Skip to main content

Full text of "Pekár: Bizánc kultúrája"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non- commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at jhttp : //books . qooqle . com/ 



DF 

?4 



UC-NRLF 




$B 411 35fl 



■ 



gitized by CjOÖxKb 









»| mL&mt »a y» 


& °> 


\ '^^ 




^^p? 










\ 




(□) 


X é 


w 






/ * 




/ ^% 




^cé^ 




m 




ni 




KAPUSI 




3^77 






^ 
%<^. 


* ■ m 


<&&£&& 






j. 




\ 


-,.',' J Digitiie: by 



Digitized by LjOOQ IC 



Digitized by LjOOQ IC 



AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM 
ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSAI 



PÉKÁR GYULA: 



■> 



BIZÁNC KULTÚRÁJA. 



KÉT ELŐADÁS 

TARTATOTT 1906 MÁRCIUS 3-ÁN ÉS IO-ÉN. 



^ 



v/ Z- r. « 






Budapest, 1907. Trankiin-Társulat nyomdája. 



Digitized by LjOOQ IC 



^^ 



T?\ 



B EES£ 



Digitized by LjOOQ IC 




Hölgyeim és líraim ! Bizánc kultúrájáról akarok 
szólni. Bevallom, első pillanatban tisztában vagyok 
vállalkozásom nehézségeivel. Két előadás rövid 
keretében felölelni ezer hosszú és annyira fontos 
esztendőnek a történetét, művészi és kulturális 
evolúcióját valóban nem kis dolog és azt hiszem, 
hogy csak úgy fogok célt érni, ha általános nagy 
vonásokban építem fel önök előtt a bizantin kultú- 
rának épületét és fejtem ki, kimagasló jelenségei- 
ben a művészetét. Ezer esztendőt említettem épen, 
precízebben szólva 1058 esztendőről Yan szó, amely 
ezer év a római birodalom végétől mélyen bele- 
nyúlik a középkor végéig. Kiindulási pontul vehet- 
nénk a 330-ki esztendőt K. u., mikor ugyanis az a 
világtörténeti jelentőségű fordulat állott be, hogy 
Nagy-Konstantin császár áthelyezte a római biro- 
dalom fővárosát Rómából Bizáncba, vagyis átbillen- 
tette a római világbirodalom súlypontját nyugatról, 
occidensről, keletre, oriensre, Bizáncba. 



193803 

Digitized by LjOOQ IC 



Itt nem tanulmányozhatjuk bővebben azt, hogy 
micsoda nagy horderejű politikai okok vitték rá erre 
az elhatározásra. A döntő momentum bizonyára az 
volt, hogy a népvándorlásnak rettenetes folyama, 
amely a hindukusi csata óta tolta az emberiséget 
nyugat felé, 330. körül lefelé kanyarodott északról 
délre az egész Germániát, Galliát, Britanniát és 
főleg Italiát végveszéllyel fenyegette. Ez bírta 
Konstantint arra, hogy elhagyja Rómát, az urbs aeter- 
nát, amelynek végében senki sem hitt, és amelynek 
végében ma sem lehet hinni, mert Róma fekvése 
olyan, hogy bármely új népevolucio esetében is a 
világ központja lehet. Az akkori történetírók meg- 
írják, hogy a császár hogy búcsúzott Rómától. 
Menekülés volt ez. Elvitte, ha nem is népét, a 
plebset, hanem Róma előkelőségét, a populus roma- 
nust, magával vitte a respublikának összes tradícióit, 
az összes kincseket. Beszólt Görögországba és 
elvitte Athén művészi drágaságait és úgyszólván 
mondva csinálta Bizáncot. Elhozta a szláv és bolgár 
népek törmelékeit és (miként ]]. Fülöp Madridot) 
parancsszóra felépíttette Bizáncot. 

Kutassuk azt, mi vitte Konstantint arra, hogy 
Bizáncba tegye át székhelyét. A római cézár, ha 
már az örök városból menekülnie kellett, azért 
mégis Európában akart maradni, de azért oly közel- 



Digitized by LjOOQ IC 



5 

ben Ázsiához, hogy szemmel tarthassa a római 
impérium óriási ázsiai provinciáit és lehető legköze- 
lebbről intézze azok sorsát. 

Ha Bizánc geografiailag nem is központja annak 
a területnek, amely az Adriai tengertől Perzsiáig 
terjed, olyan fekvéssel birt, hogy dominálhatta úgy 
a Balkánt, mint az ázsiai provinciákat. 

Fontos évszám ez a 330-ik esztendő, de amennyi- 
ben Konstantin exodusa még sem idézte elő végér- 
vényesen kelet és nyugat szakadását, azért helye- 
sebben tesszük, hogy ha a 395-ik esztendőt vesz- 
szük fel a bizantinizmusnál kiindulási pontul. Ebben 
az évben osztotta fel Konstantin utóda, — akit a tör- 
ténelem szintén «nagy» melléknévvel ruház fel — 
Theodosius két fia, Honorius és Arkadius között a 
nagy római birodalmat. Honorius kapta Occidenst, 
vagyis a nyugatot, amely akkor Itáliából, Észak-Afrika 
nyugati részéből, Hispániából és Germániának, Gal- 
liának és Britanniának ama részéből állott, amelyet 
a barbárok római kézen meghagytak. A gyönge 
Arkadius kapta Orienst, vagyis a keletet, amely a 
Balkán félszigetet, Görögországot, Krétát, Kleopátra 
egyiptomi örökségét, Kis-Ázsiát, Sziriát és azokat a 
messze Ázsia mélyébe nyúló provinciákat foglalta 
magában, melyeknek határai úgyszólván napról- 
napra változtak oly módon, hogy a császár maga 

Pékár Gyula. 2 



Digitized by LjOOQ IC 



voltaképen sohasem tudhatta, mi még az övé . és 
mi veszett el már örökre a barbárok kezén. A Nagy 
Theodosius előidézte ez a scissio alkota meg szem- 
ben a nyugatrómai birodalommal a keletrómai csá- 
szárságot. 395-től húzzunk egy vonalat a százado- 
kon át egészen 1453. május 29-ig és megkapjuk 
azt az időbeli térfogatot, amelyen belül Bizánc 
kultúrája elhelyezkedik. 1453. május 29-én esett el 
az utolsó imperátor, IX. Konstantinus Dragosé, a 
betörő 11. Mohamed török hordái ellen. A pogá- 
nyok bevették Konstantinápolyt és ezzel kaput 
nyitottak maguknak Európában. Első áldozatuk a 
história tanúsága szerint ép a mi magyar nemzetünk 
volt, amely alig 70 és néhány év múlva a mohácsi 
csatában elesett a török túlerővel, szemben. A kül- 
föld gyakran és szívesen gúnyolódik a magyar kul- 
túra elmaradottságával. Hangoztassuk vele szemben 
azt, amit ez a külföld gyakran elfeled, hogy mialatt 
mi magyarok Európa őreiként itt vérzettünk e föld- 
rész kapujában, azalatt a nyugati népek kényelme- 
sen fejleszthették a maguk kultúráját a mi védel- 
münk árnyékában. Azt, hogy ők annyira fejlődhet- 
tek, sokban nekünk köszönhetik. Nézzük most, hogy 
ez az 1058 esztendő mint helyeződik el a világtör- 
ténet századai közepette. Tudom jól, hogy a tudósok 
nem szeretik az « átmeneti kor» kifejezést. Volta- 



Digitized by LjOOQ IC 



Jeepen igazuk is van, mert sok száz esztendővel 
ezelőtt megmondta már a görög bölcs Heraklitos 
itotvxa £esív « minden folyik », vagyis minden örökös 
átmenet és evolúciót e földi feji ődmény ékben. De én 
mindazáltal a bizantinizmust illetőleg ragaszkodom 
ehhez a kifejezéshez, mert azt hiszem, hogy egyet- 
len korra sem illik ez az « átmenet* jelző annyira, 
mint épen. a bizánci epochára. Bizánc csakugyan 
átmeneti kor az antik és az új világ között. Bizánc 
az összekötő híd a kettő között, mondjuk, egy pom- 
pázatos aranyhíd, amely a népvándorlás barbár és 
pusztító folyama fölé ívelődik és melyen a kelet- 
rómaiak általviszik a klasszikus hagyományok kin- 
cseit. Bár kezeik közt kivész a művészetből az ihlet 
és dekadenciává fajul az egykori görög-római 
teremtő erő, azért ne vádoljuk őket: mentenek ők, 
amit tudnak és átviszik azon az aranyhídon a túlsó 
partra a kincseket. Bennük nem lesz többé erő 
arra, hogy életre keltsék a haldokló antik motívu- 
mokat, megmerevednek ezek, múmiává dermednek, 
de az újkor mégis átveszi őket a bizantinizmustól, 
majd eljönnek Cimabue és Giotto, hogy fiatalos 
lendülettel uj életet adjanak a halott formai ismusba 
dermedt bizantin madonnáknak és az ő révükön 
előkészítsék a nagy renaissanceot. 

Vegyük szemügyre ezt a szót : Bizantinizmus. 



Digitized by LjOOQ IC 



Mai értelmében sajátos mellék íze van ennek a 
kifejezésnek. Úgy mi magyarok, mint a külföldiek, pl. 
a franciák «bizantin» kifejezéssel szoktak bélyegezni 
minden sülyedést, dekadenciát a modern társadalmi 
életben is. A bizantinizmus modern értelmében 
szinonim a társadalmi élet rothadása val és ha a nép- 
lélek hagyományai ennyit őriztek meg a keletrómai 
császárság históriájából, ez mindenesetre túlzás, de 
azért jellegzetesen sok igaz van benne. A római 
császársághoz képest nagy dekadencia a bizantin 
epocha, de ismételjük : minden dekadenciájuk mel- 
lett is a keletrómaiak mentettek, amit tudtak, és ha 
azt nézzük, hogy miben kulminál a tevékenységük, 
a következő eredményre jutunk. Nagy volt Bizánc, 
eltekintve az architektúrától, főként a mozaikkészítés 
művészetében. Ezt ógörög tudománynak » nevezik 
mindvégig egész a modern korig. Kitűnt azután 
még Bizánc az aranyművességben, az elefántcsont- 
faragványokban és a selyemszövet készítésben* 
Nem Yolt meg bennük a görög aranykor nagy 
művészi lendülete; dekadens-képzelmüket inkább 
a mindegyre kissebbedő részletmunkák foglalják el 
és a miniatűr finomkodásban tűnnek ki. 

Nézzük most a bizantin művészet hatását a szá- 
zadokon át. Fontos momentum itten a negyedik 
keresztes hadjárat. A keresztes vitézek ekkor győzik 



Digitized by LjOOQ IC 



le Bizáncot és alapítják meg a latin császárságot 
és hordják szét a barbár nyugatra Konstantinápoly 
művészi kincseit. Ekkor lesz elősször tanulmány 
tárgyává ezen a még műveletlen nyugaton a keleti- 
római művészet. Úgy a francia, mint a német és 
olasz művészek ekkor kezdenek ihletet nyerni a 
keleti cézárok örökségéből. Hogy Bizánc ereje 
mekkora volt még a Xlll. században is Itáliában, 
Bizonyítja az, hogy ebben a korban még mindig 
görögül beszélnek úgy Kalabriában, mint Otrantó 
tájékán. De elhatott a bizánci glória nemcsak 
nyugatra, hanem északra is és különösen Magyar- 
országra. Szomszédunkban az oláhság a keletrómai 
befolyás alatt áll még a XVI. században is. Az 
ekkor épülő Kurtea Argys templom egészen bizánci 
terv szerint épül. Még messzebb észak felé tekintve 
elmondhatjuk, hogy az egész orosz művészetnek 
bázisa Bizánc. Keverednek bele bizonyára ázsiai, 
perzsa és tatár motívumok, de a keletrómai alap- 
vonást azért sohse szorítják egészen háttérbe. Az 
oroszok hittérítői, Cyril és Method, bizánci jelleget 
nyomtak az egész orosz kultúrára. De hogy a 
legyőzött Bizánc utóbb azért még a győztes Moha- 
medánokon is művészi diadalt tudott venni, ennek 
bizonyítására szolgáljon az a körülmény, hogy 
]]. Mohamed diadal mecsetét nem török emberrel, 



Digitized by LjOOQ IC 



hanem egy Chrystodolos nevű keresztény görög 
építésszel terveztette. Sajátságos jelenség ez, emlé- 
kezet a népvándorlás harcainak ama csodás tüne- 
ményére, mikor a győztes barbárokat a legyőzött 
Róma utólag mégis legyőzi, amennyiben e barbá- 
rok Róma dicsőségét veszik pajzsukra és ennek 
nevében állnak ki küzdelemre a saját testvéreik 
ellen. E győztes barbárok megrészegednek az örök 
város dicsőségétől és mind rómaiak akarnak lenni. 
Hol keressük Bizánc emlékeit? Mindenekelőit 
Konstantinápolyban. Ott látjuk az Ája Sophia és a 
szent Sergias templom maradványait. De jegyezzük 
meg mindjárt, hogy a keletrómai művészet e reme- 
keit a pogány törökök dühe úgyszólván teljesen 
megfosztotta a bizánci művészet jellegzetes motívu- 
maitól. Több bizantinizmust látunk a voltaképeni 
Konstantinápolyon kívül ; pl. Aquilejában, a paren- 
zoi bazilikában, a zárai San Donato templomban és 
mindenekfelett a velencei St. Marco egyházban, 
A bizantinizmus nyomát látjuk Sziciliában is, Paler- 
mőban, melynek Capella Palatinájában és Monrealei 
székesegyházában bájosan egyesülnek a bizánci 
elemek a nyugati normann stílussal. De a légszű- 
zebben maradtak meg a bizánci emlékek az Adriai 
tenger elhagyott kikötővárosában, Ravennában. Ide 
kell elmennünk, hogy teljességében élvezhessük a 



Digitized by LjOOQ IC 



Justinian korabeli építészet mozaikjainak a pom- 
páját. 

Csodás Város ez : Birodalmak temetője. A Dante 
városa. Itt volt Dante a Guido de Polenta vendége, 
házigazdájának nagynénje volt az a boldogtalan 
Francesca, ki a riminii Paolóval Lancelot szerelmét 
olvasá, de egy napon abbanhagyta — hogy szeres- 
sen és meghalljon :. . 

Olvasva, hogy a hő vágy mosolya 
Nyomán az ajkra hogy tapadt a csók : 
Társam felém hajolt és megcsókola, 
Remegve — ajkán elhalván a szók. 



És az napon tovább nem olvasók ... 

A Dante városa ez — az ő halálának, az ő vízió- 
jának a búskomorsága nehezedik rája s mégis van 
itt akkora világszomorúság, ami még a nagy szám- 
űzött keservét is elfeledteti velünk. Micsoda temető 
lehet ez, melyben még a Dante sírjánál is gyászo- 
sabb mauzóleumok vannak? A «Divino», még ha a 
legnagyobb is, de csak egy ember és Ravennábah 
rajta kívül nemzetek, birodalmak vannak eltemetve. 
Itt nyugszik Dante mellett a nyugatrómai császár- 
ság, az Odoaker első olasz királysága, a Teodorich 
keleti gót birodalma, a longobárdok monarkiája, — 
itt nyugszik a bizánci dicsőség egyik fele, a frank 



Digitized by LjOOQ IC 



királyok, a német császárok, pápák glóriája. Szédül 
a gondolat erre a temérdek mulandóságra! 

Óriási mauzóleumokban világok sorakoznak itt 
egymás mellett s a Dante Infernója az örök zsolozs- 
mája ennek a temetőnek. A «Divino» az igazi köl- 
tője a városnak, csak az ő világbánata illik Reven- 
nához, mely ezredéveken át oly gyarlóan látta 
elmúlni a föld minden dicsőségeit. És vájjon a 
Pokol látnoka, ki itt e városban élt és szenvedett, 
s a közeli Pineta ingoványos erdejében keresett 
ihletet — nem Ravennára gondolt-e, midőn a «cittá 
dolente»-ről írt? Nem Ravenna-e az a «jaj-város», 
melynek mulandó dicsőségében az Inferno összes 
bűnei tombolták ki magukat, míg végre ma a csön- 
des emlékezet pihen kiégett falai között? Ember, 
ha álmodol földi nagyságról, jer Revennába: 

«Ki itt belépsz, hagyj fel minden remény nyel — » 

* * * 

Vájjon csakugyan oly szomorú ez a Ravenna? Az 
őszi nap örök tavaszt zeng a légben, derűs ez 
a tengermelléki ingoványos sík s közepén szinte 
mosolyog a kis fehér olasz város! Tizenkétezer 
olasz lakosa van ennek az igénytelen városnak. 
Egészén modern, vagy múlt századbeli barokk házak 
közt járunk. Nincs itt semmi különös az első látásra. 



Digitized by LjOOQ IC 



'3 

Csak ha kissé jobban figyelünk, akkor fogunk a 
barokk és modern házak tömegeibe ékelten küJönös 
«öreg» templomokat észrevenni. Ha nem vagyunk 
műismerők, még akkor is legfeljebb a furcsa kerek 
román tornyok fognak feltűnni. Esetleg nem isme- 
rünk rá az ezredéves átépítések alatt a kincsre; 
esetleg nyugodtan elmegyünk a GaJla-Placidia sír- 
kápolnája, a San Vitaié, vagy Sant Apollinare nuovo, 
vagy a Theodorich palotájának a romjai mellett . . . 
De ha belépünk a szentélyekbe, amelyekben, mintha 
milliárd szentjánosbogár fénylenek, foszforeszkál a 
byzanci kereszténység meseszerű mozaik-világa, 
akkor kezdjük a csodálkozást. Lassankint meg fogjuk 
érteni ama homályos kornak, az V-től a V]]]-ig 
terjedő századoknak a művészetét. Ezeknek a tanul- 
mányozására úgyszólván Ravenna az egyedüli hely 
a világon. Galla Piacidia császárné kápolnája után 
meg fogjuk érteni a nyugatrómai kora-keresztény 
művészetet, a Theodorich-palotája és sírja után a 
keleti gót építészetet, — a mindenek közt leghíresebb 
San Vitaié után pedig mintegy varázsütésre, egész 
dekadens, keleti pompában fog feltárulni előttünk a 
Justinián korabeli bizánci világ. 

* * ¥ 
Pékár Gyula. 3 



Digitized by LjOOQ IC 



*4 



A Caesarok Rómája nem Rómában halt meg, mert 
hiszen ez a város örök, aeterna : itt Ravennában halt 
meg az antik Róma, itt van eltemetve. Van-e szomo- 
rúbb sors a Ravennáénál ? Semmi sem kezdődött el 
itt s mégis minden itt végződött ... A mi pedig 
bevégződik, az mind szomorú s tán ez adja meg 
Ravennának nekropolisi mély szomorúságát. Sohsem 
volt szerencséje semmiben sem ; valami különös vég- 
zetességgel vonzotta magához a balsorsot mindig. 

A végveszély tárogatójakép hangzik ez a «Ra- 
Yenna* szó a nagy római birodalom haldoklásának 
korában. Ahol a történetben említtetik, menekülést, 
kétségbeesést, pusztulást jelent mindig. Eredetileg 
lagunavávos volt — régi házai ma is pilótákon 
épülvék — csak olyan lagunaváros, mint Velence, 
vagy a még régibb hires Sybaris, melynek kéjeiről 
ma is zeng az ének. 

Hol van ma már a tenger? Itália keleti partjain 
bizonyos rejtélyes természeti törvények folytán év- 
tizedről-évtizedre apad a tenger s az Adria ma 
csak nyolc-tíz kilométer távolságra locsog Ravenna 
falaitól. Mintha csak a természet is összeesküdött 
volna e szerencsétlen város ellen, hogy igy lassan 
elvette tőle régi erejét, a vizet ! A tenger egykori 
fejedelme ma mint egy halott delfin fekszik a kopár 
főldháton. 



Digitized by LjOOQ IC 



»5 

Az itt letelepedett umbriaiakat és etruskokat ak- 
kor érte a legelső csapás, mikor réges-régen a nagy 
polgárháborúban véletlenül a Marius pártjára álltak. 
A római szigor ekkor degradálta, úgyszólván meg- 
semmisítette városukat. De tán boldogabbak voltak 
ebben a szolgai alázatban, mint későbbi felmagasz- 
taltatásukban, midőn a császárok azzal tisztelték meg 
Ravennát, hogy falai közé menekültek, sőt a nép- 
vándorlás végveszélyeiben Róma helyett fővárosukká 
tették meg. Maga Augustus foglalkozott vele először 
komolyan, ó építette Ravenna alá Classis városát s 
azt az óriási hadi kikötőt, melybe az adriai hajóraj 
mind a kétszázötven hajója belefért. Classis és 
Ravenna közt utóbb még egy harmadik új város 
épült, az egykor nagy Cxsarea. Istenem, hova lett 
mindez ! Csesarea helyén még volt egy templomrom 
a XVI. században ; Classisból még ma is megvan az 
ingoványos csupasz síkon a hires Sant Apollinare 
m Classe. De hol a város, hol a kikötő, az arzenál, 
a tenger? Mindezek helyén ma óriási erdőség 
terül el : a Pineta. Fantasztikus pineáinak koronái 
alatt, a mocsár lidércfényű világában ma is a Dante 
víziói élnek itt, mert hisz ő járt ki ide háborodott 
lelke mennyei és pokoli jelenéseit táplálni. Költők 
sóhajaitól szent ez a lápos rengeteg. Nemcsak a 
Divino keresett itt ihletet, hanem Boccaccio, Dryden, 



Digitized by LjOOQ IC 



j6 

Chatcaubriand, Alficri és Byron is. A halhatatlan 
Lord lóháton barangolva naphosszat kesergett itt 
szerelme felett, de azután mindig visszavágtatott 
adriai szirénájához, a szép Guiccioli grófnéhoz . . „ 
Mikor kezdődik el voltakép Ravenna tragikus 
dicsősége? A mai oknyomozó történetírás már majd- 
nem eléri a tökélyt, meglepő valósággal tudja jele- 
níteni a multat — de én azt hiszem, sohse lesz 
nekünk teljes fogalmunk a népvándorlás századainak 
ama világalkonyáról, sohse fogjuk mi átérezni tudni 
az utolsó rómaiak ama rettegését, mit a két világ- 
részen forrongó új emberiség, az állatbőrös barbá* 
rok közeledtére érezhette. Nem volt ott menek- 
vés. Képzeljünk egy olyan állapotot, mikor egész 
Európában nem volt se állam, se semminemű rend; 
mikor úgyszólván, mint fellegek az égen. úgy tűn- 
tek fel és enyésztek el óriási barbár birodalmak, 
mint a hunoké és avaroké — mikor percről-percre 
változtak az országok határai ! A római birodalom 
még mindig áll, sőt bukása előtt úgyszólván a leg- 
nagyobb, de ez a diocletiáni terjedelem nem erő 
többé, hanem háj, gyöngeség. Róma névleg még 
mindig a világ közepe, de Occidensnek, Itáliának s 
Oriensnek az igazi fővárosai már másutt vannak. 
A társ-császárok a német Trierben, Milánóban és a 
szávaparti Syrmiumban székelnek. Évtizedek tel- 



Digitized by LjOOQ IC 



>7 

nek el s a császárok, akik oroszlánokként harcolnak 
a messze határokon, nem is látják Rómát. Aztán 
égetővé válik a veszedelem Itáliában. Konstantin 
Bizáncba viszi az Augusztus jogarát. De Róma, bár 
a kisebbik nyugati korona van már csak a homlokán* 
még mindig a világ közepe marad. Alkonyodik, a 
capitoliumi istenek véres alkonya ez, mely után 
rettenetes az utolsó éjszaka. Azon az éjszakán csap 
át a vandál hullám az Alpeseken — elkövetkezik 
az antik világ vége. 

Félelmes árnyak száguldanak tova az istenitélet 
sötétségében. Nem látunk mi ebben a sötétségben 
úgyszólván semmit, csak a Jornandesek tárogató- 
szava hat el hozzánk s a krónikások vészkiáltásaiból 
következtetünk a világ temérdek Ínségére. Ekkor 
szökik Honorius császár Ravennába, az új fővárosba. 
Nyilván azért jön ide, mert Ravenna félreesik a 
Rómára törő barbárok utvonalától, mert laguna- 
város és falai biztosak. 

Egy rövid időre talmi -imperátori fényben káp- 
rázik a város, de csakhamar elhomályosítja ezt a 
háborúk vakítóbb véres lángja. Alarich vandál jai 
Ravenna falai alatt rontanak le, hogy felgyújtsák 
Rómát; a császár túszul kénytelen adni nekik húgát, 
Galla Piacidia császárnőt, 111. Valentinián anyját. 
Athaulf, a nyugati gót vezér magával viszi ezt a 



Digitized by LjOOQ IC 



,8 

császárnőt s mialatt megalapítja a provánszi nyugati- 
gót birodalmat, erőszakkal feleségül veszi Narbon- 
neban. Aztán barbár féktel enséggel tör tovább és 
végül elesik Barcelonában. Galla Piacidia vissza- 
kerül Ravennában, méltóságos ülő helyzetben ott 
van eltemetve a róla nevezett világhirű kápolna 
főszarkofágjában. Két oldalán pihennek : bátya 
Honorius és fia ]]]. Velentinián, kit Petronius 
Maximus császár gyilkolt meg. 476-ban lép a raven- 
nai trónra az utolsó nyugati császár: Romulus 
Augustulus. Micsoda ádáz szatírája a sorsnak, hogy 
ez utolsó imperátor nevében a legnagyobb római 
király és a legnagyobb római császár, Romulus és 
Augustus nevei egyesítvék! Gyászosan hangzik el e 
név abban az ünnepi riadalomban, mellyel a betörő 

.herulok Odoakert Itália első királyává kiáltják ki 
Ravennában. 

Csudálatos ez a haláltánc, mit ezek a vad ger- 
mán népek járnak a római birodalom holttetemén ! 
Mikor már megölték, akkor részegednek meg a 
dicsőségtől. És halála után mégis legyőzi őket Róma. 
E barbárok nem a saját nemzeti bélyegüket akar- 
ják a világra rányomni, — mert hiszen a nemzeti 
érzés még nincsen kifejlődve — e barbárok mind 

.rómaiak akarnak lenni 1 

Meddig tart az Odoaker királysága ? Tán tizenhét 



Digitized by LjOOQ IC 



. 19 

évig. Nagy vihar gyűlik az Alpok felett s ép a mi 
mai Magyarországunk az a terület, ahol a legjob- 
ban forrong a világ. Mindenha hires föld ez a 
Pannónia, de kinek jut ma már eszébe, hogy 
Marcus Aurélius császár valahol a vágmeliéki 
rengetegben írta Szemlélődései legszebb lapjait? 
Ki gondol ma már arra, hogy a nyugati gótok 
birodalma egykor Erdélyben, a vandaloké pedig 
Szlavóniában volt? Ki hinné, hogy a mai spanyolok 
ősei egykor itt uralkodtak? 

Most a keleti gótok árasztják el Magyarországot. 
Királyi udvaruk valahol Mosony körül lehetett, mert 
ott a Fertő-tó partján született az a vitéz és bölcs 
Theodorich, kit a história «Nagy»-nak nevez. 

Theodorich keleti gót királysága mindössze 61 évig 
tartott, de az ő uralkodásához kötvék Ravenna leg- 
szebb napjai. Ravenna után nevezik őt a germán 
hősmondák Raben-Dietrichnek — másik fővárosa, 
Verona után pedig Dietrich von Bemnek, ő az 
Arany János tDetre szász » -a. Az ő gót és római 
alattvalói példás egyetértésben éltek. Szerette a 
tudományokat, erről tanúskodnak barátai : Cassio- 
dorus, Boéthius és Symmachus ; hogy pedig a művé- 
szeteket szerette, arról templomai és nagyszerű 
palotájának romjai tehetnek tanúságot. Megdönt- 
hetetlenül ma is ott áll Ravenna alatt a nagy gót király 



Digitized by LjOOQ IC 



síremléke, hová ép oly hősi leánya, Amalasuntha 
temette Theodorichot. Imperátori fenségű mauzóleum 
ez, melynek rengeteg dalmát sziklatömbjeit mintha 
mesebeli óriások rakták volna össze. Egy darab kő 
a 470.000 kilogrammnyi súlyú kupola s ez alatt 
pihent a király, míg a Narses katonái világgá nem 
szórták ariánus csontjait. Szegény Amalasuntha! 
Gót királyságával együtt mily nyomorultan veszett 
el a messze Bizáncban, a Theodora börtönében ! 

A keletrómai császár exarkája ül be azután 
Ravennába; de ezzel még nincs kimerítve a város 
megpróbáltatásának sorozata. 751-ben a germánok 
legvadabbjai, a longobárdok törnek Ravennára s 
hercegük, Aistulf, elűzi az utolsó exarkát, Eutychiust. 
Classis városa földig ég, maga Ravenna is haldokolva 
kerül ki ebből a végveszedelemből. Pippin frank 
király űzi el falai közül a lombardokat s ajándékba 
adja a várost a pápának. 

Mi történt aztán? A német császár teszi rá a 
kezét ; Ravenna lesz a germán Caesar legfontosabb 
citadellája Olaszországban. De 1300-ban Dante 
barátai, a Polenták vetik fel a fejüket s a szófogadó 
város most ezeknek az apró zsarnokoknak az igájába 
dől. 1441-ben a velenceieknek adja meg magát . . . 
Még két dátum van ezután életében: 1512-ben itt 
vívták meg a világnak tán legvéresebb csatáját a 



Digitized by LjOOQ IC 



franciák s az egyesült spanyol pápai hadak. Ott a 
város felett, ahol ma is egy mohlepte szép renais- 
sance-oszlop áll az országút szélén, ott esett el a 
fiatal generál issimus, a győztes Gaston de Foix. 
• Hej, rettenetes gyásszal felette hires ez a főid . . .» 
mondják a felirat penész-ette latin betűi s aztán 
dicsőtíik azt a fiatal hőst, aki nemcsak a lovagkor, 
de tán minden korok legeszményibb ifjú vitéze, 
mert szép, nemes volt s mint győztes hadvezér ép 
diadala pillanatában esett el huszonegy éves korá- 
ban 1 Kell-e szebb élet ennél ? Hisz akit az istenek 
szeretnek, ifjan veszik azt a mennyekbe magukhoz. 
Az utolsó dátum véres szám a világtörténelem- 
ben : 1 849. Augustus, Odoaker, Theodorich, Narses 
és Gaston de Foix, kétezer év annyi hires hadi 
kapitányai és hódítói után legutolsónak ki jöhetne 
más, mint a modern kornak ez az egyetlen igazi 
romantikus hőse, Garibaldi. Méltó ő az antik és 
lovagkori vitézekhez, ez egyedül méltó, mert meg- 
volt benne a daliás korok igaz lendülete, ő volt az 
utolsó, aki kardot rántott Ravenna alatt. 

Itt érezzük, hogy vanitatum vanitas et omnia 
vanitas! Ki kevélyen álmodik földi dicsőségről, ide 
jöjjön; a Dante Yárosa ez, a Cittá dolentel 

* * * 

Pékár Gyula. 4 



Digitized by LjOOQ IC 



Be/lépünk a;bba a csodabari agszerű mozaik-világba, 
melynek aranyos félhomályát csak egy keleti mesé- 
hez hasonlíthatnám. 

Hát csudavilág ez, olyan álomszerű valami, ami 
készületlenül találja szavainkat, egész európai képze- 
letünket. Sajátságos ennek a művészetnek ez. az 
altató^ nehéz pompája, de hisz ép. ez a keleti elem 
benne, ez teszi Bizáncot a régi Babylon és Ninive 
unokájává s az egyiptomi és messze indus kultúrák 
testvérévé. De még sem azonos az ázsiai satrapa 
birodalmakkal, ép oly kevéssé az, mint a hogy 
Konstantinápoly nincs sem Ázsiában, sem Európá- 
ban, hanem épen a kettő közt s elemeit két világ- 
részből, mondjuk: két világrész dekadenciájából 
veszi. Ha az ázsiai polgárosultságojc többé-kevésbbé 
mind hasonlítanak egymáshoz — ha az európai 
civilizációk bizonyos fokig mind testvérek — Bizánc 
egy külön harmadik tényező kettőjük közt, mely 
nem is annyira mind a kettőhöz, mint egészben 
véve egyikhez sem hasonlít. 

Miért jutunk e gondolatokra ép Ravennában ? 
Egyszerűen azért, mert Ravenna úgyszólván az 
egyedüli ékszerszekrénye ez eltűnt Yilág maradék 
kincseinek. Igaz, ott a San Marco Velencében, ott 
a Cappella Palatina Palermóban, de az egykori köz- 
pontban, Konstantinápolyban, a Szófia-egyházat ki- 



Digitized by LjOOQ IC 



*3 

Téve, mindent elpusztítottak a törökök. A moha- 
medán hit egyike a legtürelmetlenebb vallásoknak s 
gondoskodott róla, hogy nyoma vesszen ott min- 
dennek, ami a prófétát a kereszténységre emlé- 
keztethetné. 

Mi a titka ennek a bizarr művészetnek — miként 
kellett elemeinek úgy csoportosul niok, hogy ez a 
meglepő eredmény álljon elő? Fortélyos kérdés, 
mert hisz, amint említem, két világrészből szervez,- 
vék ez elemek és nemcsak nagyon sokan vannak, 
hanem a legrejtélyesebben vannak összetéve. Pél- 
dául : a ravennai templomok minden kötelességük 
mellett tisztán latin eredetűek. A kupola-halmazat- 
ból előálló pagoda-stil első oka, alapgondolata mégis 
csak az egyszerű római kupolában van. Római 
-eredetűek e pompázatos épületek, csak úgy, mint 
annak a nagyobb palotának, magának a bizánci 
birodalomnak is római Yáza. Hisz voltakép a 
római birodalom akar ez lenni mindhalálig! Görög, 
^thrák, bolgár vagy kisázsiai császárjai római im- 
peratoroknak nevezik magukat mindvégig; az 
« Augustusi, « Caesar* nevekkel együtt viselik a 
régi római imperátorok összes pogány címeit, az 
egy Pontifex Maximus kivételével, melyet a pápa 
kicsikart tőlük . . , A bizánci templom s a bizánci 
állam építészeti váza tehát egyaránt római, csak az, 



Digitized by LjOOQ IC 



*4 

a mi c keretben benne van, az egészen más valami. 
A párhuzamosság azonban itt is teljesen megáll, 
hogyne, hiszen egységesen egy indulat teremtette 
mind a kettőt olyanná, amilyen ! A Ravenna bizánci 
templomainak mikrokosmosában benne van az egész 
óriás birodalom makrokosmosa. 

Ez egyházak csudahatásának a nyitja voltakép 
egyszerűen a mozaikban van. Hogy e mozaik- 
művészetnek miért kellett ennyire túltengnie a plasz- 
tikusabb szobor és más egyéb díszítések rovására, 
annak a magyarázata a képrombolók százados vitá- 
jában rejlik. Mikor első ámulatunkból magunkhoz 
térünk, meglepetve vesszük észre, hogy e tem- 
plomok a mi európai fogalmaink szerint, voltaké- 
pen üresek — hogy a bizánci művészet alig ismeri 
a szobrászatot. A mi európai egyházi építészetünk 
nemcsak abban különbözik a keletrómaitól, hogy 
a szigorú gótikát kivéve, nyilt, szinte derűsen sza- 
bad, hanem abban is, hogy plasztikus megszakí- 
tásokkal s egy egész szoborvil ággal ékes. 

Messzemenő gondolatokra viszi ez a tünemény 
az embert. Miért van az, hogy az egész európai 
kultúra — a legészakibb germán, mint a legdélibb 
latin világ — úgyszólván plasztikusan, szobrokban 
gondolkozik — s miért van az, hogy úgy az óriási 
mohamedán világban, mint a bizánci kereszténység- 



Digitized by LjOOQ IC 



*5 

ben olyan vallási fordulatok állanak be, melyek 
nemcsak lehetetlenné teszik, hanem egyenesen meg- 
tiltják a plasztikus ábrázolást? Az éghajlatban, a 
fajban, vagy micsoda más messze rejtett okokban 
van ennek a magyarázata? Tény, hogy úgy Moha- 
med, mint a bizánci képrombolók pártja eltiltotta 
a plasztikus ábrázolást és tény, hogy a keleti 
keresztényekre e tekintetben befolyással volt az 
izlam. Mikor ]]]. Isauriai Leó (717 — 741.) a kép- 
imádókkal (iconolatrea) szemben a képrombolók 
(iconomachi) pártjára áll, nemcsak azért teszi ezt, 
hogy népét a bálványtámadás veszedelmétől meg- 
mentse, hanem kimondottan azért is, hogy a moha- 
medánoknak a kereszténységre való áttérést meg- 
könnyítse. Mert az izlam iszonyodott mindennemű 
bálványoktól. A granadai Alhambrában tűnt ez fel 
nekem, hol az « orosz lány-ud var » naiv oroszlánjait 
úgy mutatják az embernek, mint a mohamedán 
művészet egyes-egyedül álló szoborműveit, melye- 
ket csakis a hitükről teljesen megfeledkezett deka- 
dens spanyol arabok merhettek a próféta egyenes 
parancsa ellenére kifaragni. 

A konstantinápolyi kereszténységre vonatkozólag 
Ravennában ötlött a szemembe ez a plasztika- és 
szobornélktiliség. Egyben hát megegyeznek a keleti 
vallások, a mohamedanizmus és a bizánci keresz- 



Digitized by LjOOQ IC 



ténység egyik sem? tűri a plasztikus megszakításokat,, 
mindkettő a sima falakat szereti. 
j Hol keres és talál hát művészi érzésük kárpótlást? 
A párhuzamosság ismét meglepő. A mohamedán 
áltatóan egyforma és mégis változatos arabeszkekkel 
fedi el sima falait, a bizánci keresztény egy más- 
fajta arabeszkkel, mozaik-képekkel vonja be egy- 
háza belsejét. S itt érünk a konstantinápolyi keresz- 
ténység e díszítő módjának a jellemző sajátosságai- 
hoz. Ez a bizánci mozaik nem a pompéj; vagy a 
görög mozaikok zseniálisan szabad, életvidám rajzát 
tünteti fel, a világért seml A merev, ceremoniásan 
egyforma alakok felvonulása ez, melyeknek őrökké 
ismétlődő, egyforma mozdulatai voltakép egészen úgy 
hatnak, mint a mohamedán templomok arabeszkjeid 
Lélektanilag volna itt egy magyarázat. A keleti 
ember természettől álmatag, mese-kereső, extázisra 
hajlandó: a merev szemlélődés, s a szertartásom 
mozdulatlanság embere. Ha pillanatra, hevesen ki 
nem tör, úgyszólván mindig a csöndes rajongás fél- 
álmában van. Mit kivan egy ilyen léleknek a kép~ 
zelme? Semmiesetre sem azt a plasztikus szakga- 
tottságot, mely bennünket, ébrenlévő nyugatiakat 
gyönyörködtet. A keleti embert az a sok kápolna- 
profil, az a temérdek dombormű és szobor mindun- 
talan csak kellemetlenül költené fel félálmából. Más- 



Digitized by LjOOQ IC 



ÍJ 

kell neki ! Az az altatóan egymásba folyó és észre- 
vétlen mégis mindegyre változó arabeszk, vagy az 
az egyhangúan kápráztató, egyforma merev alakok- 
kal hipnotizáló mozaik. Úgy az arabeszk, mint a 
mozaik az embert csak annál közelebb viszik a 
keleti vallások közös céljához, az éber öntudat el- 
vesztéséhez, a tiszta extázishoz. 

Ha a mi nyugati vallásaink az ébrenlét, a keleti 
vallások a fél álom . . . Amint hogy a mi egész nyu- 
gati kultúránk az ébrenlévő észszel, a keleti világ 
pedig az örökké álmodó rajongással dolgozik. Tán 
ép azért, mert a mi agyunk olyan örökké éber, 
esik olyan jól megpihenni; meséket álmodni Ravenna 
bizánci templomaiban. 

* ¥ * 

Mikor legelőször beléptünk a Galla Piacidia 
latin keresztformájü kis úrkápolnájába, ázt éreztem, 
egy bűvös barlangban vagyok, melynek falait a 
Jcupola tetejétől le milliárd szentjánosbogár lepte 
el. Azt, hogy é szentjánosbogarak, vagyis mozaik- 
kockák ábrázolnak-e valamit, első pillanatra ki sem 
vettem a félhomályban ; szemfényvesztő általános 
káprázatuk az, ami először és főként hat. Lassan 
azután magához tér a szem; elsőbb kiveszi a szín- 
tömegeket s utóbb az alakokat is. 

Miféle alakok ezek? Azt csak nagynehezen, leges- 



Digitized by LjOOQ IC 



i8 

legutoljára tudja az ember elhinni, hogy ezek volta- 
kép a mi kereszténységünk körébe tartozó szentek 
és apostolok volnának. Pedig azok. Az alap, amin 
állanak, többnyire kékeszöld, mely a kupolák teteje 
felé szinte fekete kobaldba megy át. Bizánci tógás, 
komorarcú, meredt szentek és apostolok, kik né- 
melyhol, mint p. o. az orthodoxok baptistéri urná- 
ban olyan fárasztó egyformasággal, de egyszersmind 
olyan fenyegető m aj est ássál mennek körül a kupola 
menyezetén, mint mindmegannyi fáraók az egyip- 
tomi emlékeken. Nem a kegyelmes, szelid Krisztus 
prófétái és apostolai ezek, hanem a bosszúálló keleti 
Isten Yezérei, kik a bizánci eretnekségek áruló 
«jota» -betűjét keresik a megrettent hivő lelkében... 
Szófacsaró, betűkfnzó theológusok, mint maga a 
pokoltól félő Jusztinián császár, szigorúak és irgal- 
matlanok. S mind az odalent imádkozó hivőre néz- 
nek le. — Tekintetük, mikor szemgolyójuk mozaik- 
darabja megcsillan, valósággal vádoló. A keleti 
kereszténység formalizmusba dermedt hitének leve- 
gője ez, melyben a császártól kezdve mindenki attól 
fél, hogy eretnekségbe esik, hogy valamikép rosszul 
értelmezi Krisztus testének többféle természeteit — 
vagy a szentháromsági vitában, Arius példájára, nem 
érti meg Jézusnak az Atyával való consubstantiális 
voltát . . . 



Digitized by LjOOQ IC 



*9 

Ma mosolygunk tán ezeken a pedáns vitákon .; — 
ma tán csodálkozunk azon, hogy az emberek mint 
vitázhattak annyit a három egység permutációjának 
számtani példája felett ? De rettenetes jelentőségük 
volt ezeknek akkor és mindaddig, míg az ember 
bele nem nyugodott a credo, quja absurdumfca! 
Nem hiszünk Prokop történetírónak, ki azt állítja, 
hogy Justinián uralkodása alatt négyszáz millió 
embert öltek meg, az akkor divó hatvan (1) külön- 
féle eretnekségért; de hiszünk Gibbonnak, aki azt 
mondja, hogy e császár harmincnyolc évi ural- 
kodása alatt az emberi nem száma « érzékenyen 
csökkent ». 

Nos, ha szigorúak e mozaik-apostolok, a közöt- 
tük bizánc-trónon vagy földgolyón trónoló Krisztus 
sem nagyon szelid. A félelem istene ő. Gyakran 
ábrázolják imperátori tekintélyű ifjúnak vagy — a 
még mindig élő antik emlékek hatása alatt — szakáll- 
talan görög ephebosnak, ki mint valami zsarnok néz 
le a világra. A kaszt-szellem, melyet Bizánc hozott 
be Európába, itt sem maradhat el. Mint a császár 
körül a palota-hivatalnokok. Jézus körül is etikett- 
szerű távolságban, hierarchikus rendben sorakoznak 
a szentek. A Galla Piacidia szarkofágja feletti 
mozaikon pláne úgy jelenik meg Krisztus, mint egy 
haragos theológia-tanár ; egy kinyitott szekrényből 

Pékár Gyula. 5 



Digitized by LjOOQ IC 



3° 

mérgesen rántja elő az eretnek-könyveket s tűzbe 
dobja őket . . . 

A Sant ApolJinare nuovo főhajójának két falán 
huszonkét egyforma szűz martirleány és körülbelül 
ugyanannyi martin fjú tipeg a merev istenség felé. 
A gyönyörű leányzók előtt haladó mágus királyok 
szinte földig hajolnak, de mindhiába! A rettenetes 
komor angyalok közt szigorú marad úgy a szűz 
Mária, mint Krisztus. Nincs ebben a hitben kegye- 
lem, mint ahogy e földön sem volt kegyelem a 
bizánci császár előtt! 

E mozaikokról lévén szó, meg kell jegyeznem, 
hogy ezek nemcsak a legpompázatosabbak, de tán a 
legbecsesebbek is. Rajtuk van nemcsak az akkori 
Ravenna képe, hanem a Theodorich felséges palo- 
tájának a rajza is. A mennyezeten vagy tizenhat ké- 
pen ábrázolvák a Megváltó szenvedései, de e 
szenvedésekből — különös — hiányzik a keresztre 
feszítés jelenete. Még erősebb volt az emberekben 
az antik görög szépérzék, semmint hogy ilyen bor- 
zasztó képet művészeti ábrázolás tárgyává tehettek 
volna. De most lépjünk végre a San Vitale-templom 
császár mozaikjai elé. 

* * * 



Digitized by LjOOQ IC 



3» 

A templom-kereszt felső szárában vannak ezek, 
a két szemben léyő márványfalon. A szem már 
kifárad, míg ideérünk. Az aranyos ivek, a felettük 
káprázó mozaikok, a hires ravennai trapéz-oszlopfők, 
az alabástrom oltár, kábítanak ezek mind. Csak 
elvétve jut eszembe : voltakép keresztény templom- 
ban vagyok-e? Hisz ez az áttetsző alabastom oltár 
pogány, ezek az ívek csaknem mór ivek, a szentély 
márványrácsa meg majdnem zsidó. 

Hatalmas két kép ez, mozaikjuk még most 
ezernégyszáz éY multán is olyan friss aranyfény- 
Tiyel káprázik, mintha egészen új volna. 

Az egykori polgár parasztgyerek ott áll bizánci 
császári díszében: Imperátor Caesar FlaYius Justi- 
nianus, Atamanicus, Gothicus, Francicus, Germanicus, 
Anticus, Alanicus, Vandalicus, Africanus, Pius, Félix, 
Inclytus, Victor acTriumphator: Semper Augustusi... 
Merev nézésű, komor délszláv arc. Feje keleti koro- 
nájában imperátori ragyogással tüzelnek a mozaik- 
drágakövek és füle mellett méltóságosan lógnak le 
arany koronaláncai borotvált, kerek képéhez* Zömök, 
széles vállán drágaköves cxsari csatt fogja össze 
sötét palástját; e felemelt paláston tartja azt a 
szent edényt, melyet az' előtte haladó Maximianus 
püspök után akar a templomba vinni. Diszcs nagy 
aureola fénylik a feje körül. Ép oly merev arcú 

5* 



Digitized by LjOOQ IC 



3* 

palotai * főméltóságok veszik körül, kik ceremóniá- 
sán rejtik jobb kezüket tógájuk alá. Oldalt páncé- 
los és pajzsos bizánci katonák követik a menetet. 
Szinte komikus, hogy az ünnepélyesen haladó ala- 
kok mind egymás lábára hágnak és pedig — rang 
szerint. 

De nézzük most a jobboldali képet. Egy pazar 
fényű temlomban, drága függönyök alatt Theodora 
lépked két igen szép udvarhölgyei és két fel-* 
tünően szép palotaúrral. Az egyik ép felemeli a 
szentély föggönyét, mert hiszen a császárné szintén 
drága edényt visz Isten oltárára. Meglepő, hogy 
micsoda élettel élnek ezek az alakok. A nők 
öltönyei ragyognak a drágakövektől, kifejező, de 
merev arcuk buja szépségű; szemeik keletiesen 
nagyok s egészben véve úgy hatnak, mint azok az 
egyiptomi nők, a kiket a Graf-féle encausticus kép- 
gyűjteményben láttunk. Maga Theodora olyan, mint 
a hogy a történelem leírja : nem nagy, inkább vézna, 
lenge alak, amilyennek az egykori cirkuszi táncos- 
nőnek lennie kellett. Kezei keskenyek, arca is kes- 
keny. Nem szép, de szája kéjesen gonosz s óriási 
fekete szemeiben mohó tűz ég. Rje körül még a 
Justiniánénál is nagyobb aureola fénylik. 

Ez Theodora, a pia, augusta, doctissima, et sánc* 
tissima, a kegyes, a felséges, a legtudósabb és a 



Digitized by LjOOQ IC 



v L - L ' b ív A > 

Ü|J, VERSITY 




33 



legszentebb, — aki a cirkuszi hetairából egy világ- 
birodalom nőcsász árjává és nőpápájává lett. 

Ez Theodora, tán minden kornak a legrettenete- 
sebb szörnyetege, akinél még csak az a mondás sem 
vált be, hogy a nő mindenre képes, még a jóra is. 

A bizantinizmust akarjuk megismerni? A korok 
géniuszai ritkán szoktak férfiakban testet ölteni : 
nőkben inkarnálódnak azok. Theodora a bizantiniz- 
mus géniusza, benne ismerjük meg azt. Halljuk 
Porkopot, aki azért írta meg történetét, «hogy 
megtudják minden jövendő korok fejedelmei, micsoda 
iszonyat kiséri a császárok bűneit mindörökké ... » 



* * * 



A világtörténet nagyobb életében nappal és éjjel 
ép úgy váltogatják egymást, mint a mi pici polgári 
életünkben. Csakhogy a nemzetek, a világok életé- 
hez képest óriásiak ott a nappalok és még óriási ab - 
bak, sötétek és félelmetesek az éjszakák. Nem 
tizenkét óránkét váltogatják egymást; — hosszú 
századokig, ezredévekig tartanak a világtörténet 
nappalai és éjszakái. Ne a múlt hétre gondoljunk 
vissza: a tízezer év előtti akkád-babiloni világra, 
még csak tegnapelőtre sem: az egyiptomi fáraók 
históriájára. Vegyük csak az európai világtörténet 
tegnapját és mai napját. 



Digitized by LjOOQ IC 



34 

Mikor is volt hozzávető évszámokban kifejezve 
annak a tegnapnak a hajnala? Úgy 500 körül 
Krisztus előtt Rómában, mikor a nép elűzte a 
Tarquiniusokat ; — mikor az ifjú köztársaság fel- 
ébredt a világ meghódítására. Kilenc óra tájban 
vívták az első pun háborút, tíz órakor pusztítja el 
Scipio Karthágót . . . Tizenegy órakor tombolnak 
véres pártoskod ásaikban Sulla és Márius. Végre 
tizenkettőt üt a világóra, delet harangoz az örökké- 
valóság harangja. Időszámításunk első éve ez, mikor 
nemcsak a názárethi Jézus lelki hite kápráztatja el 
a világot, hanem Augustusban a római dicsőség 
caesari napja is délen áll. 

Oly felséges ennek a világnapnak a dele, hogy 
az ember szeretné megállítani a századok óráját, de, 
fájdalom, az idő múlik; a délből délutánnak, a 
délutánból estének kell lennie . . . Három óra után 
a Trajánok és Hadriánok korában még fényes az 
Augustus napja ; ha nem is oly erős, de lelki szelid- 
ségében arányosan káprázó még négy óra után is, 
az antonini jó császárok, a Marcus Auréliusok korá- 
ban . . . De erősen érezzük már, hogy délután van ; 
a hanyatló nap fellegek mögé tűnik az esti szürkület 
előtt. Hat órakor azonban még egyszer előbuvik s 
véres glóriában búcsúzik a világtól : Diocletiánnál 
vagyunk, nála van a római nap lemen ete. Sötét lesz 



Digitized by LjOOQ IC 



35 

a viíág tája. De megesik az néha, egy-egy utolsó 
sugár még visszatéved a földre s fényesen világítja 
meg egy-egy pillanatra a mind mélyebbre váló 
szürkeséget. Hét óra tájban lehet ez ; — a Nagy 
Konstantin dicsősége még megvilágítja az estét . . . 

Azután éjszaka lesz : a népvándorlás rablásainak 
és pusztításainak az éjszakája, mert hisz az éj a 
gonosztevők, a gyilkosok, a kéjencek barátja. Alig 
vesszük észre a sötétben a világfelfordulást, a csá- 
szári Róma, Itália végét. Úgyszólván pillanat alatt 
történik mindez. A koromfeketeségben barbárok 
milliói öldöklik egymást és az egész Európa fájdal- 
masan nyögi hatalmukat. De hát sehol sincs vilá- 
gosság ebben a rettenetes éjszakában? Kilenc óra 
tájban lehet az, hogy Justinián és Theodóra meg- 
gyújtják Bizáncban az éjjeli dicsőség görög tüzét 
s kezdődik a tegnap s ma közötti világéjszaka 
orgiája. 

Bizánc a fényesen kivilágított mulatóhelye ennek 
az éjnek, a kószáló barbárokat gyakorta csalogatja 
magához ez a fényesség s minden lépten-nyomon 
rátörnek, mert hisz az ember mulatni szeret s ők is 
résztYennének az orgiákban. Ilyenkor a dőzsölő 
császárok marokszám dobják ki nekik az aranyat az 
ablakon, csakhogy odább álljanak — s azután dő- 
zsölnek és kéjelegnek tovább, úgy, a hogy még 



Digitized by LjOOQ IC 



3 6 

sohasem dőzsöltek, sohasem mulattak sem babiloni, 
sem alexandriai éjszakákon. 

De meddig tart ez az éj ? Ha időszámításunk első 
évében Augustus korában volt a tegnapi római nap 
dele, az ezredik év körül lehet éjfél . . . Akkor éri 
el a középkor legborzasztóbb sötétségét s Bizánc 
aljas orgiájának a tetőfokát. Babona és félelem iga- 
zán csak a sötétben tenyésznek jól s tán ezért volt 
olyan rettenetes ez a korszak. Jó volt azoknak a 
koronás nagyoknak, kik átdőzsölték az éjszakát, de 
az éhen-szomjan virrasztó nép félt — félt az isten- 
ítélettől. A millennaristák jajongó szektája akkor 
tölti be a világot rémkiáltásaival ; — akkor éjfélre, 
vagyis az 1000-ik esztendőre várják a világ végét, 
Krisztus kísérteties jövetelét, ki majd utolsó ítélet- 
ben teszen elevenekről és holtakról. 

Azonban világfélelem közepette bár, de elmúlik 
az éjfél s hajnal előtt rövid álomra nyugszik a rette- 
gés. Elmúlik egy század, két század. Kik azok a 
nyugtalan alvók, akik a szunnyadó emberiség köze- 
pette felvetik a fejüket, s mint próféták a pusztában 
kiáltozni kezdenek ? A szomorú bölcs, Abélárd az s 
a szelid extázisban imádkozó Assisi Ferenc . . . De 
álmodók ők még csak; — az az ember, a ki igazán 
elsőnek ébredt fel a mai világnap hajnalára, az 
Dante volt. Még a középkor rémes álmainak hatása 



Digitized by LjOOQ IC 



37 

alatt ő látta meg azon a kora hajnalon a mennyek és 
főleg a poklok Isteni színjátékát . . . Azonban komor 
Yolna ő egymagában, szomorúan kezdődnék ez a 
világnap, ha nem ébredne fel mellette Boccaccio is, 
a derűs életöröm jókedvű géniusza, ki bizalommal 
és lelkesen néz a napfelkelte felé. A pesszimizmus 
és optimizmus e két egytestvér lángelméje karöltve 
indul meg a világosság felé. Költögetik az embere- 
ket, de hát soká tart ez még nagyon, míg a kimerült 
világ felébred. 

Végre a XV. század második felében megszakad- 
nak a hosszú éjszaka fellegei. Mint a hogy ezer 
évvel ezelőtt este hat óra volt, úgy most reggeli 
hatot üt a világóra ... A renaissance aranynapja 
mintegy varázsütésre búvik elő s árasztja el a föl- 
det. Nagy napi munkára, ifjúi erővel áll talpra 
ismét az emberiség. 

Nap és éj csakúgy váltogatják egymást a világ- 
históriában, mint a mi kérésztermészetű, pici polgári 
életünkben. Ha a renaissance korában, a XV. szá- 
zadban volt a mai világnapnak a reggeli hat órája, 
hol vagyunk most? Más nap ez, mint a tegnapi 
római : a nagy demokrata civilizációnak, a tudomá- 
nyos vívmányoknak a békésebb napja. Kíváncsian 
nézünk körül a világban ... és látjuk, kiké a jövő. 
Mire a jövendő ezredik évben ismét delet harangoz 



Digitized by LjOOQ IC 



38 

a história, véres talál lenni a földön a szociális 
forradalom világnapja. 

De hisz álmok, khimaerák ezek — a jövő Isten 
ölében van. Csak azért hoztuk fel a világtörténelem 
e százados nappalait és éjszakáit, hogy kellő világí- 
tásban láthassuk a bizantinizmust. Az antik és mo- 
dern világok két nappala között éjszakát tölti be ez 
az aljas és felséges kultúra. De a paradoxontól telje- 
sen eltekintve, tényleg van valami éjszakai rejtelem 
ebben a bizantinizmusban. Babonássága, mámoros 
vérdühe, aljas kéjei és ledér pompája, mindmeg- 
annyi olyan tünemények, melyekre az ember csak a 
lelki éjszaka bűnös homályában képes. Éjjeli dicső- 
ség a bizánci glória — a vér, az arany, a rothadás 
dicsősége az. 

Egy pompázatos szemétdomb Bizánc, melyen az. 
antik római birodalom császári teteme rothad. 
Ennek a nagy bomlásnak a miazmái azok, melyek 
úgy foszforeszkálnak a világéjszaka sötétségében. 

* * * 

Szorongó melankólia fog el, midőn a történet 
olvasásánál az utolsó római imperátorokhoz jutunk. 
Meghat az a végzetes hősiesség, mellyel a pogány- 
ságot, azt az egész ragyogó antik világot védik ; — 
megindít az a kétségbeesés, mellyel a római biro^ 



Digitized by LjOOQ IC 



39 

dalmát meg akarják menteni, Annyival inkább meg- 
hat ez, mert úgyis minden hiábavaló, mert az antik 
ideál immár kiélte erejét és vesznie kell. 

A galilei próféta alázatos, lelki elvének kell 
diadalmaskodni ama büszke testiség felett, melynek 
a régi görögök oly apotheozist emeltek az antik 
szépben. Csodás egy pillanat ez, mikor Krisztus 
így megállítja és így megfordítja a világ egész addigi 
gondolkodását! A régi pogány hit az erősek hősi 
vallása volt, az volt Isten embere, a ki ütötte a töb- 
bit, Jézus most majd a gyöngéket veszi védelmébe, 
az lesz Isten embere, aki üttetik, az lesz az új hős, 
aki tűrő, szenvedő, szegény . . . Később a renaisr 
sanceben felségesen egyesül ez a két gyűlölködő 
világnézlet, de most egyelőre halálos ellenségek s 
természetes az, hogy a fiatalabbnak kell győznie! 
Elesik az antik világ. Mi szinte sajnálkozva nézzük, 
mint diadalmaskodnak felette azok a szépet nem 
ismerő, szépet tagadó szürke keresztények, akiknek 
pedig mi voltakép az unokái vagyunk . v . 

Hősiesen küzdenek azok az utolsó jó császárok, 
az Antoninusok ; mindhiába — kidűlnek egymás 
után, elesik Mar cus Aurél ius is, az utolsó római. 
Vége ekkor az antik világnak : Finis Romx . . . 
A thrák Diocletián vaskeze még összetartja egy 
pillanatra a széjjelomló birodalmat, de nem Róma 



Digitized by LjOOQ IC 



40 

ez többé 1 Konstantinus már felveszi a keresztény- 
séget. O az antik kultúra nagy árulója; Utána még 
egyetlenegy igazi antik hős veti fel fejét, az 
Aposztata Julianusz; az a mély bölcs, az a nagy 
politikus, aki csak azért tévedett nagyot, mert 
nagyot akart megmenteni : a római multat. Eljön 
aztán a végzetes 395-ik esztendő, mikor Theodosius 
megosztja két fia, Arcadius és Honorius között a 
birodalmat. És ekkor Arcadiussál kezdődik a keleti 

császárság, Bizánc. 

* * * 

Ezerötvennyolc évig állott fenn ez a keleti csá- 
szárság, midőn 11. Mohamed 1453. május 29-én 
bevette Konstantinápolyt s ezzel mindörökre véget 
vetett neki. Nagy idő ez a tíz század s amikor 
úgy futólag végig nézünk rajta, elfog a borz ad ás. 

Ha igaz az, hogy a történetben voltakép az ú. n. 
átmeneti korok a legérdekesebbek, úgy borzasztóan 
érdekes római birodalmi test ez ezredéves rot- 
Jiadásának a megfigyelése. Izomról-izomra láthatjuk 
itt a góliáth-tagok elhullását. Talán nincs története 
a világnak, amely tiszteletlenebbül tagadná meg a 
családi tisztességet, a becsülettesség kegyes hagyo- 
mányait, mindent, ami szent és emberien nemes e 
földön. Az árulás, hitszegés, aljas bujálkodás és a 
vérengző fajtalanság orgiája ez. Voltak elvétve jó 



Digitized by LjOOQ IC 



4> 

és bölcs császárok itt is, de ezek csak arra valók, 
hogy annál jobban kiemeljék a többinek szörny, 
voltát. Hisz, ha végig nézünk a kronológiájukon 
alig találunk imperátori,- aki nem törvénytelenül, 
erőszakkal emelkedett volna trónra s természetes 
halállal múlt volna ki. 

A rendszer a következő : ha nem a császárné, 
valami palota hivatalnok szeretője teszi el láb alól a 
császárt, akkor a katonák kiáltanak ki császárrá egy 
tábornokot a határszéli függetlenebb provinciákban. 
Ez a tábornok azután berukkol Bizáncba, kiöli az 
előbbi császár családját s uralkodik, a míg hasonló 
sors nem éri őt is. Így vonult be p. o. Phokas kapi- 
tány Mauritius császár ellen. Nemcsak a szerencsét- 
len ember öt fiát végeztette ki apjuk jelenlétében, 
hanem, hogy a munkája alaposabb legyen, az előbbi 
császárnét Konstantinát is lefejeztette a három 
leányával együtt, sőt az elégületlenek vezetőjének, 
Helpidiusnak is levágatta kezeit, lábait, nyelvét, 
kiszuratta szemeit s végül egy égő csolnakban ki- 
tolatta a tengerre. Mi lehetett egy ilyen császárnak 
a vége? Miután Sodomát csinált palotájából és sorra 
becstel ení tette a bizánci asszonyokat, az afrikai 
helytartó, Heraklios végre megbosszulta az egyik 
hölgy szégyenét. Seregével bevette Bizáncot, előbb 
a legborzasztóbb módon megcsonkította Phokast 



Digitized by LjOOQ IC 



4* 



s azután valósággal darabokra tépette testét a 
néppel. A természetes trónöröklés szerint ő lett a 
császár. (6ro.) 

Konstans, miután testvérét, Theodoriust leölette, 
végre maga is meggyilkoltatik. (668.) Hát 11. Jus- 
tinián? Amellett, hogy annyira vakbuzgó Yolt, 
hogy pénzeire Jézus Krisztus képét verette ki, mint 
a krónikások irják, még Nérót is felülmulta Yér- 
dühében. Miután eunukh miniszterével megverette a 
saját édesanyját s lábuknál fogva akasztatta fel a 
késedelmes adófizetőket, végre fellázadtak ellene a 
börtönbe vetett patríciusok. Leontinus elfogatta őt, 
levágatta az orrát, a nyelvét és száműzetésbe küldte. 
E Leontius már császárrá lett, midőn egy másik 
ujabb lázadás feje, Tiberius legyőzte s hasonlókép 
megcsonkíttatta őt. 

A számkivetett Justinian arra használta fel a vér- 
fürdőt, hogy visszatért híveivel s legyőzte mind a 
kettőt. Akkor látta a történelem azt a nagyszerű jele- 
netet, hogy az orratlan és nyelvetlen Cxsar a 
halálraítélt két ellencsászárt lépcsőnek fektette oda 
trónja elé s rajtuk ment fel a cirkusz ezreinek 
jelenlétében aranyos székéhez. Elkezdődött a rém- 
uralom; ÍJ. Justínián esküjéhez képest nyolc hó- 
napon át nemcsak folytonosan ölette ellenségeit, 
de voltak olyan városok, mint Cherson, amelyek- 



Digitized by LjOOQ IC 



43 

nek minden egyes lakósát megégettette. Mikor 
végre — a dolgok rendje szerint — fiával együtt 
őt is meggyilkolták, gyilkosa, Philippikos nemzeti 
diadal jel vényként állította ki a fejét Bizáncban — s 
természetesen császárrá lett. (711.) 

Ml lett a Philippikos-szal ? Már 713-ban, mikor 
egyszer holtrészeg Yolt, kiszuratták a szemeit s le- 
tették ... A hírhedt Iréné császárnő, miután fér- 
jének előbbi hitvesétől származott négy fiát meg- 
fosztotta a szeme világától, végre a saját fiának, 
VI. Constantinnak is kiszuratja a szemeit, hogy ked- 
vesét, Staurakiost a trónra juttassa. Mikor e tette 
után kezébe veszi az uralmat, koronásán, aranyal- 
mával és jogarral a kezében színarany kocsin vo- 
nul végig, melynek négy lovát négy patrícius vezeti, 
Már Nagy Károlynak ajánlja fel kezét, midőn egy 
palotai tisztviselő, az eunukh Nikephoros elfogatja, 
s Lesbosba száműzi és maga lesz császárrá. 

De ki győzné mind e vérfürdőket elsorolni ? 
Csak futólag pillantok az ezután következő krono- 
lógiára* 11. Mihály a «Részeg» után V. Leó (820.) 
Bardas a «Disznó » (866.) 111. Mihály (867.) Vll.Con- 
stantin (959.) 11. Romanos (963.) 11. Nikephoros(969.) 
]]]. Romanos Arghyrsros (1034.) V. Mihály (1041.) 
IV. Romanos Diogenes (1071.) 11. Alexios (1183.) 
Andronicus(i 185.) 11. lsaakAngelos(i 195.) IV. Ale- 



Digitized by LjOOQ IC 



xios (i 204) — mind vagy szemkiszuratás, vagy más 
borszasztó megcsonkítások közepette fejezték i>e 
életüket. 

A vérengzések ilyen páratlan orgiája után mi 
következhetik? 1204-ben a nagy birodalom önként 
malik széjjel a betörő latinok (velencések, lombar- 
dok, németalföldiek, és franciák) előtt akik az 
európai feudális rendszer szerint alapítják meg a 
latin császárságot. Balduin, a flandriai gróf lesz 
Bizáncban «Románía» latin császárjává . . . Körü- 
lötte keletkeznek azok a meseszerűen apró biro- 
dalmak, amelyeket ma már csak az operettekből 
ismerünk, amelyekről szint alig hisszük el, hogy 
valaha léteztek : ott a nicaei és trapezunti császár- 
ságok ! . . . Francia és olasz lovagok ülnek be a 
thessalonikai királyságba, az athenei, spártai és 
moreai grófságokba és hercegségekbe . . . Elmúlnak 
ezek is s a bizánci császárok még egyszer össze- 
szedik a Cxsarok örökségét. De már késő. Haj- 
nalodik Európában s az a Bizánc, amely olyan 
véres mámorban mulatta át a középkor világéjsza- 
káját, fáradt. Almos az ébredő nemzetek közt, 
immár kész az örök álomra. Kétszáz évig tart még 
ez a kínos vergődés. 

Semmi sem tarthatja fel többé a török áradatot. 
Végre elhagyatva egykori világbirodalma minden 



Digitized by LjOOQ IC 



45 

hívétől, 1453-ban elesik az utolsó Imperátor. 
XI. Constantin Dragoses ez, kinek hősiességében 
a régi római Yirtus vet utoljára lobbot s aki a 
törökhalál előtt, a végpillanatban csak azt sajnálja, 
hogy nincs többé egyetlen alattvalója sem, hogy 
legalább keresztény vehetné a fejét ! . . . 11. Mo- 
hamed bevonul a Hagia Sophiába s az ott bent 
legyilkolt ezrek tetemhegyére áll. Könyökig véres 
a keze . . . És, magasan a falon, ma is mutatják 
még tenyerének véres bélyegét, mellyel birtokba 
vette a Caesarok örökségét. 

* * * 

De hisz mindez csak külső jelenség: a római 
lárva császári külseje. Pillantsunk a lárva alá, hol 
olyan serényen műkődnek a pusztulás férgei. Néz- 
zük ennek a dekadenciának lélektani okait. Elejé- 
től fogva nincs itt a római cimek és jelvények alatt 
többé semmi római, nincs ezekben az imperatorok- 
ban egy csepp római vér sem. Az ázsiai, balkán 
vagy afrikai provinciákból felkerült vad barbárok 
ezek, kegyetlen kalandorok, kik nem is érthetik át 
az Impérium fogalmát. Latin vér hiján hogy is ér- 
tené meg az a műveletlen barbár azt, hogy ez a 
császári impérium szerkezetében voltakép a régi 
köztársaság változatlan elemeit foglalja magában? 



Digitized by LjOOQ IC 



46 

hogy az Imperátor voltaképp nem azért Imperátor, 
mert á priori mindén az övé, hanem azért, niert a 
Japipangva mindig fennálló respublica mindig az ő 
személyében egyesítette a köztársaság főhatalmait : 
a cönsuli hatalmat, a tribuni néppotéstást, a Ponti - 
fex Maximus főpapi minőségét s a Dictator hav* 
imperiumát ? 

Faj, éghajlat, földrajzi fekvés játszanak itt közre. 
Ott Ázsia szélén, barbár zsarnokok kezei közt 
szükségképen satrapa kényuralommá kellett válnia 
az Augustus örökségének. És tényleg már Justinían 
alatt a VI. században elenyészik a konzulátus, el a 
szenátus — a régi köztársasági Róma legjellegze- 
tesebb tényezője^ A Ponti fex Maximus címet a 
kereszténység óta a római püspök veszi el a csá- 
szártól — á tribunságban jelentkező, ellenőrző 
néphatalom szóba sé kerül . ^ * Nos, a respublica 
főhivatalainak egy személyben váló egyesítésé által 
előállott császárság elveszti köztársasági gyökereit: 
az ázsiai despota áll előttünk, ki a merev keleti 
szertartásokkal a lakájszerű palotátisztségék szigorú 
hierarchiáját hozza be. 

A régi római méltóságok, mélyek még az államot 
(a közjót : respublicá-t) szolgálták, eltűnnek, személyes 
császári hivatalnokok árasztják el az udvart. Csupa 
hangzatos címek : excelsus excelentissimus, magni- 



Digitized by LjOOQ IC 



47 

ficus, illustricimus, sublimis, doctissimus aranyozzák 
be ezt a cifra szolgaságot. A legfőbb államhivatal- 
nok : apraepositus sacri cubiculi «a esásfcár szent 
ágyának az őre» . . . utóbb á «prótovestiárius» a 
«főruhatáros» ... A hajdani tartományi kormány- 
zókat már nem hívják többé procuratöroknak és 
procöftsuloknak, hanem egyszerűen « cselédekének: 
domestici — ezek alatt állott a sereg s leghatal- 
masabb volt közöttük a Domesticus Orientis, a hí- 
res Megadomesticus. Keleti szokás szerint eunuhok 
töltik be az udvart s a cselédségből gyakran 
a legmagasabb állami hivatalokra emelkednek. Sok 
miniszter és hadvezér — sőt császár is kerül ki 
közülük . . . Hisz, hogy mást ne említsünk, a hires 
Narses is eunukh volt. A császári tídvar inkább 
valami szeráljhoz hasonlít, mint keresztény palotá- 
hoz. Az egyetemes bizalmatlanság közepette több- 
nyire varanger skandináv vagy normann testőrök 
veszik körül a Caesar legszentebb (sacratissimus) 
személyét. 

A sereg ? Nincs többé római sereg, zsoldos söp- 
redék a császári had. A politikai életet főleg a 
betörő barbárokkal való alkudozás, azok lekenye- 
rezése, pénzelése teszi ki. Óriási a tolmácstestület. 
Minden barbár fajnak dragománja van Bizáncban 
a százféle alkudozásokhoz. Ezek révén tudunk meg 



Digitized by LjOOQ IC 



48 

egyet-mást a mi cicinkről is, p. o. abból, hogy 
az avarok közeledtére a hun tolmács tárgyalt ve- 
lük, következtetünk arra, hogy esetleg csak tájszó- 
lás] különbség lehetett a hunok s avarok nyelve 
között. 

Egy nemzetközi boulevard ez a Bizánc, hol ve- 
szedelmes idegenek járnak örökké s szorongatják 
a császárt. Csoda-e, hogy ily körülmények közt 
nincs Bizáncban se tudomány, se bölcsészet, se 
költészet ? Nincs erre itt se egységesen fejlődő 
faj, se nyugalom, se idő. Hiszen igaz, ott a Justi- 
nian óriási kompi lat iv törvénykezése, de nem te- 
remtés ez, csak mentés. Ott a bizánci építészet, 
az egyedüli igazán felséges szüleménye ennek a 
kultúrának, de hát csakhamar szárnyát szegi ennek 
is az a lélekölő formalizmus, melybe a birodalom 
a császártól kezdve beledermed. A sok, százados 
theológiai vita, az eretnekségtől való rettegés s a 
képrombolók forradalma lasankint minden szabad- 
ságot elvesz a művészektől s változtathatatlan for- 
mákba rögzíti a vallási ábrázolás tárgyait. Itt meg- 
szűnik az ihlet s a művészet mesterséggé válik. 
Egyre törpülnek a Justinian korabeli hatalmas 
arányok ; az i ooo-ik év után már erősen hanyat- 
lik az építészet és az iparművészet csak egyes 
templomajtók (Amalfi, Monté Cassinno, Salerno, 



Digitized by LjOOQ IC 



49 

velencei Márkus-templom) — bronzmetszéseiben 
remekek. A teremtő erő mind kisebb méretekre 
szorítkozik, utóbb már csak az elefánt csontfaragás 
és zománcmunkák körében mozog. Pillantsunk még 
be a híres «Athos-hegyi képeskönyvbe! : itt az 
utolsó állomás, itt már babráló miniatűrré lesz a 
ravennai mozaikok hatalmas lendülete. 

* * ¥ 

De hát amennyiben a lélek sohasem maradhat 
egészen tétlen, mivel foglalkozik ezeknek az em- 
bereknek a képzelme mégis — mi a különleges 
bizánci tudomány ? Egyszerű a felelet erre : a 
theologia. Az a betűbe kapaszkodó, eretneküldöző 
bizánci theologia, amelynek annyi milliók estek 
áldozatául. Justiniántól kezdve ebbe őrültek bele 
mindazok a császárok, kiknek az öldöklés mellett 
idejük maradt arra, hogy a pokolra gondoljanak. 

Immár érintettük a bizánci romlás egyik legfon- 
tosabb tényezőjét, a formalizmusba merevedett 
vakhitet. Vájjon mit szólhatott a szelíd galilei pró- 
féta, ki a felebaráti szeretetet hirdette, mikor 
Atyja jobbjáról látta, hogy az ő nevében egy betű 
miatt annyi milliókat irtottak ki szent lelke földi 
szavatosai ! 

Most a vallás révén jutunk ahhoz a valamihez, 



Digitized by LjOOQ IC 



5° 

vagyis valakihez, kinek neve a voltaképeni tojvaj- 
kulcsa annak a buja császári kronológiának. A val- 
lás révén, mondom, mert hisz a kereszténység 
volt az, amely, először felszabadította őt, annak 
a. miszticizmusa adott neki helyet nemcsak a tem- 
plomban, hanem az állam tanácstermében is, hogy 
rajongó szenvedélyességével felforgassa azt a ha- 
nyatló világot. Az asszony ez. A bizánci Caesarok 
alakjai mögött megpillantjuk az Eudoxiákat, Ariad- 
nékat, Iréneket, Theophaniakat és Zoékat s egy- 
szerre érthetővé válik előttünk a kép. Megtudjuk, 
hogy kik rángatták annak a marionett-színháznak 
a császári bábjait. Az asszony a gonosz szelleme 
Bizáncnak, az a csábos géniusz, ki csókjával a leg- 
magasabbra tudja vinni a férfit, de ki az aljasság- 
ban is vezetője tud lenni, ha bűntársává szegődik. 
Ahogy az is lett, mikor mint keleti császárnő, mint 
aureolás Theodóra, elveszítette a férfit a bizánci 

világéjszakában. 

* * * 

A kereszténység nyitotta meg a világ kapuját az 
asszony előtt. A kik megírják a «női szabadság 
történetét)), azoknak, azt hiszem, a IV. és V. szá- 
zadban akad sok keresnivalójuk. Az az érdekes át- 
meneti kor az, mikor a világfelfordulás zavarai 
közepette a hatalom és befolyás súlypontja lassan- 



Digitized by LjOOQ IC 



5» 

ként kezd áthelyeződni a férfiról a nőre. Nemcsak 
a római birodalomban, hanem egyebütt is. 

Hogyan is megy, voltakép a térítés munkája?. 
Egyforma rendszere yan ennek mindenütt: a ván- 
dorló szerzetes előbb a hercegnőt vagy királynét 
téríti meg ^s ez azután a szerelem révén megnyeri 
Krisztus.- hitének a férjét, a fejedelmet. Olvassák el 
a «Szentek életét», hány « szent » királynéja vagy 
hercegnéje van az egyháznak r akik pusztán az által 
tettek szert az aureolára ! Az asszony mindenütt a 
kereszténység nevében szólal meg, az által ér- 
vényesül . . . De legérdekesebb ez az átmenet a 
római császári udvarban. 

Hiszen hallunk jó és főleg rossz császárnékról 
a pogány Róma világából is, de eléggé elmosó- 
dott, másodrendű szerepet visznek ők azért ebben 
a históriában. Hallunk a Júliákról és Messalinák- 
ról, de nem az államkormányzattal kapcsolatban. 
Életük úgyszólván önálló botránykrónika, melynek 
semmi köze a birodalom igazgatásához. A pogány 
Róma férfias szigora még nem enged nekik kezet 
a kormányzatban, a világ eseményei tőlük függet- 
lenül alakulnak. Konstantin uralkodása a határvonal 
itt. Előtte a história a császárokat egyedül ne- 
vezi meg, utána többnyire párosan sorolja fel őket 
a császárnékkal együtt. Később majd jön olyan kor 



Digitized by LjOOQ IC 



5* 

is, ahol az alázatos bizánci krónikások úgyszólván 
csak a császárnékat említik s alig tartják érdemes-* 
nek szót is tenni e mindenható asszonyok hamar 
változó játékszereiről, a Caesarokról. 

Az imént a bizánci császárok véres kronológiá- 
jának adtuk a képét, ha most a caesari bábszínház 
színfalai mögé pillantunk, megláthatjuk, hogy kik 
rángatták olyan féktelen mozdulatokra azokat a 
koronás bábukat. Igazán bámulatos, hogy mindjárt 
Nagy Konstantin óta, milyen határozottan kidonv- 
borodó egyéniségük támad a császárnéknak! Az ó 
Fáustája és a Constantius szép Eusebiája már bele- 
avatkoznak a zsinatokba s a vallási kérdésekbe, 
minek csakhamar gyászos következményei lesznek. 
Sokan egyenesen azzal vádolják Eusebiát, hogy ő 
mételyezte meg a kereszténység addig egységes 
hitét, amennyiben asszonyi rajongással szította az 
egyház első nagy szakadását, Arius és Athanasius 
vitáját. Ö a nők kedvencét, a bűbájos szavú szép 
Ariust pártfogolta, ki a férfiak ellenében minden 
asszony szivét megnyerte hitvallásának. 

Tudom, nagy dolog az asszonyt vádolni a száz- 
számra menő bizánci eretnekségekért, de annyi 
bizonyos, hogy a férfi nyugodtabb, logikusabb el- 
méje egymagában tán nem tudott volna ennyi 
nyugtalanságot a világba hozni. Baj volt ez, kivált, 



Digitized by LjOOQ IC 



53 

ha a nők nevében a császár hitvese vetette latba 
a tekintélyét. A nagy vallási veszedelmek túlgyak- 
ran erednek a császárnőktől, ők azok, akik pár- 
toskodásuk hevében békítés helyett végletes csele- 
kedetekre ragadják a császárokat, — ők viszik bele 
a Caesarokat abba a theologikus őrültségbe, mely 
az egész bizánci történeten átvonul. Az ő révükön 
válik rögeszmévé az eretneküldözés s a dogmatikai 
szőrszálhasogatás. Vészes szenvedély ez, melynek 
nemcsak temérdek emberélet esik áldozatul, de 
amelynek rendesen az az eredménye, hogy ép az 
eretnekségtől való túlságos rettegésükben mind a 
császár, mind a császárné eretnekségbe esnek. 
Theodora addig irtja a heretikusok millióit, Justi- 
niánnal együtt addig gyötri a hitcikkelyek betűit, 
míg végre maga is eretnekké, monophysitává és 
eutyehistává válik. Justinián öreg korában egészen 
beleőrül a theologiai vitákba s szerzetesei szent 
közepében szintén hxresisbe esik. Ha semmibe 
bele nem avatkoznak is, a vallási pártoskodásból 
okvetlen kiveszik a részüket ezek a császárnék. 
Csudálatos tüneménye a psychologiának, hogy 
ép a legelvetemültebb császárnék foglalkoznak a 
vallással a legtöbbet, ők a legkérlelhetetlenebb 
birái az eretnekeknek, vagyis elleneseiknek. Hiszen 
Theodora zsinatokkal rendelkezik, pápákat tesz el 



Digitized by LjOOQ IC 



A 



54 

s a képrombolók vitájában a szörnyeteg Iréné vi- 
szi az egyik főszerepet! 

Hová lett a szelid Messiás malasztja; — micsoda 
halott formalizmussá lehetett ez a bizánci ke- 
reszténység, hogy ilyen asszonyok tudtak a theolo- 
gusaivá lenni ! Ragadóssá lett a Magdolna példája. 
Magdolnák voltak ezek a császárnék, csakhogy el- 
felejtettek megtérni ! 

Sok mindent megmagyaráz ez a nőuralom, egye- 
ljek közt azt is, hogy miért lehet oly kevéssé szó a 
mi értelmünkben vett dinasztiákról, férfi átöröklés- 
ről a bizánci történelemben, főleg az első felében. 
Az Ázsiához való közelség ellenére csodálatosan 
nem is annyira polygamiát találunk itt, mint sok 
császárné személyében valóságos polyandriát. Nem 
férfiágon halad itt a trónöröklés, hanem nőágon, 
oly értelemben, hogy bárminemű halála után a 
császárné kegyencét vagy szeretőjét fogadja el 
Caesarnak Bizánc. 

Az asszony a főszemély, rajta fordul meg min- 
den . . . Pulcheria igy megy férjhez Marcianus 
szenátorhoz s teszi meg császárrá. (450.) Verina 
és leánya, a szép Ariadné, az V. század végét te- 
szik véressé zsarnoki nőuralmukkal. Két császár 
esik áldozatukul. Mikor Verina bátyja, 1. Basiliskus 
megöleti az özvegy császárné kedvesét, a két 



Digitized by LjOOQ IC 



55 

asszony összeesktíszik s éhen veszti egy ciszterci- 
tában Basiliskust feleségével és gyermekével együtt. 
Aztán Ariadné férjét, Zénót nevezik ki, de utóbb 
Ariadné ezt is elevenen temetteti el. Ki lesz most 
császár? Az, akit a császárné kiválaszt magának, 
egy palotai kamarást (silentiarius), Anastasiust s 
megteszi császárnak (491.) . . - De mit szóljunk az 
Irénekről, Zoékról és Theophaniákról ? Iréné a sa- 
ját fia, VI. Constantin szemeit szúratja ki, hogy 
kedvesét trónra emelje, de terve nem sikerül (797.)* 
Theophania előbb meggyilkoltatja férjével ennek 
atyját, Vll. Constantint, aztán megöleti férjét sze- 
retőjével, kit 11. Nikephoros néven császárrá tesz, 
végül pedig ez a második férjét is saját ágyában 
szúratja le ujabb szeretőjével Joannes Tzimiskés-sel, 
kit szintén férjévé és császárrá fogad, ki azonban 
okulva elődei sorsán, mihelyt a korona fején van, 
száműzeti őt (969.) . . . Zoé, a legszerelmesebbje 
minden császárnőnek csak egy férjet tett el láb 
alól, de két caesart öletett meg, háromszor ment 
férjhez s öt császár alatt tartotta kezében a világ 
gyeplőit. Első férje 111. Romanus Arghyros volt, 
ezt második urának paphlagoniai IV. Mihálynak a 
közreműködésével a fürdőjébe fullasztotta bele. 
Mikor ez kolostorba vonult, egy időre unokaöcs- 
csét V. Mihályt vette magához a trónra, de elé- 



Digitized by LjOOQ IC 



56 

gedetlen lévén vele, pár hónap múlva kiszuratta a 
.szemeit. Hatvan éves korában még egy utolsó 
szemlét tartott régi szeretői felett s harmadszor 
férjhez ment IX. Konstantinos Monomachoshoz, ki 
alatt az oroszok, pecseneghek és arabok a keletet, 
a normannok pedig a nyugatot árasztották el 
{1042.) . . . Nos, a mindenek közt legsötétebb X. 
századnál volnánk. A kereszténységtől felszabadított 
Asszony szabadossága ekkor tobzódik a legféktele- 
nebbül — ekkor áll olyan nagy bosszút a nő egy- 
kori elnyomóján, a férfin. És nemcsak Bizáncban, 
a császári udvarban, hanem — megdöbbentő egy- 
idejűséggel — a pápai Róma szent kebelében is. 
A férfibüszkeség szégyenszemére, kacagva lapdázik 
ekkor az asszony az Augustus koronájával s a 
szent Péter hármas ti arájával. 

Ha a bizánci asszonyok megmutatták, hogy a nő 
el tudja kormányozni a világot, a rómaiak viszont 
igyekeztek beigazolni, hogy a nő az egyház igaz- 
gatására is képes. Iréné császárnővel majdnem 
egyidejűleg kisért Rómában a Papissa Joanna, a 
Vili. János nőpápa legendája. Nem akarom én 
most Marti nus Polonius, Marianus Scotos és szá- 
szakra menő krónikás társaik bizonyságait firtatni. 
Ránk nézve lélektanilag csak az lényeges, hogy ez 
a legenda egyáltalában létrejöhetett, hogy a világ- 



Digitized by LjOOQ IC 



57 

éjszaka legsötétebb korában akkora volt az asszony 
démoni hatalma, hogy keleten a nőcsászár, nyuga- 
ton a nőpápa eszméje egyidejűleg támadtak fel. 
De ha el is tekintünk attól, hogy tényleg volt-e 
nő a pápai székben vagy sem, való igaz, hogy 
a X. századon át a Theodorák és Marozziák he- 
taira uralma dönti el a pápaság sorsát Rómában. 
Mint pápák anyjai, szeretői és leányai rendelkez- 
nek a szentszékkel (X. János, VI. Leó, Vili. István, 
XI. János 913., 931*) s hozzák létre azt a kort, 
melyet a Liber Gomorrhianus sirat el. A bizánci 
Theophaniákkal és Zoékkal egész egyidejűleg teszi 
meg a vatikáni nőuralom pápává a 17 éves Xll. 
Jánost (956.) s a tizenkét éves IX. Benedeket 
(974.) Az egyik háremet tart a lateranban s istálló- 
ban szenteli fel a papokat, a másik megszökik, 
mikor le akarják szúrni az oltár előtt, eladja a 
tiarát, megházasodik, aztán visszatér, megmérgezi 
az egyik ellenpápát, ismét elűzetik, harmadszor is 
pápává lesz s , végre vadállatként bujdosik el a 
tuscullumi rengetegbe ... 

Rettenetes tünetek ezek, melyek azonban csak 
azt igazolják, hogy borzasztó szolgaságban kellett 
az asszonynak lennie azelőtt, hogy felszabadítása 
után ekkora botrányokkal szégyenítette meg a férfit. 

A nagy reformációk nem folyhatnak le erős 



Digitized by LjOOQ IC 



58 

visszahatások nélkül. Pár század múlva az asszony 
is egyensúlyba jön s megtalálja az újvilágban az 
őt megillető, férfival egyenrangú helyet. A terem- 
tés egykori ura hiába próbálná elnyomni őt — az 
asszony, ki a Madonna és a Magdolna pártfogása 
alatt áll, többet nem fél tőle. Már innen a bűnös 
X. századból halljuk azoknak a troubadourok- 
nak a dalát, kik a mai világnak legkorábbi haj- 
nalán olyan alázatos szépen zengik a Nő diada- 
lát; kik a férfi megaláztatása után immár nyíl- 
tan elismerik, hogy az Asszony a teremtés király- 
nője, ő a szerelem misztikus rózsája, az eszmények 
fehér lilioma: e siralomvölgy földi Madonnája. 

A dolgoknál csak a szempont dönt. Szörnyetegek 
ezek a bizánci asszonyok, de ha magam vagyok 
is e véleményen, kimondom : mikor így a végletekig 
vitték a női szabadságot, más szempontból némi- 
kép a női szabadság előharcosaivá is lettek* Bennük 
mutatta meg a felszabadult nő — egyelőre a rossz- 
ban — hogy mire képes. Hogy a jóban mire ké- 
pes, megmutatta azóta. A bizánci császárnők, mint 
szabadsághősnők ! Nos, igen — és csak ezen a 
réven, mint közöttük a legelső, érdemli meg Theo- 
dora azt a profán aureolát, mely a ravennai mozai- 
kon fénylik a feje körül. 

* * * 



Digitized by LjOOQ IC 



59 

Novella ez, az ő története, amilyet nem merne 
kitalálni az írók képzelme, amilyet csak a termé- 
szet mer megírni a valóságban. Legelőször egy 
bizánci irnok, a caesereai Prokopius másolta le Ar- 
cana históriájában. E könyvecske, melyet szerzője 
csak akkor adhatott ki, mikor már többé utói nem 
érhette őt a császár és a « kegyes, legtudósabb és 
legszentebb» császárné haragja, vagyis testamentum- 
ban halála után — nagy port vert fel, akkorát, 
hogy a későbbi historikusok alig láttak keresztül 
rajta. Ebben ugyanis az alázatos Prokopius meg- 
hazudtolja az egész élete munkásságát, a Justinián 
uralkodásáról írt nyolckötetes hivatalos történetét 
s a legmaróbb gúnnyal írja meg a valóságot azok- 
ról, kiktől életében annyit kellett rettegnie és szen- 
vednie. Mindenesetre érdekes és önzetlen boszú. 

Prokopius óta sokan feldolgozták ennek a rend- 
kívüli asszonynak az életét, kit Baronius bíbornok 
olyan udvariatlanul nevez ördöngös hetairának, 
annak a bizonyos Femina Infernalisnak, kinek kéje 
megölte az embert. Ilyen előzményele után és most 
zavarban vagyok az alkalmazandó irodalmi formát 
illetőleg. Csináljuk az egészet mozaikban, olyan 
ünnepiesen merev, csillogó mozaikban, mint ez a 
ravennai Theodora-kép. 

* * * 



Digitized by LjOOQ IC 



6o 

Történt, hogy Anno Domini 516 táján élt Bi- 
zantiónban egy paphJagóniai származású Acacius 
nevű ember. Nem voJt sem szenátor, sem magnifi- 
cus, sem excellentissimus, de azért mégis hasznos 
tudnivaló, milyen mesterségen volt. Arctótroph volt 
ő, ami annyit tesz, hogy a « medvék őrzője* és 
pedig a görög érzelmű zöld pártiak amphiteatru- 
mában. Lévén ojt a hivatása, hogy azok felett a 
vad bestiák, úgymint medvék, oroszlánok, tigrisek 
és hiénák felett őrködjék, melyek a felséges nép 
mulatságára olyan keresztényi örömmel tépték szét 
a porondon a hitetlen pogányokat és még gono- 
szabb eretnekeket. Ott élt ez a nevezett Acacius 
az amphiteatrum rengeteg falainak az árnyékában 
az Embólon nevű városrészben, mely a Vénus 
asszony örömeinele a szemétdombja volt. Ott élt 
feleségével és három leányával együtt, kikben azon- 
ban nem soká gyönyörködhetett, mert még a szent 
Anastasius császár uralkodása alatt mindörökre el- 
hagyta vadállatait és családját s meghalt. Özvegyét 
a hivatalos rendhez képest a leányokkal és a med- 
vékkel együtt az az új arctotrpoh örökölte, ki a 
megboldogultat a ketreceknél helyettesitette. Az új 
szerelem azonban nem térítette el az özvegyet 
anyai kötelességeitől. Nagy gondot kezdett fordí- 
tani leányai nevelésére, mert ép oly jó, sőt sokkal 



Digitized by LjOOQ IC 



kiválóbb hetaire művésznőket akart belőlük nevel- 
ni, mint amilyen ő maga volt. Az elsőt hívták 
Comitónak, a másodikat Theodorának, a harmadi- 
kat pedig Anastasiának. 

Comito volt az első a törekvő család gyermek- 
leányai közül, a ki fellépett az amphiteatrum szín- 
padára s fortélyos táncával és kellemetes énekével 
méltó örömet szerzett gondos édes anyjának. Ali- 
kor kiment a tapsoló bizánciak tízezrei elé, több- 
nyire húga, a gyermek Theodora vitte utána azt a 
kis zsölyeszéket, a melyre az immár diadalmas mű- 
vésznő olykor leült pihenni. Gyermek volt ez a 
Theodora még, de a hogy rövid tunikában és rab- 
szolga-ujjasban tétlenül szemlélte nénje dicsőségét, 
nagy álmai támadtak. Ő is szeretett volna annyi 
tapsot, triobolus-t és szerelmes vallomást és kívá- 
natosnak tetszett előtte, hogy azt a tízezer fejű 
tapsoló szörnyeteget, a népet gyönge kezeivel rab- 
igájába hajtsa. 

Ahogy a kis leány a zsöllyeszék mögül sokat 
és figyelmesen nézte a veszedelmes szörnyeteg in- 
cselkedéseit, lassanként namcsak kiösmerte a gyön- 
géit, hanem csakhamar erőt is érzett arra, hogy 
szembeszálljon vele. És ha azon a napon, amikor 
a közönség előtt föllépett, még gyermek volt, más- 
nap már azzá a hires bizánci hetairává lett, kinek 



Digitized by LjOOQ IC 



6* 

éretlen, de annál kívánatosabb csókjai után minde- 
nek szomjaztak; Nem római volt ő, vagy görög, 
hanem szerelemtől lázas paphlagoniai vér csörge- 
dezett ereiben. 

Nem énekelt ő, mint nénje, csak táncolt és tánca 
lett az a buja méreg, mely lassan megmételyezte 
az amphiteatrum tízezreit s melynek hire az 
aréna porfelhőjével felszállva, elmámorította az 
egész világot. Nem is annyira tánczolt ő, mint in- 
kább csak olyan titokzatos új lengedezéssel resz- 
kettette testét, amilyet sem azelőtt, sem azóta 
nem láttak az emberek. Tudott kacagtatóan víg 
lenni ; mimikai jelenetei hahotára fakasztották a tö- 
meget, de Villámcsapásként hatott az, mikor a sze- 
relmes vágyak megszállták ölelésre örökké szomjas 
testét. Mikor a zene ütemére az aranyvesszővel 
csöndesen verdesni kezdte tagjait, rajongó arca 
olyan lett, mint a halotté, aztán, mire már szinte 
jajongot szinte fájdalmas tüzében, egyszerre meg- 
oldódtak a gyönyörtől rab tagjai s ekkor a szen- 
vedély eszeveszett vad táncába ragadta magával a 
rajta csüggő ezrek vágyait. Önkívületében lesiklott 
selyemchlamysa s tüzelő testének minden pórusa, 
mint megannyi csókárasztó szá}, lehelte a tömeg 
szemébe a szerelmes kárhozat mérgét. A római ér- 
zelmű kékek pártfogolták őt legjobban. 



Digitized by LjOOQ IC 



6? 

Theödora nem volt hagy, inkább Kicsiny, töké- 
letes és finom formájú nyúlánk testtel, amely haj- 
lékony volt, mint a kígyóé. Olajbarna, sápadt as 
arcában szinte égtek nagy fekete szemei. De leg- 
szebb volt a járása: minden titka, minden hatalma 
ebben volt. 

Glossa : 

Paulus Silantiarius : «... mert ép oly kevéssé 
lehetne leírni a Theödora szépséget, mint a nap 
káprázatát ...» 

Prokopius: (a császárné aranyszobráról írván) 
«... amennyire szobor szép lehet, szép ez a 
szobor, de olyan diadalmas a Theödora szépsége, 
hogy sem embermondta szó, sem emberalkotta kép 
nem tudná azt soha visszaadni . . .» 

Mindeneknek átadta magát, akik férfiak voltak 
és meglátták őt Bizáncban. Lettek légyen azok 
rómaiak, görögök vagy barbárok, európaiak, ázsiaiak 
vagy afrikaiak; patríciusok, gladiátorok Vagy 
rabszolgák: mindeneket szeretett ő, akik ölelni 
óhajtották. És annyira bőkezű volt szerelmeivel, 
hogy gyakran vádolta a természetet fösvénységgel, 
amiért nem tudott elegendő sokféle csókot kita- 
lálni az ő gyönyörűségére. Mivel azonban nemcsak 
nagyon szép, de még sokkal okosabb is volt, csak- 
hamar belátta, hogy ez a vihar, ha tovább tart, 



Digitized by LjOOQ IC 



6 4 

sem frissebbé nem fogja tenni orcáját, sem nem 
fogja magasabbra vinni a sorsát. Meggondolta, 
hogy immár eleget áldozott hírneve megalapítására, 
elhatározta, hogy e hírnevet Bizánc magasabb kö- 
reiben fogja gyümölcsöztetni. Szakítván a mulatók 
névtelen tömegeivel, ekkor választotta ki magának 
hivatalos kedveséül azt a bizonyos tyrusi Hekebo- 
los-t s követte őt Afrikába pentapolisi kormányzó- 
ságba. 

De változatosságot kedvelő természete nem so- 
káig birta ki a hűséget és Hekebolos, bár Theo- 
dora már egy gyermekkel ajándékozta meg, nem- 
sokára világgá kergette őt felette romlott erkölcsei 
miatt. A szép leány ekkor egy arabs főnök ven- 
dégszeretetét fogadta el, kitől azonban, miután 
szerelme emlékéül szintén egy gyermeket hagyott 
nála, utóbb megszökött. Ez a gyermek az a bol- 
dogtalan Joannes, kire anyja később mint császárné, 
olyannyira nem tudott többé visszaemlékezni, hogy 
mikor egyszer jelentkezett nála, mint afféle alkal- 
matlan kéregetőt véletlenül karóba huzattá. Ettől- 
fogva még mélyebbre sülyedve, mint valaha, sokáig 
bolyongott Theodora Afrika parti városaiban. 

Mindezt elkövette Theodora s Alexandrián át 
végre visszatért Bizáncba, miután 



Digitized by LjOOQ IC 



65 

Glossa : 

Prokopius: «... olyan dolgokon ment keresz- 
tül, melyeket ember, ki isten kegyelmét nem akarja 
eljátszani, meg nem nevezhet. A sátán akarta 
úgy, hogy ne legyen olyan helye a földnek, ame- 
lyet meg ne mételyezett volna Theodora romlott- 
sága ...» 

Immár azonban belátta, hogy eljött álmai meg- 
valósulásának az ideje. Attól tartván, hogy kissé 
tán túlságosan is megalapította hírnevét, szerény, 
de művészies palotába vonult vissza és az erényes 
nők szokásait vette fel. Művészek, tudósok és pa- 
lotai urak válogatott társaságával környezte magát. 
Eszével együtt megjött a büszkesége is, az a bizo- 
nyos gőg, amely fájlalja az ediggi haszontalan 
szerelmeket, bosszút esküszik az egész férfinem 
ellen és a legdiadalmasabb szerelemre tör. 

Kész volt a nagy szerepre : szép volt, szellemes 
és tanult. Sokféle tapasztalatai kérlelhetetlen me- 
részséget kölcsönöztek asszonyi bűbájosságának. 
A nőies és férfias tulajdonságoknak olyan ellenté- 
tes csábos vegyül éke állott elő benne, melyre csak 
az antik Aspásiák adtak példát. Női gyöngeség és 
férfias erő, fortélyos érzékiség és politikai éleslá- 
tás, a kéjek bűnös őrültsége, a teljes tájékozottság 
vakmerősége és a legszámítóbb józan ész egyesül- 



Digitized by LjOOQ IC 



66 

tek benne. Megtagadta minden régi ismerősét s a 
legnagyobbat gondolva, a császári palotára fug- 
geszté szemeit. 

De kjt hódítson meg onnan? A császárt ? A ke- 
gyes Justinus császár uralkodott akkor, egy thráciai 
bolgár paraszt, ki még mezítláb jött Bizáncba. 
Lassan küzdötte föl magát a gárdaparancsnoksági 
tisztre s mint praefectus praetoriót kiáltották ki 
Anastasius után császárrá. A kegyes és szent Jus- 
tinus azonban minden volt : fösvény, tudatlan, hit- 
iuzgó, babonás, kapzsi, hitszegő, kegyetlen, barbár, 
csak ép kicsapongó nem és hetvenes évei mellett 
nem gondolhatott rá Theodora. Maradt hát a csá- 
szár unokaöccse, ki szintén bolgár parasztfi volt 
s kit Upravdának hívtak, a mai szláv nyelven azt 
teszi, hogy az igazság. Upravda az udvarnál aj us- 
tinian nevet vette föl és nagy érdemeket szerzett 
jnagának a császár előtt az által, hogy a hatalmas- 
kodni kezdő gót herceget, Vitai ianust egy udvari 
lakomán leszuratta. Ettőlfogva hamar emelkedett; 
egymás után lett magisterré, consullá, patríciussá, 
comessé, nobilissimussá és végre a domesticusok 
parancsnokává. A barbárok őserejét csudálatosan 
egyesítette a görög-római romlottsággal : tudós, 
vakbuzgó és babonás volt. 



Digitized by LjOOQ IC 



67 

Qlossa : 

Joannes Malala : «a legszentebb Justinian ala-r 
csony termetű, széles vállú, fehér bőrű és piros arcú 
férfi volt. Kopaszodó fejét göndör haj övezé és 
nem viselt szakállt ». 

Prokopius : «... egész olyan volt, mint Titus 
császár fia: Domitianus ...» 

A rabszolgából lett császárné, az öreg Lupicinia- 
Euphemie, nemkülönben a Justinian anyja, az eré- 
nyes Biglenitza (kit az udvarnál Vigilantiának hív- 
tak) hiába tiltakoztak Theodora ellen. Justinian 
már csak a kedvese eszével gondolkozott. Na- 
gyon okos dolgokat tanácsolt néki Theodora. 
Azt, hogy vegye el őt s neveztesse ki kettőjöket 
társcsászárokká, hogy még a Justinian életében 
biztosíthassák maguknak a hatalmat az Anastasius 
unokaöccse ellen. Justinian patriciusi rangra is 
emeltette Theodorát, de a házassággal kissé nehe- 
zebben ment a dolog ; szenátori rangú ember nem 
vehetett el törvény szerint hetairát vagy amphitea- 
trumi színésznőt. Erre támaszkodott Justinian. Jus- 
tinian azonban a megbocsátó keresztény vallásra 
hivatkozva, eltöröltette nagybátyjával a régi tör- 
vényt és végre csakugyan elvette Theodorát. A bi- 
zánci patriarcha adta őket össze s tette fejükre a 
társcsászári diadémot. Minden provinciák minden^ 



Digitized by LjOOQ IC 



68 

kormányzói pedig eljövének s «az Atyának, Fiú- 
nak, Szentléleknek és a Szűznek nevében » meges- 
küdtek «az evangéliumokra és Gábor s Mihály 
arkangyalokra, hogy tiszta lelkiismerettel fogják 
■legszentebb uraikat (sacratissimis DDNN.) Justi- 
niant és hitvesét Theodorát szolgálni ». 

Glossa : 

Prokopius «... és azok, akik előtt eddig Theo- 
dora hajlongott az amphi teátrumban, most könyö- 
rögve borultak eléje, mint rabszolgák ...» 

Az Úr 528-ik esztendejében történt, hogy Jus- 
tinián halála után a kegyes, a legtudósabb és 
legszentebb Augusta Theodora a világ urává lett. 
Volt pedig akkor mintegy húsz éves. És uralkodott 
úgy mint hatvannégy tartomány és kilencszázhar- 
mincöt város felett. Aranyos fátyol palástban ült 
színarany trónján, a császári bíborral vállán, arany- 
koronával fején és mindeneknek, kik eléje járultak, 
meg kellett csókolni a lábát, még a nagy Belizár- 
nak is, mikor a Nyugat meghódításáról diadalma- 
san hazatért. 

Glossa: 

Joannes Zonaras: «... mert, mikor Justinián 
trónra lépett, nem egy hatalom volt a birodalom- 
ban, hanem kettő, mert hitvese nemcsak oly ha- 
talmas vala, mint ő, hanem még hatalmasabb nála. 



Digitized by LjOOQ IC 



6 9 

A császár, mint az Ég ajándékát dicsőítette Theo- 
dórát kónstitucióibafi s az ő sugallatának tulajdoní- 
totta legjobb törvényeit . . .» 

Theodorá épített magának egy babiloni palotát 
a Bospórus partjára és onnan/ a Hxreron ázsiai 
fényű termeiből kormányozta a világot mintegy 
húsz esztendeig. Mivel pedig a női szív olyan, 
hogy csak a szenvedély véglétei által tud élni, 
csak a szerelemben s az emésztő gyűlöletben tud 
táplálékot találni ; megvolt abban a palotában min- 
den, amit az ő szive csak megkívánhatott. Justi- 
níánra már nem volt többé szüksége s nem is le- 
hetett többé bizalma ahhoz a theologus császár- 
hoz, akinek minden vágya abban volt, hogy elevenen 
ragadtassék a mennyekbe. Mialatt tehát 

Glossa : 

Prokopius: «... a császár, az a tudós sza- 
már ...» jogtudósaival vitatkozott s szerzeteseivel 
új eretnekségre vadászott, azalatt ő a Hxreron eme- 
letén azokat fogadta, akik a szerelem édes tudo- 
mányában voltak buzgóak. De a palota pincéiben 
börtönök is voltak, melyeknek sikátorai a Bospó- 
rus vizére nyíltak s e tömlöcöknek is voltak ven- 
dégei mindig. Mert amit a császárné még ezelőtt 
megfogadott, azt most keresztül is vitte, nem volt 
szabad, hogy nyoma maradjon a világon előbbi 



Digitized by LjOOQ IC 



7* 

hírhedt életének. LeghiYebb barátnője, Antonina, 
a Belizár hitvese, Jci azelőtt szintén hetaire volt, 
segített neki világbosszújában. Kémei nemcsak régi 
kedveseit kutatták ki, hanem vérpadra hozták neki 
azokat is, kik valami megjegyzést mertek tenni 
előbbi életére. Büntetése sújtó volt, mint a bibliai 
átok, ( mert elérte még áldozatai magzatjait is. Bor- 
zasztó és felette kínos büntetést talált ki áldozatai 
számára. Ó, aki nem ismerte a tiszta fiatalságot és 
az ártatlan szerelmet, meggyülölte mindezeket, ép 
mert neki nem volt és minden világhatalma mejlett 
nem lehetett többé része bennük. Különös és ke- 
gyetlen örömet lelt az ifjú mátkapárok erőszakos 
szétválasztásában. Egyetemes féltékenységében vagy 
magához vagy másokhoz parancsolta a vőlegénye- 
ket, a menyasszonyokat pedig katonatisztjeihez 
kény szerit ette. Így jártak Leontius és Saturnínus 
referendáriusok mátkáikká] együtt. 

Hogy nálánál tökéleteseb mi sem lehessen, ma- 
gához rántotta le a tisztességet és igyekezett meg- 
szégyenítem az erényes hagyományokat. Comito 
nénjétől kezdve, kit az arméniai herceghez adott 
férjhez, magas házasságokba juttatta bele a hozzá 
hasonló nőket, hogy ne lehessen család, amely va- 
lamit szemére vethessen az övének. Régi bűnei 
helyét, az Embólont eltörölte a föld szihérŐl s a 



Digitized by LjOOQ IC 



7i 

Szent Pantalcon templomot építteté helyére. Any- 
nyira gyűlölt mindent, ami a múltjára emlékeztette, 
hogy összefogatta az amphiteatrum hetairáit s a 
« megtértek* boszpomsi zárdájába csukatott be kö- 
zülük mintegy ötszázat, kik azonban nem értve át 
ily hirtelen a hit malasztját, nagyrészt a' tengerbe 
ugráltak bele a falról és a halálban kerestek meg- 
váltást* 

^A^ szeretem örömei azonban nem képesek egy- 
magukban kielégíteni a női szivet. Ezért vévé a 
gondjaiba Theodora a vallást is. Rettenetes biró 
volt ő a világiakban, de tán még rettenetesebb a 
lelkiekben. Justinj annak hagyván a lelki kódexeket, 
ő maga az egyházi ügyek vezetése iránt érzett 
szent hivatást. Szorgalommal üldözte, égettette, 
süttette és huzattá karóba mindazokat, akik mint 
egykor ő, megfeledkeztek a keresztény istenről, 
így akarta helyrepótolni azt, amit hetaira korában 
a pogány Vénus javára vétett a Szentháromság 
ellen. Nem volt az eretnekségnek buzgóbb kuta- 
tója ő nála : nemcsak püspökökkel, érsekekkel és 
patriarchákkal rendelkezett, hanem hitcikkelyeket 
diktált az egyetemes zsinatoknak. Parancsolt még 
a pápának is, mert hisz ő volt az, aki Belizárral 
vasra vetette Szent Silverius pápát s helyébe Vi- 
giliust rendelte a Szent Péter székébe. 



Digitized by LjOOQ IC 



7* 

A világ ura volt ő : asszonycsászár, asszonypápa 
és asszonyi egyházatya : Mater Ecclesiae, egy sze- 
mélyben. Volt is látszatja hatalmának. Ó és a nem 
kevésbbé buzgó Justinián háborúk, vallási üldözé- 
sek által Jsten nevében. 

Glossa : 

Prokopius : «... vagy száz (?) millió embert 
veszítettek el : öt milliót Afrikában, tizenötöt Itá- 
liában és megszámlálhatatlan milliókat Ázsiában ...» 

Gibbon «. . . Justinián uralkodása alatt a föld 
lakosainak a száma megdöbbentően csökkent .., .» 

Ezek után békével meghalhatott Theodora. És 
mikor meghalt, volt mintegy negyven éves. 




Digitized by LjOOQ IC 



Digitized by LjOOQ IC