribus fuscis signatis; pedibus longis- 
simis, duobus anticis ceteris paulo brevioribus, omnibus nigris, coxis tamen 
trochanteribusque flavis; tibus femoribus paulo longioribus, apice bispi- 
nosis ; articulo tarsorum : primo femore æquilongo, apice spina unica ar- 
mato, artieulo secundo precedente fere dimidio breviore, articulo tertio 
secundo !/s breviore, articulo quarto brevissimo, dilatato, cordiformi, arti- 
culo quinto tertio æquilongo; pedibus omnibus externe spinulis multis, 
intus pilis densis præditis; alis subfumatis, abdomine paulo longioribus, 
latiusculis, venis validis, haud abbreviatis ; vena marginali apicem ale haud 
attingente, et cum vena tertia conveniente; vena quarta duplicata, quinta 

Oo 


20 


in regione venule transverse furcata; venis |— 2 setis erectis parce, mar- 
gine postico alarum pilis vestitis. 

Longitudo corporis 6—7 mill. 

4. Ignotus. 

Thalassomytae Frauenfeldi similis et affinis, sed structura antenna- 
rum, oculis, pedibus, nec non vena quinta alarum post venulam trasversam 
fureata notisque aliis distincta. 

Speciem hane in turmis numerosissimis congregatam mensibus 
Aprili, Majo et Junio 1883 ad Danubium inferiorem detexi et observavi, 
nempe: in Hungaria meridionali ad xipam sinistram Danubii, cirea rivu- 
los Cikolovae et Altbég ; in Serbia ad ripam dextram Danubii prope ruinam 
Golubacensem, apud rivulos Vodeniste, Ridan, Begbunar, Livadica, Josi- 
cim ; inter pagos Dobra et Milanovac penes rivulom Gospodjina; prope 
pagum Tekije apud rivulum Bellavoda. 


HETEROPTERA ANATOLICA 


IN REGIONE BRUSSAE COLLECTA 
enumeravit 


Dr. G. HorvArn. 


Dom. Epuarpus Merk, coleopterorum scrutatur assiduus, iter ento- 
mologieum in Asiam Minorem anno 1882 suscepit ibique signanter in 
 Amatolia in vicinis Brusse plagis mensibus Majo, Junio et Julio inter alia 
insecta Hemiptera Heteroptera quoque collegit. Hemiptera hee mihi bene- 
vole communicata stricto scrutinio subjeci et indicem eorundem subnexum, 
novarum aut minus cognitarum specierum descriptionibus auctum, confeci. 

Indici huic illas quoque species inserui, quas anno adhue 1870 men- 
sibus Majo et Junio Dom. Joannes PAvet, Musæi Nationalis Hungarici 
budapestinensis collector, ibidem legit, quæve de presenti in fato Musso 
conservantur. 

Fam. PENTATOMIDAE. 


Coptosoma anatolicum n. sp. — Nigrum, cœruleo-ænescens, nitidum, 
remote subtilissimque punetulatum ; eapite brevi, ante oculos semicircu- 
lari, tylo percurrente et apice fortiter angustato; limbis lateralibus angus- 
tissimis thoricis tantum apud marem flavis; limbo costali hemelytrorum, 
margine angusto ventris, coxis, geniculis imis, apice tibiarum basique tar- 
sorum flavo-ferrugineis; artieulis tribus basalibus antennarum (apice arti- 
culi tertii excepto) maculisque oblisquis callosis intramarginalibus ventris 
flavo-testaceis ; pectore opaco. ?- ?- Long. 3!/2—41/4, Lat. 3—2!/» mill. 

Specimina duo legit Dom. Pável. 

C. globo Fabr. valde affine et simillimum, minus convexum 
statura latiore, nitore cœruleo-ænescente, capite nonnihil breviore et mar- 
ginibus lateralibus angustis thoracis saltem apud marem flavis divergit. 

Geotomus punctulatus Costa var. laevicollis Costa. 

Brachypelta aterrima Forst. 

Gnathoconus albomarginatus Fabr. 

Tritomegas dubius Scop. et var. melanopterus H-Sch. 


99 


Sehirus cypriacus Dohrn. — Ovalis, aterrimus, subnitidus, fortiter 
punctatus; capite plano, ante oculos fere parabolico, jugis apice haud con- 
tiguis, tylo percurrente ; thorace disco transversim leviter impresso, pone 
hane impessionem minus dense fortiter punctato et preterea punctis minu- 
tissimis et egerrime distinguendis pradito; membrana nigra; laminis 
prosternalibus antice paullo elevatis et rotundato-arcuatis; artieulo se- 
cundo antennarum, rostro tarsisque testaceo-ferrugineis. ?- Long. 9!/», 
Lat. 51/2 mill. 

Sehirus cypriacus Dohrn Stett. Ent. Ztg. XXI. p. 101. 5. 
(1860). 

Species capite haud reflexo, tylo percurrente laminisque prosternali- 
bus antice haud angulato-elevatis ab omnibus cong-nericis mox distin- 
guenda. S. ovato H-Sch. similis, statura nonnihil angustiore, thorace 
postice minus dense fortiter punctato notisque jam allatis bene differt.* 

Sehirus luctuosus Muls. 

Odontotarsus grammicus L. 

« irroratus Horv. — Etiam in Morea (Cumani) occurrit. 

Psacasta exanthematica Scop. — — 

Psacasta (Cryptodontus) rugulosa n. sp. — Albido-grisescens, erebre 
distincteque fusco-punctata et rugulosa, fere calloso-rugosa ; marginibus 
lateralibus capitis ante oculos nonnihil sinuatis, jugis apice contiguis; 
thoracis marginibus lateralibus anticis totis rectis, lobo antico disco rugis 
nonnullis transversis instructo; scutello pone medium haud tuberculato- 
elevato, tantum gibboso, carina mediana obsoletissima ; metastethio ubique 
equaliter punctato. ?- Long. 6, Lat. 41/2 mill. 

Feminam unicam legit Dom. Merkl. 


* Species generis SEHIRUS hoc modo dispono: 

1 (2). Capite plano; jugis apice haud contiguis, tylo percurrente ; laminis prosternali- 
bus antice humilioribus et rotundato-arcuatis. Long. 9'/» mill. — S. cypriacus 
Dohrn. 

2 (1). Capite antice reflexo ; jugis apice contiguis, tylum includentibus ; laminis pro- 
sternalibus antice rectangularibus. 

3 (4). Capite breviore,semicirculari, apice fortiter reflexo, integro, haud inciso et fere 
rotundato-truncato. Long. 8*/2—9*/2 mill. — S. ovatus H-Sch. 

4 (3). Capite nonnihil longiore, ante oculos sensim angustato, fere parabolico, apice 
inciso. 

5 (6). Corpore oblongo-ovato, aterrimo, subnitido, fortiter punctato; capite antice 
modice reflexo et inciso. Long. 9—11 mill. — S. affinis H-Sch. 

6 (5). Corpore ovali vel ovato, nitido, fere aeneo-nitente, subtiliter punctulato. 

(8S. Major; eapite apice fortiter reflexo et inciso, limbo reflexo fusco-ferrugineo ; 
thorace postice vage punctato. Long. 8'/»—9 mill. — S. morio L. 

S (7). Minor; eapite apice modice reflexo et inciso; thoracis lobo postico dense di- 

stineteque punctato. Long. 6—8S mill — S. Zuctuosus Muls. 


P. neglectæ H-Sch. simillima, eorpore superne distincte rugu- 
loso, eapite longiore, hujus marginibus lateralibus ante oculos nonnihil 
sinuatis, marginibus lateralibus anticis thoracis totis rectis nec non meta- 
stethio ubique æqualiter punctato distinguenda.* 

Eurygaster maura L. 

« hottentotta Fabr. 

Odontoscelis fuliginosa L. 

« - dorsalis Fabr. 

Ancyrosoma albolineatum Fabr. 

Graphosoma lineatum L. 

Derula flavoguttata Muls. 


Serocoris macrocephalus Fieb. — Sat frequens. 
« sulcatus Fieb. 
( terreus Schrank. 


Doryderes marginatus Fabr. 

Mustha spinosula Lef. — Ad truncos Cupressus pyramidalis 
frequens. 

Apodiphus Amygdali Germ. 

Aelia albovittata Fieb. 

Neottiglossa leporina H-Sch. 

« bifida Costa. — Haud rara.** 

Dalleria pusilla H-Sch. var. consimilis Costa. — Frequens. 

Dalleria platasprs n. sp. — Latiuscule obovata, pallide flavo-testacea, 
fusco-punctata ; thorace posterius, macula anteapicali scutelli hemelytris- 
que incarnatis ; scutello latiusculo, basin versus fortius punctato, maculis 
tribus basalibus, duabus externis majoribus, limboque apicali levibus, cal- 
losis, pallidis, macula anteapicali incarnata apice nigro-limbata; maculis 
parviusculis connexivi nigris; antennarum articulis secundo et tertio lon- 
gitudine qualibus. ?- Long. 5?/4, Lat. 4 mill. 

D. pusillae H-Sch. maxime affinis, statura latiore et breviore 
structuraque antennarum bene distincta. 

Dalleria bipunctata Fabr. 

Hysarcoris inconspicuus H-Sch. 

Starva lunata Hahn. 

Palomena prasina L. var. rhododactyla Hore. — Varietas etiam in 
Bulgaria (Chodsa-Balcan) occurrens, a typo differt statura majore et latiore, 
corpore superne fortius punctato et plerumque sordide olivaceo-viridi, 
apice scutelli flavo-limbato, ventre ferrugineo-punctato, articulis duobus 


* Psacasta neglecta H-Sch. marginibus lateralibus: anticis thoracis mox pone 
angulum anticum leviter sinuatis et metastethio vage, area odorifera autem creber- 
rune punctatis dignoscitur. 

"* Neottiglossa flavomarginata Luc. prope Amasiam occurrit. 


apicalibus antennarum tarsisque coceineis. — -^. Angulis lateralibus tho- 
racis fere rectis. Long. 121/2, Lat. 7 mill. — ?- Long. 14, Lat. 8—S81/2 mill. 
An species distincta ? 
Carpocoris nigricornis Fabr. 
« lunatus Fabr. 

Dolycoris baccarum L. ( Verbasci De Geer ). 

Dolycoris varicornis Jakowl. — Flavescenti-testaceus, parce longe 
eriseo-pilosus, supra sat dense fusco-punctatus, subtus dilute punctulatus ; 
lobo thoracis postico hemelytrisque rubiginosis; capite apice in rufescen- 
tem vergente, ante oculos utrinque nigro-limbato vittisque duabus medus 
nigro-punctatis et in lobum anticum thoracis continuatis ornato; margini- 
bus lateralibus anticis thoracis anguste reflexis, totis rectis, lævigatis, vitta 
intramarginali nigrieante, angulis humeralibus rotundatis, ultra basin he- 
melytrorum nonnihil prominentibus; scutello fortiter nigro-punctato, fere 
rugoso, apice subtilissime punctulato, macula utrinque in angulis basali- 
bus lineaque mediana pone medium evanescente nec non limbo apicis 
acutiusculi levigatis, callosis; limbo costali corii basin versus flavo-tes- 
taceo, membrana sordide hyalina; connexivo stramineo, fasciis margines 
basalem et apicalem segmentorum occupantibus nigris signato; ventre 
serie mediana macularum nigrarum, ad marginem posticum segmentorum 
positarum et praterea utrinque vitta remote nigro-punctata notato: spira- 
culis, maculis tribus parvis prope coxas nec non macula parva prope 
medium femorum posteriorum nigris ; tibiis apicem versus tarsisque cocei- 
neis; antennarum articulo basali rufo-testaceo, artieulis seeundo et tertio 
coceineis, illo subtus, hoc prope apicem nigris, articulis duobus apicalibus 
nigris, basi ima coccineis, articulo secundo tertio tantum !/s longiore. § : 
Long. 10, Lat. 51/2 mill. 

Mormidea varicornis Jakowl. Trudy Russk. Ent. Obsch. 
VIII. p. 58. 52. (1876): 3 

Species hec minus cognita, cujus specimen unicum Dom. Merkl. mi- 
sit, a Dom. Jakowleff e Rossia meridionali (Bogdo) descripta fuit. Preece- 
denti affinis, minus dense pilosa, statura minore, antennis gracilioribus, 
harum articulo secundo breviore, scutello fere rugoso-punctato et apice 
acutiusculo, serie mediana macularum ventris picturaque corporis, pedum 
et antennarum facillime distinguenda. 

Rhombocoris regularis H-Sch. — Etiam circa Amasiam nec non in 
regione montis Ararat etin Caucaso habitat. 

Pentatoma juniperina L. 

Piezodorus incarnatus Germ. var. alliaceus Germ. 

Rhaphigaster grisea Fabr. 

Strachia ornata L. 

« — decorata H-Sch. 


Strachia oleracea L. 
Pinthaeus sanguinipes Fabr. 
J'icromerus conformis H-Sch. 
Arma custos Fabr. 
Jalla dumosa L. 
Fam. COREIDAE. 

Centrocoris spiniger Fabr. 

« vartegatus Kolen. 
Spathocera lobata H-Sch. 
Verlusia rhombea L. 

( sulcicornis Fabr. 
Gonocerus venator Fabr. 

« Junipert H-Sch. 
Pseudophloeus Waltlii H-Sch. 
Ceraleptus gracilicornis H-Sch. — Secundum Dom. Stein (Berl. Ent. 
Zeitschr. 1858. p. 73.) etiam ad Brussam occurrit. 

Loxocnemis dentator Fabr. 

Dasycoris hirticornis Fabr. Burm. (hirsutus Fieb.) — Descriptio 
Fabriciana (Ent. syst. IV. p. 151. 17.) et singulariter figura Coquebertiana 
(Illustr. Ins. I. tab. 10. fig. 8.) Corei hirticornis femora postica ser- 
rata indicantes, insigniter demostrant, speciem hane cum Coreo hir- 
suto Fieb. eandem esse. Femora postica exemplarium omnium speciei 
hujus pluribus quam tribus spinis majoribus sunt armata, quapropter 
Fabricius femora hee qua «serrata» et non qua «dentata» (sieut ex. gr. 
apud Lygaeum dentatorem Fabr. Syst. ent. IV. p. 138. 13.*) de- 
scripsit. Figura Coquebertiana, que exemplar typicum Fabricii e Barbaria 
oriundum delineat, idem affirmat. 

Dasycoris denticulatus Scop. ( hirticornis auct., nec Fabr. ) 

[ Spinolae Costa. 

Strobilotoma typhaecornis Fabr. 

Camptopus lateralis Germ. 

[ Tragacanthae Kolen. — Species hucusque tantum in Cau- 
caso lecta. 

Stenocephalus agilis Scop. 

« setulosus Ferr. 
« albipes Fabr. ( neglectus H-Sch. ) 

Therapha Hyoscyami L. 

Corizus crassicornis L. 

« maculatus Feb. 
« — capitatus Fabr. 


* — Loxocnemis dentator Fabr. 


26 


Corizus parumpunctatus Schill. 
Maccevethus errans Fabr. 
Myrmus miriformis Fall. 


Fam. LYGAEIDAE. 


Melanospilus venustus H-Sch. — Frequentissimus. 
Lygaeus militarıs Fabr. 
«  equestris L: 

« — Tristami Dougl. Sc. — Haud rarus. 

Lygaeosoma reticulatum H-Sch. 

Nysius Senectonis Schill. 

Cymus glandicolor Hahn. 

«  melanocephalus Fieb. 

Berytus montivagus Fieb. 

« Signoreti Feb. (forma brachypt. = pygmaeus Leth.) 
Megalomerium meridionale Costa. — Specimina tria legit Dom. Pavel. 
Ischnodemus sabuleti Fall. 

Ischnodemus suturalis n. sp. — Anguste elongatus, subparallelus, 
niger, opacus, griseo-sericeus; thorace lateribus fere parallelis, tantum 
apice fortius rotundato-angustatis, marginibus antico et postieo obsoletis- 
sime angulisque posticis cum hemelytris griseo-testaceis; his rudimenta- 
riis, dimidium segmenti dorsalis secundi abdominis vix superantibus, limbo 
suturali elavi, parte apicali vene interne et dimidio interno marginis api- 
ealis corii nigris, membrana minuta, apicem corii haud superante, nigra, 
late albo-limbata; connexivo fusco-ferrugineo ; rostro pedibusque flavo- 
ferrugineis, femoribus, apice excepto, dilute nigro-piceis. ?- Long. 5, 
Lat. 1 mill. 

I. sabuleti Fall. similis, thorace breviore, hemelytris rudimen- 
tariis brevioribus, dimidio externo corii toto pallido concolore, membrana 
minore et angulum apicalem corii haud superante, rostro connexivoque 
ferrugineis diversus. | 

Ischnodemus Genet Spin. (Champion Saund.) 

Procoris erythrocephalus Lep. — Frequens. 

Microplax albofasciata Costa. 

Metopoplax Origani Kolen. et var. cingulata Horr. — Frequens. 

Macroplax fasciata H-Sch. 

Rhyparochromus praetextatus H-Sch. 

Proderus crassicornis Jakowl. F (macropt.) — Species hsec, a Dom. 
Jakowleff e Caueaso descripta, non solum in Anatolia, sed etiam in insula 
Corfu habitat. 

Plinthisus convexus Fieb. 

( longicollis Fieb. 


IL 
-I 


Lasiocoris crassicornis Luc. — Feminam unicam hujus speciei hu- 
cusque tantum in Algeria et Grecia detectæ misit Dom. Merkl. 

Hyalochilus ovatulus Costa. 

Trapezonotus agrestis Fall. var. seductor Horv. — Artieulo primo 
antennarum, rostro femoribusque in utroque sexu flavo-testaceis, tantum 
macula parviuseula subapicali postica femorum intermediorum et annulo 
subapicali femorum posticorum nigricantibus, interdum obsoletissimis vel 
nullis ; membrana abbreviata, segmentum dorsale sextum abdominis haud 
tegente. ?- Long. 5, Lat. 1?/4 mill. 

Specimma nonnulla ex Anatolia (Brussa) et Transcaucasia (Hamarat) 
examinavi.” 

Pachymerus consors. Hore. (== Microtoma morio Keut. sec. spec. 
typ.) — Etiam in Caucaso, in peninsula Tauria et in Grecia occurrit. 

Pachymerus quadratus Fabr. 

« Pini L. 
« vulgaris Schall. 
« pineti H-Sch. 
Beosus erythropterus Brull. — Haud rarus. 
a luscus Fabr. 

Emblethis Verbasci Fabr. 

( griseus Wolff (arenarius auct. ) 

Lethaeus syriacus n. sp. — Oblongo-ovatus, niger, subopacus, supra- 
cum pectore dense distincteque punctatus, ventre subtilissime punctulato ; 
thorace plano-convexo, fere subquadrato (5) vel subtransverso ( ? ), disco 
antico subltilius punctato, marginibus lateralibus levissime explanatis et 
subreflexis fere rectis, tantum apice rotundatis; disco clavi per totam lon- 
gitudinem irregulariter punctato ; membrana nigro-fusca, striola transversa 
obsoleta pone apicem corii pallidiore; antennarum articulis secundo et 
tertio basin versus plus minusve fusco-piceis, articulo quarto, basi excepta, 
tarsisque flavo-ferrugineis. 3. ?- Long. 8—8!/», Lat. 2!/s—2/s mill. 

Patria: Anatolia (Brussa), Syria (Kaifa), Grecia (Athenæ, Taygetus). 

L. cribratissimo Dohrn (dalmatino Horv.) maxime affi- 
nis, minor, statura oblonga, thorace paullo longiore, antrorsum minus 
angustato, lateribus minus rotundatis, clavi disco irregulariter punctato, 
articulo antennarum ultimo tarsisque pallidioribus differt. 

Quum species Rhyparochromi cribratissimi Dohrn ex 
insula Cypro descripta sit, speciem hane Dohrnianam esse censui, alte- 
ramve speciem affinem sub nomine Lethaei dalmatini descripsi. Sed 
exemplar typicum L. cribratissimi Dohrn collectionis Dom. Reuter 


* Trapezonotus dispar Stal haud speciem diversam, sed tantum varietatem 
hujus speciei et formam quasi intermediam inter varietatem supra descriptam et 
speciem typicam constituit. 


IS 


examinans convincebar, speciem. meam ipsissimam esse. Et quum sic spe- 
cies hæc præstanter in Syria oceurrens nomine caruit, eandem nomine a 
Dom. Reuter in litteris mihi communicato designavi.* 

Drymus sylvaticus Fabr. 

Hremocoris plebejus Fall. var. gibbicollis Horv. 

Scolopostethus pictus Schall. 


« decoratus Hahn ( melanocerus Thoms. ) 
Pyrrhocoris apterus L. 

« + aegyptius L. — Haud rarus. 
Heterogaster affinis H-Sch. 

« Urticae Fabr. 


Platyplax inermis Ramb. Hort. 


Fam. ARADIDA E. 
Aradus annulicornis Fabr. Fieb. 
« — dilatatus Duf. 


Ameurus laevis Fabr. — Frequentissimus. 


Fam. TINGITIDAE. 
Dictyonota crassicornis Fall. 
Eurycera cornuta Thunb. (clavicornis auct. ) 
« Teucru Host. 
Monanthia Cardur L. 
« auriculata Costa. 


« Wolff Fieb. 


Fam. HYDROMETRIDAE. 


Hydrometra stagnorum L. 
Velia rivulorum Fabr. var. ventralis Put. 


Gerris Costae H-Sch. 


Fam. REDUVIIDAE. 


Nabis lativentris Boh. — Etiam forma macroptera. 
« ferus L. 
Prostemma guttula Fabr. 
Coranus aegyptius Fabr. (griseus Rossi. ) 
« contrarius. Reut. — Specimina duo hujus speciei e Rossia 
meridionali (Sarepta) descriptæ, quam etiam in desertis arenosis Hungariae 
centralis detexi, communicavit Dom. Merkl. 


* Lethaeus picipes H-Sch., eujus diagnosin nuper (Term. Füz. V. p. 49. 5.) 
publieam reddidi, a Dom. Herrich-Schäffer ut Pachymerus picipes (Wanzen. Ins. 
IX. p. 210.) rite descripta fuit. 


99 

Coranus tuberculifer Reut. — Etiam Graeciam, Bulgariam, Hunga- 
riam et peninsulam Tauricam inhabitat. 

Reduvius iracundus Poda. 

« punctiventris H-Sch. 

Callidema Iygaeiformis Jakowl. — Species caucasica, cujus marem 
unicum prope Brussam Dom. Pavel legit. 

Pirates hybridus Scop. 

Pasira dimidiata Fieb. (basiptera Stal). — Etiam forma brachy- 
ptera: Hemelytris valde abbreviatis, apicem scutelli haud superantibus, 
abdominis basin subattingentibus et squamulam fusco-testaceam apice 
versus scutellum oblique truncatam formantibus; lobo postico thoracis 
minus lato. ?. 

Oncocephalus spec? nympha (verisimiliter squalidus Rosst.) 


Fam. SALDIDAE. 


Salda saltatoria L. — Varietas maculis pallidis hemelytrorum di- 
minutis. 
Fam. ACANTHIIDAE. 


Anthocoris nemoralis Fabr. 


c Fam. CAPSIDAE. 
Acetropis carinata H.-Sch. 
Maris laevigatus L. 
Lopus albomarginatus Hahn. — Sat frequens. 
«  infuscatus Brull. 
Alloeonotus fulvipes Scop. ( distinguendus H-Sch. ) 2 
( egregius Fieb. — Teste Dom. Reuter (Berl. Ent. Zeitschr. 
1881. p. 190.) etiam in regione Brussæ occurrit. 
Calocoris fulvomaculatus De Geer. 


« sexpunctatus Fabr. 

( fuscensens Reut. var. a. et B. 

( collaris Fieb. et var. fuliginosus heut. 

( Reutert Horv. — Occurrit etiam (var. B) corpore superne 


rufo-testaceo, tantum litura frontis antice bilobata, callis thoracis, basi scu- 
telli, macula parva in medio marginis apicalis cori apiceque eunei nigris 
vel nigricantibus. ?- 

Calocoris vandalicus Hossz. 


( angularis Ficb. 
Brachycoleus scriptus Fabr. — Secundum Dom. Reuter (Berl. Ent, 
Zeitsehr. 1881. p. 191.) etiam prope Brussam obvenit. 
Brachycoleus Steini Reut. var. x. — Haud rarus. 


Oncognathus binotatus Fabr. 


Cyphodema instabile Luc. — Haud rarum. 
Camptobrochis punctulata Fall. Reut. 
( lutescens Schall. 
Liocoris tripustulatus Fabr. 
Deraeocoris rutilus H-Sch. 
« schach Fabr. 

Deraeocoris trif asciatus L. var. imitator Horv. — Supra subtusque 
pallide aurantiacus ; articulo primo antennarum, eapite (maculis: duabus 
verticis exceptis), callo thoracis antico, macula parva in medio marginis 
apicalis corii, apice eunei femoribusque nigris; antennarum articulo $e- 
eundo, apice elavato excepto, aurantiaco, articulis duobus apicalibus, 
rostro, membrana, tibiis tarsisque ut in forma typica. ?- 

Colore pallido D. olivaceum Fabr. imitat, a quo tamen notis 
specificis bene divergit. 

Deraeocoris trifasciatus L. var. ultramontanus Gredl. — Totus niger; 
vertice, tibiis tarsisque ut in forma typica pallido-pictis ; articulo secundo 
antennarum, apice clavato excepto, flavo-testaceo vel toto nigro. 2. 

Ad hane varietatem a Dom. V. M. Gredler e Tyrolia meridionali 
descriptam (Verhandl. der zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XX. p. 94. et 
XXIV. p. 556.), sed etiam in Hungaria captam pertinet femina unica, quam 
cum varietate precedente legit Dom. Pável. . 

Deraeocoris scutellarıs Fabr. 

Orthocephalus brevis Pang. ? 

« saltator Hahn. ? 
( minor Costa. 3 

Pachyxyphus lineellus Muls. 

Thermocoris Munieri Put. 

Harpocera hellenica Reut. — Hucusque tantum in Grecia lecta. 

Excentricus punctipes Fieb. — Etiam Rossiæ meridionalis ineola. 

Utopnia torquata Put. — Species hee e Syria deseripta prope Brus- 
sam sat frequens videtur. 


Fam. PELEGONIDAE. 
Pelegonus marginatus Latr. 


Fam. CORISIDAE 


Corisa Geoffroyi Leach. 


MAGYARORSZÁGBAN TALÁLT SMYNTHURUS-FAJOK. 


(SPECIES GENERIS SMYNTHURUS FAUNAE HUNGARICAE. ) 


Dr. TomésvAry Opon-tol. 


(Egy ábrával.) 


Hazánk faunájának Thysanuráit egy igen érdekes genus monogra- 
phicus feldolgozásával kezdem meg. E genus a Smynthurus-genus, mely 
mind alakja, mind pedig alkotása által a Thysanurák tóbbi genusaitól — 
a Papirius-genus kivételével, melyhez leginkább hasonlít — oly feltünően 
eltér, hogy mindeniktől már, az első pillanatra megkülönböztethető. 
E sajátságos és teljesen eltérő alakja miatt LuBBock e genust a Papirius- 
genussal együtt egy külön családba, a Smynthuridák családjába helyezte. 

Azon alaki különbségek, melyek által a Smynthurus-genus a Thysa- 
nurák többi genusaitól különbözik, róviden a következőkben vázolhatók : 

Az igen jól elkülönült fej többnyire szélesebb, mint hosszú ; a sze- 
mek és csápok között lévő rész, valamint a fej oldalrésze is kidomborodik. 

A szemek egyszerűek, számuk állandóan 8, melyek egy sötét, több- 
nyire fekete, kidomborodó lemezen vannak elhelyezve. 

A csápok afej oldalán a szemek előtt állanak, s a test fele hosz- 
szüságát mindig felülhaladják; több ízből vannak összetéve, melyek közül 
az első a többinél jóval vastagabb, rövid, a második 2-szer-3-szor, a harmadik 
pedig 5-ször-6-szor hosszabb az elsőnél, az ezután következő ízek igen kicsi- 
nyek, számuk 12—18 között változik, gyóngyszemalaküak s egymás között 
egyenlő nagyok, e végső ízek együtt az első három íznél majd rövidebbek, 
majd hosszabbak s izeltségük — különösen némelyik fajnál — elmosódott, 
alig észrevehet6 ; * a csápok valamint a fej is majd hosszabb majd rövi- 
debb, majd ritkábban, majd tömöttebben elhelyezett serteszerű szórókkel 
van fedve. 


* Ez az oka annak, hogy LUBBock s utána többen a Smynthurus-fajoknál 
csak 4 ízet különböztetnek meg, miután az utolsó ízeket csak a negyedik iz gyürü- 
zöttsegenek tartják. 


A thorax all három igen keskeny gyűrűből, minek következtében 
olyan, mintha az állatnak nyaka volna; az egyes thoraxgyürük egy- 
mástól igen jól el vannak különülve; a prothorax legkeskenyebb, mig a 
metathorax valamivel szélesebb a mesothoraxnál. 

A potroh hat gyűrűből áll, gombalakhoz hasonló, körvonala tojás-, 
ellipsis- vagy épen köralakú, oldalszegélyei vagy kerekek, vagy pedig eresz 
módjára kiállók s a test közepe táján kiszögellő szegélylyel vannak ellátva 
a potroh gyűrűi közül legszélesebb az első három, ezek között a harmadik, 
mely a leghosszabb is, mig a három utolsó igen keskeny és rövid. 

A lábak ôtizuletüek, a csipő és tompor igen rövidek, a czomb ket- 
szer oly hosszú, mint a csipő, mig a lábszár a czombnál mindig jóval hosz- 
szabb, leghosszabb az egyizületű tarsus, melynek végén a két egyenetlen 
nagyságú görbe karom van; az utolsó lábpár az első lábpárnál állandóan 
felével hosszabb. 

Az ugró-villa egy páratlan alaprészből áll, melyen a két erősen 
szörözött villaág van s ezeknek végén a két lapított s hegyén kikerekitett, 
de soha sem fogazott chitinlemez foglal helyet. 

A. test minden része majd ritkábban, majd tömöttebben, de mindig 
erős serteszerű szőrökkel van fedve. A testen néha szép rajzok vannak 
(S. fuscus, oblongus), néha széles szalag fut hosszan végig (S. maculatus), 
mig a legtöbb Smynthurus-faj csak egyszinű (S. aureus, luteus, viridis). 

A Symthurus-fajok részint korhadt, részint élő növényi részekkel táp- 
lálkoznak s állandóan növényeken, különösen ezek leveleinek alsó lapján 
tartózkodnak ; igen gyorsan s testök nagyságához viszonyítva tetemes távol- 
ságra ugranak. 


Genus SMYNTHURUS 7 Latreille (1802). 
(Histoire naturelle générale et particuliere des Crustacés et des Insectes.) 

Syn. — Podwra Linne, Faun. Suec. és Syst. naturae (Editiones). 

1793. Podura Fasrictus, Entom. syst. II, pag. 65. 

1839. Smynthurus BURMEISTER, Handbuch der Entom. II, pag. 451. 

1849. Smynthurus Nrcongr, Nouv. Mém. Soc. Helv. VI, Nr. 76, pag. 80. 

1842. Smynthurus BURLET, Mém. sur les Podurelles, pag. 52. 

1844. Smynthurus Gervais, Hist. d. Ins. Apt. III, pag. 400. 

1873. Smynthurus LuBBock, Monograph of the Collembola and Thysanura, 

pag. 100. 


Corpus globosum. Antennae multiarticulatae. Ocelli utrinque. 8. Tuberculi 
dorsales nulli. 
Táblázat a fajok meghatározására. 


1. (4) A potroh oldalvonala kikerekitett. 


* ouw3os—=mus (egér); dupa—cauda (fark). 


A potroh hátoldalán egy V-alakü sétét-barna foltocskäkbél alkotott rajz 
fut végig : 
Smynthurus oblongws Nicozer. 
3. (2). A test egészen narancssárga, csak a szemek feketék : 
Smynthurus awreus LUBBOck. 
* 4. (1). A potroh oldalvonala kiszögellő ereszszel van ellátva. 
5. (8) A potrohon külónbózó rajzok vannak. 
6. (7) A testen kisebb-nagyobb rendetlen alakú rajzok vannak: 
Smynthurus fuscus DE GEER. 
7. (6). A testen egy hosszú egyenetlen széles szalag huzódik végig : 
Smynthurus maculatus nov. spec. 
8. (5) A potrohon a rajzok hiányzanak. 
9. (10). A test egyenlően sárga, az állat igen kicsiny: 
Smynthurus luteus Lubbock. 
10. (9). A test egészen szürkés-zöld, a szőrtüszők feketék : 
Smynthurus viridis LINNE. 


t9 
où 
= 


A fajok leirása. 


1. Spec. SMYNTHURUS OBLONGUS Niconer (1842). 
Nouv. Mem. de la Soc. Helv. VI, Nr. 76, pag. 81. 


Syn. 1843. Smynthurus bilineatws BOURLET, Mem. soc. Roy. Douai, pag. 58. 
1844. Smynthurus oblongus Gervais et WALK. Hist. nat. d. Ins. Apt. III, pag. 401. 
1844. Smynthurus bilineatus GERVAIS et WALK. Ibidem pag. 403. 
1873. Smynthurus oblongus LuBBock, Monograph of the Coll. and Thysan. 
pag. 113. 


Corpore latitudine duplo longiore; capite vix duplo latiore quam lon- 
giore, pallide-rufescente, fronte obscuriore, capite inter ocellos macula semi- 
lunari ; ocellis nigris, umbra. dilutiore cingente ; antennis dilute-rufis, cor- 
pore brevioribus ; abdomine elliptico, einereo, marginibus rotundatis, dorso 
maculis obscure-brumneis literam. V-formantibus ; abdomine setis longioribus 
dense vestito, ventre livido ; pedibus dilute-rufis, ungvibus muticis ; furcula 
brevi, corpore multo pallidiore, setis longioribus Gur. 

Longitudo corporis 1:5 mm. 

Inter gramina. nemorum Hungaria meridionali-occidentali hucusque 
tantum semel captus. 

Az állat teste kétszer oly hosszú, mint széles; a fej csaknem kétszer 
oly széles, mint hosszü, világos sárgásbarna, a homlok valamivel sötétebb, 
erős, ritkán elhelyezett szörökkel van fedve; a szemek feketék s a fejnél 
világosabb udvar veszi körül, a szemek között szintén egy világosabb, de 
szélein elmosódott félholdalakü folt van; a csápok világos sárgás-barnák, 
a testnél rövidebbek, a végső egyenlő ízek együtt oly hosszuk, mint a három 
első íz ; a potroh körvonala elliptikus, oldalvonala kerekített világos szürkés- 
barna, a háton két sötét-barna foltocskákból alkotott rajz huzódik végig 
V-alakban, melyeknek csúcsa csaknem a potroh végén van, e V-alakú 


5 


Természetrajzi füzetek. VII. kot. o 


vonaltól jobbra és balra egy-egy sotetebb, de a test szinéhez hasonló, szé- 
lein elmosódott foltoeska van; az utolsó potrohgytüirükón, valamint a hát 
kózépvonalában egy-egy kis fekete foltocska látható; a potroh alól világo- 
sabb; az egész potroh serteszerü, erős, felálló szörökkel van szétszórtan 
beborítva; a lábak világos sárgás-barnák; a karmok épek, rendes alkotá- 
suak; az ugró-villa rövid, a testnél világosabb, ágai oly hosszúak, mint a 
csápnak végső egyenlő ízei együtt, végső ize lapított, vége kerekített. 

E faj igen ritka, eddig még csak Francziaországban és Svájczban 
találták, hazánkban Dr. HorvAru Géza fedezte fel Csáktornyán (Zalamegye), 
hol 1883. szeptember 30-án a növényeken két példányt fogott. 


2. Spec. SMYNTHURUS AUREUS Lvssocx (1862). 
Trans. Lin. Soc. XXIII, pag. 589. 
Syn. 1873. Smynthurus aureus LuBBock, Monograph of the Collem. and Thysanura, 
pag. 112. 

Capite aque longo ac lato, aurantiaco, fronte brunnea-flava ; ocellis 
nigris, semicireulariter collocatis, umbra dilute-flava cingente; antennis 
dimidio corporis longioribus, articulis tribus anterioribus dilute-flavescente- 
rufis, articulis ultimis æqualibus obscure-flavido rufis, tribus anterioribus 
paulo brevioribus; abdomine latitudine duplo longiore, elliptico, margi- 
nibus rotundatis, aurantiaco, fascia dorsali obscuriore: pedibus dilute 
rufis; furcula flavida, brevi. 

Longit. corporis 1 mm. 

Unicum specimen in Hungaria orientali captum. 

A fej oly széles, mint hosszú, színe narancs-sarga, a homlok barnás- 
sárga; a szemek feketék s feleómbalakban vannak elhelyezve, a szemek 
körül egy világosabb sárga udvar van; a csápok a test fele hosszát jóval 
túlhaladják, a három első íz világos sárgás-barna, a végső egyenlő ízek, 
melyek a három első iznél rövidebbek, sötet sárgás-barnák; a potroh két- 
szer oly hosszú, mint széles, körvonala elliptikus, oldalszegélye kerekített, 
a potroh egészen narancs-sárga, közepén egy sötétebb, szélén elmosódott, 
hosszan lefutó szalaggal van ékitve; a potroh erős, tüskeszerű szörökkel 
gyéren fedett; a lábak barnás-sárgák ; az ugró-villa világos sárga, meglehe- 
tös rövid és erősebben ki van fejlődve, mint a többi Smynthurus-fajoknäl. 

E szép Smynthurus-fajt még eddig csak Angliából ismerték, hol igen 
gyakori; hazánkban Bırö Lasos fedezte fel Pele környékén (Szilágymegye) 
augusztus havában, hol egy példányt talált, de sajnos, nem volt feljegyezve, _ 
mily viszonyok között. ! 


3. Species. SMYNTHURUS FUSCUS De Gzzm. 


Syn. 1743. Podura fusca DE GEER, Kongl. Swensk. Wet. Acad. pag. 296. 
— Podura «atra. LiswE, Syst. Nat. (Edit.) 


1793. Podura atra Fasrıcıus, Entom. Syst. IL, pag. 65. 

1793. Podura signata FABRICIUS, ibidem, II, pag. 65. 

1806. Smynthurus fuscus LATREILLE, Gen. Crust. et Ins. pag. 166. 

1839. Smynthurus signatus BURMEISTER, Handbuch d. Entom. II, pag. 452. 

1839. Smynthurus fuscus BURMEISTER, Handb. d. Entom. II, pag. 451. 

1834. Smynthurus ater TEMPLETON, Trans. Ent. Soc. I, pag. 97. 

1839. Smynthurus fuscus BOURLET, Mem. Soc. Roy. Lille. 

1842. Smynthurus fuscus BOURLET, Mem. Soc. Roy. Douai. pag. : 

1842. Smynthurus signatus NICOLET, Mem. Soc. Helv. VI, Nr. 76, pag. 81. 

1842. Smynthurus fuscus NICOLET, ibidem pag. 82. 

1844. Smynthurus signatus Gervais, Hist. Ins. Apt. III, pag. 400. 

1844. Smynthurus fuscus GERVAIS, ibidem, pag. 402. 

1844. Smynthurus ater GERVAIS, ibidem, pag. 403. 

1862. Smynthurus Buskii LuBBOCK, Trans. Lin. “oc. XXIII, pag. 440. 

1869. Smynthurus signatus PonavH, Of. af. k. Vet. Akad. Forhandlingar. 

1873. Smynthurus fuscus LuBBOckK, Monograph of the Collem. and Thysanura 
pag. 101. 

1876. Smynthurus fuscus TULLBERG, Sveriges Podurider, pag. 29. 


7 


Corpore latitudine paulo longiore; capite duplo latiore guam lon- 
.giore ; ocellis nigris, pentagonis; antennis dimidio corporis paulo longiori- 
bus, dilute-rufis, articulis ultimis æqualibus longitudine trium anteriorum ; 
abdomine ovato, marginibus cirea medium fortiter dilatatis; abdomine 
eapiteque fusco-cinereis, maculis minoribus majoribusque, dilutioribus et 
obseurioribus rufis nigrisque, angulatis, confuse collocatis, totisque, mar: 
moratis; pedibus dilute-rufis, dense setosis; furcula flava, setis sparsis 
vestita. 

Longit. corporis 0:8—1:5 mm. 

Inter plantas varias ubique sat frequens. 

Az állat teste kevéssel hosszabb, mint széles; a fej kétszer oly széles, 
mint hosszú, világos és sötét sárgás barna valamint fekete, szögletes foltok- 
kal van tarkázva s ez a szürkés alapszínen márványszerű tarkázatnak tet- 
szik ; a szemek feketék s egy szabályos ötszöghöz hasonlítanak ; a csápok a 
test felénél valamivel hosszabbak, világos sárgás-barnák, a szórtüszók a 
csápok második ízén feketék, a csápnak végső egyenlő 1zei együtt oly hosz- 
szuk, mint a három első iz; a potroh körvonala csaknem tojasalaku, oldal- 
vonala kiszögellő ereszszel ; a potroh alapszíne sárgás-szürke, melyen már- 
ványhoz hasonló tarkázattal kisebb-nagyobb, világos és sötét sárgás-barna, 
valamint fekete, szögletes foltok vannak rendetlenül szétszórva; a potroh 
serteszerű szörözete igen hosszú; a lábak világos sárgás-barnák, tomotten 
szörözöttek, a karmok rendes alkotásuak, épek ; az ugró-villa igen világos 
sárgás-szürke s rendetlenül ritkán elhelyezett szórók fedik, az ugró-villa 
végső íze lapított, vége kerekített. 

E faj a legközönségesebb Smynthurus-fajok egyike, ismeretes Anglia, 
Svajez, Német-, Svéd-, Franczia- és Finnországból, hazánkban Kis-Azar 


asz 
m) 


(Zemplénmegye — Dr. Cuvzzn), Hidvég-Ardó (Abauj Tornamegye — Dr. 
HorvArn), Ó-Buda, Szent-Endre (Pestmegye), Déva (Hunyadmegye) és Ber- 
zászka (Krassó-Szörény); májustól— novemberig előfordul s igen gyakori. 


4. Species. SMYNTHURUS MACULATUS nov. spec. 


Corpore latitudine duplo longiore, setis longis erectis parce vestito ; 
capite stramineo, paulo latiore quam longiore, medio capitis macula 
magna, quadrangulari, nigra etiam oculos in se continente ornato; anten- 
nis dimidio corporis vix longioribus, in angulis duobus 
anticis maculae magne nigra locatis, articulo primo 
nigro, ceteris stramineis, articulis ultimis tribus anticis 
æquilongis; abdomine ovato, lateribus circa medium 
leniter dilatatis; abdomine thoraceque stramineis, dorso 
macula magna longitudinali, nigra antice posticeque 
angustata in medio fortiter dilatata ornatis ; pedibus stra- 
mineis, fureula corporeque infra pallidioribus. 

Longit. corporis 1:2—1:5 mm. 

In Hungaria centrali inter gramina paludum bis lectus. 

A test kétszer hosszabb, mint széles; a fej szalma-sárga, csak valami- 
vel szélesebb, mint hosszü, egy négyszogletü nagy fekete folttal a fej tete- 
jén, mely fekete folt a szemeket is magába foglalja és a csápok alapjáig 
terjed; a csápok a test hosszúságának felét igen kevéssel túlhaladják, az 
első íz fekete, a többi ízek szalma-sárgák, a végső egyenlő ízek oly hosz- 
szuk, mint a három első iz; a potroh tojásalakü, oldalszegélye kiszögellő ; 
a thorax és potroh is szalma-sárga s mindkettőn a hát közepén kiszélesedő, 
à test vége felé elkeskenyedő széles fekete szalag fut végig; a thorax és 
potroh hasi része világosabb ; az egész test, ép úgy a lábak is hosszű serte- 
szerű szörökkel vannak ritkán fedve; a lábak szintén szalma sárgák, a 
karmok épek; az ugró-villa a testnél világosabb, oly hosszú, mint a test 
fele, erős tüskékkel van fedve. 

Ez érdekes Smynthurus-fajt Ó-Buda közelében lévő meleg források 
mellett a Thypha latifolia levelein találtam egyetlen példányban 1882 junius 
havában; Dr. HogvárH Géza pedig 1883 julius havában Fehérmegyében 
a velenczei tó partján elterülő vizenyős réteken fogott szintén egy példányt. 


5. Species. SMYNTHURUS LUTEUS Lussocx (1867). 
Trans. Linn. Soc. XXVI, pag. 296. 
Syn. 1873. Smynthurus luteus LusBock, Monog. of the Collem. and Thysanura, 
pag. 108. 
1876. Smynthurus luteus TULLRERG, Sveriges Podurider, pag. 32. . 
1883. Smynthurus vitis J. LICHTENSTEIN, La vigne américaine VII, pag. 254. 


Corpore latitudine duplo longiore; capite paulo latiore quam lon- 


wu 
I 


eiore, lüteo : ocellis nigris, trigonis; antennis dimidio corporis æquilongis : 
abdomine luteo, infra pallidiore, elliptico, marginibus cirea medium forti- 
ter dilatatis, pilis brevibus sparsis vestito; pedibus luteis; furcula dimidio 
corporis æquilonga, colore dilutiore. 

Antennarum articulis maris ultimis rufis, ferminæ dilute-violaceis. 

Longitudo corporis 05—0-7 mm. 

Inter plantas varias, sæpe etiam in foliis Vitis viniferæ ubique frequens. 

A test kétszer oly hosszu, mint széles; a fej kevéssel szélesebb, mint 
hosszú, egyszínű sárga; a szemek feketék, gsömbhäromszögalakuak ; a esä- 
pok oly hosszúk, mint a test fele, a hímnél jóval vékonyabbak mint a nős- 
ténynél, az első három iz világos sárgás-barna s a végső ízeknél valamivel 
hosszabbak, a csápok végső egyenlő ízei a hímeknél sárgás-barnák, a n6s- 
tényeknél gyengén viola-színüek; a potroh körvonala elliptieus, oldalsze- 
gélyei kiszogellók, igen finom, rövid, ritkán elhelyezett, hegyes tüskékkel 
van fedve, melyeknek tüszöi szintelenek ; a potroh színe egyenlően sárga, a 
hasi rész világosabb; valamint a lábak is, melyek igen ritkán elhelyezett, 
finom szőrökkel vannak borítva; az ugró-villa világosabb mint a test, oly 
. hosszú, mint a testnek fele s rajta a ritkán elhelyezett szőrök igen finomak. 

Ismeretes e faj Anglia-, Svéd-, Franczia- és Finnországból. Hazánk- 
ban rendkívül gyakori s az élő növények leveleinek alsó lapján májustól — 
októberig mindig található. E fajt, mely a szőlőlevelek alsó lapján igen 
közönséges — ezért adta LICHTENSTEIN a Smynthurus vitis nevet is —, 
gyakran összetévesztik a szőlőpusztító Phylloxerával, pedig ez egy teljesen 
ártalmatlan rovar, mely a szőlőleveleken ép úgy mint más növényeken is a 
növény szórszálaival táplálkozik. Hazánkban a következő helyekről isme- 
retes: Tahi-Tótfalu, Szent-Endre, Békás-Megyer, O-Buda, Vácz, Farkasd 
(Pestmegye), Sik-Abony (Pozsonymegye), Pécs (Baranyamegye), Arad 
(Aradmegye), Gyöngyös (Hevesmegye), Szendrő, Sajó-Kaza (Borsodmegye), 
Hódmezó-Vásárhely (Csongrádmegye). 


6. Species. SMYNTHURUS VIRIDIS Linn. 


Syn. — Podura viridis LINNÉ, Faun. Suec. és Syst. Naturae. (Editiones.) 
1793. Podwra viridis Fasricius, Entom. Syst. II, pag. 65. 
1806. Smynthurus viridis LATREILLE, Gen. Crust. et Ins. pag. 166. 
1839. Smynthurus viridis BURMEISTER, Handbuch d. Entom. II, pag. 451. 
1842. Smynthurus viridis NICOLET, Nouv. Mém. Soc. Helv. VI, Nr. 76, pag. 82. 
1849. Smynthurus viridis BOURLET, Mém. Soc. Roy. Douai. 
1844. Smynthurus viridis Gervais, Hist. d. Insect. Apt. III, pag. 401. 
1867. Smynthurus viridis LUBBock, Trans. Lin. Soc. XXVI, pag. 295. 
1873. Smynthurus viridis LUBBock, Monograph of the Coll. and Thysan. pag. 100. 
1876. Smynthurus viridis TULLBERG, Sveriges Podurider, pag. 30. 


Corpore latitudine corporis dimidio ad hue longiore; capite vix latiore 
quam longiore, cinereo-viridi; ocellis nieris semicireulariter locatis; anten- 


90 
o5 


nis rufescentibus, dimidio corporis æqualibus, articulis ultimis paulo bre- 
vioribus quam tribus anticis; abdomine ovato, cinereo-viridi, leviter mar- 
morato, vix longiore quam latiore, setis longis, acutis, in lineam transversam 
positis, marginibus circa medium fortiter dilatatis; pedibus dilute-rufis ; 
fureula colore corporis multo pallidiore. 

Longit. corporis 1:0—1:4 mm. 

Inter gramina pratorum, passim. | 

A test egy és félszer oly hosszü, mint széles; a fej igen kevéssel szé- 
lesebb, mint hosszú, szürkés-zóld; a szemek feketék, felköralakban alla- 
nak ; a csápok oly hosszük, mint a test hosszúságának fele, a végső egyenlő 
izek a három elsónél valamivel róvidebbek, az elsó három iz barnás-sárga, 
mig a végső ízek sötét sárgás-barnák; a potroh tojásalakü, kevéssel hosz- 
szabb, mint széles, oldalszegélye kiszögellő, színe szürkés-zóld, gyengén 
márványozott, hosszü és hegyes szórokkel van fedve, melyeknek tüszóik — 
ép úgy a fejen is — feketék s szabályos haránt sorokban vannak elhe- 
lyezve, s ez által az állat olyan, mintha feketén volna pontozva; a lábak 
világos sárgás-barnák, rendes alkotásuak; az ugró-villa a testnél sokkal 
világosabb, egyenes, aránylag hosszú. 

A hazánkban talált alak a Turızere által leírt Smynthurus viridis 
var. cinereo-viridis fajváltozathoz tartozik, mely Svéd- és Finnországban 
gyakori; azonban e. színkülónbség a S. viridis lakóhelyétől van feltéte- 
lezve. El van terjedve azonkívül még Svájez-, Olasz-, Franczia-, Angol- és 
Németországban is. Előfordul májustól—szeptemberig, növényeken s ezek- 
nek is a legalsó levelein; hazánkban eddig Ó Budán, Békás-Megyeren s a 
szent-endrei szigeten (Pestmegye), valamint Ó-Moldován (Krassó-Szörény- 
megye) találtam. 


A HETEROGNATHÁK EGY UJ ALAKJA HAZANKBAN. 


Dr. Tówósvánv Onpów-tól. 


(Három ábrával.) 


Hazánk faunájának Myriopodái között a Heterognathák alrendjét 
képező fajokat, nevezetesen a Polyxenus lagurus, Pauropus Hualeyi és a 
Trachypauropus glomerioides fajokat, már egy alkalommal ismertettem, * 
hol egyuttal e fajoknak tüzetes leírását is adtam. Újabban Bred Lasos kerü- 
leti phylloxera-felügyelő ur Szilágymegye Pele községéből, lehullott faleve- 
lek alatt gyűjtött több Thysanurával együtt egy új Heterognátha, nevezete- 
sen pedig a Trachypauropus-genusba tartozó fajt bocsátott rendelkezésemre, 
melyet, mint az ugyanazon üvegben levő Thysanurákról következtetem, 
szintén lehullott falevelek alatt talált, sajnos azonban, hogy csupán egyet- 
len egy példányban. 

Ez érdekes faj leírása a következő. 


TRACHYPAUROPUS MARGARITACEUS n. sp. 


Elongatus, semicylindrieus paulo nitidulus, nudus, segmentis setis 
duabus longissimis, ad latera positis præditis, supra dilute fusco-testaceus, 
antennis fuscis, scutis ventralibus pedibusque griseo-albidis; capite trian- 
gulari, acuminato et scuto dorsali primo obtecto; oculis nullis; articulis 
antennarum cyathiformibus setis clavatis nonnullis vestitis; articulis anten- 
narum accessoriis externis tentaculis duabus et inter hzc preterea organo 
sensitivo globifero instructis, tentaculis omnibus transversim striatis; cor- 
pore supra tuberculis parvis, numerossisimis, rotundatis, preterea punctis 
dense praedita; lateribus scutorum dorsalium tuberculis scrabrosis et hisce 
setis retrorsum vergentibus vestitis; scuto dorsali primo triangulari angu- 
lis rotundatis ; scuti dorsalibus 2—4 quadratis, latioribus quam longioribus, 
angulis posticis rectis, anticis rotundatis; scuto dorsali secundo lateribus 

* Dr. Tömösväry O. A hazánkban előforduló Heterognathäk. (Magy. Tud. 
Akadémia, Mathematikai és Természettudományi Kózlemények. XVIII. kót. 12. szám. 
351. lap.) 


40 
rectis, 3—4 lateribus paulo rotundatis; lateribus seuti dorsalis quinti 
sinuatis; seuto dorsali sexto postice latiore, eeteris multo minore, angulis 
posticis rectis, septimo precedente minore, margine postico leviter sinuato , 
prope anum pilis tribus longis terminalibus instructo; pedum paribus no- 
vem, pedibus 6—7-articulatis, (tarsis 2— 3 artieulatis) apice ungvi unico 
sat robusto armatis. Habitu specierum parvularum generis Glomeridis. 

Longitudo corporis: 0:9 mill.; 
. latitudo eorporis 0:3 mill. 

In Hungaria orientali (Pele, 
com. Szilagy) specimen unicum legit 
Dom. Ludovicus Biró. 


Explicatio figurarum. 


Fig. 1. Trachypauropus margaritaceus n. 
Sp. prona. 65/1. 

Fig. 2. Antenna dextra, praeter articulos 
duos ultimos omissa. 380/1. 

Fig. 3. Tubereulum scabrosum singulum, 
cum seta retrorsum vergente. 450/1. 


ADATOK A RETYEZÁT TAVAI CRUSTACEA-FAUNÁJÁNAK 
ISMERETEHEZ. 


Dr. Dapay JENő 


EGYETEMI MAGANTANARTOL. 


(II-ik tábla). 


Pár évvel ezelőtt Erdély Crustacea-faunájának összegyűjtését és 
tanulmányozását tűzvén ki czélomúl, 1881 és 1882. években igyekeztem 
Erdély legkülönbözőbb pontjait meglátogatni s minden meglátogatott 
ponton lehető tüzetesen gyűjteni, miután csupán ily módon reméltem 
kitűzött feladatomnak érdemlegesen megfelelhetni. Czélom elérhetésében 
az erdélyi Muzeum-egylet Igazgató-választmánya hathatósan támogatott, 
miután utazási költségeim fedezése czéljából anyagi támogatásban részesí- 
tett s ennek köszönhetem azt, hogy ma már elmondhatom, miszerint alig 
van Erdélynek oly vidéke, a melyen nem gyűjtöttem volna ; ennek köszön- 
hetem, hogy a folyó 1882. évben alkalmam nyílt a Retyezát vidékét, magát 
a Retyezätot és ennek tavait meglátogatni. 

Az eredmény, melyet e kirándulásom folyamában elértem, nem na- 
gyon gazdag ugyan, de annál becsesebb, miután oly Crustacea-fajok birto- 
kába jutottam, melyeket Erdély eddig általam átkutatott egyetlen más 
pontján sem észleltem ; s azt hiszem, hogy ezek jellemző alakok a Retyezát 
tavainak faunájára nézve, szemben Erdély más vidékeivel. Figyelmemet 
azonban a Crustacea-fajok összegyűjtése mellett kiterjesztettem e tavakban 
élő más állatosztályok fajaira is, s a mennyire lehetett feljegyeztem azokat, 
hogy ilyen formán az összes fauna ismeretéhez némi adatokat szolgáltassak. 
Tettem pedig ezt főleg azért, mert tudtommal ez ideig a hetyezát tavai 
faunájának összegyűjtésével egyetlen búvár sem foglalkozott. 

Kirándulásom egyes mozzanatainak részletezését e helyen fölösleges- 
nek tartom, annyit azonban megjegyzek, hogy folyó 1882. évi augusztus 
hó 27, 28 és 29. napjain végeztem azt, még pedig Malomvízről indultam 
ki gyalog, két vezető kíséretében. Ütamat, miután a malomvízi erdész 
SCHUSTER AnprAs ur kellő felvilácosításokat és utasításokat nyújtott, a 
Zseminye tó, Fekete tó (Teu-Nyegru) és Zenoga t6 felé vettem s különösen 


= 
ho 


ezeknek faunáját igyekeztem lehetőleg részletesen megfigyelni és ossze- 
gyüjteni ; e mellett azonban figyelembe vettem az itt-ott szórványosan fekvő 
kisebb tócsákat és pocsolyákat is. A fentemlített három nagy tóra vonat- 
kozólag megjegyzem, hogy azok valamennyie kristály tiszta, növényszegény, 
kettőben — a Zseminye- és Zenoga-tóban — honosított pisztrángok ta- 
nyáznak, míg a harmadik — a Fekete-tó — csaknem egészen néptelen. 
Vizök fő tömegét a nyáron át elolvadó hónak vize képezi, de e mellett 
mindenikbe folyik be több kisebb-nagyobb csermely, valamennyie pedig 
forrását képezi egy-egy zuhogó hegyi pataknak. 

Az említett helyeken gyűjtött állattajokat a következő jegyzékben 
foglalom össze, még pedig rendszertani sorrendben, az alsóbb rendütól 
indulva ki, s hol helyén valónak tartom, pár kísérő észrevételt is csatolok. 
A Crustacea-fajokat azonban részletesebben ismertetem, ez lévén jelen 
feladatomnak sarkpontja. Ezen utóbbi feladatom megoldásánál dr. Torr 
S4xpor-nak a magyar tud. Akadémia kiadványaiban (Mathematikai és ter- 
mészettudományi közlemények I. és II. kötet) megjelent cA budapesti kan- 
dicsfélék» czímű ily tárgyú dolgozatát vettem irányadónak, 


* 
* * 


A GYŰJTÖTT FAJOK NEVJEGYZEKE. 


A) PROTOZOA, VEGLENYEK. 


A Véglények allatköreböl csakis azon fajokat figyelhettem meg, me- 
lyek külónbózó állományü keményebb vagy lágyabb vázakkal birnak, mi- 
után a borszeszben csak is ezek maradtak meg annyira, hogy megha- 
tározásuk minden kétséget kizáró és biztos lehetett. 


Oszt. RHIZOPODA, GYOKERLABUAK. 
I. Nem. Difflugia, Lrcrerc. 


1. Faj. Difflugia globulosa, DUJARDIN. 
2. «  Difflugia pyriformis, PERTY. 

3. «  Difflugia urceolata, CARTER. 

4. «  Difflugia constricta, EHRENBERG. 


II. Nem. Centropyxis, STEIN. 
Faj. Centropyxis aculeata, EHRENBERG. 


III. Nem. Cyphoderia, SCHLUMBERGER. 
Faj. Cyphoderia Ampulla, EHRENBERG. 


IV. Nem. Euglypha, DUJARDIN. 
Faj. Euglypha ciliata, EHRENBERG. 


Oszt. CILIATA, CSILLÖSZÖRÖSEK. 


Rend. CILIOFLAGELLATA, Ostoros csilloszorosek. 


I. Nem. Peridiniwm, EHRENBERG. 
Faj. Peridinium tabulatum, EHRENBERG. 


— 


E róvid névjegyzékben felsorolt 8 faj természetesen csak kis tóredékét 
képezheti a nevezett tavak Protozoa-állományának, különösen a Csillószó- 
ros azalék ällatkakat tekintve. A felsorolt fajok valamennyie több kulón- 
böző helyen észleltetett mar s így a faunára nézve nem igen jellemző. 


B) VERMES, FÉRGEK. 


Ezen allatkörnek több osztálya van képviselve a Retyezat tavaiban, 
köztük egyik tekintélyesebb szamu alakokkal. A Laposférgek közűl azon- 
ban, künn a helyszínén végzett vizsgálataim folyamában sem sikerült egy 
fajnál többet észlelnem, melyből aztán nehányat borszeszben is meglehetős 
jól conserválhattam. Semmivel sem volt gazdagabb az eredmény a Fonál- 
férgek osztályára nézve is. 


Oszt. PLATYELMINTHES, LAPOSFÉRGEK. 
Rend. TURBELLARIA, Örvényférgek. 
Alrend. RHABDOCOELA, TÖMLŐBELŰEK. 
Nem. Mesostomum, OERST. 
Faj. Mesostomum personatum, OERST. 


A Zenoga-tó mohos partkóveiról nagyobb számmal gyűjtöttem ugyan, 
de csak pár példánya maradt meg oly állapotban, hogy ParApy Kálmán, 
kolozsvári ref. collegiumi tanár, ki a Turbellaria-félékkel már több éven át 
foglalkozik, meghatározhatta. A többi tavakban Turbellaria-félét észlelnem 
nem sikerült. 


Oszt. NEMATELMINTHES, FONÁLFÉRGEK. 
Család. ANGUILLULIDAE, EBERTH. 


Nem. Dorylaimus, DUJARDIN. 
Faj. Dorylaimus filiformis, BAsTIan. 


A Zenoga-tó partjának szélén találtam pár példányát növénytörme- 
lékek között, melyek borszeszben nagyon jól megmaradtak s így meghatá- 
rozásuk biztosan végezhető volt. 


Oszt. ROTATORIA, KEREKESFÉRGEK. 
Család. PHILODINEA, Canvs. 
Nem. Rotifer, EHRENBERc. 
Faj. Rotifer vulgaris, SCHRANK. 
Csalad. HYDATINEA, Carus. 
Nem. Hydatina, EHRENBERG. 
Faj. Hydatina senta, EHRENBERG. 
Csalad. BRACHIONEA, Carus. 
Nem. Lepadella, EngENBERG. 
Faj. Lepadella ovalis, EHRENBERG. 
Nem. Monostyla, EHRENBERG. 
Faj. Monostyla cornuta, EHRENBERG. 


44 


Nem. Metopidia, EHRENBERG. 
Faj. Metopidia Lepadella, EHRENBERG. 

Nem. Colwrws, EHRENBERG. 
Faj. Colurus uncinatus, HHRENBERG. 


Nem. Brachionus, MÜLLER O. FR. 
Faj. Brachionus urceolaris, MÜLLER O. FR. 
c  Brachionus Bakeri, EHRENBERG. 


Nem. Anuraea, EHRENBERG. 
Faj. Anuraea aculeata, EHRENBERG. 
c Anuraea acuminata, HHRENBERG. 


A felsorolt 10 Rotatoria-faj igen jól conservalt borszeszben tartott 
példányok után lett meghatározva és mind a három nagy tóban gyakori 
alak. A Brachionus urceolaris-fajt találtam ezenkívül a Retyezätra vezető 
ut mellett fekvó egy ideiglenes pocsolyában, az ügynevezett Pelesinye 
havason s e helyen roppant mennyiségben gyűjtöttem. 


C) ARTHROPODA, ÍZELTLÁBÚAK. 


Az Ízeltlábúak különböző osztályai mondhatni nem igen vannak 
képviselve a Retyezát tavaiban, miután nehány Diptera-álczán s különösen 
a Culicida-félék álczáin kívül sem más fajok álczáit, sem pedig imagoit nem 
észleltem; csupán a Crustacea-félék vannak tekintélyesebb számmal kép- 
viselve s ezek között is a Phyllopodák. 

Oszt. CRUSTACEA, HÉJJASOK. 

Rend. COPEPODA, EVEZŐLÁBÚAK. 

Az Evezőlábúak rendjéből az édes vizeket népesítő három családnak 

képviselőit sikerült észlelnem. 
Család. CYCLOPIDAE, Craus. 
a) A mellső tapogatók 17-izüek. 

Cyclops viridis, JURINE. 

Monoculus quadricornis viridis JURINE : Histoire des Monocles, pag. 46. Tab. III. Fig. 1. 
Cyclops vulgaris __ -__ ... Koch: Crustaceen, Myriopoden etc. Heft. 21. 4. Fig. 4. 
« viridis... ... ... — FISCHER: Beiträge zur Kenntniss der in der Umgegend 
von St.-Petersburg sich findenden Cyclopiden, Bullet. 


de la société imper. des Naturalistes de Moscou. Tom. 
XXVI. I. part. pag. 74—100. Taf. II, 


« brevicornis ... ... CLaus: Das Genus Cyclops ete. Archiv f. Naturgesch. 
XXIII. Bd. 1. H. pag. 32. Tab. III. Fig. 12—17. 

« viridis... .. .. Sars G. O.: Indenlandske Ferksvandscopepoder. For- 
handlinger i Videnskabs-Selskabet i Christiania. 1862. 
pag. 212. 


« brevicornis  ... ... Craus: Die freilebende Copepoden ete. pag. 99. Tat. IV. 
Fig. 11. ! j 


45 


Cyclops brevicornis ... .. LUBBOCK: Freshwater Entomostraca, Transactions of the 
Linnean Society of London XXIV, p. 200. 
« « -—. ___ HELLER: Crustaceen Tirols, Bericht des medicinisch- 
naturwisseusch. Vereins zu Innsbr. 1871. p. 5. 
« a --- -_ Frie: Krustenthiere Böhmens. Archiv der naturwiss. 
Landesdurehforsch. Bohmens. II. Bd. IV. Abth. 1872. 
pag. 290. Fig. 13. 


« « --- ... Hork: Zoetwater Copepoden. Tijdschrift der Neder- 
landsche Dierkundige Vereeniging. 1875. pag. 13. Taf. I. 
Fig. 5. 6. 

« viridis... ... ...  REHBERG: Beitrag zur Kenntn. der freilebenden Süss- 


wasser-Copepoden. Abhandl. der naturwiss. Vereins zu 
Bremen. VI. Bd. pag. 540. 


Mellső tapogatói alig érik el a tor első szelvényének hosszát és három 
utolsó ízük nagyon rövid, csak valamicskével hosszabbak a közvetlen meg- 
előzőnél. Ötödik lábpárja két ízű; az alapi íz meglehetős erősen fejlett, 
alapján kissé keskenyebb mint végcsúcsán és külső oldalesücsán egy sorte 
emelkedik. A második íz hengeres és az alapi izhez képest durványosnak 
mondható; belső oldaláról egy kis rövid nyúlványka emelkedik ki, míg 
mellső végesüesán egy nagy sorte ered. Nagyon jellemző e fajra az, hogy 
potrohjának minden gyűrűzete hátsó szegélyén kis fogacskák által van 
koszorüzva. 

Egyike a legnagyobb földrajzi elterjedéssel bíró fajoknak. Az eddig 
átkutatott európai fauna-területeknek csaknem mindenikéről ismeretes. 
A Retyezáton, illetőleg ennek három nagy tavában nem fordul elő s én 
csakis az úgynevezett «Pelesinye» havas egy kis pocsolyájából gyűjtöttem 
pár példányát. 


b) À mellső tapogatók 12-izüek. 


Cyclops agilis, Koch. 


Cyclops agilis... ... Kock: Deutschlands Crustaceen, Heft 21. 3. 
« serrulatus FrscHkR: Beiträge z. Kenntn. d. in d. Umg. v. St.-Petersburg 
sich findend. Cyclopiden etc. I!. m. pag. 495. Taf. X. Fig. 
22, 23. 96—31. 
« CORRE LILLJEBORG: De Crustaceis ex ord. tribus etc. pag. 158. Taf 
XV. Fig. 12. 
« « —. Cuiaus: Das Genus Cyclops. Id. m. pag. 36. Taf. I. Fig. 1—3, 
« QS deste Sars G. O.: Indenlandske Ferksvandscopepoder. Id. m. p. 254. 
« | ( ---  CLAus: Die freilebende Copepoden. pag. 101. Taf. I. Fig. 1—2. 
Dat Ne vies 19. Dat.) X TAE Risk’ 3 
we LusBock: Freshwater Entomostraca. Id. m. pag. 197. 
« « --- HELLER: Crustaceen Tirols. Id. m. pag. 6. 
« “aia FRre: Krustenthiere Böhmens. Id. m. pag. 222. Fig. 18. 
« « -. Hork: Zoetwater-Copepoden. Id. m. pag. 22. 
« it ECL ULsanın: heise in Turkestan. pag. 34, Taf. VIII. Fig. 1—5. 


46 


Cyclops serrulatus.__ Brapy: Monograph of the free and semi-parasitie Copepoda 
of the British Islands. Vol. I. London 1878. (Roy. Society) 
pag. 109. Taf. XXIT. Fig. 1—14. 1 
« agilis REHBERG : Beitr. z. Kenntn. d. freileb. Süsswass. Copep. Id. 1n. 
pag. 545. 


A mellsó tapogatók oly hosszuak, mint a tórzs, három utolsó izuk 
vékony és hosszú. Ötödik lábpárja csupán egy ízból all s ezen három sórte 
van. Igen jellemző a villa, mely négyszer-ötször hosszabb mint a milyen 
széles; alapján finom fogacskakkal koszorúzott, mig külső szegélyén egy 
sor finom fogacska emelkedik. 

Földrajzi elterjedése e fajnak is oly nagy, mint az előbbenié. A 
Retyezát tavai közül a Zseminye- és Fekete-tavakból gyűjtöttem, melyek- 
nek partjain nagyobb mennyiségben fordul elő. 


Cyclops alpestris, n. sp. 


Antennis primi paris duodecem articulatis, tenuibus, segmento cor- 
poris primo equale longis. Articulis 7, 8, 9. earum longissimis, vero 
ultimis tribus brevissimis ac tenuissimis. Abdomine elongato; furca 
longitudinem segmenti antecedentis vix superante, setarum apicalium 
interna quam externa duplo longiore, intermediis duabus longis et 
tenuibus, interiore longitudine abdominis fere æquante. Pedibus nata- 
toriis ramis ambobus triarticulatis. Pedibus quinti paris cylindricis, biar- 
ticulatis, tenuibus; articulo basali crasso, setam et appendicem carente ; 
articulo secundo apice modo attenuato, setis duabus pennatis et aculea 
instructo, seta intermedia longissima. Furca basin setis parvis circum- 
cincta. Sacculis ovigeris abdomini appressis. Color animalis albidus vel 
albido-flavescens. j 

Longit. corp. feminæ 0.5—1 mm. 

A mellső tapogatok tizenket-ızuek, vékonyak, a lest első szelvenyevel egyező 
hosszúak; 7, 8 és 9-ik ízük leghosszabb, mig az utolsó három legrövidebb es leg- 
vékonyabb. A potroh megnyult ; a villa a megelőző szelvény hosszát alig mulja felül, 
vegsörtei közül a belső kétszer oly hosszú, mint a külső, a ket kozbelsó hosszú es ve- 
kony, a belső csaknem oly hosszú, mint a potroh. Az evezólubak mindannyian ket 
aguak és három izüek. Az ötödik libpar hengeres, kétizü, vékony; alapi ize vasiag 
minden sorte és függelék nélkül, miisodik ize csúcsán kissé kihegyesedö ket sortével 
és egy tüskével; a középső sorte leghosszabb. A villa alapján kis sórtékkel ovedzett. 
A petezacskok a potrohhoz simultak. Az állat színe fehéres, vagy fehéres-sárga. 


A nóstény testhossza 0.5—1 une 

E faj az eddig ismert Cyclops-fajok közül leginkább hasonlít a Sars 
G. 0. által Cyelops crassicaudis név alatt Svédországból leírt új fajhoz, 
ettől azonban több tekintetben eltér; így eltér első sorban az által, hogy 
ennek villája csak valamivel hosszabb, mint a megelőző potroh-gyűrűzet, 
a Cyclops crassicaudisnal ellenben az oly hosszú, mint a megelőző két 
potroh-gyűrűzet együtt véve; ezenkívül pedig, míg a Cyelops erassicaudis 


47 


villajanak alapján sorte-koszoru nincs,addig e fajnál a villa alapján sórte- 
koszorú emelkedik. A mi a legfőbb megkülönböztető ezen uj fajra nézve 
az, hogy ötödik lábpárjának alapi ízén sem sörte, sem másféle függelék 
nincsen, míg második ízén két sörte és egy tövis emelkedik. A sörték közűl 
a közbelső leghosszabb, mig a külső csak félakkora, mint amaz. Mindkét 
sörte tollas, míg a tövis egészen síma s a külső sörténél is rövidebb. A Cy- 
clops crassicaudis ötödik lábpárjának alapi ízén egy durványos sorte emel- 
kedik, mig második izén csak egy sorte és egy tuske. 

Azon iranyelveket tekintve, melyek a Cyclops-fajok meghatarozasanal 
mérvadók s a fent kiemelt fajkülónbségekból kiindulva tartom én e fajt 
üjnak. 

A Retyezat tavai koztil csupan a Zseminye-tóban találtam nehány, 
ivarérett példányát. 


c) A mellső tapogatok 10-iztek. 
Cyclops nivalis, n. sp. 


Antennis primi paris decem articulatis, tenuibus, segmentum  cor- 
poris primum et secundum longitudine superantibus; annulis 6 et 7. 
longissimis. Corpore oblongo-ovato; abdomine elongato, segmento 
primo utrinque sinuato. Furca longitudinem segmentorum duorum 
antecedentium modo superante, margine interna setis parvis ornata; se- 
tarum apicalium externa et interna longitudine æqualibus, intermediis 
duabus longitudinem abdominis parum superantibus, tenuibus. Pedibus 
natatoriis brevibus, aculeis et setis brevissimis ornatis. Pedibus quinti 
paris biarticulatis, cylindricis; annulo basali brevi, apice externa setam 
longam pennatam gerente; articulo secundo modo elongato, apice setis 
parvis coronato, seta longa et aculeo armato. Color animalis fuscus vel 
fusco-roseus. Sacculis ovigeris duobus abdomini appressis. 


Longit. corporis feminæ 0.8— 1.2 0j. 


A mellső tapogatok tiz izüek, vékonyak, a test első es musodik szelvenyenel 
hosszabbak, hatodik es hetedik ízük leghosszabb. A test hosszukds-tojasdad ; a potroh 
megnyult, első szelvenye mindkét oldalon óblozott. A villa a megelőző két szelveny- 
nél valamivel hosszabb, belső oldalán kis sortékkel díszített; a vegsortek közül a 
külső s belső egyenlő hosszú, a két középső a potroh hosszát valamivel felülmúlja 
és vékony. Az evezőlábak rövidek, igen rüvid tüskékkel és sortékkel. Az ötödik lab- 
pur két ízű, hengeres, alapi ize rövid, külső csúcsán egy hosszú, tollas sörtével, a 
második íz kissé megnyult, csúcsán rövid sortékkel dvedzett, egy hosszú sortével es 
egy tüskével fegyverzett. Színe szürkes vagy szürkés-veres. Petezacskoi a potrohhoz 
simultak. 


A nőstény testhossza 0.8—1.2 ,,. 

Az eddig ismert tiz tapogatóizü Cyclops-fajoktél első tekintetre köny- 
nyen megkülönböztethető, főleg azáltal, hogy míg a többieknél az ötödik 
lábpár csupán egy ízből all, addig ennél két, hengeres ízből van összetéve ; 
továbbá azáltal, hogy villájának belső szegélye finom sortékkel borított. 


A8 


Más szervezeti viszonyait tekintve kulonben nem sokban kulonbozik a 
Cyclops phaleratustól. Hime emlékeztet a Cyclops viridisére, különösen 
olelószervvé alakult tapogatóit tekintve; ötödik lábpárja azonban és 
villája a nóstényéhez mindenben hasonló. 

A Zenoga-tónak igen elterjedt alakja, több példányát sikerült gytijte- 
nem és conserválnom, közte nehány hímet is. 


2, Os lad. HARPACTICIDAE, Cuaus. 
Nem. Canthocamptus, WESTWooD. 


Canthocamptus staphylinus, JURINE. 


Cyclops minutus .. ___ ... Mürrer 0. Fn.: Zool Dan. Prodr. Entomostraca. 
pace 101. Taf. XVIII. ES 1—7. ; 

Monoculus staphylinus __ JURINE : Histoire des. Monocles, pag. 74. Taf. VIII. 

: Fig. 1—19. 

Cyclops « — _.. Drsmarest: Consid. pag. 363. Tab. LIII. Fig. 6. 

Cyclopsina alpestris ___ __- Voet: Schweizerische Crustaceen, pag. 17. Taf. II. 

Canthocamptus minutus ___. DBarnp: British Entomostraca, pag. 204. Taf. XV. Fig. 
4—8. Taf. XXX. Fig. 3. 

Canthocarpus (AREE KEZE FISCHER: Mittheilungen. 185i. pag. 429. Taf. X. Fig. 
39—42. 

Canthocamptus staphylinus.  Sars G. O.: Indenlandske Ferksvandscopepoder p. 230. 


« quur Craus: Die freilebende Copepoden. pag. 121. Taf. XII. 
Fig. 414. Taf. XIII. Fig. 1. 3. 4. 


[ minutus  ... HELLER: Crustaceen Tirols, Id. m. pag. 9. 
a staphylinus. Hoxx: Zoetwater-Copepoden. Id. m. pag. 99. Taf. III. 
Fig. 13. 


a minutus __ REHBERG : Beitr. z. Kenntniss etc. Id. m. pag. 551. 


Teste megnyült s csaknem mindenutt egyenló átmérójü. Mellsó tapo- 
gatói körulbelöl oly hosszúak, mint testének mellső részlete, illetőleg a 
három torszelvény együttvéve. A him olelészervve alakult mellső tapoga- 
tóinak alsó részlete duzzadt, hatizü. Az elsó pár lábnak belsó ágán az 
első iz majdnem oly hosszúra nyúlt, mint a külső ag egészen. Villája két- 
szer oly hosszü, mint a milyen széles. À potroh szelvényeinek hátsó szegé- 
lyét egy sor finom fogacska óvezi. Spermatophorai megnyültak és szablya- 
alaküak. Testének hossza 1 mm. 

Az átvizsgált európai fauna-területeknek eme kózónséges alakját a 
hetyezát tavai közül csupán a Zenoga-tóban észleltem s itt sem látszik 
nagyon gyakorinak lenni, miután a gyűjtött anyagban csupán két példá- 
nyát találtam. Lehet azonban, hogy itt állandó alak és alakgazdagságát a 
nyár elején éri el. 


‚Canthocamptus ornatus, n. sp. 


Corpore elongato, postice parum attenuato. Segmentis corporis om- 
nibus seriebus pluribus setarum parvarum ornatis. Furca tam lata, quam 


40 


alta, in parte ultima setis parvis coronata, setis majoribus apicalibus 
duabus, exteriore dimidiam longitudinem interioris fere equante, spar- 
sim aculeatis. Operculo anale setoso, setis minimis. Antennis primi 
paris octoarticulatis, brevibus, segmento primo corporis longitudine fere 
equalibus; annulis quatuor basalibus brevissimis. Pedum primi paris 
ramo interiore exteriore aliquanto longiore et ut in paribus sequentibus 
tribus biarticulato. Articulis ramorum omnium latere externa aculeis 
parvis preeditis. Pedum quinti paris biarticulatorum articulo primo 
introrsum in processum folioformem elongatum et setiferum, articulo 
ultimo rotundato minime superantem exeunte. Sacculo ovigero elongato- 
ovato. Color animalis leviter rubicundus. 


Longit. corporis feminas 1 9. 


Teste megnyúlt, hátrafelé kissé kihegyesedö. A test minden szelvenye tobb 
sorban elhelyezett kis sürtekkel diszitett. A villa oly széles, mint hosszu, utolsó 
részében kis sortekkel koszorúzott ket nagyobb vegsortével, melyeknek külseje a belso- 
nek csaknem félhosszasagat éri el, ritkán tüskezeltek. Az alfelnyilas fedöje sortézett, 
kis sörtekkel. A mellső tapogatok nyolczizüek, rövidek, a test első szelvényének hosz- 
szaval csaknem egyenlők, négy alapi ízük legrividebb. Az első labpar belső aga a 
. külsőnél kevéssel hosszabb és mint a következő háromnál, kétizu. Mindenik ag izet 
külsô oldalukon kis tüskékkel fedettek. Az ötödik kétágú lábpár első íze mellfelé 
levélalakú, megnyúlt, sörtés nyúlványban folytatódik, mcly az utolsó, kerekített íznél 
valamivel hosszabb. A petezacsko hosszukás-tojásdad. Az állat színe halvány vöröses. 


Nőstény testhossza 1 ""/,. 

E faj bizonyos tekintetben a Craus által leírt Canthocamptus minu- 
tusra emlékeztet, különösen a hímnek ölelőszervvé módosult tapogatóját 
tekintve, mely első tekintetre amazéval teljesen egyezőnek látszik, különö- 
sen külső alakra nézve, eltér azonban abban, hogy míg a Canthocamptus mi- 
nutus híménél az ölelő második, azaz végső vékonyabb részletének alapján 
a belső oldalon egy meglehetős nagy fűrészfog alakú képlet emelkedik, 
addig ez emennél hiányzik; e helyett az ötödik tapogatóizen egy tapintó 
ostor van jelen. Különbözik azonkívül kóztakarójára nézve is nemcsak a 
Canthocamptus minutus és staphylinustól, hanem az eddig leírt Cantho- . 
camptusoktól is az által, hogy testének minden egyes íze sorokban elhe- 
lyezett igen finom sörték által óvedzett. Végtagjait tekintve legközelebb áll 
a Sars G. O. által leírt Canthocamptus gracilishez s csak abban kulon- 
bózik, hogy az egyes ágak mindenik ízének külső oldala meglehetős nagy 
tüskékkel fedett ; de különbözik aztán e fajtól ötödik lábpárjának szerkeze- 
tére nézve, mert mig annál az ötödik lábpár alapi íze csak kissé van mell- 
felé megnyülva, ennél levélalakú s mellfelé szökellő. 

A Zenoga-tó délnyugati partján nagy számmal halásztam még pedig 
úgy nőstényeket, mint hímeket. Az észlelt példányok valamennyien ivar- 
érettek voltak, sőt oly példányok is jutottak kezemhez, melyek épen. ölel- 
kezésben voltak. 


en 


Természetrajzi füzetek. VII. kot. 


3. Család. CALANIDAE, Cravs. 
Genus. Diaptonrws, Wusrwoop. 
Diaptomus Castor, JURINR. 


Cyclops coeruleus, rubens, lacinulatus, claviger, MÜLLER O. Fr.: Entomostraca seu 
Insecla testacea, pag. 102—105. Taf. XV. XVI. 
« Mülleri .. ... FémussAc: Mémoire sur deux nouvelles espèces d’Ento- 
mostraca ete. pag. 213. 


Monoculus Castor ... JuRINE: Histoire des Monocles, pag. 50. Taf. IV. Fig. 1—6. 


Diaptomus « ___ ... DESMAREST, WESTWOOD, BAIRD etc. 
Cyclopsnap eee. ae MinLvE-Epwamp's: Hist. nat. d'anim. sous. vert. pag. 427. 
« coerulea ___ FrscHER: Beitr. z. Kenntniss etc. 1853. pag. 75. Tab. II. 
Fig. 1—3, 18—33. 
Diaptomus Castor | .. LILLJEBORG: De Crustaceis, pag, 134. Tab. XIII. Fig. 1—10. 
« « ey Sars G. O.: Indenlandske Ferksvandscopepoder, pag. 217. 
a Westwoodi..  LuBBock: Freshwater Entomostraca, p. 203. Tab. XXXI. 
Fig. 1—6. 
« Castor __ CLaus : Freilebende Copepoden, pag. 200. Tab. XXXV. 


Fig. 15. 16. 

--- = HELLER: Crustaceen Tirols. Id. m. pag. 10. 

« « ae Fric A.: Krustenthiere Böhmens, pag. 225. Fig. 22. a. b. 

« coeruleus ...  POGGENPOL: Cat. Copep. Clad. et Ostracoden. pag. 74. Tab. 
XV. Fig. 99. Tab. XVI. Fig. 92—97. Tab. XVII. Fig. 47. 

« QU edt Unsanin: Ibidem. 

« Castor | ... Brapy: Monograph etc. pag. 59. Tab. VI. Fig. 6—13. 

« coeruleus REHBERG: Beitr. z. Kenntn. d. Süsswass. Copep. pag. 552. 


Feje a tortól elkülönült, egyes szelvényei különösen a hasoldalon 
kékesszínű pánczéllal fedettek. Mellső tapogatói 25-ízűek, csaknem oly 
hosszúak, mint az egész test. A hímnél csak a jobb oldali tapogató van 
ölelőszervvé módosulva. Az első lábpár belső ága kétízű, a második-, har- 
madik- és negyedik lábpáré ellenben háromízü. Az ötödik lábpárnak külső 
és belső ága van. A nősténynél a belső ág igen vékony, róvid, két izü, s 
külső csúcsán sörtezett; a külső ág ölelőszervet képez erős alapi ízzel, 
középső íze erős nyulványban folytatódik, míg a harmadik íz durványos 
és egy sörtét visel. A hímnél a belső ág mindkét oldalon vékony, több ízű, 
csupasz függeléket képez; a külső ág a jobb oldalon kapcsoló szervet ké- 
pez, mig a baloldalon kicsiny, két ízű és ollöszerüleg egy rövid nyúlvány- 
ban és egy mozgatható tüskében végződik. A tor utolsó szelvénye két olda- 
lon két tövisben folytatódik. A hím potrohja 5, a nőstényé ellenben 3 vagy 
4. szelvényből áll. Petezacskó egy van s ez kerekded. 

A talált Héjjasok között a legközönségesebb alakja a retyezáti tavak 
faunájának; a Zseminye- és Zenoga-tóban azonban mégsem érik el ama 
alakgazdagságot, melyet a Fekete-tóban (Teu Nyegru) észleltem. 


II. Rend. OSTRACODA, KAGYLÓSRÁKOK. 


E rend úgy látszik igen szűk korlátok közé szorult a Retyezat fauna- 


51 


jában, mert legszorgosabb kutatásom daczára sem sikerult a három nagy 
toban egyetlen képviselójét észlelnem. Ennek külónben egyszerü magyará- 
zatát abban vélem találhatni, hogy e tavak valamennyie sziklás fenekű, 
iszaptalan s igy nem kedvezó az iszapot lakó Kagylósrákok tenyészésére. 
Azon egyetlen faj, melyet alább felsorolok nem is e tavakból való, hanem 
egy kis ideiglenes, útszéli pocsolyából. 


Család. CYPRIDAE, Claus. 
Nem. Cypris, MÜLLER O. Fr. 


Cypris ornata, MÜLLER O. Fr. 


Cypris ornata... __. Mütter O. Fr.: Entomostraca seu Insecta test. pag. 51. Taf. 


III. Fig. 4— 6. 
« clavata ___ BarRp: British Entomostr. pag. 157. Tab. XVIII. Fig. 4. 
Candona reptans ... Barrp: Ibidem, pag. 160. Tab. XIX. Fig. 3. 3. a. 
Cypris ornata ___ ZADDACH: Synopsis Crustaceorum, pag. 33. 
Monoculus virens .. JuRINE: Histoire des Monocles, pag. 174. Tab. XVIII. Fig. 
15. 16. 
Cypris ornata __. FrscHER: Abhandlungen über das Genus Cypris, pag. 157. 


Tab. IX. Fig. 7—10. 
« « 5 .  LILLJEBORG: De Crustaceis etc. pag. 110. Taf. X. Fig. 19—22. 
Tab. XII. Fig. 4. j 
« « ZENKER: Monographie der Ostracoden. Arch. f. Naturg. p. 72. 
TórH és CHvzER: A Budapest vidékén eddig talált héjanczok- 
ról pag. 80. 
« « Cuayzer C.: Ueber die Crustaceen-fauna Ungarns pag. 510. 
« « -_ -. HELLER: Crustaceen Tirols pag. 26. 
Fric A.: Krustenthiere Böhmens, pag. 226. Fig. 24. 
MAYTLAND : Naamlijst van neederlendsche Schaalendieren pag. 
28. Neil lo. 


Részletes leírását nem adom, e tekintetben utalok Torn SÁNDOR és 
Cuyzer CoRNÉL értekezésére, mely a «Magyarhoni természetbarát» 1858. 
évi kötetében «A Budapest vidékén eddig talált Héjanczokrél» czim alatt 
jelent meg. 

Eme egyetlen Kagylósrák-fajt, mely az átkutatott európai fauna- 
területek igen közönséges alakjának látszik lenni, csak két példányban 
találtam az úgynevezett Pelcsinye havason egy kis útszéli pocsolyában 
Daphniák társaságában. 


III. Rend. PHYLLOPODA, LEVÉLLÁBÜAK. 


A Retyezát tavainak faunájában e rend leggazdagabb fajok tekinte- 
tében, külónósen a Cladocera-alrendet tekintve, míg a Branchiopoda al- 
rendnek csak egyetlen, de annál érdekesebb képviselőjét találtam. 


Wm 


52 


1. Alrend. CLADOCERA, AGASCSAPUAR. 


Család. LYNCEIDAE, Darnp. 


Nem. Chydorus, Leacu. 


Chydorus sphaericus, MÜLLER O. Fr. 


Ly neeus sphaeri cus 


Monoculus 


Chydorus Mülleri 
Lynceus sphaericus 


« 


Chydorus 
Lynceus 


Chydorus 
Lynceus 


« 


Chydorus 
Lynceus 


Chydorus 
Lynceus 


« 


« 


MÜLLER O. Fr.: Entomostraea seu Insecta testacea, p. 71. 
Tab. IX. Fig. 7—9. 

MiLNE-Epwanp's: Hist. nat. des Crust. III. 356. 

Kocu: Deutschlands Crustaceen. H. 36. Taf. XIII. 

JURINE: Histoire des Monocles, pag. 157. Tab. XVI. Fig. 3. 

m. 

LrEaAcH: Enc. brit. Supp. art. Annulosa. 

ZapDacH: Synops. Crust. Pruss. Prodr. pag. 29. 

Lizvin: Die Branchiop. d. Danziger Gegend, pag. 41. Taf. 
X. Fig. 5. 

Bargp: Brit. Entomostr. pag. 126. Tab. XVI. Fig. 8. 

FISCHER: Mém. de l’Acad. de St. Petersbourg. VI. pag. 192. 
Taf. IX. Fig. 13— 15. 

LILLJEBORG : De Crustaceis ex ord. trib. pag. 86. Taf. VII. 
Fig. 12—17. 

SCHÔDLER : Die Branchiop. etc. I. Beitr. pag. 27. 

Lreypie: Naturgeschichte der Daphniden, pag. 225. 

Tôra S.: Verhandl. d. k. k. zool. botan. Gesellsch. in Wien. 
1861. F. XI. pag. 184. 

ScHÓDLER: Neue Beitr. etc. pag. 12. Taf. I. Fig. 5—7. 

Norman AND Brapy: Monogr. of the Brit. Entomostr. pag. 
48. Tab. XXI. Fig. 1. 2. 

MÜLLER P. E.: Danmarks Cladocera, p. 194. Taf. IV. Fig. 24. 

Fmic A.: Krustenthiere Bóhmens, pag. 246. Fig. 58. 

OnvzkER C.: Ueber Crustaceen-Fauna Ungarns, pag. 506. 

Térx S.: A budapesti kandicsfélék. Magy. tud. Akad. kiadv. 
pag. 155. Fig. 18. 

MarTLAND: Id. m. pag. 27. 

Kunz W.: Dodekas neuer Cladoceren, pag. 71. Tab. III. 
Fig. 9. 10. 

HErLicH: Die Cladoceren Böhmens, pag. 111. Fig. 67. 68. 

Lutz A.: Cladoceren der Umgeg. von Bern, pag. 45. 

Lurz A.: Cladoceren der Umgeg. von Leipzig, pag. 39. 

ULJANIN : Reise in Turkestan, pag. 53. 


a 


Magyar leírását dr. Torn SAnpor a magy. tud. Akademia «Mathema- 
tikai és természettud. közlemenyek» czimti kiadványának 1861-iki első 
kötetében a 155. lapon részletesen közölte. 

A hetyezát mind három nagy tavában igen közönséges alak és meg- 
lehetős nagy számban fordul elő. Úgy látszik, hogy állandó alakja a fau- 


nának. 


Chydorus globosus, Barry. 


Chydorus globosus...  Bargp: Brit. Entomostr. pag. 127. Tab. XVI. Fig. 7. 
Lynceus (UE LS LinniEBoRG : De Crustaceis ete. pag. 85. Tab. VIT. Fig. 11. 
« « -. Lrypte: Naturgesch. d. Daphnien, pag. 230. 
Chydorus CES SCHÖDLER: Die Branchiopoden, I. Beitr. pag. 27. 
« « --. ScnópLER: Neue Beitr. ete. pag. 13. 
Lynceus dye TóvH S.: Test-Budän 1861-ben talált Daphnidak, p. 22. Fig. 27. 
« « —. Norman AND Drapy: Id. m. pag. 47. Tab. XX. Fig. 5. 
Chydorus (ine eae MÜLLER P. E.: Danmarks Cladocera, p. 195. Tab. IV. Fig. 25. 
Lynceus « _.. Fric: Krustenthiere Böhmens, pag. 245. Fig. 57. 
Chydorus det Kurz W.: Dodekas neuer Clad. pag. 74. Tab. III. Fig. 8. 
« « —. HzrLrcH: Cladoceren Bóhmens, pag. 108. Fig. 62—63. 
« (TAM Lurz A.: Cladoc. d. Umgeg. von Bern, pag. 4». 


E fajt dr. Torn SÁNDOR «A Pest-Budán 1861-ben talált Daphnidák» 
czimü értekezésében, mely a magy. tud. Akademia «Mathem. és term. tud. 
közlemények) II. kötetében jelent meg 1862-ben, szintén részletesen ismer- 
teti, mely okból leírását mellőzöm. 

A Zseminye és Zenoga-tó part mentében gyűjtöttem az előbbeni tár- 
saságában növény maradványok közűl. Nem oly gyakori és oly nagy számű, 
mint az előbbi faj. 


Nem. Alona, Barr». 


Alona affinis, LEYDIG. 


Lynceus affinis EN Lenpie : Naturgesch. d. Daph. pag. 293. Tab. IX. Fig. 
68—69. I 
Alona « SEGA ES ScHópLRR: Lyne. und Polyph. d. Umg. v. Berlin, p. 19. 
« « -—. ... Sars G. O.: Zoolog. Reise, pag. 217. 
Lynceus quadrangularis NORMAN AND Brapy: Id. m. pag. 26. Tab. XXI. Fig. 5. 
Alona oblonga... __ ... — MÜLLER P. E.: Danmarks Cladocera, pag. 175. Tab. III. 
Fig. 99. 93. Tab. IV. Fig. 1. 2. 
Tynceus affinis . __- Fric A.: Krustenthiere Bóhmens, pag. 242. Fig. 50. 
Alona oblonga. . __ .. Kurz W.: Dodekas neuer Clad. pag. 56. 
« affinis Teas Sees Hezzicx : Cladoceren Bóhmens, pag. 85. Fig. 42. 43. 


Teste hosszukás-tojásdad, kózép nagyságü, hátrafelé kissé elkeske- 
nyedó és vóróses-sárga színű. Feje nagy, összenyomott és mellfelé egy 
aránylag hosszü, végén kerekített orrmányban folytatódik. Szeme kevés jég- 
lencséjti és a mellső fejzug mögött fekszik; kerek föstenyfoltja pedig ko- 
zelebb fekszik az elóbb emlitett szemhez, mint az orrmány esücsához. Kis, 
hengeres tapogatói nem érik el az orrmány hosszát és rövid idegpälezikäi 
között egyik a többinél hosszabb; oldalsörtejük szabad vegökhöz közel 
fekszik. Ágascsapjuknak alapi íze részben sörtézett és ágaiknak végső íze 
a csúcsán finom sórtékkel koszorúzott. A külső ágon öt, mig a belsón csu- 
pán három evező sörte van ; mindenik két tagú s első tagjának végén még 
egy kis tövissel is ékített. A három végsörte közűl a legrövidebbnek első 


- 


5A 


tagja oldalt fogazott. A külső ag első ízének, valamint mindkét ag végső 
ízének csúcsán még egy-egy tüske is emelkedik. Az ajakfüggelék nagy, 
négyszögű, csak mellülről kerekített, hátul két fogacskával fegyverzett. 

Pánczélja hosszukás-négyszögű, hátrafelé. kissé elkeskenyedő, legna- 
gyobb magassága közepén van. Felső szegélye fejszögével egyenlő magasan 
ívelt és hátul lekerekített szögletben folytatódik s megy át a gyengén ívelt 
hátsó szegélybe. Az alsó pánczélszöglet hasonlólag kerekített. Az alsó sze- 
gély közepe táján gyengén öblözött és hosszú sörtékkel fedett, melyek 
tollasok és hátrafelé egy tömött fogsorba mennek át. A hátsó szegélyen 
belül még egy sor finom sörte is látszik. A pánczél külső felülete halvá- 
nyan reczézett és éles hosszvonalokkal díszített s az ezek között lévő sza- 
bad tér finoman vonalozott. I 

A bélcsatorna két kanyarulatot képez s a vakbél rövid. A végbél az 
utópotroh közepe táján fekszik. Az utópotroh aránylag rövid, széles, végén 
kissé kiszélesedő, kerekített és a végkarmok alatt mélyen bemetszett ; külső, 
egyenes szegélyén 15— 17 különböző nagyságú, hátul bemetszett fogacska 
emelkedik ; de ezenkívül van még egy második fogsor is. A végső karmok 
kissé íveltek, fogazottak, alapjukon egy-egy kisebb, hasonlólag fogazott 
tövissel. 

Hossza : 0:9—0-98 ^v. Magassága: 0:41—0:51 7y,. Fejmagassága : 
0:25—0-26 9. 

A hím kisebb a nősténynél, hátszegélye nem oly magasan ívelt, orr- 
mánya tompább és szélesebb. Végső karmai erősek és alig íveltek. Az ondó- . 
vezetékek a végső karmok előtt nyilanak. 

Hossza : 078 %,. Magassága : 0:36 7y,,. Fejmagassága : 0:25 "t. 

A Zseminye-tó habos felületéről a parthosszában gyűjtöttem nehány 
példányát, melyek mind ivarérettek voltak. 


Alona Leydigü, SCHÖDLER. 


Lynceus guadrangularis LevpiG: Nature. d. Daphn. pag. 221. Tab. VIII. Fig. 59. 
Alona Leydigi... ... ... SCHÖDLER: Lynceiden und Polyph. d. Umg. von Ber- 
lin, pag. 11. 
« « e is MÜLLER P. E.: Danmarks Cladocera, pag. 174. 


Lynceus quadrangularis.. Frıg A.: Krustenthiere Böhmens, pag. 243. Fig. 51. 
Leydigia « Kunz W.: Dodekas neuer Cladoc. pag. 58. Tab. II. Fig. 2. 
AIOnA ANS ER eee Hezric: Die Cladoceren Bohmens, pag. 84. Fig. 41. 


Teste hosszúra nyúlt, negyszöges, oldalt erősen összenyomott. Feje 
mozdulatlan, kicsiny, összenyomott; orrmánya rövid, végén gyengén tom- 
pitott. Szeme kevés lencséjű, festenyfoltja háromszögű, csúcsával az előb- 
beni felé tekint s annál kétszerte nagyobb. A hengeres tapogatók az orrmány 
csúcsáig érnek és oldalsörtéjük külső szegélyüknek közepe táján fekszik. 
Az ágascsapok alapi íze sörtézett s egyik águkon négy, a másikon három 


Or 
Ot 


egyenlő hosszú és két ízű evező sórte van. A belső ág első és második izen 
ezenkívül még öt rövid tüske is van. Az ajakfüggelék nagy, négyszögű és 
rövid sörtékkel fedett. 

A pánezél négyszögű, oly magas, mint a milyen hosszü, felső szegélye 
síma, hosszában gyengén sávolyozott. Hátsó szegélye ferdén megy aláfelé 
és széles, kissé kerekített szöglettel megy át az erősen ívelt alsó szegélybe, 
mely hosszú és elálló sörtékkel fedett; ezenkívül azonban még finoman 
fogazott is. 

A bélcsatorna kettős kanyarulatú s az utópotroh közepe táján nyílik. 
Az utópotroh hátsó végén kiszélesedik és kikerekített; alsó szegélye mel- 
lülről bemélyedett, hátul pedig duzzadt és a végkarmoktól kezdve a végbél- 
nyílásig hosszű, csoportokban fekvő tüskékkel díszített, melyek mellülről 
hátrafelé nagyobbodnak. A hosszú és egyszerű végkarmokon egy-egy kis 
alapi tüske van. I 

Hossza : 0:92 "4, . Magassága : 0°66 ?v,. Fejmagassága : 0°23 "t. 

A hím abban külónbózik a nósténytól, hogy tapogatói hosszabbak 
mint az orrmány. Az elsó lábpár karmai erósek, hegyesek. Az ondóvezeté- 
kek egy aránylag hosszú penisbe folytatódnak, mely a végső karmok között 
. fekszik. 

Csak pár példányát találtam a Zseminye-tó habos, növénymaradványos 
partvizében az előbbeni társaságában. Úgy látszik, nem oly gyakori, mint 
az előbbeni. 


Alona guttata, SAns. 


Alona guttata . Sars G. O.: Om de i Christ. Omegn. iagtt. Cladoc. pag. 287. 
Lynceus guttatus .. Norman AND Brapy: Id. m. pag. 29. Taf. XVIII. Fig. 6. Taf. 


XXI. Fig. 10. 


Alona guttata . MÜLLER P. E.: Danmarks Cladoceren, pag. 356. 


c — parvula -. Kurz: Dodekas neuer Cladoc. pag. 44. Taf. II. Fig. 8. 
c — tuberculata Kunz: Dodekas neuer Cladoc. pag. 45. Taf. II. Fig. 3. 
c guttata __- HzrLrCcH: Cladoceren Böhmens, pag. 92. Fig. 49. 50. 


Teste kicsiny, rövid, tojásdad, mellülról elkeskenyedő, szarusarga. 
Feje aláhajlott és orrmánya rövid, tompa hegyű. Festenyfoltja sokkal kisebb, 
mint szeme és az orrmány csúcsa és a szem között középen fekszik. Tapo- 
gatói rövidek, nem érik el az orrmány csücsät. Ágascsapjain hét sörte emel- 
kedik, melyek mindannyian két ízűek; a nyolczadik sörte megrövidült és 
egy ízű. Az ajakfüggelék hosszúkás-négyszögű, kerekített szögekkel. 

Pánczélja oly magas, mint a milyen hosszú, alakja tojásdad, hátsó 
részén elkeskenyedő és közepén legmagasabb. Alsó szegélye csaknem egye- 
nes, rövid sörtékkel fedett; hátsó szegélye kissé ivelt és egészen csupasz. 
A pánczél fölülete majd síma, majd pedig hosszában sávolyozott, ritkán 
reczézett. 


56 


Utópotrohja róvid, széles és szabad vége felé szélesedik. Végsó csu- 
esán egyenesen elmetszett és nem kerekített; külső szegélyén hat-hét, 
egyenlő nagy fogacska emelkedik. A végső karmok símák alapjukon egy- 
egy kis tüskével. 

Hossza : 0°35—0°39 "^. Magassága : 0:23—0:26 2. Fejmagassága : 
0*08—0*09 "n, , 

A hím orrmánya igen róvid, annyira, hogy a tapogatók nálánál jóval 
hosszabbak. Az elsó lábpár karmai kicsinyek, erósen mellfelé hajlottak. Az 
utópotroh hátsó szegélye síma s az ondóvezetékek a végsó karmok elótt 
nyilnak. 

Úgy látszik, hogy a ritkább fajok közé tartozik, mert még eddig csak 
igen kevés helyen észlelték. A Retyezát tavai közül csak a Zenoga-tóból 
gyűjtöttem, de az anyagban csupán két példányt láttam, melyek egészen 
ivarérettek voltak, sőt egyikben már kis embrió is volt jelen. 

E két példány különben azon varietashoz tartozik, melyet Kurz W., 
Alona parvula fajnev alatt írt le, azaz pánczélja egészen síma. 


Nem. Camptocercws, BAIRD. 


Camptocercus Lilljeborgii, ScHÖDLER. 


Lynceus macrourus ... ... LILLIEBORG: De Crustaceis etc. pag. 90. Taf. VII. Fig. 4. 
Camptocercus Lilljeborgii ScHÓDLER: Neue Beitr. pag. 36. Tab. III. Fig. 46—48. 
Lynceus macrourus ___ _.. Norman AND Brapy: Brit. Entomostr. pag. 22. Tat. 
XX. Big. 6. Tat XAXI. Big 2. 
Camptocercus Lilljeborgii MÜLLER P. E.: Danmarks Cladoc. pag. 166. Tab. ILI. 
Fig. 14. 
« latirostris ___ Kurz W.: Dodekas neuer Cladoc. pag. 35. Tab. II. Fig. 
9—10. 
« Lilljeborgii HeıuicH: Cladoceren Böhmens, pag. 77. Fig. 35. 36. 


Hosszukás-tojásdad teste hatul csaknem egyenesen metszett, vilägos 
szarusárga szinü. A fej és tor érintkezési irányában a hätszegely kissé be- 
mélyedt. Feje aláfelé hajlott hasonló irányü orrmánynyal. Fekete festeny- 
foltja szembetünóen kisebb a szemnél és hozzá kózelebb fekszik, mint az 
ormány esuesához. A tapogatók hengeresek, alapjukon íveltek ; oldalsörte- 
jük szabad csucsukhoz nagyon közel fekszik s oly hosszúra nyúlik, mint az 
idegpálczikák. I 

A pánczél megnyűlt-négyszögű, hátul elkeskenyedő ; közepén legma- 
gasabb. Felső szegélye erősen ívelt; hátsó szegélye egyenes, s azon szög, 
melylyel az alsó szegélybe megy át, három-négy kiszökellő kis fogacskával 
díszített; alsó szegélye egyenes, hátrafelé kissé fölfelé emelkedő, mellső 
felében hosszú, finom sörtékkel borított, melyek hátrafelé mindinkább 
rövidülnek. A fogacskák fölött még egy sor finom sörte is látható. A pán- 
czél felülete sávolyozott. 


Az utópotroh nyulánk, külső szegélyén 24—28 különböző hosszú 
fogacskaval díszített; végső karmai egész hosszukban finoman fogazottak. 

Hossza: 1:0—1:1 5. Magassága: 0:55—0'65 "m. Fejmagassaga : 
0:31—0°33 my. 

A him abban különbözik a nöstenytöl, hogy utópotrohjának hátsó 
szegélye egészen síma s a fogacskak rola hiányoznak. 

E szép nemnek és fajnak csupán ures vazait észleltem a Zseminye-tó 
partjain gyűjtött anyagban, maguk az állatok valószínűen gyüjtésem ide- 
jén már túl voltak éltük delén és téli peték lerakása után vagy elpusztul- 
tak, vagy pedig a tó mélyebb rétegeibe vonultak le. 


Család. DAPHNIDAE, Sans. 
Nem. Daphnia, MÜLLER O. Fr. 


Daphnia lacustris, Sars G. 0. 
Daphnia lacustris ._ Sars G. O.: Om de i Omegnen of Christiania forekom. 
Cladoc. And. Bidrag. pag. 266. 
« « irs HegzLzica : Cladoceren Böhmens, pag. 33. Fig. 7 


Teste középnagyságú, színtelen vagy halványsárgás a fej és tor között 
bemélyedés nélkul. A fej aláhajlott, mellul kerekitett, alul mélyen oblozott. 
Homloka kevéssé all ki. Orrmanya aránylag rovid, végén gyengén ívelt és 
hegyes csucsban végzódik. A hosszukás-tojásdad lencsékkel ellátott nagy 
szem a fej közép vonalánál jóval alantabb fekszik. Tapogatöi a fej hátsó, 
gyengén ívelt részletével összenőttek s idegpálczikáik nem érik el az orr- 
mány csúcsát. 

A pánczél szélesebb a fejnél, hosszas-tojásdad alakú, közepe táján leg- 
magasabb ; felső és alsó szegélye a kifejlett nősténynél egyenlően ívelt s az 
egyenes, hátrafelé irányuló tuske a test középvonalában fekszik. A szegé- 
lyek és tüske gyengén sörtézettek. 

A vakbelek rövidek, egyenesek. A petrolinie gelékek szabadok és egy- 
máshoz kózel állanak. Az utópotroh hátsó szegelye 14—16 egyenló nagy- 
sagu fogacskával szegélyezett. 

Hossza : 2°21 ",. Magassága : 1726 ",. Fejmagassága: 0:61". Tuske 
hossza : 0:9 "n. 

E fajt legelószór Sans G. O. észlelte 1862-ben Svédországban; az 
európai más átkutatott fauna-teruleteken még ez ideig csupán HELLICH 
észlelte 1876—7/. évben Csehországban. A Retyezät tavai közül csak a 
Zseminye-tóban fordul elő, még pedig meglehetős nagy számban. 


Daphnia longispina, Lgvpre. 


Daphnia longispina __ Leypıe: Naturgesch. der Daphnien, pag. 140. Tab. II. Fig. 
13 —20, 


Daphnia longispina .. Térx 5.: Die Rotatorien und Daph. aus Umg. von Pest- 

Ofen. Id. m. pag. 184. | 

4 4 5 CuvzER C.: Uber d. Crustac.-Fauna Ungarns. Id. m. pag. 
506. és 518. 

« « 2 TórH S.: A budapesti kandiesfélék, Akad. közlem. 1863. 
pag. 136. Fig. 7. 

« « =. Sars G. O.: Id. m. pag. 145. 

« « did Fric A.: Krustenthiere Bóhmens, pae. 233. Fig. 36. 

« « _. Mürrer P. E.: Danmarks Cladocera, pag. 119. Tab. I. 
Fig. 1—2. 

« « kí HerricH: Cladoceren Böhmens, pag. 32. 

« « --- Lutz A.: Cladoc. d. Umgeg. v. Leipzig. Id. m. pag. 36. 

« « Bie Lurz A.: Cladoc. d. Umgeg. v. Bern. Id. m. pag. 41. 


Dr. Tor SÁNpoR a magy. tud. Akademia «Mathematikai és terme- 
szettudományi kózlemények» 1. kótetében a 136-ik és kóvetkezó lapokon 
részletes leírást közöl e fajról, egyúttal rajzát is mellékli. Leírását ez okból 
szükségtelennek tartom. 

A Retyezát tavai közűl a Zenoga-tóból gyűjtöttem csupán, de gyűj- 
töttem ezenkívül a Pelesinye havasnak egy ütszéli ideiglenes tócsájából, 
melyben igen nagy mennyiségben úszkált. 


Daphnia obtusa, Kvnz. 


Daphnia pulex _-_  LILLIJEBORG: De Crustaceis etc. pag. 30. Tab. II. Fig. 2. 3. 
« obtusa ___ Kunz W.: Dodekas neuer Cladoc. pag. 16. Tab. I. Fig. 8. 9. 
« « -. Hezzicn: Cladoceren Böhmens, pag. 28. 


Teste aránylag kicsiny; feje a panczeltol mély bevágás által van el- 
választva, magas, összenyomott, elől egyenletesen kerekített, homloka ke- 
véssé kiálló ; alsó szegélye gyengén ívelt. Orrmánya a széles, kevéssé kiálló 
tapogatókkal derékszöget képez. Szeme az agyducz széléhez közel fekszik 
és több jéglenesével van ellátva. Evezócsapjai nyülánkak s alig érik el a 
pánczél hosszának felét. 

Pánczélja tojásdad alakú, hátrafelé egyenletesen keskenyedik s a test 
közép vonalában fekvő tüskében végződik, mely igen rövid és néha hiá- 
nyozik. A felső és alsó szegély kevés, egymástól távol álló tövissel diszi- 
tett. A pánczél külsófelulete finoman, de világosan reczézett. 

A vakbelek hosszúak, vékonyak és spirálisan csavartak. Az első két 
potrohfüggelék vastag, egyenlőtlen hosszú és közvetlen egymás mellett 
fekszik. Az ívelt utópotroh alúl gyengén öblözött s mindkét oldalon 9—10 
egyenlő nagy, ívelt fogacskával ékített. A végkarmok alapján két-két nyul- 
vány van, melyek közül az elsőn nyolez, a hátsón hat fogacska emelkedik. 
A farksortek hosszúak. | 

Hossza: 1:55—2:1"5. Magassága: 0:98—1:23 ". Fejmagassága: 
(:25— 0:57 »},. Tuske hossza : 0:08 wj. 


50 


A him több tekintetben különbözik a nöstenytöl, feje elől kerekített, 
alúl egyenes. A tapogatók ostorai hosszúak, végükön görbültek. A pánczél 
mellső és hátsó szöge tompa, alig kiszökellő s az alsó szegély szöge hosszú 
sörtékkel fedett. Tüskéje szembetünóen hosszabb a nóstényénél és fölfelé 
irányuló. A potrohfüggelékek rövidek és sörtések. 

Hossza : 1:08 "7, . Magassága : 0-59 ™,. Fejmagassága : 0°23 ™,. Tuske 
hossza : 0:12 my, . 

A Zenoga-tó keleti partján fekvő kis iszapos tócsában gyűjtöttem a 
Diaptomus Castor és Branchipus diaphanus társaságában. 


Daphnia pellucida, Mürrer P. E. 


Daphnia pellucida __  MÜLLER P. E.: Danmarks Cladocera, pag. 116. Tab. I. Fig. 5. 


Feje a tórzstól nines elkülönülve, széles és összenyomott, homloka 
kiálló, kerekített. Orrmánya kissé hegyes, hátrafelé hajló. A nagyobb szamu 
lencsékkel bíró szem a homlok alsó negyedében fekszik. Hengeres tapoga- 
tói igen rövidek, csak oly hosszúak, mint az orrmány fele, ellenben idegpál- 
czikáik hosszúak, valamicskével hosszabbak, mint az orrmány. 

Pánczélja tojásdad és nagyon átlátszó; tüskéje hosszú, kissé fölfelé 
ívelt. Az alsó pánczélszegély gyengén sörtézett. Utópotrohja hasonlít a 
Daphnia longispiná-éhoz, de alapján kissé szélesebb. A potrohfüggelékek 
erősen sörtézettek. A végső karmok alapjukon finoman fogazottak, azontúl 
pedig finoman sörtézettek. | 

Hossza : 1:2 ?v,. Magassága : 0°32 %,,. Fejmagassága : 0°15 "4. Tuske- 
hossza : 0:3 9. 

A MürrER P. E. által Dániából leírt eme fajt, mely úgy látszik, hogy 
az átkutatott európai fauna-területek többiéről hiányzik, a Zenoga-tó dél- 
keleti partján fekvő nagyocska, iszapos fenekű tóból gyűjtöttem, melyben 
meglehetős gyakori. 


Daphnia psittacea, Barr». 


Daphnia psittacea __ ... Barr: British. Entomostr. pag. 92. Tab. IX. Fig. 3. 4. 
« « E ScHOEDLER: Branchiop. d. Umgeb. von Berlin. I. Beitr. 
pag. 16. 
« « _. .. Frie A.: Krustenthiere Bohmens, pag. 232. Fig. 34. 
« « "S Kurz W.: Dodekas neuer Cladoc. pag. 18. Tab. I. Fig. 10. 
« « -—. ... HmzrricH: Cladoceren Bóhmens, pag. 25. 


Teste nagyon ósszenyomott, feje ala hajlott. Orrmánya róvid, tompa 
és alsó csúcsán ferdén metszett. Szeme közepes nagyságú, kevés leneséjü 
s ezek is részben festenynyel vannak fedve. Festenyfoltja kicsiny. Ágas- 
csapjai nyulánkak, pikkelyezettek s evezősörtéik hosszúak, két ízűek és 
tollasak. 

Pánczélja tojásdad's a fejtől egy kis bemélyedés által van elválasztva. 


60 


Tüskéje alapján széles, rövid, gyengén ívelt. Felső szegélye gyengén, az 
alsó pedig erősen ívelt. 

A vakbelek aránylag hosszúak és nyülánkak, a két első, hosszu pot- 
rohfüggelék egymáshoz közel áll, a harmadik hosszabb a megelózóknél. 
Az utópotroh hosszü, ívelt, alsó szöge gyengén ívelt. 

Hossza : 1:9 "5,. Magassága: 1°307Y,. Fejmagassága : 0°47. Tuske 
hossza : 0°18 74, . 

A Pelcsinye havas útszéli, ideiglenes, iszapos pocsolyájában igen 
nagy számban találtam, más Daphnidák társaságában. 


Daphnia Schaefferi, Barn. 


Daphnia pulex —. Srravs: Mém. sur les Daphn. Tom. V. Fig. 1—20. Tom. VI. 
pag. 158. 
« « AM Koch: Deutschlands Crust. Heft 35. Fig. 15. 
« Schaefferi___ Barrp: British Entomostr. pae. 93. Tab. VII. Fig. 1. 2. Tab. 
VIII. Fig. A—I. 


« magna. LIELJEBORG: De Crustaceis ete. pag. 24. Tab. I. Fig. 7—9. 
Tab. I. a. Fig. 1—13. Tab. XVI. Fig. 9. 

« Schaefferi_. ScHÓpLER : Branchiop. d. Umg. v. Berlin, pag. 11. Fig. 1. 3.5. 6. 

« magna... Leyp1G : Naturgesch. d. Daphnien, pag. 134 Fig. 21. 23. 


« « _. "TórH S.: A budapesti kandiesfélék, pag. 133. Fig. 5. 6. 
« Cie nae Lutz A.: Cladoc. d. Umg. v. Leipzig, pag. 36. 

« Schaefferi __ MÜLLER P. E.: Danmarks Cladoc. pag. 108. 

« « Hezricx : Cladoceren Bohmens, pag. 23, Fig. 1. 


E fajt dr. Tora SAnpor mint Daphnia magna-t a magy. tud. Akade- 
mia «Mathem. és természettud. kózleményei»-ben a 133-ik és kóvetkezó 
lapokon részletesen ismertette s igy annak üjból való leírása folosleges. 

Nehány példányát a Zseminye-tóból gyüjtóttem. A tóbbi tavakból 
hiányozni látszik. 


II. Alr. BRANCHIOPODA, LAMARCK. 
Család. BRANCHIPODAE, Cravs, 


Nem. Branchipus, SCHAEFFER. 


E nemnek legelső alakját Prriver írta le 1709-ben «Gazophilazion 
nature» czímű művében «Squilla lacustris minima, dorso natante» név 
alatt Angolországból; valószínű, hogy LINNE 1746-ban megjelent «Fauna 
Suecica»-jaban ugyanezen állaiot ismerteti, de csak mint álezát írja le; 
«Systema naturæ»-jénak X-ik kiadásában már mint «Cancer stagnalis»-t 
említi. 1752-ben ScHAEFFER Regensburg környékéről égy a Periver-féléhez 
nagyon hasonló alakot ismertet «Apus pisciformis» név alatt, hű rajzait 
kozolvén; nevét azonban «Elementa entomologica» ezimü 1780-ban kiadott . 
nagy művében «Branchipus pisciformis»-ra változtatta. A Prrivrr-fele alak- 


61 


kal teljesen azonost Kına Ep. ir le 1762-ben Norvich környékéről, 1792-ben 
pedig dr. Smaw közöl igen részletes leírást a «Linnean Society» kiadvá- 
nyaiban, de a Linxe-féle «Cancer stagnalis» néven említi. Prevosr 1803-ban 
uj, minden tekintetben kimerítő leírását közli a Periver-, Kına- és Sra w- 
féle alaknak s azt «Chirocephalus diaphanus»-nak nevezi; 1820-ban érte- 
kezése kibővítve ujólag megjelent Jurıne-nek «Histoire des Monocles» 
ezimti művében. Összehasonlítva a ScHAEFFER által nyújtott leírást és raj- 
zokat a SHaw, de főleg a PRuvosr leírásával és rajzaival, azonnal szembe- 
ötlik az azok közötti különbség s könnyen meggyőződhetünk arról, hogy 
a két alak szembetünően eltér egymástól. A későbbi búvárok nagyon he- 
lyesen nem is tévesztették össze a két alakot, illetőleg két fajt, de össze- 
tévesztették a genus nevet, vagy helyesebben szólva zavarban voltak az 
iránt, hogy a ScHAEFFER-féle «Branchipus pisciformis» és a PREvosr-féle 
« Chirocephalus diaphanus»ugyanazon genus két önálló fajának tekintendó-e 
vagy pedig, mindkettő külön genus képviselőjének, igy például FriscHER 
mindkettőt Branchipus genus név alá foglalja, míg ellenben THompson I. W. 
a SCHAEFFER által leírt alakot a Branchipus genus typicus alakjának tekintve, 
. Branchipus Schefferi néven írja le, a Prevosr által leírt alakot pedig a 
Chirocephalus genusnak typusául tekinti és Chirocephalus Prevosti-nak 
nevezi. LarREILLE, DESMAREST, GUERIN és MILNE-EDWARDS is a FISCHER 
példáját követték és a két fajt egy genus név alá, a Branchipus genus név alá 
osztják be; ellenben Barrp 1850-ben «British Entomostraca» ezimü művé- 
ben a Chirocephalus genus nevet megtartja, sőt kétségét fejezi ki a felett, 
hogy a SCHAEFFER által leírt Taj önálló és a Chirocephalus diaphanus-szal 
azonosítja. GnvBE 1853-ban az Archiv für Naturgeschichte XIX-iki évfolya- 
mában, 1853-ban megjelent «Bemerkungen über die Phyllopoden» ezimü 
terjedelmes értekezésében kritikailag igyekszik feldolgozni az idevonatkozó 
adatokat s felsorolja az addig ismert összes Branchiopodákat. A ScHARFFER- 
féle Branchipus- és a Prevosr-féle Chirocephalus-genusokat egyesíti, az 
utóbbit synonymnak véve. Azonban ő mar igen is a tülságba ment, miután 
a Branchipus genus név alá foglalja be az Artemiá-kat is és mint Branchi- 
pusokat sorolja fel. Az újabb irodalomban e tárgyra vonatkozó adat igen 
kevés van, különösen olyan, mely e kérdést vitatná és eldönteni igyekeznék. 
E téren egyedüli a LILLJEBORG V. értekezése, mely 1877-ben a «Reg. Societ. 
Scientiar. upsaliensis» kiadványaiban «Synopsis Crustaceorum suecicorum 
ordinis Branchiopodorum et sub ordinis Phyllopodorum» czimen jelent 
meg. LILLJEBORG ez értekezésében mellőzve a korábbi nézeteket, egészen 
új beosztást. állít fel: a SCHAEFFER-féle Branchipus genus nevet elfogadja 
ugyan, de e kereten belül két algenus-t különböztet meg, nevezetesen a 
Prevosr-féle «Chirocephalus» és a VERRIL E. A.-féle «Branchinecta» al- 
genusokat. A Chirocephalus algenust igy jellemzi: «Antenne inferiores 
maris processibus armate, et earum appendices basales anteriores maxima 


63 


annulate et aculeate, et ad latus exterius processus digitiformes duo vel 
plures gerentes» és egy fajt ir le Branchipus stagnalis név alatt, mely 
azonban, mint a leírásból látszik, valószínüleg a Prevosr-fele Chirocepha- 
lus diaphanus. A Branchinecta algenust pedig így jellemzi: «Antenne 
inferiores maris mediocres et teretes, biarticulate, et preterea semiarticula- 
tione basin propius instruct, vero simplices, processibus et appendicibus 
carentes, et parte basali tantum modo intus aculeata». Ezen alnemból is 
csupán egy fajt ir le, a Branchinecta paludosus-t, mely korábban Branchi- 
pus paludosus név alatt volt ismeretes. Mint a fentidézett rovid jellemzé- 
sekböl kitünik, Linusnsore a Chirocephalus alnembe azon Branchipusokat 
akarná beosztani, melyeknek homlokán a Pmzvosr-féle. Chirocephalus 
diaphanuséhoz hasonló függelékek fordulnak elő, mig a Branchinecta 
. alnembe azokat, melyeknek homlokán ilyenféle függelékek nem találhatók. 
A kérdést azonban ezzel nem hogy tisztázta volna, de sőt még az említett 
alnemek felállításával zavarta s új beosztása nem csupán a fajok és nemek 
összetévesztése miatt hátrányos, de tarthatatlan azért, mert mai nap már 
ismerünk pár olyan Branchipus fajt, melyek átmenetet képeznek a legegy- 
szerűbb homlokfüggelékű Branchipus stagnalis-tól a Chirocephalus diapha- 
nus-hoz, minő a Branchipus Grubii, Dybovszky és egy egész sorozatot lehet 
- belőlük összeállítani. Így például a kiinduló ponton áll a Branchipus 
paludosus Müller 0. Fr., melynek homlokán egyáltalán semmi függelék 
nincs; ezután következik a Branchipus stagnalis, melynek homlokán a 
tapogatókhoz hasonló hosszúra nyúlt függelékek lépnek fel; a Branchipus 
Josephine, Grube, fajnál e függelékek már módosulnak, a mennyiben be- 
felé íveltek és belső szegélyükön fogazottak, a Branchipus Grubiinál, Dy- 
bovszky, a függelékek szalagalakúakká idomultak, megnyúltak s mindkét 
oldalukon fogazottak s végre a Branchipus (Chirocephalus) diaphanus-nál 
az előbbiéhez hasonlóak, de külső oldalukon még 3—4 ujjalakú függelék- 
kel is ellátottak. 

Tekintve ama körülményt, hogy a PRxvosr-féle Chirocephalus diapha- 
nus szervezeti tekintetben nem tér el a többi Branchipus-fajoktól, tekintve 
továbbá az előbb említett fajok sorozatát, én a Chirocephalus genust mel- 
lőzöm, s az elsőbbségi jogot tartva szem előtt a SCHAEFFER-féle Branchipus 
genust fogadom el, nem oly terjedelemben azonban, minőben azt GRUBE 
fennebb említett értekezésében, miután én az Artemia genus-t attól teljesen 
elkulonítendónek tartom. 

Meg kell említenem e helyen még azt, hogy hazai irodalmunkban is 
feltalálható e nézet-eltérés, mert például a Tórr SAnpor és Cavzer KORNÉL 
társértekezésében, mely a «Magyarhoni természetbarátv 1858-iki kötetében 
jelent meg «A Budapest vidékén eddig talált Héjanezokról» czimen, mind 
a Branchipus, mind a Chirocephalus genus említve van, míg dr. CHYZER 
KoRNÉL-nak a magy. tud. Akademia Math. és természettud. kiadványaiban 


- 


63 


1861-ben a «A pesti levellabu héjanezokról» czimen kiadott dolgozatában 
oda nyilatkozik, hogy a Chirocephalus genus név törlendő. A dr. Manaó 
'Trvapag «Budapest és környéke állattani tekintetben» czímü művében 
kôzlôtt névjegyzékben pedig a Branchipus és Chirocephalus genusokat 
ujólag megtalálhatni. 

Ezeket elóre bocsátva, áttérek a Retyezát tavai faunájában elóforduló 
egyetlen Branchipus fajnak ismertetésére. 


Branchipus diaphanus, Prevost. 


Squilla lacustris minima, dorso 


Mt TŰT e és pase uU BAYER Gazoph., Nat. Dab i215) Big. \7. 
Remarkable aquatic insect __ Kine : Phil. Trans. pag. 72. Tab. IV. 
Cancer stagnalis _- __ ... SHaw: Linn. Trans. pag. 103. Tab. IX. Fig. 4. 5. 
Chirocephalus diaphanus ___ Prevost: Journ. de Phys. 1803. p. 37. Tab. I. Fig. 1—3. 
« « __ Juris: Histoire des Monocles, pag. 201. Tab. XX— 
XXII. 
luo ls re TET ScHRANK: Fauna Boic. pag. 249. 
Branchipus Prevostii __ ___ — FISCHER : Bull. Soc. Imp. Nat. Moscou. 1854. 
Chirocephalus Prevostii  ... THompsox : Zool. Research. fasc. VII. Tab. III. Fig. 4. 
9. Tab. IV. Hig.) 1. 
Branchipus diaphanus __ __ MILNE Epwarps: Hist. Crust. pag. 368. 
« chirocephaius ___ Guerin: Icon. Reg. An. Crust. Tab. XXXIII. Fig. 3. 
« paludosus ... ... JDkEswaREsT: Consid. gén. Crust. p. 389. Tab. LVI. 
Fig. 2. 
« « uu LAMARCK: Hist. An. s. Vert. 2. kiad. 198. 
« « -- ___ JLATREILLE: Régne anim. Ed. II. Tom. IV. pag. 176. 
Tab. 336. Fig. 14—16. 
« « HN BupGE: Verhandl. d. naturhist. Vereins d. Rheinl. 


1846. pag. 86. c. Tab. 


« diaphanus __ ... Lanvin: Neueste Schrift. d. naturf. Gesellsch. in Dan- 
zig. 1848. B. IV. H. II. pag. >. 
Chirocephalus « ze Barp: British Entomostraca, pag. 53. Tab. III. 
Dios abs LVZ NV. 
Branchipus « —. ... QGmUBE: Archiv für Naturgesch. XIX. Jahrg. 1855. 
pag. 74. S0. 
« stagnalis .. --- LILLJEBORG : Synopsis Crustaceorum  suecicorum, 
pag. 3. 


Teste karcsú, hosszúra nyúlt s a fej, tor és potroh jól megkulonboz- 
tethetó. Feje két szelvenyböl all, melyek közül a hátsó keskenyebb az elsó- 
nél és nyaknak tekinthetó. A fejhez vannak illesztve a tapogatók, szemek, 
ölelő karok és ezeknek függelékei. Azon szerveket, melyeket en itt öle- 
lőknek akarok nevezni, a különböző búvárok különbözőképen nevezték és 
együttal különbözőképen értelmezték; így Barrp 2-ik tapogatópárnak ne- 
vezi, Dypowszky szarvaknak úgy szintén CHYZER is; ölelőknek pedig épen 
azért nevezem, mert közösülés alkalmával a hím ennek segélyével öleli 
magához a nőstényt. Különben azt hiszem, hogy leghelyesebben a szaba- 


64 


don éló Evezólábuak elsó tapogatópárjával s az Ágascsapuak evezöcsap- 
jaival vagy agascsapjaival homologizálhatók. 

Az ölelők a himnél és nősténynél feltünő szerkezeti elt’ rest mutatnak. 
A hímnél a homlok két oldalán kissé a hasoldalra húzódva feküsznek és 
két izből állanak. Első ízük széles, húsos, belső szélén, eredetéhez közel 
rövid, mozgatható függelékkel; második izük ívelt, hengerded, néha végén 
lapított, tövén befelé irányuló, sarlóalakban kissé görbült és fogazott füg- 
gelékkel. Az első íz alapján egy különös szerv ered, melyet először SHAw 
különböztetett meg részletesen s azután Prevost írja le tüzetesen; e szer- 
vet SHaw «trunk»-nak, PREvosr pedig «second-finger»-nek nevezi s miután 
szerkezete, illetőleg külsője a kézhez nagyon hasonlít, ez nyújtott alkal- 
mat PREvosr-nak a Chirocephalus genus név felállítására. E különös szerv, 
melynek élettani feladatát illetőleg pontos adatok még nincsenek, követ- 
kező részekből áll: a legfontosabb, helyesebben a főrészletet egy hosszü, 
szalagszerű képlet képezi, mely az ölelő alapjának belső alsó részleténél 
eredve, kinyujtott állapotban az ölelőknél hosszabb, rendes körülmények 
között azonban aláfelé begongyolitett. Belső és külső szegélye egyenlő 
nagyságú fogacskákkal fedett, minek folytán az egész szalag kettősen foga- 
zott fürészre emlékeztet. Az egyes fogacskak alsó lapjukon kissé oblozottek, 
míg felső lapjukon domborodottak és 20—25 befelé hajló finom fogacská- 
val szegélyezettek; azonban nem az összes fogacskák vannak ily sürüen 
fogazva, mert a szalag alapján fekvókon csupán 4—5 nagyobb, ívelt és 
erős tüske emelkedik. A szalag belseje egész hosszában izomrostokkal van 
kitöltve, felülete síma, kivéve alsó harmadát, melyen itt-ott egy-egy erő- 
sebb, görbe tüske látható. A szalag alapjához közel a külső oldalon négy 
ujjalakú nyúlvány indul ki mellfelé, melyek a szalagtól kezdve kifelé foko- 
zatosan rovidulnek, úgy, hogy leghosszabb a szalag mellett emelkedő, mig 
legrövidebb a legkülső negyedik. Az ujjak mindannyian hengeresek, puha 
állományúak, alsó szegélyük síma, míg felső szegélyükön több-kevesebb 
erős tövis emelkedik. Mindenik ujj végén egy erős, befelé hajló karom van, 
alapján egy kis nyúlványkával. Ezeken kívül a szalag alapján a hasoldalon 
még egy háromszög alakú hártyás képlet, helyesebben lemez is emelkedik, 
melynek külső szegélye alapjától fölfelé befelé szokell és kerekített szög 
alatt kifelé irányulva, magas csúcsba folytatódik. A lemez nem egészen sik, 
mert külső felében befelé hajlik, szegélye itt kidomborodó és egész hosz- 
szában két sor fogacskával fedett. Azon helyen, hol a lemez befelé hajlik, 
a csúcshoz közel egy zsebalakú kitüremlés is látható. A lemez felső szegélye 
fogazolt, még pedig 12 fog van kifejlódve, melyek közül a hét belső meg- 
lehetős nagy és nyúlványhoz hasonlít, míg az öt külső csupán gyenge ki- 
emelkedésnek látszik. E fogak, illetőleg nyúlványok alapján egy-egy kis 
sörte emelkedik. Hogy eme képletek az ölelőhöz tartoznak, azt elvitatni 
nem lehet. 


65 


A nősténynél az olelók mar nem oly complicált szerkezetűek, csupán 
egy izból állanak, mely a him ölelője alapi ízének felel meg; hengeresek: 
alapjukon szélesek, végükön kihegyesedők befelé kissé sarlóalakulag gör- 
bult puha állományü szarvat képeznek, melyen semmi mellékfüggelék 
nincsen. Felületök azonban finoman szórózótt. A homlokról hiányzik a 
hímnél oly feltünő homlokfüggelék. 

A tapogatók mindkét ivaregyénnél egyenlő szerkezetűek, mozgatha- 
tók, hengeresek. A homlok mögött, közel a szemkocsányok alapjához ered- 
nek és végük felé fokozatosan keskenyedve nehány finom tapintó szórben 
végződnek. 

A szemek hosszú kocsányon ülnek, sok lencséjüek és festenyük sötét 
violaszínű, nemkülönben a homlok közepén fekvő kis festenyfolt is. 

A him penise kemény cuticulából áll, alakra egy czipöhöz hasonlít és 
hegyes fele alá és kifelé irányul. A penis egész fölülete tömötten álló kis 
tüskékkel fedett. 

A nőstény petezacskója fordított küpalakü, hegye két csúcsú és na- 
gyon kihegyesedő ; a peték sárgás színűek. 

A villa mindkét ivarnál oly hosszú, mint a megelőző négy potroh- 
szelvény együttvéve, szine élénk piros és mindkét oldalán hosszú sörtekkel 
borított. 

Más szervezeti viszonyait tekintve a többi Branchipusokhoz hasonló, 
különösen a Grusr által leírt Branchipus Josephinehez és a DyBowszxy 
által leírt Branchipus Grubii-hez hasonlit. 

Színe zöldes vagy sárgás; az általam gyűjtött példányok meg épen 
halvány zöldes-sárgák voltak, ölelőik azonban sötét sárgák, feje ellenben 
halvány violaszínű volt. 

- A nőstény testhossza: 20—25 "5; a hím testhossza alähajlott hom- 
lokfüggelékkel: 20—25 "5; kiterjesztett homlokfüggelékkel 30—35 wj. 

Eme gyönyörű fajt Angolországban több helyről gyűjtötték, így 
Barrp Blackheath; E. Dousrepay Eppneg-, Acer C. Brigthon; LzscH 
Bristol és Devonshire; Westwoop Hammersmith környékéről gyűjtötte. 
Francziaorszagban Prevost Montanban ; Desmarzst Fontainebleau és JoLy 
Toulouse környékéről ismertetik. Németországban Brasıus és BupgE Bonn, 
SIEBOLD és Linvin Danzig környékén találta. Oroszországból csupán FISCHER 
említi. 

Én a Retyezáton két helyen gyűjtöttem; a legszebb és legfejlettebb 
példányokat a Zenoga-tó mellett fekvő egy kis, iszapos fenekű tócsában 
találtam más Crustaceumok társaságában ; különösen nagy számban voltak 
a hímek. A második pont, hol találtam a Fekete-t6t6l a Zenoga-tóhoz 
vezető útamban talált egy kis kristálytiszta, sziklafenekü, sekély, állandó 
tó volt; ebben azonban már nem voltak oly szép példányok, jóval kisebbek 
voltak a Zenoga-tóból fogottaknál s itt a nőstények voltak nagyobb szám- 


Természetrajzi füzetek. VII. köt. E 


66 


mal. A nagysági eltérés magyarazatat abban látom, hogy e helyen keve- 
sebb táplálekhoz juthattak, mint az elóbb emlitetten, miután ebben csak 
par példány másféle Crustaceumot taiáltam. 


* 


Szüksegesnek látom e helyen e fajnak hazánkban való elófordulására 
vonatkozó irodalmi adatok áttekintését adni, miután ezek szerint mai nap 
is kétes, hogy. vajjon meg van-e az egyebütt is faunánkban és nevezetesen 
azon a helyen, a melyról emlitve van. 

Mint a Branchipus és Chirocephalus genus neveknek irodalmunkban 
előfordulásának tárgyalásánál említettem volt, Tóru SÁNDOR és CHyzEr 
ConxÉL értekezésókben, mely a «Magyarhoni természetbarát» 1858-iki 
folyamában «A Budapest vidékén eddig talált héjanezokról» czimen jelent 
meg, a 88. lapon a Chirocephalus diaphanus mint a budapesti fauna egyik 
alakja van említve. E helyen nevezett szerzők következöleg szólnak rola: 
«E szép állat a Duna felső partjain levő tavakban évenkint februártól mar- 
czius, legfeljebb aprilisig nagy mennyiségben jön elő. — Később nyomtalanúl 
eltünik, mit részint a magasabb fokú hóségnek, részint az ez által téli álmok- 
ból felébredő békák és görek falánkságának tulajdonithatunk». Cuyzur Con- 
NÉL ugyan ezen évben a bécsi «Verhandlungen der zoolog.-botanische Ge- 
sellschaft» VIII. kötetében «Ueber die Crustaceen-Fauna Ungarns» czímű 
enumeratiójában az 506-ik lapon Branchipus diaphanus néven sorolja fel. 
Bnünn a Cuyzer C.fentidézett értekezésére reflectálva ugyancsak a « Ver- 
handl. d. zool.-botan. Gesellsch.» X. évfolyamában az «Ueber das Vorkom- 
men einer Estheria (Isaura, Joly) und des Branchipus torvicornis in Pest» 
czimü értekezésében a 120-ik lapon a Branchipus diaphanust is emliti, 
mint a budapesti fauna egyik alakját. CHyzER Cornet 1861-ben a magy. 
tud. Akademia «Mathem. és természettud. közlemények, 1-ső kötetében 
«A pesti levéllábü héjanezokról» czimti monographicus dolgozatában a 
64 és 65. lapon a Branchipus diaphanusra vonatkozólag ezeket mondja : 
«Barnp értekezéséből, — hol a Chirocephalusnal elkövetett régibb roppant név- 
zavar és valóságos chaos a régibb irodalom nagy ismerete mellett 4 lapon át 
egész terjedelmében ki van dolgozva, — és rajzatból látom, hogy a Chiroce- 
phalusoknak s különösen diaphanusnak nevezett Branchipusok az én alta- 
lam annak tartott állataimtól annyiban különböznek, hogy méltán és joggal 
nézhetem öket más fajnak, s minthogy egyik eddig leírt Branchipusnak 
isméje sem allik rájok, új fajnak, melynek hazánkbani előjövetele végett 
Branchipus hungaricus nevet adok. Mint e szavaiból látszik tehát, a Bran- 
chipus diaphanus nincs meg Budapest faunájában, mert az a faj, melyet Toru 
és ÜHYZER együtt, CHYZER és az ő nyomán BRÜHL is Branchipus diaphanus 
ney alatt mint budapesti alakot említ, nem a Branchipus diaphanus, hanem 


67 


egy egészen más, és nevezetesen Cuyzur által újnak tartott faj : a Branchi- 
pus hungaricus. Ugyan oly értelemben nyilatkozik Cnvzer a szóban forgó 
fajról a «Verhandl. d. zool.-botan. Gesellschaft» XI-ik kötetében «Berichti- 
gungen und Ergánzungen zu mejner Abhandlung: Ueber die Crustaceen- 
fauna Ungarns» etc. czímű közleményében a 117-ik lapon, hol ezeket 
mondja : a. . . ersah ich aus seiner ( Baird s) weitläufigen Beschreibung des 
Chirocephalus, wo das Chaos der Synonymie auf nicht weniger als 4 Octav- 
seiten gelichtet wird, mit Sicherheit, dass meine Thiere weit entfernt Chiro- 
cephali = Branchipi diaphani zu sein, eine neue bisher unbeschriebene Art 
darstellen, der ich als meinem Compatrioten folgenden Namen gebe: Bran- 
chipus hungaricus mihi». Dr. Marco Tıvanır «Budapest és környéke állat- 
tani tekintetben» ezimti és Budapest faunája alakjainak enumeratiöjät tar- 
talmazó 1879-ben megjelent művében újra felveszi a Chirocephalus dia- 
phanust Budapest faunájába s a 410. lapon eme megjegyzést teszi melléje : 
«Chirocephalus diaphanus Prévost (== Branchipus diaphanus Brühl = 
br. hungaricus Chyzer). Pesten a felső dunapart és a váczi töltés között 
fekvő agyagos fenekti tócsákbam csak kora tavaszszal több ízben találtatott. 
. E faj, mely legelőször Prévost által Francziaországban észleltetett és leiratott 
Chirocephalus diaphanus név alatt (melynek himjei jellemző szarvalakú 
hátsó csápokkal bírnak), mindig csak kora tavaszszal, néha még a jéggel 
fedett vízben fordul elő. Dr. Cavzer a pesti. példányokat külön fajnak tar- 
totta s Branchipus hungaricus név alatt írta le. Azonban a test roppant át- 
latszosaga mindkettőnél, valamint hasonló elöjöveteli módja kora tavaszszal, 
s azon megegyező képesség, mely szerint még a jég alatt is képesek fejlődni, 
nézetem szerint bizonyossá teszik azt, hogy daczára a csekély eltérésnek, me- 
lyet Chyzer a pesti példányokon, jelesen a hímek hátsó csápjain s a nőstények 
petezacskóin talált, a Branchipus hungaricus Chyzer teljesen azonos a Chy- 
rocephalus diaphanussal.» 

A fent felsorolt adatokhoz bóvebb magyarazatot adni, azt hiszem 
felesleges, miután konnyen belátható, hogy még ez ideig teljességgel nines 
eldontve az, hogy vajjon a Branchipus diaphanus megvan-e Budapest 
faunájában, miután az épen esak elóbb emlitett észrevétel szerint a Bran- 
chipus hungaricus és a Branchipus (Chirocephalus) diaphanus faj egynek 
vétetik. Ezek folytán kótelességemnek tartom az ugyet adataim szerint 
lehetóleg tisztázni. 

A Branchipus diaphanus leírásánál részletesen ismertettera azon 
homlokfüggelékeket, melyeknek alakja és szerkezete alkalmat nyujtott 
Prevost-nak a Chirocephalus genus név felállítására s melyek e fajra any- 
nyira jellemzők, ennélfogva ismétlés kikerülése végett azoknak leírását e 
helyen mellőzöm, de e helyett szükségesnek látom összehasonlítani GRUBE- 
nak a Branchipus diaphanusra és Cavzer-nek a Branchipus hungaricusra 
írt diagnosisát, miután ezeknek összehasonlítása igazolni fogja azon alli- 


D* 


68 


tásomat, hogy a Branchipus diaphanus és Branchipus hungaricus ket kulon- 
álló faj. 

Gruss fentebb említett értekezésében a 80-ik lapon a Branchipus 
diaphanust így jellemzi: « Appendictbus frontalibus in spiram planam con- 
tortis, utrinque dentibus pinnatis, ramis 4 digitiformibus denticulatis, in- 
feris, sibi adiacentibus, cornibus maris in uncum gracilem obtusum exeunti- 
bus, ad basin internam. processu. digitiformi membranaque lata, triangula, 
crenata ornatis, cornibus feminae brevibus crassis, pedibus Br. Josephinae 
similibus ; segmentis apodibus quadratis, appendicibus caudalibus longitu- 
dine proximorum. 4 ( junctorum ) ; theca ovorum quasi fusiformi ; ovis. fla- 
centibus. Long. 9—12 lin., color viridis vel flavens, pellucens». Cavzer C. 
a «Pesti levéllábü héjanczokrél» czímü fentebb hasonlóképen említett érte- 
kezésének 63-ik lapján a Branchipus hungaricust következökepen diagnos- 
tizálja: «Fronte. in feminis nuda, sumplici, in maribus in processum quad- 
ratum. apice truncatum. producta ; cornibus marium validis biarticulatis, 
articulo secundo versus lineam medianam corporis directo > processus fron- 
talis, articulus. cornuum. primus et secundus. inter se incisuram ovalem 
utrinque includentes ; articulus secundus contortus, apice in aculeum exiens. 
Articulo. basilari externe adhaeret: utrinque lamina longa plana in spiram 
contorta in marginibus externo. c. 17. interno c. 8. processibus digitiformi- 
bus praedita ; cornibus feminae multo brevioribus, simplicibus, laminis supra- 
nominatis carentibus. biarticulatis ; articulo basilari pyriform an facie in- 
terna. aculeo valido. curvato praedito, articulo secundo aculeo primi inverso 
Sam. c Abdomen seu cauda in appendices duos lanceolatos utrinque 
setosos, longitudine 2—3 proximorum. articulorum junctorum exiens ; arti- 
culi duo primi partes genitales externas ferentes, theca ovorum solum longi- 
tudinis primorum articulorum duorum, hisadnata, apice in processum uvulae 
similem producta. Longitudo maris et feminae — 20 ™,, sine cornubus ; la- 
minae cornuum 7, ; theca ovorum 2™,. Color elegans tam viridis, iam 
aurantio ruber, animalia valde pellucida». 

Ha felteszszük, hogy a nevezett két szerző a fentidézett diagnosisok- 
ban csakugyan a két faj jellemét foglalta össze, miben kételkedni okunk 
egyáltalán nem lehet, minden további késéget kizárólag állíthatni, hogy 
Cuvzer C. világért sem tévedett, midőn azt mondta, hogy az általa Chiro- 
cephalus és Branchipus diaphanus név alatt említett faj nem azonos az e 
név alatt leírt fajjal, hanem egy egészen más faj. És hogy ebben Cuvzur-nek 
igaza van, igazolják azon rajzok is, melyek a Branchipus diaphanust tun- 
tetik fel. Állításom igazolására a mellékelt táblán hű másolatát közlöm 
Barrp szép rajzai közül a him fejének homlokfüggelékeit feltüntető ábrá- 
nak (II. Tábla 1. ábra) és Cuyzer rajzai közül összehasonlítás kedvéért a 
Branchipus hungaricus híme fejénck vázlatos rajzát a homlok függelékek- 
kel (IT. Tábla 3. ábra). A kettő közötti feltünő különbség részletezésére és 


69 


bővebb magyarázatára nézetem szerint nines szükség, első tekintetre 
szembeötlik az, különösen a homlokfüggelékeiben. De igazolja állításomat 
a Branchipus diaphanus nősténye fejének (II. Tábla 8. ábra) és a Branchipus 
h ngaricus nősténye fejének és fejfüggelékeinek (II. Tábla 4. ábra) alakja 
és szerkezete közötti különbség is. 

Ezeknek alapján tehát egész határozottan állítom, hogy a Buda- 
pest faunájából említett Branchipus (Chirocephalus) diaphanus nem azonos 
a más búvárok által leírt Branchipus (Chirocephalus) diaphanussal és hogy 
CHYZER CORNÉL-nak igaza volt, midőn azt más fajnak tekintette, csakhogy 
nem volt igaza akkor, midőn azt új fajnak írta le Branchipus hungaricus 
néven, mert az egy évvel korábban DvBowszxy által Berlin környékéről az 
«Archiv fur Naturgeschichte» 1860-iki XXVI-ik évfolyamában «Beitrag zur 
Phyllopoden-Fauna der Umgegend Berlins, nebst kurzen Bemerkungen 
uber Cancer paludosus Mull.» czimti értekezésben a 196—200-ik lapon 
részletesen leiratott, mint branchipus Grubu. Ezen állításom igazolására 
álljon itten mindaz, mit a két Auctor fajára nézve mint feltünően jellemzőt 
kiemel. Nézzük csak mit mond CuyzEr C. a Branchipus hungaricus fejének 
. függelekeiröl és mit mond DyBowszxy a Branchipus Grubii hasonló szer- 
veiról. CnyzER fentebb már többször említett értekezésében a szóban lévő 
függelékekről ezeket mondja: « Articulo bastlari externe adhaeret utrinque 
lamina longa plana in spiram contorta in marginibus externo c. 17. interno 
c. 6 processibus. digitiformibus praedita . ..» Dysowszxy pedig így írja le 
azokat: «Die Basalanhänge der Hörner (Stirnforsätze Grube) sind bei 
dem Männchen lang, bandartig, mit zahlreichen seitlichen bedornten For- 
sätzen, 30-—34, versehen und werden zusammengerollt zwischen den Basal- 
theilen der Hörner getragen.» Mint eme idézetekből látszik mindkét szerző 
ugyanazt a szervet írja le s e szervek a leírás szerint teljesen hasonlók : 
egymáshoz. Egyetlen különbség a homlokfuggelék oldalnyújtványainak 
számában mutatkozik, mert Cuyzmr a külső oldalról 17-et, a belsöröl 8-at 
említ, míg DyBowszky 30—40-ről emlékezik meg. Azonban ha tekintjük e 
szerv részletesebb leírását e szerzóknél, e feltünó különbséget elenyészett- 
nek fogjuk tapasztalni; mert ugyanis, mig CmvzER C. a részletes leírásnál 
a fent idézett számokat ugyan megtartja, de hozzá teszi, hogy: «Van-e 
. számukban bizonyos állandóság, azt nem tudom ; minthogy jelenleg mind- 
össze két hímpéldány áll rendelkezésemre; addig DvyBowszxy a fentidezett 
számot mellőzi, helyesebben részletezi, mikor leírásában ezeket mondja : 
«Diese seitlichen Fortsätze sind an dem Aussenrande der Basalanhänge 
etwas länger und zahlreicher ; denn die Zahl beträgt daselbst 19—20, an 
dem Innenrande dagegen nur 11— 14.» A leíráshoz mellékelt rajzok ugyan, 
melyeknek fac similéjét a II. Tabla 3-1k és 4-ik ábráin közlöm, némi 
tekintetben elteröknek látszanak, de nézetem szerint a Dysowszxy-fele 
(43k ábra) tünteti fel e szervet a maga természetességében, mig a CHYZER 


70 


rajza (3-ik ábra) egy kissé mesterkélt, mit maga is elismerni latszik, mikor 
e megjegyzést teszi: «Azonban úgy mint le vannak rajzolva, e lemezek sem 
élő, sem döglött példányon nem láthatók, mert hegyöknel fogva hosszanti 
tengelyök körül kissé tekercsformán egészen be vannak göngyölítve, s két a 
szarvak előtt ülő csomót képeznek. 

A hím ölelőinek (szarv) leírásában ugyanazon egyöntetűséget találjuk 
a két szerzónél, mert míg például Cayzer az ölelő második ízéről ezeket 
mondja: «A második tag hegyén egy finom tovisbe végződik ; belső a petelik 
felé néző széle két félholdképü kivágányt mutat, melyeknek külső szélén két 
. hasonló domborodás felel meg. A külső szél közepén apró jelentéktelen fogacs- 
kákkal bir»; addig Dysowszky ugyan e tagról következő megjegyzést teszi : 
«Die Zangen sind von hornartiger Consistenz, ihre Form ist in der ersten 
Hälfte des Verlaufes unregelmässig dreikantig, die innere obere Kante ge- 
zähnelt und convex, die untere eingebogen und bildet an dem Uebergange in 
die zweite Hälfte einen knieförmigen Hocker. Die zweite Hälfte ist zusam- 
mengedrückt und endet etwa ähnlich wie bei Branchipus cloniger mit einem 
seichten halbmondförmigen Ausschnitte» Az azonosság legszembetünóbb 
azonban a két szerzónek e szervre vonatkozó rajzaiban, melyeknek fac 
similéjét a II. Tábla 3-ik ábrán b alatt és a 6-ik ábrán közlök. 

Lássuk mar most a nőstény fejének függelékeit Cuyzer leírásában és 
Dypowszxy-éban. Cuyzmr szerint «A nősténynek feje annyira különbözik 
a hím fejétől, mintha masfajü allate volna. A homlok itt egészen síma, egy- 
szerű, minden nyújtvány nélküli; az ábrán mely hasonló állásban van raj- 
zolva, mint a hímnél f alatt látható; a két nagy kar helyett itt csak kurta, 
de szintén erős szarvak láthatók. E szarvak kéttagúak, a tövük (első tag ) 
csaknem az egész szarvat képezi, némileg körtealakú, belső oldalán hegyes 
horogalakú foggal ; a második tag az első tagnak horogalakú nyujtványához 
hasonlít. Kz s a horogalakú fog homorú szélökkel állanak egymásfelé s néma- 
leg rákollóhoz hasonlítanak. Különben egészben véve fog nélkül, a nőstény 
szarvat a pókok ragonyathoz hasonlítanak leginkább. A fenn leírt lemezek- 
nek a nősténynél nyoma sincs.» Ugyanezen viszonyokat tünteti fel Dy- 
Bowszky, midőn ezeket mondja: «Dei den Weibchen wiederholen sich alle 
die genannten drei Theile, nur sind sie hier anders gestaltet. Das Basalghed 
stellt einen konischen Zapfen dar, statt der mächtigen Zangen findet. sich 
nur ein dünner, spitzer Fortsatz und zuletzt vertreten zwei dünne, spitze, 
sichelformig gestellte Fortsätze die bandartigen langen Anhänge des Männ- 
chens.» A ket szerzö által e szervröl adott rajz elsé tekintetre különösen 
külső alakját illetőleg ugyan eltérni látszik, mint azt a II. Tabla 5-ık és 10-ik 
ábrákon kozolt fac similek is igazolják, de ezen eltérésnek is megvan a 
maga magyarázata; mert ugyanis Dvsowszry e rajzát (10-ik ábra) bor- 
szeszben sokáig állott példány után közli, mint azt ábráinak magyarazata- 
ban megjegyzi. De ha összehasonlítjuk Cavzer-nek rajzát (II. Tábla 5. ábra) 


11 


Frie A. nak «Die Krustenthiere Bóhmens» czímű 1871-ben megjelent na- 
eyobb művében közölt rajzának fac similéjével (I. Tabla, 7. ábra), a kettő 
közötti hasonlatosság elvitázhatlanná válik. 

A nőstények petezacskójával sem áll a dolog másképen, mert mint a 
mellékelt 2-ik és 9-ik ábra fac similéin látható Cnvzzn (2. ábra) ugyanazon 
alakot rajzolja, a melyiket Dypowszxy (9-ik ábra), csakhogy míg CHYZER 
azt fölülről, illetőleg szemben rajzolja, addig Dvsowszxv kissé oldalról 
tekintve. 

Az előadottakban lehetőleg arra törekedtem, hogy a CHyzer és Dy- 
BOWSZKY leírásában a Branchipusokra jellemző szervek hasonlatosságát és 
azonosságát feltuntessem és teljes meggyőződéssel állítom, hogy a 
Dvsowszky Branchipus Grubii-, és a Cavzer Branchipus hungaricus-faja 
egy és ugyanazon faj és Budapest faunájában sem Branchipus (Chiro- 
cephalus) diaphanus, sem Branchipus hungaricus nincsen, hanem igenis 
van egy másik faj, a Branchipus Grubu, Dybowszky. 

Miután a Branchipus Grubii, Dyb. irodalmunkban e néven még eddig 
említve nem volt, azt hiszem nem végzek felesleges munkát akkor, midón 
a reá vonatkozó adatokat e helyen összeällitom. 


Branchipus Grubii, Dysowszkx. 


Chirocephalus diaphanus __ 'TórH és CHvzER: Magyarhoni természetbarát, 1858. 
évf. p. 88. 
Branchipus « 2 CHYZER : Verhandl. d. zool. botan. Gesellsch. in Wien, 
1858. p. 506. 
« « -. BnmüHr: Verhandl. d. zool. botan. Gesellsch. in Wien, 
1860. p. 120. 
« Grubul c9 078 Dysowszky: Archiv für Naturgesch. 1860. pag. 195. 
Tab. X. 
« hungaricus .. €HvzER: Math. term. tud. közl. 1. köt. 1861. pag. 63. 
Mabe VIS Bios 1. 5. Tab. VIT. "Big. Ac 
« « m. CnHvzER: Verhandl. d. zool. botan. Gesellsch. in Wien. 
Jahrg. 1861. p. 117. Tab. III. Fig. 6—8. 
« Grubii —. ... Boucusourz: Schrift. d. kön. Phys. Oec. Gesellsch. zu 
Königsberg. V. 1864. p. 63. 
[ « AED Fric A.: Die Krustenthiere Dóhmens, p. 253. Fig. 71. 
« « —. __. MÜLLER P. E.: Naturhistorisk Tijdsskrift. 3. R. 8. B. 
1873. p. 566. 
Chirocephalus diaphanus __ Mareéd: Budapest és környéke állattani tekintetben. 
1879. p. 410. 


Részletes leírását itten mellőzöm, miután ÜHYZER Corner idézett 
értekezésében az kimerítően van adva, annyit azonban megjegyzek, hogy 
miként az irodalmi adatokból látszik, Cavzer hamarább, illetőleg korábban 
ismerte, mint DvsBowszxkYy s ennek folytán a prioritás joga őt illetné, csak- 
hogy még akkor, mikor DYBowszxv-t megelőzhette volna a lelethelyek fel- 


-I 
bo 


sorolásán kívül semmi, a faj jellemeire vonatkozó további megjegyzést nem 
közöl s míg ő csak 1861-ben írja le Branchipus hungaricus-át, addig Dv- 
powszky Branchipus Grubii faját 1360-ban, tehát egy évvel korábban 
írta le. | 

Dysowszxy e fajt 1859. évi április és május hónapokban Berlin kör- 
nyékén gyűjtötte. Torn és CuvzER Pest környékén először 1858 marezius 
és április hónapjaiban találták a Duna felső partjain lévő tavakban. Fnrc 
1862-ben Csehország Bechovie nevű helysége mellett hóvízben találta, 
Hezricn pedig ugyanott Podébrad környékén 1870 április 26-án az Elbe 
kiôntése folytán keletkezett tócsákban. Mürrer P. E. Dániából említi Fre- 
deriksborg környékéről, honnan 1872-ben lett a kopenhágai muzeumnak 
beküldve Sarunsen W. által. Dr. MaAnaó Budapest és környékének állattani 
ismertetésében Chirocephalus diaphanus Prévost név alatt valószínűleg 
ugyanazon budapesti lelethelyekról említi mint Térx és CuvzgR; de újabb 
adatok e helyen való előfordulásáról hiányoznak. 


Mint a bevezetőben röviden említettem a Retyezát tavai közűl kettőben, 
a Zseminye- és Zenoga-tóban pisztrángok is vannak, így hát, bár ezek csu- 
pán honosítottak, de mégis a faunának állandó alakjait képezik, minek 
folytán én fel is veszem a pisztrángot a nevezett két tó faunájába. Meg kell 
említenem azonban azt is, hogy a Fekete (Nyegru) tótól a Zenogához vezető 
útamban, egy kisebb, kristálytiszta, sziklásfenekű tavacskában a Branchi- 
pus diaphanus társaságában nagyszámú béka-álczát láttam, de csupán 
egyetlen kifejlődött békát; ezt azonban megfognom nem sikerülvén, faját 
nem tudtam biztosan meghatározni. Külsejéról, illetőleg hátának, de kulo- 
nósen végtagjainak színéről ítélve Rana esculentának tartom, azonban, 
hogy sok varietása közűl melyik lehet, megállapítani nem tudtam. Való- 
színű, hogy a Rana esculenta var. alpina, s hogy a békaálezák 1s e fajhoz 
tartoztak. 

Összegezve a felsorolt adatokat, kitünik, hogy a Retyezát tavainak 
faunájából ismeretes eddig 8 Protozoa, 12 Vermes, 21 Crustacea és 2 Verte- 
brata; összesen 43 faj. 


* 
* * 


Kedves kötelességemnek tartom e helyen öszinte hálámat kifejezni 
az erdélyi muzeum-egylet Igazgató-választmányának azon nagylelkű áldo- 
zatkészségeért, hogy lehetővé tette a Retyezátra való kirándulásomat; de 
köszönetemet kell nyilvánítanom még Schuster AnpRAs malomvízi erdész 
úrnak is előzékeny szívességeért. 


" Kolozsváron, 1882 november 23-án. 


EX ES 


— 


GE 


=] 


ÁBRÁK MAGYARÁZATA. 


(II. Tábla.) 


ábra. Branchipus diaphanus, Prévost, himének feje a homlokfüggelékekkel. BAIRD 


rajzának egyszertisitett másolata. 

Branchipus Grubii, Dybowszky, nóstényének petezacskója. Cayzer C. rajzá- 
nak másolata. 

Branchipus Grubii, Dyb. hímének feje a homlokfüggelékekkel. CmvzkR C. 
rajzanak másolata. 

Branchipus Grubii, Dyb. nóstényének feje. CHYZER C. rajzának másolata. 

Branchipus Grubii, Dyb. hímének fejfiiggeléke. DyBowszky rajzának egyszerű 
másolata. 

Branchipus Grubii, Dyb. nóstényének feje. Fric A. rajzának egyszerü má- 
solata. 

Branchipus Grubii, Dyb. hime ölelöjenek második tagja. DvBowszkv rajzá- 
nak egyszerü másolata. 

Branchipus diaphanus, Prév. nóstényének feje. Természet után rajzolva. 

Branchipus Grubti, Dyb. nóstényének petezacsköja. DvBowszkv rajzának 
egyszerü másolata. ; 

Branchipus Grubii, Dyb. nóstényének ölelöje. DyBowszky rajzának egyszerű 
másolata. 


1 
> 


A «PROTISTA» ES «VEGLENY» KIFEJEZÉSEK ÜGYÉBEN. 


Dr. Entz GÉZA kolozsvári egyetemi tanártól. 


Miután e füzetekben (I. köt. 1877. 152. I.) a «protista» és «véglény» 
kifejezéseket én használtam először, mely kifejezések közül KrEeın GYULA 
a Vampyrella fejlődését és rendszertani állását tárgyaló dolgozatában 
(Ért. a term. tud. köréből. Kiadja a magy. tud. Akadémia. 1882.) az elsőt 
feleslegesnek, a másikat pedig, mint helytelent, elvetendőnek ítéli: a szer- 
kesztőség szíves engedelmével alkalmat veszek magamnak e helyen a 
tárgyhoz röviden hozzászólani. 

Az egész protista-ugy a körül a kérdés körül forog, hogy vannak-e 
oly szervezete k, melyek az állat- és növényország között átmenetet képeznek! — 
Erre az alapkérdésre ismereteink jelenlegi állásán csakis igenlő válasz ad- 
ható s Kr. Gy. maga is erre az eredményre jut, mit határozottan ki is mond 
a következőkben: «4 Vampyrellák tehát egyszersmind oly szervezeteknek 
tekintendők, melyek az állat- és növényország közti átmenetet közvetítik ; azon 
egyszerű lények közé tartoznak, melyek az állatok és növények közös kiinduló 
pontját kepviselik.» (Id. ért. 21.). — A főkérdésre adott ama határozott 
válasz után a dolog lényegére nézve voltaképen egészen közömbös s tisz- 
tán csak az egyéni felfogásnak, mondhatnám ízlésnek a dolga, vajjon 
azokat az érdekes szervezeteket, «melyek az állatok és növények közös kun- 
duló pontját képviselik», külön névvel jelóljük-e, vagy pedig beérjük a 
körülirások untalanül való ismétlésével, s minden vitatkozás, mely e körül 
forog, üres szószaporítássá, meddő hajszálhasogatássá fajúl. Kr. Gy. követ- 
kező szavaira azonban: «Most azt kérdem : nem-e egyszerűbb és helyesebb 
is, ha csupán állat- és növényországot ismerünk el s csak e két ország közti 
határt igyekszünk megállapítani, mint ha a protista-országot elfogadva, azt 
nem csak az állatoktól és névényektél határoljuk el, hanem egyszersmind 
annak növényi és állati alakjai között is kénytelenek vagyunk határt szabnt, 
mely szükségképen azonos lesz a növény- és állatország közti hatarral» 
(22. I.) — mégis meg kell jegyeznem, hogy világért se juthat eszébe senki- 
nek, ki a protista kifejezést használja s a hozzá kötött fogalommal tisztá- 


ban van, hogy a prostisták inkabb állati és inkább nóvényi alakjai kozott 
határt szabjon ; mert hiszen a protista kifejezés épen azon igazság elisme- 
résének köszöni létét, hogy az állat- es növényország a legalsóbb lények 
közvetítése útján szakadatlan kapcsolatban áll egymással. A protista kife- 
jezéssel épen ügy vagyunk, mint pl. a «zöld» kifejezéssel, a melynek hasz- 
nálásában az bizonyára nem fog akadályozni, hogy a zöldeskék és zöldes- 
sárga közötti határ szükségképen azonos a kék és sárga közötti határral. 

A mi végre a «nem épen szerencsésen választott» véglény kifejezést 
illeti, erre nézve csak annyit akarok mondani, hogy 1. ezen szó képzésénél 
a protisták rendszertani helyére voltam tekintettel s nem a görög protista 
kifejezésre, — melyet n. b. egészen feleslegesnek tartok sz-szel írni, miután a 
magyar ember mégis csak protistának fogja mondani, valamint hogy azt 
mondja : konczipista, pápista, kálvinista és nem : konczipiszta, pápiszta, kál- 
viniszta, — s melynek etymologiája bizony nekem sem okozott különös 
fejtorést; 2. a ki magyarúl tud, tudhatja, hogy szomszéd országok határait 
végeknek nevezzük s minden magyar-német szótárban megtalálható, hogy 
végőr, végórs, végezred, végvár, végvidék stb. annyi, mint Grenzwache, Grenz- 
‚posten, Grenzregiment, Grenzfestung, Grenzdistrict etc.; 3. bármely jobb 
kifejezést készségesen elfogadok. 


A TORDAI ES SZAMOSFALVI SÓSTAVAK OSTOROSAI 


(FLAGELLATA). 


Dr. Entz GÉZA kolozsvári egyetemi tanártól. 


(LIT. és IV-ik tábla.) 


A sóstavak véglény-faunáját tárgyaló első értekezésemben csupán 
négy ostorosról (Peridinium Pulviseulus, Chlamydomonas Pulvisculus, 
Euglena viridis, Eutreptia viridis) tettem említést " ; folytatott vizsgálataira 
alapján ezekhez még tízet sorolhatok, melyek Sreix rendszerébe beosztva 
a következők : 

A) NUDIFLAGELLATA. 

Monadina. 

1. Cercomonas Thermo, STEIN. 

Craspedomonadina. 

2. Codonosiga Botrytis, STEIN. 
3. Codonocladium -corymbosum, n. sp. 

Chrysomonadina. 

1. Hymenomonas roseola. 

Chlamydomonadina. 

5. Chlamydomonas Pulvisculus, EHRE. 

Cry ptomonadina. 

6. Chilomonas Paramecium, EHRE. 


7. Cryptomonas ovata, EHRE. 


Huglenida. 

8. Euglena viridis, Eure. 

9. Eutreptia viridis, Perry. 
‚Istasiaea. 

10. Peranema trichophorum, STEIN. 
Seitomonadina. 

11. Menoidium Astasia, n. sp. 

12. Anisonema grande, STEIN. 


1 A tordai és szamosfalvi sóstavak ázalagfaunája. A magy. orv. és term. vizsg. 
1875-ben Elópatakon tartott nagygyülésének Evk. Kül. leny. p. 10. 


77 


B ) CILIOFLAGELLATA. 
Peridinaea. 
13. Peridinium cinctum, EHRB. (— Glenodinium cinctum, STEIN). 


14. Peridinium Pulvisculus, EHRB. (— Glenodinium Pulvisculus, STEIN). 


Ezek kózul a ket uj faj (Codonocladium corymbosum és Menoidium 
Astasia) leirásán kívül az Anisonema grandere, Eutreptia viridisre és Hy- 
menomonas roseolára vonatkozó vizsgálataimat a következőkben foglalom 
Össze. 


ANISONEMA GRANDE, Srerx. 


(IV. Tab. 1—6. ábra.) 


Ezen tekintélyes nagyságot eléró, szép ostoros már rég óta ismeretes 
s különböző búvárok által különböző elnevezések alatt iratott le: EHREN- 
BerG-nél Bodo grandis,! Dusarpın-nel Heteromita ovata? és Anisonema 
Acinus, Perry-nél ugyanezen elnevezések alatt,* JAwzs-Crank-nél Aniso- 
nema concavum,? DE Fromenrez-nél Heteromita ovata, H. gibbosa, 
H. crassa, H. ovum és Diplomita insignis,? Bürsouri-nél Anisonema Aci- 
nus," SrEIN-nél Anisonema grande? elnevezés alatt találjuk. A CraprAREDE 
és Lacumann által egyszerűen Heteromita genus-névvel jelelt, de elég jel- 
lemzóen rajzolt tengeri ostoros? kétség kivul szintén ide tartozik; végre 
igen valószínű, hogy a Dusarpin által Ploeotia vitrea névvel jelelt tengeri 
ostoros !" szintén azonos az Anisonema grandevel. 

Mindjárt elóre meg akarom itt jegyezni, hogy a sósvizben éló Aniso- 
nema grande semmiben sem különbözik a Kolozsvár körül általam édes- 
vizekben észlelt példányoktól; a mennyiben tehát a közlendő leirás ezen 
ostoros szervezetének egyes részleteire nézve más búvárokétól némileg 
eltér, az eltérések nem tekintendők a sósvizi alakra, jellemzőknek. 

Az Anisonema testének körvonala nagyjában véve tojásdadnak mond- 
ható (innét a Heteromita ovata elnevezés Dusarpin-nél), de csakis nagyjá- 
ban, részletesebb megtekintés ugyanis meggyőz arról, hogy ezen alak a 


: Die Infusionsthiere als vollkommene Organismen. 1838. p. 34. 


? Histoire naturelle des Infusoires. 1844. p. 298. 

2 Op. cit. p. 345. 

* Zur Kenntniss kleinster Lebensformen etc. 1852. p. 164, 169. 

5 On the Spongiae Ciliatae as Infusoria Flagellata. Memoirs read before the 
Boston Society of Natural History. Vol. I. part. III. 1867. p. 333. 

6 Études sur les Microzaires. 1874. p. 334—335. 

- * Beiträge zur Kenntnis der Flagellaten und einiger verwandten Organismen. 

Zeitschr. f. wiss, Zool. XXX. Bd. 1878. p. 253. 

* Der Organismus der Infusionsthiere. III. Abth. 1. Halfte. 1878. Taf. XXIV. 

" Études sur les Infusoires et les Rhizopodes. III. Partie. 1861. p. 26. Pl. IX. 

! Op. cit. p. 346. 


78 


tiszta tojásdad alaktól meglehetős lényegesen eltér s azon szavakba nehe- 
zen foglalható alakkal egyezik meg, mely a esillöszörös ázalékállatkáknál, 
pl. a Bursaria- és Euplotesfélék családjába tartozóknak képviselőinél, oly 
gyakran ismétlődik s azon alapszik, hogy a kétoldali részarányos test 
hosszasági tengelye irányában erősebben, vagy gyengébben csavarodott. E 
mellett az Anisonema teste, mint a hypotrich ázalékállatkáknál, pl. az Eupla- 
tes-féléknél, melyekkel általános testalakra nézve feltünően megegyezik, 
lapított: a hátoldal kidomborodó, mig az egészben laposnak látszó has- 
oldal kissé duzzadt szélek által határolt hosszirányú vájút visel, melyet 
szajperemmezonck (Peristomfeld) akarok nevezni (4—6. ábra) s mely majd 
a hasoldal középső táján, majd többé-kevésbbé, néha igen feltünően a jobb 
szél felé húzódva fut végig. A szájperemmező vájujára JawEs-Crank tett 
először figyelmessé, ki az általa tanulmányozott pennsylvaniai Anisonemát 
ezen jellem után concavum fajnévvel jelölte ; " hogy azonban majd éleseb- 
ben, majd gyengébben kifejlődve megvan az Anisonema grandénél általá- 
ban, azt BÜTSCHLI és STEIN vizsgálatai egyaránt bizonyítják. A szájperem- 
mező vaskos? felső részének, vagy egy igen hosszúra nyujtott emberi ful- 
kagylónak alakjával hasonlítható össze (6. ábra); mellfelé a szájtól balra 
és felfelé kanyarodó kis barázdába folytatódik, míg hátrafelé elkeskenyedő 
s ellapúló szélekkel enyészik el; legnagyobb mélyedése jobboldali szegé- 
lyére esik, hol az uszályostor elfogadására külön hosszirányú barázda van 
szélén kivájva (5. ábra). 

Az Anisonema grande nagyságát (0,02—0,04%/,), testének csavarodá- 
sát s avval kapcsolatban általános alakját, lapitottságát és szájperemmeze- 
jének elhelyezését és mélységét tekintve, egyénenkint meglehetősen válto- 
Zik; mindezen különbségek azonban átmenetek által ki levén egyenlítve, 
az Anisonema grandenek külön fajokra való szétforgácsolása, mint pl. 
újabban De FROMENTEL müveben,!? nem tartható indokoltnak. 

Külön cuticularis burok, melynek előfordulására, illetőleg hiányára 
alapította DUJARDIN az Anisonema és Heteromita nemeket, bizonyára nem 
borítja a szóban forgó ostorost s vizsgálataim után egész terjedelmében 
megerősíthetem BürscHLI-nek következő állítását: c Valódi köztakaróról az 
anisonemaszerű ostorosoknál ép oly kevéssé lehet szó, mint pánczélról a 
Stylonychia-fajoknal, hanem az illető csillöszörös és ostoros ázalékállat- 
káknál egyaránt csupán tömörebb kéregrétegről, mit bizonyára senki sem 
fog kétségbevonni, ki egy Stylonychiát valamikor vízben szétfolyni látott, 
midőn külön burokból mi sem marad hátra».!? 

Az Anisonema plasmája szintelen, üvegszerüleg átlátszó s az elnyelt 


= Op cit. 105. 333. 
= (Ojos Clits 
= Ojo, Git 109 252 


19 


táplálékon és a magon kívül állandóan kisebb-nagyobbszamu, a fenyt a 
plasmánál erősebben törő durva rogoeskéket tartalmaz, melyek főleg a 
testnek oldalsó s hátsó részében vannak felhalmozódva. A tömör össze- 
állású kéregplasmába (ektoplasma), épen úgy, mint például az Euplotes-, 
Aspidisca- és Oxytrichafélék családjába tartozó csillószórós ázalékállatkák- 
nál, alágy bélplasmába (entoplasma) éles határ nélkül megy át. Alakját nem 
változtatja s ez által lényegesen különbözik azon vele rokon ostorostól, 
mely alakját az Euglenák módjára változtatja s melyet Dusarpin Hetero- 
nema marinának nevezett. 

A két egyenlőtlen ostor közül, — melyek után Dusarprn a jellemző 
Anisonema és Heteromita neveket választá, — az egyik, az örvényző ostor 
(Rüssel Enrenperc-nél, filament flagelliforme Dusarprn-nel, Bewegungs- 
faden Perry-nél, flagellum James-Crark-nél, Nebengeissel Srzin-nel) tobb- 
nyire vékonyabb a másiknál, a test hosszát csak kevéssé haladja túl s a 
véglény úszása közben mellfelé irányúlva kigyózva örvényez, mig a másik, 
az uszályostor (Spring- és Schwanzborste EHRENBERG-nél, filament trainant 
DuzapnpiN-nél, Stützfaden Perry-nél, Gubernaculum  JawEs-Crank-nél, 
Hauptgeissel Srurm-nél) többnyire vastagabb, a test hosszát legalább is 
harmadfelszer, néha háromszor, vagy négyszer is túlhaladja s ezt a vég- 
lény üszása közben uszályként vonja maga után. Az ostorok egész hosszu- 
ságokban egyenlő vastagak s nem vékonyodnak el szabad végök felé, mint 
ezt a legtöbb szerző mindkét, vagy (Jawms-Crank) legalább az örvényző 
ostorra nézve állítja, vagy legalább rajzolja. 

A mi az ostorok kiindulását illeti, erre nézve az újabb búvárok 
(JAmEs-CLARK, DE FROMENTEL, Bürschtı, STEIN) általában megegyeznek 
abban, hogy az uszályostor a hasoldalon, a mellső végtől kisebb-nagyobb 
távolságban s a középvonaltól többnyire kissé balra eső pontból ered; 
azután ívelten, vagy, szabatosabban kifejezve, csigavonalban mellfelé, majd 
jobbra kanyarodik, hogy végre a szájperemmezó jobboldali szegélye menté- 
ben hátra felé húzódjék; egész lefutásában tehát puspokpalezahoz hason- 
lítható, mely kunkorodott végével van oda nólve. Röviden, de tökélyesen 
írta le ezen viszonyt Bürscurr. Az örvényző ostorra nézve ellenben azt 
állítják az Anisonemával foglalkozó újabb búvárok, hogy egyszerűen a test 
mellső végéből veszi eredetét. Ezen felfogás vizsgálataim szerint téves: 
az örvényzőostor ugyanis, mint már Dusarpin állította, — ki előtt kulón- 
ben az ostorok lefutásának részletei ismeretlenek voltak, — az uszályostor- 
ral együtt ugyanazon pontból ered; míg azonban az uszályostor a száj- 
peremmező mellső végén jobbra s az után lefelé kanyarodik, addig az 
örvényzőostor, miután egy fél csigakanyarulatban az uszályostor kanya- 
rodását követte, mellfelé kanyarodik s a szájperemmezónek fentebb emli- 


s OD (alt jo 258 


80 


tett barázdáján a test mellső végét éri el s tényleg úgy látszik, mintha 
csupán innét venné eredetét (1—4. ábra). 

Az Anisonema úszása közben lassan s egyenletesen halad előre s az 
irányt, melyben megindult, hacsak akadályok nem állanak útjában, több- 
nyire hosszabb ideig megtartja. A helyváltoztatíst az örvényzőostor tartja 
fenn, míg az irányt az uszályostor jelóli ki, mely, miként már DUJARDIN is 
megjegyezte, " kormányrúd szerepét viszi s ezért JAmes-CLark méltán ne- 
vezhette gubernaculumnak. Míg a véglény usztában haladási irányát, 
melyből időről-időre észlelhető jobbra-balra biczezentése sem zökkenti ki, 
megtartja, az uszalyostort egyszerüen mintegy maga után czipeli, mig ha- 
ladási irányának megváltoztatásakor az uszályostor lép tevékenységbe s ez 
fordítja testét egy-egy megfelelő suhintással más irány felé. Néha uszály- 
ostorának szabad végét valamely idegen testnek nekitámasztva pihen, vagy 
uszályostorán mint valamely kocsányon himbálódzik ; máskor ismét hirte- 
len hatrapeczkeli magát, mi oly módon jó létre, hogy valamely idegen 
testnek neki támaszkodva egyre jobban megfeszülő uszályostora a száj- 
peremmező vájújából végre nagy erővel kipattan s a testet hátra löki. 

Hogy az Anisonemák kívülről szilárd táplálékot vesznek fel, azt már a 
régibb búvárok is tudták; szájat és garatot azonban mégis csak BÜTSCHLI- 
nek és Srern-nek sikerült kimutatni. Az előbbi búvár szerint: «A szájkészulé- 
ket a hátulsó ostor mellső ívelt része által határolt mezőnek közepén látjuk 
egy csőszerű, aránylag nem messze hátra érő képződmény alakjában.) 1° STEIN 
pedig legújabb munkájában a garatot tölcsérszerű szájnyilással kezdődő ro- 
vid esönek rajzolja, melynek alsó szegélyétől indul ki a «föostor», felsó sze- 
gélyétől pedig a «mellékostor», mely orvényzése által a táplálékot a garatba 
tereli," míg régebben az ostorok odanóvési pontjától kiinduló s egész a test 
közepéig érő, hosszú résnek vélte a szájat." Saját vizsgálataim szerint a 
száj a peremmezőnek a középvonaltól többé-kevésbbé balra eső azon zugá- 
ban nyilik, melyből mindkét ostor kiindul s gyengén 5 alakulag kissé jobb 
felé hajló, kürtszerű, hártyás garatba vezet, mely tágulásának, illetőleg el- 
szükülesenek foka szerint, igen különböző képet nyujt, s majd tisztán kive- 
hető (4. 6. ábra), majd inkább tátongó (1. ábra), majd szűk hasadéknak 
(2. 3. ábra) látszik; s azt hiszem, hogy a garatnak igen feltünő kitágulási 
és sztikulési képessége abban leli magyarázatát, hogy mint több más osto- 
rosnak (pl. a Peranemának) garatja nem valódi cső, hanem csőostyaszerű- 
leg (hohlhippenartig) csavarodott hártyás szalag által képeztetik, mely 
befelé csavarodva elszükul, kifelé csavarodva pedig kitágúl. Minthogy pe- 


= Op. cit. jo, 299. 

1$ Op. cit. p. 254. 

Op. cit. Taf. XXIV. flg. 6—11. 

Der Organismus der Infusionsthiere. I. Abth. 1859. p. 76. 


81 


dig mindkét ostor a szájnyilás széléhez, illetóleg a garat kezdetéhez van 
erősítve, világos, hogy az ostorok meghüzódások s feszulésok által a gara- 
tot szükíteni, meglazulások által pedig tágítani képesek. 

Az Anisonema táplálékát, ha nem is kizárólag, de mindenesetre kiváló- 
lag, Diatomeák képezik. Igen gyakran lehet oly példányokra akadni, melyek 
az emésztésnek igen különböző stádiumán levő s rendesen hosszában fekvő 
egy vagy több Diatomeát rejtenek (2. ábra); kisebb elnyelt szervezetek 
gyakran emésztőüregecskékbe vetetnek fel, a nagyobbak többnyire egysze- 
rűen a plasmába vannak ágyazva. A nyelési folyamatot, mint másoknak, úgy 
nekem sem sikerült ugyan megfigyelnem, egyes észleleteim azonban mégis 
némileg ujjmutatasul szolgálhatnak arra nézve, hogy mily úton jut a táp- 
lálék az Anisonema szájához. Többször volt alkalmam oly példányokra 
akadni, melyek peremmezejének vájulatába egy-egy Diatomea volt egészen, 
vagy csak részben beleszorulva, úgy hogy az utóbbi esetben, a Diatomeá- 
nak egy fésze látszólag az Anisonema testéből, valójában pedig a perem- 
mező vájujából kiállott. Egy Anisonemán, melynél a szájperem vájujába 
egy Diatomea csak részben volt beleszorulva, közvetlenül arról is meggyó- 
zödtem, hogy szemlátomást és sikeresen iparkodott a Diatomeát hátulról 
mellfelé, szájához tolni, oly módon, hogy testét az uszályostor segítségével 
a fennebb leírt módon többször egymás után hevesen hatrapeczkelte. Ezen 
észleletnek s a fennebb leírt mozdulatoknak tekintetbevételével igen való- 
színűnek tartom, hogy az Anisonema a következő módon jut táplálékához : 
uszályostorára támaszkodva testét felemeli s örvényző-ostorával Diatomeá- 
kat s egyéb apró szervezeteket sodor maga alá, melyeket, midőn alatta 
elhaladnak, testét hirtelen hátra peczkelvén, szájperemmezejének vájujába 
szorit, hogy az ily módon megragadott zsákmányt azután ismételt lökések- 
kel szájához erőszakolja s végre mindkét ostorának meglazítása által kitá- 
guló szájával elnyelje. 

Az alfelnyilás, melyet én nem láttam, JAMES-ÜLARK és STEIN szerint, 
a test hátsó végén létezik, hol helyét gyakran egy kis üregecske jeleli. 

Az egyetlen lüktető üregecske valamennyi búvár szerint a test mellső 
részének baloldalán, a száj közelében létezik s ehhez csak annyit tehetek 
hozzá, hogy a sósvízi Anisonemáknál igen hosszú időközökben ürül ki és 
telik meg. + 

Az Anisonema nagy magja mar a legelső büvároknak is magára 
vonta figyelmét; EHRENBERG legalább azt mondja, hogy Fockz-nek 1835-böl 
származó rajzain, egyéb részleteken kívül, még egy tojásdad «ondómiri- 
gyet« (Samendrüse) is meg lehet különböztetni, ? mialatt, miután EHREN- 
BERG a véglények magját, mint ismeretes, következetesen herének tartotta, 
csak is a magot lehet érteni. Az újabb búvárok közül csak BÜTSCHLI és 


"5 Thi, cerit 


Termeszelrajzi füzetek. VII. köt. 


82 


Sram ismerték fel ismét a magot, mely az előbbi búvár szerint meglehetős 
tekintélyes nagyságú, tojásdad, szemcsés test, mely a véglény teste hátsó 
részének jobboldali szegélye mellett foglal helyet s szerkezetét tekintve a 
csillöszörös ázalékállatkák magjával egyezik meg. SrEIN ellenben kis, ke- 
rekded, magkéregréteg által határolt, vagy ezt nélkülöző, hólyagcsaalakú 
magot rajzol az Anisonema baloldalán, a lüktető üregecske alatt; egyik 
ábráján azonban a mag, mint Bürscuur-nél, a test jobb széle mellett foglal 
helyet; 2° az oszlásban levő példányok magját pedig STEIN is egynemű 
tojásdad képletnek rajzolja.?! Saját vizsgálataim szerint a sósvízi Anisone- 
mának többnyire igen tekintélyes nagyságú magja alakját, szerkezetét s 
elhelyezését tekintve teljesen megegyezik a BürschLı által adott leírással ; 
midőn azonban vizsgálataimra támaszkodva határozottan Bürscnuur-hez 
csatlakozom, legkevésbbé sem akarom Srein leírásának helyességét két- 
ségbe vonni, söt azt hiszem, hogy a mag szerkezetére s elhelyezésére vonat- 
kozó eltérő adatok egymással megegyeztethetők. Az oszlásban levő pél- 
dánynál, mint említettem, STEIN is oly szerkezetűnek rajzolja a magot, 
minónek BürchLı s én is találtam, miből azon következtetést vonom, hogy 
a mag fiatal korában állandóan a Herrwie RicHaRp által primitivnek 
nevezett mag (primitiver Kern) szerkezetével bír, mely magnedv által 
egyenletesen átivódott magállományból áll s melyben legfeljebb egyes 
tömörebb rögöcskék vannak kiválva;?? a Bürscnzr és általam vizsgált 
Anisenomáknál a mag ezen primitiv szerkezetét továbbra is megtartja, 
mig a Sren által vizsgáltaknál a primitiv magból utólagosan hólyag- 
csaalakú mag fejlődött. Hogy pedig az lehetséges, hogy ugyanazon 
ostoros magja bizonyos tartózkodási helyeken s talán bizonyos évszakok- 
ban nemzedékeken át megtarthatja első szerkezetét, mig más tartóz- 
kodási helyeken s talán más évszakokban magja hólyagcsaalakúvá változik 
át, ezt más ostorosokon tett észleleteim alapján, melyekre alább az 
Eutreptiánál még visszatérendek, igen valószínűnek tartom. Megemlítem 
továbbá, hogy az Anisonema grandéval igen közel rokon A. truncatumnak 
SrEIN is primitiv. magot rajzol.? A mi azt illeti, hogy STEIN a magot a 
baloldalra rajzolja, mig Bürscaur és én azt állandóan a jobboldalon láttuk, 
erre nézve azt kell megjegyeznem, hogy a BürschLı és általam vizsgált 
Anisonemäk teste széles és erősen lapított, míg a Srein által vizsgáltak 
keskenyebbek, inkább hengeresek s hossztengelyok irányában erősen csa- 
varodottak; ezt tekintetbe véve azt hiszem, hogy nem tévedek, hogy a 
magnak a test jobboldaláról ennek baloldala felé való húzódása a STEIN 


20 Op. cit, Taf. XXIV. fg. 9. 

7: Op. cit. Taf. XXIV. fig. 11. 

# Beiträge zu einer einheitlichen Auffassung der verschiedenen Kernformen. 
Morpholog. Jahrb. II. Dd. 1876. p. 71. 

* Op. eit. Taf. XXIV. fig. 192—413. 


által vizsgált Anisonemák testének a hossztengely irányában való erős 
csavarodásának következménye, mely felfogásomban megerősít az, hogy 
az Anisonemának úgy szélesebb, laposabb s kevésbbé csavarodott testű 
példányánál STEIN is a jobboldalon találta a magot.?* 

Kétséget nem szenved, hogy az Anisonema hosszirányú oszlás által 
szaporodik. Mär Perry is említést tesz oly példányokról, melyeknek négy 
ostora volt s ezeket méltán tartotta oszlásban levőknek.?? JAMEs-ÜLARK 
szintén észlelt oly példányokat, melyek — mint mondja — történetesen 
két járulékos ostorral voltak ellátva 2°; DE FnowENTEL továbbá ugyanilyen 
négy ostorral (két egyenlő hosszúságú örvényző s két kulönböző hosszú- 
ságú uszályostorral) ellátott, kétségkívül oszlásra készülő Anisonemát írt 
le, mint külön nemnek képviselőjét, Diplomita insignis elnevezés alatt ?" ; 
STEIN végre ugyanily négy ostorral bíró, szelestestü Anisonema rajzát 
adván megjegyzi, hogy hosszirányú oszlás kezdetén van, mit a két üre- 
gecske s két mag jelenléte minden kétség fölé emel. Az oszlást kezdetétől 
végeig követni még eddigelé sekinek sem sikerült. 

Nem hagyhatom itt említés nélkül, hogy Sreın az Anisonemánál, 
mint több más ostorosnál is (Monas, Chlamydomonas, Cryptomonas, Rha- 
phidomonas, Phacus, Euglena, Trachelomonas), a magból kiinduló saját- 
ságos szaporodási módról tesz említést. Ezen állítólagos ivaros szaporodási 
mód, mint a nagyszabású, fájdalom még befejezetlen munka első részének 
egyes rövid megjegyzéseiből, az ábrákból s ezeknek magyarázó szövegéből, 
valamint Srzın korábbi dolgozataiból?9 kivehető, abból all, hogy a neve: 
zett ostorosok magja előrement egybekelés (conjugatio) után egészben. 
vagy.két vagy több részre oszolva, világos, egynemű, szintelen állomány- 
ból álló cstrgombbé (Keimkugel) változik, mely, miután tekintélyes nagy- 
ságra növekedett, apró gömbölyded rajzókat tartalmazó  csírtómlóvé 
(Keimsack) fejlődik, s ebből végre, miután az anyai test szétpukkant, az 
ostorral ellátott parányi embryók szétrajzanak. Hogy azonban ezek mily 
módon térnek vissza az anyai szervezet alakjára, ezt SrEIN-nek nem sike- 
rült kimutatni s e szerint már a priori sem igen látszik valószínűnek, hogy 
a parányi mindig szintelen rajzók az illető ostorosnak embryói. Én az 
Anisonemánál nem észleltem ugyan «csirtomléket», de régóta ismerem a 
Chlamydomonas-, Crystomonas-, Euglena-, Dinobryan-, Phacus-, Trache- 
lomonasnál, valamint a Peridiniumoknál s a levélzólddel nem bíró ostoro- 
sok kozott a Monas Guttulánál, Anthophysánál és Codonosigánál, melyek- 
nél a leghatározottabban meggyózódtem, hogy a belólók kirajzó apró 


= Opt cit. Tat eX fier 9: 
45. Op. cit. p. 164. Taf. XI. fig. 4. 
25 (00 al pres Ply Xen Me 69 
27. (00 reru 105 SB Well CUITE Má Sf 
"8 Der Organismus der Infusionsthiere. IT. Abth. 1867. p. 56. 
6* 


84 


embryók élódi Chytridiumfélékhez tartoznak. 5 bizonyara nem tevedek, 
ha azt állítom, hogy ugyanily természetűek az Anisonema «csírtómlóiben» 
képződő apró embryók is. — Ezen felfogás helyessége mellett szól azon 
körülmény is, hogy az ostorosok «esírgómbjei»-vel mindenben megegyező 
képződmények a gyokérlabuaknal is igen gyakoriak, mint ezt magam az 
Amcebák-, Difflugiak-, Arcellák-, Euglyphák és Trinemánál, valamint a 
Ciliophrys infusionumnál s a Clathrulina elegansnál ismételve észleltem. 
Ezek azon képződmények, melyeket ComrER «granuliferous cells» névvel 
jelelt s melyeket más büvárokkal együtt (Warren, GREEFF R.) majd peték- 
nek tekintett, majd pedig a bennök képződő apró rajzókat termékenyítő 
testecskéknek, majd embryóknak tekintett ?? s melyek szintén elödi Chytri- 
diumfélékhez tartoznak. 


CODONOCLADIUM CORYMBOSUM, N. Sp. 


IV. Táb. 7—8. ábra. 


Azon érdekes ostorosak közül, melyek parányi Vorticellafélékkel való 
nagy hasonlatosságok miatt csaknem valamennyi régibb búvár által, majd 
mint külön fajok képviselői, majd mint fejlődésben levő fiatalkori alakok, 
a Vorticellafélékhez soroztattak, mig FRESENIUS,! JAMES UÚLARK," BÜTSCHLI ? 
68 STEIN * vizsgálatai által az ostorosakhoz való tartozások, — mit különben 
mar DUJARDIN is sejtett, — kiderittetett, s melyeket újabban Bürscarnx 
Cylicomastiges, STEIN pedig Craspedomonadina elnevezés alatt foglalt egy 
csoportba, kettőt találtam a sósvizben. Ezek közül az egyik semmiben sem 
tér el a mindenütt közönséges Codonosiga Botrytistől (— Anthophysa 
solitaria, Bory, — Epistylis Botrytis, Ehrb., — Anthophysa solitaria, Bory, 
Fresenius, — Codosiga pulcherrima, James-CLark, — Codosiga Botrytis, 
Ehrb. Bürscazr, Codonosiga Botrytis, Stein), mig a másik új alak, melyet 
egyenlő jogosultsággal lehetne a JawEs-Crank által felállított Salpingoeea 
s a STEIN által alapított Codonocladium nembe foglalni. Tekintetbe véve 
azonban, hogy a Salpingoecáknál eddigelé telepképződés nem észleltetett 
s továbbá azt, hogy a szóban forgó véglénynél a kehelyszerű tok képződése 
csak igen tökélytelen, úgy vélem, helyesen járok el, ha nem a Salpingceca, 
hanem a Codonocladium nembe osztom be. 


29 Bronn’s Classen und Ordnungen des Thierreichs. I. Bd. Neu bearbeitet von 
O. Bürscauı. 1880. p. 156—160. 

* Beitráge zur Kenntniss mikroskopischer Organismen. 1858. 

? Op. cit. 
Op. cit. p. 220. j 
Der Organismus der Infusionsthiere II. Abth. 1867. p. 73. — III. Abth. p. X. 
5 Op. cit. p. 545. : 


ea 


4 


85 


Három véglényre lehetne gondolni, mely a sósvízi Codonocladium 
corymbosummal esetleg azonos lehet. Ezeknek egyike az Epistylis arabica, 
melyet EnnENBERG 1823-ban Tor mellett a Vöröstengerben egy gyűrűs 
féregnek, a Serpula sangvineának sertéin talált"; ezen parányi, csupán 
l/4s—1/36 vonalnyi nagyságot elérő «Epistylis», melynek kevés számú 
(2, 3, legfeljebb 5) egyénei villaszerűleg elágazó, finom, merev kocsányon 
ülnek, EHRENBERG rajza s leírása után itélve, ép oly Jogosan tartható osto- 
rosnak, mint az EHRENBERG által leírt másik parányi «Epistylis», az E. 
Botrytis, s ha ez all, úgy a sósvízi Codonocladium igen valószínűleg azo- 
nos vele. A másik, mely STEIN szerint az Epistylis digitalis és Carchæsium 
pygmeum társaságában néha igen nagy számmal fordul elő a Cyelopsokon " 
s melyről Sram, midőn felfedezte, még azt vélte, hogy a nevezett Vorticella- 
félék valamelyikének legfiatalabb alakja, a jellemző rajzok után itélve, leg- 
feljebb abban különbözik ostorosunktól, hogy telepei nagyobb szamu egyé- 
nek által képeztetnek. A harmadik vége a Jamrs-Crark által leírt Salpingoeca 
marinus?, abban tér el a sósvízi Codonocladiumtól, hogy telepeket nem 
képez. 

Azon pontos észleletek után, melyeket JAMEsS-CLARK és BÜrscHtI a 
Codonocladiummal rokon ostorosakról közöltek s melyek befejezetlen mun- 
kájának pompás rajzai után itélve ÖTEIN által is megerósíttetnek, csak 
kevés oly részletet közölhetek, melyek a Cylicomastixek vagy Craspidomo- 
nasok szervezetének ismeretét bóvitené. 

A Codonocladium corymbosumot majd hosszú kocsányon ülő magá- 
nyos példányokban találtam (8. ábra) melyek alig külömböznek JAMEs- 
Crank Salpingoeca marinusától, majd ismét kevés számú (2—4) egyén által 
képezett telepekbe egyesülve (7. ábra). Az üvegszerűleg átlátszó, színtelen 
kocsány többnyire nem egészen egyenes s szabad vége, melylyel mosza- 
tokra s egyéb alamerült tárgyakra van tapadva, vagy szabadon lebeg, pohár- 
talpszerűleg kiszélesedett; a telepeket képzőknek közös kocsánya villa- 
szerüleg, szabálytalanúl elágazó kisded sátorozó ernyőt (corymbus) képez, 
miáltal a szabályosan ernyősen egyszer vagy kétszer elágazó Codonocla- 
dium umbellatumtól, Stein ?, lényegesen különbözik. 

A Codonocladium testalakja annyira hasonlít a Vorticellafélék alta- 
lánosan ismert testalakjához, hogy legkevésbbé sem ütközhetünk meg 
azon, hogy régibb büvárok, kik a Craspodomonasokat gyengébb nagyitá- 
sok alatt vizsgálván, a jellemző gallért s az egyetlen órvényzó ostort nem, 


cC Opi cits py 289. Das X XV DES fre 77 

" Die Infusionsthiere auf ihre Entwickelungsgeschichte untersucht. 1854. p. 51. 
Taf. III. fig. 42— 43. 

5 Op. cit. p. 320. Pl. IX. fig. 28— 32. 

Op RCE Vat avila tie., Dr Val, IN fio 17. 


S6 


hanem csak az ez által előidézett örvényt láthatták, Vorticellaféléknek 
tartották. 

Ostorosunk testének szintelen plasmája a kocsányvégen kissé vissza 
van húzódva a finom cuticularis buroktól, minél fogva a test alakjával 
megegyező tokban látszik ülni; az egész testet magába felvevő tok azon- 
ban, mint a Salpingoecáknál, soha sincs kifejlődve, hanem az alúl elvált 
tok elmosódva megy át a testnek kimutatható cuticulává el nem különült 
határrétegébe. A C. corymbosum tokképződése állandóan megmarad a fej- 
lódés azon fokán, melylyel az a Salpingoecáknál kezdetét veszi s e szerint a 
C. corymbosum mintegy átmenetet képez a tok nélküli s a tokkal biró 
Craspedomonasok között. A tok hiánya vagy jelenléte különben a Craspedo- 
monasoknál nem látszik egészen állandónak: Btrscuur legalább a rende- 
sen toknélkuli Codonosiga Botrytisnek egy magányos egyénét Jól kifejlődött, 
az egész testtől elálló, finom tokkal ábrázolja " ; s épen a tok jelenlétében, 
illetőleg hiányában való ingatagság indított engemet arra, hogy a szóban 
forgó sósvízi alakot részletes tokképződése miatt ne oszszam be a Salpin- 
goeca-nembe, melynek fő jellemét nem annyira a tok jelenlétében, hanem 
abban találom, hogy eddig ismert képviselői telepeket nem képeznek. 

A test csonkított mellső végének -közepéből indul ki az egyetlen, | 
hosszú, szemcsétlen, finoman elhegyesedő ostor, mely, mint a Vorticella- 
félék örvényzőszerve, élénk örvényt képes sodorni; sokszor azonban meg- 
nyúlt állapotban hosszabb ideig tétlenül pihen, vagy épen csak legvége 
örvényez, szűk tölcséreket kanyarítva. Ezen örvényző ostort közepett 
hagyva, két merev mellékostor alakjában mutatkozik a test szegélyéből 
kiinduló gallér optikai átmetszeti képe (7. ábra.) Ezen gallér (Kragen, 
membranous, campanuliform collar, calyx, — innét a Cylicomastiges, vagy 
craspadon, — innét a Craspedomonadina elnevezés), uvegszertileg átlátszó, 
szemcsétlen plasmából áll s majd rövidebbre, majd hosszabbra kitolt, 
tágabbra vagy szűkebbre csavarodott tölcsér, vagy cső alakjában veszi 
körül az ostort, ennek végét mindig szabadon hagyva. 

A C. corymbosum plasmája, mint a Craspedomosoknál általában, 
uvegszerüleg átlátszó s többnyire csak a test hátsó végében rejt nehány 
zsírfényű rögöcskét, apró elnyelt testeket s néha víztiszta folyadékot tartal- 
mazó tiregecskéket. 

A mag a test belső részében az ostor alatt foglal helyet, s mint a leg- 
több ostorosnál, hólyagcsa alakú. 

FnEsENIUS az általa leírt Craspedomonasnál csupán egy lüktető 
üregecskéről tesz említést 1, mig ellenben valamennyi újabb búvár, JAMRS- 
CLARK, BÜTSCHLI és STEIN megegyeztek abban, hogy a lüktető üregecskék 


Op. certis Tat. XI. Ag 1.5 b. 
“> (Oj, elre 0. 2 


87 


száma kettő s ezek a test közepe táján, vagy még hátrább húzódva, egy- 
mással szemben foglalnak helyet. JAMEs-CLARK és Bürsonnr megegyeznek 
abban, hogy a lüktető üregecske kiürülését követő újból való megtelése 
egészen oly módon megy véghez, mint bizonyos csillószórós ázalékállat- 
káknál, pl. az Uroleptusnál : «A test felülete alatt — mondja BürscHLr"?, — 
az eltűnt üregecske helyén először egy hosszúra nyúlt, keskeny nedvür 
képződik, mely valószínűleg (mit eddig biztosan nem dönthettem el) több 
apró üregecskének összefolyásából keletkezett. Csak kevéssel a systole előtt 
gömbölyödik a résszerű nedvtartó üregecskévé.v Vizsgálataim szerint a két 
szemben álló üregecske közül csak az egyik (a 8. ábrán a jobb oldalon 
fekvő) felel meg a tulajdonképi lüktető üregecskének, mig a másik a mind- 
járt leirandó szájnyilással áll összefüggésben. 

A Craspedomonasok szája JAMEsS-ÜLARK szerint a galléron belül az 
ostor alapja mellett létezik; ide látta nevezett búvár az ostor által előidé- 
zett örvénybe jutott apró testecskéket sodortatni, — a nyelést azonban nem 
sikerült közvetlenül megfigyelnie.!? Bürscxzr ellenben a szájat s a nyelés 
folyamatát a következő módon írja le: «Ha kedvező körülmények között 
figyelemmel vizsgálunk egy állatot, közvetlenül a gallér alapján, a test 
egyik szélén, a körvonalból kiszókelló üregecskeszerű képződményt látunk 
időről-időre megjelenni, mely valamivel később ismét elenyészik, mire 
azután bizonyos idő elteltével hasonló képződmény jelen meg az ellenkező 
testoldalon. Némileg úgy látszik tehát, mintha az üregecske, közvetlenül a 
gallér alapján, a test körül vándorolna. Mindeddig azonban nem dönthettem 
el, vajon csakugyan így áll-e a dolog, vagy pedig különböző uregecskék 
azok, melyek a testnek ellenkező pontjain a leírt módon jelennek meg s 
enyésznek el. Nekem azonban úgy látszik, hogy az egész tényállás egysze- 
rübben magyarázható az üregecske körülvándorlásának feltevése által. Ezen 
üregecske segítségével a táplálék felvétele a következő módon történik. Az 
ostor által mozgásba hozott részecskéket, kulönböző szemcséket (Bacteriu- 
mokat, Micrococcusokat stb.) igen gyakran láthatunk a gallér külső felüle- 
tére jutni, a hol megragadnak ; alkalmilag a gallér egész külső felületét 
több-kevesebb ily részecskékkel láttam megrakva. Lassankint láthatjuk 
azután, hogy ezek a galléron lefelé csúsznak s ha végre a gallér alapján 
az imént leírt uregeeskével érintkezésbe jutnak, ez által felvetetnek s a 

táplálék a testbe bekebeleztetik.»!4 

Szükségesnek tartottam ezen leírást szószerint idézni, hogy saját 
eredményeimet vele kapcsolatba hozva világosabban kifejthessem. 

Tapasztalatom szerint a száj csakugyan a galléron kívul, a test sze- 


£2 «Qo. TOMES Tü 993: 
c Oo Clin qi, Bl 
1* Op. cit. p. 994. 


SS 


gélyén létezik, hol gyakran lehet a «kórülvándorló uregecskeszertt képzód- 
mény» megjelenését s elenyészését megfigyelni. Az uregecskének látszó kép- 
zódmény azonban korántsem kiemelkedő buborék, hanem öblösen elálló, 
protoplasmaticus hártya, mint a gallér, melyre kózvetlenül rácsavarodik s 
melylyel folytonos összefüggésben áll (8. ábra). E szerint az igen nehezen 
értelmezhető, körülvándorló buborékszerű szájra nézve egyszerűen így áll 
a dolog: a gallér nem egészen zárt cső vagy tölcsér, hanem papirtolesér 
módjára csavarodott, finom, protoplasmaticus hártya, melynek alsó része 
a táplálék felvételekor lefeslik, s ez az, a mi a testtől többé-kevésbbé elálló 
buboréknak látszik, mely, midőn ismét visszacsavarodik, egészen elenye- 
szik, vagy pedig, más és más pontokon feselvén le, a gallér alatt a test 
körül tényleg vándorolni látszik. Miután pedig a gallér egész hosszában 
csavarodott s a száj mellől leemelödö hártyával közvetlenül összefügg, 
könnyen megérthető az is, hogy miért jutnak a galléron megragadt apró 
táplálékrészecskék pörge járatban lefelé csúszva épen a szájhoz, sőt az is 
lehetségesnek látszik, hogy a gallér belsejébe habart táplálékrészecskék, 
mint JAMEs-Únanx vélte, a galler fenekéről is a szájba juthatnak. Maga a 
szájnyilás a gallér alsó részéről lefeslett hártya öblének alapján létezik, 
honnét nyeléskor finom résszerű járatot látunk kiindulni, mely az elnyelt 
vizet, alkalmilag apró táplálékrészecskékkel együtt egy kitágulva orsóalakú, 
majd tojásdad s végre elgömbölyödő üregecskébe vezeti (8. ábra). Világos, hogy 
a szájtól kiinduló, kissé S-alakülag hajlott járat a csupán nyeléskor kive- 
hető s úgy látszik önálló hártyát nélkülöző garatnak, az elnyelt folyadékot 
s táplálékrészecskéket felvevő üregecskeszerű tágulat pedig azon üregecské- 
nek felel meg, melyet számos csillószórós ázalékállatkánál az elnyelt 
folyadék mintegy kiváj a lágy protoplasmában. Ezen üregecske, mely, mint 
alább alkalmam leend kimutatni, más ostorosaknál is megvan, s melyet 
nyeldeklő üregecskének akarok nevezni, megteltekor összehúzódik s tartalmát 
az entoplasmába nyomja, melybe a folyadék majd beivódik, majd cseppben 
kiválva marad. 

Meg kell még jegyeznem, hogy a gallér alsó része csak ritkán, nyil- 
ván csak akkor van a szájtól leemelődve, midőn az ostoros szilárd táplálék 
felvevésére készül ; a víz felvétele ellenben a szájnak látszólag teljes elzá- 
ródása alatt is szakadatlanúl történik s a nyeldekló üregecske ütemes lük- 
tetései mintegy beszivják a vizet. 

Ezek után jogosan vélem állíthatni, hogy valamint a sósvízi Codo- 
nocladiumnak, úgy a többi Craspedomonasoknak is csupán egyetlen lüktető 
üregecskéje van, melyet már Fresenius is ismert, mig a JAMEs-ÜLARK által 
felfedezett s BÜTSCHLI és Stein által is észlelt második üregecske, mely az 
előbbivel szemben a test ellenkező oldalán foglal helyet, voltaképen az 
általam nyeldeklő üregecskének nevezettel azonos, mely nem folyadéknak 
kiürítésére, hanem ellenkezőleg a testbe szállítására szolgál. Az ezen nyel- 


SY 


deklö ke tekäheg vezetó s felfogásom szerint garatnak megfelelö jarat 
valószínűleg ugyanaz, melyet JAMES-ÜLARK és Bürschuı is látott s azon 
nedvjáratnak tartott, mely a protoplasmából összeszivárgó folyadékot a 
lüktető üregecskéhez szállítja. 

A Craspedomonasok külön alfelnyílása James-Crark és BÜTSCHLI sze- 
rint a galléron belül az ostor alapján létezik; nekem a C. corymbosa uri- 
tését közvetlenül megfigyelnem nem sikerült. 


MENOIDIUM ASTASIA, N. 5p. 


(IV. Tab. 9—13 ábra.) 


Ezen ostorost, melyet elhalt Canthocamptusok üres pänezeläban rit- 
kan s csak kevés számú példányokban volt alkalmam. észlelni, bar nem 
lényegtelen részletekben ter el a Prrry által felfedezett! s újabban STEIN 
által pontosabban tanulmányozott Menoidium pellucidumtól,? mégis leg- 
czélszerűbben a Menoidium nembe vélem beoszthatni. 

Ostorosunk teste leggyakrabban szavakba bajosan foglalható módon, 
némileg S-alakulag hajlott (9—11. ábra), mig a Menoidium pellucidum 
Perry és STEIN szerint sarlóalakú. Hátsó vége tómlószerüleg duzzadt, a 
mellső elkeskenyedik, s mint a M. pellucidumnál, hegyes sarlóalaku nyul- 
ványnyal végződik. Mig a M. pellucidum teste egészen merev s alakját 
állandóan megtartja, addig a M. Astasia, mint az általam ezután választott 
fajnev is kifejezi, képes összehuzödni s alakját változtatni (10. 13. ábra); 
de korántsem oly élénken és gyorsan, mint az Astasiák, hanem lomhán, 
lassan, mintha az ósszehüzódó plasmának bizonyos ellenállást, merevséget 
kellene legyőzni, körülbelül oly módon, mint a nedves földben élő Amoe- 
bák lomha, nehézkes alakváltoztatásáról ismeretes. 

STEIN a M. pellucidumnál egyetlen ostort rajzol, mely a hegyes ajak- 
sarló alapjából indúl ki; én a M. Astasiánál két ostort találtam, melyek 
közül azonban az egyik gyakran egészen vissza van húzódva (10. 12. ábra). 
Az ostorok a testnél rövidebbek, hengeresek s feltünően vastagok ; teljesen 
megnyúlva soha sem láttam, hanem rendesen ívelten hajolva, mely állás- 
ban gyakran hosszabb ideig pihennek s általában csak igen lomhán evez- 
nek, minek következtében a M. Astasia úszása is felette lomha s nehézkes. 

Az ostorok alapján kissé ívelten hajlott, hátrafelé elkeskenyedő cső, 
a garat vezet a test belsejébe (10—12. ábra), melyben azonban elnyelt 
idegen testeket nem különböztethettem meg s azt hiszem, hogy mint a M. 
pellucidum, úgy a M. Astasia sem vesz fel szilárd táplálékot. A garat belső 


: Op. cit. p. 174. 
2 Op. cit. Taf. XXIII. Fig. 30—34. 


90 


vége táján foglal helyet az igen kicsiny, majd egészen kerek, majd öblöze- 
tes körvonalú lüktető üregecske (9., 12., 15. ábra), mely igen hosszú körök- 
ben enyészik el s jelen ismét meg. 

A test protoplasmája, melynek tömörebb kéregrétegén külön hártyát 
nem különböztethettem meg, üvegszerűleg átlátszó alapállományában 
kisebb-nagyobb számű zsírfényű gömböcskéket tartalmaz, melyek, mint a 
nem egészen tiszta üveg, néha halvány-zöldes színt játszanak. 

A mag egészen egynemű, vagy csak igen apró szemcséket tartalmaz, 
tehát primitiv mag, mig a M. pellucidumé Srein szerint hólyagcsaalakú, 
gömbölyded alakú s a test közepe alatt foglal helyet. 


EUTREPTIA VIRIDIS, Perry. 


(IV. Tábla. 1—13. ábra.) 


«Zöld Astasiaféle piros szemfolttal és ket ostorral, úszás közben alak- 
ját szakadatlanul változtatja.» 

Ezen szavakkal jellemez Perry egy az Euglena viridishez igen közel 
álló ostorost, melyet a Bern kórüli moesárokban fedezett fel.! Talán ugyan- 
ezen ostorost írta le újabban Dr FnowENTEL Zygoselmis viridis elnevezés 
alatt"; mit azonban DE FnowENTEL tokélytelen leírása után biztosan 
eldönteni nem lehet. Újabb búvárok közül Srrix tett még említést befeje- 
zetlen monographiájában az REutreptiáról s míg munkája szövegében az 
Eureptia nemet igen gyanúsnak mondja," addig a munka előszavában 
megjegyzi, hogy Karlsbad közelében Chodau mellett a münchhofi tavakban 
legújabban sikerült az Eutreptia viridist felfedezni «egy az Euglenákhoz 
hasonló, teljesen indokoltan alapított nemet, mely kettős ostorát s testének 


: Op. cit. p. 168. Taf. IX. Fig. 1. a— e. 

> Os Ci, 156 SA), Wi DOXING er 9) 

? Op. cit. p. 100. STEIN gyanuját arra alapítja, hogy Prrry-nek az ostorosok 
számára vonatkozó adatai gyakran megbizhatlanok s állítása igazolására felemliti, 
hogy Perry a Pandorina Morum (= Synaphia Dujardinii, Perty) egyéneinek egy, mig 
a Chonemonas Schrankiinak két ostort tulajdonít, holott, STEIN vizsgálatai szerint 
épen megfordítva áll a dolog: azaz a Pandorina egyéneinek van két s a Chonemo- 
nas-fajoknak egy ostora. Erre nézve saját vizsgálataimra támaszkodva meg kell 
jegyeznem, hogy a Pandorinára nézve PERTY-nek csakugyan nincs igaza : a Pandori- 
nának mind 32, mind csupán 16 egyénből összetett családgömbjein (azon alaknál, 
melyet PERTY Synaphia Dujardiniinek nevez s melyről mellékesen megjegyzem, hogy 
bizonyos lelőhelyeken éveken át nem hoz létre 32 egyénből álló családgömböket) 
2— 2 ostort viselnek az egyének. A mi ellenben a Chonemonasokat illeti, ezekre 
nézve határozottan PERrY-nek kell igazat adnom, a mennyiben ezen Kolozsvár körül 
is elég gyakori ostorosoknál egészen állandóan két ostort különböztethettem meg, s 
e miatt elválasztandóknak tartom az egyetlen ostorral biró Trachelomonas volvociná- 
tól, melylyel SræiN a Chonemonas-fajokat egy nembe foglalja. 


91 


nagy osszehuzekonysaeat tekintve, zöld színének daczära, közelebb csatla- 
kozik az Astasiákhoz.»* Én az Eutreptia viridisnek a tordai és szamosfalvi 
söstavakban való előfordulását a magyar orvosok és természetvizsgálók 
Elöpatakon tartott XVIII. vándorgyülésének évkónyveiben már 1875-ben 
feljegyeztem. 

Az Eutreptia viridis mind a tordai, mind a szamosfalvi sóstavak vizé- 
ben igen gyakori s tenyesztöedenyeimben néha annyira elszaporodtak, 
hogy azoknak világosság felé fordított oldalát élénk fűzöld réteggel vonták 
be. A sösvizben való tenyeszese annyiban meglepő, a mennyiben mind 
Perry, mind Sr édesvízben találták, én pedig a Kolozsvár körüli édes 
vizekben évek óta hiába keresem ezen érdekes alakot. 

Az Eutreptia viridis oly közel áll az Euglenákhoz, nevezetesen az 
annyira közönséges Euglena viridishez, hogy az alább tárgyalandó bámu- 
latos élénk alakváltoztató kepesssgetöl eltekintve, csakis állandóan kettős 
ostora által látszik különbözni; egyéb szervezeti eltérései oly alárendelt 
értéküek, hogy ezek miatt bizvást össze lehetne foglalni az Euglena viri- 
dis-szel, mely lelőhelyek és évszakok szerint különben is annyira hajlandó 
. a variálásra, hogy FockE azon állítása, hogy az Astasiafélék (Euglenafelek) 
családjába tartozó több nem és faj (Euglena sangvinea, hyalina *), 
viridis, Spirogyra, Acus és Amblyophis viridis) egy fajba vonandó össze," 
jo részt elfogadhatónak látszik; ez alatt azonban — mint Fockk megjegyzi, 
— nem kell azt érteni, mintha a külónbózó alakok, nem mint ilyenek vol- 
nának találhatók s az adott diagnosisok szerint meghatarozhatok, hanem 
csak annyit, hogy az egyes alakok egymással valószínűleg fejlődési Ossze- 
függésben állanak. Sőt talán, a két ostor daczara, még az Eutreptiát is 
össze lehetne vonni az Euglenákkal, miután az Euglena bizonyos fajainál 
nem ritkán, sőt néha épen tömegesen fordúlnak elő oly egyének, melyek- 
nek két egészen egyenlő ostora van: ez áll nevezetesen a pompás Euglena 
sangvineáról, melyről már EHRENBERG feljegyezte, hogy egy példánynál 
két ostort észlelt ", MoRREN pedig ugyanezen Euglenának határozottan ket 
ostort tulajdonít, melyek közül azonban az egyik rendesen a test belsejébe 
van visszahúzódva ". Stein ellenében, ki MonnEN ezen állításait tévesnek 
mondja, határozottan állíthatom, hogy az E. sangvineánál két ostorral bíró 


auo perit: c VIE. 

? A tordai és szamosfalvi sóstavak ázalagfaunája. Kül. leny. p. 10. 

* A színtelen Euglina hyalina, Ehrb., melyet Stein esirtömlövel terhos E. viri- 
disnek tart (Op. cit. Taf. XX. Fig. 20.) kétség kívűl nem egyéb, mint Rhizidium által 
me fertóztetett E. viridis. 

5 Physiologische Studien. II. Hft. Bremen. 1854. p. 11. 

dO perpe 1072 Wai, Ville Rio. Va. a. 

5 Recherches sur la rubréfaction des eaux. Nouv. Mém. de l'Acad. roy. de 
Bruxelles. 1843. 

5 Op. cit. p. 66. 


egyének épen nem ritkák. Ismerek továbbá Kolozsvár környékén egy las- 
san folyó, sekély vizek fenekén élő Euglenát, mely, mint a Srem által leirt 
Ascoglena vaginicola!?, kocsonyás csövekben lakik, — melyek azonban nem 
oly szabályosak, mint az Ascoglenáéi, — s melynek egyénei szintén igen 
gyakran bírnak két ostorral. Ezen észleletek alapján Morren azon állítá- 
sát, hogy az Euglenäkat voltaképen két ostor jellemzi, melyek közül azon- 
ban rendesen csak az egyik van kinyüjtva, — vagy talán kifejlódve, — nem 
tartom egeszen indokolatlannak: s ha ez áll, úgy annál kevésbbé lehet 
okunk az Eutrepiát az Euglenáktól elválasztani, miután Perry szerint van 
az Eutreptiának egy varietása, mely a főalaktól egyetlen ostora által külön- 
bôzik ©, s e szerint talán legezélszerübb lenne az Futreptiät Euglena 
Eutreptia névvel, azaz azon névvel jelölni, melyet Perry az egy ostorü 
Eutreptiára alkalmaz; meg kell azonban jegyeznem, hogy én az Eutrep- 
tiáknak mindkét ostorát állandóan megkülönböztethettem. 

Az Eutreptiának azon leggyakrabban észlelhető egyénei, melyeknél a 
levélzöld a mellső s hátsó vég kivételével egyenletesen színezi a testet s 
melyekről először akarok szólani (2, 4— 5. ábra), mintegy 0.06—0.08 "v, 
hosszaságot érnek el; megnyulva orséalakuak ; hátrafelé vékony farkocs- 
kába, mell felé, mint az Euglena Acus, meglehetős hosszú, hengeres, csak- 
nem csőszerű ostorvégbe keskenyednek. Ezen két testvég kivételével, mint 
említém, az egész test egyenletesen eloszlott üde fűzöld chlorophyll által 
szinezett. 

Egy csepp borszeszszel megölt s azután a fedőlemezzel összenyomott 
Eutreptiakröl szerfelett finom, szerkezet nélküli határhártya emelhető le, 
mely azonban az élőkön nem különböztethető meg. 

Az ostorvégnek csúcsa majd egészen közepett, majd csak jelenték- 
telenül oldalra huzódott kis bemetszés által, mint az Euglenáknál két 
ajakra van osztva, melyeknek mélyéből, látszólag közös pontból, voltaké- 
pen azonban a két ajakból külön-külön indul ki a két ostor. Az ostorok 
mintegy a test hosszával egyenlők s alapjoktól szabad végökig egyenlő 
vastagságú, hengeres fonalak. Ugyanilyen az Euglenák ostora is, mit e 
helyen különösen azért emelek ki, mert EHRENBERG-től kezdve az összes 
búvárok szabad vége felé finoman elvékonyadó fonálnak rajzolják az 
Euglenák s általában az összes ostorosok ostorát; már pedig vizsgálataim 
után úgy találom, hogy az ostorosoknál két különböző ostoralakot lehet 
megkülönböztetni: úgymint az el nem ágazó, szemcsétlen, hegyes álláb- 
hoz hasonló, egyszerű protoplasmanyúlvány által képezett elvékonyodó 
ostort (ilyen van pl. a Monasoknak, Anthophysának, Craspedomonasoknak, 
a Dinobryon sertulariának s a bőrszínű festóanyagot tartalmazó Peridinium- 


Ope ecit. Taf. XXI. FHig. 35—36. 
=> (Ofen. elt jp, 129 


teléknek), tovabba el nem vékonyodó fonalas ostort (ilyenje van a legtóbb 
ostorosnak), mely nein egészen egynemű plasmanyulvanynak felel meg, 
hanem meglehetósen ellentálló kéregréteggel van borítva; sót nekem ügy 
látszik, hogy az ilyen ostorok nem is egészen tömörek, hanem szerfelett 
finom tengelycsö, vagy legalább igen lágy plasma által képezett tengely fut 
rajtuk végig, mely a testből belenyomuló nedv által megduzzasztható s 
csak ekkor nyerik el a müködesökre szükséges merevséget. Az ostorok ez 
utóbbi alakját minden esetre magasabb képződményeknek kell tekinte- 
nunk, mint az elhegyesedő ostorokat, mi már abból is gyanítható, hogy 
több ostorosnál, mint pl. az alább tárgyalandó Hymenomonasnál, az oszlás 
után rajzásra kelő fiatal egyének ostorai finoman elhegyesedő plasmanyúl- 
ványok, melyek csak később változnak át fonalas ostorokká. 

Hogy az Euglenafélék szája az ajakak között létezik, ezt mar HHren- 
BERG is gyanította ;!" minden esetre Morren-t illeti azonban az érdem, 
hogy az Euglena sangvineánál egész határozottsággal kimutatta az ajkak 
között levő szajnyilast, mely a test belsejébe egy rövid csatornába folyta- 
tódik !?. MonnEN-nek ezen már 1843-ban közölt felfedezése azonban egy 
időre feledékenységbe ment s csak 1859-ben tett STEIN említést arról, hogy 
az Amblyophis- s Euglena viridisnél a legvilágosabban megkulónboztet- 
hette a befelé tölcsérszerűleg elszükülő, kerek szájnyílást, mely a piros 
szemfoltig követhető, kissé kígyódzó lefutásu szűk csőbe vezet *. Legújabb 
munkájában SrEIN a szajnyilasnak s a szemfolt melletti üregecskéig vezető 
kürtszerű garatnak jelenlétét valamennyi Euglena- s Chloropeltisfelenel 
kimutatta s pontos és hű rajzokban tüntette fel!*. Fin ezen észleletek 
. helyességét saját vizsgálataim útján csak megerősíthetem s konstatálhatom, 
hogy az Eutreptia ezen szervezeti viszonyokat tekintve sem tér el az Eugle- 
náktól s nevezetesen teljesen megegyezik az Euglena Acus-szal. Az Eutrep- 
tia kedvező fekvése mellett igen jól meg lehet különböztetni az ajkak között 
fekvő kerek szájnyilást, mely meglehetős hosszü, szűk garatba vezet s az 
egyenes, vagy kissé hajlott lefutásában egész az üregecskékig igen tisztán 
kivehető (1—3, 5. ábra). 

Az üregecskék számát, elhelyezését s élettani feladat átilletőleg szintén 
megegyezik az Eutreptia a Srin által az Euglena- és Chloropeltisfelek 
családjába foglalt ostorosokkal. 

Minthogy a rokon ostorosak üregecskéjének számára és feladatára 
nézve igen eltérők a vélemények, alkalmat veszek a helyen az összes 
Euglena- és Chloropeltisfélék tekintetbe vételével ezen kérdéshez hozzá 
szólani. 


sz (Oros al Tue 102 

Op. cit. 

™ Der Organismus der Infus. I. Abth. p. 77. 
% Der Organ. III. Abth. p. 145—145. 


94 


Vizsgalataim szerint mindezen ostorosaknak ket uregecskéje van, me- 
lyek közül azonban csak az egyik, az, a mely mellett a szemfolt van, szol- 
gál víz kiürítésére s ez a tulajdonképi lüktető üregecske, míg a másik, 
melybe a garat végződik, a testbe vizet vezető nyeldeklő üregecskének felel 
meg. E két üregecskét az Euglena viridisnél egyes búvárok, nevezetesen 
CLAPAREDE, újabban pedig CARTER meg is különböztették, csak hogy az 
egyiket, telfogásom szerint helytelenül értelmezték. Srmin két üregecske 
előfordulását kétségbe vonja ugyan s összes Euglena- és Chloropeltisféléi- 
nek csupán egyetlen üregecskét tulajdonít, azonban ő sem zárja ki egy 
második üregecske jelenlétének lehetőségét. 

A levelzoldet tartalmazó Astasiafelek (— Euglena- és Chloropeltis- 
félék) szemfoltja mellett levő egyik üregeeskét mar EHRENBERG is látta, 
csakhogy valódi értékét teljesen félreismerve, idegdücznak tekintette !5. 
Fock, ki rajzaiban az Euglenák egyik üregecskéjének körvonalait egészen 
jellemzően adta vissza ", daczára annak, hogy kiemeli, hogy jóddal való 
kezelésre egészen eltűnik 5, mégis EHRENBERG felfogásához ragaszkodik s 
idegdúcznak (Markknoten) nevezi. LACHMANN kiemelvén, hogy CrAPAREDE- 
nek sikerült az Euglena Pleuronectes (— Phacus Pleuronectes, Duj.) és 
E. Acus lüktető üregecskéjét felfedezni, a következő fontos megjegyzést 
teszi: «Az Euglenákndál az ôsszehüzékony hely feltalálása ezen állatok 
mozgékonyságán kívül különösen még az által van megnehezítve, hogy épen 
az EHRENBERG által idegdúcznak tartott hely felett, vagy szorosan e mellett 
fekszik.) 19 — Minthogy a lüktető üregecske mellett fekvő idegdúcznak 
tartott képlet csakugyan létezik, de mint előbb CARTER, majd STEIN is ki- 
mutatta, ez sem egyéb, mint egy uregecske: világos, hogy CLAPAREDE-nek 
s Lacumann-nak mindkét üregecskét kellett látnia. 

CanmrER-nek az Euglena üregecskéire vonatkozó fontos vizsgálatait 
ÖTBIN a következőkben foglalja össze : «Carrer-t illeti az érdem, hogy ezen 
képletben (t. 1. az EHRENBERG és Focks által idegducznak tartott képletben) 
összehűzékony üregecskét ismert fel. Kezdetben csak a különböző egyé- 
neknél változó alakja és nagysága tünt fel, később azonban lassankénti, 
de soha se teljes kiürüléseit is megfigyelte. Pontos megfigyelést csak a 
pihenő, gómbbé hüzódott s betokozódásra készülő, vagy oly már betokozó- 
dott Euglenákon lehetett végeznie, melyek felpukkantott tokjokból kiszo- 
rítva lehetőleg laposra nyomattak. Ezen esetben a tulajdonképeni lüktető 
üregecske mellett egy evvel összeköttetésben álló melléküregecske (sinus) 
látható, mely folyadékkal lassanként megtelvén, igen jelentékenyen kitágúl, 


16 Op. cit. p. 100. 

17 Op. cit. Taf. IV. 

= Op. iis p. 60. 

1 Ueber die Organisation der Infusorien. Müllers Arch. 1856. p. 369. 


eo 
Qu 


azután pedig tartalmát a f6 uregecskebe Omleszti, miáltal ez duzzadásig 
megtelik, mig a melléküregecske eredeti térfogatára zsugorodva igen pará- 
nyi hólyagoeskának látszik. Erre a mellékuregecske újból telni kezd s 
minél inkább halad duzzadása, annál nagyobb nyomást gyakorol a főüre- 
gecskére, mi által ennek tartalma legnagyobb részt kiurittetik, hogy erre 
a kiürülő melléküregecske által csakhamar ismét megteltessék.» *" 

STEIN szerint, mint említők, az Euglena- és Chloropeltisfeléknek csu- 
pán egyetlen üregecskéje van s ez a garatnak belső, elmosódott körvonalú 
végével áll finom vezeték által összeköttetésben s e szerint mintegy kocsá- 
nyon látszik lógni. «Az üregecske — mondja SrErs, ! — majd felduzzadt, 
majd kisebb térfogatra zsugorodott, néha szabálytalan karélyos alakot 
öltött, végre azonban elenyészett a garattal való összekötteetés s erre ismét 
közönséges üregecskévé gómbólyódótt. Melléküregecskét mindeddig nem 
tudtam találni, ha ilyen létezik, egyenesen az tartandó a tulajdonképen 
üregecskének. — Ezen és sok hasonló észleletből az Euglenák és rokon 
ostorosak üregecskéjének kettős feladatára következtetek. Egyrészt ugyanıs 
a szájon és garaton beömlő folyékony táplálékot fogja felvenni s habár 

. tökéletlen összehúzódásai útján a környező testállományba nyomni, más- 
részt azonban a testüregből összeszivárgó folyadékot az ellenkező úton 
kifelé szállítani. 

Úgy hiszem nem szorül hosszas bizonyitgatásra, hogy az Euglenák s 
rokon ostorosak egyetlen uregecskéjenek a Sren felfogása szerint való 
kettős, és pedig egészen ellentétes működése alig képzelhető. STEIN szem- 
látomást ezt maga legjobban érezte s azért nem is zárta ki a CanrEn-féle 
melléküregecske létezésének lehetőségét, melyet, ha csakugyan létezik, 
hajlandó a tulajdonképi lüktető, azaz ürítő üregecskének tekinteni, mig a 
garat belső végével összefüggő üregecske ez esetben csak viznek az ostoros 
testébe való szállítására szolgálhatna. 

Ismételve tett vizsgalataimra támaszkodva állíthatom, hogy valamint 
az Eutreptiának, úgy az összes Euglena- és Chloropeltisféléknek határo- 
zottan két üregecskéje van: az egyik, — STEIN egyedüli üregecskéje, — a 
garat alsó végével áll összefüggésben s kizárólag arra szolgál, hogy a gara- 
ton át beáramló vizet lomha összehúzódásaival, melyek alatt egészen soha 
sem ürül ki, a test protoplasmaállományába nyomja ; a másik ellenben, — 
CARTER melléküregecskéje, EHRENBERG s WockE idegducza, — a garat men- 
tében. az előbbihez (a nyeldeklőüregecskéhez) közelebb, vagy ettől távolabb 
foglal helyet s ez az. mely a tulajdonképi lüktető üregecskének felel meg s 
mely a benne összegyülő nedvet lüktetve a garaton át kiüríti. E szerint a 
két ellenkező feladatú üregecske működése következtében a szóban forgó 


20 Op. cit. p. 144. — CARTER, Annals of Natur, History. Vol. XX. 1857. p. 34. 
2 Op. cit. p. 144. 


96 


ostorosak testét a viz állandó aramokban járja at: a nyeldekló üregecske a 
garaton beómló vizet a protoplasmába szoritja, s az ily módon felvett viz, 
miután a protoplasmán keresztülszurödött s e közben tápláló legnemet 
bomlási terményekkel cserélte fel, végül a lüktető üregecskében gyűl össze, 
mely azt a testből kihajtja. 

Az Euglenafélék legnagyobb alakjainal, nevezetesen az Amblyophis 
viridis- és Euglena tripterisnél ( — Phacus tripteris, Duj.), melyeknek egyes 
példányai 0,1—0,4%, óriási hosszaságot érnek el s tanulmányozásra eni 
mozgásaik miatt is külónósen alkalmasak, arról is meggyózódtem, hogy 
lüktetó uregecske tartalmát finom résszerü járaton at uriti a garatnak a 
zépsó tajaba, vagy ennek felső részébe. 

A gómbbé húzódott Euglenák- s Eutreptiáknál gyakran három ure- 
gecskét lehet megkülönböztetni (8. abra.), melyek közül a számfeletti nyil- 
ván a garatnak, vagy talán az épen emlitett vezetéknek felel meg, mely 
kitágulva kulon üregecskének látszik. 

Nem tehetem, hogy e helyen ki ne emeljem azon meglepó megegye- 
zest, mely a moszatoktól, nevezetesen a Palmellaféléktôl erőszak nélkül 
alig elválasztható Euglenafélék s a esillöszörös ázalékállatkáknak STEIN 
szerint legmagasabb képviselőinek, a Vorticellaféléknek garatja s lüktető 
üregecskéje között létezik. A Vorticellaféléknél (melyekhez az Ophrydium- 
félék is bizvást számíthatók) a kurtalaku garatnak befelé elszükuló része, 
melyet a szerzők nyelöcsönek (cesophagus) neveznek, orsó- vagy czitrom- 
alaku obolbe vezet, mely az ostorosak nyeldekló uregecskéjenek felel meg 
s a garaton at felvett tartalmát csaknem rhythmicus 6sszehüzédäsaival a 
bélplasmába szállítja. A lüktető üregecske a Vorticellaféléknél is a garat 
mellett foglal helyet s tartalmát vagy kózvetetlenül, vagy a Grenrr h." és 
Birscuur? által kimutatott nedvtartó (Reservoir), vagy mint WRZESNIOWSKT 
az Ophrydium versatilenel észlelte,?* egy finom járat közvetítésével juttatja 
a garatnak legmellsó, elöcsarnoknak nevezett részébe. Az ezen berendezés 
alapjában való megegyezése mellett elóforduló nem jelentéktelen külónb- 
ségek mind csak az elkulónulódés fokára szorítkoznak, mely természetesen 
magasabb a Vorticellaféléknél, mint az ostorosaknál; a garat és nyeldeklő 
üregecske feladata ellenben ugyanazon mértékben tér el egymástól, a mily 
mértékben különbözik a levélzôlddel áthasonító Euglenafélék táplálkozása 
a falánk Vorticellafélékétől : amazok ugyanis csupán vizet nyelnek ; a Vor- 


22 Untersuchungen zur Naturgeschichte der Vortieellinen. Arch. f. Naturgesch. 
37. Jahrg. 1871. 

?? Ueber den Dendrocometes paradoxus, Stein, nebst einigen Bemerkungen 
über Spirochona gemmipara und die contractilen Vaeuolen der Vortizellen. Zeitschr. 
f. wiss. Zoologie. XXVIII. Bd. 1877. 

* Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. Zeitschr. f. wiss. Zoologie. 
NOIRE TRISTE Tos. BUI, 


97 


ticellafélék ellenben vízzel egyutt szilárd táplálékot is vesznek fel, lüktető 
üregecskéjöknek ürítő nyilása pedig egyuttal az emésztésre nem alkalmas 
táplálékalkatrészek eltávolítására, azaz alfelnyilásúl is szolgál. 3 

A lüktető üregecske kifelé tekintő oldalán foglal helyet a már több- 
szór említett piros szemfolt, egy átmetszeti képben félhold- vagy vesealakú- 
nak látszó, voltaképen azonban egyik oldalán vájt, a másikon kidombo- 
rodó, kerek, tojásdad, vagy téglaalakú testecske, mely vájulatával az üre- 
gecske felé tekint s ennek egy részét közvetetlenűl megfekszi. Fiatal 
Eutreptiak szemfoltja egészen egynemű, vérpiros állomány által képezte- 
tik, míg idősebb, paramylontestecskékkel tömött egyéneknél, a fényt erősen 
törő, színtelen, tömör gömböcskéket tartalmaz, melyek gyakran egy na- 
gyobb középső gömböcske körül vannak csoportosulva s a vérpiros alap- 
állományba ágyazva. Jód hozzáadására a szemfolt sötét ibolyaszínt vált. 
A zöld ostorosak, nevezetesen Euglenafélék piros szemfoltjának jóddal való 
kezelésre bekövetkező megkékülését Coun már igen régen feljegyezte," 
mely adatot avval egészíthetek ki, hogy a piros közti állomány az, a mi 
megkékül, míg a fényes szemcsék egy ideig szintelenek maradnak, később 
. pedig megbarnulnak s általában úgy viselik magokat a jód iránt, mint a 
paramylontestecskék. 

Az Eutreptiáknak aránylag tekintélyes nagyságú magja más helyet 
foglal el s más szerkezetű fiatal egyéneknél, mint idősebbeknél (2.,4.,6. ábra). 
E tekintetben is teljesen megegyezik az Eutreptia a többi Euglenafelevel 
s a mit itt az Eutreptiáról mondok, ugyanez áll mindenben az Eugle- 
nákról is. 

Fiatal Hutreptiák magja a test hátsó részében, közvetlenül a far- 
kocska előtt foglal helyet (2. ábra), a hátsó testvég elkeskenyedésének meg- 
felelőleg hátra felé többnyire szintén elkeskenyedik s egészben tojásdad 
alakú. Szerkezetét illetőleg halvány színtelen alapállományból áll, mely- 
ben szabályos körökben elhelyezett erősebben fénytörő gömböcskék külön- 
böztethetök meg (10. ábra), közepét pedig egy kis világos udvar által körül- 
"vett egynemű gömb, magocska (nucleolus) foglalja el. 

Ezen helyzetét és szerkezetét azonban nem tartja meg a mag hossza- 
san, csakhamar lényeges változások érik. Az első változás abban áll, hogy 
a megnagyobbodott mag az Eutreptia testének közepe felé hüzódik. Szer- 
kezetét egyelőre csak annyiban éri változás, hogy vastag kéregrétegének 
szemcséi megkisebbednek (11. ábra). Később a belső testet, a magocskát kör- 
nyező világos udvar egyre növekedik, míg a kéregréteg ennek növekedésé- 
vel lépést tartva fogy (12. ábra), míg végre egészen elenyészik s ekkor a 
mag finom burok, maghártya által határolt, ügynevezett hólyagesaalakü 


25 Nachtráge zur Naturgeschiehte des Protococcus pluvialis. Nova Acta Acad. 
L. C. Vol. VX. pars altera. 1850. 


Természetrajzi füzetek. VII. köt. 1 


98 


mag szerkezetet mutatja (4., 5., 13. ábra) s egészen megegyezik számos 
más ostorosnak s a gyökerlabuaknak hölyagcsaalaku magjával. 

Az Eutreptia testének vékony, szemesetlen keregplasmaja elmosódva 
megy át a szemcséket tartalmazó bélplasmába. A színtelen végek többnyire 
egész tömegökben szemcsétlenek, üvegszerüek, vagy csak gyéren szétszórt 
szemcséket tartalmaznak. A test zöld részében a rajzási időszak folyamá- 
ban egészen állandóan kifejlődnek ama, az Euglena- és Chloropeltistélékre 
annyira jellemző, cellulosehoz és keményítőhez közel álló testecskék, me- 
lyeket Gorrnims paramylontestecskéknek nevezett." Az Kutreptia paramy- 
lontestecskéi (9. ábra), eltekintve attól, hogy valamivel nagyobbak, egészen 
megegyeznek az Euglena viridis megfelelő testecskéivel: mintegy 0,005— 
0,004, hossz- s mintegy felényi harántátmérőjűek, szintelenek, a fényt 
erősen törik, csaknem zsírfényűek, szerkezetnélküliek, tégla-, vagy FockE 
találó hasonlatával élve, toiletteszappan-alakúak, gömbölyödött élekkel s 
szögletekkel ; lapjok kissé behorpadt s ennélfogva élőkről tekintve piskóta- 
alakúak, mint az emlősök piros vérsejtjei. Fiatal egyéneknél, melyek épen 
rajzásra keltek, vagy kocsonyás burkokat még el sem hagyták (6. ábra), 
még egészen hiányzanak s csak a szabad rajzás ideje alatt válnak ki egyre 
növekedő számban. Kepzödesökröl csak annyit mondhatok, hogy oszlás 
által bizonyosan nem szaporodnak, hanem mindegyik testecske külön kép- 
ződik. 

Mindannak daczára, hogy az Eutreptia szervezeti viszonyait tekintve 
az Euglenákkal annyira megegyezik, úszása közben mégis első pillanatra 
megkülönböztethető sajátságos és meglepő élénk alakváltoztatásai után, 
melyeket mar Perry is igen híven írt le." Míg ugyanis az Euglenák üszá- 
sok közben megtartják megnyúlt orsóalakjokat, vagy legfeljebb hosszasági 
tengelyök irányában húzódnak össze, vagy nyúlnak meg gyengén s csak ha 
uszni megszüntek változtatják alakjokat sajátságosan fetrengve, mintegy 
amoebaszerűleg: addig a Eutreptiak teste úszás közben is a legélénkebb 
alakváltozásokat végezi, mintegy szüntelenül hullámzik. Úszás közben 
(2., 4., 5. ábra) az Eutreptiák testének hátsó részén egy-egy duzzadás emel- 
kedik, dagad ki, mely hullámhegyként gördül mell felé s még az ostorvéget 
el sem érhette, midőn már egy újabb duzzadás kezd utána gördülni. A 
test peristalticus hullámzásának ezen meglepő játéka, mely egészen az 
Astasia Proteuséra emlékeztet, 5 úszás közben szakadatlanül tart, a duzza- 
dások csaknem egészen szabályos időközökben emelkednek s mintegy 
nyargalva kergetik egymást végig a véglény testén. Meglepő, hogy bár az 
Eutreptia teste a legnagyobb mértékben összehúzékony, myophanrostok 


?5 Annal. d. Chem. u. Pharm. Bd. 75. p. 51. 
2 (Op. cit) 109 128, 
25 STEIN, der Org. III. Abth. Taf. XXII. Fig. 44— 53. 


99 


még sincsenek kéregplasmájában kifejlódve, holott a kevésbbé osszhuze- 
kony Euglena viridisnek nagyobb példányain gyakran igen jól kivehetők 
azon pórgén hajlott lefutású összehúzékony szalagok, melyekről tudtommal 
Srurw tett először határozottan említést, ? s ismert el a esillöszörös ázalék- 
állatkák myophanrostjaival homolog képződményeknek. 

A paramylontestecskék felszaporodtával az Eutreptiäk mozgása egyre 
nehézkesebbé válik, s végre elérkezik azon idő, midőn állatias, rajzó élető- 
ket pihenő növényivel váltják fel, azaz betokozott állapotba mennek át, 
mire különben, rajzásra kedvezőtlen viszonyok között, oly egyének is haj- 
landók, melyek paramylontestecskékkel telezsufolva még nincsenek. A pi- 
henésnek induló Eutreptiák gómbbé húzódnak s mint a Palmellafélék csa- 
ládjába sorolt egysejtű moszatok, meglehetős vastag, víztiszta, nyálkás- 
kocsonyás burokkal veszik magokat körül (6., 7., 8. ábra), mely, minthogy 
fénytörése a vízétől alig különbözik, nehezen látható s néha épen csak a 
felületére rakodó apró idegen testecskék öve jelöli létezését. A tenyésztő- 
edény szélén, vagy a szabadban a víz partján, hol a betokozódásra készülő 
Eutreptiák összegyűlnek, a víz elpárolgása következtében szárazra jutott 
. tokok nyálkás-kocsonyás állománya kemény héjjá tömörül, mely gyakran 
különböző idegen testeket tartalmaz mintegy magába enyvezve. A vízben 
maradó tokok, azok példáúl, melyek az edény fenekére telepedtek, néha 
két-három concentricus réteget mutatnak (8. ábra). A viz felületére szoro- 
san egymás mellé rakodott tokok egymást sokszögletesen összenyomják 
(6., 7., 8. ábra) s ulvaszerü hártyákat képeznek, melyek nagyobb czafatok- 
ban emelhetők le a víz felületéről. Az egybekelésnek (conjugatio) egy saját- 
ságos neme is gyakran észlelhető a betokozódó Eutreptiákon, épen úgy, 
mint vizsgálataim szerint az Euglenäkon is, s ez abban áll, hogy párosá- 
val, ritkábban hármasával vagy négyesével szorosan egymáshoz teleped- 
nek s közös burokkal veszik magokat körül. Hogy az ily egybekelt párok 
(7. ábra) nem oszlás útján jöttek létre, mint első pillanatra vélhetnők, ezt 
az Euglena viridisen tett észleleteim alapján, — melyek azon eredményre 
vezettek, hogy a paramylontestecskékkel megrakott egyének, mindaddig, 
míg paramylontestecskéik egy idei pihenés után fel nem oldódnak, osz- 
lásra egyáltalában nem képesek, — határozottan vélem állíthatni. 

A betokozódott Eutreptiák egy idei pihenés után, mely alatt zöld 
szinök igen sokat veszít élénkségéből, új életre ébrednek. A paramylon- 
testecskék gyorsan elenyésznek, nyilván feloldódnak s az anyagforgalom 
körébe vonatnak; a bágyadt színt a legpompásabb élénk, ragyogó zöld 
váltja fel s úgy látszik, hogy az egész test újra organizálódik: e mellett 
szól nevezetesen a chlorophyll felfrissülésén kívül a szemfolt, melynek 
szemcsei elenyésznek, sőt a töpörödött, sötét szemfoltot néha egy egészen 


27 Wer, rom TA thoro 


~ 


100 


uj, élénkpiros, szemesetlen szorítja ki helyéből, mely mellett a régi szem- 
folt még egy ideig megmarad; e mellett szól továbbá azon változás, mely 
a magon észlelhető. A paramylontestecskékkel megtelt s betokozódásra 
kész Eutreptiák magja, mint fentebb említettem, a test közepe táján foglal 
helyet s hólyagcsaalakú, a tokot elhagyó egyéneknél ellenben a mag ismét 
a test hátsó végében, a farkocska felett foglal helyet, s primitiv alakjá- 
ban látható (10. ábra). Mindezekből úgy hiszem jogosan vonható azon 
következtetés, hogy az Eutreptiák pihenési időszakok után, a rajzás tar- 
tama alatt paramylontestecskék alakjában lerakódott tartalékanyagok 
felhasználásával, egészen újból szerveződnek s tokjokat megifjodott testtel 
hagyják el. 

Azon eset azonban, midőn a tokot csupán egyetlen megifjodott 
Hutreptia hagyja el, a ritkábbak közé tartozik, sokkal gyakoribb az, midőn 
a megifjodást nyomban 2—4, ritkábban 8 részre való oszlás követi (6. ábra) 
s egy egyén helyett egész kis család kel vidám rajzásra. 

Egy kérdést kell még itt érintenem: azt, hogy miféle jelentősége és 
feladata van az egybekelésnek ? 

E kérdésre nézve, a mennyiben az az Eutreptiára vonatkozik, egyenes 
feleletet nem adhatok; jogosan vélem azonban feltehetni, hogy az egybe- 
kelés lényege az Eutreptiánál okvetlenül ugyanaz fog lenni, mint az 
Euglena viridisnél, melynek egybekeléséről észleleteimet a következőkben 
jegyezhetem fel. 

A kettesével betokozódásra készülő Euglenák a fedólemez alatt hosz- 
szabb ideig tartva néha szabadulni igyekeznek a kellemetlen helyzetből, 
vagy talán csak a fedőlemez nyomása által szoríttatnak ki, elég az hozzá, 
hogy ismét mozogni kezdenek ; testök hátsó végével azonban szorosan ösz- 
szetapadva maradnak, mintha farkokkal kölcsönösen egymásra szívták 
volna magokat. Ezt oly gyakran volt alkalmam észlelni, hogy legkevésbbé 
sem kételkedem azon, hogy a párosával betokozódó Euglenák farkvégokkel 
kivétel nélkül összetapadnak. Néha azonban azt is észleltem, hogy az 
egybekelt egyének nem csupán farkokkal, hanem hogy még testök hátsó 
részének érintkező lapjával is kisebb-nagyobb területen szorosan egymás- 
hoz tapadtak s a két egyén egymást, midőn mozogni kezdett, ide-oda húzo- 
gatta, a nélkül, hogy sikerült volna egymástól elválniok s erre támaszkodva 
valószínünek lehetne tartani, hogy az egybekelés a két egyénnek teljes 
egygyéolvadására vezet. 

. Az Euglenák egybekelését különben CARTER és STEIN is észlelték." 
Az előbbi ezen folyamatot a két egyén ideiglenes összeköttetésének, mint- 
egy közösülésének tekinti, melynek feladata abban állana, hogy mindkét 
egyénben nagymennyiségű «pete» fejlődését indítsa meg. SrEiN ellenben 


80 Der Org. III. Abth. p. 146. 


101 


felteszi, hogy az egybekelés teljes egygyéolvadással végződik, melynek 
megtörténtével a ket mag szintén egygyéolvad s ebben véli a termekenyi- 
tes tulajdonkepi feladatát, melyet azután nyomban kóvet a ket mag egy- 
gyéolvadása által létrejött uj magnak ismételt barázdálódás útján csír- 
gömbökké, ezeknek pedig apró, színtelen embryókat tartalmazó esírtóm- 
lőkké való változása. Erre azután STEIN azon felfogást alapítja, hogy az 
Euglenánál, valamint számos más ostorosnál is az ivartalan mellett ivaros 
szaporodás is létezik, mely, mint a csillószórós ázalékállatkáknál, két 
egyénnek előrement egybekelése után a magból indul ki.*! 

Hogy az egybekelésnek nem lehet az a feladata, hogy petéknek töme- 
ges fejlődésére adjon impulsust, mint CARTER véli, alig szorúl bizonyítga- 
tásra: az Euglenáknak ugyanis egyáltalában nincsenek petéi s azon kép- 
zódmények, melyeket Carrer «peték»-nek, vagy «embryosejtek»-nek 
(embryonic cells) tartott, nem egyebek a paramylontestecskéknél ??, melyek- 
nek képzódésére az egybekelésnek bizonyára nincs semmi befolyása. A mi 
pedig Stein felfogását illeti, erre nézve mar fennebb az Anisonema tärgya- 
lásánál volt alkalmam nézetemet elóadni s itt csak annyit akarok ismételni, 

hogy a «csirtömlö»-ke változott magrészletekben fejlődő «embryók» bizo- 
nyára nem tartoznak az Euglena viridis fejlódéskórébe, hanem nem egye- 
bek, mint az Euglenákat epidemiaszerüleg pusztító Rhizidiumok apró 
rajzói. 

Részemról a dolgot ügy fogom fel, hogy az Euglenaféléknek, miután 
nehány nemzedéken at az egyenkint betokozódott egyének oszlása útján 
szaporodtak, épen úgy, mint a csillószórós ázalékállatkáknak, szaporodási 
képessége hanyatlik s végre egészen kimerül ; ekkor áll be azután az egybe- 
kelés szüksége, mely folyamat hivatva van a szaporodási képességre fel- 
elevenítőleg hatni. Végzódjek bár az egybekelés teljes egygyéolvadással, 
avagy szorítkozzék csupán az egybekelt pároknak farkvégökkel való ideig- 
lenes összeköttetésére: mindkét esetben bizonyára meg fog történni, hogy 
a két egyénnek testállománya egymással keverődik s bár az egybekelés 
alatt végbemenő változások részletes lefolyása ismeretlen is, mégis indo- 
koltnak vélem azon állítást, hogy az egybekelés lényegét a két egyén test- 
állományának keverődése s az ez által elért több nemzedékre kiható ter- 
mékenyítés s a szaporodási képesség megújulása képezi. 


* 
Az Eutreptia viridisnek epen tárgyalt föalakja társaságában, bar ki- 


. sebb számmal, de állandóan előfordul egy másik ostoros, mely az elöbbi- 
nek bizonyára csak varietását képviseli s ezt a fóalaktól való megkülönböz- 


E (Oo eit pasa 
"2 Op. cit. p. 61. 


109 


böztetestil Hutreptia viridis, varietas schizochlora névvel akarom jelölni 
(1., 3. abra). 

Az Eutreptia viridis schizochlora, melyet ritkán találtam szabadon 
üszva, hanem rendesen az edény oldalain, fóleg pedig fenekén féregszerü- 
leg mászkálva, a fóalaknál rendesen nagyobb, mintegy 0,10—0,12*/, hosz- 
szaságot ér el, de kulonben általános alakját, nemkulonben az Eutreptiára 
annyira jellemzó élénk alakváltoztatási képességét tekintve a fóalakkal 
mindenben megegyezik. A fő különbség, melyben eltér, abban áll, hogy 
levélzöldje mintegy darabokra van szakadozva. Az erősen szemcsézett szín- 
telen protoplasmatest kéregrétegében ugyanis a levélzóld meglehetősen 
egyenlő nagyságú, tojásdad vagy lándzsás, vagy csüllőszerű körvonalú dara- 
bokat képez, melyeket számtalan közök hálózata választ el egymástól. Az 
egyes levélzölddarabok, mint ez különösen az opticai átmetszeti képeken 
látható, duzzadt középső részből kiindulva, széleik felé ellapúlnak, kiéle- 
sednek. Egy másik különbség, mely az E. viridis és schizochlora között 
létezik, abban áll, hogy az utóbbi vagy épen nem tartalmaz paramylon- 
testecskéket, vagy csak igen apró gömböcskék alakjában. 

Nagyszámú E. schizochlorak vizsgálása azon eredményre vezetett, 
hogy a zöld darabokat elválasztó színtelen közök néha igen keskenyek, 
vagy épen csak egyes erősebben színezett területeket körülfogó halvány 
vonalak által jelölvék, miből azon következtetést vonom, hogy a zöld tes- 
tek az eredetileg összefüggő chlorophyllrétegnek egyes darabokra való szét- " 
szakadozása útján képződtek. 5 ha tekintetbe veszem, hogy az E. schizo- 
chlorák a víz fenekén jelennek meg, míg az egészen zöld Eutreptiák a víz 
felületén rajzanak, hol mindenesetre mások a táplálkozási viszonyok, ne- 
vezetesen egészen más a fény behatása, mely levélzöldet áthasonító szer- 
vezetnél kétség kívül első sorban jő tekintetbe : hajlandó vagyok feltenni, 
hogy a víz fenekére merült Eutreptiákon a megváltozott táplálkozási viszo- 
nyok eredményezik azt, hogy testöknek színtelen plasmája a paramylon- 
testecskék felhasználása után növekedik, minek következtében természete- 
sen az ostoros egész teste is megnagyobbodik, míg a chlorophyll a fény 
behatásának csökkentével az egész test növekedésével lépést nem tarthat- 
ván, egyes részekre darabolódik. 

A levélzöldnek egészen olyan feldarabolódása, mint az E. schizochlo- 
ránál, más Euglenaféléknél is előfordul. Így STEIN egy igen megnyúlt 
testű Euglenának rajzát közli, melyet az E. deses fiatalkori alakjának 
tekint s melynél a levélzöld egészen azon viszonyt mutatja, mint az 
E. schizochloránál.?? Én ezen alakot évek óta ismerem s bár mindig csak 
egyes példányokban, de elég gyakran találtam oly pocsolyák s tenyésztő - 
edények fenékülledékében, melyekben Euglena viridis tenyészett s legke- 


?3 Op. cit. Taf XX. Fig. 14— 16. 


103 


vésbbé sem kételkedem, hogy épen oly viszonyban áll evvel, mint az 
E. schizochlora az Eutreptia viridis-szel. Ugyanez áll a Colacium vesiculo- 
sumról, melyet Stern darabokra oszlott levelzölddel rajzol,’* mig én ezen 
Daphniákon s Brachyonusokon igen gyakori Euglenafélének mind egészen 
zöld, mind darabokra oszlott levélzóldet tartalmazó képviselőit ismerem. 


HYMENOMONAS ROSEOLA, STEIN. 


(III. Tab. 14—20. Abra.) 


Hymenomonas roseola elnevezés alatt Sreix befejezetlen nagy mun- 
kájában a Chrysomonasfélék családjába osztott ostorost említ fel, melynek 
csupán jellemző rajzait adja," az ezekről szóló magyarázatban pedig annyit 
jegyez meg, hogy alakját változtatja, burka finoman rovátkolt, két sárgás- 
barna festőanyag-szalagot s egy zsírszerű testet tartalmaz. 

Én a sósvízben ezen szép és ritka ostorosnak egész rajait észleltem 
az Eutreptia viridis, Peridinium cinctum s egyéb véglények társaságában és 
Stein jellemző rajzai után legkevésbbé sincs okom abban kételkedni, hogy 
a Hymenomonas roseolával azonos. 

. Ezen ostoros teste, mely mintegy 0.03— 0.04 7, hosszúságot ér el, 
mint STEIN is kiemeli, alakját változtatja. A Chlamydomonasok módja sze- 
rint meglehetősen fürgén úszkáló Hymenomonasok rajai között alig lehet 
két egyénre akadni, melynek alakja egészen megegyeznék: majd tojásda- 
dok, megfordított tojásdadok, szív-, orsóalakúak, vagy különböző módon 
elferdültek. Mindezen alakváltozások azonban csak igen lassan mennek 
véghez s közvetlenül alig figyelhetók meg. 

Teste, mint pl. a Chlamydomonasoknál meglehetős vastag burokkal 
van körülvéve, mely az alakváltozásokban csak szenvedőlegesen vesz részt. 
Ezen víztiszta, nyulékony burok sűrűn egymás mellett álló gömbölyded 
dudorokat visel, mintha csupa apró gyöngyökböl volna összetéve. A test 
alapállománya kéregrétegében a Diatomeákéval megegyező sárgásbarna, 
bőrszínű festőanyaggal van színezve, mely fiatal egyéneknél egyenletesen 
van elosztva, míg az idősebbeknél két oldalt álló szalagra különült, 
melyek között a színtelen alapállomány közbülső szalagot képez. 

A két egyenlő ostor a test mellső végéből indül ki, a testnél jóval 
hosszabb, fonalas, el nem hegyesedő ; mit azért emelek ki különösen, mert 
. STEIN sokkal rövidebbeknek s finoman elhegyesedőknek rajzolja. 

Az ostorok alapja mellett van a két váltogatva lüktető üregecske, 
melyeket STEIN is rajzol; ezek között azonban még egy harmadik, párat- 


%# Op. cit. Taf. XXI. Fig. 26—34. 
zu pascit. Tat. XIV. ic. DII. 


104 


lant is megkülónbóztethettem (14., 16. ábra), mely igen hosszú közökben 
enyészik el s telik meg. Ezen páratlan, közbülső üregecske vizfelvételre 
szolgáló nyeldekló üregecskének felel meg s ugyanily alakban számos más 
ostorosnál is megvan, mint pl. a Chlamydomonasnál, a Volvoxoknál s a 
Polytoma Uvellánál, melynél belsó végét, fenekét halvány-piros folt jeloli 
s különösen jól kivehető. — Srem, ki a lüktető üregecskéknek, mint felfo- 
casa szerint kizárólagos állati szerveknek jelenlétére igen nagy súlyt 
fektet, határozottan kiemeli, hogy az ostorosak többnyire kettesével, ritkán 
hármasával ? előforduló üregecskéi, — ügy, mint szerinte az Euglenafélék 
páratlan üregecskéje, — víz kiürítésére s felvevésére egyaránt szolgálnak.? 
Ez utóbbi feladatra vizsgálataim szerint csakis a közbülső üregecske szolgál, 
mig a két oldalt álló üritő üregecske ; a Volvox minornál Stein igen híven 
rajzolja ezen közbülső, nyeldeklö üregecskét,^ csakhogy e mellett csak az 
egyik lüktető üregecskét különböztette meg, míg a másik kikerülte figyelmét. 

STEIN a Hymenomonas testének hátsó részében egy gömbölyded, 
czsírszerű test»-et, tulajdonképi magot ellenben nem különböztet meg. 
Én a sósvízi Hymenomonasoknál a test hátsó végében, vagy közepe táján 
igen jól megkülönböztethettem a hólyagcsaalakú magot s helyzete után 
itélve, azt kell tartanom, hogy STEIN «zsirszerü test»-e sem egyéb magnál, 
mely azonban a sósvízi alakoknál, mint épen említém, határozottan hó- 
lyagcsaalakú. A magon kívül a test színtelen plasmájaban, rendesen a test 
hátsó részében, még néhány zsírfényű gombocske van elszórva, melyek 
STEIN rajzain is megvannak. 

A Hymenomonasok vizsgálataim szerint oszlás útján szaporodnak. 
Az oszlásra készülő egyének burkokon belül gömbbé húzódnak s az után 
2- 4 részre oszlanak (18—19. ábra). A fiatal rajzók (20. ábra), szinöktöl 
eltekintve igen hasonlítanak a Chlamydomonasokhoz. Burkok egynemű, 
festőanyagok még egyenletesen színezi testöket, finom ostoraik hegyesen 
elvékonyodnak s magjok egynemű. 


A TABLAK MAGYARÁZATA. 


(Nagyítás valamennyi ábránál: Hartnack-féle mikroskop, oc. IV., obj. 8.) 


III. Tabla. 


1—13. ábra. Eutreptia viridis, PERTY. 
1, 3. Eutr. vir. var. schizochlora. 
1—5. Szabadon mozgó egyének. 
6—8. Betokozott egyének. 


? Op. Gling p. 114. 
ELO cit. p. 116. 
= Op. ert. Vat. XVII. Big, 10. 


105 


. Párosával betokozódott egyének. 
. Vokjat elhagyni készülő egyén. 


Qo -l 


. Négy részre oszlott egyén. 
. Paramylontestecskék. 
10—13. Magvak. 
14—90. ábra. Hymenomonas roseola, STEIN. 
14—17. Kifejlödött egyének. 
18—19. Oszlás. 
20. Fiatal rajzó. 


© Oc» 


IV. Tábla. 


1—6. ábra. Anisonema grande, STEIN. 
1—3. Hátoldalról. 
4. Hasoldalról. 
6. Hasoldalról; az ostorok el vannak hagyva. 
5. Optieai harantmetszet. 


co 


7—8. ábra. Codonocladium corymbosum, n. sp. 
9—13. ábra. Menoidium Astasia, n. sp. 


Kolozsvár, deczember ho 5-én, 1882. 


106 


CRUCIFERÆ SILICULOSA FLORA EUROPA A. 


Qt 


Auctore VICTORE DE JANKA. 


Latiseptæ : Dissepimentum latitudine diametri transversalis 


majoris siliculæ * Ee 1 
Angustisepte : Dioses eue opener ma- 
jori siliculæ multo angustior__ __ _ SE NE lee 
. Scapos&: caule aphyllo vel 19 iine. DNE RN Lt. 2 
Caulis pluri-multifolius xU ROME 
. (SUBULARIA) Herba pusilla sine n eramineis line- 
anı-subulatis Ja soe cente decursu Subulaniaagquanicage 
Folia nunquam graminea .. __ ee. | 


. (PETROCALLIS) Folia digitato ae pl Ala ‘lowes p persicini : 


Petrocallis pyrenæa R. Br. 


Folia nunquam digita'ifida, flores albi vel flavi | __ _ A 
. (EROPHILA) Petala ad medium usque anguste bifida (oni: 
cula astyla vel vix stylata) HA RES TEEN RE C UE c OS 
Petala rotundata vel retusa raus NOR VIEN 20 
. Silicula lanceolata vel oblonga dete cd ade Spa naar DC. 
Silicula subrotunda __ __ __ 3 a tL CEE pr@ecoxisrev 


. (DRABA) Folia coriacea rigidula Pod secte. setosa, costa 


subtus valida percursa (caules — pedunculi — semper aphylh 7 
Folia haud rigide pectinato-setosa neque costa valida per- 
CUTEA e ONE : 2 


co 


: Contents onen sss E (iene dem ramosum, 


stylus brevissimus semilinearis, folia spathulato-linearia) : 
Draba Sauteri Hoppe 


Foliatcompacte rosulatay © 2 1 rey u Br ee 
8. Seapi pedicellique pubescentes — T NM 9 
Seapi pedicelligue elabenrim vo OP M 


* Exlusa unica Cochlearia anglica L., quae potius ad Thlaspi genus referenda, 


10. 


dM. 


15: 


14. 


In 


18. 


19. 


107 


. Stylus subnullus vel semilineam ad summum longus .. .. 10 


Styluszmultoslonsien s Goes nA S ETE Mat ds QE eat 1 
Shen piliistellares\aghe Er Hp enetica Buel Ho 
Silicule pili Suchen (E DET Li itae uo Tf 
Stylus subrullus (stigma pec cle see > racemose __- 12 

Stylus spectabilis 1/2 mm. longus; silicule (paucissime, vix 
umquam ultra 6—7) umbellato-corymbosæ __ .. Dr, Loiseleuri Boiss. 

(Dr. corsica Jordan Diagn. 1864) 
. Petala nivea conspicue cordato -emarginata__ .. __ Dr. Dedeana Boiss. 
(Dr. Zapaterii Willk.) 

Petala luteola subtruneata __ __ -__ -—. -.. ...Dr, cantabrica Willk. 
Folia abbreviato- vel lanceolato-hnearia ___ 2 2 .. — .— 14 

Folia elongata anguste linearia __ __ - e. ados mc atl 


Seapi vix e cæspite exserti; silicule paucissimæ : bel 

congestæ, ovato-turgidæ (pedicelli flore breviores; folia pa- 

gina inferiore hine inde pilis ramosis adspersa!) __ Dr. Levieri Janka 
Seapi manifeste exserti, siliculæ numerosiores applanatæ 15 


. Racemi fructiferi contracti umbellato-corymbosi; antheræ 


ealycem parum excedentes : pedicelli flores superantes : 
Dr. parnassica D. et H. 
Racemi elongati; «stamina corollæ subæqualia, pedicelli 
Horeibrewioresn) a e ae cese Bentofoneyman 
(Dr. cuspidata Bert. non Mab.) 


. ollicula corymbose — . = 2) 1-4) 42). Dr. ‘hispanica Boiss. 
Siliculæ elongato-racemosee =. ..... - Dr. cuspidata MaB. 
Stylus subnullus, vix conspicuus (folia latérale, pedicelli 
flore longiores; nana, vix pollicaris) __ __. Dr. compacta Schott K, et N. 
Shy las sky elomea tung; oin eta pP erai gi ee Ant 8 
Wokiaglatiuscullay 4004 cue Nis was cedi cer oc Da 
Folia anguste linearia __ __ - iet nap: r9 
Pedicelli flore breviores (calyeis on) un nana, vix polli- 
GEH TS DETTO à pe eae SD Zahlbruekneristiost, 
Pedicelli flores srpscsuiss MOP ACMC sarta wet the a rae s 20 
. Stamina calyce sesquilongiora ; humilis 2 een à Dr, athoa B. et H, 
Stamina calyeem haud superantia ; herba elatior: Dr. Aizoon Wahlb. 
Sikenle applanater 2, Ba jake ce i es pie zoT d ES Ps 
Enliculsuem turcide ze 2 eng M? 
. Silicula e basi ovoidea cylindraceo- T call Dr. longirostris Schott K. et N. 


(Dr. armata Schott — Dr. turgida Huet.) 
Silicula basi bisaccato-inflata ... .. _. .._ __ ... Dr, Haynaldi Stur. 


. Herba pilis 2-partitis medifixis (malpighiaceis) vestita (flores 


dulci RO RER UN SCR EN [m E au C DR nepens (Mab, 


108 


Indumentum e pilis simplieibus, ramosis vel stellaribus 


constans aut omnino deficiens __ __ files [hi RTE Ba EN om 2 
. Scapus totus unacum pedicellis ubssesms DEI 25 


Scapus solum basi puberulus vel unacum Hole a. omnino 


elaber ul. sn gene Lnd Ouod opa doc CHAT E38 CUERO ou a 
25. Indumentum fere ist siento sis mu. amp d ca por bl utat t EN 
Pubes laxior e pilis ramosis simplicibusque cius ham, Sues 
stellatalinullasveltere: nullas 2.2 22 2 Sa he ee t E uM EE 31 
26... Blores lutei (caulis aphylius) 2 ji Kb Dr. glacialis Ad. 
BRloressalbı (caulis 1 —>-phyllusy 2 Ps IM 
27. Camlesipedicelligue strict) rieıdır ven Me 
Caules debiles, pedicelli patuli = ss _ NE rn) 
28. Silicule acuminate ; folia utrinque equaliter pilósa BET: ns hirta L. 
Siliculæ obtuse vel acutiusculie ; folia supra tenuissime vel 
sparsissime pilosa MO EN e De Packer! Sup 
29. Silicule utrinque subacute — _. _. 2 —. .. Dr. nivalis Liljebl. 
Siliculæ utrinque rotundate __ . __ : NN) 
30. Caulis pedicellique stellato-pilosi __ .. __ Bor donet: Whlbg. 
Caulis pedicellique pube ramosa laxa aded — Dr. frigida Saut. 
3: Bloresnluten wen 237. 2.0 ET dota ean AR PARA UMOR) 
Mores) albi, 22 pte! gan bes, Ba, ieee dat DE end) 
32. Pili fere omnes simplices ; ae istaec TORT hn algida Ad. 
Pili plerique ramosi, folia lanceolata. . .. .. __ Dr. alpina L, 
33. Silicula corymboso-congestæ pel COE LADA ge Ho D v 
Siiculæ laxe racemos 2.2. 2 att Pa BIETE SUR WERT 75 


e 
“I 


38. 


EJ 


Dr. altaica Bunge 
Dr. corymbosa Rh. Br. 


. Folia eauina fisso-incisa basilarüs multo latiora; siliculæ 


ovales.al. oM tle up Kotschydbs Hs 
Folia E ese sl benne basilariis angustiora ; 
siliculæ lanceolate ___ ___ __ 2 .. -. —. —. . Dr. rupestris R. Br. 
. Pili omnes simplices vel plerique ramosi __ 2 2 .. -. 37 
Foliorum pili plerique stellares __ __ == ._ .. 2... -- 38 
. Pili ramosi prævalentes __ __ __ _. _. _. _. .... Dr. Dorneri Heuff 
Pili omnes simpliees.. .. .. .. .. .. .. __ Dr. fladnizensis Wulf. 


Stylus subnullus (stigma Suisse), silicula utrinque acutata : 
Dr. carinthiaca Hoppe 
Stylus longiuseulus; silicula utrinque rotundata ___ Dr. stellata Jacq. 
Indumentum e pilis compositis i. e. bi-plurifureis aut stellari- 
bus vel squamulis stellaribus immixtis quandoque pilis simpli- 
cibus constans ___ ___ ar Was TER RUE EAE) 


109 


Indumentum vel pubes e pilis omnibus simplicissimis for- 


matum vel herbe omnino glabre BR Durs acd tentur T8 
40. Pili mixti, plerique ramosi 3— plurifurei |. __ _ 41 
Pili omnes bipartiti vel squamule ied Polaron shel 
Hames mee us te IU RAUM E T. 55 
41. Cg parvus ovis Jess ceni a, "hazi ale aue ee Bhp erste LD 
Calyx elongatus cylindraceus basi bisaccatus v. ene DA 50 
49. Petala integra vel parum emarginata __ . =... tA 
Petala ad medium anguste bifida ... ior d. 
43. Pedicelli siliculis breviores pb tn 44 
Pedicelli siliculis 2—4-plo en ans are! 235 
44. Silicule apice rotundate pedicellis te ne dodenus 
stigma sessile © .. =  .. Brig p Dr. lutescens Coss. 


Siliculæ lineari-lanceolatæ sting ae ént sesteellis erec- 
tis v. erecto-patulis 2-plo longiores; stylus brevissimus ©): 
Dr. incana L. 


45. Stylus longiuseulus (saltem distinctissimus) ; perennis, cæspi- 
LOSS RAT tob UN Das Feuer ers uae Hp on DR Gohivereckia Janka 
(Dr. podoliea Rupr.) 
Siem Sessilen s Sul ea ISO ese ven rendue at, MIO 
oS ALONEB Ale Ren au hay iso N toe taka rmuralis. E. 
Flores "Eh. PP. m Dranemorosanl: 
47. (BERTEROA) pi TUTORIS Mine heal stricti; se- 
mina sub-aptera — __ - ee [DADA XP ER. kan. 
Racemi fructiferi aie ; erhal erecto-patuli; semina 
latiuseuleralate-marsınatar ar ser DV Tim Ua Lee pry chs 
48. Siliculæ ellipticæ |... _ Beis cob Hehe SATO mean A nee RL 
Siliculæ obovato- ee PR a EAB onoiculatavbC, 
49. Silieulae glabra terne str a By mutabilis Portschig. 
Siliculæ + stellulato- bene N ohliqua: Sibth 
50. (AUBRIETIA) Filamenta minora ad apicem dentata; calyx 
bisaecatus 2 S dd Een UN 
Filamenta minora ad uam denne. ale bise. iad) od 
51. Filamentorum majorum ala sub apice abrupte truncata; sili- 
cule lineares compresse __ . - He 52 
Filamentorum majorum ala sensim | cue etes 25. 
longæ vel oblongo-lineares __ ... --- -- --- --- --- EH OD 


. Folia integra; silicule elongato- ann Gales T ultra): 


| Aubrietia gracilis Sprun, 
Folia sspius 2-denticulata ; silicula breviter lineares 
(6—8'" I.) .. a Ato bth pon noon. o. ... Au, intermedia H, et 0, 


3. Herba pilis elles ramosis E simplicibus intermixtis 


SoNNEOUSb agb tbe baee S MOL use BRITEN u re 6 
Folia caulina sagittato-sessilia sa ud ROT Ee Mee (PI 
56. Calyx elongatus cylindraceus basi bisaccatus v. ne 2 ol 
Calyx abbreviatus basi equalis campanulatus __ __ __ — 61 
57. Totius herbe indumentum densissimum, etiam silieule com- 
presse dense vestitæ a 340 toas LATA PU D MAL EN S 
Indumentum sparsum versus ueris ERBEN e sup: riorem to- 
tum evanidum; sil culæ globoso-inflatæ glaberrime _. __ _ 60 
58. (FIBIGIA) Foliorum indumentum arachnoideo-stellari-pilo- 
sum; siliculæ fere pollicares subsessiles __ = ... -— -- — 99 
Indumentum adpressissimum squamuloso- vel Sk inge. 
stellare ; siliculæ minores pedicellis duplo longiores (folia cau- 
lina execto-patula)  .. .. 2. 2. 2 c -.. Fibigia triguetra Borss: 
(Farsetia triquetra DC.) 
59. Folia caulina stricta sessilia ; racemi fructiferi elongati laxius- 
culi ; planta herbacea petalis flavis __ .. .. --- __ F. clypeata Boiss, 
Folia caulina recurvo-patentia in petiolum attenuata ; ra- 
cemi fructiferi abbreviati densi; frutieulosa, petalis luteis : 
F. lunarioides Boiss. 
60. (VESICARIA) Foliorum subtus pallidiorum infimorum pili 
fere omnes stellati; folia caulina glabrescentia integerrima ; 
pedicelli siliculis subglobosis longiores; petalorum lamina 
orbieulata aurea; ala semine augustior __ .. -.. Vesicaria utriculata L. 
«Foliorum eoneolorium pili bipartiti stellatis mixti ; folia 
caulina ssepius denticulata; pedicelli siliculis ellipticis (ova- 
libus !) æquilongi ; petalorum lamina elliptica lutea; ala semine 
vix augustlor» -- EME ES ar nrc OE PREIS Once CUNT CT 
61. Siliculæ biloculares, 2- uisque, pedicellis fere semper 
reetilineis insidentes, rarissime recurvis AP PE NO 
Siliculæ 1-loculares monospermæ (plane, late marginatæ 
cur pedicellis recurvis ooo ORNE ame NOH .. 115 
62. Foliorum etc. indumentum e mal vel sguamulis omnibus vel 


110 


vestita; folia obovato-cuneata parce angulato-dentata ; stylus 
obliguus sesguilinearis j — Au. deltoidea Guss. 
Pili 2—3-furei SUE IRSE. le Innos nulli; folia obverse 

lanecolata integra; stylus rectus silicula æquilongus vel lon- 

glor NER U Au. Columnz Guss. 

Silicula compressa (en mue Deas. fest majorum 

ala sensim atteumata eet nn A PC D ESCENS GPS: 
Silicula: vix compressa, “tia scope tur coa Ap ea TOR Boiss: 


plemsqueistellaribus constans 2 co 


St 
| 


111 


Foliorum indumentum solum e pilis bipartitis formatum 


kilomesssgernper,albiyin wen nes t. ae ad en wars 
loves: Hayayelsluteie rear rar 
Flores albi vel purpurascentes... GE RER 2 vaut b ner Ludos TOR OS 
(ALYSSUM) Siliculæ (jam ovaria!) glaberrime .... | 65 
Silicularum en + densum, rarissime or ve- 
SCA IVeSCENTEN EME RE 2 EURE CU aa EUR STIR" Sub 
Herba pube tenuissima v. tenerrima uite velutino-tomen- 
bella dr crt KERNEL reme EU Fa URN, ma D OO) 
Pubes Hip mano sd dre leaden sel SORGE NE TA 
». Siliculæ nune globoso-inflate suborbiculares vel ovales, nunc 
medio inflatæ atque margine plano-compresse .. . | . 67 
Silicule ex toto plano-compressissimæ __ . .... . 71 
7. Siliculæ omnino tumidæ, globoso-inflatæ |... _ LO OP 
Siliculæ medio inflate, margine latiuscule plano-compressæ 70 
. Flores racemosi, silieulze diametro 4 lin. late __ Alyssum sinuatum L. 
Flores composito-corymbos1; silicule minores  _. . __ 69 


Siliculæ pisi magnitudine ; septum haud prominulum; stylus 
silicule dimidiam longus; semina magna... .. __ A, corymbosum Gris. 
Siliculæ multo minoris septum ob valvas margine tenuiter 
incrassatas filiformi-prominulum ; stylus !/s v. !/4 silicule lon- 
puscsseming minuta > en) ant onte Imiepocan pum Vis. 
. Inflorescentia corymbosa ; Wenn Wess be cmo AD demonense: L. 
(A. edentulum W. et RK) 


Racemus simplex; perenne EO ae NEY SAS Am meg UTI Kost. 


. Silicula in corymbum disposite. a not cu odis A, saxatíleL 
Silicnlerrdcemosar Em KÉR tU QUART IU NOEL COUR ONE HE 70) 
Folia oblonga v. obovata, repanda vel sinuato- bn sili- 
- cule transverse latiores apice truncate v.subsinuat®__ __ 73 
Folia lanceolata integerrima; siliculæ ovales apice attenu- 
atc NE cu EN Rs mecs opu p ol CA Ou Tan Guss: 


A. orientale L. 


A. affine Ten. 
(A. saxatile Huter, Porta et Rigo iter ital. III. n. 535) 


Flores spectabiles, magni, saltem majuseuli .. .. _. . _ 75 
Hosesmmuttsubmconspien, «0 Seen 71,8 
Racemi simplices contracti vel subcontracti; silicula magne 76 
Race laxe paniculati effusi; siliculæ parve __ 4, corsicum Duby, 
. Stylus silieula equilongus; © __ .. .. .. .. A. fulvescens 8. et Sm. 
Stylus nullus vel abbreviatus; suffrutescentia .. .. __ . 77 


. Silicula globoso-inflata ; stigma sessile; semina late alata : 
A, creticum L. 


02. 


86. 


87. 


88. 


119 


Silicula compressa bieonvexa, apice retusa; semina anguste 
Dal ELISA uu aes ctc PU Roda EURE ANE LUI 


78. Silicule planissimæ loh uS -spermi; semina aptera; folia 


angusta, linearia; stylus brevissimus 1/6 siliculæ longus vel 
brevior M x b = s s A. (Meniocus ) linifolium L. 
Siliculæ discs A Mmes D loculi 2-permi 79 


. Sepala cito decidua = .. ... _. - EEE. Me) 
Sepala tardius decidua, erkenne unit dure rss 
. Silicula orbicularis apice retusa; racemus elongatus (pedicelli 
siliculas æquantes) wa... 10s wie en A: minimum Willd. 
Silicula haud vel vix euism racemus abbreviatus .. 81 


. Silicula orbicularis subemarginata stylo pluries longior; pe- 


dicelli silicula 2-plo longiores .._ . _.. —. .. —— A. Vivianii deN, 
Silicula ovali-inflata majuscula Gas 2—3-plo longior), 
haud emarginata ; pedicelli silieula breviores vel aquilongi : 
A. foliosum B. et Ch. 
Silicula majuseula 3"" ovato-inflata (stylo 5— 6-plo longior); 


racemus corymbosus . = .. n ns 22 2 A, Aucheri Boiss, 
(A. compactum deN.) 


II 


Silieula parva v. minuta ; racemus post anthesin paulo elon- 


satus.(a OM Tun est s orte d tose at ir toi. grid EA NEUES, 
. Silicula orbiculato-turgidula tase eo ns one 22. A. minutum Schlecht. 
Silicula disco vix convexa subretusa |. .. __- A. psilocarpum Boiss. 
. Silicule applanatæ ; corymbus compositus, rarissime (in A. al- 
pestri et A. Robertiano solum quandoque) simplex __ _. --- 85 
Siliculæ disco centrali distincte convexa, margine appla- 
mata sete Sy i Le TN CC ie uo tl 
. Silicularum han essen. semina aptera vel 
angustissime alata; eaules humiliores __ _- ... —- d fele SO 
Siliculæ pareius stellato-pilosæ ; semina rss "bons 
(caulis nunquam — solum depastus! — humilis)... .. .. .. 89 
Racemisimpliees worse 2 o u du) Se ci M I 
Racemi suut RES RA Te Sp aie CL 88 
Silicule parvæ ellipticæ dense adpr: sse lose Be na Pt alnestre L; 
Silieule maxime rhomboidales acutatæ sparse pilose de- 
mum glabrescentes .. __ ... 2o o2 o. A, Robertianum Bernh. 
Flores eongesti capitato-racemosi ; ute inferiora subrotundo- 
spathulata E seesaw ies copa det oe iris vA Ser pallifiafi DPI 


(A. nebrodense Tin.) 


Flores laxe racemosi ; folia inferiora anguste obovata : 


A. tortuosum WetK. 
(A. obtusifolium DC.) 


89. 


113 


Pedicelli fructiferi tenuissimi subeapillares (stylorum crassitie) 
laxi floxuosi vel inferiores penduli; squamulæ stellares in si- 
lieule valvis paucissimæ dissitæ ; giganteum 3—4-pedale : 
A, chalcidicum Janka 


Pedicelli rigidi recti stylis erassiores _ _. 2 0 © 0 Ls 90 
90. Pili tenuiter stellares totas valvas occupantes | A. argenteum Vitm, 
Pili squamuloso-stellares sparsi; siliculæ demum calves- 
Gene SH ER) d Horat t pocas E fec TU P fud ur iden berfofoni. Desv. 
91. Racemi fructiferi contracti umbelliformes = __ A. umbellatum MaB. 
Racemi haud umbelliformi-contraeti__ __ .. — .. | ... 92 
92." S1lieule adpressissime.piloger. Ha ener ies e 99 
Silicularum pubes elevatior, mollior vel magis hirsutior. 99 
95. Herbs indumentum adpressissimum precipue e stellulis squa- 


mæformibus multiradiatis constans, lepidotum (stylus silicu- 
Istoria mas ome us sect eC Amontanum.L. 
(A. atlanticum Desf.) 
Indumentum tenere stellipilum, nullibi squamulosum, sed 
magis araneoso-intertextum e pilis plerisque 6-radiatis constans 94 


94. Perennia, procumbenti-diffusa racemis fructiferis typice sim- 
Plicibus*ab breviatisive ern RE nomades tet cores t DT « O0 
Annua, eaulibus stricte erectis, racemis fructiferis elongatis 
iplesumquedamosig es sess quoe RU ELO EIUS TULIT 98 
Dosuludumentum'undiqueradpressum" |= peo NN 6 
Indumento in racemi axi atque presertim in pedicellis hir- 

Butiesepatularimbe px edo MS DUM art ponts du tQ ve 197 
96. Silicule densissime tomentoso-stellipilæ __ . __ 4, cuneifolium Ten. 
(A. flexicaule Jord.) 
Silicularum indumentum laxum .. .. .. .. .. À, ovirense Kerner 
; (A. Wulfenianum autor.) 
97. Silieularum indumentum disparsum .. . __ .. ... A. repens Baumg. 
(A. Wulfenianum Bernh.) 
Siliculæ densissime tomentoso-stellipile .. .. _. A. diffusum Ten. 
98. Herba pro parte pilis simplicibus patulis vestita : A. Wierzbickii Heuff. 
Indumentum totum stellipilum .. __ .. .. __ A. rostratum Ster. 
99. Silicule elliptic 13/» lineares, pedicelli vix Ya lin. longi; stylus 
elongatus (calyces cito decidui) .. --- . --- .. A, dasycarpum Steph. 
Silicnlsorpiculares eee enue. we Een Ea cadet 100 
(002 Silicule apice retusa velitruneate 2 Nt ci ib FO 
Siliculæ haud retusæ nec truncate ^... 12 22.2 -.. 104 
101. Folia omnia ovalia utrinque attenuata; siliculæ in pedicellis 
demum recurvis cermua a o coni ure ee Arati folium Vis, 
TOO TED aneustiora 25. DRAN DEDUCI Ro. reta dede OD 


Természetrajzi füzetek. VII. köt. 


8 


102, 


103. 


104. 


105. 


106. 


107. 


108. 


109. 


110. 


1123 


114 


Sepala cito decidua (silicule majuscule, paulo emarginatæ pi- 
Insuetellatissobtechs) pes Frame PLA TN NU _. A. siculum Jord. 
Sepala persistentia ... __ a a PDA Leere cs palis das 2, 1105 
Pubes silieularum uniformis sellis BEN ER bet cce DONI A. calycinum L, 


Pubes biformis: pubi stellari setulae intermixte : 
A. granatense B, et fi. 
Silieularum pubes biformis i. e. e pilis stellatis atque inter- 
mixtis pilis simplicibus e tubereulo ortis constans (sepala de- 
gleba usc des oae nex bc qu aig oce cepe ar A, hiírsutum Mab: 
Silicularum pubes e its nn conne stellaribus 
constans — pili simplices null . __ _- "y ue coss teo am nos frei 
Fruticuli dumulosi erinacei ramis ramulisque spinescentibus 106 
Haudispinescentes ii) 2 Pe RATEN. ER 
Silieula breviter stipitata suut tomm sesherlogo- inflata 
magna; stylus Vs siliculæ longus; petala subito im unguem 
Gombnac ta a al year 2 com luu amo A.macrocanpum fo 
Silicula haud stipitata Pt de centro convexo, mar- 
gine depressa; stylus Va siliculæ longus; petala insensibili- 


ter in unquem attenuata __ . - Eur (peti nire aa A. spinosum L, 

Siliculæ breviter stipitatæ Solo a compressæ (pubescentes) ; 

stylus fere siliculæ longitudine  _. _. _. __ A. pyrenæum Lap. 
Silicule haud stipitatæ = =. — 7 __ DET 108 


Silieula: orbiculares (stylus silicula dimidia multo brevior; cau- 
lis sparse foliatus, semina alata vel in A. Perusiano exalata) 109 
Siliculæ ovales; caulis dense foliosus.__ _.. ___ _. = = A, Lagascæ 


(Ptilotrichum purpureum Boiss.) 


Silicule compressissime ; inflorescentiæ ramosæ corymbi den- 


siflori subumbeliati; stylus subnullus .. __ __ .. A. longicaule Boiss. 
Silicule + biconvexe vel subinflatæ ; corymbi laxiores, sim- 
plieesa ties 2% LOM DI Eee ita ad accipite ek 


Stylus brevissimus subnullus ; uiuis lepidoto-stellulata : 
A. rupestre Ten. 
Stylus distinctus ; silicula glabra __ __ __ _. _. _. Hell 
Racemus fructiferus elongatus ; semina exalata (folia oblonga, 
silicula 2-convexa, margine haud compressa)  .. A. Perusianum Gay, 
Racemus fructiferus abbreviatus; semina + alato-margi- 
AL ART MOI ai ra LE use A ER pa ore ale 
Dense corymbiferum ; folia oblonga (silicula margine de- 
pressa); stylus “10 siliculæ æquans ; semina late membrana- 
CE Osea Un bocca en re supe pecu halímifolium L. 
Racemosum ; folia OS vel lineari-cuneata; stylus 
subnullus ; semina anguste marginata .. .. __ __ A, scardicum Gris, 


115 


115. (KONIGA) Folia linearia vel oblongo-linearia; pedicelli fructu 
longiores... _. eA: 
Folia ru “allem: Sd sicul a tone 
Koniga strigulosa Willk. 
114. Folia acuta; racemi ebracteati; silicule 1"" 1. biconvexe, loculi 
IE Semen 2 2 Ls s Komani a fo Br. 
Folia abla a: racemi Mass Dette silicula 142—3" I. 
planiuscule ; loculi 4—5-spermi __ __ Le No re taire 
115. (CLYPEOLA) Silieula utrinque v. radis Tenkes villosissima 
apice profunde excisa; stylus exscisuram æquans vel paulo 
superans; silicule margo inprimis apicem versus pulchre 
undulato-crenulatus vel dentatus; racemi laxi... Clypeola eriocarpa Cav. 
Silicula apice vix distincte sinuata v. emarginata ; stigma 
sessile; racemi (saltem apice) conferti; silicule integerrimæ 116 
116. Silicule in racemis abbreviatis, oblongis imbricatæ __ CI. Jonthlaspi L. 
Racemi elongati, oblongo-lineares, inferne laxi : Cl. microcarpa Moris. 
117. (CAMELINA) Silicula 2—2"' longe, valvis durissimis ; folia 
integerrima vel denticulata — . .  _. .. .. Camelina sativa Crtz 
(C. microcarpa Andrz.) 
Bilieulze 2-plo ampliores valvis tenuioribus ; folia sæpius re- 
pando-dentata vel pinnatifida _. _. __ __ .... Camelina dentata Pers. 
118. Silieula longissime filiformi-stipitata (ampla, pollicis circiter 
latitudine, plano-compressissima chartacea stylata; flores pur- 
purei; folia magna cordata argute dentata, caulina inferiora 
longe petiolata |... __. Se ele sk toe 119 
Silicula haud vel vix conspicue > stipitata, Pores alibi vel flavi 120 
119. (LUNARIA) Silicule utrinque acute |. __ ___ __ Lunaria rediviva L. 
Siliculæ utrinque obtuse __ __ TTA vic L. biennis Moench 
120. (PELTARIA) Silicule (magna, AIRES D ns: compres- 
sissimæ membranaceæ diaphanæ reticulato-nervosæ (astyle, 
monosperm:e); folia profunde cordato sessilia, integerrima ; 
kenbayellabereimn a M M Df ap NICO NT 
Silicula» haud En SE DOES A EL ur dem el 
121. (SOBOLEWSKIA) Siliculæ oblongo- te teretes (astylæ, 
1-loeulares, 1—2-sperm&); folia inferiora longe petiolata cor- 
dato-reniformia profunde obtuse incisa, superiora sessilia ob- 
longa dentata __ __ __ _ = _. —. Sobolewskia lithophila MaB. 
Silicule haud clavate, 2- ouais pleiosperme . __ .. .. 122 


. (RHIZOBOTRYA) Racemus (brevissimus, subradicalis) bra- 


eteatus, folia basilaria (oblonga in petiolum attenuata) vix su- 
perans ss ct Ve cd c Id x Rhizobotrya alpina Tausch, 
Racemi NM E SEE TES ÉN PRO SER SOME Vater MU SM eT ADE A Me RN RORIS 
SX 


194. 


126. 


116 


. Folia nunquam dissecta, margine integerrima, sinuata vel 


parce irregulariter angulato-dentata ; filamenta longiora infra- 
etor CE MO COTE) M NU IN NUNT Le NNI 
Folia fere semper pinnatim dissecta, rarissime indivisa, sed 
tune margine inciso-serrulata vel crebre denticulata; filamenta 
rectilimea»divereentiam e eas 0 METTE S 
(KERNERA) Filamenta longiora medio Xena I 
Kernera saxatilis Rehb. 


(K. Boissieri heut. — K. decipiens Willk.) 
Filamenta longiora arcuata ER JRE veter DÓ 
. (COCHLEARIA) Folia superiora basi amis udo ce 
amplexieaulan o8 N AT ELITE I MAL wks Lk | ING 
Folia petiolata, basilaria sinuato-3-angularia, caulina an- 
eulato- dentata (es WEI | a ae Cochicariavaanicaare 
Pedicelli siliculis 3—5-plo laartonee. semina albo-papillosa ; 
caulis dense) foliatus 2 XN n d ie Na a Ciel STONE 
Pedicelli siliculis subæquilongi; semina granulato-tuber- 
CU GAN ue our TREN EN A CREUSE IURE VIE TAVERN SERENO] 


. Foliorum basilarium lamina subeordata ; silicule subglobose : 


C. officinalis L. 
Folia basilaria basi rotundata vel in petiolum contracta; 
siliculæ oblongæ 3-plo majores vesiculosæ ; stilus duplo lon- 


CIO hn vu he tens, Seal oru anima n npn On RARIOR MSN CECI TTC Ly 
198. (NASTURTIUM) Stylus brevissimus vel subnullus (stigma ses- 
sile vel subsessile), silieula nempe multo brevior .. .. .. _ 129 
Stylus semper distinctissimus + elongatus, silicula parum 
vel 3-plo ad summum brevior e 1354 
129. Silicule pedicellorum eireiter longitudine... . .. 150 
Silicule pedicellis multo breviores __ __ __ __ __ __ — 133 
130. Silicula anguste filiformi-cylindraceæ pedicellis haud multum 
CLASSIOTER : n en ARR o d t tag CU RI re | 
Siliculæ multo erassiores a0 2 ern RSS 
131. Nasturtium silvestre RBr. 
N. proliferum Heuff. 
132. Siliculæ apice attenuato-acute ; foliorum pinnæ integerrima ; 


133. 


134. 


petala alba staminibus 2-plo longiora __ __ __ .. —. N, officinale L. 
Siliculæ apice rotundatæ ; foliorum pinnæ crenate; petala 
luteola staminibus zquilonga__ __ .. .. .. .. — .— N. palustre DC, 


Folia caulina pro parte pectinato-pinnatifida ; siliculæ parvæ : 
N. Armoracia 
Folia caulina semper indivisa; siliculæ magna __ N. macrocarpum 
Folia caulina superiora tenuiter pinnatisecta; segmenta an- 


117 


gusta lineari-cuneata, linearia vel filiformia, integerrima, vel 
rarissime hine inde dente uno alterove predita; stylus gracil- 
limus filiformis stigmate parum vel vix spectabili minutissimo 


punctiformi terminatus |... BR RT gel i fiv Det nies dupe) 
Foliorum segmenta latiora vel folia indivisa .. _ 139 
135. Silicule pedicellis manifeste breviores ; racemi fructiferi rachis 
recta uns 38 3 T SUR OH UR CORR p ELAR od S NUT Li ALLE 156 
. Siliculæ pedicellos ques vel parum perience: racemi 
fructiferi rachis valde geniculato-flexuosa ... .. . |... .. 188 
136. Folia caulina basi auriculatà __ _ __ -- VUA Mer br im cda 137 
Folia eaulina basi exauriculata _ IER d brachycarpum CAMey. 
(N. Kerneri Menyh.) 
137. Silicule pedicellis pluries breviores 2 ... ._. _.. N. pyrenæum R, Br, 
Siliculæ pedicellis sesquibreviores__ _ __ __ N. hispanicum Boiss. 
138. Siliculæ abrupte stylatæ, elliptico-lineares __ __ N. thracicum Gris, 
Silicule attennato - stylate, subulato - cylindracee : 
N. lippizense Wulf. 
139. Siliculæ lineari-elliptice, pedicellorum cireiter longitudine, aut 
parıımktantum! DkeVIOEeB quet en e prn qued ut —— N. anceps autor. 
Siliculæ pedicellis pluries v. multoties breviores ovales vel 
orbieulares dicere oar dE OHG tros dE v dead GEST RUE) AR 140 
140. Folia superiora basi profunde cordato-vel sagittato-amplexi- 
GE LIN Oe EI OD Teu NU UH EUMD __ N. austriacum Crantz, 
Folia basi attenuata sessilia vel obsolete minuteve auricu- 
latam m Et ne hog aula diy sirve EEE ÉN dr IU 
141. Folia nune indivisa margine denticulata, nunc lobum termi- 
nale (maximum) solum crenulatum v. denticulatum ._ __ _.. 142 
Foliorum pinnatifido-dissectorum segmenta erebre incisa 
vel dentata ... ... ed abes PARSE Ade UE ad T DUE .. 1483 
ISS KÖTE S HÁL ANY RES ont ENTER ai) ER Eg AGY, solitus R. Br. 
Hloressal bin a a Wen Td versn Ee ue aad N. fluviatile Bert. 
143. Stylus 4/2 siliculam zquans 2. ccc ee N. barbaraoides Tausch 
Stylus Us silicule longus... = =: = .. .._ N. terrestre Tausch 
; Stylus silieula equilongus .. -.- .. .. .. N. Tourezaninowii Czern, 
144. Racemi axillares sessiles (herba depresss folis pinnatim di- 
visis, floribus minutis, siliculis-reticula-rugosis) .. .. ARN TAD 
Imporeseeutia terminale KA emper 1146 
145. (SENEBIERA) Pedicelli flore breviores; silicule anf 


stylo pyramidato coronat&, margine subcristate ; calyx per- 

Sisters NR NSonaDieha oon, US 2I. 
Pedicelli flore longiores; siliculæ basi et apice emarginatæ 

Seu dpi M Ud M DT ERE Mud CONO. guraymasbieks. 


118. 


149. 


118 


" 


. Bilieula 1-loeularis indehiscens ( «Fraxini samaram æmulans») 


mono-rarissime disperma ; folia caulina sagittata. _. __ _. 147 
Silieula 2-locularis 2-pleiosperma, rarissime in Aethione- 
matis specie una vel altera |-locularis, sed tunc disci centro 
tuimidala. s 00, SEDED RUATT e gere ord HARI a del 
(ISATIS) Silicula obovata margine slate Pe bmi oe: er 
Isatis lusitanica Brot, 


Silicula margo haud membranaceo-alata __ —. . . ..! 148 
Silicula latitudine 2-plo longior, elliptica utrinque rotundata 
(disco non) co dico us 2.0.0. Dal BR CRURA Rene RO 

Silteula lonsior 5 FATUR ca RM, ebd reper te a) 
Sulcus profundus ler juga an et tem: juga 


omnia prominentia, intermedium 2—5-eostatum |... I. costata CAMey. 
Juga lateralia e suleo obliterato emergentia, intermedium 


ecostatum acute carimatum) | tertia tede s certet [/alpina AM 
150. Silicula linearis v. sublinearis... ee ep /. aleppica Scop. 
Silicula obverse lanceolata vel ellipsoidea , = ... . .. 151 
151. Silieula versus basin valde angustata. . .. __ __ — .— 4 tinctoria L. 
Silteula vie vel parumnla itera tansy) 6 ee LL. 152 
159. Siliculæ apice truncate discus 1-jugus _ .. 5 —— .— 4 præcox Kit. 
Siliculæ apice haud truncate discus basi 3-jugus __ ... __ 155 
153. Jugum intermedium acute carinatum (caulis pilis longis hirtus, 
folia undigue villosa) 2 2. 22 a eret nr timeo UP Villarsii Gang: 
Jugum intermedium rotundatum .. .. — . __ .. /, litoralis DC. 
ib Shitienles lo ello. SD GIBTS QOO e e 155 
Siliculæ loculi 2-pleiospermi __ __ E DLA 
155. (BISCUTELLA?) Silieula planissima C D qe 2206 
Silicula haud ita compressa neque orbieulari-biseutata __ 161 
156. Sepala lateralia infra insertionem in calcar. producta. Petala 


im unguem. contracta, ungue erecto, limbo patente. Glandulæ 

hypoeynx valvares (laterales) elongatæ deflex®__ ___ la) 
Sepala bast aequalia. Petala inferne sensim attenuata, erec- 

tiuscula. Glandulæ hypogynæ valvares (laterales) breves vel 


longiuseule haud deflexæ __ . 1. eria opt ie ar 

Siliculæ apice paulo in stylum stent te (undue M puedes 

profunde 2-fidæ 2. . _. nee Biscutella auriculata L, 
Siliculæ apice emar DES femal in stylum Mense: (glan- 

aula hyposre integra). dc a sense SB cichoriifolia Lois, 


*) In Biseutellarum dispositione celeberr. Cosson in Bullet. soe, botan. de 


France XIX. (1872) pedetentim: secutus sum. Janka, 


158. 


160. 


161. 


162. 


163. 


164. 


169. € 


170. 


119 


Petala sensim in unguem attenuata inferne exawriculata. Plan- 

tae annuae vel perennes caudice 1—2-cupite = = = = -.. 159 
Petala abrupte basi in unguem contracta, inferne supra un- 

quem brevissimum utrinque auriculato-dilatata, aurieulo intro- 

flexo. Plantae perennes vel inferne frutescentes saepius caes- 

puosae du dac ACL UNS WALL ei new iaces £60 


Staminum io um an nta cane ue TIT V anaceo- 
alata vel latere altero appendice membranacea apice sspe 
hiberayauectagd 0 d daga io qd e vos an CR Se TUER B. microcarpa DC. 
miau d omnium filamenta Mona a vel vix Sollen: 
B, didyma L. 
Caudicuii erassi frutescentes epigaei ; siliculae margine tumido 
tenuiter carinato einemen a co c e» NE frutescens Coss. 
Caudiculi graciles hypogaci . 2s siliculue ad marginem carinato- 
subalatum vig ac ne vig incrassatae NV 22 wu. B. fevigata L. 
Petilliradiantian ara 22 orden | fone re Dile paved cole Nova re 62 
Petala haud radiantia c E Etes SBS inv curso et MS OS 
(IBERIS) Caules scaposi aphylli le racemosi; siliculie vix 
emarginata; stylus subnullus; cæspitosa, floribus albis; 
habits Draben pi ena zc. Exo e eh OR Ad en )beriskoonjenta lee: 
Gaules aol en PR RONDE Ed arci cr edo NOS 
Folia indivisa vel vix distincte sepe un AP Eo Ban ap geg NO 
Folia manifeste dentata, pectinata vel pinnatifida __ == _ 180 
Folia anguste linearia vel sublinearia___ .. — - .. — -. 165 
Holarlatiorae sc Hu Debes ass raf e cua cta sedan AO 
Silicule lobi beoe e seiten iar. cac EN RN LEINEN 
Siliculæ lobi obtusi vel simplieiter aeuti___ __ -_- -—. 168 
Pedicelli fructiferi basin versus valde incrassati contra axin 
flexuoso-incurvi; siliculæ arctissime imbricatæ corymbum 
valde compactum formantes c __ TURION ATE . [beris umbellala L. 
Pedicelli fructiferi basi haud unes nec ineurvi eto 167 
Corymbus brevis umbelliformis ; siliculæ lobi divergentes: /. /inifolia L, 
Racemi oblongi; silieula lobi «porrecti» .  ... /. intermedia Guers. 
Pedicelli fructiferi versus basin valde incrassati contra axin 
flexuoso-inclinati; corymbus fructifer insigniter compactus: /, ciliata All. 
) (I. taurica DC.) 
Pedicelli basi haud inerassati rectilinei s ._ . 169 
Caudieuli SOUS procumbentes vel diffusi Quesmic ula ee 
I. saxatilis L, 
(I. Zavardini Vis.) 
Caudiculi caulesque stricte erecti... /. subvelutina DC. 
Silicule contracte corymbosæ v. hemisphærico-corymbosæ . 171 


120 


Siliculæ (paueæ) laxe racemosæ .__ ... ... ——. /, sempervirens L, 
(I. Garrexiana All — I. serrulata Vis.) 
1:71. -Sihieulesnumerose.2 ra melas ruil fera cedet toes pl eee lei) 
Siliculæ pauew (maximi, apice vix sinuatæ) ___ /. semperflorens L. 
172 Emareinature sinus pro funds AMENER ENS SR ee 
Emarginaturæ sinus obsoletus ... .. deut poto sert MM Ike) 
1724 Boxes maxima yalderradiantes 1 a via 2 1. 1074 
Flores mediocri modice vel parum radiantes .. . . __ 175 
174. Stylus emarginatura paulo longior ; folia spathulato-oblonga : 
I. gibraltarica L, 
Stylus emarginatura 2-plo longior ; folia caulina linearia : 
I. contracta Pers. 
175. Folia eaulina sessilia sensim attenuata recta, inferiora obsolete 
dentata asses tenens Test ge A oum Me ito den stone sc p CETT 10 
Folia eaulina petiolata, omnia integerrima... ... .. _ — 177 
1769 Silicule ale loeulo aneustiores cce EE AUD DORT 
(L Tenoreana DC. — I. Lagascana DC.) 
Siliculæ ale apice loculo latiores (stylus emarginaturam vix 
Büperans) e Mim Sh ANN cer MEME ES. aue ccs fts OKUNK TOTO OR 
177. Folia in petiolum attenuata recta; calyx cito deciduus : 
I. integerrima Moris. 
Folia in petiolum contracta patenti-recurva ; calyx diu per- 
Sistens Sen MEE PUN Wry OW A BEIN DIESEN SS Habu ALAND eos 
178. Corymbus plerumque compositus; calyx cito deciduus; folia 
sensim attenuata lineari-spathulata; silicula vix emarginata 
apice subelausa c E MMC side qot ep kOCHITDOTI SNO 
Corymbus fere semper simplex; calyx tarde deeiduus ... __. 172 
179. Folia sensim attenuata; pedicelli sıliculas æquantes vel bre- 
viores; sepala late membranacea ... .. .-. -. --. --- --- L nana All. 
Folia inferiora abrupte petiolata; pedicelli exteriores sili- 
culis longiores ; sepala anguste albo-marginata /. granatensis B. et R. 
180. Racemi tructiferi laxi longiuseuli 09 s cec --- --- --- Il. amara L. 
Racemi fructiferi conferti hemispharico-corymbosi vel um- 
bellitormesp tesz ren eal. mast apum 2: pato a SES RET S" 
181. Folia tenuissima dissecta 2. 2 o 2. --- --- --- I. pinnata Gouan, 
Folia erossius vel parcius disseeta .. -. 5-9 a -. 182 
182. Racemi fructiferi hemisphærico-corymbosi _ __ _. ... __ __ 183 
Racemi fructiferi brevissimi umbelliformes __ .. .. .. 185 
183. Betala valde radiantia, 2 c -- ... .. ..- I. panduraformis Pourr, 
Petala (calyce sesquilongiora) parum radiantia... -.- .. ... 184 
PSAP sili tlle ol allo ray oy 222,2 t co Sa M ee I. Bernardiana Gr. et Go, 


Silicula hispidulo-puberula __ _~_. ... _. .. ... 1. Bubanii Dunal. 


121 


185. Petala parum radiantia (calyce sesquilongiora); silicula glabra ; 
stylus lobis acutis duplo brevior... .. __ Sp us - I. odorata L. 
Petala valde radiantia (calyce 4 alo degere eels n 
stylus lobos superans = | nost pectinata Boiss: 
186. (LEPIDIUM) Stylus + loses semper Cat ee 
Stigma ob stylum nullum v. subnullum (ad summum Aet 
mate æquilongum) sessile vel subsessile. __ .. _. _. __ ... 202 
187. Silicula distincte emarginata atque sue ÉTAPE ien MT SS 
Silicula haud, vel (in L. humifuso) vix guns due MEHR, 199 
188. Folia caulina auriculato-amplexicaulia 1139 
Hobacaulimalerauricule tres en Quen PR Mel i ez OG 
Loo Stylugiemaxceimaturam vix superans I a 2772222277190 
Stylus elongatus, manifeste exsertus__ __ __ -—. _.. _- 191 
190. Folia caulina sagittato-amplexicaulia ; Selle bei aec 
(DOS CON EN opi ain campesire ita Br, 
Folia E munk lan, silicule basi rotundata 
(axis indeterminata 1. e. caules later ale Nhe arts L. microstylum B. et H. 
_ 191. Silicula obsolete v. parum emarginata .. .. .. L calycotrichum Kze. 
(L. granatense Coss.) 
Siliculal profumdiushexcisa a a see Be ud 
igosstol3! caulina; obsoletesaurculatayy re ne nes cede ud 99 
Folia caulina evidenter sagittato-auriculata = .. .. _. .. 194 
193. Pedicelli siliculis parum longiores... ___ .. .. ___ .L nebrodense Guss, 
Pedicelli siliculis breviores ce .. EE hirtum DE: 
194. Silicule utrinque convexæ (ote ide enuninad) - L. petrophilum Boiss. 
Siliculæ concavo-convexæ, cochleariformes ... ... .. _.. ... 195 
195. Rhizoma indeterminatum i. e. caules sub foliorum rosula late- 
GOES He dd NRL Epp Pa er fier es dnas teo Lei ORateNSe SFr 
Caules ferminalési ante AL ter oops m dl MAAA DON Bult: 
196. Siliculæ ovales v. ellipticæ leviter emarginate; stylus emar- 
cinature sinum latum æquans vel vix superans __ _. .. .. 197 
Siliculæ spathulato-lineares ad tertiam partem 2-lob& ; stylus 
brevissimus inclusus __ -. — _. Oeo ctp e THO 
197. Silculæ late alate ; folia iles vele omnia indivisa, oblonga : 
L. Ramburei Boiss. 
Siliculæ anguste alate ; folia pleraque pinnato-dissecta : L, sativum L, 
198. Silicule rachi adpressissime, sinu angusto, alis 3-angulari-ob- 
ROWS Pan M MCI Mate) ne ac estf Cuna uc pt ad ty eos E COP AUTO 
Siliculæ lobi NEM escas e eret Cartenasii On. 
199. Silieula basi emarginata cordiformis, turgida, demum quasi 


bicocca pedieello pluries brevior; folia caulina ampla, evi- 
(UCM DEUIEIOU S Un QURE Melee i Eb HS pent ve ese eT ONE UD aba 


200. 


901. 


209. 


203. 


204. 


205. 


206. 


207. 


208. 


309. 


210. 


SUE 


218. 


Silicula» basi haud’emarsinatar 09 ears N COH NND 00 

Folia caulina. lineari-lanceolata ssl linearis Sedes integer- 

[ANNK de DESSEN NE coe coronopifolium Fisch, 
Folia daban senda v. guise. cas amplexicauli-auri- 

COMMENT aaa T Re npe nee Ha re NORE ÁLT Rm ale o 

Stylus silieul:e laedit ien ORC BOTH M UM MATS au NB OUS: 
Stylus dimidiam siliculam æquans __ _. .. ... L humifusum Req. 

Silieule.#. emara Date to a ieee NN DULL HESS TSAK S 
Silveulas Haudiemareinebe dtes d REIN 

Folia caulina superiora cordato- piece aia Deco à inte: 

riora et basilaria tenuiter disseeta__ ___ __ ... ... ... L perfoliatum EL, 
Folia caulina haud ita difformia de eH NEN (T 

Folia omnia lyrato-pinnatisecta __ _. .. .. -. __ L Cardamines L, 
Folia equaliter pinnatipartita vel indivisa __ |. _. .. .. 205 


Folia 1ndivisa, rigide lineari-subulata, confertissima (fascicu- 
lata); silicule ovate truncate, brevissime emarginate pedi- 
cellis sublongiores__ __ __- i c Der 2... b. Subulatum L, 
Folia latiora (indivisa vela p- p- rdieseeie) sev Ce oH RON 
Folia elliptico-lanceolata v. lanceolata, Macon vel basi 
paucidentata ; pedicelli molliter vullosi siliculis ovalibus 2-plo 
longiores; racemi fructiferi vix pollicares __ . |... L ambiguum Lge, 
Folia basilaria caulinaque infima pinnatim dissecta _ __. 207 
Petala calyee 2-plo longiora; folia caulina superiora lineari- 
lanceolata serrato-dentata nr el Viréinicum L, 
(L. majus Degl.) 
Petala nulla vel calyce breviora Rare NS 
Folia basilaria tenuiter 2-pinnatipartita ; ies summa linearia 
integerrima (silicula angustissime marginata vel exalata) L. ruderale L, 
Folia radicalia simpliciter subpinnatifida ; folia summa an- 
euste oblonga dentata vel integerrima (silicula anguste alata): 
L. incisum Roth, 
Folia caulina (oblongo-lanceolata) auriculato- (sa2ittato-) am- 


plexicaulia cune LER Br N ert caseo comede ne asso Nummer“ 
Volia haud auriculata aa) ee dub SERO o MR Ei both 25910) 

Folia caulina filiformi cylindracea __ __ __ - ue: Damme Rayn, 
Folia caulina vel eorum laciniæ plane + lo gi poti ue tO DAR 

Folia caulina linearia integerrima__ __ __ . 5 _. 219 
Holiacaulimadatioray SERES SEDES HE cod t geet ag jaro Il; 


Folia basilaria pinnatisecta __ ... _ inpere Ly EineareiaG: 
Folia basilaria indivisa (dentata vel OS) vel lyrato-pin- 
natifida -— DEAN SEN 3 3 S Sq 


213. 


216. 


123 


Perenne; caules ramosıssimi ; folia radicalia magis incisa vel 
lyrato-pinnatifida, emarcida_. _. _. _. .. _. — L. graminifolium L. 
Rhizoma lignosum pro parte supraterraneum ; caules sub- 
simplices ; folia basilaria persistentia apice paucidentata : 
L, suffruticosum L. 


. Folia pinnatim dissecta ; sil'icul«e loculi 2 orulatı; herbæ nanæ 


scapigeræ vel vernales fugaces .. _ ca ow aig sedan uos EO 
Folia indivisa vel hine inde dissecta, de tunc DS loculi 
DUPONT MEUSE u CIPUE E OR BHL 20 


. (TEESDALIA) inating dis ken dodenus abe 


prædita funiculorum unus ex apice loculi, alter lateralis __ 216 
Stamina exappendiculata, funieuli laterales __ _. .. __ 217 

Petala duo exteriora calyce longiora; stylus eonspicuus ; folia 

vel loba obtusa, terminale rotundatum ... Teesdalía nudicaulis R. Br, 
Petala ealycem haud superantia; stylus nullus; folia vel 

loa cuts ea 2 ux tendum, 

(HUTCHINSIA) BL AE Rp cut herba tener- 

rima annua fugax, caule tenuissime foliato __ Hutchinsia petræa R. Br. 
Flores spectabiles albi; herba perennes alpine __ . .. 218 


. (NOCCAEA) Caulis foliatus __ .. -.- .. .. Noccæa Auerswaldii Willk. 


eapossstistexeauletaphvillodu aus posce ben RL ices ID 


. Racemus fructiferus elongatus laxus __ __ .. .. _. N. alpina Rchb. 


Racemus fructiferus eonferte corymbosus |... __ N. brevicaulis Rchb. 
(CRENULARIA) Folia opposita (planta fruticulum humile 
æmulans trunco fragillimo, foliis crassis, siliculis pulchre si- 
nuato-dendatis) __ = - = -. .. -. -. Crenularia orbiculata Boiss. 

donar eru que abeo gee Ret ra cepe Hun ca Y REUTERS Mie 32) 2f 
Siliculæ margo late alaris arsch Si Arfa a Ne NB 222 

Silicula abseisse mareinata.__ _ __. io 5230 
(AETHIONEMA) Siliculæ maxima bue. ein in race- 
mum lupuliformem imbricato-condensatz (stylus brevissimus) 225 

Siliculæ laxius racemose inter se + remote . . ... . 224 
Folia eauling acutiuscula, basi cordata (silicula 2-locularis T 
6-sperma) c ci um. x rr lt ‚Aethionema Buxbaumii Fisch: 

Folia OMS (inferiora alist superiora elliptico-oblonga) 
obtusa, basi paululum angustata (silieula unilocularis mono- 
Sperma) T eee EE Hu eL don Thomasianunm)Gay, 
Sivlus longiuseule exsemus cie sen de, grecum B. et Spr. 

Stylus sinu brevior vel ex emarginatura vix exsertus ... ... 225 


5. Siliculæ transverse latiores (uniloculares monospermæ)_ .. 226 


Siliculæ obcordatæ basi rotundatæ vel levissime subemar- 
ginatæ latitudine longiores (biloculares, 2—8-spermæ) .. .. 228 


124 


226. Folia linearia v. oblongo-linearia (silieule margine erosulæ ; 
flores magni; caulis basi suffruticosus) ... _. —— Ae, polygaloides DC. 
Folia ovata velioboyata e Coe 1 a UT 
327, Silicula basi et apiee emarginata .. .. .. .. _ Ae, pyrenæum Bout. 
Silieula solum apice emarginata __ __ -. Ae, monospermum R. Br, 
228. Stylus sinum æquans, ale erosulo-denticulatæ vel repandulæ 
(olia-oblongay. lanceolata) se sa con naci. 
Stylus sinu multo brevior, ale integerrime — __ _ HARTEN 
goosiRolaxehloneavelilanceolatame t NEIN o E Ait. 
Folin ovata vel obovavata __ __ __ s __ Ae. In Boiss, 
230. (THLASPI) Acaule vel subacaule ducis foliisque (cordato- 
reniformibus v. subrotundis) numerosis, omnibus longissime 
pedicellatis petiolatisque æquialtis cæspites parvulas subglo- 
bosas fugaces formans (stylus spectabilis, semina tuberculata) : 
Thlaspi Jonopsidium Janka. 
Jonopsidium acaule Rehb. 
Cauliferi foliis caulinis fere semper semiamplexicauli-ses- 
silibus, rarissime basi attenuatis MERE ceo NOS RET ... -.. 251 
231. Racemi (saltem parte inferiore) foliati vel foliaceo-braeteati. 232 
iRacemiaphylhe RARES CMS SPI UH IM TE 
232. Stylus subnullus vel emarginaturam vix excedens; silicula 


239. 


Otsspermac- ecce BI UR RI MEREK EÜ eed eS T BOE MORE 
Stylus valde eminens, silicula 4-sperma (tumidiuscula sub- 
inflata, anguste marginata ; folia caulina lobato-dendata : 
Th. Prolongi Boiss. 
Stylus emarginaturam levem vix excedens; folia lobato-den- 
tata ice o NV COULEUR VI Coste dne OE dp TMS a RU 
Stylus subnullus i. e. emarginaturam haud superans : 
Th. Pastoræa Janka, 


(Jonopsidium albiflorum Dur. — Bivonaea praecox Bert. — Pastoraea praecox Tod.) 
234. Flores lutei (stylus nullus) .. .. .. .. __ Th. (Bivonæa) luteum Biv. 
Flores albi, rubicundi vel violaceo-purpurascentes __ __ ... 235 
235. Petala staminibus 2-plo vel ultra longiora |... . .. .. 236 
Stamina antheris (nigricantibus) petala subsuperantia __ 262 
236. Stigma sessile vel subsessile, saltem vix conspicuum __ __ 237 
Stylus semper distinetus + elongatus __ ..- .. -.. ._ _. 246 
257. Stigma in silieule (orbicularis v. suborbicularis) MCA 
tura profunda angustave ; annua . 0 TULIT MENOS 
Siliculæ sinus late apertus rollers mms vel nullus-- E 240 
230, Nolia caulina oblonga velovata 2. PETER 3 
Folia caulina suborbicularia (semina levia) __ _.. Th, Tinei Nym, 


(Th. granatense Boiss. ?) 


' 195 


239. Semina l1: via ; folia à racemis remota c _. __ = Th. perfoliatum L, 
Semina longitudinaliter striato-suleata; usque ad racemos 
cxebrestoliatunitée sa) NE PUE e Tros A a oT anVeNnSe [5 
240. Silicule plane exalate... __ .. __ — pud een DATE: PTE parra ban 241 
Sılieuleralate az 22a 2 gar Doy ai hr 244. 
EAM sthicula > anewlarıs sera ccc ce inquam ei Tua [anta 919 
Silicula utrinque attenuata ak, ovalis v. subrotunda..__ 243 
249. Siliculæ lateraliter rectilineæ |... _. _.. Th. bursa pastoris L. 
Siliculæ utroque latere insigniter excavate __ .. Th. rubellum Reut. 
243. Racemi elongati multiflori; siliculæ elliptic __ Th. procumbens Wallr. 
Racemi pauciflori ; silicule subrotundæ __ _ _- Th. pauciflorum. 
244. Racemi fructiferi valde elongati _. _. -. -. .— — Th. alliaceum L. 
Racemi fruetiferi brevissimi __ __ VA e ARE eae DAS) 
945. Robustum a bası ramosum | yas ese oen Th. rivale Presi. 
Vix pollicare, simplex .. Er EN ST pyémaum Viv. 
OB yon aa dead pus qu. wc modd DEE AT 
Blatiorazei/robustiora ar en OEC DAS 
peta lay TO SE AN EIB any DAUER nn Mn Th. stylosum Nym. 
PÉTAIA Abe TER E Enn microphyliumsbre:.0. 
248. Radix crassa napiformis (folia basilaria ovato-orbiculata ab- 


249. 


rupte petiolata intense violacea; racemus fructiferus elonga- 
tus ; siliculæ e basi breviter cuneata obcordatæ alis rotundatis ; 


stylus simum superans) "eem ce 2 Th. bulbosum Sprun. 
Radix haud inerassata .. __. FE e PRS e S UON el es ce OO) 
Siliculæ apteræ vel subapteræ angustissime obsoleteve ala- 
i racemiltruchtere abbreviatı e wat) TS ARC USE 
Siliculæ distinetissime alate, ala saltem loculi dimidia ad 
Euri un QU A ia, di D RUP Who Re 200 12 Ne HR len QUSE ON) 
. Racemi contracti umbelliformes; flores plerumque violacei. 251 
Racemi magis elongati ; flores semper albi = — = . -.. 254 
. Folia basilaria insensibiliter attenuata ; siliculæ apice rotun- 
EE Poteet Ame Te REEMA PR CHET PS ER te PEER à 
Folia basilaria abrupte petiolata; siliculæ apice leviter 
CTORE TIO Udo b NUES DATUR CAR eee AN UT REL o OH MO TOL OI 
. Petala violacea __- __ aM Mt RE nn beilidinaliumnaris, 
Petal ayaa 2 weh nevadenserb weis. 


. Folia caulina superiora basi auriculato-amplexicaulia : 


Th. rotundifolium Gaud. 

Folia exauriculata 2 c c co cc Th. cepecefolium Koch, 
Th, stenopterum B. et R. 

Th. sylvium Gaud. 


955. 


260. 


261. 


262. 


263. 


126 


Folium eaulinum supremum ab infloreseentia remotum ; fo- 

lia eaulina sursum decrescentia: stylus exsertus |... __ 256 
Folium caulinum supremum flores subumbellato-contraetas 

arete stipans, involucrans vel superans; folia caulina omnia 

magnitudine æqualia vel sursum accrescentia ; stylus emargi- 


maturam haudesuperams:, 22 wur RC Be yl 
Folia dentieulata; anthers nigricantes _ ___ _. . Th. grecum Jord. 
Folia haud denticulata; antheræ flavescentes __ __. ._ .. 957 
Silicule subrotundo-obcordatæ (eaudieuli stoloniformes; fo- 
ha attenuata :; loculi 2-ovulati) a ma ere a een montanum L, 
Siliculæ basi attenuate, cuneate ; loculi 4 — pluri-ovulati__ 258 
Kola, basilaria insensibiliter attenuata a dee IO 
Folia basilaria (saltem pleraque) abrupte petiolata |... _ 260 
Caudieuli stoloniformes __ __ = ...  — Th. baleanum Janka, 
(Th. oehroleueum Boiss. — nomen malum, nam flores semper albi.) 
Caudiculi stoloniformes nulli __ Th, gaesingense Halácsy. 


(nonne Th. alpinum Jaeq. ?) 
Ala valvarum antice loculo plus duplo angustior : 
Th. cochleariforme DC. 


(Th. Kovätsii Heuff. — Th. avalanum Pane. — Th. Jankae Kern.) 

Ala valvarum latitudine Ieee 2 Th. fores Wulf. 
Berenne, stolonsierum ee EEE RUN CREER EST ee Gun EU 
Annuum v. bienne (siliculæ majores) — .. Th, banaticum Uechtr, 


Silicula perparum vel aperte emarginata; stylus distinctissi- 

mus emarginaturam æquans vel superans (ovarium æquans 

NCSU ETATS) sce MR AM 2... 5170 20 ea ec ea eo 
Silicula profunde angustissimeque emarginata ; stylus ova- 

rio multo bevior emarginatura omnino inclusus (racemus 

eloneatus, EN cr 2 a p cuc EP OD UTI TC AC 

Racemus abbreviatus; silicula anguste alata - ... Th. virens Jord, 


Racemus elongatus; silieula late alata __ _. __ -__ Th. alpestre L, 


UJ ADATOK MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁHOZ. 


HERMANN GÁBORTÓL. 


Magyarország és Budapest főváros környéke floristikai szempontból 
füvészeink által évek hosszú során a vizsgálódás tárgyát képezte, úgy hogy 
azt kellene hinnünk, miszerint különösen a főváros környéke a kutató 
fuvesznek újat már alig nyujthat. Magam is vajmi kevés reménynyel indul- 
tam el, de annál inkább meglepett, midőn kutatasaimat siker koronázta. | 

Adataim felsorolása előtt azonban szabadjon itt köszönetemet kife- 
jezni úgy Purszxy FERENcz múzeumi igazgató úrnak, a ki kutatásaimat 
anyagi segítséggel támogatni sziveskedett, mint pedig Janka V. úrnak, a 
m. n. múzeum füvészeti osztálya őrének, ki viszont ezen idő alatt nemcsak 
működésemet gondos figyelemmel kisérte, de növényeim meghatározását 
18 elősegíté. 3 

Négy év óta volt alkalmam a főváros környékének nagy részét átku- 
tatni, így a budai részen: Kis- és Nagy-Gellért , Sashegy, Farkasvöley, 
Svab-, János- es Hárshegy ; a pesti részen : Angyalföld, Rákos, Puszta-Szt- 
Mihály, Kőbánya, Kispest, Puszta-Szt-Lörinez, régi lóversenytér, gubacsi 
határ, ferenczvárosi új liget és a Csepel-sziget egy részét fürkésztem. 

A néhány gyűjtött növényfaj új termőhelyei a következők: Allium 
acutangulum Schrad. melyet fehér virággal leltem 1882 augusztus 14-én a 
Rákos-Palota és Puszta-Szt-Mihály közti nedves réteken; Gagea pusillo- 
arvensis heichb., 1883 april 4-en a régi lóversenyteren és a ferenezvärosi 
uj ligetben ; Malta moschata L. leltem 1883. évi szeptember 4-én a Rakoson 
Puszta-Szt Mihaly felé házodó homokdombokon ; Orobanche lavandulacea 
Reut. találtam 1882 július 6-án Budán a Farkasvolgyben (Artemisia-cam- 
pestris gyókerén Rhus Coriaria alatt). Dr. Brack úrnak, a ki kiválólag az 
Orobancheakkal foglalkozik, meghatározás végett egy példányt felkuldottem 
Bécsbe és a budapesti növényt Reichb. Icon. XX. 147 rajzával megegyezőnek 
mondotta. Orobanche platystigma Heichb. (Reichb. Icon. XX. 164) leltem 
1885 május 17-én Puszta-Szt-Lőrincz körüli befásított homokbuezkákon 


195 


Populus canescens tövében; Ranunculus Steveni Andrz. 1882 május 20-án 
az Orezy-kert vizenyős rétjén ; Setarta ambigua. Guss. 1883 augusztus 8-án 
a m. k. Ludovica akadémia elétti kertben; Tila alba W. K. 1883 május 
17-én Puszta-Szt- Lórimez körüli befásitott területen. 

Ügy hiszem, nem lesz érdektelen, ha Budapest és kórnyéke flórájának 
még egy jeles, majd a legritkabbak kozé tartozó novenyet folemlitem. Ez a 
Plantago maxima Juss. E növényt 1832-ben szedte SADLER s róla ezeket 
irja: Neilreich Aufzahlung etc. (pag. 95) «Plantago maxima Ait., an sum- 
pfigen Stellen bei dem Prædium Rákos nachst Pest (Sadl. 65)». 

Sadler után találta dr. Kerner tanár (Oesterr. Botan. Zeitschrift. 
XXV. Jahrg.: Landhóhe auf dem hákos entlang dem Rákosbache bei Pest an 
zerstreuten Standorten; am häufigsten zwischen R.-Palota und Puszta-Szt- 
Mihaly). Ezen idő ota, habár többször kutatva lett a terület füveszeink által, 
a növényt nem sikerült felfedezni, végre a többszöri kisérlet után 1882 
augusztus 17-én sikerült nekem termőhelyére akadni és több teljes példányt 
szedhettem a vizenyős réten. E növény termőhelye ugyanazon táj, hol 
dr. KERNER tanár közli: A R.-Palota és Puszta-Szt-Mihály közti vize- 
nyős rétek. 

Végül szabadjon még az idén (1883) tett vidéki kirándulásaim alkal- 
mával összegyüjtött adataimat is közzé tenni. Folyó 1883. évi ápril 20-án 
Somlohegy és vidékét látogattam meg, a mely vidékről azonban újat nem 
mondhatok ; június 14-én Szolnok- és Hajdúmegyéknek egyes részeit láto- 
cattam meg és Püspök-Ladány, Hortobágy-Szt-Ágota, Karczag és Fegyver- 
nek körül gyűjtöttem. 

Itt csak az ott gyakori, nálunk ellenben ritka növényeket kivánom 
felemliteni, mint: Beckmannia eruciformis L., Cochlearia macrocarpa 
W. K., Matricaria Chamomilla L., Delphinium orientale Gay, Plantago 
tenuiflora W. K., Ranunculus lateriflorus D. C., Trifolium angulatum 
W. K., Trif. parviflorum Ehrh., Trif. striatum L. Június 24-én Zalamegyet 
latogattam meg, nevezetesen Muraszigetnek is egy részét, a honnan harom 
új nóvényról szólhatok, à. m.: Rosa Waitziana Tratt. f. R. moravica bor- 
bas. (fi. canina Jundzilli? v. 6. Borbás, Magyarhon rózsái p. 397), a mely 
Zalamegyében még ez ideig nem lett találva. Én a Murakózben Pribiszla- 
vecz közelében több bokrot láttam, melyekről néhány szép példányt gyűj- 
ték. Rosa lactiflora Déséql. f. R. polyacantha Borbás. E rözsafaj eddig meg 
csak a magyar tengerparton találtatott (Borbás Magyarhon rózsái p. 491), 
nekem azonban 1883 június 28-án a tihanyi félszigeten is egy sziklaesü- 
eson sikerült föllelnem. E két rózsafajt BoRBÁS Vrxczg ur volt szives megha- 
tározni. Spiraea salicifolta L., a melynek Neilreich p. c. 1. 324 szerint termő 
helyei eddig csak : «Csary, Egbell Sassin im Com. Neutra, Com. Arad, wild 
im Banat»; ezen cserjefélét Csáktornya és Pribiszlaveez közti bokros helye- 
ken vadon bóven lelhetni. Julius 1-én a Balatonon at Siófokra mentem 


199 


és Siófok — Lepsény közt a Balaton partjan: Orobanche Echinopis Pané.-t 
szép viragzasban meglehetós példányokban szedtem; a lepsényi vasuti 
állomás közelében levő ugarokon pedig Æchallion Elaterium Rich. fordul 
elő szép példányokban. 

A pápa-kovácsi uradalomhoz tartozó úgynevezett bendei erdőben 
augusztus 13-án leltem a Corylus Colurna L.-t, melyről Neilreich (1. e. p. 77) 
a következőt közli: «Auf dem Domugled und an der Donau in der östl. 
Banater Militàr-Grenze ganze Walder bildend, dann in Sirmien (Kit. in 
Schult. I. 606, Heuff. 160). Wird auch in Park-Anlagen kultivirt». A fent- 
nevezett erdőben mint szép fa tenyészik. Augusztus 17-én a Zireztél Kar- 
dosrétig eiteruló úgynevezett hosszüréti patak partján találtam vadon a 
Solidago canadensis L. több példányát, melyre eddig még nem akadtak. 
[Neilreich p. 102: An der Gran bei Nana (Feicht. Ad. 273), ein zufálliger 
Gartenfluchtling]. 


Természetrajzi jüzelek. VII. köt. 9 


VIERTELJAHRS- m VII. BAND. 
SCHRIEFT. 1885. 


TERM ÉSZETRAJZI 1 ZA IR 


(NATURHISTORISCHE HEFTE). 


. Herausgegeben - vom | Ungarischen National- Museum 2 zu u Budapest, 


ZUR ORIENTIRUNG. 


In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen 
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben ; minder wichtige Sachen werden blos 
angeführt. 

Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in der 
Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder 
wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des unga- 
rischen Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich. 


DIR REDACTTON. 
Pae. 3. 


DER SCHMAROTZER MILAN (MILVUS AEGYPTIUS GM) 
IN DER VOGELFAUNA UNGARN’. 


Von Dr. JULIUS von MADARASZ. 


(Tafel I.) 


Ein ausführliehes Werk über die Vógel Ungarns wurde bis jetzt nicht 
geschrieben, nur deren Namensverzeichniss zusammen gestellt. Zuerst er- 
schien von JosnpH BCHÜNBAUER" ein Heftchen, in welchem er 277 Arten 
aufzählt. Fr. WILHELM SrgrrER** bearbeitete die Vögel Siebenbürgens und 
versieht 245 Arten mit bestimmten Daten. In letzterer Zeit stellte ich + die 
Avifauna Ungarns zusammen, und vermehrte die Arten auf 345. Trotzdem 


* Conspectus Ornithologiae Hungarieae, Enum. Avium 1795. 
** Adatok Erdély ornithologiájához. A magy. orv. és természetvizsg. Munk. 1875. 
+ Rendszeres névsora a magyarországi Madaraknak 1581. 


gt 


OS 


ist auch diese Zusammenstellung nicht vollkommen, da einige Arten 
ausblieben, andere hingegen aufgenommen wurden, über welche uns 
bestimmte Daten fehlen, auch weil sich unsere Fauna immer wieder um 
neuere Arten bereichert. 

' [eh versuchte eine neue Zusammenstellung, nach welcher die Zahl 
der Arten 281 betragen wurde. Diese Zahl beträgt mehr als die Hälfte der 
Vogelfauna von ganz Europa, hinzugerechnet die Mediterran-hegion. 
Jedoch dürfen wir diese Zahl nicht so leicht annehmen, da wir in unserer 
Literatur zwar Werke besitzen, in welchen mehrere seltene Arten aufge- 
zählt werden, ohne jedoch über ihr Vorkommen bestimmte Daten zu lie- 
fern. Solche, nur einfach aufgezählten Arten sind als zweifelhaft zu bezeich- 
nen, oder gänzlich wegzulassen. Aufzahlungen ohne Bestimmungen sind nur 
sehr vorsichtig zu benützen, da sich jene Fehler am leichtesten einschlei- 
chen. KonwHubER erwähnt in seinem Werke «Die Vogel Ungarns» viele 
nicht ungarische Arten, so unter Anderen den Jungfern-Kranich (Grus 
virgo L.) Dr. Aveusr von Mossısovics erforschte im Auftrage des Oster. 
Cultus-Ministeriums die Vogelfauna des Baranyaer Comitates ; seine Resul- 
tate machte er in den «Mittheilungen des naturwissenschaftlichen Vereins 
für Steiermark» (1882) kund. Auch hier treffen wir den Jungfern-Kranich, 
trotzdem alle bestimmten Daten uber sein Vorkommen fehlen; er wurde 
auf Kornhuber’s Angaben gestützt aufgenommen und hinzugefügt «gehört 
übrigens zur Fauna hungarica.» So kónnte man noch viele Arten erwäh- 
nen, welche einfach aufgezählt sind, ohne dass über ihr Vorkommen 
etwas Bestimmtes bekannt ware. i 

Vom ornithologischen Standpunkte aus hat Ungarn eine ausserst gün- 
stige Lage, hier sind die mitteleuropäischen Arten beinahe sümmtlich 
vertreten, ausserdem treffen wir viele Arten der nördlichen, westlichen und 
Mediterran-Fauna, ebenso auch óstliche Arten, welche unserer Fauna ein 
crosses Interesse verleihen. Werfen wir einen kurzen Blick auf diese neue- 
ren, aus fremden Regionen stammenden Erscheinungen. 

Die Æiderente. Somateria molissima, ein bestàndiger Bewohner des 
nórdliehen Eismeeres, wanderte im Frühjahre 1871 südlich und lies sich 
bei uns im Árvaer Comitat nieder, wo zwei Exemplare im Flusse Árva, 
neben Árva-Váralja lustig tauchten, bis ein Exemplar von einem Forster 
erlegt worden ist. Dasselbe wurde ausgestopft und zierte bis jetzt die 
Sammlung von Árva-Váralja; nun aber gelangte es — Dank der Gefällig- 
keit des Herrn Oberforstmeisters WILLIAM von Rowranp in das ungarische 
National-Museum. Der Teufels-Sturmrogel, Fulmarus heasitatus Kuhl., wel- 
cher den Atlantischen Ocean beherrscht, und selbst die Ufern Englands 
nur selten besucht, verirrte sich in den siebziger Jahren ebenfalls hieher 
und wurde im Zipser Comitat erlegt; später gelang er im Tauschwege ins 
National-Museum. 


— 
JU 


Der Adler- bussard, Buteo ferox Gm. wurde von Anton Juxovrrs in 
der Umgebung des Neusiedlersees und nach Herrn JoHanx von FRIVALDSZKY 
bei Budapest beobachtet. Eine interessante, südliche Adlerart, der Aquila 
mogilnik Gm., befindet sich schon seit lange in der Sammlung des Natio- 
nal-Museums, unter der Bezeichnung « dyuila imperialis». Die sibirische 
Lazurmeise, Parus cyancus Pall. wurde in Schlesien zuerst von Mixkwrrz 
beobachtet; in Oesterreich von NATTERER gefunden. Schon vor Jahren 
erwähnte mir Herr Owro Hermax, dass diese Art auch bei uns vorkommt, 
ja er sah selbe sogar im Pester Comitat (Umgebung von Solt), als sie in den 
Herbstmonaten schaarenweise herumstrichen. Ihre Flugweise gleicht sehr 
der Blaumeise, jedoch fallen sie durch ihre langsameren Bewegungen auf. 
Dasselbe bezeugt auch Herr Dr. AngxaxpEn Mrnarovies, Oberarzt in Bártfa 
(Bartfeld). Zum Schusse konnte auch er sie nicht bekommen. Im Novem- 
ber des vorigen Jahres stiess Herr Mihalovies im der Umgebung von Bártfa 
wieder auf eine gróssere Schaar und es gelang ihm 6—7 Stücke zu erlegen, 
von welchen er auch mir ein Exemplar in ganz frischem Zustande über- 
sandte. Die Ruderente, Erismatura leucocephala Scop. ist nicht mehr als 
Gast zu betrachten, da sie nach den vieljährigen Beobachtungen Herrn 
Orro Hrrman’s an mehreren Orten Siebenbürgens den ganzen Sommer 
uber bleibt, und auch brütet. 

So machte sich auch der in Aegypten ja in ganz Afrika heimische 
Schmarotzermilan, Milvus aegyptius Gm. auf den Weg, um sich bei uns in 
dem Ofner Gebirge niederzulassen, wo er im vorigen Jahre am 10. August 
von einem dortigen Heger erlegt wurde. 

Der Schmarotzermilan ist in ganz Afrika zuhause und fehlt nirgends 
wo sich menschliche Wohnungen befinden. Sein Name und ferner die 
Thatsache, dass er sich in der Umgebung menschlichen Wohnungen auf- 
hält, lassen darauf schliessen, dass er sich von den Küchenabfällen nährt, 
und sich in den dortigen Meiereien herumtreibt. So ist es auch wirklich, er 
wählt seine Speise durchaus nicht, was ihm unterkommt, sei es nun 
etwas Lebendes oder Aas, mundet ihm gleich out, — nur soll er nicht 
darum kämpfen müssen. Er ist sehr zahm und fürchtet den Menschen 
nicht, seine Vertraulichkeit steigert sich sogar bis zur beispiellosen Unver- 
schämtheit. In den Städten erscheint er am lichten Tage auf den Markt- 
plätzen, stürtzt mit grösster huhe zwischen Käufer: und Verkäufer, um sich 
aus dem Vorrathe der Fischer seine Beute zu holen. 

Was die geographische Verbreitung des Schmarotzermilans betrifft, 
ist hervorzuheben, dass er sich in ganz Afrika, Madagaskar, Klein-Asien, 
Syrien und Palästina vorfindet, ausserdem wird er in Griechenland ange- 
troffen. In verticaler Richtung kommt er nach Heuglin, noch in 13,000 
Höhe über den Meeresspiegel vor. 

Sein Nest legt er im den Städten auf Moscheenthürme, oder am 


Gipfel hoher Dattelpalmen neben Stüdten und Dórfern an; dasselbe ist 
mit feinen Palmblätterfasern ausgelegt, gewöhnlich enthält es 5— 5 Eier. 
Die Grundfarbe des Eies ist ein mattes Reinweiss, mit licht- und dunkel- 
braunen Flecken, letztere stehen am stumpfen Pole viel dichter, manchmal 
in Ringform. Innen ist die Schale lichtgrün. Die Brutzeit fallt in die 
Monate Feber, März und April. 

Alte Individuen zeigen auf den ersten Blick einige Aehnlichkeit mit 
Milvus ater, jedoch zeigt die genauere Untersuchung wesentliche Unter- 
schiede. Der Schnabel, welcher bei M. ater immer dunkel hornfarbig ist, 
zeigt hier eine gelbe Farbe: bei Jungen ist er schwarz und erst im zweiten 
Jahre nimmt er die gelbe Farbe an. Das Kleid der Jungen unterscheidet 
sich ebenfalls wesentlich. 

Diagnose des erwachsenen alten Exemplars: Kufo-brunneus ; capite, 
collo. et corpore subtus, striis scapulibus longis angustis nigris notatis ; dorso 
et alis obscure fuscis ; remigis nigris, cauda nigrof usca, indistincte f asciata ; 
rostro flavo. 

Das am 10. August vorigen Jahres in den Ofner Bergen erlegte 

Exemplar ist im Jugendkleide; seine Beschreibung ist folgende: Der 
Oberschnabel und die Hälfte des Unterschnabels sind schwarz: Wachshaut 
und die zweite Hälfte des Unterkiefers gelb. Kopf, Hinterhaupt und Hals 
sind licht falb mit kastanienbraunen Längsstreifen. Der Schaft der Federn 
schwarz, ihr Rand braun. Der durch das Auge und Ohr gehende Streif 
dunkel verschwommen ; Kehle weiss, der Schaft der einzelnen Federn breit 
schwarz. Oben:braun, die Federn gegen das Ende zu röthlich braun mit 
lichtfalbner Spitze, ebenso wie bei den erdbraunen Flügeldeckfedern. Die 
Schwingen sind schwarz, jede Feder an der Spitze mit einem falben Fleck 
gezeichnet. Kropf, Brust und Bauch etwas dunkler als der Kopf; die ein- 
zelnen Federn mit schwarzem Schafte und breitem erdbraunem Saume. 
Die unteren Deckfedern des Schwanzes rothlichbraun. Der Schwanz ist 
oben braun, mit róthlichem Anfluge und dunkelbraunen äusseren Säume, 
ausserdem 8—-10 beiläufig 2%, breiten Kreuzbändern, unten aschgrau, 
mit bräunlichen äussern Säume und kaum sichtbaren Kreuzbinden. Die 
Spitzen der Schwanzfedern sind oben breit — unten schmal — falben ; der 
Schaft ist oben schwärzlich, unten aschgrau. Lauf und Zehen gelb. 

Endlich lasse ich die Maasse folgen, im Vergleich mit einem alten d 
Exemplar aus der Sammlung des National-Museums, welehes aus Aegypten 
stammt. Ausserdem füge ich noch die Messungen Brenm’s und HARTMANN 8 
bei, sowie die Maasse von Milvus regalis und M. ater. 


— 
CS 
ot 


Milvus aegyptius Gm. M. ater Gm. regalis 
38,8 | RER ean SERE 
Das un- |S $ 8Z B & 1 
ele. ge 8 Nach A & Z| Nach Exemplaren 
m. 8 a |S 
Exem- REST 2| A. E. Breum ZH = | aus dem Nat. Museum 
plar | 89 © EL EE us 
OP RUE VE S es nd ee 
juv | "à ad. | & ad.| 9 ad. | ad juv | ad ad. 
| | | 
Bea c Iq 530 500 TT 550). — | 63,0, 64 040680 
1 | | 
igluebreyte - - 19 24.6 — — — 11320 136,0 11344] — — |. 
| | 
Heel cur, 29 AS OE 42,0 | 43.01 450) 4221 ELA ON 13:00 520 
SCC dul TEE 96,5 | 26,6 | 20,0 | 22,0 | 31,6 | 29,0 | 30,0 35,0 
Len Sen ete) ve a GO. hs Ba | a a si 26:5 OB. Sao 
Innere Zehe. . --_ __. 9,5 | QO) I 22 = | 22 3,0 3,0 | 97 
Mittlere Zehe __ _. ... 4,0 | 34 | — — Ba dl 3,6 3,9, | 440 
. Aussere Zehe ERS BX a | — SU Ne DH 3,0 | 3,0 
Hintere Zehe _. __ __ 2e DID legs um ES 9,6 Oo) an Qs) 
Vom Mundwinkel bis zur | | | | | 
Spitze des Unterkiefers 4.0 ad | — — | — DA p ex. | 4,2 
S Ufo 5 5 | | | 
Oberkiefer im Bogen von | | | | | 
der Stirne bis zur Spitze 4,0 | 29358 4,5 do 50 
Länge des Kopfes _. __| — | — — cum MEE 
Länge des Halses 2 IE — — 9,0 | — — | == 
| | 


Pag. 9. 
Coleoptera nova ex Hungaria à Joannn Fnrvanpszky 
descripta. Vollständig lateinisch mitgetheilt. 


Pag. 19. 

Thalassomya congregata, species Dipterorum nova 
e familia Chironomidarum ab auctore Dr. E. Tówosvány de- 
scripta. Ist in lateinischer Sprache geschrieben. 


Pag. 21. 
Heteroptera Anatolica in regione Brussae collecta. 
Enumeravit Dr. G. HorvAru. Lateinisch. 


Pag. 31. 

Species generis Smynthurus faunae Hungaricae 
von Dr. E. TémésvAry. (Mit einer Figur.) Verfasser theilt die Beschreibung 
von sechs Smynthurus-Arten mit, welehe bis jetzt in Ungarn beobachtet 
wurden. Die Diagnosen sind in lateinischer Sprache wiedergegeben. 


136 


Hine neue Art der Heterognathen tn Ungarn von 
Dr. Epx. Tömösvány. (Mit drei Figuren.) Es enthält die lateinische Be- 


schreibung von Trachypauropus margaritaceus n. sp. 


= 


]. 
Daten zur Kenntniss der Crustaceen-Fauna der 
Seen am Retyezat. Von Dr. Eucen Davay. Mit Tafel II. 

Verfasser führt von genannter Fundstelle — mit der näheren Be- 
schreibung der Crustaceen — die folgenden Arten an: 


PROTOZOA aa 
RHIZOPODA 
Diffiugia 
Diftlugia globulosa, Dusarvın. 
« pyriformis, Perry. 
« urceolata, CARTER. 
( constricta, HHRENBERG. 
Centropyxis 
Centropyxis aculeata, EHRENBERG. 
Cyphoderia 
Cyphoderia Ampulla, BHRENBERG. 
Buglypha 
Euglypha ciliata, EHRENBERG. 
CILIATA 
Cilioflagellata 
Peridinium 
Peridinium tabulatum, EHRENBERG. 


VERMES 
PLATYELMINTHES 
Turbellaria 
Phabdococla — 
Mesostomum 


Mesostomum personatum, OERST. 


NEMATELMINTHES 
Anguillulidæ 
Dorylaimus | t 
Dorylaunus filiformis, Bastian. 


ROTATORIA 
Philodinea 
Rotifer 
Rotifer vulgaris, SCHRANK. 
Hydatinea 
Hydatina 
Hydatina senta, ÉHRENBERG. 
Brachionea 
Lepadella 
Lepadella ovalis, EHRENBERG. 
Monostyla 
Monostyla cornuta, EHRENBERG. 
Metoprdia 
Metopidia Lepadella, EHRENBERG. 
Colurus 


Colurus uncinatus, EHRENBERG. 
Brachionus 
Brachionus urceolaris, MÜLLER O. Fm. 
« Bakeri, EHRENBERG. 
Anuraca 
Anuraea aculeata, EHRENBERG. 
« acuminata, EHRENBERG. 


ARTHROPODA 
CRUSTACEA 
Copepoda 
Cyclopidac 
Cyclops viridis, Jurine. 
« agilis, Kocn. 
( alpestris, n. sp. 
« nivalis, n. sp. 
Harpacticidae 
. Canthocamptus 
Canthocamptus staphylinus, Junie. 
« ornatus, n. sp. 
Calanidac 
Diaptomus 
Diaptomus Castor. JURINE. 
Ostracoda 
Cypridac 
Cypris 


Cypris ornata, MÜLLER O. Fr. 


Phyllopoda 
Cladocera 
Lynceidae 
Chydorus 
Chydorus sphæricus, MÜLLER 0. Fr. 
« globosus, Barnp. 
Alona 
Alona affinis, LEvpre. 
« Leydigii, ScHÖDLER. 
« guttata, Sars. 
Camptocercus 
Camptocercus Lilljeborgii, ScHöDLER. 
Daphnidae 
Daphnia 
Daphnia lacustris, Sars G. O. 
« longispina, LEYDIG. 
« obtusa, Kunz. | 
a pellucida, MürLer P. E. 
«  psittacea, Barn. 
« Schæfferi, Barrp. 
Branchiopoda 
Branchropodae 
Branchipus 
Branchipus diaphanus, Prevost. 


Die Diagnosen der noy. sp. sind lateinisch mitgetheilt. 


159 


Pag. 76. 


DIE FLAGE] LATEN DER KOCHSALZTEICHE ZU TORDA 
UND SZAMOSFALVA. 


Von Prof. Dr. Géza Entz in Klausenburg. 


(Tafel III und IV.) 


In meiner ersten Abhandlung über die Protisten der Salzteiche konnte 
ich nur vier Flagellaten (Peridinium Pulviseulus, Chlamydomonas Pulvis- 
culus, Euglena viridis, Eutreptia viridis) anführen ;* nach fortgesetzten 
Untersuchungen kann ich jenen noch zehn Flagellaten anreihen, welche 
nach dem SrgriN'schen System die folgenden sind: 


4) NUDIFLAGELLATA. 
Monadina. 


1. Cereomonas Termo, Stein. 
Craspedamonadin«a. 

2. Codonosiga Botrytis, Stein. 

3. Codonocladium corymbosum, n. sp. 
Chrysomonadina. 

4. Hymenomonas roseola, Stein. 
Chlanvy domonadtina. 

5. Chlamydomonas Pulviseulus, Ehrb. 
Cry ptomonadina. 

6. Chilomonas Paramecium, Ehrb. 

7. Cryptomonas ovata, Ehrb. 
Huglenida. 

8. Euglena viridis, Ehrb. 

9. Eutreptia viridis, Perty. 
Astasiaea. 


10. Peramema trichophorum, Stein. 


* Conf. ung. Text. 


140 


Scitonvonadina, 
11. Menoidium Astasia, n. sp. 
12. Anisonema grande, Stein. 


B) CILIOFLAGELLATA. 
Peridinaea. 
13. Peridinium cinctum, Ehrb. (= Glenadinium einctum, Stein.) 
14. Peridinium Pulviseulus, Ehrb. (= Gymnodinium Pulviseulus, 
Stein.) 


Ausser der Beschreibung der zwei neuen Species (Codonocladium 
corymbosum, Menoidium Astasia) will ich hier noch einige Beobachtungen 
an Anisonema grande, Eutreptia viridis und Hymenomonas roseola mit- 
theilen. 


ANISONEMA GRANDE, Sr. 


(Tafel. IV. Fig. 1—6). 


Dieser ansehnliche schöne Flagellat ist längst bekannt, und wurde 
von verschiedenen Forschern unter verschiedenen Namen angeführt: bei 
EHRENBERG finden wir ihn unter dem Namen Bodo grandis," * bei DUJARDIN 
unter Heteromita ovata? und Anisonema Acinus,? bei Perry unter den- 
selben Namen, * bei Jaugs-Crank unter Anisonema concavum,? bei Dx Fno- 
MENTEL unter Heteromita ovata, H. gibbosa, H. crassa, H. Ovum und Diplo- 
mita insignis, " bei Bü'rscurr unter Anisonema Acinus, " bei SrEiN endlich 
unter Anisonema grande. Der von Chararnps und LACHMANN einfach als 
Heteromita bezeichnete, aber charakteristisch abgebildete See-Flagellat ”? 
gehört ohne Zweifel auch hieher; endlich scheint es sehr wahrscheinlich, 
dass der von Dwsarpın unter der Benennung Plootia vitrea angeführte 
See-Flagellat " mit Anisonema grande ebenfalls identisch ist. 

Vor Allem sei hier bemerkt, dass die Salzwasser-Form von Anisonema 
grande von den von mir um Klausenburg in süssen Gewässern beobach- 
teten Exemplaren in nichts abweicht ; insofern mithin die mitzutheilende 
Beschreibung in einzelnen Punkten von der Schilderung anderer Forscher 
abweicht, diese nient als für die Salzwasser-Form charakteristisch betrachtet 
werden dürfen. 

Der Körperumriss des Anisonema kann im Grossen und Ganzen 
immerhin als oval bezeichnet werden (daher die Benennung Heteromita 
ovata bei Dusarvın) ; bei näherer Betrachtung überzeugt man sich aber, dass 


* Die mit Nummern bezeichneten Citate sind im ungarischen Text nach- 
zusuchen. 


141 


der Umriss von der ovalen Form doch ziemlich betrüchtlieh abweicht und mit 
jener durch Worte schwer ausdrückbaren Form übereinstimmt, welche bei 
den Ciliaten, z. B. bei den Bursarinen und Euplotinen so häufig wieder- 
kehrt und dadurch entsteht, dass der bilaterale Körper in seiner Langs- 
achse eine starkere oder schwächere Drehung erlitt. Dabei ist der Kórper 
des Anisonema, wie bei den hypotrichen Infusorien, z. B. den Euplotinen, 
mit welchen er der allgemeinen Kórperform nach so auffallend überein- 
stimmt, abgeflacht: die Rückenseite ist etwas erhaben, während die flach 
erscheinende Bauchseite eine von gedunsenen Rändern umsäumte mulden- 
formige Vertiefung trägt, welche ich als Peristom bezeichnen will (Fig. 4. 
bis 6) und welche bald in der Mittelregion der Bauchseite, bald mehr- 
minder, oft recht auffallend nach dem rechten Rande gedrängt verläuft. 
Auf die Mulde des Peristomfeldes wurde zuerst von James-Crark auf- 
merksam gemacht, welcher das von ihm studirte pennsylvanische Aniso- 
nema nach diesem Charakter mit dem Speciesnamen concavum bezeich- 
nete ;!! dass sie aber mehr-minder ausgebildet bei Anisonema grande über- 
haupt vorhanden ist, wird durch die Untersuchungen von Bürschtı und 
STEIN ausser Zweifel gestellt. Das Peristomfeld kann mit dem oberen 
Theile eines dieken Fragezeichens (?), oder mit der Form eines sehr in die 
Länge gezogenen menschlichen Ohres verglichen werden (Fig. 6); nach 
vorne läuft es in eine vom Munde nach rechts und oben gelegene kleine 
Rinne aus, während es nach hinten mit verengten und abgeflachten Rän- 
dern verschwindet; seine grösste Vertiefung fällt auf den rechten Rand, wo 
es für die Schleppgeissel eine eigene Rinne trägt (Fig. 6). 

In Bezug auf Grösse (0:02—0:04 Mm.), Drehung, allgemeine Form, 
Abflachung des Korpers, Lage und Tiefe des Peristomfeldes ist Anisonema 
grande ziemlich bedeutenden Schwankungen unterworfen ; alle diese Abän- 
derungen sind aber durch Uebergänge vermittelt, so dass die Zersplitterung 
des Anisonema grande in verschiedene Species, wie wir dies in der Arbeit 
von Dx FROMENTEL antreffen, © nicht motivirt erscheint. 

Kine besondere Cuticula, auf deren Vorhandensein oder Abwesenheit 
DuzanprN die Genera Anisonema und Heteromita gründete, ist gewiss nicht 
vorhanden, und ich kann Bürscarrs folgende Behauptung nur bestätigen 
«Von einem wahren Integument der anisonemaartigen Flagellaten kann 
jedoch ebensowenig die Rede sein, wie von einer Panzerung der Stylonychia- 
arten, sondern es handelt sieh hier um eine verdichtete Hautschicht der 
betreffenden Infusorien und Flagellaten, wie gewiss Niemand bezweifeln 
wird, der eme Stylonychia einmal in Wasser hat zerfliessen lassen, wo von 
einem besonderen Integument nichts zuruckbleibt.» !? 

Das Protoplasma des Anisonema ist farblos, glasartig durchsichtig 
und enthält ausser den verschluckten Nahrungstheilen und dem Kerne eine 
bald eróssere, bald geringere Zahl grober Kórnchen, welche das Licht 


149 


stirker als das Plasma brechen und zumeist an den Seiten und am hin- 
teren Ende des Kórpers angehäuft sind. Das dichtere Ektoplasma geht, wie 
bei den Ciliaten aus der Familie der Kuplotinen, Aspidiscinen und Oxytri- 
chinen, ohne deutliche Grenze in das weichere Ektoplasma über. Seine 
Form veründert es nicht und weicht dadurch wesentlich von dem nahe ver- 
wandten metabolischen Flagellaten ab, welchen DusanprN als Heteronema 
anfuhrt. 

Von den beiden ungleichen Geisseln, — nach welchen Dusarpin die 
charakteristische Benennung Anisonema und Heteromita wahlte, — ist die 
eine, die Bewegungsgeissel (Russel bei EHRENBERG, filament flagelliforme 
bei Dusarvın, Bewegungsfaden bei Perry, flagellum. bei James-CLarx, Ne- 
bengeissel bei Srem), meistens dünner, übertrifft die Körperlänge nur 
wenig und ist während der Locomotion nach vorne gerichtet und in 
schlängelnder Bewegung, während die andere, die Schleppgeissel (Spring- 
und Schwanzborste bei EHRENBERG, filament trainant bei Dusarvın, Stütz- 
faden bei Perry, gubernaculum bei James-CLark, Hauptgeissel bei STEIN), 
meistens dieker ist, die Körperlänge zwei und ein halbmal, oft auch um 
das Dreifache übertrifft und während der Locomotion nachgeschleppt wird. 
Beide Geisseln sind ihrer ganzen Länge nach gleich dick und verdünnen 
sich durchaus nicht an ihrem freien Ende, wie dies von den meisten Beob- 
achtern für beide, oder wenigstens für die Bewegungsgeissel (Jamks-CLARK) 
behauptet, oder doch gezeichnet wird. 

Was den Ursprung der beiden Geisseln betrifft, stimmen die neueren 
Forscher (James-Crark, De FnowENTEL, Bürschzı, SrEIN) in dem überein, 
dass die Schleppgeissel hinter dem vorderen Ende der Bauchfläche, von 
der Mittellinie mehr-minder nach links entspringt, sich dann in einem 
Bogen, oder vielmehr in einer Schneckenwindung nach vorne und rechts 
umbiegt, um endlich am rechten Rande des Peristomfeldes nach rückwärts 
zu ziehen ; sie kann mithin in ihrem ganzen Verlaufe mit einem Bischofs- 
stab verglichen werden, dessen gewundenes Ende zur Befestigung dient. 
Kurz, aber treffend wird dieser Verlauf von Bürschui dargestellt. # Von der 
Bewegungsgeissel wird hingegen behauptet, dass sie einfach vom vorderen 
Körperende entspringt. Nach meinen Beobachtungen ist diese Auffassung 
nicht richtig: die Bewegungsgeissel entspringt nämlich, wie dies schon von 
Dusarpin behauptet wurde, mit der Schleppgeissel von derselben Stelle ; 
während sich aber die letztere nach rückwärts wendet, verläuft die Bewe- 
gungsgeissel nach einer halben Schneckenwindung nach vorne, um die 
Bauchseite durch die schon erwähnte kleine Furche zu verlassen, so dass 
es dann scheint, als ob sie vom vorderen Körperende entspringen möchte. 
(Fig. 1—4.) 

Anisonema grande schwimmt langsam und gleichförmig nach vorne 
und behält die angenommene Richtung, wenn keine Hindernisse im Wege 


145 


stehen, meist auf längere Strecke. Die Locomotion wird durch den Bewe- 
gungsfaden aufrechterhalten und durch die Sehleppgeissel dirigirt, welche, 
wie schon DUJARDIN bemerkt, © als Steuerruder dient und von James-CLArK 
mit Recht mit dem Namen gubernaculum bezeichnet wurde. Wührend der 
Protist in der eingeschlagenen Richtung, aus welcher er durch das hin und 
wieder auftretende schwerfällige Wackeln nicht ausgleitet, zieht es den 
Schleppfaden einfach nach sich, während bei Finschlagen einer anderen 
Richtung die Schleppgeissel in die Function tritt, indem sie dem Körper 
einen entsprechenden Schwung gibt. Manehmal stemmt er die Schlepp- 
geissel an irgend einen fremden Kórper und oscillirt auf demselben, wie auf 
einem Stiel, oder schnellt sich jah rückwärts, indem es die fixirte Schlepp- 
geissel immer mehr anstemmt, bis diese aus der Peristonmulde heraus- 
schnellt und den Korper ruckwarts schleudert. 

Dass die Anisonemen solide Nahrune aufnehmen, war schon den 
alteren Forschern bekannt; den Mund und den Schlund gelang es aber erst 
BürschLı und Sram nachzuweisen. Ersterer sagt «Innerhalb des von dem 
vorderen bogenfórmigen Theil der hinteren Geissel umgrenzten Feldes er- 
blickt man den Mundapparat als eine röhrenartige, verhältnissmässig nicht 
weit nach hinten reichende Bildung.» Und auch Ste zeichnet den 
Schlund als eine kurze Röhre, welche mit der triehterartig erweiterten 
Mundóffnung beginnt, von derem unteren Rande die «Hauptgeissel», von 
der oberen die «Nebengeissel» entsprinet, welche die Nahrungstheile in den 
Mund strudelt;?" wahrend er in einer früheren Arbeit den Mund als eine 
klaffende Längsspalte angibt.'* Nach meinen Beobachtungen liegt die 
Mundóffnung an jener meist links gelegenen Stelle des Peristomes, aus 
welcher die beiden Geisseln ihren Ursprung nehmen und führt in den leicht 
S-fórmig geschweiften, etwas nach rechts verlaufenden, membranösen 
Schlund, weleher nach dem Grade seiner Verengung oder Ausdehnung ein 
sehr verschiedenes Bild gibt und sich entweder deutlich als Röhre prä- 
sentirt (Fig. 4—6), oder aber mehr einem klaffenden (Fig. 1), oder einem 
engen Spalte (Fig. 2—3) gleicht: und ich glaube, dass dieses darin seine 
Erklarung findet, dass der Schlund, ahnlich wie bei vielen anderen Fla- 
gellaten (z. B. bei Peranema), keine eigentliche Róhre ist, sondern von 
einem hohlhippenartig gedrehten Bande gebildet wird, welches sich cin- 
und aufrollt und auf diese Weise den Schlund verengt oder erweitert. Da 
nun die beiden Geisseln an den Rand der Mundóffnung fixirt sind, kónnen 
sie offenbar dureh ihre Anspannung den Schlund verengen und durch 
ihre Erschlaffung denselben erweitern. 

Die Nahrung des Anisonema besteht, wenn auch nieht ausschliesslich, 
doch jedenfalls überwiegend aus Diatomeen. Sehr háufig trifft man Indi- 
viduen an, welehe eine oder auch mehrere, gewóhnlich der Lànge nach 
liegende Diatomeen einschliessen (Fig. 2); kleinere verschluckte Orga- 


14% 


nismen werden oft in Nahrungsvacuolen aufgenommen, ‘während grössere 
einfach in das Plasma eingebettet werden, Wie Anderen, so gelang es auch 
mir nicht unmittelbar den Act des Schlingens zu beobachten; einige Beob- 
achtungen, welche ich hier mittheilen will, scheinen mir aber die Art und 
Weise anzudeuten, wie sich die Anisonemen ihrer Beute bemachtigen. Ich 
hatte öfters Gelegenheit Exemplare anzutreffen, welche in ihrer Peristom- 
mulde eine ganz, oder theilweise eingezwängte Diatomee enthielten, so 
dass im letzteren Fall ein Theil der Diatomee scheinbar aus dem Korper, 
in der Wirklichkeit aber aus der Peri-tommulde hervorstand. Bei einem 
Exemplar, welehes eine auf diese Weise eingezwangte Diatomee enthielt, 
konnte ich mich überzeugen, dass der Flagellat sich augenscheinlich und 
mit Erfolg bemühte die Diatomee zu seinem Munde zu drängen, indem er 
sich mittelst seiner Schleppgeissel in der oben beschriebenen Weise mehr- 
mals nach einander ruckwarts schleuderte. Wenn ich nun diese Beobachtung 
und die oben geschilderten, auffallenden, jahen Bewegungen in Betracht 
ziehe, glaube ich kaum zu irren, wenn ieh mir die Nahrungsaufnahme der 
Anisonemen auf folgende Weise vorstelle: sie stützen sich auf ihre Schlepp- 
geissel und wirbeln mittelst ihrer Bewegungsgeissel Diatomeen und andere 
kleine Organismen unter ihren Kórper, welche sie dann, sich jah ruckwarts 
schnellend, in ihre Peristommulde zwüngen, allmalig zum Munde drangen, 
“um sie endlich zu verschlingen. 

Die Afteröffnung konnte ich nicht unterscheiden, nach Jamks-CLARK 
und Srem befindet sie sich am hinteren Körperpole, wo oft eine kleine 
Vacuole ihre Stelle andeutet. 

. Die einzige contractile. Vaeuole liegt, nach sämmtlichen Forschern, in 
der Nàhe des Mundes an der linken Seite des Vorderkórpers, uud ich will 
hier nur noch so viel bemerken, dass die Vacuole bei den Salzwasser-Ani- 
sonemen in sehr langen Pausen pulsirt. 

Der grosse Kern der Anisonemen wurde schon von den altesten For- 
schern bemerkt; EHRENBERG erwähnt wenigstens, dass in den Zeichnungen 
von Focxe, aus dem Jahre 1835, auch eine «Samendruse» angegeben 1st, '? 
unter welcher Bezeichnung wohl nur der Kern zu verstehen ist, da, wie be- 
kannt, der Kern von EHRENBERG consequent als Hode gedeutet wurde. Unter 
den neueren Forschern wurde der Kern nur von BürschLı und STEIN 
wiedererkannt und ist nach dem ersteren Forscher ein ziemlich ansehn- 
licher, ovaler, feingranulirter Körper, welcher sich am rechten Rande der 
hinteren Körperhälfte befindet und seiner Structur nach mit dem Kerne 
der Ciliaten übereinstimmt. Srrın hingegen zeichnet einen kleinen rund- 
lichen, bláschenfórmigen Kern, mit, oder ohne Kernrindenschichte, unter- 
halb der contractilen Vacuole am linken Rande des Kórpers; in einer Figur 
ist aber der Kern, wie bei Bürsczr, am rechten Rande zu sehen: °° den 
Kern der in Theilung begriffener Exemplare zeichnet auch Srers als homo- 


genes, ovales (Gebilde. *! Nach meinen Beobachtungen stimmt der Kern der 
Salzwasser-Anisonemen seiner Form, Structur und der Stelle nach, welehe 
er einnimmt, genau mit der Beschreibung BürscHurs überein ; ich will jedoch 
nicht im Entferntesten die Richtigkeit der Beobachtungen von SrErN be- 
zweifeln, sondern glaube, dass sich die entgegengesetzten Ansichten ver- 
einen lassen. Bei dem Exemplare, welches sich in der Theilung befindet, 
gibt auch SrEIN, wie erwähnt, den Kern als homogenes Gebilde an, woraus 
ich den Sehluss ziehe, dass der Kern der Anisonemen in der Jugendform 
stets die Structur der von R. Herrwie als primitiv bezeichneter Kerne be- 
sitzt, bei welchen Kernen die Kernsubstanz durch den Kernsaft gleich. 
massig durchtrankt ist und in welchem sich hóchstens einzelne dichtere 
Kórnchen befinden ;?? bei den von Bürscazr und mir beobachteten Aniso- 
nemen behalt der Kern auch fernerhin seine primitive Structur, während 
sich die Kerne der von SrEgrN beobachteten Anisonemen, von der primitiven 
Form ausgehend, secundär die Bläschenform annehmen. Dass es aber 
moglich ist, dass der Kern eines Flagellaten seine primitive Structur in ge- 
wissen Localitäten und vielleicht zu gewissen Jahreszeiten Generationen 
hindurch behält, während er in anderen Localitäten und vielleicht zu an- 
deren Jahreszeiten seine primitive Structur später verändert und die 
Blaschenform annimmt, dies halte ich nach Beobachtungen an anderen 
Flagellaten, zu welchen ich bei der Besprechung der Eutreptia viridis noch 
zuruckkehren werde, für sehr wahrscheinlich. Ferner will ich noch er- 
wahnen, dass bei Anisonema truncatum, einer dem A. grande sehr nahe 
stehenden Species, auch STEIN einen primitiven Kern zeichnet.:? Was das 
betrifft, dass SrErN den Kern auf die linke Seite zeichnet, während derselbe 
von BürscHLı und mir stets auf der rechten Seite angetroffen wurde, muss 
ich bemerken, dass der Kórper der von Bürsertı und mir untersuchten Ani- 
sonemen breitund sehr flachgedrückt ist, während die von Srzın beobach- 
teten schmaler, mehr walzenformig und in der Lingsachse stark gedreht 
sind; wenn ich dies in Betracht ziehe. glaube ich nicht zu irren, wenn ich 
behaupte, dass die Versetzung des Kernes der von SrgrN beobachteten und 
gezeichneten Anisonemen eine Folge der starken Làngsdrehung des Kórpers 
ist, in welcher Auffassung ich noch dadurch bestärkt werde, dass bei einem 
breiteren, flacheren und weniger gedrehten Exemplar auch SvgrN. den Kern 
auf der rechten Seite antraf. ?* 

Es unterliegt keinem Zweifel, dass sich Anisonema grande durch 
Làngstheilung fortptlanzt. Bereits Perry erwahnt solcher Exemplare, welche 
vier Geisseln hatten und hielt sie gewiss mit Recht fur solche, welche sich 
in der Theilung befinden.?? Auch Jawzs-Cnank erwähnt: «Occasionally 
specimens are met with which have an additional pair of flagella, of a more 
delicate kind, attached near the others.» ?" Ferner beschrieb DE FROMENTEL 
ein mit vier Geisseln (zwei gleichlangen Bewegungsgeisseln und zwei un- 


Természetrajzi fiizetek. VII. kot. 10 


146 


oleichlangen Schleppgeisseln) versehenes, und offenbar in Theilung begrif- 
fenes Anisonema, als neues Genus, unter dem Namen Diplomita insignis.?* 
Stein bemerkt endlich zur Figur eines ähnlichen mit vier Geisseln verse- 
henen Anisonema, dass es in Theilung begriffen sei, was die Doppelzahl 
der contractilen Vacuole und der zweigetheilte Kern über jeglichen Zweifel 
erheben. Den Theilungsprocess von seinem Anfang bis zum Ende zu ver- 
folgen ist noch Niemandem gelungen. 

Ich kann nicht umhin hier zu erwähnen, dass Srzın bei Anisonema, 
wie bei sehr vielen anderen Flagellaten (Monas, Anthophysa, Chlamydo- 
monas, Cryptomonas, Rhaphidomonas, Phacus, Euglena, Trachelomonas, 
Atractonema) emer ganz eigenthümlichen, aus dem Kerne ausgehenden 
Fortpflanzungsart erwühnt. Diese muthmassliche geschlechtliche Fort- 
pflanzungsart besteht, — wie wir dies aus einzelnen Bemerkungen und aus 
der Erklarung der Abbildungen der leider noch unvollendeten Monographie, 
so wie aus den früheren Arbeiten STEIM s ?? ersehen, — in dem, dass sien der 
Kern der angeführten Flagellaten nach vorhergegangener Conjugation ent- 
weder ungetheilt, oder in zwei oder auch mehrere Stücke getheilt zur 
«Keimkugel» umwandelt, welche aus heller, homogener Substanz besteht 
und sich dann zu einem aus kleinen rundlichen Schwarmern zusammen- 
sesetzten «Keimsack» ausbildet, aus welchem endlich, nachdem der mütter- 
liche Körper aufgeplatzt, . die winzigen Schwärmer austreten und sich zer- 
streuen. Wie aber diese Schwärmer zur mütterlichen Form zurückkehren, 
konnte Srem nicht ermitteln und somit scheint es schon a priori nicht 
sehr wahrscheinlich, dass die winzigen, stets farblosen Schwärmer Em- 
bryonen des betreffenden Flagellaten darstellen. Ich beobachtete zwar bei 
den Anisonemen keine Keimsäcke, doch kenne ich sie schon seit lang bei 
den Chlamydomonaden, Cryptomonaden, Euglenen, Dinobryen, Phacus- 
Arten und Trachelomonaden, sowie von den chlorophyllfreien Flagellaten 
bei Monas Guttula, Anthophysa Muelleri und Codonosiga, bei welchen ich 
mich auf das Bestimmteste uberzeugte, dass die aus den Keimsacken aus- 
schwärmenden Embryonen zu parasitischen Chytridiaceen gehóren. Und 
ich glaube gewiss nicht zu irren, wenn ich behaupte, dass die Embryonen 
der Keimsäcke der Anisonemen von derselben Natur sind. — Die Richtig- 
keit dieser Ansicht wird auch noch dadurch bestütigt, dass dieselben para- 
sitischen Gebilde auch bei den Rhizopoden sehr häufig vorkommen, wie ich 
dies bei Amoeben, Difflugien, Arcellen, Euglyphen, Trinema Acinus, Cilio- 
phrys infusionum und Clathrulina elegans wiederholt zu beobachten Ge- 
legenheit hatte. Es sind dies dieselben Gebilde, welche CARTER als «granu- 
liferous cells» bezeichnete und welche er, gleich anderen Forschern (Wat- . 
LICH, R. GnEEFF), bald für Eier, bald aber die in ihnen enthaltenen winzigen 
Schwürmer für Befruchtungselemente, oder für Embryonen erklärte * und 
welche gewiss auch parasitische Chytridiaceen sind. 


CODONOCLADIUM CORYMBOSUM, n. sp. 


(Tafel IV. Fig. 7—8.) 


Von jenen interessanten Flagellaten, welche wegen ihrer grossen 
Aehnlichkeit mit ganz kleinen Vorticellinen fast von allen älteren Forschern 
entweder als eigene Arten, oder als Entwickelungszustánde zu den Vorti- 
cellinen gerechnet wurden, bis durch FRRSENTUS, ! Jaugs-Cranx, ? Bürscnrr? 
und Sreix * ihre Flagellaten-Natur, — was übrigens schon DUJARDIN ver- 
muthete,? — ausser Frage gestellt wurde und welche von Bürscauı als 
Cylicomastigen, von Sızın aber als Craspedomonaden zusammengefassst 
wurden, fand ich zwei Arten in den Salzteichen. Von diesen weicht die eine 
in nichts von der überall gemeinen Codonosiga Botrytis (— Anthophysa 
solitaria, Bory, — Epistylis Botrytis, Ehrb., — Anthophysa solitaria, Bory, 
Fresenius, — Codonosiga pulcherrima, J.-Clark, — Codonosiga Botrytis, Ehrb, 
Bürscnrr, — Codonosiga Botrytis, Stein, STEIN) ab, wahrend die andere eine 
neue Form ist, welche man fast mit gleichem Rechte in das von Jamus- 
Ornank gegründete Genus Salpıngeca und in das von STEIN aufgestellte 
Codonocladium einreihen kónnte. Da aber die bis jetzt bekannten Salpin- 
goecen keine Colonien bilden, andererseits aber die Hülsenbildung bei un- 
serem Flagellaten sehr unvollkommen 1st, glaube ich richtig zu verfahren, 
wenn ich denselben nicht unter die Salpingoecen, sondern unter die Codo- 
nocladien einreihe. 

Man könnte auf drei Protisten denken, welche mit dem Codono- 
cladium eorymbosum der Salzteiche eventuell identisch sind. Der eine ist 
die Epistylis arabica, welche von ERRENBERG im Jahre 1823 bei Tor im 
Rothen Meere an den Borsten einer Annelide, der Serpula sanguinea ent- 
deckt wurde ; diese winzige Epistylis, deren 1/4s—1/36’’ grosse Individuen 
ganz kleine Stöcke (von 2, 3, höchstens 5 Individuen) bilden, kann nach 
der Zeichnung und der mangelhaften Beschreibung von EmnnENBERG mit 
eben so viel Recht für einen Flagellaten gehalten werden, als die andere 
winzige «Epistylis» Enurkengerg’s, die Epistylis Botrytis; ist dies aber 
richtig, so wird die marine Form von unserer kaum verschieden sein. Der 
andere, welcher nach Sreix in der Gesellschaft von Epistylis digitalis und 
Carchesium pygm:eum oft sehr zahlreich auf den Cyclopen zu finden ist! 
und welche STEIN, als er sie entdeckte, noch für Jugendformen der ge- 
nannten Vorticellinen hielt, weicht nach den von Sırın gegebenen Zeich- 
nungen nur insofern von unserem Flagellaten ab, dass seine Colonien von 
mehr Individuen gebildet werden. Der letzte endlich, Jawzs-Ckanx's Sal- 
pingeeca marinus,* unterscheidet sich dadurch, dass er keine Colonien 
bildet. 


Nach den ausführlichen Details, welche von JamEs-CLARK und 
10* 


148 


Bürschuı von den mit Codonocladium verwandten Flagellaten mitgetheilt 
wurden und welche, nach den prachtvollen Tafeln zu urtheilen, welche die 
noch unbeendete Monographie SrEiN's enthält, auch von diesem Forscher 
bestätigt werden, kann ich nur mit wenigen eigenen Ergebnissen zur Kennt- 
niss der Cylicomastigen oder Craspedomonaden beitragen. 

Ich fand Codonocladium entweder in langgestielten Einzelindividuen 
(Fig. 8), welche sich von Salpingoeca marinus kaum unterschieden, oder in 
kleinen Colonien von 2—4 Individuen (Fig. 7). Der glasartig hyaline Stiel 
ist meistens nicht ganz gerade und endet mit einer kleinen Scheibe, mit- 
telst welcher er an Algen und anderen untergetauchten Objecten fixirt ist, 
oder aber frei flottirt; der gemeinschaftliche Stiel der colonienbildenden 
Exemplare ist unregelmassig gabelig getheilt und bildet eme kleine Dolden- 
traube (Corymbus), wodurch sich C. corymbosum von der einfach, oder 
doppelt doldig verzweigten C. umbellatum, Sren” wesentlich unterscheidet. 

Die Kórperform des Codonocladium stimmt so vollkommen mit jener 
der Vorticellinen überein, dass es sehr begreiflich ist, dass ältere Forscher, 
welche den charakteristischen Kragen und die Geissel nicht, sondern nur 
den von derselben verursachten Strudel unterscheiden konnten, die Cras- 
pedomonaden für Vorticellinen hielten. 

Der farblose Protoplasmaleib unseres Flagellaten steht an seinem 
Stielende von der cuticularen Hülle etwas ab, wodurch er m einer Hülse 
zu stecken scheint; eine den ganzen Körper umschliessende Hülse ist aber 
durchaus nicht vorhanden, sondern die nur vom unteren Theile des Kor- 
pers abgehobene Cuticula geht nach oben allmälig in die Rindenschichte | 
des Kórpers über. Die Hülsenbildung von C. corymbosum bleibt auf jener 
Stufe der Ausbildung stehen, welche dem Anfange emer Hulsenbildung 
bei den Salpingcecen entspricht und somit bildet C. corymbosum gewisser- 
massen einen Uebergang zwischen den hulsenlosen und den mit Hulsen 
versehenen Craspedomonaden. Das Vorhandensein oder Fehlen emer Hulse 
scheint übrigens bei den Craspedomonaden nicht ganz constant zu sein: 
Btrscnur zeichnet wenigstens ein grosses allein stehendes Exemplar von 
der sonst hulsenlosen Codonosiga Botrytis mit deutlich abstehender 
Hülse ;:!° und gerade die Schwankungen in dieser Richtung veranlassten 
mich die Salzwasser-Craspedomonade nicht in das Genus Salpıngaca ein- 
zureihen, da ich dessen Hauptcharakter nicht in dem Vorhandensein einer 
Hülse, sondern in dem finde, dass es keine Stöcke bildet. 

Aus dem abgestutzten vorderen Ende des Körpers entspringt die ein- 
zige lange, körnchenlose, dünn zugespitzte Geissel, welche, wie der Wirbel- 
organ der Vorticellinen, 1m Stande ist einen recht lebhaften Strudel hervor- 
zubringen ; oft ruht sie aber ganz unthätig für längere Zeit, oder schwingt 
nur mit dem äussersten Ende in ganz engen Trichtern. Die Geissel in der 
Mitte lassend, präsentirt sich der optische Durelischnitt des Kragens in der 


149 


Form zweier seitwürts stehender Nebengeisseln (Fig. 7). Dieser Kragen 
(membranous, campanuliform collar, calyx, — daher die Benennung Cyli- 
comastiges, oder craspedon, — daher Craspedomonadinen) besteht aus 
hyalinem Protoplasma, umfasst bald kürzer, bald länger hervorgeschoben 
in der Gestalt eines weiter oder enger gedrehten Trichters oder Rohres die 
Geissel, deren Ende immer frei lassend. 

Der Protoplasmaleib des C. corymbosum ist wie bei sammtlichen 
Craspedomonadinen hyalin und enthält nur im hinteren Körpertheile einige 
fettelànzende Kórnchen, verschluckte kleine Kórperchen und manchmal 
mit wasserklarer Flüssigkeit gefüllte Vacuolen. 

Der Kern ist in der vorderen Körperhälfte unterhalb der Geissel zu 
finden und ist, wie bei den meisten Flagellaten, bláschenformig. 

Fresenius beobachtete bei der von ihm beschriebenen Craspedomo- 
nadine nur eine contractile Vacuole,'! während alle neueren Forscher, 
James-CLark, Bürscnri und Stein zwei contractile Vacuolen erwähnen, 
welche sich gegenüber in der Mitte des Korpers, oder etwas mehr nach 
rückwärts zu finden sind. Sowohl Jawgs-Crank, als auch BürscHLı stimmen 
überein, dass das Verschwinden und Wiedererscheinen der contractilen 
Vacuole auf dieselbe Weise stattfindet, wie bei gewissen Ciliaten, z. B. bei 
Uroleptus : «Es bildet sich nämlich, — sagt BünscnhLı, © — zunächst unter 
der Körperoberfläche an der Stelle der verschwundenen Vacuole ein lang- 
gestreekter schmaler Flüssigkeitsraum, der wahrscheinlich (ich konnte dies 
bis jetzt bei dieser Art nicht ganz sicher entscheiden) aus dem Zusammen- 
fliessen mehrerer kleiner Vacuolen hervorgegangen ist. Erst kurz vor der 
Systole rundet sich dieser Flüssigkeitsraum zu einer Vacuole ab.» 

Nach meinen Beobachtungen entspricht nur die eine dieser Vacuolen 
(auf Fig. 8 die auf der rechten Seite) der eigentlichen contractilen Vacuole, 
während die andere mit der Mundóffnung in Verbindung steht. 

Der Mund der Craspedomonaden ist nach Jawgs- Crank innerhalb des 
Kragens an der Basis des Geissels; hier sah wenigstens genannter Forscher 
die durch den Wirbel erfassten Nahrungstheilchen verschwinden, — 
doch konnte er den Act des Schlingens nicht unmittelbar verfolgen. !? 
Birscunt beschreibt hingegen den Mund und den Act des Schlingens mit 
folgenden Worten: «Beobachtet man unter günstigen Bedingungen ein 
Thier aufmerksamer, so sieht man zeitweilig, dicht unter der Basis des 
Kragens an einer Seite des Körpers, ein über den Contour des Leibes va- 
cuolenartig vorspringendes Gebilde auftauchen, etwas spater verschwindet 
dasselbe wieder, worauf dann nach einem gewissen Zeitverlauf ein ähn- 
liches Gebilde an der anderen Kórperseite erscheint. Es hat also gewisser- 
massen den Anschein, als wandere dasselbe um den Korper, dicht hinter 
der Basis des Kragens herum. Ich konnte jedoch bis jetzt nicht entscheiden, 
ob sich die Sache in dieser Weise verhält, oder ob es verschiedene Vacuolen 


150 


sind, die an entgegengesetzten Körperstellen in der beschriebenen Weise 
entstehen und verschwinden. Es scheint mir jedoch die ganze Sachlage ein- 
facher durch die Annahme des Herumwanderns der Vacuole sich zu 
erklaren. » 

«Mittelst dieser Vacuole nun geschieht die Nahrungsaufnahme und 
zwar in folgender Weise. Die durch die Geissel in Bewegung gesetzten Par- 
tikel, Körnchen verschiedener Art (Bacterien, Micrococcon etc.), sieht man 
sehr häufig an die Aussenflüche des Kragens gerathen, wo sie kleben 
bleiben; gelegentlich sah ich so die ganze Aussenflüche des Kragens mehr 
oder weniger mit solchen Partikeln beklebt. Allmälig sieht man dieselben 
nun an den Kragen hinabrücken, kommen sie nun an der Basis des Kra- 
gens mit der vorhin beschriebenen Vacuole in Contact, so werden sie von 
derselben aufgenommen und als Nahrung dem Körper einverleibt.» ™ 

Ich musste diese Beschreibung wórtlich citiren, um mit meinen Ergeb- 
nissen anknüpfen und diese klarer darstellen zu konnen. 

Nach meiner Erfahrung liegt der Mund in der That ausserhalb des 
Kragens am Rande des Körpers, wo das Auftreten und Verschwinden 
des herumwandernden vacuolenartigen Gebildes hàufig zu beobachten ist: 
Dieses Gebilde ist aber keine Vacuole, sondern eine buchtig abstehende 
protoplasmatische Membran, wie der Kragen, mit welchem sie in unmittel- 
barer Verbindung steht. (Fig. 8.) Es steht die Sache mit diesem schwer ver- 
ständlichen, vaeuolenartigen, herumwandernden Munde auf folgende | 
Weise: der Kragen ist kein geschlossener Trichter oder Rohre, sondern 
eine papiertrichterartig gedrehte feine, protoplasmatische Membran, deren 
unterer Theil sieh bei der Nahrungsaufnahme vom Trichter losdreht und 
dieser ist es, welcher sich als eine vom Kórper mehr-minder abstehende 
Vacuole prüsentirt und welcher, wenn er sich wieder festdreht, ganzlich ver- 
schwindet, oder, wenn er sich bald an diesem, bald an jenem Puncte los- 
schlitzt, gewissermassen um den Kragen herumzuwandern scheint. Da aber 
der ganze Kragen eine Dute darstellt, deren Drehung zum Munde führt, ist 
es leicht erklärlich, warum die am Kragen klebend gebliebenen kleinen 
Nahrungstheilchen in einer Spiraltour abwärts gleitend gerade zur Mund- 
öffnung gelangen; es scheint sogar auch das nicht unwahrscheinlich, dass 
Nahrungstheile, welche in den Kragen gerathen, doch zum Munde ge- 
langen, wie dies von James-CLark behauptet wird. Die Mundöffnung selbst 
liest an der Seite des Körpers in der Tiefe der buchtig abstehenden, los- 
geschlitzten Membran, von wo man während des Schlingens einen feinen, 
spaltartigen Gang entspringen sieht, welcher das verschluckte Wasser und 
die mitenthaltenen kleinen Nahrungstheilchen in eine spindel-, bald eiför- 
mige und endlich sich abrundende Vacuole führt. (Fig. 8.) Es ist wohl klar, 
dass der vom Munde entspringende, leicht geschweifte Gang, dem nur 
wahrend des Schlingens sichtbaren und wie es scheint ganz membranlosen 


151 


Schlunde, die vacuolenartige Erweiterung aber am inneren Ende desselben, 
jener Vacuole entspricht, welche bei vielen Ciliaten das verschluckte Wasser 
und die Nahrungstheile im Protoplasma gewissermassen aushohlen. Diese 
Vacuole, welche, wie ich weiter unten nachweisen will, auch bei anderen 
Flagellaten vorkommt und welche ich Schlingvacuole nennen will, contra- 
hirt sich, nachdem sie sich gefüllt, und drückt ihren Inhalt in das Ento- 
plasma, in welchem sich die Flüssigkeit entweder verseiht, oder in Tropfen 
ausgeschieden bleibt. 

Ieh will noch bemerken, dass der untere Theil des Kragens sieh nur 
selten, vermuthlich nur dann abhebt, losschlitzt, wenn sich der Flagellat 
zur Aufnahme fester Nahrungstheilehen anschickt; die Wasseraufnahme 
findet hingegen auch bei scheinbar ganz geschlossenem Munde ununter- 
brochen statt, die rhythmischen Pulsationen der Schlingvacuole pumpen 
gewissermassen das Wasser ein. 

Nach den oben Mitgetheilten glaube ich mit Recht behaupten zu 
durfen, dass wie bei C. corymbosum, so auch bei den anderen Craspedomo- 
naden nur eine contractile Vacuole vorhanden ist, jene nämlich, welche 
schon Fresenius bekannt war, während die von JawEs-CraAnk entdeckte 
und auch von BürscrLı und Srem beobachtete zweite Vacuole dem von 
mir als Sehlingvaeuole bezeichneten contractilen Behälter entspricht, 
welche nicht zum Ausleeren, sondern im Gegentheil zum Einführen des 
Wassers bestimmt ist. Der zu dieser Schlingvacuole führende enge Gang 
aber, welcher meiner Ansicht nach dem Schlunde entspricht, dürfte mit 
jenem von James-CLarxk und Bürschui beobachteten Saftgange identisch 
sem, welcher die von Protoplasma zusammensickernde Flüssigkeit zur con- 
tractilen Vacuole leitet. 

Die Afteróffnung der Craspedomanaden ist nach James-Crark und 
Bürscnrı innerhalb des Kragens an der Anheftungsstelle der Geissel ; mir 
gelang es nicht diese Oeffnung zu beobachten. 


MENOIDIUM ASTASIA, n. sp. 


(Tafel IV. Fig. 9—13.) 


Obgleich dieser Flagellat, welchen ich selten und nur in wenig Exem- " 
plaren im leeren Panzer abgestorbener Canthocampten antraf, in nicht 
ganz unwesentlichen Einzelheiten von dem von Perry entdeckten ! und in 
neuerer Zeit von STEIN eingehender studirten Monoidium pellucidum ? ab- 
weicht, glaube ich ihn doch am zweckmässigsten in das Genus Menoidium 
einzureihen. 

Der Kórper unseres Flagellaten ist meistens etwas S-formig gekrümmt 
(Fig. 9—11), während sich Menoidium pellucidum nach Perry und Stein 


152 


sichelfórmig krummt. Sein hinteres Ende ist sackartig aufgedunsen, das 
vordere endet, wie bei M. pellucidum, mit einem spitzen sichelfórmigen 
Fortsatz. Wührend der Kórper des M. pellucidum ganz steif ist und seine 
Form behält, ist M. Astasia, — wie es auch der von mir gewählte Species- 
name ausdruckt, — im Stande sich zu contrahiren und seine Form zu 
andern (Fig. 12—13); doch bei Weitem nieht so lebhaft und schnell, wie 
die Astasien, sondern träge und langsam, wie wenn es ein Hinderniss, eine 
gewisse Steifheit zu überwinden hätte, etwa so, wie dies von den trägen und 
schwerfälligen Gestaltsveränderungen der in feuchter Erde lebenden 
Amoeben bekannt ist. 

SrkrN eibt bei M. pellucidum eine einzige Geissel an, welche von der 
Basis der spitzen Lippensichel ausgeht; ich fand bei M. Asatsia zwei 
Geisseln, von welchen aber die eine oft in den Körper zurückgezogen ist. 
(Fig. 10, 12.) Die Geisseln sind kürzer als der Kôrper, drehrund und auf- 
fallend dick; ich sah sie nie ganz ausgestreckt, sondern gewohnlich bogen- 
formig gekrümmt, in welcher Stellung sie oft längere Zeit hindurch ruhen 
und überhaupt nur sehr träge rudern, wonach auch das Schwimmen der 
M. Astasia sehr träge und schwerfällig ausfällt. 

Von der Basis der Geisseln nimmt eine etwas gebogene, sich nach 
hinten verjüngende Röhre, der Schlund, seinen Ursprung (Fig. 10—12); 
im Körper aber konnte ich keine verschluckten Nahrungstheilchen unter- 
scheiden und ich glaube, dass M. Astasia eben so wenig eine feste Nahrung 
aufnimmt, wie M. pellucidum. In der Gegend des inneren Endes des 
Schlundes liegt die einzige kleine contractile Vacuole, welche bald ganz 
rund, bald unregelmässig gebuchtet erscheint (Fig. 9, 12, 13), und in sehr 
langen Zwischenräumen pulsirt. 

. Das Protoplasma des Körpers, an dessen dichterem Rindenschichte 
ich keine Cuticula unterscheiden konnte, enthält in seiner hyalinen Grund- 
substanz mehr-weniger fettglänzende Kügelchen, welche wie das nicht ganz 
reine Glas in das Grünliche spielen. 

Der Kern ist ganz homogen, oder enthält nur ganz kleine Körnchen ; 
er ist mithin ein primitiver Kern, während M. pellucidum nach Svein einen 
bläschenförmigen Kern besitzt, — er ist rund und liest etwa in der Mitte 
des Körpers, 


EUTREPTIA VIRIDIS, Perry. 


(Tafel IIT. Fig. 1—14.) 


«Eine grüne Astasiee mit rothem Stigma und zwei Faden, während 
dem*Schwimmen unaufhörlich ihre Gestalt ändernd.» 

Mit diesen Worten wird von Perry ein der Euglena viridis nahe ste- 
hender Flagellat charakterisirt, welcher von demselben in den Sümpfen um 


153 


Bern entdeckt wurde.! Es mag sein, dass es derselbe Flagellat ist, welchen 
De FnuowENrEL unter dem Namen Zygoselmis viridis anführt;? was aber 
nach der mangelhaften Beschreibung Dr FnowzgNrEL's nicht recht ent- 
schieden werden kann. Von neueren Forschern macht noch Srin in seiner 
unvollendeten Monographie der Kutreptia Erwähnung und während er im 
Texte seines Werkes das Genus Eutreptia für sehr verdächtig erklärt,” 
bemerkt er in der Vorrede seiner Monographie, dass es ihm in den Teichen 
von Münchhof, bei Chodau m der Nähe von Karlsbad neuestens gelang die 
Eutreptia viridis zu entdecken, «eme wohlbegründete, den Euglenen ähn- 
liche Gattung, die sich aber durch ihre sehr langen doppelten Geisseln und 
die grosse Korpercontractilitat ungeachtet ihrer grünen Farbe viel näher 
an die Astasien anschliesst.» Ich habe das Vorkommen der Hutreptia viri- 
dis in den Salzteichen zu Torda und Szamosfalva schon im Jahre 1875 in 
den Jahrbüchern der zu Elópatak tagenden XVIII. Wanderversummlung 
ungarischer Aerzte und Naturforscher aufgezeichnet. 

Futreptia viridis ist sowohl in den Tordaer, als auch in den Szamos- 
falvaer Salzteichen sehr häufig und sie vermehrte sich in meinen Cultur- 
gefássen oft dermassen, dass sie die dem Lichte zugewendete Seite der Ge- 
fasse mit einer lebhaft saftgrünen Schichte überzog. Ihr Vorkommen in 
den Salzteichen war mir um so auffallender, da sie sowohl von Purry, als 
auch von Srer offenbar in Susswasser gefunden wurde, ich aber diese Form 
in den Susswässern um Klausenburg jahrelang vergebens suchte. 

Eutreptia viridis ist so nahe verwandt mit den Euglenen, nament- 
lich mit der überall gemeinen Euglena viridis, dass sie sich, abgesehen 
von ihren weiter unten näher zu besprechenden, wunderbar lebhatten Ge- 
staltsverinderungen, nur durch das Vorhandensein zweier Geisseln unter- 
scheiden lässt: sonstige Verschiedenheiten ihrer Organisation sind von so 


* STEIN gründet seinen Verdacht darauf, dass die Daten Prrry’s in bezug aut 
die Zahl der Flagellen oft unverlässlich sind, und zur Rechtfertigung seiner Behaup- 
tung erwähnt cr, dass Perry den Individuen des Pandorina Morum (= Synaphia 
Dujardinii, Perty) eine, der Chonemonas Schrankii hingegen zwei Geisseln zuschreibt, 
während nach den Untersuchungen STriw's gerade das Gegentheil steht: das heisst, 
die Individuen der Pandorina besitzen zwei, Chonemonas hingegen nur eine Geissel. 
Betreff der Pandorina hat Perry allerdings nicht Recht: da sowohl jene Familien- 
kugeln, welche aus 32 Individuen gebildet werden, als auch jene, welche nur 16 In- 
dividuen enthalten (jene Form, welche Perry Synaphia Dujardinii nennt und von 
welcher nebenbei bemerkt werden soll, dass sie an gewissen Fundorten Jahre hin- 
dureh keine Familienstöcke mit 32 Individuen hervorbringt), besitzen constant je 
zwei Geisseln. Was aber die Chonemonas betrifft, muss ich Perry entschieden Recht 
geben, da ich bei den Chonemonas-Arten, welche auch in der hiesigen Gegend recht 
häufie sind, stets zwei Geisseln unterscheiden konnte und glaube daher, dass sie ge- 
trennt werden müssen von Trachelomonas volvocina, welcher mur eine Geissel zu- 
kommt und mit welcher SrEiN die Chonenionas-Arten vereinigt. 


untergeordneter Bedeutung, dass sie ohneweiters zusammengefasst werden 
dürfte mit der Kuglena viridis: umsomehr, da diese nach Fundorten und 
Jahreszeiten eine so bedeutende Neigung hat zu vartiren, dass die Behaup- 
{une von Fockg, wonach mehrere Genera und Species der Astasieen 
(— Eugleniden, — Euglena sanguinea, hyalina, * deses, viridis, Spirogyra, 
Acus und Amblyophis viridis) zusammengezogen werden sollten, wohl be- 
eründet ist; damit soll aber, — wie es Focxe bemerkt, — nicht gesagt 
sein, dass diese verschiedenen Formen nicht als solehe gefunden und 
nach den gegebenen Diagnosen bestimmt werden kónnen; sie machen nur 
den Eindruck, als sei ihr Entwickelungs-Cyclus nicht abgeschlossen. Man 
kónnte vielleicht trotz der beiden Geisseln die Eutreptia mit den Euglenen 
vereinigen, da bei gewissen Species der Euglenen nicht selten, manchmal 
sogar in grösserer Anzahl solche Individuen vorkommen, welche zwei ganz 
gleiche Geisseln besitzen: dies ist namentlich bei der prachtvollen Euglena 
sangvinea der Fall, von welcher bereits EHRENBERG angibt, dass er bei 
einem Exemplar zwei Geisseln antraf, 7 Morren aber schreibt dieser Eu- 
glena ganz bestimmt zwei Geisseln zu, von welchen aber die eine gewóhn- 
lich in den Körper zurückgezogen ist. " Stein gegenüber, welcher diese Be- 
hauptung für irrig erklärt,” kann ich entschieden behaupten, dass bei 
E. sangvinea Individuen mit zwei Geisseln recht oft vorkommen. Ferner 
kenne ich eine Euglene, welche um Klausenburg am Grunde langsam flies- 
sender seichter Gewässer lebt, und gleich der von Srzın beschriebenen 
Ascoglena vaginicola selbstverfertigte gallertige Röhren bewohnt, welche 
aber bei weitem nicht so regelmässig sind, wie bei Ascoglena, — und deren 
Individuen ebenfalls oft zwei Geisseln besitzen. Nach diesen Beobachtungen 
kann ich die Behauptung Morren’s, wonach den Euglenen eigentlich zwei 
Geisseln zukommen, von welchen aber gewöhnlich nur die eine hervor- 
gestreckt, — vielleicht ausgebildet — ist, für nicht ganz unbegründet halten ; 
und wenn dies steht, hatten wir um so weniger Ursache Eutreptia von der 
Euglena zu trennen, da nach Perry eine Varietät der Eutreptia existirt, 
welche sich von der Grundform durch eme einzige Geissel unterscheidet, ! 
und hiernach wäre wohl am zweckmiassigsten die Eutreptia als Euglena 
Eutreptia, das heisst mit jenem Namen zu bezeichnen, welchen Perry auf 
die Eutreptien mit einer einzigen Geissel anwendet; ich muss jedoch be- 
merken, dass ich die beiden Geisseln der Eutreptien immer unterscheiden 
konnte. 

Jene häufigsten Individuen der Eutreptia, bei welchen das Chloro- 
phyll, die beiden Enden ausgenommen, den ganzen Körper gleichmässig 


* Die farblose Euglena hyalina, Ehrb., welche STEIN für eine Euglena vi- 
ridis halt, in welcher sich Keimsäcke ausgebildet haben (op. cit. Tafel XX, Fig. 20), 
ist jedenfalls nichts Anderes, als eine mut Rhizidien inficirte E. viridis. 


155 


farbt, und von welchen zuerst die Rede sein soll (Fig. 2, 4, 5), erreichen 

etwa die Länge von 0:06 —0:08 Mm, ; ausgestreckt sind sie spimdelformig : 
nach hinten verschmälern sie sich in ein dunnes Schwänzchen, nach vorne, 

wie Euglena Acus, in das ziemlich lange, drehrunde, fast rohrartige Geissel- 

ende. Ausser diesen beiden Kôrperenden ist, wie gesagt, der ganze Korper 

durch lebhaft saftgrünes Chlorophyll gleichmässig gefärbt. 

Bei Eutreptien, welche mit Alkohol getödtet und mit den Deck- 
gläschen gequetscht wurden, lässt sich eine feine strukturlose Cuticuia 
abheben, welche aber an lebenden Exemplaren nicht unterschieden 
werden kann. 

Die Spitze des Geisselendes ist, wie bei den Euglenen, bald in der 
Mitte, bald etwas seitwärts durch einen kleiı.en Einschnitt in zwei Lippen 
vetheilt; scheinbar aus der Tiefe dieses Einschnittes, in der That aber von 
den beiden Lippen entspringen die Geisseln. Diese sind etwa mit der Kör- 
perlänge gleich, und sind von der Basis bis zur Spitze gleich dicke, dreh- 
runde Fäden. Dasselbe gilt auch von den Geisseln der Euglenen, was ich 
hier eigens betonen will, da die Geisseln der Euglenen und Flagellaten 
überhaupt seit EHRENBERG von allen Forschern als fein zugespitzte Fäden 
dargestellt werden ; nach meinen Beobachtungen lassen sich aber zweierlei 
Flagellen unterscheiden: nämlich sich fein zuspitzende einfache Proto- 
plasmafortsätze, welche ganz den unverzweigten, körnchenlosen Pseudo- 
podien ähnlich sind, (solche haben die Manaden, Craspedomanaden, An- 
thophysa, Dinobryon und die braunen Peridineen), — ferner ihrer ganzen 
Länge nach gleichdieke, nicht zugespitzte, fadenfórmige Flagellen (bei den 
meisten Flagellaten), welche nicht ganz homogene Gebilde darstellen, son- 
dern eine ziemlich resistente Rindenschichte besitzen ; es scheint mir sogar, 
dass diese Geisseln keine soliden Fäden sind, sondern einen feinen Achsen- 
kanal, oder wenigstens aus weicherem Plasma bestehende Achsensubstanz 
einschliessen, welche durch Säfte, welche aus dem Körper eindringen, ge- 
schwellt werden kann, und auf diese Weise erlangen diese Geisseln die zu 
ihrer Function nöthige Steifheit. Diese letztere Form der Geisseln muss 
jedenfalls für die höhere gehalten werden, was bereits daraus zu vermuthen 
ist, dass die jungen Schwärmer vieler Flagellaten, z. B. der weiter unten 
zu beschreibenden Hymenamonas, fein zugespitzte Protoplasmatortsatze 
besitzen, welche sich nur später in fadenförmige Flagellen umwandeln. 

Schon EHRENBERG vermuthete, dass die Huglenen in dem Ausschnitte 
zwischen den zwei Lippen eine Mundöffnung haben ; !? jedenfalls ist aber 
MonnEN das Verdienst zuzuschreiben, den zwischen den Lippen der Euglena 
sangvinea befindlichen Mund bestimmt nachgewiesen zu haben, welcher 
mittelst einer kurzen Röhre in das Innere des Körpers führt. 1? Doch sollte 
diese von Morren schon im Jahre 1843 publicirte Entdeckung auf einige 
Zeit der Vergessenheit anheimfallen und erst im Jahre 1859 machte Stein. 


156 


wieder Erwähnung, dass es ihm bei Amblyophis und Euglena viridis ge- 
lang, die runde, sieh nach innen trichterformig verengende Mundóffnung 
auf das Deutlichste zu unterscheiden und den etwas schlängelnden Verlauf 
des engen Schlundes bis zum rothen Augenfleck zu verfolgen. ™ In semem 
neueren Werke wies SrgrN das Vorhandensein einer Mundóffnung und eines 
bis zum Augenfleck reichenden Schlundes bei sümmtlichen Eugleniden 
und Chloropeltiden nach und gab von denselben auch pünktliche und 
treue Abbildungen. ? Ich kann die Richtigkeit dieser Angaben nur bestä- 
tigen und constatiren, dass sich Eutreptia auch in diesen Organisationsver- 
hältnissen von den Euglenen nicht unterscheidet und namentlich mit 
Huglena Acus ganz übereinstimmt. Bei günstiger Lage der Eutreptia lässt 
sich die kleine runde Mundöffnung zwischen den Lippen recht gut unter- 
scheiden, und der ziemlich lange, enge Schlund in geradem, oder etwas 
geschweiftem Verlaufe bis zum Augenfleck deutlich verfolgen. (Fig. 1—5, 5.) 

Bezüglich der Zahl, der Lage und Function der contractilen Vacuolen 
stimmt Eutreptia viridis ebenfalls mit den von Srem in die Familie der 
Eugleniden und Chloropeltiden gereihten Flagellaten überein. 

Da die Ansichten über die Zahl und Function der Vacuolen dieser 
Flagellaten sehr verschieden sind, nehme ich mir an dieser Stelle Gele- 
genheit diese Frage etwas eingehender zu besprechen, wobei ich ausser 
Eutreptia auch die anderen Eugleniden, sowie die Chloropeltiden in Be- 
tracht ziehe. 

Nach meinen Beobachtungen haben alle diese Flagellaten zwei Va- 
cuolen, von welchen aber nur die eine, jene, neben welcher der Augenfleck 
liegt, zur Entleerung der Flüssigkeit dient, das heisst der eigentlichen con- 
tractilen Vacuole, während die andere einer den Körper mit Wasser ver- 
sehenden Schlingvacuole entspricht. Diese zwei Vacuolen wurden bei Eu- 
olena viridis von einzelnen Forschern, namentlich von Crarankpk und 
Carrer unterschieden, aber meiner Ansicht nach nicht richtig gedeutet. 
SrE:N bezweifelt das Vorhandensein von zwei Vacuolen und schreibt 
sammtlichen Eugleniden und Chloropeltiden nur eine einzige Vacuole zu, 
schliesst aber die Möglichkeit des Vorhandenseins einer zweiten Vacuole 
nicht aus. 

. Die eine Vacuole der grünen Astasieen (= Eugleniden und Chloro- 
peltiden) wurde schon von EHRENBERG unterschieden, nur hat er deren 
Werth gründlich verkannt und sie für einen «Markknoten» gehalten." 
Focke, welcher in seinen Zeichnungen die eine Vacuole der Euglenen ganz 
charakteristisch darstellt, " hält, trotzdem dass sie nach Anwendung von 
Jod verschwindet, !" an der Enrexngerg’schen Ansicht fest, und erklärt sie 
für einen Markknoten. Lachmann macht, nachdem er erwähnt, dass es Cra- 
PAREDE gelang die contractile Vacuole von Euglena Pleuronectes (— Phacus 
Pleuronectes, Duj.) und E. Acus zu entdecken, folgende wichtige Bemer- 


157 


kung: «Bei den Euglenen ist das Auffinden der contractilen Stelle, ausser 
durch die Beweglichkeit der Thiere, noch besonders erschwert, dass sie ge- 
rade über oder dicht neben dem hellen von Enrengere als Markknoten 
gedeuteten Flecke liegt.» " Nachdem das neben der Vacuole befindliche Ge- 
bilde in der That existir, aber, wie dies von Carrer und später auch von 
PrEIN nachgewiesen wurde, auch nichts anderes ist, als eine Vacuole : ist es 
klar, dass ÜLAPAREDE und LacuwaxwN beide Vacuolen bekannt waren. 

Die wichtigen Untersuchungen Carrer’s über die contractilen Va- 
euolen der Euglena viridis schildert SrEIN mit folgenden Worten: c CARTER 
sebülirt das Verdienst, in diesem Gebilde (d. h. in dem von EHRHRENBERG 
und Fockr für einen Markknoten gehaltenen Gebilde) zuerst einen contrac- 
tilen Behalter erkannt zu haben. Anfangs fiel ihm nur die verschiedene 
Form und Grösse, die der Behälter bei den einzelnen Individuen zeigt, auf, 
später aber beobachtete er auch die allmälige, jedoch nie ganz vollständige 
Entleerung desselben. Der nähere Hergang konnte nur an ruhenden, 
kughg contrahirten Euglenen, welche sich zu encystiren im Begriff standen 
oder bereits encystirt waren und aus den Cysten herausgesprengt und 
. möglichst platt gedrückt wurden, beobachtet werden. Alsdann zeigte sich 
zur Seite des eigentlichen contractilen Behalters ein sehr kleiner, mit ihm 
in Verbindung stehender Nebenbehalter (Sinus), der sich nach und nach 
mit Flüssigkeit fullt und sehr bedeutend ausdehnt und dann seinen Inhalt 
in den Hauptbehälter ereiesst, wodurch dieser prall erfüllt wird, wäh- 
rend der Nebenbehilter auf sein ursprungliches Volumen zurücksinkt und 
als ein ganz winziges Bläschen erscheint. Hierauf füllt sich der Nebenbe- 
hälter von Neuem, und je mehr dies geschieht, einen um so grösseren 
Druck übt er auf den Hauptbehälter aus, wodurch dieser zum grössten 
Theil entleert wird, um alsbald wieder von dem sich nun entleerenden Ne- 
benbehälter gefüllt zu werden.» ?" 

Nach Sr sollen, wie schon erwähnt, die Eugleniden und Chloro- 
peltiden nur eine contractile Vacuole haben und diese steht mit dem 
inneren, undeutlichen Ende des Schlundes in Verbindung, scheint dem- 
nach wie auf einem Stiele zu hangen: «Der Behälter, — sagt Srmr, 2! — 
schwoll bald mehr auf, bald zog er sich auf ein geringes Volumen zu- 
sammen, nahm auch wohl eine unregelmässige lappige Form an, zuletzt 
über verschwand seme Verbindung mit dem Schlunde, und er rundete sich 
nun wieder zu dem gewöhnlichen Blasenraum ab. Hinen Nebenbehälter 
vermochte ich bisher nicht aufzufinden, wenn eim solcher exıstirt, so müsste 
er geradezu als der eigentliche contractile Behälter gedeutet werden. — — — 
Ich schliesse aus diesen und vielen ähnlichen Beobachtungen auf eine dop- 
pelte Function des contraetilen Behälters bei den Euglenen und den ver- 
wandten Flagellaten. Er wird nämlich einerseits die durch den Mund und 
Schlund eindringende flüssige Nahrung aufnehmen und durch seine, wenn 


158 


auch nur unvollstiindigen Contractionen in die umgebende Leibessubstanz 
hineindrüngen, andererseits aber auch ihm aus der Leibeshóhle zustro- 
mende Flüssiekeit auf dem umgekehrten Wege nach Aussen befördern.» 

Ich glaube, dass es keiner längeren Beweisführung bedarf, zu zeigen, 
dass eine zweifache und zwar ganz enteegengesetzte Function der einzigen 
contractilen Vacuole der Eugleniden und verwandten Flagellaten kaum 
môelich scheint. Augenscheinlich fühlte das Sreın selbst am allermeisten 
und schloss darum die Möglichkeit des Vorhandenseins der Carrer’schen 
Nebenvaeuole auch nieht aus, ja ist sogar geneigt dieselbe, wenn sie vor- 
handen sein sollte, für die eigentliche contractile Vacuole zu halten, und 
in diesem Falle der mit dem inneren Ende des Schlundes zusammenhän- 
senden Vacuole die Function zuzuschreiben, Wasser in den Leib des Fla- 
vellaten einzuführen. 

Nach wiederholten Untersuchungen kann ich behaupten, dass sowohl 
Eutreptia viridis, als auch die übrigen Eugleniden und die Chloropeltiden 
zwei Vacuolen haben: die eine, — Srkın’s einzige Vacuole, — steht mit 
dem inneren Ende des Schlundes in Verbindung und dient ausschliesslich 
dazu, das dureh den Schlund einströmende Wasser dureh träge Contrac- 
tionen, wobei sie sich nie ganz ausleert, in das Leibesplasma zu drücken; 


die andere hingegen, — die Nebenvacuole Carrer’s, der Markknoten 
EnngNBERG's und Fockgs, — liegt im Verlaufe des Schlundes näher, oder 


entfernter von der ersteren (der Schlingvacuole), und diese ist es, welche der. 
contraetilen Vacuole entspricht und welche die vom Kórper sich sammelnde 
Flüssigkeit nach Aussen entleert. Durch die Function dieser beiden ent- 
gegengesetzt wirkenden Vacuolen wird der Leib dieser Flagellaten durch 
das Wasser stets durehströmt: die Schlingvacuole drängt das durch den 
Schlund einstrómende Wasser in das Leibesplasma und das auf diese Weise 
aufgenommene Wasser sammelt sich endlich, nachdem es den Körper 
durchtrankt, seme nührenden Bestandtheile abgegeben und Zersetzungs- 
producte aufgenommen, in der contractilen Vacuole an, welche dasselbe 
aus dem Korper hinaustreibt. 

Bei den grössten Formen der Eugleniden, namentlich bei Amblyophis 
viridis und Euglena tripteris (— Phacus tripteris, Duj.), deren Exemplare 
oft die colossale Grösse von 0:1.—0*4 "v, erreichen und zum Studiren auch 
vermöge ihrer trägen Bewegungen sehr geeignet sind, konnte ich mich 
auch davon überzeugen, dass die contractile Vacuole ihren Inhalt mittelst 
eines sehr feinen, spaltartigen Ganges in die mittlere oder obere Region 
des Sehlundes ergiesst. 

An kugelfórmig contrahirten Eutreptien und Euglenen lassen sich 
oft drei Vacuolen unterscheiden (Fig. 8), von welchen die überzählige ver- 
muthlich dem Schlunde, oder vielleicht auch dem eben erwähnten Gange 
entspricht, welche sich im dilatirten Zustande als Vacuole prasentirt. | 


159 


Ieh kann hier nicht umhin auf die auffallende Uebereinstimmung 
zwischen dem Schlunde und der contractilen Vacuole der von den Algen, 
namentlich den Palmellaceen ohne Gewalt kaum trennbaren Engleniden 
einerseits, und andererseits der Vorticellinen, nach Sreix den höchsten 
Vertretern der Ciliaten, — hinzuweisen. Bei den Vorticellinen (zu welchen 
auch die Ophrydinen zu rechnen sind) führt der nach seinem inneren Ende 
verengte Theil des waldhornfórmigen Schlundes, welchen die Autoren als 
Oesophagus bezeichnen, in eine spindel- oder citronenfórmige Erweite- 
rung, welche der Schlingvacuole der Flagellaten entspricht und befordert 
ihren, durch den Schlund aufgenommenen Inhalt durch fast rhythmische 
Contractionen in das Entoplasma. Die contractile Vacuole liegt auch bei 
den Vorticellinen neben dem Schlunde und entleert ihren Inhalt entweder 
mittelst des von R. Grenrr ? und Birscunt?? nachgewiesenen Behälters 
(Reservoir), oder, wie dies von Wrzusxtowskt bei Ophrydium versatile ge- 

funden wurde, ’* mittelst eines engen Ganges in den als Vestibulum be- 
zeichneten vorderen Theil des Schlundes. Die neben dieser dem Grunde 
nach übereinstimmenden Einrichtung vorkommenden, nicht unbedeutenden 
Unterschiede, beziehen sich alle nur auf den Grad der Differenzirung, 
welche naturlich bei den Vorticellinen eine hohere ist, als bei den Fla- 
sellaten; die Aufgabe des Schlundes und der Schlingvacuole ist aber in 
demselben Maasse verschieden, in welchem sich die Ernährung der durch 
Chlorophyll assimilirenden Eugleniden von der der gefrässigen Vorticel- 
linen unterscheidet: jene nehmen nämlich nur Wasser auf, die Vorticellinen 
hmgegen mit Wasser auch feste Nahrungstheile, und die Oeffnung ihrer 
contractilen Vacuole dient zugleich auch zur Entfernung der unverdauten 
Nahrungsreste, das heisst als Afteróffnung. 

Neben der contractilen Vacuole liegt der ofters erwahnte rothe Augen- 
fleck, ein im Durchschnittsbilde halbmond- oder nierenförmig erschei- 
nendes, thatsächlich aber auf der inneren Fläche concaves, auf der äus- 
seren convexes, rundes, ovales oder ziegelfórmiges Korperchen, welches 
mit seiner concaven Flache der contractilen Vacuole unmittelbar anliegt. 
Der Augenfleck junger Eutreptien besteht aus einer ganz homogenen, blut- 
rothen Substanz, während er bei älteren, mit Paramylonkörperchen vollge- 
pfropften Individuen eine Menge kleiner; farbloser, das Licht stark bre- 
chender Körnchen enthält, welche oft um ein grösseres Centralkórnchen 
gruppirt und in der blutrothen Grundsubstanz eingebettet liegen. Durch 
Jod verändert der Augenfleck seine Farbe in Violett. Die Aenderung der 
Farbe der rothen Augenflecke grüner Flagellaten, namentlich Euglenen, 
auf die Behandlung mit Jod, in Blau, wurde von Coun schon längst aufge- 
zeichnet, ? und ich kann nur das hinzufügen, dass es die rothe Grund- 
substanz ist, welche die Farbe ändert, während die soliden Körnchen einige 


160 


Zeit hindurch farblos bleiben, um sich später zu bräunen ; sie verhalten 
sich mithin gegen Jod wie die Paramylonkórperchen. 

Der verhältnissmässig ansehnliche Kern der Eutreptien nimmt einen 
anderen Platz ein und hat eine andere Beschaffenheit bei jüngeren, als bei 
ülteren Individuen. (Fig. 2, 4, 5.) Auch in dieser Hinsicht stimmt Eutreptia 
mit den Eugleniden vollkommen überein, und was ich hier über Eutreptia 
mittheile, hat auch für die Euglenen seine Geltung. 

Der Kern junger Eutreptien ist im hinteren Theile des Kórpers vor 
dem Schwiinzchen gelegen ; (Fig. 2.); er ist der Verschmälerung des hin- 
teren Körpertheiles entsprechend nach hinten ebenfalls verschmälert und 
verkehrt eiförmig. Fr besteht aus einer matten, farblosen Grundsubstanz, 
in welcher in regelmässigen Zwischenräumen stärker lichtbrechende Kü- 
selehen liegen (Fig. 10), sein Inneres aber wird von einem homogenen Bin- 
nenkórper (Nucleolus) eingenommen, welchen ein enger, farbloser Hof von 
der Rindenschichte trennt. 

Diese Lage und Beschaffenheit wird aber vom Kerne nicht lange bei- 
behalten, sondern erleidet ziemlich betrichtliche Veranderungen. Die erste 
Veränderung besteht in dem, dass sich der vergrösserte Kern mehr gegen 
die Mitte des Kôrpers zieht. Seine Beschaffenheit erleidet einstweilen nur 
insofern eine Aenderung, dass sich die Kórnchen der Rindenschichte ver- 
kleinern. (Fig. 11.) Später fänet der helle Hof des Binnenkörpers an sich 
zu vergróssern, während die .Rindenschichte allmälig abnimmt (Fig. 12), 
bis sie zuletzt gänzlich verschwindet, und der Kern zeigt dann die Beschaf- 
fenheit der sogenannten bläschenförmigen Kerne (Fig. £, 5, 13), und stimmt 
sanz mit den ähnlichen Kernen vieler Flagellaten und Rhizopoden 
überein. 

Die dunn, kornehenlosen Ektoplasmaschichte des Kórpers der Eu- 
treptia übergeht allmälio, ohne Grenzen in das körnchenführende Ento- 
plasma. Die ungefarbten Endtheile des Körpers sind meistens körnchen- 
los, hyalin, oder enthalten nur wenig zerstreute Körnehen. In den grünen 
Theilen des Körpers entwickeln sich ganz constant jene dem Amylon und 
der Cellulose nahestehenden, soliden Kórperchen, welche für die Eugle- 
niden und Chloropeltiden so charakteristisch sind und von Gorruins Para- 
mylon genannt wurden. °° Die Paramylonkórperchen der Eutreptia (Fig. 9) 
stimmen, abgesehen von ihrer etwas beträchtlicheren Grösse, mit jenen der 
Euglenen überein : sie sind etwa 0:003— 0:004 %, lang und halbso breit, farb- 
los, das Licht stark brechend, fast fettglänzend, structurlos, ziegel-, oder — 
wie Fockz treffend sagt — toiletteseifenförmig, mit abgerundeten Kanten 
und Ecken; ihre Oberfläche ist etwas eingedrückt. wodurch sie von der 
Seite gesehen biscuitformig erscheinen, wie die rothen Blutkörperchen der 
Siugethiere. Bei jugendlichen Individuen, welche soeben zu schwärmen 
begannen, oder ihre gallertige Cyste noch nicht verlassen haben (Fig. 6, 8), 


161 


fehlen sie gänzlich und bilden sich erst während der Schwärmezeit und 
häufen sich in immer grôsserer Zahl an. Was ihre Entstehung anbelangt, 
kann ich nur soviel behaupten, dass sie sich durch Theilung nicht ver- 
mehren. 

Trotzdem dass Eutreptia ihrer Organisation nach mit den Euglenen 
so sehr übereinstimmt, ist sie während des Schwimmens doch auf den 
ersten Blick zu unterscheiden nach ihren so auffallenden, lebhaften Ge- 
staltverànderungen, welche von Perry sehr treu geschildert wurden. ?' 
Während nämlich die Euglenen im Schwimmen ihre gestreckte, spindel- 
fórmige Gestalt behalten, oder sich höchstens der Länge nach etwas ver- 
langern oder verkürzen und ihre eigenthumlichen walzenden, fast amoe- 
benartigen Gestaltveränderungen erst nachdem sie das Schwimmen . ein- 
gestellt haben beginnen, vollführen die Eutreptien auch wahrend des 
Schwimmens die lebhaftesten Formveränderungen und sind sozusagen 
fortwährend in wogender Bewegung. Am hinteren Ende des Körpers wächst 
eine Anschwellung heran, welche sich einem Wellenberge gleich nach vor- 
wärts wälzt und sie ist am Geisselende noch nicht angelangt, als sich schon 
eine neuere Anschwellung nachzuwülzen beginnt. Dieses überraschende 
Spiel des peristaltischen Herumwogens des Körpers, welches an Astasia 
Proteus erinnert, ?* dauert während des Schwimmens ununterbrochen fort, 
die Anschwellungen heben sich in fast regelmässigen Zeiträumen und jagen 
sich gewissermassen über den Körper des Protisten. Es ist überraschend, 
dass Eutreptia, trotzdem dass ihr Körper im höchsten Grade contraetil 
ist, keine Myophanstreifen besitzt, während bei den grösseren Individuen 
der minder contractilen Euglena viridis die etwas spiralig gewundenen 
contractilen Streifen, welche meines Wissens zuerst von STEIN erwähnt 2” 
und den Myophanstreifen der Ciliaten für homologe Gebilde erklärt wurden, 
oft recht deutlich zu unterscheiden sind. 

Nachdem sich die Paramylonkörperchen entwickelt und angehäuft 
haben, werden die Bewegungen der Eutreptien allmälig schwerfälliger, und 
es rückt die Zeit heran, wo sie ihr umherschwärmendes, animalisches Leben 
in das ruhende, vegetabilische ändern, das heisst, sie encystiren sich, wozu 
übrigens unter Bedingungen, welche für das Schwärmen ungünstig sind, 
auch solche Individuen Neigung haben, welche mit Paramylon noch nicht 
vollgepfropft sind. Die ın den Ruhezustand übergehenden Eutreptien con- 
trahiren sich zu einer Kugel und scheiden, wie die einzelligen Algen aus 
der Familie der Palmelaceen eine gallertige Hülle aus (Fig. 6, 7, 8), welche, 
da sie das Licht kaum stärker bricht, als das Wasser, schwer zu sehen ist, 

und oft nur durch das Vorhandensein kleiner fremder Körperchen, welche. 
sich ihrer Oberfläche anlagern, unterschieden werden kann. Am Rande der 
Aquarien und im Freien in den Buchten des Ufers, wo sich die Eutreptien 
zur Encystirung versammeln, erhärten sich die gallertigen Cysten, welche 


Természetrajzi füzetek. VII. köt. 11 


169 


in Folge der Verdunstung trocken gelegt wurden, zu derben Schalen, welche 
fremde Kórperchen wie eingekittet enthalten. Cysten, welche im Wasser 
verbleiben, jene z. B., welche am Boden des Gefässes lagern, zeigen oft zwei 
bis drei concentrisehe Schichten. (Fig. 8.) Die an der Oberfläche des Was- 
sers knapp neben einander gelagerten Cysten drucken sich gegenseitig 
polyedriseh zusammen (Fig. 6, 7, 8), und bilden ulvenartige Haute, welche 
sich von der Oberfläche des Wassers in grósseren Fetzen abheben lassen. 
Auch eine eigenthümliche Art der Conjugation lässt sich an den sich ency- 
stirenden REutreptien, eben so, wie an den Euglenen beobachten, welche 
darin besteht, dass sie sich paarweise, seltener zu Dreien oder Vieren eng 
an einander schmiegen und sich mit einer gemeinschaftlichen Cyste um- 
eeben. Dass diese conjugirten Paare (Fig. 7) sich nicht durch Theilung 
bildeten, wie dies auf den ersten Anblick vermuthet werden könnte, glaube 
ich nach Beobachtungen an Euglena viridis, welche mich davon über- 
zeugten, dass die mit Paramylon vollgepfropften Individuen, so lange das 
Paramylon sich nach einer Ruheperiode nicht gelóst, sich überhaupt nicht 
theilen kónnen, ganz bestimmt behaupten zu kónnen. 

Die encystirten Eutreptien erwachen nach emer Ruheperiode, unter 
welcher ihre grüne Farbe an Lebhaftigkeit sehr verliert, zu neuem Leben. 
Die Paramylonkórperchen verschwinden ganzlich, indem sie sich vermuth- 
lich auflósen und in den Kreis des Stoffwechsels gezogen werden ; die matte 
Farbe verändert sich schnell in das glänzendste Safterun und es scheint, 
dass sich der ganze Körper neu organisirt : dafür spricht namentlich ausser 
der Auffrischung des Chlorophylls auch der Augenfleck, dessen Kórnchen 
verschwinden, ja, der geschrumpfte dunkle Augenfleck wird sogar oft von 
emem ganz neu gebildeten lebhaft blutrothen, kornchenlosen von seiner 
Stelle verdrängt und ist noch auf einige Zeit neben dem neuen Stigma 
sichtbar; dafür spricht ferner jene Veranderung, welche sich am Kerne 
beobachten lasst. Der Kern der mit Paramylon erfullten Eutreptien liegt, 
wie schon erwähnt, in der Mitte des Körpers und ist bläschenförmig, bei 
den ihre Cyste verlassenden Individuen ist er hingegen wieder in den Hin- 
terkórper gerückt und hat seine charakteristische primitive Beschaffenheit 
(Fig. 10) angenommen. Aus All’ diesem glaube ich mit Recht den Schluss 
ziehen zu kónnen, dass die Eutreptien nach ihrer Ruheperiode, indem sie 
die während ihrer Schwärmezeit in der Form der Paramylonkórperchen 
aufgespeicherten Reservestoffe verbrauchen, sich ganz neu organisiren und 
ihre Cysten mit verjungtem Körper verlassen. ; 

Der Fall aber, in welchem die Cyste von einer einzigen Eutreptia 
verlassen wird, gehört zu den selteneren, viel häufiger ist der Fall, in welchem 
der Verjüngung eine Vermehrung durch Theilung in 2—4, seltener 8 Schwe- 
sterindividuen nachfolgt und nicht ein Exemplar, sondern eine ganze Fa- 
milie die Cyste verlässt. 


163 3 


Ich muss hier noch eine Frage berühren: jene nàmlich, was für eine 
Bedeutung der Conjugation zukommt ? 

Auf diese Frage kann ich bezüglich der Eutreptia keine directe Ant- 
wort geben; doch glaube ich mit Recht behaupten zu dürfen, dass das 
Wesen der Conjugation bei der Eutreptia jedenfalls dasselbe sein wird, wie 
bei der Euglena viridis, über deren Conjugation ich Folgendes mit- 
theilen kann. 

Werden die paarweise angeschmiegten und sich erst soeben ency- 
stirten Euglenen längere Zeit unter dem Deckgläschen gehalten, so kann man 
nicht selten beobachten, dass sie bemüht sind, ihre unangenehme Lage zu 
lassen, oder vielleicht nur von dem Druck des Deckgläschens befreit zu 
werden, genugandem, dass sie sich wieder zu. bewegen beginnen; mit 
ihrem hinteren Kórperende bleiben sie aber eng verbunden, wie wenn sie 
sich mit ihren Schwànzchen gegenseitig angesogen hütten. Dieses zu beob- 
achten hatte ich so oft Gelegenheit, dass ich nicht im Mindesten bezweitle, 
dass die paarweise encystirten Euglenen sich mit ihrem Schwanzende aus- 
nahmslos vereinigen. Einigemal konnte ich aber auch das beobachten, 
dass die conjugirten Paare nicht blos mit ihrem Schwanze, sondern auch 
mit der sich berührenden Fläche des Hinterkôrpers fest verklebt waren 
und die beiden Individuen zerrten sich, nachdem sie sich zu bewegen be- 
sannen, hin und her, ohne sich trennen zu können: es könnte mithin fur 
wahrscheinlich gehalten werden, dass die Conjugation mit der Verschmel- 
zung beider Individuen endet. 

Die Conjugation der Euglenen wurde übrigens bereits von Carrer 
und STEIN beobachtet.?" Ersterer hält die Conjugation nur für cine vor- 
übergehende Vereinigung, für eine Art der Begattung, dessen Aufgabe in 
dem bestände, die Heranbildung einer Anzahl von «Eiern» bei beiden 
Individuen anzuregen. STEIN vermuthet hingegen, dass die Conjugation 
mit gànzlicher Verschmelzung endet, wobei zuletzt auch die beiden Kerne 
verschmelzen; und eben darin sucht er die eigentliche Aufgabe der Con- 
jugation, dass sich der conjugirte Kern nach erfolgter Furchung in Keim- 
kugeln, diese aber in Keimsäcke umwandeln, in welchen sich endlich win- 
zige, farblose Embryonen ausbilden. Auf diese Beobachtung stützt STEIN 
die These, dass bei den Euglenen, sowie vielen anderen Flagellaten neben 
der geschlechtslosen auch eine geschlechtliche Fortpflanzung vorkommt, 
welche, wie bei den Ciliaten, nach vorangegangener Conjugation aus dem 
Kerne ausgeht. ?! 

Dass die Conjugation nicht die Aufgabe haben kann, den Impuls zur 
massenhaften Heranbildung von Eiern zu geben, wie dies von CARTER ver- 
muthet wurde, bedarf keines eingehenden Beweises: die Euglenen haben 
nämlich überhaupt keine Eier, denn jene Gebilde, welche CARTER für Eier 
oder Embryonalzellen (embryonic eells) ansah, sind nichts Anderes, als Para- 

LE 


164 

mylonkórperchen,?" auf deren Heranbildung die Conjugation gewiss kei- 
nerlei Einfluss ausubt. Was aber SrEiN's Auffassung betrifft, habe ich schon 
bei der Besprechung des Anisonema meine Ansicht angegeben und hier 
will ich nur noch soviel wiederholen, dass die «Embryonen», welche sich 
in den «Keimsäcken» ausbilden, ganz entschieden nicht in den Entwicke- 
lungskreis der Euglenen gehören, sondern n' chts Anderes sind, als die 
kleinen Schwärmer der die Euglenen epidemisch verheerenden Rhizidien. 

Ich meinestheils fasse die Sache so auf, dass die Fortpflanzungs- 
fähigkeit der Eugleniden, nachdem sie sich einige Generationen hindurch 
durch Theilung der einzeln encystirten Individuen fortgepflanzt, allmälig 
sinkt, um sich endlich gänzlich zu erschöpfen. In diesem Falle tritt nun 
die Nothwendigkeit der Conjugation ein, welche berufen ist die erschöpfte 
Fortptlanzungsfähigkeit neu zu beleben. Möge nun die Conjugation mit 
gänzlicher Verschmelzung der conjugirten Paare enden, oder sich blos auf 
zeitweilige Vereinigung mit dem Schwanzende beschränken: in beiden 
möglichen Fällen wird gewiss erfolgen, dass sich Körperbestandtheile der 
beiden Individuen vermischen, und obzwar die Details der Veränderungen 
im Verlaufe des Conjugationsprocesses unbekannt sind, glaube ich die Be- 
hauptung doch für motivirt halten zu dürfen, dass das Wesen der Conju-. 
gation in der Vermischung der Leibessubstanz beider Individuen und 
dadurch erreichten, mehrere Generationen hindurch wirksamen Befruch- 
tung, Auffrischung der Fortpflanzungsfähiekeit besteht. 


x 


In der Gesellschaft der eben beschriebenen Hauptform der Eutreptia 
viridis kommt, obzwar in geringerer Anzahl, aber ganz constant ein Fla- 
gellat vor, welcher jedenfalls nur einer Varietät der Eutreptia entspricht, 
und welche ich zur Unterscheidung von der Hauptform Eutreptia viridis, 
varietas schizochlora nennen will. (Fig. 1, 3.) | 

Die Eutreptia viridis, var. schizochlora, welche ich nur selten frei um- 
herschwarmend, sondern am Rande, oder noch viel häufiger am Boden des 
Gefüsses antraf, wo sie sich wurmartig bewegte, ist gewöhnlich grösser als 
die Hauptform, und erreicht etwa die Länge von 0:10—0:12 ,,, ihrer all- 
gemeinen Korperform und den für Eutreptia so charakteristischen, leb- 
haften peristaltischen Bewegungen nach stimmt sie aber mit der Hauptform 
ganz überein. Ihr hauptsächlicher Unterschied liegt darin, dass ihr Chloro- 
phyll gewissermassen zerstückelt erscheint. Das Chlorophyll bildet nämlich 
in der Rindenschichte des stark granulirten, farblosen Protoplasmaleibes 
ziemlich gleichgrosse ei-, lanzen- oder rautenförmige Stücke, welche durch 
ein Netzwerk farbloser Zwischenräume getrennt sind. Die einzelnen Stücke 
sind, wie dies an optischen Querschnitten zu sehen, in ihrer Mitte gedunsen, 


165 


um sich an den Randern abzutlachen. Ein weiterer Untersehied besteht 
darin, dass E. schizochlora keine Paramylonkórperchen enthalt, oder nur 
in der Form ganz kleiner Körnchen. 

Der Vergleich vieler Exemplare der Schizochloraform ergab, dass die 
farblosen Zwischenräume der Chlorophylistücke oft äusserst eng, oder nur 
als blasse Linien angedeutet sind, welche die stärker gefärbten Stellen um- 
schreiben, woraus ich schliesse, dass sich die grünen Stücke durch Zerreis- 
sung der ursprünglich zusammenhängenden Chlorophyllschichte in einzelne 
Theile bilden. Und wenn ich in Betracht ziehe, dass die Exemplare der 
E. schizochlora am Grunde des Wassers anzutreffen sind, während die 
ganz grünen Eutreptien an der Oberfläche des Wassers herumschwärmen, 
wo die Bedingungen der Ernährung und die Einwirkung des Lichtes, — 
welche für Organismen, die mittelst Chlorophyll assimiliren, die höchste 
Wichtigkeit hat, — ganz verschieden sind: bin ich sehr geneigt anzu- 
nehmen, dass es bei den Eutreptien, welche sich auf den Grund des Was- 
sers senkten, den veränderten Bedingungen der Ernährung zuzuschreiben 
ist, dass der farblose Theil ihres Protoplasmaleibes sich nach Verbrauch 
der Paramylonkörperchen bedeutend vergrósserte, während das Chlorophyll 

im gedämpfteren Licht mit dem Wachsen des Flagellaten nicht Schritt 
halten konnte und sich zerstückelte. 

Ganz dieselbe Zerstückelung des Chlorophylls kommt auch bei an- 
deren Eueleniden vor. So giebt Sreım die Abbildung einer Euglene, 
welche er für die Jugendform der Euglena deses ansieht, und bei welcher 
das Chlorophyll ganz dasselbe Verhalten zeigt, wie bei E. schizochlora. ?? 
Ich kenne diese Form seit Jahren und fand sie häufig, aber immer nur in 
einzelnen Exemplaren im Bodensatz solcher Tümpeln und Aquarien, 
welche durch Euglena viridis bevölkert wurden, und zweitle nicht, dass sie 
in demselben Verhältnisse zur Euglena viridis steht, wie Eutreptia schizo- 
chlora zur Eutreptia viridis. Dasselbe steht für Colacium vesiculosum, 
welches SrgiN mit zerstückeltem Chlorophyll zeichnet, ?* während ich diese 
Euglenide, welche an Daphnien und Räderthierchen sehr häufig anzu- 
treffen ist, sowohl in ganz grüner Form, als auch mit zerstückeltem Chloro- 
phyll kenne. 


HYMENOMONAS ROSEOLA, Stein. 


(Taf. III. Fig. 14— 20.) 


Unter dem Namen Hymenomonas roscola erwähnt Svein in seiner 
Monographie einen Flagellaten aus der Familie der Chrysomonadinen, von 
welchem er in der Erklärung der Abbildungen! nur soviel mittheilt, dass 
er seine Form veründert, eine weiche fein gekerbte Hulse besitzt, zwei 
gelbbraune Pigmentbander und einen fettartigen Körper enthält. 


166 


Ich beobachtete von diesem schonen und seltenen Flagéllaten im 
Salzwasser ganze Schwärme, welche sich in der Gesellschaft von Eutreptia 
viridis, Peridinium cinctum und anderer Flagellaten umhertummelten und 
habe nach den charakteristischen Abbildungen Srrın’s keinen Grund zu 
bezweifeln, dass er mit Hymenomonas roseola indentisch sei. 

Die Kórperform dieses Flagellaten, welcher ungefähr die Länge von 
0:03—0-04. "^, erreicht, ist, wie auch Sve hervorheht, veränderlich. 
Unter den nach Art der Chlamydomonaden ziemlich lebhaft herumschwär- 
menden Hymenomonaden finden sich kaum zwei Individuen, welche an 
Körperform übereinstimmen: bald sind sie ei-, verkehrtei-, herz- oder 
spindelförmig, bald wieder ganz unregelmässig gestaltet, wie verkrumint, 
Alle diese Formänderungen finden aber sehr langsam statt und lassen sich 
unmittelbar kaum beobachten. 

Der Körper der Hymenomonas ist wie bei den Chlamydomonaden 
von einer ziemlich dicken, durchsichtigen Hülse umschlossen, welche an den 
Formveränderungen nur passiv theilnimmt. Diese hyaline, dehnbare Hülse 
trägt fest aneinander gereihte runde Wärzchen und ist wie aus Perlen 
zusammengefügt. 

Die farblose Grundsubstanz des Körpers 1st in ihrer hindenschichte 
durch gelbbraunes Pigment, welches mit dem der Diatomeen überein- 
stimmt, gefärbt, und bei jungen Individuen gleichmässig vertheilt, während 
es bei älteren Exemplaren zwei seitlich stehende Bänden bildet, welche ein 
farblose Zone zwischen sich lassen. 

Die zwei ganz gleichen Geisseln entspringen aus dem vorderen 
Körperpole, übertreffen den Körper an Länge und sind an ihren freien 
Enden nicht zugespitzt; ich muss das besonders hervorheben, daSrmm die 
Geisseln viel kürzer und fein zugespitzt zeichnet. 

An der Basis der Geisseln befinden sich die beiden eontractilen 
Vacuolen, welche auch Srerm angiebt; zwischen diesen konnte ich aber 
noch eine dritte, unpaare Vacuole unterscheiden (Fig. 14, 16), welche in 
sehr langen Zwischenräumen verschwindet und wieder erscheint. Diese 
unpaare, mittlere Vacuole entspricht der Schlingvacuole, welche ebenso 
auch bei anderen Flagellaten, z. B. bei den Chlamydomonaden, den 
Volvox-Arten und der Polytoma Uvella vorkommt und bei-der letzteren 
ganz besonders deutlich zu sehen ist, da ihr inneres Ende durch einen 
blassrothen Fleck bezeichnet ist. — Nach Srxix, — der auf das Vorhanden- 
sein der contractilen Vacuolen, seiner Ansicht nach specifisch animalischer 
Charaktere, ein überaus grosses Gewicht legt, — haben die Flagellaten 
gewöhnlich zwei, seltener drei Vacuolen,? welche, — so wie die nach STEIN 
unpaare Vacuole der Eugleniden und Chloropeltiden, — sowohl zur 
Aufnahme als auch zum Entleeren des Wassers dienen.’ Von diesen zweierlei 
Funetionen kommt die erstere nach meinen Beobachtungen nur der 


167 


mittleren unpaaren Vacuole zu, von welcher Sri bei Volvox minor eine 
sehr treue Abbildung giebt,* wobei er aber nur die eine contractile Vacuole 
unterschied, die andere aber übersehen zu haben scheint. 

Im hinteren Kórpertheile der Hymenomonas unterscheidet. STEIN 
einen kugelfórmigen «fettartigen» Körper, aber keinen Kern. Ich konnte 
hingegen im hinteren Kórpertheile, oder etwas mehr gegen die Mitte zu 
einen bläschenförmigen Kern ganz deutlich unterscheiden, welchen ich 
nach seiner Lage im Körper des Flagellaten mit dem «fettartigen Körper» 
für identisch halten muss, — doch besitzt der Kern der von mir unter- 
suchten Hymenomonas, wie oben erwühnt, die Blaschenform. Ausser dem 
Kerne enthält das Protoplasma der Hymenomonas noch einige fettelän- 
zende Kügelchen, meist im hinteren Theile des Kórpers, welche auch von 
STEIN angegeben werden. 

Die Fortpflanzung der Hymenomonas roseola geschieht nach meinen 
Beobachtungen durch Theilung. Die sich zur Fortpflanzung anschickenden 
Exemplare ziehen sich innerhalb ihrer Hülse kugelfórmig zusammen und 
theilen sich dann in 2—4 Theile (Fig. 18—19). Die jungen Schwärmer 
(Fig. 20) sind, abgesehen von ihrer Farbe, den Chlamydomonaden sehr 
ähnlich. Ihre Hülse ist structurlos, ihr Farbstoff hat sich noch nicht in 
zwei Bander getrennt, ihre Geisseln sind fein zugespitzt und der Kern ist 
homogen. 


ERKLARUNG DER ABBILDUNGEN. 
T'afel- LV. 


Lie. 1—6. Anisonema grande, STEIN. 

« 1—3. Von der Rückenseite. 

« 4. Von der Bauchseite, 

« 6. Von der Bauchseite ; die Geisseln sind weggelassen. 
« 5. Optischer Querschnitt. 

« 7—8. Codonocladium corymbosum, n. sp. 

« S—13. Menoidium Astasia, n. sp. 


Fig. 1—13. Eutreptia viridis, PERTY. 
« 1, 3. Eutr. vir. var. schizochlora. 
c 1-5. Schwärmende Exemplare. 
« 6— S. Eneystirte Exemplare. 
« 7. Paarweise encystirte Exemplare. 
« 8. Ein Exemplar, welches sich anschickt die Cyste zu verlassen. 
« 6. Theilung. 
« 9. Paramylonkórperchen. 
c 10—13. Kerne. 
c 14—90. Hymenomonas roseola, STEIN, 


[68 


Fig. 14—17. Ganz entwickelte Exemplare. 
c 18—19. '"Theilung. 

« 20. Junger Sehwürmer. 

Vergr. Harr. Oc. IV. Obj. 8. 


Klausenbure, den 5. December 1882. 


Pao. 106. 
Cruciferae siliewlosae florae huropaeade. Auetore VICTORE 
be Janka. Lateinisch. 


pae. 195. 

Neue Beiträge zur Flora Ungarns von GABRIBL HERMANN. 
Verfasser erwähnt als neue Funde für die Flora von Budapest: Allium 
acutangulum floribus albis, Gagea pusillo-arvensis, Mera moschata, Oro- 
branche lavandulacea u. platystigma, Ranunculus Steveni, Setaria ambigua, 
Tilia alba. Ferner war er so glücklich die seit langer Zeit, und von keinem 
der jetzigen hauptstädtischen Botaniker gefundene, sozusagen verschollene 
Plantago maxima am Rákos wieder zu entdecken. Für das Zalaer Comitat 
gibt Verf. als neu an: Rosa Waitziana f. moravica Borb., Rosa lactiflora 
f. polyacantha Borb. und Spiraca salicifolia. Schliesslich für das Weissen- 
burger Comitat: Orobranche Echinopis, Keballion Elaterium, Colyrus 
Colurna und Solidago canadensis, letztere scheinbar wild, weit entfernt 
von Wohnungen. 


169 


TARTALOM. 


( Inhalt.) 


Dapay, Dr. JENÓ: Adatok a Retyezät tavai Crustacea-faunajanak ismeretéhez 
(BL, MERE SEE et NP RE Dac AREA CT UR ces ph oe Sem ED AE 
Revue ___ _.. EE MEC oro t Col LAMPS T AU szelő 

Entz, Dr. GÉZA: A tn | és «Véglény» spondet ügyében SEEN 

Entz, Dr. Giza: A tordai és szamosfalvi söstavak ostorosai (Flagelleta) III. és 
IV DIR eo P so ence ee Ne aM NET S MN Et 

Ewrz, Dr. Giza: Die Flagellaten der Kochsalzteiche zu Torda and) Szamosfalva 
(Tafel III und IV) SAVES EM OY CEE MTS EE MERE TN M S 

FRIVALDSZKY JAnos: Coleoptera nova ex Hungaria __ __ --- -.. ER 
IVOVUIOR 2 2 2 SR MMC are UP uem IHRES N ce SR a 

Hermann GÁBOR: Uj adatok EO florájához SONT CL S ea EE 
REVUE Duce De hg BER en an, N We Sh t 

Horvatu, Dr. Giza: een -Duwsrllitos GU ntu ÉL LE MM DM DEA 
Revue vot st ora ori E eR MN enya MEM NE CU E NL UE 

JANKA VICTOR: Croce silieulosae florae Europaeae ___ ... --- --- --- 
Revue ___ Hiis adeo V CUR NA TP Wawa yea an N 

MapARÁSZ, Dr. na: Az Danton Tánya (Milvus Aegyptius Gm.) a magyar 
madárfaunában (I. Tabla).  . - == : iB 

Maparisz, Dr. Juzius von: Der Sharm Milan (Milvus Basis Can) in 
der VogeliaumagUngarns (Tafel Dy een ee ee sn ehe 

Tömösviry, Dr. Öpön: Thalassomya congregata, species Dekorieren nova __. 
«iovis ES eer ee RN Nr Bu gs Nee A 

Tömösviry, Dr. Öpön: Magyarországban talált aim fajok (Species generis 
Soynthurısktaumaenkliungarieae)n E a E M e 
REVUE 5i wert se NER NN 2 M ER Era en REN CMS ce tuy des 

TémésvAry, Dr. ÖDÖN : A Horaires egy Uj alakja hazánkban — .. --- 
TRIM EEE a nn PRE ORACLE a ab der RUE ee ES SERRE CR 


135 


136 . 


2 is 
[Made ER 


aede 


f m 


pe 


Cat 


b 4 


ipie 


ear iia res J NS Aa 


Kanon wlan citar leere reed tole T 


REDE cite TR h AY rs UAI EO 
Tro ona EAM LIE DO aha 


A CC UTE 
pea ae i ed 
EAE 


fh 


Természetrajzi Füzetek 


D" Madarász. [ Tábla. 


Természetrajzi Füzetek 


VIL kotet 1883 


— 


Autor del: Ny Grund Y Budapest. 


Természetrajzi Füzetek 
| VILkotet 1803. 


Entz C. 


NEE 
x meee 2 


ASAE UM 
à Ware. 


E 


DS ETERNA 
"SEI Lesson 


Természetrajzi Füzetek 
VIL kötet 1693. 


— 


X Ue 
A pores x 
© UI SEN 


na 


Term ut Entz Géza. Ny Grund V Budapesten 


al 


het 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK 
AZ ÁLLAT., NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN : KÖRÉBŐL. 


ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. : 
PSA E cc A ZAN EMI ANG EMA NE M Zea EI Mele ES IT d 


» 


BEER pit in pipes E à 


SZERKESZTI 
HERMAN OTTO. E: 
SZAKSZERKESZTÓK : THÈME P 


FRIVALDSZKY J, JANKA VICTOR, SCHMIDT SANDOR. - 


Elófzetési fóltételek: A négy füzetből álló 12—14 iv terjedelmü nagy nyolezadrét alakban 
megjelenő kötet előfizetési ára a belföld számára 3 forint. A külföld számára 10 frank. — Az 
elófizetési pénzeket, ügymint minden a Természetrajzi Füzeteket illető közleményeket. 


a , Természetrajzi Füzetek" szerkesztóségének, Budapest, magyar nemzeti Muzeu 
= ezim alatt kerjük. 2 


. Abts. 
Des secretes seventufuques, qui désiserarent enter em relations 
d'échanges avec nous, sont puces de. nous adresse Lewis: envois à la 
Rédaction du , Természetrajzi Füzetek" Budapest, Musée national de Hongrie. 
ONous nous emjıresserons de leu faute atvenni I e notie jouinal. | à 


La rédaction. 


x 


TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 


NATURHISTORISCHE HEFTE", | 


J 


| Wierteljahrsschrift 


für Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geologie 


nebst einer 


REVUR FUR DAS AUSLAND 


S z x 
erausgegeben vom Ungarischen National-Museum in Budapest. 
Redigirt von 5 ius 

OTTO HERMAN. 


Fachredaction 


JOH. von FRIVALDSZKY, VICTOR von JANKA, ALEX. SCHMIDT. 


Prünumeration: Für das Inland, 4 Hefte — 1 Band, pro Jahr 3 fl. ó. W. Für das Ausland, 
4 Hefte = 1 Band, pro Jahr 10 Franken. — Die Prünumerationsgelder, sowie alle die Természet- 
rajzi Füzetek betreffenden Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten: = 


Redaction der ,,Természetrajzi Füzetek", Budapest, National-Museum. 
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAUA. VENUE 


E 


wii 


d uu 3 9088 01352 6355