Skip to main content

Full text of "Aquila : a Magyar Ornithologiai Kèozpont Folyâoirata"

See other formats 


N án Szám po am a wc + ro A NO DODO ea aan 
a Te nn Be VE Oe i - ~ 
AP ER RE Ir - en nn en een ira nn ee Le 2 
- > 


= een 
metalcore TER EEE 


2 
4 
- “ < 
ca = re rn 
p- esel ~ 
e n - a ”. om - ate 
~~ + En I e AR ET Mn REI 
éz jee o > 8 haz e = onde Le eg nts Noe gli wth da 
ne u... = alga vedo ) inurl Nw NE Ta re > “ 
fereg ‘stent = .... .. la diritte dr nti E ties dente neato 
a o dee sia in Æ Pa alu CR es ee 
CTE ER og od ee baron “ put si wind. et cn SG 
Se oo ee tert ot eher te ei "e inte — volar te te whe ee nl PE CLN SES 
eee CEP WSs — o < ve er re | er ue à Se EEE ey 
may inte Vigne gir elni pete ere - wee Bu . sto Mela 
ayer nie Wer ee - > — — 0 mes wr mi me | un n we hár te b, 
ug nr Me ET se ee vigy me ui | gioia torri 
nn ne sem Ve his ee ee a - == rr note gi ap udnai 
= eni pn e cele n ue akás ‘ en hay eni Md 5 
vini. ae vigile ez SY ve etree ot ne ee he (Om les eee Liar > = os tere t= Me <p e è mime in SE 
al nat iau ig ee ely oe Wy we we "el mr "ta ee i ae 
eile Pig pa my à rev TEE ea RL vert a bal int ra 
= suli sig 7 | vt + pet bd köde lőrét dee y La — wee oe 
Bi Pete et a ne - vetta vee diete due io wo ne gl Ca ly ea 
ple pipe liga tot — ur ent tt vi nt en -~ ww na ta 
nre te e de pr oi rat tot? coda - gio rr -. rex - ee 
= 0e ee in ee ee - LÉ ees 
ág ee wi - Le. lt Je sie ee it er Dee a a 
ee sigh ene mtg wiv Lele * = ee ee egy yr rie © * ES pe ras 
u here gino TEN oo gl ae we vat stai a. 
te e. wer dî elet == -- mia qe pn ~~ ~ a ge gt 
feto LT Er rare tnt te eu en en pren” v vie eggs 
feet ear szé tu Br N er Sie wer ie er = e 0g ák A 
RUES ee urto bt "rei a AP rate nen x = es pu or 
er Carpe weg ro 79 99 .. “ender ei à trié . mg oer 
tiri ed e RE LR 2 L$ nv 
an "ee ee e e en DE e + tuteur dd mg na 
i it le se . we -— ee v- eng asian 
er » ~~ TEE EDDIE rer LEBE DE > wit tsa arad vat 
LA a - > 9. Wt es =e == att he a vé - - 
ren A mir Te se vip a pt i = - ~~ hez use 
eet Ww nie .. LR + A une w » « - ata, res è 
Se «ted ef» - - te ne - ~ 
” Page . -- won sé LE + = per n et ús 
ye > vgy ey ” "e "e uv n + .. une Pe 
> .... ve nie ” = == cheb . - + + 7 
Tenno prog ee rie .. - <= wwe gr + er m 4 
ue + 7 è a mem = e. vs we - ©. ed ~ ne 
. u aa veg sv Vielen u. a ~ = - " 
n “ne -. vol eg wee er ve gi - ag nu 
u-. . ” > . et vig ee m - Lee Te .. pen + 
” . . v en - wi toi has iw r 
nt N ” " <= na » « 4 
ve ért . vw ve Pi “e. 
ve © ... - we ... ” > d pt 
* LI »> mia . m" 
.. si = + .. - LE né ~ 
.. + ..- (© = CE Ry ge Lao e i v ¥ bd 
Holy "ere ey bi pd ” bag 4 
9 tw en - — bed ” » .. “ 
Bee > alate o patata - + ” . 3 Va due 
© Oe ern la A. . w ‘ewe we L B 
vr. ven du nd - er - . “pro greta pi o + etere . x ... 
vr LRU + . w... . - ve. . La - one 2 
p here gi . s not — + bal - - . u. v . vo = ipa panta Shea dee vg eng Pe ine en e LUS INT ge Lg «fee a e 
ve oF L » trae al " ‘ + : pre o = 
ww. . ate © x . ve . Pi ev vu. - 
e ese ne Sr "ni » et v uva ~ pad va “- LA à 
ere mn > er etats © LE bn "<= Va pe Lai = - ” — we A 
Pre gie vi sat +» ver w aaa " ds vev . =" te x 
la agy gye sinti + -. (I " LE De Ca vue e e . 4 vou + - 
a av u. — Lu "rs be: - = è “ee bd 
Pd mercato u”. m... ner hi wie " C2 wmv ne? ~ ~~ 
vie dr lg af * mate — ne kod Be sag ae ne we 2 CIS “ + " È a ue = - 
hon > °° © ee a 6. ne az un Par. Mot "eso dute topos vw toto LE. LE .. s wie ee er tai ” à PRES "DE: een 
I tat en EE 


SES; = 


77 
O 


Ww 


20 
- 4 


ND 


kg 


NE yh Skee Cae US 
Pea TAN AIT | ak SIOE 
DEE 
he Internet Archive 
un 20150008 
rchive.org/details/aquila4649alli 


M. KIR. MADÁRTANI INTÉZET. 


KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT. 
REGIO ISTITUTO ORNITOLOGICO UNGHERES E. 
ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY. 
INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. 


AQUILA 


MADÁRTANI FOLYÓIRAT. 
ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE. 
GIORNALE DI ORNITOLOGIA. 
PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. 
JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE. 


SZERK. REDACT. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB 


XLVI-IL. BUDAPEST 1939—1942. 


ARA — PREIS — 25 PENGŐ. 


WEGRENDELHETO A M. KIR. MADÁRTANI INTÉZETNÉL — ZU BEZIEHEN VOM K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUT 


N Ù BUDAPEST, II. HERMAN OTTÓ-UT 15. 


‚Erschienen im Sep 


temb 


lu ser Seo alent. (GO 
2 sükletalisgeseben 101 
| | 


MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA 


n ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES 


\ 


vie 


| MEGINDITOTTA 


‘4 GEGRÜNDET VON 
| HERMAN OTTÓ OTTO HERMAN 
be 

252 3 

a ; 

| SZERKESZTI REDAKTEUR 
= VONOCZKY VÖNÖCZKY 


SCHENK JAKAB JAKOB SCHENK 


4 
¥ 
3 


s x 
LA 
da 2 AY 
1? 

§ 


SID 


m4 


| XLVI—IL. ÉVFOLYAM +  1939—1942. + JAHRGANG XLVI—IL. 


K 


| 6 TÁBLÁVAL ES 22 SZÖVEGÄBRÄVAL. 
l= | MIT 6 TAFELN UND 22 TEXTFIGUREN. 


BUDAPEST. 


A MAGYAR KIRÁLYI! MADÁRTANI INTÉZET KIADVANYA. 
EDITION DES K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 


73 | 1942. 


Kiadatott 1942 október havában. 
Herausgegeben im Oktober 1942. 


Megjelenik 600 példányban. 
Erscheint in 600 Exemplaren. 


BUDAPEST, 1942. 
MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA 
2394/1941. 


D TARTALOM. 


| AGARDI EDE: A keleti Mecsek madárvilága 
Let "DR. BARANYOVITS FERENC : A balkáni kacagögerle solai 

. BARTHOS GYULA: A vörösfejü gébics előfordulása Somogy- és Zala megy bbe à 
| DR. BERETZK PETER: A balkáni fakopáncs Szegeden is fészkel i 
se Buhu fészkelése Szegeden 
— — Atavicanké fészkelése a szegedi Heherkuton 


“ 3 I -— Ajeges sirály előfordulása a szegedi Dehertav.on ; 
pr .— —— A csókák elszaporodása Szegeden . 
‘4 — —  Kiskeresztesörüek Szegeden 


— —  Szárcsák különös balesete 

BE A balkáni kacagögerle elszaporodása Budapest környékén 2 
CSABA JÓZSEF : A särgafeiü kirälyka fészkelése Nyugat-Magyarorszägon . 
> CSORNAI RICHARD : Madártani adatok Zentáról 

; pe: DORNING HENRIK : Iszik-e a bubos banka vizet ? 

fee -— — A molnärfecske érdekes fészkelése . 

= — BÁRÓ DORY LAJOS : A vörösfejü gébics Vas- one. i 

[77 GODYN ZSIGMOND : Vadludvonulis a Dunaszögeben 1939/40 telén 

È He HEGYMEGHY DEZSŐ : Részleges fehér szinezetü fekete rigók gyakori Miseria 
= DR. HOMOKI-NAGY ISTVÁN : A kis kócsag fészkelése Kohäryszentlörincen . 
‘ | HRABAR SANDOR : A fehér gélya elterjedése Kárpátalján 1933-24-ben . 

— — Aretihejäk Kárpátalján . 

KÁLÓCZY LAJOS : Bütykös hattyu 


4 


| féléin és azok földrajzi fajtakôrein. IIT. [. Coloeus monedula L. 

an — — A szaikök köborläsa Magyarországon 1939-40 év telén 

ER ra Megfigyelések a balkáni kacagögerle ujabb elterjedeserö! 

— — A szirti sas függöget . 

— — Memoriam! . 

LITTAHORSZKY ANTAL : Vörösnyaku Ind: a Bänätban 

- MALINOWSCHI KONRÁD : A háboru behatäsa a N hin 
MARKOV VUJA : Madártani adatok Bäcsföldvärröl A 

| MASTROVIÉ ANTUN : A csókák fészkelése az adriai LT 

DR. MAUKS KÁROLY : A Borsodi Bükkhegyseg sarlésfecskéi . 

-- — A vörösfejü gébics ujabb fészkelési helye a borsodi Bükkben 

| — — Régi madártani adatok a Magas Tátrából 

.- — Szárnyasvadárak a Szepességben 1610-ben 

. MAUKSCH VILMOS : Fekete gólya fészkelése Leibicen 

MOLNÁR GYULA : Pehelyréce előfordulása . 

. NAGY GYULA: Hajnalmadár Gyöngyössölymoson . 

DR. NAGY JENŐ : Félvadon élő nagy lilik első STRO tészkelése | i 
NÉMETH SANDOR : Énekes hattyu : 

. RADVANYI OTTÓ : Seregélyek fészkelése ELTERN fetsak ben, 

— — §zéncinege tarsas együttfészkelése 

IFJ. VITÉZ SAGHY ANTAL: Faunisztikai adatok AI megy éből 
SALMEN JÁNOS : Dürgő fajdkakas januárban . 

DR. SÁTORI JÓZSEF : Szitakötők és szárnyas hangy ak mint madértäplélék . 

— — A h&zirozsdafarku folytatólagos terjeszkedése Debrecenben . 

— — A tôrpe sas fészkelése Haläpon 

ee La _Branta ruficollis PALL. rendes vonulé AR re ; 
SCHENK HENRIK : Dryobates syriacus balcanicus terjeszkedése Közép- Bäeskäban 
— — Füles kuvik Överbäszon . 

— — Aberki poszäta ujabb ETRE 


BEZSILLA LÁSZLÓ : A fecskesiräly első elöforduläsa een eh one ? 


DR. KEVE-KLEINER ? ANDRÁS : Rendszertani N, a Kárpát ‘it facaanbedingk varju- 


Oldal 
269 — 284 
457 

+61 

155 

460 

463 

468 

463% —469 
469 

475 

449 

457 

462 

467 
397—398 
472 


146—159 
366—369 
457 


466 
469 —470 
467 
464 
457—458 
460—461 
476 
477 
461 
468 
468 
373—381 
468 
473 
473—474 
464 
474—475 
444446 
455 —456 
462 
466 
454-455 
456 
456 


IV. | TARTALOM 


oe rg 
SCHENK HENRIK : Szelesfarku halfarkas 
— — "A molnärfecske vonulása 
— — Szokatlan fészkelő helyek a 
DR. BÁRÓ SOLYMOSY LASZLO: Füles pagsteea Vas megyében 3 
DR. STUDINKA LÁSZLÓ : Megfigyelések a hamvas rétihéjáról 
GRÓF SZÉCHENYI FRIGYES : Fészkelési adatok Somogyból 
SZOJKA FERENC : Pásztormadár . 
SZŐCS JÓZSEF : A nyaktekercsről . 
TABAKOVICS GUSZTÁV : Jeges réce SIAE 
DR. TARJÁN TIBOR: A nagy lilik fészkelése Ökigyöson 
— -- A balkáni kacagôgerle Békéscsabán . : x 
— -- Az6kigyoòsi szikes puszta vizimadarai 1939 és 1940- vent: : 
— — Atavicanké (Tringa stagnatilis BECHST.) . 
—- — Fehérfarku ölyv előfordulása 
— — Gyürüs apácalud. SR A 
TURCSEK FERENC : Adatok Nyitra digen i : 
DR. UDVARDY MIKLOS: Nagy lilik a Hortobágyon 1942 flee : 
DR. VASVÁRI MIKLOS : Ornithofaunisztikai adatok Magyarországból . 
— — Két érdekes ragadozömadär . 
— — Az 1939/40-es tél és a madárvilág . 
—  — Fäkon fészkelő kis kécsagok 
— — Darazs6lyvek korai vonulása . : 
— — A szalaköta épületekben való Lic PA re \ 
— — Niintike mint madártáplálék 2 
DR. VERTSE ALBERT : Madärvedelmi Hoszimolo 19851941 . 
— — Kis légykapó fészkelése a Mátrában . 
— —- Vizirigé a Mátrában ? i 
— — Arenaria i. interpres L. ujabb dötordlása Mara 
— — §ziklafalon fészkelő kabasölyom . 


VUE 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB : Pótlások és kiegészítések a törtenelmi Mara ma- 


darainak névjegyzékéhez . u 
— — Magyar sölymäszmadärnevek. II. Befejezö rész . 
— — Sebzett nagy lilik visszamaradäsa. 
-- -— A nagy kócsag fészkelése Dinnyésen . 
— — A barkós cinege állománya Dinnyésen . 
— — <A lócsér ujabb előfordulásai Magyarországon 
— — <A Buturlinlud Erdélyben . 
— —. Magyar madárnevek 1786-ból . 
WÁHL IGNÁC : A balkáni kacagögerle. 


WARGA KÁLMÁN : Egy széncinke-pár 18 napi fidkaetetésének en CT az net ap 


ugyanazon óráiban. 
— —. Intézeti gyek . 


DR. WOYNAROVICH ELEK : Haba RAR ee elések Diana az 21941 évben 


Kisebb közlemények 
Intézeti ügyek . 

Personália 

Tagsági hinevarések 

In Memoriam! . wnt 
Index alphabeticus avium . 


TABLAK JEGYZEKE. 


I. Csöka-fajtäk 

II. Csöka-fajtäk £ 
III. A dolmanyos csóka PRETI 
IV. Hamvas rétihéja fészke . 


V. Circus aeruginosus : leucizmus — melanizmus és bias lábu Falco cherrug cherrug 


VI. Nagy lilik pár, fészke, töjasai, fiokai ...... ee Chee cad ti Coates ee 


Des: £70 
470—471 
469 
225—246 
463 
469 
391—393 
| 468 
449—450 
456 
458—459 © 
463 
464 
467 
300—301 
451 
314—318 
324331 
340—351 
453—454 
469 
472 
475—476 
400—412 
460 
 462—463 
465—-466 
470 
1-2 
5—71 
450—451 
451—452 
459—460 
464—465 
467 
477—478 
456 
424—435 
509—514 
310—311 
449—478 
509—514 
520—521 
+ 523 
524—526 
527—533 
224--225 
224— 225 
224— 295 
246—247 
328—329 
380—381 


METTI oe ee 


1939/42) . ZUSÄTZE UND ERGÄNZUNGEN ZU DEM NAMENSVERZEICHNIS 3 
DER VOGEL DES HISTORISCHEN UNGARNS 


Zusätze und Ergänzungen zu dem Namensver- 
zeichnis der Vögel des historischen Ungarns. 


Von JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


In dem vorangehenden Aquila-Bande 1935/38. p. 9—79. veröffent- 
lichte ich das Namensverzeichnise der Vögel des historischen Ungarns, 


. welches einerseits den Übergang von der bisher gebrauchten speziellen 


ungarischen Nomenklatur auf die jetzt allgemein angenommene inter- 
nationale überbrücken sollte, anderseits aber auch die seit 1918 erfolg- 
ten Veränderungen zu berücksichtigen hatte. Das letzte Verzeichnis der 
Vögel Ungarns erschien im J ahre 1918 von STEPHAN von CHERNEL zu 
Chernelhäza im XXV. Jahrgang der Aquila als Beilage p. 1—76. 
Die Veränderungen waren ziemlich bedeutend, einerseits weil die 
ungarische ornithologische Forschung während 20 Jahren nicht unbe- 
deutende Fortschritte machte, anderseits weil infolge des Zwangsfrieden- 
schlusses von Trianon ein ansehnlicher Teil der Avifauna des histo- 


. rischen Ungarns ausser den Grenzen Rumpfungarns blieb. Diese mussten 


dann mit Cursivdruck von den in Rumpfungarn zurückgebliebenen 
Arten unterschieden werden. Durch die so erfreuliche Rükkehr eines 
grossen Teiles der abgetrennten Gebiete, wurde ein Teil dieser unter- 
schiedlichen Bezeichnungen überflüssig. 

Die Durchführung dieser Abänderungen macht die nachfolgenden 
Modifikationen des Verzeichnisses von 1938 notwendig. Die Ziffern 
vor den Vogelnamen beziehen sich auf die Ziffern des Verzeichnisses 
von 1938, die Zusätze werden dann mit den nämlichen Ziffern mit 
Hinzufügung von a), b) bezeichnet. 


5. O HH Coloeus mondula turrium BREHM. — Doble. 

6. (O EH) Coloeus monedula collaris DRUMM. — Balkanische 
Dohle. | 

6/a. <*> Coloeus monedula soemmeringii FISCHER. -— Russische 
Dohle. 


6/b. V Coloeus monedula spermologus VIEILL. — Westliche Dohle. 
10/a. V Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. — Westlicher 


Eichelhäher. 
14/a. V Sturnus vulgaris balcanicus BUT. et. HARMs. — Balkanstar. 
31. <*> Pyrrhula pyrrhula coccinea GM. — Westlicher Gimpel 


ist zu streichen. 
1* 


oA) N a AY 
Di È ve TA 
A $i Ar 
à 94 A % + È de 
un RAT 
4 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 
141. \/ Phoenicurus phoenicurus samamisicus HABL. — Weiss- — 


fliigeliger Hausrotschwanz ist zu streichen. 

250/a. \/ Anser fabalis brachyrhynchus BAILL. — Kurzschnabelgans. 

355/a. V Xema sabini SABINE. — Schwalbenmöve.: 

Das Verzeichnis der mit den zurickgekehrten Landesteilen in die 
ungarische Avifauna zurückgekehrten Vogelarten ist das folgende: 

36. \/ Loxia pytyopsittacus BORKH. 

40. \/ Montifringilla nivalis nivalis L. 

53. V Melanocorypha leucoptera PALL. 

69. «> Motacilla flava feldeggi MIcH. 

79. V Parus cyanus tianschanicus MENZB.. 

82. O [[] Parus lugubris lugubris L. 

86. ( ) FH Parus atricapillus asimilis BREHM. 

87. (O FH) Parus atricapıllus transsylvanicus KLEINSCHM. 
91. \/ Remiz pendulinus caspius POELZAM. 

107. V Cettia cetti cetti MARM. 

174. () []] Picoides tridactylus alpinus BREHM. 

240. V Buteo vulpinus vulpinus GLOGER. 

226. (O (J) Gypaétus barbatus aureus HABL. 

Die Anzahl der Vogelarten des historischen Ungarns betragt nach 
diesen Daten gegenüber den 390 im Namensverzeichnis 1938 nunmehr 
insgesamt 394; die Anzahl der ‚„zurückgekehrten‘ Arten beträgt 13. 

Indem die Gebietsgrenzen derzeit noch nicht endgültig geordnet 
. sind, ist eine neue Ausgabe des Namensverzeichnisses der ungarischen 
Vögel derzeit noch nicht aktuell. Vielleicht können wir ein vorläufig 
„endgültiges‘“ Verzeichnis mit den schon bisher bekannten geringeren 


Änderungen im 50-ten Jubiläumsbande der Aquila zum Dienste der 
Forschung herausgeben. 


u 
ír 


| 1939/42] . MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 5 


Magyar solymaszmadarnevek. 


Irta: VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


II. BEFEJEZŐ RÉSZ.") 
SÓLYOM. 


A , Sólyom" szót a honfoglaló magyarság által magával hozott 


. ősi madárnévnek kell minösiteni. Eredetere vonatkozólag egyelőre 


bizonyosat nem mondhatunk. Mig a Turul, Zongor és Torontál solymász- 


. madárnevek török eredete, valamint a Kerecsen szó orosz eredete 
. —— kétségtelenül bebizonyitható, addig a , Sólyom" madárnév eredetéről 
. — nincsenek hasonló biztos adataink. 


. GOMBOCZ ZOLTÁN , Régi török jövevény szavaink" (76, p. 315) 


" "között tárgyalja a , Sólyom" szót. Szerinte a török , Csojlu", „Osajlak“, 
a csagatai és tatár „Üsajlan“, valamint az ozmán , Csojlu", ,,Csailak* 


és „Osavli“ -- (utóbbi a fiatal, még nem idomitott sölyomnak a neve) 


D: magyar sólyom hangalakjat nem adják meg. 


A zárójelben levő számok az első közleményben levő irodalom- 
jegyzék pl. : 348—348 megfelelő számait jelzik. 

" Bevallom, hogy GOMBocz-nak ezek a török eredetü sólyomnevei 

rendkivüli módon megleptek, mert abban a régebbi és ujabbkori madár- 


tani és solymaszati irodalomban, amelyet a magyar solymászmadár- 
. nevek azonosítása céljából áttanulmányoztam csak egyetlen egy ilyen, 


ha nem is teljesen azonos, de legalább hasonló névvel találkoztam és 


Aa pedig DEMENTIEW-nel (56), aki azt mondja, hogy a héja neve Turkesz- 
tanban ,Csauli.“ A „COsaul“ és a ,Csavhh" szó annyira közel van 


egymáshoz, hogy aggodalom nélkül azonosíthatók, annál is inkább, 
mert GOMBOCZ forrásműveiben is a , Csojlu", , Csajlak", ,,Csajlan*, 
, Csavli" szavai csak részben vannak a „Falke“ = sólyom szóval azono- 
sitva, részben azonban ‚‚Sperber‘‘ és „Habicht“, vagyis karvaly és héja 
jelentéssel szereyelnek. Ezek alapján nem lehet biztosra venni, hogy 
GOMBOCZ ZOLTÁN adatai a sólyom nemzetségre, illetőleg annak tör- 
zsökös alakjára a vándorsólyom-nak nevezett fajra vonatkoznak-e ? 

Ha már most a finn-ugor rokon népeknél keressük a sólyom 
madárnév eredetét, akkor teljes kudarcról kell beszámolnunk. A vándor- 


*) Első rész 1. Aquila 1935—38. p. 267—-348, 


6 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB | [Aquila — 


sólyom neve az észt népnél „Szuurkranszi Kull“, a finn népnél 
„Muuttohaukka, . Letvohaukka", a lappoknal „Rievszakfalle“, a letteknél 
„Peekunsz“ (NAUMANN 173), az osztyäkoknäl ,,Csung‘‘, „Sangu“, 
„Szoengur‘ ARTOBOLEWSKY (14), a szamojedeknel ,,Csapu-er“ (PLESKE 
194). Minthogy ezek még sokkal kevésbbé adják meg a magyar sólyom 
„hangalakjat“, azért azt hiszem, hogy ezek alapján a , Sólyom" szó 
finn-ugor származását véglegesen ki lehet kapcsolni. 


Ezzel szemben a török eredet kérdése tán nem annyira remény-. 
telen, mert a vándorsólyomnak, a sólyomnemzetség törzsökös alakjának 


a neve a keleti népeknél (perzsa, arab, oguz, stb.) régebben és még ma- 
napság is következetesen ‚„Sahın“. Ez se egyezik valami meggyőződésesen 
a sólyom magyar ,,hangalakjaval“, ahogyan GOMBOCZ mondta, de 
mindenesetre közelebb áll hozzá, mint a finn-ugor testvérnépeknél hasz- 
nálatos elnevezések. 3 

Habár a , Sólyom" szó eredetének kutatásában bizonyos nehézségek 
mutatkoznak, a szó jelentésének a kérdésében semmiféle bizonytalanság 
se jelentkezik. Kétségtelen, hogy a NAGY Lajos királyunk korában, 
vagy közvetlenül utána következő időből származó Besztercei (25) és 
Schlägli (212) Szöjegyzekekben szereplő „Falco“ = „Solum“, illetve írás- 
hibával ,, Falto“ = „Zoliem“ szavak a jelenleg vandorsölyomnak nevezett 
madárfajt jelölik. Ezekben a szójegyzékekben szerepel ugyanis vala- 
mennyi solymászmadár : Falco— sólyom, Accipiter=ölyv, Nisus — karvaly, 
Grifalco — zongor, Ifinilio, Istiulio — torontál, Erodius — ráró. Minthogy 
ebben a solymászmadár névgyüjteményben valamennyi kiváló és közhasz- 
nálatban volt solymászmadarunk szerepel, azért a Falco — Solum, illétve 
Zoliem név csakis a manapság vándorsólyomnak nevezett Falco 
peregrinus peregrinus TUNST nevü fajra vonatkozhatik. 

Ezt a fölfogást teljes mértékben igazolják a magyar solymászati 
vonatkozásu családi levelezésekben található sólyom adatok. Solymá- 
szati irodalmi adatokra nem hivatkozhatunk, mert nem maradt ránk 
olyan magyar irásmű, amely a solymászatra használt madarak neveit 
és természetrajzát ismertette volna. A családi levelezésekben azonban 
számos solymászati vonatkozás található s azok alapján is megálla- 
pitható, hogy a sólyom elnevezés éppen ugy mint a Besztercei és 
Schlägli szöszedetben csakis a vándorsólyomra vonatkozhatik. 

Az idevágó kevés adat egyrészt nagyon késői keletü, századokkal 
későbbi, mint a magyar solymászat kezdete, másrészt a sólyom nevet 
mint gyüjtőnevet használják solymászmadár név helyett, mindazon- 
által mégis becses adalékot nyujtanak a sólyom madárnév jelenté- 
sének megállapításához. Az idevágó adatok a következők : 

1557. BORNEMISSZA PÁL nyitrai püspök sólymokat, két rárót és 

ölyüt küldött FERDINÁND királynak, aki igen kedvelte a 


e Te NE 
& ~~. un 


RE 
1939/42] : MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK n 


solymászatot, TAKÁCS (242). A három legjelesebb solymász- 
madár itt kifogástalanul aronosithatò. Sólyom = Falco p. 
peregrinus, Ráró — Falco ch. cherrug és Ölyü — Accipiter 
g. gentilis. Ebből a nevezetes levélből tehát megällapithat- 
juk, hogy solymászcsaládaink pontosan megkülönböztették 
solymászmadaraikat. Még inkább kitünik ez a következő 
levélből, amelyben ZAY LŐRINC azt irja | \ 
1559-ben, hogy „az sölymokat, rarökat, ölyveket, karvalyokat 
most ideje kiszedetni“ TAKÁCS (242). Itt tehát a három 
emlitett legkiválóbb és legkedveltebb solymászmadár mellett 
a negyedik is meg van emlitve és pedig a , Karvaly“, amely 
ugyancsak nagy becsben volt solymászó családainknál. 

4 . A következő levél, amelyet BORNEMISSZA nyitrai püspök küldött 

….  FERDINAND királynak, TAKÁCS (242) 

4 1560-ban azt mondja, hogy küld 4 sólymot, két nagyobb és 

. két kisebb fajtát, ugyszintén 4 rárót és 3 ölyüt, még szin- 
tén arra mutat, hogy helyesen különböztették meg a soly- 
mászmadarakat, bár a nagyobb és kisebb sólymoknál már 
némi kételyek merülhetnek föl, hogy vajjon a kisebb sóly- 
mok is vándorsólymok voltak-e? Föltehető azonban, hogy 
csak kisebb termetüek voltak ezek a kisebb fajtájuak, 
vagyis a nagyobbak nőstények, a kisebbek himek. 

I. FERDINÁND király többször kért nyitravidéki sólymokat s 

a BALASSA családtól is követelte a värfalakon fészkelő sólymokat 

minél nagyobb számban. 

1564-ben Mixsa király kér a nyitrai püspöktől sólymokat az 
ölyvnek azon fajából, melyeket bastardnak, vagy kéklábu- 
nak neveznek, TAKÁCS (242). Ebben a levélben már a sólyom 
szó az ölyv szóval együtt mint gyüjtőnév szerepel soly- 
mászmadár helyett. Kétségtelenül rárókat kér, de az iró- 
deák ugy látszik nem ismerte sem ezt a szót, sem a sólyom 
és ölyv szó jelentését. 

1578-ban SZUNYOGH J. irja BATTHYÁNY-nak, hogy „sölymokat 
és karvalyokat s más vadászó madarakat kiván Kegyel- 
med," HANKÓ (90.) 

1579. FORGÁCH SIMON küld ZRINYI GYÖRGY-nek két sólymot, kö- 
zülük az egyik kiköcsén s ugyancsak 1579-ben azt irja, 
hogy három sólymot tart neki, TAKACS (242). 

1592. Beczkó KÉRY GYÖRGY irja ZAY PÉTER-nek, — , továbbá irt 
Ked egy levelet valami sólymok felől — én is kérem Kedet 
ne tartsa meg Uramtól az solmokat." Gróf ZAY MIKLÓS : 
Adatok a hazai vadászat történetéhez, Vadászlap 1889. p. 31. 


cv 


8 VONOCZKY SCHENK JAKAB | Ss Sea hanna 


1639-ben jelentik RAKÖCZI GYÖRGY-nek, hogy küldöttem egy par 
rarot és egy par solymot", HANKÓ (90). 
Az erdélyi fejedelmek a följegyzesek szerint adóban kötelesek 


voltak a török szultánnak sólymokat küldeni adó fejében. Hogy ennek : 


a kötelezettségüknek eleget tehessenek alkalmas emberekkel, a soly- 
mászokkal nyilván tartatták a sólymok fészkelő tanyáit, azokból 
kiszedték a fiókákat s vadászatra betanitották. A kész sólymokat 
aztán küldöttségek vitték a török udvarba. Igy 1637-ben 42, 1638-ban 
28, 1639-ben 20, 1642-ben 60, 1647-ben pedig 26 sólymot vittek 
a török udvarba, TAKÁCS (242). | A 

Föltétlen biztonsággal megállapodhatunk tehát abban, hogy az a 
sok , Sólyom" összetételü helységnév, családi név, a szótári, természet- 
rajzi és vadászati irodalomba származott sólyomnév valamennyi a 
sólyom nemzetség törzsalakjának az éppen olyan kiváló, mint kedvelt 
solymászmadárnak, a vándorsólyomnak a nevét jelenti. 

A vándorsólyom magyar viszonylatban nem helyes elnevezés, mert 
a német Wanderfalke forditása, amely viszont szintén nem eredeti név, 
hanem a „peregrinus“ szó forditása és idegen származásut vagy átvonulót, 
kóborlót jelent. A svéd irodalomban ,,Pilgrimfalke“ nevet is kapott, ami 
voltaképpen zarándokot jelent, de végső elemzésében szintén azt akarja 
jelezni, hogy idegenszármazásu átvonuló. Ezek az elnevezések onnan 
származnak, hogy a nyugateurópai solymászok első sorban az őszi 
átvonulás idején fogták ezeket az északibb vidékekről származó 
solymokat különféle elmés szerszámokkal és eljárásokkal s az igy meg- 
fogott madarakat a „peregrinus“ szóval különböztették meg azoktól, 
amelyeket fióka korukban szedtek ki a saját területeiken fészkelő 
solymok fészkeiből. 

Nagyon elmés sélyomfogé berendezést mutat az alábbi kép. 
amely SCHLEGEL nagy solymászati művéből való s rövid ismertetése 
a következő. 

Sólyomfogó tanya Hollandiában. SONDERLAND rajza SCHLEGEL Traité de Fau- 
connerie (213) címü művében. A sólyomfogó a nagy sikságon gyeptégla tetejü — 
hogy minél jobban beleolvadjon a környezetbe — kunyhóban helyezkedik el. Ilyen- 
formán a sólyom számára láthatatlan, ellenben a sólyomfogó a kunyhó kerületén 
körülfutó kilátó nyilásokon át szemmel tarthatja az egész vidéket, valamint az esetleg 
jelentkező solymokat s ezek viselkedését a csalogató madarakkal. A sólyom fölbuk- 
kanásának megállapítására azonban nem bizza magát egyedül saját érzékeire, hanem 
annak jelzésére mint segitő társra rábizza magát az éber gébicsére, amely a 
sólyomnak a láthatár távoli részén való fölbukkanását is jelzi s biztonsága érdekében 
nyomban el is bujik a kinyhó előtt levő szintén gyeptéglával boritott menhelyen, 
ahol legfeljebb a sólyomfogó zsinorjának működése rántja ki ideigienesen, hogy visel- 
kedésével továbbra is jelezze a sólyom várható közeledését, illetőleg a maga részéről 
is elösegitse azt. A sólyom föltünése után kezdődik a sólyomfogó legizgalmasabb 
munkája. A kunyhó előtt fölállított három magas pózna tetejéről zsinórok vezetnek 


MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 9 


| a sólyomfogóhoz. Ezek a zsinórok a föld felszinen kampókon át haladnak, hogy 
. mozgatásuk alkalmával ne akadjanak idegen tárgyakba és ne akadályozzák a sölyom- 


fogót a reájuk erősitett fából vagy kéregpapirosból faragott csalmadarak röptetésében, 


. első sorban ezekkel akarja a sólyomfogó a sólyom figyelmét felkölteni és a tanya 
. megkozelitésére rábirni. Ha ez sikerült, akkor a tanyát körülvevő buvóhelyeken tar- 


tózkodó élő galambok egyikét a zsinór segitségével kirántja s röptetésre készteti, 
hogy magára vonja a prédaéhes sólyom figyelmét, amely nem is késik ilyenkor és 
rácsap az élő galambra. Amikor ez megtörtént, akkor a zsinor segélyével a levágott 
galambot odahuzza a készenálló csapóháló alá s a kezében levő zsinórral azt az 
alkalmas pillanatban lecsaptatja a galambprédát többé el nem engedő sólyomra. Ez a 
sólyomfogás kétségtelenül nagy gyakorlatot és kitartást igényel, azonban eredményes 
lehetett, mert mint legtökéletesebbet ismertette SCHLEGEL nagy könyve, amely a soly- 
mászattal nemcsak tudományosan és elméletileg foglalkozott, hanem a társszerző 
WULVERHORST közreműködése alapján a gyakorlati vonatkozásokat szintén teljes mér- 
tékben ismertette. 


1. ábra. Sólyomfogó tanya Hollandiában. 
Fig. 1. Falkenherd in Holland. 


Nagyon érdekes jelenség, hogy a régi solymászok a keleti népeknél 
is megkülönböztették az átvonulóban fogott példányokat azoktól, ame- 
lyeket fészekből szedtek. Igy Turkesztänban DEMENTIEW (56) 
szerint az ott fészkelő vándorsólyom Falco peregrinus babylonicus SEv. 
neve Lacsin, az átvonuláson fogott északi fajé ( Falco peregrinus caeru- 
leiceps STEGM.) pedig „Baharin“. LE Cog (43, 44) szerint ugyancsak 
Turkesztänban, Kucsában az ott honos vándorsólyom faj 


neve „Lacsin“, az északi átvonuló fajé ,, Bahri“. DEMENTIEW (56) 


10 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB ER “ala 


szerint ezek a Baharin, Bahri, esetleg Behre nevek arab eredetiiek 
és „peregrinus“-t jelentenek. A perzsák is megkülönböztetik a ,, Bahri"-t 
a „Sahın“-töl, azonban PHILLOTT (192) nem ismeri föl a Sahinban a 
hazai vándorsolymot s ezért a Bahrit nevezi „peregrinus“-nak, ellenben 
a Sahinnak nem tud megfelelő tudományos latin nevet adni, persze 
mert a kettő ugyanaz, illetvea Perzsiá ban fészkelő vándorsólyom 
az eredetileg leirt alaknak egy földrajzi változata a Falco peregrinus 
babylonicus. Hasonló az eset Indiában. DONALD szerint The Birds of 


Prey of Pundsab (Journ. of Bombay Soc: Hit. Nat. 1920 p. 283) 


a Falco p. pergrinus Indiában téli vendég s az indus solymászok 
„Dhyri“-nek mondják. Ezzel szemben az Indiában fészkelő vándor- 
sólyom fajtának (Falco peregrinus peregrinator SUND.) népies neve 
Sahin“. SCULLY (217) szerint a Bahri arab szó és azt jelenti, 
hogy tenger mellékéről való, mely szerint a , Bahri"-szó az arab Bahr — 
tenger szótól ered, amellyel jelzik a Falco peregrinus vonulási illetőleg 
kóborlási természetét. Ehhez hasonlít HARTING (94. p. 206.) adata. 
Mindezekből meg lehet ällapitani azt, hogy ugy a törökök, mint az 
arabok az északról érkezett átvonuló solymokat éppen ugy külön 
névvel jelölték, mint a nyugateurópai solymászok, illetőleg sólyomfogók. 

Magyar vonatkozásban ennek a sólyomfajnak igazi neve volna 
„a sölyom“, esetleg „a törzsökös sólyom". Minden rendszertani munkában 
a sólyomfélék családjának ismertetésében ez a kiindulási faj, s pl. HARTERT 
(92) is ugy jellemzi a vándorsolymot, mint a legtökéletesebb sólyomfélét, 
mint izmos atlétát, valóságos eleven öntudatos lövedéket. Minthogy 
azonban a magyar madártan fejlődése folyamán immáron tökéletesen 
begyökeresedett ez a , vándorsólyom" név, azért nem tartanám sem cél- 
szerünek, sem szükségesnek ennek a névnek a megváltoztatását. 

Szükségesnek tartom azonban a név eredetének és jelentésének 
megállapitását, nehogy téves nézetek alapján a „vändorsolymot“ tényleg 
úgy tekintse a nagy közönség, főleg a vadászok nagy társadalma, mintha 
ez a sólyomfaj csak vándorutjain jutna el hozzánk. 


Hazai előfordulási viszonyait az ujabb , Magyar Brehm"-nek a. 


Madarakról szóló III. kötetében (Budapest 1929) a 141 lapon a követ- 
kezökeppen jellemeztem: „A vándorsólyom Magyarországon rendes 
fészkelő, de sehol se gyakori. A rárósólyommal szemben a magas hegy - 
vidék lakója s itt főega meredek sziklafalakon fészkel. 
A magasabb hegyvidékről ősz felé leszáll az alacsonyabb vidékekre s 
ugyanitt gyülekeznek az északibb fészkelő területekről való példányok. 
Nálunk tehát részben állandó, részben téli vendeg. 
Ezt az előfordulási vázlatot még azzal kell kiegésziteni, hogy az északról 
származó példányok között elég gyakran akad a törzsökös faj mellett 
a Falco peregrinus caeruleiceps STEGM.-nak nevezett alfaj, a keleti vándor- 


| 1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 11 


sólyom. Tulajdonképpen ez volna a , törzsökös sólyom" mellett a , vándor- 
sólyom" magyar viszonylatban. Északkelet felől, főleg a 
szibériai tundrákról látogat el hozzánk. 

Az elnevezésekkel kapcsolatban még azt akarom megemlíteni, 
hogy a „Falco“ szó tudomásom szerint első ízben ALBERTUS MAGNUS-näl 
(1193—1286.) fordul elő — legalább is a tudományos madártani iro- 
dalomban. THIENEMANN (246)'szerint sem ARISTOTELES, sem PLINIUS nem 
ismeri a Falco szót, amely a görögöknél és rómaiaknál éppen olyan 
ismeretlen volt, mint a solymászat maga. II. FRIGYES császár (72) a tudós 


. solymászkirály (1194—1250) szintén emliti már a Falco szót, azonban 


a vándorsolymot nem Falco peregrinusnak mondja, hanem , Gentilis 


. peregrinus"-nak, vagyis , nemes" vándorsólyomnak. Ezektől a tudomá- 


nyos szakkönyvektől eltekintve azonban már korábban is közkeletű szó 
lehetett a latin szókincsben, mert magyar földön, amely a Nyugat mivelt- 
ségéből táplálkozott, már 1263-ban fordul elő első ízben a Falco szó, 
ha nem is önállóan, hanem már mint képzésből származó mesterműszó, 
mint „Falconarius“, vagyis mint solymász. A szó itt FEJÉR Codex Diplo- 
maticus IV/3. p. 58. szerint a következő szöveggel fordul elő : , Jolantae , 
filiae comitis Falconariorum", tehát Jolántának, a fősolymász leányának. 


. Ebben a fogalmazásban tehát nagyon valószinűnek kell tartani azt, hogy 


1263 előtt már jóval régebben is használták a Falco-ból képzett Falco- 
narius szót, mert a dolgok rendje szerint előbb volt a Falconarius, a 
solymász mint a Comes Falconariorum, vagyis a fősolymász. Az elne- 
vezések nemzetközi történelmi kialakulásának a meginditására az elmon- 
dottak szerény kisérletet jelentenek, amely egyáltalában nem tart 
igényt arra, hogy befejezett kutatási eredményekkel lépjen a szak- 
körök elé. | 


Magyar viszonylatban a „Falco“ mint tudományos műszó, első ízben 
a BESZTERCZEI (25) és SCHLAGLI (712) Szójegyzékben található, kifogas- 
talanul mint , Solum", illetőleg ,,Zoliem“, tehát mint , Sólyom" azono- 
sitva. Utána a magyar szótárirodalomban, majd később a természetrajzi 
irodalomban a Falco állandóan szerepel. Az alábbi névjegyzék ugyan- 
csak nem tart igényt arra, hogy teljesnek tekintsék, ugyancsak inkább 
szerény kezdeményezést akar jelenteni, amelynek minden ujabb adattal 
való kiegészitést és bővitését a magyar madártan történetének kutatásá- 
ban örvendetes gyarapitást lát, hogy majd a következő nemzedékek 
kutatói megalkothassák azt az összefoglaló tökéletes munkát, amilyent 
már most szerettem volna nyujtani. 

Az alábbiakban fölsorolom a , Sólyom" szóra vonatkozó adatokat, 
első sorban a régi oklevelekben előfordulókat, majd ezt követően a magyar 
szótárirodalom adatait, majd a hazai magyar és latin nyelvü természet. 
rajzi irodalom adatait (de csak töredékesen, nem teljesen), végül a 


12 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB Aquila 


vándorsólyom elnevezeseit az idegen népeknél, ezeket sem teljesen, 


hanem csak annyiban, amennyiben kutatásaim során fölkutattam őket, . 


illetőleg találkoztam velük. 


Már előre jelezhetem, hogy a , Sólyom" névre vonatkozó oklevél- . 


adatok személynév és helynév alakban jóval számosabbak, mint pica 
Turul-ra, vagy Zongor-ra és Torontal-ra vonatkozök s mar ezzel is meg- 
nyilvánul az a tény, hogy ez a szó a honfoglaló magyarságnak az élő 
nyelvkincsben szereplő szava volt, nem pedig csak a hagyományból 
származó szava, mint a Turul és Kerecsen, vagy jövevényszó, mint 


a Zongor és Torontál. Jóval korábban is található, mint az emlitett szavak, . 


mert mig a Turul csak 1237-ben, a Kerecsen 1255-ben, a Zongor az 1400-as 


évek elején és a Torontál 1234-ben tünnek föl első izben, addig a sólyom . 


szó első izben már 1055-ben ,,Solmios“ alakban mint személynév talál- 
ható s ez a szó SZALAY BÉLA (232) szerint solymászt jelentene. Magyará- 
zata alapján azt kellene hinni, hogy a solymászatot már a szentistváni 
időben is üzték a honfoglaló magyarok utódai, tehát közvetett bizonyi- 
tékot szolgáltatna arra, hogy a solymászatot magukkal hozták a Szittya- 
földről. | 5 

Van a , Sólyom" kérdésnek még egy rendkivüli érdekes vonat- 
kozása. Mig a jelenben az elég gyakori , Sólyom" és a vele összetételben 
használatos személy és helység nevek kétségtelenül a , Sólyom" madár- 
névtől vették eredetüket, addig maga a sólyom szó mint madárnév 
a nép körében manapság már ugyszólván teljesen elveszett és csak a 
szakirodalomban maradt fönn. Ahol a nép körében még előfordul a 
sólyom szó, ugy azt csak az iskolai oktatás során ismerte meg. 
A SZINNYEI-féle Magyar Tájszótárban is csak egyetlen adat szerepel 
(II. 1897—1901) s e szerint Alsó-Fehér megyébeu a sólyom neve 
„Sajm“.. Miként később látjuk majd, ez tulajdonképpen nem magyar 
szó, hanem a sólyomnak román neve. 

Ezt a föltűnő jelenséget már CHERNEL (40) emliti: Adatok honi 
madaraink népies elnevezéseihez 1888-ban megjelent tanulmányában. 
Ebben azt irja, hogy népies madárnevek gyüjteményében a sólyom szó 
sem a Dunántúlon, sem az Alföldön, sem Erdélyben nem fordul elő. 
LAKATOS KÁROLY is azt mondja , Tiszamenti madárnevek" cimü közle- 
ményében (139), hogy , sólyom elnevezés alföldszerte idegen, sőt ismeret - 
len". Ebben a kérdésben 1928-ban körkérdést intéztem a Csonkaország 
madártani megfigyelőihez, akiktől a következő adatokat kaptam : HAYEK 


ANTAL, Kálmáncsa, Somogy m.: „A sólyom szó valósággal ismeretlen, — 


csak nagy kánya, karvaly, héja, vércse ismeretes". BARTHOS GYULA, 
Nagykanizsa: „Videkünkön a sólyom szó ismeretlen és solymászati 
emlék nincsen". KIRÁLY IVÁN, Csorna, Sopron m.: , Tanitványaim utján 
próbáltam értesüléseket szerezni, de kénytelen voltam megállapítani, 


* . " 1939/42] 


dee 


= 
ar 


hes tei a 


% ote 
TSA S 


LI 


7 ane . 


AN 


aiar KAT 
. 7 ro x 


PIN ER 
FES 


de. 
x 
Wr . 
È A 
a 
i; 
en 


es MR er 


+ 
* 


MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 13 


hogy a Rábaközben a solymot a nép nem ismeri, a solymászatról pedig 


semmi hagyomány sem maradt fenn". A Mecsek vidékéről AGARDI EDE 
azt irja. hogy , Népünk a solymot nem ismeri". NAGY JÓZSEF szerint 


. Győr megyében „Gönyü vidékén a sólyom a nép előtt szinte ismeretlen" . 
A Felvidékről egyedül REz ENDRE adatát közölhetem Diósjenő vidékéről, 
. mely szerint a sólyom név ott ismeretlen. 


Tovább kelet felé BODNÁR BERTALAN igazolja LAKATOS adatait 
a Tisza menteröl : , Hódmezővásárhely; nem igen ismeri s azért nem is 
nevezi meg a nép a solymot“. A Hajduságból GRÓF DEGENFELD PÁL 
ezeket mondja : ,,[tt mindent csak héjának vagy vércsének hivnak és 
régi elnevezések nem használatosak". Az Érmellékről DR. ANDRÁSSY 
ERNŐ irja, hogy , a köznép itt a solymot csak az elemi iskolai tankönyv- 
ből, vagy az ismert népdalbél ismeri". Bereg megyében KaBAczy ERNŐ 
szerint a sólyom név ismeretlen. Bihar megye Szerep község területéről 
RÁcz BÉLA azt jelenti, hogy a solymokat nem ismerik, végül a szabolcs- 
megyei Öfehertöröl jelenti Fusz PÁL, hogy „a solymot ezen a vidéken 
a nép nem ismeri, semmiféle madarat ilyen elnevezéssel nem nevez". 
További idevágó eredmények a visszacsatolt erdélyi területekről várhatók, 
amelyeken a régi időkből származó , sólyom" családi nevek és helység 
nevek mellett talán a sólyom mint madárnév is, máig is tagja az élő 
magyar nyelvkincsnek. 

A , Sólyom" szóra vonatkozó adatok idősorrendben a, következők : 

1055. Solmius (JERNEY 107. p. 118.). Személynév; SZALAY szerint 
(232) solymász, ami valószinű is. 

1075. Sulmos (JERNEY 107. p. 118.), SzaLay BÉLA szerint (232) 
ez a RÖMER FLORIS-tól eredő adat „Sulymos-Eretova“ 
szövegben fordul elő és igy valószinüleg „Sulymoser- 
Tava" jelentésü, vagyis nem sólyomra vonatkozik. Ezt 
a magyarázatot a magam részéről teljesen elfogadhatónak 
tartom. 

1082. Solumus Silva (CZINAR 49. p. 417.). SZALAY BÉLA szerint 
(232) ez a ROMER FLoRIS-tól származó adat azért nem 
használható, mert az idézett okirat hamis. 

1083. Souloma (JERNEY 107. p. 119.). 

1124. Sulmos (JERNEY 107. p. 118.). Talán ez is Sulymos! 

1216. Solumus (JERNEY 107. p. 118.). Talán Solymos? 

1216. Pousa filio Sovlum (SZAMOTA 234. p. 855.) — tehát Pousa 
Sólyom fia, vagyis személynév. Az alábbiakban ismételten 
előforduló adat. 

1217. Solumus (JERNEY 107. p. 118.). Solymos. 

1219. Solumus (JERNEY 107. p. 118.). Solymos. 

1229. Pousa filio Sovlum (SZAMOTA 234. p. 855.) 


14 


97 tan BT ee Pu a ee 

AO OS ee SPER 7 

P En \ a hi LE tà SE 
È Pr | + RE 5 NER, 


VÖNÖGZEY SCHENK JAKAB [Aquila 


1230. 1233. Solum, nom. vir. Pousa fil. mag. agas. BELAE primog. 
reg. (KovAcs 125.) | AR | 

1243. Solomkeu (JERNEY 107. p. 113.). Nyilvánvalóan Sölyomkö, 
csak a közelebbi helymegjelöles hiányzik. 

1251., 1281. Solumus villa super fluvium Blathnica (SZAMOTA 234. 
p. 854.). Blatnica falu, várrom és patak Turöc megyében. 
Jelenleg Solymos nevü helység / Turóc megyében 
nincsen. | 

1252. Solumus (JERNEY 107. p. 119.) 

1252. Solumus-Contulimus quandam uillam nostram Solumus 
vocatam (Szamota 234. p. 854.). Valöszinüleg ugyanaz, mint 
JERNEY megelözö adata. 

1253. Zoulom erdő, most Zólyom megye (JERNEY 107. p. 119.). 
JERNEY-nek ezt a magyarázatát nem tudom megitélni, de 
eddig nem találtam történeti, vagy nyelvészeti forrást, 
amely ezzel foglalkozott, illetőleg mely ezt a magyarázatot 
elfogadta volna. | 

1253. Zolumku — valószinüleg Sélyomké — Gömör m. (JERNEY 
107.021.) 

1256. Solumus (JERNEY 107. p. 118.). Solmus (RÖMER FE. Akad. 
Ert. II... 376.) 

1256, 1270. Solumus terra (SZAMOTA 234. p. 854.). | 

1264. Solumus fey, locus metall. (Kovács 125.). Solymosfö, SIKLÖSSY 
szerint (219) a Csanád nemzetségbeliek a bihari havasokban 
Draganafej, Solymosfö és Félkő hegyeken találták a nemes 
. sólymok fészkeit. | 

1265. Solumus-usque uallem Solumus potoka (Kovács 125. 
SZAMOTA 234. p. 854., HANKÓ 90. p. 52.) 

1266. Solomar — Unum predium nomine Solomar prope Budam 
(HANKÓ 90.). Tudomásom szerint Solymár község első 
megemlitése — a szó eredete azonban bizonytalan, mindazon- 
által lehet, hogy , solymár"-tanya volt. SZALAY szerint (232) 
kezdetben a solymász neve ,,solymos“ volt s ez, később 
„solymär“ — lett. 

1267. Solmus — Liptöban Szokolos, olim Solmus, egy 1267-es ok- 
levélben (GROSSINGER 81 p. 231). Az 1913-as Helységnévtar- 
ban, mint Szokolos szerepel. A szlovák nyelvben a sólyom 
valóban Szokol, de GROSSINGER szerint hajdanában Soly- 
mos volt ennek a községnek a neve. 

1272. Solumus petra, Solumus terra (CZINAR 49 p. 417). Az egyik 
Sólyomkő, a másik Sólyomföld szóval mindakét adat hely- 
név, de hiányzik a közelebbi megjelölés, hogy az ország 


2 da N 
La | a 


4 


ty 


Pi 


. 1272. 


1272. 


MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 15 


területén manapság is meglevő Solymos községek közül 
melyikre vonatkozik. 

Solumkou Lapis (SZAMOTA 234 9. 855). Közelebbi helymeg- 
jelölés itt is hiányzik. 

Solomos — ad magnam petram Solomos dictam, Trencsén 
megye (JERNEY 107 p. 118). Az utolsö nagymagyarorszägi 


. helységnévtär |(1913. évi) szerint Trencsénben nem volt 


1272. 


1282. 
1282 


1285. 


1295. 
1314. 
1319. 


1332. 


1332. 


1339. 
1342. 


1355. 


1357. 


1364. 


1372. 


Solymos nevü helység, de volt Szokol nevü s bizonyára 
ez volt a hajdani Solymos a nagy szikla aljában. 
Solomkeu, S à r o s megye. (JERNEY 107 p. 113). Ez a Sólyomkő 
nevü hely nem került bele a Helységnévtárba, de alighanem 
megtalálható Sáros megye területén. 

Solumkuo Mons (SZAMOTA 232 p.. 855). 

1299. Solumkuo Mons (Kovács 125). Mindhárom adat hely- 
név, de közelebbi megjelölés nélkül, ugy hogy nem tudjuk, 
vajjon Sólyomkő nevezetü helyre vonatkoznak. 

Solumku (SZAMOTA 232 p. 855). Ugyanezt az adatot még 
1334-ből is idézi. Az előbbi megjegyzés erre is vonat- 
kozik. | 

Solyomkeo (RÖMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 

Solumus potoka (RÖMER FL. Akad. Ert. II. p. 376). 
Solumus Petro (CZINAR 49 p. 417). Talán Solymos Péter, 
szemelynev. | 

Solumus — Sólyom, község, ma Nagy- és Kis-Solymos. 
(ORBÁN BALÁZS 182 I. p. 151). Mindaket község Udvarhely 
megyeben van az 1913. evi Helységnévtar szerint. 
Solyumus —- ROMER-nek ez az adata „Fouth-Solyumus“ 
igy hangzik helyesen „Nicolaus de Touth-Solyumus“ azaz 
Tótsolymosi Miklós (SZALAY 234). 

Solyum (RÓMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 

Solmus Possesto (SZAMOTA 234 p. 854). Bizonyára Solymos 
helységnév, de a hiányos megjelölés miatt a mai Solymos 
helységnevekkel nem azonositható. 

Solmar — quasdam possesiones earum unam videlicet Solmar 
vocatum in comitatu Pilisiensi existentem. (HANKÓ 90). Ez a 
helységnév is a mai Solymärra vonatkozik bizonyára. 
Solumkailthom — Sub pede cuiusdam monticuli Solumkail- 
thom vocati (HANKÓ 90). Ennek az adatnak eredeti forrása 
nem került elém, igy egyelőre nem tudom értelmezni. 
Solum —- Petri dictus Solum (SZAMOTA 234 p. 855), vagyis 
Sólyom Péter, mint személynév. 

Solomus (RÓMER FL. Akad. Ért. II. p. 376.). 


16 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB i [Aquila 


1380. Solum — Johannes dictus Solum (SZAMOTA 234 p. 855) — 
ugyancsak személynév — Sólyom János. I 

1389. Solyomkeu — Unam ripam Solyomkeu vocatam (HANKÓ 90). 
Az eredeti forrásnak nem tudtam utána járni, igy megjegy- 
zést nem füzhetek hozzá. SE | 

1391. Solyomkeov (RÖMER FL. Akad. Ert. II. p. 376). 

1397. Solyomkeu (RÖMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 

1409. Solyom —- Georgio dicto Solyom (SZAMOTA 234 p. 855). Sólyom 
György személynév. | | 

1415. Solumus —- Solumus piscina (CZINAR 49 p. 417). Ez az adat 
is valószinüleg a sulyomnövenyre vonatkozik, mert alig 

.  hihet6, hogy sólyom halgazdaság létezett volna. | 

1427. Solom —- Petro Solom, Pet (SZAMOTA 234 p. 855). 

1428. Solyom —- Petro Solyom, Lovas (SZAMOTA 234 p. 855). 
Mindaket adat közelebbi magyarázatra szorul, valószinüleg 
családi nevek — Sólyom Péter. 

1429. Sölyomkew -- Castri Solyomkew, alio nomine Zokol vocato 
(Szamota 234 p. 855). Bizonyára Sélyomké helységnév, 


amelyet azonban a ránk származott Szokol helységnevek 


egyikével se tudunk azonositani. 
1430. Solumus —- Solumus, aliud Solymos, poss, Eccl. Agriensis 


(Szinar 49 p. 417). Ez a helységnév kétségtelenül a mai 


Gyöngyös — Solymos. 
1435. Solymos (ROMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 


1635. Sölyomkö —- Páva község, amelyben 17 solymárcsalád van 


bejegyezve, a Sölyomkö szikláin solymokat tenyésztettek 
(ORBÁN BALÁZS 182). Bizonyára nyilvántartották és óvták a 
solymok fészkelő tanyáit, hogy aztán a fiókákat kiszedhessék 
es idomithassak s a fejedelmi udvarba  beszolgáltat- 
hassák. | 
Evszäm nélküli, de föltehetőleg hasonló korú még a két követ- 
kező adat : 3 | 
Sólyom — családi név Gyergyöujfaluban. A község lakosságának fele 
része a Sólyom családból áll. Hagyomány szerint ez a család szolgál- 
tatta be a fejedelmi korban Gyergyó sólyomadóját (ORBÁN BALÁZS 
182 II. p. 147). | 
Sélyomkò — Alsó es Felső (Tusnadi szoros). Utóbbin tenyésztették 
hajdan a portának adóba küldött solymokat. Megközelíthetetlen oldalain. 
most is tanyáznak és költenek a solymok (ORBÁN BALÁZS 182 III. p. 64). 
1700. Sólyomkő — Lövete mellett. 1700-ban kiadott rendelet szerint 
a lövétei sólymászok előjogait tiszteletben tartsák (ORBÁN 
BALAZS 182 I. p. 87). | 


en. 


1939/42] MAGYAR SOLYMÄSZMADÄRNEVEK | 17 


Az eddig fölsorolt, részben csaladnévi, de tulnyomö részben helység- 
nevi sölyomadatok kiegészítésére fölsorolom még a történelmi Magyar- 
orszäg jelenleg meglevö sölyom vonatkozäsu helysegneveit az 1913 
évi utolsó nagymagyarorszagi Helységnévtar szerint. Rendkívül érde- 
kes és a vándorsólyom fészkelő-területének kijelölésére jellegzetes ezek- 
nek a helységneveknek a földrajzi eloszlása. 

A Dunántulon az egyetlen sólyom vonatkozású helységnév 
Solymár. Miként azonban már fentebb emlitettem, ez nem sólymok 
fészkelő tanyája volt, hanem valószinűleg a királyi solymászok lakó- 


. telepe. Első izben 1266-böl emlitik az oklevelek. RODICZKY (201) még 


külön kiemeli, hogy MÁTYÁS király a solymászai részére Solymár mellett 
külön vadászvárat épittetett. 
Az Alföldön egyetlen sólyom vonatkozásu helységnév nincsen. 
Nem is valószinü, hogy valaha is fészkelt volna itt a vándorsólyom. 
A Felvidéken a következő idevágó helységnevek fordulnak elő : 


Sólyomkarcsa Pozsony m., Garamsólymos Bars m., Gyöngyössólymos 


Heves m., Solymos Ung m. A Helységnévtárban előforduló Kis és Nagy 
Solymár későbbi névváltoztatásból származik. Régebbi nevük volt Kis 


és Nagy Folkmar. 


Az oklevelekben emlitett adatok szerint régebben több sólyom 
vonatkozásu helységnév is volt a Felvidéken. Ezek egy része később 
elszlavosodott, bizonyára azért, mert a magyar főurak érdeklődése a 


sólymászat iránt megszünt s ezért a lakosság lassanként csak a maga 


nyelvén nevezte a régi sólyom vonatkozásu helyeket. Ilyenek a trencsén- 
megyei Szokol és liptömegyei Szokolos. Talán ilyen a hontmegyei Szo- 


kolya is. Ezekhez hözzávehetjük még az oklevelekben előforduló 


Turóc és Sáros megyei sólyom vonatkozású helyneveket, valamint az 
ungmegyei Sólyom kő helynevet, mint a vándorsólyom egyik fészkelő 
helyét. Ha mindezeket összeszámláljuk, akkor a Felvidéken a sólyom 


vonatkozasu helynevek száma összesen 9 vagy 10. A keletmagyarországi : 


s főleg az erdélyrészi hasonló helynevek számához képest ez a szám 
csekély, de ez nem jelenti azt, hogy a Felvidéken kevesebb lett volna a 


. "sólyom, mert ott a vándorsólyom mellett a rárósólyom is elég gyakori 


fészkelő, mig kelet felé a ráró sólyom utolsó ismeretes fészkelő helye 
a biharmegyei Élesd. 

A helyneveken kivül mint a vándorsólyom fészkelő helyei még a 
következők ismeretesek a Felvidékről: Kekkövära Nógrád megyében, 
Nagyröcze Gömör megyében, a Simonkai hegység Abaujban s Hanus- 
falva Szepesben. 

A kelet és délkeletmagyarországi, valamint az erdélyrészi helyne- 
veket együttesen sorolom föl. Bihar megyében négy sólyom vonatkozásu 
helynév is van, és pedig Gyepüsólymos — régebben Solymos-Petrász, 


9 


di 


a, ta EL ap pen |: î 
IRE NE SMF ER RE 
sd 4 4. 


ARTE a 
è % y 
ALI x 4 


AR 


18 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB tAquila Le 


Sólyom, Sölyomkö és Sölyomkö-Pestes. Utóbbi kettő Élesd mellett, 
tehát nem lehetetlen, hogy nem a vändorsélyomra, hanem a ráró- 
sólyomra vonatkoznak, mert mint az előbb már emlitettem, a rárósó- 
lyomnak kelet felé eső utolsó fészkelő helye Éles d. Ez azonban egyál- 
talában nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ugyanott a vándorsólyom 
is fészkel. A Czuczor-Fogarasi Szótár (51) Biharmegyéből Sólyomkőhuta 
községet is emlit, — lehet, hogy azonos Sólyomkőpestessel. Arad megyé- 
ben van Sólymos Bucsáva, ma Sólymosbucsa és a hires festői Solymosvár, 
amely nevét GROSSINGER (81) szerint az ott fészkelő sólymoktól kapta. 
Idevágó szövege : „Arx ruinosa ad Marusium ultra Aradinum patrium 
nomen Solymos a Falconibus tulit.“ Krassö-Szöreny megye legdelibb 
részében van Nerasolymos, régebbi nevén Szokoloväcz. Ez is ketseg- 
telenül sólyom vonatkozású helységnév, de egyáltalában nem biztos, 
hogy a vándorsólyomra vonatkozik, sőt inkább a rárósólyomra, vagy 
ennek valamelyik déli alakjára. Krassó-Szörény megyében ezenkivül 
van még a Szokolár nevü helységnév — talán ez is sólyomvonatkozásu. 
Keletmagyarország északi részében is van Solymos nevü község, mely a 
Helységnévtárban Szilágysolymos néven van följegyezve. 

Erdélyben a következő sólyom vonatkozásu, vagy összetételü 
helynevek fordulnak elő: Magyarsolymos Alsófehér m., Sajósolymos 
Beszterce-Naszód m., Küküllösolymos (régebben Oláhsolymos) . Kis- 
küküllö - m., Marossolymos Hunyad m., Sólyomkő, Sólyomtelke és 
Mezősolymos Kolozs m. Ebben a megyében van ezenkivül Mezö- 
szokol nevü község is — nem tudom azonban eldönteni, vajjon ez a 
Szokol név hogyan jutott el Erdélybe s vajjon itt is solymot jelent-é, 
mint a Felvidéken. Szolnok Doboka megyében van Kővársolymos, 
a Czuczor-Fogarasi Szótár-ban (51) Sólyomkőfalú is szerepel Szolnok- 
Doboka megyében. Ezenkivül Udvarhely megyében Kis és Nagy 
Solymost emliti a Helységnévtár. i | 

Ezeket a Helységnévtarban följegyzett sólyom vonatkozasu hely- 
neveket még kiegészitik az irodalomból származó, valamint az okle- 
velekben szereplő következő nevek: Alsó és Felső Sólyomkő a tus- 
nádi szorosban Csik megyében, Sólyomkő nevezetü szikla Páva három- 
székmegyei községben, valamint ugyancsak Sólyomkő Lövéte mellett 
Udvarhely megyében (ORBÁN BALÁZS 182). 

Miként a Felvidéken és Délmagyarországon a Szokol nevü hely- 
ségneveket is tekintetbe kellett venni a sólyom vonatkozásu helység- 
neveknél, ugy Erdélyben természetesnek kellett venni, hogy az eset- 
leg meglevő román sólyom vonatkozásu helyneveket is számba kell 
venni. A sólyom román nevei alapján azonban meg kellett győződ- 
nöm arról, hogy új helynevek azok alapján nem találhatók, mert a 
sólyom román nyelven „Soimul“, „Soim“ vagy „Sain“, a helységnevek 


per 


E He 
‘a 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 19 


. tehát azonosak volnának a sólyom vonatkozäsu vagy összetetelü 


magyar helynevekkel. Nagyon érdekes kérdés, hogy honnan szárma- 
zik a sólyom magyar és román hangalakjának ez az egyezése, de nem 
tartom magamat illetékesnek, hogy véleményt nyilvänitsak erre 
vonatkozólag, csak fölhivom rá a figyelmet. 

A helyneveken kivül még a következő vándorsólyom fészkelő 
helyeket ismerjük a keletmagyarországi, illetőleg erdélyrészi területről : 
Vármező Maros Torda m., Vulkánhegy, Abrudbánya, Szäszsebes 


. Szeben m., Braza, Királykő, Bucses, Negoi Fogaras m., Malnas, 


Háromszék m., Gyimes, Csik megye és Kirujfürdő, Lövéte mellett 
Udvarhely m. Az utóbbi valószinüleg ugyanaz, mint az ORBÁN BALÁZS 
által már fentemlitett Sólyomkő. NAGY IMRE levélbeli közlése szerint 
ez a Kirujfürdő valamely ragadozó madártól kapta a nevét, mert 
Kiruj, Keruly, Karuly a nép nevén karvalyt, vagy más ragadózót 
jelent. DR. VASVÁRI M. szerint a Kirujfürdő mellett emelkedő sziklán 
jelenleg is fészkel a vándorsólyom. 

Összegezve a keletmagyarországi és erdélyrészi sólyom vonat- 


. kozásu helységneveket, azok száma 23, esetleg 25, tehát lényegesen 


nagyobb, mint a Felvidéken található hasonló elnevezésü helyek 
száma, Ennek alapján valószinünek látszik. hogy a történelmi 


. Magyarország keleti részein nagyobb volt a vändorsölymok  állo- 


mánya, mint a Felvidéken, bár nem szabad elfelejteni, hogy a terület 
is nagyobb. 

A sólyomkérdés további kutatása során most a szótárirodalom 

adatait sorolom fel. 

A legrégibb idevágó adatokat a ránk maradt ugynevezett Szö- 

jegyzékek őrizték meg. 

1400. első évtizede. Falco = Solum (SZAMOTA Schlägli Szójegy- 
zék 212 p. 76). Ugyanitt p. 92 az ugynevezett ,,Hortula- 
rium"-ban ismét előfordul ,,Allutus, Falco = Solyum". 

1400. első évtizede. Falto (iráshibával Falco helyett) = Zoliem. 
FINÁLY Beszterczei Szószedet 25 p. 60). 

1533. Falco — Karval (MURMELIUS 165). 

1550. Falco = Sólyom (MELICH Gyöngyösi Szótártöredék 154). 

1561. Falco — Sólyom (PEsTHY 189). 

1590. Falco, Circus = Sólyom (MELICH Szikszai—Fabricius B. 
Szójegyzéke, 156 p. 45). Ugyanitt Cataracta = Feier 
Soliom. 

1595. Falco = Sólyom, VERANTIUS F. Diction. guingue linguarum. 
Pozsony 1834. 

1645. Falco = Soliom, CALEPINUS (39). 

1734. Falco = Sólyom (Comenius J. A. Janua Lingvae Latinae). 

2* 


90 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB © - [Aquila 


1801. Falco = Sólyom. (Pariz PÁPAI F. Dietionarium lat. hung. 
etc. locupl. PETRI Bop). Ugyanitt Falconarius = 2 ae 
illetőleg Solymasz = ornitholabus, hierolabus. 

1808. Solymaszat, Solymaszni, Solymäsz. SÄNDOR I. (206 p. 336). 

1823. Falco = Sólyom, Sölyommadär (MARTON 152 p. 1122). 
Ugyanitt Falconarius = sölyommal vadászó. 

1870. Sólyom és ebből képzett vagy ezzel összetett szavakat 
sorolja föl Czucor-FOGARASI: A magyar nyelv szótára 
cimü nagyszabásu munkája a következő cimszavak alatt : 
Solymár = falu Pest megyében, Solymasz, Sölymasz, 
hajdan a fejedelmek vagy föurak szolgäi, kik a solymokkal 
bántak; Erdélyben azok a jobbagyak is, akik a török 
császárnak solymokat tartoztak adni. Mint ige solymászni. 
Solymaszat, Sölymaszat, vadászat neve. Solymaszinas. Söly- 
mos, Solymos faluk Arad, Bihar, Heves Közep-Szolnok, Ung, 
Szolnok-Doboka megyékben, puszta Bihar megyében, 
Garamsolymos Bars megyében, Kissolymos Kővár vidékén, 
Solymoskarcsa Pozsony megyében. Sólyom falu Bihar megyé- 
ben Sólyomkápa, Sölyomköfalu Szolnok-Doboka, Sólyomkóhuta 
Bihar, Sólyommester, hajdan a fejedelmek és főurak udvari 
tiszte, ki a solymäszok között első helyet foglal el. 
Sólyomszij, amivel a  vadászsólyom lábát megkötik. 
Sólyomvadászat, vadászat, amelyet a sölyommadarak által 
üznek. | | 

1873. BALLAGI MOR: A magyar nyelv teljes. szótára II. köte- 
tének 526. lapján ugyanezeket az adatokat ismétli. 

1891. Sólyom címszó alatt a Magyar Nyelvtörténeti Szótár IT. 
kötetében p. 1593 ujabb adatokat nem nyujt. 


Míg az eddigi adatok csak általában a sölyomra vonatkoztak, addig — 


a most következő tudományos szakirodalmi adatokból azokat akarom 


még fölsorolni, amelyek a sélvom nemzetség törzsökös képviselőjére, 


a vándorsólyomra vonatkoznak. Nem akarok azonban teljes jegyzéket 
adni, inkább csak a régebbi irodalom adatait kivánom fölsorolni annak 
a megállapítása céljából, hogy mikor került a magyar madártani 
irodalomba a , vándorsólyom". elnevezés. 

Legkorábbi ilyen természetrajzi munkánk MISKOLCZI Toles Vad- 
kertje 1769-böl (162) mely az „Öllyvek“ = ragadozó madarak közül 
a következő neveket emliti: Sólyom, Ráró, Keletsen, Tsillagos ölyv, 
Karoly, Éjjeli ölyv és Héjja. A fölsorolt madarak közül egyetlen 
egynek se adja meg a latin nevét, igy pontos azonitásuk kocká- 
zatos; a sólyom szó minden valószinüség szerint a mai vándor- 
sólyomra vonatkozik. 


1939/42] j MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 21 


1778-ban BENKŐ J. Transsilvania cimü munkájában ad egy név- 
jegyzéket az erdélyi madarakról s ebben fölsorolja a Falco communist, 
azonban magyar név nélkül. 

GROSSINGER 1793-ban megjelent Ornithologia című munkája (81) 
p. 231. alatt emliti a Falco nevet, magyarul Sólyom majd p. 235 a 
ragadozó madarak következő neveit : Karvaly guasi karölyv, Sólyom, 
Ráró, Keletsen, Vértse, Sebes ölyv. A nevek ebben az esetben sincsenek 
azonositva. 

SCHÖNBAUER 1795-ben megjelent névjegyzéke a magyar madarakról 
Falco communis néven jegyzi föl a peregrinust, de magyar nevet ő sem 
ad neki. 

FABIAN J. (66) 1799. Sólyommester = Solymasz. 

A vándorsólyom nevet első izben FÖLDI-nél találjuk 1801-ben 
(70) de még nem Falco peregrinus-ként azonosítva. 

FÖLDI a sólyomnemzetségből részletesen csak a Nemes Sólyom 
( Falco gentilis ) alakot ismerteti a következőkben : Főképpen az apróbb 
emlősállatok és madarak fogására és kivált gémek vadászatára tanittatik. 
Napkeleten ezt a vadászatot (kivált a gazellák ellen) már a legrégibb 


. időben üzték, de Európában csak a XII. század végétől jött divatba. 


Ezután fölsorolja a sólyomnemzetség fajait. Közönséges, Fejér, Babos, 
Izlandiai, Brittanniai, Vándor, Hegyi és Nemes Sólyom. 

MITTERPACHER Primae Lineae Hist: Nat. 1808-ban megjelent 
munkájában még nem különiti el a sólyomfajokat ; csak annyit mond 
Sólyom — Falco. 

Az első, aki tudomásom szerint a vándorsólyom nevet kifejezetten 
a Falco peregrinus-ra ruházta, PÁK DIENES volt 1829-ben megjelent 
Vadásztudomány cimü sok természetrajzi adatot is tartalmazó kiváló 
művének I. kötetében p. 187. 

Ettől fogva a Falco peregrinus — Wanderfalke — Faucon pelegrin — 
Vándorsólyom megkezdte a maga diadalutját a magyar madártani 
szakirodalomban és valósággal kiirthatatlan maradt. 

. Idősorrendben PAK után VAJDA PÉTER következett 1841-ben 
megjelent művével (252), melyben p. 336 a következőket irja : 
„A Sólymok. A nő rendszeresen egy harmaddal nagyobb a himnel 
s az utóbbit a franciák ez okból Tiercelet (Harmadca) nevezik. 
A tulajdonképpeni sólymokat szokták a madárvadászatnál leginkább 
használni." 


„A vándorsólyom — Falco peregrinus az a híres. faj, mely nevét 
kölcsönzé a ragadozó madarak által történő vadászatnak — sólymá- 
szásnak." 


Ugyancsak 1841-ben : nevezi SOLTÉSZ természetrajza vändor- 
sólyomnak a Falco peregrinus-t. 


99 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Ezután STETTER 1845-ben (Adatok Erdély ornitholögiajahoz. Ma- 
gyar Orvosok V. nagygyülese), ZEYK 1851-ben (261) nevezi a Falco 
peregrinust vandorsölyomnak, mig PETENYI 1846-ban (Magyar Orvosok 
VI. nagygyülese) meg köbor sölyomnak nevezi s csak hätrahagyott 
irataiban (48) nevezi vandorsélyomnak. Ezentul ez az elnevezés már 
annyira begyökeresedett a madártani szakirodalomban, nem különben 
a vadászati szakirodalomban, hogy azt „A Történelmi Magyarország 
madarainak Névjegyzékében" se tartottam mellőzhetőnek (Aquila 1935/38. 
p. 48.) dacára annak, hogy — mint már említettem —- magát az elneve- 
zést magyar viszonylatban helytelennek, sőt egyenesen megtévesztőnek 
tartom. Beletörődtem abba, hogy ha a nyugati népek madártani szak- 
emberei belenyugodtak ebbe a téves elnevezésbe, akkor mi is elfogad- 
hatjuk, tekintettel arra, hogy ezt az elnevezést soha és sehol más madár- 
fajra nem vonatkoztatták s ezért a faji azonosság mindenkor minden 
nyelven kétségtelenül megállapítható. Végső elemzésében a vändor- 
sólyom éppen olyan nemzetközi szó, mint a Falco peregrinus. 

Most még a . Sólyom" szóval kapcsolatos fejtegetéseim befejezé- 
seként névjegyzéket adok azokról az elnevezésekről, amelyekkel a 
különböző népek különböző időkben illették a vándorsólymot. Kuta- 
tásaim során sok idevágó név gyült össze. Nem gyüjtöttem azokat rend- 
szeresen, így a névjegyzék egyáltalában nem tarthat számot tökéletes- 
ségre. A magam kutatásai során azonban azt kellett tapasztalnom, hogy 
igen hasznos lett volna ilyen névjegyzék, —- még ha tökéletlen is — s 
azért a jövő hasonló célu kutatások megkönnyitése céljából nem tartom 
fölöslegesnek a sok fáradozásomból szerzett adatok közlését. Az adatokat 
magyar helyesirásban közlöm. 

Arab. Sahir, Szagr el Ter, Csakyr. NAUMANN (173) Sahin, TICE- 
HURST (250) Sahin, HAMMER P. (86 p. V. DEMIRI-ből idézve az 
1371 évből), Csakir, Bhairi, Bázi, RADDE (197) 

Az arab nevek között csodálatosképpen nem szerepelnek a „Bahri“, 
„Baharin“ nevek, amelyek az északi vidékekről származó vándor- 
sólyom fajták neveiként ismeretesek Turkesztánban, Perzsiában és 
Indiában s amelyekről azt állitja SCULLY (217) és DEMENTIEW (56), hogy 
azok arab eredetüek. Csak RADDE emliti a Bhairi nevet. SCULLY szerint 
ez a szó partmenti-t, vagy tengermelléki-t jelent és azt akarja jelezni, 
hogy ezek a solymok vizi madarakra vadásznak. DEMENTIEW (56) 
"magyarázata szerint ez a szó átvonulót, vagyis „peregrinus“-t jelent. 
HARTING (94 p. 206) szerint a „Bahri“ szó az arab Bahr—tenger szótól 
ered, amellyel jelzik a vándorsólyom (peregrinus) átvonulási, illetőleg 
kóborlási természetét, illetőleg tengerpartról való származását. HARTING 
szerint ez a szó Spanyolországban is előfordul, mint a hajdani mór 
uralom maradványa, | 


. 1939/42] MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK à 23 


Baskir. Lacsin, Tas-Lacsin, SZUSKIN (239); Lacsen, Tas-Lacsen, 
Itelgy ©, Sonkär 3, ARTOBOLEWSKY (14), Alaszia, DEMENTIEW (56). 

Bokhara. Báz, ARTOBOLEWSKY (14). 

Bosnyák. Eltorzitott török név Atmadzsa, VÖGELE (253). Ez a szó 
a török nyelvben karvalyt jelent, tehát valószinüleg hibás azonositás. 
Curic V. szerint (Die Falkenbeize in Bosnien. Deutscher Falkenor- 
den 1937 Heft 4 p. 19) a vándorsólyom közhasznälatu neve ,,Szivi Szoko“. 
Ez a „Szoko“ nyilvánvalóan nem lehet más, mint a közismert , Szokol"; 
. a vonatkozó helységnevek közül megemliti a , Szokolgrad" szót, ami 
sölyomvär jelentésü. ; 

Csagataj. Csailan; GOMBOCZ (76). 

Cseremisz. Laurikaik, Lacsikaik, ARTOBOLEWSKY (14). 

Csiva. Tugan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Dalmat. Szokol, VERANTIUS F. Dict. quinque linguarum. Biani 1834. 

Délszláv. Szokol, VÖGELE (253). 

Észt. Szuurkranszi kull, NAUMANN (173). 

Finn. Muuttohaukka, Leivohaukka, NAUMANN (173). Muuttoha- 
ukka, HORTLING (Lintukirja, Helsinki 1935 p. 99). 

Görög. Petritész, HAMMER P. (86). 

Gruz. Minimo, ARTOBOLEWSKY (14). 

Hindu. Bhyri, Bhyri bacha, VÖGELE (253); Vahari, Vahri. Rup- 
RADEVA (204); Behree, DEMENTIEW (56), Beri £, 9, Beri bacsá juv. 
‘magyar kiejtés szerint, KALöczy L. levélbeli közlése. KLEINSCHMIDT 
szerint (Berajah 1918, Falco peregrinus p. 60) Indiában közismert szó, 
melyet Bahari-nak irnak, de Beri-nek ejtenek. Jelentése egyrész, 
„tengerpartröl származó", másrészt azonban , madarász" is. 

Guria. Savardena, ARTOBOLEWSKY (14). 

Jakut. Kyrt, ARTOBOLEWSKY (14); Muksogol, PLESKE (194). 

Japan. Hayabusa, VÖGELE (253) ; HARTING (94 p. 214). 

Kalmük. Nacsin, Szapszan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kamesatka. Szejszi, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kina. Ya Hu, Ross (203). 

Kirgiz. Lacsin, Lasin, VOGELE (253); Lasin, SzusK. (239); Lacsyn, 
ALMASY (8. p. 541); Baharin, Bahrin, DEMENTIEW (56). 

Korjak. Tilmiti, ARTOBOLEWSKY (14). 

Lapp. Rievszakfalle, NAUMANN (173). 

Lett. Peekunsz, NAUMANN (173). 

Lengyel. Szokol vedrovni, NAUMANN (173); DOMANIEWSKY (58). 

Mandzsu. Nacsin, Ross (203). 

Mangun. Dzsolo-do, ARTOBOLEWSKY (14). 

Orosz. Szapszan, NAUMANN (173); Szokol, Szapszan, Golubjetnik, 
VÖGELE (253); Szokol, Csernäj, SzusKIN (239), MENZBIER (159); Szap- 


Ny Ty 7 De ee I I LM 
- OS REN TEE 
LI RI De VI 


24 à VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 
szan, Szokol, Csernaj, Cseglik, ARTOBOLEWSKY (14); Szokolei 9, Cselig 3, 
HARTING (94). | 

Osztyak. Sang, Szoengur, ARTOBOLEWSKY (14); Chung valószinüleg 
Sang, PLESKE (194). 

Ozman. Csavli, GOMBOCZ (76). HR 

Örmény. Sahen, ARTOBOLEWSKY (14) ; NAUMANN (173) ; RADDE (197) 


Perzsa. Bahiri, Bazi, NAUMANN (173); Sahin, HAMMER P. (68 p. XIL.); 


Bahri, VÖGELE ( (253); Bairi, Bázi, ARTOBOLEWSKY (14); Sahin, 
Bari, HARTING (94 p. 198—-AIN I AKBARI adata 1590-böl); Sahin juv. 
Bahri ad. PHILLOTT (192). 

Román. Soim, STETTER (Magyar orvosok és termeszetvizsgalök 
V. nagygyülése 1845): Soimul, Soim, Sain, LINTIA (Aquila 1909 p. 175). 
Sain, az epiruszi kucoromanoknäl, LINTIA (levélbeli közlés). 

Szamojed. Chapu-ei, ARTOBOLEWSKY (14); PLESKE (194) : Har-na-ve, 
PLESKE (194 Kolguev sziget). 

Szanszkrit. Vahri, RUDRADEVA (204 p. 17). 

Tangut. Csa, ARTOBOLEWSKY (14). 

Tatar: Beare 4a, Kizilgus ©, Lacsen, Nica (173), RADDE 
(197), ARTOBOLEWSKY (14). Nacsin, JUNGLAUS (111) szerint a sólyom 
neve a Dzsingisz Kan halálára irt eyäszbucsuztatöhan. 

Tunguz. Teegra, ARTOBOLEWSKY (14); Teerga, PLESKE. (194). 

Turkesztan. Bahri, Boz Lacsin, ScuLLY (217); Lacsin, Baharin, 
DEMENTIEW (56). : 

Vogul. Kortkan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Ukrán. Szokil, Szokjal, Szokil mandrivnyi ARTOBOLEWSKY (14). 

Az egyes népek font felsorolt sölyomnevei közül kimaradtak a 
török nevek, mert ezek külön tárgyalásra szorulnak, főleg azért, mert 


HAMMER—PURGSTALL a régi török eredetü solymászati és történeti . 


munkákban található elnevezéseket is közli s ezeknek az azonosításában 
nem jutott el mindig megnyugtató eredményre, annyira nem, hogy 
JUNGKLAUS idevágó adatainak halmazát Augias istállójának minősíti 
(Die Beizjagd No. 2. 1930 p. 25.). Szükséges ezeknek a felülvizsgálata 
és a rendelkezésre álló adatok alapján való lehető tisztázása. HAMMER 
adatainak azonosítása és más forrásokkal való egyeztetése egyik leg- 
nehezebb föladata a sólyom madárnévre vonatkozó kutatásnak. A 
jelenkori török elnevezések, amelyekről biztosra vehetjük, hogy való- 
ban a vándorsólyomra vonatkoznak, a következők : Lacsin, Lecsin, Béhri 
vagy Bahri, VOGELE (253); Csojlu, Csajlak, GomBocz (76) ;- Sahin, 
HARTING (94 p. 196—Cilicia) ; Lacsin, Ross (203); Sahin, MATARACI M. 
(153). Lacsin, HAMMER P. (86). Curic V. (Die Falkenbeize in Bosnien. 
Deutscher Falkenorden 1937 Heft 4, p. 19) szerint a bosnyák törököknél 
a vándorsólyom neve ,Sain“, Vajjon ez a „Sahin“ eltorzitott alakja? 


Ì * | ft 2€ 
| p LA Mc 
> 
re > 
| } Ag 
| > 


ki. Cane 


de 


- 1939/42] È MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 25 


HAMMER (86) arab, perzsa és török madarneveket igyekszik azono- 
sitani a sélyommal. Igy különösen sokat foglalkozik a „Tughan“ névvel. 
Szerinte a törzsökös sólyom török neve „Iszperi Tughan", vagyis 
a tökéletes sólyom. Egy lélekzetre azonban azt is mondja, hogy a 
negyedik sólyomfajnak perzsa neve Sahin, török neve Lacsin s ez 
volna a vándorsólyom. Ha ezt a. kijelentését összehasonlitjuk a 
többi forrás adatával, akkor valóban helytálló a Sahin és Lacsin 
azonosítására vonatkozó adat, azonban a Tughan-t, mint sólyom 
nevet nem találjuk. Ugyancsak hiába keressük a Tugun szót, 
amely HAMMER szerint a Tughan kicsinyitett alakja s igen meg- 
tisztelő jelző volt — igy például az egyik leghiresebb budai pasának 
(1651—53, 1657.) is Tughunpasa volt a neve — valamint a Tilkjan 
alakot, mely HAMMER szerint a TUGHAN csagatai alakja. HAMMER 
ezenkivül a , Tojgun" alakot is emliti (p. 10) és a Toghrul = Turul-lal 
azonosítja s a Tilkjan-ról azt mondja (p. XII.), hogy azonos a 
Sebaz, vagy Sabaz = királysólyom-mal, amelyet viszont (p. 106) a 


Tughrul — Turul-madárral azonosit. 
Hogy ebben a zürzavarban rendet teremthessünk, meg kell keresni 
a Tugan és Tujgun szavak jelenlegi jelentését — föltéve, hogy ezek 


a szavak jelenleg még élő tagjai valamelyik nyelvkincsnek. Szerencsénk 
van, mert mindakettőt megtaláljuk, ha nem is tökéletesen azonos, de 
rokonhangzásu és összetett szavakban. 

A Tughan szó jelenkori alakja a , Doghan", mely a török nyelvben 
solymäszmadarat jelent MATARACI szerint és pedig a héját (Accipiter 
gentilis gentilis L.). Ugyanezzel az azonositässal emliti HARTING (94 p. 
196, Cilicia 1853.). PHILLOTT szerint (192) Perzsiaban a fehér héja, vagyis 
az északról érkező Accipiter gentilis buteoides MENZB. neve Tiquni kafuri. 
A kafuri szó kämfort jelent és a fehér szint jelzi. PHILLOTT még azt is 
mondja, hogy egyes afgán solymäszok a héja albinisztikus példányait 
szintén Tigun, illetőleg Taighun névvel jelölik. A Taigun madarnevet 
HARTING is emliti (94 p. 199) egy 1590-ből származó perzsa forrásból 
(AIN I AKBARI), amely szerint a Tajgun az Accipiter gentilis 3-je, mig 
ugyanott a 2 neve Tarlan. Már LE Cog (43,44) állapítja meg, hogy 
ez a Tiqun, Taighun a Togan, vagy Tuigun variánsa vagy torzitása 
és a fehér héja neve, amely néha előfordul Turkesztán keleti részében 
és ott nagyrabecsült solymászmadár. Megemliti még azt is, hogy a 
Tujgun, illetőleg Tojgun a mongoliai köktörök rovásirásokban is előfor- 
dul, s hogy RADLOFF-näl csagatai (kirgiz) nyelven a Tujgun fehér sóly- 
mot jelent, vagyis Falco rusticolus-t. RADLOFF-nak ez az állítása az 
eddig elmondottak alapján nyilvánvaló tévedés, mert ez a Tujgun LE 
Cog szerint az északi fehér héját jelenti. DEMENTIEW szerint (56) is 
Turkesztánban a fehér héja (Accipiter gentilis buteoides MENZB.) népies 


26 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB 


neve általában Tujgun. A félig fehér héja neve ,,Kizyl Tujgun" vagy 
„Kul Tujgun“, a tiszta fehere „Ak Mirza Tujgun.“ 

Mindezeknek a jelenkori és történeti adatoknak az alapján most 
már biztosra ällithatjuk, hogy a HAMMER-nél előforduló Tugan és rokon- 


hangzásu solymäszmadärnevek a héjára (Accipiter gentilis gentilis L.), 


illetőleg részben annak északról: származó alakjára az északi hejara 
( Accipiter gentilis buteoides MENZB.) vonatkoznak, tehát sem a vándor- 
. sólyomra, sem valamelyik más sölyomfelere. Természetesen elesnek 
mindazok a lehetőségek, amelyek szerint a Tugan, vagy valamelyik 
rokonhangzásu neve a Turul madárfajjal volna azonositható, mint azt 
HAMMER teszi, mikor a csagatai Tilkjan-t a ,,Sébáz", illetve „Sabaz 
— királysólyom madárnevet a Toghrul — Tojgun-nal azonositja. 

Magyar vonatkozásban is kiválóan érdekes a „Tugan“-kerdes, mert 
GOMBOCZ (78) ezzel a szóval azonositja a magyar , Tiván" szót, amely 
szerinte „a XIII. század óta elég gyakran előforduló személynév, nemes 
es közrenden levő emberek neve“. Az első. adat 1211-böl való. A már 
emlitett „Tugan“-adatokon kivül még a következőket emliti: ótörök 
Togan — Falco, ujgur Tugan — nemes sólyom, csagatai Togan = 
karvaly, ozmán Dogan — sólyom ; emlit más ozmán nevet is, bár azt 
hiszi, hogy ez nem ide tartozik s ez az ozmán Dujgun, melyet RADLOFF 
Astur palumbarius-sal azonosit. A baskiroknál MÉSZÁROS szerint Tojgén, 
Tojgon — sólyomfaj. HOUTSMA jegyzékében Dogan, Togan .azonositás 
nélkül. GOMBOCZ szerint a Togan a törökségben is egyik leggyakoribb 
személynév, mely már az ótörök föliratokban is szerepel. 

A Togan = Tivan egyezést nyelvészeti alapon pontosan megmagya- 
rázza, azonban arról nem szól, hogyan jutott el ennek a solymászmadár- 
nak a neve, mint személynév a magyar nyelvkincsbe. Bevallom, hogy 
magamnak sincs erre vonatkozólag semmiféle elgondolásom. Kutatásaim 
során nem akadtam olyan nyomra, amely ebben a kérdésben utba- 
igazitäst adhatott volna. So 

A továbbiakban a Sahin másféle azonositasaval is kísérletezik 
HAMMER, amennyiben azt mondja, hogy ennek a csagatai neve „Kar- 
csigat”. HAMMER-nek ez a megjegyzése a XIII. lapon található, de ezen 
kivül mar előzetesen az V. lapon is emliti azt, hogy az arab KAMUSZ 
szótári munka szerint a Szakar — többes számban Szokur — bár min- 
denféle solymászmadár megjelölésére szolgál, mégis elsősorban annak 
a madárnak a neve, amelyet törökül Csakir-nak, perzsául Csarg-nak, 
csagatajul Karcsghi-nak, illetőleg helyesen Karcsigai-nak hívnak. 
A XXIII. lapon aztán azt állitja, hogy az orosz Krecset a török Karcsigai- 
nak az eltorzitott alakja s ezt az allitàsat a 105. lapon is megismétli. 

Bármilyen kegyeletes hálaérzet is tölt el a nagy tudós iránt, aki 


ily bőségesen osztotta ki nagy tudásának kincseit a keleti solymäszatröl | 


is 


tést Éz zá dit 


uk dé 
— ORO ANT 107 RETI, PT 


aS a Sen u 


| 
| 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 97 


az utókutatók részére, mégis meg kell állapítani azt, hogy a Karcsigai | 
madärnevet négy madarnévvel is azonositotta. Sahin, Csakir, Szakar 
es Krecsei, amelyek valamennyien más és más solymäszmadärra vonat- 
koznak, amiért is nem lehet elkerülni, hogy ennek a madárnévnek a 
jelentését is a lehetőség szerint ne tisztázzuk. Erre meg is van a lehetőség, 
"mert elég sok adatunk van a Karcsigai szó mai jelentéséről. DEMENTIEW 
szerint (56) a héja kirgiz neve Turkesztánban Kus, Karcsega, vagy 
Karcsaga; ALMÁSSY szerint a kirgizeknél a héja neve ugyancsak Kus, 
vagy Karcsiga, SCULLY szerint (217) Yarkandban a héja török neve 
„Karchighah“ es Ross (203) szerint a héja török neve ugyancsak Karcsiga. 
LE Cog (43, 44) szerint a turkesztáni Kucsa és Turfan vidékén a héja 
török neve Karcsiga s megemliti, hogy RADLOFF-nál is ugyanez a neve, 
továbbá hogy PALLAS szerint a kalmükök- , Charzega"-nak. a kelet- 
mongoliaiak pedig ,,Charszagai“-nak nevezik a héját. A héja egyéb 
népies nevei közül idesorolhatók még ARTOBOLEWSKY (14) adatai : 
Mordvin : Kartiai, Kartigan ; Tatár: Charzigan, Karcseja ; Vogul: Char- 
tagan; Csuvasz: Chorocska. A történeti adatok közül igen fontos 
JUNGKLAUS (111) adata a Dzsingisz kán halotti bucsuztatójában sze- 
replő , Charczagai"-ról, melyet héjának fordit a szerző az ugyanott 
előforduló Nacsin — sólyom mellett. BÁLINT G. Párhuzam a magyar 
és mongol nyelv terén cimü munkájában, megjelent 1877-ben p. 28 a 
Kerecsen vagy Kelecseny szóval azonositja a mongol kharczaghai szót, 
amelyet sólyomfajta vadászmadárnak mond. Ez persze tévedés, mert 
valamennyi rendelkezésre álló adat egyöntetüen a héja ( Accipiter 
gentilis gentilis L. illetőleg az északi héja Accipiter gentilis buteoides 
MENZB. neveként állapítja meg a Karcsigai madárnevet. 

Magyar vonatkozása is van ennek a Karcsigai névnek. GOMBOCZ 
(78 p. 241) ebből származtatja 12 pozsonymegyei K a r c s a nevü helység 
nevét. A Karcsigai nevet 6 is a héjával azonositja s adatként emliti a 
csuvas Churzséga nevet s azt is mondja, hogy ez a szó mint személynév 
különösen az altaji tatároknál gyakori, igy pl. KAN KARTAGA, KARTAGA 
MERGÉN, ALA KARTÉGA. 

Néhány szóval meg kell még emlékezni a HAMMER-féle ,, Dzsurebaz“ 
madárnévről is, melynek HAMMER szintén tulzott jelentőséget tulajdonit, 
de helytelenül azonosit. FERHENGI perzsa szótárából idézi ezt a szót, 
szerinte FERHENGI a vándorsólyom 9-6t Sébdz-nak a &-jet Dzsurebáz- 
nak nevezi, ugyanakkor azonban azt is mondja, hogy ez a Dzsurebaz 
a , fehér sólyom" 3-je. Ennek a madárnak az arab neve szerinte Szurrak, 
melyet KAMUS szótára a , fehér sólyom" — tehát Falco rusticolus 
candicans (vagy  uralensis) 4-jének mond. HAMMER ezekből az 
adatokból végeredményként azt a következtetést vonja le, hogy a 
Dzsurebáz — Szurak egyezik a német , Gerfalke" szóval, amely tehát 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB ~ | [Aquila 


to 
Ja 


nem származik sem a „Geyr“, sem a „Gyrofalco“-töl, hanem a perzsa 
„Dzsure“-töl. 

Lässuk mär most mit lehet igazolni ebből a nagyon merész követ- 
keztetési sorozatból. A régebbi solymászirodalmi források közül csak 
PHILLOTT (192) emliti a Dzsure madárnevet „Jurra-baz“ alakjában s azt 
mondja, hogy ez a Héja „tiercelet“-je, vagyis himje ; indiai irásmódban 
HAMMER is , Joura" néven emliti a , Dzsure" madarat. (A Báz szót a végéről 
el lehet hagyni, mert ez a szó tulajdonképpen , solymász" madarat jelent, 
amint a Báz Namé is solymászkönyvet jelent). HAMMER félreérthető 
megjegyzése alapján ez az indiai , Joura" PHILLOTT-tal egyetértően 
szintén a héja himjét jelenti. Nagyon kapóra jönnek ennek az indiai 
solymászmadárnévnek a helyes értelmezésére KÁLóczY Lajos adatai, 
melyek szerint Hindosztánban még manapság is Djura (magyar kiej- 
téssel Gyura) a neve. Igy azok a következtetesek, amelyek a 
Dzsure-böl származtatják a német „Gerfalke“ nevét, figyelembe nem 
vehetők. — Mint élő szót, a perzsa nyelvből nem ismerem a Dzsure-szöt, 
de a törökben van egy sólymászmadárnév. , Dzsüre" s azt hiszem, hogy 
ezt azonosítani lehet a HAMMER-féle ,,Dzsure“-val. A hangilleszkedés 
törvénye szerint ugyanis nem a Dzsure a helyes alak, hanem vagy a 
,Dzsura“, vagy a Dzsüre", a minthogy a , szeldzsuk" népet is vagy 
„szeldzsük“-nek, vagy , szaldzsuk"-nak kell irni, illetőleg nevezni, de 
semmiképpen se az eddigi írásmód szerint ,.szeldzeuk"-nak. MATARACI 
(153) szerint a törökországi Rize vidékén ez a szó manapság is sólymász- 
madarat jelent, azonban sajnálatosképpen nem mondja meg hogy, milyen 
madárfajjal azonosítják. A HAMMER-féle elképzelések kiselejtezése után 
talán KALGczy fenti adata mellett ez az adat is szolgálhat a további 
idevágó kutatás kiindulási pontjául. 

HAMMER solymászmadárnevei közül végül még foglalkoznunk kell 
a , Csakyr" = ,,Csakir“ madárnévvel, melyet a héja nevével azonosit, 
azonban számos adat szól arról, hogy ez a Csakyr szintén sólyomfaj neve 
s igy ezt a nevet is még a , sólyom" fejezet alatt kell tárgyalni s a lehető- 
ség szerint tisztázni. Első izben p. IV foglalkozik a Csakyr szóval s azt 
mondja, hogy ugyanazt jelenti, mint a perzsa és arab Báz, vagy a görög 
Hierax madárnév, vagyis azonos a héjával. Az V lapon aztán már nem- 
csak az említettekkel, hanem azonkivül a perzsa Csarg, továbbá a csa- 
gatai Karcsgi, vagy szerinte helyesebben Karcsigai sólymászmadár 
névvel is azonositja. À VII lapon ismételi azt az allitast, hogy a héja 
török neve Csakyr s ez azonos a perzsa és arab Báz, valamint a görög 
Hierax madárnévvel. A XII és XIII lapon összetételben használja ezt 
a szót Csakyrtughan néven, azzal a megjegyzéssel, hogy a Báznamé 
török solymászkönyv szerzője erről a solymászmadárról azt mondja, 
hogy ez korcs madár, melynek atyja sólyom (Tughan), anyja: héja 


ln de TE D 


Se ons * À 


> - 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 29 


(Csakyr). A XV lapon emliti a Ghilvai Csakyr-t, melyet ezuttal az arab — 
Szakarral. vagyis a rärösölyommal azonosit. A XVII lapon sorsolja föl 
a Szavuli Csakyr-t, azt a héját, amely Szabulisztanban fordul el6. A XIX 
lapon végre azt mondja, hogy az arab Szakar — vagyis a rárósólyom — 
a török Csakyr szó eltorzitása. Megemliti aztán, hogy a szeldzsük biro- 
dalom alapitó testvérpárja közül az egyiknek a neve volt Toghrul — 
Turul, a másiké Csakyr = Héja. Ugyanezt a nevet viselte a hirneves — 
EBU SZAID CSAKYR mosszuli helytartó, akit 1140-ben végeztek ki. Végül 
még p. 105 idézi QUATREMERE adatát, mely szerint a fehér sarki sólyom 
mandzsu neve Saman-Sonkon, a tarká-é Csakiri Sonkon. 

Lássuk most már, hogy HAMMER nem egységes és zavaró mozza- 
natokkal megtüzdelt azonositäsi kísérlete után mit mondanak egyéb 
forrásaink a Csakyr — Csakir madárnévről. 

A legrégibb idevágó adatot AHMED VEFIK szótára őrizte meg. 

Szerinte az oguzok hat nemzetsége mindegyikének más fajta vadász- 
madár volt a törzsi, vagy hadi jelvénye: Ezt a szótárt két magyar 
kutató is idézi és pedig első izben THURY (249), másodiknak GoMBocz 
(78), csakhogy a mig THURY szerint a Csakir — sávos, tarka sólyom, 
addig GOMBOCZ szerint héja. Sajnos, már itt a legrégibb adatnál is föl- 
tárul a szakadék, sólyom vagy héja volt-e ez a Csakir, amely olyan 
nagy megbecsülésben részesült, hogy egyrészt törzsi hadijelvényként, 
másrészt birodalomalapitó uralkodók fejedelmek és hirességek neve- 
ként szerepelt. 

Ennek a legrégibb Csakir-forrásnak a következő tagja volt a HOUTSMA- 
féle kipcsak-arab Glossarium, amely a XIV. század első feléből való 
(Ein türkisch-arabisches Glossar Leiden 1894, idézve GOMBOCZ nyomán 
78, p. 242). Ebben is előfordul a Csakir és pedig mint Karvaly. 

HAMMER Csakir — Héja azonositását eddig már két solymászati iró 
is kétségbe vonta. Az egyik HARTING (94 p. 194), aki azt mondja, hogy 
HAMMER elnézte azt, hogy MOHAMED EL BARDZSINI a Csakir madarat 
a „barnaszemü“ solymäszmadarak között sorolja föl, tehát nem lehet héja, 
amely , sárgaszemű" solymászmadár. Gondosan megvizsgáltam a kifo- 
gásolt szövegrészt, de nem tudtam HARTING állitását elfogadni. Sokkal 
helyesebb nyomon indult LE Cog (43, 44), aki azt mondja, hogy a héja 
perzsa neve PHILLOTT-nál (192) Tigun, Tarlan és Qizil, tehát nem Báz, 
ahogyan azt HAMMER állitja. Ha ezt a kérdést egyáltalában tisztázni 
lehet, akkor a LE Cog által megjelölt úton kell haladnunk s megkeres- 
nünk azt a nyelvet, amely a héját Csakir-nak mondja. Jelenleg sehol 
se nevezik a héját Csakir-nak s mint élő szó, jelenleg csak az arab nyelv- 
ben fordul elő és a vándorsólyomnak a neve (NAUMANN és RADDE 173, 197). 

Ha már most a rendelkezésre álló adatok alapján dönteni kell 
arról, hogy a Csakir alatt héját, vagy sólymot értsünk, akkor föltét- 


30 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB tee [Aquila 


lenül a sólyom mellett kell állást foglalni, különös tekintettel arra, 
hogy a solymászok a régi időben többféle névvel jelölték ugyanazt 
a sólymászmadarat, a szerint hogy him, vagy nőstény, teljesen kiszi- 
neződött, vagy fiatalkorú példány volt. AHMED VEFIK szótára szerint 
a Csakir a sávos sólyom neve. Két solymászmadarunk van, amelyre 


a , sávos" jelző ráillik és pedig a héja és a vándorsólyom. Mindakettő- | 


nek a hasi oldala , sávos", a mellékelt ábra szerint. Minthogy azon- 
ban a szótár szerint a , nyúlvadászó sólyom" neve , Tavzsandzsil", tehát 
csakis ez lehet a héja, azért a 
r ; M ara 1 , Csakir" csakis a sólyomnak 
. valamilyen formája lehet s 
ezért azonosithatjuk azt a 
vándorsólyomnak azzal a for- 
májával, amelynek , sávos" a 
hasi oldala, vagyis ezen az 
alapon a HAMMER-féle , Csakir- 
Tugan" szintén az a sólyomfaj, 
amelynek a hasi oldala éppen 
olyan , sávos", mint a héjá-é, 
vagyis a „Tugan“-e. ER 
Ezt a megoldäsi kiserletet 
elfogadhatjuk jelen kutatasunk 
ideiglenes eredményének. Vaj- 
jon a több nyelvészeti és 
történettudományi fölkészült- 
séggel rendelkező jövő kutatás 


az nem egészen bizonyos, 
2. ábra. Sávos solymászmadarak — Csakir — azonban valószinü, hogy een 


baloldali Accipiter g. gentilis L. Q jobboldali a nyomon fog elindulni. Re- 


d Saleen PILE DT melhetöleg akad folytatója 


Fig. 2. Gebänderte Beizvögel — Tschakyr — y 
links Accipiter g. gentilis L. rechts Falco ezeknek a kutatäsoknak, mert 


p. peregrinus TUNST. Q habár talán tävolesöknek látszó, 

de mégis szerves részei a magyar 

őstörténeti kutatásoknak, amelyek manapság még korántsem végződ- 
tek megnyugtató eredménnyel. 

Ezzel a megällapitässal le is zárhatjuk a , Sólyom" madárnévre 
vonatkozó kutatást, amely sokkal terjedelmesebb lett, mint ahogyan 
eredetileg elképzeltem, azonban a kutatás során fölvetődött kérdések 
tárgyalását nem minösithettem mellözendöknek. 


igazolja-e ezt az eredményt, 


ne 


ms Deckung VA a nt nl Zn meer 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK ER 


RARO. 

A Rärö névnek egészen különleges helyzete van a magyar solymasz- 
madärnevek sorában. Nem éppen könnyü fejezete az idevágó kutatäs- 
nak, mert nagyon sokféle föladatot ró a kutatóra, aki bizony nem 
talál minden esetben megfelelő választ a fölvetődő kérdésekre. Mig az 
eddigi solymászmadárnevek jelentésének megállapitásánál mindig biztos 
vezetőnk volt GomBocz ZOLTÁN, , Régi török jövevény szavaink" és 
, Árpádkori török személyneveink" cimen megjelent tanulmányaiban, - 
addig ennél a fajnál ilyen kiindulási adataink nincsenek. Magunkra hagya- 
tottan kell keresnünk ennek a szónak az eredetet, hogyan származott 
be a magyar nyelvbe s ezért az eddigi gyakorlattal szemben forditott 
sorrendet kell tartanunk. Először adjuk a rárósólyom idegen elnevezé- 
seit és csak azután a magyar vonatkozásokat. A magyar solymászatra 
vonatkozó történelmi adatokból ugyanis kétségtelenül megallapithaté, 
hogy a RÁRÓ szó az eddig kerecsensólyomnak nevezett fajra a Falco 
ch. cherrug-ra vonatkozik. A nálunk: előforduló solymászmadarak közül 
a , Sólyom" szót kétségtelenül a vándorsólyomra kell vonatkoztatni, az 
, Ölyv" szót a héjára, a , Karvaly" szót a ma is annak nevezett karvalyra 
kell ráruházni. Ezeken kivül már csak egy kiváló solymászmadarunk 
maradt név nélkül s ez a Falco ch. cherrug, amely már nem lehet egyéb, 
mint az a solymászmadár, mely a régi oklevelekben és családi levelezé- 
sekben, valamint a szótárirodalomban és a szakirodalom egy részében 
RÁRÓ néven szerepel. 

° A Falco cherrug cherrug GRAY idegen neveinek itt következő sereg- 
szemléje meggyőződésem szerint majd igazolja ezt a megállapításomat. 
AFGÁN : angolos irással Charkh, Sang-Sang PHILLOT (192). Szerinte a 

 Balaban-t nem ismerik. Az angolos irásu Charkh kiejtése bizonyára 

Oserg —cherrug ; a „Sang-Sang“ kiejtése pedig Szeng-Szeng, I. a 

török neveknél. i 
ARAB : Szager-Sahin, NAUMANN (173); Szakar, DEMIRI 1371, HAMMER P. 

szerint (86)*), Szakar, Szagar, PHILLOTT (192). 

BASKIR: Itelgoe, ARTOBOLEWSKY (14); Ytelgö, SZUSKIN (239); Itelgö, 

GROTE H. levele; Itelgoe, Itelgui, HALLER (85), HARTING nyomán 

(94. p. 192). 

CseH: Raroh, Preëp., Slovnik, cseh-latin szöjegyzek a XIV. század 

végéről, SZAMOTA (212), Pazomaly, NAUMANN (173). 


* Meg kell ítt említenem DEMIRI-nek azt a kijelentését, hogy a közfelfogás 
szerint tilos a ragadozó madaraknak illetőleg solymászmadaraknak élelem céljára 
"való fogyasztása HAMMER P. (86 p. VII). Törhetjük a fejünket azon, hogyan 
talált utat ez a, fölfogäs a JORDÁNSZKY kódexbe mely szerint „Es ezek az eghy madarak 
közzöl kykkel nem yllik eelni: Keselywth heeyaath Beseeth . . ." 


39 | VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB | [Aquila ; 


GÖRÖG : Zaganosz, HAMMER P. (86). 

GRUZIA : Baugi, ARTOBOLEWSKY (14). 

HORVÁT : Szoko banatszky, NAUMMANN (173). 

ILLYR: Raroh, GESNER (74) szerint „die Illyrier nennen ihn Raroh“. 


HINDU: Chargh, Sang-Sang angolos helyesirässal, PHILLOTT (192) 


magyaros helyesirässal bizonyára ez is Cserg és Szeng-Szeng, a Bala- 
ban szót szerinte ezek se ismerik ; Caraka —Carakh —Caragh, valé- 
szinüleg ez is Charakh=Csereg RUDRADEVA (204); Chargh ©, 
Charghela gs, VÖGELE (253), KALOczy Lajos levélbeli értesítése sze- 
rint a pandzsabi hindosztaniak ezeket a szavakat. magyar kiejtéssel, 
Csereg-nek, illetőleg Csergéla-nak ejtik; a Csereg a ©, a Cser- 
géla a 9. 

KALMUK: Itelgoe, PALLAS szerint, THIENEMANN (246); Itelgoel 
ARTOBOLEWSKY (14); Itelgy, GROTE HERMAN levele szerint, Itelgoe, 
HALLER (85), HARTING nyomán (94 p. 192). 

KINA: Tuffu, Ross (293). i 

KIRGIZ: Ytelgö, SzusKIN (239); Itelgoi, Itelgui, HALLER (85), 
HARTING nyomán (94 p. 192); Itelgha, Itelghi, DEMENTIEW (56); 
Ak Itölge ALMASY (8), nem egészen világos, vajjon a cherrug-ra, 
vagy rusticolus-ra vonatkoztatja-e ezt az elnevezést, de a cherrug-ot 
is emliti az Itölgü nevü solymäszmadarak között ; a zavart növeli 
az a körülmény, hogy Barin néven is emliti (8), illetőleg Baryn 
néven (9), amelyek tudvalevően a Falco peregrinus peregrinus 
kirgiz nevei. Itelge juv. Balopan, VÖGELE (53). 

LENGYEL: Rarog podolszki, Rarog polak, Plivacz, Krzecsot, Rarog 
krzecsot ; Ölengyel : Szokol plivacz, Rarög, Krzecsot juv. DoMA- 
NIWSKY (58) ; Szokol csaszog, NAUMANN (173). Rarög kiejtese Raruk, 
Krzecsot kiejtese Ksecsot. 

MANDZSU : Itulhen, Ross (203). 

MORVA : Raroh, WOBORZIL (253). 

NÉMET : Würgfalke, Schlachtfalke, Schlechtfalke, Blaufuss, Blaufuss- 
falke, PETENYI (48). 

Orosz: Balaban, Deloroszorszagban, Serebecz, Szibériában, PALLAS 
szerint, THIENEMANN (246) és HALLER (85), HARTING-näl (94 p. 192). 
Kräsznii Krecset—=Vörös vadaszsélyom, valószinüleg valamilyen 
téves azonositas, HALLER (85), HARTING nyomán (94 p. 192) ; Bala- 
ban, Csunker, VÖGELE (253); Balaban, RADDE (197); Balaban, 
Baloban, Szokol, Krecset sztepnoj, ARTOBOLEWSKY (13, 14) ; Baloban, 
Balaban, Szokol, MENZBIER (159) ; Baloban, SZUSKIN (239) ; Balaban, 
Baloban, Palapan, DOMANIEWSKY (8); Baloban, NAUMANN (173). 

PERZSA. A perzsa nevek ismertetésében számolni kell PHILLOTT (192) 
megállapitásaival, amelyek szerint az erre a fajra alkalmazott régi 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 33 


nevek, mint Szakar, Szagar, Szaghar arab származásuak. Bizonyára 
ezeknek az arab neveknek az alapján nevezte el BRISSON 1760-ban 
ezt a sólyomfélét Falco sacer-nek s ugyancsak ennek nevezte el 
1788-ban GMELIN is ezen a néven, amely tehát nem jelent , szent" 
sólymot, hanem az arabok „Szaker“ sölymät, aminek HARTERT is 
nevezi német nyelven. A későbbi , cherrug" nevet GRAY adta 1833- 
ban a szintén perzsa származásu „Chark“ —, Cserg", illetőleg ,,Csereg“ 
„Cherrug“ név alapján. A perzsa nevek egyébként is rendkivül ér- 
dekesek és tanulságosak. PHILLOTT igen értékes megallapitàsai sze- 
rint az északról érkező és esetleg Perzsiában áttelelő vadon befogott 
rárósólymok neve „Balaban“, tehát a perzsák átvették ezt a nevet 
az északról beszármazott vándorsolymászoktól. Igen jelentős pár- 
huzamot kell itt látnunk abban, hogy az északi átvonuló vadon 
befogott solymászmadarak neve merőben különbözik a déli vidéke- 
ken honosak, vagyis az otthonban kelt és fészekből szedett sóly- 
mászmadarak nevétől, amint ezt eddig minden aikalommal meg 
lehetett allapitani (l. vándorsólyom, ölyv, illetve héja, karvaly 
fejezeteket). | 

PHILLOTT nagyon részletesen tárgyalja a rarösölyom kérdést. Ismetel- 
hetjük azt, hogy az északról érkező és hálóval befogott öreg pél- 
dányok , passage falcon" neve , Balaban" s ezek közül 8 változatot 
ismertet. A Perzsiában fészkelő rárósólyom fészekből szedett és ido- 
mitott fiainak a neve ,,eyess“ s ezeket a perzsák „Charkh“-nak, 
illetőleg magyar helyesirással , Cserg"-nek =,,Csereg“-nek nevezik. 
Ebből a Csarg-ból négy változatot emlit, amelyek azonositása 
azonban legalább is egyelőre éppen olyan kilátástalan feladat, mint 
a nyolcféle Balaban változaté. | 

Solymäszati szempontból megemlitend6, hogy a perzsák a rärösoly- 
mot apróbb vadon kivül gazella, daru, nyul, hubara tuzok, sőt sas- 
keselyü pedzésére is alkalmazták. 

PHILLOTT-nak ezen rendkívüli értékes adatait megerősitik mind- 
azok az adatok, amelyek az irodalomban ennek a madárnévnek a 
jelentésére vonatkoznak. 

Egyik legfontosabb idevágó forrás AIN I AKBARI 1590-ben 
megjelent munkája, amely PHILLOTT-tal majdnem szószerint 
egyezve azt mondja, hogy az idegen származásu vadon befogott 
példányok perzsa neve Balaban, mig az ország területén fészkelők 
fészkeiből szedett és fölnevelt, majd idomitott példányok neve 
„Charkh“ —Csereg, HARTING (94 p. 199) ; Tscharg =Csarkh, HAMMER 
P. (86) ; Báz, minden nagyfajta solymászmadár neve, tehát a ráró- 
sólyomé is, de ezenkivül Chargh—Chark —Cserg, - vagy Csereg, 
RADDE (197) ; Chark —Cserg, ARTOBOLEWSKY (14). 


34 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


SZERB : Szokol banatszky, LINTIA, Adatok Szerbia madárfaunájához 
AQUILA 1916. p. 119. Szoko banatszki CSORNAI levelbeli értesités. 


SZLOVÁK: Falco sacer ac reliqui főcim alatt VII.-nek fölsorolja Palustris — 


vel Litoralis, Piscator cyanopus alakot, Blaufuss, Hungaris Ráró, 
Slavis Raroh, GROSSINGER (81). A szlávok alatt itt kétségtelenül a 
magyar Felvidéken honos szlovákok értendők, akiknek solymászai 
révén jutott bele a ráró név a magyar nyelvbe. A felvidéki ráró- 
hangzásu helységnevek is bizonyára ennek a rárónak a fészkelő 
helyeitől, esetleg a rarösok =solymärok neveitöl származtak. A Fel- 
videken a solymärokat draucariusoknak is neveztek s ezek lakö- 
helyei aztán Daröcz néven kerültek a magyar helynevek közé. 
Vajjon a draucariusok alatt csak , rárósokat" vagy általában soly- 
márokatkell érteni, azt jelenleg nem tudom eldönteni. BALLAGI 
ADE 

Svép : Tartariszk Jaktfalk, NAUMAN (173). 

TADZSIKISZTAN : Italgi, VÖGELE (253). 

TATÁR : Uetelgi, vagy Kiszil-gus, mint az Accipiter g. gentilis 2 RADDE 
(197); Torbala, Krim félsziget, Uetelgi, Kiszil-gus Kaukázus, 
ARTOBOLEWSKY (14); Ytelgö, GROTE HERMAN levelbeli közlese ; 
Uetelgi, Kiszil-gus, Bagna, NAUMAN (173). fe 

TÖRÖK : Italgu, Aitalgu, Ross (203); Szeifee, BARKER szerint 1853-ban 
Ciliciaban, HARTING (94 p. 196); Itelge, Italgi, Itelgi, Turkesztan, 
DEMENTIEW (56); Italgi, Itelgü, de többnyire Szeng-Szeng, Tur- 
kesztan LE COQ (44) ; a nyugati törököknél ennek a madárnak a neve 
Balaban, LE COQ (44) ; LE COQ idesorolja, illetőleg az Itelgö és hasonló 
hangzasu nevekkel azonositja a HAMMER-nal található Otilgu, 
Otilgü madarnevekkel, bar azokat HAMMER a KAMUSZ szótár alapján 
a görög Gypaetos-szal és a török Kartal-lal, tehát egyrészt sas- 
keselyüvel, másrészt sasmadarral azonositja, HAMMER (86 p. XVII 
és 10). Nézetem szerint LE cog (44) félfogasa a helyes s az Otilgu 
valóban megfelel az Itelgö valamelyik alakjának. Egészen egyedül 
áll ebben a névcsoportban a HAMMER (86) által följegyzett Japak 
Lacsin név — a Lacsin név tudvalevően a Falco peregrinus neve, 


s La 


A Perzsiában élő törökök ennek a fajnak északról érkező átvonuló 


példányait, valamint az ott honos változatokat egyaránt , Aitalgi"- 7 


nak nevezik ; Itälgü, Aitalgu, SCULLY szerint ez egyuttal a Falco 
Hendersoni €-nek a neve, melyet „Shunkar“-nak is neveznek, 
PHILLOTT (19 p. 49). PHILLOTT azonban jogosan kételkedik ebben 
és azt mondja, hogy a „Shunkar“ név a sarki sólyomnak a neve s a 
rárósólyomra való átruházása csak hiszékeny emberek megtévesz- 
tésére szolgál, hogy nagyobb árat tudjanak elérni. VASVÁRI M. 
kisázsiai utja alkalmával török solymászokkal való találkozása 


TIT SE PRIA ee émis TE aaa las mn 


——— 7 à 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 35 


alkalmával azt tapasztalta, hogy ezek a Falco ch. cherrug-ot 

„Sahin“-nak nevezték. Azt hiszi azonban, hogy a F. p. peregrinus-t 

is azzal a névvel illetik. 

UKRÁN : Balaban, Rarig, Galagan, Rarija, Cserevko, ARTOBOLEWSKY (14), 

A Falco cherrug számos idegen neve közül csodälatoskép csak ez a 
ráró név jutott bele a magyar nyelvkincsbe, mig a balaban, cserg, csereg, 
szaker, itelgi stb. mind kimaradtak és semmi nyomuk sincsen abban. Ha azt 
nézzük, hogy hol fordul elő a ráró szó, akkor teljesen egységes földrajzi 
területet találunk Morvától kezdve a magyar Felvidéken át Lengyel- 
országig, majd Ukrajnáig. GESNER az illyreknél is emliti, ezek pedig csak 
. délszlävoknak minösithetök, amelyeknél legalább jelenleg ez a madár- 
név nem fordul elő, mert NAUMAN (173), majd LINTIA Aguila 1916 és 
végül CSORNAI (kézirata) szerint a Falco ch. cherrug délszláv nevei 
Szokol banatszky. Csodálatosképpen azonban maradt ránk egy forrás, 
amely GESNER-t igazolja. VERANTIUS FAUSTUS 1595-ből ránk maradt 
szótára ,,Dictionarium Quinque Nobilissarum Europae Linguarum“ 
cimü műve, amelyet Ponori TÖRÖK JÓZSEF adott ki 1834-ben Pozsonyban 
emliti, hogy a dalmatáknál megvan a „Rarov“ madärnev melyet a 
magyarok Ráró néven kölcsön vettek a dalmatáktól — hogy ne mondjam 
illyrektől. A magyar Felvidék, ahol ez a sólyomfaj rendes fészkelő s 
ahonnan a régi solymászcsaládok kérték és kapták a másutt elő nem 
forduló, de viszont nagyon óhajtott rardkat*) földrajzilag tökéletesen 
egybeesik a F. ch. cherrug kárpátvonulati fészkelő területével. Az itt 
élő szlovák solymászoktól kapták a solymászó magyar urak ezeket a 
becses solymászmadarakat s tőlük kapták s vették át annak a nevét, 
a rárót. Hogy ezt a nevet valaha is a Pandionra alkalmazták volna, 
arra semmi adatunk sincsen, amint az később a szakirodalmi adatok 
ismertetésénél ki fog derülni. Nem is vonatkoztathatták a Pandionra, 
a halászsasra, mert hiszen azt sohase idomitották solymászatra. 

Az idegen elnevezések ismertetése után most foglalkozunk az okleve- 
lekben és családi levelezésekben fönnmaradt adatokkal, majd a szótár- 
irodalomban s végül a szakirodalomban található adatokkal, hogy 
teljesen tiszta képet kapjunk a ráró szó jelentéséről. 

Idősorrendbe csoportosítva ráró-adataink a következők : 

1273. „Michaeli et Strach de Galoch, qui sunt tenentes RAROS", 

Szamota (212) és HANKÓ (90). Mar itt az első elöforduläsban 
mint solymäszmadär szerepel. 7 

1282. Rarou, személynév, JERNEY (107 p. 113). JERNEY szerint most 

feketollu gémfaj neve — nem lehet ezek alapján mas, mint 


| *) TAKÁCS S. szerint a solymäszök egymás között kicserélték solymäszmadaraikat 
és kértek egymástól jó solymokat. Rárókat azonban csak a Felvidékről kaphattak. 


3* 


1293. 


1327. 


1550. 


1557. 


1558. 


1559. 
1560. 


1564. 


1568. 
1569. 


1569. 


1570. 
1579. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


a batla neve — ha JERNEY följegyzese bebizonyosodik. Ez 
azonban nem valöszinü, semmifele mas adat nincs röla. 
Rärö, györmegyei község ; hajdan erős vára volt, mely már 
1293-ban szerepel, amikor FRIGYES római császár elfoglalta. 
KÁLÓCZY Lajos levélbeli értesitése. 

„Usque ad metas terre ville Rarous et abhinc de metis terre 
Rarous exit“ etc. HANKÓ (90) szerint ez a hely Nógrád megyé- 
ben volt. A Helységnévtar szerint Nogradban jelenleg is van 
két hely, amelynek Rárós a neve. 


. Rarozygeth, HANKÓ (90) szerint helynév, valószinüleg a győr- 


megyei Ráró szigetközi helység. 


. „Ad quoddam rubetum Karos appellatum", HANKÓ (90). 


Szerinte ez is helységnév, de jelenleg már nem azonositható. 


5. ZSIGMOND lengyel herceg ráró madarait sögornöjehez, 
. II. ULäszLö király feleségéhez küldte, SIKLOSSY (219). 
. , Harom raronak hust uettem“, HANKÓ (90), NÁDASDY levél- 


tár. A két utóbbi adat már tisztára solymászati jelentőségü 
s ugyanilyenek a most következők, amelyek egyértelmüen 
bizonyitják, hogy milyen kedvelt solymászmadár volt ebben 
a korban a rárósólyom. 

MÁRIA királyné II. LAJos özvegye THURZÓ nyitrai püspöktől 
ker ráró madarakat-Blaufussokat, TAKACS (242). 

A nyitrai püspök 2 szép rárót küldött FERDINÁND királynak , 
TAKÁCS (242). 

PÁLFFY PÉTER felvidéki brio sal) kértek néhány räröt, 
minthogy a birtokán bővelkedik ez a faj, TAKACS (242). 

. . az rárókat most ideje kiszedetni“, TAKACS (242). 
FERDINÁND királynak 4 rárót küld a nyitrai püspök, TAKÁCS 
(242). 

MIKSA király kér a nyitrai püspöktől sólymokat az ölyveknek 
azon fajtájából, melyet bastardnak, vagy  kéklábunak 
neveznek — tehát rárókat kért, amelyeknek bökezü szállitó- 
jaként volt akkoriban ismeretes a nyitrai püspök, TAKACS 
(242). 

BATTHYÁNY FERENCNÉ kér rárót, HANKÓ (90). 

Beczkó várából küldenek rárókat a  BATTHYÁNY-aknak, 
TAKÁCS (242). | h 
PÁLFFY TAMÁS igért 2 rárót a BATTHYANY-aknak. Ez a 
PÁLFFY család is felvidéki (90). 

A BATTHYÁNY-aknak küldtek egy rárót, HANKÓ (90). 
FORGÁCH SIMON 2 rárót küld a BATTHYÁNY-aknak, TAKÁCS 
(242). A FORGÁCH család is felvidéki. — 


1939/42) “MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 37 


1639. RAKOczI GyOrGy-nek jelentik, hogy a krakói vajdának 
| küldtek egy pár rárót, HANKÓ (90). 
1649. PErHő LASZL6 2 rárót küld BATTHYÁNY ÁDÁM-nak, TAKÁCS 
(249). 
1721. KÁROLYI SANDOR rarömadarakat küldött PÁLFFY MIKLOs-nak, 
TAKÁCS (242). 

Ezek a ráró adatok valósággal szemléltetik a magyar solymaszat 
virágkorát és elmulását. 1273-tól 1500-ig mindössze 5 adat van, de mint- 
hogy a honfoglaláskori solymászatról s annak későbbi kialakulásáról 
igen kevés adatunk van, azért ezeket kevésbé tudjuk értékelni. Tud- 
juk, hogy a magyar solymäszat első. virágkorát IV. Béla, második 
virágkorát NAGY Lajos alatt érte el, harmadik virágkorát pedig az 
1500-as években. Az 1500-as években 13, az 1600-as évekből mindössze 
kettő és az 1700-as évekből már csak egyetlenegy. 

. Abban semmi kétség se merülhet föl, hogy ez a solymászmadárnév 
a Falco cherrug-cherrugra vonatkozik. Mielőtt még a szótárirodalom 
és szakirodalom adatait ismertetném fölsorolom még a helységneveket, 
valamint a szóbeszédben, illetőleg a szepirodalomban fönnmaradt ráró- 
adatokat. 

Az utolsó nagymagyarországi helységnévtárban, az 1913 éviben a 
következő ráróvonatkozásu helységnevek fordulnak elő : Rár 6, Győr 
megye, amely már szerepelt az okmánytári adatok között. R 4 r 6 - 
m a j or, Hont megye. Rárós, Csongrád megye. Rárósmulyad, 
Nógrád megye. Rárós puszta, Torontál megye, Rárós puszta, 
Nógrád megye. Ide sorolható talán még Rarovicza major, Torontál 
megye és R 4 r u, Temes megye. Utóbbi adatot HANKÓ (90) adta közre. 
Egyéb felvidéki helynevek arra engednek következtetni, hogy ez a 
sólyomfaj fészkelt a Felvidéken, igy PETÉNYI szerint (47, 48) Nógrádban 
az Ipoly mellett emelkedett egy (azóta lerombolt) szikla, melyet 
Raros-nak neveztek s a gömörmegyei Vernavidéki sziklacsoportnak 
a neve Raro ho v o, azaz Sólyomkő volt. Ugyancsak PETÉNYI emliti, 
hogy a nógrádmegyei Szakál mellett van egy mély völgy, amelynek 
Kárósvölgy a neve. SZAMOTA (212) is emlit Ráróstelke nevü 
helységnevet közelebbi megjelölés nélkül. Bizonyára akad még több 
ilyen elnevezés is, azonban kétségtelen, hogy sokkal kevesebb mint a 
sólyomvonatkozásu név. Igen nevezetes jelenség, hogy Erdélyből egyetlen 
egy ráró vonatkozásu helységnév se akad. Miként már a sólyom szó 
tárgyalásánál kiderült, kelet felé a rárósólyom utolsó fészkelő helye 
Elesd, igy szinte magától értetődőnek kell tartani, hogy ennek a sölyom- 
fajnak Ráró neve nem származott be Erdélybe s hogy ott külön önálló 
neve sem keletkezett. Hogy azonban a ráró szó teljesen ismeretlen 
maradt volna Erdélyben azt nem mondhatjuk, mert a főuri családok 


38 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquilla 


a solymaszmadarak kicserélése alkalmával bizonyára rárókat is küldtek 
Erdélybe, ahol ez a solymászmadárfaj ismeretlen volt. Ennek egyik 
bizonyitékaként lehet tekinteni a SZILÁGYI SÁNDOR könyvében (A két 
RAKOczy GYÖRGY levelezése) található adatot „az rárós madarászt 
küldjétek ki". Ez a „rärös madaräsz“ csakis az egyébként solymár-nak 
vagy solymásznak nevezett sólyomgondozó lehet, aki a Felvidékről 
cserébe hozott rárónak gondját viselte s éppen ugy megkapta madarának 
nevét, mint a zongorokkal vagy torontálokkal érkezett idegenszármazásu 
vándorsolymászok. Az Alföldre illetőleg mindazokra a helyekre, ahol 
rárósólyom nem fészkel, bizonyára szintén ilyen cserepéldányok, esetleg 
a , rárós" madarászok révén jutott el ez a solymászmadárnév. 

Miként helységnévként és egyéb vonatkozásokban a ráró meg sem 
közeliti a sólyom nevek mennyiségét, ugy a szóbeszédben és az iroda- 
lomban is nagyon elmarad a ráró gyakorisága a sólyom mellett, annyira, 
hogy ezeket a sólyom szó tárgyalásában meg se kiséreltem összefoglalóan . 
ismertetni. A ráróra vonatkozókat ezzel szemben teljes terjedelemben 
fölsorolom, hogy kidomborithassam ennek az idegen származásu soly- 
mászmadárnévnek a magyar irodalomban való érdekes szerepét. Mind- 
járt elöljáróban arra kell rámutatni, hogy sokszorosan alkalmazott 
lónév volt CZUCZOR-FOGARASI szerint (51). Igen gyakori volt az a szólás- 
mód , Szeme ugy jár, mint a rárómadárnak", CZUCZOR-FOGARASI (54). 
További ráró vonatkozások találhatók a következőkben. | 

, Ti is ráró szárnyon járó hamar lovak", BALASSA B. 58. ének. Ma- 
gyar Nyelvtörténeti Szótár (148 p. 1374). Ugyanez a mondat található 
a CZUCZOR-FOGARASI szótárban (51). 

, Ráró tekinteti s deli szemléleti s vele nőt az uraságh" , Rárók, 
kelechenyek s solymok meghtisztulnak“. Listi LÁSZLÓ, Magyar Mars 
Bécs 1653. Magyar Nyelvtörténeti Szótár (148 p. 1374). 

, Szelek szárnyán járó, kedves sólyom s ráró" BENICZKY PÉTER s 
ugyancsak ő nála , Szelek szárnyán járó, Édes lovam Ráró". Ugyan- 
csak BENICZKY egyik későbben kiadott müvében (Magyar Rythmusok 
1700) található a következő , ráró" vonatkozásu rész : Sebes rárót fog- 
hatsz, ölyvet megtanithatsz fürjet s foglyot hogy fogjon" Magyar 
Nyelvtörténeti Szótár II. p. 1374. 

GYÖNGYÖSI ISTVÁN-nál is több izben találunk ráró-vonatkozásu 
szövegeket. , Solymot, rárót, erős keretsent" (KEMÉNY JÁNOS 1693) ; 
, Süvegökön rarök kerecsenek, sasok", CZUCZOR-FOGARASI (51) ; „Diszes- 
ség termete, járása gyorsaság, ráró tekintete", (MURÁNYI VÉNUSZ 1664) ; 
, Ennél nem vigyázóbb a tanult ráró is", (MURÁNYI VÉNUSZ 1664) ; „Kal- 
pagját tollazta ráró-sugarakkal", (MURANYI VÉNUSZ) ; a rarö-toll elő- 
fordul ZRINYI-nel is , rárótoll fejében" és ugyancsak ,,raré-toll forgöson“ 
a Monumenta Hist-ban a Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerint; THALY 


_ Vv AC _ de 
1 HD ES 
14 ot Pi 
dr. 6 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 39 


KÁLMÁN a Vitézi Enekekben szintén megtalálja a rdrét: , sebes ráró- 
módra mintha repülnenek“ és a THÖKÖLY és RÁKÓCZI-kor irodalom 
ismertetésében ,,rarédforma szemed vidämuljon“ (Magyar Nyelvtört. 
Szótár) ; . . .elrepül, mint sebes ráró ; ráró módra járó inaid — való- 
szinüleg lóra vonatkozik ; ,, . . .e két rárószemnek kár tsak igy aludni," 
(Igaz barátságnak Tüköre 1785); vannak akik mint a szemes rárók, 
(FALUDI 1759); ráró tekinteted, AMADÉ Versei 1836); ráró bár 
légyen, észre ne végyen, (AMADÉ Versei); a rárószemek is kaprozhat- 
nának utána (BARÓTI SzABÓ DAvID 1803); erdőkön, mezőkön járó, 
térj vissza ékesen szálló szép ráró (Pálóczi HORVÁT ÁDÁM: O és Uj 
Énekek 1803). 

Mindezek az idézetek kétségbevonhatatlanul amellett szólnak, 
hogy a ráró nem lehetett valami ritkán és nehezen megfigyelhető vadon 
élő madár, mint a halászsas, hanem olyan madárnak kellett lennie, 
amelynek szokásait , tekintetét" csak fogságban tartva, mint solymász- 
madarat lehetett ily részletesen megfigyelni s mint kedvelt madárnak 
a tulajdonságai csakis ily módon kerültek a köztudatba, a szóbeszédbe, 
a költeményekbe. 

A ráró tulajdonságai közül különösen gyakori a ráró tekintet ami 
valóban magától értetődő annak a számára, aki valaha is gyönyörköd- 
hetett a csodálatos sölyomszemben, továbbá a gyors szárnyalás, aminek 
következtében a gyors paripának is ráró nevet adtak. A rárótoll jelen- 
tése már nem annyira biztos. Emlékezhetünk rá, hogy a kerecsentoll 
azonositàsi kisérletét azzal a megállapítással kellett befejeznem, hogy 
itt jelentésátruházás történt a ködös emlékü fehér solymászmadárról 
a szintén fehér kócsagtollra (Aquila 1935/38 p. 328). GYÖNGYÖSI szövege: 
„Kalpagjät tollazta ráró-sugarakkal" szintén arra vall, hogy a rárótoll 
valójában kócsagtoll volt, mert a ráró tolla nem foszlott-sugaras, csak 
a kócsag disztolla. A kérdésnek ezt a részét azonban nem merném tel- 
jesen ennek az elgondolásnak az alapján elintézettnek tekinteni, mert 
viszont nem lehetetlen az a föltevés, hogy nemcsak kócsagforgókkal 
diszitették a süvegeket és kalpagokat, hanem egyes tollakkal is, amely 
célra esetleg a ráró vedlés idején elhulajtott tollait alkalmazták. 
A kérdés azonban nem is tulságosan fontos, mert az egyéb idé- 
zetekből kétségtelenül megállapítható, hogy a ráró nevet a Falco 
cherrug cherrug-ra alkalmazták a magyar solymászók, nem pedig a 
Pandion haliaetus-ra, a halászsasra s ennek a bizonyitása a főcélja 
ezeknek a tárgyalásoknak. 

A szótári adatok tanulmányozásánál az a meglepetés éri a kutatást, 
hogy a ráró szó latin jelentésében kezdetben se a Falco még kevésbbé 
a Pandion szóval találkozunk, hanem mindenütt teljesen uj szóval az 
. , Érodiusf, illetőleg a , Herodius" szavak változataival. 


40 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


A szötärirodalom idevágó adatai a következők : 
1400-as évek első évtizede. Eredius = Raro = Rärö, SCHÄGLI 
Szöjegyzeke (212). 
1400-as évek első évtizede. Erodius = Karo, irashibaval = Ráró, 
Besztercei Szöszedet (25). A kiadó FINÁLY szerint , tehát 
ez is Karuly, pedig gém". 
Mindakét helyen a Ráró a solymászmadarak open szerepel. 
1533. Herodius = Rärö. MURMELIUS (165). 
XVI. század Herodius = Rär6. Avis ex genere aquilarum. Ortus 
sanitatis. Magyar Nyelv XI. p. 82. 
1585. Erodius = gém, CALEPINUS (39). 
1590. Herodius = Rärö, MELICH (Szikszay F. B. Szöjegyzeke 156). 
1604. Rarö madár. Avis ex genere Aquilarum, HERODIUS, vide 
Erodius, gémszabäsu madár, Rarò, Szenczi MOLNAR 
ALBERT (164). 
1708. Rärömadär. Avis ex genere aquilarum, Herodius, Buteo 
major, PÁRIZ PÁPAI F. (187). 
1767. Rärömadär, Herodius, Buteo major, Reiher, PArız PÁPAI F. 
szötaranak Bod-fele kiadasa (187). 
1808. Falco cyanopus = Blaufuss = Rär6, SÁNDOR I. (206). 
1843. Falco cyanopus = Rärö, BuGAT: Természettudomanyi 
Szöhalmaz. 
1845—48. Falco Haliaetus (Cyanopus), Haläszsas, Kéklabu, KovAcs 
MIHÁLY : Häromnyelvü Muszotar (126). 
Föltünő jelenség, hogy mig a XIX. századbeli szótári adatok szerint 
a Ráró latin neve már Falco, addig a régebbieknél Erodius, vagy 
Herodius. Nagyon érdekes adatunk van arra, hogy ezt a Herodius nevet 
nemcsak a szótárirodalom használta, hanem a köznyelvben is hasz- 


nálatos volt. Igy a hosszupályi Kovács család 1606-ban kelt s BOCSKAY 


ISTVÁN fejedelem által adományozott cimerlevélben a következő szöveg 
található: ,,Herodius, avis naturaliter velocissima rapinis vivere 
aussueta Anatem sylvestrem unguibus compressum rostro discerpere 
conspicitur“. A. cimerben lerajzolt madarat, amely vadrécét vág le, 
természetesen nem lehet azonositani, de a Herodius név alapján 
csakis Rárósólyomnak kell minősiteni. Az , Anas Sylvestris“ SZIKSZAY 
FABRICZIUS BALÁZS szótára szerint (MELICH, 156), Vadréce, vagy 
Fu. Itt ismét alkalmunk van egy gazdátlannak minösitett régi 
magyar madärnev jelentésének helyes megállapítására és ezzel 
a magyar elnevezések közül való kiselejtezésére, mint pl. a Bese 


esetében. A „FU“ szót a Porphyrio nemzetség neveként vezette be _ 


CHERNEL ISTVÁN a magyar madártani elnevezések közé, pedig ennek 
semmi alapja sincsen, mert a régi magyar irodalomban a FU vad- 


| 
| 


Se OS 1 L 


" 1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 41 


récét jelentett s a solymäszök által kedvelt zsákmánynak a „Balaton 
fuacskájának" eddig meg nem fejtett nevének egyszerüen vadréce 

| a neve. A „FU“ a nagyobb termetü, a „FUACSKA az apróbb termetü 
vadréce, de semmiesetre se Porphyrio. Szárcsával is azonositják, de 
ez nem röpülő vad, igy nem is lehet rendszeres sólyompréda, mig a vad- 
récék a sólymok kedvenc zsákmányai. Megállapodhatunk tehát abban, 
hogy a ,fu" szó vadrécét jelent s igy a Porphyrio madárnemzetség 
számára más névről kell gondoskodni. 

Szinte megoldhatalan kérdés, hogyan jutottak régi szótáriróink 
ehhez az „Erodius“, illetőleg , Herodius" névhez. A nemzetközi szótár- 
és szakirodalomban csak kevés adattal találkoztam. THIENEMANN sze- 
rint (Geschichtlicher Abriss der Ornithologie, Rhea 1846. p. 39) már 
ARISTOTELES-nél előfordul az , Erodius" és gemfele madarat jelent, 
ami természetes is, mert hiszen az Erodius, vagy Herodius mindig 
gémet jelentett. GESNER azonban (Liber III. p. 66) alatt a követ- 
kezöket irja róla a „De Hierofalco“ cimszó alatt: „Author Glossae 
in Deuteronomion sreibens HERODIUS, vulgo Girfalco dicitur et rapit 
aquilam. Et in Psalmus 103 Herodius est avis rapacissima omnium 
avium maiorum quae et aquilam vincit. Girfalco ad nos venit e locis 
transmarinis inter greges anserum sylvestrium“. GESNER tehát kifejezetten 
mint hatalmas ragadozó madarat emliti a Herodius-t és a Girfalco-val 
vagyis a sarki sólyommal azonositja. Csakhogy GESNER műve 1555-ben 
jelent meg, a legkorábbi magyar szószedetek pedig már az 1400-as évek 
elején azonositják a rárósólymot az Erodius —Herodius szóval. Rendkivül 
érdekes tanulmány volna miként történt az Erodius=Herodius névnek 
a Falco cherrug-ra való átruházása, hogyan történt aztán ennek a névnek 
az elkallódása a későbbi szótár- és különösen a szakirodalomban. A Falco 
cherrug neve a XIII. századtól a XVIII.-ig Erodius=Herodius, attól 
fogva Falco cyanopus ugy a szótári, mint a szakirodalomban. 

A magyar szakirodalom adatai a következők : 

1691. MisroLczi : Ráró (162) latin azonositàs nélkül. 

1793. GROSSINGER : Falco Sacer ac religui főcim alatt mint hetediket 
felsorolja a Falco Palustris, vel Litoralis, alias Piscator Cyano- 
pus par Milvo alakot s Blaufussnak nevezi, Hungaris Ráró, 
Slavis Raroh (81). 

1795. GÁTI: Ráró, az ölyveknek egy fajtája (Természethistória). 

1801. FÖLDI : Falco Haliaetus (cyanopus) —Ráró. Ezt és a Keretsent 
a régibb magyar irók, kivált a versirók sokszor emlegették, 
de a mai időkban már ritkábban (70). 

1803. SZENTGYÖRGYI : Ráró—Falco Haliaetus (235). 

1850. PETÉNYI : Ráró—Pandion haliaetus (48). 

1882. LAKATOS : Ráró —Pandion haliaetus (138). 


42 . 


1898. 
1899. 
1899. 
1904. 


1907. 


1910. 


1914. 


1918. 
1926. 


1928. 


1929. 
1933. 


ee ne rd NŐ 
Ag TRAITER N | 


A £ x re NT tő 
” 4 i a EE et ee eae ő FS as, 
3 4 È À 6-7, ST RS AE 
« Tey ys. A? 
Pa 
IN 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


CHERNEL : Nomenclator, Ráró —Pandion haliaetus (177). 
CHERNEL : Raré=Pandion haliaetus (41). 


Dr. MADARÁSZ : Rärö, ha nem is Falco cherrug, de gyors- — 


röptü sólyom, semmi esetre se Pandion (147). 

CHERNEL : Magyar Brehm, Rärö=Pandion ; sokan -a kele- 
csennel azonositjak (42). | 

LAKATOS: Rärö, ujabban arra a meggyőződésre jutottam, 
hogy a Rärö elnevezés nem a Pandion haliaetust, hanem a 
Hierofalco sacert illeti. (A Természet 1907. évf.). Nem mondja 
meg, hogy milyen alapon jutott erre a meggyőződésre. 
LAKATOS : Rárósólyom (Hierofalco cherrug GRAY). Ez régi, a 
solymászat idejéből való hangutánzó elnevezés és csakis ezen 
alakot és nem pedig a Pandion haliaetus-t illeti, mint a 
többiek között én magam is hamis meggyőződés alapján régi 
irasaimban állítottam volt.“(141). | 


f 


BODNAR : Régi és a nép között általánosan elterjedt neve a - 


halászó sasnak, azt hiszem hangutänzasböl ered (29). Nincs 
kellően alátámasztva az az állitás, hogy a nép között általáno- 
san el van terjedve a ráró név, aminthogy manapság már 
valóban nem is található a szó a nép nyelvén. | 
CHERNEL : Nomenclator, Ráró =Pandion haliaetus (42/a). 
BALKAY : „A XVI. század solymaszai sürün emlegetik a raröt, 
mint solymäszömadarat, holott ez föltetlenül helytelen s 
csakis névcsere lehet, miután a ráró mást mint halat nem eszik 
meg, tehát más állatra nem vág." (17). 

KÉKESSY levélbeli értesités : Ráró nem lehetett Pandion, hanem 
Falco cherrug (115). 

SCHENK, Uj Magyar Brehm, Ráró—Pandion (211). 

HANKÓ : A Ráró nem lehetett a mai halászsas (Pandion hali- 
aetus) valószinü, hogy a szép keklabu kerecsensölymot értet- 
ték alatta=Hierofolco cherrug GRAY. (90). 


Ebből a történeti összeällitäsböl nyilvánvaló, hogy régi természet- 
rajzi kutatóink kezdettől fogva , vizi ragadozó madár"-nak minősitették 
a rárót, talán az Erodius —Herodius hatása alatt, mert ez a név emlékez- 
tetett a gémre, tehát vizi madárra. GROSSINGER még habozik s a Falco 
sacer-hez sorolja, továbbá a „Blaufuss“ madár nevével is azonositja, 
azonban ugy látszik nem tud elszakadni a magyar szótárirodalom Erodius 
szavától s ezért a helyes nevek mellé oda irja Falco palustris-t és Piscator 
cyanopus-t. FÖLDI azonban már teljesen a Pandion =Rärö álláspontra 
helyezkedik s ugy látszik ez volt a ráró szó azonositasanak döntő mozza- 
nata. Utána egészen a legujabb időkig, ugyszólván egyöntetüen minden 


madártani kutató a Pandion-t azonosítja a ráróval. PETENYI, HERMAN 


1939/42] / MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 43 


OTTÓ és CHERNEL mellett magam is elfogadtam ezt a megoldást, bár 
MADARÁSZ már az 1899-es években rámutatott arra, hogy a ráró semmi 
esetre se lehet Pandion. LAKATOS, aki kezdetben szintén Pandion-nak 
minősitette a rárót, később a mai kutatási eredményeknek megfelelően 
a rárót a Falco cherrug cherrug nevének minősitette, ugyanezt teszi 
. KÉKESSY is. Csak az volt a baj ezeknél a névvaltoztatasoknal, hogy köz- 
vetlen bizonyiték nem volt. A változtatások alátámasztására nem ada- 
tokra támaszkodtak, hanem csak megérzésekre, illetőleg meggyőző- 
désekre s igy, amikor választanom kellett, hogy kinek a felfogását fogad- 
jam el, megfelelő előtanulmányok nélkül inkább a régi álláspontra helyez- 
kedtem, amelyet PETÉNYI, HERMAN OTTÓ és CHERNEL ISTVÁN képviseltek. 

. Rendkivül tanulságos fejezet ez a rárókérdés minden tekintetben. 
Először hogyan kapta a Falco helyett a Herodius nevet, másodszor 
hogyan veszett el a Herodius név s hogyan foglalta el a helyét a jogos 
Falco név, harmadszor hogyan volt lehetséges, hogy magyar viszonylat- 
ban a Herodius —ráró név miként változhatott át a ráró —Pandion-ra s - 
végül, hogyan jutott a Falco cherrug az őt megillető rárósólyom név 
helyett a kerecsensólyom névhez. Ahány kérdés annyi rejtély, amelyek 
megoldása még sok türelmet igénylő kutatást igényel a magyar madarak 
elnevezéseivel foglalkozó kutatástól. Ennek a munkának egyik részét 
ennek a tanulmányomnak a során már részben meginditottam, részben 
talán sikerrel be is fejeztem, de még sok a hézag s igy ezt a rendkivül 
érdekes , ráró" fejezetet egyelőre csak azzal zárhatom le, hogy a Falco 
cherrug cherrug GRAY faj magyar neve kétségtelenül RÁRÓSÓLYOM s 
A Történelmi Magyarország Madarainak Névjegyzék-ben már ezt a 
nevet alkalmaztam, mig a régi Kerecsensólyom nevet, amely jogosan a 
Falco rusticolus uralensis-t illetné meg, legalább is egyelőre teljesen mel- 
lőzük a magyar madártani elnevezések közül, nehogy zavarok kelet- 
kezzenek, hanem ennek a fajtának a nevét inkább az eddig mellőzött 
Zongorsölyomot ällapitjuk meg, ahogyan ezt már előző tanulmányom- 
ban (Aguila 1935/38. p. 338) megállapítottam. Ugyanott annak a szük- 
ségességére is rámutattam, hogy a Pandion eddigi ráró nevét halász- 
. sasra kell változtatni s ezt a változást az emlitett Névjegyzékben keresz- 
tül is vittem. : 


KABA. 


A kaba a solymászó népeknél nem örvend nagy megbecsii- 
lésnek. Igy PHILLOTT azt irja róla, hogy nem sokat érő, mert rossz ter- 
mészetü és gyáva, legfeljebb a kis sólyommal társitva használható. 
LECOQ is azt irja róla, hogy a törökök csak mint sportra alkalmas soly- 
mászmadarat használják és fecskékre idomitják. ENGELMANN szintén 
nem emliti mint solymászmadarat és a jelen magyar kor solymászai 


44 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB I [Aquila 


különösen BÁSTYAY-HOLCZER LÓRÁNT megfigyelései szerint azért nem 
alkalmas a solymászatra, mert mint erős rovarpusztitó a madarászás 
közben jelentkező rovarra csap és abbahagyja a madarászást. 
Magyarországon sohase használták mint solymászmadarat s hogy itt 
egyáltalában foglalkozunk vele, annak HANKÓ (90) megjegyzése az oka, 
amely szerint „a solymászat idejében a legkedveltebb s a leggyorsabb 
madárfogó volt". A magam részéről idevágó adatokkal nem találkoztam 
s igy HANKÓ ällitäsa valószinüleg téves. Mindenesetre azonban a magyar 
madárelnevezési kutatás hálás lehet HANKÓ-nak azokért az adatokért, 
amelyeket a kabasólyomra vonatkozólag közölt s amelyeket ezen a 
helyen ismételek. Már igen korán 1151-ben fordul elő a kaba név a 
következő szövegben: Ex precepte regis comes Heynricus huius rei 
prestaldum nomine CABA constituit atgue dedit". A következő adat 
is szemelynevkent emliti a „Demetri dicti Kaba". HANKÓ szerint mint 
személynévvel később is találkozunk vele. Nevét mint helységnevet a 
mai Kaba helység őrzi. i 
Nevének eredetéről semmit se tudunk. Hasonló hangzasu név az 


idegen nevek között nem akad. DEMENTIEW szerint Turkesztánban — 


Dzsagalmai a neve, ugyanaz a neve a kirgizeknél ALMÁSY szerint is, 
mig az oroszoknál Cseglok, Csoglok. Ezen nevek egyike se azonosit- 
ható a Kabával, igy az eredet kérdését egyelőre megoldhatlannak kell 
minösitenünk. 


TORONTAL. 


Miként azt mar a magyar solymäszmadärnevekröl szölö első tanul- 
manyomban kifejtettem, a Torontál szó a kis sólyom (Falco columbarius 
aesalon TUNST) neve. Nem ősi magyar szó, hanem jövevényszó, amelyet 
a magyar solymászatkedvelő királyok udvarába idegen vándorsolymá- 
szok hoztak magukkal. Ezeknek a vándorsolymászoknak a nemzetsége 
nem lehet kétséges, mert a Torontál szó a Turumtai, Thurunthai 
szónak magyarositott alakja, viszont ezen a néven nevezik manapság 
is a török-tatár népek a kis solymot. A kis sólyomnak ősi magyar 
neve nincsen, ami annak tulajdonitható, hogy nálunk nem fészkelő 
madár, hanem messze északi sarki tájakról ősszel érkező, tavasszal 
távozó téli vendég. Mint madárnév már régen eltünt a magyar nyelv- 
kincsből, ugyszintén mint személynév is. Csak helységnévként maradt 
meg és pedig mint egyik jelentős vármegyénknek Torontál-nak a neve. 
A szó eredetére és jelentőségére vonatkozó kutatások hosszu ideig | 
eredménytelenek maradtak, ugy hogy GoMBocz ZOLTÁN még 1914-ben 
is kénytelen volt kijelenteni róla, hogy , egyike azon rejtelmes tulajdon- 
neveknek, amelyek eddig minden megfejtési kisérlettel dacoltak." (78). 


1939/42} MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 48 


A magyar nyelvkincsben elsöizben 1234-ben található, mint sze- 
mélynév „Pristaldo autem nostro Clemente filio Truntayl de Nék exis- 
tente" szöveggel (JERNEY 107). A szó beszärmazäsänak lehetőségére 
nézve az a föltevés, hogy már Ärpädhäzi királyaink korában is kedvelt 
vadászati mód volt a solymászat és igen élénk volt az összeköttetés 
a kiewi nagyhercegséggel, anonnan három magyar királyné származott. 
Ugyanott szintén javában divott akkoriban a solymászat, s igy föl 
lehet tenni azt, hogy az odaszivárgott török-tatár vándorsolymászok 
közül egyesek Magyarországba is elkisérték a jövendő magyar király- 
nékat és ezek hozták magukkal ezt a solymászmadarat. Ezek a soly- 
mászok természetesen továbbra is gondozói és valószinüleg szállitói 
is maradtak ennek a kedvelt solymászmadárnak, amelynek a nevét 
foglalkozásuk alapján az udvari személyzet azután éppen ugy rájuk 
ruházta, mint annak idején a Zongor-solymok szällitöira a Zongor 
személy, illetőleg később családi nevet. 

JERNEY (107. p. 144) 1360-ban ujra mint személynevet emliti a szót, 
ezuttal , Terentul" alakban s ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy ettől 
előbb a vár, majd aztán a vármegye kapta a Torontál nevet. Ezzel az 
állítással szemben a tény az, hogy a Torontál szót, mint a vármegye 
nevét már korábban emliti egy 1326-ban kelt oklevél (Pallas Lexikon 
XVI. p. 274). Ez a körülmény természetesen nem zárja ki azt a lehető- 
séget, hogy a vármegye tényleg ettől a családtól kapta a nevét, csak 
éppen nincs történeti forrásunk, amelynek segélyével ezt be tudnók 
bizonyitani. Az 1326. évi első emlites után 1332—37. között a pápai 
tizedlajstromokban négy adat is emliti a torontáli főespereseket ‚de 
archidiaconatu Toruntal" alakban (GoMBocz 78. p. 295). 

Mint személynevet utóljára 1418-ból emliti az Oklevélszótár (234) 
„Johannis dicti Torontal" alakban. Mint személynévnek tehát alig két 
évszázados élettartama volt. 

Mint helységnévnek a további sorsát is csak töredékesen tudjuk 
követni. Éppen csak emlitendönek tartom GoMBocz (78. p. 295) nyomán, 
aki gazdag tudásának egész fegyverzetét állitotta be ennek a kérdésnek 
a kutatásába, hogy GRISELINI 1776 évi földabroszán a megye Tordain 
alakban van följegyezve s ugyancsak szerinte volt akkoriban Turuntal- 
puszta a torontálmegyei Baranda község határában. Ez a följegyzés 
főleg azért jelentős, mert arra mutat, hogy a néveltorzitások nemcsak 
a régi följegyzések kiváltságai, hanem későbben is előfordulnak. Az első 
előfordulás szerint a szó , Truntayl", de még 1776-ban is , Trondain", 
illetőleg , Turuntal." 

A Torontál szónak a magyar nyelvkincsben való szerepéről szóló 
eddigi fejtegetések során csak jeleztem, hogy ez a szó idegen vándor- 
solymászok által hozzánk behozott solymászmadárnak a neve, de nem 


46 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


emlitettem eddig azokat a forrásokat, amelyek alapján kétségtelenül 
meg lehetett ällapitani azt, hogy a Torontál valóban solymászmadárnév. 


Mindössze két ilyen forrásunk van, mindakettő az 1400-as évek leg- . 


elejéről. Az egyik az 1892-ben FINALy által közreadott Besztercei 
Szószedet (25), a másik az 1893-ban megjelent Schlagli Magyar Szö- 
jegyzék, melyet SZAMOTA adott ki (212). 

A Beszterczei Szószedetben a solymászmadarak között találjuk a 
„Lorontayl = Istiulio", a Schlägli Szójegyzékben pedig a „Torontal = 
Ifinilio“ neveket. Habár SZAMOTA az akkori tudás alapján kénytelen 
volt kijelenteni, hogy ,ugy a latin, mint a magyar szó ismeretlen", 
mégis azt lehetett hinni, hogy a további kutatás folyamán a latin név 
alapján a nemzetközi madártani irodalomban biztosan rátalálunk majd 
arra a madárfajra, amelyet a magyar források Torontál néven ismertek. 

A föltevés nem vált be. Hiába kerestem az idevágó latin, olasz, 
tb. solymászati és madártani irodalomban az Ifinilio és Istiulio madár- 
neveket, azokat seholse tudtam megtalálni. 

Emlitett tanulmányomban már jeleztem, hogy az ,ilio" végzetek 
alapján SZALAY BÉLA fölhivta figyelmemet arra, hogy az Ifinilio, ille- 
tőleg Istiulio valószinüleg hibás olvasás vagy eliràs révén jutott a 
magyar szótárirodalomba s azok eredeti alakja a ,Smerilio“ név és 
hasonló alakjai, amelyek valamennyien a kis sólyomnak, ennek a 
közkedvelt solymászati madárnak a régi solymászati és természet- 
rajzi irodalomban használatos nevei (levélbeli közlés 232). Ez a 
Smerilio rengeteg változatban fordul elő. SZALAY egyik közleményében 
(233) erre vonatkozólag a következőket irja : , Csak mellékesen jegy- 
zem meg, hogy a Beszterczei Szószedet , Torontayl = Istiulio“-ja és a 
Schlägli Szójegyzék , Ifinilio"-ja csak a középkori Smerilio romlása, 
Falco aesalon. németül Merlin, bajorul Schmerlin, melynek 60-féle 
formája ismeretes, igy a külföldi irodalomban Sperilio, Smirillus, 
Smerillus, Smircileo, Sinecileo, ALBERTUS MAGNnUs-näl Mirlus stb. Ezen 
, formák" nagyrésze nem is forma, hanem hibás irás és méginkább 
hibás olvasás". | 

SZALAY-nak ez az elgondolása nagyon meggyőző s azt annál is 
könnyebben tudtam magamévá tenni, mert jelzett levele vételekor 
a keleti solymászati munkák tanulmányozása révén már tudtam, hogy 
a kis sólyomnak a neve a keleti népeknél általánosan , Turumtai" és 
„Ihuruntai“ vagyis magyarositott alakban , Torontál". ; 

Minthogy a két régi magyar széjegyzéknek ugy a magyar, mint, 
a latin nevét ezek alapján tökéletes biztonsággal azonositani lehetett, 
azért a Torontál szóról most már végérvényesen meg lehet állapitani, 
hogy a kis sólyomnak — Falco columbarius aesalon TUNST. — a keleti 
népeknél divott solymászati neve, amelyet idegen származásu (török- 


új 
È 
3 


a en ie 


Se ee a RI ee | 


ss = VIE 


ee a ee I he ee e nu 


TREE szün 


4 £ * 
al a à ch 0 a 


= ALT 4 Zr vo Ve. } À 
|S Ree tee | 
a 4 = - A 
> - 

FE 

Ag 
e 
is 

ai 


1939/42] MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 47 


tatár eredetü) vándorsolymászok hoztak be, akár a Zongor nevet, 
amely szintén nem fordul elő a magyar nemzeti hagyományban. 

FINÁLY, SZAMOTA és GOMBOCZ eredménytelen azonositási kisérletei 
mellett még meg kell emlékeznünk a többiekről is. MÁRTON JÓZSEF 
szótáraiban (151, 152) a Torontál szót a Tarantella pókkal akarta 
azonositani. SZILY KÁLMÁN csak annyit tud mondani, hogy a Torontál 
szó madárnév ZSIGMOND király korából, de a faj ismeretlen (38). 

. SZILÁDY ZOLTÁN (236) már utal arra, hogy ALMÁSY GYÖRGY szerint (9) 
az a szó Turumtaj alakban megvan a kirgiz nyelvben is, amelyben 
solymot jelent, de jelentőségét és faji meghatározását nem adja meg. 

A kirgiz-csagatai Turumtaj szóra elsőnek GOMBOCZ ZOLTÁN muta- 
tott rá már fentebb méltatott kiváló Torontál tanulmányában (78). 
Ebben megemlékezik TAGÁNYI megfejtési kisérletéről is, amely a 
Századok XXVII. kötetének 326. lapján látott napvilágot. TAGÁNYI 
szerint , ez az érdekes szó : Torontál, az ónémet Horotubil, Hortumil, 
Horotuchil-böl származik és nádi bikát, vagy bölömbikát jelent s 
valószinüleg nem ugyan a megye, hanem az egykori Torontál hely- 
ség is ettől kapta nevét." 

GOMBOCZ nem fogadja el ezt a magyarázatot, hanem nagyon 
helyesen utal arra, hogy , mind alakra, mind jelentésre sokkal köze- 
lebb áll a következő török madárnév : baskir torontaj — kis sólyom, 
kirgiz-csagataj Turumtaj — ein kleiner Raubvogel, der Neuntödter, 
mongol T'urumtai, tiercelet, das Männchen gewisser Raubvögel, kalmük 
Turuntat = Falco subbuteo PALLAS szerint." 

Amint ebből látható, GomBocz volt az, aki szeleskörü tudasa- 
val legközelebbre jutott el a Torontál kérdés megoldásához — még 
csak egy lépés hiányzott hozzá s ez a lépés a solymászat előtte isme- 
retlen területére vezetett volna s ezzel a mai megoldáshoz. 

A kis sólyom solymászati jelentőségére vonatkozólag még csak 
egész röviden két adatot emlitek. ALMÁSY szerint (9) egy kirgiz soly- 
mász ezzel a kis sólyommal fél óra alatt 30 fürjet fogott. KREYENBORG 
szerint (132) egy alig 14 napig idomitott kis sólyom a solymászati bemu- 
tatón az emberek százai között üldözte a szabadon bocsátott verebeket s 
minden félelem nélkül ráült a nézők kalapjára s ugy várta, hogy tovább 
üldözhesse az elbujt, majd ujra előmerészkedő verebeket. Rendkivül 
könnyen szelidülő és vakmerő solymászmadár ez a kis sólyom, amelyet 
Turkesztánban még jelenleg is idomitanak solymászatra, ahogyan ezt 
ALMÁSY mellett (9) LE Cog is emliti (43). 

Csak természetesnek kell találnunk, hogy ez a jeles kis solymász- 
madár a solymászat virágkorában igen nagy megbecsülésben részesült 
s igy nem csodálkozhatunk azon, hogy solymászatkedvelő királyaink 
és királynéink udvarában is szivesen látott jövevények voltak a Torontál- 


48 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


szállitó vandorsolymaszok, akik aztán éppen a sziveslatas következtében 
itt rekedtek, megmagyarosodtak, megházasodtak s végül oly helyzetbe 
jutottak, hogy birtokaik révén egy vármegye nevét is beszärmaztattäk. 
a magyar nyelvkincsbe. 

A solymászat virágkorának letünésével a Torontál madárnév is 
letünt — éppen ugy, mint a Zongor madarnév — és többé mint madär- 
név nem fordul elő. Az elsőség alapján a kis solymot kétségtelenül meg- 
illetné a Torontálsólyom név, azonban a Torontál megyével való egyezés 
miatt sokfelé aggodalom nyilvánult meg ez ellen az elnevezés ellen s 
azért „A Történelmi Magyarország Madarainak Nevjegyzeke“ cimü 
munkámban (Aquila 1935/38. p. 49.) mellőztem ennek a névnek a beveze- 
tését és megtartottam a régi , kis sólyom" elnevezést. 

Nemzetközi viszonylatban a Torontál szó elég korán jelentkezett. 
Az első külföldi előfordulás GoMBocz szerint (78) az 1185 év. Ebben 
az évben szerepel egy TURUNDAJ nevü palócz fejedelem. Mint személy- 
név előfordul az egyiptomi mameluk szultánok egyikének neveként 
HOZAMEDDIN- TORONTAI. Wy. 

Latin neve elsöizben ALBERTUS MAGNUS-nal (1193—1280) található 
MIRLE és SMIRLIN alakban, a vele közel egykoru II. FRIGYES németrémai 
császárnál a kiváló természetrajzi és sölymäszati irónál (1194—1250) 
mint Smerilio (246). 

Ezzel be is fejezhetném a Torontál szóra vonatkozó kutatásaim 
ismertetését. Ezek eredményes elvégzése céljából rengeteg forrást kellett 
áttanulmányoznom különösen a kis sólyom tudományos és népies, 
föleg solymäszati vonatkozásu elnevezéseinek tisztázása céljából s ezen a 
réven nagyon sok idevágó adat gyült össze. Azt gondolom, hogy hasznos 
és tehermentesitö munkát végzek, amikor ezeket az elnevezéseket az 
alábbiakban közreadom. Esetleges félreértések kikerülése végett jelez- 
nem kell, hogy az egyes területeken vagy népeknél az alábbi jegyzék 
nem foglalja össze a kis sólyom összes elnevezéseit, hanem csak azokat 
tartalmazza, amelyek kutatásaim során jegyzeteimbe kerültek. Ezek 
alfabetikus sorrendbe szedve a következők : 

Arab: Juju, Djeradis (HEUGLIN 97 és Uj NAUMANN 173), Juhu 
(HAMMER P. 86). 

Baskir: Torontaj (GOMBOCZ 78). 

Burját: Chörö-zogoi (ARTOBOLEWSKY 44). 

Csukcs: Jejchieech (PLESKE 194). 

Egyiptom: Bondok (HAMMER P. 86). 

Francia: Emerillon, vagy Esmerillon (THIENEMANN 246), Esmeril- 
lon, öfrancia (SZALAY 232), jelenkori neve : Faucon émirillon (HARTERT 92). 

Faröi szigetek: Szmiril (FABER: Das Leben d. hochnord. Vögel). 

Finn: Pisszi Haukka, Pouta Haukka (PLESKE 194). 


| 1939/42] MAGYAR.SOLYMASZMADARNEVEK 49 


Hindu: Turumuti (RUDRADEVA 204). 

Izland: Szmirill, Szmyrill (THIENEMANN 246 és FABER: Das Leben 
d. hochnord. Vögel). | 

Kalmük: Turuntai — Falco subbuteo PALLAS Zoogr. rossoasiat. 
szerint (GOMBOCZ 78), Kirgu (ARTOBOLEWSKI 14). 

Kina: To Erh (Ross 203). 

Kirgiz: Turumtai (ALMASY 8, DEMENTIEW 56, GOMBOCZ 78, SZUSKIN 
239). Turymtai VÖGELE (253). 

Lapp: Cicasfalle, Cicasfalli, Titti, Reuszak-Hapak (PLESKE 194). 

Latin: Szmerilio II. Frigyes (72); Mirle, ALBERTUS MAGNUS, Mirlus, 
STEINMEYER, Szmerillus, Szmircileo DIEFENBACH, Szmerilio — eliras- 
sal — Szinecilio DUCANGE, Szmirilius LAUDON (SZALAY 232). Merillus, 
Szmerlus GROSSINGER 81). 

Lengyel: Szokol krolik, Szokol drzemlik, Drzemlik, Szokolik drzemlik, 
Ptasznik, Zimovy szokolik (DOMANIEWSKY 58). 

Mandzsu: Karanidun (Ross 203). 

Mongol Turumtai (GOMBOCZ 78). 

Német: jelenkori neve Merlin (HARTERT 92); Mirle (THIENEMANN 


246); Szmerle 6-felnémet, ebből lett Smerle, Schmirl, Schmerlin (SZALAY 


432); Hiszmerlin régi német vadaszati munkakban (HAMMER P. 86). 

. Olasz: jelenkori nevek Szmeriglio, Szmerillus, Szmerlus, korábbi 
nevek Szmeriglio, Szmeriglino, Szmeriglione, Szmerlo, Szmerlo leggiero, 
Iszmerletto, Iszmeriglio (ASCARI 15) ; Szmerlo, Szmeriglio (THIENEMANN 
246) ; Szmeriglio (SZALAY 232); olasz madártani és solymászati munkák- 
ban Ifinilio és Istiulio nevek ismeretlenek (GHIGI 75). 

Orosz: Derbnik, Derbnicsok, Savornocsok, Pidszokolik dervnik 
(ARTOBOLEWSKY 13, 14); Derbnisok (HALLER 85) ; Derbnik RADDE 197, 
SZUSKIN 239); Derbnik (MENZBIER 159) ; Szokol derbnik (VÖGELE 253); 
Dierbnik, Dierbniczok, Zsavoronocznik (DOMANIEWSKY 58). 

Perzsa: Turumtai 1590 (AIN I AKBARI, HARTING 94) ; Delüdzse Tugan. 
Ez a Delüdzse Tugan puja, fiatal, vagyis aprötermetü solymot jelent, (Fer- 
hengi Suri-HAMMER P. 86); Hurr szafi, Amar sami, Hafif; VÖGELE (253). 

Szamojed: Irrah (PLESKE 194). 

Szanszkrit: Turumuti (RUDRADEVA 204). 

Tatár: Turumtai (SzusKIN 239); Kirghe, Kirghai, minden apró 
ragadozö madär neve a Kaukäzusban (RADDE 197). VAI 

Török: Szibtere Szonkor Choraszanban (HAMMER P.); szeldzsük 
török Jujaa (HAMMER P. 86); Turumtai, Turmati BURTON-näl, Turumtai 
RADLOFF-näl, Turumtay-Lacsin, vagy Turum-Tay Ross-näl (LE CoQ 44) ; 
Turumtai keleti Turkesztänban (SCULLY 217); Thuruntai HAMMER P. 
86); Turumtai VÖGELE (253). 

Ukrán: Pidszokolik, Mályi, Kibcsik, Kibecz (ARTOBOLEWSKY 14). 

4 


n 


50 . VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Ölyv — Ölyü. 


Mikent a „Sölyom“ szöt, ugy az „Ölyv“ szöt is a honfoglalö magyar- 
sag által magával hozott ősi madärnevnek kell minösiteni. A szó már 
igen korán szerepel a régi magyar oklevelekben. Eredete szerint GOMBOCZ 
ZOLTÁN (76) török jövevényszónak minősiti s ennek bizonyitására 
fölsorolja a következő ragadozömadärneveket : mongol „Elije“ és 
, Elei" ; kalmük „Ellae“ ; burját „Eleä“, „Ile“ ; jakut „Äliä“ ; tunguz 
, Alie". Szerinte a magyar ölyü pontosan megfelel egy feltehető török 
„lläk“-nek. Ezt az „Iläk“ szót a török ragadozó madárnevek között 
nem sikerült megtalálnom, mindazonáltal a GoMBocz által fölsorolt török 
rokonságu népeknél található hasonló hangzásu madárnevek alapján, 
minthogy azok részben mint Falco milvus részben mint Aceipiter 
milvus, másrészt mint keselyü és rétihéja — tehát mint rägadozö mada- 
rak — vannak az eredeti forrásokban azonositva, föltétlenül mint 
török eredetü szót kell elfogadnunk. Gróf ZICHY ISTVÁN is török erede- 
tünek mondja az ölyv szót (262). A finn-ugor rokon népeknél hasonló 
hangzásu ragadozó madár nevet nem találunk. 

Őstörténeti adataink nincsenek arról, hogy milyen korban vehették 
át ezt a madárnevet a törökségtől. A Turulról például tudjuk, hogy az 
oguzoknál már Attila korában megvolt ez a solymászmadárnév, az ölyv 
szó mint solymászmadárnév azonban az oguzoknäl nem fordul elő és 
egyéb török népeknél, mint pl. a szeldzsüköknél szintén nincsen nyoma 
ennek a szónak, mint solymászmadárnévnek. Teljesen ugy vagyunk 
vele, mint a sólyom madárnévvel s igy csak a hazai vonatkozások ismer- 
tetésével kell foglalkoznunk. Idősorrendben közlöm először a régi okle- 
velekben előforduló „ölyv“-nek, vagy „ölyü“-nek minösitett adatokat, 
a család és helyneveket, majd rátérek a szótárirodalom s végül a szak- 
irodalom adataira. | 

A legkoräbbi adat. 

1015. Owlu—Ölyved (?) JERNEY (107) szerint helynév. 

A következő adatot többen is idézik, bár nem mindig ugyanazzal az 
irásmóddal. Az eredeti okmány a pannonhalmi levéltár Tihanyi okira- M 
tában szerepel. 

1055. Inde Ulues megaia— Ölyves megyéje, SZAMOTA (234). | 

1055. Vluues megaia—Olyves megyéje, RÖMER FLÖRIS (Akad. Ért. II). « 

1055. Ulvues megaia—Olyves megyéje, JERNEY (107). 

1055. Inde Uluues megaia HANKÓ (90). 

1055. Locus est aliud qui dicitur Huluoodi HANKÓ (90). Ugyancsak 

a pannonhalmi apátság levéltárának tihanyi okmányai M 
között: még későbben is előfordul ez az „Ölyves megyéje" — 
és pedig : £ 


d “iP. 
e 2 
. x v 
2a “ 
2 4 
\ 


1939/42] | MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK | 51 


1093. Ascendit ad rubum qui dicitur Vluesmegye (HANKÓ 90). 
Ezután a sokat idézett „Ölyves megyéje" után egyideig 
nagyon megritkulnak az ölyvre vonatkozó adatok. 

1138. Ulves—Olyves, JERNEY (107). 

1211. Ulves—Olyves, JERNEY (107) és 

1211. Wlues—Olyves, HANKÓ (90), a pannonhalmi levéltár tihanyi 
okmányai között ; a két utóbbi valószinüleg azonos. | 

1229. Ulves—Ölyves, JERNEY (107). 

1235. Ulues—Olyves, JERNEY (107). 

1293. Vlued, Vlueth—Olyved, JERNEY (107). 

1295. Vlued—Olyved, falu Hont megyében, melyet KRESZNERICS (130) 
is emlit évszám nélkül. Jelenleg Kisölved falu Hontmegyeben. 

1296. Ölyves patak. Magyar Nyelvtörténeti Szótár (148). 

1327. Wlued—Olyved birtok. HANKÓ (90). 

1330. Ulves potoka—Olyves patak. RÓMER FLÓRIS (Akad. Ért. II. ). 

1351. Viwed—Olyved. RÓMER FLÒRIS (Akad. Ért. II.). 

1381. Vluesfalva—Olyvesfalva. RÖMER FLÓRIS (Akad. Ért. II.). 

1384. Eölved. RÖMER FLÓRIS (Akad. Ért. II.). 

1391. Ölyves, birtok Sümeg mellett. Magyar Nyelvtört. Szötär (148). 

1415. Velveö ; RÖMER FLÓRIS (Akad. Ért. IL.). 

1447. Barnabás de Ewlwth— Ölyvedi Barna. HANKÓ (90). 

1449. Predium Ewlywes— Ölyves birtok. HANKÓ (90.) 

1507. Accipitrem, wulgariter Elyew— karvaly HANKÓ (90. Az 
Elyew azonosítása a karvaly szóval nem. állhat meg, mert 
az Accipiter nemcsak karvalyt, hanem ölyvet is jelent s 
igy az Elyew kétségtelenül ölyv jelentésü. 

Mint családi név az 1447. évi Ölyvedi Barnabás mellett még csak 
két izben fordul elő: RÁKóczi FERENC családi levelezésében mint 
OLyis (Magyar Nyelvtört. Szótár), és 1602-ben mint Ölyves Tamás 
HANKÓ (90). 

Helységnévként az 1913 évi utolsó nagymagyarországi Helység- 
névtárban a következők fordulnak elő: Kisölved Hont megye, Nagy- 
ölved Esztergom megye, Nagyölyves Marostorda megye, Ölves Csik 
megye, Olyvés Ugocsa megye, Ölyvösoldal.Bihar megye, Ölyvös puszta 
Somogy megye. Ezeken kivül KRESZNERICS (130) még Trencsén megyéből 
emlit Ölyved nevü falut — ezt azonban a Helységnévtár Jasztreb néven 
emliti, ami forditásban valóban Ölyved-et jelent, továbbá Ölyved pusztát 
Békés megyéből, valamint Ölyves falut Bihar, Máramaros, Ugocsa és 
Kolozs megyékből. Ezeknek egy részét a CZUCZOR—FOGARASI szótárban 
is megtaláljuk (51). 

Az ölyv szó különböző icaro és kiejtésekkel ma is megvan 
a népi nyelven. A Magyar Täjszötär szerint Elyv Hunyad megyében, 

4* 


52 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB | ; [Aquila 


Hülü Nagykörös vidékén, Ölyü Kalotaszegen, Üjjü Szilágy megyében, 
Üllü Udvarhelyszéken, Ülő Abauj-Tornában s mint Ülü a Székelyföldön, 
Udvarhely és Háromszék több helyén. CHERNEL ISTVÁN az Alföldröl is 
emliti LAKATOS KÁROLY nyomán mint az Accipiter g. gentilis nevét, 
azonban mint a Buteo nevét szerinte a nép nem igen használja (40). 
Magyarország Madarai címü művének 404. lapján később mégis emliti 
mint népies neveket az ölv, örv, ölü, ülü, ölyü, ülyü szavakat, azonban 
nem adja meg a származási helyeket. Ujabb adatok nincsenek arról, 
hogy manapság mennyire használatos az ölyv szó és változatai a magyar 
népi nyelven. Idevonatkozó adatok közlése kivánatos volna... 
A fentebb fölsorolt adatok arról tanuskodnak, hogy az , ölyv", 
vagy „ölyü“ szó a legrégibb nyelvemlékektől kezdődően folytatólagosan 
élő szó volt a magyar nyelvkincsben, ha nem is olyan sürün szereplő, 
mint a sólyom szó, de viszont nem is veszett ki, mint a Turul szó, mely 
félezred éven át mint élő szó ismeretlen volt a magyar nyelvkincsben 
és csak utólagosan, a magyar krónikák napvilágra kerülése után 1000 
bele ismét, mint újraéledt szó, a magyar nyelvhasznälatba. 
Ugyanezt bizonyitják a magyar szótári és egyéb irodalmi adatok is. 
A szótárirodalom legkorábbi kezdetleges kisérleteiben is megtaláljuk az 
„ölyv“ szót a legváltozatosabb, de mindig fölismerhető helyesirasokban. 
1400. első évtizede, Elw= Accipiter—ölyv, vagy ölü. rel 
Szöszedet (25). 

1400. első évtizede. WIw— Accipiter, vl ülü, vagy Lace 
ölyü. Schlagli Sz6jegyzék (212). Ugyanott a ne i, | 
Elyw= Accipiter. 

1533. Oelue= Accipiter, bizonyára ölyü MURMELIUS (165). 

1550. Olw=Asturco, Accipiter, ee ölyv. MELICH: Gyön- 
gyösi Szötärtöredek (154). 

1551. Öllyü. HELTAI Bibliaforditäs. 

1590. Eoeliu=Ölyü= a MELICH : Szikszai Fabr. ER 

© zeke (156). 

1595. Eülyvv= Accipiter. VERANTIUS FAUSTUS : Dict. quinque ling- 
varum. Pozsony 1834. p. 2. 

1604. Eleos= Accipiter. Szenci Molnár Albertnél. KRESZNERICS (130). 

1621. Accipiter—Ollyü, Ollyv. SZENCI MOLNÁR ALBERT. Dicto- 

narium. 

1696. Ölyv. ILLYÉS ANDRAS: Vasárnapi prédikációk. 

1708. Ölyv. PArız PÁPAI (187). 

1808. Ölyü, Ölyv, Karölyü. Accipiter ad venandum instructus, 

SÁNDOR ISTVÁN (206). | ‘1 

1870. Ölv, Olyv, Ölyü= ragadozó madár, legtöbbször a német | 

Habicht szóval egy értelemben ; Nem kételkedhetem, hogy 4 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 53 


gyöke „öl“ ige, minthogy más állatokat öldös s innen lett 
ölő, módositva ölü, ölv. Ezért helyesebb az ölv, mint az öly. 
I Czuczor FOGARASI (51). 
- 1891. Ölyv, Elyv, Hülü, Ölyü, Ujjü, Ulli, Ülő, Ülü. Magyar Nyelv- 
történeti Szótár (148). 

. Figyelemreméltó jelenség, hogy valamennyi szótár egyöntetüen 
Accipiter-nek mondja az ölyvet, tehát seholse Buteo-nak, amely madár- 
nemzetségre a későbbi szakirodalom hibásan ráruházta az ölyv nevet. 
Különösen fontos ebből a szempontból a Besztercei és Schlágli Szószedet, 
amelyekben az ölyv— Accipiter a solymászmadár csoportban szerepel. 


ns, 


A 


3. ábra. IV. BÉLA király pénzérme „nyulmegfogö ölyv" ábrázolásával. 
Fig. 3. Münze de Königs BÉLA IV. einen hasenschlagenden Habicht darstellend. 


. Ezt az ölyv solymászmadarat csakis a ma héjá-nak nevezett madárfajjal 
lehet azonositani, amely hajdanában egyik legkedveltebb solymász- 
madarunk volt, ami érthető abból a tényből, hogy nemcsak a legalkal- 
masabb, hanem ugyszólván egyedül alkalmas a nyulvadászatra. IV. BÉLA 
királyunk egyik pénzérmén solymászmadár által levágott nyul van 
ábrázolva, amiből szabad arra következtetni, hogy a nyulra való soly- 
 mászat kedvelt és közismert vadászat volt. A nyulvágó solymászmadár 
természetesen nem lehetett a mai ölyv, vagyis Buteo b. buteo, mert ez. 
a jámbor egerész egyáltalában nem alkalmas arra, hogy egészséges, erő- 
teljes nyulat levágjon, de mint solymászmadarat, egyébként is soha 
és seholse alkalmazták. 

- A solymászatra vonatkozó levelezésekben az ölyv, illetőleg ölyü szó 
nem éppen gyakori, azonban az esetek legtöbbjében az elsőrendü soly- 


BR VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB . | (Aquila 


mäszmadarakkal együtt fordul elő s igy nem merülhet föl kétség aziránt, 


hogy az ölyv alatt a mai héját, Accipiter g. gentilis-t kell érteni. Idevágó | 


nehäny adat a következő. 


1557. BORNEMISSZA PÁL nyitrai püspök azt irja NIDI FERENC- — 


nek, hogy solymokat, 2 raröt és ölyüt küldött FERDINAND királynak 
(TAKÁCS 242), tehát csupa elsörendü solymäszmadarat, semmiesetre se 
Buteo-t. 

1559. ZAY FERENC azt irja, hogy „az solymokat, rärökat, ölyveket, 
karvalyokat most ideje kiszedni" TAKAcs (242). Meg van emlitve mind 
a négy legkedveltebb solymaszmadar, ugy hogy nem merülhet fol kétség 
aziránt, hogy az ölyv alatt az Accipiter g. gentilis-t kell érteni. 

1560-ban egyenesen FERDINÁND királynak irja a nyitrai püspök, 
. hogy küld neki solymokat, rarökat és , három ölyüt" — HEAR megint 
csak elsőrendü solymászmadarakat. 

1561-ben GICZY FARKAS azt irja CSÁNYI Axos- nak, hogy ,,az ital: 
megfogó ölyünek szerét ez esztendőben nem tehettem" (HANKÓ 70). 
A sólyom és ráró mellett ez a nyulmegfogó ölyü csakis az Accipiter g. 
gentilis, a mai héja. Amig az eddigi adatok alapján világos és félre- 
érthetetlen volt az ölyv rendszertani helye, addig a következő adat 
kissé elhomályositja azt. 

1562-ben ZRINYI MIKLÓS azt irja BATTHYÁNY KRISTÓF-nak, hogy 
nagy hasznukat veszi a küldött ölyveknek, mert Sziget körül szám- 
talan fácán van, BALKAY (17). Fácánvadászatra ugyanis mind a vándor- 
sólyom, mind a rárósólyom, mind a héja is alkalmas, ugy hogy ebből 
az idézetből nem lehet arra következtetni, hogy az ölyv alatt csakis 
a héja érthető. Ebben az esetben az ölyv szó általában solymász- 
madarat is jelenthet. 

A még hátralévő adatok szintén nem annyira határozótátis 

| 1563-ban GYULAY kér kisebb fajta ölyveket BATTHYÁNY KRISTÓF-tól. 
BALKAY (17). Az ölyv szó itt faji megjelölés nélkül mint de og 
szerepel. 

1564-ben MIKSA király kér a seitan püspöktől — akit ugylatszik 
meglehetősen igénybevettek solymászmadarak beszerzése céljából — 
solymászmadarakat ,az ölyvnek azon fajtájából, melyeket bastardnak, 
vagy kéklábunak hivnak". TAKÁCS (242). Ez a , kéklábu" — Blaufuss — 


Bastard nem mas, mint a rárósólyom. Az ölyv szó itt megint gyüjtönev- 


ként szerepel, azaz solymászmadár jelentéssel. 

Az utolsó idevágó adat 1583-ból való, amikor ZAY LŐRINC a bétyjé- 
hoz intézett levelében a következőket mondja : „ha kegyelmed ideadta 
volna az kiköcsén ölyüt, én odaadtam volna az karolyt érette", 
TAKÁCS (242). Az ölyü szó ebben az esetben is általánosan solymász- 
madár jelentésü. 


int she Suter ici ásítást lna ara el ee ee oe 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 55 


Hogy az Accipiter , nyulmegfogó ölyü" volt, azt a szötärirodalom 
adatain kivül még egy kedves közvetett irodalmi adatunk is bizonyitja. 
JANUS PANNONIUS három kis verse maradt rank „De Accipitris 
Venatione“ cimmel. Mind a háromban az Accipiter-nek a nyulvadá- 
szaton való szereplését énekli meg, ÁBEL (1). 

Az eddigiek szerint kétségtelen. hogy az „ölyv“, illetőleg , ölyü" 

alatt eredetileg a mai , héja" — Accipiter gentilis gentilis nevü madárfajt 
kell érteni. A szakirodalom azonban lassanként és következetesen eltért 
ettől és átmenetileg ragadozó madárnak minősitette az ölyv szót, majd 
teljesen szakitva a történeti adatok nyujtotta tanulságokkal, az ölyv 
nevet ráruházta a Buteo nemzetségre. Nem szándékom és föladatom 
itt vegignyomozni ezt az egész téves elnevezési folyamatot, éppen csak 
legnevezetesebb állomásait akarom rögziteni. 
. A kezdő szakirodalomban MISKOLCZI a , Jeles Vadkert“ cimü mun- 
kájában (1769-es kiadás 369. lapon (162), a következőket irja az ölyvröl: 
„PLINIUS az ölyünek sokféle nemeit és formáit számlálja elő. Idevalö 
a Sólyom, Ráró, Keletsen, Tsillagos ölyü, Vad galambászó ölyü, Fehér ölyü, 
Éjjeli ölyü és a többi." A 391. lapon még azt is irja, hogy , A héjja is az 
ölyünek nemei közé szamlältatik“. Ebből nyilvánvaló, hogy MISKOLCZI az 
ölyü szót még nem alkalmazta valamelyik meghatározott madárfajra, 
hanem általában a mai értelemben vett ragadozó madárnak minősitette, 
illetőleg használta ezt a szót. 

Nagyjában ugyanigy használja az ölyv szót GROSSINGER 1793-ban, 
amikor a Circus madarat , vizi ölyv"-nek, egy kisebb sólyomfajt pedig 
„sebesszärnyu ölyv“-nek nevezi (81). MISKOLCZI-val teljesen egyezően 
használja az ölyv szót GÁTI ISTVÁN 1795-ben megjelent Természethistó- 
riája, amelyben a ráróról azt mondja, hogy , az ölyveknek egy fajtája" . 

Ugyanebben az értelemben használta FÖLDI JAnos is 1801-ben (70), 
amikor a Ragadozó madarak elnevezés mellett az , Ölyvök" szót is alkal- 
mazta az Accipitres = Raubvögel csoport megjelölésére. 

Átmenetileg MITTERPACHER (Compendium Historiae Naturalis Búdás 
1799) még a , gébics" madárral azonositotta az ölyvet, azonban azontul 
mind általánosabbá válik az ölyv szónak a „Buteo“-val való azonositäsa. 
Tudomásom szerint FÖLDI (70) volt az első, aki 1801-ben a Buteo nem- 
zetséggel azonosította az ölyüt s a Tyukász ölyvet Falco buteo-nak 
mondta. Utána PAKH DÉNES 1829-ben (184) szintén Falco buteo-nak 
nevezte az ölyvet. VAJDA PÉTER 1841-ben (252) a közönséges ölyvet Falco 
buteo-nak, REISINGER JÁNOS pedig 1848-ban ugyancsak Buteo-nak 
nevezte a közönséges ölyvet. PETÉNYI hátrahagyott irataiban (48) 
a Butéo-nak nem adott külön nevet, de a mai gatyás ölyv és daráza ölyv 
nevei már nála is szerepelnek, vagyis a Buteo nemzetséget ő is ölyv-nek 
minòsitette. 


. : 1 ; 
56 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB ‘[Aquila 


Az „egeresz“ szöt alighanem GROSSINGER (81) hasznälta elsöizben 
1793-ban. Egerésző känyä-nak nevezte a Buteo-t. Utána SÁNDOR ISTVÁN 
használta ezt a szót 1808-ban (206) a Falco buteo-ra. Egyesitve mint 
,egerész ölyv", tudomásom szerint gróf LÁZÁR KÁLMÁN alkalmazta első 
izben ezt az elnevezést 1866-ban , A Lég Urai" cimü művében. Ettől . 
fogva a Buteo nemzetség neve általában , ölyv" s ezt a nevet nemcsak 
a Butco nemzetségbe tartozó fajokra alkalmazzák, hanem egyuttal a 
más nemzetségekbe tartozó Pernis és Circaétus-ra is összetételben mint 
darázsölyv és kigyászölyv. Jelenleg már annyira begyökeresedett az ölyv 
szó alkalmazása az eredeti jelentéstől nagyon is eltérő fajokra, hogy 
eredeti jelentésének visszaállitása igen jelentős változtatásokat igényelne. 
a magyar madártani elnevezésekben s ezért nem tartottam célszerünek 
„A történelmi Magyarország madarainak névjegyzéke" cimen az Aguila 
1935/38. évi kötetében megjelent tanulmányomban az eredeti jelentés 
visszaállítását, hanem az Accipiter nemzetségre fönntartottam az azóta 
elfogadott , héja" nevet és a Buteo-ra meghagytam az ölyv elnevezést, 
dacára annak, hogy ez a történelmi elnevezésekkel szemben áll. 

Az ölyv szóval kapcsolatosan még csak azt akarom itt megemliteni, 
hogy az Astur (Austur) szó ANONYMUS magyar krónikájában az 1100-as 
évek utolsó negyedében már megtalálható, ellenben a nemzetközi madár- 
tani irodalomban tudomásom szerint elsőizben csak ALBERTUS MAGNUS- 
nál fordul elő, tehát jó néhány évtizeddel későbben. 

Az Accipiter gentilis gentilis idegen népies neveit a Sólyom szóval 
kapcsolatosan részben már közöltem, nevezetesen a Tugan, Csakir 
és Karcsiga szavak jelentésének megällapitäsävalkapcsolatosan, minthogy 
azonban azokon tulmenően is van még számos idevágó adatom, azért 
a teljes anyag közlését mégis szükségesnek találom, tekintettel arra, hogy 
a későbbi kutatás talán hasznát veheti. 

ARAB: Báz, Bázi. DEMIRI szerint. (HAMMER P. 86). 

CSEREMISZ: Varas, ARTOBOLEWSKY (14). 

Csuvas: Chorocska, ARTOBOLEWSKY (14). 

Eszt: Kul, ARTOBOLEWSKY (14), Kana Kull, NAUMANN (173). 

FINN: Kanahaukka, Izo Koppelohaukka, Kyyhhyszhaukka NAUMANN 

(173), Duvhök (HoRTLING Ornit. Handbok). 

GILJAK: Ngaisz, Tollchasszkri ARTOBOLEWSKY (14). 

GoLD (Amurvidek) : Gecho, ARTOBOLEWSKY (14). 

GÖRÖG : Ierax=Jeraki, HAMMER P. (86). 

GRUZIA : Mimino, ARTOBOLEWSKY (14). 

HINDU: Sasada, Vaja (valószinüleg Vaz = Baz — solymászmadár) 

RUDRADEVA (204). 

JAKUT : Mokszogol, ARTOBOLEWSKY (14). 
JAPAN: Otaka, NAGAMICHI (136), TAKACUKAZA (24=-), HARTING (94). © 


et hy 


er. 


~ 


1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 57 


JurAK: Tiae, ARTOBOLEWSKY (14). | 

KALMUK: Charzega, Le Cog (43), Itelgöe, ARTOBOLEWSKY (14). 

KAMCSATKA : Szyszy, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kina: Ying, Ross (203). | 

KIRGIZ: Kus, Karcsiga, ALMÁSY (8), Kus, Karcsega, DEMENTIEW (56). 

KORJAK : Inicsan, Tylmytyl, ARTOBOLEWSKY (14). 

LAMUT : Geekan, Jaekcsan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Lapp: Koappilfalli, Cuönjafalle, NAUMANN (173). 

LENGYEL : Jasztrzab golebiarz, Jasztrzab golebiov, Szokol jasztrzab, 
Jasztrz golebiolov, Rabiecz (juv.), Jasztrzab rabi (juv.), Kuro- 
patviarz, Golebiarz, Jasztrzab poszpoliti, Kurnik, Kokosznik, 
DOMANIEWSKY (58). 

LETT: Tetter vauagsz, Viszta vauagsz, NAUMANN (173), Vannagsz 
ARTOBOLEWSKY (14). 

Manpzsu: Gyjahon, Ross (203). 

MONGOL : Itelgöe, HARTING (94), Charszagai, Le Cog (43). 

MORDVIN : Kartiai, Kartigan, ARTOBOLEWSKY (14). 

ORosz : Jasztreb teterevjatnik, Golubjatnik, NAUMANN (173), Jasztreb 
teterevjatnik, Kurjatnik, Teterevjatnik, Julubjanik, Rjabecz, 
MENZBIER (159), Jasztreb, Raibik HARTING (94), Jasztreb, Jasztreb 
kurjatnik, Teterevjanik, Golubjatnik, Szaicsatnik, Utjatnik, 
Rjatnik juv., Teternik, ARTOBOLEWSKY (14), Jasztreb, Kurjatnik, 
Teterevniatik, Riabiecz, Jasztreb tetereviatnik, DOMANIEWSKY (58). 

ÖRMÉNY : Zin, RADDE (197), NAUMANN (173). 

PERZSA: Baz, HAMMER P. (86), Sabaz, SCHLEGEL (213), Taigun c, 
Tarlan © , HARTING (AIN I AKBARI 1590, 94), Tarlan, RADDE (197), 
Tarlan, Tigun-Tujgun, Tiqun i kafuri a fehér varietäs, valószinüleg 
az Accipiter gentilis buteoides, vagy schvedovi, az északi, illetőleg 
szibériai héja, Qizil a Perzsiában fészkelő héja neve, ugyanaz mint 
a Tarlan PHILLOT, (192), Tarlan, Kizil gus NAUMANN (173), Tarlan 
ad d, Kiszilgus juv., ARTOBOLEWSKY (14). 

SZAMOJED : Chane-voi, Chanau-vai, ARTOBOLEWSKY (14). 

TATÁR: Tarlan, Kizilgus, RADDE (197), Charezigän, Karcseja, ARTOBO- 
LEWSKY (14). 

TÖRÖK : Csakyr, HAMMER P. (86), Karcsiga, Ross (203), Qarcsiga, LE 
Cog (43). 

TunGuz: Haramaldyn-Jaeg, ARTOBOLEWSKY (14). 

TURKESZTAN : Csauli, Csuilii ©, Kus, Karcsega, Karcsaga ©, nagytermetü 
? Tundzsur, Tujgun a fehér héja neve, a félig fehéré Kizil Tujgun, 
Kul Tujgun, a tiszta fehéré Ak Mirza Tujgun, DEMENTIEW (56), 
a fehér, illetőleg félig fehér héják nevei Valószinüleg az északi, esetleg 
a szibériai héjára vonatkoznak, 


58 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB i [Aquila 


UJTÖRÖR : Karcsiga, ScuLLy (217), Doghan, HARTING (196), Dogan, 
MATARACI (153). 

UKRAN : Jasztrub, Jasztreb, Kosztrub, Rjabecz, Suljak, Suljak Hlubie- 
csyi, Suljaka, Sulika, Szobecz, Jasztreb veliki, Jasztreb kurjacsii, 
Golubjatnik, Polovik, Asztrjab, Krugav, Rarija, Jasztrub golubacsyi. 
Rjabecz golubacsyi, Gijay ARTOBOLEWSKY (14). 

VoGUL : Oloszän, Chartagän, ARTOBOLEWSKY (14). 

VoTJAK: Dykka-dusessz, ARTOBOLEWSKY (14). 


HEJA. 


A , héja" szó nem fordul elő a régi magyar sélymäszmadärnevek 
között s hogy ennek dacára itt mégis foglalkoznunk kell vele, annak 
az az oka, hogy a szakirodalomban mind általánosabbá vált a , héja" 
nevet az Accipiter g. gentilis-re alkalmazni, holott annak helyesen az 
„ölyv“ elnevezés járt volna. A tévedés — ugy látom — FÖLDI-nel (70) 
kezdődött 1801-ben. Ő volt az, aki a Falco palumbarius-t kifejezetten 
„hejja“-nak nevezte, a Buteo-t pedig „ölyü“-nek. Ezután mind álta- 
lánosabb lesz a héja szó mint az Accipiter g. gentilis neve, továbbá 

z „ölyv“ szó mint a Buteo nemzetség neve. A folyamatot alább rész- 
letesebben, bár nem kimeritően tárgyalom. 

Tekintettel arra, hogy ezek az elnevezések nem egyeznek a 
korábbi történelmi adatokkal, azért tulajdonképpen vissza kellene 
állítani az eredeti jelentést s az ölyv nevet adni az Accipiter g. gentilis- 
nek s a Buteo számára valami egyéb elnevezést kitalálni. Az eredeti 
jelentésnek a visszaállítása azonban olyan jelentős változtatásokat 
igényelne az egyéb fajok elnevezésében is — gondoljunk csak a gatyás- 
ölyv, darázsölyv, kigyászölyv madárnevekre — hogy bele kell törődnünk 
a 150 éve kialakult helyzetbe s nem nevezhetjük az Accipiter g. gentilis- -t 
az őt megillető szóval „ölyv“-nek, hanem véglegesen „heja“-nak. 

Ebbe a megoldásba annál is inkább belenyugodhatunk, mert a 
régebbi irodalomban is több izben azonositottäk a , héja" szót az Acci- 
piter nemzetséggel. Fölsorolom a héjára vonatkozó adatokat. 

| 1400 első évtizede. Heya — Milvus Besztercei, Szószedet (25). 

1400 első évtizede. Heya — Aguilla, Schägli Szószedet (212). : 

1466. Heya, Bécsi Kódex. 

1516. „Es ezek az eghy madarak közzöl kykkel nem yllyk eelny : 

keselyüth, heeyaath". JORDÁNSZKY Kódex. GOMBOCZ (76). 

1580. Heya — Accipiter, Asturco. MELICH : Brassói Szótártöredék 

(155). 
1602 Héja János, Héja András, Héja György, tehát családi nevek, 
SZAMOTA (234) és HANKÓ (90). 


MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 59 


| … 1604. Héya = Milvius = Kánya, szenczi MOLNAR ALBERT) 164). 
È | — 1691. Héjja — latin azonositàs nélkül MISKOLCZI (162). 
. 1700-as évek. Héya = Milvus. Ortus sanitatis, Magyar Nyelv XI. 
vita p. 82. 
i Ss 1708. Héja — Milvius PÁRIZ PÁPAI (187). 
1767. 1801. Héja = Accipiter palumbarius PARIZ PÁPAI (Bop-féle 
| bövitett kiadäs). 
2 Az adatok tanusaga szerint a can szó igen gyéren szerepelt a régi 
Sa magyar irodalomban. Későn jelent meg, csak az 1400-as évek elején 
kés akkor se a solymászmadarak csoportjában, hanem Milvus-szal és 
a | Aquila-val azonositva, később azonban több izben már mint az Accipiter 
03 66. gentilis neve. 
Az , ölyv" szóhoz képest azonban igen gyéren fordul elő és az élő 
| x magyar nyelvben jelenleg is igen gyeren elöfordulö szö. Mint helyseg- 
en évnek egyetlen előfordulása Hejjasfalva, mint családi név ismeretlen, 
mint madárnév a CZUCZOR-FOGARASI szótár szerint (51) némely vidéken 
| ismeretes mint , hejjő" ; »hejji”, ,kurhéja". A Magyar Tájszótár szerint 
. Szabolcsban fordul elő a héja szó, továbbá a Bodrogközben mint hejjő 
j Più s hejjü és heélya alakban a Palócságban. HANKÓ (90) is csodálatosnak 
in, hogy a régi oklevelekben nem találkozunk a héja névvel mint 
. madárnévvel, csak mint családnévvel. 
‘Sa - Aszakirodalomban a ,,héjja“ kerra = Falco palumbarius = Accipiter 
8 _gentilis elnevezési folyamatot, mint emlitettem, FÖLDI-töl kezdődően 
(70) szamithatjuk, tehát 1801-t6l. 1838-ban SOLTÉSZ (Természetrajz 
x elsőbb gimn. iskolák számára) alkalmazza a szót ebben az értelemben, 
. majd 1841-ben VAJDA PÉTER (252), 1843-ban BuGÁT (Természettudományi 
. Szóhalmaz), 4 1845-ben STETTER F. V. (Adatok Erdély ornithológiá- 
| jához), 1846-ban REISINGER (Állattan), 1860-ban BÉRczY (Vadászmű- 
| szótár), 1866-ban gróf LÁZÁR K. (A lég urai). Azontul már teljesen ál- 
| talánossá válik ez az elnevezés, ugy hogy manapság már gondolni se 
bte a héja névnek az ölyv szóval való kicserélésére. 
Be Befejezesül meg csak annyit akarok megemliteni, hogy a héja szót 
. GomBocz (78) Árpádkori török személyneveink között emliti. Idegen 
| nyelvekbő jl ezt a szót, vagy olyant, melyet akár távolról is azonositani 
lehetne vele, nem találtam, igy GomBocz-nak ezt a megállapítását nem 
tudom ellenőrizni. . A szó eredetére, vagy mai használatára vonat- 
kozólag még csak azt akarom lerögziteni, hogy Fusz PÁL Öfehertöröl, 
teh hát Szabolcsból keltezve azt irja (73), hogy „hejja-hejja“ kiáltással 


1gy orne elijeszteni ezt a ragadozót, amikor a baromfi udvar fölött 
“elec 


60 | VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aauila 


KARVALY. 


A karvaly solymäszmadärnev az a szó, amelynek azonositäsäval 
talán legkevesebb gondunk van, mert az összes források szerint, ha mâs 
és más irásmóodal és kifejezéssel is, ez a szó a manapság is karvalynak 
nevezett Accipiter nisus nisus L.-nek a neve. Semmi más soly- 
mászmadárnévvel nem lehet összetéveszteni. és valóban mindig igen 
kedvelt solymaszmadär is volt, melyet más fajjal nem lehetett azono- 
sitani. Sem a nevet; sem a madarat nem lehet más solymászmadár- 
névvel, vagy solymászmadárfajjal összetéveszteni s igy mindjárt kez- 
detben ki lehet mondani, hogy a karvaly szó az Accipiter nisus nisus 
L. minden időben kedvelt solymaszmadarnak a neve. 

Eredetére nézve megemlitem, hogy GoMBocz ZOLTÁN régi török 
jövevényszavaink között sorolja föl (76). Igaz, hogy ennek bizonyitására 
nagyon kevés adat áll rendelkezésére s azok is részben kétségesek. 
Azt mondja, hogy ez a név azonos a „falke, sperber" szóval s török 
nyelvben mint kargul, kargaul fordul elő, de egyben azonositja a török 
torgul-falke, majd a tatár kirkaul—fácán szóval, végül a mongol chor- 
goul-lal. Mindazonáltal, ha összehasonlitjuk ezeket a neveket a karvaly 
finn-ugor neveivel, akkor határozottan a török eredet mellett kell dön- 
teni, mert ezek az elnevezések teljességgel és semmiképpen se egyez- 
tethet6 módon különböznek a karvaly szótól. Észt nyelven a karvaly 
neve Rana Kull, Vimakull, finn nyelven Vorpuiszhaukka, Poutahaukka, 
Vorpuisztenhaukka. 

Egyéb rokon népek pl. lappföldi vagy osztyak stb. elnevezeseiröl nin- 
csenek adatainak, Azok a magyar források, amelyek a szó eredetével foglal- 
koznak, hajlamosak arra, hogy a karvaly szót a solymászmadarak karon 
való hordozásáról származtassák. Igy pl. GROSSINGER (81) a karvalyról irva 
azt mondja „quasi kar-ölyv“, vagyis karon tartott ölyv, vagyis solymász- 
madár. Ezt a fölfogäst ismétli meg a CZUCZOR-FOGARASI Szótár is (III. 
kötet p. 416), mikor azt mondja némelyek szerint , karon tartott madár", 
de másrészt azt is mondja, hogy nevét valószinüen , karingós" röpüle- 
sétől vette. Hogy a karvaly szó valóban abból ered, hogy a solymász- 
madarakat karon tanitották és hordozták s igy lett a kar-ölyvből karvaly, 
azt talán feltételezhetjük, de bizonyitani nem tudjuk, sőt a magam 
részéről valöszinünek sem tartom, különösen azért sem, . mert a szó 
legrégibb formája nem kar-valy hanem kar-uj, majd kar-uol és kar-voly 
mig a kar-madár csak jóval későbben szerepel és hamarosan el is tünik. 

A. következőkben most fölsorolom a magyar oklevelekben, családi 
solymászati levelezésekben megőrzött adatokat. 

Mindjárt előljáróban meg kell jegyeznem, hogy a karvaly siva 
azonos a karol, karuly, karvoly stb, hangzäsu madarnév, azonban . 


more) | MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 61 


Bici a Karul = Károly név is, ugy hogy nem lehet mindig 


. biztosan megállapítani, mikor vonatkozik ez a szó madárra és mikor 
. férfinévre. A Bere idevágó adatok a források szerint valamennyien, 
| férfinevek. 
. Ezek a következők : EBEN | 
1262. Karul, Patr. eccl. Omn. Sanct de Beren. Kovács: Betü- 
rendes (125). Férfinév, tehát nem karvaly, hanem Károly. 
1263. Karul, fil. Reynoldi. Kovács : Betürendes (125). Szintén férfi- 
név, tehát Károly.  . 
1266. Karul, Joann. com. filius. KovAcs (125). Férfinév.. 
1270. Karul et fil. Karul iobgnes cond. castis de Luchnan. KovAcs 
Soa (125). Ez is férfinév — atyaé és fiue. testes 
1294. Karul cognatus nob. de Ayka. KovAcs (125). Férfinév. 


4 . Ezzel be is fejeződnek azok az adatok, amelyekben a Karul föl- 


WichetSlog mint Karoly, vagyis mint férfinév s nem mint madarnév 
szerepel. Azok az adatok, amelyekben a karvaly mint madarnév szerepel, 
. meglepően késői keletüek. 

Átmenetet alkot néhány adat, amelyről nem lehet egész biztosan 


en hogy valöban a karvalyra vonatkoznak-e ? 


1265. Uenit ad fundum Corwlus potoka HANKÓ (90). 
1324. Ad finem vnius terre spinetose Korwlkuth vocate HANKÓ (90). 
1384. Kis Kural RÖMER FLORIS. A Kural szó valószinüleg iràs- 


| . hiba Karul helyett. 


Vajjon" az 1265-ös adat Karvalypataka-t jelenti-e, az 1324-es 


. Karvalykutat, az 1384-es pedig Kis Karul-t azt nem merem állitani. 
. Igy az első biztos karvaly adat a következő : 


1412. Unum Nisum, guod wlgo Caruul dicitur, SZAMOTA (234). 
Ez az adat azért is kiválóan érdekes, mert egyidejü a Besz- 
tercei és Schlägli Szószedetek azonos adataival. 

, Majdnem ogy század telik el, amig ujból akad egy adatunk : 

- 1501. Aves bonos videlicet Karul. Tehát Karul, jó solymaszmadar. 
SZAMOTA (234). Ettől fogva főleg a főuri családok solymászati 


«TS ; , . , A des ” 
a Cs levelezéseiben mar sürübben fordul elő. 
A 


1548. Uöttem ket rezharangot Karuolra, SZAMOTA (234), NADASDY 
leveltär. | 

1548. Uettem ket kesztwt Karuolra, SZAMOTA (234), NADASDY 

ri: . levéltár. 

1549. Egh par bőrkeztőt uettem Karul hordozny, SZAMOTA (234). 


‘1555. Karvalyok. Kassa városa panaszolja, hogy Ő Felsége vitézei 


gyalog és lóháton karvalyokkal és kutyákkal madarásznak. 
TAKÁCS Rajzok a török világból (242). A , karvaly" itt való- 
szinüleg , solymászmadár" jelentésü. 


62 


1558. 


1559. 
1559. 


1561. 
1567. 


1568. 
1568. 
1568. 


1569. 
1571. 


1575. 
1577. 
1578. 
1583. 
1583. 
1589. 
1590. 
1590. 
1590. 
1592. 
1649. 
1670: 
1730. 


1760. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB {Aquila 


Az karvalyokat tartsd szépen.. NÁDASDY TAMÁS levele. 
EGERVÁRY : Adatok a hazai vadászat történetéhez. Vadászlap 
1889. p. 1. : 
Karuolra valo labszyot . . . SZAMOTA (234), NÁDASDY levéltár. 
Az solymokat, rárókat, ölyveket, karvalyokat most ideje 
kiszedni. TAKÁCS (242). Nagyon becses adat, mert fölsorolja, 
illetőleg megkülönbözteti az akkoriban solymászatra használt 
madarakat a vándor és rárósólymot, a héját és karvalyt. 
Fogolymegfogö karvaly... HANKÓ (90). 

A karvoly felől tegyen választ — NApaspy levéltár. EGER- 
VÁRY Vadäszlap 1889 p. 1. 

Küldjön 3 karvolyt — NApaspy levéltár. EGERVARY Vadasz- 
lap 1889 p. 1. 

— 3 karvalyt iger NÁDASDY TAMÁSNÉ a fiának. Dado SAN- 
DOR (242). 

Küldjön nekem egy karvolyt — NApaspy levéltár. EGERVARY 
ugyanott. 

— az Karvoly felől — NApaspy levéltár. EGERVARY, ugyanott. 
— az karwolokban — ZAY M. Adatok a hazai vadászat tör- 
ténetéhez. Vadászlap 1889 p. 83. 

— az karuolokat ne hagyasd — ZAY M. ugyanott. 

— két vagy három karwol fiat kér ZAY MAGDOLNA. Ugyanott. 
Sólymokat és karvalyokat és más vadászó madarakat kiván 
kegyelmed. Most, csak karvalyokat küldhetek. TAKACS (242). 
— az Kd karuolját tanitom. ZAY M. Vadászlap 1889. 

— ‚az Karwolokat — ZAY M. Ugyanott. i 
— tudom kd odaföl bővös karwollal — Zay M. Vadaszlap 
1889. 

— egy karuolt ideatta — azért én is kérek karuolt. Zay M. 
ugyanott. 

Az Karwol felől azt irhatom, hogy megthanitottam. ZAY M. 
ugyanott. 

— küldöttem két karwolt lipthöit — az Te kd mindakét 
karuolljat oda küldettem Morwaba. ZAY M. ugyanott. 

— tudom azt, hogy Kd bövös Karwolokkal. ZAY M. ugyanott. 
— bővelkedik Karwol madarakkal. ZAY M. ugyanott. 

— Déván ugy tudom Karulyok vannak — DEÁK F. Magyar 
hölgyek levelei (53). 

Kd nekem irt levelét két Karoly madárral — ZAY M. Vois. 
lap 1886. 

Minden vadtul és madartul lövőpénz adódik, ugy mint 
Karuly madárért dénár 11. HANKÓ (90). 


x“ 30/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 63 


"a 
Li 


ari 


"hid 


; Az eddig fölsorolt adatok ugyszólván egyöntetüen azt bizonyitják, 
| hogy karvaly-karoly-karuly szót az Accipiter nisusra vonatkoztatták. 
| Bizonyitják ezt azok a gyérszamu adatok is, amelyek a karvaly © 
| által vadászható madarakról maradtak fönn. Az egyik adat szerint 
| fogolyra használták, más adat szerint „fürjeztem karullyal“ (Magyar 
| Nyelvt. Szótár, 148). A közfelfogást megerösiti ZRINYI egyik verse is: 
,Violam ugy futott én szemeim előtt, Mint fürj karvaly előtt . 
| (CZUCZOR FOGARASI III. p. 425). APÁCZAI szerint pacsirtát üz. Heck 
| car adatok tehát összhangban vannak a karvaly vadászati módjával. 
‘a … A szötärirodalomban kezdettöl fogva helyesen azonositottäk a 
3 Karl szót a Nisus-szal és mindjárt az első forrásokban a solymäsz- 
= . madarak társaságában szerepel. 
. 1400-as évek első évtizede. Carul = Nisus, SCHLAGLI (212). 
1400-as évek első évtizede. Karul = Sufus (hibás irás Nisus helyett) 
BESZTERCEI Szószedet (257). 
1533. Karuol — Falco Nisus. MURMELIUS (165). 
. 1590. Karoly = Nisus, Karuolymadár. MELICH: SZIKSZAY FABR. 
| (156). 
1595. Karvaly=Nisus, VERANTIUS F. Diction. quinque linguarum, 
Pozsony 1834. 
1604. Karolymadär, Karvoly, Nisus ; szenczi MOLNAR ALBERT (164). 
1633. A Karulymadar pacsirtät üz. Apáczai CSERE J. Encyclopédia. 
1708. Karulymadär. Accipiter fringillarius. PArız PÁPAI (187). 
1767. Karulymadär = Falco nisus. PARIZ PÁPAI, Bop-féle kiadás. 
(187). 
1808. Karmadär, hajdan Karoly, Karvoly, Karölyü, Nisus. Acci- 
: piter ad venandum instructus. SÁNDOR I. (206). 
1843. Karmadár, Karölyü, Accipiter ad venandum instructus. 
BuGÂT Természettudományi Szöhalmaz. 
| A később keletü szötärakban is mindenütt mint az Accipiter n. 
A | nisus neve szerepel a karvaly, igy azok fölsorolását mellőzöm. 
A szakirodalomban ugyancsak egyöntetüen, illetőleg egyértelmüen 
| mint az Accipiter n. nisus nevét azonosították a Karoly, Karuly, 
. Karvaly madárnevekkel. Az idevágó adatok kivonatosan és hézagosan 
; a legujabb szakmunkák adatainak mellőzésével a következők : 
— — 1691. Karvoly, az ölyük között van fölsorolva latin nevü azonositás 
e nélkül. MISKOLCZI (162). 

e 1780. Karolymadär = Falco nisus. MOLNÁR: Zoologicon Com- 
plexum Budae 1780. In | 
1793. Karvoly, quasi Karölyv, Karolymadar, német Sprintz, 

Sperber. GROSSINGER (81). 
1799. Karolymadar = Falco nisus. FABIAN (66). 


LE ey RE 
in = LIE ally TA Ra 
2 » 
\ 


64 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB : Penta , [Aquila 


. 1801. Karoly, Karvoly = Falco nisus. FÖLDI (70). | 
1829. Karvaly. PAK DIENES (184). PAK a karvaly szót nem azono- 
sitja az Accipiter nisus-szal, hanem tulajdonképpen „soly- 
mäsz-madär“-nak minösiti, amikor , nyulnak karvallyal való 
fogatásá"-ról ir. A Falco nisus szerinte Verebész ölyv. 
1831—32. Karvoly-Karuly-madär, Karvoly Accipiter fringillarius, ille- 
tőleg Nisus, manapság helyenként Karvaly KRESZNERICS (130). 

1838. Karvaly — Accipiter nisus. SOLTÉSZ : Természetrajz. 

1845. Karujmadär, Karuj = Falco nisus. STETTER : Adalékok Erdély | 

| ornitholögiäjahoz. | 
1850. Karolymadär, Karoly-ölyv, Karvaly-ölyv = Aceipiter nisus 
PETÉNYI : Hätrahagyott irataiban. CSÖRGEY Madártani Töre- 
dékek. Budapest 1904. 

1851. Kis Karuly, Verebész Karuly, Madarász Karuly = Falco 
nisus. ZEYK MIKLÓS : Hätrahagyott iratok. SCHENK J. Aquila 
1920. évf. 

1860. Karoly, Karvaly = Falco nisus. BERczy (24). 

1866. Karvaly = Accipiter nisus. Gr. LÁZÁR K. A leg urai. 

Ezentul a karvaly szó mint az Accipiter n. nisus neve valósággal 
egyeduralkodóvá válik a magyar madártani szakirodalomban, amiért 
is lemondok arról, hogy a többi idevágó irodalmi forrásokat ismer- 
tessem. A magyar madárnevek történeti kifejlődéséhez mindenesetre 
szintén érdekes adalék, hogy az Accipiter nisus is olyan nevet kapott, 
— Karvaly — amely a régi forrásokban nem fordul elő. Ezuttal csak " 
hangváltozásról van szó, nem pedig jelentésváltozásról, mint pl. az 
ölyv, vagy ráró esetében. | 

Hasonlóképpen lemondok arról is, hogy helységnevek karvaly 
vagy karuly s hasonló vonatkozásait tárgyaljam, mert egyrészt kevés 
van belőlük, másrészt pedig a Károly személynévvel való összecserél- 
hetés miatt helytelen következtetésekre és megállapításokra lehet. jutni. 
Ugyanez vonatkozik a családi nevekre is. A hazai vonatkozások befeje- . 
zéseként még csak azt akarom megemliteni, hogy a Magyar Tájszótárban 
a Karvaly szó nem fordul elő. A Karuj azonban több helyről ismeretes, 
igy Szolnok-Dobokából, Háromszékből és az Erdővidékről, tehát kizá- 
rólag Erdélyből. Hogy ebből a jelenségből milyen következtetéseket 
lehetne levonni, arra nézve nem tudok véleményt mondani. | 

Befejezesül közlöm a karvaly idegen neveit s azokkal kapcsolatosan 
a magyar , Bese" családi és madärnevre vonatkozó adatokat. 
Arab : Basig, Basik, NAUMANN (173); Basik, Aankerat a 9, 
Karsamet, Ollam, Szornuf, HAMMER P. (86 p. XI.). 
Dalmát: Kraguly, VERANTIUS F. Diction. quinque linguarum. Po- 
zsony 1834. 


MAGYAR SOLYMÄSZMADÄRNEYRK 65 


4 ké Észt : Rana Kull, NAUMANN (173); Vimakull, ARTOBOLEWSKY (14). 
| Finn: Vorpuiszhaukka, Poutahaukka, Vorpuisztenhaukka, NAU- 
x i MANN (173); Varpuszhaukka, JÖRGENSEN, Glossarium. 

… Goròg: Okszüpterin, HAMMER P. (86). 

— Georgiai : (Gruz) Kori, ARTOBOLEWSKY (14); Mimino, VOGEL (253). 

India: Sikra, Csipak, VÖGELE (253), Basa ©, Basin 5, DONALD, 

a The birds of Pray of the Punjab, Journal of the Bombay 

Ke Nat. Hist. Soc. 1920. p. 138., 139. 

‘4 Jakut : Csycsach-szyt, ARTOBOLEWSKY (14). 

Japan: Konori, NAGAMICHI KURODA (136); Hai-Taka, HARTING 

4 (94, 214). 

Kalmük : Kirgu, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kina : Chiao-Ying, Ross (203). | 

Kirgiz : Kirgij, ALMASY (8) ; Kirgej, VÖGELE (253). 

B Lengyel : Krogulecz, Jasztreb krogulecz, Szokol krogulecz, Krogulecz 

18 Zvicsajnyi, DOMANIEWSKY (58). 

—  Lett:Szvirbuku vauagsz, NAUMANN (173); Vehga, ARTOBOLEWSKY (14). 

È Mandzsu : Szilmen, Ross (203). 

Orosz : Jasztreb prepeljatnik, NAUMANN (173); Jasztreb, Vorobjatnik 
ARTOBOLEWSKY (14) ; Prepeljatnik, HARTING (94 p. 192) ; Jasztreb 
Prepeljatnik, Rjabecz, Kobecz, MENZBIER (159); Jasztreb, Prepel- 

. jatnik, Vorobjatnik, Rjabiecz, Kobiecz, DOMANIEWSKY (58); 

HA Perepeljetnik, Jasztreb perepeljetnik, Krajnyi, VÖGELE (253). 
. — Örmény: Allal, RADDE (197). 

= Perzsa : Basa, RADDE (197); Basa, Girgi, HARTING (94 p. 199, 

i | AIN I AKBARI adata 1590-böl); Base, Vase, HAMMER P. (86), 

szerinte a német „Baitzen“ szó ettől a perzsa Base szótól 

. származik ; Basa, Basin, VÖGELE (253); PHILLOT (192 p. 11) 

szerint a perzsa név Basa s ez a karvalyra vonatkozik, mig 

az Astur badius BLANF. neve Pigu s ez azonos az indiaiak 
mo Sikra nevü solymäszmadaräval. 

___Tadzsikisztan: Kirgi, VÖGELE (253). 

. — Tatár: Kirghé és Kirghai, RADDE és ARTOBOLEWSKY (197, 14). 

Torok : Kargul, Kargaul, GomBocz (76). 

Karghai, SCULLY (217 — keleti Turkesztanban). 

Kirguj, Ross (203). 

Kirghi, Kirgi, PHILLOT (192 p. 11). 

Basa, Kelet-Turkesztän, SHAW, GomBocz Z. (78). 

Atmadzsa, Karakukusi, Thuth, Ferragui, Keragu, HAMMER P. 

(86 p. XI). 

Kirgui, az átvonuló, vagyis északibb vidékekről érkező kar- 

valyok neve, mig a mindenkori területen honos fajtàrsnak a 
5 


Bee Se the hoyle tee. | 
È i . +” * ow i) . | 


¥ | 
| 


66 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


neve Puchui, Pigu, amely valószinüleg az indiaiak Sikra neve- 
zetü madara az Astur badius, amelyet HAMMER P. az ótörök 


Bighu vagy Beighu-val azonosit.*) Az Atmadzsa irodalmi 
név, mig a Kirgui, Kurgui népies név s a közepäzsiai török- | 
ségnél a karvaly népies elnevezése. LE Cog-nal a karvaly A 
török neve Kirgui, RADLOFF-nál Kirgav, HAMMER-nél pedig — 


Ferragui és Keragu. (A Ferragui helyett STEINGASS Persian 
Dict.-ban Faraghui található.) HAMMER Karakukusi neve 
valószinüleg csak hibás kiejtés, Kirgu Kusi helyett és 
Ferraghu, valamint Keragu szavai voloee ate tévedésen 
alapulnak. 

A turfani oäzisban a karvalyt nem fészekbő 5l szedik, hogy 


solymászmadarat neveljenek belőle, hanem vadon befogják 


hálókkal, és pedig ősszel. Télen át vadásznak vele galambokra, 
foglyokra, fürjekre és apró madarakra. Tavasszal aztán szabadon- 
bocsátják őket, mert nem birják a fogságot. LE Cog (43, 44). 

Kirgij, Kirgej 9, Csupek d, DEMENTIEW (56 Turkesztán). 


Atmacicilek, Atmacaci, FINGER (68). Jelenleg a fürjekre alkal- 
mazzák Lazisztanban, Atina vidékén (melynek jelenleg Pa- , 


zarcik a neve), a Fekete-tenger mellett. Itt ugy fogják a kar- 
valyt, hogy kifeszitett háló mögött gébicset röptetnek, melynek 
elfogása végett a karvaly levág, de belekeveredik a hálóba és 


igy megfogják. A betanitott karvalyok csak rövid ideig marad- . 


nak életben s ezeket igen drágán fizetik meg, FINGER (68). 
Atonaja, HARTING (94 p. 196, BARKER adata 1853-ból Ciliciából). 
Atmadja, Bosnyák-török, RODICZKY (201). 

Atmadzsa, Atmadzsa csaganozu,  MATARACI (153). 


Ukrán : Jasztrebok, Rjabécz, Kobecz, Suljak, Kragulecz, Gorob- | 


jatnik, Kibecz, Kibcsek, ARTOBOLEWSKY (14). 

Illetekesebbek megitélésére bizom annak elbiräläsät, hogy meny- 
nyiben lehet azonositani a Karuly, Karoly, Kiruj stb. magyar szavakat 
a karvaly török-tatár-kirgiz stb. Kirgej, Kirguj, Kargul, Karghai stb. 
elnevezéseivel. Nézetem szerint a különbség nem akkora, hogy nyelvé- 
szetileg ne lehetne áthidalni. Mindenesetre valöszinübb ez a fölfogás, 


mint VERANTIUS-é, aki ugy hiszi, hogy a magyarok a dalmát Kraguly | 


szóból vették át a karvaly nevet. 


"De ha ez nem is sikerülne, nem lehet elmellőznünk a ,,Bese‘ — 


szó tárgyalását, amely a magyar nyelvkincsnek egyik  csodála- 


tosan érdekes  jövevényszava.  Beszármazásának kérdése nagy? 


*) Kiválóan érdekes jelenség, hogy nemcsak , vándor" solymokat különböztet- 


nek meg a solymászok, hanem , vándor" karvalyokat is. 


/ 


MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 67 


| foladat elé állítja a kutatást. A magyar forrásokban mint személynév 
_ jelentkezik és csak gyér irodalmi és népnyelvi adatok utalnak arra, 
hogy itt a kutatásnak madártani térre kell terelődni, mert a Bese szó 

fi. madárfajt jelent. GoMmBocz ZOLTÁN szerint (78) ma is élő szó a 

; szlavóniai magyaroknál és , kánya", illetőleg „känya, varju" jelentesü. 

| Szerinte a szó török eredetét már MUNKÁCSI mutatta ki és pedig ROBERT 

| BARKLEY SHAW munkája alapján, amely , A sketch of the turki language 

4 . as spoken in Eastern Turkistan“ cimen 1880-ban jelent meg Calcutta-ban. 

Fr . Ebben a Basha szó = Sparrow hawk = Sperlinghabicht, tehát kifogás- 
. — talanul karvallyal van azonositva. 

8 A magyar nyelvemlékekben előforduló Bese szavakat GoMBocz 
b. a | következőkben ismerteti. 

‘1086. Laurentius Comes filius Bese. 

PB 1138. Bese, servus in villa scer. 
= 1277. Georgius Bese. 
| 1279. Bese et Illu filij Buguzlay. 

1292. Bese barsmegyei helység mint terra haereditaria cumani 

| neven fordul elö egyik oklevelben. 

1322. Baliar unokái Jakab, Janos és Bese. 

1367. A Karla János kun LT ala tartozök közül az egyiknek 
Ki a neve Bese. 

1394. Bartholomeus de Bese. 

1395. Besemihälszälläsröl történik emlités egy ma mar ismeretlen 

. helységr6l a Nagykunságból. 
Bese helységnév van jelenleg Alsó-Fehér megyében, németül 
Beschendorf és Besedi, mansio in ultrasilvanis partibus. 
. Bese, illetőleg Besse mint családi név jelenleg is előfordul Kolozs 
| megyeben. 

Mint madarnév a XVI. század elejéről való JORDÁNSZKY kódexben 
À szerepel a következő szöveggel : , Es ezek az éghy madarak 
9 közzöl, et nem yllyk eelny: keselywwt, heeyaath 
“E _ Beseeth . | 
“à . Ezekből az adtatok ból megällapithatö, hogy a Bese szó egyrészt 
A mar nagyon korán szerepel a magyar nyelvkinesben (tehát föltehetőleg 
. magukkal hozták a honfoglaló magyarok), másrészt még ma is élő 
. tagja annak. Előfordul mint személy-, illetve családi név, továbbá mint 
felség és végül mint madárnév, tehát egyáltalában nem tulmerész 
eljárás, ha azt a MunKACSI által megjelölt uton azonosítjuk a keleti 
népeknél gyakori „Basa“, illetőleg Báz szóval, amely egyrészt a karvalyt 
jelenti, másrészt Hénbin általánosan a solymäszmadarat, amit az ugy- 
I levezett  , Báznamé"-k, vagyis solymaszati könyvek bizonyitanak. 
I yen kettő is van és pedig a szeldzük MOHAMMED EL BARDZSINI „Bäz- 
5* 


LE, 


68 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB i [Aquila 


namé“-ja HAMMER-PURGTALL kiadásában és TAYMUR MIRZA „Bäz-nama 

yi Nasiri“ cimü perzsa solymäszkönyve, mely PHILLOTT angolnyelvü 
forditasaban maradt ránk. RADDE szerint a perzsaknal és örmenyeknel 
a Bäz név solymäszmadarat jelent. A Bese szó tehát ezek értelmében 
tulajdonképpen solymászt jelent. Arra nézve, hogy miként származott 
a magyar nyelvkincsbe a magam részéről csak azt a föltevést merem 
. megkockáztatni, hogy török vagy perzsa vándorsolymászok hozhatták 
magukkal olyan területekre, amelyeken a hun-magyarok ideiglenesen 
tartózkodtak. Amint az oghuz vándorsolymász utján Perzsiába Bahram 
királyhoz eljutott a Turul madár és a perzsa szókincsbe a Turul — 
Toghrul név, ugy viszont a solymászmadárcsere utján a déli népek is 
elvihették magukkal az északiak felé a maguk solymászmadaraikat és 
azok elnevezéseit, amelyek aztán az ott megtelepedett gazdaiktöl 
megkapták a maguk Bese neveit, mint a hozzánk telepedett tatár soly- 
mászok a magukkal hozott zongorjaikkal a ZONGOR nevüket. Végered- © 
ményében talán ez a Bese szó is a hun-magyar azonosságnak egyik 
morzsányi emléke, mert ezt a szót aligha tudták más uton magukkal 
hozni a honfoglaló magyarok, mint egyik emlékét annak a korszaknak, 
amikor még együtt éltek a hunokkal olyan területen, amelyen a soly- 
mászat igen nagy becsben állott, mint pl. az oghuzok földjén, ahonnan 
elhozták magukkal a Turul nevet is. Ha nem fordulna elő oly korán 
— 1086-ban —, akkor arra is lehetne gondolni, hogy kun jövevény 
szó, mert három izben is szerepel kun vonatkozásban. 

Utolsó szóként még csak azt tartom szükségesnek megemliteni, 
hogy CHERNEL ÍSTVÁN az ugynevezett Magyar Brehm, Madarak cimü III. 
kötetében, a 490. lapon a Bese nevet ráruházza a Gypohierax angolensis 
GMEL nevü madárfajra. Megokolása szerint Bese a JORDÁNSZKY Codexból 
vett régi név, melynek határozott értelmét nem ismerjük, csak annyit 
tudunk róla, hogy valamelyes ragadozó madárra vonatkozik. A magam 
részéről követtem ezt az elnevezést az ugynevezett Uj Magyar Brehm- 
ben, Madarak IIT. kötet 1929 p. 181 és ezt a Gypohieraxot szintén Bese-nek 
neveztem. HANKÓ (90) szerint sem jelenthette a Gypohierax madarat, 
de viszont nem is jelenti a Haliaetust, ahogyan ő gondolta. Az eddig 
elmondottak szerint azonban már biztos, hogy a Bese nem gazdátlan . 
madárnév, hanem annak határozott jelentése van s ezért a jövőben 
ezt a helytelen elnevezést meg kell szüntetni s a Gypohierax madär- . 
nemzetségre más magyar elnevezést kell alkalmazni. 


SPRINCZ. 

Ezt a családi levelezésekben fönnmaradt solymäszmadärnevet 
tulajdonképpen szintén a Karvaly szóval együttesen kellene tárgyalni, « 
mert. hiszen a szó valóban karvalyt jelent. Mindössze kétizben fordul 


| 1939/42] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 69 


elő a NÁDASDY-család levelezeseben, amelyből elsöizben EGERVARY 
(Adatok a hazai vadászat történetéhez, Vadaszlap 1889. évf.), másodiknak 
TAKÁCS SÁNDOR (241, 242) hozta nyilvánosságra. Egyéb forrásokban 
ez a szó nem fordul elő és használata csak egyes családok beszélgetései- 
ben és levelezéseiben volt átmenetileg használatban. Az emlitett leve- 
lezések a következők : 

1568 jun. 28-dikán NApaspy TAMÁS arra kéri édesanyját, hogy 
küldjön neki egy karvolyt és egy sprinczet. A második 1568 julius 
21-dikén kelt levelében pedig azt irja, ugyancsak édesanyjának, hogy 
„megszolgalnam, ha Kd megküldené a három karvolyt és két sprinczet.“ 

Ebből a szövegből azt a következtetést kellene levonni, hogy a 
karvaly és a sprincz két teljesen különfajta solymászmadár, pedig a 
kettő ugyanaz, csak a karvaly az Accipiter n. nisus fajnak az 
erőteljesebb termetü nősténye, a sprincz pedig a gyengébb termetü 


himje. A szó származása és jelentése egyáltalában nem kétséges. 


A sprincz német szó, amelyet már GESNER emlit 1555-ben megjelent 
művében (74) mint a karvalynak a nevét. Legutóbb ENGELMANN azono- 
sitja a ragadozó madarakról s azzal kapcsolatosan a solymászmadarakról 


. szóló összefoglaló nagyszabásu munkájában (63) mint a karvaly himjét. 


A szó beszármazására nézve az a föltevésem, hogy főuri solymászó 


csalädaink egyrészt cseh-morva solymosokhoz „jagerek“-hez küldték 


madaraikat idomitäs végett, esetleg ilyeneket alkalmaztak is és ezek 
révén jutott a családokba ennek a szónak az ismerete. 

Hogy solymászmadarakat szokásban volt elküldeni idomitásra, 
arról tanuskodik KLucs6y ALBERT-nek 1590-ben ZAY PÉTER-hez irt 


levele, mely szerint ,mindakét karuollját odaküldöttem Morvába." 


A morva solymász aztán az odaküldött „karuoll“-ok közül a himet 
mint , sprincz"-et küldte vissza, mert német solymászati neve valóban ez. 


PIRKO. 


Egyetlen egyszer előforduló azonosíthatatlan solymászmadárnév. 
Bakics ANNA 1580-ban irja Holicsról TÓTHPRÓNAI MÁTYÁS diáknak, hogy 


| keressen madarászni való jó Pirkokat. (DEÁK Farkas: Magyar Hölgyek 


. Levelei 1515—1709). Holics morvamenti határközség, nem lehetetlen, 


hogy itt is idegen, de egyelőre ismeretlen eredetü szó került a magyar 


248 
«90 


solymaszmadarnevek közé, amely azonban akár a sprinez, örökre elve- 


. szett, de ugy, hogy jelentését nem lehetett megállapitani. 


KIKÖCSÉN. 


Ezzel a solymászmadárnévvel is csak a magyar solymászó főurak 


. családi levelezéseiben találkozunk, amelyekből TAKÁCS SÁNDOR kiváló 
történetirónk tanulmányai során (241, 242) hozta azokat nyilvánosságra. 


70 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Mint irodalmi név TAKÁCS tanulmányainak megjelenéséig teljesen 
ismeretlen volt. Semmiféle szótár, természetrajzi szakmunka, vagy szép- 
irodalmi munka nem emliti a multból, ellentétben egyéb solymászmadár . 
nevekkel, amelyek közül némelyek, mint pl. a sólyom, a kerecsen, az 
ölyv, ráró bőven fordulnak elő. Nem fordul elő sem mint személy vagy 
családi név, sem mint helységnév, s mint madárnevet a nép seholse 
ismeri. A Tájszótárban szintén nem fordul elő. 

TAKÁCS mindössze három levélből emliti ezt az igen behizelgő : 
hangzásu kiköcsén solymászmadárnevet. Ezek a következők : 

1569. ... megértettem az Ked levelét, melyben ir az karvoly 
‘ felől, de nem szükséges, hogy fölküldje az kiköcsén madarat. 
Ezzel megkaptuk az első nemleges adatot, vagyis azt, hogy 
a kiköcsén nem azonos a karvallyal. 

1579. FORGÁCH SIMON irja ZRINYI GYÖRGY-nek, hogy. küld két 
solymot, amelyek közül az egyik kiköcsén. Ebből arra lehetne 
következtetni, hogy a kiköcsen sölyomfajta, vagy talán 
inkább solymászmadár, de faji azonosságának megállapi- 
. tására semmiféle támaszpontot se nyujt. 

1583. ZAY LORINCZ irja a következőket : „de ha Kegyelmed ide- 
adta volna az kiköcsén ölyvet, én odaadtam volna Kegyel- 
mednek az karolyt érette." Ebből is csak azt a nemleges 
következtetést lehet levonni, hogy a kiköcsén nem karvaly, 
de nem is ölyv, mert a kiköcsén mellett az ölyv megjelölés 
solymászmadarat jelent. 

Faji azonosságának megállapítását ezeknek az adatoknak az 
alapján egyáltalában meg se lehet kisérelni s igy minden erre vo- 
natkozó kisérletet a multböl tévesnek kell minösiteni. BALKAY (17) 
a Falco subbuteo, illetőleg a Falco columbarius aesalon fajjal azo- 
nositotta, ez azonban csak elgondolás volt, minden tárgyi alap nélkül. 
HANKÓ (90) ZAY LŐRINCZ levele alapján, amelyben „kiköcsen ölyv" 
szerepel, ugy gondolta, hogy a kiköcsént a mai egerész ölyvvel 
(Buteo) lehet azonositani. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 
az egerész ölyv nem solymászmadár, hanem jámbor egerész vagy 
dögevő, amely legfeljebb sebesült, vagy elgémberedett madarakat 
tud ragadozni. SZALAY BÉLA elgondolása szerint a Kiköcsén valószinü- 
leg a „Kelecseny“ szó elrontása (232). Bizonyitani azonban ezt az 
elgondolást nem lehet. 

Azzal kell lezárni a „Kiköcsen“ madárra vonatkozó ismertetést, 
hogy faji azonosságának megállapítása a rendelkezésre álló adatok 
alapján lehetetlen. Annyit azonban biztosan állithatunk, hogy nem szabad 
a szó használatát pl. NAGY Lajos királyunk korából emlegetni, mert 
első előfordulása 1569-ből való, 


/42] MAGYAR SOLYMÁSZMADÁRNEVEK 71 


ag 
È aS 
+ 

» 


a Bizonyos csak annyi, hogy valamilyen solymäszmadarat neveztek 
-kikôcsén-nek, lehet, hogy a sölyomnak, rärönak, héjának valamilyen 
a kor vagy nem szerint megkülönböztetett alakját, amely azonban tisztán 
| esak családi használatban ns és soha a köztudatba és közhasználatba 
Di nem került. | 

; ‘À . Még talán arról is | lehet szó, hogy a főuri családokhoz szegődött 
4 _eseh- -morva solymäszok valami nyelvrontäs révén alkották ezt a 
| kiköesen szót s igy talán igaza lehet SZALAY BÉLÁ-nak, hogy a kiköcsén 
szó, ha nem is a „Kelecseny“-nek, hanem valami más, most már utó- 
| lagosan meg nem állapítható solymászmadárnévnek az elrontäsa. 


A , 
SSA, 
è ? 
16 
+ 


SAS. 


È de A Sas nem fordul elő a magyar solymäszmadarak között. Egyetlen 
hegy olyan adatunk sincsen, amelyről arra következtethetnénk, hogy a 
sast valaha is solymászatra idomitották volna a régebbi időben 
| Magyarországban. 
| —A szó eredetére vonatkozó kutatásaink ennél a fajnál is teljesen 
. meddők. A keleti népeknél, akiknél a szirti sast, Aguila chr. chrysa- 
. etus-t még jelenleg is általánossan alkalmazzák mint solymászmadarat 
és rökära, farkasra, gazellara, őzre és vadmacskara, de nyulra, darura 
és - vadludra is idomitjäk, ennek az igen kedvelt és nagyon eredménye- 
“sen működő solymäszmadärnak a neve Berkut, Berküt, Bürküt és 
Einsonisk Ez a szö nem szärmazott be a magyar nyelvkincsbe. A sas 
Er etymologiäjärél nem állanak rendelkezésemre adatok. 
È . Éppen csak kuriozumként emlitem meg a , Die Beizjagd, Neüe 
Folge No1." 1925-ben megjelent számában DEPPE ADOLF cikkét „Beizjagd 
mi it dem Adler“, amelyben azt mondja el, hogy 1915 május havában, 
mikor ezredével a Kárpátok egyik helységében állomásozott, találkozott 
eg y ottani lakossal, aki nemzetiségére nézve „goräl“ volt (lengyel szar- 
. mazásu hegyilak6), aki idomitott szirti sassal solymaszott, melynek soran 
_zergegidät zsákmányolt. A 
. À kérdéstől távolállók talán csodálkoznak azon, hogy a , magyar 
ea ilyen szelesmedrü kimeritö tárgyalást szen- 
teltem Célom egyrészt az volt, hogy betekintést adjak az ilynemii 
ta D alksok mühelytitkaiba, hogy mintául szolgälhassanak mäsnyelvü 
I temzetek hasonló kutatásaihoz s egyuttal rävilägitsak arra, hogy az 
te kutatásokhoz a madártani tudás mellett még sok egyéb is 
Szükséges. A madarak nemzeti nyelvü elnevezéseinek történeti kifejlő- 
i megismeréséhez a solymaszmadarnevek tanulmányozása talán 
Diner fejezetet szolgáltatja, 


72 Ä JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Ungarische Beizvogelnamen. 


Von JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


II. Abschliessender Teil") 


SÖLYOM. 


Das ungarische Wort „Sölyom“—Falke wird als „Schohljom“ aus- | 
gespochen. Im nachfolgenden Texte wird die originale ungarische 
Schriftweise „Sölyom“ beihehalten. 

Das Wort, , Sólyom" muss als ein von den Magyaren schon zur 
Zeit der Landnahme mitgebrachter uralter Vogelname angesehen werden. 
Uber den Ursprung lässt sich vorläufig noch nichts Bestimmtes aussagen. 
Während der türkische Ursprung der Beizvogelnamen Turul, Zongor 
und Tcrontal, sowie die russische Herkunft des Wortes Keretschen ohne 
jeden Zweifel nachgewiesen werden kann, stehen uns bezüglich der 
Herkunft des Vogelnamens , Sólyom" keine ähnlich sicheren Daten zur 
Verfügung. | 

ZOLTÁN GOMBOCZ befasst sich in seiner Abhandlung ,,Unsere alten 
türkischen Lehnwörter“ (76, p. 315) mit dem Worte, , Sólyom". Seiner’ 
Ansicht nach geben die türkischen Wörter „Tschojlu”, „Tschajlak“, 
das dschagatajische und tatarische „T'schajlan‘‘, sowie das osmanische 
„Tschojlu“, „Tschajlak“ und „Tschavli“ — (letzteres der Name des 
jungen, noch nicht dressierten Falken) — die Klangform des ungarischen 
„Sölyom“ nicht genau wieder. | 

Ich muss gestehen, dass mich diese GoMBocz’schen Falkennamen 
türkischen Ursprungs ausserordentlich überrascht haben, denn ich fand 
in der älteren und neueren Literatur über Vogelkunde und Falkenbeize, | 
die ich zwecks Identifizierung der ungarischen Beizvogelnamen studiert 
habe, nur einen einzigen, wenn auch nicht völlig gleichen, so doch ähn- 
lichen Namen u. zw. bei DEMENTIEW (56) ; dieser berichtet, dass der 
Name des Sperbers in Turkestan „Tschauli“ lautet. Die Wörter 
„Tschawli“ und ‚„T'schauli“ stehen einander so nahe, dass sie ohne Beden- 
ken einander gleichgestellt werden können, umsomehr als selbst in | 
den Quellenwerken von GoMBocz die Bezeichnungen „Tschojlu“, 


*) Erster Teil s. Aquila 1935—1938, p. 349—409. Die in Klammern befindlichen 
Nummern beziehen sich auf das Schrifttum und sind die nämlichen, welche im unga- 
rischen Texte auf p. 338—348, angeführt sind, 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 73 


„Tschajlak“, , Tschajlan", , Tschawh" nur zum Teil mit dem Worte 
, Falke" — Sólyom identisch sind, zum andern Teil dagegen die Bedeu- 
tung „Sperber“ und „Habicht“ haben. Man kann infolgedessen nicht mit 
Sicherheit entscheiden, ob sich ZOLTÁN GoMBocz’s Angaben tatsächlich 
auf den Falken bezw. auf dessen Stammform, den Wanderfalken, beziehen 
oder nicht. 

Wenn wir nun aber bei den verwandten finnisch-ugrischen Völkern 
nach dem Ursprung des Vogelnamens Sölyom forschen, ist uns ein 
voller Misserfolg beschieden. Der Wanderfalke heisst bei den Esthen 
„Suurkransi Kull“, bei den Finnen ,,Muuttohaukka, Leivohaukka“, bei 
den Lappen ,,Rievsakfalle“, bei den Letten ,,Peekuns“ (NAUMANN 173), 
bei den Ostjaken , Tschung", „Schangu“, ,,Soengur“ (ARTOBOLEWSKY 14), 
bei den Samojeden ,,7'schapu-ei“ (PLESKE 194). Weil alle diese Wörter 
der Klangform des ungarischen Sólyom noch viel weniger entsprechen, 
glaube ich die finnisch-ugrische Abstammung des Wortes , Sólyom" 
endgültig ausschalten zu dürfen. 

Demgegenüber ist die Sache mit dem türkischen Ursprung dieses 
"Wortes nicht so ganz aussichtslos, denn der Wanderfalke, die Stammform 
des ganzen Falkengeschlechtes, heisst bei allen orientalischen Völkern 
(Persern, Arabern, Oghusen, Türken u. s. w.) von altersher bis auf den 


. heutigen Tag konsequent ,,Schahin“. Auch dieses Wort stimmt zwar 
. mit der „Klangform“ des ungarischen, Sólyom" nicht sehr überzeugend 


überein, steht ihr aber auf alle Fälle näher, als die bei den finnisch- 
ugrischen Brudervölkern gebräuchlichen Namen. 
Wenn sich auch bezüglich des Ursprungs des Wortes , Sólyom" 


. gewisse Schwierigkeiten ergeben, herrscht hinsichtlich seiner Bedeutung 


nicht die geringste Unsicherheit. Es besteht kein Zweifel darüber, dass 
die Wörter ,,Falco“= ,,Solum“, bezw. verderbt ,, Falto"— „Zoliem“, die 
in den Wörterbüchern von BESZTERCE (25) und SCHLÄGL (212) aus der 
Zeit unseres Königs LUDWIG DES GROSSEN oder unmittelbar nachher 
vorkommen, die Bezeichnung des heutigen ,,Wanderfalken“ sind. Diese 


_ Worterverzeichnisse enthalten nämlich sämtliche damals im Gebrauche 


‘3A 


gewesenen Beizvögelnamen : Falco = Sólyom = Falke; Accipiter = 
Olyv = Habicht; Nisus = Karul = Sperber ; Grifalco = Zongor (Schon- 
kar) = Gerfalke; Ifinilio, Istiulio = Torontal (Turrumtai) = Merlin; 
Erodius = Ráró = Wügfalke. Nachdem also in dieser Beizvogelnamen- 
sammlung alle unsere hervorragenden und zur damaligen Zeit allgemein 
gebrauchlichen Beizvögel vertreten sind, kann sich der Name Falco = 
Solum, bezw. Zoliem nur auf die Vogelart beziehen, die heutzutage 
als Wanderfalke — Falco peregrinus peregrinus TUNST bezeichnet wird. 

Diese Auffassung wird voll bestätigt durch diejenigen Sölyom- 
Daten, welche sich in den Briefwechseln der vornehmen, der Beizjagd 


74 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


huldigenden hoch adeligen Familien erhalten haben. Auf ungarische 
Literaturquellen können wir uns leider nicht berufen, weil kein einziges 


Falknerbuch existiert, welches die Namen und die Naturhistorie der in 


Ungarn seinerzeit zur Falknerei benützten Beizvögel überliefert hätte. 

In den erwähnten Briefschaften, welche sich in den Archiven der 
hochadeligen Familien befinden, sind so manche Daten enthalten, 
welche einiges Licht auf die Namen und Naturhistorie der damals 
gebräuchlichen Beizvögel werfen und eine Identifizierung der Beiz- 
vogelnamen ermöglichen, trotzden diese Daten eigentlich viel späteren 
Datums sind, als der Beginn der Falknerei in Ungarn. In diesen 
Briefschaften sind die damaligen Beizvögel ihrem Namen nach im 
Allgemeinen streng auseinader gehalten, wie dies aus einem Brief des 
Bischofs von Nyitra PAUL BORNEMISSZA zu entnehmen ist. In diesem 
vom Jahre. 

1557. datierten Briefe schreibt der Bischof, dass er dem König 

FERDINAND, der ein sehr grosser Liebhaber der Falknerei 
war, einige Falken, zwei Blaufüsse und einen Habicht sandte. 
TAKACS (242). Aus diesem Briefe darf gefolgert werden, 
dass die Falkner des damaligen Ungarns die Beizvögel genau 
kannten und benannten. Sólyom war der Wanderfalke, 
Falco p. peregrinus, Ráró war der Blaufuss Falco ch. cherrug, 
Ölyü war der Habicht Accipiter g. gentilis. Die Namen der 
drei besten und deshalb beliebtesten Beizvögel sind in diesem 
Briefe einwandfrei festgelegt. 

Ebenso, oder noch viel klarer ergibt sich dies aus dem fol- 

genden Briefe vom Jahre. 

1559. in welchem LEONARD v. ZAY schreibt (TAKÁCS 242), dass es 
nun an der Zeit sei die Wander und Würg-Falken, sowie die 
Habichte und Sperber auszuheben. Neben den drei besten 
und beliebtesten Beizvögeln ist hier als vierter der Sperber 

— Karvaly angeführt. | 
Der nächste Brief, welchen der Bischof von Nyitra an den König 
FERDINAND schreibt TAKÁCS (242) 

1560. gibt an, dass er 4 Falken, zwei Blaufüsse (Würgfalken) und 
drei Habichte sende. Aus diesem Briefe ist noch immer zu 
ersehen, dass die Beizvögel richtig benamt waren, obwohl 
in einer Hinsicht schon gewisse Zweifel entstehen. Bezüg- 
lich der Falken wird nämlich erwähnt, dass er zwei grössere 
und zwei kleinere sende. Möglicherweise waren die grösseren 
Weibchen, die kleineren Männchen. 

König FERDINAND war ein grosser Liebhaber der Falknerei, der nicht 

nur vom Bischofe zu Nyitra widerholt Beizvögel beanspruchte, sondern 


2 1900/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 75 


“auch von der BaLassa-Familie Falken verlangte, von denen, welche in 
Eden Gemäuer ihrer Hochburg brüten. 

HD Sein Nachfolger der König Maximilian war ébenfalle ein Liebhaber 
| der Falknerei und verlangte nach den bisherigen Traditionen gleich- 
falls von dem Bischofe zu Nyitra Beizvögel TAKÁCS (242) 
—_ 1564. Beizvögel von jener Art, welche Bastard-, oder Blaufuss 
| (ZIA genannt werden. In diesem Briefe wird auch der , Ölyü" 
= als Blaufuss, also als Würgfalke bezeichnet, möglicherweise 
e . war der neue Schreiber des Königs nicht so in der Falknerei 
== _ und den Namen der Beizvögel bwandert, wie derjenige des 
a Königs FERDINAND. 
$ 4 Ausser diesen Briefschaften werden Falken noch in den folgenden 
erwähnt: 
a 1578. werden Falken, Sperber und andere Beizvögel verlangt 
_ (55 HANKÒ (90). 
1579. werden 2 Falken gesendet und 3 vorbereitet TAKACS (242), 
1592. lassen Sie mich nicht ohne Falken. Zay M. Vadaszlap, 
5 1889 p. 31. | 
V4 1639. wird an GEORG RAKOCZI gemeldet, dass man ihm zwei Würg- 
4 falken und zwei Falken sende HANKÓ (90). 

Laut den historischen Daten waren die Fürsten des selbstsändigen 
B Erdély — Siebenbürgen verpflichtet dem türkischen Sultan jährlich eine 
: gewisse Menge Beizvögel als Tribut abzugeben. Infolgedessen wurden 
. die Falkenhorste durch geeignete Personen, also den Falknern in Evidenz 
| i ‚gehalten, die Jungen ausgehoben und zur Beizjagd dressiert. Die fertigen 
| | Beizvôgel wurden dann durch besondere erfahrene Delegationen an die 
ra "türkische Regierung in jedem Jahre abgeliefert. Im Jahre 1637 betrug 
die Anzahl der abgelieferten Falken 42, im Jahre "1638 28 im Jahre 
“1639 20, im J. 1642 60, im J. 1647 26. TaKAcs (242). 
2 Wir kônnen daher mit absoluter Sicherheit behaupten, dass die 
zahlreichen mit , Sólyom" zusammengesetzten Orts- und Familiennamen 
dan die in der lexikalischen, naturgeschichtlichen und Jagdliteratur 
= "vorkommenden ,S6lyom“-Namen sich sämtlich auf den typischen 
2 Vertreter der als Beizvögel ebenso hervorragenden wie beliebten Falken- 
| sippe, — auf den Wanderfalken beziehen. 
Pd »» Vándorsólyom" = Wanderfalke ist, unter ungarischem Gesichts- 
. winkel gehen, eigentlich keine richtige Benennung, denn es stellt die 
= D: des deutschen „Wanderfalke“ dar. Dieses wieder ist PCS: 
4 falls kein ursprüngliches Wort, sondern die Übersetzung von „peregrinus“, 
er das heisst Fremdling, Durchzügler, Strichvogel. In der schwedischen 
— Literatur hat sich auch der Name ,,Pilgrimfalke“ erhalten. Pilgrim 
| | om eigentlich Pilger, will aber hier wohl einen Durchzügler fremder 


‘10 
i 


76 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK ; {Aquila , 


Herkunft bezeichnen. Diese Benennungen lassen sich so erklären, dass 
die westeuropäischen Falkner die hauptsächlich aus nördlicheren Ge- 
genden stammenden Falken in erster Linie zur Zeit des Herbstzuges 
mit sinnreich konstruierten Einrichtungen fingen und ihnen die Bezeich- 
nung „peregrinus“ gaben zum Unterschied von den als Nestlinge (nidasii) 
aus den einheimischen Horsten entnommenen Falken. Einen solchen 
Falkenherd zeigt die Abbildung im ungarischen Texte p. 9. Die 
Legende dazu ist die folgende: 


FALKENHERD IN HOLLAND. Zeichnung von SONDERLAND aus dem Werke 
von SCHLEGEL Traité de Fauconnerie (213). Der Falkenfänger hat seinen Platz in 
einer mit Rasenziegeln bedeckten Hütte, damit dieselbe mit der Ungebung am besten 
übereinstimme, inmitten einer grossen Ebene. Dem Falken ist er unsichtbar. er selbst 
aber kann durch die Öffnungen. unter dem Hüttendach die ganze Gegend über- 
sehen und die eventuell sich zeigenden Falken und deren Gebahren beobachten. Als 
Gehilfe zur Wahrnehmung des Falken benützt er einem Würger. Dieser wachsame 
Vogel meldet sofort wenn ein Falke in Sicht ist und sucht Zuflucht in einem der 
ebenfalls mit Rasenziegeln womöglich unkenntlich gemachten Schlupfhüttchen im 
Vordergrunde »der Hütte des Falkners. Nach dem Auftauchen des Falken beginnt die 
eigentliche Arbeit des Falkners, welche in der Anlockung des Falken an den Falken- 
herd bezweckt. Vor der Hütte stehen in einiger Entfernung drei hohe Stangen von 
deren Gipfel Leine in die Hütte zur Hand des Falkners führen. Diese Leine laufen 
anf dem Erdboden unter halbkreisförmigen starken Drahtschlingen, damit dieselben 
entsprechend bewegt werden können. An den Leinen sind aus Holz oder Pappe ge- 
schnitzte fligende Vögel darstellende Figuren angebunden und diese werden dann vom 
Falkner ständig auf und ab gezogen um dadurch die Aufmerkesamkeit des Falken 
auf den Herd zu lenken. Wenn er sich dann nähert so zieht der Falner mittels der 
Leine aus den Schlupflöchern welche den Herd umgeben eine dorthin geflüchtete Taube 
heraus um den Falken zum Schlagen derselben zu veranlassen. Wenn nun der Falke 
die Taube tatsächlich schlägt so zieht er die Taube mitsamt dem Falken bis zu dem 
bereitgestellten Schlagnetze, welches er dann mittels der Leine zuschlagen lässt und so 
den taubenschlagenden Falken zum Gefangenen macht. Jedenfalls erheischt ein solcher 
Falkenfang grosse Übung und Ausdauer, doch scheint derselbe nicht unergiebig gewesen 
zu sein, weil SCHLEGEL in seinem grossen Falkenbuche, welches nicht nur die wissen- 
schaftlichen Beziehungen der Falknerei schildert, sondern auch die praktische 
Ausübung derselben von dem Mitverfasser WULWERHORT, diesen Falkenherd als den 
entsprechendsten bezeichnet. | 


. Es ist eine sehr interessante Erscheinung, dass auch bei den orien- 
talischen Völkern die alten Falkner einen Unterschied machten zwischen 
den auf dem Zuge gefangenen Exemplaren und den Jungen von einhei- 
mischen Brutvögeln. So wird nach DEMENTIEW (56) in Turkestan 
der dort brütende Falco peregrinus babylonicus SEV. „Latschin“ genannt, 
die auf dem Durchzug gefangene nördliche Art (Falco peregrinus caeru- 
leiceps STEGM.) dagegen „Baharin“. Nach LE Cog (43, 44) heisst eben- 
falls in Turkestan, in Kutscha, die dort heimische Wanderfalkenart 
„Latschin“, die durchziehende nördliche ,, Bahri“. Laut DEMENTIEW (56) 
sind die Namen Baharin, Bahri, eventuell Behre arabischen Ursprungs 


UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN mn. 


= und bedeuten „peregrinus“. Auch die Perser unterscheiden den ,, Bahri 
é “ vom „Schahin“, dcch erblickt PHILLOTT (192) in dem Schahin nicht den 
einheimischen Wanderfalken und nennt daher den Bahri „peregrinus“, 
. während er dem Schahin keinen entsprechenden wissenschaftlichen 
\ 4 lateinischen Namen zu geben weiss, natürlich weil beide identisch sind, 
I bezw. weil der in Persien nistende Wanderfalke eine geographische 
Eanetat des ursprünglich beschriebenen Wanderfalken ist, nämlich 
Falco peregrinus babylonicus. Ähnlich ist die Sache in Indien. Laut 
ci fici: The bird of Prey in Punjab (Journ of Bombay Soc. Hist. 
a Nat. 1920. p. 283) ist Falco p. peregrinus in Indien ein Wintergast und 
. wird von den indischen Falknern „Bhyri“ genannt. Dem gegenüber 
“ist der Name des in Indien horstenden Wanderfalken (Falco peregrinus 
| peregrinator SuND, bei den Eingeborenen Schahin.) Nach SCULLY (217) 
À “ist Bahri ein arabisches Wort und bedeutet soviel wie „vom Meere her 
kommend“, (Bahr= -Meer), was also das „Wandern“ bezw. Umherstrei- 
a chen des Falco peregrinus ausdriicken soll. Ähnlich ist auch die Angabe 
| von HARTING (94 p. 206). Wir stellen also fest, dass sowohl Türken als 
. auch Araber den von Norden kommenden durchziehenden Falken 
besondere Namen gaben, genau so wie es die westeuropàischen Falk- 
ner bezw. Falkenfänger taten. 
È Vom ungarischen Standpunkt ware der richtige Name dieser Fal- 
; cia : „der Falke“, eventuell „der Stammfalke“. In allen systematischen 
Werken ist bei der Behandlung der Falkensippe diese Art der Ausgangs- 
pen: auch HARTERT (92) z. B. charakterisiert den Wanderfalken als 
. den vollendetsten Falken, als „robusten Athlet“, ein wahres fliegendes 
Micce Wurfgeschoß. Weil sich nun aber im Laufe der Zeit die 
Bezeichnung „Wanderfalke“ in der ungarichen Ornithologie fest einge- 
ser: hat, würde ich die Abänderung dieses Namens weder für zweck- 
| mässig, noch für notwendig halten. | 
| — Notwendig dagegen ist meines Erachtens die ee des Ur- 
È | sprunges und der Bedeutung diesesNamens, damit einerseits die Laienwelt, 
. anderseits besonders die grosse Gilde der Jäger, auf Grund von falschen 
| Ansichten nicht etwa den „Wanderfalken“ als eine Vogelart betrachte, 
— die nur auf ihren Wanderwegen zu uns kommt. 
4 ‘Sein Vorkommen in Ungarn habe ich im III. Band (Vögel) des 
A | neueren ‘,,Ungarichen Brehm" auf Seite 141 wie folgt charakterisiert : 
Der Wanderfalke ist in Ungarn regelmässiger Brutvogel, aber nirgends 
häufig. Im Gegensatze zum Würgfalken bewohnt er hochgelegene 
pp Pasgegenden und horstet hier hauptsächlich an steilen Felswänden. 
‘on hier steigt er im Herbst in tiefer gelegene Gebiete herab, wo sich 
Bench die aus nördlicheren Brutgebieten stammenden Exemplare ver- 
| sammeln. Bei uns ist er also zum Teil Standvogel zum Teil Wintergast. 


4 ; 


¥ = 


mg JAKOB VONOCZKY SCHENK {Aquila 


Ergänzend muss noch gesagt werden, dass unter den aus Norden stam- 
menden Exemplaren sich neben der Nominatform ziemlich häufig die 
als Falco peregrinus caeruleiceps STEGM. bezeichnete Unterart findet : 
der östliche Wanderfalke. Eigentlich wäre — vom ungarischen Stand- 
punkt aus — neben dem „Stammfalken“ dies der richtige „Wanderfalke“. 
Erkommt aus Nordosten, hauptsächlich aus den nordöstlischen Tundren, 
zu uns. . | 
Bezüglich der Benennungen will ich noch erwähnen, dass das Wort 
„Falco“ meines Wissens zum erstenmal bei ALBERTUS MAGNUS (1193— 
1286) vorkommt — wenigstens in der wissenschaftlichen ornitholo- 
gischen Literatur. Nach THIENEMANN (246) kennt weder ARISTOTELES, 
noch PLINIUS die Bezeichnung „Falco“, welche bei den Griechen und 
Römern ebenso unbekannt war wie die Beizjagd selbst. Kaiser FRIED- 
RICH II. (72), der gelehrte Falknerkaiser (1194—1250), erwähnt das 
Wort Falco ebenfalls schon, nennt aber den Wanderfalken nicht Falco 
peregrinus, sondern ,,Gentilis peregrinus“, also den „edlen“ Wanderfalken. 
Abgesehen von diesen wissenschaftlichen Fachschriften mag es aber 
auch schon viel früher im lateinischen Wortschatz allgemein gebräuclich 
gewesen sein, denn in Ungarn, das seine Kultur vom Westen entlehnte 
erscheint das Wort Falco zu ersten Mal schon 1263, allerdings nicht selb- 
ständig, sondern als ein künstliches Gebilde, nämlich als ,,Falconarius“ 
d. i. der Falkner. Es kommt hier nach FEJÉR Codex Diplomaticus IV/3 p. 
58 im folgenden Texte vor: „Jolantae, filiae comitis Falconariorum“, 
also Jolanta, Tochter des Oberfalkners. Es ist daher sehr wahrscheinlich, 
dass dieses aus Falco gebildete Wort ,,Falconarius“ schon lange vor 
1263 gebräuchlich war, denn der Natur der Dinge entsprechend war 


zuerst der Falconarius, der Falkner, vorhanden, dann erst kam der 


Comes Falconariorum, der Oberste der Falkner. Das vorstehend Gesagte 
stellt einen bescheidenen Versuch dar, die Erforschung des Werdeganges 
von Namensbezeichnungen auf internationaler geschichtlicher Grundlage 
anzuregen, wobei dieser Versuch keineswegs Anspruch darauf erhebt, mit 
bgeschlossenen Forschung Ergebnissen vcr die Fachkreise zu treten. 

In ungarischer Relation ist das Wort „Falco“ als wissenschaft- 
licher Fachausdruck zum erstenmal in dem Wörterverzeichnis von 
BESZTERCE (25)-und SCHLAGL (212) zu finden, u. zw. einwandfrei als 
„Solum“ bezw. „Zoliem“, also als , Sólyom" = Falke identifiziert. Später 
kommt „Falco“ in der ungarischen lexikalischen Literatur, dann auch 
in der naturwissenschatflichen Literatur ständig vor. Das folgende 
Namensverzeichnis erhebt noch keinen Anspruch auf Vollständigkeit, 
sondern stellt ebenfalls einen bescheidenen Anfang dar ; in jeder weiteren 
Ergänzung oder Vermehrung dieses Verzeichnisses würde die ungarische 


Ornithologie eine erfreuliche Förderung der Erforschung ihrer Geschichte - 


| 1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 9 

. erblicken, damit später einmal die Forscher kommender Geschlechter | 

sg eine solche umfassende, griindliche Arbeit hieriiber schreiben können, 
wie ich sie so gerne jetzt schon vorgelegt hatte. 

Im Folgenden zähle ich die auf das Wort , Sólyom" bezüglichen 
| Daten auf, in erster Linie die in alten Urkunden enthaltenen Angaben, 
dann die Daten der ungarischen lexikalischen Literatur, die Daten 
der heimischen Fachliteratur in ungarischer und lateinischer Sprache 
(jedoch bloss fragmentarisch, nicht vollständig), schliesslich die 
. Benennungen des Wanderfalken bei fremden Völkern ; auch diese nicht 

. vollzählig, sondern nur so weit, als ich mit ihnen gelegentlich meiner 
Forschungen in Berührung kam. 

Ich möchte von vornherein feststellen, dass die auf „Sölyom“ bezüg- 
lichen urkundlichen Daten in Gestalt von Personen- und Ortsnamen 
ungleich häufiger sind, als dies z. B. beim Turul, Zongor oder Torontal 
der Fall ist. Auch hierdurch wird die Tatsache bekräftigt, dass dieses 
Wort ein lebendiger Bestandteil des Wortschatzes war, den die Magyaren 
bei der Landnahme mit sich brachten, also nicht bloss ein aus der 
Überlieferung stammendes Wort wie Turul und Keretschen, oder ein 
Lehnwort wie Zongor und Torontal. Es findet sich auch viel früher als 

. die erwähnten Wörter, denn während Turul erst im Jahre 1237, Keret- 
schen 1255, Zongor um 1400 und Torontal 1234 zum erstenmal auf- 
tauchen, kommt das Wort Sólyom erstmalig bereits im Jahre 1055 in der 
Form ,,Solmios“als Personenname vor, und bedeutet nach BELA SZALAY 
(232) „Falkner“. Auf Grund dieser Erklärung müsste man glauben, 
dass die Nachkommen der landnehmenden Magyaren schon zur Zeit 
-Stephans des Heiligen die Beizjagd ausgeübt haben, was ein mittel- 
barer Beweis dafür wäre, dass sie die Kenntnis der Falknerei aus dem 
. Lande der Skythen mit sich gebracht hatten. 
Die „Sölyom“ Frage hat noch eine andere ausserordentlich 
È interessante Seite. Während die ziemlich häufigen Personen- und 
_ Ortsnamen, die gegenwärtig als , Sólyom" oder in Verbindung damit 
gebraucht werden, zweifellos vom Vogelnamen Sólyom herrühren, ist 
n das Wort Sélyom — als Vogelname selbst — im Volksmund heute 
sozusagen gänzlich ausgestorben und besteht nur noch in der Fach- 
literatur. Wo es im Volks munde doch noch vorkommt, ist es eine 
Folge des Schulunterrichtes. Selbst im ungarischen Provincialwörter 
buch von SZINNYEY (II. 1897—1901.) findet sich bloss eine einzige 
Angabe, wonach im Komitate Alsó-Fehér der Falke „Schajm“ genannt 
| wird. Wie wir später sehen werden, ist dies eigentlich gar kein 
| ungarisches Wort, sondern der rumänische Name des Falken. 
is Diese auffallende Erscheinung erwähnt bereits CHERNEL (40) in 
bya seiner 1888 erschienenen Studie ,,Beitrage zur Kenntnis unserer heimi- 


+ 


BERE og ES SUN I 


+ 


er 


oy 
a Vite 
ro 


80 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


schen Trivialvogelnamen“. Darin schreibt er, dass in seiner Sammlung 
volkstümlicher Vogelnamen das Wort Sólyom weder im Gebiet jenseits 
der Donau, noch im Alfold, noch in Siebenbiirgen vorkommt. Auch in 


KARL LAKATos’s Abhandlung ,,Vogelnamen aus dem Theissgebiet“ 


(139) heisst es : , Der Name Sólyom ist im ganzen Alföld fremd, ja unbe- 
kannt“. In dieser Sache richtete ich 1928 eine Rundfrage an alle orni- 
thologischen Beobachter Rumpfungarns, von denen folgende Mittei- 
lungen einliefen: ANTON HAYEK, Kalmancsa, Komitat Somogy: ,,Das 
- Wort Sólyom ist völlig unbekannt, bloss Milan, Sperber, Habicht und 
Turmfalk sind bekannt“. JuLıus BARTHOS, Nagykanizsa : „In unserer 
Gegend ist das Wort Sölyom unbekannt, Erinnerung an die Falknerei 
nicht vorhanden“. Ivan KIRÁLY, Csorna, Komitat Sopron : „Ich ver- 
suchte, durch meine Schüler diesbezügliche Nachrichten zu sammeln, 
musste jedoch feststellen, dass im Gebiet der Räba das Volk den Sölyom 
nicht kennt, und bezüglich der Beizjagd nicht einmal eine Überlieferung 
vorhanden ist“. Aus dem Mecsekegbiet schreibt EDUARD AGARDI: „Unser 
Volk kennt den Sólyom nicht“. Nach JOSEF NAGY ist im Komitat Győr 
„in der Gegend von Gönyü der Sólyom beim Volke so gut wie unbekannt“. 
Aus Oberungarn kann ich bloss die Angabe von ANDREAS REZ aus der Ge- 


gend von Diósjenő mitteilen, wonach der Naıne Sólyom dort unbe kannt ist. 


Weiter östlich bestätigt BARTHOLOMÄUS BODNAR die Angaben 


LAKATOS s von der Theissgegend : , Hódmezővásárhely kennt den Sólyom 
kaum, und hat daher auch keinen Namen für ihn“. Aus der Hajdusäg 
berichtet GRAF PAUL DEGENFELD: „Hier wird alles nur Habicht oder 
Rüttler genannt, alte Bezeichnungen sind nicht gebräuchlich“. Aus der 
Érmellék schreibt DR. ERNST ANDRÁSSY: „Das Volk kennt hier den 
Sölyom-Namen bloss aus den Volksschulbüchern oder aus dem be- 
kannten Volkslied,,. Im Komitat Bereg ist laut ERNST KABACZY der 
Name Sölyom unbekannt. Aus der Umgebung der Gemeinde Szerep im 
Komitat Bihar meldet ADALBERT RÁcz, dass der Sölyom-Name unbe- 


kannt ist, schliesslich berichtet PAUL Fusz aus Ofehért6, Kom. Szaboles . | 


wie folgt: „Den Sólyom kennt das Volk in dieser Gegend nicht, kein 
einziger Vogel wird mit diesem Namen bezeichnet“. Weitere Ergebnisse 
dieser Art sind aus den rückgegliederten siebenbürgischen Gebieten zu 
erwarten, wo ausser den von altersher überlieferten Familien- und 
Ortsnamen in Verbindung mit , Sólyom" vielleicht auch der Vogel- 
name Sölyom selbst, noch heute ein lebendiger Bestandteil des ungaris- 
schen Wortschatzes ist. 
Die auf das Wort , Sólyom" bezüglichen Daten sind in chronolo- 
gischer Reihenfolge die folgenden : 
1055. Solmios (JERNEY 107 p. 118). Personenname ; nach SZALAY 
(232) Sélymos= Falkner, was auch wahrscheinlich ist. 


ee CDR O0 7. INT ENT VEN ET ae 


1939/42) 


1075. 


1082. 


1083. 
1124. 


1216. 
1216. 


1217. 
1219. 
1229. 
1230, 


1243. 


1251, 


1252. 
1252. 


1253. 


UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN $i 


Sulmos (JERNEY 107 p. 118). Nach BÉLA SzALAY (232) kommt 
diese von FLORIAN ROMER stammende Angabe im Texte 
„Sulmos-Eretova“ vor und bedeutet wahrscheinlich ,,Su- 
lyomer-Tava“, bezieht sich also nicht auf den Falken sondern 
auf die Sulymos—Wassernuss genannte Pflanze. Diese 
Erklärung halte ich für vollkommen annehmbar. 

Solumus Silva (CZINÁR 49 p. 417). Nach BELA SZALAY (232) 
ist diese von FLORIAN RÓMER stammende Angabe nicht 
verwendbar, weil die zitierte Urkunde falsch ist. 

Souloma (JERNEY 107, p. 119). 

Sulmos (JERNEY 107, p. 118). Vielleicht ebenfalls Sulymos= 
Wassernuss. 

Solumus (JERNEY 107, p. 118). Vielleicht Solymos=Falkner. 
Pousa filio Sovlum (SZAMOTA 234, p. 855) — also: Pousa, 
Sohn des Sölyom, folglich Personenname. Komt im Folgenden 
noch öfters vor. 

Solumus (JERNEY 107, p. 118). Solymos=Falkner. 

Solumus (JERNEY 107, p. 118). 

Pousa filio Sovlum (SZAMOTA 234, p. 855). 

1233. Solum, nom. vir. Pousa fil. mag. agas. BELAE primog. 
reg. (KovAcs 125). 

Solumkeu (JERNEY 107, p. 113). Offenbar Sélyomk6 (= Falken- 
stein), doch fehlt die náhere Ortsbezeichnung. 

1281. Solumus villa super fluvium Blathnica (SZAMOTA 234. p. 
854). Blatnica heisst ein Dorf, eine Burgruine und ein Bach 
im Komitat Turóc. Gegenwartig existiert im Komitat Turóc 
keine Ortschaft namens Solymos. | 
Solumus (JERNEY 107, p. 119). 

Solumus-Contulimus quandam uillam nostram Solumus 
vocatam  (SZAMOTA 234, p. 854). Wahrscheinlich dasselbe 
wie JERNEY’s vorstehende Angabe. 

Zoulom Wald, jetzt Komitat Z 6 1y o m (JERNEY 107, p. 119). 
Diese Erklärung JERNEY’s kann ich nicht beurteilen. Ich fand 
aber bisher keine einzige geschichtliche oder linguistische Quelle, 
die sich damit befasst bezw. diese Erklärung akzeptiert hätte. 


. Zolumku — wahrscheinlich Sélyomk6=Falkenstein Komitat 


Gömör. (JERNEY 107, p. 119). 


. Solumus (JENEYR 107, p. 118). Solumus (FL. RÖMER. Akad. 


Ert. II. p. 376). 


. 1270. Solumus terra (SZAMOTA 234, p. 854). 
. Solumus fey, locus metall. (Kovács 125). Sólyomfő Erzfundort. 


Laut SIKLOssy (219) waren in dieser Gegend (Draganafey, 
6 


82 


1265. 


1266. 


1267. 


NT TE EN EEE PR 
ANT a a ee 
. ” Luk Pi 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK 7 t Aquil 


Solymosfö und Felkö Brutorte der Falken, welche in den 
Besitz der Mitglieder der Csanád Generation gehörten 
und von diesen beträut wurden. | 

Solumus usque uallem Solumus potoka (Kovács 125, SZAMOTA 
234 p. 854, HANKÓ 90, p. 52). à 

Solomar — Unum predium nomine Solomar prope Budam 
(HANKÓ 90). Meines Wissens die erste Erwähnung der Ort- 
schaft Solymär. Der Ursprung dieses Wortes ist aber zwei- 
felhaft, möglicherweise handelte es sich um einen Falknerhof. 
Nach SZALAY (232) hiess der Falkner ursprünglich „solymos“, 
woraus erst später „solymar“ wurde. 

Solmus — in der Liptau Szokolos, olim Solmus, in einer 
Urkunde aus dem Jahre 1267 (GROSSINGER 81, p. 231). Im 
Landesortslexikon von 1913 trägt der Ort die Bezeichnung 


. Szokolos. Im Slowakischen heisst der Falke tatsächlich 


1272. 


1272. 


1272. 


1272. 


1282. 
1282, 


1285. 


Szokol, doch lautete nach GROSSINGER in früheren Zeiten der 
Name dieser Ortschaft Solymos. 

Solumus petra, Solumus terra (CZINAR 49, p. 417). Das eine 
bedeutet Sölyomkö (= Falkenstein), das andere Sölyomföld 
(= Falkenlandschaft), beides also Ortsnahmen, doch fehlt 
die nähere Bezeichnung, auf welche der noch heute in Ungarn 
vorkommenden Ortschaften namens Solymos sich diese An- 
gaben beziehen. | 
Solumkou Lapis (SZAMOTA 234, p. 855). Nähere Ortsbezeich- 
nung fehlt auch hier. 

Solomos — ad magnam petram Solomos dietam, Komitat 
Trencsen (JERNEY 107, p. 118). Dem letzten grossungarischen 
Ortslexikon zufolge (1913) gab es im Komitat Trencsén keine 
Ortschaft namens Solymos, wohl aber einen Ort Szokol, 
und wahrscheinlich war dieses das alte Solymos am Fusse 
des grossen Felsens. 

Solomkeu, Komitat S 4 r o s. (JERNEY 107, p. 113). Dieser Ort 
namens Sölyomkö (= Falkenstein) kommt im Ortslexikon 
nicht vor, ist aber vermutlich im Komitat Sáros zu finden. 
Solumkuo Mons (SZAMOTA 232, p. 855). 

1299. Solumkuo Mons (Kovács 125). Alle drei Daten sind 
Ortsnamen, aber ohne nähere Bezeichnung, sodass wir nicht 
wissen, ob sie sich auf eine Ortschaft namens Sölyomkö (= Fal- 
kenstein) beziehen, oder nicht. 

Solumku (SZAMOTA 232, p. 855). Diesselbe Angabe wird auch 
noch aus dem Jahre 1334 zitiert. Die vorstehende Bemerkung 
bezieht sich ebenfalls auf diese. 


1295. 
D 1314. 
e 1319. 


1332. 


1332. 


TS Sg CN aa DIE PRES 
<-> Er Be VI È 


UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 83 


Solyomkeo (RÖMER FL. Akae. Ért. II. p. 376). 

Solumus potoka (RÖMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 
Solumus Petro (CZINAR 49, p. 417). Vielleicht Peter Solymos, 
Personenname. 

Solumus = Sólyom, ‚Ortschaft, heute Gross- und Klein- 
Solymos (BLASIUS ORBÁN 182, I. p. 151). Beide Orte liegen 
laut Ortslexikon von 1913 im Komitat Udvarhely. 


 Solyumus — bei RÖMER „Fouth-Solyumus“, lautet richtig 


„Nicolaus de Touth-Solyumus“, das heisst Nikolaus von 


B. 18357. 


Ms 1372. 
21380. 


1339. 
"1342. 


1355. 


1364. 


1389. 


1391. 
1397. 
1409. 


= 1415. 


1427. 
1428. 


Tótsolymos (SZALAY 234). 

Solyum (RÓMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 

Solmus Possesio (SZAMOTA 234, p. 854). Wahrscheinlich eine 
Ortsbezeichnung Solymos, kann jedoch wegen mangelhafter 


näherer Bezeichnung mit den heutigen Ortsnamen Solymos 


nicht identifiziert werden. 
Solmar —quasdam possesiones earum unam videlicet Solmar vo- 
catum in comitatu Pilisiensi existentem. (HANKÓ 90). Auch die- 


ser Ortsnamen bezieht sich höchstwahrscheinlich auf das 


heutige Solymär. 
Solumkailthom — Sub pede cuiusdam monticuli Solumkailthom 
vocati (HANKÓ 90). Die Orig. Quelle dieser Angabe war mir nicht 
zugänglich, folglich kann ich sie vorläufig nicht interpretieren. 
Solum — Petri dietus Solum (SZAMOTA 234, p. 855), d. h. 
Peter Sölyom, als Personenname. 
Solomus (RÖMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 
Solum — Johannes dictus Solum (SZAMOTA 234, p. 855). 
Gleichfalls Personenname — Johann Sölyom. 
Solomkeu — Unam ripam Solomkeu vocatam (HANKÓ 90). 
Die Originalquelle ist mir nicht bekannt, en kann ich 
nichts dazu bemerken. 
Solyomkeov (RÓMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 
Solyomkeu (RÓMER FL. Akad. Ért. II. p. 376). 
Solyom — Georgio dicto Solyom (SZAMOTA 234, P. 855). Georg 
Sólyom, Personenname. 
Solumus — Solumus piscina (CZINAR 49, p. 417). Diese Angabe 
bezieht sich wahrscheinlich auf die Sulyom-Pflanze = 
(= Wassernuss), weil eine Fischwirtschaft im Zusammenhang 
mit Falken wohl kaum existiert haben dürfte. 
Solom — Petro Solom, Pét (SZAMOTA 234, p. 855). _ 
Solyom — Petro Solyom, Lovas (SZAMOTA 234, p. 855). Beide 
Daten bedürfen einer näheren Erklärung. Wahrscheinlich 
Familiennamen — Peter Sölyom. 

6* 


84 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


1429. Solyomkcw — Castri Solyomkew, alio nomine Zokol vocato 
(SZAMOTA 234, p. 855). Sicher ein Ortsname Sólyomkő 
(= Falkenstein), den wir jedoch mit keinem der jetzt bei uns 
vorkommenden Orte namens Szokol identifizieren können. 

1430. Solumus — Solumus, aliud Solymos, poss. Ecel. Agriensis 
(CZINÁR 49, p. 417). Bei dieser Ortsbezeichnung handelt es 
sich zweifellos um das heutige Gyöngyös-Solymos. 

1435. Solymos (RÖMER FL. Akad. Ert. II. p. 376). 

1635. Sölyomkö (= Falkenstein). Die Gemeinde Páva, wo 17 
Falknerfamilien eingetragen sind, züchtete auf den Felsen 
des Sölyomkö Falken (BLASIUS ORBÁN 182). Wahrscheinlich 
wurden die Horste der brütenden Falken in Evidenz gehalten 
und geschützt, die Jungen später herausgenommen, ab- 
gerichtet und an den Fürstenhof abgeliefert. 

Zwei weitere Daten ohne J ahreszahl, aber aller Wahrscheinlichkeit 

nach ähnlichen Alters, sind die folgenden : 

Sölyom — Familienname in Gyergyöujfalu. Die Hälfte der Ein- 
wohnerschaft dieses Ortes gehört zur Familie Sölyom. Der Überlieferung 
nach hatte diese Familie in der Fürstenzeit die Falkensteuer des Gebietes 
Gyergyö abzuliefern (BLASIUS ORBÁN 182, II. p. 147.). 

Sölyomkö (= Falkenstein) — Unter- uns Ober. (Tusnader Pass). 
Auf letzterem wurden ehemals die der Pforte als Steuer abzuführenden 
Falken gezüchtet. An den unzugänglichen Wänden dieses Felsens brüten 
auch heute noch Falken (BLASIUS ORBAN 182. III. p. 64). 

1700. Sölyomkö (= Falkenstein) — neben Lövete. Einem Erlass 
aus dem Jahre 1700 zufolge sind die Privilegien der Falkner von Lövete 
aufrecht zu erhalten (BLASIUS ORBÁN 182. I. p. 87). 

Als Ergänzung der bisher aufgezählten Sölyomdaten, die zum 
Teil auf Familiennamen, zum überwiegeneden Teil jedoch auf Orts- 
namen Bezug haben, folgen nun die gegenwärtig im Gebiet des histori- 
schen Ungarns vorkommenden Ortsnamen in Verbindung mit Sölyom, 
u. zw. auf. Grunde des Landesortslexikons von 1913. Ausserordentlich 
interessant und für die Festlegung des Brutgebietes des Wanderfalken 
charakteristisch ist die geographische Verteilung dieser Ortsnamen. 

Im Gebiete jenseits der Donau heisst der einzige auf Sölyom bezug- 
habende Ortsname Solymär. Wie jedoch bereits erwähnt, handelt es 
sich hier nicht um einen Brutplatz des Wanderfalken, sondern wahrschein- 
lich um eine Wohnstätte der königlichen Falkner um einen königlichen 
Falknerhof in der näheren Umgebung der Residenzstadt. Urkundlich 
wird derselbe zum erstenmal 1266 erwähnt. RopiczKy (201) hebt — 
noch besonders hervor dass König MATHIAS für seine Falkner neben 
Solymär eine eigene Jagdburg, einen Falknerhof erbauen liess. 


| 1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 85 


i Im Alföld gibt es keinen einzigen Ortsnamen in Verbindung mit 
4 rn Es ist auch unwahrscheinlich, dass der Wanderfalke jemals 
_ hier gebrütet hat. 
In Oberungarn kommen folgende le Ortsnamen vor: 
Sélyomkarcsa im Kom. Pozsony, Garamsölymos im Kom. Bars, Gyön- 
gyössölymos im Kom. Heves, Solymos im Kom. Ung. Die im Ortlexikon 
| genannten Gemeinden Klein- und Gross-Solymar sind das Ergebnis 
E ‚späterer Namensänderungen. Sie hiessen urspriinglich Klein- und Gross- 
Folkmàr. 
Wie die urkundl chen Daten erkennen lassen, gab es in früheren 
. Zeiten in Oberungarn noch mehrere Ortsnamen mit Sölyom. Ein Teil 
on wurde später slawisiert, vermutlich weil das Interesse der unga- 
Ì rischen Vornehmen an der Beizjagd allmählich erlosch, und nun die 
Bevölkerung die Orte, die einstens mit der Falknerei in Verbindung 
È gestanden waren, in ihrer eigenen Sprache benannte. Hierher gehòren 
. die Ortschaften Szokol (Kom. Trencsén) und Szokolos (Kom. Liptó). 
. Vielleicht auch noch Szokolya im Komitat Hont. Ferner können noch 
. dazu gerechnet werden die urkundlich erwähnten Sölyom-Ortsnamen 
aus den Komitaten Turóc und Sáros, sowie der Ortsname Sélyomké, 
Komitat Ung, letzterer ein Brutplatz des Wanderfalken. Alles zusam- 
. men beträgt die Zahl der auf den Falken bezüglichen oberungarischen 
. Ortsnamen 9 oder 10. Im Vergleich zu den ähnlichen Ortsnamen Ost- 
4 ungarns, besonders der siebenbürgischen Landesteile, ist diese Zahl 
4 gering, was aber nicht bedeutet, dass in Oberungarn der Falke zahlen- 
…—…mässig abgenommen hätte, denn ausser dem Wanderfalken brütet dort 
- auch der Würgfalke ziemlich häufig, während gegen Osten zu der letzte 
bekannt Brutplatz des Würgfalken Elesd im Kom. Bihar ist. 
Als wirkliche Brutplätze des Wanderfalken sind ausserdem in 
. Oberungarn noch folgende Orte bekannt: Schloss Kékkő im Kom. 
. Nögräd, Nagyröcze im Kom. Gömör, das Simonka-Gebirge in Abauj 
3 und Hanusfalva in Szepes. 
“a Die ost- und siidostungarischen sowie die siebenbiirgischen Orts- 
. hamen zähle ich gemeinschaftlich auf. Im Komitat Bihar gibt es 4 Ort- 
È schaften mit , Sólyom": Gyepüsölymos — früher Solymos-Peträsz, 
b Sólyom, Sólyomkő und Sólyomkő-Pestes. Die beiden letzteren liegen 
| de Élesd, sodass sie sich möglicherweise nicht auf den Wander- 
. falken, sondern auf den Würgfalken beziehen, da, wie bereits erwähnt, 
| der östlichste Brutplatz des Würgfalken Elesd ist. Das schliesst natür- 
| lich keineswegs die Möglichkeit aus, dass ebendort auch der Wander- 
| Er brütet. Das Wörterbuch von Czuczor—FoGarasI (51) erwähnt 
D dem Komitat Bihar auch die Ortschaft Sölyomköhuta, — mög- 
| licherweise ist dieselbe identisch mit Sölyomköpestes. Im Komitat Arad 


a. 
4 


86 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK — [Aquila 


liegt Sélymos Bucsäva, heute Sölymosbucsa, und die berühmte maleri- 
sche Burgruine Solymosvär (= Falknerburg), welche nach GROSSINGER (81) 
ihren Namen den .dort nistenden Falken verdankt. Der diesbezügliche 
Text lautet : , Arx ruinosa ad Marusium ultra Aradinum patrium nomen 
Solymos a Falconibus tulit.“ Im südlichsten Teile des Komitates Krassö- 
Szörény finden wir Nérasolymos, früher Szokoloväcz. Auch dieses ist 
zweifellos ein mit dem Falken in Zusammenhang stehender Ortsname, 


wobei allerdings nicht feststeht, ob er sich auf den Wanderfalken bezieht 


oder nicht ; wahrscheinlich eher auf den Würgfalken oder auf irgend 
eine sirälliche Form desselben. Im Komitat Krassö-Szöreny gibt es aus- 
serdem noch den Ort Szokolär — vielleicht auch eine Erinnerung an 
den Falken. Auch im nördlichen Teile Ostungarns findet sich eine Ort- 
schaft namens Solymos, welche im Ortlexikon Szilägysolymos heisst. 

In Siebenbürgen kommen folgende Ortsnamen vor, die sich auf 
den Falken beziehen bezw. mit , Sólyom" zusammengesetzt sind : 
Magyarsolymos im Kom. Alsöfeher, Sajösolymos im Kom. Beszterce- 
Naszöd, Küküllösolymos (früher Olähsolymos) im Kom. Kisküküllö, 
Marossolymos im Kom. Hunyad, Sölyomkö, Sölyomtelke und Mezö- 
solymos im Kom. Kolozs. In diesem Komitat liegt ausserdem noch 
eine Ortschaft namens Mezöszokol. Ich kann aber nicht feststellen, 
wie dieser Name Szokol nach Siebenbürgen gekommen ist, und ob er 
hier auch „Falke“ bedeutet wie in Oberungarn. Im Komitat Szolnok- 
Doboka liegt Kövärsolymos ; in CzuczoR—FOGARASI’s Wörterbuch (51) 
kommt, ebenfalls im Kom. Szolnok-Doboka, auch noch Sölyomköfalu 
vor. Ausserdem erwähnt das Ortslexikon | im Komitat Udvarhely die 
Orte Klein- und Gross-Solymos. 

Diese im Ortlexikon enthaltenen Namen werden ergänzt noch 
durch folgende aus der Literatur und aus Urkunden stammende Orts- 
namen in Verbindung mit , Sólyom": Unter- und Ober-Sélyomkò 
(= Falkenstein) im Tusnader Pass, Kom. Csík; ein Felsen namens 
Sölyomkö in der Gemeinde Páva, Kom. Háromszék, sowie Sólyomkő 
bei Lövete, Kom. Udvarhely (BLasıus ORBÁN 182). 

. So wie wir bei Besprechnung der ober- und südungarischen Sölyom- 
Ortsnamen auch die Ortsnamen , Szokol" in Betracht ziehen mussten, 
erschien es nötig und natürlich, auch in Siebenbürgen die dort vorkommen- 
den rumänischen Ortsbezeichnungen dieser Art zu berücksichtigen. Ich 


musste aber zu der Überzeugung kommen, dass auf Grund der rumä- 


nischen Falkennamen neue Ortsnamen nicht gefunden werden können. 
Der Falke heisst nämlich auf rumänisch „Schoimul“, ‚„Schoim“ oder 


„Schain“, sodass also die rumänischen Ortsnamen in Verbindung mit « 
„Falke“ mit den ungarischen Ortsbezeichnungen dieser Art identisch ; 


wären. Es ist eine sehr interessante Frage, woher diese Übereinstimmung 


u Var 


| 1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 87 


1 
Di 


RT 


+ 


wer ic 


PEN 
a, d 


a Ra à del: ae (ae Ba aa ns 
x r y hd 49 


db 


oo AR 
DI 14 


ESSERE Au SID A 


9° ad 


> te ie 
+ LA RAT À sali 


Pg © 


» 
È sta! ge a run 
DEE DONE 


sú 


s 


è 


Sr 


ag 
r 


Ce f > 
n a 


” 
re 


of 


> 
> 


£ ae, Em 
a 


te 
N 


. 


der ungarischen und rumänischen Klangform des Wortes, „Sölyom“ 
stammt. Doch halte ich mich nicht für zuständig, diesbezüglich eine 
Meinung zu äussern, und möchte nur die Aufmerksamkeit hierauf gelenkt 
haben. 

Ausser den Ortsnamen kennen wir aus dem Gebiet Ostungarns 
bezw. Siebenbürgens noch folgende Brutplätze des Wanderfalken : 
. Vármező im Kom. Maros-Torda, Vulkanhegy, Abrudbánya, Szaszsebes 
im Kom. Szeben, Bräza, Kirälykö, Bucsecs, Negoi im Kom. Fogaras, 
Gyimes im Kom. Csík und Kirujfürdö, neben Lövete im Kom. Udvar- 
hely. Letzteres ist wahrscheinlich mit dem von BLASIUS ORBÁN bereits 
erwähnten Solyomkö identisch. Laut brieflicher Mitteilung von EMERICH 
NAGY „erhielt dieses Kirujfürdö seinen Namen von einem Raubvogel, 
denn Kiruj, Keruly, Karuly bedeutet'im Volksmund Sperber oder auch 
sonst Raubvogel.“ Nach DR. NIKOLAUS VASVÁRI brütet auf einem Felsen 
bei Kirujfürdö der Wanderfalke auch gegenwärtig. Als letzten Brutort 
erwähnen wir schliesslich noch Mälnäs im. Kom. Häromszek. 

Die Gesamtzahl der in Ostungarn und den siebenbürgischen 
Landesteilen vorkommenden ,S6lyom“-Ortsnamen beträgt also 23, 
eventuell 25, ist somit wesentlich höher als in Oberungarn. Es ist daher 
wahrscheinlich, dass in den östlichen Teilen des historischen Ungarn 
der Bestand an Wanderfalken grösser war, als in Oberungarn, wobei 
allerdings nicht vergessen werden darf, dass auch das betreffende 
Gebiet grösser ist. 

Im Verlaufe der weiteren Erforschung der Sölyom-Frage zähle ich 
nun die Daten der lexikalischen Literatur auf. 

Die ältesten diesbezüglichen Angaben sind in den sogenannten 
_ Worterverzeichnissen enthalten. 

1400. Erstes Jahrzehnt. Falco = Solum (SZAMOTA Schlägl’s Wörter- 
verzeichnis, 212 p. 76). Ebendort auf S. 92 im sogenannten 
„Hortularium“ nochmals Allutus, Falco = Soyum. 

1400. Erstes Jahrzehnt. Falto (Schreibfehler statt Falco) — Zoliem. 
(FINÁLY Besztercei Szószedet 25 p. 60). 

1533. Falco = Karval (MURMELIUS 165). 

1550. Falco = Sólyom (MELICH Gyöngyösi Szötärtöredek 154). 

1561. Falco = Sólyom (PESTHY 189). 

1590. Falco, Circus = Sólyom (MELICH Szikszai-Fabricius Wörter- 
verzeichnis 156, p. 45). Ebendort Cataracta = Feier Solium = 
Weisser Falke. 

1595. Falco = Sólyom, VERANTIUS Faustus Diction. quinque 
linguarum Pozsony 1834. 

1645. Falco = Soliom, Calepinus (39). 

1734. Falco = Sólyom (CoMENIUS J. A. Janua Lingvae Latinae). 


88 


1801. 


1808. 
1823. 


1870. 


1873. 


1891. 


NRA Sy a 
5 PAT KN 3 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK . [Aquila 


Falco = Sólyom (PARIZ PÁPAI F. Dictionarium lat. hung. 
etc. locupl. PETRI Bop). Ebendort Falconarius = Solymár, 
bezw. Solymasz = ornitholabus, hierolabus. 


Solymäszat, Solymäszni, Solymäsz zu Deutcsh : die Falken- 


beize, mit Falken jagen, der Falkner (SÁNDOR I. 206 p.336). 


Falco — Sólyom, Sölyommadär. (MÁRTON 152 p. 1122). Eben- 
dort Falconarius = der mit Falken Jagende. 
Sölyom und die daraus gebildeten oder damit zusammen- 


gesetzten Wörter werden in CZUCZOR-FOGARASI’s grosszügigem 
Werk „Wörterbuch der ungarischen Sprache“ unter folgenden 
Stichwörtern angeführt : Solymar, Dorf im Komitat Pest ; 
Solymasz, Sölymasz, früher die Diener der Fürsten, oder 
Adeligen, denen die Pflege der Falken oblag ; in Siebenbürgen 
auch die Lehnsmänner, die dem türkischen Sultan Falken 
abzuliefern verpflichtet waren. Als Zeitwort : solymaszni = 
beizen. Solymaszat, Sölymaszat, Name einer Jagdart. Soly- 
masz-inas. Sölymos, Solymos Dörfer in den Komitaten Arad, 
Bihar, Heves, Közep-Szolnok, Ung und Szolnok-Doboka, 
eine Puszta im Komitrt Bihar. Garamsolymos im Kom. Bars, 
Kissolymos in der Gegend von Kővár, Solymoskarcsa im. 
Kom. Pozsony. Sölyom ein Dorf im Komitat Bihar. Sölyom- 
kapa, Sölyom-köfalu im Kom. Szolnok-Doboka, Sölyomköhuta 
im. Kom. Bihar. Sölyommester, ehemals der Hofmarschall 
der Fürsten und Adeligen, der unter den Falkern den ersten 
Platz einnahm. Sölyomszij, Riemen, welcher an den Fuss des 
Falken geschnallt wird. Sölyomvadaszat, eine Jagd, die mit 
Falken ausgeübt wird. | 
Maurus BALLAGI : Vollständiges Wörterbuch der ungarischen 
Sprache. Im Band II, Seite 526 werden dieselben Daten 
wiederholt. 

Unter dem Stichwort , Sólyom" bringst das „Lexikon der 
ungarischen Sprachgeschichte“ im Band II, p. 1593 keine 
neueren Angaben. 


Während sich die bisherigen Daten auf den Falken im allgemeinen 
bezogen, möéhte ich im Folgenden aus der Fülle der wissenschaftlichen 
Fachliteratur entnommenen Daten diejenigen aufzählen, die sich auf 
den typischen Vertreter des Falkengeschlechtes, den Wanderfalken 
beziehen. Dabei will ich hauptsächlich die Daten der älteren Literatur 
herausgreifen, um festzustellen, wann die Bezeichnung „Wanderfalke“ 
in der ungarischen ornithologischen Fachliteratur Eingang gefunden hat. 

Das älteste Werk dieser Art, MISKOLczrs Ein vorziiglicher Tier- 


garten aus dem Jahre 1769 (162) erwähnt unter „Öllyvek“ = Raubvögel 


iaia iii ri 


| 1939/42] | UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 89 

die folgenden Namen: Sólyom, Ráró, Keletsen, Tsillagos ölyv, Karoly, 

. Éjjeli ölyv und Héjja. Der lateinische Name wird bei keinem einzigen 
Vogel angeführt, sodass deren genaue Identifizierung schwer möglich 
ist ; das Wort Sölyom bezieht sich aller à nach auf 

. den heutigen Wanderfalken. | 

a 1778 gibt J. BENKŐ in seinem Buch „Transsilvania“ ein Verzeichnis 
der siebenbürgischen Vögel, worin der Falco communis vorkommt, 
jedoch ohne ungarische Benennung. 

n GROSSINGER’s 1793 erschienenes Werk,, Ornithologia“ (81) erwähnt 

— auf S. 231 den Falco, ungarisch Sólyom, dann auf S. 235 folgende Raub- 
. vogelnamen : Karvaly quasi karölyv, Sólyom, Rärö, Keletsen, Vértse, 
| Sebes ölyv. Die Namen sind auch in diesem Falle nicht identifiziert. 

SCHÖNBAUER s Namensverzeichnis der ungarischen Vögel aus dem 
Jahre 1795 enthält den Wanderfalken unter dem Namen Falco com- 
2 munis, jedoch ohne ungarische Benennung. 

| J. FABIAN (66) 1799. Sölyommester = Solymäsz (Falkner). 
te Den Namen ,,Wanderfalke“ finden wir zum erstenmal bei FÖLDI 
. (70) im Jahre 1801, aber noch nicht als Falco peregrinus identifiziert. 

FÖLDI behandelt von den Vertretern des gesamten Falkenge- 
schlechts nur die Form Fulco gentilis eingehend, und beschreibt sie 

— wie folgt: „Wird besonders zum Fang kleinerer Säugetiere und Vögel 
. abgerichtet, hauptsächlich zur Reiherbeize. Im Orient wurde diese 
% Jagdmethode (besonders die Jagd auf Gazellen) schon zu den ältesten 
. Zeiten angewandt, kam aber in Europa erst seit Ende des XII. Jahr- 
. hunderts in Mode.“ Dann folgt die Aufzählung der Falkenarten : Ge- 
%, meiner Falke, weisser, gefleckter, isländischer, britischer, Wander-, 

— Berg- und Edelfalke. 

: 4 MITTERPACHER unterscheidet in seinem 1808 erschienenen Werk 
4 „Primae Lineae Hist : Nat.“ die einzelnen Falkenarten noch nicht; 

à er schreibt bloss Sólyom — Falco. 

a Der Erste, der meines Wissens den Namen Wanderfalke ausdriick- 
lich auf den Falco peregrinus anwandte, war DIENES PAK in seinem 1829 
erschienenen vortrefflichen Werk „Jagdwissenschaft“ Band I. S. 187. 

Von dieser Zeit an nahm der Falco peregrinus = Wanderfalke = 

_ Faucon pelegrin = vándorsólyom seinen Siegeslauf in der ungarischen 

_ ornithologischen Literatur, und ist seitdem unausrottbar geblieben. 

La Chronologisch folgte auf PAK im Jahre 1841 PETER VAJDA, der in 

| seinem Werk (252) auf S. 336 folgendes schreibt : , Die Falken. Das 

Be: ist gewöhnlich um ein Drittel grösser als das Männchen, 

| weshalb die Franzosen das letztere „Tiercelet“ (Drittelchen) nennen. 

Die eigentlichen Falken finden bei der Vogeljagd am meisten Ver- 

È, — wendung.“ 


a 
Er 
la 


fr ( 
Ri Al 


is 


RT Oe ae dea COME 
ape d : a; gr ¥ 


90 JAKOB VONOCZKY SCHENK [Aquila 


, Der Wanderfalke = Falco peregrinus ist jene berühmte Art, die 
ihren Namen zur Berna einer ganzen Jagdmethode — der Falken- 
beize — hergegeben hat.“ 

Ebenfalls 1841 bezeichnet die SOLTÉSZ sche Naturgeschichte den | 
Falco peregrinus als Wanderfalken. 

Später nennt STETTER 1845 (Magyar orvosok és sermearertinacdlék 
V. nagygyiilése 1845), ZEYK 1851 (261)den Falco peregrinus Wanderfalke, 
während ihn PETENYI 1846 (VI. Generalversammlung ungarischer Natur- 
forscher und Ärzte) noch als Strich-Falken bezeichnet und ihm erst in 
seinen nachgelassenen Schriften (48) den Namen Wanderfalke gegeben 
hat. Seither hat sich dieser Name in der ornithologischen Fachliteratur 
und auch in der Jagdliteratur derart eigenbürgert, dass ich seine 
Aufnahme auch in das „Namensverzeichnis der Vögel des historischen 
Ungarns“ (Aquila 1935/38 p. 48) nicht umgehen zu können glaubte, 
trotzdem ich — wie erwähnt — die Bezeichnung an sich in 
ungarischer Relation für unrichtig, ja geradezu fiir. irreführend | 
halte. Ich fügte mich darein, dass wenn die Fachornithologen des We- 
stens sich mit dieser irrigen Benennung abgefunden haben, auch wir 
sie akzeptieren können mit Rücksicht darauf, dass dieser Name nie- 
mals und nirgends auf irgend eine andere Vogelart bezogen worden ist 
und somit die Artidentitàt jederzeit und in jeder Sprache ohne allen 
Zweifel festgestellt werden kann. Letzten Endes ist ja „Wanderfalke“ 
eine ebenso internationale Bezeichung wie „Falco peregrinus.“ 

Als Abschluss meiner Untersuchungen über das Wort , Sólyom" 
bringe ich ein Verzeichnis der Namen, welche die verschiedenen Völker zu 
verschiedenen Zeiten dem Wanderfalken gegeben haben. Das Verzeichnis 
erhebt keinen Anspruch auf Vollständigkeit, da diese Namen von mir 
nicht systematisch gesammelt wurden. Bei meinen Untersuchungen 
musste ich aber die Erfahrung machen, dass ein solches Namensver- 
zeichnis — selbst ein unvollständiges — sehr nützlich gewesen wäre. 
Deshalb halte ich es zwecks Erleichterung späterer Forschungen mit 
ähnlicher Zielsetzung nicht für überflüssig, die von mir mit viel Mühe 
und Arbeit gesammelten Daten zu veröffentlichen. 

Arabisch. Schahir, Sagr el Ter, Tschakyr, NAUMANN (173) ; Schahin, 
TICEHURST (250) ; Schahin, HAMMER P. (86 p. V. DEMIRI 1371), Tschakir, 
Bhairii, Basi, RADDE (197) Unter den arabischen Trivialnamen werden 
die Namen ,,Bahri“ und ,,Baharyn“, welche die Namen der nördlichen 
Wanderfalken in Turkestan, Persien und Indien sind und laut SCULLY 
217), sowie DEMENTIEW (56) arabischen Ursprunges sind, vernisst. Nur von 
RADDE wird der Bhairi erwähnt. Laut SCULLY bedeutet dieses Wort einen 
Ufer-oder Kiistenvogel, als Zeichen dessen, dass derselbe Wasservögel 
schlage, Nach DEMENTIEW aber soll dieser Name Durchzügler — pereg- 


{ia 
1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 91 


_rinus bedeuten. Nach HARTING (94. p. 206) stammt das Wort „Bahri“ 

_von dem arabischen Worte „Bahr“, welches die , See" bedeutet und 
b: È damit eine Herkunft des Vogels von der See, also den Durchzugs = 

| peregrinus Charakter desselben zum Ausdruck bringen soll. Nach HAR- 
4 TING kommt dieses Wort auch in Spanien vor als ein Relikt der 
È a _ früheren Mohrenherrschaft. 
pe Armenisch. Schahen, ARTOBOLEWSKY (14;) NAUMANN (173). 
DI Ri. Baschkirisch. Latschin, Tasch Latschin, SUSCHKIN (239) ; Latschen. 
| n. Tasch Latschen, Itelgy ©, Schonkar d, ARTOBOLEWSKY (14); Alasya, 
| DEMENTIEW (56). 
a . — Bochara. Bas, ARTOBOLEWSKY (14). 
» "210 Bosnisch. Verderbter türkischer Name Atmadja. VÖGELE (253). 
o Dieses Wort bezeichnet i in türkischer Sprache den Sperber, ist also jeden- 
: 4 falls eine fehlerhafte Indentifikation. Laut CurIc (Die Falkenbeize in 
) . Bosnien, Deutscher Falkenorden 1987 Heft 4 p, 19) ist der gewöhnliche 
a des Wanderfalken in Bosnien ,,Sivi Soko". Dieses ,,Soko kann 
b È wohl kaum etwas anderes sein, als der allgemeinen bekannte slavische 
,Sokol“-Name des Wanderfalken ; unter den diesbezüglichen Orts- 
.. namen wird das Wort a È: Falkenburg“ angeführt. 
Chinesisch. Ya Hu, Ross (203). 
Chiva. Tugan, ARTOBOLEWSKY (14). 
—— Dalmatisch: Sokol, VERANTIUS F. Diction. quinque linguarum 
- Pozsony 1834. 
#4 Dschagatajisch. Tschailan, GoMBocz (76). 
_  Esthnisch. Suurkransi Kull, NAUMANN (173). 
4 Finnisch. Muuttohaukka, Leivohaukka, NAUMANN (173); Muut- 
1 tohaukka, HORTLING (Lintukirja, Helsinki 1935 p. 99). 
—  Georgisch. Minimo, Schawardena, ARTOBOLEWSKY (14). 

4 Griechisch. Petrites, HAMMER P. (86). 
4 Indisch. Bhyri, Bhyri bacha, VÖGELE (253); Vahari, Vahri, Rup, 
i RADEVA (204); Behree, DEMENTIEW (56), Beri 9. ©, Beri Batscha juv. 
. KAL6cczy in lit. Nach KLEINSCHMIDT (Berajah 1918. Falco peregrinus p. 
_ 60.) ist Bdhdri — Aussprache Bahri — in Indien ein allbekanntes Wort 
a = kann „Vogelfänger“, oder „zum Meer gehörig“ bedeuten. 

Jakut. Kyrt, ARTOBOLEWSKY (14) ; Mukschogol, PLESKE (194). 

Japan. Hayabusa, VOGELE (253) ; HARTING (94. p. 214). 

Kalmik. Natschin, Sapsan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kamtschatka. Sejsi, ARTOBOLEWSKY (14). 

Kirgisisch. Latschin, Laschin, VÖGELE (253) ; Laschin, SUSCHKIN 
(239); Latschin, ALMASY (8. p. 541) ; Baharyn, Bahrin, DEMENTIEW (56). 
Korjak. Tilmiti, ARTOBOLEWSKY (14). 

Lappisch, Rievsakfalle, NAUMANN (173). 


} + 


Re Een Se à 
ee 


92 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK A ; {Aquila 


Lettisch. Peekuns, NAUMANN (173). 

Mangun. Dscholo do, ARTOBOLEWSKY (14). 

Mandschu. Natschin, Ross (203). 

Osmanisch. Tschawli, GoMBOCZ (76). i 

Ostjakisch. Schang, Soengur, ARTOBOLEWSKY (14); Chung, PLESKE 
(194). | 

Persisch. Bhairi, Basi, NAUMANN (173), ARTOBOLEWSKY (14); 
Schahin, HAMMER P. (68 p. XII.) ; Bahri, VOGELE (253) ; Schahin, Bari, 
HARTING, (94 p. 198—AIN I AKBARI 1590); Schahin juv. — Bahri ad. 
PHILLOT (192). | 

Polnisch. Sokol wedrowny, NAUMANN (173); DOMANIEWSKY (58). 

Rumänisch. Schoim, STETTER (Magyar orvosok és természetvizs- 
gálók V. nagygytilése 1845) ; Schoimul, Schoim, Schaim, LINTIA (Aquila 
1909. p. 175) ; Schain, bei den Kuco-Vlachen in Epirus, (LINTIA brief- 
liche Mitteilung). | 

Russisch. Sapsan, NAUMANN (173).; Sokol, Sapsan, Golubjätnik, 
VOGELE (253); Sokol, Tschernaj, SUSCHKIN (239); MENZBIER (159); 
Sapsan, Sokol, Tschernaj, Tscheglic, ARTOBOLEWSKY (14); Sokolei 9, 
Tschelig 3, HARTING (94). 

Samojedisch. Chapu-ei, ARTOBOLEWSKY (14); PLESKE (194); Har- 
na-ve, auf der Insel Kolguew, Pleske (194). 

Sanskrit. Vahri, RUDRADEVA (204. p. 17). 

Südslavisch. Sokol, VOGELE (253). 

Tangut. Tschaa, ARTOBOLEWSKY (14). 

Tatarisch. Bàgrà &, Kisilgusch 9, Latschen, NAUMANN (173), 
RADDE (197). | | 
ARTOBOLEWSKY (14); Natschin, laut JUNGKLAUS (111) der Name des 
Falken in der Totenklage um Dschingis-Khan. 

T'scheremis. Laurikaik, Laschikaik, ARTOBOLEWSKY (14). 

Tungusisch. Teegra, ARTOBOLEWSKY (14) ; Teerga, PLESKE (194). 

Turkestan. Bahri, Boz Bachin ScuLLy (217); Batchin. Baharin, 
DEMENTIEW (56). | 

Ukrainisch. Sokil, Sokjal, Sokil mandriwnji, ARTOBOLEWSKY (14). 

Wogul. Kortkan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Unter den oben aufgezählten Falkennamen der verschiedenen 
Völker vermissen wir die türkischen Namen. Diese bedürfen aus dem 
Grunde einer besonderen Besprechung, weil HAMMER-PURGSTALL die in 
alten türkischen Werken über Falkenbeize und Geschichte enthaltenen 
Benennungen veröffentlicht, ohne bei deren Identifizierung immer zu 
einem befriedigenden Ergebnis gekommen zu sein, sodass JUNGKLAUS 


(Die Beizjagd No. 2. 1930 p. 25) den Wust dieser Daten als einen wahren 


Augiasstall bezeichnet. So ist also die Überprüfung und möglichst 


PO 


1989742] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 93 


7 


Pr 
LA 
2 


gründliche Klärung dieser Namen eine unumgängliche Notwendigkeit. 
Die Identifizierung der HAMMER schen Daten mit den Daten anderer 
Quellen gehört zu den schwierigsten Kapiteln in der Forschung’ über 
den Vogelnamen Sölyom. Die heutigen türkischen Namen, die sicht mit 
Sicherheit auf den Wanderfalken beziehen, lauten : Latschin, Letschin, 


| Behri oder Bahri, VÖGELE (253); Tschojlu, Tschajlak, GomBocz (76) ; 


Schahin, HARTING (94 p. 196 — Cilicia) ; Latschin, Ross (203) ; Schahin, 
MATARACI (153); Latschin, HAMMER P. (86). Laut V. Curic (Die 
Falkenbeize in Bosnien, Deutscher Falkenorden 1937 Heft 4, p. 1) 
heisst der Wanderfalke bei den bosnischen Türken ,Schain.“ Sollte dies 
die verderbte Form von ,,Schahin“ sein ? 

HAMMER (86) bemüht sich arabische, persische und türkische 
Vogelnamen mit dem Wanderfalken zu identifizierten. So befasst er 
sich besonders eingehend mit dem Namen ‚„Tughan.“ Seiner Meinung 
nach heisst die Stammform der Falken im Türkischen ‚„Isperi Tughan“, 
d. i. der vollendete Falke. In einem Atem sagt er aber auch, dass der 
Name der vierten Falkenart im Persischen Schahin, im Türkischen 
Latschin lautet, und dieses sei der Wanderfalke. Wenn wir diese Be- 
hauptung HAMMER’s mit den übrigen Quellenangaben vergleichen, 
ergibt sich tatsächlich die Richtigkeit der Gleichsetzung Schahin — Lat- 
schin, dagegen finden wir den Tughan als Falkennamen nicht. Ebenso ver- 
geblich suchen wir auch das Wort Tuigun, nach HAMMER das Diminu- 
tivum von Tughan und gleichzeitig ein sehr ehrendes Beiwort — so 
hiess beispielsweise einer der berühmtesten Paschas von Buda (1651/53, 
1657) Tuighunpascha —, sowie das Wort Tilkjan, nach HAMMER die 
dschagatajische Form von Tughan. HAMMER erwähnt ausserdem noch 
die Form Tojgun (p. 10), die er mit Toghrul = Turul identifiziert. Vom 
Tilkjan behauptet er (p. 12), dass er mit Schebas oder Schabas — Königs- 
falke identisch sei, welch letzteren er wiederum dem Tughrul = Turul. 
gleichsetzt. 

Um in dieses Chaos Ordnung zu bringen, müssen wir die jetzige 
Bedeutung der Wörter Tugan und Tujgun ermitteln, vorausgesetzt, 
dass diese Wörter heute noch lebende Glieder irgend eines Sprachschatzes 
sind. Glücklicherweise finden wir alle beide, wenn auch nicht in völlig 
gleichlautenden, so doch in ähnlich klingenden bezw. zusammensetzten 
Wörtern. 

Die heutige Form des Wortes Tughan ist „Doghan“, nach MATARACI 
in der türkischen Sprache ein Beizvogelname, u. zw. der Hühnerhabicht 
( Accipiter gentilis gentilis L.) Ebenso identifiziert auch HARTING dieses 


. Wort (94 p. 196, Cilicia 1853). Nach PHILLOT (192) heisst der Weisse 


49 
a 


Habicht, das ist der aus dem Norden kommende Accipiter gentilis 
buteoides MENZB. in Persien T'iqun à kafuri. Kafuri bedeutet Kampfer 


RS EI FE Fc 
Were 1% 
A 


94 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK fAquila 


und bezieht sich auf die weisse Farbe. PHILLOTT bemerkt auch noch, 
dass einzelne afghanische Falkner die albinistischen Exemplare des 
Habichts ebenfalls mit dem Namen Tigun, bezw. Taighun bezeichnen. 
Den Vogelnamen Taigun erwähnt auch HARTING (94 p. 199) aus einer 
persischen Quelle des Jahres 1590 (AIN I AKBARI), wonach Tajgun das 
c von Accipiter gentilis ist während das © ebendort Tarlan genannt 
wird. Schon LE Cog (43, 44) stellt fest, dass dieses Tigun, Taighun eine 
Variante bezw. Entstellung von Togan oder Tuigun ist, und der Name 
des Weissen Habichts ist, welcher manchmal in den östlichen Gebieten 
Turkestans vorkommt und ein hochgeschätzter Beizwogel ist. Ferner 
schreibt er, dass Tujgun bezw. Tojgun auch in den mongolischen kök- 
türkischen Inschriften vorkommt, und laut RADLOFF in der dschagataji- 
schen (kirgisischen) Sprache Tujgun „Weisser Falke“ bedeutet, also 
Falco rusticolus sein sollte. Dieses ist nach all dem Vorhergesagten ein 
offensichtlicher Irrtum, denn Tujgun bezeichnet laut LE :CoQ. den 
nördlichen Weissen Hühnerhabicht. Dieses wird auch noch dadurch 
erhärtet, dass nach DEMENTIEW (56) in Turkestan der Weisse Habicht 
( Accipiter gentilis buteoides MENZB.) im Volksmund allgemein Tujgun 
genannt wird. Der halbweisse Habicht heisst ,,Kisyl Tujgun“ oder „Kul 
Tujgun“, der ganz weisse „Ak Mirza Tujgun.“ 

Auf Grund dieser Daten aus der Gegenwart und den historischen 
Daten können wir mit Sicherheit behaupten, dass die bei HAMMER vor- 
kommenden Tugan und ähnlich lautenden Beizvogelnamen sich auf 
den Hühnerhabicht ( Accipiter gentilis gentilis L.) bezw. zum Teil auf 
dessen aus nördlicheren Gegenden stammende Form, den Nördlichen 
Hühnerhabicht ( Accipiter gentilis buteoides MENZB.) beziehen, also weder 
auf den Wanderfalken, noch auf irgend eine andere Falkenart. Selbst- 
verständlich entfallen auch alle Möglichkeiten, wonach der T'ugan, oder 
ein ähnlich klingender Name mit dem Vogel Turul identifiziert werden 
könnte, wie es HAMMER tut, wenn er den dschagatajischen Vogelnamen 
Tilkjan mit ,Schebas“ bezw. ,,Schabas“ = Königsfalke, und dieses 
wieder mit Toghrul = Tojgun gleichsetzt. 

Auch vom ungarischen Standpunkt aus ist die „Tugan“-Frage 
ausserordentlich interressant, denn GOMBOCZ (78) identifiziert mit diesem 
Wort das ungarische ‚„Tivan“, ein seit dem XIII. Jahrhundert ziemlich 
häufig vorkommender Personenname für Adelige und Nichtadelige.“ 
Die erste Angabe stammt aus dem Jahre 1211. Ausser den bereits be- 
handelten ‚„Tugan“-Daten erwähnt er noch die folgenden : alttür- 
kisch Togan = Falco, ujgurisch Tugan = ‘Edelfalke, dschagatajisch 
Togan = Sperber, osmanisch Dogan = Falke ; ferner das osmanische ~ 
Dujgun, obwohl er glaubt, dass dieses nicht hierher gehört. RADLOFF 
hat es mit Astur palumbarius identifiziert. Bei den Baschkiren laut 


\ 


= 1999/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 95 
. . MÉSZÁROS Tojgen, Tojgon = eine Falkenart. In HouTSMA'’s Verzeichnis 
— Dogan, Togan ohne Identifiziertung. Nach GOMBocz ist Togan auch im 
. Türkischen einer der häufigsten Personennamen, der schon in den alt- 
türkischen Inschriften vorkommt. 

Die Gleichsetzung Togan = Tivan erklärt GomBocz auf linguistischer 
Grundlage eingehend, erwähnt aber nicht, wie der Name dieses Beiz- 
vogels, als Personenname, in den ungarischen Sprachschatz Eingang 
gefunden hat. Ich muss gestehen, dass ich selbst hierfür auch keine 
. Erklärung habe. Bei meinen Untersuchungen fand ich keine Spur, die 
. in dieser Frage als Wegweiser hätte dienen können. 

HM Im weiteren Verlauf seiner Forschungen versucht HAMMER auch eine 
andere Identifizierung des Schahin. Er sagt auf Seile XIII, dass dessen 
. dschagatajischer Name ‚„Kartschigai“ lautet. Schon vorher auf Seite V. 
behauptet er aber, dass nach dem arabischen Wörterbuch KAMUS das 
. Wort Sakar — in der Mehrzahl Sokur —, trotzdem es zur Bezeichnung 
verschiedener Beizvögel dient, doch in erster Reihe der Name jenes 
Vogels sei, welcher auf türkisch Tschakir, persisch T'scharg, dschaga- 
— tajisch Kartschghi, bezw. richtig Kartschigai genannt wird. Auf Seite 
XXIII schreibt er dann schliesslich, dass das russische Kretschet die 
. verderbte Form des türkischen Kartschigai sei, und wiederholt diese 
Behauptung auf S. 105. 

Bei allem pietätvollen Dankgefühl für den grossen Gelehrten, der die 


Ir ir. 
Mer ng 
è 


ál A 
% eg 14 


br Si 


reichen Schätze seines Wissens über die Beizjagd des Orients in so reich- 
% ‘lichem Masse der späteren Forschung überliefert hat, muss doch fest- 
Le gestellt werden, dass er das Wort Kartschigai mit nicht weniger als vier 
. Vogelnamen identifiziert, u. zw. mit Schahin, Tschakyr, Sakar und 
áz Kretschet, von denen jedes einzelne sich auf einen anderen Beizvogel 
bezieht. Eine möglichtst genaue Klärung der Bedeutung auch dieses 
_. Vogelnamens ist also unvermeidlich. Dazu ist die Möglichkeit gegeben, 
kg weil wir über die heutige Bedeutung des Wortes Kartschigai ziemlich 
= genaue und reichliche Daten haben. Nach DEMENTIEW (56) ist der kir- 


SE gisische Name des Habichts in Turkesten Kusch, Kartschega oder Kart- 
| schiga; laut ALMAssy heisst bei den Kirgisen der Habicht ebenfalls 
ne Kusch oder Kartschiga, nach ScuLLY (217) in Yarkand auf türkisch 
„Karchighah“ und nach Ross (203) ebenfalls auf türkisch ,,Kartschiga“ 
Nach Lecog (43, 44) lautet in den turkestanischen Provinzen Kutscha 
SÉ und Turfan der türkische Name des Habichts Kartschiga ; er erwähnt, 
a dass der Habicht bei RADLOFF ebenfalls so heisst, ferner dass laut PALLAS 
È die Kalmüken diesen Vogel ,,Charsega“, die Ostmongolen aber „Char- 

do _sagat° nennen. Weitere volkstümliche Namen des Habichts sind laut 

 ARTOBOLEWSKY (14): mordwinisch : Kartiai, Kartigan ; tatarisch : 
hi Charzigan, Kartscheja; wogulisch: Chartagan; tschuwasisch : 


06 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK  Aquila 


Chorotschka. Unter den historischen Daten ist besonders wichtig die 
Angabe von JUNGKLAUS (111) über das in der Totenklage um Dschingis- 
Chan vorkommende „Chartsagai“, das der Verfasser mit Habicht über- 
setzt, neben dem ebendort vorkommenden Natschin — Falke. G. BÁLINT 
versucht in seinem 1877 erschienenen Buche: Parallellen in der unga- 
rischen und mongolischen Sprache p. 28 das mongolische Kharczaghai 
mit dem ungarischen Keretschen, oder Keletschenj zu identifizieren, 
welchen er einen falkenartigen Beizvogel nennt. Dies ist jedoch ein 
Irrtum, weil aus sämtlichen zur Verfügung stehenden Daten überein- 
stimmend hervorgeht, dass mit dem Vogelnamen Kartschigai der 
Hühnerhabicht (Accipiter gentilis gentilis L. bezw. dessen nördliche 
Form Accipiter gentilis buteoides MENZB.) bezeichnet wird. 

Dieses Wort hat auch eine ungarische Beziehung. GOMBOCZ (78 p. 
241) leitet von ihm die Namen der 12 Ortschaften Karcsa (lies 
Kartscha) im Komitat Pozsony ab. Kartschigai identifiziert auch Gom- 
Bocz mit Hühnerhabicht und erwähnt das tschuwaschische Wort 
Churschega, das — wie er sagt — als Personenname besonders bei den 
altaischen Tataren häufig ist, so z. B. KHAN KARTAGA, KARTAGA MERGEN, 
ALA KARTEGA. 

Es wäre noch der Vogelname ,,Dschurebaz“ kurz zu erwähnen, 
der von HAMMER als sehr bedeutungsvoll hingestellt, aber unrichtig 
identifiziert wird. Er ist dem persischen Wörterbuch von FERHENGI 
entnommen. Nach HAMMER nennt FERHENGI das ? des Wanderfalken 


Schebas, das & Dschurebas. Gleichzeitig sagt HAMMER aber auch, dass 


dieser Dschurebas das á des „Weissen Falken“ sei. Der arabische Name 
dieses Vogels lautet — nach HAMMER — Surrak, womit das Wörterbuch 
des Kamus das g des ,,Weissen Falken“ — also Falco rusticolus candicans 
(oder uralensis) bezeichnet. HAMMER zieht daraus die Schlussfolgerung, 
dass Dschurebas = Surak sich mit dem deutschen Wort „Gerfalke“ 
deckt, welches folglich weder von , Geyr", noch von „Gyrofalco“ herrührt, 
sondern vom persischen „Dschure“. | 

Sehen wir nun einmal, was aus dieser Kette sehr gewagter Schluss- 
folgerungen zu Recht bestehen kann. Von den älteren Literaturquellen 
über Falkenbeize führt bloss PHILLOT (192) den Vogelnamen Dschure in 
der Form ,,Jurra-bas“ an und sagt, dass dieses das „tiercelet“, also g 
. des Habichts sei ; in indischer Schreibart , Joura" erwähnt auch HAMMER 
den Vogel „Dschure“. (Das Wort Bas kann weggelassen werden, denn es 
bedeutet eigentlich bloss ,, Beiz“-vogel, ebenso wie Bas Nameh = Beizjagd 
buch heisst. Dieses indische „Joura“ bezeichnet in Übereinstimmung 
mit PHILLOTT ebenfalls das g des Habichts. Sehr willkommen ist uns zur 
Klärung dieses indischen Beizvogelnamens die Mitteilung von LUDWIG 


KALOCZY, laut welcher das d des Habichts in Hindostan auch heute 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 97 


noch „Djura“ genannt wird. Der Versuch, den deutschen Namen 
„Gerfalke“ von,, Dschure“ abzuleiten muss endgültig ausgeschaltet 
werden. Als lebendes Wort ist mir im Persischen das „Dschure“ nicht 
bekannt, doch gibt es im Türkischen einen Beizvogelnamen „Dschüre“, 
der, wie ich glaube, mit HAMMER s „Dschure“ indentifiziert werden kann. 
Nach dem Gesetz der Vokalakkomodation wäre nämlich nicht ,,Dschure“ 
die richtige Form, sondern entweder „Dschura“ oder ,,Dschiire“, ebenso 
wie auch das „seldschukische“ Volk in Wort und Schrift entweder als 
„Seldschüken“ oder als „Saldschuken“ bezeichnet werden müsste, auf 
keinen Fall aber nach der bisherigen Schreibweise als „Seldschuken“. 
Nach MATARACI (153) hat in der Gegend von Rize in der Türkei dieses 
Wort auch heute noch die Bedeutung ‚„Beizvogel“, leider sagt 
MATARACI aber nicht, auf welche. Vogelart es angewandt wird. Nach 
Ausschaltung der HAMMER schen Irrtümer kann neben KÁLóczY s Angabe 


. vielleicht auch diese Angabe den Ausgangspunkt für weitere Forschungen 


auf diesem Gebiet bilden. 
Unter den Beizvogelnamen HAMMER’s finden wir schliesslich noch 
den Vogelnamen „Tschakyr“ = Tschakir“, welchen HAMMER auf den 


. Habicht bezieht. Demgegenüber sprechen zahlreiche Daten dafür, dass 
dieses „Tschakyr“ ebenfalls eine Falkenart bezeichnet. Daher muss 


dieser Name auch noch im Kapitel , Sólyom" behandelt und nach Mög- 
lichkeit geklärt werden. Auf Seite IV. befasst sich HAMMER zum ersten- 


mal mit dem Worte „Tschakyr“, das seiner Meinung nach mit dem 


persischen und arabischen Bas oder dem griechischen Vogelnamen 


. Hierax, also mit dem Hühnerhabicht identisch ist. Auf Seite V dehnt er 


diese Identifizierung auch noch auf den persischen Beizvogelnamen 
Tscharg und den dschagatajischen Namen Kartschgi oder richtiger 


. Kartschigai aus. Auf Seite VII wird die Behauptung wiederholt, dass 


der türkische Name des Habichts Tschakyr lautet, welches identisch 
ist mit dem persischen und arabischen Bas, sowie dem griechischen 


. Vogelnamen Hierax. Auf Seite XII und XIII gebraucht er dieses Wort 


in der Zusammensetzung Tschakyrtugan mit der Bemerkung, dass laut 


dem Verfasser des türkischen Falknerbuches Basnameh dieser Beizvogel 


ein Bastard ist, dessen Vater ein Falke (Tughan), und dessen Mutter 


ein Habicht (Tschakyr) war. Auf Seite XV erwähnt er den Ghilvai 
Tschakyr, den er diesmal mit dem arabischen Sakar — Würgfalke 


È identifiziert. Auf Seite XVII zählt er den Savuli Tschakyr auf, einen 
“à Habicht, der in Sabulistan vorkommt. Auf Seite XIX. schliesslich be- 
. hauptet er, dass das arabische Sakar (also der Würgfalke) eine Verder- 


bung des türkischen Wortes Tschakyr sei. Er erwähnt dann, dass von 


. den Begründern des Seldschükenreiches — einem Brüderpaar — der 


: eine Toghrul = Turul hiess, der andere Tschakyr = Habicht. Den 


7 


AR | tá, ar for A + 
d'in 4 tel NE HAE ETS As 
Ot I EUR. LAS : aa a) “ 
DOUTE PE RE a FILS Tae CANOSA TA 
; ER 


98 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK oat __ fAquila 


letzteren Namen führte auch der berühmte Statthalter von Mossul EBU 
SAID TSCHAKYR, der im Jahre 1140 hingerichtet wurde. Endlich zitiert 
HAMMER auf Seite 105 eine Angabe QUATREMERE’s, wonach der Weisse 
Polarfalke in der Mandschusprache Schaman-Schonkon heisst, der ge- 
fleckte dagegen Tschakiri-Schonkon. Tr | 

Nach diesem uneinheitlichen und an stôrenden Momenten so reichem 
Identifizierungsversuch HAMMER’s wenden wir uns nun der Betrach- 
tung weiterer Quellen über den Vogelnamen Tschakyr = Tschakir zu. 

Die älteste diesbezügliche Angabe enthält das Wörterbuch des 
AHMED VEFIK. Dort heisst es, dass jeder der sechs Oghusenstämme 
als Stammes- bezw. Kriegs-Banner einen besonderen Beizvogel führte. 
Dieses Wörterbuch wird auch von zwei ungarischen Forschern zitiert, 
u. zw. zuerst von THURY (249), dann von GomBocz (78). Während 
THuRY den Tschakir als gestreiften Falken bezeichnet, identifiziert ihn 
GOMBOCZ mit dem Hühnerhabicht. Leider besteht also schon bei dieser 
allerältesten Angabe eine Kluft in der Entscheidung der Frage, ob 
dieser Vogel Tschakir, der sich einer so grossen Wertschätzung erfreute, 
dass Volksstämme sich ihn als Kriegsbanner erwählten, und Reichs- 
gründer, Fürsten und berühmte Männer sich seinen Namen beilegten 
Falke oder Habicht war. 

Die nächstfolgende Tschakir-Quelle ist das kiptschakisch-arabische 
Glossarium von HOUTSMA aus der ersten Hälfte des XIV. Jahrhunderts 
(Ein türkisch-arabisches Glossar Leiden 1894, nach GOMBOCZ 78 p. 242). — 
Auch hier kommt der Tschakir vor, und zwar als Sperber. 

HAMMER s Identifizierung Tschakir = Habicht wurde bisher schon 
von zwei Forschern in Zweifel gezogen. Nach HARTING (94 p. 194) hat 
HAMMER übersehen, dass MOHAMMED EL BARDSCHINI den Tschakir unter 
den „schwarzäugigen“ Beizvögeln aufzählt, so dass es sich also nicht 
um den Habicht handeln kann, der ein „gelbäugiger“ Beizvogel ist. 
Ich habe den beanstandeten Text sorgfältig untersucht, kann aber die 
Meinung HARTING’s nicht teilen. Auf einer viel richtigeren Spur ist 
LE Cog (43, 44), wenn er sagt, dass bei PHILLOT (192) der persische 
Name des Habichts Tigun, Tarlan und Quisil lautet, also nicht Bas, 
wie HAMMER behauptet. Wenn diese Frage überhaupt geklärt werden 
kann, dann ist es nur auf dem von LE Cog eingeschlagenen Wege mög- 
lich, das heisst : es muss die Sprache gesucht werden, in welcher der 
Habicht Tschakir genannt wird. Gegenwärtig heisst der Habicht bei 
keinem Volke Tschakir, und als lebendiges Wort kommt heute Tschakir 
nur im Arabischen vor, jedoch als Name des Wanderfalken (NAUMANN 
und RADDE 173, 197). 

Wenn nun auf Grund der vorhandenen Daten die Entscheidung 
getroffen werden soll, ob unter „Tschakir“ der Hühnerhabicht oder der 


f 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 99 


. Falke zu verstehen sei, so muss die Wahl unbedingt auf den Falken 
fallen, mit besonderer Berücksichtigung dessen, dass die Falkner frühe- 
a Zeiten ein und denselben Beizvogel mit verschiedenen Namen be- 
zeichneten, je nachdem es sich um ein Männchen oder Weibchen, um 
FA vollkommen ausgefiedertes Exemplar oder einen J ungvogel handelte. 
Nach AHMED VEFIK’s Wörterbuch war Tschakir der Name des quer- 
eebanderten Falken. Es gibt zwei Beizvögel, auf die die Bezeichnung 
quer „gestreift“ oder quergebändert passt u. zw. den Hühnerhabicht 
und den Wanderfalken. Bei beiden ist die Bauchgegend ‚„quergestreift“ 
È (Siehe Figur 2.p. 30) Da nun dem Wörterbuch von Ahmed Vafik zu- 
È folge der „auf Hasen jagende Falke“ (womit also nur der Hühnerhabicht 
È ‚gemeint sein kann) „Tawschandschil“ heisst, kann es sich beim 
= . , Tschakir" nur um irgend eine Falkenart handeln. Wir können ihn 
daher mit jener Form des Wanderfalken identifizieren, deren Bauch- 
Deer „quergestreift“ ist. Auf dieser Basis ist der HAMMER sche 
„Tschakir- -Tugan“ ebenfalls eine Falkenart, deren en genau 
2 Sr ) „quergestreift“ ist wie beim Habicht, also „Tugan.“ 
Diesen Versuch einer Lösung können wir als vorläufiges Ergebnis 
| unserer vorliegenden Untersuchung annehmen. Ob eine spätere, mit 
. reicherem sprachlichen und geschichtswissenschaftlichen Rüstzeug aus- 
s gestattete Forschung dieses Ergebnis bestätigen wird lässt sich nicht 
| mit Sicherheit sagen. Wahrscheinlich wird dieselbe die hier betretene 
à Spur weiter verfolgen. Hoffentlich werden auch in Hinkunft diese Unter- 
suchungen weiter fortgesetzt, denn sie sind scheinbar fernliegende, 
aber doch organische Bestandteile der ungarischen Vorgeschichtsfor- 
| 5 | És die heute noch lange kein befriedigendes Endergebnis gezei- 
i hat. 
Mit sr Feststellung schliesse ich die Untersuchung über den 
Vogcinaman , Sólyom" ab, die viel umfangreicher ausgefallen ist, als 
ur pepringlich beabsichtigt war, doch glaubte ich die Behandlung verschie- 
ener Fragen, die sicht während meiner Arbeit von selbst ergaben, 
n nicht umgehen zu diirfen. 
3 | RÁRÓ. 


- 1 Das Wort ist auszusprechen als Rahroh, das „ah“ lang, aber mit 
D Klangfarbe, das „oh“ wie „oh“ im deutschen Ohr. 

Der Name Rärö nimmt unter den ungarischen Beizvogelnamen 
fi ine ganz besondere Stellung ein. Er gehört zu den schwierigeren Kapi- 
. teln der einschlägigen Forschung, weil er den Forscher vor vielerlei 
Fragen stellt, deren Beantwortung nicht in jedem Falle ohne weiters 
n l6glich ist. Während uns bei der Erforschung der bisherigen Beizvogel- 
amen ZOLTÁN GomBocz Werk ,, Unsere alten tirkischen Lehnwörter" 

| | ae 


AVA, Ne dr 


100 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK — [Aquila 


und „Türkische Personennamen aus der Árpádenzeit" als sicherer Führer 
diente, fehlt bei dieser Art jeder derartige Anhaltspunkt. Wir müssen 
also, ganz auf uns selbst verlassen, Ursprung und Einbürgerung dieses 
Wortes suchen und deshalb, im Gegensatz zu der "bisherigen 
Gepflogenheit, die umgekehrte Reihenfolge einhalten. Zuerst veröffent- 
lichen wir also die fremden Benennungen des Rärö-Falken und gehen 
dann zur Betrachtung der ungarischen Relationen über. Aus den unga- 
rischen historischen Daten über die Beizjagd kann man nämlich mit 
Sicherheit feststellen, dass sich das Wort Rärö auf den Falco ch. cherrug, 
auf den früher Keretschen genannten Falken bezieht. Unter den bei 
uns vorkommenden Beizvögeln gebührt der Name , Sólyom" zweifellos 
dem Wanderfalken, „Ölyv“ dem Habicht, und „Karvaly“ dem auch 
heute noch so benannten Sperber. Es ist also bloss ein einziger unserer 
hervorragenden Beizvögel ohne Namen geblieben, eben Falco ch. cherrug, 
der kein anderer sein kann als der in alten Urkunden und Familien- 
korrespondenzen, in der lexikalischen und zum Teil in der Fachliteratur 
vorkommende Räré. | 
Die nun folgende Liste der fremden Benennungen von Falco cherrug 
cherrug GRAY bestätigt meiner Überzeugung nach diese Behauptung. 
AFGHANISCH : in englischer Schreibart Charkh, Sang-Sang PHILLOTT 
(192). Balaban ist laut PHILLOTT unbekannt. Das englisch geschrie- 
bene Charkh wird wohl wie Tscherg = cherrug ausgesprochen, 
, Sang-Sang" dagegen wie Seng-Seng (siehe die türkischen Namen). 
ARABISCH : Sager-Schahin, NAUMANN (173) ; Sakar, DEMIRI 1371, 
nach HAMMER P. (86)*), Sakar, Sagar, PHILLOTT (192). 
BASCHKIRISCH : Itelgoe, ARTOBOLEWSKY (14); Ytelgò, SUSCHKIN (239) ; 
Itelgé, H. GROTE, brieflich ; Itelgoe, Itelgui, HALLER (85), nach 
HARTING (94 p. 192). | 
CHINESISCH : Tuffu, Ross (293). | 
DEUTSCH : Würgfalke, Schlachtfalke, Schlechtfalke, Blaufuss, Blau- 
fussfalke, PETENYI (48). : 
GRIECHISCH : Saganos, HAMMER P. (86). 
GRUSISCH : Baugi, ARTOBOLEWSKY (14). 
ILLYRISCH: Raroh, nach GESNER (74) ‚die Illyrier nennen ihn Raroh“. 
HINDOSTANISCH : Charkh, Sang-Sang nach englischer Schreibart, 
PHILLOTT (192). In deutscher Rechtschreibung sicher Tscherg und 
Seng-Seng. Das Wort Balaban ist nach PHILLOTT auch bei den 


*) Hier muss die Angabe DEMIRI’s Erwähnung finden, dass nach allgemein | 


herrschender Auffassung der Genuss von Raubvögeln bezw. von Beizvögeln verboten 


ist HAMMER P. (86 p. VII). Wir können uns nun den Kopf darüber zerbrechen, wie 


: A È 
diese Auffassung in das JoRDANSZKY-Kodex Eingang gefunden hat, wo es heisst 
» : . Vögel des Himmels, von denen man nicht essen soll: Geier, Habicht, Besche . “4 


19897421 | UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 101 


‘ 


. Indier nicht bekannt ; Caraka = Carakh = Caragh, wahrscheinlich 

ebenfalls Charakh = Tschereg RUDRADEVA (204); Chargh 9, 
Charghela 3, VÖGELE (253). Nach einer brieflichen Mitteilung von 
Lupwic KALöczy sprechen die Indier aus dem Pandschab diese 
Worte als Tschereg bezw. Tschergehla aus ; Tschereg ist das ©, 
 Tschergehla das 3. 

KALMÜKISCH : Itelgoe, nach PALLAS, THIENEMANN (246); Itelgoe, 
ARTOBOLEWSKY (14); Itelgy, nach einem Brief von HERMANN 
GROTE. Itelgoe, HALLER (85) nach HARTING (94 p. 192). 

KIRGISISCH : Ytelgö, SUSCHKIN (239) ; Itelgoi, Itelgui HALLER (85), nach 
HARTING (94 p. 192) ; Itelgha, Itelghi, DEMENTIEW (56) ; Ak Itölge, 
ALMÁSY (8); es ist nicht ganz klar, ob er diese Bezeichnung für 
cherrug oder rusticolus ‘gebraucht, jedenfalls erwähnt er auch 
cherrug unter den Beizvögeln namens Itölgü ; die Verwirrung 
wird dadurch noch grösser, dass er den cherrug auch Barin (8) 
bezw. Baryn (9) nennt, welch letztere bekanntlich die kirgisischen 
Bezeichnungen von Falco peregrinus peregrinus sind. Itelge juv., 
Balopan, VÖGELE (53). 

KROATISCH : Soko banatsky, NAUMANN (173). 

MANDSCHU : Itulhen, Ross (203). 


— MÂHRISCH : Raroh, WOBORZIL (253). 


POLNISCH : Rarog podolski, Rarog polak, Plivatz, Krzetschot, Rarog 
krzetschot ; Altpolnisch : Sokol plivatz, Rarog, Krzetschot juv. 
DOMANIEWSKY (58) ; Sokol tschasog, NAUMANN (173). Rarog wird 
wie Raruk ausgesprochen, Krzetschot wie Kschetschot. 

PERSISCH : Bei der Besprechung der persischen Namen muss die Fest- 
stellung PHILLOTT’s berücksichtigt werden, dass die für diese Art 
gebräuchlichen alten Namen Sakar, Sagar, Saghar arabischen 
Ursprungs sind. Zweifellos auf Grund dieser arabischen Namen 
hatte BRISSON im Jahre 1760 dieser Falkenart den Namen Falco 
sacer gegeben, desgleichen auch GMELIN im Jahre 1788, wobei also 
sacer nicht „heiliger“ Falke bedeutet, sondern sich auf den „Saker“- 
Falken der Araber bezieht. Auch HARTERT nennt ihn zu deutsch 
so. Den späteren Namen ,,cherrug“ gab ihm GRAY im Jahre 1833 

auf Grund der persischen Bezeichnungen ,,Chark“=,,Tscherk", 
bezw. „Tschereg“—= „Cherrug“. Die persischen Namen sind auch in 
anderer Hinsicht ausserordentlich interessant und lehrreich. Nach 
den sehr wertvollen Feststellungen PHILLOTT’s heisst der von Norden 
kommende und eventuell in Persien überwinternde, wild einge- 
fangene Würgfalke „Balaban“; die Perser haben also diesen Namen 
von den aus Norden eingewanderten Wanderfalknern übernommen. 
Eine sehr bedeutungsvolle Parallele müssen wir hier darin erblicken, 


102 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK | wk [Aquila 


dass sich die Namen der aus nördlichen Gegenden stammenden, 
durchziehenden, wild eingefangenen Beizvögeln vollständig von den 
Benennungen der in südlichen Gegenden heimischen, also in der 
Heimat ausgebrüteten und dem Neste entnommenen Beizvögeln 
unterscheiden, eine Feststellung, die wir bisher bei jeder Gelegen- 
heit machen konnten (siéhe die Kapitel Sólyom, Ölyv, bezw. Héja; 4 
Karvaly). | 
PHILLOTT behandelt die Rärö-Frage sehr eingehend. Der Name des 
aus Norden kommenden und mit Netzen gefangenen alten Exem- 
plares ist , passage falcon“, also durchziehender (Wander) Falke. 
Diese heissen „Balaban“. Von diesen beschreibt er 8 Varietäten. 
Die aus dem Neste genommenen und gezähmten Jungen des in 
Persien brütenden Würgfalken nennter „eyess“. Diese werden von 
den Persern „Charkh“, bezw. „Tscherg“—=,‚Tschereg“ genannt. 
Von diesem Tscharg beschreibt er vier Varietäten, deren Iden- 
tifizierung aber — wenigstens vorläufig noch — ebenso aussichtslos 
ist, wie die Identifizierung der 8 Varietäten des Balaban. 

Vom beizjagdlichen Standpunkt ist zu erwähnen, dass die Perser 
den Würgfalken, abgesehen von kleinerem Wild, auch zur Jagd auf 
den Kranich, Hasen, Trappen, ja selbst auf den Bartgeier ver- 
wendeten. 

Diese überaus wertvollen Angaben PHILLOT’s erhalten ihre Bestäti- 
gung durch all,die Daten, die sich in der Literatur auf die Bedeutung 
dieses Vogelnamens beziehen. Eine der wichtigsten einschlägigen 


. Quellen ist das im Jahre 1590 erschienene Werk von AIN I AKBARI, 


der in fast wortlicher Ubereinstimmung mit PHILLOTT sagt, dass 
die wild gefangenen Exemplare fremder Herkunft im Persischen 
Balaban genannt werden, die im Lande selbst ausgebrüteten, aus — 
den Nestern genommenen, aufgezogenen uns abgerichteten Exem- È 
plare dagegen „Charkh“—Tscherg heissen, HARTING (94 p. 199); « 
Tscharg=Charkh, HAMMER P. (86); Bas, der Name jeder grossen 1 


Beizvogelart, also auch des Würgfalken, ausserdem auch Chargh= « 


Chark="Tscherg oder Tschereg, RADDE (197); Chark=Tscherg, 
ARTOBOLEWSKY (14). ; 


SERBISCH : Sokol banatsky, LINTIA, Daten zur Avifauna Serbiens (AQUILA — 


1916 p. 119). Soko banatski, briefliche Mitteilung von CSORNAI. | 


SLOWAKISCH : Unter dem Titel „Falco sacer ac reliqui“ zählt ihn GRos- ° 


SINGER (81) an siebenter Stelle auf, als Palustris vel Litoralis, Pis- È 
cator cyanopus, Blaufuss, Hungaris Rärö, Slavis Raroh. Unter 
Slawen sind hier zweifellos die in Oberungarn beheimateten Slowaken | 
zu verstehen, durch deren Falkner der Name Rärö in den ungarischen . 
Sprachschatz Eingang gefunden hat, Auch die oberungarischen 


er bót 
LE i PI 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 103 


Ortsnamen in Verbindung mit Ráró stammen sicher von den Brut- 
plätzen dieses Rárófalken, vielleicht auch von den ,,rarésok“= Falk- 
nern. In Oberungarn wurde der Falkner auch „draucarius“ genannt ; 
die Wohnsitze dieser „draucarii“ gelangten dann unter dem Namen 
„Daröcz“ in die Liste der ungarischen Ortsnamen. BALLAGIA.(18). 
Ob unter ,,draucarius“ nur der Rärö-Falkner zu verstehen ist, oder 
der Falkner im allgemeinen, kann ich gegenwärtig nicht entscheiden. 
‘RussiscH : Balaban in Südrussland, Scherebetz in Sibirien, nach PALLAS, 
THIENEMANN (246) und HALLER (85) bei HARTING (94 p. 192). 
Krasnii Kretschet = Roter Jagdfalke, wahrscheinlich eine irrtüm- 
liche Identifizierung, HALLER (85) nach HARTING (94 p. 192) 
Balaban, Tschunker, VÖGELE (253) ; Balaban, RADDE (197); Bala- 
ban, Baloban, Sokol, Kretschet stepnoj, ARTOBOLEWSKY (13, 14); 
Baloban, Balaban, Sokol, MENZBIER (159); Baloban, SUSCHKIN (239); 
Balaban, Baloban, Palapan, DOMANIEWSKY (8) ; Baloban, NAUMANN 
(173). Ä 
SCHWEDISCH : Tartarisk Jaktfalk, NAUMANN (173). 
TADSCHIKISTAN : Italgi, VÖGELE (253). 
TATARISCH : Uetelgi, oder Kisil-gusch, wie das © des Accipiter g. gen- 
tilis, RADDE (197); Torbala, Halbinsel Krim, Uetelgi, Kisil-gusch 
im Kaukasus, ARTOBOLEWSKY (14); Ytelgö, briefliche Mitteilung 
von HERMANN GROTE ; Uetelgi, Kisil-gusch, Bagna, NAUMANN 
1473). 
TSCHECHISCH : Raroh, Pre$p. Slovnik, tschechisch-lateinisches Wörter- 
verzeichnis vom Ende des XIV. Jahrhunderts, SZAMOTA (212), 
Pazomaly, NAUMANN (173). 


:  TürkıscH: Italgu, Aitalgu, Ross (203); Seifee, nach BARKER 1853 


in Cilicien, HARTING (94 p. 196) ; Itelge, Italgi, Itelgi in Turkestan, 
DEMENTIEW (56); Italgi, Itelgü, aber meistens Seng-Seng, Turkes- 
tan, LE Cog (44); bei den westtürkischen Völkern heisst dieser 
Vogel Balaban, LE Cog (44); LE Cog zählt hieher bezw. iden- 
tifiziert mit Itelgö und ähnlich klingenden Namen die bei HAMMER 
vorkommenden Vogelnamen Otilgu, Otilgü, obgleich HAMMER die- 
selben auf Grund des Wörterbuches von KAMUSZ mit dem griechi- 
schen Gypaétos und dem türkischen Kartal, also einerseits mit dem 
Bartgeier, andererseits mit dem Adler unter einen Begriff bringt, 
HAMMER (86 p. XVII. u. 10). Meiner Ansicht nach ist LE Coq’s 
(44) Auffassung die richtige, dass also Otilgu tatsächlich 
irgendeiner Form von Itelgö entspricht. Einzig dastehend in dieser 
Namensgruppe ist der von HAMMER (86) überlieferte Name Japak 
Latschin ; Latschin heisst bekanntlich der Falco peregrinus. Die in 
Persien lebenden Türken nennen sowohl die von Norden kommenden 


i 


PRE CRA EA a 


104 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


durchziehenden Exemplare dieser Art, als auch die dort heimischen 
Varietäten „Aitälgi“ ; Itälgü, Aitalgu, nach ScuLLy gleichzeitig 
auch der Name des Falco Hendersoni 9, welcher auch „Shunkar“ 
genannt wird, PHILLOTT (19. p. 49.). PHILLOTT bezweifelt dieses jedoch 
mit Recht und behauptet, dass „Shunkar“ der Name des Polarfalken 
ist und dessen Übertragung auf den Würgfalken nur den Zweck 
verfolgte, leichtgläubige Menschen zu täuschen, damit höhere Preise 
erzielt werden können. N. VASVÁRI stellte auf seiner Reise durch 
Kleinasien im Verkehr mit türkischen Falknern fest, dass diese 
den Falco ch. cherrug „Schahin“ nennen. Er glaubt aber, dass sie 
auch Falco p. peregrinus mit diesem Namen bezeichnen. 
UKRAINISCH : Balaban, Rarig, Galagan, Rarija, Tscherewko, ARTOBO- 
LEWSKY (14). 
Unter den zahlreichen fremden Namen des Falco cherrug fand 


seltsamerweise nur der Name Ráró Eingang in den ungarischen Sprach- 
schatz, während Balaban, Tscherg, Tschereg, Saker, Itelgi u. s. w. aus- 


blieben. Die Orte und Gegenden, in denen das Wort Ráró vorkommt, 
ergeben ein völlig einheitliches geographisches Gebiet von Mähren über 
Oberungarn hinaus bis Polen und in die Ukraine. GESNER erwähnt sein 
Vorkommen auch bei den Illyrern ; diese können aber nur als Südslawen 
angesehen werden, bei denen gegenwärtig dieser Vogelname nicht vor- 
"kommt. Nach NAUMANN (173), LINTIA (Aquila 1916) und CSORNAI (Brief) 
lautet nämlich der südslawische Name des Falco ch. cherrug Sokol 
banatsky. Wunderbarerweise ist uns aber eine Quelle erhalten geblieben, 
die GESNER Recht gibt. Das Wörterbuch des VERANTIUS FAUSTUS aus dem 
Jahre 1595, betitelt „Dietionarium Quinque Nobilissarum Europae 
Linguarum“, welches JOSEF TÖRÖK v. PONOR im Jahre 1834 in Pozsony 
herausgegeben hat, erwähnt, dass bei den Dalmatinern der Vogelname 
„Rarov“ vorkommt, welchen die Ungarn von den Dalmatinern — um 
nicht zu sagen Iliyren — übernommen haben. Das oberungarische 
Bergland, wo diese Falkenart regelmässig nistet und woher die alten 
Falknerfamilien die anderswo nicht vorkommenden, aber sehr geschätz- 
ten Räröfalken*) verlangten und auch erhielten, deckt sich geographisch 
vollkommen mit dem Brutgebiet des Falco ch. cherrug im Karpathen- 
zuge. Von den hier lebenden slowakischen Falknern erhielten die 
beizjagdliebenden ungarischen Vornehmen diese geschätzten Beizvögel, 
und von ihnen übernahmen sie auch deren Namen, , Ráró". Dass dieser 
Name zu irgend einer Zeit auch auf den Fischadler angewandt worden 
wäre, kann durch nichts bewiesen werden, wie wir später bei der Be- 


*) Nach ALEX. TAKÁCS tauschten die Falkner ihre Beizvögel untereinander aus 
und verlangten gegenseitig gute Falken ; Rärö-Falken konnten sie aber nur aus Ober- 
ungarn erhalten, 


4 
7 


j 
84 « 
+ 
ég 


1939/42] 


UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 105 


handlung der fachliterarischen Daten sehen werden. Er konnte auch 
gar nicht auf den Fischadler bezogen werden, weil dieser ja niemals 
zur Beizjagd abgerichtet worden ist. 

Nach Betrachtung der fremden Benennungen wenden wir uns nun 
den aus Urkunden und Familienkorrespondenz stammenden Daten zu, 
ferner den Daten der lexikalischen und schliesslich der Fachliteratur, 
um ein vollkommen klares Bild von der Bedeutung des Wortes Rarò 


zu erhalten. 
Unsere diesbezüglichen Daten sind, in chronologischer Reihenfolge, 
die folgenden : 


1273. 


1282. 


. 1293. 


1327. 


1427. 


1480. 


1505. 


1544. 


1550. 


„Michaeli et Strach de Galoch, qui sunt tenentes Raros“, 
SZAMOTA (212) und HANKÓ (90). Schon hier, beim ersten Vor- 
kommen, ist er ein Beizvogel. 

Rarou, Personenname, JERNEY (107 p. 113). Nach JERNEY 
gegenwärtig der Name einer schwarzfedrigen Reiherart — 
es käme also nur der Sichler in Frage —, falls JERNEY’s Auf- 
zeichnung sich bestätigen sollte. Wahrscheinlich ist dieses 
nicht der Fall. 

Raro eine Ortschaft im Kom. Győr ; einst eine starke Festung, 
die schon im Jahre 1293 erwähnt wird, als Kaiser FRIEDRICH 
sie eroberte. Briefliche Mitteilung von LUDWIG KÁLÓCZY. 
„Usque ad metas terre ville Rarous et abhinc de metis terre 
Rarous exit“ etc. Nach HANKÓ (90) lag dieser Ort im Kom. 
Nógrád. Dem Ortslexikon zufolge gibt es auch gegenwärtig 
im Kom. Nógrád zwei Orte namens Raròs. 

Rarozygeth, laut HANKÓ (90) ein Ortsname, wahrscheinlich 
die oben erwähnte Gemeinde Rärö im Kom. Györ. 

„Ad quoddam rubetum Raros appellatum“, HANKÓ (90). 
Nach HANKÓ ebenfalls ein Ortsname, heute aber nicht mehr 
identifizierbar. 

Der Polenherzog SIGISMUND schickt seine Rärövögel seiner 
Schwägerin, der Schwester des Königs LUDWIG II. SIKLOSSY 
(219). 

„Habe Fleisch für drei Rärö-Vögel gekauft“, HANKÓ (90), 
NApaspy Urkundensammlung. Die beiden letzteren Daten 
haben schon rein beizjagdliche Bedeutung, ebenso wie auch 
die nun folgenden Angaben, die ausnahmslos für die grosse 
Beliebtheit sprechen, deren sich der Würgfalke zu jener 
Zeit als Beizvogel erfreute. 

Königin MARIA, Witwe LupwIiGs II., bittet den Bischof 
THuRzó von Nyitra um Rärö-Falken = Blaufüsse, TAKÁCS 
(242). 


106 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


1557. Der Bischof von Nyitra sandte an König FERDINAND 2 schöne 
Rärö, TAKACS (242). 

1558. Der oberungarische Grundbesitzer PETER PALREY wird um 
einige Ráró gebeten, da diese Art auf seinem Gut sehr haufig 
ist, TAKÁCS (242). pr 

1559. ... „jetzt ist es Zeit, die BACO AA auszunehmen“, TAKÁCS 
(242). 

1560. Der Bischof von Nyitra schickt an König fo Rärs, 
TAKÁCS (242). 

1564. König Max bittet den Bischof von Nyitra um Falken von 
der Art, welche Bastard oder Blaufuss genannt wird, — er 
verlangt also Räröfalken, als deren freigebiger Lieferant der 


Bischof von Nyitra zu jener Zeit allgemein bekannt war, 


TAKACS (242). | 

1568. Frau FRANZ BATTHYÁNY verlangt Ráró, HANKÓ (90). 

1569. Aus der Burg von Beczkó werden der Familie BATTHYÁNY 
Rärö-Falken geliefert, TAKACS (242). 

1569. THOMAS PÁLFFY versprach der Familie BATTHYÁNY 2 Réré. 
Auch die PALFFY's sind ein oberungarisches Geschlecht. 

1570. Der Familie BATTHYÁNY wurde ein Ráró gesandt, HANKÓ 
(90). 

1579. SIMON FORGÁCH schickt den BATTHYANY’s 2 Ráró, TAKÁCS 
(242). Auch die Familie FORGÁCH stammt aus Oberungarn. 

1639. GEORG RÁKÓCZI erhält die Mitteilung, dass dem Wojwoden 
von Krakau ein Paar Ráró gesandt worden sind, HANKÓ (90). 

1649. LADISLAUS PETHÖ schickt an ADAM BATTHYÁNY 2 Rärö, 
Taräcs. (242). 

1721. ALEXANDER KÁROLYI sandte an NIKOLAUS PÁLFFY Rärö- 
Vögel, TAKACS (242). 


Diese Rärö-Daten spiegeln in getreuer Weise die Blütezeit und 


den Verfall der ungarischen Beizjagd wieder. Zwischen 1273 und 1500 
finden wir nur 5 Daten, die aber im Hinblick darauf, dass über die 
Falknerei der Landnahme-Epoche und ihre spätere Entwicklung sehr 
wenig bekannt ist, nicht minder wertvoll sind. Wir wissen, dass die 
ungarische Falknerei ihre erste Blütezeit unter BELA IV. erlebte, die 
zweite unter LUDWIG DEM GROSSEN und die dritte zu Anfang des XVI. 
Jahrhunderts. Aus dem XVI. Jahrhundert haben wir 13 Daten, aus dem 
XVII. Jahrhundert insgesamt 2, und aus den 1700-er Jahren nur eine 
einzige Angabe. | 

Es kann keinem Zweifel ‚unterliegen, dass sich dieser Beizvogel- 
name auf den Falco ch. cherrug bezieht. Bevor ich zur Besprechung der 
lexikalischen und fachliterarischen Daten übergehe, will ich noch die 


MI RI 17 


ARTO, 
DA h 
i 


vr 


ENT ENT Pa ee A TT 


REP = 


batt fi 


~, 


nse Lats 
. a 7 


ER les 


Fe a 


bre Zur value En 


ATTRA 
CI pres 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 107 


Ortsnamen in Verbindung mit Ráró, sowie die im Sprachgebrauch bezw. 
in der Belletristik erhalten gebliebenen Ráró-Daten aufzählen. 

Im letzten grossungarischen Ortslexikon aus dem Jahre 1913 
kommen folgende Ortsnamen in Verbindung mit Raré vor: Ráró, Kom. 
Györ, wurde schon bei den urkundlichen Daten genannt. Rärömajor, 
Komitat Hont. Rärös, Komitat Csongrád. Rär6smulyad Kom. Nög- 
rád. Rärös puszta, Kom. Torontál, R áró s puszta, Kom. Nógrád. Hier- 
her gehören vielleicht auch noch Rarovicza major, Kom. Torontál 
und Ráru, Kom. Temes. Die letztere Angabe hat HANKÓ (90) veröffent- 
licht. Andere oberungarische Ortsnamen lassen daraufschliessen, dass diese 


. Falkenart in Oberungarn gebrütet hat. Nach PETÉNYI (47, 48) z. B. erhob— 


sich in Nögräd an dem Ipoly-Fluss ein (inzwischen weggesprengter) Felsen, 
welcher Räros genannt wurde; die Felssruppein der Vernargegend, Kom. 
Gömör, hiess Rarohovod.i. Falkenstein. Weiters erwähnt PETENYI 
ein tiefes Tal neben Szakál im Kom. Nógrád, mit Namen Räarösvölgy, 
Auch SZAMOTA (212) erwähnt einen Ortsnamen Räröstelke ohne nähere 
Angaben. Sicher gibt es noch mehrere solcher Benennungen, die aber 
zweifellos bedeutend seltener sind als die Sölyom-Ortsnamen. Sehr 
beachtenswert ist, dass in Siebenbürgen nicht ein einziger Ortsname 
mit „Rärö“ vorkommt. Wie ich bereits bei der Besprechung des Wortes 
Sólyom dargelegt habe, ist als östlichster Brutplatz des Würgfalken 


. Elesd bekannt. Es ist also fast selbstverständlich, dass der Würgfalken- 
. name Rärö in Siebenbürgen nicht Eingang gefunden hat, wie dort 


auch kein bodenbeständiger Name für diese Falkenart entstanden ist. 
Dass aber das Wort Rärö als solches in Siebenbürgen völlig unbekannt 
geblieben wäre, kann man nicht sagen, denn die Magnatenfamilien 
sandten gelegentlich des Beizvogelaustausches sicher auch „Rärö“- 


Falken nach Siebenbürgen, wo diese Beizvogelart unbekannt war. 


Als Beweis hierfür kann eine Stelle aus ALEXANDER SzILAGyI’s Buch 
(Briefwechsel der beiden GEORG RAKOCZI) gelten, wo es heisst: „den 
Rärö-Vogler schickt heraus“. Bei diesem „Rärö-Vogler“ kann es sich 
nur um einen jener Vogelwärter handeln, denen die Betreuung der aus 
Oberungarn im Tauschwege hierher gebrachten Rärö-Falken oblag, 
und die dann den Namen ihres Pfleglings erhalten haben, genau so wie 
seinerzeit die mit ihren Zongor- oder Torontälfalken eingewanderten 
fremden Wanderfalkner. Im Alföld bezw. überall dort, wo der Räröfalke 
nicht brütet, ist dieser Beizvogelname wahrscheinlich ebenfalls durch 
solche Tauschexemplare oder durch die „Rärö“-Falkner eingebürgert 
worden. — 

Das Wort Ráró kommt weder als Ortsname, noch im Volksmund 


oder in der Literatur auch nur annähernd so häufig vor wie Sólyom. 


Ich will daher — im Gegensatz zum Sölyom-Kapitel — diese Daten 


108 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK . [Aquila 


hier vollzählig anführen, um die interessante Rolle zu unterstreichen, 
die diesem fremden Beizvogelnamen in der ungarischen Literatur 
zukommt. Gleich eingangs muss ich erwähnen, dass er nach Czuczor- 
FOGARASI (51) ein häufig gebrauchter Pferdename war. Sehr häufig | 
war auch die Redensart : „Die Augen gehen ihm wie dem Vogel Ráró", 
Czuczor-FoGaARASI (51). Andere Quellen sind die folgenden : 

„Auch ihr, auf Flügeln des Rärö einherjagenden schnellen Pferde“, 
B. BALASSA, 58. Gesang. Ungarisches Sprachgeschichtl. Lexikon (148 p. 
1374). Derselbe Satz kommt auch in Czuczor-FoGarasi’s Wörterbuch 
vor (51). 

„Der Blick des Rärö“, „Rärö, Keletschen und Sólyom . . .“. 
LADISLAUS LISTI, Magyar Märs, Wien 1653. Ung. Sprachgesch. Lexikon 
(148 p. 1374). | 

„Auf Flügeln des Windes segelnder lieber Sólyom und Rär6“, 
PETER BENICZKY, und ebendort „Mein auf Flügeln des Windes jagen- 
des, liebes Pferdchen Rärö“. In einem andern später herausge- 
gebenen Werke BENICZKY’s (Ungarische Rhythmen 1700) findet sich 
folgender Satz: „Einen raschen Rärö kannst du fangen, einen Ölyv 
zum Wachtel- und Rebhuhnfang abrichten“, Ung. Sprachgesch. Lexi- 
kon II. p. 1374. 

Auch bei STEFAN GYÖNGYÖSI finden wir mehrmals Texte mit Bezug 
auf den Räré. ‚Einen Sólyom, Ráró und starken Keretschen“ (JOHANN 
KEMÉNY 1693); „Auf ihren Hüten Federn von Rärö, Keretschen und 
Adler...“, CzZuczoR-FoOGARASI (51). ,,Prachtvoll seine Gestalt, rasch 
der Gang, sein Blick wie der des Raré“, (MURÁNYI VÉNUSZ 1664); ,,Vor- 
sichtiger ist selbst der abgerichtete Rärö nicht“ (MURÁNYI VÉNUSZ 1664) ; 
„Seinen „Kalpag“ (Paradekopfbedeckung) schmückte er mit zerschlissenen 
Räröfedern“, (MURÁNYI VÉNUSZ); die Rärö-Feder kommt nach dem Ung. 
Sprachgesch. Lexikon in Monumenta Hist. auch bei ZRINYI vor: , Ráró- 
federn auf dem Kopf“ und ‚„Räröfedern im Federbusch“ ; in KOLOMAN 
THALY s Heldengesängen findet sich die Stelle: „als flögen sie, raschen 
Räröfalken gleich, dahin“; in einer Literaturbesprechung aus der Zeit THö- 
KÖLY s und RÁKÓCZzr s : „dein Rärö-Auge freue sich“ (Ung. Sprachgesch. 
Lexikon); . . fliegt fort, wie ein schneller Ráró ; deine Sehnen, gleich denen 
des Ráró — bezieht sich wahrscheinlich auf das Pferd; ,,. Schade, dass diese 
beiden Rärö-Augen nur schlafen“, (Spiegel der wahren Freundschaft 1785); 
,-.. wie die scharfsichtigen Räröfalken, (FALUDY 1759); dein Räré- 
Blick (Verse von AMADE 1836); ... Raré soll dich nieht bemerken, 
(Verse von AMADE); selbst Rärö-Augen könnten ihr nachblitzen 
(BARÓTI SZABÓ DAvID 1803); schöner Rärö, der du über Wäldern und x 
Auen in zierlichem Fluge dahinschwebst, kehre zurück (ADAM HORVAT — 
yon PALöcz : Alte und Neue Gesänge 1803), 


e ad 
mo 
n= le 
a 
2 


è 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 109 


Alle diese Zitate sprechen in unmissverständlicher Weise dafür, 
dass der Rärö nicht irgend ein seltener und schwer zu beobachtender 
wild lebender Vogel gewesen sein kann, ‚wie der Fischadler, sondern 
ein Tier, dessen Lebensgewohnheiten, dessen „Blick“ gerade deshalb 
so eingehend beobachtet werden konnten, weil es sich um einen in Gefan- 
genschaft gehaltenen Beizvogel handelte ; nur so wurde dieser beliebte 
Vogel allgemein bekannt, und vom Volke in Redewendungen und 
Gedichten verherrlicht. 

Unter den Eigentümlichkeiten des Ráró wird besonders sein Blick 
‚oft hervorgehoben. Und in der Tat: wer auch nur einmal Gelegenheit 
gehabt hat, das herrliche Falkenauge zu bewundern, wird dieses ohne 
weiteres verstehen. Rasch ist sein Flug — ein rasches Pferd erhielt 
deshalb auch den Namen Rärö. Die Bedeutung der Rärö-Feder ist 
schon weniger klar. Erinnern wir uns daran, dass ich den Versuch einer 
Identifizierung der Keretschen-Feder mit der Feststellung abschliessen 
musste, dass hier eine Wortbedeutungsverschiebung vorliegt, u. zw. 
von dem sagenhaften weissen Beizvogel auf die ebenfalls weisse Edel- 

- reiherfeder (Aquila 1935/38 p. 328). GYÖNGYÖST s Text : „Seinen Kal- 
| pag schmückte er mit zerschlissenen Räröfedern“ spricht auch dafür, 
dass die Räröfeder tatsächlich eine Edelreiherfeder war, denn die Würg- 
- falkenfeder ist nicht zerschlissen-strahlig wie die Schmuckfeder des 
Edelreihers. Allerdings würde ich es nicht wagen, diesen Teil der Frage 
— rein auf Grund obiger Erwägung als erledigt zu betrachten, weil es ja 
andererseits nicht ausgeschlossen ist, dass man die Paradekopfbedeckungen 
nicht nur mit Reiherbüschen schmückte, sondern auch mit einzelnen 
Federn, zu welchem Zweck eventuell die durch Mauser verloren 
gegangenen Federn des Würgfalken benützt worden sind. Die Frage 
ist im übrigen auch gar nicht so wichtig, weil ja aus anderen Zitaten 
einwandfrei hervorgeht, dass die ungarischen Falkner den Namen Rärö 
auf den Falco cherrug cherrug angewandt haben, und nicht auf Pandion 
haliaétus, den Fischadler. 

Das Studium der lexikalischen Daten bringt für die Forschung die 
überraschende Feststellung, dass zur lateinischen Bezeichnung des 
Rarò anfangs weder das Wort Falco, noch auch Pandion verwendet 
worden ist, sondern ein ganz neues Wort: „Erodius“ bezw. ,,Herodius“ 
mit seinen Abänderunge. 

Die einschlägigen Daten der lexikalischen Literatur sind fol- 

gende : 

1400-er Jahre, erstes Jahrzehnt. Erodius = Raro = Rärö, SCHLÄGLI 

Wörterbuch (212). 
1400-er Jahre, erstes Jahrzehnt. Erodius = Karo, Schreibfehler 
statt = Rard. Besztercei Szószedet (25). 


110 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila 


Der Verleger FINÁLY bemerkt : also ebenfalls ‘oe obwohl 
ein Reiher. 
In beiden Fällen kommt dieser , Ráró 
Beizvögel vor. | 
1533. Herodius = Räré. MURMELIUS (165). 
XVI. Jahrhundert Herodius — Räré. Avis ex genere aquilarum. 
Ortus sanitatis. Magyar Nyelv XI. p. 82. 
1585. Erodius — Reiher, CALEPINUS (39). 


2 66 


in ee Gruppe der — 


1590. Herodius = Rärö, MELICH (Szikszay F. B. Fe eric 


156). 

1604. Vogel Räré. Avis ex genere Aquilarum, HERODIUS, vide 
Erodius, ein reiherartiger Vogel, Ráró, Szenczi MOLNÁR 
ALBERT (164). 

1708. Vogel Rärö. Avis ex genere aquilarum, Herodius, Buteo 
major, PARIZ PAPAI F. (187). 

1767. Vogel Räré, Herodius, Buteo major, Reiher, PARIZ PÁPAI F. 
Wörterbuch, Bop’sche Ausgabe (187). 

1808. Falco cyanopus = Blaufuss = Rär6, SÁNDOR I. (206). 

1843. Falco cyanopus = Rärö, BUGÂT : Termeszettudomanyi Szé- 
halmaz 1845—48. Falco Haliaötus (Cyanopus), Fischadler, 
Blaufuss, MICHAEL Kovács: Dreisprachiges Wörterbuch 
(126). 


Es ist auffallend, dass in älteren Wörterbüchern der ne. 


Name des Rärö Erodius oder Herodius lautet, während in den Lexika 


des XIX. Jahrhunderts schon Falco vorkommt. Wir haben einen sehr 


interessanten Anhaltspunkt dafür, dass der Name Herodius nicht nur 
in der lexikalischen Literatur gebräuchlich war, sondern auch im Sprach- 
schatz des Volkes. So findet sich in dem Adelsbrief des Fürsten STEFAN 
Bocskay aus dem Jahre 1606 an die Familie Kovács von Hosszupäly 
folgender Text: ,,Herodius, avis naturaliter velocissima rapinis vivere 
aussueta Anatem sylvestrem unguibus compressum rostro discerpere 
conspicitur“. Den im Wappen abgebildeten Vogel kann man selbst- 
verständlich nicht identifizieren, muss ihn aber auf Grund des Namens 
Herodius als Würgfalken ansprechen. , Anas sylvstris“ ist nach dem 
Wörterbuch von SZIKSZAY FABRICZIUS BALÁZS (MELICH, 156) die Wildente, 
oder FU. Hier haben wir wieder einmal Gelegenheit, die Bedeutung 
eines verlorenen alten ungarischen Vogelnamens zu bereinigen, und 


diesen aus der Liste der ungarischen Benennungen zu streichen, wie im . 
Fall „Besche“. Das Wort „FU“ wurde als Name der Gattung Porphyrio 


von STEFAN CHERNEL in die ungarische ornithologische Nomenklatur 
eingeführt, leider ohne jeden Grund, denn in der alten ungarischen 
Literatur hatte FU die Bedeutung von Wildente, ebenso auch „Fuacska“, 


+ 


. 1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 111 


letzteres in der Sprache der Falkner vom Plattensee. , FU" bezeichnet 
die grössere, „Fuacska“ die kleinere Wildente, auf keinen Fall also 
Porphyrio. Auch mit dem Blässhuhn wird FU manchmal identifiziert, 
doch gehört "das Blässhuhn nicht zu dem eigentlichen Flugwild, kann 
also gar nicht eine regelmässige Beute des Falken sein wie z. B. die von 


ihm geschätzte Wildente. Wir können also feststellen, dass das Wort 


„FU“ Wildente bedeutet, sodass für das Vogelgenus Porphyrio ein 


anderer Name gefunden werden muss. 


Fast unlösbar ist die Frage, wie die Verfasser unserer alten Wörter- 
bücher zu dem Namen „Erodius“ bezw. „Herodius“ gelangten. In der 


internationalen lexikalischen und Fachliteratur begegnete ich nur 


wenigen Daten. Nach THIENEMANN (Geschichtlicher Abriss der Ornit- 


| hologie, Rhea 1846 p. 39) kommt „Erodius“ schon bei ARISTOTELES 


vor und bezeichnet einen reiherartigen Vogel, was auch natürlich ist, 
weil ja Erodius oder Herodius immer die Bedeutung. von „Beiher“ 
gehabt hat. Dagegen schreibt GESNER (Liber III. p. 66) unter dem Titel 
„De Hierofalco“ darüber folgendes : „Author Glossae in Deuteronomion 


| scribens HERODIUS, vulgo Girfalco dicitur et rapit aquilam. Et in 


-Psalmus 103 Herodius est avis rapacissima omnium avium maiorum 


quae et aquilam vincit. Girfalco ad nos venit e locis transmarinis inter 


| greges anserum sylvestrum“. GESNER bezeichnet also den Herodius 


ausschlisslich als einen gewaltigen Raubvogel und identifiziert ihn mit 


. dem Girfaleo, d..h. mit dem Gerfalken. GESNER s Werk erschien jedoch 


erst 1555, während die frühesten ungarischen Wörtersammlungen 
schon zu Anfang des XIV. Jahrhunderts den Räréfalken als Erodius = 
Herodius bezeichnen. Ausserordentlich interessant wäre die Erforschung 
der Frage, wie die Übertragung des Namens Erodius = Herodius auf 
den Falco cherrug vor sich gegangen ist, und wie dann dieser Name in 


der späteren lexikalischen und insbesondere Fachliteratur verloren ging. 


. Der Falco cherrug heisst vom XIII. bis XVIII. Jahrhundert Erodius = 
. Herodius, von da an sowohl in der lexikalischen als auch in der Fach- 


literatur Falco cyanopus. 
Die Daten der ungarischen Fachliteratur lauten: 
1691. MiskoLczi: Ráró (162) ohne lateinische Identifizierung. 
1793. GROSSINGER zählt unter dem Titel , Falco Sacer ac reliqui“ 
an siebenter Stelle die Form Falco Palustris, vel Litoralis, 
alias Piscator Cyanopus par Milvo”’ auf und nennt sie Blaufuss, 
Hungaris Rärö, Slavis Raroh (81). 
1795. GATI: Rärö, eine Olyv = Raubvogel-Art (Természet- 
5 historia). | 
1801. FÖLDI : Falco Haliaétus (cyanopus) = Ráró. Nach ihm wurde 
dieser und der Keretschen von den älteren ungarischen Schrift- 


112 


1803. 
. 1850. 

1882. 
1898. 
1899. 
1899. 
1904. 


1907. 


1910. 


1914. 


1918. 
1926. 


1928. 


1929. 
1933. 


HART a reg 
N N PE de 
gi Riti PE 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK (Aquila 


stellern, besonders von den Dichtern, öfters erwähnt, heute 
aber viel seltener (70). “APRO 
SZENTGYORGYI : Ráró = Falco Haliaétus (235). 

PETÉNYI : Ráró = Pandion haliaétus (48). 

LAKATOS : Ráró = Pandion haliaétus (138). ~ 

CHERNEL : Nomenclator, Ráró = Pandion haliaëtus (177). 
CHERNEL : Ráró = Pandion haliaétus (41). 

Dr. MADARASZ : Ráró, wenn auch nicht Falco cherrug, so 
auf jeden Fall ein raschfliegender Falke, auf keinen Fall 
Pandion (147). 

CHERNEL : Ungarischer Brehm, Ráró = Pandion; viele 
identifizieren ihn mit dem Keletschen (42). 

LAKATOS: Ráró, neuerdings bin ich zu der Überzeugung 
gekommen, dass die Bezeichnung Rärö nicht dem Pandion 
haliaétus gebührt, sondern dem Hierofalco sacer. (A Ter- 
mészet, Jahrg. 1907). Wie er zu dieser Überzeugung gekom- 
men ist, sagt er aber nicht. vb, 
LAKATOS : Räröfalke (Hierofalco cherrug GRAY). „Eine alte, 
aus der Zeit der Falknerei stammende lautnachahmende 
Benennung, die sich nur auf diese Art, und nicht auf Pan- 
dion haliaétus bezieht, wie ich selbst — mit mehreren 
anderen — irrtümlicherweise in meinen früheren Schriften 
behauptet habe“. (141). 

BODNÁR : Ein alter und im Volk allgemein verbreiteter Name 
des Fischadlers, wahrscheinlich durch Lautnachahmung 
entstanden (29). 
Die Behauptung, dass der Name Rärö im Volk allgemein 
verbreitet sei, ist nicht genügend gestützt, da ja tatsächlich 
heute dieses Wort im Volksmund nicht zu finden ist. F 
CHERNEL : Nomenclator, Ráró = Pandion haliaëtus (42/a). 
BALKAY : „Die Falkner des XVI. Jahrhunderts erwähnen « 
den Rärö als Beizvogel häufig. Das ist aber unbedingt falsch — 
und kann nur auf eine Verwechslung zurückgeführt werden, 
weil ja der Rärö nur von Fischen lebt, also auf andere Tiere « 
gar nicht stösst“ (17). .§ 
KÉKESSY"s briefliche Mitteilung: Ráró kann nicht Pandion | 
gewesen sein, sondern Falco cherrug (115). 

SCHENK : Neuer Ungarischer Brehm, Rärö = Pandion (211). 
HANKÓ : Beim Räro kann es sich nicht um den heutigen — 
Fischadler (Pandion haliaötus) gehandelt haben; wahr- 
scheinlich verstand man darunter den schönen blaufüssigen 
Keretschenfalken = Hierofalco cherrug GRAY, (90). | 


È a 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 113 


Aus dieser geschichtlichen Zusammenstellung geht klar hervor, 


. dass unsere alten Naturforscher von Anfang an den Rärö für einen 
'„Wasserraubvogel“ gehalten haben, vielleicht unter dem Einfluss von 


Erodius — Herodius, weil dieser Name an den Reiher, also an einen 
Wasservogel erinnerte. GROSSINGER ist noch schwankend. Er hält ihn 
für Falco sacer und identifiziert ihn auch mit dem Vogelnamen ,,Blau- 
fuss“. Doch konnte er sich scheinbar von dem in der ungarischen lexikali- 


schen Literatur vorkommenden Wort Erodius nicht frei machen, und 


setzt neben die richtigen Namen noch Falco palustris und Piscator 
cyanopus. FÖLDI dagegen vertritt schon einseitig den Standpunkt 
Pandion = Rärö, und dieses war, wie mir scheint, das entscheidende 
Moment bei der Identifizierung des Wortes Räré. Seither haben, bis in 
die allerneueste Zeit, sämtliche ungarischen Ornithologen fast aus- 
nahmslos den Pandion mit Ráró identifiziert. Neben PETENYI, OTTO 
HERMAN und CHERNEL nahm auch ich diese Lösung an, obgleich 
MADARÁSZ schon 1899 darauf hingewiesen hatte, dass der Rärö auf 
keinen Fall Pandion sein kann. LAKATOS, der anfangs den Rärö eben- 


. falls für Pandion hielt, identifizierte ihn spater,’entsprechend den heutigen 


Forschungsergebnissen, mit Falso cherrug cherrug. Dasselbe tut auch 
KÉKESSY. Leider stützte man sich bei dieser Namensgebung nicht auf 
Daten, sondern liess sich mehr vom Gefühl, bezw. von Überzeugungen 


leiten. So hatte auch ich — vor die Entscheidung gestellt — in Erman- 


gelung „entsprechender Vorstudien gefühlsmässig den älteren, von 
PETENYI, OTTO HERMAN und STEFAN CHERNEL vertretenen Standpunkt 


| angenommen. 


Die Räröfrage ist ein in jeder Beziehung ausserordentlich lehrreiches 
Kapitel. Eine Fülle von Fragen harren der Beantwortung. Erstens : 
wie hat der Rärö statt des Namens Falco den Namen Herodius erhalten? 
Zweitens: wie verschwand der Name Herodius, um dem richtigen Namen 
Falco Platz zu machen? Drittens : wie war es möglich, dass — vom 
ungarischen Gesichtspunkt — Herodius = rärö in ráró = Pandion 


abgandert wurde, und schliesslich wie kam Falco cherrug statt des ihm 


gebührenden Namens Räröfalke zu dem Namen Keretschen-Falke ? 


Jede dieser Fragen gibt neue Rätsel auf, deren Lösung von den Erfor- 
schern der ungarischen Vogelbenennungen noch viel Geduld erfordern 


wird. Einen Teil dieser Arbeit habe ich durch die vorliegende Studie 
teils in die Wege geleitet, teils vielleicht schon zu einem erfolgreichen 
Abschluss gebracht. Doch sind noch viele Lücken vorhanden. So kann 
ich dieses ausserordentlich interessante Rärö-Kapitel vorläufig mit der 


Feststellung abschliessen, dass der ungarische Name des Falco cherrug 


cherrug GRAY zweifellos RÁRÓSÓLYOM zu lauten hat. Diesen Namen 


habe ich in dem ,Namensverzeichnis der Vögel des historischen Ungarn“ 


8 


PER Lane 


114 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila 


bereits angewandt. Dagegen wollen wir den alten Namen Keretschen- 
falke, der rechtmässig dem Falco rusticolus uralensis zukommen würde, 
wenigstens vorläufig gänzlich aus der Liste der ungarischen Vogel- 
namen streichen. Zur Bezeichnung der genannten Art wäre eher der | 
bisher vernachlassigte Name Zongorfalke zu verwenden, was ich bereits 

in meiner früheren Studie (Aquila 1935/38 p. 338) festgestellt habe. — 
Ebendort wies ich auch auf die Notwendigkeit hin, den bisherigen - 
ungarischen Namen , Ráró" des Pandion haliaétus in „haläszsas“ = . 
Fischadler abzuändern. Diese Änderung ist im genannten Namens- 
verzeichnis gleichfalls schon durchgeführt. 


KABA. 


Der Baumfalke erfreut sich bei den beizjagdliebenden Völkern 
keiner besonderen Wertschätzung. Nach PHILLOTT ist er minderwertig 
und feige, und höchstens im Verein mit dem Merlin zu verwenden. 
Auch nach LE Cog benützen ihn die Türken nur zu sportlichen Zwecken 
und richten ihn auf Schwalben ab. ENGELMANN erwähnt ihn als Beiz- 
vogel nicht. Die heutigen ungarischen Falkner, insbesondere LÓRÁNT 
BÁSTYAY-HOLCZER, sind der Ansicht, dass der Baumfalke hauptsächlich 
deshalb kein geeigneter Beizvogel ist, weil er als starker Insektenfresser « 
auch während der Jagd in erster Linie die Insekten a und von | 
dem verfolgten Wilde ablasst. | : 

In Ungarn wurde er als Beizvogel niemals verwendet. Wenn wir £ 
‚uns hier überhaupt mit ihm befassen, dann geschieht es im Zusammen- « 
hange mit einer Bemerkung von HANKÓ (90), dass er „zur Zeit der Falk- « 
nerei der beliebteste und schnellste Vogelfänger“ war. Ich selbst habe — 
diesbezügliche Angaben nicht gefunden, sodass HANKÓ s Behauptung — 
wahrscheinlich auf einem Irrtum beruht. Jedenfalls kann aber die unga- — 
rische Vogelnamenforschung HANKÓ für seine Kaba-Baumfalken-Daten | 
dankbar sein. Ich will sie hier wiederholen. Schon sehr früh, im Jahre « 
1151, erscheint der Name Kaba in folgendem Text : „Ex precepte regis M 
comes Heynricus huius rei prestaldum nomine CABA constituit atque | 
dedit“. Auch die nächste Angabe erwähnt ihn als Personennamen : | 
„Demetri dicti Kaba". Nach HANK6 kommt er als Personenname auch q 
später noch vor. Als Ortsname hat er sich in der Bezeichnung der heutigen | 
(Gemeinde Kaba erhalten. 3 

Uber den Ursprung dieses Namens wissen wir nichts. Ein ähnlich ° 
klingendes Wort kommt auch unter den fremdländischen Namen nicht 
vor. Nach DEMENTIEW heisst der Baumfalke in Turkestan Dschagalmai, | 
ebenso nach ALMÁSY bei den Kirgisen, während die Russen ihn Tscheglok, È 
Tschoglok nennen. Kein einziger dieser Namen kann mit Kaba identifiziert 
werden, sodass die Frage nach seinem Ursprung vorläufig unlösbar ist. 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 115 


TORONTÄL. 


Der Name wird ausgesprochen als Torontahl, das a jedoch mit 
etwas höherer Klangfarbe. | 

Wie ich schon in meiner ersten Studie über die ungarischen Beiz- 
vogelnamen dargelegt habe, bezeichnet das Wort Torontäl den Zwerg- 
falken (Falco columbarius aesalon TUNST). Es ist dies kein althergebrachtes 


. ungarisches Wort, sondern ein Lehnwort, von fremden Wanderfalknern 


an die Höfe der beizjagdliebenden ungarischen Könige gebracht. Über die 
Volkszugehörigkeit jener Wanderfalkner kann kein Zweifel bestehen, denn 
das Wort Torontál ist die magyarisierte Form von T'urumtai, Thurunthai, 
womit auch heutzutage die türkisch-tatarischen Völker den Merlin- 


falken bezeichnen. Einen alten. originalen ungarischen Namen hat der 
Merlinfalke nicht, wohl deshalb, weil er bei uns nicht Brutvogel ist, 


sondern ein aus circumpolaren Gebieten im Herbst ankommender und 
im Frühjahr wieder fortziehender Wintergast. Als Vogelname ist das 
Wort Torontäl aus dem ungarischen Sprachschatz schon längst ver- 
schwunden, desgleichen auch als Personenname. Nur als Ortsname 
besteht dasselbe auch noch heutzutage und zwar als der Name eines 


der bedeutensten ungarischen Komitate Torontäl im sogenannten Banat. 
Die Forschungen nach Ursprung und Bedeutung dieses Wortes blieben 


lange Zeit hindurch ergebnis os, so dass ZOLTÁN GOMBOCZ noch im Jahre 
1914 gestehen musste, das- es sich um „einen jener rätselhaften Eigen- 
namen“ handle, „welche bis jetzt jedem Lösungsversuch widerstanden 
haben“. (78) Ä 

Im ungarischen Sprachschatz erscheint dieses Wort erstmalig im 
Jahre 1234, u. zw. als Personenname in dem Text: ,,Pristaldo autem 
nostro Clemente filio Truntayl de Nek existente“ (JERNEY 107). Hin- 


sichtlich seiner Einbürgerung besteht die Annahme, dass die Falknerei 
schon zur Zeit unserer Könige aus dem Hause Ärpäd eine beliebte Jagd- 
weise war, und dass sehr lebhafte Beziehungen zum Grossfürstentum 


Kiew aufrecht erhalten wurden, von wo drei ungarische Königinnen 
stammen. Dort stand zu jener Zeit die Beizjagd ebenfalls in hoher Blüte, 


. sodass von den dorthin eingewanderten türkisch-tatarischen Wander- 


. falknern einzelne in Begleitung der zukünftigen ungarischen Königinnen 
‚sicherlich auch nach Ungarn gekommen waren und diesen Beizvogel 


mitgebracht hatten. Diese Falkner blieben selbstverständlich auch 


weiterhin die Pfleger und wahrscheinlich auch Lieferanten dieses beliebten 


. Beizvogels, dessen Name dann vom Hofpersonal auf sie selbst übertragen 
“wurde, ebenso wie seinerzeit die Lieferanten des Schonkar = Zongor- 


. Falken den Personen-, bezw. später den Familiennamen Zongor 
erhielten. 


8* 


116 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


JERNEY (107 p. 144) erwähnt 1360 das Wort wieder als Personen- 
namen, diesmal in der Form ,,Terentul“; im Zusammenhang damit sagt 
er, dass von diesem Wort zunächst die Burg, dann das Komitat Torontäl 
ihren Namen erhalten hätten. Dieser Behauptung steht die Tatsache 
gegenüber, dass das Wort Torontäl als Name des Komitates, schon 
früher in einer Urkunde aus dem Jahr 1326 erwähnt wird (Pallas Lexikon 
XVI. p. 274). Das schliesst natürlich die Möglichkeit nicht aus, dass das 
Komitat tatsächlich von dieser Familie seinen Namen erhalten hat, 
nur fehlen uns die geschichtlichen Unterlagen, um dieses beweisen zu 
können. Zwischen 1332—37 werden in den Listen des päpstlichen Zehnten 
die Torontäler Erzdiakonen an vier Stellen in der Fassung ,,de archi- 
diaconatu Toruntal“ erwähnt (GOMBOCZ 78 p. 295). 

Als Personenname erscheint Torontäl laut Urkunden-Verzeichnis 
(234) zum letztenmal im Jahre 1418, in der Form ‚Johannis dicti Toron- 
tal“. Als Personenname hatte es also eine Lebensdauer von kaum zwei 
Jahrhunderten. 

Auch als Ortsname lässt sich über dessen weiteres Schicksal nicht 
viel sagen. Ich will bloss erwähnen, dass laut GOMBOCZ (78 p. 295), der 
das gesamte Rüstzeug seines reichen Wissens zur Klärung dieser Frage 
eingesetzt hat, auf der Landkarte GRISELINI’s aus dem Jahre 1776 das 
Komitat unter dem Namen Tordain vorkommt, und dass damals in der 
Gemarkung der Gemeinde Baranda im jetzigen Komitat Torontál die 
Turuntal-Puszta lag. Diese Aufzeichnung ist hauptsächlich deshalb von 
Bedeutung, weil sie bezeugt, dass Namenverderbungen nicht etwa nur 
Besonderheiten der alten Urkunden sind, sondern auch später noch 
vorkamen. In der ersten Fassung hiess dieses Wort „Truntayl“, aber 
selbst noch 1776 „Trondain“ bezw. „Turuntal“. | 

Im Laufe meiner bisherigen Ausführungen über die Rolle, die dem « 
Worte Torontäl im ungarischen Sprachschatz zukommt, habe ich bloss 
darauf hingewiesen, dass dieses Wort der Name eines von fremden 
Wanderfalknern zu uns gebrachten Beizvogels ist ; die Quellen aber, auf 
Grund deren sich einwandfrei feststellen liess, dass Torontál tatsächlich « 
ein Beizvogelname ist, wurden bisher noch nicht erwähnt. Es gibt 
im ganzen bloss zwei derartige Quellen, beide aus dem Anfang 
der 1400-er Jahre. Die eine ist das von FINALY im Jahre 1892 veröffent- 
lichte Wortverzeichnis von Beszterce (25), die andere das 1893 von . 
SZAMOTA veröffentlichte (212) Ungarische Namensverzeichnis aus | 
Schlägl. | 

Im Wortverzeichnis von Beszterce finden wir unter den Beizvögeln die | 
Namen „Torontayl = Istiulio“, im aus dem österreichischen Schlägl auf- — 
bewahrten ungarisch-lateinischer Wor verzeichnis .,Torontal=Ifinilio", | 
Obwohl SZAMOTA nach dem damaligen Stande der Wissenschaft erklären | 


we TS — à 
5 : . 
ta 

| i 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 117 


musste, dass die Bedeutung ,,sowohl des lateinischén, als auch des ungari- 
schen Wortes unbekannt“ sei, blieb doch zu hoffen, dass im Laufe der 
weiteren Forschung sich in der internationalen ornithologischen Literatur 
auf Grund des lateinischen Namens sich sicher die Vogelart ermitteln 
lassen würde, welche die ungarischen Quellen unter dem Namen 
Torontäl kannten. 
Diese Annahme traf nicht zu. Vergeblich suchte ich in der ein- 
schlägigen lateinischen, italienischen u. s. w. Literatur über Falknerei 
und Ornithologie die Vogelnamen ifinilio und Istiulic, — sie waren 
nicht zu finden, 
In meiner erwähnten Studie habe ich bereits darauf hingewiesen, 
dass hinsichtlich der Endungen ‚„ilio“ BELA SZALAY meine Aufmerk- 
samkeit darauf gelenkt hat, dass die Wörter Ifinilio bezw. Istiulio wahr- 
scheinlich infolge fehlerhafter Les- oder Schreibart in die ungarische 
lexikalische Literatur eingedrungen sind; sie kamen ursprünglich in 
der Form ,Smerilio und ähnlich lautenden Abarten vor, welche in 
den alten Literaturwerken über Falknerei und Naturgeschichte alle zur 
Bezeichnung des als Beizvogel allgemein beliebten Merlinfalken dienten 
(Briefliche Mitteilung 232). Dieses Smerilio erscheint in sehr zahlreichen 
Variationen. SZALAY schreibt hierüber in einer seiner Abhandlungen 
(233): „Ich erwähne nur nebenbei, dass der ,,Torontayl = Istiulio“ 
des Wortverzeichnis von Beszterce und der ,,Infinilio“ aus den Schlägl’- 
schen Wortverzeichnis nichts anderes ist als eine Verderbung des: mittel- 
alterlichen Smerilio, Falco aesalon, deutsch Merlin, bayrisch Schmerlin, 
von welchem 60 Abarten bekannt sind, so in der ausländischen Literatur 
Sperilio, Smirillus, Smerillus, Smircileo, Sinecileo, bei ALBERTUS MAGNUS 
Mirlus u. s. w. Diese „Formen“ sind grösstenteils gar keine Formen, 
sondern das Resultat fehlerhafter Schreibart, und vielleicht noch eher 
falscher Lesart.“ 
Diese Auffassung SzALAY’s ist sehr überzeugend. Ich konnte sie 
mir umsomehr zu eigen machen, als ich bei Erhalt seines diesbezüg- 
lichen Briefes auf Grund des Studiums der Werke über orientalische 
Falknerei bereits wusste, dass der Merlin bei den Orientalen allgemein 
»Turumtai” oder „Thuruntai“ genannt wird ; die magyarisierte Form 
davon ist , Torontál." | 
Nachdem also die in den beiden alten Wörterverzeichnissen vor- 
kommenden Namen — sowohl der ungarische, als auch der lateinische — 
. mit absoluter Sicherheit identifiziert werden konnten, lässt sich nun- 

mehr bezüglich des Wortes Torontál endgültig feststellen, dass es die 
“im Orient gebräuchliche falknerische Bezeichnung des Merlin ist (Falco 
 columbarius aesalon TUNST.). Diesen Namen hatten fremde türkisch- 
. tatarische Wanderfalkner mit sich gebracht, ebenso wie den Namen 


118 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Zongor, der in der ungarischen nationalen Uberlieferung ebenfalls 
nicht vorkommt. 


Nach Erwähnung der ergebnislosen Identifizierungsversuche von 


FINALY, SZAMOTA und GOMBOCZ wenden.wir uns nun den tbrigen Ver. 
suchen dieser Art zu. JOSEF MARTON wollte in seinen Worterbiichern 
(151, 152) das Wort Torontál mit der Tarantella-Spinne identifizieren. 
KOLOMAN SZILY weiss nur zu sagen, dass das Wort Torontal ein Vogel- 
name aus der Zeit des Königs SIGISMUND ist ; die Vogelart ist unbestimmt 
(38). ZOLTÁN SZILADY (236) weist schon darauf hin, dass nach GEORG 
ALMASSY (9) dieses Wort in der Form Turumtaj auch in der kirgisichen 
Sprache vorkommt, wo es Falke bedeutet ; eine Artbestimmung fehlt 
auch hier. 

Auf das kirgisisch-dschagatajische Wort Turumtaj hat zuerst ZOL- 
TAN GOMBOCz in seiner schon vorstehend gewürdigten ausgezeichneten 
Torontäl-Studie (78) hingewiesen. Darin erwähnt er auch TaGANYI’s 
Erklärungsversuch, der im Band XXVII der , Századok" p. 326 zu 
finden ist. Nach TAGÁNYI „kommt dieses interressante Wort Torontál 
von dem altdeutschen Horotubil, Horotuchil, Hortumil und bedeutet 
Rohrochs oder Rohrdommel ; wahrscheinlich hat auch die einstmalige 
Ortschaft Torontál ihren Namen von diesem bekommen.“ 

GOMBOCZ akzeptiert diese Erklärung nicht und weist sehr richtig 
darauf hin, dass „sowohl nach Form als nach Bedeutung die folgenden 
türkischen Vogelnamen viel näher stehen : baschkirisch Torontaj = 
kleiner Falke ; kirgisisch-dschagatajisch Turumtaj — ein kleiner Raub- 
vogel, der Neuntödter ; mongolisch Turumtai = tiercelet, das Männchen 
gewisser Raubvögel ; kalmükisch Turuntai = Falco subbuteo nach 
PALLAS.“ | 

Wir sehen also, dass GomBocz dank seines grossen Wissens der 
Lösung der Torontal-Frage ganz nahe gekommen ist — nur ein Schritt 
noch, und er wäre auf das ihm unbekannte Gebiet der Falknerei und 
damit zur heutigen Lösung geführt worden. | 

Bezüglich der Bedeutung des Merlin als Beizvogel will ich nur 
noch ganz kurz zwei Daten erwähnen. Nach ALMÁSY (9) fing ein kir- 
gisicher Falkner mit diesem kleinen Falken innerhalb einer halben 


Stunde 30 Wachteln. Nach KREYENBORG (132) verfolgte ein kaum 14 


Tage abgerichteter Merlin bei einer beizjagdlichen Vorführung zwischen 
Hunderten von Menschen die freigelassenen Sperlinge, setzte sich ohne 
Scheu auf die Hüte der Zuschauer und wartete dort, bis die erschreck- 
ten Spatzen wieder zum Vorschein kamen. Dieser kleine Falke ist ein 
sehr leicht zähmbarer und äussererst tollkühner Beizvogel, der in Tur- 
kestan auch heute noch zur Beizjagd abgerichtet wird, was ausser 
ALMÁSY (9) auch LE Cog (43) erwähnt, 


rt, 
ato 14 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 119 


So ist es nur natürlich, dass sich dieser vortreffliche kleine Falke 
in der Blütezeit der Falknerei einer sehr grossen Beliebtheit erfreute. 
Wir können uns älso gar nicht wurdern, dass auch an der Höfen unserer 
beizjagdliebenden Könige und Königinnen die Wanderfalkner mit 


| ihren Torontal-Falken gern gesehene Gäste waren, die dann gerade 


infolge ihrer Beliebtheit hier blieben, mit dem ungarischen Volk- 
stum verschmolzen, sich hier verheirateten und schliesslich zu 


Ansehen und Vermögen kamen, so sehr, dass der Name eines Ko- 


mitates seinen Eingang in den ungarischen Sprachschatz ihnen ver- 


dankt. | 


Mit dem Verfall der Falknerei verschwand auch der Vogelname 


. Torontál — genau wie der Name Zongor — und kommt seither als Vogel- 
. name nicht mehr vor. Nach dem Prioritätsgesetz würde im Ungarischen 
. dem Merlin zweifellos der Name Torontal-Falke gebühren, doch wurden 


wegen der Übereinstimmung mit dem Komitatsnamen Torontäl mehr- 


fach Bedenken laut, sodass ich meiner Arbeit „Namensverzeichnis der 


Vögel des historischen Ungarn“ (Aquila 1935/38 p. 49) von der Ein- 


. führung dieser Bezeichnung Abstand nahm und den alten Namen 


. „kis sólyom = kleiner, bzw. Zwergfalke“ beibehielt. 


Im Auslande tauchte das Wort Torontäl ziemlich früh auf. Nach 
GomBocz (78) datiert dort das erste Vorkommen aus dem Jahre 1185, 


als Name eines Polowzerfürsten TURUNDAJ. Als Personnenname erscheint 


| es ferner zur Bezeichnung eines ägyptischen Mamelukensultans Hosa- 


. MEDDIN-TORONTAI. 


Der lateinische Name dieses Beizvogels ist zuerst bei ALBERTUS 


… MAGNUS (1193—1280) in der Form Mirle und Smirlin zu finden, bei 


dem ungefähr gleichaltrigen römisch-deutschen Kaiser Friedrich II., 
dem hervorragenden Schriftsteller auf dem Gebiete der Naturgeschichte 
und Falknerei (1194—1250) als Smerilio (246). 

Damit wären meine Untersuchungen über das Wort Torontäl be- 
endet. Um sie zu einem erfolgreichen Abschluss zu bringen, mussten 
unzäblige Quellen herangezogen und durchgearbeitet werden, haupt- 


“sächlich zur Klärung der wissenschaftlichen und trivialen Namen des 
. Merlinfalken, mit besonderer Berücksichtigung der Beizjagd. So habe 
ich eine grosse Menge einschlägiger Daten gesammelt, deren Bekannt- 
. gabe von Interesse und von Nutzen sein dürfte. Zur Vermeidung von 
_ Missverstandnissen muss ich bemerken, dass das nun folgende Ver- 
. zeichnis nicht sämtliche in den einzelnen Gebieten bezw. bei den ein- 
zelnen Völkern vorkommenden Benennungen des Merlinfalken um- 


+ 
0 


— 


ates r 


fasst, sondern bloss diejenigen, die mir bei meiner Forscherarbeit be- 
gegneten. Es sind die folgenden: 
Agyptisch : Bondok (HAMMER P. 86). 


120 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK 3 " [Aquila 


Arabisch : Juju, Djeradis (HEUGLIN 97 und Nada 173), Juhu 
(HAMMER P. 86). 

Baschkirisch : Torontaj (GOMBOCZ 78). 

Burjätisch : Chörö-zogoi (ARTOBOLEWSKY 44). 

Chinesich : To Erh (Ross 203). È 

Deutsch : heutiger Name Merlin (HARTERT 92) ; Mirle (THIENEMANN 
246) ; Smerle alt-hochdeutsch, daraus wurde Schmerle, Schmirl, Schmer- 
lin (SZALAY 232); Hismerlin in alten deutschen Jagdwerken (HAMMER P. 86). 

Faröer-Inseln : Smiril (FABER: Das Leben der hochnord. Vögel). 

Finnisch : Pissi Haukka, Pouta Haukka (PLESKE 194). 

Französich : Emerillon, oder Esmerillon (THIENEMANN 246), Esme- 
rillon, altfranzösich (SZALAY 232), heutiger Name: Faucon émirillon 
(HARTERT 92). 

Hindostanisch : Turumuti (RUDRADEVA 204). 


Isländisch : Smirill, Smyrill (THIENEMANN 246 und FABER: Das 


Leben d. hochnord. Vögel). 

Italienisch : heutige Namen Smeriglio, Smerillus, Smerlus, frühere 
Namen Smeriglio, Smeriglino, Smeriglione, Smerlo, Smerloleggi erio, 
Ismeriglio (ASCARI 15) ; Smerlo, Smeriglio (THIENEMANN 246) ; Smeriglio 
(SZALAY 232) ; in italienischen Werken über Ornithologie und Falknerei 
sind die Namen Ifinilio und Istiulio unbekannt (GHIGI 75). 

Kalmükisch : Turuntai = Falco subbuteo nach PALLAS Zoogr. 
rossoasiat. (GOMBOCZ 78), Kirgu ARTOBOLEWSKY 14). | 

Kirgisich: Turumtai (ALMÁSY 9, DEMENTIEW 56, GOMBOCZ 78, 
SUSCHKIN 239). Turymtai (VÖGELE 253). 

Lappland : Cicasfalle, Cicasfalli, Titti, Revsak-Hapak (PLESKE 194). 

Lateinisch : Smerilio FRIEDRICH II. (72) ; Mirle ALBERTUS MAGNUS ; 
Mirlus STEINMEYER ; Smerillus, Smircileo DIEFENBACH ; Smerilio — ver- 
derbt — Sinecilio DUCANGE; Smirilius LAUDON (SZALAY 232) ; Merillus, 
Smerlus GROSSINGER (81). 

Persisch : Turumtai 1590 (AIN I AKBARI, HARTING 94) ; Delüdsche 
Tugan. Dieses Delüdsche Tugan bedeutet einen kleingebauten, nach 
HAMMER einen ‚„blutjungen“ Falken (Ferhengi Suri- Be P. 86) ; 
Hurr safi, Ahmar schami, Hafif (VÖGELE 253). 

Polmisch : Sokol krolik, Sokol drzemlik, Drzemlik, Sokolik drzemlik, 
Ptasnik, Zimovy sokolik (DOMANIEWSKY 58). 

Mandschu : Karánidum (Ross 203). 

Mongolisch : Turumtai (GOMBOCZ 78). 

Russisch : Derbnik, Derbnitschok, Schavornotschok, Pidsckolik 
dervnik (ARTOBOLEWSKY 13, 14); Derbnischok (HALLER 85); Derbnik 
(RADDE 197, SUSCHKIN 239); Derbnik (MENZBIER 159); Sokol derbnik 
(VÖGELE 253) ; Vierbnik, Dierbnizok, Schavoronosnik (DOMANIEWSKY 58). 


| 
4 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN . 121 


Samojedisch : Irrah (PLESKE 194). 

Sanskrit : Turumuti (RUDRADEVA 204). 

Tatarisch : Turumtai (SZUSKIN 239); Kirghé, Kirghai, der Name 
jedes kleinen Raubvogels im Kaukasus (RADDE 197). 

T schuktschisch : Jejchieech (PLESKE 194). 

Türkisch : Sibtere Sonkor in Chorasan (HAMMER P.) ; seldschükisch 
Jujaa (HAMMER P. 86); Turumtai, Turmati bei TURTON, Turumtai bei 
RADLOFF, Turumtay-Latschin oder Turum-Taay bei Ross (LE Cog 44); 
Turumtai in Ostturkestan (SCULLY 217); Thuruntai (HAMMER 86); 
Turumtai (VÖGELE 253). 

Ukrainisch : Pidsokolik, Malyi, Kibtschik, Kibetz (ARTOBOLEWSKY 
14.). 


. ÖLYV—ÖLYÜ. 


Die Aussprache des Wortes ist Öljw—Öljü. 
Wie das Wort „Sölyom“, ist auch „Ölyv“ als ein uralter Vogelname 
anzusehen, den die Magyaren schon bei der Landnahme mit sich gebracht 
. haben. Das Wort kommt schon sehr früh in alten ungarischen Urkunden 
vor. ZOLTÁN GomBocz (76) hält es für ein türkisches Lehnwort und 
zählt zur Bekräftigung dessen folgende Raubvogelnamen auf: mongo- 
lisch „Elije“ und „Elei“ ; kalmükisch „Ellae“ ; burjätisch „Eleä“, „Ile“ ; 
jakutisch Alia” : tungusisch „Älie“. Seiner Ansicht nach entspricht 
. das ungarische Ölyü genau einem möglicherweise existierenden tür- 
kischen „Iäk“. Dieses Wort „Iläk“ konnte ich unter den türkischen 
Raubvogelnamen nicht finden. Trotzdem müssen wir auf Grund der 
von GOMBOCZ aufgezählten ähnlich klingenden Vogelnamen, die bei 
anderen, den Türken verwandten Völkern zu finden sind und in den 
Originalquellen einesteils als Falco milvus und Accipiter milvus, anderen- 
teils als Geier und Weihe — also als Raubvögel — identifiziert sind, 
dieses „ölyv“ unbedingt als ein Wort türkischen Ursprungs anerkennen. 
Auch Graf STEFAN ZICHY hält es für türkischen Ursprungs (262). Bei 
den verwandten finnisch-ugrischen Völkern finden wir einen ähnlich 
klingenden Raubvogelnamen nicht. 
Urgeschichtliche Daten über den Zeitpunkt, wann dieser Vogel- 
. name von den Türken übernommen worden ist, sind nicht vorhanden. 
. Vom Beizvogelnamen Turul z. B. wissen wir, dass derselbe schon zur 
Zeit Attilas bei den Oghusen vorhanden war. Das Wort „Ölyv“ dagegen 
kommt als Beizvogelname bei den Oghusen nicht vor, ebensowenig 
wie bei anderen türkischen Völkern, z. B. den Seldschüken. Es geht 
uns mit diesem Wort genau so, wie mit dem Vogelnamen Sölyom : wir 
müssen uns bloss auf die Besprechung der heimischen Relationen be- 
schränken, In chronologischer Reihenfolge veröffentliche ich zuerst 


122 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK "5 [Aquila 


die in alten Urkunden vorkommenden Daten über den , Ölyv" oder 
„Ölyü“, dann die Familien- und Ortsnamen, und schliesslich die Daten 
der lexikalischen und der Fachliteratur. 

Die früheste Angabe : 


1015. 


Owlu—Olyved(?) Nach JERNEY (107) ein Ortsname. 


Die nun folgenden Daten werden öfters zitiert, wenn auch nicht 
immer. in der gleichen Schreibart. Das Originaldokument findet sich 
unter den Tihanyer Urkunden der Dokumentensammlung von Pannon- 


halma. 
1055. 


1055. 
1055. 


1055. 
1055. 


1093. 


1138. 
1211. 
1211. 


1229. 


1235. 


1293. 
1295. 


1296. 


1327. 


1330. 


. 1351. 


1381. 


1384, 


Inde Ulues megaia—Olyves megyéje (Ölyves-Rain), SZAMOTA 
(234). 

Vluues megaia—Olyves megyéje, ROMER FLORIS (Akad. 
Ért. II.). 

Ulvues megaia—Olyves megyéje, JERNEY (107). 

Inde Uluues megaia, HANKO (90). 

Locus est aliud qui dicitur Huluoodi, HANKÓ (90). 
Ebenfalls unter den Tihanyer Urkunden aus der Dokumenten- 
sammlung der Abtei von Pannonhalma kommt dieses ,,Olyves 
megyéje" auch später noch vor u. zwar: 

Ascendit ad rubum qui dieitur Vluesmegye, HANKÓ (90). 
Nach diesem oft zitierten „Ölyves megyéje" sind die auf 
den Ölyv bezüglichen Daten eine Zeit lang sehr spärlich. 
Ulves—Olyves, JERNEY (107). 

Ulves—Olyves, JERNEY (107) und 

Wlues—Olyves, HANKÓ (90), unter den Tihanyer Urkunden 
der Dokumentensammlung von Pannonhaloma ; die beiden 
letzteren sind wahrscheinlich identisch. 

Ulves—Olyves, JERNEY (107). . 

Ulues—Olyves, JERNEY (107). 

Vlued, Vlueth—Ölyved, JERNEY (107). 

Vlued—Olyved, ein Dorf im Komitat Hont, auch von KRESZ- 
NERICS (130) ohne Jahreszahl erwähnt. Gegenwärtig das 
Dorf Kisölved im Komitat Hont. 

Ölyves patak (Ölyves-Bach). Ung. Sprachgeschichtliches 
Lexikon (148). 

Wlued—Olyved, ein Gutsbesitz. HANKÓ (90). 

Ulves potoka—Olyves patak — Ölyves-Bach, RÖMER FLÖRIS 
(Akad. Ért. IT.). | 
Vlwed—Olyved, Ortsname, RÖMER FLörıs (Akad. Ért: II.). 
Vluesfalva—Ölyvesfalva, Ortsname, ROMER FLORIS (Akad. 


 Brt IA 


EKolved =Olyved, Ortsname, ROMER FLÓRIS (Akad, Ért. II.). 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 123 


1391. Ölyves, ein Gut neben Sümeg. Ung. Sprachgesch. Lexikon 
os (148). | 
. 1415. Velveö, (?) ROMER FLÓRIS (Akad. Ért. II.). 

1447. Barnabas de Ewlwth—Olyvedi Barna, Barnabas von Olyved, 

| Personenname, HANKÓ (90). 

1449. Predium Ewlywes—Olyves birtok (Ölyves= Gutsbesitz), 
HANKÓ (90). 

1507. Accipitrem, wulgariter Elyew= karvaly, HANKÓ (90). Die 
Identifizierung des Wortes Elyew mit karvaly ist nicht 
stichhaltig, denn Accipiter bedeutet nicht nur karvaly 
(Sperber), sondern auch ölyv, sodass Elyew zweifellos die 


| ‘Bedeutung von Olyv hat. 


Als Familienname kommt das Wort — abgesehen von dem aus dem 


. Jahre 1447 stammenden Barnabas von Olyved — nur noch zweimal 
| vor: in der Familienkorrespondenz des Franz RÁKÓCZI als Olyiis= 


_ Falkner (Ung. Sprachgesch. Lexikon), und 1602. THOMAS OLYVES = 
. Falkner, HANKÓ (90). 


Ortsnamen in Verbindung mit Ölyv sind nach dem letzten Orts- 


. namenlexikon des historischen Ungarns (1913) die folgenden: Kisölved, 
. Kom. Hont, Nagyölved Kom. Esztergom, Nagyölyves Kom. Marostorda, 


. Ölves Kom. Csik, Ölyvös Kom. Ugocsa, Ölyvösoldal Kom. Bihar, Ölyvös 
$ puszta Kom. Somogy. Ausserdem erwähnt KRESZNERICS (130) noch 
. ein Dorf namens Ölyved im Kom. Trencsén — dieses wird jedoch im 
. Ortslexikon Jasztreb genannt, was in Übersetzung tatsächlich Olyved 
bedeutet ; ferner die Puszta Ölyved aus dem Kom. Bekes, und das 


| 


| Dorf Ölyves in den Komitaten Bihar, Máramaros, Ugocsa und Kolozs. 
. Ein Teil dieser Namen ist auch im Wörterbuch von CZUCZOR—FOGARASI 


(51) zu finden. | 
Das Wort Ölyv lebt in verschiedenen Variationen und in ver- 


. schiedener Aussprache auch heute noch im Volksmund. Dem Ungarischen 
. Provinziallexikon zufolge als Elyv im Kom. Hunyad, Hülü in der Gegend 
von Nagykőrös, Ölyü in Kalotaszeg, Üjjü im Kom. Szilágy, Ulli in 


. Udvarhelyszék, Ülő in Abauj-Torna und als Ùli im Széklerland, an 


mehreren Stellen der Komitate Udvarhely und Häromszek. STEFAN 
. v. CHERNEL erwähnt es in Anlehnung an KARL LAKATOS auch aus dem 
. Alföld als Namen des Accipiter g. gentilis, wogegen zur Bezeichnung 
des Buteo dieses Wort vom Volke kaum gebraucht werden soll (40). 


In seinem Werk „Die Vögel Ungarns“ zählt CHERNEL dann doch auf 


8. 404 als Trivialnamen die Wörter ölv, örv, ölü, ülü, ölyü, ülyü auf, 
allerdings ohne Angabe der Orte, woher diese Name stammen. Wie 
weit heutzutage das Wort ölyv samt seinen Variationen im Sprachschatz 
des Ungarischen Volkes als Vogelname noch verbreitet ist, lässt sich 


da 
te" 


PT 
î 


È 


124 " JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


in Ermangelung neuerer Unterlagen nicht feststellen. Diesbezügliche 
Angaben wären erwünscht. 

Die oben angeführten Daten sind ein Beweis dafür, dass das Wort 
„Ölyv“ oder „Ölyü“ seit den ältesten Zeiten ununterbrochen ein ständig 
lebendiger Bestandteil des ungarischen Sprachschatzes war, wohl nicht 
so oft vorkommend wie Sölyom, aber auch nicht zeitweilig verschwun- 
den wie Turul, welches ein halbes Jahrtausend lang als lebendes Wort 
im ungarischen Sprachschatz unbekannt war, und erst nachträglich, 
nach Auswertung der ungarischen Chroniken, gleichsam als neu ent- 
decktes Wort in den ungarischen Sprachgebrauch Eingang fand. 

Dasselbe beweisen auch die ungarischen lexikalischen und sonsti- 
gen literarischen Daten. Selbst im frühesten Anfangsstadium der 
lexikalischen Literatur finden wir das Wort „Ölyv“ in zwar Drome 
reicher, aber immer gut erkennbarer Rechtschreibung. 


1400. Erstes Jahrzehnt. Elw = Accipiter = ölyv, oder ölü. Besztercei 


Szöszedet (25). 

1400. Erstes Jahrzehnt. Wlw = Accipiter, wahrscheinlich ülü, oder 
eventuell ölyü. Schlagli Szöjegyzek (212). Ebendort im 
Hortularium Elyw = Aceipiter. 

1533. Oelue = Accipiter, vermutlich ölyü, MURMELIUS (165). 

1550. Olw = Asturco, Accipiter, wahrscheinlich ölyv. MELICH: 
Gyöngyösi Szétartoredék (154). 

1551. Öllyü. HELTAI, Bibelübersetzung. 

1590. Boeliu Or Anspiken MELICH: Szikszai Fabr. Szöjegyzeke 
(156). 

1595. Kiilyvv = Accipiter, VERANTIUS FAUSTUS. Dict. quinga ling- 
varum. Pozsony 1834. p. 2. 

1604. Eleos= Accipiter. Bei ALBERT MOLNAR VON SZENCZ (164) 
und KRESZNERICS(130). 


1621. Accipiter = Öllyü, Öllyv. SZENCI MOLNAR Aa Dictio- 


narium. (164). | 

1696. Ölyv. ANDREAS ILLYÉS: Sonntagspredigen. 

1708. Ölyv. PARIZ PÁPAI (187). . 

1808. Ölyü, Olyv, Karölyü. Accipiter ad venandum instructus. 
STEFAN SÄNDOR (206). 


AT 


1870. Ölv, Olyv, Ölyü = ein Raubvogel, meistens gleich- | 
bedeutend mit dem deutschen ,,Habicht“. Ich zweifle : 


nicht daran, dass die Wurzel dieses Wortes das Zeit- 
wort „öl“ (= morden) ist; daraus entstand „ölö (= der 
Mörder), also einer, der andere Tiere mordet, abgeändert : 
ölü, ölv. Deshalb wäre die Schreibart ob richtiger als 
ölyv. CZUCZOR—FOGARASI (51). 


a + S ágált 


© 
a 


x 
+ 


1939/42} UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 125 


1891. Ölyv, Elyv, Hülü, Ölyü, Ujjü, Üllü, Ülő, Ülü. Ung. Sprach- 
gesch. Lexikon (148). 

Es ist eine beachtenswerte Erscheinung, dass sämtliche Wörter- 

bücher in voller Übereinstimmung den Ölyv durchwegs als Accipiter 


bezeichnen, also nirgends als Buteo, welch letzterem von der späteren 


Fachliteratur fälschlich der Name Ölyv beigelegt wurde. Unter diesem 
Gesichtspunkt ist besonders wichtig das Wörterbuch von BERSZTERCE 
und ScHLAGL, worin Ölyv= Accipiter in der Gruppe der Beizvögel 
aufgezählt wird. Dieser Beizvogel namens Ölyv lässt sich mit keiner 
anderen Vogelart identifizieren, als mit dem heutigem Habicht einst 
einem unserer beliebtesten Beizvögel, vielleicht schon aus dem Grunde, 
weil er für die Jagd auf Hasen nicht nur der geeignetste, sondern sozu- 
sagen der einzige geeignete Beizvogel ist. Auf einer Münze unseres 
Königs BELA IV. ist ein Hase dargestellt, der von einem Beizvogel 
geschlagen wurde (S. Fig. 3. p. 53.) Hieraus darf gefolgert werden, dass 
die Beizjagd auf Hasen beliebt und allgemein bekannt war. Der 
hasenschlagende Beizvogel konnte selbstverständlich nicht unser heuti- 
ger Ölyv, also Bussard d. i. Buteo b. buteo, sein, denn dieser harmlose 
Mäusefänger ist in keiner Weise dazu geeignet, einen gesunden kräftigen 
Hasen zu schlagen, wie er überhaupt als Beizvogel niemals und nirgends 
Verwendung gefunden hat. 

In den alten Briefschaften der Familien welche der Beizjagd ob- 
lagen ist das Wort Ölyv bezw. Ölyü nicht gerade häufig, doch wird es 
in den allermeisten Fällen im Zusammenhang mit den hervorragenden 
Beizvögeln gebraucht, sodass kein Zweifel darüber bestehen kann, 
dass unter Ölyv der Habicht, Accipiter g. gentilis zu verstehen ist. Die 


diesbezüglichen wenigen Daten sind folgende: 


1557. PAUL BORNEMISSZA, Bischof von Nyitra, schreibt an FRANZ 
NApaspy, er habe dem König FERDINAND Wanderfalken. 2 Würgfalken 
und Ölyü gesandt (TarAcs 242), also durchwegs erstklassige Beizvögel, 
auf keinen Fall Buteo. 

. 1559. FRANZ ZAY schreibt, es sei jetzt an der Zeit, „die Wander- 
falken, Würgfalken, „Ölyv“ und Sperber auszunehmen“ (TAKACS 242). 
Hier sind die vier beliebtesten Beizvögel erwähnt, sodass zweifellos 
unter „Ölyv“ der Accipiter gentilis zu verstehen ist. 

1560 schreibt der Bischof von Nyitra direkt an König FERDINAND, 


4 er werde ihm Wanderfalken, Würgfalken und ‚drei Ölyü“ schicken — 
also durchwegs erstklassige Beizvögel. 


1561 schreibt FARKAS GIczy an Ákos CSÁNYI, er habe „in diesem 
Jahr keinen hasenschlagenden Ölyü beschaffen können“ (HANKÓ 70). 
Neben dem Wander- und Würgfalken kann dieser hasenschlagende Ölyü 
nur Accipiter g. gentilis, der Habicht sein. So klar und unmissverständ- 


ja UE à RA | 
em Là CEA 
Y RR] 


126 + JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


lich auf Grund der bisherigen Daten die systematische Zugehörigkeit 
des Ölyv ist, wird sie durch die folgende Angabe etwas verdunkelt. 

1562 schreibt nämlich NIKOLAUS ZRINYI an CHRISTOF BATTYANYI, 
dieihm gesandten ,,Olyv“ Beizvögel seien für ihn von grossem Nutzen, 
da in der Umgebung von Sziget zahllose Fasanen vorkommen, 
BALKAY (17). Zur Jagd auf Fasane sind nun Wanderfalke, Würgfalke 
und Habicht gleicherweise geeignet, sodass aus dieser Angabe nicht 
gefolgert werden kann, dass unter „Ölyv“ bloss der Habicht zu ver- 
stehen ist. Hier kann das Wort auch als „Beizvogel“ gedeutet werden. 

Auch die noch übrigen Daten sind nicht ganz eindeutig. 

1563 bittet GYULAI den CHIRSTOF BATTYÁNYI um Übersendung von 
kleineren „Ölyv“-Beizvögeln, BALKAY (17). Das Wort hat hier 
einfach die Bedeutung „Beizvogel“. 

1564 verlangt König MAXIMILIAN vom Bischof von Nyitra — der 
wegen Beschaffung von Beizvögeln wie es scheint ziemlich in Anspruch 
genommen worden ist — Beizvögel, u. zwar „von der Ölyv-Art, 
welche Bastard oder Blaufuss genannt wird“. (TaKAcs 242). Dieser 
Blaufuss, = Bastard ist kein anderer als der Würgfalke. Das Wort 
Ölyv kommt hier wieder als Sammelname vor, also in der Bedeutung 
„Beizvogel“. j | 

Die letzte Angabe stammt aus dem Jahre 1583. LAURENTIUS ZAY 
schreibt seinem älteren Bruder : „wenn Ihr Euren Kikötschen Ölyü 
hergegeben hättet, dann hatte ich dafür den Sperber gegeben“, TAKÁCS _ 
(242). Das Wort Ölyü hat auch in diesem Falle die allgemeine Bedeu- 
tung von Beizvogel. | | 

Dass der Accipiter ein „hasenschlagender ölyü“ war, beweist ausser 
den Daten der lexikalischen Literatur auch noch eine nette mittel- 
bare literarische Angabe. Es sind uns drei kleine Verse von JANUS PAN- 
NONIUS erhalten geblieben, betitelt „De Accipitri Venatione“. In allen 
drei Versen besingt er den Accipiter als Hasenschläger, ÁBEL (1). 

Aus dem biser Gesagten geht klar hervor, dass unter „Ölyv“ 
bezw. „Ölyü“ ursprünglich die heute als „Habicht“ — Accipiter gen- 
tilis gentilis bezeichnete Vogelart zu identifizieren ist. Die Fachliteratur 
wich indessen allmählich und konsequent hiervon ab und legte vor- 
übergehend dem Wort Ölyv die Bedeutung „Raubvogel“ bei, um dann 
später mit den aus den geschichtlichen Daten gezogenen Lehren gänz- 
lich zu brechen und den Namen Ölyv auf das Buteo-Geschlecht zu 
übertragen. Es ist nicht meine Absicht und auch nicht meine Aufgabe, 
den gesamten Verlauf dieses irrigen Benennungsprozesses zu erforschen; 
bloss die prägnantesten Stationen seien kurz erwähnt. 

Im Anfangsstadium der Fachliteratur schreibt MISKOLCZI (162) 
in seinem Werk , Jeles Vadkert“, Ausgabe 1769, Seite 369 über den 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 127 


Olyv Folgendes: ,,PLINIUS zählt mehrere Arten und Formen des Ölyü 
auf. Hierher gehört der Sólyom, Ráró, Keletschen, der Stern-Ölyü, der 
wilde taubenschlogende Ölyü, der weisse Ölyü, Nachtölyü u. s. w. Auf S. 
391 heisst es noch: „Auch der Habicht wird zum Geschlecht des Ölyü 
gezählt“. Hieraus ist klar ersichtlich, dass MISKOLCZI das Wort Ölyü 


“noch nicht zur Determinierung einer bestimmten, Vogelart benützte, 


sondern in der allgemeinen Bedeutung von ,,Raubvogel“ gebrauchte. 

‘Im grosses und ganren trifft daselbe auch bei GROSSINGER zu 
(1793), wenn er die Weihe „Wasser-Ölyv“, eine kleinere Falkenart 
dagegen „Schnellfliesender Olyv“ benennt (81). In voller Überein- 


| stimmung mit MiskoLczı gebraucht auch STEFAN GATI das Wort 


Ölyv in seiner 1795 erschienenen Naturgeschichte, in welcher der 


- Würgfalke als eine „Ölyv“-Art bezeichnet. 


Dieselbe Bedeutung hatte es auch bei JOHANN FÖLDI (70) im Jahre 
1801, welcher neben der Benennung „Raubvögel“ auch das Wort „Öly- 
vek“ zur Bezeichnung der Gruppe der Accipitres —Raubvögel anwandte. 

In einem Stadium des Überganges identifizierte MITTERPACHER 
(Compendium Historiae Naturalis Budae 1799) den Ölyv sogar mit 
dem „Würger“, doch wird nachher die Gleichsetzung Ölyv—=Buteo 
immer allgemeiner. Meines Wissens war FÖLDI (70) der erste, der 1801 


den Namen Ölyü auf das Buteo-Geschlecht bezog und den „Tyukäsz 


Olyv“ = Hühner—Olyv Falco buteo benannte. Nach ihm bezeichnete 
Dyonısıus PAK (184) im Jahre 1829 den Ölyv ebenfalls als Falco buteo. 


PETER VAJDA (252) nannte 1841 den gemeinen Ölyv Falco buteo, des- 
| gleichen JOHANN REISINGER im Jahre 1848. In PETENYTS hinterlassenen 


Schriften (48) hat der Buteo keinen eigenen Namen, doch kommen 
die heute gebräuchlichen Namen Rauhfussbussard und Wespenbussard 


auch bei ihm schon vor ; auch er bezeichnete also das Buteo-Geschlecht 
als Ölyv. 


. Das Wort „Mäusefänger“ gebrauchte wahrscheinlich zum ersten- 
mal GROSSINGER (81) im Jahre 1793. Er nannte den Buteo „Mäusefan- 
gender Milan“. Nachher wandte STEFAN SÁNDOR (206) dieses Wort 


“im Jahre 1808 auf den Falco buteo an. In der Verbindung ,,Mäuse- 


bussard“ kommt es meines Wissens zum erstenmal 1866 in Graf KoLo- 
MAN LÁZÁR s Werk „Die Beherrscher der Lüfte“ vor. Von da an bleibt 
„Olyv“ allgemein der Name des Buteo-Geschlechtes. Ja, dieser Name 


. wird nicht nur auf die zu diesem Geschlecht gehörenden Arten ange- 


wandt, sondern auch auf das Pernis- und Circaétus-Genus ausgedehnt, 
in Zusammensetzungen wie Wespenbussard und Schlangenbussard. 


Heute ist der Name Ölyv (Bussard) auch zur Bezeichnung von Formen, 


die von der ursprünglichen Bedeutung stark abweichen, derart fest 


eingebürgert, dass die Wiederherstellung der ursprünglichen Bedeutung . 


128 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK : [Aquila 


einschneidende Änderungen in der ungarischen ornithologischen Nomen - 
klatur erfordern würde. Deshalb habe ich es für zweckmässig gehalten, 
in meiner im Band 1935/38 der Aqulia veröffentlichten Abhandlung 


„Namensverzeichnis der Vögel des historischen Ungarn“ die ursprüng- 
nicht wiederherzustellen, sondern 
den seither eingebürgerten Namen , héja" für das Accipiter-Geschlecht 


€ 


liche Bedeutung des Wortes , ölyv" 


zu reservieren, und für das Geschlecht des Buteo die Bezeichnung ölyv 
stehen zu lassen, trotzdem dieses im Widerspruch mit den geschicht- 
lichen Benennungen steht. 

Im Zusammenhang mit dem Worte ölyv möchte ich hier noch 
erwähnen, dass das Wort Astur (Austur) in der ungarischen Chronik 
des ANONYMUS im letzten Viertel des XII. Jahrhunderts zu finden ist, 
während es in der internationalen ornithologischen Literatur meines 
Wissens zum erstenmal bei ALBERTUS MAGNUS vorkommt, also gut 
einige Jahrzehnte später. 


Die bei fremden Völkern gebräuchlichen Namen des Accipiter © 


gentilis gentilis habe ich im Zusammenhang mit dem Worte Sólyom 

zum Teil schon veröffentlicht, und zwar in Verbindung mit der Frage 

nach der Bedeutung der Wörter Tugan, Tschakir und Kartschiga. 

Nachdem mir aber ausserdem noch zahlreiche einschlägige Daten zur 

Verfügung stehen, halte ich die Veröffentlichung des gesamten Materials 

für notwendig, weil vielleicht die spätere Forschung Nutzen daraus 

ziehen könnte. 

ARABISCH : Bas, Basi nach DEMIRI. (HAMMER P. 86). 

ARMENISCH : Zin, RADDE (197), NAUMANN (173). 

CHINESISCH : Ying, Ross (203). 

ESTISCH : Kul, ARTOBOLEWSKY (14), Kana Kull, NAUMANN (173). 

FINNISCH: Kanahaukka, Iso Koppelohaukka, Kyyhhyszhaukka, 
NAUMANN (173), Duvhék (HORTLING Ornit. Handbok). 

GILJAKISCH : Ngais, Tollchasszkri, ARTOBOLEWSKY (14). 

GOLD (Amurgegend) : Gecho, ARTOBOLEWSKY (14). 

GRIECHISCH : lerax = Jeraki, HAMMER P. (86). 

GRUSISCH : Mimino, ARTOBOLEWSKY (14). 

HINDU: Schaschada, Vaja (wahrscheinlich Was = Bas = Beizvogel), 
RUDRADEVA (204). 

JAKUTISCH : Mokszogol, ARTOBOLEWSKY (14). 

JAPANISCH : Otaka, NAGAMICHI (136), TAKATSUKASA (24), HARTING (94). 

JURAKISCH : Tiae, ARTOBOLEWSKY (14). 

KALMUKISCH : Charzega, LE Cog (43), Itelgöe, ARTOBOLEWSKY (14). 

KAMTSCHATKA : Sysy, ARTOBOLEWSKY (14), | 

KIRGISISCH: Kusch, Kartschiga, ALMÁSY (8), Kusch, Kartschega, 
DEMENTIEW (56). 


| 


ht Pa eo ee ee nni 


% di E KES a ml nn nel hee ee 


a a aj è , > 
Br a 


n 


1939/42} |  UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN \ 129 

KORJAKISCH : Initschan, Tylmytyl, ARTOBOLEWSKY (14). 

LAMUTISCH : Geekan, Jaektschan, ARTOBOLEWSKY (14). 

LAPPLAND : Koappifalli, Cuönjafalle, NAUMANN (173). 

LETTISCH : Tetter vauags, Vista vauags, NAUMANN (173), Vannags, 

_ ARTOBOLEWSKY (14). Ä 

ManpscHU : Gyjahon, Ross (203). 

MONGOLISCH : Itelgöe, HARTING (94), Charsagai, LE CoQ (43). 

MORDWINISCH : Kartiai, Kartigan, ARTOBOLEWSKY (14). 

Persisch : Bas, HAMMER P. (86), Schabas, SCHLEGEL (213), Taigun 4, 
Tarlan9, HARTING (AIN I AKBARI 1590, 94), Tarlan, RADDE (197), 
Tarlan, Tiqun-Tujgun, Tiqun i kafuri ist die weisse Varietät, 
wahrscheinlich Accipiter gentilis buteoides oder schvedovi, der 
nördliche bezw. sibirische Habicht, Quizil heisst der in Persien 
nistende Habicht, identisch mit Tarlan, PHILLOT (192), Tarlau, 
Kisil gusch, NAUMANN (173), Tarlan ad. 4g, Kisilgusch juv., 
ARTOBOLEWSKY (14). 

PoLnIscH: Jastrzab golebiarz, Jastrzab golebiov, Sokol jastrzab, 
Jastrz golebiolov, Rabiec (juv.), Jasztrzab raby (juv.), Kuropat- 
wiarz, Golebiarz, Jastrzab pospolity, Kurnik, Kokosznik, DOMA- 
NIEWSKY (58). 

RUSSISCH : Jastreb teterewjnatik, Golubjatnik, NAUMANN (173), Jastreb 
teterewjatnik, Kurjatnik, Julubjanik, Rjabec, MENZBIER (159), Jas- 

. treb, Raibik, HARTING (94), Jastreb, Jastreb kurjatnik, Teterew- 
jatnik, Golubjatnik, Saitschatnik, Utjatnik, Rjabik, (juv.), Teter- 
nik, ARTOBOLEWSKY (14), Jastreb, Kurjatnik, Teterewiatik, 

. Riabiec, Jastreb teterewiatnik, DOMANIEWSKY (58). 


SAMOJEDISCH : Chane-voi, Chanau-vai, ARTOBOLEWSKY (14). 
TATARISCH : Tarlan, Kisilgusch, RADDE (197), Chartzigàn, Kartscheja, 
ARTOBOLEWSKY (14). 


| TSCHEREMISISCH : Warasch, ARTOBOLEWSKY (14). 

-TscHUWASCHISCH : Chorotschka, ARTOBOLEWSKY (14). 

TUNGusiscH: Haramaldyn-Jaeg, ARTOBOLEWSKY (14). 

TURKESTAN : Tschauli, Tschuilü ©, Kusch, Kartschega, Kartschaga 9, 
ein grosses starkes © heisst Tundschur ; Tujgun heisst der weisse 
Habicht; Kizil Tujgun, Kul Tujgun der halbweisse ; Ak Mirza 
Tujgun der schneeweisse, DEMENTIEW (56) ; die Namen der weissen 
bezw. halbweissen Habichte beziehen sich wahrscheinlich auf den 
nördlichen, eventuell auf den sibirischen Habicht. 

TURKISCH : Tschakyr, HAMMER P. (86), Kartschiga, Ross (203), Quart- 
schiga, LE Cog (43). NEUTÜRKISCH : Kartschiga, SCULLY (217), 
Doghan, HARTING (196), Dogan, MATARACI (153). 


130 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila 


ÜKRAINISCH : Jästrub, Jastreb, Kostrub, Rjabec, Schuljak, Schuljak 
golubjatschyi, Schuljaka, Schulika, Sobetz, Jastreb veliki, Jastreb 
kurjatschii, Golubjatnik, Polovik, Astrjab, Krugaw, Rarija, Jastrub i 
golübatschyi, Rjabec golubatschyi, Gija, ARTOBOLEWSKY (14). | 

WoGuLIscH : Olosan, Chartagän, ARTOBOLEWSKY (14). | 

WOTJAKISCH : Dykka-duschess, ARTOBOLEWSKY (14). 


HÉJA. 


Das Wort , Héja" (auszusprechen als hehja) kommt unter den alten . 
ungarischen Beizvogelnamen nicht vor. Wenn wir uns hier trotzdem mit 
demselben befassen müssen, geschieht es aus dem Grunde, weil es in der 
Fachliteratur mehr und mehr Brauch geworden ist, den Namen , héja , 
zur Bezeichnung des Accipiter g. gentilis zu verwenden, wo doch die- 
sem Vogel eingentlich der Name „Ölyv“ gebührt hätte. Der Irrtum 
begann — wie mir scheint — bei FÖLDI (70) im Jahre 1801. Er war | 
der erste, der den „Falco palumbarius“ ausdrücklich , héja" benannte, 
den Buteo dagegen „ölyü“. Von dieser Zeit an wird das Wort héja als | 
Name des Accipiter g. gentilis immer allgemeiner, desgleichen das 
Wort „ölyv“ zur Bezeichnung des Buteo-Geschlechts. Diese Entwick- , 
lung versuche ich im Folgenden etwas eingehender, wenn auch nicht 
erschöpfend zu behandeln. ¢ 

In Anbetracht dessen, dass diese Benennungen mit den früheren | 
geschichtlichen Daten nicht übereinstimmen, müsste man eigentlich © 
die urspriingliche Bedeutung wiederherstellen und dem Accipiter g. 
gentilis den Namen ölyv zurückgeben, während fiir Buteo eine andere 
Bezeichnung gefunden werden müsste. Die Wiederherstellung der ur- 
sprünglichen Bedeutung würde jedoch. derart einschneidende Ande® 
rungen in der Benennung anderer Arten erfordern — denken wir bloss 
an die Vogelnamen Rauhfussbussard, Wespenbussard und Schlangen-. 
bussard —, dass wir uns mit der seit 150 Jahren bestehenden Lage abfin- 
den und den Accipiter g. gentilis endgültig als , héja" bezeichnen müssen. . 

Mit dieser Lösung können wir uns umso eher abfinden, als auch. 
in der älteren Literatur das Wort , héja" öfters mit dem Aceipiter- 
Geschlecht identifiziert worden ist. Es folgt nun die Aufzählung der 
auf „heja“ bezüglichen Daten. : 

1400. Erstes Jahrzehnt. Heya = Milvus, Besztercei Szószedet (25). 

1400. Erstes Jahrzehnt. Heya = Aquilla, Schlägli Szószedet (212). 

1466. Heya, Wiener Kodex. 4 

1516. „Und unter diesen Vögeln des Himmels soll man folgende | 

nicht geniessen : Geier, Heeyaa, Bese". JORDÁNSZKY Kodex. 
GOMBOCZ : (76). + 


ma we 


cina Be ada 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN _ 131 


1580. Heya = Accipiter, Asturco. MELICH: Brassói Szötärtöredek 
(155). | 

1602. Johann Heja, Andreas Heja, Georg Heja, also Familienname, 
SZAMOTA (234) und HANKÓ (90). 

1604. Héja — Milvius — Kánya, SZENCZI MOLNÁR ALBERT (164). 

1691. Héjja — ohne lateinische Bestimmung, MISKOLCZI (162). 

1700-er Jahre. Héya — Milvus. Ortus sanitatis, Magyar Nyelv 
PEL. pp. 82. 

1708. Héja = Milvius, PAriz PApar (187). 

1767. 1801. Héja = Accipiter palumbarius, Bop’sche erweiterte 
Ausgabe von PÁRIZ PÁPAI. 

: Wie diese Daten beweisen, kam das Wort héja in der alten ungari- 

. schen Literatur sehr selten vor. Es erschien erst spät, zu Beginn des 

XV. Jahrhunderts, und auch dann nicht als Beizvogelname, sondern 

mit Milvus und Aquila identifiziert; noch später dann in mehreren 

Fällen bereits als Name des Accipiter g. gentilis. 

Im Vergleich zum Worte „ölyv“ kommt es wie gesagt sehr spärlich 
vor, und ist auch heute noch in der lebenden ungarischen Sprache ein 
ziemlich seltenes Wort. Als Ortsname findet es sich nur ein einziges Mal 
in „Hejjasfalva“; als Familienname ist es unbekannt ; als Vogelname 
kommt es nach CZUCZOR-FoGARASI’s Wörterbuch (51) in einigen Gegenden 
in der Form ,,hejj6", „hejjü“, „kurheja“ vor. Dem Ungarischen Provin- 
ziallexikon zufolge findet sich das Wort héja in Szabolcs, ferner in Bodrog- 
köz als hejjö und hejjü, und in der Palöcsäg als heelya. Auch HANKÓ (90) 
hält es für seltsam, dass in alten Urkunden das Wort héja als Vogelname 
nicht vorkommt, sondern nur als Familienname. 

In der Fachliteratur können wir den Benennungsprozess „nejja“ 
= kerra = Falco palumbarius = Accipiter g. gentilis, wie bereits erwähnt, 
von FÖLDI (70) herleiten, also seit 1801. Im Jahre 1838 gebraucht SOLTÉSZ 
(Naturgeschichte für höhere Gymnasien) das Wort in demselben Sinne, 
ferner 1841 PETER VAJDA (252), 1843 BuGAT (Természettudomanyi Szé- 
halmaz), 1845 F. W. STETIER (Beiträge zur Ornithologie Sieben- 
bürgens), 1846 REISINGER (Tierkunde), 1860 BERczy (Jagdlexikon), 
1866 Graf K. LÁZÁR (Die Beherrscher der Lüfte). Seither wird diese 
. Benennung ganz allgemein, sodass heute an einen Tausch des Namens 
. héja mit dem Worte ölyv gar nicht zu denken wäre. 
| Abschliessend will ich noch erwähnen, dass GoMBocz (78) das Wort 
. héja unter unseren Personennamen türkischen Ursprunges aus der 
Arpadenzeit erwähnt. In fremden Sprachen fand ich jedoch dieses 
Wort, oder ein Wort, das auch nur entfernt damit identifiziert werden 
könnte, nicht, weshalb ich die Angabe von GoMBocz nicht kontrollieren 
. kann. Bezüglich seines Ursprungs bezw. seiner heutigen Verbreitung 
9* 


a Cees Cu ne 
Le 40 LU, d. 


4 < 


132 JAKÖB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


möchte ich noch bemerken. dass laut Mitteilung von PAUL Fusz aus 
Ofehérté (73) die dortige Bevölkerung mit dem Ruf „hejja-hejja“ einen 
Raubvogel zu vertreiben sucht, der über den Hühnerhof hinwegfliegt. — 


KARVALY. 


Das Wort ist auszusprechen als Karvaly. 

Der Beizvogelname Karvaly ist ein Wort, dessen Identifizierung uns 
die wenigsten Schwierigkeiten bereitet, denn aus sämtlichen Quellen 
geht klar hervor, dass dieses Wort die Bezeichnung für den auch heute 
noch Karvaly genannten Accipiter nisus nisus L. ist. Dieser Name kann 
mit keinem andern Beizvogelnamen verwechselt werden, und sein Träger 
selbst war zu allen Zeiten ein sehr beliebter Beizvogel, der sich mit keiner 
andern Art identifizieren lässt. Es kann also gleich einleitend festgestellt 
werden, dass das Wort Karvaly der Name des als Beizvogel zu allen 
Zeiten sehr beliebten Accipiter nisus nisus L. ist. 

Bezüglich seines Ursprungs sei erwähnt, dass ZOLTÁN GOMBOCZ das 
Wort karvaly zu unseren alten türkischen Lehnwörtern zählt (76). 
Allerdings stehen ihm zum Beweis dieser Behauptung sehr wenig Daten 
zur Verfügung, von denen ein Teil noch dazu zweifelhaft ist. Karvaly 
ist — laut GOMBOCZ — mitdem Worte „Falke, Sperber“ identisch und 
lautet im Türkischen kargul, kargaul ; gleichzeitig identifiziert er es 
aber auch mit dem türkischen Torgul = Falke, mit dem tatarischen Kir- 
kaul = Fasan, und endlich mit dem mongolischen Chorgoul. Trotzdem 
müssen wir, wenn wir diese Namen mit den finnisch-ugrischen Benennun- 
gen des Sperbers vergleichen, eher der Möglichkeit eines türkischen 
Urspringes zustimmen, denn die finnisch-ugrischen Namen unter- 
scheiden sich zur Gänze und in absolut unvereinbarer Weise von dem 
Worte karvaly. Die Esten nennen den Sperber Rana Kull, Vimakull, die 
Finnen Vorpuishaukka, Poutahaukka, Vorpuistenhaukka. 

Über die Benennungen bei anderen verwandten Völkern wie Lappen, 
Ostjaken u. s. w. stehen uns keinerlei Daten zur Verfügung. Die Quellen, * 
die sich mit dem Ursprung des Wortes karvaly befassen, neigen dazu, 
dieses Wort mit der Tatsache in Zusammenhang zu bringen, dass der 
Sperber „auf dem Arm“ getragen wird (kar— der Arm). So schreibt z. B. 
GROSSINGER (81) „quasi kar-ölyv“, also ein auf dem Arm getragener 
ölyv d. i. Raubvogel. oder Beizvogel Diese Auffassung vertritt auch das 
Wörterbuch von CZUCZOR-FOGARASI (BandIII. , p.416),indemes den Sperber 
als einen , auf dem Arm getragenen Vogel" bezeichnet ; allerdings heisst 
es dort auch, dass er diesen Namen wahrscheinlich von seinem „karingös“ 
d. h. kreisenden Fluge hat. Ob das Wort karvaly seinen Ursprung 
tatsächlich dem Umstand verdankt, dass die Beizvögel auf dem Arm 


wy db. 
i 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 133 


abgerichtet und getragen wurden, sodass also aus kar-öly, das Wort 
karvaly wurde, lässt sich nicht beweisen. Es bleibt bestenfalls eine 
mehr oder minder plausebile Hypothese. Meinerseits halte ich diese 
Auffassung für durchaus unwahrscheinlich, weil die älteste Form des 
Wortes nicht Kar-valy ist, sondern Kar-uj, Kar-uol und Kar-voly, 
während dr Kar-madär d. i. der Name des auf dem Arm getragenen 
Vogels viel später auftaucht und bald verschwindet. 

Nun folgt die Aufzählung der in den ungarischen Urkunden und in 
der beizjagdlichen Privatkorrespondenz enthaltenen Daten. 

Ich muss gleich von vornherein bemerken, dass die Vogelnamen 
karol, karuly, karvoly u. s. w. mit dem Worte karvaly identisch sind. 
Hierher gehört aber auch der Name Karul= Károly (Karl), sodass 
sich nicht immer mit Sicherheit feststellen lässt, wann sich das Wort 
karul auf einen Vogel und wann auf einen Männernamen bezieht. 
Die ältesten Daten dieser Art sind auf Grund der Quellen durchwegs 
Männernamen. Sie lauten : 

1262. Karul, Patr. eccl. Omn. Sanct. de Beren. Kovács : Betüren- 

des (125). Männername, also nicht karvaly, sondern Karl. 

1263. Karul, fil. Reynoldi. Kovács : Betürendes (125). Ebenfalls 
Männername, also Karl. 

1266. Karul, Joann. com. filius. Kovács : (125). Männername. 

1270. Karul et fil. Karul iobgnes cond. castis de Luchnan. 
Kovács (125). Auch ein Männername, Vater und Sohn. 

1294. Karul cognatus nob. de Ayka. Kovács (125). Männername. 

Damit sind die Angaben auch erschöpft, in welchen Karul in der 
Bedeutung von Karl, also als Männername figuriert. Die Quellen, in 
denen karvaly als Vogelname vorkommt, sind auffallend späten Datums. 

Dazwischen liegen einige Angaben, von denen sich nicht mit voller 
Sicherheit feststellen lässt, ob sie sich auf den Sperber beziehen 
oder nicht. | 

_ 1265. Uenit ad fundum Corwlus potoka, HANKÓ (90). 

1324. Ad finem vnius terre spinetose Korwlkuth vocate, HANKÓ (90). 

1384. Kis Kural, RÖMER FLÖRIS. Kural ist wahrscheindein Schreib- 
fehler statt Karul und würde also Kleiner Karul bedenten. 

Ob die Angabe von 1265 Karvalypataka (= Sperberbach), die aus 
1324 Karvalykut (— Sperberbrunnen), und endlich die aus 1384 Kis 
Klener-Karul bedeutet, wage ich nicht zu behaupten. So ist also die erste 
sichere Sperber-Angabe die folgende : 

1412. Unum Nisum, quod wlgo Caruul dicitur. SZAMOTA (234). 
Diese Angabe ist auch deshalb hervorragend interessant, weil 
sie aus derselben Zeit stammt wie die analogen Daten aus 
den Worterverzeichnissen von Beszterce und Schlägl. 


1548. 
1548. 
1549. 


1555. 


1558. 


1559. 


1559. 


1561. 
1567. 


1568. 
1568. 
1568. 
1569. 
1571. 


1575. 
1577. 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Es vergeht nun fast ein Jahrhundert, bis wieder eine An- 


. gabe auftaucht: 
1501. 


Aves bonos yidelicet Karul. Also Karul, ein guter Beizvogel, — 
SZAMOTA (234). Seither kommt dieses Wort in der beiz- 
jagdlichen Korrespondenz der Magnatenfamilien, immer 
häufiger vor. 
. Kaufte zwei Kupferschellen für den Karuol SZAMOTA 

(234), Urkundensammlung NÁDASDY. 

. Kaufte zwei Handschuhe für den Karuol SZAMOTA 
(234), Urkundensammlung NÁDASDY. 
Ein Paar Lederhandschuhe gekauft, zum Tragen des Karul, 
SZAMOTA (234). 
Die Stadt Kassa beschwert sich, dass die Offiziere Seiner 
Majestät zu Fuss und zu Pferde mit , karvaly" und Hunden 
auf Vögel jagen. TAKAcs: Bilder aus der Türkenzeit (242). 
Karvaly bedeutet hier wahrscheinlich Beizvogel. 
Den ,,karvaly“ halte in Ordnung... Brief des THOMAS 
NÄDASDY. EGERVARY: Daten zur Goal anes der heimischen 
Jagd. Vadaszlap 1889, p. Il. 
Fessel für Karuol... SZAMOTA (234), Urkundensamm- 
lung NÁDASDY. 
Jetzt ist es an der Zeit, die Wanderfalken, Würgfalken, 
Habichte und ,,karvaly“ auszuheben. TAKkÁcs (242). Sehr 
wertvolle Angabe, weil sie die damals bei der Beizjagd 
gebräuchlichen sämtlichen Beizvögel aufzählt und dadurch 
sicher unterscheideten lässt. 
Der rebhuhnfangende karvaly... HANKÓ (90). 
Bitte Nachricht bezüglich des karvoly .. Urkundensammlung 
NADASDY. EGERVÄRY, Vadäszlap 1889. p. l. © 
Senden Sie 3 karvoly — Urkundensammlung NÁDASDY. 
EGERVARY, Vadäszlap 1889 p. Il. | 
Frau THOMAS NÁDASDY verspricht ihrem Sohn 3 karvaly. 
ALEXANDER TAKÁCS (242). 
Senden Sie mir einen karvoly — Urkundensam ii NADASDY. 
EGERVARY, ebendort. 
— über den Karvoly — Urkundensammlung NUDI 
EGERVARY, ebendort. 
— karwol — M. ZAY. Daten zur Geschichte der heimischen 
Jagd. Vadaszlap 1889 p. 83. ; ! 
— die „karuol“ vernachlássige nicht — M. ZAY ebendort. 
— MAGDALENA ZAY bittet um zwei oder drei karwol — Junge. 
Ebendort, 


tà ca Ch 
> 
% 
b 


1939/42] | UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 135 


1578. Sie möchten also Falken, Karvaly und andere Beizvögel 
haben. Jetzt kann ich nur Karvaly senden. TAKACS (242). 

1583. Ich richte Ihren Karuol ab. M. Zay. Vadäszlap 1889. 

1583. — Karwol — M. Zay. Ebendort. 

1589. — ich weiss, dass Sie dort oben zahlreiche Karwol haben. 

M. Zay. Vadäszlap 1889. 

1590. Einen Karuol haben Sie abgegeben. Deshalb bitte auch ich 

um einen Karuol. M. ZAY. Ebendort. 

1590. Bezüglich des Karwol kann ich berichten, dass ich ihn 

abgerichtet habe. M. ZAY. Ebendort. 

1590. — ich habe zwei Liptoer karwol gasandt — Ihre beiden 

karuoll habe ich nach Mähren gesandt. M. ZAY. ebendort. 

1592. Ich weiss, dass Sie Karwol in Menge haben. M. ZAY ebendort. 

1649. Man hat dort. Karwol-Vögel in Menge. M. Zay ebendort. 

1670. In Déva sind, wie ich weiss, Karuly-Vögel. F. DEÁK. Briefe 

ungarischer Damen (53). 
1730. Den mir gesandten Brief mit zwei Karoly-Vôgeln. .. M. ZAY. 
Vadaszlap 1886. 
1760. Nach jedem Stiick Wild und jedem Vogel wird ein Schuss- 
geld gezahlt, z. B. für einen Vogel Karuly 11 Dinare. HANKÓ 
(90). 
Die bisher angeführten Daten beweisen in voller Übereinstimmung, 
. dass sich das Wort karvaly —karvoly —karoly —karuly auf den Sperber 
bezog. Hierfür sprechen ausserdem auch jene spärlichen Angaben, 
die das Federwild betreffen, das für die Jagd mit dem Sperber geeignet 
ist. In dem einen Falle handelt es sich um das Rebhuhn; eine andere 
Angabe lautet: „Ich jagte mit dem karuly auf Wachteln“. (Ung. Sprach- 
. gesch. Lexikon, 148). Ferner heisst es in einem Gedichte ZRINYI’s 
„Meine Liebste floh vor meinen Augen, wie die Wachtel vor dem Sper- 
ber...“ Bei ApAczar jagt er Lerchen. Diese Daten stehen daher im 
Einklange mit der Jagdweise des Sperbers. 

In der lexikalischen Literatur wurde das Wort Karul von Anfang 
an richtig mit dem Sperber identifiziert und kommt gleich in den 
e Quellen in der Gruppe der Beizvögel vor. 
| 1400. Erstes Jahrzehnt. Carul = Nisus, SCHLÄGL (212). 

1400. Erstes Jahrzehnt. Karul = Sufus (falsche Schreibart statt 

Nisus). BESZTERCEI Szöszedet (257). 

1533. Karuol = Falco nisus, MURMELIUS (165). 

1590. Karoly = Nisus, Karuolymadär. MELICH: SZIKSZ. FABR. (156). 

1595. Karvoly = Nisus, VERANTIUS F. Diction. quinque linguarum, 

Pozsony 1834. 
1604, Karolymadär, Karvoly, Nisus. Szenczi MOLNAR ALBERT (164). 


1633. 
1708. 
1767. 
1808. 


1843. 


Auch 


x (i bet da x 

4 

È 

JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK , [Aquila — 


Der Vogel Karuly jagt Lerchen. APÁCZAI CSERE J. Encyclopadie. 
Karuly = Accipiter fringillarius. PÁRIZ PÁPAI (187). 
Karuly = Falco nisus. PÁRIZ PÁPAI, Bop sche Ausgabe (187). 
Karmadär, früher Karoly, Karvoly, Karölyü, Nisus. Accipiter 
ad venandum instructus. ST. SÁNDOR (206). ~ 

Karmadar, Karölyü, Accipiter ad venandum instructus. 
BuGÁT. Természettudomanyi Szöhalmaz. 

in später erschienenen Wörterbüchern steht karvaly überall 


als Name des Accipiter n. nisus, sodass sich eine Aufzählung weiterer 
Daten erübrigt. 

Desgleichen wurde in der Fachliteratur übereinstimmend und 
unmissverständlich der Vogelname Karoly, Karuly, Karvaly mit Acci- | 
piter n. nisus, identifiziert. Die diesbezüglichen Daten veröffentliche . 
ich auszugsweise und ohne Berücksichtigung der allerneuesten Fach- 


schriften: 
1691. 


1780. 


1793. 


1799. 


1801. 
1829. 


1831—32. Kali Karuly — Accipiter fringillarius, bezw. Nisus, | 


1838. 
1845. 


1850. 


1851. 


1860. 
1866. 


Karvoly, kommt unter dem Sami A „ölyü“ also Raub- — 
vogel vor, ohne lateinische Benennung. MISKOLCZI (162). 7. 
Karolymadär = Falco nisus. MOLNÁR: Zoologicon Com- 
plexum Budae 1780. m 
Karvoly, quasi Karölyv, Karolymadär, deutsch Sprintz, 
Sperber, GROSSINGER (81). | 
Karolymadar = Falco nisus. FÁBIÁN (66). 

Karoly, Karvoly = Falco nisus. FÖLDI (70). : pr 
Karvaly. PAK DÉNES (184). PAK identifiziert das Wort karvaly @ 

nicht mit Accipiter nisus, sondern gebraucht es bloss in der ; 
Bedeutung „Beizvogel“, wenn er vom Hasenfang mit dem 
ee spricht. Den Falco nisus bezeichnet er als Verebész | 
ölyv d. i. Sperlingstöter. | 3 


pra ee 


heute in manchen Gegenden Karvaly. KRESZNERICS (130). 
Karvaly — Accipiter nisus. SOLTÉSZ: Naturgeschichte. 
Karujmadär, Karuj — Falco nisus. STETTER: Beiträge zur 
Ornithologie Siebenbürgens. | 
Karolymadar: Kar-ölyv, Karvaly-ôlyv = Accipiter nisus. © 
PETENYI: hinterlassene Schriften. CsöRGEY: Ornithologische — 
Fragmente, Budapest 1904. | | 
Kis Karuly, Verebesz Karuly, Madaräsz Karuly = Falco 
nisus. NIKOLAUS ZEYK: Hinterlassene Schriften. J. SCHENK, 
Aquila 1920. | 
Karoly, Karvaly = Falco nisus. BERCZY (24). 
Karvaly = Accipiter nisus, Graf K. LÁZÁR. Die Beherr- 
scher der Lüfte, 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 137 


Von nun an wird das Wort karvaly geradezu zum Alleinherrscher 
in der ungarischen orinthologischen Fachliteratur, sodass ich von der 
Aufzählung weiterer Literaturquellen absehe. Jedenfalls ist es im Hin- 
blick auf die geschichtliche Entwicklung der ungarischen Vogelnamen 
interessant, dass auch der Sperber einen Namen erhalten hat, der 
in den alten Quellen nieht vorkommt. Hierbei handelt es sich aber 
nur um Abweichungen phonetischer Natur, und nicht um Abänderungen 
der Bedeutung, wie z. B. im Falle ölyv oder raro. 

Desgleichen sehe ich davon ab, die Beziehungen des Wortes karvaly 
oder karuly zu unseren Ortsnamen zu behandeln, erstens weil solche 
Ortsnamen in geringer Zahl vorhanden sind, zweitens weil sich durch 
die Möglichkeit einer Verwechslung mit dem Personennamen Käroly 
(= Karl) falsche Schlussfolgerungen und Feststellungen ergeben könnten. 


. Dasselbe gilt auch für die Familiennamen. Es sei nur noch erwähnt, 


dass im Ungarischen Provinziallexikon das Wort Karvaly nicht vor- 

kommt. Karuj dagegen ist aus mehreren Gegenden bekannt, so aus 

Szolnok-Doboka, Häromszek und dem siebenbürgischen Waldgebiet, 

also ausschliesslich aus Siebenbürgen. Welche Schlüsse man aus dieser 

Erscheinung ziehen könnte, entzieht sich meiner Beurteilung. 
Abschliessend veröffentliche ich die Fremdnamen des Sperbers, 

und im Zusammenhang damit die auf den ungarischen Familien- und 

Vogelnamen , Bese", zu lesen als „Besche‘“ beziiglichen Daten. 

ARABISCH : Baschig, Baschik, NAUMANN (173); Baschik, Aankerat das 
9, Karschamet, Ollam, Sornuf, HAMMER P. .(86. p. XI). 

ARMENISCH : Allal, RADDE (197). 

CHINESISCH : Chiao-Ying, Ross (203). 

DALMATICH : Kraguly, VERANTIUS F. Diction. quinque linguarum, Pozsony 
1834. 

ESTISCH : Rana Kull, NAUMANN (173); Vimakull, ARTOBOLEWSKY (14). 

FINNISCH : Vorpuishaukka, Poutahaukka, Vorpuistenhaukka NAUMANN 
(183), Varpushaukka JÖRGENSEN, Glossarium. 

GRIECHISCH : Oksüpterin, HAMMER P. (86). 

GEORGISCH (grusisch) : Kori, ARTOBOLEWSKY (14); Mimino, VÖGELE (253). 

INDISCH: Schikra, Tschipak, VÖGELE (253), Bascha ©. Baschin 7, DONALD 
The Birds of Prey of the Punjab. Journ. of the Bombay Nat. Hist. 
Soc. 1920 p. 138. 139, 

JAKUTISCH : Tschytschach-syt, ARTOBOLEWSKY (14). 

JAPANISCH : Konori, NAGAMICHI KURODA (136); Hai-Taka, HARTING 
(94, 214). 


. KALMÜKISCH : Kirgu, ARTOBOLEWSKY (14). 


KIRGISISCH : Kirgij, ALMAsy (8); Kirgej, VÖGELE (253). 
LETTISCH : Svirbuku vauags, NAUMANN (173); Vehga. ARTOBOLEWSKY (14). 


3 TEO ALII A Ze 
- à ER spt. hae Gage Ss be 1 
tet, 4 aber mu 


138 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


MANDSCHU : Silmen, Ross (203). 

PERSISCH: Bascha = Nisus, und überhaupt Beizvogel, RADDE (197); 
Bascha, Girgi, HARTING (94 p. 199, AIN I AKBARI’s Angabe aus 
dem Jahre 1590) ; Basche, Wasche, HAMMER P. (86), seiner Ansicht 
nach stammt das deutsche Wort ,,Baitzen“ von diesem persischen 
dra: Bascha, Baschin, VOGELE (253); nach PHILLOTT (192 p. 

11) bezieht sich der persische Name Bascha auf den Sperber, 
während Astur badius BLANF. „Pigu“ genannt wird und mit dem 
indischen Beizvogel Schikra identisch ist. 

POLNISCH: Kroguletz, Jastreb kroguletz, Sokol kroguletz, Kroguletz 
Zvtschajnyi, DOMANIEWSKY (58). | 

RUSSISCH : Jastreb prepeljatnik, NAUMANN (173) ; Jastreb, Vorobjatnik, 
ARTOBOLEWSKY (14); Prepeljatnik, HARTING ‚(94 p. 192); Jastreb 
Prebeljatnik, Rjabetz, Kobetz, MENZBIER (159); Jastreb, Prepel- 
jatnik, Vorobjatnik, Rjabietz, Kobiez, DOMANIEWSKY (58); Pre- 
peljetnik, Jastreb prepeljetnik, Krajnyi, VÖGELE (253). 

TADSCHIKISTAN : Kirgi, VÖGELE (253). 

TATARISCH : Kirghé und Kirghai, RADDE und ARTOBOLEWSKY (197, 14). 

TÜRKISCH : Kargul, Kargaul, GoMBocz (76). 

Karghai, SCULLY (217 — in Ostturkestan). 

Kirguj, Ross (203). | 

Kirghi, Kirqui, PHILLOTT (192 p. 11). | 

Bascha in Ost-Turkestan, SHAW, GOMBOCZ (78). 

Atmadscha, Karakukuschi, Thuth, Ferragui, Keragu, HAMMER P. 
(86. p. XI). 

Kirgui heissen die Doro also aus nördlicheren Gegenden 
kommenden Sperber, während die jemals heimische Rasse Puchui, 
Pigu genannt wird ; letztere wahrscheinlich identisch mit dem 
indischen Vogel Schikra, Astur badius, welchen HAMMER P. 
dem alttürkischen Bighu oder Beighu gleichsetzt.* Atmadscha 
ist ein literarischer Name, dagegen Kirgui, Kurgui der bei den 
mittelasiatischen Türkenvölkern gebräuchliche Trivialname des 
Sperbers. Bei LE Coq heisst er Kirgui, bei RADLOFF Kirgav, bei 
HAMMER Ferragui und Keragu. (Statt Ferragui ist im Persian 
Dict. von STEINGASS Faraghui zu finden). HAMMER’s Name Kara- 
kukuschi verdankt seine Existenz wahrscheinlich nur einer falschen . 
Aussprache, statt Kirgu Kuschi, während die Wörter Ferraghu 
und Keragu vermutlich auf einem Irrtum beruhen. 


* Es ist eine überaus interessante Erscheinung, dass die alten Falkner nicht nur 
" „Wander“-Falken unterschieden, sondern auch ,,Wander“-Sperber, 


1 3 
_ 1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 139 


In der Oase Turfan werden die Sperber, die zu Beizvôgeln abgerich- 
tet werden sollen, nicht aus dem Nest genommen, sondern im 
Freien mittels Netzen eingefangen, und zwar im Herbst. Im Winter 
jagt man mit ihnen Tauben, Rebhühner, Wachteln und Klein- 
vögel, und lässt sie im Frühjahr wieder frei, weil sie die Gefangen- 
schaft nicht ertragen. LE Coq (43, 44). | 
. Kirgij, Kirgej 9, Tschupek. DEMENTIEW (56 Turkestan). 
 Atmacicilek, Atmacaci, FINGER (68). Wird gegenwärtig in Lasis- 
stan, in der Gegend von Atina (heute Pazarcik) am Schwarzen 
Meer bei der Wachteljagd gebraucht. Hier fängt man den Sperber 
auf die Art, dass hinter einem ausgespannten Netz ein Würger 
fliegen gelassen wird. Der Sperber stösst herab, verwickelt sich in 
das Netz und wird gefangen. Die abgerichteten Sperber bleiben 
nur kurze Zeit am Leben und werden daher sehr teuer bezahlt. 
FINGER (68). 
Atonaja, HARTING (94 p. 196, BARKER’s Angabe 1853). 
‘ Atmadja, Bosniakisch-türkisch, RODICZKY (201). 
Atmadscha, Atmadscha tschaganozu, MATARACI (153). 


4 UKRAINISCH : Jastrebok, Rjabetz, Kobetz, Schuljak, Kraguletz, Gorob- 


jatnik, Kibetz, Kibschek, ARTOBOLEWSKY (14). 
Berufenere mögen darüber entscheiden, ob und wie weit sich die 


5 ungarischen Wörter Karuly, Karoly, Kiruj u. s. w. mit den türkisch- 
“tatarisch-kirgisischen Sperbernamen Kirgej, Kirguj, Kargul, Karghai 


u. s. w. identifizieren lassen. Meiner Ansicht nach ist der Unterschied 


| nicht so gross, dass er linguistisch nicht überbrückt werden könnte. 


Jedenfalls ist diese Auffassung glaubwürdiger, als diejenige vom 


VERANTIUS F. der annimmt, dass das Wort Karvaly ein Lehnworst aus 


dem dalmatinischen Kraguly ist. 


Aber selbst wenn dieses nicht gelingen sollte, können wir un- 


"möglich von einer Besprechnung des Wortes „Bese“ (auszusprechen 


als Besche) absehen, eines ganz wunderbar interessanten Lehnwortes 


“aus dem ungarischen Sprachschatz. Die Frage nach seiner Einbürgerung 


stellt die Forschung vor eine schwierige Aufgabe. In den ungarischen 


Quellen erscheint es als Personenname, und nur vereinzelte literarische 


und volkssprachliche Daten deuten darauf hin, dass hier die For- 


schung auf das Gebiet der Vogelkunde übergreifen muss, weil das 


Wort Besche irgend eine Vogelart bezeichnet. Nach ZOLTÁN GOMBOCZ 


. (78) lebt es auch heute noch bei den slawonischen Ungarn und bedeutet 


„Milan“ oder „Milan, Krähe“. Seiner Meinung nach ist der türkische 


. Ursprung dieses ‚Wortes schon von MUNKÁCSI nachgewiesen worden, 
“und zwar auf Grund der Abhandlung von ROBERT BARKLEY SHAW, 
welche im Jahre 1880 unter dem Titel „A sketch of the turki lan- 


et oy 


140 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila | 


guage as spoken in Eastern Turkistan“ in Kalkutta erschienen ist. | 
Darin ist das Wort Basha = Sparrow hawk also einwandfrei mit dem 
SES identifiziert. 


Die in ungarischen Sprachdenkmälern vorkommenden Worter 
, Besche" veröffentlicht GoMBocz wie folgt : 


1086. Laurentius Comes filius Bese. 
1138. Bese, servus in villa scer. 
1277. Georgius Bese. 

1279. Bese et Illu filij Buguzlay. 


1292. Die Ortschaft Bese im Komitat Bars erscheint in einer « 
Urkunde unter dem Namen „terra haereditaria cumani“. 


1322. Baliar’s Enkel Jakob, Johann und Besche. 


1367. Einer der Untergebenen des Kumanenhäuptlings Johann È 
Karla hiess Besche. 
1394. Bartholomeus de Bese. 


1395. Aus Grosskumanien wird ein heute nicht mehr bekannter i 
Ort namens Besemihalyszallas erwähnt. 


Bese als Ortsname kommt gegenwärtig im Kom. Alsó-Fehér vor, bi 
deutsch Beschendorf, und Besedi, mansio in ultrasilvanis - 
partibus. x 


Bese bezw. Besse als Familienname lebt auch gegenwärtig im è 
Kom. Kolozs. j 


Als Vogelname findet es sich in dem aus dem Anfang des XVI. | 
Jahrhunderts stammenden JoRDANSZKY-Kodex in folgendem 

Text : „Unter dem Vögeln des Himmels sollen diese nicht 

genossen werden : Geier, Habicht und Bese." | 

Aus diesen Daten geht hervor, dass das Wort Besche okori sehr 
früh im ungarischen Sprachschatz erscheint (dass es also vermutlich 
von den Magyaren bei der Landnahme mitgebracht worden ist), ferner 
dass es auch heute noch ein lebendiges Glied des ungarischen Sprach- © 
schatzes darstellt. Es findet sich als Personen- bezw. Familienname, ' 
ferner als Orts- und endlich als Vogelname, sodass es keineswgs ein. 
allzukühnes Unternehmen wäre, dieses Wort auf dem von MUNKÁCS; 3 
gezeigten Wege mit dem bei den orientalischen Völkern häufigen Bascha 
oder Bas zu identifizieren. Letzteres bezeichnet einesteils den 
Sperber, anderesteils bedeutet es ganz allgemein „Beizvogel“, was die 
sogenannten „Basnameh“ d. h. Falknerbücher beweisen. Von diesen 
gibt es zwei, u. zw. das seldschükische „Basnameh“ von MOHAMED EL 
BARDSCHINI in der Ausgabe von HAMMER-PURGSTALL, und das persische 
Falknerbuch „Bas-nama yi Nashiri“ des TAYMUR MIRZA, welches in 


ra 


A 
7 
i 


1939/42] | UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 141 


der englischen Übersetzung von PHILLOTT vorliegt. Nach RADDE bedeutet 
der Name Bas bei den Persern und Armeniern einen Beizvogel. Das 
Wort Besche würde daher sinngemäss Falkner bedeuten. Bezüglich der 
Frage, wie es wohl in den ungarischen Sprachschatz Eingang gefunden 
hat, wage ich für meine Person nur die Erklärung, dass es vielleicht 
von türkischen oder persischen Wanderfalknern in Gebiete gebracht 
worden ist, in welchen sich die Hunnen-Magyaren vorübergehend auf- 
gehalten haben. So wie nun durch oghusische Wanderfalkner der Vogel 
- Turul seinerzeit nach Persien zu König BAHRAM und der Name Turul = 
. Toghrul in den persischen Sprachschatz gelangte, wäre es auch denkbar, 
dass im Wege des Beizvogeltausches südliche Völker ihre Beizvögel 
und deren Benennungen zu nördlicheren Völkern gebracht haben, wo 
dann diese Beizvögel nach ihren dort ansässig gewordenen Besitzern 
deren Namen Besche erhielten, ebenso wie die bei uns verbliebenen 
tatarischen Falkner nach ihren importierten Zongor-Vögeln selbst 
Zongor genannt wurden. Letzten Endes ist vielleicht auch dieses Besche 
irgend ein dürftiges Andenken an die hunnisch-magyarische Iden- 
titat, denn es ist kaum vorstellbar, dass die Magyaren gelegentlich der 
Landnahme dieses Wort anders mitgebracht haben konnten, als in 
Erinnerung an eine Zeit, da sie noch zusammen mit den Hunnen in 
Gegenden lebten, wo die Beizjagd in hoher Blüte stand, zum Beispiel 
im Lande der Oghusen, von wo sie auch den Namen Turul mitgebracht 
hatten. Wenn dieser Name nicht so früh, schon im Jahre 1086 vor- 
kommen würde, so könnte man denselben als kumanisches Lehnwort 
bezeichnen, in dem unter den Besche-Wörtern drei kumanische 
Beziehungen aufweisen. 
Zum Schluss möchte ich noch erwähnen, dass STEFAN v. CHERNEL 
im sogenannten Ungarischen Brehm, Band; III Vögel, S. 490 mit dem 
Namen Besche die Vogelart Gypohierax angolensis GMEL. bezeichnet. 
Seiner Meinung nach ist „Besche“ ein dem JoRDANSZKY-Kodex entnom- 
mener alter Name, dessen wirklichen Sinn wir nicht kennen : wir wissen 
nur, dass er sich auf irgend eine Raubvogelart bezieht. Ich selbst habe 
mir diese Auffassung auch zu eigen gemacht und im sog. Neuen Ungari- 
schen Brehm, Band III Vögel, S. 181 den Gypohierax ebenfalls Besche 
genannt. HANKÓ (90) ist der Meinung, dass dieser Name nicht den 
Vogel Gypohierax bedeuten kann ; andererseits bedeutet er aber auch 
nicht Halaétus, wie HANKÓ annimmt. Jedenfalls ist nach dem 
bisher Gesagten , Bese" kein herrenloser Vogelname, sondern 
hat derselbe eine ganz bestimmte Bedeutung, so dass für das 
Gypohierax-Genus eine andere ungarische Bezeichnung gefunden 
werden muss. 


Ri 


2% È A Du di 


142 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK | [Aquila 


SPRINTZ. CREED 


Diesen in Privatkorrespondenzen vorkommenden Beizvogelnamen 
müsste man eigentlich zusammen mit dem Namen Karvaly behandeln, 
denn dieses Wort bedeutet ebenfalls Sperber. Im ganzen kommt es nur 
zweimal vor, und zwar im Briefwechsel der Familie NÁDASDY. Die erste 
Angabe wurde von EGERVARY (Beiträge zur Geschichte der heimischen 
Jagd, Vadaszlap 1889), die zweite von ALEXANDER TAKÁCS (241, 242). : 
an das Licht der Offentlichkeit gebracht. In anderen Quellen kommt 
dieses Wort nicht vor. Sein Gebrauch in Wort und Schrift beschrankte 
sich bloss auf einzelne Familien Korrespondenzen und nur peruber ee; 
hend. Die erwähnten brieflichen Daten sind folgende : 

Am 28. Juni 1568 bittet THOMAS NÁDASDY seine Mutter, ihm einen | 
Karvoly (=Sperber) und einen Sprintz zu senden. In einem zweiten, | 
vom 21. Juli 1568 datierten Brief schreibt er gleichfalls an seine Mutter: M 
„ich wäre dankbar, wenn Ihr die drei Karvoly und zwei Sprintze schicken —. 
würdet“. | 

Aus diesem Text könnte man schliessen, dass Sperber und Sprintz — 
zwei ganz verschiedene Beizvogelarten sind. Das trifft aber nicht zu. — 
Beide bedeuten ein und dieselbe Vogelart, u. zw. Accipiter n. nisus, nur — 
bezeichnet Karvaly das grössere und stärkere Weibchen, Sprintz dagegen j 
das schwächere Männchen. Abstammung und Bedeutung des Wortes 
sind klar. Sprintz ist ein deutsches Wort, das schon GESNER in seinem È 
1555 erschienenen Werke (74) als Namen des Sperbers erwähnt. Neuer- . 
dings identifiziert es ENGELMANN in seinem grossen, zusammen- 
fassenden Werk über die Raub- und Beizvögel (63) mit dem Männchen | 
des Sperbers. | 

Hinsichtlich der Einbürgerung dieses Wortes nehme ich an, dass 
unsere der Beizjagd huldigenden Magnatenfamilien ihre Beizvögel zwecks 
Abrichtung zum Teil an tschechisch-mährische Falkner sandten, viel- 
leicht solche Falkner auch angestellt hatten, sodass durch sie das Wort E 
Sprintz importiert wurde. 1 

Dass es üblich war, Beizvögel zur Dressur wegzuschicken. beweist 
ein Brief von ALBERT KLUcsöy an PETER ZAY aus dem Jahre 1590, worin 
es heisst : „Ihre beiden karuoll habe ich nach Mähren gesandt.“ Der 
mährische Falkner schickte dann von diesen karuoll-Vögeln das Männ- . 
chen unter dem Namen ,,Sprintz“ zurück, weil der deutsche Name dieses | 
Beizvogels in der Sprache der Falkner tatsächlich so lautete. | 


PIRKO. 


Ein unbestimmbarer Beizvogelname, der nur ein einzigesmal vor- 
kommt. ANNA Bakics schreibt im Jahre 1580 aus Holics dem Studenten 


1939/42] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 143 


MATTHIAS TÓTHPRÓNAI, er solle ihr zur Jagd auf Vögel geeignete gute 
„Pirko“ suchen. (DEÁK FARKAS : Briefe ungarischer Damen 1515—1709. 
53). Holics liegt an der ungarisch-mährischen Grenze. Es ist also nicht 
ausgeschlossen, dass es sich auch in diesem Falle um ein Fremdwort 
- bisher unbekannten Ursprungs handelt. Dieses Wort ging aber, ebenso 
wie Sprintz, für immer verloren, allerdings ohne dass seine Bedeutung 
festgestellt werden konnte. 


KIKÖTSCHEN. 


Dieser Beizvogelname kommt nur im Briefwechsel der beizjagdlie- 
benden ungarischen Magnatenfamilien vor, und ist durch die Studien 
unseres hervorragenden Geschichtsschreibers ALEXANDER TAKÁCS (241, 
242) der Vergangenheit entrissen worden. Als literarischer Name war 
er bis zum Erscheinen der Studien TaxkAcs’s völlig unbekannt. Kein 
Lexikon, kein Werk der naturwissenschaftlichen Fachliteratur und kein 
Erzeugnis der Belletristik erwähnt diesen Namen, im Gegensatz zu 
anderen Beizvogelnamen, von denen einzelne, wie z. B. Sólyom, Keret- 
schen und Ölyv recht häufig vorkommen. Er erscheint weder als Personen- 
oder Familienname, noch als Ortsname, und auch als Vogelname ist er im 
Sprachschatze des Volkes gänzlich unbekannt. Auch im Provinzial- 
Lexikon kommt er nicht vor. 

TAKÁCS erwähnt diesen fremden Beizvogelnamen von einschmeicheln- 
dem Klang bloss aus drei Briefen. Die betreffenden Stellen lauten: 

1569. „...ich habe Ihren Brief verstanden, in welchem Sie über 
den Sperber schreiben, doch ist es nicht nötig, dass Sie den 
Kikötschen-Vogel heraufschicken“. Dieses ist die erste nega- 
tive Angabe, also die Feststellung, dass Kikötschen und 
Sperber nicht identisch sind. 

1579. SIMON FORGÄCH schreibt an GEORG ZRINYI, er werde ihm 
zwei Falken senden, darunter einen Kikötschen. Hieraus 
könnte man folgern, dass der Kikötschen eine Falkenart ist, 
oder auch nur Beizvogel bedeutet ; jedenfalls fehlt jede 

Handhabe zur Identifizierung seiner Artzugehörigkeit. 

1583. LAURENTIUS ZAY schreibt : „aber wenn Ihr den Kikötschen- 
Ölyv hergegeben hättet, hätte ich Euch dafür den Karvaly 
überlassen“. Auch hieraus ergibt sich bloss die negative Fest- 
stellung, dass der Kikötschen kein Sperber ist, aber auch kein 
Bussard ; die Bezeichnung ölyv bedeutet hier neben Ki- 
kötschen soviel wie Beizvogel. 

Eine Bestimmung der Artzugehörigkeit dieses Vogels auf Grund 

. der obigen Daten ist ganz unmöglich, sodass jeder diesbezügliche Ver- 
such aus früheren Zeiten als irrig angesehen werden muss. BALKAY (17) 


144 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila — 


hat ihn als Falco subbuteo bezw. als Falco columbarius aesalon bezeichnet 
— eine blosse Vorstellung, die jeder sachlichen Grundlage entbehrte. 


HANKÓ (90) glaubte auf Grund des Briefes von LAURENTIUS ZAY, in wel- 


chem „Kikötschen-ölyv“ vorkommt, den Kikötschen mit dem heutigen 
Mäusebussard identifizieren zu können. Man darf aber nicht vergessen, 
dass der Mäusebussard kein Beizvogel ist, sondern ein harmloser Mäuse- 
fänger oder Ausfresser, der höchstens verwundete oder -abgeschwächte 
Vögel zu schlagen vermag. Nach BELA SZALAY ist das Wort Kikötschen 
wahrscheinlich eine Verderbung des Wortes „Keletscheny“ (232). 
Beweisen lässt sich dieses jedenfalls nicht. | 

Die Studie über den Vogel Kikötschen muss also mit der 


Feststellung abgeschlossen werden, dass die Ermittlung seiner Artzuge- 


hörigkeit auf Grund der vorhandenen Daten unmöglich ist. Soviel lässt 
sich aber mit Bestimmtheit behaupten, dass man den Gebrauch dieses 
Wortes nicht etwa in die Epoche unseres Königs LUDWIG des GROSSEN 
verlegen darf, denn sein erstes Erscheinen datiert aus dem Jahre 1569. 

Sicher ist nur, dass irgend ein Beizvogel „Kikötschen“ genannt 
wurde, vielleicht eine nach Alter oder Geschlecht unterschiedene Form 
des Wanderfalken, Wiirgfalken oder Habichts. Jedenfalls ist dieses Wort 
immer nur streng im Familiengebrauch geblieben und niemals in den 
allgemeinen Gebrauch übergegangen. 

Vielleicht wäre es auch denkbar, dass die in Diensten der Magnaten- 
familien stehenden tschechisch-mährischen Falkner das Wort Kikötschen 
selbst gebildet hatten, sodass möglicherweise BELA SZALAY Recht hat, 
wenn er meint, dass das Wort Kikötschen die Verderbung wenn nicht 
des Wortes „Keletscheny“, so doch eines nachträglich jetzt nicht mehr 
feststellbaren Beizvogelnamens ist. 


SAS-ADLER. 


Das Wort wird ausgesprochen als Schasch und bedeutet Adler. 

Der Adler kommt unter den ungarischen Beizvögeln nicht vor. 
Es gibt keinen einzigen Anhaltspunkt dafür, dass der Adler jemals in 
früheren Zeiten in Ungarn zur Beizjagd abgerichtet worden wäre. 

Auch unsere Versuche, den Ursprung dieses Wortes zu erforschen, 
bleiben völlig ergebnislos. Bei den Orientalen, die den Steinadler, Aquila 
chr. chrysaetos, auch heute noch allgemein als Beizvogel verwenden 
und auf Fuchs, Wolf, Gazelle, Reh und Wildkatze, dann auch auf Hasen, 
Kranich und Wildgans abrichten, heisst dieser sehr beliebte und erfol- 
greiche Beizvogel Berkut, Berküt, Bürküt und ähnlich. Dieses Wort 
hat in den ungarischen Sprachschatz nicht Eingang gefunden. Hin- 
sichtlich der Etymologie des Wortes Schasch stehen keinerlei Daten 
zur Verfügung. 


EEE cd 
de CTI ee i aa en den E i 


red eds ini 


1939742] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 145 


Nur als Kuriosum erwähne ich den Artikel „Beizjagd mit dem 
Adler“ von ADOLF DEPPE, ersichienen in Die Beizjagd, Neue Folge 
No. 1, 1925. DEPPE berichtet dort, dass er im Mai 1915, als er mit 
seinem Regiment in einem Karpathendorfe lag, einen eingeborenen 
Bergbewohner polnischer Abstammung kennen lernte, der mit einem 
abgerichteten Steinadler die Beizjagd ausübte und ein Gamskitz er- 
beutete. 

PAL 

Fernstehende mögen sich vielleicht darüber wundern, dass diesen 
ungarischen Beizvogelnamen eine so grosse ausführliche Behandlung 
gewidmet wurde, doch trachtete ich damit einen Einblick in die Werkstatt- 
Arbeit dieser Untersuchungen als Beispiel für ähnliche Studien in an- 
deren Sprachen zu geben und auch damit zu zeigen, dass hier neben 
ornithologischen Kentnissen noch ein gar nicht geringes Schock an- 
deres Wissens nötig ist. Für die Namensgebung der Vogelarten dürfte 
die historische Entwickelung der Beizvögel eines der lehrreichsten 
Kapitel darstellen und glaube ich, dass das Studium derselben für 
jede Sprache und Nation eine recht erpriessliche Aufgabe wäre. 


10 


146 DR. KEVE KLEINER ANDRÁS . {A qulla 


Rendszertani tanulmányok a Kárpátok 
medencéjének varju-féléin és azok földrajzi 
fajtakörein. 


III. Coloeus monedula L 


Irta: Dr. KEvE KLEINER ANDRÁS. 


A hazai varju-feleken végzett vizsgalataim harmadik madara a « 
csóka (Coloeus monedula L.). Hálás köszönetet mondok mindazon i 
tudományos gyüjtemenyeknek és azok vezetőinek, akik engem ebben a ; 
munkámban támogattak. Mivel a magyar olvasóközönség legnagyobb b 
részét az apró részletek nem érdeklik, ezért most csak röviden fogom | 
ismertetni vizsgálatom eredményét. A 

A csóka rendszertani beosztása sokkal nehezebb, mint az a szaj- . 
könäl volt, mivel a csóka egyszinü és sötét szinü madár, tehát a külônb- . 
ségek is nehezebben vehetők rajta észre. Jelen vizsgálatomat is azzal a « 
megjegyzéssel kell bemutatnom, hogy legjobb tudásom és meggyőző- . 
désem szerint elért eredmenyeimet óhajtom leszögezni benne, de talán 
ha a gyürüs madárpéldányok a közgyüjteményekben nagyobb számmal . 
találhatók lesznek, amelyek eredetéhez kétség nem füzödhetık,. akkor « 
talán jelen vizsgálataim eredményeit is helyre kell igazitani, s az 
utolsó szót csak akkor tudjuk majd kimondani. : 

A csóka rendszertani beosztása felett sok vita volt. Még nemi. (genus) — 
hovátartozandósága is napjainkig vitás. A szakemberek legnagyobb — 
része HARTERT nyomán önálló nemnek tartja a következő érvek alapján: 
1. rövid csőr ; 2. koponya és állkapocs alkata ; 3. a fej és nyak szinezetének } 
eloszlása ; 4. egyenes és vágott farok ; 5. egyedüli odulak6 varju-féle ; 
6. tojásai világosabbak, ritkäsabb, de nagyobb foltozässal ; 7. sajátos. 
mosusz szaga miatt. Ezért a Coloews Kaur nevet nyerte. Ezzel szemben ‘ 
főleg az angol szakemberek MEINERTZHAGEN nyomán mindezeket a 


különbségeket nem vélték elég élesen megtalálni és ezért a Corvus 
nembe sorolják a csókát is. 


A faj szempontjából egyideig külön fajnak tekintették a keleti 
ázsiai dauricus-t, valamint a ,,neglectus‘‘-t, de ma valamennyi csókáti 
egyetlen fajba tartozónak vélik csaknem osztatlanul a szakkörök. — 

A földrajzi fajták felett ismét sok vita folyt le. Mig SHARPE (1877), 
PARROT (1907), FÉNYES (1914), REICHENOW (1916), majd MAYAUD (1933), 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FELEIN 147 


iparkodnak összevonni a csökäkat, addig KLEINSCHMIDT (1918, 1935), 
ZEDLITZ (1921), FLOERICKE (1923), DUPOND (1925) és PARIS (1929) lehetőleg 
felosztják több fajtára. A közeputon HARTERT (1903—1930) és MEINERTZ- 
HAGEN (1926) állanak. Eddig a legnagyobb anyagon az utóbbi szerző 
végzett a csókán rendszertani vizsgálatot (285 bőr). A jelen vizsgálat 
829 példány alapján kénytelen inkább a szerzők második csoportjának 
véleményéhez csatlakozni. A vélemények eltérését a következő körül- 
mények okozták: 1. A széles szürke örvszerüen elhelyezkedő nyak- 
szinezetet állandóan összecserélték a nyakalján fekvő fehér örvvel, 
| pedig az utóbbi inkább a sötétebb szinekkel, mig az előbbi a világosabb 
szinekkel jár együtt. 2. Nem vették kellően figyelembe a testalj szine- 
zetét, amely pedig a legjobban tükrözi vissza a fajta különbségeket. 
3. Nem ismerhették a régebbi szakemberek a gyürüzések ujabb ered- 
ményeit, amelyek után kétségtelenné vált, hogy a csóka sok területen 
rendszeresen vonuló madár. 
| A csóka maradványait a jégkorszakban Európa legkülönbözőbb 
pontjain megtalálták. A legkezdetlegesebb alaknak a ,,neglectus“ tart- 
. ható, amelyből két fejlődési ág indul ki. Egyik ág a keletázsiai, amelynek 
voltaképen fiatalkori ruhája a „neglectus“ szinezet, pedig erre a csoportra, 
hasonlit kevésbbé. A másik csoport legsötétebb tagja áll hozzá a leg- 
közelebb szinezetben, s igy ez a ruha egyesiti az összes csókákat. Vizsgálva 
a szinezetüket azt tapasztaljuk, hogy szinezetben nem találunk a csóká- 
nál olyan egyenletes sort, mint azt a szarkánál vagy a szajkónál tapasz- 
talhattuk, hanem először két élesen elváló csoportra tagolódnak, amelyek 
. annyira elütnek egymástól, hogy csak, mint emlitettük, a fiatalkori ruha 
. kapcsolja őket össze, másodszor pedig a nyugati csoport rendkivül 
. szerteágazóan oszlik ujra széjjel. A keletázsiai dauricus-esoport ugy 
. tünik, mintha egy kiforrottabb, kikristályosodottabb csoport lenne és 
. ennek következtében áll elő az éles elkülönülése is. Nem tagolódik faj- 
tákra és a csoportba tartozó két fajta között is alig akad különbség. 
Ezzel szemben a nyugati ág már sokkal nyugtalanabb, fiatalabb elága- 
.zas. Mint emlitettük szinezetben a ,,neglectus“-ruha kapesölödik a tur- 
kesztáni ultracollaris-hoz, ugy annyira, hogy fiatal korban alig külön- 
. böztethető meg a kettő. Viszont az ultracollaris a lehető legszorosabban 
kapcsolódik az orosz soemmeringi-hez, amely ugyanigy csatlakozik Finn- 
országban a skandináv monedula-hoz, amelyhez viszont a középeurópai 
. turrium kapcsolódik a legszorosabban. Itt azután megtörik a sor és két 
ágra válik. Nyugatfelé a szinezet sötétebb és egyenletesebb lesz, s adja 
“à nyugateurópai spermologus-t, amelynek szinezete az Ibérfélszigeten 
. ismét világosabbá válik, ez az ibericus. Folytatása nehezebben követ- 
. hető, mert nagyságban és világosodásban az algiri cirtensis áll közelebb 
. hozzá, viszont földrajzilag közelebb fekvő marokkói nigerrimus bélyegei 
| 10* 


igs 
n 
i + 


21" 


148 DR. KEVE KLEINER ANDRAS ag Aquila 


4 4 
3 
A, 
3 

- u 
È, 
4 


a magashegyi életmód következtében erősen módosulnak, s csak annyiban 
áll a nigerrimus az ibericus és cirtensis között, hogy a testtollazat szine- 
zet egyenletesebb, mint az elsőnél, de hullámozottabb a másodiknál. 
A középeurópai turrium-ból délkelet felé másik teljesen egyenletes 
ág ágazódik el és adja a balkáni collaris-t, amelynek színezete a leg- 
hullámosabb valamennyi csóka között. Szinezetben még legközelebb áll 
hozzá a turrium-on kivül az 1hericus-é, ezt azonban párhuzamos jelen- 
ségnek kell minősitenünk, ami természetes is. Végre az utolsó tagja a 
csóka fajta körnek a kisázsiai pontocaspicus, amely a collaris-ból egyen- 
letesen visz át a Kaukázuson keresztül a soemmeringi-be és Transcaspian 
át az ultracollarıs-ba, tehát szinezete a három között áll. Képletesen igy 
ábrázolhatnók ezeket a kapcsolatokat : | 


sosti 1 
trs ie Mie. dre 


dauricus —— ,neglectus" ——  ultracollaris 
„neg 
khamensis soemmeringi — 
monedula  pontocaspicus » 
we: nn 
IE 
turrıum 
spermologus collaris 
ibericus 
nigerrimus 
. cirtensis 


A csökanäl ellenben tökéletesen érvényesül a BERGMANN-féle szabály — 
ugy északról dél felé haladva, mint a magashegyi alakoktól a siksägi M 
fajták felé tartva. Méreteket lásd a német szövegben. | 

Életmédjät tekintve a csóka főleg rovar és növényevő. Fészkét M 
mindenféle odvakba és hasadékokba rakja. Ezzel az eletkörülmenyekkel 
kapcsolatban meglehetősen kötve van az emberi kultúrához. À legnagyobb 
magasság, amelyen eddig megfigyelték, 4700 m. Tibetben (SCHAFER). 
Telepesen költ és ezen telepes élet szociológiáját LORENZ a legreszleteseb- ° 
ben tanulmányozta és ismertette (1931). Ezek a telepek nagyon gyakran | 
városokban találhatók, különösen gyakori Szófiában. De fészkel odvas i 
fákban, sziklafalakon, agyagpartokban is, sőt Hollandia sik vidékein iregi — 
nyulak lyukaiban. Ezek a körülmények rendkivül fontosan esnek latba. 
a csókák rendszertani megitélésénél is. Mivel egyrészt azt látjuk belőle. 


rt, À S 
4 c 
È È : : 
7 . 
se 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FÉLÉIN 149 


hogy a csókák életében rendkivül fontos szerepet tölt be a társas élet, 
ami fokozottan jelentős az egész éven át koborló ivaréretlen példányok 
megítélésénél, már pedig a csóka csak 3-ik életévében lesz ivarérett. 
Másodszor költési és táplálkozási viszonyaiban rendkivül igénytelen 
madár, s mégis néha teljesen indokolatlanul csak nagy távolságokra 
szétszórtan lelhetők fel telepei, főleg elterjedésének legdélibb részein. 
Igy JOURDAIN szerint az északnyugat-afrikai telepek között olykor 
100 mérföld is fekszik. Itt valamint az Iberfelszigeten és a Káspitenger 
környékén még sok bizonytalanság uralkodik az elterjedésük tisztázása 
körül. A szibériai települése is meglehetősen szórványos. SUSHKIN és 
. STEGMANN ismertették őket. 

Szükségszerü, hogy az igen szórványos települések kóborlásokat 
idézzenek elő. Valamint a rendszertani vizsgálatnál fontos körülmény 
azt is figyelembe venni, hogy a legsürübb települések egyike Oroszország, 
ahol a legnagyobb elterjedéssel rendelkező fajta él és mivel itt a 
madarak legjobban ki vannak téve az éghajlat zordonságainak, ért- 
hetővé válik, hogy az orosz csókák télen ellepik csaknem az egész 
Európát és DNY. Ázsiát. 

A csókák vonulása azonban csak a gyürüzések eredményeinek 
közzététele után vált csak nyilvánvalóvá. 298 gyürüs csóka vissza- 
jelentését állitottam táblázatba a német szövegben, aszerint hogy 

. milyen távolságon belül kerültek kézre, másodszor pedig, hogy mennyi 
idő mulva, hogy az első táblázatban elért eredményeket értékelni 
tudjuk. A legnagyobb távolság csaknem 1.700 km. volt, amennyire gyürüs 
csóka kézre került, mégpedig DNY. irányban. Két példányról van 
itt szó, mindkettő Dél-Belgiumban került meg. Egyiket költés idején 
Finnországban, másikat Észak-Litvániában gyürüzték meg. De ezeken 
az adatokon kivül mint a táblázatból láthatjuk szép számmal vannak 
nagy távolságra megkerült csókák. A gyürüzés bizonyitotta be, hogy 
idegen fajták vissza maradnak a költési időben is a téliszállásukon, 
ahol más fajta él, pl. a fenti első eset, amikor nem is határos fajta, 
monedula visszamaradt a spermologus költési területén. A gyűrűzés 
bebizonyitotta azt is, hogy a tengert is átrepülik a csókák, pl. tavasz- 
szal gyürüzött dán csókák vonulás idején Angliában kerültek kézre 
két izben, sőt ezen megkerülési időpontok közül is az egyik már köl- 

. tési időnek számitható. Viszont ősszel Angliában elfogott csóka a követ- 
kező év tavaszán Hollandiában került meg. A szigeteken való megje- 
lenés is azt bizonyitja, hogy a csókák átkelnek a tengeren, pl. Kanári- 

. szigetek, Faröerek, sőt Izland (WITHERBY), Formosa. A vonulási bizo- 
nyitékokkal szemben azonban a gyürüzés arra is adott bizonyságot, 

. hogy az állomány egyrésze áttelel a költése helyén, pl. Zentán gyürü- 
zött fiatal csókát következő télen Szegeden lőtték le. A koreloszlás- 


150 | DR. KEVE KLEINER ANDRÁS [Aquila 


rol szóló táblázat mutatja, hogy a csökäknäl ezek a kezrekerülesek 


nem rendszertelenül kóborló fiatal példányokról szölanak, hanem még _ 


7 éves csókák is akadtak köztük. | 

A csökakat ezenkivil még a velük társasan vonuló madarak 
csapatai is befolyásolhatják, mint a vetési és dolmányos varjak. 
A vonuláson és kóborláson este tömegesen szállják meg a facso- 
portokat vagy épületeket, sőt Jünnanban a bambusznadasokat is 
(LA TOUCHE). | } 

A csóka elterjedésének csaknem egész területén március végétől 
május elejéig költ. BEICK Észak-Kanszuban május végén junius elején 
gyüjtötte tojásaikat. Tojásainak száma általában 5 (2—9, JOURDAIN). 
Nagy halmazból álló fészkét mind a két nem rakja. A tojásokat 24 
óra leforgása alatt szokta letojni, kotlási idő, 17—18 nap, mialatt 
a hím eteti a tojót. | 

. STIEVE vizsgálata bebizonyitotta, hogy a nemi élet és ivadék- 
gondozó ösztön külső megnyilvánulása a nemi szerveknek ugy makrosz- 


kopikus, mint szövettani szerkezetén pontosan tükröződik vissza és . 


ezért fontos, hogy a gyüjteményi példányok leltári cimkéjén feltün- 
tessük a nemi szervek méreteit, mert igy a rendszertani vizsgálatunk- 
nak könnyebbségül fog szolgálni. Méréseim, valamint az irodalomban 
talált mérések eredményeit a német szövegben közlöm. 

A fészektollazat rövid pihékből áll, amelyek szinezete az öreg- 
kori szinezethez hasonló, csakhogy a szinek elmosódottak. A csőr puha « 
és szétterült, a torok husszinü. A fiatalok az 5-ik hónapban lesznek . 3 
röpülösek, amikor is vedlésen esnek át. Az uj tollazat nagyon hason- 
lit az öregkorihoz, csakhogy a szinei tompábbak és barnásabbak, — 
a dauricus-csoportnál pedig az u. n. , neglectus"-ruhát adják. Az első 
évi. vedlés junius és szeptember között zajlik le, s ebben a vedlésben 
az evezők, a kormánytollak s a szárnyfedők egy része nem cserélő- 
dik ki. Ennek folytán az első évi ruha (I. Jak.) a megviseltségén, 
foszlottságán, valamint barnásságáról könnyen felismerhető. A nagy 
tollak a viselés folyamán egyre barnábbak lesznek. A rendes évi ved- 
lés julius és szeptember közt zajlik le és teljes vedlés. Néha a vedlés 
október elejéig is elhuzódik. Ivarérett csak a harmadik életévében 
lesz a csóka. Ezek a példányok egész éven át csapatosan kóborolnak, 
amit a rendszertani vizsgálat során nem szabad figyelmen kivül hagyni. 

Az egyéni variáción és átmeneti népességeken kivül a téli friss È 
tollazat is sötétebb a költési ruhánál. A szinezet hullámozottságát az. 
a körülmény adja, hogy a tollak legkisebb ágacskái (radiolus) letöre- | 
deznek és igy előbukkan a belső cséve fehér szine. Mivel az északi, így — 
az orosz csókák tollainak zászlaja hosszabb, az ágacskák is nehezeb- 4 
ben kopnak, s igy a szinezet még tavaszra is egyöntetübb marad, 


. a TRS ER 
md A 
47 » 
N - 
a i 
À 
EL 
n 


Ven 


1939/42] ©  TANULMANYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN 151 


Vizsgälatomnak ez az eredménye és az a körülmény, hogy egyes 


. vidékekről, mint pl. a Balkánról télről csak soemmeringi-ket lehet a 


gyüjteményekben találni, sok kétséget támasztott bennem, vajjon 
helyes-e az alábbiakban közölt rendszertani felosztásom. Végeredmény- 
ben azonban legjobb tudásom szerint mégis csak helyesnek kellett 
tartanom, hiszen olyan világos tollazatu madarakat mint pl. balká- 


na niakat, Oroszországból egyet sem találtam. Lehetséges, hogy véletlen 


| játéka a gyüjteményeknek ez a hiánya, lehet hogy télen a helyi népes- 
. ség ha nem is vonul el, a városokba behuzödik, ahol nem lőhetők, de 


az is lehetséges, hogy a fehérörvű csókákat, mint érdekes szinezetü 
madarakat előszeretettel tömették, mig a rendes tollazatu példányokra 


nem helyeztek sulyt. Ezért mondom azt, hogy az utolsó szót a csókák 
. rendszertanában csak akkor tudjuk kimondani, ha biztos gyürüs pél- 


dányok kellő számban lesznek a gyüjteményekben. 
A rendellenes szinezetü madarakról STRAND bőséges összefoglalást 


. nyujtott. Az általam vizsgált anyagban is akadt több albinisztikús 
. és flavisztikus példány. Különösen ki kell emelni egy nagykőrösi pél- 


. dányt, amelynek kormänytollai, evezői és nagy szärnyfedö tollainak 
. vége szabályosan flavisztikus. Igen érdekes egy kisbodaki példány 


is, amelynek állából egy csavarodott szaru képlet indul ki. 


Coloeus monedula monedula L. . 
Szinezet : A fejtető sapkája fényes sötétkék ; a nyak egyenletesen 
sötét szürke ; a fehér csik a nyak alján kicsi ; hát csaknem egyenletes 
kékes fekete, a világos hullámozottságnak csak nyomai mutatkoz- 


nak; a testalj világos pala-szürke. 


Méret (terra typica) d 226—242 ; © 220— 230. 

Elterjedése: Skandinávia a 63°30’ fokig, a Dán szigetek, É. 
Jüttland és Finnország. 

Ätmenetek : Finnországban egyenletesen megy át az orosz soem- 
meringi-be, a Balti-tenger keleti szögletén három fajta találkozása 


. folytán — érintkezésbe jőve a középeurópai turrium-mal — a három 
. között alakul ki egy átmenet; mig D. Jiittland és Németország 
. északi része pedig a törzsfajta és a turrium átmeneti területe. 


Telelés: Eny. Franciaország, Belgium, Hollandia, Anglia és 
Németország : általában Európa nyugati része. Egyes példányok a 
költési időre is visszamaradhatnak. 

Magyarországon nem fordult elő. 


Coloeus monedula turrium BREHM. 


Szinezet : A fejtető sapkája biborosabb fényü mint a monedula- 
nál; a nyak egyenlőtlenebbül szinezett, világosabb ezüstös csillogás- 


152 DR. KEVE KLEINER ANDRÁS [Aquila 


sal; a nyak aljan a feher örv csak nyomokban ; a hät sötetebb mint 
a monedula-nal és erősen hullamozott ; a testalj pate -fekete erős hul- 
lämozottsäggal. 

Méret (terra typica) 3 220--245, 9 211—230. 

Elterjedése : Németország, Lengyelország legnagyobb része, Ausztria, 
Csehország, Magyarország. 


Átmenetek : É. Németország és D. Déni a monedula-ba megy 


, 2 


egyenletesen át. A Baltikum keleti szögletében lévő populatio a 
turrium, monedula és soemmeringi együttes átmenetének tekintendő 
(©. m. tischleri KLEINSCHM.) E. Lengyelországban a turrium és a 
soemmeringi mennek át egymásba (C. m. schliteri KLEINSCHM.), ugyan- 
igy Kelet-Lengyelországban (C. m. sophiae DUNAJEWSKI). Mig nyuga- 
ton É. Hollandiában, valamint Németország nyugati és déli határa 
mentén a turrium és a spermologus között egyenletes és átmenet (C. m. 
hilgerti KLEINSCHM.), és az elterjedése délkeleti részén Magyarorsza- 
gon keresztül teljesen egyenletes az átmenet a balkáni collaris-ba. 

Telelés : Részben a költési területén, részben Ny. Európában és 
Balkánon. 

Magyarországon ez az uralkodó fajta. 


Coloeus monedula spermologus VIEILL. 


Szinezet : A fejtető sapkája biborosfényü kék; a nyak egyenletes « 
sötét pala-sziirke ; a fehér örv teljesen hiányzik — csak egyetlen cre- — 
monai példányon ütött ki —: a hát egyenletes sötét kékes fekete; 


a testalj egyenletes pala-fekete. 

Méret : a 215-2475 9 215 232. 

Elterjedese : Elzäsz- Token Hollandia, Belgium, Anglia, Fran- 
ciaorszäg, Svájc, Olaszország, Korzika, Szardinia és Malta. 

Átmenetek : találhatók É. Svájcban, a nyugati német határ mentén, 
Hollandiában. Különös, hogy sok olyan szinezetü példány volt a kezem- 
ben Angliából is, amelyeken a nagyon sötét szinezet ellenére hullámozott- 
ság mutatkozott. | | 


Telelés : költési területén, és egyes példányok messze elkóborolnak | 


a turrium területébe is pl. Drezda, Wien stb. Ezt a csapatos kóborlás 
behatásának vélem betudni. 
Kopott tollazatu példányok rendszertani beosztása csak nagy Sorozat 


alapján lehetséges, mivel a hullámozottság és az ezüstös nyak szin fel- ; 


bukkan. 


Magyarországon a nyugati megyékben mint aránylag ritka vendégre | 
számítanunk kell rá, igy a Balaton környékén is pl. két példány került | 


kézre Kéthelyen (Somogy m.) és egy augusztusban(!) Tihanynál, 


Ber 
| 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN 153 


Coloeus monedula ibericus KLEINER. 


Szinezet : A fejtető sapkája biborosfenyü, mint a spermologus-näl ; 
a nyak világos, egyenlőtlen ezüstözöttseggel ; a nyak alatti fehér örv 
ugyszólván teljesen hiányzik ; a hát egyenletesen szinezett hideg tompa 
fénnyel; a testalj hullámos pala-szürke. 
. A szinezet mint látjuk szorosan csatlakozik a szomszédos spermologus- 
hoz, ellenben mint párhuzamos jelenség rendkivül hasonlit az ugyancsak 
déleurópai félszigeti alakhoz a balkáni collaris-hoz, amelytől azonban jól 
megkülönbözteti szinezetének hideg tompa fénye. 
Méretet az anyag csekélysége folytán nem érdemes külön megem- 
líteni. 
Elterjedés : Iber-felsziget. Telepei igen szétszórtak. 


Coloeus monedula nigerrimus KLEINER. 


Szinezet : A fejtető sapkája tompabb fenyü, mint az ibericus-on ; 
a nyak ezüstös, de abba igen sok sötét fekete szin vegyül; a fehér örv 
hiányzik; a hát egyenletes hideg fénytelen fekete; a testalj fekete, 
hullámos. — A legtompább-fekete, de nem a legsötétebb csóka. 

Méret : 0 235—255, © 227-9231. 

Elterjedés : A marokkói magas hegység (2000 m.), telepei rendkívül 
szórványosak, felkutatásuk még sok kivánnivalót hagy hátra. 


Coloeus monedula cirtensis ROTHSCH. $ HART. 


Szinezet : A fejtető sapkája mint a nigerrimus-on tompa; kékes- 

. fekete; a nyak egyenletesen pala-szürke; a fehér nyakörv hiányzik ; 

. a hát egyenletes fekete, világosabb mint a nigerrimus-on; a testalj 
egyenletes pala-szürke. 

Ez a szinezet a nagy egyenletesség folytán az orosz soemmeringi-hez 
igen közel állana, csak mig az sötét kékes-fekete, a cirtensis a legszürkébb 
csóka, s mig annak nyakörve jól fejlett, addig ezen egyáltalán nincs. 
Végül a cirtensis a legkisebb csóka. 

Méret : c? 218—-229, © 220—-228. 

Egyetlen ismert fészkelő helye Constantine (Algir) környéke. 


Coloeus monedula collaris DRUMM. 


Szinezet : A fejtető sapkája fényes sötétkék, világosabb mint a 
turrium-on; a nyak még világosabb mint a turrium-nál, ezüstözöttebb 
és egyenetlenebbül szinezett; a nyak alatti fehér örv hol erősebb, hol 

. gyengébb nyomokban található meg; a hát is erősebben hullámozott ; 
a testalj rendkivül erősen hullámos, és igy a leghullámozottabb és leg- 
világosabb szinü csóka a collaris, 


154 , DR. KEVE KLEINER ANDRÁS [Aquila | 


Méret : 212-240, 9 209—-239. 

Elterjedés : Balkán. A keleti részeken rendkiviil gyakori, a nyuga- 
tiak jó részén csak szórványos. . 

Atmenetek : Del-Magyarorszägon egyenletesen megy at a közép- 
európai turrium-ba a Duna, Ferenc-csatorna, és Dráva vonalától délre, 
a Dobrudzsában pedig az orosz soemmeringi-be és , sophiae" szinezetet _ 
adnak. | 

Magyarországon a költő fajták közé sorolható a déli megyékben, 
sőt természtes akadály nem lévén még költési időben is felcsuszott a 
Hortobágyig az Alföldön. Erdélyben azonban nem fordul elő. © 


. Coloeus monedula pontocaspicus KLEINER. 


Szinezet : A fejtető sapkája biboros fényü; a nyak egyenletesebb 
szürke mint a collaris-nál; a nyak alatti fehér örv rendszerint kicsi, 
néha azonban fejlett; a hát egyenletesen fekete, de még hullámozott- 
ságot mutat; a testalj egyenletesen pala-szürke mint a monedula-nál. 

Téli tollazatban gyakran csak a testalj szinezete alapján, s nehezen 
választható csak el a soemmeringi-től. 

Méret : c7 222—-243, © 219—239. 

Elterjedése: Kisázsia és környező szigetek, Cyprus, Sziria, Palesz- 
tina, Szuez (?), É. Mezopotámia, É. Iran és Ny. Transcaspia, Elterje- 
désének keleti része még pontosabb kutatásra szorul, mivel az itteni 
telepeknek rendkivül elszórtaknak és élrejtetteknek kell lenniök. 


u a szk 


e LL LO, ET CIO 


Coloeus monedula soemmeringi FIscH. 


Szinezet: A fejtető sapkája kékesebb mint a monedula-n; a nyak 
egyenletesebben szinezett és sötétebb szürke mint annál ; a fehér nyak 
alatti örv jól fejlett — csak egész kivételesen hiányzik ; a hát egyenle- 
tesebb kékesfekete, a hullámozottság legfeljebb nyomokban mutatkozik ; 
a testalj egyenletes pala-fekete. | 

Szinezetenek viszonylata az elözö ket fajtähoz megközelitöen ugy 
jellemzethetö, hogy viselt tollazatban lévő tavaszi soemmeringi szine 
azonos friss őszi tollazatu collaris-éval vagy pontocaspicus-éval még 
inkább. 

Méret (Terra typica): c7 220—-241; 9 222— 231. 

Elterjedés: A Balti-Államok, É. RR ie (Grodno, lol; 
európai Oroszország a 65°-ig, Kaukázus, Ny. Szibéria a 60°-ig, keleten 
a Jeniszei-ig és a Turkesztäni-hegysegekig. Elterjedesenek keleti részén 
a telepek igen elszörtak, mig nyugaton rendkivül sürüek. 

Ätmenetek : Finnorszägban egyenletesen megy ät a monedula- hai 
a Baltikum keleti szögletén mar a turrium-mal is találkozik (C, m, 


zta | a. Pe 
kg w, Peu © Wr. 
PI ;” Ley : 
fa 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FÉLÉIN 155 


| fischleri) ; Lengyelország északi (C. m. schlüteri) és keleti (C. m. sophiae) 
határai mentén a turrium-ba, a Dobrudzsában a collaris-ba megy át 
egyenletesen. Ugyanigy a kaukázusi populatio szinezete közeledik a 
. kisázsiai pontocaspicus-éhoz. 
Telelés : Egész Európa Közép-Franciaországig és DNy. Ázsia. 
Magyarországon rendszeres téli vendég nagy tömegekben. Egyesek 
vissza is maradnak. | 


Coloeus monedula ultracollaris KLEINSCHM. 

Szinezet : A fejtető sapkája még csillogébb biboros kék, mint a 
. soemmeringi-n ; a nyak is sötétebb ; a nyak alatti fehér örv még erö- 
sebben kifejlett; a hát es a testalj szinezete még sötétebb, mint a 
soemmeringi-nél. 

Méret: d 227—246, © 226— 238. 

Teljesen észrevétlen az átmenet soemmeringi és ultracollaris között. 
A két fajta rendkivül közel áll egymáshoz. 

Elterjedés : A turkesztáni hegyek, Tian-Shan, Ny. Tibet, Fergana, 
É. Afganisztán, Ladak, Kashmir. 

Telelés : Afganisztán, Baluchistan és Punjab. 


: Coloeus monedula dauricus PALL. 

Szinezet : a) ,neglectus“-ruha (I. JAK.) A fejtető sapkája csillogó 
biboros kék, részben azonban kékesebb, mint az ultracollaris-nal : 
a nyak fekete, gyakran szürke foltozässal s ugyanigy a fültäjek is; 
a nyak alatti fehér örvnek semmi nyoma ; a hát és testalj szinezete 
feketébb, mint az ultracollaris-on, a mellpaizsnak körvonalai azonban 
a fekete szinezetben is észrevehetők. 

Méret: d 209—238, © 208—226. 

b) dauricus-ruha : A fejtető sapkája, mint a ,,neglectus“-nal ; fül- 
tájék fekete, gyakran szürkés-fehér csikozässal ; a tarkón széles krém- 
szinü örv ; a nyakalj és a begy bíboros kék ; a hát, szárnyak és farok 
biborosfenyü sötétkékes fekete ; a testalj krémszinü. 

Méret: 4 219—245, © 209— 235. | 

Elterjedés : Irkutsktöl és a Baikältötöl keletre, Mongolia, Trans- 
. baikal, északon Olekminski és Zeia-ig, néhol az Ochotski-tengerig ; 

Mandzsuria, Amur, Korea, Hokkaido, Ny. Honshu, Kyushu, E. Kina 

. egészen a hegységek pereméig, nyugat felé a Tsin-Ling a határa. Elszört 
. telepei előfordulnak Irkutsktöl nyugatra a Jenissei-ig és az Altai-ban is. 
Átmenetek a monedula-csoport felé nincsenek, éppen olyan élesen 
elválik a két csoport egymástól, mint a Corvus corone-fajtakörben a 
| cornix és corone-csoport és a dauricus és monedula szinezet is nagyjából 
megfelel ezek szinezetének, Ezért a dauricus-ra bátran hasznäl- 


156 DR. KEVE KLEINER ANDRÁS [Aguila 


hatjuk a dolmányos csóka nevet. Ebben az esetben a fiatalkori szinezet 
a két csoportot szorosan kapcsolja egymáshoz. A , neglectus" tollazatból 
pedig az átszineződés dauricus-sza rendkivül nagy változatossággal 
történik. Magam részéről külön vizsgálat alá vontam a fültájék szine- 
. ződését. A táblázatban n-nel jelöltem a fekete fülfedőjü, str. a csikos 
fülfedöjü és i-vel az átmeneti szinezetü példányokat és arra az ideig- 
lenes eredményre jutottam, hogy a csikozottság valószinüleg a fiatalabb 
példányokon található meg gyakrabban. 

Telelés : Egész Japán és Kina, Formosa, nyugat felé pedig Tar- 
bagatai, Tian-Shan, néha a Syr-Darjáig és Taskentig. 


Coloeus monedula khamensis BIANCHI. 

Szinezet : Alig tér el a dauricus-étól, csak a szinek valamivel tom- 
pábbak, amit az egyes tollak tövi fedett részének szürkébb szinezete 
is elősegit. 

Méret : 3 231—247, © 218-293. 

Elterjedés : Ny. Szecsvan, Ny. Junnan és Kelet-Tibet. Magashegyi 
alak, amely SCHÄFER megfigyelései szerint főleg 2800—4200 m. között él. 


A Magyarországi Eredmények Összefoglalása. 


A magyar csóka rendszertani helyzetével először CHERNEL (1899) fog- 
lalkozott. Véleménye szerint a keleti csóka nyakszinezete igen világos és 
ilyeneket ejtett el Dél-Magyarországon pl. Temeskubin, ezzel szem- 
ben az ország nyugati megyéi, pl. Vas megye csókáinak nyakszinezete 
csaknem mindig sötét. Szerinte a magyar csóka átmenet a nyugati és 


a délkeleti, ill. ázsiai csóka (collaris) között, de az utóbbihoz áll köze- | 


lebb. MADARÁSZ (1899) szerint a középeurópai csóka azonos a skandináv 
fajtával és ez él egész Magyarországon, kivéve a DK. részeit és Erdélyt. 


Ezen a területen egy fehér nyakörvü alak él és a két fajta között az ° 


átmenet teljesen észrevétlen. PARROT (1907) szintén alaposan megvizs- 


gálta a magyar csókát és kiemeli, hogy a magyar csókán a fehér nyakörv « 


határozottan mutatkozik, de ennek ellenére a magyar csókát még 
a középeurópai fajtához sorolja. FÉNYES (1914) a magyar csókát is 
a törzsfajtába, a monedula-ba vonja össze. GENGLER (1918) magyar- 


országi utjáról bő megfigyeléseket közöl a csókákról, amelyeket a közep- 
európai fajtába tartozónak tart, csak egyetlen esetben vélt vilagosnyaku | 


„collaris“ csapatot látni 1914. nov. 17-ikén Kiskundorozsmänäl, 


ellenben az általa emlitett pozsonyi bizonyitó példány (No. 521.) | 


soemmeringi-nek bizonyult. CHERNEL (1918) a névjegyzékében ezt irja : 
a" collaris-hoz megjegyzésül : „Regibb neve e fajtának, ha bebizonyul, 


hogy az oroszországi örvös csókák azonosak a Balkánon és hazánk dél-« 
keleti részeiben élőkkel : C. m. soemmeringii FISCHER." DUPOND (1925.) 


Dis, ur n ti ee PE eh a 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN 157 


és PARIS (1929) szerint Magyarország nyugati részén valószinüleg a 
nyugateurópai fajta él, mig kelet Magyarországon az orosz fajta, sajnos 
általánosságban a magyar állomány rendszertani megítéléséről nem nyi- 
latkoznak. CoNGREvE (1929) a Temesvár környékén lőtt költőpél- 
dányt jellegzetes középeurópai csókának határozta, míg a Hátszeg és 
Piski környéken vegyes - állományt vélt megfigyelni, amelyet C. m. 
collaris néven tárgyal. MAYAUD (1933) szerint a magyar csóka a közép- 
európai fajtába tartozik, csak az erdélyi átmenet a középeurópai és 
. orosz fajták között. Mint láthatjuk a vélemények ilyen fajta megosz- 
lásából, hogy a külföldi szerzőket természetszerüleg erősen befolyásolták 
a magyar kutatók véleményei, akik viszont vizsgálati anyag hiányában 
szenvedtek, s mint általánosságban észlelhető, nem tudtak még különb- " 
séget tenni a világos nyaku és féhér örvvel rendelkező csókák között, 
bár imitt-amott érezhető, hogy megsejtették ezt a fontos különbséget. 

Vizsgálatom eredményeként leszürhetem a fenti rendszertani be. 
osztás alapján azt a végkövetkeztetést, hogy a magyar csóka a közép- 
európai fajtába tartozik, amelyet a Coloews monedula turrium BREHM 
név illet meg. Hozzá :kell azonban füzni, hogy már Wien-nel mutat- 

. kozik a csókák szinezetében bizonyos foku világosabbáválás, amely 
Magyarországban még kifejezettebben érvényre jut, mig délen egyen- 
letesen megy át a világos szinezetü balkáni alakba. 

Méretek : g (55) 221—251 (237.10), 2 (32) 215— 242 (227.78) mm. ; 
súly d (27) 213—259 (237.78), ? (16) 191—247 (216.63) gr. | 

Költöfajtakent tekinthetjük Magyarországon a balkáni Coloeus- 

. monedula collaris DRUMM-t is, amely mint hatärterületbe be-becsap délen 
a Duna vonalánál csaknem a Ferenc-csatornaig és a Dravamentén, sőt 
egyes példányok akadalyra nem lelven, messze beköborolnak a magyar 
Alföldbe, igy a költési időben kézrekerült példány még a Hortobágyon 
is. A déli részekben élő csóka populatio azonban teljesen kevert, s leg- 
több az átmeneti alak. Nem áll azonban, hogy Erdélyben, ahol a Kár- 
pátok éles vonalat huznak a két fajta közé, szintén igy érvénye- 

| süljön az egyenletes átmenet, mint Dél-Magyarországon. Erdélyben 
a középeurópai fajta él. | 

Rendszeres téli vendég az orosz Coloeus monedula soemmeringi 
FiscH., amely nagy tömegekben lepi el egész hazánkat, sőt vissza- 
maradt példányokat sikerült már elejteni költési időben is. 

Végül alkalmi vendég a nyugateurópai Coloeus monedula spermo- 
logus VIEILL., amely É. Olaszország felől — valószinüleg — alkalom- 
adtán be-bevetődik a Dunáptulra, pl. a Balaton környékére már korai 
kóborlása során is. 

A magyar gyürüzési eredmények még sokkal kisebb számban 

. vannak, hogy azokkal a fenti eredményeket kellőképen alá lehetne 


158 DR. KEVE KLEINER ANDRÁS aie | [Aquila 


támasztani. Több DK. Lengyelországban (Galicia) gyürüzött csóka 
került kézre Magyarország legkülönbözőbb pontján. Magyar csókák 
eddig csak Magyarországon kerültek meg ujra. 

A frissen begyüjtött vizsgálati anyag utján való támogatásért 


hálás köszönetet mondok a következőknek: DR. BERETZK PETER, 


BoHRANDT Lajos, FÖLDVÁRY MIKSA, GUNDA" MIHÁLY, Erdészeti Hiva- 
tal Gyöngyöspuszt a, HÉDER ISTVÁN, DR. HOMOKI-NAGY ISTVÁN, 
ILKA Lajos, KALLIWODA GYÖRGY, GRF. KORNIS KÁROLY, Erdészeti 
Felügyelőség Larissa, LINTIA DÉNES, LITTAHORSZKY ANTAL, MÁTÉ 
LÁSZLó, Erdészeti Felügyelőség Mytilene, NAGY ALADÁR, PÁTKAI 
IMRE, PETERFAY JÓZSEF, PovAzsay LÁSZLó, RÁBAY HENRIK, Erdészeti 
Felügyelőség Sidirocastron, SMUK ANTAL, CARL STEMMLER sen. , 
STUDINKA LÁSZLÓ, Székesfővárosi Erdészeti Hivatal Budapest, 
DR. SZUNYOGHY JANos, Erdészeti Felügyelőség Thebae, GERALD 
TOMKINSON, DR. BR. WALDBOTT FRIGYES, WEISZ TIBOR, P. ZERVAS. 
Fogadják ismételten legőszintébb köszönetemet, s kérem szíves jóin- 
dulatukat a jövőre is ! | 


A csókák meghatározó kulcsa. 
(Coloeus monedula L.) 


la. Az egész szinezet csaknem fekete, még a nyakon is csak nyomai 


a szürkesegnek ; 444444 à 4040 Gis ate ANNE „neglectus“. 
Ib. A nyak szürke, test fekete..... . 2.2... Ss See) 
le. Tarké és testalj krémszinü, hát fekete! fon ET uc 1: 
2a. Fehér. örv. a nyak alján ........2.2... Sr ee C4) 
2b. A nyak alján fehér Orv nines +... MC (5; 
3a. A szinezet fényes, szärnyhossz valamivel kisebb ... er 
3b. A szinezet tompa, szarnyhossz általában nagy .... EN 
4g) Fehér örv a nyakon fejlett: ........ .... 2.2.02 See 6) 
4b. Fehér ör örv a nyakon csak nyomokban .................. ED 
5a. Egyenletesen szinezett, . világosszürke téstalj na ae cirtensis. 
5b. Egyenletesen szinezett, pala-fekete testalj ..... spermologus. 
5e. Hullamosan szinezett "testalj: ASCII 8. 
6a. A fehér örv jól fejlett, testalj egyenletesen SEO da 
pala-fekete: as at I ee ene soemmeringi | 
6b. A fehér örv igen erősen fejlett, testalj egyenletesen sötét 
pala-fekete, szárnyhossza általában igen nagy ...... ultracollaris. 
7a. Testalj egyenletesen pala-szürke .........:. ..... monedula. 
7b. Testalj hullamos ii. ss tia oe ss Vo CO 
Sa; Pala-szürke. |. cia 24000 ER | ibericus. | 


8b. Tompa:meély: fekete |. int) 6 Pa ee ee nigerrimus. 


heul i aa atei aa DL DL nam Ari u Lee 


Se An Se BZ un nn dd em m ii a ee s s 


ri A O 
> 


1939/42] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FELEIN 159 
re hullamosan szinezett 1... 14.0... ee = (10; 
9b. Csaknem egyenletesen sötéten szinezett, ..............:.. 

EL e ole pontocaspieus. 
10a. Nyak ezüstös, test eléggé hullamosan szinezett ... turrium 


 10b. Nyak igen ezüstös, test nagyon erősen hullámozott .. collaris 


halászata een 


Kézirat lezärva 1939. oktöber 15-ikén. 


Systematische Studien über die Corviden 
des Karpathenbeckens, nebst einer Revision 
ihrer Rassenkreise. 


III. Coloeus monedula L* 


Von DR. ANDREAS KEVE KLEINER. 


In dieser Studie behandle ich nun den dritten Rassenkreis der 
ungarischen Corviden (I. Aquila, 1935—38., p. 79—140. ; II. E. d.,p. 
141—228.). Bei der vorliegenden Untersuchung waren die folgenden 

Herrn gütig, mich mit frischem Material zu unterstützen, denen ich 
auch an dieser Stelle herzlichen Dank sage: Dr. P. BERETZK, L. BoH- 
RANDT, M. FÖLDVÁRY, M. GunDa, Forstbiiro Gyöngyöspuszta, 
I. HEDER, Dr. I. HoMoKI—NAGY, Dr. N. Homonnay, L. ILKA, G. 
KALLIVODA, GRF. K. KORNIS, Forstinspektion Larissa, D. LINTIA, 
A. LITTAHORSKY, L. MATE, Forstinspektion Mytilene, A. NAGY, 
I. PATKAI, J. PETERFAY, L. PovAzsay, J. v. RABAY, H. SCHENK, Forst- 
inspektionSidirocastron, A. SMUK, C. STEMLER, L. STUDINKA, Forst- 
amt Budapest, Dr. J. SzuNyoGHy, Forstinspektion Thebae, 
G. TOMKINSON, DR. Br. Fr. v. WALDBOTT, T. Weisz, P. ZERVAS. Ich 
danke für die gütige Hilfe dem Museum d’Histoire Naturelle, Bru- 
xelles. Besten Dank ebenfalls für die Museen und deren Leitern, 
die so gütig waren, Vergleichsmaterial mir zur Verfügung zu stellen ; 
es sind dies die folgenden: Zoologische Sammlung des Bayerischen Staates, 
München (Prof. Dr. A. LAUBMANN), 145 St.; Naturhistorisches 

Museum, Wien (Dr.M. Sassı) 103 St. ; Musecn für Tier- und Völkerkunde 
Dresden (Dr. H. KUMMERLOWE und Dr. W. MEISE) 78 St.; Zoolo- - 
gisches Forschungsinstitut und Museum A. KoENIG, Bonn (Dr. .A 


*) Für die gütigen und vielen Bemühungen mit meinem Manuskripte spreche ich 
Hern A. Dunajewskı und Hern Dr. M. Sassı meinen herzlichsten Dank aus! ? 


160 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


v. JORDANS) 77 St.; Panstwowe Muzeum Zoologicine, Warszava 
(Dr. A. DUNAJEVSKI) 73 St.; Zoologisches Museum der Universitit 
Berlin (Prof. Dr. E. STRESEMANN), 31 St. ; Naturhistorisches Museum, 


Sofia (P. PATEFF) 17 St. ; Zoologické Oddeleni Narodniho Musea, 


Praha (Dr. O. STEPANEK) 15 St.; Museum National d’Histoire Natu- 
relle, Paris (J. BERLIOZ) 13 St.; Museo Civico, Milano (Dr. E. 


MOLTONI), 12 St. ; British Museum, Natural History, London (N.B. 


KINNEAR) 8 St. ; Rijksmuseum van Natuurlijke Histoire Leiden (J. 
C. JUNGE) 8 St.; Royal Scottish Museum, Edinburgh (Dir. 


STEPHEN) 8 St.; Zoologisches Museum der Universität, Helsinki — 


(Prof. Dr. I. VALIKANGAS) 8 St.; American Museum of Natural 
History, New-York (Dr. E. Mayr) 6 St.; und den folgenden 
Privatsammlungen: Coll. R. MEINERTZHANGEN (19 St.); I. PATKAI 
(11 St.), N. MAYAUD (5 St.), Dr. Bri. L v. SOLYMOS¥ sie. sty, I 
STUDINKA (1 St.). Die Bezeichnung für die einzelnen Museen habe ich 
in meiner ersten Studie angeben (Aquila, 1935—38., p. 81.), welche 
Liste ich hier mit den folgenden ergänzen muss: ae 

Bo. = Zoologisches Forschungsinstitut und Museum A. KOENIG, 

Bonn, | | 

Br. = Museum d’Histoire Naturelle, Bruxelles, 

E. = Royal Scottish Museum, Edinburgh, 

H. = Zoologisches Museum der Universität, Helsinki, 


Le. = Rijksmuseum Van Natuurlijke Histoire, Leiden, 
Mi. = Museo Civico, Milano, 
NY.= American Museum of Natural History, New-York, 
pa. = Patkai, ma. = Mayaud, me. = Meinertzhagen, 


so. = Sölymosy, stu. = Studinka. 


Zu grossem Dank bin ich verpflichtet den Herrn J. VÖNÖCZKY-. 


SCHENK, Dr. E. GRESCHIK, und Prof. Dr. A. DupicH, die mir erlaubt 
haben, in ihren Sammlungen (92, 92, 2 St.) zu arbeiten, damit den ruhigen 
Lauf meiner Arbeit gesichert und mich mit nützlichen Rathschlägen 
unterstützt haben. 

Die Dohle ist ausschliesslich ein Vogel des Paläarktikums. Ihre 


Systematik hat zu vielen Diskussionen Anlass gegeben. Diese Pole- 


miken wurden durch drei Umstände hervorgerufen. Erstens, ist die 
Dohle ein dunkler, gleichfarbiger Vogel, und die Unterscheidung gleich- 
farbiger Tiere ist. aber immer schwieriger als die färbiger, wo sich die 


Unterschiede an mehreren Merkmalen zeigen und so auch auffallender : 
sind. Die Übergänge sind bei einfárbigen Vögel ganz in einander über- 


gehend, dass man nur mit einer gleichzeitigen Untersuchung einer 
grossen Serie sich ein Urteil schaffen kann, wobei noch einige Probleme 


übrig bleiben können. Besonders ist dies aber der Fall bei dunklen | 


Cl She CES à on de, D SEI VITTO TOT 


— pee pt e a QE, 
. | 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 161 


Vögel, bei welchen unsere Organe nur eine Zunahme oder Verminderung 
der Pigment Massen von einer gewissen Grösse aufnehmen können, klei- 


mere aber nicht mehr. Wir wollen hier mit RENSCH auf das WEBER sche 


Gesetz hinweisen. Das zweite Hindernis, einen richtigen Einblick in die 


Systematik der Dohlen zu gewinnen, sehe ich darin, dass den Forschern 
noch ungenügend Beringungsangaben zur Verfügung standen und sie so 


nicht damit rechnen konnten, dass die Dohle ein regelmässiger Zugvogel 


ist. Die dritte Schwierigkeit finde ich wieder in dem Umstand, dass 
nicht genügend darauf geachtet wurde, die Färbung des Halses und des 


Ringes am Unterhalse zu unterscheiden und dass dadurch die beiden 
Begriffe in der Literatur immer verwechselt wurden. 
Viele halten die Dohle auch dem Genus Corvus gehörig. So die 


englischen Auktoren nach der grossen Studie von MEINERTZHAGEN 


(1926), so auch in der neuen Ausgabe von WITHERBY’s Werk (1938). 


-MEINERTZHAGEN begründet seine Auffassung, dass nur jene Arten in 


ein anderes Genus eingeteilt werden können, die sich von den nächst- 
verwandten Arten scharf unterscheiden, und dazu findet er bei der 
Dohle keinen Grund. Den. anderen Standpunkt vertritt am ausdrück- 
lichsten HARTERT (1906). Er hält das Genus Coloews KAuP aufrecht, 


wegen folgender Ursachen: 1. kurzer Schnabel : 2. Struktur des Schädels 
i und der Mandibeln; 3. Färbungsverteilung des Kopfes und Halses ; 


4. Gerade und abgeschnittene Steuerfedern ; 5. Einziger Höhlenbrüter 
unter den Corviden; 6. Eier heller und mit wenigen, aber grösseren 


‚Flecken ; 7. Eigentümlicher Moschus-Geruch. In seinem grossen Werk 


vertritt er auch denselben Standpunkt (1903—1938), welcher allgemein, 
so auch von NIETAMMER’s (1937) Handbuch übernommen wird ; und so 
schliessen wir uns dieser allgemeinen Auffassung an. 

Das Genus Coloeus hat nur die eine Art, monedula. SHARPE (1877) 
sah die meisten Unterscheidungen seiner Zeit als unbegründet an, und 
so nahm er nur 3 Arten und 1 Unterart in seinen Katalog auf. 
PARROT (1907) erkennt nur 2 Arten an. Bei der monedula-Gruppe 
kommt er mit seinem Material nicht ins Reine, weshalb er fragt, ob 
es sich nicht bloss um Varianten handeln könnte — und wie wir es 
sehen werden, war seine Meinung, auch wenn er etwas grösseres Material 
gehabt hätte, korrekt. Den neglectus zieht er in dauricus ein, bemer- 
kend, dass die Schreibung mit zwei u nicht richtig ist. FÉNYES (1914) 
hält die europäische Dohle für eine morphologische Art. REICHENOW 
(1916) bestrebt sich auch die Dohlen zusammenzuziehen, darum hält 
er die Merkmale der russischen Rasse bloss für Altersunterschiede. 
Der Standpunkt von KLEINSCHMIDT (1918) stimmt beinahe mit den 
Resultaten dieser Studie überein, da er russiche, skandinavische, 
mitteldeutsche und süd-französiche Formen unterscheidet. ZEDLITZ 

| 11 


162 DR. ANDREAS KEVE KLEINER | 


(1921) vertritt in seiner in schwedischer Sprache erschienenen Arbeit 
noch ausgeprägter diesen Standpunkt, unterscheidet auch die balka- 
nische Form, und gibt genaue geographische Verbreitungen an. Im 
selben Jahr erschien von ihm (1921) in deutscher Sprache eine Arbeit, 
in welchen er auf Grund kritischer Überprüfung auch die turkes- 
tanische Form bestätigt. FLOERICKE (1923) nimmt die folgende 
Rassen an: {urrium, spermologus und collaris, ausserdem dauricus. Gibt 
auch Rassenmerkmale an, die aber nicht annehmbar sind. DUPOND 
(1925) fasst auch die systematische Einteilung der Dohlen zusammen, 
stimmt ZEDLITZ s Meinung zu und teilt die westlichen Dohlen in zwei Grup- 
pen: 1. monedula, turrium, spermologus ; 2. soemmeringi, collaris, ultra- 
collarıs. Die geographischen Grenzen und Merkmale der Rassen gehen . 
nach seiner Meinung in einander über. Nach diesen Studien folgt die 
‚bedeutendste Arbeit von MEINERTZHAGEN (1926), in welcher monedula, | 
spermologus, soemmeringi, cirtensis, dauricus und khamensis angenom- 
men werden; er gibt auch einen Bestimmungsschlüssel an, und lest 
die genaue geopraphische Verbreitung der Rassen fest. MEINERTZHAGEN — 
hatte bisher das grösste Untersuchungsmaterial, nämlich 285 Bälge. — 
Trotz dieser grundlegenden Arbeit gibt PARIS (1929), sich auf FLOERICKE — 
beziehend, die folgende, Einteilung : monedula, turrium, spermologus, | 
soemmeringi, collaris, ultracollaris, cirtensis. Seine Rassenmerkmale È 
sind auch schon genau. MAYAUD (1933) zieht wieder die westeuropàische ; 
Dohle mit der mitteleuropäischen zusammen, weist auf die Unsicher- | 
heit des VIEILLOT’schen Namens hin, und so gibt er die Priorität dem 
Namen turrium BREHM. Dann befasst sich wieder KLEINSCHMIDT (1935) 
mit den Dohlen. Das grösste Verdinst seiner Arbeit ist die Fixierung der 
Farbenwechsel nach Jahreszeiten. Er macht einen Vergleich zwischen 

der Mauser unserer und der so auffallend abändernden ostasiatischen ° 

Dohlen. Nach KLEINSCHMIDT leben auch bei uns zwei Phasen. Nach” 

ihm sind alle Namen für die europäischen Dohlen unrichtig, und darum 

benennt er sie neu : 1. schlüterv — NW. Russland —, 2. tischleri — 0. 

Preussen —, 3. brehmi — Mittel-Deutschland —, 4. hilgerts — Mittel” 

Rhein. DUNAJEWSKI (1938) hat die polnischen Dohlen untersucht, und 

sein Resultat ist, dass in Polen drei Rassen leben ; er nennt die ost- 

polnische Population sophiae. | | 

Daraus ersehen wir, dass während 30 Jahren die Meinungen über 

die systematische Einteilung der Dohlen sehr verschieden waren ; darum 

habe ich HARTERT, der doch der feste Grund der modernen Systematik 

ist, nicht unter diesen Werken erwähnt. HARTERT (1903) nahm erst 3 

Arten an: monedula, dauricus und mit Fragezeichen neglectus, und hat 

drei Unterarten von der ersten erkannt : monedula, spermologus, soe n 

meringi. Später in den Nachträgen betrachtet er alle Dohlen zu einem 


SP nici site sinto uni neh bt nn llama ne TS DUT 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 163 
A o 
Rassenkreis gehòrig. Die neglectus-Unterart verschwindet, und die Rassen. 
cirtensis, ultracollaris und khamensis werden auch anerkannt. Das ist 
heute die allgemein gültige Lage der Systematik. Meinerseits schliesse 
ich mich aber lieber der KLEINSCHMIDT-ZEDLITZ-DUPOND-PARIS’schen 
Auffassung an, auf Grund einer Untersuchung von 829 Bälgen. 


ÖVy 
PA 


4. ábra. — Fig. 4. — Csókák elterjedése. — Verbreitung der Dohlen. 1. C. m. monedula 

2. C. m. turrium 3. C. m. spermologus 4. C. m. ibericus 5. C. m. nigerrimus 6. C. m. 

eirtensis 7. C. m. collaris 8. C. m. pontocaspicus 9. C. m. soemmeringi 10. C. m. 
1 ultracollaris 11. C. m. dauricus 12. C. m. khamensis 


Bei der Dohle kann man gar nicht so eine einheitliche Reihe finden, 
wie bei der Elster, oder bei dem Eichelhàher. Nach unserem Gedanken- 
gang könnten wir folgern, dass am primitivesten die Form , neglectus" 
ist, aus dieser wird durch Mauser, die der Nebelkrähe ähnlich gefärbte 
ostasiatische Dohle, die ein enormes Verbreitungsgebiet besitzt ; in 
diesem lebt eine einheitliche Rasse, denn auch die zweite Rasse dieser 
Gruppe ist kaum verschieden von jener. Die Einheitlichkeit dieser weit 
abweichenden Rasse weist darauf hin, dass wir es mit einer ausgeschie- 
denen Rasse zu tun haben, für welche ein selbstständiger Rassenkreis nur 
darum nicht anzunehmen ist, weil die Exemplare im I. Jahreskleid 
sich fest an die andere Gruppe anschliessen. Die zwei Dohlen-Gruppen 


. leben geographisch getrennt, sie vertreten sich, und es sind keine posi- 


AS 


tive Beweise, dass sie irgendwo zusammen briiten. Die nach Westen 

entzweigte Gruppe ist schon viel unruhiger. Der ,,neglectus‘‘ steht sehr 

nahe die Dohle von Turkestan, die gleitend in die sibirische und rus- 
11* 


164 DR. ANDREAS KEVE KLEINER . [Aquila 


sische Dohle übergeht, welcher sie am nächsten steht — anderseits ist 
sie durch die kleinasiatische und ostmediterrane Dohle mit der bal- 
kanischen Population verbunden. Die russische Dohle steht am nächs- 
ten zu der skandinavischen Nominatform, welche wieder in die mittel- 
europäische übergeht. Bisher ist die Entwicklung einheitlich, d. b. die 
Dohlen werden von Osten nach Westen immer heller. Von der mittel- 
europäischen Population aus teilt sich die Entwicklung in zwei Äste. 
Nach Westen gibt sie einen Zweig ab, der dünkler wird, es ergibt sich 
die am einfachsten dunkel gefärbte westeuropäische Dohle, diese wird 
aber auf der Iberischen-Halbinsel etwas heller, die Farbe am Rücken 
gleichmässiger. Sie führt in die marokkanische Rasse über, die die matt- 
schwärzeste — aber nicht die dunkleste — von allen Dohlen ist. Das 
letzte Mitglied dieses Zweiges ist die kleinste, einheitlich graueste 
Dohle von Algir, die auch gleitend von ‘der vorigen abweicht. Der 
zweite Zweig von der mitteleuropäischen Dohle reicht nach Osten, 
und führt gleitend in die helleste balkanische Dohle über, die wieder 
— wie wir es schon erwähnt häben — durch die dünklere kleinasia- 
tische Dohle sich mit der russischen, bez. mit der turkestanischen 
Dohle verbindet. Alle Übergänge sind ganz gleitend, ohne eine Sprung. 
Die hellsten und marmorierte Dohlen sind -—- als Parallelerscheinun- 
gen — die sich sehr ähnelden Populationen der zwei südeuropäischen 
Halbinseln — die balkanische und iberische Dohle. Interessant ist es, 
dass die zwei am einheitlichsten gefärbten Dohlen einerseits die 
afrikanischen, anderseits die russischen und turkestanischen sind. 
Wenn wir die Übergänge illustrieren wollen, können wir die folgende 
Reihefolge aufstellen : | 


dauricus ————— „neglectus“ ————— ultracollaris 
» . x . . 
khamensis soemmeringi 
monedula pontocaspicus 
turrvum 
spermologus collaris 
ibericus 
nigerrimus 


| 


) 
crriensıs 


à, CY ll I ra i 7 
4 - 


æ 
eue 


= + Me 
. 1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS = 165 


Die einheitliche Entwicklung der Rassen kommt in den Maßen 
gut zur Erscheinung, d.h. dass die Nachbar-Rassen in einander über- 
È gehen. Die BERGMANN’sche Regel, dass die Vögel in einem Rassen- 
>: . kreise von Norden nach Süden immer kleiner werden kommt zur 
völliger, Geltung. Ich habe die folgenden me une bei $ Exemplaren 
Br perdent) | 

monedula 226—245 


turrium 215—249 
spermologus 215—247  collaris 212—240 


cirtensis 2147299 


Ebenso ist das Gesetz Bee hinsichtlich der Men von 
den engen in die Ebene: 


ultracollarıs 227 —-246 


soemmeringi 220—241 pontocaspicus 222—243 


MÉG collaris 212—240 


nigerrimus 235—255 khamensis 231—247 
cirtensis 218—229 | dauricus 209—245 
Br. Die Dohle ist an keinen bestimmten Lebensraum gebunden. 


| Niststellen sind Hochgebäude, Ruinen, Felsenwände, Baumhöhlen, 
1 össlehnen, usw. Von hier aus geht sie nach Nahrung auf die Felder. 
Nach SCHNURRE ist die Dohle heute an die Kultursteppen gebunden. 
Ih re Nahrung, besteht aus Insekten, Samen, Nutzpflanzen (MADON, 
F RÖR IG). Nach REISER ist sie in Montenegro ein wichtiger Heuschrecken- 
ver tilger, aber im Herbst überfállt sie auch die Wein- und Feigen-Garten. 
“Nach GRESCHIK spielt die Dohle eine wichtige Rolle in der Bekämpfung 
der Feldmausinvasionen. Nach LYNES und ScHAFER steht die Dohle 


3 del *) Die Zahlenwerte von dieser Tabelle, und die vom späteren Texte stimmen | 
rum nicht überein, weil hier nur die normalen Stücke benützt worden sind, und 
später zukommendes Material einige Verschiebungen verursacht hat. Also ein 
E eweis, dass die Variationsbreite immer von dem in Händen befindliche Materiaı 


bhängt, und so die Zahlen unverlässlich sind — vergl. KLEINSCHMIDT (Falco, 1940., 
r pra). 


166 =. DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


in den Hochgebirgen von Marocco, bez. Ost-Tibet in einem gewissen 
Zusammenhang mit dem Menschen. Wo die Felder ein Ende haben, 


schliesst sich die Dohle den Schäferein an. SCHALOW fand in den Magen ~ 


der Dohlen der Hochgebirge von Fergana Pferdemist. Nach GROTE 
nähren sich die Dohlen des Ural-Gebietes im Winter besonders von 
Aas, und wärmen sich an Pferdemissthaufen, dicht neben einander 
sitzend. 

Der Höhe nach kònnen wir die folgende Daten zusammenstellen : 
Im Altai überschreitet sie nicht 700 m. (STEGMANN), im Atlas findet 


sie sich bis über 2.000 m. (LYNES), in Beludschistan und Afganistan - 


bis 2.600 m. (STUART-BAKER). Nach SCHÄFER ist die Dohle in Tibet am 
häufigsten zwischen 2.800—4.200 m., über 4.400 m. gibt es normaler 
Weise keine Dohlen, einmal sah er eine auf 4.700 m. Es ist wahrschein- 
lich, dass die Vögel, die KUMMERLÖWE in der Tátra über 2.503 m. 
gesehen hat, auch Dohlen waren. 

Die Dohle brütet regelmässig in Kolonien. Die Soziologie der Kolo- 
nien, wurden von LORENZ ausführlich behandelt. Die besiedelsten Kolo- 
nien und dichteste Besiedelung ist im NO. Balkan zu finden. Die Dohlen 
spielen eine besondere Rolle heute als Stadtvögel. Nach BOETTICHER, 
HARRISON und PATEFF hat Sofia eine besonders grosse Menge 
Dohlen, wo selbst der königliche Palast reichlich von ihnen bewohnt 
ist. Aus den Grosstädten haben wir die folgenden Daten: Ißtanbul 
am Friedhof (SCHNURRE); HOFFMANN sah in Böhmen nur in Prag 
bei der Karls-Brücke in Mengen Dohlen; „TACZANOWSKI bemerkt, dass 
die Dohle nirgends in der Stadt Warszava, jedoch ziemlich häufig in 
der Stadt Krakow brütet. Nach meinen eigenen Beobachtungen ist 
heute auch gerade so, wie in den Jahren 1860—80, als TACZANOWSKI 
das Land erforschte“ (DUNAJEWSKI, in litt.). In Paris nisten die Dohlen 
auf jedem hohen Gebäude und auf den Kirchtürmen, besonders viel 
an der Oper (LEGENDRE); in London kommen nur selten kleine Kolonien 
vor (MACPHERSON); in Budapest ist die Dohle nach Haussperling und 
Amsel der häufigste Stadtvogel. Sie brütet an den hohen Säulen der 
Brücken, in vielen Kirchtürmen und an hohen Gebauer ze attol mit 
Haustauben und Turmfalke zusammen. 

Die Dohle ist also ziemlich an die menschliche Kultur und selbst 
an den Menschen gebunden. Nach JOURDAIN benimmt sich die Dohle 
in Marocco so, wie bei uns der Haussperling. Die Urniststellen sind 
auf Felsenwánden und in Baumhöhlen zu finden. Der Mensch hilft ihr 
auch an diesen Stellen durch die Öffnung von Steinbrüchen zu nisten, 
z.B.in der Gegend von Budapest ist der häufigste Vogel in den Stein- 
brüchen die Dohle. Diese Niststellen sind auch darum sehr günstig 
für sie weil die Felder, ihre Fütterungsplätze sehr nahe liegen, An anderen 


Pe: 


Fu re en + 


ni, 
ER 


is 


STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 167 


‘Stellen vermeidet die Dohle die Felsewände, und sucht die Baumhöhlen 
auf; eine solche Kolonie habe ich z. B. bei Pélifoldszentkereszt, 
in dem Gerecse-Gebirge, M. Ungarn beobachten können. In der Ortschaft 
È Gönyü, W. Ungarn bevorzugt sie die höheren Schornsteine, aber weil 
es solche in dem Dorfe wenige gibt, findet sich eine grosse Kolonie im 
. Esterházy-Park, und auf der.von der Ortschaft ziemlich weit entfernt 
liegenden Erebe-Insel in alten Pappeln vor — beide Plätze sind typische 
. Donau-Auen. In Gelderland, Holland, hat die Dohle von dem spärlichen 
‘  Holzbestand den Schwarzspecht und die Hohltaube verdrängt, da aber 
x diese Plätze sich noch immer ungenügend erwiesen haben, benutzt sie 
auch die Löcher von Kaninchen. Es gibt hier mehrere solche Kolonien, 
2 die grösste besteht aus 25 Nesthöhlen (WIGMAN). Die Eingangsröhre 
misst 1 m., die Nisthöhle selbst 40 cm., die Löber stehen dicht neben 
einander. Sie baut ihr Nest aus Laub, Hirschhaaren, Zeitungen und 
| Fetzen. Der Grund ist sandig, gewesener Tannenwald, heute für 
‘4 Ackerbau und Kleintierzucht intensiv benützt. All diese Umstände 
| scheinen der Dohle sehr giinstig zu sein. An der Seekiiste nistet sie an 
. Felswänden, z. B. in der Normandie (OLIVIER), dasselbe konnte ich auch 
auf der Insel Skomer, Pembroke, England beobachten. In Ungarn 
. brütet die Dohle oft in Lösslehnen an der Donau und am Balaton, 
usw., wo sie am meisten die verlassenen Löcher von Ufer schwalben, 
. Turmfalken, Blauracken und Binenfresser benutzt. 
‘4 . Die Dohle hat also keine grossen Ansprüche. Ihre Kolonien verteilen 
sich doch nicht gleichmässig in dem Verbreitungsgebiet. In Europa ist 
sie am häufigsten im Baltikum, in Polen und im NO. Balkan. In Mittel- 
Eu: opa ist ihre Verteilung auch ziemlich gleichmässig, auch in Nord- 
2 Frankreich. Die eingehende Untersuchung zeigt aber, dass auch in 
“i di jesem Areal unerklärbare Lücken in ihrem Vorkommen sind, z. B. 
as Vertes-Gebirge, M. Ungarn. Nach Süden werden die Kolonien immer 
zerstreuter, so sind schon (nach der interessanten Karte MAyYAUD’s) 
n S. Frankreich, in der Terra typica der westeuropäischen Rasse, 
Kolonien höchst selten. Auf der Iberischen-Halbinsel liegen die 
a Kolonien in grössten Entfernungen von einander und in 
ia liegen bis 100 Meilen zwischen den Kolonien (JOURDAIN). Laut 
JOURDAIN (in litt.) : „Y have visited many points of the Mediterranean 
egion and have been surprised to find how isolated the colonies of 
vedula are.“ REISER fand in Griechenland die Dohlen-Kolonien ganz 
streut. Nach WETTSTEIN soll es auf dem eigentlichen Festland gar 
kei ine Kolonien geben, in der Ägäis fand er Kolonien nur auf Kalymnos 
id Kos, auf Samothrake, Ikaria, Rhodos und Karpathos keine. In 
i ien ist die Verteilung der Dohlen ganz der in Europa ähnlich. In Süden 
d: B, in. Iran ist kaum etwas vom Briiten der Dohle bekannt. Uber die 


168 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


sibirische Verbreitung bekommen wir einen guten Überblick aus SUSHKIN’s 
Tabelle, welche von STEGMANN für Transbaikal sehr gut ergänzt 
wurde. Danach bewohnt die Dohle am wenigsten das Steppengebiet, 
sondern brütet in den Bergen, wie in den Wäldern, und waldigen 
Steppen, und im Taigagebiet. 

Diese unregelmässige und zerstreute Ansiedelung der Dohlen erlaub- 
ten zu folgern, dass sich ihre örtlichen Bewegungen ohne einen Streit 
mit Artgenossen sehr weit erstrecken können, und dass eine Verbindung 
zwischen den Kolonien bestehen muss ist im Hinblick auf die spär- 
liche Rassenbildung wahrscheinlich. Die fortwährende Bewegung wird 
dadurch erleichtert, dass die Dohle erst in ihrem dritten Lebensjahr 
geschlechtsreif wird, bis dahin streift sie während des ganzen Jahres 
truppenweise herum. Die früheren Untersuchungen, welchen noch keine 
Beringungsangaben zur Verfügung standen, hielten die Dohle für einen 
„Standvogel“, welcher durch strenge Winter etwas nach dem Süden 
gedrängt wird, wodurch sich die Populationen ein wenig verschieben 
(kleinerer Strich). Diese Auffassung ist heute überholt. Die Unter- 
suchung der Bälge hat es auch erwiesen, dass Europa im Winter von 
russischen Dohlen beflogen ist, und dass die Dohlen von NO. nach 
SW ziehen. Diese Untersuchung wurde durch die Ringfunde bestätigt. 
Ich konnte 298 Ringfunde zusammenstellen, die ich nach der Entfer- 
nung der Fundorte gruppierte —- erste Zahl die Entfernung zwischen 
Beringungs- und Fundort in Km., zweite Zahl das Prozent der Wieder- 
funde in dieser Entfernung 50 Km. 88.13% ; 100 Km. 1.03% ; 200 
Km. 237% ; 300. Km. 13697 ; 400 Km. 1369 75007R22 77699755 


600 Km. 0°34% ; 700 Km. 1-039/ ; 800 Km. 0:34%, ; 900 Km. 0,34%, ;_ 
1000 Km. 0:67%, ; 1100 Km. —; 1200 Km. 034% ; 1300 Km. — ; 


1400 Km. —; 1500 Km. 0:34% ; 1600 Km. —- : 1700 Km. 0:67% . 
Die Beringungen zeigen also, dass die Dohle ein Zugvogel ist, die 


besonders in westlicher Richtung zieht. Diejenigen Dohlen, welche am 


entfernsten von ihrem Beringungsort erlegt wurden, haben einen beinahe 


1700 Km. langen Weg zurückgelegt ; so ist eine einjährige aus Finnland, 


und eine halbjährige Dohle aus Nord-Litauen in Süd-Belgien gefunden 


worden. In systematischer Hinsicht ist besonders der erste Fall wichtig, 


in welchem ein zur monedula-Rasse gehöriges Exemplar in der Brutzeit 


im Gebiet der spermologus-Rasse zurückgeblieben ist. Damit ist 
bewiesen, dass manche Zugdohlen auch im Winterquartier verbleiben, 
sicher infolge der Anziehungskraft durch die gesellig lebenden Artge 
nossen. Solche Exemplare können auch an der Brut teilnehmen. Ihre” 


Bastarde können keine grössere systematische Bedeutung haben, da’ 


Y 


laut dem Rassenkreisprinzip, die herrschende Population die Nach- 
kommen der Eindringlinge nach 1—2 Generationen in sich aufgehen” 


¥ 


\ 

s 
& 
(07 
. 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 169 


lässt. Es sind noch die folgenden Fälle hervorzuheben : 2 dänische 
Dohlen wurden in England gefunden, u. z. eine, in Schleswig beringte 
im nächsten Winter in Norfolk, und eine, in Jylland beringte im folgen- 
den April in Sutherland — also auch ein Fall, in welchem eine Rasse, 
die Nominatform, in dem Gebiet einer anderen Rasse, spermologus, 
zurückbleibt —. Anderseits wurde eine bei Oxford beringte Dohle 
(Febr.) im folgenden Frühling in Gelderland, Holland geschossen. Damit 
ist erwiesen, dass die Dohlen auch das Meer überfliegen, und dass die 
kontinentalen Dohlen England aufsuchen. Den Seeflug bewiesen auch 
die Zugvorkommen auf Inseln, wie Kanaren, Faröer und sogar Island 


. (WITHERBY). Dagegen ist wahrscheinlich, dass die englischen Dohlen 


nach Süden ziehen. Nach WITHERBY kommen die Dohlen an der Küste 
von Hampshire im April in Massen an. Ebenso ziehen die ostasiatischen 
Dohlen nach La TOUCHE und SHAW in der Gegend von Tschingtao von 
Ende Februar bis Anfang Mai — die Brut ist hier unbekannt. Sie über- 
wintern in S. Japan, Mittel- u. S. China und sogar auf Formosa. 
"Dagegen besitzen wir Beweise, dass an Ort und Stelle auch im Winter 


. Exemplare zurückbleiben. Unter den 298 Beringungsdaten finden sich 


bei flüchtiger Übersicht 13 Fälle. wo einjährige Stücke und 12, wo 
mehrjährige Dohlen in ihrer Heimat im Winter geschossen wurden, 
so auch ein unpublizierter Fallaus Ungarn, in welchem eine in Zenta 
beringte Dohle im folgenden Winter 35 Km. nordwärts bei Szeged 
gefangen wurde. Die Beringungsdaten sind positive Beweise, genügen 
aber nicht als alleinige Grundlage, da im Durchschnit ältere als zwei- 
jährige Ringvögel nur selten geschossen werden. Die Ringfunde der 
Dohlen verteilen sich nach dem Alter —- erste Zahl : Alter, zweite Zahl: 
Prozent der Ringfunde in diesem Alter: — 1, J. 412894 ; 1 J. 19°46% ; 
2J. 22:48% ; 3J. 705% ; 4J. 7:05% : 55. 1:34% ; 65. 034%, 57 J. 1%. 

Die Dohlen ziehen in kleineren-grösseren Flügen, oft mit Saatkra- 
hen auch, oft mit Nebelkrahen zusammen. Gegen Abend fallen sie in 
Mengen auf ihren Schlafplätzen, Baumgruppen, Felsen oder Gebäuden 
ein. Nach SCHUSTER und STEINFATT lármen sie während der ganzen 
Nacht, und bewegen sich auch. STEINFATT schatzte die im Boris Park, 
Sofia während einer Nacht angesammlte Schaar auf 800 Stück. Sie haben 
auch die Gebäude besetzt und die Reklambeleuchtung, der Lärm 
der Strasse störte sie gar nicht. Nach BOETTICHER sind manchmal in den 


Stadtgàrten von Sofia solche Mengen, dass das Publikum Regenschirme 
. öffnen muss, wenn sie unter ihnen gehen müssen. 


PUTZIG studierte den Zug der Dohlen mit Progynon-Injektionen. 
Seine Experimente sind noch im Anfangstadium, er konnte bisher kein 
Resultat erreichen. Die injizierten Vögel sind gerade so weggezogen, 
wie die Kontrollexemplare oder solche ohne Injektion. 


170 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


Diese Zugsergebnisse miissen wir bei einem systematischen Stu- 
dium wohl beachten damit wir die Exemplare, die in unsere Serien nicht 
passen, meritorisch beurteilen können, und ebenso ist hierfür die Kennt- 
niss der Zugrichtung bedeutungsvoll.. Die bisher erreichten Resultate 


zeigen, dass die Dohle tatsächlich Zugvogel ist, aber ein Teil ihrer Popu- 


lation bleibt auch im Winter zurück, andere Exemplare bleiben wieder 
während der Brutzeit im Gebiet einer anderen Rasse, was durch das 
gesellschaftliche Leben der Dohle erleichtert wird. Durch die ungleichmäs- 
sige Verbreitung. der Dohlen sind noch weitere Möglichkeiten gegeben 
für ihre Ansiedelung auch innerhalb der Grenzen ihres heutigen Gebietes. 


In den früheren geologischen Zeiten erscheint die Dohle im Pleistocen. | 


Die ersten Funde sind von diesem Alter, und zwar beinahe aus ganz 
Europa : England 3, Irland 3, Deutschland 6, Österreich 2, Böhmen 4, 
Ungarn 4, Italien 6, Frankreich 1, Spanien 3, Corsica 1 Stellen. 
Auch gibt es mehrere fragliche Funde aus diesen Ländern, und 
worden Relikte in Portugal, wie auch in der Magdalenien-Stufe in der 
Schweiz gefunden (LAMBRECHT, 1933). Während den geologischen und 
historischen Zeiten sind sicher auch Verschiebungen in ihrer Verbreitung 


vorgekommen so war z. B. nach DEsPOTT die Dohle in Malta früher — 


ein sehr gemeiner Vogel, infolge ihrer Verfolgung aber ist sie heute 
selten. Interessant ist es, dass Zugdohlen nach DespoTT Malta nicht 
besuchen. Ir 
Die Dohle paart sich in Ungarn Ende März und brütet im April. 
Ein durchschnittliches Gelege besteht aus 5 (2---9, JOURDAIN) hell 
bläulich-grünen, und bräunlich gefleckten Eiern (CHERNEL). Ihr Nest 
befindet sich in Höhlen und besteht aus einem grossen Haufen von 
Zweigen, oder anderen Sachen. Sie sucht auch die verlassenen Nester von 
Krähen und Elstern auf, manchmal baut sie selbst gedeckte Nester 
(WITHERBY). Beide Geschlechter bauen. Während der Brut füttert das 
Männchen das Weibchen. Die Brutzeit ist 17—18 Tage, Legeabstand 
24 Stunden (NIETHAMMER). In Deutschland dauert die Brutzeit vom 
letzten Drittel April bis zum ersten Drittel Mai (NIETHAMMER), in 
England brütet sie in der zweiten Hälfte April (WITHERBY), in 
Frankreich baut sie schon im März, aber noch Anfang Mai sind Eier 
zu finden (MAYAUD), JOURDAIN fand in Guadalquir, Spanien in der 
ersten Woche Mai Eier. LYNES beobachtete in Azilal, Marocco am 6-ten 
Mai fütternde Dohlen, STIEvE fand in Polen die ersten Eier in der durch 
das ganze Jahr untersuchten Kolonie am 16-ten Apr. und am 22-ten 
war schon in jedem Nest ein Ei. , TACZANOWSKI gibt an: in Polen legen 
die Dohlen Anfang und Ende April, im Osten fand ich jedoch nicht stark 
bebrütete Eier noch Ende Mai.“ (DUNAJEWSKI, in litt.). RADDE sammelte 
bei Lenkoran zwischen 1—13 Apr. Eier, In Srinagar (Kashmir) brütet 


ee ct ne ee ee À +00 


ARP wee 


nec 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 171 


- die Dohle von Ende April bis Anfang Mai (STUART-BAKER). STEGMANN 
. sah in der Gegend vom Baikalsee Ende Juli flügge Junge. BEICK sammelte 
… im N. Kansu Ende Mai und Anfang Juni ihre Eier (STRESEMANN). In 
. Ost-Tibet brütet die Dohle Ende Mai (SCHÄFER), in SO. Junnan im April _ 
. (LA TOUCHE). 
2 Die Gonaden der Dohlen wurden ziemlich drunk untersucht. 
. Die histologische Untersuchung des Ovariums kennen wir aus den 
ausführlichen Arbeiten von STIEVE und HETT. Die histologischen Details 
. sind in systematischer Hinsicht bedeutungslos, desto wichtiger aber 
. die macroscopischen Ergebnisse, darum wird es nützlich sein, ganz 
kurz die Resultate von STIEVE zusammenzufassen. Die Ovarien von 
- jungen Dohlen im Juli messen 6:7 x 4.5 x 3 mm. Ihre Farbe ist schmutzig 
gelblich weiss, nach. dem caudalen Ende hin sich verschmälernd, mit 
. Kreuzfurchen, fein gekernt. In dieser Zeit sind die Ovarien der alten, 
. ähnlich denen der Jungen, nur mehr viereckig. Bis Anfang Oktober ist 
keine Änderung bemerkbar, im Dezember fängt der craniale Teil fest zu 
| schwellen an, noch mehr im Jan-Febr., und am kräftigsten Ende Februar. 
. Im März sind die Follikel 1°:5—2 mm. gross ; am 1-ten April hatte ein 
. Vogel 9-7, ein anderer 7:8 mm, ein dritter 47 mm. und 15 Stück 1’5— 
_ 37mm grosse Follikeln im Ovarium. Ein Tag vor der Ablegung erreichten 
. die Follikeln auch 12:8 mm. Zu dieser Zeit schwellt das Ovarium von 
45 mm. auf 20 mm, und von 2 mm. Breite auf 9 mm. an. Nach der 
_ Ablegung sind die Follikeln 1:5—3:5 mm. gross. Am 21-ten Tage der 
. Brut ist das Ovarium 8°5 x 6 x 3—4 mm., die Follikeln sind grösstenteils 
zu Grunde gegangen. KOLTHOFF fand bei ostasiatischen Dohlen — aus 
A Chinkiang — im November Ovarien von 9x4 — 13x5 mm. (3), im 
_ Marz (1 St.) von 13x 6 mm. — in dieser Gegend ist die Dohle nur Durch- 
. zugsvogel. Brick fand am 21 März in Nord-Kansu noch ein unent- 
. wickeltes Ovarium, 11:8x5 mm. Ich habe vom ungarischen Material 
die folgenden Maße gewonnen : Febr. 8x5; März 8x4; Apr. 20x —, 
meee, 17x10, 12x7, 28x—, 11x5: Mai. 12x8, 16x9, 13x6, 
12%8, 11x4:5; Jun. 10x 5. Der Brutfleck zeigte sich nur Ende April 
. und Anfang Mai. Nach den Beobachtungen STIEVE’s legt die Dohle nach, 
à wenn man ihr ein-zwei Eier wegnimmt und sie die Brut noch nicht 
begonnen hat. Aber wenn sie schon begonnen hat, legt sie nicht mehr 
$ nach, und wenn man das ganze Gelege wegnimmt, verlässt sie das Nest. 
bf 


4 Nice > ni. 
Zi 2 


_ Die Untersuchungen STIEVE’s haben einen grossen oekologischen und 
systematischen Wert in dieser Hinsicht, dass er nicht nur beschreibende 
histologische Resultate mitteilt, sondern dass er auch die Lebenserschei- 
nungen der Dohlen in Betracht zog und mit ihnen die histologischen 
j  Funde und die Entwicklung der Ovarien in Zusammenhang brachte. 
Die Untersuchungen wurden in dem polnischen Städtchen Cholm zwischen 


Pgs ee TI 
“cok es! Male, AN 
Wk bie ine 
er N ST À 
x ‘ Pr 
n | 
4 


173 DR. ANDREAS KEVE KLEINER ; [Aquila 


È 


VI. 1916. und V. 1917. regelmässig durch ein ganzes Jahr ausgeführt. . 
Im Dezember waren die Dohlen in Flügen, welche sich im Januar auflôsten. | 


Die ersten Tage Januar waren sehr heiss und manche Paare griffen zum 
. Nestbau. Nach den schönen Tagen kam aber der eigentliche Winter. 


Da hörte jede Geschlechtserscheinung auf, und erst Mitte März fingen 


diese wieder an; die ersten “Kier wurden in der zweiten Hälfte April 
gelegt — siehe oben. Die histologischen Praeparate gaben dieses Bild 
treu wieder. 


STIEVE hatte leider keine Männchen untersucht, die Hoden der 
gesammelten Dohlen hat GENGLER geprüft. Die Hoden der in Mazedo- — 
nien gesammelten Dohlen waren im Dezember orangerot, im April sehr | 
gross und weiss, manchmal die Äderung sichtbar. In der Dobrudscha — 


waren im Jänner die Hoden unentwickelt, orangegelb, ebenso war 
dies der Fall Ende Januar bei den bulgarischen Dohlen. KOLHTOFF 
erhielt in Ostchina die folgende Maße: (4 &; Nov.) 2x15—3x2; 


(2. März) 3x2—4x3; 16 junge Dohlen im Nov. : 1.5x1 mm. BEICK 


maß an einem „neglectus“-Stück in Nord-Kansu Ende März 5x 2:9 mm. 
Meine eigenen Resultate sind : 


( 25x1 ( 5x4 
er N Febr. | see 
Marz | 10x59 8X5... 8K6 45x30 1x2 5298 
AGLA 1x5, LO E 
| ( 18x12 18x12 117x145 10x8 18x11 19x13 18x12 
si: | 18x12, °° \, 17x13; 8x0 28 Ae 
13:5KX10 15x14 16x11 " 14X 11 7 10x 
10 x 795 2. 16% 195 14X 9.5. 1 MR ET 
16x24 IX Jo CO 14x10 8x4 8%5 
18.212, T&S} ON 10%, SL hay) a 


Diese Serie zeigt, dass vom Herbst an eine langsame Entwicklung beginnt, M 


die sich im März plötzlich verstärkt ; im April erreicht sie ihren Hohen- 
punkt und schon im Mai ist eine Senkung, d. h. eine Rückbildung 


warhnehbar. In systematischer Hinsicht ist die Kenntnis der Maße 


der Gonaden, besonders in fraglichen Fällen, sehr wichtig. 
Die ausgeschlüpften Jungen werden ungefähr in der fünften Woche 


flugfahig (HEINROTH). Das Nestkleid besteht aus kurzen Dunen, die 


eine der normalen Befiederung ähnliche Färbung haben, aber die Farben 


sind mehr verwaschen, und blasser grau, der Schnabel ist weich und 
breit, die Kehle fleischfarbig. Die genaue Verteilung der Nestbefiederung — 
finden wir bei DUNLop. Diese Befiederung wird zur Zeit des Verlassens — 


des Nestes vermausert in ein Gefieder, welches dem Altgefieder sehr 


ähnlich ist, nur das es matter und bräunlicher ist —— bei der dauricus- 
Gruppe muss es extra behandelt werden, In der ersten Mauser, die 


4 
$ 
3 
4 
2 
: 


+ 
sE 


5 
a 
A 
* 


1939/42} STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 173 


zwischen Juni und September stattfindet, werden die Schwingen, die 


. Steuerfedern und ein Teil der Flügeldeckfedern nicht ausgetauscht ; 


so ist das erste Jahreskleid (I. JAK.) an dem abgenützten, zerschlissenen, 
bräunlichen Gefieder leicht erkennbar. Die grossen Federn werden 


. mit der Abnützung immer brauner. Das gewöhnliche Jahreskleid (JAK.) 


bekommen die Dohlen gelegentlich der zweiten Mauser, die zwischen 
Juli und September sich abspielt und eine völlige Mauser ist (WITHERBY). 


| Die Gefiederfolge nach STRESEMANN und SACHTLEBEN: Dk. — Juk. — 


comb. I. Jak. —- einh. II. Jak. — etc. Die Abwicklung der Mauser 
hat am griindlichsten BAHRMANN untersucht. Die erste Mauser dauert 
8—10 Wochen, die regelmässige Jahresmauser 12 Wochen. Die I. Mauser 


È beginnt an der Ohrgegend und an den Unterflügeldecken, dann bilden 


sich mehrere Mauserzentren und so wird das ganze Kleingefieder 
gewechselt. Die regelmässige Jahresmauser fängt an der 10-ten Schwinge 


. an. Auf einmal werden 3 Schwingen gewechselt und bevor die Mauser 


des Flügels beendet ist, beginnt schon die Mauser des Schwanzes von 
Innen nach Aussen. Die grossen Flügeldeckfedern mausern unabhängig 
von den Schwingen, in viel schnellerem Tempo. Das letzte Mauser- 


zentrum des Kleingefieders ist an der Kopfplatte. Die Mauser des 


| Gross-Gefieders fand eine Ende vor dem völligen Wechsel des Klein- 
| gefieders satt, am spätesten Ende Sept., oder Anfang Okt. Manche 
| verspätete Federn mausern noch bis Ende Oktober. 


Dann ist die Dohle ausgefärbt, wird aber erst in ihrem dritten 
Lebensjahre geschlechtsreif. KLEINSCHMIDT widerspricht den Be- 
obachtungen LORENZ s, denn es sollen auch manche einjährige 


Vögel an der Brut teilnehmen. Davip, TACZANOWSKI und BAMBERG 


fanden isolierte Kolonien von ,,neglectus“ — also von einjährigen ost- 


asiatischen Dohlen. Nach BAMBERG sollen ihre Eier kleiner sein, als 


die von „dauricus“ (LÖNNBERG). 

Das Gefieder der Dohle hat in neuerer Zeit KLEINSCHMIDT eingehend 
untersucht (1935). Er fand ein Altersmerkmal in der Form des Schwan- 
zes, der bei den Jungen verschmälerte, bei den Alten gerade abge- 


 schnittene Enden hat und breit ist. Er demonstriert ferner, dass es bei 


jeder Rasse eine dünklere und eine hellere Form gibt — meinerseits 
möchte ich hinzufügen, dass dies nicht nur infolge der individuellen 


Variation, sondern auch deshalb natürlich ist, weil beinahe jede Rasse 


einen hellen und einen dunklen Nachbar hat und wir daher überall 


. gleitende Übergänge finden müssen. Die Sache ist auch durch die Rück- 
. schláge begründet, da die Dohle zu einer gewissen Einheitlichkeit neigt. 


Drittens darf nicht ausser Acht gelassen werden, dass die Dohle noch 
in ihrem zweiten Lebensjahr unregelmässig herumstreift, in den regel- 
mässigen Zügen gesellig zieht und so leicht einige Exemplare im 


134 DR. ANDREAS KEVE KLEINER | fAqtila | 


Winterquartier, oder im Durchzugsgebiet zuriickbleiben kénnen. Es 
miissen daher auch die Exemplare aus der Brutzeit mit Vorsicht behan- 
delt werden. KLEINSCHMIDT weist mit Recht hin, dass das Winterkleid 
diinkler ist, als das Sommerkleid. : 


Grobe mikroskopische Untersuchungen habe ich selbst diesbezüglich. 


gemacht, u. z. deshalb, weil von einigen Gebieten auffallend viel soem- 
meringi-Exemplare vorlagen, dagegen aber von der einheimischen Rasse 


sehr wenige oder gar keine vom Winter. Es kann möglich sein, dass 
das nur durch Zufall geschehen ist, oder dass die Sammlungen gerade 


die auffallendsten Exemplare aufbewahrt haben, aber es kann auch 
sein, dass die einheimischen Dohlen behutsamer sind, als die nörd- 
lichen, weshalb mehr von diesen geschossen werden, oder dass die, 
welche im Winter da bleiben, sich mehr in den Städten aufhalten. 
A. SMuk teilt mir gütigst mit (briefl.), dass in der berühmten alten Linden- 
Allein Nagycenk (W. Ungarn) in der woblbekannten Kolonie während 
des ganzen Winters Dohlen sind. Er sandte mir im Januar 3 Exemplare, 


von welchen 2 turrium und eines soemmeringi war. Also überwinternde . 


Dohlen und Zugsdohlen, die von den hiesigen Scharen angezogen wur- 
den. | 


An den einzelnen Federn des Kleingefieders der Dohlen können 


wir einen weisslichen Rand sehen. Die Feder untersuchend sieht man, . 


dass der weisse Rand durch die Abwetzung der Radiolen hervorgerufen 
wird, da an der Basis das Weiss der Federinnern (Mark) zum Vor- 
scheim gelangt und gibt dies bei günstiger Beleuchtung eine auffal- 
lende, gewellte Farbe des Körpers. Es scheint, dass bei den russischen 
Dohlen die Radiolen länger sind, sıe werden des halb nicht stark abge- 


wetzt und daher bleibt auch die Farbe des Vogel gleichmässiger auch 


im Sommer. KLEINSCHMIDT’s Tafeln zeigen vorzüglich diese Farbenän- 
derung — aber es scheint hie und da, als ob er zu weit gehen möchte 
und den Rahmen der individuellen Variation übertreten würde. Das- 
selbe bezieht sich auch auf die Halsfärbung, die auch wieder durch 
die Abnützung die Einheitlichkeit ihrer Farbe verliert und silberiger, 
unruhiger gefärbt wird. Ich musste auch wegen dieser Farbenänderung, 
so wie auch wegen der individuellen Variation mit grösster Vorsicht 
verfahren und mit bestem Gewissen erreichte ich das in dem beson- 
deren, Teil fixierte Resultat. 


Bezüglich der Aberrationen will ich wieder auf STRAND hinweisen. 
Es muss zuerst erwähnt werden, dass am Flügelbug oft eine weisse 


Feder erscheint. In meinem Material hat sich ein völliger Albino aus 


Ungarn (N. 2191.) und einer aus Böhmen (N. 286/1.) befunden. Bei 


partiellen Albinos hat sich die weisse Farbe ganz regellos verteilt, so bei 


I 


den folgenden: aus Molnaszecsőd (0. 601.), aus Kishantos. 


| 1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 175 


u (N. 3529/8.), aus Szeged (O.—), und aus Alsöcsöra (N. 3323/358.) 
| Von anderen Ländern lagen partielle Albinos aus Österreich, aus Brünn 
«| am Kopfe — und aus dem Tian-Schan vor. Diese Vögel waren trotz 
“ ihrer unregelmässigen Farbe fast alle bestimmbar. Die Schwingen und 
4 _ Steuerfedern sind oft braun ohne dass sie unregelmässig gefärbt wären. 
Diese braune Farbe kann aber bis hell zimmtfarbig ausbleichen und 


4 


dann kommt es zum Flavismus z. B. aus Hunyad-Dobra 


7 


__(N. 3037.). Von so gefärbten Dohlen ist besonders das Exemplar 
aus Nagykőrös (0.1125.) zu erwähnen, bei welchem die braune Farbe 
an den Enden der Schwingen und grossen Flügeldecken, wie auch an 
dem distalen Drittel der Steuerfedern erscheint. Die Unterschwan- 


> decken sind auch braun. Die braun gefärbten Teile sind stark zerschlis- 


> x 
4 


| sen. Sonst ist die Färbung die regelmässige. | 

_  Ganz interessant ist eine Dohle aus Kisbodak (0.389.). Ein 
A . junges Exemplar, welches am unteren Kinn ein gebogenes Horn besitzt, 
=. Die Publikationsweise der Maße habe ich in der ersten Corviden- 


Studie mitgeteilt (Aquila, 1935—38., p. 122.). 


Ber, Coloeus monedula monedula L. 
m à 
DL me. — Trondjem, Norge 12. III. 1897. 12351139131123,45| —| — 
Bin 2 W. 33067. Uppsala | 5. . IV.1915. |230|140|29/20/43| —| — 
BE JS W. 33069 Uppsala 5. IV.1916. 12281136130121146]1 —| — 
SE 4 W. 33068. Uppsala 11. IV.1915. |234|140|30|23|48| —| — 
. Ant] W. 33072. Uppsala 21. IV.1918. 12401145132123145!1 —| — 
‘a an, 33070. Uppsala 24. IV.1916. 12351145129121]461 —] — 
Meri W. 33071. | Uppsala 24. IV.1916.|226|140|30|22|46| —| — 
i El". M. 20.409. Uppsala 24. IV.1916. |235]150|32|22|44| —| — 
a 9, W. 33065. Ekolsund 28. IV. 1918. |233|130|28|21|41| —| — 
Bis N. 2446/6. a. Upland 7. 111.1897. 123511371291231451 —| — 
M. 15.1848. Upland 20. V.1915. 123011411281211451 —| — 
W. 3375. | Göteborg | 3. V.1903. |233|135[30|22/45 —| — 
M. 21136. | Svenstrup, Seeland 11. V.1920. |230/132/30/22/44; —| —| 
M. 21132. Svenstrup, Seeland 18. V. 1920. |242|142|31|22/45| — - 
pi 3852. Dickersburg, Finland 9. IV.1909. 12391137130122145] —| — 
H. 8323. Dickersburg, Finland | 26. IV.1922. |235|132|30|21|45| — È I. Jak 
H. 5430. Janakkala, Finland he V.1910. |240|140|31|23|45| —] — 
EL. 5432. Janakkala, Finland re V.1910. 12301128131123146] —] —| I. Jak 
Me. — Esbo, Finland 26. IV.1926. |235/131|30|21|42] —|220 
Me. — Lagshai, Finland 6. IV. 1926. 12341125132123146| —;225| I. Jak. 
Wa. 98/35. Ros, Wolkowysk, 
Bialystok 23. III. 1935. 12291136131123]461 —| — 
M. 28.409. Pologne 9, XI. 1915. 12321130131124144] —| — 
Bo. — Blücherhof, Mecklen- 
; burg 81 I. 1906. 12351135131122146] —| — 
N, 2446/6.b. Hessen Sl. 1.1894. |243|140|28|22/43| —| — 
N. 2446/6.c. | Pommern 7 V.1897. 12401138132125145] —| — 
Bo. 5623. Marburg, Cassel 29. III.1899. (237|134|31|23|46| —| — 
Bo. 3254. Abendorf b. Merhen- 
! heim 28. III.1923. 12281137130122145] —| — 
Bo. 2063. Bonn è 9. II. 1914. 12301133129122145] —| — 
Bo. 3366. | Wissen, N. Rhein 18. 1II.1926. |245|150|30|24|/45|] —| — j 
Bo. 3221. | Augsburg 15. X.1921, 123711421331251431 —| —| Kreutzschnabel 
Bo. 23/246. | Sieberbrun, Augsburg | 23. XI. 1921. 12321135131122145] —| — 
W. 33030. Wien, Prater 11. VIII. 1897. |230|135|30|23|45] —| — 
Si 
M. 20403. Uppsala 10. IV.1915. 12201130127121142] —| — 
M. 20408. Uppsala 21. IV.1918. |230|130|29|21|/44| —| — 
W. 33064, Ekolsund 11. IV.1910. 12231130130122142] —| — 
W. 33074. Stockholm . 17. IV.1920. |220|126|28|22|40| —| — 
M. 21134. | Svenstrup, Seeland gu V.1920. 12301135129121142] —| — 
M. 21135. | Svenstrup, Seeland 18... V.1920..|225|126]29|22|45|] —| — 


176 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 
39 H. 3731. Janakkala, Finland 1. V.1910. |221|126|27|20|44| —| —| I. Jak. 
40 H. 1866. Lojo, Finland 8. III. 1886. |221|124|26|20|41| —| — i 
41 H. 5563.°| Helsinki 18. II. 1912. 12301135128121143] —| — 
42 D. C. 31037. Kala, Finland -1 28. VI. 1922. 12111116129121140] —| —| I. Jak. 
43 Fe 8324. Dickersburg, Finland | 26. IV.1922. 12251130128/21141] —| —| I. Jak. 
44 Bo. — Helgoland 21. IV.1911. |208|115|26|19|41| — | —| - 
45| Bo. — Blücherhof, Meklen- 2 

burg 3. - 1.1906. 12291130129121144] —| — 
46| Bo. 404. Bonn 20. I. 1912. 122011301271211431 — | — _ 
47 W. 33047. Innsbruck, Tirol eas X. 1887. (2251125129,21143| —| — 
48 W. 33082. Brünn } 28. X. 1896. 123511381311231451 —| —| part. alb. 


Diagnosis: LINNÉ. C., Systema Naturae. Regnum Animale. Edit. X., 1758. 
pp, 824. p. 106. : 


Corvus Monedula 5. C. fusca, occipito incano, fronte alis caudaque nigris. Fn. 
svec. 72. .... Habitat in Europae agris; gregaria. 


Die Färbung der Nominatform ist die folgende: Die Kappe der 
Kopfplatte dunkel glänzendblau; der Hals ist gleichmässig dunkel- 
grau gefärbt ; der weisse Streifen am Unterhals klein ; der Rücken ist 
fast gleichmässig bläulich schwarz, er zeigt nur Spuren der hellen Wöl- 
bung ; die Unterseite hell schiefergrau. Maße : 7 226—242 (Skandina- 
vien), 230—242 (Danmark), 230—240 (Finland), 229—232 (Polen), 
228—245 (Deutschland), 230 (Österreich) : © 220—230 (Skandinavien), 
225—230 (Danmark), 211—235 (Finland), 208—229 (Deutschland), 
225 (Tirol), 235 (Böhmen). 

PARIS und WITHERBY haben schon erwähnt, dass die Nominatform 
hell ist. Diese Dohle lebt in Skandinavien bis zu 63° 30', auf den 
Dänischen Inseln, in Nord-Jütland und Finland. Nach SACHTLEBEN 
soll die Rasse auch in Litauen brüten, aber das ist nicht anzunehmen. 
Zwischen den finnischen Exemplaren befinden sich einige, welche soem- 
meringi schon sehr nahe stehen, da ja die Rasse sich durch die finnische 
Population eng der Nominatform anschliesst. Nach NIETHAMMER soll 
auch in Deutschland östlich von der Weichsel die Nominatform leben, 
was man aber auf Grund meines Material nicht vermuten kann. Die 
Nominatform erscheint in Deutschland als Wintergast ; wenn einige 
Exemplare ausnahmsweise in Nord-Deutschland auch als Brutvögel 
vorkommen, so muss man N.-Deutschland und S.-Dänemark, als 
Übergangsgebiet zwischen monedula und der mitteleuropäischen turrium 
betrachten. 3 

Die finnische Population kann auf dem Zug bis S.-Belgien wandern, 
was Ringfunde beweisen; man hat sogar eine zurückgebliebene 
finnische Dohle in der Brutzeit dort gefunden. Gelegentlich des Sommer- 
striches wandert die Nominatform auch nach Norden, so hat man eine 
Dohle 155 km. nördlich von ihrem Brutort im August geschossen. 
N.-dänische Dohlen sind in Belgien, NW. Frankreich, ja sogar in Eng- 
land wiederfunden worden. 


ET PPT SAIT ee 


“ee 7 STE a 


STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 


177 
Coloeus monedula turrium. BREHM. 
Karpathen-Becken. 
ő 
Transsylvania. 
49 W. 33024. Fogaras 10. II. 1888. 12371142133124146] —| — 
50! -N. 200/c. Fogaras 7. 111.1896. |228|/131|30|23|44] —| —| „soph.“ 
BE No 2158. a. Fogaras 18. V.1897. 12291126130121145] —| —| I. Jak 
52 IN. 3322/16. a. Lamkerék, Szeben 4. V.1899. 12381124131124146] —| —| abgen. 
St. N: 3322/16.b. | Lamkerék, Szeben 4. V.1899. 12371132129122144| —| —| 
54 W. 33053. Nagyenyed 4 21. III.1885. 12321140133125144] —| — 
55 N. 2612/12. Nagyenyed 14. IV.1900. 12321134130124144] —| —| I. Jak 
56 O. 3310. Kolozsvár 19. II.1937. 12361138130124146] — | — 
57 O. 3309. Kolozsvár 18. IV.1937. 12391135132124147] —| — 
58 N. 3103/19. Borossebes, Arad ‘8. IV.1891. 12271128129123]143] —| —| I. Jak 
5 Nördliche Karpathen. 
59 O. — Sátoraljaujhely 57%: 1V,1938; En 140134 2 pe iin a 
60 N. | 3104/41. | Nógrád 16. IV.1894. |241|135|32|23|47| —| —| „soph. „ 
Tiefebene. 
61 N. 3512/3. Jászberény 10. V.1929. 124111391311231451] —| — 
62 0. = Temesvár 15. 11.1938. 1230113513012314213411260 
» 63 N. 2622/1. Temeskubin . LBS V.1900. 12371136130121144] —| — 
64 N. 2473/1. a. Futtak 26. IV.1899. |226)126/32/23|47| —| —| abgen., I. Jak. 
65 RN: 2473/1.b. Futtak 26. IV.1899. |228|127|30|23/46| —| — I. Jak. 
66 N. 2473/1.c. | Futtak 26. IV.1899. 12301135132123147] —| — 
e 67 N. 2473/1.d. Futtak e 28. IV.1899. 12291127130123146| —| — 
68| N. 2473/1.f. | Futtak 28. IV.1899. 12271132132124147] —| — 
69 1. 2472/8. Futtak 30. IV.1899. 12361135131123145] —| — 
70 0. — .| Ujverbász 20. IV.1938. |230|127|29|22/44| —| — 
71) pá. — Sövenyhäza 6. IV.1935. 12331130130123144] —| — 
72 0. er Kecskemét 27. IV.1938. 1251114513212414913611249 
73 0. — Kecskemét 28. IV.1938. 1230113413112214613431218] I. Jak. 
74 0. — Kecskemét 30. IV.1938. |239/140|33|/24/48|350/222| I. Jak. 
75 O. — Kecskemét 30. IV.1938. 1243114413112414613671238 
10! 0. 1125. Nagykőrös \ 31. III.1933. 12271132131122145] —| —| part. flav. 
77 W. 33017 Gödöllő 6. V.1910. |240|140|30|22|47| —| — 
78 MW. 33018 Gödöllő 6. V.1910. 123511371301221451 —| — 1 , soph.,, 
79 0. = Budapest 6. V.1938. 1225113013312314513481239| I. Jak. 
? 
Transdanubia. 
0. — Budakesz 16. V.1938. |240,143|30|23|143|1350|249 
0. — Budakesz 12 V.1938. 1242114613512314913581252 
pá. — Érd 1. JIII.1934. |232|138|31|24|46|368] — 
N. —— Kistapé 26. III.1938. |2371133|31123]45| —| — 
O. — Kistapé 26. III.1938. |249)125/33/23/46/350/209/] I. Jak. 
0. — Kistapé 26. III.1938. 1251113513112214613401214 
0. — Kistapé 26. III. 1938. 1228113013212414713601242 
0. — Kistápé 2. IV.1938. 1240114113212314813651247 
0. = Kistäpe 4. IV.1938. 1230112613412414513501233 
0. — Kistäpe 23. IV.1938. |247|142|33|23|45|376|229 
0. —— Kistápé 23. IV.1938. 1247113413412514513651245 
0. — Kistäpe 23. IV.1938. |228/133|32|23|47|354]|217 
0. — Kistapé 25. IV.1938. 1251114313112214613681249 
0. — Kístápé 25. IV.1938. 1247115413412314613531227 
0. — Kistápé 25. IV.1938. 1237113613212314613681249 
0. — Bätaszek 1. 11I.1938. |240|146|33|25|45|362|242 
O. —- Bátaszék 9. III.1938. 1248114013312514613701259 
0. cs . Bátaszék 12. IV.1938. 1234114413212414413651234 
0. — Pécs 22. I1.1938. 1239114513312414513571293 
0. ._ Nemetlad—Gyöngyös|- 
puszta 8. IV.1938. 12451145 33/23|47|358|258 
o — Nemetlad—Gyöngyös|- 
puszta 8. IV.1938. 1231114013212314513621242 
o — Kéthely 31. III.1938. |123:1:4013212414613701246 
N. 3557/70. Räd-Balatonlelle 9. V.1937. |25t|131|31|23|45| —| — 
N. 3557/71. Räd-Balatonlelle 9. V.1937. | 2271126132123144] —| —| I. Jak. abg. 
N. 3557/72. | Räd-Balatonlelle 9. V.1937. |235|139/30|22|44| —| — 
N, — Tihany 12. V.1938. 12211135134124145] —] — 
pá. 233. Hajmáskér 20. II.1935. 1247114213012314513551213 
pá. 235. Hajmáskér 20. II. 1935:.-1235/135|34|24|45|3651230 
pá. 236. Hajmáskér ! 20. II. 1935. 1230113412912314513501232 
pá. 238. Hajmáskér i 20. II. 1935. 123711401311221451350/1214 
pá. — Hajmäsker 20. 11.1935. 1242114013112414713651231 
80. 102. Egervár 93. V.1938. 12371134131122145] —| —| I. Jak. 
N. 2465. ! Alsószeleste, Vas 20. IV.1899. 12331133131123144] —| — 
0. —- Nagycenk 26. I.1939. |235|140|29|22|43|350|234 
0, — Nagycenk 26. 1.1939. |243|140|30|23|42|357]|245 


12 


2 "FORO, NS hs 
> Fa Ne Pe oy 
s > Eh 1 


178 . DR. ANDREAS KEVE KLEINER n | [Aquila 


Slavonia. 


115 Bo. — | Vukovár 18. III.1912. 123711431321241461 —| — hi 
116| Bo. — Vukovár 26.  III.1912. 12321135131123 sl —| — 
117 Bo. | — Vukovár DI V.1912. |231|135|31|23|44|] —| —| I. Jak. 
7 = 
Transsylvania. 
118 N. 2158. b. Fogaras 30. IV.1897. 12301132131122145] —| —| I. Jak. 
119 W. 33025. Fogaras 30. VI.1898. |217|129|30|21|40| —| —| abg. 
120 N. 2158. c. Fogaras 11. VII.1897. 12221125129122143| — | — 
121 N. 2158. d. Fogaras 15. VII. 1897. |230|125]|31|22|/45|] —| —| iuv. 
122 N. 3323/358. Alsócsórá, Alvinc 23. XI.1887. |216|121|29!22|/45| —| —| part. alb. 
123 N. 3322/16. c. Lámkerék, Szeben 4. V.1899. 12281125 28]22 42] —| — 
124 N. 3322/16.d. Lämkerek, Szeben 4. V.1899. 12311126130122143] —| — 
125 N. 2450. Nagyenyed 7. IV.1899. 1225]1134129122]145 
Nördliche Karpathen. 
126) O. | — Eperjes 14. IV.1938. 1228112512912114013301247 
127 0. — Eperjes. 14. IV.1938. 1220112712812114513301236 
128 0. — Eperjes 16. 1V.1938. 1223112912712014513221156] I. Jak. 
129 0. — Sätoraljaujhely 4. V.1938. |228/134|27|22|43|347|213| Brutf. 
130 O. _— Sätoraljaujhely 10. VI.1938. |226|133[29|21|40|345|208 
Tiefebene. 
131 N. 3512/4. Jászberény 10. ° V.1929.1 2121113130,22143| —| —| I. Jak. abg. 
32 0. — Ökigyös, Bekes 8. V.1938.| 240|144|26/21|40|360}223 
33 O. — Szeged" 10. I.1933.] —112012912214313201 —| Ringv. 
34 N. 2473/1.g. Futtak 26. IV.1899.| 218/120/28/21|/43| —| —| I. Jak. abg. 1 
35 0. — Ujverbäsz 2. V.1927.| 226/133/31/24/45) —| —| I. Jak. i 
36 pà. — Sövenyhäza 6. IV.1935.| 2381139129122145] —| — 
37 0. — Kohäryszentlörinc 1 V.1938.| 220|130/27|21|40/335|206| Brutf. 
38 0. — Kecskemet 8. IV.1938.| 215111812912114313201191 
39 0. — Kecskemét 30. IV.1938.| 2371135130121]48] —| — 1 
40 W. | 33015. Gödöllő 6. V.1910.| 2281130130122145| —| — | | 
41 33016. Gödöllő 6. V.1910.; 2321131128/120]44] —| — 3 
Transdanubia. È 
1421 . O. — Martonväsär, Szent- | 
; lászlópuszta 7. V.1935. |232/140|31|24|47|] —| — 
143 0. — Kistápé 4. IV.1938. 1230113012912114813501230 + 
144 O. — Kistápé 13. IV.1938. |228|126|28|22|41|340|222 h 
145 0. — Kistäpe 25. IV.1938. |242|143|31|24|48|357|234| Brutf. À 
146 N. 3525/1 Lengyel Te V.1933. 12221118129121143] —| —| I. Jak. abg. ; 
147 O. — Bâtaszék 29. 111.1938. 1224113013012214313301195 | 
148 O. — Bátaszék 26. IV.1938. 12351130128121144134012181 Br utf. 
149 O. — Bátaszék 11, "V.1938. 1225113413212314713361212 
150 O. — Bátaszék 8. V.1938. |225|129|31|22|46|340|201 
151 O. — Hercegszabar 16. V.1938. 1210112213012114713311198] I. Jak. 
152 O. —- Németlad, Gyöngyös- 
puszta 8. IV.1938. 1230113113012314513401208 
153 N. 3557/73. ] Rád— Balatonlelle 9. — V.1937. 12171121129122143] —| —| I. Jak. abs. 
154 N. 3507/2. Tihany 2. V.1931. |226|127|28|21|45| — | — 
155) N. 2555/25. Tihany 27. VIII. 1936. |2251123127122143| —| —| Maus. 
156 pà. 234. Hajmäsker 20. II. 1935. 1230113012912214313371222 
157 so. 103. Egervär 13. V.1938. 12271132131123145] —| —| I. Jak 
158 N. 3500/1. Ivánc 10. V.1931. 12251132130123144] —| — \ 
159 O. 601. Molnaszecsőd 2. V.1902. 122511281301221421 —| —| part. alb. 
160 O. 389. Kisbodak 14. VI.1925. |214|125|28|20|42] —| —| iuv. 
161| stu. — Mosonszentmiklös 9. IV.1933. 12221135129122143] —| — 
Slavonia. 
162| Bo. — Vukovär 26. III.1912. |225|130|31|22|42| —| — 
163 Bo. — Vukovär 26. III.1912. 12271128131122 ss — = 
164 Bo. — Vukovär 27. IV.1912. 12181124130122]146] —| — 
Sex? 


Transsylvania. 


165] N. | 3037. | Hunyaddobra | 11. X.1906. |220|116|30[22]44] —| —| flav., abg. 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 179 
Nördliche Karpathen. 
166] Pa. | 518. | Magyarkomjät | 15. 1.1988. |215|135]30|22]42| —| —| 
Tiefebene. 
167| O. | 2744. | Gara, Bäcs | 20. III.1929. |223|131|29|21|43| —| — | 
A Transdanubia. 
168 (CA 826. Pesthidegkut ae V. 1932. wa 143 30/21 44] —| — 
. 169 O. 109. Iharosberény Print. 1906. |240/147|29/22|44| —| — 
170 N. 3500/2. Ivane 27. V. 1931. |225|122/30|24/45| —| —| I. Jak. abg. 
171 oO. = Lébény —. VIII. 1933. |227|130|30|21|45] —| —| iuv. 
n° 172 0. — Lebeny $ —. VIII. 1933. 12251135128118144] —| —/ Maus. 
= 173 a: 2191. Hungaria — 1892. 12081124130/23145] —| —| Alb. 
| Andere Regionen. 
4 3 
D 174) | D. C. 31039. | Ostpreussen 17. III. 1928. |235|132|30|21|44 
Br 175 D. C. 31042. Ostpreussen 17. III.1928. |12421133,29123 44 
D: 176 D. C. 31049. Ostpreussen 10. VI.1924. 12301132130122144 
ud D. C. 31050. | Ostpreussen 11. VI.1924. |230)121/31/21/45 I. Jak. 
A 178 D: C. 25631. Dresden 15. IV.1926. 12221126130122145 
= 179 D. C. 25633. Dresden 15. IV.1926. |235|133|32|24|45 
_ 130 D. C. 25422. Dresden 23. IV.1925. |225|131|30]|23|45 
_ 181 D. C. 25423. Dresden 23. IV.1925. |227|128|30|22|44 
182 D. C. 24844. Dresden 13: V.1924. |220|128|29|22|42 
= 18s} D. C. 24857. | Dresden 13. V.1924. |235|133|29|22|44 
_ 184 D. C. 24858. | Dresden 13. V. 1924. 12271128130122146 I. Jak. 
185) © D. C. 25420. | Dresden 14. V. 1925. |234|135|32|23|44 
e 186). D. C. 25424. | Dresden 14. V.1925. |235]|132|32|24|45 
É - 187 D. C. 26931. Dresden 6. VI.1930. |215|127|26|21|42 I. Jak. 
« 188 D. C. 22612. Dresden 13. VI.1922. |230|133|30|22|43 
# 189 D. C. 22619. | .Dresden 3. VI. 1922. 12251125129122]44 
È 190 D, C. 22621. Dresden 13. VI.1922. |240|140|35|26 46 
= :191 D; C. 22614. Dresden 18. VI.1922. |229/134|31|23|45 
Ù (192) D. C.31048. Wurzen, Sachs. 19. IV.1911. |227/130|29|21|46 
193 D. C. 31046. Leipzig 4. V.1913. |236|134|30|22|45 I. Jak. 
1 -194| Bo. 5521. | Marburg, Cassel 6. V.1899. |231|140|30|23|44 
> 195| Bo. 5522. | Marburg, Cassel 6. V.1899. 12451141131]23]45 
1961 Bo 3255. | Abendorf b. Merhen- 
x heim 28. III. 1923. |232|136|30|22|48 
2107| Bo. — , | Bergheim a. Sieg, 
at Rheinpr. 15. IV.1905. |232|135|30|/22/46 
198) Bo. — Bergheim a. Sieg, 
E. Rheinpr. 11. IV.1906. |223|132|28|20|42 
a Bo. 3354 Wissen, N. Rhein 10. IV.1925. |221|130|29|21|46 I. Jak. 
én Bo. 3256 Wissen, N. Rhein 16. IV.1923. |224|140|33|23|45 
Bo. 3258 Wissen, N. Rhein 16. IV.1923. 12161130128121144 abg. 
Bo. 3257. Wissen, N. Rhein 16. IV.1923. 1234113530 22147 
Bo. 701. | N. Ingelheim 19.  IV.1910. 12341128131123143 
Bo. 5614. N. Ingelheim 19. IV.1908. 12391140131122146 
Bo. 5613. N. Ingelheim 20. IV.1908. 12421132130123148 
M. 13.428. | Ascholding, Obbay. 5. . V.1913. |281/135/31/23/46 
M. 18.310 Ascholding, Obbay. 21. IV.1918. 12401142132124146 
M. 17.167 Hall b. Insbruck, 
Tirol ol. V.1909. 12361135132123144 
W. 33044. Hallein, Salzburg 4. IV.1882. |249|145|32|23|45 : 
W. 33045. Hallein, Salzburg 22. VI.1883. |220/133/30/21/43 luv. 
W. 33021 Marburg a. Drau 24. IV.1913. |234|135|32|23/45 
W. 33039. | Krummbach, N.Öst. | 16. IV.1922. |230|135|28|20|45 
Ww. 23996 Petronell a. Donau 26. IV.1937. 12351131129121145 
W. 23997. | Petronell a: Donau | 26. IV.1937. |237|140|30|21|42 
W. 23998. | Petronell a. Donau 26. IV.1937. |233|135|30|22|43 
W. 23999. | Petronell a. Donau | 26. IV.1937. |242|138|33|24|45 1 
hajós 33035. Velm, Wien 17. VI.1906. 12051125126118143 iuv. 
1h, À 33032. Velm, Wien 3. VII.1905. |235|141|32|24|46 
we 33033. Velm, Wien 4. VII.1905. |238/140|31|23|47 } 
Ww. 33034. | Velm, Wien 12. VII.1905. |239|131|30|23|47 iuv. 
W. 33037. | Laxenburg, Wien 12, " IV. 1910. |237|133|32|24|47 
W. 33038. | Laxenburg, Wien 12. IV.1910. |227|122|30|22|45 I. Jak. 
W. 24140. Achau, Wien Ta V.1930. 12261130] —|—142 
We 10902. Wien, Prater 24. III. 1892. 12311134130122146 
w. \ 10903. Wien, Prater 29. III.1892. |230|135|30|22|46 I. Jak. 
W. 33031. Wien, Prater 18. XII.1896. |237|134/32|23|44 
Ww. j 4866. Wien, Lainz 11. VI.1934. 11881120126119]144 iuv 
Wa. | - 357. | Bielany, Warszawa | 14. IV.1918. |240|138|29|21|46 


x 


180 


229 
230 
231 
232 


233 


234 
235 
236 
237 
238 
239 
240 
241 


242 
243 
244 
245 
246 
247 


248 
249 
250 
251 
252 
253 
254 
255 
256 
257 
258 
259 
260 
261 
262 
263 
264 
265 


266 
267 
268 
269 
270 
271 
272 
273 
274 
275 
276 
277 
278 
279 
280 
281 
282 
283 
284 


285 


286 
287 
288 
289 
290 
291 
292 
293 
294! 


295 
296 
297 


Bey S RSS GES SBS ES s cia 


Bo. 


fjekelelelelelekelelekekekeímáe 


A 


85/30. 
152/33. 


82/35. 
82/35. 
82/35. 
100/35. 
9050. 
9054. 


DR. ANDREAS KEVE 


Bielany, Warszawa 
Bielany, Warszawa 
Bielany, Warszawa 
Chojnéw, Gröjec, 
Warszawa 
Zawiercie, Bedzin, 
Kielce 
Myslovice 
Myslovice 
Myslovice 
Myslovice 4 
Wojdylowka, Tatry 
Wojdylowka, Tatry 
Girarne, Tatry 
Hryniawa, Kosow, 
Stanislawow 
Zdolbunow, Wolyn 
Zdolbunow, Wolyn 
Zdolbunow, Wolyn 
Dolsk, Kovel, Wolyn 
Bihac, Bosnia 
Bilek, Bosnia 


Schwiebus, Brandenb. 

Ruhland, Schles. 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Dresden 

Kornsand b. Vier- 
stein 

Leipzig 

Bonn 

N. Ingelheim 

Oppenheim 

Marburg a. Drau 

Petronell a. Donau 

Petronell a. Donau 

Petronell a. Donau 

Petronell a. Donau 

Laxenburg, Wien 

Wien, Prater 

Marchfeld, N. Ost. 

Litschau, Waldv iertel 

Oschmiana, Wilno 

Oschmiana, Wilno 

Oschmiana, Wilno 

Oschmiana, Wilno 

Oschmiana, Wilno 

Ros, Wolkowysk, 
Bialystok 

Ros, Wolkowysk, 
Bialystok 

Bielany, Warszawa 

Bielany, Warszawa 

Bielany, Warszawa 

Myslovice 

Wojdylowka, Tatry 

Wojdylowka, Tatry 

Zloczow, Tarnopol 

Zdolbunow, Wolyn 

Kozangrodek, Lumi- 
niec, Polesie 

Radomir, Bulgaria 

Radomir, Bulgaria 

Bihac, Bosnia 


DE ty ey Los 
RASSZ44 agagdaláa 


KLEINER 


/ 


1918. 
1917: 


LOU 
III. 


1934. 


1932. 
1932. 
1932. 
1932. 
1932. 
1930. 
1930. 
1930. 


1933. 


.1902. 
. 1918. 
. 1926. 
. 1910. 
. 1898. 
‚1921; 
‚1937. 
. 1937. 
.1937. 
:1937. 
.1910. 
. 1897. 
.1937. 
. 1935. 
. 1916. 
. 1916. 
. 1916. 
. 1916. 
. 1916. 


. 1935. 
. 1918. 
FIQLT, 
. 1917. 
. 1932. 
. 1930. 
. 1930. 
. 1935. 
7, 1935. 


. 1935. 
. 1935. 
. 1935. 
. 1935. 
- 1911. 
‚1911. 


.1879. 
„1919, 
ak 
. 1926. 
. 1924. 
. 1924. 
. 1924. 
. 1924. 
. 1924. 
. 1924. 
.1922. 
. 1922. 
. 1922. 
. 1922. 
. 1922. 
„1922, 
. 1924. 


.1935. 


. 1935. 
. 1933. 
. 1933. 
1911, 


| 


2351140131123144[ 
2381140132123145 


2291134131123145 
2441140133124146 
234|140|29|22|43 


‘|232|136|29|21|45 


237|139/31|22|45 
237|139|30|22/47 
237|135|30|22|45 
235|135|30|23|48 
236|140|32|23|46 
235|137|29|22|44 


230|135|28|20|41 
230|132|31|23|46 
239|140|/31|23|44 
228|123|28|20|44 
240/140|29| 23/43 
233|135|30|23|45 
232!130|31|22|46 


216|120|28/20/43 
2201123128120142 
225|128|29/21|42 
216|130|28|21|43 
2261130|31|23|40 
2201127130122145 
218|130|29|22|44 
216|119|27/20|41 
211|118|28|21|41 
212|118|27|20|42 
219|131|29|21|43 
218|131|30|22/41 
224|126|29|21|43 
220|121|29|20|41 
228|130|29|20/42 
218|115|28|20|41 
213|128|30|22|43 


230|135|28|20|41 
219|126|30|22|42 
227|133|28|21|48 
235|133/28|22]43 
223|127|27|21|40 
214|119|28|21|42 
233|130|29|21|45 
232|130|29|21|43 
229|127|28|20|41 
231|131/30/22|45 


219/121|29|21|43] - 


225|132|31|22/41 
223|130|30|22|42 
225|120|29|21/|45 
235|140|27|21|44 
220|124|28|20|44 
231|132|32|23/43 
228|132/30|22|46 
2371136 —|—|44 


2261133129121144 


224|127|29|21|43 
225|126|29/22|43 
226|125|28(21|44 
217|128|30|2243 
222/130|29|21|42 
226|132|27|21|42 
216|122|27|21/48 
230|130|28|20|44 
229|126|28|21|44 


226|127|28|20|42 
2281126 |29/21|43 
223(126/30|21|42 
225|122|31|23|41 


LI 
LI 


| 
| 


ae 
Peake 


BRIE 
Bier ce! 


[Aquila 


I. Jak. 


I. Jak. abg. 
Typ. sophiae 


I. Jak. 
Te Jak; 


2 esr) eet Ei 


abg. 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 181 
Sex. ? 
298 W. 33046. Hallein, Salzburg 5. IX.1893. 12091130130123143] —| —| iuv. 
299) W. 12247. | Wien, Prater 5. VI. 1894. |180| 92126119/44| —| —| iuv. 
300 We 33040. Osterreich — 2181132130122144] —| —| part. alb. 
3011. Pa: 328. Ckyne, Sumava, 
Bohemia 5. — II.1937. |220|125 28121144) —| — 
30211: Pai 73. Moravany v. Cechach | 3. IV.1932. |243)141/—|—|45| —| — 
303) Pa. 74. Vojtechodol u. Koko- 
Tina 20. V.1934. 12311125132123145] —| — 
304| Pa. 79. | Vojtechodol u. Koko- 
rina 30. V.1934. |230|140|30|22'/44| —| — 
305] Pa. 70. | Pelhrimov, Bohemia | 26. II.1935. |236|135|32|23|47| —| — 
306 Ps: 22. Liten, Podbrdy, Boh. 6. VI.1933. 12271130131122140] —| — I. Jak., agb. 
Maus 
307| Pa. "YA Liten, Podbrdy, Boh. | 6. VI.1933. 12251117131123144] —| —| I. a abg. 
aus 
308| Pa. 78. Liten, Podbrdy, Boh. | 6. VI.1933. |238/137|32!2344| —| —; abg., Maus. 
309 N. 286/1. Bohemia — | 232|122|30 2443| —| —| Alb. 
310 Wa 78/35. Rajgröd, Bialystok 28. V.1935. 12201128129121146] —| — 
311 Wa 78/35. Rajgród, Bialystok 28. V.1935. |240|140|32|22143| —| — 
312} Wa 102/35. Rochy, Krostoszyn. 
Poznan, 16. IV.1935. 12351136132123144] —| — 
313). Wa 92/31. | Siostrzytow, Lublin 15. VII. 1931. |230|107|—|—|45| —| — 
314; Wa. — Zarzecze, Jaroslaw, 
? Lwow 16. V. 1936. 12361136132123145] —| — 
315] D.C. 22112. | Wladimir Wolhynski III. 1917. 121511231251191431 —| — 
316| Wa. 100/35. | Dolsk, Kowel, Wolyn | 13. V.1935. 122811291281201441 —| —| I. Jak. 
317| Wa. 97/35. | Kozangrödek, Lumi- 
niec, Polesie 6. . IV.1935. |230|[130|[—|—[43] —| — 
Diagnosis: BREHM, CH. L., Handbuch der Naturgeschichte aller Vögel 


Pi 


Deutschlands. Ilmenau, 1831. pp. 1088, Taf. XLVI., p. 174—175.: 
1. Die Thurmdohle. Monedula turrium, Br. (Corvus monedula, Linn. N. W. 2. Th. 


Taf. 56, 1.) 
Der Hinterkopf und Nacken aschgrau, RS Schnabel sehr kurz, der Scheitel viel 


höher als die Hinterstirn. 

Sie ist 14""8""" — 15"" 6"" lang und 29’’ —30’’ breit. Der Augenstern 
weisslich, die Stirn und der Scheitel dunkelschwarz, der Hinterkopf und, Nacken asch- 
grau, der übrige Oberkörper blauschwarz, der Unterkörper schiefer — oder grauschwarz- 
Die Jungen haben einen grauen Augenstern und schmuzige Farben. Sie lebt auf den 
Thürmen und anderen hohen Gebäuden der getreidereichen Gegend unseres Vater- 
landes, in kleinen Gesellschaften auch in hohlen Bäumen der Vorhölzer, ist dreist und 
scheu, und legt auf ein schlechtes Nest 2 bis 7 blaugrüne, dunkel-gefleckte Eier. 


Die zur meiner Verfügung gestandenen 125 ungarischen Dohlen 
beweisen, dass die ungarische Population zu der mitteleuropäischen 
gehört. Die mitteleuropàische Dohle trägt mit Recht den Namen 
turrium von BREHM, weil sie, wie wir es sehen werden, mit der west- 
europäischen nicht identisch ist, und VIEILLOT gab seinen Namen 
. — spermologus — der süd-französischen Population, mit genauer Um- 


. schreibung ihrer Rassenmerkmale, und hielt noch die mitteleuropäische 


fiir identisch mit der Nominatform, somit hat der Name BREHM’s 
die Priorität für die mitteleuropäische Population. KLEINSCHMIDT 


halt diesen Namen unberechtigt, mit der Begründung, dass er sich 
nur auf eine an gewisse ökologische Eigenschaften gebundene Popu- 
lation bezieht, und will einen neuen Namen C. m. brehmi KLEINSCHM, 


| co Wenn wir aber die Beschreibung betrachten, kônnen wir 
sehen, dass sie eine ausgesprochene Farbenbeschreibung ist und sich 
nicht ausschliesslich auf eine unter bestimmten ökologischen Um- 


182 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


n 


ständen lebende Dohle bezieht. Die meisten Forscher, wie HARTERT, 
MEINERTZHAGEN, WITHERBY, NIETHAMMER, etc. nennen die mitteleuro- 
päische Dohle noch heute spermologus. à 

Mit der Frage der Rassenzugehörigkeit der et Dohlen 
befasste sich zuerst CHERNEL (1899). Er meint, dass die östlichen Dohlen 
einen sehr weissen Hals haben. Solche Stücke hatte er bei Temeskubin 
(S. Ungarn) geschossen, dagegen im Com. Vas (West-Ungarn) erlegte 
er meist nur dunkelhalsige. Diese bilden nach ihm einen Übergang zwi- 
schen den westeuropäischen und südosteuropäischen und asiatischen 
Dohlen, aber stehen doch näher zu der letzteren (collaris). MADARÁSZ 
(1899) meint, dass die mitteleuropäische Dohle mit der skandinavischen 
identisch ist und dass diese Rasse auch in Ungarn lebt, ausgenommen 
den SO. Teil von Transsylvanien. Nach MADARÁSZ lebt in den östlichen. 
und südöstlichen Gebieten des Karpathen-Beckens eine Dohle mit 
einem weissen Halbhalsband, der Übergang zwischen den zwei Rassen 
wäre ganz gleitend. PARROT (1907) hatte die ungarische Dohle auch 
untersucht und hebt hervor, dass das weisse Halsband bei den unga- 
rischen Dohlen sich deutlich zeigt, trotzdem hielt er sie aber als zu der 
mitteleuropäischen Rasse gehörig. FENYES reiht die ungarischen Dohlen 
zu der Nominatform (1914). GENGLER (1918) hielt die ungariche Dohle zu 
mitteleuropäischen Rasse gehörig, doch beobachtete er bei Kiskun- 
dorozsma am 17. II. 1914. eine Truppe von Dohlen mit hellem Halse, 
die er als collarıs bestimmte. Sein angebliches Belegstück aus West-Ungarn 
ist aber eine soemmeringi (siehe No. 521.). CHERNEL (1918) spricht in © 
seinem Nomenclator aus, dass der soemmeringi-Name nur dann für die © 
ostungarischen Dohlen anzunehmen wäre, wenn erwiesen wird, dass die 
russischen Halsband-Dohlen mit jenen im Balkan und den bei uns 
. lebenden identisch sind. DuponD (1925) und PARIS (1929) meinen, dass | 
in West-Ungarn warscheinlich die westeuropäische Dohle lebt, und in « 
Ost-Ungarn die russische Rasse; leider äussern sie über die ganze Popu- | 
lation keine Meinung. CONGREVE (1929) determinierte seine geschossene ; 
Brut-Dohle aus der Umgebung von Temesvár (Bánát) für typische 
mitteleuropäische Dohle, während er die Dohlen von der Umgebung | 
von Hätszeg und Piski (Transsylvanien) als Ringel-Dohlen zu beobachten — 
olaubt, doch in gemischtem Bestand. Nach Mayaup (1933) gehört die 
ungarische Dohle zu der mitteleuropäischen Rasse, nur in Transsylva- 
nien lebt C. m. soemmeringiS turrium. Wie wir sehen, unterscheiden die - 
Verfasser noch nicht die Halsband-Dohlen deutlich von denen mit 
hellen Halse, und es ist bei jedem Forscher der Mangel an Material bei 
dieser Frage zu spüren | 

Die mitteleuropäische Dohle schliesst sich eng an die Nominatform an. 
Ihre Rassenmerkmale sind die folgenden: Die Kappe der Kopfplattes 


a 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 183 


hat mehr purpur Schimmer, als bei der Nominatform ; der Hals ist 
schon nicht mehr so gleichmässig gefärbt, sondern er ist heller und. sil- 
berig schimmernd ; das weisse Halsband erscheint nur in Spuren ; der 
Rücken ist dunkler, und durch die Besäumung der einzelnen Federn 
stark gewellt; Unterseite schiefer-schwarz mit starker Wellung. Flügel- 
länge : Karpathen-Becken d (55) 221—-251 (23710), 9 (32) 215—-242 
(227-78) ; Deutschland 4 (28) 220—245 (232:08), 9 (20) 211-230 
(220-90) ; Österreich & (14) 226—249 (235-71), © (4) 229—232 (—); 
Polen d (16) 229—244 (236-12), © (12) 216—-237 (227.33) ; Bulgarien 9 (2) 
223-228; Bosnien g (2) 232--233, © 225. Gewicht: Karpathen-Becken 
d (27) 213—259 (237-78), Q (16) 191—247 (216-63) gr. ; für die deutsche 
Population nach NIETHAMMER d (5) 224—257 (243); © (4) 193—215 
(203) gr. | 

C. m. turrium hat BREHM aus Mittel-Deutschland beschrieben 
Seine Verbreitung nach meiner Untersuchung ist.die folgende : Deutsch- 
land, grösster Teil von Polen, Österreich, Bohemia und Ungarn. 

Die mitteleuropäische Dohle geht in N. Deutschland gleitend in 
die Nominatform über ; in N. Holland, an der westlichen und südlichen 
Grenze von Deutschland, so auch in Bayern in die westeuropäische Rasse. 
So kann man deutlich beobachten, dass bei Bonn die Dohlen schon 
anfangen schwärzer zu werden, von hieraus nach Süden finden wir immer 
mehr dünklere Exemplare. Diese dunkle Population nennt KLEIN- 


| SCHMIDT 0. m. hilgerti, was nicht anderes ist, als C. m. turrium= sper- 


mologus. So geht diese Rasse auch in die Balkan-Rasse über. Bei Wien 


. sind schon sehr helle Exemplare zu finden — gleichzeitig auch sehr dunkle 


—, die ungarische Population neigt dazu schon hell zu werden, und 
an der Drau und Untern-Donau dringt schon die balkanische Rasse auch 
als Brutvogel in das Gebiet von turrium ein. Nach Osten ist ihre Grenze 
sehr interessant. Am kompliziertesten ist die ostpreussische Population — 
C. m. tischleri KLEINSCHMIDT —-, weil sich hier drei Rassen, also auch 


. die Nominatform, treffen. Der Übergang zeigt sich in der graueren Hals- 


färbung. In den Baltischen Staaten lebt schon C. m. soemmeringi, den 


. Übergang finden wir zwischen turrium und soemmeringi in N. Polen, 
. in der Gegend von Grodno und Wilno, was eigentlich schon mehr zum 


Gebiet der soemmeringi gehört. Von hier an längs der östlichen Grenze 


von Polen, besonders aber in Wolyn lebt die ©. m. turrium S soemme- 
x 


. ringi. Dieser Population gab DUNAJEWSKI den Namen C. m. sophiae. 


. Nach den gemeinsammen neuen Untersuchung mit DUNAJEWSKI haben 


- 


# 


nae 


pak rg te 


wir zusammen beschlossen, dass wir diesen Namen synonym mit turrium 
halten, und dass diese Population als C. m. turrium S soemeringi be- 
zeichnet werden kann. Der Typus der sophiae ist tatsächlich ganz ver- 
schieden von den sämtlichen anderen Rassen, Der Hals ist sehr hell, 


184 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aguila 


und silberiger als bei turrium. Das Halsband zeigt sich nur in Spuren ; 
Der Rücken ist sehr ähnlich mit den dunklesten Fasen von turrium, 
die Unterseite ist gleichmässig schwarz, was wieder an soemmeringi 
erinnert. An Hand der Serie ist aber klar, dass ‚sophiae“ von turrium 
nicht zu unterscheiden ist, was noch bestätigt wird durch die Tatsache, 
dass solche Exemplare überall vorkommen, wo soemmeringi an andere 
europäische Rassen grenzt. Während der Zugzeit sind auch im Karpathen- 
Becken solche zu finden, was auch die Ringwiederfunde bestätigen ; 
so wurden schon zwei polnische Dohlen in Ungarn geschossen. 

Die südpolnischen Dohlen, am Nord-Rand der Karpathen sind 
ebenfalls sehr interessant, sie sind auffallend dunkel. Nach DUNAJEWSKI 
(in. litt.) verlangen besonders die Dohlen aus der Gegend Lwöw usw. 
eine eingehendere Untersuchung. Vielleicht handelt es sich hier um eine 
interessante oekologische Variation — meiner Ansicht nach —? 

Die mitteleuropàische Dohle zieht im Winter nach S., bez. SW., 


aber ein grosser Teil der Population bleibt im Winter zurück und macht 


Streifzüge nach allen- Weltrichtungen ; so flog eine aus Zenta z. B. 
nach N. Nach den Ringwiederfunden kann man feststellen, dass die 
polnischen Dohlen nach W. nach Deutschland, und nach S., nach 
Ungarn ziehen. Die Richtung des Zuges der ostpreussischen Dohlen ist 
immer W., SW. ; die tschechischen Dohlen hat man in südlicher Richtung 
in Österreich geschossen. Unter den Bälgen fand ich in Bulgarien und 
Bosnien winternde Dohlen. So wie also die nordischen und nordost- 
europäischen Dohlen in Mitteleuropa überwintern, so überwintern die 
mitteleuropäischen, also auch die ungarischen Dohlen teils im Gebiet 
der Rasse des Balkan, teils im Gebiet der westeuropäischen Dohle. 


\ 


Coloeus monedula spermologus. VIEILL. 


Karpathen-Becken. 
2 


Transdanubien. 


318 O. — Kéthely 26. II.1938. ]1229113812912214213481215 
319 O. — Kéthely 31. III. 1938. [2221139 3122 42|344|214 
320 N 3555/24. | Tihany 27. VIII. 1936. |229|126|28|22|45] —| — 
Andere Regionen. 
3 
321] me. — Bremen 1. II.1897. 12371132130121|43| —| — 
322 M. 28402. | Metz, Lotharingia XII. 1906. |2721131/28/22142| —| — 
323| Le. 5580. Leiden Las V.1926. |234|141|32|24|45|] —| — 
324| Le. 554. | Voorscheten, Leiden | 13. VI.1906. |239|138|32|23|44| —| — 
325 Le. 3844. | s’Gravezand 10. V.1926. 12331138131123146] —| —| 
326 B. 30190. Huize, Limburg 18. IV.1930. |2391138131122143| —| — 
327 O. — Falaän, Namur 16. V.1932. |239|140|31|23|45| —| — 
328 oO. — Falaän, Namur 16. V.1932. [2451145133122147| —| — 
329] me. — Wick, Scotland 9. XII. 1913. |2461154134126146| —| — 
330] me, — Wick, Scotalnd 10, XII, 1913, |237|137|33|24]47| —| — 


| 1939/42] 
1 
N 
331] me. — 
= S32; me. = 
' 333) E. "11901. 64. 2. 
D 334 E. 490. 
335| E. 489. 
336| E. 3381 
337| E. 3388. 
338| O. 222 
TE Gam 14. 6. 10. 4. 
340) M. 28428. 
341] O. = 
3421 ma. 1.306. 
- 343) ma. 223. 
344] ma. 15.47. 
8451 O. 3277. 
:346| M. 28399. 
> 347| VW. 33043. 
© 348| Mt. a 
3491 O. na 
350] E. Pa 
351) VW. 33042 
+ 352) M. 17165 
353] D. C. 21059 
354] Le. 2115 
355| Le. 3848 
356| Le. 3842 
357| Le. 3855 
- 358 Le. — 
359 O. s 
3601| O. = 
361] E. 3383 
302 E. 3390. 
363 L. — 
TIA FR 
365| Me. de 
366| Ma. 1698. 
367| P. 15. 
368) ma. 1375. 
369) M. 28400 
370) Mi. = 
M 371 VW. 33076 
20372) O. dal 
373) W. 33020 
__ 374] W. 33041 
375) L. ei 
:376|  W. 33051. 
377| B. 10. 
‘ \ 

Bars P. 447. 
D 370) P. 448. 
380| Mi. — 
381] Mi. el 
_ 382] Mi. ae 
~ 383} Mi. ead 
. 384] Mi. 850. 
7 385) Mi. 21647. 


Diagnosis; 


> p. 40—41., 1817: 


wi 


*) VIEILLOT, Nouveau Dictionnaire d’Histoire Naturelle. 


*) Ex MAYAUD, Alauda, 1933, p. 346 -347. 


Wick, Scotland LO XP 1913: 
Tarbaluiss, Ross-shire 118. X. 1923. 
Dalkeith, Edinburgh |12. V.1898. 
Challanstall, Silverdale 

Leicester ire V. 1906. 
Challanstall, Silver- 

dale, Leicester 23: V.1915. 
Challanstall, Silver- 

dale, Leicester 23. V.1915. 
Challasnstall, Silver- 

dale, Leicester oe V.1915. 
Bickley nr. Tenbury, 

Worc. 4. XI.1988. 
Woborn Beds, Bedford|28. V.1914. 
Crane-Dear, Sussex 90) VE 1893. 
Jumièges, Normandie | 8. V.1938. 
Saumur 27.  111..1932. 
Saumur 11: V. 1928. 
Saumur 17. XII. 1938. 
Schaffhasuen, Schweiz 120. V. 1929. 
St. Gallen, Schweiz 27. I. 1914. 
Cremona Te I. 1895. 
Cremona 10. X.1919. 
Oristano, Sardegna 30. V.1938. 
Malta 23. V.1874. 
Wien, Museum 28. II. 1924. 
Helfenberg, O. Pfalz 116. IV.1910. 
Dresden 26 XII: 1911. 

2 
Leiden 4 V.1910. 
Wassenaar 8. V. 1926. 
Wassenaar < 8. V. 1926. 
Wassenaar 28. V.1916. 
Neerlangbroek, 

Utrecht 3. IV.1906. 
Wyneghem, Anwers 22... 01.1930; 
Falaen, Namur 16. V. 1932. 
Challanstall, Silver- 

dale, Leicester 28. V.1915. 
Challanstall, Silver- 

dale, Leicester 23: V.1915. 
Leicestershire 28. 0" TIT. 1912. 
Sandy, Bedfordshire | 25.  IV.1921. 
Tregrehan, Cornwall | 19. I. 1921. 
Saumur 9. IX.1933. 
Poitiers 32-) , BIT: 1937: 
St. Pierre d. 1. Fage, 

Hérault 18. V. 1932. 
St. Gallen, Schweiz 26. TIT. 1041; 
Corbetta, Milano doi I. 1924. 
Roma XII. 1908. 
Oriasto, Sardegna 28. V.1938. 
Leitersbergb.Marburg| 24. IV.1913. 
Wien, Museum 8. II.1924. 

Sex. ? 
Bury, St. Edmunds, 

Suffolk 15. "TIT 1898. 
Hadley, Middlesex Tea VILIOLZI 
Chambley, Meurthe et 

Moselle 1. 11 V.1918 
Didier Mer — 
Didier Mer = 
Massacinccoli, Quiesa | 5. IV.1932. 
Massacinccoli, Quiesa | 5. IV. 1932. 
Massacinccoli, Lucca | 20, XI.1931. 
Massacinccoli, Lucca | 26. XII.1931. 
Lombardia en 
Sardegna 30. XI.1902. 


240|135|33|24|45 
2401140135126148 
221|131|31|23|45 
237|138|30/22|48 
232/134/30|22|44 
240|135/33|24/45 
215|128/30|23]46 
231|137|20|22/43 


236|142|31|24|45 
240|142|31|22|46 


STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 


236|136/27|21|42/340 


236|150|31|23/45 
2471143133124149 
2411140133125146 
2321139133126146 
2381142132124146 
223|124/30|22/43 
239|135/30/22/47 
235|137|32|23|46 
2251123128121144 
2161122130122]144 
2361142131122146 
224|128|30|22|44 


223|127|30|21|42 
225|130|29/21|42 
225|130|29|21|42 
227\132|30|22|46 


224|126|28/22|44 
231|135|30|22|42 
220|125|30|22|44 


237|135|30|22/45 


215/120|28|21|46 
231|135|30|23|43 
226|130|28|21|43 
234|134|31|22|42 
226|132|32|24|44 
224|125|31|23|44 


227|138|31|22|43 
235|138|/31|23|46 
218|129|28|22|44 
228|127|32|23|44 
215|126|30|22]41 
2281127|31|23|44 
2171124128/21141 


2251125128121144 


2301134132123148 


233|135|—|—|44 
221|125|29/22|41 
221|127|28/21|42 
229|130|33|25|47 
222|128|33|24|45 
220|127|30|23|42 
220|123|32|24|43 
225|128|30|22|45 
236/139|32|24|44 


| 


BER 
estet i a te 


ie 


ST m are Se En a ÉS 


185 


I. Jak. 


abg. 


I: Jak. 
abg. 


I. Jak. abg. 
I. Jak. 


I. Jak. 
I. Jak. 


TI. Jak. 
abg. 


I. Jak. 
I. Jak. 


I. Jak. 


Nor Take 
I. Jak. 
I. Jak. 


T.: Jak. 
I. Jak. 


VIII, 


186 DR. ANDREAS KEVE KLEINER ; [Aquila 


Le Chouc, Corvus spermologus FRISCH; Corvus monedula var. LATH; pl. enl. de 
BUFFON, n° 522 et de FRISCH; Corvus monedula, est totalement d’un beau noir qui 
refléte en vert, en pourpre et en violet, sur les parties supérieures et sur la poitrine; 
on remarque sur chaque côté de la tête un croissant d’un noir très foncé, dont la partie 
concave est tournée vers les yeux, qui sont entourés de petits points blancs ; ce croissant 
et ces points sont trés peu apparents chez la femelle dont le plumage a moins d’éclat 
que celui du mâle ; c’est la seule différence qui existe entre eux. FRISCH, BRISSON et 
BUFFON sont trés fondés a donner le chouc pour une espéce trés distinete du choucas 
proprement dit. LATHAM, GMELIN et tous les ornithologistes modernes presentent le pre- 
mier comme une variété du second ; ils auraient bien dù en donner les motifs pour nous 
prouver que cette sorte de réunion est réelle ; mais elle est bien loin de Vétre ; car non 
seulement les choucs qui tous se ressemblent, ce qui n’indique pas une variété, different 
du choucas par leur plumage, mais encore par d’autres attributs qui leur sont propres : 
1° si Ven compare leur plumage & celui des autres, on saisit faciliement en quoi ils dif. 
férent ; mais ces dissemblances ne sont point comme dit M. LEVAILLANT, les caractéres 
distinctifs des sexes ; 2° la taille du choucas est un peu plus trapue ; celle du chouc est 
svelte ; 3° aucun choucas n’a près des yeux des petits points blancs qu’a celui-ci ; 4°le . 
chouc a les yeux blouätres et le choucas les a blancs; 5° il est moins gros et moins 
long ; son bec est plus gréle plus effilé et plus court, ainsi que sa queue, ses tarses et ses 
doigts. Voici les dimensions comparées de l’un et de Vautre. 


Choucas Chouc 
pouces lignes pouces lignes 

Longueur ‘totale: iA. er 13 3 12 6 7 
Beer LITTA ain EROE La 4 1 2 | 
TArae re ESA e A RANE 1 8 I 6 4 
Doigt.idu- milieu cali 1 5 ke 4 | 
Queer: 2 LIT TE eae 5 5 4 9 
Dépasse les ailes de ............ È 9 1 2 | 

4 


Ovtre ces differences, il y en a encore d’autres dans les proportions relatives des 
rémiges : le choucas a la première plus courte que la neuvième, la deuxième et cinquième M 
égales, la quatrième plus courte que le troisième : chez le chouc, la première est plus « 
longue que la neuvième, la deuxième un peu plus courte que la cinquième : les troisième i 
et quatrième sont égales. Ces deux oiseaux ont les mêmes habitudes, les mêmes moeurs f 
et vivent des mémes aliments ; il se plaisent l’un et l’autre dans les vieux châteaux « 
abandonnés et dans les tours des églises ; mais le chouc est sédentaire dans le pas qu'il 
habite, tandis que le choucas le quitte pendant plusieurs mois de l’année ; son espèce 


est moins nombreuse ; elle se trouve dans plusieurs provinces du sud où je Vai vu; mais | 
on ne la voit jamais à Paris, ni en Lorraine, quoi qu’en dise M. LEVAILLANT, ni dans 
aucune de nos provinces septentrionales, dans lesquelles les choucas sont très nombreux." 


Eine viel umstrittene Rasse, obwohl selbst VIEILLOT ihr Problem. 
schon wohl erkannt hat, welchen Standpunkt später nur KLEINSCHMIDT,« 
ZEDLITZ, DUPOND und PARIS teilten. VIEILLOT hat sogar die beiden Rassen — 
auch mit ihrem populären Namen unterschieden, als er von einer dunklen, 
ständigen ,,chouc‘‘, und von einer helleren, ziehenden „choucas“ spricht. . 
Er hat sich nur darin geirrt, dass er N.-Frankreich, wie auch die. 
Gegend von Paris als das Gebiet der helleren Rasse angiebt. Seine 
Ansicht fand aber keine Anerkennung, aber der von ihm gegebene sper- 
mologus Name wurde auf die ganze mitteleuropäische Population 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 187 


angewendet, und als prioritätskräftiger Name anerkannt. Noch GENGLER 
(1918) meint, dass er bei den westeuropäischen Dohlen keinen 
Unterschied finden kann, aber bemerkt, dass vielleicht die mittel 
europäischen einen heleren Nacken haben. Erst KLEINSCHMIDT (1918) 
und ZEDLITZ (1921) unterschieden wieder die mitteleuropäsche Dohle von 
der westlichen — französischen und holländischen, — und hatten 
darum auch den BREHM’schen turrium - Namen als den die Priorität 
besitzenden Namen wieder vorgeschlagen. Die Arbeit von ZEDLITZ ist 
. in schwedischer Sprache erschienen und fand keinen Wiederhall, ebenso 
. blieb derselbe Standpunkt von DuPoND (1925) unbeachtet. Nach vier 
Jahren wiederholt PARIS (1929) diese Ansicht, und betont, dass die 
westliche Dohle sehr dunkel ist. Als Verbreitungsgebiet bezeichnet er 
das gleiche, wie DupoND: England, Irland, Holland, Belgien, Frank- 
reich, W.- und S.- Deutschland, Spanien, Portugalien, Schweiz, Italien, 
. Tschechei, Österreich, Sardinien, Malta, die Küsten von Marocco und 
möglicherweise W.-Ungarn. Die Arbeit von PARIS hatte dasselbe Schicksal, 
als die vorhergehenden sogar MAYAUD (1933) will kurz nacher in einer 
sehr gründlichen und ausführlichen Studie beweisen, dass der Name von 
VIEILLOT ganz unhaltbar ist. Nach seiner Ansicht wollte VIEILLOT nicht 
die französische Population mit diesem Namen nennen, bloss eine mela- 
nistische Phase. Die Verwirrung wird noch weiter vergrössert dadurch, 
. dass es wahrscheinlich kein Typus-Exemplar gegeben hat, und dass 
man in der Sammlung des Museums von Paris einen Vogel fand, der 
- zwar mit dieser Inschrift (Type) versehen war, der aber ein altes Pre- 
parat des amerikanischen Corvus ossifragus war. MAYAUD macht uns 
bekannt mit der ganzen Literaturgeschichte dieses Vogels, und rät 
“nachher, den Namen von BREHM zu benützen. Nach dieser gründli- 
. chen Studie nannten die französischen und die sich ihnen anschliessen- 
“den Ornithologen die Dohle aus Frankreich C. m. turrium, die ande- 
ren Fachleute haben aber den Namen von VIEILLOT weiter beibe- 
halten. Damit ist das Chaos vollständig geworden : für die mittel- 
europäische Dohle wurde im allgemeinen der Name der von S.- Frank- 
Teich beschriebenen Rasse verwendet, während die französiche Dohle mit 
dem Namen der mittel-deutschen Dohle benannt wurde. In Allgemeinen 
. wurde die Trennung nicht anerkannt. BACMEISTER und KLEINSCHMIDT, 
. (1920) meinen, dass die systematische Stellung der nordfranzösischen 
È Dohle ganz unsicher ist. | 
i Nach der Serie, welche ich untersuchen konnte, finde ich die Tren- 
. nung berechtigt, und weil es im grossen-ganzen der Meinung von 
. VIEILLOT entspricht, halte ich den Namen: C. m. spermologus prio- 
gi ritátskráftig. Die Dohle ist sehr dunkel, und es finden sich darunter 


2° 


oft auch ganz auffallend dunkle Exemplare, Meine Ansicht hat auch 


nez pt al a 
ua Lea 


188 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aduila 


Prof. STRESEMANN geteilt, der mich gütigst verständigt hatte (briefl.), 
dass seiner Meinung nach bei den alten Beschreibungen oft einige Misti- 
fikationnen vorkommen, weil Typen meistens nicht existieren. Es ist 
gar nicht erwünscht die in allgemeinen Gebrauch übergegangenen Namen 
zu ändern. Diese Ansicht hat er seither auch im Druck (Proc. Congr. 
Orn. Oxford) niedergelegt, und ich denke jeder wahre Systematiker, der 
gegen die Spaltung und Namengebung kämpft und statt derselben in 
der Systematik das Leben sucht, wird sich mit aller Freude seiner An- 
sicht anschliessen. Ich denke, um weiteren Missverständnissen auszu- | 
weichen, könnte man den Balg No. 1375. aus der Sammlung von MAYAUD 
(St. Pierre de la Fage, Hérault, 18. V. 1932, 9) als den Typus betrachten, 
weil es mit aller Wahrscheinlichkeit der einzige Balg in wissenschaft- 
lichen Sammlungen ist, der aus der Brutzeit von der Terra Typica von 
VIEILLOT zu finden ist. 
Die Merkmale der westeuropäischen Dohle sind: Die Kappe der 
Kopfplatte ist pupurglänzend blau ; die Färbung des Halses ist gleich- 
. mássig dunkel schiefergrau ; das weisse Halsband fehlt volig — nur . 
an einem Balg aus Cremona war eines zu finden —-; der Rücken ist 
gleichmässig dunkel bläulich schwarz; die Unterseite gleichmässig . 
schiefer-schwarz. Maße: Frankreich 3 (4) 236—247, © (3) 224-227, 
Holland, Belgien u. W.- Deutschland 3 (8) 227—245, © (7) 220—231, — 
Scotland - & (5) 221—246,"England: 4 (6) 2317-240, 2%) 231772375 
Verbreitungsgebiet : Elsass-Lothringen, Holland, Belgien, England, 
Frankreich, Schweiz, Italien, Corsica, Sardinien und Malta. 4 
Dieses Gebiet besucht im Winter nach dem Beweis der Ring- 
wiederfunde auch die Nominatform aus Skandinavien und Finland « 
— beringte dänische Dohle in Frankreich, beringte finische in Belgien M 
geschossen — dann die baltische und russische soemmeringi — beringte | 
litauische Dohle in Belgien geschossen — und auch die mitteleuropäische M 
turrium. È 
Übergangsgebiet zu dieser Rasse ist, wie wir es schon gesehen 
haben bei dem Gebiet von turrium die westliche und südliche Grenze | 
von Deutschland. Im Gebiet von spermologus die nördlichen Teile | 
von Holland und die Schweiz. Es sind hier sehr dunkle Dohlen zu fin- 
den, aber mit der Wellung von turrium. Interessant ist es, dass solche 
Exemplare sehr oft in England zu finden sind. | 
PARIS und Duponp haben schon erwähnt, dass in Ungarn auch 
die westliche Rasse vorkommt. Tatsächlich *fand ich in meiner Serie 
3 Exemplare — zwei aus Kéthely und 1 aus Tihany, also alle drei 
aus der Gegend vom Balaton-See — die ich nur zu dieser Rasse rechnen 
kann. Es handelt sich sicher um verstrichene Stücke, was besonders 
interessant bei dem Exemplar aus Tihany ist, welches im August 


rei 


= 
4 
dér. 


Ta 


# 


DA s 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 189 


geschossen ‚wurde. Ebenso verstrichen wahrscheinlich auch einige 
Exemplare aus Oberitalien bis Wien und von der Schweiz nach Bayern, 
Ich muss sogar eine Dohle aus Dresden für spermologus halten — wahr- 
scheinlich wurde sie durch Zugdohlen so weit von ihrem Heimat weg 
mitgerissen. 

Die Verteilung der Population ist nicht gleichmässig. In Frankreich 
ist die Dohle im allgemeinen häufig, aber gerade in der Terra Typica, 
u. z. südlich von Garonne und Aude und östlich von der Rhöne ist 


. sie selten (MAYAUD, Hugues). Selbst konnte ich im Mai 1938 beobachten, 


dass die gothischen Gebäude und Ruinen in Nord-Frankreich für die 
Dohlen sehr günstig und überall besiedelt sind. Die Dohle ist auch 
in den Pyrenäen nicht häufig. Die einzelnen Kolonien liegen sehr ent- 
fernt von einander, ebenso ist sie in Corsica selten (MAYAuD). Nach 
DESPOTT war die Dohle in Malta früher sehr häufig. Sie nistete auch 
in der Innerstadt von La Valetta. Durch die fortwährende Verfolgung 
brüten heute nur mehr einzelne Paare an den Felsen der Küste. Inte- 
ressant ist die Bemerkung von DESPOTT, dass auf Malta nie Winter- 
gäste vorkommen. 

Ich muss noch einige Worte in Bezug auf Farbenabwechslung 
hinzufügem. In meiner Serie befanden sich mehrere Exemplare in sehr 
abgenütztem Gefieder. Durch die Abnützung werden die Farben matter, 
der Rand der Federn der Unterseite wird ein wenig gewellt und der 
Hals wird etwas silberiger. Die systematische Einteilung solcher Exem- 


plaren ist äusserst schwer. 


Coloeus monedula ibericus KLEINER. 


q 3 
386} L. Da Granada IV. 1871 |230|131]30|22}44| —| — 
887] N. |2446/6.d. | Malaga ni 233|134|29|21|46| —| —| iuv. abg. 
9 
DS | 3738. | Pietra, Alhama, fia Be NC 
Zaragoza 14. VI.1929. 122411241291211431 —! —: 
389 L. 3739. | Pietra, Alhama, | 
Zaragoza ı 14. VI.1929. |218|125|31|22|43|] —| — 
390| L. 3737. | Cuenca - | 28. V.1929. |220|120|30|21|]43|] —| — 


a 
% 


ae 
be 
> 


à 
7 


Diagnosis: KLEINER A., The Jackdaws of the Palaearctic Region, etc. Bull. 
B. O. C., 1939/40, p. 11—14. (12): 

Description : C. monedulae spermologo similis, sed cum collo clare griseo, cum tergo 
aequali nigro, minime splendente ; ventre griseore et cum plumis marginatis. Distri- 
bution : Spain and Portugal. Type. In British Museum, male, Granada, IV. 1871. Brit- 
Mus. Reg. no. 97., 11., 10., 605. Cotype. In Museo Nationali Hungarico, N. 2446/6. d. 
Malaga. | 


Ich muss die iberische Dohle von der westeuropäischen unter- 
scheiden. Sie schliesst sich eng dieser Rasse an, an welcher sie auch 
grenzt, aber wie bei einem anderen südeuropäischen Vertreter ihres 


ea 
No 
jen 


we 


‘ CPE RM À a 


= 


190 DR. ANDREAS KEVE KLEINER - {Aquila 


Rassenkreises, wird der Hals heller und die Unterselte gewellter und 
wird so, als eine Konvergenzerscheinung, der balkanischen collaris 
ähnlich, dagegen ist der Rücken matter, glanzloser schwarz, was eine 
spermologus ähnlichere Eigenschaft ist und was sie von allen anderen 
Rassen unterscheidet. n 

Rassenmerkmale sind : Die Kappe der Kopfplatte hat einen pur- 
purnen Schimmer, wie bei spermologus; der Hals ist hell, ungleich- 
mässig gefärbt, silberig; das weisse Halsband fehlt sozusagen völlig ; 
der Rücken ist fast gleichmässig gefärbt mit mattem kaltem Schimmer, 
die Unterseite ist gewellt, schiefer-grau. 

Geographische Verbreitung : die Iberische-Halbinsel, wo nach JoUR- 
DAIN ihre Kolonien sehr weit von einander liegen. Es ist Sache künf- 
tiger Forschung die Dohlen-Kolonien in SW. Europa und NW. Afrika 
aufzusuchen. Es scheint, dass sie weit von menschlichen Ansiedelungen 
in den Hochgebirgen liegen und die Dohlen kommen nur um Nahrung 
zu suchen in die Kultursteppen. 


Coloeus monedula nigerrimus KLEINER. 


3 
391| NY. 624017. | Aghbalu Larbi, C. At- 
las, Marocco Dir DOW 119252 less 141130123146| —| —- 
3921 NY. 624018. | Aghbalu Larbi, C.At- 
las, Marocco 5. VI.1923. |2351132132123146| —| —| I. Jak. 
393| NY. 624019. | Aghbalu Larbi, C. At- 
las, Marocco 5. VI.1925. 12381136132123147] —| — 
394| NY. 624020. | Aghbalu Larbi, C. At- 
las, Marocco 16. VI.1925. |240|135|32|24|47| —| — 
395 P. 620. | Algir — 240|138|33]|23|44| —| — 
$ 
896] NY. 62024. | Atoui, C. Marocco | 15," DV SLO at 130/31|21]44! —| — 
397| NY. 62027. | Tizi N. Tizlitt, C. ! 
! Marocco . | 17. IV.1925. |231|134]|30|22]42| —] —| I. Jak. 


Diagnosis: KLEINER A., The Jackdaws of the Palaearctic Region etc. Bull. 


B. O. C., 1939/40., p. 11—14. (13): 


Description: C. m. cirtensi similis, sed maior. Maximus omnium Coloeorum, cum, 


tergo forti nigro, sine splendore, cum collo argenteo nigroque interrupto, et ventre | 


nigro, cum plumis marginatis. Distribution: High mountains of Marocco. Type. In Ame- 
rican Museum of Natural History, New-York, male, no. 624019., Aghbalu Larbi, C. 
Atlas, Marocco, 5. IV. 1925. 


— =» 


Die einzige Rasse, welche die nach Siiden sich fortwahrend ver- 


kleinernde Rasse-Reihe unterbricht. Dank der sorgfältigen Etikettierung 


von HARTERT und LYNES können wir auch dafür eine Erklärung finden, 
warum diese Dohle so überraschend gross ist und mit ihren Maßen 
aus der gleichmässigen Reihe herausspringt. Alle Exemplare wurden 


in Höhen über 2000 m. gesammelt und nach LyNEs brüten sie sicher | 


hoch höher, in den höchsten Spitzen des Atlas Gebirges. So ist die 


. 
SI n o, 


. 1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 191 


“ 


BERGMANN’sche Regel doch gültig auch auf diese Rasse, weil sie eine 
Hochgebirgform ist. Die Farbe leitet gleitend von der :bericus in die 
cirtensis über, da die noch schwärzer ist als 2bericus und weil so die 
Färbung gleichmässiger wird, steht sie anderseits der ciriensis näher. 

Ihre Rassenmerkmale sind : Die Kappe der Kopfplatte hat einen 
matteren Glanz als bei zbericus; der Hals ist silberig, aber die Fleckung 
ist mit dunklerem Schwarz gemischt ; sie hat kein Halsband ; die 
Rückenfarbe ist gleichmässig schwarz, kalt glanzlos; die Unterseite ist 


‘gewellt, schwarz. Maße: 3 238—255, Q 227—231. 


Von der marokkanischen Dohle wird in der Literatur noch sehr 
wenig gesprochen. HARTERT fand sie bei Aghbalou Larbi mit Alpenkrähen 


. zusammen und nach seinen gesammelten Exemplaren hatte er fest- 


gestellt, dass sie mit cirtensis nicht identisch sein kann, weil sie viel 
dunkler ist und darum nennt er sie spermologus. JOURDAIN fand die 
Dohle bei Demnat (Gegend von Rabat) ziemlich häufig und nach ihm 


. benehmen sie sich dort so, wie bei uns die Spatzen — im Gegensatz 


zu HARTERT S Beobachtung, der die marokkanische Dohle sehr scheu 
fand. Aber JOURDAIN meint auch, dass sie in den Städten nicht brütet, 
sondern in den Bergen, einige Kilometer von dort entfernt. LYNEs 
beobachtete an den meisten Plätzen Dohlen (Plaine de Tissa, Atoui, 


. Tizi, N. Tislitt, Ifrane, Ait Attab), aber er fand ihre Nester nicht. Nach 


"i 


3 


Lynes kommt die marokkanische Dohle in die Täler nur um zu fressen, 
"wohnt aber auf den höheren Gipfeln. Die älteren Daten über das Vor- 
kommen der Dohle in Marocco hat BEDE (1926) zusammengefasst und 
diese Daten beziehen sich meist auf die Gegend von Tétouan, dann 
auf Beni Hozmar. Nach JOURDAIN liegen in Marocco oft auch 100 Meilen- 
Entfernungen zwischen den einzelnen Dohlen-Kolonien. Es ist also 
wahrscheinlich, dass man in der Zukunft im Atlas Gebirge noch 
mehrere Kolonien entdecken wird. Dies bestätigt auch der Umstand, 
dass BERLIOZ mit dem Material des Museums von Paris mir ein Exem- 
plar zu übersenden so gütig war, welches leider keine weiteren Daten 
hatte, als: Algir, welches Exemplar ich aber keineswegs mit der Popu- 
lation von Constantine identisch halten konnte ; es war grösser und 
schwärzer. Durch die besondere Güte von Mayr erhielt ich später die 
wertvolle Serie aus New-York — ROTHSCHILD-Sammlung — und mit 


. derselben war die Frage gelöst. Nach dieser Serie ist es klar, dass die 


Dohle aus dem Atlas, mit denen aus Turkestan, usw. und aus dem Tibet 
die grösste Dohle ist: zugleich ist die Atlas-Dohle die matt- 


5 schwärzeste — aber nicht die dunkelste — darum nenne ich sie 0. m. 


“nigerrimus. Bei dieser Gelegenheit sage ich herzlichsten Dank Rear- 


. Admiral H.Lynes für seinen gütigen Hinweis, wie auch Rev. F. C. R.; 


ja 


. JOURDAIN für seine gütigen brieflichen Angaben. 


192 DR. ANDREAS KEVE KLEINER 


Coloeus monedula cirtensis. ROTHSCH. & HART. 


| 3 

398| Bo. = Constantine, Algir 19. II.1913. 12181126131]23141] —| — 

399| Bo. — Constantine, Algir 25. III. 1913. 22 127132125]471 —| —| I. Jak. 
400! Bo. — Constantine, Algir 27. III. 1913. |224,130/29/22]38| —| — 

| ? 

401 Boss, || — Constantine, Algir 15.  II.1913. 12281130130123143 ATA 

402} Bo. — Constantine, Algir 21. XII. 1912.-12231135132 =) 43 — 

403] Bo. a Constantine, Algir 25. X11.1912. |220/133/30 =) 45 = 


Diagnosis: ROTHSCHILD W. — HARTERT E., Ornitlolasiene ee rslions in 
Algeria. Nov. Zool. XVIII., 1912, p. 456—550. (471—472). 

Coloeus monedula eirtensis subsp. nov. 

This new subspecies differs from ©. m. spermologus by the much lighter, pure 
slate-grey undersurface. This is especially noticeable on the breast and abdomen and 
under tail-coverts, and even on the under wing-coverts, the throat being darker. Also 
the hindneck is more dull grey, and the crown is not quite so purplish. Thus C. m. cir- 
tensis resembles, in the colour of the underside more CU. m. monedula and C. m. collaris 
(which two forms are very closely allied), but the underside is not so mouse-grey, being 
pure slate-grey, and there is no indication whatever of the creamy-white patch on the 
gides of the neck, the latter also being much less whitish grey. Wings 225—243 mm. 
(none sexed). Type, December 4, 1911, Constantine. Named after its locality, the town 
of Constantine, the Cirta of the Romans. 


Die kleinste Dohle schliesst sich eng der vorhergehenden gréssten 
Rasse an. Sie ist aber bedeutend kleiner, ihre Farben sind noch gleich- 
mässiger und sie ist viel mehr schiefergrau. Es ist interessant, dass sie 
durch ihre gleichmässige Färbung sehr an die russische Rasse erinnert, 
von welcher sie durch das Fehlen des weissen Halsbandes und durch 
die schiefergrauer — statt bläulich-schwarze — Farbe gut zu unter- 
scheiden ist. 

Die Rassenmerkmale sind die folgende : Die Kappe der Kopfplatte 


ist wie bei nigerrimus matt bläulich-schwarz ; der Hals ist gleichmässig È 
schiefergrau ; das weisse Halsband fehlt ; der Rücken ist gleichmassig — 
gefärbt und heller schwarz als bei nigerrimus ; die Unterseite gleich- 


mässig schiefer-grau. Maße: & 218-229. © 220552201 


Von ihrer geographischen Verbreitung ist bisher nur Constantine « 
in N. Algir und seine nächste Umgebung bekannt. Nach JOURDAIN | 
kommt diese Dohle auch in Tifrit vor. CONGREVE hat sie in den Schluch- « 


ten bei Constantine im März 1930 beobachtet. 


Coloeus monedula collaris DRUMM. 
Karpathen-Becken. 


3 
Tiefebene. 
404 N. 3389. | Ohatier6 — Horto- 
bagy 18. V.1924. 12391 136 130123146| —| — 
405 O. 1.941. Temeskubin 17: V.1895 |239| 136 132125144] — | — 
406 N. 2473/1. e. Futtak 28. IV.1899. 12291 132 132123147] — | — 
407 N. 2473/1. g. Begecs 6. V.1899. 1231] 136 133124147] —| — 


Transdanubien. 
408 N. | 3529/7. | Oszró, Baranya | 8. VI.1933. 1235] 135 |30|23|44| —| —| 


a ar 
I nea ré - Ai ee 


1939/42) _ STUDIEN UBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 193 


Tiefebene. 


409 M. 03. 2448, Temeskubin IR: V.1895. 1222] 126 130122 A —| — 
410} 0. | = Ujverbäsz 15. IV.1938. |233| 141 |32|24) ssl 
Transdanubien. 
ali] N | 3529/6. | Oszrö, Baranya | 8.. VI.1933. [235] 135 |28j23]45| —| —| 
Andere Regionen. 
3 
412 W 33056. Slobosia, Romania 3. III. 1901. 1240] 138 |31|23[45| —| — 
413 M 47.179. Bukarest 16. VI.1910. |221| 130 1291221421 —| — 
414 M: a Canal Elisabetha, Dbr!. 16. V. 225| 130 |30121144| —| — 
415 M. 17.911. Dobrogea | fs 1913. |238} 140 1301221451 —| — 
416 M 17.912. ‘|| Dobrogea V. 1913. |233| 135 130122147| —| — 
417 M 17.913. | Dobrogea V.1913. |220| 123 12912244) —| — 
418 M. 17.914. | Dobrogea V. 1913. 1225) 134 |31|23]46| — | —| I. Jak. 
. 419| Wa. 137/36. 21. | Pisanec, Bulgaria 16. V. 1935. |236| 139 131124143| —| — 
420| Wa. 137/36. 40. | Pisanec, Bulgaria aly V, 1935. |234) 137 |31|22|44| —| — 
421| Wa. 137/36. 41. | Pisanec, Bulgaria LA V.. 1935. 1229| 136 131122145| — | — 
422| Wa. 137/30. 78. | Pisanec, Bulgaria 20. V. 1935. |239| 138 131123147| —| — 
-423| Wa. 37/36. 115. | Pisanec, Bulgaria 22. V. 1935. 1227[ 136 1321231451 —| — 
! 424] Wa 38/36. 116. | Pisance, Bulgaria 22. V.1935. |225| 139 130123144| —| —| abg. 
425 S. — Sofia 21. IV.1933. 1225] 132 |30122145| —| — 
426 S. — Sofla 28: IV.1936. 1239] 136 131124146] — | — 
427 S. — Sofia 28. IV.1936, 1236] 140 |30/22147| —| — 
. 428 S. — Sofia 10. VII. 1921. 1214] 125 |29|22/45| —| —| abg. 
429 S. — Kazicane, Sofia 10.  IV.1932. 1235] 140 132123146] —| — 
430 S. — Stolnik, Sofia 12. IV.1904. 1238] 143 |32|24146| —| .— 
431 Bo. 38.539. | Haskovo, Bulgaria 15. V. 1938. 12231 130 130122144] — | — 
432] Bo. 38.530. | Slivnica, Bulgaria 29. IV.1938. 12331 140 |30122146| —| — 
433 S. — Radomir, Bulgaria 26. II.1933. 12211 126 1321241431 —| — 
434 Bo. 38.537. | Burgas, Bulgaria 2 V.1938. 1218] 125 |31122]45| —] — 
435] Bo. 38.532. | Burgas, Bulgaria 3. — V.1938. 1219] 130 128121143] —| —| I. Jak. 
436| Bo. 38.533. | Burgas, Bulgaria 3: V.1938. 1211] 125 |31122144! —| —| I. Jak. 
437 Bo. 38.534. | Burgas, Bulgaria 3 V.1938. 1228] 140 133122146| —| —| I. Jak. 
4381 Bo. 38.538. | Burgas, Mandra-See 3 V. 1938. 1233| 135 132123146] —| — 
439 W. 9046. | Monastir, Macedonia 6. III. 1911. |227| 130 [31|23|44| —| — 
440 W. 9047. Monastir, Macedonia | 25. IV.1911. 1234] 136 |34|25|46] —| — 
441 M. 18.1265. Veles, Macedonia B wa II. 1918. |224| 130 |32124145| — | — 
442 M. 18.1794. Veles, Macedonia Ls II. 1918. 1234] 132 |31}23/47] —| —| I. Jak. 
443 M. 18.1795. Veles, Macedonia 17. II. 1918. }235| 135 131123146| —| — 
444 M. 18.1801. Veles, Macedonia 18. II. 1918. 12321 130 132124146| —| —| I. Jak. 
445 M. 18.1840. Veles, Macedonia 8. III.1918. |236| 145 131123148] — | — 
446 M. 17.4175. | Mravimca, Macedonia} 27. VI.1917. |240|(153)|33|24|45|] —| — 
447 M. 17.4172. | Mravimca, Macedonia} 27. VI.1917. |237| 135 133124144] —| — 
448 M. 28. 422. | Ristovac, Macedonia | 22. IV.1917. 1230] 133 130122144] —| — 
449) M. 28. 416. | Aleksinac, Serbia 31. VII,1917. 1230] 130 130122146] —| — 
450] M. 28. 411. | Cicevac, Serbia 31 VII. 1917. 1233] 127 134124147] —| — 
451] W. 9051. | Semendria, Serbia 1. V.1899, [240] 137 132]23145| —| — 
452| Bo. — Duloigno, Dalmacia | 22. V.1905. 1230] 130 33125145] —| — 
453) W. 5886. | Murrsi, Albania 10. IV.1934. |231| 130 [33/25/43] —| —| I. Jak. 
Q x 
454 M. 12.177. Bukarest 16. VII.1910. | 221 11271291211431 —| —i I. Jak. 
455 M. 17.910. Dobrogea V, 1913.: | 222 1129130122148| —| — 
.456 M. 17.915. Dobrogea V.1913. | 228 11301291221451] —| — 
457 M. 28.433. Romania 12 V.1913. | 220 1131128121143| —| — 
458 M. Lithia, Romania V.1910. | 235 |136/32/25/47|\—| — 
459| Wa. 37/36.37. | Pisanec, Bulgaria 17. V.1935. | 222 11301291211431 —| — 
460| Wa. 37/36.81. | Pisanec, Bulgaria 20. V.1935- | 222 1132|30|22]42]| — | — 
. 461] Wa. 37/36.85. | Pisanec, Bulgaria Dil V.1935. | 225 [126|27|20|43| —| — 
462] Wa. 37/36.126 | Pisanec, Bulgaria 28, V.1935. | 220 |130130122141| — | — 
463 S. — Kazicane, Sofia 20. TII.1932. | 215 11301281311431 — | — 
4641 Bo. 38.531. | Slivnica, Bulgaria 29. IV.1938. | 222 |1126129121140| —| — 
465 S. ‘ u Kaspitchan, Wrana 10. V. 1903. | 225 1132130121143| —| — 
466) Bo. 38.535. | Burgas, Bulgaria 3% V. 1938. | 215 |125|28/21145| — | — 
467| Bo. 38.536. | Burgas, Bulgaria 3 V.1938. |(210):130129122144| —| — 
468 M. 11.1066. | Monastir, Macedonia 6. III. 1911. |.229 |130|30|22/44| —| — 
469) W. 9048. | Monastir, Macedonia | 10. V.1910. | 210 |130/32122144| —| — 
470 M. 18.1792. Veles, Macedonia 16. II. 1918. | 229 |1133130122142| —| — 
471 M. 18.1809. Veles, Macedonia 27. 11.1918. | 239 1141132123145] —| — 
16472 M. 17.4194. | Veles, Macedonia 31. XII.1917. | 220 1120129121144] —| —| I. Jak. 
473 M. 18.1841. | Topolka, Veles, 
Mi? Macedonia 8. 11I.1918. | 239 1138|28121|44| —| — 
474 M. 17.4182. | Mravinca, Macedonia! 27. VI.1917. | 232 |136[31|23|44|] —| —| I. Jak. 
475| M. 18.1261. | Uskiib, Macedonia 18. , II.1918. | 221 |125/30/21142| —| — 
. 476 M. 28.426. Uskiib, Macedonia 3. VIII. 1917. | 209 |123;—|—|42] —| —| abg. 
477 0. ii Larissa, Graecia 20; LE. 1989. 17216 1121) 146), = 
. 478 0. _- Larissa, Graecia 25, II. 1939. | 228 |1134132122145| —| — 
479] Bo. cs Duloigno, Dalmacia 5. VI.1905. | 215 | —[30122[45] —] —| I. Jak. 
13 


194 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


Sex.? ° 
480 W. — | Sinoe, Dobrogea | V.1913. | 225 |135|28|21|45| — | — 
481 M. 17.172. | Romania V.1910. | 230 |127|33|25|45] —| —| I. Jak.. 
482 S. ts Sofia 12. VI.1920. | 197 |114|26|18!/44|] —| —| iuv. 
483 S. “= Mramor, Sofia 19. °- UV. 240 |141132,23146| —| — 
484 0. 3506. | Thebae, Graecia | 26. II. 1939. | 226 |135|29|22|44| —| —| I. Jak. 
485 O. 3507. | Thebae, Graecia 26. II. 1939. | 222 |125|31|23|43| —| — 


Diagnosis: DRUMMOND H. M., List of the birds observed to winter in 
Macedonia., Annals and Magaz. Nat. Hist., XVIII., 1846., p. 10—15. (11). 


C. collaris (mihi). This bird, though strongly resembling the C. monedula, yet 
n close examination differs so materially that I have ventured to consider it as an 
entirely distinct species. The ring jackdaw is about the same size as the common jack- 
daw, but differs in having the hinder part of the head of a light silvery gray, and a large 
white crestented patch on each side of the neck, the whole of the back and upper tail- 
covert dusky and shaded, with ash: throat black, the whole of the lower parts lead- 
colour, each feather darker in the centre, the ring on the female not quite so conspi- 
cious as in the male : these birds are most numerous in all the towns and villages of 
Macedonia ; they were also seen in great numbers in Thessaly, and in one instance 
only in Albania. The C. monedula was never observed. 


Die Dohlen des Balkans, Osteuropas und Westasiens waren lange, 
als eine hell-halsige Rasse unter diesem Name bekannt. HELLMAYR 
fand erst im J. 1918 in der russischen Literatur einen älteren Name 
für die russische Population : C. m. soemmeringi FiscH. Wie wir es schon — 
gesehen haben, hat CHERNEL schon im selben Jahre scheinbar bemerkt, « 
dass etwas zwischen der russischen und balkanischen Population nicht È 
stimmt. GENGLER (1919) schreibt ganz ausdrücklich : „Es besteht tat- — 
sächlich ein Unterschied zwischen den östlichen und den südöstlichen 
Halsbanddohlen. Schon die Dohlen der Dobrudscha sind im allgemeinen 
Gefiederton viel dunkler als die von Serbien und Mazedonien, noch 
dunkler aber, sowohl was die schwarzen wie, das die grauen Partien an- 1 
langt, sind die Dohlen aus Ostrussland, aus den Gouvernements Grodno i 
bis Kaluga. Und ganz auffallend ist bei diesen die ganz schwarz schim- 
mernde Kehle und Oberbrust, die den anderen Dohlen fehlt.“ So unter- 
scheidet er collaris von soemmeringi. ZEDLITZ (1921) fand ebenfals die 
balkanische Dohle nicht identisch mit der russischen und zu demselben 
Resultat sind auch DuponD (1925) und PARIS (1929) gekommen. Sie 
meinen, dass die balkanische sehr ähnlich der russischen ist, aber 
heller als jene. Alle anderen Auktoren sprechen aber immer von einer 
einheitlichen osteuropäischen Rasse, und erwähnen als bestes Merkmal 
manchmal einen hellen Hals, manchmal ein weisses Halsband. Diese 
zwei Begriffe sind bei ihnen gänzlich verwischt und verschwommen. 
Die Verwirrung wurde weiter vergrôssert durch den Umstand, 
dass in den Sammlungen meistens nur Winterstücke sich befinden 


und der Zug der Dohlen nicht genügend in Betracht gezoge 
wurde. } 


al ASS ALII 
A = file > 
sà Er 
È. 
4 


| 1989/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 198 


Die vorzügliche Serie, die ich in der Hand hatte, hat mir auch 
. viel Kopfzerbrechen verursacht und ich war gezwungen festzustellen, 
dass ich bloss mit balkanischen oder ungarischen Bälgen in dieser Frage 
zu keiner Entscheidung gelangen kann. Als ich dann die ganz besonders 
gute Serie von Dresdener Brutvögeln mit den Skandinavischen verglich, _ 
war mir plötzlich klar, wo ich die Unterschiede suchen muss. Ich habe 
festellen können, dass die besten Rassemerkmale in der Färbung der 
Unterseite zu suchen sind und dass man die Färbung des Halses 
und die Anwesenheit des weissen Halsbandes nie verwechseln darf. 
Mit dem weissen Halsband ist meist ein dunkler Hals verbunden, 
“nur wo eine Mischpopulation lebt, dort wird der helle Hals durch das 
. weisse Halsband noch heller. Der Hals wird heller durch die Abnützung, 
dann werden auch der Rücken und die Unterseite gewellter und damit 
heller. Die Halsfarbe wird in diesem Falle ungleichmässiger, silbe- 
“rig und das Halsband geht mehr verloren. Unter den Dohlen vom 
Balkan, fand ich solche Stücke leider fast ausschliesslich vom 
Winter, die mit den russischen identisch waren, darum zweifelte ich 
erst, ob es sich nicht um eine einfache -Mausererscheinung handle ? 
Nach meinem besten Gewissen schloss ich aber meine Untersuchung 
mit dem Resultat, dass die russischen Dohlen im abgenutzten Früh- 
lingskleide von den balkanischen Dohlen im frischen Herbstkleide kaum . 
“zu unterscheiden sind. Im Frühling aber sind auf dem Balkan nie solche 
dunkle Dohlen, mit so deutlichem weissen Halsband zu finden, wie in 
Russland. Wahrscheinlich hat es eine Rolle darin, dass das Gefieder 
der russischen Dohlen länger ist als das der südlichen und deshalb 
nicht so stark abgenützt wird. 

Die balkanische Dohle geht gleitend in die mitteleuropäischen 
über. Es sind schon bei Wien sehr hellhalsige Dohlen zu finden und 
diese Tendenz wird immer starker in Ungarn gegen Siiden, aber nicht 
gegen Südosten. Die Ansicht ist nicht wahrscheinlich, nach welcher die | 
transsylvanischen Dohlen von den anderen aus dem Karpathen-Becken 
verschieden sind. Das Karpathen-Becken bildet auch bei den Dohlen 
eine zoogeographische Einheit und die transsylvanischen Dohlen trennt 
die Kette der südlichen Karpathen ganz streng von den balkanischen 
und sie gehören daher zu der mitteleuropäischen turrium-Rasse. Die 
? vorhergehende Ansicht haben in der ungarischen Literatur CHERNEL und 
 MADARÁSZ vertreten, wahrscheinlich auf Grund von Winterexemplaren 
und nach ihnen hat auch die ausländische Literatur diese Meinung 
"übernommen. Den gleitenden Übergang zwischen den mitteleuropäischen 
und balkanischen Dohlen muss man auf der Grossen Ungarischen Tiefe- 

jene suchen, wo die geographischen Hindernisse nicht so bedeutend 
sind und da kann die balkanische Dohle natürlich weit nach Norden, 
13* 


27. a a ed = AOAC Vo. PR SON N ZD ae 
k SE ET Sy 
im E ree € TE 
Si ‘ 
De y ls 
v Dr, > 
" 


196 DR. ANDREAS KRVE KLEINER 7 ante‘ 


auch in der Brutzeit, vordringen bis zu der P uszta-Hortobägy. 
An der Drau und südlich vom Franzens-Kanal, z. B. Futtak (nach den 
Ergebnissen der Sammelreise MADARÁSZ), wie auch noch südlicher am 
unteren Donau-Lauf, z. B. Temeskubin (CHERNEL) lebt schon eine . 
völlige Mischpopulation, in welcher typische turrium und collaris, wie 
auch Übergangsstücke zu finden sind. Südlich der Donau und Save, 
und der siidlichen Karpathen, also auf dem Balkan lebt die reine 
Population der balkanischen Dohle, welche nach dem Priorität- 
gesetz den Namen collaris von DRUMMOND tragen muss, obwohl : 
DRUMMOND die beiden Rassen ein wenig zusammenmischte und 
selbst der Name ist irreführend. Die Terra Typica ist so für die ° 
Rasse : Macedonien. | 

Die Rassenmerkmale sind: Die Kappe der Kopfplatte ist glän- 
zend dunkelblau, heller als bei turrıum ; der Hals ist noch lichter als bei « 
turrium, mehr silberig und ungleichmässiger gefärbt ; Halsband in mehr- « 
weniger Spuren vorhanden ; der Rücken viel stärker gewellt, also die _ 
einzelnen Federn mit grösserem weisslich schimmernden Rand, als ; 
bei turrium; die Unterseite viel mehr gewellt, die gewellteste, | 
und so die helleste von allen Dohlen. Maße sind: & 218—-240, 9 © 
210—239. 

Geographische Verbreitung: Balkan. Ihre Verbreitung ist auch 
nicht gleichmässig. Die grössten Mengen leben in Macedonien und 
W. Bulgarien, nach allen Forschern. Sie lebt auch in Massen in Mon-« 
tenegro (REISER) und Albanien (TICEHURST, WHISTLER). In Dalmacien | 
ist sie ziemlich selten (CsORGEY). In Griechenland lebt die Dohle be- 
sonders im Peloponesus, sonst ist sie ziemlich selten (REISER). ROIO 
fand auf den folgenden Inseln Dohlen : Lemnos, Imbros, Thasos und 
Thenedos. Nach REISER briitet sie auch auf Euboea, Tinos und Keos. : 
LAUBMANN fand sie auf den Ionischen Inseln auf Leukas und Meganisi. ing 
Corfu gibt es keine Doble. An der westlichen Küste von 
Griechenland brütet die Dohle überall an menschliche Ansiedelungen 
gebunden. 4 

Die Ubergangspopulation zu turrium haben wir schon gesehen. Die. 
Übergangspopulation zu soemmeringi lebt im östlichen Rumänien und. 
in der Dobrudscha — nach DUPOND sollte hier schon soemmeringt brüten.” 
Diese Exemplare stimmen fast mit der ostpolnischen Population 
überein, also auch ein Beweis dafür, dass C. m. sophiae keine Rasse ist, 
sondern eine Übergangspopulation zwischen der russischen Dohle und 
den an diese angrenzend lebenden zwei europäischen Rassen : turrvum 
und collaris. Die collaris ist also das extreme Mitglield der Reihe der 
europäischen Dohlen, die die Tendenz haben nach ‚Süden heller zu 
werden. 4 


ss, À 7 4 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 197 


Coloeus monedula pontocaspicus KLEINER. 
3 


4861 Bo. - — Solak, "Asia Minor 25: V. 1934. 12271140133124]46] —| —| I. Jak. 
487) M. 18515. Ankara, Asia Minor 2. TIT 1917. 124111441352124146) —| — 
488 B. 33.801. | Ankara, Asia Minor 3: X.1933. 12261130132122145| —| — 
489 Bo. a Elmali, Asia Minor 10. VI.1934. 12371140133124146| —| —| I. Jak. 
490 B. 436. Eregli a Culic, Taurus 5. VI.1907. |243|142/32|23|45| —| — 
491 N: | 2867/4. a. Larnaca, Cyprus | 26. I. 1902. |231|130|31|24|47|320| — 
492 N. 2867/4.b. | Larnaca, Cyprus res II. 1902. |2351138135127|461330| —| I. Jak. 
493 N. 2916/15.a. Larnaca, Cyprus | 14. II. 1903. 122811251321231451310] —| I. Jak. abg. 
494 N. 2916/15.b. Larnaca, Cyprus | 14. II. 1903. |235|130|33|24|45|320| — 
495 N. 2811/3.a. Larnaca, Cyprus 16. X1.1901. 12381136133125146| —| — 
4961 N. | 2811/3.b. | Larnaca, Cyprus | 16. XI.1901. 12221125129123143] —| — 
497 N. 2811/3.c. | Larnaca, Cyprus 17. XI.1901. |227|135|31|22/43|] —| — 
- 498 N. | 2811/3.e. Larnaca, Cyprus | 21. XI.1901. 123211291311231461 —| — 
499 N. 2867/4. c. Stawrowuni, Cyprus 3. III. 1902. 1228113113012414613301 — 
500! M. | 28.427. | Nebi Musa, 
| Palestina 3. T.1911. [2221128132123146] —| — 
501| me — Mosul 21. I.1914. 12361135130122144| —| — 
9 
502 B. 33.803. | Kastamonu, Asia 
Minor _ 8. VI.1933. |231|127|30|21(43] —| — 
503 B. 33.802. | Ankara, Asia Minor | 19. IV.1933. |224|127|29|21|41| —| — 
504 N. 2446/7. | Kas Dagh, Taurus 132 <TV-1896. |224|123/27|20|43|.—| — 
505). W. 22.812. | Livadia, Cardamena, 
Kos 6. VI.1935. 12181126127120142] —| —| iuv. 
506 We 22.813. | Livadia, Cardamena, Ki 
| Kos 6. VI.1935. 12151121129122143| —| —| juv 
_ 507 N. 2867/4. d. Larnaca, Cyprus 8. II. 1902. |230|128|30|22|44|320| — 
508 N. 2867/4. e. Larnaca, Cyprus Dia II. 1902. |219/123|27|22|42/320| — 
__509 N. 2735/19. | Larnaca, Cyprus 5. V.1901. 12171119130]1221441 —| —| iuv. 
. 510 N. 2740/8. Larnaca, Cyprus 21. V.1901. |212|112|29|22|43|] —| —| iuv 
poll N. 2811/3. f. Larnaca, Cyprus 20. XL 1901. |226/127|30|22]43] —| — 
5121. Mi. — " Nazareth, Palestina È, V.1934. |231|135|31|24|45] —| — 
513 W. 33.054. | Jelotan, Transcaspia | 21. III. 1901. |225]|125]30|22|45] —| —| I. Jak 


Diagnosis: KLEINER A., The Jackdaws of the Palaearctic Region etc. Bull. B. 
| ‘o. C., 1939/40., p. 11—14. (13). 


ő Description : €. m. collari similis, sed obscurior, et maior, minus undulatus ; ventre 
. griseore Coleo monedula soemmeringi. Distribution : Asia Minor, and adjoining islands ; 
Cyprus, Syria, Palestine, N. Mesopotania, N. Iran, and W. Transcaspia. Type. In Hun- 
| garian National Museum, male, no. 2867/4. c., Stawrowuni, Cyprus, 3. III. 1902. Cotype: 
In Milan Civil Museum, female, Nazareth, Palestina, 1. V. 1934. 

Die russische und balkanische Dohle zeigen im Frühlingskleide 
ziemlich grosse Unterschiede. Es war natürlich, dass wir eine Zwischen- 
form finden werden. Es schien, dass C. m. sophiae so eine Rasse sein 
werde, aber wegen der grossen Vermischung der Merkmale und an 
Mangel eines eigenen Gebietes, musste man sie synonymisieren. Dagegen 
fand ich in ganz Vorder-Asien, wo Dohlen leben, eine der ,,sophiae“ 
sehr ähnliche Form. Diese Rasse ist auch nur eine subtile Rasse, aber 
“sie besitzt ein grosses Verbreitungsareal, und wenn wir sie nicht trennen, 
‘werden wir zu weiteren Missverständnissen in der Systematik der Dohlen 
Gelegenheit geben. Sie führt gleitend von der balkanischen collaris 
einerseits zur kaukasischen soemmeringi, anderseits zur turkestanischen 
ultracollaris über. Einige Exemplare der Rasse sind von den hellen 
‚Stücken der soemmeringi — - in abgenütztem Gefieder — kaum zu unter- 
scheiden, nur mit Hilfe von Serien und bei Bewusstsein des Fundortes. 
# Rassenmerkmale : Die Kappe der Kopfplatte mit purpurnem 
‚Schimmer ; der Hals ist gleichmässiger grau als bei collaris ; das weisse 


a - 


198 DR. ANDREAS KEVE KLEINER . | [Aquila 


Halsband ist meistens klein, nur manchmal sehr deutlich ; der Rücken 
ist gleichmässiger schwarz, aber es zeigt sich noch die Wellung ; die 
Unterseite gleichmässig schiefergrau, wie bei der Nominatform. Maße : 
d 222 —243, © 219—231. 3 

Im Winterkleid ist sie von der soemmeringi im Frühlingskleid nicht 
zu unterscheiden, höchstens durch die oft sehr hellgraue Unterseite. 

Geographische Verbreitung : Klein-Asien mit den angeschlossenen 
Inseln — nach WETTSTEIN brütet die Dohle auf Mytilene, Kalymnos 
und Kos, dagegen z. B. nicht auf Rhodos —, Cyprus, Syrien, Palestina, 
Suez (?, MEINERTZHAGEN), N. Mesopotamien, N. Iran bis zum westlichen 
Transcaspien. In den östlichen Teilen ihres Gebietes sind ihre Kolonien 
ebenso wenig bekannt, wie die von den afrikanischen Dohlen. G. HEIN- 
RICH fand keine Dohle im Elbrus. Nach BuxTon ist die Dohle in NW. 
Iran nur Wintergast, aber von Hamandan kommt sie überhaupt nicht 
vor. TICEHURST und PALUDAN halten es für wahrscheinlich, -dass die 
Dohle in den Teilen des Zargoss-Gebirges brütet, so am Urmiase und 
bei Mosul. Laut JOURDAIN (briefl.): „In Cyprus it is quite common, 
but in Palestine again it is local, through common enough near Nablous.“ 


In dem ganzen Gebiet dieser Rasse ist C. m. soemmeringi regelmässiger 


Wintergast. 
Coloeus monedula soemmeringi FISCH. 
Karpathen-Becken. 
3 
Transsylvanien. 
514] W. | 33.022. | Fogaras | 1.1891. 12321135]1811281451 —| —- 
515| N. 2006. a. | Fogaras 16. 11.1896. |225|125/29|21|44| —| — 
5316 N. 2006. b. | Fogaras 16. IL. 1896. 229 13431 2445| —| —| 
5317| N. 1748/42. | Fogaras 3.  X.1891. 12261133130121145] —| —i 
5318| N. 1748/44. | Fogaras | 5. x.ısgı. |225|123|30|22|44| —| —| 
Nördliche Karpathen. 
519| O. = | Eperjes | 22. IV.1938. 12351138182123145135012551 
5201 M. 03. 2447. | Diósjenő 10. "XII. 1895. |230|135|31|23|46 = — 
521| M. 28. 430. | Pozsony Com. | 27. 1.1914. |228|135]|30|21|44 
Tiefebene. 
522| -0,, | vt Mindszent 13. X1.1938. |233/133/33/24/41| papier 
BOS MOL acl ah See Fehértemplom | 14. XI. 1987. |227/123/34'25/50!330/218 
524 N. | 2538/1.a. | Futtak 7. X.1899. |2271130/32 23]44| —| — 
525] N. 2538/1.b. | Futtak 7. X.1899. [2311122 32/24/46) —| — 
526| N. 2538/1. c. | Futtak 7. X.1899. 12281127132123146] — 
BOTs N 2538/1. d. | Futtak 7. XK. 1899. |224/125/32/24/47| —| — 
528| N. 2588/1. e. | Futtak 7. X. 1899. |223/127/30/23/45] —| —| 
Transdanubien. ~ 
529 N. | 3440/6.a. | Abaszentivan, Fejér 9. XII. 1924. |235]136|31|23|43] —ı —} 
530 N. | 8440/6. b: | Abaszentivan, Fejér | 11. XII. 1924. 124214013212 = — 
531| so. | 93. | Egervár | 26. 1.1938. |238|141|32|24|46| —| — 
? 
Transsylvanien. 
5321 W. | 33.023. | Fogaras | I. 1891. |221/130|29/21]44| —| —| 
588] N. | 1748/45. | Fogaras (af Oy ED AO 288 129|30|22|45| — ppi 
534] W. | 33.052, | Nagyenyed | 16, XII, 1894, |2191124129!21145| —| I, Jak, 


7 | 1939/42] 


536 
537 


539 
540 
541 


542 
543 
544 
545 
546 
547 


548| 
549 
550 


551 

532. 
553 
554 


555] 


. 


SPLITTER EEE 


STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 


| 2743. | Taktaharkäny 


2538/1. f. 
| 2538/1. g. 
| 728. 


3529/8. 


237. 


| 


| 2660. 


2850/151. a. 
21. 1266. 


5643. 


120/31. 


26/32. 
120/31. 
19.395. 
19.398. 


28.407. 
333. 


144. 


C. 30121. 
22748. 
28.405. 
22749. 
3165. 

3169. 

3170. 
33058. 
33059. 


33060. 
17.904. 
17.908. 

31044. 

31045. 

635. 
635. 
536. 
33063. 


aa 


Nördliche Karpathen. 


Tiefebene. 


Mindszent TRS IX1.21938; 
Szeged 232.0 IX. 1938} 
Szeged aoe DX 1958. 
Futtak | TE X. 1899. 
Futtak 7: X. 1899. 

| 9. I. 1939. 


Sövényháza 


Transdanubien. 


Székesfehérvár | Mend DSS: 
Kishantos, Fejér 64, SEX 1933: 
Kistäpe 25.1 TIL. 1038. 
Kistäpe 26. III. 1938. 
Hajmäsker 2057 211: 1935. 
Nagycenk Ret. E 1999: 
Sex. ? 


| 16. XII.1938.{222|122|28|21|43] —| —| 


220/133|30/22/38/343|206 
212,118 29) 20] 42/320|195 
2161122128 22 43/330 230 


224 130 31 AN RE ue 


2291130131122144] —| — 
214112312812014213191192 


1229113612912214013401183 
2321130129122145] —| — 
231|135|30|21|46/344|209 
226|131|29/21|41|] —| — 
226|130|28|21|44|330|/205 


222'!128|29!21|40]340|203| I. Jak. 


Gödöllő 12. XII. 1875. 1236 


| Győr — Likócs | 19. 


Nördliche Karpathen. 


Magyarkomjät 5. I. 1938. 12331137 
Jajhalom, Zemplen 29. XII. 1928. | 
Jajhalom, Zemplén 29. XII. 1928. 
Tiefebene. 
Hortobágy 2. Te 419295, 12271 
10. Ror 18S 4.41236 
Fehértemplom Ta Shy 1937.9 (221 


Transdanubien. 


Andere Regionen. 


232,135 
236/135 


30122147, 328/207 


X. 1926. |230/130|31|23/45| —| —| 


3 
Samhof, Livland 25» 1.1911. 
Samhof, Livland 29. I. 1898. 
Samhof, Livland 2. III. 1908. 


Hellenorm, Livland 173: SIN L901. 
Oschmiana, Wilno 29. IV.1916. 


Grodno 620 "TAT 1930: 
Grodno 62 ÚT 1930: 
Grodno 25. IV.1930. 
Skidel, Grodno - 9. X. 1918. 
Zubrowo, Berszty, 


Grodno 1.7 XL 1918. 
Robryn, Grodno 5 II. 1916. 
Bielany, Warszawa Te ‘1 IV. 1918. 
Bielany, Warszawa 28. X. 1917. 

5. 

3 

8 


Bogorodsk, Moskva V.1910. 


Bogorodsk, Moskva È X. 1911. 
Koselsk, Kaluga 18. .’-11.1909. 
Dimitrijew, Kursk 17 I. 1927. 
Saratow 15:4 VEV.AOTD; 
Saratow 27. IVAI91L5: 
Saratow 21. X. 1914. 
Sarepta III. 1907. 
Sarepta III. 1907. 
Sevastopol, Crimea 28. II.1910. 
Wladikawkas 213 TE, 1905: 
Wladikawkas S$... :%12.1912. 
Wladikawkas 201 AITL912, 
Wladikawkas 11. XII. 1906. 
Kaukazus V.1919. 


Tscholysman, Altai 5. IV.1908. 
Tscholysman, Altai 6. IV.1908. 
Tscholysman, Altai 21. IV.1908. 
Vernoje 

Semirjetschensk We: "TTL 


240|135|30|22/45]| — 
230|127|29|22]41] — 
2391142129123145] — 
233|140|31|22/45] — 
222|127|27/20|44| — 
232|137|29|22/45] — 
220|120)28|21|44| — 
230|135|29|21|44| — 
231|135|29/21|44| — 


KERSTIN 


2361131129121145] — 
229|122/31|22|44] — 
236|137|32/23|46| — 
2411142131123145] — 
2391137132122143| — 
23111331311211421 — 
238|139/31|24|45 
234|131|30|23|44 
235|136/30|22|44 
233/130|29/21|44 
238|139/31|23|43 
228) 125/27/21)41 
240|140|29|21|42 
230|130|31|23|45 
2311132131124145 
239/139|30|23/41 
235|138/29/22|44 
230|135|30|23|47 
240|135/31|23|46 
229|130|31|24|46 
225|128|28/20/45 
230|126|30|21|47 


226|132129'21/41 


Baar RR ERRE CI 


i ALS Hb. i ET 


| 


200 


588 
589 
590 
591 
592 
593 
594 
595 
596 
597 
598 
599 
600 
601 
602 
603 
604 
605 
606 
607 
608 
609 
610 
611 
612 
613 
614 
615 
616 
617 
618 
619 
620 
621 
622 
623 
624 
625 
626 
627 
628 
629 


630 
631 


632 
633 
664 
635 
636 
637 
638 
639 


640 
641 
642 
643 
644 
645 
646 
647 
648 
649 
650 
051 
652 
653 
654 
655 
656 
657 
658 
659 
660 
661 
“4 


M. 


ASDBBONS BS S443 e 2 ep pee ee ue ee ee 


tti 
© © 


ams 2227: 


= 
w © 


SARSEZSAASERS 


8659. 
2811/3. d. 
2770/3. a. 
2770/3. b. 

28.432. 
28. 429 
438. 
439. 
28.434. 
18.1810. 
18.1788. 
18.1789. 
18.1266. 
18.1802. 
18.1805. 
18.1808. 
17.4185. 
17.4187. 
17.4184. 
17.4183. 
17.4170. 
17.4171. 
17.4174. 
17.4177. 
17.4179. 
17.4176. 
17.4175. 
17.4181. 
18.1264. 
18.1260. 
18.1262. 
28.412. 
28.425. 
28.415. 
28.414. 
2829/2. 
28.418. 
28.413. 

9053. 

9052. 

4800. 


10381. 
17.169. 


3208. 
5644. 
C. 25783. 


C. 31040. 
C. 31038. 
33073. 


2850/151.b. 
2850/151.c. 
2850/151.d. 


21.1273. 


21.1269. 
18.300. 


120/31. 
26/32. 


19.397. 


28.203. 
28410. 
33057. 
22747. 


e. 30123. 


3159. 


17.907. : 
17.906. 


17.905. 


33055. 
C. 30122. 


| 


. Samhof, 


DR. ANDREAS KEVE KLEINER 


Bolu, Asia Minor 
Larnaca, Cyprus 
Stawrowuni; Cyprus 
Stawrowuni, Cyprus 
Bukarest 
Madgidia, Dobrogea 
Sofia - 
Slivnica, Sofia 
Negovar, Sofia 
Odrin, Bulgaria 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Veles, Macedonia 
Hudova, Macedonia 
Hudova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Kaluckova, Macedonia 
Üsküb, Macedonia 
Üsküb, Macedonia 
Uskiib, Macedonia 
Üsküb, Macedonia 
Uskiib, Macedonia 
Uskiib, Macedonia 
Presovo, Macedonia 
Nis, Serbia 
Cicevac, Serbia 
Cicevac, Serbia 
Kotorsko, Bosnia 
Sarajevo, Bosnia 
Pickern, Marburg 

a. Drau 
Wien, Prater 
Finkelhan, Ob. 

Österreich 
Bonn 
Volkmaritz, Sachsen 
Dresden 
Windenburg, Ostpreus. 
Windenburg, Ostpreus. 
Ostpreussen 
Ostpreussen 
Uppsala, Sverige 


Samhof, Livland 
Samhof, Livland 
Samhof, Livland 
Samhof, Livland 
Livland 
Samhof, Livland 
Hellenorm, Livland 
Hellenorm, Livland 
Smorgon, Wilno 
Grodno 
Grodno 
Zubrovo, Grodno 
Robryn, Grodno 
Luboml, Wolhyn 
Arbora, Bukovina 
Bogorodsk, Moskva 
Bogorodsk, Moskva 
Saratov 
Wladikawkas 
Wladikawkas 
Wladikawkas 
Tomsk 
Delta v. Schwarzen 
Irtysch 


8. X. 1934. 
19.4. XI. 1907. 
Lo Wye 901 
21. X.1901. 
12, AE LT 

5. E. 1917. 
he I. 1934. 
2.2 LOST. 
(Pee Pw Be 
13. 1.1917. 
21. I. 1918. 
lou 21121918, 
16. HE 1918; 
170" OLE, LOTS: 
16. III 
25. >11. 1918; 
26.7,< II. 1978: 
22. XII. 1917. 
y 4. GH ET Rr 
29. XII. 1917. 
Sl. XII.1917. 
De DC 
ig Pe 
To 81.3987: 
14. XT. 1917: 
19. XE LOTT. 
21. XE 1917. 
22.1 XI 1917. 
2, XII. 191% 
18, > OTL LOTS, 
18, SEE 4918: 
7,7 2111918; 
27. VITI. 1916. 
16. °° SX 1916: 
4. XII.1916. 
22. NAD 
15. IX.1902. 
25. XII. 1916. 
25. XII. 1916, 
13. X. 1887. 
26. X. 1898. 
Le I. 1934. 
27. I. 1891. 
17% I1:19EE 
12. IT. 1922. 
29. XI. 1899. 
12 X. 1926. 
23. IX. 1936. 
23. IX. 1936. 
10: TEL.1928,; 
10. XII. 1927. 
26. IX.1920. 

2? 

6. I. 1908. 
25. 3: 191€ 
28. I. 1898. 
28. I. 1898. 
11; IL 1898; 

2. III. 1908. 
175 : 20.1903, 
24. IV.1903. 

5. III. 1918. 

8. I. 1926. 

4. IV.1932. 

L.-T 1918; 

Be! 21.2916; 
22. XII.1915. 
12. I. 1908. 

3. X. 1911. 

dirt AIO TA; 
10, EV 21915 

9. . XI. 1912. 
10... XI: 1912. 
18; 1.1912. 
30. III. 1896. 
4—17,V1,1909, 


2251124130123]45 
2311127131124146 
23211830130123]147 
231|133|30|24|44 
218|123|31|22|44 
230|130|31|22|43 
210|125|31|22|41 
223|130|30|22|46 
231|135|51|22|45] 
2361131/31/22|46 
221|130|30|22|44 
238|135|32|23|46 
231|130|31|23|44 
230|128|27|21|45 
225|130|33|23|46 
220|127|31/21/43 
232|136|31|23|45 
238|136|32|24]45 
233|131|31|23|43 
232|127|31|23|44 
235|140131|23|45 
220|140,31|23|45 
233|132/30|23|46 
235|136|31|23/46 
229|135|31|23|45 
233|135|32|25|46 
237|141|31|23|43 
229/133|33|24|45 
234|141|31|23|44 
2331135132123145 
230|135|31|23|45 
240|127|31|24|45 
227|131|30|23|44 
233|141|31|23|44 
210|125|29|21|44 
233|140|31|23|46 
230|136|31|23|46 
233|132|33|25|45 
225|135|33|25|45 
233|130|31|24|46 
240/145 32122145 


2311132130122144 
2351135132124145 


2381145131122143 
2291131128122143 
2211125129122142 
2361135130123147 
220]1120128120141 
231|140|28|21|46 
234|130|30|22]45 
2301127129/21|44 
230|135|29|22|44 


231/136|31|22]45 
239 140/29)21/45 
215/116 27|20 44 
228] 126| 29/21/43 
223/124|27|21/43 
228|139|29|22|44 
228]128'29|21|46 
227| 126! 28/20/44 
2241130129121143 
2251122128121143 
227|125|28|21|43 
220|127|28|20|41 
220|125|29|21|43 
219/123|30|22;41 
224|130|28|20|45 
230|129|28|21|42 
222/124|27|20|41 
225/130|28|21|44 
230|130|29|21|44 
231|133|30|23|45 
225|133|30|22/45 
226/126|27|19|43 


224i128|27/20|42 


PECE elet] EEN Es LR RS EEE PERESBEW ee 


Lie a CE ROSES CSR Aso ee 


| | 
|| 


Bere eae 
PAPE a 


ESPRESSO 


SP PA PP eo [d 


I. Jak 


hrs 
4 
© 

n 


I. Jak. 


Maus. 
Maus. 


I. Jak. abg 
I. Jak. 


I. Jak. 


I. Jak. 
abg. 


wg £ 
1939/42] STUDIEN ÙBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 201 
B. ZI Tscholysman, Altai 8. IV.1908. {222|121|27]19]401 —| —| I. Jak. abg. 
M. 28.431. Piatra, Romania TONER 1917-1210 130181 23/44) —| — 
Bo. — Tunari, Romania 3. X.1911. 12301128 29122144) —| — 
S. — Sofia 24. 1.1932. |222:130127/21143| —| — 
S. —- Bailowo, Sofia. 27. XII.1934. |218,120/26/21|41| —| — 
SEEN = | Radomir, Bulgária 5. 111.1933. 12201126130122/44] —| — 
Paoli 440. Petre, Bulgaria 2. X.1937. 12171117129 121141] — | — 
Pa. 442. Slivnica, Bulgaria n X. 1937. |238|141|33/24|44| —| — 
M. 28.435. Odrin, Bulgaria 13. I. 1917. |2161123129122142| — 
M. 28.436. Adrianopel, Turcia IB. I. 1917. |220|126|29/22|45| —| — 
M. 28.437. Adrianopel, Turcia IT I. 1917. |224|128|30|21|45|] —| — 
M. 18.1811. Veles, Macedonia PAL I. 1918. 122311241301221461 —] — 
M. 18.1812. Veles, Macedonia eA I. 1918. |233 129132 23:45] —| — 
M. 18.1790. Veles, Macedonia 116. II. 1918. |225|130:31,23|44| —| —| I. Jak. 
M. 18.1791. Veles, Macedonia 116. II. 1918. 12151120129121140] —| —| I. Jak. 
M. 18.1267. Veles, Macedonia :17. 11.1918. |216|122'30[22|44| —| —| I. Jak. 
M. 18.1797. Veles, Macedonia 17. " IE 1918. 1216/120|28/20|44| —| —| I. Jak. 
M. 18.1798. Veles, Macedonia be) IES 1918> 12211122[30/22|43| —| —| I. Jak. 
M. 18.1799. Veles, Macedonia 17. I1.1918. 12181126130122143] —| — 
M. 18.1800. Veles, Macedonia Hide II. 1918. |222|131|30|21|45| —| — 
M. 18.1804. Veles, Macedonia 18. II. 1918. |231)130/30)21/43) —| — 
M. 18.1806. Veles, Macedonia 25. II. 1918. 12201120129 122142] —| —| I. Jak. 
M. 18.1807. Veles, Macedonia DATE II. 1918. 1213. 1271301221431 —| —| I. Jak. 
M. 17.4195. Veles, Macedonia 7. XII. 1917. |2301130130122144| —| — 
M. 17.4196. Veles, Macedonia 22. XII. 1917. |2211128131,24/41| —| — 
M. 17.4193. Veles, Macedonia 24. XII. 1917. |223|130|/30/22)44| —| — 
M. 17.4192. Veles, Macedonia 28. XII. 1917. 12331135131123145] —| —| I. Jak. 
M. 17.4191. Veles, Macedonia 29. XII. 1917. |218)130/31/23)42| —| — 
M. 17.4197. Veles, Macedonia 29. XII. 1917. |2221127|32/23/42)| —| — 
M. 17.4189. Veles, Macedonia 31. XII. 1917. |235/135]|31|23|44| —| — 
M. 17.4180. Kaluckova, Macedoni |16. X 1917, |221|\128/31|28/42| —| = 
M. 17.4247. Kaluckova, Macedoni 120. XI.1917. |233|133/34|25/44|] —| — 
M. 28.421. Uskiib, Macedonia 14. IX.1917. |223/126|29/22/43| —| — 
M. 28.417. Uskiib, Macedonia 16. X. 1916. 1228 125131123143] —| — 
M. 28.423. Üsküb, Macedonia 51, X.1916. :2231127129122143| —| — 
M. 23. 420. Tabanovce Macedonia 117. IX.1917. 12181123]129121142] —| -— 
M. 29.424. Presovo, Macedonia 22. X. 1917. 122511291291221431 —| — 
Bo. 2064. Bonn 9. II. 1914. |225|112|28/21|/42| —| — 
D. C: 25719. Dresden 12 X. 1920. 12301130130122141] — | —- 
D. C. 26624. Dresden 10. XI.1929. |239|141]|33|24|48| —| -— 
D: Ce 22818; Hermsdorf b. Dresden 128. III. 1923. [2301136 3021144) —| — 
Bo. 5624. Harburg, Hessen 20. I. 1900. 123011321291221441 —| — 
W. 33066. Uppsala, Sverige 26. IX.1920. |232|136|29]|21{43] —| — 
Sex.? 
Wa. 87/35. Druja, Braslaw a I IV. 1935. |225|130]28|20|45] —] — 
Wa. 87/35. Druja, Braslaw 8. IV.1935. 12201124128120141] —| — 
Wa. 141/37. | Stara Zosna, Postawy | 9. IV.1937. |[235|138|29/21|43| —| — 
Wa. 33/38. Hoduciszki, Swieciany | 2 I. 1938. |230|120|28|21|44] —| — 
Wa. 29/33. Turowice, Gröjec 
Warszawa 28. I. 1933. |228|131|28|21|/41| —| — 
Wa. 80/35. Stralyn, Rohatyn, 
Stanislawow 28. III. 1935. |220|130|28/20|45] —| —| I. Jak. 
M. 28408. Wladimir Wolhynski |10. III. 1917. |240|140|29|22|47| —| — 
M. 28404. Wladimir Wolhynski 119. III. 1917. |233|130|28|21|41| —| — 
lige 227. Pskow, Russia VI.1928. 12351125 —|—145| —| — 
Wa. AEE Moskva 1.  X. 1909. 12251140129121143] —| — 
Ere 627. Samara 15. I. 1902. |238|143|31|23|46| — | — 
Wi 33061. Deschlagar, Dagestan | 3. 1. 1907. |230|133|31|22|46| —| — 
Wa. 1987. Alasan, Lagodechi 18. II. 1887. 12221120128122145| — | — 
B. LZ Naltschick, Terek V.1901. 12271130131122144] —| —| abg. 
W. 33062. Lenkoran 15 II. 1885. |230|135|30|22|45| —| — 
Wa. 14516. Tomsk 3. V. 1891. |236|132|28|21|45| — | — 
0. 3359. Mytilene 6. II. 1939. |225|125|28|21|45|] —| —| I. Jak. 
0. 3360. Mytilene 6. II. 1939. 12251126130123142] — | — 
.M. 17.175. Colentina, Romania II. 1910. |222|123|30|21|44|] —| —| I. Jak. 
M. 17.176. Colentina, Romania II. 1910. 12271123132125145] —] — 
M. 17.174. Pantelimon, Romania III. 1910. |221|125|28|21|41| —| — 
0. 3354. ] Sidirocastron, j 
Macedonia 30. I. 1939. 12431142132123146] —] — 
0. 3355 Sidirocastron, 
Macedonia 30. T. 1939. |237|135|31|23/46| —| — 
M. 33288. Saloniki, Macedonia 115. III. 1931. |223|125|29/21]43| —| —| I. Jak. 
Bo. — Ochrida, Macedonia I. 1932. 12251127130121143] —| — 
Bo. — Ochrida, Macedonia I. 1932. |240|135|34|25|46| —| — 
Bo. — Ochrida, Macedonia T. 1934. |230|131|31|23|44| —| —| I. Jak. 
M. 17.4201. |- Veles, Macedonia 12. XII. 1917. | —1120129120144] —| —| I.Jak. Maus. 
M. 17.4199. Veles, Macedonia 28. XII. 1917. 11901125129121138] —| —| I. Jak. 
W. 33025. Wien, Prater 16. XI.1901. 12271132130122144] —| — 
W. 33027. Wien, Prater 16. XI. 1901. |238|137|31|24|44| —| — 
W, 33028, Wien, Prater 116, XI,1901, |220|126|31|23|42| —| — 


PITT EG IRR ee 
HATE A 
\ 4 Eu 


ey 


202 - DR. ANDREAS KEVE KLEINER v [Aquila 
138}, Pasta 70. Dukovany, Moravia 20. I. 1925. 12201120132123143] — es I. Jak., abg. 
739 D: C. 31043. ulda XII. 1926. |225|136|30|21|42| —| — 

740) Wa. 829. Halle a. Saalle — XI, 1913. |231|135|29|22|42] —| — 

741 D. C. 31041. Ostpreussen 7. III. 1928. |234|135]|28|20|43|] —| — 


Diagnosis: FIScHER G. SEG sur le Choucas de la Russie. Mém. Soc. Imp. 
Natur, Moscou, I., 1811., p. 1--4. (3). i 
* Ex HELLMAYR, Verh. Orn. Ges, ar, XIII. 2., 1917., p. 184—187. 


hl 


Corvus Soemmeringii, niger, rostro apice dentato, occipite incano, collo fascia 
aterali alba. | 

Die russische Dohle geht in Finland gleitend in die Nominatform 
über, welcher sie von ihren westlich benachbarten Formen am nächsten 
steht, aber ihre Farbe ist viel dunkler, und gleichmässiger, und das 
weisse Halsband ist erst bei dieser Rasse gut entwickelt. Wie wir es 
gesehen haben, finden wir Übergangspopulationen auch zu turriwm und 
collaris ; die kaukasische Population zeigt schon gewisse Neigung zu der 
Rasse pontocaspicus. Die Extremvarianten sind von „sophiae“ nicht zu 
unterscheiden, z. B. 4, Bogorodsk, Moskva, 5. V. 1910. — D. C. 30121. —. 
Sie besitzt das grösste Gebiet von allen Dohlen, und auch ihre Ansie- 
delung scheint gleichmässiger und dichter zu sein, als von anderen Rassen. 
Da diese Rasse unter klimatischen Umständen viel mehr leiden muss, als 
die anderen europäischen, ist es nicht zu staunen, dass die Mengen von 
soemmeringi im Winter ganz Europa, wie SW. Asien überfluten. 
Im Winterkleid ist zwischen soemmeringi und pontocaspicus kaum ein 
Unterschied zu sehen. Es scheint, dass wir das Schlusswort über Farben- . 
wechsel bei jeder Rasse, erst dann sagen können, wenn wir genügend 
Bälge von Ringvögeln besitzen werden. | 

Rassenmerkmale : Die Kappe der Kopfplatte bläulicher als bei der | 
Nominatform ; der Hals ist gleichmässiger und dunkler grau; das 
weisse Halsband am Unterhals gut entwickelt — nur selten fehlend — ; 
der Rücken gleichmässiger bläulich-schwarz, die Wellung zeigt sich 
nur manchmal in Spuren ; die Unterseite gleichmässig schiefer-schwarz. 
Maße : 4 228—240, © 215—231 (nur aus Brutgebiet). 

Geographische Verbreitung : Die Baltischen Staaten, N. Polen bis 
zur Gegend von Grodno und Wilno — diese Population nennt KLEIN- 
SCHMIDT ©. m. schlüteri — Russland nördlich bis 65°, Kaukasus, W. Sibi- 
rien nördlich bis 60°, östlich bis zum Jenissei, und südlich bis zu den 
turkestanischen Gebirgen. 

Die Rassenfrage hat in Ostpreussen, Polen, und in den angrenzenden 
Gebieten, viele beschäftigt und sie war schwer zu entscheiden, weil 
in den Sammlungen hauptsächlich nur Wintervögel waren. Die Frage 
komplizierte hier der Umstand, dass dieses Gebiet das Hauptdurch- 
zugsgebiet der nordischen und östlichen Dohlen ist, und darum muss. 
man mit zurückgebliebenen Exemplaren in gesteigertem Maße rechnen. 
Die ostpreussische Dohle nähert sich nach TISCHLER der osteuropäi- 


ú 
1 
3 
| 
À 
j 


a ad Les" 
er 
. 

A 


1939/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 203 


schen, aber sie gehört noch zu der mitteleuropäischen Rasse. KLEIN- 
SCHMIDT hat sie schon getrennt, und nach NIETHAMMER soll östlich der 
Weichsel die Nominatform leben. SACHTLEBEN konstatiert, dass die 
lithauische Dohle weder mit der mitteleuropäischen, noch mit der 


. osteuropäischen identisch sein kann, und darum soll sie zu der Nominat- 


form gehören. Nach DOBBRICK brütet die russische Dohle in der Gegend 


. von Kowno. Insteressant, ist, dass er beinahe bei jedem Exemplar am 


Flügelbuge eine weisse Feder beobachtet hat. Nach NEUMANN ist die 


| russische Dohle in N. und W. Polen nur Wintergast. Nach meinem Mate- 


rial muss ich das bisher besprochene ganze Gebiet — den Resultaten von 
ZEDLITZ und DUNAJEWSKI beistimmend — für ein Übergangsgebiet 
halten. Wahrscheinlich ist die Grenze in Nord-Polen, von wo nördlich 
die soemmeringi, südlich die turrium lebt. Im Osten ist ebenfalls die 
polnische Grenze die Grenze der Rassen, wie auch DOBBRICK den Bug, 
DuponD den Bug und Nyemen als Grenze bezeichnen. Tiergeographisch 
ist diese Grenze sehr interessant, weil sie zusammenfällt mit der Grenze 
die ich bei den Rassen von Pica und Garrulus feststellen konnte, und 
die gleichen Grenzen hat auch HERTER für Erinaceus gefunden (Arch. 
f. Natgesch., 1934. p. 313.). — Vom eigentlichen Gebiet der soemmeringi 
können wir uns folgendes Bild machen. In den Pripjet-Sümpfen brütet 
die Dohle nach ZEDLITZ nicht nur in den Städten, sondern auch überall 


in den Wäldern. Bemerkenswert ist die Bemerkung von STOLZ, der im 


Weltkriege von der französischen Front direkt an die russiche komma- 
diert wurde, dass der Unterschied zwischen den zwei Dohlen-Population 
schon bei einfacher Beobachtung gut fest zu stellen war. Nach GROTE 
brütet die Dohle in Orenburg, Ural-Gegend bei Saatkrähen-Kolonien, 


in Baumhöhlen und Felsennischen, und in Kargala einige Paare auf 


Gebäuden. RADDE sagt, dass die Dohle im Kaukasus nicht häufig ist, 
sie brütet hier auch in Weidenbäumen, bei Lenkoran hatte er ihre Eier 
gesammelt, gegen den Iran hin wird dann die Dohle noch seltener. 


Seine Bemerkung, dass die kaukasische Dohle nicht der russischen, 


sondern der mitteleuropäischen ähnlich sei, und auch kleiner sein soll 
als die russische, zeigt meines Erachtens nach nur, dass die kaukasische 
Population sich der Rasse pontocaspicus nähert. Nach SUSHKIN ist die 
Verteilung der Dohlen-Ansiedlung in Sibirien die folgende. In Minussinsk 
lebt sie in den Steppen, Waldsteppen und der Taiga ; in der engeren 
Sagan-Gegend ist die Dohle in der Taiga, sowie in der alpinen Region 
unbekannt ; in der engeren Uss-Ker Gegend, wie in ihren Gebirgen 


. zwischen dem Fluss Irbek und dem Tap-See brütet die Dohle ; in SW. 


rs 
4 


he 


. Sagan ist des unsicher ; aus Urjanchen ist sie unbekannt ; in der Ebene 
von Saissan-Noor brütet sie; am untern Lauf des Jenisseier scheint sie 
nur gelegentlich des Striches, Nach KozLova brütet die Dohle östlich von 


904 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


* 


Minussinsk nicht mehr, nur streicht sie regelmässig bis Mongolien, 
z. B. bis zum Noionbogdo-Gebirge. POLJAKOV meint, dass die Dohle in 
den Steppen des Cis-Altai, im W. Altai, wie in seinen Vorgebirgen, 
in dem Tale von Cis-Saissan, im Tarbagatai-Gebirge und in seinen 
Vorgebirgen brütet. Nach STEGMANN ist die Dohle in den waldigen und 
felsigen Gebieten des Cis-Altai’häufig, aber sie schreitet nicht höher als 
bis 700 m. Nach Hesse brütet die Dohle in den hohen Felsenwänden 
des Altai. i | 

Im Karpathen-Becken ist die C. m. soemmeringi regelmässiger. 
Wintergast. Sie besucht in grossen Mengen das ganze Land, es können 
sogar einzelne Stücke ausnahmsweise auch zur Brutzeit zurück- 
bleiben, wie das Exemplar aus Eperjes — 22. IV. 1938., g — beweist. 
Das Winterquartier der Rasse ist ganz Europa, sowie SW. Asien. Die 
Zugdohlen ziehen in grossen Mengen der Küste des Ostsee entlang nach 
Westen, wie das auch durch Ringfunde bewiesen wurde. NO. litauische 
Dohlen wurden auch in Belgien geschossen. Die südwestlichste Angabe 
teilt PARIS mit, dass nämlich ein Exemplar am 27. II. 1929. bei Dijon, 
Frankreich geschossen wurde. Aus Deutschland haben wir in der Lite- 
ratur sehr viele Daten über das Vorkommen der russischen Dohlen. 


Coloeus monedula ultracollaris KLEINSCHM. 


3 

742 W. 14455. | Ilisk, Semirjetschensk| 11. V. 1900. 12391140132124146| —| — 
743 M. 09.4750. | Naryn, Tian-Shan 1. III. 1908. |240|139|30|22|44| —| — 
744 D: B. 21728. | Naryn, Tian-Shan 25. III. 1910. |244|135|31|22|45| —| — ; 
74512, Wai 1087. | Kokand, Fergana 5: II. 1892. 12301130131122144] —| —| I. Jak. 
746 B. 24. | Osch-Andischan, ; 

Fergana 21. I. 1898. 12441140129122146| —| — 
747 B. 14. | Samarkand 14. II 1903. |237|138|31|23|47| — | — 
748| me — Haibak, N. Afagnistan| 12. V. 1937. |227|126]30]|23]39] —| —| A 
749| me -— Haibak, N. Afganistan 12. V. 1937. 12381142130122144] —| — 
750| me — Haibak, N. Afganistan| 12. V. 1937. 12461143133125|45| —| — 
751 me. = Baramulla, Kasimir 1. III. 1925. |242|140|30|21|47| — 
7152| me. — Quetta, Baluchistan abs X. 1913. 123711381311231471 — 
753| me — Quetta, Baluchistan Ls X. 1913. |245)144132/23146| —| — 

Q % 

754; W. 14454 Ilisk, Semirjetschensk| 9. VI. 1900. |226|130|28|21{42| —| -—| I. Jak. 
755 M. 07.417 Karanowski Schlucht, | 

-Tian-Shan 8. IT. 1903. |2311134|31123|44| —| — part. alb. 
756| |. Mi. 23693 Issyk-Kul, Turkestan I. 1914. |235|133|29/22|44| — | — 
1972 IM, 17.909 Naryn, Tian-Shan 24. III. 1910. 123811835128120145] —| — 
758] me — Baramulla, Kashmir 1. III. 1925. |230|135|30|22|42| — | °— 
759] me — | Leh, Ladak 14. . V. 1925. |232|140|30|22|45|:—| — 

Sex. ? 

769) Bo. — Akulin, | 

Semirjetschensk 20. 11.1907. 12271130129/22142) 5 — 
761 M. 10.2026. | Naryn, Tian-Shan 15. V.1910. 12281130129121145] —] —| I. Jak. 
762 M. 09.4748. Naryn, Tian-Shan 10. XI.1908. 12471145130122145] —] — 5 
763| Wa. 1087. | Kokand, Fergana 5.  II.1892. |2251129132)23|44| —| —| I. Jak. abg. 
764 D. 4780. | India — 218|120)29/21)44| —| —| I. Jak. 


Diagnosis! KLEINSCHMIDT O., N 
lingen. Falco, XIV., 1919., p. 15—17 (16). 
Corvus ultracollaris, ähnlich soemmeringi, aber grösser, Flügel beim Typus 25, 5 cm. 


Bei Naryn im Frühling. 


eubeschreibungen von Vögeln 


und Schmetter- © 


a 


3 ae Se Dt 


o 
nn. - 
i 


1939/42] STUDIEN UBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 205 


Die Rasse hat zuerst LONNBERG (1905) erkannt, der betont, dass 
sie gleichmässig dunkel ist, der Hals dunkelgrau und er meint, dass 
sie mit keiner von HARTERT angeführten Rassen übereinstimmt. LÖNN- 
BERG hatte aber nur ein Exemplar im Jugenkleid (Baingol, Tianshan 
5. V. 1902., ©, a. 250), darum getraute er sich nicht, sie zu beschreiben. 
KLEINSCHMIDT hat dann ein noch grésseres Exemplar bekommen und 
auf Grund dieses einzigen Exemplares hat er die Rasse beschrieben 


(1919). Die Rasse geht gleitend in soemmeringi über. Sie ist das End- 
. glied einer Serie von Rassen die immer dünkler werden und deren weisses 


Halsband dabei immer deutlicher wird, also monedula-soemmeringi- 
ultracollaris. Der Unterschied ist nicht gross, ultracollarıs ist nur, 
eine sehr subtile Rasse. Dasselbe können wir auch von ihren Maßen 
sagen, die immer grösser werden. An der schönen Serie, die ich beson- 
ders Col. R. MEINERTZHAGEN verdanke, der mir von dem am schwersten 
zugänglichen Gebiete seine Bälge für die Untersuchung überlassen hat, 
gelang es mir die Merkmale von LÖNNBERG, wie von KLEINSCHMIDT 
zu bestätigen und festzustellen, dass sie an der Serie konstatierbar sind. 
Die grösste Serie hat bisher MEINERTZHAGEN untersucht und gewann 
die folgenden Maße : S.-Afganistan (6) 229—239, Samarkand (3) 219— 
241, Jarkand und Kashgar (6) 222—230. Gilgit (3) 233—243, W.-Tibet 
(1) 226, Kashmir (57) 223—232, NW.-Indien (8) 228—-236, Ladak (1) 
230 ; zusammen 85 Stück 219—252. Dagegen fand er bei 14 soemmeringi 
(Russland, Sibirien, Armenien) 227—246 und hielt darum wltracollaris 
synonym zu soemmeringi. Es ist zweifellos, dass der Typus ein Riese 
ist (255), aber wir diirfen nicht ausser Acht lassen, dass wir nicht wissen 
ob in der Serie von MEINERTZHAGEN nicht überwinternde sibirische 
Dohlen sind ? In seiner neuen Serie aus N.-Afghanistan (1938), die ich 


. zu revidieren glücklich war, wofür ich Col. MEINERTZHAGEN ganz beson- 
. ders verbunden bin, ist wieder ein Zwerg (227), aber nach ihrer dunklen 


Farbung muss ich alle 3 fiir zu dieser Rasse gehorig halten. MEINERTZ- 
HAGEN hatte noch am 19. V. bei Khanabad die Dohlen mit Saatkrahen 
zusammen in Scharen gesehen. DEMENTIEV (1933) hatte eine zu kleine 
Serie, um zu beurteilen ob uliracollaris eine valide Rasse ist oder nicht, 
aber ihm schien es, als ob diese Population dunkler wäre. ZEIDLITZ 
(1921) meinte, dass er auf Grund von zwei Exemplaren den Grösse- 
unterschied nicht feststellen könne, aber er weist auch auf den Farben- 
unterschied hin. PARIS (1929) gibt als Rassenmerkmal auch an, dass 
der Schnabel kürzer wäre, das Halsband hält er für zu variabel. HELL- 
MAYR (1929) fand weder in der Färbung noch in der Grösse einen Unter- 


schied und erkennt darum diese Rasse nicht an. 


Die Rassenmerkmale sind meiner Vergleichung nach die fol- 
genden: Die Kappe der Kopfplatte glänzender purpurblau als bei 


206 DR. ANDREAS KEVE KLEINER {Aquila 


soemmeringi ; der Hals ist auch dunkler ; das weisse Halsband noch 
besser entwickelt ; die Färbung des Rückens und der Unterseite noch 
dunkler als bei soemmeringi. Maße: & 227—256, © 230—238. 

Geographische Verbreitung : Die Berge von Turkestan, Tian-Shan, 
W. Tibet, Ferghana, N. Afghanistan, Ladak, Kashmir. Überwintert in 
Afghanistan, Baluchistan und. Punjab. MEINERTZHAGEN hatte an der. 
Grenze von Tibet und Kashmir bei Leh nur 2—3 Paare brütend beo- 
bachtet. Nach , STUART-BAKER ist die Dohle in Kashmir (Srinagar) 
ziemlich häufig. Sie nistet in den Mauern jeder Festung, besonders viel 
in der Gegend von Srinagar, wo sie in den Mauern von Häusern, in 
Uferlehnen und in Baumhöhlen von Ende April bis Anfang Mai brütet. 
Ihre Eier wurden auch in Höhen über 2600 m. gefunden. SILLEM beo- 
bachtete die Dohle in grosser Anzahl in Kashgar, auch in Jarkand und 
im Aug. 1930 im Sind-Tahl (Kashmir). 


e 


Coloeus monedula dauricus PALL. 


3 
7651 Bo. — Issyk-Kul, Turkestan | —- II. — 1245|148|29|21]45]| —| —- i 
766 M. 17. 180. | Turkul, Aksu, 
Turkestan 5. 11.1908. 122811271281201431 —; —| in. 
7671 Bo. — Hami, Tian-Shan — IV. — ]2191127126119]44] —| —! istr. 
768 W. 33077. | Hami, Tian-Shan 14. XII.1889. |245/140|29|21/45| —| —| istr. 
769) Bo. — Barkul 15. V. —  |230|136|31|23|46] —| —| str. 
770 N. 3142/18. | Tunkan Gebirge .| 6. IV.1908. |232]134|28121144| —| —| str. 
771 W. 33078. Tunkinsk-Gebirge 10. XII. 1912. |2281140130122146| —| —| n. 
712 W. 33079. | Tunkinsk-Gebirge 12. XII. 1912. |242]146 2921148] —| —| str. 
ie pe 38. Topka p. Irkutsk 18. V.1901. |235|140|29|21/44| —| —| n. 
774 Pe 1493. | Irkutsk 18. IX. — 233) 134/30/21/45| —| —| negl. n 
2.15 ps 37. | Irkutsk 10. X.1901. |223|127|28|20|/43| —| —| negl. n 
776 M. 182. | Baikal-Gebirge 13. IV.1899. |237|140|30|22]45| —| —| str. 
NN 1727/80. | Kiachta, Transbaikal | 14. III. 1888. 123411261261201421 —| —| str. 
778| Wa. 2072. | Kiachta, Transbaikal| — 1861. |221|133|29|21|44| —| —| str. 
779 D. C. 27523. | Dchalantum, NW. 
Mandschur. 22. IV.1923. |230|140|28|21|45|] —| — str. 
780 D. C. 27524. | Dchalantum, NW 
.|  Mandschur. 23. V.1923. |219|125|29|21|44] —| —| negl. str. 
781 D. C. 27520. | Charbin 1032 1.1928. |2241127127120143| —| —| n. 
782 D. C.27522. | Charbin 20. II. 1928. |228|140|29/22|45] —| —| str. 
783 LAW: 2866. | Sidemi, Amur 24. IIT. 1886. 223/130 29/21/45} —| —| str. 
784| Wa. 2937..| Sidemi, Amur 22. IX.1886. |120,209)29/20/43} —| —| negl. n 
785 W. 33081. | Japan — 230|139(31|/23]46| —| —| istr. 
786 D. C.27527. | Choschigaur, Port ; sx 
Arthur 9. VI.1922. 122611351281201431 —| — str. 
787) Mi. — Peking = 229/127|28/20|43| —| —| negl. n 
788 B. 35.253. | Heitsuitse, N. Kansu| 21. III. 1929. |228|128|27|21|47| —| —| negl. str. 
789 B. ‘35.255. | Sinuig-Fu, N. Kansu | 9. XI.1926. |235|135|31|23|44|] —| —| n, 
790 B. 35.252. ] Lau-Hu-Kou, N. ‘ 
Kansu 2. XII. 1927. 123811381281211441 —| —| negl. str 
791 M. A. 28. | Itu, Centr. Jangtse 11. XII. 1899. |226/135/28/20,46| —| —| istr. 
792 D. C. 23048. | Tiau-Kau, Shashi, 
C. Jangtse 29. 1.1914. |227]|137|29|21|44| —| —| istr. 
È 
793 M. 17181. | Turkul, Aksu | 16. I. 1908. |225)135|28|19/44] —| —| n. 
794 Bo. — Barkul, Turkestan, 15. V. — _ |223|128|28|20|/41| —| —| str. 
795 B. 105. | Teleski See, Altai 25. V.1906. 12261127127119141] —| —| negl. str 
796 B. 581. Tscholysman, Altai 30. III.1908. 122411251271181441 —| —| str. 
797 N. 1727/81. Kanton Kargai, Altai] 11. XI. —  |2351133130122146| —| —| n. | 
798 N. 3142/19. | Tibelti a. Irkul 24. VI.1908. 121911221291211431 —| --| negl. n. 
799 Pi 882. | Irkutsk 16. IV.1896. |222|131|28/19|43| —| —| negl. str. 
800 D. C. 27525. | Dchalantum, NW. I 
Mandschuria 7. VI. 1923. |[224[126|27|19/41| —| —| negl. str 
801 D. C. 27526. Dchalantum, NW. 
Mandschuria 14 VI 1923 |224|129|/—|—|41| —| —| str. 
802 D C. 27519 Charbin 30 X 1927 |212/120]|27|19|41] —| —| n ) 


: ‘ 
. 


. 


La 4,49 “EA SI 
RT le Sr FA 


1939/42) STUDIEN UBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 207 


803 D €. 27321 Charbin 15 I 1928 |217|120|28|21]41| —| —| in. 
804| Wa. 1088. | Singnio, Corea | 4. III.1887. |[2191125127121143| —| —| str. 
- 805 D. C. 23051. | Bage, NO. Tschili 21. V.1916. |225|130|28|21|44| —| —| negl. str. 
806 157 35.254. | Heitsuite, N. Kansu| 21. III. 1929. 12311135129120143] —| — str. 
807 D. C. 23049. | Shashi, Jangtsche 29. I. 1914. |2091127127120142| —| —| str. 
808 Ds C. 23050. | Shashi, Jangtsche 29. I. 1914. 1217112812711913911761 —| negl. str. 
809 D. C.23052. | Shashi, Jangtsche | 29. I. 1914. |208|116|27|20|41] —| —| negl. str. 
810} M. A.27. | Shashi, Jangtsche | 2 XII.1899. |220|125]28[20/44] —I —| n. 
a Sex.? 
BIL P. . 1674. | Mongolia Dai |225)125|28|20|41] —| —| str. 
812 B. 28537. | Kulskaja,Transbaikal| 21. VI. 1919. |224/130/28/20/44) —| —| str. 
8131 Wa. 2072. | Transbaikal (Dauria) — 220| — 2820/41] —| —| negl. n. 
814 D. * 4781. | Amur — 218|119|28|20|44| —| —| n. 
815] Mi. 22612. | Japan — 230|132|28/21|44| —| —| str. 
8161 W. 33080. | Japan 19. XII. 1887. 122711361311211451 —| —| istr. 
817 B. A 302. | Tshingtau — 218|120|27|19|43 LI —| negl. str. 


Diagnosis: PALLAS, P. S., Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen 

iin: III St. Petersburg, 1776, pp. 760. (p. 694.) : 

Corvus dauuricus. 

Magnitudo Monedulae, cui forma simillima, nec tamen varietas. Vertex coeruleo- 
ter ; Cervix, iugulum et pectus alba; Gula per collum producte atra, ut et reliquum 
orpus totum. Alae caudaque virescenti nitore. | 

BP. Varietas fere tota nigra, cervite iuguloque fuscis, non infrequens inter turmas 

prius descriptarum. 

Vere primo magnis gregaribus ex australiore Mongolia Chinaque advolat, in regiones 


| circa Baikalem sitas, circa oppida et pagos usque ad Lenam frequentissima, ubi rarior 


Monedula, et rarissima Cornix. 


Die Systematik der Dohlen passte sich bisher in allen den Prinzipien 
 RENSCH's an. Die zweite Gruppe des Dohlen-Rassenkreises, die mit dieser 


Rasse begint, ist wieder ein Beispiel dafür, wo sich Schwierigkeiten in der 
. modernen Systematik zeigen. Die ostasiatische Gruppe des Rassen- 


kreises unterscheidet sich krass von der Gruppe der Nominatform und 


«hat im Grossen-Ganzen eine Färbung, wie eine kleine Nebelkrähe. Die 
Relation der zwei Gruppen ist ähnlich der Relation zwischen Nebel- 


“und Rabenkrähe. Übergangsstücke kennen wir aber hier gar nicht, 


es scheint sogar, dass im Altai und im Gebiet zwischen Jenissei und 
Irkutsk — in welcher Gegend die Dohlen-Ansiedelung sehr sporadisch 


. ist — die beiden Rassen neben einander brüten. Man könnte sie also 


mit Recht als zwei valide Rassenkreise auf Grund dieses Umstandes 
betrachten. | 

Es zeigt sich aber auch eine andere Schwierigkeit bei der Beurtei- 
lung der ostasiatischen Dohlen, nämlich es lebt eine schwarze Dohle 
“auch mit der Manteldohle zusammen. PALLAS erwähnt diese Dohle in 
seiner Erstbeschreibung (1776) als eine „Varietas“. VIEILLOT (1823) 
und SCHLEGEL (1859) sind aber schon anderer Meinung, da VIEILLOT 


die schwarze Dohle mit dem Namen,, fuscicollis“, und SCHLEGEL mit 
_ »Meglectus* trennte. Der erste Name ist lange verborgen geblieben, 


Pre 


» Pa 
LA 


pi . dagegen gelangt der zweite zum allgemeinen Gebrauch, und verur- 


. sachte eine grosse Unsicherheit. Die Trennung entsprach aber voll- 


ständig dem Sinne der alten bloss morphologischen Systematik. Die 


PRO 


D ee 
x : Wises TI gl PERE e STE 


Le © rf a F4 EN. há 2 A 
EL a INVEST 


208 DR. ANDREAS KEVE KLEINER an fAquila È 


Meinung der Ornithologen wurde nacher sehr schwankend. Die meisten " 
Auktoren erwähnen die schwarze Form mit eigenem Namen, aber sie 

halten es für möglich, dass sie eine Phase der dauricus ist, vielleicht 

eine „Unterart“ (im morphologischen Sinne). Von diesen Ornithologen . 
erwähne ich nur HARTERT (1903), der noch gezwungen war diese Form 

mit eigenem Namen, aber mit Fragezeichen in sein grosses Werk auf- 

zunehmen. TACZANOWSKI (1872) hielt die verschiedenen Gefieder für 

Alters-Merkmale. PARROT und SALVADORI (1909) nehmen sie für eine | 
gute Art an, welche durch die gemischten Kolonien oft sich mit dau- 

ricus verbastardiert. Endlich beweist SUSHKIN (1912) auf Grund grossen « 
Materials in ausfürlicher Besprechung, dass es sich hier um eine « 
Mausererscheinung handelt, und ,neglectus“ nichts anderes ist, als i 
das I. Jahreskleid von dauricus. Die Zweifel in dieser Frage sind aber | 
trotzdem in der Literatur weiter verblieben. STRESEMANN (1919) spricht « 
von „neglectus“ als einer Sprungvariation. MOLTONI (1926) gibt einen 
grossen literarischen Überblick, und auf Grund von 12 Exemplaren _ 
hält er sie für eine Art. Er führt an, dass er einen Unterschied in der i 
Plastik des Schnabels und in der Morphologie der Schwingen, zwischen « 
dauricus und neglectus gefunden hat. MOLTONI’s Argumente bezweifelt | 
KozLova (1933) auf Grund des grossen Materials des Museumes in Lenin- j 
grad. Die Entscheidung brachte endlich WEIGOLD mit dem Material der | 
STÖTZNER-Expedition. Die Expedition brachte Vögel in jedem Kleid, 
und diese schöne Serie hatte KLEINSCHMIDT (1933) in sehr instruktiver á 
Weise uns zugänglich gemacht, in einer Schrift, in der er die Meinung - 
von SUSHKIN in jeder Hinsicht unterstützt. Die Entwicklung läuft - 
folgendermaßen ab: dauricus (pull.) — Übergang — neglectus (I. Jak., d 
bei Ausfliegen) — Übergang — mehr dauricus (II. Jak. heller) — dau- 
ricus (III. Jak.) —- usw. Die Serie wird nur durch Hemmungskleider | 
gestort, d. h. wenn Federn von Pull. Kleid tiberbleiben, mischen sich | 
helle Federn in das schwarze Kleid von ,,neglectus“, dasselbe ist der Fall 
wennin dem II. Jak. schwarze Federn zurückbleiben. Ausnahmsweise | 
kann das Hemmungskleid vollständig sein. Man kann aber nie eine 3 
„dauricus“ mit bräunlichen Schwingen finden, in dem I. Jak. der Dohlen. È 
Derselben Ansicht ist auch MEISE (1934). Nach SHAw (1936) können die u 
zwei Vögel nicht in einen Rassenkreis gehören, weil 1/die „neglectus“ in 
viel grösserer Zahl vorkommt, als dauricus : 2/die zwei Vögel brüten 
zusammen und haben Bastarde ; 3/wegen der Morphologie der Schwingen. 
Die Antwort hat schon die frühere Literatur gegeben. Es scheint, dass. 
KLEINSCHMIDT (1938) seine Meinung auch durch das Experiment unter- 
stützen will, weil er einen Aufruf an die zoologischen Gärten 
richtete Junge von ostasiatischen Dohlen anzuschaffen, und sie 
aufzuziehen. | 


1939/42] - STUDIEN UBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 309 


« 


Was die Orthographie des Namens , dauricus" anbelangt, möchte 
ich meinerseits mit Freude begrüssen, wenn die Internationale Nomenc- 
latur Commission die Korrektion des Druckfehlers annehmen möchte, 


und wir den Artnamen nur mit einem U schreiben könnten, wie es schon 
‘PARROT vorgeschlagen hat. 


Die Synonymisierung von „neglectus“ hatte auch die Rassen- 


_-kreisfrage der dauricus-Gruppe dahin entschieden, dass sie zur monedula 

gehört. LONNBERG (1909) hat schon darauf hingewiesen, dass die ,,neg- 
- lectus“-Stücke von den Jungen des dunklesten Mitgliedes der monedula- 
. Gruppe von ultracollaris ununterscheidbar sind. In grossen Zügen vertreten 
. sich geographisch die zwei Gruppen, und das stimmt mit den Prinzipen 
. von RENSCH; die Jungen der beiden Gruppen verknüpfen auch die 


diesen Grenzefall vertretenden Vögel, und darum können wir sie als 
in einen Rassenkreis'gehörig annehmen. In dem dunkleren Brustschild 
von ,,neglectus“ zeigt sich schon die Färbung von dauricus, die geflekte 
Ohrgegend zeigt sich auch oft bei beiden Vögeln. Es ist wahrscheinlich, 


dass das „neglectus-“Kleid der Rückschlag auf die Färbung der Urdohle, 


von welcher der Stamm sich in zwei Zweige teilte, zunächst in einen 


| jüngeren Zweig, in die Gruppe der Nominatform, welche sich in viele 
Rassen spaltet, zwischen welchen die Übergänge ganz gleitend sind. Sie 
‘ergeben Rückschläge auf andere Rassen, und haben auch Subtilformen, 
“so dass wir manchmal nur mit grösseren Serien und bei Kenntnis des 


Fundortes eine Entscheidung treffen können. Es zeigt sich also eine 


| gewisse Unruhe, und Unausgegorenheit bei dieser Gruppe. Dagegen ist 
die nach Osten abgetrennte Gruppe, ein auskristallisierter älterer Zweig, 
“und darum unterscheiden sich seine Mermale scharf von allen anderen 
Rassen. Der Zweig ist einheitlich, hat eine einzige Rasse und ein grosses 


Verbreitungsareal, und auch jene Rasse, die man von dauricus abtrennen 


“kann, ist eine Hochgebirgsform mit kaum unterscheidbaren Unter- 


schieden, die vielleicht im Begriffe ist, sich wieder mit ihrer Leitform 


_ (dauricus) zu vereinigen. 


Ich fand es nötig die Fleckung der Ohrgegend näher zu untersuchen, 
darum habe ich schon in der Tabelle die Stücke mit schwarzer Ohren- 


gegend mit n., die befleckten mit str., und die Übergangsstücke mit 
i. bezeichnet. Bei den Übergangsstücken habe ich auch das Zeichen 
jener Gruppe, welcher sie näher stehen beigefügt. Die Vergleichung 
‚ergab folgendes Resultat. Von den Manteldohlen waren 18 gefleckt, 
10 schwarz und 9 Übergangsstücke ; von 16 ,,neglectus“, 10 gefleckt, 


6 schwarz. Übergangsstücke waren aber keine. Es hängt also gewiss 


von der primitiveren Färbung ab, dass sich hier die Zeichen nur 
markant zeigen, denn wenn eine Befleckung auftritt, da kommt sie auch 
. schon gut zum Vorschein. Um die Wirkung der Saisonfärbung zu studieren, 


14 


210 DR. ANDREAS KEVE KLEINER | - VfAgúla ő 


habe ich die Vögel in zwei Gruppen geteilt : Vögel aus der Vormauser- 
zeit, d. h. aus der Brutsaison in weiterem Sinne (III—VIII.) 2. Vogel | 
aus der Nachmauserzeit, d. h. aus der Zugzeit (IX—II.). In der dau- 
ricus-Gruppe befanden sich aus der Vormauserzeit 13 mit gestreifter 
Ohrgegend, 3 mit schwarzer und 1 als Übergangsstück, während in der 
Nachmauserzeit die Relation die umgekehrte war: 2:6:7. In der — 
„neglectus“-Gruppe waren die gestreiften Ohrgegedenden immer über- | 
wiegend, so war in der ersten Saison war die Relation 6 : 1, in der zwei- — 
ten 3:2. Diese Zahlen sind zu klein, dass wir meritorisch daraus etwas 
folgern könnten, aber wenn wir das vorläufige Resultat fixieren wollen, 
so scheint es, dass die „neglectus“-e, also die jungen Dohlen immer eine © 
Neigung haben, eine gestreifte Ohrgegend und ebensolchen Hals zu = 
besitzen, was auch ein Rückschlag auf die monedula-Gruppe ist. Bei 
den Manteldohlen im ausgefärbten Kleid scheint es, dass diese Eigen- 
schaft erst nach einer späteren Mauser verschwindet. Das häufigere « 
Auftreten der grauen Fleckung in der Vormauserzeit, kann mit einer 3 
einfachen Abnützung nicht erklárt werden, schon deshalb, weil die À 
meisten Übergangsstücke aus der Nach-Mauserzeit stammen. Es kann | 
sein, dass man auf Grund einer grösseren Serie das ganze für eine ein- 
fache individuelle Variation halten wird. Das Exemplar aus Lau-hu-kou 
muss ich separat erwähnen, es hat die Färbung von , neglectus" , aber 


das lichte Halsband der Manteldohlen zeigt sich schon deutlich, seine 2 
Ohrgegend ist schwarz. Die Durchfärbung der einzelnen Exemplare 
geschieht mit grosser individuellen Variation, doch sind die Stücke 3 
immer in eine Gruppe einteilbar. | È 

Die Rassenmerkmale von dauricus sind folgende: a) „neglectus“- | 
Kleid: Die Kappe der Kopfplatte glänzend purpurblau, teils aber 
bläulicher als bei ultracollarıs ; der Hals ist schwarz, oft mit Grau 


gefleckt, ebenso die Ohrgegend ; keine Spur von weissen Halsband- — 
streifen ; die Färbung vom Rücken und der Unterseite schwärzer als È 
bei ultracollarıs, mit merkbaren Spuren von dem schwarzen Brust- i 
schilde. MaBe : 4 209—238, © 208—226 mm. Gewicht nach SHAW: 
& (13) 174—240 (206); 2 (11) 162—254 (200) g È 
b) „dauricus“-Kleid : Die Kappe der Kopfplatte : wie bei ,,neglectus“; 
die Ohrgegend schwarz, oft mit grau-weisslichen Streifen gefleckt i 
am Nacken ein breites rahm-weisses Band ; die Unterseite des Halses 
und der Kropf purpur-blau ; der Rücken, die Flügel und der Schwanz 
purpur-glänzend dunkel blauschwarz ; die Unterseite rahm-weiss. 
Maße : g 219—245, © 209—236. Gewicht nach SHAW: d (29) 154-2587 
(210), Q (16) 165—275 (203) gr. K 
Geographische Verbreitung (DEMENTIEV) : von Irkutsk und Baike I 


74 


TAR 


ono STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 5{i 
x > 


4 


manchmal bis zum Ochotsker-See ; Mandschurien, Amur, Korea, Japan, 


ALT 


N."China südlich bis zur Grenze der nördlichen Gebirge, nach Westen 
bis Tsin-Ling. Seine Kolonien kommen sporadisch auch westlich von 
Irkutsk vor bis zum Jenissei, in welcher Zone aber die Dohle im all- 


. gemeinen selten ist. Nach SUSHKIN kommt diese Rasse auch in Sibirien 


vor, und brütet zwischen Irbek und Tapsee. Nach HESSE und DEMENTIEV 
sind ihre sporadischen Kolonien auch im Altai zu finden. Das beweisen 
auch die von Hesse im Mai gesammelten Stücke. SÖDERBOM meint, 


dass die Manteldohle beim Etsingol ein Standvogel ist (LÖNNBERG), 
wo sie KozLovA nicht beobachten konnte. Nach STEGMANN ist ihre 


Verbreitung am nördlichen Baikal nicht gleichmässig. Sie brüten in den 
Wäldern in Baumhöhlen. Dasselbe schreibt TACZANOWSKI von Kultuk. 
Nach STEGMANN brütet die Manteldohle bei Tschita in den Baumhöhlen 


. den Fluss entlang und in sumpfigen Wäldern. Sie brütet auf dem SO. 
. Witim-Plateau, in den Wäldern vom Bezirk Tschita-Nertschinsk, und 
auf den waldigen Steppen der Bezirke Onon und Argun. Ihre Ver- 


-breitung ist in Japan nach TAKA-TSUKASA: Hokkaido, westlicher Teil - 
von Honshu, Kyushu. Sie ist sehr verbreitet, besonders als Bergvogel 


in Mandschurien und Jehol (MEISE, T AKA-TSUKASA). Nach WEIGOLD ist sie 


. in N. China ein Vogel der Ebene, wo sie in Baumhöhlen nistet. Nach 


pie cata 


"SHAW brütet sie in Hopei (Tschili) in den nördlichen und westlichen 
. Bergketten, auch in Peking. In N. Kansu fand sie BEICK überall häufig, 
in den Mauern der Städte und in den Schluchten brütend. Nach BANGS 


lebt auch in N. Setshuan noch dauricus. 

Die ostasiatische Dohle ist Zugvogel. Sie ist zwar auch im Winter 
im Brutgebiet in Truppen zu finden, aber die grössten Scharen ziehen 
nach Süden. In N. Mongolien erscheint sie Ende Februar, aber die 
Hauptmassen kommen erst Mitte März an (DOMANIEWSKI). In die 


Gegend von Peking kommt dauricus Ende Februar an, ‚„neglectus“ 


erst 3 Wochen später (WEIGOLD). Nur BAMBERG war es, der sichere 


Daten über die Brut von ‚neglectus“ gebracht hat, sogar von isolierten 
Kolonien. Die Eier sollen kleiner sein. Andere Forscher haben 


aber keine Beweise dafür bringen können, die meisten "bezweifeln 


es direckt. 


Im Winter überschwemmen die ostasiatischen Dohlen ganz China 


. und Japan, sie gehen bis Formosa. Andererseits erreichen sie im Westen 
die Tarbagatai und Tian-Shan-Gebirge, selten kommen bis Syr-Darja 
“und Taschkent. Nach PoLJAKov ist sie in dem Saissan-Becken regel- 
“mässiger Wintergast. Nähere Daten im allgemeinen Teil. 


RON. 


14" 


212 DR. ANDREAS KEVE KLEINER 


Coloeus monedula khamensis BIANCHI. 


gia OO 


Diagnosis: BIANCHI, V., Diagnosis of five new subspecies of birds from south- 
eastern Tibet., Bull. B. O. C., XVI., 1906., p. 68—71 (68— 69). 
Coloeus dauricus khamensis subsp. n. 


3 
gis} D. | C.23055. | Sungpan 20. VIII. 1914. 12401 —130122145) —| —| Maus. str. M 
819 B. 32.602. Tatsienlu -1.  VI.1915. |2451143130121147| —| — str. | 
820] . B. 24.241. Tatsienlu 10. VI.1915. 12311125129120]451 —| —| abg. str a sz 
821 m. C. 23053. Tatsienlu 10. VI.1915. 12461143130122149]1 —| — | str. “a 
822 D. C. 23054. Boei 7 19. X.1915. |241|148|—|—|47{| — | —| n. | 
823 B. 25.1203. Balang 15. X.1915. |247|150|31|22/48| —| —| n. LA 
824 ES 564. Duchm é, Tibet Ra! V. —  12461147129120/49| —| —| str. ni 
À È 
825 D. C. 23056. Sungpan 20. VIII. 1914. |218]/131/28/20/45| —| —| n. Da 
826 D. C. 23057. Sungpan 20. VIII. 1914. 122311161281201431] —| —| Maus. ‘ae 
827 D. C. 23058. Sungpan 20. VIII. 1914. 122311251271191451 —| —| Maus. str. Pa 
si 
i + 
S e x. ? > 
828] D. C.23059. | Sungpan 20. VIII. 1914. |220|129|27|19|44| —| —| iuv. n. 4 
829) 12% 563. Tibet — 235/140|28/20/47| —| —| str. IE 


ber È 


Ay) 


Coloeus c. daurico persimilis, sed maior, long. alae 248— 251. mm. contra maximum 
242 mm. in ©. daurico, auchenio et gastraeo magis cinerascentibus. (Typ. in Mus. Zool. 
‘Acad. Scient. Caesar. Rossie. conserv. d adult, IX., 1900, ad fl. Mekong dict.; coll 5 
KozLow). _ 
Hab. in terra Kham dicta, Tibet, merid.-orient. | 


i c Li 
Diese Rasse weicht kaum von der vorhergehenden ab, nur ihre ‘ 


Maße sind im allgemeinen grösser, nach meinen Messungen : 3 231-247, ai 
Q 218—223; nach meiner Anschaung ist ihre Farbe etwas matter, # 
was durch die grauere Färbung der gedeckten Teile der Federfahnen |, 
hervorgeholfen wird. Alle diese Eigenschaften stehen im Zusammenhang” | 
mit dem Hochgebirgsleben, denn wie es SCHÄFER beobachtet hat, ist. | 
die Dohle am häufigsten zwischen 2800—4200 m. Die Unterschiede 
sind so minimal, dass ich das Angeben der Rassenmerkmale unter- a 
lassen kann. Diese minutiösen Unterschiede hat aber jeder Ornithologe po 
bemerkt, und keiner zweifelte an der Gültigkeit der Rasse. «DE 

Geographische Verbreitung : W. Setshuan, W. Junnan, und O. Tibet, | 
woher die Rasse ihren Namen von dem Kham-Palto bekommen hat. 

Nach SCHÄFER vermeidet sie die Laubwälder. Sie nistet in den 
Tälern von Jekundo und Mekong an alten Wacholderbüschen. In Tibet 


von Tatsienlu die vom Grauspecht ausgehöhlten Baumlöcher der Zitter- | 
pappeln in der Nähe von menschlichen Häuser. Im Winter. schliesst 
sie sich noch enger den Menschen an. Nach LA TOUCHE brütet die Dohle 
in Junnan im April unter den Dächern der Häuser. Die übernachtenden 
Dohlen-Schwärme ziehen hier in die Bambus-Dikichte und auf 
Bäume. 


4 ‘1939/42 i STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 213 


ANHANG. 

Das Ziel meiner Studie ist erstens die systematische Stellung der 
ungarischen Dohlen klar zu legen. Die ungarischen Verhältnisse konnte 
ich bei der Dohle wegen der systematischen Reihenfolge nicht immer 
"zuerst behandeln, und darum muss ich um einen Überblick zu gewinnen, 
die ungarischen Resultate kurz zusammenfassen : 


% 


Coloeus monedulo IS 
turrium 


soemmeringi 
celloris 


spermologus 


ag | 5. äbra. — Fig. 5. 
A begyüjtött magyarorszägi csökäk lelöhelyei. 
Fundorte der in Ungarn eingesammelten Dohlen. 
A = C. m. turrium è = C. m. collaris — = C. m. soemmeringi X = C. m. spermologus 


In dem Karpathen-Becken — also auch in Transsylvanien — 
brütet die mitteleuropäische ©. m. turrium BREHM Rasse. In den süd- 
lichsten Teilen der Grossen Ungarischen Tiefebene (Alföld), wie an der 
Unteren-Donau, und auch an der Drau erscheint auch die balkanische 
O. m. collaris DRUMM. Rasse, als Brutvogel, welche ihr Grenzengebiet 
hier hat. Einzelne Stücke dringen von hier weit in die Ebene hinein, 
in der Brutzeit sogar auch bis Hortobágy. Diese beiden Rassen müssen 
. also als einheimische Brutvögel in den ungarischen Fauna-Catalog 
. aufgenommen werden. 

wi; Regelmässiger Wintergast ist die russische ©. m. soemmeringi FISCH., 
welche während der Zugzeit das ganzen Karpathen-Becken überflutet ; 


| ‚einzelne Exemplare können auch bis zur Brutzeit zurückbleiben. 


214. DR. ANDREAS KEVE KLEINER 


Westlich von Nord-Italien her dringt endlich auch manchmal im 
westlichen Pannonien die westeuropáische C. m. spermologus VIEILL. 


Rasse hinein. Sie ist also ein BRENNT Strichvogel in dem Karpathen- 


Becken. 
Abgeschlossen : Budapest, 15. x. 1939. 


Gee 


1. BACMEISTER, W.,—KLEINSCHMIDT O.: Zur Ornithologie von Nordost-Frankreich. 
(J: tO, 1920, pr 15925) 


bo 


Eastern Tibet. (Bull. Mus. Comp. Zool. Havard Coll., LXVIII., 1928, p. 313—381.) 
3. BANZHAF W.: Ein Beitrag zur Avifauna Ost-Thessalien und der Nérdlichen Spo- 
raden (Griechlenland). (Verh. Orn. Ges. Bay., 1937, p. 123—136.) 
4, BAHRMANN U.: Ueber den Verlauf der Mauser bei Coloeus monedula ee 
(VIEILL.). (Mitteil. Ver. Sachs. Orn., 1937, p. 115—118.) 


. BANGS O. — PETERS J. L.: Birds collected by J. F. Rock in Western Kansu and | 


5. BÉDÉ P.: Notes sur l’ornithologie du Maroc. (Mém. Soc. Nat. Maroc, XVI., 1926, | 


p. 25—150.) 


6, BiRp C. G.: The birds of Southern Asia Minor from Mersin to the Euphrates. (Ibis 


1937, p. 65— 85.) 
7. BOETTICHER H.: Die Kleinvögel der Stadt donna (Bulgarien) und, ihrer ‚näherer 
Umgebung. (Mitteil. Kgl. Natw. Inst. Sofia, 1929, p. 251—256.) 


8. Bouma J. P., — KocH J. C. — TEKKE M. J.: Jaarverslag 1933/34. van het Ringstation | 


Wassenaar. (Ardea, 1935, p. 97—111.) 

9. BREHM CH. L.: Handbuch der Naturgeschichte aller Vögel Deutschlands. (Ilmenau, 
1831, pp. 1088, Taf. XLVI.) 

10. BUXTON P. A. : Notes on birds Northern and Western Persia. (Journ. OR Nat, 
Hist. Soc., 1921, p. 844-882.) 

11. CHERNEL I. : Magyarország madarai. (Budapest, 1899. pp. 830.) 

12. CHERNEL I.: Nomenclator Avium Regni Hungariae. (Budapest, 1918, pp. 76.) 

13. CONGREVE W. M.: Some Notes from South-Western Transylvania and the Banat. 
(Ibis, 1929, p. 443—491.) 

14. CONGREVE W. M.: Two spring months in ORTA — Két tavaszi hónap Algirban. 
(Kócsag, 1931, p. 5—16.) 


15. CsöRGEY T.: Öt hónap Spalatóban. — Fünf Monate in Spalato. (Aquila, 1903, p. A 


189, 


16. DEMENTIEV G. — (BUTURLIN S. A.): Systema avium Rossicarum. (Oiseaux, 1933, 3 


p. 727—750.) 
17. DESPOTT G. : Notes on the ornithology of Malta. (Ibis, 1917, p. 281— 349.) 


18. DOBBRICK L.: Beitrag zur Ornis Russisch-Litauens. (Orn. Mb., 1917, p. 33—37. È 3 


19. DoBBRICK L.: Beitrag zur Dohlenfrage. (Orn. Mb., 1921, p. 77—81.) 


20. DOMANIEWSKI J.: Przyezynek do znajomosci ptaköw poludniowozachodniej Trans- — 
bajkalji i pölnoenej Mongolji. — Contribution à la connaissance des oiseaux de la 


Mongolie du nord. (Acta Orn. Mus. Zool. Pol., I., 1933, p. 147-179.) 


21-22. DOMANIEWSKI J. : Spawozdanie z dzialalnosci Stacji Badania Wedröwek Ptakòw — 
za rok. — Compte rendu de l’activité de la Station pour l’Etude des Migrations. 


des Oiseaux pour l’année .., (Acta Orn. Mus. Zool. Pol., 1934, p. 321—364.; 
1936, p. 467—510.) 


23. Drost R. : Bericht der Vogelwarte der Staatl. Biol. Anst. en (TE OS 1927, | 


p. 249—294. +) 


‚STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 915 


24. DUNAJEWSKI À. : Przyezynek do systematyki krukowatych (Corvidae). — Ein Beitrag 
zur Systematik der Rabenvögel (Corvidae). (Acta Orn. Mus. Zool. Pol., 1938, p 

-145—156.) 

‘25. DUNAJEWSKI A.: Badania nad ptakami Wolynia. — Untersuchungen über die Vögel 


x . von Wolyn (Wolhynien). (Acta Orn. Mus. Zool. Pol., 1938, p. 335—411.) 
x 6. DunLop E. B.: The down-plumage and moulth-coloration of some nestling birds 
‘il (Brit. Birds, 1910—11, p. 241—242.) 

27. DUPOND CH. : Coloeus monedula soemmeringii (Fisch.) en Belgique. (Gerfaut, 1925; 
È p. 73—83.) 

+ 28 35. DuPponp CH. : Oevre du baguage des oiseaux en Belgique. (Gerfaut, 1931, p., 
59 9855 1933, p. 49—110. ; 1934, p. 19—33. ; 1934, p. 52—126. ; 1935, p. 49—126., 


1936, p. 69—125. ; 1936, p. 243—252. ; 1937, p- 53—102.) 
36. FÉNYES D. : Az európai csóka. — Die europäische Dohle. (Állattani Közlemények, 
—_ 1914, p. 201—205, 219—220, 223— 224.) 
37. FLOERICKE K.: Forscherfahrt in Feindesland. (Stuttgart, 1918, pp. 128.) 
38. FLOERICKE K.: Vogelbuch. (Stuttgart, 1923, pp. 496.) 
39. GENGLER J. : Ein Beitrag zur Avifauna Belgiens. (Arch. f. Natgesch., 1918, 84., Abt. 
4 A., H. 10. p. 85—139.) 

40. GENGLER J. : Faunistiche (ornithologische) Tagebuchblatter aus Ungarn und Sieben- 
È | bürgen. (Arch. f. Natgesch., 1918, 84., Abt. A., “HO 125 p. 1—50.) 

41. GENGLER J. : Einige kritische Bemerkungen zu ion palaarktischen Corviden. (J. f. O., 
La 1919, p. 215—223.) 

42. GENGLER J. : Balkanvögel. (Altenburg S. A. — Leipzig, 1920, pp- 210.) 
| 43. GERBER R.: Coloeus monedula soemmeringi DRUMMOND öfters als Durchzügler oder 
4 Wintergast bei Leipzig. (Mitteil. Ver. Sachs. Orn., 1936, p. 88—89.) 


44. GRESCHIK J. : Coloeus monedula (L.) hasznossága. — Nützlichkeit von Coloeus mone- 
. — dula (L.). (Aquila, 1907, p. 320.) 

45. GROTE H. : Ornithologische Beobachtungen aus dem südlichen Uralgebiet (Orenburg). 
= (0. £. O., 1919, p. 337-383.) 

46. HARRISON J. M.: A contribution to the ornithology of Macedonia and the North 
Ian. Aegean Area. (Ibis, 1925, p. 422—442.) 

4 . Harrison J. M. — PATEFF P.: A contribution to the ornithology of Bulgaria. (Ibis, 
1933, p. 494—521.) 

. Harrison J. M. — PATEFF P.: An ornithological survey of Thrace, etc. (Ibis, 1937, 
p. 582—625.) 

i |. HARTERT E.: Miscellanea Ornithologica. (Nov. Zool., 1906, p. 386—405.) 

È A HARTERT E.: On another ornithological journey to Marocco in 1925. (Mém. Soc. 
NÉ . Nat. Maroc, XVI., 1926, p. 3—24.) 

51. HARTERT E. (— STEINBACHER E.): Die Vögel der paläarktischen Fauna. (Berlin, 
1903 —1938, p. 2328 & 92 & 480.) | 


52. HELLMAyR C. E.: Zur Nomenclatur zweier paläarktischen Krähen. (Verh. Orn. 

|. Ges. Bay., 1917, p. 181—187.) 

. 53. HELLMAYR C. E. : Birds of the J. SimpsoN—ROOSVELTS Asiatic expedition. (FIELD 

> Mus. Nat. Hist., Zool. Ser., XVII. 3., 1929, p. 27—144.) | 

54. Hesse A.: Bericht über die Tätigkeit der Schweizerischen Zentralstation für Ring- 

% versuche in Bern. (Orn. Beob., 1924—25, p. 53—56.) 

3 55. Hesse E.: Übersicht einer Vogelsammlung aus dem Altai. (Mitteil. Zool. Mus. Berlin, 
1913, p. 351—454.) 

56 . HETT J.: Das Corpus luteum der Dohle (Coloeus monedula). (Arch. f, Mikr, Anat., 

97, 1923, p. 718—838.) 


316 DR. ANDREAS KEVE KLEINER hte a 9 


57. HOFFMANN B.: Ornithologische Beobachtungen auf einer Reise durch Tschecho- 
Slovakei, etc. (Verh. Orn. Ges. Bay., 1930, p. 185—210.) 

58. HuGuEs A.: Contribution a l’étude des oiseaux du Grand, de le Camargue et la 
Lozere. (Alauda, 1937, p. 151—209.) 

59. INGRAM C.: The birds of Junnan. (Nov. Zool., 1912, p. 269—310.) 


60. IVANAUSKAS T.: Paukòéiu Ziedavimas Lietuvoje 1935—36 Metais. (Mém. Fac. 


Scienc., Univ. VYTAUTES le Grand, 1937, p. 447—557.) 
61—62. JÄGERSKIÖLD L. A.: Göteborgs Naturhistoriska Museums ringmärkningar av 
flyttfäglar. (Göteborgs Mus. Ärstryck, 1934, p. 12—28.; 1937, p. 117—141.) 


63. JIRSIK J.: Krouzkovaci zpräva Usl. spalecnosti ornitologické za rok ...— Berin- 
si a der Tschechoslovakischen Ornithologischen Gesellschaft für die 
Jahre .... (Sylvia, 1936, No. 2.) : 


64. JIRSIK J. — KADLec O.: II. Krouzkovaci ....— II. Beringungsbericht...... 
(Sylvia, 1937, p. 1-19.) | 

65. JOURDAIN F. O. R.: Notes ornithologiques sur le Maroc et l’Algerie en 1928. 
(Alauda, 1929, p. 173—181.) 


66. JOURDAIN F. C. R.: The birds of South Spain. (Ibis, 1936, p. 725—763.) 


67— 68. JUNGE C. G. A.: Resultaten van het ringonderzoek betreffende den vogeltrek | 


(Ardea, 1935, p. 166—199. ; 1936, p. 127—163.) 


69. KATTINGER E. : Beiträge zur Vogelkünde Nordgriechenlands. (Maree Orn. Ges. Bay., . 


1934, p. 349—437.) 


70. KLEINSCHMIDT O.: Einiges über Vögel der von uns besetzten feindlichen Gebiete. 


(Falco, 1916, pp. 9.) 


71. KLEINSCHMIDT O.: Bälge a. Kriegschauplätzen di (I. f. O., 1917, p. 103.) 4 


72. KLEINSCHMIDT O.: Ornis Germanica. (1918, pp. 10.) 

73. KLEINSCHMIDT O.: Formenkreis oa Corvus Coloeus (KL.). (Berajah, 1935, 
pp. 4., Taf. 1—VI.) : os 

74. KLEINSCHMIDT O.: Rundfragen. (Falco, 1938, p. 69.) 

75. KOLTHOFF K.: Studies on birds in the Chinese Provinces of ah and Anhwei 

1921—22. (Göteb. Kgl. Vet. Handl. Ser. B. Bd. 3. No. 1., pp. 190.) 

76. KoRNIS Grr. K.: Madártani tanulmänyutam a román Dobrudzuipe 1928. őszén. 
— Meine ornithologische Studienreise in die Rumänische Dobrudscha im Herbst 
1928. (Kócsag, 1931, p. 120—140.) | 

. KozLova E. V.: The birds of South-West Transbaikalia, Northern Morgelie and 
Central Gobi. IV. (Ibis, 1933, p. 59— 87.) 


ag 
NI 


78. Krüss P.: Bericht über die Miriana (J. f. O., 1918, Sonderheft, | 


pp. 84.) ; 


79. KUMMERLOWE H.: Hinweise auf die Vogelwelt des Tatra-Gebirges und der Wald- È 


Karpathen. (Leipz. Vierteljahrschr. f. SO. Europa, 1937, p. 58— 74.) 


80. KUMMERLOWE H. : — NIETHAMMER G. : Beiträge zur Kenntnis der Avifauna Klein- — 


asiens (Paphlagonien-Galatien). I. (J. f. O., 1934, p. 505—552.) . 

81. LAMBRECHT K.: Handbuch der Palaeornithologie. (Berlin, 1933, pp. 1024.) 

82. LAUBMANN A.: Zur Ornithologie der Ionischen Inseln. (Verh. Orn. Ges. Bay., 
1927, p. 291—376.) 

83. LEGENDRE M.: Ornithologie Parisienne. (Oiseaux, 1938, p. 267—283.) 


84. LINTIA D.: Adatok Szerbia madärfaunäjähoz. — Materialien zur Ornis Serbiens. 


(Aquila, 1915, p. 329—351.) 


85—89. Loos K.: Berich über die Tatigkeit der Ornithologischen Station des Lotos; 4 


in Liboch a. E. (Lotos, 1915, p. 17—365.; 1916, p. 91—111.; 1918, p. 49—60. 
1928, p. 299—31.; 1933, p. 1—19.) A 


1039/42] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS © 217 


90. LORENZ K.: Beobachtungen an Dohlen. (J. f. O. 1927, p. 511—519.) 
91. LORENZ K.: Beiträge zur Ethologie solzialer Corviden: (J. f. O., 1931, p. 67—127.) 
| 92. LORENZ K.: A contribution to the comparative sociology of colonial-nesting birds. 
j (Proc. VIII. Int. Orn. Congr. Oxford, 1938, p. 207—218.) 
93. LONNBERG E. : Short notes on a collection of birds from Tianshan. (Ark. f. Zool., 
1905, No. 9., pp. 23.) | 
94. LONNBERG E.: Notes on birds collected by Mr. OTTO BAMBERG in South-Trans- 
baicalia and Northern Mongolia. (Ark. f. Zool., 1909, V. 9., pp. 42.) 
95. LONNBERG E.: A contribution to the bird fauna of Southern Gobi. (Ark. f. Zool., 
1932, XXIII. A. 12., pp. 18.) 
96. LYNES H.: Ornithology of the ,,Cercel d’Azilal” in Central Marocco. (Mém. Soc. 
Scienc. Nat. Maroc, p. 1933, p. 1—65.) 


97. MACPHERSON A. H.: A list of the birds of inner London. (Brit. Birds, 1928—29, 
p- 222—244.) 

98. MADARASZ J.: Magyarország madarai. — Die Vögel Ungarns. (Budapest, 1899— 
1903., pp- 666.) 

99. MayAUD N.: Notes et remarques sur quelques corvides. III. Le choucas. (Alauda, 
1933, p. 345—362.) 


100. Mayaup N.: Nouvelles observations ornithologiques dans la partie oriental des 
Pyrénées. (Alauda, 1933, p. 453—499.) 
| 101. Mayaup N. — HEIM DE Batsac H. — Jouarp H.: Inventaire des oiseaux de 
. France. (Paris, 1936, pp. 211.) 
102. MEINERTZHAGEN R.: Inrtoduction to a review of the Genus Corvus. (Nov. Zool., 
1926, p. 57—121.) 


. 103. MEINERTZHAGEN KR. : On the birds of Northern Afganistan. (Ibis, 1938, p. 480—520.) 
. 104. MEISE W.: Die Vogelwelt der Mandschurei. (Abh. u. Ber. Mus. Tierk. Dresden, 
XVIII. 2., 1934, pp. 86.) 3 
105. MOLTONI E. : Osservazioni sul Coloeus neglectus (Schlegel). (Atti Soc. Ital. Scienz. 
Nat., 1926, p. 3—12.) AL 
106. NAGY J. : Corvus frugilegus L. und Coloeus monedula (L.), mint időjósok. — ... 
als Witterungsanzeiger. (Aquila, 1908, p. 315.) 
107. NEUBAUR F.: Ornithologische Beobachtungen aus der Rheinprovinz. (J. f. O., 
| 1924, p. 192— 206.) 


108. NEUMANN O.: Über einiges aus der Ornis Polens. (J. f. O., 1918, p. 237—238.) 
109: NIETHAMMER G. : Handbuch der Deutschen Vogelkunde. I. (Leipzig, 1937, pp. 474.) : 
110. OLIVIER G.: Les oiseaux de la Haute-Normandie. (Oiseaux, 1938, p. 159—218.) 
“111: Oort E. D. : Resultaten van het ringonderzoek van het Rijsk Museum te Leiden. 
(Ardea, 1923, p. 8—16.) 
112-114. OorT E. D.: Resultaen van het dida betreffende den Vogeltrek. 
(Zool. Med., 1929, p. 217—247.; 1932, p. 17—75.; 1933, p. 206—262.) 


. 115. OWEN J. H.: Nud-daubed eggs of jackdaw. (Brit. Birds, 1914—15, p. 14.)' 
“116: PALUDAN K. : Zur Ornis des Zargossgebietes, W. Iran. (J. f. O., 1938, p. 562—638.) 
| 117. Paris P.: Note sur les choucas (Coloeus monedula L.) en Bourgogne. (Alauda, 

1929, p. 63—67.) 
118. PARROT C.: Zur Systematik der paläarktischen Cor viden. II. (Zool. Jahrbiichern> 

eX XV., 1907, p. 1—78.) 

119. Parrot C.: Bericht über eine von DR. E. ZUGMAYER in Chinesisch-Thurkestan, 

Westtibet und Kaschmir zusammengebrachte Vogelsammlung. (Verh, Orn, Ges. 
Bay., 1908, p. 228—266.) 


Pre AE. AT FE ie 
NA een È 
5 “ 


218 DR. ANDREAS KEVE KLEINER | [Aquila 


120. PoLJaKow G. — Grote H. : Verbreitung der Vogel i im Becken des oberen TR 
(Verh. Orn. Ges. Bay., 1923, p. 359—382.) 

121. Putzig P.: Weitere Versuche über die Beziehungen der Keimdrüsen zum Zug: 
verhalten. (Vogelzug, 1938, p. 189—200.) 

122. RADDE G.: Ornis Caucasica. (Kassel, 1884, pp. 592., Tat. XXVI. 

123—141. Recovery of marked birds. (British Birds, '1913—14, > p. 162—166; 
1915—16, p. 265— 271. ; 1923—24, p. 77.—81; 1926—27, p. 43—52. ; 1926—27, 
p. 242—250. ; 1927—28, p. 52—60.; 1927—28, p. 272—278.; 1928—29, p. 176— 
187.; 1929—30, p. 108—125.; 1929—30, p. 292—305.; 1930—31, p. 179— 
188. ; 1931—32, p. 45—51.; 1931—32, p. 319—331,; 1932—33, p. 208— 220. ; 
1934—35, p. 36—48.; 1934— 35, p. 235— 240. ; 1936—37, p. 74— 79. ; 1937—-38, 
p. 112—119.; 1937—38, p. 302—308.) 


142. REICHENOW A.: Zur Vogelfauna Westrusslands. (Orn. Mb. ‚1916, p. 129—134.) 

143. REISER O.: Materialen zu einer Ornis Balcanica. II. Bulgaria. (Wien, 1894, pp. 
204. Taf. IV.) ite 

144. REISER O.: Materialen zu einer Ornis Balcanica. III. Griechenland. (Wien, 1905, 
pp. 590, Taf. V.) 

145. REISER O. — FÜHRER L.: Materialien zu einer Ornis Balcanica. IV. Montenegro. 
(Wien, 1896, pp. 150., Taf. III.) A 

146. RILEY J. H.: A collection of birds from the provinces of Junnan and Szechwan. « 
(Proc. U. S. Nat. Mus., 1926, Vol. 70. Art. 5., pp. 70.) | 

147. RILEY J. H.: Birds collected in Inner Mongolia, Kansu and Chili. | 
(Proc, U.S.-Nat.: Mus:, 1930, Vol: "77,3 ‘Art. 15902293 | 

148. RILEY J. H.: A second collection of birds from the provinces of Junnan and 1 
Szechwan. (Proc. U. S. Nat. Mus., 1931, Vol. 80. Art. 7. pp. 91.) 3 


149. ROTHSCHILD W.: The Avifauna of Junnan. (Nov. Zool., 1926, p. 189—343.) 
150. RORIG G.: Untersuchungen über die Nahrung unserer heimischen Vögel. (Arb. 
Biol. Abt. Land-Forstwirtsch., 1903—05, p. 51—122.) 
151. SACHTLEBEN H.: Vögel. i. STECHOW E., Beiträge zur Natur- und Kulturgeschichte 
. Lithauens. (München, 1921, pp. 232.) 


152. SALVADORI T. : Note on the Corvus neglectus of SCHLEGEL. (Ibis, 1909, p. 134—137.) 

153—154. ScHALOW H. : Beiträge zur ee Centralasiens. (J. f. O., 1901, p. 393— 
456. ; 1908, p. 72—121.).: 

155. SCHÄFER E.: Ornithologische Ergebnisse zweier Forschung e nach Tibet. 
(J. f. O., 1938, Sonderheft, pp. 349.) 

156—159. SCHIFFERLI A. : Bericht über die Vogelwarte Sempach. (Orn. Beob., 1931—32, 
p. 66—84.; 1933—34, p. 90—110.; 1935—36, p. 113—142.) | 

160. SCHNURRE O. : Die Vögel der deutschen Kulturlandschaft. (Marburg, 1921, pp. 136. ; 4 

161. SCHUSTER L. : Üebernachtende Dôhlen. (Orn. Mb. 1935, p. 90.) : 

162. ScHùz E.: Von den Wanderungen der Dohlen (Coloeus monedula). 
(Vogelzug, 1935, p. 33—39.) 

163. SHARPE R. B.: Catalogue of the Passeriformes. III. (London, 1877, pp. 343.) 

164. SHAW, TSEN-HWANG : The birds of Hopei Province.(Zool. Sin., 1936, XV. 1. pp. 974.) . 

165. SHAW, TSEN-HWANG : The avifauna of Tsingtao. (Bull. Fan. Mem. Inst.-Biol. Zool. | 
Ser. VIII. 2., 1938, p. 133—222.) à 

166. SILLEM J. A.: Ornithological Results of the Netherland Karakorum Expedition 
‘1929/30. (Orgaan Club Nederl. Vogelk., 1934, p. 1—48.) 

167. SIMPSON W. H.: Further observations on some of the birds of Western Grece, 
(Ibis, 1860, p. 378—395.) | | | 


STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 919 


. 168. SKOVGAARD P.: Maerkede Alliker (Corvus monedula). (Dansk Fugle, 1925—29, 
p. 131.—136.) 

169— 170. SKOVGAARD P. : Dansk Ornithologisk Centrals Ringmaerkinger. (Dansk Fugle, 
1930—31, p. 1—56.; 1932—37, p. 165—211.) 

| 171. SKOVGAARD P.: La France et le passage des migrateurs danois. (Alauda, 1931, 


a 
, 


lp. 483—500.) | 

172. SLEIJSER A. J.: Resultaten von heit Ringenderzoek betreffende den Vogeltrek 
“  (Ardea, 1934, p. 172—203.) 

= 173. STEGMANN B.: Beiträge zur Ornithofauna der Cis-Altai Steppe. (Ann. Mus. Zool. 
> Arad. Sciene. Urss., 1926, p. 320—336.) 

174. STEGMANN B. : Die Vogel Süd-Ost Transbaikaliens. (Ann. Mus. Zool. Acad. Scienc. 
| Urss, 1928, p. 83—242.) 

175. STEGMANN B.: Die Vögel des nördlichen Baikal. (J. f. O. 1936, p. 58—139.) 

_ 176. STEINFATT O.: Merkwürdiger Uebernachtungsplatz von Dohlen. (Mitt. ti. Vogel- 
& welt, 1932, p. 28.) 


177. STENHOUSE J. H.: Some observations on the birds of Islands of Milos, Lemnos 
a and Imbros, Aegean Sec. (Ibis, 1920, p. 671—678.) 
Bi 178. STIEVE H.: Die Entwicklung des Eierstockes der Dohle (Coloeus monedula). 


= «Arch. f. Mikr. Anat., XCII, Abt. II., 1919, p. 137—288.) 
. 179. STOLz J. W. : Ornithologische Ausbeute aus Polen im Sommer 1916. (J. f. O., 1917, 
p- 368—389.) 


_ 180. STONE W.: Zoological results of the DOLAN West China expedition of 1931. Part. 
1. Birds. (Proc. Acad. Nat. Sc. Philadelphia, LXXXV. 1933, p. 165—222.) 
181. STRAND E. : Pica pica pica (L.) ab. latviensis n. ab. nebst Bemerkung über die Not- 
wendigkeit Aberrationen auch ve Vögel zu benennen. (Fol. Zool. et. Hydrob., 
È IV., 1932, p. 38—57.) 
| 182. STRESEMANN E.: Notwendige Namensänderungen. (Anz. Orn. Ges. Bay., 1919, 
= p.8.) 

183. STRESEMANN E.: Avifauna Macedonica. (München, 1920, pp. 270.) 

184. STRESEMANN E.: — MEISE W. — SCHÖNWETTER M.: Aves Beickianae. (J. f. O., 
ae 1937, p. 375—576.) 

_ 185. STUART—BAKER E. C.: The nidification of birds of the Indian Empire. I. (London, 

1932, pp. 470.) Ze 


186. SUNDERSTRÖM K. E.: Beringade faglar i Finland under aren 1916—1924. 
. (Orn. Fen., 1925, p. 1—10.) 
. 187. SusHKIN P. P.: Die Vogelfauna des Minussinsk Gebietes, des westlichen Teils des 
Sajan Gebirges und des Urjanchen-Landes. (Bull. Soc. Imp. Nat. Moscou, 1912, 
| p. 198—400.) 
| 188. SWINHOE R.: A revised catalogue of the birds of "China. (Proc. Zool. Soc. 1871, 
sz p. 337—423.) 
. 189. TACZANOWSKI L.: Bericht über die ornithologischen Untersuchungen des DR. 
; DYBOWSKI in Ost-Sibirien. (J. f. O., 1872, p. 433—454.) 
. 190. TAKATSUKASA N. — HACHISUKA M. — KURODA N. — JAMASHINA J. — UCHIDA S.: 
Birds of Jehol. (Tokyo, 1935, pp. 91. et XXVIII.) 
.191—199. THIENEMANN J.: Jahresbericht der Vogelwarte Rossitten. (J. f. O., 1914, 
ÿ p. 411-485. ; 1915, p. 403—504. ; 1916, p. 489—581.; 1917, p. 313—376. ; 1918, 


> Pp. 343406. ; 1919, p. 257—291. ; 1923, p. 132158. ; 1926, p. 53—96.) 
200. TICEHURST C. B.: — WHisTLER H. On the Ornithology of Albania. (Ibis, 1932, 
a p. 40—93.) 


1. TISCHLER F.; Die Vögel der Provinz Ostpreussen. (Berlin, 1914, pp. 332.) 


290 ; DR. ANDREAS KEVE KLEINER |. | _ [Aquila 


202. LA ToucHE J. D. D. : Notes on the birds of N. E. Chili, in N. China. (Ibis, 1920, 
p. 629—671.) “4 

203. LA ToucHE J. D. D.: On the birds of South-East Junnan, SW. China. I. 
(Ibis, 1923, p. 300—332.) | 

204-208. VALIKANGAS I. — HyTONEN Q.: Die Vogelberingung in Finnland. (Mem. 
Soc. Faun. et Flor. Fenn., 1931—32, p. 100—136.; 1932— 33, p. 33—67.; 1933 
—34, p. 99—137.; 1934—35, p. 58—96.) 5 

209. WEIGOLD H. — KLEINSCHMIDT O. — HARTERT E. : Zoologische Ergebnisse der 
W. STÖTZNER-schen Expeditionen nach Szetschwan, Osttibet und Tschili. (Abh 
u. Ber. Anthr.-Ethn. Mus. Dresden, 1922, pp. VI. & 34.) 3 

210. WETTSTEIN O.: Die Vogelwelt der Ägäis. (J. f. O., 1938, p. 9—53.) 4 

211. WIGLESWORTH J.: On a supposed egg-daubing habit occasionally exhibited by the « 
jackdaw. (Brit. Birds, 1910—11, p. 176—177.) 

212. WIGMAN A. B.: De kauw, Coloeus monedula spermologus (VIEILL.) als holbe- « 
woner. (Org. Culb Nederl. Vogelk., 1932, p. 18—21.) | Vor È 

213. WITHERBY H. F.: Domed nest of jackdaws. (Brit. Birds, 1908—09, p. 139—140.) 

214. WITHERBY H. F.: The moults of the British Passeres, with notes on the sequence 
of their plumages. (Brit. Birds, 1915-—16, p. 148— 151.) 3 

215. WITHERBY H. F.: Spring immigration of jackdaws on the Hampshire Coast. 
(Brith. Birds, 1919—20, p. 80.) È. i 

216. WITHERBY H. F.: On the birds of Central Spain. (Ibis, 1928, p. 385—436.) 

217. WITHERBY H. F.: The moults of the European Passeres. (J f. O., 1929, Festschr. 
HARTERT, p. 236—248.) 

218. WITHERBY H. F.: — JOURDAIN F. C. R. — TICEHURST N. F. — TUCKER B. W., 
The Handbook of British Birds. I. (London, 1938, pp. 326.) 

219. WITHERBY H. F. — LEACH E. P.: Movements of ringed birds from abroad to te 
British Isles. V. (Brit. Birds, 1937—38, p. 14—24.) ER 

220. ZEDLITZ, GRF. O.: Et bidrag till de svenska kajormas, Coloeus monedula, sytematik. 

. (Fauna och Flora, 1921, p. 275—280.) 

221. ZEDLITZ, GRF. O.: Die Avifauna des Westlichen Pripiet-Sumpfes im Lichte der : 
Forschung deutscher Ornithologen in den Jahren 1915—1918. (J. f. O., 1921, p. — 
50—90.) | 7 

222. ZEDLITZ, GRF. O. — TRÜTZSCHLER: Liste der im Gebiete der Schara beobachteten 
Vögel. (J. f. O., 1917,.p. 278—308.) | 
Seit dem Abschluss des Manuskriptes erchienene wichtigste Literatur: 1. MAYAUD, i 
N., Sur la validité de l’appellation Corvus spermologus Vieillot. (Bull. Mens. 
Soc. Linnéenne de Lyon, 1941, p. 78—80.) Der Verf. fand eine ältere Arbeit von 
VIEILLOT (1803), infolge deren er den Namen spermologus für berechtigt hält. 2. 
PALUDAN K., Contributions to the Ornithology of Iran. (Danish Scient. Inv. in « 
Iran, II, 1940, p. 11—54.). Seine Beobachtungen beweisen, dass die Dohle Brutvogel 
in der Provinz Astarabad, also in der Caspischen Region ist. 3. SHAW, TSEN-HWANG; — 
Studies on the Chinese Jackdaw. (Bull. Fan Mem. Inst. Biol., Zool. Ser., Vol, 
IX. no. 3., 1938, p. 221—240.) Ausführliche Besprechung der Coloeus monedula 
, neglectus" in jeder Hinsicht, und zu C. m. daruicus synonimisiert. 3 


| 1039/42) STUDIEN ÜBER DIE CÖRVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 221 


Bestimmungsschlüssel des Rassenkreises der Dohle. 


(Coloeus monedula L.) 


la. Die ganze Färbung fast schwarz, selbst am Halse nur 


Beeren einer srauen Farbe :......::.........., „neglectus“ 
ib. Der Hals grau, Körper schwarz ...........,.... 2 
le. Genick und Unterseite rahmgelb, Rücken schwarz .. 3. 
2a. Ein weisses Band am Unterhalse................ 4. 
2. Kein weisses Band am Unterhalse .............. 5. 
3a. Farben glänzend, Flügelmaße etwas kleiner ...... dauricus 
… 3b. Farben matt, Flügelmaße im Durchschnitt grösser khamensis 
4a. Weisses Halsband entwickelt.................... 6. 
4b. Weisses Halsband nur in Spuren ............... Te, 
5a. Gleichmässige, hellgraue Unterseite ............. cirtensis 
. 5b. Gleichmässige schiefer-schwarze Unterseite ....... spermologus 
5c. Gewellte Unterseite ............ et gr, RE Res 
6a. Weisses Halsband gut entwickelt, Unterseite gleich- 
Miglia Bchiefer-Schwatz :..................... soemmeringi 


6b. Weisses Halsband sehr gut entwickelt, Unterseite 
gleichmässig dunkel schiefer-schwarz, Flügelmaße 


Megnmmicchochnitt sehr hoch ... ..2...:.......-. ultracollaris 
7a. Unterseite gleichmässig schiefer-grau ............ monedula 
Bere Unterseite 265.) ee ee ees 9. 
gS REI RER ER ae .à.à....... ibericus 
DZ... 1... ..,....... nigerrimus 
9a. Stark gewellt .......... VO LAN RETRO 10. 
9b. Fast gleichmässig dunkel gefärbt, Unterseite grau pontocaspicus 

10a. Hals silberig, Körper ziemlich gewellt ............. turrium 
10b. Hals stark silberig, Körper sehr gewellt ........... collaris 
Tábla magyarázat. — Tafelverzeichnis. 


1. Coloeus monedula monedula L. W. 33067., Uppsala, 5. IV. 
1915. 3 

2. Coloeus monedula turrium BREHM. D. C. 24857. Dresden, 13. 
V. 1924 3 
| 3. Coloeus monedula collaris DRUMM. Wa. 37/36. 21. Pisanec, 
eo. CV. 1935. 3 

4. Coloeus monedula pontocaspicus KLEINER. N. 2867/4. c. Staw- 
rowuni, 3. III. 1902. ¢ 

5. Coloeus monedula spermologus VIEILL. ma. 1375. Hérault, 
18. V. 1932. 9 


Te 
RI Mi 
LI wee! | 


NEE = TES | 
299 DR. ANDREAS KEVE KLEINER 0 x, Agora 
È si 
6. Coloeus monedula ibericus KLEINER. L. 97. 11. 10. 605.4 | 
Granada, IV. 1871.88 | 
. Coloeus monedula nigerrimus KLEINER. NY. 624019. DA u | 
D Be VE 31925 "a J 
8. Coloeus monedula cirtensis ROTHSCH. & Hugh Constantine, 

Bo = 97 54518, go | | 
9. Coloeus monedula soemmeringi FiscH. Wa. hig 3165. Sara- | 
tow, 15. IV. 1915. & | | | 
10. Coloeus monedula ultracollaris KLEINSCHM. M. 094750. Naryn, 
1. III. 1908. & 
11. Coloeus monedula dauricus PALL. .,neglectus " D. C. 27524, 3 
Dchalantum, 23. V. 1923. 3 : | | 5 
12. Coloeus monedula dauricus PALL. N. 3142. Tunkan, 6. IV. 
1908. & 
13. Coloeus monedula khamensis BIANCHI. B. 32602. Tatsienlu, | 
L'VIII | 


Dolmänyos csóka ätszinezödese. — Überfärbung der Manteldohle. 


14. D. C. 27524. Dchalantum; 23. V. 1223. 3 

15: D, C. 27521. Charbin, 352.2, 1928 2 

16. D. C. 23056. Sungpan, 20. VIII. 1914. ? 

17. D. C. 23058. Sungpan, 20. VIII. 1914. ? 

18. B. 35.252. Lau-Hu-Kou, 2. XII. 1927. ¢ 

19. D. C. 23050. Tiau-Kau, Saschi, 29. I. 1914. 9 ° 
20. N. 3142/18. Tunkan, 6. IV. 1908. ? 


feti ’ x 
€ oe Doty by AS Rete asta A Pa ve 
i Bah cei E cet MAREA 


223 


= ‘66-022 (78) 5 TSuneumuoos ! 68.877 (87) è SWeIIO9 ! 00.777 


(86) & uniting ! 28.087 (001) © 13urIswwsos 16.603 (LF) © STae]foo ! ep.pez (681) £ wnıuumy : ‘N 


| | 
eee ae ie - EM 
M i ped ee ee de 
he a loc ie A eo A dede 
gx SS ie eS a gie OR ee ee ee ee 
+ 8 meg sie hh et RA or 
i OT e ee Dn cai au 
3 Bere Volet jee RUN Ne 
er A all lee NN EE TS | RE O A e a Ae SE IR ee gi EE 
: Te Meee ae O a BER 
baie” EEE ER et ER larg | ER i) ee DR, Dn SW Se (SM i (WO Gu a i ei u DER 
CET au ERA gehe "on a en Eee ae Ne ee ir 
> < 
ie se POSES ee ee A ea ér a a E 
en ie ee Leda 
DR BR ete censiti Gai 1 Ma bai co Lita der 
fe I Ss fil rs See ee be 
: Bi cece I sc e PS er | one Ie chat ph) ab 
È > TERA li I ZO di SE ee | ee ee TE a 
= ee IT a | ee ee Fee [rn a | ELE ea ee (I es I oy Pe en 
© = 
aa ea Be a ee ere ae 
OSS e e el NL Eee ea treo: ron nc pap 
NN lies HRT eo CAH A eee ema ae nes cee ESŐT (ane eee Sa ee 
Ai ESS ele atid msi | I — de dz eT te EO | I 
Mob cit od © 1G. ÉT Sogn RE 
Bt te 
Beet CE cel eee oo cel et 
2 


s 
“4 


SISUQUIBYN 

snolmmnep 
SIIBII098131m 
IZULI9WULIOS 


{ dû 81193) TJUTIAUIUIJOS "a 


(erızedung) 1BULIOULULDOS 
snordseooguod 

SIIB][09 

(vun) SIIR][09 
SISH9JITO 

SNULIIOBIU 

snoLIagI 

. snSo]our1ads 

UUNIIIDI 

(er aedung) umiiin3 
e[npauou 

SISUSUTEUX 

snoLINep 

stae[foveagpn 
IFULIVWUIIOS 

(-dX3 21199) 1SutISUIUIIOS 
(epasntaa 18u119w1A0S 
snordseooquod 

SIIRI[09 

‘  (euesunH) sue]poo 
Foa SISU93IID 

f snwmLlodtu 

. snordagI 
 sndojounads 


! ummm | 
ème UINIIIDI 
— wnpeuour | 


SA 3 > F t A As | 
ATEN Ta La ER Ri Pit 
Ane as \ 


es] 
pool 
zZ 
— 
= 
A 
td 
A 
> 
E 
td 
M 
< 
ra 
pa 
A 
Zi 
«i 
pa 
D 


224 


9 SU SRE 


monedula 
turrium (Hungaria) 


 turrium | 


spermológus 

ibericus 

nigerrimus 

cirtensis 

collaris (Hungaria) 
collaris 

pontocaspicus 
soemmeringi (Hungaria) 
soemmeringi (terra typ.) 
soemmeringi 
ultracollaris 

dauricus 

khamensis 

monedula 

turrium (Hungaria) 
turrium 

spermologus 

ibericus 

nigerrimus 

eirtensis 

collaris (Hungaria) 
collaris 

pontocaspicus 
soemmeringi (Hungaria) 
soemmeringi (terra typ.) 
soemmeringi 
ultracollaris 

dauricus 

khamensis 


+0 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 Da Où Où OY OY OY OY OY OY OY Où OY OY OY OY CY 


Ala. 
n.|235|236|237|238|239/240/241/242/243/244]245|246]247|248|249|250|251|252|253|/254|255 M. Var. 

RES Rea PRE VERS D Ne à Ez = rali ti ale ee a 23428 | 226—245 
5) 3] 9]. 1 3] 4] 2] 2 2 —| 1— 4 1 1], — 3 —| —| —| | 236-03 | 221-251 
DB a ia AI So gt me 
Ve ea a ee eel see Re a ee es =" 19947 |" 215247 
EEE en si 230 

GG ES eg ASSET See i ES Ea IS SR e See 1 241:60 | 235—255 
SE CR e Tn e (a TA E e AES ee ae e a a 223-67 | 218—229 
SES I ee e e CA PE PR ae POET e 230°60 | 229—239 
DR RER ALSO I) E De eve er 229°83 | 212—240 
pee) [fe Rena ah Bs te Sh I SS, RESI DR e a aa ea aes 231:69 | 222—243 
PI RESA Pa TR Ee Or BONI age e AS O EA e a a eh es 229-89 | 223249 
i SR STE ee lee ee ae Be 232°78 | 220—241 
abe oe a SS DA RATE O A li i pe Re De pes Poor at FE gio 230 210—240 
TÀ ee LINO EN TI O REI SD ai ee eal he u el hetet 239:08 | 227—246 
o SE RA a 229:39 | 209—245 
pa ee pate Ma ES lea 1 ÉGES (fen pee Dien lar ee tes ED el ear a 
SRE ER ER Ai RI os | ee SA RES a di MR AR DTS 222.56 | 208—230 
ea BE pes e E] AC KES | AGO ca cee) ad ges ws öz A | Ra 225°66 | 210—242 
etere 223°53 | 211-237 
ERS SRI ee ea CES per es FIORE CSR AT i) ie (rs he DP 235-531 215-237 
a See ee ee Eee 220.67 | 218—224 
a Bee E SI SE a Mes CURE CEST 229 227—231 
ARR ESSE, el iP ICT GIRI i Vor i O SI fr re ERI E re 223.67 | ‘220-528 
css e eee 230 222—235 
TERNO [ene EEE ae ae a RI a a E i PCR E li i I a 223:16 | 209—239 
SE SISI (pec E, | EER A SR STA E e a a re E 227:25 | 219—239 
SE a RE FE i e E e ERO) eh Ele Zu tu 223-50 | 212—233 
TT E Ve) ee ea he DER TS nes EDI ASS ti e SS O SS 229-44 | 222-981 
ee TER 21886 | 213—239 
1 

REST e i SY LP EN le es Ap ER Sa We 232:12 | 208—235 


M. : turrium d (139) 23443; collaris d (47) 22991 ; soemmeringi ¢ (100) 230°87 ; turirum ? (93) 


22455 ; collaris $ (28) 223°89; soemmeringi ? (82) 220°93. 


AQUILA TOM. XLVI—IL. 1939—42. 


L. a Tablamagyarazatot 
S. das Tafelverzeichnis 
p. 221., 222. 


9 


Sa 


AQUILA TOM. XLVI—IL. 1939—42. Tab. II. 


L. a Táblamagyarázatot 
S. das Tafelverzeichnis 
p. 221., 222. 


2 +. 4. 


UT & 


Bil. 12, 13. 


AQUILA TOM. XLVI—IL. 1939—1942. Tab. III. 


19., 20. 


L. a Táblamagyarázatot 
S. das Tafelverzeichnis 
p. 222. 


4 ees 19. 20, 


1936/43] MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHÉJÁRÓL 398 


Megfigyelések a hamvas rétihéjärél.*) 


| Irta: DR. STUDINKA LÁSZLÓ | 

A hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) magyarországi fészkelé- 
_ sének bizonyitäsa körül sokáig eltértek a vélemények. Összefoglalva 
VÖNÖCZKY SCHENK- JAKAB ismertette a magyarországi fészkelésre vo- 
natkozó adatokat (Aquila, 1929/30. p. 68—76.). Ugyanebben az időben 
feltünt nekem is Lébényben (Moson megye) a sok rétihéja, amelyek 
szintén ehhez a fajhoz tartozóknak bizonyultak. A Madártani Intézet a 
madár tüzetesebb megfigyelésére buzditott. Különösen 1933 nyarán 
volt a megfigyelésre igen sok alkalmam, amikor másfél hónapot 
kizárólag e faj megfigyelésére fordithattam. Hálás köszönetet kell 
mondanom a m. kir. Madártani Intézetnek, amely munkámban támo- 
gatott, továbbá DR. VASVÁRI MıkLös főadjunktusnak, aki a broma- 
 tológiai gyüjtésemet feldolgozni szives volt (Aguila, 1931/34. p. 308— 
329.), végül pedig DR. PATKAI IMRE barátomnak és néhai CsEPI LÁSZLÓ 
vadőrnek, akik munkámban szóval és tettel segitségemre voltak. 

Magyarországi előfordulás. Az országos középnap szerint a ham- 
vas rétihéja III. 28.-ikán érkezik hozzánk. SCHENK adatain kivül még 
a következő adatokat sikerült összeällitanom magyarországi költéséről : 
1. CERVA 1930. VI-ban 2 fészekaljat hozott Mosonból. 2. Ugyan- 
ebben az évben Kisbodakról (Szigetköz) SzLÁvY 4 fiókát küldött az 
Állatkertnek. 3. Ugyanoda 5 fióka érkezett ismeretlen helyről. 4. Vas- 
VÁRI 1932. VIII. elején figyelt meg Barcs vidékén egy családot repülős 
fiókákkal. 5. KIRÁLY 1933. VII. elején Mosonszentjános határában egy 
fészket talált, de az állományt 4 párra becsülte. 6. Ócsáról 1933-ban 5 fióka 
került az Állatkertbe. Ezen kívül DRESSER szerint a Mezőségen, HONIG 
szerint (Jb. Öst.-Ung., V., 1886. p. 67.) Kolozsvár környékén, SZIKLA 
szerint (U. o., II., 1883, p. 77—78.) Székesfehérvár környékén is költött 
@ hamvas rétihéja, amely utóbbi adatokra azonban bizonyiték 
nincs. A | 

A hamvas rétihéja az egész ország területén csak Lébényben 
(Moson megye) költ nagyobb számban és rendszeresen. Már hosszu 
évtizedek óta igy van, de csak 1931-ben fedeztem fel költését. Itt ápri- 
listól szeptemberig állandóan nagy számban tartózkodik. 


*) Szerző előadása 1934. VII. 6-ikán a VIII. Nemzetközi Madártani Kongresszuson, 


"Oxfordban. 
15 


226 | DR. STUDINKA LÄSZLÖ 


A téli elöforduläsokat illetőleg meg kell jegyeznem, hogy tudomásom 
szerint egy bizonyító példány sincs. Az irodalmi adatok nagy része 
az ország déli részeiről való; itt csakugyan valószinünek látszik, 
hogy telel, de van több téli eléforduläsérél adatunk az ország északi. 
részein is. Lehet, hogy ezek közül több sebzett vagy beteg példány 
volt, amely nem. tudott elvonulni, de azt hiszem, hogy ezen adatok 
nagy része a kékes rétihéjával való összetévesztésből származik. 

Élettér. A hamvas rétihéja a rét madara. Különösen fészkelési idő- | 
ben a mocsarak, lápok és nagykiterjedesü vizenyős rétek környékén 
tartózkodik. A beláthatatlan síkságok madara, vadászat közben min- 
den sűrűséget vagy fedezéket kerül. Általában igen óvatos madár. A na- 
gyobb folyók, vagy tavak mellett sem szeret tartózkodni. 
Ha csak teheti, az erdőt kerüli, vagy igen magasan repül el felette. 
Vonuläskor is a síkságokon fordul elő legtöbbször, bár ilyenkor atmene- ” 
tileg a dombvidéken, sőt a hegységekben is találkozhatunk vele. Hegyes 
vidékeken, mint pl. Svájcban, Karinthiában stb., mint fent emlitettem, | 
ritka, leginkább fiatal példányok fordulnak elő. Lehet, hogy ezek eltérnek — 
a rendes vonulási iránytól. Ha hegységen keresztül vezet vonulási utja, | 
a folyók völgyében, vagy a hágókon vonul. Abessziniaban és az Altai- A 
hegységben még többezer méter magasságban is megfigyelték, de ez 
csak kivételes eset lehet. 

Magyarországon eddigi megfigyelések szerint nagyobb százas 
rendszeresen csak Lébényben fészkel, minden évben átlag 20—25 pár, 4 

Ez a vidék az u. n. Hanság. Azelőtt itt mindenütt óriási kiterjedésű | 
mocsarak voltak, de az utolsó 50 év alatt lecsapolták, ugyhogy most 
helyükön nagy rétségek terülnek el. Lébény a Hanság legkeletibb pontja. 
A lébényi Hanság tőzegterület. A tőzeg mélysége átlag 90 cm., de helyen- 
ként a 1'90 m-t. is eléri. Kristälyos palára rakodott rá a harma dog 
mészkő. A növényvilágra nézve igen fontos a nagy gipsztartalmu sés 
víznek nagy mennyiségben való. feltörése. Ezért az itt élő savanyu- a 
füvek igen nagy fehérjetartalmuak, ami által az állatoknak igen értékem 
tápanyagot szolgáltatnak. h 

Botanikailag a lebenyi Hansagot Tuzson szerint két ‘formé cid 
jellemezi : 1. „Alnaetum“ (égererd6) : Alnus glutinosa, A. incana, 
Fraxinus excelsior ; a mélyedésekben : Phragmites communis, Tipha lati- 
folia, Nimphea alba, Rhamnus frangula; 2. ,Moliniaetum“ tőzeg 
talaj, rétségek. A jellemző növények inkább északi fajok, mint ahogyan. | 
ezt az állatoknál is tapasztalhatjuk: Dianthus superbus, Parnatia 
palustris, Gentiana austriaca, G. pneumonanthe. 3 

A terület közepéből kb. 60 évvel ezelőtt nagy területről (kb. 800 
kat. hold) kibányászták a tözeget. Mértani pontossággal jelölték ki. a 
kibányászandó területet, közben hol keskenyebb, hol szélesebb réts. 


1936/42] MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHÉJAROL : 997 


csíkot hagyva. Igy nevezték el ezt a területet , Figuráknak" és 12 részt 
különböztetünk meg. A kibányászott területen kb. félméter mély göd- 
rök keletkeztek, amelyekben a talajviz következtében mocsári növényzet 
fejlődött. A rétihéják fészkelése szempontjából igen előnyös, hogy már 
tavasz vége felé felszikkad a talajviz és igy a terület igen jó fészkelési 
helyet képez. Ezeknek a gödröknek a növényzete legnagyobbrészt 
különféle sásfélékből áll, itt-ott náddal és rekettyebokrokkal keverve. 

ox , Figurák" mellett az egyik oldalon égererd6 van, három felől 


| pedig nagykiterjedésü rétek. Utóbbiak a rétihéják legfőbb vadász- 


területei. Két oldalról a réteket szántóföld határolja, máshol pedig 
sok kilométerre mindenütt rét van, ameddig a szem ellát. 1933-ban 
a nagyszerü megfigyelési alkalom kihasználása céljából itt az összes 
fészkeket meghagytam, de olyan nagy kárt okoztak a vadállományban, 


. hogy a fiókákat ki kellett szednem a fészkekből, amikor tollasodni 


| 
| 


kezdtek, az öregek egy részét pedig ki kellett lönünk, de a tudomäny- 
nak igy sem vesztek kárba. A fiókákat (kb. 70 darabot) azután addig 
neveltem, amig repülni tudtak, azután meggyürüzve szabadon bocsáj- 
tottam őket. 

Szinezet. A hamvas rétihéjánál a fiókák első tollruháján kivül négy 


szinezeti stádiumot ällapithatunk meg. 


I. Teljesen kiszinezett him (több, mint 4 éves). Csőre és körme fekete, 


I viaszhártyája élénk sárga, lába sárga (mindennemü és korú madárnál). 
Az i Az irisz élénk aranysárga. Feje fölül sötétszürke, a tollak hegye és szára 


barnás futtatással. Szeme alatt (esetleg körülötte is) egészen világos- 
szürke, kantár egyszinű palaszürke, a fátyol nem annyira fejlett, mint 
a cyaneus- é, mert sem elől, sem a tarkón nem ér össze és nem annyira 
kifejezett. Torka és begye egyszínű világosabb szürke. Tarkófoltja 


. kevéssé látszik, barnán futtatott, a tollak töve pedig fehér és igy több 


fehér foltot látni ezen a helyen. Általában kétoldali tarkófoltja van, 


. mert középen rendszerint egy sötét csik elválasztja őket. Hätänak 


sötétszürke tollai egészen feketés futtatásban végződnek. Mellén a 
szürke tollak szára vörösesbarna, hegyük felé a barna csíkok szélesednek. 


. Vállfedői barnásszürkék. Fedötollak szürkésbarnák, fekete gerinccel. 


A másodrendű evezők a legvilágosabbak, felül és alul két, kb. 1 em. 
széles | koromfekete csikkal, amelyek közül a felsőt, a halványabbat, a felső 


ñ szárnyfedők takarják. A fekete csíkozás a negyedik másodrendű — 
. evezőn kezdődik. Az elsőrendű evezők közül a harmadik a leghosszabb, 


sé 


moromfoketék. Alsó. . szárnyfedők . általában fehérek, rajtuk rozsda- 
barna harántcsikok, de a hegyük fehér. 

" Hasa fehér Hasa fehér alapon egész vékony, ritka és világos hosszanti vörös 
csikokkal, ugya ugyanúgy van a gatyáján is. Farcsikja fehér, vége szürke. 
. Középső farktolla egyszínű hamvasszürke, az alatta lévő kettő már 


15* 


228 i DR. STUDINKA LÁSZLÓ 


feketésszürke harant-csikokkal. Ez a fekete árnyalat mindig vörösebb 
lesz, míg a szélső farktollpàron már fehér alapon 5 vörös harántcsíkot 
találunk. | 

Kb. 3 éves him: Általában a begy és mell kivételével mindenütt — 
sötétebb a szinezete barnás futtatással. Tarkófoltja erősebb, a tollak- . 
nak a szára a gerinc mentén barnásszürke. Fátylában, különösen a 
tarkóhoz közeleső részben még sárgásbarna tollak vannak. A fátyol 
általában erősebb, mint a teljesen fejlett példányoké. Válltollak bar-. 
násak, a fekete csíkok a másodrendü evezőkön nem olyan kifejezet- 
tek. Alsó szárnyfedőin általában kevesebb a vörös csíkozás. A has- 
tollakon sűrűbbek és vastagabbak a vörös csikok, a tollak vége szürke. 

A fentebb leírt színezet az évek folyamán már nem változik lénye- 
gesen, a tollak legfeljebb még élénkebb szürke szint kapnak. 

Kb. 2 éves him : Szinezete általában barnás, csak néhol a begyen és a — 
szeme körül látunk teljesen szürke tollakat. Fején vegyesen vannak barna « 
és sötétszürke tollak; a fátyol kétoldalt igen határozott, de barna. 
Tarkóján kétoldalt aránylag erős fehér foltok. Mellen több barnás, 
szinte narancssárga toll, hasán sűrű, barnás hosszanti csíkozású tollak — 
(nem vörösek, mint az öregeknel). Háta, szárnyfedői kimondottan . 
barna árnyalatúak, de néhol feketés szinezetüket is találálunk, külö- : 
nösen a välltollak között. Elsörendü evezöi sem olyan sötetfeketek, È 
mint az éregeké, hanem kissé barndsak. A másodrendű evezőkön Re 
végighúzódó csikok sem koromfeketék és széleik elmosödottak. A far- 4 
csik sem tiszta fehér, mert több barna toll van a fehérek között. Kor- | 
mänytollai szirkésbarnak. Szeme sárga, barna foltokkal. È: 

1 éves him : Szinezete meglehetősen hasonlít a tojééhoz. Az irisz | 
sárga alapon barna foltozäsu. Csőre felett van néhány szürke toll, 
feje különben barna, a tarkó felé világosbarna szegélyű tollakkal. — 
Szeme mögött és alatt sötétszürkék a tollak, fátyla ellenben nagyon — 
erős világossárga, néhol szinte fehéres. Tarkófoltja igen nagy. Begyén 
igen kevés a szürke toll, mellén szinte narancssárgák is vannak. Hasan — 
gyenge keskeny sárga csikok, míg néhány toll az oldalán és gatyajan 
már normális, vörösen csikozott. Hátán is általában barnásak a tol- — 
lak, de néhány feketés is akad. Néhány felső szárnyfedő és masod- — 
rendű evező szürke is lehet. Farcsikja fehéres, a tollak vége szürke. | 
Kormánytollai olyanok, mint a tojóéi, esetleg már szürkék is lehetnek — 
köztük. | È 

Teljesen kiszinezett tojó (több, mint 4 éves) : A tojöknäl is éppen — 
úgy megvan a világosodó irányzat, mint a himeknél. Viaszharty4ja, — 
lába és szeme éppen olyan sárga, mint a himé. Feje sötetbarna, | 
a tollak szélei vörösbarnäk. Szeme körül szabálytalan háromszög alaku | 
fehéres folt terül el, ezalatt a fátyolig terjedő egyszinű sötétbarna — 


Ra A A FE a a Eza TE ME CV ON u all NE ks le gii 


| 1939/42] MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHEJARÒL | 229 


tollak vannak. A fátyol mar alig látható, a tollak kissé vörösebbek, 
mint a többi tollak a nyakon. Tarkóján a tollak fehérek, de végük barna, 
úgyhogy a tarkófolt alig látható. A nyakon hátul azonban néhány toll 
sárgaszínű, ezért sárgás tarkófoltról beszélhetünk. Torkán, begyén és 
nyakán oldalt világossárga alapon a tollak a tollgerinc környékén 
világos csokoladébarnak, néhány példanynal egész sötétes, úgyhogy 
a begy sűrű, hosszanti csikozású. Mellén, hasán és gatyáin a tollak 
széle egész világossárga, szinte fehéres, a tollak közepén cseppalaku, 


- néhol kissé vörösesbarna szinü hosszanti csikozással. Válltollai sötét- 


barnák, a felső szárnyfedők sokkal fakóbbak. Szárnya bubján elég nagy 
darabon világos, sárgásbarna tollak vannak, csak itt-ott található 
egy-egy sötétebb közöttük. Az evezőtollak fakóbb csokoládébarnák, 


. felülről alig látni az elsőrendü evezökön a harántcsikozást, de ha a fény 
. rájuk esik, szürkés csillogásuk van. A harmadik a leghosszabb. Az evező- 


tollak alulról igen világosak, az elsőrendűek zászlaja egész rózsaszines 
árnyalatu, több, igen határozott, szinte fekete keresztsávval. Az alsó 
szárnyfedők a tollgerinc mellékén nagyrészt vörösbarnák. Ezekről a 
tollukról az első pillantásra meg lehet különböztetni őket minden más 
rétihéja tojójától. Fehér farcsikja sokkal nagyobb és világosabb, mint 
a himé, csak egy-két tollnak van a végefelé szürkés, vagy barna szár- 


. foltja. A kormánytollak közül a felső szürkésbarna, öt, igen elmosódott 


keresztsávval. A tollak vége világos. A külső tollparok mindig világo- 
sabbak lesznek, a legutolsók már fehérek, széles, élénk vörösbarna 


. csikokkal. 


Kb. 3 éves tojó : A tojóknál a második tollruha után már a tollak 
szinezete nem változik, csak az alapszinek. Ebben a korban a tollak 
általában fakóbbak, különösen a begyen, mellen és: hason. A begyen 
a hosszanti csikozás nem vörösbarna, hanem csokoládébarna, a tollak 
szegélye, vagyis az alapszín sokkal fakóbbsárga és sehol sincs nyoma 
sem a narancsszinü árnyalatnak. Különösen a hason már szinte fehé- 
resek a tollak, annyira fakók. Csak az alsó szárnyfedők vörösbarnák, 
“de sokkal több a világos folt rajtuk, mint az öregekén. Mindazonáltal a 
vörösbarna szinezet nem annyira élénk, mint a teljesen kifejlett tojóknál. 

Kb. 2 éves tojó : Szeme sárga, barna pettyekkel. Általában vörös- 


barna szinezetü, mellén és hasán sárgás. A fátyol sokkal határozottabb, 


mint az öreg tojókén, szine pedig ugyanolyan, mint a mögötte lévő 
tollakén, úgyhogy a környekező tollakból nem iit el. Begyén és nyakán 
a tollak szinte narancssárga alapon vöröbarna csikozásuak, mellén, 


hasan és gatyáin a tollak széle fakóbb barna, a hosszanti csíkozás is 


. keskenyebb és világosabb színü. Szárnybúbja vörösbarna. Az elsőrendü 
. evezők felülről igen sötétbarnák, alulról a csikozasuk világosabb, kes- 
gé" yebb és nem annyira határozott, mint az öregebb példányoknál. 


230 DR. STUDINKA LÁSZLÓ 


Farcsikja majdnem tiszta fehér. Kormánytollainak csikozása határozot- 
tabb, mint az öregeknél. | | N 

1 éves tojó : Szeme barna. Tollai általában igen fakóak, a fátyol 
jól látható. Begye, melle, hasa és gatyái egyszinü, igen fakó barnák. 
Csíkozás még seholsem látható. Ugyanilyenek az alsó szárnyfedők is. 
Nyaka, válla, háta, szárnya és farka igen fakó barna, de még nagyon . 
sok az első tollruhából való sötétbarna, vörösesvégü toll. Szárnybúbján 
még hiányzik a sárga folt. 

Fiatalok : Az első tollruhában nem tudtam a himek és a tojók 
között különbséget tenni, legfeljebb annyiban, hogy soknak a szeme 
szürkés volt, soknak meg barna. Lehet, hogy a szürkésszemüek voltak 
a himek, de efelöl nem tudtam bebizonyosodni. A fiatal madarak toll- 
ruhája csak 3 szinből áll: igen sötétbarna (majdnem fekete), sötétebb. 
téglavörös és fehér. 

Feje sötét téglavörös, a tollak közepe feketésbarna. A szem körül 
fehéres háromszög van, ezalatt pedig egy sötétbarna széles csík. A fátyol . 
elég határozott, lefelé szélesedik. Torka fakó, nyaka, begye, melle, hasa | 
és gatyài egyszinü teglavörösek, a tollak gerince sötét. Nagy fehér 
tarkófoltja van, a tollak közepén barnás szárfoltokkal. Nyaka fölül, háta, | 
valltollai és szárnya feketésbarnäk, a tollak vége vöröses. Szárnya bubjän 
nincs folt. Az alsó szárnyfedők sargäsvörösek, az evezötollak zászlaja 
rózsaszines árnyalatu. Az elsőrendü evezőtollakon elmosódott sötét | 
keresztsávok vannak, a tollak vége fekete. Az elsőrendű evezők között . 
a negyedik a leghosszabb (ellentétben az öregekkel). Farcsikja elég nagy, a 3 
fehér tollak vége vöröses. A kormanytollak szürkések, négy sötét kereszt- 
csíkkal. 1 
A hamvas rétihéjänäl egyik tollruhäröl a másikra tudjuk követni 
a világosodó irányzatot. Minél öregebb mindkét ivaru madár, . annál 
világosabb lesz. A két évnél idősebb példánynak már sárga a szeme. — 
Igen érdekes, hogy a fiatal példányoknál nem a harmadik, hanem a 
negyedik elsörendü evezötoll a leghosszabb. Tehát nem tévedés az az 
allitäs, hogy a hamvas rétihéj át arról lehet megismerni, hogy a harmadik ~ 

Ye I 

a a leghosszabb. Äm ez csak az öreg madarakra vonatkozik. Az 
| himet könnyen felismerjük a másodrendü | evezőkön végighuzódó 3 
Perez és 3 a hasán lévő vörös -csíkozásról. A tojôt i is s könnyü felismerni. 
az alsó 5 szárnyfedők vörösbarna szineröl, a fiókákat pedig teglavörös — 
hasukról és vöröses szegélyü szárnyfedőikről. È 
BYE egyes példányok korát aránylag nagy anyag összehasonlításával 
állapítottam meg. Ez a hímeknél elég könnyű, de a tojóknál annál 
nehezebb. Lehet, hogy a tojók pontos életkorának megállapításánál 
itt-ott tévedtem, mert az egyes tollruháknál, különösen a másodiknál 
és harmadiknál csak árnyalati különbségek vannak, | 


\ 


1939/42) MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHÉJAROL 231 


Vedlés. A hamvas rétihéja ősszel és tavasszal vedlik. Az őszi ved- 


lesnel tollruhäja alig változik, inkább a tavaszinal kapja új szinezetét. 


Mire tavasszal visszaérkezik hozzánk, mar nem látni az első tollruhat 
viselő példányokat, legfeljebb az egyéves tojöknak van új tollaik között 
több fiatalkori toll. Néha még a két-hároméves tojóknál is találunk 
a felső szárnyfedők között egy-két ilyen tollat. Néhány tojó mar a költés 


. és etetés időszakában is megkezdi a vedlést, de ez elég ritkán fordul elő. 


Tapasztalatom szerint legkésőbben az evező- és kormánytollak nőnek ki, 
Méretek. Az általam mért nagy anyagban (55 bőr, amiből 25 drb 
a saját gyüjtemenyemben) a következő méreteket nyertem : &: teljes 


. hossz 420—460, szárny 340—371, farok 210—240, csüd 52—65, csőr 


20—25 mm. ; súly 260—305 gr.; £: T. h. 366—475, sz. 332—383, 


. f. 220— 250, csüd 61—70, csőr 23—27 mm. ; súly átlag 340 gr. 


Ivarérettség : Általában az a szabály, hogy a hamvas rétihéja csak 
kétéves korában lesz ivarérett. Nem emlékszem rá, hogy láttam volna 
még nem végleges szinezetü (ezalatt a 2 évnél öregebb, tehát már tel- 
jesen szürkeszinü példányokat értem) fészkelő himet és nem is lőttem 
ilyenkorú példányt, amely etetett volna. (Igen könnyü az etető mada- 


. rakat a véres és piszkos alsó farkfedőkről felismerni.) Eszerint tehát 
. azt mondhatnánk, hogy a him csak hároméves korában ivarérett, de 


ezt nem tartom valöszinünek, hiszen a szabadban az ember az ilyen 
. koru madárról könnyen meg tudja ällapitani, hogy him, az egyévest 


. viszont tojónak nézzük. 


Többször előfordul, hogy már az egyéves tojó is fészkel és tojik, 


. de rendszerint csak kettőt és ezek a tojások sem kelnek ki, mert nin- 


. csenek megtermékenyitve, ami nem mulhat a himen, hiszen ezek már 
öreg példányok voltak az általam megfigyelt fészkeknél. A tojó ilyenkor 


. sokszor sokkal tovább üli a tojásait, mint amennyi alatt ki kellett volna 


 kelniök. Ez mindenesetre kifejlett szülői ösztönre vall. A kétéves tojó 


“mar ki is költi a tojásait, de rendszerint csak négyet tojik. A hároméves 


szia TE ET, 
arg 
17 ws 

ci 


és annál öregebb tojók fészkében találjuk meg a teljes ötös feszek- 
aljat. Csak a nagyon öreg madarak tojnak 6 darabot, ami igen ki- 
vételes eset. Szóval kor és fejlettség után igazodik a tojások száma. 
Melanizmus. A hamvas rétihéjánál a melanisztikus szinváltozat arány- 
lag i igen gyakori, ugyhogy a mult század ornithologusai közül sokan kü- 


. lönalfaj nak tartották. Én eddig csak egy melanisztikus példányt vizsgál- 


tam, még pedig tojöt, melyet Lébényben 1931. IV. 26-ikán lőtték és 
aM. Nemzeti Muzeum gyüjtemenyebe került. Szinezete ältaläban fekete, 
vagy igen sötét barna. Feje majdnem tiszta fekete, a szem körüli három- 
szegletes folt, világos farkesik és tarköfolt teljesen hiányoznak. A fátyol 
lig vehető ki, mert a tollak ugyanolyan feketék, mint máshol a nyakon. 
ta, begye, melle, hasa és gatyái egyszinü sötét barnásfeketék. Felső 


232 DR. STUDINKA LÁSZLÓ 


szárnyfedők feketésbarnák, a szárnybubon a világos folt hiányzik. 
Az evezőtollak felülről koromfeketék, alul szürkék, a tollak zászlaján 
néhol halvány rózsaszin árnyalattal és sötét határozott harántcsíkokkal. 
Felső farkfedők majdnem feketék, ugyanilyen szinüek a Be 
öt feketés haräntcsikkal. Lába narancssárga. | ~ 

A magyar irodalom 6 példanyrol emlékezik meg. LAKATOS szerint: 
1891-ben lőttek egyet Eszterházán, a . többi "ötöt pedig 
Lébényben. 1931-ben a fentleirt tojón kivül még egy ugyanilyen 
szinezetü példány tartózkodott itt. 1932-ben költött is egy melanisz- 
tikus tojó, 1933-ban pedig párzás idején többször láttak ilyen színezetű 
madarat himmel. Költés idejére azonban már eltünt. 

Ivarok szerinti eloszlás tekintetében a vélemények eltérőek. 
ARRIGONI azt irja, hogy a tojóknál ritka a melanizmus, HARTERT pedig 
csak ilyen szinezetü himeket látott. HARTERT irja, hogy rozsdabarna 
tarkófoltu példányok is előfordulnak, ARRIGONI szerint pedig farkuk 
nem csíkozott. DOBBRICK (J. f. O., 1917, p. 16.) talált egy fészekaljat, 
amelynél a tojó melanisztikus volt. Ebben a fészekben a fiókák közül " 
kettő már a pehelyruhában is kékesszürke, a másik kettő ellenben 
rendes szinezettel birt. Később a sötét szinezetüek feketésbarna toll- 
ruhát kaptak. STUDER és FATIO is emlitik, hogy melanisztikus szülőnek 
egész barna fiókái voltak. A 

Nekem részben más tapasztalataim vannak. T. i. csak a È 
találtam meg a fészket, amikor a fiókák mar kezdtek tollasodni, de a 
pelyhek egészen rendes szinüek voltak. Amikor a tollruha már teljesen « 
kifejlődött, lehetett észrevenni, hogy tollazatuk egy árnyalattal sötétebb. 


hai di A ké 


1937. ev tavaszán azután találkoztam az első részleges melanisztikus példánnyal. 
A him madár a többinél jóval sötétebb, ami különösen az evezőtollakon látszik, lévén 
igen sötétbarnák a szárnyak röptében is. A .másodrendü evezőkön keresztül vonuló 
kettős sávozás is igen halványan vehető ki. A madár háta és farka is sötétebb, ugy- 
szintén az alsó részeken. A madár ott is fészkelt és fészkét sikerült 1937. VI. 28-ikán PA 
felfedeznem. Nagy volt a meglepetésem, amikor láttam, hogy a 4 fejlett fióka közül « 
3 sötét szinezetü, pehelyruhäjuk koromszürke, mig a negyedik teljesen normális. A 
sötétebb szinezetüeknek a tarkóján sárgás folt van. A fiókákat meggyűrüzve a fészek- 9 


Jum 


ben hagytam. 4 

Vadászati módok. A hamvas rétihéja nem vadászik a fészkelő- & 
helyen, hanem ha a feszektöl felkel, egyenesen igyekszik kifelé, sik © 
területre. Fészkelő helyén akkor sem fog semmit, ha valami véletlenül 
elé is kerül. Két igen érdekes esetet tudok, ami azt bizonyitja, hogy $ 
fészke környékén nem zsákmányol semmit. 1933-ban találtunk egy È 
fészket, amely mellett alig másfél méternyire egy fácánfészek (Phasianus — 
colchicus) volt. Egyáltalán nem bántotta sem a tojásokat, sem a = 
és a csibék ki is keltek, amint a tojäshéjakrél láttuk, Egy másik fészek 4 


Sa taplalékabél kimutatott sok rétlakéò madár, emlős és csuszómászó 


; 


bizonyit. Erdőket, nagyobb vizeket, kukoricásokat és általában a fede- 


+ 

rs 

4 
» 


. zéket nyujtó terepet ilyenkor is kerüli. Vadászat közben igen alacso- 
 nyan, rendszerint kb. 1 méter magasságban repül, inkább imbolyog 
oh s 


és a terep minden részét átkutatja. A legapróbb mozdulat, vagy pont 
. sem kerüli ki a figyelmét és ha valamit észrevesz, addig lebeg felette, 
“mig meg nem tudja fogni. Repülöt gyenge testalkata miatt nem tud 
. megfogni, de annál ügyesebben fog meg a földön futó, vagy rejtőző 
. állatot. Igen megkönnyiti ebben hosszu, vékony lába és hosszu, hegyes 
. körme, amellyel könnyen elkapja prédáját és egyszerre meg is öli. 
. Vadászat közben igen sokszor néhány másodpercre leszáll, kissé pihen 
_ és ujra kezdi a vadászatot. Könnyü sulyanal fogva nem tudna a lecsa- 
| passal nagyobb erőt kifejteni, ehelyett teljes gyorsasággal prédája felé 

repül és egész alacsonyan el is száll felette, amivel azt éri el hogy prédája 
. lelapul és igy igyekszik előle eltünni. Ha már átrepült felette, hirtelen 
. kifeszíti szárnyait és farkát szétterpeszti, amivel rögtön fékez, azután 


. hirtelenül visszakanyarodik és szárnyait merőlegesen összetéve, lábait 
_ kinyujtva esik prédájára és rögtön elkapja. A zsákmányt rögtön megöli, 
. néhány pillanat mulva körmei közé kapja és egyenesen viszi fészkéhez. 
. A prédát vivő madarat messziről meg lehet ismerni nyugodt, határozott 
_és egyiranyu röpteröl, amely teljesen különbözik attól a repüléstől, 
. amellyel vadászik. Hogyha nem etet és saját szükségletére vadászik, 
akkor sem fogyasztja el prédáját a fogás helyén, hanem óvatosságból 
egy boglyára, vakondturásra, vagy magasabb fekvésü helyre, de nem 
. fára viszi, ahol azután nyugodtan elfogyaszthatja. 
— Egyszer láttam egy tojöt, amint körme közt egy gyikot vitt. Egy- 
| szerre csak lábával repülés közben csőréhez nyul és ezt többször meg- 
. ismétli. Távcsővel figyeltem és láttam, hogy az egyik lábával apró 


darabokat szakitott le a gyik testéből, azután csőréhez nyujtotta és 


m, À hamvas rétihéja táplálkozását jórészt saját gyüjtésem alapján 
. VASVÁRI dolgozta fel. (Aquila, 1931/34, p. 308—329.) 

ee Érkezés. Az országos középnap szerint március 28.-án érkezik meg. 
. Mivel Lébény az ország északnyugati részén van, iit csak később található 
; Az elsők normális időjárás esetén április első napjaiban jönnek, marcius- 
ban soha. Általában az eddigi tapasztalatok szerint az öreg himek 
. érkeznek legelőször és csak 4—5 nap mulva jönnek a tojók és a fiatal 


234 DR. STUDINKA LÁSZLÓ [Aquila | 


himek. Legtöbbje ekkor megtelepedik, de azért mindennap ujak jönnek . 
hozzá. Ebben az időben igy néha igen sok tartózkodik a területen. — 
Igy pl. 1933. április végén néhány napig legkevesebb 80—100 darab | 
hamvas rétihéja volt a területen. | 

Feltevesem szerint ez a szám a Magyarországon ätvonulöknak 
nagyrésze lehetett, mert más vidéken ilyenkor is keveset látni. Valö- | 
szinü, hogy legalább az ország nyugati felén ätvonulök Lébényen at 
mennek, itt a kedvező körülmények folytán néhány napra megtelepednek 
és a Duna mentén hagyják el az országot. A vonulás kb. 20 napig tart, . 
ez alatt az idő alatt is mennek el, de ujak is jönnek, ugy hogy valószínüleg | 
sokkal több fordult meg a területen, mint a fentebb emlitett szám. 
Ebben az időben egyenként járnak, a himek még egyáltalában . 
nem törődnek a tojókkal. Körülbelül április végén már vége a 
vonulásnak, amelyek még itt vannak, azok már itt is fognak fészket 
rakni. » 

Elhelyezkedés. 1933-ban kb. 24 fészek volt a területen, tehát legalább 
48—50 darab öreg madár (a nem feszkelöket is beleszámitva). Tehát a 
vonuláskor körülbelül a fele elmegy, a másik fele pedig ottmarad fész- 
kelni. A vonulás végén az ottmaradt madarak már párosával járnak és 
kezdik fészkük helyét keresni. Ilyenkor az egyes párokat már egy bizonyos . 
szikebb. körzetben látni, mert" ezen a környéken akarják fészküket 
épiteni. Ezt már jóelőre kiszemelték és most azt a helyet keresik, ahová 
a fészket akarják rakni. Mind a ketten, a him is, alacsonyan keringenek 
a sás fölött és minden alkalmasnak látszó helyet pontosan ätvizsgälnak. 
Igen sokszor itt-ott leszállnak és közelebbről is megnézik, hogy a helyű 
megfelel-e fészekrakas céljaira. Ha már az egészet átnézték, a legjobbnak | 
látszót kiválasztják és ide kezdenek épiteni. % 

Érdekes, hogy a hamvas rétihéja igen szeret társaságban fészkelni, 
amit mas ragadozönäl, a barna rétihéjanal is igen ritkán látunk. Ettől. 
eltérően a hamvas rétihéja csoportosan fészkel, sokszor az egyes fészkek« 
alig vannak 40 lépésnyi távolságra egymästöl. Ennek a ténynek ma 
gyarázata az lehet, hogy kevés a fészkelésére megfelelő hely, az ilyen 
helyen szükségszerüen sok pár közel egymáshoz rakja fészkét. ; # 

Élete a párzás időszakában. A hamvas rétihéja pärzäsänak ideje — 
április 25-e körül kezdődik és kb. május 15-ig tart. Ezalatt az idő alatt 
igen keveset vadászik. Amint a párzás megkezdődik, sokszor 3—4 him 
is van egy-egy tojó körül. Magasan röpködnek a levegőben és a himek © 
ügyes, csapongó repüléssel igyekszenek a tojót megnyerni. Sohasem _ 
láttuk, hogy a himek egymás 3 nap alatt 
már mindegyik megtalálta a párját. Ha a fészek helyét kikeresték, © 
állandóan ezen a környéken tartózkodnak és itt is végzik párzási jate 
kaikat, 


d 
À 
| 
È 
a 
4 
| 


i 
1939/42] MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RETIHEJAROL 235 


Tiszta napsütéses időben rendszerint délelőtt kb. 9 órától délután 
1 óráig és esetleg délután 4 és 6 óra között is folytatják párzási jäte- 
. kaikat. Ilyenkor igen magasra, sokszor 80—100 méternyire is felemel- 
. kednek, mégpedig a him megy fel magasabbra, mig a tojó lejebb köröz. 
Sokszor 20—30 méternyiről a tojó felett zuhan le a him összetett szár- 
. nyakkal egészen a tojóhoz, ez pedig, amikor a him már mellette van, 
sokszor egészen hanyatt is veti magát, a him pedig egyszerre fékez 
és lábaikat egy pillanatra összeakasztják. Sokszor órákhosszat fárad- 
. hatatlanul üzik ezt a játékot. Eközben kétféle hangot hallatnak. Amikor 
_a hím kezd a tojó felé nl sai egymásután CS pee ee 
hallani. Azt nem on hogy melyik ln ezt a hangot, de valöszinünek 
tartom, hogy a him, mert ettöl sokszor hallani mäs esetekben is. 
Maga a párzás ilyenkor nem történik meg. Pärosodäs előtt a tojó 
leszáll a földre, rendszerint a rétre valami magasabb emelkedésre. A him 
ezalatt folyton körülötte repked és csapong. Közben a tojó a földre lapúl, 
. ekkor a hím rászáll és szárnyával egyensulyozza magát néhány mäsod- 
percig, amíg a párzás megtörténik. Ezután mindketten felrepülnek és 
tovább folytatják játékaikat. Néha a párzás 2—3 óra mulva meg- 
ismétlődik. Néhány napig igy tart, azután hozzáfognak a fészek- 
rakáshoz. 
A fészek építése. A hamvas rétihéja kizárólag a földre épiti a fészkét. 
. Lébényben a legtöbb fészket sásos és kákás mocsárban találtuk, sokszor 
. fiatal égerfák között is. Ezenkivül néhányszor magasfüvü réten és fiatal 
füzbokrok között is feszkelt. RUDOLF trónörökös (BREHM, Állatok 
világa) fiatal, 1 m magas erdőben találta fészkét Alsó Ausztriában, 
MENZBIER szerint Oroszországban bokrok között, DOBBRICK szerint 
Keletporoszországban kétéves gazos füzbokrok között, WEIS szerint 
. pedig Dániában fiatal, gazos fenyvesben lápvidéken fészkelt. DRESSER 
Marokkóban ,.sós lápban" találta fészkeiket, NAUMANN Németországból 
egy repcében lévő hatos fészekaljat emlit. Kisbodakon (Magyarország, 
Moson-m.) zabosbükkönyben költött. Lébényben a legtöbb fészket 
vizenyős, sásos helyen zsombékok között találtuk. Maga a fészek is 
e nagyobb zsombekra van épitve; mert tavasszal mindenütt a gödrök- 
ben víz van, amely nyárra elszárad. 
A fészek alapja vastagabb sásból készült, amelyre azutän száraz 
fü kerül. Ebből is látni, hogy fészke milyen egyszerü alkotmány (l. a IV. 
táblát). Az épitkezésnél mind a ketten segitenek. A tojó legtöbbször csak a 
 fészken van és a him által hozott fészekhez való anyagot rendezi. A him 
. fáradhatatlanul hordja a füvet lábai között, de néha csőrében is. Négy-öt 
nap alatt már kész is a fészek. A fészek átmérője tapasztalatom szerint 
20 22 cm között van, magassága 4—5 cm, A közepén azon a helyen, 


7 
BP 


de 
ne 


236 DNS DR SEUDINK A LÁSZLÓ 1/0 TRS [Aquila 


amelyen a tojások elférnek kb. 12 cm átmérőjű mélyedés van, de ez sincs È 
kiparnazva. Az egész fészek annyira beleilleszkedik a környezetbe, 4 | 
hogy alig lehet rátalálni. : ; 
Tojás és költés. Május 10. és 15. között már ie feszekben 
vannak tojások. A hamvas rétihéja rögtön elkezd kotlani, amint az. à 
elsőt letojta. Körülbelül egy. hét mulva teljes a fészekalj; a tojäsok 3 
száma átlagban 4-5 között változik. Egyszer találtam egy fészekben « 
6 tojást, egyszer hármat, egyszer pedig kettőt, utóbbi két feszeknel | È 
a tojók egy évesek voltak. | 
A tojás súlya kb. 30 gr. Szinük piszkosfehér, kissé kékbe játszó. Meg- 
lehetôsen durva szemcsézetüek, ugyhogy látni az egyes szemeket. A tojäs-« 
héjj belül halvány világos kékeszöld. Csak ha rájuk süt a nap, látni gyen- 
gén a fényüket. Sokszor egészen egyszinüek, de legtöbbször halványszürke 
foltokat láthatunk rajtuk elszórva. Egy fészekaljat találtam, amelynek . 
tojásain annyi ilyen szürke folt volt, hogy messzebbről majdnem egy- 
színű szürkének látszottak. Nagyon sokszor találhatunk olyanokat is, — 
amelyeken szürke és halvány világosbarna foltok vannak rendetlenül 
elszórva a tojás egész felületén. Még olyanokra is akadhatunk, melyeknél i 
csak a tojás tompabb végénél vannak elhelyezve az itt nagyon halvány. 
foltok. Ritkán olyanokat is találunk, amelyeken csak barna, hol sötétebb, 2 
hol világosabb foltozas mutatkozik. Megjegyezend6, hogy egy-egy folt, 
akár szürke, akár barna, csak egy, esetleg két szemesére terjed ki. Ebből — 
látszik, hogy mennyire változik a tojások szine. Éppugy változik a nagy- 
ságuk és az alakjuk is. Rendszerint normális tojás alakuak. Találtam > 
egy olyan feszekaljat is, amelyben mind az öt tojas majdnem szabályos — 
ellipszisalaku volt, csak az egyik végük volt valamivel csucsosabb. Egy ka 
másik fészekaljban a tojások a normálisnál körülbelül egyharmaddal 
kisebbek voltak, de a kikelt fiókák semmivel sem voltak kisebbek a ue 
normális nagysagu tojásból valéknäl. A költés időtartama 29—30 nap. È 
Ba a hes a a Karls Lae a him ellatja clit Az a 


fedezéket kihasználva közeledik és egy pillanat alatt leereszkedül 
Ugyanigy tesz felszállásnál is. Csak igen ritkán, akkor is a déli órákban 
mozog egy kicsit, de ekkor sem keres magának tiple hanem inkább 


at 
DA 
T 


MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHÉJÁRÓL 934 


himjével folytatják időtöltésből párzási er noha ennek ideje 
mär regen elmult. 

Ha valami mäs ragadozö, vagy bagoly, esetleg ember, röka, vagy 
kutya kerülne fészke környékére, a többi rokona hangjával figyelmessé 
teszi és akkor ő is otthagyja tojásait, hogy a betolakodót elüzze, de ebben 
az esetben is minél hamarább visszatér, nehogy a tojások kihüljenek. 

Fészkek száma és helye. Lébényben a vonulás idejében és a költés 

. elején mindig szokták őket a vadállomány érdekében lőni, de igy is 
mindig megmaradt néhany. par, amelyeket azután életben is hagy- 
. tunk. 

Az egyes fészkek következőképpen voltak elhelyezve : 1930. ( Figura ) 
XI., VI. 22. (Megtalálás napja), 5 fióka kb. 14 napos; 1931. 1. F. 
IV., VI. 20., 3 pull., kb. 4 napos + 1 tojás, amely 2 nap mulva kikelt, 
de a fióka 10 napos korában elpusztult; 2. F. III., VI. 25., 3 pull., kb. 

=? napos; 3. F. X.; VII. 5., 3 pull., kb. 15—20 napos ; 4. F. XI., VII. 7 
5 pull., kb. 15—20 napos ; ezenkivül még egy fészket jelentettek nekem, 
. amelyet azonban személyesen nem láttam ; 

1932.: 1. F. X. a., VI. 19., 5 pull., kb. 3 napos, egyik csak 1 napos ; 
BEE X D, VI. 19., 5 pull., detto; 3. F. I. a., VII. 1., 4 pull., kb. 12 
napos ; 4. F. X. c., VII. 2., 3 pull., kb. 14 napos + 1 zap tojás, © mela- 
nisztikus; 5. F. XI. a., VII. 7., 2 zap tojás, © valószinűleg egy éves 
példány. 

1933.: Tavasszal egy darabot sem lőttünk és igy összesen 24 fészek 
maradt, amelyek közül 23-t megtaláltunk, a 24-ik fészek helyére már 
. csak akkor jöttem rá, amikor a fiókák már repülősek voltak : 1. F. IX. 

D, M. 25., 4 piszkosfehér tojás, amelyeket kiszedtek; 2. F. X. B., 
V. 26., 5 tojás, kikeltek VI. 12.; 3. F. II. C., V. 31., 5 hosszukás tojás, 
3 kikelt VI. 18-ikán, negyedik csak 22-ikén ; 4. F. II. A., VI. 5., 6 tojás, 
melyek VI. 15-ikén kikeltek ; 5. F. II. B., VI. 5., 5 szürkéses pettyezett 
tojás, melyeket a © otthagyott; 6. F. III. A., VI. 6., 5 feltünően kis 
"tojás, melyből 4 kikelt VI. 18-ikán; 7. F. III. B., VI. 6., 3 tojás, zap, 
2 egy éves; 8, F. XI. A., VI. 12., 5 tojás, melyből 3 kikelt VI. 16-ikán, 

I drb 20-ikán, 1 drb zap, 1 fióka 21-ikén elpusztult ; 9. F. I. A., VI. 16., 
.5 tojás, melyből 4 kikelt VI. 20-ikan; 10. F. IX. A., VI. 21. 4 pull., kb. 
POS II. FX. A., VI. 21., 4 pull., kb. 4 napos ; 12. F. X. C., VI. 
22,, 5 pull, kb. 5-napos; 13. F. X. D., VI. 22., 4 pull., kb. 3 napos. 
I drb közülök elpusztult ; 14. F. II. D., VII. 23., 4 pull., kb. 5 napos ; 
BIT. E., VI. 24., 3 pull., kb. 5 napos — 1 zaptojas; 16. F. I. B., 
VL. 26., 1 pull., kb. 18 napos ; 17. F. II. F., VI. 26., 5 pull., kb. 6 napos, 

. egy később elpusztult ; 18. F. II. G., VI. 26., 4 pull., kb. 20. napos, 

legkisebb kb. 17 napos; 19. F. II. H., VII. 1., 4 pull., kb. 15 napos; 

PR TL I., VII. 1., 4 pull.; kb. 14 napos ; 21. F. IX. B., VII. 2., 4 pull;; 


+ 


338 DR. STUDINKA LÁSZLÓ tAquila 
kb. 16 napos ; 22. F. XI. B., VII. 3., 4 pull., kb. 16 napos; 23. F. IX. 7 
C., VII. 11., 4 pull., kb. 30 napos, közülök 2 mar repülős volt. 1 

Feltehető tehát, hogy a legtöbb fészekben 5 tojás van. Ezek közül j 
legtöbbször csak 4 darab kel ki, egy, valószinüleg az utolsó megzapul. | 
Ha ki is kel mind az öt, akkor is a legutolsó tojás, amint. látjuk 3—4 
nappal később kel ki. 

1933. junius 20-án délelőtt 12 óra felé mentem a XI. A. fészekhez. « 
A sürü sásban nagy zajjal közeledtem feléje és már meg is láttam fészkén . 
ülve a tojót, amikor felrepült. A 4 tojás közül egy záp volt, kettőből 
tán 1—2 napja kikeltek a fiókák, a negyedik tojás felfelé lévő oldalán. 
pedig egy kb. 1 mm. átmérőjü lyuk volt. Amint felemeltem ezt a tojást, 
halk „pszüüü“ hangot hallottam belőle, amely többször egymásután 
megismétlődött. Hallottam is amint a fióka mozgolódott a tojásban, « 
folyton vékony hangját hallatva. A nyilást kissé kitágitottam, ugyhogy i 
a csőre vége már kifért rajta. Ekkor visszatettem a fészekbe, ugy ahogy | 
eredetileg megtaláltam és csöndben figyeltem. Néhány percig nyugton n 
maradt, de akkor belülről nekifeszitette csőrét a tojashéjnak és egy kis. È 
darabot kitört belőle. Ezt többször egymásután ugyanugy megtette. — 
Ekkor elkezdte a nyilás szélein kiálló tojáshéjat csipegetni, hogy a 
hegyes csipkékben ne serthesse meg magát. Azt gondoltam, hogy az 
anyja, amely állandóan a fészek felett repkedett, jobban tud neki se- | 
giteni mint én és otthagytam a fészket, bármennyire is szerettem volna 
végignézni a fióka kikelését. Sajnos, másnapra, amikor ujra odamentem 
a fészekhez, már elhullva találtam a legkisebb fiókát. 

. Ezalatt a 3—4 nap alatt a többi fióka már sokat növekedett és _ 
sokkal erőteljesebbek, mint a legutolsó. Ez legtöbbször el szokott pusz- E 
tulni egész fiatal korában. Nem tapasztaltam, hogy a testvérei, mint am 
barna rétihéjánál a leggyöngébbet egyszerüen megölték és megették — 
volna. Inkább.igy magyarázom a legkisebb fióka elpusztulását : az első 
időben a fészek még nincs kibővitve és igy a fiókák egymás hegyén- 
hátán ülnek, a legkisebb pedig még nem nagyon mozgékony és igy am 
nagyobbak rajta ülnek és össze-vissza gyurják, gázolják. Ha az we 
eleséget hoz, a nagyobbak köréje gyülekeznek és a leggyöngebbet és. 
legügyetlenebbet egyszerűen hátraszoritják, úgyhogy nem jut néki a4 
prédabél, mert a nagyobbak rögtön eleszik előle. Igy tehát igen érthetők 
a legkisebb fióka elpusztulása, ha mégsem történne ez meg, csakis a tojó 
különös szeretetének és gondoskodásának köszönhető, mint többször 
volt alkalmam látni. Az ilyen tojó a tolakodó fiait észre sem véve oda- 
. ment a legkisebbhez és ennek adva a legtöbbet és a legjobb falatokat, . 
de azért a többit sem éheztette. De ez csak kivétel. Tehát mondhatjuk, 
hogy a fészkeknek több mint 90 9 -ából nem repül ki annyi fióka, mint 
amennyi a tojások száma volt. ; | 


be è 


È 1939/42] MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RETIHEJÄRÖL 539 


1932 és 1933-ban is igen jól lehetett tapasztalni azt az ällitäst 
amelyet már több szerzőtől olvastam, hogy a hamvas rétihéja igen 
szereti a társaságot és majdnem telepesen költenek együtt. 

A fiókák növekedése. Az éppen kikelt fiókák kis csibe-nagyságuak, 
 szinük piszkosfehér, halvány rózsaszines árnyalattal. Fejük aránylag na- 


gyon nagy, mert testüknek kb. több mint egyharmad részét teszi ki. Cső- 


rük már ekkor is nagy és erős, kb. 1 cm. hosszú, felső káva majdnem fe- 


. kete, nagy, kb. 1 mm. átmérőjű tojásfoggal (Ez csak 4—5 napos korban 
. tűnik el), alsó káva szürkés. Viaszhártyájuk még kékesszürke. Fejükön a 


D * 


pelyhek még fehérek. A láb is aránylag nagyon vastag és erős. Szine ugyan- 


. az a sárga, mint az öreg madaraké ; körmeik még rövidek és puhák, szinük 


. átlátszó szürkésfehér. Az első napon még abban a pózban maradnak, 


. amelyben a tojásban voltak. Egy-két nap mulva mar mozgolódnak, 


emelgetik a fejüket és térden csuszkálnak, de még mindig nagyon eset- 


. lenek. Különösen etetés után annyira tele van a begyük, hogyha fel is 


akarnának állni, rögtön előre esnek, annyira lehuzza őket a pukkadásig 
megtelt begy súlya. 
Most már rohamosan növekednek és fejlődnek, 5—6 napos korukban 


. testük már annyira fejlődött, hogy a nagy fejjel arányban áll; szárnyukon 


“és farkukon már tokok mutatkoznak. Fejüket már fel tudják emelni 


és ide-oda forgatják, de még most is csak térden csuszkálnak. 
Most már a második pehelyruhájuk van, amely vastagabb és kissé 


. sárgásabb, mint az első, eltekintve a fején lévő pelyhektől. 


Eddig az anyjuk mindig velük volt, különösen a nap melegebb 


. szakaiban. Hajnalban és este ment csak kisebb sétarepülésre. Ha a hím 
. eledelt hoz, alig száll messzire eléje, csak éppen a, hogy a táplá- 


lékot elvehesse tőle. 
Körülbelül 8 napos korban már kibujnak a tollak ász a szárnyon 
és a farkon nőtt tokokból ; már nagynehezen fel tudnak a fiókák állni, 


. de még nagyon ingadoznak. Csontjaik már keményebbek lesznek és így 


a lábuk is erősödik. A körmeik is megkeményednek, nőnek és hegyesek 
lesznek. Ebből kifolyólag a tövüktől:kezdődőleg feketednek, mig kb. 


. 14 napos korukban egész feketék lesznek és már majdnem elérik eredeti 


. nagyságukat. Viaszhártyájuk is mindig élénkebb sárga szint kap. 


Most már mindennap rohamosabban fejlődnek. Ez nemcsak a nagy- 


. ságukon látszik, hanem a to lazaton is és farktollaik is mindig hosszabbak 


lesznek. Lassanként már a. válltollaik is kinőnek és szemük mögül lehul- 


. nak a pihék, ámbár itt soká tart, mig a tollak kinőnek. 


Amig a fiókák nem tudtak nagyon mozogni, nem is volt rá szükség, 


| < hogy a tojó kibövitse a fészket. Mivel igy ki voltak téve a nap perzselő 
| sugarainak, anyjuknak kellett őket ettől megvédenie, ugy hogy rájuk 


3 ült és szárnyai alá bujtatta őket. Ugyanigy cselekedett eső esetén is. 


540 DR. STUDINKA LÁSZLÓ {Aquila 
q 
A fiókák tudniillik igen érzékenyek a napsugár iránt és okvetlenül | 
megkivänjak az árnyékot. Meg igy is állandóan nyitva van a csőrük © 
és nagyon pihegnek ; láthatóan igen melegük van. Meg kb. 20 napos . 
korukban is annyira érzékenyek, hogy több mint negyedórás napfürd6 | 
okvetlenül a halálukat okozza. EN 4 

Amikor már állni és járkálni tudnak, természetesen nem elegendő | 
nekik az eredeti fészek nagysága. Letiporjak a közvetlen környéken a : 
növényzetet. hogy több helyük legyen. Most már nincs mindig velük | 
az anyjuk, mert már ugysem tudná őket betakarni, a fiókák pedig úgyis . 
el tudnak huzódni a növényzet közé, amely több árnyékot és védelmet — 
nyujt nekik. i | | 

Most már lassanként több helyen kezdenek egyszerre kibujni à « 
tollak : a szárnyfedők, a háton és a mellen. 

Ha mar háromhetesek elmultak, a farkfedők és a tollak a nyakon | 
is kezdenek kibujni, evező és kormánytollaik pedig már majdnem — 
kinőttek. A szárny, a mell és a hät is egyre jobban tollasodik. Minden — 
nap új és új helyeken bukkannak fel tollak és négyhetes korban mar « 
elég sürü is a tollruha, csak itt-ott van még egy-egy szabad folt, de 
néhány napon belül ezek is eltünnek. Ha már ilyen idősek, nagyságuk ; 
majdnem elérte a repülős fiatalok súlyát és méreteit. Most már a gatyák | 
is kezdenek elötünni, amelyek helyén eddig még csak pelyhek voltak. 
A fejen és tarkón, ahol a legvastagabb és legsűrűbb pehelyruha van, « 
még mindig nyoma sincs a tollnak. Itt ezek eleinte nem is tudnak a 
pelyhek között áthatolni, ugyhogy alattuk nőnek, mig körülbelül öthetes . 
korban nagy darabokban válnak le a pelyhek, de még a repülős fióka | 
fején is találunk itt-ott. É 

Körülbelül négyhetes korig az összes fiókák szeme tekintet nélkül i 
az ivarra, egyformán feketés-barna volt. Ebben a korban már nagyon F 
soknak a szeme (irisz) világosszürke lesz. Feltevésem szerint ezek a himek, À 
bár ezt nem tudtam beigazolni, mert ha ezt akartam volna, az első; 
vedlésig fogságban kellett volna tartani őket, vagy pedig néhányat . 
"megölni. 


Negy-öthetes korukban a fiókák már mind repülősek, de a legtöbb még 
nem meri megkisérelni a repülést Néhány nap mulva, ha megzavarjuk. 
őket, már fel mernek repülni, de nem birnak tovább, mint 4—5 percig a le 
vegőben maradni. Ha már egyszer meg merték kockáztatni, mindig jobban. 
repülnek és ha kifáradtak, valami fára, bokorra, vagy boglyára ülnek 
le pibenni. Öreg példányokat igen ritkán látni fára ülni, de csak akkor, 
amikor fiókák vannak a közelben. Csak a tojó szokott igen ritkán ágra 
szállni, akkor is szárazra. Első pillantásra láthatjuk rajtuk, hogy fiatal 
madarak, mert közelre bevárják az embert, mozdulataik lassuak, lomhák 
‘és ügyetlenek, szárnyuk pedig feltünően kerek, farkuk rövid. Több napon 


| 1939 42] MÊGFIGYELÉSER À HAMVAS RÉTIHÉJAROL 54 | 


at a fészek közvetlen közelében tartózkodnak, mert szüleik még etetik 
őket. Sokszor valami magasabb helyre ülnek, hogy szüleik már messziről 
. láthassák őket, ha prédát hoznak. Az éjszakát még sokáig a fészekben, 
vagy közvetlenül közelében töltik. Most már inkább a him látja el őket 
élelemmel, a tojó már nem törődik velük nagyon sokat. Ez így tart 
kb. 10 napig. Ezután a him mindig kevesebb élelmet hoz nekik, úgy- 
hogy most már részben maguknak kell gondoskodniok táplálékukról 
ugy, ahogy tudnak. Eleinte rovarokat szednek össze, később már bé- 
kákat:és gyíkokat, végül már egereket és madarakat is. Azt már nem 
. tapasztaltam, hogy a him tanitja őket vadászni, inkább rakényszeriti 
őket arra, hogy maguk szerezzék meg a táplálékukat azáltal, hogy mindig 
. kevesebb élelmet hoz nekik. Igy azután a fiókák széjjelszóródnak és fel- 
szakadnak az oly szoros családi kapcsolatok. 

A fiókák táplálása. Mint már fentebb leirtam a tojó a fiókák két- 
hetes koráig mindig a fészken van. Ezalatt a him táplálja az egész 
családot, hiszen a tojó nem mehet el magának és fiókáinak eledelt sze- 
rezni. Így az egész feladat a himre hárul. Megfigyeléseim szerint a himek 
ebben az időszakban átlag másfélóránként hoznak eleséget a fészekhez. 
Ha junius 15. és 20-a között kb. 17 órát számitunk nappali világosságra, 

-szer hoz eleséget, mig ő maga csak ritkán eszi meg 
valamelyik prédáját. Őneki átlag csak három-négy darab jut, amit ott 
rögtön elfogyaszt, azután továbbrepül. 

Hogyha a him prédával közeledik a fészekhez, a AR mär 
messziről elárulja jövetelét azzal, hogy halk, de igen jól hallható han- 
gokat ad, amelyek körülbelül igy hangzanak: kknyakk-kknyekk- 
kknyakk. A szótag élején kissé elhuzza a „k“-t, kissé át is megy az 
ny" hangba, a magánhangzók igen rövidek mig a ,,k“ a végén rövid 
és erős. Ezeket a hangokat nem adja gyorsan egymásután, hanem leg- | 
többször 3—5 másodperc időközben, néha kétszer, néha négyszer, vagy 
. többször is, de nagyobb megszakitásokkal, néha egészen egymásután is. 
A tojótól csak egyszer hallottam ezt a hangot, amikor a himjével együtt 
egy egerészölyvet hajtott. Hangja mélyebb és erősebb volt, mint a himé. 
De ez csak kivételes eset és igen ritkán fordul elő. 

Amint a tojó meghallja himje hivását, rögtön felrepül és erőteljes 
szárnycsapásokkal egyeneseg eléje repül. Amint találkoznak 3—5 vékony, 
éles és átható „psziiiü“ hangot hallat hosszabb időközökben. Az „i“ még 
elég magas hang, azután alig észrevehetően leesik és átmegy az „ü“-be. 
_ À himhez érve rögtön kb. 1 méterrel aläjarepül, egy pillanat alatt 
hanyattvágódik a levegőben, a him ugyanabban a pillanatban leejti 
a zsákmányt, a tojó pedig amint körmeivel elkapta, rögtön még egy 
félfordulatot tesz tovább, úgyhogy újra a rendes helyzetbe kerül. Az ele- 
del átvétele így alig kerül egy másodpercbe. Néhányszor azt is láttam, 

16 


ni y Mer. € 


sa 


949 - DR. STUDINKA LASZLÔ [Aquila — 


hogy a hím nem dobta le a megfelelő pillanatban és igy a tojó nem birta . 
elkapni ; villámgyorsan mégegy fordulatot csinált és még a levegőben 
elkapta. Néha az is megesik, hogy a him egyszerüen leereszkedik a . 
tojóhoz és a , kezébe adja". A tojó rögtön ezután egyenesen a fészekhez _ 
viszi, néha esetleg még egyet-kettőt köröz és úgy száll le, a him pedig 
megfordul és elrepül új eleséget szerezni. 

Ezalatt a tojó leszáll és eteti a fiókákat. 1933. VI. 21-én az egyik — 
fészeknél, amelyben 3 egy-két napos fióka volt. közvetlenül közelről 3 
figyeltem az etetést. A him egy néhány napos facancsirkét hozott, a tojó — 
rögtön a fészekre szállt vele közvetlenül a fiókái elé. Ráállt a madärra . 
és csőrével apró darabokat tépett le belőle. A fiókák tátott csőrrel . 
figyelték minden mozdulatát. A falatokat hol az egyiknek, hol a másiknak —. 
nyujtotta, de meg tudtam figyelni, hogy a legkisebbnek, amely még — 
alig volt egynapos, mennyivel többet adott, mint a két másiknak. 
A fiókák egy pillanat alatt lenyelték a falatot és az anyjuk alig győzte 
etetni őket. Nem tartott 8 percig sem és már nem maradt a fácáncsirkéből « 
csak a mellcsont, a feje és a lábai. A fejet egyik fióka sem tudta lenyelni, 
mert be sem fért a csőrükbe. Vagy háromszor odaadta mindegyiknek, « 
de amikor látta, hogy egyik sem boldogul vele, ő maga lenyelte az egészet, 
azután a lábait is. Valószinüleg ő csak az olyan testrészeket ette meg, « 
amelyeket a fiókák nem birtak lenyelni. Egyszer egy mezei pockot 8 
hozott a him. A fiókák megették az összes húst, a > "tag pedig a IS 
és a bôrt fogyasztotta el. € 

Amikor a fiókák már több mint kéthetesek, elbujhatnak a sás. 
között, tehát már nincs szükségük az anyjuk által nyujtott védelemre | 
a napsugarak elől. Viszont most mar több.eledelre van szükségük és 
most már a tojó is vadászik és hordja nekik az élelmet. Napközben. 
már csak véletlenül találhatjuk a tojót a fészeknél. A fiókák folyton / 
figyelik, hogy mikor jön valamelyik öreg madár. Ha meglátják a leve- — 
gőben, éles „psziü“ hangot hallatnak, majdnem ugyanazt, amelyet a 
‘ szüleik, csak sokkal finomabban és vékonyabban. Ezzel val6svinilogll 
éhségüket akarják kifejezni, hiszen mindig éhesek, mert nagyon gyorsan | 
emésztenek. § 

Ha a hím közeledik és nem találja a párját, 6 is leszáll a fészekbe, | 
— néha ugyan csak felette elrepülve ejti bele a zsákmányt, — amit 
azelőtt sohasem tett meg. A legtöbb ornitholögus nézeteivel ellentétben _ 
azt is megfigyeltem, hogy megeteti a fidkakat, de azt hiszem, nem | 
szivesen teszi, mert amint megetette őket, rögtön elrepül. i 

Amint a fiókák mar tollasodnak, meg kell szokniok, hogy maguk ] 
is el tudják fogyasztani a szüleik által hozott táplálékot. De azért még | 


MEGFIGYELÉSEK A HAMVAS RÉTIHÉJÁRÓL 943 


szokott lenni egy kis letaposott helye a sásban, ahol hüvösebb van, 
. mint a fészekben és itt szoktak tartózkodni. Szüleik most már mind- 
. egyiknek külön viszik a helyére a táplálékot és otthagyják neki, hogy 
> maga fogyassza el. 

. —Amikora fiókák már repülösek és a fészek környékén tartózkodnak, 
a szüleik még néhány napig táplálják őket, azután magukra hagyják 
ni és most már nekik kell magukat élelmezni. 

Igen érdekes esetet mondhatok el a fiókák táplálására vonat- 
. kozóan, amely azt mutatja, hogy mennyire ki van fejlődve a rétihéjáknál 
a szülői ösztön. Az egész költési időn át tartózkodott egy öreg him fakó 
. rétihéja a terület olyan részén, ahol kb. 10 hamvas rétihéjafészek volt 
"közel egymáshoz. Ez volt az első eset, hogy Magyarországon ez a 
. madár ebben az időszakban előfordult. Egyszer láttam, amint az 
foi hamvas rétihéja tojónak eleséget hozott. Abban reménykedtem, 
_ hogy keresztezésről van szó, és ezért napok hosszat figyeltem ezt a 
. fakó rétihéját, de végül rájöttem, hogy mivel neki nem volt párja, hol 
fernek, hol annak a pygargus-tojónak adta a táplálékot. Éppen olyan 
È szorgalmasan hordta, mintha neki is éppen ugy lett volna fészke és 
. fiókája. 

.  Ezt a nagy szülői szeretetet és gondoskodást jellemzi az is, hogy 
Se olyan fészekben, ahol csak egy fióka volt, mindig annyi táplálékot 
‚ta lältam, mintha négy, vagy öt lett volna, ámbár a felét sem tudta 
_ el fogyasztani. 

| A hamvas rétihéja feszkekben összegyüjtött táplálék maradvá- 
_nyokat is VASVÁRI volt szives teljes részletességgel feldolgozni (Aquila, 
| 1931/34, p. 312—320). 

— Ha összehasonlitjuk a fiókák táplálékát az öregek gyomortartal- 
b maival, ugy látni fogjuk, hogy sokban különböznek. Ezt a változást 
Ep agyröszt a más évszak okozza. Nyáron könnyebben fog apró madarat 
A È még meg kell jegyeznem, hogy az 1933. évben igen sok volt 
az egér. 

i — Viselkedésük ellenségeikkel szemben. A hamvas rétihéjanak is, mint 
. Ha a ragadozóknak, az emberen kivül alig van ellenségük. Mivel 
az ember részéről csak üldözés az osztályrésze, igen óvatos és ősi ellen- 
. ségét messze elkerüli. Az állatvilágban alig akad ellensége, legfeljebb 
È, ero, vagy a hamvas varju, amelyek esetleg elrabolhatnäk a tojásait. 
Je ezeket könnyen távol tudja fészkétől tartani. 

3 I; Mint általában a ragadozómadarak, igen dühösen vág a RESA 
. még a kitömöttre is. De a legjobban párzáskor és a fészkelés idején vág 
a. Legtöbbször csak felette kering és a tojó mindig hosszu és erős „ke-ke- 
e-ke-ke“ hangot ad. Néha a himtöl is hallottam ezt a hangot, de sokkal 
lagasabb és gyengébb volt. A him néha „psziiiü“ hangot is hallat. 
sy 16* 


a 
for "* 
re 


944 DR. STUDINKA LÁSZLÓ — [Aquila 


Ha a buhut a fészek közelébe tettük ki, nagy dühhel vag ra és sokszor 
meg is karmolja (ezt inkább csak a kitömöttel meri megtenni). 

Mas ragadozömadarat, egerészélyvet, vagy héját ( Accipiter gentilis) 
sem tür meg fészke közelében és néha több par közös erővel veri ki — 
ezeket a madarakat a feszkelöhelyröl. si 

Ha rókát, macskát vagy kutyát (különösen sárgát, vagy vöröset) 
látnak, alacsonyan köröznek felette folyton ketyegő hangjukat hallatva 
és addig kisérik, mig el nem hagyja a fészkek környékét is. 

Általában elterjedt az a nézet, hogy a hamvas rétihéja ezt a ketyegő 
hangját gyors repülésnél az evező, vagy kormánytollak között átszürődő 
levegő okozza, mint a közép-sárszalonkánál Ez a nézet teljesen téves 
megfigyelésen alapszik, mert állithatom, hogy ezt a hangot éppen ugy a 
hangszálaival adja, mint a többi hangjait. Sokszor láttam, hogy abban 
az ütemben nyitogatta a csőrét, amelyben a hangokat adta. 

Amikor a tojó a tojásain, vagy apró fiókáin ül, igen közelre, sokszor 
2—3 méternyire bevárja a fészkéhez közeledő embert. Fészke és az 
ember felett jó lőtávolságnyira keringve folyton ketyegő hangját hallatja. « 
Addig nem távozik el, amig az ember a fészkénél van, legfeljebb kissé _ 
továbbrepül, azután ujra visszatér. Ebben nagyon különbözik a barna 
rétihéjától, amely fészkéről felriasztva rögtön odébbáll. A him pygargus - 
már sokkal óvatosabb, mert nem jön olyan közelre és hamarább elhagyja 
fészkét. | ; 

Általában azt tapasztaltam, hogy fészkelés idején az ember nem 
nyugtalaníthatja annyira, hogy tojásait, vagy fiókáit elhagyja. In- 
kább lassanként hozzászokik az ember jelenlétéhez, de azért mindig igen 
óvatos marad. Ha tojásait kiszedik, már nem fészkel ujra. 1933 nyarán 


tn 42 Li 


mindennap az összes fészket végigjártam, egyik sem hagyta el a fiókáit. 

A fiókák mindig igen vadak és igen nehéz volna őket megszeliditeni. 
Én többször tartottam néhányat fogságban, de ahányszor beléptem . 
kalitkájukba, mindig vadul össze-vissza repkedtek és jelenlétemben nem . 
is nyultak a táplálékhoz. | 

A fészekben egyhetes korukig könnyü velük bánni, mert még M 
nem tudnak karmolni. legfeljebb kitátják csörüket és vijjogé hang- ki 
jukat hallatják. i 

Amikor már idősebbek, az ember közeledtére hanyattvetik magu- — 
kat és dühösen kapkodnak az ember felé, hogy megkarmolhassak. — 
Ha bele tudták karmaikat vágni az ember kezébe, görcsösen szorit- | 
ják és igen nehéz őket magunkról lefejteni. Sokszor a vad karmolas- — 
ban egymásba is vágják karmaikat és nem eresztik el testvérüket. « 

Ha már sokat fejlődtek, az ember közeledtére helyükről, amely 
a sás között a fészek közelében van, még jobban elbujnak, ugyhogy | 
igen nehéz és sok időbe telik a megtalálásuk. Az első napokban, amis 


EU rn ri an sz LÉ AES 


1939/42] MEGFIGYELESEK A HAMVAS RETIHEJAROL 245 


RR ő 


kor már tudnak repülni, sokszor meg hagyják magukat fogni, vagy 
ha fel is emelkednek, nemsokára leszállnak és bevárják az embert. 
Később kiváncsian keringenek közvetlen a feje felett. 

Kutyákra és a buhura a fiatalok igen dühösen vágnak és még a 
lövések sem riasztják el őket. 

Megfigyelések és fényképezés a fészkeknél. 1933. nyarán négy 
fészeknél csináltam nádkunyhókat, hogy a hamvas rétihéját a fész- 
. kén közvetlen közelről megfigyelhessem és fényképezhesem. Amint a 
fészket megtaláltam és a célra megfelelő fekvésünek találtam, a lehető 
legrövidebb időn belül összetákoltam egy kis kunyhót kb. 2 méter- 
nyire a fészektől. A kunyhót úgy , építettem", hogy a déli órákban 
a napfény a fészekre essék. Ha volt azon a helyen néhány kisebb égerfa 
ezeknek a hegyét összekötöttem és galyakkal, sással, meg szénával 
fedtem be a nyilásokat. A bebujó nyilást oldalra hagytam, nehogy 
esetleg a nap keresztülsüthessen rajta. A fészek felé néző oldalon 
3—4 cm. átmérőjü rést hagytam. Az egész kunyhó kb. 1 méter magas 
és ugyanannyi ätmeröjü volt, ugyhogy ülve el lehetett benne férni 
és még a fényképezőgépnek és az állványnak is volt helye. Amikor 
az egyik kunyhót csináltuk, a tojó folyton a fejünk felett keringett, 
de amint elkészültünk vele és kb. 100 lépésnyire eltávoztunk, rögtön 
leszállt és tovább kotlott tojásain. 

Június 20.-án reggel 8 óra felé odamentem az egyik kunyhóhoz. 
. A tojó már messziről meglátott és sietve valamit vitt a feszekhez. 
Amint odaértem, egy pillanatig nem tudtam, hol vannak a fiókák, 
de azután észrevettem, hogy a tojó szénával letakarta őket, lehet 
hogy azért, mert féltette őket a napsugártól, amig nem szállhat 
én miattam vissza, de valószínüleg azért tette ezt, hogy fiókáit előlem 
elrejtse. 

Beültem a kunyhóba, de nem jött a fészekre, mert látott, amint 
bementem. Mindig csak ott keringett néhány méternyire a fészek 
felett és folyton ketyegő hangját hallatta, de nem mert leszállni. 
. Körülbelül egy óra hosszat ott ülhettem, azután megsajnáltam és 
elhagytam a kunyhót. 

Ezután már más taktikát folytattam: vittem magammal még 
valakit és miután ez betömte az ,ajtót", elhagyta a környéket. A 
. madárnak nem tünt fel, hogy csak egy ember ment el, pedig kettő 
. jött. Így alig néhány perc mulva már újra a fészken volt. Nagyon 
kellett vigyázni, mert a gyors mozdulatokat, sőt a kéz, vagy az arc 
| világos színét könnyen észrevette és akkor aznap már semmit sem 
. lehetett tenni. 

# A vonulás: A fiókák a vonulási idő kezdetén már egyenként 
. járnak és vadásznak a környéken, Csak este térnek vissza ugy mint 


ar 
gui on > 


246 . DR. STUDINKA LASZLO . e (aa ila 


az öregek is a sas közé hálni. Rendszerint koran, napnyugta előtt 5 
jönnek be és még sokáig repkednek amig: letelepszenek. Néhányan 
egész későn érkeznek meg (már majdnem sötétben), de ezek rögtön. 
le is szállnak. Sötétben igen közelre bevarjak az embert és csak kutyá-. 
val lehet őket felkelteni. e aq 
Augusztus első felében mar vonulnak a hamvas rétihéjak, mert 
a területen néha sokkal több volt, mint az eredeti. állomány. Ezek 
leginkább fiatal madarak voltak és valószinüleg a környékről szár-. 
maztak. Nagyobb vonuló csapatokat, mint amilyeneket Francia- és. 
Spanyolországban figyeltek meg, sohasem láttam. Augusztus végén 
(20. és 30-a között) megkezdődik az igazi vonulás. Először inkább # 
a tojók vonulnak el és csak egy-két nap mulva követik őket a himek — 
és a fiókák. Szeptember elején már csak nehány gyengébb fiókát. 
látni, amelyek még nem képesek a hosszu utat megtenni. Esetleg itt- 
ott találunk egy-egy öreg himet, amelyek leginkább október elején | 
mennek. Télen sohasem tartózkodik Teper nee a hamvas rétihéja, | 2 
ekkor a kékes retiheja, helyettesiti. 
Három nyáron át eddig 83 darab hamvas rétihéját gyürüztünk, | 
még pedig 1931.-ben 6 darabot, 1932-ben 17 darabot és 1933-ban 60 4 
darabot. Ezek közül eddig 6 darabot jelentettek vissza, mégpedig — 
1931-ben hármat és 1933-ban hármat. 1931-ben a két első kelet felé 
vonult, a harmadik pedig dél felé, vagyis Közép-Olaszországban lőt- 
ték IX. 18-án. Igen érdekes az, hogy 1933-ban mind a három észak-. 
kelet-felé vonult, egy közülük kb. 200 kilométert is eltávolódott a 
hegysegekbe. Azt hiszem, hogy aránylag lassan vonul, hiszen kb. egy 
hónapig tartott az egyik gyürüzött fiókának, amíg Kézépolaszorszagig 
eljutott. | | 


ch 
», 


Megjegyzés. 1941-ben a Figuràk tulnyomöreszet már beerdösitettek, most má i 
csak a VI., VII. Figura és az V. Figura 2/3 része maradt eredeti állapotban, amely — 
terület kb. 100 kat. hold, amelyen néhány pár hamvas rétihéja még költ. Az 1940. 
1941. évi magas vízállás, amely csaknem egész éven át lehetetlenné. tette a közlekedétüő È 
is a Hanságban, szintén nem kedvezett a hamvas rétihéja költesenek. Az Orsz. Te di By 
mészetvédelmi Tanács, valamint a Madártani Intézet lépéseket tett a terület megmen tes 
tése érdekében, azonban a természetvédelmi területté való nyilvänitäs elé nagy any? ; 
nehézségek tornyosulnak. 21 Szerk. ii 


AQUILA TOM. XLVI—IL. 1939—42. Tab. IV. 


Hamvas rétihéja fészke 


The nest of Montagus Harrier. 


Dr. Studinka László fölvétele. 
Photo by Dr. László Studinka, 


vé 


M 4 rs 
Dall SE 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGUS HARRIER 247 


The Habits and Plumages of Montagu’s Harrier*) 
By Dr. STUDINKA LÁSZLÓ 


The nidification of Montagu’s Harrier was for long time doubtfully 
in Hungary. VÖNÖCZKY SCHENK JAMES has compilated his discovery in 
1931. (Aquila, 1929—30, p. 68—-76.). At the same time I was struck by the 
numerous Harriers in Lebeny (W. Hungary, 47° 45", 17°21'). These birds 
were Montagu’s Harriers. I was encouraged by the Ornithological Institute 
of Budapest to observe the bird carefully. I had plenty of opportuni- 
ties to watch this bird in 1933, for I knew of many nests and spent 
a month and a half exclusively for this purpose. I must express my 
grateful thanks to the Royal Hungarian Institute of Ornithology, 
further to Dr. N. VAsvÁRI, the chief-adjunct of the Institute, who examined 
and published my bromatological collection (Aquila, 1931—34, p. 
308—329.), and finally to my friends DR. I. PÁTKAI and the late L. CSEPI 
who helped my work by word and deed. 

Occurences in Hungary. In Hungary Montagu’s Harrier now only breeds 
at Lébény regularly and in greater numbers. I found the following 
records — excepted those of VÖNÖCZKY SCHENK —- of breeding elsewhere 
1. In June 1930 CERVA brought two clutches from Moson (near Lébény). 
. 2-3. The Zoo in Budapest got four young birds in the same year 
from Kisbodak (47°50', 17°26'), and 5 young from an unknown place. 
4. In the beginning of August 1932 VASVÁRI saw a family on the Isle of 
the Drava near Barcs. 5. In the beginning of July 1933 KIRÁLY 
found anest near Mosonszentjanos (near Lébény) and he told 
me, that in the same place there were about 4 more, which he was 
unable to find. 6. Five young of this Harrier were sent to the Zoo of 
Budapest in 1933 from Ocsa (47°18', 19°14'). Besides these, we 
have others, which have not been conformed: DRESSER states, that it 
breeds on the Mezőség (Transylvania), H6NIG (Jb. Ost. Ung., 1886, 
| p. 67.) states that near K olozsv dr, according to SZIKLA (Jb. Ost. 
. Ung., 1883, p. 77—78.) it nests near Székesfehérvár. 

As regards the occurences during the winter I must admit that 
as far as I know, we have no specimens to support this. Most of the 
evidences are from the southern parts of the country. 

_ Habitat. As far as we know, up till now, the Montagu’s Harrier breeds 
. regulary in Hungary only at L é b é ny in greater numbers. This part of the 


; *) Read by the Author on the 6 July 1934, on the VIII-th. Int. Orn. Congress 
in Oxford, 


a 2 
| ‘1 

218 DR. STUDINKA LÁSZLÓ [Aquila — 
4 


country is the so-called , Hanság". Years ago there were everywhere in | 
this region immense swamps, but they have been drained and nowa- 
days there are large open spaces and reedy vastes. The Hanság > 
streches from the F e r t6-Lake on the northern side of the Rábcza" 
river almost to the Danube and is about 50 Km broad. The soil of 
the Hanság near Lébén y — on the Eastern end of this territory — 
— consits of peat. The depth of the peat is on average about a yard. 
The tertiary limestone was deposited on the crystalline slate. As regards . 
the flora, the breaking out of the saltwater — which contains gypsum . 
in great quantities, has a very important effect. According to Tuzson bota- — 
nically two formations characterize the H a n s á g: One is the „Alnaetum“ 
(Alder forest : Alnus glutinosa, A. incana, Phragmites communis, Typha | 
latifolia, Nymphea alba, Rhamnus frangula); The other formation 
is the „Moliniaetum“ (peat-soil, meadows: Dianthus superbus, Par- — 
netia palustris, Gentiana austriaca, G. pneumonanthe ; Here the charac- — 
teristic plants are mostly northern species, as we find in the case of animals “ 
too. à 

From the middle of this territory, peat was dug from a great — 
area (about 800 acres) some 60 years ago. The soil from where the peat 
was dug has been marked with geometrical regularity, and between these 
parts, the meadow is left in strips of varying width. This landscape | 
was called the , Figura", and we can distinguish 12 parts. Where the : 
peat has been dug, there are now basins about half a yard deep and i 
a swamp vegetation can exist in the subsoil water. As regards the . 
nesting of the Montagu’s Harrier, this fact is very advantageous to 
the bird since the water mostly dries up toward the end of spring. 
On one side of the „Figuras“, there is an alder-forest, but on the other 
three lies meadowland of great extent. This latter is the best cee. 
ground of the Harriers. 

Plumage. We find among Mu SÌ Had four different à 
plumages, besides that of the juvenile. ; 

Fully developed male, over 4 years old. Bill horn — and claws black, 1 
cere bright yellow; legs and feet yellow (in every sex and age). Iris. À 
bright golden yellow. Crown dark grey, tips, close to the shafts, are i 
brownish. Under ‘the eyes (sometimes arund them) quite light grey, 
the ear coverts being uniform slate-grey ; the ruff is not developed” 
as much as that of the Hen-Harrier, for it neither meets in front LS 
at the nape and is not so conspicuous. Throat and crop uniform grey 
The spot on the nape cannot be seen very well; the tips of the fea- i 
thers are greyish brown, the roots being white. One can see some white 
spots in this place. Az a rule it has two spots on the nape, for gene 
rally a dark stripe separates the two parts with the white spots. The 


AD È Nene! oer 
RZ Debt eee re 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 249 


dark grey feathers on the back have mostly blakish tips; quills of 
the grey ones on the breast are rufous ; these streaks broaden towards 
the tip. The scapulars are greyish-brown. Upper wing coverts are 
greyish-brown with black shafts. The secondaries are the lightest feath- 

| ers, above silver grey, inner vebs (not visible) are white. On both 

| parts they have two pitch-black bars; (about one centjmeter broad) 
the upper one (the lighter) being covered by the upper wing coverts. 
The primaries are pitch-black, the third being the longest. The under 
wing coverts are usually white with rufous lateral streaks, but the 
tips are white. . 

On the abdomen, the feathers are white and have thin rufous streaks 
here and there, which run lengthwise; the tibial feathers have the 
same colour. Feathers on the ruff and upper tail coverts white ; 
their tipe grey. Topmost feather of the tail is uniform ashgrey ; the 
two below it with blackish grey lateral streaks; this blackish colour 
always gets redder, till the extreme outer pair of feathers have, on white 
ground, five rufous streaks. 

The plumage mentioned above does not alter considerably in the 
course of years ; at the most, they get a more vivid greyish tinge. The 
older the bird is, the less often one find streaks on the abdomen: 

Male about three years old. Generally has a darker shade with 
brownish tinge, except the crop and breast. The spot on the nape is 
usually more visible; the colour of the shaft and the middle of these 
feathers is greyish-brown. In his ruff, especially on the parts near the 

| nape, one can find yellowish brown feathers. The ruff is usually more 
developed than that of the quite adult ones. Scapulars are brownish ; 
. the black bars on the secondaries are not so distinct. On the under — 
wingcoverts there are mostly less rufous stripes. The rufous stripes 
on the abdomen are broader and thicker; tips of the feathers are grey. 

Male about two years old: Its colour is in the average brownish; 
grey feathers only here and there on the crop and round the eye. On 
its head, the grey and brown feathers are mixed ; ruff very distinct, 
but brown. On both sides of the nape, there are comparatively well 
visible white spots. On his breast more, almost orange-coloured streaks, 
on the abdomen thicker brown stripes, running lengthwise. (Not red, 
as the old birds have it.) The scapulars and back-feathers are distinctly 

_ brownish, but some have a blackish tinge, especially among the scapu- 
lars. The primaries are not so dark as those of the old birds, but a little 
“ibrownish. On the secondaries, the black bars are not so dark and the- 
redges are dull. All the upper-tail-coverts are not white, having some 
_ brown ones among them. Tail-feathers are greyish-brown. Iris yellow 
with brown spots. 


£ 


250 . DR. STUDINKA LÁSZLÓ 


Male one year old : In colour it mostly resembles the female. Iris. 
yellow with many brown spots. Some feathers on the forehead are 
grey, otherwise the head is brown; near the nape, the feathers have. 
lightbrown edges. Behind and below the eyes, they are dark-grey, but : 
the ruff is very strong; light-yellow, in some part almost white. On 
the crop, the grey feathers are scare, on the breast you can find some 
. almost orange-yellow ones. On the abdomen there are faint, thin, yellow 
stripes, while some on the sides and on the legs are already rufous. 
Some of the upper-wing-coverts are getting grey. Upper-wing-coverts ; 
are white, tips being grey. Feathers of the tail are like those at the 
female ; sometimes, perhaps, there are some grey ones among them. 

Hore I have discribed the average plumage of un males of that 
age, but sometimes they vary very much. ~ ‘à 

Thoroughly developed female (older than four years) : The na 
have the same tendency to get lighter with age, as the males. Cere, | 
legs, feet and iris are as yellow as those of the male. Head dark brown, 4 
edges of the feathers reddish-brown. Round the eyes, it has an irre- 
gular white spot, which has the shape of a triangle ; above it, uniform 
brown feathers, extending till the ruff. Ruff is hardly visible; the 
feathers are a little redder than those of the neck. On the nape, they ; 
are white with brown tips, so that a spot is hardly to be seen there © 
But behind these, there are some, whose edges are yellow, consequently 4 
we can speak of a yellow spot on the nape. On the throat, crop and d. 
on both sides of the neck, the feathers have light chocolate colo- | 
urs or even dark stripes near the shaft on a light yellow ground, so, that t 
the crop has thick longitudinal stripes. On the breast, abdomen and 
, legs, the edges of the feathers are yellow, almost whitish, on thei ni 
middle part drop-shaped, here and there slightly rufous, longitudi al 
stripes. Scapulars are dark brown, but the upper-wing-coverts “are” 
much paler. Most of the lesser wing-coverts and median wing-coverts 
are of light yellowish-brown colour, only here and there is a darker 
one amongst them. The primaries and secondaries are a little pale 
dark-brown, from above the lateral streaks are hardly visible on the 
primaries, but if the light falls on them, they shine a little greyish. 
The third one is the longest. On the underside, the pinions are very light, 
the webs of the primaries being sligtly pink-coloured, with some sharply 
defined very dark bars. The under-wing-coverts are mostly rufous at the 
sides of the shafts. From these feathers we can distinguish the female at 
| the first sight from all other Harriers. It has much more and lighter white 
upper tail-coverts than the male, and only one or two have brown à OI 
greyish spots towards their ends. The upper tail-feather is brown with 
five very indefinite dark bars, The tips of the feathers are light. Th 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGUS HARRIER 951 


outer pairs of feathers always get lighter, the last ones being almost 
white, with broad, vivid, rufous streaks. 
Female about three years old. The colour of the female’s plumage 


. does not change after the second plumage ; we only find variations in 


the ground-colours. At this age, the feathers are mostly paler than 
those of the younger ones, especially on the crop, breast and abdomen. 
On its crop, the longitudinal stripes are chocolate brown, the outside 
of the feathers, that is to say the ground-colour is much lighter 
yellow. (Especially on the abdomen.) The feathers are so pale, that they 


seem to be whitish. Only the under wing-coverts are rufous, but hey 


have much more white spots on them and the whole colour is not so 
vivid dark brown as that of the old females. 
Female about two years old. Iris yellow with brown spots. The colour 


. is generally not so dark brown, being yellowish on the breast and ab- 


domen. Ruff more distinct than that of the old ones ; its colour is the 


. same as that of the surrounding feathers, so that it is difficult to dis- 


tinguish it only by colour. On its crop and neck, the feathers have 
rufous stripes on a light orange coloured ground. On the breast, abdomen 
and leg feathers, the edges are pale brown ; the longitudinal stripes 
are narrow and light. The patch on the upper side of the wing is rufous- 
brown. The primaries are very dark brown on the upper side ; on the 


. under one the stripes are lighter, narrower and not so distinct as those 


of the adult females. Upper tail coverts almost white. The bars on its 
tail are distinct. | 
Female one year old. Iris brown. Generally, the feathers are very 


| pale, ruff very distinct. Crop, breast, abdomen and leg feathers uniform, 


very pale light brown. 
Neck, back, shoulders, wings and tail are very pale brown, but 


. there are many dark brown feathers with rufous tips from the first 


plumage amongst them. No patch on the upper part of the wing. 
Young birds. I could not distinguish the two sexes in first plumage, 


. but I think that those with greyish iris were males, those with a brown 
. one females, but I regret that I could not verify this, for I did not want 
“to kill any for examination. The plumage of the young birds only 


contains three colours; very dark brown (almost black), dark rufous 


. and white. 


Head dark rufous ; middle of the feathers blackish brown. Round 


a the eyes, there is a white patch, below this, a broad, dark brown streak. 
_ Kuff quite distinct and gets broader downwards. Throat pale buff, crop, 
. breast, abdomen and tibial feathers uniformly rufous. Their quill is 


wi 


dark. They have a big white spot on the nape, at the middle of the feat- 


di hers; shoulders and wings are blackish-brown, with rufous tips. No 


952 DR. STUDINKA LÁSZLÓ . : [Aquila 


yellow patch on the wing. Under wing-coverts reddisch-yellow the | 
‘webs of the pinions have a rose-coloured shade. On the primaries, there 
are indistinct stripes; tips black. The fourth is the longest. Upper tail — 
coverts white and large spots on the tips rufous. Tail grayish with four — 
transverse stripes. | à É 
In Montagu’s Harrier, we can detect a tendency to get lighter as i 
one plumage changes to another. Birds of both sexes become lighter È 
with age. Specimens over two years old have already a yellow iris. It is « 
very interesting that the young birds’ fo urth primary is the longest. 3 
It is true that you can recognize the Montagu’s Harrier by the longest « 
third primary, but cnly with old birds. We can easily discern the adult 
male in flight by the two black bars running across the secundaries and « 
by the rufous stripes on its abdomen. The female, too, can readily be 
distinguished by the rufous stripes of the lower wing-coverts ; the young 
by the rufous abdomen and the rufous tips of their upper wing-coverts. 
Anyone who has seen many Montagu’s Harriers in the field distinguish 
them also by their shape and fligt. j 
I could only fix the age of all my specimens by compareson of much — 
material. This was done easily in the case of males, but was very hard | 
to discern with the females. Possibly I have made a mistake here and « 
there, for there are only differences of shades between some plumages, 
especially the second and the third of the grown up bird. We can | 
only get quite accurate descriptions from specimens in captivity. 4 
But this is almost impossible, for it is difficult to keep them in captivity pi 
for many years and so far as I know, no one has successfully done so, 
and confinement may also affect the plumage and its changes. 
Eclipse. Montagu’s Harrier moults in spring and autumn. In autumn — 
the colours do not alter very much ; they get their new plumage mostly Ÿ! 
in spring. When they come back to us in spring, you can not see birds in — 
first plumage ; at the most one year old females have some old feathers î 
among the new ones. Sometimes we may find some feathers from 
the first year in the plumage of even two or three years old females. 
Some females beginalready to moult during the breediag season, but“ 
this rarely occurs. According to my observations, the pinions and the | 
tail-feathers grow last. # 
Measurements. I have measured 55 skins, from which 25 are from 
my own collection. My measurements are the following: 4 3, whole ~ 
length 420—460, wing 340—371, tail 210— 240, tarsus 52—65, bill | 
20—25 mm., weight 260—305 gr.; 9 9, w. I. 366—475, w. 332—383, 7 
t. 220—250, tars. 61--70, b. 23—27 mm., w. about 340 gr. pi 
Sexual maturity. As a rule, Montagu’s Harrier is sexually mature. 
only at the age of two years. I do not remember having seen. 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU'S HARRIER 953 


. a breeding male, which had not yet its definit colours (by this I 


mean those of a greaterage than two years i.e. which have 
already quite a grey plumage) and I never killed one of this age 
which was feeding young. (It is very easy to distinguish feeding birds 


by their bloody and dirty under tail coverts.) According to this, we 


Y 


can state that the male reaches sexual maturity mostly at the age of 
three years, but I am not quite sure of this, for sometimes males of 
an age of only two years look quite gray in the open air. But that is 
quite sure, that a one year old male is not sexually mature. 

It happens sometimes, however that a female of one year. nests 


and breeds ; generally those females lay two infertile eggs. This can’t 
be the fault of the males, for these were adult ones at the nests ob- 


served. 

The two years old female lays fertile eggs ; generally four in num- 
ber. At an age of three or more years, we find the full clutch of 5 eggs. 
Only the very old females lay 6 eggs, and this only very rarely occurs. 


_As a rule, the number of eggs increases with the age of the females, 


but it also depends upon the quantity of food in the surroundings of 
the breeding-place. 

Melanism. Up to the present I have only been able to examine one 
melanistic Montagu’s Harrier, a female, which was shot near Lébény 
on the 28th of April 1931. It is now in the Collection of the Hungarian 


National Museum. Its plumage is mostly black or a very dark blackish- 


_ brown. Head almost uniform black; has no patch round the eye; 


ruff hardly visible, for these feathers are black as those elsewhere 
on the neck and head. It has no spot on the nape. Back, crop, breast, 
abdomen and tibial feathers are uniform brownish-black. Upper wing 
coverts blackish-brown and there is no light spot on them. Pinions are 
quite black from the above side, under parts gray and some parts of their 


webs with a light rose-coloured shade and dark, distinct lateral stripes. 


The upper tail-coverts are not white, these feathers are almost black ; 
the tail feathers have the same colour with five darker transverse 
bands. The feet were orange-coloured. 

. I once found a nest of a melanistic female with three young 
ones when they began to get their plumage, but the down was normal 
in colour. When the plumage was fully developed, I noticed their plu- 
mage to be a shade darker than that of the normal ones. 


The second nest with melanistic young I have discovered in 1937. I have found 
at first an old male, which was very dark, especially the primaries. Walching the 
old bird I was leaded to the nest, in which were three youngs with dark-grey downs, 


_ and one in normal nestling plumage. The melanistic young had on the neck a yellow- 
. ish spot (june 28, 1937.). 


Gu 


954 DR. STUDINKA LÄSZLÖ [Aquila 


Supplying with Food. Montagu’s Harrier does not hunt for food 


in the immidiate neighbourhood of the nest. It will not catch anything . | 


near it ; not even when the prey could be easily obtained. I know two 


very interesting cases which show, that it will not seize anything near - 


the nest. We found, in the spring of 1933, a nest of this Harrier and, 
about one and a half yards away from it, a nest of Pheasant (Phasi- 


anus colchicus). The Harriers did not touch the eggs, which were suc- — 


cessfully hatched, as I could see from the shells. Another Harrier 
nested within 15 yards of a Mallard (Anas platyrhyncha L.). These 
egos, too, were all hatched. | 
When hunting, it covers a wide area. It often flies over 10 kilo- 
meters from its nesting place and brings food from there. It will in 
Lébény go sometimes as far as the arable land, but hunts mostly on 
the grassland, where there are many birds and reptiles and such were 
found in the stomach contents of the Harriers. On such occasions it 
generally avoids the forest, the lakes, streams and the maize-fields and 
in general all those places, where its great enemy, man, might hide. 
When hunting, it flies very low, mostly at a height of a yard, and 
leisurely ; quartering the ground carefully. Its attention is drawn to 
the slightest movement and if it notices anything, it will sometimes 
hover a long time before it seizes its prey. Montagu’s Harrier can not 
catch a flying bird, since it does not possess sufficient speed, but it 
is very skilful in catching anything running or hiding on the ground. 
In doing so it is assisted by its thin and long leg and sharp claws, with 
which it can easily seize and kill its prey. When hunting, it often settles 
for some moments and then it will start again. If it notices a movement 
when flying, it is at once above the place and drops on its booty, 
It is very interesting to watch its method of capture. One might think 


that it would stoop on it from a considerable height, as the Falcons — 
generally do. But that would be a mistake, for it could not develop any. 
great strength with its light weight. Instead of this, it flies with its. 


utmost speed above the place and quite low : its prey therefore tries to 
hide by lying motionless. Then the Harrier with outstretched wings, 


checks itself by spreading its tail and turns back at once falling on « 


his prey by holding its wings vertically and stretching out its legs. 
It kills the creature at once, takes it in its claws a few minutes later 


and carries it straight to the nest. We can recognize a bird, carrying — 
food to its nest from a long way by its steady flight in the same direction; « 
its movements greatly differ from those when hunting. If it is not | 
feeding its mate and only hunts for its own nourishment, it does not 
eat its prey where it has caught it, but takes it cautiously to a cock | 
of hay or to a higher place (but not tao tree) to eat. it there in peace. ! 


SSE Baden Zn eS zsak da A KB Az 


te ba er tt Aa PIT, id 


a MH: 


Aha őse u 


1939,42] THE HABITS AND PLUMAGES ÓF MONTAGU’S HARRIER 3585 


I once saw a female carrying a lizard in her claws. When flying, she 
stretched out her foot to her bill and often repeated this. I watched 
her with a glass and could see, that with one foot, she tore off small 
n pieces of the lizards body, then she conveyed them to her bill and swal- 
. lowed them.She did so for some time. until nothing was left from the lizard. 

È have never previously seen any raptorial bird perform this. 

My bromatological collection is examined by VASVÁRI (Aquila, 
: 1931/34, p. 308—329). 

La Arrival. On the average, Montagu’s Harrier arrives in Hungary 
pr the 28th of March ; Lébény, being situated in the North-Western’ 
part of the country, they arrive there later. The first arrivals come, 
tin normal weather, during the first days of April, but never in March; 
but they are here at the latest by the 15th of April. According to our 
. observations up till now. we may say. that the adult males generally 
arrive first, while the females and young males come 4 or 5 days later. 
3 ost of them settle down at once, but every day fresh arrivals come in. 
| During these days, a great number of these birds may be sometimes 
found in this territory. At the end of April 1933 e. g. for some days, 

at least 80—100 Montagu’s Harriers sojourned near Lébény. 

I think that at this time most of the birds on migration through 
Hungary were at Lébény, for at other places there were only 
| very few to be seen even at this time. It is probable that at least those, 
| which go through Western-Hungary, straggle through Lébény remaining 
there for some days, since conditions there are so favourable, and then 
leave the country by the valley of the Danube. The migration lasts 
. nearly 20 days; during this time, some of them leave, while fresh 
. arrivals take their place, so, that many more pass through Lébény, 
“than the number mentioned above. At such time they fly about alone 
and the males pay no attention to the females. Migration generally 
mi in the last days of April and those which are then on the spot, 


£ 


‘emain to nest. 

. Taking up Breeding Quarters. There were 24 nests af this bird in Le- 
ny in the year 1933; according to this, at least 50 old birds must have 
< remained (not counting those, which did not breed). From this we can 
see too, that about half of them go away and the other part remain 
| to breed there. After the migration period, those, who remain, are 
is always with their mates and begin to search the place for nesting-sites. 
At this time; we may find the various pairs already in certain restricted 
a eas. When they have occupied their territory for some time, they 
alo ok for nesting sites. Both make circles near the ground above the 
Sedge and examine each place which appears suitable. They often alight 
. here and there and examine whether the site is suitable for a nest. When 


4 re TAO I NN ul e 
- pe Aria * N à MI 
vob MA ro = di Ut 

i UN 
wo tt 


556 DR. STUDINKA LESZLO . | fAquila 


they have searched the whole area, they choose one spot which seems 
best and then settle down to build the nest. 

It is interesting to note that Montagu’s Harrier likes to breed in 
companies, a habit which we see only rarely amoug other birds of prey. 
Montagu’s Harrier, on the other hand, is found like the. Red-Footed 
Falcon (Falco vespertinus) and the Lesser Kestrel (Falco naumanni) 
to breed in colonies and often two nests are in the distance of only 
40 paces from each other. 

Courtship. The mating of Montagu’s Harrier begins at the end of 
April and lasts till the middle of May. During this time it hunts but 
very little, for it has not much time for this purpose. When pairing 
begins, one can see sometimes 3 or 4 males round a female, flying high 
up in the air, the males trying to win the female by a display of skill 
in flight. We have never seen a fight among the males. In two or three 
days, each has found his suitable mate. When they have chosen the 
place for their nest, they stay in the vicinity and mating takes place 
there. x 

They like to do it when the weather is bright and generally from 
9 a. m. till 1 p. m. and casually from 3 p. m. till 6 p. m. When they do this 
they fly up very high ; often up to 80 or 100 yards ; the male gets up 
higher, while the female makes circles in the air. The male falls often 
from 20 yards or higher, with his wings closely held to the body, beside 
ber ; she throws herself on her back, when the male is beside her, while 
he stops and their feet touch for a moment. They often continue this 
play for hours without being tired. When they are doing this, one can 
hear two sounds : when the male begins to fall towards her, he will give 
a repeated sound „kniakk-kniekk-kniakk“ (k, n and i pronounced at 
the same time) and when their feet touch one may hear: „psi-ü-ü-ü“ 
, psiüüü" I dont know which utters this sound, but I think it is the 
female, for I heard the same sound very often from birds of this sex : 
on other occasions. | 

The sexual act itself does not occur, when they are playing. Before 
coupling, the female settles on the ground, generally in a meadow on 
a spot somewhat high, her male always flying round her. Then the 
female lies flat on the ground, the male flies on to her and balances 
with his wings for a few moments, till copulation has taken place. Then 
both of them rise and continue their game. Sometimes copulation is 
repeated in two or three hours. It goes on like this for some days and 
then they begin to build the nest. | 

The expert ornithologist can easily recognize Montagu’s Harrier 
by its shape when flying. It is the smallest Harrier and easily recog- 
nizable by this. Due to its slender shape it is the best flyer among the 


1939/48) THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 384 


‘Harriers. Its wings are Comparatively broad and long and its tail 
B is very long, too. (When sitting, the wings reach the end of the tail. 
. When flying, especially from behind you recognize its typical pose 
of wings.) 

The male, sometimes flies very fast, almost like a Falcon, whilst 
“the bigger female is much clumsier. Her flight resembles more closely 
that of the Owl. Both like to make circles high in the air in bright, 
windless weather, but generally the male, and they often do this for 
a long time without flapping. 

Building the nest. Montagu’s Harrier always makes its nest on the 
ground. We have found its nest in Lébény in a swamp with sedge, 
often between young alders. Sometimes we found them in meadows 
find amongst young willow-bushes. CROWN-PRINCE RUDOLF OF AUSZTRIA 
- [BreHM] found its nest in the southern part of this country in a 
. young forest about 11, yards high; MENZBIER states, that it bred 
‘among bushes in Russia; DOBBRICK says, that it breeds in Eastern 
Russia, between wood, two years old willow-bushes and according 
to Weis it bred in Denmark in a swamp with young, wood-pine trees. 
JouRDAIN (in litt.) found their nests in Marocco in a salt swamp 
and NAUMANN mentions a ” clutch of 6 eggs in Germany in a 
rape-field." Near Kisbodak (Western Hungary) it bred in a vetchfield. 
. At Lébény, we found most of the nests in a swamp among sedge 
and on boggy ground. The nest itself is sometimes built on a larger 
bog, for in spring, there is mostly water in the holes ; this water dries 
ip till summer. The bottom of the nest is made of thicker sedge, on 
vhich they lay dried grass. From this one can realize, what a simple 
structure it is. 

| They help one another in building. The female is mostly near 
the nest and arranges the material brought by the male. The latter 
carries the stuff generally in his talons, but sometimes also in his bill. 
Ir four or five days, the nest is ready. In diameter, the nest is about 
20 to 22 centimeters and 4—-5 centimeter high. In the centre, where 
the BE are deposited, there is a little basin of about 10 cm. diameter: 
thi s is not wadded. The whole nest is so accomodated to its sourround- 
ings, that it is hardly perceivable. 

3 . Laying and incubation. Between the 15th and 20th of May, fresh 
eggs may be found. Unlike many other birds, Montagu’s Harrier begins 
to sit on the first egg. In about a week, the clutch is complete ; the 
nu mber of the eggs is, on an average, 4 or 5. Once I found six eggs in 
a nest ; once thrce and once two, but in the letter case the females were 
ot older than a year. The eggs of Montagu’s Harrier are similar to 
hose of the Hen-Harrier, but a little smaller, which we notice only 
17 


2 


Lé 
ag! 
4 
NV 


958 DR. STUDINKA LASZLO . | [Aquila | 
. when comparing the eggs of both. The measurements of the Montagu’s ! 
Harriers eggs are, as REY says: a normal one: 40.6X 31.9 mm; mini- 
mum 36x 31.8 and 36.7x30 mm, but SCHENK has found an egg of i 
only 35.5x31 mm. Weight : about 30 gr. Its colour is dirty-white with | 
a slight blueish tint. It is roughly granulated, so, that one can see the |. 
single particles. The eggshell is light blueishgreen on the inside. They | 
have often a uniform colour, but we can generally see faint grey spots « 
spread on them. I have found once a clutch in which the eggs had 
so many grey spots, that they looked quite grey at a distance. We 
often find eggs marked with grey and brownish spots mixed and spread « 
about. Also we can see some with very faint gray spots near the top. 
We hardly find any with only darker or lighter brown spots. But I 
must add that one patch — it may be brown or gray — only extends. 
on one or two particles. From this we may see, how the colour of the. 
eggs vary. So does their shape, although they are generally a normal oval. 
I have given their measurements above. I have found a clutch with 
five eggs being almost shaped like an ellipse, only that one top was 
somewhat more pointed as the other. In another clutch, the eggs were A 
almost one third smaller than normal ones, but the hatched young 3 
were not a bit smaller than those from normal eggs. | 

Incubation lasts for 29 or 30 days. During this time, it is thai 
female only which incubates, whilst the male supplies her with food. 
The mother bird sits very persistantly on her eggs and only leaves 
them when her mate brings her food. When she hears and sees her 
male approaching, she rises, flies towards him and takes the food in the | 
air. The male does not bring it to the nest, and the female likes to take” | 
it to a meadow in the vicinity to eat it on a hay cock or lump of sedge. ‘ 
I never saw her eating in the nest. When she has finished her meal, | 
she comes back the very nearest way to her nest without losing time | 
and when she does not see anything suspicious, she settles at once. 
In order not to betray her nest, she will approach quite low above 
the sedge using cover as much as possible. She does the same when. 
rising from the nest. She leaves the nest very seldom, mostly towards. 
noon ; she does not hunt then, but sometimes performs her courtship 
play with her mate. even if this period is already ouver. | 

If some other bird of prey, owl, perhaps a man, fox or dog should 
came near her nest, her attention is drawn to them by the other Harriers 
and then she also leaves her nest to drive away the intruder ; but also. 
in this case she comes back as soon as possible to her work. À 

Number and Sites of Nests. At Lébény the Montagu’s Harrier were 
generally shot during their breeding-season to protect the game, but 
some nests always remained. 


1939/42) THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 559 
. The sites of the nests were : 1930: F. N. XI., 22. June (the 
4 hay when found), 5 young, cca 14 days old ; 

x 1931 : 1. F. IV., 20. June 3 pull, 4d. 3 1 ovum, which was hatched 
| two days later, but the young bird died at an age of 10 days ; 2. F. 
Er. 25. June, 3 pull, 7 d.; 3. F. X., 5. July, 3 pull 15—20 d. ; 4. F. XI., 
7. July, 5 pull, 15—20 d. ; 5. One nest was recorded me, but I could not 
find it. | | | 

Be 1932.: 1. F. X. a., 19. June, 5 pull, 3 d., one only 1d; 2. F. X. b., 
' 19. June, 5 pull, detto; 3. F.I.a., 1. July, 4 pull, 12 d. ; 4. F. X. c., 2. July, 
Es pull, 14d. 3 1 rotten egg, 2 melanistic ; 5. F. XI. a., 7. July, 2 rotten 
| eggs, the © was one year- old. 

… 1933: During this spring the Montagu’s Harrier were no shat, 
“herefore I found 23 nests, and 1 after the youngs were flying out: 
| 1. F. IX. D. 25. May, 4 eggs dirty white, which were taken; 2. F. X. B., 
| 26. May, 5 eggs, hatched 12. June; 3. F. II. C., 31. May, 5 longish eggs, 
Eh. three 18. June, fourth only on the 22nd; 4. F. II. A., 5. June, 6 eggs, 
i h. 15.June; 5. F. II. B., 5. June, 5 grayish spotted eggs, which were left 
a the female ; 6. F. III. A., 6. June, 5 very small eggs, from which 4 
were hatched on the 18th; 7. F. III. B., 6. June, 3 rotten eggs, female 
‘one year old; 8. F. XI. A., 12. June, 5 eggs, from which 3 were hatched 
on the 6th, one on the 20th. 1 rotten — 1 young died on 2]st; 9. F. I. 
PA. 16. June, eggs, b. 4 on the 2 nd. ; 10. F. IX. A., 21. June, 4 pull. 
ja ‘cca. 6 d.; 11. F. X..A., 21. June, 4 pull, cca. 4 d.; 12. F. X. C., 
22. June, RS Boa 5413.77 X. D,, 22: June, 4 pull., cca: 3 d., 
4 rom which is one died ; 14. EP. II.D.,23. July, 4 pull., cca. 35 d.; 15.F. 
IT. E., 24. June, 3 pull., cca. 5. d. g 1 rotten egg ; 16. F. I. B., 26. June, 
1 fi scossi di; 17. F. Il. F., 26. June, 5 pull., cca. 6 d., from which 
A one died later ; 18. F. II. G., 26. June, 4 pull. cca. 20 d., from which 
the youngest cca. 17 days old; 19. F. II. H., 1. July, 4 pull., cca. 15 d. ; 
20. F. 11. J., 1. July, 4 pull., cca. 14 d. ; 21. F. IX. B., 2. July, 4 pull., cca 
| 16 d.; eae ats By 3. July, 4 pull., cca.16 d.; 23. F. IX. C., 11. July, 
4 4 pull., eca. 30 days old, from which two were already fledged. 

_ Consequently my experience is, that in most of the nests there 
are 5 eggs. Of these, 4 are generally hatched, the last egg usually being 
be d. Even if all are hatched, the last is hatched only 3—4 days later. 
. I went to the nest XI/A on the 20th of June 1933. Making a great 
ho pise, while approaching it. I could see the female sitting on the eggs 
and in a moment she rose. Amongst the four eggs, one was bad ; two 
were hatched a day or two before. On the upper side of the fourth, 
the e was a hole of about 1 mm in diameter. When I lifted this 
eg sg, I heard a faint sound like ,,Psiii from it which was repeated several 
es. I heard, also, the young bird moving in the egg uttering its 
ye 


F MET Ped 4 eee 
7 CR a 4 

, wer > F5 
a 4 e er 


560 DR. STUDINKA LÁSZLÓ tAquila 
a 

tıny voice all the time. I opened the hole a little wider so that its bill 

could protrude. It was motionless for a little while, but then it fixed its 

bill from inside against the eggshell and broke a small piece off ; it did 
this several times. Then it began to pick at the shell which was sticking 
out round the hole, so that it should not hurt itself. I thought that its 

mother, which always fluttered above the nest, could help it much 

better than I and left the nest altogether. I should have liked to 
watch the little bird coming out of its eggs. Next day, coming to the 

nest, I was sorry to find this one dead. 

During the next three or four days, the other birds had grown a 
lot and were much bigger and stronger, than the last hatched one. 
This one generally died. The death of the smallest one occurs during 
the first days. I have never seen, the youngest killed by its stronger brothers 
in the same manner as in the case of the Marsh-Harriers. The death of 
the smallest chick may be explained thus: At first, the nest is not yet 
enlarged, so, the young birds sit on the top of each other, the smallest 
one being almost unable to move ; it is scrushed and bothered by the 
others. When their mother comes with food, the bigger ones sorround 
her and push the little one back so that it gets no nourishment since 
the others snatch all the food. The death of the smallest one is easily 
understood and if this should not occur, the devotion and special care 
of the mother is responsikle for it as I have often seen. Such a female 
goes straight to the weakest one, feeding it with the best pieces, without 
noticing the others although she does not neglect them later. This, 
however, is e:ceptional. Hence in 90% of the nests, fewer young are 
reard than there were originally eggs in the nest. 

Growth of the young. Newly hatched young are about the size ofa 
small chicken and they are of a dirty white colour with a tinge of 
pink. Their head is comparatively very large for it is about one third 
of their body. Their bill is already big and sharp, being about 1 em long ; ' 
the bill-horn is nearly black with an egg-tooth of about 1 mm in diameter — 
(the latter disappers at the age of 4 or 5 days), — base below greyish. 
At this age the.cere is blueish grey yet. Down on the head is always white. 
Their feet are short and thick. The colour is the same as that of the . 
old birds ; claws are short and soft ; their colour is a transparent greyish- 
white. On the first day, they remain in the same position as they have 
been lying in the egg. After one or two days however they try to move 
about ; they lift their head and crawl on their knees ; but they are very 
clumsy. Especially after being fed, their crop is so full, that they are 
unable to rise, for the weight of their filled crop drags them down. . 

Then they grow and develop rapidly ; and at an age of 4 or 5 days, _ 
their body is developed so much that it is then in proportion to the À 


> va greg ee 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 261 


. head; on their wings and on the place of the tail, the first quills become 
visible. They can easily lift their heads but still crawl on their knees. 
At this period they have already got the second down which is thicker 

and yellower, except on the head. 
a Up till then, their mother is always with them; especially in the 
. warmer parts of the day. She flies about only in the morning and the 
evening for a while. Even when the male brings her food she does not 
go far ; she merely rises to be able to take the nourishment. 
| At an age of about 12 days, the webs of the feathers come out 
of the quills grown on the wings and tail. With some difficulty, the 
young ones get to their feet though they are not very strong and some- 
. — times sway about feebly. Their bones get harder and their legs stronger. 
_ The claws are getting harder, too; they are growing and become pointed. 

. Beginning at the roots, they get blacker and blacker all the time; at 
D an age of about 14 days they are quite black. Then they attained also 
their full length. The cere is of a yellowish colour, and gets always brighter. 
1 From now on they develop with still greater speed. This can be 

noticed not by their size only, but also on their plumage, for their tails 
also keep getting longer all the time. Slowly their scapulars appear and 
. the down disappears from round their eyes, althoug it lasts a long time 
until feathers grow here. | 

As long as the young birds cannot move actively, it is not necessary 

. for the female to enlarge their nost. Very likely she tries to defend the 
i little ones from hot sunshine by sitting on them and trying to hide 
» them under her wings. By this — except on cold days — she defends | 

. them from heat and not from the cold. She does the same when it is 
| raining. The young ones are very sensitive to sunshine and need shadow 
. all the time. Even in shadow, their bill is steadily open and they 
| pant; one can see that they feel the heat intensely. Even at an age 
of 20 days they are so susceptible that they will die after a sun-bath 
lasting longer than quarter of an hour. 
ag When they can stand and walk, the size of the original nest is no 
. longer big enough for them. They crush down the vegetation round the 
| hest to make more room. Their mother is not with them all the time 
| any more, for she cannot cover them and the young birds can hide 
. between the vegetation, which gives them both shadow and defence. 
_ Now the feathers begin to grow on their breasts, their backs and 
- the wing coverts. 
When they are older than three weeks, the tail coverts and the 
feathers on the neck begin to come out ; their pinions and tail are almost 
| grown. Wings, back and breast are slowly covered by more and 
. more feathers, They get new feathers on new spots with every day 


262 DR. STUDINKA LASZLO | [Aquila 


and when 4 weeks old, their plumage is thick, with some bald spots 
only here and there. These disappear in a few days, At this age, they 


have almost the same weight and measures as the fully fledged birds. 


The feathers on the thigh appear, but on the head and the nape where 
the down used to be thickest and densest, no feathers are to be seen 
as yet. At the beginning, feathers could not come through the downs here; 
they grow under it up to an age of about 5 weeks when the down comes 
off in large flakes, We can find such here and there, even on the heads 
of some fully fledged young birds. 

At the age of about four weeks, the eyes of every young bird, male 
and female are of a uniform blackish-brown colour. At this age, the 


icis of many a bird gets light-grey. I think these are males although 


I could not prove it unless I kept many of them in confinement, till 


the first eclipse, or killed them. 

At an age of four to five weeks, all the young birds are able to fly, 
but they do not try to do so yet. After some days they dare to rise, if 
we disturb them, but can not fly longer than four or five minutes. 
Once they make the attempt, they rapidly become expert and when 
they feel tired, they sit down on a tree, bush, or rick. (We can seldom 
see adult birds sittung on trees ; only when their young ones are not 
far away. They sit only on a dry branch, but it is always the female 
and not the male which acts thus). We can notice at first sight, that 
they are young birds, because they allow a close approach, their move- 
ments are slow and clumsy, their wings being very round and their 
tail short. For some days they stay near their nest, for their parents 
still feed them. They often sit on higher places, so that their parents 
can see them from a distance, when food is brought. They spend the 
night for some time longer in their nest or among the surrounding herbage. 
Now the male generally feeds them ; the female does not care much 
for them any longer. This state of affairs continues for about ten days. 
Finally the male brings always less and less food, so that they have to 
supply themselves with all their food or part of it if possible. At first 
they catch beetles ; afterwards frogs and lizards ; at last, also mice 
and birds. I have never observed the male bird teaching the brood 
to hunt. He merely makes them get their own food by bringing less and 
less nourishment all the time. The young ones are driven by starvation 
to get their own food. 

Feeding the young. As I have already described, the female sits 
nearly always on the nest, until the young ones are two weeks old. 


During this time, the male supplies the whole family with food, for À 


his mate can not leave her nest in order to bring food for her young 
and herself. Therefore, the male undertakes the whole task. According. 


TS LT, 3 i= 


Ta ak Gs ni 
+ LIS ae 


1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 263 


. to my observations, the males bring food in average every hour or every 
. one and half hours. If we count 17 hours daylight between the 15th 
. and 25th of June,*) the male brings on: an average food 10 or 12 times 

. a day to the nest ; He himself seldom eats any of his prey. Ha catches, 
on the average, 3 or 4 animals a day for himself which he swallows 
| at once. 

e” When the male approaches the nest with food in his claws, he 
. signals his coming to his mate by uttering some faint, but quite audible 
. sounds, like this „kniakk-kniekk.. — Kniakk“ (The two consonants 
. and the following vowels are proncunced almost at the same time. 
. At the beginning of the first syllable, de drags out the „K“ then goes 
ra little to „ni“; the vowels are shortly pronounced, and the „k“ at the 
end is short, but very intensive). He does not utter these sounds one 
. after the other, only after a pause of 3—4 moments ; often twice (the 
. whole , verse") sometimes 4 times and casually even more, but with 
longer intervals. though it happens that he utters them one after the 
other. I have only once heard this sound from the female, when she 
was chasing a buzzard ( Buteo buteo) with her mate. Her voice was deeper 
“and stronger than his. But this might have been an exception, for it 
. seldom occurs. 

When the female hears the call of her mate, she rises at once and 
| flies straight before him ; when they meet, she utters a sharp, thin and 
| penetrating „Psill“ in Toner intervals. (The „i“ is a high sound, which 
drops quite unremarkably and becomes an „ü“.) 
| When they meet, she flies immediately below him ; throws her- 
‚self on her back in the moment, when the male drops the food and in a 
‘moment she has caught it with her claws, then she moves in the same 
direction until she is in a normal position. The taking of the prey 
does not last longer than a few seconds. Sometimes I have seen 
the male fail to drop it at the right moment, so, that she could not 
“catch it; then she made another turn and was able to catch the prey 
in the air. It happens sometimes that the male will arrive at the same 
height as his mate end then merely gives it „into her hands“. Then the 
female will carry it over to the nest, or casually makes one or two 
circles before settling, while the male turns away to bring fresh food. 
Meanwhile, the female begins to feed the young. I have watched the 
fe ding from a small distance, at a nest with three young birds at an age 
of Fone or two days on the 21 st June 1933. The male brought a young 
heasant and the female carried it at once to the nest ; she sat down 
j fust before her young. She stood on the bird and tore off small pieces _ 


(4 


È. *) In Hungary! 


ipa PE RR 
Fr 


264 DR. STUDINKA LÁSZLÓ | {Aquila 


with her bill. The young ones watched her movements with open bills. 
She gave bits sometimes to one and sometimes to the other, but I could 
well see that she gave much more to the smallest one, which was only 
a day old. The young swallowed the pieces so quickly, that the mother 
was almost unable to feed them fast enough. It did not last three minutes 
and only the skeleton, head and legs were left of the bird. Not one young 
bird could swallow the head, for it was too large for their bills. She gave 
it nearly three times to everyone in turn, but when she saw that they 
are unable to eat it, she ate it herself and the feet also. Probably she 
ate only these parts, which the young birds could not swallow. Once 
the male brought a field-mouse. The young ones ate all the flesh ; 
the female the head and skin. 

When the young birds are older, they generally hide in the sedge, 
they do not need any longer the defence of their mother 
against intense sunshine. But from now onward, they need much more. 
food, so their mother hunts too, and carries it to them. We only find 
her by chance on the nest during the day-time. — The young birds 
always watch for one of their parents to come. When they notice them 
in the air, they give a sharp „psiü“ — almost the same sound, as their 
parents, but much thinner and fainter. I think they want to express 
their hunger by doing so, for they are always hungry and digest very 
quickly. | | 
When the male approaches and does not find his mate, he 
too, settles on the nest, what he did not do before. I have observed 
— in contradiction to nearly all ornithologists — that he feeds 
them, but I dont think he likes doing so, for he rises as quickly 
as he can. | 

I think it possible that with some nests, the male supplies the whole 
family with food during the whole time ; while the female feeds the 
young ones. 

When the young kirds begin to get their feathers, they soon break 
up tbe food for themselves and are not assisted by the parents. A young 
bird will walk far into the sedge and we seldom find them in the nest. 
Generally they have a small place of their own, where it is cooler than 
in the nest and they stav there. From now onwards, the parents bring 
the food separately to each one to its resting place aud leave it there 
so that they can eat alone. | 

I can relate a very interesting case with regard to feeding of 
the young ones, showing how much parental instinct is developed | 
in Harriers. | | 

During the whole breeding season, an old male of the Pallid-Harrier | 
(Circus macrourus PALL) sojourned on that portion of the territory, where 


| 1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 265 


there were ten Montagu’s Harriers nests. It was the first record of — 
_ this bird occurring in Hungary during the breeding-season. I noticed 
him once bringing food to a Montagu’s Harriers female. I hoped 
that there might be interbreeding between the two species, and watched 
_ the Pallid Harrier for days. At last I noticed him bringing food once to 
— — this particular hen and once to another female of the Montagu’s Harrier, 
for he himself had no mate. He supplied the females exactly as if he 
—_ had a mate and their young ones, also. | 
N Their great parental love and special care is best characterised 
z by the fact, that in such nests, where there was only one young bird, 
I found always as much food as if it would be brought for four or five 
| young birds, though the one could not swallow half of it. 
| Food of the young birds has been examined and published by 
VASVÁRI (Aquila, 1931/34, p. 312—320.) 
If we compare the food of the young birds with the stomach contents 
of the adults, we find sometimes great difference indeed. The diffe- 
| rence is caused by the seasonal changes. The birds can catch often 
4 small birds more easily in summer and I must add that there were a lot 
— — of field-mice in the summer of 1933. I often did not find anything at the 
— nest and that is why I could not collect remains from every day at 
every nest. 
Behaviour towards enemies. Montagu’s Harrier, like port birds 
. generally, has not many enemies, except man. 

As it is only man, who persecutes it, it is very cautious and avoids 
him carefully. 

It has few enemies amongst animals; perhaps only the Jay 
ri Garrulus glandarius )*) or the Hooded Crow (Corvus cornix) occasionally 
take its eggs. But it can easily drive them from its nest. 

. As in the case of raptorial birds generally, it stoops angrily to 
4 - the Eagle-Owl ( Bubo bubo) even to the stuffed one; perhaps mostly 
. at the pairing and nesting time. Generally it is only flying above the 
| Owl, the fenale always uttering a long and strong „ke-ke-keke-k e“. 
I heard sometimes this sound from the male, too, but it was much 
… higher and fainter. Somestimes the male utters a sound like 
2 _ »psi-i-i-ü- -ü” If I put the Owl near the nest of the Harriers, the birds 
attacked it savagely and the females often struck it (but I think the 
| stuffed one only and not the living decoy). 
4 It will not tolerate other birds of prey, the Buzzard ( Buteo buteo) 
. or the Goshawk ( Accipiter gentilis) near its nest and many pairs 
| unite in order to drive these birds away from their nesting place. 


È 
DD 


È 
1:24 


AR 
* 


*) Observed by H. Weis. 


266 DR. STUDINKA LASZLO © | [Aquila 


If they notice a fox, cat or dog (especially a yellow or a red one) 
they will fly quite close and low to it, always uttering their „ke-ke-ke“ 
sound and accompany it till it leaves the neighbourhood of the nest. 


It is the general opinion, that the Montagu’s Harriers — „ke-ke-ke“ | 
sound is caused by the straining of the air at fast flight through the pinions 


and tail feathers as the Common Snipes (Capella gallinago) „drumming‘“. 
This opinion however appears to be based on a wrong observation, 
for I can say that it utters this sound with its vocal cords as it does 
its other sounds. I have often seen that it opened its bill at the same 
time and measure as it uttered these sounds. 

When the female sits on her eggs or small young she will 
not mind your coming quite near ; often to 2—3 steps. When flushed, 


she flies at a distance of a gun shot over the nest and the man, always 


crying. It does, that for a long time and will not leave the place, 
till you are at the nest. The male of Montagu’s Harrier is much more 
cautious, for it does not come so near. | 

On the average I observed that one cannot disturb it so much, 
that it would finally leave the eggs or the young ones. If you take its 
eggs, it will not lay a second clutch. It gradually gets used to the presence 


of men, but is is always very cautious. I have visited all the nests in — 


summer 1933 every day, but not one deserted her young: 


The young birds are always very wild and it would be very diffi- — 


‘cult to tame them. I have kept some in confinement for some time, 
but, if I entered their cage, they always flew wildly about and never 
touched food in my presence. 3 

It is very easy to handle them if they are not older than a week, 
for they can not scratch yet; They can open their bill and they give 
a screaming sound. 


When they get older, they throw themselves on their back when . 3 


one approaches them and they try angrily to scratch people. It they 


succeed in pressing their claws in your hands, it is a difficult . | 


thing to get them off, for they press them convulsively. On such 
occasion, they often seize their brothers or sisters and refuse to let 
them go. 

When they are already well-developed, they hide and go to always 
greater and greater distance from their place, in the sedge near the 


nest, and it will take a time to find them. During the first days, after | 


they began to fly, they let themselves catch sometimes and even if 
they rise, they soon settle and you can approach them. Later on, they 
will fly curiously round your head. 

The young birds attack an Eagle Owl angry, and stoop at HOR 
and are not afraid even of a shot. 


Pies es ee ül 


a ten Ge a a 


veli ru, 


+ è 
Chedi 


. 1939/42] THE HABITS AND PLUMAGES OF MONTAGU’S HARRIER 267 


Watching and photographing at the nest. I built huts near four 
. nests during the summer 1933, in order to watch the Harrier at quite 
| a small distance on the nest and to take photos of them. When I found 
| the nest and thought it well situated for the purpose, I built the hut 
| in as short a time as possible, about two yards from the nest, and in 
. such a way as to get sunshine from the back during midday. When 
. there were any alder trees at the place, I bound their tips together and 
‘covered the trees with branches and sedge. I made the „entrance“ at 
. one side, so that the sun should not shine through the hut, and left 
4 a little hole of about 3 — or 4 cm. at the side going to the nest. The 
. hut was about 1 meter high ; it had the same diameter, so that one 
| had room enough to sit in it and there was a little place left for the 
> . camera and the tripod. Such a hut could be made in halfan hour and har- 
| monized with the sorroundings so well, that it would be invisible from 
§ a short distance When we made one of the huts, the female was always 
4 flying above us, but when we had finished and went away some 
. 100 yards, she settled at once and continued to incubate the eggs 
quietly. 

F I went te. a hut on the 20th of June. The female saw me from a 
4 great distance and hurriedly carried something to the nest. When 
. I reached it, I did not know for some time where the young ones were, 
. but then I noticed, that their mother had covered them with grass, or hay 
_ — because perhaps she was afraid — or wanted to protect them from 
| sunrays as long as she could not come back, but CO) she did it 
to hide them from me. 

| I went into the hut, but she did not come to the nest ‚for she saw 
me go in and kept on flying around above my head, often quite low, 
. continually crying, but did not settle. I sat there for about an hour ; 
4 then I was sorry for her and left the hut. 

88 Then I made another plan. I took somebody with me, who He 
a wards, shut the door then I sent him away. The bird did not 
s «notice the fact that only one man went away, while two had come. 
. Thus, after some minutes, she was again on the nest. I had to take 
| ereat care for she noticed any movement and then I had better 
leave the nest for she would not come back that day again. 
. Taking photos was also very difficult. It was a difficult job to hide 
. the camera too so, that the bird should not notice the glittering of the 
steel. At last I fastened a piece of sack at the side of the hut behind 
. the opening and cut a little hole into it, just sufficient to fit the lense. 
it was much easier to handle the camera like that. Still it took three 
days, before the bird got used to it. I spent many long hours, motion- 
À ess, and the heat in the hut was terrific. But I saw many interesting 


268 3 DR. STUDINKA LÄSZLÖ | [Aquila | 


things and recorded them on my plates from quite a short distance. | 


You can see the family life of the bird very well like this. 


Migration. At this time, the young are flying about and 
start to hunt in the surroundings. They only get back late in the eve- — 


ning like the old ones and they sleep in the sedge. They return gene- 
rally early before sunset and fly about for a long time before 


they settle (almost till twilight). When it is dark, they will let you. 


come quite close and can only be flushed with the help of a dog. 


At the beginning of August, Montagu’s Harrier begins to migrate,. 


for at that time there were sometimes far more then the original number: 
They were generally young birds and they have probably come from 
the neighbourhood. I have never seen larger flocks, as were seen in 
France and Spain. About the end of August (between the 20th and 
30th) the real migration begins. The females leave the place first; 
in one or two days the males and the young ones follow. At the begin- 
ning of September, one can see only some feeble young birds, which 
are unable to follow the others. Here and there, you might find an old 
male, which only leaves at the beginning of October. In winter, 
one can never find a Montagu’s Harrier at Lebeny. At ta time the 
Hen-Harrier (Circus cyaneus L:) takes its place. 

Within three years, I have ringed 83 Montagu s Harriers ; in 1931 6, 
in 1932 17, and in 1933 60. Up till now I have been informed of six; 


guts 


in 1931 3 and in 1933, — 3. In 1931 the two first migrated towards | 
the East, the third to the South for it was killed in Central-Italy on « 


‘the 18th of September in the same year. It is interesting to mention‘ 


that in 1933, all these migrated towards the North-East; one of { 


them departed almost 200 Kilometers into the mountains. 


Remark of the Editor. In 1941 only about 100 acres of from this territory exist — 
because the greatest part is afforested —, in which nest only few pairs of Montagu’s 
Harrier. The very high water-level in the years 1940 and 1941 were also not conveniable 
for the nesting of this bird. The R. Hungarian Comission for Natural-Documents and 
the R. Hung. Institut of Ornithology do everything for preserving the territory, but 
there are many financial difficulties till now. 


4 


PR ni ET 


TR à dat cn je. 


oe 


32 . 
"a r 
4 : 
‘> 


+ 


# 
i 


î 
. 


li 


1939/42] A KELETI MECSEK MADARVILAGA 969 


A keleti Mecsek madárvilága. 
Irta: AGÁRDI EDE. 
A Mecsek-hegyseg kiterjedt erdeinek gazdag és érdekes madár- 


6 világáról sokat hallottunk, összefüggő képet azonban nem kaptunk róla. 


. Polgäri foglalkozásom adottságánál fogva bő alkalmam nyilott a beható 


« 7% nen 


+ 
à 


vizsgálatra a hegylánc keleti részén, ahol annak legmagasabb csucsa 
fekszik, a 682 m magas Zengő. A hegylánc erdőségeinek faállománya 
főként bükk, cser, tölgy és gyertyán, csak kevés a juhar, még kevesebb 


. a nyár, hárs, barkóca és. cseresznye. Fenyő csak kevés helyen akad. 
. Tiszta állományu csak a cser és tölgy erdő. Öreg erdő alig van. Kevés 
. középkoru, sok fiatal erdő és vägästerület. Az erdőmenti legelőkön 
. ma már nem igen türnek meg bokrokat, borökäkat, ami a bokorlakö 
. madárvilágra kedvezőtlen hatással volt. Az erdők déli, védettebb oldalain 


. fekvő gyümölcsösök, Pécsváradon és Zengővárkonyban a gesz- 
tenyeerdők, az erdők felé vezető szurdokok, bokrokkal szegélyezett utak 


viszont sok madárnak nyujtanak fészkelési alkalmat. 
Ezt a begyvidéket tanulmányozom csaknem megszakitás nélkül 


. több mint 40 éve, különösen a Hosszuhetény, Püspökszent- 


lászló, Kisújbánya, Óbánya, Pécsvárad, Zengővár- 
kony, Püspöknádasd, Apátvarasd, Erdősmecske, Fe- 
ked határába eső részeket. 

A Zengő tövében fekvő Pécsváradon születtem, messze sohasem 


. távolodtam el tőle, nem tudtam elszakadni szép erdeitől, madaraitól. 


Már kiskoromban sok madárral megismerkedtem, s már ebben az időben 


. megpróbálkoztam a tojásgyüjtéssel. 


Életem folyamán a Mecsek keleti részében szerzett tapasztalataimat 


. iparkodom lehető röviden összefoglalva az alábbiakban bemutatni : 


1. Corvus c. corax L. — Egy par fészkeltazengővárkonyi, 


a később a püspöknádasdi bükkösökben, egy másik pár pedig 


avéméndi, későbba fekedi bükkösökben. Az előbbi 1927-ben, 


. az utóbbi 1935-ben fészkelt itt utoljára. Gyüjteményemben 1 fészekalja 


van, amely 6 tojásból áll (Véménd, 1928. III. 8.). — 2. Corvus corone 
. cornix L. — Erdei fészkeléséről keveset tudok. Fészkel ma is mintegy 


4 
È. 
i 

f 

| 

3 


pur D d' 2 teli 


10 parban a fekedi erdőn, fészkelt nehány évvel ezelőtt a pécs- 


- vâradiésaza patvarasdi erdőn 1—2 párban. Gyüjtemenyemben 
. 4 hatos, 2 ötös és 1 hetes fészekalja van, az utóbbit 1928 IV. 12-ikén 
. Pécsváradon szedtem. — 3. Corvus f. frugilegus L. — A keleti 


370 j t AGARDI EDE NK | {Aquila 


Mecsek közelében nem költ. Ősszel megjön és itt van tavaszig, de nem | 
nagy tömegben. — 4. Coloeus monedula turrium BREHM. — Csak elvétve 
figyeltem fészkelve a keleti Mecsekben. A fészek mindhárom esetben 
oduban volt. Gyüjteményemben 1 hatos, 4 ötös és 1 négyes fészekalj 
van. — 5. Pica p. pica L. — Leginkább az akácosokat kedveli, de taläl- M 
tam galagonya, kökénybokorban is olyan alacsonyan, hogy alulról el È 
lehetett érni. Egyszer találtam 10 tojásból álló feszekaljät. Egy izben | 
a széncinege, más ízben a mezei veréb tojásaira akadtam fészkében. | 
Gyüjtemenyemben 1 kilences, 2 nyolcas, 1 hetes, 2 hatos, 1 ötös fészek- 3 
alja van. — 6. Garrulus g. glandarius L. Nem mondható gyakori — 
fészkelőnek. Bár kimondottan erdőn fészkelő madarunk, mégis találtam 
már egyszer erdő mellett egész fiatalos facsoportban fészkét, mäskor — 
mindössze 11,—2 kat. hold nagyságu erdőben. Egyszer nyitott oduban a 
fészkelt, 1924 VI. 1.-én Pécsváradon, a Barköcas nevü tölgyes- 
ben 31, m magasban. A fészek a tagnyilasu oduból kissé a fatörzs szélén — 
túl ért. 1915 V. 7-ikén Berkesd határában 8 (!) tojásból álló fészek- 
alját tudtam. 1932-ben a Zengévarkony melletti sürüben a 
galagonyabokron csak 1 m magasban volt a fészke. Gyüjteményemben M 
4 hatos, 1 hetes fészekalja van. — 7. Sturnus v. vulgaris L. — Nem M 
gyakori fészkelő madarunk. Kora tavasszal nagy csapatokban látható 
a réteken, mégis mire a költés ideje megjön, alig 1—2 pár marad itt. a 
Mintegy 10—-15 par fészkel a pecsvaradi,zengövarkonyi © 
szelid gesztenyésben, mig az apatvarasdi és fekedi erdőkben ~ 
4—5 par szokott megtelepedni. Gyakran télen is látni csapatait. Gyüjte- 
ményemben 1 hetes, 1 hatos, 2 ötös fészekalja van. — 8. Oriolus 0.8 
oriolus L. Rendes, de nem gyakori fészkelő, legszivesebben diö- s szilvafan 
rakja meg fészkét, de akácfára is fészkel. Gyürüzésem tanusága szerint . 
a keleti Mecsek aranymálinkói DNY. irányban vonulnak téli szállásra. 1913 
VI. 15-ikén Pécsváradon gyürüzött madaramat 1914 V. 3-ikan Tunis 
mellett lőtték le; 1916 VI. 17-ikén Berkesden gyürüzött példányom az |. 
Otrantoi-szoros közelében fekvő Maglie község mellett | 
került kézre 1924 IV. 28-ikan. Gyüjteményemben 6 négyes és 1 hármas « 
fészekalja van. —- 9. Coccothraustes c. coccothraustes L. — Ritka fészkelő M 
madarunk. Néha évekig nem figyeltem meg. Fészkét 2%,—11 m magas- | 
ságban láttam. Gyüjteményemben 6 hatos, 2 ötös és 1 négyes fészekalja — 
van. — 10. Chloris c. chloris L. — Van belőle, ha nem is sok. Fészkel | 
kint a mezőn, utmenti fákon, bokrokon, bokros legelőn. Erdőben nem : 
találtam a keleti Mecsekben fészkét. Gyiijteményemben 2 hatos, 3 ötös — 
fészekalja van. — 11. Carduelis c. carduelis lL. — Gyakori. A községekben — 
az utcákon álló vadgesztenye és akácfákra, kertekben gyümölcsfákra, « 
a szabadban akácfákra rakja fészkét, de bodzabokron is láttam fészkét. . 
Gyüjteményemben 2 ötös, 1 négyes fészekalja van. — 12.Carduelis spinus — 


ih dt 


ee OT 


al ae à Le SR SIC, RITO ER ae ae PAOLA RP atás MEG LT 


nt LIRE 


1939/42] A KELETI MECSEK MADARVILAGA 971 


L. — Egyszer figyeltem meg télen (Pécs, 1937. II. 1.). A Mecsek tövében 
fekvő utcán 3 darab gyommagvakat szedegetett s közelről bevárt. — 
13. Carduelis c. cannabina L. — Elég ritkán találom fészkelve. Az a p á t- 


varasdi legelőn borókán és Erdősmecskén erdei vágás terü- 


letén ledöntött fa tuskójából sarjadt hajtásokban és ugyanitt rőzsekötés- 
rakás közt volt a fészke. Kétszer szöllőben szöllőtőkén is tudtam a fész- 
két. Gyüjteményemben 1 hatos és 1 ötös fészekalj van. — 14. Serinus 
canarius serinus L. — Fészkeléséről tudok Pécsváradon, Püs- 
pökszenterzsébeten, Erdősmecskén, Lovászhe- 
tényben. Kevés számban fészkel, különösen az akácfákat kedveli ; 
udvaromban fenyőfán ismételten fészkelt. Tudtam fészkét tuján és 
gyümölcsfan is. Gyüjteményemben 2 négyes fészekalja van. — 
15. Pyrrhula p. pyrrhula L. — Télen főként az erdőn látni és hallani, 
nagy hidegben azonban bejön néha a faluba is. Mindig csak néhány 


példányból álló csapatok jelennek meg. — 16. Loxia c. curvirostra 
. L. — 1938 (körül) nyáona pécsváradi vár kertjében a fenyő- 


fákat lepték el. — 17. Fringilla c. coelebs L. — Nagyobb részt az 
erdőben fészkel, megtalálni fészkét a házak körüli gyümölcsösökben 
is. Találtam fészkét egyszer erdei sürüben bokron, 2 m magasan. Gyakori 
fészkelőnk. Szép változatos nagyságu, szinü, mintázatu tojásából gyüj- 
teményemben 13 ötös és 2 hatos fészekalj van. — 18. Fringilla m. monti- 
fringilla L. — Csak szigorubb teleken jön hozzánk csekély számban. 
Megfigyelésem évei: 1917, 1918, 1922, 1923, 1927, 1931, 1932, 1937. 
— 19. Passer d. domesticus L. — Gyakori. Itt-ott látni magas fákon 
gömbalaku szabadon álló fészkét. Fészkelt a RADETZKY-féle mozgó 
függő oduban is. Tojásából 1 hatos, 3 ötös és 1 négyes fészekaljam van. — 
20. Passer m. montanus L. — Gyakori. Nem győzöm kiszórni a mester- 
séges feszekoduimba tolakodókat. Erdősmecskén 1937. V. 21-ikén 
kint a határban egy szilvafára rakott, elhagyott szarka-fészekben talál- 
tam 2 tojását. Gyüjteményemben 2 hatos, 6 ötös fészekalja van. Minden 
fészekaljban egy világos tojás határozottan kiválik. Egyik fészekalj 
koszorusnak mondható : kettőn szépen látszik a tojás vastagabb részén 
a koszoru, kettőn kevésbé. — 21. Emberiza c. calandra L. Pécs- 
várad és Püspökszenterzsébet határában a réteken sok 
fészkel. A kaszálásnál sok tönkremegy a fészekaljaiból, s igy sok is 
került gyüjtemenyembe, és pedig 4 hatos, 9 ötös, 1 négyes és 1 hármas 


fészekalj. Az itt található tojások főként szürke szinezetüek, mig a barna . 


alapon barnán foltozottak ritkán találhatók. Gyakran látni áttelelő 


. — példányokat. — 22. Emberiza c. citrinella L. — Bőven fészkel, leginkább 


a szurdokutak partján szereti fészkét rakni. Találni az erdők mellett 


a legelőn és nem éppen ritkán bent az erdőben is. Egy esetben nem kis 


meglepetésemre fészkét nem a talajon, hanem borókán a talajtól 120 cm-re 


272 AGARDI EDER {Aquila 


találtam Apätvarasd határában, némileg bokros legelőn 1937. 
V. 4-ikén 4 tojással. Gyüjteményemben 14 ötös fészekalja van. —- 23. 
Plectrophenax n. nivalis L. — Egyik szigoru télen Pécsváradon 


az utcára leszálltak és ott szedegettek. — 24. Galerida c. cristata L. — 


Rendes fészkelőnk. Télen a községek utcáiba is bejön, felszáll a ház- 
tetőkre is. Ellenben fára nagy ritkán száll. Gyüjtemenyemben 1 kilences, 
l ötös, 1 négyes fészekalj van. A kilences fészekalj összetojásból 
származik, belőle élénken megkülönböztethető egy ötös és egy négyes 
fészekalj. —- 25. Lullula a. arborea L. — Kevés számban fészkel az 
erdősmecskei, fekedi, pécsváradi erdei vägästerüle- 
teken, legelőkön. Ez az egyetlen a környéken fészkelő imadarak közül, 
amelynek fészkét nem tudtam megtalálni. — 26. Alauda a. arvensis L. 
— Rendes és gyakori fészkelő madarunk. Gyüjteményemben 4 ötös, 
1 négyes fészekalja van. — 27. Anthus t. trivialis L. —- Egyes erdő- 
részeinkben elég sürün találni. Más helyeken viszont kevesebbszer, 
sőt egyáltalában nem található. Tojásai a legváltozatosabbak szinre 
és mustrázatra nézve. Gyüjteményemben 8 hatos, 10 ötös és 2 négyes 
fészekalj van. Hat fészekalj ritkán nagy foltokkal tarkázott tojás, 
a többi sürün, apró pettyekkel boritva, hasonlóak a mezei veréb 
tojásaihoz. A legtöbb szürke szinü, vannak barna, piros-barna, pirosas 
és violas árnyalatuak. — 28. Anthus c. campestris L. — 1940. VI. 13-ikan 
egyet láttam Erd6smecske határában gabonakereszten ülni, egyet 
a püspöknädasdi legelőn. — 29. Motacilla f. flava L. — Hét 
esetben találtam fészkét. Gyüjteményemben 1 hatos és 1 ötös fészekalja 
van. — 30. Motacilla c. cinerea TUNST..— Télen látni egyet-egyet a pata- 
kok medrében. Itteni fészkeléséről nem tudok.*) — 31. Motacilla a. alba L. 
— Mindenütt megtalálható, de sehol sem gyakori. Gyüjteményemben 
3 hatos, 7 ötös és 1 négyes fészekalj van. — 32. Certhia f. famiharis L. — 
Évek mulnak el, mig egyet fészkelve találok. Kétszer oduban, 
egyszer a fa elálló kérge mögött találtam meg a fészkét. Gyüj- 
teményemben 5 fészekalj közül kettő származik a keleti Mecsekböl : 
egyik Pécsváradról, a másik az erdösmecskei erdö- 
ből. — 33.. Tichodroma muraria L. — Először Pécsváradon 
láttam 1914. I. 11-ikén. Ismételten láttam 1939/40. év telén, nov. 
27. és ápr. 13-ika között, harmadszor 1928. XII. 25-ikén. Még egy esetben 
megfigyeltem vidékünkön, 1928. IV. 1.-én, a Pécs—Szekszärdii 


köves ut nagy kőhidjának a falán kuszott. — 34. Sitta europaea caesia 
WOLF. — Kevés van belőle. Nyolc esetben tudtam fészkét az erdős - 


mecskei, apätvarasdi és püspöknädasdi vegyes- 


*) KUBICZA ISTVÁN szerint (in litt.) a hegyi billegető fészkel a keleti Mecsekben 
Bizonyitö példány a Nemzeti Muzeumban. 9 Pécsvárad, 1934 V. 19. SZERK. 


e e uti ee, 


a Sr Te NI ARIETE u De E an ae 


| 1939/42] A KELETI MECSEK MADARVILAGA 373 


állományu lomberdökben. Gyüjteményemben 1 tizenegyes, 2 nyolcas, 
1 hetes fészekalja van. — 35. Parus m. mator L. Sok még ebből a 
közönséges fajból sem fészkel. Oka ennek, hogy kevés odvas fát találni, 
. különösen az erdőn. Egy érdekes fészekalj van a gyüjteményemben : 
. a különben is nagyszámu fészekalj 13 tojása közül kettő minden pettyezés 
nélküli, egyszinü fehér. Egy különös fészkelési esetéről tudok, amikor 
tojásai a berekaljai erdőben álló elhagyott szarka-fészekben 
voltak. Gyüjteményemben 1 tizenhármas, 2 tizenegyes, 2 tizes és 2 
. kilences fészekalj van. — 36. Parus c. caeruleus L. — Egyetlen egy fész- 
kelesi kisérletről tudok csupán a keleti Mecsekben. 1933. IV. 
16-ikán fészekanyagot hordott, de tojásai nem lettek. — 37. Parus 
palustris communis BALDENST. — Kétszer találtam mindössze fészkét 
a keleti Mecsekben: 1934. IV. 19-ikén a fekedi erdőben, 
másodszor Apátvarasd és Erdősmecske közt a Vadász- 
csárda nevü pár házból álló telep gyümölcsösében, szilvafában 2 m 
magasan 8 kotlott tojással. Az utóbbi az egyetlen mecseki fészekalj 
gyüjteményemben. 38. Aegithalos caudatus europaeus HERM. — Van 
belőle, de nem sok. Feszkel bent az erdőben, az erdőn kivül is. Találtam 
fán 9 m magasan, de olykor olyan alacsonyan, hogy kézzel elérhető volt 
a fészek. Fészkeit évről-évre valószinü menyét, mókus vagy pele el- 
pusztitja, széttépi. Gyüjteményemben 1 tizenegyes, 1 tizes, 1 kilences 
fészekalj van. — 39. Regulus r. regulus L. — Ritkán látni télen, illetve 
kora tavasszal. — 40. Laniws minor GM. — Rendes fészkelő madarunk, 
de sok belőle sincs. Főként gyümölcsösökben szilvafára szereti rakni 
fészkét. A fészkek rendszerint egynemü növényből készülnek. Gyüjte- 
ményemben van egy fészke, amelynek külseje teljesen a pásztortáska 
(Capsella bursa-pastoris) termés szálaiból van összeróva. Az itt talál- 
ható tojások mindig világos zöld alapon sötétebb zöld foltokkal tarká- 
 zottak. Gyüjtemenyemben 2 hetes, 6 hatos és 3 ötös fészekalja van. — 
41. Lanius e. excubitor L. — Csak télen látni egy-egy példányt. — 42. 
Lanius c. collurio L. — Legközönségesebb fészkelő madarunk. Fészkel 
. ugyszólván mindenütt, ahol a nekivaló bokrokat találja. Bejön a házak- 
. hoz is, a házak melletti kertekben is fészkel. Fészkel bent az erdőben, 
sőt öreg szálerdőben is többször találtam fészkét. Egy esetben fenyőfán 
is tudtam fészkét. Fészkel gyümölcsfákon is. A legjellegzetesebb elő- 
fordulási helye Pécsvárad, 1921-ben pl. 48 lakott fészket tudtam 
a környékéről. Fészekalja 5—6 tojásból szokott állani. Nagyritkán 
találni 7 tojást is, ezek az első költesböl.szarmaznak. Egyetlen esetben 
. találtam nyolc tojást egy fészekben. Tojásait legkorábban V. 11-ikén 
. találtam (7-es), legkésőbben pedig júl. 30-ikán (5-ös, Pécsvárad, 1921.). 
. Gyüjteményemben 2 négyes, 16 ötös, 18 hatos, 3 hetes és 1 nyolcas 
. fészekalj van. Az itt található tojások főként piros és barna árnyalatuak, 
18 


Va 


EN LEE SCAR Ee ft 


an 


ése 
i 


ha 


SENSE, i lot 


ti 
ve 


LdC AA 


ad 
EE 
tace 


prega 


974 AGÁRDL EDE © [Aquila 


pettyezésüek. Sokkal kevesebb számban találni a szürkés és zöldet 
szinüeket. Gyüjteményemben lévő 40 fészekalj közül 15 piros, 16 barna, 
5 szürkés és 4 zöldes szinü pettyekkel boritott. — 43. Bombycilla g. 
garrulus L. — 1924. I. 6-ikán láttam Püspökszenterzsébeten, 
bent a községben egy sövénykeritésen. Komoly téli látogatás volt 1922- 
ben Pécsváradon, amikor. I. 1-én 11, I. 2-ikán 11 darab, I. 6-ikán 
17, I. 29-ikén 20 és II. 12-ikén 21 volt a községi sürüben, legelőn. gela 
44. Muscicapa s. striata PALL. — A keleti mecseki erdő- 
ben egyetlen egyszer találtam fészkét. Erdőn kivül két izben Püs- 
pökszenterzsebeten, egy-egy esetben Berkesd, Puszta- 
kisfalu és Pécsvárad községben tudtam fészkét. Általában 
ritkán látni ezt a madarat nálunk. Gyüjteményemben 2 ötös, 1 négyes 
fészekalja van. — 45. Muscicapa a. albicollis TEMM. — Ritkán fészkel 
a keleti Mecsekben, nem is igen látni. Egyetlen egyszer találtam fészkét 
az apátvarasdi erdőben (1930. V. 4. Ez a hatos fészekalj 
- gyüjteményemben van. —- 46. Muscicapa p. parva BECHST. — Egyáltalán 
nem a keleti Mecsek madara. Hosszu évekkel ezelőtt (1925. V. 21.) fész- 
kelt a pécsväradi erdőben. —- 47. Phylloscopus c. collybita VIEILL. — 
Mindenfelé hallani a jellegzetes hangját. Két esetben kis borókabokor- 
ban, egy esetben gyertyánbokron, egyszer kis gödör fölött keresztben 
fekvő száraz fenyőfa ágai közé és egyszer a földre épitve találtam fészkét 
a pécsváradi, apátvarasdi, püspöknádasdi erdők- 
ben. Gyüjteményemben 1 hatos, 2 ötös fészekalj van. — 48. Phylloscopus 
trochilus fitis BECHST. — Ritkán hallani érdekes bánatos hangját a 
pécsváradi, erdőmecseki és püspöknádasdi.erdők- 
ben. Fészkét azonban még sohasem sikerült meglelnem, bár költését 


biztosra veszem — 49. Phylloscopus s. sibilatrix BECHST. A három 
füzike közül az itteni erdőkben a leggyakoribb. Gyüjteményemben 
1 ötös, 6 hatos és 2 hetes fészekalj van. — 50. Locustella n. naevia BoDD. 


— Környekünkön egyetlen esetben találtam fészkét, holott rendesen 
még tartózkodni sem szokott errefelé. Szellő határában sásréten 
egész közel a talajhoz füszálakból épitette 5 tojást tartalmazó fészkét . 
(1925. VIII. 22.). — 51. Acrocephalus a. arundinaceus L. — Nálunk csak 
elvétve fészkel, hiszen nincs megfelelő költőterülete. Egyszer Erd ő s - 
mecske határában eliszaposodott réten olyan gyér nádban fészkelt, 
hogy messziről látni lehetett a fészket. Gyüjteményemben 2 ötös, 2 négyes 
fészekalj van. — 52. Acrocephalus palustris BECHST. — Több helyen « 
megtaláltam a fészkét. gy Hosszuhetény határában a szántó- 
földek közt fekvő alig 100 négyszögöl nagyságú, viznélküli kis nádas- 
ban. Ezenkivül Somogy, Pécsvárad, Kátoly, Kékesd, 
Püspökszenterzsébet és Erdösmecske határában is 
találtam a réten nádszálakon fészkét, vagy erősebb kórókon és mentan. . 


1989/42] | A KELETI MECSEK MADÁRVILÁGA 278 


“Gyüjteményemben 2 ötös, 3 négyes fészekalja van. — 53. Hippolais à. 
| ieterina VIEILL. — Ritkán fordul elé a keletiMecsekben. Biztos 
eléforduläsi helye Berkesd, Püspôkszenterzsébet, Ge- 
cr esd. Fészkét nem találtam. — 54. Sylvia n. nisoria BECHST. — Ren- 
. desen fészkelő, de azért nem közönséges madarunk. Fészke hasonló 
“bokrokban van, mint a tövisszuróé. Gyüjteményemben 4 ötös fészekalj 
van. — 55. Sylvia a. atricapilla L. — Gyakori. Fészke főként az erdőn 
van, de találni kint is. Gyüjteményemben 1 négyes, 9 ötös és 1 hatos 
fészekalj van. — 56. Sylvia c. communis LATH. — Legközönsegesebb 
poszatank. Fészke főként a mezőn, utmenti bokrosokban van. Találtam 
fészkét már buzavetésben buzaszálakon (Kékesd, 1925. VII. 11., 4 tojás). 
A mezei poszáta tojásai nagy változatosságot mútatnak. A legtöbb 
szürkés, zöldes szinü, világosabb alapon sötétebb sürü pettyezéssel. 
| Ritkábban vöröses változatok is akadnak. Két ilyen vöröses szinü 
. fészekaljam van. Gyüjteményem fészekaljai: 2 négyes és 8 ötös. —- 
57. Sylvia c. curruca L. — Elég ritka madarunk. Fészkét Pécsvárad, 
Szederkény és Püspökszenterzsébet községekből tu- 
dom. Püspökszenterzsébeten udvaromban orgona alatt all6 rözsabokron 
f feszkelt. 1927. VI. 10-ikén ennek kicseréltem tojásait és 4 tövisszuröet 
tettem helyébe, bár azok cseppet sem hasonlitottak reá, a madár 
i à tojást kiköltött és 2 fiókát fel is nevelt. Gyüjteményemben 2 ötös 
E° ekalj van. — 58. Turdus pilaris L. — Telenként, de még inkabb tél 
pee felé, kora tavasszal csaknem minden évben látni őket. — 59. Turdus 
. viscivorus L. — Ritka madarunk. Hallani még csak lehet itt-ott az 
Bisben, fészkét azonnban csak két esetben találtam meg: Apa t- 
ar asdon, 1927. IV. 3-ikán 4 tojással. Második esetben Pécs v á- 
a don találtam 1927. IV. 17-ikén négy tojással. — 60. Turdus eri- 


cetorum philomelos BREHM. — Közönséges feszkelönk. Gyüjteményem- 
yen 7 ötös fészekalj van, amely közül az egyik csaknem teljesen egyszínű, 
ninden foltozäs nélkül. — 61. Turdus torquatus alpestris BREHM. — 


91417. közt egyszer Berkesden az udvarban figyeltem meg; 
)31. ápr. 9-én Óbánya községben lőttek egyet, mely kitömve 
: yiijteményemben van. -— 62. Turdus m. merula L. —- Mindenütt 
8 ape Télen sem ritka egy-egy példany. Gyiijteményemben 
aa es 5 ötös fészekalj van. — 63. Monticola saxatilis L. — Itteni 
szkeléséré 5l csak keveset tudok. Pécsváradon 3 izben ismertem 
sg zkét : 1909. VI. 1., egy mivelés alatt álló kőbányában ; 1919. IV. 26., 
y elbontott présház falában ; egyszer pedig a várkert kőfalában. Rue 
er r költési időben Erdésmecskén figyeltem meg egy példányt. 
i jteményemben 2 ötös fészekalj van. —- 64. Oenanthe oe. oenanthe L. — 
rdésmecske, Apätvarasd, Lovaszthetény községek 
zelöin fészkel, ahol a kocsiutak partjäba szereti fészkét vájni. Gyüjte- 
4 18* 


946 AGARDI EDE NE Aquila 3 


ményemben 1 hatos és 4 ötös fészekalj van. — 65. Saxicola r. rubetra 
L. — Sok. fészkel Pécsvárad, Püspökszenterzsebet, 
Szellö közsegek retjein. Feszekalja rendszerint 6 darabböl äll. Taläl- 
tam Pécsváradon, 1931. VI. 4-iken teljesen fias hetes feszekaljät és 
ugyancsak betes fészekaljat Katolyban 1940. VI. 17-ikén. Egy 
izben 1923. VI. 20-ikan Erdösmecsken nyolcas feszekaljät is 
találtam. Gyüjtemenyemben 1 ötös es 5 hatos fészekalj van. — 66. | 
Saxicola torquata rubicola L..—- Aránylag ritka. Fészkét magam mind- « 
össze egyszer Lovaszhetény határában 1939. IV. 23-ikän taläl- — 
tam 6 tojással, amelyeket elvittem, amire 29-iken még egy tojást tojt 
az üres fészekbe. Gyüjteményemben igy 1 hetes, 1 ötös és 1 négyes | 
fészekalja van. — 67. Phoenicurus ph. phoenicurus L. — Fészkel nálunk, ° 
de kevés. Mindössze kétszer tudtam feszkeleseröl. Először Z engő- 
várkony határában gesztenyefaban volt a fészek 6 tojással (1910. 
V. 8.). Második esetben ugyancsak itt, de a gesztenyés melletti gyümölcsös- M 
ben 1930. IV. 31-ikén szilvafaban találtam a fészkét. Gyüjteményemben . 
5 hatos fészekalj van. — 68. Phoenicurus ochruros gibraltariensis GM. — ; 
Biztos fészkeléséről csak Pécsváradról tudok. A községben egy — 
épület tetőzetében volt a fészek, melyet magam sajnos nem láttam. I 
Ellenben 1940 nyarán ugyanitt háztetőn megfigyeltem a kirepült fiait. 
— 69. Luscinia m. megarhyncha BREHM. — Van beldle mindenhol, i 
főként az erdők melletti bokrosokban. Gyüjtemenyemben 4 ötös fészek- | 
alj van. —- 70. Erithacus r. rubecula L. — Rendes feszkelönk. Volt esz- à 
tendő, hogy 10—15 fészkét találtam, különösebb keresés nélkül. Vidé- 7 
kemen ezt a szerény kis dalost tiszteli meg elsősorban a kakuk. Fészek- 
alja rendszerint 6 tojásból áll. Gyüjteményemben 4 ötös, 5 hatos, 3 hetes 
és 1 nyolcas 
van belőle. Fészkét Rn öreg is slet Eten talline Az erdő nehezen | 
járható, elrejtett részeit keresi fel fészeképitésre. Különösen gödrökben, — 
azok oldalán, leginkább patakok mentén találni fészkét. Találtam | 
fészkét gerendákból összerótt és a gerendák közeit földdel kitöltöt i 
erdei kunyhó, és erdei szénégető kunyhó. falában, méterbe rakott fában. 
. Különösen szereti fészkét a gyökerestől kidöntött fák gyökérzete közé . 
épiteni. Kétszer költ. Az első fészekalja rendesen 6—7 tojásból áll, a 


2 hetes és 5 hatos fészekalj van. — 72. Hirundo r. rustica L. — Itt ar 
környéken kevesebb van, mint molnárfecskéből. Nagyon érdekes fész- . 
kelési módját láttam Pécsváradon. Egymás felett közvetlenül 11 
fészek épült, és oldalt még 1 fészek. Gyüjteményemben 1 négyes és. 
2. ötös fészekalj van. — 73. Delichon u. urbica L. — Szép számmal | 


4 1939/42] : A KELETI MECSEK MADARVILAGA 277 


van belőle. Egyes helyeket annyira kedvel, hogy a fészkeknek egész 
| halmazata található együtt. Pusztakisfalu községben egy lakó- 
. ház eresze alatt 33 fészek volt egymás hegyén-hátán, rendetlen sorok- 
| ban. A Zengő alatti Kisujbánya községben a korcsmaépüle- 
ten, egész "csodaszámba menő tömeges fészkelést láttam. Az épület 
. elülső részén az eresz alatt 126 fészket, a hátulsó eresz alatt pedig 
198 fészket olvastam meg 1933-ban. Későbbi években fogyott a fészkek 
. száma az épületen. Gyüjteményemben 1 négyes és 1 ötös fészekalj van. 
i 74. Apus a. apus L. — . A környékén csak Pécsváradon 
… feszkel.. A fészkelő párok számát évenként váltakozva 5—10 párra 
. becsülöm. Gyüjteményemben 1 négyes és 2 hármas fészekalj van. — 
. 75. Caprimulgus europaeus meridionalis HART. — Nem nagyon gya- 
. kori madár. Fészkét főként Pécsváradon, ritkábban Erdés- 
mecskén és Zengévarkonyban találtam. Legkorábban buk- 
. kantam tojasaira 1927. V. 26-ikan Zengővárkonyban, legké- 
sébben 1932. VII. 9-ikén Zen gövarkonyban és 1940. VII. 
-9iken Erdösmecsken. Gyüjtemenyemben 9 kettős fészekalja 
b van. — 76. Merops apiaster L. — Lovaszhetény határában az 
i utak löszfaläban fészkel évente 4—5 par, de ugy Lovasz- 
_hetényben, mint Sombereken is láttam agyagpartba vájt 
. fészkét, vagy beomlott pince feletti agyagfalban. Badr község bel- 
| területén a falu szélén vályogfejtő falában volt 4--5 fészek, pedig 
par lépésre innen már házak állnak. A fészkek oly alacsonyan van- 
. nak, hogy állandóan ki vannak téve a gyerekek zaklatásának. 1940-ben 
3 6 falu határában is megfigyeltem 1 pár fészkelését. Gyüjtemenyemben 
1 ötös és 2 hatos fészekalj van. 77. Upupa e. epops L. Kevés van 
— belő le. Csaknem minden faluban megtalálni, de csak 1—2 párban. 
. Nálunk leginkább füzfában szeret fészkelni de találtam akácfában és 
à almafäban is. Két izben levágott fatuskéban fészkelt egészen a föld- 
§ szinén. Gyüjteményemben 1 ötös, 3 hatos, 1 hetes és2 nyolcas fészekalj 
“van. 78. Coracias g. garrulus L. Környékünkön nem fészkel. 
x 79. Picus v. viridis L. Fészket csak két esetben tudtam : 
Kékesd határában egy füzfäban, és Zengövärkonyban 
| gesztenyef&ban 4 m. magasban volt 7 tojása, amelyek gyiijteményembe 
Vheriiltek. 80. Dryobates maior pinetorum BREHM. A leggyakrabban elő- 
. forduló harkälyunk, de még erről a fajról sem mondható, hogy gyakori 
feszkelönk. Gyiijteményemben a nagy fakopancsnak 5 ötös, 2 hatos 
5 s 1 hetes fészekalja van — az utóbbi Baja környékéről származik, 
1940. V. 4-ikéről. 81. Dryobates minor hortorum BREHM. Ritkán lehet 
találkozni vele. Fészkét két esetben találtam meg: 1925. V. 7-ikén 
Apatvarasdon bükkfäban 6 m. magasban 5 fias tojással; másod- 
zor szintén Apätvarasdon, 1931. V. 3-ikan az erdőszélen égy 


PL ln à ot A 


978 AGÁRDI EDE © [Aquila 


~ 


elszáradt gyertyanfäban 4 m. magasban 5 tojással, amelyek gyüjte- i 
ményembe kerültek. 82. Dryobates m. medius L. A nagy fakopäncsnäl 4 
jóval ritkább, a kis fakopäncsnäl gyakoribb. Fészkét találtam azerd6s- | 
mecskei és apatvarasdi erdőkben. Gyüjtemenyemben 1 ötös, és 3 
hatos "fészekalj van. 83. Dryocopus m. martius L. Ritka madarunk, 1 
Fészkeléséről két esetben tudok. Fészkelt egyszer a püspöknädasdi. 
erdőben. Másodszor Fekeden 1936. IV. 18-ikän tölgyfäban 8. m. 
magasan találtam 4 erősen kotlott tojást. Láttam és hallottam fekete « 
harkalyt a pécsváradi és erdősmecskei erdőségekben is. © 
84. Jynx t. torguilla L. — Mindenütt megtalálni kisebb számban. Mester- M 
. séges fészekoduimban ismételten költött, ahol 1940. jul. végén is még — 
etették fiaikat. Gyüjteményemben 2 nyolcas és 1 kilences fészekalj van. . 

85. Cuculus c. canorus L. — Környékünkön a kakuk csaknem kizä- — 
rölag az erdőben szól, szemben mas vidékekkel, ahol a nádirigó fészkelése « 
miatt a nádasok nagy vonzóerőt gyakorolnak rá. A keleti Mecsek- — 
ben más a helyzet. Itt a vörösbegy fészkét bitorolja, s mondhatnám 3 
kizárólag reá bízza tojäsainak kikültését, fiainak felnevelését. Kakuk- | 
fiókát 5 izben találtam vörösbegy-fészekben. Gyüjteményemben 34 
kakuktojás van vörösbegy fészekből, a következő fészekaljakkal : ; 


1 Cuculus + 6 Erithaous een 4-szer — 4 

A 1 i pee 5 Ta ll-szer = 11 
1 a + 4 je i-szeru 51 

1 > + 3 > 2-szer = 2 

1 Pr + 2 hi dr8Z08 LES NS 

1 3 + 1 58 3-SZÓT esa 

1 sl 40 À 4-szer = 4 

2 si +4 > , 2-szer — 44 

2 > + 1 i l-szer = 2 

34 


Az első kakuktojast 1909-ben Pécsváradon szilvafara rakott | 
tövisszurögebies fészkében találtam. Az egyszinü zôldes-kék, hantmad- | | 
áréhoz hasonló, de annál valamivel nagyobb és sötétebb tojás egye- 
dül volt a fészekben. 1936. V. 21-ikén ugyanitt az utmenti szilbokron 
2 és fél m. magasban ujra sikerült kakuktojást találni 5 töviszuróéval. . 
A tojások szinre, alakra és foltozásra nagyon hasonlitottak. Gyüjte- 
ményemben ezen a fészekaljon kivül még két hasonló van. | Egyszer 
találtam Apátvarasdon 1933. V. 21-én kakuktojást a . sisegő 
füzike fészkében is. A fészek elhagyott volt és összekuszált, a toja 
sok alig látszottak ki, hidegek és vizesek voltak. A kakuk és a 
sisegő füzike tojás közt ugy szin, foltozás, mint alak és nagyságra nézve 


RL 


1939/42] A KELETI MECSEK MADARVILAGA 979 


óriási az eltérés. A kakuktojas világos zöld alapon kevés sötét zöldes 
folttal. Nagyságra a kakuktojás több, mint a kétszerese a mostoha 
, testvéreinek." Gyüjteményemben diszként őrzöm ezt a fészekaljat. 
Kerti poszáta fészkéből is 4 tojással gyüjtöttem az 1 kakuktojást. Gyüj- 
teményemben található többi kakukos feszekaljak nem Mecsekiek. 


(Sylvia borin 1+4, Acrocephalus arundinaceus. 1-t-4, 1+3, 2+3, 3-43, 


" A. palustris, 143, A. scirpaceus, 1+3). 


86. Asio o. otus L. — Fészkét tudtam elhagyott szarka, dolmänyos 
varju, karvaly fészkében, füzfa tusköjan, böszaju oduban az erdőn. 
1925. V.4-iken Pécsvárad mellett karvalytojasokat szedettem ki és 
ugyanebben a fészekben V. 21-ikén 4 erdei fülesbagolytojäst találtam. 


A Gyüjtemenyemben 1 ötös és 1 hetes fészekalj van. — 87. Asio f. flam- 


meus PONT. —- Csak télen látni. 88. Athene n. noctua Scop. — Hallani 


. néha kora tavasszal a hangját, de nem sok van belőle. Fészkelésérôl 


u Ed. 


mindössze három esetben tudok : Pécsvárad, 1909. IV. 23., (4), 1928. 
V. 5. (7), Lovászhetény, 1939. V. 4. (5). A tojások mindig füzfa odvában 
voltak. — 89. Strix a. aluco L. Sok nincs, de azért többször sikerült 


# fészkelését megfigyelni. Egy pár rendszeresen költ Erdösmecsken 


. az erdőben egy cserfa bő odvában. A fészek bejárata 1 m.-re a földtől 


és a fészek, illetve a tojások egészen lent a talajon. Ebben a fészekben 
a következő fészekaljakat találtam: 1936. IV. 10-ikén 3 fias tojás, 


. 1939. III. 12-ikén 5 tiszta tojás, sőt 1937. III. 15-ikén 7 (!) tiszta tojás. 
. Ilyen nagyszámu fészekaljról nem tud a zoologiai irodalom, gyüjtemé- 


“nyemben őrzöm. Ezenkivül költött 1937-ben Geresd határában egy 
. felhagyott kőbányaüzem lakatlan kamrájában, az egyik sarokban a 
. pallón kevés szalmán voltak a tojások (3). Az erdősmecskei vasuti 
. állomás padlásán nyitott utiböröndbe fészkelt be a macskabagoly. 


. "Tudtam fészkét Pécsváradon 1925. III. 22-ikén az erdőben bükk- 
. fán, 12 és fél m. magasban 4 fias tojással. Ugyanez év IV. 12-ikén közel 
. a fenti fészekhez még egy fészket tudtam 3 tiszta tojással, egy tölgyfán 
. 18 m. magasan, amely fészekből 1923-ban héja tojásokat szedtem. 


Vasas határában a 3 tojása egy magasles puszta deszkáin feküdt. Leg- 


korábban III. 12-ikén, legkésőbben IV. 12-ikén találtam tiszta tojásait. 


È Gyijteményemben 2 hármas, 1 ötös és 1 hetes fészekalj van. —- 90. 
Tyto alba guttata BreHM. — Legritkäbb baglyunk. Egyetlen egyszer 


fe 


Li 


találtam fészkét Pécsváradon a r.k. templom tornyában 1937. 


IV. 19-ikén 6 friss tojással. Ezenkivül Püspöknádasdról 


. 1928-ban tudok egy fészkelésről, ahol 5 tojása volt. 


Ca | 


91. Falco t. tinnunculus L. — Egy-két párban mindenhol meg- 


. található. Enyhe télen csaknem állandóan látni. Fészke főként a rétek, 
. füzfáin, utmenti nyárfákon, akácfákon szokott lenni, de tudtam 


+ 


a eperfan és sziklán is egy-egy izben. Fészekalja rendszerint 5—6 


; 
A 


280 AGARDI EDE | HA dutid pi 
tojás, egyszer találtam 7-et (Püspökszenterzsebet, 1925. IV. 24., akácfa). | 
Tiszta tojásait V. 8.—V. 25. közti időben szedtem. Gyüjtemenyemben 
4 ötös, 3 hatos fészekalj van. — 92. Aquila p. pomarina . BREHM. — « 
Egyszer találtam 1924. V. 11-ikén a keleti Mecsekben a fészkét, « 
Pécsváradon bükkösben 14 m. magasan. A fészekben 2 tiszta « 
tojás volt, egyik jóval kisebb, mint a másik, ahogyan ezt később is min- 
dig tapasztaltam ennél a fajnál. — 93. Buteo b. buteo L. — Leggyakoribb 
ragadozónk. Fészkét is sürün találni. Mindig van áttelelő. Az általam 
átnézett fészkekben a következőket találtam: 1933. V. 3.: 3 tojás, « 
a fészektől egy arasznyira az ágak közt egy fél bagolytojás ; 1933. 
V. 7.: 4 fióka, ételmaradék 1 egér, 1 nyulláb ; 1934. V. 3. : a 4 fiatal 98 
mellett 6 gyik, 1 vakond, "sok egér, 1 esibelab 1920 IV. 225 
a fiak mellett 1 egér, 1 vakond, 1 gyik, 1 béka. Az 1928/29. rendkivüli 
szigoru télen fácántyukról láttam felszállni. A fészkek átlagosan « 
15 m.-re épülnek a talajtól, de nem ritkán 20-ra is. Legalacsonyab- « 
ban 7 m.-re találtam, legmagasabban 25 m.-re. Tojásait leginkább ápr. 
10. és 20-ika közti időben lelni. Legkorábban 1928. IV. 2-ikán találtam 
3 már erősen kotlott tojást a véméndi erdőben, legkésőbben 1933. V. 
3-ikán szedtem 3 friss tojast Erdősmecskén. Tojásainak száma 3, 
néha 2, ritkán 4. Minden fészekaljban van egy alig foltozott tojás. Találni 
szép, élénk nagy foltos tojásait. Apró határozott foltokkal az egész felüle- 
ten tarkitott tojásokat ritkán látni. Vannak elmosódott halvány foltozásu 
és teljesen egyszinü tojásai is. Gyüjteményemben 5 kettes, 14 hármas 
és 4 négyes fészekalj van. — 94. Buteo l. lagopus BRÜNN. — Ösztöl — 
tavaszig lehet a keleti Mecsekben látni. — 95. Circus c. cyaneus L.—- — 
Az első magyarországi fészkelését Kátoly határában fekvő mintegy « 
6—-800 négyszögöl nagyságu nádasban 1922. V. 29-ikén sikerült fel- M 
fedeznem. Másodszor 1925. VI. 9-ikén ugyanott találtam 4 még elég 
friss tojást. Ez a fészekalj, mint az egyetlen bizonyitéka a kékes réti- 
héja magyarországi fészkelésének, gyüjteményemben nyert elhelyezést « 
A tojások méretei : 48x 375 ; 49x 37, 48x 37 ; 48:5x 39. Később a kis 
nádast kiírtották, a vizet levezették, ezzel a kékes rétihéja elvesztette — 
fészkelő területét. — 96. Accipiter g. gentilis L. — Előfordul a 
keleti Mecsek erdeiben mindenütt. Fészke rendesen jobban van 
rakva, mint az egerészölyvé. Fészkelési ideje körülbelül egybeesik 
az ölyvével, mégis mintha pár nappal későbbre esnék. Találtam azonban 
már 1938. IV. 1-jén 3 tiszta tojását, amilyen korán még teljes ölyv — 
fészekaljat nem leltem. Tojásai rendszerint halvány kékek, néha teljesen … | 
fehérek. Számuk 3—4. Gyüjtemenyemben 2 hármas és 3 négyes fészek= 
alj van. — 97. Accipiter n. nisus L. — Ritkán látni a fészkét. A madarat 4 q 
leginkább télen látni, amikor bejön a faluba az udvarokba. Erdés- — 
mecskén nyolc évi ittlakásom óta csak 3 fészkét ismertem..Leg- 


1939/42] A KELETI MECSEK MADARVILAGA 281 


gyakrabban Pécsvarad és Obanya erdeiben fészkel. Pécs v 4- 


radon 1921—1925 közt 6 fészket tudtam, ezek közül 4-et 1921-ben. 


Legkorábban V. 13-ikán találtam, 4 tiszta tojást, legkésőbben ugyan- 
ebből a fészekből, ugyanebben az évben még VI. 3-ikan 3 tiszta tojást. 
Nincs kizárva, hogy ugyanaz a karvaly tojta le utóbb a 3 tojást, 


. amelyiknek először elszedtem tojásait. Gyüjteményemben 2 hármas, 


7 négyes és 4 ötös fészekalj van. — 98. Milvus m. migrans Bopp. — 


4 Nem a keleti Mecsek madara. Tavasszal nagy ritkan latni egyet 


körözni a levegőben. Fészkét kétszer ismertem a keleti Mecsek- 


ben: Pécsvárad, 1928. IV. 16. a Zengő alatt, bükkfán 2 tojással, 


amelyek gyüjtemenyembe kerültek. Erdösmecske, 1940. IV. végén, 
bükkfán. — 99. Pernis a. apivorus L. — Csak egyszer fészkelt tud- 
tommal a keleti Mecsekben, Pécsváradon 1921. V. 29-ikén szedtem 
ki 2 tojást. — 100. Circaëlus g. gallicus GM. — Olyan ritka, mint az előbbi 
faj. Fészkét tudtam Pécsváradon a Zengő közvetlen tövében 
fenyőfán, 15 m. magasan, amely fészek két éven át volt lakott. 1924. 
IV. 27-iken a tojása kissé zavaros volt már. Mérete 77x58 mm. Másod- 
szor 1926. V. 16-ikán gyüjtöttem ugyanebből a fészekből. A tojásban 
már nagy embrio volt. Mérete 77x59 mm. 

. 101. Ciconta c. ciconia L. A keleti Mecsek környékén osak kevés 
fészkel. A hegységhez és az erdőkhöz egész közel fekvő községekben 


. egyáltalában nem, vagy csak ritkán látni fészkét, a hegytől távolabb eső 
. helyeken, mondjuk azok 50%-âban találni egy-egy fészket. A fészkek 


épületek kéményén, zsupos tetőkön, magas fákon, sőt szalmakazalon. 


Mg épülnek. Püspökszenterzsébeten és Erdőmecskén 


mindjárt ideérkezésemkor feltettem egy kocsikereket a nyári konyha, 
kéményére és mindkét helyen sikerült megtelepitenem a gólyát. 102. 


. Anser a. albifrons Scop. 1928/29. kemény télen sok volt a vetéseken 
. legelő töméntelen vetési lúd közt. 103. Anser f. fabalis LATH. A vetési 


lud csak a sik határokban, mint Pécsváradon, Szellő, 
Kátoly, Máriakéménd vidékén szokott a keleti Mecsek kör- 


"nyékén a vetésekre leereszkedni. 1928/29. év kemény telén rengeteg 
. jelent meg az előbbi fajjal együtt. 104. Anas p. platyrhyncha L. Itt 


a környéken inkább csak télen, tavasszal látni keveset. Fészkét 


"háromszor tudtam a keleti Mecsek környékén Pécsvárad 


határában. Két ízben a réten álló fűzfa tuskón, egyszer egy füzfa 


. tövében a füben állt a fészek, mig a fán hamvas varju fészkelt. 
A réce fészkében 10 véres tojás, a varjuéban 6 tojás volt 1923. IV. 8-án. 


ap. 


105. Nyroca n. nyroca L. Máriakéménd határában 1922. kora tava- 


| szán zsombékos réten több tartózkodott tőkés récékkel együtt. 


Pall 


106. Columba oe. oenas L. Legtöbb a fekedi erdőben található, 
. ahol évente költ néhány pár különféle fanemekben, de aránylag leg- 


MIO PNR AIRES 
x VE a LAI nae , mie Nr Le 
N d Hiei Sass Ke LI | è; 

i x ’ P È 4 È u ir PR i 


vr 
\ 


282 AGARDI EDE | [Aquila 


gyakrabban bükkfäban. Számuk évről-évre fogy, mert vágás alá kerül- 
nek az eddig ebben az erdőrészben szép számmal található odvas fák. 
Itt tartózkodásom óta (1933) 1940-ben fészkelt az első pár az erdős- 


mecskei erdőben. V. 18-án 11 m. magasban bükkfáról gyüjtöttem 2. 


véres tojását. Ismertem fészkét Pécsváradon is. Tél végén és ősszel 
nagy csapatokban látni, egyeseket télen is. Gyüjteményemben 4 kettes 
. fészekalj van. 107. Columba p. palumbus L. Ritka madarunknak 
mondhatom. Fészkel az erdőn és attól távol is a mezőkön. Gyüjte- 
menyemben 3 kettes fészekalj van. 108. Streptopelia t. turtur L. 
Bőven van belőle mindenütt. Gyüjteményemben 4 kettes fészekalj 
van. 109. Vanellus vanellus L. Kevés számban itt-ott található. Igy 
Pécsváradon  2—-3 par, Berkesden 1—2 par, Märia- 
kéménden 1—2 pár, Püspökszenterzsébeten 2 pár, 
Lovászhetényben 1—2 pár, Erdősmecskén 2 pár fészke- 


% 


leseröl tudok. A most felsorolt helyeken sem fészkel minden évben rend- 


szeresen, Pécsváradot kivéve. 1937-ben áttelelt Pécsváradon 
(I. 15.) és Szebényben. Legkorábban találtam tojásait 1919. 
III. 17-ikén, hármat egy fészekben, III. 20-ikára 4-re szaporodott fel 
a számuk. Legkésőbben 1935. VI. 1-jén találtam 4 friss tojást. Gyüj- 
teményben 3 hármas és 8 négyes fészekalj van különböző vidékekről. — 


110. Tringa ochropus L. — Elég gyakran találkoztam vele, főként 
január, április és november hónapokban sekély vizü patakok men- 
ten. — 111. Scolpax r. rusticola L. — Tavaszal az első szalonkát meg- 


figyeltem : 1933. III. 18., 1934. III. 10., 1935. III. 22., 1936. II. 26., 


1937. III. 4., 1938. III. 6., 1939. III. 10., 1940. III. 24-iken. A huzas | 


a tetőpontját érte el: 1933. IV. 2., 1934. III. 26., 1935. III. 25, 1936. 
III. 21., 1937. III: 12. és 26, 1938. II. 25., 1939 TT 222 7940717: 


27. és IV. 10-ikén. 1937-ben voltak a legjobb huzäsok, amikor csak- \ 
nem minden másnap esett egy kevés eső, mindig sárban jártunk ki a « 


huzásra, a szalonka pedig a laza felázott talajban könnyen hozzáfér- 


hetett a giliszta-táplálékához. Gyakran még későn ősszel, tél elején — 
is találkozunk szalonkával. Itteni fészkeléséről hat esetben tudtam... 


Gyüjteményemben 1 négyes és 3 hármas fészekalj van. 


112. Rallus a. aquaticus L. — Mikor még Püspôkszenterzsébeten, « 


laktam, többször hozták rétkaszáláskor a tojását Szellő határából is. 
Megjegyzem nádasok nincsenek. A tojások rétből valók, ahol pár szál 


nád is áll. Átteléséről egy adatom van. Gyüjteményemben 1 kilences | 
1 tizes, 1 tizenharmas fészekalj van. — 113. Crex crex L. — Mindenütt 
szól a réten majus—juniusban még éjjel is. A magyarság Pécsváradon | 


, kétkés"-nek hivja és igen helyesen, mert hangutánzó ez a szó. Gyiij- 


teményemben van 1 nyolcas, 2 kilences és 1 tizenegyes fészekalj. — 


114. Gallinula ch, chloropus L. Egy esetben fészkelt Somogy község 


La 
% 


DEN DE ES 


ve 
€ 


1939/42] 


A KELETI MECSEK MADARVILAGA 283 


határában a vasuti töltés mellett keletkezett kis nádasban, 1926. VI. 
13-dikán. Ez a hatos fészekalj gyüjteményemben van. — 115. Fulica 
a. atra L. — Környékünkön csak átvonul. — 116. Perdix p. perdix L. 
ee Közel az erdőkhöz és hegyekhez kevés van, ellenben az erdök-töl- 
hegytől távoli községek határai fogolyban gazdag területek. Van egy 


. preparált albinóm, amelyet Fazekasboda határában olyan csapat- 


ból lőttek, amelyben két albinó is volt. Egy másik részleges albinóm 
szinezete piszkos fehér alapon kevés rozsdavörös szabálytalan alaku 
nagyrészt elmosódott folttal tarkitott. Szeme piros volt (Erdősmecske 
1939. XI. 5.). Gyüjteményemben 1 tizenkettes, 1 tizennégyes, 
1 tizennyolcas és 1 huszonhärmas fészekalj van. — 117. Coturnia c. 


- coturnix L. Kevés van. Azt nem mondhatom, hogy évről-évre fogy 


ami kevés pittypalattyunk, de tény, hogy már hosszu évek óta egy- 
formán keveset hallani hangját és nincs annyi, mint volt. ifju korom- 
ban. 1913-ban még könnyen tudtam egy-két óra alatt 3—-4-et lőni, 


. mint kezdő vadász. Ma alig lehet hallani a réteken, lucernäsban és lóhe- 


résben. Legkésőbben október végén találkoztam fürjjel. Gyüjteményem- 
ben van egy gyönyörüen szinezett (szintultengéses) példány. Igen késői 
. költését figyeltem meg 1937. VIII. 26-ikán Erd6smecskén, lóherés- 
ben még tojások voltak. Szellő határában 1932. VIII. 7-ikén lőttem 


_ egy fürjet, amelyben egy teljesen kifeljődött kemény héjjal biró tojás 


"volt, csupán a szinezete még nem teljes, amennyiben egyszinü zöldes 
szürke. Gyüjteményemben ezenkivül 4 tizes, 2 tizenegyes, 3 tizenket- 
tes, 1 tizenhärmas, 1 tizennegyes és 1 tizenötös fészekalja van. 


Csak ätvonulöban megfigyelt fajok. 


118. Alcedo atthis ispida L. — Egyetlen példányról tudok. 1931 évi 
szeptember hó 12-én Kékesd községben fogták. — 119. Falco s. subbuteo 


. L. — Egyetlen biztos előfordulásáról tudok. Erdősmecskén 1930 őszén 
. lövetett egy péld. — 120. Falco columbarius aesalon TUNST. — Biztos 
. előfordulásáról egy adatom van. Püspökszenterzsébet községben 1924 
. évijanuár hó 10-én lőttem egy példányt. — 121. Falco v. vespertinus L. — 
_ Egyszer láttam Szellő község határában 1931 év őszén. — 122. Aquila 


chr. chrysaétos L. — Egy előfordulásáról van biztos tudomásom. A pécs- 


. váradi uradalmi erdőn 1929 évi február hóban elpusztulva találtak 
| egyet. — 123. Plegadis f. falcinellus L. — Pécsvárad községben, réten 
. 1931 julius 2-án láttam az egyetlen példányt. — 124. Ardea c. cinerea L. 


| — Három példányt láttam. Pécsváradon 1920 junius 17-én, 19-én és 


"a a Te NT PPS NET Lt 2 
ot SO teen ee 
tt De te, A AE 
Ci el 


284 AGÁRDI EDE [Aquila 


Egyik lába el volt törve. Ezenkivül Pécsvárad községben is fogtak egyet 
1909 év szeptemberében. Ez a példány preparälva gyüjtemenyemben 
van. — 127. Botaurus st. stellaris L. — Egy peldänyt Erdösmecske 


községben, a réten egy vadász megsebzett. Meggyürüztem és elengedtem. . 
(1937 szept. 10.) — 128. Podiceps r. ruficollis PALL. — Pécsvárad kézség- © 


ben 1925 évi április 9-én a réten egy jégfogóban (vizben) lőttek egy 


pé 

a rétben fogtak egy példányt 1927 évi szept. 13-án. Ezenkivül Erdős- 
mecske községben is fogtak egyet 1936 év őszén. — 130. Numenius a. 
arguatus L. — Megfigyeltem Pécsváradon 1921 év március 28-án, 


Püspökszenterzsébeten 1923 évi nov. 2-án, "Pécsváradon 1936 évi 


november 29-én és Erdősmecskén 1936 évi március 23-án és 1938 
évi november 15-én, 16-án. — 131. Capella g. gallinago L. — Meg- 
figyeltem Pécsváradon 1920 évben febr. 23-án többet, 1921 évi március 
20-án 9 darabot, ez év március 25-én négyet, március 28-án ötöt, április 
3-án hatot. Máriakéménd községben 1922 évi március 10-én kilenc 


darabot, március 25-én négyet, március 27-én kettőt és április 1-én ~ 


20 darabot, valamint április 14-én egyet. Kátoly községben 1923 évi 
február 4-én egyet, Püspökszenterzsébet községben 1929 évi március 
13-án kettőt és Apátvarasdon 1933 évi október 23-án egyet. Ez utóbbi 
egy kukoricás melletti szántóföldről száll fel. Ilyen helyen nem láttam 
többet a sárszalonkát. 

Nem tulzás, amikor sok fajnál azt írtam: , nem gyakori madarunk, 
„keves van belőle", , ritka", stb. Általában az a helyzet, hogy egy- 
két faj kivételével kis egyed számban élnek a madarak környékünkön. 
Kimondottan gyakori az erdei pinty, fekete és énekes rigó, gerle és egyes 
erdőkben a vörösbegy ; az erdőn kivül a házi és mezei veréb, citrom- 
sármány, tövisszuró gébics, szarka dolmányos varju, széncinege és egyes 
helyeken a sordély. Egyes fajok mint a fekete harkály és kis fakopáncs, 
csóka, kövi rigó, barátcinege, örvös és szürke légykapó, házi rozsdafarku, 
gyöngybagoly csak nagy ritkán kerülnek elő. A nagyobb ragadozók 
közül barna kánya, kigyászölyv fészkét kétszer, a darázsölyvét és kis 


békászó sasét egy-egy esetben ismertem a keleti Mecsekben. A kék « 


cinege fészkét a szabadban a keleti Mecsekben sohasem tudtam ; 
mesterséges fészekodvakban azonban költ. 
A keleti Mecseknek ezt a nagy madárszegénységét részben a 


vizhiányból magyarázhatom, részben pedig az odulakók hiányát abból — 


a tényből, hogy. az erdőgazdálkodás semmiféle odvas fát nem tür meg. 
Ezzel szemben a M e cs e k-hegység kiterjedt összefüggő erdőségei mégis 


csak elég szép számmal vonzzák a madárfajokat, amelyek közt nem 4 


egy olyan faj is akad, amelynek fészkelése országszerte ritkaság. 


a a an ad a 


7" 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 988 


Die Vogelwelt des östlichen Mecsek-Gebirges. 


Von EDUARD AGÄRDI. 


Über die reiche und interessante Vogelwelt des Mecsek-Gebirges 


hörten wir schon viel, jedoch ein zusammenfassendes Bild bekamen 


wir noch nicht darüber. Mein bürgerlicher Beruf gab mir reichliche 
Gelegenheit das Leben der Vögel an der östlichen Gebirgskette, wo 
sich der 682 M. hohe Zengö genannte Gipfel erhebt zu beobachten. 
Der Holzbestand der Gebirgskette ist hauptsächlich Rotbuche, Zerreiche, 
Eiche und Weissbuche, gering ist der Ahorn und unbedeutend der 
Espe- Linden- Eberesche- und Kirschbaum-Bestand. Fichten sind nur 
an wenigen Stellen zu finden. Reinen Bestand bilden nur die Zerreiche 


und die Eiche. Alter Wald gibt es kaum. Meistens mittelstarker, noch 


mehr junger Wald und viele Holzschlag-Gebiete. Heute duldet man 
auf den Weiden dem Wald entlang kaum Stfäucher, Wachholder, was 
für das Nisten der Buschvögel ungünstig ist. Die an den Südhängen 
befindlichen Obstgärten, die Kastanienwälder in Pécsvárad und Zengö- 
varkony, die in den Wald führenden Schluchten, sowie die mit 
Gesträuchen umgebenen Wege aber bieten für viele Vögel Gelegenheit 
zum Nisten. 

In diesem Berglande beobachtete ich fast ohne Unterbrechen mehr 
als 40 Jahre hindurch, besonders in Hosszuhetény, Püspökszentläszlö; 
Kisujbänya, Obanya, Pécsvárad, Zengövärkony, SR Apat- 
varasd, Erdösmecske, Feked. 

Am Fusse des Zengö-Gipfels liegt ira mein Geburtsort ; 
weit entfernte ich mich niemals von meiner Heimat: die schönen Wälder 
und Vögel liessen mich nicht scheiden ! Schon als Knabe lernte ich 
viele Vögel kennen ‘und fing ich an Eier der Vögel zu sammeln. 

Meine Erlebnisse und Erfahrungen während meiner Studien ver- 
suche ich kurz in folgenden Zeilen zu schildern. 

1. Corvus c. corax L.— Ein Paar nistete im Buchenwald bei Zengö- 
varkony, später im Rotbuchenwald bei Püspöknädasd ; ein anderes 
Paar in den Rotbuchenwäldern von Véménd und Feked. Das erste Paar 
brütete zuletzt im I. 1927, das zweite 1935. In meiner Kollektion befindet 


| sich ein Gelege mit 6 Eiern. (Véménd, 1928 III. 8.) — 2. Corvus corone 


cornix L. — Über das Nisten im Walde ist mir nur wenig bekannt. 
Etwa 10 Paare haben ein Nest im Fekeder Walde ; vor einigen Jahren 
fand ich 1—2 Paare im Walde bei Pécsvárad und Apätvarasd. In meiner 
Sammlung habe ich 4 Gelege mit 6, zwei mit 5, 1 mit 7 Eiern ; letzt- 


ALT N 
}- # ir SAT IN 
DR ACT 


286 EDUARD AGARDI | (Aquila 


genannte habe ich in Pécsvárad gefunden 1928 IV. 12. — 3. Corvus fo 


frugilegus. L. Im östlichen Mecsek nicht Brutvogel. Kommt an im 
Herbst und verweilt hier bis zum Frühjahr, aber nicht in grosser Zahl. 


— 4. Coloeus monedula turrium BREHM. — Nur ab und zu beobachtete . 


ich nistend einige. In drei Fällen war das Nest in einer Baumhöhle. 
In meinem Besitz sind 1 Gelege mit 6, 4 mit 5, 1 mit 4 Eiern. — 5. Pica 
p. pica L. — Bevorzugt Akazienwälder ; ich fand das Nest aber auch 
auf einem Weissdorn und Schlehdorn-Strauche, so niedrig, dass man es 
mit der Hand erreichen konnte. Einmal fand ich ein Gelege mit 10 
Eiern. In einem Falle waren die Eier der Kohlmeise, andersmal die 
Eier eines Sperlings darin zu finden. In meiner Sammlung : 1 Gelege 
mit 9, 2 mit 8, 1 mit 7, 2 mit 6, 1 mit 5 Eiern. — 6. Garrulus g. glan- 
darius L. — Nicht besonders häufig. Wohl nistet er meistens im 
Walde, doch fand ich sein Nest einmal neben dem Walde in einer jun- 
gen Baumgruppe ; ein andersmal in einem kaum ein Hektar grossen 
Wäldchen. Einmal nistete er in einer offenen Baumhöhle, 1924 NE 1: 
in Pécsvárad, im Eichenwald , Barkócás" in einer Höhe von 3% M. 
Im J. 1915 V. 7. fand ich in Berkesd ein Nest mit 8 (!) Eiern. 1932 gab 


es in Zeng6varkony in einem dichten Weissdorn-Busch ein Nest in der — 


Höhe von 1 Meter. In meiner Kollektion befinden sich 4 Gelege mit 6, 


1 mit 7 Eiern. — 7. Sturnus v. vulgaris L. — Auch kein häufiger Gast. 


in unserem Gebiete. In den ersten Friihlingstagen sind sie in grossen 
Scharen auf unseren Wiesen zu sehen, bis zur Zeit des Brütens bleiben 
jedoch nur 1 oder 2 Paare hier. Etwa 10—15 Paare nisten im Pecs- 
varader, Zengôvärkonyer Kastanienwald, im Apatvarasder und Feke- 


der Walde lassen sich gewöhnlich 4—5 Paare nieder. Einige Scharen 


sieht man sogar zur Winterszeit. In meiner Sammlung habe ich 1 Ge- 
lege mit 7, 1 mit 6, 2 mit 5 Eiern. — 8. Oriolus o. oriolus L. — Regel- 
mässiger, aber nicht häufiger Brutvogel. Am liebsten nistet er auf 
Nuss- und Zwetschkenbäumen, aber auch auf Akazien. Laut den von 
mir beringten Pirolen ziehen sie in südwestlicher Richtung. Einen im 
J. 1913 beringten erlegte man in Tunis 1914 V. 3, ein im 1916 VI. 17. 
in Berkesd beringtes Exemplar wurde bei der Meeresenge Otranto in 
dem Flecken Maglie 1924 IV. 28. gefangen. In meiner Sammlung 
habe ich 6 Gelege mit 4 und 1 mit 3 Eiern. — 9. Coccothraustes 
c. coccothraustes L. — Seltener Brutvogel, welchen ich manchmal jahre- 
lang nicht antreffen konnte. Das Nest fand ich ineiner Höhe von 2.5—11 
Meter. In meiner Sammlung befinden sich 6 Gelege mit 6, 2 mit 5 und 
1 mit 4 Eiern. — 10. Chloris ch. chloris L. — Nicht zahlreich. Nistet auf 
Bäumen am Wegesrand, auf Sträuchern, in buschbestandenen Weide- 
flächen. Im Walde fand ich kein Nest. In meiner Kollektion befinden 
sich 2 Gelege mit 6, 3 mit 5 Eiern. — 11. Carduelis c. carduelis L. — 


\ 


ee ih áz nie áz né ah an 


FR we > 
eT ee PE oe 


* 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 989 


. Ist häufig zu sehen. In den Gassen der Dörfer ist sein Nest auf Kas- 
. tanien und Akazienbäumen zu finden, auch im Hollunderbusch habe 
. ich sein Nest gefunden. In meiner Sammlung sind 2 Gelege mit 5, 1 mit 


. Winter. (Pécs, 1937 II. 1.) — 13. Carduelis c. cannabina L. — Ziemlich 
seltener Brutvogel. In Apätvarasd fand ich das Nest auf einem Wach- 
. holderstrauch, in Erd6smecske im Holzschlag-Gebiet. Zweimal fand ich 
. das Nest in Weinstöcken. In meiner Kollektion habe ich 1 Gelege mit 
6, 1 mit 5 Eiern. — 14. Serinus canarius serinus L. — Nistend fand 
ich ihn in Pécsvárad, Püspökszenterzsebet, Erdösmecske, Loväszheteny. 
Er nistet hier in geringer Zahl, überwiegend auf Akazienbäumen ; 
‘in meinem Hofe nistete er wiederholt auf einer Fichte. Auch auf einer 
‘Thuja und auf einem Obstbaume fand ich sein Nest. In meiner Samm- | 
lung habe ich 2 Gelege mit 4 Eiern. — 15. Pyrrhula p. pyrrhula L. 
Im Winter sind sie hauptsächlich im Walde zu sehen und zu hören, 
bei strenger Kälte kommen sie auch in das Dorf. — 16. Loxia c. 
—curvirostra L. — Im Jahre 1938 zur Sommerzeit sah man sie auf 
. den Bäumen der Pecsvärader Festung. — 17. Fringilla c. coelebs 
_L. — Nistet meistens im Walde ; man findet das Nest auch auf den 
| Obstbàumen. Einmal fand ich das Nest im dichten Walde auf einem 
Busch, 2 M. von der Erde. Häufiger Brutvogel. In meiner Kollektion : 
Zi 13 Gelege mit 5 und 2 mit 6 Eiern. — 17. Fringilla m. montifringilla L. 


DN u ad Mae Sr e e er a 


i Jahre meiner Beobachtung : 1917, 1918, 1922, 1923, 1927, 1931, 1932, 

1937. — 19. Passer d. domesticus L. — Häufig. Hie und da sieht man 
is sein kugelförmiges Nest freistehend auf hohen Bäumen. Er nistete auch 
: in einer kiinstlichen pendelnden Bretter Nisthöhle. In meiner Kollek- 
. tion: 1 Gelege mit 6, 3 mit 5, 1 mit 4 Eiern. — 20. Passer m. montanus. 
_L. — Ebenfalls häufig. 1937 V. 21. fand ich in Erdösmecske in einem 
je verlassenen Elsternnest zwei Eier. In meiner Kollektion : 2 Gelege mit 

. 6, 6 mit 5 Eiern. In jedem Gelege ist ein Ei auffallend mit seiner lichten 

Farbe. — 21. Emberiza c. calandra L. — Auf den Wiesen von Pécsvárad 
Bia Püspökszenterzsebet nisten viele. Bei der Heuernte gehen viele 
Gelege zugrunde und so kamen viele in meine Sammlung, und zwar : 
m4 G. mit 6, 9 mit 5, 1 mit 4 und 1 mit 3 Eiern. Die Eier sind meistens 
. graugefárbt ; auf braunem Grunde mit braunen Flecken gibt es nur 
wenige. Viele überwintern hier. — 22. Emberiza c. citrinella L. — Nistet 
häufig, meistens an den Hängen von Hohlwegen. Auf der Weide und 
auch im Walde sind Gelege zu finden. Einmal fand ich das Nest auf 
. einem Wachholder-Busch 120 Cm. vom Boden in Apatvarasd auf bu- 
| schiger Weide 1937 V. 4. mit 4 Eiern. In meiner Sammlung habe ich 
LL Gelege mit je 5 Eiern. — 23. Plectrophenax n. nivalis L. — An einem 


424 LT en 
. À Jey ae u 
n° : a ee Se, 4 


288 EDUARD AGARDI : [Aquila 


strengen Winter beobachtete ich diese Art auf den Strassen in Pécs- 
varad. — 24. Galerida c. cristata L. — Regelmässiger Brutvogel. Im 
Winter kommt sie auch in die Gassen der Dorfer, lasst sich auf Haus- 
dächern nieder. Auf Bäume setzt sie sich selten. In meiner Kollektion : 
1 Gelege mit 9, 1 mit 5, 1 mit 4 Eiern. Das Gelege mit 9 Eiern entstand 
durch Zusammenlegen ; klar ist zu unterscheiden ein Gelege mit 5 und 
ein zweites mit 4 Eiern. — 25. Lullula a. arborea L. — Nistet in geringer 
Zahl auf den Erdösmecsker, Fekeder, Pécsvarader Holzschlag und Weiden 
Gebieten. Es ist dies die einzige Vogelart unserer Gegend, deren Nest 
ich nicht auffinden konnte. — 26. Alauda a. arvensis L. — Gewöhn- 
licher und häufiger Vogel unserer Gegend. In meiner Kollektion : 4 G. 
mit 5, 1 mit 4 Eiern. — 27. Anthus t. trivialis L. — In einzelnen Wald- 
gebieten häufig zu finden, in anderen sehr wenig oder gar nicht. Die 
Eier sind der Farbe und der Form nach sehr abwechslungsreich. In mei- 
ner Sammlung 8 Gelege mit 6, 10 mit 5, 2 mit 4 Eiern. — 28. Anthus c. | 
campestris L. — 1940. VI. 13. sah ich einen in Erdösmecske auf einem 

Getreidemandel sitzen, einen auf der Weide in Püspôknädasd. — 29. Mota- " 
cilla f. flava L. — Die Eier fand ich in 7 Fällen: 1 Gelege mit 6 und 1 

mit 5 Eiern. — 30. Motacilla c. cinerea TUNST. — Während der Winters- 

Zeit findet man einige an Bachufern. Vom hiesigen Nisten ist mir 

nichts bekannt* .— 31. Motacilla a. alba L. — Überall zu finden, aber 
nicht häufig. Ich besitze 3 G. mit 6, 7 mit 5 und 1 mit 4 Eiern. — 32. 

Certhia f. familiaris L. — Jahre vergingen bis ich ein Brutpaar fand in © 
einer Baumhöhle ; einmal unter der Rinde eines Baumes. Von meinen 
5 Gelegen stammen zwei aus dem östl. Mecsek; eines aus Pécsvárad, 
das andere aus dem Erdömecsker Walde. — 33. Tichodroma muraria L. 
— Das erstemal sah ich diese Art am I. 11. 1914 in Pécsvárad. Näch- — 
stesmal sah ich den Vogel 1939/40. im Winter, zwischen dem 27. Nov. 
und 13. April, zum drittenmal am XII. 25. 1928. In einem anderen M 
Falle: 1928 IV. 1. auf der Strasse zwischen Pécs— Szekszárd. — i 
34. Sitta europaea caesia Wolf. — Nicht häufig. In 8 Fallen fand ich das 
Nest in den gemischten Laubwäldern bei Erdösmecske, Apatvarasd 
und Püspöknädasd. In meinem Besitz 1 Gelege mit 11, 2 mit 8, 1 mit 
7 Eiern. — 35. Parus m. major L. — Man könnte nicht behaupten, dass 
diese gewöhnliche Art sehr verbreitet wäre. Die Ursache ist darin zu. 
suchen, dass es wenig Baumhöhlen gibt. Ein interessantes Gelege besitze 
ich: von den 13 Eiern sind zwei reinweiss. Einmal fand ich da. 
Gelege in einem verlassenen Elster-Nest bei Berekalja. Ich habe 1 Ge- 
lege mit 13, 2 mit 11, 2 mit 10 und 2 mit 9 Eiern. — 36. Parus c. caeruleus 


* Laut KUBICSA ISTVÁN ist Motacilla c. cinerea TUNST. Brutvogel im östlichen 
Mecsek-Gebiet. Belg. Exemplar ? Pécsvárad, 1934 V. 19. im National Museum, RED. 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MEGSÉK-GÉBIRGÉS 389 


. L. — Nur ein einzige Brutversuch ist mir bekannt. Am IV. 16 1933 
beobachtete ich einen Vogel beim Sammeln von Nestmaterial, Eier 
fand ich jedoch nicht. — 37. Parus palustris communis BALDENST. — 

Insgesamt fand ich zweimal das Nest : 1934 IV. 19. im Fekeder Walde ; 

. zum zweitenmal auf dem einsamen Ort zwischen Apätvarasd und Erdös- 

. mecske, welcher mit wenigen Häusern „Vadäszcsärda“ (Jägerwirtshaus) 

| genannt wird: hier auf einem Zwetschkenbaume des Obstgartens, 2 M. 

. hoch mit 8 angebrüteten Eiern. Dies ist auch das einzige Gelege aus dem 
. Mecsek-Gebiete. — 38. Aegithalos caudatus europaeus HERM. — Brut- 

- vogel in sehr geringer Zahl. Nistet im. Walde, aber auch ausser dem 

Walde. Das Nest fand ich einmal auf einem Baume in einer Höhe 

“von 9 M., andersmal aber auch so nahe am Boden, dass man 

“es bequem mit der Hand erreichen konnte. Wahrscheinlich werden die 

Nester von Jahr zu Jahr von Wieseln, Eichhörnchen und Haselmaus 

vernichtet. In meiner Kollektion ; 1 Gelege mit 11, 1 mit 10, 1 mit 9 
Eiern. — 39. Regulus r. regulus L. — Selten im Winter und früh im 
. Früjahr. — 40. Lanius minor GM. — Regelmässiger Brutvogel, 
“aber nicht häufig. Meistens in Obstgärten auf Zwetschkenbäumen 
trifft man sein Nest. Das Nestmaterial besteht gewöhnlich aus einerlei 
. Pflanzensorten. In meiner Kollektion befindet sich ein Nest, das aus 
“den Fruchthalmen von Capsella bursa-pastoris verfertigt wurde. Die 
“Hier sind hier immer auf grünem Grund mit dunkel-grünen Flecken 
. versehen. In meiner Sammlung : 2 Gelege mit 7, 6 mit 6, 3 mit 5 Eiern. — 
41. Lanius e. excubitor L. — Nur im Winter sieht man hie und da ein 
x; Exemplar. — 42. Lanius c. collurio- L. — Unser gemeinster Brutvogel, 
Er nistet sozusagen überall, wo er einen entsprechenden Busch findets 
Sogar i in den Hausgärten baut er sein Nest auf Obstbäume. Aber auch 
“im Hochwalde habe ich sein Nest öfters gefunden. Einmal traf ich 
| es auf einem Fichtenbaume. Es ist ein Charaktervogel von Pécsvárad ; 
m J. 1921. z. B. wusste ich in dieser Umgegend 48 bewohnte Nester. 
Bein Gelege besteht aus 5—6 Eiern. Nur selten kann man 7 Eier finden, 
“diese stammen aus der ersten Brut. In einem einzigen Falle fand ich 
8 Eier. Seine Eier fand ich am frühesten am V. 11., am spàtesten am 
VII 30. In meiner Kollektion : 2 Gelege mit 4, 16 ni 5, 18 mit 6, 3 mit 
7, und 1 mit 8 Eiern. In meinem Beobachtungsgebiete sind Eier über- 
¢ | wiegend rötlich oder bräunlicher geferbt. In viel geringerer Anzahl sind 

grau oder grünlich gefärbten. In meiner aus 40 Gelegen bestehenden 
Sammlung sind 15rétlich, 16 bräunlich, 5grau und 4 grünlich gefleckt. — 

43. Bombycilla g. garrulus L. — 1924. I. 6. erblickte ich einen in Püspök- 

‘szenterzsébet auf einem Zaune. Eine grössere Invasion fand statt im 

Winter 1922 in Pécsvárad, als ich am 1. Jänner 11, am 2. 11, am 6. Va, 
am 29. 20 und am 12. Feber 21 sah. — 44. Muscicapa s. striata PALL. — 

19 


fhe ee eee LA 
ta Pas; “ir Fr 


590 | EDUARD AGARDI 3 [Aquila 


Im Walde fand ich nur einmal ein Nest. Ausser dem Walde zwei- 


mal in Püspökszenterzsebet, je einmal in Berkesd, Pusztakisfalu 
und Pécsvárad. Im allgemeinen sieht man diesen Vogel selten in unserer 
Gegend. In meiner Sammlung 2 Gelege mit 5, 1 mit 4 Eiern. — 45. Mus- 
cicapa a. albicollis TEMM. — Nistet hier selten, nur einmal fand ich ein 
Nest in Apatvarasd. (1930 V. 4.) Dieses Gelege mit 6 Eiern ist in meiner 
Sammlung. — 46. Muscicapa p. parva BECHST. — Durchaus keine Vogel- 


art des östl. Mecsek. Vor langen Jahren war ein Nest im Péesvarader 


Walde zu finden. (1925 V. 21.) — 47. Phylloscopus c. collybita VIEILL. — 
Überall ist seine charakteristische Stimme zu vernehmen. In 2 Fällen 
fand ich das Nest auf einem Wachholderstrauch sehr niedrig, einmal 
auf einem Weissbuchenstrauch, bei einer anderer Gelegenheit zwischen 
zwei Fichtenzweigen über einem Graben und einmal sogar auf die Erde 
gebaut. In meiner Sammlung : 1 Gelege mit 6, 2 mit 5 Eiern. — 48. 
Phylloscopus trochilus fitis BECHST. — Selten hört man seineTeigen- 
artige traurige Stimme aus den Wäldern vom Pécsvárad, Erdösmecske 
und Püspöknädasd. Sein Nest zu finden ist mir bisher noch nicht gelun- 
gen, doch halte ich sein Brüten in dieser Gegend für gewiss. — 49. Phyllos- 
copus 8. sibilatrix BECHST. — Der häufigste Laubsänger in den hiesigen 
Wäldern. In meiner Kollektion befinden sich : 1 Gelege mit 5, 6 mit 6, 
2 mit 7 Eiern. — 50. Locustella n. naevia Bopp. — In unserer Gegend 
fand ich nur in einem Falle ein Nest (1925 VILI. 22.) in der Gemeinde 
Szellö in einer sumpfigen Wiese zwischen Schilfrohr ganz nahe zur Erde. 
Das Gelege bestand aus fünf Eiern. — 51. Acrocephalus a. arundinaceus 


L. — Nistet hier nur selten ; einmal nistete er in der Gemeinde Erdös- 


mecske in einer sumpfigen Wiese zwischen schütterem Schilfrohr, so 
dass das Nest schon von weitem sichtbar war. In meiner Sammlung : 
2 Gelege mit 5, 2 mit 4 Eiern. — 52. Acrocephalus palustris BECHST. — 
In meiner Kollektion 2 Gelege mit 5, 3 mit 4 Eiern. — 53. Hippolais è. 
icterina VIEILL. — Selten. Ein Nest fand ich nicht. — 54. Sylvia n. nisoria 


BECHST. — Regelmässig nistender, aber doch kein gewöhnlicher Vogel. 


Das Nest ist in Gebüschen zu finden. In meiner Sammlung 4 Gelege 


mit 5, Eiern. — 55. Sylvia a. atricapilla L. — Ein häufiger Vogel. Das 


Nest ist hauptsächlich im Walde zu finden, aber auch ausser diesem. 


In meiner Kollektion 1 Gelege mit 4, 9 mit 5 und 1 mit 6 Eiern. —« 
56. Sylvia c. communis LATH. — Die gewöhnlichste Grasmücke. Das 
Nest besonders im Walde, an buschigem Wegrande. Ich fand das ; 
Nest auf Halmen in der Weizensaat. (Kékesd, 1925 VII. II.) Die Eier . 


der  Dorngrassmücke weisen auch hier grosse Mannigfaltigkeit auf. 


; 


Die meisten sind grau, grünlich in der Farbe, auf lichtem Grund dunkle 


Tüpfel. Hie und da gibt es auch rötliche Variationen. Ich besitze zwei 
solche rötliche Gelege : 2 mit 4 und 8 mit 5 Eiern. — 57. Sylvia c. curruca. 


1989/42] DIE VÖGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES oi 
È L. — Hier ein seltener Vogel. In meiner Kollektion 2 Gelege mit je 5 
Eiern. — 58. Turdus pilaris L. — Im Winter fast jedes Jahr. — 59. 
Turdus v. viscivorus L. — Hier ein seltener Vogel. Hören kann man sie 
. hic und da im Walde, aber ihr Nest fand ich nur in zwei Fallen: in 
È Apätvarasd, 1927 IV. 3 mit 4 Eiern, im zweiten Falle in Pécsvárad 
1927 IV. 17. mit 4 Eiern. — 60. Turdus ericetorum philomelos BREHM.— 
. Gewohnlicher Brutvogel in meiner Sammlung: 7 Gelege mit je 5 Eiern, 
| unter welchen das eine fast einfarbig, ohne Tüpfeln ist. — Turdus tor- 
| quatus alpestris BREHM. — Zwischen 1914—17 sah ich sie einmal im 
. Hofe zu Berkesd, 1931 am 9. April schoss man eine in Öbänya ab, welche 
. ausgestopft in meiner Sammlung ist. — 62. Turdus m. merula L. — 
| Uberall gewöhnlich, auch im Winter nicht selten zu sehen. In meiner 
Kollektion habe ich 1 Gelege mit 4, und 5 mit 5 Eiern. — 63. Monticola 
dì . saxatilis L. — Vom hiesigen Nisten weiss ich sehr wenig. In Pécsvárad 
i: fand ich drei Nester : 1909 VI. 1. in einem Steinbruch, 1919 IV. 26. in 
. einer Steinwand ; einmal in einer Festungswand. Einmal konnte ich in 
. Erdősmecske während der Brutzeit eine beobachten. In meiner Sammlung 
sind zwei Gelege mit je 5 Eiern. — 64. Oenanthe oe. oenanthe L. — Auf den 
à Weiden in Erdösmecske, Apatvarasd und Loväszheteny baut er sein Nest, 
. wo er besonders die Ufer der Wege benützt. In meiner Kollektion: 1 Gelege 
mit 6 und 4 mit 5 Eiern.— 65. Saxicola r. rubetra L.— Viele nisten auf den 
. Wiesen. Das Gelege besteht gewöhnlich aus 6 Eiern. Ich habe in Pécs- 
. várad 1931 VI. 4. ein Gelege mit 7 Eiern gefunden und wiederum 
_ ein Gelege mit 7 Eiern in Kätoly 1940 VI. 17. In einem Falle fand ich in 
Es Erdösmecske ein Gelege mit 8 Eiern 1933 VI. 20. In meiner Kollektion 
1 Gelege mit 5 und 5 mit 6 Eiern. — 66. Saxicola torquata rubicola L. — 
=  Verhältnismässig seltener Vogel. Das Nest fand ich einmal in Loväsz- 
vi hetény 1939 IV. 23. mit 6 Eiern, welche ich mitnahm ; am 29-ten 
ug desselben Monates fand ich noch ein Ei in demselben Neste. In meiner 
= ein sca mit 7, 1 mit 5 und 1 mit 4 Hiern. — 67. Phoeni- 


a mit 6 en (1910 V. 8.) a zweitemal ebendaselbst, 
aber im Obstgarten neben dem Kastanienwalde auf einem Zwetschken- 


4 ¢ a FR res gibraltariensis GM. — Sicheres Nisten weiss 
ich nur aus Pécsvárad. In einem Hausdache war das Nest, 
2 a felches ich — leider — nicht gesehen habe. Aber die Jungen 
sah ich ausfliegen im Jahre 1940 ebenda. — 69. Luscinia m. megarhyncha 
. BREHM. — Überall zu finden, besonders in den Gebiischen am Waldes- 
È rande din meiner Kollektion habe ich 4 Gelege mit je 5 Eiern. — 70. 
Erithacus r. rubecula L. — Regelmässiger Brutvogel. In manchen 


19* 


292 EDUARD AGARDI gun {Aquila 


Jahren fand ich 10—15 Nester ohne besonderes Suchen. In unserer 
Gegend besucht der Kuckuck gerade das Nest dieses bescheidenen 
Sängers. Das Gelege hat gewöhnlich 6 Eier. In meiner Kollektion 
besitze ich 4 Gelege mit 5, 5 mit 6, 3 mit 7 und I mit 8 Eiern, — 71. 
Troglodytes t. troglodytes L. — Nicht häufig. Das .Nest fand ich immer — 
im Hochwalde. Das Dickicht des Waldes sucht er mit Vorliebe auf um | 
dort verborgen zu nisten. Bosenders in Gräben, am Bache entlang 
findet man sein Nest. Ich traf sein Nest zwischen Balken und Holz- . 
haufen, in der Wand der Hütte des Kohlenbrenners. Er liebt besonders 
die mit Wurzeln gefällten Bäume, wo er sein Nest in das Wurzelgeflecht 
hinein baut. Er macht zwei Bruten. Das erste Gelege besteht . gewöhn- — 
lich aus 6—7 Eiern, die zweite Brut hat nur 6 Eier ; einmal fand ich 
sein Nest mit 8 Jungen (Pécsvárad, 1927. V. 24.). In Baja richtete er 
sich ein Nest im Neste der Rauchschwalbe ein, die ihr Nest im Stalle 
des Waldhüters an der Donau hatte. In meiner Sammlung habe ich 
2 Gelege mit 7 und 5 mit 6 Eiern. — 72. Hirundo r. rustica L. — Von 
dieser Art. gibt es hier weniger, als von der Mehlschwalbe. Einen interes- 
santen Nestbau hatte ich in Pécsvárad gesehen : übereinander waren 
7 Nester und eines noch seitwärts. In meiner Kollektion ; 1 Gelege mit 4° 
und zwei mit 5 Eiern. — 73. Delichon u. urbica L. In ausserordentlicher 
Anzahl zu finden. Einzelne Gegenden sind ihr besonders beliebt und 4 
brütet sie dort massenhaft. Im Dorfe Pusztakisfalu sind an einem einzi- _ 
gen Wohnhause nicht weniger als 33 Nester angebracht. In Kisujbanya È 
am Fusse des Zengő fand ich 1933 am Wirtshausgebäude eine unzählbare = 
Menge der Mehlschwalben-Nester. Am vorderen Teile des Hauses unter 
dem Schirmdach waren 126, unter dem hinteren Vordach 198 Nester 
zu zählen. In meiner Sammlung 1 Gelege mit 4 und eines mit 5 Eiern 
— 74. Apus a. apus L. — In dieser Gegend nistet der Segler nur in | 
Pécsvárad, jährlich in etwa 5 —10 Paaren. In meiner Sammlung: 1 Gelege — 
mit 4 und 2 mit 3 Eiern. — 75. Caprimulgus europaeus meridionalis ő 
HART. — Nicht häufig. Das Nest traf ich in Pécsvárad, Erdősmecske. 
und Zengövärkony an. Eier fand ich am frühesten 1927 V. 26. bei Ze X 
varkony und 1940 VII. 9. in Erdösmecske. Ich besitze 9 Gelege mit je 
2 Eiern. — 76. Merops apiaster L. — Etwa 4—5 Paare nisten in Loved 
hetény an Strassen Steilwänden. Auch in Lehmwänden fand ich sein Nest in to, 
Loväszheteny und Somberek. In der Gemeinde Badr hatten 4—5 Paare 
ihr Nest in der Lehmwand ganz in der Nähe des Dorfes. Die Nester 
waren so nahe zum Boden, dass die Kinder sie erreichen konnten. 1940. 


eT aS nd 


Bilis as af RER eS ee UNE CPR ved Bn ey oe Rae eee Ce nn 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 293 


. fand ich das Nest. In zwei Fällen befand sich der Nistplatz in einem hohlen 
Holzklotze ganz nahe an der Erde. In meiner Sammlung: 1 Gelege mit 5, 
3 mit 6, 1 mit 7, und 2 mit 8 Eiern. — 78. Coracias g. garrulus L. — Ist in 
unserer Gegend nicht Brutvogel. — 79. Picus v. viridis L. Neste wusste ich 
nur in 2 Fallen: in Kékesd in einem Weidenbaume, und in Zengövär- 

“kony in einem Kastanienbaume 4 M. hoch vom Boden mit 7 Eiern, 
welche in meine Kollektion gelangten. — 80. Dryobates maior pinetorum 

. BreHM. — Unsere häufigste Spechtart, doch darf man dieselbe nicht als 

. häufig bezeichnen. In meiner Kollektion befinden sich folgendeGelege : 

» 5 mit 5, 2 mit 6 und 1 mit 7 Eiern. — 81. Dryobates minor hortorum BREHM. 
Selten. Zweimal fand ich das Nest: 1925 V. 7. in Apätvarasd in einer 
-Rotbuche 6 M. hoch von der Erde mit 5 Jungen, zum zweitenmal eben- 

. falls in Apätvarasd 1931 V. 3. am Waldesrande in einer Weissbuche, 4 M. 

. hoch mit 5 Eiern welche sich in meiner Sammlungbefinden. — 82. Dryo- 

bates m. medius L. Das Nest fand ich im Erdösmecsker und Apatvaras- 

der Walde. In meinem Besitz : 1 Gelege mit 5, und 3 Gelege mit 6 Eiern. 

. — 83. Dryocopus m. martius L. — Seltener Brutvogel. Einmal nistete er 
im Püspöknädasder Walde. Zum zweitenmal fand ich sein Nest im Fekeder 

Walde 1936 IV. 18. in einer Eiche 8 M. hoch mit 4 stark angebrüteten 

- Eiern. Ich sah und hörte einen Schwarzspecht im Erdösmecsker und Pécs- 
varader Wald-gebiete. — 84. Jynx t. torquilla L. — Überall zu finden 

“in geringer Zahl. In meinen künstlichen Nisthöhlen brütete er wiederholt. 

i In meiner Kollektion : 2 Gelege mit 8 und 1 mit 9 Eiern. 

x 85. Cuculus c. canorus L. — In unserer Umgebung ruft der Kukuk 

fast ausschliesslich nur aus dem Walde, im Gegensatze zu anderen 

Gegenden, wo der in Rohrwäldern nistende Drosselrohrsänger auf 

‘ihn eine starke Anziehungskraft ausübt. Im östlichen Mecsek-Gebirge 

ist es anders. Hier usurpiert er das Nest des Rotkehlchens, und fast 

könnte ich behaupten, dass er ausschliesslich diesem Vogel seine Eier 

zura Ausbrüten unterschiebt. Kuckucksjunge fand ich in 5 Fällen im 

. Rotkehlchennest. In meiner Kollektion befinden sich 34 Kuckuckseier 
aus Rotkehlchennestern mit folgenden Gelegen : 


1 Cuculus +6 Erithacus rubecula 4-mal: 4 

| 1 2 +5 i x 11-mal : 11 
b 1 ? +4 3. 93 l-mal: 1 
1 » LOUER È Mal: 1:92 
® 1 ER dio ri 4 3-mal.::3 
} 1 4, +1 i Ri 3-mal: 3 

1 +3 +0 Paste si 4-mal: 4 

2 is > ic rez ES a 2-mal: 4 

2 8 +1 k of b-mal : 2 


3 


& 


Ot meee EDUARD AGARDI [Aquila 


Das erste Kuckucksei fand ich 1909 in Pécsvárad im Neste des rot- 
rückigen Würgers, welches auf einem Zwetschkenbaume angebracht j 
war. Das einfarbige, grünlichblaue, den Eiern des Steinschmätzers | 
ähnliche, aber etwas grössere und dünklere Ei lag allein im Neste. Eben- 
daselbst gelang es mir 1936. V. 21. auf einer Ulmenstaude-am Weges- — 
rande ein Kuckucksei zu finden im Neste des rotrückigen Würgers mit 7 
seinen 5 Eiern. Die Eier waren der Farbe, der Form und.den Flecken « 
nach sehr ähnlich. In meiner Kollektion besitze ich ausser diesem Gelege 4 
noch zwei andere. Einmal fand ich in Apatvarasd ein Kuckucksei 1933 « 
V. 21. im Neste des Waldlaubsängers. Das Nest war verlassen, « 
die Eier kalt und nass. Zwischen den Eiern des Kuckucks und 
des Waldlaubsängers ist ein grosser Unterschied, was Farbe, Flecken, « 
Form und Grösse betrifft. Das Kuckucksei hat auf lichtgrünem Grunde « 
wenige dunkel-grünliche Flecken. Der Grösse nach betrachtet, ist das 
Kuckucksei doppelt so gross, als seine „Stiefbrüder“. In meiner Sammlung -. . 
bewahre ich dieses Gelege als Prachtstück. Aus dem Neste der Garten- — 
grasmücke sammelte ich auch 4 Eier mit 1 Kuckucksei. Die anderen 
Gelege mit Kuckuckseiern stammen nicht aus dem Mecsek. (Sylvia borin « 
144, Acrocephalus arundinaceus, 1+4, 143, 2+3, 3+3, A. palustris, | 
1+3, A. scirpaceus, 1+3). > 
86. Asio o. otus L. — Nester wusste ich im verlassenen Elster- — 
neste, im Neste der Nebelkrähe und der Sperbers. In einer weiten 
Baumhöhle im Waldesinneren 1925 V. 4. liess ich bei Pécsvárad 
Sperbereier ausheben und fand dann in demselben Neste 4 Wald- 
ohreuleneier am V. 21. In meiner Sammlung: 1 Gelege mit 5 und 1 mit 
7 Eiern. — 87. Asio f. flammeus PONT. — Nur im Winter zu sehen. — + 
88. Athene n. noctua Scop. — Hie und da hört man seine Stimme im 
frühen Lenz, aber viele gibt es nicht. Von seinem Nisten habe ich in 
3 Fällen mich überzeugt : Pécsvárad, 1909 IV. 23. (4), 1928 V. 5. (7), 
Loväszheteny, 1939 V. 4. (5). Die Eier waren immer in einer Baumhöhle. 8 
89. Strix a. aluco L. — Nicht häufig, troztdem konnte ich öfters sein 
Nisten beobachten. Ein Paar brütet regelmässig im Erdősmecsker È 
Walde in der weiten Baumhöhle einer Zerreiche. Der Eingang des Nestes N 
befindet sich 1 M. vom Boden, und das Nest, eigentlich die Eier auf | 
der Erde. In diesem Neste fand ich folgende Gelege : 1936 IV. 10. 3° a 
bebrütete Eier ; 1939 III. 12. 5 reine Eier, 1937 III. 15. 7 reine Eier. a 
Ein solch zahlreichem Gelege ist bisher unbekannt. Es befindet sich 
in meiner Kollektion. Ausserdem brütete er 1937 in Geresd in der 
verlassenen Kammer eines Arbeiters bei einem Steinbruche : in einer ‘ 
Ecke auf wenig Stroh waren die 3 Eier. Auf dem Boden des Erdősmecske to 
Bahnhof-Gebäudes nistete der Waldkauz in einem offenen Reisekoffer, _ 
Ich wusste sein Nest in Pécsvárad 1925 III. 22, im Walde auf einer 


Sa Lo s 
ue 
ir” 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 295 


Rotbuche 12:5 Meter hoch mit 4 Eiern. In demselben Jahre IV. 12. nahe 
zu dem erwähnten Neste traf ich ein neues Nest mit 3 reinen Eiern 
Es war dasselbe Nest auf einer Eiche 18 M. hoch, aus welchem ich 
im J. 1923 die Eier eines Hühnerhabichts ausgehoben hatte. 
Im Vasas fand man 3 Eier auf dem Brette eines Hochsitzes. 
Am frühesten fand ich die Eier III. 12, am spätesten IV. 12. 
In meiner Kollektion befinden sich: 2 Gelege mit 3,1 mit 5 und 
1 mit 7 Eiern. — 90. Tyto alba guttata BREHM. — Die seltenste unserer 
Eulen. Ein einzigesmal fand ich ihr Nest im Turm der Pécsvarader 
röm. kat. Kirche 1937 IV. 19. mit 6 frischen Eiern. Ausserdem habe 
ich Nachricht über ein Nisten in Püspöknädasd 1928 mit 5 Eiern. 

. 91. Falco t. tinnunculus L. — Ein— zwei Paare sind fast überall 
anzutreffen. In milden Wintern kann man stets einige sehen. Nest 
befindet sich gewöhnlich im Wiesengebiet auf Weidenbäumen, Espen; 
Akazienbäumen. Einmal fand ich das Nest auf einem Maulbeerbaume: 
und auf einem Felsen. Das Gelege besteht regelmässig aus 5—6 Eiern 
einmal fand ich 7 (Püspökszeterzsebet IV. 24. auf einem Akazienbaume). 
Reine Eier traf ich V. 8.—V. 25. an. In meiner Kollektion : 4 Gelege 
mit 5, 3 mit 6 Eiern. — 92. Aquila p. pomarina BREHM. Nur einmal 
entdeckte ich sein Nest im östl. Mecsek : in Pécsvárad im Rotbuchenwalde 
14 M. hoch. Im Neste waren zwei reine Eier ; das eine war viel kleiner 
als das andere, wie ich es auch später bei dieser Art antraf. — 93. Buteo 
b. buteo L. — Der häufigste unserer Raubvögel. Sein Nest ist oft zu 
finden. Immer gibt es einige, welche überwintern. In den von mir 
durchforschten Nestern fand ich folgendes : 1933 V. 3, 3 Eier, vom 
Neste in einer Spanne Entfernung ein halbes Eulenei ; 1933 V. 7.: 
4 Junge, Speisereste 1 Maus, 1 Hasenfuss ; 1934 V. 3.: bei den 4 Jungen 
6 Eidechsen, 1 Maulwurf, viele Mäuse, 1 Hühnerfuss ; 1936 IV. 22: 
bei den Jungen 1 Maus, 1 Maulwurf, 1 Eidechse, 1 Frosch. Im strengen 
Winter 1928/29 sah ich einen ein Fasanenhuhn verzehren. Im allge- 
meinen sind die Nester etwa 15—20 M. hoch von der Erde. Das nied- 
rigste befand sich in 7 M. Höhe. Das höchste befand sich in 25 M. 
Höhe Eier fand ich zwischen dem 10. und 20. April. Am frühesten 
1928 IV. 2.: 3 Eier schon stark bebrütet, im Véménder Walde ; am 
“spätesten : 1933 V. 3. 3 Eier in Erdösmecske. Die Zahl der Eier ist 3, 
manchmal 2, selten 4. In jedem Gelege sieht man ein kaum beflecktes 
Ei. Man findet hier schöne, lebhaft grossfleckige Eier. Mit bestimmten 
kleinen Flecken auf der ganzen Fläche sind hier wenige zu sehen. Es 
gibt blass verschwommen fleckige und gänzlich einfarbige Eier. In 
‚meiner Kollektion : 5 mit 2, 14 mit 3 und 4 mit 4 Eiern. — 94. Buteo 
1. lagopus BRUNN. Vom Herbst bis Frühling sichtbar im östl. Mecsek. 
_ 95. Circus c. cyaneus L. — Das erste ungarische Nisten konnte ich 


1 TIA] TE 412 
» È pd AE EMEA 
AO ie há! 


296 "EDUARD AGARDI or SEA qulta ‘| 


im J. 1922 V. 29. in Kátoly entdecken in einem Röhricht von 3—400 © 
Hektar. Zum zweitenmale traf ich ebendort 4 frische Eier 1925 VI. 9. 
Dieses Gelege, als einziger Beweis des Brütens der Kornweihe in 
Ungarn, befindet in meiner Kollektion. Die Dimensionen der Eier : 
48x 37.5, 49x 37, 48x 37, 48.5 x 39. Später wurde das Röhricht gerodet, 
das Wasser abgeleitet, damit, verlor die Kornweihe dieses Brutgebiet. 
— 96. Accipiter g. gentilis L. — In den Wäldern des östl. Mecseks überall. 
Das Nest ist besser gebaut, als das des Mäusebussards. Seine Nist- 
tungszeit fällt beinahe zusammen mit der Zeit des Mäusebussards, 
vielleich jedoch einige Tage später. Ich fand 1938 IV. 1.3 reine Eier. 
Dieselben sind regelmässig blass-blau, manchmal gänzlich weiss. Die 
Zahl ist 3—4. In meiner Sammlung : 2 Gelege mit 3 und 3 mit 4 Eiern. 
— 97. Accipiter n. nisiis L. — Selten sieht man sein Nest. Hauptsäch- 
lich kann man diesen Vogel im Winter sehen, wenn er die Dörfer und | 
Bauernhöfe aufsucht. In Erdösmecske kannte ich während meines 8- 
jährigen Aufenthaltes nur 3 Nester. Am häufigsten nistet er in den 
Wäldern bei Pécsvárad und Öbänya. In Pécsvárad wusste ich 6 Nester 
zwischen 1921—1925, von diesen 4 schon im J. 1921. Am frühesten fand 
ich Eier V. 13, 4 ungebrütete Eier, am spätesten aus dem nämlichen 
Neste, in demselben Jahre noch am VI. 3, 3 reine Eier. Es ist nicht 
ausgeschlossen, dass derjenige Sperber nachträglich diese 3 Eier, legte, 
dem ich die ersten Eier weggenommen hatte. In meiner Kollektion 
befinden sich : 2 Gelege mit 3, 7 mit 4 und 4 mit 5 Eiern. — 98. Milvus 
m. migrans Bopp. — Er ist kein Vogel des östl. Mecseks. Im Frühjahr 
sieht man sehr selten einen kreisen. Zwei Nester fand ich von ihm im 
Mecsek : Pécsvárad, 1928 IV. 16. am Fusse des Zengő, auf einer Rot- 
buche mit 2 Eiern, die in meine Kollektion gelangten, dann in Erdös- 
mecske, 1940 Ende April ebenfalls auf einer Rotbuche. — 99. Pernis 
a. apworus L. — Meines Wissens nistete er nur einmal im östl. - 
Mecsek : Pécsvárad, 1921 V. 29. Die zwei Eier befinden sich in meiner « 
Sammlung. — 100. Circaétus g. gallicus GM. — Ebenso selten wie der 
Wespenbussard. Seinen Horst fand ich in Pécsvárad am Fusse des | 
Zengő auf einem Fichtenbaume, 15 M. hoch; dieser Horst wurde 2 | 
Jahre hindurch bewohnt. 1924 IV. 27. waren die Eier schon etwas 
angebrütet. Die Maße der Eier: 77x58 mm. Zum zweitenmale 
sammelte ich aus diesem Horste 1926 V. 16 ein Ei,in welchem schon 
ein gut entwickelter Embrio zu finden war. Maße: 77x59 mm. 
101. Ciconia c. ciconia L.— Im östl. Mecsek nisten wenige. 
In den nahe liegenden Dörfern findet man überhaupt keine, in den ent- 
fernteren Ortschaften sieht man hie und da einen Horst. Dieselben 
sind auf Schornsteinen, Strohdächern, hohen Bäumen, und auch auf Stroh- 
schobern gebaut, In Piispékszenterzsébet und Erdös- 


1939/42] DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 297 


mecske brachte ich ein Wagenrad auf dem Schornsteine der Sommer- 
küche an und auf beiden Plätzen ist es mir gelungen ein Storchpaar 
zum Nestbauen zu locken. — 102. Anser a. albifrons Scop. — Im kalten 
Winter 1928/29 konnte man grosse Massen unter den auf Getreide- 
feldern weidenden Saatgänsen beobachten. 103. Anser f. fabalis LATH. 
. Die Saatgans lässt sich nur auf flachem Gebiete nieder: so in P é c 8- 
varad, Szellő, Kätoly, Mariakéménd. Im strengen Win- 
ter 1928/29 erschienen viele mit der vorigen Art.— 104. Anas p. platyr- 
hyncha L. Hier nur im Winter und Frühling zu sehen. Ihr Nest wusste 
ich in 3 Fallen in der Nähe von Pécsvárad. Zweimal auf einer 
. in der Wiese stehenden Kopfweide, einmal am Fusse eines Weiden- 
_baumes auf dem Boden, während auf der Weide oben eine Nebelkrähe 
. nistete. Im Neste der Ente 10 blutige Eier, im Neste der Nebelkrähe 
6 Eier, 1923 IV. 8.— 105. Nyrocan.nyroca L. In Mariakéménd 
hielten sich 1922 mehrere auf zusammen mit Stockenten. 
106. Columba oe. oenas L. Die meisten sind im Fekeder Walde 
. zu finden, wo einige Paare jährlich brüten auf verschiedenen Bäumen, 
. aber besonders auf der Rotbuche. Ihre Zahl wird von Jahr zu Jahr 
geringer, da die hohlen Bäume ins Schlaggebiet fallen. Seit meinem 
- Aufenthalt (1933) nistete 1940 das erste Paar im Erdösmecsker 
Walde. Am V. 18. in einer Höhe von 11 M. auf einer Rotbuche sam- 
. melte ich 2 blutige Eier. Ich kannte ihr Nest auch in Pécsvárad. 
Ende Winters und auch im Herbste kann man sie in Schaaren beobach- 
a ten, einige auch mitten im Winter. In meiner Kollektion: 4 Gelege mit 2 
. Kiern. — 107. Columba p. palumbus L. Ein rarer Vogel bei uns. Im Walde 
È und auch fern von diesem ist ihr Aufentehalt auf Ackerfeldern. Ich 
besitze 3 Gelege mit je 2 Eiern. — 108. Streptopelia t. turtur L. Überall 
. häufig. In meiner Sammlung 4 Gelege mit 2 Eiern. — 109. Vanellus 
. vanellus L. In geringer Zahl hie und da zu sehen, so in Pécsvárad 
x 2—3, in Berkesd 1-2, in Mariakéménd 1—2, in Püspökszenterzsebet 2, 
in Lovaszhetény 1-2, in Erd6smecske 2 Paare. Nur in Pécsvárad nis- 
à teten sie regelmässig. 1937 überwinterten sie in Pécsvárad (I. 15) und 
. in Szebény. Eier fand ich am frühesten 1919 III. 17: 3 in einem Neste, 
III. 20. hatten sie sich auf 4 vermehrt. Am spätesten 1935 VI. 1, 4 
| frischgelegte Eier. In meiner Kollektion: 3 Gelege mit 3 und 8 mit 4 
Eiern aus verschiedenen Gegenden. — 110. Tringa ochropus L. — Gar 
€ oft begegnete ich ihm, besonders im Jänner, April und November neben 
| seichten Bächen. — 111. Scolopax r. rusticola L. — Im Frühjahr beo- 
§ bachtete ich das Ziehen der ersten Waldschnepfe : 1933 III. 18, 1934 III. 
10, 1935 III. 22, 1936 II. 26, 1937 III. 4, 1938 III. 6, 1939 III. 10, 1940 
HI. 24. Der Hauptstrich : 1933 IV. 2, 1934 III. 20, 1935 III. 25, 1936 


D. 21, 1937 III, 12, und 26, 1938 III, 25, 1939 III, 25, 1940 III. 27 und 
# 


4 


298 EDUARD AGÁRDI . [Aquila 


IV. 10; 1937 wanderten die Zugschnepfen in grösster Zahl über unser 


Gebiet. Vom hiesigen Nisten wusste ich in 6 Fällen. In meiner Kollek- 


tion.: 1 Gelege mit 4 und 3 mit 3 Eiern. 

112. Rallus a. aquaticus L. — In Püspôkszenterzsébet brachte man 
mir zur Zeit der Heuernte ihre Eier aus Szellö. Rohrgebiete sind hier 
keine. Die Eier stammen aus dem Wiesengrunde, wo hie und da auch 


ein Schilfrohr steht. Vom Überwintern habe ich einen Beleg. In meiner _ 


Sammlung habe ich 1 Gelege mit 9, 1 mit 10, 1 mit 13 Eiern. 113. Crex 
crex L. — Überall vernimmt man seine Stimme auf Wiesen in den Mona- 


ten Mai— Juni. In meiner Sammlung habe ich 1 Gelege mit 8, 2 mit 9. 


und 1 mit 11 Eiern. — 114. Gallinula ch. chloropus L. — Einmal nistete 
es in der Gemeinde Somogy im Röhricht neben der Bahnstrecke, 1926 
VI. 13. Dieses Gelege mit 6 Eiern ist in meinem Besitz. — 115. Fulica 
a. atra L. Durchzügler. — 116. Perdix p. perdix L. — In der Nähe der 


Berge und Wälder sind wenige ; entferntere Dörfer sind reich an Reb- — 


hühnern. In meiner Kollektion 1 Gelege mit 12, 1 mit 14, 1 mit 18 und 
1 mit 23 Eiern. 117. Coturnix c. coturnix L. — Nur wenige. Ich kann 


nicht behaupten, dass von Jahr zu Jahr der Wachtelbestand unserer 


Gegend geringer würde, aber Tatsache ist es, dass schon lange Jahre 
her jetzt nicht mehr so viel zu sehen und zu hören sind, als in meiner 
Jugendzeit. Im J. 1913 konnte man in ein-zwei Stunden 3—4 St. schies- 
sen. Heute hört man sie immer seltener auf Wiesen, Luzerne und Klee- 
feldern. Am spätesten fand ich Ende Oktober eine Wachtel. Eine späte 


Brut beobachtete ich 1937 VIII. 26 in Erdösmecske: 1932 VIII. 7 schoss . 
ich in Szellő eine Wachtel, die ein entwickeltes Ei bei sich hatte mit © 


Schale, nur die Farbe ist noch nicht vollendet, indem es einfarbig 


grünlich-grau ist. In meiner Kollektion habe ich ausserdem 4 Gelege 


mit 10, 2 mit 11, 3 mit 12, 1 mit 13, 1 mit 14 und 1 mit 15 Eiern. 


Nur im Durchzuge beobachtete Arten. 


118. Alcedo atthis ispida L. — Nur ein einziges Exemplar ist mir 


bekannt, welches 1931 IX. 12 im Dorfe Kekesd gefangen wurde. — 
119. Falco s. subbuteo L. — Ein einziges sicheres Vorkommen. — 
Im Herbst 1930 wurde ein Exemplar in Erdösmecske geschossen. — — 
120. Falco columbarius aesalon TUNST. — Von seinem sicheren Erschei- 
nen habe ich eine Angabe. In der Gemeinde Püspökszenterzsebet schoss 
ich ein Exemplar 1924 I. 10. — 121 Falco v. vespertinus L. — In Szellő. 
einmal angetroffen im Herbst 1931. — 122. Aquila chr. chrysaétos L. — 
Im.Pecsvärader Walde fand man 1929 im Feber ein Exemplar im Schnee . 
leblos. — 123 Plegadis f. falcinellus L. — Im Dorfe Pécsvárad, auf der | 
Wiese sah ich das einzige Stück 1931 VII. 2. — 124. Ardea c. cinerea 
L. — Drei Stück sah ich in Pécsvárad 1920 VI, 17, 19 und in Märiake- ~ 


| 


bi NÉ 
- 
Er 
jé 
; 


1939/42] | DIE VOGELWELT DES ÖSTLICHEN MECSEK-GEBIRGES 299 


ménd 1922 IV. 24. — 125. Nycticorax n. nycticorax L. — In Szilágy ein 
Exemplar erlegt 1925 IV. 9. — 126. Ixobrychus m. minutus L. — Ein 
Exemplar wurde gefangen in Püspökszenterzsebet 1931 IX. 15. Der 
eine Fuss war gebrochen. Ausserdem fing man auch in Pécsvárad eines 
im September 1909. — 127. Botaurus st. stellaris L. — Ein Exemplar 
wurde auf der Wiese in Erdösmecske von einem Jäger verwundet. Ich 
beringte es und liess es fortziehen. 1937 IX. 10. — 128. Podiceps r. 
ruficollis PALL. — In Pécsvárad im Wasser schoss man einen 1925 IV. 9.— 
129. Porzana porzana L. — In Püspökszenterzsebet auf der Wiese fing 
man eines 1927 IX.13 Ausserdem hat man auch in Erdösmecske eines 
gefangen 1936 im Herbst. — 130. Numenius a. arquatus L. — Meine 
Beobachtungen : in Pécsvárad 1921 III. 28, Püspökszenterzsebet 1923 
XI. 2, Pécsvárad 1936 XI. 29, Erdösmecske 1936 III. 23 und 1938 XI 15, 
— 131 Capella g. gallinago L. — Meine Beobachtungen : Pécsvárad 
1920 II. 23 mehrere ; 1921 II. 20 9 Stick; in diesem Jahr III. 25 4 Stück, 


III. 28 5, IV. 3 6. In Mariakéménd : 1922 III. 10 9 Exemplare, III. 25 


4 Stück, III. 27 2 und IV. 1 20 Stück, IV. 14 ein Stück. Püspökszent- 
erzsébet : 1929 III. 13 zwei und in Apätvarasd 1933 X. 23 eines. Dieses 
letzte stieg neben einem Maisfelde auf; an solchem Orte fand ich die 
Sumpfschnepfe nicht mehr. 

Es ist keine Übertreibung, wenn ich über viele Arten die Worte 


. benützt habe: „nicht häufig“, „nur wenige zu sehen“, „selten“, usw. 


Mit Ausnahme einiger Arten sind die Vögel in sehr geringer Zahl in 
unserer Gegend zu finden. Ausgesprochen häufig kommen vor: der 


- Buchfink, die Singdrossel und Amsel, die Turteltaube und in einigen 


Wäldern das Rotkehlchen ; ausser dem Walde : der Haus- und Feld- 
sperling, die Goldammer, der rotrückige ‘ Würger, die Elster, die 
Nebelkrähe, die Kohlmeise und in einigen Orten die Grauammer 
Einige Arten wie der Schwarzspecht und der kleine Buntspecht, 
der graue und Halsbandfliegenschnäpper, die Dohle, die Schleiereule, 
der Steinrötel, die Nonnenmeise kommen nur ganz selten vor. Von 
den grösseren Raubvögeln : Brauner Milan, Schlangenadler, Wespen- 
bussard und Schreiadler fand ich ein-zweimal den Horst. Das Nest 
der Blaumeise fand ich im Freien noch niemals; in künstlichen Nist- 


. höhlen brütet sie. 


Diese auffallande Vogelarmut des östlichen Mecsekgebirges ist teil- 


weise der Wassernot zuzuschreiben ; teilweise, besonders was die Höhlen- 


brüter betrifft, der regelmässigen Waldpflege zu verdanken, da hohle 
Bäume ausgerodet werden. Trotzdem besitzen die ausgedehnten Wälder 


des Mecsek-Gebirges doch eine starke Anziehungskraft für gar viele Arten 


. der Vögel, unter denen einige als Rarität betrachtet werden müssen im 


ganzen Lande, 


300 TURCSEK FERENC | ‘Aquila 


Adatok Nyitra madarvilagahoz. 
Irta: TURCSEK FERENC. | + 


. Nyitra határában a Csallóköz-től északra elterülő siksäg 
a hegységek tölgyeseivel és bükköseivel találkozik. Madárvilágának 
összetételét ez a körülmény szabja meg. Az utóbbi 15 évben a fajok 
száma a Nyitra folyó szabályozása és igy a tavaszi és őszi áradások 
elmaradása, valamint a nedves rétek lecsapolása következtében 
megfogyatkozott. Egy-két kiragadott fajhoz óhajtok csak megjegyzést 
füzni: Pica p. pica L. Az utóbbi időben nagy számbeli fogyat- 
kozást mutatott. — Nucifraga c. caryocatactes L. Ősszel és télen 
fordul csak elő ritkán. — Pyrrhula p. pyrrhula L. (germanica BREHM) 
gyéren fészkel. — Loxiac. curvirostra L. — mint a fenyőszajkó. — A gébi- 
csek közül leggyakoribb fészkelő a Lanius c. collurio L. A lakosság szöri- 
szarkanak nevezi. Szambelileg következik Lanius e. excubitor L. Fesz- 
kelését leggyakrabban a viz menti berkek nyar- és szilfain, tekintélyes 
magasságban figyeltem meg. Népies neve vad szöriszarka. Lanius minor 
Gm. fészkelését csak egy esetben figyeltem meg. Lanius s. senator L.-t 
1932-ben ismertem fel Egerszegen. Azóta kisebb szünetekkel, 
minden évben láttam néhányat ugy Egerszegen, mint Nyitrán 
a szigeti parkban. Április végén május elején érkezik, nyár- és juhar- 
fákon 4—15 m. magasan fészkel. A fiatalok junius vége felé hagyják el 
a fészket. Távozása augusztus második és harmadik tizedébe esik. 
A parkban sétáló emberekkel szemben nem félénk. — Bombycilla g. gar- 
rulus L. Néhány darab minden télen előfordul. 1941-ben csak január 
24-ikén jelentkezett egy 17—20-as csapat. — Monticola saxatilis L. 
Vágujhely környékén fészkel. — Troglodytes t. troglodytes L. Az 
1939/40-es tél után számbelileg megfogyott. — Cinclus cinclus aquaticus 
BECHST. Ritka téli vendég. — Apus a. apus L. rendes fészkelő a vár- 
falakban. — Coracias g.garrulus L. A rétek odvas füzeiben és nyarfaiban | 
rendesen fészkel. Az apponyi várrom falában csókákkal és vörös 
vércsével vegyes telepen költ. 1940-ben 4 pár fészkelt itt. — Alcedo atthis | 
ispida L. Gyakori fészkelő faj volt, azonban az 1939/40-es tél óta nem | 
fészkel többé. A szigoru tél hatásán kivül az eltünéséhez hozzájárult | 
az a körülmény is, hogy az ujonnan szabályozott folyómeder partját M 


ae ee a és ec 


A nol a PI alt è N A < 
+ ee ee a oe ee ae 


kiköveztek. — Picus c. canus L. Rendes, de nem gyakori fészkelő. — | 
Dryocopus m. martius L. Ritka fészkelő. — Bubo b. bubo L. Régente | 
fészkelt Zsibricén és a ghymesi várat övező sziklákon. — Asio f. 


flammeus Pont, Apáti és Egerszeg között a folyó mellékága | 


% 


1939/42] ADATOK NYITRA MADARVILAGAHOZ 301 


menti lápos részeken évente láttam nyáron, igy valószinü a költése. — 
Aegolius f. funereus L. VESZELY . ISTVÁN helyi gyüjtésében van egy 
példány. — Tyto alba guttata BREHM. Elég ritkán fészkelő faj. Az 
1939/40-es tél nagy károkat okozott állományában. — Circus pygargus 
L. Szórványosan költ. — Pernis a. apivorus L. Mint az előző 


_ faj. — A gémek a folyó szabályozása után javarészt eltüntek. — 


Cygnus c. cygnus L. 1927. aug.-ban 8 darabból álló csapat hetekig 


— tartózkodott Bed határában, melyből 6-ot ki is lőttek. — Tringa t. 


totanus L. 1940 óta fészkel a vizes füves területeken, állománya gyara- 
podóban. — Otis t. tarda L. Az 1928/29. és 1939/40-es rendkivül 
szigoru teleken 1—1 kiéhezett, legyöngült példány szalmakazlakban 


. került kézre. — Tetrastes bonasia rupestris BREHM. Néhányat láttam 
a Zsibrice alatti erdőben. — Coturnix c. coturnix L. Elég 


. gyakori, rendszeresen fészkel. Liptóban, Szepesben az utóbbi években, 


lövési tilalom következtében, rendkivül elszaporodott, ámbár ezelőtt 
elég ritkán volt található. 1940. október 28-ikán még láttam fürjet. 
Beitráge zur Ornis von Nyitra. 
Von FRANZ TURCSEK. | 


Im Gebiete der Stadt Nyitra befindet sich die Grenzlinie zwischen 
der südlich sich erstreckenden Ebene des Csallököz und dem nörd- 
lichen Berglande mit seinen Eiehen- und Buchwaldungen. Dieses 


. Zusammentreffen zweier verschiedengestalteter Gebiete hat entscheidenden 


4 Einfluss auf die Ausgestaltung der Ornis. 


In den letzten 15 Jahren hat die Anzahl der Arten abgenommen 
und zwar infolge der Regulierung des Nyitraflusses und als Folge 
dessen das Ausbleiben des Frühjahr- und Herbst Hochwassers mitsamt 
der damit verbundenen Trockenlegung der bisherigen nassen Wiesen. 
Bei dieser Gelegenheit möchte ich nur zum Vorkommen " einiger 
besonders ausgewählten Arten einige Bemerkungen machen. 

.. Pica p. pica L. hat in den letzten Jahren sehr stark abgenommen. 
— Nucifraga c. caryocatactes L. Selten, nur im Herbste und Winter. — 


. Pyrrhula p. pyrrhula L. (germanica BREHM), spärlicher Brutvogel. — 
. Loxia I. loxia L. selten im Herbst und Winter. — Von den Wirger- 


arten ist die häufigste Art Lanius c. collurio L. Trivialname Szöriszarka. 
— Die nächsthäufigste Art ist Lanius e. excubitor L. Das Nest fand ich 
meistens auf Pappeln und Ulmen an Flussufern in beträchtlicher Höhe. 
Trivialname: Vad Szöriszarka. Das Nisten von Lanius minor GM. 
habe ich nur einmal beobachtet. Lanius s. senator L. konnte ich zum 
erstenmale im Jahre 1932 in Egerszeg erkennen. Seitdem erschien 


302 FRANZ TURCSEK [Aquila 


derselbe mit kleineren Pausen fast alljahrlich in Egerszeg und Nyitra 
in geringer Anzahl. Ankunft Ende April und Anfang Mai. Nistet auf 
Pappel- und Ahorn Báumen in 4—15 Meter Hohe. Die Jungen verlassen 


das Nest gegen Ende Juni. Wegzug Mitte August oder zweites Drittel 


dieses Monats. Zeigt den Passanten des Parkes gegenüber keine Furcht. 
— Bombycilla g. garrulus L. Einige fast jeden Winter. Im Jahre 1941 
zeigte sich nur am 24. Jänner ein Flug von etwa 17—20 St. — Mon- 
ticola saxatillis L. brütet in der Umgebung von Vagujhely. — T'roglo- 
dytes t. troglodytes L. hat nach dem strengen Winter 1939/40 sehr 


stark abgenommen. — Cinclus cinclus aquaticus BECHST. Seltener Win- 
tergast. — Apus a. apus L. Ständiger Brutvogel in dem Gemäuer 
der Burg. — Coracias g. garrulus L. Regelmässiger Brutvogel in 


den Höhlen der Weiden und Pappelbäumen der nassen Wiesen. — 
In den Gemäuern der Burgruiene Appony haben sie eine gemeinschaft- 
liche Brutkolonie mit den Dohlen und Turmfalken. Im Jahre 1940 
nisteten hier 4 Paare. — Alcedo atthis ispida L. war früher ein häufiger 


Brutvogel ; seit dem Winter 1939/40 brütet er aber hier nicht mehr; — 


möglicherweise ist sein Ausbleiben auch damit verbunden, dass die 
neuregulierten Flussufer nun mit Steinen ausgelegt sind. — 


Picus c. canus L. Regelmässiger, aber nicht häufiger Brutvogel. 


— Dryocopus m. martius L. Seltener Brutvogel. — Bubo b. bubo L. 
Horstete früher in Zsibrice und in den Felsen welche die Burg von 
Ghymes umgeben. Asio fl. flammeus Pont. Auf einem Moorgebiete 
zwischen Apäti und Egerszeg beobachtete ich diese Art Jahre hindurch 
im Sommer, so dass ich das Nisten derselben hier für wahrscheinlich 
halte. Aegolius f. funereus L. In einer hiesigen Vogelsammlung des 
STEPHAN VESZELY befindet sich ein Exemplar. — Tyto alba guttata 
BREHM ziemlich seltener Brutvogel. Der strenge Winter 1939/40 ver- 
ursachte im Bestande grossen Schaden. — Circus pygargus L. spär- 
licher Brutvogel. — Pernis a. apivorus L. spàrlicher Brutvogel. — 
Die Reiherarten sind nach der Flussregulierung zum grössten Teile ver- 
schwunden. — Cygnus c. cygnus L. Im August 1927 hielten sich 8 
Stück in der Gemeinde Bed wochenlang auf; von diesen wurden 6. St. 
erlegt. — Tringa t. totanus L. Brütet seit 1940 auf nassen grasigen 
Stellen, Bestand im Zunehmen. — Otis t. tarda L. In den strengen 
Wintern 1928/29 und 1939/40 wurde je ein durch Hunger abgeschwächtes 


Exemplar in Strohschobern angetroffen. — Tetrastes bonasia rupestris « 


BREHM einige beobachteteich in den Wäldern unterhalb Zsibrice. — 
Coturnix c. coturnia L. ziemlich häufiger regelmässiger Brutvogel. Hat 
sich in den Komitaten Liptö und Szepes wohi infolge des Abschuss- 


verbotes ausserordentlich vermehrt, wogegen diese Art dort früher . 


ziemlich selten war. Am 28. Okt. 1940 sah ich noch eine Wachtel. 


‘4 
s 


eh ET NO rat 


; a a eee oe sági =" ie et Pr 


a. 
PSE 


cn 


1939/42] ‘ A FEHÉR GÓLYA ELTERJEDÉSE KARPATALJAN 1933—34-BEN 308 


A fehér gólya elterjedése Kárpátalján 1933—34-ben. 
Irta HRABÁR SÁNDOR. 


Az 1933. és 1934. évben gólyanépszámlálást végeztem Kárpát- 
alján, melynek adatait az alábbiakban közlöm. 

A számlálást a csendőr-állomások végezték. Kérdőiveket kaptak, 
amelyeket lelkiismeretesen kitöltöttek. Ezeknek a kérdőiveknek az 
adatai szerint az alább részletezendő területen 1934-ben a lakott fészkek 


. száma 795 volt, az üresen maradtaké 58. A kirepitett fiókák száma 


1933-ban 1475 (ez a szám nem egészen pontos), 1934-ben egész pontosan 
1726 volt. 

A fészkelő terület első sorban a sík vidékre, kisebb részben áz elő- 
hegyek széles völgyeire szoritkozik. A legtöbb fészekkel biró falvak 
a folyók árterületeinek közelében fekszenek. A Latorca, Tisza, Borsa 


árterületei hatalmas kaszälökkal bőséges táplálkozási területeket 


nyujtanak. Érdekes dolog, hogy a hajdani Szernyemocsár környéki 
falvakban aránylag kevés fészkelő akad. Ez talán annak tulajdonitható, 
hogy a lecsapolt Szernyéből csak kevés kaszálót és legelőt hagytak, a 


legnagyobb része most már miveles alá fogott terület. 


A legtöbb gólyafészek Salánkon van — 59, utána következik Nagy- 
bereg és Bótrágy 42, Kisgejőc 36, Nagydobrony 33, Korláthelmec 27 
fészekkel. 

A fészkek túlnyomó nagy számban szalma- vagy nádtetőn épültek, 
a 795 közül 744. Némelyik házon különös előszeretettel települnek, 


így pl. Gáton 6 fészek volt egy tetőn. Deszka- vagy zsindelytetőn 12, 
. kéményen 11, oszlopon 2, padláson 1, várromon 1, fán pedig 24 fészek 


épült (nyárfán 9, körtefán 4, akácon 5, kőrisfán 2, diófán 1, tölgyfán 2, 


. kiszáradt fán 2). 


A szaporodási arányszám 1933-ban 737 lakott fészek alapján 20, 
1934-ben 2-3 volt. A fészekalj nagysága természetesen függ az esztendő 
táplálkozási körülményeitől. Csapadékban dúsabb évben nagyobbak a 
fészekaljak. A legnagyobb fészekalj 5 fiókát számlált, ilyen azonban 


. csak igen kevés akadt. 4-es fészekalj már több volt, az átlag 2—3 fióka. 


Most már következnek a statisztikai adatok járások szerint föl- 


. sorolva. 


a ee 7. 1 


304 HRABAR SANDOR + [Aquila 
a | Fiókák a à | Fiókák 
£ È száma § = szama 
„5| Anzahl x 8] Anzahl 
u der a der 
5 E Jungen 3 Ci „Jungen 
< £ | 1933 | 1934 < À 1933 | 1934 
Ungvári járás. Kajdanéd”. dio Gare 2 9 8 
Ungbaranya yee te. 40:12 8 POE 177 TARA i a 1 : 
Ungdardeyay c.g sake 2 6 4 i: PERMET E 1 35 x 
Csaszloe Hure TERRA 5| — 9 ne NE eam A ni 
% i alnik. Se 1|. 4 3 
Hosszumezor it. TERRA 1| — 2 
sel | si] Beregsziozi járás. 
Lakart a rs a 7 8 |..." DUCATO... LR E 1 OF ee 
Silo. u ae MENT ti Lf ay se Buesu”;, RO 2 3 4 
FATHOC: AMEN I week OI 1] — 21 Beregszász 412 Yen 1 2 4 
Ordatna LAS RIE 1 40.21 BA een 151 33| 43 
Essen PRO a TURI 12] 40] 35] Makkosjánosi ......... 6 7 10 
ARLON LUS Lu 3| 12] 124 Nagy peut.) ONE | 2 2 
ROMO RG Mie ER eat ee 3 4 61 .Nagybereg'.. sr 34507 42 821 100 
Konchazu i) cic su a 3 4 6] Beregujfalu ........... 11 18 30 
Retergen yu i aus 1 2 2 |- Alsöremete. 220/20 Sa 1 9 2 
Keréknye kzt ko tao 19 22 354 Vari Vo OR 15| 21 36 
AndtAsde SI 1 3 3 |; Geese 2 oS ae ‘À, ge DI 
Dubröka Kiss i 1 2 4) Halabor 16 eee 1 9 9 
Orlyaya ER 1 3 31 Asztöly sr he een eee 3 5 6 
Szerednye: ii RAILS 1 3 3t Badalló rio 13 23 16 
Horlyo ate Er pri 1| — — |.Csoma: ne 3 2 3 
Korläthelmee ........... 27 49:| - 58 4: Macsola:. 22 Sasse 3 5 5 
Oroszkomaréc .......... 4 6| 10] Nagybegäny .......... 18| 46] 45 
VAR ei... eis ud Pe 4 91° 104 Déda se PE eee 1 Dia 
Agtolelvioni ce tg x4 ana 25.17. 77]: 86] Homok™. Jar erg 1 1 2. 
Kisdobrony yo vei a 21] 48) - 621 Baläzsér (se ieu FN 3 7 6 
Nagydobreny: lic 33| 81! 84] Kisbégany ............ 2 5 6 . 
Zapszony sr MOSS 1 2 2 
Perecsenyi járás Kaszony. de San 1 4 32 
Beregsom*,.... Zee 9 12 21 
Mokra PRATERIE GTI 1 = a Haranglab i! Wye 5 9 10 : 
| Rafajna....... Son 4 5 8 
Munkácsi járás. Hetény ": 2 i), e 151. 28| 29% 
Pa ASE LE a 647] (124 CONRPARERS ri RE "2 
Beregujfalu .......... 2 2 6 Re TE poll Sie ER | 
chto Sa Böträgy ssi. nn 0 42| 95| 89 
Makärtalva: ioc on 3 4 5 ed, | 
Romasevie.....22...223% 1| — 2 mA De A à (Ser - > 8 k 
NA Lev ep nul 2 9 3 Keresztúr, 4 az sz en 61.711}: 10 
Peat on Osété. ce E 6| 14] 1638 
AZOTA ere PIA HOGAN Rn 1 2410 er d 
Deven | 19] 40! a5] Nagyszóltóst Járás. | 
Bárdháza só Nun eh ee 1 3 21 Alsögereben ........... 2] — 2 
Forn08;.. ra Kar teen rk ] 31 "9 l:Alsôsérad 1,7, ae Li — 2 
Alsékerepec ......,..... 1 3! 24 Szöllösvegardö ......., +2 6 6 
Baskhazd,. RIA 71.14). 16 Zerieso riv ee 10] 21} 19 
Caongor \i ie ions OMe ote 5 6}. 10): Nagykomjat dear eae 2 3 3 
Szemye mo a's it Ste ate tala te 61 15} :121!-Nagyräkoc ,.. iure. " 1] — 39 
Mezöterebes ............ 12| 27| .291.Nagypalägy . 000 211. 381 364 
Gorond Vee 4 6 81 Fertôsalmäs .........., 201 44| 38, 
Lzauyéter, sv RAIN. 5 94.101 Dada EE a VA 1l 21 — 3 


A FEHÉR GÓLYA ELTERJEDESE KÁRPÁTALJÁN 1938—34-BEN 305 


Fidkak 


a 2] Fiökäk a È 
£ $ száma £ È száma 
à - Anzahl “| Anzahl 
Ce der È ir der 
£ 5 2 Jungen 2 4 J ER 
3 < 2 1933 | 1934 « 2 1933 | 1934 
= | | 
3 e... 1 2|.— | Feketepatak .......... 7 18 18 
Ss 3. 2 .2....0... 1 Peer iE 21 0 ales. ia ZA 43 7258 
Mu Mabytalva :........... 4 9 8 
me KarécsOny ............ 2 5 4 
i Dale Bei 32 Peeves teres 
| TELEMANN 8 9 n POT ze RS AL EE e 3 6 7 
SIMA’. i. ....... 1 ‘2 224 ae ria l 3 ] 
Nevetlenfalu .......... ARR PR DR Bones en... 0... 1| — 2 
a... 1... ee 3 6 3 
1 i eS zető ei 2 4 3 ate 
Mee Wedorfalva ............ | oe an trés. 
0 EE ..... 1 2 SN TI Sar Suis RER 1 4 3 
MEGEGESOTÁNY ............ 1.20 7 
D iralyhäza - ........... LI — 2 > 
ae il- 2! ‘3 FN dares 
meaxodenyhaza .......... 1 3 en une 1 2 2 
Meeteketeardo .:......... 2 4 Pe Perea ya iii cu 1 5 4 
nn 3197| ILE Kriesfalu. !............ 1 3 1 
Mee mzollosegres ........... I re CHamalo inci. II — 2 
da | 


5 Die Verbreitung des Weissen Storches (Ciconia 
. c. ciconia L.) im nordungarischen Karpathen- 
È . — vorland in den Jahren 1933-34. 


ari VON ALEXANDER HRABAR. 


In den Jahren 1933 und 1934 führte ich im nordungarischen Kar- 
. pathenvorland eine Storchzählung durch, deren Ergebnisse im Folgenden 
bekanntgegeben werden. 
Die Zählung lag in den Händen der Gendarmerieposten. Sie erhielten 
. Fragebogen, welche gewissenhaft ausgefüllt wurden. Auf Grund der 
“eingelaufenen Daten gab es 1934 in dem an anderer Stelle genauer um- 
. schriebenen Gebiet 795 bewohnte Nester, während 58 Nester leer blieben. 
. Die Zahl der ausgeflogenen Jungen betrug im Jahre 1933 (nicht ganz 
genau) 1475, im Jahre 1934 ganz genau 1726 Stück. 
ws Das Brutgebiet beschränkt sich in erster Linie auf das Flachland, 
und erstreckt sich zu einem geringen Teile auf die breitern Táler der 
| 0000 Die Dörfer mit der grössten Nesterzahl liegen in der Nähe 
% der Überschwemmungsgebiete von Flüssen. Die Überschwemmungs- 
| Bebiete der Latorca, Tisza, Borsa mint ihren ausgedehnten Wiesen- 
n 20 


306 ; ALEXANDER HRABÁR : [Aquila — 


gründen bieten reiche Nahrungsquellen. Interessant ist, dass in den 
Ortschaften um das ehemalige Szernye-Moor verhältnismässig wenig 
Brutplätze zu finden sind. Das mag wohl daran liegen, dass der grösste 


Teil des durch die Ableitung des Szernye-Moors freigewordenen nutz- 


baren Bodens heute schon Ackerland ist, während nur geringe Wiesen . 


und Weideflächen gelassen wurden. 


Die meisten Storchnester (59 an der Zahl) finden wir in Ben, dann — 


folgen Nagybereg und Böträgy mit 42, Kisgejöc mit 36, Nagydobrony 


mit 33, Korlathelmec mit 27 Horsten. 


Die überwiegende Zahl dieser Horste ist auf Stroh- oder Rohr- 


dächern gebaut, u. zw. 744 von 795. Auf manchen Häusern siedeln 


sich die Störche mit besonderer Vorliebe an. So standen z. B. in Gat © 
auf einem einzigen Dach 6 Nester. Auf Bretter- und Schindeldächern | 


standen 12, auf Rauchfängen 11, Säulen 2, Aufböden 1, Burgruinen 1, 


Bäumen 24 Nester (Pappeln 9, Birnbäumen 4, Akazien 5, Eschen 1, 


Eichen 2, abgestorbenen Bäumen 2). 


Der Vermehrungskoeffizient betrug 1933 auf Grund von 737 beleg- 
ten Nestern 2.0, im Jahre 1934 dagegen 2.3. Die Grösse des Geleges hängt 
selbstverständlich von der Ernährungsverhältnissen in den einzelnen 
Jahren ab. In niederschlagsreicheren Jahren sind die Gelege stärker. 
Das stärkste Gelege enthielt 5 Junge, solche gab es aber nur in sehr 
geringer Zahl. 4-er Gelege waren schon häufiger, der Durschnitt | 


2—3 Junge. 
Die statistischen Daten dieser Storchzählung befinden sich im 
ungarischen Texte p. 304. | 


ee 


+ 
% 
«a 
‘os 
x 
> 
= 
Fr 
4 
új 


§ 


a 


a a Fi nue ih 


. A RÉTIHÉJÁK KÁRPÁTALJÁN 307 


A rétihéják Kárpátalján. 


Irta : HRABÁR SÁNDOR 


4 Tavasztöl őszig a barna. hamvas és fakó retiheja tartózkodik 
. nálunk. Ősszel ezek elvonulnak — legkorábban a bamvas, már augusztus 


_ A barna rétihéja a nádasokat kedveli. Mindenütt fészkel folyóink 
. morotváiban, náddal borított árterületein. Számuk nem nagy, mert 


+ A hamvas rétihéja elterjedési köre sokkal szélesebb. Sik földjeinken 
. mindenütt megtaláljuk, ahol nedvesebb rétek vannak. Feszkere 


Ez a rétihéja későn érkezik hozzánk. Május eleje előtt "sohase 
láttam. Fészkelés után a kirepült fiatalokkal együtt hamarosan elköl- 
. tözik tőlünk. A buhura hevesen támad, de minthogy a vadászatra 
. nem káros és a mezőgazdaságra inkább hasznos, azért a vadászok 
3 figyelmébe ajánlom ezt a karcsú filigrán testalkotäsu, hosszufarku s 


| tőleg ne bántsák. 
A fakó rétihéja szintén fészkel nálunk, bár gyérebben. Fészkét 
ugyan nem találtam, de nyáron fészkelési időben többször észleltem 
pa ban is ABähonyban a Hosszuszög nevü réten június végén 
ss július elején minden nap láttam egy vadäszgatö himet. Később 
. megjelent a nőstény is. Július második felében láttam repitett fiata- 
| lokat. Az Ungvár mellett levő Feketepatak inkább mocsärszerü, nádas, 
| de főleg csádés medre körül augusztus második felében láttam nehány 


| kaptam egyszer gyönyörüen kiszinezett himet a költési időszakból. 
= = A kékes retiheja nálunk nem fészkel, csak telelni jön hozzánk. 
A legelső példányok október második felében jelentkeznek a gatyás 
. ölyvvel és kis sélyommal közel egy időben és márciusban távoznak. 
v ig erjaräsos esztendőkben tömegesen gyülekezik az egérjarta terüle- 
teken. Sokszor láttam, amint röpülő madárra vágott. 


20% 


308 HRABAR SANDOR 7 {Aquila 2 


Retihejaink gazdasági jelentőségét tekintve az a tapasztalatom, | 
hogy csak a barna rétihéja igazán káros, ellenben a többi három káros- . 


nak egyáltalában nem mondható s igy mint rétségeink igazi ékességei | 
védelemben részesitendôk. 


> 


M Sa A fakó CILE fészkelése Magyarországon még nine 4 


Nyári elöforduläsait ismertettem Kane 1931/34. p. 248.  SZERK. 


Die Weihen im nordungarischen 
Karpathenvorland. 


VON ALEXANDER HRABÄR. 


Rohr-, Wiesen- und Steppenweihe halten sich vom Frühjahr bis 
zum Herbst bei uns auf. Im Herbst ziehen sie fort — am frühesten die 
Wiesenweihe, bereits Ende August, — am spätesten die Rohrweihe, Ende 
September, Anfang Oktober. Gegen Ende Oktober kommt dann die $ 
Kornweihe an, die manchmal auch überwintert. | 

Die Rohrweihe liebt das Ried. Überall brütet sie in den Se i 
und den mit Rohr bewachsenen Überschwemmungsgebieten unserer | 
Flüsse. Ihre Zahl ist nicht gross, weil infolge der Entwässerungen unsere — 
Sumpfgebiete stark zusammengeschrumpft sind. 3 

Das Verbreitungsgebiet der Wiesenweihe ist bedeutend grösser. | 
Im Flachland ist sie überrall anzutreffen, wo es nasse Wiesen gibt. Das © 
Nest fand ich in der Umgebung von Nagyszöllös am Rande eines 
Entwässerungsgrabens, im hohen Grase. Auch bei Ungvär fand ich 3 
Nester. Im Bahony briitet sie jedes Jahr. 

Diese Weihe trifft bei uns spät ein. Vor Anfang Mai habe ich sie nie 
gesehen. Nach Beendigung des Brutgeschäftes verlässt sie uns mitsamt det P 
Jungen bald. Auf den Uhu stösst sie heftig. Nachdem die Wiesenweihe . 
jagdlich nicht schädlich und landwirtschaftlich eher nützlich ist, sollten 
die Jäger diesen zartgebauten, langschwänzigen und langflügeligen, 
und deshalb verhältnismässig gross aussehenden Vogel nicht verfolgen. | 

Die Steppenweihe brütet ebenfalls bei uns, allerdings spärlicher. — 
Ein Nest konnte ich zwar nicht finden, beobachtete sie aber im Sommer 
zur Brutzeit öfters, auch paarweise. In Bahony sah ich Ende Juni 
und Anfang Juli jeden Tag ein jagendes Männchen. Später erschien auch 
das Weibchen. In der zweiten Julihälfte beobachtete ich flügge Junge. 
Am versumpften, rohrbestandenen, aber hauptsächlich mit Riemengras 


è Be 
4 


by 
; 
\ 
; 


1939/42] DIE WEIHEN IM NORDUNGARISCHEN KARPATHENVORLAND 309 


bewachsenen Ufer des Feketepatak bei Ungvár sah ich vor einigen 
Jahren in der zweiten Hälfte des August soeben ausgeflogene Junge. 
Aus dem Sumpfgebiet von Szenna erhielt ich einmal, zur Brutzeit, 
ein herrlich ausgefärbtes Männchen. 

Die Kornweihe brütet bei uns nicht und hält sich nur im Winter hier 


auf. Die ersten Exemplare erscheinen in der zweiten Hälfte des Oktober, 


ungefähr zur gleichen Zeit wie der Rauhfussbussard und Merlin, und 
ziehen im März wieder fort. In Mäusejahren rotten sie sich in Massen 


auf den yon diesen Nagern befallenen Gebieten zusammen. Oft sah ich 


diese Weihe auf fliegende Vögel stossen. 

Bezüglich der landwirtschaftlichen Bedeutung unserer Weihen 
fasse ich meine Erfabrungen dahin zusammen, dass bloss die Rohrweihe 
ausgesprochen schädlich ist, während die anderen drei Arten als eine 
Zierde unserer Wiesengründe zu schützen wären. 


Bemerkung. Das Nisten der Steppenweihe in Ungarn ist noch nicht 


erwiesen, denn bis jetzt wurden weder Eier noch Nestjunge gefunden. 
. Uber ihr Sommervorkommen habe ich in der Aquila 1931/34 p. 251 


. berichtet. 


DER HERAUSGEBER. 


310 DR. WOYNAROVICH ELEK | - [Aquila 


Häborus madártani megfigyelések Ukrajnában > 
az 1941 évben. | 


. Irta: DR WOYNÁROVICH ELEK. 


Az 1941 évi ukrajnai hadjárat során alkalmam nyilott nehány 
madártáni megfigyelést végezni olyan területen, melynek madárvilágá- 
ról viszonylag keveset tudunk, sőt egyes példányokat sikerült el is ejte- 
nem — sajnálatos módon ezek azonban a későbbi menetek alkalmával 
elkallódtak. | | | 

Az elsô madärtani jelenség, ami megragadta a figyelmemet 1941 


julius 18—20-ika körül a Kamenec-Podolsk körüli óriási erd6ségekben 


közt a hollók (Corvus c. corax L.) nagy száma volt. A vidék Ukrajna 
legvadabb része, tagolt táj, a patakok meredek sziklafalak közt futnak. 
A hollók 6—7-es csoportokban mindenfelé repkedtek. A falvaknak 
madarai a csókák (Coloeus monedula soemmeringi FISCH.),a  szarkák 
(Pica p. pica L.) és a seregelyek (Sturnus vulgaris sophiae BIANCHI) 


voltak. Az utóbbi fajról különösen meg kell emlékeznem, mivel sok | 


ukrán paraszt háza végén mesterséges odu volt kifüggesztve részükre, 
és ezeket népesitették be. Igy volt ez Ukrajna többi részében is, főleg 
a Dnyepren tul. 


Augusztus elején (8—9-ike táján) a Bug partján Konstantinovka . 


mellett hemzseg a sok gyurgyalag ( Merops apiaster L.). Öregek és fiata- 
lok egyaránt nagy mozgásban vannak. | | 


Augusztus második felében Nikolajevtöl északra a Bug és az Ingul © 


közebe értünk. A vidék dombos, de erdőmentes, koránt sem olyan 
vizbő mint az előző terület. Kiaszott legelők jellemzik a tájat, melyeken 


a uch 


rengeteg a gyöngyös ürge (Citellus suslica GÜLD.), és ezért sok a ragadozó — 


is errefelé, főleg ölyvek ( Buteo sp.) és barna kányák ( Milvus m. migrans 
Bopp.), Elég sok réti fülesbagoly ( Asio f. flammeus PONT.) is repkedett 
:nappal is ezen a vidéken. Jellemző madár volt a fehér szárnytükréről 
jól felismerhető szibériai pacsirta (Melanocorypha leucoptera PALL.). 
Augusztus 25-ike körül a reznek (Otis tetrax orientalis KART.) vonult 
át nagy csapatokban. Mint érdekes hiányt emlitbetem, hogy végig az 


egész uton egyetlen foglyot sem láttam, és mindössze csak két nyulat, - 
ellenben a Kamenec-Podolsk körüli erdőségek vadságára jellemző volt, 


hogy juliusban farkast figyeltem meg. Még kiegészítésül megemlithetem 


Nikolajev vidékéről, hogy augusztus 20-ikán a Fekete-Tengerhez téve. 


i 
¥ 
3 
; 
§ 
: 
i 


4 x <<, 
‘ 
"è 


> 
1939/42] HÄBORUS MADÁRTANI MEGFIGYELÉSEK UKRAJNÁBAN AZ 1941 ÉVBEN 311 


kirándulást, a tenger felett néhány ezüst sirályt ( Larus argentatus ponticus 
STEGM.) láttam. 

Szeptemberben a Dnyepr mellé kerültünk. A tájat mély horhosok 
jellemzik, melyek tulnyomó részt derékszögben futnak a Dnyepr folyá- 
sára, és bennük igen buja a növényzet. Jellemző fajok ismét a holló 


| és a szarka lettek, továbbá a gyurgyalagot ismét láthattuk. Szeptember 
. közepén a kalangyákon ott üldögéltek a kék véresék (Falco v. 


vespertinus L.). 
Szeptember 25-ikén Dnyepropetrovszktól 30 km-re délre nagy füsti 


. fecske (Hirundo r. rustica L.) csapatok gyülekeztek. 


Október második felében a Charkov—Szevasztopoli kettősvágányu 
fővonal mellett fekvő Odohninanál állomásoztunk. A vidék erdőben sze- 


. gény. Rendkivül nagy volt az egerjäräs, és ennek ellenére még sincs 


ragadozó. Elég sok a szarka, kevés a dolmányos varju (Corvus corone 


corniz L.), egyik kisebb erdőben egy szajkót (Garrulus glandarius 
. severtzowi BOGD.) figyeltem meg. Október 18-ikán csapatosan ment a 


. bibic (Vanellus vanellus L.). Egyik patak mentén nádisármányra 


. (Emberiza schoeniclus ukrainae SAR.) vadásztam, ugyanitt felrebbent 
a billegetőcankó (Tringa hypoleucos L.) is. Végül október 25-ikén egy 


15—20-as csapat csonttollu madár ( Bombycilla g.garrulus L.) jelent meg. 
A tél beálltával az erdők kihaltak, bennük egeren kivül nem talál- 
tunk más állati életet. | 
Még Vinnicanal sikerült egyszer rom december elején. 
Ez alkalommal elejtettem egy fehérhátu fakopáncsot ( Dryobates I. leucotos 


. BECHST.), egy gatyás ölyvet ( Buteo I. lagopus BRUNN.) és egy süvöltőt 


(Pyrrhula p. pyrrhula L.), továbbá egy széncinegét (Parus m. maior 


. L.) láttam. A Bug vidékén különben igen gyakori madár a csóka 


(Coloeus monedula soemmeringi FiscH.), melyeken a fehér nyakalji örv 
még szabad szemmel is jól észrevehető. Különösen sokat láttam Berdi- 


| csev fellegvárában. 


Ornithologische Beobachtungen vom Kriegsschau- 


platze in der Ukraine im Jahre 1941. 
Von DR. ALEXIUS WOYNÄROVICH. 


Im Laufs des 1941-er Feldzuges in der Ukraine hatte ich 
. Gelegenheit einige ornithologische Beobachtungen zu machen in solchem 
. Gebieten, von deren Voglleben wir verhältnissmässig wenig wissen. 


à Es gelang mir auch einzelne Exemplare zu erlegen — diese sind aber 
3 bedauerlicherweise während den späteren Märschen in Verlust geraten, 


Fi 
f 
| ha 
4 
| Se 


4 
12% 


| oe 


312 DR. ALEXIUS WOYNÁROVICH - [Aquila 


Die erste ornithologische Erscheinung, welche meine Aufmerksam- 
keit erregte, war die grosse Zahl der Raben (Corvus c. corax L.) in den 
riesigen Waldungen um Kamenec-Podolsk in den Tagen zwischen . 
den 18—20 Juli des Jahres 1941. Die Gegend ist der wildeste Teil der 
Ukraine; die Flussläufe befinden sich zwischen steilen Felswänden. 
Die Raben flogen in Gruppen zu 6 bis 7 überall herum. Die Vögel 
der Dörfer waren die Halsbanddohlen (Coloeus monedula soem- 
meringi FISCH.) die Elster (Pica p. pica L.) und die Stare (Sturnus 
vulgaris sophiae BIANCHI). Die letztere Art muss ich besonders erwähnen, 
da am Hause beinahe eines jeden Bauers eine künstliche Nisthöhle 
für sie ausgehängt war und diese bevölkerten sie. Dies war der Fall 
auch in den übrigen Teilen der Ukraine, besonders jenseits des 
Drive pr. 

Anfang August (um den 8—9-ten) gab es am Ufer des B ug neben 
Konstantinovka Mengen des Bienenfressers (Merops apiaster | 
L.). Die Alten und die Jungen sind gleichsam in grosser Bewegung. 

In der zweiten Augusthälfte gelangten wir nördlich von Nik o- 
lajev in die Landschaft zwischen dem Bug und dem Ingul. Die 
Gegend ist hügelartig, aber ohne Waldungen, bei weitem nicht so wasser- — 
reich, wie die vorherige Gegend. Ausgedörrte Viehweiden charak- 
terisieren die Landschaft, in welcher das Ziesel (Citellus suslica GULD.) 
in grosser Anzahl vorkommt. Deshalb gibt es hier auch viele Raub- | 
vögel, besonders Bussarde ( Buteos sp.) und Schwarze Milane (Milvus m. 
migrans Bopp.). Auch Sumpfohreulen (Asio f. flammeus PONT.) sind | 
ziemlich häufig. Dieselben flogen auch am Tage in dieser Gegend umher. — 
Charakteristischer Vogel war die an ihrem weissen Flügelspiegel gut 
erkennbare Steppenlerche (Melanocorypha leucoptera PALL.). Um den « 
25. August zog die Zwergtrappe (Otis tetrax orientalis HART.) in grossen « 
Scharen. Als interessanten Mangel kann ich erwähnen, dass ich entlang M 
des ganzen Weges nicht ein einziges Rebhuhn sah und bloss zwei Hasen, È 
demgegenüber ist für den Wildbestand der Waldungen um Kamenec- È 
Podolsk bezeichnend, dass ich im Juli einen Wolf beobachtete. | 
Als Ergänzung kann ich aus der Nikolajever Gegend noch er- ‘ 
wähnen, dass ich am 20. August bei Gelegenheit eines Ausfluges zum 
Schwarzen Meere, über dem Meere einige Silbermöven (Larus argentatus | 
ponticus STEGM.) beobachtete. | 

Im September kamen wir neben den Dnyepr. Diese Gegend 
charakterisieren tiefe Schluchten, welche zum grössten Teile senkrecht 
zum Strombette laufen und eine sehr üppige Vegetation haben. Die. 
charakteristischen Arten sind wiederum der Rabe und die Elster, weiters 
sahen wir wieder den Bienenfresser. Mitte September sassen dort auf 
den Getreidemandeln die Rotfussfalken (Falco v, vespertinus L.). 


e 
x 


1939/42] ORNITHOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN VOM KRIEGSSCHAUPLATZE UKRAINE 313 


Am 25. September versammelten sich 20 km südlich von 
Dnyepropetrovsk grosse Flüge der Rauchschwalbe (Hirundo 
r. rustica L.). 

In der zweiten Septemberhälfte und im Oktober stationierten wir 
bei Odohnina neben der doppelgeleisigen Hauptlinie Charko v- 
Sevastopol. Die Gegend ist waldarm. Ausserordentlich gross war 
die Mäuseplage und trotzdem fehlten die Raubvögel. Ziemlich zahlreich 
sind die Elstern, weniger die Nebelkrähen (Corvus corone cornix L.), 


. in einem kleineren Walde beobachtete ich einen Eichelhäher (Garrulus 


glandarius severtzowi BoGD.). Am 18. Oktober zog der Kiebitz (Vanellus 
vanellus L.) schaarenweise. Entlang eines Baches machte ich Jagd auf 
eine Rohrammer (Emberiza schoeniclus ukrainae SAR.), daselbst flog 
auch der Flussuferläufer (Tringa hypoleucos L.) auf. Endlich erschien 
am 25. Oktober eine 15—20-er Gruppe des Seidenschwanzes (Bom- 
bycilla g. garrulus L.). 
Nach Eintritt des Winters starben die Wälder aus, ausser Mäusen. 
fanden wir kein anderes tierisches Leben vor. | 
Bei Vinnica gelang es mir noch einmal Anfang Dezember zu 
jagen. Bei dieser Gelegenheit erlegte ich einen Elsterspecht (Dryobates 1. 
leucotos BECHST.), einen Rauhfussbussard ( Buteo l. lagopus BRUNN.) 
und einen Gimpel (Pyrrhula p. pyrrhula L.), weiters sah ich eine Kohl- 
meise (Parus m. maior L.). In der Gegend von Bugrok ist übrigens 


. die Halsbanddohle (Coloeus monedula soemmeringi FISCH.) ein sehr 


häufiger Vogel. Der weisse Halsseitenstreifen ist auch mit unbewaffnetem 
Auge sehr gut erkennbar Besonders viele sah ich in der Zitadelle bei 
Berditschev. 


314 DR. VASVÁRI MIKLÓS | [Aquila 


Ornithofaunisztikai adatok Magyarországból. 


Irta : DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


A rövidcsőrü lúd a magyar orniszban. Az Anser fabalis brachyrhynchus 
BAILL. előfordulása Magyarországon mindeddig nem volt bebizonyítva. 


BARTHOS GYULA Nagykanizsa mellett 1940. I. 20-án lőtte azt a pel- 


dányt, amelyet gegeludnak vélve küldött be a M. kir. Madártani Inté- 
zetbe. A madár 9. juv. Méretei: hossza 705, szárnya 415, farka 143: 
lába 72, csőre 44 mm., súlya 2420 gr. (Ovariuma : 24x 6 mm, foll. max. , 
2 mm.) Tehát nagysága mint a nagy liliké (Anser albifrons ScoP.), 


csőre is közepes nagy lilikcsőr-nagyságú. A csőrgyűrű és láb színe, 


amint ezt friss állapotban megállapítottam, rózsaszínű volt. 

Minthogy ennek az alaknak költőterülete tőlünk északnyugatra 
esik, szokatlan jelenség faunánkban, ámde tekintetbe veendő, . hogy 
hazájából, ha ritkán is, de elkerült már más délkeleti országokba, így 
Német- és Olaszországba is. Ha a Ferenc Jözsef-földön is fészkelne 
(v. 6.: DEMENTIEV G.: ,,Alauda‘‘, 1936, p. 169—193), amit 
nem tartanak lehetetlennek, úgy még megokoltabb lenne nálunk való 
előfordulása. Bizonyító példány eddig nem lévén, ki kellett hagynunk 
a Magyarország Madarainak legújabb Névjegyzékéből (Aguila, 1935/38.), 
viszont az itt ismertetett példány alapján a jelen kötetben közölt 
Pótlásokba ezen példány alapján be kellett iktatni a magyar ornitho- 
fauna tagjai közé. 

Az indiai lúd újabb előfordulásai, Az Anser idee LATH. az Aqui) 


laban (1931/34. p. 296, 297) közölt első előfordulása óta még kétszer meg- 


került nálunk. A második példányt Fels6szentivanon (Fejér m.) 
a halastavon ejtette el STETTNER JÓZSEF 1935. aug. 3-án, amelyet ki- 
tömve NAGY LÁSZLÓ szíves volt vizsgálatra megküldeni. A harmadikat 
Állampusztán (Pest m.) 1937. V. 1-én ecsedi Csap6 FERENC lőtte, 
aki húsban küldte be a Madártani Intézetbe, ahol a példány preparálva 
van. A madár d, a következő méretekkel: hossza 750, szárnya 469, 
farka 165, lába 74, csőre 47 mm, súlya 2650 gr. (Érdekes, hogy a sárga 


csőr már a harmadik napon feltűnően pirosas volt.) Ezeken kívül NAGY . i 


LÁSZLÓ két példányt figyelt meg Särszentägotän 1939. 
augusztusában. 

Figyelemreméltó, hogy az eddigi előfordulási esetek többsége nyár 
végére esik. SCHAEFER E. szerint ugyanis augusztus hóban már röpké- 


| 1939/42] ORNITHOFAUNISZTIKAI ADATOK MAGYARORSZAGBOL 315 
pesek a megvedlett példányok. Különben még nem sikerült kielégítő 
magyarázatot találni az indiai lúd hazai szereplésére nézve. Hogy 
állatkerti szökevények lennének, erre nézve bizonyítékot szerezni, tuda- 
a kozódás dacára, nem tudtam. DR. LORENZ K. professzortól értesülve, 
hogy BENGT BERG délsvédorszägi birtokán szabadban tenyészik az 
| indiai lúd, tőle is kerdezösködtünk és megtudtuk, hogy az ő példányai 
. mind gyűrűzöttek és így a hazánkban elejtett madarak nem onnan 
. valók. Mindenesetre sürgősen szükséges lenne, hogy minden szabadon- 
járó állatkerti és egyéb , félig" fogvatartott madarat jelzőgyűrűvel 
lássanak el, hogy az európai faunisztikát mentesíthessük az efféle 
. bizonytalanságoktól. 
Üstökös réce nyári előfordulása. A varászlói halastavaknál (Somogy 
m.) járva 1941. VI. 10-én a Netta rufina PALL. kiszínezett nyári ruhás 
| gacsérjat láttam egy Anas. strepera L. § társaságában. Egyszer fel- 
. repültek a vízről, majd újra leszálltak. A tavakon természetesen már 
. javában a költési idő járta, Nyroca nyroca és Anas querquedula-csala- 
. dokat lehetett észlelni, részben nagyocska fiókákkal. 
| A nálunk több mint 100 évre visszamenőleg észlelt 21 előfordulást 
(v. 6. SCHENK J.: , Uj magyar Brehm‘, Madarak, III. 1929. p. 231.) 
számbavéve látható, hogy minden évszakban előkerült már, sőt nyáron 
# is kétszer. A legtöbb előfordulás a Dunántúlra esik, a mostanival együtt 
— összesen 11 (a Fertőn 8-szor, a Velencei tavon 2-szer), a Kis-Alföldön 
. 2-szer, a Felvidéken 1-szer, a Nagy-Alföldön 5-ször és Erdélyben 4-szer 
- fordult elő. Mint látható, a Dunántúlról több előfordulás ismeretes, 
. mint a Nagy-Alföldröl és Erdélyből együttvéve, amit valószínűleg rész- 
ben délnyugati irányú vonulással, illetve a Bodeni-tavon való állandó 
— kültéssel hozhatnánk kapcsolatba. SEB ; 
: Tavi canko adatok. Kiskőrös és Soltvadkert közt, a Nagy Büdös-tó 
partján 1935. VII. 27-én láttam a Tringa stagnatilis BECHST. 7 példányát 
. (ugyanakkor CSERBA LÁSZLÓ útitársam 11 db-ot látott volna). A mada- 
. rak a parttól kb. 1—2 m-el beljebb jártak a vízben, mint az ugyanott 
. levő Tringa t. totanus L. és Philomachus pugnax L., a hosszú láb, illetve 
a térden felül is csupasz rész hosszának jelentőségét kitűntetve. Felre- 
2A püléskor részben hangot is adtak. Másnap ismét láttunk 5—6 példányt. 
. Püspökladánytól északra a Hortobágy alsó végében 1940. V. 26.-án 
. költésre alkalmas területén találtam két ponton is 1—1 db-ot, egyikök 
. , kudió" dürgési szólamát hallatva keringett fölöttem. A következő napon 
. ismét láttam 3 db-ot (2+1), de más helyen, mint az előzőket; közülük 
a , kettős" példány , pár"-ként együtt repült körözve és kiabálva, míg a 
. harmadik időnként csatlakozott hozzájuk. Az itt észleltek alapján köl- 
| tésüket gyanítom (v.ö. : UDVARDY MIKLÓS : „A Hortobágy madárvilága" , 
# Tisia, V. 1941., p. 151.). Ällampusztän (Mikla-pta) 1940. VI. 30-án 


316 DR. VASVÁRI MIKLÓS [Aquila 

* 
láttam 2 db-ot, amint csüdhajläson felül érő vizben laboltak sűrűn 
szedegetve, úgy látszott, inkább a felszínről vagy ahhoz közeli színtről. 
Pusztaszakállason (Törökszentmiklós és Fegyvernek közt) 1941. V. 
19-én LELOVICH GYÖRGY barátommal láttunk egy (esetleg két) példányt. 
A Nagy-Alföldről régebbről ismert előfordulási adatok csaknem mind 
a Duna— Tisza közéről valók, épen ezért különösen érdekesek a fenti 
Tiszántúli előfordulások. 

Az utóbbi években bő előfordulási adatok birtokába jutottunk 
három egymástól távoleső vidékről, ezek : Sárszentágota (Boros PAL, — 
NAGY LÁSZLÓ), a szegedi Fehertö (DR. BERETZK PÉTER) és Fehértemplom « 
(LITTAHORSZKY ANTAL). Leginkább áprilisban és május elején, továbbá 
augusztusban került megfigyelésre. | 

Az ivarok nagysägbeli adatainak ismerete érdekében álljon itt 
11 példány mérete (valamennyi húsban mérve) : 


; - dica u 3 

5 CSR Se 
1. c§ Szeged-Fehértò 1938. IV. 24. (Dr. PATKAI I.) 243 135 89 51 40 64gr 
2. <) Fehértemplom 1938. IV. 24. (LITTAHORSZKY A.) 253 135 60 57 42 68gr. © 
dec 58 1939. EV. 19: PR 255 137 59 65 40 67gr. M 
4. 3° Szeged-Fehértò 1939. VIII. 15. (DR. BERETZK P.) 255 134 63 53 40 73 gr. ; 
5. © Fehértemplom 1938. IV. 19. (LITTAHORSZKY A.) 255 135 60 55 51 63gr. 3 
6. © Szeged-Fehértò 1938. IV. 24. (Dr. PATKAI I.) 261 139 58 52 42 85gr. 2 
1,00 5 1938. V. I. (DR. BERETZK P.) 255 139 60 49 Al 75 gr. 88 
-8. © Fehértemplom 1939. IV. 23. (LITTAHORSZKY A). 254 134 60 55°5 42 70 gr. 1 
9. © Särszentägota 1939 IV. 30. (Boros P.) 255 142 627.92 2937 780 gr: 
10. sex. ? Fehértemplom 


1039. IV. 23. (LITTAHORSZKY A.) 258 135 65 55:5 42 52gr. 


. Juv. (sex. ?) Szeged- 
Fehértó 1939. VIII. 6. (DR. BERETZK P.) 254 138 58 50 41 72gr. 


— 
fi 


Mint kitűnik a 99 inkább nagyobbak, ami részben a szárny 
részben a csörmeretben nyer kifejezést. A súlyadatok ilyen irányban 
való használhatóságát lerontja a különböző fokú zsírosság. TSEN-HWANG 
SHAw (The Birds of Hopei Province Zool. Sin. Ser. B. XV, F. I, Pei- 
ping, 1936, p. 401.) szerint 30 3 g szárnya 135 (130—143), csőre 39 
(35—43) mm, súlya 77 (58—102.) gr, 30 ? ? szárnya 138 (132—144), csőr 
39 (36—41), súlya 78 (55—120) gr., tehát részben szintén a tojók na- 
gyobb volta mellett bizonyít (a szélsőséges súlyadatok szerint, úgy 
látszik, hogy a SHAw-féle kínai példányoknál még ingadozóbb hízékony- 
ság nyilvánul meg). A Tringa-fajok ivarok szerinti nagyságára nézve 
elég hiányosak ismereteink és tekintettel e kérdésnek a , , Limicolae" 
csoport szempontjából való általános fontosságára, nagyon szükséges M 
a továbbiakban is ügyelni reá, 


FOSTE ta de a re ee ee 


1980/42] ORNITHOFAUNISZTIKAT ADATOK MAGYARORSZAGBOL 317 


VP IF 


A laposcsörü viztaposé Erdélyben. A Phalaropus f. fulicarius L. 
hazánkban eddig csak a Királyhágón innen került meg az irodalom szerint 
és pedig a Kis-Alföldön (Gutor), a Dunántúl (Sárszentágota és Mohács) 
és a Nagy-Alföldön (Szeged-Fehértó). Még 1930. júl. 7-én lövetett egy 
példány Kolozsvár mellett a ,,Renner-tó""-nál, amelyet mint ismeretlen 


. madarat kitömve a közelmúltban kaptunk meg FULOP HERMAN kolozs- 


vári preparátortól, aki azt Intézetünknek ajándékozta. A példány tulaj- 
donképen időbeli sorrendben a második hazánkból, mert egy évvel 
előzte meg a Mohácson 1931. okt. 15-én elejtett példányt. Ivarjelzés az 
etikettcédulán nem volt, de a kisebb méretek után biztosan d, szár- 
nya 125, csőre 23 mm. A M. kir. Madártani Intézet más két példá- 
nyának méretei: 1. Gutor 9, 1904. júl. 23., szárny 137, csőr 24 mm 
és 2. ,, 9" Mohács, 1931. okt. 15. szárny 133, csőr 24 mm. A kolozsvári 
példány részben már a szürke őszi (téli) ruhában van, a vöröses nászruha 
tollai a nyakon, mellen, hason és alsó farkfedőkön részben még meg- 
vannak ; a gutori jórészt nászruhás, de felül-alul a téli ruha is kezd 
megjelenni, míg a mohácsi téliruhás példány. 

Kotlófoltos kacagócsér. DR. BERETZK PÉTER a szegedi Fehér-tóról 
1941. VI. 29-én a Gelochelidon n. nilotica GM. © példányát küldte be 
intézetünkbe, amelynek hasán kotlófoltot, az oviductus-t pedig fel- 
tűnően duzzadtnak találtam. Valószínűleg már előzőleg letojt. Hazai 
költéséről 1907. óta nincs hír. Fészkelési idejére nézve említem meg, 
hogy Kisázsiában az Abuliond-tónál (Brussa-vilajet) 1936. VIII. 19-én 
e faj és a Sterna h. hirundo L. repülős fiatalokat etetett még. 


LA 


. A vörösfarkú egerészölyv újabb előfordulása. A Buteo buteo vulpinus 


GLOG. szereplése a magyar orniszban nagyon zavaros még. Főoka ennek 


az a nagy bizonytalanság, amely az egyés nálunk számbajöhető ölyv. 
alakok körül uralkodott. Ismereteink mai állása szerint az eddig irodal- 
munkban Buteo menetriesi BOGD., illetve B. b. anceps BREHM., továbbá 
a B. b. zimmermannae EHMCKE néven említett példányok — valószí- 


. nűleg mind — a B. b. vulpinus GLOG. nevű alakhoz tartoznak. Ez utób- 


binak költőterülete (Kelet-Svédország, Finnország, Balti államok, Len- 
gyelország, Románia, Bulgária, kelet felé a Jeniszei, Altái és Turkesz- 
tänig, v. 6.: HARTERT—STEINBACHER: Vög. pal. Fauna, Ergänzugs- 
band, 1938.) szinte felköralakban veszi körül hazánkat (épen EK. és 
K. felé!) és ezért feltűnő, hogy oly ritkán kerül elő nálunk. De ugyanez 
áll a költési területtel szomszédos Kelet-Poroszországra nézve is, amint 
ez kitűnik TISCHLER művéből (Die Vögel Ostpreussens und seinev Nach- 


-bargebiete 1., Königsberg u. Berlin, 1941, p. 633—635.), amely szerint 


összesen , csak" 23 példány ismeretes és ebből 13 a keleti részre esik, 


. amit TISCHLER azzal magyaráz, hogy ennek az alaknak vonulási útja 


irikább D. és DK. felé irányul. Tekinetbe véve régebbi előfordulásait, 


318 DR. VASVÁRI MIKLÓS (Agila 0 


hazánkban az Erdélyi részre több esik, mint egyebütt, így a közvetlenül 
határos román és bulgár fészkelőterületről való szórványos beszürem- 
kedésre gondolhatunk. Felismerhetőségét nehezíti az a körülmény is, 
hogy a Buteo b. buteo L. határterületén átmeneti példányok is vannak. 


Legújabban Fegyvernek vidékén Puszta-Szakállason (Szolnok . 


m.) LELOVICH GYÖRGY lőtt egy d példányt, amely tipikus B. b. vul- 
pinus GLOG., amit már feltűnően kicsiny termete is elárul. Méretei : 470, 
341, 196, 69, 19 mm, súlya 677 gr. Farktollazatának színezetében a 
vörös szín elég csekély terjedelmű, feltűnő a tőfelőli részen a széles 
fehér szalag. | 


Ornithofaunistische Daten aus Ungarn. 


Von DR. NIKOLAUS VASVÁRI. 


Anser fabalis brachyrhynchus BAILL. Das Vorkommen der Rotfuss- 
oder Kurzschnäbligen Gans in Ungarn war bisher noch nicht bewiesen. 
JuLius BARTHOS schoss neben Nagykanizsa am 20. Jänner 1940 ein 
Exemplar, welches er für eine Suschkingans haltend dem Kön. Ung. 
Orn. Institut einsandte. Der Vogel ist ein Weibchen ; Maße: Länge 
705, Flügel 415; Schwanz 143, Fuss 72, Schnabel 44 mm, Gewicht 
2420 gr. (Das Ovarium : 24x 6 mm, foll. max. 2 mm.) Die Grösse ent- 
spricht also der Blässgans ( Anser albifrons Scop.) der Schnabel entspricht 
ebenfalls einem mittelgrossen Blässgans-Schnabel. Die Farbe der Schna- 


belwachshaut und des Fusses war, wie ich dies im frischen Zustande _ 


konstatierte, rosafarbig. 


Da das Brutgebiet dieser Form im Nordwesten von uns liegt, ist. 


diese eine ungewohnte Erscheinung in unserer Fauna, doch muss man 


bias 


nici tn à 


ae ee sus), past N 


_ = 


A se lost ee ee IA 


in Erwägung ziehen, dass sie aus ihrer Heimat, wenn auch selten, doch | 


schon in andere südöstliche Länder geriet, so auch nach Deutschland 
und Italien. Falls sie am Franz-Joseph Lande nistete, (vergl.: DEMEN- 
TIEV G. ,,Alauda‘“, 1936, p. 169—193) was einige nicht für 
unmöglich halten, so wäre ihr Vorkommen bei uns noch mehr 
plausibel. Da bisher kein Beweisstück vorhanden war, mussten wir 
sie aus der neusten Nomenklatur (Aquila 1935/38) weglassen, doch 
nahmen wir sie auf Grund des hier besprochenen Exemplars in den 
im vorliegenden Bande veröffentlichten Nachtrag auf. 

Das neuere Vorkommen von Anser indicus LATH. Seit dem ersten 
im 1931/34-er Aquila-Bande veröffentlichten Vorkommen der Indischen 


Gans wurde sie noch zweimal bei uns erlegt. Das zweite Exem- . 


plar erlegte in Felsöszentivan (Komitat Fejér) JOSEPH STETTNER auf 


§ 


dés li 
mit 


r 
4 
3 


| 1939/42] 


ORNITHOFAUNISTISCHE DATEN AUS UNGARN 319 


dem Fischteiche, am 3. August 1935, welche uns LADISLAUS NAGY in 
liebenswürdiger Weise im ausgestopftem Zustande zur Untersuchung 
einsandte. Das dritte Exemplar schoss FRANZ v. CsAPó in Allam- 
puszta (Kom. Pest) am 1. Mai 1937, der es im Fleische dem Orn. Institut 
einsandte, wo es prapariert wurde. Der Vogel ist ein Männchen 
mit folgenden Körpermassen : Länge 750, Flügel 469, Schwanz 165, 
Fuss 74, Schnabel 47 mm, Gewicht 2650 gr. (Interessant ist es, dass 


der gelbe Schnabel schon am dritten Tage auffallend rötlich war). 
Ausser diesem Exemplare beobachtete LADISLAUS NAGY noch zwei 


Exemplare in Särszentägota im August 1939. 
Es ist bemerkenswert, dass die Mehrzahl der bisherigen Vorkomm- 
nisse auf das Sommerende fällt. Nach E. SCHAEFER sind nämlich die 


“ im August vermauserten Exemplare bereits flugfähig. Übrigens 
gelang es noch nicht eine befriedigende Erklärung zu finden für das auf- 


fallend häufige Vorkommen der indischen Gans in Ungarn. Dass diese 
etwa Flüchtlinge aus zoologischen Gärten wären, darauf konnte ich trotz 


Nachfragen keinen Beweis finden. Alsich von Professor DR. K. LORENZ 


erfuhr, dass BENGT BERG auf seinem südschwedischen Besitztum frei 
nistende indische Gänse besitzt, frugen wir auch bei ihm nach und 
erfuhren, dass seine Exemplare alle beringt seien, so dass die bei uns 
erlegten Vögel nicht von dort stammen können. Jedenfalls wäre es 
dringend notwendig, alle freigehende Tiergarten-Exemplare und andere 
„halbwilde‘ in Gefangenschaft gehaltene Vögel mit Ringen zu versehen 
zur Befreiung der europäischen Faunistik von solchen Unsicherheiten. 

Das Vorkommen von Netta rufina PALL. Ich sah bei den varäszlöer 
Fischteichen (Kom. Somogy) am 10. Juni 1941 einen ausgefärbten 


i” Erpel der Kolbenente im Sommerkleide mit einem Anas strepera L. 


im Sommer ¢ zusammen. Auf den Teichen war damals die Brutsaison 
in vollem Gange, man sah Nyroca nyroca und Anas querquedula 


. Familien, teilweise mit ziemlich grossen Jungvögeln. 


Die bei uns auf mehr als 100 Jahren zurückgehend beobachteten 
21 Vorkommnisse (vergl.: J. SCHENK : Der neue ungarische Brehm, 
Vögel Bd. III, 1929, 231) in Erwägung ziehend ist es ersichtlich, 


| dass sie bei uns in jeder Jahreszeit vorzukommen pflegt, im Sommer 


sogar auch zweimal. Das Vorkommen fällt zumeist auf die Gebiete 
jenseits der Donau, mit dem jetzigen zusammen in 11 Fällen (am 


. Neusiedlersee 8-mal, am Velenceer-See 2-mal), im Kleinen ungarischen 
. Tieflande 2-mal, in Oberungarn 1-mal, in dem Grossen ungarischen 


Lu 


Tieflande 5-mal, in Siebenbürgen 4-mal. Wie ersichtlich, sind von den 


"Gebieten jenseits der Donau mehrere Vorkommen bekannt als vom 


_ Grossen Tieflande und Siebenbürgen zusammen, was wir wahrschein- 
lich mit dem teilweise in südwestlicher Richtung sich vollziehendem 


a 
LU 


a. 


Un 


390 DR. NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila 


Zuge, respektive mit ihrem bestandigen Briiten am Boden-See in Zusam- 
menhang bringen könnten. 


Beiträge zum Vorkommen von Tringa stagnatilis BECHST. Zwischen 


Kiskörös und Soltvadkert, am Ufer des Nagy Büdös-Teiches sah ich 
am 27. Juli 1935 sieben Exemplare des Tringa stagnatilis Bechst. (Zur 
selben Zeit sah angeblich mein Reisegefährte LADISLAUS CSERBA 11 
Stück). Die Vögel wateten vom Ufer etwa 1—2 Meter entfernter im Wasser 
als die ebenfalls anwesenden Tringa t. totanus L. und Philomachus 
pugnax L., die Bedeutung des langen Fusses,. respektive der Länge des 
auch ober dem Knie blossen Teiles demonstrierend. Beim Auffliegen 
liessen sie auch teilweise ihre Stimme hören. Am anderen Tage sahen wie 
wieder 5—6 Exemplare. Nördlich von Püspökladany, am unteren Ende 
des Hortobägy fand ich am 26. Mai 1940 auf einem zum Brüten geeig- 
neten Gebiete sogar auf zwei Stellen je 1 Exemplar, das eine schrie 
und kreiste über mir. Am nächsten Tage sah ich wiederholt 
3 Exemplare (2+1), aber anderswo, als die vorherigen ; die „zweier“ 
Exemplare von diesen flogen zusammen paarweise kreisend und 
schreiend, während das dritte Exemplar sich zeitweise zu ihnen gesellte. 
Auf Grund dieser Beobachtung vermute ich ihr Brüten (vergl. NIKOLAUS 
UDVARDY : „Das Vogelleben von Hortobágy", Tisia, V, 1941, p. 151.). 
Auf Ällampuszta (Com. Pest) sah ich am 30. Juni 1940 2 Stück. In Puszta- 
szakällas (zwischen Törökszentmiklös und Fegyvernek) sah ich mit 
meinem Freunde GEORG LELOVICH am 19. Mai 1941 ein (vielleicht zwei) 
Exemplar. Die schon von früher her bekannten Angaben über das Vorkom- 
men auf der Grossen Tiefebene stammen beinahe alle aus dem Zwischen- 
gebiet von Donau und Theiss und eben deshalb ist das obenerwähnte 
Vorkommen in den Gebieten jenseits der Theiss besonders interessant. 


In den letzten Jahren kamen wir in den Besitz von zahlreichen 


Angaben über das Vorkommen dieser Art, hauptsächlich aus drei von 


einander entfernten Gebieten, aus Sarszentagota (PAUL Boros, LADISLAUS- 
NaGy),, vom Szegeder Fehérté (DR. BERETZK PETER) und aus Feher- . 
templom (ANTON LITTAHORSZKY). Er kam am meisten im April und — 


Anfang Mai, weiters im August zur Beobachtung. 


Im Interesse der Kenntniss der Maßen der Geschlechter folgen | 


beiliegend die Maße der 11 Exemplare (alle im Fleische gemessen) : 


Schwanz 
Schnabel 
Gewicht 


. 5° Szeged-Fehértò, 1938.  IV.24. (DR. I. PATKAI) 


1 243 135 89 51 40 64 gr 
2. § Fehértemplom, 1938. IV. 24. (A. LITTAHORSZKY) 253 135 60 57 42 68 gr 
3. ‘4 1939. IV. 19.( y ) 255 137 59 54 40 67 gr 
4 


ge 
es 


J Szeged-Fehérté, 1939. VIII. 25. (DR. P. BERETZK) 255 134 63 53 40 73 


1989/42] ORNITHOFAUNISTISCHE DATEN AUS UNGARN 391 

4 

4 = E 

Pte ie. IR 

4 = a Ss A E B= di - 

4 ==, o o 

\ = Fy un Fa un az) 

| 5.Q Fehértemplom, 1938. IV.19.(A. LITTAHORSZKY) 255 135 60 55 41 79 gr 
6. Q Szeged-Fehértó, 1938.  IV.24.(DR. I. PÁTKAD 261 139 58 52 42 85 gr 
720 5 19887 SV. E: (DR. P. BERETZK) 255 139 60 49 Al 75 gr. 


8. © Fehértemplom, 1939. IV. 23. (A. LITTAHORSZKY) 254 134 60 55:5 42 70 gr. 
… 9.2 Sarszentagota, 1939. IV. 30. (P. Boros) 20 TAD 0620.52" IS 80 or, 
"10. sex.(?) Fehértemplom, 
1939.. IV.30.(A. LITTAHORSZKY) 258 135 65 55:5 42 52 gr. 
- 11. juv. (sex?) Szeged- 
oh Fehérto, 1939. VIII. 6. (DR. P. BERETZK) 254 138 58 50 41 72 gr. 


3 Es zeigt sich, dass die Weibchen etwas grösser sind, was teilweise 
in den Maßen des Flügels, teilweise in denen des Schnabels zum Aus- 
. druck gelangt. Die Brauchbarkeit der Maßangaben in dieser Hinsicht 
_ schwacht der verschiedene Ernährungs-Zustand besonders die Fettanlage 
. der Exemplare. Nach TSEN-HWANG SHAW (The Birds of Hopei Province, 
Zool. Sin. Ser. B. XII. F. I. Peiping, 1936, p. 401.) sind von 30 Männ- 
chen: der Flügel 135 (130—143), Schnabel 39 (35—43) mm, Gewicht 77 
(58—102) gr, von 30 Weibchen : Flügel 138 (132—144). Schnabel 35 
(36—41) mm, Gewicht 78 (55—120) gr; also beweist dies auch teilweise 
die gössere Beschaffenheit der Weibchen (bei den extremen Maßangaben 
| zeigt sich scheinbar bei den SHAw-schen chinesischen Exemplaren eine 
noch schwankendere Neigung zum Fettwerden). 
In Hinsicht der geschlechtlichen Grössenverhältnisse der Tringa- 
. Arten sind unsere Kenntnisse noch ziemlich lückenhaft und deshalb 
ist es sehr nötig, in Erwägung ziehend die allgemeine Wichtigkeit dieser 
Frage für die , Limicolae" Gruppe, auch weiterhin auf diese zu achten. 
Phalaropus fulicarius L. in Siebenbürgen. Diese Art kam bisher laut 
der Literatur bloss dieseits des , Királyhágó" und zwar aufder Kleinen Tiefe- 
. bene (Gutor) und jenseits der Donau (Särszentägota und Mohács) sowie 
auf der Grossen ungarischen Tiefebene (Szeged-Fehertö) vor. Noch am 7 
. Juli 1930 wurde ein Exemplar bei Kolozsvár erlegt beim „Renner-See“, 
| welches wir, als unbekannten Vogel, ausgestopft vor nicht langer Zeit 
vom Kolozsvärer Präparator HERMANN FÜLÖP erhielten, der es unserem 
Institute schenkte. Dieses Exemplar ist nach zeitlicher Reihenfolge das 
| Zweite aus unserer Heimat, weil es um ein Jahr dem in Mohács 
am 15. Oktober 1931 erlegten Exemplar zuvorkam. Auf der Etikette 
war keine Geschlechtsangabe, aber es war nach den geringeren Maßen 
beurteilt bestimmt ein 7. Der Flügel 125, Schnabel 23 mm. Die Maße 
» “der zwei anderen Exemplaren des K. Ung. Ornith. Institutes 
Hat sind: Gutor, vom 23. Juli 1904, Flügel 137, Schnabel 24 mm., und 
È 9" Mohács, vom 15. Oktober 1931., Flügel 133, Schnabel 24 mm. 


21 


È 


322 DR. NIKOLAUS VASVÁRI . {Aquila © 


Das Kolozsvarer 2 Exemplar ist schon teilweise in seinem grauen 
Herbstkleide, die Federn des rötlichen Hochzeitskleides am Halse, 
auf der Brust, am Bauche und auf den unteren Schwanzdeck- 
federn sind noch teilweise vorhanden; das Gutorer Exemplar befindet 
sich fast ganz im Hochzeitskleide, en oben und unten zeigt sich auch 
schon das Winterkleid, das Mohäcser Exemplar hat Winterkleidung. | 
Brutfleckige Lachseeschwalbe. DR. PETER BERETZK sandte uns am 
29. Juni 1941 vom Szegeder Fehértó ein Weibchen der @elochelidon 
n. nilotica GM. auf deren Bauche ich einen Brutfleck und den Oviduct 
auffallend aufgedunsen vorfand. Wahrscheinlich befand es sich 
schon nach der Eiablage. Von einer Brut ihrerseits in Ungarn 
besteht seit 1907 keine Nachricht. Hinsichtlich ihrer Nistzeit 
bemerke ich noch, dass diese Art und Sterna h. hirundo L. in 
Kleinasien am Abuliond-See (Brussavilajet) noch am 19. August 1936 . 
flügge Jungen fütterte. | f 


Das neuere Vorkommen von Buteo b. vulpinus Glog. Das Vorkommen 
von Buteo buteo vulpinus Glog. in der ungarischen Ornis ist noch sehr un- 
klar. Die Hauptursache dessen ist die grosse Unsicherheit, welche beziig- 
lich der bei uns Betracht kommenden Bussardarten herrschte. Nach 
dem heutigen Stande unserer Kenntnisse gehören die in unserer Litera- 
tur bisher unter dem Namen: Buteo menetriesi BoGD., B. b. anceps 
BREHM., B. b. zimmermannae EHMCKE angeführten Exemplare — wahr- 
scheinlich alle — zu der B. b. vulpinus GLoG.-Form. Das Brutgebiet 
des letzteren (Ostschweden, Finnland, die Baltischen-Staaten, Polen, 
Rumänien, Bulgarien, nach Osten zu bis zum Jenissei, Altai und 
Turkestan, vergl.: HARTERT—STEINBACHER: Vögel der pal. Fauna, 
Ergänzungsband, 1938) umgibt beinahe halbkreisföormig unser « 
Faunengebiet (gerade gegen Nordost und Osten zu!) und deshalb ist 
es auffallend, dass er so selten bei uns vorkommt. Aber dasselbe ist 
auch auf Ostpreussen gültig, das mit den Brutgebieten benachbart ist, | 
was aus dem Werke von TISCHLER ersichtlich ist (Die Vögel Ostpreussens | 
und seiner Nachbargebiete, Königsberg und Berlin, 1941, p. 633—635.) 
laut welchen insgesammt „nur“ 23 Exemplare bekannt sind und davon 
fallen 13 auf die östlichen Teile, was TISCHLER damit erklärt, dass die 
Zugstrasse dieser Form eher gegen Süden und Südwest zu sich richtet. 
Wenn wir das frühere Vorkommen in unserem Faunengebiete in Erwä- 
gung ziehen, so fallen auf den siebenbürgischen Teil mehrere, als anders- 
wo und so können wir auch auf eine vereinzelte Einsickerung aus den 
unmittelbar benachbarten rumänischen und bulgarischen Brutgebieten 
denken. Auch wird das sichere Feststellen dieser Art auch dadurch 
erschwert, dass auf dem Grenzgebiete des Buteo b. buteo L. auch Über- 
gangs-Exemplare vorkommen. 


© 
OO a TC Mo —- a 


a sit cond du à 


in 


%: 


a 8 uo ein Männchen, alone 
G G. ist, was auch seine auffallend kleine 
ATO, 341, 196, 69, 19 mm., Gewicht 
LW wader i rote Farbe von var ada 


324 . DR. VASVARI MIKLOS 


Két érdekes ragadozomadar. ~ 
Irta: Dr. VASVÁRI MIKLÓS. 


Tollas csüdü rärösölyom. Rendellenesen tollas csüdü példányok | 
az egyébként tollatlan lábu fajok közt általában ritka jelenségek. Ilyen 
az a rárósólyom (Falco ch. cherrug GRAY, illetve F. ch. danubialis KLEIN- 
SCHM.), amelyet GUNDA MIHÁLY munkatärsunktöl kaptunk kitömött 
állapotban. A madarat Martonvásár mellett, Szentlászló- 
pusztán 1937. aug. 8-án ejtették el. Fiatalabb 9, melynek gyomortartal- 
maként ürgét állapítottam meg. Sajnos a preparátumot kissé rovarrágott 
állapotban kaptam kézhez, amikor az eredeti lábtollazat egy része nem 
volt már meg, de még igy is tanulságos képet nyujt. 

A madár csüdjén a tollazat a , rendes" tőfelőli (proximális) részen 
túl leterjed és szembetünően különbözik a csüdtő puhább tollazatától 
merevebb voltával. Mindkét csüd külső oldalán a középvonal! táján tollas 
sáv van, mig a csüd alsó része egyébként inkább tollatlan, legfeljebb 
arra lehet gondolni, hogy jelenlegi emlitett állapotában az eredetinél 
kevesebb a toll a csüdön, kevés tollkezdemény azonban megállapít- 
ható rajta. Apró tollak vannak még a hátsó ujj tövének, valamint a 
hátsó ujjaknak belső oldalán, sőt utóbbiaknál csaknem ventralisan is 
találhatók. A balláb középső ujjának külső ujj felőli töve oldalt ugyan- 
csak tollazott. 

Egyébként a példány általában sötét szinü. Fejteteje rozsdásvöröses, 
barnán szárfoltozott, a felsőtest kissé hamvas fuvallatu sötétbarna 
rozsdás tollszegélyekkel, a farcsik is ilyen, mig a kormänytollak — a. 
két középső is — páros rozsdavöröses foltozással ; az alsótest nagy barnás — 
foltokkal, illetve inkább barnának mondható és fehéres tarkazatu 
tollakkal boritott, az alsó farkfed6k krémfehéresek, a nagyokon barna 
szärfoltok, a gatya tollai szürkésbarnák rozsdás szegéllyel, illetve fehé-. 
resek, nagy, vége felé szélesedő szärfolttal, a comb a csüd fölött belül. 
fehéres. | À 

Példanyunk azok közé tartozik, amelyeket a toll és pikkely ertel- 
mezése során emlegetni szoktak az ornithologiäban. A madarlab burkola- 
tával (podotheca) már többizben foglalkoztak, legutóbb pedig BLASZYK (1) 
részletes tanulmánya óta különösen figyelemreméltók a jelen fejtege-. 
tésekre alkalmat adó esethez hasonlók. Ujabban ugyancsak BLASZYK (2) 
egy abnormis tollas csüdü egerészölyvet ismertetett, amelynek csüdjén 


1939/42] . KÉT ÉRDEKES RAGADOZOMADAR 395 
1 at 


4 a tollazottsag a középső ujj első izéig terjed ugy, hogy a csüd elől és 
. külső oldalán van fedőtollakkal boritva, amelyek a pikkelyek distalis 
. részeiből erednek. A csüd elülső belső oldalán nem nyulik le a tollazott- 
: . ság annyira, mert nem éri el a csüd és ujjak izüleset. A csüd többi része 
. tollatlan, csupán néhány igen kicsiny durványos toll található az elülső 
. felén. Ugyanilyenek vannak csekély számban az I. ujj első izének belső 
E oldalán és a II. ujj belső oldalán, a III. ujj III. izének felső részén pedig 
. néhány pikkely distalis felén jól látható gödrök jelzik, hogy ezeken a 
. helyeken iseredetileg tollkezdemények voltak, amelyek azonban a pik- 
. kelyek erős elszarusodása miatt nem fejlődhettek ki és végül eltüntek. 
Mint látható, tehát alapvonásokban hasonló az itt tárgyalt ráró- 
. sólyom tollazottsága a most emlitett ölyvéhez. A csüd és ujjak tollazott 
| . része mindkét esetben épugy mint más ismert rendellenes „tollaslabusägi“ 
. esetben egyuttal pikkelyes is, vagyis a toll pikkelyből sarjad ki, ami 
i mint BLASZYK (1) hangsúlyozza, nem azt jelenti, hogy a madár lábának 
. pikkelyéből származik a toll és épen azért a madárbőr kettős képességé- 
. ről (,,Bipotenz der Vogelhaut") beszél, vagyis, hogy a bőrből egyidejüleg 
. pikkely é és toll képződhetik és a kettő nagyságbeli és fejlettségbeli viszonya 
| valószinüleg proportionális. 

MARSHALL (15) szerint a madarak csüdje és ujja eredetileg a kar- 
mokig és talpig apró tollakkal volt boritva, melyek először az ujjak 
oldalain, a csüd hátsó és oldalsó részén tüntek el és legtovább maradtak 
. meg utóbbi elülső és az ujjak felső részén (v. ö.: DAVIES : ,,Morpholog. 
Jahrbuch”, XV, 1889, p. 603). Ennek a feltevésnek részben megfelel 
. ugy rárósólymunk, mint a BLASZYK-tól ismertetett Buteo buteo is. 
4 -ENGELMANN (6) azt tartja, hogy talán az összes ragadozómadarak ősei 
. tollas labuak, sőt ujjuak voltak, mint a baglyok. Erre vallana szerinte 
az a tény is, hogy néha akad olyan egerészölyv és vörös vércse, amelynek 
lába több-kevésbbé tollas, ami a harapós rágcsálókra vadászó raga- 
. dozóknál előnyt jelent és szokásosan hivatkozik itt a sasokra és gatyás 
. ölyvre is. Kétségtelen, hogy épen az ölyvek esetében feltünő a csüd 
tollazottsaga nemcsak a Buteo lapopus BRÜNN fajnál, hanem azért is, 
. mert a már említett Buteo buteo-példányon kivül KLEINSCHMIDT (12) 
 birtokäban i is van két egerészölyv és egy vörös vércse, amelyeknél a csüd 
tollazottsiga BLASZYK szerint részint a csüd külső oldalára szoritkozott, 
részint kiterjedt a belső oldalra is. Ismeretes továbbá, hogy a Buteo b. 
burmanicus HUME csüdjenek elülső oldala — HARTERT (7) szerint — 
. többnyire félig, ritkán kevésbbé, néha pedig majdnem kétharmadrészt 
tc as, továbbá, hogy a Buteo rufinus hemilasius TEMM. et SCHLEG 
csüdje elülső oldalának tollazottság 
egy harmadrésztől egész az első ujj izéig terjedőleg meg van, HARTERT 
( (7). Mindkét alaknal a csüd elejének széles pajzsai a tollazottsäg foka 


= he ZET NAS Te ÖL ae de x 
intel TT) “1 4 

Mt n i an 

4 n 4 4 


396 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila 


szerint kisebb pikkelyekre bomlik. Ezt a körülményt azért is érdemes 
megemlitenünk, mert KLEINSCHMIDT (9) a , dunai sacer" jéllemzésére 
emliti a csüdön levő csekély tollazatot és az ennek rovására megnagyob- 
bodott pikkelyeket. A mi, részben tollas lábu példányunknál a csüd 
pikkelyeiben nem találok különbséget a rendes példányokkal szemben. 

. Érdekes az is mindenesetre és a fentiekkel valamiképen összhangba 
hozható, hogy épen egy olyan , nagy sólyom" -fajról van szó a ,,tollaslabu- 
ság"-gal kapcsolatban, amely jórészt a földről zsákmányol és pedig 
gyakran rágcsálókat. Ebben tényleg megvan az összefüggés a tollas csüdü 
ragadozókhoz és pl. a , magyarázat" igy könnyebb, mintha vándor- 
sölyomröl volna szó , amely a levegőben vadászik. Magyarázatról, sajnos, " 
igy is alig beszélhetünk, mert épen azok, akik a láb tollazottságát az élet- 
móddal és életműködéssel szeretnék kapcsolatba hozni, maguk is emlitik 
példának az olyan fajokat, amelyek lába kevéssé szolgál intenzivebb 
munkát és azért tollas , tud" maradni, mint amilyenek a jórészt repülés 
közben táplálkozó fajok (egyes fecskék, pl. Delichon urbica, Apus-ok stb.). 
Minthogy pedig legkézenfekvőbb az utalás a vizi madarak csüdjére, 
hogy bebizonyitsuk, mennyire kapcsolatos az életmóddal a csüd tollat- 
lan volta, hivatkoznunk kell VERWEY (24) adatára a Fulmarus glacialis 
és BLASZYK leletére ugyancsak Fulmarus glacialis juv. és Diomedea 
bulleri juv. esetében, amikor a csüd egyszerre visel pikkelyeket és tollakat. 

A csüd tollazottságának az életműködésekkel való összefüggésére 
nézve szerintem jó utalással szolgál a láb hossza: *) minél hosszabb a 
madár lába, akár abszolut, akár relativ értelemben, annál alkal- 
masabb, mint járó szerv, illetve mint műszer. Nem a , véletlen" játéka « 
tehát, hogy az ismert és említett rendellenes tollas csüdü madarak . 
mind rövidlábu fajokhoz tartoznak. Ugyancsak itt emlitjük meg, hogy 
a hosszabb és ügyes mozgásra alkalmas csüd a védelemre jobban reá- 
szorulván részben nagyobb táblás pajzsokkal boritott és minél inkább 
az ellenkezője áll, annál inkább felaprózódik a pajzsozás kisebb pikke- 
lyekre, sőt végső fokon ezek is eltünhetnek és egészen helyet adnak a « 
csüd, illetve lábujjak tollazatänak. (V.ö.: STRESEMANN (22) és BLASZYK 
(1). Hogy ez mennyire áll a baglyokra vonatkoztatva, azt a BLASZYK(1)-t61 
is emlitett Athene, Speotyto és Tyto nemzetségre való utalással igazolhat- — 
juk. KLEINSCHMIDT (12) joggal nevezi a , tollak és pikkelyek harcának" — 
azt a viszonyt, ami a madárlábon észlelhető. Szeretnék e helyen | 
figyelmeztetni a Buteo r. rufinus CRETZSCHM. példányai csüdpikkelye- 
zettsége vizsgálati tanulságainak lehetőségére, amennyiben eldòn- 
tendő lenne, hogy a B. r. hemilasius TEMM. ET SCHLEG.-hez mutatkozik-e | 
kapcsolat a labburkolas tekintetében. 


da 


*) Erre nézve megkapó bizonyitékot szolgáltat szerintem KLEINSCHMIDT egyik — 
dolgozatának (13) ábrája, x 


1939/42] KÉT ÉRDEKES RAGADOZOMADAR 327 


§ A , Dresser"-féle barna rétihéja ujabb példánya. Nem tudnék más 
. találóbb megnevezést adni annak a rendkivül érdekes barna rétihéjának 
Do ae. aeruginosus L.), amelyet SCHENK HENRIK-töl kaptunk. 
| Adatai: 7 ad. Kucora (Bäcs-B.-m). 1931. VI. 20. 

È A madár jórészt hasonlit a DRESSER-féle nagy műben (5) emlitett és 
| ábrázolt példányhoz. Ezt az erdélyi Mezőségen, Mezőzáhon J. J. 
. HARVIE-BROWN 1874. V. 10-én gyüjtötte, tehát szintén a fészkelés idején 
és DRESSER mint igen öreg himet emliti. A példány aligha tünt 
. fel különösebben a gyüjtőknek — HARVIE-BROWN akkoriban C. G. 
. DANFORD-dal együtt járt a Mezőségen, amint ez dolgozatukból (3) kitü- 
. nik május 1—20-ig és noha néhány gondolkozóba ejtő részletet közöl- 
nek a Circus-fajokrol,* az emlitett példányról nem szólnak semmit. 

_ Ami peldänyunk szinezetének legfeltünöbb vonása, hogy a felső test 
. és szárnyak sötét, feketés szinével szemben az alsó test feltünően világos, 
. fehéres. A homlok eleje fehéres, feketés szárfoltokkal, a fej feketés, hátsó 
| . részén és a tarkón részben fehéres foltozás az egyes tollak fehér zászlói 
. következtében — egészben hasonlit a Circus cyaneus ? vagy juv. fejéhez — 
I Fa tarkó mögötti nyakoldalakon és részben sárgásfehér vállon rozsdabarnás 
. foltozás. A nyak és hát, valamint a szárnyfedők, részben kissé fénylő, 
. feketék, az I. és II.-od rendü evezők fekete, illetve hamvasszürke szine 
| általában megfelel az öreg 3 aeruginosus-nak ; egyik hamvasszürke 
“II. r. evezön a gerinc mentén 3 fekete folt is van. A II. r. evezők egy 
4 része még talán a legbarnabb az egész madäron, mert: egyébként alig 
van rajta szin, ami elárulja, hogy , barna rétihéjá"-ról van szó. A 
root tollai fehéresek, szürkés V alaku foltozässal a fehéres végszegély 
elő ött, a kormänytollak hamvasszürkek, részben kopottas barnák. 
Az áll szürkés és fehéres, a nyak és torok feketésbarna, a mell felső 
. része fehéres feketés szárfoltokkal, a mell alsó része fehér, részben roszdás- 
. barnás fóltozással, illetve gyér szärfolttal, illetve végszegéllyel, a has 
. és alsó farkfedők fehérek, a combtollazat és gatyák fehérek, gyér vöröses 
| foltozással, a fark alul fehéres. 

A DRESSER-féle színes táblán ábrázolt példányon, eltérőleg a mienktől, 
a nyaktollak barnák, feketés szärfoltokkal, a testoldalon gyéren barnás, a 
gatyäkon pedig rozsdás szärfoltok, a felső farkfedőkön rozsdás haránt- 
1 . sávok láthatók. Erre a példányra hivatkozik HARTERT (7) is , csodaszép 
| varietas"-nak nevezve azt és bizonyára ENGELMANN (6) is erre céloz, 
7 | *) DANFORD és HARVIE-BROWN (3) szerint a barna rétihéja 1868-69 telén ,,szokat- 
“anul gyakori volt“ Erdélyben, mint mondják, bizonyára mezei pocok bőség miatt. 
4 csakugyan egészen szokatlan dolog, mert ez a faj alig szokott telelni nálunk, 
. úgyszólván csak a Circus cyaneus L. képviseli télen át a rétihéják nemzetségét. 


A. È i A SZERZŐ. 
Ä 
e 


x 


TI >) ee he db EL 
4 § € ER: fv EHE ney 7 
; ghee e Na 
A d cod TA. A CA 
4 i 


328 DR. VASVÁRI MIKLÓS [Aquila 


amikor azt mondja, hogy rendkivil ritka az olyan valtozat, amikor 
a színezet felül feketésbarna, alul pedig fehér (,,variatio melanoleuca‘‘), 
amely. , feltűnően hasonlít" az öreg hím afrikai héjához ( Accipiter 
melanoleucus A. SM.). Egyébként a kucorai példány bizonyos mértékig 
talán még jobban hasonlít a Circus maillardi VERREAUX-hoz (v. ö. 20), 
különösen a pofa és fülfedők, illetve a fej és nyak színezetében. Ez a 
Madagaszkár melletti Bourbon (Reunion) szigetéről ismert ritka alak 
STRESEMANN (20) szerint is a Circus aeruginosus alakköréhez tartozik. 
A Circus aeruginosus-hoz földrajzilag legközelebb eső C. spilonotus KAUP., 
illetve — STEGMANN (21) szerint — C. aeruginosus spilonotus KAUP.-ra 
kevésbbé emlékeztet a harántsávozás hiánya miatt, jóllehet hajlandók 
lennénk első pillantásra példányunkon erre valló ,idegen ruhát" 
(, Fremdkleid"") látni. | 

Madarunknak különös jelentőséget az a körülmény ad, hogy ismét 
egy bizonyíték a Circus-fajok színfejlődésének ismeretéhez. Mint isme- 
retes, a rétihéják hímje nagyon eltér a tojótól és előbbiek , végleges" 
tollruhájában kisebb-nagyobb mértékben, de mindig a világos (szürkés 
vagy fehér) és sötét (fekete) szín kontrasztja az uralkodó. Ez a színe- 
zetbeli sajátság a legkifejezettebb hazai fajaink közül a három kisebb 
termetűnél, tehát a Circus macrourus GM., C. c. cyaneus L. és; p. 
pygargus L.-nal. A barna rétihéja (Circus aeruginosus L.) kiszinezett 
hímje ellenben leginkább csak a szarnyaljanak fehéres és fekete szine- 
vel igazolja ezt a szabályt, míg a szárny kivételével egyébként, bele- 
értve a felül hamvasszürkés evezőtollakat, a fej és nyak, meg a mell 
kisebb-nagyobb mérvű fehéresszürke színe jelzi. Az ivari dimorfizmus 
szempontjából még más ragadozókkal is nehezen hasonlíthatók össze, 
nemhogy a baglyokkal (amelyekkel szeretik kapcsolatba hozni őket) 
és mint a jelenleg ismertetett példa is bizonyítja, valóban érdemes több 


figyelmet fordítani színezetbeli sajátságaikra, melyekből fontos tanul- 


ságok vonhatók le. | 
Négy retiheja-fajunk közül szinezetben a leggazdagabbnak a Circus 


\ 


pygargus L. hímje mondható: hamvasszürke, fekete, fehér, vöröses : 


színei, tehát színezetbeli többfélesége mellett erősen hajlamos a mela- 
nizmusra, ami főleg hímeknél fordul elő. A Circus cyaneus L. és C. mac- 
rourus GM.-nál ilyen színbeli változékonyságra alig van példa (egy Circus 
cyaneus L. 9, Dinnyésről, 1941. XII. 7.MÁTÉ LÁSZLÓ gyüjtése — hátán 
és szárnyain sötétebb színével részlegesen melanisztikus). A Circus 
aeruginosus ellenben, bizonyos értelemben, változékonyságát tekintve 
a pygarguson is túltesz. HARTERT is reámutat a sok „varietas‘‘-ra és 
köztük említi a nálunk is előforduló RADDE-féle (16) ‚‚unzcolor‘ -t, amely , 
úgy látszik sajátságos módon szintén inkább a hímek közt fordul elő : 
RADDE 3 példánya közül; 2 oo juv., 1 ? juv., DOMBROWSKI (4) 


AQUILA TOM. XLVI—IL. 1939—42. Tab. V. 


1 


bo 


3 4 
1., 2. Circus aeruginosus L. § ad. (leucizmus és melanizmus). 


3., 4. Falco cherrug cherrug Gray (tollas labu példány). 


1., 2. Circus aeruginosus L. g ad. (Leucismus und Melanismus). 
3., 4. Falco cherrug cherrug Gray, Exemplar mit befiedertem Lauf. 


ház 


‘i 1939/42] . KÉËT ÉRDEKES RAGADOZOMADAR 329 


- összesen 153 C. aeruginosus közt nyolc , unicolor"-t említ: 5 4g és 
"3 © 9-t. 

Fontos szempont az is, amit STRESEMANN (23) említ, hogy a barna 
rétihéja kiszinezett himjeinek variabilitását tévedés lenne csak korkü- 
. lönbségekkel magyarázni, mert gyűrűzés útján bebizonyított tény, 

hogy a g a második vedlés után, tehát két éves korában úgyszólván 
. teljesen kiszínezett, tehát nincs szüksége 5—6 évre, mint azt korábban 
. állították. Az olyan példány, mint a miénk, akár atavisztikus kilen- 
. gésnek, akárcsak spontán ‚‚variatio“-nak valljuk is, egy biztos, hogy 
. szinezetbeli plaszticitäsröl tesz tanúságot. Ha madarunkon csak egy- 
| idejüleg fellépett melanizmust és albinizmust, vagyis inkább leucismus-t 
. állapítunk meg, úgyis kétségtelen, hogy ritka , valószínűség" mutat- 
. kozik a szín elosztásban, ámbár az alsó test fehérsége mellett fellépő 
rozsdás nyomok esetleg schizochroismus-t is sejtetnek. A hátoldal 
. dúsabb pigmentáltsága melanizmusra (s. str. REINIG, 17) vall. 
Hogy a bácskai és erdélyi példány annyira hasonló, természetesen, 
“ha színezetbeli abnormitásnak tekintjük őket, úgy még nem jogosít fel 
bennünket arra, hogy bizonyos földrajzi elterjedést tulajdonítsunk 
. nekik, — aránylag szűk területen kerülvén kézre a két példány — 
. (igaz, hogy 57 éves időközben), de ha mint fentebb láttuk, a faj, illetve 
4  fajtakör szempontjából konstitutionalis jelentőségűnek tartjuk az 
. ilyen példány fellépését, akkor figyelemreméltó lehet, mint , fauna- 
. elem" is. Nem zárkózhatunk el egészen a feltevés jogossága elől, hogy 
. esetleg a dúsabb településű, illetve optimális létfeltételekkel bíró 
. (keletibb ?) területeken (és így nálunk is) előbb akadhatnak a faj vál- 
| tozékonyságáról tanúskodó és szinezetbeli sajätsägokban csúcsteljesít- 
. ményt jelző példányok is. 
Egy részlegesen albinó Circus aeruginosus-t említ SCHLÜTER W. (19) 
és KLEINSCHMIDT (u. o.), ezt a példányt is egyes fehér részek mellett 
. a többi rész sötétebb volta tünteti ki és ezt KLEINSCHMIDT (10, 19) az 
„Athene chiaradiae" esetéhez hasonlítja, ahol depigmentatio és hyper- 
pigmentatio forog fenn. A mi példányunknál is erről ván szó. A hátoldal 
. feketesége a rendes barna alapszín fokozottságát jelenti, viszont a has- 
oldal fehérsége — a rozsdás színezet nyomokban való feltűnésével — 
leucisztikus eltérést mutat, amely nem a részleges albinizmus körébe vag, 
. mely utóbbira nézve (t. i. az albinizmusra.) általában KLEINSCHMIDT (11) 
helyesen alkalmazza a , színhalál" (, Farbentod") szót. "Másként áll a 
dolog azonban a részleges és hozzá rendszeresen, szimmetrikusan, illetve 


*) Megszivlelendö egyébként, amit KLEINSCHMIDT (11) az albinisztikus példá- 
I yokröl általában mond, hogy t. i. az ilyenek, melyeket a laikus értékes ritkasägoknak 
E° int, a tudományos gyüjtemények számára kevés értékkel birnak, mert az albinök 
hibásszinű állatok, defektust, a természet , hátrafelé lépését" jelentik, 


= 


AE 
330 DR. VASVÁRI MIKLOS [Aquila 
— így mondhatnánk — ‚‚valöszerüen‘“ fellépő albinizmus, illetve leu- 


cizmus eseteinél, amelyek némelyikének KLEINSCHMIDT (11) lényeges 
— tudományos — érdeket tulajdonít. Az ilyen változásoknál a rendes- 
től eltérő szín vagy rajzolat, hogy ismét KLEINSCHMIDT (11) kifejezését 
használjuk, nem véletlenül tenyésztődött ki, hanem összefüggésben az 
egész , szervezettel" jött létre, tehát , adhaerent" és általános törvé- 
nyeken alapszik. Példának különösen a már említett ‚Athene chiara- 


diae""-t említi, kiemelve, hogy nem a fehérség, hanem a sötét rajzolatok 


az érdekesek, amelyekben a természet mintegy védekezik az albinizmus 
ellen. Rétihéjánk esetében ezt szintén figyelembe kell vennünk. LEVER- 
KÜHN (14) is említ egy érdekes színbeli aberratiot, amely re 
albinönak tekinthető. 

Mint említettük már, a változékonyság, vagy mondjuk PASTOR. 
plaszticitas, elsősorban az aeruginosus himjeit tünteti ki. A színek vilà- 
gosodasa a végső célnak mondható, ennek kezdete, mint STRESEMANN 
(23)- is kiemeli, a fejen és nyakon, illetve mell elején jelentkezik. Az 
előttem levő 10 hazai hímpéldányból egyik öreg kiszínezett példány (Ér- 
patak, 1925. IX. RHÉDEY ZOLTÁN gyüjtése) különösen világosfejű és 
nyakú, barnás keskeny szárfoltokkal, vállán kiterjedt darabon sárgás- 
fehér, egyébként a has vörösbarna, erre a fehéredés már nem terjedt ki. 
Ugy látom különben, hogy a hím aeruginosus a melanizmus és leuciz- 
mus mellett rufinizmusra (erythrizmus) is mutat legalább valamelyes 
hajlandóságot, mert egyik példány az említettek közül erre vall. Ennek 


fejteteje — ellentétben a máskor a fiatalokat jellemző sárgásbarna. 


színnel — vörösessárga és ilyen a vállfoltja, valamint részben a mell- 
tájék is, míg a barnásszürke farok szélső tollainak külső zászlója is 
vörhenyes. (E példánynak közelebbi lelőnelye ismeretlen, elejtvé 1940. 
IX. 22-én.) REISER (18) említ Görögországból egy ©-t, amelyen sok 
sárgás részlet van, valamint egy másikat (szintén 9), amelynek elülső 
testfele annyira rozsdássárga, hogy feltűnően emlékeztet az sn Aquila 
fulvescens‘‘-re. 

Ha tehát fenti megällapitäsainkat összegezve azt mondjuk, hogy 
az érdekes bácskai aeruginosus-példány jó útmutató a Circus-fajok 
színfejlődési tendenciájának megismeréséhez, úgy még csak annyit fűzök 
hozzá, hogy a barna rétihéja minden egyes kézrekerülő példánya tüze- 
tesebb vizsgálatot érdemel a jövőben, mint amennyire eddig méltatták. 


Irodalom. — Literatur. 


1. BLASZYK P.: Untersuchungen über die Stammesgeschichte der Vogelsehuppen und 
Federn und über die Abhängigkeit ihrer Ausbildung am Vogelfuss v von der Funk- 
tion. Morph. Jahrbuch, 75, 1935. p. 483—567. 

2. — — : Abnorme Lauf- und Zehenbefiederung bei einem Mausebussard (Buteo. b. 
buteo). Ornith. Monatsber., 45. 1937, p. 57—58. 


1939/42] KÉT ÉRDEKES RAGADOZOMADAR 331 


ces DANFORD CH. G. — HARVIE—BROWN. J.J.: The Birds of Transylvania. The Ibis, 
È V 3. Ser., 1875 p. 296.). 
24. DOMBROWSKI. R. v.: Ornis Romaniae, Bukarest, 1912. 
4 DRESSER H. E.: A History of the Birds of DD V. London, 1871—1881, p. 415— 
422, Pl. 327. 
3A ENGELMANN F.: Die Raubvögel Europas. Neudamm, 1928. 
_ 7. HARTERT E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna II., Berlin, 1912—21. 
| 8. — — STEINBACHER FR. : Id. Ergänzungsband, Berlin, 1932—1938. 
4 >39. KLEINSCHMIDT Os cA Falco Hierofalco alakköre s a magyarországi kerecsenynek 
\ benne elfoglalt 2A SB Der Formenkreis Falco Hierofalco und die Stellung des 
À pi: ungarischen Würgfalken in demselben. Aquila VIII, 1901, p. 1-49. 
10. — — : Strix Athene. Berajah, Leipzig, 1906. 
; N. : Farbentod. Falco, 4, 1908, p. 37—39. 
12. — —: Falco Peregrinus. Berajah Halle u. Leipzig, 1912—1927 (p. 16.). 
Ps. — — : Accipiter melanoleucus und seine nordischen Verwandten. Falco, 35, 1939, 
| p. 65—67. | 
‚14. LEVERKÜHN P.: Über Farbenvarietäten bei Vögeln, IV. Journ. f. Orn. 38, 1890, 
er: p- 170. 
15. MARSCHALL W.: Der Bau der Vögel. Leipzig, 1895.: 
— 16. RADDE G.: Ornis Caucasica, Kassel, 1884. 
3 17. REINIG W. F.: Melanismus, Albinismus und Rufinismus. Leipzig, 1937. 

18. REISER O.: Materialien zu einer Ornis Balcanica, III., Griechenland und die griechi- 
E ‘schen Inseln. Wien, 1905. 
. 19. SCHLÜTER W.: Ein schöner Fall von partiellem Albinismus bei Circus aeruginosus. 
Falco, 6, 1910, p. 8. | 
“20. ScLATER P. Z.: Note on the Harrier of Bourbon (Circus maillardi, Verreaux, The 
This, V, 1863, p. 163—165. PI. IV. 
21. STEGMANN B. : Faune de I’ URSS., Oiseaux, Vol. I, No. 5, Falconiformes, Leningrad, 
a E 1937; 
x 22. STRESEMANN E.: Aves, in Kükenthal: Handbuch der Zoologie, Berlin u. Leipzig, 
2. 1997— 1934. 
-— — : Der Formenkreis der Rohrweihe, Circus aeruginosus. Journ. f. Ornith., 72, 
u 1924, p. 262—269. — 

. VERWEY J.: A specimen of Fulmarus glacialis (L.) with feathered ee. Ardea, XVI 
1927, p. 1119. 


A 


Zwei interessante Raubvögel. 
von: DR. NIKOLAUS VASVÁRI. 


. Würgfalk mit befiedertem Laufe. Exemplare mit abnormer Lauf- 
efiederung sind unter den normal unbefiedertläufigen Arten im allge- 
meinen seltene Erscheinungen. Ein solches ist der Würgfalk (Falco ch. 
cherrug GRAY., resp. Falco ch. danubialis KLEINSCHMIDT), welchen wir 
von unserem Mitarbeiter MICHAEL GUNDA in ausgestopftem Zustande 
© rhielten. Dieser Vogel wurde bei Martonvasar, auf der St. Ladislaus- 
Puszta am 8. August 1937 erlegt. Es ist ein jüngeres Weibchen, als des- 
È Mageninhalt ich ein Ziesel konstatierte, Leider erhielt ich das Prä- 


332 DR. NIKOLAUS VASVÁRI lAquila 


parat in etwas durch Insekten beschädigtem Zustande, als sich ein Teil 
der ursprünglichen Laufbefiederung bereits nicht vorfand, aber auch 
so bietet es noch ein lehrreiches Bild. | 

Am Laufe des Vogels dehnt sich das Gefieder über den ‚normalen‘ 
proximalen Teil hinaus und unterscheidet sich auffallend vom wei- 
cherem Gefieder der Laufwurzel durch seine steifere Beschaffenheit. 
Auf der äusseren Seite der beiden Läufe befindet sich in der Mittel- 
linie-Region ein befiederter Streifen, während übrigens der untere Teil 
des Laufes eher unbefiedert ist, höchstens kann man daran denken, 
dass in seinem jetzigen obenerwähntem Zustande weniger Federn sich 
am Laufe befinden, als im ursprünglichen Zustande, trotzdem sind 
aber wenige Federanfänge an ihm feststellbar. Winzige Federchen sind 
noch an der Wurzel der hinteren Zehe, sowie an der inneren Seite der 
Hinterzehe ; bei letzteren sind sie sogar auch fast an der ventralen Seite 
auffindbar. Die der Aussenzehe zugekehrte Wurzel der Mittelzehe des 
linken Fusses ist seitwärts ebenfalls befiedert. | 

Das Exemplar ist übrigens im allgemeinen dunkelgefärbt. Der Schei- 
tel rostfarben-rötlich, braun gefleckt, der Oberkörper dunkelbraun mit 
einem aschfarbigen Hauche mit rostfarbigen Federrändern, ebenso ge- 
färbt ist der Bürzel, während die Steuerfedern — auch die zwei mitt- 
leren — paarweise rostrote Fleckung haben ; der Unterkörper 
kann mit den grossen braunen Flecken eher braun genannt werden 
und ist mit weisslich-besprenkelten Federn bedeckt, die unteren Schwanz- 
deckfedern sind cremfarben weiss, auf den'grossen sind braune Flecken, 
die Federn der Hose sind graubraun mit rostfarbigem Rande, eigentlich 
weisslich mit grossen, dem Ende zu sich ausbreitendem Kielflecken, 
der Schenkel ist über dem Laufe weisslich. 

Unser Exemplar gehört zu jenen, welche man bei der Deutung der 
Federn und Schuppen in der Ornithologie zu erwähnen pflegt. Mit der 
Umhüllung des Vogelfusses befasste man sich schon öfters, zuletzt aber 
seit der ausführlichen Abhandlung von BLASZYK (1) sind besonders 
jene Fälle beachtenswert, die ähnlich zu dem zu den gegenwärtigen 
Ausführungen Anlass gebenden Falle sind. Neuerdings besprach 
ebenfalls BLASZYK (2) einen befiedertlàufigen Mdusebussard, an 
dessen Laufe sich die Befiederung bis zum ersten Gliede der mittleren 
Zehe erstreckt, so dass der Lauf vorne und auf der äusseren Seite mit 
Deckfedern überzogen ist, welche von den distalen Teilen der Schuppen 
stammen. An der inneren vorderen Seite des Laufes dehnt sich die 
Befiederung nicht so sehr aus, weil selbe die Angliederung der Zehen 
an den Lauf nicht erreicht. Die übrigen Teile des Laufes sind unbefie- 
dert, bloss einige winzige rudimentäre Federchen sind auf der vorderen 
Hälfte auffindbar. Ebensolche sind in kleiner Anzahl an der inneren 


1989/42] a ZWEI INTERESSANTE RAUBVOGEL 333 


Seite des ersten Gliedes der I. Zehe und an der inneren Seite der II. 
Zehe ; am oberen Teile des III. Gliedes der III. Zehe deuten einige 
auf der distalen Hälfte mancher Schuppen gut sichtbare Grübchen 
dahin, dass auch an diesen Stellen ursprünglich Federanfänge waren, 
welche aber durch die starke Verhornung der Schuppen sich nicht ent- 
wickeln konnten und endlich verschwanden. 

. - Wie ersichtlich, ist die Befiederung des hier behandelten Würg- 
falken in den Grundzügen ähnlich derjenigen des hier schon erwähnten 
- Bussardes. Der befiederte Teil des Laufes und der Zehen ist in. beiden 
Fällen, wie auch in anderen, ‚‚befiedertfüssigen‘‘ Fällen zugleich auch 
schuppig, d. h. die Feder spriesst aus einer Schuppe hervor, was nach 


. BLASZYK (1) nicht soviel heisst, als ob die Feder aus der Schuppe des 


Vogelfusses stammte und eben deshalb spricht er von der zweifachen 
Potenz der Vogelhaut (,,Bipotenz der Vogelhaut‘“) d. h. dass sich aus 
der Haut zugleich Schuppe und Feder bilden kann und dass das Grös- 
sen- und Entwicklungsverhältnis der beiden wahrscheinlich proportionell 


È ist. 


Nach MARSHALL (15) war der Lauf und die Zehe der Vögel ursprüng- 
lich bis zu den Krallen und der Sohle mit winzigen Federchen bedeckt, 
welche zuerst an den Seiten der Zehen, an den unteren und seitlichen 
Teilen des Laufes verschwanden und am längsten an der vorderen Seite 
des letzteren und auf der oberen Seite der Zehen verblieben. (vergl. 
Davies ,,Morpholog. Jahrbuch“, XV. 1889, p. 603.). Dieser Hypothese 
entspricht teilweise unser Würgfalk, wie auch der von BLASZYK behan- 
delte Buteo buteo. Nach ENGELMANN (6) waren die Ahnen vielleicht 
aller Raubvögel befiedertfüssig, ja sogar befiedertzehig, wie die Eulen. 
Dies scheint nach ihm auch jener Umstand zu beweisen, dass es manch- 
mal auch solche Mäusebussarde und Turmfalken gibt, deren Fuss mehr 
oder minder befiedert ist, was für die auf beissende Nagetiere jagende 
Raubvögel einen Vorteil bedeutet und er beruft sich hier gewohnheits- 
mässig auch auf die Adler und die Rauhfussbussarde. Gerade im Falle 
der Bussarde ist ohne Zweifel die Befiederung des Laufes auffallend, 
. nicht nur bei Buteo lagopus BRUNN., sondern auch deshalb, weil ausser 
. dem schon erwähnten Buteo buteo-Exemplare auch KLEINSCHMIDT (12) 
. zwei Mäusebussarde und einen Turmfalken besitzt, bei welchem das 
Gefieder des Laufes laut BLASZYK sich auf die ersere Seite begrenzte, 
teilweise sich auch auf die innere Seite erstreckte. Allbekannt ist es 
weiters, dass die vordere Seite des Laufes bei Buteo b. burmanicus 
HUME — nach HARTERT — meistens zur Hälfte, selten weniger, 
manchmal sogar beinahe zu zweidrittel befiedert ist, weiters, dass das 
Gefieder der vorderen Seite des Laufes beim Buteo rufinus hemilasius 
TEMM. et SCHLEG. — obzwar mit grossen Schwankungen — vom eindrit 


334 DR. NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila 


telstem Teile bis zur ersten Zehe sich ausdehnend vorkommt. HARTERT 
(7). Bei beiden Formen zerfallen die breiten Schilde des Vorderlaufes nach 
dem Grade der Befiederung auf kleinere Schuppen. Dieser Umstand ist | 
auch deshalb bemerkenswert, weil KLEINSCHMIDT (9) zur Charakterisie- 
rung des ,,Donau-sacers die am Laufe sich befindliche geringe Befie- 
derung und die auf Kosten dieser sich vergrösserten Schuppen erwähnt. 
Bei unserem, teilweise befiedertfüssigen Exemplare finde ich bei den 
Schuppen des Laufes gegenüber den normalen Exemplaren keinen Unter- 
schied. Jedenfalls ist auch jener Umstand interessant und mit den 
obenerwähnten in Zusammenhang zu bringen, dass gerade von solch 
„grosser Falkengattung‘“ im Zusammenhange mit der Befiedertfüssigkeit 
die Rede ist, welche zumeist von der Erde und besonders unter den 
Nagetieren seine Beute holt. Hierin besteht tatsächlich der Zusammen- 
hang mit den befiedertläufigen Raubvögeln und z. B. ist so die.,,Erkla- 
rung“ leichter, als wenn vom Wanderfalken, welcher seine Beute in der 
Luft schlägt, die Rede wäre. Von einer Erklärung kann auch so kaum 
die Rede sein, weil gerade jene, welche die Befiederung des Fusses mit 
der Lebensweise und den Lebensfunktionen in Zusammenhang bringen 
möchten, selbst als Beispiele solche Arten erwähnen, deren Fuss weniger 
intensive Arbeit verrichtet und deshalb befiedert verbleiben , kann" wie 
die zumeist im Fluge sich ernährenden Arten (einige Schwalben, z. B. 
Delichon urbica, die Apus Arten, u. s. w.). Weil aber am offenbarsten … 
der Hinweis auf den Lauf der Wasservégel zur Beweisung dessen ist, 
wie die Lebensart und die Unbefiedertheit des Laufes zusammenhängen, 
müssen wir auf die Angabe von VERWEY (24) verweisen im Falle des 
Fulmarus glacialis und auf den Fund von BLASZYK, welcher sich eben- 
falls auf eine Fulmarus glacialis juv. und Diomedea bulleri juv. bezieht, 
wo der Lauf zugleich Schuppen und Federn träst. 

Meiner Ansicht nach bietet zur Bestätigung des Zusammenhanges 
zwischen dem Gefieder des Laufes und den Lebensfunktionen die Länge 
des Fusses einen guten Hinweis. Hierüber dient m. E. die Tafel bei einer 
Arbeit von KLEINSCHMIDT (13) einen frappierenden Beweis: je länger 
der Fuss des Vogels ist, so in absolutem, wie ım relativem Sinne, 
desto geeigneter ist er als Gehorgan, d. h. als Instrument. Es ist 
also nicht etwa ein Spiel des ‚‚Zufalls“, dass die bekannten und 
erwähnten abnormal befiedertläufigen Vögel alle zu kurzfüssigen Arten 
gehören. Ebenfalls hier erwähnen wir, dass der längere und zur geschickten 
Bewegung tauglichere Lauf, welcher eines grösseren Schutzes bedürftig 
ist, zum Teil mit grossen tafeligen Schildern bedeckt ist und je mehr. 
das Gegenteil der Fall ist, desto mehr zerkleinern sich die Schilde, in 
kleine Schuppen, ja im äusserstem Grade können auch diese verschwinden, 
um ihren Platz dem Gefieder des Laufes, respektive der Fusszehen 


1939/42] ZWEI INTERESSANTE RAUBVÖGEL 335 


zu überlassen (vergl. STRESEMANN und BLASZYK). Inwieweit sich dies 
“ auf die Eulen bezieht, das können wir durch Hinweis auf die, auch von 
- BLASZYK (1) erwähnten, Athene, Speotyto und Tyto nachweisen. 
4 . KLEINSCHMIDT . (12) nennt mit Recht jenes Verhältnis, wie es am 
. Vogelfusse wahrnehmbar ist: , Kampf der Federn und der Schuppen“. 
Ich möchte an dieser Stelle auf die Möglichkeit von lehrreichen Studien 
| über die Beschuppung des Laufes des Buteo r. rufinus CRETSCHM. 
. hinweisen, insofern zu entscheiden wäre, ob es zwischen dem B. r. 
. hemilasius TEMM. und ScHLEG. einen Zusammenhang gebe in Hinsicht 
der Fusshülle. 
Ein neues Exemplar der ,,Dresser*-schen Rohrweihe. Ich könnte 
| keine bessere Benennung jener ausserordentlich interessanten Rohr- 
; | weihe (Circus ae. aeruginosus L.) geben, welche wir von HEINRICH 
. SCHENK erhielten. Daten: 5 ad. Kucora, (Komitat Bäcs-B.), 20. VI. 
2.1931. | 

- Der Vogel ist sehr dem im grossen DRESSER-schen Werke (5) erwähnten 
und abgebildeten Exemplare ähnlich. Dies wurde durch J. J. HARVIE- 
. Brown am 10. Mai 1874 in Mezözäh, im siebenbürgischen Mezőség 
. erlegt, also ebenfalls in der Brutzeit, und Dresser erwähnt es als ein 
| sehr altes Männchen (op. cit.) Dieses Exemplar fiel wohl kaum den 
Sammlern besonders auf — HARVIE-BROWN bereiste damals mit C. G. 
. DANFORD zusammen die Mezöseg, wie dies aus ihrem Werke (3) ersicht- 
lich ist, und zwar vom 1.—20. Mai und obzwar sie einige bemerkens- 
| werte Einzelnheiten*) über die Circus Arten erwähnen, bemerken sie 
it garnichts vom erwähnten Exemplare. 
Das auffallendste in der Färbung unseres Exemplars ist, dass 
| gegenüber der dunklen, schwärzlichen Färbung des Oberkòrpers 
und der Flügel, der Unterkörper auffallend licht gefärbt, weisslich ist. 
. Die vordere Stirne ist weisslich mit schwärzlichen Schaftflecken, der 
. Kopf schwärzlich, am hinteren Teile und im Nacken teilweise weissliche 
4 . Fleckung wegen der weissen Fahnen der einzelnen Federn — im ganzen 
ist er dem Kopfe des Circus cyaneus 9, oder juv. ähnlich ; auf den 
| Halsseiten hinter dem Nacken und teilweise auf der BE wech 
. Schulter ist rostbraune Fleckung. Der Hals und der Rücken, sowie die 
. Flügeldeckfedern sind — teilweise ein wenig glänzend — schwarz, die 
schwarze, beziehungweise aschgraue Farbe der Schwungfedern I. und 


A 


] *) Nach DANFORD und HARVIE-BROWN (3) war die Rohrweihe im Winter 1868- 
. 69 „ausserordentlich zahlreich“ in Siebenbürgen, gewiss wegen der vielen Feldmäuse. 
| Dies ist tatsächlich ein ganz ungewöhnlicher Fall, da diese Art bei uns kaum zu 
i berwintern pflegt und im Winter die Weihen sozusagen nur durch Circus c. cyaneus 
L. representiert werden. 

) Der Verfasser. 


336 DR. NIKOLAUS VASVÁRI : [Aquila 


II. Ord. entspricht im allgemeinen dem alten aeruginosus &; auf der 
einen aschgrauen Schwungfeder II. Ord., entlang des Schaftes sind 
auch drei schwarze Flecken. Der eine Teil der Schwungfedern II. Ord. ist 
vielleicht der braunste am ganzen Vogel, weil auf ihr sonst kaum eine 
Farbe existiert, welche . verraten würde, dass es sich um eine 


Rohrweihe handelt. Die Federn der Oberschwanzdecken sind weisslich 


mit grauer V-förmiger Fleckung vor dem weissen Endsaume. Die Steuer- 
federn sind aschgrau, teilweise abgeschossen braun. Das Kinn 
graulich und weisslich, der Hals und die Kehle schwärzlich braun, der 
obere Teil der Brust weisslich mit schwärzlichen Schaftflecken, der untere 
Teil der Brust weiss, mit teilweise rostbrauner Fleckung, beziehungs- 
weise mit spärlichen Schaftflecken, respektive Endsäumen, der Bauch 
und die Unterschwanzdeckfedern sind weiss, die Federn des Schenkels 
. und die Hosen weiss mit spärlicher rötlicher Färbung, der Schwanz ist 
unten weisslich. An dem auf der DRESSER-schen farbigen Tafel abgebil- 
deten Exemplare sind die Halsfedern, entgegen unseres Exemplares 
braun mit schwärzlichen Schaftflecken, auf der Körperseite spärlich braun, 
auf den Hosen aber sind rostfarbige Schaftflecken, an den Oberschwanz- 
decken sind rostfarbige Querstreifen sichtbar. Auf dieses Exemplar 
beruft sich auch HARTERT (7), indem er es als eine wunderschöne Varietät 
nennt und auch ENGELMANN (6) bezieht sich sicher auf dieses Exem- 
plar, wenn er sagt, dass eine solche Varietät ausserordentlich selten ist, 
bei „welcher die Färbung oben schwärzlichbraun, unten aberweiss ist, 
(variatio melanoleuca“), welche dem alten Männchen des afrikanischen 
Habichtes (Accipiter melanoleucus A. SM.) auffallend ähnlich ist. 
Ansonsten ähnelt das Kucora-er Exemplar bis zu einem bestimmten 
Grade vielleicht noch mehr der Circus maillardi VERREAUX (vergl. 20) 
besonders in der Färbung der Wangen und der Ohrendeckfedern, bezie- 
hungsweise des Kopfes und Halses. Diese von der, neben Madagascar 
liegenden, Bourbon (Reunion)-Insel bekannte seltene Form gehört auch 
nach STRESEMANN zum Circus aeruginosus-Formenkreise. Sie erinnert 
auf die, dem Circus aeruginosus geographisch allernächst liegende Circus 
spilonotus KAUP, — beziehungsweise laut STEGMANN (21) ©. aeruginosus 
spilonotus KAUP. — weniger wegen des Mangels der Querstreifung, 
obwohl wir auf den ersten Blick geneigt wären in unserem Exemplare 
ein auf dies deutendes Fremdkleid zu erblicken. | 
Unserem Vogel gebührt eine besondere Bedeutung infolge jenes 
Umstandes, dass derselbe wieder einen Beitrag zur Kenntniss der 
Farbenentwicklung der Circus-Arten gibt. Wie bekannt, weicht das 
Männchen der Weihen sehr vom Weibchen ab und im endgültigen 
Federkleide des ersteren ist in kleinerem-grösserem Masse, aber doch 
immer der Kontrast der lichten (graulichen, oder weissen) und der 


19 39/42] | ZWEI INTERESSANTE RAUBVOGEL 337 


d di nklen (schwarzen) Farbe massgebend. Diese Eigenschaft der Färbung 
esteht bei den drei kleinwüchsigeren bei uns vorkommenden Arten, also 
“bei Circus macrourus GM., ©. c. cyaneus L., und C. pygargus L. Das 
. Mánchen der Rohrweihe (Circus ae. aeruginosus L.) beweist aber diese 
. Regel meistens nur durch die weissliche und schwarze Farbe des Unter- 
| flügels, während dies übrigens, mit Ausnahme des Flügels, einbeziiglich 
“der oben aschgrau gefärbten Schwungfedern, die mehr- oder minder 
. weisslich-graue Farbe des Kopfes und des Halses, sowie der Brust 
“anzeist. Sie sind auch vom Standpunkte des Geschlechtsdimorfismus 
. aus mit anderen Raubvögeln schwer vergleichbar, geschweige denn mit 
“den Eulen, mit welchen man sie gern in Verbindung bringt und es ist 
wahrlich der Mühe wert, wie dies auch das hier besprochene Exemplar 
. beweist, mehr Aufmerksamkeit ihren Färbungseigenheiten zu widmen, 
aus welchen wichtige Konklusionen zu ziehen sind. 

Von unseren vier Weihenarten ist das Männchen von Circus pygar- 
gus L. das farbenreichste, welches mit seiner aschgrauen, schwarzen, 
weissen, rötlichen Färbung, also Vielseitigkeit der Färbung, sehr geneigt 
ist auch für den Melanismus, was besonders bei den Männchen vor- 
kommt. Bei Circus cyaneus L. und ©. macrourus GM. ist auf eine solche 
Veränderlichkeit in der Färbung kaum ein Beispiel (jedoch ein Circus 
cyaneus L. 9 aus Dinnyés, erlegt von LADISLAUS MATE am 7. XII. 1941 ist 
mit seiner dunkleren Färbung des Rückens und der Flügel teilweise mela- 
nistisch.) Circus aeruginosus übertrifft aber in gewissem Sinne, was die 
Veränderlichkeit betrifft, sogar pygargus. Auch HARTERT weist auf die 
vielen ,, Varietáten" hin und erwähnt unter ihnen den auch bei uns 
‚vorkommenden RADDE-schen (16) ‚unicolor'‘, welcher — wie es scheint — 
sonderbarerweise ebenfalls mehr bei den Männchen vorkommt. RADDE 
erwähnt von seinen 3 Exemplaren 2 junge Männchen, 1 junges Weib- 
chen, DOMBROVSZKI (4) unter zusammen 153 C. aeruginosus 8 ‚unicolor“ 
Exemplare: 5 Männchen und 3 Weibchen. 

__ Ein wichtiger Gesichtspunkt ist auch jener, welchen STRESEMANN 
( 3) erwähnt, dass es nämlich ein Irrtum wäre, die Variabilität der 
ausgefärbten Rohrweihen-Männchen nur durch Altersunterschiede zu 
os. da es eine durch Beringungen gewonnene Tatsache ist, dass 
as Männchen nach der zweiten Mauser, also im Alter von 2 Jahren 
! sagen gänzlich ausgefärbt ist, daher benötigt es nicht 5—6 Jahre, 
wie man es früher annahm. Ein solches Exemplar, wie das unsere, ob 
ir es für einen atavistischen Ausschlag, oder auch nur für eine spon- 
jane Variation halten, eines ist sicher, dass es eine farbliche Plastizität 
bezeugt. Wenn wir an unseren Vögeln bloss einen gleichzeitig auftre- 
tenden Melanismus und Albinismus, also eher Leucismus konstatieren, 
st es sowieso ohne Zweifel, dass sich eine seltene ,,Wahrscheinlichkeit“, 
22 


~ 7 


- 


838 DR. NIKOLAUS VASVÁRI {Aquila 


in der Verteilung der Farben zeigt, obwohl die neben der Weisse des 


Unterkörpers auftretenden rostfarbigen Spuren eventuell einen Schizo- — 


chroizmus ahnen lassen. Die reichere Pigmentation der Rückseite deutet 
auf Melanismus (s. str.: REINIG, 17). | 

Wenn auch das LI und siebenbirgische Exemplar einander 
so ähnlich ist, natürlich, wenn wir sie für eine Abnormität in der 
Färbung halten, so berechtigt uns dies noch immer nicht dazu, ihnen 
eine gewisse geograpische Verbreitung zuzuschreiben — die zwei Exem- 
plare stammen aus einem verhältnissmässig engem Gebiete (obzwar 
aus einem Zeitraume von 57 Jahren) — aber falls wir ‚wie wir es oben 
sahen, dem Auftreten solch eines Exemplars vom rassischen Gesichts- 
punkte aus, respektive des Rassenkreises, eine konstitutionäre Bedeu- 
tung zumessen, so kann es auch als , Faunaelement" beachtenswert 
erscheinen. Wir können uns nicht ganz vor der Berechtigung jener 
Hypothese verschliessen, dass vielleicht auf den dichter angesiedelten, 
respektive mit optimalen Existenzbedingungen versehenen (ôstlicheren ?) 
Gebieten und so auch bei uns eine Veränderlichkeit der Rasse bezeu- 
sende und in färblichen Eigenheiten Spitzenleistung erreichende Exem- 
plare auch eher sich finden können. 


W. SCHLÜTER (19) und KLEINSCHMIDT (ebenda) erwähnen einen | 


teilweisen albinistischen Circus aeruginosus. Auch dieses Exemplar be- 
zeichnet neben den einzelnen weissen Partien die dunklere Beschaffen-_ 
heit der übrigen Teile und KLEINSCHMIDT (19) vergleicht dies mit dem 
„Athene chiaradiae‘‘ — Falle,wo Depigmentation und Hyperpigmentation 
vorliegen. Auch bei unserem Exemplare ist davon die Rede. Die Schwärze 
der Rückenseite bezeichnet die Steigerung der normalen braunen Grund-. 


farbe, das Weisse der Bauchseite hingegen zeigt — mit dem spuren- 
weisen Auftreten der rostfarbigen Färbung — eine leucistische Aber- | 


ration, welche nicht zum teilweisen Albinismus gehört, auf welchen 


KLEINSCHMIDT (11) sehr bezeichnend die ,,Farbentod“ . Benennung 


gebraucht.*) Anders steht die Sache aber bei Fällen von teilweisen, 
noch dazu symmetrischen, respektive von „realistisch“ auftretenden Albi- 
nismen, respektive Leucismen, welchen KLEINSCHMIDT in gewissen 
Fällen eine wesentliche wissenschaftliche Bedeutung zuschreibt. Bei. È 
solchen „Varietäten” hat sich die, von der normalen abweichende Färbung 
oder Zeichnung, um wieder den Ausdruck von KLEINSCHMIDT (11) zu 
gebrauchen, nicht etwa zufällig ausgezüchtet, sondern es kam im Zur 
sammenhange mit dem ganzen Organismus zustande, also ,adhaerent 


hei 

*) Übrigens ist es beachtenswert, was KLEINSCHMIDT (11) über die albinistischen | 
Exemplare im allgemeinen sagt, dass nämlich solche, welche der Laie für wertvolle 
Raritäten haltet, für wissenschaftliche Sammlungen wenig Wert besitzen, weil die 
Aloinos, als fehlgefärbte Tiere einen Defekt, seitens der Natur einen Rückfall bedeute 


i 


fe 1 


1939/42) ZWEI INTERESSANTE RAUBVOGEL 830 


und beruht auf allgemeinen Gesetzen. Als Beispiel führt er besonders 
die schon erwähnte ,,Athene charadiae‘ an, indem er hervorhebt, dass 
nicht das Weisse, sondern die dunklen Zeichnungen interessant sind, 
mit welchen sich die Natur sozusagen gegen den Albinismus verteidigt. 
Wir müssen dies im Falle unserer Rohrweihe ebenfalls in Erwägung 
| ziehen. Auch LEVERKÜHN (14) erwähnt eine Farbenaberation, die als 
. teilweiser Albino aufzufassen ist. | 
Wie wir schon erwähnten, zeichnet die Variabilität, oder besser 
gesagt, färbliche Plastizität in erster Reihe die aeruginosus Männchen 
. aus. Die Aufhellung der Farben kann als Endziel betrachtet werden, 
dessen Anfang, wie auch STRESEMANN (23) hervorhebt, sich am Kopfe 
und am Halse, respektive beim Bauchanfange zeigt. 

Von den mir vorliegenden 10 heimischen & I Exemplaren besitzt | 
. ein altes ausgefärbtes Exemplar (Erpatak, IX. 1925 erlegt von ZOLTÁN 
| y. RHEDEY) einen besonders lichtgefarbten Kopf und Hals mit bräun- 
. lichen schmalen Kielflecken, auf der Schulter im ausgedehnten Maße 
_ gelblichweiss, übrigens ist der Bauch rotbraun, bis hieher dehnte sich 
die Weisse schon nicht aus. Übrigens zeigt das Männchen von aerugi- 
. nosus neben dem Melanismus und Leucismus nach meiner Ansicht 
auch eine gewisse Neigung zum Rufinismus (Erythrismus), da das 
eine der obenerwähnten Exemplare hierauf zeigt. Der Oberkopf dieses 
. Exemplars ist, entgegen der ansonsten die Jungen charakterisieren- 
den gelblichbraunen Farbe, rötlichgelb und dergleichen ist auch 
4 der Schulterfleck, sowie teilweise auch die Brustgegend, wahrend auch 
. die äussere Fahne der Randfedern des aschgrauen Schwanzes rötlich ist. 
. (Der nähere Fundort dieses Exemplars ist unbekannt, es wurde am 22. 
IX. 1940 erlegt.) REISER (18) erwähnt aus Griechenland ein Weibchen, 
an welchem viele gelbliche Partien sind, sowie auch ein anderes Weib- 
chen, dessen Vorderkörper so rostgelb ist, dass es auffallend an ,, Aquila 
. fulvescens" erinnert. 
È Indem wir daher unsere obenerwähnten Feststellungen zusammen- 
. fassend konstatieren, dass das interessante bäcskaer aeruginosus-Exem- 
. plar ein guter Wegweiser ist bei der Erkenntnis der Farbenevolutions- 
. tendenz bei den Circus-Arten, so füge ich nur noch hinzu, dass jedes 
einzelne Rohrweihen-Exemplar in der Zukunft eine eingehendere 
. Untersuchung verdient, als dessen man es bisher würdigte. 


224 


340 DR. VASVÁRI MIKLÓS | . [A quitla 


Az 1939/40-es tél és a madarvilag. 


(Összefoglaló jelentés.) 


Irta: DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


Különösen szigoru telek hatásai az egyes madárfajok életében 
döntő szereppel birnak, kivált allomanyukat tekintve, és ha a hideg még 
nagyon tartós és egyuttal sok hóval is kapcsolatos, akkor egyes esetek- 
ben talán évekre kiható jelentőségük is lehet. Ilyen volt az 1939/40-es 
tél, amely csaknem példátlanul próbára tette és részben megviselte 
áttelelő madárállományunkat. Az ilyen komoly következményekkel 
járó teleknek nemcsak egy-egy terület madárnépessége, de az egész 
ország, sőt az egyes országok madárállománya szempontjából jelentősége 
van, tehát nemzetközi fontosságu kérdést is jelentenek. Itt most csak a 
legfontosabb megállapításokra szoritkozhatunk, különösen olyan vonat- 
kozásokban, amelyek egyrészt hazai szempontból érdemelnek figyelmet, 
másrészt kiegészitőleg szerepelhetnek más európai országokból származó 
adatokhoz. 

Rendszertani sorrendben adom beszámolómat : 

Corvidae. Megfagyott példányok kerültek meg Nagykanizsa vidékén 


Pica pica és Corvus cornix-ból (BARTHOS GYULA szerint). Tömeges Corvus . 


frugilegus pusztulásról Nagycenkről (SMUK ANTAL) és Mezőhegyesről 
(DR. cs. ORosz KÁROLY) jelentenek. A debreceni Nagyerdőben 1929. 
II. 9-én (szintén emlékezetesen szigoru télen) 28 C" hideg lévén, 6 példány 
megfagyott. (BÁRSONY GYÖRGY, , Nimród Vadászujság, 1929, p. 118.) 
(A szajkók ez időszakból való mozgására nézve lásd DR. KLEINER ENDRE 
közleményét). 

Sturnidae. A Sturnus vulgaris egyes telelő példányai vagy csoportjai 
kerültek észlelésre. Márciusban pedig az érkező seregély csapatok helyen- 


ként a városokba és falvakba jöttek, pl. Budapesten (DR. DORNING | 


HENRIK, A Természet, 1940, és Kócsag sajtó alatt), Szegeden (DR. BE- 
RETZK PÉTER), Pakson II. 20-ikán (VERESS GÁBOR). A budapesti észlelés 
szerint nagy seregély-csapatok március folyamán talán 15—20 napon . 


át jártak éjjeli szállásra a Szcitovszky-tér környékére. Ilyen szokatlanul — 
nagy seregély összecsoportosuläsra azelőtt városainkban nem volt példa. — 
A február végi érkezésükkor kemény idő volt még, és igy elhullás is el6- 
fordult köztük, megfagyott példányról is volt hiradás, pl. Nagycenkröl | 


(SMUK ANTAL). 


mm iii EN ORA de. 


È 1939/42] AZ 1939/40-ES TEL ÉS A MADARVILAG. 341 


Fringillidae. Különösebb észlelés e csoportra nézve nem történt. 
_ Helyenkint a kemény idő elüzte őket, pusztulásukról gyéren van hir : 
pl. Passer domesticus Nagykanizsan (BARTHOS GYULA). Figyelemre- 
méltó jelenség, hogy gyakran megjelent — mint más teleken is — a 
. Coccothraustes ablaketetőkön, ugyancsak a Fringilla montifringilla is 
. — sürün szerepel a téli madáretetés vendégeként. A Carduelis flavirostris 
. 1939. XII. 27-ikén csapatban fordult elő ismét a szegedi Fehertönäl 
(DR. BERETZK PÉTER). 

Alaudidae. Alauda arvensis-böl telelő példányok többfelé kerültek, 
. Nagycenken február első napjaiban tüntek el, addig kitartottak a nagy 
. hideg és hó ellenére is (SMUK ANTAL) ; egy c7 példány 1939. XII. 10-ikéről 
. igen kövér, 45 gr. sulyu volt, mig egy Nädasdladänyon (Fejer-m.) 1939. 
. XII. 24-ikén gyüjtött csak 32 gr.-t nyomott. De általában jó húsban 
voltak még a januárban gyüjtött példányok is: 07, Gyöngyössölymos, 
. 1940. I. 7. (NAGY GYULA) 50 gr.; sex.?, Taksony, 1940. I. 15, (BERESS 
= JANOS) 46 gr.; oo’ a, Fehertemplom, 1940. I. 23, (LITTAHORSZKY 
NU ANTAL) 35, 35, 39 gr. ; c, Nagycenk, 1940. I. 27., (SMUK ANTAL) 31 gr. 
— (sovány) ; , Szeged, 1940. I. 27., (DR. BERETZK PÉTER) 40 gr. — Galerida 
| cristata mint jellegzetes áttelelő madarunk e szigoru télnek talán a 
foglyon és gyöngybaglyon kivül legtöbbet szenvedett alanya. Általában 
tel idején, mint ismeretes, különösen a falvak, vagy városok belsejében 
. található, de azért marad belőlük kijebb is; Nagycenken 1940 február 
. elején majdnem teljesen elvonultak (SMUK ANTAL). A tél folyamán gyüj- 
. tött példányok ugyszólván rendes testsulyuak voltak ( 4 &: 39—46 gr. 
4 1lo:5lgr, 2 9 30—45 gr.). Hogy mégis annyira kipusztult, hihetőleg, 
4 mint a fogolynal, a megfagyasnak és esetleg ragadozók hatásának tud- 
. ható be. Egyik téli ellenségeként főleg a Falco columbarius aesalon tekint- 
| hető, ugyan e télen januári napon egy Asio flammeus gyomrában is volt 
. található 2 búbos pacsirta (CSIKAI PÁL), sőt Püspökladányon Szy FERENC 
. szerint a Galerida szarka elől az istállóba akart bemenekülni. 
A rendkivül kedvezőtlen telet követő árvizes tavasz és nedves nyár 
. azután még betetőzte a búbos pacsirtäk baját, ugy hogy példátlanul 
. megfogyott a számuk. Ennek a xerophil fajnak az állománya katasztro- 
. fális mélypontra jutott. Mint magam is tapasztaltam több vidékünkön, 
| hetek alatt alig lehetett belőle 1—2 db-t látni. Csorna vidékén a régi 
. állománynak KIRÁLY IVÁN szerint kb. 10%-a, legfeljebb 20%-a maradt 
meg. Ő ezt inkább a fészkelőterület megváltozásának tulajdonítja, és 
nem a tel pusztitásának, amennyiben környékükön nem találtak télen 
. elhullott példányokat. Győr közvetlen környékén KLASZ IVÁN szerint az 
állomány 30—409/-a lehet meg. Mezőhegyesen viszont DR. cs. ORosz 
KÁROLY szerint sok elpusztult és megfagyott e télen. Jellemzőnek tartom 
. épen mint országuti madárra, nézve megemliteni, hogy 1940, VII, 6-ikán 


342 DR. VASVÁRI MIKLÓS nu [Aquila 


Budapesttöl—Fegyvernekig (kb. 132 km. orszaguton) összesen 4 darabot 
láttam: Vecsés táján 2+1-et és Abony előtt I db.-t. Mindenképen nagyon 
. figyelemreméltó jelenség ez az állománycsökkenés és tanulságos alkalmul 
szolgál annak a megállapitására is, mennyi idő alatt áll majd helyre a 
régi állapot. — A mezei pacsirta esetében, előbbivel ellentétben, ha tetemes 
előnyt is jelenthet ugyan az, hogy vonuló faj, mégis az áradásos hatások- 
nak talán még inkább ki volt téve, mint a Galerida, és ezért ennél is 
különös figyelmet érdemel az állományra vonatkozó minden észlelet. — 
Eremophila alpestris flava előfordulásáról csak annyit mondhatunk, 
hogy Alsöszineveren (Mármaros m.) I. 19-ikén lövetett 1 példány 
(SZEDERJEI Akos); ez 33 gr. sulyu volt. Érdekes, hogy Bukovinában 
ugyanabban az időpontban (I. 16—22.) Csernovic környékén megfigyelték 
csapatban. (C. MALINOWSCHI, in litt.) Egy példányt I. 29-ikén táviródrót 
alatt találtak, melyet néhai C. MALINOWSCHI szivességéből preparalva 
megkaptunk, ugyanitt I. 31-ikén is látott 6 darabot. 

Motacillidae. Anthus spinoletta még ilyen télen is található volt, 
— 1940 januárban, Alsöszineveren 2 drb. (SZEDERJEI ÁKos). — 

Paridae. Parus-ok elhullásáról konkrét esetek alapján alig beszél- 
hetünk, ami részben vagy főkép az etetésnek tudható be, amit Buko- « 
vinára nézve C. MALINOWSCHI is említ (in litt.), ámbár Badacsonytomajról — 
azt jelentették (VARGA GYULA), hogy a cinkék nagy része elpusztult 
(noha az illető maga is etetett). Megfagyott cinkekröl általánosságban 
Mezőhegyesről tett emlitést DR. cs. OROSZ KÁROLY. DR. SÁTORI JÓZSEF 
szerint Debrecen vidékén a cinkék közt is sok áldozata volt a télnek. — 
A barkéscinege-ällomänyt (Panurus biarmicus russicus) láthatólag 
nagyon megviselte a kemény tel, amit MATE LÁSZLÓ a Velencei- 
tóról — pl. 1940. IV. 18-ikán egész nap csak 1 db-ot látott, — DR. CSÖRGEY 
Titus pedig a Balaton zalai partjáról jelent.* 

Laniidae. Az edzett- és kis gerinceseket is ügyesen ragadozó 
Lanius excubitor e télen át is elég jól kitartott. Bácsföldváron I. 24-ikén 
Alauda arvensis-t vágott le, MARKov VujA mindkettőt be is küldte. | 

Muscicapidae. Turdus pilaris a tél folyamán az átlagnál feltünöbb « 
szerepet játszott, és pedig szokatlan értelemben. Különösen februär | 
folyamán volt szembeszökő a megjelenésük, amikor több városunkban is « 
nagy csapatokban megjelentek, igy Baján II. 11-ikén százas csapatokban M 
jött a keleti ostorfa bogyóira, valamint seregélyek és léprigók is. Nagy- 
cenken február közepén SMUK szerint nagyon sok vonult át a falun © 
minden megszállás nélkül, néhány fáradt vagy kiéhezett példány maradt | 
vissza, amelyek el is pusztultak. Püspökladányon a m. kir. Szikkisérleti . 


AVA VERI ae kezeltek 


* L. erre vonatkozólag VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB közleményét az , Aguila" jelen 


kötetében, 
SZERK. 


1939/42] © AZ 1939/40-ES TEL ÉS A MADARVILAG 343 


Telep parkjában Szy FERENC megfigyelése szerint 14—16 db fenyörigö 
s tanyázott, ahol boróka- és sóskacserjék bogyóival éltek, a hónap közepén 
; már csak ötöt látott, mig 5 példánynak tollait találta meg és egy kuviktól 
. megölt példányt intézetünknek küldött. (Ugyancsak az ottani cinkék 
| megfogyatkozását, illetve eltünését is a kuviknak tulajdonitja.) Debre- 
. cenben a Nagyerdő tölgyein nagy tömegben termő Loranthus bogyóját 
. e télen a fenyőrigók DR. SÁTORI JÓZSEF szerint nem igen ették, hanem 
| inkább a város belsejébe huzódtak és a forgalmas utcák Celtis fáiról 
. éltek, de más bogyókat is fogyasztottak. Azonban sok fenyőrigó el is 
È . hullott, amelyek igen soványak és üres gyomruak voltak. Nagy tömegben 
. lepték el Szegeden is főleg a Celtis-fákat február második felében, amiről 
q Dr. BERETZK PETER adott hirt és magam is észleltem. Tabon (Somogy-m.) 
. a haz falán felfutó Ampelopsis bogyöival élt 2 példány, melyek egyikét 
. macska fogta el. A január havában vizsgált 5 példány még jó husban 
volt (85—90 gr.), egy korábbi, igen sovány, beteg, csak 62 gr. az emlitett, 
cd 7-ikén, Püspökladanyon kuviktöl fogott sovány © példány 
| 70 gr., mig egy másik © a hó közepéről Küllödröl beküldve (CSORNAI 
7 RIHARD) csupán 54 gr. Csernovicban a városi park fain, mas telekkel ellen- 
1 tétben, elég nagy számban ätteleltek, a legerősebb faggyal dacolva, és 
. serényen falták a fagyöngyöt (C. MALINOWSCHI). — Turdus viscivorus 
È megfagyott példányát — elegendő fagyöngy dacára — Nagykanizsäröl 
. BARTHOS emliti. 
À Troglodytidae. Troglodytes troglodytes : Kecskeméten 1940. IT. 10-ikén 
városi ház udvarán, baromfiól zugában ennek a különben edzett fajnak 
| megfagyott példányát találták (MészARos GYÖRGY). Nyitra vidékén erős 
2  megfogyása észlelhető oly helyeken is (folyópart, bokrok, élősövény, 
È “stb.), ahol előző években valóban gyakori volt (TURCSEK FERENC). ; 
4 Alcedinidae. Alcedo atthis ispida ugyancsak Nyitráról kapott 
. értesítés szerint szintén erősen megfogyott (TURCSEK); pusztulásáról 
. beszél BETHLENFALVY is (id. h.). 
< Picidae. Picus viridis : A harkälyok közül a földi harkälyok szenved- 
. tek igazán a nagy hó miatt ; egyes helyeken eltünt, mint a budai Város- 
. major-parknak fészkelő párja. Kajászószentpéteren (Fejér m.), ahol az 
. előző teleken a községben, parkban télen egyébként gyakori volt, most 
. hiányzott (HORVÁTH JÓZSEF). Helyenként a méhkasokra kapott rá a 
È . szükség hatására, igy Geszten, ahol két zöldküllő kibontotta a fonott 
| kasokat, sőt a deszkakaptárt is kivágta (GR. Tisza L. KÁLMÁN, MÜLLER 
| GÉzA). Az egyes példányoknál, melyeket a tél folyamán vizsgáltam, 
. elgyengülésre valló lefogyást nem találtam (I. és II. hóban vizsgált 
. 4 példány sulya: 3 &: 165, 177, 183 gr.; 9 166 gr.), és a gyomortar- 
. talmak szokásosan főleg hangyákból állottak, de találtam egyikben 
. mezeipoloskákat is, melyeket fakéreg alól szedhetett ki, Debrecenben 


i 


RT ee A erg 
SER ER ae en 
A ¥4 Y Ca 
9 Ce, i 


ra = 4 
"gé 


€ zu d A È úr" ph 
jee NT p :3 
344 | DR. VASVÁRI MIKLÓS : ® [Aquila 


a Nagyerdön március első felében, amikor az Egyetem előtti gyepen az 
első hómentes foltok megjelentek, hatalmas tölcséreket vágtak a földbe, 
hangyák után kutatva (SÁTORI). 

Strigidae. Asıo otus tömeges megjelenése feltünő volt helyenként, 
de pusztulásuk is. Nagycenken SMUK ANTAL szerint lépten-nyomon 
tucatjával repültek fel, több százra tehető számban voltak a falu szérüs- 
kertjeiben, vagy a falut környező fákon és bokrokon gubbasztottak a 
hó alól kibuvó egereket lesve, amiért azután egymás és a varjak közt 
harcot vivtak. Nagyon sok elpusztult belőlük, naponta hoztak a gyerekek — 
1—2 megfagyott példányt. Taródházán (Vas m.) is pusztultak (HÁRTER 
ANDRÁS) ; Kajászószentpéteren (Fejér m.) szintén volt elhullás (HORVÁTH 
Jözser). Kecskeméten a városban egyik villa padlásán teljesen legyengült — 
példányokat fogtak (MEszAROS). Egy Nagycenkről 1940. II. 9-ikén bekül- — 
dott 2200 gr. (SMUK), Püspökladányról 1940. III. 2-ikán egy © 246 gr. « 
(Szy). Tápláléka : Bácsföldvár : 1. 1940. II. 5. Apodemus sylvaticus 3 ; | 
2.1940. II. 8. Microtus arvalis (?) 1. —Asio f. flammeus Nagycenken kisebb . 
számban lépett fel (SMUK), Debrecenben számosan (SÂTORI). Tápláléka : 
Bácsföldvár : 1. 1940. II. 8. Mus spicilegus 1 ; 2. 1940. II. 11. Apodemus 
sylvaticus 4 ; 3. 1940. II. 14. Microtus arvalis 2 ; 4. 1940. III. 12. Microtus 
arvalis 2 ; 5. 1940. III. 14. Microtus arvalis 1, Aóbüléeni sylvaticus 2. (A « 
DODO STIA is szerepelt mint "tápláléka, lásd fentebb.) -- Athene noctua | 
sok példánya elhullásáról van hiradäs Kajászószentpéterről (HORVATH J.). | 
Püspökladányon a fenyörigöt pusztitotta (Szy). A tél folyamán vizsgáltak | 
sulyméretei : 7 & g, I-II. 126—169 gr., de egy „g“ csak 109 gr. = 
Püspökladány, 1940. I. 29., kiéhezett példány (Szy) ; egy másik 116 gr." 
Kötelek, 1940. I. (KÁDÁR A.); 7 9 £ 137—179 gr. — Strix aluco-nak az i 
áttelelése általában könnyebbnek látszik, mert egérhiány esetén madär- 
fogással előbb tud segiteni magán, mint a két Asio-faj, noha azok sem . 
egészen "mentesek a madärfogäsban. Kajäszöszentpeteren HORVÁTH 
JÓZSEF szerint köverre hiztak a macskabaglyok ; szerinte , hihetetlen sok. 
foglyot pusztitottak". A vizsgált példányok sulyviszonyai: 5 dd! 
(I.—II.) 363—455 gr.) a 363 gr.-os sovány). Feltünő volt 3 Alsószinevérről . 
(Marmaros m.) származó példány legyengült volta — marciusböl à 
co 302 gr., sex.? 355 gr., és 9 353 gr. (ez utolsó elhullott peldany). | 
Talán utóbbiak a magasabb vidéken rosszabb táplálkozási viszonyok 
között gyengültek le a télen? Néhány példány elhullását Taródházáról 
(Vas m.) emlitik (HARTER 3; Hogy helyenként jól telelt a faj, bizonyitja 
egy Füzfőről (Veszprém m.) való ?, amely kis nyulat fogott (A. MÁRY 
GYULA), 628 gr.(!) sullyal. : Tatravideken BETHLENFALVY ERNŐ szerin 
(Vadäszlap, 1940) feltünően sok került preparalasra. A nép a falus 
csürökben pusztitotta, ahová az egerek után jöttek. Taplalkozasahoz 
adatok ; 1, Bustyaháza (Mármaros m.), 1940, II, 16, ; Passer domesticus I, 


i eo RE azér ák 


„va 
US 
A Se; 

t 
ps 


1939/42] AZ 1939/40-ES TÉL ÉS A MADARVILAG 345 


, pocok""-szőr. 2. Alsöszinever (Märmaros m.), 1940. III. 19.: kender- 
rost és vékony zsineg. — T'yto alba guttata nagy számban való megjelenésé- 
ről és elhullásáról Nagycenken SMUK adott hirt. Nyitra vidékén nagy 
károkat szenvedett állománya (TURCSEK). Kajászószentpéteren 40—50 
elhullott példányt találtak (HORVÁTH J.). Csengeren I. 22-ikén egy nagyon 


- legyöngült példányt a fáskamrában találtak (GERGELY BERTALAN). 


Mikóházán (Zemplén m.) sok hullott el, a pajtákban, csürökben sokat 
találtak (KIRICSI ZOLTÁN). Nagycenken 1940-ben — SMUK szerint 
— madarunk nem költött, bár előfordulását észlelték rendes tartózko- 
dási helyén, de egér sem volt. (A kuvik viszont szépen költött, de későn 
juliusban.) A tél folyamán vizsgált példányok sulyméretei : 1. ? Csenger, 
I. 22., 242 gr.; 2. GS Nagycenk, I. 27., 237 gr.3.dto 2 240 gr. 4. 3 
Losonc, II. 15 (BARTA OLIVER), 241 gr.; 5. ? Nagycenk, II. 29., 255 gr.; 
6. 3 Gyöngyössölymos, II., 242 gr. Egy példány gyomrában — Tamási 
(Tolna m., II. 22. FÁBA) — 2 Passer montanus volt. A tél állomány- 
gyéritő hatásai szempontjából legfigyelemreméltóbb fajok egyike, 
annál is inkább, mert a főleg Németországban és Hollandiában észlelt 
Coccidiosis-járvány is pusztitja. Munkatársainknak figyelmébe nagyon 
ajánljuk e fajra vonatkozólag a téli észlelések és esetleges vizsgálati lehető- 
ségek kihasználását. Ugy faunisztikai, mint település-ökologiai, valamint 
állatföldrajzi tekintetben is a legérdekesebb tárgyak közé tartozik, 
hozzá még az emberi települési viszonyokkal kapcsolatban nen. 
a kulturális mozgalmak körébe is vág kutatása. 

Falconidae. Falco tinnunculus telelő példányai a legkeményebb 
időben is előfordultak. Gödön pl. december végétől több mint két héten 
át megfigyelték, egyszerre hármat is (IFJ. SZALACHY BÉLA). Iharkuton 
(Veszprém m.) II. 5-ikén egyet észleltek (MOLITORIS ÁKos). Mért sulyok : 
1. 2 Kőtelek, 1940. I.—. (KÁDÁR), 234 gr. ; 2. g detto, II. 25., 155 gr. ; 
3. 2 Kenézlő, II. 12. (SZALAY G.) 232 gr. A vizsgált példányok gyomor- 
tartalmai : 1. 3 Bácsföldvár, I. 11. (MARKOV) ; Passer domesticus ; 2. 3 


.dto, I. 24. : Apodemus sylvaticus (?) 1, Carduelis cannabina 2; 3. c7 Kôte- 


lek, II. 25. (KÁDÁR) : egérszőr. Mint látható, táplálékban nem volt hiäny- 
Aguilidae. Buteo buteo helyenként elég nagy számban lépett fel. 
Pusztulásáról BETHLENFALVY ad hirt, szerinte sok veszett el éhség követ- 


. keztében, egyik varjuszárnyon fulladt meg (Vadászlap, 1940, p. 39.). 


ta imme” 


Egy lesoványodott példányt (7, Alsöszinever, 1940. III. 29., SZEDERJEI) 
561 gr.-nak találtam. Jellemzésil táplálkozási lehetösegeikre álljon itt 
néhány példa : 1. sex? Zenta, I. 10. : Talpa europaea 1; 2. &, Kenézlé, 
II. 12. : Microtus arvalis (?) 1, Phasianus ; 3. 9, dto : Microtus arvalis, 
Perdix ; 4. sex?, dto: Apodemus sylvaticus 2, Perdix, (buzaszem) ; 
5. sex? Püspökladány, II. 19.: Turdus pilaris 1; 6. sex? Bustyahaza, 
II, 21, ; Microtus arvalis 4, Rana 1, — Mint látható, egérben nem volt épen 


ME e. 
. } ‘ a a. 7 6 CT UMR 
we E Rare, 1 

i ZO i È 

e ú 

RK + | 

a, 


346 DR. VASVÁRI MIKLÓS [Aquila | 


hiány, de emellett az ölyvek valószinüleg elgyengült, beteg vagy elhullott 
fogoly és fácánban is találtak nekik megfelelő táplálékot; a Turdus 
pilaris ugyanott esett zsákmányul, ahol a kuvik prédája is volt, ámbár 
lehet, hogy elhullott példányként szedte fel. — Buteo lagopus elég nagy 
mennyiségben fordult elő szintén, ami átlagosan szokásos is nálunk. Eleseg- 
ben nem volt hiány, amint ezt a következő gyomortartalmak is bizonyitják : 
1. Bácsföldvár 1939. XII. 22. : galambtollak. 2. dto. 1940. II. 9. : Microtus 
arvalis 1, Talpa europaea 1; 3. Dto. : Mus spicilegus 2. 4. 7, Kenézlő, 
II. 12. : Phasianus. 5. 3, Mátészalka, II. 20. : egér v. pocok I, Phasianus, 
Coloeus. 6. c7, dto. : Perdix 2. 7. Bácsföldvár, III. 1. : Perdix, Columba 


domestica. 8. Bácsföldvár, III. 2. : Apodemus sylvaticus 1, Lepus europa- 


eus, Corvus frugilegus, Gallus domesticus, 9. dto.: Microtus arvalis 1, 
Mus spicilegus 1. 10. ©, Pusztaszer, III. 1.: Phasianus, Talpa (?)- 
11. Bácsföldvár, III. 3. : Lepus europaeus, Gallus domesticus. 12. Máté- 
szalka, II. 20.: Apodemus sylvaticus, Talpa europaea, Perdix. Táplál- 
kozási nehézségekről tehát fentiek tanusága szerint alig lehet szó. A ga- 
tyásölyvek csaknem rendes téli táplálkozási menetüket követték, legfeljebb 
az elgyengült vagy elhullott apróvad a szokottnál bővebb alkalmat 
adott, hogy ebből is kivegyék a részüket, sőt valószinüleg ez a könnyebb 
táplálkozási lehetőség részben elvonta őket a nagyobb mérvü rágcsáló- 
pusztitástól. Azt azonban, hogy általában az ölyvek és vércsék kevésbbé 
találhatták meg egér-, illetve pocok-táplálékukat, ellentétben a baglyok- 
kal, amint ezt UTTENDÖRFER véli, nem állíthatjuk, valamint azt a meg- 
okolást sem fogadhatjuk el, hogy az egérfélék a hóval boritott mezőkön 


inkább alkonyatkor bujnak elő, mert bő tapasztalásból tudjuk, hogy. 


, nappali" ragadozó és más madaraink telente is jól hozzájutnak az 
egértáplálékhoz. Feltünő azonban a vakond aránylagos gyakorisága a 
gyomortartalmakban még e tulszigoru télen is. Gatyásölyvben háromszor, 
egerészölyvben egyszer fordult elő. Figyelemreméltó a GRESCHIK által 
korábban vizsgált ölyv-gyomortartalmakban is a vakond téli szerepe, 
amennyiben egerészölyvben 16 esetből 7 téli (jan., febr.) a gatyásölyvben 
pedig 20 esetből 12 téli (jan., febr. dec.) előfordulás van. A külföldön 
vizsgált ölyvgyomortartalmakban szintén találtak téli előfordulásokat. 
Hogy még kemény teleken is miért kerül a vakond felszinre — a fenti 
esetek után itélve — elég gyakran, nem tudjuk, talán beteg példányok 
voltak? A gatyásölyvek a legyengült és elpusztult foglyon, fácánon és 


nyulon kivül baromfifogassal is megpróbálkoznak egyes esetekben, sőt M 


Bukóvinában, ahol C. MALINOWSCHI szerint (in litt.) a mezei egerek 
gyéren fordultak elő, a gatyásölyvek alacsonyan keringtek a baromfi- 
udvarok felett, amit más teleken nem észleltek, sőt a csernovici egyetem 
állattani intézetének preparátora állitotta, hogy e télen elég sok példányt 
kapott, amelyeket a baromfiudvarokban elevenen fogtak, — Circus 


| 
| 
| 


1939/42] AZ 1939/40-ES TÉL ÉS A MADÁRVILÁG 347 


. cyaneus-nak, mely télen nálunk a gatyásölyvhöz hasonló mennyiségben . 


szokott előfordulni, Nagycenken fagytól és éhségtől elpusztult példányait 
észlelték (SMUK). Alkalmilag erősen rávetette magát a fogolyvadászatra, 
amellyel a tojók más teleken is megpróbálkoznak, igy a szegedi Fehértó 


. környékén (BERETZK), Ällampusztän (e. CSAPÓ FERENC). Néhány szemel- 


vény táplálkozásáról : 1. g, Sopron, I. 2. : Microtus arvalis 5. 2. 9, Bács- 
földvár, II. 9. : Passer domesticus 1. 3. &, Mátészalka, II. 20. : Perdix 1. 
4. 9, Allampuszta, III. 2. : Perdix 1. 

Ardeidae. Ardea cinerea telelő példányai kerültek pl. december 
végén a szegedi Fehértónál (BERETZK), a Fertőn 6 db.-t észlelt HAJDAN 
KÁLMÁN, Gönyün több példány telelt, február közepén azonban eltüntek 


| (NAGY JÓzsEF). Marcaltőn, 1929. II. 17-én három éhségtől elgyengült 


példány került fogságba, ahol hamarosan elpusztultak. (, Magyar Vadász- 
ujság, 1929, p. 121.). Más fagyott példányról (Csanakhegy, 1929. III. 1.) 


. is volt hiradás. (Nimród Vadászujság, 1929, p. 155.). Botaurus stellaris 


ez TE LE Pa PUR x éz Du 


hihetőleg a telelés miatt szenvedhetett. A Velencei-tavon száma meg- 
fogyott, MÁTÉ egyet hallott csak 1940. tavaszán. 

Anatidae. Anser fabalis kb. 25 telelt Gönyün, sajnos a csontig 
lesoványodott madarak nagy részét az országut mentén kutyákkal fog- 
dostatták össze (NAGY J.). Balatonfüred előtt IFj. ENTZ BÉLA szerint 


tizezrek éjszakáztak a Balaton jegén (Term. Tud. Közl., 1940. p.), 


amit máskor nem figyeltek meg. A 11 év előtti ugyancsak szintén szigoru 
télen Nagycenk vidékén nagyon sinylődtek (Nimród Vadászujság, 
1929. p. 196.). Akkor a Balaton környéki réteken és a jégen is fogdosták 


. őket az emberek, az éhségtől alig tudtak vánszorogni (, Magyar Vadasz- 


. ujság", 1929. p. 111.). Sok elpusztult Zala- és Somogy megye mas vidé- 


. kein is. A Berzence vidékén telelő Anser fabalis-ok mind elpusztultak, 


mig azonban az ott telelni szokott , párezer" vadlud 14 része máskor 
Anser albifrons volt, az 1929-es hideg beálltakor ezt nem lehetett látni. 


(PETHO ANDOR, , Nimród Vadäszujsäg, 1929. p. 230.). — Megfagyott Anas 


. platyrhyncha-t Nagykanizsáról emlit BARTHOS. A kemény télies idő dacára 


a szegedi Fehértónál már II. 25-ikén sok száz példány volt és ugyan- 
akkor Anas strepera, A. penelope, A. acuta és Nyroca nyroca is volt már. 
III. 3-ikán — még 7—8 fokos hidegben — az előbbieken kivül 
egyebek közt, Anas crecca, Spatula clypeata és Nyroca ferina is meg- 
jött — Anthus prutensis és Saxicola torguata is volt már. (BERETZK, 


. Nimród Vadászlap, 1940. p. 264—266). 


MT 


t 


| 
È 


né 


Columbidae. Columba oenas-t Pakson, 1939. XII. 31-ikén óriási 
csapatban észlelték (VERESS GÁBOR). — C. palumbus-ból mintegy 8 db. 


. II. 10-ike táján jelent meg Nagycenken az egyik parkban, ahol a boros- 


tyán termését és talán fenyőmagot ettek. Egyrészük megfagyott, illetve 
| éhen veszett (SMUK). Két beküldött, igen lesoványodott állapotban levő 


348 DR. VASVÁRI MIKLÖS - [Aquila 


OS példány sulya 323 és 330 gr. volt (II. 19.). — Streptopelia decaocto 
mint avifaunánk uj jovevénye különösen érdekelhet bennünket jelen össze- 
függésben. Rákoskeresztúron 20—25 pár telelt át (Bonus ABRIS). Pest- 
ujhelyen kb. 120 példány jól telelt (BEZSILLA LÁSZLÓ). A debreceni | 
Nagyerdő melegvizü tavánál 1 példány I. 15-ig telelt, azután eltünt, és « 
csak III. 28-ikán került elő (SAToRI). Pakson tömegesen bujtak össze 
éjszakánként a fenyő és tuja levelei közt (VERESS). Baján a belvárosban 
január hó folyamán havazás és — 11 fok mellett 5 db. volt, később 
számuk 15—16-ra szaporodott. Állitólag a környékbeli községekben is. 
csapatosan telepedett le, annyira, hogy a gazdák haragudtak reájuk, 
mert a baromfiak és disznók kukoricáját alaposan megdézsmálták. 
A hideget pompásan birták ; a —20 fokos hidegben is ugy röpködtek, — 
mint csendes enyhe időben, csak a szelet nem szerették, az elől elbujtak. J 
Egy tujafa ágai közt szivesen tartózkodtak (DR. OLTVANYI ISTVÁN). Ugy — 
látszik tehát, hogy kiállták alaposan a próbát, ami annál is figyelemre- 3 

È 


eaz hy 


méltóbb, mert bizonyos mértékben inkább az enyhe klimaju vidékeken 
élnek, amit különösen kisázsiai tapasztalataim alapján allithatok. 
Charadriidae. Vanellus vanellus a szegedi Fehértónál II. 3-ikán 
és 7-ikén kemény hidegben 1—1 db. (BERETZK) ; Iharkuton (Veszprém m.) 
II. 7-iken 2 db. (MOLITORIS). Békéscsaba vidékén II. 24-ikén elhullott — 
példányt találtak (DR. TARJÁN TIBOR). Ilyen eset nem is lehetett akkor M 
ritkaság, mert a bibicek rendes érkezése idején is zord téli időjárás ural- | 
kodott. — Philomachus pugnax a szegedi Fehértónál XII. végén 3 IT c, 
kettő elejtve, egyik lába világos narancssárga, a másiké szürkészöld 
(BERETZK, Nimród Vadászlap, 1940. p. 88—89.). — Numenius arguatus-t 
a Fertőnél 15—20 db.-t észleltek XII. végén (HAJDAN). | 
Otididae. Otis tarda-állománya a kemény időben részben elszéled- « 
hetett és ennek tulajdonithat6, hogy oly vidékeken is előkerültek legalább — 
egyes példányai, ahol rendesen nem szokott előfordulni. Ujszomotor M 
(Zemplén m.) határában, hegyvidéken, ahol túzokot sohasem láttak, 
egy megfagyott példányát találták (Vadäszlap, 1940. p. 48.). A Dunántul — 
több helyén került elő szokatlan helyeken, igy Körmend vidékén — napi-« 
lapok szerint — két megfagyott tuzokot találtak, egyik lesovanyodottan | 
is 6 kg. volt. Bakonybélben a fürdő mellett febr. második felében « 
fogtak egyet, amely pár nap mulva elpusztult. Somogytarnócán a halastó — 
mellett egy tojót észleltek (GR. SZÉCHENYI FRIGYES). Törökkopányon — 
(Somogy-m.) egyik szérüskertben II. 24-ike körül akadtak egy © pél- | 
dányra, amelyet ismeretlen madárként küldtek be intézetünkbe ; sulya — 
csak 2735 gr. volt, gyomrában egyéb nörenyreszeken kivül kukorica- | 
szemek voltak. Ugyanebben az időtájban, II. 25-ikén Mike mellett is 
találtak egy elhullott kakast, mely csupán 5 kg. sulyu volt (Nimród — 
Vadászlap, 1940, p, 152). Szeremle vidékén (Pest m.) is találtak meg- 


1938/42] AZ 1939/40-ÈS TEL ÉS A MADÁRVILÁG 349 


fagyva egy kakast és egy tyúkot (BORNEMISSZA Gy.). Erdélyben, Ka- 
polnáson (Krassó-Szörény m.) egy tojó került teritékre II. 2-ikán, ahova 
csak nagy kiterjedésü erdőségek átrepülése után kerülhetett (GR. TELEKI 
JENŐ). Mindezekhez még azt is meg kell emlitenünk, hogy 1939. decem- 
berben CSORNAI RIHÁRD közlése szerint (in litt.) ezres tuzok csapatot 
láttak átvonulni Mohol (Bács-B. m.) község fölött, ami nagy területek 
populatiojának időleges elvonulását, kivándorlását jelentene.* Az 
1928/29-es tél is nagy eltolódásokat idézett elő a tuzokállományban. 
A Kunságon találtak , legalább" 150 tuzokot megfagyva, a hóból csak 
a fejük látszott ki (Magyar Vadászujság, p. 174.). A keszthelyi hercegi 
uradalom területén akkoriban 24 db. pusztult el. (Nimród Vadászlap, 
1929., p. 23.). Nagycenk határában is megjelentek (u. o. p. 196.), egy 
kakast Egyházasrádócon (Vas m.) láttak. (Magyar Vadászujság, 1929., p. 
110.); a Bakonyban erdő belsejében találtak tuzokszärnyat (Nimród 
Vadászlap, 1929., p. 230.); Zalaszentjakab határában, ahol ezelőtt soha- 
sem látták, annyira legyengültek, hogy a rókák is fogtak belőlük, egy 
ilyen széttépett példányt találtak is. (Magyar Vadászujság, 1929., p. 121.); 
Kaposvár környékén is fogtak egyet (Nimród Vadászlap, 1929., p. 157.); 
. Ötvös környékén (Somogy m.) II. 24-én kézzel fogtak egyet, II. 23-án 
pedig Tarany határában láttak 2 db-ot (u. o. 137.), Szakadáton (Tolna m.) 
is fogtak egy teljesen legyengült kakast (Magyar Vadászujság, 1929., 
p. 122.), egy másikat pedig II. 22-én Bezedek-en (Baranya m.), mely 
hamarosan el is pusztult. (Nimród Vadászlap, 1929., p. 137.).Egyes 
helyeken, pl. Mezőhegyesen (ORosz) az 1939/40-es télen mesterséges 
etetéssel részben jó eredményt értek el az állomány helyhezkötése, 
illetve kitelelése tekintetében. A tuzok téli viselkedését, mint különösen 
tanulságos és nemcsak vadászati érdekü, de madártani problémát 
nagyon ajánlanám munkatársaink és mindenki figyelmébe, aki meg- 
felelő területen működik. — 

| Rallidae. Rallus aquaticus-böl Vértesacsän I. 23-ikán fogtak egyet 
(LÉGRADY Gy.). A szegedi Fehertönäl jan. végén a 20 fokos hidegben 
is kitartott (BERETZK). 

Phasianidae. Perdix perdix. Talán még a bubos pacsirtánál is többet 
szenvedett, sőt lehet mondani a legtöbb pusztulási adatot erre nézve 
lehetne regisztrálnunk. Ilyen általános mérvü katasztrófális pusztulásra 
még nem volt példa nálunk, amint erre vadászujságainkban is gyakran 
volt utalás. Az egyes vidékeken vadászterületek szerint 80—90, sőt 
100% pusztulásáról adnak hirt; az összes apróvadféleségek közül ez 
pusztult leginkább. Nagycenkről teljes kiveszéséről szól a hiradás (SMUK); 


* Dalmáciai téli előfordulását is ilyen tekintetben kell megitélnünk (v.. ö. 
Mastrovic, A. Prilog Avifauni sjeverne Dalmacije. (Lov.-Rib. V:jesn., Zagreb, 1931.). 


$80 DR. VASVÁRI MIKLOS [Aquila — 


Kistäpen (Tolna m.) 80—90°%-a kipusztult PETERFAY JÓZSEF szerint, 
aki méltán hivatkozik arra, hogy a fogoly nem szivesen .veszi fel az 
embernyujtotta eleséget és a legritkább esetben alkalmazkodik a meg- 
valtozott viszonyokhoz. Szerinte a legnagyobb pusztulast nem az élelem 
kérdése, hanem a hóvihar okozta, mely betemette a foglyokat. Hasonló 
a pusztulás ugyancsak PÉTERFAY szerint Albertin (Pest m.), Fejérvár- 
csurgón (Fejér m.) és Sellyén (Baranya m.) is. Ugyancsak a hófuvás 
pusztitásának tulajdonítja VERESS is Pakson a tapasztalt tömegveszte- 
séget. Azok a foglyok is elpusztultak, amelyek folytonos etetésben része- 
sültek, ahányat megvizsgált, — mint irja — mind tele beggyel dermedt 
meg. Örkény (Pest m.) határában szintén az éjszakára csapatosan 
összehuzódott foglyokat a hó alatt találtak meg elhullva (KELÉNYI 
LÁSZLÓ). Mátészalkán, ahol kb. 9894-os a pusztulás, ifj. DR. RÁPOLTI- 
NaGy JENŐ csöszkunyhöban egy csomóban megfagyva találta a fog- 
lyokat. Nyitra vidékén is 80%-0s veszteség volt általában, de voltak 
olyan területek, ahol csak 20% volt a veszteség, ahol a határban 
kazlak alatt buvóhelyet találtak. Megfagyott foglyot Nagykanizsáról 
BARTHOS emlit. A február eleji havas ónos-esős napokban Hajduböször- 


ményben a város fötere közelében fekvő kertben rebbentettek fel fog- : 


lyokat (SóváGó MIHÁLY). Gönyün (Győr m.) viszont NAGY J. szerint 
az állandó etetés mellett jól kitelelt a legnagyobb tél ellenére az állo- 
mány, de az árvizek (Duna és Bakonyér) tizedelték meg. Bukovinában 
is nagy volt a fogoly-pusztulas (C. MALINOWScHI). Kétségtelenül a már 
legyengült állományt a ragadozók is tizedelték, ilyen tekintetben a 


Circus cyaneus is számba jött, pl. Állampusztán (Csapò), Szegeden . 


(BERETZK), sőt Kajászószentpéteren a Strix aluco és a Corvus frugilegus 
is (HORVÁTH). A Német Birodalomban szintén sulyos veszteség volt 
fogolyban, egyes tartományokban 90%. Némely vidéken, amikor roha- 


mos hőmérsékletsülyedés állott be, a foglyok állománya is oly gyors | 
leapadäst mutatott, hogy a hirtelen elvándorlás kérdése is felmerült. « 
Bárhogyan is áll a dolog, mégis gondolkodóbaejtő, hogy ez a nagy « 


pusztulás a , természetes" állapotnak felel-e meg, vagyis voltaképen 
az őseredeti körülmények közt élő fogoly is ennyire szenved-e a szigoru 


teleken ? Nincs-e itt befolyással a telepitéssel, véffelfrissitéssel, meg | 
más beavatkozásokkal sokszor talán erőltetett állomány-szaporitás, | 
vagyis nem sül-e visszafelé a dolog néha ? Mindenesetre a legfeltiinobb | 
lenne az, ha épen a sztyep-lakó fogoly lenne a legkevésbbé edzett a még | 
‘oly kemény téllel szemben is! Fontos és tanulságos lenne az ésszehason- — 
litás az eredetibb viszonyok közt élő keletibb állományok téli viselke- 4 
désével. — Phasianus colchicus nem szenvedett annyit, mint a fogoly. |. 


Kistapén kb. 509 volt a veszteség (PETERFAY). Pakson is jobban birta 


a telet, mint a fogoly, nagy előnyének mondható, hogy a fákon éjszakazik | 


ore TÁJÁN a télé: EN ch So Pos ARE grue Lege be i re ER > sn ra rh th ce mr ga. 


PI pe ped 


aus .. 
c. ‘ 3. vgy 


1939/42] AZ 1939/40-ES TEL ES A MADARVILAG 351 


és igy a höfuväsok nem temethették be. (VERESS). Fagyott fácánról is 
van emlités Nagykanizsán (BARTHOS), sőt Mátészalkán útmenti hófu- 
vásokban 14 fácántyukot találtak összebújva megfagyottan egy csomó- 
ban (RAPoLTI-NaGy). Helyenkint a pusztulás nagyobb volt, mert pl. 
a Hortobágyon az ohati-erdőben legalább 90% -ra tehető, ott a ragadozó- 
madarak és rókák a legyengült állományt csaknem egészen kiírtották 
(DR. UDVARDY MIKLÓS). 

7 * 

Fenti összefoglaläsban tömören igyekeztem jellemezni egy komoly 
következményekkel járó télnek madártani vonatkozásait. Mint látjuk, 
bizonyos tekintetben hézagos és vázlatos a kép, amit kapunk. Föoka 
ennek az, hogy sokszor nem. tartják érdemesnek a madárélet megfi- 
gyelői feljegyezni a köznapinak látszó jelenségeket és nem gondolnak 
idejében arra, hogy a legközönségesebb" fajra vonatkozó ,,jelentékte- 
lennek" látszó feljegyzés is alkalmilag nagyon hasznos és fontos lehet. 
A tél hatásait illetőleg sokszor nem vagyunk tisztában, hogy a hidegnek 
direkte milyen fokban tulajdonithatunk: jelentőséget, illetve mennyire 
befolyásolja a madarakat életnyilvánulásaikban a nagy hó, illetve táp- 
lálékhiány. Az egyes példányok megfagyásáról szóló híradásokat is 
óvatosan kell fogadnunk, illetve a megfagyva talált madarakat sem 
lehet minden további nélkül ilyeneknek tekinteni, mert legyengülés, 
megbetegedés következtében elhullott példány utólagosan is , megfagy- 
hatott." Vonatkozik ez ugy a gyöngybagolyra, mint a tuzokra és vad- 
galambokra stb. A megfagyott madarak sulyviszónyának ismerete is 
ezért fokozottan fontos. Utalnom kell még arra is és talán mint legelső- 
sorban megszivlelendö szempontot tekintsük, hogy a táplálkozási lehe- 
tőségeknek ismerete mennyire fontos. Tehát a baglyok és ragadozókra 
nézve pl. a mezeipocok mennyisége stb. Az ilyen különösen szigoru 
télnek kihatásait az egyes fajok állományára nézve érdemes körültekintő 
alapossággal figyelemmel kisérni a fészkelés idejében is (pl. a bubos 
pacsirta, fogoly, gyöngybagoly stb. esetében). 

Az idevonatkozó külföldi irodalomból, mint kiválóan részletes köz- 
leményeket megemlithetjük : E. STRESEMANN, Die mörderische Wirkung 
des harten Winters 1928/29 auf die Vogelwelt (Orn. Mber., 1930, p. 
37—43). — DROST. R.—ScHüz. E., Von den Folgen des harten Winters 
1939/40 für die Vogelwelt.) Vogelzug, 1940, p. 161—191). — TICEHURST, 
N. F.—WIiTHERBY, H. F., Report on the Effect of the Severe Winter 
of 1939—40 on Bird-Life in the British Isles. (British Birds, XXXIV. 


. 1940, p. 118—132, 142— 155). 


359 DR. NIKOLAUS VASVÁRI " [Aquila 


Der Winter 1939/40 und die Vogelwelt. 


(Zusammenfassender Bericht.) 


Von DR. NIKOLAUS VASVÁRI. n 


Die Auswirkungen besonders strenger Winter auf das Leben ein- 
zelner Vogelarten, besonders mit Hinsicht auf deren Betsand, sind 
oft von entscheidender Bedeutung und können, wenn die Kälte an- 
dauernd ist und mit starken Schneefällen einhergeht, in einzelnen Fällen 
auf Jahre hinaus erkennbar bleiben. Ein solcher Winter war der des 
Jahres 1939/40. Derselbe hat unsere überwinternden Vögel auf eine 
fast beispiellose Probe gestellt und zum Teil auch Schäden verursacht. 
Abnorme Winter dieser Art wirken sich nicht nur auf die Vogelwelt 
dieses oder jenes Gebietes aus, sondern sind auch für den Vogelbestand des 
ganzen Landes, ja auch anderer Länder von Bedeutung, stellen also auch 
eine Frage von internationalen Interesse dar. Wir können uns hier nur 
auf die wichtigsten Feststellungen beschränken, hauptsächlich auf solche, 
die einerseits vom heimischen Standpunkt Beachtung verdienen, ander- 
erseits als Ergänzung, zu Daten aus anderen Ländern dienen können. 

Es folgt nun mein Bericht in systematischer Reihenfolge: 

Corvidae. Erfrorene Exemplare von Pica pica und Corvus cornix 
wurden in der Gegend von Nagykanizsa gefunden (nach JULIUS BARTHOS). 
Massensterben von Corvus frugilegus meldete man aus Nagycenk 


a ae ne hr 


(ANTON SMUK) und Mezöhegyes (Dr. KARL Orosz). Im Debrecener ~ 


, Nagyerdő" wurden am 9. II. 1929 (ebenfalls sehr strenger Winter !) 
bei —28° C. sechs erfrorene Exemplare gefunden. (GEORG BÁRSONY, Nim- 
röd-Jagdzeitung 1929 p. 118). Über das Verhalten des Eichelhähers 
während dieser Zeit siehe die Studie von DR. ANDREAS KLEINER. 
Sturnidae. Es konnten einzelne überwinternde Exemplare oder 
Flüge von Sturnus vulgaris beobachtet werden. Im März drangen dann 
die ankommenden Starenschwärme stellenweise in die Städte und Dörfer 
ein, z. B. in Budapest (Dr. HEINRICH DORNING ,,A Természet" 1940 
und , Kócsag", unter Presse. Szeged (DR. PETER BERETZK), Paks am 
20. II (GABRIEL VERESS). In Budapest liessen sich im Laufe des März 


etwa 15—20 Tage hindurch grosse Starenschwärme zur Nachtruhe in der | 


Gegend desSzcitovszky-Platzes nieder. Derart ungewöhnlich grosse Staren- 
ansammlungen in unseren Städten stehen bisher ohne Beispiel da. Bei ihrer 
Ankunft, Ende Februar, herrschte grimmige Kälte, sodass auch erfrorene 
Exemplare gemeldet wurden, z. B. aus Nagycenk (ANTON SMUR). 

Fringillidae. Keine besonderen Beobachtungen. Stellenweise wurden 


sie durch den strengen Winter vertrieben, in wenigen Fällen kamen 


> ete Ly en Lei hl 
34 Py + ’ > 


1 
1939/42] DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 353 


auch Erfrierungen vor, z. B. Passer domesticus in Nagykanizsa 
(JuLıus BARTHOS). Interessant ist, dass — wie auch in anderen Wintern 
— Coccothraustes an Fensterfutterkästen öfter zu sehen war; auch 
Fringilla montifringilla kommt als Gast bei den Futterplätzen häufig 

. vor. Carduelis flavirostris war am 27. XII. 1939 beim Szegeder Fehertö 
wieder scharenweise zu sehen (DR. PETER BERETZK). 

Alaudidae. Überwinternde Exemplare von Alauda arvensis wurden 
mehrfach beobachtet, in Nagycenk hielten sie trotz grosser Kälte 
und Schnee bis Anfang Februar durch, und verschwanden in den ersten 
Tagen dieses Monats (ANTON SMUK); ein d vom 10. XII. 1939 war 
sehr fett und wog 45 gr, während ein bei Nadasdladany (Kom. 

. Fejér) am 24. XII. 1939 gesammeltes ¢ bloss 32 gr wog. Im allgemeinen 
aber waren selbst die im Januar gefundenen Exemplare noch ziemlich 
wohlgenährt: d, Gyöngyössolymos 7. I. 1940. (Sammler 
JuLıus NAGY) : 50 gr; sex ?, Taksony 15. I. 1940 (Sammler JOHANN 
BÉRESS) : 46 gr ; 3 g g, Fehértemplom 23. I. 1940 (Sammler ANTON 
LITTAHORSZKY) : 35, 35, 39 gr; g, Nagycenk 27. I. 1940. (Sammler 
ANTON SMUK): 31 gr (mager); g, Szeged 27. I. 1940 (Sammler DR. 
PETER BERETZK): 40 gr. — Galerida cristata als typischer Standvogel 
hatte — abgesehen vielleicht von Rebhuhn und Schleiereule — in diesen 

strengen Winter am meisten zu leiden. Die Haubenlerche ist bekannt- 
lich im Winter vorwiegend im Innern der Dörfer oder Städte anzutreffen, 

. doch bleiben einige auch ausserhalb der bewohnten Ortschaften ; in 

Nagycenk zogen sie Anfang Februar 1940 fast ausnahmslos fort 

(ANTON SMUK). Die während des Winters gesammelten Exemplare 
hatten sozusagen normales Körpergewicht ( 3 d: 39—46 gr., 1 d: 

51 gr, 2 9 30—45 gr.) Dass trotzdem so hohe Verluste eingetreten 

“sind wie beim Rebhuhn, ist vor allem dem Frost und den Raubvögeln 

zuzuschreiben. Ein Hauptfeind der Haubenlerche scheint im Winter 

- Falco columbarius aesalon zu sein, doch wurden an einem Januartag 

i auch im Magen einer Asio flammeus 2 Haubenlerchen gefunden (PAUL 
. CSIKAI), während in Püspökladány nach FRANZ Szy eine von der 
Elster verfolgte Galerida in einen Stall flüchten wollte. Ein Frühling 

. mit grossen Überschwemmungen und ein nasser Sommer, die diesem 

| aussergewöhnlich harten Winter folgten, vervollständigten die Leiden 

_ der Haubenlerche, sodass der Bestand dieser xerophilen Art auf einen 

_ katastrophalen Tiefpunkt gelangte. Wie ich mich selbst überzeugt habe, 

. konnten in mehreren Gegenden unseres Landes Wochen vergehen, ehe 

1-2 Exemplare zu sehen waren. In der Gegend von Csorna blieben 

Beh Ivan KIRÁLY von dem alten Bestand etwa 10%, höchstens 20% 

übrig. KIRÁLY schreibt disen Rückgang mehr einem Wechsel des 

-Brutgebietes zu, als der Strenge des Winters, da in dieser Gegend wäh- 
23 


354 DR. NIKOLAUS VASVÁRI 


rend des Winters keine erfrorenen Exemplare gefunden wurden. In der - | 
unmittelbaren Umgebung von Győr dürften nach Ivan KLASZ noch 
30—40% des Bestandes vorhanden sein. Dagegen sind laut Dr. KARL 
Orosz bei Mezöhegyes in diesem Winter sehr viele Haubenlerchen 
zugrunde gegangen. Bezeichnend ist, dass ich von diesem Landstrassen- 
vogel am 6. Juli 1940 auf der 132 km langen Strecke Budapest —Fegy- 
vernek bloss 4 Exemplare gesehen habe (in der Gegend von Vecsés 
2+1, und vor Abony 1 St.). Jedenfalls ist dieser Bestandsrückgang — 
eine sehr bemerkenswerte Erscheinung und bietet eine günstige Gele- : 
genheit zur Klärung der Frage, wie viel Zeit notwendig sein wird, um — 
den früheren Zustand wieder herzustellen. Die Feldlerche ist als Zugvogel | 
gegenüber der Haubenlerche in Bezug auf Winterkälte zweifellos im 
Vorteil, hat allerdings unter den Überschwemmungen und deren Aus- 
wirkungen vielleicht mehr zu leiden als Galerida, sodass auch bei ihr 
jede Veränderung des Bestandes besondere Aufmerksamkeit verdient. 
Über das Vorkommen von Eremophila alpestris flava können wir nur 
soviel sagen, dass bei Alsöszinever (Kom. Märamaraos) am 19. I. 
ein Exemplar erlegt wurde (Axos SZEDERJEI) ; es wog 33 gr. Interessant 
ist, dass dieser Vogel zur gleichen Zeit (16.— 22. I.) auch in der Bukovina, 
in der Gegend von Czernovitz, in Scharen beobachtet worden ist (C. 
MALINOWSCHI, in litt.). Ein Exemplar wurde am 29. I. unter Telegra- 
phendrähten gefunden und durch die Liebenswiirdigkeit von C. MALI- : 
NOWSCHI unserm Institut als fertiges Präparat eingesandt ; am 31. I. 
sah er dortselbst weitere 6 Exemplare. 

Motacillidae. Anthus spinoletta war selbst in aim Winter anzu- | 
treffen, u. zw. im Januar 1940 bei Alsészinevér in 2 Exemplaren M 
(Agos SZEDERJEI.) | 4 

Paridae. Konkrete Berichte über Meisensterben sind kaum vor- — 
handen, wohl hauptsächlich ein Erfolg der Winterfütterung, was bezüg- . 3 
lich der Bukovina auch C. MALINOWSCHI erwähnt (in litt). Dagegen | 
meldet JuLrus VARGA aus Badacsonytomaj, dass ein Grossteil | 
der Meisen zugrunde gegangen ist, trotzdem er selbst auch fütterte. | 
Dr. KARL Orosz in Mezöhegyes erwähnt ganz allgemein, dass 
dort erfrorene Meisen gefunden wurden. Nach DR. JOSEF SATORI forderte . 
der Winter in der Gegend von Debrecen unter den Meisen zahl- 
reiche Opfer. Der Bartmeisenbestand (Panurus biarmicus russicus) \ 
ist durch den strengen Winter sichtlich mitgenommen worden, was 
LapisLaus MATE vom Velenceer See— z. B. sah er am 18. IV. 
1940 den ganzen Tag über bloss ein einziges Exemplar — und DR. TITUS 
CsöRGEY vom Plattensee-Ufer bei Zala meldet.* 1 


* Vergleiche diesbezüglich den Artikel ven J. VÖNÖCZKY SCHENK in diesem Bande RE! D. 


a 


pS ah Ég szak es SO 


È; 
1939/42] DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 385 


‘ Laniidae. Der wetterharte Lanius excubitor, ein Meister im Fang 
von kleinen Wirbeltieren, iberstand auch diesen Winter ziemlich gut. 
In Bäcsföldvär schlug er am 24. I. eine Alauda arvensis. VUJA 
MARKOv sandte beide unserm Institut ein. 

— Muscicapidae. Turdus pilaris spielte während dieses Winters eine 
auffallende und ganz ungewöhnliche Rolle. Im Laufe des Februar 
erschienen sie sogar in mehreren unserer Städte scharenweise, so z. B. 
in Baja am 11. II., wo sie im Verein mit Staren und Misteldrosseln auf 

. Beerensträuchern einfielen. Es handelte sich um Hunderte von Exem- 
plaren. Nach einem Bericht von SMUK zogen Mitte Februar über die 
Gemeinde Nagycenk ohne Unterbrechung sehr viele Wacholder- 
drosseln. Einige ermattete oder verhungerte Exemplare blieben zurück 
und gingen auch ein. In Püspökladány hielten sich im Park 
einer staatlichen Versuchsstation nach Beobachtungen von FRANZ SzY 

14-16 Wacholderdrosseln auf, die sich von Beeren des Wacholder- und 
Berberisstrauches nährten. Mitte Februar sah er nur noch 5 Stück ; 
von 5 weiteren Exemplaren fand er die Federn, ein weiteres fiel einem 
Steinkauz zum Opfer und wurde unserm Institut eingesandt. (Auch die 

"Abnahme bezw. das Verschwinden der dortigen Meisen legt er dem 
Steinkauz zur Last.) Die indem Nagyerdö beiDebrecen an 
Eichen massenhaft vorkommenden Beeren von Loranthus wurden in 
diesem Winter nach Dr. JOSEF SATORI von den Wacholderdrosseln nicht 
gern verzehrt. Sie zogen sich eher in das Innere der Stadt und lebten 

| von den Beeren der Celtisbäume in den verkehrsreichen Strassen. Auch 

“andere Beeren verschmähten sie nicht. Trotzdem gingen viele zugrunde ; 

“sie waren sehr mager und hatten nichts im Magen. Auch in Szeged 

"suchten sie nach einem Bericht von Dr. PETER BERETZK und nach meinen 

eigenen Beobachtungen in der zweiten Februarhälfte in grossen Scharen 
hauptsächlich die Celtis-Bäume auf. In Tab (Kom. Somogy) lebten 
zwei Exemplare von den Beeren der an Hauswänden emporkletternden 

“Ampelopsis ; das eine Exemplar wurde von einer Katze gefangen. 

Die im Laufe des Januar untersuchten Exemplare, fünf an der Zahl, 

“waren noch wohlgenährt (85—90 gr), ein früheres, sehr mageres, krankes 

‚Stück wog bloss 62 gr, das erwähnte, am 7. Il. in Püspökladány 
von einem Steinkauz geschlagene magere d 70 gr., schliesslich ein 

"weiteres, Mitte Februar aus Küllöd (RICHARD CSORNAI) eingesandtes 

È g bloss 54 gr. Im Stadtpark von Czernovicz überwinterten 

sie — im Gegensatz zu anderen Grundstücken — in ziemlich grosser 

Zahl, der grössten Kälte trotzend, und verzehrten fleissig die Mistel- 

ren (C. MALINOWSCHI). — Ein erfrorenes Exemplar von Turdus 
viscivorus — trotz genügend vorhandener Mistelbeeren — erwähnt 

ARTHOS aus Nagykanizsa. 


| 


23* 


356 DR. NIKOLÁUS VASVÁRI . [Aquila 


Troglodytidae. Ein erfrorenes Exemplar des ziemlich wetterharten 
Troglodytes troglodytes wurde in Kecskemét am 10. II. 1940 in 
der Ecke eines Hühnerstalles im Hof des Stadthauses gefunden (GEORG 
MÉSZÁROS). In der Gegend von Nyitra ist eine starke Verminderung 
dieser Vogelart auch an Orten zu beobachten (Flussufer, Sträucher, 
lebende Hecken u. s. w.), wo sie in früheren Jahren geradezu häufig war 
(FRANZ TURCSEK). 

Alcedinidae. Der Bestand von Alcedo atthis ist nach einer aus 
Nyitra eingetroffenen Meldung dort ebenfalls stark zusammen- 
geschmolzen (TURCSEK) ; auch BETHLENFALVY berichtet über Verluste 
dieser Vogelart (l. c.) | 

Picidae. Picus viridis: Die Erdspechte hatten durch den tiefen 
Schnee besonders viel zu leiden. An einzelnen Orten verschwanden die 
Grünspechte, wie z. B. das Brutpaar des Budaer Värosmajor-Parkes. 
In Kajaszöszentpeter (Kom. Fejér), wo er in früheren Win- 
tern in dem Gemeindepark ziemlich häufig war, fehlte er diesmal (JOSEF 
HORVÁTH). Manchmal zwang ihn die Not,die Bienenhäuser aufzusuchen, 
so z. B. in Geszt, wo Exemplare nicht nur die geflochtenen Bienenkörbe 
öffneten, sondern auch hölzerne Stände anschlugen (GRAF KOLOMAN L. » 
Tisza, GÉZA MÜLLER). Bei den Exemplaren, die ich während des Winters 
untersuchte, war keine Spur von Abmagerung zu erkennen; die im 
Januar und Februar untersuchten 4 Exemplare wogen: 3 gg: 165, 
177, 183 gr.; © 166 gr. Die Magen enthielten, wie gewöhnlich, in erster 
Linie Ameisen, doch fand ich bei einem Exemplar auch Blattwanzen 
die vermutlich unter der Baumrinde hervorgeholt worden waren. In 
Debrecen schlugen sie in der ersten Hälfte des März, als auf dem 
Rasen vor der Universität die ersten schneefreien Flecken erschienen, 
grosse Trichter in die Erde, um nach Ameisen zu suchen (SÄTORI). 

Strigidae. Asio otus trat stellenweise in auffallend grosser Zahl auf, « 
hatte aber infolge des strengen Winters auch starke Verluste. In N a g y-« 
cenk flogen diese Vögel, wie ANTON SMUK berichtet, auf Schritt und M 
Tritt zu Dutzenden auf, waren in Massen von mehreren Hundert auf wi 
den Dreschplätzen des Dorfes anzutreffen oder lauerten von den Bäumen 3 
und Sträuchern am Rande der Ortschaft auf die unter dem Schnee 
hervorkriechenden Mäuse. Dabei gab es sowohl untereinander als auch 
mit Krähen öfters Kämpfe. Sehr viele gingen zu Grunde. Täglich brach- 
ten Kinder 1—2 erfrorene Exemplare. Auch in Tarödhäza (Kom. 
Vas) und Kajäszöszentpeter (Kom. Fejér) wurden tote 
Waldohreulen gefunden (ANDREAS HÄRTER bezw. JOSEF HORVÁTH). — 
In Kecskemét fing man auf dem Aufboden einer Villa mehrere” 
vollständig entkräftete Exemplare (MÉSZÁROS). Ein Qaus Nagycenk © 
vom 9. II. 1940 wog 200 gr., ein 9 aus Püspökladány vom 2." 


ae 


| 1939/42] DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 357 


. TIT. 1940 246 gr. (Szy). Nahrung bei Exemplaren aus Bäcsföldvär: 
1.5. II. 1940 Apodemus sylvaticus 3; 2. 8. II. 1940 Microtus arvalis ? 
. 1. — Asio flammeus trat in Nagycenk spärlich auf (SMUK), in Debre- 
. cen zahlreich (SATORI). Nahrung bei Exemplaren aus Bäcsföldvär: 
1) 8. II. 1940 Mus spicilegus 1; 2) 11. IT. 1940 Apodemus sylvaticus 4; 
3) 14. II. 1940 Microtus arvalis 2; 4) 12. III. 1940 Microtus arvalis 2; 5) 
- 14. III. 1940 Microtus arvalis 1, Apodemus sylvaticus 2. Auch die Hauben- 
. . lerche kam als Beute vor (siehe oben). — Athene noctua ging in Kajäsz ö- 
. szentpéter zahlreich zugrunde (J. HORvÁTH). In Püspökladány 
2 . schlug er Wacholderdrosseln (Szy). Die im Laufe des Winters untersuch- 
| ten Exemplare wogen: 7 3 g, 1—II., 126—169 gr., aber ein 3 bloss 109 
- gr. — Püspökladány: 29.1. 1940 ein verhungertes Exemplar (Szy) 
116 gr. — Kötelek: 1940 g. (A. KÁDÁR) ; 7 © 9 137—179 gr. — Strix 
. aluco scheint im allgemeinen leichter zu überwintern, weil die sich bei 
. Mausemangel durch Vogelfang eher helfen kann als die beiden Asio-Arten, 
. wenngleich auch die letzteren nicht absolute Gegner der Vogeljagd sind. 
In Kajäszészentpéter waren nach JOSEF HORVÁTH die Waldkäuze 
geradezu gemästet ; , sie vertilgten unglaublich viele Rebhühner“. 53 4 
. aus dem Januar und Februar wogen 363—455 gr. (Das 363 gr. schwere 
Exemplar war mager). Auffallend war die schwache Konstitution von 
. 3 Exemplaren aus Alsöszinever (Kom. Máramaros) vom Monat 
| 4 Marz: & 302 gr.; sex ? 355 gr., und ? 353 gr. (das letztere eingegangen). 
Vielleicht trugen die schwierigeren Ernährungsverhältnisse in dieser 
. Höhenlage zur Entkräftung bei? Auch in Tarödhäza (Kom. Vas) 
| gingen einige Exemplare zugrunde (A. HARTER) Dass diese Art stellen- 
weise gut überwinterte, beweist ein © aus Füzfö (Kom. Veszprém) 
im Gewichte von 628° (!) gr., das einen Junghasen geschlagen hatte 
(Jurıus MARY). Im Tätragebiet wurden laut ERNST BETHLEN- 
| FALVY (Vadaszlap 1940) auffallend viele zum Präparieren eingesandt. 
“Die Bauern fingen sie in den Scheunen, wohin sie den Mäusen nach- 
. jagten. Daten zur Nahrung: 1) Bustyahäza (Kom. Máramaros) 
î 16. II. 1940: Passer domesticus 1, Mäusehaare. 2) Alsöszinever 
. (Kom. Máramaros) 19. III. 1940: Hanfsamen und dünner Spagat: — 
Tyto alba guttata erschien laut SMuK in Nagycenk in grosser Zahl, 
| aber auch zahlreich zugrunde. In der Gegend von Nyitra eritt 
sie starke Verluste (TURCSEK). In Kajäszöszentpeter wurden 
40—50 eingegangene Exemplare gefunden (J. HORVÁTH). In Csenger 
fand man am 22. I. ein völlig entkräftetes Exemplar im Holzschuppen 
(BARTHOLOMAUS GERGELY). In Miköhäza (Kom. Zemplén) gingen viele 
in. In Speichern und Scheunen wurden mehrere gefunden (ZOLTÁN 
Kirics1). In Nagycenk brüteten sie — nach SMUK — im Jahre 1940 
nicht, obgleich sie an ihren gewohnten Aufenthaltsorten beobachtet 


us 
a 00° 
æ æ, 


per” Pr ET ER "me 4 
viss ER NPI IRA OI 
{ 5 (ri ENTRE ok 
sv" 29 € 19 * a 
‘ x Pa 221 ' 
” na 


© w 
PSS - 
È 


358 DR. NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila 


wurden, wo es allerdings auch keine Mäuse gab. Der Steinkauz dagegen - 
brütete zahlreich, aber spät im Juli. Die im Laufe des Winters unter- 
suchten Stücke wogen : 1. © Csenger, 22. I., 242 gr; 2. & Nagycenk 
27.1. 237 gr ; 3. dto. 240 gr. ; 4. g Losonc 15. II. (OLIVER BARTA) 241 gr. ; 
5.. 2 Nagycenk 29. II. 255 gr.; 6. 3 Gyöngyössölymos, II., 242 gr. 
Im Magen eines aus Tamási (Kom. Tolna) stammenden Exemplars 
vom 22. II. befanden sich 2 Passer montanus (FÁBA). Die Scheiereule 
ist im Hinblick auf die bestandvermindernden Auswirkungen des Win- 
ters eine der beachtenswertesten Vogelarten, besonders deshalb, weil 
sie auch unter der hauptsächlich in Deutschland und Holland be- 
obachteten Coccidiosis-Epidemie zu leiden hat. Wir legen unseren Mit- 
arbeitern deshalb besonders ans Herz, sich Beobachtungen während des 
Winters und eventuelle Untersuchungsmöglichkeiten keinesfalls entgehen 
zu lassen. Die diesbezüglichen Forschungen gehören nicht nur in faunis- 
tischer, siedlungs-ökologischer und tiergeographischer Beziehung zu den 
interessantesten Dingen, sondern greifen im Zusammenhang mit den 
menschlichen Siedlungsverhältnissen auch auf kulturelles Gebiet über. 
Falconidae. Überwinternde Exemplare von Falco tinnunculus 
kamen auch bei rauhester Witterung vor. In Göd z. B. wurden ab Ende 
Dezember mehr als zwei Wochen lang gleichzeitig 3 Stück beobachtet 
(BELA SZALACHY jun.),*in Iharkut (Kom. Veszprém) am 5. II. ein Stück — 
(Ákos MoLITORIS). Gewichte : 1. 9 Kôtelek, I. 1940 (KÁDÁR) 234 gr; — 
2.:d dto. 25. II., 155 gr; 3. © Kenezlö, 12. II. (Gy SzarAy) 232 er 
Mageninhalte der untersuchten Exemplare : 1. d Bäcsföldvär 11. I. 
(MARKOV) Passer domesticus ; 2. 3 dto. 24. I. : Apodemus sylvaticus (?) 
1. Carduelis cannabina 2; 3. 4 Kötelek 25. II. (KARAR) : Mäusehaare. — 
Wie man sieht, war an Nahrung kein Mangel. | 
Aquilidae. Buteo buteo trat stellenweise in ziemlich grosser Zahl auf. 
Nach BETHLENFALVY gingen viele vor Hunger zu Grunde, einer er- 
stickte an einem Krähenflügel (Vadäszlap 1940 p. 39). Ein abgemagertes g | 
vom 29. III. 1940 aus Alsöszinever (SZEDERJEY) wog 561 gr. Zur Charak- 
terisierung seiner Ernährungsmöglichkeiten seien hier einige Beispiele 
angeführt : 1. sex? Zenta 10. I. : Talpa europaea 1; 2. & Kenézlé 12. II. . 
Microtus arvalis (?) 1, Phasianus ; 3. © dto : Microtus arvalis, Perdix } 
4. sex? dto: Apodemus sylvaticus 2, Perdix (Maiskörner) ; 5. sex? 
Püspökladány 19. II.: Turdus pilaris 1; 6. sex? Bustyahäza 21. IL. M 
Microtus arvalis 4, Rana 1. Wie man sieht, war an Mäusen kein Mangel, h 
doch fanden die Bussarde ausserdem noch an ermatteten, kranken ~ 
oder eingegangenen Rebhühnern und Fasanen entsprechende Nahrung. — 
Turdus pilaris wurde an demselben Orte erbeutet, wo sie auch dem 
Steinkauz zum Opfer gefallen war, wobei allerdings nicht ausgeschlossen $ 
ist, dass sie in totem Zustande verzehrt wurde, Buteo lagopus kam eben- — 


ig 


# 1939/42] DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 359 


. falls in ziemlicher Menge vor, was ja bei.uns im allgemeinen der Fall zu 
sein pflegt. An Nahrung war auch kein Mangel, was die folgenden 
4 Mageninhalte beweisen : 1. Bäcsföldvar 22. XII. 1939 : Taubenfedern ; 
GA ‚dto 9. II. 1940 : Microtus arvalis 1, Talpa europaea 1 ; 3. dto. : Mus 
4 spicilegus 2;4. & Kenézlô 12. II. : Phasianus ; 5. 3 Mátészalka 20. II. 
Maus oder Ratte 1, Phasianus, Coloeus ; 6. & dto. : Perdix 2; 7. Bios 
© foldvar 1. ILL: Perdiz, Columba domestica ; 8. Bácsföldvár 2. III. : 
4 . Apodemus sylvaticus 1, Lepus europaeus, Corvus frugilegus, Gallus 
1 domesticus ; 9. dto.: Microtus arvalis 1, Mus spicilegus 1 ; 10. $ Puszta- 
mn szer 1. III. : Phasianus, Talpa (?) ; 11. Bácsföldvár 3. III. : Lepus euro- 
È paeus, Gallus domesticus ; 12. Mátészalka, 20. II. : Apodemus sylvaticus, 
. Talpa europara, Perdix. Von Nahrungssorgen kann also nach Obigem 
i kaum die Rede sein. Die Rauhfussbussarde hielten fast durchwegs an 
. ihrem gewohnten Winterspeisezettel fest, höchstens war ihnen durch 
Ps grössere Menge von entkräftetem oder eingegangenem Kleinwild 
mehr Gelegenheit geboten, ihre Nahrung auf diesem Wege zu ergänzen. 
| Vielleicht hat der letztere Umstand sie sogar von einer intensiveren 
. Vertilgung der Nager abgehalten. Dass aber im allgemeinen Bussarde 
. und Falken ihre Mäuse — bezw. Rattennahrung in geringerem Masse zu 
. finden imstande waren als die Eulen — wie UTTENDORFER annimmt —, 
können wir nicht behaupten, ebensowenig auch die Motivierung 
"annehmen, dass die Mäuse auf den schnebeedeckten Feldern meistens 
| erst in der Abenddämmerung aus ihren Löchern kriechen. Denn wir 
| wissen aus reicher Erfahrung, dass unsere „Tag“-Raubvögel und andere 
. auch Winters über ihre Mäusenahrung ohne weiteres finden. Auffallend 
ist aber die relative Häufigkeit des Maulwurfs in den Mageninhalten, 
| selbst in diesem aussergewöhnlich harten Winter. Beim Rauhfussbussard 
_kam erin 3 Fällen, beim Mäusebussard in 1 Fall vor. Beachtenswert ist 
auch das Vorkommen des Maulwurfs in den früher von GRESCHIK unter- 
. suchten Winterexemplaren des Bussards. GRESCHIK fand bei 16 Mäuse- 
_ bussarden aus dem Januar und Februar in 7 Fällen, bei 20 Rauhfuss- 
È bussarden aus dem Dezember, Januar und Februar in 12 Fallen Maul- 
_wiirfe vor. Auch im Ausland stellte man in Mageninhalten von Winter- 
| bussarden Maulwürfe fest. Warum der Maulwurf selbst in so strengen 
. Wintern an die Oberfläche kommt, und zwar — den vorliegenden Fällen 
nach zu schliessen — ziemlich häufig, entzieht sich unserer Kenntnis. 
. Vielleicht handelte es sich um kranke Exemplare? Die Rauhfussbussarde, 
| die ja ermattete oder eingegamgene Rebhühner, Fasanen und Hasen 
nicht verschmähen, verlegen sich in einzelnen Fällen auch auf den 
, Geflügelfang. In der Bukovina, wo nach C. MALINOWSCHI (in litt.) die 
Feldmäuse spärlich vorkamen, flogen die Rauhfussbussarde in geringer 
‘Hohe über den Geflügelhöfen dahin, was in früheren Wintern nicht 


+ 
Er 


360 DR. NIKOLAUS VASVÁRI : [Aquila 


beobachtet wurde. Auch der zoologische Präparator der Czernowitzer 
Universität erhielt im Laufe dieses Winters ziemlich viele Exemplare, 
die in Hühnerhöfen lebendig gefangen worden waren. Von Circus cyaneus, 
die im Winter bei uns ungefähr in der gleichen Menge vorzukommen 
pflegt wie der Rauhfussbussard, wurden in Nagycenk einige erfrorene 
und verhungerte Exemplare gefunden (SMUK). Wo sich Gelegenheit 
bot, verlegte sie sich stark auf den Rebhuhnfang, der von den 
grösseren Weihenarten auch in anderen Wintern versucht wird, so 
in der Umgebung des Fehertö bei Szeged (BERETZK) und bei 
Ällampuszta (Franz CsAPó). Einige Daten über die Nahrung: 1. & 
Sopron 2. I.: Microtus arvalis 5. 2. 9 Bacsfoldvar 9. II.: Passer 
domesticus 1. 3. © Mátészalka 20. II. : Perdix 1. 4. © Allampuszta 2. 
111.2: Perdre 

Ardeidae. Überwinternde Exemplare von Ardea cinerea wurden 
Ende Dezember am Fehertö bei Szeged gesehen (BERETZK) ; am Fertö 
beobachtete KOLOMAN HAJDAN 6 Stück ; bei Gönyü überwinterten 
mehrere Exemplare, die aber Mitte Februar verschwanden (JOSEF NAGY). 


In Marcaltö gerieten am 17. II. 1929 drei halbverhungerte Exemplare . 


in Gefangenschaft, wo sie bald darauf eigingen (Magyar Vadaszujsag, 
1929 p. 121). Auch aus anderen Orten (Csanakhegy 1. III. 1929) kamen 
Meldungen über erfrorene Stücke (Nimröd-Jagdzeitung 1929 p. 155). 
Botaurus stellaris hat wahrscheinlich während des Winters stark gelitten. 
Am Velenceer See sind die Bstände stark zurückgegangen. MATE hörte im 
Frühjahr 1940 bloss eine einzige. i 

Anatidae. Etwa 25 Anser fabalis iberwinterten bei Gönyü, 
doch wurden die bis auf die Knochen abgemagerten Tiere leider gròss- 
tenteils mit Hunden längs der Landstrasse zusammengefangen (J. NAGY) 
Vor Balatonfüred übernachteten nach BÉLA ENTZ jun. Zehn- 
tausende auf dem Eis des Plattensees (Term. Tud. Közlöny 1940 p.), 
was früher nie beobachtet worden ist. Während des ebenfalls sehr 
strengen Winters vor 11 Jahren hatten sie in der Gegend von Nagy- 
cenk viel zu leiden (Nimröd-Jagdzeitung 1929, p. 196). Damals wur- 
den die kaum noch bewegungsfähigen Gänse von der Bevölkerung auf 


den Feldern und auf dem Eise des Plattensees gefangen (Magyar Vadäsz- È 
ujság 1929, p. 111). Viele gingen auch in anderen Gegenden der Komitate M 


Zala und Somogy zugrunde. Bei Berzence wurden sämtliche Anser 
fabalis ein Opfer der Kälte. Während sonst etwa ein Viertel der dort 


zu Tausenden überwinternden Wildgänse aus Anser albifrons bestand, 
waren diese im Jahre 1929 nach Einbruch der Kälte nicht zu sehen | 
(Anpor PETH6, Nimröd-Jagdzeitung 1929 p. 230). — Erfrorene Anas | 
platyrhyncha erwühnt BARTHOS aus Nagykanizsa. Trotz des rau- 
hen Winterwetters waren beim Szegeder Fehért6 schon am 25, II, viele | 


DE ee GE TRASI PTE 


DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 361 


| 1939/4217 


% hundert Exemplare zu sehen ; auch Anas strepera, Anas penelope, Anas 
acuta und N yroca nyroca waren zu dieser Zeit schon da. Am 3. III. — 
| noch bei 7—8 Grad Kälte — erschienen unter anderen auch Anas 
È crecca, Spatula clypeata und Nyroca ferina. Auch Anthus pratensis und 
. Sazxicola torquata waren schon hier (BERETZK, Nimröd-Jagdzeitung 1940 
_p. 264-266). | 
A Columbidae. Columba oenas wurde am 31. XII. 1939 bei Paks in 
riesigen Fliigen beobachtet (GABRIEL VERESS). — Von Columba palumbus 
erschienen in einem Park von Nagycenk etwa am 10. II. acht Stück ; 
sie verzehrten die Früchte des Epheu, vielleicht auch Tannensamen. 
. Ein Teil ging durch Erfrieren oder durch Hunger zu Grunde (SMUK). 
. Zwei sehr abgemagerte $ 3 wogen 323 und 330 gr. (19. II.) — Streptopelia 
_ decaocto als eine Neuerscheinung unserer Avifauna interessiert uns in 
| diesem Zusammenhang ganz besonders. In Räkoskeresztur überwinter- 
| ten 20—25 Paare (Bonus ABRIS), in Pestujhely ca. 120 Exemplare 
| (LADISLAUS BEZSILIA). Bei dem Warmwassersee im Nagyerdő von 
3 Debrecen hielt sich 1 Exemplar bis zum 15. I. auf, verschwand dann 
. und erschien erst am 28. III. wieder (SATORI). In Paks übernachteten 
sie massenhaft in Tannen- und Thujabäumen (VERESS). In der Innenstadt 
| von Baja waren im Januar bei Schneetreiben und — 11° C fünf Stück 
. zu sehen, deren Zahl später auf 15—16 anstieg. Angeblich liessen sie 
sich auch in den umliegenden Dörfern in solchen Massen nieder, dass 
| sie den Bauern zur Last fielen, weil sie den für das Geflügel und die 
| Schweine bestimmten Mais ausgiebig dezimierten. Die Kälte ertrugen 
| sie vortrefflich. Bei — 20° C flogen sie ebenso munter umher wie bei 
. lindem Wetter. Bloss den Wind hatten sie nicht gern. In den Zweigen 
. eines Thujabaumes hielten sie sich gerne auf. (DR. STEFAN OLTVANYI). 
. Sie scheinen also die Probe glänzend bestanden zu haben, was umso 
bemerkenswerter ist, als sie bis zu einem gewissen Grade Bewohner 
. milderer Klimaten sind. Dieses kann ich besonders auf Grund meiner 
in Kleinasien gesammelten Erfahrungen behaupten. 
Charadriidae. Vanellus vanellus : am Fehérté bei Szeged am 3. 
und 7. II. bei strenger Kälte je 1 Exemplar (BERETZK); bei Iharkut 
. (Kom. Veszprém) am 7. II. 2 Stück (MoLitorıs). In der Gegend von 
. Békéscsaba wurde am 24. II. ein erfrorenes Exemplar gefunden (DR. 
. TIBERIUS TARJÁN). Dieses ist gewiss keine Besonderheit weil ja zur 
. normalen Ankunftszeit der Kiebitze noch immer rauhes Winterwetter 
herrschte. Philomachus pugnax : Beim Szegeder Fehértó wurden Ende 
XII. drei $ 3 beobachtet ; zwei davon wurden erlegt. Das eine hatte 
nell orangegelbe Füsse, das andere graugrüne (BERETZK, Nimröd- 
Jagdzeitung 1940, p. 88—89). Numenius arquatus : Am Fehértò wurden 
‘Ende Dezember 15—20 Exemplare gesehen (HAJDAN). 


362 DR. NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila 


Otitidae. Die Bestände von Otis tarda wurden durch die rauhe 
Witterung zum Teil versprengt, sodass zum mindesten Einzelexemplare 
auch in Gegenden auftauchten, in welchen diese Art gewöhnlich nicht 
vorkommt. In der Gemarkung von Ujszomotor (Kom. Zemplen), im 
Bergland, wo niemals Trappen gesehen worden sind, fand man ein 
erfrorenes Exemplar (Vadäszlap, 1940 p. 48). Auch im Gebiet jenseits 
der Donau wurden Trappen mehrfach an ungewohnten Orten ange- 
troffen. So fand man in der Gegend von Körmend — Tageszeitungen 
zufolge — zwei erfrorene Trappen, deren eine trotz Abmagerung 6 kg 


wog. In Bakonybél wurde ein Exemplar in der zweiten Februarhälfte 


gefangen ; es ging nach wenigen Tagen ein. In Somogytarnöca beobachtete 


man bei den Fischteichen eine Henne (GRAF FRIEDRICH SZECHENYI).. 


In Törökkopäny (Kom. Somogy) wurde auf einer Tenne am 24. II. ein 
Exemplar gefangen, das als unbekannter Vogel in unser Institut kam ; 
es wog bloss 2735 gr. Im Magen befanden sich ausser Pflanzenresten 
auch Maiskörner. Um dieselbe Zeit, am 25. II., wurde bei Mike ein 
eingegangener Hahn gefunden, der bloss 5 Kg schwer war (Nimröd- 
Jagdzeitung 1940 p. 152). Auch in der Gegend von Szeremle (Kom. Pest) 
fand man einen Hahn und eine Henne, beide erfroren (GY. BORNEMISSZA). 
In Siebenbürgen wurde am 2. II. eine Henne bei Kapolnas (Kom. 
Krassö-Szöreny) erbeutet, die nur nach Überfliegen ausgedehnter 
Waldungen dorthin gelangt sein konnte (GRAF EUGEN TELEKI). Zu 
alledem müssen wir noch erwähnen, dass nach einer Mitteilung von 
RICHARD CSORNAI (in litt.) im Dezember 1939 Tausende von Trappen 
über der Gemeinde Mohol (Kom. Bács-Bodrog) ziehend gesichtet wurden, 
was die vorübergehende Abwanderung der Bestände grosser Gebiete 
bedeuten würde. Auch der Winter 1928/29 rief starke Verschiebungen in 
den Trappenbeständen hervor. Im Hansäg wurden mindestens 150 
Trappen erfroren gefunden, bloss die Köpfe sahen aus dem Schnee 
hervor (Magyar Vadäszujsag 1929, p. 174). Auf dem Besitz der fürst- 
lichen Herrschaft von Keszthely gingen 24 Stück zugrunde (Nimröd- 
Jagdzeitung 1924, p. 230). Auch in der Gemarkung der Gemeinde Nagy- 
cenk erschienen sie (ebendort, p. 196). Ein Hahn wurde bei Egyhäzas- 


rädöc (Kom. Vas) gesehen (Magyar Vadaszujsag 1929, p. 230). Bei « 


Zalaszentjakab, wo Trappen früher nie auftraten, waren sie derart 
entkräftet, dass sie vielfach den Füchsen zum Opfer fielen ; ein solches 
Exemplar wurde auch gefunden (Magyar Vadasujsag 1929 p. 121). 


In der Gegend von Kaposvár wurde ein Exemplar gefangen (Nimröd- | 


Jagdzeitung 1929 p. 157), desgleichen bei Ötvös (Kom. Somogy) am 


24. II. 1 Stück ; am 23. II. zeigten sich in der Gemarkung der Gemeinde È 
Tarany 2 Stück (ebendort p. 137); auch bei Szakadät (Kom. Tolna) |. 


wurde ein völlig entkräfteter Hahn gefangen (Magyar Vadaszujsag | 


i a ERI WENN ERDE 


Y 


vA 


| 1939/42] DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT 363 


_ 1929, p. 122), ein anderer am 22. II bei Bezedek (Kom. Baranya) ; 
. letzterer ging bald ein. (Nimród-Jagdzeitung 1929, p. 137). An einzelnen 
% Orten, z. B. in Mezöhegyes (ORosz), wurden durch künstliche Fütterung 
zum Teil gute Erfolge erzielt ; die Bestände blieben an Ort und Stelle 
und überwinterten gut. Die Beobachtung unserer Trappen während 
des Winters möchte ich als ein überaus lehrreiches Problem nicht nur 
A jagdlicher, sondern auch ornithologischer Natur, unseren Mitarbeitern 
. und all denen, die in entsprechenden Gegenden wohnen, wärmstens 
. empfehlen. 

Rallidae. Ein Exemplar von Rallus aquaticus wurde am 23. I. in 
. Vértesacsa gefangen (Gy. LEGRÄDY). Beim Szegeder Fehertö hielten 
| sie Ende Januar selbst bei 20° Kälte durch (BERETZK). 

_  . Phasianidae. Perdix perdix wurde durch den strengen Winter 
| vielleicht noch mehr in Mitleidenschaft gezogen als die Haubenlerche, 
| und weist den grössten Prozentsatz an Verlusten auf. Ein derart kata- 
| strophales Massensterben steht bei uns ohne Beispiel da, worauf auch 
unsere J agdzeitschriften öfters hingewiesen haben. In einzelnen Gegenden 
meldeten die Jagdvorsteher Verluste von 80—90, ja 100%. In Nagycenk 
ging der gesamte Bestand zugrunde (SMUK), in Kistäpe (Kom. Tolna). 
. 80—90°% (JOSEF PETERFAY). Letzterer weist mit Recht darauf hin, dass 
. das Rebhuhn die von Menschenhand gereichte Nahrung ungern annimmt 
| und sich nur in den seltensten Fällen den veränderten Verhältnissen 
anpasst. Seiner Meinung nach trägt an der Vernichtung der Rebhuhn- 
_ bestande nicht so sehr der Nahrungsmangel die Schuld, als vielmehr 
. der Schneesturm, welcher die Rebhühner begrub. Ähnlich waren die 
| Verluste — ebenfalls nach Berichten von PÉTERFAY — auch bei Alberti 
. (Kom. Pest), Fejervärcsurgö (Kom. Fejér) und Sellye (Kom. Baranya). 
«| Auch VERESS schreibt die Massenverluste bei Paks der verheerenden 
_ Wirkung des Schneesturms zu. Selbst in Gegenden, in denen sie ständig 
| gefüttert wurden, gingen die Rebhühner zugrunde ; sämtliche unter- 
- suchten Exemplare waren bei vollem Kropf erstarrt. Auch in der Gemar- 
. kung von Örkény (Kom. Pest) wurden die Rebhühner, die sich für die 
Nacht scharenweise zusammengerottet hatten, unter der Schneedecke 
. tot aufgefunden (LADISLAUS KELÉNYI). In Mátészalka, wo der Verlust 
98% beträgt, fand Dr. EUGEN RÁPOLTI-NAGY JUN. in einer Feldhütte 
die Rebhühner dicht aneinander gedrückt erfroren auf. In der Gegend 
von Nyitra betrugen die Verluste im allgemeinen auch 80%, doch gab 
| es gewisse Gebiete mit nur 20%, Verlusten ; dort hatten die Rebhühner 
. unter Schobern Unterschlupf gefunden. Ein erfrorenes Exemplar erwähnt 
. BARTHOS aus Nagykanizsa. In den ersten Februartagen wurden bei 
| Glatteis in einem Garten in der Nähe des Hauptplatzes von Hajdu- 
bôszormény Rebhühner aufgestöbert (MICHAEL S6vAG6). In Gönyü 


364 DR. NIKOLAUS VASVÁRI | (Aquila 


(Kom. Győr) dagegen überwinterten sie nach einer Meldung von J. NAGY 
bei stàndiger Fiitterung ziemlich gut, hatten dann aber.durch das 
Hochwasser grosse Verluste. Auch in der Bukovina war das Rebhuhn- 
sterben gross (C. MALINOWSCHI). Zweifellos wurden die schon entkräfteten 
Exemplare durch die Raubvögel dezimiert, z. B. in Allampuszta (CsAPó), 
Szeged (BERETZK) durch Circus cyaneus, in Kajäszöszentpeter sogar 
durch Strix aluco und Corvus frugilegus (HORVATH). Im Deutschen 
Reich waren die Rebhuhnverluste ebenfalls sehr gross, in einzelnen 
Gebieten 90%. In manchen Gegenden konnte bei plötzlich eintretenden 
Temperatursenkungen eine derart rapide Abnahme der Rebhuhnbestände 
wahrgenommen werden, dass sogar die Möglichkeit einer plötzlichen 
Abwanderung in Betracht gezogen wurde. Wie dem auch sei: es bleibt 
die Frage offen, ob solches Massensterben dem „natürlichen“ Zustand 
entspricht, das heisst, ob das in ursprünglichen Verhältnissen lebende 
Rebhuhn in strengen Wintern auch so viel zu leiden hat ? Zeigt sich 
hier nicht eine Reaktion auf die menschlichen Eingriffe (Einbürgerung, 
Blutauffrischung u. dgl.), durch welche eine oft vielleicht übertriebene 
Vermehrung der Bestände angestrebt wurde ? Jedenfalls wäre es sehr 


auffallend, dass gerade das Rebhuhn als Steppenbewohner gegen Winter- 


kälte, selbst in so krassen Fällen, am wenigsten widerstandsfähig sein 
sollte. Wichtig und lehrreich wäre die Feststellung, wie sich die unter 
natürlichen Bedingungen lebenden östlicheren Arten im Winter verhal- 
ten. — Phasianus colchicus litt nicht so stark wie das Rebhuhn. In Kistapé 
betrug der Verlust etwa 50% (PETERFAY). Auch in Paks überwinterte 
er ziemlich gut. Gegenüber dem Rebhuhn ist der Fasan dadurch im 
Vorteil, dass er auf Bäumen übernachtet und so durch die Schneewehen 
nicht verschüttet werden kann (VERESS). In Nagykanizsa gab es auch 
erfrorene Fasane (BARTHOS); in Mátészalka wurden in Schneewehen 
längs der Strasse 14 zu einem Klumpen zusammengedrägte Fasanen- 
hennen erfroren aufgefunden (RAPOLTI-NaGy). An einigen Orten waren 


die Verluste grösser. Sie betrugen z. B. im Ohater-Wald (Hortobägy) 


mindestens 90%. Dort vernichteten Raubvögel und Füchse den ent- 
kräfteten Bestand fast vollständig (DR. NIKOLAUS UDVARDY). 


Im Vorstehenden habe ich den Versuch gemacht, die Auswirkungen 


eines folgenschweren Winters auf das Vogelleben in gedrängter Form 
zu skizzieren. Wie wir sehen, ist das Bild, das sich uns bietet, vielfach 
lückenhaft. Das liegt wohl hauptsächlich daran, dass die ornithologi- 


schen Beobachter es oft nicht für der Mühe wert halten, scheinbar | 
alltägliche Begebenheiten des Vogellebens zu notieren. Sie denken — 


nicht daran, dass jede Aufzeichnung, auch wenn sie sich auf die 
gewöhnlichste Vogelart bezieht und .scheinbar ,,bedeutungslos” ist, 
gegebenenfalls sehr nützlich und wichtig sein kann, Bezüglich der 


DER WINTER 1939/40 UND DIE VOGELWELT | 365 


> 
# 158 
’ 


. Einflüsse des Winters sind wir uns häufig nicht darüber im klaren, 
| inwieweit wir der Kälte selbst eine direkte Bedeutung beizumessen 
haben, bezw. inwieweit tiefer Schnee und Nahrungsmangel die Vögel 
- in ihren Lebensäusserungen beeinflussen. Auch die Meldungen über 
| erfrorene Exemplare sind mit Vorsicht zu behandeln ; man darf erfroren 
. aufgefundene Vögel nicht ohne weiteres als solche bezeichnen, weil ja 
. ein durch Hunger oder Krankheit eingegangenes Exemplar auch nach- 
| traglich erfroren sein kann. Dieses bezieht sich sowohl auf die Schleiereule, 
als auch auf Trappen, Wildtauben u. s. w. Die Kenntnis der Gewichts- 
- verhältnisse erfrorener Vögel ist daher sehr wichtig. Ferner möchte 
4 ich besonders betonen, wie notwendig die Kenntnis der Nahrung unserer 
. Vogel ist, z. B. bei Eulen und Raubvögeln die Zahl der Feldmäuse u. s. w. 
_ Die Auswirkungen eines so besonders strengen Winters wie der des Jahres 
4 1939/40 sollten in Bezug auf den Bestand der einzelnen Arten mit 
. umsichtiger Gründlichkeit auch zur Brutzeit verfolgt werden, z. B. bei 


_ der Haubenlerche, beim Rebhuhn, der Schleiereule u. s. w. 
* 


Aus der einschlägigen ausländischen Literatur erwähnen wir als 
_ besonders ausführliche Abhandlungen : E. STRESEMANN. Die mörderische 
4 Wirkung des harten Winters 1928/29 auf die Vogelwelt (Orn. Monatsber. 
… 1930, p. 37—43). Drost R.—ScHüz E. Von den Folgen des harten 
. Winters 1939/40 für die Vogelwelt. (Vogelzug, 1940, p. 161—191). 
. TICEHURST, N. F.—WITHERBY, H. F., Report on the Effect of the Severe 
| Winter of 1939—40. On Bird-Life in the British Isles. (British Birds, 
| XXXIV, 1940, p. 118—132, 142—155). 


366 DR. KEVE KLEINER ANDRÁS | [Aquila 


A szajkök kóborlása Magyarországon 
1939—40. év telén. 


Irta: DR. KEVE KLEINER ANDRÁS. 


Az 1939/40. évi szigorú tél következményeként a szajkók ( Garrulus 
glandarius L.) viselkedésében is a rendestől eltérő jelenségeket lehetett 
megfigyelni Magyarország sok pontján. Sajnos figyelmünk csak későn 
terelődött ezekre a jelenségekre és pedig azután, hogy Kron 
KELEMEN (Kardosfa, Somogymegye), MÁRY GYULA (Fűzfő, Veszprém- 
megye) és SZEDERJEI Ákos (Alsószinevér, Máramarosmegye) 1940. 
január és februárban nagy számban voltak szivesek szajkókat Intéze- 


tünknek küldeni. Körkérdésünket csak ezen küldemények által ösztö- _ 


kelve adtuk közre, de igy.is szép eredményekkel érkezetek be az egész 
történelmi Magyarország területéről jelentések. Mindazoknak, akik hir- 
adásaikkal támogatni kegyeskedtek, ezuton is hálás köszönetet mondok. 

A szajkók mozgása úgy látszik már az ősszel megindult. A leg- 
beszédesebb bizonyitéka ennek A. Mastrovi¢ gyürüzési jelentése 
(Prstenovanje Ptica, III., 1940., pp. 36. p. 20.), amely szerint lengyel 
gyürüs szajkót lőttek 1939. X. 20-ikán Gojilo (Kutina) mellett 
(Belovär—Kôrôs-mgy., a Szävatöl nem messze). Sajnos egyelőre a 
lengyel gyürüzési állomásnak nem áll módjában a gyürüzési adatok 
közlése. 

Az egész mozgalom lefolyását három szakaszra oszthatjuk : 

T. Őszi és téleleji mozgalom a nagy hideg beálltáig (1939. IX.— 
1940. I. 15. Meglehetősen enyhe időjárás, hó csak ezer méteren felül. 
Dec. 20-ika után kemény fagyok, de még mindíg hó nélkül.) 1. Dunán- 
túl: — Dunaszeg (Szigetköz) — X. közepétől XII. 20-ikáig erős 
mozgás (KALOCZY). Fonyód — 1939. ,őszénő 3—4 napig igen 
erős vonulás a Balaton partja mellett (SZALAY) —, Kistapé (Tolna- 
m.) — okt. közepétől egész télen át rendkivül nagy arányu moz- 
gas (PETERFAY) —; 2. Alföld: —; 3. Felvidék: — Ujlót (Bars, 
Magyar-Érchegység) — XI. és XII.-ben erős mozgás (VIDONYI) —, 
Nógrádi járásban (Börzsöny) — X.—XII. állandóan kisebb csa- 
patok, másutt csak egyesével (Erdőfelügyelőség, Balassagyarmat) —, 
Gyögyössólymos (Matra) — XII-től II-ig erős mozgás 
(Nagy Gy.) —, Répáshuta (Bükk) — tél folyamán erős mozgás 


(Erdőhivatal, Diósgyőr) —, Balogpádár és Perjése (Gömör- — 


| 1930/42) 
Css 


A SZAJKÔK KÖBORLÄSA MAGYARORSZÁGON 367 
. Szepesi-Érchegység) ősszel mozgás (Erdöhivatal, Rimaszombat) —. 
. Jablonca (Gömör-Szepesi-Érchegység) —- a tél folyamán a gyü- 
. mélesésékben sok (Erdöhivatal, Rozsnyó) —, Leibic (Tátra) — 
. szept. 9-ikén kisebb csapatok (5, 10, 12, 6, 8) Késmárk irányában rövid 
. időközönként huznak (Maugs V.) —, Alsószínevér (Beszkidek) 
. — dec. közepén a bükk-régióba vonulnak, a maradék a falvakba 
. huzédik, kevés pedig a napos völgyekbe az utakhoz —, Körösmezö 
. (Maramarosi havasok) — XII.-ben a falvakba huzódtak (BERETZK). 
i II. Mozgalom a szigoru tél idején. I. 15— III. 1. (csaknem 50 év 
óta nem tapasztalt havazás. Több méteres hó borította az egész orsza- 

4 got. À vadak pusztuläsi árányszáma óriási.) — 1. Dunántúl : — N a g y- 
. cenk— kevesebb (SMUK) —, Dunaszeg — eltüntek —, Gönyü 
. (Kisalföld, Duna mellett) — a fácánetetőkön (NAGY J.) —, Ravazd 
. (Bakony) — élénkebb mozgás , különösen az erdőőri lakások és az 

etetők körül" (GAL) —, Bakonyszentkirály — erős mozgás 
PI. 25—31. közt (Erdöigazg. és STUDINKA) —-, Nagykanizsa — 
. megfogyott, több pusztult (BARTHos) —, Lengyeltóti (Balaton- 
. vidék, Somogy) — kukorica csűrökön (Weisz) —, Kistápé — erős 

. mozgás —, Budakeszi — 70%-os pusztulás (Erdöhiv.) —, 

“ Pomáz (Pilis) — II. 11-ikén kukorica csürökön (KLEINER) —, 
. Esztergom — fácánetetőkön (Alerdész Szakisk.) ; — 2. Alföld: 
. Gödöllő — csókákkal és varjakkal baromfietetőkre járnak (Erdő- 
" hiv.) —, Békéscsaba — erős mozgás (PovAzsay) —, Hajdu- 
. böszörmény —- megfogyott (BArsony) —, Nyirmarton- 
hi falva — kukoricagorékon, erdőből eltüntek (Erd6hiv., Guth) —, 
. Mátészalka, Csenger és a környék — erős mozgás (RAPOLTI- 

. NAGY) —, Tarpa és Nagybakta — I.—II-ban erős mozgás, 

. sok a kertekben is, sokat elfogtak (KaBAczy) —, Érmihályfalva 
. megfogyott (ANDRÁSSY) ; 3. Felvidék : — Vág völgyében — a szajkók 
. a falvakban és trágyadombokon (Bors, Vadászlap, 1940. p. 33) —, 
. Privigye (Nagy Fätra) —- karvaly módjára verebekre vadászik 
. a falú szélén (p. 48.) —, Kisgaram (Vepor) — I. második felében 
4 erős mozgás, az udvarokba is bejönnek (VICZIÁN, pi 72) = E tetek 
. ujvár — I. 30-ika után 9 napig 3 szájkó az erdészlak galambducába 
. huzódott (Erdöig.) —. U j16t — ,,a nagy havazás beállta után csak 
| evétve’ —, Pásztó-Muzslapuszta (Mátra) — gazdasági. 
. udvarban, sokat elfogtak (NAcy E.) —, Gyöngyössölymos 
4 (Mátra) — Il-ig igen erős mozgás —, Hámor, Ómassa, Repäs- 
| hu ta, Ujhuta és a többi magasabban fekvő falvakban — a fal- 
. vakba bejöttek, sokat el is fogtak. A vadhulläs idején a dögökön. 
Repäshutän kb. 60 drb. elpusztult a nagy hidegben (Erdöig. 
“és VÁSÁRHELYI) —, Balogpädär (Gömör-Szepesi-Erchegyseg) — 


. 48 
i 


368 | DR. KEVE KLEINER ANDRÁS [Aquila 


I.-ban tömeges pusztulás, több mint 100 drb.-t találtak —-, Perjése 
(dtto.) — cca. 30 drb.-t találtak —. Felsöbalog (dtto.) — I. 15-ike 
után erős mozgás. Sok pusztult —, Kékmező és Bekény 
(dtto.) — II.-ban erdőőrilakok körül csapatosan (Erdöig) -—, Jasz6 
(dtto.) — behúzódtak a faluba (BuTKovics) —-, Poprád-völgyében — 
kizárólag utak mentén lótrágyán éltek (BETHLENFALVY, Vlap. 1940. 


p. 39.) — Varanné (Eperjestokaji-hegyseg E.) — megfogyott 
(p. 48.) —, Makkoshotyka (Eperjestokaji-hegyseg D.) — dögön 
táplálkoztak, sok közülük elhullott (Erd6hiv.) —, Ungvár — 


megfogyott (HRABÁR) —, Poroskő (Szinyák) — kertekbe húzód- 
tak (Erdőig). 

III. Télutó és tavaszi mozgalom (A havazások messze belenyul- 
tak márciusba, és csak igen lassan tavaszodott) : 1. Dunántul:Endréd 


(Kemenesalja, Vas) — a szalonkahuzással egyidejűleg erős mozgás 
(Erdöig.) —, Jánosháza (Bakony) — III. közepe táján erős moz- 
gis —, Pápateszér (Bakony) — IV. 2-ikan erős mozgás —, 


Ihark út (Bakony) — IV. 3-ikan erős mozgás (Erdöig.) —, Buda- 
őrs-Nagytétény — a közöttük fekvő gyümölcsösökben II. 15 
és III. 15. közt napos időben valóságos gyülekezetek (Papp J.) —, 
Pilismarót — II.—III-ban nagy tömegek, főleg hullott vadon, 
a hóesés előtt alig volt belőlük a bükktermés hiánya miatt. III. végén 


az olvadás után a falvakba huzódtak, ahonnan csak IV. második. 


felében vonulnak vissza az erdőbe. Tavaszra a rendszeres állomány 
(SZABOLCS) — ; 2. Alföld : — ; 3. Felvidék : Jélész és Várhosz- 
szúrét (Gömör-Szep.-Erchgys.) — III-ban erős mozgás (Erdőhiv., 
Rozsnyó) —, Havasköz (Szinyák) — III. 20-ikán erős mozgás 
(Erdőig.) —, Alsószínevér — III-ban jönnek vissza a csapa- 
tok a bükkösökből, eleinte szorványosan, azután szabályos húzásban, 
a falvakból már II. végén (SZEDERJEI) —, Tatarhag 6 — III. 21—22. 
erős mozgás, 150-es csapat is (Erdőig., Rahó) —; Erdély: Póka 
(Mezőség) — III. végén - IV. elején sok a kertekben (TOLVALY). 

A mozgalmon kivül kitünt a jelentésekből, hogy a szigorú telet 
a szajkók is megsinylették. Igy nagy pusztulást jelentettek N a g y- 
kanizsáról, Budakesziről, Rimaszombatról és kör- 
nyékéről, a Bükkből Répáshutáról és az Eperjes-Tokaji- 
hegységbő Makoshotykarél. 


Változás volt tapasztalható a szajkök táplálkozási módjában is. | 


Első sorban feltünően közel huzódott a szajkó ezen a télen az emberi 
lakokhoz, udvarokba, kukorica-górékra, továbbá a fácán- stb. etető- 
ket a szokottnál gyakrabban kereste fel. Ilyen behatások között kell 


megemliteni, hogy a Felvidéken főleg az utak mentén tartózkodott, | 


ahol a lovak hulladéka nyujtott eleséget részére, végül is a vadhullás 


eg a 


u E 


#13 I“ BEC Le 
Eure e = “= 5 


1989/42] À SZAJKÔK KOBORLASA MAGYARORSZAGON 269 


| is kedvező táplálkozási alkalmat szolgáltatott a szajköknak, ahogyan ezt 
" Pilismarótról, a Bükkből és Makkoshotykáról jelzik. 
4 Ilyen szajké-mozgäs mellett várható lett volna, hogy főleg Ex. 
. — felől téli vendégként az orosz G. gl. severtzowi BoGp. ellátogat hozzánk. 
A kárpátaljai szajkókat ezért különösen gondos vizsgálat alá vetet- 
tem, és valóban akadtak közöttük olyan példányok, amelyek a felü- 
. letes vizsgálat során nagyon hasonlóak voltak az orosz fajtához. Ezért 
. összehasonlitva őket magyar, tipikus svéd és orosz példányokkal, vala- 
mint CONRAD MALINOWSKI által legujabban kapott észak-bukovinai 
. — szajkókkal, arra az eredményre jutottunk, hogy ezek a szajkók még a 
. törzsfajtához tartoznak, de éppen úgy mint a bukovinai szajkók már 
közeledést mutatnak a G. gl. severtzowi-hoz. Egyuttal mint végleges 
4 eredményt közölhetem, hogy az AQUILA 1935—38. évf. 153. oldalán . 
. közölt debreceni példányt is ezek közé kell sorolni. 
JA A szigoru tél mégis hozott rendszertani ujdonságot is, t. i. DNY. 
. felől elkóborolt hozzánk az Olaszországot és a Balkán nyugati part- 
. vidékét lakó Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. A KRÓN 
. KELEMEN által küldött gazdag sorozatban akadt egy feltünően vilá- 
. gos példány, amely gondos vizsgálat után ehhez a fajtához tartozó- 
. nak bizonyult. A példány adatai: 3, Kardosfa, Somogy-mgy., 
" 1940. IT. 27., 165 gr., 345, 181, 155, 30 (21), 42 mm. Ezzel hazánk 
. ornisza egy uj taggal szaporodott. | | 
; A lengyel gyürüs példány és az utóbbi példa mutatja, hogy a 
. téli szajkók messzi vidékekről is kóborolnak, mégis az egymáshoz 
. nagyon közel eső helyekről befutó jelentések azt bizonyítják, hogy 
. mig az egyik helyen gyülekeznek a szajkók, addig a szomszédos hely- 
. ről eltünnek. Hogy ezek a helyek milyen közel esnek, csak egy példát 
. akarok megemliteni ; mig SZABOLCS JózsEF Pilismarótról jelenti 
. a szajkó-mozgást, addig a szomszéd községben Dömösön, GODYN 
. ZSIGMOND, lembergi tanársegéd minden napos megfigyelése ellenére 
. hasonlót nem tapasztalt és a m. kir. Erdőhivatal Visegrädrél is azt 
. jelenti, hogy nagyobb arányu szajkó mozgást nem észlelt. Érdekes a 
À somogyi adatok összevágása is, hogy mig az egyik hely a szajkök 
. teljes eltünését jelenti, addig másutt mozgalmat észlelték. Ezekeből az 
adatokból csak megerösitve láthatom azt a véleményemet, hogy ,,a 
. szajkó általánosságban állandó madár, amely azonban képes nagyobb 
. kóborlásokra is" (p. 144.). Táplálkozási befolyások alatt kerekedik fel 
. kóborlásra és az egymással találkozó társaságok a csapatokba verődő 
| hajlam következtében egyes példányokat messze elcsalogathatnak a 
. költési területükről és igy akadnak a lett és lengyel gyürüzések tanusága 
| szerint messze elvándorolt példányok, sőt ez okozza, hogy az egyes 
fajták télen becsapnak a szomszédos rasszok területébe is. 


24 


390 DR. ANDREAS KEVE KLEINER [Aquila 


Der Eichelhäherzug in Ungarn im Winter 1939—40. 
Von Dr. ANDREAS KEVE KLEINER. 


Infolge des äußerst strengen Winters 1939/40 körte man auch 
im Leben des Eichelháhers (Garrulus glandarius L.) in Ungarn auBer- 
ordentliches Verhalten beobachten. Das Interesse unseres Institutes 
wurde auf diese Erscheinung durch dem Umstand gelenkt, daß die 
Herrn K. Krön (SW. Ungarn), Gy. MÁRY (Ufer des Balaton-See) 
und A. SZEDERJEI (NO. Karpathen) im Jan. und Febr. 1940 viele 
Exemplare einsandten. Unser Rundschreiben verspätete sich zwar, 
doch hatten wir auch so einen ziemlich schönen Erfolg. | 


Der Häherzug schien schon im Herbst begonnen zu haben, wofür — 


es der beste Beweis ist, daß A. MASTROVIG in seinem Beringungsbericht 
(Prstenovanje Ptica, III., 1940, pp. 36. p. 20.) mitteilt, daß 
ein Häher mit einem polnischen Ringe am 20. X. 1939. bei Gojilo, 
Kutina (unweit der Sava) geschoßen wurde. | 

Die ganze Häherbewegung können wir in drei Etappen ein- 
teilen : 

I. Herbst und Vorwinter-Bewegung bis zum Eintreten der großen 
Kälte und der Schneemassen (IX. 1939.—15. I. 1940). Ziemlich mildes 
Wetter, Schnee nur über Tausend Meter. Nach 20. XII. große Kälte, 


aber noch ohne Schneefall. 1. Pannonien : Größere Bewegung im 


Szigetköz (Kleine Schüttinsel), am Balaton-See, Ebene Landschaft unweit 
der Donau (nähere Daten im Ungarischen Text) ; 2. Alföld (Große 
Tiefebene) : — 3. Ober-Ungarn: Ung. Erzgeb., Börzsönygeb., Mätra-, 
Bükk-, Gömör-Szepeser-Erz- Geb., Tátra, Wald-Karpathen. 


II. Strenger Winter (15. I—III., ein seit cca 50 Jahren noch nicht — 4 


erfahrener Schneefall. Mehrere Meter hohe Schneedecken. Ein sehr 
hoher Prozentsatz des Wildbeststandes eingegangen.) Weniger Häher : 
bei Fertösee, im Szigetköz, SW. Ungarn, NO. Alföld, Ung. Erzgeb., 


N. Eperjestokajer-Geb., Wald-Karpathen; Größere Bewegung: Bakony- 


Geb., Ebene Landschaft unweit der Donau (O. Pannonien), O. Alföld 
NO. Alföld, Vepor-Geb., Mätra-Geb., Gömör-Szepeser-Erzgeb. 

Ill. Frühlingshewegung. (Der Schneefall reichte auch in den März 
hinein, und der Frühling trat nur spät ein): Bewegungen beobachtet 
in W. Pannonien, im Bakony-Geb., Pilis-Geb., Gömör-Szepeser-Erzgeb., 
Wald-Karpathen. 

Außer der Bewegung ist aus den Meldungen ersichtlich, daß die 
Eichelhäher infolge des strengen Winter stark gelitten haben. So finden 
wir Angaben über das Masseneingehen aus Nagykanizsa, Budakeszi, 
Rimaszombat und Umgebung, aus dem Bükk-Gebirge von Repäshuta 
und aus dem Eperjes-Tokajer-Gebirge von Makkoshotyka. | 


rn 


> ET PET ST - "Tr 
id aie dr a nu Dr 


ë 1989/42] DER EICHELHÄHERZUG IN UNGARN IM WINTER 1939—40. 371 
Man konnte auch eine Änderung in der Ernährungsweise der 
. Háher beobachten. Die Häher waren in diesem Winter auffallend 
— zutraulich und zogen sich in die Nähe der bewohnten Gebäude, in 
die Gehöfte, auf Maisscheunen, außerdem zu den künstlichen Füt- 
: | terungsplátzen der Fasanen usw. Dieselbe Anziehungskraft hatten 
auch die Landstrassen wo sie Pferdemist fanden, besonders in Ober- 
q ungarn. Und endlich war im Winter eine giinstige Ernährungmôglich- 
. keit für den Häher geboten durch die Kadaver des eingegangenen 
. Wildes, wie man das bei Pilismaröt, in dem Bükk Gebirge und bei 
| Makkoshotyka beobachtet hat. 
Bei einer solchen Eichelhäher-Bewegung könnte man erwarten, 
. daß von NO. der russische @. gl. severtzowi BoGD. als Wintergast Ungarn 
besucht hätte. Darum habeich besonders die Häher aus NO. Ungarn 
einer sehr gründlichen Untersuchung unterworfen. Tatsächich gab es 
| auch zwischen ihnen einige die dieser Rasse schon sehr ähnlich waren. 
Ich verglich diese Bälge mit andern ungarischen, mıt typischen schwe- 
“dischen. mit russischen Exemplaren, wie auch mit Stücken aus 
. N. Bukovina, die ich jüngst durch die Güte des Herrn Prof. CONRAD 
. MALINOWSKI erhalten habe. Die letzteren stimmen mit selben, und 
gehören zur Nominatform, doch man muß gestehen, daß sie schon 
gewiße Neigung zu G. gl. severtzowi zeigen. Hier muß ich noch bemer- 
3 ken, daß der Balg aus Debrecen, welchen ich in der AQUILA, Bd. 
1935/38. p. 198 angeführt hatte, auch demselben Urteil unterliegt, 
Der strenge Winter brachte doch eine systematische Neuheit, u. z. 
den Haber Italiens und der West-Küsten des Balkans, Garrulus glan- 
darius albipectus KLEINSCHM. In der durch K. Krön eingesandten 
‚schönen Serie befand sich ein auffallend helles Stück, das sich nach 
‘der gründlichen Untersuchung als zu dieser Rasse gehörig erwies. 
Daten des Exemplars sind: g, Kardosfa, Com. Som o g y, 27. II. 
1940., 165. gr., 345, 181, 155, 30. (21), 42 mm. Mit dieser Rasse hat die 
Ornis Ungarns sich mit einem neuen Mitglied vermehrt. 

Das Exemplar mit polnischem Ring und dieses Exemplar zeigen, 
daß die Eichelhäber auch von sehr weit kommen müßen. Doch die 
Be erichte, die von sehr nahe liegenden Ortschaften eingelaufen sind, 
zeigen, daß während sich die Häher an einer Stelle ansammeln, sie 
von ein in der Nähe befindlichen anderen Stelle verschwinden können. 
Wie nahe diese Plätze liegen, möchte ich nur an einem Beispiele zeigen : 
-J. SzABoLcs meldet von Pilismaröt eine Häherbewegung, dage- 
gen konnte Z. GoDYN bei tagtäglicher Beobachtung in dem benach- 
barten Dömös gar keine besondere Bewegung beobachten, und 
auch das Kgl. Ung. Forstbüro von Visegräd meldet daßelbe, 
w. In diesem sah ich nur meine Meinung bestätigt: „Der Eichel 
24" 


379 DR. ANDREAS KEVE KLEINER 000. laquila 
häher ist im Großen und Ganzen ein Standvogel, der aber auch größere 
Streifzüge macht.“ (p. 195.). Der Eichelhäher begibt sich unter dem 
Einfluße der Nahrungsverhältniße auf den Zug; solche aufgebrochene 
Gesellschaften reißen dann auf ihrem Reisezuge von den dort ansäs 
sigen Vögeln einzelne mit und so können sich vereinzelte Exemplare 
weit weg von ihrer Heimat entfernen, wie das die lettischen und polni- 
schen Beringungsergebniße beweisen, und so gelangen Stücke in das 
Gebiet der benachbarten Rasse. 


ie u u a 
Se oes Bo ur ta 949 


1939/42] FELVADON ÉLŐ NAGY LILIK ELSŐ MAGYARORSZÁGI FESZKELESE 373 
5e 


Félvadon élő nagy lilik első magyarországi 
| ER: fészkelése. 


Irta: Dr. NAGY JENŐ. 


Közép-Európában kétségkivül Magyarország az a hely, ahol a 
. lilik a legnagyobb tömegben fordul elő, természetesen a vonulás és 
. áttelelés alkalmával. Tudjuk, hogy a magas hegységek nem akadályok 
. a magasan vonuló ludak előtt s ezért az Északkeleti Kárpátoknak 
. átlag 1000—1500 m. magas gerincei felett ősszel-tavasszal igen nagy 
. számban jönnek-mennek a vonuló ludak. A Magyar Medencébe be- 
. özönlő vadludtömegek száma milliókra rug, s ezeknek 80%-a kb. a 
. legutolsó két évtized alatt a nagy lilik, 10—15%-a a kis lilik, s 5—10%-a 
. vetési és nyári lud. Azért hangsulyozom, hogy az utolsó két évtized alatt, 
. mert azelőtt a lilikek sokkal kisebb számban voltak a vetési ludakkal 
. szemben, s ugy látszik, hogy a lilikek vonulási utja nyugatra tolódott 
. el az ujabb időkben, s azért most ők dominálnak számbelileg a Magyar 
. Medencében. 
a De hogy a régi vilagban is ismert madar volt Magyarorszagon a 
‘lik, azt a nevei és a vele kapcsolatos közmondás is bizonyitjak. Ez 
. utóbbi épen azt a tulajdonságukat hangoztatja, hogy a lilik nálunk nem 
tojik, azaz nem fészkel. | 
Régi, sajnos nem egészen hiteles és nem komoly szakbuväroktél 
. származó leirások állandóan emlegetik ugyan a liliket, gyöngyvért, de 
. ezekből a leirásokból sohasem lehet megállapitani, hogy vajjon e nevek . 
. fészkelő, vagy csak nálunk tartózkodó fajokra vonatkoznak. A legrégibb 
. vadászati, tehát ismétlem nem szakleiräsokban, a liliket és gyöngyvért 
le ez utóbbi a kis lilik lehetett, — egyuttal lengyel ludnak is nevezték, 
. kifejezve evvel azt, hogy ez a két faj nem nálunk, hanem északon fészkel, 
azaz onnan jön hozzánk. Természetesen lengyel ludnak hivták a szintén 
északon fészkelő és onnan jövő vetési ludat is, a hazánkban fészkelő 
nyári lúddal szemben. 
. Tény dolog tehát, hogy a lilik csak a legmagasabb északon költ 
és ezeken az északi költőhelyeken kivül, szabad térben, teljesen vadon 
"való költéséről eddig még nem tud a madártani tudomány, legalább is 
a rendelkezésemre álló irodalomban ennek eddig még a nyomát sem 
találtam, 


374 DR. NAGY JENŐ i Aquila 


Hogy fogságban költött mar a nagy lilik eredeti feszkelöhelyein 
kivül is, azt ALPHÉRAKY is emliti, sőt ugyancsak szerinte a Field 1902-ik 
évfolyamában is két esetet ir le, amikor Angliában parkok vizei körül 
költöttek. Ezek bizonyára félvad állapotban voltak, esetleg nagy 
parkokban, ugy hogy kb. természetes viszonyok között éltek s a fész- 
kelésük is többé-kevésbbé természetes módon történhetett, csupán a 
madarak nem tudtak csonka szárnyaik miatt elrepülni, s igy nem tudtak 
igazi fészkelőhelyeikre, északra vonulni, s igy kénytelenek voltak itt 
költeni. 

Hogy állatkertekben, tehát sokkal agyat mértékben fogságban 
élő példányok költöttek volna már, erre az irodalomban csak egy adatot 
ismerek, amely szerint egyizben 1843-ban juniusban a londoni állat- 
kertben költött a nagy lilik. Ezt HOPKINSON: Records of Birds breed in 
captivity, London 1926. c. könyvében irja. 

A nagy lilik fogságban való költéséről a legilletékesebb, HEINROTH, 
nagy munkájában azt irja, hogy , úgyszólván sohasem szaporodik fog- . 
ságban" s most legutóbb is azt irja levelében, hogy sem a berlini, sem 
más állatkertben vagy magánosok állatkertjeiben nem ismer egyetlen 
esetet sem, hogy a nagy lilik fészkelt volna. 

HOPKINSON nem emliti az ALPHERAKY által közölt két angol adatot : 
a Field 1902-ik évfolyamából. Talán azért, mert ő e két esetet nem szá- 
mitja fogságban való költésnek, mert azok szabad, nyilt parkokban, 

. vizek mellett történtek. | 

Van azonban még egy más lehetőség, amikor a madár, azaz a nagy 
lilik teljes szabadságban él azon a területen, ahol a vonulás idején is 
tartózkodni szokott, azonban sebesülés következtében vagy egyáltalán « 
nem, vagy csak kevéssé tud repülni, ugy hogy a többiek elvonuläsakor « 
ő itt marad. Az ilyen rokkant ludak később kisebb csapatokba verődnek « 
össze, esetleg párosodnak, fészkelnek és költenek is épugy mint a tágas « 
parkokban félvadon állapotban élő, repülni nem tudó példányok is — 

Ez az eset főképen a Hortobágyon történhet meg, ahol a legnagyobb \ 
aranyu vadászat mellett a legtöbb a sebesült lúd. Az ilyen példányok | 
a puszta közepén fekvő, 13 egymás mellett fekvő 1—1 [ ]-km nagyságu, « 
széles nádas és gyékényes övvel körülvett Halastavakon nagyszerü « 
menedéket is találnak, ahol is fészkelhetnek, jóllehet nem épen nekik . 
megfelelő helyeken, s eltengethetik életüket tavasztól télig, mert ekkor — 
a tavak befagynak, a nádat levágják, s ekkor a repülni nem tudó ludak, | 
vagy a róka vagy az ember zsákmányai lesznek, a repülni gyengén 1 
tudó példányok pedig a természet ee tenyezöinek, aragadozök- 
nak esnek äldozatul. 4 

Igy itt a Hortobágyon évről-évre maradnak vissza ilyen elvonulni . 
nem tudó, de azért szaporitásra alkalmas példányok s ezeket az egész 


ies 1030/42] FELVADON ÉLŐ NAGY LILIK ELSŐ MAGYARORSZÁGI FESZKELESE 375 


Bi "nyár folyamán meg lehet figyelni, amint ER vagy 4—-6-08 csa- 


patban a halastavakröl ki-kijärnak a nagy legelőre legelni. Ezekből 


. ejtettek is el már példányokat a nyári időben, sajnos azonban az ilyen 
. esetekről mindig csak akkor szereztem értesülést, amikor már egy toll 
sem maradt az elejtett ludakból. 


Eddig tehát még nincsen kézzelfogható bizonyitékom arra, hogy 


. az ilyen a teljesen szabadban élő lilikek itt fészkeltek volna, azonban én 
ennek dacára egészen biztosra veszem, hogy a költés itt már nem egy- 
. szer is megtörtént, csakhogy ezek az északi ludak nem rakják fészküket 


a, mocsárba, vizes, hozzáférhetetlen helyekre, mint a magyar nyári lúd, . 
hanem magasabb, szárazabb területekre, kaszálókra, esetleg szigetekre, 


itt pedig feltétlenül ráakad a nádasokban állandóan a tojások után 


. kutató halásznépség. 


\ 


Ha pedig megis sikerülne kikölteni, ii a buta kis libák élve 


. yagy halva hamarosan kézrekerülnek. Sajnos, hogy eddig még nem for- 


aa 


dult elő, hogy az ilyen tojások vagy kis libák szakember kezébe jutottak 


. volna. Ez azonban remélem csak rövid idő kérdése már, mert az ujabb 
. idò ;kben sikerült a ludak irányában egyre nagyobb érdeklődést keltenem 
. a vadászok között, s igy remélem hamarosan kezemben lesz az első 


| bizonyiték az első, teljesen a szabadban fészkelő nagy lilikrél.*) 


Hogy én ezt ennyire biztosra veszem, annak az a magyarázata, 


hogy ez év május 20-án, amikor e sorokat irom, — a debreceni Nagyerdő 
. parkjának egyik elhagyott részén, teljesen szabad helyen a nagy lilik 


már a tojásain ül. Be van tehát bizonyitva, hogy a nagy lilik a mi ég- 


. hajlatunk alatt képes költeni. 


. Ez a nagy lilik pár, kb. 5—6 évvel ezelőtt került sebesülve a Meleg- 


. tóra. Már akkor is feketehasu öreg példányok voltak s igy már akkor is 


| . lehettek pár évesek. Ma tehát ezek a lilikek legalább 8—10 évesek lehet- 


nek. Már évek óta párban élnek, de párzásukat eddig még nem sikerült 


4 megfigyelni. . 


A tojonak később annyira meggyógyult a szárnya, hogy ez év 


. tavaszán már el-elrepült a 200 lépés távolságban levő másik tóba. is, 
. . miközben épületek és magas fák felett kellett átrepülni. A gunár azonban 
. — teljesen röpképtelen. Azonban a tóról el-elsétálgatnak 2—300 lépésre 
| is, a százados tölgyek alatt legelésznek, s igy úgyszólván teljesen sza- 
§ badon élnek. 


Már több tavasszal megtörtént, hogy ez a pár eltünt a tóról, napokig 


4 odavoltak, s törött tojás maradványait is talált a parkör, s igy való- 
| szinü, hogy mar más években is megkisérelte a költést valahol a park 
br: Brett helyein, de a kóbor kutyák és a suhancok a fészket kirabolták. 


*) Ezt a bizonyitekot DR. TARJÁN TIBOR-nak sikerült Br a sn I. ennek a 
. kötetnek 449. lapján. SZERK. 


376 DR. NAGY JENŐ [Aquila 


Mivel ez a lilikpdr teljesen szabadon él egy kb. 50 hold nagysägu, 
dimbes-dombos, tavakkal és patakokkal tarkitott, 6s szalerd6s területen, 
. itt szabadon jönnek-mennek és maguk keresnek megfelelő legelő helyeket 
gyalogolva, jóllehet hogy a tojó elég jól repül is, soha fogságban nem 
voltak, s csupán csak a napi etetés és az ivás, fürdés köti őket a Meleg- 
tóhoz, az összes kacsa-libanépség tartózkodási helyéhez, ezért nem lehet 
őket fogságban élőknek tekinteni, igaz hogy szabadonélőknek sem. 
Miután ez a lilikpár teljesen kezes, hivásra jönnek, s a napi etetést 


épugy mint többi társaik várják, sőt követelik, azért félvad állapotban | 


lévőknek kell öket tekintenünk. 


. 1941. május 20-án fedeztük fel a fészket, 5 egyforma piszkos, halvány 


rozsdásbarna tojással. 22-én reggel már 6 tojás volt a fészekben, a leg- 
ujabb tojás azonban egészen elütő fehér volt. 23. vagy 24-én még egy 
7-ik tojást is tojt. E fehér tojások később szinte felvették a piszkos 
halvány izabellaszint. 

A fészek egy öreg akác TELE a déli oldalon voll kb. 25—30 cm. 
átmérőjü tányérja csak igen kevéssé lemélyitve. Anyaga száraz gallyakból 


és száraz füszálakból és saját pihéjével kibelelve. A tojások rendszer-. 


telenül feküdtek a sekély mélyedésben, nem a hegyükkel befelé. Köz- 
vetlen a fészek környékén a növényzet a Bromus tectorum eléggé le van 
tiporva, mellette egy tő fehér mécsvirág és pár tő fehér holtcsalán, s az 
egész környéken az akácerdő 40—45 cm. magas aljnövényzete. Itt az 
akác és tölgyfák igen ritkán 10—15 méterre állnak egymástól, bokrok 
pedig egyáltalán nincsenek. E hely egy magasabb buckatetőn fekszik, 
a park utjaitól 20—50 lépésnyire, s az egész parkterület era are 
reszeben. 

A tojó ül a feszken s mellette egy lépésre a gunär áll vagy Basar 
. Magasra nyujtott nyakkal kémleli a környéket. Ha az utakon haladó 
embert vesz észre, villámgyorsan lekapja a fejét és amikor odamegyek 
a fészekhez, mindkét madár előrenyujtott nyakkal mozdulatlanul 


fekszik a hasán, a tojó pedig a fészekben a tojásokon. A növényzet 


eléggé elfedi a két lapuló madarat, de az egyszinü zöld környezetben 
bizony nagyon feltünik a világosan hullámos sötét hátuk, s különösen 
virit hóka homlokfoltjuk. El tudom azonban jól képzelni, hogy mily 
szépen beleillenek e madarak a tundra szürkés, fehérestarka zuzmós 
növény takarójába. 

Ha megsimogatom a tojót, a gunár feláll és tátott csőrrel 7168566. 
fujva — nem sziszegve — csipesekkel akar elüzni, néha a N 
üt, de big erősen, hogy sajog utána a kezem. 

Megható az a hű ragaszkodás a fészekhez, amit ez a madárpár 
mutat. A gunár mindig ott van a párja közvetlen közelében. Ha a tojó 


~ 


rövid időre lemegy a tóhoz, kb, 250 méter távolságra, akkor 6 ül a toja- 


ee 


eS - 


dés. À 


Su d D è 1 È i 
74 
a | 
LL 
BR’, 


| 1939/12]  FÉLVADON ÉLŐ NAGY LILIK ELSŐ MAGYARORSZÁGI FÉSZKELÉSE 377 


_ sokra. Amikor a gunár megy le a tavacskához, azt nagy sietve teszi 
. meg és rövid ivás és fürdés után izgatottan kiáltozva, szinte rohan vissza 
a fészekhez, hogy párja ne maradjon őrizetlenül. 
: Mivel a fészekhely nyilvános parkban van, ahol sokan jönnek- 
. mennek, éjjel pedig még kóbor kutyák is csatangolnak, lezártuk az arra 
| vezető sétautat és állandó őrt. allitottunk a fészek védelmére. Hogy a 
. ludaknak ne kelljen a megszokott táplálék a kukorica és a viz miatt 
. oly messzire lejárni, a fészek közelébe állítottunk, a sürü fübe egy hatal- 
. mas bädogtälat és ugyanoda szórtuk a tengerit is. 
| Nagy aggodalmak között telt az idő, mig végre junius 16-án reggel 
. jelentették az őrök, hogy a tojó alatt már kis libák pipegnek. Délután 
. ketten, kalapot tartva a harcias gunár csőre elé, eltürve a kemény 
. szarnyiitéseket félretoltuk a tojót a fészekből, s ekkor 3 eleven libuska 
. és a fiókák alatt, mélyen betaposva, még egy negyedik élettelen és még 
. két tojás volt a fészekben. A fészekben maradt két tojás közül az egyik 
. zápon maradt, a másikban a teljesen kifejlődött embryum bentpusztult. 
3 Másnap 17-én már otthagyták a fészket s lesétaltak a három kis 
. libával a nagy Melegtóhoz, ahol a többi ludak, a lilikek egy vetési lúd 
. és egy hattyulúd óriási érdeklődéssel fogadták az oly sokáig — négy 
. hétig — távollevő, s még hozzá három aranyos kis libuskával együtt 
. érkező lilikeket. 
A kotlási idejük tehát kb. 27—28 nap lehet. Nem tudtam ugyanis 
megállapitani, hogy mikor kezdett a tojó kotlani. 
4 A teljes fészekalj hét tojásból állott. Ezekből csak hármat tudtam 
. megmérni, még pedig egyet, amit minden eshetőségre számitva előre 
1 . kivettem a fészekből, mert hiszen arra is kellett számitanom, hogy eset- 
. leg elvész az egész fészekalj, — és azt a kettőt, amik a fiókák kikelése 
. után a fészekben maradtak. Ennek a három tojásnak a méretei a 
. következők : 

1. sz. 83x52 mm sulya 128 grm 

2. sz. 84x 49 mm i Se hs 

3. sz. 80x50 mm 

A hét tojás közül kettő PAU és hosszabb volt, a többiek 
. rövidebbek és vastagabbak voltak. 

A tojások szine piszkos halvány, sárgásbarna (izabellaszinü) helyen- 
| ként rozsdás árnyalattal, az ilyen helyeken nagyitóval sötétrozsda- 
. barna erezet látható. A héj felületete olyan, mint a kissé mállott érdes 
. felületü márvány. 
| A feszek egy hatalmas park, tulajdonképen akác és tölgyes szäl- 
erdő legelhagyottabb helyén volt elhelyezve, sürü magas dudvanövény- 
 zetben. Bokor itt sehol sem volt. A hely lapos homokbucka legmaga- 
i sabb része, A fészek 30—-35 cm átmérőjü, mélyedése igen sekély. Anyaga 


‘ 


/ 


378 DR. NAGY JENŐ | [Aquila 


száraz fü, pár száraz tölgyfalevel, apró száraz gallyacskak s a pelyhek- | 
kel összeszövődött 4—5 cm vastag szőnyegével van kibélelve. A fészek- 
tányér peremén a vastagabb gallyacskák, füszálak vastagabb koszo- 
ruba tömődtek össze. A pelyhek a kevés fehér mell vagy has fedőtollak | 
kivételével mind finom, lágy, szürke pihetollak. Ezek szinte semmiben 
sem különböznek az északi pehelyrécék (Somateria) finom pelyhétől. 
A három darab élvemaradt példányból az egyik már eleve gyenge 
és kicsi volt, nem is tudta követni a jóval nagyobb két testvérét és a | 
szüleit és a hatodik napra el is pusztult. | 
A fiókák színe a 6—8 napos korban : Hätioldal olivba menő barnás, | 
a nyak felül szintén egész a tarkóig ilyen szinü, itt világos zöldessárgás | 
sáv jön, majd a fejtetőn ujra sötét olivbarnàs. A csőrtő ismét särgäs- 
zöld. A fej oldalt piszkos sárgászöldes. A hasi oldal egészben barnàs 
kislibazöldessárga. A kis szárnyak sötétbarnás olivak, ugyszintén a com- | 
bok külső tollazata is. | | 
A csőr tompa matt feketéssziirke, a esörköröm felül világos rözsäs, | 
az alsó káva körme még világosabb. A lábak zöldessárga ärnyalatu 
barnásak, mintha füstösek volnának. Karmok sötétszürkék, mint a csőr | 
Uszóhártyák is füstös olivsárgásbarnák. | 
Hangjuk legelőszőr kisliba pipegés, azután egy folyamatos gyorsan 


A kis család az első éjjelt még a fészekben töltötte, ahol a tojás- 
héjjakon kivül még ott volt a két ki nem kelt tojás és ott lett volna még 
a negyedik a kikelés után rögtön elpusztult fióka teteme is, ha én azt 
rögtön ki nem vettem volna. | | 

Az öregek a kikelést követő napon már levezették a 3 fiókát a tóhoz, 
ahol a kicsik bátran uszkáltak már, de mindig a szüleik között. Az öre- | 
gek annyira féltékenyen őrizték a kicsiket, hogy mindig ugy helyez- | 
kedtek el akár a vizben, akár a legelés vagy pihenés közben, hogy a kicsik | | 
mindig a ket öreg között voltak. | 

A kicsik gyorsan növekedtek és 12 napos korukban már r elvesztették | 
a jellemző zöldessárga kisliba szinüket, és sötétbarna szint kaptak. 
Ekkor jó galambnagyságuak. Felül sötétbarnásoliv, a szárnyuknáli 
sötéthamuszürke, alul egészben hamvasszürke szinüek. Természetesen . 
lágy bársonyos pehelytollazat még ez, ugyanolyan mint az öregnek 
a fedőtollazat alatt levő pehelytollazata. A fej, nyak is a felül sötét- 
" barnás és oldalt világosabbszürkés. A csőr szaruszürke, csak a felső káva. 
seo er sargasvoros phe idan Lábaik kormos a 


egyfolytában. 
Öthetes korban már csaknem elérték az anyjuk nagyságát. 
Szinük felül általában kékes árnyalatu kormos feketéssziirke, 


a 1939/42] FELVADON ÉLŐ NAGY LILIK ELSŐ MAGYARORSZÁGI FÉSZKELÉSE 379 


| a mivel az egyes tollak szegélye vilägossärgäs barna, ezért az egész hati 
| . oldal pikkelyes rajzolatu. Legsötétebb a háti oldalon a farcsik, világo- 
. sabb szürkés pikkelyezéssel. Csak a nyakon felül van még szürkés pely- 
È hezet. Fejtetö sötét szürkésbarna. 
44 A hasi oldalon a begy faköizabella alapszinü sötétebb barnás kis 
. pettyekkel. A has közepe és a farokalja hófehér. Combtollak egyszinü 
4 kekesszürkek. A farktollak élénk sötetkekesfeketek fehér szegéllyel, 
. az öregek& most csapzott, hiányos, faköizabellaszinü. Csörük fakó 
. pirosas viaszsárga, de a felsőkáva orma végig és vele együtt összefüggő 
_ esòrkòròm is sötét szaruszürke — öregeknél a káva gerince kukorica- 
| sárga. A felsőkáva szegélye és az orrlyukak szegélye sötét feketés- 
. szürkék. Lábak fakó viaszsárgák zöldes árnyalattal, úszóhártyák vilá- 
. gosabbak és sárgásabbak. Karmok sötét szarufeketék, öregeknél fehé- 
5. . resek. A szemük sötét, a RA sárgásbarna gyürüt alkot. Hangjuk 
ba gyorsan pergő vivivivivi. . . és egy vastagabb gha-gha-gha-ga-ga-ga-... 
ez is folyamatosan. 
È, |  Kilenc hetes korukban a két fiatal már anyányi, lábuk körülbelül 
egy héttel ezelőtt, azaz 54 napos korukban elég gyorsan erősen meg- 
. sárgult, ugy, hogy most már csak kissé fakóbb zöldes árnyalattal külön - 
. böznek az öregek vöröses, sárga lábszinétől. Az egész háti tollazatuk 
. nyak fej is kezd fakóbb izabellaszint ölteni ezzel hasonlitani kezdenek 
. az öregekhez, a szélső farktollak is fakó agyagsárgásak. Elvesztettek 
[i | azelőtti üde kékesfekete szürke szinüket. A fejen a csőrtőnél köröskörül 
. kormos feketés szegély van, amely fokozatosan megy át a fej világosabb 
. fakó szinébe. Szemük sötét. Csőrük a felsőkáva ormán már nem annyira — 
| hajlott pupos, a szine fakóbb világos, veszit rózsás szinéből. Csőrköröm 
. változatlanul sötét. Hangja vivivivivi. . . és a mélyebb gha-gha-ga-ga-ga. 
È . Három hónapos korukban, piante végén a hátuk még fakóbb 
. izabella, csak itt ott bujik már egy-egy nagy fekete toll. A farok is fakó 
. izabellaszinü. Az öregek mar átvedlettek, s most teljesen szép élénk 
. kékesfekete szinüek. A fiatalok feje fakó vörhenyes barna. Hasuk szürke, 
. apró sötétebb pettyekkel. A comb külső oldalán nagy feketés tollak. 
. Csőrük már élénkebb rózsás, a kávák szegélye sötét, mintegy sötét 
keretben vannak. Lábuk hasonlók az öregekéhez, csak kissé halvány- 
| sárgábbak. Hangjuk gha-gha-ga-ga-ga-... mély gyors pergő hang. 
Négy hónapos korukban is oly nagyok mint az anyjuk, tehát most 
i nem növekednek nagyságban. Már messziről feltünnek fakó sárgás tarka 
. szinükkel, az öregek most felül egyszinü sötétek. Háti oldalukon az 
 alapszin izabella fakó sárgás, itt ott egy sötét kékesfekete uj toll, ezek 
teszik oly tarkává. Farkukban csak az egy középső toll fekete, a többi 
. fakó sárgás. Hasi oldaluk nem változott. Fejükön a felső káva tövén 
à homlokon, kormos sötét szegélyben pár fehér tollacska ütközik. Csőr 


380 | DR. NAGY JENŐ È paquila 


rézsaszinü, olyan mint az öregeké, csak oldalt hiányzik a fehér gyöngy- 
hazszin. Csőrköröm fekete. Lábak kissé fakóbb: ee mint az ôregeké. 
Karmuk feketék. 

Öt hónapos korukban, 1941. december elején : en kisebbek 
volnänak, igaz, hogy most igen gyenge a legelő és kukoricát sem kapnak. 
Most is fakó agyagsargas a hátuk s benne most már több, 12—13 széles 
fekete váll és háttoll van, amelyek mint nagy négyzetes foltok igen 


tarkává teszik a háti oldalukat. Farkuk olyan mint 4 hónapos korukban | 


volt, de csak az egyiknek a farkában van most egyetlen fekete középtoll. 
A fej, nyak szintén fakósárgásbarnás. A csőrtő körüli kormos szegély 
most még erősebb, de a felső káva tövén a homlokon az egyiknél már 
kb. 3 mm, a másiknál pedig 2 mm. széles fehér sáv van. A begy, has 
világos sárgásbarna sötétebb apró foltokkal. Fekete foltoknak nyoma 
sincs. A csőr olyan rézsaspiros mint az öregeknél, a felső káva ormán 


most már hosszanti kukoricasárga csík van. A csőrköröm az egyiknél 


teljesen, a másiknál pedig csak a hegyén fekete. Az alsó káva közepén 
fekete folt van, ez oldalról a szegélyén ugy látszik mint egy fekete vonal. 
Szemük sötétbarna. Lábaik fakó sárgásvörösek (kukoricasárga) kevés 
zöldes árnyalattal. Karmaik feketék. Az öregek háta sokkal sötétebb 
és egyöntetübb, nem tarkafoltos, de azért már nem olyan sötét kékes- 
szürke mint volt azelőtt, hanem fakóbb. A fiatalok szárnytollainak 
egy részét levágtuk, hogy el ne repüljenek. 

A kis család most is összetart, együtt járnak-kelnek ugy a vizen, 
mint a szárazon. Az öregek a fiataloknak a védelmére is kelnek, nem 
ugyan oly nagy hevességgel és bátorsággal, mint amikor még a fiókák 
egészen kicsik voltak. 
| Megällapithatjuk most már ebből egész bizonyossággal, — amit 
ugyan eddig is tudtunk — de pozitiv  bizonyitékaink erre még 
nem voltak, hogy a család hűen összetart az ősz és a tél folyaman is, 
hogy meddig, azt majd meglátjuk, s hogy azok a libacsapatok, amelyek- 
ben röptükben is megkülönböztethető a két feketefoltos hasu öreg és az 
5—7 drb világoshasu fiatal, mindig egy fészekaljat illetve, családot 
alkotnak. | 

Lezárom evvel a fiatalok fejlődésének a leirasat és nagy érdeklôdés- 
sel várom a tavasz eljöttét, hogy a tollazatuk fejlődésének a további 
menetét is figyelhessem. 

Tudomásom szerint hiteles koru lilik tollazatának a fejlődését 
eddig még senki sem irta le, mert a tavasszal lőtt vagy fogott 
lilikek közül megismertük ugyan a fiatalokat, de hogy azok előző 
nyári példányok, vagy esetleg már a második tavasznak örülnek, arra 
pozitiv bizonyitékaink eddig még úgy tudom még a gyürüzésből sem 
voltak, Ezért is oly becsesek ezek az első magyar lilikek, 


"AdeN HIG "A uvowyeumy 
"T9I939A[9J Quo AdeN “Id 


ae ode], 19 uoSung romz Usp qu sUBSSSBTg "usdunf uagge 988], GI I9AZ Uap gua 1eedosugSsselg. 


TBABAOIZ sodeu 19 992 8 YY AdeN "UOAB3-SATOJA è [vAvleyoy sodeu GI 999 Jed HI AdeN 


7 


EIER 
- Da 


‘qquvyjos SSIOM YOU puIs 
‘Sungpogsgiaduy ur 2 sep ‘Son we 188dosuBIsse]g U99ZJ9[ Uapioq or “UJI 9 qu sueSsss]g dop JSON 


‘uoqyezAjoy opewrgi 2 v ‘[puyozso; è audyı Aden ‘1949 Bout 3f03 qqognSa] yoy ® ‘esseloq 9 0xzs9; NM ASEN 


1939/42] FELVADON ÉLŐ NAGY LILIK ELSŐ MAGYARORSZÁGI FÉSZKELÉSE 381 


Összefoglalás: 

A nagy liliknek a debreceni költése tehát bizonyiték nekünk arra, 
. hogy ez az arktikus vidéken költő madár a mi szélességünk és a mi 
éghajlatunk alatt is képes költeni, ha megfelelő környezetben szabadon 
érzi magát. Így most már joggal feltehetjük, hogy a valamely sérülés 
miatt el nem vonuló, szabadon élő példányok is költhetnek nálunk. 
Tehát a nagy lilik Közép-Európában való költéséről szóló adatokat 
nem szabad, — mint teljes lehetetlenséget — eleve elutasítani. Hogy 
teljesen egészséges nálunk maradt példányok is költhetnek nálunk, 
azt kétlem, mert hisz az ily ép, sértetlen példányok, ha ugyan vannak 
tényleg ilyenek, valószinüleg ép azért nem vonultak el északra, mert 
hiányzik náluk a költési, s evvel egyetemben a vonulási ösztön is. 


Erstes Brüten eines halbwilden Bläßgans- 
paares in Ungarn. 


Von DR. EUGEN NAGY. 


In Mitteleuropa ist zweifellos Ungarn der Ort, wo die Bläßgans 
in den grössten Maßen vorkommt, selbstverständlich auf dem Zuge und 
im Winterquartier. Wir wissen, dass hohe Berge für die in grosser Höhe 
ziehenden Gänse kein Hindernis sind. So werden also auch die durch- 
schnittlich 1000—1500 m hohen Grate der Nordost-Karpathen im 
Herbst und Frühjahr von riesigen Maßen ziehender Wildgänse über- 
flogen. Die Zahl der in das Ungarische Becken eindringenden Wild- 
ganse geht in die Millionen, wovon während der beiden letzten Jahr- 


zehnte etwa 80% auf die Bläßgans entfallen, 10—15% auf die Zwerg- 


. gans, und 5—10% auf Saat- und Graugans. Ich betone ausdrücklich : 
„während der beiden letzten Jahrzehnte“, weil vorher die Bläßgans 
| sich gegenüber der Saatgans in absoluter Minorität befand. Es scheinen 
| sich die Wanderwege der Bläßgans in der letzten Zeit gegen Westen 
hin verschoben zu haben, sodaß gegenwärtig diese Art im Ungarischen 
. Becken dominiert. 

«| Freilich war die Bläßgans auch in früheren Zeiten in Ungarn wohl. 
. bekannt. Das beweisen nicht nur die Namen, sondern auch das Sprich- 
wort, das sich mit ihr befasst. Letzteres hebt besonders die Tatsache 
9 hervor, daß die Bläßgans bei uns nicht Eier legt, das heisst : nicht 


| nistet. 


Alte, leider nicht ganz glaubwürdige und von nicht ernsten For- 
schern stammende Beschreibungen erwähnen zwar Gänsearten unter 
| verschiedenen Namen (lilik, gyöngyver) ständig, doch läßt sich nie 


389 DR. BUGEN NAGY — tAquila 


feststellen, ob sich diese Namen auf nistende, ober bloß auf vorüber- 
gehend bei uns vorkommende Arten. beziehen. In den ältesten Jagd- 
beschreibungen — ich wiederhole : nicht in der Fachliteratur — wird 
die Bläßgans und vermutlich auch die Zwerggans als „polnische Gans“ 
bezeichnet. Damit soll zum Ausdruck gebracht werden, daß beide 
Arten bei uns nicht brüten, sondern von Norden her zu uns kommen. 
„Polnische Gans wurde natürlich auch die gleichfalls im hohen Norden 
brütende und von dort zu uns kommende Saatgans penne im Gegen- 
satz zur Graugans, die in unserem Lande nistet. 

Tatsache ist also, daß die Bläßgans nur im höchsten Norden brütet , 
und ausserhalb dieser nordischen Brutgebiete nirgends in freier Wild- 
bahn brütend angetroffend wurde. Jedenfalls weiss die ornithologische 


Literatur hierüber nichts, und auch ich konnte in der mir zur Verfügung . 


stehenden Literatur bis jetzt nicht die Spur einer solchen Mitteilung finden, 

Daß die Dläßgans auch außerhalb ihrer ursprünglichen Brut- 
gebiete in Gefangenschaft gebrütet hat, wird von ALPHERAKY erwähnt, 
der im Jahrgang 1902 des , Field" zwei Fälle anführt, wonach in England 
diese Gans in der Umgebung von Parkteichen gebrütet hat. Es handelt 
sich hier sicher um halbwilde Exemplare, die vielleicht in großen Park- 
anlagen gehalten wurden, wo sie fast unter natürlichen Verhältnißen 
lebten, sodaß sich auch ihr Brutgeschäft auf mehr oder minder natür- 
liche Weise abwickeln konnte. Nur war es den Vögeln wegen ihrer gestutz- 
ten Flügeln nicht möglich fortzuziehen, um zu ihren richtigen Nistplätzen 
im Norden zu gelangen ; sie waren also gezwungen, hier zu brüten. 

Über das Brüten von Bläßgänsen in Tiergärten, also von Exem- 
plaren, die in viel höherem Maße ein Gefangenenleben führen, ist mir 
in der Literatur nur eine einzige Angabe bekannt: im Juni 
1843 brütete einmal eine Bläßgans im Londoner Tiergarten. Hierüber 
berichtet HOPKINSON in seinem Buch ,, Records of Birds breed in cap- 
tivity‘“, London 1926. 

HEINROTH, wohl die maßgebendste Persönlichkeit in diesen Fragen, 
schreibt in seinem großen Werk, daß sich die Bläßgans in der Gefan- 
genschaft so gut wie nie forspflanzt ; ferner letzthin in einem Brief, daß 
ihm weder aus dem Berliner, noch aus anderen staatlichen oder privaten 


Tiergärten auch nur ein einziger Fall über das Nisten der Bläßgans 
bekannt sei. 


HOPKINSON erwähnt die beiden von ALPHERAKY mitgeteilten engli- | 


schen Daten aus dem Jahrgang 1902 des ,,Field‘ nicht. Wahrscheinlich 
hält er diese beiden Fälle nicht für ,,Briiten in Gefangenschaft“, weil sie 
sich in freien, offenen Parkanlagen, am Rande von Gewäßern abspielten. 

Es gibt aber auch noch eine andere Möglichkeit. Es kann ein Vogel, 
in diesem Falle also die Bläßgans, in dem Gebiet, in dem er sich zur 


93 42] ERSTES BRÜTEN EINES HALBWILDEN BLÄSSGANSPAARES IN UNGARN 383 


soit aufzuhalten pflegt, in völliger Freiheit leben, aber infolge einer 
Verwundung ganz oder teilweise flugunfähig werden, sodaß er, wenn 
seine Artgenoßen fortziehen, hier bleiben muß. Solche invaliden Gänse 
rotten sich später zu kleineren Flügen zusammen, paaren sich unter 
Umständen, bauen Nester und brüten auch, ebenso wie die in großen 
Parks in halbwildem Zustand lebenden flugunfähigen Exemplare. 
Dieser Fall kann sich insbesondere auf der Hortobagy-Puszta 
‘ereignen, wo bei der sehr umfangreichen Jagd die Zahl der verwun- 
“deten Gänse groß ist. Solche Eßemplare finden bei den inmitten der 
Puszta gelegenen dreizehn etwa je 1 [] km großen Fischteichen, die 
mit einem breiten Gürtel von Rohr und Binsen umsäumt sind, hervor- 
ragenden Unterschlupf und auch einigermaßen Gelegenheit zum Nisten. 
‘Sie können also vom Frühling bis zum Winter irgendwie ihr Dasein fristen. 
Dann frieren die Teiche zu, das Rohr wird geschnitten, und die flug- 
unfähigen Gänse fallen entweder den Füchsen oler dem Menschen 
m Opfer, während die Ling Exemplıre eine Beute des 
Raubzeugs werden. 

So bleiben also hier im Hortobágy alljährlich solche flugun- 
fähige, aber zur Fortpflanzung geeignete Exemplare zurück, die man 
während des ganzen Sommers beobachten kann, wie sie paarweise 
oder in Gruppen von 4—6 Stück von den Fischteichen auf die weiten 
Weideplatze hinausgehen. Solche Exemplare wurden im Sommer auch 
schon erlegt, leider erhielt ich aber immer erst Nachricht davon, wenn 
"von den erlegten Vögeln schon nichts mehr übrig war. 

Bis jetzt habe ich also noch keinen handgreiflichen Beweis dafür, 
daß solche vollkommen freilebenden Bläßgänse hier gebrütet hätten. 
T otzdem nehme ich mit großer Sicherheit ari, daß das Brutgeschäft 
A hier schon öfters stattgefunden hat, nur bauen diese nordischen Gänse 
i ih e Nester nicht an sumpfigen, naBen, unzugänglichen Orten wie die 
ungarische Graugans, sondern an höhergelegenen, trockneren Stellen, 
auf Wiesen, eventuell Inseln, wo das im Röhricht fortwährend eier- 
sammelnde Fischervolk sie unbedingt finden muß. 

. — Sollte aber trotzdem das Brutgeschäft gelingen, dann würden die 
dummen kleinen Gänschen lebend oder tot gar bald erbeutet werden. Leider 
sind bisher solche Eier oder Junggänse noch nie in die Hände eines 
Fachmanns gelangt. Da es mir aber in letzter Zeit in steigendem Maße 
gelungen ist, in den Kreisen unserer Jäger das Interesse an den Wild- 
ansen zu wecken, hoffe ich, daß die Zeit nicht mehr ferne ist, da ich 
en ersten Beweis über das erste vollständig in Freiheit erfolgte Brüten 
Bläßgans, in Händen haben werde.*) 


a *) Diesen ersten Beweis ng es DR. TIBERIUS TARJAN zu erlangen. S. seinen 
diesbezüglichen Artikel p. 479. dieses Bandes. RED. 


384 | ne AFS DR. EUGEN NAGY Aquila 


‘Warum ich mir deßen so sicher bin, erklärt sich daraus, daß am 
20. Mar 1941, während ich diese Zeilen schreibe, in einem verlassenen 
Parkteil ds Debrecener , Nagyerdő", an einer vollkommen 
freien Stelle, die Bläßgans schon auf thren Evern sitzt. Es ist also erwiesen, 
daß die Bläßgans in unseren Breiten zu brüten vermag. 

Dieses Bläßganspaar kam vor etwa 5—6 Jahren verwundet zu 
dem ,,Warmen Teich‘. Schon damals waren es schwarzbäuchige alte . 
Exemplare, die sicher schon einige Jahre zählten. Heute dürften diese 
Bläßgänse also mindestens 8—10 jährig sein. Sie leben schon seit Jahren 
als Paar zusammen, wenngleich bisher eine Begattung nicht beobachtet 
werden konnte. 

Dem Weibchen heilte später der 2 Flügel soweit, daß es im Früh- . 
ling dieses Jahres zu dem etwa 200 Schritte entfernten zweiten Teich 
fliegen konnte, wobei Gebäude und hohe Bäume überwunden wer- 
den mussten. Der Gänserich dagegen ist vollkommen flugunfähig. Beide 
weiden aber in einem Umkreis von 2—300 Schritten vom Teich ent- 
fernt unter den hundertjährigen Eichen, leben also aan -voll- 
standig: frei. 

Schon öfters kam es vor, daß: das Paar im Frühling verschwand, . 
und daß der Parkwächter später die Überreste von zerbrochenen Eiern 
fand. Wahrscheinlich hatten sie also auch früher schon in. irgend 
einem entlegenen Winkel des Parkes zu brüten versucht, doch war 
das Nest durch herrenlose Hunde, oder Strolche geplündert worden. 

In Anbetracht deßen, daß dieses Bläßganspaar auf einem etwa 
50 Joch großen, welligen, von Teichen und Bächen durchfloßenen 
und mit uraltem Hochwald bestandenen Gebiet vollkommen frei lebt, 
sich dort ungehindert bewegt und die selbstgewählten Weideplätze 
zu Fuß aufsucht, trotzdem das Weibchen auch ziemlich gut fliegen 
kann, ferner mit Rücksicht darauf, daß diese beiden Gänse nie in Gefan- 
genschaft gelebt haben und nur durch die tägliche Nahrungs- und 
Wasseraufnahme und das Bad an den , Warmen Teich‘, den Aufent- 
haltsort des gesamten Enten- und Gänsebestandes, gebunden sind, 
können sie nicht als in Gefangenschaft lebend bezeichnet werden, aller- 
dings auch nicht als freilebend. Sie sind ganz zahm, kommen auf Anruf 
herbei, erwarten, ja fordern die tägliche Fütterung ebenso wie ihre 
übrigen Genoßen, müßen also als halbwild lebende Exemplare betrachtet 
werden. 

Am 20. Mai 1941 entdeckten wir das Nest mit 5 a 
schmutzig blass-rostbraunen Eiern. Am 22. Mai morgens lagen schon 
6 Eier im Nest, das letzte aber — ganz abweichend — weiss. Am 23. oder 
24. wurde noch ein 7. Ei gelegt. Diese weißen Eier nahmen später eben- 
falls die schmutzige, blaBe Isabellenfarbe der vorigen an. 


986 42] ERSTES BRUTEN EINES HALBWILDEN BLASSGANSPAARES IN UNGARN 385 


Das Nest lag am Fuße einer alten Akazie, nach Süden ; der etwa 
e cm breite Teller war nur sehr wenig vertieft. Das Nestmaterial 
bestand aus dünnen, trockenen Zweigen und trockenen Grashalmen, 
die Auspolsterung aus eigenen Daunen. Die Eier lagen in der flachen 
È Nestmulde unordentlich nebeneinander, nicht mit der Spitze nach 
. innen. In unmittelbarer Nähe des Nestes ist die Vegetation, vorwie- 
“send Bromus tectorum, ziemlich. niedergetreten. Daneben steht ein 
E Büschel weißer Lychnis-blumen und ein paar Büschel weiße Taubneßeln, 
“sonst herrscht in der ganzen Umgebung die 40—45 cm hohe Grund- 
F vegetation des Akazienwaldes vor. Hier stehen die Akazien und Eichen 
sehr schiitter, in 10-15 Meter Abstand, Sträucher sind gar nicht vor- 
‚handen. Dieser Ort liegt auf einem höheren Sandhügel, von den Park- 
wegen 2 20—50 Schritte weit entfernt, im höchsten Teile des gesamten 
Parkgelandes. 
“ Das Weibchen sitzt auf dem Nest, einen Schritt daneben steht 
‘oder liegt der Gänserich. Mit vorgestrecktem Hals sucht er die Umge- 
. bung ab. Beim Herankommen eines Menschen senkt er blitzschnell den 
Kopf. Nähere ich mich dem Neste, dann liegen beide Vögel mit gestreck- 
ten Hälsen bewegungslos auf dem Bauch, das Weibchen im Nest auf 
‘den Eiern. Der Pflanzenwuchs verdeckt die beiden flach liegenden 
Vogel zwar ziemlich gut, trotzdem fällt in der einförmig grünen Umge- 
bung ihr hell gebänderter dunkler Rücken sehr auf; ganz besonders 
er die Stirnblässe hervor. Ich kann mir aber sehr gut vorstellen, 
3 diese Vögel in die grauweiße Moos- und Flechtendecke der Tundra 
g D bertis hineinpaBen. 
| Wenn ich das brütende Weibchen streichle, steht der Gänserich auf 
und blasst mit aufgesperrtem Schnabel ghöööööö . . . . . (also kein Zischen !) 
G Does versucht er mich durch Biße zu vertreiben. Manchmal 
shlagt er so heftig mit den Flügeln, daß die Stelle auf der Haut ordent- 
L ich schmerzt. 
. Ergreifend ist die Nesttreue, die dieses Vogelpaar an den Tag legt. 
1 A Gänserich hält sich immer in unmittelbarer Nähe seiner Gattin auf. 
Wenn das Weibchen für kurze Zeit zu dem etwa 250 Meter entfernten 
Teich hinabgeht, setzt er sich auf die Eier. Geht der Gänserich zum Teich 
hinunter, dann geschieht das immer mit großer Eile. Nach kurzem 
Bad und Trank begibt er sich, nervös schreiend, sozusagen im Sturm- 
a itt zum Nest zuriick, damit das Weibchen nicht unbewacht 
ole eibt. 
. Mit Rücksicht darauf, daß der Brutplatz in einem öffentlichen 
& liegt, wo viele Menschen aus und ein gehen und nachts herren- 
o. Hunde sich umhertreiben, wurde der zum Nest führende Parkweg 
L a und ein ständiger Wächter bestellt. Um den Gänsen den weiten 
A 25 


+ 


386 5 DR. EUGEN NAGY | (  (Agútta 


Weg zum WaBer und zur Aufnahme ihrer gewohnten Nahrung (des 
Maises) zu ersparen, wurde in der Nähe des Nestes, im hohen Grase, 
eine mächtige Blechschüßel aufgestellt, und ebendort auch der Mais 
ausgestreut. | | 

Mit Sorgen und Bangen verging die Zeit, bis endlich am Morgen 
des 16. Juni der Wächter meldete, daß im Nest das Piepen der Jungen 
zu hören sei. Nachmittags gingen wir zu zweit zum Nest, wehrten mit 
vorgehaltenen Hüten die Schnabelhiebe des angriffslustigen Gänserichs 
ab und schoben, ungeachtet seiner heftigen Flügelschläge, das Weib- 
chen vom Nest, in welchem außer drei munteren Gänschen noch ein 
viertes lebloses Junges und zwei Eier sich befanden. Von letzteren 
war das eine unbefruchtet, in dem zweiten war der» vollständig ent- 
wickelte Embryo abgestorben. 

Schon tags darauf, am 17. Juni, spazierte das Gänsepaar samt 
den drei Kleinen zum ,,Warmen Teich“ hinunter, wo die übrigen 
Bläßgänse, eine Saatgans und ein Schwan, ihre seit vier Wochen abwe- 
senden Genoßen, die noch dazu in Begleitung von drei reizenden Jun- 
gen ankamen, mit ungeheuerem Interesse empfingen. 

Die Brutdauer dürfte also etwa 27—28 Tage betragen. Ich konnte 
leider nicht feststellen, wann das Weibchen zu brüten begann. 

Das vollzählige Gelege enthielt 7 Eier. Davon konnte ich bloß 
drei meßen. Eines hatte ich in Anbetracht deßen, daß unter Umstän- 
den das ganze Gelege verloren gehen könnte, gleich anfangs aus dem — 
Neste genommen, die beiden anderen waren, wie erwähnt, unausge- 
brütet geblieben. Die Maße dieser Eier sind die folgenden : 

Nr. 1..83x52 mm Gewicht 128 gr 

Nr. 2. 84x49 mm bi 133 ,, 

Nr. 3. 80x50 mm 
Von den sieben Eiern des Geleges waren zwei schmal und länglich, 
die übrigen kürzer und dicker. 

Die Farbe der Eier ist schmutzig matt rotolo ui (isabell- | 
farben), stellenweise mit roströtlichem Einschlag. An solchen Stellen 
ist mit Hilfe des Vergrößerungsglases ein dunkelrostbraunes Geäder | 
zu erkennen. Die Oberfläche der Eischale fühlt sich wie rauher, etwas 
verwitterter Marmor an. 

Das Nest war in dem verlaßensten Teile eines mächtigen Parkes, | 
eigentlich eines Akazien- und Eichenhochwaldes angelegt, mitten 
zwischen dichtem, hohem Unkraut. Sträucher gab es hier nirgends. 
Diese Stelle ist der höchste Teil eines flachen Sandhügels. Das Nest 


besteht aus trockenem Gras, die Auspolsterung aus einer 4-5 em 
dicken Einlage von trockenen Eichenblättern, dünnen trockenen Zweig- 


A ke tn en Won è 
aie Verne IE E © È 


“x 


1939/42] ERSTES BRUTEN FINES HALBWILDEN BLASSGANSPAARES IN UNGARN 387 


lein und Daunen. Der Rand des Nestes war aus einem Kranz von 
. dickeren Zweigen und Grashalmen gebildet. Die Flaumfedern bestan- 
den, abgesehen von wenigen weißen Brust- oder Bauchdeckfedern, 
. ausschlißlich aus feinen, weichen, grauen Daunen. Diese unterscheiden 
sich fast gar nicht von dem feinen Flaum der nordischen Eiderenten 
. (Somateria). | 
— Von den drei am Leben gebliebenen Jungen war das eine von 
Anfang an schwach und klein, konnte seinen beiden bedeutend größe- 
ren Geschwistern und den Eltern nicht folgen und ging am sechsten 
| Tage ein. 
— Im Alter von 6—8 Tagen haben die Jungen folgende ani 
“Die Rückseite ein ins Olivenfarbige übergehendes Braun, die Ober- 
’ seite des Halses bis zum Genick ebenso, hier folgt ein hell grünlich- 
gelber Streifen, während die Kopfplatte wieder dunkel olivbraun ist. 
Die Schnabelwurzel ist gelblichgrün. Der Kopf an beiden Seiten schmutzig 
‚gelblichgrün. Die gesamte Bauchseite bräunlich-grünlichgelb. Die 
‚kleinen Flügel sind dunkelbraun olivfarben, desgleichen die Aussen- 
seiten der Schenkel. 
3 Der Schnabel ist stumpf, matt schwarzgrau, der Oberkiefer-Nagel 
L ell rosa, der Unterkiefer-Nagel noch heller. Die Füße sind bräunlich 
mit orünlichgelber Schattierung, wie rauchgeschwärzt. Die Krallen 
dunkelgrau wie der Schnabel. Auch die Schwimmhäute haben eine 
rauchig olivengelbbraune Farbe. 
Die Stimme klingt ganz im Anfang wie das Piepen der Junggänse, 
| und entwickelt sich dann später zu einem rasch aufeinanderfolgenden 
a Die kleine Familie verbrachte die erste Nacht noch im Neste, in 
welchem ausser den Eierschalen noch die beiden faulen Eier lagen. Den 
Kadaver des vierten, unmittelbar nach dem Schlüpfen eingegangenen 
Jungen hatte ich sofort entfernt. 
| Die Alten führten bereits am Tage nach dem Ausschlüpfen die 
3 3 Jungen zum Teich hinunter, wo die Kleinen munter umherschwam- 
men, jedoch immer zwischen den Eltern. Die alten Vögel waren bei 
ler Hut ihrer Kleinen so vorsichtig, daß sie diese stets zwischen sich 
ahmen, gleichgültig ob die Familie sich im Wasser befand oder auf 
E Weide, ob sie Nahrung suchte oder ruhte. 
Die Kleinen wuchsen rasch heran und verloren schon im Alter 
a "12 Tagen die charakteristische grünlichgelbe Gänsekükenfärbung, 
um eine dunkelbraune Farbe anzunehmen. Um diese Zeit haben sie 
igefáhr die Größe einer Taube. Die Oberseite ist dunkelbraun-oliv- 
ar ben, die Flügelgegend dunkelaschgrau, die ganze Unterseite aschgrau. 
elbstverständlich handelt es sich hier noch um das seidenweiche Du- 
257 


MO ÜZ all TONER 
tt en SCA A 
N ET, pag 
4 u a + A a Wa «dl 
/ 


388 DR. EUGEN NAGT ; tAquila 


nengefieder, ähnlich dem Flaum der alten Gänse unterhalb der Deck- 
federn. Kopf und Hals sind oben dunkelbräunlich und an den Seiten 
heller graufarben. Der Schnabel horngrau, bloß der Oberkiefer beider- 
seits schmutzig gelblich-rot. Die Füße sind schmutzig grünlichgelb, 
die Schwimmhäute heller. Das Auge ist dunkel. Die Stimme nach wie 

Im Alter von fünf Wochen noes sie ‘genet fast die Größe ihrer 
Mutter erreicht. 

Die Oberseite ist im allgemeinen schmutzig schwarzgrau mit blau- 

lichem Einschlag. Da die Säume der einzelnen Federn hell gelbbraun | 
sind, erscheint die ganze Rückseite wie beschuppt. Am dunkelsten 
ist auf der Rückseite die Bürzelgegend, mit hellerer gräulicher Schup- 
penzeichnung. Bloß oberhalb des Halses finden sich noch graue Daunen. 
Die Kopfplatte ist dunkel graubraun. 

Auf der Bauchseite ist die Kropfgegend fahl isabellfarben, mit 
kleinen dunkelbräunlichen Flecken. Die Bauchmitte und Unterschwanz- 
gegend schneeweiß. Die Schenkelfedern einfarbig bläulichgrau. Die 
Schwanzfedern lebhaft dunkelbläulichschwarz mit weißem Saum, bei 
den Alten jetzt schon stark abgenutzt, fahl isabellfarben. Der Schnabel 
rötlich wachsgelb, jedoch der Oberkieferfirst zusammen mit dem 
Schnabelnagel dunkel horngrau. Bei den Alten ist der Schnabelfirst 
maisgelb. Der Saum des Oberkiefers und der Nasenlöcher dunkel 
schwarzgrau. Die Füße fahl wachsgelb mit grünlicher Schattierung, 
die Schwimmhäute heller und gelber. Die Krallen dunkel horn- . 
schwarz, bei den Alten weißlich. Das Auge dunkel, das Augenlid. bildet 
einen gelblichbraunen Ring. Die Stimme ist ein rasches wiwiwiwiwiwi... 
und ein gröberes gha-gha-gha-ga-ga-ga..., beides anhaltend: hervor- 
gestossen. | | 

Im Alter von neun Wochen waren die beiden Jungen schon flügge ; 
ihre Füße wurden ungefähr eine Woche früher, also im Alter von 54° 
Tagen ziemlich plötzlich stark gelb, sodaß sie sich jetzt nur noch durch. 
eine etwas fahlere grünliche Schattierung von den rötlichgelben Füßen 
der Alten unterschieden. Das ganze Rückengefieder samt Hals und 
Kopf beginnt hell isabellfarben zu werden, also ähnlich der entsprechen- 
den Färbung der Alten. Auch die äußeren Schwanzfedern sind fahl 
lehmgelb. Die jungen Gänse haben also ihre bisherige frische bläulich- 
schwarzgraue Färbung verloren. Am Kopf ist rings um die Schnabel-. 
wurzel ein rußigschwarzer Saum, der allmählich in die hellere Fahl- 
farbe des Kopfes übergeht. Das Auge ist dunkel. Der First des Ober- — 
kiefers ist nicht mehr so höckerig gebogen, die Färbung heller, mit weni- 
ger rosa. Der Schnabelnagel unverändert dunkel. Die Stimme: 
wiwiwiwiwiwiwi... und ein tieferes gha-gha-gha-ga-ga-ga. —. ; 


OE ER 


eee 


1939/42] ERSTES BRÜTEN EINES HALBWILDEN BLASSGANSPAARES IN UNGARN 389 


. Im Alter von drei Monaten, Ende September, ist der Rücken noch 
| mehr fahl isabellfarben, hier und dort zeigt sich schon eine große schwarze 
Feder. Auch der Schwanz ist hell isabellfarben. Die Alten haben die 
À Mauser schon hinter sich und sind jetzt schön lebhaft bläulichschwarz 
à gefärbt. Der Kopf der Jungen ist fahl rötlichbraun. Der Bauch grau 
. mit kleinen dunkleren Flecken. An der Außenseite der Schenkel große 
i a schwarzliche Federn. Der Schnabel ist schon lebhafter rosafarben, 
. der Saum der Kiefer dunkel. Die Füße ähnlich wie bei den Alten, bloß 
È ein wenig D Die Stimme ein tiefes, rasch hervorgestolienes 
. gha-gha-gha-ga-ga-ga. 

4 . Im Alter von wer dito, haben sie noch immer die GröBe 
| ihrer Mutter, sind also nicht weiter gewachsen. Schon von weitem fallen 
‘sie durch ihre blaßgelb gescheckte Färbung auf, während die Alten 
. auf der Oberseite einformig dunkel sind. Die Grundfärbung des 
. Riickens ist ein fahles Isabellagelb, hier und dort zeigt sich eine dunkle 
. blauschwarze neue Feder, daher das scheckige AuBehen. Im Schwanz 
. ist bloß eine Mittelfeder schwarz, die übrigen blaBgelb. Die Bauchseite 
. ist unverändert. Auf der Stirne, an der Oberschnabelwurzel stechen aus 
- einem dunklen Saum ein paar wei8e Federchen hervor. Der Schnabel 
È ist rosafarben, genau wie bei den Alten, ‚bloß an den Seiten fehlt die 
. weiße Perlmutterfarbe. Der Schnabelnagel ist schwarz. Die Beine 
etwas blaßgelber als bei den Alten. Die Krallen schwarz. 

| Im Alter von fünf Monaten, Anfang Dezember 1941: Sie schei- 
. nen kleiner zu sein, allerdings ist die Weide sehr schwach, auch Mais 
i gibt es nicht. Der Rücken ist auch jetzt fahl lehmgelb, doch finden sich 
. schon mehrere, 12—13 breite schwarze Schulter- und Rückenfedern, . 
die wie groBe viereckige Flecken wirken und der Riickengegend ein 
sehr scheckiges Aussehen geben. Der Schwanz ist so wie er im Alter 
von 4 Monaten war, doch hat nur das eine Junge im Schwanz eine 
. einzige schwarze Mittelfeder. Kopf und Hals sind ebenfalls fahl gelb- 
. liehbraun. Der dunkle Saum rund um die Schnabelwurzel ist jetzt 
noch ausgeprägter, doch findet sich am Grunde des Oberkiefers bei 
dem einen Exemplar bereits ein etwa 3 mm, beim andern ein 2 mm 
. breiter weißer Streif. Kropf und Bauch sind hell gelblichbraun mit 
“dunkleren kleinen Flecken. Von schwarzen Flecken keine Spur. Der 
Schnabel ist ebenso rosarot wie bei den Alten, an der Spitze des Ober- 
. kiefers läßt sich schon ein längs verlaufender kukuruzgelber Streifen 
“erkennen. Der Schnabelnagel ist bei dem einen EBemplar ganz, bei 
dem andern. bloss an der Spitze schwarz. In der Mitte des. Unterkie- 
fers befindet sich ein schwarzer Fleck, welcher von der Seite gesehen 
‘am Bande wie ein schwarzer Strich aussieht. Das Auge ist dunkelbraun. 
I ie Füße fahl gelbrôtlich (maisgelb) mit schwachem grünlichem 


ay 


390 | DR. EUGEN NAGY © | . [Aquila 


Einschlag. Die Krallen sind schwarz. Die Rückseite der Alten ist 
bedeutend dunkler und einförmiger, nicht gefleckt, aber auch nicht- 
mehr so dunkel bläulichgrau wie vorher, sondern fahler. Die Schwin- 
gen der Jungen wurden teilweise beschnitten, um ein Fortfliegen zu 
verhindern. 

Die kleine Familie hält auch jetzt noch treu zusammen, sowohl 
im Waßer als auch auf dem Lande. Noch immer werden die Jungen 
von ihren Eltern verteidigt, allerdings nicht mit dem selben Ungestüm 
und derselben Tapferkeit wie früher. | 

Wir können also mit Sicherheit behaupten — was im übrigen o 
schon bekannt war, worüber aber positive Beweise fehlten —, daß 
die Familie auch während des Herbstes und Winters beisammen bleibt, 
und daß Flüge von Bläßgänsen, bei welchen sich zwei Alte mit schwar- 
zem Bauchfleck und 5—7 Junge mit hellem Bauchgefieder unterschei- 
den laßen, immer ein Gelege bezw. eine Familie repräsentieren. 

Damit will ich die Beschreibung der Jugendentwicklung der Bläß- 
gans beenden und erwarte mit großer Spannung den Frühling, der 
mir Gelegenheit bieten wird, den weiteren Verlauf ihrer Gefiederent- 
wicklung zu beobachten. 

Meines WiBens ist eine authentische Beschreibung der Gefieder- 
entwicklung von jungen Bläßgänsen bisher noch nicht erfolgt, denn | 
die im Frühling erlegten oder gefangenen Bläßgänse wurden zwar als 
Junge erkannt, doch lieferte, soviel ich weiß, selbst die Beringung 
keine positiven Angaben darüber, ob es sich hierbei um Exemplare 
aus dem vorigen Sommer handelte, oder um Stücke, die schon den 
zweiten Frühling erlebt hatten. Auch aus diesem Grunde sind diese 
ersten ungarischen Bläßgänse so wertvoll. 


ZusammenfaB ung : 


Das Nisten der Bläßgans bei Debrecen ist ein Beweis dafür, daß 
dieser arktische Brutvogel auch in unseren Breiten und bei unserm 
Klima zu brüten imstande ist, wenn er sich in entsprechender Umge- 
bung frei fühlt. Wir können also mit Recht annehmen, daß auch frei- 
lebende, aber infolge einer Verw undung nicht fortziehende Exemplare 
bei uns brüten können. Es dürfen daher die Angaben über das Brü- 
ten der Dläßgans in Mitteleuropa nicht von vornherein — als gänzlich 
unmöglich — abgelehnt werden. Ob vollkommen gesunde, hier zurück- 
gebliebene Exemplare bei uns zu brüten imstande sind, bezweifle ich, 
denn solche unversehrten, gesunden Vögel — wenn es solche bei uns 
überhaupt gibt —, wären ja wahrscheinlich gerade deshalb nicht nach 
Norden zurückgekehrt, weil ihnen der Bruttrieb, und gleichzeitig 
auch der Zugtrieb fehlte, 


| 1939/42] A NYAKTEKEROSROL 391. 


ARA . A nyaktekercsről. 
= Irta: Szöcs JÓZSEF. 


 1936-6ta minden évben gyürüzöm a Budapest mártonhegyi ker- 
| tinkben fészkelő nyaktekercseket, még pedig az öregeket és fiatalokat 
. egyaránt. Ezen idő alatt összegyüjtött tapasztalataimat az alábbiak- 
BP ban közlöm. Minthogy a nyaktekercsnél ivari dimorfizmus nincs, ezért 
4 | megfigyeléseimet nem tudom külön a himekre vagy a tojökra vonatkoz- 
54 tatni. A 6 évi megfigyelés alatt 18 öreg madarat és 98 fiókát gyürüztem 
. meg. Igen figyelemreméltó, hogy: a 98 gyürüzött fióka közül eddig 
È . egyetlen egy se került kezeim közé. 

Az öreg madarak gyürüzése mindenekelőtt a Fata korára 
| . adott néhány érdekes adatot. A 18 gyürüzött szülőmadár közül hármat 
. 2 egymásután következő évben is kifogtam, tehát legalább 3 évesek 
. voltak. A 134876. sz. gyürüvel jelölt madár pedig 3 egymást követő 
4 . évben került kézre, vagyis legalább 4 éves volt. 

| Másik eredménye a gyiiriizéseknek az, hogy a nyaktekercs kétszeri 
- kôltése most már jelölt madarakon is bebizonyosodott (lásd Aquilla 
. XLII--XLV. 683. 1.). Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a nyak- 
. tekercsnél a kétszeri költés nem tartozik a ritkaságok közé. A megfi- 
È. gyelt 9 fészkelési adat közül 5 kétszeri, 4 pedig egyszeri költés volt. 
. Sajnos a költés kezdetéről és lefolyásáról nem mindig sikerült pontos 
. adatokat gyiijtenem, azonban. a rendelkezésemre álló néhány adatból 
. iskitünik, hogy ha elég korán sikerül a fészkelést kezdeniök, akkor még 
_ egy költesre sor kerül. Ellenben, ha a tojásrakás valami oknál fogva 
. (időjárás, fészekhiány) csak néhány napot is késik, már elmarad a máso- 
. dik költés. Megfigyeléseim ezidöszerint arra utalnak, hogy ha május 
13-ig megkezdődik a tojáslerakás, kétszeri fészkelés várható ; viszont, 
ha az csak május 13-a után kezdődik, akkor a második költés elmarad. 
| Többször előfordul az is, hogy az első és a második költés egybekapcso- 
. lódik, vagyis amikor az első költésből származó fiókák még a fészekben 
. vannak, már egy másik fészekben megkezdi a nőstény a tojáslerakást. 
Erről a következő feljegyzéseim vannak : 


első költés : második költés : 
fiókák kirepülése  elsô tojás 
1936. VI. 16—20 VI. 18: 
1937. VI. 17—21 WS lO: 


1939. VI. 23—25 VI. 25. 


392 SZŐCS JÓZSEF | | fAquila 


A gyürüzések további eredményeként megällapithaté, hogy a nyak- 
tekercs egy évre szóló házasságot köt párjával. Eddig ugyanis minden 
esetben azt tapasztaltam, hogy a második költésnél ugyanaz a him és 
tojó volt együtt, mint első költéskor. Viszont arra is van egy adat, 
hogy másik évben uj párt keres magának. 1938-ban egy pár volt a 
125.000. ésa 134.876. sz. gyürüvel jelölt két madár ; 1939-ben a 125.000. 
sz-nak a 134.881. sz., a 134.876. sz-nak pedig a 134.891. sz. madár volt 
a párja. | 


A feszkelesi adatokat az alábbi kimutatás szemlelteti : 


fv- | Szülömadär | È £| Első tojás | Fickakelés di valo Tojások! Fiókák 
: Pea e PA Kirepüles 
szam gyürüsz. Bus MALE 
È időpontja i száma 
1. glo a VI: as 8 
ne 
+ 2 | VER a VII. 28—31 9 4 È 
7. ER V. 30 VI. 172231 9 5 
1937 es re fi Te a 
i VI 10 Pet VII. 22—23 DL 5 
| ra V. 17 a VI. 25—27 | 10 9 
1938 |. ae SR RE 
125000 | 
11878 Da VI. 15 WEL ER 5 
125000 L; Ve 994 VS 530. 6: VI. 17—18. | — 9 
134881 | 9 | VI 24 VII. 13 VII. 30—31 7 6 
1939 | Se 
134876 1. = VE.73 VI. :293-=25 8 8 
134891 | 9 | vr. 25. | kb. VIL 13. | VIL30 se 7 
145389 JE Wir CA Wiles 93% VE, acess 10 9 
188876 a Al yo a viti. ee 6 | à 
P9400 ee | — | 
141229 4 
is VIA VI." 8 VI. 24—28 9 9 4 
151954 3 
1941 141229 V. 15. VI; VI. 25—26 9 8 
= 


A nyaktekercs életmódjára vonatkozóan még a következő meg- - 
figyeléseket tettem : Märtonhegyre március végén, április elején érkez- 
nek. Megérkezés után mindjárt kezdik az odukat járni. Kezdetben ~ 
egyesével, majd csakhamar összepárosodva. A kiválasztott odu nyilá- … 
sában csaknem egész nap felváltva őrködnek, miközben hangjukat 3 
gyakran hallatják. Május elején azonban — midőn mar közeleg a tojäs- 


| 1939/42] A NYAKTEKERCSROL 308 


. rakás ideje — már sokkal ritkábban látni őket az odunál, és mikor az 


első tojást lerakták, egészen eltünnek a fészek környékéről. Ebben az 
időben hangjukat is ritkábban lehet hallani. A tojás a fészekben minden 
nap eggyel szaporodik és még nincs együtt a teljes fészekalj, mikor 
a kotlás megkezdődik (rendesen a 7. tojás után). Valószinüleg ez az oka 
annak, hogy a nyaktekercsfészkekben rendszerint olyan különböző nagy- 
ságu fiókákat lehet találni. A him és tojó felváltva kotlik. A tojások 12—14 
nap alatt kelnek ki. A tojások között többnyire 1—2 záp is van de elő- 
fordul, hogy a tojások fele záp marad. Egy alkalommal egy 5-ös fészek- 
aljból egy fióka sem kelt ki. A tojásokat kifujva megällapithattam, 
hogy valamennyi záp voit, holott az anyamadár 12 napig szorgalmasan 
ült a tojásokon. | 

A fiókákat az öregek kizárólag hangyäval etetik. Érdekes, hogy a 


3 . hangyák még az öreg madár csőrében is mozognak. A fiókák a kikelestöl 


számitott 17—25 nap mulva repülnek ki. A fészek elhagyása nem egy- 


| szerre történik, 3 sőt 5 nap is eltelik az első és utolsó fióka kirepülése 


közt. Az egész költési idő (az első tojástól, az utolsó fióka kirepüléséig) 
átlagban 39—42 nap. Kirepülés után a fiókákat még néhány napig az 
öregek táplálják, körülblül 10—14 nap mulva azonban már teljes 
önállóságra jutnak. Ezután mind ritkábban kerülnek szem elé. Az utol- 


. sök szept. 20-a táján mutatkoznak a Mártonhegyen. 


Vom Wendehals. 


Von JOSEF Szőcs. 


Seit 1936 beringe ich alljährlich in meinem Garten in Budapest—- 


. Martonhegy die dort nistenden Wendehälse, Alte und Junge. Meine 


Erfahrungen gelegentlich dieser Beringungen möchte ich im Folgenden 
. bekanntgeben. Da beim Wendehals ein Geschlechtsdimorphismus nicht 
3 . besteht, laßen sich die Beobachtungen nicht gesondert auf die Männ- 
| chen oder Weibchen beziehen. Im Laufe von 6 Jahren beringte 
ich insgesamt 18 alte Vögel und 98 Junge. Sehr beachtenswert ist, 


3 daß von den 98 beringten Jungvögeln bisher kein einziger wiederge- 
fangen wurde. 


Die Beringung der alten Vögel ergab vor allem hinsichtlich des 
Alters des Wendehalses einige intereßante Aufschlüße. Von den 18 
beringten Brutvögeln wurden drei Exemplare in zwei aufeinander fol- 
genden Jahren wiedergefangen, waren also wenigstens 3 Jahre alt. Der 


— mit Ring Nr. 134876 markierte Vogel wurde sogar in drei aufeinan- 


… der folgenden Jahren wiedergefangen ; sein Alter betrug also mindes- 
tens 4 Jahre, 


394 JOSEF SZŐCS [Aquila 


Ein weiteres Ergebnis der Beringungen ist die Feststellung, daß 
der Wendehals zweimal brütet (siehe Aquila XLII—XLV, pag. 683). 
Und zwar gehört das zweimalige Brüten dieses Vogels durchaus nicht 
zu den Seltenheiten. Bei den 9 beobachteten Daten handelt es sich 
in 5 Fällen um zweimaliges, in 4 Fällen um einmaliges Brüten. Leider 
konnte ich über den Beginn und Ablauf des Brutgeschäftes nicht 
immer genaue Daten sammeln, doch geht schon aus den wenigen zur 
Verfügung stehenden Angaben hervor, daß bei frühzeitigem Gelin- 
gen der ersten Brut in der Regel noch eine zweite Brut stattfindet. 
Tritt dagegen beim Legen aus irgend einem Grunde (Witterung, Nest- 
mangel) nur eine Verspätung von wenigen Tagen ein, dann entfällt 
die zweite Brut. Meinen bisherigen Beobachtungen zufolge ist der 
kritische Tag der 13. Mai: beginnt das Eierlegen vor dem 13 Mai, dann 
ist ein zweimaliges Brüten zu erwarten ; im andern Falle bleibt die 
zweite Brut gewöhnlich aus. Oft kommt es auch vor, daß die erste 
und die zweite Brut ineinander übergehen, das heißt: wenn die Jun- 
gen der ersten Brut noch im Neste sind, beginnt das Weibchen in einem 
andern Nest mit dem Eierlegen. Diesbezüglich habe ich folgende Auf- 
zeichnungen gemacht: 6 — 


erste Brut: zweite Brut: 
Ausfliegen der Jungen erstes Ei 
1936. VI. 16—20 VISITS: 
1937. VI. 17-21 AE 
1939. VI. 23—25 eae 


Als weiteres Beringungsergebnis konnte festgestellt werden, daß 
der Wendehals mit seinem Ehepartner eine Ehegemeinschaft für die 
Dauer eines Jahres schließt. Bisher machte ich nämlich in jedem ein- 


zelnen Falle die Erfahrung, daß bei der zweiten Brut genau diesel- 


ben Gatten beisammen waren wie bei der ersten. Dagegen hat in 
einem Falle der Wendehals sich im zweiten Jahre einen andern Le- 
bensgefährten gesucht. Im Jahre 1938. waren die mit Nr. 125.000 
und 134.876 beringten Vögel ein Paar; 1939 hatte Nr. 125.000 den 
Vogel mit Ring Nr. 134.881 zum Paar, Nr. 134.876 dagegen den Part- 
ner Nr. 134.891. | 


ee PA 


PART eee Cee 


+ 
€ 


| 1939/42] 


VOM WENDEHALS 2 395 


Die Nistdaten sind aus folgender Tabelle ersichtlich : 


- Zeitpunkt des | Anzahl der 
ari Ring-Nr. der SE Ausfliegen 
= Eiternvögel | 2 E Legens des Aus- der Jungen Eier | Jun- 
SA] ersten Eies | schlüpfens gen 
19 — — VI. 16—20 11 8 
un lu) s 
u VI: 18 —- ‘VII. 28—31 9 4. 
5 i — V. 30. VI. 17—21 9 5 
1937 TA ee ee ve ann | 9 | 5 
DA I | VI. 10 2, NIT (29-23 9 5 
124978 2 \ 
124979 17: — VI. 25—27 10 9 
1938 | —— 
125000 . 
134876 — VI. 10 VEL: 8 — 5 
125000 È; Ve, V..30, VI. 17—18 — 9 
ts yi 56 VIE 13. VII. 30-31 7 6 
1939 ——— e, — o e——-—i 
134876 1 —- NSA VI. 23—-25 8 8 
eee ee TEN 25. lea. VII. -13.| VII. 30 -VIIL i| .7 7 
145389 1 Ve PZ VE;3; VI. 21--25 10 9 
134876 |, ; é 
1940 2 N-ES29 vl: VIII. 4 — 6 
141229 È SA 
Bee, | V. 14 Vins VI. 24—28 9 9 
| 151954 | : eae | 
1941 141229 | | We 15 | NI: VI. 25—26 | 9 8 


Über die Lebensgewohnheiten des Wendehalses noch einige Beobach- 
tungen : Die Ankunft in Märtonhegy erfolgt Ende März oder Anfang 
April. Sofort beginnt die Suche nach Nisthöhlen ; zuerst fliegen die 
Vögel einzeln, bald darauf schon gepaart. Den Eingang der erwähl- 
ten Höhle bewachen sie abwechselnd fast den ganzen Tag, wobei sie oft 
ihren Ruf ertönen laßen. Anfang Mai — kurz vor Beginn des Eierlegens 
— sind sie schon viel seltener bei der Höhle zu sehen, und ver- 
schwinden nach dem Legen des ersten Fies ganz aus der Umgebung 


des Nestes. Auch laßen sie sich viel seltener hören. Täglich wird das 
Gelege um ein neues Ei vermehrt una ist noch nicht vollzählig, wenn 


der Vogel mit dem Brüten beginnt (gewöhnlich nach dem 7 Ei). Dieses 


ist wahrscheinlich der Grund, daß in Wendehalsnestern gewöhnlich 
Junge in den verschiedensten Größen anzutreffen sind. Männchen und 
Weibchen brüten abwechselnd. Die Jungen schlüpfen nach 12—14 


Tagen. Meist sind 1—2 Eier unbefruchtet, in einigen Fällen sogar die 


na Ve nm Va 
di a! A 


VA la È à AA e [VX So as TOR ER, à 

= OS RON 
NI ore JV Ÿ° ay nr 9 “ 

; ar a Ra, “nt 

4 Ur te 


= 
? 


396 JOSEF SZŐCS | [Aquila "8 


Hälfte des Geleges. Aus einem 5-er Gelege schlüpfte einmal nicht ein 
einziges Junges. Beim Ausblasen der Eier zeigte sich, daß sie durchweges 
unbefruchtet waren. Der Vogel war 12 Tage lang fleißig auf den Eiern 
geseßen. 3 

Die Jungen werden ausschließlich mit Ameisen gefüttert. Intereßant 
ist, daß sich die Ameisen noch im Schnabel des fütternden Vogels bewegen. 
Die Jungen verlaßen 17—25 Tage nach dem Ausschlüpfen das Nest, © 
und zwar nicht gleichzeitig, sondern in einem Abstand von 2—5 
Tagen. Die gesamte Brutdauer (vom ersten Ei bis zum Ausfliegen 
des letzten Jungen) beträgt durchschnittlich 39—42 Tage. Nach dem 
Ausfliegen werden die Jungen noch einige Tage von den Eltern 
gefüttert, sind aber schon nach 10—14 Tagen vollkommen selbständig. 
Von da ab sind sie immer seltener zu sehen. Die letzten beobachtete 
ich auf dem Martonhegy um den 20. September. 


f 


Aj 


ISZIK-E A BÚBOS BANKA VIZET ? 399 


Iszik-e a búbos banka vizet? 
IRTA : DR. DORNING HENRIK. 


Az irodalomban eltérők az adatok arról, iszik-e banka vizet vagy 
sem. Csupán a kalitkamadarak kedvelőinek szóló munkák, mint pld. 
BADE (Vögel in Gefangenschaft I. Heimische Käfigvögel) könyve meg- 
emlitik, hogy mely viztartöt kell neki adni. ARNOLD (Die Vögel Europas. 
Stuttgart 1892) még hozzäfüzi, hogy ennek az edenynek azért kell kb. 
10 cm melynek lennie, mert mäskepen a vizet beszivö banka nem tud 


inni. HEINROTH (Die Vögel Mitteleuropas Bd I. 1924—26) nagy munkä- 


jaban nem szól a viziväsröl, de azt mondja, hogy a banka megfürdik a 
homokban, de kerüli a vizet s még az is kellemetlen neki, ha megperme- 
tezik. Én 1925. VIII. 5.-én Csömörön láttam egy bankát, amely egy 
pocsolya szélén állva bedugta a csőrét a vizbe. Akkor azt hittem : iszik. 
De 1931-ben nekem és feleségemnek alkalmunk nyilott egy bankafióka 
felnevelésére. (L. KÓCSAG, 5 évf.) Néhány hétig tartottuk is. Nála tapasz- 
taltuk, hogy sohasem nyul a vizhez, sőt amikor száraz husdarabkákat 


: . kissé megnedvesitve adtunk neki, az igy torkába került pár vizcseppet 
is „kitüsszentette“. Ebből arra kellett következtetnem, hogy a banka 


vagy sohasem iszik, vagy ivásra csak rendkivüli körülmények kény- 
szerithetik. Hosszú csőrének egész szerkezete, rövid nyelve egyáltalán 
nem látszik alkalmasnak, hogy vizet szürcsöljön. , A Természet" 27. év- 
folyamában (1931) találtam azonban egy cikket (112. old. , Reggel a 
Rózsadombon"), amelyben TAS JÓZSEF azt irja, hogy a viztartóhoz elsőnek 
a banka jön, a viz felé indul, , ott hosszasan szürcsölget“. Saját megfigye- 
lésem és ez az utóbbi adat azt bizonyitják, hogy a banka időnként a 
vizben is motoszkál csőrével, csak az a kérdés, mit csinál ott. A legutóbb 


. THEO PETER STEINBUSCH cikkét olvastam a Die Gefiederte Welt 1941. évi 


február 20-iki számában. Bár 914 éven át tartott egy bankát, sohasem 
látta inni, sőt azt tapasztalta, hogy a vizhez csak akkor ment, ha abba 
dobtak be neki férgeket. Kényszerüségből onnan szedte ki azokat, de 
nem ivott, sőt minden csöpp vizet kirázott a torkából. 

Azt hiszem, ezeket az ellentmondásokat csak feltevéssel oldhatjuk 
meg. Fel kell tennünk, hogy a banka nem szokott ugyan inni, de a szabad 
életében néha — valószinüleg, ha nagyon száraz az időjárás — a vizben 
is keres magának élelmet. Az a kérdés még igy is megoldatlan marad, 


. iszik-e valaha, illetőleg egyáltalán képes-e az ivásra, avagy rendkivüli 


398 DR. DORNING HENRIK {Aquila . 


körülmények közt, habár nagyon ritkán, mégis csak iszik vizet. A szabad- 
ban járó ornitológusok feladata volna, hogy ezirányban több megfigyelést 
gyüjtsenek. 


Das Trinken des Wiedehopfes. - 


Von: DR. HEINRICH DORNING. 


Über den Wasserbedarf des Wiedehopfes findet man im Schrifttum 
sehr verschiedene Angaben. Werke, die ausschliesslich der Vogelpflege 
dienen, z. B. BADE: „Vögel in Gefangenschaft. I. Heimische Käfig- 
Vogel“, erwähnen den nötigen Wasserbehälter, der tief sein soll. Diese 
Behauptung kehrt bei FRIEDRICH ARNOLD („Die Vögel Europas“ ). 
Stuttgart, 1897.) mit der Begründung wieder, dass das Gefäss deshalb 
etwa 10 cm tief sein muss, weil sonst der Wiedehopf, der das Wasser 
einsaugt, nicht trinken kann. HEINROTH (Die Vögel Mitteleuropas) 
Band I. 1924—26.) erwähnt nichts vom Trinken, besagt aber, daß der 
Wiedehopf im Sande badet, das Wasser jedoch meidet, auch jegliches 
Bebrausen als unangenehm empfindet. Ich selbst habe am 5. VIII. . 
1925 in Csömör einen Wiedehopf gesehen, der am Rande einer Pfütze 
stehend, seinen Schnabel ins Wasser steckte. Damals glaubte auch ich, 
dass er trinke. Als jedoch ich und meine Frau im Jahre 1931 ein Junges 
aufpäppeln und einige Wochen hindurch halten konnten (S. meinen 
Aufsatz im 5. Jg. der Zeitschrift Köcsag), machte ich die Erfahrung, 
daß er sich nie ans Wasser heranmachte. Als wir ihm etwas trocken 
gewordene Fleischstückchen mit Wasser benetzt darboten, entledigte 
er sich der wenigen Wassertropfen durch eine Art des Niessens. Ich 
musste hieraus die Folgerung ziehen, daß der Wiedehopf entweder nie 
trinkt, oder nur durch außergewöhnliche Verhältnisse zum Trinken 
gewungen wird. Die Beschaffung des langen Schnabels mit der kurzen 
Zunge scheint überhaupt nicht dazu geeignet zu sein Wasser einzu- 
schlürfen. In der ungarischen Zeitschrift „A Természet" Jg. 1931 p. 121. 
fand ich jedoch einen Aufsatz von JosEF Tas (, Reggel a Rózsadombon) ", 
der darüber berichtet, daß er am Budapester „Rosenhügel“ frühmorgens 
als ersten Vogel den Wiedehopf beobachtete, der zum Wasserbecken 
ging, und dort lange schiürfte. Meine eigene Beobachtung und die 
letztere beweisen also, daß der Wiedehopf zeitweise auch im Wasser 
herumstöbert, es ist nur fraglich, was er dort macht. Kürzlich las ich 
einen Aufsatz von THEO PETER STEINBUSCH („Mein Wiedehopf.“ 
— Die Gefiederte Welt Jg. 1941, S. 72—73), der berichtet, daß er 
seinen, 91 Jahre lang gepflegten Wiedehopf nicht nur nie trinken sah, 
sondern auch beobachtete, daß dieser — als man ihm die Würmer in 


CR DAS TRINKEN DES WIEDEHOPFES 399 


. den Wasserbehälter warf — die Nahrung zwar aus dem Wasser holte, 
t 3 aber dabei nicht trank, vielmehr jeden Tropfen aus dem Rachen heraus- 
| schiittelte. Ohne derart gezwungen zu sein, steckte der Wiedehopf nie 
= seinen Schnabel ins Wasser. 

4 Ich glaube, diese Widersprüche können nur durch die Annahme 
gelöst werden, daß der Wiedehopf zwar nicht zu trinken pflegt, im 
. Freileben jedoch manchmal — wahrscheinlich bei sehr trockener 
ons — auch aus dem Wasser Nahrung holt. Freilich bleibt die 
Frage noch immer offen, ob er niemals trinke bezw. zum Trinken nicht- 
3 . eimal ‚befähigt sei, oder aber, daß er unter besonderen Umständen, 
4 à wenn auch sehr selten, doch auch Wasser zu sich nehme. Es wäre eine 

| Aufgabe der Feldornithologen diesbezüglich mehr Beobachtungen zu 
| sammeln. 


400 \ . ‘1R.VERTSE ALBERT . tAquila 


A 


Madärvedelmi beszámoló 1935—194I. 


Irta: DR. VERTSE ALBERT. 


DR. CSÖRGEY Titus, a gyakorlati madarvédelem terén kifejtett 
munkassaganak eredményeit javarészben ,,Madarvédelmi tanulmányok" 
cim alatt az Aguila köteteiben adta közre. Nagynevü elődöm nyomdo- 
kain való haladást óhajtom kifejezésre juttatni — minthogy nyugalomba- 
vonultäval az intézet igazgatójától én kaptam megbizást, hogy e meg- 
tisztelő őrhelyen munkálkodjak — amidőn a , Madárvédelmi tanulmá- 
nyok" szerves folytatásaképen a jövőben , Madárvédelmi beszámoló" 
cim alatt összesítem az elmult évek madárvédelmi törekvéseit és 
eredményeit. | 

A mesterséges feszekodvaknak CSÖRGEY-től kiinduló verébmentesité- 
sére, nevezetesen a verébnek feszekanyaggal az oduba való behatolását, 
tehát fészkelését gátló, megfelelő röplyuk-előtét szerkesztésére 1914 óta 
folyó kisérletezések során sik rként könyvelhető el Maxs6 LÁSZLÓ készü- 
léke. A jelenleg már a M. Kir. Szabadalmi Biróság 126.253. sz. Szabadalmi 
Leirásban szereplő rugós csapóajtós verébháritó (6. ábra) arra az egész 


6. ábra. MAKSO-féle csapóajtós 7. ábra. A MAksó-féle verébháritó 


verébháritó. működése. 
Fig. 6. Spatzenabwehr Vorplatte Fig iv: Spatzenabwehr-Vorplatte 
von MAaksö. von MAKSÓ in Funktion, 


kiserlet kiinduläsät képező elvre van alapozva, hogy a verebek a cinegék- 
nél rosszabb repülők. A röpnyilás alatt és felett spirálrugó által vizszintes 


MADÁRVÉDELMI BESZÁMOLÓ 1935—1941. 401 


1939/42] 


. helyzetben tartott két lemez között a széncinke összecsukott szárnyakkal 
. némi próbálkozás után be tud surranni, a veréb azonban kénytelen utját 
| megszakitani s az alsó lemezre szállva próbálkozni a bejutással. (7. ábra). 
. A veréb sulyától a lemez lebillen, vele együtt az áttételi kar közvetitese 
. folytán a felső lemez lecsapódik s lezárja a röpnyilást. A kezdetben teljes 
sikert igérő készülék a további kisérletek során nem bizonyult minden 
- körülmények között megbizhatónak, nevezetesen a fáradhatatlanul 
próbálkozó mezei verebek, végül is az áttételi karral ellentétes oldalon, 
. az odu faláról benyulva kapaszkodtak meg a röpnyilás szélébe s jutottak 
. be ilymódon az oduba. A szabadalmazásra váró kivitel ilyen formájában 
3 tehát mödositäsra szorul. Aggályos a szerkezetnek rugó által való nyitva- 
. tartása is. A vékony rugó könnyen bekövetkezhető törése az odu végleges 
. lezáródását, a költő vagy etető madár kintrekedését s a költés teljes 
. megsemmisülését vonhatja maga után. 
__ A kényes szerkezetü, te- 
- hat csak kifogástalan álla- 
. potában eredményesen mű- 
. ködő s ezért tömeges hasz- 
| nâlatra nem alkalmas csapö- 
. ajtós verébhärité helyett 
. CSÖRGEY az ékalaku kivá- 
| gásu előtét-lemez további 
; mödositäsat szorgalmazta. 
_ Legutóbbi kisérletei szerint 
| a (8-ik ábrán látható) javi- 
- tott előtét a vaskos házi 
. verebet, valamint a nyak- 
. tekercset gátoljaa betelepü- 
. lésben. Utóbbiról ismeretes, 
hogy a kedvére való oduból 
az ott már megtelepült ma- 
. darak tojásait és fészkét 
. kidobva, alkalmilag a cine- 
. geköltésben is kárt okozhat. 
. Ily kártétel az előtéttel biz- 
. tosan elháritható. A cinege 8. ábra. Verébháritó röplyuk-előtét. 
a röplyukkal pontosan szem- Fig. 8. Spatzenabwehr Vorplatte. 
ben levő előtéten könnyen 
. áthatol, kapaszkodva is. A vele ügyességben csaknem vetekedő, karcsu 
. mezei veréb ellenben csak órákig tartó próbák árán képes bejutni, 
de csupán ,surranó repüléssel", ezzel magyarázható az előtétnek 
I—11,cm-re való oldalratolásával elért siker. Amennyiben tehát az 
26 


| 


' 
2moleaanr >» 


7 


2 


ME a a rer 
FA SR RT 


14 
402 DR. VERTSE ALBERT | l'Aquila: 


oldalra eltolt előtét a cinegekre nézve nem bizonyul riasztó vagy 
gátló akadálynak, a sokféle ily készülékkel 25 év óta folyó kiserletezes 
befejezhető volna." | 
Az oly sok madärvédé kedvét szegö verebeknek a feszekodukböl 
való részbeni kiküszöbölésére az aprötermetü kek- és barätcinegek 
. elszaporitäsa is alkalmas volna. Erre mar kezdetben történtek kisérletek. 
Számukra készült a 28 mm röpnyiläsu, ugynevezett A mintáju fészekodu, : 
majd amikor ennek 15 cm mély, felül 6, alul 9.5 cm széles ürege szüknek 
, bizonyult, a 28 mm röpnyilásu 5 mintáju odu, melynek ürege 23 cm 
mély és 8—10 em széles. Sajnos, ezek a 28 mm röpnyilásu B mintáju 
oduk sem váltották be a hozzájuk füzött reményeket. Az utóbbi években, 
a kék- és barátcinegék fészkelésével kapcsolatos megfigyeléseim alapján 
az oduk módositását vettem tervbe, mivel! ugy találtam, hogy ezek a 
28 mm röpnyilásu fészekoduk az apró cinegék szükségletéhez mérten egy- 
részt keskeny átmérőjüek, de főként rendkivül mélyek. Az apró cinegék 
által fészkelésre elfoglalt természetes oduk méreteit ugyanis jóformán 
sohasem találtam nagyobbnak, kb. 15 cm széles és 10 cm mély átlagos 
ürtartalmunál, de a mérettől eltekintve az volt a legfontosabb sajátságuk, 
hogy inkább szélesek voltak mint mélyek, megjegyezve, hogy nem 
harkályvágta oduk voltak, hanem ágcsonk, vagy ágelágazásban kelet- 
kezett repedés nyomán támadt kikorhadt üregek. Döntő bizonyitéknak 
vettem, amikor lakásom kék- és barátcinegéktől eléggé sürün látogatott | 
kertjének egyik fájára kihelyezett 28 mm-es B odu is üresen maradt 
akkor, amikor a vele szomszédos fán fészkelésre telepedett meg egy . 
baratcinege-par, a fatörzs elägazasaban keletkezett olyan sekély kis — 
kikorhadt üregben, hogy a kotló madarat látni lehetett a röpnyiláson 
keresztül. A kiskunhalasi fehértói erdő fészekoduiban eléggé gyakori 
fészkelő a kékcinege, mégpedig tágnyilásu, 32—46 mm-es röpnyilásu 
B odukban, azonban azt tapasztaltam, hogy elsősorban olyan odukban | 
. telepedtek meg, amelyek már jórészben tele voltak a ki nem takaritott 
fészkek törmelékéből évek során át fölhalmozódott szeméttel, tehát sekély 
üregü odukban. Ezt a sekély oduhoz való ragaszkodást ugylátszik a fész- 
kelés biztonsága és a helykihasználás törvényszerü sorrendje követeli meg: | 
a fakopáncstól elhagyott fészekben költenek a nagyobb termetü odu- | 
lakók (széncinege, csuszka, seregély, stb.), majd amikor a fészekanyag M 
fölhalmozódása miatt a fészekodu ürege ezek számára alkalmatlanná | 
válik, akkor telepednek bele, most már a nagyobb termetü odulakóktól . 
nem veszélyeztetve, az apró cinegék. 
Ezek alapján valöszinünek látszott, hogy kellően tágas, de sekély — 
üregü fészekodukkal talán eltaláljuk az apró cinegék faji igényességétől § 
megkövetelt odutipust, amelynek bejárónyilását ha 28 mm-re, de helye- 
sebb ha 27 mm-re leszükitjük, a megtelepedés zavartalanságát is biztosi- | 
Ù 


4 


> 


a) Ata + > USE" 
=. = 5 ro . * ( A a 


0 


1939/42] MADARVÉDELMI BESZÁMOLÓ 1935—1941. 403 


u 
4 


tottuk.* Ennek a még csak föltételezett faji igényességnek részben való 
kielégitésére alkalmasnak látszott a most forgalomban levő 28 mm-es 
B odu átalakitása olykép, hogy azt derékban kettéfürészelve, egy oduból 
. kéttő 5t csináltam. (9. ábra.) Ilymödon egy kb. 10—11 cm mély és 10 cm 


1 10. ábra. Apröcinegek fészekodujanak 
9. ábra. Apró cinegék fészekoduja. keresztmetszete. 


Fig. 9. Nisthöhlen für Kleinmeisen. Fig. 10. Querschnitt der Kleinmeisen - 
Nisthöhle. 


| széles üregü odu keletkezett, bár előnyösebb lett volna az üreg széles- 
. ségét legalább 12 cm-ré tágitani. Az első két ilyen aprócinegeodut 1939. év 
. késő tavaszán helyeztem ki föntemlitett lakásom erdőhöz közel eső, 
. erdőjellegü parkjában. Sikerként könyveltem el, hogy az egyikbe rövi- 
. desen betelepedett s fészkelt egy kék cinegepár, mig a másikban fészkelési 
. próbálkozások nyomai voltak észrevehetők. 1940 tavaszán Gyöngyös- 
. sólymoson 20 darabot, Budapesten, az egyik villanegyed kertjében 
. 2 darabot, Hajduböszörményben 2 darabot helyeztettem el. Gyöngyös- 
. sólymosról kapott értesités szerint a fészekoduk közül négyet azonnal 
. elfoglaltak éjszakai szállásul a kék cinegék ; a budapesti két odu közül az 
egyikben kék cinege költött; a hajduböszörményiek üresen maradtak, 
» de amint az értesítés szól — valószinüleg az 1939—40. év emlékezetes 
. rendkivül kemény tele miatt — aprócinegét egyáltalán nem látnak és 
. széncinege is nagyon kevés van. 


x 
a 


er, 


*O. Keller kisérletei szerint : (Der BEN re Blaumeisenkasten. Deutsche 
rire 1941. p. 67.) a 26 mm-es röpnyiläs biztosítja az apröcinegek zavartalan 
szkelését. 


20" 


404. .. DR. VERTSE ALBERT | | tAquila 


Kezdettől fogva a nagy erdösegekkel határos gyöngyössölymosi 
kisérlethez fűztem a legtöbb reményt, hol a kitünő madárvédő, NAGY 
GYULA rk. tanitó, kérésemre készséggel vállalta az oduknak megadott 
méretekben való elkészitését s a szomszédos Mátra hegység közeli erdő- 
részeiben való kihelyezését. Az 1940 év tavaszának tapasztalatait katonai 
szolgálata miatt nem tudtuk begyüjteni. 1941 év februárjában a faluban 
kihelyezett kisodukba hálni járó kék cinegék közül 4 darabot sikerült 
gyürüzés céljából megfognia. Március elejére, a tél folyamán készitett 
160 drb odu közül 50 darabot készitett az általam megadott méretek 
szerint háromféle üregtágassággal. Sajnos az a tervem, hogy mindegyik 
üregtágasság 27 és 28 mm-es röplyukkal készüljön, nem volt kivihető, 
ilyenformán a tervezett hatféle odutipus helyett csak háromféle állott 


rendelkezésre, és pedig : 6 cm mély és 12 cm széles, 8 cm mély es 14 cm 


széles, 10 cm mély és 16 cm széles üregü, mindegyik 28 cm röplyuku 
kivitelben. Az oduk nagyobb része a község kertjeiben, .kisebb fele az 
erdőkben került kihelyezésre, egymástól távoleső csoportokban B és C 
tipusu odvakkal vegyesen, azonban ezek a B odvak is, NAGY GYULA 
egyéni kezdeményezésére az általam előirott kisodu-mérettől alig mélyebb 
sekély üreggel készültek. 

A május 9-én tartott első erdei odu szemle alkalmával 11 kék 
cinege-fészkelést állapított meg NAGY GYULA, amelyek valamennyien 
sekély üregü odukban költöttek ; a község kertjeibe kihelyezett kisoduk- 
ban 2 helyen volt megállapítható a kék cinege költése. A junius 2-án 
és 3-án tartott szemleut alkalmával az erdei odukban, az átvizsgált 
15 drb kisodu közül 5-ben ällapitottunk meg kék cinege-fészkelést, mig 
a többiben tulnyomórészben örvös légykapó, kerti rozsdafarku, csuszka 


s egyben kisfakopáncs költött, megjegyezve, hogy ezeknek a kisoduknak 


a röplyukai mind kivoltak tágitva, de ilyen próbálkozások nyoma minden 
odu röplyukán észlelhető volt, ami a fészkelésre alkalmas helyek nagy 
hiányát, egyben az oduk közkedveltségét mutatta. Sajnos a nyilvá- 
valóan nagy vetélkedés, a röplyukak nem eléggé gondos szükitése miatt, 
továbbá, hogy a kihelyezett B oduk is sekély üreggel készültek, a leg- 
jobban kedvelt odumélységre vonatkozó pontos következtetést nem 


vonhattam le a tapasztaltakból, bár valószinü, hogy a 10 cm mély és" 
16 cm széles üregtágasság lesz a legalkalmasabb (10. ábra). Feltünő volt « 


s a kezdeményezés biztató jelének tekinthető, hogy azokban az odu- 


csoportokban, ahol kisodu található volt, ar kék cinegék csak azokat | 


foglalták el. 


A fatönkoduknak házi előállítása helyett, a készités nehézkességére 


való tekintettel a Madártani Intézet a hosszukás ládaalaku, ugynevezett | 


deszkaodu házi előállítását javasolja a madárvédőknek, bár a deszkaodu | 


ugy tartósság, mint célszerüség szempontjából is a jól elkészitett fatönk- — 


Ì 


1939/42] MADÁRVÉDELMI BESZÁMOLÓ 1935-1941. k 405 
odu mögött marad, amellett, hogy kirivö lädaformäjäval a kert vagy 
park növényzetének természetes összhangját is bántóan zavarja. Az 
alábbiakban ismertetett , kapacska" nevü szerszám használatával a 
fatönk-odu házi előállitásánál, nevezetesen a kivésésnél olyan jelentős 
| szerszàam- es munkamegtakaritást érhetünk el, mely a házi elöällitäs e 
. módjának minél szélesebb körben való ismertetését indokolttá teszi. 
. Különösen gazdasági iskolák munkatervébe vehető fel eredményesen a 
fészekoduk e készitési módja. A kezes kis szerszámra NAGY GYULA 
gyöngyössólymosi tanitó, madárvédő hivta fel figyelmünket (11. ábra). 


o 11. ábra. Fészekodü házi elöällitäsa. 
) Fig. 11. Häusliche Herstellung von Nisthöhlen. 


. A gyöngyössölymosiak, NAGY GYULA buzditäsära, valamint tanitvänyai 
. által is most már rendszeresen készitett s a községben, valamint környékén 
ma már több száz példányban kihelyezett fészekodukat a kapacskával 
. faragják ki. A szerszám nagy előnye, hogy a vésendő fatönkdarabot 
nem kell gyalupadba fogni, hanem azt balkezünkkel függőleges állásban 
| rögzitve véshetjük és pedig sokkal gyorsabb ütemben és eredménye- 
| sebben, amint az kalapáccsal ütögetett vésővel lehetséges volna. Kellő 
. gyakorlattal, félkemény fából, a fatönkodu elkészitése alig kerül több 
időbe egy negyedóránál. A szerszámot a gyöngyössólymosiak elhasznált 
. csákányból csináltatják, tapasztalatuk szerint a gyakorlatban ez a leg- 
. könnyebben beszerezhető, legkeményebb acél, Az ábrán bemutatott 


196 DR. VERTSE ALBERT | [Aquila 


szerszám méreteire vonatkozólag elégséges annyit megjegyeznünk. 
hogy a nyél hossza kb. 10 cm ; az ábra az odukészités menetét is kellően 
szemlélteti. A két féldarabot, azok összeenyvezése után tágnyilásu 
U szegekkel huzzuk össze, majd az összeillesztes helyén bekätranyozzuk. 

Számos madárvédő munkatársunk próbálkozik minél tökéletesebb 


verébmentes etető szerkesztésével. Figyelmet érdemel alvinezi MARY 
GYULA ablaketetője (12-ik ábra), mely Intézetünk alulnyiló ablaketető- 


jének módositott kiadása. Az etető 
felső rekeszében levő tálalórészre 
az A tolóajtó nyilásán keresztül 
szórjuk az eleséget, mig a madarak 
csak a B nyiláson át, a nyillal jel- 
zett, háromszor megtört utvonalon 
juthatnak oda. Az eleséghez való 
körülményes bejutás a  cinegéknél 
óvatosabb verebeket tavoltartja ; 
MARY GYULA értesitése szerint évek 
óta több példányban használják s 
tapasztalatuk szerint teljesen veréb- 


12. ábra. TR pri Gyula mentesnek bizonyult. Az Intezetünk- 
verébmentes ablaktetöje. : n DI f 
È ; ben is kiorébalt etetövel, a nehézkes 
Fig. 12. Spatzensicherer Fensterfutter- gio Ni INT RE 3 
apparat von JULIUS v. MARY. | bejutás ellenére is 48 óra alatt meg- 


barátkoztak a cinegék ; ez a nehézkes 
bejutás egyébként az etetőre járó cinkeket bizonyosfoku óvatosságra 
s az ott talált eleség nagyobb megbecsülésére serkenti, — a fölkapott 
eleséggel igyekszik mielőbb kijutni. Kevésbbé pazarló tehát s az eleséget 
nem szórja ki, amit különben az etető szerkezete miatt sem tehet, ennek 
pedig az az előnye, hogy nincs az etető alatt elhullatott eleség, ami a 
verebeket odacsalná. Első alkalmazásakor ajánlatos az alsó rekeszbe is 
némi eleséget szórni, a röpnyilás egyik sarkába pedig, a bejárás könnyebb 
fölfedezése érdekében, arasznyi spárgadarabon dióbelet, vagy faggyu- 
darabot függeszteni. _ | | 
A madärvédelem, a fontos gazdasági vonatkozások mellett a nem- 
kevésbbé fontos erkölcsi tőkére, az emberek jóérzésére is épit. Altruisz- 
tikus szinezete miatt meglehetősen függ a társadalomnak az általános 
jólétből fakadó s emiatt ingadozó áldozatkészségétől. A legutolsó évtized 
gazdasági megszilárdulása a madárvédelem fejlődésére is kedvező hatásu. 
Különösen a vidéken működő madárvédő egyesületek és magánosok 
tevékenykedésében mutatkozik nagy erőteljességgel s ez annál örven- 
detesebb, minthogy a Madártani Intézet mindig elsőrendűen fontosnak 
tartotta, hogy a gyakorlati madárvédelem szellemi irányitásával, első- 


sorban társadalmi uton, magánosok vagy testületek önálló kezdeménye- . 


1939/42] MADARVEDELMI BESZÁMOLÓ 1935—1941. 407 
. zéséből, tehát a legegészségesebb s tapasztalás szerint a legtartósabb 
. fejlődési alapból eresszen vidékenként gyökeret. 

. ——— Első helyen az 50 éves Mecsek Egyesület 35 évvel ezelőtt megalakult 
. Madárvédő Osztálya munkásságáról kell ezuttal is megemlékeznünk. 
. A PÁLDI GÉZA elnökletével működő szakosztály Pécs város tärsadal- 

. mának srinejavät hóditotta meg a madárvédelemnek. A tulnyomóan 

. vidéki körzetekben megtartott számos madárvédelmi előadások, kiálli- 

. tások s a kezdeményezésükre alakult Madártani Intézet Baráti Köré-vel 


& 


bi 
er 
% 


13. ábra. 14. ábra. 


. Fészekodunak vascsőre való felerdsitése. Gombatetös feszekodu a Mecseken. 
Fig. 13. Montierung der Nisthöhlen auf Fig. 14. Mit pilzförmigen Zementguss- 
a Kesselröhre. ' Stück montierte Nisthöhle im Mecsek -gebiete. 


. karöltve megtartott hagyományos májusi madärszemlek, mint a madär- 
. kultusz szellemi téren való megnyilatkozásai mellett a gyakorlat terén 
is a pécsi madárvédelem az első az országban. Több mint 300 kitünő 
karban tartott madárodu, 15 emlékműszerüen kőből is épült madáretető 
hírdeti a város parkjaiban s a Mecsek hegység autóutjai mentén a 
| Madárvédő Szakosztály munkásságát. Az oduk legnagyobbrészt a szak- 
osztály által bevezetett vascsőállványos oduk. A vascsőre való. szerelés 
legujabb módja szerint a fatönkodut, bádogboritásu deszkafödele helyett 
gombakalap-alaku, szinesre festett cementöntvennyel fedik be (13. ábra). 
 Tartóssága mellett nagy előnye, hogy sulyänäl fogva megerösites nélkül 
is biztosan megül, egyben pedig arányos külsőt ad a magában álló odunak 


PA n N 1 Be 
RUN O AEE ni AE si 
È I n RI 
” Pha 3 
À 4 ) 


408 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


(9. Abra). Az odunak a vascsöre való felerösitese ugy történik, hogy az 
odu fenekére szegezett vékonyabb vascsö a vastagabb vascsötartöba 
felülről belecsusztathaté. Az Egyesület által, a májusi madärszemlekkel 
kapcsolatban rendezett társadalmi összejöveteleken lehetőleg megjelenik 
a Madártani Intézet vezetősége is DR. CSÖRGEY TITUS és VÖNÖCZKY 
SCHENK JAKAB kisérletügyi főigazgatók személyében. 1940-ben a Föld- à 
mivelésügyi Minisztériumot DR. KENESSEY TIBOR képviselte a májusi 
madárszemlén. 

Mig a Mecsek Egyesület Madárvédő Osztálya a Dunántul s az 
Alföld déli felén reprezentálja s jár elöl jó példával a madárvédelem 
terén, a tiszántuli országrészek területére a Debrecenben székelő Tiszán- 
tuli Madárvédelmi Egyesület végzi azt DR. NAGY JENŐ kollégiumi 
tanár vezetésével olyan szellemi nivón, mely a legalkalmasabb volt 
arra, hogy a tiszántuli főváros társadalmát megnyerje a madárvédelem 
számára. Elsősorban szellemi téren mozgó, propagáló működést fejt ki 
madär- és, madarvédelmi ismereteket nyujtó előadásaival. Gyakorlati 
tevékenységének területe a város határában elterülő Nagyerdő és a 
Hortobágypuszta madárvédelme. 

E két kitünő egyesület munkássága a legjobb reményekre jogosit, 
hogy az egymástól elütő természetü országrészek sajátos követelményei- 
nek megfelelően a madárkultusz maradandóan megszilárduljon s mintegy 
őrhelye legyen vidékük madárvilága számára. 

Dr. KOROMPAI VIKTOR Békésgyula város erdeiben, a város megértő 
erkölcsi és anyagi támogatása mellett 1936 óta folytat mintaszerü madár- 
védelmet, ma már több mint 130 állandó ellenőrzés alatt álló, legnagyobb- 
részt deszkaoduval és 7 etetővel. Az oduk állandó ellenőrzésére a szo- 
kásos, különösen a költési idő alatt nélkülözhetetlen oduellenőrzésen 
felül fokozott mértékben szükség van a békésgyulai városi erdőkben, 
a fészekodukba előszeretettel betelepülő feltünő nagyszámu mogyorós- 
pele (Muscardinus avellanarius L.) miatt, amely különösen az első 
években, a madärtelepites teljes sikertelenségével fenyegetett. A pelék 
ellen folytatott harc folyamán 1936 óta a legutóbbi időkig mintegy. 
450—500 drb mogyoróspelét fogott ki DR. KOROMPAI a fészekodukból ; 
ezzel egyidejüleg olyan röplyukelőtét szerkesztésén fáradozott, amely 
meggátolná a peléknek a fészekoduba való behatolását. Hosszas kisér- 
letezés után tányérnagyságu, gömbszeletformáju, kemény anyagból (pléh, 
bakelit) készült, tehát kuszásra, kapaszkodäsra alkalmatlan röplyuk- 
előtéttel sikerült a peléket az odukból kizárni (15. ábra). A peléknél jóval 
kevesebb számban előforduló fészekbitorló emlősök még az erdei egér 
(Mus sylvaticus L.) és a menyét (Foetorius nivalis L.). Az odukat 
szivesen elfoglalják a hangyák is ; tävoltartäsukra a deszkaoduk karboli- 
neumos áztatása megfelelőnek bizonyult, 


1939 42] MADARVEDELMI BESZÁMOLÓ 1935—1941. 409 


| . A tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara (Miskolc) 1937—39. évek- 
ről szóló igazgatói jelentése is a madarvédelem örvendetes felkaroläsaröl 
. számol be. A gyakorlati madárvédelem fontosságának tudatában 1938 
IX. 29-én DR. PETRÓ KÁLMÁN országgyűlési képviselő elnökletével s 
KULIN ISTVÁN mezőg. kamarai igazgató ügyvezető elnökletével meg- 
alakult a Tiszajobbparti Madárvédő Egyesület. Működésének előmoz- 
ditása érdekében, VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB, a M. Kir. Madártani 
Intézet igazgatója is meg- 
jelent az alakuló ülésen s 
előadást tartott egyrészt a 
madárvédelem gyakorlásá- 
ról, másrészt a madárvédel- 
mi kihágások megakadályo- 
zásának módjairól. Az Egye- 
sület körzete területén 180 
helyi madárvédelmi fiókot 
szervezett s ezek vezetőit, a 
helyi értelmiség köréből va- 
logatva, Intézetünktől jut- 
tatott madárvédelmi nyom- 
tatványokkal látta el, egy- 
ben madärvedelmi elöadäas- | 
sorozatot is tartott, a ma- 
därvedelmi eszközök bemu- 
tatasaval. È 
A mezöhegyesi M. kir. 


PL 
-- 
- 
..—- 


- 
mn EL LES 


so 

~ 

-..n.. 
enon oo 


All. Ménesbirto ok: 15. ábra. 

E “3 esbirtokon 1938 ok Dr. Korompai-féle pelehäritö röplyuke lötet. 
toberében DR. VASVÁRI MIK- Fig. 15. Flugloch-Vorplatte zur Abwehr 
LÖS foadjunktus tartott elő- der Haselmaus nach Dr. Korompai. 


adást a madärvedelem 
megszervezése érdekében, melynek folyomänyaképen DR. cs. OROSZ : 
KÁROLY, m. kir. vadászati intéző vezetésével nagyobbszámú fészekodú 
alkalmazása mellett kezdetét is vette az okszerü madárvédelem. Ez a 
ténykedés minden évben folytatódik. 

BÁNHELYI FERENC polgári isk. tanár a Budapesti Polgári Iskola 
III. évfolyamában (1938—39) a madärvedelemnek a székesfővárosi 
polgári iskolákban, a természetrajzi oktatás keretébe való érdemes és 
sikeres bekapcsolását javasolja s számol be a X., Elnök-utcai polgári 
fiuiskola madárvédő növendékeinek széleskörü madárvédelmi iskolázott- 
ságáról s az iskola madárvédelmi berendezkedéseiről. 

Kiválóan eredményes madárvédelmet inditott meg NAGY GYULA 
rk. tanitö Gyöngyössölymoson, Az általa bevezetett kapacska szerszám 


410 | DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


segitségével, utmutatäsunk nyomán a gazdasági ismetlöiskola 76 tanulé- 
jával kezdte meg a munkát 1938 őszén s még a tél folyamán 150 odut 
készittetett (16. 17. ábrák). A következő tavaszon a kihelyezett 


oduk 60°%,-aban már köl- 


töttek az odulakök. Az 
eredmenyre az Egri Erseki 
Uradalom ujabb 150—200 
odunak való 16—20 em ät- 


dékozott a gazdasagitovabb- 
képző iskolának, az ajände- 
kozas azóta is évente megis- 
metlödik. Nines olyan gaz- 
dasági tovabbképz6s — irja 
16. ábra. Fészekodukészités kapacskaval a gyön- NAGY GYULA — kinek ne 

gyössólymosi rk. elemi iskolában. volna 1—2 oduja a kert- 


Fig. 16. Herstellung von Nisthöhlen mit der jében, ugyhogy ma már több 
Kapatschka in der röm. kath. Elementarschule 8 i 
zu Gyöngyössolymos. 


etető szaporitja s védi a 
kitünő a gyümölcsöt termő matraalji köte számára oly fontos 
rovarirtó apró madárvilágot. | 

Az ifjuság társadalmában is mutatkozott maradandó jellegü ered- 
mény a madärvedelem terén. Hajduböszörményben SóvÁáGÓ MIHÁLY, 
akkor még gimnáziumi ta- | 
nulö kezdeményezésére s 
szorgalmas munkassaga nyo- 
man 1939-ben megalakult 
a  Bocskay — Gimnázium 
Ifj. Madärvedö Egyesület, 
SÓVÁGÓ ifjusági elnökletével. 
Kitünő érdeme, hogy a kis 
alföldi városban, hol 1936- 
ban még jóformán telje- 
sen ismeretlen volt a 
madárvédelem, 1939-ben 
már aD eae iene Fig. 17. Die Nisthöhlen sind fertig 
működött. I zım Aushangens. 

Meg kell még emlé- | 
keznünk a Csanad-Arad-Torontal vármegyei Gyümölcseszeti Egyesület 
(Makó) madarvédelmi tevékenységéről is. 1938-ban a vármegye 31 
községében rendezett vándorkiállitás keretében a madárvédelem propa- 
gálására is nyujtott alkalmat, 1939 decemberében pedig nagy láto- 


17. ábra. A fészekoduk kihelyezésre készek. 


mérőjü égerfarönköket aján-. 


száz odu és nagyszámu 


né, a 
Ve, È SET e A | 


| 1939142] MADARVÉDELMI BESZÁMOLÓ 1935—1941. ANI 

| — gatottságnak örvendő madarvédelmi kiällitäst rendezett a gyümôlesészeti 
. kiállitás keretében. | À 

A madärvedelem terjesztése s a fokozatos fejlődés érdekében nél- 


3 külözhetetlenek a folyöiratokban, hirlapokban s alkalmilag a radiön 


. közreadott madärvedelmi cikkek, hiradasok. A gyakorlati madärvedelem 
. időszerü kérdéseiről, ujabb eredmenyeiröl a M. kir. Földmivelesügyi 


. — Minisztérium Növényegészségügyi Szolgálatának hivatalos lapja, a 


Növényvédelem közli a legfontosabb szakcikkeket, mig különösen az 
iskolai madarak és fák napiáról szóló beszámolókkal a Magyar Cserkész 
állatvédelmi rovata FODOR ÁRPÁD szerkesztésében tartja. ebre en az ifjuság 
érdeklődését a madarvédelem iránt. 

A magyar madarvédelem legjelentősebb mozzanatainak e rövid , 
összefoglaläsa is hiven tükrözteti a madärvedelem szeleskörü elterjedt- 
. ségét, amelyet teljessé tesz a magänosok, de különösen a tanitöi kar és 
az iskolák részéről megnyilvánuló érdeklődés. Az iskolai madárvéde- 
lem nagy nevelőhatásának és procagáló erejének kiaknázását a Föld- 
mivelésügyi Minisztérium 1935. évi 59.550/VII. 1. sz. rendelete nagy 
. lépéssel vitte elöbbre, amennyiben valamennyi fennhatósága alá tar- 
tozó mezőgazdasági szakiskola és téli gazdasági iskola részére a házi- 
ipari munkák során a mesterséges fészekodvaknak és madáretetőknek 
a Madártani Intézet utmutatása alapján való készitését, továbbá 
nevezett intézményeknél a madärvedelem gyakorlását, fészekoduk 
kihelyezését, madáretetők felállítását s azok beosztott tanuló által 


_ való ellátását és ellenőrzését rendelte el. Az elmult években a 


Földmivelésügyi Minisztérium megértő támogatásával jelentős meny- 
nyiségü madárvédelmi eszköz ingyenes kiosztásával is hozzájárultunk 
. a madárvédelem terjesztéséhez. 1936-ban 171 odu, 51 etető, 1937-ben 


— 199 odu, 47 etető, 1938-ban 261 odu, 32 etető, 1939-ben 191 odu, 29 


etető, 1940-ben 93 odu, 40 etető, végül 1941 tavaszán 118 odu és 13 
etető került kiosztásra. A gyakorlati madárvédelmi ismeretek alapvető 
forrását, DR. CSORGEY TITUS : Madárvédelem a kertben c. intézeti kiadva- 
nyunkat, a nagy kereslet kielégitésére két izben kellett megjelentetnünk. 
. 1936-ban a VII-ik, 1940-ben a VIII-ik kiadás került sajtó alá, illetve 
. küldtük szét azokat a madárvédelem iránt érdeklődőknek. A legutóbbi, 


. VIII-ik kiadás a visszatért országrészek német anyanyelvü magyarsága 


részére német forditásban is megjelent. 

| A visszatért orszägreszeknek a magyar madärvédelemben való 
. — szoros bekapcsolédäsära Intezetünk kezdettől fogva nagy sulyt helyezett, 
annál is inkább, mert a kapcsolat a megszállás évei alatt sem szünetelt 


. teljesen ; az országrészek visszacsatolása jórészben csak a fennálló kap- 


csolatok kiterjesztését jelentette. Elsősorban gazdasági, kulturális és 
társadalmi intézményeknek, egyesületeknek dijtalanul küldött nagyobb- 


412 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


számu madärvedelmi nyomtatvanyokkal és madärvedelmi eszközökkel 
juttattuk kifejezésre az oly régóta nélkülözött szoros együttműködés 
iránti óhajt, amely — mint föntebb emlitettük — számos kitünő madár- 
védő személyén keresztül a megszállás évei alatt is, kismértékben ugyan, 
de töretlenül fennállott. 

A sikeres madárvédelem egyik legfontosabb alapját, a kellő madár- 
ismeretet szolgáló, oly régóta nélkülözött szines madárképes madár- 
határozó iránt mind sürgetőbben megnyilvánuló óhaj kielegitesere is 
történtek örvendetes vállalkozások. A Tiszántuli Madárvédelmi Egye- 
sület kiadásában 1936-ban megjelent DR. NAGY JENŐ : Az erdő madár- 


világa c. 65 szines és 26 egyszinü képet tartalmazó s a Növényvédelem 


és Kertészet kiadásában 1941-ben megjelent DR. VERTSE ALBERT : 
A kert madárvilága c. 48 szines és 16 egyszinü madárképet s a nagyközön- 
ség igényeihez mért magyarázószöveget tartalmazó határozókönyvek 
pótolták a magyar madárvédelemnek ezt az égető hiányát. 


\ 


Vogelschutzbericht aus Ungarn in den Jahren 
1935— 1941. 
Von DR. ALBERT VERTSE. 


Als von der Direktion des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes 
betrauter Nachfolger von Dr. TITUS CsöRGEY in dem Studium des prak- 
tischen Vogelschutzes veröffentliche ist hier meinen ersten Vogelschutz- 
bericht. In die Fusstapfen meines grossen Vorgängers des Begründers des 
praktischen Vogelschutzes in Ungarn tretend möchte ich als Fort- 
setzung seiner in der Aquila erschienenen Vogelschutzstudien künf- 
tighin meine zusammenfassenden Vogelschutzberichte in diesem Rahmen 
veröffentlichen. | | 

Im Laufe der von CsORGEY seit dem Jahre 1914 begonnenen Ver- 
suchen zur Abwehr der Sperlinge von den künstlichen Nisthöhlen, nament- 
lich zur Verhütung des Eindringens von Sperlingen mit Nistmaterial 
in die Nisthöhle, also zur Verhütung des Nestbaues, durch eine ent- 
sprechende Flugloch-Vorplatte, kann als Erfolg der Apparat von 
LADISLAUS Maxs6 verzeichnet werden. Die bereits beim Kön. Ung. 
Patentgerichte unter Nr. 126.253 in der Patentbeschreibung dargestellte 
Spatzenabwehr-Vorrichtung (Fig. 6. p. 400) mit federnder Falltür beruht 
auf dem Prinzip, dass Sperlinge schlechtere Flieger sind, als die Meisen. 
Die Kohlmeise kann zwischen den zwei ober und unter dem Flugloche 
durch Spiralfedern waagerecht gehaltenen Platten mit geschlossenen 
Flügeln nach einigen Proben einfliegen, der Sperling ist aber genötigt. 


1939/42] -VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935—1941. 413 


seinen Flug zu unterbrechen und auf der unteren Platte aufsitzend den 
Einflug zu versuchen (Fig. 7. p. 400). Durch das Gewicht des Sperlinges 
kippt die Platte um, mit ihr fällt durch Vermittelung eines Armgelenkes 
die obere Platte nach vorne und verschliesst die Flugöffnung. Dieser im 
Anfange vielversprechende Apparat erwies sich durch die weiteren 
Versuche als nicht unter allen Umständen verlässlich, da namentlich 
die unermüdlich sich anstrengenden Feldsperlinge sich auf der dem 
Armgelenke entgegengesetzten Seite von den Wänden der Nisthöhle 
aus sich am Rande des Flugloches anklammerten und so in die Nisthöhle 
-eindrangen. So benötigt die auf Patentierung wartende Ausführung 
in dieser Form einer Verbesserung. Auch die durch eine Feder betätigte 
Offenhaltung der Konstruktion ist bedenklich. Der leicht mögliche 
Bruch der dünnen Feder kann die vollständige Sperrung der Nisthöhle, 
| die Aussperrung des nistenden, oder fütternden Vogels und die gänzliche 
Vernichtung des Geleges nach sich ziehen. 

Statt der falltürigen Sperlingsabwehr-Vorrichtung von so heiklicher 
Konstruktion, die nur in tadellosem Zustande wirksam funktioniert und 
deshalb für Massengebrauch ungeignet ist, veranlassten CSÖRGEY zu 
weiteren Abänderungen der Abwehrplatte mit der keilförmigen Öffnung. 
Die durch seine letzten Versuche verbesserte Abwehrplatte (Fig. 8. p. 401), 
verhindert den gedrungeren Haussperling, sowie den Wendehals in der 
Besiedelung. Von letzterem ist es ja allbekannt, dass er aus den ihm 
entsprechenden Nisthöhlen Eier und Nester der dort bereits angesiedelten 
Vögeln hinauswerfend, in manchen Fällen auch in den Meisenbruten 
Schaden anrichten kann. Solch ein Schaden ist durch diese verbesserte 
Abwehrplatte bestimmt abwendbar. Die Meise dringt leicht, auch 
kletternd, durch die dem Flugloche pünktlich gegenüberstehende 
Abwehrplatte. Der mit ihr in Geschicklichkeit beinahe wetteifernde, 
schlanke Feldsperling kann jedoch bloss nach stundenlangen Proben 
hineingelangen, aber nur mit „schwirrendem Fluge“, dadurch ist der 
durch die Verschiebung der Vorplatte nach der Seite hin von 1— auf 
15 cm erreichte Erfolg erklärbar. Falls sich also die nach der Seite 
hin verschobene Abwehrplatte für die Meisen nicht als ein abschreckendes, 
oder hemmendes Hindernis erweisen würde, könnte das mit vielerlei 
solchen Apparaten seit 25 Jahren dauernde Experiment als abgeschlossen 
betrachtet werden. 

Zur teilweisen Fernhaltung der schon so vielen Vogelschützlern 
die Freude verderbenden Sperlingen von den Nisthöhlen, wäre auch die 
Vermehrung der kleineren Blau- und Sumpfmeisen geeignet. In dieser 
Richtung geschahen bereits vom Anfange an Versuche. Für diese wurde 
die Nisthöhle mit 28 mm Flugloch, sog. Nisthöhle A erzeugt. Als sich 
diese 15 cm tiefe, oben 6, unten 9:5 cm breite Bruthöhle als zu schmal 


414 DR. ALBERT VERTSE — § {Aquila 


erwies, wurde die Hohle B mit einer 23 cm tiefen und 8-10 cm. 
breiten Bruthöhle mit einem 28 mm messenden Flugloche für diese 
kleinen Meisenarten ausgesetzt. Leider erfüllten auch diese Höhlen 
nicht die in sie gesetzten Hoffnungen. Ich plante deshalb in den letzten 
Jahren auf Grund meiner Beobachtungen des Brutgeschäftes der Blau- 
und Sumpfmeisen, eine andere Abänderung der Nisthöhlen, da es mir 
vorkam, als seien diese mit 28 mm. Flugléchern versehenen Nisthöhlen 
für die Bedürfnisse der kleingebauten Meisen von einem: zu schmalen 
Durchmesser, besonders aber von einer allzugrossen Tiefe. Ich fand 
nämlich die Maße der von diesen kleingebauten Meisen besiedelten 
natürlichen Höhlen sozusagen niemals größer, als die eines 15 cm 
breiten und 10 cm tiefen durchschnittlichen Rauminhaltes, aber vom. 
Maße abgesehen war ihre wichtigste Eigenschaft, dass sie eher breit, 
als tief waren. Bezeichnend ist, dass es nicht von Spechten gemeisselte 
Höhlen waren, sondern in Aststümpfen, oder in Astabzweigungen infolge 
Spaltung entstandene vermoderte Höhlen. Ich nahm es als schlagenden 
Beweis, als eine auf einem Baum des von Blau- und Sumpfmeisen 
ziemlich häufig besuchten Gartens meiner Wohnung befestigte 28 mm-ige 
Nisthöhle B auch dann leer blieb, als auf dem Nachbarbaume ein 
Sumpfmeisenpaar sich in einer Verzweigung des Baumstammes entstan- 
denen so seichten kleinen Höhle zum Nisten niederliess, dass der brütende 
Vogel durch das Flugloch sichtbar war. In den Nisthöhlen des Waldes 
von Fehérté bei Kiskunhalas ist die Blaumeise ein ziemlich 
häufig brütender Vogel, und zwar in den breitöffnigen, mit 32—46 mm 
Fluglöchern versehenen B Höhlen ; ich machte aber die Erfahrung, 
dass sie sich in erster Linie in solchen Höhlen niederliessen, welche zum 
guten Teile mit Nestresten tiefer aufgefüllt waren. Dieses Festhalten 
an seichte Höhlen bedingt scheinbar die Sicherheit des Brütens und 
die gesetzmässige Reihenfolge der Raumausnützung : in den vom Spechte 
verlassenen Höhlen brüten die grösseren Höhlenbewohner (Kohlmeise, 
Kleiber, Star, usw.) dann, wenn durch die Anhäufung des Nistmaterials 
die Nisthöhle für diese unbrauchbar wird, siedeln sich die von grösseren 
Höhlenbewohnern nunmehr nicht gefährdeten kleinen Meisen an. 

Auf Grund dieser Beobachtungen schien es für wahrscheinlich, 
dass wir vielleicht mit genügend geräumigen, aber doch seichten 
Nisthöhlen den Ansprüchen der kleinen Meisenarten entsprechenden 
Nisthöhlentypus treffen und falls wir dessen Fingangsöffnung auf 
28 mm, oder richtiger auf 27 mm vermindern, so sichern wir auch 
die Ungestörtheit der Besiedelung.*) Zur teilweisen Befriedigung 


*) Laut Versuchen von O. KELLER (Der spatzensichere Blaumeisenkasten. Deutsche 
Vogelwelt 1931. p. 67.) sichert die 26. mm. Fluglochöffnung das ungestörte Brut- 
geschaft der Kleinmeisen. 


1939/42] VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935-1941. 415 


3 3 dieses bisher bloss vorausgesetzten Anspruches schien die Abänderung 
der jetzt im Gebrauche stehenden 28 mm Nisthöhle B in der Hinsicht 


| geeignet, dass ich sie in der Mitte auseinandersàgte, von einer Höhle 


zweie verfertigte (Fig. 9: p. 403). So entstand eine Nisthöhle von 
ungefähr 10—11 cm Tiefe und 10 cm Breite, obzwar die Erweiterung 
der Höhlenbreite auf wenigstens 12 cm. viel vorteilhafter gewesen 
ware. Die ersten zwei Kleinmeisen-Nisthöhlen dieser Art stellte ich im 
Spätfrühjahre des Jahres 1939 im waldartigen, dem Walde nahelie- 
senden Parke meiner obenerwähnten Wohnung auf. Als Erfolg konnte 
ich verbuchen, dass in der einen kurz nachher ein Blaumeisenpärchen 
sich ansiedelte und nistete, in der anderen dagesen Spuren von Nist- 
versuchen zu sehen waren. Ich liess im Frühjahre 1940 inG yöngyös- 


3 s6lymos 20 Stücke, in Budapest, im Garten eines Villenviertels 


2 Stück, in Ha jdauböszörmeny 2 Stück aushängen. Laut einer 
Meldung aus Göngyössölymos nahmen die Blaumeisen viere 
von den Nisthöhlen zum Nachtquartier sofort in Besitz ; in einer der 
zwei budapester Nisthöhlen brütete eine Blaumeise: die in Hajdu- 
böszörmeny blieben leer — wahrscheinlich wegen dem denkwürdigen 
ausserordentlich strengen Winter des Jahres 1939/40 — denn, wie 
die Meldung besagt, wurden kleine Meisen überhaupt nicht gesehen 
und auch die Kohlmeisen sind sehr spärlich. 

Die grösste Hoffnung setzte ich von Anfang an auf den Versuch 
inGyöngyössölymos, welches an grosse Waldungen angrenzt, 
wo der hervorragende Vogelschützler JuLıus NAGY, röm. kath. Lehrer, 
auf meine Bitte, die Herstellung der Nisthöhlen in den angegebenen 


3% Maßen und ihre Aufstellung in den nahen Waldpartien des benach- 


barten Mätra Gebirges bereitwillig übernahm. Erfahrungen aus dem 
Frühjahre 1940 konnten wir wegen seinem Militärdienste nicht erhalten. 
Es gelang im Februar des Jahres 1941 in den im Dorfe ausgesetzten 
Kleinhöhlen 4 Stück Blaumeisen zur Beringung einzufangen welche diese 
Höhlen als Schlafplätze benützten. Von den bis Anfang März wäh- 
rend des Winters hergestellten 160 Stück Nisthöhlen verfertigte er 50 


- Stück mit den von mir angegebenen Maßen mit dreierlei Höhlengeräu- 


migkeit. Leider war mein Plan, dass jede Höhlengeräumigkeit mit 27 
und 28 mm Fluglöchern erzeugt werde, nicht ausführbar und so standen 
statt den sechserlei Nisthöhlentypen bloss dreierlei zur Verfügung, 
und zwar mit 6 cm. tiefen und 12 cm breiten, 8 cm tiefen und 14 cm 
breiten, 10 cm tiefen und 16 cm breiten Höhlenausführung, jede mit 
28 mm Flugloch versehen. Der grösste Teil der Nisthöhlen kam in 
die Gärten der Ortschaft, der kleinere Teil in den Wäldern zur Auf- 
stellung, in einander fernstehenden Gruppen, gemischt mit B und C 
Höhlen, aber auch diese B Nisthöhlen wurden nach der persönlichen 


416 b: DR. ALBERT VERTSE n, tAquila 


Initiative von JuLIUS NAGY mit seichten, den von mir vorgeschriebenen 


Kleinhöhlen-Maßen kaum tieferen Aushöhlungen, erzeugt. Bei der am 
9. Mai gehaltenen ersten Wald-Nisthöhlenkontrolle konstatierte JULIUS 
NAGY 11 Blaumeisen Bruten, alle in seichten Nisthöhlen von den. in 
den Gärten der. Ortschaft ausgesetzten Kleinhöhlen, waren in zweien 
Blaumeisenbruten feststellbar. Bei dem am 2. und 3. Juni abge- 
haltenen Kontrollgange konstatierten wir in den " Wald-Nisthöhlen, 
in fünfen der kontrollierten 15 Kleinhöhlen Blaumeisenbruten, während 
in den anderen zumeist Halsbandfliegenfänger Gartenrotschwanz, Klei- 
ber und Kleinspecht brütete. Zu bemerken ist — dass die Flug- 
löcher dieser Kleinhöhlen vergrössert waren, aber die Spur solcher 
Versuche war am Flugloche einer jeden Höhle sichtbar, was auf den 
grossen Mangel von geigneten Nistgelegenheiten und zugleich auf die 
Beliebtheit der Nisthöhlen zeigt. Leider konnte ich wegen des offen- 
sichtlich großen Wettbewerbes, wegen der nicht einheitlichen Grösse 
der Fluglöcher, weiters, weil auch die eben daselbst ausgesetzten B Nist- 
höhlen ebenfalls mit seichter Nische erzeugt wurden, hinsichtlich der 
beliebtesten Höhlentiefe keine pünktliche Schlussfolgerung aus den 
Erfahrungen ziehen, obzwar es wahrscheinlich ist, dass die 10 cm tiefe 
und die 16 cm breite Höhlengeräumigkeit am geeignetsten ist (Fig. 
10. p. 403). Es war auffallend und kann als ermutigendes Zeichen der 
Anregung angesehen werden, dass in jenen Höhlengruppen, wo Klein- 
höhlen auffindbar waren, die Blaumeisen nur jene in Besitz nahmen. 

Statt der häuslichen Herstellung der Baumstammhöhlen, empfiehlt 
das Ornithologische Institut wegen den Herstellungsschwierigkeiten den 
Vogelschiitzlern die häusliche Erzeugung von länglichen, kastenähn- 
lichen, sog. Bretternisthöhlen, obzwar die Bretternisthöhle ebenso in 
Haltbarkeit, wie auch in Zweckmässigkeit hinter der gut verfertigten 
Baumstückhöhle zurückbleibt, und mit der unschònen Kisten- 
form auch die natürliche Harmonie der Garten- oder Parkflanzen- 
welt störend beeinflusst. Mit dem Gebrauche des unten besprochenen 
Gerätes, namens „Kapatschka“ erzielen wir bei der häuslichen Her- 
stellung der Baumstückhöhlen, besonders bei der Ausmeisselung eine 
solch bedeutende Gerät- und ‘Arbeitsersparniss, welche die Bekannt- 
machung dieser Form der häuslichen Erzeugung in je zahlreicheren 
Kreisen für begründet erscheinen lässt. Die Herstellungsart der Nisthöhlen 
kann besonders in das Arbeitsprogramm der landwirtschaftlichen Schulen 
aufgenommen werden. Auf dieses leicht handhabliche Gerät richtete 
unsere Aufmerksamkeit JuLtus NAGY, Lehrer und Vogelschützler in 
Gyöngyössölymos (Fig. 11.p. 405). Die auf Anregung des Herrn 
Juzius NAGY, von den Bewohnern der Ortschaft Gyöngyös- 
sölymos, sowie auch von seinen Schülern jetzt schon planmässig 


er. 


BEL ARA | 


ase Re de A dé 


1939/42] VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935—1941. 417 


-verfertigten und in der Ortschaft, sowie in der Umgebung heute bereits 
in mehreren hundert Exemplaren ausgesetzten Nisthöhlen werden mit 
der „Kapatschka“ ausgemeisselt. Der grosse Vorteil des Gerätes beruht 
darin, dass man das auszumeisselnde Baumstück nicht in die Hobel- 
bank einklemmen braucht, sondern es mit der linken Hand in senk- 

. rechter Richtung festhaltend ausmeisseln kann, und zwar viel schneller 

und erfolgreicher, als es mit einem durch Hammer geschlagenen Meissel 

möglich wäre. Bei genügender Übung braucht die Herstellung der 

Baumstücknisthöhle aus halbhartem Holze kaum mehr Zeit, als eine 

Viertelstunde. Die Gyöngyössölymoser lassen dieses Gerät 

aus den verbrauchten Krampen herstellen, dies ist laut Erfahrung der 

in der Praxis am leichtesten zu beziehbare, härteste Stahl. Hinsichtlich 
der Maße des auf der Abbildung veranschaulichten Gerätes genügt es 
soviel zu bemerken, dass die Länge des Griffes ungefähr 10 cm ist; 
die Abbildung veranschaulicht genügsam auch den Arbeitsgang der 

Nisthöhlenherstellung. Die zwei Halbstücke zieht man nach deren 

Verleimen mit breitspaltigen U Nägeln zusammen und überzieht dann 

die Zusammenfügungsstellen mit Teer. 

Viele unserer Vogelschützler-Mitarbeiter machen Versuche zwecks Her- 

stellung von spatzensicheren Futterapparaten. Aufmerksamkeit verdient 

der Fensterfutterapparat von JuLıus MARY (Fig. 12 p. 406), welcher die 
modifizierte Ausgabe des von unten offenen Fensterfutterapparates unse- 


res Institutes ist. Wir streuen das Futter durch die Öffnung der Schiebe- 


tür A auf den im oberen Fache des Futterapparates stehenden Futter- 
tisch während die Vögel nur durch die Öffnung B auf einem durch den 
Pfeil gekennzeichneten dreimal gebrochenen Wege zu demselben gelangen 
können. Das umständliche Hineingelangen zum Futter hält die 
vorsichtigeren Sperlinge fern; laut Information von JuLius MARY 
werden sie seit Jahren in mehreren Exemplaren gebraucht und erwiesen 
sich auf Grund der Erfahrungen als gänzlich spatzensicher. Die Meisen 
befreundeten sich mit dem auch in unserem Institute ausprobierten 
Futterapparate trotz dem schwerfälligen Hineingelangen binnen 48 
Stunden ; übrigens spornt dieses erschwerte Hineingelangen die den 
. Futterapparat besuchenden Meisen zu gewisser Vorsicht an und zur . 
grösseren Schätzung des dort vorgefundenen Futters, — sie trachten 
mit den aufgenommenen Futter je eher hinauszukommen. Sie ist also 
weniger verschwenderisch und streut das Futter nicht hinaus, was sie 
übrigens auch wegen der Konstruktion des Futterapparates nicht tun 
kann ; dies hat aber den Vorteil, dass sich unter dem Futterapparate 
kein verstreutes Futter befindet, welches die Sperlinge hinlocken würde. 
Es ist zu empfehlen, bei der ersten Verwendung auch in das untere 
Fach etwas Futter zu streuen, in die eine Ecke des Flugloches aber zur 
27 


418 DR. ALBERT VERTSE | " [Aquila 


leichteren Auffindung des Einganges auf einem spannelangen Bind- 
faden einen Nusskern, oder ein Talgstück aufzuhängen. | 

Der Vogelschutz besitzt neben seinen wichtigen wirtschaftlichen 
Beziehungen auch nicht minder wichtige moralische Werte, weil ein 
Vogelschützler in der Regel auch ein guter Mensch mit gesunder mora- 
lischer und politischer Gesinnung ist. Infolge seiner altruistischen 
Grundlage hängt er ziemlich von der, aus dem allgemeinen Wohl- 
stande quellenden und deshalb schwankenden Opferwilligkeit der 
menschlichen Gesellschaft ab. Die wirtschaftliche Konsolidierung der 
letzten zehn Jahre in Ungarn war für die Entwicklung des Vogel- 
schutzes von günstiger Wirkung. Dies zeigt sich besonders kraftvoll in 
der Tätigkeit der in der Provinz wirkenden Vogelschutz-Verbänden und 
der Einzelnen und dies ist umso erfreulicher, weil das Ornithologische 
Institut es stets für erstklassig wichtig hielt, dass der praktische Vogel- 
schutz in erster Reihe auf gesellschaftlichem Wege, aus der selbst- 
ständigen Tätigkeit der Einzelnen und der Verbände, also aus der 
gesündesten und laut Erfahrung der dauerhaftesten Entwicklungsbasis 
Wurzel fasse. : 

An erster Stelle müssen wir auch diesmal der Tätigkeit der 
vor 25 Jahren gegründeten Vogelschutz-Abteilung des 50-jährigen 
Mecsekvereins gedenken. Die unter dem Vorsitze von GÉZA PÁLDI 
wirkende Sektion gewann die obersten Kreise der Stadt Pécs für den 
Vogelschutz. Neben den zahlreichen Vogelschutz-Vorträgen, Ausstellun- 
gen und den gewöhnlich im Monate Mai im Rahmen des von dem 
Vereine gegründeten Verbandes der Freunde des Kgl. Ung. Ornith. 
Institutes veranstalteten Besichtigungen der Vogelschutzanlagen, als 
Offenbarungen des Vogelkultus auf geistigem Gebiete, steht der 
Vogelschutz von P&cs auch auf praktischem Gebiete an der ersten 
Stelle in Ungarn. Mehr als 300 in erstklassigem Zustande gehaltene 
Nisthöhlen, 15 monumentartige, auch aus Stein gebaute Vogelfutter- 
apparate verkünden in den Stadtparken und entlang den Autostrassen 
des Mecsek-Gebirges die Tätigkeit der Vogelschutz-Abteilung. 
Die Nisthöhlen sind grösstenteils die von der Abteilung eingeführten, 
auf Kesselröhren befestigte Nisthöhlen. Nach der neuesten Art der 
Aufmontierung auf die Eisenröhren wird die Baumstückhöhle statt 
dem blechbeschlagenen Bretterdeckel mit einem pilzförmigen bunt- 
bemalten Zementgusse bedeckt (Fig. 13 p. 407). Neben seiner Haltbar- 
keit hat dieser den grossen Vorteil, dass er ohne Befestigung dank seiner 
Schwere sicher aufsitzt und zugleich der so aufgestellten Nisthöhle 
ein symmetrisches Äussere schenkt. (Fig. 14 p. 407). Die Befestigung 
der Nisthöhle auf das Kesselrohr geschieht so, dass das auf den Boden 
der Nisthöhle befestigte dünnere Eisenrohr in die weitere Eisenröhre 


1989/42) VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935—1941. 419 


| von oben hineinschiebbar ist. Auf den vom Verbande im Zusammen- 
. hange mit den Mai-Besichtigungen der Vogelschutzanlagen veranstal- 
teten Gesellschaftszusammenkünften erscheint nach Möglichkeit auch 
die Direktion des Ornithologischen Institutes in der Person der Herrn 
Dr. Titus CsöRGEY und JAKOB VÖNÖCZKY-SCHENK. Im Jahre 1940 
vertrat bei dieser Gelegenheit das Kgl. Ung. Ackerbauministerium 
Herr Dr. TIBOR v. KENESSEY. 

Während die Vogelschutz-Abteilung des kai im Gebiete 
jenseits der Donau und auf der südlichen Hälfte der Tiefebene den 
Vogelschutz propagiert wird diese Aufgabe für das Gebiet der Land- 
. teile jenseits des Tisza = Theissflusses von dem in Debrecen unter 
Leistung von Dr. EUGEN NAGY stehenden Vereine mit grossem Erfolge 
durchgeführt. Dieser Verein entfaltet eine hervorragende propagierende 
Tätigkeit durch vcg2lkundliche- und Vogelschutzkenntnisse vermittelnde 
Vorträge. Das Gebiet seiner praktischen Tätigkeit bildet der Schutz 
der Vögel des an der Stadtgrenze liegenden sogenannten Nagyerdö = 
. Grosswaldes und der Hortobagypuszta. 

Die Tätigkeit dieser zwei ausgezeichneten Verbände berechtigt 
zu den schönsten Hoffnungen, dass der Vogelschutz in diesem Land- 
teilen sich in immer höheren Grade entwickeln wird. 

DR. VIKTOR KOROMPAY übt in den Wäldern der Stadt Bék é s- 
gyula, mit der verstandnisvollen moralischen und materiellen Unter- 
| stützung der Stadt seit 1936 vorbildlichen Vogelschutz aus, mit heute 
bereits mehr als 130 unter ständiger Kontrolle stehenden, zum grössten 
. Teile Bretternisthöhlen und 7 Futterapparaten. Der ständigen Kontrolle 
der Höhlen bedarf es ausser der gewohnten, besonders während des 
Brutgeschäftes unentbehrlichen Höhlenkontrolle im erhöhten Maße 
in den Stadtwäldern von Békésgyula, wegen der mit Vorliebe in die 
Nisthöhlen sich ansiedelnden auffallend zıhlreichen Haselmaus (Mus- 
cardinus avellanarius L.), welche besonders in den ersten Jahren mit 
dem gänzlichen Misslingen der Vogelansiedelung drohte. Im Laufe des 
| gegen die Haselmäuse geführten Kampfes fing DR. KOROMPAY seit dem 
Jahre 1936 bis zu den jüngsten Zeiten etwa 450-—500 Haselmäuse aus 
den Nisthöhlen. Gleichzeitig bemühte er sich, eine solche Flugloch- 
Vorplatte zu konstruieren, welche das Eindringen in die Nisthöhle für 
die Haselmäuse verhindern würde. Nach langen Versuchen gelang es 
durch eine tellergrosse scheinwerferförmige, aus hartem glattem 
. Materiale (Blech, Bakelit) verfertigte, also zum Klettern und Anklammern 
ungeignete Flugloch-Vorplatte, die Haselmäuse aus den Höhlen auszu- 
schliessen (Fig. 15 p. 409). Die in weit geringerer Anzahl, als die Hasel- 
mäuse, vorkommenden Nestusurpatoren sind noch: die Waldmaus 
(Mus sylvaticus L.) und das Wiesel (Foetorius nivalis L.). Auch die 
27» 


se À hele TE Li ul, von 
Mi EA ee A 
KENNE Ra, Nr RO 


490 ; ; ‘ DR: ALBERT'VERIS® " COCO {Aquila 


Ameisen besetzen gerne die Höhlen ; zu ihrer Fernhaltung hat sich die 
Durchtränkung der Bretternistenhöhlen in Karbolineum als entsprechend 
erwiesen. 

Der Direktionsbericht aus den Jahren 1937—39 der Landwirtschaft- 
lichen Kammer des Gebietes am rechten Tisza-Ufer gibt Rechenschaft über 
die erfreuliche Organisation des Vogelschutzes. Im Bewusstsein der 
Wichtigkeit des praktischen Vogelschutzes entstand am 29. IX. 1938 
unter Vorsitz des Herrn Dr. KOLOMAN PETRÓ, Reichstagsabgeordneten 
und unter dem geschäftsführenden Vorsitz des Direktors der Landwirt-. 
schaftlichen Kammer STEPHAN KULIN der Vogelschutzverein des Gebietes © 
des rechten Tisza-Ufer. Zur Förderung seiner Tätigkeit erschien auf der : 
konstituierenden Sitzung auch der Direktor des Kön. Ung. Ornitholo- 
gischen Institutes JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK und hielt einen Vortrag 
teils über die Ausübung des Vogelschutzes, teils über die Verhinderungs- 
arten von Ausschreitungen gegen den Vogelschutz. Der Verein gründete |. 
in seinem Wirkungsgebiete 180 örtliche Vogelschutz-Filialen und ver- 
sorgte deren Leiter, — die aus der Ortsintelligenz ausgewählt wurden, — 
mit den Vogelschutz-Flugschriften unseres Institutes, zugleich hielt 
dieser Verein auch Vogelschutz-Vortragsserien mit Demonstrierung von 
Vogelschutz-Geräten. | 

In dem staatlichen Gestüt zu Mezöhegyes hielt Oberadjunkt Dr. 
NIKOLAUS VASVÁRI im Interesse der Organisierung des praktischen Vo- 
gelschutzes im Oktober 1938 einen Vortrag, als Folge dessen DR. 
KARL Orosz DE CSICSER der Jagdinspektor des Gestütsbesitzes eine 
grösere Anzahl von künstlichen Nisthöhlen aushängen liess. Diese 
Aktion wird jedes Jahr fortgesetzt. 

FRANZ BANHELYI, Bürgerschulprofessor, proponiert im III. Jahr- — 
gange der , Budapesti Polgári Iskola" = Budapester Bürgerschule — 
(1938—39) die lohnende und erfolgreiche Einschaltung des Vogelschutzes « 
im Rahmen des naturwissentschaftlichen Unterrichtes in den Biirger- 
schulen der Reichshauptstadt und berichtet über die ausgedehnte 
Schulung auf dem Gebiete des Vogelschutzes der Schüler der Knaben- 
Bürgerschule, Budapest X. Elnök Strasse und über die Vogelschutz 
Einrichtungen dieser Schule. 

Besonders erfolgreichen Vogelschutz begann JuLius NAGY, rom. © 
kath. Schullehrer in Gyöngyössölymos. Mit Hilfe des von" 
ihm eingeführten „Kapatschka“ Gerätes begann er die Arbeit nach. 
unserer Anleitung mit 76 Schülern der landwirtschaft lichen Wieder- È 
holungsschule im Herbste 1938 und liess noch während des Winters. 
150 Höhlen verfertigen (Fig. 16 und 17 p. 410). Im nächsten Früh-. 
Jahre nisteten bereits in 60% der ausgesetzten Höhlen die Höhlen- 
bewohner. Nach diesem Erfolge schenkte das erzbischöfliche Herr 


eta u m be San = 


a 


| 1939/42] VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935-1941. 421 

; 

. schaftsgut von Eger für neuere 150—200 Hô hlengeeignete Erlen- 

. stammie mit 16—20 cm. Durchmesser der land wirtschaftlichen Wieder- 

. holungsschule ; diese Schenkung wiederholt sich auch seither jährlich. 
Es gibt keinen Landwirtschaftlichen-Wiederholungsschüler — schreibt 

. JuLıus Nacy — der nicht in seinem Garten 1---2 Höhlen hätte, sodass 
heute schon mehrere 100 Höhlen und zahlreiche Futterapparate die für 
die obstbauende Unter-Mätra Ortschaft so wichtige eer E 
. Kleinvogelwelt vermehren und schützen. | 
| Auch in den Kreisen der Jugend zeigte sich auf dem Gebiete des 

. Vogelschutzes ein Erfolg von bleibendem Werte. Auf Initiative des 
. damals noch Gymnasialschülers MICHAEL S6vAG6 in Hajduböszörmeny 
und Dank seiner emsigen Tätigkeit wurde der Jugendvogelschutzverein 

des Bocskay-Gymnasiums gegründet unter der Leitung des Schüler- 

. Vorsitzenden S6vÄGö. Sein hervorragendes Verdienst ist, dass in der 

. kleinen Stadt der ungarischen Tiefebene, wo 1936 der Vogelschutz 

| sozusagen gänzlich unbekannt war, bereits im Jahre 1939 schon 181 

. Nisthöhlen und 25 Futterapparate funktionierten. 

4 Wir müssen hier noch der vogelschützerischen Tätigkeit des 
. Obstbau Vereines in Makó gedenken. Im Jahre 1938, im Rahmen 
| einer in 31 Ortschaften veranstalteten Wanderausstellung nahm er auch. 
zur Propagierung des Vogelschutzes Anlass, und im Dezember des 
Jahres 1939 veranstaltete er im Rahmen der Obstbau-Ausstellung eine 
sehr zahleich besuchte Vogelschutzausstellung. 

a Im Interesse der Verbreitung und der stufenweisen Entwicklung 
. des Vogelschutzes sind unentbehrlich die in Zeitschriften, in der Tages- 
| presse und gelegentlich im Rundfunk veröffentlichten Vogelschutz- 
Artikel und Nachrichten. Über die zeitgemässen Fragen des prak- 
_ tischen Vogelschutzes, über dessen neueren Erfolge bringt das Amts- 
blatt des Pflanzen-Gesundheitsdienstes des Kén. Ung. Ackerbau- 
ministeriums die wichtigsten Fachartikel, wáhrend die Vogelschutz- 

. Abteilung desamtlichen ungarischen Pfadfinderblattes , Magyar Cserkész" 

| unter Redaktion von ÁRPÁD FODOR besonders mit seinen Referaten 

über diein den Schulen abgehaltenen Vogel- und und Baumtagen 

. das Interesse der Jugend für den Vogelschutz wachhält. 

Auch diese kurze Zusammenfassung der allerwichtigsten Momente 

. des ungarischen Vogelschutzes wiederspiegelt getreulich die ausgedehnte 

Ausbreitung des Vogelschutzes, welche noch durch das, seitens von 

Privaten, aber besonders seitens der Lehrerschaft und der Schüler- 

schaft, sich zeigende Interesse ergänzt wird. 

E Die Ausniitzung des grossen erzieherischen Wertes und der propa- 

. gierenden Kraft des Schul-Vogelschutzes förderte die Verordnung des 

Ackerbauministeriums unter Nr. 59.550—VII. 1. vom Jahre 1935, 


422 DR. ALBERT VERTSE Re ee 


insofern es für sämtliche ihm unterstellten landwirtschaftliehen Fach- 
schulen und Winter-Landwirtschaftsschulen die Herstellung von 
künstlichen Nisthöhlen und Futterapparaten laut Anleitung des 
Ornithologischen Institutes im Rahmen der hausgewerblichen Arbeiten, 
weiters die Ausübung des Vogelschutzes bei den genannten Institutionen, 
die Aussetzung von Nisthöhlen, Aufstellung von Futterapparaten 
und ihre Versorgung. und Kontrollierung durch einen zugeteilten 
Schüler, verordnete. 

In den vergangenen Jahren trug auch das Institut, Dank der verständ- 
nissvollen Unterstützung des Ackerbauministeriums, durch unentgeltliche 
Austeilung einer erheblichen Anzahl von Vogelschutz-Geräten zur Ausbrei- 
tung des Vogelschutzes bei. Im Jahre 1936 gelangten 171 Nisthöhlen 
51 Futterapparate, 1937 199 Nisthöhlen 47 Futterapparate- 
1938 261 Nisthöhlen 32 Futterapparate, 1939 191 Nisthöhlen, 
29 Futterapparate, 1940 93 Nistndhlen 40 Futterapparate, im 
Frühjahr des Jahres 1941 endlich 118 Nisthöhlen und 13 Futterapparate 
zur Verteilung. Die ausserordentlich beliebte Edition des Institutes, 
welche alles Wissenswerte des praktischen Vogelschutzes enthält: 
Vogelschutz im Garten von Dr. TITUS CsORGEY, mussten wir zur 
Befriedigung der grossen Nachfrage zweimal erscheinen lassen. Im Jahre 
1936 erschien die VII, im Jahre 1940 die VIII. Auflage. Diese 
Flugschrift wurde an die Interessanten unentgeltlich abgegeben, ebenso 
auch die im Jahre 1940 nach der VIII. ungarischen Auflage heraus- 
gegebene deutsche Übersetzung. 

Auf die Einschaltung der zurückgekehrter Landgebiete in den 
ungarischen Vogelschutz legte unser Institut von Anfange an grosses 


Gewicht, umso mehr, da die Verbindung auch in den Jahren der 


Besetzung nie gänzlich ruhte ; die Riickgliederung der Landesgebiete 
bedeutete zum grossen Teil bloss die Ausdehnung der vorhandenen 
Verbindungen. Diesen unsern Wunsch nach einer schon seit so langer 
Zeit vermissten engen Zusammenarbeit, brachten wir in erster Reihe 
durch unentgeltlichen Versand einer grösseren Menge von Vogelschutz- 
Drucksachen und Vogelschutz Geräten an wirtschaftliche, kulturelle und 
gesellschaftliche Institutionen und Verbände, zum Ausdruck, welche 
Zusammenarbeit — wie wir oben erwähnten — durch die Person von 
zahlreichen, ausgezeichneten Vogelschützlern auch während den Jahren 
der Besetzung, wenn auch in geringerem Maße, aber unvermindert 
bestand. 

Auch zur Befriedigung des immer dringender geäusserten Wunsches 
nach einem seit langer Zeit vermissten, mit farbigen Vogelbildern 
ausgestatteten Vogelbestimmbuch, geschahen erfreuliche Unternehmun- 
gen. Das im Verlage des Vogelschutz Verbandes des Gebietes jenseits 


ete. fe eee Mae a 
Mane RER 


1939/42] VOGELSCHUTZBERICHT AUS UNGARN IN DEN JAHREN 1935—1941. 423 


dei bei im Jahre 1936 erschienene Büchlein : Die Vogelwelt des 
à aldes — von DR. EUGEN NAGY mit 65 farbigen und 26 einfarbigen 
| Bildern und das im Verlag des „Pflanzenschutz und Gartenbau“ im 
. Jahre 1941 erschienene Werkchen : Die Vogelwelt des Gartens — von 
Dr. ALBERT VERTSE, mit 48 farbigen und 16 einfarbigen Vogelabbil-: 
| dungen, und mit den Ansprüchen auch der Laien angemessenen 
| Texterläuterungen ersetzten diesen brennenden Mangel des ungarischen 
Ca 


+ 


LANTERNE 
Ut, ss e 
EN CT a, Sey 


424 WARGA KALMAN [Aquila 


Egy szencinke-pär 18 napi fidkaetetésének meg- . 


figyelése az etetési napok ugyanazon órájában. 


Irta: WARGA KÁLMÁN. 


A Madartani Intézet ablakaira szerelt mesterséges fészekodvakban . 


évről-évre fészkelni szokott egy-két széncinege-pár (Parus m. major L.). 
A helynek megfigyelésre alkalmas volta arra késztetett, hogy a cinege- 
szülők fiókaetetésének mennyiségét a fiókanevelés egész tartama alatt 
— lehetőleg mindennap más-más órában — megfigyeljem, és pontosan 
megállapítsam, hogy milyen időközökben és hányszor etet a him, 
hányszor a nőstény, valamint azt is, hogy hányszor végeznek a szülők 
tisztogatást, illetve hányszor visznek ki a fészekből excrementumot. 

A megfigyelést azért tartottam szükségesnek igy vinni keresztül, 
mert a madarak fiókaetetésére vonatkozó közléseknek sokszor csak 
egy-két órai megfigyelésre alapitott egyszerü szorzási művelet volt 


az alapja, — s az igy kihozott végösszeg a valóságot néha lényegesen : 


meghaladja. 

Hogy a megfigyelés a madarakat az etetésben ne zavarja, az ablak- 
táblákat háromszoros zöld organtinnal vontam be. Igy a fészekhez 
jövő madarak már nem láttak engem. Az előzőleg elfogott nőstény 
széncinege farkát megkurtitottam, hogy a sokszor igen gyorsan a fészek- 
oduba surranó madár ivara mindig pontosan megällapithatö legyen. 

A figyelés órájára feljegyeztem az időjárás általános jellegét, vala- 
mint a barometer és thermometer állását. 

Ez a megfigyelés 1927. V. 4—19 napjaira terjedt ki, mikor is a 
fiókák 6—21 naposak voltak, és naponta egy vagy két, illetve egyizben 
6 órán keresztül jegyeztem az etetés mennyiségét. A megfigyelés minden- 
nap más-más órában történt, és — hajnali 3 órától este 20 óráig — a 
nap minden órájára kiterjedt.!) 

A megfigyelt etetések végeredménye a következő volt. A két szülő 
madár reggel 4-től 20-ig, tehát 16 óra alatt, 496 etetést végzett ( G': 248, 

9: 248), vagyis óránként átlag 31-szer, tehát cca minden 2 percben 
etettek, — és közben 120-szor vittek ki a fészekből ürüléket ( & : 60, 


?: 60.) 


1) WARGA KALMAN: Egy széncinke-pár fiókaetetésének pozitiv megfigyelése, 
Aquila. 1931—1934, p. 258—264. 


stét gn 


+ 
À 


= Pal Ni I ga 3 
ie 33 AR RE 


1939/42] EGY SZENCINKE-PÄR 18 NAPI FIÖKAETETESÄNEK MEGFIGYELÉSE 425 


Itt persze tisztán csak a véletlen műve, hogy a him és nőstény 
cinke etetési és tisztogatasi tevékenységének mennyisége egymással 
számszerüleg pontosan egyezik. 

Ennél a megfigyelési sorozatnál akkor azt állapítottam meg, hogy 
az etetés mennyisége az uralkodó hőmérséklettel forditott arányban áll, 
A legalacsonyabb, 89 Celsius hőmérséklet mellett ugyanis óránként 
49, 45, illetve 38-szor etettek, és 14, 12, illetve 7-szer tisztogattak, mig 
a legnagyobb, 229 C hőmérsékletnél csak 23, illetve 20 etetést, és 4, 
illetve 2 tisztogatást végeztek a cinkeszülők. A megfigyelés két leg- 
érdekesebb momentuma az volt, hogy az anyamadár még a fiókák 
20 napos korában is, az este 19 óra 20 perckor abszolvált utolsó etetés 
után, bentmaradt a fészekoduban és együtt aludt a fiókákkal, mig az odu 
közelében lévő jegenyefán éjjelező apamadar hajnali 3.35-kor 11 percig 
tartó folytonos hivogatással formálisan ébresztgette párját, mely végre 

. azután 3.46-kor kiröppent az oduból, hogy élettársával együtt 4.01-kor 
megkezdje a fiókák etetését. 

Az óránkénti etetések mennyiség szerint 3 kategóriába voltak 
oszthatók. Gyenge etetés (óránként 1—15-szér): reggel 6—7, és este 
19—20 óra között ; — közepes etetés (óránként 16—35-ször) : reggel 

8, délelőtt 10—14, és este 15—17 óra között : 
(óránként 36—50-szer) : délelőtt 8—10, délután 14—15 és 17—19 óra 
között. 

Az etetési időszak első felében a him szorgalmasabb volt az etetés- 

ben, mint a kotlási láztól legyengült nőstény, — a második felében 
"azután már inkább az ujra erőre kapott nőstény volt a többször etető 
szülő, és fokozódó szorgalmával egalizálta a him teljesitményét. 

A széncinke-pár fiókaetetésének megfigyelése utján nyert érdekes 
tanulságokon felbuzdulva, elhatároztam, hogy a fiókaetetés menetét 
alkalmilag ujra megfogom vizsgálni, de más beállitásban. Olykép, hogy 
a megfigyelést rögtön az első fiókák kikelése napján kezdem, és a fiókák 
kirepüléséig folytatom, de a figyeléseket mindenkor a nap ugyanazon 
órájában fogom eszközölni. A módszer mindenben a régi maradt, mely az 
első alkalommal olyan kitünően bevált. 

A naponkénti megfigyelés órájává a déli 12—13 óra közötti időt 
választottam, mely időköz tapasztalatom szerint a fiókaetetés mennyi- 
sége tekintetében közepes átlagunak mondható. 

Ezt a második megfigyelési sorozatot 1936. VI. 11—28 napjain 
eszközöltem, ugyancsak a Madártani Intézet ablakára szerelt mesterséges 

. fészekodunál, a fiókák 0—17 napos korában, mindennap déli 12—13 óra 
között. 

Meg kell itt rögtön jegyeznem, hogy időközbeni a alatt 
a megfigyeléseket HEGYMEGHY Dezsö ornithologus kollégám volt 


426 | WARGA KALMAN [Aquila 


szives eszközölni, buzgó pontossággal és teljesen intencidim szerint, 
miért e helyen is őszinte köszönetem fejezem ki. 

Ennél a második megfigyelési sorozatnál az elsővel szemben a 
következő érdekes tanulságok merültek fel. 

A fiókák nem 23, hanem csak 18 napig maradtak a fészekben. 
A 18 etetési napon a 18 déli óra alatt a cinkepár összesen csak 286 etetést 
végzett ( d: 172—60°1%, 2: 114—399%), vagyis óránként átlag 
16-szor, tehát csak cca minden 4 percben etettek, — és közben 69-szer 
vittek ki ürüléket a fészekből. Az 1927 évi megfigyelésnél cca minden 
2 percre esett egy etetés. 

A második megfigyelésből kimutatható egynapi etetésmennyiség 
úgyszólván csak felerésze az első megfigyelésből adódó eredménynek. 

Megjegyzem, hogy itt csak a teljesség kedvéért vettem számitásba 
az egész 18 órát, holott a valóságban csak napi 16-—17 órát etetnek 
a cinegeszülők. 

Ebből a tényből azonban még nem lehet a teljes etetési periódus 
menetére vagy végső mennyiségére következtetést vonni. Ebből, illetve 
az alábbi összesitö táblázatból ellenben az derül ki, hogy azt sem lehet 
holtbiztosan kimondani, hogy a napnak ebben vagy abban az órájában 
végzik a madárszülők a legtöbb, vagy a legkevesebb etetést, mert a déli 
órában végzett legnagyobb: 34-szeri etetés csaknem 7-szerese a leg- 
kisebb : 5-szöri etetésnek ! Az etetési tevékenység óránként tehát meg- 
lehetősen ingadozó. Az 5-szöri etetés feltünően kevés ! 

Az 1936 évi megfigyelés azt a korábbi megállapításomat sem igazolta, 
hogy alacsonyabb hőfoknál többször, magasabbnál viszont kevesebbszer 
etetnének a cinkepárok. Mert a legmagasabb hőfoknál: 309 C-nál bár 
egy esetben csak 5 etetést és 1 tisztogatást, de másik esetben már 20 
etetést és 8 tisztogatást, illetve 25 etetést és 7 tisztogatást, 29° C-nál pedig 
34, 17, 8 etetést és 10, 6, 4 tisztogatást végeztek. A 34 etetés pedig 
ezuttal a maximális teljesitmény volt egy óra alatt! Az alacsonyabb 
hőmérsék melletti teljesitmenyek a következők voltak: 18% C-nál: 12 
etetés ; 229 C-nál: 13 etetés, 2 tisztogatás ; 239 C-nál: 12 etetés, 2 tiszto- 
gatás. Tehát az etetési forgalom a várt erős helyett csak gyenge volt. 
Itt azonban erősen figyelembe kell venni, hogy az 1927 évi megfigye- 
lésnél az alacsony hőmérséklet valóban , alacsony" : csak 89 C volt! 

Egyik megfigyelés alatt sem fordult elő, hogy a figyelési óra alatt 
állandó eső, vagy nagyobb zápor lett volna. Régebbi tapasztalataim 
szerint erős záporban teljesen szünetel az etetés, közepes esőben azon- 
ban szorgalmasan folyik az ételhordás, csak a sürü és kiadós eső kény- 
szeriti az etető párokat hosszabb szünetelésre. 

A megfigyelt 18 órai etetésből 10 órán keresztül gyenge (1-15 
etetés), 8 órán át pedig közepes (16—34 etetés) volt az etetési forgalom. 


ST = à, 


n de a en be ast a 


1939/42] EGY SZENCINKE-PÄR 18 NAPI FIOKAETETESENEK MEGFIGYELÉSE 427 


A him egy óra alatti legnagyobb teljesitménye 22 etetés és 6 ürülék- 
vitel, a nőstényé 21 etetés és 5 ürülekvitel volt ; — a cinkepär együttes 
teljesitmenye pedig 34 etetés és 10 ürülekvitel volt. 

Sorozatos egymásutánban a him 5, 6, 7, 8, 10, 13, sőt egyizben 
18-szor hozott eledelt, anelkül, hogy közben a nösteny mutatkozott 
volna, — mig a nőstény csak 6, 7 és 8-szor hozott egymásután táplálékot. 
Az 1927 évi megfigyelésnél a him egymásutáni sorozatban 5, 6 és 8-szor, 
a nőstény 5, 6 és 7-szer jött etetni. 

. Az első 5 nap alatt az eledelt hozó nőstény széncinke többizben 
bent maradt az oduban, hogy a még csupasz fiókákat saját testével 
melegitse. És pedig: a kikelés napján egy-egy izben 37, illetve 16 
percig ; az 1 napos fiókáknál : 16, 12 és 8 percig ; a 2 napos fiókáknál 
6 és 7 percig ; a 3 napos fiókáknál 7 percig ; a 4 napos fiókáknál 5 és 10 
percig. Tehát napról-napra . rövidebb ideig. Az 5 napos fiókák szárnya 
és farka már tokosodni kezdett, és ekkor már nem volt szükségük az 
anyamadár napközbeni melegitésére. 

Mint már emlitettem, a megfigyelés ideje alatt circa minden 4 percre 
esett egy etetés. Az etetés folyama alatt több izben hosszabb szünetek 
is voltak, mikor egyik szülő sem jelentkezett. A 10 percnél hosszabb 
szünetek ilyen sorrendben következtek : 12 perc, 12, 11, 20, 21, 15; 
mete Nazi napos fiokaknal); 12, 13, 13, 22, 23, 12, 13, 12, 16, 
21, 15, 20, 23, 13; és végül 33 perc (a 17 napos. fiókáknál). 

Az 1927 évi megfigyelésnél nem tapsztaltam ilyen sok és ilyen 
hosszu szüneteket. Akkor — a megfigyelések tartama alatt — csak 
11-szer volt 8—11 perces pauza, és csak kétizben szünetelt az etetés 

hosszabb ideig : 15, illetve 25 percig. 
i A szencinkepär fiökaetetesenek mennyiségét 1927-ben tüzetes meg. 
figyelésem alapján napi kerek 500-nak véve, és csak 14 napos fiókaneve- 
lési időt számitva : 7000-ben állapítottam meg. 

LUDWIG SCHUSTER előző közleményemről szóló ismertetésében!) 
megjegyzi, hogy ő egy nap folyamán napi 15 órát számitva, egy szén- 
cinkepárt circa 900-szor látott etetni. Ez az én megfigyelésemnek (1927- 
. ben) majdnem a kétszerese. 

SCHUSTER itt egy korábbi dolgozatära hivatkozik?), melyben 
elmondja, hogy a fiókanevelés alatt az etetést behatóan ellenőrizte 
napkelte és nyugta között minden órában, derült, borult és esős időben, 
és megállapította, hogy átlag minden percre esett egy etetés. Ez reggel 
6 órától este 21 óráig (minden bizonnyal nyári időszámitás szerint), 
vagyis 15 etetési óra alatt: 900 etetést tett ki, tehát a fiókáknak 17 
napig a fészekben való tartózkodása alatt : 15.300 etetést. 


1) L. SCHUSTER. Beitrüge Fortpfl.-biologie Vögel. 1936. No. 1. p. 35. 
2) L. SCHUSTER. Beiträge zur Ornithologie Nordostfrankreich. J. f. O. 1923. p. 131. 


428 | WARGA KÁLMÁN | [Aquila 


SCHUSTER azonban ebben az igen értékes munkajaban az etetés 
megfigyeléséről tüzetes reszletidöket nem közöl, és igy nem ällapithaté 
meg, hogy teljes 15 órát figyelt-e végig, vagy csak a változó időjárásra 
és a nap egyes szakaszaira vonatkozó egyes órák adatai képezték-e a 
kihozott végeredmény alapját ? 

JOHANN MORBACH a szencinkenel!) a következő di 
közli : : 53 etetés; egy más alkalommal délután 
16—17 óra : 44 etetés (J: 25, 9: 19). MorBAcH a kék cinkénél (Parus 
caeruleus L.) már több órára kiterjedő etetési sorozatot közöl. Ezekből 
a legnagyobb 10 78 etetés, a legkisebb 18—19 óra : 40 etetés. 
A kékcinke-pár fiókaetetési teljesítményét MORBACH igy állapitja meg : 
óránkénti átlag 55 x naponkénti 15 óra x 20 etetési nap = 16.500 etetés. 
A megfigyelések szerint a kisebb kékcinke tehát óránként többször 
etet, mint a nagyobb széncinke. 

DR. STRESEMANN ERWIN klasszikus összefoglaló me the ide- 


vägélag a következőket emliti : „A Terragraph nevü készülék segelyevel, 


mely a madárnak a fészekoduba történő minden berepülését önműködő- 
leg regisztrálja, BUSSMANN 1924—25-ben megällapitotta, hogy egy 
széncinke-pár 8 fiókájának naponta 350—390-szer vitt táplálékot." 

Az általam végzett kétévi etetés-megfigyelési sorozatból, ha nem 
a 14 napi, tehát a legrövidebb fiókanevelési időt, hanem a fiókák által 
tényleg a fészekben töltött napokat veszem alapul, akkor a következő 
végeredményeket hozhatom ki : 
I. 1927-ben : 1 egész napi etetési átlag : 500x23 nap — 11.500 etetés, 
II. 1936-ban: 1 egész napi etetési átlag : 286x 18 nap = 5.148 etetés. 

Mivel azonban a II. megfigyelési sorozat tisztán csak a déli órára 
szorítkozott : annak átlaga az egész etetési periódusra nézve természetesen 
nem vehető alapul, hanem az valóban csakis kizárólag a déli órára érvé- 
nyes, erre azonban teljes mértékben. | 

Hogy milyen eltérő eredményeket lehet kihozni, hacsak egy-egy 
ad hoc megfigyelt órát veszünk alapul, erre nézve keressünk adatokat 
az I. megfigyelési sorozatból, a két extrém etetési-óra mennyiségéből. 
Ime, ezt fogjuk kapni : — 

legkevesebb etetés : 7x 16 órax 23 nap = 2.576 etetés, 
legtöbb etetés : 49x 16 óra x 23 nap = 18.032 etetés. 

Ez a két példa bizonyitja, hogy az egynapi etetési átlagot csakis 
a 16—17 órát kitevő egész napi megfigyelés alapján szabad kiszamitani. 
Ez a hajnaltól alkonyatig tartó preciz megfigyelés azonban ne egyetlen- 
egy napon menjen végbe, hanem lehetőleg minél több napra terjedjen, 


1) J. MORBACH. Vögel d. Heimat. VII. Meisen. 1935. p. 24, 43. 
?) E. STRESEMANN. Aves, in KUKENTHAL: Handb. d. Zool. VII. 2. 1928. p. 398, 


ani 


De VI I ND E RI sosa szálkát 


EGY SZÉNCINKE-PÁR 18 NAPI FIÓKAETETÉSÉNEK MEGFIGYELÉSE 499 


1939/42] 


mert a napról-napra növekedő fiókák táplálékigénye, valamint az 
etető párok teljesítményét befolyásoló időjárás is, naponként változhat. 

" Az a körülmény, hogy az 1927 évi megfigyelés az I. költésre, mig 
az 1936 évi a II. költésre vonatkozik, nincs az eredményre lenyeges 
befolyással, mert a párok mindkét költésnél egyforma készséggel etetnek. 
Az etetések számát több tényező befolyásolja : — időjárás ; a megszer- 
zendő táplálék milyensége, nagysága, és mennyisége ; az etető szülők 
szorgalma, a fiókák fejlettsége, — és nem utolsó sorban a fészekben 
lévő fiókák létszáma. Több fiókát többször kell etetni. Fenti két esetben 
pedig az elsőnél 10, a másodiknál előbb szintén 10, később 8 fiókát 
kellett az öregeknek etetni. A különbség tehát nem volt nagy. 

Az etetések számát azonban lényegesen befolyásolhatja a hordott 
rovartáplálék szárazabb vagy nedvdusabb volta. A nedvdusabb táplálék 
könnyebben emésztődik, az anyagcserét gyorsitja, és igy abból a es 
többet igenyelnek. 

A szencinke nidobiologiajara vonatkozö tapasztalataimat röviden 
a következökben foglalhatom össze. A nösteny egyedül hordja az anyagot 
. és maga épiti meg a fészket, főleg a reggeli órákban. De néha a him is 
bekukkant a fészekoduba, és rövidebb ideig bent is marad. Lehet, 
hogy ilyenkor ő is igazgatja az épülő fészket. A fészek két főanyaga : 
a mohából készült alap, és az állati szőrökből készült felsőrész és csésze, 
melyhez néha még más anyagok is járulnak. 

A ritkábbik eset az, hogy a fészek már teljesen ki van képezve, 
és csak utána következik az első tojás lerakása. Legtöbbször azonban 
a felsőrész befejezetlenül van hagyva az 5—6—7-ik tojäsig, és ilyenkor 
a tojások bevannak fedve a rájuk huzott szőrtakaróval. A következő 
tojások lerakásánál azután a nőstény feltakarja a tojásokat, szabályosan 
kiépiti-a fészek peremét, és sokszor már a részleges kotlást is megkezdi. 
Ez annyit jelent, hogy napközben néha-néha 10—15 percig ül a fészek- 
ben, honnan azután órák hosszára is kimegy. A tojások betakarása nézetem 
. szerint főleg azt a célt szolgálja, hogy azok a nőstény távollétében 
esetleg megjelenő ellenség előtt — Myoxys, Passer, Jynx — rejtve marad- 
janak, de talán részben azt is, hogy azok ne hüljenek le tulságosan. 

Az állandó kotlás rendszerint az utolsóelőtti, vagy a kétutolsóelőtti 
tojás lerakása után kezdődik, és a nőstény maga végzi. A teljes fészekalj 
többnyire 8—10—12 tojásból áll, de akadnak néha 13—15 tojásból 
álló fészekaljak is. A kotlás 13—14 napig tart, de az első tojások néha 
már a 12-ik napon megfakadnak. Sokszor az összes tojások ugyanegy 
napon kelnek ki, máskor egy részük a következő, sőt esetleg a harma- | 
dik napon. | 

A kikelt fiókák eleinte ee es csak a fejükön pelyhesek. Sze- 
mük 6—8 napig zárt. Csupasz szärnyukon az 5-ik nap kezdenek kibujni 


430 WARGA KÁLMÁN aes? à) [Aquila 


a tolltokok, a 7-ik nap kezdenek kibontakozni a tokokböl a tollzäszlök 


hegyei. Az evezötollak nagysága a 11-ik nap még viszonylag kicsiny, 


a 13-ik nap közepnagysägu, a 15-ik nap mar csaknem teljes nagysagu. 

Az első 5—6 napon keresztül az etető nőstény többször hosszabb- 
rövidebb ideig a fészekben időzik, hogy a csupasz fiak meg ne fázzanak. 
A nőstény az éjjeleket sokszor egészen a kirepülés, illetve feszek- 
elhagyás napjáig a fészekben tölti, a fiókák mellett. 

A fiókák kirepülése sokszor ugyanegy napon rövid egymásután- 
ban, — de igen gyakran csak részletekben történik, 2 sőt 3 nap alatt. 
"Ez többnyire a kora reggeli órákban megy végbe, de sokszor délelőtt 
vagy délután is. Az öregek formálisan kicsalják a fiókákat a fészekből, 
amennyiben a fejadagot fokozatosan redukálják, és addig hivogatják 
őket, mig az egyik fióka fel nem kapaszkodik az odu röplyukáig, honnan 
rövid szemlélődés után egyszerre csak kiugrik, hogy egy kis röpülés 
után szerencsésen fára vagy földre érjen. Példáját szép lassan követik 
a többiek is. De van, amelyik megijed a kinti nagy világosságtól, és 
egyelőre visszamenekül a fészekodu homályába. 

Az első költésből kirepült fiókákat még circa egy hétig vezetgetik 
és etetgetik a szülők. Ez a munka főleg a himre háramlik, mert a nőstény 
közben már az uj fészek megépitésével foglalkozik. Es rendszerint 
egy hét mulva már lerakja az első tojást. Ha az első költés tojásai vala- 
mely oknál fogva elpusztulnak, akkor pótköltést eszközölnek. 

A második költésből kirepült fiókák első csoportjával főleg a nős- 
tény szokott járni, mig a még fészekben maradtakat főleg a him eteti. 
A második költés néha ugyanannyi tojásból áll, mint az elsőé, de sokszor 
2—4 tojással kevesebb. | 

Az első költés ideje — feszekepitestöl fiökarepitesig aprilis 
elejétől május közepéig, a masodiké május közepétől junius végéig tart. 

A normális 10 tojásból álló fészekaljnál a fiókák az első tojás lera- 
kása utáni 21-ik napon kelnek ki. 

Idevonatkozó nidobiologiai feljegyzéseim szerint a legkorábbi és 
:egkésőbbi dátumok a következők : — 


Parus major 1-ső tojás Kikelt fiókák Kiröppent fiókák 


I. Költés IV. 6—IV. 16.| IV. 29—V..9.'| V. 77V 238 


Pötköltes IV. 24—V. 18.| V. 18—V. 28: | VI. EB: 


II. Költes V. 24— VI. 8.| VI. 13.—VI 24. | VI. 27—VIL. 10. 


. 1939/42] EGY SZÉNCINKE-PÁR 18 NAPI FIÓKAETETÉSÉNEK MEGFIGYELÉSE 431 


A széncinke-pár a tolakodó házi és mezei verebek ellen a legtöbb 
esetben megtudja védeni fészkét, de a nyaktekercs (Jynx torquilla L.) 
ellen képtelen védekezni. A nyaktekercsnek megvan az a rossz szokása, 
hogy nehezen tud magának fészekodut választani. Ezért igen sok oduba 
bekukkant, s ha azokban fészket, tojásokat vagy apró fiókákat talál, 
azokat irgalmatlanul kidobálja . . . 

Ezekután következnek az 1936 évi megfigyelésre vonatkozó álta- 
lános nidobiologiai, és az óránkénti etetési adatok, valamint az 1936 
évi és — összehasonlitásul — az 1927 évi összesitö táblázatok. 


Nidobiologiai adatok. — Nidobiologische Daten. 

Parus major major L. — 1936. V. 22. 1 tojás— 1 Ei. — V. 31. 10 tojás 
— 10 Eier. — VI. 11. 6 ma kikelt fióka és 4 tojás — 6 heute ausge- 
schlüpfte Jungen und 4 Eier. — VI. 12. 6 egy napos és 2 mai fióka, 2 tojás 
— 6 eintägige und 2 heutige Junge, 2 Eier. — VI. 13. 10 csupasz fióka 
— 10 nackte Jungen. — VI. 14. csak 8 fiöka ; a 2 legkisebb fiöka eltünt 
a feszekoduböl — nur 8 Jungen; die 2 kleinsten Jungen sind ver- 
. schwunden. — VI. 16. tokosodé fiak — Jungen mit hervorsprossenden 
. Schwungfederkielen. — VI. 17. tokos fiak — Jungen mit Federkielen. — 
- VI. 19. evezötollak bontakoznak — mit sprossenden Schwungfedern. — 
VI. 21. evezötollak vegei kibomlottak — mit entfalteten Schwung- 
federspitzen. — VI. 22. kistollas fiókák — mit wenig ausgewachsenen, 
kleinen Schwungfedern. — VI. 24. közeptollas fiókák — mit mittelgrossen 
Schwungfedern. — VI. 26. nagytollas fiókák — mit grossen Schwung- 
federn. — VI. 29. feszekhagyäs — Nestverlassung. 

Megjegyzés. Az 1—6 tojás (V. 22—27.) takarva volt a fészekben ; 
csak a 7-ik tojás lerakásakor épitette kia 9 a fészek peremét, s innen 
kezdve a tojások már takarás nékül, nyiltan voltak a fészekben. Állandó 
kotlás kezdete: V. 30. (9 tojäsnäl.) — Anmerkung. — Die 1—6 Eier 
(22. V.—27. V.) waren im Neste gedeckt, nur beim Legen des 7-ten 
Eies wurde der Nestrand durch das Weibchen ausgebaut, und von da 
an waren die Eier schon ohne Bedeckung und offen im Neste. Anfang 
des ständigen Brütens : 30. V, bei 9 Eiern. 


Etetesi adatok. Fütterungs-Daten.*) 

1936. VI. 11. deli 12—13 óra — Uhr. — Felborult, enyhe — 
Halbbedeckt, mild. — Bm (Barometer) 748 mm, Thm (Thermometer) 
18° C. — Mai fiókák — Heutige Jungen. — 12 óra — Uhr — 1 perc — 
Minute: 9 berepült — Qeingeflogen, — 3: 4,—8: d, — 13: d, —25: 
6, —32: g, — 38: g, —38: © kirepült — ausgeflogen, — 42: d, 


*) A csillag azt jelenti, hogy az öreg cinege az etetés után ürüléket távolított el. — 
Der Stern bedeutet soviel, dass der Elternvogel nach der Fütterung Exkrement entfernt hat. 


RR ER di 


439 EINE WARGA KÁLMÁN i [Aquila 


— 43: © berepült — eingeflogen, — 44: 4, — 50: d, —58: d, — 59: 
? kirepült — ausgeflogen. | | 

VI. 12. 12—13 óra — Uhr. — Borult, enyhe, szeles — Trib, mild, 
windisch. — Bm 750 mm, Thm 22° C. — 1 napos fiókák — 1 tägige 
Jungen. — 3: d, — 4: d, — 9:g, — 13: g, — 16: 2 kirepült — 
ausgeflogen, —16: g, — 17: d, — 18: © berepült — eingeflogen, 
— 30: © kirepült — ausgeflogen, — 34: d, i 
geflogen, — 46: ? kirepült — ausgeflogen, — 49: d, — 51: g, — 
58: Ot, — 60: 4%. 

VI. 13. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 752, Thm 25° C. — 2 napos fiókák — 2 tägige Jungen. — 5: 4, 
— 6: © kirepült — ausgeflogen, — 7: d, — 18: 9 berepült — 
eingeflogen, — 22: g, — 24: g, — 25: 9 kirepült — ausgeflogen, 
— 25: d, — 45: dt, — 54: 4, — 58: d berepült — eingeflogen. 

VI. 14. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 751, Thm 28 CP. — 3 napos fiókák — 3 tägige Jungen. — 1: d, 
— 9: dg, — 17: &, — 38: © berepült — engeflopen mn — 

2 kirepült — ausgeflogen. 

VI. 15. 12—13 óra — Uhr. — Borult, meleg, mennydörgés — 
Trüb, warm ; es donnert. — Bm 750, Thm 25° C. — 4 napos fiókák — 
4 tägige Jungen. — 5: 9* kirepült — ausgeflogen, —7:.§,— 10: 9, 
— 11: 9*—12: g,— 14: 8, = 15: 9, = ee ee 
repült — eingeflogen, — 26: 2 kirepült — ausgeflogen, — 29: g,— 31: 
d,— 32: gd, — 33: sa: g, 34; SAN nn 
d, — 44: gd, —45: Ss, —41: §,— 48: gG,— 48: g*, — 49: 9%, — 
2: d, — 54: g, — 56: gd, — 56: ga, — 58: g,— 59: 9, — 59: 9, 

0: d*. — 

VI. 16. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 752. Thm 30° ©. — 5 napos fiókák — 5 tägige Jungen. — 38: g, — 

7: d, — 48: 9, — 60: 2 bentmarad — bleibt drinnen, — 60: g.* 

VI..17. 12—13 óra — Uhr. — Borult, meleg — Bewölkt, warm. 
— Bm 755, THM 28° C. — 6 napos fiókák — 6 tägige Jungen. — 

2, — 3: 9, — 10: g*, — 13. 9%, — 16: 08 

1: d, — 40: 9, — 43: 9*, — 50: 9, — 59: 4". 

. VI. 18. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — Bm 
754, Thm 30° C. — 7 napos fiókák — 7 tägige Jungen. — 1: g, — 
Ik: 9*, — 16: 9% —17:4,—21: 8-21; 9, OR 
— 27: g*, — 33: 9, — 34: 9, — 36: gt, — 37:8 a0, 
— 42: d, — 43: 9, — 45: OF, — 50: 9, — 51: 9, — 56: g*. 

VI. 19. 12—13 óra — Uhr. — Borult, meleg — Bewölkt, warm. — 
Bm 751, Thm 29° C. — 8 napos fiókák — 8 tägige Jungen. — 4: d, — 
10: g*, — 12: 4%, 12: 9%) 14: & 18: ae, Se 


Ne RES DANS 2 
SE At FE SS 
De te" rs x À 


, 


1939742] EGY SZENCINKE-PÄR 18 NAPI FIÖKAETETESENEK MEGFIGYELESE 433 


È 17: 9,19: 9, —21: 9, — 22: 9,—22: 9,—24: 9, —25: ar, 


ar, er © — 35: 9, — 86: 9 
37: 9 — 40: 9,— 40: 9,— 42: g,— 44: ,—45: 9%,—49: gt 
— 52: 4, 54: 9*, — 57: 9, — 58: g, — 59: gt, — 59: 9, 
— 60: ©. | 

VI. 20. 12—13 óra — Uhr. — Borult, meleg — Bewölkt, warm. — 
Bm 750, Thm 23° C. — 9 napos fiókák — 9 tagige Jungen. — 2: 4, — 
3: 9% — 6 : 4, —6: 9, — 10: 4, — 13: ga, — 16: 9, — 25: 9*, — 
n 67: 0,58: ©. 

VI. 21. 12—13 óra — Uhr. — Borult, meleg — Bewölkt, warm. — 
Bm 750, Thm 28° ©. — 10 napos fiókák — 10 tägige Jungen. — 6: g*, 
ie O 18. f= 20: © — 23. 06 
23: g,— 24: 30: 29%, — 31:5, —35:9, — 40: g,— 46:9, — 
48:9, — 49: 9, — 50:9, — 53: &, — 53: 2%, — 55: 4, 
— 56: 9. : 

VI. 22. 12—13 óra — Uhr. — Részben felhős, meleg — Teils 
bewölkt, warm. — Bm 750, Thm 28" C. — 11 napos fiókák — 11 tägi- 
ge Jungen. — 2: g*,— 5: g*, — 28: g*, — 30: g, — 35: d, — 
47: dt, — 48: ©, — 50: 9, — 52: 9, — 54: g, — 55: 9, — 
5: ©, — 60: ©. | 

VI. 23. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 750, Thm 29° C. — 12 napos fiókák — 12 tägige Jungen. — 4: 9, 
— 7: dá, — 7: 9%, — II: 4, — 16: g* — 25: 2, — 27: 9, — 


ee — 31: 9, — 31: g, — 32: 9, — 34: 9, — 


43: át, — 56: 9*, — 57: 9, — 58: 9. 

VI. 24. 12—13 óra — Uhr. — Félborult, meleg — Halbbedeckt, 
warm. — Bm 748, Thm 30° C. — 13 napos fiókák — 13 tägige Jun- 
20 263, — 26: 9, — 27: 9, — 28: gt, — 
30: d,— 31: 4, — 32: 4, —33: I, — 34: I, —35: 4, — 35: g*, 
— 37: d, — 39: dt, — 45 : 9, — 51 : 9, — 53 : 9, — 54: 9*, 
noe gl 58: d — 58: 9, — 60: 9, — 60: 96, 

VI. 25. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 748, Thm 29° C. — 14 napos fiókák — 14 tägige Jungen. — 4: 9, — 
8: 9,—9: 9*,—11: 9,—19: g*, — 35: 4, — 38: 9*, 40: 9". 

VI. 26. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 749, Thm 27° C. — 15 napos fiókák — 15 tagige Jungen. — 
0 0 40: 49 445: gh, — 46: d, — 47: &, 
— 49: g, — 58: d, — 60: d. 

. VI. 27. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 
Bm 748, Thm 27° C. — 16 napos fiókák — 16 tägige Jungen. —24: d", 
— 27 : 9, — 40: dt, — 41:4,* — 42: gt, — 43: 9, — 43: d, — 
44 : g*, — 45: 4, — 45: §*,— 46: J, — 48: g, — 50: 9*,— 50: d, 

28 


VT RAN ee 
> ve “id SN 


434 WARGA KALMAN gr {Aquila 


— 51: 85 — 0248, m di: gd, 94 dy PES BTL, 


— 58: 6. | 
VI. 28. 12—13 óra — Uhr. — Derült, meleg. Később borult, égi- 
háboru, zápor. — Klar, warm. Später trüb, Gewitter, Platzregen. — 


Bm ‘748; Ehna 23 
4: d, a röplyukon kinéző fiókát kivülről eteti — füftert das aus dem 
Flugloch heraussehende Junge von aussen, — 37: g, mint előbb ; etetés 
után a fióka visszabujt az oduba — wie früher ; nach dem Füttern zieht 
sich das Junge in die Nisthohle zurück. —38 : d, bebujva etet — füttert hin- 
eingeschlüpfend, — 39: g*, — 40: d, — 42: d, — 43: d, — 44: à, — 
45 : 3, — 46: 3, —d7: d — 48: À, — 49 ee 
+ 52: d, — 53: d, — 57: 4. — Megjegyzés. 13.15 p. után az egyik 
fióka ki-kinéz a réplyukon és zserregve kereget... 13.30 p után. kiül 
a röplyukba és 10 p. mulva megy vissza . . . — Bemerkung. Nach 13.15 
sieht ein Junge aus dem Flugloche heraus, und bettelt piepsend nach Futter . . . 
Nach 13.30 sitzt es in dem Flugloch, und nach 10 Minuten zieht es sich 
zurück in die Höhle... 
VI.29. Üres a fészek. A fiókák reggel 8 órakor kirepültek. — 
Leeres Nest. Die Jungen flogen morgens 8 Uhr aus. 


Összefoglaló táblázat. — Zusammenfassende Tabelle. 
(1936.) 
Eledelt hozott Ürüleket vitt ki A flékék A 
Brachte Futter Entfernte Exkremente kora napok-| fiókák Hőfok 
Nap Óra | ban száma | Tempe- 
Tag | Stunde 3 . Alter der | Anzahl | ratur 
3 Q összesen 3 összesen Jungen der os 
Zusammen Zusammen| in Tagen | Jungen 
"VI.11.]12—18.] ao | 21 „al... |). POR 
12. so 10 3 13 1 ib 2 th 8 22 
CATS: FI 7 2 9 1 ; 1 2 10 25 
» 14. 2 4 1 5 : 3 8 3 8 28 
7.16. È 22 : 9 31 1 5 6: 4 È. 25 
„416, 5 3 2 5 1 à 1 5 = 30 
s. Fa È 6 5 11 4 1 5 6 a 28 
18. 5 10 10 20 4 4 8 7 x : 80 
, 19. > 13 21 34 6 4 10 8 ís 29 
20. 5 6 6 12 à 2 2 9 N 23 
RE à n 9 12 21 1 3 4 10 3 28 
DAB ba 7 6 13 4 1 5 11 4 28 
Zon d + 13 17 2 4 6 12 = 29 
5424 i 14 11 25 4 3 7 13 i 30 
20. N 2 6 8 if 3 4 14 a 29 
wie: 5 9 x 10 ; s 3 15 7 27 
SEZ a 18 22 6 1 7 16 7 27 
3728 LE UHREN eee a VRR A MC A 18 18 il 1 17 5 25 
Brenn 
Zusammen 172 114 286 37 32 69 o ; SUR 
| _60°/ | 40% | | 


"LIRE BE 


Ve 


. 1939/42] EGY SZÉNCINKE-PÁR 18 NAPI FIÓKAETETÉSÉNEK MEGFIGYELÉSE 435 
Összefoglaló táblázat. — Zusammenfassende Tabelle. 
\ (1927.) 4 
Eledelt hozott Ürüléket vitt ki A fiókák A 
Brachte Futter Entfernte Exkremente |kora napok-| fiókák | Hőfok 
Nap Óra | ban száma | Tempe- 
Tag | Stunde 2 | x Alter der | Anzahl} ratur 
3 © összesen & © Geszexen "Jungen der C° 
Zusammen Zusammen| in Tagen | Jungen 
Vv 2.034 à 20 10 12 
È 4— 5 13 20 33 3 3 6 3 È 1a 
ee 7 ee 21 13 34 5 4 9 Pa ; 14 
Tr 5 7 13 3 1 4 “J È 15 
A Er ee 16 11 27 4 3 7 È ű 15 
„.11.] 8-9 25 24 49 7 7 14 13 A 8 
eras wees 19 26 45 3 4 7 ei 9 8 
5. 19: | 10-11 6 24 30 1 10 11 21 19 
» 6. 111—12 16 + j 20 1 1 2 "8 5 5 22 
» 7.112—13 11 12 23 1 3 4 9 + 22 
„ 10. | 13—14. 14 12 26 7 3 10 12 À i; 
» 13.|14—15. 22 19 41 9 2 11 15 5 10 
n n |15—16. 10 19 29 3 5 = DS ” N 10 
» 4#.116—17. 23 11 34 3 1 + 6 È 20 
„ 14. 117—18. 28 19 47 3 6 9 16 É 11 
n n |18—19. 167 21 38 6 6 "12 „ + 8 
» 18. 119—20. 1 6 7 El 1 2 20 È 17 
” Üsszesen | | | | | | | | | 
Zusammen 248 248 496 60 60 120 


| 50%/o | 50% | 


Die Beobachtung 18-tagiger Nestlingfütterung 
eines Kohlmeisen-Paares in derselben Stunde 
der Fütterungstage. 


Von KOLOMAN WarGA, Oberadjunkt, 
‚Budapest, Ornithologisches Institut. 


Es pflegen in den, an den Fenstern des kgl. ung. Ornithologischen 
. Institutes angebrachten künstlichen Nisthôhlen von Jahr zu Jahr 1—2 
_Kohlmeisen-Paare (Parus major major L.) zu nisten. Die Verwend- 
barkeit des Platzes zur Beobachtung bewog mich dazu, dass ich die 
Menge der Nestlingfütterung der Meiseneltern — während der ganzen 
. Dauer der Erziehung der Jungen, möglicherweise täglich in je anderer 
. Stunde — beobachte, und pünktlich feststelle, in welchen Zeiträumen 
. und wievielmal das Männchen und wie oft das Weibchen füttert, so auch 
wie oft die Eltern Reinigung vollführen, bzw. wie oft sie Exkremente 
aus dem Neste hinaustragen. 

| Ich hielt es deshalb für notwendig, die Beobachtung auf diese 
| Weise durchzuführen, denn es war oft die Basis der sich über die 
28* 


es 47 DU TE. 
y Va on 4 


«edi 


436 KOLOMAN WARGA " ee 7" {Aquila 


Nestlingfütterung der Vögel beziehenden Mitteilungen nur ein einfaches, 
auf einer 1—2 stündigen Beobachtung gegründetes Multiplikationsver- 
fahren, — und die auf derart herausgebrachte Endsumme übertrifft 
manchesmal wesentlich die Wirklichkeit. 

Damit die Beobachtung die Vögel während der Fütterung nicht 
stört, überzog ich die Fensterscheiben mit dreifachem grünen Organtin. 
So sahen mich die zur Nisthöhle kommenden Vögel nicht. Ich verkürzte 
den Schwanz des vorerst gefangenen Kohlmeisenweibchens, daß das 
Geschlecht des oft rasch in die Nisthöhle schlüpfenden Vogels stets 
pünktlich beobachtet werden könne. 

Ich notierte zur Stunde der Beobachtung den allgemeinen 
Charakter der Witterung, sowohl den Barometer- und Thermometer- 
stand auch. | 

Diese Beobachtung breitete sich auf die Tage 4—19. V. 1927 
aus, und notierte ich täglich während 1—2, rsp. einmal 6 Stunden 
hindurch die Menge der Fütterung. Die Beobachtung geschah jeden Tag 
in einer anderen Stunde, und breitete sich — von 3 Uhr Morgens bis 20 
Uhr Abends — auf jede Stunde des Tages aus.!) 

Das Endresultat der beobachteten Fütterungen war folgend. Die 
beiden Vogeleltern vollführten von 154 Morgens bis %20 Abends — 
also während 16 Stunden — 496 Fiitterungen ( & : 248, Q: 248), also 
stündlich 31-mal, cca in jeder 2 Minute hatten sie gefüttert, — und 
entfernten inzwischen 120-mal Exkremente aus dem Neste ( d : 60, © : 60). 

Es ist hier natürlich nur ein Zufall, daß die Menge der Fütterungs- 
und Reinigungstätigkeit der Weibchen und Männchen Kohlmeise mit- 
einander ziffermäßig, pünktlich übereinstimmt. 

Ich stellte damals bei dieser Beobachtungsreihe fest, daß die 
Menge der Fütterung mit der herrschenden Temperatur im verkehrten 
Verhältnis steht. Die Meiseneltern fütterten nämlich bei der niedrigsten 
Temperatur, 8° C, per Stunde 49, 45 bzw. 38-mal, und reinigten 14, 12 
bzw. 7-mal ; während bei der höchsten Temperatur, 22° C, nur 23 bzw. 
20 Fütterungen und 4 bzw. 2 Reinigungen vollgeführt wurden. 

Die zwei interessantesten Momente der Beobachtung waren, daß 
der Muttervogel — selbst im 20 tägigen Alter der Jungen — nach der 
letzten, 19% 20° Abends absolvierten Fütterung, in der Nisthöhle blieb, 
und mit den Jungen zusammenschlief. 

Der auf dem in der Nähe der Höhle sich befindenden Pappelbaum 
übernachtende Vatervogel erweckte formaliter um 3% 35° Morgens mit einem 
11 Minuten dauernden fortwährenden Lockruf sein Pärchen, welches 


1) KOLOMAN WARGA: Positive Beobachtungen über die Fütterung der Jungen 
bei einem Kohlmeisenpaar. Aquila 1931—34, p. 261—268. 


a ‘gt te WF Oe 

N Ag ET RES 
SP ee. a) Fe 

LI PMR", da, x 


1939/42] BEOBACHTUNG 18-TAGIGER NESTLINGFUTTERUNG DER KOHLMEISE 437 


. endlich um 32 46 aus der Höhle flog, damit sie mit ihrem Paare um 
È 4h 01’ Morgens die Fütterung der Junge beginne. 

2 Die stündlichen Fütterungen waren laut Quantum in 3 Kategorien 
teilbar. Schwache Fütterung (per Stunde 1—15-mal): morgens 6—7, 
und abends 19—20 Uhr ; — mittelmäßige Fütterung (per Stunde 16—35- 


. mal): morgens 4— 6, 7—8, vormittags 10—14 und abends 15—17 Uhr; 


. — starke Fütterung (pro Stunde 36—50-mal): vormittags zwischen 8—10, 
. nachmittags zwischen 14—15 und 17—19 Uhr. 

| In der ersten Hälfte der Fütterungsperiode war das Männchen 
. fleiBiger in der Fütterung, als das vom Brutfieber abgeschwächte 


. Weibchen, — in der zweiten Hälfte fütterte dann das unterdessen 


gekräftigte Weibchen öfter und egalisierte mit ihrem gesteigerten Fleiße 
. die Leistung des Männchens. 
Angeeifert durch die interessanten, auf Grund der Beobachtung 


. der Fütterung der Jungen des Kohlmeisen-Paares gewonnenen Lehren, 


| entschied ich den Gang der Fütterung der Jungen neuerdings zu unter- 
suchen, aber in einer anderen Einstellung, und zwar derartig, daß 
. ich die Beobachtung gleich an dem Tage des Ausfallens der ersten Jungen 
beginne, und bis zum Ausflug der Jungen fortsetze, und werde ich die 
Beobachtungen jedesmal in derselben Stunde des Tages durchführen. Die 
Methode blieb in Allem die alte, welche sich bei der ersten Gelegenheit 
. so vorzüglich erwies. 
| Ich erwählte zur Stunde der täglichen Beobachtung die Zeit zwi- 
schen 12—13 Uhr Mittags, welcher Zeitraum laut meiner Erfahrung, 
. hinsichtlich der Menge der Fütterung als mittelmäßiger Durchschnitt 


| genannt werden kann. 


| Diese zweite Beobachtungsserie vollführte ich an dem Tagen 
. 11—28. VI. 1936, ebenfalls bei einer am Fenster des Ornithologischen 
Institutes angebrachten künstlichen Nisthöhle im Alter der Jungen von 
. 0—17 Tagen, täglich zwischen 12—13 Uhr Mittags. 

| Da muß ich sofort bemerken, daß während meiner Abwesenheit‘ 
. die Beobachtungen durch meinen Kollegen : .DESIDERIUS HEGYMEGHY, 
mit eifriger Pünktlichkeit, vollkommen meinen Intentionen gemäß 
vollführt wurden, wofür ich ihm hiemit meinen aufrichtigsten Dank 
| ausdriicke. 

4 Bei dieser zweiten Beobachtungsserie tauchten der Ersten gegen- 
. über die folgenden interessanten Lehren auf. 

4 Die Jungen blieben nicht 23 sondern nur 18 Tage hindurch im 
Neste. An den 18 Fütterungstagen während 18 Mittagsstunden voll- 
. führte das Meisenpaar insgesamt nur 286 Fütterungen ( 3 : 172 = 60.1%, 
… 9:114 = 39.9%), d. h. sie fütterten per Stunde durchschnittlich 16-mal, 
also bloß cca in jeden 4 Minuten, — und entfernten inzwischen 69-mal 


438 KOLOMAN -WARGA pet | [Aquila 


Kotballen aus dem Nest. Bei der Beobachtung vom Jahre 1927 i 


fiel auf cca jede 2 Minute eine Fütterung. 

Die aus der zweiten Beobachtung nachweisbare Fütterungsmenge 
ist sozusagen nur die Hälfte des aus der ersten Beobachtung gegebe- 
nen Resultates. Ich bemerke, daß ich hier nur der Vollkommenheit 
halber die ganzen 18 Stunden in Rechnung nahm, wo doch die Meisen- 
eltern in Wirklichkeit nur 16—17 Stunden füttern. 

Aus dieser Tatsache kann jedoch auf den Gang oder auf die end- 
giltige Menge der totalen Fütterungsperiode nicht gefolgert werden. 
Hieraus rsp. aus der im ungarischen Texte befindlichen zusammen- 
fassenden Tabelle wird hingegen klargelegt, daß auch das nicht für 
totsicher gehalten werden kann, daß die Vogeleltern in dieser oder 
jener Stunde des Tages die meisten oder wenigsten Fütterungen voll- 
führen. Denn die in den Mittagsstunden vollführte größte: 34 malige 
Fütterung ist beinahe siebenmal so groß, wie die kleinste : 5 malige 
Fütterung. Die Fütterungstätigkeit ist also pro Stunde ziemlich 
schwankend. Die fünfmalige Fütterung ist auffallend wenig. 

Die Beobachtung vom Jahre 1936 rechtfertigte auch jene meine 
frühere Feststellung nicht, daß die Meisenpaare bei niedriger Tempe- 
ratur öfter, bei höherer weniger füttern, denn sie vollführten bei 
höchster Temperatur : 30° C in einem Falle bloß 5 Fütterungen 
und 1 Reinigung, — hingegen in zwei anderen Fällen 20 Fütterungen 


und 8 Reinigungen, bzw. 25 Fütterungen und 7 Reinigungen ; — bei 


29° C, 34, 17, 8 Fütterungen und 10, 6, 4 Reinigungen. Die 34 Fütte- 
rungen war diesmal die maximale Leistung binnen einer Stunde! Die 
Leistungen bei niedriger Temperatur waren folgend : — bei 18°C: 12 
Fütterungen ; bei 22° C:13 Fütterungen, 2 Reinigungen ; bei 23° C: 


12 Fütterungen, 2 Reinigungen. Es war also der Fütterungsverkehr | 


statt des erwarteten starken nur ein schwacher. 
Es kam bei keiner Beobachtung vor, daß während der Beobach- 
tungsstunde ständiger Regen oder größerer Regenguß gewesen wäre. 


Laut meinen früheren Erfahrungen pausiert die Fütterung im star- « 


ken Regenguß total, bei mittelmäßigem Regen hingegen geschieht 
die Nahrungszufuhr fleißig, es zwingt nur der dichte und MESERO 
Regen die Fütterungspaare zu einer längeren Pause. 

Aus der beobachteten 18 stündigen Fütterung war der Fütterungs- 
verkehr 10 Stunden hindurch schwach (1—15 Fütterungen), 8 Stunden 
hindurch mittelmässig (16—34 Fütterungen). 

Die einstündige größte Leistung des Männchens war 22 Fütte- 


rungen und 6 Kotballentfernungen, die des Weibchens 21 Fütterungen M 


und 5 Kolballentfernungen ; — die größte gemeinsame Leistung des Meisen- 


paares war 34 Fütterungen und 10 Kotballentfernungen in einer Stunde, 


ul ee Ai 


1939/42] 


BEOBACHTUNG 18-TÄGIGER NESTLINGFÜTTERUNG DER KOHLMEISE 439 


In einer serienmäßigen Aufeinanderfolge brachte das Männchen 
5, 6, 7, 8, 10, 13 sogar in einem Falle 18-mal Futter, ohne daß 
inzwischen das Weibchen sich blicken ließ, — das Weibchen brachte 
blos 6, 7, 8-mal nacheinander Nahrung. Bei der Beobachtung vom Jahre 
1927 kam das Männchen aufeinanderfolgend 5, 6, 8-mal, das Weibchen 
5, 6, 7-mal zu füttern. 

Während der ersten fünf Tage blieb das nahrungtragende Kohl- 
meisenweibchen mehrmals in der Höhle, damit sie die noch nackten 
Jungen mit ihrem Körper erwärme, und zwar: am Tage des Ausfallens 
je einmal 37 bzw. 16 Minuten ; bei den eintägigen Jungen: 16, 12 und 
8 Minuten ; bei den 2 tägigen Jungen : 6-und 7 Minuten ; bei den 3 
tägigen Jungen 7 Minuten ; bei den 4 tägigen Jungen 5 und 10 Minu- 
ten. Also von Tag zu Tag kürzer. Die Flügel und der Schwanz der 5 
tägigen Jungen begannen stiftfedrig zu werden, und sodann benötigten 
sie nicht mehr tagsüber die Wärme des Muttervogels. 

Wie ich schon erwähnte, fiel auf je 4 Minuten während der Beobach- 
tung eine Fütterung. Es waren während der Fütterung öfter längere 
Pausen, als kein Elter erschien. Die längeren Pausen als 10 Minu- 
ten folgten in diesen Reihen : 12 Minuten, 12, 11, 20, 21, 15, 37 Minu- 
ten (bei den fünftägigen Jungen) ; 12, 13, 13, 22, 23, 12, 13, 12, 16, 
‚21,15, 20, 23, 13 ; und schließlich 33 Minuten (bei den 17 tägigen Jungen). 

Bei der Beobachtung vom Jahre 1927 habe ich nicht so viele und 
solch lange Pausen wahrgenommen. Damals waren nur 11-mal Pausen 
von 8—11 Minuten, und pausierte bloß zweimal die Fütterung längere 
Zeit: 15 bzw. 25 Minuten. | 

Auf Grund meiner eingehenden Beobachtung vom Jahre 1927, 
stellte ich die Menge der Fütterung der Jungen des Kohlmeisenpaares 
— täglich rund 500 nehmend, und bloß nur eine 14 tägige Erziehungs- 
. frist der Jungen gerechnet : in 7000 fest. 

LUDWIG SCHUSTER bemerkt in der Besprechung!) meiner vor- 
herigen Mitteilung, daß er während eines Tages, täglich 15 Stunden 
gerechnet, ein Kohlmeisenpaar cca 900-mal füttern sah. Dies ist bei- 
nahe das Doppelte meiner Beobachtung. i 

SCHUSTER beruft sich hier auf sein früher erschiennenes Elaborat?), 
in welchem er anführt, daß er während der Erziehung der Jungen, die 
Fütterung ausführlich kontrollierte zwischen Sonnenauf- und nieder- 
gang in jeder Stunde, in klarer, trüber und regnerischer Witterung, 
und stellte fest, dass durchschnittlich auf jede Minute eine Fütterung fiel. 
Das machte von 6 Uhr morgens bis 21 Uhr abends (höchstwahrschein- 


1) L. SCHUSTER: Beiträge zur Fortpfi.-biologie d. Vögel. 1936. No. 1. p. 35. 
2) L, SCHUSTER: Beiträge zur Ornithologie Nordostfrankreichs, J. f. O. 1923. p. 131. 


440 : KOLOMAN WARGA [Aduila 


lich laut einer Sommerzeitrechnung), d. h. während 15 Fütterungsstun- 
den : 900 Fütterungen aus, also : 15.300 Fütterungen während des 17 
Tage langen Aufenthaltes der Jungen im Neste. 

SCHUSTER teilt jedoch in dieser seiner sehr wertvollen Arbeit über 
die Beobachtung der Fütterung eingehende Zeitdetaile nicht mit, und 
deshalb kann nicht festgestellt werden, ob er volle 15 Stunden beobach- 
tete, oder ob nur die Daten der einzelnen Stunden bezüglich der abwech- 
selnden Witterung und der einzelnen Abteilungen des Tages den Grund 
des Endresultates bildeten. 

JOHANN MORBACH stellt bei der Kohlmeiset) folgende Fütterungsdaten 


dar: — Abends 18—19 Uhr = 53 Fütterungen ; bei einem andern 


Anlaße nachmittags 16—17 Uhr = 44 Fütterungen (4:25, 9:19). 
MORBACH teilt bei der Blaumeise (Parus caeruleus L.) eine auf mehrere 
Stunden sich ausbreitende Fütterungsserie mit. Von diesen ist die grösste : 
10—11 Uhr = 78 Fütterungen, die kleinste: 18—19 Uhr = 40 Fütte- 
rungen. Die Leistung der Jungenfütterung des Blaumeisepaares stellt 
MORBACH folgenderweise fest: stündlicher Durchschnitt 55x tägliche 
15 Stunden x 20 Fütterungstage —16.500 Fütterungen. Laut Beobach- 
tungen füttert also die kleinere Blaumeise pro Stunde mehrmals, als die 
grössere Kohlmeise. 

Dr. E. STRESEMANN?) erwähnt in seiner klassischen zusammenfassen- 


den Arbeit einschlägig folgendes : ,,Mit Hilfe eines Apparates, der jedes 


Einfliegen in die Nisthöhle selbsttätig registriert, des ,,Terragraphen,‘ 
stellte BUSSMANN (1924—25) fest, daß ein Kohlmeisen-Paar mit 8 Jun- 
gen 350 bis 390-mal täglich zur Fütterung erschien‘. — Das ist verhält- 
nismäßig eine geringe Tagesleistung. 

Wenn ich nicht die 14 tägige, also die kürzeste Jungenerziehungs- 
frist, sondern die durch die Jungen tatsächlich im Neste verbrachten 
Tage zugrundlege, kann ich aus der von mir zwei Jahre hindurch voll- 
führten Fütterungsbeobachtungsserie folgende Endresultate gewinnen: 

I. Im Jahre 1927: eintägiger Fütterungsdurchschnitt .= .500x23 

Tage = 11.500 Fütterungen, 

II. Im Jahre 1936: eintägiger Fütterungsdurchschnitt —=.,280:%.18 

Tage — 5.148 Fütterungen. 

Nachdem aber die II-te Beobachtungsserie sich bloß auf die 
Mittagsstunden beschränkte: kann deren Durchschnitt hinsichtlich 
der ganzen Fütterungsperiode natürlich nicht als Basis genommen 
werden, sondern dies ist wahrlich nur ausschliesslich auf die Mittags- 
stunde geltend, hierauf aber in vollem Maße. 


1) J. MORBACH: Vögel d. Heimat. VII. Meisen. 1935. p. 24; 43. 
2) Dr. E. STRESEMANN: Aves, in DR, W. KUKENTHAL: Handbuch der Zologie, 
VII. 2..1928. p. 398, 


. " 1939/42] BEOBACHTUNG 18-TÄGIGER NESTLINGFÜTTERUNG DER KOHLMEISE 441 


Um zu zeigen, welch’ abweichende Resultate hervorgeholt werden 
können, wenn wir nur je ein ad hoc beobachtete Stunde als Basis neh- 
men, suchen wir diesbezüglich Daten von der I-ten Beobachtungsserie 
von der Menge der 2 extremen Fütterungsstunden. Wir bekommen 
folgendes : 

Mindeste Fütterung: 7x 16 Stunden x 23 Tage = 2.576. Fütte- 


F . rungen, — 


Meiste Fükterung: 49x16 Altinden x 23 Tage = 18.032 Fütterungen. 

Diese zwei Beispiele beweisen, daß der eintägige Fütterungsdurch- 
schnitt nur auf Grund Beobachtung eines 16—17 Stunden ausmachenden 
Tages ausgerechnet werden darf. Diese von Tagesanbruch bis zur Abend- 
dämmerung dauernde precise Beobachtung möge nicht an einem Tage 
durchgeführt werden, sondern sich auf möglichst mehrere Tage aus- 
breiten, indem der Nahrungsanspruch der von Tag zu Tag wachsenden 
Jungen, so auch die, die Leistung der fütternden Paare beeinflussende 
Temperatur, täglich wechseln kann. 

Jener Umstand, daß die Beobachtung vom Jahre 1927 auf die 
I. Brut, und die vom Jahre 1936 auf die II. Brut sich bezieht, übt auf 
das Resultat keinen wesentlichen Einfluß aus, denn die Paare füttern bei 
beiden Bruten mit gleicher Bereitwilligkeit. Die Zahl der Fütterungen 
wird durch mehrere Faktoren beeinflusst: — Temperatur ; Qualität, 
Quantität und Größe der zu verschaffenden Nahrung; Fleiß der 
. fütternden Eltern ; die Entwicklung der Jungen — und nicht in letzter 
Reihe die Zahl der im Neste befindlichen Jungen. Mehrere Junge müssen 
öfter gefüttert werden. In den obigen zwei Fällen mußten die Alten 
bei der I. Brut 10, bei der II. Brut ebenfalls 10, später nur 8 Jungen 
füttern. Die Differenz war also keine große. 

Die Zahl der Fütterungen kann aber wesentlich dadurch beein- 
flusst werden, ob die gebrachte Insektennahrung trockener oder saft- 
reicher ist. Die saftreichere Nahrung wird leichter verdaut, be- 
schleunigt den Stoffwechsel, und so beanspruchen davon die Jungen mehr. 

* * * 

Meine auf die Nidobiologie der Kohlmeise beziehenden are 
‘kann ich kurz im Folgenden zusammenfassen. 

Das Weibchen trägt selbst den Stoff und baut selbst das Nest, haupt- 
sächlich in den Morgenstunden. Manchmal guckt das Männchen auch 
in die Nisthöhle, und bleibt auch kürzere Zeit darin. Möglich, daß er in sol- 
chem Falle das zu bauende Nest auch richtet. Die zwei Hauptmateriale 
des Nestes sind : der aus Moos angefertigte Grund, und der aus Tierhaaren 
gemachte Oberteil und Mulde, zu welchen auch andere Stoffe gelangen. 

Der seltenere Fall ist, wenn das Nest schon ganz ausgebildet ist, 
und folgt erst nachher das Legen des ersten Eies. Zumeist wird aber der 


a to E NOT Be u N 
PR rn ht o 
% 
X en £ ì u % re ie eee ¢ 
LEE ALAN EN 
Î 4 


442 | KOLOMAN WARGA © si {Aquila 


Oberteil des Nestes bis zum 5—6—7-ten Ei unbeendigt gelassen, 
und sind in diesem Falle die Eier mit einer über sie gezogenen Haardecke 
bedeckt. Bei nächster Eiablage deckt das Weibchen die Eier auf, baut den 
Nestrand regelmäßig aus, und beginnt auch oft die partielle Brut. Dies 
bedeutet soviel, daß sie tagsüber 10—15 Minuten lang im Neste sitzt, 
von wo sie dann auch stundenlang fernbleibt. Laut meiner Anschauung 
hat das Bedecken der Eier den Zweck, daß diese während der Ab- 
wesenheit des Weibchens, vor dem eventuell erscheinenden Feinde — 
Myoxis, Passer, Jynx —verborgen bleiben, aber teils auch den, damit 
die Eier nicht allzusehr abzukühlen vermögen. | 

Die ständige Brut beginnt regelmäßig nach der Ablage des vorletzten 
oder vorvorletzten Eies, und führt das Weibchen selbst durch. Das totale 
Gelege besteht meistens aus 8—10—12 Eiern. Die Brutdauer ist 13—14 
Tage, die ersten Eier aber brechen manchesmal schon am 12-ten Tage 
auf. Oft brechen sämtliche Eier am selben Tage auf, manchesmal ein 
Teil am folgenden, sogar eventuell am 3-ten Tage. 

. Die ausgeschlüpften Jungen sind anfangs nackt, und sind nur am 
Kopfe flaumig. Ihre Augen sind 6—8 Tage lang geschlossen. An ihren 
nackten Flügeln beginnen die Federstifte am 5. Tag hervorzusprossen; 
am 7. Tag beginnen sich die Spitzen der Federfahnen aus den Feder- 
. kielen zu entfalten. Die Größe der Schwungfedern ist am 11. Tage: 
klein, am 13. Tage : mittelgross, und am 15. Tage : sind sie fast völlig 
ausgewachsen. 

Während der ersten 5—6 Tage weilt das fütternde Weibchen oft- 
mals kürzere-längere Zeit im Neste, damit die nackten Jungen sich 
nicht erkühlen. Das Weibchen verbringt die Nächte oft bis zum Tage der 
Nestverlassung bzw. des Ausfluges im Neste neben den Jungen. Der Ausflug 
der Jungen vom Neste geschieht oft an einem Tage, in einer kurzen 
Nacheinanderfolge, — aber sehr oft nur in Abständen, 2 sogar 3 Tage 
lang. Dies vollzieht sich meistens in den frühen Morgenstunden, aber oft 
am Vor- oder Nachmittag. Die Alten locken formaliter die Jungen aus 
dem Neste hervor, indem sie die Portionen stufenweise reduzieren, 
und rufen sie solange, bis ein Junges bis zum Flugloch der Höhle 
emporklettert, woraus es nach kurzem Umherblicken auf einmal hinaus- 
springt, um nach einem kurzen Fluge glücklich einen Baum oder den 
Boden zu erreichen. Ihrem Beispiele folgen die übrigen schön langsam. 
Es gibt jedoch auch solche, welche vor dem großen Lichtschein er- 
schrecken, und fliehen vorläufig in die Dunkelheit der Nisthöhle zurück. 

Von der I. Brut ausgeflogene Jungen werden von den Eltern | 
noch cca eine Woche geleitet und gefüttert. Diese Arbeit fällt haupt- « 
sächlich dem Männchen zu, denn das Weibchen beschäftigt sich 
schon inzwischen mit dem Bau des neuen Nestes, und legt regelmäßig 


1939/42] BEOBACHTUNG 18-TÄGIGER NESTLINGFÜTTERUNG DER KOHLMEISE 443 
schon nach einer Woche das erste Ei. Wenn die Eier der I. Brut aus 
irgendeiner Ursache zugrunde gehen, dann folgt eine Nachgelege. 

Mit der ersten Truppe der von der zweiten Brut ausgeflogenen 
Jungen pflegt hauptsächlich das Weibchen zu gehen, en füttert 
die im Neste gebliebenen zumeist das Männchen. 

Das Gelege der zweiten Brut besteht manchmal aus ebensoviel 
Eiern, als das der Ersten, oft ist es aber um 2—4 Eiern weniger. 

Die Zeit der ersten Brut dauert -vom Nestbau bis zum Ausflug der 
Jungen — von Anfang April bis Mitte Mai, die der zweiten von Mitte 
Mai bis Ende Juni. | 

Bei normalen, aus 10 ern biden Gai schlüpfen die 
Jungen am 21-ten Tage nach dem Legen des ersten Eies aus. | 

Laut meinen diesbezüglichen nidobiologischen Aufzeichnungen sind 
die frühesten und spätesten Daten folgende : 


. Parus major 1-tes Ei Ausgeschlüpfte Jungen | Ausfliegen der Jungen 


I. Brut IV. 6—IV. 16.| IV. 29—V. 9.|V. 17—V. - 31. 
Nachgelege IV. 24—V. 18.| V. 18—V. 28 | VI 2—VI. 13. 


II. Brut V. 24—VI. 8.| VI. 13—VI. 24. | VI. 27—VII. 10. 


. Das Kohlmeisepaar ist in den meisten Fallen im Stande das Nest 
gegen Haus- und Feldsperlinge zu schiitzen, aber gegen den Wendehals 
(Jynx torquilla L.) können sie sich nicht verteidigen. Der Wendehals 
hat die schlechte Gewohnheit, daß er für sich eine Nisthöhle nur sehr 
schwer wählen kann, deshalb guckt er in viele Nisthöhlen, und 
wenn er dort ein Nest, Eier oder kleine Junge findet, dann wirft er solche 
unbarmherzig hinaus. 

* 

Im ungarischen Texte folgen die Beobachtungen vom Jahre 1936 
über allgemeine nidobiologische und stündliche Fütterungsdaten, so 
auch die zusammenfassenden Tabellen vom Jahre 1936 — und zum 
Vergleich — vom Jahre 1927. (Siehe Seite 431—435.) 


SC LATI Ren a 
1 e LEUR. 
> ” tra 

a 4 N 


444 DR. SATORI JÓZSEF [Aquila 


Szitakôtôk és szárnyas hangyák 
mint madartaplaleék. 


Irta: DR. SATORI JÓZSEF. 


Vizimadarak gyomrából szitakötölärvak gyakran, mig imágók 
sokkal ritkábban kerülnek elő. A kifejlett szitakötökböl (imágókból) - 
legtöbb akkor esik a madaraknak áldozatul, amikor közvetlenül utolsó 
vedlésük után, a vizinövényeken függve várják megerősödésüket. Nagy- 
számu megjelenésük idején a vizkörnyéki ösvényeken sokszor tömegesen 
találunk szitakötőszárnyakat biztos jeléül annak, hogy az apróbb 
madarak addig ütögették az ut keményebb talajához a csőrükben 
tartott szitakötőket, mig szárnyaik letöredeztek, s most már a szár- 
nyatlan rovarokat könnyebben lenyelhették. Ez általános megfigye- 
lésen tul azonban igen kevés adat szól arról, hogy milyen madaraknak 
jut szerep az általánosan hasznosnak ismert, rovarirtó szitakötők tize- 
delésében. 

Gross F. összefoglaló munkájában (Biologie d. Tiere Deutsch- 
lands, Lfg. 30. T. 33: Odonata. Berlin, 1930.) a szitakötők madár- 
ellenségeivel is foglalkozik. WESENBERG-LUND-ra hivatkozva közli 
a fenti általános megfigyelést, amit NAGY ILONA egyetemi tanársegéd 
és jómagam saját megfigyeléseink alapján is megerősitünk. WESENBERG- 
Lunp kisebb verébcsapatot figyelt meg, melynek tagjai az éppen 
, kikelő", még puha Aeschna grandis-okat , kikutatták", a közeli utra 
cipelték és elfogyasztották. TÜMPEL-re hivatkozva emliti továbbá, 
hogy a jégmadár is szorgalmasan vadászik a szitakötőkre. Fészkében 
sokszor tömegesen lehet szitakötőszárnyat és fejet találni. A kaba- 
sólyom fiait legnagyobbrészt szitakötőkkel eteti. Végül — mint irja — 
még sok más madár megfogja és elfogyasztja a szitakötőt. 

Valószinü is, hogy a legtöbb rovarfogyasztó, vagy vegyes táp- 
lálékkal élő madár elfogja a gyenge szitakötőket, a megerősödött, sebes- 
röptü, különösen nagyobb fajokat azonban inkább csak a jól repülő, 
vagy lesből vadászó fajok tudják elfogni. És itt a kabasólyom, jég- 
madáron, esetleg kékvércsén kivül elsősorban a nappal vadászó gémekre 
kell gondolnunk, amelyek sebes csőrvágásukkal főként a petéző szita- 
kötőkre, kisebb és nagyobb fajokra egyaránt veszélyesek. Ezt a meg- 
ällapitäst elsősorban VASVÁRI, s részben saját vizsgálataim igazolják. 
VASVÁRI pl. mig a bakcsó gyomortartalmában csak az esetek 7.01 


Ad CAES in: “aie 
SERA 


1939/42] SZITAKÖTÖK ÉS SZÁRNYAS HANGYÁK MINT MADARTAPLALÉK 445 


%-aban, a bölömbikaban 7.8, a pocgémben 9.4, az üstökös gemben már 
16.66, a vörös gemeknek pedig 30.97%-âban talált kifejlett szitakötöt. 
A saját vizsgälataimböl egyelőre csak annyit emlitek meg, hogy pl. 
egy szeptemberi bölömbika gyomrában 2 db. Anax imperator lárva 
mellett, 1 Aeschna" affinis, 1 Sympecma fusca és 1 Agrion sp. imágót, 
-egy szintén szeptemberi vörösgém gyomrában pedig 1 Aeschna sp. és 1 
Sympetrum sp. imágót találtam, mint járulékos táplálékot. Már e két 
gyomortartalomban is kis, közepes és nagy szitakötőfajok egyaránt 
képviselve vannak, s azt is ki kell emelnem, hogy valamennyinek erő- 
teljesen fejlett szárnya volt. A gémek tehát a jól repülő, szitakötőket 
is elfogják, s azokat szárnyukkal együtt nyelik le. 

A RÖRIG által emlitett egyetlen darázsölyv, amelyben több , tucat" 
szitakötőt talált, valószinüleg ritkaságnak számit. 

A viz körül élő madarak közül 1941. julius 24-én, Szovátán, 
a Fekete-to fölött több hegyi billegetot figyeltünk meg, amint a 
Sympecma fusca első repülésre induló példányait kapkodták el, s gyors 
leszárnyazás után elfogyasztották. ; 

Nyirbogdänyban, 1938. juniusaban, mocsár közelében 
fusti fecskét láttam Calopteryx splendes-sel a csőrében, amellyel a közel- 
ben lévő fészke f@lé igyekezett. 

Végül Debrecenben, 1941. augusztus 28-án, pár lépésről 
figyeltem meg, hogy szürke légykapó jólfejlett Sympetrum sanguineum-ot, 
tehát közepes nagyságu fajt fogott el. Sokáig figyeltem, hogyan bajló- 
dott vele, de a merev, keresztben álló szárnyak miatt egészben sehogyan 
sem tudta lenyelni. A végeredményt — sajnos — nem figyelhettem 
meg, mert madaramat a járókelők messze elriasztották. 

Debrecenben az egyetem környékén általában kevés fecske 
mutatkozik. Annál feltünőbb volt, hogy 1941. augusztus 29-én a déli 
. órákban az épület közelében mintegy 100-as csapat füsti fecske verődött 
össze s ezek közvetlenül a lekaszált gyep fölött sürü rajokban cikáztak. 
A jelenség érdekességét még csak fokozta, hogy a gyep bizonyos foltjai 
fölött egészen alacsonyan nagy szitakötők (Aeschna mixta LATR., det. 
NAGY I.) is csoportosultak. A kérdéses gyepfoltok átvizsgálása hama- 
rosan kideritette a csoportosulás okát. A fűszálak végéről a Solenopsis 
fugax LATR. (det. v. Nacy B.) apró hangyafaj szárnyas alakjai emel- 
kedtek egymás után a levegőbe. Ezekre vadásztak hát oly szorgalmasan 
a füsti fecskék és szitakötők egyaránt. 

Ezzel kapcsolatban, mint érdekességet emlitem meg, hogy pár 
nappal később, szeptember 6-4n, Debrecennek a Hortobaggyal 
szomszédos Álomzug nevü részében egy juv. kis sirályt (Larus minutus) 
ejtettem el, amelynek gyomortartalmában intézetünk gyakornoka 
v. Nagy B. ugyancsak a Solenopsis fugax Latr. hangyafajnak 6 him 


446 DR. SÁTORI JÓZSEF | | [Aquila 


és 281 nőstény példányát számolta meg. Emellett egy másik hangya- 
faj, a Lasius niger L. 10 him példánnyal szerepelt. 


E néhány adatból is kiviláglik, hogy nyár végén a rajzó hangyáknak 
is lehet jelentőségük a madarak táplálkozásában. 


\ 


Libellen und geflügelte Ameisen als Vogelnahrung. 
| Von DR. JOSEF SATORI. | 


In den Magen von Wasservögeln findet man Libellennymphen 
häufig, Imagines dagegen bedeutend seltener. Ausgewachsene Libellen 
(Imagines) fallen den Vögeln hauptsächlich dann zum Opfer, wenn 


sie unmittelbar nach ihrer letzten Häutung, an Wasserpflanzen 


hängend, der Härtung entgegensehen. Oft finden wir auf Wegen in der 
Nähe von Gewässern Libellenflügel in grosser Menge, ein Beweis, dass 
kleinere Vögel die im Schnabel gehaltenen Libellen solange auf den 
härteren Boden des Weges schlugen, bis die Flügel abbrachen, worauf 


die nunmehr flügellosen Insekten leichter hinabgewürgt werden konnten. 


Über diese ganz allgemeine Beobachtung hinaus haben wir aber nur 


sehr spärliche Daten darüber, welche Vögel bei der Dezimierung der 


als allgemein nützlich anerkannten, insektenvertilgenden Libellen eine 
Rolle spielen. 


F. Gross befasst sich in seinem zusammenfassenden Werk (Biologie 
der Tiere Deutschlands, Lfg. 30. T. 33: Odonata. Berlin, 1930) auch 
mit den Vogelfeinden der Libellen. Unter Berufung auf WESENBERG- 
LUND führt er die oben erwähnte allgemeine Beobachtung an, welche 
von der Universitätsassistentin HELENE NAGY und auch von mir selbst 
auf Grund eigener Beobachtungen bestätigt werden kann. WESENBERG- 
LuND beobachtete eine kleinere Gruppe von Sperlingen, welche die 
eben „ausschlüpfenden“, noch weichen Aeschna grandis ausfindig mach- 
ten, auf den nahen Weg schleppten und dort verzehrten. Mit Berufung 
auf TÜMPEL erwähnt er ferner, dass auch der Hisvogel fleissig auf Libellen 
Jagd macht. In seinem Nest kann man oft massenhaft Flügel und Köpfe 
von Libellen finden. Der Baumfalke füttert seine Jungen grösstenteils 
mit Libellen. Schliesslich erbeuten und verzehren — wie er schreibt — 
noch mehrere andere Vögel die Libellen. 


Wahrscheinlich ist die Sache so, dass die meisten insektenfressenden 
oder von gemischter Nahrung lebenden Vögel die weichen, schwachen 
Libellen fangen, während die erstarkten, raschfliegenden, insbesondere 
die grösseren Libellenarten nur von gut fliegenden oder aus dem Versteck 


1939/42] LIBELLEN UND GEFLÜGELTE AMEISEN ALS VOGELNAHRUNG 447 


. jagenden Vögeln erbeutet werden können. Und hier müssen wir, abge- 
| sehen von dem Baumfalken, Eisvogel und vielleicht vom Rotfussfalken 
| in erster Linie an die bei Tage jagenden Reiher denken, die durch ihre 
raschen Schnabelhiebe besonders den eierlegenden Libellen — kleineren 
und grösseren Arten gleicherweise — gefährlich sind. Diese Feststellung 
bestätigen vor allem die Untersuchungen VASVARI’s, zum Teil auch 
meine eigenen. Während VASVÁRI z. B. beim Nachtreiher bloss in 7.01%, 
bei der Rohrdommel in 7.894 und bei der Zwergrohrdommel in 9.4% der 
untersuchten Mageninhelte voll entwickelte Libellen fand, betrug dieser 
Prozentsatz beim Schopfreiher bereits 16.66% und beim Purpurreiher 
sogar 30.97%. Über meine eigenen Untersuchungen vorläufig nur so 
viel, dass ich z. B. im Magen einer im September erbeuteten Rohrdommel 
neben zwei Nymphen von Anax imperator noch 1 Aeschna affinis, 
1 Sympecma fusca und 1 Agrion sp. Imago, im Magen eines ebenfalls 


È. aus dem September stammenden Purpurreihers dagegen je 1 Imago 


von Aeschna sp. und Sympetrum sp. als zusätzliche Nahrung fand. Schon 
in diesen beiden Mageninhalten sind kleine, mittlere und grosse Libellen- 
arten gleicherweise vertreten, wobei hervorgehoben werden muss, 
dass sämtliche Exemplare kräfig entwickelte Flügel hatten. Die Reiher 
fangen also auch die gut fliegenden Libellen ab und verschlucken sie 
samt den Flügeln. 

Der von RÖRIG erwähnte einzige Wespenbussard, in dessen Magen 
sich mehrere „Dutzend“ Libellen befanden, gehört wohl zu den Selten- 
heiten. 

Unter den in der Umgebung von Gewässern lebenden Vögeln 
beobachteten wir am 24. VII. 1941 in Szovata über dem „Schwarzen 
See“ mehrere Gebirgsbachstelzen, welche die zu ihrem ersten Flug starten- 
den Exemplare von Sympecma fusca abfingen und nach rascher Ent- 


.  flügelung verzehrten. 


In Nyirbogdany sah ich im Juni 1938 in der Nähe eines Sumpfes 
eine Rauchshwalbe mit einer Calopteryx RR im Schnabel, die sie 
ihrem nahen Neste zutrug. 

In Debrecen beobachtete ich am 28. August 1941 aus ganz kurzer 
Entfernung, wie ein grauer Fliegenschnäpper eine gut entwickelte 
 Sympetrum sanguineum, also eine mittelgrosse Libelle, fing. Lange 
quälte er sich mit seiner Beute ab, konnte aber die Libelle wegen der 
starren querstehenden Flügel unmöglich ganz hinunterschlucken. Das 
Endergebnis war leider nicht zu beobachten, weil der Vogel durch 


. Passanten verscheucht wurde. 


In Debrecen sind in der. Umgebung der Universität im allgemeinen 
wenig Schwalben zu sehen. Umso auffallender war es, dass sich in den 
Mittagsstunden des 29. August 1941 in der Nähe des Gebäudes etwa 


Kar Biers SI x +: 
ús nr. LR 
"> 6 


VA 


448 DR. JOSEF SATORI | fAquiia 


100 Rauchschwalben zusammenschlossen und dicht über dem frisch 
gemahten Rasen dahinjagten. Noch interessanter wurde die Sache 
dadurch, dass über bestimmten Rasenflecken, ganz niedrig über dem 
Boden, auch grosse Libellenarten (Aeschna mixta LATR., det. I. NAGY) 
in starken Schwärmen dahinflogen. Die Untersuchung der fraglichen 
Rasenflecken brachte bald des Rätsels Lösung : von den Enden der 
Grashalme erhoben sich die geflügelten Exemplare einer kleinen 
Ameisenart, (Solenopsis fugax LATR. det. v. B. NAGY) nacheinander in 
die Luft. Auf diese machten also sowohl die Rauchschwalben als auch 
die Libellen fleissig Jagd. | 

Im Zusammenhang damit möchte ich als Kuriosum noch erwähnen, 
dass ich einige Tage später, am 6. September, im ,,Alomzug“ von Debrecen 
ein juv. Exemplar der Zwergmöwe (Larus minutus) erlegte, in deren 
Magen der Praktikant unseres Institutes, v. B. NAGY, 6 Männchen und 
281 Weibchen der oben genannten Ameisenart (Solenopsis fugax we 
feststellte. Daneben kam eine andere Ameisenart, Lasius niger L., 
10 männlichen Exemplaren vor. 

Schon aus diesen wenigen Angaben ist ersichtlich, dass im Mont: 
sommer auch die schwärmenden Ameisen in der Ernährung der Vögel 
eine beteutende Rolle spielen können. 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 449 


Kisebb közlemények. 


A fecskesirály első előfordulása Magyarországon. A fecskesirály 
hazánk faunájában több izben kisértett. Igy Mojsısovics feltételezte, 
hogy Béllye határában előfordult, de ezt saját maga meg is cáfolta 
(Mitteil. Natw. Ver. Steiermark, Jhg. 1885, p. 115). Losonc környéki 
előfordulását HERMAN OTTÓ közölte (Termr. Füzetek, 1879, p. 92— 95.), 
de erről a példányról későbben (1888, p. 164.) kimutatta, hogy 
háromujju csüllő volt. Sajnos ezen téves adatok alapján a kül- 
földi irodalom mégis többször átvette a fecskesirály magyarországi 
előfordulását. Nem régiben birtokomba került egy sirály, melyet 
1941. december 17-ikén a Dunán Káposztásmegyer (Rákospalota) ha- 
tárában lőttek. A madarat bevittem a m. kir. Madártani Intézetbe, 
ahol fecskesirálynak (Xema sabini SABINE) határoztuk meg. A madár 
teljesen jellegzetes fiatalkori tollazatban van, szárnymérete 255, farok 
120, csőr 23 (12), csüd 31 mm. Ez az adat Europában a faj leg- 
délkeletibb előfordulási pontja. Mint egyetlen hazai bizonyitó példányt 
a madarat a m. kir. Madártani Intézetnek ajándékoztam. 
| BEZSILLA LÁSZLÓ. 


A nagy lilik fészkelése Ökigyöson. 1940 junius 1-jén az elöntött 
ökigyösi réten három darab nagy liliket figyeltem meg. Kifogastalanul 
röpültek, tehát kevésbé lehet föltételezni, hogy azért. maradtak itt, 
mert sebesült példányok voltak. Megbizható oldalról nyert értesülés 
szerint május havában több ízben is figyeltek meg 5—8 darab nagy 
liliket. 

Ezek alapján arra a föltevésre jutottam, hogy ezek az itt maradt 
nagy lilikek talán fészkeltek is ezen a területen. Tudakozódásaim alapján 
az egyik pásztorfiu azt adta elő, hogy május 10-dike táján tócsákkal 
körülvett parton, gyepes földön, kissé kivájt mélyedésben talált két 
tojást, amelyeket át is ádott s ezek most a békéscsabai múzeum gyüjte- 
ményében vannak. | 

. Más oldalról arról értesültem, hogy junius 1-jen 5 darabból álló 
vadlud fészekaljat találtak, ez azonban a lelők hozzánemértése miatt 
elpusztult, igy a faji azonosság megállapítása csak a már emlitett és 
gyüjteményünkben levő tojások alapján lehetséges. A tojásokat nem 
magam preparáltam s ezért sajnos nem tudtam megállapítani, vajjon 

| 29 


450 . KISEBB KÖZLEMÉNYEK | {Aquila 


volt-e bennük csira. A méretek : 82 x 55:2 és 69 x 519 milliméteresek. 
A HARTERT által megadott átlagos méretek 81 tojás alapján 
78:34 x 53:39. A minimális mérete 723 x 51 és"! 75°6 x 49:2 milli- 
méter. A nagyobb tojás mérete teljesen megfelel az átlagos méretnek. 
A kisebb tojás egyik mérete ugyan alatta marad a mena, 
másik mérete azonban nagyobb annál. 

E kisebb méretű tojás héján is bizonyos abo „mesz“- 
lerakódás észlelhető, amiből arra következtetek, hogy a lúd-ezt a tojást 
rakta le először s föltetelezhetö, hogy a madár tojásvezetéke ekkor. nee 
nem működött normálisan. 

A két tojás szinezetében is eltérés van az irodalomban ismertetett 
nagy lilik tojás szinétől. Az irodalom e lúdfaj tojás szinezetét egybe- 
hangzóan sárgásfehér, krém és fehér változataiban emliti, ezzel szemben 
az ókigyósi tojások fehér szinébe némi zöldes szin vegyült. Fényben a 
belső héj gyengén krém szinü. Az eltérő szint az áttelelés helyén felvett 
s a magas északi költőhely vegetációjától eltérő növényi táplálék is 
okozhatja, de befolyásolja a fészek altalajának és a mocsár vizének eltérő 
festőanyaga is. 

Az a körülmény, hogy a tojások szinezete eltérő, nem tart vissza 
megällapitäsomtöl, mert azok semmi mas madártojással nem azonosit- 
hatók, különösen nem olyan fajokéval, amelyek a nagy lilikkel együtt 
tanyáztak akkoriban a térületen s ezért meggyőződésem szerint semmi 
kétség se merülhet föl arra vonatkozólag, hogy ezek nagy lilik tojások, 
amelyek kétségtelenül bizonyitják a nagy lilik fészkelését 1940 tavaszán 
az ókigyósi réten. Ennek a leletnek rendkivüli jelentőségét emeli az 
a körülmény is, hogy az irodalom ezideig Középeurópában fészkelő 
nagy lilikről mit sem tud. 

Kiegészitésül még megemlitem, hogy ezen a területen később is 
megfigyeltek nagy lilik példányokat, igy 1940 aug. 3-dikán 3 darabot 
— amelyek közül 2 fehérhasu, tehát másodéves, egy pedig feketehasu, 
tehát öreg példány volt — s hogy szept. 8-dikán, 15-dikén és 22-dikén is 
ujból és ujból, tehát a mi vidékünkön rendkivüli időben megfigyeltem 
egy-egy — minden bizonnyal — ugyanazon darabot. b 

Valószinünek tartom, hogy ezt a rendkivüli jelenséget az 1940 év 
tavaszi időjárásának rendkivülisége idézte elő. Az egész tavasz 
abnormálisan hideg volt s igy itt maradtak a lilikek ezen a területen 
ahol szinte beláthatatlan kiterjedésü vadvizek gyepszigetein nyugodt 


otthonra találtak. DR. TARJÁN TIBOR. 


Sebzett nagy lilik visszamaradása. Az 1936 évi május 16-dikán 
Apaj-pusztán bibicfogás és jelölés közben fölriasztottam egy nagy 
liliket, mely sürü növényzetből kelt föl majd kb 100 méteres röpülés 


na ize a io 


à dl: 


PAT Ne te 


. 1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 451 


után leszállott. Rejteknek vélt helyen elhujt s lövésre került, mert 
nagyon érdekelt, vajjon miért maradt vissza ez a magányos példány. 
A boncoläs során kitünt, hogy valószinüleg még a téli vadászatok 
idején tüdőlövést kapott s valahogyan megélt, de nem gyógyult meg 
annyira, hogy elvonulhatott volna. A tüdő fele részben aludt vérrel 
volt átitatva, a mellcsont belseje is aludt vérrel volt bélelve, a szivet 
véralvadék vette körül. Mindez a sok alvadt vér már élő szövetté ala- 
kult át. Májszerü alvadt vérvörös Íriss szövetrész formája volt, amely 
egyáltalában nem üszkösödött, nem gennyedt s ennek tulajdonítom, 
hogy a lilik életben maradt. Hastollazata szerint másodéves példány : 
volt, azonban hókája idősebbet mutatott. Petefészke egészen fejlet- 
len maradt." | 
Az 1936 év nyarán NÉMETH SÁNDOR szerint a hortobágyi halas- 
tavakon is több sebzett nagy lilik visszamaradt, de nem fészkeltek. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Nagy lilik a Hortobágyon 1942 nyarán. 1942. május 30-án a Horto- 
bagyon a Kondäs Fenektöl északra két összetartó nagy lilik példányt 
figyeltem meg. A madarak csaknem lötavolra bevartak. Mindkettő 
öreg, foltoshasu példány volt. Felriasztva alacsonyan tovaszálltak kb 
1 kilométer távolságra. Minthogy összetartó párnak látszottak s igy 
esetleges fészkelésük nem volt teljesen valószinütlen, azért VÖNÖCZKY 
SCHENK JAKAB igazgató megbizásából junius végén ujból ellátogattam 
a Hortobágynak erre a tájékára, de ezuttal sajnos nem találkoztam 
velük. A pásztorok bemondása szerint azonban ez a lilikpár állandóan 
azon a környéken tartózkodik és szerintük fészkel is." 


DR UDVARDY MIKLÓS. 


A nagy kócsag fészkelése Dinnyésen. A dinnyési gémtelepről először 
CHERNEL ISTVÁN emlékezik meg. 1890-ben szürke és vörös gém fészkelt 
egyrészt a velenczeitó dinnyési részében, másrészt a hozzá csatlakozó 
ugynevezett , Fertő"-ben. (HERMAN O. A madárvonulás elemei Bpest 
1895.) Az állományról nincsenek följegyzesek. LINDNER P. 1902-ben 
látogatta meg a vélenczei tavat s az erről az utjáról adott beszámoló 
szerint (Ornith. Monatsschrift 1903 p. 217) egyéb gémfajok mellett a 
nagy és kis kócsag is fészkelt volna. A későbbi megfigyelések ezt az 
adatot nem igazolták. Állitólag 1915-ben is fészkelt volna a nagy kócsag 


* 1942 junius 17-én a Hortobágyon a Kondás Fenéknél magam is megfigyeltem ezt 
a lilikpárt. Teljesen fészkelő pár módjára viselkedtek. Az egyik példány — valószinüleg 
. a gd — állva figyelte a környéket, mig a másik lelapult mellette. Fölriasztva kissé nehéz- 
kesen, alacsonyan tovaszálltak. Fészket azon a helyen, ahonnan fölriasztottam őket, nem 
találtam. SZERK. 
29" 


452 KISEBB KÖZLEMÉNTEK _ {Aquila > 


a dinnyési részen (Aquila 1918, Melléklet p. 37), azonban a későbbi meg- 
figyelések ezt az adatot se igazolták. | 

Az első biztos feszkelest a kiváló angol kutató C. F. R. JOURDAIN 
allapitotta meg 1936-ban, amiről a „A Természet" 1936. évf. 236. lapján 
és az Aguila 1935/38. évfolyamának 678. lapján adtam hirt. Ugyanott 
ismertette NAGY LÁSZLÓ is a kócsag fészkelését az 1936. évben. Ezóta 
állandóan meg lehetett figyelni a nagy kócsagot a költési időszak alatt 
a dinnyési gémtelepen. 1937-ben fészket nem találtak, de 1938-ban már 
kettőre szaporodott a fészkelő párok száma. Ugyanannyi fészkelt meg- 
figyeléseim szerint az 1939 és 1940 években is. Az 1941 évben a fész- 
kelő párok száma egyszerre 5-re szökött föl. A falu alatti sekély vizen 
egyidejüleg 10 darabot észlelt MÜLLER GYÖRGY vadőr s később a dinnyési 
gémtelepen megtalálta mind az 5 kócsag fészket. Érdekes jelenség 
volt, hogy két pár — valószinüleg a régi fészkelők sokkal korábban fész- 
keltek, mint a 3 uj telepes. Jun. 13-dikán a két párnak már nagy fiai 
voltak — mindakettőnek 4, mig ugyanakkor a többi 3 párnak még 
csak tojásai voltak és pedig 1, 3 és 4 tojás. 

1942-ben sajnos fogyott az állomány. Csak 2 pár fészkelt, — 
bizonyára a régi letelepülők. Ezek mellett juniusban megjelent 12 
darab, de ezek egy hét mulva eltüntek, anélkül, hogy a megtelepedésre 
a legkisebb hajlandóságot mutatták volna. 

Sajátságos j elenség, hogy ezen a telepen eddig még nem fészkelt sem a 
batla, sem az üstökös gém, habár mindakét faj minden tavasszal megjelenik 
kisebb számban. A batla 1941-ben május elejétől junius 18-ig volt látható. 

A gémtelep állománya elég nagy és pedig igen örvendetesen nagy 
a kanalas gém állománya. Hogy mikor telepedett meg itt a kanalas gém, 
arról nincsenek adataim, csak annyit tudok, hogy 1929-ben már sok 
fészkelt, 1930-ban pedig 40 párra becsültem az akkori állományt, amely 
azóta állandóan szaporodott és 1941-ben elérte a 80 párt. A szürke és 
vörös gém 1941 évi állománya ennek kb. a harmadrésze. 

A visszatérésre vonatkozólag érdekes jelenség egy ,rosszläbu“ 
kanalas gém, amely röpüléskor féllábát lógatja. Ezt a példányt már 
4 év óta figyelem. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


A kis kócsag fészkelése Koháryszentlőrincen. Az 1929-ben megjelent 
ugynevezett Uj Magyar Brehmben SCHENK JAKAB igen szomoru képet 
adott a kis kócsag magyarországi elterjedéséről. , Jelenleg már csak 
igen ritka átvonuló s több esztendő is eltelik, amig valahol megjelenik 
egy-egy kóborló példánya. Másik vonatkozásban azt irja, hogy ,,csak 
kevés kilátás van rá, hogy újból megtelepedjék nálunk." 

Ezekután annál nagyobb örömmel adhatok hirt arról, hogy a kis- 
balatoni szórványos kis kócsag fészkelések után 1941. nyarán nagyobb 


tu rs 


ern 


tsa aza A ee OS PRE, ee TR 


| 1939/42] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 453 


számban települt meg a kis kócsag Kohäryszentlörincen, Kecskeméttől 
délkeletre. Itt egy vegyes állományu mintegy 300 katasztrális holdnyi 
erdőben régóta fészkel a bakcsó változékony számban, de legfeljebb 
100 párban. 1941. április 28-ikán HORVÁTH JÁNOS városi erdész a bakcsók 
között két fehér gémet látott s minthogy emberemlékezet óta ezen a 
tájon kócsagot nem láttak, az észlelő a megvillanó fehér madarakat 
albinó bakcsóknak nézte és reflexszerü kettős lövéssel elejtette őket. 
Határtalan meglepetéssel két kis kócsagot ismert fel a lelőtt madarak- 
ban. Az egyik d, a másik © példánynak bizonyult. Az érdekes hirt 
azonnal közölte velem, én azonban átvonuló, megpihenő vendégeknek 
véltem ezeket a kis kócsagokat. Junius végéig azonban rendszeresen 
. feltiintek az erdőn és a környező vadvizeken s ezért junius 29-dikén 
aztán magam is kimentem, hogy a helyzetet tanulmányozzam. Akkor csak 
késő délután pillantottam meg egyetlen, közelről felrepült kis kócsag 
példányt, és csak augusztus 7-ikén sikerült felfedeznem a fészektelepet. 
Talán száznál is több bakcsó fészkelt alacsony, fiatal nyárfákon és egész 
fiatal, 2—3 méteres akácfákon. A lazán összefüggő telep egy elhagyott, 
aránylag csendes részén fiatal hajlékony nyárfán, mintegy 10 méter 
. magas villában sötétlett a kis kócsag fészek. Lépteink zajára azonnal 


. kiugrott belőle két fióka és gyors kuszással, repüléssel eltüntek a sürü 


lomb között. Egész biztosan négy példányt tudtam megszámlálni. 
Szines képeket készitettem róluk. Munka közben rendszeresen megjelentek 
. az öregek és fáradhatatlanul etették a fiókákat. Az etetési időközök 
hosszuak voltak, aminek oka lehetett az is, hogy jövés-menésünk lát- 
hatólag zavarta a szülőket. Ha a lombsátor nyilásán gyanusat pillan- 
tottak meg, hiába tátogtak a fiókák, irányt változtatva, etetés nélkül 
eltüntek. Délután még két, alig repülős fiókát fedeztünk fel. Teljesen 
fejlett, anyányi példányok, fejükön a jellegzetes pihetoll-szálak. Ezeket 
meggyürüztem. Később még 2 fiókát figyeltem meg. A fiókák száma 
tehát 8 volt. Hazatérőben a tisztás felett nyugodtan huzó kis kócsagokat 
figyeltem meg. Tizenhatos csapat volt. Öregek-e vagy már repülős 
fiókák, nem tudtam megállapitani, de az volt a benyomásom, hogy öreg 
példányok. Ezeken kivül még 4 drb öreg példányt észleltem. A biztosan 
megällapitott összállomány tehát 28 darab. HORVÁTH jelentése szerint 
az utolsó példányok szeptember közepe táján a bakcsók zömével eltün- 
tek a vidékről. Meginditottam az eljárást a koháryszentlőrinci bakcsó- 
telepnek természetvédelmi emlékké való avatása tárgyában abban a 
reményben, hogy a kis kócsagok a jövőben is fölkeresik majd és állandóan 


megtelepednek ezen a területen. DR. HOMOKI-NAGY ISTVÁN. 


Fákon fészkelő kis kócsagok. A Bánátban 1939. VI. 26-án és 27-én 
az ozorai gémtelepen (Torontál m.) ritka népes Egretta g. garzetta L. 


454 s KISEBB KÖZLEMÉNYER [Aquila 


állományt volt alkalmam látni. A telep a Temes folyóhoz közel, annak 


kb. 2500 holdnyi árterén van részben ültetett kőris, — illetve vegyes 
állományu — jórészt fiatalos, kb. 80 holdnyi erdőben. Maga a telep 


ca 35 holdnyi területen fekszik. Az itt fészkelő fajok közül legtöbb a 
bakcsó — kb. 400 pár, — utána következik a kis kócsag — kb. 200 pár- 
ral — az üstökös gém kb 150—200 párral, mig a szürke gém-kevés pár- 
ban a magasabb fákon külön fészkelt. A kisebb gémek telepén 
volt 30—40 pár batla is, vagy 20 kanalas gémet is láttam, de ez utóbbiak 
állítólag a közeli nádasban fészkeltek. Egy-egy fiatal vékonytörzsü fan 
4—5 vagy több fészek is volt, de egyik terebélyesebb fán 11-et számol- 
tam meg. Ugy a kis kócsagok, mint az üstökös gémek fészkei néhány 
méter magasan voltak. A fiókákat különböző fejlettségüeknek találtam, 
de még sok tojás volt, teljesen tiszta is. Repülős fiatal talán és főleg 
a Plegadis-ból lehetett még akkor. A telep fiókái az egyes évek szerint 
különböző időben keltek szárnyra, igy 1937. VI. 10-én KISZELY Lajos 
szerint, akinek a telepre és telepen való kalauzolást is köszönhetem — már 
kb. 4094-ban repülősek voltak ; 1938. VII. 28. körül ellenben még tokos 
fiókákat talált az üstökös gémekből. Látogatásom alkalmával tett 
tapasztalat alapján 1939-ben még juliusban is kelhettek fiókák, amelyek 
augusztus előtt aligha válhattak repülősekké. A környék alkalmas táp- 
lálkozási terület, a mocsaras részen kivül legelő is van. Az erdő egyes 
részein a viz magassága áradás esetén eléri kb. a 4 m-t és igy a gémek 
korábban költő párjai magasan kénytelenek fészkelni. Kétségtelen, 
hogy a kis kócsag fán fészkelési hajlandósága nagy előnyt jelent számára 
a nagy kócsaggal szemben, amit számbeli fölénye legtöbbször igazol, 
igy Kisázsiában is, ahol nagyobb rokona alig került szemem elé. 


DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


Dryobates syriacus balcanicus terjeszkedése Közep-Bäcskäban. 
Ennek a bevándorolt és elsőizben 1928-ban megfigyelt fajnak első köl- 
téséről az Aguila utolsó kötetében (1935/38., p. 689) adtam hirt. Az első 
költés a bevándorlás után 11 évre, 1939-ben következett be. Nem lehe- 
tetlen, hogy a költés már korábban is történt, mert ezt 1939-ben több 
helyen is észlelték. Azóta újabb költési időben való előfordulásokat 


figyeltek meg és meg kell ällapitanom, hogy ez a röviddel ezelőtt beván- 


dorolt új faj mind gyakrabban fordul elő, mint költőmadár. Igy 
legntóbb 1942 junius 27-én  Ujverbászon, jun. 30-án Överbäszon 
láttam egy-egy családot, a mint a szülők etették a fiókákat. Rá kell 
mutatnom ennek a jelenségnek megítélésénél arra, hogy a Dryobates 
syriacus balcanicus ellentétben a Dryobates maior pinetorum-mal, nem 


erdei, hanem kimondottan kerti madár. Talán arra lehet gondolni, | 


hogy a nagy fakopäncs és a balkáni fakopäncs közt ugyanaz a viszony, 


1939/42] KISEBB KÖZLEMENYEK 455 


mint az erdei és kerti faküsz közt. A nagy fakopäncs erdei madár, mig 
a balkáni fakopáncs a falvak gyümölcsöseiben és hasonló helyein választja 
ki feszkelöhelyet. Azt hiszem, ennek a körülménynek tulajdonithaté, 
hogy nemcsak a mi vidékünkön, hanem más közlések szerint a külön- 
. böző egyéb vidékeken is majdnem rohamosan terjed, minthogy ebben a 
terjeszkedési folyamatban nincs más versenytársa, mint saját faj- 
. rokonsága. Nem szükséges, hogy az erdei fakopancsot kiszoritsa költő- 
területéről, hanem eddig kihasználatlan életteret száll meg. | 

Hogy életmódját behatóbban és pontosabban megfigyelhessem, 
kertemben, ahol állandóan mutatkozott, mesterséges fészekodut helyez- 
tem ki. Ez 1941. májusában volt, tehát elég későn, amikor ez a faj rende- 
sen már fiókákat szokott etetni. Ebben az évben ugyan nem költött 
benne, de megvolt az örömöm, hogy csaknem naponta láttam, amint 
kopácsolgatott rajta és pedig nemcsak egy példányt, hanem egy másikat 
is. Gyakran megfigyeltem, hogy egymással verekedtek. Amikor megszün- 
tek ezek a harcok, feltünt nekem a dolog és megvizsgáltam a fészek- 
odut, amelyben egy agyonvert példány hulláját találtam. Nem tudom 
máskép elképzelni, mint hogy ez a példány a fészekodu birtokáért folyt . 
küzdelem áldozata lett. SCHENK HENRIK. 


A balkáni fakopáncs Szegeden is fészkel. 1941 nyarán a város kellős 
közepén a korzö évek előtt lecsonkolt platánjain képződött oduk egyi- 
kében balkáni fakopáncs fészkelt. Fiait rendben fel is nevelte. Egészen — 
különös, hogy a nagyváros ezen legforgalmasabb helyén zöld küllő is 
költött. Fiataljai késő őszig bogarásztak, hangyásztak a Széchényi-tér 
parktükreiben. 1942 tavaszán a fák tisztogatása közben mindkét odvas 
törzset levágták s a fészkelések igy elmaradtak. 


DR. BERETZK PÉTER. 


. A házi rozsdafarku folytatólagos terjeszkedése Debrecenben. A házi 
rozsdafarkunak az alföldi városokba való beszürődéséről az Aquila 
1931/34. évi kötetének 356. lapján DR. NAGY JENŐ és a 357. lapon 
BÁRSONY GYÖRGY adott hirt. DR. NAGY JENŐ szerint 1923-ban fész- 
kelt első izben Debrecenben s BÁRSONY GYÖRGY szerint az 1930. 
és 1931. években már nagyobb számban fészkelt ott. Jelenleg már 
további elterjedéséről tudok beszámolni, mert mig régebben csak a 
nagyobb, magasabb épületeken hallatta szavát, ujabban egészen ala- 
csony házakon is sok helyen megfigyeltem. 

Ugy látszik az Alföld egyéb részein is terjedőben van. DR. NAGY 
JENŐ fenti közleménye szerint Nyiregyházán az 1930. évben való- 
szinüen költött. Magamnak Szabolcs megye több vidékén volt alkalmam 
hosszab ideig is tartózkodni, azonban a házi rozsdafarkut csak vonulás 


456 KISEBB KÖZLEMÉNYEK : [Aquila 


idején tudtam megfigyelni. A költési időben először 1940. junius 9-ikén 
láttam Kemecsén. A vásuti töltésen figyeltem meg egy szorgalmasan 
vadäszgaté d-et, amely táplálékot vitt egy szomszédos düledező 
épületre. Biztosra kell vennem, hogy ez fészkelő példány volt. 

DR. SÁTORI JÓZSEF. 


Füles kuvik Óverbászon. Negyven esztendeje figyelem környékünk 
madárvilágát, azonban füles kuvikot sohase észleltem és preparáló 
műhelyembe se került eddig egyetlen példány se. 1941 május 19-dikén 
fogtak egy ? példányt az egyik szálláson Óverbászon. Az Alföldön eddig 
tudtommal csak egyizben találták és pedig 1895 május 10-dikén 
Nagyszentmiklöson. KuHN Lajos ezt a példányt az 1896. évi millenáris 
kiállításon be is mutatta. Mint feszkelöt HODEK EDE emliti a Titel és 
Zimony között huzódó meredek Dunapart üregeiben. Ez az állitás azonban 
nincs alátámasztva sem madár, sem tojás példánnyal. Magam több 
izben jártam Titelen, de nem találkoztam vele. 

SCHENK HENRIK. 


A balkáni kacagó gerle 7 év után ujból megjelent Apatinban. Első 
izben 1934 május 20-dikán figyeltem meg egy párt, amelyet aztán több- 
izben is észleltem (Aguila 1931/34. p. 348). A következő években azonban 
többé nem láttam ezt az uj jövevényt, mig most 7 év mulva 1941 április 
28-dikán hallottam ujra sajátságos turbékolását. Ezuttal többen is 
jelentek meg, ugy 2—3 párra lehet becsülni az itteni állományt. Bár 
fészket nem tudtam találni, mégis biztosra veszem, hogy itt fészkelnek. 
1942-ben csak egy példány jelentkezett. Ebben az évben Tolnán 
április hó 4-dikén kb 6—7 példányt láttam. Ezelőtt 4 évvel is voltam 
Tolnán, de akkor nem figyeltem meg. Erdeklödesemre azt mondták, 
hogy ezt a madár fajt már néhány év óta látják itt. 


WÁHL IGNÁC. 


A balkáni kacagógerle Békéscsabán. 1939 julius 20-án a városi 
ligetben a balkáni kacagógerle búgására lettem figyelmes. A gerle egy 
magas nyárfa csucsán üldögélt. Több napon át a ligettel határos házak 
udvara körül tartózkodott. 

1939 aug. 8-án Balatonbogláron is megfigyeltem egy, a község egyik 
akácfáján búgó balkáni gerlét. 

A világháboru alatt 1916. év nyarán Jugoszláviában 8—10 darab- 
ból álló csapatban találtam őket a nisi pályaudvar igen forgalmas 
vasuti állomása környékén földön keresgélve. 
DR. TARJÁN TIBOR. 


bel PORRE RT a ee E 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 457 


A balkáni kacagógerle elszaporodása Budapest környékén. 1941 no- 
vember 9-dikén nyulvadászatot tartottunk a Pestujhely mellett levő 
Temetődülőben. Ez alkalommal a balkáni kacagógerle 400—-500-as 
csapatát figyeltük meg. A gerlék a frissen vetett rozsföldeket lepték el. 
Megfigyeltük, hogy nemcsak a szántáson maradt takaratlan szemeket 
szedték föl, hanem a földben lévő szemeket is kikapargatták és elfogyasz- 
tották, amivel természetesen károkat okoztak. A vizsgálat céljára lelőtt 
18 példány begye és gyomra tele volt rozs-szemekkel. Más táplálék 
maradvány nem is volt bennük. A többszöri lövöldözés dacára se riadtak 
el, hanem mindig visszatértek a Írissen bevetett területre és tovább 


szedték a vetőmagot. BEZSILLA LÁSZLÓ. 


Megfigyelések a balkáni kacagógerle ujabb elterjedéséről. Győrben 
a vasutállomás parkjában 1940. szept. 5-én sikerült három példányt 
megfigyelnem. Cegléden, 1941. ápr. 7-én többet láttam a Batthyány- 
utcában. 1941. áprilisában Baján teljesitven katonai szolgálatot, ott 
már az egész városban mindenütt igen gyakorinak találtam gerlénket. 
Ugyanez volt a helyzet Érsekcsanádon is, Bajától északra. A bácskai 
bevonulás során csak Sztapárban láttam 1941. máj. 1-én egy példányt. 
Végül Balatonföldváron szintén a vasutállomás fáin figyeltem meg 
egy párt, 1941. okt. 3-ikán. | | 

Dr. KEVE KLEINER ANDRÁS. 


A balkáni kacagôgerle Sopronban. 1941. szeptember havában a 
soproni parkokban több balkáni kacagógerlét láttam (Streptopelia d. 
decatocto FrIv.), mely állitólag több év óta fészkel már a városban. 


DR. BARANYOVITS FERENC 


A Borsodi Bükkhegység sarlósfecskéi. Évek óta kisérem figyelem- 
mel hegységünk sarlósfecskéinek — eléggé titokzatosnak mondható 
életét. A költés idején állandóan itt találhatók, főleg öregebb szál- 
erdővel határos vágások szélén, erdőszéli közlegelők, rétek vagy szán- 
tók felett, de sohasem a bükkörnyéki falvakban, városokban. 

Vannak a Bükkhegységben kimondottan kedvenc helyeik, igy 
elsősorban a Perecesbányatelep feletti , Kutyaakasztó bérc" vágásai- 
nak széle, a hámori tó körüli Garadna szakasz stb. 

És dacára annak, hogy fészkelés idején állandóan itt tartózkod- 
nak — s nem is kis számban — fészkükre szakember tudtommal még 
nem akadt a Bükkben. Pedig fészkelésre alkalmas hely itt is bőven 
akadna. Ilyen volna elsősorban a diósgyőri vár romja, négy magas 
saroktornyával. Itt tartózkodásom 12 éve alatt e várfalakon sarlós- 
fecske azonban nem fészkelt. 


458 KISEBB KÖZLEMÉNYEK ; [Aquila 


A diósgyőri vár romjaihoz hasonlóan a Bükkhegység belsejében 
fekvő Dedesi vár romjai is alkalmasak volnának ‚feszkelesre, ugy- 
szintén a , Szent Leleki“ árpádkori zárda romjai is. De egyik helyen 
sem fészkel a sarlósfecske. Egyetlen pozitiv tojás adatunk "VÁSÁRHELYI 
ISTVÁN-tól származik, aki a Lillafüred melletti Zsófia kilätötornyon 
dermedten talált tojóban teljesen kifejlett tojásra akadt. A. lillafüredi 
palotaszálló tornyán azonban, hol külön a sarlósfecskék számára ké- 
szültek fészkelésre alkalmas falrések, mindmáig sem sikerült a meg- 
telepitesük. 

1934 junius és julius havában sokat fordultam meg lho: 
járta területen. Főleg a Pereceshegy és Kutyaakasztöbercet. keres- 
tem fel ismételten ; itt ugyanis mar 11 év előtt is láttam népes laza 
csapatokat az erdőszéli magas szálfák körül vadászgatni. Már akkor 
vetődött fel az a gondolatom, hogy itt kellene keresni fészkelőtelepü- 
ket. 1934 junius 3-ikan — a déli órákban — 10—15 sarlósfecskét 
találtam e terület felett, amint hangtalanul keringett a magasban. 
Szemügyre vettem két állandóan együttjáró példányt, mely a Kutya- 
akasztó 380 m. magassági pontnál ismételten közeledett a szálerdő 
széléhez hol az egyik idősebb tölgyhöz érve, rövid halk. vijjogást hal- 
latott. A fa közelében — jól takarva — lesbeállok s távcsövemmel 8—10 
m.-nyi magasságban két harkályvájta röplyukat vettem rajta észre. 
Ezek egyikébe surrantak be a sarlósfecskék, előszőr csak az egyik, 


majd némi idő multán egymásután mind a kettő. A madarak — szár- 
nyukat lebegtetve — az odu nyilásán megkapaszkodtak, majd eltün- 


tek a törzs belsejében. Kibujni azonban nem láttam őket s csak később 
győződtem meg róla, hogy a fatörzs tulsó oldalán is van néhány röp- 
lyuk s igy nem lehetetlen, hogy a madarak ezek Me tavoz- 
tak — észrevétleniil. 

Ugy láttam, hogy e télgyfaban csak ennek az egy párnak volt a 
tanyája, a többi a közeli Csermelygerinc idősebb tölgyei körül siir- 
gölődött; újabb lakott odut azonban már nem sikerült találnom. 


DR. MAUKS KÁROLY. 


Az ókigyósi szikes puszta vizimadarai 1939- és 1940-ben. Ezen 
két év őszi és tavaszi hónapjainak szokatlan bő csapadéka, amelyhez 
a téli nagy havazás s annak olvadásából előállott víztömeg is hozzá- 


járult, különösen Ókigyós (Békés m.) szikeseit beláthatalan területen 


öntötte el. | 

A nagy víztükörbűl szigetként kiemelkedő magasabb földhätak, 
hol a vizi szárnyasok nyugodt pihenőt tarthattak, a víz öbleiben fel- 
ébredt viziflóra, a gazdag vizirovar élet, a rengeteg ponty ae sok 
madárfajt vonzott a területre. 


1939/42] | KISEBB KÖZLEMENYEK 459 


. ". Gyakori kirändulasaim alatt számos faj jelenlétét ällapithattam 
meg s azokat két csoportban fogom ismertetni. és pedig külön a fész- 
kelőket, és külön az ätvonulökat vagy ritkább vendégeket. 

. Fészkelők : Podiceps n. nigricollis BREHM (tömegesen) Podiceps g. 
griseigena Bopp (egy-két párban). Podiceps r. ruficollis PALL. Chlido- 
nias n. nigra L. Chlidonias leucoptera TEMM. (három telepen mintegy 
hatvan pár). Chlidonias hybrida PALL. (egy fészkelő pár). Vanellus 
vanellus L. Rallus a. aquaticus L. Porzana porzana L. Gallinula chl. 
chloropus L. Fulica a. atra L. Crex crex L. Limosa l. limosa L. (feltünően 
kevés). Nyroca n. nyroca L. Spatula cypeata L. Anas a. acuta L. Anas 
guerguedula L. Anas pl. platyrchyncha L. Botaurus st. stellarıs L. 
Ixobrichus m. minutus L. 

" A második csoportban felsorolandók: Ardea c. cinerea L. Nycti- 
corax nycticorax L. Nyroca f. ferina L. Charadrius a. alexandrınus L. 
 Philomachus pugnax L. (több százas csapat). Tringa t. totanus L. Tringa 
ochropus L. Tringa glareola L. Tringa hypoleucus L. Numenius a. 
'arquatus L. Capella g. gallinago L. Grus g. grus L. (1940. junius 16-án 
5 drb). Anser a. albifrons Scop. (több ezer) Anser f. fabalis (csupán 
egy-két csapat). 

. Az utóbbi 1939 és 1940-ik évben tavasztól késő őszig megjelent, 
egyébként e vidéken ritkán észlelhető azon fajok, amelyeket a nagy 
vadvizek vonzottak e tájra : Ciconia nigra L. (1940 aug. 30-án egy 
drb). Plegadis f. falcinellus L. (több nagyobb csapat). Ardeola ralloides 
ScoP. (csupán nyár után). Nyroca fuligula L. Anas acuta L. Tringa 
erythropus PALL (néhány). Tringa stagnatilis BECHST. (Egy 1940. jun. 16-án 
lövetett is). Tringa nebularia GUNN. (több kisebb csapat). Himantopus h. 
himantopus L. (néhány). Numenius ph. phaeopus L. (kevés). Chlidonias 
leucoptera TEMM. Chlidonias h. hybrida PALL. Larus r. ridibundus L. 
Crea crex L. a DR. TARJAN TIBOR. 


A barkós cinege állománya Dinnyésen az 1939/40. évi irgalmatlan 
télen majdnem teljesen kipusztult. Más években ez fészkelt mindig 
legkorábban az apró madarak közül. Igy 1934-ben már március végén 
találták tojását, 1938 tavaszán pedig május 21-dikén már sok üres 
fészket. találtam, amelyekből a fiókák kirepültek. A barkós cinege a 
. dinnyési részen állandó madár, amely legfeljebb a közelebbi szomszéd- 
ságba kóborol el tél idején, amint azt az 5 éves gyürüs példány 
bizonyitja, amelyet 1930 május 11-én fióka korában gyürüztem s amelyet 
aztán MÁTÉ LÁSZLÓ talált meg 1935 jan. 3-án a kb. 10 km távolságban 
levő székesfehérvári Sóstón. Kirándulásaim folyamán állandóan és 
"gyakran találkoztam a barkós cinegékkel s még junius végén is leltem 
tojásait és még nem repitett fiait. Annál föltünőbb volt az állomány 


460 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila 


katasztrófális csökkenése 1940 tavaszán. Május másodikán csak egyetlen 
egy példányt láttam, 22-dikén szintén csak egyet, junius 13-dikán fészket 
leltem 4 elhagyott tojással. 1941 tavaszán még szintén igen gyér volt 
az állomány, de már nagyobb számban találkoztam velük. Fiókát 
ezidén se tudtam gyürüzni, de most már kilátás van rá, hogy lassanként 
ujból benépesedik a dinnyési tórészlet ezzel a jellegzetes madárfajjal. 
Ez a remény sajnos nem teljesült, mert az 1941/42 évi ugyancsak 
rendkivül szigoru tél következtében egyelőre megsemmisült az egész 
állomány. 1942 junius 26-ig egyetlen példányt se észleltem Dinnyésen. 
Ezen a napon halottam egynek a hangját. Ugyanez a helyzet a Kis- 
balatonon is, a hol a tavasz folyamán szintén nem észleltek egyetlenegy 


barkós cinegét. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Buhu fészkelése Szegeden cim alatt az Aguila 1935/38. kötetének 
676. lapján azt irtam, hogy 1936 tavaszán a Szeged alsótanyai Hon- 
véderdőben fekete fenyőfán fészkelt egy buhupár. Kénytelen vagyok 
ezt az adatot helyreigazitani és megállapitani, hogy értesülésem téves 
volt, mert erdei füles bagolyról (Asio o. otus L.) van szó ez esetben. 


DR. BERETZK PÉTER. 


Kis légykapó fészkelése a Mátrában. Gyöngyössólymos fölött, a 
Lajosházi erdészlak közelében, kotló kis légykapót rebbentettünk fel 
fészkéről. A fészek égerfán, kb. 3 méter magasan, egy kis oldalhajtás 
tövében -ágcsonk helyén épült, főként mohából. | 

Dr. VERTSE ALBERT. 


A vörösfejü gébics ujabb fészkelési helye a Borsodi Bükkben. A 
vörösfejü gébicset 1926 óta figyelem a diósgyőri vasgyár _,,Ladi erdő" 
nevü területén, hol ez idő óta évről-évre fészkel. Az emlitett terüle- 
ten kivül megtaláltam — mint fészkelőt — Parasznya, Bäbony 
es Alacska község határában ; e három község mindegyike északra 
fekszik Diósgyőrtől. Déli irányban mindezideig nem tudtam ujabb 
fészkelőtelepre akadni, bár alkalmas hely ez irányban is volna. A 
vörösfejü gébics ugyanis vidékünkön ugyszólván kivétel nélkül köz- 
legelővel határos, idősebb szálerdőben, vagy a legelőterületen álló 
idősebb tölgyfákon fészkel. Eddig más fanemen még nem láttam fész- 
ket. Az egyes fészkelőtelepek közötti távolság többnyire több kilomé- 
tert tesz ki; a közbeeső területen egy senatort sem látunk. | 

Ohuta község közlegelöjen találtam meg az 1934 évben az uj 
telepet, mely az eddigiek közül a legnépesebb. 

E területen 1934 május 10-ikén még egyetlenegy vörösfejü gébi- 
cset sem találtam, holott a , Ládi erdőbe" az első már április 29-ikén 


n 
, 
+ 
4 
j 
4 
| 
: 
k 
È 
A 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 461 


érkezett. Junius 17-ikén azonban alig egy óra leforgása alatt három 
vörösfejü gébics fészekre akadtam, néhány 100 lépésnyire egymástól. 
Mindhárom fészek tölgyfán volt, kb. 7—8 m. magasságban. 

A fenti három páron kivül még további 1—2 pár fészkelt ezen a 
területen, mert fiókáikkal később ismételten találkoztam. A vörösfejü 
gébics fészkelőhelyének felkutatása azért nem könnyü feladat, mert 
ez a madárfaj aránylag rövid időt tölt nálunk. Legkorábban április 
végén érkezik ; számuk juniusban a legnagyobb, julius közepén lénye- 
gesen megfogyatkoznak s augusztus első hetében csak kivételesen 
található már 1—2 példány, ez sem a fészkelési területen, hanem a 
környező dombvidéken. | 

A vörösfejü gebicsnek ezen a területen valö megtelepülese föltet- 
lenül ujabb keletü, mert maga e közlegelö is csak 5—6 év előtt lete- 
sült; addig itt sürü és összefüggő kincstári szálerdő volt, mely ily 
megtelepülésre nem alkalmas. DR. MAUKS KÁROLY. 


A vörösfejü gébics előfordulása Somogy- és Zala-megyében. 1905. 
máj. 19-ikén a m. kir. Madártani Intézet részére küldtem egy 3 pel- 
dányt Iharosberényből. Azóta elmult kerek 35 év és most küldhetem 
fel vidékünkről a második példány ( 9). Elejtve: Homokkomárom, 


1940. máj. 15. (Zala). BARTHOS GYULA. 


A vörösfejü gébics fészkelése Vas-megyében. Poty-pusztán (Csehi- 
mindszent) 1940. jul. 22-ikén a vörösfejü gébicset családban találtam. 
Egyik repülős fiókát a m. kir. Madártani Intézetnek beküldtem. 


Br. Döry LAJOS. 


Fekete gölya feszkelese Leibicen. Leibic közseg egyik erdös völgye- 
ben utszelen nőtt jegenyefenyön 1935 óta fészkel egy fekete gölya- 
pár. A fészek kb 20 méter magasságban s közel a törzshöz épült. A 
fészkelőfa környéke meglehetősen zajos, mert a völgyet szegélyző hegy- 
oldalon terjedelmes erdei vágások vannak, amelyekből a fuvarosok 
már tavasztól fogva nagy hü-hózás közben szallitjak a szálfákat. A 
fészkelő hely közelében nincs haldus patak, vagy tócsa, de közel 100 
méternyi távolságban van egy marhacsorda delelő és éjjeli pihenő- 
helye. Az öregek 10 kilométeres távolságra is elrepülnek táplálékért, 
azonban az anyányi fiókák a fészek elhagyása után mindig ezen a 
legelőn szokták bogarászni. Természetesen az öregek is ellátogatnak 
erre a táplálkozási területre. Hogy mivel táplálkoznak az itt megte- 
lepedett fekete gólyák, arról pontos adatokat nem tudok nyujtani, 
mert a fészek alatt a legszorgosabb kutatás dacára, sohase tudtunk 
köpeteket találni. MAUKSCH VILMOS. 


ei 
at 4 ús » 74 
ñ 


462 KISEBB KÖZLEMÉNYEK . : [Aquila ' 


A särgafejü kirälyka feszkelese Nyugat-Magyarorszägon.* A särga- 
fejü. kirälykänak (Regulus r. regulus L.) ‚Burgenland‘ területén való 
fészkelésér6l BITTERA GYULA tesz első izben emlitést (Aquila, 1912. 
p. 408.). Szerinte Kismartonban, közvetlen a Lajta hegység 
mellett elterülő 38 kat. hold nagyságu katonai főreáliskolai parkban 
1912. évben költött. Tudomásom szerint eddig ez az egyetlen" adat 
bizonyitotta e faj fészkelését ezen a területen. | 

1937. augusztus 5-én, Varosszalonak és Tarcsa közötti turista 
uton haladva Drumoly községhez tartozó erdőben királykák hangjára 
lettem figyelmes. Rövid keresés után egyik lucfenyőn hét méter magas- 
ságban ráakadtam három fiókára, melyek szorosan egymás mellett 
ültek az ágon ; mig a negyediknek csak hangját hallottam a szomszé- 
dos fenyő tetejéről, ahol sürü fürtök közé rejtett fészkük lehetétt, 
" melyet a repülni nem tudó fióka még nem hagyott el. Az ER a 
fiaikat szorgalmasan etettek. ID 
CSABA ER 


A törpe sas fészkelése Haläpon. Hajdu megyében ez a madár szo- 
katlan jelenség. Még inkább meglepett, amikor 1941. májusában halápi 
fészkeléséről hallottam hirt. A helyszinre érve fészkében — sajnos — 
már csak tojáshéj töredékeket találtam. A fészek erdei tisztás köze- 
lében, tölgy oldalága tövében, alig 5 m magasan volt. A közelben 
az egyik madarat sikerült megfigyelnem. Junius 29-én a tojó bizo- 
nyitó példányként M. kir. Tisza István Tudomány Egyetem Állat- 
tani Intézete gyüjteményébe került. A madár Debrecen környéki 
fészkelését már 1873. áprilisában LovASSY is megällapitotta az u. n. Pac- 
erdőben. Feszkeben 1 tojást talált, melyet gyüjteménye részére 
kiszedett. DR. SÁTORI JÓZSEF. 

Vizirigó a Mátrában. Gyöngyössólymos fölött, a Gyöngyös patakot 
összetevő, a Mátra erdős szurdokaiból összefolyó kisebb patakok mentén 
a vizirigó gyakori jelenség. Tartózkodó helye a patakoknak a hegység 
mélyén levő erdős részletei. 1941. VI. 3-án elsőnek két anyányi, a viz- 
alatti buvärfutäshoz már kitünően értő de repülni még nem tudó fiókát | 
fedeztünk fel s azok egyikét a sekély vizben sikerült elfognunk és meg- 
gyürüznünk. Csakhamar az öregek is előkerültek, bár vadságuk miatt 
s az erdőben futó patak fölött uralkodó rossz látási viszonyok miattraz 
itt kitünően mimikrizáló vizirigót még röptében is nehéz megpillantani, 
ugy hogy kellő figyelem nélkül könnyen észrevétlen maradhat. A patak " 
bejárt, kb. 2—3 km szakaszán mintegy 3—4 pár vizirigót észleltünk. 


* Lásd Vasi Szemle, 1938, p. 291—295. 


1939/42] KISEBB KÖZLEMENYEK . 463 


A lajoshazi erdöör kérésemre VI. 15-én egy példányt begyüjtött. 
DR. Upvarpy MIKLÓS szóbeli közlései szerint Parädfürdôn, 1937. julius 
első felében látott vizirigót. DR. VERTSE ALBERT. 


Fészkelési adatok Somogyból, 1942. Somogytarnóca erdeiben a fekete 
harkály (Droycopus m. martius L.) nem nagyon ritka, együtt él a 
gyakori kék galambbal (Columba oe. oenas L.). Egyik elmult évben 
a holló (Corvus c. corax L.) is fészkelt, 1942 tavaszán is többször láttam. 
Ugartyuk (Burhinus oe. oedicnemus L.) ritkán, de előfordul. 

GRÓF SZÉCHENYI FRIGYES. 


A tavi cankó (Tringa stagnatilis BECHST.) A ma már harmadik 
. éveztartó csapadékos időjárás következtében vidékünkön keletkezett 
egyik állandó tócsán 1940 és 1941-ben egy-két párban megtelepedett. 
Mindkét évben helyenként magas füvel benőtt tócsa közelében s nem a 
kimondottan gyér növényzettel boritott nagyobb kiterjedésü szikesen 
találtam. Bár fészkét nem sikerült felfedeznem, azonban arra való 
tekintettel, hogy 1941 évben máj. 4-én, máj. 7-én, jun. 3-án, jul. 13-án 
egy és ugyanazt a párt állandóan ugyanazon tócsa körül találtam s figye- 
lemmel fészkéért aggódó viselkedésére megállapítom, hogy Békéscsaba 
vidékének madárvilágában a tavi cankó mint ritkán fészkelő sorolható 
fel. Mindkét évben a faj pontos meghatározása érdekében helyi 
muzeumunk részére egy-egyet elejteni voltam kénytelen. 

DR. TARJÁN TIBOR. . 


A tavi cankó fészkelése a szegedi Fehértavon. A tavi cankónak 
első fészekalját 1942 május 31-én leltem meg, árvizes tó szélén benyuló 
félszigeten. Gazdasági müveles alá tartozó, de az árviz miatt sáros 
vizenyős ugaron, ritkás fü között az anyamadár a lábom előtt kelt föl. 
Füszálakból alkotott, illetőleg ritkásan bélelt szabályos körkörös gö- 
dörben 4 friss tojása volt. A tavi cankó a Fehértónak közönséges átvonuló 
madara. Fészkelését már régebb gyanitottam, mert gyakran figyeltem 
meg egyesével, kettesével május és junius hóban is. 

| Dr. BERETZK PÉTER. 


A berki poszáta ujabb megjelenése. Utoljára 1934-ben észleltem 
a berki poszátát Óverbászon, Magyarországnak eddigelé egyetlen lelő- 
helyén. Azóta 5 éven keresztül nem mutatkozott. 1939 nov. 10-dikén 
ujból jelentkezett 1 drb, amely a M. K. Madártani Intézetbe került. 
Többször nem észleltem és egyéb helyekről se kaptam hirt róla, bár a 


bácskai madártani megfigyelőknél érdeklődtem iránta. 
SCHENK HENRIK. 


464 KISEBB KÖZLEMÉNYEK "TAgulla 


Faunisztikai adatok Esztergom megyéből. Lábatlan határában 


1940. febr. 18-ikán egy hajnalmadarat (Tichodroma muraria L.. ©) 


gyüjtöttem, 1941. febr. 5-ikén pedig egy havasi szürkebegyet (Prunella 
c. collaris SCOP. 7), melyeket a m. kir. Madártani Intézetnek ajan- 
dékoztam. Környékünkön, Süttőn a gyurgyalagok (Merops a. apias- 
ter L.) 1938. aug. 11-ikén jelentkeztek először, 1940. aug. 9-ikén 
ismét feltüntek Lábatlanon, 1941. máj. 4-ikén ujra megérkeztek 
ide. Három pár fészkelt is a homokbányában. Jul. 23-ika körül töme- 
gesen jelentkeztek és szept. elején távoztak. 1941. dec. 12-ikén L á b a t- 
lanon három a Dunán bukdácsoló füstös réce (Oidemia f. fusca L.) 
közül kettőt elejtettem. Egy fiatal gácsért szintén az Intézetnek küld- 
tem be, másik gyüjteményembe került. Mintegy 5—6 füstös réce tar- 
tózkodott pár napig a lábatlani Dunán. 1941. dec. 17.-ikén nyom nél- 
kül eltüntek. 1936-ban a Gerecsén megfigyeltek egy pár császármada- 
rat (Tetrastes bonasia rupestris BREHM). 
IFJ. VITÉZ SÁGHY ANTAL. 


Fehérfarku ölyv előfordulása. Békésmegyében az utóbbi években 
kétszer fordult elő a fehérfarku ölyv. 1937 okt. 14-én ejtettek el egy pél- 
dányt Ókigyóson, mely a békéscsabai muzeumba került. 1940 szeptember 
29-dikén ugyanott megfigyeltem egy példányt, amint egy pusztai 
kutgémen pihent. 1941 okt. 5-dikén lövetett egy 9 a Hortobággyal 


szomszédos Angyalhaza pusztán. Gyomrában 3 darab még emésztetlen | 


s egészben lenyelt mocsári béka volt. 


DR. TARJÁN TIBOR. 


A csókák fészkelése az adriai tengerparton. Az Adria északkeleti 
partján a csókák csak szórványosan fészkelnek, telepeik Dalmáciában 
ritkaságszámba mennek, a Horvát tengerparton pedig teljesen ismeret- 
lenek. Egyetlen telepet fedeztem fel a helybeli vadászok utmutatása 
alapján 1940 juniusában Benkovac (É. Dalmácia) mellett egy romon, 
ahol szirti galambok és vörös vércsék fészkeit foglalták el abban az 
évben a télről visszamaradt csókák. Télen októbertől márciusig mindig 
szép számban látni csókákat az egész tengerpart mentén. 


MASTROVIC ANTUN. 


A lócsér ujabb előfordulásai Magyarországon. A lócsér sokáig egyik 
legritkább madárfajunk volt. A bizonyitó példányt 1889. ápr. 28-dikán 
ejtették el Gárdonyban, a velencei tavon. Több mint 40 évig tartott, 
amig ujabb előfordulásról kaptunk hirt. DR. KEVE KLEINER ANDRÁS 
figyelt meg 1933-ban Gönyü mellett a Dunán ápr. 16-dikán 3 darabot. 
(Aguila 1931/34. p. 371.) 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 465 


Azóta egyre gyakrabban fordul elő nálunk, amiről az alábbi ada- 

tok tanuskodnak. | 
1936. julius 22-dikén a Hortobágyi Halastavakon lövetett egy pel- 

dány, mely a helsinki-i Muzeum 19300-as gyürüjét viselte. Ez a példány 
NÉMETH SÁNDOR lekötelező szivessége folytán a Madártani Intézetbe 
került. ILMARI VÄLIKANGAS értesitése szerint ez a példány 1934. junius 
26-dikán kapta a gyürüt fióka korában Kirkkonummi-ban, Finnország 
déli részében Helsinki közelében. Innen származó gyürüs példányok 
ezenkivül Sziriaban és Egyptomban kerültek kézre s igy VALIKANGAS 
annak a nézetének adott kifejezést, hogy ez a faj átvonulóban többször 
is előfordulhat Magyarországon. | 

VALIKANGAS-nak ez asejtése hamarosan nem várt mértékben valóra vált. 

BERETZK PÉTER a szegedi Fehér-tó madárvilágának kiváló és eredmé- 
nyes kutatója 1937-ben több izben is észlelte ezt a ritka fajt. Jun. 13-dikán 
több darabot, 19-dikén 6 darabot, 20-dikán 3 darabot látott ; 19-dikén 
egy darab lövetett s ez a szegedi muzeumba került. 1938-ban kétizben 
látta a lócsért ezen a területen és pedig junius 18-dikán és 29-dikén 
egy-egy példányt. 1939-ben is megjelent itt, és pedig május 29-dikén 
2 példány, julius 23-dikán egy példány. 

Ezeken kivül közli még BERETZK PÉTER, hogy ZILAHI SEBESS GÉZA 
szerint a kiskunfélegyházi Péteri-tavon 1939. augusztus első felében 
. több juv. példányt észleltek. Ezek közül egy példány lövetett s ez 
a szegedi Tud. Egyetem Állatrendszertani Intézetébe került. 
; Mindezekhez az adatokhoz most újabb előfordulás is csatlakozik. 
Gróf WENGERSZKY IMRE arról értesitette az intézetet, hogy 1941. 
. május 4-dikén Sárospolyánka mellett, Ungmegyében, két példány 
lövetett, amelyek közül az egyik a helsinki-i muzeum 7.933-as gyürüjét 
viselte. DR. SÁTORI JÓZSEF szerint (Pótfüzetek a Természettudományi 
Közlönyhöz 1941. p. 167) ezek nászruhás 99-ek. A gyürüs példány 
a debreceni Déri Muzeumba, a másik a debreceni Tud. Egyetem Állattani 
. Intézetének gyüjteményébe került. A gyürüzési adatokat még nem ismer- 
. jük, de ezek is kétségtelenül finnországi származásuak. 1941-ben ezeken 
. kivül még két példányt figyelt meg DR. Upvarpy MIKLÓS (A Horto- 
. bágy madárvilága Debrecen 1941 p. 154.) a Hortobágyon julius 9-én 
amint a Faluvéghalma mellett elterülő Halasréten halászgattak. 

VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Arenaria i. interpres L. ujabb előfordulása Magyarországon. 
A kőforgató lileféléink egyik ritkábban megkerülő alakja, bár az ujabb 
| megfigyelések szerint (DR. BERETZK : Kócsag IX—XI. évf- p. 37, Nimród 
1939. p. 429.) bizonyos, hogy minden évken rendszeresen átvonul 


hazánk területén, de sohasem tömegesen s igy könnyen elkerüli a 
30 


a ne, 
ie 167 1 A iN 


466 KISEBB KÖZLEMÉNYEK {Aquila . 


figyelmet. 1938 augusztus 26-án NAGY LÁSZLÓ a fejérmegyei Särszent- 
ägotän gyüjtött egy téli szinruhás ¢ példányt, 1940 szeptember 6-án 
pedig a Nyiregyházától délnyugatra fekvő Nagy-Szék tó partján, borzas 
cankók társaságában mutatkozott két kőforgató, melyeket DR. BENKŐ 
ISTVÁN barátommal sikerült elejtenünk. A téli szinruhás öreg madarak 
közül az egyik d, a másik ? példánynak bizonyult. Mind a három 
példány a Madártani Intézet gyüjteményébe került. 


DR. VERTSE ALBERT. 


Branta ruficollis Pall. rendes vonuló madarunk. A még nem régen 
esak szórványosan mutatkozó vörösnyaku ludnak ma már néha tömeges 
megjelenésével is számolnunk lehet, amire 1934. ősze és 1935. tavasza 
volt jó példa. Hortobágyi tömeges megjelenésüket nemcsak a kb. 
20 elejtett példány, hanem alábbi megfigyelésem is igazolja. 1935. 
április 3-án korán reggel a Halastavak közelébén levő lesgödrömben ültem. 
6 óra tájban tőlem mintegy 150 m-nyire, 50—60 m. magasan három 
csapat vörösnyaku-lud vonult észak felé. A ludak a Halastó keleti 
töltése mellől, a legelőről keltek szárnyra és lassan, fokozatosan emel- 
kedtek a magasba. A 3 csapat alig 15 méternyire egymás mögött haladt, 
s mindegyikben 25—28 példány lehetett. Hangsulyozom, hogy közöt- 
. tük egyetlen lilik sem volt. A vörösnyaku lud szárnycsapása valami- 
vel gyorsabb, mint a liliké, ami különösen akkor feltünő, amikor lili- 
kekkel egy csapatban repülnek. Ezt 1936. febr. 24-én volt alkalmam 
megfigyelni, amikor a Halastavak fölött egy 11-es lilikcsapatban 6 | 
vörösnyaku-ludat láttam. A csapat viselkedéséből már messziről meg . 
lehetett állapítani, hogy vörösnyaku ludak vannak benne. A vörös- 
nyaku lud tehát repülése révén is biztosan megkülönböztethető a 6. 
liliktől. | Vé 

Az utóbbi évekből az alábbi elejtési adatokat közölhetem : H o r- 
tobágy, 1934. nov. hó egy példány ; nov. 4-én egy nyolcas csapat- 
ból egy hím és egy nőstény ; 1935. márc 29-én egy hím ; nov. 25-én 
egy hím. Halastó környékén 1935/36. telén több alkalommal figyel- 
tek meg néhány példányt. 1936. óta is láttak, vagy lőttek . minden 
évben ősszel, vagy tavasszal megbizható vadászismerőseim egy-egy 
példányt. ; 
Dr. SATORI JÓZSEF. 


Vörösnyaku lud a Bánátban. 1938. decemberében Fehértemplom —. 
mellett lőttek egy vörösnyaku ludat (Branta ruficollis PALL). 


LITTAHORSZKY ANTAL. 


1939/42} KISEBB KOZLEMENYEK 467 


A Buturlinlud Erdélyben cimen KAMNER ALFRED az Aquila 1931/34. 
évi kötetének 227—228. lapjain adott közleményt, amely szerint ennek 
a jelenleg még el nem ismert fajnak, vagy fajtának két példánya keriilt 
meg Erdélyben és pedig az első 1933. október 16-án Nagyszeben 
mellett, a másik pedig 1934. szeptember 26-án Szecsel mellett. A bonni 
KÖNIG-Muzeumba került két későbben elejtett és KAMNER által Butur- 
linludnak meghatározott példány, ugyancsak Erdélyből Nagyszeben vidé- 
keröl. Alkalmam volt ezt a két madarat megvizsgálni és megällapithattam, 
hogy mindakettő az Anser a. albifrons Scop. juv. másodéves példánya. 
Ennek az alapján, azt hiszem joggal lehet arra következtetni, hogy 
a KAMNER által az Aguilában ismertetett két példány szintén nem 


Buturlinlud, hanem nagy lilik. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Vadludvonulás a Dunaszögben 1939/40 telén. 1940. január első 
felében Dömösnél a Dunán nagy vadlud csapatokat lehetett észlelni. 
A csapatok — vetési lud és nagy lilik"— Dömöstöl keletre már nem kö- 
vették a Duna folyását, hanem átvágtak a Pilis-hegységen (kb. 750 m-ig) . 
Néhány napig 1—2 vörösnyaku ludat is láttam a többiek közt. Jan. 
15-ike táján, amikor a jég teljesen beállt, és a ludak nem találtak többé 
szabad vizfelületet, ahová leereszkedjenek, hirtelen eltüntek. 


GODYN ZSIGMOND. 


Gyürüs apácalud. 1942 március 18-án Békéscsabán apácalud lö- 
vetett. Szépen kiszinezett öreg gunár volt. Állitólag már két hete 
tartózkodott a környéken, többnyire házi ludak társaságában. Ez a 
madárfaj vidékünkön igen nagy ritkaság. Lábán gyürüt viselt a követ- 


| kez6 felirattal : „Bengt Berg 87". A madár elejtéséről szóló és a 


gyürüzési adatokat kérő értesitésre BENGT BERG nem adott választ. 
7 DR. TARJÁN TIBOR 


Madártani adatok Zentäröl. 1938. VII. 30-ikán 20 db. Glareola 
pratincola vonult át, VIII. 14-én egy Butco rufinus rufinus-t figyeltünk 
meg, VIII. 30-ikán darvakat, IX. 25-ikén cca 50 függő cinege vonult 
át, főleg fiatalok, X. 18-ikán 1 Otis tetrax orientalis-t láttunk. 1938. XII. 


elején rendkivül nagy liba- és récetömeg mutatkozott, melyek közt 


feltünt a Branta ruficollis 9 tagu csoportja. Mindig elkülönitve ültek 
a vetési ludaktól és lilikektől. | CSORNAI RICHARD 
Madártani adatok Bäcsföldvärröl. 1938. VIII. 8-ikan 3 Buteo 
rufinus rufinus mutatkozott, aug. végén 1 Falco n. naumanni. IX. 19-ikén 
a Falco vespertinus 150-es csapatban vonult át. 
MARKOV VUJA. 
30" 


468 . KISEBB KÖZLEMÉNYEK : [Aquila 


Énekes hattyu tartózkodott 1939 február 6 és 11 között a horto- 
bagyi Halastavakon. NÉMETH SANDOR. 

Bütykös hattyu. Dunaszegen 1938 febr. 12-iken lőttem egy 
példányt ebből a nálunk igen ritka fajból. A madár sértetlen jó tolla- 
zatban volt, ugy hogy nem valószinü, hogy fogságból szökött ee any 
lett volna. Sulya 9 kgr. volt. 


KALOCZY Lajos 


Szelesfarku halfarkas került kézre 1940 okt. 8-án Överbäszon. 
SCHENK HENRIK. | 


A jeges sirály előfordulása a szegedi Fehértavon. A jeges sirály 
(Larus hyperboreus GUNN.) Dr. VASVÁRI MikLôsnak 1926-ban történt 
publikálása óta szerepel a magyar madarak között. 1941 január 15-én 
a szegedi Fehértavon elejtett példány a második hazai madár. Fiatal 
him példány. Egészben véve szürkés-világosbarna, háti részén világosabb 
harántcsikozással. Hossza 65, kiterjesztett szárnymérete 168 cm. A madár 
több napig időzött a tó területén ; párszáz méter hosszu, be nem fagyó 
csatorna felett halászgatott. Félénkséget alig mutatott. A példány a 
szegedi Fehértó muzeumba került. 


DR. BERETZK PÉTER. 


Jeges réce Pancsován. 1938. decemberében Pancsován egy Clangula 
hyemalis-t ejtettem el. 


TABAKOVICS GUSZTÁV 


Pehelyréce előfordulása. Tiszavalkon 1939. XI. 16-ikán egy át- 


szineződőfélben lévő fiatal him pehelyrécét (Somateria m. mollissima 
L.) ejtettem el, melyet a Madártani Intézetnek adomanyoztam. 


MOLNÁR GYULA 


Hajnalmadár Gyöngyössólymoson. 1940. február 4-én három pél- 
dányban figyeltem meg a Gyöngyös patakon átvezető nagyhid kő- 
falán s a patak partján. Egy példányt sikerült begyüjtenem a Madár- 
tani Intézet gyüjteménye számára. 1942. február 9-én két példányt 
láttunk, egyiket az előbbi helyen, utóbbit a templom tornyának falán. 


NAGY GYULA. 


A csókák elszaporodása Szegeden. Évtizedek előtt a csóka Szeged 
környékén eléggé ritka madár volt s a városban magában meg sem fordult. 
Első megtelepedési hely a közuti és vasuti hid szerkezete volt. Ma már 


RT szadi 
’ 


iui TT = 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 469 


ezeken a helyeken 40—50 pár fészkel. Beköltöztek a városba is. Nagyobb 
épületek diszitményei között költenek és szorgalmasan dézsmálgatják 
a galambok tojásait és fiókáit. Az emberek közelségétől mit sem tartva 
4—5 is sétálgat a Széchényi-téri parktükörben. 

DR. BERETZK PÉTER. 


Kis keresztcsőrüek Szegeden. 1941 November 13-án a csorvai 
alsótanyai erdőben (akác és feketefenyő) több, 4—5 madárból álló kis 
keresztcsőrü csapatot figyeltem meg. December 8-án a felsőtanyai u. n. 
Fajka erdőben ismét láttam 3 darabot egy csapatban. 


DR. BERETZK PÉTER. 


Fülespacsirta Vas megyében. Egervár határában 1941. dec. 7-én öt 
lépésről figyeltem meg egy fülespacsirtát (Eremophila alpestris flava GM.). 
DR. BR. SÓLYMOSY LÁSZLÓ. 


Pásztormadár. 1941 augusztus hó 4-dikén a marostordamegyei 
Monosfalun kb. 100-tagu seregélycsapatban egyetlen darab pásztor- 
madarat figyeltem meg egy délelőttön át. SZOJKA FERENC. 

Darázsölyvek korai vonulása. A Márvány-tenger Herceg-szigeteihez 
tartozó Burgas-on (Prinkipo) 1936. VIII. 27-én két csoport Pernis a. 
apivorus L .-t. láttam, amint D felé repültek. Egyik csapatban 60—70, 
a másikban, mely kissé később érkezett oda, 35 példány volt, összesen 
tehát cca 100 db. Bár a vonulók száma csekély azokéhoz képest, amelyek 
a rendes és tömeges vonulás idején szoktak átrepülni a Boszporus fölött, 
mégis figyelemreméltó, hogy ilyen korán csapatokba verődik ez a faj 
és pedig valami helyi mozgalom lehet, már csak abból is követ- 
keztetve, hogy tengerfölötti észlelésről van szó. Mint a legutóbb 1940. 
szeptemberében Helgoland-on észlelt nagyobbarányu darázsölyv-vonu- 
láskor (v. ö. , Vogelzug", 1940., p. 191—192.), itt is önként felmerült 
a kérdés, honnan jönnek e madarak ilyen mennyiségben ? A Balkánon 
nem olyan gyakori fészkelő, hogy onnan származtassuk őket. Az is fel- 
tűnő, de a helgolandi esetnél is, amikor már IX. 4-én kezdődött a 
vonulás, hogy a darázsölyv fiókái csak augusztusban válnak repülősekké. 


DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


A háboru behatása a madárvonulásra Bukovinában. A madár- 
vonulás a kritikus 1939. szept. és októberében rendellenes volt. Ezek- 
ben a hónapokban ugyszólván egyetlen rendezett vonuló csapatot sem 
láttam, sem ludakból, sem récékből, sem darvakból ; valamennyi szem- 
melláthatólag felrisztva, zavart összevisszaságban repült. Még az egy- 


470 | KISEBB KÖZLEMÉNYEK : [Aquila 


szerü vadász embereknek is feltünt a vonulás rendellenessége. Hasonlé- 
képen nem lehetett eddig rendszeresen annyi kóválygó rétisast sem látni. 

1940. I. 21-ikén kaptam Sevanti-de-Sus határából egy távbeszélő- 
huzalon szerencsétlenül járt füles pacsirtát, amelynek bőrét több más 
madárbőrrel a m. kir. Madártani Intézetnek ajándékoztam. Ugy látszik, 
hogy 1940 elején a füles pacsirta a szokottnál nagyobb mértékben 
kereste föl a Bukovinát. Magam jan. 31-dikén 6-os csapatot láttam 


Cernauti mellett, egy másik megfigyelő pedig jan. 16 és 22-dike között : 


szinte naponta látott egy közepes csapatot. MALINoWscHI KONRÁD. + 


A molnärfecske vonulása. Pontos megfigyeléseket tehettem néhány . 


esetben a molnárfecskék megérkezéséről. Kétizben kora reggel, kétizben 
pedig délutáni időben láttam őket a megérkezés alkalmával. Meglehetős 
magasságból mint árnyak zuhantak alá, odarepültek a fészekhez és 
vigan csicseregtek. Előfordul azonban, hogy ilyenkor még nem marad- 
nak meg állandóan a fészeknél, hanem csak 1—2 nap mulva telepednek 


meg véglegesen. | SCHENK HENRIK. 


Sziklafalon fészkelő kabasölyom. A kabasölyom elöszeretettel fin 


fészkel, legnagyobbrészben elhagyott vagy elfoglalt varjufészekben. 
Sziklafalon való fészkelése ritkaság s Magyarországon még nem észlelték. 
A Mátra tövében, Gyöngyössölymoson, a Kőhegy egyik kőbányája 
falán fészkelő s ottjártamkor a kőbánya fölött keringő két pár vörös- 
vércse között egy kabasólyom párt figyeltem meg. A vércsék ellen- 
szenvvel voltak a kabasölymokkal szemben s láthatóan : igyekeztek 
azokat — körözés közben. élénk vijjogással s merész pedzéssel a kaba- 
sólymok felé csapódva — elüzni. Ez az igyekezet még fokozódott, amikor 
a kabasólymok időközben a sziklafal egyik párkányára szálltak. Ugy 
a vércsék, mint a kabasölymok viselkedése erős gyanut szolgáltatott 
arra, hogy a kabasólymok is ott a sziklafalon fészkelnek s a vércsék 
nem veszik szivesen a szomszédságot. Kérésemre NAGY GYULA gyöngyös- 
sólymosi tanitó, hozzáértő mászóemberek segitségével VI. 27-én meg- 
nézette a sziklapárkányt s ott a kabasólymok fészkét, benne két tojással 
meg is találta. Ugyanakkor a két vércsefészekben talált kb. kéthetes 
vércsefiakat meggyürüzte. A kabasólyomnak a vércsénél későbbi tojás- 
rakása jellemző s a tojások eredetére, amelyek a vércse tojásaihoz ugy 
nagyság, mint szinezet tekintetében igen hasonlók, — biztos támpontot 
nyujt. Az Intézetünk gyüjteményébe került tojások méretei : 42:7 x 32:3, 
41'4x 32:7 mm. | | DR. VERTSE ALBERT. 


Szokatlan fészkelő helyek. A rendkivül esödus 1941 évi ősz 
és az azt követő ugyancsak rendkivül havas tél következtében 


cé allél Éd a in 


KISEBB KÖZLEMÉNYEK 471 


" 1939/42] 


a talajviz olyan magas volt, hogy számos olyan terület került viz alá, 
amely rendes viszonyok között mivelés alatt állott. Egyik ilyen terü- 
leten nem lehetett learatni a tengeriszárat. Az itt megtelepült szár- 
csák aztán ezen a tengeriszárföldön éppen olyan védelmet nyujtó 
fészkelőhelyet találtak, mint a náderdőben. A fészkeket teljesen a kör- 
nyezetnek megfelelően rakták. A fészekanyagot a közvetlen környezet- 
ből vették. Az alépítményt tengeri-, cirok- és paréj-szár alkotta, végül 
néhány vékonyszálú nádtörmelék. A fészek csészéje tengerilevelekkel 
volt bélelve. A talajvíz apadása után ezek a szárcsafészkek szárazra 
kerültek, ahogyan az egyik érdekes fészekről készült fényképünk bemu- 
tatja (18. ábra). Más szárcsafészkek összedült tengeriszárkupacokra voltak 
rakva, nagyjában hasonló kivitel- 
ben. Ebben a le nem aratott |. 5 ; 
tengerimezőn kb. 15 fészek volt, Hé" i A 
amely azután a viz leapadäsautän | . È iL 
a foldmunkasok zsákmánya lett. i | 
Egyik mélyebben, käka között el- 
helyezett fészekben szokatlanul 
nagyszámú tojást, 11-et találtam. 

Ugyanezen a területen telepe- 
dett meg kb. 15 par Chlidonias n. 
nigra is, amely faj megfelelő 
fészkelési alkalmatosság hiányá- 
ban már évtizedek óta nem 
fészkelt nálunk. Ezeknek a fész- 
| keknek egy része szintén össze- 
dült tengerikupacokra volt rakva, 
más része azonban a rendes 
módon növénytörmelékből rakott 
kis úszó tutajokra. Mindezek a 
talajvíz leapadása után ugyancsak 18. ábra. Szárcsafészek tengeriszárföldön. 
szárazra kerültek s ugyanez a sors Fig. 18. Biässhuhnnest in einem Maisfelde. 
érte azt a néhány Podiceps r. 


TERA NRE ey I Fr 
re 2A 


È 


… ruficollis-t is, melyet a szintén újonnan megtelepült gazdáik raktak. 


Eredetileg azokat is uszó tutajokra rakták, a víz leapadása után azonban 
szárazra és fű közé kerültek, ami valóban meglepő látványt nyujtott. 

Ebben a szokatlan fészkelésben nemcsak a gyors alkalmazkodás 
az új és szokatlan viszonyokhoz az érdekes, hanem még inkább talán 
az új fészkelő területek azónnal való megszállása. 


SCHENK HENRIK, Överbäsz. 


RR TI 
| 


473. KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila 


A szalaköta épületekben való fészkelése Kisazsiaban. Ceyhan vidékén 
(D.-Kisazsia, Adanatél Ek-re) 1937. májusában megfigyeltem Dr. PATKAI 
IMRE-vel együtt lakóház falirésébe bejáró Coracias g. garrulus L.-t. Ugyan- 
ott a szalaköta a Ceyhan-foly6 partjaban is fészkelt szép számmal földi 
lyukakban, gyurgyalagok és seregélyek társaságában. A seregélyek 
szintén költöttek az emlitett lakóház padlásán is. Később aztán, — ju- 
nius folyamán — más vidéken, Arga mellett (Sultansuyu, Malatyu 
vilajet) is láttam, hogy házromra járt a szalakóta, bizonyára ott 
fészkelt, sőt egy istálló fali üregében is költött és négy fiókáját meg is 
gyürüztem. Hasonlóképen van a fészkelés a kuvik és kis vércse 
esetében is, amelyeknek az odvas fa és épületek, a kuviknak a földi 
üreg egyaránt megfelel. A Coracias épületekben való költését Indiából 


JERDON emliti. 
DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


A molnárfecske érdekes fészkelése. Eddig még sohasem észleltem, 
hogy a molnárfecske Budapest belső területén fészkelt volna. 1941 máju- 
sában az Irinyi János-utca magas lakóházainak külső falán néhány 
lakott molnárfecske fészket fedeztem fel. Ez az utca a kör harmadrésze 
formájában egy kis gyermekjátszóteret karol át, amely utóbbin néhány 
bokor és fiatal fa is van. Az utcának csak az egyik oldalán vannak köz- 
vetlenül egymáshoz zárkózó, nagyobbrészt hatemeletes épületek. Ezek- 
nek elől nyitott, de felül is fedett erkélyeik vannak. Az egyik házon 
három fészket láttunk egy-egy erkély sarkában, közvetlenül a mennyezet 
alatt, a negyedik illetőleg az ötödik emeleten. Egy másik házon a fal 
besarkallásában van egy fészek, fölötte kiugró eresz. A. molnarfecskék 
itt csupán a legutóbbi 3—4 évben telepedhettek meg, mert az egész 
házsor csak 1935/36-ban épült. A legérdekesebb az, hogy a kis játszótér 
másik oldalán a Horthy Miklós-ut és a Fehérvári-ut kereszteződnek, 
amelyeknek nagyon élénk a forgalma, villamosok és autobuszok is 
járnak rajtuk, a közelben pedig mindenütt nagy bérházak vannak 
üzletekkel, filmszinhäzzal stb. A fecskék táplálékát ketsegkivül a szom- 
szédos Gellért-hegy biztositja, amely tele van fákkal és kertes villákkal, 
azonfelül a szintén közeli kis tó (az u. n. , feneketlen tó"). A Duna távol. 
sága innen sem éri el az 1 km-t. De azért a molnárfecskéknek ebben a 
megtelepedésében alkalmazkodást kell látnunk a nagyváros lármás 
életéhez és olyan épitményekhez, amelyeken egyébként nem szoktak 
fészkelni. Lehet azonban, hogy ezeknek az uj házaknak a szilárd vakolata 
jobban megfelel az igényeiknek, mint a régi házak szokásos vakoläsa. 


DR. DORNING HENRIK, 


1939/42] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 473 
| Seregélyek fészkelése vasbeton fészekben. Egy budai lapos tetejü, 
kétemeletes bérház délfelé néző terrasszán a tetőszerkezet szellőztetését 
hivatott cca .6 cm-es szellőzőnyilások vannak sorban elhelyezve. Ennek 
a folytatásában pedig a tetőzet alatt a vastraverzek közt jól védett 


19. ábra. Szelelő nyilások bérház ; | 


ereszében mint seregély feszkelö- 20. ábra. Etető seregély a szelelö nyiläsban lévő 
hely. fészek előtt. 
Fig, 19. Ventilationsöffnungen Fig. 20. Fütternder Star vor dem in einer Ven- 
als Nistplätze des Stares tilationsöffnung befindlichen Neste. 


járatok huzódnak. 1941. év tavaszán azután figyelmes lettem arra, 
hogy egy seregélypár gyakorta átrepül a terrassz fölött. Idővel meg- 
figyelhéttem aztán, hogy ezek a seregélyek az egyik betonlyukban 
. tanyát ütöttek. (L. a 19. és 20. ábrát.) A költés ideje alatt szorgalmasan 
hordozták felváltva a rengeteg rovart, hernyót a négy kis seregélynek, 
melyek éhes kis torkukat nem győzték elég sürün kinyujtogatni a lyukon. 


RADVANYI OTTO. 


Széncinegék tarsas egyiittfészkelése. 1941. marcius havaban egyik 
csillaghegyi. villa kertjében betonoszlopon álló kb. 50 cm hosszu, széles és 
magasleander-tarté négyszögletes cementvaza allott üregévellefelé forditva, 
hogy a téli csapadék bele ne folyhasson, A cementdobozok tetején a kòzé- 


474 


pen 3—4 cm átmérőjü 
nyilás volt mely a cse- 
rép felesleges nedves- 
ségének az elvezetésére 
szolgált s. egyébként a 
cserép alján lett volna. 
A kertész már éppen 
azon fáradozott, hogy 
a cserepeket a tavaszi 
munkálatokhoz meg- 
felelően megforditsa, 


azonban ebben meg. 


kellett akadályoznom, 
mivel már napokkal 
előbb figyelmes lettem 
arra, hogy széncinegék 
sürün ki-be röpdösnek 
a nyiláson. Egy izben 
óvatosan felemelve a 
vázát, a legnagyobb 
ámulatomra a cserép 
mind a négy sarkában 
egy-egy cinegefeszek 
volt. elhelyezve. Az 
egyik fészekben nyolc, 
a másikban hat, a har- 
madikban öt és a ne- 
gyedikben három cine- 
getojás volt, tehát ez- 
alatt az egyetlen cse- 
rép alatt 22 drb tojás. 
Ilyen cinegefészket 
megtöbbet is találtunk 
hasonlóképpen lefordi- 
tott vázák fenekén. 


KISEBB KÖZLEMÉNYEK fAquila 


21. ábra. Leandertartö cementväza széncinegék 


m4 fészkelő helye... ig} 


Fig. 21. Zementbehilter als Brutplatz der Kohlmeisen; . 


22. ábra. 4 széncinegefészek a leandertartó váza 
alatt. 


Fig. 22. 4 Kohlmeisennester in einen Zementbehälter. 


A cinegék változatos fészkelési módjáról számos észlelet tanuskodik, 
de ez a megfigyelés abból a szempontból rendkívül érdekes, hogy a 
cinegék ilyen társas együttköltése valósággal példátlan. 


RADVÁNYI OTTÓ. 


Dürgő fajdkakas januárban. 1939 január hó 21-dikén egy természet- 
járó társaságnak különös kalandja volt egy fajdkakassal. Megfigyelték, 
amint a földön, keményrefagyott havon hevesen dürgött. Tyuk nem 


vaty 


a da > 17 
AA TAN 8 


1939/42] : KISEBB KÖZLEMEN YEK 475 


volt látható. Az egyik természetjáró nehány méter távolságra köze- 
. ledett a dürgő kakashoz, anélkül, hogy az tudomást vett volna róla. 
. Gyors nekiiramodással sikerült a madarat megfognia. A madár ugyan 
verdesett a szárnyával, de egyáltalában nem keltette azt a benyomást, 
mintha életre-halálra védekezni akarna. Hamarosan szabadonbocsá- 
tották. Két futólépés a kemény havon a lejtőn lefelé, majd két szárny- 
csapás s már is tovaszállt az óriás madár nyugodt szárnycsapásokkal 


a fenyők fölött. | s SALMEN JÁNOS. 


A sd a sas függöget. 1940 aug. 17-ikén a szirti sasnak egy szokatlan 
repülési módját figyelhettem meg. A madár gabonakeresztek felett 
-alacsonyan szitált a Jászó és Hetény közt elterülő földeken. Hasonló 
körülmények közt a vonatból másnap is láttam szitálni a szirti sast 


. " — Rozsnyótól valamivel délebbre. DR. KEVE KLEINER ANDRÁS. 


Szárcsák különös balesete. 1941 év november 14-ről 15-re virradó 
éjszakán az előző hetek enyhesége után 6 fok hideget mutatott a hőmérő. 
Ez elég volt ahhoz, hogy a felületesebb és sekélyebb vizek 2—3 mm-es 
jégkérget kapjanak. A semjékekről, vadvizekről a szárcsák kiszorultak 
s 15-én reggelen több ezres tömegekben lepték el a Fehértónak be nem 
fagyott viztükreit. A vizfelületek kis terjedelmük folytán, a csak hosszu 
nekiszaladás után levegőbe emelkedni tudó szárcsáknak nem voltak 
elég hosszuak s igy egy általam még nem látott érdekes helyzet állott elő. 
Alighogy a vékony jégkérget elérték az állatok, lábaik rugása alatt a jég 
betöredezett és nem tudtak felemelkedni, visszahullottak a betördelt 
jég közé. A jeget orrával tördelő csónak elől menekülő. szárcsák közül 
sokat evezővel ütöttek agyon. A mindenáron való menekülés közben 
több szárcsánál érdekes balesetet figyeltem meg. A lábaik alatt töredező 
jégkéregről való felemelkedés-próbálgatás közben lábaikkal magasra 
nyultak fel, nyilván hogy jobban fellökhessek magukat s közben lábuk 
belső ujjának hegyes éles karmával torkukba kaptak. Karmukat 
visszahuzni nem tudták s mint guzsbakötöttek hullottak vissza. Karmuk 
tövig benne volt a torok bőrében, és nyelvük alatt vagy mellett meredezett 
elő. Karmaikat innen semmiképen sem tudták visszahúzni. 

Ugy gondolom, hogy ez a ritka jelenség a szárcsáknál csak olyankor 
fordul elő, amidőn a jégkéreg ellenállása csak annyi, hogy a lábak elrugá- 
sából származó felhajtó erő a jeget épp csak hogy betördeli, s igy fel- 
emelkedésükhöz fokozottabb „labmunkät“ kell vegezniök. 


DR. BERETZK PÉTER. 


Nünüke mint madártáplálék. Mint ismeretes, ezeket a bogarakat 
mérges és kellemetlen izü váladékuk miatt a madarak ritkán fogyaszt- 


476 KISEBB KÖZLEMÉNYEK | ; [Aquila 


jak. A tuzok (Otis tarda L.) azonban, ugylatszik, mégis aranylag gyak- - 
ran megeszi. Ezt bizonyitja az is, hogy tizenhárom áprilisi és májusi 
gyomortartalom közül hatban találtam nünükéket, tehát a tavaszi 
gyomortartalmaknak csaknem feleannyi számában, mégpedig követ- 
kező arányban. 1. Ö-Szöny (Komárom, 1901. ápr. 22:8 Meloé varie- 
gatus, 6 M. rugosus, 2 Meloé sp. 2. Mosonbänfalu (Moson-m). 
1909. máj. : 3 MM. rugosus, (HEGYMEGHY) 3. Kisszallas (Bäcs-B.-m.), 
1911. apr. 1.: 1 M. variegatus : 4. Magyarorszag (közelebbi lelöhely 
nélkül ; 1929. máj. : 6 M. variegatus, 1 M. violaceus, 1 M. rugosus, 1 M. 
sp., 5. Magyarország, 1929. maj.: 1 M. variegatus, 1 M. proscarabeus 
(vagy violaceus ?), 1 M. violaclur, 6. Kéthalom (Szolnok-m.), 1930. 
apr. 20.:5 M. variegatus. Tehát mint látható, némely gyomortartalom- 
ban 3—4 faj is található és egyikben összesen 16 példány (!) volt. CSIKI 
ERNŐ is talált egy izben tuzok gyomrában sok nünükét. Az általam 
megvizsgált emlitett gyomortartalmakban egyébként más bogarak, 
ill. növényi maradványok is voltak. A túzokon kivül az ugartyuk Bur- 
hinus oedicnemus L.) gyomrában is találtam nünükét éspedig egy Für- 
ged-en (Tolna-m.) 1930. ápr.-ban elejtett példányban 1 Meloé varie- 
gatus és 1 M. violaceus (vagy © M. variegatus ?) volt. ESCHERICH nünükét 
Lanius minor gyomrában talált; FARSKY O. pedig egy Pernis api- 
rorus gyomrából mutatott ki Meloë proscarabeus-t. A fentiek szerint 
tehát különösen a túzok tavaszi gyomortartalmait érdemes ilyen szem- 
pontból is figyelemre méltatni, kivált április—május havában, amikor 
a nünükék nagyobb számban szoktak megjelenni. 


DR. VASVÁRI MIKLÓS. 


Régi madártani adatok a Magas Tátrából. MauxscH TAMÁS (1749— 
1832) 1826-ban fejezte be kéziratát, amely a szepesi Kárpátok utmutató- 
jának készült. Kézirata nem jelent meg nyomtatásban. A 4 főrészre 
tagozódó 422 oldalas munka utolsó fejezete néhány madártani vonat- 
kozásu adatot is emlit. Ezek közül használhatók a következők. 

Buhu. Egyszer látta egy agyonütött példány maradványait Kés- 
márkon. 

Örvös rigó. Gyakori, azonban fészkelését nem emliti. 

Siket és nyirfajd. Mindakettő elég ritka. 

Csaszarmadar. Gyakori. 

Erdei szalonka. Igen gyakori. 

Pásztormadár. Egyetlen előfordulás 1817-ben Késmárkon. Nagyobb 
csapat mutatkozott, amelyből kézre is került 3 drb. 

Emliti még a bubos banka-t, szalakóta-t, csonttollu madarat és jég- 
madarat, 

DR. MAUKS KÁROLY. 


1939/42} | KISEBB KÖZLEMÉNYEK 477 


Szárnyasvadárak a Szepességben 1610-ben. Közlemények Szepes- 
vármegye cimü folyóirat 1913 évf. 78—85 lapjain találhatók Poprád 
városa élelmiszerárai az 1610 esztendöböl. Ezek közül érdekesnek 
találom megemliteni a következőket: császármadár 6, siketfajd 10, 
nyirfajdtyuk 10, fogoly 12 dénár (1 d. a forint 1/100-ad része) ; egy 
köteg kis madár 8 darab 1 d., nagyobb madár — rigó — darabja 1, vagy 
ha jó kövér 14 d. Összehasonlításként megemlítem, hogy ugyan- 
akkor a fiatal liba darabja volt 7 d.,az öregé 12 d., egy pár csirke 8 d., 
egy nyul 12 d. s egy őz 50.d. Egy font jé ökörhus ára volt 2 d. 

Fenti árlapból első sorban is azt olvashatjuk ki, hogy a fölsorolt 
szárnyasvadak a Szepessegben .1610-ben rendes kereskedelmi árukat 
képeztek. Az egységárak összehasonlitasaböl pedig az egyes fajok 
gyakoriságára lehet következtetni. A legföltünőbb a fogoly magas ára, 
mely magasabb a nyírfajd és siketfajd áránál, a fogoly tehát akkori- 
ban is gyér előfordulásu volt, akárcsak manapság. A rigó alatt első- 
sorban a fenyves rigó értendő, a , kis madarak" alatt pedig énekeseink 
csapatban járó és hurokkal fogható tömegjeit kell érteni. Ezek azon- 
i ban aligha alkottak neptäplalekot, hanem csak inyencfalatokat, mert 
hiszen egy köteg kismadár árán a szepességi fogyasztó 1 font jó ökör- 
hust vehetett. A nyír- és siketfajd az árak szerint akkoriban elég 
gyakori lehetett. 

A nyír- és siket fajd hajdani szepességi gyakoriságáról MAUKSCH 
TAMÁS is megemlékezik. Az 1790 és 1815 évek között járta a Magas 
Tátrát és említi, hogy valaha gyakoriak voltak, de az ő idejében már 
kevés volt észlelhető. DR. MAUKS KÁROLY. 


Részleges fehér szinezetü feketerigók gyakori előfordulása. 1941 feb- 
ruär elején a budapesti Filler-utcäban egy fehér fejü him fekete 
rigóra lettem figyelmes. Hasonló példányt kapott a m. kir. Madártani 
Intézet 1937. II. 24-ikén a Margitszigetről, és 1938. III. 14-ikén a 
Mezőgazdasági Szakiskolától Patcáról. Ugyanebben az időben az Uj 
Szent János-Kórház környékén is többen láttak fehér fejü rigót. A 
legfehérebb példány BEZSILLA LASZLO gyüjtésében található, mely 
1942 március közepén került kézre szintén a Fillér-utcában. 


HEGYMEGHY DEzSő. 


Magyar madárnevek 1786-ból. RESZEGI LAJOS úr szivességéből az inté- 
zetbe került GRÓF TELEKI SÁMUEL nagyváradi főispánnak a kancelláriá- 
hoz intézett levele, melyben fölsorolja azokat a ritkább madarakat, 
amelyek a schönbrunni „Vivarium“ számára ajánlatosak volnának. 
Ezt a jegyzéket a kancellária fölhivására készitette, mely leiratot inté- 


478 KISEBB KÖZLEMÉNYEK {Aquila 


zett hozzá a schönbrunni állatkert számára gyüjtendö ritkább állatok 
ügyében. Le e: 

A jegyzék három nyelven készült. A német és latin neveket való- 
szinüleg a kancellária adta meg az állatkert szaktisztviselőjének adatai 
alapján, a magyar neveket a főispán irta hozzá, — hogy saját ismeretei, 
vagy valamelyik váradi tanár adatai alapján — azt ma már nem tudjuk 
eldönteni. A jegyzéket az alábbiakban az eredeti szövegben adom közre 
mint adalékot a madarak régebbi magyar elnevezéseihez. 


Németül Deákul Magyarul 
Stockänte Anas sylvestris vera Jegesrucza 
Schwalbenänte Anas Peruviana Villasrucza 
Duckänte Fulica | Vöcsök vagy buvär 
Rohrhändl Fulica atra Szárcsa 
Weisse Storchen Ciconia alba — Fejérgólya 
Schwarze Storchen Ciconia Nigra . Feketegòlya 
Kranich Grus . Daru i 
Trappen Otis tarda | Tüzok 
Wilde Gans Anser sylvestris . Vadlüd 
Löffel Gans Anser platyrynchos " Kanyalos 

vel latirostris | 
Reiger Ardea cinerea SSA Kócsag, vagy gém 
Nimmersatt _ Tantalus Gödeny 
io Cignus, Olor Hattyu 
Mor Kuh Ardea Stellaris Fejér gém | 
. Mandel Krähe Garrulus arboratensis Szaricsöka 
Kampf Hahn = Veszekedö kakas 


A „Veszekedökakas“-röl a következő érdekes leirast adja: 

„A veszekedökakas (Kampf Hahn), amelyet némely helyeken 
häzi-ördögnek is (Haus Teufel) és tengeri pavanak (See Pfau) neve- 
zik, nincsen akkora mint egy galamb, de a lába sokkal magasabb és 
az ábrázata veres husos bibircsel meg vagyon rakva, a testének alsó 
szine hamu szinü, amely sokféleképpen, feketével és fehérrel meg vagyon 
elegyitve, az orra és a lába veres, az nyaka körül egy rend hosszú 
tolla vagyon, mély midőn ezen madár megbosszankodik, fel áll és 
mint egy nagy gallér formán az madárnak nyaka körül. Midőn két 
hím egybetalálkozik, mingyárt nagy tűzzel egymásba kapnak és meg- 
verekednek." | 


VONOCZKY SCHENK JAKAB. 


Mt Ad 
4 
fi 


ee 


ah ET, = SE 
whey 


1939/42] . KLEINERE MITTEILUNGEN 479 


Kleinere Mitteilungen. 


Erstes Vorkommen von Xema sabini SABINE in Ungarn. Die Schwal- 
benmöwe spukt schon seit längerer Zeit in der Fauna unseres Landes 
umher. So nahm Moyjsisovics ihr Vorkommen bei Bellye an, musste 
aber diese Annahme dann selbst widerlegen (Mitteil. Natw. Ver. Steier- 
mark, Jhg. 1885, p. 115). Über ihr Auftreten in der Umgebung von 
Losonc berichtete OTTO HERMAN (Termr. Füzetek, 1879, p. 92—95) ; 
später stellte er dann fest (1888, p. 164), dass das fragliche Exemplar 
eine Dreizehenmöwe war. Leider hat auf Grund dieser falschen Angaben 
auch die ausländische Literatur das Vorkommen der Schwalbenmöwe 
in Ungarn als sicher angenommen. Kürzlich nun gelangte ich in den 


" Besitz einer Möwe, die am 17. Dez. 1941 an der Donau bei Käposz- 


tasmegyer (Rákospalota) erlegt worden war. Ich trug den Vogel 
in das k. ung. Ornithologische Institut, wo er als Schwalbenmöwe (Xema — 
sabini SAB.) bestimmt wurde. Er trägt das charakteristische Jugend- 
kleid, der Flügel misst 255, der Schwanz 120, der Schnabel 23 (12), der 
Lauf 31 mm. Es handelt sich hier um das südöstlichste Vorkommen 
dieser Art in Europa. Als einziges heimatliches Belegexemplar schenkte 
ich den Vogel dem k. ung. Ornith. Institut. LADISLAUS BEZSILLA. 


Das Nisten der Blässgans in Ökigyös, Ungarn. Am 1. Juni 1940 
beobachtete ich auf der überschwemmten Wiese von Ókigy ós drei 
Exemplare der Blässgans. Sie flogen tadellos, weshalb man nicht voraus- 
setzen kann, dass sie deshalb hier geblieben sind, weil sie verwundete 
Exemplare waren. Nach den Nachrichten, die ich von vertrauens- 
würdigen Quellen gewonnen habe, hat man hier im Monate Mai öfter 
5—8 Stück Blässgänse beobachtet. 

Aus diesem Grunde habe ich vorausgesetzt, dass diese hier geblie- 
benen Blässgänse in diesem Gebiete vielleicht auch gebrütet haben. 
Auf meine Nachfragen erzählte ein Hirtenknabe, dass er am 10. Mai, 
auf einer höhergelegenen mit Wasser umgebenen Rasenfläche in einer, 
etwas ausgehöhlten Vertiefung zwei Eier gefunden habe, die er mir 
auch übergab, und die sich jetzt in der Sammlung des Museums von 
Bekescsaba befinden. 

Vun anderer Seite erhielt ich die Nachricht, dass am 1. Juni ein 
Wildgansnest mit 5 Eiern gefunden wurde, dieses ging aber wegen der 
ungenügenden Sachkenntniss der Finder zugrunde, weshalb die Identi- 
fikation der Art nur auf Grund der schon erwähnten, und in unserer 
Sammlung befindlichen Eiern möglich ist. Die Eier habe ich nicht selbst 
präpariert, deswegen konnte ich leider nicht feststellen, ob in denselben 
Keime befindlich waren. Die Maße sind : 82x 55°2 mm, und 69x 51:9 mm. 


480 . KLEINERE MITTEILUNGEN . [Aquila 


Die von Hartert auf Grund 81 Eiern gegebenen durchschnittlichen 
Maße sind : 78:34x 53:39 mm, Die Minimalmasse sind: 72:3x 51 und 
756x492 mm. Die Maße des grösseren Eies entsprechen vollkommen 
den durchschnittlichen Maßen. Ein Maß des kleineren Eies ist zwar 
kleiner als das Minimum, das andere jedoch grösser. 

Auch an der Schale dieses kleineren Eies ist eine gewisse abnormale 
„Kalk“-Ablagerung wahrzunehmen, woraus ich folgere, dass die Gans 
dieses Ei zum erstenmal gelest hat, und es ist voraussetzbar, dass der 
Oviduct des Vogels in dieser Zeit noch nicht normal funktio- 
nierte. 3 

In der Färburg unterscheiden sich die zwei Eier von der Farbe 
der in der Literatur beschriebenen Blässganseiern. In der Literatur 
finden wir die Färbung der Eier dieser Gänseart übereinstimmend als 
gelblichweiss, kremfarbig und weiss erwähnt, dem gegenüber ist in die 
weisse Farbe der Ökigyöser Eier etwas Grün gemischt. In durchscheinen- 
dem Lichte zeigt das Innere der Schale eine milde Kremfarbe. Die abwei- 
chende Färbung kann jedoch auch die am Orte der Überwinterung 
verzehrte, und von der Vegetation des hochnordischen Brutortes abwei- 
chende pflanzliche Nahrung verursacht haben, ebenso kann auch das 
abweichende Farbenmaterial des Bodens und des SEE die 
Farbenaberration hervorgerufen haben. | 

Dieser Umstand, dass die Färbung der Eier abweichend ist, hält 
mich jedoch nicht von der Feststellung zurück, dass es sich hier um 
Blässgänseeier handelt, weil dieselben mit den Eiern irgendeiner anderen 
Vogelart, welche damals dort vorkam, nicht identifiziert werden können. 
Meiner Überzeugung nach lässt es sich nicht bezweifeln, dass diese Eier 
Blässgans Eier sind, welche das Nisten der Blässgans in Ökigyös 
im Frühling 1940 ohne jeden Zweifel beweisen. Die ausserordentliche 
Bedeutung des Fundes vergrössert auch noch der Umstand, dass in der 
Literatur bis zu dieser Zeit nichts vom Brüten der Blässgans in Mittel- 
europa bekannt gegeben wurde. 

Zur Ergänzung erwähne ich noch, dass man auf diesem Gebiet 
auch später Exemplare der Blässgans beobachtet hat, so am 3. August 


1940 drei Exemplare — von denen zwei mit weisser Unterseite, also 
2-jährige Exemplare, und eine mit schwarzer Unterseite, also ein 
altes Exemplar — und dass ich am 8. am 15. und am 22. September 


wiederholt je ein Exemplar dieser Art beobachtete, also zu einer für 
unser Gebiet aussergewöhnlichen Zeit. 

Ich halte es für wahrscheinlich, dass diese ausserordentliche 
Erscheinung durch die ausserordentliche Witterung des Frühlings 1940 
verursacht wurde. Der ganze Frühling war abnormal kalt, und so sind 
die Blässgänse in diesem Gebiete zurückgeblieben, wo sie auf den Gras- 


1939/42) KLEINERE MITTEILUNGEN 481 


inseln des fast unabsehbaren Überschwemmungsgebietes ein ruhiges 


Heim gefunden hatten. Dr. TIBERIUS TARJÁN. 


Zurückgebliebene verwundete Blássgans. Am 16. Mai 1936 stöberte 
ich auf der Apaj-Puszta beim Fang und Beringen von Kiebitzen eine 
Blässgans auf, die nach einem Flug von etwa 100 Metern wieder einfiel 
und sich versteckte. Da es mich sehr interessierte die Ursache des Zurück- 
bleibens dieses vereinzelten Exemplars festzustellen, erlegte ich die Gans. 
Die Section ergab, dass der Vogel wahrscheinlich noch im Winter einen 
Lungenschuss erhalten hatte und irgendwie mit dem Leben davonkam, 
jedoch nicht mehr so gesund wurde, dass er hätte fortziehen können. 
Die Lunge war zur Hälfte mit gestocktem Blut durchtränkt, auch das 
Innere des Brustbeins mit gestocktem Blut angefüllt, und das Herz von 
einer Schichte solchen Blutes umgeben. All dieses viele gestockte Blut 
war schon zu einem lebenden Gewebe geworden. Es war ein frisches, 
blutrotes Gebilde von der Form einer Leber, weder brandig noch eiterig. 
Diesem Umstand schreibe ich es zu, dass die Blässgans am Leben ge- 
blieben war. Dem Bauchgefieder nach zu schliessen handelte es sich um 
einen Vogel im zweiten Jahr, die Blässe dagegen wies auf ein höheres 
Alter hin. Die Eierstöcke waren gänzlich unentwickelt geblieben. 

Im Sommer 1936 blieben auch bei den Fischteichen der Hor- 
tobagy mehrere verwundete Blässgänse zurück, jedoch ohne zu 
brüten. | JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Blássgans in der Puszta Hortobágy in Sommer 1942. Am 30. Mai 
1942 beobachtete ich nördlich den Fischteichen des Hortobágy in der 
Gegend des sogenannten Kondäsfenek 2 Exemplare der Blässgans, 
welche fast auf Schussweite ausharrten. Beide waren ausgefärbte Exem- 
plare mit dunkelgefleckter Unterseite. Aufgescheucht flogen sie niedrig 
etwa einen Kilometer weit. Indem es sich augenscheinlich um ein zusam- 
mengehöriges Paar handelte und ein Brüten desselben nicht ausgeschlos- 
sen schien, erhielt ich von Direktor JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK den Auf- 
trag zur weiteren Beobachtung. Gelegentlich meines Studienausfluges 
Ende Juni konnte ich leider dieses Blässganspaar nicht wieder be- 
bachten. Die dortigen Hirten versicherten mich jedoch, dass sich diese 
beiden Blässgänse dort ständig aufhalten und auch brüten.* 

DR. NIKOLAUS UDVARDY 


* Am 17. Juni 1942 konnte ich in der Hortobägy Puszta an der nämlichen 
Stelle am Kondäsfenek ebenfalls dieses Blässgınspaar beobachten. Dasselbe verhielt 
sich ähnlich, wie ein Brutpaar. Der eine Vogel-jedenfalls das S' — stand anfrecht, als ob 
es die Gegend überwachte, der andere lag platt neken ihm. Aufgescheucht flogen sie 
niedrig und etwas schwerfällig weiter. Ein Nest war auf der Stelle, von wo sie auf- 
gescheucht wurden, nicht zu finden. RED. 


31 


VE 


489 KLEINERE MITTEILUNGEN 0 > Aqurita 


. Nisten des Silberreihers (Egretta alba alba L.) in Dinnyés. Die Diny- 
nyéser Reiherkolonie wird zum ersten Male von STEFAN v. CHERNEL 
erwähnt. Im Jahre 1890 brüteten Fisch- und Purpurreiher teils in dem 
zu Dinnyés gehörenden Abschnitt des Sees von Velencze, teils in dem 
daran anschliessenden sogenannten , Fertő" (OTTO HERMAN, Die 
Elemente des Vogelzuges. Budapest 1895). Uber den damaligen Be- 
stand sind keinerlei Aufzeichnungen vorhanden. P. LINDNER besuchte 
im Jahre 1902 den See von Velencze ; nach seinem hierüber veröffent- 
lichten Bericht (Ornith. Monatsschrift 1903 p. 217) soll hier neben 
anderen Reiherarten auch der Silber- und Seidenreiher gebrütet haben. 


Re Le 
ER 


Spätere Beobachtungten bestätigten diese Angabe nicht. Angeblich soll 


auch im Jahre 1915 der Silberreiher im Dinnyeser Abschnitt genistet 
haben (Aquila 1918, Beilage p. 37), doch haben die späteren Beobach- 
tungen auch diese Behauptung nicht bestätigt. 


Das erste sichere Brutvorkommen stellte der hervorragende eng- 


lische Forscher C. F. R. JOURDAIN im Jahre 1936 fest, worüber ich 
im Jahrgang 1936 der ,,Természet,, S. 236 und in der Aquila 1935/38S. 
700 berichtet habe. Ebendort schrieb auch LapisLAus NAGY über 
das Nisten des Silberreihers im Jahre 1936. Seither konnte dieser Reiher 
während der Brutzeit ständig in der Dinnyéser Reiherkolonie beobach- 
tet werden. 1937 wurde kein Nest gefunden, 1938 aber gab es bereits 
zwei Brutpaare. Ebensoviele brüteten meinen Beobachtungen zufolge 
auch in den Jahren 1939 und 1940. Im Jahre 1941 erhob sich die Zahl 
der Brutpaare plötzlich auf 5. Der Wächter GEORG MÜLLER sah 
in dem seichten Wasser unterhalb des Dorfes gleichzeitig 10 Exemplare 
und fand dann auch später in der Reiherkolonie von Dinnyes alle 5 
Silberreihernester. Interessant war, dass zwei Paare — wahrscheinlich 
die alten Brutpaare — viel früher brüteten als die 3 neuen Ankömm- 
linge. Am 13. Juni hatten die beiden Paare bereits erwachsene Junge 
— je 4 Stück —, während zur selben Zeit die drei anderen Paare 
bloss Eier hatten u. zw. 1, 3 und 4 Stück. 

Im Jahre 1942 hat der Bestand leider abgenommen. Es wurden 
nur zwei Brutpaare konstatiert wahrscheinlich diejenigen, welche schon 
früher hier ausässig waren. | 

Merkwürdig ist, dass in dieser Kolonie bisher weder der braune 
Sichler noch der Schopfreiher gebrütet hat, trotzdem beide Arten in 
jedem Frühjahr in geringerer Zahl erscheinen. Der Sichler war im 
Jahre 1941 von Anfang Mai bis zum 13. Juni zu sehen. 

Der Bestand der Reiherkolonie ist ziemlich gross und beati 
erfreulich die stattliche Anzahl der Löffelreiher. Wann sich der Löf- 
felreiher hier angesiedelt hat, ist mir nicht bekannt, ich weiss bloss, 
dass im Jahre 1929 schon viele hier nisteten. Während ich im Jahre 


att átáll sa PT Te 


1939/22] KLEINERE MITTEILUNGEN 483 


1930 den Bestand auf 40 Paare schätzte, waren im Jahre 1941 schon 
80 Paare vorhanden. | 

Interessant in Hinblick auf die Wiederkehr ist ein Löffelreiher 
mit einem kranken Fuss, der im Fluge den einen Ständer herabhängen 
lässt. Dieses Exemplar beobachte ich schon seit 4 Jahren. Der ‚Bestand 
der Fisch- und Purpurreiher im Jahre 1941 macht ungefähr ein Drittel 


. des Löffelreiher-Bestandes aus. 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Nisten von Egretta g. garzetta L. in Kohäryszentlôrinc. In dem im 
Jahre 1929 erschienenen sogenannten Neuen Ungarischen Brehm ent- 
wirft JAKOB SCHENK ein sehr trauriges Bild von der Verbreitung des 
Seidenreihers in Ungarn. „Gegenwärtig ist er nur noch ein sehr seltener 
Durchzügler, und es können mehrere Jahre vergehen, bis irgendwo ein 
vereinzeltes Exemplar auftaucht“. Ausserdem schreibt er: „es ist nur 
wenig Aussicht vorhanden, dass er sich bei uns wieder ansiedelt.“ 

Mit umso grösserer Freude kann ich deshalb berichten, dass — nach 
sporadischem Brutvorkommen am Kisbalaton — sich im Sommer 1941 
der Seidenreiher in grésserer Zahl bei Kohäryszentlörine südöstlich 
von Kecskemét, angesiedelt hat. Hier nistet in einem etwa 300 Kat. 
Joch grossen Mischwald seit langer Zeit der Nachtreiher in wechselnder 
Zahl, höchstens in 100 Paaren. Am 28. April 1941 sah der Stadtförster 
JOHANN HORVÁTH unter den Nachtreihern zwei weisse Reiher. Da seit 
Menschengedenken in dieser Gegend keine Edelreiher gesehen wurden, 
hielt der Förster die beiden auffallend weissen Vögel für Nachtreiher- 


‚Albinos und erlegte sie mit einer blitzschnellen Doublette. Grenzenlos 


war seine Überraschung, als er in den erlegten Exemplaren zwei Seiden- 
reiher erkannte. Das eine war ein ©’, das andere ein ©. Von diesem 
interessanten Fund verständigte er mich sofort, doch hielt ich diese 


‚beiden Seidenreiher für durchziehende, zur Rast eingefallene Gäste. 


Bis Ende Juni tauchten aber in dem Wald und an den Wildwässern der 
Umgebung immer wieder weisse Reiher auf, sodass ich am 29. Juni 
selbst hinausfuhr, um die Sachlage zu studieren. Damals sah ich erst am 
späten Nachmittag einen einzigen auffliegenden Seidenreiher, während 
ich erst am 7. August die Brutkolonie ausfindig machen konnte. Wohl 
mehr als hundert Nachtreiher nisteten auf niedrigen jungen Pappeln 


und ganz jungen, 2—3 m hohen Akazien. In einem verlassenen, verhält- 


nismässig stillen Teil des lose zusammenhängenden Brutgebietes ent- 
deckte ich dann auf einer jungen, biegsamen Pappel, 10 Meter über 
dem Boden das Nest des Seidenreihers. Bei unserm Nahen sprangen 


, zwei Junge sofort heraus und verschwanden, rasch kriechend und flie- 


gend, in dem dichten Laub. Ich konnte mit Bestimmtheit vier Exemplare 
31% 


484 KLEINERE MITTEILUNGEN | [Aquila 


zählen. Während ich farbige Bilder von ihnen anfertigte, kamen die 
Alten in regelmässigen Abständen herbei und fütterten unermüdlich 
die Jungen. Die Pausen zwischen den Fütterungen waren lang, 
vielleicht auch deshalb, weil unser Kommen und Gehen die Eltern 
sichtlich erregte. Wenn sie durch die Öffnung des Laubzeltes irgend 
etwas Verdächtiges erblickten, war selbst das Betteln der Jungen ver- 
gebens : sie änderten die Richtung und verschwanden, ohne gefüttert 
zu haben. Nachmittags entdeckten wir noch zwei kaum flügge Junge. 
Sie waren voll entwickelt, auf dem Kopf die charakteristische Flaum- 
federholle. Diese Jungen wurden von mir beringt. Später beobachtete 
ich noch zwei Junge. Es waren also insgesamt 8 Junge vorhanden. Auf 
dem Heimweg sah ich über der Lichtung ruhig dahinziehende Seiden- 
reiher. Es war ein Flug von 16 Stück. Ob es alte Vögel oder flügge Junge 


waren, konnte ich nicht feststellen, doch hatte ich den Eindruck, dass 


es sich um Alte handelte. Ausser diesen beobachtete ich noch zwei alte 
Vögel. Der mit Sicherheit festgestellte Stand beträgt also 28 Stück. 
Nach einer Meldung von HORVÁTH verschwanden die Seidenreiher 
gegen Mitte September mit dem Gros der Nachtreiher. Ich habe Schritte 
unternommen, die Nachtreiherkolonie von Kohäryszentlörine zum 
Naturdenkmal erklären zu lassen in der Hoffnung, dass die Seidenreiher 
auch in Hinkunft dieses Gebiet aufsuchen und sich dort ständig nieder- 


lassen werden. |. DR. STEFAN HOMOKI-NAGY. 


Auf Bäumen nistende Seidenrieher. Am 26. Juni 1939 hatte ich 
Gelegenheit im Banate in der Gemeinde Ozora (Torontaler Kom.) eine 
selten stark bevölkerte Egretta g. garzetta L. Kolonie zu beobachten. 
Diese Kolonie befindet sich in der Nähe des Temes Flusses, in dessen 
Inundationsgebiete von 1200 Hektar in einem teilweise aus Eschen, 
teilweise aus gemischtem Bestande bestehenden Jungwalde von cca. 
40 Hektar. Die Kolonie selbst liest auf einem Gebiete von cca. 18 Hektar. 
Von den hier nistenden Arten kommt in grösster Anzahl der Nacht- 
reiher vor — cca. 400 Paare, nach ihm folgt der Seidenreiher mit cca. 
200 Paaren, der Schopfreiher mit cca. 150—200 Paaren, während der 
Fischreiher in wenigen Paaren auf den höheren Baume separat nistete. 
In der Kolonie der kleineren Reiher befanden sich. à 30—40 Paare 
des Sichler. Etwa 20 Löffelreiher nisteten angeblich ‘-* nahen Schilfe. 
Auf einem dünnstämmigen Baume zählte ich 4—5 f einem weit- 


verzweigten Baume 11 Horste. Die Nester der Sei =..eiher waren, 


wie die der Schopfreiher in einigen Meter Höhe. Die. Tıngen fand ich 
in den verschiedensten Entwicklungsstadien, es waren aber auch noch 
viele Eier, auch ganz klare. Flügge Jungen konnte zu dieser Zeit viel- 
leicht und hauptsächlich nur der Sichler haben. Die Jungen der Kolonie 


TLT ee Ce E "En 


1939/42] : KLEINERE MITTEILUNGEN 485 


wurden nach den einzelnen Jahrgängen in verschiedenen Zeitpunkten 
flügge, so waren sie laut LUDWIG KISZELY, dem ich auch meine Führung 
zur und auf der Kolonie verdanke, am 10. Juni 1937 bereits zu 40% 
flügge, um den 28. Juli 1938 fand er aber noch halbbefiederte Junge 
der Schopfreiher. Auf Grund meiner zur Zeit meines Besuches gemachten 
Erfahrungen konnten im Jahre 1939 noch im Juli Junge ausschlüpfen, 
welche vor August kaum flügge werden konnten. Die Gegend ist günstig 
hinsichtlich der Ernährungsmöglichkeiten, ausser den sumpfigen Teilen 
sind auch Viehtriften vorhanden. An einzelnen Teilen des Waldes er- 
reicht das Wasser bei Hochwasser cca. 4 Meter Höhe und so sind die 
früher brütenden Reiher genötigt höher zu nisten. Es ist ohne Zweifel, 
dass das Brüten auf dem Baume dem Seidenreiher einen grossen Vorzug 
dem Silberreiher gegenüber gewährleistet, was seine numerische Über- 
legenheit zumeist bestätigt, so auch in Kleinasien, wo sein grösserer 
- Verwandte mir kaum vor die Augen kam. 

DR. NIKOLAUS VASVÁRI. 


Ausbreitung von Dryobates syriacus balcanicus in der mittleren 
Bácska. Über das erste Brüten dieser, hier im Jahre 1928 zum ersten 
Male beobachteten eingewanderten Art berichtete ich im letzten Bande 
der Aguila 1935/38 p. 689. Das erste Brüten erfolgte 11 Jahre nach der 
Einwanderung im Jahre 1939. Nicht unmöglich, dass das Brüten schon 
früher erfolgte, weil das Brüten im Jahre 1939 schon an mehreren 
Stellen festgestellt wurde. Seitdem sind neuere Brutvorkommen be- 
obachtet worden und muss ich feststellen, dass diese seit kurzer Zeit 
hier eingewanderte neue Art immer häufiger als Brutvogel vorkommt. 
So beobachtete ich am 27. Juni 1942 im Ujverbäsz, am 30. Juni 1942 
im Överbäsz je eine Familie wobei die Elternvögel die Jungen fütterten. 
Ich glaube bei der Beurteilung dieser Erscheinung darauf hinweisen zu 
dürfen, dass Dryobates syriacus balcanicus im Gegensatze zu Dryobates 
maior pinetorum kein Waldvogel, sondern ein ausgesprochener Garten- 
vogel ist. Man dürfte vielleicht daran denken, dass zwischen dem Bunt- 
spechte und dem Balkanspechte das nämliche Verhältnis besteht, wie 
zwischen dem “Wald und Gartenbaumläufer. Der Buntspecht ist ein 
Waldvogel, wä ad der Balkanspecht in den Dörfern in Obstgärten 
und ähnlichen Stellen seinen Nistplatz wählt. Ich galube es diesem Um- 
stande zuschr a zu dürfen, dass er sich nicht nur in unserer Gegend, 
sondern and; Nachrichten gemäss auch in verschiedenen anderen 
Gegenden fastsrapid ausbreitet, da er in diesem Ausbreitungsvorgange 
keinen anderen Konkurrent hat, als seinesgleichen. Er hat es nicht 
nötig den Waldbuntspecht aus seinem Brutgebiete zu verdrängen, son- 
dern er kann: ein bisher unbenütztes Biotop besiedeln. 


486 KLEINERE MITTEILUNGEN , " . [Aquila 


Um seine Lebensweise eingehender und genauer beobachten zu 
können, hängte ich in meinem Garten, wo er sich ständig zeigte, eine. 
künstliche Nisthöhle aus. Es war im Mai 1941, also ziemlich spat, zu 
einer Zeit, wo diese Art schon Junge zu haben pflegt. Er nistete auch 
dieses Jahr nicht darin, aber ich hatte doch die Freude ihn daran fast 
täglich herumhämmern zu sehen, und zwar nicht nur einen allein, 
sondern auch noch ein anderes Exemplar. Oft beobachtete ich, dass sie 
sich bekämpften. Als diese Kämpfe aufhörten, war mir die Sache auffällig 
und untersuchte ich die Nisthöhle, in welcher ich dann den Kadaver 
eines totgebissenen Exemplares fand. Ich kann mir die Sache nicht anders 
vorstellen, als dass dieses Exemplar das Opfer eine Kampfes um den 
Besitz der Nisthöhle war. HEINRICH SCHENK. 


Dryobates syriacus balcanicus Brutvogel in Szeged. Im Sommer 
des Jahres 1941 fand ich diese Art im Weichbilde der Stadt Szeged 
brütend vor. Auf dem Korso bildete sich in einem Aststumpfe einer 
Platane eine Höhle und diese benützte er zum Nisten. Es gelang ihm 
auch seine Jungen hochzubringen. Es ist ganz besonderes auffallend, 
dass an diesem verkehrreichsten Teile der Stadt sich auch ein Grün- 
specht ansiedelte und seine Jungen hochbrachte. 


DR. PETER BERETZK. 


Ständig zunehmende Verbreitung von Phoenicurus ochruros gibral- 
tariensis Gm. in Debrecen. Über das allmähliche Eindringen des Haus- 
rotschwanzes in die Städte des Alföld berichteten DR. EUGEN NAGY 
in der ,,Aquila* 1931/34, S. 356 und DR. GEORG. BARSONY ebendort 
auf S. 357. Nach Dr. EUGEN NAGY nistete dieser Vogel im Jahre 1923 
zum erstenmal in Debrecen, nach GEORG BÁRSONY war er in den 
Jahren 1930 und und 1931 bereits in grösserer Zahl ansässig. Heute 
kann ich über seine weitere Ausbreitung berichten. Während er früher 
nur auf grösseren, hohen Gebäuden zu hören war, beobachtete ich ihn 
neuerdings vielfach auch auf ganz niedrigen Häusern. 

Auch an anderen Stellen des Alföld scheint er sich auszubreiten. 
Nach dem obigen Bericht von Dr. EUGEN NAGY haterin Nyiregy- 
háza im Jahre 1930 wahrscheinlich gebrütet. Ich selbst hatte Gelegen- 
heit, mich längere Zeit in verschiedenen Gegenden des Komitates 
Szabolcs aufzuhalten, konnte aber den Hausrotschwanz nur zur 
Zugzeit beobachten. Zur Brutzeit sah ich ihn zum erstenmal am 9. 
Juni 1940 in Kemecse, wo auf dem Bahndamm ein 5 fleissig Insek- 
ten fing und seine Beute in ein in der Nähe befindliches verfallenes 
Gebäude trug. Ich muss mit Sicherheit annehmen, dass dieses Exemplar 
ein Brutvogel war, | Dr. JOSEF SÄTORI. 


Cali 


1939/42) | KLEINERE MITTEILUNGEN 487 


Otus scops scops L. in Överbäsz. Seit vierzig Jahren beobachte ich 
die Vogelwelt unserer Gegend, sah aber niemals eine Zwergohreule. 
Auch in mein zoologisches Präparatorium gelangte bischer nicht ein 
einziges Exemplar. Am 19. Mai 1941 wurde ein © in einem Gasthaus 


in Överbäsz gefangen. Auf dem Alföld ist diese Eule meines Wissens 


bisher nur ein einzigesmal angetroffen worden, u. zw. am 10. Mai 1895 
in Nagyszentmiklös. LUDWIG KUHN zeigte dieses Exemplar auf 
der Milleniumsausstellung im Jahre 1896. Als Brutvogel erwähnt sie 
EDUARD HODEK in den Höhlen des Donau-Steilufers zwischen Titel und 
Zimony. Allerdings ist weder ein Belegexemplar noch ein Ei als Beweis 
vorhanden. Ich selbst war mehrere Male in Titel, traf aber diese Eule 


niemals an. HEINRICH SCHENK. 


Die Orientalische Lachtaube (Streptopelia decaocto decaocto FRIv.) 
erschien nach 7 Jahren abermals in Apatin. Zum ersten Male beobach- 
tete ich am 20. Mai 1934 ein Paar, das dann noch öfters zu sehen war 
(Aguila 1931/34. p. 409). In den darauffolgenden Jahren bekam ich 
dann diesen. neuen Ankömmling nicht mehr zu Gesicht, bis ich jetzt, 
nach 7 Jahren, am 28. April 1941 sein eigenartiges Girren wieder hörte. 
Diesmal erschienen sie zahlreicher ; der ‚hiesige Bestand dürfte 2—3 
Paare betragen. Obleich ich kein Nest finden konnte, nehme ich mit 
Bestimmtheit an, dass sie hier nisten. IGNAZ WAHL. 


. Streptopelia decaocto decaocto Friv. in Bekescsaba. Am 20. Juli 
1939 wurde ich im Stadtpark auf das Girren der Orientalischen Lachtaube 
aufmerksam. Sie sass in der Spitze einer hohen Pappel. Dieses Exemplar 
hielt sich mehrere Tage lang in der Nähe des Parkes auf. 

Auch am 8. August 1939 beobachtete ich in Balatonboglar auf einer 
Akazie eine girrende Orientalische Lachtaube. 

Während des Weltkrieges traf ich sie im Sommer 1916 in Serbien 
in Flügen von 8—10 Stück in der Umgebung des sehr verkehrsreichen 
Bahnhofes von Nisch, wo sie am Boden Nahrung suchten. 


DR. TIBERIUS TARJÁN. 


Vermehrung von Streptopelia d. decaocto Friv. in der Umgebung von 
Budapest. Am 9. November 1941 sah ich bei Pestujhely gelegentlich 
einer Hasenjagd einen Schwarm von 400—500 Orientalischen Lachtauben. 
Die Vögel liessen sich auf den frisch besäten Roggenfeldern nieder. 
Wir beobachteten, dass sie nicht nur die frei umherliegenden Körner 
von den Äckern auflasen, sondern die Körner auch aus der Erde hervor- 
voscharrten und verzehrten, wodurch sie natürlich Schaden anrichteten. 
Die zu Untersuchungszwecken erlegten 18 Exemplare hatten Kropf und 


488 KLEINERE MITTEILUNGEN -[Aquila 


Magen voll mit Roggenkörnern. Andere Nahrungsreste waren darin 
überhaupt nicht vorhanden. Durch das Gewehrfeuer liessen sie sich 
nicht sehr stören, und kehrten immer wieder auf die frisch besäten 
Äcker zurück, um die Körner aufzulesen. LADISLAUS BEZSILLA. 


Neuere Beobachtung über die Verbreitung der Orientalischen 
Lachtaube. Die Orientalische Lachtaube (Streptopelia d. decaocto FRIv.) 
beobachtete ich an den Bäumen der Eisenbahnstation von Győr 
am 5. September 1940. in drei Exemplaren. In Cegled sah ich mehrere 
am 7. April 1941 in der Batthyany-Gasse. Im April 1941 während meiner 
militärischen Dienstzeit stellte ich fest, dass sie in der Stadt Baja 
schon allgemein häufig geworden ist. Dasselbe ist der Fall in der etwas 
nördlicher liegenden Ortschaft Érsekcsanád. Während des Ein- 
marsches in die Bácska sah ich nur ein Exemplar am 1. Mai 1941 
in Sztapär. Endlich am 3. Oktober 1941 beobachtete ich ein 
Pärchen an den Bäumen der Eisenbahnstation von Balaton- 
foldvar. | | 


DR. ANDREAS KEVE KLEINER. 


Streptopelia d. decaocto Friv. in Sopron. Im Sept. 1941 beobach-. 


tete ich in Sopron meherere Exemplare der Orientalischen Lachtaube. 
Angeblich soll diese Art hier schon seit mehreren Jahren brüten. 


DR. FRANZ BARANYOVITS. 


Die Mauersegler (Apus apus apus L.) des Borsoder Bükkgebirges. 
Seit Jahren beobachte ich das ziemlich geheimnisvolle Leben und Treiben 


der Mauersegler in unserm Gebirge. Zur Brutzeit sind sie hier ständig 


anzutreffen, hauptsächlich am Rande von Holzschlägen in der Nähe 
älteren Hochwaldes, über Hutweiden, Wiesen und Äckern am Rande 
von Wäldern, aber niemals in den Dörfern und Städten des Bükk- 
Gebietes. 

Sie haben ihre ausgesprochenen Lieblingsplätze, so in erster Reihe 
die Holzschläge oberhalb des Pereces, den ‚Hundegalgenberg“, den 
Abschnitt Garadna beim Hamorer See u. s. w. 

Trotzdem sie sich zur Brutzeit ständig hier aufhalten — und dazu 
in nicht geringen Mengen — hat meines Wissens bisher in dem Bükk 
noch kein Fachmann jemals ein Nest dieses Vogels gefunden. Und doch 
gibt es auch hier reichlich entsprechende Gelegenheiten. Da wäre vor 
allem die Burgruine von Diösgyör mit ihren 4 hohen Ecktürmen. 
Während meines zwölfjährigen Aufenthaltes hierselbst brütete aber 
niemals ein Mauersegler in der Ruine, 


~ x ki - 
re Be EEE gn a SERE CO 


"ad = To, 


TN ee iz 


u le én af 


ee a eS ún 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN 489 


Auch die inmitten des Biikkgebirges gelegene Burgruine von Dédes 
ware ein geeigneter Brutplatz, ferner die Ruinen des aus der Arpaden- 
zeit stammenden Klosters vom ‚Heiligen Geist“. Doch auch hier 
brütet nirgends ein Mauersegler. Die einzige positive Angabe über 
Mauersegler-Eier stammt von STEFAN VÄSÄRHELYI, der auf dem Sophien- 
Aussichtsturm bei Lillafüred im Leibe eines erstarrt aufgefundenen 
Weibchens ein Ei feststellte. Dagegen gelang es nicht, die Mauer- 
segler auf dem Turm des Lillafüreder Hotels anzusiedeln, trotz Anbrin- 
gung geeigneter Mauerritzen. 

Im Juni und Juli 1934 besuchte ich sehr häufig unsere Mauersegler- 
gebiete, besonders den Pereces-Berg und den ‚Hundegalgenberg‘“. 
Hier hatte ich schon vor 11 Jahren grössere aufgelockerte Schwärme 
gesehen, die über den Hochstämmen am Rande des Waldes jagten. 
Schon damals reifte in mir der Gedanke, dass hier die Brutplätze der 
Mauersegler zu suchen seien. Am 3. Juni 1934 — um die Mittagsstunde 
— sah ich über dieser Stelle 10—15 Mauersegler stumm und in grosser 
Höhe kreisen. Ich konzentrierte mich auf die Beobachtung von zwei 
Exemplaren, die ständig nebeneinander einherflogen und sich öfters 
im Fluge der Kote 380 des , Hundegalgens" näherten und, beim Er- 
reichen einer älteren Eiche am Rande des Hochwaldes, ein kurzes leises 
Kreischen ertönen liessen. Ich stellte mich in der Nähe dieses Baumes 
auf die Lauer und entdeckte mit meinem Feldstecher an dessen Stamm 
in 8—10 m Höhe zwei Spechtlöcher. In eines derselben schlüpften die 
Mauersegler hinein, zuerst nur der eine, dann nach einer gewissen Zeit 
alle beide hintereinander. Die Vögel klammerten sich, flügelschwin- 
gend, an der Höhlenöffnung an, um dann im Innern des Stammes zu 
verschwinden. Herausschlüpfen sah ich sie aber nicht und musste mich 
später davon überzeugen, dass sich auch auf der anderen Seite des Baum- 
stammes mehrere Fluglöcher befanden, sodass die Vögel möglicher- 
weise durch eines derselben unbemerkt abgeflogen waren. 

Ich glaube, dass nur dieses eine Paar in der genannten Eiche seine 
Wohnung hatte, die übrigen hielten sich über den älteren Eichen- 
bäumen des nahen Csermely-Grates auf. Andere bewohnte Höhlen 
konnte ich nicht finden. 

Dr. KARL MAUKSs. 


Die Wasservögel der Natronpuszta von Ókigyós in den Jahren 
1939 und 1940. Die ungewöhnlich reichen Niederschláge in den Herbst- 
und Frühlingsmonaten dieser beiden Jahre, verbunden mit den starken 
Schneefällen im Winter und den durch die Schneeschmelze entstandenen 
Wassermengen, hatten die Überschwemmung unabsehbarer natron- 
haltiger Gebiete bei Ökigyös (Kom. Bekes) zur Folge. 


490 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


Die aus dem weiten Wasserspiegel wie Inseln hervorragenden 
Bodenerhöhungen, auf denen die zahlreichen Wasservögel bequem 
ausruhen konnten, die erwachte Wasserflora, das reiche Wasserinsekten- 
leben und die riesige Menge von Karpfenbrut lockte eine grosse Zahl 
von Vögeln herbei. | 

Gelegentlich unserer zahlreichen Ausflüge konnte ich viele Arten 
feststellen, die ich in zwei Gruppen sige möchte : Brutvögel und 
Durchzügler bezw. seltenere Gäste. 

Brutvögel: Podiceps n. nigricollis BREHM (massenhaft), Podiceps g. 
griseigena Bopp. (in 1—2 Paaren), Podiceps r. ruficollis PALL., 
Chlidonias n. nigra L., Chlidonias leucoptera TEMM. (in drei Kolonien 
insgesamt 60 Paare), Chlidonias hybrida PALL. (ein Brutpaar), Vanellus 
vanellus L., Rallus a. aquaticus L., Porzana porzana L., Gallinula chl. chlo- 
ropus L., Fulica a. atra L., Crex crex L., Limosa l. limosa L. (auffallend 
wenige), Nyroca n. nyroca L., Spatula clypeata L., Anas a. acuta L., 
Anas querquedula L., Anas p. platyrhyncha L., Botaurus st. stellaris L., 
Ixobrychus m. minutus L. 

Zur zweiten Gruppe gehören : Ardea c. cinerea L., Nycticorax nycti- 
corax L., Nyroca f. ferina L., Charadrius a. alexandrinus L., Philoma- 
chus pugnax L. (ein Flug von mehreren Hundert), Tringa t. totanus L., 
Tringa ochropus L., Tringa glareola L., Tringa hypoleucos L., Numenius 
a. arguatus L., Capella g. gallinago L., Grus g. grus L. (am 16. Juni 
1940 fünf Stück), Anser a. albifrons Scop. (mehrere tausend), Anser 
f. fabalis LATH. (bloss 1—2 Flüge). | | 

Folgende Vogelarten, die sonst in dieser Gegend selten anzutreffen 
sind, zeigten sich in den beiden letzten Jahren (1939 und 1940) vom 
Frühjahr bis zum Spätherbst, ebenfalls angezogen durch die weiten 
Wasserflächen : Ciconia nigra L. (am 30. Aug. 1940 ein Stück), Plegadis 
f. falcinellus L. (mehrere grössere Flüge), Ardeola ralloides Scop. (bloss 
im Spätsommer), Nyroca fuligula L., Anas acuta L., Tringa erythropus 
PALL. (einige), Tringa stagnatilis BECHST. (ein Stück wurde am 16. Juni 
1940 auch erlegt), Tringa nebularia GUNN. (mehrere kleinere Flüge), 
Himantopus h. himantopus L. (einige), Numenius ph. phaeopus L. (we- 
nige), Chlidonias leucoptera TEMM., Chlidonias h. hybrida PALL., Larus 
r. ridibundus L., Crex crex L. DR. TIBERIUS TARJÁN. 


Der Bartmeisenbestand (Panurus biarmicus russicus BREHM) von 
Dinnyés ging in dem grimmigen Winter 1939/40 fast gänzlich zu Grunde. 
In anderen Jahren war diese Meise die früheste unter den Kleinvögeln, 
die hier brüteten. So wurden 1934 schon Ende März Eier gefunden, 
und im Frühjahr 1938 sah ich am 21. Mai schon viele leere Nester, 
aus denen die Jungen ausgeflogen waren. Die Bartmeise ist im Dinnyéser 


a dt mit Lite ne KA PI kek átt en ie s knak jt di: a ta 


nd ln béton" ee 


“i À 


msi ht. ot di: et à — i 


ENTF 


SEE ee n. 
‘ 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN 491 


Abschnitt Standvogel, und streicht héchstens im Winter in der náheren 
Umgebung umher, was jenes 5 jährige Ringexemplar beweist, welches 
ich am 11. Mai 1930 als Nestjunges markierte, und das LADISLAUS 
MATE dann am 3. Januar 1935 an dem etwa 10 km entfernten ,,Salzsee“ 
bei Szekesfehervär fand. Auf meinen Ausflügen begegnete ich den Bart- 
meisen ständig und oft, und fand noch Ende Juni Eier und Nestjunge. 
Umso auffallender war die katastrophale Abnahme des Bestandes 
im Frühjahr 1940. Am 2. Mai sah ich bloss ein einziges Exemplar, am 
22. ebenfalls nur eins, am 13. Juni fand ich ein Nest mit 4 verlassenen 
Eiern. Im Frühjahr 1941 war der Bestand immer noch sehr schütter, 
obwohl ich die Vögel jetzt schon zahlreicher antraf. Junge konnte ich 
auch heuer nicht beringen, doch ist Aussicht vorhanden, dass der 
Dinnyeser Abschnitt des Sees von neuem von dieser charakteristischen 
Vogelart bevölkert wird. Diese Hoffnung erfüllte sich leider nicht. 
Der überaus strenge Winter 1941/42 vernichtete den ganzen Bestand. 
Bis 26-ten Juni hinein beobachtete ich auf meinen Ausflügen kein ein- 
ziges Exemplar der Bartmeise. An diesem Tage hörte ich dann ein 
Exemplar. Im Kisbalaton scheint der Bestand ebenfalls vernichtet zu sein. 
Das ganze Frühjahr hindurch wurde kein einziges Exemplar gesichtet. 


pi JAKOB VONOCZKY SCHENK. 


Horsten des Uhu in Szeged. In Aquila Bd 1935/38 schrieb 
ich, dass im Jahre 1936 im Honvédwalde in Szeged-Alsötanya 
ein Uhupaar auf einer Tanne gehbrütet hätte. Diese Angabe muss 
ich richtigstellen, weil es sich um das Brüten einer Waldohreule ( Asio 


o. otus L.) handelte. Dr. PETER BERETZK. 


Nisten von Muscicapa p. parva BECHST. im Mätragebirge. In der 
Nähe des Forsthauses von Lajoshäza oberhalb Gyöngyössölymos 
scheuchten wir einen brütenden Zwergfliegenschnäpper von seinem 
Neste auf. Das Nest stand auf einer Erle, etwa 3 Meter über dem Boden 
auf einem kleinen Nebenast und war hauptsächlich aus Moos gebaut. 


DR. ALBERT VERTSE. 


Neuerer Nistplatz des Rotkopfwürgers (Lanius senator senator L.) 
im Borsoder Bükkgebirge. Den Rotkopfwürger beobachte ich seit 1926 
in dem sogenannten , Ládi Wald“ auf dem Territorium des Diögyörer 
Eisenwerkes, wo er jahr aus— jahrein brütet. Ausserdem fand ich ihn als 
Brutvogel noch in den Gemarkungen der Gemeinden Parasznya, 
BäbonyundAlacska; alle diese 3 Gemeinden liegen nördlich von 
Diösgyör. In südlicher Richtung konnte ich bis jetzt keine neueren 
Nistplätze feststellen, trotzdem auch hier günstige Nistgelegenheiten 


492 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


vorhanden wären. Der Rotkopfwürger brütet nämlich bei uns sozusagen 
ausnahmslos in älteren, am Rande von Hutweiden gelegenen hoch- 
stämmigen Wäldern, oder auf älteren Eichen, die auf den Weideplätzen 
stehen geblieben sind. Auf anderen Baumarten fand ich bis jetzt noch 
nie ein Nest. Die Entfernung zwischen den einzelnen Brutplätzen beträgt 
meistens mehrere Kilometer ; auf dem dazwischen liegenden Gebiet 
ist kein einziger senator zu sehen. 

Auf der Hutweide der Gemeinde O h uta fand ich im Jahre 1934 
eine neue Kolonie, von allen bisher bekannten die volkreichste. 

Hier war am 10. Mai 1934 noch kein einziger Rotkopfwürger zu 
sehen, wo doch im , Ládi Wald“ die ersten schon am 29. April erschienen 
waren. Am 17. Juni dagegen fand ich innerhalb einer Stunde 3 Nester 
des Rotkopfwürgers, einige 100 Schritte von einander entfernt. Alle 
3 Nester standen auf Eichen, etwa 7—8 Meter doch. 

Ausser diesen drei Paaren brüteten noch 1—2 Paare in dieser 
Gegend, deren Junge ich später öfters antraf. Das Auffinden der Brut- 
plätze des Rotkopfwürgers ist keine leichte Aufgabe, denn diese Vögel 
halten sich verhältnismässig kurze Zeit bei uns auf. Frühestens Ende 
April treffen sie ein ; im Juni sind sie am zahlreichsten, Mitte Juli schon 
wesentlich spärlicher anzutreffen, während in der ersten Hälfte des 
August nur ausnahmsweise noch 1—2 Exemplare zu sehen sind, und 
auch nicht im Brutgebiet selbst, sondern auf den anschliessenden Hügeln. 

Die Ansiedlung des Rotkopfwürgers in diesem Gebiet ist zweifellos 
neueren Datums, denn die Hutweide selbst besteht bloss seit 5—6 
Jahren. Vorher standen hier dichte zusammenhängende Staatswal- 
dungen, die für eine Besiedlung nicht geeignet sind. 


DR. KARL MAUKS. 


Vorkommen von Lanius s. senator L. in den Komitaten Somogy 
und Zala. Am 19. Mai 1905 schickte ich dem k. ung. Ornith. Institut 
ein 7 aus Iharosberény. Nach 35 Jahren kann ich jetzt. aus 
unserer Gegend das zweite Exemplar (ein 9) übersenden. Fundort: 
Homokkomárom (Kom. Zala), erlegt am 15. Mai 1940. Jurrus BARTHOS. 


Nisten von Lanius s. senator L. im Komitate Vas. Auf der Poty- 
Puszta (Csehimindszent) trafich am 22. Juli 1940 eine ganze Familie 
des Rotkopfwürgers an. Ein flügges Junges sandte ich am 31. Juli dem 


k. ung. Ornith. Institut. : Br. LUDWIG Dory. 


Nisten des Schwarzstorchs (Ciconia nigra L.) in Leibic. In einem wal- 
digen Tale der Gemeinde Leibic nistet auf einer hohen Weisstanne seit 


1935 ein Schwarzstorchpaar. Das Nest ist in etwa 20 Meter Höhe in der 


} 
sea 
ee ils 


al PV. RETE OR E nie 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN 493 


Nähe des Stammes angebracht. Die Umgebung des Horstbaumes ist ziem- 
lich unruhig, weil auf den das. Tal umsäumenden Höhen ausgedehnte 
Holzschläge liegen, von wo die Fuhrleute schon im Frühjahr mit viel 
Lärm das Holz zu Tale schaffen. In der Nähe des Horstplatzes gibt es 
keine fischreichen Gewässer ; in etwa 100 Meter Entfernung liegt der 
Nächtigungsplatz einer Viehherde. Die alten Störche fliegen bis 10 Kilo- 
meter weit um Nahrung, während die flüggen Jungen nach dem Ver- 
lassen des Nestes auf dem erwähnten Weideplatz dem Insenktenfang 
nachzugehen pflegen. Selbstverständlich suchen auch die Alten diesen 
Ort auf. Über die Nahrung der hier angesiedelten Schwarzstörche kann 
ich keine genauen Angaben machen, da unter dem Neste, trotz gründ- 
lichsten Nachsuchens, niemals ein Gewölle zu finden war. 


WILHELM MAUKSCH. 


Nisten des gelbköpfigen Goldhähnchens in Westungarn.*) Über das 
Nisten des gelbkòpfigen Goldhähnchens (Regulus r. regulus L.) im „Bur- 
genland“ berichtete zum erstenmal JULIUS BITTERA (Aquila, 1912 p. 
408). Danach hat dieser Vogel im Jahre 1912 in dem 38 Kat. Joch 
grossen Park der Militär-Oberrealschule in Kismarton, (Eisenstadt) 
unmittelbar am Fusse des Leitha-Gebirges, gebrütet. Dies ist meines 
Wissens bisher die einzige Angabe über das Brutvorkommen der in Rede 


‚stehenden Art in dem genannten Gebiet. 


Am 5. August 1937 wurde ich bei einem Ausflug zwischen Väros- 
szalönak und Tarcsa in dem zur Gemeinde Drumoly gehörenden Wald 
auf Goldhähnchenstimmen aufmerksam. Nach kurzer Suche entdeckte 
ich auf einer Edeltanne in 7 Meter Höhe drei Junge, die eng aneinander- 
geschmiegt auf einem Ast sassen. Ein viertes Junges war aus dem Wipfel 
einer andern Tanne zu hören, wo sich, zwischen dichten Zweigen ver- 
stekt, vermutlich das Nest befand, welches das vierte Junge noch nicht 
verlassen hatte. Die Alten fütterten fleissig. JOSEF CSABA. 


Nisten des Hieraaétus p. pennatus Gm. in Haläp. Im Komitat Hajdu 
ist dieser Vogel eine ungewöhnliche Erscheinung. Deshalb war meine 
Überraschung ganz besonders gross, als ich im Mai 1941 die Nachricht 
von seinem Nisten bei Haläp erhielt. An Ort und Stelle angelangt 
konnte ich — leider — in dem Horst nur noch Reste von Eierschalen 
finden. Der Horst stand in kaum 5 Meter Höhe auf dem Seitenast einer 
Eiche, an den Stamm gelehnt, in der Nähe einer Waldlichtung. Den 
einen Vogel konnte ich in der Umgebung des Nistbaumes beobachten. 
Am 26. Juni wurde das Weibchen als Belegexemplar der Sammlung des 


*) Siehe Vasi Szemle 1938 p 291—295. 


494 KLEINERE MITTEILUNGEN " [Aquila 


Zoologischen Institutes der Stefan Tisza-Universität einverleibt. Das 
Nisten dieses Vogels in der Umgebung von Debrecen hat auch schon 
Lovassy im April 1873 im sogenannten Pac-Wald festgestellt. Im Horst 
fand er Ei, das er für seine Sammlung herausnahm. 


Dr. JOSEF SATORI. 


Cinclus c. aquaticus BECHST. im Mätragebirge. Oberhalb Gyönsyös- 
sölymos ist die Wasseramsel an den aus den Waldschluchten des Mätra- 
gebirges kommenden kleineren Bächen, die sich dann zum Gyöngyös- 
bach vereinigen, eine häufige Erscheinung. Ihre Aufenthaltsorte sind 
die Bachufer in den waldigen Teilen des Gebirges. Am 3. VI. 1941 
entdeckten wir zwei Junge, die das Tauchrennen unter dem Wasser 
schon ausgezeichnet verstanden, aber noch flugunfähig waren. Das 
eine konnten wir in dem seichten Wasser fangen und beringen. Bald 
kamen uns auch die Alten zu Gesicht. Dieser scheue Vogel kann} bei 
den über den Waldbächen herrschenden schlechten Sichtverhältnissen 
selbst im Flug leicht übersehen werden, zumal er sich vorzüglich zu 
tarnen versteht. An dem 2—3 km langen Bachlauf, den wir abschritten, 
beobachteten wir 3—4 Paar Wasseramseln. Der Waldhüter von Lajos- 
háza sammelte auf meine Bitte am 15. VI. ein Exemplar. DR. NIKOLAUS 
UDVARDY sah — nach seiner mündlichen Mitteilung — in der ersten Juli- 
hälfte des Jahres 1937 in Parädfürdé Wasseramseln. DR. ALBERT VERTSE. - 


Nidologische Daten aus dem Komitate Somogy. In den Wäldern 
von Somogytarnöcza ist Dyocopus m. martius L. nicht besonders 
selten und lebt zusammen mit Columba oe. oenas L. Vor einigen Jahren 
brütete hier and Corvus c. corax L. welchen ich auch im Frühjahre 1942 
des Öfteren beobachtete. Burhinus oe. oedicnemus L. kommt vor obzwar 
selten. | . 


; GRAF FRIEDRICH SZÉCHENYI. 
Der Teichwasserläufer (Tringa stagnatilis BECHST.) siedelte sich 
1940 und 1941 in Békéscsaba an einer grossen Wasserlacke, die infolge 
der nun schon seit drei Jahren andauernden niederschlagreichen 
Witterung entstanden war, in 1—2 Paaren an. In beiden Jahren fand 
ich ihn in der Nähe der stellenweise mit hohem Gras bewachsenen 
Wasserlacke, nicht aber auf den mit ausgesprochen schütterer 
Vegetation bestandenen Natronflächen. Ein Nest konnte ich zwar 
nicht entdecken, glaube aber mit Rücksicht darauf, dass am 4. Mai, 
7. Mai, 3. Juni und 13. Juli 1941 ein und dasselbe Paar ständig bei 


ein und derselben Lacke zu sehen war, feststellen zu können, dass für ° 


die Gegend von Békéscsaba der Teichwasserläufer als seltener Brut- 


be 


sei ri m a A an ma a a ee da 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN ‘495 


vogel anzuführen ist. In den beiden Jahren habe ich zwecks genauer 
Artbestimmung je ein Exemp lar für unser Heimatmuseum erlegt. 


Dr. TIBERIUS TARJÁN. 


Nisten des Tringa stagnatilis am Weissen See zu Szeged. Das 
erste Gelege des Teichwasserláufers fand ich am 31. Mai 1942. Dasselbe 
befand sich auf einem sonst bebauten aber jezt überschwemmten Gebiete 
auf einer in das Wasser reichenden kleinen Halbinsel. Das Gelege 
bestand aus 4 frischen Eiern. Der Teichwasserläufer ist ein regelmässiger 
Durchzügler des Weissen See’s und hatte ich ihn schon früher im Ver- 
dacht als Brutvogel, weil ich ihn schon früher einzeln oder zu zweien- 
dreien in den Monaten Mai und Juni beobachtete. 


DR. PETER BERETZK. 


Neueres Erscheinen des Seidenrohrsängers (Cettia cetti cetti MARM.). 
Zuletzt beobachtete ich den Seidenrohrsänger im Jahre 1934 in Overbasz, 


dem bisher einzigen Fundort in Ungarn. Nachher zeigte er sich 5 Jahre 
lang nicht. Am 10. Nov. 1939 erschein wieder 1 Exemplar, welches in 


das Kgl. Ung. Ornithologische Institut gelangte. Weitere Exemplare 
konnte ich nicht beobachten und auch von anderen Orten keine Nach- 
richten über diesen Vogel erhalten, obwohl ich mich bei den ornitholo- 
gischen Beobachtern der Batschka diesbezüglich interessierte. 


HEINRICH SCHENK. 


| Faunistische Daten aus dem Komitat Esztergom. In der Gemar- 
kung von Labatlan sammelteich am 18. Februar 1940 einen Alpen- 
mauerläufer (Tichodroma muraria L. ©), am 5. Febr. 1941 einen Alpen- 
flügevogel (Prunella c. collaris Scop. ©); beide schenkte ich dem k. ung. 
Ornith. Institute. In unserer Gegend, in S i t t ő, erschienen die Bienen- 
fresser (Merops a. apiaster L.) am 11. August 1938 zum erstenmal, 
zeigten sich dann wieder am 9. August 1940 bei Lábatlan, und 
kamen am 4. Mai 1941 von neuem nach Sütt ő. Drei Paare briiteten 
auch in den Sandgruben. Um den 23. Juli erschienen sie massen- 
haft und zogen Anfang September fort. Am 12. Dez. 1941 erlegte ich 
bei Lábatlan von drei auf der Donau tauchenden Samtenten (Oide- 
mia f. fusca L.) zwei Stück. Ein junges ©’ sandte ich gleichfalls 
dem Ornith. Institut, das andere kam in meine Sammlung. Im ganzen 
hielten sich 5—6 Samtenten einige Tage lang an der Donau bei L á b a t- 
lan auf. Am 17. Dez. 1941 verschwanden sie spurlos. Im Jahre 1936 
wurde auf dem Gerecse ein Paar Haselhühner (Tetrastes bonasia rupes- 
tris BREHM) beobachtet. 

VITÉZ ANTON SÁGHY JUN. 


496 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


Vorkommen von Buteo r. rufinus Cretzschm. Im Komitat, Békés 
kam der Adlerbussard in den letzten Jahren dreimal vor. Am 14. Oktober 
1937 wurde ein Exemplar in Ökigyös erlegt und dem Békésesabaer . 
Museum übersandt. Am 29. September 1940 beobachtete ich ebendort 
ein Exemplar, das auf dem Schwengel eines Ziehbrunnens ausruhte. 
Am 5. Oktober 1941 wurde ein 9 auf der Puszta Angyalhäza in der 
Nachbarschaft des Hortobágy erlegt. In seinem Magen befanden sich 


3 noch unverdaute Sumpffrösche. DR. TIBERIUS TARJÁN. 


A 


Bemerkung zur Dohlen-Ansiedelung an der Adriatischen Küste. 
Die Angaben vom Brüten der Dohlen an der adriatischen Küste sind 
sehr spärlich, ich meine, dass sie überhaupt sehr selten in Dalmatien 
brüten, wie auch im Kroatischen Litorale. Es ist mir bekannt, dass nur 
seltene Paare in der Umgebung von Benkovac (Nord-Dalmatien) brüten. 
Vom vorigen Jahren sind einige Paare geblieben, die dort überwintert 
haben, und jetzt nisten sie auf einer Ruine unweit von Benkovac, wo 
früher nur die Turmfalken und Felsentauben genistet haben, und ihre 
Nester haben jetzt die Dohlen besetzt. Davon habe ich mich selbst 
überzeugt im Monate Juni 1940, aber leider konnte ich kein Exemplar für 
meine Kollektion beschaffen. Darauf haben mich die dortigen Jäger 
‚aufmerksam gemacht, die waren nicht daran gewöhnt, dass sie die 
Dohlen während der Brutzeit sehen. Andere Angaben vom Nisten 
der Dohlen im Kroatischen Litorale und Dalmatien habe ich nicht. 
Im Winter, von Anfang Oktober bis März sind Dohlen entlang der Küste 
in beträchtlicher Anzahl zu sehen. ANTUN MASTROVIC. 

Neueres Vorkommen von Hydroprogne tschegrava tschegrava Lep. in 
Ungarn. Die Raubseeschwalbe war lange eine unserer seltensten Vogel- 
arten. Das Belegexemplar wurde am 28. April 1889 in Gárdony am 
Velenceer See erlegt. Mehr als 40 Jahre vergingen, bis wieder eine Nach- 
richt über sie eintraf. DR. ANDREAS KEVE KLEINER beobachtete am 16. 
April 1933 bei Gönyü an der Donau 3 Stück (Aquila 1931/34 p. 371). 

Seither kommt sie bei uns immer häufiger vor, wie die nun folgen- 
den Daten beweisen : 

Am 22. Juli 1936 wurde ein Exemplar an den Fischteichen im 
Hortobágy erlegt, das den Ring Nr. 19300 des Museums von Helsinki 
trug. Dieser Vogel kam durch die Freundlichkeit von ALEXANDER 
NEMETH in das Ornithologische Institut. Nach einer Mitteilung von 
ILMARI VÄLIKANGAS wurde er am 26. Juni 1934 als Nestjunges bei Kirk- 
konummi in Südfinnland, in der Nähe von Helsinki beringt. Ringvögel 
aus diesem Gebiet sind ausserdem noch in Syrien und Ägypten erbeutet 
worden. VÄLIKANGAS gab daher schon damals seiner Vermutung Aus- 


N à à. 
; 


1939/42) KLEINERE MITTEILUNGEN 497 


druck, dass diese Art auf dem Durchzug noch öfters in Ungarn vor- 
kommen könne. | 

Diese Vermutung erwies sich bald in einem ganz unerwarteten Masse 
als richtig. 

PETER BERETZK, der hervorragende und erfolgreiche Erforscher der 
Vogelwelt des Fehertö bei Szeged beobachtete im Jahre 1937 mehrmals 
diese seltene Vogelart. Am 13. Juni sah er mehrere Exemplare, am 19. 
sechs Stück, am 20. drei Stück ; am 19. wurde ein Exemplar erlegt 
und dem Szegeder Museum übersandt. Im Jahre 1938 sah er die Raub- 
seeschwalbe zweimal in dieser Gegend, u. zw. am 18. und 29. Juni je 
ein Exemplar. Auch im Jahre 1939 erschien sie : am 29. Mai 2 Exemplare, 
am 23. Juli ein Stück. 

Ausserdem berichtet PETER BERETZK, dass laut GEZA ZILAHI SEBESS 
in der ersten Augusthälfte des Jahres 1939 auf dem Péteri-See bei Kis- 
kunfélegyhaza mehrere juv. Exemplare gesichtet wurden. Eines davon 
wurde erlest und kam in die Sammlung des Zoologischen Institutes 
der Universität Szeged. 

Zu all diesen Daten gesellt sich jetzt auch noch ein neueres Vor- 
kommen. EMERICH WENGERSZKY verständigte das Institut, dass 
am 4. Mai 1941 bei Särospolyänka, Komitat Ung, zwei Exemplare 
erlegt wurden, darunter eins mit dem Ring Nr. 7933 des Museums von 
Helsinki. Nach Dr. JOSEF SÁTORI (Ergänzungshefte zum Naturwissen- 
schaftl. Nachrichtenblatt 1941, p. 167) handelt es sich um © © im Hoch- 
zeitskleid. Das Ringexemplar kam in das Deri-Museum in Debrecen, 
das andere Exemplar in die Sammlung des Zoologischen Institutes 
der Universität Debrecen. Die Beringungsdaten sind noch nicht 
bekannt, doch sind sie zweifellos auch finnischen Ursprungs. Aus- 
ser diesen wurden im Jahre 1941 noch zwei Exemplare von Dr. 
NIKOLAUS Upvarpy (Die Vogelwelt des Hortobágy, Debrecen 1941 p. 
154) am 9. Juli im Hortobágy beobachtet, wo sie auf der Halasrét 


fischten. 
JAKOB VÖNÖCKY SCHENK. 


. Neueres. Vorkommen von Arenaria i. interpres L. in Ungarn. Der 
Steinwälzer ist eine bei uns seltener vorkommende Art der Regenpfeifer. 
Laut PETER BERETZK (Kócsag Jg. IX—XI. p. 37 und Nimród 1939 
p. 429) ist es zwar sicher dass derselbe jedes Jahr regelmässig hier 
durchzieht, aber niemals massenhaft, weshalb er leicht zu übersehen 
ist. Am 26. August 1938 LapisLaus NAGY in Särszentägota ein 
im Winterkleide befindliches 7, am 6. Sept. zeigten sich in Nyir- 
egyhäza zwei Steinwälzer, welche ich mit Hilfe meines Freundes 
DR. STEPHAN BEKÓ erlegen konnte. Dieselben befinden sich ebenfalls 

32 


498 f | KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


im Winterkleide. Einer ein 5, das andere ein Q. Alle drei Vogel 
befinden sich in der Sammlung des Institutes. Dp ALBERT VERTSE. 


Branta ruficollis Pall. ein regelmässiger Zugvogel unseres Landes. 
Die Rothalsgans, die sich bis vor kurzem nur vereinzelt bei uns zeigte, 
erscheint seit einigen Jahren in grösseren Mengen ; dieses war z. B. der 
Fall im Herbst 1934 und im Frühjahr 1935. Ihr massenhaftes Auf- 
treten im Hortobágy beweisen nicht nur die erlegten 20 Exemplare, 
sondern auch meine folgenden Beobachtungen. In den frühen Morgen- 
stunden des 3. April 1935 sass ich in meiner Schützengrube in der Nähe 
der Fischteiche auf der Lauer. Gegen 6 Uhr flogen, etwa 150 Meter 
von mir entfernt, drei Flüge von Rothalsgänsen in 50—60 m Höhe 
‘gegen Norden. Sie waren von den Weideplätzen am Ostdamm des 
Fischteiches aufgeflogen und hatten sich langsam, allmählich in die 
Luft erhoben. Die drei Schwärme flogen ungefähr 15 Meter hinter- 
einander, jeder zählte 25>—28 Exemplare. Ich betone, dass sich darunter 
nicht eine einzige Blässgans befand. Der Flügelschlag der Rothalsgans 
ist etwas rascher als derjenige der Blässgans, was besonders dann ins 
Auge fällt, wenn sie zusammen mit Blässgänsen fliegt. Diese Beobachtung 
konnte ich am 24. Febr. 1936 machen ; es flogen damals über den Fisch- 
teichen in einem Schwarm von 11 Blässgänsen auch 6 Rothalsgänse. 
Aus dem Benehmen dieser Schar konnte man schon von Weitem erkennen, 
dass Rothalsgänse darunter waren. Die Rothalsgans ist also auch der 
Eigenart ihres Fluges mit Sicherheit von der Blassgans zu unter- 
scheiden. | 

Aus den letzten Jahren kann ich folgende Erlegungsdaten mitteilen : 
Hortobägy, Nov. 1934 ein Exemplar ; am 4. Nov. aus einem Flug 
von 8 Stück ein 9 und ein 9, am 29. März 1935 ein ©; am 25. Nov. 
ein 77. In der Umgebung des Fischteiches wurden im Winter 1935/36 
mehrere Male einzelne Exemplare beobachtet. Auch seit 1936 sahen 
oder erlegten einige meiner verlässlichen Jagdfreunde alljährlich im 
Herbst oder Frühjahr ein paar Exemplare. DR. JOSEF SATORI. — 


| Branta ruficollis erlegte ich im Dezember 1938 bei Fehértemplom 
im Banat. | ANTON LITTAHORSZKY. 


Die Buturlingans in Siebenbürgen. Unter diesem Titel veröffent- 
lichte KAMNER ALFRED im Jahrgange 1931/34. der Aquila p. 228., 229. 
einen Artikel, laut welchem in Siebenbürgen zwei Exemplare der bisher 


noch nicht anerkannten Buturlingans erlegt wurden. Das erste Exem- 


plar würde am 16. Oktober 1933 bei Nagyszeben, das zweite 
am 26. September 1934 bei Szecsel erlegt. Aus dem König-Museum 


1089742] KLEINERE MITTEILUNGEN e 


in Bonn erhielt ich nun zwei Gänse-Exemplare, welche zwar viel 
spàter, aber ebenfalls in der Gegend von Hermannstadt erlegt, und von 
KAMMER‘ als Buturlingänse bestimmt wurden. Ich konnte fest- 
stellen, dass es sich in beiden Fällen um juv. — zweijährige Exemplare 
von Anser a. albifrons ScoP. handelt, so dass ich keinen Zweifel darüber 
hegen kann, dass die beiden früheren als Buturlingänse bestimmten 
Exemplare ebenfalls juv. Blässgänse sind. JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Gänsezug im Donauwinkel im Winter 1939/40. Anfang Januar 
1940. waren besonders grosse Gänseschwärme auf der Donau bei Dömös 
zu beobachten. Die ziehenden Gänse — Anser f. fabalis LATH. und 
Anser a. albifrons Scop. — folgten östlich von Dömös nicht mehr dem 
Donau-Strom, sondern durchquerten das Pilis-Gebirge (bis cca. 750. m.). 
Einige Tage beobachtete ich auch 1— 2 Branta ruficollis PALL. Als am 
15. Jan. das Eis auf der Donau stehen blieb und die Gänse keine offene 
Stelle in dem Strom fanden, waren sie plötzlich verschwunden. 

ZYGMUND GODYN. 


Beringte Branta leucopsis Bechst. Am 18. März 1942 wurde in 
Békéscsaba eine hier sehr seltene Vogelart, eine Nonnengans erlegt. 
Es war ein sehr schön ausgefärbtes altes Männchen. Dasselbe soll 
sich hier schon seit zwei Wochen aufgehalten haben, hauptsächlich in 
Gesellschaft von Hausgänsen. Der Vogel trug einen Ring mit der 
Aufschrift , Bengt Berg 87". Der Ringfund wurde an BENGT BERG 
angemeldet mit dem Ersuchen um Mitteilung der Beringungsdaten, 
Bisher ist keine Antwort eingetroffen. 

; | Dr. TIBERUS TARJÁN, 1942 31. Mai. 


Ornithologische Daten aus Zenta. Am 30 Juli 1938 beobachtete 
ich etwa 20 Stück durchziehende Glareola pratincola, am 14 August 
einen Buteo r. rufinus, am 30. August einige Grus grus grus. Am 25. Sept. 
zogen etwa 50 Stück Remiz p. pendulinus hauptsächlich Jungvögel. 
Am 18. Okt. wurde ein Otis tetrax orientalis HART. beobachtet. Anfang 
Dezember 1938 zeigte sich eine grosse Menge von Wildenten und 
Wildgänsen, unter welchen ein Flug von 9 Stück Branta ruficollis 
besonders auffällig war. Dieser Flug hielt sich immer getrennt von 


. den Saat- und Blässgänsen. RICHARD CSORNAI. 


Durchzügler in Bacsfoldvar. Am 8. August 1938 wurden drei 
Buteo rufinus rufinus beobachtet, Ende August ein Exemplar von Falco 
naumanni naumannı und am 19. Sept. ein Flug von 150 Falco v. 
vespertinus. Markov VUJA. 

32* 


500 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


Singschwanexemplar hielt sich auf vom 6 bis 11-ten Februar 1939 
auf den Fischteichen Hortobagy auf. ALEXANDER. V. NEMETH. 


Cygnus olor Gm. Am 12. Februar 1938 erlegte ich em Exemplar 
dieser bei uns sehr seltenen Vogelart in Dunaszeg. Der Vogel befand 
sich in tadellosem Gefieder, so dass es nicht wahrscheinlich ist, dass 
es sich um ein aus der Gefangenschaft geflüchtetes Exemplar handelt. 


Der Vogel wog 9 Kgr. LUDWIG KÁLÓCZY. 


Stercorarius pomarinus Temm. wurde am 8. Oktober 1940 bei 
Óverbász erlegt. | HEINRICH SCHENK. 


Larus hyperboreus auf dem Weisen See in Szeged. Seitdem DR. 
NIKOLAUS VASVÁRI diese Art für die Ornis Ungarns nachwies, wurde 
bisher kein zweites Exemplar angetroffen. Am 15. Januar 1941 wurde 
das zweite Exemplar dieser Art auf dem Weissen See bei Szeged erlegt. 
Es ist ein junges Männchen, welches sich einige Tage lang auf dem 
Gebiete des See aufhielt und durchaus nicht scheu war. Es befindet 
sich in der Sammlung des Weissen-See-Museums in Szeged. 


Dr. PETER BERETZK. 


Clangula hyemalis erlegte ich im Dezember 1938 in Pancsova. 
GUSZTAV TABAKOVICS. 


Somateria m. mollissima. Am 16. Nov. 1939 erlegte ich in 
Tiszavalk ein juv. Exemplar der Eiderente welches sich im Uber- 
gangskleide befand. Das Exemplar befindet sich in der Sammlung 
des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. JuLIUS MOLNÁR. 


Tichodroma muraria L. in Gyöngyössölymos. Am 4. Febr. 1940 
beobachtete ich drei Exemplare an der Steinmauer der grossen Brücke 
über den Gyöngyösbach und am Bachufer selbst. Ein Exemplar erlegte 
ich für die Sammlung des Ornithologischen Institutes. Am 9. Febr. 
1942 sahen wir 2 Exemplare, das eine an dem genannten Ort, das andere 
an der Wand des Kirchturms. JULIUS NAGY. 


Die Ausbreitung der Dohle in Szeged. Noch vor einigen Jahr- 
zehnten war die Dohle in der Umgebung von Szeged eine ziemlich 
rare Vogelart, welche in der Stadt selbst überhaupt nicht vorkam. 
Als erste Brutplátze wurden die Konstruktionen der Eisenbahn und 
Strassenbrücke besetzt, wo heute nun schon etwa 40—50 Parre 
brüten. Dann folgte der Einzug in das Weichbild der Stadt, wo 


ne, 


1939/42] ] KLEINERE MITTEILUNGEN 501 


sie sich in den Ornamenten der grösseren Gebäude ansiedelten und 
hier sich emsig an die Eier und Jungen der Haustauben machten. Sie 
sind durchaus nicht furchtsam, sondern spazieren ganz in der Nähe 
der Passanten auf den Grasflächen des Széchényi-Parkes herum. 


DR. PETER BERETZK. 


. Kreuzschnäbel in Szeged. Am 13. Nov. 1941 beobachtete ich 
mehere aus 4—5 Stück bestehende Flüge von Loxia c. curvirostra L. 
Auch am 8. Dez. beobachtete ich 3 St. in einem Fluge. 


DR. PETER BERETZK. 


Die Ohrenlerche in West-Ungarn. Eine Ohrenlerche (Eremophila 
alpestris flava GM.)sah ich von fünf Schritten bei Egervár am 7. 


Dezember 1941. DR. FREIHERR LASZLO VON SOLYMOSY. 


Rosenstar (Pastor roseus L.) Am 4. August 1941 beobachtete ich 
bei Monosfalu (Komitat Marostorda) einen ganzen Vormittag lang unter 
einem etwa 100 köpfigen Starenschwarm ein einziges Exemplar des 


Rosenstars. FRANZ SZOJKA. 


Frühzug von Wespenbussarden. Am 27. August 1936 sah ich auf 
Burgos (Pinkipo), das zu den Fürsten-Inseln des Marmara Meeres ge- 
hört, zwei Gruppen des Pernis a. apivorus L., wie sie gegen Süden flogen. 
Der eine Flug bestand aus 60—70, der andere, welcher etwas später 
kam, aus 35 Exemplaren, zusammen also cca 100 Stück. Obzwar die 
Zahl dieser Zugvögel gering ist im Vergleich zu jenen, welche zur Zeit 
des normalen und massenhaften Zuges über den Bosporus durchzufliegen 
pflegen, ist es trotzdem bemerkenswert, dass sich diese Art so früh in 
Flügen zusammenrottet und so kann von einer lokalen Bewegung die 
Rede sein, das auch schon daraus zu schliessen ist, weil von einer 
Beobachtung über dem Meere die Rede ist. Wie bei dem jüngst im Sep- 
tember 1940 auf Helgoland beobachteten grossziigigen Wespenbussard- 
Zuge (vergl.: ‚‚Vogelzug‘, 1940, p. 191—192), so entsteht auch hier von 
selbst die Frage, woher die Vögel in so grosser Anzahl kommen ? Auf 
dem Balkan nistet er nicht so zahlreich, als dass man ihn von dort 
stammend annehmen könnte. Auch das ist auffallend, aber auch beim | 
helgolander Falle — dass der Zug schon am 4. IX. begann — indem 
die Jungen des Wespenbussardes bloss im August flügge werden. 


DR. NIKOLAUS VASVÁRI. 


Einwirkung des Krieges auf den Vogelzug in der Bukovina. Der 
Vogelzug im kritischen Sept. und Okt. 1939. war sonderbar ; ich be- 


HÉA pre ae ee I 
à VTT gg ear 
LA ART, 


502 . KLEINERE MITTEILUNGEN — Aquila. 4 


merkte in diesen Monaten fast keine einzige ordentliche Flugordnung 
weder bei Gänsen u. Enten, noch bei Kranichen ; alles flog merklich auf- 
geschreckt und fast wirr durcheinander. Auch einfachen Jägern ist diese 
Unordnung im Vogelzug besonders aufgefallen. Ebenfalls nicht alljährlich 
war das Umherirren vieler Seeadler. 

Ich erhielt eine Ohrenlerche, welche bei Sadagura (Seranti- AR -Sus) 
am 21. I. 1940. am Telephondraht verunglückte. Den Balg schenkte ich 
mit anderen Bälgen dem Kgl. Ung. Orn. Institut. Es hatte den Anschein, 
dass in der Bukovina im Jahre 1940 eine Ohrenlerchen-Invasion 
stattfand. Ich selbst beobachte am 31. Jänner 6. St. bei Cernauti, 
ein anderen Beobachter sah zwischen dem 16—22 Jänner fast tagtäglich 


einen mittelgrossen Flug. CONRAD MALINOWSCHI. + 


Der Zug der Hausschwalbe. Es gelang mir in einigen Fállen genaue 
Beobachtungen über die Ankunft der Hausschwalbe zu machen. Zweimal 
war es früh Morgens, zweimal Nachmittags. Es scheint, dass sie bei 
ihrem Ankommen ziemlich hoch fliegen. Ich konnte sie in den genannten 
Fällen gleich Schatten herabstürzen sehen, das Nest anfliegen und 
fröhlich zwitschern. Es ist aber dann noch öfters so, dass 1—2 Tage 
vergehen, bis man sie ständig sieht. HEINRICH SCHENK. 


An einer Felswand nistender Baumfalke. Der Baumfalke (Falco s. _ 
subbuteo L.) nistet mit Vorliebe auf Bäumen, hauptsächlich in ver- 
lassenen oder in Besitz genommenen Krähennestern. Sein Nisten in 
Felswänden gehört zu den Seltenheiten und wurde in Ungarn noch 
. niemals beobachtet. Am Fusse der Mátra, in Gyöngyössölymos, brüten in 
einer Wand des Steinbruchs am Köhegy zwei Paar Turmfalken, die 
ich gelegentlich meines Besuches dort über dem Steinbruch kreisen sah. 
In ihrer Gesellschaft befand sich auch ein Baumfalkenpaar. Die Turm- 
falken waren den Baumfalken nicht sehr wohlgesinnt und gaben sich 
sichtlich Mühe, sie zu vertreiben, indem sie während des Kreisens mit 
lebhaftem Schreien und in kühnem Angriff auf sie herabstiessen. Diese 
Bemühungen wurden noch leidenschaftlicher, sobald sich die Baum- 
falken auf einem Vorsprung der Felswand niederliessen. Das Benehmen 
sowohl der Turmfalken als auch der Baumfalken gab in hohem Masse 
zu der Vermutung Anlass, dass auch das Baumfalkenpaar in der Fels- 
wand niste, was den Turmfalken unangenehm war. Auf meine Bitte 
liess JuLıus NAGY, Lehrer in Gyöngyössölymos, am 27. Juni den Fels- 
vorsprung mit Hilfe von geübten Kletterburschen untersuchen und 
fand dort auch das Nest des Baumfalken mit 2 Eiern. Die in den heiden 
Turmfalkennestern befindlichen etwa 2 Wochen alten Jungen wurden 
gleichzeitig beringt. Dass der Baumfalk seine Eier später ablegt als der 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN 503 


Turmfalke, ist bezeichnend und bietet bei der Bestimmung dieser Eier, 
die denen des Turmfalken nach Grösse und Färbung sehr ähneln, einen 
sichern Anhaltspunkt. Die Maße der beiden, unserm Institut einge- 
sandten Eier sind folgende : 42.7x 32.3; 41.4X 32.7 mm. 


DR. ALBERT VERTSE. 


Ungewöhnliche Nistplätze. Der besonders regenreiche Herbst 1941 
und diesem folgende schneereiche Winter liess das Grundwasser hoch 
ansteigen, so dass viele Gebiete iberschwemmt wurden, welche unter 
normalen Verhältnissen bebaut waren. Auf einem solchen Gebiete 
konnte das Maisstroh nicht abgeerntet werden und fanden die sich 
dort neu ansiedelnden Vogelarten, in erster Linie Blässhühner darin 

‘ eine ebenso schutzbietende geeignete Brutstelle, wie im Rohrwalde. 
Die Nester waren ganz der neuen Umgebung entsprechend gebaut. 
Das Nestmaterial bestand aus den Pflanzenteilen der Umgebung. Der. 
Unterbau bildeten Mais und Bluthirse-Stengel, dann Melden-Stengel 
schliesslich einige dünnere Rohrfragmente. Die Mulde war mit Mais- 
blättchen ausgelegt. Nach dem Abfallen des Grundwassers gelangten 
die Blässhühnerneste auf das Trockene, wie dies unsere Abbildung 
eines interessanten Nestes darstellt (Fig. 18). Andere Nester waren 
direkt auf umgefallene Mais-Stengelhaufen angebracht in derselben 
Ausführung. Es befanden sich hier im überstehenden Maisfelde etwa 
15 Nester, welche dann nach dem Ablaufen des Grundwassers von den 
Neuanbauenden gründlich geplündert wurden. Ein Nest, welches etwas 
tiefer stand in einem Binsenfelde, enthielt die ungewöhnlich grosse 
Anzahl von 11 Eiern. : 

In dem nämlichen Gebiete siedelten sich auch etwa 15 Paare von 
Chlidonias nigra an, welche Art hier infolge Mangels an entsprechenden 

. Niststátten seit Jahrzehten nicht gebrütet hat. Einige Nester waren 
ebenfalls auf Mais-Stengelhaufen angebracht, andere in der regelmäs- 
sigen Art auf aus verschiedenen Pflanzenfragmenten bestehenden 
schwimmenden Flössen. Alles gelangte dann später auf das Trockene. 
Dasselbe Schiksal erreichte auch die Gelege von einigen Nestern von 
Podiceps r. ruficollis. Dieselben waren ebenfalls als schwimmende Flösse 
gebaut und befanden sich dann nach dem Abflauen des Grundwassers 
auf einer Grasfläche, was ein sehr überraschender Anblick war. 

In diesem ganzen Vorgange ist nicht nur die rasche Anpassung 
an die neuen und ungewohnten Nistplätze von grossem Interesse, son- 
dern noch mehr die sofortige Besiedelung neuenstehender geeigneter 
Brutgebiete. | 

| HEINRICH SCHENK, Överbäsz 


504 KLEINERE MITTEILUNGEN . [Aquila 


Das Nisten der Blaurake in Gebäuden in Kleinasien. Ich beobachtete : 


im Mai 1937 mit Dr. EMERICH PATKAI zusammen bei Ceyhan (Süd- 
Kleinasien, nordöstlich von Adana) eine in ein Mauerloch eines Wohn- 
hauses einkehrende Coracias garrulus L. Daselbst nistete die Blaurake 
in grosser Anzahl auch in den Steilufern des Ceyhan Flusses in Erdlöchern, 
zusammen mit Bienenfressern und Staaren. Die Staare nisteten eben- 
falls auch am Boden des erwähnten Wohnhauses. Später dann — im 
Juni — sah ich auch in einer anderen Gegend bei Arga (Sultansuyu, 
Malatyavilajet), dass die Blaurake eine Hausruine besuchte, sie nistete 
wahrscheinlich dort, ja selbst in einer Stallmauerlücke nistete die Blau- 
rake und ich beringte ihre vier Jungen. Ähnlich steht es mit dem Nisten 
des Steinkauzes und des ‘Rôtelfalken, denen die hohlen Bäume und Ge- 


bäude, dem Steinkauze auch die Erdlöcher entsprechen. Das Nisten der — 


Coracias in Gebäuden erwähnt aus Indien JERDON. 


DR. NIKOLAUS VASVÁRI. 


Ein interessantes Nisten der Mehlschwalbe. Ich hatte bisher im 
Intravillan von Budapest nie eine Mehlschwalbe brütend gefunden. 
Im Mai des Jahres 1941 entdeckte ich in der Irinyi Jänos-utca, an der 
Aussenseite hoher Wohngebäude einige Mehlschwalbenester. An einem 
Hause sind drei Nester, jedes in einer Ecke, unmittelbar unter 
der Decke eines Balkons, in der Höhe des vierten, bezw. fünften 


Stockes. An einem anderen Hause ist das Nest in der Einwinkelung 
der Mauer, in der Höhe des sechsten Stockes, unterhalb des Vordaches | 


angelegt. Die Schwalben konnten sich hier nur in den letzten 3—4 
Jahren angesiedelt haben, da diese ganze Hausreihe erst in den Jahren 


1935—36 erbaut wurde. Dr. HEINRICH DORNING. 


Das Nisten von Staren in Eisenbetonnischen. An der Siidseite eines 
in Buda stehenden zweistéckigen Zinshauses mit flachem Dach sind 
zur Entlüftung der Dachkonstruktion mehrere etwa 6 cm weite Ventila- 
tionskanäle nebeneinander angebracht worden. Diese münden unter 
dem Dach, zwischen den Eisentraversen, in gut geschützte Nischen. 
Im Frühling 1941 bemerkte ich von der Terrasse aus, dass ein Starenpaar 
sich in einer dieser Betonnische häuslich niedergelassen hatte (Siehe Fig. 


19, 20 p. 466). Währen dder Brutzeit trugen beide Gatten grosse Mengen 


von Insekten und Raupen zu Neste, um die ewig hungrigen 4 Jungen, 


die fortwährend ihre Schnäbel aus der Öffnung streckten, satt zu 


machen. | OTTO RADVÁNYI. 


Geselliges Nisten von Kohlmeisen. Im März 1941 stand im Garten 
einer Villa auf dem Csillaghegy auf einer Betonsäule, mit dem Boden 


’ 1 
È 


i 
3 
| 
4 
3 
k 


1939/42] . KLEINERE MITTEILUNGEN 505 


nach oben, eine etwa 50 cm lange, breite und hohe viereckige Zement- 
vase, die zur Aufnahme eines Oleanderbaumes bestimmt war. Man 
hatte sie im Herbst umgestülpt, um das Eindringen der winterlichen 
Niederschläge zu verhindern. In der Mitte des nun nach oben gerichteten 
Bodens befand sich eine 3—4 cm weite Abflussöffnung für das über- 
schüssige Wasser. Der Gärtner war gerade dabei, gelegentlich der Früh- 
jahrsarbeiten die Vase wieder in die richtige Lage zu bringen, als ich 
dazwischentreten musste. Ich hatte nämlich schon mehrere 'Tage vorher 
beobachtet, dass Kohlmeisen durch die Öffnung fleissig ein und aus 
flogen. Ich hob die Vase vorsichtig hoch und stellte zu meinem grössten 
‘Erstaunen fest, dass sich in jeder Ecke ein Kohlmeisennest befand, 
im ganzen also vier. In dem einen lagen 8, im zweiten 6, im dritten 5 
und im vierten 3 Eier, insgesamt also unter dieser einen umgestülpten 
Vase nicht weniger als 22 Kohlmeiseneier (Fig. 21, 22 p. 467). 

Solche Kohlmeisennester fanden wir auch unter anderen Beton- 
vasen, die gleicherweise umgestülpt worden waren. 

Dass die Meisen in der Auffindung von Nistgelegenheiten sehr 
erfinderisch sind, ist durch zahlreiche Beobachtungen zur Genüge be- 
kannt. Der vorstehende Fail ist aber deshalb so ausserordentlich interes- 
sant, weil ein. geselliges Nisten der Meisen in dieser Art bisher ohne 
‘ Beispiel dasteht. 


OTTO RADVANYI. 


Balzender Auerhahn im Januar. Am 21. Januar 1939 hatte eine 
Turistengruppe ein merkwürdiges Erlebnis mit einem Auerhahn. Der- 
selbe wurde auf dem Boden auf hartem Schnee heftig balzend beobachtet. 
Eine Henne war nicht zu sehen, Einer der Turisten konnte sich dem 
Hahne auf einige Schritte nähern, ohne dass sich derselbe in seiner Balz 
stören lies. Mit einem raschen Sprunge konnte er ihn sogar fangen. Er 
griff den Hahn mit der linken Hand unterhalb des Kopfes. Der Vogel 
schlug natürlich mit den Flügeln, ansonsten aber erweckte er durchaus 
nicht den Eindruck als ob er sich auf Leben und Tod wehren wollte. 
Bald erhielt er die Freiheit. Zwei Laufschritte hangabwärts auf dem 
harten Schnee, zwei Flügelschläge und schon entschwand der riesige 
Vogel in ruhigem Fluge über den Wipfeln der Tannen. 


HANS SALMEN. 


Das Rütteln des Steinadlers. Am 17. VIII. 1940 gelang es mir eine 
seltsame Flugweise des Steinadlers (Aquila ch. chrysaetos L.) zu be- 
obachten. Der Steinadler rüttelte niedrig über einigen Kornmandeln 
auf den Feldern zwischen Jäszö und Hetény. Ähnlichen Flug beobach- — 
tete ich unter denselben Umständen am nächsten Tage etwas südlich 
von Rozsnyö von der Eisenbahn, Dr. ANDREAS KEVE KLEINER. 


506 _ KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


Sonderbarer Unfall bei Blässhühnern. In der Nacht vom 14. zum 
15. Nov. 1941 waren die seit längerer Zeit offenen seichten Gewässer 
infolge der 6 Grad betragenden Kälte plötzlich mit einer 2—3 mm 
dicken Eiskruste bedeckt. Infolgedessen begaben sich die hier aufhal- 
tenden Blässhühner auf die freien Wasserstellen des Weissen See. Diese 
waren jedoch nicht weit genug damit die Blässhühner einen genügen- 
den Anlauf nehmen konnten zum Emporschwingen in die Luft, und 
fielen immer wieder zurück. Infolgedessen versuchten die Blässhühner 
durch Höherstrecken ihrer Füsse einen grösseren Schwung zum Empor- 
schwingen zu erreichen, was einen ganz eigenartigen Unfall zur Folge 
hatte. Die Blässhühner hackten nämlich mit der scharfen Kralle ihrer 


Innenzehe in ihre Kehle hinein und konnten dieselbe nicht mehr zu- | 


rückziehen. Die Blässhühner waren dadurch völlig gelähmt und unfähig 
sich vor dem verfolgenden Kahne zu flüchten. DR. PETER BERETZK. 


Maiwürmer als Vogelnahrung. Wie bekannt, werden die giftigen 
und übelriechenden Meloë-Arten durch die Vögel nur selten gefreßen. 
Die Großtrappe (Otis tarda L.) aber frißt solche relativ häufiger. Ich 
fand unter 13 Mageninhalten aus den Monaten April und Mai Exem- 
plare von Meloé in 6 Mageninhalten, also fast in der Hälfte der unter- 
suchten u. zw. stammten diese aus verschieden Fundorten, wie folgt : 


1. Ö-Szöny (Kom. Komárom), 22. IV. 1901. (HEGYMEGHY) : 8 Meloé 


variegatus, 6 M. rugosus, 2 M. sp. 2. Mosonbänfalva (Moson-m.) 
3. V. 1909:3 M. rugosus. 3. Kisszälläs (Kom. Bács-Bodrog), 
1. IV. 1911:1 M. variegatus. 4. Hungaria (ohne näheren Fundort), 
V. 1929.:6 M. variegatus, 1 M. violaceus, 1. M. rugosus, 1 M. sp. 5. 
Hungaria, V. 1929 : 1 M. variegatus, 1 M. proscarabeus (oder violaceus?), 
1 M. violaceus. 6. Kéthalom (Kom. Szolnok), 20. IV. 1930. : 5 M. 
variegatus, — Also waren in einem oder anderen Magen 3-4 Arten von 
Meloé vertreten, in einem sogar 16 Exemplare ! Übrigens enthielt 
jeder dieser Mageninhalte auch andere Käfer sowie Pflanzenteile. E. CSIKI 
fand einmal in einem Trappenmagen ebenfalls viele Exemplare von Meloe. 
Außer Otis tarda habe ich auch in einem Magen vom Triel (Burhinus oe. 
oedicnemus L.) welcher am IV. 1930. inFürged (Kom. Tolna) erlegt 
wurde, 1 Exemplar von Meloé variegatus und 1 St. von M. violaceus 
(oder variegatus 3 ?) gefunden. Aus dem Magen von Lanus minor Gm. 
wies ESCHERICH Melo nach; O. Farsxy aber fand in einem Magen 
von Pernis apivorus 1 Ex. von Meloé proscarabeus L. — Nach obigen 
Feststellungen wäre es also sehr angezeigt besonders auf die Magen- 
inhalte von Otis tarda aus den Frühjahrmonaten, hauptsächlich aus 
April und Mai zu achten, zu welcher Zeit die Meloe-Arten in größerer 
Anzahl erscheinen. Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. 


ee all Dil a all EN eT OE hl ee ee ee ee ött 


1939/42] KLEINERE MITTEILUNGEN 507 


Alte ornithologische Daten aus der Hohen Tátra. THOMAS MAUKSCH 
(1749—1832) vollendete im Jahre 1826 ein Manuskript, das als Weg- 
weiser durch die Szepeser Karpathen gedacht war. Im Druck ist es 
nicht erschienen. Das. in 4 Hauptteile gegliederte, 422 Seiten umfas- 
sende Werk enthält im letzten Kapitel auch einige ornithologische | 
Daten. Davon sind folgende verwendbar : 

| Uhu. Einmal sah er die Überreste eines RR Exem- 
plars in Kesmärk. 

Ringdrossel. Häufig, das Nisten wird jedoch nicht erwähnt. 

Auer- und Birkhuhn. Beide ziemlich selten. 

. Haselhuhn. Häufig. 

Waldschnepfe. Sehr häufig. 

Rosenstar. Einziges Vorkommen 1817 in Késmárk. Es handelte 
sich um einen grösseren Schwarm, aus welchem 3 Exemplare erlegt 
wurden. 

Erwähnt werden noch Wiedehopf, Blaurake, Seidenschwanz und 


Eisvogel. Dr. KARL MAURS. 


Flugwildpreise in der Zips im Jahre 1610. In einer Zipser Zeitschrift 
aus dem Jahre 1913 finden sich die Lebensmittelpreise der Stadt Popräd 
aus dem Jahre 1610. Darunter sind folgende von Interesse : Haselhuhn 6, 
Auerhuhn 10, Birkhenne 10, Rebhuhn 12 Denär (1 Dénàr = 1/100 Gulden). 
ein Bündel Kleinvögel (8 Stück) 1 Dénár, grössere Vögel (Drosseln) per 
1, wenn fett 11, Denär. Vergleichshalber sei erwähnt, dass zu derselben 
Zeit eine junge Gans 7, eine alte Gans 12, ein Paar Junghühner 8, ein 
Hase 12 und ein Reh 50 Denär kosteten. Für ein Pfund gutes Rindfleisch 
zahlte man 2 Dénér. 

Aus dieser Preisliste geht zunächst einmal hervor, dass das erwähnte 
Flugwild im Jahre 1610 in der Zips einen regelrechten Handelsartikel 
bildete. Aus dem Vergleich der Einheitspreise lassen sich ferner Schlüsse 
auf die Häufigkeit der einzelnen Wildarten ziehen. Besonders auffallend 
ist der hohe Preis des Rebhuhns, welcher den des Birk- und Auerwildes 
noch übersteigt ; diese Vogelart muss also auch demals schon, wie auch 
heute, nicht sehr häufig gewesen sein. Unter Drossel ist wohl in erster 
Linie die Wacholderdrossel zu verstehen, unter den ‚Kleinvögeln“ 
unsere in Schwärmen umherstreichenden und mit Schlingen fangbaren 
kleineren Singvögel. Die letzteren waren wohl kaum ein Volksnahrungs- 
mittel, sondern eher ein Leckerbissen, denn für den Preis eines Bündels 
Kleinvögel konnte der Verbraucher in der Zips 14 Pfund gutes Rindfleisch 


"kaufen. Birk- und Auerwild muss, deri Preisen nach zu schliessen, damals 


ziemlich häufig gewesen sein. 
Die frühere Häufigkeit des Birk- und Auerwildes in der Zips erwänht 


508 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


auch THOMAS MAukscH. Zwischen 1790 und 1815 bestieg er öfters 
die Hohe Tatra und schreibt, dass dieses Wild einstens haufig gewesen 
ist, zu seiner Zeit aber nur noch spärlich beobachtet werden konnte. 


DR. KARL MAUKS. 


Häufiges Vorkommen von partiellen Albinos der Amsel: Anfang 
Feber 1941 wurde ich in Budapest auf eine weisskôpfige Amsel 
aufmerksam. Ein ähnlich gefärbtes Exemplar erhielt das Institut am 
24. II. 1937 von der Budapester Margaretheninsel, dann aus Kapos- 
vár am 14. III. 1938. Zu gleicher Zeit wurde in Budapest in der 
Umgebung des St. Johann Krankenhauses eine weissköpfige Amsel 
beobachtet. Das weissgescheckteste Exemplar befindet sich im Besitze 
von LADISLAUS BEZSILLA, welches ebenfalls n Budapest in der 
Fillergasse aufgefunden wurde. 3 
DESIDERIUS HEGYMEGHY. 


. Ungarische Vogelnamen aus dem Jahre 1786. Der Obergespann 
von Nagyvárad gibt eine Liste derjenigen selteneren Vögel welche er 
auf Verlangen der Wiener Hofkanzlei zusammenstellte. Diese Vögel 
sollten an das „Vivarium“ in Schönbrunn abgeliefert werden. Die Vogel- 
namenliste befindet sich in ungarischen Texte p. 455. Die Vogelnamen 
können genau identifiziert werden, weil dieselben in drei Sprachen 
deutsch, lateinisch und ungarisch angeführt sind. Den Schluss der Akte 
bildet eine ausführliche genaue Beschreibung des Kampfhahnes. 


Philohmacus pugnax L. JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


1939/421 INTÉZETI ÜGYEK 509 


Intézeti ügyek. 


Az Aguila négyes kötete. — Hála felettes hatóságunk megértő 
támogatásának, az , Aquila XLVI—IL., 1939—1942 évi négyes 
kötetével végre lezáródik folyóiratunknak még 1923-ban elkezdődött, 
több évfolyamnak egy kötetben való összefoglalás utján történt kiadá- 
sának hosszura nyult sorozata. A következő kötetek ezentul évről- 
évre fognak megjelenni. Evvel kapcsolatban felkérjük kedves meg- 


o 


figyel6inket és külmunkatärsainkat, hogy közlemenyeiket, jelentéseiket 
a jövőben minden év október havának végével lezárni és hozzánk 
beküldeni sziveskedjenek, hogy adataikat a szokásos feldolgozásokban 
még felhasználhassuk. 


Visszatért területek madártani megszervezése. — Hazánk terüle- 
tének az utolsó években történt örvendetes gyarapodása, illetve a Fel- 
vidék, Kárpátalja, Keletmagyarország, Felsőerdély és Bácskának az anya- 
országba való visszatérésekor rögtön felvettük az érintkezést a vissza- 
tért területek szakembereivel, kik közül régebbi megfigyelőinkkel és 
munkatársainkkal, mint helyükön maradt őrszemekkel, a megszállás 
alatt is a legszorosabb kapcsolatot tartottuk fent, — hogy a 
felszabadult területeken lakó madárbarátokat és vadászati tudó- 
sitókat egységesen " megszervezve:  beállithassuk a  madárvédelmi 
és faunakutatási munkálatokba és hogy megfigyelő-hálózatunkat arány- 
lagosan bővithessük. 


Ajándékozások. — VITÉZ SZÉKELY KÁROLY szobrászművész özvegye 
Intézetünknek ajánlotta fel HERMAN OTTÓ eredeti gipszdomborművét, 
amelynek bronzban való kivitele a szegedi Pantheonban van elhelyezve. 
Az értékes művészi alkotást a HERMAN-emlékszobában helyeztük el. — 
PUNGUR ELLA, néhai gyakornokunk végrendeleti uton Intézetünkre hagyo- 
mányozta édesatyja : PUNGUR GYULA tanár, egykori első titkárunk 
VEZÉNYI ELEMÉR által festett művészi portréját. — DR. ZSINDELY 
ENDRE 86 fészekaljból álló tojásgyüjteményét muzeumunknak ajándé- 
. kozta. A gyüjteményt Dr. KLEINER E. ismertette (Folia-Zool. et Hydrob. 
X. 1940. p. 450—479.) | 
205 drb-böl álló madärbörgyüjtemenyet Intezetünknek ajándékozta. — 
Fogadjäk hálás köszönetünket ! 


510 WARGA KÁLMÁN TA quita 


Az 1939-1941 években alábbi könyvadomänyok erkeztek könyv- 
tarunkba : 


ANGHY, Cs. G.: A magyar pásztorkutyák. — BONELLI G.: Migrazioni e Cacce. 
— FERENCZI S.: Kolozsvári Utmutatö- — GARAVINI E.: La Beccaccia. — Gasow H.: ; 
Vogelschutz als Tierschutz, Naturschutz und Schädlingsbekämpfung. — GLASEWALD K. : | 
Die Vogelwelt eines Laubwirtschaftswaldes der Mark Brandenburg. — GROEBBELS ) SI 
Der Vogel in der deutschen Landschaft. — HoEscH W.—NIETHAMMER G. : Die Vogelwelt 
Deutsch-Südwest-Afrikas. — JORGENSEN: Glossarium Europae Avıum. — KUMMER- 
LÖWE H. — NEU W.: Bibliographie der zoologischen Arbeiten über die Türkei und ihre 
Grenzgebiete. — LAUBMANN A. : Die Vögel von Paraguay. I., II. — Mc ATEE, WY ls 2 
Wildfowl Food Plants. — MEISE W.: Guano und anderer Vogeldung. — MORBACH J.: 
Die Vögel der Heimat. II. — DR. VITÉZ Papp Dezs6, a Field and Stream évfolyamai. — 
STRAND E.: Norske Fuglar. I. Sitjefuglar. — TISCHLER F.: Die Vögel Ostpreußen. — | 
UTTENDÖRFER O.: Die Ernährung der deutschen Raubvögel und Eulen. — VASILIU G. 
D.-RoDEwALD L.: Pasarile din Romania. — VERTSE A.: A kert BEER, _ | 
ZSINDELY FERENC: Dunärul fuj a szél. eu gr les 


Külföldi látogatások. — Az elmult években a következő lees 
szakemberek latogattak meg Intezetünket : 


KusszEFF D., Sofia, bolgár földmivelesügyi miniszter kiséretével Dr. BARANYOS 
KÁROLY m. kir. államtitkár társaságában a rendelkezésre álló rövid idő dacára végig 
nézte az Intézet összes muzeális termeit, és behatóan tanulmányozta a Mezőgazdasági 
Kiällitäson BR. BÁNFFY DÁNIEL földmivelésügyi miniszter látogatásával egyidőben az 
Intézet kiállítását is. — 1942. VII. 3-án a magyar növényvédelmi tudományos és kisér- 
letügyi intézményeket tanulmányozó német hivatalos bizottság következő tagjai látogatták 
meg Intézetünket: DR. RIEHM E. egyetemi tanár, a Berlin-dahlemi Birodalmi Biologiai 
Intézet elnöke. TIELLMANN F. a Birodalmi Közellátási Miniszterium kormányfőtanácsosa, 
és VOLLERT H. G. gazd. tanácsos, a Birodalmi Növényvédelmi Szolgálat vezetője, kik 
nagy érdeklődéssel és figyelemmel tanulmányozták Intézetünk berendezését, gyüjte- 
ményeit és behatóan érdeklődtek Intézetünk sokoldalu ügyköre iránt. — GODYN S., 
Lwow. — PATEFF P., Sofia. — PRoF. PLANCIC J., Zagreb. — CL. THIBAUT de MAISIERES, 
Bruxelles. — TROSCHEL H., Horst- Ostsee,Pommern. — Dr. Neu W., Bonn. — MAKATSCH 
W., Leipzig. 


Termószetyédelem, — Az ORSZÁGOS TERMESZ ETVEDELMI TANÁCS my 


Ma dann Ravera képviseletében : WARGA KÁLMÁN fő adjunktus, 
DR. KEVE KLEINER ANDRÁS adjunktus, és DR. PÁTKAI IMREszakmunkaerő 
1940—41-ben több természetvédelmi helyszini szemlén vettek részt. 
Ezeken a szemléken a következő, természetvédelmi rezervátumokba 
való kijelölésre javasolt területek lettek természetvédelmi szempontból 
felülvizsgálva : — Kisbalaton; Velencetavi—Dinnyési 14 
gémtelepekés velük egyiivé tartozé Kisfert6; Nagybodak, 
Gönyü; Öcsa-Babäd-Säri-Inäreskakues; Lébény 
-Asvanyrar6—Szap; Osallékézi—Dunaszigetek; 
Barbaesı t.6;°H ert 6. 


: d 
KI 
A 

A 


1939/42] | INTÉZETI ÜGYEK 511 


Ezzel kapcsolatban örömmel adunk hirt arról, hogy eddig a kö- 
vetkező madártani területeket avatta védett területekké az ORSZÁGOS 
TERMÉSZETVÉDELMI TANÁCS javaslatára a  FÖLDMIVELÉSÜGYI MINISZ- 
TERIUM. | 

1. Szeged város tulajdonában levő Fehér-t6 b 61 350 k. holdat, mint 
a vizi madarak fészkelő területét, a 113.559/1939. II. 1. sz. ren- 
delettel ; — 2. ALBRECHT kir. herceg bellyei uradalmának karapan- 
cs ai erdőgondnokságában 28:8 k. h. erdöt Kölk ed község határában, 
mint a fekete gólya fészkelő helyét, a 41.227/1941. I. 5. sz. ren- 
delettel ; — 3. Gróf KÁROLYI-Hitbizomány tulajdonában Füzér község 
határában a füzéri Várhegyen 34:3 k. h., mint a b uh u fészkelő helyét, 
44.436/1941. I. 5. számu rendelettel. — 4. Br. VÉCSEY BELA és FERENC 
uradalmában Bodrogszerdahely község határában a Tajba- 
mocsárból 21:1 k. h., mint a dankasirdly fészkelő helyét, a 
44.437/1941. I. 5. sz. rendelettel. — 5. Esztergomi Érsekség uradalmában | 
Bajót község határában, az Oregk6-sziklaalakulatb6116k.h. 
1331 négyszögölet, mint a rárósólyom és kövirigó fészkelő 
helyét, a 49766/1941. I. B. 3. sz. rendelettel. — 6. A m. kir. Kincs- 
tár tulajdonában lévő Zseliz község határában fekvő kincstári 
erdőből 4-4 k. h., mint a szürkegém feszektelepet, a 49.757/1941. 
I. B. 3. sz. rendelettel. — 7. HOHENLOHE-OEHRINGEN herceg tulajdoná- 
ban Szenta község határában fekvő Baläta-tö, 302 k. h., mint 
a vizi madarak fészkelő helyét, az 505.510/1941. I. B. 3. sz. 
rendelettel. — 8. WODEHOUSE-FOx RAYMONDNE, sz. Br. CSETEI HERZOG 
MARGIT tulajdonában levö pilisszäntöi Köfülke körüli szikla- 
alakulatot, mint a buhu fészkelő helyét, a 85.055/1942. I. B. 3. sz. 
rendelettel. 


Ezenkivül a tulajdonosok beleegyezését már több területre nézve 
megszerezte az ORSZÁGOS TERMÉSZETVÉDELMI TANÁCS, igy pl. Csák be- 
rény, Debrecen, Gönyü, Kiskunfélegyháza határában 
lévő fészkelési helyekre, és ezek a területek már tényleges védelem 
alatt állanak. 


Forditäsok. — Ugy mint az Aquila előző kötetében, az idei 
kötetben is SALMEN JANOS, brassói megfigyelőnk és munkatársunk 
volt szives a magyar nyelven benyujtott közlemények tekintélyes 
részét -németre forditani, a tőle megszokott szakszerüséggel és 
pontossággal, minden külön dijazas nélkül, ideális tárgyszeretetből. 
Intézetünk, illetve szerkesztőségünk munkájának igy megnyilvánuló 
önzetlen támogatásáért, ezuton is őszinte és hálás köszönetünket 


. fejezzük ki. Ugyancsak önzetlen támogatásban reszesitette Intézetün- 


512. NE: WARGA KÁLMÁN [Aquila : 


ket KNÜPPEL OTTOKÁR is, aki néhány cikk forditasat vállalta. Fogadja 
ő is köszönetünket. 


Az Állatok Élete. — A Franklin Társulat ezen a cimen DR. 
PONGRÁCZ SÁNDOR a Nemzeti Muzeum Állattára főigazgatójának . szer- 
kesztésében 5 kötetes, a művelt nagyközönség részére szánt, a ter- 
mészettudományokat népszerüsitő munka kiadását vette tervbe, mely- 4 
nek egy kötete a madärvilägot ölelte volna fel. A madarakra vonat- 7 
kozó kötet egyes fejezeteinek tulnyomó nagyrészét a m. kir. Madártani 
Intézet tisztviselői vállalták és végezték el, igy VÖNÖCZKY SCHENK 
JAKAB, WARGA KÁLMÁN, DR. VASVÁRI MIKLÓS, DR. KEVE KLEINER ANDRÁS, 

DR. VERTSE ALBERT, DR. PÁTKAI IMRE. Nehány fejezetet DR. PONGRÁCZ 
SÁNDOR főszerkesztő és DR. HOMONNAY NÁNDOR irtak meg. A kiadé 
társulat azonban a mű kiadásától a magyar tudomány nagy y kárára 

és különösen a természetrajz iránt igen nagy megértéssel viselkedő | 
nagyközönség nagy hátrányára visszalépett, de a kéziratokat minden | 
fönntartäs nélkül a szerzödesileg biztosított tiszteletdij kiegyen- | 
litésével visszadta a szerzőknek. A m. kir. Madártani Intézet 
igyekezni fog, hogy a kesz mü, amely a nagyközönseg kezebe az 
idegen nyelven megjelent forditäsok helyett eredeti magyar munkät 

óhajt adni, megjelenhessen. 


A Mezőgazdasági Kiállítás falitáblái. — Intezetünk 12 nagyméretü 
szines falitäbläval vett részt az 1940 évi Országos Mezőgazdasági 
Kiallitäson, mely táblákon az Intézet működési köre, különösen pedig 
a madárvilág gazdasági jelentősége van szemléltető és tanulságos 
módon bemutatva. Ezek a falitáblák, melyeket művészileg festett 
meg PAL Györsy, a kiállitás bezárulta után az Intézet leltárába 
kerültek. A kiállítási anyag szakszerü összeállításában és rende- 
zésében VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB irányitása mellett DR. VASVÁRI MIKLÓS 
főadjunktus működött közre nagy szakértelemmel és buzgósággal. 
A falitáblák elhelyezését az Intézet már eddigi túlzsufoltsága mellett, 
az Intézet számára 1941-ben átengedett két uj helyiség tette 
lehetővé. | 


Intezetünk uj helyiségei. — A kiserletügyi Főosztály intézkedése, 
es a velünk mindig megértően együtt működő tärsintezetünk : aM. kir. 
Növényegészségügyi Intézet jóakaratú hozzájárulása folytán Intézetünk 
1941 juliusában két dolgozó szobával megnövekedett. Ez az örvende- 
tes területgyarapodás lényegesen enyhitett helyiségeink tulzsufoltságán 
és nagyban hozzájárult dolgozó tisztviselőink zavartalanabb,  nyugod- 
tabb munkálkodási lehetőségéhez. | 


1939/42] INTÉZETI ÜGYEK 513 


. Balatonkutatás. — À tihanyi MAGYAR BIOLÓGIAI KUTATÓ INTÉZET 
igazgatójának : DR. ENTZ GÉZA egyetemi tanárnak meghivására és a Föld- 
mivelésügyi Minisztérium hozzájárulásával az Intézet három kiküldött 
tisztviselője : — DR. KEVE KLEINER ANDRÁS adjunktus, DR. VERTSE — 
ALBERT adjunktus és DR. PATKAI IMRE kisegit6 szakmunkaerő, — 1941. 
I. 15-től 1942. I. 16-ig, egymást felváltva tanulmányozták nemcsak a 
tihanyi félsziget, hanem a közeli Balaton-környék madárvilágának 
jelenségeit mindenféle viszonylatban, és tudományos szempontból igen 
értékes és számottevő eredményeket értek el. A munkálatokba bekap- 
csolták balaton-környéki megfigyelőinket is és szinkrónikus megfigyelések 
révén is növelték megfigyeléseik értékét. Kutatásaik eredményéről s a 
gyüjtött vizsgálati anyag feldolgozásáról szóló közlemények a Kutató 
Intézet folyóiratában jelent meg. Magyarnyelvü különlenyomatait a 
m. kir. Földmivelésügyi Miniszterium nagylelkü támogatásaként ehhez 
az Aguila kötethez mellékeljük. 


Ösztöndijak. Dr. ‘VERTSE ALBERT adjunktus vetési varju vizsgäla- 
tokra a Földmivelesügyi Miniszter 144.558/1942. XI. 1. számu rende- 
letével 300 pengös ösztöndijban részesült — DR. KEVE KLEINER ANDRÁS 
adjunktus részére az Országos Ösztöndijtanäcs javaslatára a Valläs- és 
Közoktatásügyi Miniszter 35.627. eln, C. 1942. számu rendeletével az 


1942/43. tanévre a bécsi Collegium Hungaricum-ba állami ösztöndijat 


adományozott. — DR. PÁTKAI IMRE szakmunkaerő a Balaton madár- 
világának kutatására az Országos Ösztöndijtanácstól az 1942. évre 
400.— pengős belföldi kutató ösztöndijat nyert. — DR. UDVARDY MIKLÓS 
gyakornok a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 35.779/1942. Eln. C. 
rendelete alapján a Hortobágy madártani kutatásának folytatására 
400 pengő ösztöndijban részesült. 


Madárvédelem a kertben. — A Dr. CSÖRGEY TITUS által irt ,, Madár- 


védelem a kertben" cimü népszerü madárvédelmi tájékoztató füzetünk 
. fölöttes hatóságaink megértő támogatása folytán 1940-ben már VIII. 


kiadásban jelent meg, DR. VERTSE ALBERT asszistens által a legujabb 
adatokkal kiegészítve és 51 ábrával illusztrálva. Ezt a madárvédelmi 
tanácsadó füzetünket, minthogy a visszacsatolt Felső Erdély, valamint 
a Bácska területével számos németnyelvü lakos is visszatért az 


anyaországba, német nyelven is megjelentettük ,, Vogelschutz im Garten" 


cimen az érdeklődök között való dijtalan kiosztás céljából. 


A kert madárvilága. — Az Intézet gazdag szines madárképanya- 
gának felhasználásával s a Földmivelésügyi Minisztérium hozzájáru- 
lásával a „Növenyvedelem“ cimü lap kiadásában jelent meg DR. VERTSE 

33 


514 | —"WARGA KALMAN | BA quila | 


ALBERT adjunktus „A kert madárvilága" cimü könyve, mely a gazda- 


ságilag fontos szerepet játszó madárfajokat öleli.fel, s a madäreletre 


és szervezetre vonatkozó fejezeteket népszerü és vonzó modorban 
ismerteti meg az érdeklődő nagyközönséggel. Ennek a hézagpótló 
kis műnek a megjelentetése nagy mértékben járul hozzá a madártan 
nepszerüsitesehez, s a madárvédelem szélesebb körökben való terjesz- 
téséhez. 


Rádióelőadások. — Az Intézet tisztviselői az 1939-1942 években 
a következő rádióelőadásokat tartották : — VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB: 
1940. V. 5. Madárvonulás, — 1940. VII. 25. A turul madár. — WARGA 
KÁLMÁN: 1940. I. 27. Hasznos madaraink küzdelme a téllel. — 
DR. VERTSE ALBERT : 1942. II. 5. Tavaszi és nyári madárvédelem. 


Tanfolyamok. — Az Intézet tisztviselői az 1939—42 években 
a következő tanfolyamok tartásában vettek részt: DR. VASVÁRI MIKLÓS 
főadjunktus az 1940 novemberében az Országos Halászati Felügyelőség 
által rendezett pisztrángtenyésztő tanfolyamon, DR. KEVE KLEINER 
ANDRÁS adjunktus pedig 1939—42 években a Magyar Turistaszövetség 
által rendezett vezetőképző tanfolyamon a madártani rész előadására 
kapott megbizást. 


A Madártani Intézet 1933—1942 évi madárjelölési munkálatai. — 
Eredeti tervünk az volt, hogy az eddigi még nem publikált 9 évi anyagot 
az Aguila mostani kötetében adjuk közre. Most azonban ugy határoz- 
tunk, hogy hozzávesszük még a folyó (1942) évi gyürüzési jelentéseket 
es értesitéseket is, hogy igy kerek 10 évi terjedelmes anyag feldölgoza- 
sával a gyürüzési eredményekről egységesen átfogó és jobban áttekint- 
hető képet nyujthassunk ugy munkatársainknak, mint a .külföld 
szakembereinek, akik érthetően már a legnagyobb érdeklődéssel vár- 
ják az Intézet eddig elmaradt jelentéseinek közreadását. 


WARGA KALMAN. = 


Instituts Angelegenheiten. 


Der vorliegende Aquilaband umfasst vier Jahrgànge für die Jahre 
1939—42, XLVI—IL. Infolge des großmütigen Entschlusses unserer 
überstehenden Behörde werden wir in der Lage sein künftighin 
unsere Aquila wieder alljährlich erscheinen lassen zu können, 


| 
È 


ut 


Is) — INSTITUTS ANGELEGENHEITEN 51: 


. Die Reorganisation der ornithologischen Beobachter der zurück- 
‘ gekehrten Gebiete. Die so erfreuliche Rückkehr der von Ungarn durch 


‘ das Friedensdiktat von Trianon abgerissenen Gebiete machten es not- 


wendig die ornithologische Garde dieser Gebiete in das ungarische 
. Beobachtungsnetz wieder einzubeziehen. Ein nicht unbedeutender Teil 
‘der alten Garde blieb ja trotz der neuen Grenzen treu zu den früheren 
Verbindungen und wirkten als Pioniere der kommenden Rückkehr in 
unveränderter Verbindung mit unserem Institute, doch war es notwendig 
auch die neuere Generation in den Wirkungsbereich des Institutes ein- 
-guschalten. Diese Arbeit ist in vollem Gange und zeitigte bisher erfreu- 
liche Resultate. | 


Spenden. Frau KARL SZÉKELY überliess unserem Institute das Gyps- 
-Originalrelief von OTTO HERMAN, dessen in Bronz ausgeführte Form in 
dem Pantheon zu Szeged ausgestellt ist. Das künstlerisch wertvolle 
Relief wurde in unser OTTO HERMAN Erinnerungs-Z immer angebracht. 
-Frau ELLA PUNGUR überliess uns das von ELEMÉR VEZENYI stammende 
Portrait ihres Vaters JULIUS PUNGUR, des ersten Sekretärs des Institutes. 
-Dr. ANDREAS V. ZSINDELY spendete seine aus 86 Gelegen bestehende 
Oologische Sammlung unserem Museum. Die Sammlung wurde von 
DR. ANDREAS KEVE KLEINER in Folia Zool. et Hydrob. X. 1940 p.450—479 
besprochen. Unser ständiger Beobachter LADISLAUS STUDINKA überliess 
‚unserem Institute seine aus 205 Exemplaren bestehende Vogelbalg- 
Sammlung. Empfangen alle unseren herzlichsten Dank. 

In den Jahren 1939—1941 erhielt unsere Bibliothek folgende Bücher- 


spenden. : 


ANGHY Cs. G. A magyar päsztorkutyäk. — BONNELLI G. Migrazione e Cacce. — 
FERENCZI S. Kolozsvári Utmutatò. — GARAVINI E. La Beccaccia. — Gasow H. Vogel. 
schutz als Tierschutz, Naturschutz und Schädlingsbekämpfung. — GLASEWALD K. Die 
Vogelwelt eines Laubwirtschaftswaldes in der Mark Brandenburg. — GRÖBBELS F. 
Der Vogel in der deutschen Landschaft. — HoEscH W. und NIETHAMMER G. Die 
Vogelwelt Deutsch-Sidwest-Afrikas. — JORGENSEN Glossarium Europae Avium. — 


. KUMMERLÖWE H.—NEU W. Bibliographie der zoologischen Arbeiten über die Türkei 


und ihre Grenzgebiete. — LAUBMANN A. Die Vögel von Paraguay I., II. — MCATEE 
W. L. Wildfowl Food Plants. — MEIsE W. Guano und anderer Vogeldung. — Mor- 
BACH J. Die Vögel der Heimat. II. — Papp DEzső, Mitglied des ung. Helden- 
ordens : — verschiedene Jahrgänge von Field and Stream. — STRAND E. Norske Fuglar. I. 
Sitjefuglar. — TISCHLER F.: Die Vögel Ostpreußen. — UTTENDÖRFER O. Die Ernährung 
der deutschen Raubvögel und Eulen. — VASILIU G. D.—RODEWALD L. Pasarile dinRomanie. 
— ALBERT VERTSE. A kert madárvilága. — FRANZ v. ZSINDELY. Dunärul fuj a szél. 


Ausländische Besuche. In den vergangenen , Jahren wurde unser Institut von 
den folgenden ausländischen Persönlichkeiten und Fachmännern besucht: D. KussEFF 
der bulgarische Ackerbauminister mit seinem Gefolge in Begleitung des Staats-Sekre- 
társ des kgl. ung. Ackerbauministeriums DR. KARL BÁRÁNYOS. Trotz der zur Verfügung 


33* 


516 KOLOMAN WARGA 


stehenden kurzen Zeit besichtigte er unsere musealischen Räumlichkeiten. Nächsten 
Tag besuchte er auch gleichzeitig mit dem kgl. ung. Ackerbauminister Freiherr DANIEL 
v. BÁNFFY unsere Ausstellung im Rahmen der Landwirtschaftlichen Landes-Ausstellung. . 
— Am 3. Juli 1942 wurden die wissenschaftliche Institute für landwirtschaftliches 
‘ Versuchswesen Ungarns von einer amtlichen Kommission deutscher Fachmänner 
besucht unter Leitung von Prof. DR. E. RIEHM, Präsidenten des Reichs-Biologischen 
Institutes in Berlin-Dahlem. Teilnehmer waren F. TIELLMANN Oberregierungsrat des 
Reichs Versorgungs Ministeriums und VOLLERT H. G. Leiter des Reichs-Pflanzenschutz- 
Dienstes. Die Kommission besichtigte die wissenschaftlichen Sammlungen ‚unseres 


b 
L 
Institutes mit grossen Interesse und nahm Kenntnis von der vielseitigen Tätigkeit j 
des Institutes. — GODYN S. Lwow. — PATEFF P. Sophia. — Prof. PLANéIé J. Zagreb. a 
— TRoscHEL H. Horst, Ostsee, Pommern. — Dr. NEU W. Bonn, — MAKATSCH W. 4 


Leipzig. — THIBAUT DE MAISIERES, C., Bruxelles. Sis î 
| | 


. Naturschutz. Auf Ansuchen des Agenden-Direktors des Landes- 
Naturschutz-Rates Dr. NIKOLAUS v. FÖLDVÁRY beteiligten sich als Ver- 
treter des Kgl. Ung. Ornith. Institutes an mehreren Excursionenzur Auslese 
von Naturschutzgebieten KOLOMAN WARGA Oberadjunkt, DR. ANDREAS 
KEVE KLEINER Adjunkt und DR. EMERICH PATKAI wissenschaft- 
licher Hilfsarbeiter. Besucht wurde der Kisbalaton, der Dinnyéser Teil des 
See von Velencze mit seinen Reiherkolönien, dann der sich anschlies- 
sende Teil Fertő genannt, dann Nagybodak, Gönyü, Sari, Inärcskakucs, 
Lebeny, Äsvänyrärö, Szap, Donauinseln des Csallóköz, See von Barbacs 
und der Fertö (Neusiedler)-See. 

Auf Antrag des Landes-Naturschutz-Rates wurden durch das Kgl. 
Ungarische Ackerbauministerium folgend Gebiete zu Naturschutzge- 
bieten erklärt : | 

1. Von dem zur Stadt Szeged gehörigen Fehér-t6 (weisser See) cca. 
175 Hektar, als ein Gebiet für Wasservögel. 2. Aus der Herrschaft des 
kgl. Herzogs ALBRECHT in der Gemarkung der Gemeinde Kölked, Forst- 
gebiet Karapancsa etwa 15 Hektar als Brutgebiet des Schwarzstorches. 
3. Aus der Graf KAROLYI Herrschaft in Füzer auf dem Schlossberge 
von Füzer etwa 17 Hektar als Brutgebiet des Uhu. Aus der Herrschaft 
von Freiherr BELA und FERENCZ v. VÉCSEY in der Gemeinde Bodrogszer- 
dahely das , Tajbavize" genannte Sumpfgebiet als Brutstelle der Lach- 
möve etwa 10 Hektar. 5. Aus der. erzbischöflichen Herrschaft zu Esz- 
tergom 8 Hektar des Felsengebietes Öregkö als Brutstelle des Würg- 
falken und der Steindrossel. 6. Aus dem staatlichen Waldgebiete in « 
Zseliz 2 Hektar Wald als Brutgebiet des Fischreichers. 7. Aus der Herr- … 
schaft Fürst HOHENLOE-OEHRINGEN das in der Gemarkung Szenta ge- — 
legene Sumpfgebiet Baläta als Brutgebiet von Wasservögeln. 8. Das © 
im Besitze von Frau WopEHOUSE-Fox RAYMOND, geborene Baronin | 
MARGIT HERZOG von CSETE, Felsengebiet Köfülke in Pilisszantö als 
Brutstelle des Uhu. + ne 


| 
| 


¥ eo fe 
ek aha, - 
wi; ? 


1939/42] INSTITUTS ANGELEGENHEITEN 517 


Ausser diesen Schutzgebieten erhielt der Landes-Naturschutz-Rat 
noch für mehrere Gebiete die Genehmigung dieselben als Schutzgebiete 
zu betrachten und befinden sich diese Gebiete in Csäkbereny, Debrecen, 
Gönyü und Kiskunfélegyháza schon jetzt unter entsprechendem Schutze. 


Aquila-Übersetzungen. Wie im vorangehenden Aquila-Bande so 
wurde auch in dem vorliegenden ein guter Teil der deutschen Über- 
setzungen von unserem Mitarbeiter HANS SALMEN in uneigennütziger 


| Weise ohne Honorar besorgt. Wir sagen hiemit herzlichen Dank für 


seine grosse Mühewaltung, für seine sorgfältige genaue Arbeit, welche 
uns von vielem Zeitverlust entlastete. Ebenfalls in uneigennütziger 
Weise unterstützte uns in den Übersetzungsarbeiten OTTOKAR KNÜPPEL 
durch Übersetzung einiger Artikel in die deutsche Sprache, genehmige 
auch er unseren besten Dank. 


Das Tierleben. Unter diesem Titel beabsichtigte der Verlag Franklin- 
Tärsulat in Budapest eine aus 5 Bänden bestehende Arbeit unter der 
Redaktion von DR. ALEXANDER PONGRÁCZ, Oberdirektor der Zoologischen 
Abteilung des National Museums herauszugeben. Die Arbeit sollte dem 
großen Publikum eine volkstümliche, leicht verständliche, aber dennoch 
auf dem Niveau der Zeit stehende Übersicht des Tierreiches bieten. 
Den ornithologischen Teil besorgten zum größten Teile die Mitglieder 
des kgl. ung. Ornith. Institutes, VÖNÖCZKY SCHENK JAKOB, KOLOMAN 
WARGA, DR. NIKOLAUS VASVÁRI, DR. ANDREAS KEVE KLEINER, DR. ALBERT 
VERTSE und DR. EMERICH PATKAI. Einige Beiträge wurden von dem 
Redakteur DR. ALEXANDER PONGRÁCZ und DR. FERDINAND HOMONNAY 
gegeben. Der Verlag fühlte sich jedoch gezwungen von der Herausgabe 
der fertig stehenden Manuscripte abzusehen und gab dieselben nach 
erfolgter Begleichung der Honorare der Autoren denselben zurück 
ohne jegliche Beschränkung. Das Institut wird den Versuch machen 
den ornithologischen Teil auf irgewelche Weise herauszugeben und da- 
durch dem großen Publikum ein willkommenes Handbuch der Orni- 
thologie in die Hand zu geben. 


Die Wandtafeln der Ornithologischen Section der Landes-Landwirt- 
schaftlichen Ausstellung. Das Institut beteiligte sich an der Landes- 
Landwirtschaftlichen Ausstellung im Frühjahre 1940 mit 12 in großem 
Maß-Stabe gehaltenen Wandtafeln, welche den Wirkungsbereich des 
Institutes namentlich aber die wirtschaftliche Bedeutung der Vogelwelt 
in anschaulicher und belehrender Weise darstellen. Die von GEORG PÁL 
hergestellten künstlerisch vortrefflichen Wandtafeln gelangten nach dem 
Schlusse der Ausstellung in das Inventar des Ornith, Institutes. Das 


a Ey 
Als 


518 " KOLOMAN WARGA © | 


wissenschaftliche Materiale dieser Wandtafeln hat unter Leitung von 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK mit großem Eifer und vieler a 


DR. NIKOLAUS VASVÁRI zusammengestellt. 


Die neuen Räumlichkeiten des Institutes. Auf Verfügung unserer 
überstehenden Behörde und mit verständnissvoller Zustimmung 
unseres Bruderinstitutes des Kgl. Ung. Institutes für Pflanzenschutz 
erhielt das Institut zwei neue Räumlichkeiten, wodurch die bisherige 
Überfüllung der Arbeitsräumeerheblich vermindert wurde. In den neuen 
Räumlichkeiten konnten auch die Wandtafeln aus der Landwirtschaft- 
lichen Ausstellung entsprechend placiert werden. 


Balaton-Forschung. Auf Anregung von Prof. DR. GEZA ENTZ, Direk- 
tor des Biologischen Forschungs-Institutes in Tihany und mit Zustim- 
‚mung des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums beteiligten sich drei Ange- 
stellte des Institutes DR. ANDREAS KEVE KLEINER, DR. ALBERT VERTSE und 


Dr. EMERICH PATKAI an einer Forscherarbeit, welche ein ununterbrochenes | 


Jahr hindurch vom 15. I., 1941 bis 16. I., 1942 andauerte. Wahrend dieser 
Zeit beobachteten sie die Vogelwelt der Halbinsel Tihany in allen Bezie- 
hungen und auch mit Verbindung mit anderen Beobachtern des Balaton 
mittels synchronischen Beobachtungen. Das Resultat ihrer Beobach- 
tungen erschien in der Edition des Biologischen Forschungs-Institutes 
zu Tihany vorläufig nur in ungarischer Sprache. Eine deutsche Uber- 
setzung ist für den nächsten Jahrgang vorgesehen. Der ungarische Teil 
ist als Separatabdruck diesem Aquilabande als Beilage es 
worden. 


Stipendien. DR. ALBERT VERTSE Adjunkt erhielt mit Verordnung 
144.558/1942 XI. 1. des Kgl. Ung. Ministerium für Ackerbau zwecks 


Untersuchung der landwirtschaftlichen Bedeutung der Saatkrähe ein 


Stipendium von 300 Peng6. 

Dr. ANDREAS, KEvE KLEINER Adjunkt erhielt mit Verordnung 
35.627/eln. C. 1942. des Kgl. Ung. Ministeriums für Kultus und Unter- 
richt auf Antrag des Landes-Stipendium-Rates für das Schuljahr 1942/43 
ein staatliches Stipendium für ornithologische Studien in ce Collegium 
Hungaricum in Wien. 

Dr. NIKOLAUS UDVARDY Praktikant des Institutes erhielt mit Wor: 
ordnung No. 35.779/1952. Eln. C. zur Fortsetzung seiner Studien iiber 
die Vogelwelt des Hortobágy ein Stipendium von 400 Pengö. 

Dr. EMERICH PATKAI wissenschaftlicher Hilfarbeiter erhielt vom 
Landes-Stipendiumrate ein Stipendium von 400 Pengé zwecks Studium 
der Ornis des Balaton fiir das Jahr 1942. 


o h 4 ( Pa bi + c CVS 
XA u n SONO pil, Nic Leti 
MAR 


* e 
i KTK 4 
te te”. ÿ LI 
Le Aia P 


- 


1939/42] INSTITUTS ANGELEGENHEITEN 519 


Vogelschutz im Garten. Diese von DR. TITUS CSÖRGEY verfasste 
sehr beliebte Edition des Institutes konnte infolge der verständnisvollen 
Unterstützung unserer überstehenden Behörde im Laufe des Jahres 1940 
schon -in VIII. Auflage erscheinen und zwar ergänzt von DR. ALBERT 
VERTSE mit den neuesten Resultaten und Beobachtungen. Indem mit der 
Rückkehr des nördlichen Siebenbürgens und des Südgebietes Bácska 
auch viele deutschsprechende Mitbürger dem Mutterlande angegliedert 
wurden, entschloss sich unsere überstehende Behörde diese Edition auch 
in deutscher Sprache herauszugeben und dieselbe den Interessenten 
unentgeltlich auszuteilen. 


Die Vogelwelt des Gartens. Dies ist der Titel eines kleinen Buches, 
welches mit den Druckstöcken des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes 
mit Genehmigung des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums in der Ausgabe 
der , Növényvédelem" = Planzenschutz betitelten Zeitschrift erschien. 
Das Werk umfasst die landwirtschaftlich wichtigen Vogelarten gibt aber 
zugleich eine anziehende Schilderung des Vogellebens und Vogelorganis- 
mus. Der Autor ist Adjunkt des Institutes DR. ALBERT VERTSE und ist 
dieses bisher vermisste Buch eine willkommene Bereicherung der ungari- 
schen ornithologischen Literatur, welches viel dazu beiträgt das Interesse 
des großen Publikums für die Vogeiweit und den Vogelschutz wachzurufen. 


Rundfunkvorträge. Seitens des Personales des Institutes wurden in 
den Jahren 1939 —1942 folgende Rundfunkvorträge gehalten : — JAKOB 
VÖNÖCZKY SCHENK: 1940 V. 5. Der Vogelzug und 1940 VII. 25. 
Der Vogel Turul. — KOLOMAN WarGA: 1940 1.27. Der Kampf unserer 
nützlichen Vogelwelt mit dem Winter. — Dr. ALBERT VERTSE : 1942 II. 
5. Vogelschutz im Frühjahr und Sommer. 


Lehrkurse. Angestellte des Institutes beteiligten sich in den Jahren 
1939—42 an folgenden Lehrkursen : DR. NIKOLAUS VASVÁRI Oberad- 
junkt im November 1940 an dem Forellenzucht Lehrkurse, welcher von 
der Landes-Fischerei-Aufsichtsbehörde abgehalten wurde, DR. ANDREAS 
KEVE KLEINER Adjunkt an den Führer-Ausbildungskursen der Ungari- 
schen Touristen Vereinigung in den Jahren 1939— 42 als ornithologischer 
Vortragender. 


Die Vogelberingungen des Ornithologischen Institutes in den 
Jahren 1933—42. Ursprünglich hatten wir die Absicht die bisher noch 
nicht veröffentlichten 9 Jahrgange in diesem Aquila Bande zu veröf- 
fentlichen. Nun gedenken wir aber eine volle 10-jährige Serie 1933 —42 
im nächsten, d. i. dem 50-ten Jahrgange herauszugeben. 

KOLOMAN WARGA. 


520 PERSONALIA 


Personalia. 


A m. kir. Belügyminiszter 1939. XI. 29-én. kelt 312.450. II. a. 
számu rendeletével SCHENK JAKAB kiserletügyi főigazgatónak, a Ma- 
därtani Intézet igazgatójának családi nevét: „VÖNÖCZKY“-re változtatta át 
s egyben megengedte, hogy irodalmi cikkeinél a VÖNÖCZKY SCHENK 
JAKAB nevet hasznalhassa. 


A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1941, XII. 12-én kelt 8.202. 
eln. XI. 1. számu rendeletével VÖNÖCZKY JAKAB főigazgatót teljes szol- 
gálati idejének betöltése után 1941. XII. 31-ikével nyugalomba 
helyezte és az állami szolgálatból történt megválása alkalmából négy 
évtizeden át kifejtett kiváló tudományos és gyakorlati tevékenysé- 
géért teljes elismerését és köszönetét nyilvánitotta. | 


A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1941. XII. 30-án kelt 261.524. 
XI. 1. számu rendeletével VONOCZKY JAKAB ny. főigazgatót az igazgatói 
teendők további ellátásával megbizta. 


A Kormányzó Ur Oféméltésäga a m. kir. Földmivelesügyi 
Miniszter 1939. XII. 31-én kelt 72. eln. VIII. B. 1. számu előterjesz- 
tésére WARGA KÁLMÁN főadjunktus részére a VII. fizetési osztály cimét 
és jellegét adományozta. ue 


A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1942. V. 30-án kelt 4322. 


eln. XI. 1. számu rendeletével WARGA KÁLMÁN f6adjunktust a VII. 


fizetési osztályba kinevezte. 


A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1940. XII. 30-án kelt 7.497. 
eln. IX. C. 1. számu rendeletével DR. KLEINER ENDRE asszisztenst a 
IX. fizetési osztályba adjunktussá nevezte ki. 

A Kormányzó Úr Őfőméltósága a m. kir. Földmivelésügyi Minisz- 
ter 1942. VI. 30-án kelt 4848. eln. XI. 1. számú előterjesztésére 
DR. KLEINER ENDRE adjunktus részére a VIII. fizetési osztály címét 
. és jellegét adományozta, 


= 


dési 


1939/42] ; PERSONALIA 521 


A m. kir. Belügyminiszterium 1942. jul 23-án kelt 16939/1942- 
II. a számu rendeletével Dr. KLEINER ENDRE m. k. f6adjunktus családi 
nevét ,,KEVE”-re változtatta át. 


A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1939. XII. 30-án kelt 7.683. 
eln. VIII. B. 1. számu rendeletével DR. VERTSE ALBERT gyakornokot 
a X. fizetési osztályba asszisztenssé nevezte ki. 

A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1941. VI. 30-án kelt 3.768. 
eln. XI. 1. számu rendeletével DR. VERTSE ALBERT asszisztenst a IX. 
fizetési osztályba adjunktussá nevezte ki. 


A budapesti Pázmány Peter Tudomány-Egyetem bölcseszet- 
tudományi kara PÁTKAI IMRE bejáró externistát 1939. XII. 16-án 
állattan-őslénytan-földtan tárgyakból bölcsészdoktorrá avatta. 


A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1940. III. 9-én kelt 90.092. 
VILI. B. 1. számu rendeletével DR. PÁTKAI IMRE rendes megfigyelőnket 
1940. III. 15-től kezdődőleg, mint kisegitő tudományos szakmunkaerőt 
a Madártani Intézethez osztotta be. 


A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1942. III. 31-én kelt 2.421. 
eln. XI. 1. számu rendeletével DR. UDVARDY MIKLÓS középiskolai tanárt 
a m. kir. Madártani Intézethez kisérletügyi gyakornokká nevezte ki. 


Personalia. 


Das Kgl. Ungarische Ministerium für innere Angelegenheiten ánderte 
den Namen von JAKOB SCHENK mit Verordnung No 312.450/II. a. 
vom 29. XI. 1939 zu JAKOB VöNÖCZKY, genehmigte zugleich als 
Unterschrift wissenschaftlicher Publikationen den Namen JAKOB VÖNÖCZKY 
SCHENK gebrauchen zu können. 


Das Kgl. Ungarische Ministerium für Ackerbau setzte mit Ver- 
ordnung No 8.202/eln. XI. 1 vom 12, XII. 1941 Oberdirektor JAKOB 
Vönöczky nach Ablauf seiner vollen Dienstzeit in den Ruhestand. 
Gelegentlich seinem Ausscheiden aus dem staatlichen Dienste zollte 
ihm das Ministerium während 4 Jahrzehnten hindurch geleisteten 
hervorragenden wissenschaftlichen und administrativen Diensten vollste 
Anerkennung und Dank. 


522 PERSONALIA  fAquila 


aH Das Kgl. Ungarische Ackerbauministerium betraute mit Verord- 
nung No 261.524 XI. 1 vom 30. XII. 1941 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK 
Oberdirektor a. D. mit der weiteren Leitung des Le Ung. Ornithologi- 
schen Institutes. 


Seine Durchlaucht der Herr Reichsverweser verlieh mit Verordnung 
des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums No 72/eln. VIII. B. 1. vom 
31. XII. 1939 dem Oberadjunkten KoLoMAN WARGA Titel und Habit 
der VII. Rangklasse. 


Das Kgl. Ung. Ackerbauministerium ernannte mit Verordnung 
No 4322/eln. XI. 1 vom 30. Mai 1942 KOLOMAN WARGA Ober- 
adjunkten in die VII. Rangklasse. | 


Das Kgl. Ung. Ackerbauministerium beförderte mit Verordnung 
No 7.497/eln. IX. C. 1 vom 30. XII. 1940 Dr. ANDREAS KLEINER 
Assistenten zum Adjunkten in die IX. Rangklasse. 


Seine Durchlaucht der Herr Reichsverwser verlieh auf Antrag des 
Kgl. Ung. Ackerbauministeriums No 4848/eln. XI. 1 vom 30. VI. 1942 
DR. ANDREAS KLEINER den Titel und Charakter der VIII. Rangklasse. 


Das Kgl. Ung. Ministerium für innere Angelegenheiten änderte 
den Namen von ANDREAS KLEINER mit Yerorou No 16939/1942—II a. 
vom 23. Juli 1942 zu ANDREAS KEVE. 


Das Kgl. Ung. Ackerbauministerium ernannte mit Verordnung 
No 7.683/eln. VIII. B. 1 vom 30. XII. 1939 den Praktikanten 
Dr. ALBERT VERTSE zum Assistenten in die X. Rangklasse, und beför- 
derte ihn mit Verordnung No 3.768/eln XI. 1 vom 30. Juni 1941 zum 
Adjunkt in die IX. Rangklasse. 


Die Philosophische Fakultät der Budapester Pázmány Péter 
Universität verlieh am 16, XII. 1939 unserem Externisten EMERICH 
PATKAI den Doctor Titel aus dem Fächern Zoologie-Paläontologie und 
Geologie. | 


Das Kgl. Ung. Ackerbauministerium gab mit Verordnung 
No 90.092/VIII. B. 1 vom 9. III. 1940 unserem ständigen Beobachter 
Dr. EMERICH PATKAI vom 15. März 1940 beginnend die Einteilung 
zum Kgl. Ung. Ornithologischen Institute als wissenschaftlicher 
Hilfsarbeiter. 


1939/42]: TAGSÄGI KINEVEZESEK -- ERNENNUNGEN 523 


Das Kgl. Ungarische Ministerium für Ackerbau ernannte mit 
Verordnung No 2.421/eln. XI. 1 vom 31. III. 1942 Mittelschullehrer 
Dr. NIikoLaus Upvarpy zum Kgl. Ung. Ornith. Institute als 
Praktikanten. 


Tagsagi kinevezések. Ernennungen. 
Az 1940—42 évben követ- In den Jahren 1940—42 fanden 
kező kinevezések történtek : — folgende Ernennungen statt : — 
Rendes Na — — Zu ständigen I Le : — © BERN- 


_RIEDER KATINKA, Rátót. — BETHLENFALVY no Hunfalva. 2 BEZSILLA 
“LASZLO, Pestujhely. 2 Boross PAL, Aba. — > CSIKAI PAL, Nagykőrös. 
+ DR. DORNYAY BÉLA, Keszthely. 7 GAÁL SÁNDOR, Debrecen, Pallag- 
puszta. # LELOVICH GYÖRGY, Fegyvernek. §- MOLNAR BELA, ue 


{7 MÜLLER GÉZA, Geszt. — NAGY GYULA, Gyöngyössolymos. — = DR. 
IFJ. RAPOLTI NAGY JENŐ, Nagysomkut. “è Dr. Orosz KÁROLY, Mező- 
hegyes. — RADVANYI OTTÓ, Budapest. — Irj. vitéz SAAGHY ANTAL, 
Lábatlan. 2 SMUK ANTAL, Nagylözs. —F SóváGó MIHÁLY, Hajdubö- 
szormény.  SzABOoLCcs JÓZSEF, Pilisszentkereszt. oe SZEDERJEY Akos, 
Felsöszinever. 22 Szy FERENC, Püspökladány. — TURCSEK FERENC, 


Nyitra. E DR. ZsINDELY ENDRE, Budapest. 


524 | DR. KEVE KLEINER ANDRÁS 


In Memoriam! 


= 


Conte ARRIGONI DEGLI ODDI ETTORE, az olasz madartan vezető 
egyénisége, Tőleg a faunisztika és szisztematika terén müködött, kas- 
télyában hatalmas gyüjtemennyel rendelkezett. Közlemenyeinek száma 
meghaladja a 200-at. Sz. 1867-ben, meghalt hosszas betegeskedés után 
1942. II. 16. — BARTA OLIVÉR, Balassagyarmat és Losonc környéké- 
nek kutatója, sz. Panyidaróc (Nógrád-m.), 1916. VI. 20 ; meghalt Losonc, 
1942. V. 1. — BATES GEORGE LATIMER, szisztematikus, főleg Közép-Afrika 
kutatója, SZ. Illinois (USA) 1863, , meghalt London 1940. 1 31. — OOS 


, a) eee 


Bern Takbölmütet Le ASU ont 52 éves korában, Köln, 1939. IV. 99 
— Chernelhäzi CHERNEL ISTVÁNNÉ sz. pongyelöki ROTTH DORA férjét tä- 
mogatta madártani kutatásaiban, 1891-ben elkisérte norvégiai utjara is 
Férje halála után folytatta a megfigyelő munkát Kőszeg környékén, 
1923-ban a helgolandi madárvártán is dolgozott. Az intézetnek val- 
ságos időben eredményes pártfogója volt. Mint lelkes madár- 
védő tagja volt a Nemzetközi Madärvedelmi Bizottságnak Sz. 
Pozsony, 1866. VII. 8., meghalt Kőszeg, 1940. I. 3. CHRIS- 
TOLEIT ERNST, repülési szakember, Kelet-Poroszorszag "kuta- 
tója, sz. | Heydekrug, 1875. VI. 24., meghalt Gr. Bruck, Frische 
Nehrung, 1939. X. 28. — DABBENE RORERTO, Argentina vezető 
ornithologusa olaszországi születesü, meghalt, Buenos Aires, 1938. X. 20. 
— DIMITRIJEVITY Boskò, Bácska madarvilaganak kutatója, értékes 
gyüjtésével Intézetünket a legnehezebb időkben is pártolta. Özvegye 
gyüjtemenyenek értékesebb madarait Intezetünknek adományozta, — 
sz. Zenta, 1882. VI. 26., meghalt Zenta, 1941. VII. 11. — DR. ECKARDT 

WILHELM R., az esseni meteorolögiai intezet vezetöje, föleg a madär- 
vonulás és a madärvedelem kutatása teren fejtette ki munkásságát, sz. 
Hildburghausen 1879. X. 11, öngyilkosságot követett el 1930. V. 11, 
— FLEMMING JAMES HENRY, Canada vezető ornitholögusa, sz. Toronto, 
1872. VII. 27., meghalt Toronto, 1940. VI. 27. — DR. GRINNEL JOSEPH, 
a The Condor szerkesztöje, California kutatöja, sz. Kiowa (Indian 


Territory), 1877. II. 27., meghalt Berkeley, 1939. V. 29. — GRONVOLD 
ke , 

HENRIK, viläghirü madárképfestő, meghalt 81 éves korában, 1940. III. 

22., Angliában. — DR. h. c. HAENEL KARL, a garmischi madárvédelmi 


állomás vezetője, sz. Kornach, Oberfranken, 1874. III. 27., meghalt 
baleset következtében, Garmisch, 1940. XII. végén. — Dr. HELMS OTTO, 


per, x 2 ‘hi « 
x i à Ù 
, à § 
» a 
ix. > 
FF . 
‚> 


| 


1939/42] | IN MEMORIAM! 525 


| föorvos, kiváló dán madártani kutató, intézetünk mindenkori segitő 


barátja, meghalt 1942. IV. 16. — Prof. DR. HENNICKE KARL R., az 
Ornithologische Monatsschrift szerkesztője, az uj „Naumann“ kiadója, 
született 1865 XII. 26, meghalt 75 éves korában, Gera, 1941. VIII. 
27. — Rev. JOURDAIN FRANCIS CHARLES ROBERT, a palaearcticus oologia 
legkiválóbb művelője, az oxfordi egyetem madártani előadója. Magyar- 
országon is járt. Sz. Ashbournecum-Mapleton, 1865. III. 4., meghalt 
Southbourne, Bournemouth, 1940. II. 27. — KAÁN KÁROLY, a magyar 
természetvédelem egyik kezdeményező és nagyérdemü előharcosa, az 
Orsz. Természetvédelmi Tanács _ első elnöke. , A természetvédelem és 


. természeti emlékek" kiváló munkának a szerzője, sz. Nagy- 


kanizsa, 1867. VII. 12., meghalt Budapest, 1940. I. 28. — 
DR. KOENIG ALEXANDER, 1867-ben vándorol vissza családjával Orosz- 
országból Bonnba, ahol magánmuzeumot alapit, melyet 1912-ben kezd 


. épittetni, 1934-ben veszi át az állam és befejezi az épitkezést. Gyüjte- 


ménye ma a legnagyobb német tudományos madárgyüjtemény. Sz. Szent- 
pétervár, 1858. II. 20., meghalt Bonn, 1940. VII. 16. — KUNSZT KÁROLY, 


1882 óta Csallóközsomorja tanitója, iskoláját ő teszi. magyar nyelvüvé, 


preparatöriumot is létesit, amelynek a Csallóköz madárvilágának fel- 
tarasaban döntő szerepe jut. Sz. Bonyhád 1859, meghalt Pozsony- 
ligetfalu 1939. III. 24. — LILJEFORS BRUNO, viläghirü madárképfestő 
meghalt Upsala, 1939. XII. 18. — DR. MAuks KÁROLY, állami kórházi 
főorvos algyógyi (1908—1921), majd diósgyőri (1921—1937) műkö- 
dése során értékes faunisztikai adatokat gyüjtött, amelyek az Aguila-ban 
láttak napvilágot. Sz. Vereskő (Gömör-mgy.) 1877. I. 4, meghalt 


: Szepesbéla 1940. V. 22. — MOLNÁR Lajos főjegyző, Vasmegye madär- 


világának kutatója. Adomanyaival a hazai muzeumokat és iskolákat 
gazdagitja. Sz. Körmend 1853. IX. 15., meghalt Molnaszecsöd 1942, 
III. 1. — MusiLEK JOSEF, Csehország és Keletsziberia madarvilaganak 
felkutatásában fontos szerepe volt, sz. Jezborice b. Pardubice, 1885, I. 23., 
meghalt Pardubice, 1941. I. 24. + NAGESZALANCEY BRUNO, az 1935 : IV. 
természetvédelmi törvénycikk kodifikatora, | sz. Nagyszalánc (Abauj 
mgy.), 1879. II. 15., meghalt Budapest, 1939. “XII DRE PETERS 
NIKOLAUS, a ii muzeum madar- és emlöstani osztályának veze- 
tője, hősi halált halt 1940. IX. 23. — DR. PITTET LÉON orvos, a ter- 
mészetvédelem harcosa, sz. Fribourg, 1866. V. 24. meghalt Fribourg, 
1939. VII. 3. — Nagypalugyai és turöcdiveki PLATTHY ÁRPÁD Tisza- 
tarján vidékét kutatta és a gölyagyürüzesben értékes tevékenységet 
fejtett ki. Sz. Fülekkovácsi-Kurtyánpuszta (Nógrád-m.), 1864. I. 16., 
meghalt Miskolc, 1942. V. 4. — Prof. DR. REICHENOW ANTON, ai 


madártani kutatás kimagasló vezető egyéniségei közül való, a 
berlini muzeum madártani osztályának vezetője, a Journal für 


526 | DR. KEVE KLEINER ANDRÁS | Agna 


Ornithologie-nak hosszu időn át volt szerkesztője, az Ornitho- 


logische Monatsberichte  megalapitója stb. Föleg Afrika madarai — 


erdekeltek. 950 fajt es alfajt irt le. Sz. Charlottenburg, 1847. 
VIII. 1., meghalt Hamburg, 1941. VII. 6. — RICHARD ALFRED, a Nos 
Oiseaux sati Ornithologiste szerkesztője, sz. Champfleuri, 1864. VAIL. 19., 
meghalt Fionnay, 1940. VII. 15. --- Prof. DR. RÖRIG GEORG, a Reichs- 
anstalt für Forst- und Landwirtschaft állattani osztályának vezetője 
1918-ig, a madár-gyomortartalmak vizsgálatában jeleskedett. Sz. 1864. 
X. 31., meghalt Görlitz, 1941. V. 26. — Grf. SEILERN-ASPANG JOSEF, 
a Monarchia madarvilaganak kutatója, de gyüjtöit a tröpusokra is 
elküldi, igy gyüjteménye 42 ezer tojást és 25 ezer bőrt tartalmaz. Sz. 
Kalksburg, 1884. XI. 25., meghalt Lesna b. Lukov, 1939. VIII. du 
Prof. DR. SIEDLICKI MICHEL krakkói egyetemi tanár, a Nemzetközi 
Természetvédelmi Bizottság tagja, meghalt 1940. I.-ban, az oranien- 
burgi gyüjtőtáborban. — DR. STONE WITMER, a The Auk szerkesztője, 
a philadelphiai muzeum madártani osztályának vezetője, meghalt 
Philadelphia, 1939. V. 23. — - DR. TICEHURST CLAUD BUCHANAN, a The 
Ibis szerkesztője, szisztematikus, 1941-ben elhunyt. 

Az intézet személyzete köréből elhunytak: PUNGUR ELLA volt 
ideiglenes gyakornok, PUNGUR GYULA-nak az intézet első titkárának 
leánya 1940. V. 25-ikén, Kecskeméten, 66. éves korában. — berceli 
SZALOKY JÁNOS volt I. oszt. müszaki altiszt, 1940. I. 23-ikán Buda- 
pesten, 94 éves korában. HERMAN OTTÓ hozta az intézetbe, mint 
első altisztjét, amelyben nyugdijazásáig példás kötelessegtudässal 
teljesitett szolgálatot. as 


Dr. Keve KLEINER ANDRAS. | 


€. 
€ 
‘ 
Na 


1939/42] 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 527 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 


A zárójelben levő számok az idegen nyelvü szövegre vonatkoznak, ha az illető 
fajok egyuttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten Zahlen 
beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betreffenden Arten auch im 
ungarischen Texte angeführt sind; die Seitenzahl der im gemeinsamen Texte befind- 
lichen Namen wird ohne Klammer angeführt. 


Aceipiter 56, (72, 73). 

— badius badius 65, 66, (138). 

— gentilis 5— 7, 25, 27—29, 31, (74, 
94— 100, 125, 126). 

— — gentilis 26, 34, 52—56, 58, 59, 
(74, 93, 94, 96, 103, 123, 125, 126, 
128, 130), 244, (265), 280, (296). 

— — buteoïdes 25—27, 57, (93, 94, 
96, -129}. 

— — schvedowi 57, (129). 

— melanoleuca 328, (335). 

— nisus nisus 5—7, 19, 31, 60—69, (73, 
74, 94, 100, 132—143), 279—281, 
(294, 296). 

Acrocephalus arundinaceus arundinaceus 
274, 278, 279, (290, 293, 204). 


. — palustris 274, 279, (290, 294). 


— scirpaceus scirpaceus 279, (294). 

Aegithalos caudatus europaeus 273, (289). 

Aegolius funereus funereus 301, (302). 

Alauda arvensis arvensis 272, (288), 341, 
342, (353—355). 


Alcedo atthis ispida 283, (298), 300, (302), 
343, (356), 444, (446), 476, (507). 
Anas acuta acuta 347, (361), 459, 478, 

(490). 
— erecca crecca 347, (361). 
Anas penelope 347, (361). 
— platyrhyncha platyrhyncha 233, (254), 


281, (297), 347, (360, 361), 459, 478, 


(490). 
— querquedula 315, (319), 459, (490). 
— strepera 315, (319), 347, (361). 


Anatidae 40, 41, 71, (110, 111, 144), 467, 
469, 478, (499, 502). 


9 


Anser 469, 478, (502). 

—- albifrons albifrons 281, (297), 314, 
(318), 347, (360), 373—381, (381—-390), 
449451, 459, 466, 477, (479—481, 
490, 498, 499). 

— anser 373, 375, (381—383). 

—- domesticus 467, 477, (499, 507). 

—- erythropus 373, (381—382). 

—- fabalis fabalis 281, (297), 347, (360), 
373, 377, (381, 386), 459, 467, (490, 
499). 

—: — brachyrhynchus 1, (4), 314, (318). 

—: — carneirostris 467, (498, 499). 

—- — neglectus 314, (318). 

—- indicus 314, 315, (318, 319). 

Anthus campestris campestris 272, (288). 

—- pratensis 347, (361). 

-— Spinoletta spinoletta 342, (354). 

—- trivialis trivialis 272, (288). 

Apus 326, (334). 

— apus apus 277, (292), 300, (302), 457, 
458, (488, 489). 

Aquila 59, (131), 325, (333). 

— chrysaétus chrysaétus 71, (144, 145), 
283, (298), 475, (505). 

— *fulvescens 330, (339). 

— pomarina pomarina 280, 284, (295, 
299). 

Ardea cinerea cinerea 283, (298, 299), 
347, (360), 451, 452, 454, 459, 478, 
(482—-484, 490), 511, (516). 

— purpurea purpurea 445, (447), 451, 
452, (482, 483), 

Ardeidae 301, (302), 444, (447). 

Ardeola ralloides 445, (447), 452, 454, 
459, (482, 484, 485, 490). 


528 


Arenaria interpres interpres 
(497, 498). 

Asio flammeus flammeus 279, (294), 300, 
301, (302), 319, (312), 341, 343, (353, 
357). 

— otus otus 279, (294), 344, (356, 357), 
460, (491). 

Athene 326, (335). 

— chiaradiae 329, 330, (338, 339). 

— noctua noctua 279, (294), 343—346, 
(355, 357, 358). 

-— noctua indigena 472, (504). 


465, 460, 


Bombyeilla garrulus garrulus 274, (289), 
300, (302), 311, (313), 476, (507). 
Botaurus stellaris stellaris 47, (118), 284, 
(299), 347, (360), 445, (447), 459, 478, 

(490). 

. Branta leucopsis 467, (499). 

— ruficollis 466, 467, (498, 499). 

Bubo bubo bubo 243—245, (265, 
300, (302), 307, (308), 460, 476, 
507), 511, (516). 

Burhinus oedicnemus 
476, (494, 506) 

Buteo 52, 55, 56, 58, (123, 
310, (312), 346. 

— buteo buteo 53, 58, 70, (125, 144), 
244, (263, 265), 289, (295, 296), 318, 
(322), 324, 325, (332, 333), 345, 346, 
(358, 359). 

— — anceps 317, (322). 

burmanicus 325, (333). 

—- — menetriesi 317, (322). 

— — vulpinus 317, 318, (322, 323). 

— — zimmermannae 317, (322). 

— lagopus lagopus 58, (127, 130), 280, 
(295), 311, (313), 325, (333), 346, 347, 
(358—360). | 


266), 
(491, 
oedienemus 463, 


125—127, 130), 


— rufinus rufinus 326, (335), 464, 467, 
(496, 499). 
— — hemilasius 325, 326, 


(333-335). 


Capella gallinago gallinago . 244, 
284, (299), 459, (490). 

Caprimulgus europaeus meridionalis 277, 
(292). 

Carduelis cannabina cannabina 271, (287), 
345, (358). 

— carduelis carduelis 


(266), 


270, (286, 287). 


, INDEX pupi anali AE 


Carduelis flavirostris flavirostris : 341, (358), i 

— spinus 270, 271, (287). — 

Certhia brachydactyla brachydactyla 455, 
(485). 

— familiaris familiaris 272, (288), 456, 
(485). 

Cettia cetti cetti 2, (4), 463, (495). 
Charadrius alexandrinus alexandrinus 459, 
(490). 
Chlamydotis undulata macqueenii 33, (102). 

Chlidonias hybrida hybrida 459, (490). 

— leucoptera 459, (490). 

— nigra nigra 459, 471, (490, 503). 

Chloris chloris chloris 270, (286). 

Ciconia ciconia ciconia 281, (296, 297), 
303—305, (305—306), 478. 

— nigra 459, 461, 478, (490, 492, 493), 
511, (516). 


Cinclus cinclus sure 300. (302), 462, 
463, (494). 


Circaétus gallicus gallicus 56, 58, (127, 
130,) 281, 284, (296, 299). : 


Circus 55, (127), 225, 243, (247, 250, 257, 
258), 327, 330, (335, 336, 339). 

— aeruginosus aeruginosus 234, 238, 
244, (260), 307, 308, (308, 309), 327— 
330, (335—339). . 

— — spilonotus 328, (336). 

— — unicolor 328, 329, (337). 

— cyaneus cyaneus 226, 227, 245, (248,, 
268), 280, (295, 296), 307, 308, (308 
309), 327, 328, (335, 337), 346, 347, 
350, (360, 364). 

— macrourus 243, (264, 265), 307, 308, 
(308, 309), 328, (337). 

—- maillardi 328, (336). i? 

-— pygargus 225—246, (247—268), 301, 
(302), 307, 308, (308, 309), 328, (387), 

Clangula hyemalis 468, (500). 

Coccothraustes coccothraustes 
raustes 270, (286), 341, (353). 

Coloeus 146, (161). 

—- monedula 146—159, (159-224), 346, 
(359). 

— — monedula 147—149, 151, 152, 156, 
158, (162—165, 168, 169, 175, 176, 
182, 183. 188, 192, 198, 202, 206, 209, 
221), 221, 223, 224. 


coccoth 


— — brehmi (162, 181). 


1939/42] 


Coloeus monedula cirtensis 147, 148, 153, 
154, 158, (162—165, 190— 192, 221), 
222—224. SIR 

— — eollaris 1, (3), 148, 152-157, 159, 
(162—165, 182, 183, 190, 192—197, 
202, 213), 213, (221), 221, 223—224, 


464, (496). 
— — daurieus 146—148, 150, 156, 158, 
(161—165, 172, 173, 206—212, 220, 


221), 222—224. 

— — fuscicollis (207). 

— — hilgerti 152, (162, 183). 

— — ihericus 147, 148, 153, 158, (163, 
164, 189--191, 221), 222—224. 

— — khamensis 148, 156, 158, (162—165, 
212, 221), 222-224. | 

— — neglectus 146— 148, 150, 155, 156, 


158, (161, 163, 164, 172, 207—-211, 
220, 221), 222. 
— — nigerrimus 147, 148, 153, 158, 


(163—-165, 190—192, 

+ —— — pontocaspicus 148, 
(163—165, 197, 198, 
221), 221, 223—224. 

— — schlüteri 152, 155, (162, 202). 

— — soemmeringi 1, (3), 147, 148, 151— 
158, (162--164, 174, 176, 182—184, 
188, 194, 196—206, 213), 213, (221), 
222 —224, 310, 311, (312, 313). 

— — sophiae 152, 154, 155, (162, 183, 
184, 196, 197, 202). 


221), 222—224. 
154, 155, 159, 
202, 203, 220, 


— — spermologus 1, (3), 147—149, 152, 
153, 157, 158, (162—165, 168, 169, 
181--192), 213, (214, 220, 221), 221, 


223, 224. 
— — tischleri 152, 154, 155, (162, 183). 
— — turrium 1,.(3), 147, 148, 151—155, 
167, 159, (162—-165, 174, 176—184, 
187, 188, 195, 196, 202, 203, 213), 213, 
aoe 0221, 223) 224-270, 284, (286, 
299), 300, (302), 468, 469, (500, 501). 


— — ultracollaris 147, 148, 155, 158, 
(162—165, 197, 204--206 ,209, 210, 
221), 222—-224. ; 

Columbidae 66, (139), 346, 351, (35:', 365). 

Columba livia livia 464, (495). : 

— — domestica (166), 346, (359). 

— oenas oenas (167), 281, 282, (297) 


347, (361), 463, (494). 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 529 


Columba palumbus palumbus 282, (297), 
347, 348, (361). 
— "rupestris rupestris (212). 
Coracias garrulus garrulus 
(293), 472, 476, (504,507). 
Corvus 146, (161), 344, (356), 470, (502). 


(167), 277, 


— Corax corax 269, (285), 310, 311, (312), 


463, (494). 
— eorone corone 155, (207). 
— = cormix. 150, . 155, (169,2 
(265), 269, 279, 281, 284, ( 
20400299) '811,.'(313), 9405 -( 
— frugilegus 150, (169, 203, 205). 


— — frugilegus 269, 270, (286), 340, 
345, 346, 


390, .(852, 358, 359, 364), 

513, (518). / 

— ossifragus (187). - 

Coturnix coturnix coturnix 47, 66, 
139), 283, (298), 301, (302). 

Crex crex 282, (298), 459, (490). 

Cuculus canorus canorus 278, 279, (292— 
294). 

Cygnopsis cygnoides 377, (386). 

Cygnus cygnus 301, (302), 468, (500). 

— olor 468, 478, (500). 


(118, 


Delichon urbica urbica 276, 277, (292), 
326, (334), 470, 472, (502, 504}. 

Diomedea bulieri 326, (334). 

Dryobates 402, (414). 

— leucotos leucotos 311, (313). 

- maior pinetorum 277, (293), 

(485). 

— medius medius 278, (293). 

— minor hortorum 277, 278, 284, (293, 
299), 404, (416). 


454, 455, 


— syriacus balcanicus 454, 455, (485, 
486). 
Dryocopus martius martius (167), 278, 


284, (293, 299), 300, (302), 463, (494). 


Egretta alba alba 451, 
483, 485). 
— garzetta garzetta 451-454, (482 —485). 


284. 


452, 454, (482, 


Emberiza calandra calandra 271. 
(287, 299). 

—~ eitrinella 
(287, 299). 

— schoeniclus ukrainae 311,:(313). 


34 


citrinella 271, 272, 284, 


530 . INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Eremophila alpestris flava 342, 
469, 470, (501, 502). j 

Erithacus rubecula rubecula 276, 
284, (291—293, 299). 


(354), 


278, 


Falconidae 5—71, (72—145, 254, 257), 
310, (312), 346, 351, (359, 365). 
Faleo cherrug 6—8, 29, 31—43, (73—75, 

97, 99—114). 

1 e@herrug 17, ,18,.31,085237. 843... 54, 
(74, 85, 86, 100, 104, 106, 109, 113, 
125, 126), 324—326, (331—335), 511, 
(516). 

— — danubialis 324, 326, 

— — hendersoni 34, (104). 

— columbarius aesalon 6, 44—49, 70, 
(73, 114—121, 144), 283, (298). 341. 
(353). 

— communis 21, (89). 

— naumanni naumanni (256), 467, 472, 


(3312934), 


(499, 504). 

— peregrinus 5—31, 34, 54, (73—100, 
103, 115, 125), 326, (334). 

— — peregrinus 8 10, 11, 17—20, 32, 


35, (74, 77, 84—87, 101, 104, 126). 
— — babylonicus 9, 10, (76, 77). 

— — caeruleiceps 9, 10, (76,78). 

— peregrinus peregrinator 10, (77). 
— rusticolus 6, 25, (73, 94, 101). 

— — candicans 27, 29, (96, 98). 


— — uralensis 27, (96, 114.) 


— subbuteo subbuteo 43, 44, 47, 70, (114, 


118, 144,) 283, (298), 444, (446), 470, 
(502, 503). 

— tinnunculus tinnunculus (166, 167), 
279, 280, (295), 300, (302), 325, (333), 
345, 346, (358), 464, 470, (496, 502). 

— vespertinus vespertinus (256), 283, 


(298), 311, (312, 444, (446), 467, (499). 
Fringilla coelebs coelebs 271, 284, 
299). 
— montifringilla 271, 


(287), 341, (353). 


Fulica atra atra 282, (298), 459, 471, 475, 


478, (490, 503, 506). 
Fulmarus glacialis 226, (334). 


Galerida cristata cristata 272, (288), 341, 
(353, 354, 357, 363, 


342, 344, 349, 351, 
365). 


(287, 


Gallinula chloropus: chloropus 282, 283, 
(298), 459, (490). 

Gallus domesticus 346, (359), 477, (507). 

Garrulus glandarius glandarius 146, 147, 
(203), 243, (265), 270, (286), 340, (352), 
366—369, (370—372), 478. 

— — albipectus 1, (3), 369, (371). 

— — severtzowi 311, (313),. 369, (371). 

Gelochelidon nilotica nilotica 317, (322). 

Glareola pratincola pratincola 467, (499). 

Grus grus grus 33, 71, (102, 144), 459, 467, 
469, 476, (490, 499, 502). 

Gypaétus barbatus aureus 2, (4), 33, (102). 

Gypohierax angolensis 68, (141). 

Haliaétus albicilla 68, (141), 470, (502). 

Hieraétus pennatus pennatus 462, (493, 
494). 


Himantopus himantopus himantopus 459, 
(490). 

Hippolais icterina icterina 275, a 

Hirundinidae 43, (114). 

Hirundo rustica rustica 276, 
(312), 445, (447, 448). 

Hydroprogne tschegrava tschegrava 464, 
465, (496, 497). 


(292), 311, 


Ixobrychus minutus minutus 283, 284, 
(299), 445, (447), 459, (490). 


Jynx torquilla torquilla 278, (293), 391— 
393. (393—396), 401, en 429; 431, 
(442, 443). 


Lanius 66, (139), 300, (301). 

—- collurio collurio 47, (118), 273, 274, 
278, 294, (289, 294, 299), 300, (301), 

-. excubitor excubitor, 273, (289), 300, 
(301), 342, (355). 

— mivor 273, (289), 300, (301), 476, (506). 

— senator senator 300, (301, 302), 460, 
461, (491, 492). j 

Larus argentatus ponticus 311, 

— hyperboreus 468, (500). 

— minutus 445, 446, (447). 

— ridibundus ridibundus 459, (490), 511, 
(516). 

Limicoale 316, (320). 

Limosa limosa limosa 459, (490). 


(312). 


IC AN N Wen | ee 
‘Aquila a 


1939/42] 


. Locustella naevia naevia 274, (290). 

Loxia curvirostra curvirostra 271, (287), 
469, (501). | 

— pytyopsittacus 2, (4). 

Lullula arborea arborea 272, (288). 

Luseinia megarhyncha megarhyncha 276, 
(291). 

Lyrurus tetrix tetrix 476, 477, (507, 508). 


Melanocoripha leucoptera 2, (4), 310, 
(312). 

Merops apiaster (167), 277, (292), 310, 
311, (312), 464, 472, (495, 504). 


Milvus 59, (131). 

— migrans migrans 281, 284, (296, 299), 
310, (312). 

Monticola saxatilis 275, 
300, (302), 511, (516). 

Montifringilla nivalis nivalis 2, (4). 

Motaeilla alba alba 272, (288). 

— cinerea cinerea 272, (288), 445, (447). 

— flava-flava 272, (288). 

— — feldeggi 2, (4). 

Muscicapa albicollis albicollis 274, 284, 
(290, 299), 404, (416). ~ 

— parva parva 274, (290), 460, (491). 

— striata striata 274, 284, (289, 290, 299), 
445, (447). 


284, (291, 299), 


Netta rufina 315, (319, 320). 

Nucifraga caryocatactes caryocatactes 
300, (301). 

Numenius arquatus arquatus 284, (299), 
348, (361), 459, (490). 

—- phaeopus phaeopus 459, (490). 

Nycticorax nycticorax nycticorax 283, (299), 
444, (447), 453, 454, 459, (483, 484, 
490). 

Nyroca ferina ferina 347, (361), 459, (490). 

— fuligula 459, (490). 

— nyroca nyroca 281, (297), 
347, (361), 459, (490). 


315, (319), 


Oenanthe oenanthe oenanthe 275, 
278, (291, 294). 

Oidemia fusca fusca 464, (495). 

Oriolus oriolus oriolus 270, (286).° 

- Otis tarda tarda 301, (302), 348, 349, 351, 
(362, 363, 365), 476, 478, (506). 

— tetrax orientalis 310, (312), 467, (499). 

Otus scops scops 456, (487). 


276, 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 531 


Pandion haliaötus haliaötus 35, 39, 41—43, 
(109,112— 114). 

Panurus biarmicus russicus 342, 
459, 460, (490, 491). 


(354). 


Parus 342, 343, (354), 401, 402, 406, 
(412—414, 417). 

— atricapillus assimilis 2, (4). 

—- — transsylvanicus 2, (4). 

— caeruleus caeruleus 273, 284, (288, 


289, 299), 402—404, (413-416), 428, 
(440). 

-— eyanus tianschanicus 2, (4). 

— maior maior 270, 273, 284, (286, 288, 
299,) 311, (313), 401—403, (412, 414, 
415), 424435. (435— 443), 473, 474, 
(504, 505). 

— palustris communis 273, 284, 
299), 402, 403, (413— 415). 
Passer 400—402, 406, (412, 413, 417), 
429, (442). 

— domesticus domesticus (166, 191), 270, 
284, (287, 299), 341, 344, 345, 347, 
(353, 357, 358, 360), 401, (413), 431. 
(443). : 

— montanus montanus 270—272, 284, 
(286, 287, 299), 345, (358), 401. (413). 
431, (443). 

Pastor roseus 469, 476, (501, 507). 


(289, 


Pelecanus 478. 

Perdix 66, (139). 

—- perdix perdix 283, (298), 310, (312), 

341, 344—347, 349, 351, (353, 357—360, 

, 363—365), 476, (507). 

Pernis apivorus apivorus 56, 58, (127, 130), 
281, 284, (296, 299), 301, (302), 445, 
(447), 469, 476, (501, 506). 

Phalaropus fulicarius fulicarius 317, (321, 
322). 

Phasianus colchicus 54, (126), 232, 242, 
(254, 263), 280, (295), 345, 346, 350, 
351, (358, 359, 364). 

Philomachus pugnax 315, (320), 348, (361), 
459, 466, 478, (490, 508). 

Phoenicurus ochruros gibraltariensis 276, 
284, (291), 455, 456, (486). 

—- phoenicurus phoenicurus 276, 
404, (416). 

samamisicus 1, (4). 


(291), 


34* 


Phyiloscopus collybita collybita 274. (290). 

-— trochilus fitis 274, (290). 

— sibilatrix sibilatrix 274, 
(290, 294). 

Pica pica 147, (203). 

— — pica 270, 279, 284, 
299), 300, (301), 310x316 
340, 341, (352, 353). 

Picoides tridactylus alpinus 2, (4). 

Picus canus canus 300, (302). 

— —- sordidior (177). 


DIRLO 


(286-288, 294, 
(312, 313), 


— viridis viridis. 277, . (293), 343, 344, 
(356), 455, (486). 

Platalea leucorodia leucorodia 452, 454, 
(482—484). 

-Plectrophenax nivalis nivalis 272, (287, 
288). 

Plegadis falcinellus falcinellus 282, (298), 
452, 454, 459, (482, 484, 490). 

Podiceps griseigena griseigena 459, (490). 

—- nigricollis nigrieoliis 459, (490). 

— ruficollis ruficollis 284, (299), 459, 
471, (490, 503). 

Porphyrio caeruleus 40, 41, (110, 111). 

Porzana porzana 284, (299), 459, 490). 


Prunella collaris collaris 464, (495). 
Pyrrhocorax pyrrhocorax docilis (191). 
— graculus forsythi (212). 


Pyrrhula pyrrhula pyrrhula 271, (287), 
300, (301), 311, (313). 

— — coccinea |, (3). 

—- — germanica 300, (301). 

Rallus aquaticus aquaticus 282, (298), 
349, (363), 459, (490). 

Regulus regulus regulus 273, (289), 462, 
(493). 


Remiz pendulinus pendulinus 467, (499). 

— —- caspius 2, (4). 

Piparia riparia riparia (167). 

Rissa tridactyla tridactyla 449, (479). 

Saxicola rubetra rubetra 276, (291). 

— torquata rubicola 276, (291), 347, (361). 

Scolopax rusticoia rusticola 282, (297, 
298), 476, (507). 

Serinus canarius serinus 271, 

Sitta europaea caesia 272, 
402, 404, (414, 416), 


(287). 
273. (288), 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


1 


Somateria mollissima mollissima 378, 
(387), 468, (500).. 

Spatula clypeata 347, (361), 459, 478, (490). 

Speotyto 326. (335). | 

Stercorarius pomarinus 468, (500). 

Sterna birundo hirundo 317, (322): 


Streptopelia decaocto decaocto 348, (361), 
456, 457, (487, 488). 
—- turtur turtur 282, 284, (297, 299). 
Strigidae (257), 325, (333), 346, 351, (359, 
355). | 
Strix aluco aluco 279, (294, 295), 344, 
345, 350, (357, 364). | 
Sturnus vulgaris vulgaris 270, (286), 340, 
342, (352, 355), 402, (414), 473, (504). 
— -— balcanicus ], (3). 
— — purpurascens 472, 
—- — sophiae 310, (312). 
Sylvia atricapilla atricapilla 275, 
— borin borin 279, (294). 
— communis communis 275, (290). 
—- curruca curruca 275, (290, 291). 
— nisoria nisoria 275, (290). 


(504). 


(290). 


Tantalus ibis 478. 
Tetrao urogallus urogallus 474—477, : 
(505, 507, 508). 
Tetrastes bonasia rupestris 301, (302), 
464, 476, 477, (495, 507). 7 
Tichodroma muraria 272, (288), 
(495, 500). 
Tringa erythropus 459, 
—- glareola 459, (490). 
— hypoleucos 311, (313), 
-— nebularia 459, (490). 
— ochropus 282, (297), 459, (490). 
— stagnatilis 315, 316, (320, 321), 


464, 468, 
(490). 


459, (490). 


459, 


463, (490, 494, 495). 

—- totanus totanus 301, (302), 315, (320), 
459, (490). 

Troglodytes troglodytes troglodytes 276, 
(292), 300, (302), . 343, (356). 

Turdus 477. _ 

— ericetorum philomelos 275, 284, (291, 
299). 4 | 
— merula merula (166), 275, 284, er 

299), 477, (508).. 
— pilaris 275, (291), 342, 343, 345, 346, 
(355, 357, 358), 477, (507), 


1939 42] INDEX ALPHABETICUS AVIUM 533 


Turdus torquatus alpestris 275, (291), 476, Upupa epops epops 277, (292, 293), 397, 


(507). 398, (398, 399), 476, (508). 
— viscivorus viscivorus 275, (291), 342, 
343, (355). 
Vanellus vanellus 282, (297), 311, (313). 


Tyto 326, (335). ka 
— alba guttata 279, 284, (295, 299), 301, SES: (HEL) EINER EB, 400). 


(302), 341, 345, 351, (353, 357, 358, 
365). Xema sabini 2, (4), 449, (479). 


1 


TNT 
a N 


Megfigyelőinkhez és munkatársainkhoz ! 


Megfigyelőink és ciale adatainak Li, feldolgoz- 
. hatása céljából arra kérjük megfigyelőinket és munkatársainkat, hogy 
. adataikat lehetőleg ne egy összefoglaló jelentésben küldjék be, hanem 
pois. gyürüzesi, faunisztikai, biológiai vagy egyéb adataikat külön- 
. külön egy-egy iv vagy negyediv irópapiron legyenek szivesek megirni, 
i mert az egyes kategóriákra vonatkozó adatok feldolgozásával Intézetünk- 
pres más-más tagja. foglalkozik, — de ezenkivül a feldolgozott adatok 
levéltári kezelése és nyilvántartása is azt kivánja, hogy a különféle, 
| más-más iratszekrényben elhelyezendő ügyek ne legyenek egybefoglalva. 
. A vonulási jelentések junius, illetve december végéig küldendök 
be, a fajoknak lehetőleg az Aourra 45-ik kötetében található uj elneve- 
 zések szerinti feltüntetésével, — a fészkelő fajokat pedig kérjük egy 
. csillaggal vagy egyéb jeggyel megjelölni. 
HM Mivel az Aquira következő kötetei ezentul évenként fognak meg- 
bici felkérjük munkatarsainkat, hogy az évi gyürüzési jelentéseket 
. minden évben augusztus hó végéig küldjék be kimutatasba foglalva, 
. mely kimutatás a következő adatokat tartalmazza: 1. a gyürü száma; 
2. a madärfaj neve; 3. a jelölés ideje; 4. a jelölés helye; 5. a megje- 
 lölt madár kora és esetleg neme (fióka, öreg, him, nőstény.) — A fiókák- 
nak fészekaljanként való összetartozása egy összefoglaló jellel szintén 
feltüntetendő. 

* 


Muzeális gyüjtemenyünk részére gyakran küldenek be megfigyelöink egyes 
ritkább madarakat, — néha azonban a szakszerütlen csomagolás miatt azok 
preparálásra használhatatlan állapotban érkeznek meg. Ennek oka abban rejlik, 
hogy a madarat még melegen csomagolják, mely ekkor a papirtekercsben vagy 
dobozban megfülled és gyorsan bomlik. Ezt elkerülendő, a lőtt madarat először 
megfelelő ideig hülni kell hagyni, s csak azután lehet azt lehetőleg fagyapot 
vagy száraz szalma között dobozba vagy ládikába helyezve postára adni. 


* 


. A gólya és a SIETE taplalkozasanak fokozott mértékben való vizsga- 
lata érdekében kérjük a fészkekben és azok mellett vagy alatt található köpetek 


és mindenféle táplálék-maradványoknak szives beküldését. 
| ? % 


A MAGYAR KiRALYI MADÁRTANI TE FELÜGYELETE ALAT: 


ELSŐ MAGYAR FESZEKODU- GY ( 


CEGTULAJDONOS: KUHNEL MARTON 


K À RCA 9857 


TAVIRDA ÉS VASUTALLOMAS: 
KARASZ - KOBLENY. SURGONYCIM: 
ODUGYAR KARASZKOBLENY 
CSEKKSZAMLA: A M. KIR. POSTA- 
TAKAREKPENZTARNAL 50.123. SZ. 
A-L A Pt TAS CEVA 908 
TÖBB KIALLITASON KITÜNTETVE 


Gyártom a M. KIR. MADÁRTANI INTE- 
ZET (Magyar Ornithologiai Központ) 
által megszabott és felülvizsgált — a 
természetes harkályodu hű utánzatát 
képező — Berlepsch-rendszerü legtökéle- 
tesebb fatörzsfészekodvakat és téli. 
etetőket az odulakó hasznos madarak 
számára, melyek ennek jeléül , M.O. K.* 
védő betükkel vannak lebélyegezve 


Fatönkodu 
keresztmetszete áló 


Fatönkodu 


1941 DECEMBER 24- TÖL AZ ALABB JEGYZETT ÁRAK LÉPTEK ÉGET 


Deszka- Horganybád 
tetővel " tetővel 


FÉSZEKODU a) minta 24 vagy 26 mm röplyukkal 2-30— 2-50 P 2-90-—3-3 
si A) » 28 vagy 32 mm ne 2:30— 2:50P 2-80—3-10 
LE B) LE 28, 32 vagy 46 mm DE 2°75— 3°40 B 330—4-2( 
1, C) ,, 50x50mm négyszôgü ,, 2:20— 2:50P 2-75—3-2¢ 
19 D) LE 80 mm „ 5.10 P 


6-40 
ABLAKETETÖ zsinegre hurkolt diöbellel, üvegezve, de 
csomagolva, 1914-es minta 3 nagyságban DEE 3.10— 5:40 P 4:90—6.6( 
1929-es verébmentes minta 3 nagyságban ... 3°10— 6-90 P 4:00—8:7 


ETETÖSZEKRENY fenyöfäböl, üvegezés nélkül 4... 16-00 P . 1700 
tölgyfäböl, 1, PAR el ae 17:00 P - 18:00 

DUCETETO tbpbfele kivitelben .. 0 Tirer 2 32-00—36-00 P 4 
ETETOKUNYHO iivegezés nélkül, 4 drb-böl álló 

betonalapzattin Da (0 ee ET 52-:00—58:00 P 
VEREBFOGÖKESZÜLEK sodronyszövetböl készitve 

Kivals -tartés kivitelben’- 2,710 0e 10-00 P 
MADARKALACS, faggyu és olajosmagvak keveréke, 

téglaalakba öntve, 4 kg-os darabokban 

RENOM, vada SE UP EPS PERTE (I I 2-80 P 


Minthogy a horganybädog beszerzése nehézségbe ütközi 
azért a horganybádogtetős madárvédelmi eszközök szál 
tására nem vállalhatok garanciát 


Az áru megrendelésével egyidejüleg ein 
utalványon beküldött vagy az 50.123. 
csekszámlára — KÜHNEL MÁRTON, Kárás S 
| befizetett összegek után 2%, pénztári engedm 
|| | | nyujtok, illetve forgalmiadót nem szea 
i | | Gyärtmänyom jéakaratu terjesztését, va 

szives megrendelését kérem. : 4 


JEGYZET. A fedél az ellenőrzés, valamint az őszi tisztogatás céljából leemelhető szerkezetü. Lebiller s 
oldalt lazán betolt két szeg védi. A szällitäsnäl alkalmazott rögzitő sodrony az odu elhelyezésekor végleg si 


Ablaketet6, 1929-es minta 


om 


Te 


EV) . 
54 RL a 


rare 


. 

4 aL 

x 
"A 


. MET 


30112 0552