Skip to main content

Full text of "Az Oláhok története"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



. 6-wo ^^SS13 



4 




HARVARD LAW SCHOOL 
LIBRARY 



Kc-ccivcJ JUN ivi 1932 



TRANSFERRED 



^ 



HARVARD COLLEGE 
LIBRARY 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 






% 



JPJNFALVY PÁL. 
AZ OLÁHOK TÖRTÉNETE. 



I. KÖTET. 







Digitized by 



Google 



A MAGYAR 
TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ► 

KÖNYVKIADÓ -VÁLLALATA 



UJ FOIiYAM. XVTII. KÖTET. 



AZ OLÁHOK TÖRTÉNETE. 



HUNFALVY PÁL. 



I. KÖTET. 



BUDAPEST, 1894. 
AZ 1894. ÉVI ILLETMÉNY MÁSODIK KÖTETK. 



Digitized by 



Google 



I: 



AZ 

OLÁHOK TÖRTÉNETE 



J* 



HÜNFALVY PAL. 



I. KÖTET. 



BUDAPEST, 

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

1894. 



Digitized by 



Google 



A 



y\öyyi -^ Z0o*\^ 




rV r^:^^^ " ^ -^^ ^'^ 



^ - 






\ 

JUN 3 1932 



Horayánszky V. Budapest. 



Digitized by 



Google 



ELŐSZÓ. 



MIDŐN századunk első évtizedeiben sinkai Sinkay 
György és dicső-szent-mártoni Major Péter első 
oláh történelmi kisérletei megjelentek (Budán, az egye- 
temi nyomdában), nem gondolta volna senki, hogy ezen, 
már koruk tudományos színvonalán is alant álló kísér- 
letek az oláh irodalom fejlődésére oly végzetteljes hatást 
fognak gyakorolni, hogy míg Európa nyugati nemzetei 
— velük a magyar irodalom is — a kritikai tudás 
hosszú útját futották meg: addig az oláh nyelv- és 
történettudomány alig mozdult ki abból a mederből, 
melyben azt a kezdeményezők megindították. 

Az oláh nyelvtudomány és történetírás, melynek 
élén ma a „bukaresti román akadémia" áll, nem tud, 
vagy talán nem is akar többet tudni,, mint tudtak 
Sinkay és Major, a kik Bonfínius középkori tudákos- 
ságából indulva ki, fajuk történetét Traján császár dáciai 
hódításával kötötték össze, nyelvükről, az oláh nyelvről 
pedig azt képzelték, hogy az Itália ős népnyelve, s a latin 
nyelvet is megelőzi ; utóbbi fejlett volna ugyanis amabból 



Digitized by 



Google 



VI 



az irodalmi gyakorlat által s mint ilyen: az oláh nyelv 
a román nyelvcsalád legrégibb képviselője ! 

Ha az utóbbi felfogást az aj oláh (román) irodalom 
nem is fejezi ki a naiv hiszékenység ez alakjában: az 
irányadó — nemzeti — tudomány nem tágít a Sinkay- 
Major-féle tanoktól, mert azokkal egyszersmind politikai 
hagyományt is örökölt, melyet e jelszó fejez ki : Rómaiak 
vagyunk, Traján légióinak maradékai, Dácia örökösei! 

Ez az a jelszó, mely fogva tartja az oláh irodalom 
vezetőit, a kik pedig jól tudhatnák, hogy a trajáni római- 
ságra épített consequentiák a nyelvészeti és történelmi 
kritika világánál menten összeomlanak s kisiklik lábuk alól 
az az alap, melyen a tudomány leplébe burkolt politikai 
tendentiáknak szolgálnak. S mert így áll a dolog, a 
nemzet ellen való sérelemnek vélik máskép írni ma, mint 
a hogy e század elején írtak. 

Elképzelhető, ilyen körülmények között a hatás, 
melyet Roesler Róbert: „Romanische Studien, ünter- 
suchungen zur alteren Gesehichte RomS,niens^ (Leipzig, 
1871) ezimű munkája az oláh történetírókra gyakorolt 
s még inkább Hunfalvy Pál fellépése, ki számos művében 
és tanulmányában, mint: Roesler: RumS,nische Studien 
I— in (Ism. Pesti Napló 1872) ; Rumun nyelv (Nyelvtudó 
Közi. XIV. 1878); Rumun történetírás: Hasdeti: Istoria 
eritica a Romaniei ; Sinkay György krónikája (Századok, 
1879) ; A rumun történetírásról I — ül (Budapesti Szemle, 
1885); német és franczia nyelven: Rumanische Dekla- 
mation und rumanische Politik (Ung. Revue, 1881); 
Neuere Erscheinungen der rumanischen Geschichts- 



Digitized by 



Google 



VIÍ 



sehreibung (Wien u. Teschen. 1886) ; Der Ursprung der 
RumUnen (Wien, 1888) ; Le peaple Ronmain ou valaqiie 
(Tours, 1880) ; Quelques reflexions snr Torigine deg Daico- 
Roumains (Paris, 1892) ; — a kritikai tudás fegyvereivel 
állt szembe azzal az ál-tudományossággal, melynek jel- 
szavakon kívül egyebe nincs. 

Mindenki ismeri azt a toUharczot, melynek két év- 
tizeden át Hunfaly Pál volt központja, a ki élete utolsó 
szakában első sorban e kérdés körül összpontosította 
erejét, s iskolát teremtett, melynek munkásságával az 
oláh kérdés tudományos vizsgálata a magyar tudományos 
irodalom feladatai közé sorakozott. 

Hunfalvy Pál, az oláh kérdés nagymestere, ez iskola 
atyja, hosszú munkásságának betetőzéséül, aggkorában is 
fáradhatlan munkakedvvel egy nagy mfi ir ásat tervezte, mely 
az oláhok egyetemes történetét tárgyalta volna, le egészen 
napjainkig. Fájdalom a munkát nem fejezhette már be ; 
1891. november 30-án bekövetkezett halálával csak egy 
részét hagyta hátra a korszakalkotó műnek, melynek 
kiadását a M. Tud. Akadémia könyvkiadó bizottsága el- 
határozta, s a sajtó alá rendezéssel alólirottat bizta meg. 

Bár befejezetlen a mű, koronája az annak a nagy- 
hatású munkásságnak, mely hivatva van új alapot nyúj- 
tani az oláh történetírásnak, az oláh irodalom keretén 
belől is, mely a tényekkel szemben örökre el nem zár- 
kózhatik s előbb-utóbb kénytelen lesz magáévá tenni 
azokat az eredményeket, melyek oroszlánrésze mindenha 
Hunfalvy Pál nevéhez lesz kötve. 

Hunfalvy Pál hagyatékáról, mely Vitéz Mihály 



Digitized by 



Google 



vm 



koráig, tehát a XVII-ik század elejéig terjed, alig lehet 
még yalami mondani valóm; tudom azt hogy az oláh 
történetírás mai vezérei e munkát is azzal a gyanúsítás- 
sal fogják fogadni, melylyel előbbeni műveit fogadták, 
Hunfalvyban a magyar politika eszközét keresvén, mert 
elfogultságukban Hunfalvyban a tudóst nem merték látni. 

Mit sem tesz. Csak idő kérdése, hogy az oláh tudo- 
mányosság szakít mai hiu törekvéseivel s a nyelv-' és 
történetírás nemsokára mint igazságot kereső disciplinák 
fognak a román tudomány csarnokaiba is bevonulni. 

Ilyen jelenségek már vannak az oláh tudományos 
irodalomban s alig lehetne e jelenségekről alkalmasabb 
időben beszélni mint most, midőn Hunfalvy Pál hátra- 
hagyott műve kerül az olvasó kezébe. 

Hogy miben áll az oláh nemzeti tudomány s miben a 
Boesler-Hunfalvy-féle irány?: jellemzésül felhozok román 
Írókat, a kiknek eszméi bár elnyomva, vagy elhallgatva 
már ott lappanganak az oláhságon belfil is, s idő kérdése, 
hogy maguknak tért hódítva átalakítsák a nemzeti el- 
fogultságban sinlődő oláh nyelv- és történeti irodalmat. 

Mindenekelőtt egy német nyelven, Moldva egyik 
régi bojár családjából származó szerzőtől irott munkára 
kell a figyelmet felhívnom, mint olyanra, mely az oláh 
nemzeti felfogással nem törődve, az objectiv tudomány 
útján halad. Hurmuzaki Etedoxius báró : „Fragmente zur 
Geschichte der Rumanen" czímü munkíga ez, melyet a 
70-es években elhalt szerző hagyatékából a romániai 
vallás- és közoktatásügyi minisztérium adott ki (Buka- 
rest 1878). Sajnos e munka, mint a kiadás czíme is jelzi. 



Digitized by 



Google 



IX 



szintén töredékes, de a feldolgozott anyag s annak be- 
osztása már jelzi, hogy európai szabású történetíró mun- 
kájával van dolgunk. Hurmuzaki egy rövidebb fejezet 
után, hol a középkori katholizáló törekvésekről beszél: 
a balkáni dolgokra tér s a vlaeho-bulgár állam viszo- 
nyaival foglalkozik nagy részletességgel ; aztán a kunok 
története s egyházi viszonyok fejtegetése után a Johan- 
niták szereplését tárgyalja, mint olyan eseményeket, 
melyek az oláhság történetét megelőzik. A 44-ik lap 
jegyzetében nevezetes nyilatkozatot tesz a szerző, a mi 
egész történetirói irányát jellemzi. Roesler munkájára 
(Romanische Studien) utalva írja: „Eine ausgezeichnete, 
tiefgründliche, in den meisten Ansichten unanfechtbare 
Schrift^ 

Hurmuzaki tehát Roeslemek első román követője, 
a mi a munka második részében még világosabban is 
kifejezésre jut. 

A második rész t. i. a két oláh vsydaság alaku- 
lását tárgyalja s itt szerző az oláhság őstörténetét a 
következőkben foglalja össze: Oláhország területe a 
római birodalom alkatrésze volt s Dácia-provinciához 
tartozott. Ennek lakossága a betelepült római telepítvé- 
nyesek s az ott talált géták keverékéből állott, kiket a 
barbárok betörése elől Aurelianus császár 271-ben ki- 
vont a tartományból s a dunántúli részekre telepített 
át. Ezek után az oláh alföld hosszú időn keresztül 
barbár néprajok országútjává lett, melyek északkelet 
felől az Al-Duna felé tódultak s Thrácia ellen törtek. 
Midőn Mösiában a bolgár állam keletkezett s erőben 



Digitized by 



Google 



nevekedett, ez a IX-ik században a mai Oláhországra 
is kiterjedt, hova később nagyszáma oláhság vándorolt be. 
mely a Hamus és Macedónia vidékeiről szívesen tele- 
pedett meg a Duna völgyében, a mire különben a 
byzanczi kormányzat sokféle üldözései miatt is kénytelen 
volt. A X-ik században a bessenyők ütöttek oláh földre, 
hol később kunok (1083—1230) tanyáztak. Még a bes- 
senyő uralom idején is egyre folyt az oláhok beköltö- 
zése Bulgáriából és Thráeziából. A magyar királyság a 
kunok legyőzése és kiszorítása czéljából a Cruciferi de 
Hospitali S. Mariae lovagrendet küldte le, melynek 
törekvései nem érték el a kivánt sikert stb. stb. 

Mily kár az oláh történeti irodalomra egy ilyen 
ember, mint Hurmuzaki báró halála, kinek helyét ma 
Xenopol, Densusianu, Maniu foglalják el. Major és Sinkay- 
kori tudományukkal. 

Hurmuzakihoz hasonló tudós fő a nyelvtudomány- 
ban is akadt az úttörők között Az oláh nyelvtudomány- 
ban találjuk Moses Gastert (egykor romániai tanárt) : 
Die nichtlateínischen Elemente im Rumslnisehen czimű 
munkájával G. Gröber : Grundriss der romanischen Phi- 
lologie (Strassburg 1886 — 88.) czimű nagy vállalatában. 

Sajátságos módon, a többi román nyelvtől eltérő- 
leg képződött az oláh nyelv, írja Gaster. Hangtani, 
lexicális és grammatikai sajátságait a balkáni nyelvek 
— albán, bolgár, újgörög — nélkül meg sem érthetjük. 
Az oláh nyelvnek legközelebbi rokona az albán, mely- 
nek tőszomszédságában keletkezett. A kritériumok az 
articulus hátul vetése, a comparatio, a számneveknek 



Digitized by 



Google 



XI 



11 — 19-ig spre (supra) szócskával való képzése, a 
futarnm; a syntaxisban szintén elválaszthatlan össze- 
függés nyilatkozik az oláh és albán nyelvek között. 

Az albán nyelvből szóanyag is jutott az oláh 
nyelvbe, melynek ujabb keletüsége félreismerhetlen. 
Az oláh-albán viszonyt jellemzi, hogy az oláh nyelvbe 
némely latin eredetű anyag, az albán nyelv közvetítésével 
jutott s hogy több latin eredetű szónak albán hatás alatt 
más értelme van az oláhban, mint a latinban volt. Ilyen 
a kuvent (szó, beszéd) eredete : eonventum, a merg -= 
megyek, eredetileg lat, mergo: emergo, vízből felbukni. 
S e tekintetben is azonosság van az északi (erdélyi, ro- 
mániai) s a macedo-oláh és istro-rumén közt. 

Más balkáni nyelvekben, névszerint a bolgár és 
újgörögben szintén megvannak azok a sajátságok, melyek 
az albánt s az oláht jellemzik. E megegyezést eddig 
— folytatja tovább Gaster — általában egy thrák alap- 
nyelv hatására vezették vissza, melynek az albánnal 
kellett azonosnak lenni: ámde az albán nyelv maga is 
csak másodlagos képződés, melyre egy idegen nyelv 
hatott s pedig oly időben, mikor a szlávok már elárasz- 
tották a Balkán-félszigetet s a közép-görög már újgö- 
röggé kezdett alakulni, vagyis a VIII — X. században (!). 

Azt a felfogást tehát, hogy az oláh nyelv említett 
sajátságai a dákoktól származnának, vagyis hogy azok 
az oláhban öt, vagy több századdal is régiebbek vol- 
nának, mint a többi balkáni nyelvben; megczáfolja a 
nyelvtörténet. Ily nagy időkre visszamenve, a dák 
nyelvnek is másnak kellett lennie, tehát más nyelvala- 



Digitized by 



Google 



XII 



kokat kellett volna létrehoznia az oláh nyelvben, mint 
a minők abban vannak, s mikre nézve az albánnal 
megegyezik. 

E nyelveknek tehát egy ugyanazon időben kellett 
egy hatalmas befolyás alatt állaníok, hogy azonos fej- 
lődésük megérthető legyen. Ezt e befolyást (Gaster szavai) 
az ural-altáji (turáni) bolgárságra vezetem vissza, a mely 
népfaj 660 — 668. években Kr. u. vándorolt a Balkánra 
s hatalmát kiterjesztve, nyelvét három századon át érvé- 
nyesítette, mely végre a balkáni nyelvekben enyészett el. 
A bolgárság hatását az oláhra eddig figyelmen kívül hagyták 
s így jött létre az ügynevezett thrák theória, a mi a dolgok 
közelebbi vizsgálata mellett tarthatatlannak bizonyul. A bol- 
gárságot ügylátszik török és ugor (finn) népek alkották. 

Még feltűnőbb az a tanulmány, mely a „Contem- 
poranul" (Jassy) 1888. évi folyamában jelent meg Jon 
Nadejde (Nadezsde) tanártól, a ki Xenopol : „Istoria Roma- 
mlor din Dacia Traiana" ez. több kötetes művét bírálja. 

Xenopol, munkájának első kötetében az oláhság 
eredetéről szól, természetesen Sinkay és Major szellemé- 
ben, különben a könyv Romániában az akadémia költ- 
ségén meg sem jelenhetett volna. Az oláhok szerző szerint 
szintén Dáciában keletkeztek Traján légióiból; Dácia 
bukása után hegyek közé menekültek s ott élték le a 
népvándorlások századait, a góthok, avarok, magyarok 
betöréseit, míg a XIII — XIV. századokban az Al-Dunán 
a moldvai és havaselvi fejedelemségeket alkották meg 
stb. stb., a mint azt Romániában a népiskolától az egye- 
temig mindenütt tanítják. 



Digitized by 



Google 



XIÜ 



Nadejde ezekre azt mondja, hogy — fnesék. Én 
hiszem — ugymond — hogy a rómaiak Dáciát roma- 
nizálták, hogy ott egy román nyelvű nép keletkezett, 
mely Aurelianns kora ntán is feltndta magát tartani a 
Eárpátvidéken s e népet a magyarok Erdélyben talál- 
hatták. De ez a nép nem az oláh volt Nem az a román 
nyelv keletkezett Erdélyben, melyet mi beszélünk. A mi 
nyelvünk nem keletkezhetett Dacia Traianá-ban, hanem 
a Dunától délre, lent a Balkán-félszigeten. Ezt bizonyítja 
az oláh nyelv phonetikája, mely nyilván elárulja, hogy a 
középkorban még az albánsággal élt együtt; ettől köl* 
csönzött olyan szavakat (pl. noian, ghiuj stb.), melyek 
hangtani állapota a Vll-ik századra vall Er. után. Ilyen 
elemek az oláhban a görög szavak ; ezek is délvidékre, 
a görögökkel való hosszú együttélésére (s nem a keleti 
egyház hatására) utalnak. 

Az oláh nyelv csak az lOOO-ik év körül húzód- 
hatott át a Dunán s kezdett terjedni Erdély hegyvidékein 
s a moldva — havaselvi alföldeken. 

A mi az oláh nyelvágak keletkezését illeti, foly- 
tába Nadajde — nem áll az, a mit Xenopol s más 
történetírók hisznek, hogy az oláh nyelv a szlávok be- 
özönlésével a VI— VII. században Erdély felől szakadt 
szét ágakra s húzódott le a Balkán-félszigetre. Megfor- 
dítva áll a dolog: 

1. Az egyik oláh dialektus a macedóniai (kutzo- 
vlach), melyet a pi = chi, bi = ghi hangváltozások jel- 
lemeznek, Thráciában és Macedóniában keletkezett. 

2. A másik, a mai erdélyi és romániai, melyben a 



Digitized by 



Google 



XIV 



labiális rangok „i** előtt nem változtak el s az „n" hang 
rotacizálódott (n = r) : 0-Szerbiában s a Skutari tó kör- 
nyékén alakült, hol a szerb oklevelek még 1200— 1300-ban 
is emlegetnek oláh lakosokat 

3. Az utolsó dialektus pedig, az „r^-res jellegű 
^rumir^ ezektói éjszaknyugatra vált ki s húzódott oda, 
hol ma találjuk Pola körfíl az isztriai félszigeten.* 

Az oláh dialektusok szétválása után történt az 
oláhság Erdély felé vándorlása, mely több időközre esik. 
Egyik vándorlás alkalmasint az első bolgár császárság 
korában történt (X. század), egy másik az első bolgár 
császárság bukása (XI. század eleje), a harmadik a bol- 
gár császárság másodszori bukása idején (XIII. szá^d), 
a népelemek közé pedig, melyek e mozgalmak idején 
Erdélyt és Romániát meglepték, a macedón és isztriai 
dialektusokat beszélők is voltak keveredve, a mit a XV. 
századi voroneczi codex nyelvéből s a móczok beszélte 
tájnyelvből is tudunk. 

E kérdésekkel nálunk — végzi a czikket Nadejde — 
kevesen foglalkoznak tudományosan. Történetíróink a való 
igazságot a hazafiság s a rosszul felfogott nemzeti érdé* 
keh miatt nem merik látni. 



* „Az oláh nyelv és nemzet megalakulása" ez. könyvemben 
fejtettem ki az oláh nyelv és dialektusai megalakulásának kör&lményeit 
s határoztam meg a terűletet. Nadejde felfogása az enyémmel minden 
lényeges pontban egyezik. Nadejde azelőtt egy évvel (1887-ben) meg- 
jelent könyvemet még nem ismerte, alkalmasint ma sem ismeri; any- 
nyival nagyobb elégtételt találok tanulmányában, mert igazolja azt, 
hogy mi nem a világba beszélünk. 



Digitized by 



Google 



XV 



Íme három román iró nyilatkozata az oláh eredet 
8 az oláh nyelv kérdésében. Viyjon a fajgyűlölet vezette-e 
Hurmuzaki, Gaster, Nadejde tollát, midőn ezeket le- 
írták? Vájjon a magyar politika fondorlatai sugalmazták-e 
nyilatkozataikat, melyek alatt akár Roesler akár Hun- 
fal vy nevét is olvashatnék? 

Szándékosan esak e három névre hivatkozom, mint 
olyan férfiakéra, kikről a román közvélemény sem teheti 
fel, hogy ellenséges érdek vezette, midőn a nemzeti fel- 
fogással szemben új eszméket szokatlan őszinte hangon 
fejeznek ki. 

Á haladó tudomány következménye, hogy ugyanazon 
időben s helyen a legnagyobb végletek találkozhatnak. 

Az oláh irodalom, melynek képviselői, egymást 
áltatva, írnak össze minden képzelhetőt, a mivel a nem- 
zeti hiúság tetszeleghet magának, a mely irodalom izlése 
a legnagyobb képtelenségek iránt is érzéketlen még, — 
már magában hordja az újjászületés magvát, mely mint 
a mustár, ha megfogamzott, gyors növésnek indul. 

Ma még kevés ember akad az oláhságban, a ki 
képes volna Hurmuzaki, Gaster, Nadejde tanait öntuda- 
tosan, biráló szellemmel követni, a mi nem is lehet más- 
kép: hisz az önámítás rendszere épen a legutóbbi év- 
tizedek alatt fejlődött akkorává, hogy az az oláh 
társadalom minden rétegét átjárva, a tehetségesebb el- 
méket is érzéketlenné vagy bátortalanná tette a szabad 
kutatás iránt ; — de épen a hamis nemzeti eszmék túl- 
hajtottsága hozza létre a reaetiót, mely itt-ott nyilat- 
kozik már, bár érvényesülni még nem tud. 



Digitized by 



Google 



XVI 



Senki sem fejezte ki élesebben e szellemi állapotot, 
mint Titu Maiorescu^ a kiváló román kritikus, Románia 
Yolt közoktatásügyi ministere, midőn ezeket irta: „A román 
kultúra mai irányában legfőbb bűn a hazugság ; hazugság 
az aspiratiókban, hazugság a politikában, a költészetben, 
a nyelvtanban, a közszellem minden nyilvánulásábaií." 

Igen, igen; az idő nincs már messze, midőn a ro- 
mán tudományos irodalom, megunva a kopott, selejtes frá- 
zisokat, szembe fog merni nézni a históriai igazságnak 
s akkor 6 is járulni fog egy levéllel ahhoz a koszorúhoz, 
mely Hunfalvy Pál fényes nevét övezi! , . . 

Budapest, Í894. szeptember 27. 

Dr. Réthy LÁSZLÓ; 

1. tag. 



Digitized by 



Google 



I. 
A balkáni félsziget a római uralkodás előtt. 

A balkáni félsziget az a terület, melyet nyugaton az 
Adria-tenger, keleten a Pontus (Fekete-tenger), a Bosporus 
(konstantinápolyi szoros), a Propontis (Marmara- tenger) 
meg a Hellespontus (Dardanella-szoros), végre az Aegaeumi- 
tenger mosnak. Északon a Szávát és Dnnát éri; délen 
pedig Epirussal és Makedoniával végződik. A régi hellé- 
nek Illyria és Thrákia név alatt barbárnak nevezik vala, 
lUyria az Adria felé való részt, Thrákia a Pontus és 
Bosporus, a Propontis és Hellespontus felé való részt 
tevén. Ma ezen terület magában foglalja Dalmátországot, 
a Száván túli Horvátországot, Boszniát és Herczegovinát, 
Montenegrót, Albániát, Szerbiát, Bolgárországot és Make- 
doniát, mely egymaga viseli még a régi nevet. 

Legeleinte fönicziai h^ósok járták Európának keleti 
tengereit és öbleit. Azoktól származott a Pontust jelölő 
Aékenas név is. ^ Az ázsiai hellének, különösen az ionok, 
a fönicziaiak nyomait követék. Ok az askenas szót görö- 
gösen axenos (aS6vo^)-nak ejtvén, mi vendégtelent, ven- 
dég-gyűlölőt jelent (mintha a Fekete-tenger járhatatlan, 
ismeretlen volna), azt euxenos-ra (eoSevoc), vendégszerető-re 
változtaták, mert általok nagyon is járhatóvá lett. Az 

Hunfalvy: Oláhok története. 1 



Digitized by 



Google 



2 ELSŐ FEJEZET. 

ion kiejtés szerint axeinos, euxeinos válván közönségessé, 
a Pontm Euxinos név a romaiakhoz is eljutott, kiknél 
a Pontus szó maga is a Fekete-tengert jelenti. 

A hellének; különösen a miletosi iónok, korán keres- 
kedői állomásokat alapítanak a Pontus éjszaki és nyugati 
partjain. így támadt Olhia^ a Hypanis (Bug) kifolyásá- 
nál, az éjszaki parton ; a nyugati parton támadtak Istros a 
Duna kifolyásától délre; Tomi, Kállatis^ Odessus^ Apollónia^ 
Mesembria^ Sálmydessus. Az Aegaeumi-tenger partján 
Selymbría^ Perinthtis^ Aentís^ Abdera és mások. Eaien 
városok némelyei a Kr. e. hatodik, hetedik századba 
érnek fel; a miletosi ionok Tomit és Odessust Kr. e- 
650-ben alapíták. Különösen a megaraiak Byzantiumot 
a Bospomsou 658-ban, sőt szemközt a másik^ az ázsiai 
parton Kalchedont 675-ben alapíták. 

Az iónoknál a kereskedés folytában a föld- és nép- 
rajzi tudomány is keletkezett, milyen bizonyosan a fóni- 
cziaiaknál is volt, de nem jutott el hozzánk. A mileti 
(miletosi) Hekataeus először utazta meg az akkori isme- 
retes világot, és írta le a föld körülntazásában (TcspíoSog 
^fi<;\ a melyből csak kevés idézet van meg. 

A Halikarnassus dór városbeli Herodotus, ki az elsa 
és második perzsa háború (Kr. e. 490— 480.) között szü- 
letett, sokat utazgata a perzsa birodalomban és Európá- 
ban, a merre a hellén szállások és városok terjedtek. 
Athénében tartózkodván, midőn Perikies indítványára az 
atheneiek 444-ben új várost, Thuriit, a régi Sybari& 
helyén alapították déli Itáliában, Herodotus is a telepe- 
dőkhöz csatlakozók s ott írta meg azután csodálatra 
méltó munkáját, melyet ma is olvashatunk. 

Herodotus a pontusi hellén városokban, melyeknek 
kereskedői a folyókon messzire befelé jutnak vala a 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI ITIALKODAs ELŐTT. 3 

szárazföld tartomáDyaiban, sok tudomást szerezhete a 
népekről, lakhelyeikről, szokásaikról és a természeti viszo- 
ny okról. 

Az Ister (Duna) legnagyobb folyó, melyet ismerünk, 
ügymond, s télen-nyáron egyenlően nagy, — nem mint 
a Nilus, a melylyel összeveti, s a mely az évszakok sze- 
rint hol megárad, elöntvén Egyiptomot, hol medrébe 
visszatér, A keltáknál eredvén az Ister, egész Európán 
folyik keresztül és a Skythaország oldalát mosván, öt 
torkolaton omlik a Pontusba,^ 

Éjszak felől öt folyó érkezik az Ister be : a Porataj igy 
híjják a skythák, úgymond, vagy Pyretos^ a mint a hellé- 
nek hijják ; továbbá a Tiarantos^ Araros, Naparis^ Ordessos. 
Ezek a skytha főidről jővén, az Istert növelik. Az első 
nagy folyó, a Porata vagy Pyretos kelet felől van, ügy- 
mond, ez tehát nyilván a mai Prut^ mely név a Porát, 
Pyret névvel is egyezhető. A Tiarantos kisebb folyó, 
ügymond Herodotus, nyugat felől van, ebben tehát az 
Otíot vélhetjük-e? pedig talán nem kisebb a Prutnál. 
A többi három közbülső folyó keletről indulva, úgymint 
az Araros a mai Szeret^ Naparis a mai Jalomicza és 
Ordessos a mai Ardsis lehetnek. Ismét mondja Herodotus, 
hogy ezek mind skytha folyók.^ 

Külön nevezi meg a Maris-t^ mely, úgymond, az aga- 
thyrsek felől érkezik az Isterbe. Minthogy az agathyrse- 
ket aranynyal bővelkedőknek tudja, ezeket Erdély lako- 
sainak kell tartani azon időben, és a Maris folyóban a 
Marost felismerni. Nemcsak Herodotus, hanem Strabon 
is, mint majd látjuk, mondja, hogy a Maris (Marisus) 
az Isterbe szakad. Ez onnan van, mert a pontusi hellé- 
nek a Dunán és a Tiszán menvén fölfelé Szegedig, ügy 
jutnak vala a Marisba, az aranynyal bővelkedő agathyrsek 



Digitized by 



Google 



4 £L8Ö FEJEZET. 

folyójába. Ezektől hallván a Maris nevet, természetesen 
azt a Szegeden alali folyóra is alkalmazák. A Tisza név 
sokkal utóbb lett ismeretessé. 

Valamint az agathyrsek országa a mai Erdély^ úgy a 
Skythaország, Herodotus idejében^ a mai Havas-el-föld, 
vagy Buméniának déli része. 

Az Ister jobb oldalába érkező folyókat Herodotos ügy 
jellemzi, hogy, úgymond, a Haemus csúcsairól három nagy 
folyó : az Atlas^ Auras és Tibisis sietnek éjszak felé ; 
Thrakiából pedig az Athrys, Noés és Arianes folynak az 
Isterbe ; végre a paionok (paeonok) földjéről és a Rhodope 
hegyéről eredő Skios^ ketté hasítván a Haemust, úgy 
folyik az Isterbe. 

Ezen Skios folyó Thukydidesnél Oskios^ a rómaiaknál 
Oescus^ nyilván a mai Ister. De ettől kelet felé haladván 
csak négy folyót találunk, a Firf, Osma, Janira és Lom 
folyókat. A Herodotus Athrt/s-a. mai Jantra lehet : a többi 
közül melyik Noös, melyik Artanes? Herodos az Atlas^ 
Auras és Tibisis folyókat nagyoknak mondja, holott a 
Haemusból eredő és a Dunába szakadó folyók mind 
kicsinyek. Az éjszakról érkező folyóknál Herodotus pedig 
a Tiarantus és Marisis között nagy hézagot hagy. Gyanú 
támadhat tehát, hogy a Herodotus leírói, valami tévedés- 
nél fogva, az éjszakról érkező Atlast, Aurast és Tibisist 
délről érkezőknek vették. Az Atlas volna az Aluta^ az 
Auras volna a Sil^ melyet Ptolemaeos Arabon-nak nevez, 
és a Tibisis volna Temes. A nevek hasonlatossága az 
Atlas és Aluta, a Tibisis és Temes között nagyon ajánlja 
az állítást, melyet Schaffarik fejezett ki, s Gooss * is el- 
fogadott. Ekkép a Tiarantus és Maris között mutatkozó 
folyó-hézag ki volna töltve, s a Tiarantus inkább a mai 
Teljoram volna, mely ugyan kevéssel a Dunába való 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ELŐTT. 5 

szakadása előtt a Vedé folyóval egyesül, de a poDtnsi 
hellének előtt megtarthatta e nevét, mint a Maris a mai 
Szegeden alul is. A Teljoram igazén kis folyó a Prnthoz 
képest ; azntán neve is jobban hasonlitható a Tiarantns* 
hoz, mintsem az Alntához. 

Az illyrekről, így folytatja Herodotus, az Angros folyik 
éjszak felé a triballok sikjára, és a Brengosba sietvén 
azután szakad az Isterbe. Az Angros nyilván a szerb 
(triball) Morava, mely a bolgár Moravával (Brengos) 
egyesülvén, a Danába folyik. 

Természetesen jobban ismeri Herodotus az Aegaeumi- 
tengerbe szakadó fleiros (Maritza), Nestos{JAjeBtB,)^ Strymon 
(Struma) és Axios (Yardar) folyókat.^ A Szávát nem ne- 
vezi meg Herodotus; arról tehát nem vett tudomást a 
pontusi hellénektől. 

Dareios (Dárius) perzsa királynak hadjáratát a skythák 
ellen (Kr. e. 513-ban) Herodotus mintegy hatvan évvel 
azután beszéli el. 

A Bosporuson (konstantinápolyi tengerszoroson) hidat 
köttetvén Dareios, azon vezeté át seregét Európába. 
A thrákokat, kik Apollónia és Mesembria városoktul bel- 
jebb laknak, harcz nélkül birja meg, s Thrákián keresztül 
jutva, a Tearos folyónak hideg és meleg forrásainál meg- 
pihenteti a seregét. A Tearos, úgymond Herodotus, nyugat 
felé folyván, a Kentates és Agriane (ma Ergene) vizei- 
vel a Hebrosba (Maritza) szakad. 

A Tearos forrásaitól elindulván, az odrysok földjét 
foglalja el, s nagy kőhalmokat állit fel emlékül. 

Erre a különben nagyon vitéz geták is bátorságukat 
vesztvén, megadják magokat s a Dareios seregéhez csat-^ 
lakoznak. Ez folytatván az utat a skythákhoz ér, kik 
mind az Ister torkolatainál, mind a folyón túl laktak.^ 



Digitized by 



Google 



6 ELSŐ FEJEZET. 

A skythák a nagy seregnek közeledését hallván^ a 
határos népek királyait, tehát az agathyrsekét is segít- 
ségre hívják fel. Tovább szükségtelen közölni eme had- 
járat történeteit; tudjuk, hogy a skythák mind hátrább 
vonulván, Dareiost olyan kietlen vidékre csalták, a bol 
az víz és eleség nélkül szűkölködvén, visszatérésre hatá- 
rozá el magát. De közöljük a balkáni népek leírását, 
melyeket Herodotus a történetekbe beleszőtt. 

A géták a halhatatlanságban hisznek. Azt vélik, hogy 
nem halnak meg, hanem kimúlván, Zalmoxis szellemhez 
jutnak. Minden ötöd évben követet küldenek meghagyá- 
sokkal Zalmoxishoz^ a mi így történik:^ 

Három ember három lándzsát tart fel ; a nyílvetés által 
kijelölt követet pedig, a kinek már megmondták volt, 
mit izenjen, mit kérjen Zalraoxistól, kezeinél, lábainál 
megfogván s meglódítván, feldobják, hogy le a lándzsákba 
essék. Ha keresztül szúrva meghal, azt állítják, hogy 
kegyesen fogadja az isten; ha nem hal meg, rossz em- 
bernek tartják, s mást keresnek követnek. Ugyanezen 
thrákok — mert a géták is thrákok — a mennydörgés 
és villámlás felé nyilaznak, megfenyítvén a mennydörgőt, 
mert más istent a magokén kívül nem ismernek el. 

Én, így folytatja Herodotus, a hellespontusi és pontusi 
hellénektől azt hallottam, hogy Zalmoxis ember volt és 
Szamos szigetén Pythagorásnál inaskodott. Felszabadul- 
ván és pénzt szerezvén, hazatért. Minthogy a helléneknél 
és bölcs Pythagorásnál az ion életmóddal megismerke- 
dett volt, a thrákok rendetlen és esztelen élete vissza- 
tetszék neki. Tehát nagy házat építtete s abba a városok 
előkelőit meghíván, jól tartá őket. Akkor vendégeivel 
elhiteté, hogy sem maga, sem ők nem halnak meg, hanem 
olyan helyre jutnak, a hol boldogok lesznek. Azután 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉL8ZIOET A RÓMAI URALKODÁS ELŐTT. 7 

föld alatti hajlékba vonulván, eltfinék a tbrákok elől, a 
kik boltnak vélik és sajnálják vala. Negyed évben elő- 
kerüle Zalmoxis, s úgy tévé hihetővé a halhatatlanságot. 
cÉn ugyan, ekkép végzi Herodotus, annak és a föld alatti 
hajléknak ném vagyok se hívője, se nem-hívője, mert 
azt állítom, hogy Zalmoxis sokkal előbb élt, mint Pytha- 
goras. Mindegy is nekem (yatpéto)), akár ember, akár a 
géták nemzeti istene volt is Zalmoxis. >^ 

A thrákokról azt tartja Herodotos, hogy legszámosabb 
nép az indeken kívül. Szokásaik egyenlők, kivéve a 
gétákat, kik a halhatatlanságban hisznek (á&avattCooat), 
meg a trausokat és krestoníakat. 

A trausok az ember születésén sírnak, hogy mennyi 
bajt kell majd életében eltűrnie ; halálán pedig örülnek, 
hogy megszabadult a bajtól és boldog. 

A krestoniak soknejuek. Ha valaki meghal, nejei és 
rokonai közt nagy tusa támad, hogy a kimúlt melyik 
nejét szerette legjobban. A melyiket annak ítélik, azt a 
többi nők és a rokonok magasztalják, s megölvén, a 
halottal együtt temetik el. Ez arra nézve a legnagyobb 
dicsőség, a többi nőkre nézve szégyen.^ 

Herodotus mindössze tizenkilencz thrák népet számlál 
elő, többnyire csak neveiket említvén meg, melyeket 
szükségtelen mind kiírni. Ők leghatalmasabb nép volná- 
nak, ha egyetértenének, úgy mond, de arra reá nem me- 
hetnek, mert mindegyik önálló, autonóm akar lenni. Mind 
hasonló törvényeket és szokásokat tartanak. Testöket 
pettyesítik; a pettyesség a nemesség jele, a ki nincs 
pettyesítve, az nem is nemes. A dologtalanság legelőke- 
lőbb élet nálok ; a földmívelés alávaló dolog ; háborúból 
és zsákmányból élni dicsőség. 



Digitized by 



Google 



S ELSŐ FEJEZET. 

Leányaikat nem örzik^ azok szabadon kőzösiilnek, a 
kivel tetszik; de feleségeiket erősen Őrzik; nagj áron 
veszik szüleiktől. Az is szokásuk, hogy gyermekeiket 
eladják a kivitelre. ^^ 

Isteneik Ares, Dionysios és Artemis (Mars, Bacchus és 
Diana) ; királyaik azonban külön tisztelik Hermest (Mer- 
curius), a kitől magokat származtatják, s arra esküsz- 
nek is. 

A gazdagokat így temetik : három napig kiteszik a 
halottat s előbb megsiratván és mindenféle áldozatot 
tevén, tort ülnek vendégeskedéssel. Azután vagy elégve 
temetik el vagy másképen rejtik föld alá. Sírhalmot tölt- 
vén, versenyt tartanak, a legnagyobb díjakat arány sze- 
rint a magánviadalokra rendelik. ^^ Herodotus a thrák 
isteneket a hellén nevekkel jelöli. 

A skythák Herodotus idejében az Ister torkolatjain és 
a folyón túl laknak vala, messzire kelet felé a Pontustól 
éjszakra. Azok bő és felette érdekes leírása nem ide való, 
a hol csak a balkáni népekről van szó. Mégis azt hozom 
elő, mi a thrákokrá is vonatkozik. A skytha földön ken- 
der (xávvaptc) terem, mely nagyon hasonlít a lenhez 
(T(p Xtv(f) l[i<pspeoTdcTií)), de magosabb és vastagabb. Mind 
magátttl mind vetve terem. Abból a thrákok öltözeteket 
készítenek, melyeket az ember alig különböztethet meg 
a lenöltözetektől, ha csak nem igen gyakorlott benne. ^^ 
Az Isteren túl meddig terjedtek nyugat felé a skythák^ 
a következő nevezetességből sejthetjük : 

A thrákok azt beszélik, úgy mond Herodotus, hogy 
az Isteren túl méhek vannak, melyek miatt lehetetlen 
beljebb haladni. De az nincs úgy, mint a thrákok mond- 
ják, jegyzi meg az író, mert a méh nagyon nem túri a 
hideget ; én inkább azt állítom, úgy mond, hogy a fagy 



Digitized by 



Google 



A balkAni félsziget a római uralkodás előtt. 9 

miatt lakatlan az Isteren túli éjszaki fold.'^ Az itt em- 
iitett méhek bizonyosan az úgynevezett kolumbácsi legyek^ 
melyek a Vaskapu vidékén, a Duna balparti barlangjai- 
ból néha nagy mennyiséggel tűnnek elő, s a legelő mar- 
hát is megölik, szinte oly félelmesek^ mint a sáskák. 
Lehet, hogy a thrákok nyelvén a darizsféle szúrós legyek 
hasonló néven yalának ismeretesek, mint a méhek ; azért 
hallottak a hellén kereskedők oly veszedelmes méhekrőL 
Gondolható pedig, hogy a vidék, a mainál vadabb korá- 
ban a kolumbácsi legyek szaporodását jobban nevelte, 
mint ma ; tehát azok még sokkal veszedelmesebbek valá- 
nak, mint az újabb időben. 

A kolumbácsi legyek előtfinési helyéről szinte bizonyos- 
sággal ítélhetjük, hogy Herodotus idejében a Duna bal- 
oldalán a skythák nyugat felé csak a mai Orsováig, 
vagyis Magyarország határáig terjeszkedtek ; mert orszá- 
gunk ezen vidékét tartják vala járhatatlannak a méhek 
miatt. 

Maga a derék író így folytatja: «A thrákokon túl 
éjszakra kik laknak, senki sem mondhatja bizonyosan; 
úgy látszik, kietlen és járhatatlan az Isteren túli föld. 
Én csak annyit tudtam meg, hogy az ottani lakosok 
sigyn nevfiek, s úgy viselik magokat, mint a médek, 
hogy lovaik hosszú szőrűek (öt ujjnyi hosszú a szőrük), 
kos-orrúak, kicsinyek, s azért lovaglásra alkalmatlanok, 
de kocsiba fogva igen sebes futók. A sigynek határai az 
adriai vénetekhez érnek. Azért is mondják, hogy Mediá- 
ból származtak ide; de hogyan, meg nem mondhatom. 
Azonban a tenger idő folytában minden megtörténhetett.^* 
A mi a sigyn nevet illeti, folytatja Herodotus, különös, 
hogy a Massilián (Marseille) felül lakó ügyek a szató- 
csot, a kyprosbeliek pedig a lándzsát hívják sigynnek.» ^^ 



Digitized by 



Google 



10 KLSÖ FEJEZET. 

Herodotns hallomása szerint tehát a Száva mentiben 
fiigynek laktak volna, terjeszkedvén az adriai vénetekig. 
A vénetek az illyrekhez tartozván, nem a thrákokhoz, 
hinnünk lehet, hogy a sigynek is illyrek valának. Hero- 
dotus azt is hallotta a vénetekről, hogy minden faluban 
évenként egyszer összegyűjtik a férjhez adó leányokat, 
s a szépségök arányához képest adják el.^^' 

Az agathyrseket is meg kell említenünk, jóllehet nem 
voltak balkáni nép, mint nem a skythák, hanem Erdély- 
nek lakosai, kiktől a Maris (Maros) folyt az Isterbe. 
Azokról mondja Herodotus,^^ hogy igen kényesek 
(áppcótaToi), sok aranyat viselnek, s a nők közösségét 
tartják, hogy mindnyájan testvérek legyenek s irigység 
vagy gyűlölség ne kapjon fel köztök. Egyébiránt élet- 
módjok thrák. Egy különös jelentés szerint törvényeiket 
versben foglalva énekelni szokták. ^^ 



Dareios a skythák országából visszatérvén, Megabazost 
ott hagyá nagy sereggel Thrákiában, maga pedig Ázsiába 
menvén, Lydiának fővárosában, Sardesben, tartózkodott. 
Megabazos Byzantiumban a hellespontiak felől egy hal- 
hatatlan hírű mondást ejte ki. Megtudván ugyanis, hogy 
a Byzantium alapítói előbb Kalchedont alapították volt, 
azt monda: Ekkor azok bizonyosan vakok valának. ^^ 
Byzantiumot tudniillik a megaraiak csak Kr. e. 658-ban, 
Kalchedont pedig szemközt vele az ázsiai parton, már 
675-ben alapították. A Byzantium fekvése annyival jele- 
sebb, alkalmasabb a Kalchedon fekvésénél, hogy ezt 
csak vak tehetné amannak eleibe, mit, Herodotus véle- 
ménye szerint, Megabazos halhatatlan mondásával fe- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI UBALKODÁK ELÜTI. H 

jezett ki. A későbbiek, mint például Tacitus is, a 
Megabazos bölcs mondását a pythiai istennek tulajdoní- 
tották. Tacitus így adja elő: «A görögök Byzantiumot 
Európának legvégire helyezek. Megkérdezvén a pythiai 
Apollót, hol alapítsanak várost ? a jóslat azt viszonzá : 
Keressenek a vakok ellenében helyet. Evvel a homályos 
kifejezéssel a kalchedoniakat érté, hogy előbb jutván 
oda, a rosszabbik helyet választották.^^ 

Byzantium után Megabazos Perinthost foglalá el, mi 
Herodotusnak alkalmat szolgáltat, hogy beléfonja az illyr 
paeoniakat az elbeszélésbe. Ezek az illyr hegyektől nyu- 
gaton a Rhodope hegyéig, keleten az Axios (Vardar) és 
Strymon (Struma) folyók völgyében laktak. Egyszer a 
perinthosiak ellen hadakozni szándékozván, megkérdek 
az istent (az oraculumot) : tegyék-e vagy ne ? Azt a 
választ vevék, hogy igenis, de csak akkor támadják 
meg a perinthosiakat, ha ezek a paeon ne vöket kiáltják, 
ha pedig nem kiáltják a paeon nevet, ne támadják meg. 
A paeonok a perinthosiak ellen indulván, ezek a kül- 
városban ellentállának, s felszóliták a paeonokat, hogy 
három magánviadalra ereszszék az eldöntést, miszerint 
ember ember ellen, ló ló ellen és kutya kutya ellen 
víjjon. Meglőn. A két első viadalban a perinthosiak győz- 
vén, ezek paean! paean! győzelemkiáltásba fakadának. 
Azt a paeonok hallván, ime, beteljesedik a jóslat, bíztat- 
ták egymást, nevünket kiáltják, miénk lesz a győzelem. 
Megtámadják tehát a perinthosiakat s le is győzik. ^^ 

Most Megabazos ejtvén hatalmába Perinthost, ezután 
egész Thrákiát meghódoltatá. 

Dareioshoz sok hellén és nem-hellén siete Sardesbe, 
jutalmat vagy kitüntetést reményi vén. A paeonok közfii 
is Pigres és Mantyes szerencse-keresni mentek Sardesbe, 



Digitized by 



Google 



12 EL8Ö FEJEZET. 

a végett nagy és szép húgokat is elvivén. Ott észrevet- 
ték, hogy Dareios a város kapuja előtt szokott üldö- 
gélni. Hugókat legjobban felöltöztetvén^ akképen elkészí- 
tek, hogy fején edényt vivén, karján kantárral lovat 
húzván maga után és ujjaival lent fonván, úgy menjen 
el a király előtt. Dareios szemébe tűnik ez, meii; hát 
ilyesmit se perzsa, se lyd, se általában ázsiai nő nem 
teszen. Lándzsásai közfii néhányat utána küld a leány- 
nak, vigyázzák meg, mit csinál a lóval. A leány a folyóra 
menvén, ott megitatá a lovat, az edényt vízzel megtölté 
s azon módon, mint jött, mene vissza az előbbi úton^ 
fején a vizet vivén, karján a lovat húzván maga után 
és az orsót pergetvén. Elcsudálkozik a király azon, a 
mit a lándzsásoktól hallott és maga is látott, s elhivatja 
a leányt. Ekkor odateremnek a bátyjai, a kik közelről 
lestek a dolgot. Ezektől kérdi a király, hogy hová való 
a leány? Felelik az iflak, hogy testvérök, s hogy ők 
paeonok. Kicsodák, micsodák a paeonok? a földnek 
mely részén laknak? s miért jöttetek ide Sardesbe? 
kérdi továbbá a király. Azt felelik, hogy hazájok Pae- 
onia, a Strymon folyó mellékein, nem messze Helles- 
pontustól ; hogy a paeonok a trójai teukerektől származ- 
nak, magok pedig azért jöttek ide, hogy felajánlják ma- 
gokat a királynak. Hát ti nálatok minden asszony ilyen 
dolgos? kérdi tovább a király. Ilyen ám, viszonozzák. 
Erre Dareios király levelet irat Megabazosnak, hogy 
költöztesse ki lakhelyeikről a paeonokat és szállítsa 
Ázsiába. Megabazos tehát sereget gyűjtet a thrák feje- 
delmekkel a paeonok ellen. Azt vélvén ezek, hogy Me- 
gabazos a tenger felől támadja meg őket, oda sietnek 
az ellentállásra, üresen hagyván falvaikat fegyveres em- 
berektől. De Megabazos felföldi úton kerül Paeoniába 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI UBALKODÁS ELŐTT. 13 

és elfoglalja. Ezt hallván a paeon sereg, hazaoszlik; 
Megabazos pedig kiköltözteti a lakosokat egész a Pra- 
sias taváig. ^^ Csak a Pangeus hegyén és a Prasias tavá- 
ban lakó paeonok nem estek Megabazos hatalmába. 

A Prasias-tó közel van Makedoniához, így folytatja 
Herodotus. A tóban pedig ilyenek a lakok. Magas czö- 
löpökön gerendák vannak odakötözve ; csak keskeny út 
vezet szárazról egy hídon által a lakokra. Hajdan a la- 
kosok együtt állították az Orbelos hegyről a ezölöpöket 
a gerendák alá. Azután törvényt tettek, hogy valahány- 
szor valaki egy-egy feleséget vészen — vesznek pedig 
sokat — három-három czölöpöt tartozik a hegyről be- 
állítani. Mindenkinek házacskája van a gerendákon. Ezek 
közt egy csapóajtó szolgál le a tóba. A gyerekeket fél- 
lábbal kötélre kötik, attól félvén, hogy a vízbe találnak 
gurulni. A tó pedig annyira halas, hogy ha az ajtón egy 
halászó kosarat eresztenek a vízbe, rövid idő múlva hallal 
megtöltve húzzák fel azt. Ennélfogva hallal étetik a lo- 
vakat és a jármos jószágot is.^^ 

Herodotusnak tudomása van az ázsiai thrákokról is, 
mert Eisázsiának éjszaknyugati népei rokonok valának 
az európai balkánbeli népekkel, mit a paeonok kiköltöz- 
tetése által fejezett ki, mint látjuk. A paeon atyafiak is, 
mint láttuk, Dárius előtt, trójai eredetökkel kérkedtek. 
Máshelyfitt is mondja Herodotus, hogy még a trójai 
háború előtt mysek és teukerek a Hellesponton által 
Európába jöttek s győzvén a thrákokon az loni-tengerig 
(az Adriai-tengernek déli részéig) jutottak el nyugaton, 
és a Peneios folyóig délen. ^* Viszontag, úgymond, a 
Strymon melléki kizavart thrákok Ázsiába költözvén, ott 
a bithyn nevet vették föl.^^ 

A Prasias-tóbeli falunak leírásával pedig Herodotus 



Digitized by 



Google 



1-4 KL8Ö FE,IKZET. 

azon czölöp-falvak hasonmását mutatja fel, melyeket 
az újabb időben a helvetiai tavakban, jelesen először 
Keller Ferdinánd 1853-ban a zürichi tóban fedezett fel. 



A másik perzsa háborút Kr. e. 48ö-ban Xerxes had- 
járata a heUének ellen kezdi meg. Xerxes mezei hada 
is a Bospornson általkelvéD a thrák partokon húzódik 
dél felé, tengeri hada a partokhoz közel kisérvén azt 
Minden thrák népeeske kénytelen csatlakozni: de a sa^ák 
nem hajoltak meg. «Azok, — úgymond Herodotns, — 
soha senkinek alattvalói nem voltak ; még az én időmben 
is ők az egyetlen szabad thrákok. Mert magas erdő- és 
hóboritotta hegyeken (a Rhodopén) lakván, igen harczo- 
sak. A legmagasabb hegyen dionysosí jósló szent helyök 
van; jóslóik mindenkor bessusok. A rejtező (jósló) nő 
nem különben teszen, mint a delphibeli».^^ 

Xerxes visszatérvén Ázsiába, ott hagyá Mardoniust a 
hellének leigázására. Az akkori makedóni király, Sándor, 
Mardonius táborában vitézkedik. Azt a perzsa fővezér 
az athéneiekhez küldi követül, s Herodotns az alkalom- 
mal a makedóni királyság keletkezését, tehát Sándor 
királynak elődjeit adja elő. 

«Temenos fiai: Gauanes, Aéropos és Perdikkas Argos- 
ból menekülvén (nincs megmondva, miért?) lUyriába 
veszik magokat, honnan általkelvén Felső-Makedoniába, 
Lebaea városba jutnak. Itt a királynál bérbe szegődnek, 
az első mint csikós, a második mint gulyás, a harma- 
dik mint juhász. A királyné maga készíti nékiek az ele- 
séget : mert hajdan az uralkodók oly szegények valának, 
mint a nép, úgymond Herodotns. Tehát kenyeret sütvén 
számokra, a Perdikkasé mindig kétannyi lett magá- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FKL8ZIOET A RÓMAI URALKODÁH ELŐTT. 15 

tói. Ez mindannyiszor megtörténvén, a királyné meg- 
mondja a királynak, a ki legott megsejti, hogy az nem 
jó dolog. Előhívja tehát a béreseket, s tudtokra adja^ 
hogy el kell menniök az ő birtokáról (ex ff^<; ríjc éautoö). 
Becsületesen szolgáltunk, el is megyünk, ha megkapjak 
a bért, viszonzanak azok. A bér megemlítésére — m 
nap épen a kéfnényen át a házba snt vala — a királj 
istentdennl a napfényes helyre matatván, <im ezt adom 
nektek megérdemlett bérbe », mondja. Az idősb test- 
vérek Gauanes és Aéropos hamuitokban elképedve álla- 
nak. Ellenben az iQabbik, Perdikkas, azt feleié : Elfogad- 
jak király, a mit nekünk adsz, kezében levő kardjával 
körüikarczolván a napsütötte helyet, abból háromszor 
merítvén a keblébe. Ezzel eltávoznak a testvérek. El- 
mentök után azonban valaki figyelmezteti a királyt, hogy 
mit fog tenni az ifjú, a ki nem hijába fogadta el a^ 
ajánlott bért. Erre megharagudván a király, lovasokat 
indít utánok, hogy öljék meg. Azon a vidéken folyó van, 
melynek mint Mentőnek (acotT^p) most is áldoznak az^ 
argosi ivadékok. Mert alig hogy azt meggázolták a Te- 
menosfiak, annyira megárada, hogy az üldöző lovasok 
nem mehettek rajta keresztül, így a három testvér Ma- 
kedóniának más részére jutván, az úgynevezett Midas- 
és Gordias-kertek mellett telepednek le. Ott magoktól 
teremnek olyan rózsák, melyek mindenike hatvan levelű, 
és más rózsánál sokkal illatosabb. A kerteken felül Ber- 
mion nevű hegy van, mely télen járhatatlan. Megálla- 
podván tehát ott az atyafiak, a földet kezdek bírni s^ 
azután a többi Makedoniát is elfoglalák. Attól a Per- 
dikkastól, mint hetedik ősétől származott Sándor make- 
dón király, kit Mardonius követül küldé Athénébe. ^"^ 



Digitized by 



Google 



16 ELSŐ FEJEZET. 

< A ki az ion-öbölbe hajózik, annak jobbjára esik 
Epidamnos (Dyracchium, Dnrazzo, Dras), melyet illyr- 
taulant barbárok laknak körül ».^^ Azt a kerkyraiak 
(Corcyra, Korfu), törvény szerint, — magok is korinthos- 
béliek lévén — korinthosi gyarmatvezérrel alapították 
volt (Kr. e. 627 tájban). Epidamnos id5vel népes és ha- 
talmas várossá növekedék. Azután sok évig tartó zene- 
bona meg a közel lakó barbárokkal viselt háború által 
sokat veszte hatalmából. Végre a nép a gazdagokat ki- 
hajtá a városból. Ezek a barbárokhoz elbujdosván és 
tőlök haddal térvén vissza, a városbelieket mind szá- 
razon, mind tengeren nyomorgaták. Az epidamnosiak 
tehát az anyavárosba, Kerkyrába folyamodnak segít- 
ségért, s nem kapván, Eorinthusban keresik azt. Itt 
gyűlölség uralkodik vala, az anyavárost lenéző kevély ker- 
kyraiak ellen. A korinthosiak tehát mind szárazon, mind 
tengeren indulnak az epidamnosiak segítségére : de nagy 
veszteséget szenvednek. Most a korinthosiak szövetsége- 
seket gyűjtenek a Peloponnesosban a kerkyraiak ellen : 
valamint ezek is az athéneiek szövetségeért folyamodnak, 
így gyúlad ki a peloponnesosi háborü, mely 27 évig, 
431 — 404-ig tartott. Herodotus még él vala a háború 
elején, melynek megírásával ifjabb kortársa, Thukydides 
Ion híressé. 

Miltiades a thrák Ghersonesost az athéneiek számára 
elfoglalván, ott az Oloros nevű thrák királynak leányát, 
Hegesipylét vévé feleségül. ^^ Ettől Oloros nevű fia szü- 
létek, ki valószínűleg Thukydides atyja; legalább az 
író maga magát Oloros fiának nevezi. ^^ Thukydidesnek 
is Skaptehyléből való thrák a neje s egyszersmind nagy 
bányabirtokos lévén a Strymon (Struma) kifolyásánál, 
fő-fő hatású ember vala az ottani lakosok között. 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI URALKODAS EL^TT. 17 

A pelopoDnesosi háborúnak nyolczadik érében^ tehát 
423-ban Thukydides és Eukles a thrák tengerpart és 
Amphipolis városa megőrzésével valának megbízva, maga 
kis bajósereggel Thasos szigetén, Eukles a szárazon tá- 
borozván. Mégis a lakedaimon Brasidas, az amphipolisiak 
egy részének árulásával elfoglalá a várost, mielőtt Thu- 
kydides a hajóival oda érkezhetett volna. Ezt a nagy vesz- 
teséget az athéneiek Thukydides mulasztásának tulajdo- 
nítván, őt számkivetek. <Amphipolisi vezérségem után, 
— úgymond maga, — huszonegy évig távol kellett él- 
nem hazámtól, de mind a két hadakozó félnél tartóz- 
kodván, 8 figyelemmel is lévén, lehető jól észreveheték 
mindent, s úgy leírtam a háborút, melynek egész ideje 
alatt éltem >.^^ 

Thukydides anyai ágon szinte thrák ember s maga 
is thrák feleséget birván, bárkinél is jobban ismerheti 
vala a thrákokat, különösen a nem régen hatalmassá 
lett Odrysa-birodalmat, melynek székhelye, ha nem is 
mindenkor, Bizye (Wiza) vala a későbbi Adrianopolis és 
a Fekete-tenger között. ^^ A birodalom alapitója Teres 
vala, kinek fia, Sitalkes Er. e. 429-ben, tehát a pelo- 
ponnesosi háború harmadik évében, az athéneiek szövet- 
ségesévé lőn, azt fogadván, hogy kész hadakozni mind 
Perdikkas, makédo király,, mind mások ellen, kik az 
athéneiek ellenségei. ^^ Sitalkes tehát hadjáratra készül, 
a mely alkalmat szolgáltat Thukydidesnek a Sitalkes 
seregének és az odrysa-thrák birodalomnak leírására. 

A seregben legeiül vannak a Haemoson- és Rhodopén- 
inneni thrákok, a kiken Sitalkes uralkodik a Helles- 
pontusig és a Pontusig, ügymond Thukydides. 

Következnek a Haemoson túli géták és hasonlók, kik 
az Isterig és a Pontusig laknak. Megjegyzi Thukydides, 

Hunfalvy: Oláhok története. 2 



Digitized by 



Google 



18 OJ^ KÉ8Z. 

hogy a géták a skytfaák határosai és hasonló erkölcsiek ; 
lóhátról mind jó ijasok. 

A hegyi ónálló thrákok vagy bérrel fogadva, vagy 
ónként álltak be a seribe. (Nyílván a Herodotns emii- 
tette satrák, a kiknek papjai bessnsok.) 

Agrianok, laeaiok és a Strymon mellékein lakó paeo- 
nok, a kik Sitalkes alattvalói; azonkívül az Axios mellékein 
lakó független paeonok. 

Végre a Skombros (ma Vitos és Bilo) hegyen túl az 
Oskios folyóig és a független tríballnsokig terjeszkedő 
lakosok. Hozzá teszi Thnkydides, hogy a Skombros- 
hegyen, mely a Bhodopéhez csatlódik, az éjszakra folyó 
Oskios (Isker), meg a délre folyó Nestos (Mjesta) és 
Hebros (Maritza) fakadnak. 

Az Odrysa-birodalom nagyságát úgy fejezi ki Thnky- 
dides, hogy Abderából jó széllel négy nap, négy éj alatt 
érkezhetik a hajó az Ister torkolatáig; erősen gyalogló 
embernek pedig Byzantiumból a Strymonig tizenhárom 
nap kell. 

A jövedelem mind a barbár földekről, mind a hellé- 
nes városokból Sitalkes utódja, Seuthes alatt négyszáz 
ezüst talentomra (mintegy 860.000 forint), ugyanannyit 
érő ajándékokra vala becsülhető. Az ajándékok ékes és 
egyszerű szövetek, melyeket nemcsak a király, hanem 
fő jobbágyai (icapaSovaotéoovtsc) és az odrysa nemesek 
is elvárnak, úgymond Thukydides. 

Európában az lon-tengeröböl (Adriai-tenger) és az 
Euxínus pontus között az Odrysa-birodalom legnagyobb 
hatalmasság mind jövedelemre, mind jóllétre nézve, úgy 
itél Thukydides; hadi erőre nézve azonban Európában 
hátrább áll a skytháknál, a kikhez Ázsiában is külön- 
külön egyik nemzet sem hasonlítható. 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI URALKODÁS ELŐTT. 19 

Sitalkes 15 myriáddal (150.000 emberrel) indula ki; 
harmadrésze lovas, leginkább odrysa és géta, a gyalog 
kardosok főképen a Rhodope független lakosai lévén, 
a rablásra gyűlt és a sereget követő vegyes sokaság 
leginkább félelmes vala.** 

'Sitalkes a géták ellen is táborzott volt^ de nem nagy 
sikerrel. Utolsó hadjárata a triballusok ellen még sze- 
rencsétlenebbül ütött ki, mert azon az életét veszté Kr. e. 
422-ben, s kis öcscse, Seuthes, Spardokos fia lőn Utódja. 
ki úgy, mint Sitalkes, az odrysákon és a többi Thrákián 
uralkodók. ^^ 

391 tájban Amadokos vala az odrysák királya, ki 
egy más Seuthessel^ tengeri kormányzóval viszálkodik 
vala. Az athénei Thrasybulos, ki 403-ban a Lysandertől 
beiktatott harmincz tyrannust kiűzte volt Athénéből, ki- 
engesztelé Amadokost és Seuthest, s mindkettejét az 
athéneiek barátjává és szövetségesévé tévé, jól tudván, 
hogy ha ezek vonzódnak Athéné felé, a Thrákia partjain 
levő hellén városok is szivesebben, hajtanak az athéneiek 
részére. ^^ Ezt a Seuthest a perzsa kormányzók közt em- 
líti meg Xenophon is az Anabcmsa végén, a hol el- 
mondja, kik valának azon tartományoknak kormányzói 
(ap5^ovTs<g), melyeken keresztül haladtak menet-jövet a 
hellén csapatok, midőn ifjabbik Kyros vezérlete alatt 
Artaxerxes perzsa király ellen indultak volt. *' 

A kiengesztelődés az Amadokos és Seuthes között 
nem tarthatott sokáig, mert Aristoteles példákat hozván 
fel, hogy mely hadvezérek fosztották meg királyaikat a 
méltóságtól, azok közt Seuthest is megemlíti mint Ama- 
dokos vezérét és megfosztóját.*® 

Az odrysák hatalma 429-ben nagyon felülmúlja vala 
a makedónok hatalmát, de ezek királyaiknál fogva sze- 

2* 



Digitized by 



Google 



20 EL8Ö RÉSZ. 

rencsésebbek. A makedónok is részint ilyenek, részint 
thrákok valának; uralkodóik azonban a hellénektől szár- 
maztatták magokat, mint feljebb a szép monda jelenti, 
és a plataeai ütközet előtt a makedón fejedelem avval 
kérkedék, hogy őseinél fogva ő is hellén.^^ 

Azon Perdikkas, ki ellen Sitalkes hadakozni ajánlko- 
zott az athéneiek ügyében, 414-ben halt meg. Fia 
Archilaos a hellén költőket és művészeket tartogatá ud- 
varánál. Utódja Amyntas halála (370) után özvegye 
£uridike a fiát, Fülöpöt Pelopidasra bízá, ki ezt Thébébe 
vitte, a hol az iQú három évig Epaminondasnál lakott, 
eltanulván a thébeiek új hadakozását. Fülöp 365-ben 
hazatérvén, nemcsak belső viszályokkal, hanem külső 
ellenséggel is, illyrekkel és paeonokkal vala baja. Fülöp 
fiának, Sándornak, Arístoteles lesz tanítójává 343-ban, 
midőn Sándor 336-ban az atyja helyét elfoglalja, azt 
mondhatá a makedóniaknak : < Hegyeken barangoló bőrbe 
öltözött juhászok voltatok, kiket az illyrek, tríballok 
és thrákok nyomorgattanak : az atyám lehozott benne- 
teket a hegyekről s tett bátor vitézekké; azelőtt a bar- 
bárok alattvalói voltatok, most azoknak urai vagy tok ».*^ 

Nagy Sándor is legelőbb az északi barbárok meg- 
zabolására forditá gondját. Általkelvén a Haemuson, a 
g'éták és tríballok ellen hadakozók. A géta király Syrmos 
az Isternek Peuke nevű szigetére húzódék, hová Sándor, 
hajók nélkül szűkölködvén, nem követhette. De a By- 
zantíumból előjövő hajók, a géták bámulatára, gyorsan 
általszálliták a seregét, s Syrmos meghódola 335-ben. 
A győzelmes Sándor híre az Adría-tenger mellől a gal- 
lokat is felriasztá, a kikről itt hallunk most legelőször. 

A kelták, vagy gallok, vagy galaták^^ Galliában (a 
mai Francziaországban) elszaporodván, Livius tanúsága 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉL8ZIOET A BÓMAI I'RALKOdAS ELŐTT. 21 

szerint/^ Ambigates biturig királyuk vissza nem tartóz- 
tathatja vala, sőt szívesen is látá a kiköltözést. Nőtest- 
vérének fiai (sororis filii) Segovesus és Bellovesns vezér- 
lete alatt új földek keresésére indulnak meg. Bellovesns 
az Alpoknak fordulván, Itália felé tart, s legyőzvén az 
etniskokat, a gallok Rómát is elfoglalják Er. e. 388-ban. 
A Gallia Transpadana (Pó-eli Gallia) ezen népmozgalom- 
nak állandóbb eredménye lett. 

Segovesus a Duna irányát követvén kelet felé, már 
^50 tájban skordiskok és más nevű gall csapatok fog- 
lalják el a Dráva és Száva mellékét, éjszakra Pannó- 
niát, délre a tengermelléki Illyriát, s szorítják az északi 
Balkánnak népeit. Nagy Sándor győzelme az ellenkező 
oldalról nyomja az őslakosokat, mintha közredolgoznék 
a gallokkal. Ezek királya tehát nagy kisérettel köszön- 
tésére vagy tiszteletére jelenik meg Sándornak, a ki nyá- 
jasan fogadja, meg is vendégeli. A vendégség alkalmá- 
val Sándor kérdezni találá, hogy a gallok mitől tartanak 
legmkább, feleletül azt reménylvén, hogy csak tőle tar- 
tanak. De a gall király azt viszonzá: « Semmi egyébtől, 
csak attól tartunk^ hogy reánk ne szakadjon az ég; a 
te barátságodat azonban mindennek felibe teszszük.^^ 
Ezt Strabon szerint a jelenvolt Lagosfi Ptolemaeus be- 
szélte el, s az adoma — mert nem is más — mind a 
később hiúvá lett Sándort, mind a barbárok ripők kér- 
kedését jellemzi. 

Sándor életében nem is nyomulnak beljebb a gallok 
a balkáni félszigeten : de a régi Pannoniában és a Száva, 
Dráva mentiben a Vindobona, Arrabona, Bregetio, Novi- 
odunum, Singidunum és más gall (kelta) nevfi városok 
uralkodásuknak emlékei. Sándor után is, jóllehet isten- 
telen gyilkolás enyésztette el ivadékait, s a háborgó 



Digitized by 



Google 



22 CXS^ RÉSZ. 

utódok folyvást gyengítették egymást, csendesek a gal- 
lok. Lysimachns is 287 — 281-ben hatalmas thrák király- 
ságot szerezvén magának, erősen visszatartóztatja, jól- 
lehet szerencsétlenül hadakozik a géták ellen, foglynl 
is esvén ott. Azonban a géta király Dromichaites népé- 
nek szegénységét, de megelégedését matatván neki, sza- 
badon bocsátá el, mert jobb ilyen népnek barátja, mint- 
sem ellensége lenni.^^ Lysimachos azntán Ázsiában Se- 
lenkussal hadakozván, ott veszté el életét 281-ben. Utána 
az egyiptombeli Ptolemaeos Eerannos lőn thrák király. 
lUyría déli részéhez az úgynevezett Epims csatlako- 
zik, a melynek Pyrrhus vala királya, ki előbb Thrákiá- 
ban és Makedóniában az ottani váltakozó uralkodókkal 
hadakozván, most Ptolemaeos Kerannos részéről bátor- 
ságban lehete. Mert Pyrrhus kalandos iQúságának egy 
részét Egyiptomban Ptolemaeusnál töltötte volt. Tehát 
ennek fia, Ptolemaeos Kerannos is barátja vala. 

Pyrrhus, az első felesége, az egyiptomi Antigoné után 
több feleséget tárta, jelesen Autoleon paeon királynak leá- 
nyát, Bardyllis illyr királynak leányát, és Agathokles syra- 
kusai királynak Lanasse nevű leányát. Azért hozom fel ezt 
Plutarchusból, mert az a hellén és nem-hellén vegytilést mu- 
tatja. Sok fia lévén, az egyik kérdé egyszer, hogy kire 
liagyja majd a királyságot ? Arra, feleié, a kinek legélesebb 
kardja lesz köztetek! a mi a tragikus költőnek mondá- 
sát igazolja, jegyzi meg Plutarchus, hogy « atyafiak közt 
megköszörült vas teszi meg az osztást >. Egy győzelmes 
hadjárata után katonái sasnak nevezek el. Ti tesztek 
sassá, monda reá, én a ti fegyvereiteken, mint gyors 
szárnyakon, emelkedem magasra.^^ 

Ezt az elhiresedett Pyrrhust hivák a tarentumiak se- 
gítségre a rómaiak ellen. A tarentumiak, mint déli Itáliá- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ELŐTT. 23 

nak többi városai is hellének lévén, nagy reménység 
bíztathatja vala Pyrrhnst egy új birodalom megszerzé- 
sére, sőt a Lamassától való fia után Siciliát is meg- 
kivánhatta, mert < több-több birtokra való vágyás az 
uralkodók betegsége,* *^ úgymond Plutarchus. Általhajó- 
zik tehát Itáliába 280-ban, éppen a midőn otthon leg- 
nagyobb szüksége lett volna seregére. 

Mert akkor az illyr antariatákkal szövetkezve indulá- 
nak meg a gallok, legyőzék az odrysákat, a gétákat az 
Isteren túlra szorítják, s Makedóniának fordulnak. Az 
elbizakodó Ptolemaeos Kerannos egymaga hiszi feltartóz- 
tathatni az árt : de se phalanxa, se elefántjai nem men- 
tik meg; a fejét egy gall tűzi a kópjára. Most akadály 
nélkül dúlnak, zsákmányolnak mindenfitt a gallok vagy 
galaták. A delphii egyház kincseit csodák őrzik meg, 
úgy tartja vala a közhiedelem. Záporeső, szélvész, dög- 
halál kezdi pusztítani; ijedésökben elfutnak és sehol 
sem állhatnak meg, csak a géták lakhatatlan lápjaiban. 
Hasonló szerencsétlenség érte az autariatákat is.*' A tör- 
ténelmi valóság szerint, a delphii megtámadás télben 
történvén 279-ben, szokatlan hóesés és kemény fagy 
űzé el a gallokat. 

A byzantiak olyan helyen laktak, mely Polybios sze- 
rint, a száraz felé igen alkalmatlan ugyan, azaz köny- 
nyen megtámadható, de a tenger felé legalkalmasabb 
és legbiztosabb. «Mert mindennek bőviben van, mi ná- 
lunk (T-g xay líjpLác olxooftévin) szükséges. Byzantium a 
Pontus szájában fekszik, a honnan mindenféle javak 
jönnek hozzánk, úgymint: gabona, olaj, bor, méz, viasz, 
marha, mi az eleségre szolgál, és nagy mennyiségű rab- 
szolgák, kik szolgálatra valók. Mindennek bevitelét^ ki- 
vitelét kezökben tartják a byzantiak.*^ 



Digitized by 



Google 



2é Bi^^ RÉSZ. 

A thrák népségekkel folytonosan hadakozván, a há- 
borút szinte megszokták volt: ámde a galaták mindent 
megváltoztatának. T. i. a delphii veszedelemből elfutván, 
a Hellespontnshoz érkezének Komontorins vezér alatt, 
s megkedvelvén a helyet, Tylében királyi széket alapíta- 
nak. Ez nagy szorultságba ejté a byzantiakat, kik a hel- 
léneknek hiába könyörögtek segítségért. Hogy földjeiket 
fel ne dúlják a galaták, előbb 3000, azután 5000, utóbb 
10.000 aranynak (xpoooöc), végre 80 talentumnak (mint- 
egy 160.000 frt) fizetéséré állanak reá; s ez az adó 
Kavaros galáta király idejéig tartott. Ennek kiteremté- 
sére a Pontusba be- és kijáró hajókra vámot vétenek. 
Ámde ezt a rhodusiak nem akaiják eltűrni, és háborút 
indítanak a byzantiak ellen. Különös, hogy éppen Kavaros- 
nak sikerül békét eszközölni a byzantiak és rhodusiak 
között. 

Kavaros csakugyan jó erkölcsű és nagylelkű ((teifáypíöv) 
volt, ki a pontusi kereskedést előmozditá s a byzantiak- 
nak nagy segítségökre vala mind a thrákok, mind a 
Hellesponton túl lakó bithynek ellen. De utóbb egy hízel- 
kedő, a kalchedoni Sostrates, megrontá Kavaros erkölcseit, 
úgy, hogy az ő életében oszlott el az ottani galata uralkodás.*^ 

Egyébiránt a gallok készek valának annak bérkatonáivá 
lenni, a ki őket fizette. Attalus király az aigosagákat fogadá 
szolgálatába. De azok az utazgatás fáradalmait megunván, 
mert feleségeik és gyermekeik kocsikon követik vala, s 
holdfogyatkozás is állván be, azt égi elrettentő jelnek 
veszik, s nem akarnak tovább menni. Mégis reábirja 
Attalus, hogy keljenek át a Hellesponton, s Pergamum 
felé indítja. Most Kis-Azsiában zavarnak fel mindent. 
Kiverik ugyan őket Troasból, de a körülfekvő városokat 
csak Prasias biztosítja, ki nagy győzelmet nyervén a 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ELŐTT. 25 

gallokon, arra oktatá a jövendőket, hogy nem kell köny- 
nynvé tenni a barbárok átmenetelét Európából Ázsiába. ^^ 

275-ben Níkomedes is szolgálatába fogad gallokat, a 
kikkel magának királyságot hódit. Tizennégy évvel az- 
után, vagyis 261-ben, I. Antiochus kénytelen őket meg- 
zabolázni; a rajtok vett győzelemért « Mentő » (oconijp) 
névvel tiszteié meg a hálás kor, annyival is inkább, mert 
életét vesztette a csatában. Csak később sikerűi a Bithy- 
nia és Kr. e. 240. vagy 241. Perganum (Attalus nevfi) 
királyainak, s utóbb 189-ben III. Antiochnsnak a gal- 
lokat vagy galatákat a Phrygia és Kappadokia részein 
állandó lakásokra kényszeríteni. Ugy látszik több gall 
törzs, tehát többféle vezér alatt is, jutott volt Ázsiába. 

Az Iris folyó melletti Amaseia városában, szinte a ga- 
laták közelségében, született Strabon,^^ ki Augustus és 
Tiberius idejében élt, következő tudósítást ád rólok. 
A Bithyniától és Paphlagoniától délre a galaták három 
törzse (l-^vYj) lakik, melyek ketteje a vezéreiről trokmosi- 
nak és tolistobogi-nak neveztetik, harmadika pedig egy 
galliai nép nevét, a tektosagák nevét viseli. Azt mond- 
ják, hogy leginkább Lonorius nevfi vezér hozta Ázsiába. 
Azt a földet, melyet most bírnak, Gallo-Graeciának ne- 
vezik. A három törzs egynyelvft, másban sem külön- 
bözik egyik a másiktól. Hajdan mindegyik törzs négy 
megyére volt osztva ; minden megyének volt egy kor- 
mányzója (tetrarcha ^^), egy bírája és egy kapitánya, 
meg két alkapitánya. E szerint a 12 megyének 12 kor- 
mányzója (tetrarchája) volt. Ezek évenként a Drynaimetos 
nevű helyen gyűlést tártának, melyen 300-an szoktak 
megjelenni. A gyűlés a főbenjáró esetekben ítélt; más 
ügyekben külön-külön a kormányzó és a bíró döntött 

A Pontus és Kappadokia határain, Galatiának legjava 



Digitized by 



Google 



26 EL8Ö RÉSZ. 

földjét a trokmosiak birják. Ebben három vár van: Ta- 
vium, mely vásárhely és Jupiternek egy képével díszes ; 
Mithridatikum, melyet Pompejus a Pontustól elvett és 
Bogodiator gall vezérnek adott ; harmadika Danala, a hol 
Pompejus LucuUustól átvette a sereget (Mithridates ellen). 

A tektosagák földje Phrygiát éri nagyrészt, a merre 
Pesinus van. Ennek vára Ankyra (Ancyra, ma Angóra), 
mely utóbb egész Galatiának fővárosa lett, s melyet 
Augustas császár híres feliratával (monumentum Ancy- 
ranum) tőn nevezetessé.^* 

A tolistobogiak Bithyniának és Phrygiának határosai. 
Váraik Blukion és Pejon ; Pesinus legnagyobb vásár- 
helyek; nagy egyházzal, melyben Agistin istenek anyját 
tisztelik. Papjaik hajdan nagy jövedelmű kis királyok 
valának ; most szegények. De a vásár még nagy. 

A mi időnkben, mondja Strabon, majd három, majd 
két, majd egy fejedelmet, Dejotarest uralának ; ez utóbbi- 
nak Amyntas lőn utódja,^* (ki Kr. u. 25-ben halt meg). 
Amyntas halála után megszűnt a galata fejedelemség s 
vált római tartománynyá. 

Strabon még ügy beszél a galatákról, mint a saját 
(gall, vagy kelta) nyelven beszélőkről: de fól kell ten- 
nünk, hogy a kétszáz év alatt, melyet átköltözésök óta 
Ázsiában töltöttek, nemcsak főbb embereik, de mások 
is eltanulák a görög, vagy hellén nyelvet, minthogy a 
népek, melyek között forogtak, mind hellénül beszél- 
nek vala. A közéjök vegyült kereskedők, vagyis vásár- 
helyeik főbb lakosai, okvetetlenül ázsiai hellénektől szár- 
maztak. Strabon idejében tehát Galatiának városbeli 
lakossága hellén nyelvű vala már, mely között Pál apostol 
maga terjeszté a keresztyénséget 48-ban, s a melynek írá 
híres levelét is. 



Digitized by 



Google 



n. 
A balkáni félsziget a római uralkodás alá kerül. 

Míg Hannibál Hispániában hóditgat, a rómaiak a bal- 
káni félszigeten kezdik hatalmukat meggy ökeresiteni, mire 
okot az illyrek szolgáltattak. 

<A Skodra urai az illyr népeket, a mai dalmatákat, 
montenegrínóikat és éjszaki albánokat, közös kalózságokra 
egyesítvén, libumi hajóikon tengeren és szárazon min- 
denki ellen hadakozának. Az ottani görög telepek, úgy- 
mint az Issa (Lissza) és Pharos szigetbeli, a jelesebb 
parti városok, mint Epidamnos (Durazzo) és Apollónia 
(az Aous folyó melletti Avionétól éjszak ra) legtöbbet szen- 
vedének a barbároktól. Déliebbre, az Epirus legvagyo- 
nosabb városában, Phoenikében is megfészkelték mago- 
kat a tengeri rablók. Félig kénytelen, félig önkényt 
csatlakozának hozzájok az epiroták és akarnániak. A ten- 
gerpartok egész Elisig és Messenéig nyugtalanítva valá- 
nak. Az aetoliak és achajaiak híjába egyesítik tengeri 
hadaikat a kalózok ellen ; görög szövetségestül vereséget 
szenvednek tőlök, kik a gazdag Eerkyra (Korfu) szige- 
tet is elfoglalják. 

Az itáliai hajósok panaszai, a szövetséges Apollóniá- 
nak segítségkérése és a megszállott issabeliek könyör- 



Digitized by 



Google 



28 MÁSODIK BÉSZ. 

gései nagy sokára rábírják a római senatnst, hogy leg- 
alább követséget küldjön Skodrába. Két Coruncanias 
atyafi, Gaíüs és Lücíüs megyén tehát Skodrába, Agron 
királyhoz s felszólitják, szűntesse meg a kalózságot. 
A király . azt feleié : az illyr országos jog szerint szabad 
kereset a tengeri rablás ; a kormánynak nincs joga el- 
tiltani ezt a magánkeresetet. Róma majd más országos 
jogra fogja tanítani az illyreket, viszonozza Coruncanias 
Lucius. Ezért a nem igen diplomatikus viszonzásért a 
király meghagyásából a két hazatérő követ útjában meg- 
öletek, a mint a rómaiak álliták, s azután még meg is 
tagadták a gyilkosok kiadását. 

Most már nem tehetett egyebet a senatus: 220-dik év 
tavaszán kétszáz hadihajón egy szárazföldi hadat indít 
Apollóniába. A hajók elől eltűnnek a kalózok, a szárazföldi 
hadak letöretik a rabló-fészkeket. Teuta királyné, ki férje, 
Agron halála után, kiskorú fia, Finnes nevében viszi az 
uralkodást, utolsó menedékhelyén azon föltételeket kény- 
telen elfogadni, melyeket eleibe szabnak a rómaiak. 

A skodrai urak birtoka eredeti határai közé szorittatik ; 
szabadon eresztik nemcsak a görög városokat, hanem 
Dalmatiában az ardiaiakat, Epidamnos környékén a par- 
thineket, s éjszaki Epimsban az atintánokat. A Lissoson 
túl (Alessio) délre csak egy felfegyverzett hajónak, sőt 
kettőnél több fegyverzetlen hajónak sem szabad meg- 
jelennie. A skodrai illyrek Róma adózóivá lesznek; a 
pharosi Demetrios, ki Teuta szolgálatát elhagyta volt, 
mint függő dynasta és római szövetséges állíttatik be a 
dalmát partokon és szigeteken ; a görög városok : Ker- 
kyra, Apollónia, Epidamnos, meg az atintan és parthin 
községek a Symmachia (hadi társaság) szelídebb köteléké- 
vel fűződnek Rómához. >^^ 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET ▲ RÓMAI URALKOdAs ALÁ KEBÜL. 29 

A történettel szinte egykorú Polybiusnak ^^ részletesebb 
elbeszélését is tanulságos lesz ismernünk. 

Az illyrek királya Agron minden valahai illyr ural- 
kodóénál nagyobb mezei és tengeri hadat tartván, (a 
makedón) Demetrios, Fülöp atyja, által pénzzel reávéte- 
tik, hogy küldjön segítséget Medone városnak; melyet 
az aetoliak, Demetrios ellenei, megszállottak volt, erővel 
akarván a magok politikája elfogadására kényszeríteni. 
Az aetoli archon-választás ideje és a város kénytelen 
megadása szinte összeesendő lévén, a tisztben lévő had- 
vezér úgy nyilatkozék, hogy mert ő viselte a megszállás 
fáradságát és veszélyeit, tehát neki engedtessék által a 
zsákmány elosztása és a (nyerendő) fegyverek összeírása 
is, ha megveendik a várost. Ezt az ugyanerre a tiszt- 
ségre számot tartók nem helyeselvén, reá birják a soka- 
ságot, hogy a zsákmány elosztása és a fegyverek össze- 
írása annak hagyassék meg, a kinek vezérlete alatt meg- 
veszik majd a várost. 

Éppen a város megadásának és — mint szokás vala 
az aetoliaknál — a vezérlés átvételének napja előtt száz 
illyr lembó (hajó) ott terem közel a városnál, s gyorsan, 
észrevétlenül 5000 illyr szállíttatik ki. Ez meglepi ugyan 
az aetoliakat, de régen híres vitézek lévén, nem rettenti 
meg, s készek mind a város megszállását folytatni, mind 
az illyrek megtámadását visszaverni. De az illyrek győz- 
nek, mert a városbeliek is kitörének. Az aetoliaktól nyert 
zsákmányt a hajókra rakják az illyrek s haza sietnek 
királyukhoz. 

A gőgös aetoliakon vett győzelmen való örömében 
Argon bővecskén vendégeskedvén, meghal. Felesége, 
Teata veszi által a királyságot, s asszonyi észszel csak 
a jelen szerencsét tartván szeme előtt, a külső viszo- 



Digitized by 



Google 



30 MÁSODIK RÉSZ. 

Dyokról megfeledkezik. Előbb tehát magáDOSoksak engedi 
meg, hogy járjanak ki kalózságra, a merre tetszik. Azután 
maga is, az előbbinél még nagyobb hajósereget indít ki, 
minden tartományt ellenséges földnek tartván. Az el- 
indult sereg előbb Elist és Messénét dúlja, melyeket az 
illyrek mindenkor látogatni szoktak volt, mert nagyobb 
városaik beljebb lévén, alig akadályozhatják meg a rablók 
partraszállását. Azután az epirusbeli Phoenike város 
felé tart a Teuta rabló serege, mintha ott eleséget akarna 
szerezni. A városban az epiroták (epirusbeliek) nyolcz- 
száz galatából álló őrséget tartanak vala. Ez hamar egyet- 
értésre jut az illyrekkel, kijön a városból és egyesül 
velők a város ellen. Ezt megtudván az epiroták, segít- 
ségére sietnek a városnak. S ime híre érkezik, hogy 
Skerdilaidos illyr vezér 5000 emberrel közeledik szára- 
zon a város felé. Annak eleibe megyén az epiroták egyik 
része, míg másik része a város védelmére ott marad. 
Ámde ez a vidéket dúlja, és vigyázatlan, gondatlan, 
annyira, hogy az ellenség éjszaka bejuthat a városba. 
Sok epirota vész el, sok foglyul esik, a többi az atin- 
tanokhoz menekül. 

Elősietnek most mind az aetolok, mind az achajaiak az 
illyrek ellen, de ütközetre nem kerül a dolog. Mert belső 
szakadás miatt — az illyrek egy része a dardanaiakhoz 
pártolván — Teuta levél által visszahívja Skerdilaidost, 
a hajósereg is nagy zsákmány nyal eltávozik. Az így 
véletlenül megszabadult epiroták a helyett, hogy bosszú- 
állásra gondolnának a sértők ellen, s megköszönnék 
azoknak, a kik segítségökre jöttek volt, inkább követe- 
ket küldenek Teutához, s mind magok, mind az akar- 
nániak szövetségbe lépnek az illyrekkel. Hiba volt az 
epiroták részéről, így oktat Polybios, hogy a rossz hírfi 



Digitized by 



Google 



A BALKÁin FÉLSZIGET A RÓMAI UBALKODAS ALÁ KERÜL. 31 

galaták kozfil őrizetet fogadtak Phoenike városába; de 
annál még nagyobb hibájok^hogy szövetkeztek az lUyrekkel. 

Azelőtt is bántogatták az Itáliából jövő hajókat az 
illyrek: most meg, míg Phoenike körfii el valának fog- 
lalva, még több hajójok vált el tőlök, külön vadászván 
az itáliai kereskedőkre, kik közül sokat kifosztanak, 
sokat meg is ölének. Ezért újra meg újra panasz mene 
fel Rómába a senatushoz, mely most a két Gornncaninst 
küldé Illyriába. 

Teuta a hozott zsákmánynak becsén és mennyiségén 
elbámulván — mert Phoenike különb és gazdagabb vá- 
ros vala a többi epirusbeli városoknál — kétszeres kedve 
lőn a hellének kífosztogatására, de az említett belső vi- 
szály tartóztatá vissza. Ez elmúlván, Teuta Issát kezdé 
megszállatni. Ekkor érkezének a római követek. Szembe 
lévén a királynéval, előterjesztek a rómaiakon elkövetett 
sérelmeket. Teuta fenhéjázva hallgatá. Vége lévén az elő- 
terjesztésnek, azt viszonzá: Gondja lesz, hogy országul, 
az illyrek részéről sérelem ne történjék a rómaiakon ; 
de az illyr uralkodónak nincs joga visszatartóztatni a 
magánembereket a tengeren való keresettől. ^'^ Meg- 
bosszankodván e nyilatkozaton, az iQabbik követ ki- 
fakad: «0h Teuta, a rómaiak legszebb törvénye, or- 
szágul bosszulni meg a magánsérelmeket; ha Isten is 
úgy akarja, rövid idő múlva reákényszerítünk téged, 
hogy változtasd meg Te is az illyreken való királyi 
jogodat*. 

Asszonyi könnyeimfiséggel fogadván a nyíltságot s 
megvetvén a nemzetközi jogot, a hazatérő követek után 
küldi embereit, s megöleti a szabadon szólót. Minek hire 
Rómába érkezvén, ott azonnal sereget írnak össze, s 
hadihajókat készítenek fel. 



Digitized by 



Google 



32 MÁSODIK RÉSZ. 

Az alatt Teüta még több lembót indít el a Hellas 
városai ellen. A lembók egy része Eerkyra felé tart, 
másik része Epidamnoshoz köt ki, mintha yizet és ele- 
séget akarna bevenni, valóban pedig álnokul szándéko- 
zik megkeríteni a várost. Vizesedényeikbe fegyvert rejt- 
vén, a kapu őreit megölik, s azt elfoglalják. Az adott 
jelre odasietnek a hajókról, a város falainak egy részére 
felmásznak. De az epidamnosiak hamar összeszedvén 
magokat, kiverik a városból az illyreket. 

Innen Kerkyra alá hajózván, ezt veszik körül. A ker- 
kyraiak és a hozzájok csatlakozó epidamnosiak és apol- 
loniaiak sietve küldenek követeket mind az aetoliakhoz, 
mind az achajaiakhoz. Kik is meghallgatván a követe- 
ket, mindjárt tíz fedeles hajón indulnak Kerkyros felé, 
hogy felbontsák a megszállást. De az illyrek a szövet- 
kezett akarnániak segítségével győznek ; Eerkyra is 
hatalmukba kerül, s befogadja az illyr őrizetet a pha- 
rosi Demetrios embereivel együtt; innen a rablók Epi- 
damnos felé tartanak, azt is megveendők. 

A közben Gnaeus Fulvius kétszáz hajóval, Postumius 
Aulus pedig a mezei haddal indultak volt ki. Gnaeus 
Kerkyra felé vitorlázik, remény Ivén, hogy még tart a 
megszállás. De bár elkésett, mégis folytatja az utat, 
hogy meg tudja a körülményeket, s hogy mit izén De- 
metrios a városból. Mert Demetrios gyanúba esvén Teuta 
előtt és ettől félvén, megizente a rómaiaknak, hogy 
nékiek általadja a várost és a többit is, a minek ő ura. 

A kerkyraiak szívesen látják a rómaiakat, Demetrios 
akaratja szerint kiadják az illyr őrizetet és egyhangú 
határozattal a rómaiak hitébe adják magokat, mert ezt 
találják vala egyedüli menekülésnek jövendőben az illy- 
rektől. 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI L'BALKODAs ALÁ KERÜL. 33 

Kerkyrától Apollóniába mennek a rómaiak, Demetrios 
lévén kalanzok ezentúl. Postumius Brentesiumból (Brin- 
disí) húszezernyi sereggel érkezvén Apollónia alá, s ezt 
oltalmába fogadván, mindjárt Epidamnos felé siet. Ennek 
hírére az illyrek rendetlenül elszélednek. A rómaiak 
Epidamnost is elfoglalván, Illyria belsejébe hatnak. Az 
ardiaíakat magokhoz hajHtják ; az ardiaiak után a parthi- 
nek és atintaniak is hódolnak. 

Ezután Issa felé indulnak. Az illyrek innen is elfut- 
Tán, az issabeliek is meghódolnak. A kik Issát meg- 
szállották volt, azok közt a pharosiak sértetlenek marad- 
nak. Demetrios miatt, a többiek Arbonba szélednek, Issától 
elhajózván, a rómaiak több parti illyr várost foglalnak 
el, köztök Nutriát, a melynél némi veszteséget szen- 
vednek. 

Teuta igen kevesedmagával a Rhizon (Rizano) folyó 
melletti erősségbe vonul, mely távolabb van a tengertől. 

A rómaiak pedig, miután Demetrios alá legtöbb illyrt 
rendeltek s őt nagy hatalommal felruházták volt.^® Epi- 
damnos felé visszatérnek. 

Gnaeus Fulvius a hajók legnagyobb részével haza- 
mene ; Postumius a telet az ardiaiak és más meghódolt 
népek közt tölte. Teuta pedig tavaszszal követséget küld 
Postumioshoz és egyességet köt, a melynél fogva a meg- 
parancsolt adóra kötelezi magát, egész lUyriából, kevés 
helyet kivéve, kivonul s a Lissoson túl kettőnél több 
hajóval meg nem jelen, azok is fegyverzetlenek legyenek. 

Ez meglévén, Postumius követeket küld az aetoliak- 
hoz és achajaiakhoz, a kik nála megjelenvén, előbb a 
háborúnak okait kimentegeték, azután a történetről tu- 
domást vévén, az illyrekkel kötött egyességet elfogadák. 
Mindkét részről a jóakarat meglévén, örömmel vissza- 

Hunfalvy: Oláhok története. 3 



Digitized by 



Google 



H4 MÁSODIK FEJEZET. 

hajózának Kerkyra felé, mert az illyrektől való félelem 
megszűnt. Akkor ugyanis az illyrek valamennyi hellén 
népnek ellenségei valának. 

így és ezen okból történt a rómaiak első átkelése 
Európának azon részébe, t. i. lUyriába, és beavatkozása 
(ItcitcXoxt^) Hellasnak ügyeibe. Mert a rómaiak legott kö- 
veteket indítanak Korinthosba és Athénébe ; a korinthos- 
béliek pedig elsők fogadák be a rómaiakat az isthmosi 
versenyekbe (mintegy hellénjogúakká tevék). ^® 

Némi eltérés van a két elődás között, mert Mommsen 
inkább az Antoninus Pius korában élt Appianust^^ kö- 
veti, mintsem Polybiust, kinek azonban itt nagyobb a 
hitele, mint Appíanusnak. 

A rómaiak beavatkozását békén tűrte a makedón 
király. A történetek világosabbá lesznek, ha megemlé- 
kezünk, hogy Ptolemaeos Keraunos Kr. e. 280-ban a 
galaták elleni csatában életét vesztette, s hogy a gallok 
azután nemcsak a balkáni félszigeten, hanem Hellasban 
is pusztítgatának. De Antigonos Gonatasnak sikerült Ma- 
kedóniában az államot helyreállítani, s azt halála után 
(243-ban) jó erőben két fiára, 11. Demetriosra és Anti- 
gonos Dosonra hagyni. Előbb II. Demetrios uralkodék, 
243— 233-ig. Ez ösztönzé Agron illyr királyt, hogy segít- 
séget küldjön Medone városának, melyet az aetoliak, De- 
metrios ellenei, megszállva tartanak vala. Az aetoliak 
és achajaiak versenygének ugyanis a vezérségért a hellén 
világban ; a makedón királyok politikája tehát hol az 
egyik, hol a másik felekezetre állott, a mint hasznosnak 
tetszett. Demetrios most az achajaiak részén lévén, azért 
ösztönözte Agront az aetoliak ellen; ámde ezáltal mint- 
egy fóltüzelte az illyreket a kalózságra, mely a rómaia- 
kat beavatkozásra kényszerítette. Demetrios öcsese An- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET ▲ BÓMAI URALKODÁg ALÁ KERÜL. 35 

tigoDos DosoD (233 — 220.) Dem meré Teutát a rómaiak 
ellen yédelmezni. Most a makedón királyság III. Fülöpre, 
Antigonos kis öcscsére, Demetrios fiára szállott, ki csak 
17 éves vala.^^ 

A pharosi Demetrios, ki már egyszer hűtlenné lett 
Teuta illyr királyasszony iránt, most a rómaiaktól sza- 
kad el, mert azok el vannak foglalva a hannibali há- 
borúval. Hatalmába keríti a rómaiak alatt lévő illyr 
városokat, s a békekötés ellenére 50 lembóval indul a 
Lissoson túlra, hogy dúlja a helléneket. A rómaiak a 
nagy háború mellett is Lacius Aemilinst küldik Ulyriába. 
Demetrios Pharosba gyűjti össze erejét. Aemilius előbb 
visszafoglalja az illyr városokat, azután Pharos (sziget 
és város) ellen indul s lerontja ezt a kalóz fészket. 
Demetrios bátor, eszes, de teljesen oktalan ember (téXeox; 
áxpttoc), mint Polybios mondja, egy hajóval a makedón 
Fülöphöz menekül. Fülöp maga most az aetoliakkal tart 
és szövetkezik Skerdilaidossal, Teatának volt vezérével^ 
ennek a zsákmány felét Ígérvén oda, ha vele együtt 
Achajába betör. 

Azonközben a dardánok, kiket már egyszer egyetlen- 
ségben találtunk az illyrekkel, Makedónia ellen készül- 
nek. A dardánok mind az illyrek, mind a makedón 
Fülöp ellenei : azért természetes szövetségesei a ró- 
maiaknak. 

Skerdilaidos és a pharosi Demetrios 90 lembóval in- 
dalnak a Lissoson túlra, s dúlnak Pylosban és a Kikiad 
szigeteken. Azután Skerdilaidos az aetolokkal egyesül 
Achája ellen. De látván, hogy Fülöp nem juttatja neki 
a kialkudott részt a zsákmányból, 15 lembóval a maga 
számára kalózkodik a Peloponnesos partjain, különösen 
Malea körül. 

3* 



Digitized by 



Google 



36 MÁSODIK FEJEZET. 

Fülöp előbb Bylazorát, a paeonok legnagyobb városát 
foglalja el, mely legalkalmasabb útjáal szolgált a Dar- 
danikából való beütésnek Makedóniába, s igy biztosítja 
országát a dardánok ellen. Azután az aetolok megtáma- 
dásra gondolván, Thébát szállja meg, mert a thébáiak 
a^ aetolok szövetségesei valának. Ekkor (217-ben) esik 
meg Hannibálnak győzedelme Tyrrheniában, vagyis az 
etruskok földjén Itáliában, ügy mond Polybios, mit ott 
még nem tud meg Fülöp. Ő a hajóit Malea felé küldi^ 
Skerdilaidos ellen, maga pedig kevesedmagával Théba 
alól Argosba siet a nemeai ünnepes gyűlésre. Míg ott 
nagy érdekkel nézi a testgyakorlati versenyt, Makedóniá- 
ból levele érkezik, mely Hannibálnak győzelmét jelenti 
a rómaiakon. Fülöp megolvasván a levelet, a pharosi 
Demetriosnak adja által, megfagyva neki, hogy hallgas- 
son felőle (ouoTcáv 7rapaxsXeooá|isvoc), hogy ne zavartassék 
meg az ünnep. Ezután tanácskozás lévén, Demetrios azt 
tanácsolá Fülöpnek, hogy legott hagyjon fel az aetolok 
elleni háborúval, s általában a hellének dolgával, melyet 
immár magára lehet hagyni, csak az illyreket zabolázza 
meg, és siessen Itáliába. Ott kezdődik most az általános 
válság, melynek eldöntése őt illeti meg. Fülöp, ki eddig 
szerencsés volt mindenben, azon nemzetségből való, mely 
folyvást az általános uralkodásra vágyott (ri jiáXtatá 
Tucűc áet TfjC Twv oXü)v íXtüíőoí; hfíszo),^^ 

Zakynthusban békülnek meg Fülöp, az achájaiak és 
aetoliak; Fülöp az athéneí Xenophanest küldi Itáliába 
Hannibálhoz, hogy ezzel szövetséget kössön. Meg is lett 
a szövetség, mely szerint Hannibál és Fülöp kötelezik 
magokat, hogy egyik a másiknak szövetségeseit és ba- 
rátjait nem bántja; különösen Hannibál igéri, hogy ha 
győzend s a rómaiak békére hajlandanak, a béke a 



Digitized by 



Google 



▲ BALKÁNI FÉLSZIGET ▲ BÓMAI UBALK0DÁ8 ALÁ KERÜL. 37 

makedóniakra és szövetségeseikre is ki fog terjedni; a 
rómaiak pedig ne legyenek urai Kerkyrának, Apollóniá- 
nak, Epidamnosnak; se Pbaros szigetének, se a partbinek- 
Bek és Atintaniának ; továbbá kötelesek legyenek a ró- 
maiak visszaadni Demetriosnak mindent, a mi azé volt. 
<Ha pedig — igy szól a szövetség utolsó szakasza, — 
a rómaiak ellenetek vagy ellenünk kezdenek báborút, 
egymást fogjuk segíteni úgy, a hogy egyiknek vagy 
másiknak szüksége megkívánj a ».^^ 

Ezen egyesség azt mutatja, hogy Fülöp csak ügy- 
amúgy kötelezi magát Hannibálnak segítségére lenni a 
közös ellenség, Róma ellen. Némi túlkapást követ ugyan 
el, melyet a rómaiak gyengén torolnak meg, mit az 
ügynevezett első makedón háborúnak (214—206.) nevez- 
nek. Ez visszatartóztatta, de nem győzte meg Fülöpöt; 
a rómaiak még nem akarnak vele eldöntésig birkózni. 
203-ban egy római követ illyr csapatokkal veri ki őt 
lUyriából; de ez sem gyújtja meg a derék háborút. 

Fülöp vágyát, Itáliába vezetni seregét, nagyon élén- 
ken fejezi ki a Haemus csúcsára való fölmenetele. Azt 
tartván ugyanis a közvélemény, hogy annak tetejéről a 
Pontust (Fekete-tengert), az Istert (Dunát) és az Adriai- 
tengert meg lehet pillantani, kedve támada fölmenni, 
hogy szemével lássa, a mi neki használhatna a leendő 
háborúban s a mely úton Itáliába mehetne, Hannibál 
példáját követve. Didas, egyik paeQniai tisztje vala ve- 
zetője. Három napi fáradságos menés után fólérének a 
csúcsra, de ködbe, felhőbe lévén borulva a hegység, 
kilátást nem talált.^* Ily ködbe, felhőbe borul vala szán- 
dékának kivitele is, hogy Itáliába vezethesse seregét. 

Azonban a legyőzött Karthágó kénytelen 201-ben a 
béke súlyos föltételeit elfogadni. Most megbánhatja vala 



Digitized by 



Google 



38 MÁBODIK FEJEZET. 

Fülöp, hogy idejében nem avatkozott be a válság el-* 
döntésébe. Mert akármilyen volt is eddigi magaviselete 
a rómaiak ellen: ezek immár komolyan készülnek a 
makedóniai háborúra. 

Ámde a római nép már megunván a hadakozást, nem 
szavazza meg az új háborút. Ismét gyűlésbe hivatván, 
a consul igy hat reája: «Azt hiszitek-e rómaiak, hogy 
az a kérdés áll előttünk, vájjon háború legyen-e vagy 
ne? Bezzeg ezt a kérdést tennünk nem engedi meg 
Fülöp király, hanem csak az a kérdés most : Makedóniába 
inditsuk-e hadseregünket, vagy az ellenséget itt fogad- 
juk-e Itáliában? Mi nagy pedig a különbség a kettő 
között, tapasztaltuk. A hannibali háborút Hispániában 
viselhettük volna, ha Saguntumnak segítséget küldünk, 
de ezt nem tevén, Hannibált idevontuk Itáliába. Most 
is ha nem viszszük a háborút Makedóniába, Itáliában 
fog ez majd folyni. Hisz már egyszer kész volt Fülöp 
Itáliába jönni Hannibál segítségére, de Laevinust küld- 
tük hajósereggel ellene, s az visszatartóztatta Make- 
dóniában. A mit akkor tettünk, mikor Hannibál Itáliá- 
ban forgott, ne tennők azt most, mikor Hannibál ki van 
verve Itáliából?* ^^ 

A nép megszavazza a háborút és Publius Sulpicius 
Gálba 20ü-nak őszén köt ki Apollóniában két légió- 
val, numidiai lovasokkal, sőt elefántokkal is. Az első 
évi hadjárat után 199-ben, mely semmit sem döntött, a 
római sereg ott telel, a hol kikötött volt, az Apsos folyó 
mellett, Apollónia és Dyrrhachium között állítván fel 
táborát. Ide jönnek most a Makedóniával határos ki- 
rályocskák és fejedelmek, úgymint Pleuratos, Skerdilai- 
dos fia és utódja a skodrai uradalomban ; az athamanok 
királya Amynandros; és Dardaniának fejedelme Bato, 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI L^KALKODÁS ALÁ KERÜL. 39 

LoDgarüB fia, mely LoDgaras maga nevében, azaz a ró- 
maiak biztatása nélkül, hadakozott volt Fülöp atyjával, 
Demetríossal.^^ Ezek mindnyájan segítséget ajánlanak 
Fülöp ellen, melyet a consul szivesen elfogad. 

Még 198-ban sem történik döntő ütközet. De 197-ben 
Titns Qnintus Flaminins lesz consul, s ez nyeri meg a 
döntő csatát Thessáliában, az Ebfejek nevfi (Kynos- 
kephalae) begynél. Fülöp kénytelen az eleibe szabott 
föltételeket elfogadni, minden birtokáról lemondani Görög- 
országban, s Rómába túszokat küldeni, kik közt kiseb- 
bik fia, Demetríos is vala. Pleuratos, mint római szövet- 
séges, a skodrai birtoknak marad ura, Amynandros némely 
helyet kap Thessáliában. A dardaniakat nem biztosítja 
Flaminins, hadd verje ki Makedóniából a király. 

Fülöp mint dühös vesztes fél, úgy viseli magát. Sok 
panasz megyén fel ellene Rómába, 183-ban szinte újra 
kitör a háború: de fiának, Demetriosnak, ki Rómában 
jó hírt hagyott maga után, közbenjárása oszlatja el a 
veszedelmet. Ezért viszály támad nemcsak Fülöp csa- 
ládjában, hanem az egész országban is, t. i. a rómaias- 
kodó és hazafias felekezetek között, Demetriost a köz- 
vélemény elsőnek, Perseust, a bátyját és királyi örököst 
az utóbbinak fejének tartván. 

A rómaiak attól félvén, hogy kelet felől hasonló be> 
csapás történhetik Itáliába, mint nyugat felől Hannibál 
alatt történt — mert mind Fülöp haragos perczeiben, 
mind a hazafiaskodó felekezet kitörő buzgóságában ilye- 
tén szándék nyilatkozók — : Illyria legészakibb zugában 
az Aquileja erősséget alapíták 183— 181-ig,^^ mely el- 
zárja az utat kelet felől. Az ottani illyrek azt nem sze- 
retik vala, tehát háborúval kellé őket annak eltűrésére 
kényszeríteni 178-ban és 177-ben. Néhány vár megvívása 



Digitized by 



Google 



40 MÁSODIK FEJEZET. 

és Aepulo királyuk eleste után meghunyászkodnak. Ekkép 
a rómaiak lUyriának északi (a mai Dalmatia és isztriai 
félsziget Tergestetől Poláig) részeit is elfoglalták. 

A magával is meghasonlott Fülöp, mintán azt is el 
kellett érnie, hogy Perseus az ártatlan öcscsét megölette, 
179-ben halt meg, utódjának Perseust hagyván. 

A rómaiak eleinte űgy léptek fel, mint az illyrek 
és thrákok felszabaditói a makedón uralkodástól: azért 
már is szövetségeseik valának a dardánok és a déli 
illyrek, kiknek uralkodójok most Pleuratus fia, Genthios. 
Perseus szabad féket ereszt római gyűlöletének, tehát 
elsőben is a dardániak és Genthios ellen fordul. 

A Balkánfélszigetbe az Isteren túli kelet felől új nép 
jutott volt, a hastarnák^ kiket a történetírók germán nép- 
nek szeretnek tartani, alkalmasint Strabont követvén, a 
ki a germán fajhoz tartozóknak alítja.^® Ezeket a bastar- 
nákat ösztönzi fel Perseus a dardániak ellen, kik a mai 
déli Szerbiában laknak vala, hogy szorítsák ki s foglal- 
ják el lakhelyeiket. Mert a dardániak háborúba lévén 
keverve a bastarnákkal, nem támadhatják meg Perseust. 

Ez is, mint a népek önállásának védője a rómaiak 
ellen, nagy sereggel tör be Thessaliába. A seregében 
paeonok, agrianok, gallok valának, az odrysák királya, 
Kotys is mind lovasságával, mind gyalogságával hozzá- 
csatlakozék. Maga Görögország is, megunván a rómaiak 
atyáskodó uraságát, Perseus mellett van. 

171-ben kezdődik a háború. Perseus megelőzvén a 
rómaiakat, legyőzi Genthiost, és megveri a dardániakat, 
kiirtásukat a bastarnákra bízván ; míg Kotys a rómaias- 
kodó thrákokat és a Hellesponton általjött pergamu- 
miakat zabolázza. 

170-ben Perseus ismét Illyriába vonul, s megbékülvén 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ALÁ KERÜL. 41 

Genthiossal, nagy pénzen veszi meg a segítségét, Elondikus 
gall vezér is húszezer gallot ajánl neki. A makedón ki- 
rály igazán félelmessé lesz a rómaiaknak. Ezek által- 
kelnek a hegységen, mely elválasztja Thessalíát Make- 
dóniától. E döntő pillanatban a fösvénység rontja meg 
Perseast. Megtagadja Genthiostól a megígért pénz-segélyt, 
a ki elhagyja és Skodrába zárkózik, mi őt ugyan meg 
nem menti; Perseus fösvénységből a kínálkozó 20.000 
gall harczost sem fogadja szolgálatába, kik a Dana felé 
vonulva, dúlnak és pusztítanak. így meggyengülve, Perseus 
elveszti az ütközetet Pydnánál 160-ban. Hiába igyekszik 
kincseivel együtt Eotys odrysa királyhoz menekülni, hogy 
új sereget szerezhessen; mert a rómaiak elfogják s ő 
bilincsekben kénytelen a triumfáló consul, Lucius Aemilius 
Panlus kocsija előtt menni Rómába. Genthios is fogoly- 
társa lőn, kit a rómaiak Lucius Anicius vezérlése alatt 
rövid hadakozással legyőztek és elfogtak volt. Ekképen 
N. Sándor halála (312.) után 144 évvel vége lőn Make- 
dóniának, melyet most a rómaiak négy szabad kerületre, 
úgymint keletire, Amphipolis városával ; középsőre, Thes- 
salonike és Chaldike városaival; Pellára és Pellagoniára 
osztanak. Mert a rómaiak hiresztelése szerint Makedónia 
és Ulyria is szabadokká lettek, mint Görögország. Volta- 
képen ezek immár mind a rómaiak uralkodása alá ke- 
rültek. 

De ezen római uralkodás még csak a Haemusig ért ; 
nemcsak a távollevő Kotys odrysa királyt, kit az ázsiai 
uralkodók, különösen Eumenes, ellen használhattak, kí- 
mélték meg, hanem a dardaniak, triballok és mások is, 
még kivüle maradának a rómaiak hálóján. ^'^ 

Egyébiránt nagyon tökéletlen a tudásunk a Balkánnak 
azon korbeli, még önálló népeiről. Pénzek vagy érmek 



Digitized by 



Google 



42 MÁSODIK FEJEZET. 

maradtak meg Kr. e. 150 tájból, melyek a makedón 
tetradrachmák mintái szerint készültek, s melyeket a 
dákoknak talajdonitanak, minthogy azon korban se a 
germánok, se a jazygek nem verettek pénzt. ^® De váj- 
jon nem inkább az odrysa királyoknak kell-e azokat 
tulajdonítani? Hisz akkor az odrysák közelebb állottak 
vala a makedónokhoz, s inkább is utánozhatták azokat, 
mint a géták vagy dákok. 

A mithridatesi háború korában 130— 63-ban újra meg- 
mozdul a Balkánfélsziget. Mert Mithridates katonákat 
szed a thrákok, bastarnák között, mint szedett a sauroma- 
ták és skythák között is. Sőt elő is mozdítja a thrákok 
dúlásait, a kik 92-től fogva északra és keletre becsapnak 
s 90— 89-ben Makedóniát, Epirust dúlják s a dodonai 
egyházat kifosztják. A praetor, Cajus Sentius alig bir a 
dentheleták segítségével is védekezni. 

Mithridates is mint a népek szabadítója lép Európába 
88-ban, elfoglalja Makedóniát, Görögországot, még Athénét 
is ; Delosban 20,000 embert, többnyire italokat, ölet meg. 
Ellene Sulla 87-ben köt ki Epirusban, s visszafoglalván 
Görögországot, 86-ban megveri a pontusi, azaz a mithri- 
datesi sereget Chaeroneiánál. 85-ben ismét megjelen Mithri- 
dates Európában ; most Sulla Orchomenosnál győz rajta, 
s miután Makedóniát visszavette, a dardánokat, sinteket 
és maideket megfenyítette, Thessaliában telel 84-ben, s 
a következő tavaszon Ázsiába viszi által a háborút, hol 
is Dardanosban békét köt Mithridatessel s 83-ban Itáliába 
tér vissza. 

A thrákok azután sem nyugosznak meg, sőt dúlásaik 
78 — 70-ig újra háborúra kényszerítik a rómaiakat. Marcus 
Lieinius LucuUus, a Lucius Licinius LucuUusnak, Mithri- 
dates ázsiai legyőzőjének öcscse, mint Makedóniának hely- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÍB ALÁ KERÜL. 4$ 

tartója, 72-ben a Haemuson lakó bessusokat töri meg, 
az odrysák fejedelmét, Kotyst, ki azon időben leghatal- 
masabb thrák uralkodó vala, Rómának cliensévé teszi, 
s győztes fegyvereit az Isterig meg a Pontusig hordozza, 
a nélkül azonban, hogy biztosíthatta volna a rómaiak 
uralkodását. Sőt azon időben kezde a dákok hatalma 
félelmessé válni az alsó Ister mellékein. 

Herodotus én Thukydides korában a géták az Ister- 
nek jobb partján laktak vala, s jól emlékezünk arra, a 
mit Herodotus a géták prófétájáról, Zamolxisról és a 
balhatatlanságba való hitökről beszélt. Strabon, bár némi 
változással, szinte így adja elő : Zamolxis Pythagoras inasa 
lévén, s azután Egyiptomban is utazván, miután haza- 
térve, jövendölései által nagy hirre jutott a nemzete és 
fejedelmei előtt, társul fogadtatok az uralkodásban ; azaz 
a fejedelmek az ő tanácsával éltek. Legtiszteltebb istenök- 
uek papot szerezvén, maga egy barlangba húzódék meg, 
a melyben csak a fejedelem és bizodalmas szolgái láto- 
gatták meg. Tapasztalván pedig, hogy engedelmesebbé 
válik a nép, ha azt hiszi, hogy a fejedelmi parancsok 
azon istenies bölcsnek tanácsából folynak ki, szokássá 
lön, hogy mindenkor ilyen erkölcsű ember a király társa 
legyen. A hegyet is, a melynek barlangjában az a bölcs 
tartózkodott, szentnek tartják vala, a mellette folyó víz- 
től Kógaionnak nevezvén azt.'^ 

Még 281 — 275 tájban is a géták régi helyökön, az 
Ister jobb partján laknak vala, mikor Lysimachus sze- 
rencsétlenül hadakozók Dromichaites királyok ellen, mint 
láttuk. Lysimachus eleste után a gallok árasztják el és 
dúlják fel a Balkánfélszigetet, a gétákat is az Ister, vagy 
Duna balpartjára nyomják. Akkor a géták hatalma na- 
gyon alább szállott. 



Digitized by 



Google 



44 MÁSODIK FEJEZET. 

StraboD idejében tehát a géták az Isteren túl lakván^ 
az ő tanúsága szerint a folyó sellőitől (Vaskaputól) fogva 
a Pontusig gétáknak nevezik vala őket, a sellőktől fogva 
nyugat felé pedig dákoknak. A görögök, úgymond, job- 
ban ismerik a géta-nevet, mint a dákot ; de a kettő egy 
nemzetet jelent, mert egy a nyelvök s mert Attikában 
a házi szolgákat ű?aí;o5- nak, vagy ^^tó-nak szokták ne- 
vezni ; a dav szó pedig ugyanaz, mi dak (dak = dan). 
A davos név nem származhatik a távoli — Hirkania 
felé lakó ^- daa néptől, magyarázza Strabon, nem is 
hihető, hogy onnan vittek volna rabszolgákat Attikába. 
Itt ugyanis szokás volt a szolgákat az illető országok 
neveivel szólítani, tehát i>yd-nek, /Syr-nek nevezni a 
Lydiából, Syriából valót. A Phrygiából eredőnek neve 
Manes vagy Midas^ a Paphlagoniából eredőé Tibios vala. 
Tehát a Davos dák eredetű szolga volt. Ismeretes egyéb- 
iránt a latin közmondás is (mely görög komoediából 
került a rómaiakhoz) : Davus sum non Oedipus^ azaz, 
paraszt, tudatlan szolga, nem tudós vagyok, mint Oedipus. 

A rómaiak előtt a dák név Boirebistas, vagy Byrebistas 
(Burvista) király által (Kr. e. 80—44.) lett híressé. 
Boirebistas a nemzet fejévé válván, azt a háborúk és 
kicsapongások által megrontottnak találá. Fegyelem- 
mel azonban annyira fölemelé, hogy legtöbb határos 
népeinél hatalmasabbá tette. Abban a megváltó munká- 
ban segédje vala táltos Dikmaeos^ ki Egyiptomban jár- 
ván s némi jóslásokat megtanulván, melyek által az 
istenies dolgokban jártasnak látszik vala, majdnem isten- 
nek tartatok, mint hajdan Zalmoxis.*^^ Dikenaeos reá 
bírá a nemzetet, hogy vágja ki a szőlőket és éljen 
bor nélkül.''^ A dák-géta nemzet tehát Boirebistas idejé- 
ben hódító nemzetté vált. Általkelvén az Isteren, Thra- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI URALKODÍ8 ALÁ KEBÜL. 46 

kiát dülá fel egégz Makedóniáig és lUyriáig; 60—65 
között Olbiat, a híres görög várost a Bug vagy Hypa- 
nis torkolatján is feldúlá. A thrákok és illyrek közt 
lakó gallokat vagy galatákat, kiknek Erisarios nevű 
fejedelmök vala, úgyszintén a tauriskokat is legyőzék; 
a Dana-Tisza-közön tanyázó bojokat pedig majdnem 
megsemmisítek. A bojok helyére a sarmata jazygek vagy 
metanasta (költözködő) jazygek jutának. 

Hatalmak virágzásában a dák-géta hadsereg húsz 
myriadnyi (200.000) vala, úgy hogy Boirebistas igazán 
félelmessé vált. De némely zendülők megölék a nagy 
dák királyt. A kik az uralkodásban követték, négy részre 
oszták fel az országot. Most meg (úgymond Strabon), 
midőn Augustus küldött reájuk sereget, öt részre valá- 
nak elosztva. De habár szegénynyé lett is a nemzet, 
még négy myriadnyi (40.000) sereget indíthat ki. Ovidius 
idejében is (Kr. u. 9 — 17-ben, mint látni fogjuk) Istros 
városát vette meg a dák-gétaság. Azonban, teszi hozzá 
Strabon, csupán a germán háború miatt nem kerültek 
még egészen a rómaiak hatalmába ; csak a germánokba 
Vetett reménység tartóztatja vissza a meghódolástól (oöitío 
S' elolv oTCoxetptot leXéaic Stá xa<; Ix t(i)V r6p[i.av(dv éXítíSac 
iroXs(JLÚov ővTíov Toi? TcDfJLaíotí).''* Itt hátra kell tekinteni 
a germán háború előtti történetekre. 

Midőn Burvista dák király hatalma virágzik vala, 
Július Caesar Galliát hódítá meg, s a senatus tekintélye 
ellen lépé fel, melyet Gnaejus Pompejus védelmezett. 
De ez 50-ben Caesar elől Brundisiumba fut s 49-ben 
Görögországba menekül. Míg Caesar Itáliát, Hispániát, 
szóval a nyugatot meghódítja, addig Pompejus Make- 
dóniában és Görögországban erősítgeti felekezetét. A 
Balkánfélsziget népei is megoszlanak. A Dalmatia ős 



Digitized by 



Google 



46 MÁBODIK FEJKZET. 

lakosai Caesar részére hajlanak — mert újítást reményié- 
nek — : de római és rómaias lakosai a Pompejusén álla- 
nak, mert rettegnek a netaláni újítástól. A thrákok vá- 
rakoznak, mint dől el a dolog. 

Caesar Dyrrhachiumból Thessaliába siet, s megnyeri a 
pharsalosi ütközetet 48-ban, közel az Ebfejek nevű he- 
gyekhez (Kynoskephalae). A római birodalom sorsa ime 
a balkáni félszigeten dől el s ezentúl is itt fog eldőlni. 

A győztes Caesar Pablius Yatinínst indítja a dákok 
ellen, mert Burvista dúlásai Apollóniáig (a Pontus part- 
ján) terjedének, a bastarnák is szövetségesei lévén. De 
Yatinius életét veszti a dákok elleni csatában, magát 
Július Caesart a köztársaságiak ölek meg 44-ben. Burvista 
is, mint láttuk, belső lázadásnak áldozatává lőn s biro- 
dalma négy részre osztatok. 

Caesar halála után Brutus és Cassius is, mint a köz- 
társaságiak fejei, Makedóniában gyűjtik össze hadai- 
kat, melyeket Ázsiában nyerhettek. Ellenök Antonius lép 
föl mint Caesar bosszulója, kihez Oetavius, Caesar örö- 
köse csatlakozik. Ezek is, mint előbb Caesar, nyugaton 
különösen Itáliában erősödnek meg, s úgy kelnek álta^ 
a balkáni félszigetre. A thrák fejedelmek közt két test- 
vér viszálkodik egymással; tehát az egyik a köztársa- 
ságiak, a másik Antonius és Oetavius vezetője lesz a 
hegyeken keresztül. ^^ Philippinél esik meg a csata 42-ben, 
mely Antoniust és Octaviust teszi a birodalom uraivá. 
Antoniusnak Makedónia, Octaviusnak, ki mint Caesar 
örököse, Caesar Octavianus nevét veszi fel, lUyrikum 
jut ; Makedónia a Balkánfélszigetnek déli részét, Illyrikum 
pedig annak északi részét, a mennyiben már a római 
fegyvernek hódolt, foglalván magában. A pontusi vá- 
rosok, Istros vagy Istropolis, Tomi, Odessos, Apollónia 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI UBALKODÁS ALÁ KEBÜL. 47 

stb. mintegy természetes szövetségesei valának a rómaiak- 
nak, mint a nyugati partokon is Epidamnos, a Bmn- 
disiummal szemközt lévő Apollónia, Korkyra stb. 

Antonius a dardaniaiakat és többi parti lakosokat, 
valamint az Epidamnostól keletre filő parthineket győzé 
meg 39-ben; Caesar Octavianus pedig Dokleától (íler- 
nagora ■= Montenegró) kezdve Fiúméig a japydeket hajtá 
meg 35-ben ; sőt ez évben Segestikéig, a pannoniak fő- 
helyéig juta. A következő 34., 33. években Tergeste, 
(Triest), Pola, Jadra (Zára), Salonae, Narona (a Narentá- 
nál) kőfalakat és római városi jogokat nyerének. 

Ide iktatom^ a mit Appianus, bár későbbi író, a pan- 
noniakról és Segestikéről írt. Mind Appianus, mind más 
görög írók az utolsó időkig Pannoniát Paeoniának és a 
pannoniakat paeonoknak nevezik, mintha a Makedónia 
közelében lakó illyr paeoniak egy nép volnának a Duna 
mellékén lakó keltás vagy gallos pannoniakkal. Ezt a 
tévedést az is meggyökeresíthette, hogy a rómaiak ké- 
sőbb Pannoniát is lUyrikumhoz számították. 

A paeonok (azaz pannoniak) nagy nép az Ister mel- 
lékén, úgymond Appianus; nem lakik városokban, ha- 
nem mezőkön és falvakban, nemzetségek szerint (xatá 
aoYYévetav) oszolván el. Nincsen közös tanácskozó helye, 
nincsen közös fejedelme. Fegyverfogható sokasága tíz 
myriadra (100.000) megyén, de az sem gyűl össze, annyi 
az anarchia, fejetlenség nála, A föld erdős. Mindamellett 
megerősített főhelyök Segestike vala. 

Segestikébe, azaz Segestike város vidékébe már két- 
szer betörtek volt a rómaiak, de meg nem hódították. 
Caesar Octavianus Pannónia felől támadá meg, habár ez 
nem volt még római, feldúlván, kiégetvén mindent, míg 
Segestikéhez ért a Saosnál (Száva folyó). A segestikeiek 



Digitized by 



Google 



46 MÁSODIK FBJEZET. 

követséget inditanak eleibe, megtudandók, hogy mit kí- 
ván Octavianus. Örséget akar belétenni Segestikébe, száz 
kezest követelj hogy biztos helye legyen a dákok elleni 
háború-készületeinek s élelmet, a mennyit birnak adni, 
ez vala Octavianus felelete. Az előkelők készek meg- 
adni és megtenni mindent : a köznép is hajlandó a ke- 
zesek átadására, mert azok az előkelők fiai lesznek, de 
az őrséget nem akarja befogadni; sőt esztelen dühében 
bezárja a kapukat s a kerítő falakra siet védelmezni a 
várost. Octavianus hidat veret a folyóra, köröskörül árko- 
kat ásat s azokat két-két töltéssel foglalja be. Ezt a 
munkát meg nem gátolhatják a segesteiek, jóllehet sok 
tüzet hánynak felülről rája. A pannoniak is segítségére 
jönnek a városnak; de Octavianus eleikbe indul s ré- 
szöket levágja, részöket futásra kényszeríti. Többé nem 
jő segítség. A segestikeiek 30 napig védelmezik ma- 
gukat, míg Octavianus megveszi a várost. Most fordul- 
nak először kérésre. Ő megdicséri vitézségöket, nem 
ölet, nem hajt ki senkit, csak pénzbüntetést vészen raj- 
tok. A következő télen mindamellett hirtelen feltámad- 
nak az őrség ellen, de hamar elnyomatnak. Octavianus, 
ügy látszik, most sem kegyetlenkedik, mint a római had- 
vezérek szokták. Segestikéhez közel azután Siskia (Sziszek) 
őrhely és fegyvertár keletkezik a dákok és bastarnák 
elleni háborúra. Ezek a dákok és bastarnák túl laktak 
az Isteren, mely itt Danubius nevű s nem messze innen 
Ister nevűvé lesz, úgymond Appianus. A Saos (Száva) 
folyó az Isterbe szakad; a saosbeli szigetek pedig, me- 
lyek a Dunára viszik a vásárt, Octi^ianuséi lettek. 

Az egyetértés Antonius és Octavianus között felbomol- 
ván, az ellenséges seregek újra a Balkánfélszigeten ta- 
lálkoznak.- Antonius felén thrák fejedelmek vannak; a 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI URALKODÁS ALÁ KERÜL. •éO 

római érzelmfi lakosság Octavianus részén áll. Egy dák 
királyt, Kotisot, mind Antonius, mind Octavianus a maga 
részére igyekszik vonni. Azt mondták, hogy Octavianus 
öt éves leányát, Júliát, Eotisonak ajánlá leendő feleségül, 
maga pedig Eotisonak leányát kész vala nőül venni. 
Úgy látszik, Kotiso inkább Antonius felé hajlott, a kinek 
a maga seregét ajánlotta, ha Makedóniában készülne a 
döntő csatára. ^^ De Epirusban esik meg az eldöntés. Az 
actiumi győzelem 29-ben Octaviauust teszi a római biro- 
dalom urává. Ez Marcus Lucius Grassust, a parthusok 
elleni háborúban Karrhae mellett elesett Crassusnak uno- 
káját, helytartóvá teszi Makedóniában, Crassus a bastar- 
nákat, kik a dákok hatalmának szétoszlása után ismét 
az Ister jobb partjára nyomultak és Thrákiába beütöttek 
volt, visszanyomja s a Haemuson általkelvén, a Cibrus 
(Czibriczaj mellett, a hol ez az Isterbe szakad, újra le- 
győzi, sőt egyik dák fejedelem segítségével a bastarna 
királyt, Deldót, fogolylyá is teszi. Akkor (Kr. e. 29-ben) 
egész Moesia aláveti magát a rómaiaknak. 

A következő évben visszatérnek a bastarnák, de újra 
veszteséget szenvednek a velők tartó moesiaiakkal együtt. 
Crassus a háborgó thrákokat engedelmességre hajtja; a 
mindig ellenálló bessusoktól elveszi a nemzeti szentséget 
és az odrysák fejedelmének, Kotysnak ótalma alá helyezi, 
sőt erre bizza a pontusi görög városok őrizetét is ; vala- 
mint a hűbéres thrák fejedelmeket is alája rendeli. Tehát 
ekkor Moesia már római tartomány lévén, a belsőbb 
thrákok (odrysák és más nevű thrák népek) még némi 
önállással birnak ugyan, de római felhatóság alatt vannak. 

Caesar Octavianus, mint imperátor, Kr. e. 27-ben a 
birodalom tartományait elosztá, a békéseket, úgymint 
Itáliát, Acháját (egész Görögországot) és Makedóniát a 

Hunfalvy: Oláhok története. 4í 



Digitized by 



Google 



50 MÁSODIK FEJEZET. 

senatusnak hagyván, a többieket, úgymint Hispániát, 
Galliát, Syriát a határos kerületekkel együtt, továbbá 
Illyrikamot is, vagy Makedónián és Th rákián kívül a 
balkáni félszigetet, magának tartván meg. Amazokban 
katonai vezér nem lévén szükséges, a senatus nevezi vala 
ki a helytai*tókat ; ha véletlen katonai erő kellett, impe- 
rátori katonaságot a legközelebbi imperátori kormányzó- 
tól kért a senatasi helytartó. Ellenben az imperátori tar- 
tományokban mindig kész hadi erőnek kellvén lenni, 
azoknak helytartóit Caesar Octavianus nevezgeté ki. 
A hajós hadak is Ravennában és Misenumban az imperátor 
kezében valának; Rómának élelmezése is tőle függvén. 

Caesar Octavianus, a ki immár a senatus határozatánál 
fogva, az Augustus nevet viseli, Illyrikum helytartójává 
hires hadvezérét, Agrippát tévé; s az odrysai Kotys 
halála után ennek fiait Rhoemetalkest és az atyjával 
hasonló nevű Kotyst teszi egész Thrákiának királyaivá, 
természetesen azon viszonyban hagyván őket, a melyben 
atyjok állott volt Rómához. 

Agrippa hirtelen meghalván (12-ben), a tartomány 
három katonai részre osztatok : Moesiára (a mai Szerbia 
és Bulgária) a dákok és bastarnák ellen ; ILlyrikumra a 
dalmaták ellen ; s Pannoniára. 

Azonban az alávetett népek nehezen tfirik a római 
zsaroló uralkodást. A bessusok, szentségök vesztét is 
sajnálván, melynek oltalma az odrysa thrák királyokra 
volt bízva, egy bessus pap vezérlése alatt fegyvert ragad- 
nak, s más thrák népeket is fellázítanak. Lucius Piso 
két évi harczolással (13 — H-ig) véré le a thrák lázadást, 
védelmezvén az odrysa királyt, Rhoemetalkest, kinek 
öcscse elesett volt. Piso az által biztositá ott a római 
uralkodást, hogy Moesiát megerősítette, s így a Duna 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A KÓMÁI IRALKODAh ALÁ KKRl L. 51 

l)alpartján tanyázó népeket elválasztotta annak jobbpartja- 
beli rokon népektől, a melyek közt az odrysa királyok 
« római védelem alatt uralkodnak vala. 

Majdnem egy időben Illyrikum népei is feltámadván, 
az ügynevezett első pannóniai háború Kr. e. 12 — 10-ig 
folya, melyben Augustusnak mostoha fia, Tiberius. vezér- 
kedék. Akkor a főtábor Siskiából (Sziszek) PettoviÓba 
(Pettau) tétetek által, de a római hadi erő már Car- 
nitntum-ig (Petronell Bécs mellett) ért. 

A mai Csehországban és Morvában a germán svévek, 
markomannok és kvádok királya, Marobodnus, ki nem- 
csak a rómaiak szövetségese, mint az odrysa király, hanem 
Augustns személyes ismerőse is vala, helyzeténél fogva 
Ion veszélyessé. «Mert, ügymond Paterculus, baljára és 
előtte Germania, jobbjára Pannónia, mögötte Norieum 
lévén, mintha mindenfelé becsaphatna, ügy félnek vala 
t61e.> "^^ Ellene Tiberius Carnuntamból indítja meg seregét. 
Ekkor hirét veszi, hogy háta mögött a pannoniak, illyrek 
és dalmaták üjra feltámadtak. £z a második pannóniai 
Mborü, Kr. u. 6 — 9. A pannoniak közt két breuk fő- 
ember, Bato és Finnes^ az illyrek és dalmátok közt egy 
desiata főember, a hasonnevű Bato^ ragadták meg a 
vezérséget. A támadók már római módon értenek a had- 
viseléshez. Vellejus Paterculusnak, Tiberius kisérőjének 
tanüsága szerint <az összes pannoniak közt nemcsak a 
római hadi fegyelem, hanem a római nyelv ismerete is 
közönségessé vált; sőt az írás is sokaknál szokott fog- 
talátossággá lett már».^* De minthogy a rómaiak a 
nyájaik őrzésére nem kutyákat, hanem farkasokat tar- 
tanak, mint egyik főember egyszer Tiberiusnak mondta^ 
a kétségbeesés hajtotta lázadásra az elnyomottakat. 
A pannoniak vitézsége ismeretes levén, támadásuk nagy 



Digitized by 



Google 



62 MÁSODIK FSJEZET. 

rémfilést okoza. «Tiz nap alatt Róma alá érkezhetik as 
ellenség, ha nem teszünk róla», mondta volna Aogustns.^^ 

Severns Anlus, moesiai helytartó és a hfiséges odrysa. 
Rhoemetalkes elsők ott valának a támadás elnyomására. 
A pannóniai Bato yitézűl forog a moesiai helytartó ellen; 
valamint a dalmát Bato is erősen harczol Marcus Valerins. 
Messala, pannóniai helytartó ellen. A veszedelem annyi- 
val nagyobbá lesz, hogy Dunántúlról, azaz a Dnna bal- 
partjáról, dákok és bastarnák is csaphatnak be Moesiába. 

Tiberius hamar békét köt Marboddal és siet a láza- 
dás helyére. Mintegy 150,000 főnyi sereggel működik ; 
Siskiát és Sirmiumot (mely már Kr. e. 30. óta római 
vala) biztosítja, hogy az ellenség kezébe ne juthassanak. 
Kr. u. 8-ban a rómaiak reábirják a pannóniai Batót,. 
hogy letétette a fegyvert seregével és vezértársát. Finnest,, 
kiadta, a mely árulásért a breukek fejedelmévé vált 
volna. De a dalmát Batónak kezébe kerülvén, a ki legott 
kivégezteti, a breukek újra fellobbannak. Ámde ítz egye-^ 
netlenség már megtörte a támadás erejét. A dalmát Bato 
is . kénytelen magát megadni, midőn utolsó erősségét, 
Andetriumot (a Salonaen felül), megvették a rómaiak,. 
9-ben augusztus 3-án. Ezt a Batót mégis annyira tisz- 
telék a győzők, hogy nem hurczolták foglyul Rómába,, 
mert mint számkifizött Ravennában halt meg. 

Egy évvel előbb, Kr. u. 10-ben, Gnaeus Cornelius Len- 
tulus általkelt volt a Dunán, s a Marisus (Maros, azaz. 
a Szegeden aluli Tisza) mellett győz a dákokon, kikből 
50,000 foglyot Thrákiába telepít. Strabon tudomása sze- 
rint akkor öt fejedelmök vala a dákoknak, azaz öt külön 
területre valának szakadva; de hogy már ekkor telje& 
meghódolásra nem kényszerültek, csak a germán háború- 
nak köszönhették, mert 9-ben őszszel, a dalmát Batónak 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ALÁ KERIX. 53 

kitakarodása után, á cherusk Arminiiis semmisítette meg 
a római sereget Varas vezérsége alatt. 

A római irók szerint ezen második pannóniai háború 
(Kr. n. 6—9.) legnagyobb vala a hannibali háború után. 
De a rómaiak szerencséjére, valamint annak idejében a 
makedo Fülöp nem csatlakozott az Itáliában hadakozó 
Hannibálhoz, úgy most a chemsk Arminius, a svér 
Marbod és a pannoniai-dalmát Batók nem egyszerre és 
nem közremfiködTe támadtak fel elnyomóik ellen. 

A hűséges Rhoemetalkes halála után királyságát 
Augustus ketté osztá, egyik felét az elhalt Rhoemetalkes 
öcscsének^ Rheskuporisnak, másik felét fiának, Eotysnak 
engedvén által. «Ebben a felosztásban, úgymond Tacitus, 
a mezőség, a városok, és a mi a görögökhöz közel vala, 
Kotysnak, ellenben a miveletlen, vad rész, s a mi az 
ellenséghez (a háborgó dákokhoz és bastarnákhoz) vala 
közel, Rheskuporisnak jutott, mindegyik király is hasonló 
lévén osztályrészéhez. Rheskuporis kapzsi, vad, senkivel 
meg nem férhető, Kotys szelid, nyájas természetű vala.»^^ 
Ez inkább is görög míveltségfí mintsem thrák ember 
lévén, őt a korának görög és latin költői verseikkel 
megtisztelek, sőt maga is költő, még pedig görög, nem 
géta, költő vala.*^ 

Azon évben, a mely véget vetett a második pannóniai 
háborúnak, tehát Kr. u. 9-ben, Ovidius Tomiba vagy 
Tomisba száműzetek, a hol 14-ben, három évvel Augustus 
halála után, meg is halt. A «Tristium>-ban és «Pontu8>- 
ból írt verses leveleiben nemcsak a maga szomorú éle- 
tét, hanem a környékező népek szokásait, erkölcseit is 
leírja, mi az ottani viszonyokról teljesebb képet ád, mint 
a történetírók tudósításai. 

« Tehát végzetem vala Skythiát is látnom ! — fohászko- 



Digitized by 



Google 



bé MÁSODIK FKJEZET. 

dik Ovidius, a ki a távol földet Skythi^nak nevezi, azzal 
is szánakozást gerjesztvén maga iránt ; — elgondolhatod^ 
milyen életem van itt, a hol sarmaták, bessuspk, géták 
között vagyok, a hol római kedveseim helyett nadrágos 
géta sokaság vészen körül. Ki hitte volna, hogy itt is^ 
embertelen barbárok között, görög városok vannak, hogy 
ide is jöttek miletosi lakosok görög házakat építeni a 
géták között?* (Tristium III. 2., 3., 9.) 

<A Tomisnak hosszú tele bár szűnik is, de nincs itt 
gyümölcs, nincs szőlő; a géta parttól távol van a gyü- 
mölcsfa, távol a szőlő. ®^ Megolvadt ugyan az Isterjege, 
a melyen keresztül a sauromata ökrész nyikorgó szeke- 
rét hajtja; de hiába lesem, Itáliából érkező hajós nagy 
ritkán köt itt e kietlen parthoz. » «Mi jobb Rómánál, mi 
rosszabb a skytha fagynál ! » kiált fel egyszer. (Ex Ponto 1. 3.) 

«Tudni akarod, hogy milyen a tomisbeli lakossága 
milyenek az erkölcsei ? Jóllehet görögből, gétából vegyes 
a nép, mégis az utakon nagyobb számmal járnak-kelnek 
lóháton a sarmaták és géták. Mindenki íjat, tegzét és 
kigyó mérgébe mártott nyilakat visel ! Vad a nyelv, vad 
az arcz, nyiratlan a haj, nyiratlan a szakái, oldalhoz 
kötve a kard, melylyel sebet vághasson a jobb kéz. Bőr- 
ruhával, lötyögő bő nadrággal szűken védik magokat a 
hideg ellen. Borzas képeiket hosszú haj fedi. Ilyenek 
között élek én!» (Tristium III. 7.) 

<Nem annyira a mindig hideg levegő, nem a barbár 
nyelvű nép, a mely egy latin szót sem ért, nem is a 
gétáskodó görög, mint az kinoz leginkább, hogy háború- 
val vagyok körülvéve ; hogy a város kőfala is alig biz- 
tosít az ellenségtől. A várban is félelmes a görög közé 
vegyült barbár, ki velünk lakik különbség nélkül, sőt 
a házak legnagyobb részét birja. Bár nem félsz is tŐle, 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI IRALKODAS ALÁ KERÍ'l. 56 

de látván bundás^ hosszú hajas termetét, meggyűlölöd 
őtet.> (Trist. V. 2.) 

<Még a görög városbeliek is elhagyják saját viseletö- 
ket és perzsa®^ nadrágba bújnak. Görögös-gétás nyelven 
kereskednek : én csak jelek által értethetem meg maga- 
mat. Itt én vagyok barbár, mert engemet senki sem ért; 
sőt a bolond géták latin beszédemen kaczagnak. Kevés 
ember tartja meg csak némileg is görög nyelvét, azt 
is géta kiejtéssel barbárrá teszi. Ámde egy sincs, a ki 
latin szót tudjon. > (Tristium V. 7.) 

A barbárok közelsége a biztosságot meg-megzavarja, 
el is panaszolja a költő. 

< Mihelyt a száraz északi szél jéggé változtatja az Istert, 
a barbár ellenség becsap gyors lovakon, s dúl, pusztít. 
Fnt, a ki futni tud ; senki sem oltalmazza a földraivelőt. 
A mi kis vagyonkája van, szekerét, marháját elragadják, 
a mit nem birnak elhordani, felgyújtják. A hátrakötött 
kezű foglyokat elhurczolják, a többi a mérgezett nyilak 
áldozatává lesz. Békés időben is tart a félelem ; ha nem 
látnak is ellenséget, rettegnek attól, a kit nem látnak. » 
(Tristium III. 12.) 

«Nem ismerjük a békét, folyvást fegyverben vagyunk, 
igy ír megint. A kettős nevű (Danuvius és Ister) folyó 
mellett régi város van (Istros vagy Istropolis), azt hely- 
zete és kőfalai biztosítják ugyan : de a vad géta hirtelen 
megölvén az odrysákat, kezére keríté a várost, háborút 
indítván Kotys király ellen. Ez nagy nevéhez méltóan 
rögtön ott terem seregével, s keményen meglakoltatja a 
gonoszokat. Jobbat nem óhajtok én, mint azt, hogy te, 
vitéz király, tessél a harczias Rómának és a hatalmas 
Caesarnak, s egész életemben tarthasd meg kezedben az 
uralkodást.*^* 



Digitized by 



Google 



56 MÁSODIK FKJEZET. 

A dákok vagy géták eme berohanásait más római írók 
is emiitik. Az egykorú Horatius azt irja: <A ki velem 
találkozik, mind azt kérdi tőlem : ugyan kedvesem, te a 
főbb embereknél forogsz, nem ballottál-e valamit a dákok-r 
ról?> (Satyr. II. 6,53.) Tehát Róma utczáin is a dák 
hírek után tudakozódnak vala. Maga Augastus a < Monu- 
mentum Ancyranum»->on azt mondja, hogy seregei nem-* 
csak a pannonokat legyőzték^ hanem a dákokat is vissza- 
hajtották és átalkelvén a Dunán, ezeket a római ural- 
kodás eltűrésére kényszerítették. Későbbig a Krisztus utáni 
második században élő írók, mint Florus és Suetonius, 
a dákok akkori királyát Kotisonak nevezik, alkalmasint 
az odrysa Kotys neve által esvén tévedésbe. Horatius és 
Augustus nem neveznek meg dák királyt, valamint Ovidius 
sem, a dák berohanásnak legközelebb szemlélője, a ki 
nagyon ánni kezdé elhagyottságát. 

Hozzá is folyamodik az odrysa Kotys királyhoz, a ki 
magát Eumolpostól származtatta, tehát görög eredetűnek 
mondogatta, így kezdvén verses levelét; 

< Kotys, királyi ivadék, a kinek nemes származásának 
neve Eumolpusig ér fel, ha a beszédes hír a te füleidbe 
is eljutott már, hogy én birtokodnak határában fekszem, 
hallgasd meg könyörgő szavamat, oh nyájas i^ú, és segíts 
rajtam, ha tudsz, pedig segíthetsz a száműzöttön !» 

Begia progenies, cuí nobilítatis origó 

Nomen in Eumolpi pervenit usque, Ooty I 

Fáma loquax vestras si iam pervenit ad aures, 
Me tibi fínitimi parte jacere soli : 

Supplicis exaudi, invenam mitissime, vocem, 

Qiiamque potes, profugo . . . nam potes. . . adfer spem.» 

(Ex Ponto II. 9.) 

Lassanként Ovidius is érezni kezdi a környezet hatását. 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIOET A RÓMAI URATJCODÁS ALI KSBÜL. 57 

«Magam iS; úgymond, felejtem a latin nyelvet, már meg- 
tanultam gétául és sarmatánl beszélni.* (Tristium V. 7, 12.) 
Sőt egyik barátjának küldött levelében ezt írja : «Ne 
csndálkozzál, bogy hibásak verseim, a melyeket most 
csinálok, midőn már szinte géta költő vagyok. Igazán, 
oh szégyen ! géta nyelven írtam egy könyvecskét, a 
melyben a barbár szók a mi módunk szerint vannak 
összeillesztve. Örvendj nekem, tetszést nyerek vele, s a 
durva géták is poétának kezdenek tartani. >®^ 



Ovidius idejében a thrákokon két rokon uralkodik, 
mint láttuk, a szelid Kotys és a nyers Rheskuporis. Ez 
mindenképen igyekszik a Kotys birtokát magához rán- 
tani, s ha ellenállásra talál, erőszakoskodik is. Augustus 
életében még tartózkodó vala, mert attól vévén az ural- 
kodást, bosszújától lehete tartania (cunctanter sub Augusto, 
quem auctorem utriusque regni, si sperneretur, vindicem 
metuebat). 

De megtudván Augustus halálát (Kr. u. 14.), Rheskuporis 
a kis öcscse birtokát hadi erővel kezdé megszállani és a 
várakat elfoglalgatní. Tiberius, a megtörténtnek felbontását 
szerfelett gyűlölvén, egy centurióval (kapitánynyal) izeni 
a királyoknak, hogy ne vitatkozzanak fegyverrel. Legott 
elbocsátja Kotys a gyűjtött segédcsapatot : Rheskuporis 
is mérsékletet színlelvén, találkozást javasol, mert élőszó- 
val könnyen eligazítható a peres ügy. Kotys engedékeny- 
ségéből s Rheskuporis cseléből hamar egyeznek meg a 
hely, idő és föltételek iránt. A megbékülést Rheskuporis 
vendégséggel akarja megerősíteni, melyen a vigyázatlan 
boros Kotyst békóba veri. Tiberiusnak pedig azt írja, 
hogy csak megelőzte a lesvetést; egyúttal pedig gyalog 



Digitized by 



Google 



58 MÁSODIK FEJEZBT. 

és lovas seregét szaporítja, mintha a bastarnák és skythák 
(sanromaták) ellen készülne. Tiberius azt feleli : ba hamis- 
ság nélkül történt meg a dolog, Rheskuporis az ártatlan- 
ságába bizhatik ; egyébiránt se ő, se a senatus nem ítél- 
hetnek, míg teljes tudomást nem szereznek. 

Ezt a levelet Latinius Pandns, Moesia propraetora 
Thrákiába küldi katonasággal^ mely a fogoly Kotyst által- 
vegye. Harag és félelem közt habozván, Rheskuporis 
megöleti Kotyst s azt hazudja, hogy ez maga magát 
ölte meg; egyúttal az e közben elhalt Pandust is ellen- 
séges indulatáról vádolja. Tiberius cselt csel ellen alkal- 
mazván, Pomponius Flaccust, Rheskuporis kedves embe- 
rét, teszi Moesia helytartójává, a ki Thrákiába menvén, 
nagy ígérettel reábirja a gyanakodó Rheskuporist, hogy 
lépjen be a római táborba. Itt mintegy tiszteletére szá- 
mos katonaság veszi körül, a mely mind szorosabb őri- 
zetbe fogja. így vitetik Rómába, a hol Kotys nejétől is 
vádolva, a senatus által a királyságtól megfosztatik és 
Alexandriába száműzetik, a hol, akár mert szökni akart, 
akár reáfogott bűntett miatt, megöletik. A thrák király- 
ságot pedig Rheskuporis fia, Rhoemetalkes, a ki atyjának 
szándékait mindig ellenezte volt, és Kotys kiskorú fiiai 
között oszták el, a kik, míg felnőnek, Trebellenus Rufus 
gondviselése alatt lesznek.®^ Ez Kr. u. 14-ben tör- 
tének. 

A hegyeken élő vad thrák nép nem bírt a római ural- 
kodásba beletörődni. Saját királyainak is csak tetszés sze- 
rint engedelmeskedvén, annál nehezebben esett neki most 
a rómaiak kényszerítése. Kiváitképen a katona-szedést 
unják vala, mely minden jól termett emberöket a római 
seregbe vitte. A segédcsapatokat is csak a határos ellen- 
ség ellen, még pedig saját vezéreik alatt, szerették volna 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A KÓMÁI URALKODÁS ALÁ KERt'L. 59 

adni. Hozzájárult annak híre, hogy széjjel akarják őket 
választani s idegen földön más népek közé szórni. Ez 
Kr. u. 26-ban a bosszúságot szerfölött neveié. Mielőtt 
azonban fegyverre kapnának, követeik által engedelmes- 
séget és jóakarást Ígérnek, ha újítás nélkül marad meg 
az állapot. Ha máskülönben mint legyőzöttet olyan szol- 
gaság várná őket : van fegyverök, van harezos iQúságuk, 
van szabadságot szerető s azért halálba is készen menő 
leikök. Elgyszersmind a meredek sziklákon épített váraikra 
mutatnak, melyekben öregeik, feleségeik, gyermekeik 
vannak: a háború tehát kemény és véres lenne. 

Poppaeus Sabinus addig tartóztatgatja szelid feleletei- 
vel míg a sereg összekerült, s Pomponius Labeo Moesiá- 
ból egy légióval, Rhoemetalkes király pedig, a hűségben 
maradottak segédcsapataival, hozzáérkezett. Akkor a meg- 
erősített táborból kimenvén, a legközelebb várakat vívja 
meg, s a tábor őrizésére ott hagyván a thrák segédeket, 
maga tovább folytatá a várak vívását. Az őrzésre hagyott 
csapatoknak megengedte ugyan a nappali dúlást. de 
éjjelre a táborba húzódjanak. Ezek néhány napig követ- 
ték is a meghagyást : azután dúlás közben kicsapongásra 
vetemedvén, földieiktől is árulással gúnyoltatván, fel- 
bomlék a fegyelem. S már a tábort is készülnek meg- 
rohanni a lázadók, de az elősiető Sabinus felfogja az 
ostromot, s most ő szorítja egy helyre a lázadókat, el- 
fogván előlük az eleséget és a vizet. Az éhség, de kivált 
a szomjúság rettenetessé válván, ehhez még a legnagyobb 
baj, az egyenetlenség, járul hozzá. Egyik rész Társához 
csatlakozik, a kik a reményt és félelmet önkénytes ha- 
lállal akarják egyszerre eloltani : másik rész Turesissal 
kitörésben bosszút állva kész elveszni. Sabinus értesülvén, 
várja a kitörést; iszonyú öldöklés következik. Nagyon 



Digitized by 



Google 



60 MÁSODIK FEJEZET. 

kevesen menekülnek, csak a Haemuson ideje előtt be- 
álló tél szakítván félbe a római sereg üldözését.^'' 

A thrák királyság, természetesen római gondviselés 
alatt, Tiberius halálán (Kr. u. 34.) tűi is tárta, míg 
Glaudius császár 46-ban végképen megszüntette. Ez új, 
de hasonlóképen sikertelen, bár makacs ellenállást költe 
fol. Thrákia azután engedelmes birodalmi tartomány lett, 
melyből legtöbb és legelőkelőbb részei a római mezei 
és tengeri hadaknak kerültek ki. Moesia már Kr. e. 29. 
óta volt római tartomány. Ekképen jutott lassankint az 
egész Balkán-félsziget a Száváig és Dunáig a római biro- 
dalomba. 



A geographiai, históriai és ethnographiai képet, melyet 
az előadott történetek szemünk elé állitanak, a pontus- 
beli Amascia városában született és Augustas meg Tibe- 
rius idejében élt (f Kr. u. 24-ben) Strabon egészítheti ki, 
a kinek nagy geographiai munkájából a következőket 
közlöm, megtartván az ő előadását és nézeteit is.^^ 

1. «A Rajnától kezdve a Donig és a Maeotis tengerig 
a Duna két részre, északira és délire osztja Európát. 
A sellőktől (katarrhakták) fogva nyugat felé Danuvius- 
nak (Duna), azoktól fogva kelet felé a Pontusig Isternek 
nevezik azt.> — Tehát a Danuvius név, mely már Július 
Caesarnál előfordul, azon a nyugaton lett ismeretessé, a 
melyhez Herodotus és Thukydides tudomása nem ért 
volt. 

Strabon a Dravust és Savust is megnevezi, azt mond- 
ván, hogy a Korkoras folyó meg a Noaros, mely a 
Kolapist felveszi, a Savusba szakadnak, ez pedig a Dra- 
vussal egyesülvén, jut a Danuviusha, A három kisebb folyó- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁS ALÁ KERÜL. 61 

nak csak egyike, a Eolapis, tartotta meg a nevét (Kulpa). 
Thokydides nem hallotta még a Dravus és Sarus hírét; 
annál kevésbbé hallhatta a többi három folyóét. Strabon 
is a Dráva és Száva viszonyát egymáshoz nem jól ismeri. 

A Marisus. úgymond, a géták földjéről siet a Dunába. 
Herodotus Marisnak nevezi, s azt az agathyrsek felől 
érkezőnek tudja, az ő idejében a géták nem laknak vala 
a Duna bal partján, hanem jobb partján. 

A MarguS; melyet Nargos-nak is neveznek (Morava), 
így folytatja Strabon, délről észak felé siet a Dunába. 
Herodotus a szerb Moravát Angrosnak, a bolgár Moravát 
pedig Brongosnak nevezte. 

Az Adriai-tengerbe szakadó Naron (Narenta), és Drilon 
(Drin), valamint az Aegeumi-tengerbe szakadó Axids 
(Vardar), Nestos (Mjesta), Strymon (Struma) és Hebros 
(Marítza) folyókat, természetesen, jól ismeri Strabon. 
A kisebbeket mellőzöm. 

A Duna-Isterrel némileg egyirányú azon hegysor, mely 
az Adriai-tengertől a Pontusig nyúlik, úgymond Strabon, 
s melynek részei az illyriai, paeoniai és thrakiai hegyek. 
Legmagasabb a thrakiai rész, a Haemos. Ezután magas- 
ságra nézve a Rhodope következik. 

Legnyugati-északiabban az Alp-ok vannak, melyek 
alacsonyabbja az Okra. Ehhez csatlódnak az Albios és a 
többi nyugati hegyek, melyek az Adriai-tengerrel egy- 
irányúak. 

2. Az Adriai-tenger felé íKyr, a Propontis és Helles- 
pontus felé thrák népek laknak, így tudja Strabon ; ama- 
zok közé gallok vagy kelták, ezek közé skythák vegyül- 
nek (ezen néven Strabon a bastamákat és sarmatákat 
érti). 

A gallok vagy kelták az illyr népek közé szorultak. 



Digitized by 



Google 



62 MÁSODIK FEJEZET. 

Jelesen a nagy- és kis-skordiskok a Noaros és Margos 
közt vannak. A pannoniak Segestikéig és az Isterig lak- 
nak. Fővárosuk Segestike, melyhez közel van Siskia 
(Sziszek); továbbá Sirmium, slz itáliai űt mellett. Pan- 
nónia a Dravuson túl a Danuviusig terjed; népei breuk-ek, 
andizet'ék^ dition-ok^ peirusta-k, mazai-Sík. desidiata-k^ a 
kiken Baton uralkodik. (így beszéli el Strabon). 

A skordiskok a trihallus-okig terjednek; a triballus- 
okon túl mysi'^k laknak. 

A karniai-eik faluja Teryeste (Triest); azoknál Istria 
kezdődik, mely Póláig ér. 

A pannoniak és a tenger közt Ardia van, emelkedő 
tartomány; a japydok (japodok) részint a pannoniak, 
részint az Adria felé terjednek. Igen harczias nép, de 
Augustus meggyengítette őket. Földjök kopár ; többnyire 
hajdinával és kölessel élnek. Fegyvereik olyanok, mint a 
galloké; testeiket pettyesitik, mint a többi illyrek és 
thrákok. 

A Paeonián^^ és Dardanián tűi észak felé az autaria;ta-k 
földje van. Ezek hajdan igen hatalmas illyr nép voltak, 
a só miatt folyvást az ardiaiakkal háborúskodván. Tudni- 
illik — így tudja Strabon — az ar diaiak és autariata-k 
közötti hegyeken tavaszszal víz ömlik a völgyekbe. 
A vizet megmerítik, levegőre teszik, s öt nap alatt le- 
csapódik benne a só.^^ £ só miatt szokták volt az ardiaia- 
kat megrohanni az autariaták, kik a triballusokat és más 
illyr népeket is szorongatnak vala. Hajdan a gallok szö- 
vetségesei lévén Delphinek dúlásában, oly szerencsétle- 
nül jártak, mint a gallok. Újabb időben az autaríatákat 
a skordiskok, utóbb a rómaiak törék meg, a kik végre 
a sokáig ellentálló skordiskokon is győzedelmeskedének. 

A rómaiak az ardiaiakat is, a kik tengeri rablást 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉI^SZIGET A RÓMAI URALKODÁS ALÁ KKRÍ'l. 63 

Űztek volt, a tenger mellékeiről beljebb tolván, fold- 
mivelésre szoríták. De a fold terméketlen, magok pedig 
nem is földmívelŐk lévén, nagyon megfogytak, szinte 
kivesznek. így jártak mások is, kik azelőtt igen hatal- 
masok valának, jelesen a gallok közt a boio-k és skm-- 
disk'ok, az illyrek közt az ardiai-Bk. autaríata-k és dar- 
öfan-ok, a thrákok közt a triballm-ok. Előbb egymást, 
azután mindnyájokat a makedónok, végre a rómaiak 
fogyaszták meg. 

A tribaüokra a bastarnák, tűlsó skythák és sauromaták 
támadván, őket a szigetekre, Thrákiába és lUyriába szo- 
ríták, úgymond Strabon. A triballok a mai Morava vidé- 
kein, tehát Szerbországban laktak. Különben a bastar- 
nákról azt mondja, hogy a Peuke szigetet lakják az 
Ister kifolyásánál, s hogy a germán fajhoz valók (o^sSóv 
V, xat aí>Tol Toö FspíJLavixoö ^évooc 5vts<:). 

A Drilon folyó befelé hajókázható és Dardanikához 
ér. A dardánok^ kik hasonlóképen soknevfiek (galabrioiok, 
thunatok, maidok), egészen vadak ; trágyadombokban 
gödröket ásván, azokban laknak: mind a mellett zene- 
kedvelők. 

A Haemus mindkét lejtőjén, egész a Pontusig (Fekete 
tengerig) korall-ok^ bessvs-ok^ dentkeletá-k laknak, mind 
tolvaj népek : de a bessusok, kik a Haemus legnagyobb 
részét bírják, még a tolvajok közt is tolvaj-hirűek. — 
Forduljunk megint észak felé. 

A géták és dákok egynyelvfiek (óíJLÖ^XcDttoi slotv ot Aaxol 
tot? TézoLK;). A sellőktől fogva (katarrhactae) keletre a 
Pontusig, tehát az Ister mellett, a géták laknak; a sel- 
lőktől fogva nyugatra, tehát a Danuvius mellett, a dákok 
vannak. A hellének, ügy mond Strabon, a gétákat is thrák 
Dyelvfi nemzetnek tartják (óijloyXíóttoü tot<; 9pofSiv sO-vooc). 



Digitized by 



Google 



64 MÁSODIK FEJEZET. 

Dion Cas8ÍU8, Pannóniának kormányzója, Kr. u. 190. 
tájban, a dákokról azt mondja, hogy vagy géták, vagy 
a Rbodopén hajdan lakott dákféle thrákok.^^ Tehát Dion 
Cassius is, mint Strabon, két népnek összeolvadásából 
eredettnek gondolja a dákokat, s délről érkezőknek tartja. 
Mint tudjuk, a gallok Kr. e. 279. tájban szoríták a gétá- 
kat a Duna (Ister) jobb partjáról annak bal partjára, tehát 
észak felé. 

Az Ister mindkét oldalán mys-ek is, a kiket most 
moesi-ek nevéről ismerünk, vannak. Ezektől származnak, 
így folytatja Strabon, azon mysek is, kik Lydiában, 
Phrygiában és Troasban laknak. A mygdonok, bebrykek, 
maido-bithynek, bithynek, thynek mind Európából köl- 
töztek oda, csak a mysek maradtak itt. A megnevezett 
kisázsiai és a balkánfélszigetbeli thrákok közötti rokon- 
ságot Strabon a Homérosból meritett adatokkal is bizo- 
nyítgatja. Az Európából Ázsiába való költözésről Herodo- 
tos is tud. 

Az Istertől fogva a Tyras (Neszter) folyóig, a Pontus 
felett, a géták kietlenje terül, mely víz nélkül szűköl- 
ködik. Ott veszett majd el szomjan a Dareios serege, 
mely a skythák ellen indult volt, de visszatérhete. Utóbb 
Lysimaehos is a géták ellen hadakozván, ott esett fog- 
lyul, de Dromichaites, géta király, jószívűsége szabadon 
ereszté el, mondván neki, hogy jobb békében élni, mint- 
sem hadakozni azokkal, a kiktől nincs mit elzsákmá- 
nyolni. 

A skythák és sarmaták külön saját szokásuk az, hogy 
kiherélik a lovakat szelidítés végett, mert vadak, bár 
kicsinyek. 

A Pontus partjain, az Isternek szent torkolatjától jobbra 
Istros városka, a mijetosiak telepítvénye, azután Tomis 



Digitized by 



Google 



A balkíni Félsziget a római i-balxodáb alá kkbí'l. 65 

(genit-idoe) vagy Tomii (genit-orum), továbbá KcUlatis^ 
ApoUonia^ Krunoi, Odessos görög városok, még pedig 
miletosi telepítések, vannak. Eallatis és Apollónia között 
Bizoné van. Mesembria megarai telepítés; neve az- 
előtt Menebria vala, azaz «Mena városa*, a telepítőnek 
neve Mena, a város pedig tbráknl bria (tfíc Sé TróXeotc 
ppíac xaXoo(iévT]c ^po^xtotí) lévén. Sdymbria is annyi, mint 
Selys városa; Áinos azelőtt szintén Poltyníbria volt. 

Ezek a pontnsi görög városok, melyeknek némely 
neveit Strabon fejtegeti. 

Föltetszik, hogy az író nem említi meg az odrysákat, 
kik Thukydides idejében hatalmasabbak valának a make- 
dónoknál. Ennek okát abban találhatni meg, hogy Strabon 
idejében az odrysa fejedelmek már a rómaiak védenczei 
valának. 

3. A Herodotns és Strabon tanúsága szerint, melyet 
ma is helyesnek tartanak, a Balkán-félszigetnek nyugati, 
vag3ris az Adriai-tenger felé való részén illyr, a keleti, 
vagyis a Propontis (Marmara-tenger) és Pontus (Fekete- 
tenger) felé való részén thrák népek laktak. Határvonalt 
húzni és mondani, a középen lakó melyik nép tartozott 
az illyrekhez, melyik a thrákokhoz, soha sem volt könnyű. 
Strabon maga az ardiaiakat, autariatákat, dardanokat az 
illyrekhez, a triballnsokat, myseket vagy moesieket, getá- 
kat, odrysákat, bessusokat a thrákokhoz számítja. — 
A paeoniak, minthogy délre a makedónok, északra a 
dardaniaiak valának határosaik, inkább illyrek voltak, 
mint magok a makedónok is; Herodotns illyr népnek 
tartotta. A paeoniaktól különböző pannoniak, a kik a 
Savüs, Dravns mellékein s észak felé, a mai Magyar- 
ország danántúli részében laktak, az illyrekhez tartoztak 
volt, mielőtt a gallok uralkodása alá jutottak, s mintegy 

Hunfalvy: Oláhok története. ^ 



Digitized by 



Google 



66 MÁSODIK FEJEZET. 

elgallosodtak. Megjegyzésre méltó, hogy a Baton feje- 
delem-név, mind a pannoniaknál, mind az illyreknél elő- 
fordul ; Er. e. 200. tájban a dardanoknál is Baton neyfi 
fejedelem vala. Az odrysáknál meg a Kotys név gyakori. 

Az illyrek rokonai nemcsak az Adriai-tengernek nyu- 
gati (balkáni), hanem keleti (itáliai) partjain is laktak. 
Azonképen a thrákok rokonai a Propontison túl, Kis- 
ázsiában, jelesen Bithyniában, Mysiában, Dardaniában 
ismeretesek. Mind Herodotus, mind Strabon Európából 
való kiköltözésről tudnak Kisázsiába. 

Az illyrek és thrákok életmódja, fegyverei, szoká- 
sai hasonlók; testeiket is mindnyájan pettyesítik vala. 
Ez a divat talán az illyreknél tartott tovább, mint a 
thrákoknál. Ezek korábban szoros viszonyba jutnak a 
görög míveltséggel, még pedig nemcsak pontusi hellén 
városok, hanem utóbb Thrákia déli partjain az athéneiek 
uralkodása által is. Az odrysák királyai Sitalkes és 
Senthes inkább görög, mintsem barbár thrákok valának ; 
Ovidius kortársa pedig, a szelíd Kotys (juvenum mitis- 
simus), szinte görög költő is lett, a ki Ovidius latin ver- 
seit érti vala. 

Az illyr és thrák nyelvek is talán inkább egymáshoz 
hasonlók, mintsem egymástól különbözők lehettek. Az 
illyr nyelvek maradványának az albániai (arber), vagy 
arnauta nyelvet tartják. Az albánok, arberek, vagy ar- 
nauták a régi Epirus hegyes tartományának lakosai. 
Bizonyosan Gentius király ideje óta nagyon megváltozott 
a nyelv, a melyben most a görögnek és latinnak nyo- 
mai nagyon is láthatók, mint megannyi bizonyítékai a 
görög és római befolyásnak az Epirus lakosaira. 

A dák és géta név egy nemzetet jelentvén (csakhogy 
ama név a rómaiak előtt, ez a görögök előtt volt isme- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI URALKODÁH ALÁ KERÜL. 67 

retesebb) a dák és géta nyelv azonos vala, mint Strabon 
is tudja. Annak külső termete, ha szabad igy mondani, 
nagyon nem különbözhetett a latinnak termetétől; azaz 
rövid és hosszú szótagjai körülbelül olyan arányban 
lehettek, mint a latinéi. Ovidius, midőn géta nyelven irt 
költeményt, alkalmasint megszokott hexameteri és penta- 
meteri versformáit alkalmazta. Tehát a géta-dák nyelv- 
nek külső termete olyan lehet vala, mint a latinnak. 
Kár, hogy Ovidius géta verseiből nem maradt meg semmi. 
Tehát ebből a géta-dák nyelvből is csak egyes szók 
vannak meg^ melyekből különösen újabb időben a bécsi 
egyetem tanára, Tomaschek Vilmos, a nyelv mivoltát 
igyekezett kideríteni. 

Dioskurides Neron idejében, mint orvos, a római sere- 
gekkel sok országot jára be, s az orvosi növényekről 
munkát írván, abban a füvek gall (kelta) és dák neveit 
is felhozza. Ezen dák botanikus neveken kívül a római 
és görög írókban sok dák személy- és földrajzi név talál- 
ható. Tomaschek a dák szók megfejtésére leginkább a 
keleti irán (baktriai) és a szanszkrit nyelvet, tehát a keleti 
árjaságot alkalmazhatta.** A megfejtett személynevekből 
némelyeknek jelentését, a nyelvészeti okoskodás elhagyá- 
sával, közlöm. Burvista sokat győzőt, Kott/s kedvest, 
Dekebalos hatalmast, Sa/moxi^ termékenjitőt tenne. A folyó- 
nevekből Istros kiváltképen folyót, Aluta gyors, Krisius 
fekete (v. ö. Fekete-Körös), Maris csillogó, Samus csen- 
des vizet jelentenének. A helynevekben igen gyakran a 
dava szótag fordul elő, p. o. Kapí-dava, Karsi-dava, Komi- 
dava, Rami-dava, Rusi-dava ; ez a dava tehát falut vagy 
várost jelent. Maga a dá-k szó talán < beszélő »-t teszen: 
a régi népek magokat rendesen beszélőknek^ az idegeneket 
pedig nem-beszélőknek (némáknak) szeretik vala nevezni. 

5* 



Digitized by 



Google 



68 MÁ60DK FEJSZÉT. 

A szók fejtegetésébői azt hozza ki Tomaschek, hogy 
a dák nyelv az árjasághoz húz^ de ettől hangváltozási 
különbség választja el, mely különbség a régibb európai 
nép-rétegnek hatása volna. Tomaschek ugyanis azt állitja,^ 
hogy a dákok és bessasok beköltözött árják, a kik jóval 
a pontusi skythák (skolotok) és a keletiebbre eső sanro- 
maták vagy sarmaták előtt hagyták el ősi árja lak- 
helyeiket, s a déli Oroszország kietlenjein általjőve a 
Kárpátok, Haemas és Rhodope hegységein, mintegy a 
régibb európai népség fölé borulván, telepedtek meg. 
Ezen régibb népségnek megmaradt tagjai Thrákiában a 
paeonok, brigek, moesiek és odrysák valának, melyek 
rokonai a Propontison túl Troasban, Phrygiában egész. 
Arménia magasságáig is laktak. 

Az agathyrsek, úgymond Tomaschek, a dákok elődei v 
a Boirebista (Burvista) és Dekebalos birodalmai bizonyo- 
san több szövetkezett nemzetből állottak. A dák mag^ 
körül bastarnák, sarmaták, pannóniai illyrek, észak felé 
germánok és szlovének is sorakoztak. 

Mennyiben elfogadható ez állítás, hogy a dákok és 
bessusok újabb népréteg, mely a régibb paeoniak, moesiek 
vagy mysiek, odrysák után érkezvén, ezekre mintegy 
ráborultak, azt nem tudom, mert a Tomaschek fejtege- 
téseit nem igazolhatom, az illető nyelvek tudása nélkül 
szűkölködvén; de Herodotos szerint < a tenger idő folytá- 
ban minden megtörténhetett*. Ez iró hallotta, hogy a 
sigynek Mediából, a paeonok pedig a trójai tenkerektŐl 
származtak ; szóval az Ázsiából való kiköltözés Európába 
szint oly ismeretes vala a régieknél, mint viszontag az 
Európából való átköltözés Ázsiába. ^^ 



Digitized by 



Google 



m. 

A római birodalom az alsó Dunán túlra 
terjesztődik; de a gótok elől visszahúzódik. 

Augustus két mostoha fia: Tiberius Nero és Nero 
Olaudias Drusus az Alpokon tál terjesztik a birodalmat; 
Tiberius Gallia felől, Drusus pedig Itália felől a Bren- 
iieren által törvén előre, Raetiát és Vindeliciát (Tirolist, 
keleti Helvetiát és Bajorországot) foglalák el, a hol Aostá- 
ban (Augusta Praetoria) és AuffsburghKn (Augusta Vin- 
delicorum) mai is Augustus emlékezete él. Norícum is 
(Karintia, Stiria, Austria) hamar elrómaiasodik, az mintegy 
pitvara lesz Italiának. Aquileiának kereskedése Friaulon 
(Forum Julii) által a felső Dunára és a Noreia vas-bányáira, 
valamint a Júliai Alpon által a Szávára nyitott utat a 
birodalom határainak kijebb tolására. Kauportus (Felső- 
Laibach) már a köztársaság idejében római kereskedő* 
liely vala; Emon<i-t (Laibach),mint római városi coloniát, 
Augustus csatolá Italiához. Celeia (Cilii), Agmontum (Lienz), 
Teumia (Spitalhoz közel), Virunum (ZoUfeld Klagenfurt 
mellett), Juvavum (Salzburg) városi, nem katonai lako- 
sokból alakultak. Szóval, a Dráva, Mura, Salzach és 
mellékfolyóik völgyei teli vannak a rómaiasodás emlé- 
keivel. S a mig Itália ment a katonáskodástól, Noricum 
is ezen kiváltságot élvezi.^* 



Digitized by 



Google 



70 HARMADIK FEJEZET. 

Carnuntum (Petronell Bécs mellett) Augustus idejébeD 
Norícumhoz tartozott, de midőn abba az illyricumi légió* 
kat helyezték, Pannóniához csatolák. 

Pannónia a batoni fölkelés után egyik legnagyobb 
katonai és igazgatási központtá lesz. A dunai seregben 
a pannoniak viszik a vezérséget, a kikhez rendesen a 
dalmát és moesiai seregek csatlakoznak. Előbb a Kulpa 
és Száva összefolyásánál Siscia (Sziszek) vala a főhadi- 
szállás is; utóbb, midőn Tiberius a határt a Dráváig 
tolta, a noricumi határon Poetovio (Pettau) lett azzá. 

A Dunát hadi hajók őrzik vala, melyekről már Kr. u. 
50-ben történik említés; de később támadnak a légiók 
táborai a Duna mentében. Ekkor Scarhaniia (Soprony) 
a Flaviusok (Vespasianus) alatt városi jogot nyer; Car^- 
nuntum és Vindobona (Bécs) tábori városokká lesznek. 
Ugyancsak a Flaviusok alatt Siscia és Sii^mium is; vala- 
mint Traianus alatt Poetovio^ Hadrianus alatt pedig Mtirsa 
(Eszék) lettek római városokká. 

A Rábától keletre s a Drávától a Dunáig terült vidéket^ 
mely a lakosításra kevésbbé vala alkalmatos — csak később 
lesz azzá, mint meg fogjuk említeni — a birodalomhoz szá- 
mították ugyan már Augustus idejétől fogva ; de katonailag 
csak Traianus hadakozásai korában foglalták el 

A Dunán túl, a mai Cseh- és Morvaországban a mar- 
komannok, a mai Magyarország nyugat-északi részein 
pedig, a Morva és Ipoly folyók között, kvadok, mind- 
kettő germán nép, ülnek vala. 

A Duna és Tisza közébe a dák Burevista hatalmának, 
felbomlása után, kelet felől jazygek (jazyges metanastae = 
költöző jazygek) kerültek, s mint ama germánok, ügy ezen 
szarmaták is hol barátságos, hol ellenséges viszonyban 
élvén a római birodalomhoz. 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ Dl'NÁN Tl'L. 71 

A jazygek keleti határosai, Magyarország tiszántúli 
részeiben, különösen Torontál, Temes, Krassó és Szörény 
megyékben, Erdélyben és a volt Oláhországban a dákok, 
habár Angustus idejében és ntána megoszolva, mégis félel- 
mesek valának. A mint Istropolist meglepték, Ovidius 
tannsága szerint, úgy azután is hasonló becsapásokat tet- 
tek a Duna jobbpartjára. Nérónak utolsó idejéből Tiberius 
Plantius Silvanus Aemilianus moesiai helytartónak levele 
van meg, mely világosságot vet az ottani állapotra. 

«A Dunántúlról férfiakat, nőket, gyermekeket száz- 
ezerén felül vitt Moesiába s adózókká tett. A szarma- 
ták (jazygek) fölkelését elnyomta ; addig ismeretlen 
sok királyt vitt a Dunán által, s letérdepelni kény- 
szeritette a római zászló előtt. A bastarna és roxolan 
királyok fogoly fiait hazaereszté. A skytha királyt is reá 
kényszeríté, hogy álljon el a Borysthenen túli Cherso- 
nesos város megszállásától. Ebből a tartományból ő külde 
először gabonát Italiába, mely olcsóbbá tette a kenyeret 
Rómában. »^^ 

Tehát a bastarnák a dákok keleti határosai valának 
a volt Moldovában és tovább keletre ; a roxolánok és az 
úgynevezett skytha király pedig a Pontus vagy a Fekete 
tenger éjszaki partjairól száguldozának be a római tarto- 
mányba. 

A moesiai helytartó két légióval bajosan bírja az 
alsó Dunán a folyam torkolatáig megvédelmezni a biro- 
dalmat, s Gaius Fonteius Agrippa egy csatában életét is 
veszté. 

Nero halála (68-ban) után nyilvánossá lőn a titok — 
úgymond Tacitus — hogy Rómán kívül is a senatus mel- 
lőzésével, csupán a hadseregek akaratából lehetni a biro- 
dalom fejévé.^® 



Digitized by 



Google 



72 HARMADIK FEJEZET. 

Rómában a senatus ugyan Galbát tévé imperatorrá; 
de a rajnai sereg Vitellinst kiáltá ki annak. Magában 
Rómában is a praetorianusok Othót emelek fel Gálba 
ellen, ki életét veszti a zenebonában. Ámde a keleti 
seregek a judaeai háborúban kitfint Yespasianust űdvöz- 
lék imperatornak. 

Otho a germán légiók ellen indul, melyeket Yitellius 
Italii^ felé hozott; a moesiai légiók is Otho seregéhez 
sietnek. Erre megmozdulnak a dákok, semmitől sem fél- 
vén, miután a moesiai haderő elvonult volt. Lesve vára- 
koznak, mig megtudták, hogy Itáliában lobog a háború, 
s mindenütt a birodalomban ellenség áll szemközt ellen- 
séggel. Ekkor megtámadják a Duna mindkét partjain 
a cohorsok és alak téli szállásait, s már a légiók tábo- 
rainak kivívására is készülnek, midőn a keletről jövő 
Mucianus a VI. légiót ellenökbe veti, Cremonánál is 
Otho ellen győzvén a sereg. 

Mint sokszor, úgy most is, a római szerencse mutat- 
kozott, mely Mucianust a kellő időben hozta ide kelet- 
ről, különben a germán és dák külön-külön oldalról csap 
reá a birodalomra, úgymond Tacitus. ^^ 

De Mucianus serege a Cremonánál nyert győzelmet 
nem magáénak nézvén szétszaggatá a Vitelliustól küldött 
zászlókat, s Aquilejában állapodik meg. Az esztelenkedő 
Otho maga magát öli meg; Rómában pedig a Vespa- 
sianus és Vitellius embereinek tusája közben gyúlad ki 
a Capitolium s leég Kr. u. 70-ben, mit a népek jelnek 
vesznek, hogy a birodalom vége közeledik. De Vespa- 
sianus, kit a senatus is imperatornak elismert, véget vet 
a nyugtalanságnak, s helyre állítja a birodalom méltó- 
ságát. A nagy táborokat közelebb vivé a határhoz, jele- 
sen a Drávától Carnuntumba, s a Kerka és Cettina 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIBODALOM AZ AL8Ó DUNÁN TÚU 73 

folyók mellől a moesiai Danára, úgy hogy ezentúl négy 
legíó állott a moesiai helytartónak vezérsége alatt. 

Vespasianns (69—79) és fia Titns (79—81) után ennek 
öescse Domitianas(81 — 96) következek, kinek magavisele- 
tét £ómában, midőn Flavins Sabinns, Vespasianns bátyja, 
vezérlése alatt folyt a tusa Vitellíusék ellen, nagyon nem 
dicséretesnek rajzolja Tacitus ; azután is gyanúsnak tartja 
az író, hogy kész volt Galliában az atyja és bátyja ellen 
Ceríalissal szövetkezni, a ki azonban gyermekes aján- 
latát elutasította. Látván Domitianus, hogy az öregebbek 
megvetik, ez előtt megragadott minden kisebb tisztség- 
ről lemondott s színre a tudománynak és költészetnek 
adta magát, hogy vetélkedni ne látszassék Titussal, a 
kinek szelídebb természetét gyűlöli vala. ®^ 

Dión Cassius is, ki Tacitusnak elveszett könyveiből 
meríthetett, igen rossz embernek festi. Haragra gyúló 
volt és álnok, vezéreinek szerencsés tetteit magának tulaj- 
donító, saját hibáit pedig azokra hárító. Nem szeret vala 
senkit^ kivéve némely nőket; s a kik iránt szeretetet 
mutatott, azokat ölette meg leginkább. ^^ 

Azon időben a dákok hatalma ismét nagygyá lett 
Dekebalos alatt, kire Duras király önként ráruházta 
volna az uralkodást. Dión Cassius szerint Dekebalos a 
hadakozásnak mind tervezéséhez, mind kiviteléhez nagyon 
ért vala. Az ütközetnek mestere lévén, a győzelmet képes 
volt jól kihasználni, de a veszteséget is lehető jóra for- 
dítani. Dekebalos nyilván minden dák törzsöt egyesített 
hatalma alá, s a határos népekre is hatott. Tehát Kómá- 
nak olyan ellenfele lőn, a kivel dicsőség mérkőzni. ^^^ 

A támadó Dekebalos vala, s ellene Oppius Sabinus 
a csatát és életét veszté. Több táborhelyet foglalván el 
Dekebalos, egész Moesia veszélyben forgott. Domitianus 



Digitized by 



Google 



74 HABMAD1K FEJSZÉT. 

Rómából indul ellene 86-ban, de katona nem lévén, Corne- 
lins Fnscasra bízza a hadvezetést. Azonban a k vád ok és 
markománnok segítsége nem érkezvén a dákok ellen, 
azoknak megbüntetésére Pannoniába megyén. Comelius 
Fuscus 87-ben általkelvén a Dunán, az ellenséget saját 
országában keresi fel; de ö is ott veszté életét. Utódja, 
Calpamius Julianus, mégis annyira győz Tapaenál, a 
dákokon, hogy Dekebalos a székhelyét is, Sarmizegetusát, 
félti tőle. Ekkor, mint Dión Cassius beszéli, cselhez folya- 
modik. A levágott fák tuskóira ruhákat és fegyvereket 
rakat, hogy katonáknak nézzék a rómaiak. Ez ha nem 
mese, Dekebalos találékonyságát, de még inkább Julianus 
győzelmének nagyságát bizonyítja. Sikere azonban a győ- 
zelemnek nem lehetett, mert Domitianus futni kénytelen 
az ellenség elől, s fél, nehogy a germánok (markomanok 
és kvádok) a dákokkal egyesüljenek, a közben lévő jazy- 
gekhez sem lehetvén nagyon bízni. Tehát sietve köve- 
teket küld Dekebalosboz, megígérvén neki, a mit az előtt 
a kérőtől megtagadott volna. Dekebalos nagy szorultság- 
ban levén Julianus győzelme miatt, örömest elfogadá az 
ajánlást, de maga még sem mer találkozni a római impe- 
ratorral, hanem Diegist küldi hozzá néhány követtárssal, 
kisszámú fegyvert és foglyot, mintha nála több nem is 
volna, kiadván. Domitianus a kikötésnél is tovább mene.^^^ 
Nemcsak sok pénzt ád Dekebalosnak, hanem minden- 
féle mesterembereket is enged által neki, s jövőben is 
adni ígér. Diegist pedig koronával tünteti ki, mintha 
rajta állana, királyt adni a dákoknak. Sőt költött levelet 
is küld a senatushoz, melyet Dekebalos írt volna ; s 
Rómába térvén, mint győző diadalt ül 91-ben. 

Vannak, kik Domitianus megbékélését Dekebalossal 
olybá veszik, mint szokott római egyezkedést a barbárok- 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ AL8Ö DUNÁN Tl^^L. 7Ö 

kai ; mert más imperátorok is ajándékok által engesztel- 
ték meg az ellenséges fejedelmeket. Csak Traianns hizel- 
kedői — mondják — nevezek Dekebalos adózójának 
Domitianust.^^* 

Még öt évig uralkodók gyűlölve a világtól. Azok ölek 
meg 96-ban, kik körülötte forogván, tőle saját életöket 
féltik vala, s kik az imperiumot Nervának adák áltaL^^' 

Nerva (96—98) úgy uralkodott, hogy azt mondhatta 
magáról : Semmi olyat nem tettem, hogy lelépvén a hata- 
lomról, nyugodtan nem térhetnék a magánéletbe. Ámde 
a consul Fronto szerint: Rossz, ha olyan uralkodó van, 
a ki alatt semmit sem szabad tenni, de még rosszabb, 
ha olyan van, a ki alatt mindenkinek minden szabad. 
Nerva öregsége és erőtlensége miatt szinte megvetést 
tapasztalt, s Aelianus, a praetorianusok vezére, lazítást 
is támaszta ellene. De Nerva a senatus, a római nép 
és saját magának szerencséjére, mint monda, Marcus 
Ulpins Nerva Traianust fogadá íiául s nevezé ki Caesarrá, 
jóllehet rokonai voltak, az atyafi-szeretetnél előbbre tevén 
a birodalom javát. Traianusnak, a ki Germániában vezér- 
kedik vala, levélben jelenté meg az utódjául való kine- 
veztetését, s a rajta elkövetett méltatlanságra megemlékez- 
vén, azt is írta volna neki: Könnyeim' a danaok nyilaidtól 
veszve lakolják. Meghalt, egy évig, négy hóig és kilencz 
napig uralkodván.'^** 

A negyvenkét éves Traianus (98 — 117.) ibér (azaz 
hispániai) nem itáliai, nem is italiota lévén, első idegen 
vala, ki a rómaiakon uralkodott, jegyzi meg Dión Cassius. 

Miután a rajnai és felső dunai határvonalat, a limest 
megerősítette, melynek főhelyei Colonia Agrippensis (Köln), 
Moguntiwn (Mainz) és Reginum (Regensburg) valának, a 
dákok elleni háborúra készüle. Számba veszi vala t. i.. 



Digitized by 



Google 



76 HABM ADIK FEJEZET. 

hogy azok mit követtek el, s hogy hatalmuk nőttön-nő; 
különösen pedig nem tfirhetvén, hogy nekik Róma évenkint 
adót fizet. Akkor épitteté a Duna jobbpartján, Orsovával 
szemközt, a római utat, melynek nyomai ma is láthatók. 

Traianus maga írta meg a dák háborút, emlékirataiból 
azonban csak egy mondat maradt meg egy grammatikus- 
nál. Tacitus öregkorára hagyta meg Traianus uralkodá- 
sának leírását; *^^ de ha meg is tehette, az sem maradt 
reánk. A Rómában ma is fennálló oszlop képei beszélik 
nekünk a történetet, a mint képek elbeszélhetik. ^^^ Mégis 
megvilágosítják Dión Cassiust, a kiből szedem az adatokat. 

Dekebalos a Traianus készületeiről értesülvén, meg- 
yédé — ügymond Dión — mert jól tudja vala, hogy azelőtt 
csak Domitianuson, nem pedig a rómaiakon győzött: most 
pedig háborúja lesz mind a rómaiak, mind Traianus ellen. 
Dekebalos tehát hírből ismerhette Traianust ; de mit tett 
készületei ellen, arról hallgat Dión. Föltetsző, hogy Deke- 
balos a római seregnek a Dunán való átkelését nem 
akadályozta, nem fogadta az ellenséget a Duna jobb- 
partján, hanem hegyei között várta meg azt. 

Traianus 101. márczius 25-én hagyá el Rómát; az 
oszlopnak első képcsoportja római Őröket mutat a Duna 
jobbpartján levő tornyokban, megettök Viminakium kő- 
falai látszanak; katonák gabonát, takarmányt, hordókat 
raknak bárkákba; a személyesített Duna a jobbjával a 
hídnak egyik hajóját tartja. A következő csoport szerint 
Traianus átvezeti a sereget a hídon, s a dákiai partra 
érvén, haditanácsot tart. Traianus tehát Viminakiumból, 
mai Kosztolácz Szerbiában, hajós hídon kelt által a Dunán. 
Útja a mai Karas, Berzava és Temes (Tibiscus) folyókon 
keresztül az úgynevezett Vaskapu felé és Hunyadmegyébe 
vitt, mit a Traianus emlékiratából megmaradt mondat: 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN TÚL. 77 

Innen Berzobisbe, azután eminnen Aizibe menénk'^^ bizo- 
nyít Berzobis Berzava mellett, a mai Zsidovin helységnél 
volt s attól nem messze Aizizis. Az oszlop képcsoportjai 
több folyón való átkelést matatnak, Traianus több izben 
disznót, juhot és bikát (suovetaurília) áldoz. A római 
sereg Tapaehoz közeledvén, a hol a dákok táboroznak 
vala, az ellenség felől egy nagy gombát hozának (iióxiqc 
pLSYac 7cpoosxo(JLío*Y]), melynek latin Írásával a burok 
Traianust a visszatérésre és béketartásra intek, úgy- 
mond Dión. Ezt egy képcsoport is jelenti, mely egy 
szolgát mutat, ki nagy szitát vagy tölcsérfélét vivén, 
öszvéréről leesett. Traianust az írásos gomba vagy szita 
nem ijeszti vissza, hanem megütközik és győz. Az ütkö- 
zet záporesőben történik, melyet a képen mennydörgő 
Jupiter fejez ki, villámát a dákokra sújtván. 

Traianus a hegyek közé jutván, egyik magaslatot a 
másik után elfoglalja s mind jobban Sarmizegetusához 
közeledik, míg Lusius, a ki Orsován alul kelt volt által 
a Dunán, másfelől talán a Vulkánon által tör előre. 
Dekebalos már előbb is az üstökös rendből való köve- 
teket küldött volt Traianushoz, egyezkedést kérvén; de 
most a süveges rendnek előkelőit küldi hozzá. ^®® Ezek 
fegyvereiket lerakván s földre borulván, kérik Traianust, 
hogy találkozzék személyesen Dekebalossal, a ki min- 
denre kész. Ha pedig nem akarna vele szóba állani, mást 
küldene hozzá. Traianus Surát és Claudius Livianust 
kfildi, de Dekebalos nem mer ezekkel szemben lenni. 
Mintán azonban a római seregek a megerősített hegyeket 
elfoglalták s az erősítésekben összehalmozott fegyvereket, 
gépeket és foglyokat összeszedték, sőt a Fuscus elvesz- 
tett hadi jeleit is megtalálták; különösen pedig, miután 
Maximus római vezér Dekebalos nőtestvérét is egy elfog- 



Digitized by 



Google 



78^ HABMADIK FEJEZET. 

lalt erősségben kezébe kapta : & dák király végre elhatá- 
rozza magát, hogy kiadja fegyverdt, foglyait, gépeit, 
gépészeit, kik többnyire római alattvalók valának, az 
erősségeket lerontja, országának elfoglalt részeiről lemond, 
jövőben pedig a rómaiak ellenségei és barátai neki is 
ellenségei és barátai lesznek. S arra megnyervén a dák 
községnek és előkelőknek beleegyezését, akarata ellenére 
is (SxüDv tóiJLoXóTTQos) Traianus elé jő, fegyverét leteszi s 
földre borulván, hódol a győzőnek. Követeket is indít 
Rómába a senatushoz, hogy ez is megerősítse a béke^ 
kötést. Ez meglévén, Traianus az elfoglalt részekbe őrize- 
teket rak, maga pedig a Sarmizegetusában levő táborát 
elhagyja s Italiába téré. Az eddig (101 — 102.) viselt 
háborúnak eseményeit az oszlop képei részletesen elő- 
tüntetik, a mit, bár érdekes volna, mégis mellőzök utánok 
elbeszélni. 

Dekebalos követei, fegyver nélkül s összekötött kezek- 
kel, mintha foglyok volnának, eresztetvén a senatusba, 
békéért könyörgenek, melyet a senatus meg is ada. 
Traianus pedig diadalt üle, s «dákiai» dísznévvel tisz- 
teltetek meg. 

Ámde Dekebalos nem tartá meg a béke kikötéseit^ 
mert hamar híre kezde járni, hogy megint elfogadja a 
szökevényeket, az erősségeket helyreállítja s azokat bün- 
tetgeti, kik a békekötést javasolták volt ; a jazygeken 
is bosszút áll, kik Traianusnak szövetségesei valának, s 
országuk egy részét pusztítgatja, mit a jazygek Rómában 
elpanaszolni nem mulasztottak el. Ezért, meg a többiért, 
a senatus újra ellenségnek nyilvánítá ki Dekebalost, s 
Traianus ismét maga készüle a háborút viselni, s azt 
nem másra bízni. Az oszlop képei a seregnek elindulá- 
sát az Adriai-tenger partjától, talán Anconából, s a túlsó 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BISODALOM AZ AI^ DUHIs TÚL. 79 

partra való kknállását mutatják, mi 105-ben tavaszszal 
történt Az imperátor a lovasság élén lovagol, s azután 
nagy sokaság közt áldozatot teszen. Ugyancsak a képek 
szerint, a dákok megtámadnak egy római erősséget, de 
visszaveretnek. Egy más képcsoporton Traianus a hódoló 
bensznlöttek megadását fogadja el, a mi Dión Cassius 
elbeszélését igazolja, hogy sok dák Traianushoz állván 
által, ezért is könyörge Dekebalos a béke fentartásáért. 
Látjuk ebből, hogy már hasonlás esett a dákok között. 
Mindamellett Dekebalos reá nem állhatván, hogy által- 
adja fegyvereit és magát az ellenségnek, mind szorgal- 
matosabban gyfijtögeté seregét, s a határos népeket is 
követeivel járata, a kik megoktassák, hogy ha elhagyják 
Dekebalost, saját vésztőket készítik elő ; hogy biztosabb 
és könnyebb vele együtt, mint nála nélkül védelmezni 
szabadságukat ; hogy ha elnézik a dákok bukását, annál 
könnyebben lesznek maguk is a rómaiak zsákmányává. 

Úgy látszik azonban, hogy most nem sikerült szövetsé- 
geseket szereznie, azért álnoksághoz folyamodók. Traianus 
Moesiába érkezvén, ott a hadi készületekkel vala elfog- 
lalva. A kőhíd el volt készítve, melyen a római seregek 
akadály nélkül járhassanak által a Dunán. «Ezen a 
műven, úgymond Dión Cassius, nem bírok eléggé csodál- 
kozni. Vannak Traianusnak más kitűnő épületei is: de 
a híd felülmúlja mind. Négyszegű kövekből való húsz 
hídoszlopa van, egymástól százhetven római lábnyi távol- 
ságban. Mindegyik az aljba épült részén felül százötven 
lábnyi magas és hatvan lábnyi széles. A folyamot nem 
lehetvén kivenni a medréből, képzelhetni mily roppant 
költséggel történt meg az iszapos aljban és mély vízben 
az építés* — kiált föl Dión Cassius. ^^^ 

Traianus személyéhez mindenkor könnyű volt juthatni, 



Digitized by 



Google 



80 HABMADIK FBJE2ET. 

annál is könnyebb most, midőn készülettel yala elfog- 
lalva. Ezt jól tudván Dekebalos, néhány szökevényt indíta 
Moesiába, hogy a császárhoz hozzáférvén, megöljék. De 
gyanússá levén az egyik gyilkos, azt elfogták, és a kín- 
padon kivallaták vele a gonosz szándékot, mely igy noieg- 
hiúsult. Másik álnoksága Dekebalosnak ez: 

A római tábornak egyik, a háborúban kitűnt vezérét, 
Longinust, magához hívatá, mintha valamely meghagyás- 
nak teljesítéséről volna szó (ax; tá Tcpootax^T^oóíJLsva ítoi- 
Yjawv). Emlékezzünk, hogy Dión Cassius előadása szerint 
Traianus elutazása után Sarmizegetusában római tábor 
maradt, melynek alkalmasint tiszte volt a békekötések 
végrehajtására is felügyelni. Longinus elfogadá a meg- 
hívást, de Dekebalos őt egy centurióval együtt letartóz- 
tatá, és Traianus terveinek kivallatására igyekvék rábírni. 
De mitsem tudhatván meg Longinustól; ezt béklyó nél- 
küü fogságban tartá. Traianushoz pedig követséget ereszt, 
mely a Longinus kiadásáért a Dunáig való területet, s 
a hadi költségek megtérítését követelje. Míg a követség 
abban eljárna s Dekebalos a között habozna, elveszítse-e 
Longinust, vagy nagy árért életben hagyja-e: ez, hogy 
Dekebalos szorosabbra ne tegye a fogságát, azzal áltatá el, 
hogy ki fogja őt engesztelni Traianussal, sőt azt kérelmező 
levelet is készíte, melyet szabadosa Traianushoz elvigyen. 
A szabados által pedig mérget szerezvén magának, ezt, 
miután az már elindult volt, éjjel megivá és meghala. Erre 
Dekebalos, a Longinus fogolytársát küldi Traianushoz, a 
Longinus holttestéért, tíz foglyot ígérvén és a szabados- 
nak kiadását követelvén. A centuriótól tudá meg Traianus, 
a mi Longinussal történt. Azonban nem ereszté vissza sem 
a centuriót, sem a szabadost, mert többre tartja vala a 
birodalom méltóságát, mint Longinus eltemettetését. 



Digitized by 



Google 



A KÓMÁI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN TÚL. 81 

Traianus a hídon átvezetvén a sereget, a háborút inkább 
biztosan, mintsem gyorsan viselé. Mind maga, mind katonái 
6ok vitéz tettet követének el, mégis csak idővel és nagy 
nehezen győzék meg a dákokat, kik az oszlop képei 
szerint elszánt barczot vivtak. Dekebalos pedig, midőn 
iegész országa és új székhelye elfoglaltatott, nehogy a 
rómaiak kezébe essék, maga-magát ölé meg. Az oszlop 
képein előkelő dákok egy üstből mérget isznak; más* 
felől öregek, nők, gyermekek, tűzhelyeiktől elűzve, ki- 
bujdosnak. 

A szerencsétlen dák király kincseit az új székhelye 
melletti Sargetia nevfi patakba rejtette, s a foglyokat, 
kik a munkát megtették, azután megölette volt, hogy 
senki el ne árulhassa a helyet. De Kikilis, a király társa, 
tnd\án a titkot, és fogságba esvén, azt fölfedezé. Ekképen 
a Dekebalos kincseit is megtalálták. ^^^ 

Traianus 123 napig mulattatá a római népet látványos- 
ságokkal. 10,000 gladiátor lépé fól, 11,000 mindenféle 
vad és szelid állat öletek meg. Az idegen követek a 
senatorok padjain nézhették az «előadásokat».^'^ Ily ízlés- 
telen, kegyetlen játékokkal tilé meg a dákiai győzelmet. 
Dekebalos fejét is megbámulhatá a római csőcselék. 

Magához illőbb emléket azon oszloppal állittata fel 
Traianus 113-ban, mely sírja legyen s magasságával az 
elhordott hegynek magasságát jelentsed ^^ mert atraianusi 
forumot, melyen az oszlop áll, ama hegy foglalta volt 
el. Azt hiszik, hogy a Duna-hidnak mestere, a damaskusi 
ApoUodoros, ezen oszlopnak is a mestere. Rajta kétezer- 
ötszáz alak ábrázolja a dák háborúnak eseményeit. ^^^ 
Valóban a legnagyobb képes krónika, melynek nincsen mása. 

Mintegy kétszázötven évvel azután Julianus császár egy 
irodalmi művében, a « Vendégségben* a dák és parthusi 

Hunfalvy: Oláhok története. 6 



Digitized by 



Google 



82 HARMADIK FEJEZET. 

diadaljelvéoyekkel lépteti fol Traianust az istenek előtt 
s ilyen dicsekvést mondat vele, hogy a sokáig tartó belső 
tyrannis meg a géták dölyfössége miatt oszlófélben levő 
birodalom uralkodását általvevén, csak ő merte az Isteren- 
túli népeket a birodalmához foglalni s a gétákat meg- 
semmisíteni (to FsTwv s^voc éíeíXov), kik nemcsak testi 
vitézségnél, hanem annál fogva is, a miről a tiszteitök 
Zamolxis meggyőzte őket, legharcziasabbak voltak. Mert 
azt hiszik vala, hogy nem halnak meg, hanem csak lakást 
változtatnak ((isTocxtCea^at vofjiCovtsc). Azért készebbek 
valának meghalni, mintsem hazájokat elhagyni. S ezt a 
nagy dolgot, úgymond Traianus, mintegy öt év alatt 
végeztem el.^^* 

A géták vagy dákok, a halhatatlanságba való hitök 
által, a régi kornak legkiválóbb nemzete. Prófétájok^ 
Zamolxis, a héberek Mózeséhez hasonlít; ő is a szó- 
hagyomány szerint Egyiptomban szerezte meg bölcsesé- 
gét, talán a halhatatlanságba való hitet is. Dikenaeos, 
a Burvista dák király idejében élt reformátor is, Egyip- 
tomban járt volna. 

A szóhagyomány, mint láttuk (a 43. lapon), kapcsolatba 
hozza Zamolxist a híres Pythagorasszal is, a ki hasonló- 
képen Egyiptomban tanúit volna. Julianus császár egy 
helyütt (a 394. lapon) azt is megemlíti, hogy énekelték 
a Zamolxis reáolvasásait (kitíp^áí;). A mit Julianus reá- 
olvasásnak nevez, az egyéb, talán oktatás is lehet. Mert 
a « Vendégségben > a Zenon philosophiai állításait (Só7[iata) 
is énekelteti magával a bölcscsel. Úgy hiszem, a Zamolxis 
reáolvasásai összevágnak azon tudósítással, mely szerint 
az agathyrsek a törvényeiket szokták elénekelni. Lehet, 
hogy a szóhagyomány összezavarta az agathyrsek éne- 
keit és a Zamolxis ráolvasásait. 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÍN Tl^'L. 83 

Ezen reáolvasások vagy énekek alkalmagint a gyógyí- 
tásoknál is divatoztak. Sokrates Charmidesnek főfájását 
fűvel meg reáolvasással akarja gyógyitani, mert e nélkül 
az orvos-ffi mitsem használ. Azt, úgymond Sokrates, 
Potidaiánál táborozván, a Zamolxis felekezetéhez tartozó 
egy thrák orvostól tanultam meg, mely felekezet a hal- 
hatatlanságot hiszi. A reáolvasás t. i. a lelket gyógyítja, 
úgyde csak egészséges lélek teszi a testet is egészsé- 
gessé. ^^^ 

Fájdalom, nagyon keveset tudhatunk meg a géta-dák 
nemzetről. Hogy, legalább az utolsó időben, különböző, 
nemes és nemesebb osztályokból állott. Dión Cassius 
mondja meg, midőn üstökös (xofirjtT}*;) és süveges (ictXo- 
'fópoi) osztályt emlit. De többet e neveknél nem tudunk 
róluk. A nápolyi múzeumban egy fogoly-szobor dák előkelőt 
ábrázol, a melynek megadó fájdalmát megilletődés nél- 
kül nem nézhettem ; ez süveges, de süvege alól sfirfi haj 
omlik ki. 

Traianus a dák-géta államot megsemmisítette ugyan, 
de nem irtotta, nem is irthatta ki a nemzetet. Nemcsak 
a provincziában maradtak dák nemzetfí alattvalók, hanem 
a provinczián kívül szabad dákok is, mint a következő 
történetek mutatják. Dák segédcsapatok pedig sokáig 
kerülnek elő a római seregekben. 

A dák háború, tehát a dákok teljes legyőzése, 107-ben 
fejeztetik be. Traianus, úgymond Dión Cassius, városokat 
lakosíta (%aT(j)%tosv) a tartományban. Eutropiusban olvas- 
suk, hogy az egész római világból gyűltek az új lako- 
sok; ^^^ a feliratokból pedig, melyek legigazabb tanú- 
ságok, azt tudjuk meg, hogy azok a lakosok leginkább 
az ázsiai tartományokból, azután Pannoniából, Noricum- 
ból, különösen bányászok Dalmatiából, csak legkisebb 

6* 



Digitized by 



Google 



84; HARMADIK FEJEZET. 

részök déli Italiából, Apuliából származtak az új római 
tartományba. Az Apuliából valók görög nyelvűek valá- 
nak; latin nyelvűek nem kerültek ki Italiából, mert ez 
maga is néptelen vala.^^^ A provincia megtartotta a Dakia 
nevet. 

A római győzők nem változtaták meg a tartományok 
régi neveit; a melyeken megismerték, azokon igazgatták 
is. Hispánia, Lusitania, Gallia, Belgium, Britannia, Hel- 
vetia, Vindelicia, Noricum, Pannónia, Dalmatia stb. meg- 
czáfol hatatlan bizonyságai ennek. Meghagyták a Dakia 
nevet is, mely addig tartott, míg benne a római igaz- 
gatás és hadi kormány meg nem szűnt. ^^^ De még azután 
is élt az irodalomban. 

A legelső dákiai felírás 108-ból való; egy 110-beli 
felirat már Dakiának első helytartóját, Terentius Scauria- 
nust említi meg. Pénzeken 112-től fogva « Provincia 
Augusti, vagy Augusta Dacia »-nak neveztetik. Dakiának 
római provinciává vagy tartomány nyá levését tehát 
104—112 közé tehetni. ^^^ 

De általa a birodalom védelmi vonala nem változott: 
az a Duna maradt. Dakiát úgy nézték, mint a vonalon 
kívül levő provinciát. ^^"^ Gyenge hadi erőt is kapott. A 
volt dák főváros az új provinciának is fővárosa, Ulpia 
Trajana Sarmizegetusa lett. Leginkább itt és a közép 
Maroson, meg az aranybányák kerületében telepedtek 
az új lakosok. A Dakiában szállásoló légiónak is Apu- 
lumban (Gyulafejérvárhoz közel) vala állandó tábora. 

Hadrianus mind a két dák háborúban vala elfoglalva, 
a másodikban a Minerva prima légiónak vezére lévén. 
Azután mint legátus alsó Pannoniában kormányozok, s 
ekkor 108-ban a jazygeket bünteté meg (compressit, 
a mint a latin író mondja), ^^^ a kik, úgy látszik, nem 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN Tl'X. 86 

valának megelégedve azzal, a mivel Traianus szövetséges 
voltakat a dákok elleni háborúban viszonozta. 

Alig hogy Hadrianus császárrá (117- 1 38 j lett s Traianus 
holt tetemeit az oszlopbeti sfrba takaríttatta, legott vissza- 
hűzá a hadi erőt az Eufratesen és Tigrisen túli tartó* 
mányokból; melyeket elődje az imént meghódított volt, 
mert látja vala, hogy megtartani nem bírja. Nemsokára 
híre Ion, hogy a jazygek és rokonaik a roxolánok is 
feltámadtak. Hadrianus Marcias Tarbot Pannoniának és 
Dakiáuak ideiglenes kormányzójává teszi, hogy végez- 
zen a jazygekkel, maga pedig, előre bocsátván seregét, 
Moesiába mene, s kiegyezkedék a roxolánok királyával, 
a kinek a kevesbített díj miatt vala panasza. Ez meg- 
lévén Dákiát Turbóra bízá, meghagyván neki az Egyiptom 
praefecturájat is, hogy nagyobb legyen a tekintélye.'** 
Talán ekkor rontatá le Hadrianus a Traianas hídjának 
felső készületét. 

Mert Dión Cassius (210- 2H0) ezt írta: 

«A mi korunkban ez a híd nem használ többé, de 
láthatók még a híd oszlopai, melyek matatják, hogy 
nincsen semmi, a mire az emberi ész képes nem volna. 
Traianus ugyanis attól tartván, netalán egyszer, mikor 
a Duna meg van fagyva, háborúja legyen a dákiai pro- 
vinciálisoknak (töv, Tcepav Ta)[iaíot<;), azért építette a hidat, 
hogy könnyű átjárása legyen a segítő római seregnek: 
Hadrianus pedig attól félvén, nehogy a barbárok, erőt 
vévén a híd őrein, könnyű átjárást találjanak Moesiába, 
azért elszedette a híd padlózatát* '^^ A Traianus politi- 
kája támadó, Hadrianusé pedig védő vala, s ez talán 
által is látta, hogy a dákiai provincia nem neveli a 
birodalom erejét. De akár az aranybányák és só-aknák, 
akár az új telepedések miatt, még sem hagyta el ügy, 



Digitized by 



Google 



HARMADIK FEJEZET. 



mint az Enfratesen és Tigrisen túli tartományokat. Egyéb- 
iránt ha megtudjak, hogy Hadrian alatt tétetett az alsó- 
pannóniai legio Acamincnmból Earloricz tájékán, a Duna 
jobbpartján, Aquincumba, (Ó-Buda) s a felső -pannóniai 
legio Bregetióbh (Komárommal szemközt): azt is gon- 
dolhatni, hogy azon időben Hadrián inkább a jazygek- 
től és kvádoktól tart vala, mintsem a Dákiát észak és 
kelet felől környékező barbároktól.^** 

Antoninus Pius (138—161) uralkodásának elején a 
dákok fölkeléséről van szó, mert azt olvassuk Capito- 
linusnál, hogy az imperátor megtörte a dákokat. ^^^ Hihető, 
hogy nem a provinciában élő, azaz alattvaló dákok vol- 
tak azok, hanem szabad dákok. Több mozgalmat nem 
említ senki Antoninus Pius idejében ; a dákiai tartomány 
tehát békében fejlődhetett. 

Antoninus két férfit jelölt volt ki utódainak, Aelius 
Verust és Marcus Cinniust, a ki adoptióval az Aurelius 
Antoninus nevet nyerte, s Marcus Aurelius név alatt vált 
híressé (161 — 180). 

A parthusok nem valának a Hadríanustól nyert enged- 
ményekkel megelégedve, ők még Armeniát is követelik 
vala, melyet a római birodalom nem hagyhatott oda. Talán 
az Antoninus Pius halála ösztönzé Yologesest Armenia 
elfoglalására. A senatus beleegyezésével Marcus Aurelius 
az adoptio által mintegy atyafiává lett Aelius Verust indítá 
keletre. Ott Armeniában Statius Priscus, Mesopotámiában 
pedig Avidius Cassius nyertek nagy győzelmet, minél- 
fogva Marcus Aurelius és a Rómába visszatért Aelius Verus 
diadalt lilének 166-baD. 

Mindjárt ezután 167-ben a markomannok, kvádok, 
jazygek és más-más nevű népek tőrének át a Dunán, 
s önték el a határos római provinciákat, Dakiát is. Ezt 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁK TÚL. 87 

különösen az erdélyi leletek bizonyítják. A vöröspataki 
bányákban talált huszonöt « viasztábla' (tabnlae ceratae) a 
131 — 167-beli évekből valók. Tehát a meneküld bányász- 
nap mindjárt 167 után hányta be a bányákat, belétemet^ 
vén tulajdonait, de vissza nem tért, újra kinyitni a bányá- 
kat. Udvarhely közelében Tibódnál egy fazékban 800 
darab dénárt találtak, a melyek veretési kora 167-ben 
szűnik meg.^^^ Tehát ezen elásások a háború kitörésekor 
történtek, az ellenségtől való félelem miatt. A betörők 
a belső tartományokat is pusztítással fenyegették, mint 
hajdan a gallok és cimberek. Marcus Aurelius minden 
vallásos szertartást megrendelvén, melyek ilyen vesze- 
delemben biztosítanák Rómának és a birodalomnak az 
istenek védelmét, maga és atyafia Aelius Verus Aqui- 
lejába siet a hadakozás viselésére. Az első támadásnak 
elfojtása után Aelius Verus Rómába tér vissza, de az 
útban meghal, s a hadviselés terhe az amúgy is testileg 
gyenge Marcus Aurelius vállaira nehezedek. Ez általlát- 
ván a nagy bajt, Marcomanniát és Sarmatiát római prp- 
vinciává akarta tenni, s meg is tette volna, ha Avidius 
Cassius fel nem támad Syriában.^^^ 

Ez a hadvezér, hallván, hogy Marcus Aurelius meg- 
halt, vagy más okból is magát imperatorrá teszi 145-ben, 
mi Marcust arra kényszeríté, hogy kiegyezkedjék a marko- 
mannokkal és jazygekkel, elengedvén sok terhes köte- 
lességet, s meghatározván a helyeket, a melyeken kimon- 
dott időközökben kereskedhessenek a római alattvalókkal ; 
de meg nern engedvén, hogy saját hajóikon járjanak a 
Dunára, s léphessenek a Duna szigeteire. Arra is reá 
álla, hogy a jazygek Dakián keresztül közlekedhessenek 
a rokon roxolánokkal, valahányszor a dákiai helytartó 
megengedi. ^^^ 



Digitized by 



Google 



HARMADIK FEJEZET. 



Ebből a báborüból csak két eseményt említek meg, 
a mely Dakiát illeti. Marcas Aurelias személyesen jelen 
vala, a hol lebetett, de jó badvezéreket is választott, a 
kiknek érdemeit azután kitüntette. Ezt bizonyítja egy 
Rómában talált jeles felirat, mely Mareus Claudius Frontét, 
dakiai helytartót dicsőíti, a ki vitézül hadakozott a ger- 
mánok (kvádok) és jazygek ellen, s 171-ben elesett a 
csatában. Annyira becsülték vitézségét, hogy tiszteletére 
a római senatus Mareus Aurelius imperátor indítványára 
egy szobrot állíttatott fel a traianusi fórumon. '^^ 

A vandálok egy csapatja, az astingek, Rhaos és Rhaptos 
vezérlése alatt harczi szövetséget kérésének a rómaiaknál, 
azt remélvén és várnán, hogy Dakiában földet és azon- 
kívül évi zsoldot kapnak. De nem kaphatván egyiket 
sem, Klemens dakiai helytartónál 172-ben zálogul hagy- 
ják nejeiket és gyermekeiket, s a kostibókok földjeit 
foglalják el, de Dakiában is kárt tesznek. A dakringek 
vagy lakringek (egy másik germán csapat) attól való 
féltökben, hogy Klemens rajok ereszti majd az astinge- 
ket, hirtelen megtámadják ezeket s annyira legyőzik, 
hogy többé nem árthattak a rómaiaknak,'^® sőt azután 
a Körösök mellékeire telepíttettek. Ebből is látjuk, milyen 
néptolongás volt akkor Dakián kívül és belül. Általában 
jellemzi D. Cassius az állapotot, ezt írván : Sok nép, akár 
a nemzetség, akár az összeség nevében, követséggel járula 
az imperatorhoz, s némelyek vagy másfelé küldettek a 
római sereghez, vagy földet kértek és kaptak hol Dakiá- 
ban, hol Pannoniában, hol Germaniában, hol Moesiában 
sőt Italiában is. De a Ravennába telepedettek a város 
elfoglalására is vetemedvén, az imperátor onnan kiszo- 
rította őket, s többé nem telepített barbárokat Italiába. ^^' 

Mareus Aurelius a keletre indul, hogy leverje az Avidius 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN TÚL. 89 

Cassias támadását, de útjában meghallja, hogy Cassínst 
a saját serege ölte meg. Ott tehát nem újult meg a 
háború, de bezzeg megújult a Duna mentiben. 

Nem tudni, mi okból, de megint hirtelen áradának el 
az ellenséges népek, s most is Dakia érezé a népáradást, 
mit hasonlóképen leletek bizonyitanak. Régen közelében 
elásott dénárokat találtak, melyek veretése 177-ig ér; • 
azok a dénárok tehát a markomann háborúnak másod- 
szori fellobbanása után ásattak el. Az imperátor megint 
a Dunához siete, s győzelmesen harczola, mind szemé- 
lyesen, mind a praefectus praetorio Paternus megPertinax 
és más vezérek által, de a háborút nem fejezheté be, 
mert 180 tavaszán meghalt Vindobonában (Bécsben). 
Elmélkedéseinek első könyvét a kvádok földén, a Garam 
mellett, második könyvét Carnuntumban írá.'^^ Méltán 
mondhatta magáról a derék imperátor : « Életemet fárad- 
ságban és veszedelemben töltöm a közjóért ; öreg és 
különben is gyenge létemre sokáig tartózkodom Italián 
kívül ; se enni szomorúság nélkül, se aludni gond nélkül 
nem tudván. ''^^ 

Marcus fia, a 19 éves Commodus (180—192) nem 
követvén azok tanácsát, kiket gondviselőinek rendelt volt 
az atyja, békét köt a markomannokkal és kvádokkal, 
ezektől 13,000, amazoktól kevesebb katonát követelvén, 
s arra kötelezvén, hogy ne hadakozzanak a jazygek, 
burok és vandálok ellen, kik akkor római szövetségesek 
valának. A burokkal meg azt ígértette magának, hogy 
40 stadiumnyi távolságban maradnak Dakiától.^^* Ezt 
megtévén, Commodus Rómába siete, a birodalom meg- 
védését helytartókra bízván. 

Dakiának északi határosai független dákok valának. 
Ezek becsapással fenyegetvén Dakiát, közölök Sabiniauus 



Digitized by 



Google 



,90 HAKMADIK FEJEZET. 

helytartó 12.000-et telepíte «a mi Dakiánkba* (év t-g Aaxío^ 
T-g r^iisTspo^) — ügymond D. Cassius. Másokkal együtt mégis 
fellázadván, a helytartó által engedelmességre hajtattak. ^^^ 
Ebből is látnivaló, hogy a római Dakiában nemcsak alatt- 
valói, hanem másféle lakosok is tanyáztak. 
. Septimius Sextus (192 — 211) alatt Dakia nyugodtnak 
látszik. A feliratokból megtadjuk, hogy Septimius Apu- 
lumban, hová Marcus Aurelius is lakosokat telepített volt, 
a municipium határát megbővítette; hogy Potaissát colo- 
niává emelte, s hogy a provincia biztosítására Moesiából 
az V. legio Macedonicát vitte Dakiába.^^^ 

Fia, Caracalla (211 — 218) a szabad dákokkal bajos- 
kodék, de kezeseiket mint harczi szövetségesektől fogadá 
el, h (30[jL|ia)(tac XóYq) — mondja Dión Cassius — kiket 
Macrinus, Caracalla ellenese visszabocsáta, mert Dakiának 
egy részét dúlván, még nagyobb dülással fenyegetének.^^^ 

Ezeken a szabad dákokon kívül most a karpok nyug- 
talaníták a provinciát. A karpok is dákféle nép, s úgy 
hiszik, hogy azoktól származik a Kárpátok neve. Ők 
Dákjától keletre lakván, most a gótoktól szorítva Dakiára 
vetik magokat. LactantiusnáP^® olvassuk, hogy Maximinus, 
későbbi császárnak anyja, a karpoktól futva Dakiából 
Dunán túlra menekült. Apulumban is G. Valerius Serapio 
egy kőbeli felirattal köszönetet mond Jupiternek, hogy 
megszabadult a karpoktól (Jovi Optimo Maximo a Carpis 
liberatus).^^'^ 

A megemlített Maximinus, kinek jelzője «Thrax>,mert 
thrakiai születésű (235 — 238), a germánokkal, jazygek- 
kel és szabad dákokkal harczolt, mit dísznevei : < Germanicus 
Maximus, Sarmaticus Maximus, Dacicus Maximus» híresz- 
telnek. a karpokkal is hadakozott^ mely hadakozást 
III. Gordianus (238 — 244), egy időre legalább, befejezett. 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN TI^L. 91 

Gordianus tiszteletére mind az egész provincia, mind 
Sarmizegetusának és Napoeának decnriói számos felirati 
köveket állítanak, — mi azt tanúsítja, hogy Gordianus 
Dakiának gondját viselte. 

De a provincia határán túl is szabad dákok lettek 
adózókká, mert egy, Alsó-Kosalyban talált kő felirata 
a «gyepün túli* =- «regio trans vallumbeli adó-rovásról » 
SZÓL A mit a latin nyelv < vállam »-nak, azt nevezi a 
magyar nyelv gyepünek.**® 

Erdélyben gyakran találtak arany-pénzeket, melyek 
süly és veret szerint különböznek a római aranypénzek- 
től, tehát barbár eredetűek. Rajtok hol Gordianus feje 
sugaras koronával, hol Philippus Arabsé, hol egy isme- 
retlen Sponsianus császáré van, többnyire érthetetlen 
körülírással. Eckhel, híres numismatíkus, a dák kostobok 
népnek, Gooss Károly általában a független dákoknak 
tulajdonítja, kik egy ideig kényszerszövetséges viszony- 
ban állottak a rómaiakhoz. ^*^ 

A dolog azért nevezetes — bármelyik népéi is ama 
pénzek — mert azt bizonyítja, hogy a 238 — 249. években 
Dakiának lakosai nem mind római alattvalók, annál 
kevesbbé elrómaiasodottak valának. 

Philippus Arabs uralkodása (243 — 249) nemcsak álta- 
lában, de különösen Dakiára nézve nevezetes. Mert ennek 
számára külön pénzverő műhelyt állíta fel, a melyből 
az ügynevezett «dák pénzek* kerültek ki. Azokon a 
provinciának geniusa, a két rendes légiónak jelvényei, 
az oroszlán és sas, meg a veret éve láthatók. Ezen dák 
pénzverés 247-ben kezdődik. 

Philippus északi Magyarországbeli germánokkal és a 
karpokkal, kik a Dunáig dültak volt, szerencsésen hada- 
kozván, mint Germanicus Maximus és Carpicus Maximus, 



Digitized by 



Google 



92 HARMADIK FEJEZET. 

diadallal vonula be Rómába 248-ban, hol a birodalom 
ezer éves fennállásának finnepét ülték. 

Mindjárt az ünneplés és diadal után a gótok Moesiába 
ősapának be, kiket Decius, Fülöpnek hadvezére, alig 
bírt legyőzni. Mert 249-ben a gót király Ostrogota ismét 
becsap Moesiába és Marcianopolist megszállja. Minthogy 
Ostrogota seregében Dakiának határos népei, a Körösök 
mellékeiről az asdingi vandálok, azután tajfálok, karpok, 
pencinek valának, kik csak Dakián keresztül juthattak a 
Dunára és a keletről jövő gótokhoz : tehát ekkor ezt a 
provinciát teljesen elárasztá az ellenség. 

Akárhonnan származtak is a gótok, a nyelvek tanúsága, 
mely nem tévedhet, azt vallja, hogy ők néhány századon 
keresztül a mai Oroszország belsejében, vagy a balti tar- 
tományok közelében tanyáztak s azután terjeszkedének 
a Neszter és Deneper folyók mentében a Pontus vagy 
Fekete tenger felé. A déli ég és a déli föld zamatos 
gyümölcsei hathatósan vonják az északi barbárokat dél 
felé ; akkor pedig a római birodalom hanyatlása, melyet 
az imperátorok egymást követő gyilkolása elég hangosan 
hirdet vala a világnak, még inkább bátoritá őket. 

Most is, 249-ben a moesiai légiók, melyek Marinust 
nevezik ki imperatorrá, lázadnak fel, mit Philippus nagy 
félelem közt jelent be a senatusnak. A senatorok közt 
Decius bátorítja, mert a légiók szelleme nagyon változó, 
úgymond, s lehet, hogy e pillanatban már Marinus nin- 
csen többé. Philippus a bátorító Deciust küldi Moesiába, 
ki vonakodva fogadja el a küldetést, mert az történik, 
a mitől félt volt: a moesiai légiók őt kiáltják ki impe- 
ratornak, s kénytelen Italiába indulni Philippus ellen, a 
kit fiával együtt Veronában megölnek. 

Decius (249 — 251) néhány havat Rómában az igaz- 



Digitized by 



Google 



A KÓMÁI BIKODALOH AZ AI.SÓ DINÁN TI'L. 93 

gatás helyreállításával töltvén, a gótok ellen indul. Ezek 
az alatt dúlván a második vagy AIsó-Moesiának fővá* 
rosát, Marcianopolist özönlötték volt körül, melynek lakos- 
sága pénzen vette meg vagyonát és életét, s a gótok 
dús zsákmánynyal tértek vissza. 

A Dakiába siető imperátor Apulnmot újra meglako- 
sítja. 8 általában biztosítja a provinciát, úgy hogy ez 
250-ben őt feliratban, mint Dakiának helyreállítóját (Resti- 
tutor Daciarum) tiszteié meg, magát pedig a pénzein 
Dacia Felixnek nevezgeti.^** 

Kniva gót király másodszor és nagyobb sereggel kél 
által a Dunán, s Nikopolist szállja meg ; s avval felhagy- 
ván, mert Decius közeledik a város felszabadítására, a 
Haemuson túlra megyén sáska seregével s Philippopolist 
szállja meg. Míg a gótok ezen város alatt vannak elfog- 
lalva, Decius reá ér a seregbeli fegyelem megszilárdí- 
tására, s fel-felfogja a karpokat és más germán csapa- 
tokat, a melyek a zsákmány megosztása végett törtek 
előre észak felől. 

A római senatus a censori hivatal megújításával a régi 
római szellemet gondolván felkölthetni, a Decius sere- 
gében levő Valerianust nevezi ki censorrá, mit Decius 
251. okt. 24. teljesít. Valerianus vonakodik elfogadni a 
hivatalt, mert, úgymond, « tempóra huic sic repugnant, 
nt censuram hominum natura non quaerat.*^^^ 

Decius úgy intézkedett volt, hogy a gótok körülfogva 
semerre sem szabadulhatnak. Ők tehát készek foglyaikon 
és zsákmányukon vásárolni meg a szabad elmehetést. 
Decius remélvén, hogy megsemmisítheti őket, nem fogad 
el semmi ajánlást. Forum Terebronii, alig ismert moesiai 
helység mellett, 251. deczemberben esik meg az ütkö- 
zet, melyben a kétségbeejtett gótok győznek. Decius 



Digitized by 



Google 



94 HARMADK FEJEZET. 

maga elesik, talán mocsárba fúlt; holt testét nem talál- 
ták meg. 

Gallus (251—253) nemcsak a zsákmányt és a foglyo- 
kat hagyja meg a gótok kezében, hanem még évi fize- 
tést is igér nekik, csakhogy menjenek ki a birodalomból. 
De más gót csapatok jönnek^ s dúlják Ulyricumot. Aemi- 
lianns, Pannoniának és Moesiának kormányzója, vissza- 
veri a Dunán túlra, s a sereg őt nevezi ki imperatorrá, 
míg Gallns Italiában fii vala. Ez most Yaleriannst 
(a senatns kinevezte censort) a galliai és germán sere- 
gekért küldi, míg maga Felső-Italiába indul, Aemilianus 
ellenébe. De ott saját serege öli meg. 

Valerianus most Gallust akarván megbosszulni, Spoletó- 
nál találkozik Aemilianus seregével, mely félvén Valerianus- 
tól, a maga imperatorát megöli 253. augusztusában. 

Valerianus (253—260) feslett erkölcsű fiát, Gallie- 
nust, veszi uralkodói társul. Ugyanezen (253.) évben a 
markomannok megmozdulnak s a gótok egész Thrakiát 
dúlják. 254-ben Kis-Azsiában zsákmányolnak, a hol a híres 
templomú Ephesust fölégetik, Európában pedig Görög- 
országba is becsapván, háborítlanul térnek Moesián 
keresztül a Dunára. S most keleten az új perzsa fejedel- 
mek, Artaxerxes és Sapor is hódítgatnak. Valerianus 
oda indul, csatát veszt és fogolylyá lesz. 

Gallienus (253 — 268) szinte örül az atyja bukásán. 
Valerianus és Gallienus uralkodása a birodalomnak 
igen gyászos korszaka, melyben a hagyomány szerint, 
«harmincz zsarnok > versenyzett a főhatalomért. A híres 
Gibbon ^** csak tizenkilenczet tud megnevezni. Egy Cajus 
Publius Regulianus, a nemzetségét Dekebalostól származ- 
tatta. Egy más, Aureolus Italiába tör, de Gallienus serege 
győz s berekeszti Milanóban. Aureolus viszontag meg- 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁN TIX. 95 

vesztegeti a Gallienus seregét, mely aztán megöli impe- 
ratorát. Ezen zavaros időben veszett el Dakia, nem tudni 
talajdonképen mikor? és kinek lett prédájává. ^^^ Mert 
midőn 2ö8*ban a nyugati gótok a megfagyott Dunán 
általkeltek, pusztításaikat Eis-Ázsiában folytatandók, már 
Dakián keresztül mentek, a melyben bizonyosan római 
helytartó nem vala többé. Dakiának elveszte tehát már 
az előtt történt meg, mert: 

a dakiai pénzek, melyek Philippustól fogva mindenik 
császárnak nevét viselik magokon, a 257-dik évvel szűn- 
nek meg; 

a legutolsó feliratok Dakiában Gallienus korából valók ; 

a pénzleletek is a mellett bizonyítanak, hogy Gallienus 
után nem folyt többé rendes pénzforgalom Róma és Dakia 
között; 

végre a gótokkal való csaták azontúl mind a Duna jobb 
pártjabeli tartományokban esnek meg. 

Azonban nem mindjárt egészen hagyatott el Dakia. 
Téglabélyegek mutatják, hogy két légiója, a XlII-dik 
és az V. Macedonica, még némi ideig az úgynevezett 
Bánságban tanyázott közel egymás mellett, a hol az előtt 
nem tanyáztak. De ezek is a 60-as évek elején Moesiába 
tétettek által. ^*« 

Mielőtt Gallienus az életét kilehelte, Claudiust nevezé 
meg utódjának, a kit már Valerianus Illyricumnak kor- 
mányzójává tett volt. 

Claudius (268 — 270) az Aureolus megadását elfogadta 
ugyan, de őt nem menté meg a sereg bosszúállásától. 

A gótok 269-ben az előbbieknél is nagyobb pusztítá- 
sokat tevének mind Ázsiában, mind Európában. Hajókon 
a Bosporuson és a Hellespontuson keresztül hatnak s 
majd jobbra, majd balra szállanak ki a szárazra. Dűlásaik 



Digitized by 



Google 



96 HARMADIK FEJEZBT. 

Athénéig és a Kypros szigetig érnek. Nagy részök az 
Atho8 félszigetnél nyugatra fordul s Thessalonikát szállja 
meg. Glaudius ellenök siet; de a gótok is felhagyván a város 
megszállásával, azon buzgólkodnak, hogy a római sereg- 
gel találkozzanak. Naíssusnál történik az ütközet, melyben 
Claudius rettenetesen megtöri a gótokat. Vert seregöknek 
maradványa a Haemus hegyek közé vergődik, a hol Clau- 
dius körűifogja. Éhség és a tél hidege pusztítgatja ugyan 
az elnyomorodott gótokat : de döghalált is okoz, mely a 
római seregre is elhat. S ennek a vésznek Claudius is 
áldozatja lön 270. márcziusában. A dunai sereg most 

Aurelianust kiáltja ki, imperatorrá (270—275) a kinek 
vitézségét a népénekek is magasztalták.^*^ 

Claudius halálának híre, úgy látszik, megint remény- 
séget és zsákmányra való vágyat ébreszte a dunántúli 
(balparti) népekben. Új gót és vandal csapatok törnek 
a Dunán által különböző helyeken. Az imperátor hamar 
eléri az egyesült sereget; a helyet nem említik meg az 
írók. Vopiscus zavaros előadásában csak ezt olvassuk, 
hogy az eleibe siető barbárokat Thrakiában és lUyri- 
cumban győzte le, sőt a gótok vezérét Cannabat vagy 
Cannabaudest ötezerrel, túl a Dunán, ölte meg.^*^ Más he- 
lyütt ezt írja Vopiscus: « Minthogy Aurelianus látta, hogy 
lUyricum el van pusztítva és Moesia megsemmisítve, a 
dunántúU tartományt, melyet Traianus rendezett volt, 
kihúzván belőle a sereget és a provinciabeli lakosokat, 
odahagyta, mert azt megtarthatni nem hiszi vala. Az 
onnan elvitt népet pedig Moesiába telepíté, ezt a részt, 
mely most elválasztja a két Moesiát, a maga Dakiájának 
nevezvén el.^*^ Szinte szórói-szóra ismétli ezt Eutropius, 
a ki a római történetek rövid összefoglalását Valensnek 
(375—378) ajánlotta. i^« 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÁM Tf''L. 97 

Az athenei Dexippos, a ki Athénéből a gótok egy 
részét visszaverte 260-ban, tehát az eseményekhez leg- 
közelebb állott, vandáloknak nevezi azokat a barbárokat, 
a kikkel Aurelianus Thrákiában vagy Illyrícnmban har- 
czolt. «A legyőzött vandálok, úgymond, követséget kül- 
denek Anreliannshoz a háború megszüntetése végett. Sok 
beszéd esvén az imperátor és a barbárok között, az 
értekezlet feloszlék. De más napon összegyfilék a római 
sereg, s az imperátor azt kérdi tőle, hogy mit tart jobb- 
nak, a jelen szerencsés fordulat megtartását-e, vagy a 
háború folytatását? A sereg felkiáltással feleié, hogy 
meg kell szüntetni a háborút! Ez lévén a határozat a 
rómaiak részéről, a két barbár király és a vezérek is 
az előbb rendelt módon jővén elő, kezeseket adnak, mél- 
tóság és vagyon szerint előkelőket, mert a két király 
minden habozás nélkül adá oda üait. így meglett az 
egyesség. A vandálok kétezer lovast adtak az imperátor- 
nak, a többi sereg bántatlanul tért haza, gondoskodva 
lévén arról, hogy pénzökön élelmet vásárolhassanak a 
Danáig. Vagy ötszáz lovas azonban, az egyesség meg- 
szegésével, bízván a kötött békességben, tehát nem fél- 
vén a rómaiaktól, zsákmányra szakada ki a többi sereg- 
ből. Ezek mind az idegen sereg vezérétől (azaz a van- 
dálok szövetséges seregének vezérétől) megölettek, a két 
vandal király pedig a kiszakadó csapatnak vezetőjét 
Bvilaztatá agyon. 

A római imperátor előre küldvén Itália felé lovas és 
gyalog seregének legnagyobb részét, maga is nem sokára 
a segédcsapattal, testőreivel, a vandalokkal és a kezesektil 
átadott iQakkal Itáliába siete, minthogy abba megint a 
jothungok becsaptak volt.>*^' 

Gibbon, ugyancsak Dexippos után, következőképeiv 

Hunfalvy: Oláhok története. 7 



Digitized by 



Google 



HARMAn nc FEJSZÉT. 



adja elő a nevezetes eseményt: cMind a gótok a húsz 
évig tartó háború által megtörve, mind a rómaiak a 
védelemben elfáradva, egyességre lépnek, melyet a gótok 
óhajtva óhajtanak, a légiók pedig — mert Aarelianu» 
az eldöntést azokra bízta volt — örömest elfogadnak. 
A gótok két ezer lovast adnak az imperatornak, de sza- 
bad visszavonulást kötnek ki magoknak és rendes vásárt 
a Dunáig (with a regular markét as far as the DanubeU 
Ámde az egyességnek legfőbb, bár világosan ki nem 
fejezett része az volt, hogy Aurelianus kihúzta Dákiából 
a hadi erőt s a provinciát a gótoknak és vandáloknak 
engedte által. > 

«Az egyességet oly szentül megtartották a gótok ^ 
hogy midőn egy ötszáznyi csapat zsákmány-keresésre 
kiszakadt a táborból, ennek feje megfogatá a bűnöst é& 
lándzsákkal vereté agyon, mint áldozatját a kikötés meg- 
szegésének. Azonban igen valószínű, hogy Aurelianus 
gondoskodása, a ki a gót fejek leányait és fiait túszokul 
tartotta magánál, hozzá tett valamit azon békés tartás- 
hoz. Ő az inakat fegyverekben gyakoroltatá személye 
körül, a leányokat pedig római szahad nevelésben részesít- 
tété (to the damsels he gave a Uberal and Román educa- 
tion), s férjhez adván azokat előkelő tiszteihez, lassanként 
a legbelsőbb és kedvesebb viszonyt köté meg a két 'nemzet 
között,* ^^^ 

Aurelianus engedékenységének legnagyobb indítója a 
gótok iránt bizonyosan az volt, hogy a germán (marko- 
man, Dexippos szerint juthung) népek nagy becsapással 
fenyegették Itáliát, miért is ő mindazon vallásos szer- 
tartást parancsolta, ^^^ melyeket annak idejében Marcus 
Aurelius megparancsolt volt, sőt Rómának új megerősí- 
tését is végrehajtotta. Kétfelől, a Duna felső és középső 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNAN TÚL. 99 

részén meg az alsó, dákiai részén nem védelmezbetvén 
a birodalmat, azért hagyta el Dákiát, a melyből bizo* 
nyosan már az előbbi években kiköltöztek volt a római 
és elrómaiasodott lakosok. 



Dakia mintegy százötyen évig (107—257.) állott a római 
uralkodás alatt, mely annyi emléket hagyott hátra, hogy 
azokból a római tartománynak mind külső, mind belső 
életét nagyjában leírhatni. De nem a római történetek 
lévén előadásunk feladata, csak a természeti tulajdon- 
ságokat és az emberi lakóhelyeket, a melyeket Ptole- 
maeos felhoz, s a feliratok által elhiresfíltek, említjük 
meg röviden. Ezekből a feliratokból a lakosságnak nem- 
zetisége és vallásos hite is kitfinik, a melyek leginkább 
érdekelnek. 

Ptolemaeos (Er. u. 150. tájban) Dakiát észak felől a 
Kárpát-hegygyel, dél felől a Dunával határolja meg, de 
nem nevezi meg azt a hegysort, mely keresztül vonul 
Dakia közepén, s mely ma Erdélyt a volt Oláhországtól 
elválasztja. A keleti hegysort sem említi meg, mely ma 
Erdély és a volt Moldova között van. Mert ő Dakia nyu- 
gati határának a Tibiskost (Tiszát), keletinek a Tyrast 
(Neszter) veszi. A folyók közül a Rabot vagy Arabot 
(Sil) és az Alutát (Olt) nevezi meg, de nem a Marist 
vagy Marisust (Maros), nem a Szamost. A római felirat- 
ból tudjuk meg, hogy a Dakia közepén keresztül vonuló 
hegy sor (a mai déli Kárpát-hegysor) Kaukasus^^* nevft 
volt. Hasonlóképen római feliratokban a Samus folyó 
van megemlítve. 

Ptolomaeos tizenöt népet hoz fel, melyek alig valának 
meg Dekebalos idejében. Úgy látszik, régibb tudósitá- 



Digitized by 



Google 



100 HABMADIK FEJEZET. 

sokból állítja azokat össze. Az is bizonyos, hogy a régiek- 
nél mindenütt sok nép-nevet találunk. A dakiai nép- 
neveket, az anarton, kistobokon és kaukoensen kívül, 
nem ismeri a történelem. Nyolcz név ens végfi, mi némi 
rokonságra mutat. 

Város-nevet negyvennégyet hoz fel Ptolemaeos, s ezek 
között tizenötöt, melyek davan végződnek, mint : Doki- 
dava, Patridava, Karsidava, Petrodava, Sandává, Utidava, 
Markodava, Ziridava^ Singidava, Eomidava, Bamidava, 
Zusidava, Argidava, Nentidava. Ezek kétségtelenül dák 
helységnevek, mint másutt láttuk; de azokról semmi 
emlék nem maradt meg. A többi város-nevek közt, me- 
lyek a római lakosok által is nevezetesekké lettek, első 
helyet érdemel 

Sarmizegetma (vagy Zarmizegetusa^ ZapfitCeifé^oooa), me- 
lyet Ptolemaeos királvinak, székvárosnak (paaíXeiov) nevez, 
mert Dekebalosnak székhelye volt s azután a római 
provinciának is fővárosává (metropolis) lett. Tudjuk, 
hogy Dión Gassius a Dekebalosnak másik székhelyét 
(Sarmizegetusa már a rómaiaké lévén) a Sargetia nevű 
folyó mellé helyezi. Minthogy a mai Várhelyen találjuk a 
régi Sarmizegetusának romjait — melyeket már régóta 
széthurczolnak — a Sargetia folyó nem lehet a mai Zajkán- 
patak. Eleinte «Colonia Dacica > volt; Hadrianus alatt 
«Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa > 
lett s 238. óta a «metropolis> ragasztók- nevet kapta. 

Apulum (''AtcooXov). Vagy 300 feliratból s egyéb leletek- 
ből bizonyítható, hogy ez a város a Maros folyótól azon 
magasságig terjedett, melyen ma Fejérvár van.'^'* Már 
Traján idejében a legio I. adjutrix s ennek elmente után 
a legio XIII. gemina építé ott állandó táborát. A polgári 
községnek neve eleinte «Canabae» volt. Hamar virágozni 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DUNÍN TÚL. 101 

kezde, úgy hogy szinte felülmúlfa Sarmizegetusát. Marcus 
Aurelins alatt, alkalmasint Apnliából, új lakosokat kapott, 
azért a municipiummá emelt városnak Apulum lőn a neve ; 
különben ♦Municipium Anrelii* is. Septimius Severustól 
azt a jogot nyervén, hogy évenként választhassa magistra- 
tasát, neve «municipium Septimii* lőn. — Apulumban 
Marcus Aurelins coloniát is telepítvén, a colonia és a 
munícipium egymás mellett fejlődtek. Caracalla után sokat 
szenvedvén a két község, egy felírat 250-ből Deciust 
nemcsak «restitutor Daciarnm»-nak, hanem a <nova 
colonia Apulum » alapítójának is dicséri. 

Apulumból az út 12 millényi ***^ távolságban, a mai 
Nagy-Enyed mellett. Tövis felé Brucla volt, melyet Ptole- 
maeos nem említ meg. Egy felírat az aranybányászok 
társulatát (collegium aurariorum) nevezi meg. Valószínű, 
hogy itt történt az arany-beváltás, midőn az arany- 
bányák helységei, az Albumus major és minor (Vörös- 
patak) és Ampela (Zalatna) még nem valának nevezete- 
sek. (Brucla talán Brutia) Ptolemaeus sem Bruclát, sem 
Alburnust; sem Ampelát nem ismeri. Megint 12 millényi 
távolságban 

Salinae (LoiXlvai) van, bizonyosan a maros-újvári só- 
aknák, melyek a régi mívelésnek nagyobb nyomait mu- 
tatják, mint a tordai aknák. Más 12 millényi távolságban 

PotaissarsL (IlaTpoötaoov) találunk ; ez a mai Torda. 
Egy mille-kő 110-ből ^Potaissa Napocae»-nak nevezi; tehát 
ennek vicusa volt. Septimius Heverus coloniává emelte, 
mit ez a felirat is bizonyít: «Decurio coloniae Potaissae*. 

Napoca (Náirooxa) legjelesebb helysége vala északi 
Dakiának, Kolosvár mellett. Traján alapítá; Antoninus 
Pius alatt municipiummá, Marcus Aurelius és Commodus 
alatt pedig coloniává lőn, azért neve «Aurelia Napoca* is. 



Digitized by 



Google 



102 HARMADIK FEJEZET. 

« Innen észak felé Torma Károly nyomozásának terü- 
lete terjed, a ki Optianat^ Largianát^ Certiát szinte föl- 
fedezte*, ügy mond Gooss Károly. 

A belső Dakiának északi határa Porolissum (llopőXtaoov) 
a mai Mojgrád mellett, Szilágymegyében, mit Torma 
számos felirattal bizonyított meg. 

Még kettőt említek a mai Erdélyben, azt a római 
tábort a Budak-patak mellett, Besztercze városától keletre, 
melynek romjait a magyarok Várhelynek, a németek 
Barghallennek nevezik ; s azt az utat, mely Apaiamból 
az Ojtoz-szoros felé vitt, a melyen Marcas Aureliastól 
szabad közlekedést nyertek a jazygek a roxolanokkal. 

Erdélyen kívül legyenek megemlítve: Berzova^m^Xy^X 
Ptolemaeus nem hoz fel, és Aizis (AtCt^k), mert e két 
helységen ment által Traianns első hada, mint láttak. 
Továbbá Tsierna (Orsova) ; ^Ad Mediám* (Mehadia) ; 
Tibiscmn (Kavaran mellett Krassóban) és Drobetae (Turn- 
Severin mellett), meg a dák Komidévá, a hol római 
tábor vala, a mai Petrossában. 

A provincia eleinte Felső- és Alsó-Dakiára,^ azután 
Antoninus Pius alatt három részre osztatok fel, melyek is: 

Provincia Porolissensis (északi). 

Provincia Apuliensis (dél-nyugati). 

Provincia Malvensis (dél-keleti). Malvénék helye, máig 
sincsen tudva. így ^tres JDaciae* volt. Sarmizegetusában 
tartatok a <conciliam trium Daciarum >, valahányszor ki 
akarták tüntetni az imperatort vagy küldöttséget indí- 
tani Eómába. Politikai joga nem vala ezen conciliumnak. 

Terentius Scaurianus 110-ben a colonia Sarmizegetusát 
alapítván, ezt Jupiternek^ RomulusuBk és Marsnsk szen- 
telé (Jovi Optimo Maximo, Eomulo, parenti Marti auxi- 
liatori); tehát a római istenséget vagy istenségeket az 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALSÓ DI'NÍN TIX. 103 

Új provinciának is isteneivé tette. De Jupiternek eredeti 
hazája nem Róma, nem is Itália volt ; az a görög vagy 
trójai Olympnsról költözött Itáliába; sŐt másutt is már 
honi istenné vált. A dakiai feliratokban Jupiter Tavianus, 
Jupiter Erusenus is előfordul, mi azt jelenti, bógy az 
illető lakosok galaták és karok; mert Galatában, külö* 
nősen Taviumban és Kariábán is tisztelték Jupitert. Ebből 
azt is látjuk, hogy a jövevény lakosok boni isteneiket 
Dakiába bózták ; s bogy a tisztelt istenség nevéről a 
tisztelőinek eredeti bazájára következtetbetni. Tncyuk, 
hogy a lakosság a római birodalom minden részéből, de 
leginkább az ázsiai tartományokból származott. A nagy- 
számú kiszolgált katonák is a segédcsapatok alaihól és 
k^ohorteseihöl a városok lakosai között foglaltak belyet, 
mi még inkább neveli vala á lakosság különbféleségét. 
Kolozsvári feliratokban szó van <Galatae con8Ístentes»-ről 
és «Collegium Asianorum»-ról, Zalatnában «Cives Bithi- 
iium» és mások is laktak. Emesától északra a Kommagene 
tartományban Doliche város volt ; ebből is jöttek lakosok 
Zalatnába, a kik papokat tartottak s fogadalmi köveket 
állítottak, melyek egyikén ezen felirat olvasbató: «Jovi 
Optimo Maximo Dolicheno et deo Commagenorum*. De 
a bányavárosokban pirusták is laktak Dalmatiából. 

Az Isis tisztelete Egyiptomból és a Mitbras tisztelete 
Perzsiából már Dakiának elfoglalása előtt nagyon el 
volt terjedve a római birodalomban: ezek bát az új 
provinciában is hiveket találtak. A dévai múzeumban 
többi közt egy kő ezt a feliratot mutatja: «Sarapidi Jovi 
Soli Isidi Lunae ac Dianae, dis deabusque conservatoribus 
L. Aemilius Carus, legátus Aug. propraetore Trium 
Daciarum*. '^' Ebből a feliratból azt gondolbatni, bogy a 
nevezett legátus a Sarapist Jupiterrel, a Solt Isissel 



■ Digitized by 



Google 



104 HARMADIK FEJEZET. 

azonosítja; avagy négy férfi és két nő istenséget neves 
meg külön-knlön? 

Isis és a nap-isten, Mithras, leginkább az ázsiai görögök 
között lévén tiszteletben, tehát Dakiában is, papjaik é& 
áldozóik görögök valának; a mint két mithrasi fogadalom- 
kövön görög felírás is van. Az ávíxTjToc = invictus^ 
Mitbrasnak jelzője, a latin feliratokban is anicetm. 

A Mithras nap-istennek teljes neve : «Deus Azizus bonus 
puer phosphorus*. Az a2iz szó (héber, arab, szir) azt 
jelenti, a mit a görög ávíxirjToc (anicetus, invictus) fejez 
ki. Sarmizegetusa romjaiból 1882. és 1883-ban egy teljes 
mithraeum ásaték ki, melynek tárgyai kétszáznál többre 
mennek, s most a dévai múzeumnak fődíszei.^^^ 

Az 1888. év augusztus havában Torma Károly és 
Kuzsinszky Bálint urak Aquincumban is fedezének föl 
egy mithraeumot, melynek főcsoportja, a Mithras maga, 
kisebb ugyan és kevésbbé jól maradt meg, mint a sarmi- 
zegetusai : ellenben a barlangot képviselő épületnek alja 
tökéletesen ép. 

A két mithraeum feliratai közül hozzá nem értő- 
nek is kettő üti meg a figyelmét. A sarmizegetusai így 
szól: M. M. Ulpii Victorinus et Maius decuriones Sarini- 
zegetusae Metropolis V. L. P. Az aquincumi meg egyik 
oszlopon imígy hangzik : Deo Cauto Páti M. Ant. Victo- 
rinus Decurio Coloniae Aquincensis Aedilis. Szemközt 
vele a másik oszlopon áll : Fonti perenni M. Ant. Victo- 
rinus Decurio Aquincensis Aedilis. Az aquincumi két fel- 
iratos oszlop, vagy oltárocska nincsen meg a sarmizege- 
tusaiban, azok helyett ott mind két oldal hosszán ez a 
fehrat olvasható: «Soli invicto Mithrae D. D. Agrius 
colendo*. Ámde a Deus Cautus Patis ott van a sarrai- 
zegetusaiban is, így : Cauto Páti sacrum Synethus a 



Digitized by 



Google 



A RÓMAI BIRODALOM AZ ALBÖ DUNÁN TÚL. 105 

divi . . . tabui. V. S. L. M. Még ezt a feliratot közlöm : 
<Nabarze Deo pro salute ampliati Aug. N. Disp. et sua 
saoramque omnium Protus Vikar eias.» 

A megérintett dakiai történetek azt matatják, hogy a 
(Iák nép nem semmisült meg a Traianus győzelmei által, 
sőt hogy a külső szabad dákokon kívül éltek a provinciá- 
ban is a római kormányzás alatt dákok. S ezt a felira- 
tok is bizonyítják. Gooss Károly (1873-ban) vagy ötven 
dák nevet szedett össze a feliratokból. Ezek tehát el- 
rómaiasodott dákok valának. Némelyek közülök a váro- 
sok előkelői közé emelkedtek, mert decnriók is s ennélfogva 
duumvirek is valának. íme 1881-ben egy tökéletesen 
megmaradt kő került ki a sarmizegetusaí romokból, 
melynek felirata, szerintem, a legnevezetesebb. így szól : 

<Diis patriis Malagbel et Bebella-Hamon et Benefal 
et Manavat P. Aelius Theimes, II. viral. col. templum 
fecit solo et impendio suo pro se suisqae omnibas, 
ob pietate (sic) ipsorum circa se justus ab ipsis, et culi- 
nam subjunxit.»^^^ Értelme a latinul nem tudók számára 
ez: Malagbel és Bebella-Hamon és Benefal és Manavat 
hazai isteneknek P. Aemilius duumvir Theimes a maga 
költségén stb. Theimes nyilván dák ember, a kinek két 
latin előneve van. s a ki már duumvir is, azaz egy 
eoloniának magistratusbelije. A Gooss összeszedte dák 
nevek közt egy Themaes van, igen hasonló név a mi 
Theimesünkhöz. Ez az elrómaiasodott dák ember a * hazai 
isteneknek* állít fel emléket, s ezen hazai istenek mind 
sémi nevüek. A nevezetesség abban áll, hogy a dák nép- 
nek sémi eredetű istenei is voltak; mi azt bizonyítja, 
hogy a Deke balos országába sémi műveltség is hatott 
volt, s ennek nyomai a római uralkodás alatt sem enyész- 
tek el. Ezt látván, szinte hajlandók leszünk hinni, hogy 



Digitized by 



Google 



106 HARMADIK FEJEZET. 

a bal szótag a Dekebal névben is a sémi bel^ balhoz szít. 
Oooss, a ki ezt a feliratos követ nem láthatta, más két 
dák istenséget gondolt feltalálni a következő római fel- 
iratokban : Deo Sarmando Demetrius Antonius V. L* P., 
azaz votum libens posuit, — s Sule Flaviüs Attalus 
votam libens posuit. 

Dakiában tehát a római, egyiptomi és ázsiai isten- 
ségeken kívül saját dák istenségek is valának. A múlt 
század végén Engel (Commentatio 247., 248.) Deus Azi- 
zust, Mithrast, Isist és Berapist, meg Sarmandust hozza 
fel, mint Dákiába bevitt isteneket. 

De a keresztyénségnek 270-ig neiii mutatkozik semmi 
nyoma. ^^^ A mit eddig talán nem eléggé vettek számba, 
az az, hogy a III. század közepéig, tehát ÖöO-ig latin 
nyelvű keresztyén egyházi község Európában nem volt 
sehol. A keresztyénség addig csak görög nyelvű városok- 
ban, s a latin nyelvű városokban is csak görögül beszélő 
emberek között talált hivőket. Tehát nemcsak Gralliában, 
Lyonban, Vienneben volt a keresztyén gyülekezet görög 
nyelvű, hanem még Rómában is. Az első latin sírfelirat 
Rómában 252-ből való.^^* így lévén a dolog, ki fog 
Dakiában latin nyelvű keresztyén gyülekezetet 250 — 270. 
tájban keresni és találni ak^ni ? Ott is csak görög nyelvű 
lehetett volna, de ilyennek nyomát nem találta még senki. 



Digitized by 



Google 



TJIAJÁM hídja. 107 



Traján hídja. 

Engelnél (Comme&tatio de expeditionibtts Traiani ad 
Danubium, 205. lapján) olvagsuk: «A legtöbb író abban 
egyezik meg, hogy Traján hidja a régi, már összeomlott 
magyar szőrényi vár (castrum vetustum Hungarorum 
jamjam coUapsum Szörény seu Severinam) és a mai 
Csemecz között épült, a Duna sellöin alul, melyeket a 
törökök demir A^opynak, azaz VctókapunA^ neveznek. » Ezt 
a véleményt ő is, sok felhozott okból, magáévá teszi. 
A hozzá csatolt jegyzetben elmondja, hogy a Severinum 
szó csak a magyar Szőrény-höl van elcsavarítva (est 
detortum), s hogy annak legkisebb köze sincs a Severus 
római császár nevéhez, a mint az oláhokkal együtt Sulzer 
(Geschichte von Dacien) meséli. 

Tudniillik Turnu-Severinhez nagyon közel ott van a 
Dana pártján egy hatalmas hídfő, melyet én is egyszer 
megcsudáltam, s melylyel szemközt, a Duna jobb partján, 
a megfelelő hídfSnek romjai vannak, melyeket azonban 
én akkor nem láték, -— legalább most nem emlékezem 
reá. A TurnSeverin pedig szó szerint Severin tornyát 
teszi : tehát, így okoskodik a közvélemény, s Engel után 
és ellenére az írók is így okoskodnak, hogy mind a név, 
mind a nagy rom Severus császárra vonatkozik, s ezt a 
rumén nép szóhagyománya őrizte volna meg. Ennélfogva, 
a magyar Szörény név a Severusból volna elcsavarítva, 
nem pedig ez amabból, a mint Engel gondolta. 

A magyar Szörény nem lehet elcsavarítása a Severus- 
nafc. A görög írók Sso-^poc-t irtak. Ennek középső szó- 
tagján van a hangsúly ; a hangsúly pedig a szócsavarí- 
tások vezére. Valamint a caballusból lett «cheval», a 



Digitized by 



Google 



108 HARMADIK FEJEZET. 

Johannesből lett *Jean», s hogy magyar példát is vegyek, 
a Stephanusból lett István : így a Severusból is szver 
vagy iszv^r vált volna, soha pedig nem szórény. Hát 
még a tum szó mit mond, mire tanít? Vájjon ez a latin- 
ból vált rumén szó? Dehogy, dehogy! Ez a magyar 
foronynBk utánozása, a magyar pedig a német tur^n 
(thurm)-ból lett. A magyar torony és a rumén turn tehát 
ott a németek megjelenése előtt nem volt, nem is lehe- 
tett. Az ott megjelenő német egy « Szörény er-turm>-ot 
láta, vagy maga is épite; s ez a johannitákhoz vezet 
vissza, kiknek IV. Béla 1247-ben «totam terram de 
Zevrino* adományozá. A <zevrin> pedig nem más, mint 
a mai írás szerint: szörin =-- szőrén. A johanniták ideje 
előtt megvolt ugyan már Zevrin, Szörin, Szőrén, de a 
turm, torony csak azoktól származhatik. Ezt a «terram 
de Zeurino>, «terra Zeurin* — így áll az 1251-ben kelt 
pápai megerősítő oklevélben — Densusian rumén író 
egész bátran «czara Szeverinului»-nak, azaz Szeverin föld- 
jének írja. ^^2 

De a német írók is szeretettel ragaszkodnak a törté- 
neti mesékhez, ha mulljokat nem illetik. Aschbach tehát 
— a kit ezután még többször megemlítek — ezt írja: 
« Alexander Severus mag die Castelle bei den Brücken- 
köpfen zu Egeta, namentlich auf dem linken Donaunfer 
bei Transdierna wieder hergestellt und einen neuen 
Festungsbau unter seinem Namen turris Severina bei- 
gefügt habén. Die Euine eines thurmártigen Festungs- 
werkes bei der wallachischen Stadt Tschernetz, dem 
serbischen Dorfe Cladowa gegenüber, alsó gerade an der 
Stelle der trajanischen Steinbrücke, bewahrt noch bis auf 
den heutigen Tag den Namen Turn-Severin (Severin's 
Thurm, romanisch Turnu-Severinului). Die umliegende 



Digitized by 



Google 



trajín hídja. 109 

Gegend wird Kimpin-Severinului, oder das * Láger des 
Sever's* genannt. lm Mittelalter wurde «ein Theil der 
klemen Walachei» von dem Severínstharm das Severiner 
Bánat genannt, und der angarische König Béla IV. über- 
gab dasselbe nnter dem Namen <terra de Severínn* an 
die Johanniter im Jahre 1247.»**^* 

Itt többön akad fel a figyelmes olvasó. Először azt 
mondja Aschbach, hogy talán Alexander Severns épittete 
hozzá egy új erősséget Csemecz mellett, azt «turri8 Seve- 
rína»-nak nevezvén el. A < talán > vagy «mag beigefügt 
habén > nagyon gyenge állítás, nem is állítás történeti 
dolgokban. Hogy azt az iQ& császár, Alexander Severus 
tette, arról nincsen semmi nyom. Ha igaz volna, az írók, 
a kik nagyon megdicsérték, el nem mulasztják vala meg- 
említeni, hisz azzal szinte Trajanus nyomdokaiba lépett 
volna. 

Másodszor. A «Kimpin Severinului* nem jelent tábort, 
azaz nem jelenti Severus császár táborát, hanem a «kám- 
pán, kimpin> szó mezőt, mi vélhető földet jelent. A Szö- 
rényi toronyhoz bizonyosan ilyen föld tartozott, mint 
rendesen minden várhoz. A Kimpin Severinului csak új 
sarja a «turris 8everina»-féle mesének, a melynek leg- 
kisebb köze sincs a « Severus császár táborához*. Hogy 
a történeti mesék fiadzanak is, többször lesz alkalmunk 
tapasztalni. 

Harmadszor, Aschbach állítja, hogy a középkorban 
*Kis Oláhországnak* egy része < Severiner Banat»-nak 
neveztetett volna, melyet IV. Béla magyar király a johan- 
nitáknak adományoza 1247-ben. A nevezett király *totam 
terram de Zevrino usque ad fluvium Olth> adományozta; 
8 ez az egész Kis-Oláhország vala, nem pedig csak kis 
része. 



Digitized by 



Google 



IIQ HAJtMADIK FEJEZET. 

Neffí/edszer. Az illető oklevelekben «terrade Zevrino*, 
• terra Zeurini* áll, sehol és soha nem «terra de Seve- 
rinq». Kicsike dolog: de kicsike hamisságokból lesz a 
nagy hamisság. Severinu közelebb áll a Sevemsboz^ mint 
Zevrin vagy Zeurin : azért legyen az, nem ez. 

Vásárhelyi Pál, a ki gróf Széchenyi István kormány- 
biztossága alatt az Al-Dunán sokat dolgozott, az 1884. 
évbeli legalacsonyabb vízálláskor tőn vizsgálatot. <Traján 
hídja, úgymond, a mostani Oláhország és Szervia között 
van, Csernecz város közelében, valamivel a Szörényi 
(szeverin) torony alatt, mintegy két mélyfölddel a Vas- 
kapun alul. A Duna itt 564 öl széles, s következőleg ez 
a híd hossza. A víz mélysége azonban csekély és folyama 
lassú .... A hídoszlopokból még tizenkettő áll, mint 
a súly ónnal tapasztalható; kettő az 1834-ki legalacso- 
nyabb vízálláskor valamennyire látható volt. Mindazon- 
által az egész hídnak tizenhét vagy tizennyolcz oszlopon 
kellé alapulni ; mert azon, a mellékrajzon is látható köz, 
raely majdnem a folyó közepén van, öt vagy hat oszlop- 
nak ád helyet. Mindenik oszlop hossza tíz öl és széle is 
(a víz ellenében álló oldala) majd annyi, s iigy szólván, 
tökéletes négyszöget képez. A hídfő még mindenik par- 
ton jól kivehető.* ^^^ 

1858-ban a duna-gőzhajózási társaság hajóállomást 
vagy gyárat építtetvén Turn-Severinben, annak építő 
tisztjei az említett év januariusa 15-én vizsgálták meg 
a római hWnak maradványait, a miről márczius 6-án 
tudósítást küldenek Bécsbe a műemlékekre felügyelő 
cs. és k. bizottsághoz. A tudósítás veleje ez: 

Januárius 15-én a vízállás V — 4" levén a zero alatt, 
a hídból 16 oszlop látható vala a víz színe felett. Az 
oszlopok, valamint az oláh és szerb parton lévő hídfejek 



Digitized by 



Google 



TRAJÁN hídja. 111 

vegyes kőanyagból állanak, melyek kivülről hatalmas 
négyszögű kövekkel voltak berakva. A hídnak hossza 
egyik hídfőtől a másikáig 596 bécsi öl — Vásárhelyi csak 
564 ölnyinek találta — ; a 16 hídoszlopból ötöt az oláh 
partról, tizenegyet pedig a szerb partról lehetett fölvenni ; 
de az egész hídnak alkalmasint 20 oszlopa volt, mert a 
látható közön négy oszlopnak van helye. Az oszlopok 
maradványai IV — 3" egész 12^ hosszúk, és 7®— 3' egész 
7*^—5' szélesek. Az egyik megjegyzett oszlop, a melyen 
még a szabályosan kifaragott négyszögű kövek látsza- 
nak, 10^-nyi széles, — tehát ilyen széles lehetett mind; 
(Die Fundirung der Briickenköpfe und Pfeiler bestand 
aus Beton-Mauerwerk, und die weitere Aufmauerung nach 
aufgefundenen Merkmalen aus gemischtem Mauerwerk, 
mit massiver Quader-Verkleidung.) 

Ezen adatokra támaszkodván írta meg Aschbach 
<Über Trajau's steinerne Brücke» czímfi már idézett 
értekezését. Aschbach megbizonyítja, hogy Trajanus ott 
s nem másutt építtette a hires kőhidat. Azt pedig alkal- 
masint mindjárt az első dák háborúnak befejezte után 
kezdette meg, mert egy érempénznek tanúsága szerint 
már 104-ben kész volt. Trajanus tehát a második háborúra 
a kőhidon által vezetheté a hadseregét. 

A bécsi bizottsághoz érkezett adatokat Aschbach a 
Dión Cassius leírásával veti össze, különösen a hidoszlopok 
számára és mértékökre nézve, a melyeket Tsetses, egy 
konstantinápolyi író a XII. századból, a Jvi az egész 
Diont olvashatta, azonképen közöl. ^^^ 

Dión Cassius húsz oszlopúnak írja a hidat; ennyi 
oszlopot a vizsgálók is gyanítanak 1858. januárius 
15-kén. Dión Cassius az oszlopok hosszát 60 lábnyinak 
mondja ; annyinak, t. i. tíz ölnyinek, találák a vizsgálók 



Digitized by 



Google 



112 HARlfADIK FEJEZET. 

Í8, — a mivel Vásárhelyi is megegyez, a kinek, úgy 
látszik, Dión Gassiasról tudomása nem vala. Dión Cassins 
bizonyosan a damasknsi Apollodoros mesternek a hidat 
leíró könyvét ismervén, ebből állítja, hogy az oszlopok 
távolsága egymástól 170 lábnyi; Aschbach helyesen az 
oszlopok tengelyétől, vagy közepétől veszi föl ezt a távol- 
ságot Ha tehát mindenik oszlop szélességéből (lévén az 
10 ölnyi, vagy 60 lábnyi) 30 lábat elveszünk, az oszlopok 
közti távolság 120 lábnyinak marad. A két hídfő is 
egy oszlopnak szélességét adván ki, a híd egész hossza 
volt = 21 X 170', azaz 3570 római lábnyi. >^« A gőz- 
hajózási társaságnak tisztjei hosszát 596 ölnyinek, vagyis 
3576 lábnyinak találták. Ebből kettő világhk ki, egyik, 
hogy a római láb igen kevéssel volt nagyobb a bécsi 
lábnál; másik, hogy a Dión Gassius közlötte mértékek 
a valóságnak felelnek meg, tehát bizonyosan Apollodoros 
müvéből vannak véve. 

A Traján hídjának hosszát jobban megértjük, ha össze- 
vetjük a budapesti hidak hosszával. A lánczhid hossza 
389 méternyi, azaz 1231 lábnyi, vagyis 205 ölnyi meg 
1 lábnyi. A Margit-híd hossza 643-2 g méternyi, azaz 
2240 lábnyi, vagyis 373^ 2'. A két hídnak összeadott 
hossza tehát 3471 lábat tesz ki: holott a római kőhíd 
hossza 3576 lábnyi volt. 

A híd-oszlopok magassága szinte hihetetlennek látszik, 
de Asebbach felhozza, hogy Spanyolországban a Traján 
építtette hídnak oszlopai Salamancánál 104 lábnyi, Alcan- 
taránál meg épen 150 lábnyi magasak voltak. 

Legnyomósabb kérdés: vájjon a Traján-híd oszlopai- 
nak felső összeköttetései, melyeket Dión Cassius S^ptc- 
eseknek nevez, kő-bolthajtásosak vagy fából valók vol- 
tak-e ? Akár gerendázatot képzelünk, akár bolthajtásokat, 



Digitized by 



Google 



TRÁJÁN hídja. 113 

a készítés roppant nehézséggel járt. A fa-készSIet se 
tartós, se biztos nem lett volna: tehát kö-bolthi^^okat 
kell feltennünk. Hadrianus bizonyosan a bolthigtásokat 
rontotta le; a gerendázatot vagy fa-készületet az ellenség 
orra előtt is fel lehetett volna gyújtani. 

A budapesti lánczhfd 1840. májusától 1849. novem- 
beréig, a Margithíd 1872— 1876-ban, amaz tehát nyolcz 
és fél év alatt, ez négy év alatt készült el. A Traján 
hídját két év alatt építették fól. A megtalált tégla-bélye- 
gek mutatják, hogy leginkább a hadseregek osztályai 
valának a munkások. Minden tekintetben tehát csodála- 
tos egy mu a Tr^an kőhídja. 

Helyére nézve azonban Franckénak (Zur Geschichte 
Trajan's und seíner Zeitgenossen, második kiadás, Qued- 
linburg u. Leipzig, 1840. a 128. s k. 1.) más véleménye 
van. Azt állítja ugyanis, hogy az Oltnak beszakadásán 
felül a mai Celeju oláh helységnél épült a Traján hídja. 
Ott volnának a Duna bal és jobb partján római várak- 
nak nyomai ; onnan viszeü egy római üt előbb az Olttól 
jobbra, azután balra a Veres-torony szorosába. Ezen az 
úton vezeté tehát seregét Traianus a második dák hábo- 
rúba. S íme, Sulzer szerint (Transalpinisehes Dacien, 215.) 
ezt az utat a nép mai napig Traján útjának nevezi, 
Francke maga pedig folytatja, hogy az oláhok azt a 
helyet, a melyen a Veres-torony szorosán által az út 
Ziridavába és Apulumba visz, ^puarte Bomanilor^-nak 
hívják. Rancke is (Weltgeschichte III. rész I. szakaszának 
274. lapján) azt írja: «Noch nennen die Eingebornen die 
Strasse, die durch die Walaehei nach Siebenbürgen führt, 
•Kalea Traianului», und das Thor jenseits des Eothen 
Thurmes «puart« Eomanilor». 

Az oláh népnek emez elnevezéseiről bátran állíthatom, 

Hunfalvy : Oláhok története. ^ 



Digitized by 



Google 



114 HAÜMADIK FEJSZÉT. 

hogy azokat 1247. tájban, mikor IV. Béla a Szörény- 
séget és Kumániát a johannitáknak adományozta, senki 
sem hal\ja, senki sem ismeri vala. Csak a XVII. és 
XVIII. századbeli tudósok találták ki azokat, :s azután 
eltanulta a nép is, ha ugyan igazán tudja. 

A helyre nézve Aschbach bizonyítja, hogy ott a Duná- 
nak biztos partjai nincsenek, azért is az áradások okozta 
mocsárok végetlenek. Ilyen helyen bajjosan épit valaki 
hidat ; Traianus pedig, s^ ki soha meg nem . akasztható 
átjárást akart magának szerezni, oda bizonyosan nem 
épített volna hidat, melynek azonkívül nemcsak húsz, de 
negyven oszlop is kevés lett volna. Én meg, a ki a 
Vörös-torony szorosát, a melyet tavaszszal és minden 
nagyobb esővel a ragadó Olt szinte egészen betölt, any- 
nyira-mennyire ismerem, azt mondom — katona nem- 
létemre is — , hogy ágyú nélkül azon egy sereg sem 
hathat keresztül, ha ezer elszánt ember, ki nem is mind 
Leonidas, útját állj^. 



Digitized by 



Google 



IV. 

A balkáni félsziget a római birodalom székévé 

válik, 

Moesia a Duna jobb partján nyúlt el Pannoniától egész 
a Pontusig. Déli nyugatja Dardaniát is magába foglalta ; 
déli keletje Thrákiáig ért. Tiberius alatt szervezett pro- 
vinciává lőn; Vespasianus pedig Fdső- és Alsó-^oesikTfL 
osztá (Moesia Snperior, Moesia Inferior), amaz nyugati, 
ez keleti része lévén. Tudjuk, hogy a legrégibb időben 
a balkáni félsziget általában Illyria (nyugati) és Thrákia 
(keleti rész) volt. A római uralkodás kezdete óta termé- 
szetesen a latin nyelv és mív^ltség is; meggyökerezik az 
illyr és thrák népségek között, találkozván a hellén vagy 
görög nyelvvel és miveltséggei, mely már előbbj külö- 
nösen a pontusi hellén városokban honos volt. £ szerint 
mondhatni, hogy két míveltség sugárzott reá a balkáni 
félszigetre ; a latin, Dalmatia és Pannónia felől ; a hellén, 
a pontusi városok és Makedónia felől. 

Különösen Moesiában a már is nagyon fejlődő rómaia- 
sodás vagyis latinosodás Traianus uralkodása alatt kezd 
virágozni, akkor keletkezvén abban a városias élet. 

Felső-Moesiának fővárosa Viminakium (Kosztolácz) Had- 
rianustól kapta meg a római polgárjogot,; Batiariat 
(Aréer) már Traianus emelte coloniává; Singidunum 



Digitized by 



Google 



116 NEGYEDIK FEJEZET. 

(Belgrád), Maláta vagy Bononia (Bdyn, Bödön, Widdin), 
Nais»u8 a tnlajdonképi Dardaniában, ma Nis] Scupi 
(Üsküb), megnevezhető városok. 

Alsó-Moesiának fővárosa Troesmis (Iglicza) vala; más 
nevezetes városok Dorostorum (Silistria), IJlpia Oescus, 
Novae (Öistov). Itt különösen latinos volt az élet. De 
déliebben és a Poutns felé inkább görög vala az, még 
a Traianus alapitotta városokban is, mint NikapolishB.iíy 
melyet a nevezett imperátor dák győzelme dicsőítésére, 
MarkianopolishRU^ melyet .Markia (Marcia) bugának tisz- 
teletére alapított. Nikapolis a Jantra folyó mellett, mai 
neve Nikup^ a magyar történetekben is szomorú hírűvé 
lett, mert itt veszté el 1396. szeptember 26-án Zsigmond 
királyunk az ütközetet Bajazid török sznltán ellen. Van 
más Nikapolis is a Dana mellett, melyet a YII. század- 
ban Heraklius konstantinápolyi császár alapíta, s mely- 
nek mai neve Nebul,^^^ 

Anrelianns imperátor Dakiából kivonván a hadi erőt^ 
s a tartományi lakosokat a Dana jobb partjára költöz- 
tetvén által, a régi Moesiát ketté szakítá, közbe két új 
Dakiát rendezvén, úgymint a Parti Dakiát a Dana mel- 
lett (Dacia Ripensis), melynek fővárosa Ratiaria Ion; 
meg BelsO'Dakiát (Dacia Mediterranea), melynek fSvárosa 
Sardica lőn. Hogy ezen áttelepítés a rómaiságot itt tete- 
mesén nevelte, magától érthető. Valahányszor ezentúl a 
római vagy görög íróknál Dakia, mint római esemény- 
nek helye fordal elő, mindenkor ezt az új kettős Dakiát 
kell érteni, melyet anrelianusinak is neveznek, hogy meg- 
különböztessék a régi, vagy traianusi Dakiától. Ebben 
270-től fogva barbárok ülnek, többnyire sarmaták és 
gótok, atóbb pedig szlávok, a mint a következő esemé- 
nyek mutatják. 



Digitized by 



Google 



Á BALKÁNI FÉLSZIGET A RÓMAI BIRODALOM SZÉKÉVÉ VÁLIK. 117 

Még PannoDÍát is meg kell röviden érinteni. Ezt Ves- 
pasianus rendezé provinciává, Traianns pedig FdsS- és 
^/s($-Pannoniára osztá (Pannónia Snperíor, Pannónia Infe- 
TÍor). P. Aelius Hadrianus 107-ben vala Alsó-Pannóniá- 
nak legátusa ; a ketté-osztás tehát 102 — 107. történhetett 
meg. Felső-Pannonia nyugaton az Alpokhoz, Alsó-Pan- 
nonia keleten a Dunához ért, de délen a Száván túlra 
is terjedett egész Dalmatiáig. Később más felosztások 
is estek Pannoniában. Itt és most leginkább Alsó-Pan- 
nonia érdekel, a melynek nevezetesebb városai: Tauru- 
num^ Sirmium (Colonia Flava Sirmiana, Mitrovicz), Actí- 
niincum (Szalankamen), Cusum (Pétervárad), Cibalis vagy 
Cihalae (Vinkovcze), Mursa (Colonia Aelia Mursa, Eszék), 
Antiana (fiaán), Sopianae (Pécs), Lussonium (Kömlőd?), 
Jntercisa (Duna-Pentele), Campona (Tétény), Aquincum 
(Colonia Aelia Septimia Aguincum^ 0-Buda) stb. Most 
visszatérünk a történetekhez. 



Miután Aurelianus az aldunai határt az előadott egyes- 
ség által biztosította, s három ütközetben az allemanno- 
kat vagy juthungokat, kik pusztításaikat Milánóig terjesz- 
tették volt, szinte megsemmisítette; miután Galliában 
Tetricust is, a ki ott folytatta volt a birodalom elleni 
támadást, 271-ben legyőzte : a következő évben Syriába 
vivé hadseregét, a hol a birodalmi zavarok idejében 
Odenathus római vezér némi önálló hatalmat gyakorolt 
vala, melyet özvegye, a Palmyrában székelő híres Zenobia 
folytata. Aurelianus 273-ban legyőzi Zenobia seregét, 
magát is fogolylyá teszi, a ki Tetricussal együtt 274-ben 
kénytelen keleti pompájában a győzőnek diadalmenetét 
Kómában díszíteni. 



Digitized by 



Google 



118 NEGYEDIK FEJE2SET. 

De magában Rómában is veszedehnes támadás tor ki, 
melyet Atirelianus maga így beszél el egy levelében: 
« Az isteüek bizonyosan azt akarják, hogy életem foly- 
tonos hadakozás legyen. A város falai között keletkezett 
támadás komoíy belháborút okozott. A pénzverő hivatal 
munkásai, felbíztatva Felicissimus által, kinek alkalma- 
zást' adtam volt a pénzügyi téren, lázadásban törtek ki. 
Elnyomattak végre, de hét vezér esett el azon katonáim 
közül, a kiknek állandó tábora a Dnna partjain van.»^^^ 
Nem ismerjük eléggé a zavarnak okait; de ebből is a 
bitodalom beteges álíapotját vehetni ki. 
' A vitézül hadakozó imperátor inost ValeríanUs esetét 
tnegboszulandó, Perzsia felé indnl 274. októberiében, de 
útjában Byzantium mellett egy tanyában a serege köze- 
pett ölték meg 275. januariusában. Aurelianus néha ke- 
gyetlenül szokta megbüntetni azokat, a kik zsarolták a 
tartományok lakosait. Egy íródeákja, kinek a zsarolásá- 
ban része vala, eszközlé a derék imperatornak meg- 
öletését. 

Most egy nyolcz hónapig tartó uralkodási megszakadás 
(interregnum) következek, mi soha sem történt a római 
birodalomban. A hadsereg a római senatnst szólítja fel 
imperator-nevezésre, a senatus pedig tudván, hogy kineve- 
zése csak bajt okoz annak, a kit ér, ha nem tetszik a sereg- 
nek, vonakodik azt tenni. Mareus Claudius Tacitus, mint 
consul a senatusban fel akar egyszer szólalni ez ügyben,, 
midőn mindnyájan őt üdvözlik imperatornak, a ki hiában 
hivatkozik öreg korára, mert szinte 80 éves, meg arra, hogy 
nem is katona. Kelletlenül enged, s a sereghez indul, melyet 
az ellenség ellen vezet, de a szokatlan fáradság és hideg 
miatt megbetegszik, s 276. áprilisban meghal. Tacitus a nagy 
római írónak ivadéka lévén, azzal szerezte meg magának a 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGBT A BÓttAI BIRODALOM SZÉKÉVÉ VÁJJK. 119 

mivelt világnak háláját, hogy összeszedette és sok pél- 
dányban 8okszoro«itotta elődjének munkáit. Talán ennek 
a körülménynek köszönhetjük, hogy azokból tetemes rész 
megmaradt. Tacitus öcscse, FlorianuS, a gótok ellen volt 
küldve ; a serege hnperatorrá teszi : de azon Bereg, melyet 
a megholt imperátor a perzsák ellen vezetett, Probust 
kiáltja ki annak. Florianus és Probus seregei Tarsusnál 
' találkoznak, s ott Flórianust saját emberei ölik meg. 

Probus a Sirmium vidékéről való, mint Decius ; Clau- 
dius és Aurelianus is illyr eredetűek voltak, azaz a bal- 
káni félszigeten születtek. A római birodalomban már 
csak a határokat védő seregek nyomnak ügy a politiká- 
ban, mint a háborúban; ezek nevezgetik ki, de meg is 
öhk a császárokat. 

Probusnak (276—282.) vitéz vezéréi Carus, Diodetia- 
nus, Maximianus, Constantius, Galerins mindenütt bizto- 
sítják a birodalom méltóságát s ő 100,000 bastarnát telepít 
Thrakiába. Ellenség nem mutatkozván sehol, Probus azt 
gondolja vala, hogy már nem is lesz háborúja a biroda- 
lomnak, s azért a katonákat a békeség munkáira szoritá. 
Ámde ez okozá halálát. Sirmium mellett szőlőket ültet- 
vén, a mezei munkába beleunó katonák ölek meg 282-ben. 

A noricumi sereg a 60 éves Carust, a praefectus prae- 
toriot nevezi ki imperatorrá, a ki legott két fiát, Carinust 
és Numerianust Caesarrá teszi. A sarmatákon győzvén, 
Perzsiába készül. Carinus Európában marad a birodalom 
védelmére ; Numerianus pedig az atyja seregében jár. 
Carus (282—283.) igazi, egyszerű katona, általkél győ- 
zelmesen a Tigris folyón, de megbetegedvén, nagy vihar 
közben hal meg, akár villámütötten, mint hiszik vala, 
akár betegségnél fogva. 

Numerianus visszavezeti a sereget a Bosporusra, míg 



Digitized by 



Google 



120 NEOTEDIK FEJEZET. 

Carinns Moesiin által vonal eldbe. De szembaj miatt 
képtelenné válván Numerianus a sereg vezérlésére, Diocle- 
tianust nevezi ki imperatorrá. Diocletianus és Carinns 
serege többször vív csatát egymással, míg a feslett életű 
Carinnst egy megsértett hadi tribunus meg nem öli. 

Diocletianus (284—305.) alacsony eredetű, de uralko- 
dásra termett ember, a dalmatiai Dokla (a görögöknél 
Diokles) nevű helységben született, innen Diocletianus 
neve. Mindjárt imperátori társává fogadja Maximianust, 
ki Galliában a parasztok (bagaudák) lázadását leveri 
287-ben, mig maga a keleten működik. Diocletianus az 
uralkodói okosságot, Maximianus a katonai nyers vitéz- 
séget személyesítvén, amazt Joviusnak, ezt Herculesnek 
nevezek el. 

Diocletianus azután 293-ban az imperátorok mellé egy- 
egy Caesart teszen ; maga mellé Galeriust fogadván, 
kihez férjhez adta Valéria nevű leányát; Maximinianus 
mellé pedig Constantiust rendelvén, a ki hasonlóképen 
az imperatorának mostoha leányát volt kénytelen nőtil 
venni, elbocsátván előbbi nejét, Helénát. A birodalom 
ennélfogva négy uralkodó alatt négy részre osztatik. 
Diocletianus megtartja Thrakiát, Egyiptomot, Ázsiát ; 
Maximinianus Italiát és Afrikát ; Galerius, kinek mellék- 
neve Armentarius = csordás, mert pásztor volt, Noricu- 
mot. Pannoniát, Illyricumot, tehát a két új Dakiát is 
kapja osztályul ; Constantiusra pedig Gallia, Hispánia és 
Britannia bízatik. Pannoniára nézve Galerius azáltal lett 
nevezetessé, hogy a Pelso (Balaton) vizeit lecsapolván a 
Dunába s az erdőségeket irtogatván, a fóldmivelésnek 
egy űj tartományt nyert, melyet neje tiszteletére Valériá- 
nak neveze.^^^ így Pannónia három tartományra oszlott: 
Felső-Pannoniára, Alsó-Pannoniára és Valériára, mely- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI BIBODALOM SZÉKÉVÉ VÁLIK. 121 

nek főhelye Sopiana (Pécs) lett. Alsó-Pannonia a Dráva 
és Száva közti, meg a Száván táli részekből állott, Dal- 
matia és Moesia között. 

Az imperátorok, kik aagnstns disznévvel különböztek 
a caesaroktói, Rómát mellőzik. Maximinianns rendesen 
Milanóban, Dioeletianus pedig gyakran Sirmínmban, ntóbb 
állandóbban Nikomédiában székelt. 

Mintán Galériás a perzsák ellen is győzelmesen hada- 
kozott, Constantius pedig az elszakadt Britanniát vissza- 
foglalta volt, a két aagustns 303-ban diadalmenetet tárta 
Eómába, mely is ntolsó volt. Dioeletianus rövid ideig 
tartózkodván ebben a városban, mely nem lesz többé a 
birodalom fővárosa, vagyis a birodalmi hatalomnak széke, 
Nikodemiába tér vissza. Ott hosszas betegségéből fel- 
gyógyulván, uralkodásának huszadik évében, 304-ben, 
lemond a hatalomról. Ugyanaz nap, egyesség szerint, 
Maximinianus is leteszi a hatalmat. A két caesar tehát 
augustussá lesz. Dioeletianus Salonába vonul vissza Dal- 
matiában, hol építgetéssel és kertészkedéssel tölti még 
kilencz évig tartó életét, mikor nem zavarja meg a biro- 
dalom ügye. Nem ily nyugodtan viseli magát Maximianus, 
a kit különben is csak Dioeletianus tekintete fékezett 
volt. Egyébiránt Dioeletianus és uralkodótársai egy soha 
azelőtt, meg soha azután nem látott tünemény : egymás- 
mellett két császár féltékenység nélkül, s két caesar 
nagyravágyás nélkül uralkodván a római birodalomban, 
mely tünemény azonban csak Dioeletianus bölcs mérsék- 
lete által lett valóvá.^^^ 

Legott felbomlik tehát az egyetértés, mert noha Maxi- 
mianus fia, Maxentius, és Constantius fia, Constantinus, 
teljes korúak, Galerius mégis kis-öcscsét Maximinus 
Dazat és Flavius Valerius Severust nevezi ki Caesarokká, 



Digitized by 



Google 



122 NEGYEDIK FEJEZET. 

sőt Üldözi Gonstantinnst. Ez Naíssusban született 274-ben, 
s 18 éves vala, midőn atyja caesáírá lett. De Diocle- 
tíanus szolgálatában marad, s miután ez hatalmáról 
lemondott, éjjel bujdosik el Nikomédiából, s Bithjnián, 
Thrakián, Dakián (azaz aurelianusi Dakián), Pannonián, 
Italián és Gallián keresztül sietve, akkor érkezik Boúlogne- 
ba, midőn atyja ismét bajósereggel Britaniiiába készül 
indulni. Könnyfi győzelem a Kaledonia vadjain^ utolsó 
tette Constantiusnak, ki Eboracumbain (York) 306-baii 
július 25-én meghal, tizenöt hónapig lévén aúgustus, & 
tizennégy évig caesar. A sereg azonnal Constantinust 
teszi uralkodóvá 306. július 26-án. 

Constantinus (306 — 337.) előkelő származású. Mert 
Constantiús atyja, Eutropius, főnemes volt Dardaniában ; 
anyja pedig Claudius imperatornak kis húga. Constan- 
tiús (mert sápadt színű, azért Chlorus lett a neve) fele- 
ségül Helénát birta, kitől Constantinus fia született; de 
Caesarrá válván, mint láttuk^ kénytelen vala azt elbocsá- 
tani, s Maximianusnak mostoha leányát, Flaviát venni fele- 
ségül. Constantinusnak tehát mostohatestvétei valának, 
a kikről jól gondoskodók. 

Constantinus, fölvévén a caesar czímét, a melylyel őt 
Galerius aúgustus kelletlenül bár, de elismerte, Maxentius 
is Caesarrá teszi magát Rómában, s most atyja, a durva 
vitéz Maximianus is előáll s vezeti a fia seregét. Galerius 
Maxentius ellen Severust küldi, ki Maximianus kezébe 
kerülvén, megöletek. Tehát Galerius maga indul Róma 
ellen, de nem boldogulván, duzzogva tér vissza, nagy 
pusztításokat tévén. Diocletianus tehát, lemondása után 
mindjárt, lángban látá az egész birodalmat. 307-ben 
őszszel Carnuntumban találkozik Maximiniannal, s ott 
Valerianus Licinianus Liciniust teszik Severus helyébe 



Digitized by 



Google 



A BALKAnI félsziget a &6kfAI BIAODALOM SZÉKÉVÉ VAUK. 128 

augustussá. Maximianus Galliába vonul vejéhez Constan- 
tinnshoz, de ott is zenebonát támaszt, mig ConstantiniiB 
meg nem öleti, 310-ben. Egy évvel azntán Galerius hal 
meg Dardaniában 311-ben. 

Megint négy nralkodó van : keleten Licinius és Maxi- 
minus; nyugaton Constantinus és Maxentins. A viszonyok 
úgy bonyolultak, hogy Constantinus és Licinius egyfelől^ 
Maxentins és Maximinus másfelől közeledének egymás- 
hoz ; az öreg Diocletianus is a két utóbbinak felén vala. 
Maxentins megtámadja Constantinust, ki Galliából Italiába 
jő s bár nehezen, mindenütt győz, s Rómába is bejut 
312-ben, melynek védelmében Maxentins életét veszti. 
Most Constantinus és Licinius kihirdetik Milanóban a 
türelmi meghagyást, melynél fogva a keresztyének men- 
tek lesznek a megszorításoktól, s egyenlő jogúakká min- 
den más hitek vallóival. 

Erről a türelemről Maximinus Daza nem akar tudni 
semmit; ő a sok-istenséget pártolja, s így ellenkezésbe 
jut Liciniussal. Adrianopolisnál találkozik a két sereg. 
Legyőzetvén fut Maximinus s Tarsusban veszti életét 
3lá. deczemberében. 

A birodalom urai ezennel csak Constantinus és Licinius, 
amaz nyugaton, ez keleten. Ámde hamar kitör ezek közt 
is az egyenetlenség, s Cibalaenál vagy Cibalisnél ütköz- 
nek meg egymással 314. október 8-án. A győző Con- 
stantinus Sirmiumot, Licinius székhelyét is elfoglalja. Ez 
most egyik hadi főtisztjét, Yalenst nevezi ki caesárrá, 
mi újra felingerii Constantinust. Licinius átengedvén 
Constantinusnak lUyricumot, ideiglenes béke áll be köz- 
tük. Tulajdon képen a hit tüzeli visszavonásukat, mert 
Licinius nem pártolja annyira a keresztyéneket, mint 
Constantinus. Ez könnyen talál okot amannak megtáma- 



Digitized by 



Google 



12é NEGYEDIK FEJEZET. 

dására. Seregeik Adrianopolisnál találkoznak, hol Licínius 
nagy veszteséget szenved, ki most Byzantiumban keres 
oltalmat, a hol hajósereg is védelmezi. De Constantinus 
idősbik fia, Crispus, kinek Fausta mostoha anyja vala, 
s a ki mint caesar már a frankok ellen is hadi hírt 
szerzett volt magának, kisebb hajóseregével győzi le 
Licinins nagyobb hajóseregét. Ez most a túlsó, ázsiai 
parton még egyszer igyekszik ellentállani; de Lampsacus- 
nál újra legyőzetik 323. szept. 18-án. Ezennel urának 
ismeri el Constantinust, mindamellett megöletek Thessa- 
lonikében. 

így Constantinus egyeduralkodóvá lett 324-ben, miután 
ipját, Maximinianust, nejének bátyját, Maxentiust, s húgá- 
nak férjét, Lieiniust megölette ; de a mi még iszonyato- 
sabb, megöleté 326-ban derék fiát, Crispust is, nem tud- 
hatni, mi okból. « Uralkodását senkivel sem akarta meg- 
osztani, bárki legyen is az — így védelmezi őt a Világ- 
történelem legújabb írója — mert, úgymond, az előbbi 
értelemben való Caesarnak többé nem volt helye. >^^^ 
Pedig Constantinus azután két kis-öcscsét, Flavius Július 
Dalmatiust, meg Annibalianust, ezt a Pontus népei fölé, 
amazt a Duna védelmére majdnem önálló hatalommal 
rendelé; másik feleségétől való mind három fiát Con- 
stantinust, Constantiust és Constanst pedig Caesarokká 
tette. 

Mióta Claudius és Aurelianus megtörték a gótokat, 
ötven év múlt el, mely idő alatt ezek emberszámban is 
megerősödének. Míg az imperátorok a hatalom felett 
versenyeztek, a gótok a Duna mellékeit pusztíták. Margus, 
Bononia valának a pusztítás főbb helyei. Most Constan- 
tinus ellenök fordítja fegyvereit. Visszaszorítja az ellen- 
séget, sőt átkelvén a Dunán, ott boszulja meg rajta, a 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGET A BÓMAI BIBODALOM SZÉKÉTÉ VAUK. 125 

mit a folyónak jobb partján vétett. Úgy látszik, a gótok 
Licinius mellett harczoltak volt, a sarmaták Constantinus 
szövetségesei lévén. De ezek ellen is fordul az imperátor. 
Az, hogy a sarmata szolgák uraik ellen támadtak fel, 
nagyon segíté a római győzelmet. S Constantinus, ki a 
gótokon 332. április 20-án győzött volt,"* most a sarma- 
tákból egy-két százezerét telepfte Thrakiába, Makedoniába, 
még Itáliába is, mi annak bizonysága, hogy a római 
birodalom tartományai már igen néptelenek valának. 

Constantinus az északi barbárokkal való háborúja köz- 
ben bővité meg és nagyobbltá Byzantiumnak erősségeit, 
a várost Új-Rómává^ vagyis a birodalom székhelyévé 
tevén. 330. május 11-én szentelé fol, azt a «martirok 
istenének* ajánlván, s nem engedvén meg, hogy abban 
egyéb isteni-tiszteletet, a keresztyénen kívül, tartsanak. 
Nevéről Konstantinopolisnak nevezték és nevezik ma is. 

Constantinus az első keresztyén császár, jóllehet csak 
élete vége felé vette fel a keresztségét. A keresztyének 
üldözése Decius és különösen Diocletianus alatt vala 
erős, mely 303-ban kezdődött."* A türelmi meghagyás 
312-ben megszünteté a keresztyének üldözését. 

Midőn Constantinus 337-ben Nikomédiában meghalt, 
a testőrök mind három fiát augustussá kiálták ki. Az 
idősebb, Constantinus, Galliában, a legiQabb, Constans, 
Illyricumban és Italiában vala, míg Constantius az atyjok 
holt tetemeit Konstantinápolyba kisérteti. Legott meg- 
öleti Constantius az atyjának öcscsét, Július Constantiust, 
és két kisöcscsét, Dalmatiust és Anniballianust. Az atyafi- 
testvérek is haddal kelnek ki egymás ellen, s Aquilejá- 
nál ütköznek meg 340-ben, a hol Constantinust a Constans 
emberei ölik meg. A birodalom nyugatja tehát Constans, 
keletje Constantius alá kerül. 



Digitized by 



Google 



126 HEGTIfiDIK FEJEZET, 

Míg ez a perzsákkal van elfoglalva, Con^tans ellen a 
pénzfigyek igazgatója, Marcellinns, lázad fel,, egyesülvén 
Magnentius hadvezérrel, a kinek serégében szászokon 
kívül frankok tűnnek ki legelőször 350. tájban. Constans 
Spanyolországba menekülvén, utóléretík és megöletik. 

Constantiust Illyricam helytartója, Vetr^nio, szólítja 
fel segítségül Magnentins ellen, de úgy, hogy uralkodói 
társ legyen. Sardikánál találkoznak, Vetraniót elhagyja 
a sereg, s Constantias Mursánál győzi le Magnentiust 
3ol-beu. 

Ezentúl Constantius egyedüli uralkodó, de magtalan. 
A Constantius Chlorus ivadékaiból még Gallus és Jnlia- 
nus, ama megölt Július Constantiusnak fiai, vannak meg. 
Constantius ezentúl rendesen Milanóban székelvén, Gallust 
Antiochiába helyezi, nejül adván neki egyik húgát, Con- 
stantinát. Gallus gyanússá válik, béklyókban vitetik Pólába 
a ott megöletik, mint azelőtt Crispus. Még Julianus él, 
sokkal fiatalabb Gallusnál, kit Eusebia császárné kegyel- 
vén, Athénébe küldött volt tanulni. Galliában azonban 
még Magnentiusnak pártja mozog s a Rajnán túli bar- 
bárok is fenyegetnek. Eusebia közbeszólására Constantius 
Milanóba hivatja Julianusl, Caesarrá teszi, másik húgát, 
Helénát, nőül adja hozzá, s Galliába küldi. Julianus 
^ö6-ban érkezik Augustodunumba (Autun), s bár kevés 
erővel, nagyon vitézül barczol a Rajnán túl is, mit a 
féltékeny Constantinus szinte nem örömest lát. 

A perzsák Sapur alatt megint feltámadnak, mintha a 
Dareios és Xerxes régi birodalmát akarnák helyreállí- 
tani. Constantius tehát a keletre indul, s Juliánustól köve- 
teli, hogy seregének nagy részét a császár seregéhez 
indítsa. De a gall sereg nem tartja m^gát kötelezettnek 
hazáját elhagyni, melyet a rajnántúli barbárok meg-meg- 



Digitized by 



Google 



▲ BALKÁNI FÉLSZIGET ▲ BÓMAI BIRODALOM SZÉKÉVÉ ViUK. 127 

rohannak, sőt a császár követelésében Jnlianus megsér- 
tését is látván, a kedvelt vitéz caesart angustasnak kiáltja 
ki 360. tavaszán. Vonakodva, szinte kényszerítve fogadja 
ei Jaliat^us a méltóságot, s nagyon kész kiegyezkedni 
Coostautiussal, a ki Kappadokiában mit sem akar hal- 
lani az egyezkedésről. Mig Julianus a Dnnán lefelé siet 
Illyrikumba, Gonstantias Mopsnskrenében, a Tarsasba 
vivő út mellett 361. október 5-én meghal. 

Jnlianus deczember 11-én vonni be Konstantinápoly ba 
8 nyilván elhagyja a keresztyén hitet, a melytől rég el- 
idegenedett volt. Nem üldözi ugyan a keresztyéneket, de 

362. július 14-én kibocsátott rendeletével kirekeszti őket a 
tudományos iskolákból, a melyekben a régi írókat magya- 
rázták. Mert a ki azoknak istenében nem hiszen, nem 
magyarázhatja meg könyveiket ; az tehát Máté és Lukács 
fejtegetéséhez forduljon. '^^ 

Julianus azonban a perzsa háborúra készfii ; már 362. 
júliusában Antiochiába ér, hol kilenez hónapig időzik. 

363. tavaszán kezdi meg a hadjáratot, általkel az Eufratesen 
s egyik ütközetben egy perzsa lövéstől hal meg 363. június 
27-én. Julianus az első görög a császári széken, de 
tudott latinul is, a mint az írója mondja: « latiné dis- 
serendi sufficiens sermo». 

Jovianus békét köt a perzsákkal s visszavezetvén a 
sereget, 364-ben február 16 — 17. éjjel a guta üti meg. 

Most a sereg Yalentinianust kiáltja ki augustussá. Én 
keresztyén vagyok, szabadkozik; mi is azok vagyunk! 
felel a sereg. A keresztyénségről kell most megemlé- 
keznünk, mert annak legnagyobb hatása volt a Balkán- 
félsziget nemzetiségére. 

Diocletianus üldözése sok keresztyént reá birt volt, 
hogy kiadták a szent könyveket; azokat «traditore8»- 



Digitized by 



Google 



128 NEGYEDIK FEJEZET. 

nek nevezik vala."' A türelmi meghagyás után sokan nem 
akarták ezeket és a császár képe előtt áldozókat vissza- 
fogadni az egyház kebelébe; de a karthágói püspök, 
Cyprianas és utóda Coecilianus visszafogadák. Az ebből 
támadt viszálykodást Constantinus el akará fojtani, azért 
előbb Rómában 313-ban, azután Arlesban tárgyaltatta a 
kérdést, mérsékletet ajánlván. De nagyobb meghasonlás 
eredett Alexandriából. Ott Alexander nevű püspök a prés- 
bitereinek az atya és fiű egységét magyarázá, mit Arius 
hevesen ellenzett, mert a fiú nem kezdet nélküli, mint 
az atya. Egy alexandriai zsinat 321-ben kiközösíté Aríust. 
Ámde keleten sok püspök Arius felfogását helyeselvén, 
annak visszafogadását az egyházba követelék. Az egész 
keresztyén világban nagy vala a felindulás, azért Con- 
stantinus Nikaeaban, 325-ben nagy egyházi gyűlést tárta, 
melyet első ökumenikus, azaz egyetemes zsinatnak neve- 
zünk. Június 19-én nyitá meg Constantinus, és augusztus 
25-én zára be. Kétszázötven püspök, többnyire keleti, 
vala jelen. Utóbb a 318 szám fogadtatok el, mert ennyi 
szolgával győzött Ábrahám a királyokon. Ezt a számot 
oí ziri formulával fejezték ki (t = 300, t = 10, yj = 8). 
A háromságnak tüzes védelmezője Athanasius diakonos^ 
utóbb Alexander püspök utóda vala, s a homo-usia 
(lény egység, a régibb magyarban « állategység >) győzött 
a homöo-usia (lényhasonlóság) ellen. A zsinat határozatá- 
val sokan nem valának megelégedve ; Constantinus itt is 
a mérsékletet óhajtván, a tüzeskedő Athanasiust Galliába, 
Trierbe, száműzé, a hol idősebb fia, Constantinus vala 
caesar-hely tartó. Arius visszahelyezését sokan követel- 
vén, Konstantinápolyba hivaték, tanának igazolására, de 
itt hirtelen meghalt, 336-ban. Athanasius Rómában is 
megfordulván, véleményének a latin nyugatot is meg- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI PÉL8ZIOET A RÓiUI BIRODALOM SZÉKÉVÉ VÁLIK. 129 

nyeré, s úgy látszik a trieri caesar Constantínnst is jó- 
akarójává tévé. Mert ez egy ajánló-levéllel ereszté vissza 
Alexandriába, Gonstantíns beleegyezése nélkül, a ki, mint 
láttak, 340-ben az egész birodalomnak arává lett. 

Minthogy az antiochiai zsinat 341-ben Arins vélemé- 
nyét magáévá tette, Constantins ki akaija békíteni a 
keresztyén nyagatot a keresztyén kelettel, azért nagy 
zsinatot hí össze Sardikába, Belső-Dakiának fővárosába, 
343-ban, őszszel. Itt esapa nyagati püspök ült össze, 
számszerint 94-en, a keletiek Philippopolisba, számszerint 
76-an húzódván. ^^^ A nyngati püspökök, kik között a 
latin Balkán-félszigetnek valamennyi püspökei ott valá- 
nak.^^^ kimondák legelőször (a III. és lY. kánonban), 
hogy a tartományban elítélt püspök a római püspökre 
hívatkozhatik, ügyének más püspöki gyűlés által meg- 
vizsgáltatása végett, minthogy azt szent Péter apostol 
tisztelete követeli (at sancti Petri apostoli memóriám 
honoremns). így Athanasins, a ki mellett a római és 
általában a nyugati püspökök vitatkoztak, Constantins 
ellenére, visszaállíttatok az alexandriai székbe. Arlesben 
Í8 353-ban el akará a császár Athanasiust ítéltetni, de 
a galliai püspökök nem ismerek el az ariesi zsinat tekin- 
télyét, sőt kiközösítek Satnmius püspököt, a ki a zsinatot 
a császár akarata szerint vezette volt. 

Photius, sirminmi püspök az Arius véleményét fejte- 
getvén, nézetét mind Antiochiában 345-ben, mind Milanó- 
ban 347-ben kárhoztaták. Ezt tévé az első sirmiumi zsinat 
Í8 351-ben. 

Constantins mind Arlesben 353-ban, mind Milanóban 
355-ben kényszerité a püspököket, hogy foszszák meg 
Athanasiust a püspöki széktől, mi ellen Liberius római 
püspök erősen vitatkozik. A császár tehát, mert Athanasius 

Ilucfalvy: Oláhok története. ^ 



Digitized by 



Google 



130 NEGYEDIK FEJEZET. 

neki személyes ellensége, el akarja őt fogatni saját egy- 
házában, de elmenekül, s Felső-Egyiptomban, Thebais- 
ban lappang a szerzetesek között, a hol a császár hatalma 
el nem érhette. Békességet akarván szerezni a keresz- 
tyének között, Constantins a második sirmiimi zsinatot 
tartja 357-ben, a melyben közbevető formulát találnak 
ki. JDe ezt is elveti a harmadik sirmiumi zsinat 358-ban^ 
s olyat fogad el. mely szerint <a fiü mindenre nézve 
hasonló az atyához, a mint a szent írások mondják ég 
tanítják ». Erre akarják most köteleztetni a püspököket 
mind az ariminumi (Rimini), mind a seleukisi zsinaton 
359-ben, a mi nagy nehezen sikerül. Egy koöstantinápolyi 
zsinat 360-ban megerősíti a sirmiumi határozatot, hogy 
a fiú mindenre nézve hasonló az atyához. 

Julianus föllépése és rövid uralkodása félbeszakítja a 
keresztyén vitatkozásokat, melyekre ő megvetéssel tekint, 
midőn a viszálykodókat hiába inti, hogy ne bántsák 
egymást, mondván : Hallgassatok meg, hisz az alemannok 
és frankok is meghallgattak ! ^^^ 

Julianus után Jovianus (f 364.) s L Valentinianus (f 375.) 
meg Gratianus és II. Valentinianus türelmet gyakorlának 
a nyugaton ; ellenben Valens (364— -378.), buzgó ariánus, 
üldözé a lényegység hívőit. 

Az előadottakból világossá lesz, hogy nemcsak a biro- 
dalmi császári hatalom, hanem az egyházi zsinatok is a 
IV. században a Balkán-félszigeten a rómaiasodást inkább 
mint másutt mozdították elő. I. Theodosius haláláig (395.) 
mind a keresztyénség, mind a latinosság uralkodóvá lett 
a Balkán-félsziget északi részeiben. 

Legkésőbb juta a keresztyénség a Haemus, különö- 
sen a Rhodope lakosaihoz, a bessusokhoz, mert Reme- 
siana püspöke, Niketas, csak 396-ban téríté meg őket. 



Digitized by 



Google 



A balkíni félsziget a bómai btrodalom székété ViUK. ]31 

fiemesiana a mai Nis (régi Naís^ns) és Pirot között volt. 
A bessusokról, mint igen vad népségről, már előbb is 
emlékeztünk. Niketas azntán Italiába ntazék, mert ő is, 
mint pűspöktársai. az itáliai vagy latin püspökökkel tart 
vala. Visszatértében Hydmntnmból az epimsi partra 
hajózék; onnan Thessalonikába és Fbilippibe jutván, 
ismét a hegyek közé mene, folytatni téritő munkáját 
A nolai Paulinus egy költeményében dicsőité Niketas 
apostoli működését, a melylyel sikerült neki a bányász- 
kodó kemény bessusokat megszelidíteni s Krisztus nyájas 
igájába hajtani.*®* 

Valamint politikai szabadságukhoz, úgy ragaszkodá- 
nak nyelvökhöz is a bessusok ; az isteni tiszteletet nálok 
magok nyelvén tartották eleinte. Főhelységök Bessapara 
vala, melynek romjait Staro Gradiétenék (régi romok 
helye) nevezik, Kis-Belovo mellett, nem messze a Maritza 
(régi Hebrus) forrásaihoz.*®* Idővel a bessusok is ellatino- 
sodának, s nevök a romaios köznévben tűnt el. Procopins 
byzantinns író, kit még többször fogunk megemlíteni, 
539-ben nevez meg utoljára egy Burkentius nevfi romaiost, 
ki eredetére bessus volt.*®^ 

Hogy a Balkán-félsziget a Haemusig és még ezen tűi 
is odáig, a hol a meggyökeresedett görögség vagy hellén- 
ség határt vetett a latinosodásnak, nem vált olyanná, 
mint GalUa vagy Hispánia, leginkább a szlávok okozták, 
a kik a gótokkal és hunokkal együtt, némely részök már 
azelőtt is, be-beköltöztek a Duna jobb partján levő tar- 
tományokba; a hunok után pedig, az avarok idejében, 
mint foglalók terjeszkedtek el. 



9* 



Digitized by 



Google 



132 NEGYEDIK FEJEZET. 

Julianus császár és a keresztyén hit. 

Julianus 362. deczemberében egy farsangi játékot íra, 
melyben az istenek lakomájánál a római császárok és 
Nagy Sándor jelennek meg, érdemeik felöl vetekedvén. 
Azért hívják a játékot Vendégségnek, mely ezímmel több- 
ször idéztem, vagy GsászároknAk ^*** (Kaíaapec). Az istenek 
legérdemesebbnek Marcus Aurelinst találnák, de nem 
akarnak senkit megbúsítani, azért Hermessel kihirdetik, 
hogy mindenik császár az istenek közül azt válaszsza 
meg, a kit követni akart, s így mutassa ki érdemét. 

«Erre Nagy Sándor Herkuleshez, Octavianus Apolló- 
hoz, Marcus pedig Jupiterhez és Saturnushoz ragaszkodék. 
Caesart, ki sokáig ide-oda futkosott. Mars és Yenus hívák 
magukhoz. Trajanus Nagy Sándor után siete, hogy vele 
egy helyen üljön. Constantinus, fel nem találván az iste- 
nek között az életének előképét (toö píoo tó áp/étoícov), 
de közel látván a Gyönyörűséget (Tpoy>5v), ahhoz szalada, 
ki gyöngéden fogadta, összeölelgette s tarka színű palást- 
jaival felöltöztetvén és kicsinosítván, a Fajtalansághoz 
(ícpóc ryjv 'AawTtav) vezeté, a hol Jézust *®^ is találá, a ki 
mindnyájának így szóla: « Minden kártevő, minden gyil- 
kos, minden átkozott, minden förtelmes bátran jöjjön 
hozzám, mert ha én megmosom ezzel a vízzel, azonnal meg- 
tisztul; ha pedig újra beleesik a vétkekbe, megteszem, 
hogy, ha mellét ütögeti és fejét csapdossa, megint tiszta 
legyen. > Nagyon örvendve ehhez ragaszkodék tehát 
Constantinus, fiait is az istenek gyűléséből oda vezetvén. 
Ámde a bosználló istenek nemcsak őt, hanem a fiait is 
megtépték az elkövetett istentelenségért és a rokonok 
gyilkolásáért, s addig kínozák, míg Claudius és Con- 
stantius miatt Jupiter megszűnést nem engedett. 



Digitized by 



Google 



JULIANU8 CSÁSZÁR ÉS A KBBKSZTTÉN HIT. 133 

«Neked pedig, szóla hozzám Hermes, megadtam, úgy- 
mond Jnlianus, hogy megismerjed Mithras atyát. Ennek 
tartsd meg a parancsolatait; igy magadnak, mig élsz, 
tartalékot és biztos menedék- helyet szerezvén, s ha migd 
el kell innen költöznöd, jó reménységgel vezető istent 
találván benne. > 

íme Jnlianus a keresztyén hit ellenébe a Mithras vagy 
a Nap tiszteletét állítja, mely, mint az erdélyi ásatások- 
ból és egyébből is tu^nk, nagyon el vala terjedve a 
császárok korában. Julianust részint a keresztyének vitat- 
kozásai, részint a Flavias-nemzetségben (igy hívják vala 
magokat Constantinusék) elkövetett gyilkolások s végre 
talán leginkább az idegenítette el a keresztyénségtSl, 
hogy Constantinus élete utolsó perczében vette föl a 
keresztségét, minden bűnének megbocsátását reménylvén. 
Ezt gúnyolja ki csípősen Jnlianns. 

A görög philosophia régen tanította, hogy egy az isten, 
a világ teremtője : s most, Jnlianus látja, a keresztyén 
püspökök két isten felől, atya és fiú felől vitatkoznak. 
«Ti azt hiszitek, írja az alexandriai népnek, hogy Jézus 
az isten-ige (^eoc Xó^oc), a kit se ti, se atyáitok soha 
sem láttatok : a kit az idők elejétől fogva az egész 
emberiség lát és tisztel, a nagy Helios (Nap), a jótevő, 
élő és elevenítő, az ám az isten-ige. > (Julianns az öl. 
levelében). 

A mit Pál apostol a Korinthbeliekhez írt (I. Korinth. 
1, 22. 23), az igazán Julianusra is érthető. <A zsidók 
csudát kívánnak, írja az apostol, a görögök bölcseséget 
keresnek: mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, 
a mi botrány a zsidók előtt, s bolondság a görögök 
előtt. > Julianus bolondságnak tartja vala a keresztyén 
hitet, annak ellenébe a görög bölcseséget állítja, mely- 



Digitized by 



Google 



13é NEGVEDIK FEJEZET. 

nek képviselője Apolló, Mithras, Serapis, mind a három 
név a Napot jelentvén. 

Julianus idejében a képek tisztelete még nem kapott 
fel a keresztyéneknél ; sőt akkor még utálják vala azo- 
kat. Julianus védelmezi tehát a képek tiszteletét. « Elő- 
deink, úgymond, a képeket^ oltárokat, az el nem alvó 
tűznek gondját s egyebet az istenek jelenlétének sym- 
bolumai gyanánt állították és rendelték, nem hogy iste- 
neknek tartsuk azokat; hanem mert magunk is testben 
lévén, a test nélkül istenek tiszteletét csak testiesen 
tehetjük. > (Fragmentum epistolae 293. A.) 

Egyet-mást el is tanult a keresztyénektől. A pogány 
papokat tisztességes életre buzdítja, csáknem klérust 
akarna belőlük csinálni ; különösen arra szolima fel, hogy 
gondját viseljék a szegénységnek, mint viselik a gali- 
laeusok (így szokta nevezni a keresztyéneket). Még egy 
sem lett szegénynyé, a ki felebarátjaival közli a magáét. 
(Tlc Y^P ^^ '^oö (istaSiSóvai rotc xéXac iyév&xo ícsvtjí; ; 
Fragm. epistolae, 290. C.) — Sőt a halhatatlanságot is 
tanítja, ezt írván: « Mindenkor imádkozni kell az istenek-r 
hez, mert jól tudjuk, hogy az istenek nagy reményt Ígér- 
nek nekünk holtunk után ({JisfáXac fj(itv oí ^sot (xsTa ttjv 
TsXsoT7]v sXTcíSac IjcaYTsXXovxai. Ugyanott, 298, D.). Hermes 
is azt mondja Julianusnak, hogy ha innen el kell köl- 
töznie, a Mithras jó reménynyel vezető istene lesz. 



Digitized by 



Google 



V. 

Gótok és hunok. 

Jnlianns császár hirtelen kimúlta után a vezérek Jovia- 
nust teszik imperatorrá, ki súlyos békét köt a perzsákkal, 
8 visszavezetvén a sereget, néhány hó múlva gutaütötten 
hal meg. 

Egy Gratianus nevfi kötélverő nagy testi erőt mutat 
egyszer az őt kifosztani akaró katonák ellen, s azért 
jutott a seregbe, a. hol Julianos alatt kitűnt. Cibalaenál 
gazdag birtokos is lett. Ennek fiát, Valentinust, találák 
most a vezérek és a sereg legérdemesebbnek az ural- 
kodásra. 

I. Valentinianus (364. febr. 26.-375. nov. 17.) legott 
öcscsét, Yalenst, fogadá imperátori társává. Na'íssusban 
osztják meg a sereget, mire Valens Konstantinápolyba, 
Valentinianus pedig Milanóba megyén lakni. Ez kilenez 
éves fiát, Gratianust, caesárrá teszi, meg-meggyőzvén a 
germánokat, a Rajna és a Duna vonalait biztosítja. De 
a kvádok földjén is a Dunán túl erősségeket építtetvén, 
azokat főlingerlé s követeiket oly indulatosan fogadá 
Bregetióban (Komárommal szemben), hogy szörnyet halt. 

Valensnek a gótokkal vala sok baja, kik Julianus 
szövetségesei voltak a perzsák ellen, s most Prokopius 



Digitized by 



Google 



186 ÖTÖDIK FEJEZET. 

mellett fogtak fegyvert, a ki, Constantinus nemzetségéből 
való lévén, mint Jnlianus utóda lépett fel Valens ellen. 
Prokopiust saját emberei árulák el; s Valens megöleté 
366. msgnsában, körülfogván a gótokat s szétosztván 
azokat a városokban. 

A gótok a Deneszter és Duna közt két nagy osz- 
tályra, keletire és nyugatira oszlottak. A keleti osztályt 
a greuthingok (homokos síkságon lakók), másképen ostro-- 
^ofok, a nyugati osztályt a tervingék^ vagy trevingek 
(erdős vidéken lakók), másképen vesegótoí teszik vala. 
Azoknak fejedelmei az AmcU-^ ezeké a -Bafó-nemzetség- 
ből '^^ származtak ; de egyeduralkodás nem vala még 
nálok. 

A vesegótok vagy trevingek közt a balt Athanarik 
biró tűnik ki a mai Romániában és Erdélyben. Ez vissza- 
követeli Valenstől a szétosztott gótokat, mi háborút okoz 
közte és Valens között. A római imperátor több ízben 
átkel a Dunán, saját földjén keresni föl az ellenséget, 
de döntő siker nélkül, mert a gótok mindannyiszor a 
hegyek közé vonulnak. Valens a perzsák támadásaitól 
is tartván, hajlandó kiegyezkedni a gótokkal. A Dunán 
egy hajón találkozik Athanarikkal, a ki atyjának meg- 
esküdött volt, hogy soha római földre nem teszi a lábát. 
A hajón mégis leborul a császár előtt, ki fölemeli és meg- 
öleli, mit a két sereg az ellenkező partokról néz. Hogy 
miben állott az egyesség, nem tudni. 

Ámde a trevingek vagy nyugati gótok közt is vissza- 
vonás támadt volt, mert egyik részök már keresztyénné 
lett, másik részök, s maga Athanarik, még a nemzeti 
hithez és istenekhez ragaszkodik. Úgy látszik, az ázsiai 
tartományok dúlásai közben jutott hozzájok a keresztyén- 
ség. Első gót püspökjük Theophilus vala Constantin 



Digitized by 



Google 



GÓTOK É8 HUNOK. 137 

idejében; utóda pedig Ulfila lŐn 355. tájban. Ez tagja 
volt a konstantinápolyi zsinatnak is 360-ban, a melyben 
Constanttns a sirminmi határozatot megerősíttette. Ulíiia 
a bibliának gót fordításáról hires^ a mely legrégibb és 
legbecsesebb germán nyfilyfi emlék.**' A keresztyén gótok 
közül sokan Moesiában laktak Constantins ideje óta. 
A gótok aríanusok valának, úgy mint Constantins, s mint 
most Valens is. 

Akeletí gótoknak vagy grenthingeknek fejedelme az amal- 
nemzetségű Hermanarik vala, a ki sok germán és nem- 
germán népet kényszerite hatalma alá, úgy hogy némelyek 
Nagy Sándorhoz is hasonlították. '** Mint valamennyi 
barbár nép^ s mint a rómaiak is, a gótok kegyetlenek 
valának. Hermanarik többi közt egy szökevénynek nejét, 
azért, mert férjét nem büntethette meg, lovakkal szag- 
gatá széjjel A nőnek bátyjai meg akarván boszúlni a 
kegyetlenséget, orozva támadák meg Hermanariket. A 
110 éves fejedelem sebesülten ugyan, de életben maradt, 
midőn a hunok megtámadák a keleti gótokat. 

A hunok régibb bizonytalan történeteit mellőzvén, mind- 
járt Balambert vagy Balamirt említem meg, a kinek 
vezetése alatt az új nép az alánokra csap, kik a Don 
balpartjaitól keletre laknak vala, s a kik több ütközet- 
ben kifáradván, meghódolnak és a hunok seregét szapo- 
rítják. Ezután a vész a keleti gótokat éri; meghódított 
szláv népségek is, úgy látszik, szívesen csatlakoztak a 
hunokhoz. így magára hagyva — mert a nyugati gótok 
el valának választva — az öreg beteg Hermanarik két- 
ségből kardjába esik; népének egyik része futásban 
keres menedéket, másik nagyobb része a hunokhoz csat- 
lakozik, azaz, úgy hódol meg, hogy megtartja saját feje- 
delmeit a hunok főhatósága alatt, 374 — 375. Ezentúl a 



Digitized by 



Google 



138 ÖTÖDIK FEJEZET. 

hunok lépnek, mint vezér-nép, a keleti gótok helyébe, 
B a Fekete-tenger partjain a Dunáig terjeszkednek. 

Most a nyugati gótokra kerül a sor, kik között a hit 
miatt foly vala egyenetlenség, Athanarik gyűlölvén, egy 
más gót fejedelem ; Frítigern pedig pártolván a keresz- 
tyéneket. Ezek természetesen a római hatalomnál keres- 
nek védelmet, általköltözvén a Dunán; Frítigern is oda 
viszi embereit. Athanarik ellene áll a hunoknak, de 
hamar kénytelen Erdély hegyei közé, KaukcUandhKj^^^ 
vonulni, a honnan meg ő sarmatákat zavar ki. 

A Dunán általment gótokat Frídigern mint szövetségese- 
ket ajánlja a római tisztviselőknek — Valens Antiochiá- 
ban időzvén, mert a perzsák elleni hadakozásra készül 
vala — de élelmet követel számukra, s a mi több, nem 
lesznek alattvalók. A rómaiak az élelmet legsúlyosabb 
kikötések mellett és rossz minőségben szolgáltatják ki. 
A félreértés felvilágosítása végett Lupicinus helytartó 
lakomára hívja Fritigernt és vezértársait Markianopolisba; 
de ott keletkezik ám még nagyobb félreértés. A gótok 
azt vélvén, hogy lest vetnek nekik a rómaiak, fegyverrel 
szerzik meg magoknak, a mit vártak, s dúlva járnak 
föl s alá a tartományban. Más-más csapatok is a Dunán- 
túlról csatlakoznak hozzájok, s veszélyeztetik magát Kon- 
stantinápolyt. Valens elősiet Antiochiából ; a nagy vesze- 
delem Gratianust is rábírja, hogy segítségére menjen 
nagybátyjának. Ekkor egy alemann törzs — akár egyet- 
értésből a gótokkal, akár nem — becsap a római földre, 
s Gratian kénytelen visszaverni őket, a mi neki fényesen 
sikerül is. Ámde ez eltartóztatja a kelet felé indulástól : 
Valenst pedig a győzelem híre feltüzeli, hogy maga 
víjjon meg a birodalom szívében dúló ellenséggel. Adria- 
nopolisnál esik meg az ütközet 378. augusztus 9-én, a 



Digitized by 



Google 



OÓTOK É8 HUNOK. 139 

rómaiakra nézve nagyon szerencsétlenül. Valens maga is 
elveszeti; abban. Majdnem olyan nagy ez a római sze- 
rencsétlenség, mint hajdan a Gannae melletti veszteség ; 
csakhogy a gótok. nem valának még olyan hatalmasak, 
mint Hannibál. 

Gratianus ebben a veszedelmes időben Theodosiust 
teszi társ-császárrá Sirmiumban 379. január 17-én. A biro- 
dalom úgy osztaték fel a két császár között, hogy Európá- 
ban Theodosius Thrákián, Makedonián és Görögországon 
kívül a Balkán-félszigetből a két Dakiát, Moesiát, Dar- 
daniát és Praevalitanát, Scodra fővárossal, kapta; nyu- 
gaton pedig Noríkum, Pannónia és Dalmatia maradtak. 
Theodosiusnak (379—395.) sikerül, talán csata nélkül is, 
kibékíteni a gótokat, kik Thrákiában mint <foederati> 
azaz szövetségesek, tanyáznak. Athanarikot is, a ki arra 
esküdt volt, hogy lábát soha sem teszi római földre, 
Theodosius rábírja, hogy Konstantinápolyba menjen 
381-ben. 

Mert a hunok az erdélyi havasok közül is kizavarták 
a büszke Athanarikot, s így hatalmuk egész az alsó 
Dunáig ért. A régi Oláhországban, az Ardsis melletti 
Petrossában, 1837-ben egy csudálatra méltó kincset találá- 
nak, arany, ezüst edényekből és ékszerekből állót. Egy 
gyűrűn rűn írás is van. Hihető, hogy Athanarik ásta ott 
el, midőn Erdélyből a mai Bárczaságon keresztül mene- 
kült a Duna felé. De akár Athanariké volt a kincs, akár 
másé, nyilván gót emlék. 

Theodosius megkeresztelkedvén, 380. február 20-án 
Gratiaoussal és H. Valentianussal — ez utóbbit testvér- 
bátyja, Gratianus, caesárrá nevezte ki — egy hirdet- 
ményben kijelenté, hogy mind a hárman azt a hitet vall- 
jákj melyet Szent Péter tanított Rómában, és melyet 



Digitized by 



Google 



140 ÖTÖDIK FEJEZET. 

Damasus római püspök vall. Ennélfogva Theodosius ki- 
hajtja Konstantinápolyból az ariannsokat, s az ott 381-ben 
tartott zsinaton — melyen 150 keleti pfispok vala jelen — 
az arianismust elkárhoztatja, mit ugyanazon időben Ambro- 
sias is tétet az Aqnilejában tartott zsinaton. A konstanti- 
nápolyi zsinat arról is nevezetes, hogy elismerte a római 
püspök elsőségét, s ntána^ másod helyre, tette a kon- 
stantinápolyit.^^'' 

394-ben felszólitá Theodosins a római senatnst, hogy 
legyen keresztyénné, s megtagadja a költséget a pogány 
szertartásokra. így keresztyénné lesz az egész biro- 
dalom. 

Theodosins után a 18 éves Arcadias Konstantinápoly- 
ban, a 11 éves Honorius pedig Milanóban gyámság alatt 
kezdek atyjok uralkodását folytatni. 

A hunok több fejedelem alatt eleinte jó szomszédai 
a római birodalomnak, melynek szolgálatába is állanak. 
Egyik királyok, Uldin, mint Arcadius szövetségese, a gót 
Gainas ellen harczol, a ki a császári hadak vezérséget 
ragadta volt magához. Ebben a minőségben Gainas Kon- 
stantinápoly városának ura lett. Úgyde ott Theodosius 
az ariánus isteni tiszteletet a külvárosba szorította volt; 
Gainas méltósága kisebbítésének nézi vala, hogy neki, 
mert ariánus, benn a városban nem lehet egyháza. Kö- 
veteli tehát Arcadiustól, hogy legyen. Ámde Chrysostomus 
(aranyszájú) János ellenzi, s Arcadius meg is tagadja 
Gainas követelését. Ez most lázadásban tör ki : Arcadius 
azonban a gót Fravittát, a ki még pogány, rendeli a 
lázadó ellen, s az győz is rajta. Gainas a Duna felé 
igyekszik, de ott a hun Uldin veri meg egy csatában, 
s fejét Konstantinápolyba küldi, 401..januáriusában. 

Ugyanez az Uldin 405-ben Honorius szolgálatában is 



Digitized by 



Google 



OdrOK ÉA HUNOK. 141 

Radagais ellen harczol s könnyű lovasságával nyeri meg 
a győzelmet. 

Megfordalának-e a hunok már 407 — 408-ban a Rajná- 
nál is, mint Thierry írja, bizonytalan. Legalább a forrás 
szerint^ a melyre a francziairó hivatkozik, az lehetetlen.^*** 

Annál nagyobb veszedelmére vannak a birodalomnak 
az abban élő gótok, kik még állandó lakásokhoz nem 
lévén szokva, mint szövetségesek a hatóságoktól hfaztak 
élelmet és fizetést. Barmostul, feleségestül és gyermekes- 
tül fel- s alájáró ilyen csapatok képzelhetetlen bajt okoz- 
nak a birodalomban. Alarik, mint a Balt-nemzetségből 
való, magát gót király lyá teszi, s nemcsak a Balkán- 
félszigetet, hanem a Peloponnesust is dúlja. 

A tehetetlen Arcadius meghal 408ban s kis fia, II.Theo- 
dosins lesz utóda, heréltek és asszonyok gyámsága alatt. 
Alarik Italiába vonul, s 410-ben Rómát is elfoglalja, míg 
Honorius császár Ravennában ül, nézvén, mit cselekesz- 
nek mások helyette. Alarik sógora, Ataulf, azután a nyugati 
gótokat Galliába s onnan Hispániába vezeti; a hol gót 
királyságot alkotnak. Honorias 423-ban hal meg; kis- 
körű III. Valentinianus lesz utóda, ki helyett anyja. 
Piacidia, uralkodik. 



A hun fejedelmek közül Oktárt vagy Optárt, Mundzukot, 
Oibarst, Ruat vagy Roat (Rugilast) ismerjük, kik testvér- 
atyafiak lévén, egyszerre uralkodának a hunokon. Eze- 
ken kívül más hun fejedelmek is voltak. A hunokkal 
együtt valáuak a keleti gótok és az ezekhez tartozó 
gepidek is,^^^ még pedi^ mind saját fejedelmeik alatt. 
Hogy annyiféle hun és nem-hun fejedelem összefért, az 
nevezetes tünemény; alig is van példája a barbárok 



Digitized by 



Google 



14-2 ÖTÖDIK FEJEZET. 

történetéiben. Ámde az meg is czáfolja az uralkodó hirt 
a hunok szertelen vérengzéséről. A csatában bizonyosan 
nem lehettek tartózkodók : de hát népet, mely ölés nél- 
kül tudott volna győzni, nem ismer a történelem. 

Oktár után Roa vivé a főkormányt. Ekkor már a 
nyugati birodalom is több ügyet vet a hunokra, s Aetiust 
küldik hozzájok kezesnek. Aétius egy lovas tisztnek, 
Gaudentiusnak íia, ki Dorostorumban (Silistria) született 
395-ben vagy 396-ban. Mint kezes előbb Alariknál, az- 
után Roánál tartózkodók, tehát mind a gótok, mind a 
hunok szokásait jól megtanulhatta. Ismerősévé lévén 
Attilának, azzal, mint 426. óta a nyugati birodalomnak 
fővezére, azután is köziekedék. Gyakran is éle a hunok 
segítségével ; így a burgundiak ellen, két hadjáratban, 
436-ban és 437-ben.- Ekkor esett el a hunok elleni csatá- 
ban Guntikar burgund fejedelem, a ki azután a Nibe- 
lungok híres Güntherévé vált. 

Roát követék az uralkodásban 434-ben vagy 435-ben 
Attila és Bléda, Mundzuknak íiai. Bléda halála után Attila 
maga uralkodott az összes hunokon, gót, gépid és más 
népeken. Történetei nem tartoznak ide: annál inkább 
idevaló a konstantinápolyi követségnek utazása Attilá- 
hoz 448-ban, melyet a követség tagja, Priskos írt le, s 
a melyből több ethnographiai tudósítást merítünk, mint 
azon kornak valamennyi íróiból. 

Attila követei, Edekon és Orestes, 447. vége felé érke- 
zének Konstantinápolyba, urok követeléseit vivén II.Theo- 
dosios udvarának. Edekon hun volt, Attila testőrségének 
főtisztje ; Órestes pedig Petovioból (Pettau) való római 
volt, Attilának író-deákja, nótáriusa. Orestes arról is neve- 
zetes, hogy néhány év múlva, 476-ban, fiának. Romulus 
Augustulusnak nevével, a nyugati császárok sorát bezárta. 



Digitized by 



Google 



GÓTOK és HUNOK. 143 

Mellőzvén az áln<dL8ágot, melylyel Theodosios minde- 
nese, Chrysapbíos, Vigilától ösztönözve, Attila megöle- 
tését terrezte, a miről a követség fő embere, Maximinus 
és társa, Priskns, nem tndnak vala semmit, de a mibe 
Edekon színből beleegyezett, — mindjárt az utazást 
adom elő. 

Konstantinápolyból indulván tizenhárom napi járás után 
Serdikába érkezek a követség Eklekon és Orestes kiséreté- 
ben, a kik visszatértek Attilához. Mind a rómaiak, mind 
a hunok nagy sereg szolgával és sok teherhordozó ösz- 
vérrel, lóval utaznak. Serdikában a rómaiak bún kisérői- 
ket megvendégelik. A bortól nekimelegedvén, mindegyik 
fél a maga urát dicséri; a római fél Theodosiost isten- 
nek adván ki, Attilát pedig csak embernek mondván. 
Ezért haragra lobbannak a hunok, s alig sikerül Maxi- 
minusnak őket lecsendesíteni. 

Azután NaYssusba érkeznek, mely el van pusztítva a 
a hunoktól; a városon kívül ütnek fel sátrakat. 

Naíssusból a Margus folyó (Morava) mentiben halad- 
ván, a Duna partjára érnek, s hirét veszik annak, hogy 
Attila túl a Dunán, nem messzire, egy nagy csapattal 
vadászgat. A Dunán barbár révészek egy-szálfájü csol- 
nakokon (Iv oxá^psot {tovo$6Xot<;) szállítják által. A túlsó 
parton Edekon és Orestes elválnak tőlük. Maximinusék 
hetven stadiumnyira (1 ^/^ német mélyföld) haladás után 
vacsorára készülnek, mikor lódobogást hallanak. Két hun 
jő nyargalva s jelenti, hogy Attila várja a követséget. 
Vendégül hívják a két hunt s másnap reggel folytatják 
az utazást. Kilencz óra tájban (délutáni háromkor) meg- 
pillantják Attila táborát s egy dombon akarják sátraikat 
felütni. De azt nem szabad tenniök, mert Attila sátora 
laposabb helyen áll. Elhelyezkedvén, a höí szabad vala, 



Digitized by 



Google 



144 ÖTÖDIK FEJEZET. 

Edekon, Orestes és Skottas kerülnek hozzájok, kérdvén, 
mi végett jöttek? Azt csak Attilának mondja meg, a 
kihez van küldve, felel reá Maximinas. Elmennek; de 
egy néhány perez mnlva Orestes és Skottas visszatérnek 
azzal a hírrel, hogy tudva lévén, mi végett jöttek, tehát 
ha egyéb izenetjök nincsen, haza mehetnek. Aggódva 
bár, de visszamenetelre készülnek, midőn Attilának pa- 
rancsa jő, hogy ő nem kivánja éjjel való elindalásnkat, 
s ökröt és halakat is hoznak nekik vacsorára. 

Másnap reggel ismétlődik a tegnapi jelenet, hog}' 
menjen a követség haza, ha nincsen egyéb izenetje. Priskus 
látván a Maximinas kétségbeesését, Rasticinst szólítja 
fel, hogy menjen vele Skottashoz. Mert Rasticias, a ki 
tad vala a barbárok nyelvén beszélni, magánügyben jött 
ide a követekkel; hogy Constantiussal találkozzék, a kit 
Aetios íródeáknak küldött volt Attilához. Ezen tolmács 
segítségével elmondá Priskos Skottasnak, a kinél akkor 
Orestes nem vala, hogy nagy ajándékot kap Maxirainus- 
tól, ha bejuttatja Attilához. Mert a követség nemcsak a 
romaeasok és hunok javát akarja, hanem Onegesiosét is, 
a kit a császár követnek óhajt magához a két nemzet 
közti viszályok kiegyenlítésére, s kit gazdagon meg- 
jutalmazva ereszt majd el. Onegesios távollétében Priskos 
tehát atyafitestvéréhez, Skottashoz, fordul, a kiről ugyan 
azt hallotta, hogy szinte nagy befolyású Attilánál; de 
nem tudja, úgy van-e, ha tettel nem mutatja meg. Erre 
Skottas lóra ül és Attilához siet, Priskos pedig elmondá 
Maximinusnak, hogy mit beszélt Skottassal, s hogy el 
kell készíteni a neki adandó ajándékokat. Ezt hallván 
Maximinus és Vigila, azonnal felugranak — mert a füvön 
hevernek vala aggodalmaikban -— s visszaparancsolák 
a már elinduló embereket és állataikat. 



Digitized by 



Google 



GÓTOK ÉS HUNOK. 145 

Mig Maximinns az ajándékokat előszedi, s meggon- 
dolja, mit szóljon Attilához, ez megizeni Skottastól, hogy 
mehetünk hozzá. Az őr.ök nagy sokaságán keresztUl 
jutánk Attilához, a ki fa-széken ül vala. Mi kissé távo- 
labb állapodunk meg; Maximinas hozzá közeledvén, 
lidvözlé, a hozott levelet általadá s monda: A császár 
neki és övéinek minden jót kivan. Legyen meg a ro- 
maeusoknak is, a mit neki kivannak, felele Attila. Tüs- 
tént Vigilához fordítván beszédét, azt szemtelen kutyá- 
nak (^píov ávaiSéc) nevezé : hogy mert hozzá jönni, 
tudván, hogy csak azon föltétel alatt lesz meg a béke, 
ha kiadnak minden szökevényt a romaeusok. Vigila azt 
viszonzá, hogy nincsen több skytha szökevény a rómaiak- 
nál. Erre Attila még jobban leszidá, hogy, ha nem tisz- 
telné a követek jogát, nyársba húzatná a madarak ele- 
delére; még sok ott a szökevény! Egyszersmind egy 
írásról felolvastatá neveiket. Tétova nélkül takarodjék 
el Vigila; de vele Eslát is küldi, a ki visszakövetelje 
mindazokat, a kik Earpilion ideje óta elszöktek (Ear- 
pilion, A^tiusnak fia, kezesül volt nála). Nem tűrheti, 
hogy saját emberei harczoljanak ellene, ámbár mit sem 
tehetnek ; mert melyik várost vagy várat menthették meg, 
a melyet ő el akart foglalni. Tehát a rómaiak vagy 
adják ki a szökevényeket, vagy fogadják el a háborút ! 
Maximinusnak azonban meghagyá, hogy várja meg, míg 
a feleletet megiratandja. 

A sátrakba visszatérvén, kiki a hallottakon álmélkodék, 
Vigila csodálkozván, hogy Attila miért bánt vele most 
oly nyersen, holott azelőtt nyájas volt hozzá. Talán, úgy- 
mond, a Sardikában esett beszédek jutottak fülébe, s 
azok miatt boszankodik, mi Priskos előtt valószínűtlen- 
nek látszók. A közben eljőve Edekon, s külön vévén 

Hunfalvy: Oláhok története. iO 



Digitized by 



Google 



146 ÖTÖDIK FEJEZET. 

Vigilát, azt monda neki: Hozza el az aranyat, a mivel 
meg kell nyerni azokat^ kik Attilát megöljék. — «Éd 
azntán kérdem Vigilát, hogy mit szólt neki Edekon. De 
ő, maga is meg lévén csalva, elhallgatá az igazat, azt 
felelvén, hogy Attila csak a ki nem adott szökevények 
miatt haragszik reá; azokat tehát ki kellett volna adni 
mind; vagy hozzá a legnagyobb méltóságú követeket 
küldeni.* 

Akkor elhozák Attilának parancsát, mely szerint nem 
szabad vennünk se római foglyot, se barbár rabszolgát, 
se lovat, se egyebet, kivéve élelemre valót, míg az 
egyesség nem lesz meg a hunok és a rómaiak között. 
Ez azért történt, hogy Vigila a hozott aranynak semmi 
okát ne mondhassa. Bennünket, a felelet megvárása 
végett ott maradni kényszerítő, míg haza jő Onegesios^ 
hogy neki általadhassak a császártól szánt ajándékokat. 

Onegesios t. i. Attila idősb fiával az akatzirok ellen 
volt küldve, hogy azt királyokká tegye. Azért kellett őt 
megvárnunk. De Vigila a szökevények kihozatalának szine 
alatt küldetett el Eslával együtt, valójában pedig azért^ 
hogy elhozza az aranyat Edekonnak. 

Másodnap elindulának Attilával észak felé. Nem sokára 
más irányba indíták a követséget, mert Attila egy faluba 
tért, feleségül venni Eskamot, jóllehet már sok felesége 
vala. 

Síkságon utazának; a hajókázható folyókon egy-szál- 
fájü csolnakokon szállítják őket által. Az Ister után leg- 
nagyobb folyók Drekon, Tigas és Tiphesas : ^^* kisebb 
folyókon kompok vitték keresztül, melyeket szekereken 
hordanak a barbárok. 

A követség a falusiaktól gabona helyett kölest (xéYj^poc),. 
bor helyett medost ((léSoc) kap ; a szolgák is, úgymond 



Digitized by 



Google 



QÖTOK É8 HUNOK. 147 

Prískos, kölest yivének magukkal és árpából készült 
italt; melyet a barbárok kamonnak neveznek.*®* 

« Hosszú utat tevén, beszéli továbbá Priskos, késő 
este egy tó mellett ütők fel sátrainkat, a tóban iható 
víz levén, melyből a közel falu is mereget. Hirtelen nagy 
mennydörgéssel és villámlással szélvész támada, mely 
nemcsak sátrainkat felforgatta, hanem összes podgyászun- 
kat is a tó vizébe szórta. Ijedten futánk el, ki merre 
tudott a sötétben és sui-poresőben, de véletlenfii mind- 
nyájan a falu kunyhóihoi? érvén, nagy lármát támasz- 
tánk. Kiugomak a skythák, s nádcsóvákat gyigtván meg, 
világítanak. Kérdésökre: mi bajunk? a kisérő. barbárok 
elmondák a történetet. Erre a skythák behívnak kuny- 
hóikba, a hol náddal gerjesztenek tüzet. Az úraszszony 
pedig (ez Blédának egyik felesége vala) ételt-italt ktilde 
nekünk meg csinos nőket — ez skytha tisztességtudás. 
Mi azokat megvendégelők a küldött ennivalókkal, de 
velők nem mulatánk.» 

Virradtig maradván a kunyhókban, reggel azonnal 
holmijok összeszedéséhez látnak, s fényes nap sütvén a 
zivatar után, egész nap szárítgatják. Elindulásra készek 
lévén, a királynéhoz mennek megköszönni szívességét, 
melyet három ezüst findzsával, veres bőrökkel, indiai 
borssal, datolyával és egyéb nyalánksággal viszonoznak, 
mi mind nagybecsű a barbároknál. 

Hét napig tovább utazván, egy faluban megállítják őket, 
mert Attila erre fog jönni, s a követségnek őt követnie kell. 
Ott összetalálkoznak a nyugati Rómának követeivel, a kik 
hasonlóképen Attilát várják vala, ügymintKomuluSjPrimutos 
a Norikum kormányzója, meg Romanus, egy hadi csapat- 
nak vezére. Velők valának Konstantius, a kit Aé'tius 
íródeáknak küldött Attilához, és Tatulus, Orestes atyja; 

10* 



Digitized by 



Google 



148 ÖTÖDIK FEJEZET. 

ezek nem tartozván a követséghez, magánügyben jöttek 
azzal. Konstantius t. í. Itáliában forogván, jól ismeri 
vala a három követet; Tatulusnak pedig Romulus leánya 
volt a felesége Petovióból. A követségnek pedig ez 
volt az oka: 

Midőn Attila és Bléda Sirmiumot körfilszállották (442. 
évben), a sirmiumi püspök aranyedényeket ada át egy 
Galliából eredő más Konstantiusnak, ki akkor Attilának 
és Blédának íródeákja vala, mint most az említett Kon- 
stantius, azon föltétellel, hogy ha megvennék a várost 
s ő, a püspök, életben maradna, Konstantius az edények 
árán váltsa ki; ha pedig életét vesztené, azoknak árán 
más foglyokat váltson ki. Miután a város az ellenség 
kezébe jutott,* Konstantius nem gondolt a föltétellel, ha- 
nem valami ügyben Eómába menvén, ott Sylvanus pénz- 
váltónak adá el az edényeket. Kitudódván Konstantius 
árulása, őt Attila és Bléda keresztre feszíttették; utóbb 
Attilának tudomására esvén az edények dolga, ő Sylva- 
nust, mint tolvajt kiadatni kivánta, minthogy az edények 
a sirmiumi zsákmányba valók volnának. A^'tius tehát és 
az ottani császár (III. Valentinianus) követeiket azért 
küldték Attilához, hogy nem lehet kiadni Sylvanust; mert 
becsületes vevője az edényeknek; de ezeket sem lehet 
visszaadni, mert istenitiszteletre szolgáltak, embernek 
pedig nem illik az olyanokat használnia. 

Ott tehát megvárván Attilát, követék őt és nagy soka- 
ságát, némely folyón is általkelvén, míg egy igen nagy 
faluhoz értek, a melyben Attila épületei a többiek közül 
kitűntek. Fából és deszkákból mesterségesen valának 
alkotva s magas fatornyokkal ékesítve. A királyi lak 
mellett Onegesios lakása is csinos, de tornyok nélkül. 
Az első ember lévén Attila után, fürdőt is építtetett 



Digitized by 



Google 



GÓTOK É8 HÜMOK. lÜd 

magának, arra Pannoniából hozatván a köveket ; s mint- 
hogy ott se kő, se fa nincsen, másunnan hozott fával 
tüzelnek. A fürdőnek építője egy sirminmi fogoly, ki az 
építésért szabadságát reményiette volt, de Onegesios fürdő- 
mesternek tartotta meg. 

A falnhoz érkezvén, Attilát eleibe jött nők fogadák. 
Két sorral állva fejeik felett egyik sortól a másikig fejér 
fátylakat tártának hosszában kifeszítve, melyek alatt egy- 
egy csoportban hét-hét fiatal leányka lépdelt skytha 
dalokat énekelve. A menet a palotának tartva, Onegesios 
laka előtt vonnia el. Ennek neje sok szolgálótól kör- 
nyezve, kik főttet és bort hoztak, a kerítésen kívül vára- 
kozók. Midőn a király hozzá közeledett, üdvözlé és kére, 
hogy ízlelje meg az ételt, — ez a legnagyobb kitün- 
tetés a skytháknál. Attila lovon ülve a hozzája fölemelt 
ezüst tálról vett egy keveset, s hörpentett a borból is, 
ezzel kedveskedvén nagy embere nejének. Azután bémene 
palotájába. 

Minket pedig Onegesios meghagyása szerint — mert 
visszatért volt Attila fiával — az ő házában vendégeltek 
meg neje és más nagyok, maga Onegesios nem lehet- 
vén velünk, mert Attilát a viselt dolgairól kellett értesí- 
tenie. Az evés után odahagyván Onegesios házát, közel- 
ben ütők fel sátrainkat, hogy messzire ne legyünk akár 
Attilához, akár Onegesioshoz. Eltelvén az éjszaka, One- 
gesioshoz küld engem Maximinus, hogy általadjam neki 
az ő és a császár ajándékait, s megtudjam, hol mikor 
lehetne vele szólania. Oda érvén az ajándékok vivőivel, 
még zárva találám az ajtókat. Várván tehát, míg beeresz- 
tenek, a kerítés előtt járék fel s alá, midőn valaki, a kit 
díszes ruhájánál fogva barbárnak néztem, hellénül kö- 
szön nekem. Elcsudálkozám, hogy skytha ember hellénül 



Digitized by 



Google 



150 ÖTÖDIK FEJEZET. 

szólít meg. Mert a barbárok csak a magok, akár hnn, 
akár gót, nyelvén szeretnek beszélni, legfeljebb latinul 
is, a romaeusokkal való közlekedés miatt. De hellénül 
alig beszél ott valaki, kivéve a thrákiai vagy illyr ten- 
gerpartokról ide hurczolt foglyot, kit azonban nyomorult 
külsejéről és rossz színéről mindjárt meg lehet ismerni. 
Ámde ez gazdag ember módjára ékesen volt öltözve, 
feje kerekre megnyírva. Viszonozván köszöntését, kér- 
dem: honnan való s miért él skythásan? 

Most a Yiminakiumból eredőnek hosszas előadása kö- 
vetkezik, hogy lett fogoly, azután vitézsége által hogy 
szerezte meg szabadságát, s milyen boldogul él a hunok 
közt, hol felesége, gyermekei is vannak. Ellenében Pris- 
kos a müveit világ állapotát írja le, mely mégis előbb- 
való a barbár világnál. 

A közben kinyílt a kerítés ajtaja s azon Onegesios jő 
ki. Priskos hozzá lép, átadja neki a követtől való aján- 
dékot s a császártól való aranyat, s kérdi: hol, mikor 
találkozhatik vele Maximinus? Onegesios erre maga 
megyén Maximinus sátrába. A római követ a császár 
óhajtását fejezi ki, hogy Onegesios menne követül Kon- 
stantinápolyba, s bölcseségével szüntetné meg a fenforgó 
viszályt, mi nemcsak a hun és római népek hasznára, 
hanem neki magának is dicsőségére és gazdagságára 
szolgálna. De Onegesios azt mondja, hogy Attila mellett 
maradván és haragját megszelídítvén, többet használhat 
a romaeusoknak; különben is ki nem becsülné többre a 
szolgaságot Attilánál, mint a gazdagságot a romaeusoknál ? 
Egyébiránt Priskos szabadon járhat hozzá értekezni, mit 
Maximinus méltósága meg nem tehetne. 

Másnap Priskos bemegyen Attila kerítésébe, hogy 
Kreka nejének ajándékot vigyen, a kitől három fia lett 



Digitized by 



Google 



GÓTOK Éa HUNOK. 151 

Attilának, az idősbik az akatzirok királya lévén. A Kreka 
lakát is nagyon csinosnak találja Prískos. Földje gyapjú- 
szőnyeggel van beterítve. Maga Kreka szőnyegen ül, 
körülötte sok inas áll; szemközt vele pedig szolgálók 
ülnek, vásznakat hímezvén különböző színekkel, a ruhák 
ékesitésére. Prískos közelebb lép hozzá, köszönti s által- 
adja az ajándékokat. Kijővén innen, egy más házba 
megyén, a melyben Attila szokott tartózkodni: ismeretes 
lévén már az emberek előtt, Friskos szabadon jár ki-be. 
Egyszerre nagy mozgalom támad: Attila lép a ház elé 
Onegesiossal, kihallgatja a peres feleket s igazságot szol- 
gáltat nekik. Azután megint bemene, a barbár követ- 
ségeket fogadván el. 

Onegesios kijövetelét várván Prískos, az itáliai követek 
ott termének, t. i. Eomulus, Promntus és Romanus, kik 
az aranyedények miatt jártak ide, hozzájok Rusticius és 
Konstantiolus csatlakozván, az utóbbi Pannoniának azon 
részéből való, mely Attilát uralta. « Szóba állván, úgy- 
mond Priskos, megkérdezének: vájjon elereszt-e minket 
Attila, vagy maradni kényszerít (míg t. i. Vigila vissza 
nem tér Eslaval)? Azt felelém, azért várok itt Onege- 
siosra, hogy tőle megtudjam ezt. Viszontag én kérdezvén 
őket, vájjon Attilát nyájasnak találták-e? Sehogy sem 
változtatja meg akaratját, mondák ; háborúval fenyeget, 
ha el nem küldjük neki vagy Silvanust vagy az arany 
csészéket. Hogy a barbárnak szertelenségén elcsudálkoz- 
tunk, a sok követségen járt nagy tapasztalatú Romulus 
íg-y szóla: A nagy szerencse s a szerencséből folyó ha- 
talom kiforgatta eszét Attilának, hogy nem férhet hozzá 
az igazság, ha nem kell neki. Soha egy skytha ember 
vagy más uralkodó oly rövid idő alatt nem vitte dolgát 
annyira, hogy uralkodott volna az oczeanusbeli szigete- 



Digitized by 



Google 



152 ÖTÖDIK FEJEZET. 

ken, az egész Skythián, s még a rómaiakat is adózókká 
tette volna. Mind többre vágyik, hatalmát nagyobbítandó^ 
sőt a perzsák ellen is akar indulni. ^^^ 

« Közülünk valaki tudni óhajtván az utat, melyen 
Attila eljuthatna a perzsákhoz, Romulus azt monda, hogy 
Média nincs távol Skythiától ; s hogy a hunok jól ismerik 
oda az utat. Attilának tehát nem kerülhet fáradságába 
oda eljutnia, s hadi ereje lévén olyan, melynek egy nép 
sem állhat ellene, a médeket, perzsákat és parthusokat 
is adózókká teszi. » 

<Azt ejtvén ki valamelyikünk: bárcsak elindulna a 
perzsákra s ott töltené az idejét hadakozással! Inkább 
félni kell, úgymond Konstantiolus, hogy könnyen győz- 
vén a perzsákon is, nem mint barátunk, hanem mint 
urunk tér majd vissza. Most még beéri a római vezér 
méltóságával (aSta oTpanrjYOö T(o(iat(ov) s az ezután járó 
aranynyal: bezzeg azután római király akar lenni. 
Valóban is nem sokára nagyobbodni fog hatalma, mit 
az isten maga azzal jelent ki, hogy megtaláltatott Are& 
(Mars) kardja, melyet mint szentet a skytha királyok 
tiszteltek, s mely sokáig rejtve lévén, most egy ökör 
által került elő.*^^^ 

Ezen beszélgetés Onegesios megjelenésével szakadt 
félbe, ki Maximiniusért küldé Priskost. Onegesios be- 
vezeté Maximiniust Attilához. Onnan kijövet elbeszélé 
Maximinus, hogy Attila Nomust vagy Anatoliust vagy 
senatort kivan magához követnek, s hogy Maximinus 
észrevételére: olyan méltóságú férfiakat nem illik hozzá 
küldeni, Attila azt felelte: Vagy megteszik, a mit akar, 
vagy fegyver legyen a biró.^^^ 

A mint Maximinus és Priskos a sátorokba visszatértek. 



Digitized by 



Google 



QÓTOK É8 HUNOK. 153 

Orestes atyját találák ott, a ki őket Attila vendégségére 
{hl zb ao{jL7cóatov) meghiyta. Részletesen irja le Prískos 
az ét-termet, Attilának és a vendégeknek üléseit^ a fel- 
köszöntő szertartást, az ételeket (húsfélék mind), melye- 
ket a szolgák ezüst tálakon hordtak fel ; Attilának tiszta, 
egyszerű ruháját, a ki csak fa-knpából ízlelte a bort és 
fa-tálról evett keveset; holott a vendégek arany- vagy 
ezüst-kelyhekből ittak és ezfist-tálakról ettek. Esteledvén, 
fáklyákat gynjtának meg, s két barbár énekes, szem- 
közt Attilával megállva, annak győzelmeit diesőité, a mi 
a hallgatókból hol örömet, hol könnyeket fakasztott ki. 
Ezután egy bohócz lépé fel, a ki hangos nevetést ger- 
jesztett badar fecsegéseivel. Utoljára még a törpe mór, 
Zerkón, mulattatá hun, gót, latin zagyvalékával a jó- 
kedvű vendégeket. Priskos annak történetét is beszéli, 
hogy került ez a rómaiakhoz, ezektől a hunokhoz, hol 
Blédának mintegy udvari bolondja vala. 

Másnap Onegesiossal a hazamenetről értekeznek, mi 
meglesz, úgymond Onegesios, mert Attila már Íratja a 
leheleket a császár számára. A levelek szerkesztői közt 
Priskos Rusticiust is megemlíti, a ki Felső-Moesiából 
való fogoly lévén, mint hozzátudó ügyes ember Attilá- 
nak egyik iró-deákja lett. Azzal már előbb is találkoz- 
tunk. E közben Rekan (Ereka) is meghivatta őket 
vendégségre Adameihez, a ki házi ügyeit gondviselte. 
Az őket, sok skythával együtt, víg lakomával tisz- 
teié meg. 

Következő napon ismét Attilának valának vendégei, s 
harmadnapon elindulának, gazdagon megajándékozva. 
Berik, egy gazdag földesúr (tcoXXwv év t-g Sxo^ixt) xtóftwv 
ap)^(üv), kiséri őket Konstantinápolyba. Innen 449-ben 
más követség is ment Attilához, s ettől Orestes meg 



Digitized by 



Google 



164! ÖTÖDIK FBJESET. 

Esla újra Konstantiuápolyba. Ghrysaphios kiadatását 
stirgeté Attila ; de a következő évben Theodosiug meg 
Cbrysaphius balála esik meg, mint ntóbb meglátják. 



Prískos követségi tudósítása nemcsak azért felette be- 
cses, hogy Attila személyiségét a valóság szerint ismer- 
teti meg — mert a történelem egy barbár fejedelemnek 
sem birja oly hű rajzát, mint a milyet Priskos ad 
Attiláról — hanem ethnographiai észrevételei miatt is jeles. 

Attila uralkodásra termett alak, mely egyszerfi külső- 
ségével és a csillogtatás kerülésével is feljebbvalóságát 
bizonyítja. Fa-széken ül, fa-kupából iszik, fa-tálról eszik, 
mikor vendégeinek arany-ezüst-kupákban szolgáltatja az 
italt, s ezüst tálakon a húsételeket. Priskos előadása 
mutatja, hogy tudott uralkodni hevességén ; s hogy okos 
tanácsra is hallgatott, Onegesios maga mondja. Ez urá- 
nak teljes bizodalmát birja, s ezzel soha vissza nem él; 
valamint Attila sem féltékeny reá; ő általában a gót 
fejedelmektől sem félti hatalmát. 

Vájjon öcscsétől féltette-e, s azért ölette-e meg azt? 
sem Priskos, sem a nyugati római követek, valahány- 
szor Attiláról félénk csudálkozással beszélnek, nem tud- 
nak semmit a testvér-gyilkosságról, pedig halálát meg- 
említik, de ügy, hogy természetesnek kell tartanunk. 
A mit Priskos előadásából Blédára nézve megtudhatunk, 
az ezt igen ártatlannak mutatja. Özvegye is mint hatal- 
mas földbirtokos asszony nagy fényben él, a mi hasonló- 
képen azt tanúsítja, hogy férje nem áldozatja lett Attila 
féltékenységének. 

De Jordanis, a ki ostoba mesét beszél a hunok ere- 
detéről, azt írja, hogy Attila Blédát cselvetéseivel ölette 



Digitized by 



Google 



GÓTOK m HUMOK. 155 

meg (Bleda eDÍm fratre fraudibus peremto) a azt más 
latin írók ismételték. Thierry Amadé (Attila történ^kDe) 
Szabó Károly fordítása szerint így pragmatizál : <Theodo- 
8iu8 gyávasága mindig kezére dolgozott Attila kegyetlen- 
ségének: a szerencsétleneket kiadták vérpadra. Belé* 
keveredett-e Buda^^® a cselszö vény ékbe? fogta-e pártjokat 
az elégületlen főnököknek ? vagy egyedfii személye volt-e 
gát nagyratörő testvére előtt, ki magával egyenlőt ismerni 
nem akart? nem tudjuk. A történetirat elrejté előlünk 
azon borzasztó családi tragoedia részleteit és bonyodal- 
mát, melynek csak katastropháját tfintetí elénk. Attila 
megölte Budát « csellel és orvul » mondják a történetírók; 
egyik hozzáteszi, bogy e testvérgyilkolás csak előjátéka 
volt az emberi nem gyilkolásának. A hunok erkölcsei oly 
vérengzők voltak, hogy e vétek közfelindulást nein gerjesz- 
tett; csak némely Budához különösen szító törzs s némely 
barátai^ kik emlékét fenn óhajták tartanig keltek fel^ ezek 
is könnyedén el lőnek nyomva,* ^^^ Történeti alap nélküli 
költeményes declamatio. «A hunok erkölcsei oly véreng- 
zők voltak, hogy e vétek közfölindulást nem gerjesztett !» 
kiált fel Thierry. Hát a keresztyének erkölcsei milyenek 
voltak, hogy Konstantinusék testvér-, apa-, rokon-gyilko- 
lásaiért fel nem indultak ? Azt pedig igazán Thierry csak 
képzelődéséből merítette, hogy némely Budához, azaz 
Blédához különösen szító törzs s némely barátai keltek 
fel, ezek is könnyedén el lőnek nyomva. Attila nem volt 
szenvedély nélküli ember, kegyetlenül is büntetett; de 
azon borzasztó ördög sem volt, a milyennek a kolostorok 
tudósai festették, a kik őt isten ostorának nevezgették. 
A byzanti követség a Morava kifolyásánál kelvén által 
a Dunán, a Tisza-Maros szögén utazik keresztül, a mely 
a római uralkodás idejében dús római életet mutat vala. 



Digitized by 



Google 



156 ÖTÖDIK FEJEZET. 

Ez kétszáz év alatt egészen eltűnt, helyét barbár élet 
foglalta el. A mit a követek látnak, mind barbár. Éle- 
lemre nem azt kapnak, mihez szokva vannak, t. i. gabo- 
nát és bort, hanem kölest, méz-sört és kamumot, tehát 
barbár enni-innivalót. A lakosság falvai is barbár kuny- 
hók. Annak nemzetiségét Priskos nem nevezi meg ; alkal- 
masint nem is tudja. Hogy hun nem volt, bizonyos, mert 
főldesuraság alatt él ; azután a hun nem volt szántó-vető. 
Gótnak is bajos vélni, mert az sem vala még akkor és 
ott földmivelő. A lakosság valószínűleg szláv volt, a 
melybe a régi sarmaták utódjai beleolvadtak. 

Bléda özvegye azon falunak tulajdonosa, a melybe a 
zivataros éjszakán a követség emberei menekülnek. Berik- 
ről is, a ki a követséget visszakiséri Konstantinápolyba, 
azt olvassuk, hogy sok falunak ura. Bizonyosan Onege- 
sios. Edekon, Skotta s más előkelő hunok is afféle 
földesurak valának. A viszonyról nem tudósít Priskos, 
melyben a falvak lakossága illető földesuraihoz állott. 
De gondolnunk lehet, hogy köles-termesztményének, vala- 
mint készített méz-sörének és kamumának egy részével 
adózott a földesuraságnak. Bizonyosan a marhának része 
is az uraságé volt. 

Minthogy a gótok, gepidák és más germán törzsek 
saját fejedelmeik alatt élvén, inkább szövetségeseik, mint- 
sem alattvalóik voltak a hunoknak : föl lehet, sőt föl is 
kell tenni, hogy azok is falvaiknak urai valának. 

De Priskos tudósításából nem tetszik ki, vegyest lak- 
tak-e a hunok és gótok, gepidák, vagy elválva külön- 
külön tartományokon? A hadi szerkezetből, bár milyen 
volt is, a különlakást lehet következtetni. Annyi mégis 
kitetszik Priskos előadásából, hogy a hunok a Tisza- 
Maros szögi, meg a Duna-Tisza közi síkságokon tanyáztak. 



Digitized by 



Google 



o6tok és hunok. 167 

Mivelhogy a hnn birodalom széthnllása után a gepidákat 
a mai Erdélyben találjak, azt lehetne gondolni, hogy a 
gótok a későbbi Oláhországban s Pannoniának azon ré- 
szében, mely már az Attila birodalmához tartozott, tehát 
a mai Tótországban és a régi Valériában laktak. Más 
germán népek a Danától északra, a Mátra és nyagati 
Kárpátok közt, az Ipoly, Garam és Vág mellékein ta- 
nyáztak. 

Hol volt Attila székfalva ? bajos meghatározni, mert a 
Duna-Tisza-közön sok fátlan, követlen vidék van ma is. 
Az Onegesios fürdőjéhez a fát, követ Pannoniából kellett 
hozni : tehát Aquincumból (Ó-Buda) is, Sírmiumból is és 
más pannóniai volt római város romjaiból is kerülhetett 
ki fa és kő. 

Ha tekintjük az Attila nejének, Bléda özvegyének, 
meg Onegesios feleségének háztartását, a mint Priskos 
látja, azt lehet mondanunk, hogy némi nyugalmas, kel- 
lemes élet uralkodott 448. és 449-ben a hun világon, 
a melyben a nők hímeznek, varrnak, és az idegenek 
iránt nyájasak, mint Bléda özvegye. 

Ebben a hun világban, úgymond Priskos, leginkább 
a hun és a gót nyelvek uralkodnak ; görögül csak a 
thrákiai és illyr városokból idehurezolt foglyok beszél- 
nek ; a latin nyelv azonban a hunok előtt sem ismeretlen, 
mert sokat közlekednek a Duna jobbparti latinul beszélő 
lakosokkal. 



Elbeszélésünk most a hun világból a Duna jobb part- 
jára, és a keresztyénséghez tér vissza, a melylyel leg- 
szorosabb kapcsolatban a Balkán-félsziget latinosodása 
áll. A keleti birodalom uralkodóit és vezérosztályait 



Digitized by 



Google 



168 ÖTÖDIK FEJEZET. 

Ugyanis a hnnok és más barbárok szorongatásainál is 
inkább a theologiai yitatkozások nyugtalanították. 

El volt már döntve az egyházban, hogy Krisztus, a íiü, 
tökéletesen egy az Isten atyjával. Ebből más kérdések 
és kétségek támadának. Ez a lényeg-egység vájjon egé- 
szen isteni-e ? vagy pedig emberi is ? S a kettő, az isteni 
és az emberi természet, hogy férhet össze egy sze- 
mélyben ? 

Nestorius, antioehiai presbyter, 428-ban konstantinápo- 
lyi pátriárkává lön. Máriának tisztelete már nagyon el 
vala terjedve s a szerzetesek meg a nép által felette 
nagyon kedvelve. Nestorius azt tanítá, hogy még sem 
lehet Máriát isten szülőjének (d-eotóxoc) nevezni; ez po- 
gány felfogás, a pogányok Cybelét tartották volt istenek 
anyjának. Az alexandriai szék azelőtt is ellenese lévén 
a konstantinápolyi széknek, Kyrillos, alexandriai pátriárka 
mindjárt szemére kezdé hányni Nestoriusnak, hogy kiseb- 
bíti, alacsonyítja Máriát, azt tanítván róla, hogy nem 
isten-szülő. Nagy lett az egész egyháznak felháborodása 
keleten, hol II. Theodosius, mint tudjuk, 4C8. ótaPulcheria 
húgának, és 421. óta a feleségévé lett szép athénei tudós 
Athenáisnak, ki a keresztségben Aelia Eudokia nevet 
kapott volt, gyámsága alatt él vala. Pulcheria Nestorius, 
Eudokia császárné inkább Kyrillos véleményén valának. 

A támadó egyházi szakadás elhárítására Theodosius 
431. pünkösdjére Ephesusba egyetemes egyházi zsinatot 
hív össze. Kyrillos előbb vala ott egyiptomi püspökeivel, 
a kikhez az ázsiabeliek többsége is csatlakozók. Nesto- 
rius 16 püspökkel megjelenvén, azzal utasítja el a Kyrillos 
felekezetét, hogy ő soha sem fog istennek tartani két- 
három hónapos gyermeket. Mint már szokássá vált az 
egyházi gyűléseken, mindegyik felekezet a másikát el- 



Digitized by 



Google 



GÓTOK ÉS HUHOK. 159 

kárhoztatja, kiátkozza. Egyesség nem állhatyán elé, Theo* 
do8Ías július végén haza küldi a püspököket ; azonban 
Kyríllos állítása, hogy Krisztus igaz isten és igaz ember, 
Mária tehát istensztilő, a többségé s így győzedelmessé 
lett. Nestorius pedig — mert az udvari kegyet is el- 
vesztette — száműzésben, elhagyva, halt meg 440-ben. 
De felfogását a görög világon kívül a perzsa keresztyé- 
nek tartották meg, valamint Indiában is a keresztyén 
községek. Amazokat Nestorianusok nevén, ezeket Tamás- 
keresztyénekén ismerte még a későbbi kor is. 

Entyches konstantinápolyi archimandrita vagy apát azt 
kezdé tanítani, hogy Krisztusban az emberi természet 
egészen beleolvadt az istenibe, s ennélfogva Krisztus 
egyiermészetű volt. Eusebius dorylaeumi püspök bevádolá 
az apátot Flavius új konstantinápolyi pátriárka előtt, ki 
is egy 28 püspökből álló zsinaton kiközösíté Eutychest. 
Ez óvást teszen ezen határozat ellen, ügyét feljebb vivén 
a római püspökre, Leóra. Ugyanarra a császár és Fla- 
vius is hivatkoznak. Leo egy hosszú levélben a Krisztus- 
ban levő két természetet, s a kettőnek különböző műkö- 
dését meghatározván, Eutychest tudatlan, értelmetlen 
embernek monda, a kivel szelíden lehet bánni, ha vissza- 
veszi hamis tanítását. 

Ámde Chrysaphius, a császár mindenese, a ki Flaviust 
gyűlöli vala, rávevé Theodosiust, hogy megint egyházi 
zsinatot hívott össze Ephesusba, 449. augusztusára, oda 
Leo pápát is meghíván, ki három legátussal képvisel- 
tette magát. Eudokia császárné Dioskurus, alexandriai 
pátriárka és Kyrillos utódja mellett, Pulcheria pedig 
Flavius mellett lé\én, újra föléledt a versenyzés a két 
pátriárkái szék között. A császár Dioskurust nevezvén 
ki a zsinat elnökévé, a ki markos szerzetesek kiséreté- 



Digitized by 



Google 



160 ÖTÖDIK FEJEZET. 

ben jelent meg, a zsinat lefolyása és határozásai előre 
tudva valának. Dioskurus fölmenté Eutyehest, Flaviust 
pedig kitéteté a pátriárkái székből ; s a szerzetesek által 
felizgatott nép botokkal és kardokkal tört Eusebius és 
Flavius ellen, a ki vett sebeiben meg is halt. Theodosius 
mégis megerősité a zsinat határozatát, mely szerint Krisz- 
tusban az isteni és emberi természet egy természetté lett. 
De Róma latrok zsinatának (latrocinium) nevezvén ezt az 
ephesusi zsinatot, nem ismeré el; a görög író is rablók 
zsinatának (oovoSoc XigcjTpixTí) nevezé. 

II. Theodosius 450-ben meghalván, Pulcheria követke- 
zek; de nő nem lehetvén római császár, Pulcheria a 
derék vitéz Markianost (Marcianus) fogadá császár-társsá. 
Ketten 451-ben közel Konstantinápolyhoz, Chalkedonba 
hívák össze az egyetemes zsinatot, mert ők épen annyira 
hajlanak vala Leo pápa felé, mint elidegenkedtek Dios- 
kurustól. Ezt sok vétke miatt fosztá meg méltóságától a 
zsinat, az üldözött keleti püspököket, de magát Kyrillost 
is, igazhitűeknek nyilatkoztatá ki, s új formulát fogada 
el : Krisztusban két természet volt, az atyjától származó 
isteni s a Máriától született emberi ; tehát egy személyben 
együtt volt az isteni és az emberi természet. Az egy- 
természetet hívők (monophysiták) ennélfogva eretnekek. 
Dioskurus számkivetésben halt meg 454-ben. 

Markianos halála 457-ben új reményt ébreszte a mono- 
physitákban, kiknek száma igen nagy vala, úgy hogy 
Zeno (Isauricus) császár (457 — 474.) a püspökök véle- 
ményét kérte a chalkedoni zsinat határozata felől. A több- 
ség azt helyesnek monda. 

De Basiliscus (476—477.) leszorítván Zénót a császári 
székről s a monophysiták mellett nyilatkozván, egy kör- 
levélben (enkyklion) felszólitá 476-ban a püspököket. 



Digitized by 



Google 



GÓTOK É8 HUNOK. 161 

hogj kárhoztassák el a cbalkedoni zsinatot. A konstan- 
tinápolyi pátriárka, Akakios, egy támasztott lázadással 
elmozditá ngyan Basiliscnst, s yisszahelyezé Zénót, de ez 
sem birta az egyházi bajt megsemmisíteni. Kiboosátá 
ugyan 482-ben a Henotikont^ azaz Egyesitőt, mely egye- 
temes fogalmak alá vette a yitáa pontokat, hogy egye- 
sítse a két felekezetet, a két-természet meg az egy- 
természet hívők felekezetét. De Róma határozottan ellenzé 
a monophysitákkal való egyesülést, s II. Felix pápa ki 
is közösité Akakios konstantinápolyi pátriárkát. Ezzel 
szakadt meg a közösség Róma és Konstantinápoly kö- 
zött. A lefolyt vitákban a balkán-félszigetbeli latin püs- 
pökök erősen ragaszkodtak Rómához.'^® 

Keleten sem talált általános helyeslést a Henotikon; 
<le Anastasius császár (491—518) elfordulván a theologiai 
pöröléstől, méltatlannak s római császárhoz nem illőnek 
találá hitbeli vélemény miatt üldözni vagy büntetni biro- 
dalmi alattvalót. De nem némíthatta el a rajongókat, 
sőt Vitalianas lázadást is támaszta ellene Konstantiná- 
polyban 514-ben, arra akarván kényszeríteni a császárt, 
liogy védelmezze a cbalkedoni zsinatot s béküljön ki a 
pápával. Vitalianushoz Moesiából, sőt a Haemusból is 
sereglettek katonák; a balkáni latin püspökök nyiltan 
a császár ellen tüntettek. Anastasius tehát 516-ban a 
lychnidai Laurentius, a sardikai Domnio, a nikápolyi 
Alcissns, a na'ísussi Gaianus és a pantaliai Evangelus 
püspököket (catholicos Ulyrici sacerdotes) hivatá Konstan- 
tinápolyba, s ott le is tartóztatá ; de az illyriai katholikus 
katonaságtól való félelmében hamar kibocsátá a sardikai 
és pantaliai püspököket.'®^ Ezek a latin püspökök, ter- 
mészet szerint, latínul prédikáltak és irtak. 

I. Jostinnsnak (518 — 524) aránylag szerencsés ural- 

Hanfalvj : Ol&hok története. 11 



Digitized by 



Google 



162 ÖTÖDIK FEJEZET. 

kodása a chalkedoni zsinatnak szerezte meg a győzel- 
met, mint I. Theodosius a nikaeai hitvallást tette volt 
uralkodóvá. A chalkedoni hitvallás tehát az eltérők ellené- 
ben katholikussá, azaz birodalmivá lett. I. Justinianna 
(527 — 565) alatt némi változások állottak be, melyeket 
azonban mellőzök, mert a balkáni félsziget nemzetiségére^ 
mely a szlávok beköltözése által nagyon megváltozott^ 
nem hathattak. 



Digitized by 



Google 



VI. 

Pannoniának ós Dakíának állapota Attila idejétől 
fogva a magyarok megjelenésóig. 

Attila halála ntán (453) az ő fiai ellen legelőbb a gepidák 
királya Ardarik^ azután a gót fejedelmek : Valemir^ Theo- 
domir és Vidimir támadának fel, és legyőzék azokat, el 
is faajták, mint láttak. 

A gepidák, kik már azelőtt is Dakiának nyngati részein 
ültek, most, úgy látszik, az egész tartományt foglalták 
el; mert Jordanis 550 tájban azt mondja, hogy Dakiát, 
melyet hegyek környékeznek mint korona, az ő idejében 
Gepidiának nevezik vala, azelőtt Goihia volt. A Bánáton 
keresztül nyúlván a gepidák hatalma, Sirmiumra is 
szemöket vetek. 

A három gót fejedelem Pannoniában és Moesiában 
uralkodók. A rngiak, kik Attilának galliai hadjáratában 
is résztvettek, a mai Magyarország hyugat-éjszaki részén, 
a hol azelőtt a kvádok laktak volt, helyezkedének el. 
A herulok végre az ország közepén, a hnnok tnlajdon- 
képi székhelyén, tanyázának. 

Mig a gótok Pannónia és Moesia felül veszedelmesek 
valának a byzantinusokra nézve, addig a gepidák ezek- 

11* 



Digitized by 



Google 



164 HATODIK FEJEZET. 

nek kedves szövetségeik. De miután Theodorik vezérsége 
alatt (488-ban) Italiába költöztek, s a gepidák Panno- 
niára is terjeszkedni kezdettek a Száva mentiben: a 
byzantinnsok politikája elfordnla tőlük s a longobárdok- 
ban kerese támaszt ellenök. 

Tudniillik Odoaker a rngiak hatalmát összetörvén, 
királyukat magával hurczolta Italiába. Ezen Odoaker ellen, 
színleg, hogy attól visszavegye Italiát a konstantinápolyi 
császár számára, indult gótjaival Theodorik, de ott füg- 
getlen birodalmat szerzett magának. <Rugilandot», azaz 
a rugiak helyeit pedig a Csehországból előtörő longo- 
bárdok foglalák el, mi által ellenséges viszonyba jutnak 
a herulokkal, s eleinte alájok is kerülnek. Ámde a longo- 
bárd fejedelem, Tato, hamar felülkerekedik, s ezzel vonja 
magára Byzantiumnak figyelmét. Justinianus császár 
(627— -565) tehát Pannoniába hívja a gepidák ellen, a 
kik elfoglalták volt Sirmiumot. A két germán nép nagy 
dühhel esik egymásnak, mindegyik idegen népet is szó- 
litván fel segítségére ; a gepidák a hun kuturgurokat, az 
Azovi-tenger mellékéről, a longobárdok pedig az avarokat. 

Az avar követség legelőször 558-ban ejtette bámulatba 
feltetsző hajviseletével és ruházatával a konstantinápolyi 
népet, fenhéjázó beszédével pedig a császári udvart. Most 
előhivatva a longobardoktól, megharczolnak 566-ban a 
gepidákkal, s teljesen legyőzik azokat. A szerződés sze- 
rint a legyőzöttek birtokait foglalják el s — mert Alboin, 
a longobárdok királya, 568-ban Italiába vonul seregei- 
vel — majdan Pannoniát is. Az avar birodalom szinte 
a hun birodalom helyébe lép, s Baján, a ki 602-ig ural- 
kodik rajta, egy másik Attila lesz. A bolgárok egy része 
is Pannoniába költözött, az avarokkal; a hol olyanféle 
viszonyban élt azokkal, milyenben a gótok a hunokkal. 



Digitized by 



Google 



PAMNOMIÁ ÉS DÁKIA. 165 

De nagyobb része a Don mellékén maradt saját fejedel- 
mei alatt. 

Most Pannoniának és Dakiának uralkodói az avarok 
568-tól egész 795-ig, tehát 227 évig. Birodalmok lakosai 
magukon az avarokon kivül bolgárok, a legyőzött gepi- 
dáknak némi maradványa, de kiváltképen szlávok, kik 
már a hunok és gótok-gepidák uralkodása idejében el 
voltak terjedve. A régi dákok a szarmatákba, ezek meg 
a szlávokba olvadtak volt. Uralkodók azonban az avarok 
és bolgárok, a többiek alattvalók valának. De latinul 
beszélők már Attila idejében nem tűnvén elő sehol, se 
Pannoniában, se Dakiában, s nem tűnvén fel a gepidák 
idejében sem : azt kell tartanunk, hogy a római uralko- 
dásnak legkisebb ethnographiai nyoma sem maradt meg, 
miután Sirmiumot is Baján foglalta el, a hol legtovább 
tartott a keresztyénség és rómaiság. Sirmium sem emel- 
kedett fel többé. 

Az irók erős színekkel festik az avarok kegyetlen- 
ségét, kivált a szlávok irányában. Az, ügy látszik, nem 
egészen áll a tulajdonképi alattvaló szlávokra nézve. 
Mert Baján többször szláv csapatokat küldött zsákmá- 
nyolásra a Dunán túli tartományokba; kiílde segítséget 
a longobárdoknak is, p. o. Agilulf királynak, a ki a 
khagantól kapott szláv segítséggel vette meg Cremonát.*®^ 
Ez legalább nem mutat kemény rabszolgaságra. 

Véleményem szerint még az sem mutat ilyenre, hogy 
az avarok a szlávokat az első csata-sorba szokták állí- 
tani. Mert az így állított sor könnyen átmehetett volna 
az ellenséghez, a ki ösmervén az avarok eme hadi fogá- 
sát, ezt saját hasznára fordítja vala. 

A gepidák is bizonyosan kényszerítve voltak az avarok 
csatáiban harczolni : de vájjon keményebb volt-e szolga- 



Digitized by 



Google 



166 HATODIK FEJEZET. 

ságnk az avarok mintsem a longobárdok alatt, mert ezek 
is vittek gepidákat Italiába, nem tudjuk.*^* 

Bajánhoz nem maradt folyvást hfi a szerencse. 600-ban 
a byzantinus vezér, Priskos, győze rajta Viminakiumnál 
(Nándor-Fejérvártól keletre) s Baján négy fiának (kiket 
azután nem sokára a döghalál ragadott el) vitéz ellen- 
állása ellenére általkele a Dunán. Szerencsével ütközvén 
meg több izben, a Tiszáig követé az avar sereget. Tehát 
ezen hadakozásnak színhelye a mai Temes és Torontál 
megyék valának. A Tiszánál Priskos újra megveré az 
avarokat, s 4000 embert külde a Tisza jobb partjára, 
az ellenség állásának kikémlésére. Ez a csapat három 
gepida falura talála, melynek lakosai egy ünnepség és 
lakoma után mély álomban feküdtek. A meglepetteket 
irgalom nélkül konczolák fel a byzantinus katonák. 

Hogy ezen gepidák vendégeskedtek, míg az avarok 
harczolnak vala, nem bizonyítja kemény szolgaságukat ; 
s hogy a byzantinusok felkonczolták, a helyett, hogy 
fegyverre szólították volna, megint a gepidák jó viszo- 
nyára vall az avarokhoz. 

Húsz nap múlva ismét döntő csatát nyer Priskos az 
avarokon, kiknek veszteségök roppant vala. Legtöbb 
szláv a Tiszába fúlt; fogolylyá pedig lett 3000 avar, 
6200 más barbár és 8000 szláv. Ezen adatból, bár töké- 
letesen biztos számokat nem i& várunk benne, mégis az 
avar birodalom népeinek számarányát egymáshoz von- 
hatni ki. Az avarok nyilván kisebbségben, a szlávok 
pedig nyilván többségben valának. A többi barbárok 
csak bolgárok és gepidák lehettek, mert idegen segítség- 
ről nincsen szó az avar seregben.*®* 

Baján halála után 630— 634-ben az avar hatalmat 
nagy megrázkódás érte. Kérdés vala, az akkor elhalt 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA ^:S DAKIA. 167 

khagán után avar vagy bolgár legyen-e az új khagán? 
Ebből látjuk, hogy e két nép együtt vala az uralkodó. 
Az avar felekezet győzvén, 9000 bolgár családot hajta 
ki Pannoniából. Ezek a határos bajorokhoz menekülnek, 
8 a frankok királyától, Dagoberttől, kérnek lakóhelyeket; 
a bajorok akkor a frankok uralkodása alatt valának. 
Dagobert a kérőknek kétszínű választ ad, alattomban 
pedig felbizgatja a bajorokat, hogy egy éjszaka öljék 
meg a szanaszét oszlott bolgárokat. A keresztyén bigorok 
megfogadák a keresztyén királynak tanácsát. Csak kevés 
bolgár maradt életben, kiket Altireus vagy Alzecus a 
loDgobard király Grimoaldhoz vezete, a ki déli Italiába 
telepítette azokat. Még Paulus Diaconus idejében beszél- 
nek vala bolgárul. 

Az új írók nem helyeslik ugyan Dagobertnek és a 
bajoroknak álnokságát: de ha az avarok követték volna el, 
bezzeg az írók keresztyén méltatlankodása másképen 
fakadna ki. Egyébiránt bármennyire hitszegőnek találták 
is Bajánt, a következő történetke mutatja, hogy a későbbi 
avarok becsületesebbek voltak a keresztyéneknél. Ber- 
taridus longobárd fejedelem 640 utáni időben ezt beszéh : 
«IQú koromban menekülni kellvén hazámból, egy pogány 
hün (avar) királynál tartózkodám, a ki bálvány istenére 
(in Deo suo idolo) megesküdt volt, hogy el nem árúi 
ellenségeimnek. Idő multával követjeik érkezének hozzá, 
kik nekie egy mérő aranyat ígértek (solidorum aureorum 
modium plénum), ha kiad engem. Ő pedig úgy felele 
Qekiek: < Oltsák el életemet az istenek, ha elkövetem azt a 
gonoszságot, hogy megszegjem a nekiek tett eskümet. >^^'^ 

Visszatérvén a történetek sorához, megemlítjük, hogy 
az avar birodalomnak megemlített belső szakadása a 
külső népeket is felköltötte az avar fenhatóság ellen. 



Digitized by 



Google 



168 HATODIK FEJEZET. 

Keleten a doni bolgárok fejedelme, Kubrat vagy 
Knvrat, hajtá ki országából a kevés avarokat s Herak- 
lius, konstantinápolyi császárral szövetkezvén, lerázá 
magáról az avar nralkodást. Heraklius pedig a Kárpátok 
mögül a horvátokat bivá elő, azokat a Száva déli part- 
jára és az Adriai-tenger mellé telepité, Dalmatia bizto- 
sitására az avarok ellen. A horvátok keleti oldalán a 
szerbek is, kik a Kárpátok megett határosaik voltak, 
foglalának lakást. 

Nyugaton meg egy frank kereskedő, Samo, ülteté 
fel a cseheket, kik Schafarik ^^^ szerint 568 és 600 
között kerültek volt Baján hatalma alá, hogy megtagad- 
ták az eddig fizetett avar adót. 

Mind ezek ellenére is az avar birodalom fennáll, sőt 
új erőt is nyer. Mert a bolgár Kubratnak 650 tájban 
esett halála után öt fia, mindegyik a maga részével, el- 
vált egymástól, alkalmasint kényszerítve a hatalmasan 
terjeszkedő kozaroktól. a kik Katbajns és Kotragus két 
egytestvért az Azovi-tenger és Don melléki lakhelyökről 
a Volga felé szorították, a hol azután a volgai Bolgár- 
ország lett nevezetessé. A harmadik, Asparuch vagy 
Isperich, a Deneperen és Neszteren általkelvén, az 
«Onglos>-ban, azaz a Nesztor, Fekete-tenger és Dunától 
képzett «Zug»-ban, telepedék meg, a honnan 679-ben a 
dunántúli Moesiába csapott be, mégalapítván a dunán- 
túli Bolgárországot, a melyből elbeszélésünk az imént 
kiindult. A negyedik, a kinek nevét nem tudjuk, még 
előbbre juta nyugat felé, s az *avar Pannoniában fog- 
lala helyet, az avar khagán főhatósága alatt » s ott maradt 
minden hadával. ^^^ Végre a hasonlóképen ismeretlen nevű 
ötödik Kubratfi egész Italiáig kerüle, a hol a longobárd 
király hatalma alatt Ravenna környékén telepedett meg. 



Digitized by 



Google 



PAimONIA É8 DÁKIÁ. 169 

Nem ismerjük a kbagánnak nevét, a ki a bolgárokat 
befogadta, sem annak a Kubratfinak a nevét, a ki azokat 
Pannoniába elhozta; de némileg hasonlít ezen esemény 
a kunok beköltözéséhez IV. Béla királyunk alatt. Azután 
nem hallunk többé semmit a pannóniai bolgárokról; az 
avarok történetei is homályban vannak, nem tudunk 
róluk semmit, egész 791-ig. Annyi látszik bizonyosnak, 
hogy hatalmuk súlya inkább nyugat felé, mint sem a 
régi Dakiában vala. De az is valószin&nek látszik, hogy 
a szlávok mindinkább elszaporodván, az avarok az új 
szövetségeseikkel, a bolgárokkal együtt is elkezdenek 
szlávosodni, — mi az avar birodalom országainak ethno- 
graphiai szinéből, a helynevekből, tetszik ki. 

Ennek az országnak nyugati határa az Enns folyó 
lévén, Bajorországgal vala határos, mely meg a frankok 
főhatósága alá tartozott. Ezeknél pedig az úgynevezett 
<Earolingek» dynastiája emelkedék. Kis Pipin az utolsó 
Merovinget, III. Chilperiket, kolostorba küldvén, magát 
István pápától 754-ben királylyá megkoronáztatta. Fia, 
Nagy Károly, 768-ban lőn a frankok királyává. Ez 774- 
ben legyőzé a longobardokat, királyukat, Desideriust^ 
hasonlóképen kolostorba zárván. Úgyde Luitberga, Desi- 
derius leánya, Thassilo bajor berezegnek neje, férjét Károly 
elleni lázadásra ösztönzé ; Thassilo meg az avaroknál 
kerese segítséget a hatalmas frankok ellen. így fejlett 
ki a viszony, melyből háború lett az avarok és frankok 
között, s az 791-ben kezdődék, 793-ban pedig az avarok 
légy őződésé vei végződék. Azonban a mai Győr, Mosony, 
Sopron és Bécs vidékén fenmarada egy khánság, 
keresztyén khánok alatt, kik a frank uralkodók főható- 
ságát tisztelik vala, s kiknek követei utoljára 822-ben 
láthatók a frank birodalmi gyűlésen Frankfurtban. ^°^ 



Digitized by 



Google 



170 HATODIK FEJEZET. 

Ez a birodalom keleten csak a Danáig ért, a med- 
dig a régi Pannónia kelet felé terjedett volt, s abban 
most a keresztyénség Ion uralkodóvá. A győző Károly 
t. i. három püspöki megyébe osztá be: a déli részt a 
Dráváig az aquilejai pátriárka alá, a középső részt, a 
Drávától a Rábáig, a juvaviami (most salzburgi) püspök- 
ség alá rendelvén, melyet Károly érsekségre emele; a 
harmadik, vagy északi részt, a Bábától a dunántúli 
határozatlan végig, a passaui püspöknek juttatván. Tehát 
a nagy frank birodalomnak mind politikai, mind egyházi 
végeit keleten a Duna határozta meg. 

Ezen most frank Pannoniának ethnographiai viszonyait 
némileg a bajor püspökök panaszlevele 9(X)-ból ismer- 
teti,*®^ mely a morvái egyháznak a német hierarchia 
alól való kivétele ellen tesz óvást, mint ezután látni fog- 
juk. A panasz-levél felhozza, hogy Pannoniát a bajor 
püspökök térítették meg. Abban még vannak gepidák; 
abban a megkeresztelt avarok királyi alattvalókká let- 
tek, meghatározott adóért tartván meg birtokaikat. Az 
avar háború után új szlávok is érkeztek, a kik a Duná- 
nak sok vidékén kezdenek lakni. 

Bolgárokról se a háborúnak elbeszéléseiben, se a bajor 
püspökök panaszlevelében nincsen említés; a miből azt 
következtethetni, hogy egy század alatt (668 — 791) össze- 
olvadtak az avarokkal. Suidas szerint a bolgár ruházat 
is egyenlő vala az avarokéval. 

Mondtuk, hogy a dunántúli tartományra, azaz a tiszai 
vidékre és a régi Dakiára nem terjedt ki a frankok 
akár egyházi, akár politikai hatalma. Ott a történelem 
egy egész század alatt nem tud semmit valami uralko- 
dásról, mely magát a népekkel megéreztette volna, jól- 
lehet a szláv lakosságnak léte bizonyos. De újabb idő- 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA É8 DAKIA. 171 

ben Engel Keresztély a tiszai bolgárságot fedezte fel, 
ügy gondolja vala;^^® azt kell tehát szemügyre vennünk. 

Engel szerint a negyedik Kubratfi általkelt a Dunán, 
s Pannoniában maradt az avaroknál: de főszállása a 
Tisza mellett lett, a hol az ottani szlávokon uralkodott. 
Sőt tovább is ment ezen Kubratfi, a Duna mellől elvitte 
a szlávokat és a Kárpátok aljába telepitette. Mind ezt 
Engel Theophanesnek idézett helyéből olvasta ki. a mit 
mi abban meg nem találhatunk. 

Nagy Károly győzelme az avarokon, úgymond tovább 
Engel, első életre hozta a tiszai Bolgárországot. Ennek 
uralkodója Krém, vagy Krum vala, a ki azután a moesiai 
vagy dunántúli Bolgárországnak uralkodója is lőn. Krum 
elfoglalván Adrianopolist, abból és környékéről sok lakost 
hurczola el a tiszai bolgárságba (d<; BooXvapíav éxstdsv 
Toö latpoo).*^^ Az idézett szavakból látjuk, hogy a byzan- 
tínus iró a dunáninneni Bolgárországot, nem a tiszait, 
emliti meg; az a dunáninneni pedig az úgynevezett 
<Onglos>, «Zug», a honnan Asparuch becsapott volt 
Moesiába. Azt sem lehet történeti valónak elfogadni, 
hogy Krum 795 tájban a Tiszánál uralkodott volna, mert 
a vitéz és félelmes embernek ottlétét a frank írók, az 
avar háborúnak tudósítói, észrevették volna, neki szük- 
ségképen vagy a frankok, vagy az avarok szövetségesé- 
nek kellvén lenni. Engel — nem tartózkodunk kimon- 
dani — csak képzelte a tiszai Bolgárországot. Mind a 
mellett történelmi valónak fogadták el a következő írók. 

Safarik Pál is a negyedik Kubratfit Pannoniába köl- 
tözteti s ott az avar khagán alá vetteti — mi történeti 
valóság — de hozzá teszi, hogy «a mint látszik*^ a Tisza 
és Maros közelében telepedett le.^^^ Máshelyütt már hatá- 
rozottabban beszél, mondván: «A negyedik Kubratfi az 



Digitized by 



Google 



172 HATODIK FEJEZET. 

avar Pannoniába, a mai Magyarországba költözött, a 
Tisza és Maros vidékein telepedvén meg. Valószínűség 
szerint ezen bolgárok, az avar birodalom megbukta után^ 
a déli bolgárokhoz csatlakoztak, mi által a bolgár biro- 
dalom Pest felé terjedt a Mátráig és a Kárpátokig. 
Krumns uralkodása tehát keleti Magyarországot is magá- 
ban foglalta.* ^^^ Krumns, igy folytatja az iró, Debeltost 
foglalván el, mely Thrákiában közel van a Fekete-ten- 
gerhez, mind püspökét, mind lakosait <in aliam regio- 
nem», azaz, magyarázza Bafarik, Magyarországba hnr- 
ezolta. Adrianopolisból is határtalan mennyiségű foglyot 
vitt a dunántúli Bulgáriába (á(; BooXvapCav éxeid^ev toö 
^otpoo), azaz, magyarázza Öafarik, Magyarországba.*^* 
Pedig a térképre vetett pillantás győzi meg a nézőt, 
hogy a Fekete-tenger melletti Debeltostól és Adrianopo- 
listól messzecske van Magyarország, de sokkal közelebb 
az Onglos, a «Zug», t. i. a dunáninneni volt bolgár állo- 
más, mely a byzantinus íróra nézve Ixei^v BooXYapta Tot> 
""latpoo; azaz dunántúli Bulgária. 

Dümmler is így szól: « Sokféléből lehet következtetni, 
hogy a bolgárok a magokról nevezett országon kívül 
még a Duna balpartján a régi Dakiát is birták^ tehát az 
avar örökségnek legnagyobb részét tulajdonították el. »"** 

Jireéek, a bolgár történetek írója, ekképen tudja; 
«802 — 807 tájban a bolgárok uralkodói székébe a ke- 
gyetlen Krum üle, egy fáradhatatlan és legyőzhetetlen 
hadakozó. A midőn a birodalmat átvette, ez Bolgár- 
országon kívül Oláhországot is magában foglalván, egy- 
felé a Haemus(Balkán)-íg, másfelé az erdélyi Kárpátokig 
ért. Krum azután keleti Magyarországnak nagy részét 
és a byzantinus tartományokat egész Konstantinápolyig 
hódította meg.»2^^ A byzantinus írók tudják, elbeszélik 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA É8 DAKIA. 173 

Ernm hódításait a byzantinus tartományokban : de keleti 
Magyarországot érő hódításait nem ismerik, el sem beszé- 
lik. A frank vagy latin irók sem ismerik azokat. Mi 
tehát történeti valóknak nem tarthatok. 

Újabb időben Pié László igyekezett a moesiai bolgá- 
rok uralkodását a duna-balparti tartományokon, jelesen 
Erdélyen, sőt Máramaroson is bizonyossá tenni. Először 
hozza fel, hogy a byzantinus irók világosan megkülön- 
böztetik a dunántúli (ixel^sv to6 ^latpoo) meg a dunán- 
inneni (Ivtoc to5 ""latpoo) Bulgáriát. Ámde Pié nem lát- 
szik gondolni az idő különbségével. A dunántúli Bulgá- 
riát (sxst*ev toö ^(Jtpoo) 81«^-ban említette Theophanes; 
a dunáninneni Bulgáriát pedig Nikephorus Gregoras 
1280 tájban említi meg,''^ azzal a moesiai Bolgárorszá- 
got értvén. Azon időtől fogva, hogy Theophanes az 
<0nglo8»-t vagy Zugot megnevezte, addig az időig, a 
mikor Nikephorus Gregoras (a reája nézve) dunáninneni 
Bolgárországot nevezte meg, tehát ötödfél századnál több 
idő alatt, annyi ethnographiai és politikai változás esett 
meg, hogy a két megnevezést nem vehetni úgy, mintha 
egy korban és egyszerre jelölnének geographiai álla- 
potot. 

Másodszor felhozza Pié a viszálkodást, mely 827-ben 
a bolgár és frank hatóságok között kitört, a midőn a 
bolgárok gyakran bái^tották a pannóniai szlávokat. Ebből 
azt következteti, hogy a bolgárok a Duna balpartján is 
uralkodtak. De minthogy a források azt mondják, hogy 
a bolgárok Felső-Pannoniában pusztítottak (vastassent), 
ebből inkább ez foly : tehát nem birták Felső-Pannoniát. 
Jireéek is (a 147. lapon) arról csak ennyit mond: < 827-ben 
egy bolgár had hajókon mene a Dráván fölfelé, elfog- 
lalá Pannoniát, s bolgár tisztviselőket rendele az ottani 



Digitized by 



Google 



174: HATODIK FEJEZET. 

szlávok fölibe. De nem tartott sokáig ezen elfoglalás. 
Csak Szerem, a Száva és Dráva torkolatainak zngában 
maradt bolgár hatóság alatt a magyarok megérkezé- 
séig.***® 

Harmadszor hivatkozik Pié arra a megkeresésre, melyet 
Arnulf német király és császár 892-ben Vladimir bolgár 
királyhoz intézett, hogy ne engedje meg a só-kivitelt 
Morvaországba (ne coemtio salis inde Moravanis daretnr). 
Ebből világosan az foly, úgy hiszi Pic, hogy a bolgárok 
nemcsak Erdélynek, hanem Máramarosnak is urai valá- 
nak. Mert valamint a római uralkodás idejében az erdélyi 
só-aknák míveltettek ; valamint ma is Okna-Rimnik (a 
keleti Kárpátok keleti oldalán) Bolgár- és Szerbország- 
nak, az erdélyi és máramarosi só-aknák pedig Magyar- 
országnak szolgáltatják a sót: azonképen Arnulf idejé- 
ben is csak vagy Erdélyből vagy Máramarosból kerülhetett 
az a só, a melyet Arnulf nem akarja, hogy kapjanak 
a morvaiak. Semmi esetre sem kell, úgymond Piő, a 
balkáni sóra gondolni.**^ 

Az igaz, hogy a rómaiak az erdélyi só-aknákat mível- 
tettek: de nem tudjuk, ha folytatták-e a miveltetést a 
gótok, sarmaták, hunok, gepidák, avarok ; legalább erdélyi 
sónak kiviteléről nincsen szó azon kereskedelmi szerző- 
désekben, melyeket a görög császárság a barbárokkal 
kötött. Ezek beérhették a sós forrásokkal és a földből 
kilátszó- kő-sóval, a nélkül, hogy árultak volna is sót. 
A máramarosi és a többi kárpáti só-aknák sokkal utóbb 
nyittattak meg. A sárosmegyei Sóvár csak a magyar kirá- 
lyok idejében vált ismeretessé, mit már magyar neve 
bizonyít. A Kárpátok északi oldalán, a Krakó melletti 
só-aknák 1135. és 1145-ben kerültek művelés alá.**^ 
A máramarosi só-aknákat, tudtomra, Dlugoss említi meg 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA ÉS DAKIA. 175 

először az 1239-dik évre (Caput V. §. 20.); másodszor 
egy oklevél említi meg 1349-ben (in fodinam salis dncens 
via) ; mert Máramaros nagyon későn kap állandó, külö- 
nösen akna-mivelő lakosokat. 

Ki kezdte újra az erdélyi só-aknákat használni, maga 
az akna szó, azntán a Szolnok megyéket megnevező szó 
(Belső-Szolnok, Középső-Szolnok; Magyarországon Külső- 
Szolnok) mondják meg, hogy t. i. szlávok. De mikor 
kezdték meg? nem tudom. Azonban ba ezen szlávok 
892 tájban, valamint ha ugyanakkor keleti Magyarország 
a moesiai bolgárok hatósága alatt találnak lenni : mind- 
erről alkalmasint Constantinus Porphyrogenetusnak, ki 
950-ben legjobban volt értesülve a szóban levő tartomá- 
nyok történeti és ethnographiai viszonyairól, tudomása 
lett volna. 

Nem hihető, hogy a morvaiak 892 előtt kaptak volna 
kárpáti sót; a bolgárok azon időben való uralkodása 
Erdélyen is hihetetlen. De a Balkánon régóta folyt a ten- 
geri sónak kereskedése, a mint a későbbi időben is lát- 
juk. Tengeri sóval éltek a görögök, a rómaiak, s azután 
is minden balkáni nép. A boszniai só-akna nem igen 
tett számot a sófogyasztásban. 

Ellenben nagyon hihető, hogy a morvaiak az ausztriai 
(Salzburg, Hall, Hallein) sóval éltek volt, míg jó viszony- 
ban állanak vala Arnulffal: ez a jó viszony felbomol- 
ván, Arnulf a morvaiak elől a balkáni tengeri sót is el 
akarta zárni. 

Végre Pié magából a megnevezett Cunstantinusból is 
bizonyossá akarja tenni a bolgárok uralkodását Erdélyen 
és Máramar oson, mert ügy tudja, hogy Constantinus sze- 
rint a magyarok a keleten határosok a Dunával és a bol- 
gárokkal^ pedig a császári író, mint maga Pic megvallja, 



Digitized by 



Google 



176 HATODIK F£JEZET. 

jól volt értesülve a magyarok és bolgárok viszonyairól.^** 
Ámde a nevezett iró nem azt mondja, a mit Fié belőle 
kiért, hogy keleten a Duna és a bolgárok a magyarok 
határosai, hanem csak a Dunát mondja a magyarok 
határának (icpb<; zb ávatoXtxov [lépoc, iv <)) xot ^ta/tt>pcCsv 
a6to&(; ó "larpo^ 6 xal Aavo6gto<; X6YÓ(ievoí 7üota(ió<;). Kü- 
lönben is, ha Constantinus tudja, hogy a bolgárok Erdélyt 
birják : nem jelenti ki a távolságot a magyaroktól a bese- 
nyőkig, mondván, hogy ezek közt négy nap járásnyi 
távolság van ; mert a bolgárok a két nép közt foglaltak 
volna helyet.*** 

Még azzal erősíti meg véleményét Pié, hogy a nagy 
terűlet bizonyosan nem maradhatott uralkodó nélkül: 
azon uralkodó pedig csak a bolgárok lehettek. Kétség- 
telen, hogy a mely területet akkor lakosság birt, annak 
bizonyosan valami rendje, igazgatása is vala, mert e 
nélkül csak mesebeli Polyphemusok lehetnek el. Az igaz- 
gatás pedig fejedelmet, a szónak egyszerű jelentésében, 
azaz fejet teszen fel. De nem minden efféle fejédelem 
jutott a történelem tudomására. A nagyon messzire el- 
terjedt szlávok sok helyütt és sokáig éltek fejek alatt, 
kikről a történelemnek nincsen tudomása. Ilyen volt a 
Tisza melléki és a régi Dakia szláv lakosságának is az 
állapota az avar hatalomnak elenyészte után egész a 
magyarok megjelenéséig. 



A Dunán innen 830-ban egyszerre két főember ttínik 
elő: Privina Nyitrán (Nitrava) és Mojmir vagy Mojmar 
tűi a Moraván, ismeretlen helyen ; első morva fejek, ki- 
ket a történelem ismer, azonban mint a frank-német 
királynak, Lq/osnak hűbéresei. De a két f5 között viszály 
támad. Privina elszökik s a keleti helytartóhoz, Radbod- 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA ÉB DAKIA. 177 

hoz menekül, ki bemutatja Lajos királynak, megoktatja 
a keresztyén bitben s megkeresztelteti. Adalram, salz- 
burgi érsek (kinek suffraganeusa a passani püspök vala) 
egyházat szentel fel Nyitrán,'*^ mely első keresztyén 
egyház az észak-nyugati szlávoknál, tehát a dunáninneni 
Magyarországon is. 

Nem tudni miért, de Radbodtól is elmenekül Privina, 
Koczel nevű fiával együtt, még pedig előbb a bolgá- 
rokhoz, s ezektől Ratimir vagy Ratimar-hoz. Ez ellen, 
mert talán függetlenségre vágyódik vala, Lajos, német 
király, 838-ban sereget indita ; így Privina újra fiastól a 
karinthiai ispánhoz, Salachohoz menekül. Ez azután ki- 
békíti mind Radboddal, mind a királylyal. Az eddig 
hányt-vetett Privina kedves emberré válik, s Lajos király 
neki használatra (in beneficium) Alsó Pannoniának egy 
részét engedi által, a Zala vagy Szála folyó mentében.*** 
Ott a Zala folyó berkes mocsárjában várat (munimentum) 
épít, abba mindenfelől lakosságot gyfíjtvén. A vár körül 
lassanként város Ion, melynek neve előbb Rivina városa 
(civitas Privinae), utóbb Mosapurk. Buzgó keresztyén 
lévén, Privina három egyházat építtet, egyiket a salz- 
burgi érsek küldötte mesteremberek által. Sőt egyebütt 
is sok egyházat építtete. Lajos király annyira meg van 
elégedve Privina magaviseletével, hogy 848-ban tulaj- 
donul adományozza neki, a mit használatra adott volt, 
kivéve a salzburgi érseknek ott található birtokait. 

Mojmir nem vala oly hű, mint Privina, azért Lajos 
846-ban sereget vezet ellene; Mojmirt hatalmába ejti s 
helyébe kis-öcscsét, Rastiz-oX vagy Rastizlav-oi teszi, a 
ki nagybátyját elárulta volt. De nem sokára, 855-ben 
Eastizlav ellen is hadakozni kénytelen, mi kevés sikerrel 
esik meg. 856-ban Lajos király a keleti márkát fiára, 

Hunfalvy: Oláhok története. 12 



Digitized by 



Google 



178 HATODIK FEJEZET. 

KarlmanDra bízza, ki azonban csakhamar fellázad atyja 
ellen, s Rastizlavval szövetkezik. Talán akadálynak nézik 
vala a hű Privinát, mert a morvaiak 859-ben megölik. 
Fia, Koezel; a királyhoz menekülvén, 861-ben utódja lesz 
atyjának, de nem minden birtokában, minthogy attól a 
dudleipi ispánmegye elszakíttatott. Koczelnél, Mosapurk- 
ban 865-ben tölte a karácsonyt a salzburgi érsek, Adalvin^ 
ki azon évben ott egy egyházat is szentelt föl. Ez az 
Adalvin raondhatá, hogy a salzburgi egyház már 75 éve 
igazgatta a pannóniai egyházakat, midőn valami Metho- 
dius nevű görög, feltalálván a szláv írást, a latin nyel- 
vet, a római egyház tudományát és a pápai latin leve- 
leket, meg azok tekintélyét, a kik a misét, az evan- 
géliumokat és az istenitiszteletet latin nyelven olvassák 
és tartják vala, fenhéjázó bölcseletével alányomta a nép- 
nek szláv része előtt. ^^^ 

A kilenczedik század hatodik, hetedik tizede sajátsá- 
gos mozgalmat mutat a hit és egyház terén. 

A kozarok közt, kik a déli Volga mellékein egész a 
Don hajlatáig tanyáztak, keresztyén, mohamedán és zsidó 
hittanítók forogván, a khagán most egyenesen Konstanti- 
nápolyban III. Mihály császártól kér megbízható hittaní- 
tókat. Azon időben thessaloniki születésű két testvér- 
atyafi, Konstantinus és bátyja Methodius, különösen nyelv- 
tudományánál fogva, vala híres. A császár Konstantínust 
küldi oda bátyja kíséretében. Konstantinus 860-ban 
Cherson városában mulata a kozar nyelv megtanulása 
végett, hogy sikeresen működhessék a kozarok között. 
Nagy dicsérettel 862-ben bocsátá vissza a khagán 
Konstantinápolyba, jóllehet maga a zsidó hitre tért. 

Ekkor érkezének Konstantinápolyba Rastizlav és kis- 
öcscse Svatopluk követei is, a legenda szerint így szól- 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA É8 DAKIA. 179 

ván a császárhoz: « Isten kegyelméből jól vagyunk. 
Német-, Olasz- és Görögországból jönnek hozzánk keresz- 
tyén tanitók s külömbféleképen tanítanak bennünket. Mi 
egyfigyű szlovén emberek vagyunk ; nincsen senkink, a 
ki az igazságra oktasson s a szent írás értelmét meg- 
magyarázza. Kérünk tehát Uram, küldj nekünk olyan 
férfit, ki minket felvilágosítson*.*^** 

A császár Konstantint szólítá fel, menjen most a mor- 
vaiakhoz is. Ennél alkalmasabb embert nem lehet vala 
találni. Thessalonik vidéke szlovén lévén, a város görög 
lakosai megtanulhatták a szlovén nyelvet; hozzájárult. 
hogy Methodius szlovén tisztviselő is volt,^*^ mielőtt öcs- 
csét az egyházi szerzetbe követte. Konstantin a kozarok- 
nál tett tapasztalás által is okulva, írás nélkül nem gon- 
dolván boldogulni, még Konstantinápolyban állította össze 
a szlovén betűket, s kezdé János evangéliomát szlovén 
nyelvre fordítani. így fölkészülve méné Methodiussal 
együtt Ratizlávhoz 863-ban. Ez meg kis-öcscse ugyan 
Eómába is küldtek volt tanítókért, de onnan nem jöttek. 
Azon valának t. i. a morva fejedelmek, hogy akár a 
pápától, akár Konstantinápolyból szerezzenek magoknak 
tanítókat, hogy menekülhessenek a német püspökség be- 
folyásától, mely a német királytól való függést látszik 
vala előmozdítani. Konstantin és Methodius szlovénul is 
beszélvén, éppen az óhajtott férfiak valának. Ezek mind- 
járt tanítványokat gyűjtvén, szerte tanítgatnak. De még 
felhatalmazás nélkül szűkölködvén, Rómába utaznak 
867-ben. Útjokban Koczelnél is mulatnak, ötven tanít- 
ványt oktatván szlovén nyelven. I. Miklós pápa kimúlta 
{867. nov. 13.) után érkeznek Rómába. 

Akközben, 866-ban a bolgár fejedelem, Bogoris is, ki 
859-ben a keresztségben, talán III. Mihály konstanti- 

12* 



Digitized by 



Google 



180 HATODIK FEJEZET. 

nápolyi császár után, a Mihály nevet kapta volt, mind 
I. Miklós pápához, mind Német Lajoshoz küldött köve- 
teket tanítókért. 

I. Miklós ntán II, Adorján lett pápa. Ez a Konstantin 
és Methodius tanítását, sőt a szlovén fordítást is helyeslé 
s 869. január 6-án püspökké szentelé fel őket, a mikor 
Konstantin a Kyrillos (Cyrillus) nevet vette föl; azért 
nevezik az ő szerzetté írást kyrill (cyrill) írásnak. 

Kyrillos nem sokára meghalván Kómában, a pápa. 
Methodius számára új egyházmegyét, a pannoniait te- 
remte, a mely a sirmiumi püspökséget megújítsa. Azt 
gondolja vala a pápa, hogy nem sérti meg a salzburgi 
érsekség jogait az új egyházmegye felállításával, mely- 
nek érsekévé Methodiust tévé, fölhatalmazván őt, hogy 
szlovén nyelven olvashassa a misét, csak előbb latinul 
kell az evangéliumot és epistolát olvasni. 

Koczel magához hivatja Rómából Methodiust, ki is 
870-ben kezdett Pannoniában, azaz a Koczel herczegségé- 
ben — ducatuS'UBk hívják a források — működni. A 
salzburgi érsek s vele együtt a bajor német püspökök 
Methodius tanítását nem szívelik, a szlovén nyelvet nem 
tartván arra valónak, hogy azon lehessen a szent misét 
olvasni. De fő ok, a miért Methodius ellen fölléptek, az. 
vala, hogy az egyházi jog ellenére idegen püspöki me- 
gyékbe tolakodott ; mert a sirmiumi püspökség soha sem 
terjedett odáig, a hol most Methodius tanít; mert a ba- 
jor püspökök, illetőleg a salzburgi érsekség Nagy Károly 
óta nevelte és kormányozta az új pannóniai keresztyén 
egyházakat. Tehát Lajos király jelenlétében Adalvin 
salzburgi érsek, Ermenrik passaui, Hanno freisingeni püs- 
pökök, meg mások zsinatot tartanak, a melyre Methodiust 
is meghívják, kit azután harmadfél évig letartóztatnak. 



Digitized by 



Google 



PAKNOiaA É» DAKIA. 181 

Akközben vádlevelet küldenek ellene Kómába VIII. János 
pápához; a királynak meg 873-ban azt az iratot nyúj- 
tották be, melyet Adalvin a bajorok és karántánok meg- 
térítéséről Íratott volt.*** A nevezett érsek 873. május 
14. s Ermenrik 874. január 2. meghalván,'*^ Methodius- 
nak két legnagyobb ellenzője élni megszűnt. A politikai 
viszonyok is megváltoztak. Lajos királynak idősebbik 
tiával, Karlmannal szövetkezvén Svatopluk, ez elárulá 
nagybátyját, Kastizlavot, kit béklyóban külde Ratisbonába 
(Regensburg). A német király és császár kegyetlenül ki- 
tolatá a szemeit és kolostorba záratá; Karlmann pedig 
Morvaországot pusztitá, elhordván a királyi kincseket. 
Svatopluk adózó fejedelem lőn. De hamar ő is gyanúba 
esvén, foglyul vitetek Ratisbonába, hol oly ügyesen vi- 
selte magát, hogy német sereggel küldék vissza a ki- 
tört lázadás elfojtására. A ravasz Svatopluk a lázadók- 
kal egyesül és megöletvén a német vezéreket, a sereget 
magát összeapríttatja. E miatt kigyúlt a háború, mely- 
ben Svatopluk győz, mert a forchheimi egyezség 874-ben 
meghagyja a hatalmában. Azon időtájban meghala Koczel 
s Karlmann a reája visszajutott herczegséget Arnulf fiá- 
nak adá által, ki még 884-ben is annak csendes birtoká- 
ban volt. 

A forchheimi egyezség után Svatopluk kihajtá a né- 
met papokat, s Methodiusra, kit Németországból kibocsá- 
tottak volt, bízá minden egyházait. Methodius 874 — 885-ig 
tanítgata s folytatá a szent könyvek szlovén fordítását, 
segítve szlovén tanítványaitól. Azonban a német püspö- 
kök eretnekségről is vádolták Rómában, mivelhogy nem 
énekli «a filioque>.^^^ A pápa tehát magához idézi 879-ben, 
s oda Svatopluknak kedves embere, Viching is, elmene 
Methodiussal. Ez az ügyét megnyervén, 880-ban vissza- 



Digitized by 



Google 



182 HATODIK FEJEZET. 

jöve mint megerősített érsek, Viching pedig, titkos ellen- 
sége, mint nyitrai püspök. Methodius ezentúl is szlové- 
nul olvashatja vagy énekelheti a misét; de ha a feje- 
delem, vagy valaki más nem szeretné a szlovén misét^ 
azt latinul tartozik olvasni. VIII. János pápa, Methodius 
jóakarója, 882-ben megöletek ; maga Methodius is 885-ben 
meghala. Ez évben Viching Rómában járt s onnan, állí- 
tólag, hamis brevét hoz, mely a szlovén misét eltiltja, 
mert a misét csak görög vagy latin nyelven szabad, de 
barbár nyelven nem lehet olvasni ; prédikálni ugyan azon 
is szabad. S a változó elméjű Svatopluk 886-ban a szlo- 
vén papokat kergeté el, jelesen Kelement, Angelart, 
Naumot, Gorazdot stb., kik magukkal vivén a szlovén 
nyelvű szent könyveket, Dunántúlra a bolgár fejedelem- 
hez, a keresztyénné lett és a Mihály nevet fölvett Boris- 
hoz (852 — 888.) menekülének, a hol megerősítek a bol- 
gár keresztyén egyházat s annak keresztyén irodalmát 
megalapiták. Methodius és tanítványainak működése Pan- 
noniában egyházilag is megerősítette a szlávságot, mely 
már az avarok idejében hatalmas volt. 

A német-frank uralkodó nemzetségben viszálkodás tör 
ki. Arnulf, Karlmannak törvénytelen fia, nagybátyja, 
Vastag Károly ellen fondorkodik. Svatopluk, a ki hol 
ide, hol oda hajlongott a viszálkodók között, a császár 
részére áll Arnulf, Pannoniának mostani ura ellen, melyet 
kegyetlenül pusztít 883-ban. A pusztítást a következő 
évben, 884-ben Braslávval együtt, ki a Dráva-Száva 
közti szlovének feje vala, ismétli. Vastag Károly annyira 
gyűlöli Arnulfot, hogy ugyanezen évben Svatoplukot 
hűségbe fogadja s neki bérül Pannoniának legnagyobb 
részét adja. Brasláv is a császár testőrző seregébe lép. 
Svatopluk hatalma most egész Sirraiuraig ért. 



Digitized by 



Google 



PANNÓNIA É8 DAKIA. 188 

Bármint gyűlölte is Vastag Károly Arnulfot, ez aman- 
nak halála után mégis király lyá és császárrá lesz 888-ban. 
Eleinte jó egyetértés van közte és Svatopluk között, mert 
Pannoniának egyik ösmeretlen helyiségében, Omunster- 
ben találkoznak 890-ben; mint hiszik, a végett is, hogy 
intézkedjenek a hatalmasan terjeszkedő magyarok ellen. 
De már 892-ben Svatopluk ellen hadakozik Arnulf, még 
pedig Braslávval együtt, ki birtokát félti vala a hatal- 
mas morva fejedelemtől. Ez alkalommal fogadák be tár- 
saságukba Arnulf és Brasláv a magyarokat is Svatopluk 
ellen. Ez meghal 894-ben és három fia, II. Mojmir és 
Svatopluk (a harmadiknak neve ismeretlen) legott vesze- 
kedik egymással ; Mojmir lett győztessé. Arnulf 895-ben 
Pannoniát, Mosapurkkal együtt Brasláv védelmére bizá, 
miután abban a salzburgi érseknek birtokait megerősí- 
tette volt 888-ban. 

Viehing, nyitrai püspök, 893-ban Arnulfnak kanczel- 
lárja lett s mint ilyen a passaui püspökséget is elfog- 
lalta. De ebből a salzburgi érsek, Dietmar kitéteté a 
beteg Arnulf ellenére. A morva egyház tehát elárvult. 
Mojmir meg akarván egyházának függetlenségét újítani, 
IX. János pápához folyamodék, a ki csakugyan ügy 
tekinti vala Morvaországot, mintha egy német püspök- 
ség alá sem tartoznék. Tehát egy érseket és két püs- 
pököt indít oda a morva egyház ügyeinek rendezésére. 
A küldöttek egy érsekségre és három püspökségre oszt- 
ják az országot. Ez ellen Theodmar vagy Dietmar salz- 
burgi érsek, Valdo freisingi, Erchenbaldt eiclistádti, 
Zacharias sebeni (Saeben, azután Brixen), Tuto ratisbonai 
és Richar passaui püspökök, a noricumi papság és nép 
nevében is keserves panaszlevelet küldenek a pápához, 
melyben a morvaiak ragaszkodását a szlovén istenitisz- 



Digitized by 



Google 



184 HATODIK FEJEZET. 

telethez a keresztyénségtől való elszakadásnak tekintik 
s őket a passaui püspök alá tartozóknak állítják, mi ha 
kell, vérontással is érvényesítendő. «Lajos királyunk — 
az elhalt Arnnlfnak kiskorú fia, úgymond a panasz- 
levél — a legkeresztyénebb frankoktól származik ; ellen- 
ben Mojmir szlávjai pogányoktól valók. Amazok a csá- 
szárság helyreállításával a római egyházat dicsőítették: 
ezek azt csak gyengíteni törekszenek ». «Ha — így 
folytatják — arról vádolnak bennünket a szlávok, hogy 
a katholikns hit mellőzésével a magyarokkal szerződtünk, 
nekik egy kutyára, farkasra s egyéb átkos pogány do- 
logra esküvén : semmit sem óhajtunk inkább, mint ártat- 
lanságunkat megbizonyítani Isten és szentséged előtt. 
Ajándékokat adtunk ugyan a magyaroknak, hogy ne 
üldözzék a keresztyéneket; holmi olcsó vásznakat is 
adtunk nekik, hogy letegyék vadságukat. Ámde a szlá- 
vok bérbe fogadtak egy csapat magyart, magok embe- 
reit, kik csak álkeresztyének (pseudochristiani), megnyír- 
ván, közéjök keverték s azután ezt a vegyes sereget a 
keresztyénekre uszították, úgy hogy egész Pannoniánk- 
ban, mely legnagyobb tartományunk, alig maradt meg 
egy egyház is». Végre így fenyegetőznek a püspökök: 
«A morvaiak, tetszik vagy nem tetszik, mégis birodal- 
munk szolgái lesznek ».^^* 

Mi foganatja lett a panasznak, nem tudjuk, mert vég- 
veszély érte mindnyájokat. A bajorok néhány magyart 
vendégségen ölvén meg álnokul ^^^ (mintha a bolgárokon 
elkövetett hitetlenséget akarták volna utánozni), a ma- 
gyarok bosszúját költék fel. Előbb azonban a morvái 
birodalom enyészett el a magyarok csapásai alatt 905-ben 
vagy 906-ban. Az évet senki sem jegyezte fel; csak 
annyit tudunk, hogy a dalaminczi szlávok 906-ban hí- 



Digitized by 



Google 



duníntűli uelyksvek. 186 

vák segítségül a magyarokat, kik ekkor először termet- 
tek Szászországban az Elba mellékein, a hová az út 
csak Morvaországon vitt keresztül. Annyira vége lett a 
morvái birodalomnak, hogy azaz évig a morvái név sem 
említtetik meg. 907-ben, nyárban semmisitik meg a ma- 
gyarok az egyesült bajor sereget. A csatahelyen halva 
maradtak Lintbold, talán 905 óta Felső-Pannoniának 
helytartója, Theodorns salzburgi érsek, Uto freisingeni, 
Zacharias sebeni püspökök és a bajor nemesség színe. 
A magyarok az Enns folyóig foglalják el a régi Avar- 
országot. 



Dunántúli helynevek. 

Salamon Ferencz a « Századok » 1882-ik évi folyamá- 
ban <LMosaburg és megyéje^ czím alatt kűtfő-tanulmányt 
közöl, melynek eredménye az, hogy a Mosahurg helyét, 
vagyis Privina meg Chezilo vagy Koczel feudumát nem 
a magyar Zala és Balaton mellékén^ hanem Stiriáhan és 
Karánt földjén kell keresni. 

Előrebocsátván, hogy Magyarország híre vagy dicső- 
sége nem veszt azzal^ ha a nevezett Mosahurg (Moor- 
bnrg), tehát a Koczel <dncatusa» Magyarország mai 
Vas- és Zalamegyéiben talált lenni; valamint nem nyer 
azzal; ha igazán Stiriában és Karánt földjén kell azt 
keresni, merő tisztán tudományos érdekből lehet a kér- 
déshez nyűlni. 

S előttem az nyom sokat, hogy Methodius számára a 
pápa a sirmiumi püspökséget újította meg, az pedig, mint 
Salamon a kötet 13. lapján helyesen mondja, Pannónia 
és Noricum felett gyakorolta volt érseki tekintélyét. Nagy 
Károly a meghódított új országot az aquilejai patriarká- 



Digitized by 



Google 



186 HATODIK FEJEZET. 

nak (a Dráváig), a salzburgi érseknek fa Szávától a 
Rába folyóig) és a passani püspöknek (a Rábától északra 
határozatlan végig) adván alája, a volt Noricam részint 
a sahbnrgi, részint a passaui egyházmegyébe esett. Te- 
gyük hozzá, hogy ugyancsak Nagy Károly 799-ben a 
salzburgi érsek alárendeltjének, Theodorik püspöknek 
adta <regionem Carantanorum et confines eorundem, 
occidentali parte Dravi fluminis, usque dum Dravus fluit 
in amnem Danubii> (a kötet 116. lapjának jegyzetében), 
s megengedve, hogy az ^occidentalis pars Dravi^ hamis 
orientatiónak a kifejezése: lehetetlen Methodius üj püs- 
pöki megyéjét akár Stiriába, akár Karantánba gondolni. 
Mert a római szék lehető gonddal vala mindig arra, 
hogy az ő primátusát elismerő püspöki megyéket meg 
ne nyirbálja. Úgyde azt teszi vala, ha Methodiusnak 
éppen Stiriában és Karantánban teremt új püspökséget, 
a hol már régen püspökség volt. A Methodius megyéjét 
tehát okvetetlenül a régi sirmiumi érsekség azon vidé- 
keire kell tennünk, melyek a salzburgi érseki megyén 
kívül, tehát a mai Vas- és Zala- stb. megyékben van- 
nak. Ez, gondolom, főtekintet a Mosapirg hollétére nézve. 

A többi helyneveket tekintve, elismerem, hogy Salamon- 
nak igaza van. Nagyon helyeslem, a mit <ad quinque 
basilicas* kifejezésről mond, hogy azt jelenti: ^mintegy 
öt egyház*^ a melyekből az író csak hármat nevez meg, 
nem pedig « Quinque Ecclesiae* helynevet. A Methodius 
püspöksége azért terjedhetett a mai Pécsig: de bizonyos, 
keletkező helységben nem építenek ma, s nem építettek 
soha egyszerre öt egyházat. S bátor vagyok valamit a 
Pécsnek latin neve eredetéhez mondani. 

A szláv Fécs szó ötöt jelent; miért lett azonban a 
helységnek ötöt jelentő neve? nem tudom. De azt mind- 



Digitized by 



Google 



DUNÁNTÚLI HELYNEVEK. 187 

nyájan látjuk, hogy a névben magában egyháznak nin- 
csen nyoma. Pécsett azonban egyház is volt, latinul te- 
hát így kellett mondani: «Eecle8Ía Péc8>, vagy ezt is 
így: ^Ecclesia Quinque*^ azaz ^ecclesia, cuius nomen 
Quinque*. Mihelyt azonban az ecclesia elibe a nomen 
propriumot «Quinque>-t tették, lett: cQuinque ecclesia*. 
Az appositnmot nem értvén az írók, s abban grammá- 
tikális hibát találván, természetesen ^Quinque Ecdesiae^-i 
írtak. így támadhatott Pécs = Quinque Ecclesiae. 

Salamon hiába keresi Magyarország térképén a sok 
helynevet, melyeket a «Conversio Bogoariorum» stb. írója 
felhoz ; legtöbbjét Stiriában és Earant földjén találja 
meg. Természetes dolog; hisz a magyarok megszállása, 
kik legalább fél századig nomád életet^ vagy inkább 
hadi zsákmányból dúskálkodó életet folytatának, egészen 
megváltoztatta a földnek ethnographiai színét. Azonban 
nincs lehetetlenség abban sem, hogy a salzburgi érsek- 
ségből származó német lakosok volt hazájok helyneveit 
is ide hozták, melyek azután velük együtt elenyésztek. 
Hasonlót találunk Erdélyben is, a hol igen sok helynév 
magyarországi helynévhez hasonlít, vagyis inkább ezzel 
azonos. S ha Salamon egy helyütt mondja, hogy a 
Mosahurg szláv neve Blatograd lehetett: ügy mi azt 
mondhatjuk, hogy magyar neve Sárvár lehetett ; s így 
a Mosaburg nyomát képesek vagyunk azon a tájon ki- 
mutatni, a hol Methodius püspöksége volt. Az pedig 
bizonyos, hogy a Pi?/ma-tónak szláv nevét: <Blato» 
(nekünk «Balaton») Methodius szlávoskodó kora az ava- 
rok szlávjaitól vette, s a magyarok is elfogadták. 



Digitized by 



Google 



VII. 

A magyarok megszállása Magyarországon, vala- 
mint az Erdő-eli földön. 

Külföldi Íróktól tudjuk meg, a magyarok hol és mi- 
képen laktak vala utoljára, mielőtt a Duna-Tisza folyók 
országába jutottak. Az arab Ibn Dusta (Dasta) a leg- 
első író, a kitől a kozárakról, (volgai) bolgárokról, magya- 
rokról és besenyőkről némi tudósítást veszünk. Akkor 
a magyarok (madsarok) földje, Ibn Dusta szerint, délen 
a Fekete (Római) tengerhez ért két nagy folyó mellékein, 
melyek nagyobbikat, bizonyosan a Denepert, Dsejhun- 
nak nevezi. Északon a besenyők és eszegel-bolgárok 
közt terült el földjök. Keleten a kozarok, nyugaton szláv 
népek valának határosaik. 

A magyarok (madsarok) türk fajbeliek, ügymond 
Ibn Dusta. Fejedelmök 20.000 lovassal indul ki had- 
járatra. ^^^ Minden magyar szavát fogadja, akár védel- 
mező, akár támadó hadakozásra hívja fel. Sátrakban 
laknak, helyről-helyre költözvén a legelőnek bősége után. 
Földjök terjedelmes. A két folyó mellékein laknak és 
költözködnek. A hideg időszak beálltával, ki hol köze- 
lebb éri a folyót, oda költözik és ott halászgat, míg tart 
a tél. Területök erdős is, vizek bőviben van: de van 
gabona-termő földjök is. 



Digitized by 



Google 



A MAGTAROK MEGSZÁLLÁSA. 189 

A magyarok a szomszéd szlávokon uralkodnak, nehéz 
adót vetnek rajok, s xigy bánnak velők mint hadi fog- 
lyokkal. Meg-megrohanják őket s a kézre ejtett foglyokat 
a Római tenger egyik kikötőjébe, Karchba viszik, a hol a 
görög vevők eleikbejönnek. így foly köztük a kereskedés, 
hogy a magyarok görög árukat, úgymint bársony, tarka 
szőnyegeket és egyebet vesznek cserébe foglyaikért. 

Vallásuk szerint bálványimádók. 

Azt mondják, hogy hajdan a kozarok vetett árkok 
által biztosították magukat a magyarok és más határosaik 
ellen, a kiktől félnek vala. 

Ennyi az Ibn Dusta tudósítása, melyhez következő 
rövid felvilágosítást adok. 

A két foly(Jnak kisebbiké a Neszter lehet, mert ha a 
még kisebb Bug folyó volna érthető, a költözködő nép 
tanyái nagyon szűkek lettek volna. Továbbá gabonatermő 
fold is lévén a magyarok területén, bizonyosan föld- 
mívelés is vala ott, habár azt a szláv szolgák űzték is. 
De hogy már előbb, mielőtt a szlávokkal jutottak érint- 
kezésbe, a magyarok a földmívelést és az azzal járó 
marhatartást türk népektől tanulták meg, legalább azok- 
tól ismerték meg, a magyar tarló, búza^ árpa^ ökör^ borjú 
stb. szók bizonyítják, melyek nem szláv, hanem türk 
nyelvből valók; valamint a tenger^ teve^ oroszlán stb. 
szók is türk nyelvbeliek. A tnrkokkal való érintkezés 
megelőzte tehát a szlávokkal való érintkezésöket. 

Tudjuk, hogy III. Mihály konstantinápolyi császár 
Konstantinnst és Methodiust a kozarokhoz küldte, a 
keresztyén hit tanítása végett, s hogy Konstantinus 
860-ban Cherson városában malatott, hogy megtanulja a 
kozar nyelvet. A legenda szerint Konstantinus a kozarok- 
hoz mentiben a magyarokhoz is került volna, kik azon- 



Digitized by 



Google 



190 HETEDIK FEJEZET. 

ban nagy üvöltéssel és fenyegetödzéssel fogadták: de a 
szent embernek imádkozása megszelídette őket. *^* Minthogy 
a kozar khagán 862-ben nagy dicsérettel bocsátotta vissza 
Konstantinust, ez 860—861 tájban került a magyarok- 
hoz a Fekete-tenger partjain. Ekkor már nyugaton is 
emlegetek. A frank Hincmar ugyanis azt irta, hogy 
Német Lajosnak birodalmát 862-ben egyszerre a dánok 
azaz normannok, meg egy i\j ellenség, melyről azelőtt 
nem hallottak volt semmit, az ügynevezett ungrok^ dúlák.*^^ 
Hol dúltak akkor a magyarok, nem tudjuk ugyan, de 
kell, hogy akkor észrevették föltünésöket a Lajos biro- 
dalmában. 

Az ügynevezett Bölcs (VL) Leo görög császár (886 — 
911), a magyarok hadakozása módját írván le, ezt mondja : 
«A turkok népes és szabad nemzet: legfőbb iparkodásuk 
a vitézkedés. Hideget, meleget, fáradságot, Ínséget egy- 
aránt elbirnak. Egy fejedelem alatt élnek, ki kemény 
fegyelemben tartja ; inkább is félelem, mintsem szeretet 
fékezi őket (oox aYáTcif) áXXá ípópíj) x6xpáT7)(j.évov) . . . Törzsek 
és nemzetségek szerint vannak elszéledve. Háború idejé- 
ben a szükséges lovakat magokhoz véve s béklyókba 
téve türk sátraik közelében őrzik, a had rendezéséig 
fítb.>«»« 

Leónak utódja, IX. Konstantinus, a kit Porphyroge- 
nitusnak azaz biborbanszületettnek szokás nevezni, s a 
ki eleinte nagybátyja, Sándor, azután anyja, Zoe gond- 
noksága alatt, utóbb ipja Romanus Lacapenus társával, 
és csak 945-től fogva 959-ig uralkodott egy maga, Roma- 
nus fiának; tehát a konstantinápolyi politikának számára, 
felette tanulságos föld- és néprajzot íra 945 vagy 950 
tájban, melyből csak a besenyőket és magyarokat illető 
részt közlöm kivonatban. 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEOSZÁLLÁ8A. 191 

A besenyők, ügy mond, hajdan az Atel (Volga) és Geich 
(II. Katalin orosz czárné parancsából Uralnak nevezett 
Jajk), folyók mellékein laktak vala. Ötven (más helyen 
ötvenötj évvel ezelőtt a (déli Volga mellékein tanyázó) 
kozarok szövetkezvén az úzokkal (kunokkal), kíhajták 
lakó helyeikből, melyeket az úzok foglaltak el s tarta- 
nak mai napig. A besenyők új lakó földeket keresvén, 
a turkokra rohanának^ s győzvén rajtok, elüzék onnan. 
Magok elfoglalván a tnrkok földjeit, azokon laknak mai 
napig. 

A besenyőség nyolcz törzsre oszlik, ugyanannyi nagy- 
fejedelem ((JLéYa<; Sp/cöv) alatt. A fejedelem halála után 
az illetőnek nem fia, hanem öcscse, vagyis a fiának 
nagybátyja, következik. A nyolcz törzs továbbá negyven 
részre oszlik (rá 8e óxto) dé(iata Stapoövtai el^ teooapá- 
xovta ftépT)), s mindeniknek van kisebb fejedelme. 

Négy törzs (neveiket nem írom ide) a Deneperen túl 
kelet és észak felé lakik, az úzok, kozarok, alánok 
országainak és Cherson városának nézvén. Négy törzs 
a Deneperen innen, nyugot és észak felé tanyázik. Jele- 
sen a Giaze-Cfaopon törzs közel van Bulgáriához (dél felé 
terjeszkedvén), a Gyla törzs a türkökhöz (nyugatra nézvén), 
az labdi'Ertem törzs Rossziáuak adózó vidékeihez (nyugat 
északra), a Charaboi törzs Rossziához (észak-keletre tekint- 
vén) van közel. Általában az Alsó-Dunánál Distriával 
(Dorostolum) szemközt kezdődik Besenyőország és Sarkéiig 
terjed a Tanaisnál. Különösen pedig öt nap járásnyira 
van az úzokhoz és kozarokhoz, hat napnyira az alánok- 
hoz, tíz napnyira Mordiához (a mordvinekhez), egy nap- 
nyira a rosszokhoz, négy napnyira a türkökhöz, végre 
félnap járásnyira van a bolgárokhoz. 

A türk (magyar) nemzet, így . folytatja Konstantinus, 



Digitized by 



Google 



192 RETKDIK FEJEZET. 

azelőtt közel lakott a kozarokhoz, a Lebedias első 
vajdájokról úgynevezett Lebedíában. Hét törzsből állván, 
ugyanannyi vajda alatt élt, kik között Lebedias első 
vala, a kinek a kozar khagan kozár feleséget adott volt. 
De ennek nem lett fia. Háború törvén ki a kozarok és 
besenyők között, s ezek legyőzetvén, földjeiket el kellé 
hagyniok és mást keresniök. A tarkok földjére rohanának 
s táborukat ketté szakaszták. A tarkok egyik része tehát 
kelet felé költözött, másik része pedig Lebediasszal együtt 
az Atelkazu nevű vidékre ment lakni. 

Nem sokára azatán a kozar khagán magához hivatá 
Lebediast, ezt mondván neki : «Én tégedet, mert első, 
okos, derék vagy a turkok közt, néped fejedelmévé 
akarlak tenni, ha fogadod szavamat és parancsomat. > 
Lebedias megköszöné a khagán szivességét, de annak 
elfogadására magát képtelennek monda, s a második vaj- 
dát, Salmutz-ot vagy fiát, Árpádot, ajánlá. Ez tetszvén 
a khagánnak, Lebediasszal együtt követeket külde a 
tarkókhoz, a kik is tanácskozván, inkább Árpádot válasz- 
ták, mitsem Salmutz-ot. Azatán a kozarok szokása és 
törvénye szerint, pajzson fölemelve, fejedelemmé tevék 
(Sv %al ap/ovra xatá tó twv XaCápwv S^oc xat Cáxavov 
TCSTüOtT^xaat, oTjxwoavTSí aoróv ele oxooTáptov). 

Némi idő malva a besenyők megint megrohanák a 
tarkokat Atelkuzaban, s elhajták onnan Árpáddal együtt. 
Az elűzött tarkok tehát másatt kérésének lakást s Nagy- 
Moráviát foglalák el, a melyben mai napig laknak. Attól 
az időtől fogva nem is volt háború a besenyők és tar- 
kok közt. 

Alább Konstantinas részletesebben beszéli el a besenyők 
atolsó támadását. 

Leo (Konstantinusnak elődje) t. i. meghíván a tarko- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEQSZÁLlAsA. 193 

kat segítségfii a bolgárok ellen, a midőn alkalma lett a 
turkok hadakozását meglátni ; ezek által keltek a Dunán 
Liunt, Árpád fia vezérlése alatt s legyőzték Simeon bolgár 
királyt, kit Mundraga várba szorítottak. Miután Simeon 
békét kötött a romaeokkal, a besenyőkkel szövetkezek 
a tnrkok ellen, midőn azok egy hadjáraton távol valá- 
nak. A helyet, a melyben akkor laktak a turkok, a 
keresztül járó folyóról Etel és Kuzu-uBk ('EzhX xai KooCoo) 
nevezik. A szövetségesek rajtok fitének a honmaradot- 
takra és megsemmisítek. A hazatérő turkok, földjeik 
elpusztítását látván, abba az országba költözének, a 
melyet máig bimak. A besenyők pedig Etel- és Kuzuba 
ménének, a hol most is vannak. 

A turkok lakásai tehát (folytatja Konstantinus) a 
Traianus hídjánál kezdődnek^ a melynél Nagy Konstan- 
tinnak tornya van, azután három nap járásnyira Belgrád 
következik, hol a Száva folyó beszakad a Dunába, a 
melytől két nap járásnyira Sermium van.^^^ Laknak a 
Duna és Száva között is. Ezen túl következik Nagy 
Morávia, a melyen azelőtt Sphendoplok uralkodott volt, 
most pedig azt a turkok feldúlták. Ezek az Ister (Duna) 
felé való ismeretes és megnevezett helyeik. A túlsó vidé- 
keken Turkiának szállásai az illető folyókról vannak 
megnevezve. Első folyó a Temes (Timesis), második a 
Tutes (?), harmadik a Maros (Moresis), negyedik a Krisos 
(Körös), ötödik a Tisza (Titza). A turkok határosai keleten 
a bolgároknak egy része, a hol az Ister vagy az ügy- 
nevezett Danubius választja el, északon a besenyők, 
nyugaton a frankok, délen a horvátok. A turkok törzsei 
a kozaroktól elszakadt kabar törzszsel nyolczra szaporo- 
dának. Ez a kozar nyelvet megtartotta mai napig, de 
tudja a másik nyelvet, a turkok nyelvét is. Mindegyik 

Hunfalvy : Oláhok története. 13 



Digitized by 



Google 



194: HETEDIK FEJEZET. 

törzsnek van fejedelme: de a fő-fejedelem, következés 
szerint (xaToc áxoXood-íav), az Árpád nemzetségéből való. 
Ezen kívül van még két más méltóság, a gylas és a 
karcban ; biró-tisztek, de a gylas nagyobb a karchannái . 
Mellőzvén az Árpád nemzetségének névsorát (945-ig), 
Tebelest Árpádnak unokáját, említem meg, a ki az imént 
feljővén, ügy mond Konstantinus, keresztyénné lett Bultzu- 
val, Turkiának karchanjával együtt. ^^® 



Mind Leo, mind Konstantinus, s ezek után még néhány 
byzantinus író türk oknak nevezik a magyarokat, vala- 
mint Ibn Dusta is türk fajbélieknek nevezte volt. Ennek 
okát abban sejtem, hogy akkor a türk név annyira 
ismeretes vala az európai keleten, mint néhány század- 
dal utóbb a frank név. Valamint ekkor minden nyugati 
népet, különbség nélkül franknak (frendsi-nek), úgy a 
X., XI. században az ismeretlen, de Ázsia felől érkező 
népet turknak nevezték. Egyébiránt a magyarok érint- 
kezése türk nyelvű népekkel jóval megelőzte a szláv 
népekkel való érintkezésöket, a mint megemlítettem. 

A magyarok első lakóhelyét, melyet Konstantinus ismer, 
Lebedia-nak nevezi. Ott Chidmas vagy Chingulos folyó 
van. A mai Oroszországnak melyik vidéke ez, nem kuta- 
tom, mert megtalálnom nem lehet. 

Ebből a Lebediából, úgy olvassuk Konstantinusnál, 
ötven vagy ötvenöt évvel azelőtt hajták ki a besenyők ; 
s a magyarok Atel-kuz-hem vagy Etel- és Kuz-hsui tele- 
pedének meg. Mit jelent ez az Atel-kuz, vagy Etel és 
Kuz? Arról a különös ne vő országról a császári író 
egyszer ezt mondja: ^Atelkuzu-nsk nevezett helyek » 
(sl? tóttooí; toüí; éTrovojJiaCoíAsvooc AtsXxoöCoo, cap. 38.) ; 
másszor ezt: «Az a hely, melyben előbb a turkok voltak, 



Digitized by 



Google 



A MÁCf VAROK MEGSZÁLLÁSA. 19& 

most pedig a besenyők laknak, az ott keresztfii folyó 
víztől Etel és Kuzu-nhk ('Ezek xai Ko6Cot>) neveztetik> 
(cap. 40). Harmadszor meg emezt: A besenyők helye, 
a melyben azelőtt a tnrkok laktaE, az ottani folyókról 
neveztetik. Ezek pedig a folyók : első Baruch^ a második 
Kubu^ a harmadik Tndlus^ a negyedik Brut (Bpoötoc), 
az ötödik Szeret (Sépsroí). A két utolsó folyó a mai 
Szeret és Prut. Keletre menve a Neszter (Herodotusnál 
Tyras, Konstantinusnál már Danastris), azután követkéz* 
nek kisebb folyók, végre a Bug, és Deneper. De habár 
a Trullus, Kubu és Barach folyók meghatározhatatlanok 
Í8,^^^ a Prut és Szeret világosan jelölik a helyet, a hová 
Atelkuz-ot, vagy Etel és Kuzu-t kell tennünk. Konstan- 
tinus nyilván az északi népektől, tehát a besenyőktől is 
hallhatta az idegen folyónevet vagy folyóneveket, de 
nem tudja vala, mely ismeretes görög folyóneveknek 
felelnek meg. Atel^ Etel vizet jelent, s a turkok a Vol- 
gát, a Dont, talán a Denepert is Atel-nék, Etel-uek nevez- 
ték. Láttuk, hogy Ibn Dusta az ázsiai Gihon^ vagy 
Dsihon^ Dseihun (a régieknél Oxus) folyónevet a Dene- 
perre ruházta: azt tették mások a türk nyelvű folyó- 
nevekkel is. Hogy az irodalmunkban felkapott Atelköz 
vagy Etelkőz csak a Rábaköz, Muraköz, Bodrogköz stb. 
után csinált helynév, s határozott geographiai helyet nem 
jelölhet meg, világos a mondott okból. 

Azt olvassuk Konstantinusnál egyszer : ötven, másszor 
ötvenöt éve, hogy a besenyők kihajtották Lebediából a 
magyarokat. Ez nyilván a leírók hibája. 

A császári író tudja, hogy a legyőzött Simeon bolgár 
király azután a besenyőkkel szövetkezett, s velők együtt 
a távollévő magyarok lakó helyeit, az Atelkuzu nevfi. 
országban, elpusztította, megölvén annak őreit. 

13* 



Digitized by 



Google 



196 HETEDIK FEJEZET. 

Tévedünk-é, ha 892-re tesszük a magyarok távollétét^ 
a midőn Arnulf őket Svatopluk ellen felszólította? Ha 
ez áll : a magyarok hadjárata Bolgárországban 892 előtt, 
talán 89ü-ben vagy 891-ben esett, ^^" a besenyők pedig^ 
892-ben pusztították el Atelkuzut. 

A magyarok tehát már 893-ban forognak Pannoniá- 
ban, leendő hazájokban. 894-ben a bajorok néhány ma- 
gyart ölnek meg vendégségben, mi alkalmasint bosszú- 
állásra ingerli a magyarokat, mit azonban nem mindjárt 
teljesítenek. Svatopluk ugyanazon évben, 894-ben halváa 
meg s fiai közt viszálkodás támadván, melyet a pápától 
kért és kapott püspökök a morva egyház szervezésével 
nem fojthattak el, a magyarok előbb 895-ben vagy 
896-ban semmisítik meg a morva birodalmat, s azután 
897-ben törik össze a bajor hatalmat is, az Enns folyóig^ 
foglalván el a volt Avarországot. 

A Konstantinusnál olvasható ötven vagy ötvenöt évet 
tehát az Atelkuzu-nak elpusztításától, vagyis 892-től, neno. 
pedig az úgynevezett Lebediából való kiszoríttatástól 
fogva kell számlálni. így Konstantinus 945 — 950-ben 
írta volna, a mit nála olvasunk. Hogy mikor szorultak 
ki a magyarok Lebediából, nem tudjuk. De híre van,. 
hogy már 836-ban valának a Fekete-tenger partjain, 
meg a Duna kifolyásainál. 

Emlékezzünk arra, hogy a bolgár Erumus több ízben 
sok foglyot hurczoltatott, Makedóniából is, a Duna bal- 
partján, az úgynevezett Onglosba vagy Zugba. Utódja 
Valdimir idejében, tehát <Theophilo8 császár napjaiban 
Kordyles vala kormányzó Makedóniában. Ez fiát hagy- 
ván Dunántúl a makedón foglyok közt, maga Konstanti- 
nápolyba mene szándékát közölni a császárral a foglyok 
kiszabadítására. Az Onglosban lévő bolgárok meg akar- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEGSZÁLLÁSA. 197 

Tán akadályozni a foglyok elvitelét, az ungrokhoz folya- 
modának segítségért. Azonképen érkeztek el a hajók 
Konstantinápolyból a foglyokért. De az ungrok hirtelen 
ott termének nagy számmal, s kijelenték, hogy elmehet- 
nek a makedóniak a merre tetszik, csak hagyják ott a 
mijök van. Erre rá nem állhatván a makedóniak, fegy- 
verre kapnak s elfizik a turkók&U.^*^ Ez 836-ban tör- 
tént. Alkalmasint Konstantinns idejéig száz évnél több 
is múlt volt el. hogy a magyarok a Fekete-tenger part- 
jáig értek. 

Konstantinns azt is megemlíti, hogy Árpád unokája, 
Tebeles, meg a karcban Bultzu keresztyénekké lettek 
Konstantinápolyban. Ezt a későbbi byzantinusok így 
beszélik el: Két fő magyar, Bolosudes és Gylaa^ meg- 
keresztelkedék Konstantinápolyban. Konstantinns császár 
patriciusi méltósággal s dús ajándékkal tünteté ki őket. 
Gylas egy Hierotheus nevű szerzetest vitt el magával, kit 
Theophylaktus pátriárka Turkia (Magyarország) püspö- 
kévé fölszentelt volt. — Hozzá teszik még az írók, hogy 
Bolosudes elszakadt a hittől, s ezzel az Isten büntetését 
vonta magára, mert Ottó német király a lechi vagy ágostai 
ütközet után 955-ben felakasztatta. Gylas állandóan 
megmaradt a hitben, a keresztyén foglyok gondját 
viselvén és felszabadítván őket.^^^ 



A magyarok elhelyezkedtek az új országban, mely 
ezentúl állandó lakásuk, s mely saját nevökről Magyar- 
ország^ az ugor eredetet homályosan jelölő idegen nevök- 
ről pedig TJngria (görög írással is, OöYYpía)^*^ nevűvé 
lett. Szomszédjaik, a besenyők, messzire terjedtek kelet- 
észak felé egészen a Don hajlatáig. Nyugaton a német 
keleti mark, melyből a Ost-reich, Österreich (Osztria, 



Digitized by 



Google 



198 HETEDIK FEJEZET. 

Ausztria) alakult, visszaszorította a magyarokat az Enn» 
folyótól a Sárvíz vagy Lajta folyóig, mely azután mara- 
dandó határa lesz Magyarországnak. 

Ennek hatalmi széke vagy magva eleinte a régi Panno- 
niában van, hol Esztergom és Székesfejérvár emelked- 
nek ki mint elsó' városai az új országnak. Ugyanott^ 
Pannoniában, Methodius szlovén egyházat alapított volt, 
mely Rómát ismerte el ugyan a keresztyénség fejének, 
mégis szlovén liturgiájával elvált a latin keresztyénségtőL 

A bajor püspökök panaszlevelében olvassuk ugyan, 
hogy a magyarok majdnem minden egyházat elpusztítot- 
tak Pannoniában : de valóságos üldözéséről a keresztyén- 
ségnek mit sem találunk a régi emlékekben. Egy pogány 
nemzet sem üldözte a hit miatt a keresztyéneket; csak 
a hatalom féltéséből támadt az üldözés. A magyarok nem 
különböztek e tekintetben más pogány nemzetektől. 
A Methodius-legenda beszéli, hogy a magyar király 
(ungricus rex, korolju ungrskomu) a Duna mellékére 
jutván, Methodiust óhajtja vala megismerni. Sokan félt- 
vén a püspököt, nem tanácsiak neki, hogy oda menjen, 
mert bizonyosan sértetlenül nem tér majd vissza. Metho- 
dius mégis elment a királyhoz, ki tisztességgel fogadta, 
nyájasan beszélgete vele, meg is ajándékozá, s búcsúra 
megcsókolván őt, ezt monda neki: Emlékezzél rólam 
mindig imádságaidban.^*^ A legendának eme tudósítása 
is azt bizonyítja, hogy a magyarok nem gyűlölték a 
keresztyéneket; a legendái magyar király mintegy a 
magyarság érzelmét fejezi ki a keresztyénség iránt. Egyéb- 
iránt tudja meg az olvasó, hogy azon korbeli írók több 
ízben királynak neveznek egy-egy magyar főurat. 

Úgy látszik, hogy a keresztyénség nem is szűnt meg 
a honfoglalás által; maradtak talán Methodius idejéből 



Digitized by 



Google 



Á MAGYAROK llE»82ÁLLÁt«A. 199 

is keresztyének, kiket a keresztyén foglyok azután sza- 
porítottak. A passaai püspök, Pilgerin pedig Gejza nagy- 
fejedelem korában nagyon azon vala, hogy az új országot 
az ő püspöki megyéjéhez csatolhassa. De Szent István 
független, önálló egyházat alapita, különös kiváltságokat 
nyervén a római pápától, a melyekre, mint láttuk, azután 
IV. Béla is hivatkozik. István az egyházi méltóságokat 
országa első rendjévé tevén, s nemcsak terjedelmes föld- 
birtokkal, hanem a tizeddel is meggazdagítván, a magyar 
főurak féltékenységét és irigységét költé fel. De legyőzé 
a lázadókat, a sümegi Eopánt (dux Symigiensis, a mint 
a legenda és krónika nevezi), meg az erdélyi Gyulát (qui 
tánc temporis totius Ultra sylvam regni gubernacula pos- 
sidebat). Ez történt volna 1001-ben és 1002-ben. Közbe- 
vetetlenül utána Eeanra került a sor, a kit a krónikák 
bolgárok és szlávok fejedelmének (dux Bulgarorum et 
Selavorum) s a mai Erdély déli havasain túli fold urá- 
nak neveznek.**^ 

Az Erdély, Erdei név (terra ultra sylvam) Sz. István 
idejében nem vala ismeretes ; az még akkor Fekete Ma- 
gyarország volt. Ennek leghitelesebb bizonyságát Queer- 
furti Sz. Bruno leveléből ismerhetjük, a ki 1006 tájban 
tartózkodók Istvánunk országában. Minthogy a besenyő- 
ket is meglátogatta, a kikkel Istvánnak több ízben har- 
czolnia kellett, bővebben ismertetem a levelet. 

III. Ottó német császár után II. Henrik, Istvánunk 
stive (sógora), lőn császárrá. Ez ellen több német feje- 
delem, saját öcscse, Bruno bambergi püspök is fellázadt. 
Legyőzetésük után ez előbb Lengyel-, azután Magyar- 
országba menekül Gizella testvéréhez, azaz István fele- 
ségéhez. István ki is engesztelte őt a császárral. Ettől a 
Brúnótól különbözik Sz. Bruno, ki Magyarországon tar- 



Digitized by 



Google 



200 HETEDIK FEJEZET. 

tózkodása után irt levelet II. Henrik császárnak. Ebben 
azt írja: 

« Midőn az ungrok országában tartózkodtam, a te öcséd, 
Bruno püspök, azt monda nekem, hogy te, kegyes király, 
aggódol miattam, netalán baj ér. Nagyon köszönöm, 
hogy rólam megemlékezel : de én a hit terjesztésén dol- 
gozom. Bizony egy egész évet ülvén itt hiába, elhagytam 
az angrokat, s a legkegyetlenebb pogányokhoz, a bese- 
nyőkhöz utaztam. 

Az oroszok fejedelme (senior Rutorum)^*^ egy hónapig 
tartóztata magánál, nagyon nem szivesen eresztvén el 
engemet, mintha önként el akarnám magamat veszteni 
(quasi qui sponte me perdere voluissem) ; hiszen oly esz- 
telen a nép, a melyhez szándékom elmenni, hogy egy 
lelket sem fognék nyerni, de igenis a legrútabb halált. 
Vissza nem tarthatván engemet, két nap járásnyira kisért 
el seregestül, országának legvégső határáig, melyet a 
be-becsapó ellenség miatt igen erős és hosszú gyepűvel 
biztosított (duos dies cum exercitu duxit me ipse usque 
ad regni sui terminum ultimum, qüem propter vagum 
hostem firmissima at longissima saepe undique clausit). 

Leszállván a lóról s én társaimmal előre menvén, ő 
meg nagyjaival követvén engemet, a kapun kilépünk, s 
ő az egyik dombon, mi meg egy másikon állapodánk 
meg. Megölelvén a feszületet, eléneklők a nemes éneket : 
«Péter, ki engemet szeretsz, legeltesd juhaimat*. A re- 
sponsorium után a fejedelem egyik nagyját küldi hoz- 
zám ezen izenettel : Idáig vezettelek, a hol az én orszá- 
gom végződik s az ellenségé kezdődik. Istenre kérlek, 
ne veszítsd el a veled lévő ifjaknak életét, a mi gyalá- 
zatomra válnék. Tudom, holnap, még délelőtt ízleled meg 
a keserű halált. — Viszont izeném neki : Úgy nyissa meg 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁROK MEGHZÁLlAsA. 201 

előtted a paradicsomot az Isten, a mint te nekem az 
utat nyitottad a pogányokhoz! 

Két napig haladánk, a nélkül, hogy valaki bántana. 
Harmadnapon, szombaton, lehajtván nyakainkat, három- 
szor ölelésre visznek, de mindannyiszor el is eresztenek. 
Vasárnapon nagyobb néphez jutánk. Életünk csak addig 
fog még tartani, míg a hirdetők az egész nemzetet össze- 
hívandják. Tehát más vasárnapon délután a gyűlésbe 
hívnak; megostoroznak minket és lovainkat. A dühös 
sokaság rémítő lármával, fejszéket és kardokat emel fel 
reánk, darabokra akar vágni. Egész éjszakáig hurczol- 
nak ide-oda és kínoznak, míg az előkelők és okosabbak 
ki nem ragadtak kezeikből, s meghallgatván a mi beszé- 
dünket, azt jelentették ki, hogy saját javokra jöttünk 
országukba. így az Isten és a legbecsesebb Péter csu- 
dájából megmenekülvén, öt hónapot tölténk közöttük, 
országuk három részét járván meg; a negyedikbe nem 
menvén, mert abból a jobbak követei jöttek hozzánk. 
Körülbelül háromezer ^^"^ lelket tettünk keresztyénné, s 
békét szereztünk a besenyőknek a roszokkal, melyet más, 
mi rajtunk kívül, azt mondák, szerezni nem bírt volna. 
Ha állandó leend a béke, a mint te mondod, hogy lesz, 
mondák, mindnyájan szívesen keresztyénekké leszünk. 
De ha a roszok fejedelme nem tartandja meg a békét, 
nekünk a háborúra, nem a keresztyénségre lesz gon- 
dunk. — Ennélfogva visszatérénk a roszok fejedelméhez, 
a ki az Isten kedvéért a fiát küldte kezesül a besenyők- 
höz; de közülünk püspököt is szenteltünk föl, a kit a 
fiával együtt a besenyők országa közepében helyeze. 
Tehát az Isten nagyobb dicsőségére és megváltónk dicsé- 
retére keresztyén törvény lett a földön lévő minden 
pogányok leggonoszabb népe között. 



Digitized by 



Google 



202 HETEDIK FEJEZET. 

Most pedig a prnszokhoz megyek (ego autem nunc 
fleeto ad Pruzos), hadd történjék meg velem, a mit a 
kegyelmes Isten és legbecsesebb uram Péter határozott. 
Mert azt hallottam dk fekete ungrokról^ a kikhez a Szent 
Péter első követsége, mely soha hiába nem jár, eljutott, 
hogy már keresztyénekké lettek.*** Ez mind az Isten és 
legjobb Péter dicsőségére történt: a mi engemet illet, 
én csak szegény bűnös ember vagyok stb. stb.» 

Sz. Bruno Istvánunk országából nem Erdélyen keresz- 
tül megyén a besenyőkhöz, hanem Oroszországba utazik 
Vladimirhez, új keresztyén fejedelemhez, hogy onnan 
kerüljön a besenyők országába. Akkor vagy az Erdélyen 
keresztül vivő út még ismeretlenebb, talán még kevésbbé 
biztos is vala, mint a keresztyén Oroszországon keresztül ; 
vagy Bruno tudta, hogy netaláni fegyverszünet Vladimir 
és a besenyők között legjobban mozdítaná elő a térí- 
tést, azért vette azt a kerülő utat Kievig, hol Vladimir 
székelt. 

Nagyon figyelemre méltó Brúnónak eme nyilatkozása 
«Audivi de nigris Ungris, ad quos sancti Petri prima 
legatio venit, . . . qui conversi omnes sünt facti chris- 
tiani.t Bruno ezt Besenyőországban hallotta. Ő — az 
tetszik ki a levél értelméből — a besenyőktől a fekete 
ungrokhoz ment volna téríteni, de hallván, hogy azok 
már keresztyénekké lettek, azért készül a pruszokhoz 
elmenni. Figyelemre méltó ezen nyilatkozat azért, mert 
azt jelenti nekünk, hogy Istvánunk országában Q^y évig 
mulatván, ott nem hallott volt semmit a fekete ungrok 
megtérítéséről. A megtérítés tehát 1006 után, azon idő- 
közben, mely alatt Bruno Vladimirnél és a besenyőknél 
tartózkodik vala, történt vala meg. Ha Istvánunk «az 
erdő-elvi » országba való hadjáratának igenes eredménye 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK ME66zALLÁ8A. 203 

a keresztyén térítés : akkor azt a hadjáratot nem 1001-be, 
hanem 1 007-be kell gondolnunk. Mind a legendák, mind 
a krónikák, melyek Istvánnak erdélyi hadjáratát meg- 
említik, csak Sz. Lászlónk ideje ntán Írattak, a midőn 
$i háborúnak évét határozottan nem tudják vala. Ha 
pedig állítjuk, hogy István 1002-ben meghódította ugyan 
Fekete Magyarországot, de abban a keresztyénség csak 
1007 tájban gyökeresedett meg: akkor meg alig lehet 
megérteni Brunot, a ki liheg a térítés munkájára (certe 
dies et menses complevit integer annus, quod, ubi diu 
frustra sedimus, Ungros dimisimus), hogy miért nem 
sietett hát a már meghódított, de még meg nem téritett 
fekete magyarokhoz ? De ő csak Besenyőországból ment 
volna hozzájok, a mikor már ott nem kell vala térí- 
tenie ? 

Fekete Magyarországot nemcsak Bruno, hanem Ademarus 
Chabanensis is megnevezi, azt írván, hogy István magyar 
király, haddal támadván meg Fekete Magyarországot^ 
hol erőszakkal, hol ijesztéssel és szeretettel reábirta az 
egész országot az igaz hitre. ^^^ 

Láttuk, hogy Konstantinus, ki a tudását magoktól a 
a nála megforduló magyaroktól vehette, a magyar lak- 
helyeket a Maros és Körös mellékeire (:roTa[JLÓ<; tpítoí ó 
MopTjOYjí, :roTa(JLÓc ziza^zoq á Kpíoo?) is teszi. A megszálló 
magyarok tehát a mai Erdélybe is hatottak. Lehet, hogy 
előtalálták a Maros közelében levő várat, melynek szláv 
neve Belgrád (= Fejérvár), mint az ottani szlávoknak 
némi kerítéssel megerősített helyét, a melyet azután ők 
is Fejérvárnak neveztek el. így lett és maradt Fekete- 
Magyarország Szent István koráig. 

Hol járt Sz. Bruno tulajdonképen Besenyőországban ? 



Digitized by 



Google 



204 HETEDIK FEJEZET. 

Konstantinus, mint láttuk, annak nyolcz területét szám- 
lálta elő, melyek négye a Deneperen tűi, négye pedig 
a Deneperen innen vala. Jelesen a Giazichopo terület 
Bulgáriához, a Gyla terület Turkiához (Magyarországhoz), 
a Charohoi terület Rosziához, az labdiertem terület pedig 
Rosziának adózó szlávokhoz vala közel. Azt is mondta 
Konstantinus, hogy a besenyők országa egy nap járás- 
nyira van Rosziához. 

Vladimir két nap járásnyira kiséri Sz. Brunot, míg 
országa határához ért. Nem tudjuk, Kievből indultak-e 
ki, vagy honnan ? De bizonyosan Oroszország belsejéből, 
mert két napi lovaglás után értek a határ-gyepühöz. 
Sz. Bruno alkalmasint a Charaboi területbe jutott. Miután 
egy hétnél tovább hányódott kiséretestül, s miután a 
besenyő tanács szabadon eresztette, három területet jár 
meg ; hihetőleg a Charaboit, labdiertemet és Giazicho- 
pot. A negyedikbe nem ment maga, mert abból követek 
jöttek ő hozzá. Alításom szerint a Gyla területből men- 
tek hozzá követek, s talán ezektől hallotta, hogy Fekete 
Magyarország már keresztyénné lett. Ez a Gyla terület, 
alításom szerint, a mai Prutig érhetett Bukovinában, a 
honnan négy nap járásnyi üt lehet északi Erdélyen keresz- 
tül Turkiáig azaz Magyarországig. A giazichopoi terület 
nyugaton a Prutnak déliebb részétől a Dunáig és Oláh- 
országig ért. 

A Bruno tudósításából látjuk, hogy a besenyők Dene- 
peren inneni területei 1007 — 1010-ben még ugyanazok 
lehettek, melyek 950 tájban valának Konstantinus Porphy- 
rogenitus leírása szerint. Azonban a besenyők nem jutot- 
tak arra, hogy egy főhatalom alá egyesüljenek, mint 
a magyarok. Ha 892-től fogva 950-ig nem hadakoztak 
is a magyarokkal, sőt ha némelyek közülök ide által is 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK ME68ZÁLLÁ8A. 205 

jöttek, mint a krónikák tudják : mégis azután ellenséges 
becsapásaik nem kímélték Fekete Magyarországot. 

Se ebben, se egyebütt a Hierotheus működésének semmi 
nyomát nem találjuk. István 1011-ben görög apáczák 
számára egy kolostort építtete a « veszprémi völgyben* 
s azt görög nyelven írt oklevélben bő adománynyal meg- 
gazdagítá. Az emiitett oklevélben így szól: Én keresz- 
tyén István, egész UngriáuBk királya ('£70) Xts^avoc XP^^*^^" 
avóc ö xal xpAX záoTfi Oö^Ypíac).**" Lehet, hogy Fekete 
Magyarország elfoglalása által lett egész Ungriá-usik kirá- 
lyává. Gyanítani sem lehet a meglevő adatokból, hogy 
a veszprém-völgyi görög apáczák léte a Hierotheus mű- 
ködésének folyománya. 

A sz. Gellért legendája azt beszéli, hogy Ahtum a 
görög egyház híve lévén, Maros városában (in űrbe Mo- 
risena) keresztelő sz. János tiszteletére monostort építte- 
tett volt, s abba Bödönből (Bdyn, Widdin) egy apátot 
és görög szerzeteseket hozott. Ahtum nem akarta István 
királynak fölségét elismerni, sőt többi közt a Maroson 
leszállított királyi sótól is vámot mert szedni. Háború 
törvén ki István és Ahtum között, ez utóbbi legyőzetek ; 
a király vezére a csatiban elestek et a görög kolostor 
temetőjében takaríttatá el, mert, ügymond a legenda, 
«ott akkor nem vala még más monostor*, a görög szer- 
zeteseket pedig, a kiké a városnak egy harmada volt, 
meghagyá régi állapotukban. Midőn azután 1030-ban 
István király a csanádi püspökséget alapította, a görögd 
szerzeteseket apátostól Oroszlánosra telepítteté által. ^^^ 

Mindenből kitetszik, hogy István idejében nem vala 
még nálunk, de egyebütt sem az az elfogultság, sőt gyű- 
lölség a keleti és nyugati egyházak között, mely később 
a teljes elszakadás (1054.) -^- után, de különösen a ke- 



Digitized by 



Google 



206 HETEDIK FEJEZET. 

resztes hadak járatai által éledett föl. A magyar nyelv 
azt is bizonyítja, hogy nálunk szélesen voltak elterjedve 
a keleti egyház szertartásai. A « vízkereszt* (Wasser- 
tanfe, az epiphania, vagy a szent három király = Heili- 
gen drei Könige ünnepe) ennek egyik bizonyítéka. 

Lássuk most, mi dolga volt sz. Istvánnak a bese- 
nyőkkel. 

Alig hogy István az egyházi ügyeket a római fel- 
hatalmazásból (ex Romána auctoritate) rendbe szedte, 
— ügy beszéli el a kisebbik legenda — az állatias és 
pogány besenyők meg akarják vala rontani országának 
véghelyeit (patriae ejns confinia). A király vadászaton 
mulatván, álmában vőn hírt a történendő becsapásról. 
Azonnal követtől izeni a túlsó részeken foglalatos tribu- 
nusnak (dic tribuno plebis in ulterioribus moranti), hogy 
vigyázzon, szedje össze a harczos férfiakat^ s fogadja az 
ellenséget. Ez már a város falait körülvette, midőn a 
tribunus reája rohan, győz és a követ a győzelem híré- 
vel tér vissza a királyhoz. 

Ugyanezt beszéli a nagyobbik legenda, meg Hartvik 
püspök is az István életében, a várost erdélyi Fejérvárnak 
(Álba Transsilvania) nevezvén. így ismétlik ezt a kró- 
nikák is. 

Hasonlóképen beszélik a legendák és krónikák, hogy 
egyszer hatvan előkelő besenyő, hallván Istvánnak hír- 
nevét, ennek országába jött minden vagyonostól. Kin- 
cseiket tőlök gonosz emberek ragadozván el, István 
ezeket kettesével akasztatta fel az utak szélén, a be- 
senyőket pedig befogadta. 

Sz. Istvántól fogva Salamonig (1000—1060.) a bese- 
nyők valának Magyarország keleti ellensége. Salamon 
idejében (1061—1074.) a kunok törnek a besenyőkre s 



Digitized by 



Google 



A MAGVAROK MEOS2SÁLLAsA. 207 

győzvén, Magyarországnak a besenyőknél is veszedel- 
mesebb ellenségévé válnak. A besenyők és kunok össze- 
olvadnak; azért az első kún becsapást besenyő becsa- 
pásnak is tartják. 

A kunok még Salamon idejében (1070.) Moldávia felől 
törnek be, átgázolnak Erdélyen, s a Meszes kapun ki 
Magyarországba száguldoznak, a Nyírséget Bihar váráig 
dúlván fel. A kunok fejedelme Gyula^ annak egyik fő- 
embere pedig OhzuI. De Salamon király és két nagy- 
bátyja^ Géza és László, megváljak a visszatérőket Do- 
boka-várnál s nagyon megverik a KefiesAie^tu (in 
monte Kyrielys). 

A konstantinápolyi császár Konstantinus Monomachus 
1049-ben egy csapat besenyőt Sardika és Naissus vidé- 
kein telepített volt. Ezek 1072-ben a Száván általkelvén, 
Belgrádot vagy Nándorfejérvárat (Albam Bulgaricam) 
szorongatják: de László és Géza, Salamon királylyal 
együtt nemcsak a besenyőkön, hanem a velők zsák- 
mányra kijött görögökön, bolgárokon is győznek. Géza 
váltság nélkül bocsátván el a görög császár, VII. Dnkas 
Mihálynak alattvalóját, ez egy koronával *^^ viszonozá 
nagylelkűségét. A korona egyik feliratán Géza (Geovitz) 
királynak lévén nevezve, Salamonnak némi jogosultság- 
gal mondhatá Vid : Valamint két éles kard egy hüvely- 
ben nem fér meg, úgy nem uralkodhatik együtt két 
király egy országban (sicut duo gladii acuti in eadem 
vagina contineri non possent, sic nec vos in eodem 
regno conregnare potestis).^^^ 

I- vagy Sz. László uralkodása idejében, 1086-ban a 
Kutesk nevű kún fejedelemhez folyamodott, annak egész 
Erdélyt Ígérvén oda^ ha vissza segíti foglalni a királyi 
széket. Kutesk tehát Erdeien keresztül Ungig és Borsuáig 



Digitized by 



Google 



208 HETFDIK FEJEZET. 

dúl fel mindent: László visszaveri. Másszor, 1089-ben, 
megint Kopulch nevű kún hadnagy pusztítja Erdélyt 
(Ultrasilvanum regnum depraedavit) egész a Tiszáig. 
Ennek hírére László Tótországból (Slavoniából) siet elő, 
s Temesnél veri meg az ellenséget. László a zágrábi 
püspökség alapításával (1085-ben) a Dráva és Száva 
közét, a melynek okleveles neve Sclavonia^ magyarul 
Tótország^ a fejérvári püspökség felállításával pedig 
Ultrasilvaniát vagy Erdélyt keblezte be Magyarországba. 
E két bekeblezés országos vagy közjogi jelentésű^ a 
mennyiben a királyi czímben nem fordul elő. Az 
«Ungaria» magába foglalta Erdélyt és Tótországot is. 
Az erdélyi püspökség felállításának éve nincsen tudva; 
közönségesen Sz. Istvánnak tulajdonítják. De minthogy 
László Erdélynek patrónusa : kell, hogy őt ez országrész 
egyházi és politikai alkotójának nézzük. Az egyházi ren- 
dezés mindenkor a politikaival járt. Az első erdélyi 
püspök-név is csak 1103- és 1113-ban fordulván elő, 
az erdélyi püspökség felállítását Lászlónak tulajdonítom. ^^^ 

Ezentúl már leginkább a regényes és regős Erdély lesz 
előadásom geographiai tere, hozzá csatlódván természe- 
tesen a keleti és déli alföldek is, a melyek nevei az- 
után Moldávia és Oláhország lesznek. Urai Erdélynek a 
magyarok, az ahhoz csatlódó alföldekéi a besenyő-kúnok 
valának : de micsoda népségre találtak mind ezek, mind 
azok? Erre felelhetnek a geographiai nevek és a hely- 
nevek. 

A nagyobb folyók nevei legállandóbbak ; ezek nép- 
ségről népségre, nemzetről nemzetre szállanak. A folyók 
a népek költözködéseinek országűtjai nemcsak, hanem 
legfőbb éltetői is. A hadászat minden népnek, mielőtt 
fóldmívelésre adja magát, — mi már állandóbb meg- 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEQSZÁLLiSA. 209 

telepedéssel jár — egyik fő élelmezője; a folyók vize 
pedig marhájának is mindennapos szüksége. A mely 
folyóneveket ott találtak a rómaiak, azokat az ntánok 
következő népek is megtartották. Tehát a Szamos, Maros, 
Olt (Aluta) Erdélyben és déli alföldjén, a Szeret és Prut 
a nyugati alföldön ismeretesek valának régen, mint a 
Duna és Tisza. Még kisebb folyók nevei is, mint Temes 
(Tivisens), Ompoly (Ampela), Kőrös (Chrysus, Konstan- 
tinosnál Krisos) átöröklődtek egyik népről a másikra. 
Olyan folyónevekből tehát, melyek már a római ural- 
kodás alatt, vagy bár azután is, közkeletűek voltak, nem 
lehet azon népnek vagy népek nemzetiségére, a melye- 
ket előtaláltak a magyarok, következtetni. 

De a Besztercze (Bisztricza, Bisztra), Kraszna, Cserna- 
voda, Timava, Moldva, Dimbovitza, Jalomitza stb. folyó- 
nevek szláv nyelvűek; ezek tehát azt bizonyítják, hogy 
azon folyók mellékein vagy földjein szláv lakosok ülnek 
vala, midőn a magyarok és besenyő-kúnok azokat el- 
foglalták. A magyarok rendszerint megtartották a szláv 
folyó- és helyneveket ; megtartották a Balaton, Esztergom, 
Visegrád, Pest, Nógrád, Csongrád, Szoboszló stb. neve- 
ket; megtartották a magyarországi és erdélyi Szolnok, 
megye- és helység-nevet is stb. Legdöntőbb bizonyítéka, 
hogy Erdélyben is, mint Magyarországon, szlávok előzték 
meg a magyarokat, magából a magyar nyelvből nyilat- 
kozik felszóval, t. i. a tömérdek szláv szó, melyek az 
egész magyar nyelvi területen, Pozsonytól, Sopronytól 
fogva a Szeret folyóig Moldovában egyaránt honosak. 

Van igen sok folyó és helység, melynek szláv és ma- 
gyar neve van. P. o. Erdélyben a Csemavoda magyarul 
Fekete-ügy; Gsema magyarul Egregy^ Egrügy\ Tirnava 
magyarul KüküUő; Belgrád magyarul Fejér-vár; Gra- 

Hunfalvy: Oláhok története. 14; 



Digitized by 



Google 



210 HETEDIK FEJEZET. 

distye magyarul Várhely stb. Ilyenek is a szlávok előbb- 
voltát bizonyítják a magyarokénál. Sokat nem fordítót- 
tak le a magyarok, p. o. a patak^ Kraszna^ Teplicza^ 
Toplicza^ Besztercze {Bisztra^ Bisztricza) stb. folyóneve- 
ket. A hegynevek közt a Magura ügyszólván számtalan- 
szor fordul elő Erdélyben; sokszor Magyarországon is. 
Kétségtelen tehát, hogy szláv volt Magyarországnak és 
Erdélynek ethnographiai képe, midőn a magyarok azok- 
ban megszállottak. Természetes, hogy e megszállás által 
megváltozik az ethnographiai kép, a minthogy az új 
országnevek is Magyarország (üngria) és Erdély (Útra- 
silvania, Transsilvania) most keletkezének. 

Magyarországból két út vezet Erdélybe: a Szamos é& 
a Maros. A Szamos mellékén támadt az első magyar 
vármegye : Szolnok (Zounok), melynek főispánja igen 
sokszor erdélyi vajda is vala. Később ketté vált: Belső 
Szolnokra és Középső Szolnokra (Külső Szolnok magyar- 
országi vármegye, a Zagyva és Tisza mellékein). A Ma- 
ros mellékén támadt a püspöki szék, Fejérváron. Las- 
sanként alakulának a többi megyék: Doboka, Kolos^ 
Fejér, mely azután Felső- és Alsó-Fejérre oszlott, Hu- 
nyad, Zaránd, Kraszna ; Kővár vidéke. A határ Magyar- 
ország és a tulajdonképi Erdély között eleinte az a hegy- 
sor vala, melyben a Meszes-kapu lett híressé a Szilágy- 
ságban ; mert Zaránd és Kraszna vármegyék, meg a 
Kővár vidéke Magyarországnak is részei valának. 

Előbb a besenyők, azután a kunok vagyis besenyő- 
kunok folytonos veszedelmére valának Erdélynek, melyet 
a gyenge várerősitések az ország közepén, meg a Har- 
gita mentében nem biztosíthattak eléggé. Annak kelet- 
jére tehát a magyar királyok, I. vagy Szent László^ 
Kálmán és IL István, Magyarországból telepítek az úgy- 



Digitized by 



Google 



Á MAGTÁROK MEGSZÍLLASA. 211 

nevezett székdieket, hogy védelmez/ék a határokat az 
ellenséges becsapások ellen. A telepítésnek vagy telepí- 
téseknek nincsen okleveles nyoma; lehet, hogy még II. 
vagy Vak Béla is (1131—1141.) folytatta a telepítést. 
De hogy Magyarországból telepíttettek oda a székeliek, 
a nyel vök bizonyítja megczáfolhatatlanul ; *hogy pedig 
az arszágot fegyverrel védő határőrök voltak, mutatja az 
újabb századokig fönmaradt hadi szerkezetök; bizonyítják 
számos^ bár későbbi századokból kelt oklevelek^ parancsok 
és törvényczikkek, melyekben e kötelezettség^ mint régtől 
fogva létező^ említtetik*. — — — — — — — — — 

<A székelyek ősrégi határőrségét igazolja azon körül- 
mény is, hogy már a XIII. század első felében IV. Béla 
oklevelében a pozsonyvármegyei Vág helységbeli határ- 
örök székely (Sicali de Wagh) néven említtetnek, miből 
kitfinik, hogy székely és határőr már akkor egy jeleo- 
tésunek vétetett, mint ezt a Pozsonymegye legszélén eső 
Székel/alva helységneve is bizonyítja, mely tájakon szé- 
kelyföldi telepeket éppen nem^ de történetíróink és ok- 
leveleink tanúsága szerint besenyő kiváltságos határ- 
őröket találunk ».^^^ 

Erdély azonban még sok más lakost fogadhatott be. 
A Szamos mentében, tehát Magyarország felől, költözé- 
nek be németek, alkalmasint a bányászat végett, kik a 
gyér szláv lakosok és talán magyar birtokosok között 
foglaltak el nagy területet. Hogy Magyarország felől 
jöttek, bizonyítja a Király-Német helynév, mely Szatmár- 
Németi-re emlékeztet. A ^^Bayersdorf^ német neve talán 
azon németek hovavalóságára is mutat. A szláv lakosok 
létét a Kis- vagy Aranyos-Besztercze, és a Nagy-Besz- 
tercze folyónevek, valamint a Besztercze város neve 

14' 



Digitized by 



Google 



212 HETEDIK FEJEZET. 

bizonyítják. De a Bodna *^^ helynév is tanúskodik arról, 
mely egyszersmind azt is hirdeti, hogy azon németek a 
bányák mivelésére hivattak be. Mert azon helynév a 
szláv rtidni (érezes, érczhez tartozó ; ruda érez, rudnik 
bányászat) szótól való. Bodna az első bánya város, mely 
az erdélyi történetekben föltűnik. A nemszláv lakosok- 
ról, talán magyar birtokosokról a Sajó folyónév, meg a 
/Súyd-Sz.-Keresztúr, Sq/rf-Sz.-András, ASo/d-Udvarhely s a 
Besenyő helynevek tanúskodnak. Különös érdekű a Be- 
senyőnek német neve «Heidendorf», mert azt látszik 
bizonyítani, hogy a németek érkezésekor e Besenyőnek 
lakosai vagy még pogányok valának, vagy nem régen 
lettek keresztyénekké. 

Azon északi német terület neve Nosznaság (das Nösner- 
land), későbbi időből Besztercéé vidéke (distrietus Bis- 
triciensis) név. 

A másik nagy német beköltözés a Maros balpartjától 
az Olt jobbpartjáig a Küküllő mellékein telepedett le. 
Más német eredetűek ezen telepedők, mint a noszna- 
ságiak, mert eleinte flandriaiak^ utóbb szászok nevéről 
váltak híresekké. Alkalmasint a Maros ^^^ mentén köl- 
töztek be: mikor? nem tudni. A későbbi oklevél II. Géjza 
(1141 — 1161.) idejébe teszi beköltözésöket. Azt sem tud- 
juk, egyszerre, vagy több ízben, csapatonként származ- 
tak-e oda. Szeben, Ujegyház, Sink (Hermannstadt, Lesch- 
kirch, Schenk) lehettek az első telepedések; azok terü- 
letét a nép mai napig « Ó-földnek » (das alté Land) 
nevezi. Egyébiránt a helységek és városok kezdetei mind 
ismeretlenek ; csak az bizonyos, hogy a székelységen kívül 
való minden erdélyi várost németek alapítottak. 

Mind a magyarországi, ügy az erdélyi német jövevé- 
nyek azon biztosítást kapták a királyoktól, hogy saját 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEOSZÍLLAsA. 218 

jogszokásaik szerint élhessenek választott birák és papok 
alatt: se politikai, se egyházi felsőbbségök ne legyenek 
a megyeiek, hanem azoknál feljebbvalók. 

De azokon a helyeken is, a hová a déli németek vagy 
szászok letelepedtek, szláv lakosság élt volt; jóllehet 
róla egyéb nem maradt reánk, mint szláv helynevek. 
Föl lehet tenni, hogy ezen régibb lakosság a magyarok és 
besenyők harczaiban igen megfogyott, minélfogva a telepítő 
oklevelek «kietlen földekről* — deserta — szólhattak, 
habár teljesen lakatlanok nem valának is. De a szláv 
helynevek okvetetlenül a szláv lakosság létét bizonyítják.*^® 

III. Béla a szebeni prépostságot állítván fel, ezt Gre- 
gorius pápai követ közrehatásával is, III. Coelestin 
pápa 1191-ben megerősíti, mondván, hogy az erdélyi 
teutonok egyházát Béla szabad prépostsággá s a püspöki 
hatóságtól függetlenné tette (cum ecclesia Teutonicorum 
Ultrasilvanorum in preposituram liberam sit institnta, et 
eisdem, quibus et aliae prepositurae exemtae libertatis 
insignibus redimita) : a pápa helybenhagyja és meg- 
erősíti. A szabad független (libera et exemta) prépostság 
tehát ezent&l az összes szász vagy teuton telepítvények- 
től nem akarja megadni a tizedet Adrián, erdélyi püspök- 
nek. Ez hivatkozik az alapító-levélre, melynek értelmét 
a király maga és a pápai legátus fejezzék ki. A prépost 
ugyanis azt állítja vala, hogy az alapító-levél valamennyi 
ílandriaiakat rendelte a prépostság alá: ellenben a püs- 
pök azt tartja vala, hogy mind a király, mind a legátus 
csak azokat a flandriaiakat értette, a kik akkor azon 
kietlennek lakosai valának, melyet dicső emlékezetű G. 
király adott a flandriaiaknak. (Dominum regem et nos 
— a legátus — intellexisse de illis dumtaxat, qui tunc 
erant in illó solo deserto, quod gloriosae memóriáé 6. 



Digitized by 



Google 



214; HETEDIK FEJEZET. 

rex Flandrensibus concessit). Mind a király, mind a le- 
gátus a püspök értelmezését mondák helyesnek.^^^ An- 
nál fogva a szebeni prépostság egyedül a szebeni, új- 
egyházi és senkai káptalanokat foglalta magában, melyek 
az esztergomi érsek alá rendeltettek. A többi szász káp- 
talanok, valamint a Nosznaság is az erdélyi püspökség 
alatt maradtak, azaz annak fizették a tizedet^ az gyako- 
rolta rajtuk az egyházi hatóságot is. 

Lakossági és jogi viszonyok megvilágítására nagyon 
alkalmas III. Innocentius pápának 1199-ben kelt és 
Adrián erdélyi püspökhöz intézett levele, mely így szól : 
«A mi egyszer a törvény rendje szerint el van döntve 
és megalapítva, azt senkinek vakmerősége nem változ- 
tathatja meg. Azért jelentjük neked, hogy ha valamely 
oklevél azon ítélet ellen kerülne elő, mely a te részedre 
a ílandriaiak felől hozatott, kik a Sz. Mihálynak valaha 
tized alatt volt földjén laknak (a Sz. Mihály földje itt 
a püspöki megyét jelenti) : az hamis, koholt és érvény- 
telen, és ellened soha sem bizonyíthat semmit is».^®^ 

Ebből azt tanuljuk, hogy Erdélynek összes lakos földje 
püspöki tizedet tartozott fizetni; hogy flandriaiak, azaz 
teutonok vagy szászok, olyan földeken is ütöttek fel 
tanyát, melyek azelőtt néptelenek nem lévén, tizedet 
fizettek a püspöknek; hogy a volt lakosság azonban, 
bármi oknál fogva is, eltünedezett. Az új flandriai lako- 
sok tehát az előbbi lakosság kötelezettségét tartoznak 
teljesíteni. A «solum desertum* ellenben, melyet Gejza 
király engedett által a flandriaiaknak, igazán oly nép- 
telen volt, hogy ettől a püspöknek nem is járt tized, 
azért föl is menti a tized-adástól azon ítélet, a melyre 
a pápa hivatkozik. Itt van gyökere egy nagy jelentőségű 
gyakorlatnak, melyet később fogunk látni. 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁROK MEOBZAlLÁSA. 215 

A szebeni prépostság ki vala véve (exemta) az erdélyi 
püspök egyházi hatósága alól, mit III. Innoeentius pápa 
levele 1211-ből bizonyít, mely így szól: «Tudósítva va- 
gyunk, hogy a szebeni prépostság, mely igenesen (nullo 
mediante) a római egyházhoz tartozik^ megüresült s ked- 
ves fiunk, E. mester, arra a kánonok szabályai szerint 
meg van választva» . Meghagyja tehát az erdélyi püspök- 
nek, hogy a pápa nevében erősítse meg egyházi tiszté- 
ben.262 

A déli teutonok vagy szászok területe a «Waras»-tól 
Daróczig (Daraus, Draas) terjedett az Olt jobbpartján. 
Az Olt balpartja tehát a Temes szorosig a kunok be- 
csapásainak ki vala téve, kik a legalkalmasabb utat a 
temesi szoroson mindig védelem nélkül találták. 

Ugyanazon évben, 1211-ben, a melyben a pápa az 
újszebeni prépostot megerősítteti, II. András királyunk 
a Sz. Mária ispotály kereszteseinek, mely az előtt 
Jeruzsálemben volt, most pedig Akkaronban van (Cruci- 
feris de hospitali Sanctae Mariae, quod quondam fűit in 
Jerusalem, sed modo peccatis exigentibus sitnm est in 
Accaron), Barcza nevű földet adományozá Erdélyben, 
mely a kunok felé tart, ámbár kietlen és lakatlan (Quan- 
dam terram Borza nomine, ultra sylvas versus Cumanos, 
licet desertam et inhabitatam). Ez a Barcza föld nyitva 
áll vala mindig a kunok előtt : a király a nevezett 
kereszteseknek azért adományozza, hogy biztosítsa orszá- 
gát. De határozott kikötések mellett teszi azt. Ha a Barcza 
földön aranyat vagy ezüstöt találnának, fele a királyi 
kincstáré lesz, másik fele marad a keresztes uraknak. 
Nyithatnak szabad vásárokat, s a vásárpénz övék legyen. 
A kunok ellen való védelemre szabad fa-várakat és fa- 
városokat építeniök. Az erdélyi vajda nem szállhat meg 



Digitized by 



Google 



216 HETEDIK FEJEZET. 

nálok. A pénzajánlástól is mentek lesznek^ valamint 
egyéb adótól. Senkinek bírósága alá nem tartoznak, 
csak a királyé alá: azért magok fölibe bírót választ- 
hatnak. 

«Mi pedig, folytatja a királyi oklevél, a keresztes 
urakat Jura nevű prisztaldunk által iktatjuk be birtokukba, 
a melynek határait Mihály vajda jelöli meg. Kezdődvén 
pedig a határ a HaLmágy vár gyepüjétől (de indaginibus 
castri Almage) a Noilgiant vár gyepüjéig terjed. Innen 
tovább halad a Sz. Miklós gyepüjéig, a hol az Olt nevű 
víz alá foly. Azután az Olt mentén fölfelé Tertílon patakig 
megyén, a hol az Oltba szakad. A Tertilon patak menté- 
ben fölfelé halad a határ e patak és a Temes (Timis) 
forrásáig, s így a Barcza (Borza) nevfi folyóig, a mint 

Havasok (montes nivium) azt a földet befoglalják a 
Halmágy várig. Ezen föld, melyet a nevezett hegyek 
és folyók körülfognak, Barcza-földnek neveztetik. ^^^ 

Tehát északi határát az Olt folyó teszi, mely kelet- 
északról jővén, miután a Tertilont (most németül Tartlau, 
magyarul Prázsmár), a Temest és Barcza vizet befogadta, 
egy nagy kerülőt teszen észak felé, s visszatérvén délnek 
Halmagynál kezdi meg nyugati irányát Fogaras felé, mely 
nem foglaltatott a körülírt adományba. A folyó- és hely- 
nevek mind ma is azok, melyeket az oklevél megnevez, 
csak a Noilgiant homályos. Lehet, hogy a mai Gált falut 
érthetni rajta. 

Az ispotályi lovagok szerzete nem vala régi. I. Fridrik 
császár öreg korában nagy keresztes sereget vezérle Jeru- 
zsálem visszavételére, melyet a mohamedánok 1187-ben ki- 
ragadtak volt a keresztyének kezéből. 1189-ben ért a csá- 
szár Kisázsiába, de ott hirtelen meghalt, 1190-ben, a 70 éves 
öreg uralkodó. Fia, a svéviai berezeg Fridrik, Akkon vagy 



Digitized by 



Google 



A MAGYAROK MEGSZÁLLÁSA. 217 

Akka alá vezeté a keresztes hadat, mely meg is vette az 
erős várost. De a megszálló keresztesek között a pestis 
üt ki, 8 rakásra halnak a vitézek. Jeruzsálemben már 
1128. óta egy német ispotály enyhítette volt a beteg és 
tehetetlen zarándokok nyomorúságát, s Boldogasszony- 
nak oltalmába lévén ajánlva, azért Sz. Mária ispotályá- 
nak, és szerzetesei Sz. Mária ispotálya szerzeteseinek 
neveztettek. Jeruzsálem kiesvén a keresztyének kezéből, 
az ispotályosok is onnan el s a keresztyén hadakhoz 
ménének. Az akkai vagy akkoni táborban is a pestis 
pusztítván^ brémai és lubekai vitézek, kik Adolf, holsteini 
gróf, vezetése alatt a keresztes hadjárathoz csatlakoztak 
volt, a jeruzsálemi ispotályosokkal a betegek gondozására, 
egyszersmind a Szent-földnek is oltalmára egyesülének. 
A svéviai berezeg, Fridrik örömest megegyezik az ily 
szerzet alkotásába, melyet III. Kelemen pápa és VI. Henrik 
császár 1191-ben jóváhagyának, s mindjárt negyven 
német vitéz avattatok lovaggá. Az új rend vagy szerzet 
csak német tagokat fogadott be: azért német lovagok 
rendje is lőn a neve. Tehát "^jeruzsálemi ispotályosok* 
vagy Sz. Mária ispotályának vitézei, avagy « német lovag- 
rend vitézei » mind ugyanazt a vitéz rendet jelentik. 

Az új vitéz rend hamar hiressé válik s birtokot nyer 
sokhelyütt Ennek a vitézrendnek adományozá 1211-ben 
II. András királyunk a Barczaságot, hogy népesítse és 
védelmezze a kunok ellen. A rendnek fő széke Akka 
vagy Akkon vala, II. András oklevelében Akkaron. Az 
oklevélnek ezen szavai : az az ispotály valaha Jeruzsálem- 
ben volt: de most bűneink miatt Akkaronban van (quod 
hospitale quondam fűit in Jerusalem, sed modo peccatis 
exigentibus situm est in Accaron), az elbeszélt történetre 
vonatkoznak. 



Digitized by 



Google 



218 HETEDIK FEJEZET. 

A király két nagy tehertől teszi szabaddá a Barczaság 
leendő gazdáit: a vajda megszállásától és a pénzváltás- 
tól. Azon korban a magyar királyok is helyről helyre 
járnak vala szállásolni; s a hová szállottak, azon hely- 
nek lakosai élelmezéssel tartották az udvart. A királyi 
főbb tisztviselők is, mint a nádor, az erdélyi vajda stb. 
ilyen megszállás jogával éltek, mely nagy terheltetésével 
járt a vendég-fogadó vidéknek. Ettől a tehertől tehát a 
vajda részéről mentek lesznek a német lovagok. 

A királyi kincstárba elég rendes jövedelem nem folyván, 
a pénz-váltással szerzének neki jövedelmet. A királynak 
pedig pénzverő joga vala-, a folyó pénzt tehát gyakran 
meg-megujíttaták. Az üj pénzt a királyi pénzváltók a 
különböző helyeken a régi pénzért heváltogatták, de 
mindannyiszor felülfizetés mellett. A mennyiség is meg 
vala határozva, hogy mely helység vagy vidék mennyit 
tartozik elfogadni. Ezen pénzügyi zaklatástól is a király 
1212-ben menti föl a német lovag-rendet, azt- mondván, 
hogy a királyi pénzváltók (numularii) csak annyit vigye- 
nek oda az új pénzből, a mennyi az ottani népnek kell, 
de annak minden terheltetése nélkül, mert a lovagok 
azon véghelyen mint egy új ültetés (tanquam novella 
plantatio sünt positi), az ország biztosítására a gya- 
kori kún becsapások ellen a halálnak is kiteszik ma- 
gokat. ^^^ 

Még az erdélyi püspök, Vilmos sem vonta meg tőlök 
a jótéteményt, mert 1213-ban odaajándékozá nekik a 
tizedet, habár csak az új lakosoktól. Mert, úgymond, ha 
magyarok vagy székelyek költöznének a Barczaságra, 
azok tartoznak a püspöki tizedet fizetni. Papokat is 
helyeztetnek be az építendő új egyházakba, a lovagok 
csak a püspöknek jelentsék meg, . a ki a büntető jogot 



Digitized by 



Google 



A MAOYABOK BfEOSZÁLLASA. 219 

megtartja magának a papok felett. «De ha mi vagy 
ntódjaink, igy folytatja a püspök, a nyerges lovak illő 
és kánonszerfi számával találnánk a Barczaságra utazni, 
köteles tartással lássanak el.» — A püspök tehát nem 
menti föl őket a megszállástól, a mint a király fölmen- 
tette. A pápa 1218-ban megerősité a Vilmos püspök 
intézkedését. ^^^ 

Föltetszhetik, hogy a püspök csak a beköltöző magya- 
roktól és székelyektől tartja fenn magának a tizedet : 
miért nem olyan németektől is, a kik a szebeni prépost- 
ságon kívül lakván, a püspöknek tartoznak vala tizedet 
fizetni ? Az is föltetszik, hogy szláv lakosokat nem említ, 
kik Erdélynek különböző részeiből szintügy költözhettek 
volna a német lovagok birtokaira, mint magyarok vagy 
székelyek. Vagy akkor már magyar számba mentek volna 
azok? 

Ezen 1213. évbeli oklevél azért is nevezetes, hogy 
benne a székelyek neve (siculi) legelőször fordul elő. 



Digitized by 



Google 



vm. 
A magyar krónikák. 

I. 

Azt a vádat emelik fol ellenem, hogy a történelem- 
csinálás modorát gyakorlom (Szabó Károly, a Századok 
1880. évi folyamának 341. lapján), holott én csak azt 
mutatom meg: 1. mit mesél a magyar krónika? s mit 
tud a történelem ; 2. mikor keletkezett a mesélő magyar 
krónika ? 

1. Mit mesél a magyar krónika^ s mit tud a történelem? 

A mit a magyar krónika mesél, azt nemzeti hagyomány- 
nak hiszik ; jelesen Szabó K. meg van győződve, hogy 
a székelyek hun eredetűségét a legrégibb nemzeti krónikák 
a nemzeti hagyomány utáti hirdetik — Minden 
hagyományra nézve jogosult az a kérdés: vájjon igazán 
a nép emlékezetéből származott-e, vagy pedig irók szüle- 
ménye s az irodalomból jutott a nép közé ? 

A magyar krónika meséli, hogy Attilának Honorius 
császár leányától Csaba fia, Krumhild német fejedelem- 
asszonytól pedig (Germaniae principissa domina Crum- 
heldina) Aladarik fia született. Attila halála után Csaba 
és Aladarik a főhatalomért versengenek egymással; a 



Digitized by 



Google 



A MAOYAR KR<'>MKÁK. 221 

veronai Detre, ki Aladarik részén áll vala, összeveszti 
az Attila keze alatt volt hunokat és germán népeket. 
Tizenöt napig tart a csata; annyi ember hull el a mérges 
csatában, hogy Sicambriától Potentíáig ihatatlanná válik 
a Duna vize. Ez az a csata, melyet a hunok Krumhüd 
csatájának neveznek fnai napig (istud est illud prelium, 
quod huni Crumheld prelium vocant usque in huné diem). 
A vesztes Csaba tizenöt ezerrel előbb Honoriushoz, anyai 
nagyatyjához vonul, a hol 13 évig tartózkodik, azután 
mégis a régi hazába költözik, meghagyván skytháinak, 
hogy majdan térjenek vissza Pannoniába. 

A mérges krumhildi csatából még más háromezer 
han menekülvén, a Csigla mezőre (in campum Chigla 
mezei) bujdosik, de a nyugati népektől való félelem 
miatt nem hunoknak, hanem székelyeknek ^^^ nevezik 
magokat. Ezek a székelyek tehát a hunok maradékai, 
kik a magyarok visszatéréséig ott a nevezett mezőn 
tanyáztak. 

Ne felejtsük el, hogy a nép csak arra emlékezhetik, 
a mi valóban megtörtént ; a nemzeti hagyomány is csak 
azt diszithetí, tarkázhatja, a mi megtörtént. 

Mit tud a történelem ? A történelem tudja, hogy Attilá- 
nak sok felesége volt ugyan, de a német Krumhildet 
nem ismeri; azt sem tudja, hogy Honorius leánya lett 
volna egyik felesége. — Attilának sok fia volt ugyan: 
de a burgundiai Krumhildtől, ki soha felesége nem volt, 
nem is lehetett fia, valamint Honorius leányától sem. 

A történelem tudja, hogy a gót Theodorik Attila halála 
után született, s mint a gótok királya Olaszországban 
526-ban halt meg, szinte száz évvel Attila halála (453) 
után. Ez a Theodorik a veronai vagy berni Detre (Detrik) 
a magyar krónikában; az, mint látjuk, Attila udvaránál 



Digitized by 



Google 



222 NYOLCZADIK FEJEZET. 

nem lehetett, a Kramhild-csatát nem okozhatta, mert 
akkor még nem is élt. 

Honorius császár 425-ben halt meg, ügy tudja a törté- 
nelem, utódja ifjabb Theodosius lévén, míg a nyugati 
birodalomban III. Valentinianus uralkodik. E két császár- 
ral volt Attilának dolga 433 — 453-ig. Valentiniánnak húga 
Honoria^ kit 15 éves korában Augusta rangra emelnek, 
hogy férje ne lehessen, mert egy alattvaló sem méltó az 
Augustához. Mégis Honoria belészeret egy udvari emberbe, 
Eugeniusba. Ezért az anyja, Piacidia, ifjabb Theodosius- 
nak kegyeskedő leányaihoz küldi Konstantinápolyba, kik- 
nek társaságában 12 — 14 évet tölt. Ezt megunván s 
boszút akarván állani a sértőin, egy bizalmas emberétől 
gyűrűjét küldi el Attilának, mert ennek akar jegyese 
lenni. Attila felhasználja ezt, midőn Gallia ellen indul, 
Honoriát mint menyasszonyát és kelengyét követelvén 
Valentiniántól. A megijedt Valentinián egy férjjel meg- 
esküdteti Honoriát, s azután befalaztatja. Ennek a Hono- 
riának természetesen, nem lehetett fia Attilától, s a mesés 
Csaba nem is folyamodhatott anyai nagyatyjához, Hono- 
riushoz, a ki 30 évvel Attila halála előtt halt meg. 

A magyar krónika (Kézai Simon és a Chronicon pictum 
Viennense) azt meséli, hogy Csaba még halála előtt 
intette meg skytháit, azaz a hunokat vagy magyaro- 
kat, hogy majdan visszatérjenek Pannoniába. A tudós 
Bonfinius^ Mátyás királyunk historikusa, többet mesél 
már. «A hunok, mind az előkelők ösztönzésére^ mind a 
visszamaradottak írásai és emlékezése által inditva szánják 
el magokat az új kiköltözésre*, így írBonfinius.^^"^ Ennél 
még többet mesél Székely István 1559-ben. «A magya- 
rok ez esztendőbe (888) esmét kiindulának Scythiából; 
két dolog indítá fel. Elsö^ a Csabának, az Attila fiának 



Digitized by 



Google 



A MAGTAR KRÓNIKÁK. 223 

testamentomay a ki innét odament vala ; ki mikoron meg- 
halt, a Damasek istene kíszelité őköt, hogy ha megsokasod- 
nak, esmet az Pannoniának főidét elfoglalnák, és bosszút 
állanának az atyjának, az Attilának ellenségeiről. Második 
inditá őket az álomlátás*.*^* Ennél is többet mesél Lisznyai 
Pál, debreczeni schóla-mester 1692-ben. « Midőn egykor 
valaki Attilától megkérdette volna, hogy ő honnan vagy 
kitől tudná, hogy Attila a nagy Nimródnak az unokája 
volna, így felelt: Tatárországban az ő eleinek írásiban 
historice le volna írva, és ő is az ő eleivel onnan tudták ». 
Ezt írja a nevezett Lisznyai. 

A nép csak arra emlékezhetik, a mi valóban megtörtént ; 
a hagyomány is csak a történtet tarkázhatja, díszítheti. 
Vájjon nemzeti hagyománynak lehet-e, szabad-e tartani 
a mit a magyar krónika, meg Bonfinius, Székely István, 
Lisznyai Pál s velők meg utánok mások is mesélnek 
vagy meséltek? 

A magyar krónika meséli, hogy a krumhildi csata után 
450—60 tájban 15 ezer hun Scythiába vonult, s onnan 
888-ban visszatért ; 3000 hun pedig a Chigla mezőn 
guggolt, míg azok a hunok vagy magyarok visszatértek. 
Egyelőre okvetetlenül bizonyosnak tarthatni, hogy egy 
eseménynek, mely soha sem történt meg, hanem csak 
mese, történeti valóság sem lehet a következése. A krum- 
hildi csata nem történeti esemény; valamint Csaba sem 
történeti személy; tehát a hunok Scythiába való vissza- 
vonulása is csak mese. Hogy lehetne a három ezer 
elszékelyesedett hunnak elbujdosása mesénél egyéb? 

A történelem tudja, hogy Attila halála után a germán 
népek (a gepidák és gótok) az Attila fiait legyőzvén, a 
honokat kiszorították a Duna-Tisza-országból. Hová jutot- 
tak? A Fekete-tenger partjaira, a honnan ugyan még 



Digitized by 



Google 



22é NYOLCZADIK FEJEZET. 

egyszer a gótokra támadtak, de újra legyőzetének. Azután 
mint Attila előtt is több ízben s többféle csapatokban, 
iigy ezentúl sokan hadi szolgálatba lépnek a konstanti- 
nápolyi császárnál. Belisarius seregében is harczolának 
hun lovasok Itáliában 536 — 538. Nagy részök az úgy- 
nevezett kutrigurok és utrigurok közé vegyült, s Ázsiában 
is találunk hunokat, kikkel Justinianus császár 549-ben 
a perzsa királyt, Chosroest, szándékozik vala megtámadni. 
A hunok lassanként, sok más nép gyanánt, a történelem- 
ből kivesznek. Annak nincsen példája, hogy egy nép 
vagy nemzet uralkodása polczáról letaszítva messze 
földre — ősi hazájába — visszajutott és ott új erőre 
fölvergődhetett volna. Hisz azt az ős hazát más népek 
foglalják el azonnal, s más ethnographiai viszonyok támad- 
nak ott. Csak mese, a melyet se geographiai, se históriai 
távolság nem aggaszt, mesélheti, hogy Csaba visszatérvén 
az ősi hazába, ott még életben találá Bendekuz nagy- 
atyját, bár igen öreget (Bendekuz avum suum sanum, 
sed nimis decrepitum dicitur invenisse). 

Erre nézve is mit tud a történelem ? Azt, hogy a hu- 
nok 373— 375-ben Balambér vezér alatt győztek a gó- 
tokon. Akkor Mundzukus (Jordanis szerint) vagy Mun- 
diuchus (MoovSíoo^oí; Priskus szerint) már él vala, mert 
Attilának lőn atyja, a ki 453-ban halt meg. Az a 
Mundzukus vagy Mundiuchus bizonyosan tehát 375 óta 
a Donon innen, Európában élt, nem Scythiában, a Donon 
és Volgán túli valamely ismeretlen országban; Attila is 
itt Európában született. Azt nem tudja a történelem, hogy 
Mundzukus, talán elunván fiának dicsőségét, abba az 
ismeretlen skytha országba húzta volna meg magát. Ellen- 
kezőleg Priskus előadásából kiérthetni, hogy 447-ben 
már nem élt. Ugyanis, midőn Attila megtudván a 



Digitized by 



Google 



A MAGTAR KBÓHIKÁK. 225 

megöletésére készfiit alávaló tervet, Orestest és Eslát 
Eonstantinápolyba küldte, s az előbbinek meghagyá. 
hogy nyakába akasztván a zacskót, melyben az ara- 
nyat Yigila elhozta volt, úgy lépjen a császár szine 
elé s kérdezze meg Ghrysaphiust, a császár mindenesét, 
vájjon ismeri-e azt a zacskót ? Eslának pedig meghagyá, 
hogy ezt mondja meg a császárnak: Theodosios nemes 
atyának a fia ; ő is (Attila) nemes atyának, Mnndinchus- 
nak a fia. De ő megtartotta az öröklött nemességet; 
ellenben Theodosins elvesztette azt, mert Attilának adó- 
fizetőjévé lett. Ebből világosan az tetszik ki, hogy vala- 
mint akkor Theodosius atyja, Honoríns, nem él vala, 
ügy Attila atyja, Mundiuchos sem élt. Egyébiránt azt is 
látjuk, hogy a Mnndiuchos vagy Mundzukus történeti 
név: Bendekuz vagy Bendegúz csak mesebeli név. 

2. Mkor keletkezett a mesélő krónika ? 

A németek közt nagy monda-költemények támadtak, 
melyek történeti alapjai Gunther burgundiak királya 
(t 437.) ; Attila hunok királya (f 463.) ; Theodorik, 
Detrik, Detre, keleti gótok királya (f 626.) ; és Chrodhild 
frank királyné, a második burgund-uralkodásnak meg- 
semmisítője. 

A burgundok a Bajna mellékein laknak vala. Királyuk, 
Gnnther a nyugati rómaiak ellen támada; Aetius tehát 
a hunokat szólitá fel segítségül. Attila egy hun sereggel 
teljesiti Agtius kérését, maga személyesen nem vezetvén 
azt. Az ütközetben elesik Gunther 437-ben. Ő lévén az 
első, ki a római birodalom területén német uralkodást 
törekedett megalapítani, a monda-költeménybe azért is 
szövődött, mert neve hasonló vala a nibelungok királyá- 
nak Gunnar nevéhez. A szomszéd frankoknál pedig 
nagyon ismeretes volt a nibelung-monda, mely szerint 

Hnnfalyy: Oláhok története. 15 



Digitized by 



Google 



NTOI.CZADIK FEJSZÉT. 



a Sigfrid kincse a burgundokhoz jutott volt. A mi, a 
monda szerint, így történt : 

A mesés Sigurd (Sigfrid) eljegyzi magának a mesés 
Brunhildet, s azután Giuki királyhoz jut. Ennek neje 
Krimhild ; fiai Gunnar és Högni, természetes fia Guthorn; 
leánya pedig Gudrun. Krimhild bájitalt ád Sigurdnak, 
hogy elfelejtse Brunhildet s a maga leányát, Gudrunt 
szeresse meg, a mi meg is történik. Most Gunnar kivánja 
Brunhildet megnyerni, a mit csak Sigurd által ér el, a 
ki Gunnar alakjában hálta el. Brunhild mint Gunnar 
neje és Gudrun mint Sigurd neje együtt lakván férjeik- 
kel, yetélkednek egymással, s így tudja meg Brunhild, 
miképen csalatott meg. Erre felgyúl benne a bosszú s 
reáveszi Gunnart, hogy ölje meg Sigurdot. A gyászoló 
özvegyet, Gudrunt még bátyjai azzal is megsértik, hogy 
a nibelung-kincset, melyet Sigurd hozott volt a burgun- 
dokhoz, elfoglalják. Krimhild a felejtés bájitalát adja 
Gudrunnak is, ki most Aliinak lesz nejévé. De Atli (azaz 
Attila) nejének kincsét a sógoraitól követeli, azért hivatja 
őket magához. El is mennek hozzá; miután a kincset 
a Rajnába sülyesztették. De a kincset nem adhatván 
Atlinak, ez megöli őket. Gudrun testvéreinek halálát 
Atlin bosszulja meg. Tudva van, hogy Attila a szép 
Ildikóval menyegzőt tartván, éjjel saját vérében fúlt 
meg. A monda ezt úgy fogadta be, hogy Gudrun bosszú- 
ból ölte meg Atlit. Ilyen alakban találjuk az Eddában 
a mondát, mely 570 tájban jutott Skandináviába. 

Németországban ellenben megbövült a monda az által; 
hogy 570. után a keleti gótok királya, Tbeodorik jut 
belé, mint Attilának leghívebb vasallusa ; s az által, hogy 
Chrodhild, a burgundok második uralkodásának meg- 
semmisítője lesz. így a bosszúállás indoka megváltozik ; 



Digitized by 



Google 



A MAOTAR KBÓNIKÍK. 227 

Gudrun helyett Krímhild nem Attilán, hanem saját test- 
vérein tölti ki bosszúját. 

Chrodhild agyanis burgund-királyi leány, mint frankok 
királynéja, saját nemzetsége ellen buzdítja fel a fiait. 
így vész el másodszor 583-ban a burgund-uralkodás.'^^ 
Ennélfogva a monda ekképen alakul: 

Burgundiában Dankrat a király, Ute a neje. Gyerme- 
kei három királyfi : Günther, Gemot és Geiselher (Gisler), 
meg a szép Krimhild. Németalföldön Zsigmond uralkodik; 
ennek fia a vitéz Sigfrid, az északi mondában Sigurd. 
Neje Krimhild lesz; Gfinther pedig az iszlandi Brun- 
hildet nyeri meg, de Sigfrid alakosságával, mint az előbbi 
mondában Gunnar nyerte meg Krimhildet Sigurd ala- 
kosságával. A burgundi Krimhild ősnevén az iszlandi 
Bmnhilddel, s ez bosszúból a tronjei Hagennel öleti meg 
Sigfridet. A sokáig gyászoló özvegyet Attila kéreti meg 
feleségül. 

Pilgerin passaui püspök (971—991), Géjza nagyfeje- 
delem (972—995) kortársa, a magyarok térítésén fáradoz- 
ván, ezt az egész új országot püspöki megyéjébe óhajtja 
vala foglalni, s ha érseki méltóságot nyerne, a salzburgi 
érsekségtől függetlenné válni. Azért 974-ben VII. Bene- 
dek pápának terjedelmes levelet írt, a melyben magát 
alorchi egyház szolgájának (Sanctae Laureacensis ecclesiae 
hnmilis servitor) nevezi, s a melyben a magyarok között 
sikeresen folyó térítést nagyon kitünteti. A magyar elő- 
kelőkből mintegy ötezer vette már föl a keresztségét, 
ngymond; a mindenünnen oda hurczolt keresztyén fog- 
lyok szabadon kereszteltetik gyermekeiket s építgethet- 
nek egyházakat, mert a pogányok és keresztyének béké- 
ben élnek egymás mellett. Küldje meg tehát neki a pápa 
a palliumot, melyet elődjei is mint lorchi érsekek birtak 

15* 



Digitized by 



Google 



NTOLCZADIK FEJEZET. 



Volt, 8 erősítse ineg egyházának kiváltságait, melyekét 
követe által bematat. ^"^^ Ezek a kiváltságok hamisak 
voltak ugyan : de efféle koholás Hem látszik vala akkor 
veteknek, mint most; Pilgerint senki sem kárhoztatta 
e miatt. A buzgó püspök másképen is érdeklődött az 
új ország iránt, talán azzal is egyházi tervét akarván 
előmozdítani. Összegyfijteté s latin nyelven irata le a 
német mondákat, melyek a burgundok és hunok közt 
folyt történeteket elbeszélik. A kor annyira távol vala 
minden kritikától, hogy a monda Pilgerint nagybátyjává 
teszi Krimhildnek és atyafíává testvéreinek. Meghallván 
a püspök, hogy kis-huga, Krimhild nagy kísérettel kelet 
felé utazik, meri Attilához megyén férjhez, egész hadas- 
tói elibe lovagol s élelemről és szállásról gondoskodik 
a keleti tartomány (Österland) határáig. Mautern (Mutaren)- 
ben elbúcsúzik kis-hugától. 

Midőn Attila magához hivatni sógorait, Wormsba küldi 
hegedűseit vagy regőseit, azok is Fassauban szállanak 
meg Filgerinnél, a ki örül azon, hogy majd megláthatja 
kis-öcscseit. 

tOsak láthatnám magamnál — szólt püspök Pilgerin — 

mily örömmel fogadnám e drága véreket; 

hozzájok a Rajnához én el nem érhetek.* 
Szóval: 

«A passaui püspök, Pilgerin, azt sorba úgy leírta mind, 

öcséihez való jó szive szerin', maga s világ tudásakint 
leirata e gyász mesét, Konrád mester, íródiák. 

hogy tudja minden, hogy esek ; Azóta aztán átírák, 
latin betűkkel még pedig, s megvan németül is a dal. 

ezt mindenek elhihetik. Olvassa agg és fiatal, 

A mint kezdődött s eredett, s jól ismerik mind a regét, 

mind végig a történetet ; mely majd vidám, majd bús setét, 

a hősök gyász történetét, De minek mondjam? itt van az: 

iógy mind rakásra öletek: e dalnak neve: *A patMSZ^V^ 



Digitized by 



Google 



A MAGTAB KRÓNIKÁK. 2S9L 

A Konrád mesternek lati];! szerkesztését 1140 tájba^ 
Linz vidékén birtokos, egy Kttrenberger-nemzetségből 
való lovag önté azon versszakos alakba, melybeq a Nibe- 
inng-ének hozzánk jutott. ^^^ Ezen német dolgozat, ter- 
mészet szerint, sokat tartott meg' a latin szerkezetből, 
jelesen Attila országának székhelyét és országának leírá- 
sát, mit a német tudósok nem vesznek észre. 

Etel király hatalma oly messzi terjedett, 
hogy az egész yilágon legjobb yitézekei 
5 gazdag udvarában láttak sok más előtt, 
pogányt úgy mint keresztyént ... 

Körüle, udvarában — példátlan egyebütt — 
keresztyén hit, pogányság, mi jól megfért együtt. 
Mindenki azt követte, a mit hite kivánt, 
mert a király kegyelme mindennek egyaránt. (XXIV. a végén.) 

Pilgerin azt írá 974-ben VII. Benedek pápának, hogy 
Magyarországon már ötezer előkeld vette föl a keresztségét; 
hogy a mindenünnen oda hnrczolt keresztyén foglyok 
szabadon kereszteltetik gyermekeiket, mert a pogányok 
és keresztyének békében élnek egymás mellett. A milyen 
Géjza nagyfejedelemnek országa volt Pilgerin tudomása 
szerint, olyan Attilának országa is a Nibelung-énekben. 

A kit Attila Wormsba indít, arról mondja az ének: 
Magyar földről hetednap megindult Rüdiger. 

Az eredeti közép-németben: 

Rüedegér von ühgem in siben tagén reit. 

Uj-német fordításban: 

Rüdiger ritt in sieben Tagén von UngarlandV* 

Az Attila küldöttei hegedűsök (spileman) vagy regősök : 
< Azzal tovább sietnek, még jobban mint elébb, 
Esztergom városában találák Etelét. 



Digitized by 



Google 



290 NTOLCZADIK FEJEZET. 

Az eredeti közép-németben: 

G^fthen mit de maeren sah man die spileman. 
Etzeln 8ie fanden in der Stadt ze Chran. 

Új-német fordításban: 

Man sah die Spiellente ellen mit ihren Kanden 

bis Gran, allwo sie Etzeln in seiner Stadt gefunden. 

Tehát mint Géjza nagyfejedelem Magyarországon ural- 
kodott, úgy a Nibelung-ének szerint Attila is Magyar- 
ország királya; s a mint Géjza székel Esztergomban, 
úgy ez Attilának is a városa. 

Az eld-rim (Assonanz), milyet a magyarban is a követ- 
kező mutat: 

Szegény ember strandokat boldog Isten Mrja, 

1140 tájban még uralkodott ugyan a német költészet- 
ben, de már kiveszőfélben vala, mert az utó-rím kapott 
fel. Ennek kedviért egy újabb költő 1170 körül átdol- 
gozá az epost, meghagyván a tartalmat, de lehetőleg a 
költői öltözetet változtatván meg, az elő-rím helyébe utó- 
rímet szerkesztvén. A XII. század vége felé két más 
költő, majdnem egy időben, 1190-ben és 1200-ban, de 
egymást nem ismerve, az 1140 tájbeli dolgozatot, a tiszta 
utó-rímek szoros idomába öntötte. De ez is Ausztriában 
történt. Most három kézirat van meg, a melyeket a német 
tudósok A., B., G. betűkkel jelölnek. Az A. a müncheni 
kézirat, legrövidebb ; a B. a szentgalli, hosszabb ; a C. 
a laszbergi, leghosszabb. Azt tartják a német tudósok, 
hogy a B. és C. kéziratok 1210 — 25-ben készültek, mert 
az A.-hoz képest bővítéseket foglalnak magokban.^^^ 
Akár már a rövidebb, akár a leghosszabb szerkezet az 
eredeti: a német Homerosnak nevét senki sem ismeri. 



Digitized by 



Google 



A XAOTAB KRÓIIULAk. 231 

Előttünk azonban nem a szerzőnek, vagy szerkesztőnek 
kiyolta érdekes, hanem az, hogy a Nibelnng-ének támasz- 
totta fel a Téleményt, hogy a hnnok és magyarok egy 
és ugyanazon nemzet. 

II. 

A magyar papság, ha belföldi származású volt is, isme- 
reteit, tudományát a nyugati határosoktól, kiváltképen 
az ausztriai tartománybeliektől vette. A mi ott feltűnt a 
szellemi téren, s figyelmet gerjesztett, az nem igen marad- 
háta ismeretlen a magyar papság előtt. A magyar királyi 
ndyar soha sem vala német vendégek híjával. Ottó, freisín- 
géni püspök, Konrád és I. Fridrik német császárok rokona 
és kisérőjök Magyarországon (1146 és 1155-ben), azt 
irá, hogy a magyar királynak testőrzői az ütközetben 
vendégek (azaz német lovagok), a kik ott nagyszámmal 
vannak, meg azok, kiket ^'rféá^yoA-nak neveznek.*'* Külö- 
nösen II. Andrásnak német (meraniai) felesége, Gertrúd 
bajosan kerüli vala a kornak szellemi mulatságát, az 
ndvari «jocnlatores> énekeinek hallgatását. A misére 
való járáson és imádkozáson kívül egyéb szellemi fog- 
lalatosság nem vala. A Nibelungok éneke vagy panasza, 
mely akkor Ausztriában szerkesztődött, bizonyosan ide 
által is kedvelőkre talált Egyébiránt sem vala Magyar- 
ország elzárva a német szellemi mozgalmaktól. 

Ismeretes Hermann thüringiai tartomány-grófnak szere- 
tete és pártfogása, a melylyel a német költészetet ápolta. 
1206-ban vagy 1207-ben tartatá a hires «Wartburgi 
harczot>, azaz költői viadalt, a melyre az erdélyi bűbájos 
és csillag-tudós énekest, Klingsort is meghítta volna. 
Klingsor egészen mesés alak ugyan: mégis a nagy 



Digitized by 



Google 



N70LCZADIK FEJEZET. 



azellemi közlekedésnek tanúja Magyar- és Németország 
között. II. András és neje Gertmd, kiskorú Erzsébet 
leányukat, a később nagyhírű szentet, azon Hermann 
fiának, Lajosnak jegyezvén el, azt 1212-ben egy fényes 
küldöttség vivé Magyarországból nevelés végett Thürin- 
giába. Ez új tanúság arról, hogy belső, tehát szellemi, 
összeköttetés is áll vala a két ország között. 

A Nibelungok hatalmas Attilája (Etzel), bár rendesen 
hunok (der Hinnen, Heunén) királyának, s országa ren- 
desen Hunországnak (Hiunen-, Hennenland) neveztetik 
is ; habár lakhelye is sokszor csak Attila várának (Etzel- 
bure) van nevezve : mindazonáltal Magyarország (Ungern) 
királya is, s lakhelye Esztergomban van. Krimhildet a 
költemény a Rajnáról, a Duna. mentiben, Bajorországon 
keresztül, Passauba, innen az ausztriai folyókon és váro- 
sokon által Bécsbe viszi, a hol vele Attila lakadalmat 
tart. Bécsből Haimburgba és Mosonyba (Misenburg) lovagol- 
nak, itt hajóra ülnek, s leúsznak Attila országa belsejébe. 

Attila országa tehát igazán Magyarország, a XIII. 
századbeli magyarok tehát igazán hunok. A mely magyar 
vagy német pap a magyarok eredetét, ősi történeteit 
írta meg először, az ismervén a Nibelungok énekét vágy 
panaszát, — különben hol vehette volna a személyeket, 
kik csak ott találhatók meg ? — kell, hogy kétségtelen- 
nek tartotta legyen a hunok és magyarok azonosságát. 
Az avarok nem jutottak a német mondákba, melyek teljes- 
ségöket Nagy Károly előtti időben érték el: azért a 
Nibelungok nem is említik az avarokat. A magyar króni- 
kának első írója, ha ismerte is az avarokat, még sem 
említhette meg, mert a Nibelungokat követi. 

Azonban tudva volt, hogy a gótok, gepidák kiszorították 
a Duna-Tisza országából a hunokat ; ezt tudta a krónika- 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁR KRÓNIKÁK. 233 

író is. Vissza kellé tehát hozatnia, a mint a króniká- 
ban olvassuk. A székelyekre, úgy látszik, nem is gondolt 
az első krónika írója, mert á rólak szóló hely nyilván 
betoldás Kézai Simonnál és a bécsi krónikában. Hisz 
könnyen azokat is elhozhatta Scythiából, s ültethette 
volna Erdélynek szélire. Mert a bécsi krónika (Chroni- 
con pictum) tudja, hogy a magyarok legelőbb országuk 
szélére t. i. «Erdelw»-be jutottak, s ott /lét földvárat 
építettek, a miért is a teutonok (németek) az országnak 
ezen részét Simhurg (Siel)enbürgen)-nak nevezték el.^^* 
Az nem zavarja meg a krónikaírót, hogy előbb a «Zekul»- 
ékről ugyanazt az anekdotát elmondta, melyet Kézai- 
nál találunk, s hogy ott a Zekul-eket Rutheniába lova- 
goltatja a magyarok eleibe, velők együtt hódíttatván 
meg Pannoniát (in Rutheniam eis occurrerunt, conque- 
stantes simul Pannóniáé regionem). 

Most felelhetünk már arra a kérdésre: mikor kelet- 
kezett a mesélő krónika? vagy inkább: mikor jutott a 
hun-magyar eredet a magyar krónikába? Semmi esetre nem 
a Nibelungok megtökéletesedése előtt ; nem a XII. század 
vége előtt, tehát csak a XIII. század folytában. E mellett 
nemcsak külföldi, de belföldi források is tanúskodnak, 
az által; hogy a IX., X., XI., XII. századokban mit sem 
tudnak a hun-magyar eredetről. 

A nyugati krónikák (Pertz kiadásában) az avarokat 
sokszor nevezik hunoknak, de országukat még többször 
Hunniának. Nagy Károly rendesen «contra superbissimam 
gentem Avarorum in Hunnia» indítja hadseregét. Ellen- 
ben ugyanazon krónikák mindenkor ungri^ ungari, soha 
sem huni aévvel nevezik a magyarokat. Azon körülmény 
tehát, hogy az Annales Alamanici, Sangallienses, Wein- 
gártemes^ Augienses^ Colonienses, Fuldenses^ Ekkerhardi IV, ^ 



Digitized by 



Google 



234 NTOLCZAOIK FEJSZÉT. 

CÍISU8 S. Galli a 925. 933. évről ungri-xkak ; — az Annales 
Lobienses, Winburgenses a 918., 928., 1037., 1042., 1047. 
évekről ungari és ungarn-nMk Beverik a magyarokat^ 
világos bizonyítéka, hogy akkor ezen külföldi írók a 
magyarok huniságát még nem ismerik vala. — Bölcs 
Leo és Constantinns Porphyrogenitns, konstantinápolyi 
császárok, sem hallottak semmit is a magyarok huni- 
ságáról : pedig, ha valahol, Konstantinápolyban dicseked- 
tek volna a magyar követek, hogy nemzetök a hnnok 
ntódja és örököse. Sőt Eonstantinus avar királynak hiszi 
Attilát, *^^ oly homályos vala ott a hun emlékezet, Azon- 
képen a prumi apát Begino^ Árpád kortársa, és Liutprant^ 
az olasz királynak követe Konstantinápolyban, Konstan- 
tinus idejében, csak ungrinBk tudják a magyarokat. így 
Sz. Bruno is, ki — mint láttuk — Sz. István alatt, 1006 — 
1007-ben, egész évet töltött az ungrokn&l. Tehát azon 
külföldi források, a melyekből az első tudósítást vesszük 
a magyarokról, ezek huniságáról nem tudnak semmit, 
mert nem hallották ezt senkitől ; pedig mindnyájan, azon 
kornak szelleme szerint, a melyben éltek, készséggel 
fogadták el a történeti meséket és genealógiákat. 

Az első magyar legendákban sincsen nyoma a ma- 
gyarok huniságának. Különös figyelemre méltó a követ- 
kező. Eómában 1000 tájban bizonyosan tudják vala^ 
hogy Leo pápa elfordította Attilát Kómától; a monda 
lehetőleg kiszínezte volt a történetet. 11. Sylvester pápá- 
nál István követsége jelenik meg koronát kérni küldője 
számára. Az angyal maga álomban figyelmezteti reá a 
pápát. «Crastina die, príma diei hóra, ignotas gentis 
nuncios ad te venturos esse cognoveris, qui suo duci 
coronam regiam a te cum benedictionis apostolicae mu- 
nere flagitabunt*. Az angyalok azon időben igen jól 



Digitized by 



Google 



A MAOTAB KBÓHIKÁK. 235 

ismerik vala a legendákat és raondikat Hihetjtik-e, hogy 
ezen angyal, ismervén a hnn-magjar mond&t, elnidmnt- 
hattá Yolna az ignota gens-i a hunokhoz csatolni, s dux-iX 
azon Attilától származottnak hirdetni, a ki hajdan a pápa 
kértére nem ment Rómának, s a kinek ntódja ime nem 
hadsereggel, hanem kéréssel folyamodik a pápa utódjá- 
hoz? Szebb tárgy alig akadhat monda- vagy legenda- 
szövésre ! De mert az angyal nem tudja vala, hogy a 
magyarok hunok, s hogy István Attilának utódja: meg 
lehetünk győződve, hogy sem István udvaránál, sem 
Rómában még nem ismerték azt a mesét. 

1060-ban I. András király öcscse Bélától féltében 
Salamont a koronával és éok kincscsel együtt Medlikbe 
(ad castrum Medilik in terram Austriae) küldte. Akkor 
Salamon anyja, Anastasia, a bajor berezegnek, Ottónak, 
Attila kardját adta volna. Ottó azután Ded fiának adta, 
Ded megöletése után pedig a Mersburgi Lipótnak jutott. 
Ennek is életébe került az a veszedelmes kard. Mert 
midőn IV. Henrik császár-király 1071-ben Moguntiába 
indult, Lipót is oda siete, de lováról leesvén, a kard 
keresztül szára. Ezzel a karddal, fejtegeti nagy tudósán 
Lambertus Schafnaburgensis, Attila a keresztyének le- 
gyilkolását és Galliának elpusztítását végezte ; ez a kard 
az, melyet hajdanában egy pásztor talált meg és vitt 
volt Attilának.*^® 

A bajor németek közt 1060 — 1071. tájban ismeretes 
vala a Pilgerin mesterének, Konrádnak, latin monda- 
szerkesztése; ők tehát, vagy csak Lambertus Schafna- 
burgensis, valami ócska kardot, a mely a tulajdonosnak 
vesztét okozta mindannyiszor, Attila kardjának alithat- 
hatták. De hogy maga Anastasia, Salamon anyja, ha 
ugyan a bajor berezegnek kardot adott is, és senki 



Digitized by 



Google 



236 NYOLCZADK FEJEZET. 

más sem András király udvarában, azt nem Attila kard- 
jának hiszi vala, arról meg lehelünk gjőíődve. Hisz 
az a nevezetes kard a hatalomnak nemcsak jelvénye, 
hanem biztositója is lett volna ; azt tehát az anya inkább 
minden áron megszerzi a fiának, nem hogy elidegenítse. 
S föltéve, Anastasia rossz anya, ki fiát kész a hatalom- 
tól megfosztani : vájjon a magyarok, tudván, hogy Attila 
kardja az uralkodó nemzetségnek nemcsak fő klénoditinia, 
hanem a magyarság Uralkodásának is legerősebb bizto- 
sítója, egykedvűen nézték-e volna a kardnak elidegení- 
tését? A hun-magyar mese 1060—1071. tájban bizonyo- 
san ismeretlen vala még a magyarok közt általában, 
különösen pedig a magyar királyi udvarnál.*'^ 

Bátran állítom, hogy a hun-magyar mese a XII. szá- 
zad közepén is ismeretlen vala. Az odafent megemlített 
Ottó freisingeni püspök 1146 — 1155 tájban írván le Ma- 
gyarországot, azt a természettől annyira megáldottnak 
találá, hogy Isten paradicsomának vagy Egyiptomnak 
látszhatik lenni (ut tanquam paradisus Dei vei Aegyptus 
öpectabilis esse videatur). De abban, ügymond, kőfal 
vagy ház ugyancsak ritka ékesség. Leginkább csak nád- 
kunyhókban laknak. Nem is csoda. A barbárok be-be- 
csapásai miatt a népnek erkölcsei, szokásai, nyelve mind 
vad. Mert legelőbb a hunok pusztításainak volt kitéve; 
azután a nyers és tisztátalan hússal élő avarok tapos- 
ták ; legutoljára a Scythiából kijött magyarok alá került, 
a kik máig bírják. Valóban a szerencsét vagy véletlent 
vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, hogy ilyen, 
nem mondom embereknek, hanem emberi szörnyeknek 
engedte által ezt a kedves országot. ^^® Ottó bizony nem 
hízelkedik a magyaroknak ; de nem teszi még rútabbá 
a magyarok leírását a hun atyafísággal, mert azt nem 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁR KRÓNIKÁK. 237 

ismeri. Pedig tudja a mesét, melyet Jordánig mondott 
el; hogy a bnnok ördögöktől és tisztátalan nőktől (ex 
incnbis meretricibns orti faerant) származtak. Nagyon 
oda illett volna ez is a magyarok megfeketitésére. Ottó 
tehát nem ismerte a hnn-magyar eredetet, a mint azt 
II. Géjza udvarában sem ismerte senki. 

A hun-magyar eredet mondája csak II. András idejé- 
ben jutott a magyar krónikába, mikor a Nibelungok új 
szerkezete megvolt, s mikor a keresztes hadak is keresz- 
tül utazván Magyarországon, itt a Nibelungok emlegette 
Attila országát látták s a nyelvileg is különböző magyar 
népben a hunok utódjait sejtették. S most kezdek német 
éa magyar papok a magyar nemzet eredetét is kutatni. 

Nemzeti hagyomány után hirdeti a legrégibb magyar 
krónika a magyarok és a székelyek hun eredetét, mondják, 
írják, tanítják. Bárhonnan származnak is a magyarok: 
emiékezetökben csak a való történetekről lehet vala némi 
hagyomány. 

Tegyük fel, hogy igazán a Scythiába visszatért hunok 
utódjai voltak Árpád magyarjai. Ezek tehát Attilának viselt 
dolgairól megtarthattak volna akármilyen emlékezetet is, de 
nem ám olyan dolgokról, a melyek Attila élete után történ- 
tek, vagy soha nem is történtek. Annak a hire p. o., 
hogy a 453-ban meghalt Attila 499-ben pusztította el 
Argentinát s ezt Strosburc-nak nevezte el, csak nem 
érhetett a Scythiában sokasodó hun-magyarokhoz. Avagy 
az az ízetlennél is ízetlenebb mese, hogy Attila, miután 
Franczia- és Flandriaországokat elpusztította, Kölnben 
tizenegyezer szüzet, Szent Ursula vezérökkel együtt 
kaszabolt le, Bendegúz fülét örvendeztette volna-e ott 
Scythiában? Valóban csodálva csodálkozom, ha valaki 
ma is nemzeti hagyománynak hiszi, a mit Eézai Simon 



Digitized by 



Google 



NYOLCZADIK FEJEZET. 



mester az Olasz-, Franczia- és Németországokban szét- 
szórt «skártéták»-ból (ex scartabellis) — ezek közt volt 
tehát a Nibelungok skártétája is — gereblyézett össze 
tudomány és józanság nélkül ; s a mit azután hasonló 
virtussal a bécsi krónika Thuróczi és Bonfinius ismétel- 
tek és még nagyobbítottak. 

Attila « Isten ostora = flagellum Dei>, a YIII. század 
előtti írókban nem fordul elő ; Thierry szerint (Attila- 
mondák 16. 1.) a legrégibb emlék, melyben talál- 
ható, a Sz. Lupus legendája a VIII., IX. században. 
Vájjon tehát a magyarok nemzeti hagyománya lehet-e, 
a mit Kézai Simonnál olvasunk, hogy miután a hunok 
királyukká tették Attilát, ez maga-magát «metum orbis, 
flagellum Dei»-nek hívatá, s a mit a bécsi krónika, 
vagy a Chronicon pictum Viennense ismétel? De Thuróczi 
már így tudja Attila czímét: ^Athyla, filius Bendekucz, 
nepos magni Nemroth^ nutritus in JSngadi, Dei gratia rex 
Hunnorunij Medorum^ Gothorum, Danorum^ metus orbis 
et flagellum Dei,* Bonfinius tudósabb ember Thuróczinál, 
tehát jobban is tudja a történetet. «Attila a légiók prae- 
fectusait és a tribusok mestereit összehíván — így tudja 
Bonfinius — gyönyörű beszédet mond el előttök, mely 
így kezdődik: «Non sum nescius, commilítones, non 
modo regnum, sed potestatem unamquamque pro Deorum 
nutu et providentia tradi». S miután oly bölcsen szólt, 
mint akár Marcus Aurelius, így folytatja: «Egyéb is 
van, a mi nemcsak engemet bátorít, hanem titeket is 
késztet, hogy jó remény nyel legyetek felőlem. Anyám 
egy nappal születésem előtt álmában egy derék fiiút 
szült, a mint maga sokszor elbeszéllette nekem, a kinek 
oldalához egy kardot kötött az égről leszállott Mars, s 
az isteni bosszúnak ostorát adta kezébe. Sőt szerencsés 



Digitized by 



Google 



A MAGTÁR KBÓNIKÁK. 289 

születésem ntán alig tizennégy év mait el, hogy egy 
pásztor a réten talált Mars kardját elhozta nekem. Kap- 
ván ezt a jelvényt, a jóslók jövendölék^ hogy én királyo- 
tok leszek, az emberek bűneinek bírája és a nemzetek 
győzője> (Decas I. liber II.) 

Hol vette Thnróczi Attilának czifra titulusát, hol Bonfinins 
annak még czifrább oratióját? vájjon a magyar nép szó- 
hagyományaiból ? Ezt csakugyan józan ember nem hiheti. 

Azt írtam e hossz& kitérés elején, hogy minden ha- 
gyományra nézve jogosult az a kérdés: vájjon igazán 
a nép emlékezetéből származott-e, vagy pedig írók szüle- 
menye, 8 az irodalomból jutott a nép közé ? 

Hogy a magyarok Scythíából nem hozhatták a ha- 
gyományok azon részét, a mely Attila halála után tör- 
téntre, vagy soha nem is történtre vonatkozik: az, úgy 
hiszem, kifogástalanul igaz. De talán itt, az új ország- 
ban, az előtalált szláv lakosoktól hallhattak a magyarok 
egyet-mást a múlt idők eseményeiről? Ha itt hallottak 
volna valamit, az bizonyosan az avarokra vonatkoznék, 
a kik a hunok után majdnem harmadfél százig uralkod- 
tak ezen a földön, s a kiknek szántó-vető maradékait 
870-ig a bajor német papok, tehát bizonyosan előbb a 
Methodius szláv papjai is látták, ismerték. De az ava- 
rokról egy szó sincs a < nemzeti hagyomány »-ban. Mert 
Attiláról az összes szláv világ nem tud semmit; annak 
emlékezetében csak az avarok híre maradt fenn. Tehát 
a <nemzeti hagyomány> csakis az irodalomból, a kró- 
nikából jutott a magyar nép közé ; mert az itteni szlá- 
voktól nem származott. 

Pray György ugyan már egy századdal és többel 
előbb mesének tartotta a hunok visszatérését Ázsiába, 
8 onnan való új kijövetelét, valamint a három ezer hun- 



Digitized by 



Google 



240 NYOLCZADIK FEJEZET. 

nak Erdélybe való eibnjdbsását is, a kiktől ' származ- 
nának, a székelyek. Sőt, igy folytatja, nevetséges azt 
állítani, hogy ezen bujdosók az ellenségtől váló félelem- 
ből székelyre változtatták volna hnn nevöket: mintha 
a névnek elváltozása ismeretlenekké tehette volna a 
gepidák előtt; a kikkel az imént hárczoltak volt s a kik 
akkor Dákiának urai valának.^^^ Mégis Práy után a 
magyar történetírók^ majdnem kivétel nélkül elhitték a 
hunok visszatérését Ázsiába s onnan valö új kijövetelét 
Álmos vagy Árpád alatt : csak a székelyek huniságában 
kételkedtek Fejér György és Engel. Mi lehetett hát an- 
nak oka, hogy elhitték a hunok ide-oda költözését? 

Én azt vélem, leginkább az volt oka, hogy nem ismer- 
ték, nem is ismerhették a forrást, a miből a magyar 
krónika merítette a magyarok huniságát. Ezt pedig an- 
nál kevésbbé hajlandók valának nem hinni, mennél inkább 
csiklandozta hiúságukat a világot bíró Attilának híre ; s 
mennél kevésbbé tetszett nekik a magyaroknak másféle 
eredete. 

A Nibelung-ének a németeknél is a XVI. és XVII. 
században, sőt a XVIII. század közepéig el vala felejtve. 
A helvetiai Bodmer János Jakab ismeri föl először a 
régi német költészetnek nagy becsét, s adá ki Zürichben 
1717-ben a «Chriemhilden Rache» czím alatt több ré- 
szeit a költeménynek. De azzal nem gerjeszthete nagy 
figyelmet a német tudósoknál. Csak Lachmann Károly 
dolgozatai által lőn e században híressé a Nibelung- 
költemény.^®^ Azt tehát sem Pray György, — vélemé- 
nyem szerint a legítéletesebb latin történetíró — sem 
Engel Kérésztély nem ismerték: s az újabb magyar 
historikusok sem vetettek reá ügyet. 



Digitized by 



Google 



IX. 

A székelyek eredetéről. 

1. 

A székelyek eredetéről háromféle vélemény nyilatko- 
zott : hogy hunok, kik Attila birodalmának feloszlása — 
tehát 450- 60-tól — óta laknak ott, a hol ma is van- 
nak; hogy besenyők'^ végre hogy Atelkuzuból menekült 
magyarok. Az első vélemény állandóbb, szinte mai napig 
tartó; a két utolsó múló, azért ezeket előre teszem. 

Pray szerint a székelyek besenyők^ tudniillik a besenyő 
Oylorterületaek besenyő lakosai, kiket azért erdélyieknek 
is nevez (Patzinacitae seu Transilvani). Mert, ügymond, 
senki, a ki .a régiek emlékeit kutatta, nem tarthatja 
Attila maradékainak a székelyeket; inkább avarok lehet- 
nének. Támaszkodik Timonnak fölfedezésére is, hogy a 
székely név őrt jelent, a miről alább lesz szó.^*^ 

Pray, úgy látszik, nem figyelt Eonstantinus császár 
tudósításaira, mely szerint négy napjárásnyi távolság 
volt Turkia (Magyarország) és a legnyugatiabb besenyő 
terület között. Konstantinus pedig elég határozott topo- 
graphiát ismer. Annálfogva a besenyő Gyla-terület nem 
lehet vala Erdély. A mi azonban döntő, Pray nem 
láthatta Sz. Brúnónak levelét, a ki a mai Erdélyt Fekete 
MagyarorszáffUBk ismerte. Egyébiránt a besenyő Gyla- 

Hunfalvy: Oláhok története. 16 



Digitized by 



Google 



242 KILENCZEDIK FEJEZET. 

terület, a magyar Gylas méltóság és az erdélyi Gyula, 
kit Sz. István legyőzött, könnyen a besenyőkre vihetnék 
az embert. 

A bolgár Simeon a vele szövetkezett besenyőkkel 
együtt megtámadván a távolban hadakozó magyarok 
lakhelyeit, s azokat elpusztítván, az ott maradottak né- 
melyei a mai Erdélybe menekülének, írja Engel Keresztély. 
A magyarok elfoglalák azután Erdélyt, s ott találván 
rokonaikat, a szökely gúnynévvel bélyegezték meg, a 
miből azután székely lett, mert, úgymond Engel, a régi 
magyarok nem kímélték meg gúnynévvel és büntetéssel 
azokat, a kik a csatából gyáván elszöktek. A magyar 
évkönyvek is több ízben semmirevaló székelyeket (ne- 
quissimi et vilissimi Siculi) emlegetnek. A mi korunkban 
azonban a legvitézebb katonák a székelyek. ^^^ 

A szök szógyökből soha sem válik szék^ mint a szak- 
ból sem, szőkely-hSi nem lesz székely^ mint szakoly-hoi 
sem. Arra a szófejtegetésre nézve tehát egy deszkán 
úszik Engel és Szabó Károly. De Engelt már az íb, a 
mit a magyar « Annales* -bői (nequissimi et vilissimi 
Siculi) idéz, arra figyelmeztethette volna, hogy szómagya- 
rázata csak az erdélyi székelyekre illik, nem a pozsony- 
és mosonymegyebeliekre is. Az is föltetszik, hogy Timonra 
nem gondolt, a kit Pray kiemelt volt. Itt azonban kény- 
telen vagyok bővebben szólni, mint sem magam is sze- 
retnék. 

«Timon Sámuel a székely névnek a székhely-hSÍ való 
származását nem tartván elfogadhatónak ; ^^^ azt állítja, 
hogy a székely nevezés régi szó, mely 6rt jelent. Ugyanis 
Magyarország némely uradalmaiban, mint a regéczíben, 
a hegyek és erdők őreit mai napig is (1754-ig) s^zéke- 
lyeknek nevezik. Timon nézetét fogadták el mindazok, 



Digitized by 



Google 



A SZÉKELTEK E&BDETÉRÖL. 248 

kik az erdélyi székelységet valamelyik magyar király 
által alapított határőrök maradékainak tartják, mint 
Pray és P^ér György. Az utóbbi szerint a székely nem 
nemzeti, hanem foglalkozási név, mely megfelel az 5r 
nevének. Ezen véleményt hirdeti Hunfalvy Pál is, ki a 
Timon egyszerűen oda vetett értelmezését nyelvészetileg is 
igazolni törekszik*. így ir Szabó Károly a < Századok > 
1880-ki folyamának 406. lapján. 

Kénytelen vagyok megvallani, — felelek én — habár 
ez által < gyenge historikus létemet >, melyet már is ki- 
ismertek bennem, vallom meg, hogy Timon Sámuel 
<Imago»-ját nem olvastam volt, mikor a < Székelyek » 
czimű munkácskámat közrebocsátottam. Az egyszerűen 
odavetett értelmezéséről Timonnak nem vala tudomásom. 
Etilönben bizonyosan, már ezen állítása miatt is, mun- 
káját idéztem volna. Mert az, hogy Timon idejében 
(1734. tájban, Timon már 1736-ban meghalt) a regéczi 
aradalomban a hegyek és erdők őreit székelyeknek ne- 
vezik vala, csakugyan nyomós adat. ha igaz a Timon 
állítása. 

Figyelmeztetve lévén az íróra s azt forgatván, látom, 
hogy kételkedik sokban, a mit mások nagyon könnyen 
elhisznek; látom, hogy a mit saját tudomásából állit, azt 
el is lehet hinni. Bizonyosnak vehetjük tehát, hogy a 
regéczi uradalomban az erdők és hegyek őrei székely 
nevűek valának. Nem is lehet azt « egyszerűen odavetett 
értelmezés »-nek mondani, mert Timon az « Additamentum*- 
ban közlött első levelében, melyet Kassáról Apor Péter- 
hez küldött 1735-ben, ezt olvassuk : « Jól esik megtud- 
nom, hogy a székely szónak magyarázatát Bay Miklós 
tanúsága is megerősíti. (Gratum mihi accidit, cum in- 
tellexi, sententiam meam de etymo vocabuli hujus Székely, 

16* 



Digitized by 



Google 



24ti KILBNCZEDIK FEJEZET. 

qnod nimirum custodem significet, testímonio qnoqae 
Michaelis Bay,^®^ in quadam parte Scythiae ante complures 
annos nuncíi, firmari.) Apor Péter sem lát vala különös 
hihetetlenséget a székely szónak abbeli magyarázatában, 
hogy Srt jelent. Timon állítását tehát, hogy a regéczi 
nradalom hegy- és erdő-őreit székelyeknek nevezték 
vala, nem lehet hazugságnak venni addig, mig a regéczi 
uradalomból származott ellenkező és biztosabb tndósitás 
által nem döntetik meg. (Lásd a <Századok» 1881. év- 
beli folyamának 97. stb. lapjain a « Székely Kérdéshez » 
czimfí értekezésemet, melynek jelszava : < Sokat újra kell 
tanulni >.) 

íme, került elő négy oklevél, ketteje 1685-ből, más 
ketteje 1615-ből és 1640-ből való. Az 1585. évbeli latin 
oklevelek, a jászói, illetőleg leleszi convent levéltárai- 
ban vannak. A fíizéri és regéczi várak urai (Báthori 
István és a Magócsiak) közt fenforgó föld- és erdőhatá- 
rok kinyomozását illetik, melyet a kiküldött nádori és 
Gonventi emberek tanúk vallomásaiból ejtenek meg. 

Az első tanú, Kathay Imre radványi lakos vallja: <Se 
in arcé Fyzer per aliquot annos siculum, tisitato nomine 
Zekd, appellatum, egisse, et montes cum aliis suis so- 
ciis ad id deputatis suo infra-possessionem Borswa vo- 
catam ad usque locum Synka Ktvta vocatum eundo 
circumíissent». 

A második tanú Bálás Lukács radványi lakos vallja : 
«Se siculum, vtdgo Zekel appellatum^ per viginti et am- 
plius annos in dictu arcé Fyzer egisse stb.> 

A harmadik tanú Zewld Ambrus radványi lakos 
vallja : «Se per viginti trés annos siculum, vulgo Zekd 
appellaéum in dicta arcé Fyzer egisse, et scire quod dum 
silvam cum suis sociis defensassent ad frondem corilli. 



Digitized by 



Google 



A SZÉKBLTKK KBBDSTÉBOL. 245 

mogyaróbokor vocatam, drcnissent, unde etiam porcos 
impullissent ad Fyzer ad exBolveDdam decímani exinde 
provenire debentem*. 

Azonképen vall még hét tanú, többi közt így: dpse 
attestans ctiin aliier sociis snis ad id delectís, wlgo Zékd 
appeUatis^ montes Fyzerienses circníigsent*. Vagy Így: 
«Se sicalnm Regecziensem, Zekd yocatum . ; . faisse*. 
8tb. Ez a vallatás Abauj megyében történt. 

A Zemplénmegyében megejtett tanúyallatás hasonló- 
képen hozza fel: «Qaod 8iculi ntríusqne partis silras 
praeattaetas usque loco Zewlewbokor et Bozzas prae- 
notata, nec non ngqne capnt loci Papphegye circnm- 
ivissént*. Vagy «Cum reliquis collegis snis Zekelianis 
circnmiyi8sent» ; vagy «Ipse quidem Thomas Thar cnm 
aiiis siculis Begeczianis^ qni circiter centum nnmero fnis- 
sent, per tridnum ibi per8everarunt> stb. 

Az 1615. és 1640. évbeli oklevelek magyarul vannak 
Írva. Csak az elsőből közlök még valamit. Abban fűzéri 
eSrzok, erdeő kerüleS nevezések mellett fűzért Zekelék^ 
régi Zekelek fordulnak elő. Jelesen Paskó István regécz- 
kei lakos palatinns nmnk Ő nagysága jobbágya, anno- 
ram circiter sexaginta qninque, megeskűtt hiti ntán vallja : 
«Hogy mikor a Füzének a Regécziekkel erdeő végett 
háborgattak, akkor az Vágásiak az Regécz felől való 
erdeőt bírták úgy, hogy barmokat és juhokat is reá- 
hajtván szabadosan jártak rajta. Az régi székelektül ezt 
bizonyosan hallotta>.***' 

Legkisebb gyanú sem férhet tehát Timon állitásához : 
Abaúj-vármegyében az erdők és hegyek őreit a XVI. 
XVII. és XVIII. századokban (t. i- Timon idejéig) székelek- 
nek nevezik vala. A mi pedig Abaújban, az talán más 
északi vármegyében is szokás volt, bár eddigelé azok- 



Digitized by 



Google 



24$ KILENCZEDIK FEJE2BT. 

ból nem került hozzánk tudomás. A szikd tehát, a mennyi- 
ben ör, nemzetiséget nem fejezett ki ; lehetett magyar 
ember, lehetett tót ember, lehetett besenyő ember is székely^ 
azaz őr. Ennélfogva a bihari Székelyhíd^ valamint a Reges- 
trum de Várad-ban 1216 — 1219. évre emlegetett bihari 
Székely és Székelyszáz nevezetű helységek csakugyan 
besenyő székelyektől, azaz határőröktől, nyerhették nevö- 
ket, mint Jerney alította. (Keleti utazás, I. 255—257. L) 

Az erdélyi székelyek határőrök voltak. Maga Szabó 
Károly vallja meg világosan ezt írván 1854-ben : « Hogy 
a székelyek az országot fegyverrel védő határőrök voltak^ 
mutatja egész az újabb századokig fönmaradt hadi szer- 
kezetjök; bizonyítják számos^ bár későbbi századokból kelt 
oklevelek, parancsok és tőrvényczikkek^ melyekben e kötelezett- 
ség j mint régtől fogva létező, említtetik*. S hozzáteszi még: 
^A székelyek ősrégi határőrségét igazolja azon körülmény 
is, hogy már a XIII. század első felében IV. Béla oklevelé- 
ben a pozsonyvármegyei Vág helységbeli besenyő határ- 
őrök székely (Siculi de Wagh) néven említtetnek, miből 
az tűnik ki, hogy székely és határőr már akkor egyjelen- 
tésfinek vétetett, mint ezt a Pozsonymegye legszélén 
eső Székelyfalva helység neve is bizonyítja*. ^®® 

S ugyanazon Szabó Károly 1880-ban és 1890-ben 
(ebben az évben adá ki üjra «A régi székelység. Székely 
történelmi és jogi tanulmányok* czímfi könyvében az- 
előtt megjelent s a székelységet illető dolgozatait) meg- 
lehetősen haragszik azért, hogy én a Timonnak egy- 
szerűen odavetett értelmezését — bár ezt nem tudva is — 
helyeseltem. 

A magyar királyok bizonyosan országuk határőrzésé- 
ről gondoskodtak, lehet, hogy már a nagy-fejedelmek 
korában is efféle gondoskodás történt. Azt tették mások 



Digitized by 



Google 



A SZÉKELTEK EREDETÉBŐL. 247 

is nyugaton és keleten. Nyugaton a magyarok és szlávok 
eUenében Németország uralkodói marchiáksLÍ szerveztek; 
keleten, a konstantinápolyi császárság az ázsiai végeit 
(axpa) szinte aA:nYa^okkal (áxpCtac határőrző) biztosította. 
Székely^ Sxpa, marchia tehát egyjelentésfiek, nem a 
szavak értelme szerint ugyan, de politikai feladatuk 
szerint.*®^ 

Az első vélemény az erdélyi székelyeket a hunoktól 
származtatja, mint láttuk ; s ez a vélemény legállandóbb, 
szinte mai napig tartó. Annak tüzes védelmezői voltak 
és vannak, köztök nem utolsó Benkő József, a ki (Imago 
inclytae in Transsilvania nationis Siculicae historico- 
politica. Cibinii et Claudiopoli, 1791. pag. 26, 30.) ezt 
irta: <A királynak és országos törvénynek meg az ország- 
nak megrontója, s a királyi kiváltságok megvetője az 
az ember, a ki félretevén amazok tekintetét és az őszinte 
historikusok tanúságait, hamis és helytelen eredőtöket 
költi e székelyeknek*.^^® íme az országnak felbontója 
vagyok én, mert a székelyek hun eredetét nemcsak 
tagadom, hanem Pray-val együtt, nevetségesnek is találom. 

Hát Szabó Károly hová tartozik, az ország felbontói- 
hoz-e, vagy annak támasztóihoz? 1890. előtt nyilván 
támasztóinak legerősebbje vala, de 1890-ben, azt kell 
gondolnom, belé fáradván a támasztásba, félre áll, mint 
a megnevezett kiadás Előszavából kiértem. «A székely 
nemzet (?) ősi alkotmánya, köz- és magánjoga, mely 
még a XVI. század közepén is fennállott, úgy ír ott, 
azt a kort tükrözi vissza^ midőn a magyar nemzet a 
keresztyénség fölvétele és a királyság megalapítása előtt 
vérségi kormányrendszer alatt élt*. A ki Szabó Károlynak 
tüzes és <tuzetes czáfolatait» ismeri, melyeket Ethnogra- 
phiám és más irataim ellen közrebocsátott, méltán azt 



Digitized by 



Google 



248 KILENCZEDIK FEJSZÉT. 

várta volna, hogy a székelyek köz- és magánjoga a hun 
kort tükrözi vissza. Hisz azok egész Istvánig magokban, 
függetlenül é^ a magyar nemzettel való kapocs nélkül 
éltek — Szabónak tüzetes tanítása szerint. — Azok tehát 
a sokkal, majdnem félezer évvel, régibb hun kormányi 
és birtoklási rendszert tartották volna meg! 

A nagyfejedelmek korában, mint Eonstantínns Por- 
phyrogenitus értesít, a magyarok törzsei a folyók menti- 
ben nomádoskodtak ; minden törzsnek területe közbirtok 
vala, a magánbirtoklás csak akkor kezdődvén meg, midőn 
a nyugati és kelet-déli tartományok pusztításai meg- 
szűntek élelmezők lenni. A magánbirtoklás bizonyosan 
már Géjza alatt tünedezik elő. Sz. István alatt apátságok 
és püspökségek támadván terjedelmes jószágaikkal, a 
magánbirtoklás okvetetlenül szükségessé vált. De az egy- 
házi és koronái birtokon kívül a többi mind vérségi birtok 
volt, mely a vérségek külső viszonyaira nézve az illető 
vérségnek magánbirtoka, de a vérségi tagokra vagyis 
belső viszonyaira nézve, közös birtok maradt. A vérségi 
kapocs úgy szólván az árpádi nemzetség kihalásáig tart, 
mit az oklevelekből ki lehet érteni, a melyek az ado- 
mányosok <genus»-át mind annyiszor megnevezik. Mint 
előbb az apátságok, püspökségek dotatiói, úgy azután a 
donatiók mind jobban-jabban megszorítják a vérségi közös 
birtoklást; melyet csak a keletkező községek folytatnak 
némileg. A községnek mint ilyennek közös birtoka volt, 
de a község alapitói magánbirtokot szereztek maguknak. 
Vegyük hozzá azt a természetes nagy hajlandóságot, 
mely kész vala nemcsak a birtokot, hanem a tisztséget, 
sőt a mesterséget is örökössé, azaz atyáról fiára szállóvá 
tenni, s megértjük a verség szerinti birtoklást és hivatal- 
viselést. A székelyek köz- és magánjoga nem a nagy- 



Digitized by 



Google 



A SZÉKELTEK ESEDBTÉEÖL. 249 

fejedelmek korát^ hanem az első királyokét tükrözi vissza 
a hivatalviselésre és birtoklásra nézve. A székelyek tehát 
csak a magyar királyok idejében lettek székelyekké. 

Szabó Károly erősen kívánja, mondjam meg, melyik 
király mikor telepitette őket oda, a hol ma is vannak? 
Arra bizonyossággal feleltem és felelek, hogy nem Sz. 
István, nem Endre és Béla, nem Salamon telepitette, 
mert azok nralkodása alatt a besenyők és kunok nem 
egyszer csaptak be Erdélybe, vissza is verettek mind- 
annyiszor, a nélkül hogy székelyekről emlités történnék. 
Ezek pedig, ha ott vannak akár. mint nemzet, akár mint 
határőrzők, okvetetlenül föltűnnek s a legendák meg a 
krónika vagy dicsérve vagy gyalázva meg is emiitik, a 
mint megemlítették a nyngati székelyeket. Különösen 
Erdélynek elfoglalásakor vagy Szent István mellett, 
vagy ellene támadtak volna fel. De sem akkor, sem 
I. László hadakozásaiban a besenyők és knnok ellen leg- 
kisebb hirök sincsen. Azt alitom tehát, hogy I. László ren- 
dezvén politikailag és egyházilag Erdélyt, a melynek patró- 
nusa, a székelyek telepítését és rendezését is ő kezdte meg. 

Matassam meg a telepítő és rendező oklevelet, kiált 
fel Szabó K., mert ha azt nem tehetem, a történelmet csiná- 
lom — mi csakugyan legnagyobb irodalmi vétkem volna. 

Csodálnom kell Szabó Károlyt. Tndjnk-e, mikor, ki 
által hivattak be. a szepesi németek? Tudjuk-e, mikor 
kezdődött Rodna német lakosságának bányászkodása ? 
Pedig Rodna városa 1241-ben inkább kitűnt, nemcsak 
mint az összes székelység, hanem mint egész Erdély is, 
egymaga bátorkodván szembe szállani a félelmes tatár- 
mongol sereggel! Még sem ismerjük az azt telepítő és 
rendező oklevelet. Nagyon soknak nem tudjuk az eredetét, 
ámde megvoltát tudjuk, vagy létét látjuk, azért hozzá- 



Digitized by 



Google 



250 KILEBCZEDIK FEJEZET. 

vetőleg keressük az eredetét. A székelyek eredetét is 
keressük, még pedig csalhatatlan eszközzel, a nyelvvel. 

A székelyek magyar nyelvét minden izében, még 
ki-kivesző sajátságaiban és feltűnő szavaiban is, ugyan- 
azonnak találjuk a nagy magyar nyelvvel :^^^ k«!l teTiát, 
hogy eme nagy raagyKTBágböl szakadtak vagy szakasztat- 
tak ki az Erdélynek keleti szélire. S minthogy 1213-ban 
először említik meg az oklevelek, 1090-ig pedig a magyar 
királyok hadakozásaiban a besenyők és kunok ellen még 
semmi hirök : tehát a XII. század folytában telepíttettek oda. 

A nyelvi tanúságot minden hozzáértő s elfogulatlanul 
Ítélő ember döntőnek fogadja el : de nem a magyar his- 
torikusok legnagyobb része^ nem Szabó Károly. Ismerem-e 
a székelyek nyelvét a XII. századból? veti fel; hogy 
merem tehát nyelvöket ugyanazonnak hiresztelni a nagy 
magyar nyelvvel? Igaz, a XII. századból nem ismerem 
a székelyek nyelvét: de ismervén annyira-mennyire a 
XIX. századbeli nagy magyar és a székely magyar nyelvet, 
a kettőt azonosnak találom. Ebből joggal következtetem, 
hogy azok a XII. században is azonosak valának.'^' 

Szabó K. szerint a székelyek ősi alkotmánya, köz- és 
magánjoga azt a kort tfikrözi vissza, midőn a magyar 
nemzet a keresztyénség fölvétele előtt vérségi kormány- 
rendszer alatt élt. — A magánjog a magánbirtoklásnak 
fő része; a közjog meg a községek egymáshoz való 
viszonyának kifejezője is. Azt hiszem tehát, Sz. K. nem 
akarja állitani, hogy azon időben székely községek nem 
voltak még. A székely községek nevei tehát mind a 
pogány korból valók volnának. Azonban végig menvén 
azokon, szemünkbe tűnnek: 

Maros-Sz.-Anna, Szereda-Sz.-Anna. 
Sz.-Benedek. 



Digitized by 



Google 



A BZiaCELTEK KBSDXTéBÖL. 251 

Alsó-Boldogasszony falva, FelBS^Boldogasszonyfalya. 

Sz.-Demeter. 

Sz.-Domonkos. 

Sz -Elek, Sz.-Erzsébet. 

Sz.-Gerlicze. 

Sz.-György, Erdő-Sz.- György, Maro8-Sz»-György, Sepsi-Sz.-György. 

Sz. -Háromság. 

Sz.-Iinre. 

Sz.-István, Kebele-Sz.-Iván, Osik-Sz.-lTán. 

Sz.-Király, Sepsi-Sz.-Király. 

Sz.-László. 

Sz -Lélek. 

Sz.-Lörincz. 

Sz.-Márton, Osik-Sz.-Márton. 

Sz.-Mihály, Alsó-Sz.-Mihályfalva, Sz.-MibályfaWa. 

Sz.-Miklós, Káposztás-Sz.-Miklós. 

Mindszent. 

Sz.-Pál. 

Sz.-Péter. 

Sz.-Simon. 

Sz.-Tamá8. 

Mit bizonyítanak ezen székely helynevek? Azt^ hogy 
az illető helységek a magyarok keresztyén korában, még 
pedig a szent királyok ideje után keletkeztek. A székely 
nyelv és székely helységek nevei a legrégibb és leg- 
hitelesebb documentumok az erdélyi székelység honnan 
és mikor támadásának. 

Szabó Károly leginkább abból, hogy a királyi fisens- 
nak semmi joga sem volt székely örökséghez, azt követ- 
kezteti bátran, hogy a székelység már megvolt, mielőtt 
a magyar királyság támadt, a miből egyéb rendkívüliség 
is folyna. Talán felvilágosítást adnak a következők a 
magyar Corpus Jurisból : 

Az 1542. évben tartott pozsonyi országgyűlésnek 33-dik czikke ezt 
mondja: Bona eommunitati donata, eam baeredes eoram nunquam 
defieiant, ad Fiseum Regium nullo nnqaam tempore devolvantur. 



Digitized by 



Google 



252 KILENCZEDIK FEJEZET. 

Az 1638 : 35. §. 3. így szól : Neque bona oivitatum (qíme juxta 
articulum 33, awni 1542. nullo unquam tempore ad Fiscum Eegitim 
devolvuntv/r) per quoseunque impetrentur, impetrataque pro non 
impetratis habeantur. 

Az 1649 : 16. «In facto cadacitatis et defectus seminis eaedem 
oivitates in antiquis ipsarum et longo usu roboratis jurihus conser- 
ventttr ; *^^ bonaque ipsarum eivilia in casu eiusmodi caducitatis et 
defectus seminis non in űscum Suae Maiestatis, sed in fisoum civi- 
tatum devolvantur.> 

§. 1. In nóta tamen infídelitatis ipsarumque civium artic. 87. anni 
1647 praeteritae diaetae observetur. Mit rendel hát ezen czikk? 

1647 : 87. Si qui in fundis territoriisque liberarum regiarumque 
civitatum et oppidorum haereditates tenentes et possidentes crimen 
laesae Maiestatis vei notam infídelitatis quocunque in easu incurrunt, 
extune haereditates eornndem non in ipsius civitatis, sed ad fiscum 
regium, instar bonorum aliorum notam incurrentium eo facto devoluta 
collationique regiae subjecta esse dignoscuntur. 

§. 1. Nihilem inus tamen donatarii tales haereditates in eivitatibus 
et oppidis, territoriisque eorum existentes jure civili possideant. 

íme 1638-ban a magyar országgyűlés még azt tartja 
vala, hogy a városbeliek birtokai soha, semmi szín alatt 
a királyi fisensra nem juthatnak. Tehát a királyi fiscus- 
nak még 1638-ban semmi joga sem vala városbeli birtok-^ 
hoz. így vólt-e az 1637-ig a székely birtokkal? 

De 1647-ben az országgyűlés a hűtlenség és felség- 
sértés esetében jogot teremt a királyi fiseusnak a vétkes- 
nek birtokára: Erdélyben már 1562-ben ^kezdődött 
a levert székely község adományozgatása>. (Szabó K. 
az új kiadása 185. lapján.) Itt azonban az adomány os 
nem székely kötelezettséggel birta nyert örökségét, hanem 
mint kiváltságos ember ment volt attól : a magyar városok- 
ban pedig csak <jure civili* azaz városi kötelezettséggel 
bírhatta nyert örökségét. Ki fogná azonban az 1638: 
35, 3. §-nak világos szavaiból azt kiérteni, hogy a magyar 
szabad városok megvoltak már^ mielőtt a királyság támadt ? 



Digitized by 



Google 



A székely községek a fiskus irányában kevesebb önállás- 
sal dicsekedbettek, mint a magyar <ciyitates» és «oppida». 
Ennélfogva legalább oly kevéssé lehet a székelyek ere- 
detét a királyság előtti korban gondolni, mint nem a 
magyar városokét. Nemcsak az mese, hogy a krimhildi 
csatától fogva látatlanul, tehetetlenül lappangtak 1213-ig, 
hanem az is mese, hogy a pogány nagyfejedelmek 
korában önfejfileg pottyantak volna Erdélynek keleti 
szélére^ s hasonlóképen 1213-ig látatlanul és tehetetlenül 
lappangnak vala, midőn István, Salamon, Géjza és László 
királyok a besenyőkkel és kunokkal hadakozának. 

II. 

«A székely nemzet nevét Kézai Simon krónikájában 
Zacul^ a bécsi képes és a pozsonyi krónikában Zectd^ 
Thnróczinál Sekély a váradi regestrumban SeectU (centuria 
Seeculzaz és villa Seecuí), Béla király névtelen jegyzőjé- 
nél, a budai krónikában és okleveleinkben a XIII. század 

elejétől fogva Siculus alakban találjuk* <Hogy 

a Siculus név csak a tudósok által volt használatba véve 
s nem a soha sem létezett szikől vagy szikoly kiejtés 
ntán alakult, arról meg vagyok győződve: ellenben 
bizonyosnak tartom, hogy a föntebb elősorolt többi válto- 
zékok az életben használatban volt szálcol, széköl, székelj 
vagy lágyítva szakoly^ széköly^ székely kiejtéseknek felel 
meg. A magas és mély hangú szakoly és székely éppen 
ngy viszonylik egymáshoz, mint a magyar és megyer^ 
család és cseléd, kavar és kever stb, szavainkban*. így 
Szabó Károly a < székely* nemzeti névről a « Századok* 
1880. 5. füzetében. 

E név eredetének és jelentésének megmagyarázás 



Digitized by 



Google 



254 KILEHÍCZEDZK FEJEZET. 

zádát többen többféleképen kisértették meg, nézetem szerint^ 
így folytatja Szabó E., mind szerencsétlenül. Werbőczy 
és mások a székelyek latin Siculus nevét a Scythayal 
hozván kapcsolatba, — mert a székelyeket skytháknak 
tartják vala — azt gondolták, hogy az a ScythulusnBk 
némi megromlása stb. stb. 

A Siculus név a latinul iró krónikásoknál és történet- 
íróinknál az ismeretes latin siculus (siciliai lakos vagy 
ember) ntán kapott fel, mire a székd szónak hosszú ^-je 
csábíthatta őket. A Eézai Simonnál előforduló Zaculus, 
Zaculi tekintetet nem érdemel: nem tudjnk, Kézainak 
írása-e az vagy másolójáé. Egy fecske nem csinálván 
nyarat, a Szabó Károly szakolt/Sí, nem bizonyíthat semmit 
is a székely ellen vagy mellett. Nem áll ám, hogy szakoly^ 
székely ii^j viszonylik egymáshoz, mint magyar és megyer 
stb. Szakoly és székely viszonylanék úgy egymáshoz, 
mint magyar és megyer : székelyt azonban Szabó E. fel- 
mutatni nem bír. 

A széköly alakot sem merném a siculus után igazolni. 
A magyar nyelv nagyon érzékeny, a mire nem igen 
figyelünk. írjuk és mondjuk holt, volt, költ stb., de ha 
utána nézünk, honnan ered azokban az o, ö, megtaláljuk 
hogy az Z-nek vocalissá olvadásából lett. P. o. az alma 
szónak kiejtése auma-xk^ ez meg továbbá dma-vá lesz. 
A nép így ejti: hót^ vót^ kőt (mi a haut, vout, kőütből 
lett) nagyon helyesen: mi meg, nem nagyon helyesen, 
Aofóot, voltot^ költőt írunk; tehát az ó-ba olvadott Z-et is 
szükség nélkül írjuk ki. Eriza János azt találta, hogy 
«a terpedt hangzók gyakori előfordulása, melyet okoz az 
l*nek az utána következő mássalhangzó előtt való ki- 
hagyása vagy elveszése, jellemzi különösen, a keresztúrfi- 
széki népnyelvet, mely hangbeli kár csakugyan haszonba 



Digitized by 



Google 



A SZÉKELYEK EREDETÉRŐL. 255 

megyén, a mennyiben az l el5tt álló önhangzó terpedtté, 
úgy szólván/ terhessé teszi. P. o. a'ma (másutt auma) 
= alma, csinálna = csinálna stb. Gergő' = Gergely, 
métff =- métely.*** «Eccő' vót, h6 vót, ho nem vót egy 
kiráj, ennek vót három fija» így kezdődik a mese. De 
az l-nek kihagyása u^ ű által is pótoltatik, mint a vautál-e 
az Oatnál: voltál-e az Oltnál? A vautál-hól lett vótál. 
Tehát székő\ székel helyett a nyelv természete szerint 
van ; széköly csak grammatikai félreértésből támadt^ mint 
a holt, volt, költ. 

Szabó azért nem akarja a székkel szóalakot elismerni, 
azaz tagadja, hogy ez a szó szék és d-hoX volna össze- 
téve, mert az élo^ dol^ előtt szókat senki sem ejti és senki 
sem ejtette ó7<?, őToi, öZoí^nek. Az igaz, csak hogy ennek 
más oka van. A vala^ kelé (kél) stb. senki sem ejti : vola^ 
köle^ de a t7o/^ot mindnyájan ejtjük és írjuk, a költőt 
(felkölt) ha nem is mindnyájan, de nagyon sokan ejtik 
és írják. Miért? Mert két magánhangzó közt az l nem 
hagyatik el, nem vész el, mint Kriza mondja; az élő- 
ből soha sem lesz ő'ö stb., de az el-höl lehet í', tehát 
székd-höl lehet székS. 

Egyelőre nem tekintve a székelt/ szónak lehető jelen- 
tését, lássuk, mint kellene azt írni? vagyis, mi való- 
ságos, igazi alakja? A Szabó K. felhozta Zecul, Sekély 
Seectd alakok a székeire irányoznak, nem pedig a szé- 
kelyre, A Székd földje (Székel földiről. Székel földjén). 
Székel tánuxdása, székelség stb. is, melyek gyakran elő- 
fordulnak (p. 0. a Székely krónikában, Történelmi Tár, 
1880-dik évfolyama 633. stb. lapjain) a székel mellett 
szólnak. Ennek adjectívuma: székeli^ a mely azután a 
székely alakot húzta maga után. A székeli nép^ székeli 
urak^ székeli föld stb. szabályos kifejezések volnának ; 



Digitized by 



Google 



KILENCZBDIK FEJEZET. 



az l azonban, kivált a viszonyszókban (fel, al, kfil stb.)^ 
ly-é válik a kiejtésben, s a székeli nép stb. helyett több- 
nyire vagy általánosan székely népet stb. írunk és ejtünk. 
Tehát eltekintve a székely szónak jelentésétől, olyan 
ősrégi nemzet-névnek lehet-e azt tartani, milyen a hesenyS, 
kúny kozar és számos más nemzet-név? a melyeket, 
úgymond Szabó K. *sem én (Sz. K.) nem értek^ sem Hun- 
fcUvy nem ért*. Erre a kérdésre bátor vagyok felelni: 
bizonyítsa be Szabó Károly, hogy azt a különálló székely 
nemzetet valamely byzantinns vagy nyugati latin írónál, 
mint nemzet-nevet találhatni. Akkor, de csakis akkor én 
is elhiszem, hogy az olyan különálló nemzet-név, mint 
a besenyő, kún^ kozar és számos más nemzet-név. Addig 
azonban jogosan maradhatok a mellett, hogy a székely 
nem ősrégi nemzet-név^ hanem itt a hazában a magya- 
roktól eredett másféle, akár lakhelyet^ akár hivatalt, fog- 
lalatosságot jelölő név. 



Legújabban Réthy László is, a Magyarországi Nép- 
rajzi Társaság Értesítőjében (Ethnograpfiia, 1890. 24 — 36. 
lapjain) «egy véleményt koczkáztat, mely ha itt-ott hé- 
zagos is lesz, azt hiszi, egyben-másban ki fogja egészí- 
teni az eddigi tanulmányokat. » 

A hun-székely continuitásról nem lehet többé szó, 
úgymond, ezt Hunfalvy P. alaposan megbizonyította. De 
bármennyit nyom is a magyar és székely nyelvnek azo- 
nossága, mégis « egészen le kell tennünk a székelység- 
nek Magyarországból való kitelepítéséről*. 

Szabó Károly szerint a székelyek ősfoglalásból bírták 
a földet, a magyar koronának ahhoz semmi, de semmi 
joga nem volt ; a székely mindenütt, egész Magyarorszá- 



Digitized by 



Google 



• A SZtKELTSK Eft£]>BTéB0L. 257 

gon a nemesi jogokat minden külön kiváltság nélkül 
ékezhette. A király nemességet, tisztséget, kiváltságot 
osztogathata Magyar- és Erdélyországban: de székely 
jogot senkinek sem adhatott^ vagyis székelylyé nem tehetett 
senkit. (Úgy tndom, szász jogot sem adhatott senkinek 
a szász földön kívül, valamint szászszá sem tehetett sen* 
kit; de még budaivá vagy debreczenivé sem tehette se 
a pozsonyi Pétert, se a pécsi Pált.) 

De mik a székelyek, ha így áll a dolog? folytatja 
Réthy. Mikor, hogy jutottak Erdély keleti szélére ? Hogy 
és mikor léptek a magyar állam kötelékébe? Ezekkel 
a kérdésekkel állunk most szemközt, mikre Szabó Károly 
nem ad választ. Kéthy tehát megadja a választ. 

a honfoglalás képét vázolja, «a mint azt magának 
képzeli >, s «abban vél a székelyek megfejtésére jutni», 
azaz a székely-kérdés megfejtésére jutni. S ez a kép- 
zelem nem is üt el nagyon az ismert történetektől, leg- 
alább nagyban megegyez a magyar királyságnak nyu- 
gatról keletre való terjedésével, melyet « Magyarország 
EthDographiájában> már 1876-ban írek le. Az sokat nem 
árt a honfoglalás képének, a melyre itt szükségünk van, 
'^ögy ögy'^gy bamis vonás is van benne. P. o. hamis 
ez: cA mongol hadjárat lezajlása után új viszonyok 
következnek. Ekkor homladozik a kapocs Cumania és 
Magyarország között*. Sőt inkább ekkor bizonyosabbá és 
erősebbé válik a kapocs a két ország között. Már II. 
András kezdte volt a «rex Cumaniae» ezímet viselni. 
IV. Béla mint felség, ügy rendelkezett Kúnországról. 
in. (IV.) László alatt elenyészik a Künország név, he- 
lyébe Havas-el-föld (partes nostrae Transalpinae, Trans- 
alpinia) és Ungro-Vlachia lépnek. 

Tehát a magyar királyság keletre terjedvén, «a kár- 

Hnnfalyy : Oláhok története. 17 



Digitized by 



Google 



258 KILEKCZEDIK FEJEZET. 

páti havasok völgyében egy népfi^ra talál, mely nyelvre 
nézve legközelebb rokon a magyarral, mely ott mint 
ősfoglaló bírja a lakott földet s még ázsiai typnsú törzs- 
rendszerben él akkor, mikor Magyarországon e társa- 
dalmi állapot már régen szétbomlott. Természetes, hogy 
az új népelem a saját érdekében is önként és észrevét- 
len illeszkedik bele az új helyzetbe, s a királyok fel- 
használják a becses .népanyagot, kiknek szolgálataiért 
régi jogaik és szokásaik sértetlen élvezetét hagyják meg». 
(A 33., 34. lapon.) «Ime tehát a székelyek nem lehet- 
nek mások, mint vagy a besenyők egy ága, vagy egy 
Etelközben künn maradt magyar népfelekezet, mely a 
kún beütések idején a besenyőkkel együtt a gimesi, 
ojtozi, tömösi szoroson vonult Erdélybe s ott a havasok 
alatt meghúzva magát, észrevétlenül élt, míg a magyar 
királyság az erdélyi gyarmatosítás korában rájuk nem 
talál, s hatalmi körébe nem vonja őket>. (A 36. lapon.) 

Látjuk, Réthy nem mond ujat, csak ismételi, a mit 
Pray és Engel állítottak volt a székelyek eredetéről. 
Béthy ismétlése bizony nem fejti meg a székely kérdést. 
Ő, mint említettem, azt tartja, hogy le kell tennünk a 
székelységnek Magyarországból való kitelepítéséről. Még 
pedig azért is, mert, ügy mond, «az első magyar királyok 
korában nem volt annyi magyar nép, hogy belőle a 
távoli keleti Erdélynek is juthatott volna. Hiszen ha lett 
volna, a királyok Erdélyt nem a flandriai és rajnavidéki 
szászokkal gyarmatosítják vala>. (U. o.) 

Kardot forgató népe bizony volt a magyar királynak 
annyi, vagy még több is, mint a határos országoknak; 
abból jutott Erdélynek is. De mesterséget, a korához 
képesti ipart űző népe nem vala ; ezért gyarmatosították 
a királyok nemcsak Erdélyt, hanem egész Magyarországot 



Digitized by 



Google 



▲ széxsLTSK ebedetAröl. 269 

is «hospes> -ékkel. Nemesek, vitézek hsával nem vala 
soha a magyar királyság; de elegendő városi nép nél- 
kül mai napig is szűkölködik. Ezt historikusnak nem 
kell soha sem felejtenie. 

De tekintsük közelebbről a székely ösfoglalást. Ez, a 
mint Szabó K. és Béthy értelmezik, a székelyeket nem 
alattralóivá, hanem harczos társaivá tette volna a ma- 
gyar koronának. Meg lehetne érteni, ha a székelység 
elnyeli vala az «erdő-eli» részeket s így ország áll or- 
szág ellenében. Székelyország Magyarország ellenében. 
Ámde a maroknyi székelység, mely még a XIII. század 
folytában is alig észrevehető az eseményekben, csakis 
királyi kegyelemből élhetett úgy a hogy, kötelességét 
teljesítve a király vagy a korona iránt, úgy a hogy, 
mint a szászság. Hisz az ősfoglalásra büszkélkedő szé- 
kelység, mihelyt tper tn» akart volna lenni a ma- 
gyar királylyal, egy pillanatban megigázott szolgává 
vált volna. A királyok nem tették azzá, mint nem tették 
azzá a szászságot sem, pedig az valóban daczolt olykor 
a főhatalommal is ; mert ezt is, azt is országuk emberei- 
nek tndják, tartják vala, a kik a királyoktól vett jogai- 
kat védelmezték. 

Nagyra van azzal Szabó Károly s utána Béthy László 
is, hogy Bóbert Károly király Apor Károlynak Kászon- 
székben magtalanul elhalt emberek birtokait eladomá- 
nyozta ; de az adomány háromszori királyi parancs elle- 
nére nem lépett életbe, mert a csiki székelyek a tör- 
vénytelen adományozással szemben ősi öröküket meg- 
tartották. Ebből az eseményből azt magyarázzák ki, 
hogy a székely örökség birtokjoga nem királyi adomány- 
ban gyökerezett. 

A magyar sz. kir. városok öröksége, valamint az erdélyi 

17* 



Digitized by 



Google 



KILENCZEDK FEJEZET. 



szászság öröksége is nyilvános királyi adományban gyö- 
kerezett : még sem lett ott a királyi fiskus a magtalanul 
elhaltak örököse, tehát nem is tehette azoknak hátra- 
hagyott birtokait adomány tárgyává.*^^ Erre nézve egy 
vala a jogi gyakorlat mind a székelységben, mind a 
szászságban, mind a sz. kir. városokban. Az egyenlő jog- 
gyakorlat az illető birtokjognak eredeti egyenlőségéből, 
t. i. királyi adományból folyt. 

Azt mondja Szabó Károly, hogy törvényeink a szé- 
kelyeket mind nemes embereknek ismerték, s hogy azok 
a magyar korona területén a nemesi jogokat minden 
külön kiváltság nélkül élvezhetik vala. Én ügy tudom, 
hogy mind az erdélyi szászok, mind a magyar sz. kir. 
városok és más kiváltságos területek lakosai mindenütt 
az úti pénztől és a vámtól mentesek valának. A köz- 
székely bizony egyéb kiváltsággal nem birt a magyar 
korona területén, mint a megnevezett lakosok. A székely 
nemesek, természet szerint, mint a király nemesei, min- 
denütt nemesi jogokat gyakoroltak. Hogy a Szabó Károly 
állítása némi megszorítás alá esik, mutatja már a szé-^ 
kelyek diplomatikus czíme, mely szerint « agilis »-ek. 
A diplomatikus latin nyelv a nemességet soha sem czí- 
mezte « agilis »-nek, hanem mindenkor «egregius>-nak. 

De végre akárki mit vél : a székelyeket nagy mulasz- 
iiásról lehet vádolni. Arról tudniillik, hogy mikor Erdély 
még senkié sem vala, ők, az ősfoglalók, beérték az ország- 
nak kicsi, néhol nagyon is hegyes szélivel. Miért nem 
foglaltak el többet, teszem a Barczaságot is, a szebeni 
területet is, mikor az egész ország kezük ügyébe esett? 
Én nem tudom, hány fa teszen erdőt; azonképen nem 
tudom, hány háznép teszen nemzetet. Csak azt tudom, 
hogy jókora csoport fát szoktunk erdőnek nevezni. 



Digitized by 



Google 



4 SZÉKELTEK BREDKTÉbAL. 261 

Bizonyosan a székely nemzet, Szabó K. és Béthy L. fel- 
fogása szerint, ha igazán nemzet volt, nagyszámú ház- 
népekből állott. A székelyt, tudtomra, soha senki sem 
magasztalta szerénységéről. Kár, hogy éppen akkor volt 
annyira szerény, a mikor szerénjmek nem volt szabad 
lennie. Az ősfoglaló mindenütt és mindenkor lehető so- 
kat foglal: a székelység nem tette azt. Még sem egyéb 
tehát mesénél a híres székely ősfoglalás. 



Digitized by 



Google 



•X. 

A balkáni félszigeten egy román nyelv támad. 

I. Jnstinianus császár (526 — 555) annyit épített, ügy- 
mond Prokopius, hogy alig lehet előszámlálni. A Duna 
a gót és han világot választotta el a rómaitól ; Jnstinia- 
nus tehát annak jobb partján minden lerontott város 
helyreállításával bíztosítá a birodalmat a barbár becsapá- 
soktól. 

« Elkezdem azonban a császár születése helyével*, foly- 
tatja az író. «A dardánoknál, kik az epiroták közelségé- 
ben laknak, Tauresion nevű vidéken, Vederiana (BsSsptáva) 
y^j296 yQi^ Q^^ építtete egy várost, a méljet Justíniana 
primanak nevezett el, a «prima» szó — magyarázza 
Prokopius — a latin nyelven elsőt jelent (ícptó-n] Se toöto 
T-g Aarívíöv yoövg Sövatat Tcpíixav).*^' A várost sok kénye- 
lemmel látván el, érsekségi székké tévé egész lUyrikum 
felett; azelőtt Sirmium, azután, Attila foglalván azt el, 
Thessalonika volt az érseki szék. Közel ahhoz Ulpiana 
volt; azt is kőfallal bekerítvén, Justiniana secundansik 
nevezé el, mert a osxoóvSa — ügymond Prokopios — 
annyit teszen a latin nyelven, mint a görög Ssotépa, azaz 
második. » Szántszándékkal teszem ki azokat a szókat, 
mert azt bizonyítják^ hogy a balkáni félszigeten mi ke- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIOBTEV EOT BOMÁN HTBLV TÁMAD. 26S 

letje Yolt a latin nyelvnek még Jnstínianns idejében is. 
A nagybátyja tisztetelére Jtistinopolis '^^ új várost is épit- 
tete. A Sardika, KaYssus, Germana és Pantalia városok 
kőfalait is megújíttatá, — azokat a hunok rontották volt 
el, mint láttnk. 

Prokopins azután tartományonként számlába elS mind 
az új várakat, melyek azelőtt nem voltak meg, mind a 
régieket, melyeket Jnstinianus megújfttatott. így például 
az ö- és Új-Epirusban barmincznyolcz új várat éplttete 
és negyvenhatot megújittata. Csak Dardaniának várait 
tekintve, ott új várak lőnek : Laberion, Kastimon, Rabes- 
ton, KdsteUion^ Akrenza, TVrtod, Dmllos, Viktorias^ 
a megújított várak száma pedig hatvanegy ; azokon kívül 
a Sardika város területén, mint hozzája tartozót (óicö 
^óXtv lapStxTív) kilencz várat számlál elő Prokopins. Az 
összes, mind új, mind helyreállított várak száma hat- 
százra megyén. Hogy ezek közt legtöbbnek a neve a régi 
nyelvekből való, magától érthető. Ilyenek bizonyosan a 
pára végzetűek, mint: Dardanopara^ Dardopara^ Mutzi- 
pára, Skaripara^ Chesdupara^ melyek a bessusok nyel- 
vére mutatnak. Van görög nevfi is, a min nem lehet 
esndálkozni, mint: Eutychiana^ Dimnanes (Aoo(3|iav£<;), 
Pütes, Bennünket azonban leginkább a latinos nevűek 
érdekelnek, mint: Florentiana, Marcellina (MapxéXXcva), 
Primoniana, Romaniana, Viktoriana; továbbá: 

Kapo-malva, Kastelona, Kastello-bretana, Kastello-novo; 

Longiana, Lupo-fontana ; 

Marcipetra, Mutziani-kastellum ; 

Prískupetra; 

Regino-kastellum ; 

Skeptae-casas (septem-casas) ; 

Tredetítilius ; 



Digitized by 



Google 



TIZBDIK FEJEZET. 



Tugurias ; 

Vikanovo stb.*^^ 

Ezek a latinos nevek azt bizonyítják, hogy ott a latin 
nyelv már köznépi nyelvvé kezdett válni, a mely többi 
közt a casusok értelmét veszti. Az űj román nyelvekben 
a névszó tője mind egyes, mind többes számbeli accosa- 
tívns, mely az egyesben elejti az m betűt. Az előhozott 
latinos helynevek közt Terias, Yiktorias, Tugurias, Septe- 
casas többes accusativusok. A Tredetítilius is inkább 
tredeci-tilias. A Kastello-novo, Vika-nova egészen ola- 
szosak. 

Világos ezekből, hogy már I. Justinianus korában egy 
vulgáris vagy köznépi latin nyelvnek alakulása indult 
meg a Balkán-félszigeten, miről Prokopiusnak bajosan 
volt eszméje; annál is kevésbbé, mert ott már akkor 
latin irodalmi nyelv nem élt többé. De közel áll vala 
Prokopius az élethez, mivel hogy nem nevezte auson- 
nak a latin nyelvet^ mint vagy száz évvel azelőtt Prís- 
kus nevezte volt. 

Nem sokára az alakuló nyelvnek más jelensége tűnik 
elő. 579-ben az avar khagán (Baján) Konstantinápolyt 
is megrettenti. Annak háta megett Eomentiolos római 
vezér a Haemosból kiindulván, Ealvo-munti és lividurgo 
felé tart, s észreveszi, hogy nem messzire, mit sem gya- 
nítva, sátrakat üttet fel a khagán, seregének nagy része 
széjjel kóborolván Thrákiában. Komentiolos egy testbe 
gyűjtvén hadát, Astikének indul, éjjelre nagy vigyázatot 
parancsolván, hogy reggel, mint szélvihar rohaigon az 
avar táborra. De szerencsétlen eset miatt semmivé lesz 
a szép terv. A nap leáldozván, fényes holdvilágon csen- 
desen haladnak. Egy teherhordó állat a hátáról lecsúszott 
terhet maga után hurczolja a földön, mit vezetője nem 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉL8ZIOBTBN EOT ftOlfiK NYELV TÍMAD. 266 

vett észre. Az utána következd ember, fel akarván szó- 
lítani társát, hogy igazitsa meg a terhet, a lakosok nyel- 
vén (kzix'^pítf ^Xfi^rrg) kiált reá: «retorna», azaz fordalj 
meg! Ámde a hangos szót a többiek is meghallván és 
ismételvén, visszafutásra ösztönzik egymást, — s így a 
khagán nagy veszedelemtől menekül meg.'^^ 

Hasonlóképen beszéli el ezt más iró is. < A khagán délnek 
indult Thrakiába. Komentíolos^ a Haemus erdeiben lap- 
pangván, kilép azokból Martinossal, és a készületlen 
khagánra akad, a kinek serege szét vala szórva Thrá- 
kíában. Kedvező egy alkalom volt ez valami nagynak 
elkövetésére: ámde a véletlen meghiűsitá. Egy állatnak 
hátáról lecsúszott a teher ; hogy tulajdonosa megigazítsa, 
társa rákiált «hazai nyelven > (iratpcóq^ f^'^t)* Torna, 
torna, fratre! (fordu\j meg barátom). Ezt az állatnak 
tulajdonosa nem hallá meg. De a többiek meghallván, 
8 azt gondolván, hogy nyakukon az ellenség, nagy han- 
gosan kiabálák: Torna! torna! s futásnak eredének. '^^ 

A történetke a Haemos hegységen folyt le; tehát a 
<lakosok nyelve* ■= l^t^cttptoc '{Xámo^ vagy a « hazai 
nyelv* -= Tratpöa yíovoj, a haemosbeliek nyelve; az pedig 
új román vagyis paraszt román nyelv. A <Kalvo-munti» 
= Tarhegy, a «retorna» (pétopva) vagy < torna, torna, 
fratre*, Tópva, Tópva, fpátps! = nézz hátra, vagy fordulj 
meg, barátom, szinte olaszosak. '^^ A «fratre;» szó az 
egyes accusativus fratrem, melyből elmaradt az m, mint 
az olasz padre, madre, fradre szók a latin patrem, matrem, 
fratrem-ből valók. (Az olaszban most a diminitivum/ro- 
tdlo a latin fráter ; fra pedig a szerzetes barát.) 

Az új román nyelvnek s az azt beszélő népnek a 
nevét még nem említik meg a felhozott írók, úgymint 
Prokopius, Theophylaktos Simokatta, Theophanes. Sőt 



Digitized by 



Google 



266 TIZEDIK FSJEZET. 

még Konstantinos Porphyrogenetos sem nevezi meg, a ki 
950 tájban írta le a birodalom tartományait (de thema- 
tibns). Csak azután, vagy 25 év múlva, 976-ban hallat- 
szik először a Blach, Vlach új nép-név. 

A bolgárok hatalmát, mely Symeon alatt (893 — 924), 
tehát Árpádunk és Zoltánunk korában, legnagyobb vala, 
a byzantiumi császár, Nikephoros Phokas kezdé meg- 
törni, midőn 968-ban a kievi nagyfejedelmét, Svjatoslavöt, 
felszólította a bolgárok elleni saíövetségre. Svjatoslav 
könnyen győz a bolgárokon, de kénytelen vissS^anienni 
országába, mert a besenyők Kievet, az ő székhelyét, fog- 
ták körül. Csakhamar újra megjelen a balkáni félszige- 
ten, elfoglalja Nagy^Preslavoi^ a bolgár székvárost a 
Kumcsija folyó mellett, általkél a Balkánon, s Philippo- 
polis megvétele után (970-ben) a görög határhoz ér, nem 
mint szövetséges, hanem mint ellenség. Ámde Konstan- 
tinápolyban 969 óta az örmény Tsimiskes János ural- 
kodik, 8 ez kiveri az oroszokat, természetesen magának 
foglalván el a keleti Bolgárországot. Tsimiskes meghalván 
926-ban, a bolgárok négy atyafi-testvér: Dávid, Mózes, 
Áron és Sámuel vezérlése alatt feltámadnak II. Basiliös 
császár ellen. Dáviidot a Kastoria és Prespa közötti úton 
járó hlachök (oláhok) ölek meg a «Szép tölgyek > nevű 
helyen. Itt találunk legelőször a blach, vlach nép-névre 
Kedrenos byzanti írónál. ^^^ 

A megnevezett Básilios császár támadásait a bolgárság 
szive ellen, azaz a Struma-, Vardar- és Ochrida-vidékek 
ellen intézé 1Ö13 tájban. Sámuel bolgár fejedelem azért 
a főutat KimpU'longu és Kleidion között erősítésekkel és 
gyepükkel teszi járhatatlanná. A «^Kimpu*longu» = campus 
longu^ (magyarul Hosszú-mező, németül Langehfeld) az 
első oláh helynév, melyet az irodalom ismer. ^í^*: 



Digitized by 



Google 



A BALKÁMI FÉUBZIOBTSH KOT BOHIn MTKLT TÁMAD. 267 

Negyven évig .tartó véres háborúval Basilios 1018-ban 
megsemmifiíté a bolgár hatalmat, 8 a byzanti birodalmat 
újra a Dnniig terjeszté ki. Athénében töltvén a telet, 
1019-ben Easilios diadalmenettel téré vissza Konstanti^^ 
nápolyba, a hol a nép a 64 éves császárt, kit a bolgár- 
ölö (BooX^apóxtovöc) ragad vány-név igen ia megillet valá, 
nagy örömmel fogadta. 

Bolgárország politikai önállása megszűnt ngyan, de 
megmaradt a bolgár egyháznak önállása. Feje azonban 
nem pátriárka lesz, hanem csak érsek, ki Ochrídában* 
fog székelni. Az előbbi pátriárka, Dávid, a ki pedig 
inkább a byzántiakhoz szított volf, ki lévén vetkőzve a 
méltóságából, egy kolostori igumen (apát), János, lőn a 
bolgárok érsekévé. Basilios 1020-ban három .chrysovnl- 
lal (oklevéllel) megerősité a bolgár egyháznak jogait és 
területét,*^* s egész Btügáriának oláhjait az ochridai érsek 
alá rendélé^ a kin^k joga lesz azoktól az oláhoktól a neki 
járó kanonikus jövedelmeket beszedni, s a kik kötelesek 
tisztelni az érseket, és elfogadni utasításait, meghagyá- 
sait^®** 1272-ben Palaeologus Mihály császár megerősité 
ama chrysovult 

Tehát 1020 tájban nemcsak a Haemus hegységben, 
hanem egész Bulgáriában széjjel laknak vala oláhok; 
hisz a régi két Moesia, azután a két Aurelianusi, t. i< a 
Folyóparti és a Belső-Dakia, továbbá Dardánia, melyek 
a in. és lY. században egészen ellatinosodtak volt, Bol- 
gárországnak északi részei valának. Azokban előbb a 
szláv telepedések, azután a bolgár nép, mely már 923-ig, 
Symeon haláláig elszlávosodott volt, fogyasztották ugyan 
az ellatinosodott lakosságot, azt délre a hegyek közé ia 
szorítván, de nem irtották ki, mint a történetek mutatják. 

Jelesebb tudósítás bizonyítja, hogy már a bölgárölő 



Digitized by 



Google 



TIZEDIK FEJEZET. 



Basilios idejében nemcsak Bulgáriában, hanem a Findos 
hegységén és Hellásban is oláhok tanyáznak vala. Ezek 
nyilván a szláv áradással sodortattak oda, mert tudjuk 
Konstantinos Forphyrogenetos tanúságából is, hogy Kon- 
stantinos Kopronymus uralkodása alatt egész Hellas és 
Peloponnesos elszlávosodott.*^' Ugyanis Basilios császár 
Kekaumenos Nikoliczát Hellas kormányzójává (8o6S 'EXXá- 
őoc) és az ottani oláhok igazgatójává (áp/cov tcov EXá^wv 
'EXXáSoc) tévé, a mely kettős méltóságot Kekaumenos 
964— 983-ig viselte. Larissa vala székhelye. Ott lakék 
két fia is, egyike, mint parancsoló 1066 — 1071-ben, a 
midőn a pindosbeli oláhok ellen vezérkedék, kik az adó 
súlya miatt fellázadtak. A Kekaumenos Nikoliczának 
unokája egy ideig polemarchos (hadi tiszt) vala Hellás- 
ban. Mint maga mondja, iskolai neveltetésben nem része- 
sült, a mit tehát az oláhok múltjáról írt, azt a nép hagyo- 
mányából vette, a mely között ő és elődei szinte száz 
évet éltek. A tudósítás, a melyet az unoka Kekaumenos 
írt, 1071-ből való lehet. 

«Pleres folyó (mely a Peneusnak egyik ága, a Pindos- 
ban ered, s ma Bleuresnek (MTcXeoopifjc) neveztetik) egy 
tágas völgyben az oláhok közt foly el, azokat két részre 
osztván, így szól Kekaumenos. Nektek és utódaitoknak 
írom ezt : Az oláhok nemzetsége (tö zm BXá/wv Yévoc) 
megromlott és hitetlen ; se az istenhez, se a császárhoz, 
se saját feleihez nem hfi. Az hazug és rettentő zsivány 
(tpeóSstac §s TroXXá, xal xXéictei ;rávo), kész mindenre esküt 
tenni barátainak és rokonainak, de meg is szegni. Soha 
senkinek nem tartotta meg a hűséget, még a régi csá- 
szároknak sem. Trajanus legyőzte őket. Dekebalos kirá- 
lyuk pedig megöletett, s annak fejét lándzsán vitték 
Kóma városán keresztül. Ezek az úgynevezett dákok és 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNC FÉLSZIOBTBN KOT BOMÁN MTBLV TÁMAD. 269 

Dániában és Epirusban, nemcsak a Haemnsban, hanem 
bessnsok. Hajdan megerösitett helységekben a Dnnánál 
és Szávánál laktak, a hol most szerbek laknak. Hűséget 
tetetvén a császárok iránt, s lej övén onnan, a romaeok 
földjét pnsztítgaták ; azért ezek rajok megharagudván, 
széjjel verek őket. Elmenének tehát Epirasba, Makedó- 
niába, legtöbben Hellasba. Az oláhok gyávák, nyúl- 
szívnek, de gyávaságból szemtelenek is, azért tanácslom 
nektek, hogy ne higyjetek nekik (icapaYTéXX(o oöv &[itv, 
Tva [17] irtotsórjte To6Tot<; tó o6voXov).» 

<Azt kérdé valaki az oláhoktól: Hol vannak most 
nejeitek és csordáitok ? Azt felelék : Bulgáriának hegyein. 
Mert szokásuk, hogy csordáik és háznépeik ápríUstól 
fogva szeptemberig a magas hegyeken tartózkodnak, a 
hol nagy a hideg. »^^® 

Eekaumenos ezt intésül írja utódainak vagy rokonai- 
nak, kik, úgy látszik, az oláhok egy részének földesurai 
valának. A többi oláhság nyilván császári uradalmakon 
lakott, adót fizetvén, a melynek súlya miatt 1066-ban 
fel is lázadt. 

Eekaumenos a szóhagyomány után beszéli el, a mit 
Trajanusról és a dákokról felhoz ; ez pedig nagyon távol 
van a történetek valóságától. Ezért is tanulságos, mutat- 
ván, hogy sehol és soha a szóhagyományt biztos törté- 
nelmi forrásnak nem vehetni. 

Érdekes azonban e tudósításban az, hogy az oláhok 
a dunamelléki tartományokból, a hol a benszülöttek leg- 
inkább el voltak latinosodva, származtak Epirusba, Make- 
dóniába és Hellasba. Érdekes az is, hogy ezen oláhok 
nyájaikat nyáron Bulgária hegyein tarják vala, mely 
hegyek csak déli Bulgáriában azaz Makedóniában lehettek; 
mert tudjuk, hogy ez a tartomány is Bulgáriához tartozott. 



Digitized by 



Google 



270 TIZEDIK FEJEZET. 

A vlachok költözködő hajlandóságát az is bizonyítja, 
faogy korán feltűntek az egészen görögössé vált Ghal- 
kidea félszigeten i6. Athos hegyén (a keleti egyháznak 
leghíresebb kolostoraival szinte elborított hegyen) az Iberon 
kolostornak egy irománya szerint, háromszáz vlach ház- 
nép telepedett volt meg (tptaxooíat yajteXíat -^oav airavTSí; 
ol BXáxot), kiknek szállásait, mint másutt is, úgy hívták, 
hogy i:atun6k (%aToöv6<;). A kolostori rendszabályok elle- 
nére a kalagerek (szerzetesek) szabadon köziekedének 
a szomszédos vlach juhászokkal, kiknek nejei és leányai 
férfi-ruhában bojtároskodtak ; a szerzetesek nemcsak tejet, 
sajtot és gyapjút vettek azoktól, hanem velők mulattak 
is. Megtudván ezt Miklós, konstantinápolyi pátriárka, 
a külső világgal való összeköttetést teljesen megszűnteté, 
s Komnenos Alexios császár a Peloponnesusba telepité 
a vlachokat 1097-ben. A híres athosi sajtot ezentúl a 
kalugerek maguk készítették. 

A tudeliai Benjámin 1159 — 1173 között Saragossából 
Itálián, Görögországon stb. által Paláestinába utazván, 
Thessáliában vlachokra talála, kikről ezt írja: < Zeitunnál 
kezdődik Vaiachia^ melynek lakosai hegyeken laknak. 
A nép vcUachnnk neveztetik, s oly sebesen szaladnak, 
mint a kecskék. A hegyekről a görögök birtokaira csap- 
nak zsákmányért. Senki sem meri bántani ; nincsen király, 
a ki meg birná őket zabolázni.*®* 

A déU oláhokról való tudósítást a byzanti írók, p. o. 
Niketas Choniates, azzal toldják meg, hogy Thessaliát 
Nagj/'Vlachiának ([iSYáXif] Bkctyía) nevezték; hogy Aetoliá- 
ban és Akarnaniában Kis- Vlachia ((JLtxpá BXa^ía), a dél- 
keleti Epirusban pedig Felső- Vlachia ('Ava)pXa)[ía) volt. 
Tehát már lOOO. tájban a vlach, oláh népnév az egész 
Ji)alkáni félszigeten ismeretes vala. 



Digitized by 



Google 



A BAJjKÁm FiXSZIGETEN EGY BOMÍM NTELV TÁMAD. 271 

A XI. században gyakran találunk vlachokat a császári 
seregekben; mert nyájörző vagy nomád élet&ek lévén, 
mint megkeményedett testű emberek szivesen látott 
katonák valának. Ylaeh helységek is tűnnek elő. Alexins 
Komnenns 1082-ben Konstantinápolyból Trikala felé 
Boemnnd ellen indulván, Exeva vlaeh helységen mene 
által.'^^ Ugyanezen Alexios 1091-ben a kunok ellen 
hadakozván, a történetire leánya, Anna Eomnena, azt 
mondja, hogy űj sereget részint bolgárokból, részint azok- 
ból gy^tött volt, kik nomád életűek, s a kiket a köz- 
nyelv vlachoknak nevez.* ^* 

A XII. században a magyar történetek is a byzanti 
császárság történeteibe szövődnek, a melyekben többször 
vlachok vagy oláhok szerepelnek. Akkor leghatalma- 
sabb és legügyesebb byzanti uralkodó Eomnenos Manuel 
(1143 — 1180), a midőn Magyarországon a nagyon iQü 
n. Géjza (1141 — 1161) és ennek hasonlóképen fiatal 
fiai IIL István (1161—1172), 11. László (1162—1163) 
és IV. István (1163—1165) uralkodának, a kikre El. Béla 
(1173 — 1195) következik. A gyakran üresedő magyar 
királyi szék tehát nagyon inog vala. S ezen időre nézve 
a byzanti írók jelesebb forrásaink, mint a hazai króni- 
kák ^^* és a nyugati latin írók. 

II. Géjza a két atyafi testvérének, Lászlónak és István- 
nak, berezegi jövedelmet adott (a krónika szavai szerint : 
dedit ducales expensas), azaz országa bizonyos részének 
jövedelmeit szánta volt nekik. Halála után 15 éves 
fia, III. István koronáztatok meg. Halljuk most a byzanti 
írót, Kinnamost. 

cGejzának, úgymond, két atyjafia vala, László (BXa- 
Sio^Xapóc) és István (2Té(pavo<;). Nem tudom, ezek mivel 
sértették meg bátyjokat, de az nagyon gyűlölte őket. 



Digitized by 



Google 



TIZEDIK FEJEZET. 



Ezek tehát sok ide-oda bujdosás után végre a (konstatí- 
nápolyi) császárhoz (Manuelhez) folyamodának, s annak 
védelme alá adák magokat. Itt az egyik, István, a császár 
kis-hngát, Máriát, Izsák Sebastokratornak szép leányát, 
vévé feleségül; a másik nőtelen maradt. Midőn Géjza 
halála után az egyiket a törvényes szokás hívná a királyi 
székre, — mert az a tőrvény van a magyaroknál^ hogy 
a korona mindenkor az életben lévő atyafiakra (fitestvérekre) 
szálljon — a császár őket hazájokba törekvék vissza- 
vinni. Mert Géjza megvetvén az ősi törvényt^ az uralkodást 
a fiára (III. Istvánra) szállította volt. A magyarok, részint 
tisztelvén ama törvényt, részint tartván a császár bejöve- 
telétől, Istvánt, Géjza fiát, elmozdíták az uralkodástól, s 
azt az egyik testvérnek, Lászlónak, adák által, a másik- 
nak pedig, Istvánnak, az Uram méltóságot juttaták 
osztályul. Ez a méltósági név t. i. az uralkodásra követ-* 
kezőt szokta jelenteni a magyaroknál ».^^^ 

Mind II. Lászlónak, mind IV. Istvánnak igen rövid 
ideiglen való uralkodása után ismét III. István űle a 
királyi székbe. Mánuel császár békét köt Istvánnal, s 
ennek öcscsét, Bélát, viszi Konstantinápolyba leendő 
vejének és utódjának. De mivel hogy Dalmatíát, mint 
Béla örökségét, követelte, csakhamar megint kitört a 
háború. A császár két sereget indíta ki Magyarország 
ellen, egyiket Alexios vezérsége alatt a Dunára, a honnan 
(Nándorfejérvár felől) estek meg rendesen a császáriak 
támadásai; a másikat León Yatatzes vezérsége alatt a 
Fekete-tenger felé, hogy onnan oldalba fogja a meg- 
lepett magyarokat. Ebben a seregben, írja Kinnamos, a 
császárnak szokott kísérője, igen sok vlach is volt, a 
kik, úgymond. Italiából való régi gyarmatosok. ^^^ 

ím ebből látjuk, hogy nemcsak Thessaliában, Akar- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIOBTBH EGT ROHÍN NTELV TÁMAD. 273 

a Balkán-félszigetnek északiabb vidékein Í8 laktak olá- 
hok, mert nyilván ezekből valók voltak a León Vatatzes 
seregebeliek. Azok a támadások sikerülvén, Mannel egy 
harmadik sereget is, Dnkas János vezérlete alatt, külde 
ki, mely a Galicziával határos Tauro-Skythia felől sok 
magyar (hnu) falut pusztított el. Ezen hadi tettet egy 
felállított érez kereszt örökítette meg görög felírással, 
melynek latin fordítása így szól : 

Pannonicae qaondam namerosa hic gennina stirpis 

Mars et dura manus sustulit Ausonium, 
Impérium Manuel Romae cum divns habebat, 

Oomnenum augnstae glória príma domus.*^^ 

Manuel a nagybátyját, Komnenus Andronikost, Nisnek 
és Branicsevonak (Na'taooö ts xal BpavttCóprjc) kormányzó- 
jává tette volt. Ez a császár élete ellen törekedvén, 
fogságba esik, a melyből kiszökvén, Halics (Galiczia) felé 
igyekszik menekülni. De midőn Andronikos félelme meg- 
szűnt, mintha immár az üldözőktől ment volna, elérvén 
Halicsnak határait, akkor esek igazán a vadászok tőrébe. 
Mert a vlachok, kik szökésének hirét előbb vették volt, 
fogak meg s vivék vissza a császárhoz. ^^^ 

Ez időben, tehát már 1164-ben, Halícsban is valá- 
nak oláhok, kik jól ismerik vala az utat a görög császár- 
hoz; a halíesi fejedelem akkortájban szövetségese lévén 
Manuelnek, s az egyházi viszony is Halicsot Konstanti- 
nápolyhoz kötvén. 

III. István 1173-ban meghalván, öcscse, III. Béla, 
következek, kit a magyar krónika görögnek (graecus) 
nevez, mert Konstantinápolyban neveltetett volt, a hol 
nem lett Manuelnek vejévé, hanem még annak életében 
a magyarok királyává. Konstantinápolyban is Manuel 
halála (1180) után II. Komnenos Alexios (1180-1183) 

Hunfalvy: Oláhok története. 18 



Digitized by 



Google 



274 TIZEDIK FEJBZET. 

és I. Komnenos Andronikos (1183-— 11 85) igen rövid ideig 
uralkodván, II. Angelos Isaakos következek (1185—1195), 
ki III. AngeloB Alexios (1195—1203) után ismét 1203— 
1204-ig ült a császári székbe, mint alább fogjuk látni. 

Ezen Izsák, első neje halála után, III. Béla királyunk 
(OüifYpta<; pi^S BeXác) tízéves leányát, Margitot, kérte fele- 
ségül. A fényes lakadalomra s a vele járó költségekre 
pénz nem lévén, így beszéli el Niketas Ghoniates, a 
császárnak Íródeákja, a városokból és tartományokból 
felhajták az adót^ s evvel ellenségekké tevék a Haemos- 
ban lakó barbárokat, kik azelőtt moesieknek^ most pedig 
vlachoknák neveztetnek^^ ^'^ s a kiket járhatatlan hegyek 
és várak biztosítanak vala. Mert látván, hogy adóba 
marháikat viszik el, fellázadának. Vezéreik ugyanazon 
népből való két atyafi, Péter és Asan, vala (őjiOYsvelc xát 
taoTócicopot). Ezek ugyanis elmentek volt a császárhoz, 
be akarván állani a seregbe, ha nekik örököt adnak a 
Haemosban s azt császári oklevéllel (Siá ^aoiXétoo Ypáfiiiato^) 
biztosítják. Megtagadák tőlök, s minthogy illetlenül is 
viselték magokat, János sebastokrator arczul csapa Asant 
Ezen felindulván, a császár ellen izgaták fel az oláhokat, 
kik azonban kétségeskedtek. A két atyafi tehát ravasz- 
sághoz lát. Egy házat építenek, azt a thessalonikai szent 
Demeternek ajánlván fel, s elhitetek a néppel, hogy a 
szent elhagyta Thessalonikát, s ebbe a házba jött lakni ; 
mert isten is a bolgárok és vlachok (toö tddv BooXYápa>v 
%cd xm BXáj(a)v Yévoo?) szabadságát akarja. Még bűbájos 
férfiak és nők is állanak elő, a kik véres szemekkel és 
tajtékzó szájakkal ösztönözték fölkelésre a népet; Péter 
pedig koronát teszen a fejére, veres papucsot húz a 
lábára s mint császár, úgy forog a nép előtt. 

A lázadók Preslavát szeretnék elfoglalni, de látván, 



Digitized by 



Google 



▲ BALKÁNI FÉL8ZIOETSN KOT BOMÁN NYELV TÁMAD. 275 

hogy azzal nem boldogulnak, a nyilt helységekre rohan- 
nak, 8 sok szabad romaeost és marbit hurczolnak a 
hegyek közé. Izsák ellenök megyén egy kis sereggel, s 
meg is lepi őket a hegyek között : de Péter és Asan, meg 
más fejei a lázadásnak elillannak, s az evangeliom sze- 
rint, mint a disznók a tóba, úgy vetik magokat a Du- 
nába s elmenekülnek a skythákhoz, igy beszéli el Niketas 
Ohoniates, ki itt skytháknak nevezi a kunokat, Oláh- 
ország keleti részének és Moldvának akkori nrait. Izsák 
keresztül jár egész Moesián, itt-ott gabonát gyfijt fel, 
de megkérlelve a lakosoktól, elvonni a nélkül, hogy 
őrséget hagyna a várakban. 

Asanék a kunok közt, a zsákmányra való reménynyel, 
nagy segédcsapatot gyűjtenek s visszatérnek Moesiába, 
el lévén határozva, hogy egy uraság alá veszik a bol- 
gárokat és mysieket (vlachokat), a mint azelőtt voltak,'^^ 
azaz hogy felszabadítják. A császár nem maga indul ki 
ellenök, hanem a hadviselést János sebastokratorra bízza, 
a ki ugyan szerenesés, de az által gyanússá is válik 
Izsák előtt. Ez tehát Eantakuzenus Jánosra ruházza a 
vezérlést, a ki ügyetlenül (06 xaXöc) intézkedik. A had- 
viselés megint másra, Vranas Alexiosra bizatik: ámde 
ez ellencsászárrá teszi magát Adriaoopolisban, miért fejé- 
vel lakol. Efféle hadakozás nem fojthatja el a lázadást, 
mely a kunok beavatkozása által veszedelmes háborúvá 
lett. A kunok és vlachok együtt dúlnak.**^ Nemanja, a 
szerb lázadó zsupán is természetes szövetségesévé válik 
Asannak. Mégis Izsáknak sikerül Jambolnál 1187-ben 
«gy nagy kún sereget utolérni, mely 12,000 foglyot és 
sok marhát hurczol el Thrákiából, s kimenteni a foglyo- 
kat. Sőt 1188-ban Asan nejét is elfogták a görögök, 
mire fegyverszünet álla be. 

18* 



Digitized by 



Google 



276 TIZEDIK FEJEZET. 

- Asan, ügy látszik, már 1186-ban a trnovoi püspököt, 
Vaszilt a konstantinápolyi pátriárkától független érsekké 
tette, hogy a bolgár egyház megint önálló legyen.^^^ 

1190. után a bolgárok és vlachok már megerősített 
városok birtokába jutnak s Sophiában a Ryli sz. János 
ereklyéit zsákmányolván el, azokat nagy pompával 
Trnovoba viszik. Másutt is hasonlót tesznek, Vaszil érsek 
mindannyiszor áhítattal fogadván azokat; mert a görög 
egyházak ereklyéivel az új egyházi és politikai hatalmat, 
úgy hiszik vala, biztosítják.^ ^^ 

A byzanti birodalom bajait még növeli a keresztes 
had, mely I. Fridrik császár vezetése alatt Magyar- 
országon és Bulgárián keresztül Konstantinápoly felé 
tart, onnan az ázsiai partra kelendő által. Ez a hadjárat, 
melyet egy részvevő, Ansbertus leírt, sok világosságot 
derít a Balkánfélsziget akkori viszonyaira. 

A Moguntiában 1188. márczius havában tartott gyű- 
lésen határozta el magát a német császár a keresztes 
hadjáratra. Ennek hírét vévén Izsák görög császár, kö- 
veteket küld Nürnbergbe, hol a két császár megbízott- 
jai az evangéliumra tett esküvel szerződnek, hogy Fridrik 
nem mint ellenség fog a görög birodalmon keresztül 
táborozni: Izsák pedig élelmi vásárokat készít s által- 
szállítja a kereszteseket Ázsiába. 

1189. pünkösd másodnapján indul meg a keresztes 
had. III. Béla király követei által vendéglátó fogadást 
igér a császárnak és fejedelmeinek. A keresztes hadban 
ott vari «episcopus Jazarensis de üngaria», mi nyilván 
«Jaurinensis» akar lenni, tehát a győri püspököt érti a 
tudósító. 

Már június 4-én a magyar király Esztergom mellett 
(in vicinia Strigoniae, quae et Grana dicitur, metropoh 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT SOMÍ.N NYELV TÁMAD. 277 

príma Ungariae) fogadja a császárt, kinek Margit ki- 
rályné, a franczia király buga, csodálatra méltó kettős 
sátrat ajándékoz. A városban egyik házban lisztet vagy 
árpát, másikban zabot mérnek ingyen a szegény keresz- 
teseknek. Azonkívül megparancsolja a király, hogy a 
püspökségek és a városok mindenütt nagy bőséggel fo- 
gadják a sereget. 'Vájjon félelemből vagy szeretetből 
tette-e azt a király, utóbb látjuk meg», elmélkedik a 
gyanakodó Ansbertus. Itt, úgymond, csak a pénzváltás- 
ban károsítottak meg bennünket a magyarok. (In solu 
commutatione denariorum et argenti Ungari graviter 
nostros angariaverunt.) 

Sz. Iván napján, jún 24-én nagy biyjal kelnek által 
a Dráván a keresztesek ; Sirmiumon, hajdan híres váro- 
son keresztül menvén, Péter és Pál napján a Száván 
kelének által, a hol az a Dunába szakad. Tehát Pozsony- 
tól fogva (postquam apud Prespnrch terram Ungaricam 
attigimus) öt teljes hét alatt értek oda. A Száva partján 
ütötték fel sátraikat, egy félig lerontott városban, mely- 
nek neve Wizzenburg vagy Belgrád (in civitate semi- 
dirata Wizzenburch dicta, quae et Belgradum dicitur). 
A <Wizzenburch» Weissenbürg, Nándorfejérvár.'** 

Jűlins 2-án erdőkön keresztül Brandizbe értünk, — 
így beszéli el Ansbert — a hol a hajókról szekerekre 
rakánk mindent; tehát idáig a podgyász, élelem stb. 
hajókon ment le a Dunán. A császár a hajókat a ma- 
gyar királynak engedé által, azzal viszonozván a vett 
jótéteményt; a király is követei által sok nagy aján- 
dékkal tiszteié meg a császárt. 

A brandizi berezeg álnokul viseli magát, mint vala- 
mennyi görög. A járt utakról félre, kősziklás utakra, ve- 
zetteti a sereget, azokat is be-bevágatja, még pedig a 



Digitized by 



Google 



278 TIZEDIK FEJEZET. 

görög császár meghagyása szerint. De a keresztes ma- 
gyarok, jól ismervén a járást, két vagy három nappal 
megelőzvén a sereget, nagy sereggel tisztítják ki az 
utakat, ellenök a hitvány görögök nem állhatván (graecu- 
lis resistere non valentibus). De még gonoszabbat tapasz- 
talnak a keresztesek. Igen nagy erdőbe érnek jülias 
15-én. Ott görögök, bolgárok, szerbek, vlachok lesben 
várják őket ; meg-megrohanják a táborukat, s a lelegeltető 
szolgákat mérgesített nyilakkal lövöldözik. «A kiket 
közölök megfogtunk, megvallák, hogy a brandizi berezeg, 
de kiváltképen a görög császár meghagyásából tették. » 

Abban az erdőben a magyar király küldöttjei is a 
sereghez érkeznek, azt jelentvén^ hogy a király veje, a 
konstantinápolyi császár azért nem küldhetett követeket 
a német császár üdvözletére, mert a tengeren túl hada- 
kozik. Azt is jelentik a magyar követek, hogy új ke- 
resztes és zarándok német sereg jő utánok. 

Az alatt érkezik a görög kanczellárnak is a levele, 
mely urának csodálkozását fejezi ki azon, hogy a német 
császár nem jelentette meg neki a megérkezését, s hogy 
azért nem is gondoskodott a szükséges élelmi vásárok- 
ról. De megtudván, hogy a német császár már birodal- 
mában van, tehát Straliz városába indította embereit a 
császár fogadására. Ez röviden azt feleié, hogy régen 
elküldte a münsteri püspököt és a nassaui grófot, de 
sőt camerariusát is, hogy megjelentsék jövetelét. 

Nissában az élelem vásárlása végett három napnál is 
tovább időznek. Ez a város hajdan erősség volt, most 
félig le van rontva, mert Béla király Andronikos bitorló- 
tól elfoglalta. Ide Nissába a szerb Neamen (Nemanja) 
és öcscse Erazimir (Eazimir) nagy pompával jelen- 
nek meg a császár előtt július 27-én, bort, árpát, 



Digitized by 



Google 



A balkíni félszigetex egy romín htelv tímad. 279 

lisztet, sok ökröt és juhot meg egyebet hozván, s fegy- 
vereiket ajánlván, ha a keresztes had a görögök ellen 
harczolna, a kiktől sokat szenvedtek a szerbek. Ők 
Nissától fogva sok főidet foglaltak el, melyet megtart- 
hatnának, ha a német császár elfogadná bódolatnkat és 
hadi szövetségöket. De a császár megköszöné szivessé- 
göket, azt felelvén, hogy egyedfii Jeruzsálem felszabadítá- 
sára indult el hazulról, és másféle háborúba nem elegyedik. 
Most Ansbert előadja, miért törtek be a szerbek oly 
bátran a görögök birodalmába. Manuel császár halála 
után kiskorú fia, Alexios, kinek az atyja Fülöp franczia 
királynak nővérét eljegyezte volt, gyámjai által uralko- 
dék. De rokona, Andronikos a törökök és más népek 
segítségével Konstantinápolyt elfoglalta, megölvén Alexiost 
és gyámjait, azután hat évig uralkodott. Ezen idő alatt 
a magyar király *** és más fejedelmek el-elfoglalák a 
határos vidékeket; az apuliai király (II. Vilmos) pedig 
a tengerparti görög városokat pusztitgatá. Midőn Angelos 
Izsák élete is veszedelemben forgott, az megelőzé Andro- 
nikost, s maga lőn császárrá. Ez, hogy megerősítse ural- 
kodását, Béla magyar királynak leányát, ki Ottokár 
stíriai berezegnek volt igérve, vévé feleségül. Azért mégis 
napról-napra hanyatlott a birodalom. Eyprosban más 
Izsák, a Hellesponton túl Theodorus lázadának fel ; 
azonkívül Bulgária legnagyobb részében és a Duna felé 
valami Jlachtis Kalopéter és öcscse, Crassianus zsarnokos- 
kodtak alattvaló vlachjaikkal,^^^ Ebben a bomlásban — 
így folytatja Ansbert — a szerb és horvát íupanok 
(profati comites de Servia et Crazzia) szövetséget köté- 
nek Kalopéterrel a konstantinápolyi császár ellen. Kalopéter 
is segítségét ajánlá a német császárnak az ellenségei 
ellen: de a császár nem fogadá el. 



Digitized by 



Google 



2b0 TIZEDIK FEJEZBT. 

Ez Öt dandárra osztván az összes keresztes hadat, — 
a másodikat a csehek és magyarok teszik yala saját zászló- 
juk alatt (secunda acies Boemorum et Ungarorum, útra- 
que gente proprium habente signiferum) — Nissába elindul. 
Megint hegyes vidékre érkeznék, a hol az utakat elálló 
görögöktől és vlachoktól sokat szenvednek. Eme zsivá- 
nyok üldözésében különösen a pergei udvarbiró Fridrik 
(Fridericus advocatus de Perge) tűnik ki. Nissából el- 
indulásuk után tizennegyedik napra Straliz^^^ mező- 
városhoz érkeznek, melyet üresnek találnak; se élelini 
vásár, se egyéb nem volt ott. Ellenben a szoros utak 
mind el vannak rekesztve, sőt a szent Basilius régi 
szorosait a keresztes hadnak megsemmisítésére erősítet- 
ték meg.^*^ Ekkor nyilvánossá lett a görög császárnak 
álnoksága. 

Stralizből augusztus 14-én elindulván^ utóiérte őket az 
új keresztes had, melyet a magyar követek bejelentet- 
tek volt. Augusztus 24-én Philippopolisba jutnak, mely 
hasonlóképen üres, mert lakosai, a keresztesektől való 
féltökben elfutottak volt. De Izsák császár levele érke- 
zek, mely eltiltja az átvonulást. (Sequenti die — aug. 
25. — literas graeci imperatoris Ysaakii fastu et arro- 
gantia plenas ac transitum nobis penitus denegantes 
dominus imperátor solita suscepit modestia.) Aug. 26-án 
bevonulnak Philippopolyba, mint sajátjukba. Mindent ki- 
ásnak, a mit a lakosok eldugtak volt, s gazdálkodnak 
kényök-kedvök szerint. Tizenkét hétig ülnek ott, mert 
csendesség vala körülöttük, <quia siluit terra in con- 
spectu nostro». A császár egész Makedóniát elfoglalhatta 
volna. Érdekes levelezés indul m«g most a két császár 
között ; Izsák szinte vonakodik elismerni Fridriknek 
császári méltóságát, ki azt feleli: « Engemet Fridrik ró- 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI PÉLSZIOETEN EOY ROMÁN NYELV TÁMAD. 281 

mai császárnak, mindenkor Augustusnak neveznek s 
az vagyok is igazán. » (Me dici et re esse Frideri- 
cnm Romanornm imperatorem semper Augastnm.) Ezt 
a toldást «semper Auga8ta8» I. Frídrik kezdé hasz- 
nálni. 

November 5-én elhagyák Pbilippopolyt, s már közel 
vannak Adrián opoly hoz, mídŐn a magyarok haza kíván- 
koznak., (Commnni consilio Ungarornm in pátriám, pro 
dolor ! retroire antestantiam ad ollas carnnm Aegypti.) 
Hat báró és a győri püspök hagyja el népestül novem- 
ber 19. a keresztes hadat ; csak három báró marad meg 
népestül. 

Minthogy szinte ellenséges földön járnak a kereszte- 
sek, sokat szenvednek az ólálkodóktól. A pergei udvar- 
bíró Frídrik most is vitézkedik. Száguldozásai messzire 
terjednek. Becsap egy Flachiának nevezett dús tarto- 
mányba, mely közel van Thessalonikához, s abból annyi 
zsákmányt vitt magával, a mennyit csak elbírt vinni. 
(Invasit regionem opulentam, Flachiam dictam, non 
maltum a Thessalonika distantem, in qua rebelles aliquot 
occidit, abundantiamque necessaríorum plus quam re- 
vehere sui potuissent, invenit.) A passaui püspök meg 
a dalmatiai berezeg hasonlóképen zsákmányra indulnak 
ki és jól megrakva térnek vissza (et ipsi suos terra 
capta ex praeda hostium onustavernnt). 

Deczember 24-én újra egyezkednek a két császár 
követei, mert Izsák látván országának pusztulását, men- 
tül előbb szeretne szabaduloi a keresztesektől. Aközben 
Kalopéter, a vlachoknak és Thrakiának vidékein Bulgáriá- 
nak ura. ki császárnak óhajtja vala magát neveztetni 
s görög császári koronával megkoronáztatni, Fridrik- 
nek 40,000 vlachhal és kunnal ajánlkozik Konstanti- 



Digitized by 



Google 



282 TIZEDIK FEJEZET. 

nápoly ellen indalni. A császár kegyesen ereszti el a 
követeket, azt íratván, a mi Ealopétemek tetszhetik (et 
Calopetro placentia rescripsit). 

Élelmi vásárok nem lévén, s a tengeren való átszál- 
lítás is meg lévén tagadva, a keresztesek haragja a 
görögök ellen mind nagyobbá lesz s ők szertelen fosz- 
togatást űznek; maga Ansbert is sokallja. 

1190. janaár 2t-én újra egyezkedni kezdenek a két 
császár követei. Béla királynak levele is ösztönzi Izsákot 
az egyességre, mert a keresztesek tai*tózkodása az or- 
szágban ennek nagy kárával jár. A magyar követ, a ki 
a levelet hozta, azt is elbeszélé, a mit Bulgárián keresz- 
tül utaztában látott, hogy az elhalt és eltemetett zarán- 
dokok testeit a bolgárok kiásták és a földre hányva 
hagyják. De még februárius 3-án is a görög császár 
vlachjai és kunjai bántják a sereget, kiket az hamar 
széjjel szór. Ámde a keresztesek csapatjai is folytatják 
a dúlást. így a würzburgi püspök és a salmi gróf «ver- 
sus terram Blaeorum» száguldanak, ott üresen hagyott 
két várost találnak, a harmadikát megvíjják, ötezernél 
több embert vágván le. 

Végre valahára febr. 14-én meglesz a teljes egyes- 
ség Adríanopolyban. Ez meglévén, a konstantinápolyi 
császárnak nagy étekfogója (dapifer magnus) tetemes 
sereget gyűjt össze az országot háborító vlachok ellen, 
s követségtől kéri meg Fridriket, hogy most béke lévén 
a két császár között, adjon segítséget a vlachok ellen. 
Ugyanazon nap Kalopéter is, a vlachok ura (ipsa die 
Kalopetrus Blachorum dominus), kit az övéi már görög 
császárnak neveznek, követséget küld Fridrikhez, tőle 
segítséget kérvén a görögök ellen. A császár üres kéz- 
zel bocsátja el mind a két követséget. 



Digitized by 



Google 



A BALKIsI félszigeten EOT EOHiir NYELV TÁMAD. 288 

Nagj esőben ér a keresztes had Kalipolisba, harmincz- 
kflencz hetet töltvén a Szávától fogva idáig. Márczius 
28-án hajózik által az utolsó csapattal a császár. '^^ 



Ansbert, mint látják, bolgár-vlach uralkodónak csak 
Ealopétert ismeri ; Asant meg sem említi. Azt kell-e hát 
gondolnunk, hogy ez Péterre bízta az alkudozást a ke- 
resztes had fővezérével, I. Fridrik császárral? 

Ennek kivonulta után Izsák bátrabban folytatá a ha- 
dakozást nemcsak a szerbekkel, hanem a bolgár-vlachok- 
kai is, a kiknek leghatalmasabb s a birodalomra nézve 
legveszedelmesebb szövetségesei a kunok valának. 1194- 
ben győzelmet nyer Izsák a szerbeken a Moravánál, s 
személyesen találkozik III. Bélával, az ipjával. Ekkor 
alkalmasint döntő eljárást határozának. Mert mig Béla 
Bdyn felől fogna támadni, Izsák nagy sereggel Konstanti- 
nápoly felől induljon ki. Ámde ezt most, 1195-ben saját 
ocscse, III. Alexios buktatja meg, s szeme világától 
fosztván meg, egy monostorba zárja. A szerencsétlen 
császárnak tisíenkét éves fia, Alexios mégis Siciliába és 
Itáliába menekült. 

Az új császár szeretne békét kötni a bolgár-vlachok- 
kal, de Asan, a kunokra támaszkodván, olyan föltétele- 
ket szab, a melyeket lehetetlen elfogadni (aSóvatá te 
xal aTtfjLa Sujícoo^ev -^v). Nem sokára egy bolgár, Ivanko 
öli meg Asant, s foglalja el Trnovát; de Péter urává 
lesz a városnak, s ezzel együtt a bolgár-vlach hatalom- 
nak. Pétert is megölik s most öcscse Kalojános, vagy 
loannitzius (Jánoska) uralkodik (1197—1207.). 

Ez az uralkodó, neje is kún lévén, legbelsőbb viszony- 
ban él a kunokkal, kik pusztításaikat egész Konstanti- 



Digitized by 



Google 



284 TIZEDIK FEJEZET. 

nápolyig fizik. III. Alexios tehát Kalojánost is béke- 
kötéssel kinálja, a ki azt kész elfogadni, mert Román, 
halicsi fejedelem Moldvába csapván be, a kunok el van- 
nak ott foglalva ; s mert Imre magyar király Kalojánost 
bitorlónak tartja, s 1202-ben öt püspökséget foglalt el 
az alsó Morava mellékein, azonkívül Nemanja fiát, Istvánt 
megfosztván a királyi széktől s abba ennek öcscsét, 
Vulkánt helyezvén belé, magának a szerb királyi czímet 
(rex Serviae) tulajdonította, tehát nyugatról fenyegeti 
Bolgárországot. ^^^ Ezen szorultságában Kalojános a pápá- 
tól reményli uralkodásának megerősítését^ ha magát és 
népét a római katholikus egyházba igéri ; hisz az előbbi 
bolgár uralkodók is többször tettek volt aflféle lépést. 
Jelesen az első keresztyén bolgár fejedelem, Mihály, 
mind I. Miklós pápához, mind Lajos német királyhoz 
küldött annak idejében (866-ban) követeket, hogy tanító- 
kat kapjon azoktól. A pápa sietve két püspököt indított 
Bolgárországba szóbeli utasítással, de írásbeli felelettel 
is azon kérdésekre, melyeket a bolgár fejedelem a pápa 
elébe terjesztett volt.^^^ Lajos király Ermenrik passaui 
püspököt küldötte oda, de az ott találván a pápa em- 
bereit, visszatért. A pápa sem nyerhette meg a bolgáro- 
kat. Nem akarván nekik mindjárt pátriárkát adni, — 
pedig ezt óhajt vala a bolgár fejedelem, hogy független 
legyen Konstantinápolytól — sem azt nem hagyni meg 
püspöknek, a kit ott szerettek volna: Mihály bolgár 
fejedelem ugyanazt a Pétert, a ki Rómába ment volt 
tanítókért, a konstantinápolyi zsinatra küldte s már 870. 
márczius 16-án egyesült a keleti egyházzal, melyet a 
855-ben lett pátriárka, Photius elszakasztott volt a római 
egyháztól. A hatalmas Symeon (893 — 927.) után Péter 
(927—968.) és Sámuel (968 - 1014.) bolgár uralkodók 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT ROMÁN NYELV TÁMAD. 285 

alatt hanyatlás álla be, 8 mind Péter, mind Sámuel a 
pápánál kérésének támaszt. Minthogy erre hivatkozást 
találunk a következőkben, föl kellett itt hozni. 

Kalojános többször indita követséget III. Innocentias 
pápához, de az a magyarok és görögök miatt nem jut- 
hatott Rómába. Mégis hírét vévén a pápa, 1199-ben 
a brindisi görög esperest, Domokost küldé egy levéllel 
Trnovóba. Hallván, így szól a levél, hogy szüléid Rómá- 
nak törzséből válók (quod de nobili Urbis Romae prosapia 
genitores tui origines traxerint), s hogy te azoktól örö- 
költed buzgó hajlandóságodat az apostoli szék iránt, 
Domokost küldjük hozzád, a ki megtudja gondolkozáso- 
dat s mi, ha kell, nagyobb méltóságú követet indítsunk 
hozzád. >^^® 

Görög lévén a levél hozója, nem talála bizodalomra, 
mígnem valami Praetextatus nevű (nobilis vir) eloszlatta 
Kalojános gyanúját. Azért ez csak három év múlva, 
1202-ben külde választ, mely bolgárból görögre s ebből 
latinra fordíttatott. 

«Én, Kalojános, a bolgárok és vlachok ezárja (Ego 
Caloiohannes imperátor Bulgarorum et Blachorum), úgy- 
mond, nagy örömmel vettem Szentséged levelét, s hálát 
mondok az Istennek, a ki tekintvén alacsony voltunkat, 
azon vérre és hazára emlékeztetett, a melytől származunk 
(qui respexit humilitatem nostram et reduxit nos ad me- 
móriám sanguinis et patriae nostrae, a qua descendimus). » 
Tehát Kalojánosék csak a pápa által tudják meg, hogy 
római vérből és Rómából valók ! Elmondja azután a levél, 
hogy Kalojános azért késett a válaszszal, mert sokan 
visszatartóztatták, de őt nem lehet vala rászedni (quia 
multi venerunt in impérium nostrum nos decipere co- 
gitantes, sed nos ab omnibus bene novimus nobis prae- 



Digitized by 



Google 



TIZEDIK FEJEZET. 



cavere). Mint elődei, Péter, Sámuel és mások, úgy ő is 
koronát kér ; mindenre késZ; a mit Ő Szentsége kiránni 
fog. Kívánságának megadására a branicevoi (Brunde- 
znbereiifii8) Vaszil pópát indítja hozzá.^^^ 

Erre ngyasajion évben (1202) a pápa «Nobili viro 
Caloiobanni dominó Bitlgarornm et yiachoram», a ki 
magát a nemes Rómától asármazottnak mondja, azt 
feleli, hogy vette a Vaszil pópátál küldött levelet s fel- 
kutatván a régi emlékeket, azokból megtudta, hogy 
Mihály király koronát és érseket (archiepisoopum) kért 
a pápától, de azt is megtudta ám azokból, hogy a bol- 
gárok, megcsalatva a görögök által, kivetették a rómá- 
nokat; s görög pópákat fogadtak be. Ezt tudván, nem 
ugyan kardinálist, de I. nevű kapellanusát, mint az apos- 
toli szék legátusát, küldi hozzá, a ki az országa érseke 
számára a palliumot is megviszi. A legátusnak köteles- 
sége megvizsgálni a történeti emlékeket, hogy kiderüljön 
a valóság. A mit a legátus rendelni fog, azt Kalojános 
fogadtassa el az egész bolgár és vlach egyházzal. Mert 
valamint magát rómainak tartja, úgy utánozza is a rómaia- 
kat; s a népe, a mely alítja, hogy a római vérből szár- 
mazik, kövesse ám a római egyháznak rendeleteit. (Expedit 
ením, ut sicut genere, sic etiam imitatione Romanus sis, 
et populus terrae tuae, qui de sanguine Bomanorum asserit 
se descendisse, eeclesiae Romauae instituta sequatur.)'^' 

Ugyanazon évben az érsek (Basilius indignus archiepi- 
scopus et pastor de Zagora) megköszöni a pápának a 
palliumot. 

A pápa rögtön felelvén, ismét elmondja, hogy a bolgár 
és vlach egyház, mely vér és test szerint a rómaiaktól 
származottnak tartatik, kövesse a római egyháznak ren- 
deleteit. 



Digitized by 



Google 



A balkIki félsziobten egy román nvelv támad. 287 

1204-ben III. Innocentius fidvöt izea cCariftáma in 
Christo filio Caloiohanni, illnstrí Bnlgarornni et Blachornm 
regi eiosqae posteris* 8 jelenti neki, hogy Leo kardinálist 
iegatnsnak utasítja hozzá, leendő királyhoz, a kitől dia- 
démát, királyi botot és megszentelt zászlót küld, továbbá 
pénzverésre való jogot, s a tirnovói érseknek a primási 
kiváltságot, hogy megkoronázhassa a jövendő királyokat, 
s a ki alá tartozzanak a bolgár és vlach tartományok 
metropolitái. 

Kalojános azonban kéri a pápát, hogy te^e pátriár- 
kává a tirnovói érseket, ki a chrismát Tirnovóban készítse. 
Mert ha megtudják a romaeusok (azaz görögök), hogy 
a pápától nyerte meg a fölszentelést, bizonyosan nem 
fognak neki chrismát adni. A mi Magyarország, Szerbia, 
Bulgária meg Blachia közös határait illeti, arra nézve ő 
szentsége ítéletére bizza a dolgot ; egyébíiránt a Bulgária 
és Blachia jogait birja ő, valamint a magyar király 
Magyarország jogait birja: <De tudja meg Ő szentsége, 
hogy az öt püspökség, melyeket a magyar király elfog- 
lalt az egyházi joggal együtt, s a melyek megsemmisül- 
tek, az én birodalmamhoz tartoznak*. (Sciat autem San- 
ctitas Tua, qod V episcopatus Bulgáriáé pertinent ad 
regnum meum, quos invasit et detinet rex Hungáriáé cum 
jnstitiis ecclesiarum, et episcopatus ipsi sünt annihilati. Et 
si justum est, hoc fiat.) 

Újra jelenti Innocentius Ealojánosnak, hogy megkoro- 
názására elküldte Leo kardinalist, mert, úgymond, külö- 
nösen lekötelezettjei vagyunk a bolgár és vlach népek- 
nek, hogy nemcsak elfogadták a római szék által a 
katholikus hitet, hanem hogy a rómaiak véréből származ- 
tak, a kiknek előmenetére és szolgalatjára kiváltképen 
mi vagyunk rendelve (sed descenderunt etiam ex san- 



Digitized by 



Google 



TIZEDIK FEJEZET. 



gnine RomanoruiD; qnornm snmus profectni et ministerio 
specialíns depntati). 

Jelenti azt a magyarországi érsekeknek, püspököknek 
apátoknak is, hogy tisztességgel fogadják mentében; jötté- 
ben Leo kardinálist, a ki annál inkább fogja őket a 
római széknél pártolni, mennél jobban lesz általok meg- 
tisztelve.^*^ 

Ámde Imre magyar király a legátust országa határán 
letartóztatá, nem engedvén meg, hogy által mehessen 
Bulgáriába. Mi oknál fogva történt ez? 



III. Innocentius pápa új nagy keresztes hadat mozdított 
volt meg, mely leginkább flandriai és franczia lovagok- 
ból állott. Ez a nagy had velenczei hajókon szándékozott 
Egyiptom elfoglalására s onnan Jeruzsálem felszabadí- 
tására menni. De a velenczei kalmáros hatóság roppant 
szállítási bért követelt, a melyre a lovagok aranya, ezüstje 
nem elég; még 34,000 márka ezüst híjával valának. 
A velenczei dux (dogé), Dandolo, egy nyolczvan éves 
vak aggastyán, de nagy tapasztalatú s még eleven testi- 
lelki erejű férfi, azt ajánlá a lovagoknak, hogy ha néhány 
elpártolt dalmát városnak megzabolázására vállalkoznának, 
ő személyesen venne részt a szent háborúban, s kiesz- 
közölné a velenczei köztársaságnál, hogy adjon hitelt 
addig, míg valami gazdag hódítás lehetővé teszi a fize- 
tést. Nagy habozás után reáállanak a keresztes fejedel- 
mek legtöbbjei, s a szállító és hadi hajók nagy serege, 
a milyet az Adriai-tenger még nem látott, 1202. október 
3-án indult el Velenczéből. Jadera (Zára) alá érkezvén, 
azt november 10-én ostromolni kezdik; mert Jadera a 
velenczeiek ellen a magyar király oltalmába adta volt 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT ROMÁN NTELV TÁMAD. 289 

magát. Elfoglalván a várost, kikötőjében teleié a hajó- 
had. Hiába gyúlt haragra Innocentins, hogy a keresztes 
bad, a mely a pogányok ellen indult ki, keresztyéneket 
pusztít ; az nem zavarta meg a yelenczeieket. 

A császári széktől megfosztott és megvakított Izsák fia, 
Alexios, már előbb megjárta volt Rómát, Olasz- és Franczia- 
országot, ha a nyagatnak segítségével visszaállíthatná 
atyját és magát a birodalomba. Most Zárában a ke- 
resztesek fejeit is fölkeresi s felette sok pénzt igér 
nekik, valamint a szent háborúba segédhadat is, ha 
Konstantinápolyt elvennék a bitorló ÜL Alexiostól. Erre 
könnyebben reáállanak azok, hisz a görög birodalom 
sehismatikns ; a pápa örülhet, ha megszerzik a római 
egyháznak. De Innocentins még sem helyeslé: keresz- 
tyének a görögök is. Azonban a kereszteseket az nem 
tartóztatja vissza; az iQú Alexiost, a görög birodalom 
törvényes örökösét, viszik annak fővárosába. 

Jnlius elején érkeznek Konstantinápoly alá, s Dandolo 
bölcs vezérlése alatt beveszik; mert III. Alexios gyáván 
elillant. Négy főkeresztes üdvözölni megyén a vissza- 
helyezett császárt. «A fényes fogadó teremben a vak 
Izsák oldalánál ott ül neje, a magyar király (Imre) nő- 
testvére, a kinek megjelenése a görög nemes asszony- 
ságokat is kiszólította házi elvonultságnkból s azok a 
senátorok és katonák közé vegyültek*. Az üdvözlők hivat- 
kozván érdemeikre, tndaták a császárral a fia által tett 
fogadásokat, a melyeket azonnal teljesíteni kell. Belső 
termeibe menvén a császárnéval, főkamarásával, egy 
tolmácscsal és a négy keresztes követtel, Izsák meg- 
kérdé a fiát, mit fogadott, mit igért. «A keleti birodalom- 
nak alávetését a pápa alá, segédet a szent földre s mind- 
járt kifizetendő kétszázezer márka ezüstöt*. Súlyos, alig 

Hunfalvy: Oláhok története. 19 



Digitized by 



Google 



290 TIZEDIK FEJEZET. 

is teljesíthető ígéret, de semmi sem maihatja felül a 
keresztesek érdemeit, válaszol a császár. Evvel megeléged- 
vén a keresztes bárók, Alexiost atyjával együtt ünnepie- 
sen megkoronázák a Sz. Zsófia templomában. 

De hamar kitör az egyenetlenség a latinok és görögök 
között. Az utóbbiak gyűlölni kezdek, mint hite-hagyót, 
az i^ű Alexiost; az előbbiek pedig egy török mecsetre 
akadván, megtámadák a hitetleneket, üszköt vetvén 
házaikra, mi nyolcz napig tartó tűzvészt okozott. így 
nőttön nőtt a gyűlölség a két felekezet között, mígnem 
háborúra fakadt ki. Ennek szítója a Dukas nemzetség- 
ből való Alexios, vagy ragad ványnevé vei Murzuflus 
(nagy fekete szemöldű) volt, ki az ifjú császár bizodalmát 
megnyervén, azt 1204 febr. 8. elveszte. Izsák is nem 
sokára meghalt. Oda lévén a törvényes görög uralkodók, 
a latin bárók másodszor lesznek uraivá Konstantinápoly- 
nak, evvel együtt a görög birodalomnak. Májusban a 
flandriai grófot Balduint teszik császárrá, felosztván a 
birodalmat. Dandolo Romániának despotjává, a mont- 
ferrati határgróf, Bonifacius, thessalonikai és makedoniai 
királylyá, mások más tartományok uraivá lettek.^** Ekkor 
tűnik elő a Románia név, a görög birodalmat jelentvén, 
de utóbb ennek volt Thrakia-tartományára szállván, mely- 
ben Konstantinápoly van, s melynek a török uralkodás 
alatt is Rumili azaz Rum-tartomány neve maradt. 

. Láttak, hogy Imre magyar király letartóztatta Leo 
kardinálist, miért ? azt az előadott történet meg III. Inno- 
centius hosszú levele mondja meg. 

A pápa 1204-ben azt írja Imrének, hogy felette nagyon 
csudálkozik azon, hogy tisztességgel fogadta ugyan a 
kardinálist, s el is kisértette országa határáig, a Kéve 
nevű várig, de ott letartóztatta. Ezzel a kardinálisban 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT BOMÁX NYELV TÁMAD. 291 

a pápát, a pápában pedig Jézas Krisztust sértette meg 
a király, tehát tegye azt jóvá. A király tettének okait 
előadván, a pápa ezekre így felelt: 

Ad primum cúpitulum. A király hivatkozván arra, hogy 
a magyar királyok, Sz. Istvántól fogva, mennyire tisztel- 
ték a pápát, III. Innoeentins azt viszonozza, hogy a 
pápák is kitüntették a magyar királyokat. Legújabban 
is, ágymond, midőn atyádat (III. Bélát) bizonyos okok- 
nál fogva, melyeket te jól ismersz, az esztergomi érsek, 
bár sürgetve Sándor pápától, nem akarta megkoronázni, 
a pápa a kalocsai érseket hatalmazta fel a koronázásra 
— absque praejudicio Strigoniensis ecclesiae.'*^ — Az- 
után az Imre és öcscse András közt támadt viszálkodást 
is a pápa egyenlítette ki (rednxit ad pacem, qnae licet 
formata fuerit et íirmata, utinam tamen melins observata 
fuisset). 

Ad secundum capitulum. A király azt írta volt, hogy 
midőn ő a pápa kérésére, a cseh királynak, a ki Fülöp 
német királytól elválván, Ottó király mellé állott,'^^ nagy 
sereggel segítségére ment > akkor Joannitzius (Kalojános) 
azt a földet foglalá el, a melyet atyja (III. Béla) az ő 
húgának, a görög császámének, kelengyéül adott volt, s 
a kunokkal Serviának is azon részét, mely az ő (a király) 
koronája alá tartozik, kegyetlenül dúlatá, kik onnan sok 
keresztyént hurczoltak el rabságba. Erre a pápa ezt 
viszonozza, hogy nagyon sajnálja, s rajta lesz, hogy meg- 
orvosoltassék. Egyébiránt megköszöni a királynak, hogy 
addig szabad járást engedett országán keresztül mind a 
pápa követeinek Joannitziushoz, mind azénak a pápához. 

Ad tertium capitulum. Te azt írod, úgymond a pápa, 
hogy Joannitzius jog szerint semmi földnek sem ura, ámbár 
tőled és másoktól sokat foglalt el (praefatus loannilzius 

19* 



Digitized by 



Google 



292 TIZEDIK FEJEZET. 

nuUius terrae de jure est dominns) s azért csodálkozol^ 
hogy híred nélkül akarjak megkoronáztatni a te ellen- 
ségedet (qaod tam manifestnm inimicam tunm, te incon- 
sulto, tam subito in regem proposuerimus coronare). Tudd 
meg tehát, hogy másképen áll a dolog, a melyet nem 
jól ismersz (ut salva tua pace loqaamur). Elbeszéli a 
pápa, hogy már Péter és Sámuel bolgár királyok a római 
széktől kaptak koronát; hogy a bolgárok Miklós pápa 
prédikálására keresztelkedtek meg, s a pápa a kérdéseikre 
is felelgetett. De elhatalmasodván a görögök, megfosztot- 
ták a bolgárokat a királyi méltóságtól, s azok a konstan- 
tinápolyi igát kényszerültek viselni. Most két atyafi-testvér, 
Péter és Joannitzius, kik az előbbi királyi nemzetségből 
i?aWA; (?),atyjoknak földjét nem megszerezték, hanem vissza- 
foglalták, sok népen csudálatra méltó győzedelmet nyervén 
(de priorum regum prosapia descendentes, terram patrum 
suorum non tam occupare, quam recuperare ceperunt). 

Nem tagadjuk, mond a pápa, hogy talán idegen földet 
is ragadtak magokhoz; de erősen állítjuk, hogy ősi jognál 
fogva foglaltak vissza legtöbb földet, s mi erre akarjuk 
megkoronáztatni. Egyúttal azt is ígéri a pápa, hogy a 
kölcsönös foglalgatások felől igazságot fog szolgáltatni 
Imre király és Joannitzius között (de terris invasis facia- 
mus inter Te et ipsum utrique parti justitiam exhiberi). 

Ezután a pápa a szerb ügyet adja elő. István nagy- 
zsupán (nobilis vir Stephanus Megajuppanus Serviae) 
követet küldött a pápához, kérvén ezt, fogadja be népét 
a római egyházba, s adjon neki koronát. A pápa J. 
albániai püspököt akarta a kellő intézkedés végett oda 
küldeni, de megtudván, hogy ez nagyon nem tetszik a 
magyar királynak, tehát felhagyott vele. Ellenben midőn 
Imre ezt az Istvánt félrelökte s helyébe Volkánt tette, 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLeZIOETEV EOT ROMÁN NYELT TÁMAD. 293 

azt jelentvén követeitől, hogy az országot a római egy- 
ház iránti engedelmességre higtja, s hogy, jogának sérelme 
nélkül, Volkánt koronázhassa meg a pápa, ez, Imre király 
ajánlatára, a kalocsai érseket bizta meg a dolog végre- 
hajtásával : de bár két éve, úgy tndja, hogy semmi sem 
lörtént (sed cnm jam bienninm sit transactnm, in nnllo 
novimus esse processum). 

Ezzel bizonyítá a pápa, mennyire jár kedvére a magyar 
királynak. 

Ad quartum capitidum. Igaz, irja a pápa, hogy jól 
fogadtad a kardinálist, de nagyobb sérelem, ha kivetik 
a vendéget, mint az, ha el nem fogadják (turpias eiieitur 
qnam non admittitur hospes). Azt kivánta a király, hogy 
a kardinális szolgáltasson neki igazságot Joannitzius 
ellen : de ez azt nem tehette, mielőtt Joannitzius a 
pápát el nem ismeri (antequam jugam sasciperet apos- 
tolicae disciplinae, nostroqae se subjiceret magisterío et 
praecepto). A legátus a hit terjesztésére van kikfildve, 
8 abban akadályozza meg a király. Vigyázzon, hogy fel 
ne költse maga ellen a pápa haragját. Hát ha mi, úgy 
mond a pápa, fiadnak megkoronázását elleneznők.^^^ 
Az neked test szerinti űad (filins carnalis) : nekünk meg 
Joannitzius lélek szerinti fiunk (filius spirituális). Tékozló 
fiú volt ugyan, de megtért immár. Imre király ne viselje 
magát úgy, mint az evangeliumbelí idősebb fiú a meg- 
tért iránt viselte magát. Hogy azt mint csillapította le 
az atya, az evangéliumból tanúihatja meg. 

Ad quintum capitidum. A király azt írta volt a pápá- 
nak hogy Jadera (Zára) elfoglalása neki helyrehozhatat- 
lan kárt okozott; már két év múlt el, s a király még 
semmi elégtételt nem kaphatott a pápától. Ha most 
Joannitzius megkoronázását megengedné, mielőtt e között 



Digitized by 



Google 



294 TIZEDIK FEJEZET. 

és a király között igazságtétel történik, soha sem kapna 
igazságot a római egyháztól (nnnqnam amplius per 
Románam ecclesíam sibi posset jastitia exhiberi). 

Erre azt viszonozza a pápa, hogy auathemával sújtotta 
mind a velenczei dogét; mind a franczia nagyobb sere- 
get; hogy midőn ez fölmentést kért, a pápa csak úgy 
adott, hogy a sereg fejei magokat és utódjaikat teljea 
elégtételre kötelezték, a mint a pápa kivánandja. A velenczei 
dogé nem kapott fölmentést, az új velenczei pátriárka 
sem kapott megerősítést. Jadera ideiglen a gradoi pát- 
riárka **** alá van rendelve : választasson a király annak 
rendje szerint új pátriárkát, a pápa meg fogja erősíteni. 

Végre tudja meg a király, hogy bár mennyire szereti 
Joannitziust a pápa, őt még is inkább szereti (quantum 
saepe dictum Joannitzius diligamus, Te tamen diligimu» 
incompatibiliter magís). 

Ezekre a felvilágosításokra a király enged a pápának, 
elereszti a kardinálist a ki október 15-én ért Tirnovóba, 
ott november 7-én Vaszilt pátriárkává tette, a követ- 
kező napon pedig (november 8-án) megkoronázta Kalo- 
Jánost. *^^ 

Ez jelentvén a pápának, hogy meg van koronázva^ 
levelében így folytatja : írok a magyarról is (Scribo autem 
Nobis et de Ungaro). Nékie semmi köze birodalmamhoz^ 
ez nem is árt neki. Megmondhatja a kardinális, igaz-e 
vagy nem ? Én őt nem vetem meg ; ámde írja meg neki 
Szentséged, hogy ő se vessen meg engem, s ne támadjon 
meg. Ha pedig megtámadna, s én Isten kegyelméből 
győznék rajta. Szentséged ne gyanúsítson. 

A latinokról is írok, a kik bementek Konstantinápolyba. 
Szentséged intse meg, hogy távol maradjanak birodalmam- 
tól, s ne vessenek meg engemet. Mert ha megtámadná- 



Digitized by 



Google 



A balkíni félszigetem eot bomím hyelv tAmad. 295 

nak, 8 én közölök néhányat megölnék, Szentséged ne 
tnlajdonitsa nekem vétkül. 

Küldök, evvel végzi levelét, két iQat, Vaszilt (Basilius) 
és Betlehemet, hogy ott az iskolákban megtanulják a 
latin nyelvet, mert nincsenek nálunk nyelvtudósok, kik 
lefordíthatnák a leveleket, melyeket ő Szentsége nekünk 
küld (quoniam hie grammaticos non habemus, qui possint 
litteras, quas mittitis, nobis transferre). Ha megtanúland- 
ják a nyelvet, jöjjenek vissza.**® 

Imre magyar király 1204 november 30-án meghalván, 
vele Kalojános többé nem érintkezett. A megkoronázott 
magyar gyermek-király Lászlótól s gyámja Andrástól 
nem kell vala tartania. Annál inkább óhigtott jó viszonyba 
jutni a latin hóditókkal. Fényes követséggel üdvözlé tehát 
az új császárt, hisz hive lévén a római pápának, kitől 
koronát és megszentelt zászlót kapott, magát az áj császár 
atyafiának, s a görög birodalom felforgatásában részes- 
nek is gondolja vala. Ámde Balduin azzal a gőgös 
üzenettel bocsátá el Kalojános követeit, hogy neki nem 
mint királynak a barátjaitól, hanem mint szolgának az 
araitól kell kihallgatást kérnie. '^^ Kalojános visszafojtá 
mérgét, látván, hogy a görögök gyűlölete a latihok ellen 
nőttön nő, s hogy majd lesz ideje a boszúja kitöltésének. 

A császár Henrik öcscsét a lovagok szinével a Helles- 
pontuson túlra küldi új hódításokra. Ekkor 1205 márcziusá- 
ban kitör a lázadás egész Thrákiában. Kalojános kunjai 
Kotzas vezér alatt, segítségökre jönnek a lázadóknak. 
A császár száznegyven lovaggal és az ezekhez taiiozó 
apródokkal siet a lázadás helyére, s Adrianopolist, a 
lázadók fészkét, szándékozik megszállani, midőn a köze- 
ledő kunok hire jut hozzá. A lovagi szellem soha nem 
tudván knlömbséget a vigyázat és gyávaság között, a 



Digitized by 



Google 



296 TIZEDIK FEJEZET. 

nehéz pánczélú loiragok a kunok eleibe rohannak. Ezek 
futást színlelnek addig, míg az üldözők lovastól kimerül- 
nek. Akkor a kunok hírtelen megfordulnak könnyű 
lovaikon^ semmivé teszik az alig pihegőket, magát a császárt 
is fogva viszik Tirnovába 1205. április 15-én. 

Két hónappal az ütközet után Balduin öcsese, Qenrik 
mint bailo (helytartó) jelenti a pápának a császár fog- 
ságát. A pápa hiába sürgeti ennek szabadon eresztését 
s a latinokkal való kibékülést, Kalojános nem hallgat 
reá, ki a lovagiasság és az emberség törvényeivel nem 
gondol, mert Balduin erőszakos halállal múlt ki. Csak 
két év múlva lőn az bizonyossá, s ekkor a nevezett 
Henrik választatok meg császárrá (1206—1216). 

Kalojános mind a latinok, mind a görögök ellen foly- 
tatván a háborút, melyben a kunok pusztításai egész a 
Propontisig vagy a Márvány-tengerig érnek, Thessa- 
loníka megszállásához fog, de ott saját népének ösztön- 
zésére ölé meg egy kün vezér, Manastras 1207. októberé- 
ben. Kalojános vissza akarta volna fizetni, a mit Basilios 
császár a bolgárokon elkövetett volt, hogy romaios-ölőnek 
neveztessék, mint ez bolgárölőnek neveztetett. De a 
görögök és latinok Kutya-Jánosnak nevezik vala, mert 
a kunok erkölcseitől vadállati természetűvé lett, s gyönyör- 
ködött a latinok gyilkolásában.^^^ A bolgárok azonban 
kegyes, nagy czárnak tisztelték, s még ma is emlékezete 
mint <czár Kalijancso» élne a thrák bolgárok mondái- 
ban.«*» 

Timovóban Kalojános nőtestvérének fia, Borii üle az 
uralkodói székbe, fiai Asan, János és Sándor, Oroszországba 
menekülvén. Borii is hadakozók a latinokkal, de 1208. 
július 31-én nagy veszteséget szenvede tőlök. \]gj látszik, 
azután némi barátkozás támada közte és Henrik császár 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN BOT BOMÁN NYELV TÁMAD. 297 

I 

között, mert ez 1213-ban Borii oőtestvérét vette nőül. 
De meghalván Henrik 1216-ban, Borii el vala hagyva, s 
az orosz sereggel visszatért Asan János legyőzte és meg- 
vakítatta 1218-ban.»** 

II. Asan János (1218 — 1241) az utolsó nevezetes ural- 
kodó az 1185-ben felkapott nemzetségből. Azon időben 
magyar királyok II. András (1205—1235) és ennek fia 
IV. Béla (1235 — 1270); Nikaeában pedig a görög csá- 
szárság helyreállítói Laskaris Theodor (1204—1229) és 
ennek veje Dukas Vatatzes János (1229 — 1253) ural- 
kodának. 

II. András magyar király a még atyja idejében foga- 
dott keresztes hadjáratból visszatérvén 1219-ben, útjában 
Laskaris Theodor leányát, Máriát, fia Bélának, valamint 
a maga leányát Asan bolgár czámak jegyzé el.'^^ 

Asan az epíroszi uralkodóval Theodorossal szövetkezik ; 
de ez, mint változó elméjű és hitszegő ember, hamar 
felbontja a szövetséget s nagy sereggel indul Asan ellen. 
Kis kún csapatot, nem több, mint ezerből állót, küld 
eleibe Asan; Hebros folyónál (Maritza) találkozik a két 
ellenfél, s Asan nagy győzelmet nyer 1230. április havában. 
Oly mérséklettel és emberséggel használja győzelmét, 
hogy Adrianopolistól fogva Durrazzóig alája adják mago- 
kat a lakosok. Akropolita azt a dicséretet mondja róla, 
hogy nem gyilkolta sem saját alattvalóit, sem a romaeuso- 
kat (görögöket), azért nemcsak a bolgárok, hanem a 
romaeusok és más népek is szeretik vala.^^^ 

Ugyanakkor építtete egy székesegyházat Tirnovoban, 
melynek feliratát az újabb időben fedezték föl. Többi 
közt azt hirdeti e felirat: « Midőn az egyházat kifestik 
vala, a 40 mártir segítségével Romániában a görögök 
ellen hadakozám, a Kyr (úr) Komnin Theodort minden 



Digitized by 



Google 



298 TIZEDIK FEJEZET. 

boérjaival együtt elfogám, s minden földet meghóditék 
Odrintól (Adríanopolis) fogira Dracig (Durazzo). A frankok 
csak Czarigradot (Konstantinápoly) és a körülötte való 
városokat tartották meg, de akaratom szerint cselekesz- 
nek; rajtam kivül más czárjok nincsen; igy akarta az 
isten. »^*'' 1230-ban ti. csak gyermek ül vala a császári 
széken Konstantinápolyban, míg Brienne János azt 1231- 
ben mint társcsászár el nem foglalta. ^^^ 

Eddig külsőleg Asan a római egyházat, azaz a pápát 
tisztelte, de azután Yatatzes, nikaeai görög császárral 
szövetkezik a latinok ellen. Yatatzes kezdé meg a hada- 
kozást, elvevén a velenczeiektől Kallipolist. Itt találko- 
zik 1234-ben a magyar Mária és tíz éves leánya, Ilona 
Yatatzes császárral, Iréné császárnéval és tizenkét éves 
Theodor fiókkal. A szövetséget a két gyermek össze- 
kelése erősiti meg, melyet Germanos konstantinápolyi 
pátriárka megáld, meg a bolgár egyháznak függetlení- 
tése a konstantinápolyi patriarkaságtól ; mert a tirnovói 
érseket, Joakimot, a császár és a pátriárka beleegyezé- 
sével tirnovói pátriárkává teszik. ^^^ A két szövetséges 
Konstantinápolyt is körültáborolja, bár hiába. 

Hirét vévén ennek IX. Gergely pápa, felszólítja lY. Béla 
magyar királyt, hogy « Yatacius és Asanns schismatikasok» 
ellen és Konstantinápoly segítségére indnljon. Mert Kon- 
stantinápolynak megtartása a Szentföld miatt is szüksé- 
ges, a melybe és a melyből csak Románián keresztül 
van szabad menetel és jövetel. Ha a konstantinápolyi 
császárság a görögök hatalma alá kerülne, kik a pogá- 
nyoknál is inkább gyűlölik a latinokat (qni magis Latinos 
odiunt quam pagani) : a Szentföld könnyen elveszne. 
Siessenek tehát a magyarok (homines Ungariae), mert 
hozzá legközelebbek, annak segítségére.^^" 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT ROMÁN NTELV TÁMAD. 299 

A magyar klérust is ösztönzi a pápa keresztes had- 
járatra Asan ellen; sdt még a bolgár-ylach országban 
levő érsekeket, püspököket, apátokat stb. (in Bulgária et 
Blachia constituti) is kéri, hogy fogadják jól a pápai 
követet, s vegyék reá Asant, hogy kettőzött erővel támo- 
gassa a latin császárságot, és váljék el Vatatzestől, kit 
vajha gondjaik által az egyházba téríthetnének (utinam 
per vigilantiae vestrae stúdium ad sinum ecclesiae, su- 
perna suflfragante clementia redituro).*^* 

A pápa sürgetésére IV. Béla királyunk 1238-ban Zó- 
lyomból hosszasabban ir, mit bővebb kivonatban közlök. 

Béla, engedve a pápa intésének, Vatatzes görög csá- 
szárt (Vatacium Graecorum imperatorem) meg-megkérte, 
legyen hive az apostoli széknek. A perusai püspök, mint 
legátus, megbízatása szerint felszólította a királyt, «hogy 
az apostoli szék meghagyásából (úgymond) és a mi 
bűneink megbocsátásáért foglaljuk el az elszakadt Asan- 
nak országát (ut terras Assoeni (sic) utpote schismatici 
anctoritate sedis apostolicae in remissionem peccatorum 
nostrorum occupare dignaremur). De Asanhoz barátság 
és rokonság köt minket. Fia és örököse van boldogult 
nőtestvérünktől ; ő kivánságunkat teljesiti; mintha nem- 
csak barátunk, hanem szinte alattvalónk volna (nostris 
jüssionibns sic in omnibus est subjectus, ut non tam 
amicus quam subditus videatur). Ha őt megtámadjuk, 
valamennyi jóakarónkat megsértjük Romániában. Mert 
Vatatzes a mi kishűgunkat (Helénát, Máriától való leányt) 
a fiának eljegyezte, s kedves nőmnek, a magyar király- 
nénak fitestvére; az nagyon hajt reánk, s Asan szemé- 
lyében magát is megsértve érezné. S ha, bár később is, 
reá állana az unióra, méltóztassék Szentséged szokott 
kegyelmességével elfogadni. — Minthogy azonban az 



Digitized by 



Google 



WO TIZEDIK ITEJEZET. 

Üdvösségnél semmit sem szabad előbbre tenni, szándé- 
kunk vagy személyesen vagy embereink által Bulgáriát 
<és Asannak egyéb birtokait elfoglalni, s azokat a lelkiek- 
ben az apostoli széknek, a világiakban pedig magunk- 
nak alávetni.* 

De a nagy dologra a pápa közreműködése kívántatik 
meg. Az illető kéréssel a király a győri püspököt indí- 
totta el a szentszékhez; de ha ez el találna késni, a 
legátustól is küldi. « Kérésünk, ügymond a király, hogy 
a legát usi méltóság ne ruház tassék másra, hanem csak 
mireánk, minélfogva szabadon berendezhessük a püspök- 
ségeket, mert ez a jog Szent Istvánnak meg van engedve 
(quia haec omnia beatae memóriáé antecessori nostro, 
Sancto Stephano, sünt concessa). Ezt pedig azért kérjük, 
mert ha az ottani lakosok látnák, hogy római legátussal 
fuegyiink országukba, mindjárt azt gondolnák, hogy a 
világiakban is a szentszék alá akarjuk hajtani. Hisz 
leginkább azt vetik nekünk és más keresztyéneknek 
szemünkre, hogy szolgái vagyunk a római széknek.* 

« Mivelhogy Bulgária részeinél a Szörény nevű tar- 
tományban, ^^^ mely azelőtt üres volt, a lakosok száma 
megszaporodott, kik eddig semmi püspök alá nem tar- 
toznak, legyen jogunk azokat, tetszésünk szerint, vala- 
mely püspök alá rendelni. > 

Még azt is kéri a király, hogy maga előtt a keresztet 
hordoztassa Magyarországon, midőn Asan ellen fog in- 
dulni, hogy minden magyar keresztes az ő seregéhez 
csatlakozzék; hogy a domonkos szerzetesek és a mino- 
riták a kereszt fölvételét Asan ellen ugyanazon bűn- 
bocsánattal hirdessék, mint a szentföldre való hadjáratra. 
Továbbá kéri a király, hogy egyházi számkivetés (ex- 
communicatio) mondassék ki mindazokra, kik megtámadni 



Digitized by 



Google 



A BALKÍNI PÉL8ZIOBTEN EGY ROMÁN NTELY TÁMAD. 301 

mernék Magyarországot, mig ő Asan elIcD hadakoznék; 
de hogy másnak se engedtessék jog Bulgária elfoglalá- 
sára, csak nékie. Végre kéri, hogy vétessék vissza az az 
exeommunicatio, melyet Magyarországra a prenesti püs- 
pök, Jakab, mint legatns mondott ki (Jacobas Praenes- 
tinns sedis apostolicae legátus), a ki ennek az országnak 
állapotját nem ismeri (cni tamen statue Hungáriáé ei 
esset incognitus).^^* 

A pápa szívesen teljesíti Bélának kéréseit, a ki azon- 
ban nem kénytelen Asan ellen indulni. Mert ez vissza- 
vette leányát Vatatzeséktől, a hol nevelődött volna, s a 
pápa felé hajlott. Mégis 1239-ben anathemával snjtotta 
a pápa, mert megint kiengesztelődött volt Vatatzessel. 
Asan meghalt 1241. júniusában. Utódja, Mária magyar 
nejétől való 9 éves fia, I. Kálmán, kinek halála utái> 
(1246) öcscse, Asan Mihály (1246—1257) következett. 
Az meg nagybátyjától, II. Kálmántól, öletett meg, a 
kinek életét nem sokára az Uros Rosos oltotta el. tgy 
halt ki Asanék nemzetsége, mely némileg hírbe hozta a 
balkáni vlachokat. 

Akropolita, Yatatzes és fiának, II. Theodorosnak tör- 
ténetirója, soha sem említi meg a vlachokat, pedig elég 
részletesen adja elő Asanék történeteit ; jóllehet a vlach 
név sem ismeretlen előtte. Mert midőn II. Asannak bir- 
tokait előszámlálja, Nagy-Vlachiát említi meg, melyet 
az szintén birodalmához foglalt.^" Kétségtelen, hogy a 
második bolgár királyság vagy czárság felállításában a 
vlachoknak némi részök volt, Asanék vlachok lévén; 
de az űj államnak fő, sőt legfőbb alkotó része bolgár,^ 
szelleme egészen bolgár, mint egyháza is bolgár. A kunok 
szereplését sem szabad emUtetlenül mellőzni ; mert segít- 
ségök nélkül bajosan lett volna második Bolgárország. 



Digitized by 



Google 



302 TIZKDQL FBJEZ£T. 

Midőn 1185-ben Asan és Péter a byzanti császár- 
ság ellen feltámadtak, a kunok a Dunán túl, a későbbi 
Ungro-Vlacbia (Olábország) keleti részén, Moldován és a 
Fekete-tenger északi partjain aralkodnak vala. Hozzájok 
folyamodának a testvér-atyafiak segítségért, a melylyel, 
mint láttuk, győztek is a görög seregeken. Azután is a 
latin császárság ellen a függetlenné lett új Bolgárország- 
nak legfőbb segítsége a kunok valának. 

A tatárjárás kizavará őket a moldovai és oláhországi 
síkságokról, s részök Magyarországban talála új lak- 
helyeket, részök a Duna jobb partjára menekülvén, a 
szövetséges bolgárok közt maradt, sőt a latin császárság 
földjén is megtelepedék, a hol szívesen látták. 

A latin császár, II. Balduin, pogány szertartással köté 
meg a szerződést a kunokkal. A kún és latin sereg közt 
kutyát áldozának fel, s a szerződők egymásnak vérét 
ízlelek meg a szerződés megerősítésére. ^^^ 

A keresztes hadakat kisérő egyik cistercita szerzetes, 
Albericus két kún fejedelemnek házassági kötését a 
frank bárókkal, és egyéb történeteiket beszéli el. «Soro- 
niusnak, úgymond, két megkeresztelt leánya vala Kon- 
stantinápolyban, az egyiket a császári lovászmesternek 
(connétable = comes stabuli) fia, Vilmos, másikat pedig 
a hainaki Balduin vették feleségül. Jónásnak pedig — a 
ki főkirálynak látszik vala a kunok közt (qui videbatur 
esse major in regibus Cumanorum) — a leányát Nargold 
bailo (biró) vette el, a kinek halála után özvegye apá- 
czává lett.* S így folytatja Albericus: 

«Ez az említett Jónás 1241-ben halt meg. Nem lévén 
megkeresztelve, Konstantinápoly falain kívül temetek 
el nagy sírdomb alatt. A sírdombnál nyolcz élő fegyver- 
hordozót akasztanak fel jobb felől és bal felől, a kik 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT ROMÁN NYELV TÁMAD. 903 

Önként meghaltak. Azonképen akasztanak fel huszonhat 
lo7at is.>*^^ Ennyit a latinok közti kunokról. 

A bolgároknál is a kűn nemesség összeházasodott a 
boljárokkal vagy boérokkal, tehát az ország legelső csa- 
ládjai között foglaltak helyet, természetesen mint az ural- 
kodó egyházhoz tartozó keresztyének. Azon kún nemesség 
közül való Terterij György, ki 1280-ban a bolgár czári 
széket foglalá el ; atyafia Eltemir is szinte függetlenül ural- 
kodók a Balkánon. A 7>r^^i/-nemzetség 1322-ig birta 
az ország kormányát; sőt a bödöni Mihály is (1323—1330) 
hozzá tartozott mint utolsó ivadéka. Mai napig sok nyoma 
van ott a kunságnak mind személy-, mind helynevek- 
ben.^" 

A latin császárság 1261-ben szűnt meg. A nikaeai 
császárnak, iQabb II. Laskaris Theodornak vezére, Strato- 
pulos Alexios, hajtá ki Konstantinápolyból a gyűlölt 
latinokat. Laskaris Theodornak gyámja és társ-császára 
Palaeologus Mihály lévén, a két császár 1261. augusztus 
14-én vonula be a görög császárság fővárosába. Mihály 
megvakittatván az iQű Theodort, maga kezde uralkodni, 
kiállván a vezeklést, melyet azon gonosz tett miatt reája 
kimondott a hajthatatlan Arsenius pátriárka. De mert az 
uniót a római egyházzal megkötötte, habár szivében soha 
sem vala katholikus, görög alattvalóinak szeretetét nem 
nyerheté meg, jóllehet egyébiránt jó és vitéz császár 
volt, sok elvesztett tartományt szerezvén vissza a görög 



1272-ben megerősítvén II. Basilios császár chrysovulját 
(arany-bulláját), eUsmeré a bolgár egyház függetlenségét 
a konstantinápolyi patriárkaságtól, a melyet II. Asan 
1234-ben Yatatzestől is megszerzett volt. 

Utódjainak történetei azonképen nem tartoznak ezen 



Digitized by 



Google 



30é TIZEDIK FEJEZET. 

muDka keretébe, mint nem á bolgár királyokéi. Egész 
Bulgária 1398-ban lőn török tartománynyá ; a görög 
császárság maradványa pedig, Konstantinápolynak el- 
foglalása által; 1454-ben juta II. Muhammed uralko- 
dása alá. 



Az új népet Blachnak^ Vlachuák (BXa^^oi) nevezik az 
első byzantinus források. Kitől származik ez elnevezés, 
magoktól a byzantinusoktól-e vagy másoktól? 

Úgy látszik nekem, hogy nem a byzantinusoktól szár- 
mazik. Ugyanis, mihelyt a hellének megismerkednek a 
rómaiakkal, ezeket romaemoknak (p(0(iaío<;) nevezik. 
A byzantinusok is, kik Nagy Konstantinns óta a római 
birodalom folytatói valának, magokat romaeusoknak ne- 
vezték. A meddig tehát a keleti vagy byzantinus biro- 
dalomban a római nyelv a kormányzás, törvénykezés és 
hadak nyelve maradt, addig a római nyelven beszélők 
magokat latinul romanusoknak^ görögül pedig romaeusok- 
nak nevezik vala. Ámbár pedig a nyilvános élet lassan- 
ként elgörögösödött, a köznépnél mégis sok helyütt meg- 
maradt a latin nyelv. Ez a latinul beszélő nép okvetet- 
lenül megtartotta a romanus nevet, azt rumunt/TB, vagy 
aruminra változtatván. 

A rumunságnsk^ azaz a vlach új román népnyelvnek 
támadása Kr. u. 400-tól fogva 600-ig lett meg, tehát 
megalakult, mielőtt a szlovén törzsek fölibe rakodtak a 
Balkán-félszigetnek. Schuchardt szerint (Voc. des Vulgar- 
latein I. 101. 1.) még a VI. és VII. században egy közös 
életjel járta át az összes román köznyelvet; némely hang- 
változások akkor érvényesülnek meg a nagy testnek 
minden tagjaiban. A c-nek (4-nak) i és e előtt való cs-vé, 



Digitized by 



Google 



A BALKÁHI FÉL8ZIOITKN BOT ROMÁH NTKLV tAmAD. 805 

sz'Bzé változása akkor lesz általánossá, valamint az e és 
és o-nak kettds hangúvá (ea^ oa) levésé is. Sdinchardt 
tehát a Kr. n. VII. századot veszi azon határidőnek, a 
meddig a «lingna Somana rastiea> megalakult. De To- 
maschek Vilmos helyes állitása szerint azon határidő 
hamarább állott be a Balkán-félszigeten; mert a szláv 
beköltözés (600-625) után megszfint itt a többi román 
világgal való érintkezés. Akkor kellett, hogy támadjanak 
azon hangváltozások, melyek által kfilönbözik a vlacb 
nyelv a többi román nyelvektől. Azután kezdődik a szlo- 
vénség hatása, mely nagyon jellemző minden vlach dia- 
lectttsra nézve.'^^ 

lUyría és Dalmáczia a római uralkodás alatt három 
törvényhatóságra (conventus) oszlott volt, melynek fő- 
városai Scardona, Salona és Narona valának. Figyelemre 
méltó, hogy a vlach vagy mmun kuvent^ mely «szó»*t 
jelent, a «conventu8» (összejövetel, gyűlés) kifejezésnek 
elváltozása; vagyis a latin <conventus»-ból a vlach 
kuvent lett, de más jelentéssel. A « conventus* -okon ter- 
mészetesen szóltak az emberek; de miután azok meg- 
szűntek, a «lingna rnstica* mégis megtartotta a kifeje- 
zést a «8zó» értelmével.*^^ 

A szlovének elhatalmazása miatt, melyet a bolgárok 
elszlávosodása követett, a Balkán-félszigeten megszűnt a 
latin egyház, tehát megszűntek a latin prédikálok és 
írók, helyöket szláv prédikálok és írók foglalván el. 
Kr. u. 1000. tájban az egész balkáni félszigeten, kivéve 
a dalmát városokat az adriai tengerparton — melyek 
mind a bolgár, mind a szerb uralkodáson kivűl marad- 
tak — csak szláv és hellén szó hallatszott a keresztyén 
egyházakban ; csak szláv és hellén nyelveken irtak azon 
kornak írói. A köznépi latin nyelvnek tehát nem vala 

Hunfalvy : Oláhok története. 20 



Digitized by 



Google 



906 ilZBDIK FEJEZBT* 

többé ott egyházi fentartója, mint Itáliában, Hispániában^ 
Oalliában. S mintán a' szláv nyelv számára egy új, a 
kyrill irás, kapott fel (885— 900), a latin betűkkel való 
if ás is kiesett a divatból : a bolgárok és szerbek a kyrill 
Írással, a görögül beszélő és iró byzantinusok és hellé- 
nek pedig görög Írással élnek vala. Tehát a dalmát 
városokat kivéve; az egész balkáni félszigeten az összes 
papság és íróság vagy kyrill vagy hellén írást gyakor- 
lott A laifcih nyelvű köznép, a vlach, annálfogva írás 
nélkül maradt, analphabetiknssá vált. A ki közüle, a mint 
most mondjuk, a mívelt osztályba, vagyis az irás-tndók 
közé jutott az természet szerint vagy szláv . vagy hellén 
írástudóvá lett. 

írás-nem-tudó nép Itáliában, Hispániában és Galliában 
is volt ! de a ki ott a közül a mivelt osztályba jutott, 
az természet szerint latin írástudóvá lett. 

A bldch^ üach népnév tehát nem származhatik a byzan- 
tinusoktól, hanem származott vagy a szlávoktól vagy a 
gótoktól. Safarik azt írja: A szlávok a legrégibb időtől 
fogva t7/aA;oknak nevezik a keltákat, s országukat Vltichy- 
nak. De hozzáteszi, hogy ezen szó összevág a német 
Wálch, Walscher szóval. Az ó-németben is vlcich annyi 
mint idegen, azután italus azaz olasz. A skandináv, 
különösen a svéd nyelvben, feltetszők a válla = legelőre 
hajtahi ; vall = legelő ; vaUrhund = juhász-kutya ; vall- 
gosse = pásztor-fiú; vall-flicka = pásztor-leány.^®^ Ezek- 
ből inkább i^zt vonom ki, hogy a germánoktól, jelesen 
a gótoktól, származik a vlach népnév, mely latinul- 
beszélőt és olaszt jelent Mert a gótok előbb és sokkal 
nagyobb lökést vagy hatást gyakoroltak a keleti római 
birodalomra, mint a szlávok. ^^^ Egyébiránt akár a szlá- 
vok, akár a gótok a vlcuih népnév teremtői : annyi 



Digitized by 



Google 



A balkíni Félszigeten eot romín ntely támad. 307 

bizonyos, hogy azt a byzautiousok idegenektől fogad- 
ták el. 

Láttuk, hogy Kinnamos itáliai gyarmatosok utódjainak, 
Niketas Choniates pedig thrákoknak vagy moesiaiaknak 
tartották a vlachokat; mind a kettő tehát a bolgároktól 
és görögöktől kfilönbözőknek ismerte. Az a szájhagyo- 
mány, hogy a vlachok a régi mysiek vagy moesiaiak, 
fenmaradt Konstantinápolyban a törököknél is, mert a 
szultán több ízben «a moesiai nemzet vajdáinak » nevezte 
az oláh vajdákat.^®* 

Asan és Péter nemzetisége felől nagy vita folyik a 
szláv és rumnn történetírók között, mert amazok tagad*r 
ják, ezek meg erősen bizonyítják Asanék római eredetét. 
III. Innocentins 1199-ben azt írta, hogy, mint hallja, 
Ealojános elődei a nemes Rómának törzséből valók; a 
mire ez örömét fejezi ki azon. hogy a pápa neki vér- 
beli származását jutatta eszébe (reduxit nos ad memóriám 
sangninis et patriae, a qna descendimns). A pápa ismé- 
telve inti, hogy római ivadék lévén mind Kalojános, mind 
népe, ragaszkodjanak tehát a római egyházhoz. Ezt 
a mmnn történetírók megczáfolhatatlan bizonyságául 
veszik annak; hogy a vlachok a rómaiak igenes utódai. 
De nem tekintik azt, hogy a pápa a Ealojános elődein 
a régi bolgár királyokat érti, s csak is azokat értheti; 
hogy tehát a bolgárokat szintúgy, mint a vlaehokat 
rómaiak utódainak tekinti. Mert a pápa a származást 
nemcsak ethnographiai, hanem leginkább egyházi szem- 
pontból nézi. Az előbbi bolgár királyok is « kedves fiai* 
a pápának; a mikor őt a keresztyén egyház fejének vall- 
ják: de mihelyt tőle elfordulnak, egyszeribe < veszedelmes 
8chismatikusokká> lesznek, a kikre hadakat kell zúdítani. 
Kalojános is « legkedvesebb fia» a pápának, míg őt az 

20* 



Digitized by 



Google 



906 TIZEDIK FEJEZET. 

egyház fejének tartja; de midőn a keleti egyházhoz 
fordul, legott IV. Béla király, ha lelki üdvösségét szereti, 
tépje szét a rokonsági viszonyt is és foglalja el Bulgáriát. 
Hisz Ealojános göröggé lett, a görögök pedig még a 
pogányoknál is inkább gyűlölik a latinokat. 

A rumun írók azt a körülményt is elhallga^ák, hogy 
Kalojánosék nem tudnak vala latinul, hogy bolgárul 
irt leveleiket latinra kellett fordittatniok a pápa számára; 
hogy azért két i^at is küldenek Rómába, a latin nyelv 
megtanulása végett, mert nálok nincsen latinul tudó. 
Mintha a nemzetiséget mással, nem a nyelvvel, kellene 
vagy lehetne feltüntetni. A vlachok bizonyosan részint a 
római gyarmatokról, melyek, mint láttuk, sok száz éven 
keresztül virágoztak a balkáni félszigeten, részint az 
elrómaiasodott balkáni népektől származtak, melyek a 
Krisztus utáni IV. és V. századokban keresztyén latin 
egyházi kormányzás alatt éltek, de utóbb Bolgár- és 
Szerbországban szláv, Makedóniában, Thessaliában és 
más déliebb tartományokban görög egyházi kormányzás 
alá jutottak. 

Hát magok Asanék, a második Bolgárországnak alapitói, 
vlachok vagy bolgárok voltak-e ? Niketas Choniates tanú- 
sága szerint haemusbeli vagy balkáni, még pedig fekvő 
bírtok nélküli vlachok voltak. De minthogy III. Inno- 
centius pápa Imre magyar királynak azt irta, hogy Asan, 
Péter és Joannitzius az előbbi királyok ivadékai, s hogy 
visszafoglalták elődeiknek földjeit, nem pedig megszerez- 
ték azokat (non tam occupare quam reoccupare coeperunt) : 
Jirecek Tirnovóból valóknak és a régi bolgár czárok 
utódainak véli őket, s hogy Asanék csak czéljok elérésére 
ragadták meg a pápa szavait.^^^ Pié László is azt tartja, 
hogy mind a pápa, mind Asanék részéről képmutatás, 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EOT ROMÁN NTELV TÁ^AU. 309 

hizelkedés és ravaszság szerepelt, hogy elérhessék, a mit 
óhajtottak (a pápa az egyházi egyesülést, Asanék pedig 
a koronát és pátriárkái méltóságot), de lehető keveset 
vagy semmit se adjanak.*^* 

Azt nem hiszem, hogy Innocentius és Kalojános szánt- 
szándékkal reászedték volna egymást: Innocentínshoz 
is eljuthatott a hír, hogy a vlachok római gyarmatoktól 
és elrómaiasodott balkániaktól származtak ; a pápa rege- 
stnmaiban pedig megtalálta, hogy az előbbi bolgár királyok 
Mihály, Péter, Sámuel a római pápával közlekedtek. 
A pápa véleményét, természetesen, nem utasította vissza 
Kalojános, sőt örült neki, hogy rómainak tartják, jóllehet 
nem is tudott latinul. 

A szláv tudósok is előállanak különös nézeteikkel. így 
a bolgár Palanzov a pápának eme szavait: A régi királyok 
törzséből valók (de prioré regum prosapia deseendentes) 
úgy érti, hogy midőn Svjatoslav Nagy-Preslavot elfog- 
lalta, tehát a bolgár hatalmat megtörte, II. Boris bolgár 
czárnak egyik rokona Vlachiába (a későbbi Ungro- 
vlachiába, mai Romániába) menekült, a hol nemzet- 
sége egész 1185-ig uralkodott volna. Ebből a nemzet- 
ségből valók Asan és Péter, a második Bolgárország 
alapitói. A varsói Makusev meg (Bulgária a XII. század 
elején s a XIII. század első felében. Varsó 1872.) azt 
tartja, hogy a «Bulgarorum et Blachorum> nevezésen két 
országot kell érteni: a dunántúli Bolgárországot, meg a 
dunáninneni Yalachiát. Makusev véleménye szerint tehát 
Asan és Péter az első szerencsétlen támadás után nem 
a kunokhoz folyamodtak, hanem a dunáninneni vlachok- 
hoz, s ezekkel térvén vissza, szabadították fel Bulgáriát. 
Egy orosz tudós, Uspenski, azt mutogatta meg, hogy 
míg a konstantinápolyi császárok Bulgárián uralkodtak, 



Digitized by 



Google 



'310 TIZEDIK FEJEZET. 

a byzantinos írók gyűlölségből nem említek üieg a bolgár 
nevet, s hogy a byzantinus befolyásnak lehet tulajdoní- 
tani, ha a nyugati írók annyiszor emlegetik a vlachokat, 
mert ezzel is háttérbe szoríttatott a gyűlöletes bolgár 
név. Csak akkor, úgymond Uspenski, kezdenek a byzan- 
tinus írok a bolgárokra emlékezni, midőn segítségükre 
szorultak a Konstantinápolyban uralkodó latinok ellen. 

Pic ezen alítást (hypothesist) egészen alaposnak ta- 
lálja, 8 a következő okokkal támogatja : Kiketas Choniates 
egyszer sem említi meg a bolgárokat ; a bolgárul írt 
oklevelek Asanékat mindenkor bolgár^ Vagy bolgár és 
görog^ soha nem vlach ózárokriak nevezik ; végre a bal- 
káni félszigeten lakó vlachok nem valának politikai és 
államot alkotó nemzet, azok tehát a második bolgár biro- 
dalom alkotásában nem tehettek számot. ^^^ 

A vlachok, miután a latin egyházi kormányzás (min- 
dig az adriai városokat kivéve) a balkáni félszigeten meg- 
szűnt, s a császári kormány is elgörögösödött, önálló 
politikai nép nem voltak többé; de másfelől a történetek 
bizonyítják, hogy hegyi pásztorokból igenis kerülhetnek 
ki nemcsak vitéz, de okos vezérek is, kik nemzeti hősökké 
válnak. Spartakus is, ki Kr. e. 72-ben Itáliában a rab- 
szolgák felette derék vezére lett, a Haemushól Való thrák 
pásztor vagy nomád volt. Ilyen vezérek valának Asan, 
Péter és Kalojános is. 

Egyébiránt Piének állítása nem is való. Niketas csak- 
ugyan megemlíti a bolgárokat, még pedig akképen, hogy 
szívesen alájok vetették magokat á bátor vezéreknek, 
kik SkythiáhiA — így hívja Niketas, nem pedig Vlachiá- 
nak — kúriy nem vlach segítséggel tértek vissza z, bol- 
gárok és vlachok (toö xm BoüXfápíov xai xm EXá^wv 
Yevo'jcj felszabadítására. Ansbertus sem ismeri vala a 



Digitized by 



Google 



A BALKÍKI FÉLSZIOBTBV sor BOMÁir NYELV TÁMAD. 811 

byzantinnsok gyűlölséget' a bolgárok ellen, melyei Uspen-^ 
flki rajok fog, mert/ többször megemliti a lest álló görö- 
göket^ bolgárokat^ szerbeket és yladiokat« 

Az sem bizonyít semmit is a ylachok léte vagy- Asanék 
vlacbsága ellen, hogy ezek bolgárul íratták leveleiket. 
A ylacbok nem lévén írás«tudók, s egy lélek sem tadván 
akkor ylaehul írni, szlávnl valának kénytelenek irm, s 
a pápák számára latinra fordíttatni, m^t görögfii nem 
Írhattak se a pápáiiak, ée másnak. 

Még egy körülmény tűnik elő. A pápának írt levelei-* 
ben Kalojánbs magát bolgárok és vlachok íiralkodájá/nak 
(imperátor [rex] Bolgarórum ert Blaehorum) nevezi, á mint 
őt a pápa is czímezi; ellenben azon oklevelekben, melyeket 
Asanék a belföldieknek iratnak, csak bolgár czároknák 
nevezik magokat. Ehhez hasonlót találnnk majd a későbbi 
történetekben. A magyar királyok levelei az oláh vajdák- 
hoz igy szólnak : ^Magyarország havaseli részei vajdáján 
nak » (régni Hungáriáé, partinm Transalpinarum Waivodaé) ; 
a vajdák is a magyar királyhoz intézett leveleikben 
magokat havaséit vajdáknak nevezik (Waivodaé .pártium 
Transalpinatnm) : ellenben a belföldieknek szlávul írt 
leveleikben magokat üngrovlachia viydáinak hívják. 

A byzantinns írók szántszándékkal nem hallgatják el 
a bolgár nevet, tudtomra, nem akarták a bolgárokat^ 
mint most szokás mondani^ aggonhallgatni.. Sot Akropolita 
György, Yatatzes János kortársa (1222 — 1265) az Asanék 
történeteit niegirván, egyszer sém nevezi meg a vlaoho- 
kat; ő csak bolgárokat ismer, néki Asan, Péter és Joan- 
nítziusis bolgárok. De a következő történetke is bizonyítja, 
hogy Asan vlach volt. Egyszer egy görög pap más fog- 
lyokkal együtt a Haemusba hurczoltaték, s életeért kö*^ 
nyorge Asaanak, mert vlach nyelven tud vala beszélni. 



Digitized by 



Google 



S12 TIZEDIK FEJEZET. 

De Asan kegyetlen létére sat fólelé: egy romaeust azaz 
gorogot sem ment meg a haláltól, mert igy akarja 
Isten. ^^^ A pap bizonyosan azért beszélt vlachnl, mert 
Asan ylach volt. 

. Felette nyomós kérdés, hogy milyen volt a vlachok 
társadalmi viszonya mind a bolgár, mind a görög ural- 
kodás alatt ? Erre nem kapunk igenes választ se a bol^ 
gároktól, se a görögöktől, kivéve Kekanmenos tudósítását^ 
melyben a vlachok a császárnak adózói; de kapunk a 
szerbektől. 

A szerb Nemanja István, kit már ismerünk, 1198 — 
1199-beh az Athos-hegyen levő Ghilandar-kolostomak 
tett nagy adományában 170 vlach háznépet ajándékoz, 
névszerint 118-at számlálván elő. Ezen vlach háznépek 
a Badovo és Djurgevo járásbíróságba valók voltak. 
Ugyanennek a kolostornak I. Uros István 30 vlach ház- 
népet adományozott a Drin folyó mellékéről, mely ado^ 
mányt II. Uros István azokkal a vlachokkal tetézte, kik 
a szent Nikita egyházhoz tartoztak Baniában, Skopia 
vidékén. 

II. István, első koronás szerb király, a íicai kolostor- 
nak 211 vlach háznépet lyándékoz, talán az Ipek melletti 
Planináról. Uroé István 1330-ban az ő alapította decanyi 
kolostornak két nagy legelőt a Drin és Lim folyóknál, 
a rajtok levő vlach faluval (katunu vlach), adományoza. 
II. Uros István a Sz. Miklósnak szentelt chvosnoi kolos- 
tornak ád vlachokat tulajdonul ; a Sitnicza folyónál levő 
graéanieai kolostornak is 30 vlach háznép szolgált. Dusán 
István 320 vlach háznépet ajándékoza a Sz. Mihály 
arkangyal kolostorának Prizren mellett a Bisztricza folyó- 
nál. Más egyházaknak és kolostoroknak is valának szol- 
gáló vlachjaik. A szlovén- bolgárok közt is mindenütt 



Digitized by 



Google 



A BALKlm FÉLSZienSV BOT BOMÁN NTBLY TÁMAD. 818 

Ott lalá^uk őket mint pásztorokat, paroikokat (zsellérek), 
magjnp-okat yagyis rabszolgákat. Az oklevelek leginkább 
a Strnma, Stramicza, Blagalnicza, s az ó-szerb országgal 
határos bolgár hegységeken tanyázó vlachokat emle* 
getik.5" 

Dnsan István chrysovnlja (^rany ballba) szerint^ ha a 
vlachoknak nyájaik voltak, minden 50 jnhtól egy jnhot 
és bárányt; minden 50 borjútól is egy boijűt adóztak 
nraiknak. Ha saját nyájaik nem voltak, a kolostorok 
méneseit, csordáit őraötték, fdvet kaszáltak, a vetések 
csőszei gyanánt szolgáltak. Ha idegen marhát legeltet- 
tek, megalkndt bérök vala. 

Lakásaiknak katun volt a neve, leginkább többesszám- 
ban, igy katuni, mert a lakosokat is kifejezte; tehát a 
magyar szállás szó értelmének felelt meg. Minthogy három- 
szor a kenéz is említtetik az oklevelekben: a katnnok 
vagy szállások elöljárói kenéz nevet viseltek. ^^^ 

Ugyanazon Dusán törvényében a szerbek és arboná- 
sok (arnanták, albánok) /oldmivdokntk, a vlaehok pedig 
nyájorzoknek vannak jellemezve. Ezért-e vagy más okért, 
el is tiltotta Dnsan a szerb férfi és vlach nő közötti 
házasságot. 

Azon adatokból lehet a vlaehok társadalmi állapotára Bnl- 
gáríában is következtetni. A bolgároknál felsőbb és alsóbb 
nemesség vala, melynek alattvalóiról Konstantin püspök 
prédikácziói (894-ből) értesitenek. « Minden vasárnapon, 
ha nem is minden napon, ilyen oktatást vévén — szól 
a prédikátor, — a nemesség számára köteles munkához 
(raboty vlastel) erőt nyerünk, s nagyobb lesz a bérünk, 
s ha a nemességnek tartozó munkát elvégzendjük, az isteni 
tisztelet után Istent szeretni fogjnk, a ki rajtunk meg- 
könyörül, míg eljövend az élők és holtak ítéletére ».^®^ 



Digitized by 



Google 



314 TTZEDIK FEJEZEIV 

Az alattvalók közé bizonyosan rlacfaok is tartoztak. 
A byzantinas uralkodás ^latt &z előbbi társadalmi visso* 
nyok nem igen változtak, legfeljebb^^' azt lehet gondolni, 
hogy az előbbi bolgár nemesség m alattvalói állapotra 
stilyedett. A kolostorok, általában az egyház, a byzantinas 
uralkodás idejében is megtartották alattvalóikat/ Azt 
láttuk, hogy midőn Basilios császár a bolgár egyházat 
rendezte; á bolgár püspökök 655 földhöz kötött parasztot 
birtak (lásd a 267. 1. 305. jegyzetét) ; nem vétünk talán, 
ha alítjuk, hogy 1185-ig a földhöz kötött parasztok, tehát 
leginkább a paraszt vlachok, száma tetemesen szapo- 
rodott. 

Valóban a byzantinus uralkodás alatt a vlachok nem 
tartoztak* a földbirtokosokhoz, -^ mint nem tartoztak 
azokhoz a pindusi vlachok Kekaumehos idejében. Ez 
abból tetszik ki, hogy Asan és Péter a Haemusban föld- 
birtokot kértek a császártól, de azt nem kaphattak, mert 
talán rendkívülinek látszik vala. Az alattvalói tartozás- 
ról Bulgáriában is az volt a paraszt vláchnak a köteles- 
sége, mi Szerbiában. Vájjon a vlach Asanék nem szün- 
tették volna-e meg a böéf ságot . azaz a volt bolgár nemes- 
séget? nem szüntették volna-e meg az egyháznak, a 
kolostoroknak földesuráságát ? Bizony nem ! Mert az 
arra mutató legkisebb kísérlet is azonnal véget vetett 
volna uralkodásuknak. 

' A vlachok általában- pásztoroknak tfinnek fel; ebből 
az folyt, hogy vláchnak nevezték a pásztort ott is, a hol 
más nemzetségbeli volt a gulyás, juhász stb. 

Idővel, természetesen, a vlach is sok helyütt szántó- 
vető ember lett. S ininthogy magát a saját nyelvén rumun-' 
nak vagy aruminnsik nevezte, az a különösség állott 
élő, hogy nemcsak a görögök, hanem ÍQagok Olábország 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIOETEir EOT ROMÁN NYELV TÁMAD. 315 

és Moldávia birtokosai is a földhöz kötött vlachot rumun- 
oak nevezték, a mint látni fogjuk. 

Még a vlachok és Raguza városa közötti viszonyról 
adok kis tndósitást. 

A szerbek a középkorban vlachoknak nevezik vala 
nemcsak a Balkán-félsziget vlach pásztorait és marha* 
tenyésztőit (pecnarins). hanem az adriai parton lévő 
yárosok olaszait is, különösen a raguzaiakat. 

Az 1215—1219. közt kelt oklevélben az első koronás 
szerb király azt mondja: I da ne jemle Srblin Vlacha 
bez 8uda (azaz : szerb ember ítélet nélkül ne tartóztasson 
le vlachot), mit az ^ykorű latin fordítás igy fejez ki : 
Et ut Sclavus non apprehendat Raguseum sine judicio. 
Itt a raguzait vlach nak nevezi a király. — A boszniai 
bán Ninoslav Mátyás 1234— 1249-ben három oklevelet 
ad ki, melyekben a bán alattvalója srhlinnA^ a ragnzai 
pedig vUxcküSik neveztetik. De 1250. után rendeden dubro- 
canmnak nevezik a raguzait, mert Dubrovnik Raguzának 
szláv neve; néha azonban /á^mnak is, p. o. egy 1372. 
évbeli oklevélben áll : In presencia nostri Cancellaríi et 
testium Latinorvm et Sclavorum. (Szerb ország a latinul 
vagy (rfassul írt raguzai oklevelekben soha nem Serbia, 
hanem mindég Selavonia, ritkábban Basmi.) 

A raguzaiak egyik fő jövedelme a tengeri sónak 
árulásából folyt, melyet a belföldieknek, bolgároknak, 
szerbeknek szolgáltattak. Tudjuk, hogy az egész Balkán- 
félszigeten csak egy sóbánya van Bosznia északi részén, 
t. i. Soli, törökfii Tuzla (tuz = só). A félsziget lakosai- 
nak legislegnagyobb része tehát tengeri sóval élt, melyet 
akkor a tengeri városok, leginkább pedig Raguza, szolgál- 
tattak. Azért is ennek a városnak kisebb és nagyobb 
tanácsa minden kormánynál igen szorgalmatoskodik vala 



Digitized by 



Google 



316 TIZEDIK FEJEZET. 

kiváltságainak megerősítésében vagy megújításában. A 
kiváltságok nemcsak a sóvámot, melyet kamerknék (com- 
merchinm) neveztek, hanem azt is magokban foglalták^ 
hogy mely vidékek lakosai tartoznak a sót Ragnzától venni. 

Erre nézve tanúságos azon szerződés, melyet 1357-ben 
Uros István szerb czár kötött a ragnzaiakkal a sókeres- 
kedésre nézve. A ragnzai <commerchiam commttnis» (sic!) 
hét kerület (Drageni^a, Ganali^ Tribigna, Verm, Rudene. 
Chlm és Bossina) lakosait és az azokban megtelepedett 
vlachokat, azokon kívül még a Sclavoniából azaz Szerb- 
országból való vlachok negyedrészét látta el sóval. 
Ellenben a czárnak komerkje (commerchinm imperatoris) 
minden szerbnek (sclavi de Sclavonia), a kik a meg- 
nevezett kerületeken kivül laknak, s a szerbországbeli 
vlachok többi három negyedének árulja a sót. — Ter- 
mészet szerint, kemény büntetés volt kiszabva arra, ki 
a szerződés ellenére árult vagy vett sót. 

A só-szállítást Raguzából a belföldekre vlachok tették 
saját lovaikon vagy öszvéreiken, a mire őket szerb^ 
boszniai vagy más vállalkozók szegődtették. A szegőd- 
tetést a tengerészettől kölcsönvett műszóval naídicarenak 
nevezik vala. A beszegődött vlach — mint vállalkozó — 
szerzetté össze a megalkudt számú teherhordó lovakat 
vagy öszvéreket, néha 150-et is, a szükséges emberek- 
kel, néha 70-nel is. Az ilyen szállító seregnek a neve 
turma vala, vagy az arab kifejezés szerint karavana^ 
szláv elváltozásban karvan, (Ma is a turma szó az oláh 
nyelvben csordát, nyájat jelent; a szerb nyelvben tur- 
mar = fuvaros, Frachtfuhrmann.) 

A turma rendszerint a belföldekről ólmot, sajtot vagy 
egyéb portékát vitt Raguzába, s ott sóval rakodván meg, 
tért vissza. 



Digitized by 



Google 



A BALKÁNI FÉLSZIGETEN EGY ROMÍN NYELV TÁMAD. 317 

Ylach pópák is egjesfilvén raguzai kanonok urakkal, 
resztvettek afféle tarma- vagy kararin-kereskedésben, s 
vittek bort tömlőkben belföldi helyre. 

A ylacfaoknak főkészítménye a sajt volt, melynek árát 
a ragozai kis vagy nagy tanács szabta meg. Azért ezen 
ylaeh sajt pénz gyanánt is szolgált a forgalomban. 

Viszontag ragozai szatócsok és mesteremberek járták 
fel a vlach katunokat, vásárolván és árulván a vlacfaok 
közt. Erről a raguzai torvényszék előtt 1285. augusztus 
26-án tett panasz ad érdekes felvilágosítást. 

«Néhai Péternek fia Márton, szficsmester, meg lévén 
esketve, azt panaszlá: Én szficsmesterséget űzvén, a 
ylachokkal köziekedém (ego steti cum Blacfais et opera- 
bar artem peliearie) s annyit nyertem volt, hogy nyolcz 
sajtom lett, melyek négy perpert *^® értek. Midőn a 
ylachok közt jártam, egyik katunról a másikra, két vlach, 
néhai Jüan vlachnak fiai, úgymint ToUislav és Moyslav, 
támadának reám, megverének, s erőszakkal vevék tőlem 
a sajtokat. »''^ 

Végre a bogomiUég is magára voiga figyelmünket, 
azon tekintetben, vájjon nem érintette-e a vlachokat is ? 

A paulikiannsok tanát, mely keletről származott a 
byzantinus birodalomba, a bolgár Péter idejében (927 — 
960), a kiről tudjuk, hogy a római pápától fogadta el 
a koronát, ^j Jeremiás nevű pópa, más nevével Bogomil 
(Isten-szerette, németül Gottlieb), gyökeresitette meg a 
bolgárok kőzött, s követői róla kapták a bogomüek 
nevét. A bogomil felekezet a byzantinusok uralkodása 
alatt (1018—1186) nagyon terjedett a romaeusok és 
görögök között is, ámbár erősen üldözték a császárok, 
söt talán azért is. A bogomilek a szentirásnak, különösen 
Pál apóstól iratainak olvasásával, becsületes, szorgalmas 



Digitized by 



Google 



318^ TIZEDIK TEJEZET. 

életekkel és a szegények gyámolitásával tűntek ki: de 
megvetették a hierarchiát. Azért hajlik vala feléjök a 
nép: de azért gyfilölte őket mindenütt a főpapság. 

Bulgáriából a szerbek és bosnyákok közé jutott, sőt 
Lombardián által Spanyol- és Francziaországba is, más- 
más névvel válván ismeretessé. Boszniában a patare- 
nusok neve alatt emlegeti a magyar történelem, mert 
azok ellen a római pápák különösen I. Károly és I. Lajos 
királyainkat bnzditák fel. Déli Francziaországban pedig 
az albigensek neve alatt lettek híresekké, mind mivelt- 
ségök, mind különösen kegyetlen üldöztetésök és kurta- 
tások által. 

S itt Francziaországban egy gúny-név tartotta fenn 
azon emlékezetet, hogy az albigensek tana Bulgáriából 
származott oda. A bougre, bottgresse^ mely semmirekellő 
embert, semmirekellő asszonyt jelent a franczia nyelv- 
ben, a bulgár szóból lett. Az uralkodó és üldöző egyház 
előtt az eretnek semmirekellő*^ úgyde az a veszedelmes 
eretnekség bulgár eredetű, azért bougre^ bougresse nem- 
csak eretnek, hanem semmirekellő, gazember is. 

A spanyoloknál a vellaco^ vellacJio^ bellaco gúnynév 
kapott fel a XIV. században, mely gazembert, semmire- 
kellőt jelent. Ez a gúnynév pedig nem más, mint a vlach, 
blaeh, valachnak elferdítése. A francziáknál is blaüche^ 
blesche^ bléche gúnynév vált közönségessé, mely csalót, 
hitetlent jelent. «Már Huet fölismerte, hogy a bléche szó 
nem más, mint a «valaque>-nak középkori elváltozása^, 
mond Petriceicu Hasdeu az alábbi jegyzetben felhozott 
könyvben. Mai franczia nyelvben e mondások : «c'est un 
homme bien bléche; c'est un vrai bléche* (= az igazán 
bléche ember) gúnyosan állandóság nélküli, haszontalan 
embert jellemeznek. 



Digitized by 



Google 



AZ ÁRPÁDTAK ROK01MÉOAI A KELETI URALKODÓKKAL. 819 

A franczi8' bléche némileg hasonlít az erdélyi német 
bU^csch szóhoz. Nincsen kétség: a spanyol vellaeo stb. s 
9i {vBxieziei bléche akkor kaptak fel, a mikor a bougre^ 
bougrésse kifejezések. Valamint tehát ez utóbbi kettő a 
bolgár bogomilekre emlékeztet : úgy a vellaeo stb. bléche 
is annak emlékezetét tartják fenn, hogy a bogomilek 
felekezetéhez vlachok is tartoztak. De azt nem merném 
állítani, mint Hasden, hogy a vlachok a XII. és XIIL 
században szinte egyenlő részben a bolgárokkal terjesz- 
tették volna a bogomilséget Európában.^'* 



Az árpádiak rokonságai a keleti uralkodókkal. 

Margita és fia János. 

Tudjuk, hogy III. Bélának 10 éves leányát, Margitát^ 
Angelus Izsák, konstantinápolyi császár, vette feleséguL 
Izsákot saját öcscse, III. Alexins, taszitá le a császári 
székről s megvakítván, kolostorba zára 1195-ben. Akkor 
Margita császárné 20 éves vala. 

A megvakított császárnak előbbi házasságából való 
12 éves fia, hasonlóképen Alexius, a keresztes hadat 
Konstantinápoly alá hozza, hogy visszahelyezze atyját az 
uralkodásba. Ez 1203. július végén történt meg. A vak 
Alexius és neje Margita tehát megint uralkodásra jutnak. 

Azonban a görögök gyűlölete a latinok ellen a császár 
fiára is kiterjedt, mert a görög egyházat alája vetette a 
római pápának. Murzuflus megöli az ifjú Alexiust 1204. 
február 8-án, a mire az öreg vak Alexius is meghaL 
Margita mintegy 29 éves korában özvegygyé lesz. 



Digitized by 



Google 



320 TIZEDIK FEJEZET. 

A frankok vagy latinok szétosztják magok kÖzt a görög 
birodalmat; Balduín lesz császárrá, a montferrati határ- 
gróf Bonifacius pedig thessalonikai és makedoniai királylyá. 
Ehhez megyén az özvegy Margita férjhez. Bonifacius 
Görögország meghódításában foglalatos, midiin Baldnin 
császár fogolylyá lett 1205. április 2-kán, s Timovóba 
harczoltatík. Öcscse Henrik lesz 1206-ban császárrá s 
nőfil veszi Bonifaciusnak előbbi feleségétől való leányát. 

A bolgárok és vlachok a Rhodopéban zenebonáskod- 
nak, Bonifacius elől fatnak ugyan, de visszatérő seregecs- 
kéjébe kapdosnak. Bonifacius pánczél nélkül rohan 
közéjök és halálos sebet kap, 1207. nyarán. A 32 éves 
Margita másodszor lesz özvegygyé s Magyarországba 
megyén lakni csecsemő fiával, Jánossal együtt. 

Tizenhat évvel azután 1223-ban III. Honorius pápa 
« Dilecte in Christo filiae nostrae Margaritae, quondam impe- 
ratríci Constantinopolitanae* irja, hogy a szent szék oltal- 
mába vette Margita birtokait, melyeket atyjától (III. Bélá- 
tól) kapott, 8 a melyeket bátyja (II. András) is nála meg- 
hagy, úgymint: 

1. «Castrum Eeve cum totó comitatu, redditibus etc. 

2. Varod, Perben, Camanc (Kamenetz), Zilzeug cum 
villis et píscaturis, cum servis et ancillis. 

3. Regale praedium, Elyad dictum. 

4. Tria praedia in Bacsiensi Comitatu, Soya, Gurth et 
Mirislou.**'* 

1229-ben IX. Gergely pápa értesíti Ugrin kalocsai 
érseket, hogy ez «in nostra fecit praesentia recitari, quod 
dilecta in Christo fília, nobiUs mulier .... soror illustris 
regis Ungariae acquisivit quondam terram, que appellatur 
Ulterior Sirmia^ ratione cuiusdam partis Ungariae, quo 
Citerior Sirmia nuncupatur, ubi Sclavi ^t Graeci 8unt.» 



Digitized by 



Google 



AZ ÁRPÁDIAK B0KOM8Á6AI A KELETI URALKODÓKKAL. 321 

Tehát Margita császárné (és királyné) TtUsó-Szerémséffet 
Í8 megszerezte magának 11. András bátyjától (Fejér III. 
2., 157.). Látjnk, a gondos 54 éves Margita az új szer- 
zeményét is a pápai szék oltalmába helyezi. Mit tudunk 
János fiáról? 

1227-ben III. Honorins pápa «Dilecto filio, nobili viro, 
Joanni, nato nobilis mulierís Margaritae, quondam impe-^ 
ratricis Gonstantinopolitanae> ir (Fejér, III/2. 101. L). 
Ebből annyit tudunk meg, hogy János mint 20 — 21 éves 
ifjú él. 

Sajnos tünemény az Árpádok korában, hogy a királyi 
vérek közötti lázadások sűrűen ismétlődnek. Vissza nem 
menvén a régibb időkre, tudjuk, hogy Imre ellen András 
lázadt fel, azután András ellen saját fia Béla, s ez ellen 
fia István. Az András és Béla közötti visszavonást a 
praenesti püspök, Jakab, mint pápai legátus egyenlítvén 
ki, mit «eompositíónak> neveznek vala, a legátus az 
egyesség megtartását kénytelen az egyházi és világi 
nagyok által biztosíttatni. Ennélfogva tehát a püspökö- 
kön és másokon kívül. 

1233-ban a következők ígérik Jakab legátusnak az 
egyesség megtartását: <Quod nos Galo-Johannes filius 
quondam Isaaci imperatoris Gonstantinopolitani, Demet- 
rius judex aulae Regiae, Comes Simon . . . Vobis, domine 
Jacobe, apostolicae sedis legato vice et nomine Romanae 
ecclesiae et omnium ecclesiarum Ungariae ...» szentül 
meg fogják tartani a compositiót vagy egyességet (Fejér, 
IV/2. 351.). Ezen oklevélben a «filius quondam Isaaci 
(Fejérnél Jursac áll) imperatoris Gonstantinopolitani* nyil- 
ván az íródeáknak tévedése. De minthogy Margitát, mint 
látjuk, mindig « quondam imperatrix Gonstantinopolitana»- 
Bak nevezték, soha nem « regina Thessalonicae et Mace- 

Hunfalvy: Oláhok története. 21 



Digitized by 



Google 



822 TIZEDIK FBJEZST. 

doniae»-nek, az íródeák Jánost nem Bonifacius, hanem 
Isaacus fiának hiszi vala. 

Más föltetsző, hogy János itt Calo-Johannesnék nevez- 
tetik, mint az 1235-ben kelt oklevélben is, melyben IV. Béla 
király Dénes főlovászmestert, a ki fiűkorától fogva a 
királyfi körfii forgolódott, s mint férfi a bödönl vár 
(eastrum Budang, Bdyn) körülkerítésében kitüntette ma- 
gát, a hol a bolgárok császárjának öcscse, Sándor, ellen 
vitézkedett (Insuper cnm adhuc in eadem expedítione 
persisteremns, enndem [Dionysium] cum qnibnsdam baro- 
nibus nostris contra exereitnm Alexandri, fratris ipsius 
imperatoris Bulgarorum, qni per mnltus acies et lateutes 
insidias nostros homines ad depopnlandam et spoliandam 
terram dispersos, frequenter invadere consveverat; qui 
etiam Bogomerium, filium Zubuslay, comitem et dactorem 
Sieulorum captivaverat, duximns transmittendam) ; végre 
a ki a galicziai hadjáratokban is vitézül viselte magát, 
Tapolcsán birtokkal jutalmazza meg Nyitramegyében. 
Az ezen oklevélben megnevezett világi nagyok közt ott 
áll: «dilecto cognato nostro Calo-Johanne^ dominó Sirmii 
et comite de Keve.»^^* (Tehát Margita 123ö-ban már 
nem élt, mert fia a szerémi uradalomnak birtokosa.) De 
föltetszik a Kalo-János^ mely IV. Béla sógorának «a 
bolgár császárnak* (imperatoris Bulgarorum) a neve. 
Hogy jutott a magyar Kéve megyének ispánja a Kalo 
névhez ? 

Nyilván az 1260. évbeli oklevél is, melyben V. István 
király «quaedam ínsula»-ról a Balatonban beszél, melyet 
Béla király *Kalyano comiti graeco> adományozott volt, 
ezt a Kalo-Jánost érti; ámbár görög comesnek mon^'a, 
mert Görögországban született. De bizonyosan a római 
egyház híve volt, mint atyja Bonifacius és anyja Margita. 



Digitized by 



Google 



AZ ÁBPÁOIAK ROKONSÁG AI A KELETI URALKODÓKKAL. 828 

Ez a Ealo-JánoB örökös nélkül halván meg, a nevezett 
sziget a királyra szállott vissza. (Fejér, lY. 2. 323.) 

A magyar Ealojánosra dr. Pauler Gyola figyelmez- 
tetett. 



i/. András rokonságai. 

II. András királyunk, Margita bugánál fogva sógora 
volt előbb Angelus Izsák konstantinápolyi görög császár- 
nak, azután 1205-ben sógora lön Bonifácz thessalonikai 
és makedoniai latin királynak. 

Második felesége Jolántánál fogva pedig veje lön 
Courtenayi Péter konstantinápolyi latin császárnak, ki 
1217-ben következek Henrik császár után. 

Mária leányánál fogva meg ipja vala II. Asan János 
bolgár királynak. 

IV. Béla királyunk a nevezett Mária húgánál fogva 
sógora volt II. Asan János bolgár királynak. 

Felesége Máriánál fogva veje volt Laskaris Theodor 
nikaeai görög császárnak. 

Minthogy Laskaris Theodornak veje és utóda Dukas 
Vatatzes János nikaeai görög császár (1222 — 1255); s 
minthogy azzal 11. Asan János szövetkezett, s Máriától 
született 10 éves Ilona leányát Vatatzes János 12 éves 
fiának, Theodornak, eljegyezte: IV. Bélánk, Ilona kis 
húgánál fogva Vatatzesszel is sógorsági viszonyba jutott, 
mely viszony azonban hamar megszakadt. 

De ha IV. Bélát az iQü Laskaris Theodor sorsa érde- 
kelhette, megtudta, hogy Palaeologus Mihály 1259-ben 
gyámja és majdan társ-császárrá lön, s hogy ketten 
1261. augusztus 14-én mint császárok vonultak be Kon- 

21* 



Digitized by 



Google 



32^ TIZEDIK FEJKZET. 

stantinápolyba, a melyből a latinokat Strategopulus Alexiu» 
kihajtotta volt július 15-én. De azt is megtudta; hogy 
Palaéologus Mihály megyakitván az ifjű császárt, maga 
kezde uralkodni 1261. deczember 25-én. A konstantíná^ 
polyi latin császárságnak kezdetét II. Andrásunk 1204-ben, 
végét pedig IV. Bélánk 1261-ben láták. 



A Kalo vezetéknév. 

A mint a pápák és bolgár-vlach királyok leveleiben, 
azután Ansbertus tudósításában is láttuk, a Péter, János 
nevek eleibe Kalo (Calo) járt. Én ezt a görög KaXóc- 
nak vévén, Szép Péternek, Szép Jánosnak értettem ama 
tulajdonneveket. S ebben Ansbertus is mégerősített, a ki 
a Galopetrus mellett Crassianust irt, mert azt gondolom, 
vala, hogy a Crassíanus nem egyéb, mint Krási-János^ 
azaz Szép János ; s hogy Ansbertus is a calo szót görög- 
nek vette, mely az ó-szláv nyelvben kraszL {Kraszna- 
megye a Kraszna folyótól kapta nevét, mely «szép vizet» 
jelent ; Kraszna hóra = szép hegy.) 

Azonban a byzantínus írók Kinnamos, Niketas Choniates, 
Akropolites, a kik a bolgár-vlach történetek forrásai^ 
tudtomra, n6m írják ki azt a Calo (xako) vezetéknevet 
az illető bolgár-vlach királyok neveinél. Azt gondolják 
talán némelyek, hogy gyűlölségből a bolgár-vlachok iránt 
hallgatták el a görög dísznevet. De nekem kétségem 
van, vájjon görög dísznév kaphatott-e fel a bolgároknál 
és vlachoknál azon időben, mikor ezek legnagyobb ellen- 
ségei valának a görögségnek ? Vájjon akkor vették 
volna-e elő a görög szót, hogy vele hőseiket kitüntessék ? 



Digitized by 



Google 



A KALO YKZKTÉKNÉV. 



Én azt nép-psychologiai lehetetlenségnek találom. A KaJo 
vezetéknév nem volt^ nem lehetett görög, hanem ^ izi- 
X^ptoc = hazai volt. De hogy ? 

Hasdea (a Limba Romána vorbita intre 1550 — 1600, 
Tómnln I. 242. lapon) a régibb olih nyelvből a calo szót 
hozza fel^ mely hóhért (bonrreau, xevep) jelent, s az újabb 
nyelvben calaun^k iratik. Ez a calo szó pedig a czigány 
nyelvből jutott az oláhba, s iútni feketét '^ mértaczigá* 
nyok gyakorolták Oláh* és Moldovaországokban a hóhér- 
mesterséget. E szerint, ha felteszszük, hogy már 1200. 
tájban a czigányság el volt terjedve a Balkán-félszigetén, 
9l Kalo-Péter, Káló- János Fekete Pétert, Fekete Jánost 
jelentene, a mi ellen nép-^psychológiai kifogás áem lehetne. 
A Fekete vezetéknév nagyon közönséges a különböző 
nyelvekben és népeknél. 

Úgyde a ezigányok történetei nem engednék meg ezt 
az okoskodást. Mert Miklosich, Über die Mundarten und 
Wanderungen des Zigenner Enropa's. III. 7. 1. azt írja, 
hogy Európában a czigány okát csak a XIY. század vége 
előtt veszsztik legelőször észre, jelesen Krétában 1322-ben, 
Korínban 1346 előtt, Oláhországban 1370 tájban, Naupliá- 
ban 1398-ban. ^^^ Ezen adatok elleneznék azt az állítást, 
hogy a ezigányok már 1200 tájban lehettek Bulgáriában. 
Ámde az oláh vajdák, mint utóbb annak helyén majd 
látjuk, már 1385-ben negyven, s 1388-ban épen három- 
száz czigány ^szállássah — e szó az eredeti szláv ok- 
levelekben fordul elő — ajándékozák meg az új kolos- 
torokat. Ezt Petriéeieu Hasdeu <Istoria eritica >-jában 
beszéli el. Ama ezigányok némileg meg vannak már 
telepedve, « szállásaik* vannak, s nagyszámnak is; fel- 
tfinésök tehát Oláhországban bizonyosan jóval meg- 
előzte az 1370-dik évet. 



Digitized by 



Google 



TIZEDIK FEJEZET. 



A Fekete Péter^ Fekete János nevek annyira tetszenek, 
hogy a czigánj nyelven kívül is keressük a A;atonak 
forrását. Ebbeli keresésünkben azonban a török-tatár 
kara = fekete szónál tovább nem mehetünk. Török-tatár 
szók a kánok nlján, kik legnagyobb cselekvők a bolgár- 
vlach történetekben, bőven juthattak a Balkán-félszigetre* 
A kún codexben is ott találjuk: kara fekete, karardi 
homályossá lett, karalik feketeség, tinta stb. Az r és í 
hangok váltakozása nem ritka a nyelvekben. Talán a 
török-tatár kara szó is a bolgár-vlachok szájában Aromá- 
nak, sőt kaioíihk is hangozhatott. Y. ö. a német panzer 
és magyar pánczél^ a német barbür és magyar borbély 
szókat is. De ez alitásnál nem egyéb. 



Digitized by 



Google 



XI. 

Az oláhok Erdélyben való feltűnésétől III. András 
haláláig. 

(1222-1301.) 

11. András magyar király is 1214-ben a Szentfold 
visszaszerzéBére indult el tetemes sereggel, a mit régen 
fogadott volt, az országot János esztergomi érsek és mások 
gondjaira bízván. Visszatérvén, legnagyobb zűrzavarban 
találá azt. Távollétében a féktelen urak, az ördög ezim- 
borai, mint a király nevezi, garázdálkodának, s mint- 
hogy a primás nem akart velők tartani, őt birtokai- 
tól megfosztván, kihajták az országból.'^^ Úgy látszik, 
akkor a német lovagok is túlkapának az eleikbe sza- 
bott határokon. Mert a király elvévé tőlük a Barcza- 
Ságot. Nem sokára mégis, 1222-ben, Salzai Hermann 
nagymesternek (magistro religiosae fraternitatis hospitalis 
Sanctae Mariae Tentonicomm), a császár és pápa ked- 
veltjének és tanácsadójának, nemcsak az 1211. évbeli 
adományt megújitá, hanem azt tetemesen nagyobbitá is, 
helyre akarván hozni a nagy veszteséget, melyet a rend- 
nek okozott, midőn haragból elvette tőle az adományt 
(quia ira nostra contra eos provocata eo tempore, cum 
terram saepedictam eis praeceperamus auferri, fuerant 
non modicum damnificati). Most Krutzeburg várat (Nyén), 
melyet újra építettek volt, a hozzátartozó rétekkel együtt. 



Digitized by 



Google 



328 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

8 annak határától fogva azt a földet is adományozá. 
mely a Protnikok végéig ér. Az új adomány a Halmágy 
gyeptiitől kezdve (dél felől) a Barczavíz forrásáig, s innen 
tovább egész a Danáig terjedt. A régi adományos föld- 
nek határait ismét az erdélyi vajda, Mihály, matatja ki, 
a beiktatást pedig Fatales királyi prisztald hajtja végre, 
A hozzácsatolt új adományos földbe Tpochz bán, mint 
királyi prisztald, iktatja be a lovagrendet. 

A király megengedi, .hogy a lovagok kővárakat és kő- 
városokat építhessenek a kunok ellen ; hogy hat hajóval 
a Maroson, s hat hajóval az Oltón sót, bármely sóaknák- 
ból, vihessenek lefelé, s ugyanazokon a hajókon szük- 
séges portékákat szállíthassanak fölfelé; hogy nem kell 
se magoknak, se embereiknek vámot fizetniök, akár a 
székelyek, akár az oláhok földén menjenek is keresztül 
(cum transierínt per terratn Siculorum^ aut per ferram 
Blacorum) ; továbbá megengedi a király, hogy a kik 
eddig a királyi emberek vagy vendégek közül (de nostrís 
hominibas sive hospitibas) a lovagok földjein megtele- 
pedtek, ott maradhassanak, azokat vissza nem követeli; 
de jövendőben hajtsanak el mindenkit, a ki hozzájok 
költözik, a beédesgetőket, behívókat pedig büntetés végett 
ki kell adniok a királynak vagy az ő tisztviselőinek. 
A pénzváltók nem fognak a lovagok földjeire járni, mert 
a király az új pénztől váró hasznot is a rendnek engedi 
által. Semmiféle pénzt azonban királyi engedelem nélkül 
veretniök nem szabad. Végre oltalmába fogadja a király 
a lovagok jelen és még megszerezhető földeit. ^''^ 

Ebben az 1222. évbeli adományban világosan tfínik 
ki a politikai különbség a Barczaság és az ezen túli 
föld között a Danáig. Az előbbi Erdélynek egy része, 
melyet a lovagoknak biztositaníok kell a kunok becsapá- 



Digitized by 



Google 



AZ olíhok ebdéltbek. 829 

saitól, a kik miatt kietlen, néptelen maradt volt A lova- 
gok benépesítik, s ezáltal mintegy megszerzik a király 
számára. A Barczaságban tehát az erdélyi vajda a király- 
nak képviselője, a prísztald '^^ pedig jogtudósa. Ellenben 
a havasokon túli földet a kánok kezéből kell kivenni, 
azt meg kell hódítani, azzal tehát meg lehet bővíteni a 
király birodalmát. A tett vagy teendő hóditásnak nincsen 
biztos határa, ezt nem kell meg- vagy kimutatni. De ott 
is van már a királynak képviselője, a bán^^"^^ ki a prisz- 
tald tisztét is megteszi. 

HoDorius pápa még ugyanazon 1222*ki évben meg- 
erősité a királynak ismételt és új adományát, még pedig 
szórói-szóra, csak az iktatókat hagyván ki, s ezt «a 
Protnikok végéig = ad terminos Protnikorum* így fejez- 
vén ki: €a blakok végéig = ad terminos Blacorum» ; 
valamint ezt tcum per terram Siculorum aut per terram 
Blacorum transierínt» így írván: «cam per Siculorum 
terram transierint aut Valachorum*. 

Azonban reánk nézve azért nevezetes a királynak és 
a pápának oklevele 1222-ből, hogy a dunáninneni tarto- 
mányokra nézve ott említtetik meg legelőször az oláh 
(vlak, blak) név. Ezt a nevet a protnik is meg akarja 
magyarázni. Ez is szláv szó, mit már a nik még annak 
is megmond, a ki nem sokat tud a szláv nyelvekből. 
A prot nyilván brod^ a mi révet jelent, s helynevekben 
is fordul elő, mint a magyar rév szó (Komárom-rév, 
Nagy-rév stb.). Nétnet-Bród^ Magyar-Bród (Deutsch-Brod, 
Üngariseh-Brod) ismeretes helynevek az ország nyugatján ; 
Tótországban is van Brod. Ennélfogva brodnik annyi, 
mint révész. Néníetországban a fúrt az, mi a magyar 
rév, a szláv brod ; s ott van két Frank/wr^, vagy Quer- 
furt^ Schwein/wr^ stb. A révek és révészek azon korban, 



Digitized by 



Google 



3H0 TIZBHEOTEDIK FEJEZET. 

melyben a nagyobb folyókon hidak nem voltak még, nagy 
jelentőségűek yalának. 

De a brod szó, mint ige <broditi>, azt is jelenti, hogy 
ide-oda járni, futkosni, azután hálóval halászni. Brodnik 
tehát költozködöt, barangolót, halászt is jelenthet. 

Nem bizonyos, melyik értelem illik a brodnikokra ; de 
az bizonyos, hogy oláhokat értenek az oklevelek, akár 
révészek^ halászok valának, akár barangolók. Bizonyo- 
sabb a hely, melyben találják az oklevelek. Erutzeburg 
rétjeitől terjed az új adomány a brodnikok vagy oláhok 
végéig : tehát nyilván a Bodza folyó mellékén volt azok- 
nak tartózkodása. Végre azt mondván az adományos ok- 
levél, hogy a Barcza folyónak forrásaitól a Dunáig terjed 
az odaadott föld, ezt a Törcsvári-szoroson keresztfii a 
Dimbovitza folyóra s annak mentiben, a mai Bukuresten 
keresztül a Dunáig nyálónak kell gondolni. 

Ezen, itt először megemlített oláhok még Erdélyen kívni 
vannak, de a magyar királynak hatósága alatt, mit a 
vám bizonyit, melyet a király oda enged a lovagoknak, 
mint a székelyek földjén fizetendő vámját is. Különben 
ott bán is fordul elő, Ypochz név alatt, mint láttuk. 

Második megemlítése az oláhoknak a következő évben^ 
t. i. 1223-ban, történik. András királyunk a szebeni 
egyháztól, azaz prépostjától, 8z,-Mihály-hegyet (montem 
S. Micha^lis, ma is Michelsberg^ magyarul Eis-Disznód) 
visszavette volt, cserébe adván érte egy Brodnik nevfi 
földet. Ezt a Sz.-Mihály-hegyet Gocelin nevft papjának 
adományozta, belé is iktatván az adományost; Gocelin 
pedig a czisterczita Ket^tz monostornak engedé által, mire 
a királynak megegyezését kéri. A király megadván ezt, 
az oklevél a határokat nevezi meg, melyek Btietel és 
Hermann-falYSL közt húzódván el a Keresztyén szigetig 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLTBBN. 331 

(Insnla Ghristianorum, németfii Grossan) a Cibin folyónál. 
Egyúttal megerősiti a király azt az adományát is, melyet 
maga tett volt Kertz monostornak, éltávolüván róla az 
oláhokat (qnam prius eisdem contnleramus exemtam de 
blaccis), 8 melyet az akkori vajda Benedek jelölt ki a 
monostornak. Ezen adománynak északi határa az Olt 
(fluvius Alt); annak mentiben fölfelé Egör nevű mocsá- 
ron keresztül (per palndem qne yocatnr Egewrpoiac) 
Nagybfikk erdőig (ad fagos qne dicnntnr Nogebik) ér, 
melynek végén az Árpás folyó van. Az Árpáson fölfelé 
(dél felé) megyén a havasokig, s azokon (nyugatra) egy 
más patakig, — melynek neve olvashatatlan. Végre ezen 
patak mentiben (északra) az Olt folyóig tér vissza a 
határ. 3»o 

Ebben az oklevélben a brodnik nevű föld vagy szlávok 
vagy oláhok lakta fold, s azt az Oltón keresném, mint 
az előbbi brodnikokat a Bodza folyónál kerestem. A 
iferwann-falva is. itt említtetik meg először; ebből válik 
majd Hermanmtadt (Szeben, Nagy-Szeben). A magyar 
Szeben név, nyilván a Cibin folyóról van véve. Nevezetes 
2k Kereszttf én' Sziget (insn\B,Ghrist\hnoTxim)^ mely «keresz- 
tyéii» név ellentéte a pogánynak, nyert csak a következő 
században lesz ellentéte a görög egyháznak, vagy inkább 
a görög egyházhoz tartozó oláhnak. A kis-disznódi 
(Michelsberger) havad előtti hegy máig Götzenberg (bál- 
ványos hegy)-nek neveztetik, a melyen áldozó kövek*féle 
romok látszanak. A Keresztyén- Sziget tehát az előbbi 
besenyő-kún pogányságnak ellentéte. A név pedig a 
szászok megtelepedését előzött korból való, mert a német 
Gross-au nyilván akkor támadt, mikor a pogány bese- 
nyők vagy kunok ott nem valának többé félelmesek. 

András királynak külön adományát világosan mntat- 



Digitized by 



Google 



TIZENEGYEDIK FEJEZET. 



jak a mai Kertz^ Olt, Árpás bely* és folyó-nevek. Itt 
a magyar nevek tűnnek fel: az Árpás folyó-név, az 
Egör-Paták^ a Nagy-Bükk erdő, a melyek legalább magyar 
birtokosokat, ha nem is lakosságot gyanittatnak. Erről 
az adományozott birtokról András az oláhokat eltávolította 
volt, mielőtt a monostornak általengedte, mert igy értem, 
az «exemtam de BIaccis» szókat, — Azért szólok bővecs- 
kén az idézett oklevelek tartalmáról, mert ethnographiai 
bizonyságokat foglalnak magokbaii. 

1224-ben több oklevél vált nevezetessé. III. Honorius 
pápa a Bareza földet és a Havasreli földet (terram Boza 
et ultra montes nivinm) a lakosaival együtt a római egy* 
ház tulajdonába és jogába fogadá (vos' et terram vostram 
in ius et proprietatem eeclesie Eomane suscepimus), 
hogy a római pápán kívül más egyházi feljsőségök ne 
legyen. Erre a lovagok magok kérték volt Honoriust, 
mondván,' hogy szivesebbén költöznek az emberek oda. 
ha tudják, hogy a terület a pápának különös tulajdonává 
lett. Tehát a szélesre terjedt szép föld hamarább meg- 
népesedik majd a pogányok rémületére s a hivők nagyobb 
biztosítására. A pápai felsőség és az apostoli széktől 
kapott szabadság elismerésére a lovagok évenként két 
arany márkát, melyeket szabad akaratból ajánlottak, 
fizetnek a pápának. ^^^ 

Ezt megsokallotta a különben kevés erélyt mutató 
király, mert azzal mint egyébbel is a lovagok teljes 
függetlenségre való törekvésöket mutatták; azért 1225. 
tavaszán fegyverrel hajtá ki a lovagokat, s azokat se 
Honorius, se IX. Gergely bárminő sürgetésére sem ereszté 
be többé. 582 

András 1224-ben a híres Andreanumot boesátá ki, azt 
az oklevelet, mely az erdő-elvi hűséges teuton vendégeket 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK BBDÉLTBBM. 883 

[fideles hospites nostri Tbentonici Ultrasilvani universi) 
. . . még pedig Varastól Boraltig^ a sepsi székelyek földjével, é9 
a Darócz földjével együtt^ mind egy néppé teszi (quod aDiversafr 
popnlas incipiens a Waras nsqae in Boralt, cum terra Syca- 
lornm térre Sebns et terra Daraus anns sit popnlns) egy bird 
alatt. Eöteledségok lesz ötszáz márkát fizetni évenként; 
az országon belül 50 emberök szolgál a királyi hadban, 
országon kívüli háborúban pedig, ha a király személye- 
sen táborozik, 100 embert, ha valamelyik jobbágya (fő- 
méltóság) vezérkedik, csak 50 embert küldenek a seregbe. 
Papjaikat szabadon választják meg, de püspöki meg* 
erősítésre bemutatják ; a tizedet azoknak fizetik, s általá- 
ban egyházi ügyeiket régi szokásuk szerint intézik e) 
(Sacerdotes snos libere eligant et electos representent et 
ipsis decimas persolvant et de omni jnre ecclesiastica 
seeundum antiquam consuetadinem eis respondeant). Azon* 
kívül, folytatja az oklevél, *az oláhok és besenyők erdejét 
vizeivel együtt adományozzuk nekik^ hogy közösen hasz-- 
tiálják az oláhokkal és besenyőkkel, s attól, senkinek se tar- 
tozzanak semmiveh (Preter verő supradicta silvam Blaco- 
rum et Bissenorum cum aqais, usus comraunes exercenda 
cum predictis scilicet Blacis et Bissinis eisdem contuli- 
mus, ut prefata gaudentes libertate nulli inde servire 
teneantur). — Ki kell még emelni, hogy a király egy 
jobbágyának sem fog falut vagy pusztát adományozni a 
teutonok földjén, s ha mégis történnék afféle adományo- 
zás, ellene mondhassanak. (Volumus etiam et regia aucto- 
ritate precipimus, ut nullus de joubagionibus nostris villám 
aut predium aliquod a regia majestate audeat postulare, 
8i verő aliquis postulaverit, indulta eis libertate a nobis 
contradicant).*^* Ha a király hozzájok menne, három 
megszállását tartoznak ellátni; a vajdának csak kettőt,. 



Digitized by 



Google 



38é TIZENKOTEDIK FEJEZET. 

egyet bemenetekor, másikat kijottekor. Végre kereske- 
dőik mindenüvé vámfizetés nélkül járhatnak-kelhetnek.?^^ 
A teutonok vagy szászok föleiéi tehát Varastól Daróczig 
és Barátig teijedtek. A « Varas* (ma Szászváros^ németül 
Broos), mint helynév, különös érdekű. Várakat mutattak 
eddig az oklevelek, p. o. Halmágy-vár, Miklós- vár a német 
lovagok adományában; ezek is több várat építettek, név- 
szerint Erutzeburgot (Eereszt-vár, Nyén), s még máso- 
kat is, melyek az előadás folyamában kerülnek majd 
elő : de várost nem találtunk még, annál kevésbbé a 
város nevet, mint tulajdonnevet. <Város> tehát igazán az 
első szembetűnő város vala, melynek a vidéki nép más 
nevet nem is talált ki, mint azt, hogy város. S az a 
vidéki nép magyarul nevezte meg < Váras >-nak, nem az 
alkotó német vagy teuton, szász nép, melynél Broos lett 
a neve. A mai hunyadmegyei lakosság tehát 1224 táj- 
ban magyar vala. A lakosságtól eredt magyar név jutott 
az oklevélbe is. 

Darócz, németül Drasz vagy Draas, az oklevélben 
Draus, Drautz, a volt Kőhalmi székbe, most Udvarhely 
megyének homoródi járásába való helység, egyik keleti 
vége vala a székelység felé. A másik keleti vége a szász 
földnek Boralt volt, most Bárót vagy Barolt, előbb a 
Háromszéki szék Olt kerületében, most ugyanazon nevű 
megyének miklósvári járásában. Az oklevélnek ezen 
szavai «usque in Boralt, cum terram Syculorum térre 
Sebus et terra Daraus» nem jelenthetnek mást, mint 
azt, hogy a szászok területe Barótig ér, a mely a sepsi 
székelyek földjén van, nem pedig <a sepsi székelyek földjé- 
vel együtt >. A Darócz, Daraus földje ellenben a szászok 
területébe van foglalva. 

A király az oláhok és besenyők erdejét is adományozza^ 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLTBEH. 885 

még pedig közös használatra az oláhokkal és besenyőkkel 
együtt (osaB communes exercendo cnm predictis Blacís 
et Bissenis). Első kérdés : hol keressük ezt az erdőt ? 
N.-Szebentől nyugatra, hol a Keresztyén-Sziget és Sz.- 
Mihály-hegy (Miehelsberg) már meg volt említve, alig 
lehet azt keresnünk, annál is kevesbbé, mert IV. Béla 
mint iQabb király,*®^ 1233-ban egy Corlard nevfi ispán- 
nak Loysta földet adományozá a Lotor (Laater) folyó- 
nál, mely az Oltba szakad a verestoronyi szoroson alul. 
Ez a fold vagy erdő nem tartozhatott a szászok terü- 
letébe, a melyben, mint az 1224. évbeli Andreanum vilá- 
gosan kimondja, a király senkinek sem adhat « falat 
vagy pusztát*. 

Tehát forduljunk Nagy-Szebentől keletre. Ott találtuk 
már a kertzi monostort, melynek András király az Árpás 
vize mellékeit a havasokig adományozta, még pedig el- 
távolítván arról az oláhokat (exemptum de Blaccis). 
Vájjon tévedünk-e, ha az oláhok és besenyők erdejét az 
úgynevezett Eertzi-havasokban keressük? — Második 
kérdés: mit kell a közös használatból kiérteni? nem 
azt-e, hogy az oláhok és besenyők mint juh-tartók éltek 
és legeltették nyájaikat, bizonyos, határok által még meg 
nem szorított erdőben ? S ezen pásztorok közt elfértek 
a szászok nyájai is, sőt a király akaratánál fogva el is 
kellett férniök ; máskülönben abból az erdőből is kitaka- 
ríttatja az oláhokat és besenyőket. Erre pedig mind joga, 
mind hatalma volt a királynak, mit azzal is bizony íta 
legvilágosabban, hogy a következő tavaszon a német 
lovagokat a Barczaságból és a Havas- eli területből ki- 
hajtotta. 

Azért is gondolom, hogy az oláhok és besenyők erdejét 
a kertzi havasokon kell keresnünk, mert az 1231-ben 



Digitized by 



Google 



336 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

kelt oklevél a Szonibathelylyel határos Bője földet oláhok- 
iakta földnek nevezi ugyan, de azt is nem a szászokénak 
mutatja fel. Ugyanis a bordi Wydh fia Gallus az erdélyi 
káptalan előtt előadá. hogy a Szombathely (most Szombat- 
falva) szomszédságában levő Bője földet, mely jelenben 
az oláhok földjén van, Bajaitól, Stoje fiától, megvette és 
sajátjává tette volt; azonban meggondolván, hogy az a 
föld, midőn még a bolgároknak, de a Fogaras várához 
tartozó, földje vala, emberi emlékezeten túli időben Trulh 
elődjeinek birtoka volt, s megkapván Trulhtól a földért 
lefizetett pénzt, azt nevezett Trnlhnak kezéhez vissza- 
bocsátotta. ^^^ Ez a Bője nevű fold tehát hasonlóképen 
nem lehet vala az oláhok és besenyők erdeje, mert azon 
előbb bolgárok tanyáztak volt, most (1231 tájban) pedig 
oláhok lakják ; de leginkább azért nem, mert ha 1224-ben 
a szászoknak adatott volna, Gallus nem veheti meg 
Bujultól, ez pedig nem kaphatja meg akárkitől is. 

Azonban más ethnographiai jelentősége is van ennek 
az oklevélnek. Fogaras királyi birtok, ha nem is vár; 
ehhez tartozott többi közt Bője földje is. Hogy hasznot 
hajtson, bolgárokat eresztenek reá. Nem ismerjük a bol- 
gárok kötelességeit, azt sem, mennyi időre hogy voltak 
befogadva. De a bolgárok elköltöztek s helyöket oláhok 
foglalták el, földesuruk Gallus, s utána Trulh lévén. 



Láttuk a kunok viselt dolgait a Balkán-félszigeten, a 
melyek folytában nemcsak elszlávosodott földmívelő bol- 
gárok, hanem kiváltképen pásztorkodó oláhok is költözé* 
nek által a Duna balparti tartományaiba, hol a legelő- 
nek nagyobb bővé, s a lakosságnak nagyobb h^a vala, 
mint amott; a kunok is szívesen látván őket» Most 
kelL hogy itt is figyelmünket a kunokra fordítsuk. 



Digitized by 



Google 



AK OLÁHOK ERDÉLYBEN. 887 

A kunok Moldvától és keléti Oláhországtól fogva 
messzire valának elterjedve a Fékete*tenger északi part* 
jain és Oroszország déli részein. De hatalmok nem vala 
egyesítve; az oroszországbeii kún csapatok semmi poli- 
tikai kapcsolatban nem állottak a nyugati kunokkal, vagy 
azokkal, a kik a balkáni félszigeten, sőt a konstantiná- 
polyi császárságban ki-kitfintek. Különböző nevekrSI 
ismerik vala a különböző nemzetek. Az oroszok és len- 
gyelek ^{of^c^roknak, a németek /aZoknak vagy válvok- 
nak, a byzantinusok kamánoknsk (xóti.avoi), ha a régi 
skytha-nevet nem ruházták rajok, a magyarok kunok- 
nak nevezték. Úgy látszik, a németeknél szokásos fal 
vagy valv az orosz-lengyel po/ovcznak felelt meg, vagyis 
arról képződött. 

A német császár, Konrád kísérője, Ottó freisingeni püs- 
pök 1147-ben a keresztes haddal utazván keresztül 
Magyarországon, s ennek határait irván le, azt mondja, 
hogy észak-kelet felé a besenyők és falok vannak, kik- 
nek területe vadászatra igen alkalmas, de alig ismeri az 
ekevasat és gereblyét.'^' Ottó a kunokat faloknak nevezi, 
6 országukat vagy területöket egy-két szóval helyesen 
jellemezi. 

A magyar palócz nevet régen egynek tartom az orosz- 
lengyel polovcz névvel; a mai palóczokban Orosz^ és 
Lengyelországok felől beköltözött polovczok vagy kunok 
elmagyarosodott utódait látom. 

Azoknak beköltözését Sz. László ideje utánra kell ten- 
nem. Utódja, Kálmán, 1104-ben a kiovi fejedelem Sva- 
topluknak leányát, Predsiavát, vévé feleségül, ki azután 
Boricsot, n. István és II. Béla alatt nem kevés zavar- 
nak okozóját, szülte. Kálmán t. i. Predsiavát hűtlennek 
tartván, visszaküldötte hazájába, s fiát, Boricsot, nem 

Hunfalvy: Oláhok története. 22 



Digitized by 



Google 



TIZENEGYEDIK FEJEZET 



ismerte el törvényes fiának. Ebből sokszoros viszony 
fejlett ki a magyarok és oroszok között; s azon időben 
történhetett a palóczok (polovczok) beköltözése. 

S valóban már IL István idejében tűnnek fol, még 
pedig mint kánok. A krónika szerint István nagyon 
szeretvén őket, azok igen sok kiesapongást követének 
el a magyarok ellen. Főemberök, Tatár, mindig a király 
körül vala. Ez betegségbe esvén, a mi Egerben történt, 
a sértett magyarok boszút állanak a kunokon, sokat 
ölvén meg közülök, mert nem félnek vala a haldokló 
királytól. Valamivel jobban érezvén magát a betege s 
maga körül látván a sírva panaszló Tatárt és más káno- 
kat, ezt monda: Ha egészséges leendek, minden megölt 
kánért tíz magyart vesztek el; ne hasaljatok, már jól 
vagyok. Ezzel kinynjtá feléjök kezeit, a kunok pedig 
mohón neki esvén megcsókolgaták s annyira elfáraszták 
a királyt, hogy rosszabbul lett és meghalt. •^^ 

Másik nyomát találjak a palócz-kánoknak Imre király 
seregében, melyet 1203-ban a cseh Ottokárnak küldött 
segítségül. Mert Lnbekai Arnold azt írá erről a seregről, 
hogy benne az a legátkozottabb emberfaj, melyet válva- 
nak neveznek.^^^ A később, 1239-ben, beköltözött kánok 
nem lehettek se IL István körül, se Imre király seregé- 
ben, de igenis a Kálmán király titán beszivárgott és a 
Borsod, Gömör, Nógrád megyékben, besenyők közé is 
letelepedett polovczok. 

Kilit (Cletus) egri püspök, ugyanaz, a ki egri prépost 
korában az Arany-bullát, az 1222-ki törvényt, mint 
kanczellár kiadta, 1232-ben a kun bél-három-kúti, vagyis 
az apátfalvi apátságot (abbatia de Beel Trium fontium 
B. Mariae Virginis, alias Trium fontium de Beel Cuma- 
norum) alapítá a czisztercziek vagy zircziek számára 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK EKDÉLTBEN. 8S0 

A monostor mellett lassanként egy falu támada, Apát- 
falva, mely főfészke vata. a palóczságnak vagy palócz- 
kunságnak. A monostor a Bél-kS-hegj tövében épült; 
Bélkő alatt Áldozó^ko, Hamu-kegy helynevek vannak, 
világos emlékei az ottani palóezok vagy kunok pogány- 
ságának, egyszersmind annak is, hogy még pogány-kornk- 
ban magyarosodtak meg.'^^ De Eilit idejében is valának 
még ott pogányok, mert a pápa felmentést adott neki 
1231-ben a szent földre való hadjárattól, minthogy otthon 
téritvén meg a pogányokat, szolgálja a Krisztus egy- 
házát. 

Most a kelet felé lakó kánok érdekelnek. 

Magyar Pál mester (magister Panlns Ungarus), a ki 
nálnnk az áj domonkos szerzetnek első házát alapította 
Gryőrben (Katona V. 417.), mintán Boszniában a pata- 
rénusokat vagy kaczérokat (xa*apoí) megtérítette volna, 
a kánokhoz is elmene néhány társával. Ott nagy ré- 
szét a köznépnek, valamint két fejedelmet is hajlan- 
dóvá tévé a keresztyénség elfogadására. Egyik kán 
fejedelem, Membrok vagy Borics nevű (talán ama név 
pogány, ez pedig a megkeresztelés után fölvett keresz- 
tyén név) a fiát tizenkét más előkelő kánnal Róbert, 
esztergomi érsekhez küldé, midőn ez indulóban vala a 
keresztes haddal a szent földre, ki is ezt monda : Uram, 
keresztelj meg engemet és társaimat ; atyám is eljő majd 
Erdő-elbe (ultra silvas) kétezer emberrel, a kik mind- 
nyájan általad kivannak megkeresztelkedni. Ezt hallván 
Róbert a pápától fölmentést kért és nyert a Szentföldre 
való hadjárattól 1227-ben s Erdélybe mene annak a kán 
fejedelemnek elejébe, a hol is (talán Erdélyen kívül a 
mai Moldvában) tizenötezret keresztelt meg. Olyan jól 
ment a térítés, hogy Róbert érsek egy püspökséget ala- 

22* 



Digitized by 



Google 



840 TIZEmEGTEDIK FEJEZET. 

pftott a kunok közt, Theodorikot, ki hasoalóképen domon- 
kos vala, nevezvén ki első kűn püspöknek. IX. Gergely 
pápa Róbert érseket legátusává tevén 1229-ben, az új 
kűn egyház rendezésére hatalmazá fel, sőt c minthogy 
ez a nép állandó lakások nélkül volt eddig, s most akar 
legelőször városokat és falvakat, a melyekben lakjék, 
meg egyházakat is építeni: tehát Róbert száz napra való 
bfinbocsánatot hirdethet azoknak, kik a kunok leendő 
egyházaihoz segítséget adnak. >^^^ Bélát is felszólítá 1234- 
ben, hogy a kún püspök számára egyházat építsen, s a 
püspökséget, mely a Szeret mellett vala, bő adományok- 
kal gazdagítsa meg. 

Úgy látszik, hogy az erdélyi püspökségen kivül lakó 
székelyek az új püspökségnek kán nevét nem szeretik 
vala, mert a kún püspök, Theodorik, azt irá nekik, hogy 
a név maga nem változtat meg semmit; az egyházban 
együtt lehetnek farkasok és bárányok, miért nem férhet- 
nének abban össze székely, kún és oláh?^^^ Ezen új 
püspökség tehát az erdélyi székelységen, vagyis az erdélyi 
püspökségen túl, a mely alá az erdélyi székelység tartozik 
vala, alapíttatott meg, abban a megtért kunokon kivül 
szeretmelléki székelyek és oláhok is lakván. A kunok 
mintegy törzs lakosai valának, kikhez nyugatról székelyek, 
délről meg oláhok költöztek volt. De az oláh beköltözés, 
úgy látszik, mind sűrűbbé lett, mert IX. Gergely pápa 
1234-ben ezt írá felölök : 

<A mint hallottuk, a kunok püspökségében vannak 
némely váUxch-wa,^ nevezett lakosok (quidam populi-, qui 
walati vocantur), s ámbár névszerint keresztyének, mégis 
külön szertartásokat követnek, s olyanokat tesznek, a 
mik ellenkeznek a keresztyénséggel. Megvetik a római 
egyházat s a szentségeket nem kún püspökünktől fogad- 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK EROÉLTBEN. 341 

ják el, a ki ott megyés püspök, hanem görög szertartása 
álpfispök<)khöz folyamodnak (a quibusdam pseudoepi* 
scopis Graecorum ritum tenentíbus nníversa recipiniit 
eeclesiastica sacramenta), sőt Magyarországból magyarok, 
németek és más igazhitűek is csatlakoznak hozzájok s 
mintha velők egy népet tennének, az ő egyházi szent- 
ségeiket fogadják el. Azért meghagyjuk a kán püspök- 
nek, hogy rendeljen nekik oláh nemzetbeli helyettest, a 
kit arra alkalmasnak vél, hogy ürügyök ne legyen 
schismatikus püspökökhöz fordulni. Minthogy pedig — így 
szól a királyhoz, — mint katholikus fejedelem, a prenesti 
püspök J. felszólítására, ki akkor az apostoli szék legátusa 
yala, esküvel megigérted, hogy az emiitett valachokat azon 
püspök elfogadására, kit mi rendeltünk nékiek, fogod 
kényszeríteni, tehát tedd is meg hathatósan >. Azonkívül 
arra is inti a királyt, hogy azon jövedelemből, melyet 
az oláhokból vészen, a püspöknek elegendő ellátást ren- 
deljeíi.^^^ 

Nevezetes, hogy az oláhok és a görög szertartású pópák 
nagyobb vonzó erőt gyakorlának németekre és magya-^ 
rokra, mintsem ezek amazokra. Ennek okát bizonyosan 
abban is találhatni, hogy a pópák élő (szláv) nyelven 
végzik vala a szertartásokat, mit a könnyen elszlávosodó 
német és magyar jobban értett meg, mint a latin nyel- 
ven végzett szertartásokat. 

Egyébiránt ezen kún püspökséget más kűn püspökség 
előzte meg, melynek helyét meg nem mondhatom. 
III. Honorius pápa, tudniillik, két rendbeli levélben a 
a kalocsai érseket, mint választott aquilejai pátriárkát, 
arra hatalmazza fel 1218-ban, hogy belátása szerint 
békéltesse meg. a kún káptalani urakat (Cumanorum 
capitulum), kik a közös étkezés miatt viszálkodnak, s 



Digitized by 



Google 



34:2 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

OBzsza el köztok a tizedet*^* Tehát volt valahol már tíz évvel 
ezelőtt, talán az Oltón túli Oláhországban^ egy kún püspök- 
ség, mikor a szeretmellékit az esztergomi érsek alapította ; 
mert hogy alig lehetett a Szörénységben, a következő 
oklevelekből gyaníthatni. 

1237-ben IX. Gergely pápa a Szörény földjének meg- 
térítésén (pro conversione terrae Geurin) munkálkodó 
prédikátor szerzeteseket vagy dominikánusokat, arra 
hatalmazza fel, hogy a megkeresztelkedtek közfii azo- 
kat, akár papi személyek, akár világiak, kik bfint 
követtek el, mely miatt ki kellene rekeszteni az 
egyházból, oldozhassák fel az egyházi eljárás szerint. 
Csak ha igen nagy volna a bűn (excessus difficiles et 
enormes), küldjék fel a szent székre. — Ugyanazon 
évben feljogosítja a pápa, hogy azokon a vidékeken, a 
hol nincs pfispök (in partibus, in quibus episcoporum 
eopiam non habetis), oltárokat, egyházi öltönyöket és 
temetőket szentelhessenek meg. Mert ha a szörénji sok 
nép (mnltitudo gentium terrae Ceurin) a szerzetesek nagy 
egyházi jogát meglátja, még hamarább keresztyénné lesz. 
Végre a pápa inti az <új keresztyén népet (neophytos 
in Cheurin)>, hogy fogadják szívesen a magyarországi 
dominikánusokat (fratres ordinís prodicatorum de Ungaria), 
kik hozzájok a keresztyén hit terjesztésére küldettek.'^* 

1238-ban örömét fejezi ki IX. Gergely pápa azon, 
hogy IV. Béla király kész Asannak hitehagyott, isten- 
káromló, eretnek és schismatikns népe és mi^a Asan 
ellen, a ki az egyháznak és istennek ellensége, hadakozni 
(contra gentem apostaticam, populum blasphemantem, 
haereticos. videlicet et schismaticos terrae Assani, ipsum- 
que Assanum, Dei et ecclesiae inimicum). Egyúttal jogot 
is enged neki, a Szörénységet, mely azelőtt lakos nélkül 



Digitized by 



Google 



ÁZ OLÁHOK BBOÉLTBKK. Sfó 

és kietlen volt, most pedig népessé lett^ vtüamely magyar- 
országi püspökséghez csatolni, minthogy az előtt még semmi 
'püspök alá netn tartozotL^^^ 

£zekből világos, hogy az 1218-ban megemlített kún 
káptalant nem á Szörénységben kell keresni. 

Az 1228-ban és 1229-ben felállított püspökség, legalább 
az ő püspöke, némi jelentőségre jutott, mert a pápa 
nyomós ügyben hozzá fordnl. Jakab, prenesti püspök, 
pápai legátus Magyarorságon, az erdélyi püspöknek több- 
féle perét nem birta befejezni, Rómába kellvén mennie* 
Egy pere a püspöknek a barczasági papok ellen folyt 
«snper obedientia et reverentia*. Emlékezzünk vissza, 
hogy Vilmos püspök 1212-ben oda engedte ugyan a 
tizedet a német lovagok papjainak, de megtartotta az 
egyházi, azaz püspöki hatóságot a papok személyeire. 
De arra is emlékezzünk, hogy a lovagok az egyházai- 
kat a pápa tuiiydonába ajánlották, mit az el is fogadott 
A Barczaság tehát egyházi tekintetben ki vala véve 
(exemta) az erdélyi püspök hatósága alóL Tudjuk^ 
hogy II. András király a lovagokat 1225 tavaszán ki- 
hiytotta a Barezaságból és a kunság azon részéből, mely 
a Dimboviezától keletre és a Dunáig terjedett Úgy látszik, 
az erdélyi püspök annak következtén jogának visszavételére 
gondolt, s a pápai legátus előtt kezdett perlekedni a 
barczai papok ellen. A legátus elmente után más egyházi 
birót (auditort) nevezett ki a pápa, s a perlekedő felek 
szóváltásai Rómába küldettek. Ámde itt teljes bizonyos- 
ságra nem juthattak (super hoc apud sédem Apostolicam 
non poterat fierí certitudo). Ennélfogva 1235-ben a pápa a 
kunok püspökét szolima fel, hogy szerezzen össze mindent, 
a mi a perhez tartozik, s küldje a feleket vagy megbízott- 
jaikat az ítélet meghallgatása végett az apostoli székre. 



Digitized by 



Google 



*dé^ XIZBUEGTEDIK FEJEZET;. 

Második pere az erdélyi püspöknek a következő 
papok ellen volt, úgymint: dubuchai (dobokai?) Leo 
(contra Leoném de Dubucha), héyizi Gotfrid (contra Got- 
fridum de Aqaa calida), kormosbachi Miklós (contra 
Nicolaum de Gormosbach), veneczi Konrád (eontra Gon- 
rudam de Venetiis), debrani Bernát (contra Bemardam 
de Debran) és sárkányi Hermann és Gerlach (contra 
Hermannnm et Grerlacnn sacerdotes de Sarkam) elleo, 
hasonlóképen «super obedientia et reverentia». Erre nézve 
a pápa a kunok püspökét meg az erdélyi és csanádi 
káptalanok prépostjait szólftá fel, hogy készítsék fői a 
pert, s küldjék Rómába, oda a feleket is indítván. ^^' 

A harmadik pert az erdélyi püspök a kolozsi apát és 
monostor ellen kezdte volt a tized és egyházi f elsőség 
miatt, hasonlóképen Jakab prenesti püspök és pápai 
legátus előtt. Ebben is a pápa a kánok püspökét meg 
az erdélyi és csanádi prépostokat bizta meg, hogy ugyan- 
azt tegyék, a mit az előbbi két ügyben kellett tenniök. 
A pápa levelei mind 1235-ben keltek. ^^® 

Ki volt ez a nyugtalan erdélyi püspök, az említett 
levelek nem mondják meg; egy 1238-ban kelt pápai 
levélben, mely a német lovagok birtokaira Magyarországon 
ad megerősítést, Rainoldus erdélyi püspök említtetik meg 
mint tanú. 

A Barczaság a német lovagok elűzése után is ki- 
véve maradt az erdélyi püspök egyházi hatósága alól; 
mert 1240-ben IV. Béla király négy egyházat, úgymint 
Földvárt (Marienburg), Sz.-Pétert {Petersberg)^ Hermánt 
(Honigsberg) és Prázsmdrt (Tartlau) a cziszterczi szerzet- 
nek adományozza (quasdam ecclesias in Burcia, in par- 
tibus Transilvanis, videlicet castrum 8. Mariae [Marien- 
burg], Montem sancti Petri [Petersberg], Montem Mdlis 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK KBDlhLTBBH. 816 

[Honigsberg] et Tartüleri [Tartlau], in qnibas dioecesa- 
DUB episcopns nihil jnrisdictióniB obtinet, sed ad nos 
specialiter et immediate pertinet cnm proventíbns, juribus 
ac omnibus suis pertínentiis dnximns conferendas). Míg 
a mostani papok élnek, minden egyház a jog elismeré- 
sére egy ezüst márkát fizessen a rendnek, a király pedig 
addig száz márkát fizettet neki az esztergomi kama- 
rával.3»» 

Ezen oklevél tanúi közt ^Regnaldus (Rainoldus) Útra- 
süvanus episcopns, Pousa voivoda, 0$lu banus de Zeureno^ 
és Ch'űáJXjA comes Snpraniensi8» állanak. Egy későbbi ok- 
levélben Oslu bánnak özvegye említtetik meg, a kinek 
Péter ispán, Urkund fia, tizenkét márkát tartoznék fizetni, 
de minthogy Péter nem magáért, hanem Ghakért (pro 
magistro Ohak) tartoznék azzal, Chak pedig királyi ügy- 
ben Bolgárországban jár (sit in servicio regio in Bnlga- 
ría) : tehát halasztassék e fizetés, míg Chak haza térend>^^ 
Praynál az első szörényi bán LSrincz (Lanrentius) 1249- 
böl való,*®^ de ha Ypochz vagy Ypoche bánt 1222-ben 
Szörényi bánnak tarthatnék, ez volna, nem Oslu vagy 
Oü első Szörényi bán, s annak utódja LSrincz. 

Ha most visszatekintünk Erdélynek ethnographiai ké- 
pére, melyet 1240-ig az oklevelek mutatnak, az leginkább 
magyar, azután német vagy szász. Szinte csudálatos, hogy 
az eredeti szláv népség annyira eltűnik a magyar és 
német helynevek alatt. Mintha az új birtokosok új neve- 
ket is adtak volna birtokaiknak ; de látni fogjuk, hogy 
szláv neveket ig fordítottak magyarra, néha németre. 

Az erdélyi káptalan 1176-ban határjárást foganatosít. 
Az erről kiadott oklevélben — s ez a legrégibbek 
egyike -^ következő magyar helynevek fordulnak elő : 
Zent Miklós, Egyházfalva, Thorda, Koppan Zynd, Zent 



Digitized by 



Google 



346 nZENEGTEDIK FBJBZET. 

Mihelfalya, Keresztes, Senfalva, Zyndpataka, Erlyk (Ér- 
lik), Aranyasvár. Ez és Torda a vidéket is mutatják, 
melybe valók. 

Imre király oklevelében, mely 1197-ben az aradi pré- 
postságnak Erdélyben (ultra silvas) levő birtokait elő- 
számlálja, ott találjuk: Ascenn^e (Asszonynépe),*®^ Fequet- 
fee (Fekete-fő, Fekete-Korös-fő ?), Hegyesholmu, Hu-fee 
(Hő-fő ?), Szilvás nevfi liget (nemus quod dicitur Scilvas), 
Tordosi de üjvár stb.*®« 

Az előadás köziben felhozott oklevelek helyneveit nem 
akarom ismételni. Azt mondhatni igazán, hogy az ok- 
levelek szerint Erdélynek ethnographiai képe 1240-ig 
leginkább magyar, kivált ha hozzágondoljuk a székelyek 
földjét, a melynek helynevei is magyarok valának, jól- 
lehet egész 1251-ig csak «castrum Zent Lelewkh» (Szent- 
Lélekvár) helynevet mutatnak az oklevelek (Szabó E., 
Székely Oklevéltár). 

A magyar helynevek után, szám szerint, a német 
helynevek következnek, még pedig 

Először: a Maros és Olt közötti területen, a melynek 
német lakosait az 1224. évbeli oklevél, az úgynevezett 
Andreanum, egy néppé teszi. 

Másodszor: az Olttól délre a havasokig való területen, 
a Barezaságon és a mai Fogarasmegye keleti részén, 
melyet András király 1211-ben a német lovagoknak 
adományozott, s 1225-ben tőlök visszavett. Láttuk, hogy 
iy« Béla 1240-ben négy hatalmas német községet ado- 
mányozott a Barezaságon a cziszterczi szerzetes rendnek, 
t. i Marienburgot, Petersberget, Honigsberget és Tart- 
laut (Földvár, Sz.-Péter, Hermann, Prázsmár). Láttuk, 
hogy az erdélyi püspök 1235-ben öt helységnek papjai 
ellen támasztott pert a tized miatt. A helységek nevei: 



Digitized by 



Google 



M7 



«Aqna calida», ma Hévíz; «Dabücha», tna ismeretlen; 
«Cormosbach>, ma (előttem) ismeretlen; «yenetie», ma 
Venecze; «Debran», ma ismeretlen; < Sarkam >, ma Sár- 
kány. Ezen helységek mind a német lovagok területén 
voltak; ma Hévíz EfiküUőmegyébe esik; Venecze és 
Sárkány Fogarasmegyében vannak. A «Cormosbach» 
nyilván német helynév ; a Dnbucha, Venecze, Debran 
szláv neveknek látszanak ; Hévíz is a szláv Teplitzának, 
Topolczának lehet fordítása; a Sárkány, németül Sehir- 
kanyen, bizonytalan eredetfi ; de lehet magyar, mert van 
sok Sárkány helynév. 

Hamuxdszor: északon a Rodna és Besztercze, vagyis 
a Noszna vidékén a helynevek németek és szlávok. De 
egyebütt is találonk városneveket, melyek alapítói néme- 
tek valának ; ilyenek : Deés, Kolosvár, Nagy-Enyed, 
(StrassburgX a Nagy-Szebenhez igen közel való Vízakna 
(Salzburg) stb. stb. 

Hát az oláhságból mit mntatnak az oklevelek 1240-ig? 
Erdélyen kívül mutatnak némi oláhságot, mind keleten 
a Szeret mellékén, mind délen Havas-el-foldön a Barcza- 
sággal szemközt; Erdélyben magában pedig, legdéliebb 
szélein, csak Szombathelyen (Szombatfalva), a besenyők- 
kel közös erdőben, és a kertzi apátságból kitelepített 
oláhokat, meg az Oltnál szláv vagy oláh brodnikokat 
mutatnak. Gazdasági meg társadalmi viszonyaikról sem- 
mit sem mondanak az oklevelek 1240-ig, kivéve, hogy 
a király jövedelmet húzott a kun püspökségben, vagyis 
a Szeret mellékein tanyázó oláhoktól, mely jövedelem- 
ből a pápa a püspök dotatióját sürgeti kiadni. 



Nagy baj-özön borítja el Magyarországot 1241-ben. 
Kozép-Azsía belsejében Dsingiz khán a mongol hatalmat 



Digitized by 



Google 



348 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

alapitá, mely Sinaországnak meghódítása után nyugat- 
nak ^ fordult. Az akkori Európában tatdrnsk nevezik yala 
azt a hódító nemzetet. Már 1235-ben a Káma és Volga 
mellékeit pusztítá; 1237 — 1239-ben az orosz fejedelem- 
ségeket bajtá igája alá. Ekkor, 1237-ben, vőn tudomást 
az ismeretes Julián szerzetes a tatárok terjeszkedéséről, 
kik Nagy-Magyarországot is, melyet ő felkeresett volt, 
meg-megtámadták. Julián azon év karácson ünnepén tért 
haza, azzal a hírrel, hogy a tatárok <Allemania» (Német- 
ország) ellen készülnek. A kunok az orosz fejedelmek 
szövetségesei lévén, ezek legyőzése után kerülnek a tatár 
seregek elé. A kunok fejedelme, Kuthen, nem bírván 
velők, követséget külde IV. Bélához, hogy «ha őt be 
akarná fogadni országába, magát és embereit kész volna 
neki alája vetni, rokonaival, véreivel, barátaival, minden 
marhájával és ingó javaival Magyarországba költözni és 
a katholikus hitre térni*. A király elfogadá az ajánlkozást, 
s mintegy 40,000 kunt telepite le 1239-ben az ország 
közepén. 

«Az új vendégek nagy barom-csordái a legelőkben, 
vetésekben, kertekben, szőlőkben a magyarokat erősen 
megkárosíták. A kánok, vad emberek lévén, a magyarok 
leányait, nejeit megfertőzék, jóllehet a magyarok meg- 
vetik vala a kún asszonyokat, mint alávalókat. Ha kunt 
vagyonában vagy személyében magyar sértett meg, mind* 
járt szolgáltatók igazság ellene; ha pedig kún sértett 
meg magyart, ennek az ellenében nem vala igazsága. » 
Ezt írja Rogerius, a kitől a tatárjárást megelőző körül- 
ményeknek s magának a csapásnak igen tanúságos el- 
beszélését birjuk.*^^ 

' Egy másik igen rövid tudósítás legújabban *^^ került 
elő, s minthogy leginkább Erdélyt illeti s Rogerius 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK BRDÉLTBBK. 849 

mellett tanáskodik, itt közlom, kiegészítve a Bogerinsból 
Tett iderágó részlettel. 

«A tatárok 1241-ben, az Úr foltimadáfiának napján 
(márczins 31-én) a havasokon és erdőkön által Rndanába 
(Bodna), Magyarország egyik városába, tőrének, négy- 
ezernél több lakost ölvén meg* Ugyanazon napon egy 
másik tatár sereg a Barczaságba rohana, hol az erdélyi 
sereget és annak vezérét semmisité meg (ducem exercitns 
Transilvanae terrae cum omnibns snis interfecit). Azon 
hétnek keddjén (április 2.) Noszna városban (in oppido 
qnod dicitnr Nosa, tehát Beszterczében) mintegy hat- 
ezer keresztyént ; csütörtökön pedig (április 4.) EfiküUö- 
várban (Knmelbach) harminczezemél több embert ölének 
meg. Miserícordia vasárnap előtti csütörtökön (április 11-én) 
N.-Szebenben (in civitate qnae villa Hermanni dicitnr) 
húszezernél több veszett el. Hasonlóképen Eolozs nevfi 
várban (in quodam castro quod dicitnr Cluse) felette 
sok magyar öletek meg (infinita multitndo Ungarornm). 
Ugyanez történek N.-Váradon, Tamás-vásáron (Tamás- 
hidán), Fejérvárott (in Álba civitate Transilvana) és 
Vízaknán (in villa Salis = Salzburg).* 

Ennek írója, ügy gyanítom, erdélyi cziszterczi volt, 
azért került Francziaországba a tadósitás. Számadatai 
talán szerfelett nagyok; de a geographiai viszonyok 
helyesek. Nevezetes azért is e tudósítás, hogy írója április 
U-kére teszi a Sajónál esett nagy csatát, melyben, úgy- 
mond, kétszázezernél több esett el, köztük két érsek és 
három püspök, s a melyből Béla király alig menekült 
meg futással. 

Eogerius ügy tudja, hogy «Kádán tatár király Orosz- 
és Künország közti erdőkön keresztül három napig utazva 
a gazdag Rodnához, e nagy hegyek közt lévő német 



Digitized by 



Google 



350 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

városhoz, a király ezüst bányájához érkezek, melyben 
számtalan sok nép tartózkodik vala (pervenit ad divitem 
Kudonam, inter magnós montes positam Teutonicoram 
yiUam, regis argentifodinam, in qua morabatur innomera 
popnli mnltitudo). De fegyver nélkül nem szűkölködő 
harczos emberek lévén, s meghallván a tatárok jövetelét, 
a városból, az erdők és hegyek közt eléjök kivo- 
nnlának. Kádán pedig látván a sok fegyverest, hátat 
fordita, mintha futna előlök. Akkor a nép győzelem- 
mel téré vissza, s fegyverét letéve részegeskedni kezde, 
mint a németes dühös természete (Teutonicorum faria) 
kivánja. Ámde a tatárok hirtelen előteremvén, a városba, 
mely kőfallal, sánczczal védve nem vala, sok oldalról 
benyomulának. Vitéz ellentállás után megadá magát a 
város, s Kádán védelme alá fogadá a város biráját,^^^ 
Arisztaldot, ötszáz válogatott német vitézzel maga mellé 
vévén, hogy kalauznk legyenek. Bochetor pedig más tatár 
királyokkal a Szeret folyón átkelve a kunok püspökjé- 
nek földjére ért, s legyőzvén azokat, kik ütközetbe eresz- 
kedtek, el kezdek a földet tökéletesen elfoglalni.* 

Megegyezik egymással a két tudósító, hogy két tatár 
sereg támadta meg Erdélyt, az egyik északról, Rodnán 
kezdvén a dulást, másika keletről a Szeret felől, a kún 
püspökséget, azután a Barczaságot pusztítván. Ennek 
további dúlásait egyik tudósító sem követi ; de talán nem 
tévedünk, ha gondoljuk, hogy Bochetor serege azon az 
úton, melyen az előtt a kunok szoktak volt becsapni, 
ment be Ennországba, ott folytatván zsákmányolását. 

A Kádán serege — mint Rogerius nevezi — a másik 
tudósító szerint Rodna után, Noszna városát (Beszterczét), 
Küküllő várát, Kolozs várát csapván meg, Nagy-Váradra 
ért, a honnan Tamás-hídára, Fejérvárra, Vízaknára és 



Digitized by 



Google 



ÍZ OLÁHOK SRDibLTBSH. 35t 

Szebenre terfesztette volna ki pusztításait ; szóval a Bareza- 
ságOD kfvfil egész Erdélyt taposta el. Rogerins szerint is 
Kidán erdőkön, hegyeken által, a rodnaiak kalauzolása 
alatt Nagy-Várad alá ért, a hova számtalan menekülő 
jött volt össze, s a hol Rogerins is szemtanúja 15n a 
tatár garázdálkodásnak. A tudósitó ezentúl leginkább 
a maga szenvedéseit, tapasztalását beszéli el. Kiszökvén 
a városból, így folytatja : 

«Mi pedig, kik az erdőben a lápok közt tartózkodtunk,, 
futásnak eredénk Tamás-hída felé, mely a Körös folyó 
mellett nagy német város (de nocte fugám inivimus versu» 
PontemThomae^magnamTeutonorum villám superfluvium 
Crísii positam).^^^ De a németek bennünket a hídon 
átkelni semmikép nem engedének, sőt szorítanak, hogy 
velők együtt jól megerősített városukat védelmezzük, a 
mi teljességgel nem vala kedvünkre. > Azntán egy szigetre 
tért be az agyai nép közé,*®* a hol kis ideig tartóz- 
kodik. Hallván, hogy jő a tatár, Csanád* felé tart kísé- 
rőivel; de azt már elpusztították a tatárok. Visszatér 
Tamás-hidára, mely azonban már hasonlóképen a tatá- 
rok kezébe került; sőt az agyai sziget is ki volt már 
fosztva. Ő és társai tized vagy huszad napra ménének 
a szigetre, felforgatni a holt testeket, hogy elásott lisztet 
vagy húst találhassanak . . . 

A gabonaérés bekövetkezvén, a tatárok kihirdetek^ 
hogy mindenki haza mehet, a ki a tatár hitre tér. Az 
éhenhalástól való félelem reá vévé az elbújt népet, hogy 
kiki a falujába ment vissza, úgy hogy «a föld három 
napi járásra népes lett». A tatárok kenézeket vagy 
balivokat^^^ nevezének ki az igazságszolgáltatás végett 
(constituerunt canesios^ i. e. balivos, qui justitiam facerent). 
Rogerins gazdája is ilyen kenéz vagy baliv, a kivel el 



Digitized by 



Google 



862 TIZEirEOTEDIK FBJEZBT. 

is jár a kenézek gyűlésébe, ha mutatkozik-e űt-mód a 
megváltásra. Nem akarván kétség alatt a faluban maradni, 
a kenézzel a sereghez mene. «Miért is hajadon fővel 
és mezítláb a szekerek őrizetére némely magyarok sátrai- 
ban iuamdánk, kik már tetteikben tatárokká lettek volt. » 
De hallván, hogy öldöklik a népet az aratás után, egy 
tatárrá lett magyarnak birtokába adá niagát, ki őt szol- 
gájává fogadá s vele jól bánék. 

Leírván az iszonyatos emberöldöklést, azt mondja egy 
helyütt, «hogy a tatárok a földet mind a Dunán túl, mind 
innen kezeikben tárták; de a Dunán innen ^^^ nem volt 
a föld oly fenekestül feldúlva*. 

Előadását pedig így folytatja : « A nagyobb fejedelmek 
parancsára kezdénk az elpusztult földön zsákmányok és 
bútorok megterhelte szekerekkel, barmokkal és juhnyájak- 
kai visszavonulni. És így lassan elérkeztünk Erdélybe 
(pervenimus Ultra Silvas), a hol sók nép megmaradt, 
mely a tatárok elmenetele után néhány várat építtetett 
volt. De mi történt most? Egy-két várat kivéve, a főidet 
egészen elfoglalák, s áihaladtukban elpmztítva és üresen 
hagyáh Midőn Magyarországból kifelé értek s Kúnországba 
(Moldovába) kezdtek lépni, sokkal rosszabbul táplálták 
a foglyokat, « azért kezdénk gondolni, a mint a tolmácsok 
is beszélik vala, hogy Magyarországból kivonulván, mind- 
nyíflunkat kardélre hánynak*. Rogerius készebb meg- 
hálni, mint tovább is nyomorogni ; titkon elhagyá az 
országutat s egyetlen szolgájával a berkek sűrűjébe siete, 
egy patak gödrében, galyak éö levelek alá rejtőzvén. 
Két napig lappanganak, míg az éhség kib^'ni nem kény- 
szeríti. A tatárok elvonultak volt s Rogerius meg a társa 
legnagyobb ínségben nyolczad napra közelednek Fejér- 
várhoz Itt semmit egyebet nem lehete találni mint a 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 3Ö{( 

megölettek csontjait és fejeit, az egyházak és paloták 
szétdúlt és ledöntött falait. Oda tíz mélyföldre az erdő 
mellett Fráta^^^ nevű falu van, s az erdőn alul négy 
mélyföldre egy csadálatos nagy hegy. Arra férfiak és 
nők nagy számmal menekültek volt, kik sírva fogadák 
Bogerinst. Ott maradának egy hónapig, kémeket és enni 
valót keresőket küldözvén ki, míg hire nem jött, hogy 
nem kell többé visszatérő tatároktól tartani. 

Ehhez a « siralmas* előadáshoz csak azt teszem hozzá, 
hogy Rogerius magyart, németet, kunt, tatárt látott és 
talált eleget mind Nagy-Váradról elbujdostában, mígnem 
a tatárok kezébe került, mind azoktól elszökvén, s Erdély- 
nek keleti határától fogva visszabolyongván Fejérváríg 
és Frátáig, de oláhot nem talált sehol és soha, kivel 
olasz létire annyira- mennyire beszélhetett is, s azért 
bizonyosan meg is említette volna. 

Béla a János-vitézek és a vegliai Frangepánok kísé- 
retében tért vissza Magyarországba. Előadásunk tárgya 
nem lehet, hogy mit tett a király az ország megújítására; 
szorítkozunk tehát Erdélyre s a déli határos területre, 
melyet Havas-eli (Ultra Ufontes niveos) tartománynak 
neveznek vala, s a melynek két részét, a Szörénységetj 
és Kunságot, már némileg ismerjük. 

Béla király a tatárdülás után (post conílictum Tarta- 
rorum) 1243-ban Lőrincz vajdát küldi az Erdő-eli részekre 
(ad partes Transylvanas), hogy gyűjtse össze a népet 
(ut populos nostros coliigeret). Lőrincz gyűjtéséről nem 
hallunk ugyan semmit; de Lentink, Hermann és Christian 
nevű németeknek, hű szolgálatukért, a Doboka királyi 
várhoz tartozó, Fatorteleke, Bachuna-teleke, és Ckege-teleke^ 
nevű földeket adományozza, mit a király jóváhagy. *^^ 

Hiinfalvy : Oláhok története. 23 



Digitized by 



Google 



354f TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

1246-ban elpanaszolja Gallus, erdélyi püspök a király- 
nak, hogy megyéje a tatárdülás által (hostili persecn- 
tione Tartarorum) annyira néptelenné lett, hogy még 
most Í8 (négy évvel a dUás ntán) alig találkozik egy- 
egy ember Fejérváron, mely neki székhelye, s más püs- 
pöki birtokain, t. i. Herinán és Byolokolon Doboka vár- 
megyében, Gyalun (Golou) Kolozs vármegyében, Zilahon 
és Tusnádon Szolnok vármegyében (de Zonnk). Nincsen 
is reménye, hogy kapjon lakosokat, ha esak nagyobb 
szabadsággal nem kecsegtetheti a telepedni akarókat. 
Kéri tehát a királyt, hogy vegye ki mindazokat, kik ^i^ 
előbbi alattvalókból megmaradtak, mind a szabad álla- 
potú vendégeket is, kik új lakosokul jelennének meg, a 
vajda, meg a megyei ispánok törvényhatósága alól, minél 
fogva más birájok ne legyen, mint a püspök, vagy a 
király maga, ha oly nehéz az eset, hogy a püspök nem 
ítélhetne benne. A király teljesíti a püspök kérését.*** 

Jeruzsálemben már 1048 tájban amalfibeli kereskedők 
egyházat, monostort és ispotályt alapítottak a szegény 
és beteg zarándokok ápolására, valamint Eleemon azaa^ 
• Könyörületes* szent János (volt alexandriai pátriárka) 
tis^eletére egy kápolnát, s abból egy üj vitéz rend 
támadt, melynek neve «&. János-vitézek*^ vagy ^Ispotá- 
lyos vitézek* lett. Szaladin 1187-ben Jeruzsálemet elfog- 
lalván, a vitézek ideiglen sok helyütt telepedének meg^ 
míg utoljára Rhodos szigete lőn székhelyök; innen «Rho- 
dosi vitézek* is a nevök. 

IV. Béla királyunk, mint láttuk, ezen Sz. János-vitézek 
segítségével jött vissza elpusztult országába, minek nagy 
tett lőn következése, melyet az 1247-beli különös oklevél 
örökít meg. Tudniillik a király jobbágyaival és báróival 
hosszasan tanácskozván, elfogadá Rembaldnak, a jeru- 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 855 

zsálemi ispotály úgynevezett János-vitézei (Johanniták) 
nagymesterének ajánlatát az ország benépesítésére és 
yédelmére, mely a tatárjárás által mind lakosságban, 
mind vagyonban felette nagy veszteséget szenvedett. Oda 
adomány ozá tehát neki és vitéz rendjének az egész Szörény- 
séget a havasokkal és mindennel, a mi hozzá tartozik, 
a Joan és Farkas kenézségeivel együtt is egész az Olt 
folyóig, a Lytva (Lynioy) vajda kenézsége kivételével, 
melyet meghagy az oláhoknak úgy, a mint eddig birták 
(totam terram de Zevrino cnm alpibns ad ipsam perti- 
nentibus et aliis attinentiis omnibus, pariter cnm kena- 
zatibus Joan ac Farkasii nsque ad flavium Olth, excepta 
terra kenazatns Litva [Lynioy] vayvodae, qnam Olacis 
relinqnimus, pront iidem hactenus tennerunt). Azonban 
olyan kikötéssel, hogy a király megtartja magának és 
utódainak az egész Szörénységnek, valamint a megnevezett 
kenézségeknek jövedelme felét ; a másik fele a vitézeké 
lesz. De a meglevő és újdon építendő egyházaktól nem 
tart meg semmit a király, csakhogy az érsekek és püs- 
pökök tisztelete és joga meg ne károsodjék (salvis tamen 
reverentiis et juribus archiepiscoporum et episcoporum, 
quae habere, dignoscuntur). Okulva a Barczaságban 
történteken, óvakodik a király, hogy a János-vitézek 
ne ereszszék a pápa alá a Szörénységet, kizárván belőle 
a magyarországi hierarchiát, mely a politikai felségnek 
egy része. A felállítandó malmok jövedelmét, valamint 
a jobb földmívelés és javított rétek, meg a halászat 
jövedelmét a vitézeknek hagyja meg a király, kivévén 
a Lytva malmainak jövedelmét (praeterquam intra Lytva). 
De a danái halászat közösen illeti meg a királyt és a 
vitézeket. Még a Lytva földet lakó oláhoktól járó jöve- 
delemnek fele is az ispotályosház, azaz a vitézek tnlaj- 

23* 



Digitized by 



Google 



356 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

dona, itt is a Harsoc földnek kivételével, melynek jöve- 
delme a király számára szedetik (etiam medietatem 
omnium proventuum et utilitatum, quae ab Olacis terrám 
Lytva habitantibus, excepta terra Harsoc cum pertinen- 
tibus suis regi colligentur, domus Hospitalis percipiat 
antedicta). Ezen oláhok kötelesek az ország védelmében 
megsegíteni a vitézeket, valamint ezek az oláhokat is 
védelmezik. Bolgár-, Görög- és Kúnországokba való ki- 
vitelre sót lehet vágatni közös költségen és közös ha- 
szonra, de a püspöki jogok sérelme nélkül. A pénztől 
való jövedelemnek fele is a királyé lesz, a mely pénzt 
a királynak beleegyezésével fog veretni a nagymester. 
A beköltözendő nemesek és más lakosok iránti intéz- 
kedését a lovagrendnek, valamint biráskodását előre is 
jóváhagyja a király ; de főbenjáró esetekben a nemesek 
a királyhoz vihetik föl az ítéletet. Ha ellenség rohanná 
meg az országot, a Szörénység fegyveres erejének ötöd- 
része tartozik a királyi seregben hadakozni ; ha ellenben 
a király vezetné a seregét bolgárok, görögök vagy kunok 
ellen, akkor a fegyveres erőnek harmadrészével csatla- 
kozik a királyi sereghez. 

Azonkívül adományozá a király a vitéz rendnek az 
Olttól és erdélyi havasoktól kezdve egész Kúnországot 
ugyanazon kikötés mellett, mint a Szörénységet, Sze- 
neszlav oláh vajdának földjét kivéve, melyet az oláhok- 
nak hagy meg, azonképen mint a Lytva földet. Azon 
időtől fogva, melyben a vitézek belépnek, huszonöt évig 
Künországnak egész jövedelme a rendé lesz, kivéve a 
megnevezett Szeneszlav földének jövedelmét, melynek 
csak felerésze lesz övé, másik fele a királynak marad. 
A huszonöt év elmultával egész Künország jövedelmének 
is a fele a királyi fiskusnak jár ki ; minden ötödik évben 



Digitized 



dby Google 



AZ OLAhOK ERDÉLYBEN. 357 

a királynak különös megbízottja fogja megvizsgálni a 
jövedelmet. A várak és készletek megőrzésére való költ- 
ségben egyenlő része van a királynak és a vitéz rend- 
nek, Eúnországban is azon kikötés állván, mely a király- 
nak részére, meg a vitéz rendnek részére az egyházakra, 
malmokra és egyébre nézve mondatott ki a Szörény- 
ségben. 

Négyszáz ekealjat is adományoz a király Felcetigben 
vagy másutt Erdélyben^ a hol alkalmasabb az átjárás 
akár a Szörénységbe, akár a Kunságba. S 'hogy a vitéz 
rend könnyebben szerezhesse meg tengerről a szüksége- 
seket, országunk és a vitéz rend javára neki a tenger 
melléki Scardona várost**^ és Pegzat pusztát is által- 
engedjük minden joggal és haszonvétellel együtt, melyet 
néhai kedves öcsénk Kálmán birt. Végre még a Waila 
földet is a Duna mellett, Zemlénhez közel, melyet 
Krassó vára hatósága alól kivettünk, adományozzuk a 
vitéz rendnek.* 

«Ezen engedményekért a rendnek nevében kötelezi 
magát a nagymester, hogy fegyvert fog minden nemzetfi 
pogányok és minden schismatikusok ellen, legyenek azok 
bolgárok vagy mások, s jól fölszerelt száz lovagot állít 
ki szolgálatunkra. De keresztyén sereg ellen, mely 
be akarna törni országunkba, ötven lovagot küld a vég- 
helyek, jelesen Pozsony, Mosony, Soprony, Vasvár és Új- 
vár biztosítására; a becsapó tatárok ellen hatvan lovagot.* 
Minden új mester, kit a rend a tengeren túlról 
küld az országba, esküvel kötelezi magát a király és 
országa iránti hűségre, s mindannak megtartására, mi 
az előbbiekben ki van mondva. Különösen az ország 
megnépesítésére is gondja lesz, ügy azonban, hogy az 
országból semminemű földmivelőt, se szászokat vagy 



Digitized by 



Google 



358 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

teutonokat nem fogad be lakóknak, hacsak erre igenes 
királyi engedelmet nem nyert. Ha pedig az időszerinti 
mester elmulasztana valamit tenni, s a tengerentúli nagy- 
mester a király által figyelmeztetve nem segítene a 
bajon: a király szabad akarata visszaveszi a tett ado- 
mányt (regia deliberatio recipiet juxta suae beneplacitum 
voluntatis). A tanúk közt Gallus erdélyi püspök és Lőrincz 
erdélyi vajda is ott vannak. A beiktatást pedig, a király- 
nak meghagyásából Achilles székesfejérvári prépost és 
alkanczellár tette meg.*^^ 

Ezzel az oklevéllel kezdődnek a dunáninneni oláhok 
történetei : mert a mit eddig fölhozhattunk rólok, történet- 
számba nem is vehető. Hol és hogy találjuk tehát az 
oláhokat? 

Két tartományban: a Szörénységben és Kúnországban. 

A Krassó vártól keletre levő Szörényséffnék határait 
északon az erdélyi havasok, keleten az Olt folyó, délen 
a Duna tették. Minden oklevélben, melyet alkalom volt 
felhozni, a neve Szörény (Zevrin, Zeurin, Ceurin, Cheurin, 
sőt Zemram is), egyikben sem Szei)erin. Ez a név csak 
később kapott fel, midőn már költeni kezdették volt a 
történetet. 

Kúnorszáffnaik határai nyugaton az Olt, északon az 
erdélyi havasok, délen a Duna, keleten bizonytalanok. 
Mert az Erdélynek keleti havasain túli föld is, a későbbi 
Moldávia, Bessarabia stb. Kúnországhoz tartozott. A ma- 
gyar királyi befolyásnak és hatalomnak útja okozta, 
hogy csak Kúnországot nevezték Havas-el-földnék (Ultra 
montes niveos, Transalpinia) s nem a Szörénységet is. 
Abba az út a tömösi és bodzái szorosokon által vitt a 
havasok mögé ; azért lett neve Havas-el-föld. Ebbe pedig 
a későbbi Hunyad- és KrassómegyékbŐl vitt az út bizo- 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK EROÉLTBBN. 369 

nyosan Szörény-YÍrrsL^ melyben a bán, a $zörényi bán^ 
székelt, s melyről lett a Szörénység vagy a Szörényi bán- 
ság név. Vannak-e még nyomai e várnak ? nem tndom. 
Nagy különbség volt már e két tartomány között, 
midőn Béla király a Johannita-lovagoknak átengedte : a 
Szörénység miveltebb, népesebb vala, mint Eúnország. 
Abban több volt már a keresztyén földmívelő, kiket a 
tatárjárás, úgy látszik, nem is szélesztett el egészen. De 
Eúnországból kiseperte az állandó lakásokhoz még nem 
szokott kunokat; üresebb vala tehát a Szörénységnél, 
midőn IV. Béla eladományozta. Ez okból a király hu- 
szonöt évig engedé által az egész jövedelmet a lovagok- 
nak, holott a Szörénység jövedelmének felét megtartotta 
magának. 

Nemcsak biztosítani, hanem népesíteni is kellett a két 
tartományt ; tehát a Szörénységben is elég lakatlan föld 
vala még. Addig is gondoskodott volt a király új lako- 
sokról, mert íme a Szörénységben két kenézséget és egy 
vajdát, Eúnországban pedig egy vigdát találunk. A vajdák 
lakosait az oklevél oícíAoknak nevezi. 

Tehát mi a kenéz ? mi a vajda '^ — Mindkét szó szláv. 
A kenéz (kúaz) szónak értelmét egyenlőnek állítom 
— mert etymologikus értelmezésébe nem bocsátkozom — 
a germán first^ fürst szóéval, mely elsőt és fejedelmet 
Jelent. Lehetne pedig háznépnek elseje, falunak elseje, 
országnak elseje. Láttuk, hogy a balkáni félszigeten az 
oláh katunnak (canton) birája is kenéz volt. A tatárok 
Oroszországból hozván a szót, kenézeket (canisii) nevezé- 
nek ki a magyar nép igazgatására; Bogerius is egy 
kenéznek szolgálatában vala. A moszkvai fejedelem, 
mielőtt a czári czímet fölvette, knazudín neveztette vala 
magát. 



Digitized by 



Google 



360 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

Nálunk a kenéz, mint látni fogjuk, telepítőnek jelen- 
tésével járván, egyenlő vala a soltészszsA (Schultheis^ 
Schultze); amaz szlávos, ez németes vidékeken. A bir- 
tokos, akár a korona maga, akár püspök vagy káptalan^ 
akár magán ember, használatlan erdejébe vagy heverő 
földére lakosokat szerzett egy-egy vállalkozó által s ezen 
vállalkozót kenéznek vagy soltésznak nevezték. A kenéz 
vagy soltész az új lakosok bírája, rendezője és a tőlök 
járó jövedelemnek beszedője vala az uraság számára. 
Ezen szolgálatért, s azért, hogy összeszerezte az űj lako- 
sokat, némi földet kapott saját használatára, malmot 
vagy egyéb benefieiumot, sőt a lakosoktól meghatározott 
pénzbeli, sajtbeli vagy más természetű jövedelmet is 
húzott. Mindazon haszonvétel, jövedelem, a középkor 
szelleméhez képest, örökös lévén, mint kenézség atyáról 
fiúra szállott. Sőt az uraság tudtával elosztható és el- 
adható is vala. — A ínit a kenézről mondtam, az mind 
a soltészról is áll; a soltészság is örökös, de az uraság^ 
beleegyezésével elosztható, eladható vala. Latin neve a 
kenézségnek kenezatus^ a soltészségnek scultetia vala. — 
A vajda méltósági név mindjárt a magyarok feltűnésével 
válik ismeretessé. Konstantinus Porphyrogenitus Lebediast^ 
Salmutzest, Árpádot voevodokneik (poépoSoc) nevezi ; tehát 
ezt a szlávoktól vették a byzantinusok. A szó értelme 
a latin duxnák, még inkább a német herzognsík felel 
meg. A magyar rövidítette a szót így: ^^vajda*. Még 
István is vajda volt, mielőtt királylyá lett (ez hasonló- 
képen szláv szó) : de a királyság felállítása után a vajda 
név az erdélyi kormányzóra szállott. Utóbb nemcsak p. o. 
Hunyadi János és Zápolya János, hanem a czigányok 
elöljárói vagy vajdái is vajdák voltak, amazok erdélyi 
vajdák, ezek czigányvajdák. 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK KRDÉLYREN. 361 

A tiszt-nevek idővel tulajdonnevekké váltak, innen 
nálnnk a Császár, Király, Kenéz, Vajda tulajdonnevek; 
a németeknél a Kaiser, König, Schultz, Scholtz nevek 
gyakoriak. Ezen szükséges dolog- és szómagyarázat után 
lássuk az adománybeli oláhokat. 

A Szörénységben vagy a Szörényi bánságban két 
kenézséget (kenezatus) említ az oklevél : a Joan és Farkas 
kenézségét, melyeket a király a lovagoknak adományoz. 
Megemlíti még az oklevél a Lytva (Lynioy) vajda kenéz- 
ségét is, melyet nem adományoz oda, hanem meghagyja 
az oláhoknak, a mint eddig birták. Nyilván azt kell az 
oklevélből kiérteni, hogy a király mind Joant, mind Far- 
kast felszólította volt lakosok szerzésére, a kiktől jöve- 
delme legyen. Bizonyosan Joannak és Farkasnak némi 
beneficinmuk volt, mely nincsen megemlítve. Most a 
király odaadományozza a kenézségeket a lovagoknak, 
jövedelmök felét megtartván magának : tehát úgy kell 
gondolni, hogy Joan és Farkas beneficiumnk megtartásá- 
val jövendőben a jövedelemnek felét a királynak, másik 
felét a lovagoknak szolgáltatják ki. Továbbá az sincs 
megmondva, vájjon a két kenézségnek lakosai oláhok 
voltak-e vagy nem. A Litva vajdának kenézségében a 
lakosok oláhok, s ezek megmaradnak benne, mint vol- 
tak : de jövedelmök fele mégis a lovagoké lesz, másik 
fele, valamint a Lytva malmaitól való jövedelem is a 
királynak járván ki. 

Kúnországban csak Szeneszlav vajdának kenézsége 
említtetik meg, melyben az oláhok úgy maradjanak, mint 
eddig voltak, a kenézség jövedelmének fele a királynak 
járván ki. Szóval Lytva és Szeneszlav vajdák magok is, 
oláhjaik is azon viszonyba lépnek a lovagokhoz, a mely- 
ben voltak a királyhoz. Azelőtt első urok, mint a király 



Digitized by 



Google 



B62 TIZKNBGTBDIK FBJBZET. 

képviselője, a bán volt: most a lovagok mestere kép- 
viseli a királyt; ki felségi jogát megtartja mind a Szö- 
rénységen, mind Kűnországon. Az oláh vajdák azon hadi 
szolgálatra is kötelesek a lovagok iránt, a melylyel a 
király iránt voltak kötelezve: mert a lovagok fogják 
őket védelmezni, azért tartoznak nekik segítséggel. 

Milyen egyházhoz, a rómaihoz vagy a göröghöz tar- 
toztak-e az oláhok ? A vitézrend kötelezte magát minden 
nemzetű pogányok és schismatíkusok ellen, legyenek 
azok bolgárok vagy mások, védelmezni az országot, s 
az oláhok tartoznak a rend mellett szolgálni, tehát a 
schismatíkusok, azaz görög egyházbeliek dlen is. Azon- 
kívül a király minden alkalommal a magyar püspökök 
jogait biztosítja. Ezen körülményekből kihozhatni azt, 
hogy a szörénységi és kúnországi oláhok 1247 tájban 
a római egyházra hallgatnak vala. Nincs is abban semmi 
feltetsző. A danántúli tartományokban is, mind Szerbiá- 
ban, mind Bulgáriában, a római egyház azaz a pápa 
tekintete igen sokszor győzött a görög egyházon. Tudjak, 
hogy a magyar király, különösen maga Béla, kötelezte 
magát a római egyház kebelébe hajtani mind a bolgáro- 
kat, mind a szerbeket; azt is tudjuk, hogy az egyházi 
vitéz rendek, tehát a Johanniták is, a schismatíkusok 
ellen úgy viselték magukat, mint a pogányok és moham- 
medánusok ellen. 

Az adományos rendnek gondja lesz az ország benépe- 
sítésére is: azonban a király azt kötötte ki magának, 
hogy országából, tehát Magyarországból és az abba bele- 
értett Erdélyből, a rendnek nem szabad semmiféle lako- 
sokat, különös engedelem nélkül, befogadnia. Hol vehet 
a rend új lakosokat országa benépesítésére? 

A XI. század folytában déli Németországból eredő sok 



Digitized by 



Google 



AZ olíhok brdéltbbn. 368 

jöveTény szaporitotta Magyarországon nemcsak a köz- 
polgárí, hanem az úri rendet is. A XII. század alatt leg- 
inkább nyogat-északi Németországból származának a 
kköltözők, különösen Erdélybe. A XIII. században nem 
Magyarország felé, hanem a Balt-tenger keleti tartomá- 
nyai felé indnlt a német kiköltözés. 

1198-ban kezdödék az észt népnek térítése és hódí- 
tása ; Albert püspök e végett egy vitéz rendet, a Krisztus 
vitézeinek társaságát (fraternitas miiitiae Christi) alapíta, 
melyet a pápa 1202-ben megerősített. A bazgó térítés- 
ben és hódításban a rend eleinte a dánokkal osztozék, 
kik Bevált alapíták, ntóbb maga folytatá a munkát. 
Észak-nyugati Németországból a kardos emberek, vagyis 
a nemesek, a vitéz rendbe sietének, a polgári foglala- 
tossága emberek pedig a Riga, Hapsal, Fellin, Dorpat, 
Weissenstein stb. városokat alapitgaták. 

Alig, hogy II. András királyank 1225. tavaszán vissza- 
foglalta a német lovagoktól a Barczaságot és a hozzá- 
csatlódott Havaseli részt: Konrád, massoviai berezeg a 
kulmi és lobani földdel kinálá meg a kiszorított lovago- 
kat, ha a pogány poroszok ellen elvállalnák a térítő 
hadakozást. A salzai Hermann nagymester elfogadá az 
ajánlatot s 1228-ban Balk Hermannt kfildé oda néhány 
lovaggal, kiknek száma hamar százra növekedék. A térítő 
háború a poroszok ellen jó sikerrel folyván, várak és 
városok keletkezének, mint Thorn, Marienwerder, Elbing, 
Eönigsberg, Marienbarg, Memel stb. A Krisztus vitézei 
a német lovagokkal egyesülvén, 1237-ben hatalmas egy 
birodalom támada Danczkától kezdve a íinn tenger- 
öbölig, s abba folya most a német úri, nem-úri költözés. 
A tatárjárás után tehát a Szörénységbe és Kúnországba 
nem Németországból várhatnak vala új lakosokat. Galiczia 



Digitized by 



Google 



364 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

és Ruthenia hasonlóképen szenvedett volt a tatár-mongol 
dúlásoktól. Az adományos Jobannita-rend tehát leginkább 
Szerbiából és Bolgárországból kaphatott új lakosokat, 
különösen oláhokat, kik nomád létökre legkönnyebben 
mozoghatnak vala.*^^ 

A Johannita-rend nem gyökeresedett meg a Szörény- 
ségben és Kúnországbán. IV. Innocentius pápa meg- 
erősítette ugyan 1251-ben Béla adományát, sőt 1252-ben 
még Rembald nagymesternek (Rambaldus, praeCeptor 
domns hospitalis Jerosolimitani in Ungaria) egy veszprémi 
klerikust ajánlott, hogy egyházi hivatalba juttassa a kalocsai 
érsek által,* ^^ mind a mellett elhagyák a lovagok ado- 
mányozott területeiket, akármi oknál fogva is. Ha Lőrincz 
már 1249-ben Szörényi bán volt,*** azt lehet gondolnunk, 
hogy ez a báni méltóság a johanniták idejében is fenn- 
állott, vagy hogy a lovagok már akkor sem akarnak 
vala urai azaz védői lenni a Szörénységnek. 

Béla királynak, a Babenbergiek kihalta után, némi joga 
lévén Stiriára, oda fiát Istvánt, ki a kún Erzsébetet nőül vette 
volt, küldé kormányzóul. István Pettauban tartózkodók 
ugyan, de meg nem nyerhette a tartománynak szeretetét, 
melyre II. Otokár cseh király is vágyik vala. Ebből a 
körülményből háború fejlett ki a magyar király és Otokár 
között, szerencsétlen kimenettel 1260-ban Bélára nézve. 
A magyar hadi erő nyugaton lévén elfoglalva, Asan 
Konstantin (1258 — 1277) bolgár király a Szörénységbe 
tör be, a nélkül, hogy okát lehetne kitalálnunk. Érdekes, 
mint beszéli el maga Béla 12ö4-ben a történetet: 

« Midőn a bolgárok vakmerősége a Szörényi bánságot 
megtámadta, háború lévén köztünk és a cseh király, 
mint ausztriai és stiriai berezeg között (tempore guerrae 
inter Nos et regem Bohemiae, ducem Austriae et Stiriae, 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK KRDÚLYBEN. 366 

báróinknak legtöbbje, bár erősen felszólítva általunk, 
Yonakodék a bánság védelmére vállalkozni. De Lőrincz 
mester^ mint kinevezett bán (collato sibi per Nos ipso 
Banatu), legyözé a bolgár sereget, s elvevén tőle a zsák- 
mányt, néhányat közüle felakasztata a Danapart hosszá- 
ban, s így a régi állapotba helyezvén a bánságot, azt 
felségünknek visszaszerezte.**^® 

Maga István, kire, mint iQabb királyra, Erdély gondja 
vala bizva, 1260 — 1264-ben St hadjáratot intéze a bol- 
gárok ellen, kettőt személyesen vezetvén, a midőn Bödönt 
(Bdyn, Widdin) elfoglalá. Aegidius mester alatt a magya- 
rok Trnovoig jutottak ; sőt István az 1262. óta Kon- 
stantinápolyban uralkodó Palaeologus Mihály görög császár 
ellen is hadat indíta, mely byzantinus vidékeket pusz- 
tított/*® Tehát a magyar királyság a johanniták nélkül 
is óvta, sőt öregbítette hatalmát kelet felé. Hogy a Szörényi 
és a volt kűnországi oláhok mind Lőrincz bán hada- 
kozásában, mind István iQabb királyéiban tartozott köteles- 
ségeiket teljesítették, el lehet hinnünk, bár a források 
mint magától érthetőt nem említik meg; különben Lőrincz 
azok közt is akasztani valót talált volna. 

Eddigelé szó volt ugyan egyszer-másszor a jövedelem- 
ről, melyet oláhjaitól a magyar király húzott, de még 
nem tudjuk, miben áll vala az. 1263-ban IV. Béla király 
összefoglalja az esztergomi érsekség jogait. Ezek közt a 
neki járó tized nagyon is kitűnik. «Továbbá — úgymond 
az oklevél — tizedét veszi az esztergomi érsek minden 
királyi bányajövedelemnek az egész országon; minden ka- 
marai jövedelemnek, akármennyiért lehessen is bérbe adni; 
hasonlóképen tized részét veszi a juhoknak és lábas jószág- 
nak, melyeket a király az oláhoktól és székelyektől szed.»^^^ 
Tehát hadi és egyéb szolgálaton kívül természetben házi 



Digitized by 



Google 



366 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

állatbeli adó járt a királynak mind az oláhoktól, mind 
a Bzékelyektől. A székely marha-adót mellőzvén itt, azt 
kérdezzük: miben állott az oláhok marhabeli adója? 
Feleletet reá nem sokára egy oklevél ád, mely «qiiin- 
qnageBÍma>-nak, azaz ötvened-nék nevezi azt; minden 
száz juhtól kettő lévén a királyi adó. Az olvasó pedig 
megemlékezik, hogy a Balkán-félszigeten is szokás volt 
azt az ötvenedes adót szedni az oláhoktól. 

Egyébiránt IV. Béla idejében csak kétszer történik 
még említés az oláhokról. 1252-ben a király egy Vineze 
nevű sepsi székelynek a Szék nevű földet adományozá, 
mely valaha a szász Folkuné volt, most pedig a tatár- 
járás által el van pusztítva és lakatlan, a mely a kertzi 
oláhok y a brassói szászok és a sepsi székelyek földjei között 
terül el (inter terras Olahorum de Kircz, Saxonum de 
Barassn, et terras Siculonim de Sebus).*^^ Láttuk, hogy 
András király a kertzi földről eltávolította az oláho- 
kat, most pedig, 1252-ben megint ott találjuk; nyílván 
a tatárjárás után ereszté arra őket a csiszterczi rend. 

IV. Béla király 1260-ban szerencsétlenül hadakozott 
II. Otokár cseh királylyal. Ez nagy dicsekedéssel jelenti 
^^S győzelmét a pápának, elmondván, hogy milyen 
iszonyú nagy volt a Béla serege. Mert azt tették, úgy- 
mond a levél, az orosz Dániel és fiai, meg más rutének 
és tatárok, Boleslav krakói és Lesko lusatiai berezegek, 
továbbá megszámlálhatatlan embertelen kunok, magyarok, 
külömbféle szlávok, székelyek, oláhok, besenyők, izmaeli- 
ták, schismatikusok, úgymint görögök, bolgárok, ráczok, 
bosnyákok.*^^ 

Otokár ellen még a két magyar király, Béla, az atya, és 
megkoronázott István fia (Ungariae reges illustres) együtt 
hadakoztak volt : utóbb meghasonlás tör ki köztök, talán 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK EKDÉLTBBN. 367 

azért Í8, mert Béla király másik hasonló nevfi fiát, Bélát, 
inkább szerette volna utódjává tenni. Azonban ez követ- 
kezése, nem oka lett volna a meghasonlásnak. A kánok 
legnagyobb része az István felekezetében vala, neje, 
Erzsébet, kun asszony lévén. Mert István a Pozsonyban 
tortént békekötést az atyjával 1262-ben így jelenti ki: 
(Nos Stephanus Dei gratia jnnior rex Ungariae; dax 
Transilvaniae et daminm Cumanorum) «hogy minden 
báróinak és nemeseinek akaratával és helyeslésével, 
valamint a kun fő emberek kért és kapott tanácsával és 
heléegyezésével tette*. Az ország ketté oszolván, két udvar- 
tartás és kettős méltóságok levének. Béla királynak fő- 
kanezellárja az esztergomi érsek, Istváné a kalocsai érsek. 
Béla nejének kanezellárja a veszprémi püspök ; István 
nejéé, Erzsébeté, a váczi püspök ; azonkívül Istvánnak 
alkanczellárja a aradi prépost, nádora Dénes bácsi fő- 
ispán, tárnoka Lőrincz, ki egyszersmind Szörényi bán is, 
erdélyi vajdája László, szolnoki főispán. 

Poroszlón István 1263-ban ismét tanácsot tart és meg- 
bővíti a pozsonyi egyességet. 

Több rendbeli adománya tanúskodik az atyja és közötte 
folyt háborúról. 1265-ben Gutkeledi Kozmának ád bir- 
tokot Szatmárban azon érdemeért, hogy feketehalmi 
várában (in castro Feketeholm, németül Zeiden) mellette 
vitézkedett. Erzsébet királyné is ugyanannak a Kozmá- 
nak Ragald királynői birtokot adományozza, mely anyósá- 
nak halála után esett reája.*** Az 1297-ik évbeli oklevél, 
mely a Hunyad-vár porkolábjának (castellanus) szól, tar- 
talmánál fogva nevezetes. István a feketehalmi várból 
ifja Leustachius porkolábnak, hogy elegendő fölszere- 
léssel a zalasdi, rhudai, rhohozdi (Ruda, Rákösd) és 
& várhoz tartozó más népekkel siessen hozzá, a hadi 



Digitized by 



Google 



36tí TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

szerszámokat jól megvasalt kocsikra rakván, de nagyon 
vigyázván, hogy az ellenség kezébe ne essék zsákmá- 
nyul* ^^ 

A belháborűnak részleteit mondja el a következő két 
adomány-levél. A 1267. évbeli elmondja, hogy midőn 
szüléi oknélkül üldözték Istvánt (cum graves persecutiones 
per nostros parentes extra meritum nostrum pateremur), 
s midőn László vajda és atyafia Gyula kunokkal ment 
ellene Erdélybe, István pedig Feketehalomra vonult: András 
mester, Iván fia, szakadatlanul hű maradt hozzá, bár 
sokan elhagyták vala. Azért többféle birtokot adományoz 
neki; azt is, melyet Batsholda kunnak és fiainak ado- 
mányozott volt.*^^ 

Az 1269. évbeli adományban elbeszéli István, hogy 
midőn szüléi (dura et crudelis persecutio parentum nost- 
rorum) őt az országból ki akarták hajtani : akkor Kelnöki 
Chyl ispán (Chyl comes de villa Kelnuk), mindenét oda- 
hagyva Déva várnál és Feketeholm várnál vitézül har- 
czolt István kiszabadítása végett, az üsorszegi derék csatá- 
ban pedig (demum in Ilsazig in bello nostro generáli) 
nagy öldöklést vitt véghez az ellenes hadseregben, a 
midőn halálos sebeket is vett. Ezen érdemeiért a hűség- 
telén Demeter és Vincze földjét adományozza neki Fejér- 
megyében (mereatur terram Demetri infidelis nostri 

et terram Vincentii, quae fuere terrae castri in comitatu 
Albensi).*27 

A belső háború után István, mint ifjabb király, külső 
háborúkat is viselt, melyeket a következő oklevelek em- 
legetnek, jóllehet nem időszerinti sorban. 

1263-ban Jakab ispánnak néhány földet adományoz 
azon vitézségeért, melyet különösen Bulgáriában, a Bödön 
(Bdyn) város kivívásában mutatott. (Quando habuimus 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 369 

pugnam in regno Bulgáriáé subcus civitatem Budun nun- 
cupatam.)**® 

. 1268-ban felmagasztalja Sándor Szörényi bánt, a ki 
fiúkorától fogra (a temporibus infantiae suae in domo 
nostra jagiter famulando) Istvánt hűségesen szolgálta, 
azután a moravai csatában, midőn a cseh király serege 
körülfogta Istvánt (hostes nostri nos circumdedissent), 
yitézül harczolt; Olmtitz alatti táborában is annyira ki- 
tette magát, hogy öt sebet vett. «S midőn Görögországba 
indítottuk seregünket, Sándor bán a maga dandárával 
(collecta sua muititudine), másokat megelőzve^ a görögök 
hadi sorára rohant, s a győzelmet számunkra biztosí- 
totta. > Azt sem hallgatja el az oklevél, hogy midőn 
László vajda és atyafia, Gyula, az ifjabb király ellen 
törekedtek, Sándor bán Feketehalomnál is kitüntette 
magát; <az üfaszegí (olv. ilsa-szegí) derék ütközetben 
pedig mint kőfal úgy biztosított bennünket*, azért több 
birtok adományával jutalmazza meg Sándor bánt.*^^^ 

1269-ben István iQabb király Goszton Miklóst ób 
Mihályt, a kik Bulgáriában István szeme láttára kitün- 
tették magokat, de különösen Egyed tárnokmester zász- 
laja alatt, a schismatikusokat Turnow várig üldözték és 
öldösték, az őrök sorából emeli ki (eximendo de numero 
populorum nostrorum spiculatorum, másutt speculatorum 
Eur vulgariter dictorum), és nemesekké teszi mind őket, 
mind nagybátyjaikat, annálfogva is, mert eredetileg Vas- 
várnak jobbágyai voltak és csak rágalomból estek a 
lándzsások rendjébe (licet prímitus jobagiones Gastrí- 
ferrei fuerint et sic per calumniam in numerum inciderunt 
spiculatorum).*^® 

1270-ben V. István (Stephanus Dei gratia Hungáriáé, 
Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodo- 

Hunfalvy: Oláhok története. 24 



Digitized by 



Google 



370 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

meriae, Gumaniae, Bulgariaeque rex) a Miskolcz-nemzet- 
ségbeli Ponych (Ponyth) bánnak és zalai ispánnak érde- 
meit magasztalja, a ki két szerencsés követségben járt 
a tatár császárnál ; a ki Istvánt Feketehalomnál is erősen 
védelmezte s a derék ilsuorszegi csatában is rendkívül 
vitézkedett. « Továbbá — folytatja az oklevél — midőn 
Zuetisláv bolgár czár (Bulgaromm imperátor), kedves 
vőnk (karissimus gener noster), akkor felségünknek 
ellenese, Szörényi földünket irgalmatlanul dúlta, s mi a 
sérelmeket megboszulandók, Bulgáriába mentünk sereg- 
gel : akkor Ponych bán hűséges buzgalmában Pleun bol- 
gár várat foglalá el (fidelitatis ardore flagrans castrnm 
Pleun (Plevna?) Bulgarorum optinuit expugnando).» 
A király tehát zalamegyei birtokkal jutalmazá meg.^^^ 
Ugyanazon évben V. István király az étekfogók mes- 
terét Reynoldot dicsőíti, a ki a királyt gyermekkorától 
fogva szolgálta, s midőn stíriai berezeg vala, Német- 
országban, Karín tiában, Csehországban és más hadi vál- 
lalatokban kitüntette magát. Midőn pedig István, még 
atyja életében, az erdélyi herczegségen uralkodók, neve- 
zett Reynold mester jeles és fegyveres háznépével (cum 
honesta et armata família) az ifjabb király seregében 
forgolódott, mely öt ízben pusztította Görögországot, két- 
szer Istvánnak személyes vezetése alatt, s háromszor 
más báróké alatt. Még Istvánnak erdélyi herczegsége 
idejében, midőn őt szülői ok nélkül üldözik vala, Rey- 
nold hűséges maradt hozzá; s midőn István győzött s 
a Béla seregét Lőrincz nádor és Ernei bán vezetése alatt 
Ilsaszeg nevű helységig üldözte a Duna felé (in locum 
qui Ilsazeg dicitur versus Danubium venissemns), Reynold 
mester az István szeme láttára Henrik bánt, a seregnek 
fővezérét, fogolylyá tévé, a midőn Reynold balszemében 



Digitized by 



Góogle 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 871 

veszedelmes sebet kapott. Mindezért többféle birtok ado- 
mányával gazdagítja meg őt V. István király.^'' Ezekből 
látjuk, hogy István, még iQabb király létében derekasan 
fentartá az ország méltóságát kifelé, minélfogva a «rex 
Bulgáriáé »-t is felvette a királyi czimbe. 

Erdélynek társadalmi és néprajzi viszonyait azon idő- 
ben a kővetkező oklevelekből ismerhetni meg, legalább 
némileg. 

1263-ban a nagyváradi káptalan előtt, egyfelől Iván 
hölényösi vajda (Wajwoda de Bulenns) meg atyafiai Boch 
és Halk, másfelől zalatnabányai Miklós Kend fia, meg 
János, Henning, Balázs, László, Tatamér és Stosyan 
atyafiai a Bikách és Román megöletéséből támadt ellen- 
ségeskedésről lemondanak és kíegyezkednek egymással. 
Belényes, Bölényös nevű helység Biharban alkalmasint 
a bölény állatról vette magyar nevét. Ennek most Iván 
vajdája tfinik elő, de nem tudhatni, micsoda vajdaság 
volt a bölényösi; mert azután sehol többé nem fordul 
elő. ZaZa^na-bánya szláv név lévén, az bizonyosan szlá- 
vokról való. De a megnevezett zalatnaiak nem látszanak 
szlávoknak, hanem inkább németeknek. ^'^ 

1264-ben István iQabb király Hazos ispánnak sokszoros 
érdemeiért Naszód földjét^ mely üres és lakos nélküli, 
adományozá (terram Nazwod, vacuam et habitatoribus 
carentem). Alkalmasint a tatárjárás tette volt néptelenné : 
de kivel népesítette meg Hazos, azt az oklevél nem 
mondja meg.*'* 

Ugyanezen 1264-ki évben István a cziszterczi Kertz 
monostort^ melyet a tatár dühösség egészen feldúlt volt 
(monasterium ad honorem ipsius gloriosae semper Yirginis 
de Kirch^ post Tartaricae vastationis rabiem penitus deso- 
latum), különös ótalmába fogadja, s népének azt a kegyel- 

24* 



Digitized by 



Google 



372 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

met adja, hogy se az időszerinti vajda, se más báró 
(jobbágy) ne merjen nála megszállani (super popalis 
eiusdem monasterii descensam possint facere violentum); 
egyéb adóval se tartozzék, mint a melylyel a szebeniek 
tartoznak (nobis jnxta libertatém Scibiniensium et cum 
Scibiniensibns respondere teneantur et solitos debito et 
collecta).*^^ 

IV. Urbanns pápa látván, hogy a Béla atya és István 
fiú közt történt egyességnél fogva ez utóbbi Besztercze, 
Rodna, Szolno és Eirálynémeti birtokokat a királyné 
engedelme nélkül elfoglalta, melyek pedig emlékezetet 
meghaladó idő ólta a királynék birtokai valának (terras 
Bistriche, Rodana, Zolosum et Querali — Királyi — 
vulgariter nuncupatas, quas et ceterae regináé Ungariae 
a tempore, mcuius emoria non existit, tenuerunt pacifice 
et quiete); s minthogy Béla király maga is felszólította 
volt a pápát, hogy tegyen igazságot: ő komolyan inti 
Istvánt, hogy adja vissza a királynénak a nevezett hely- 
ségeket és földeket. — íme a híres Rodna, Besztercze 
és más helységek jövedelmei a magyar királynék tulaj- 
donai valának, mint Ragald Szatmármegyében, melyet 
1265-ben Erzsébet királyné napától — a kinek Beszter- 
czét, Rodnát stb. most vissza kell adni — örökölt volt. 

Rodna tehát és ezüstbányái a tatárjárás után is neve- 
zetesek. A király tisztviselője ispán (azaz comes, az 
ottani német nyelven ma is grév ; gráf helyett), s az 
1268. évbeli oklevél Heuchmann után Bothót említi meg. 
Rodnának birái és esküdtei (nos judieesetjurati de Rodna) 
oklevelekkel bizonyítják, hogy Botho ispán, örököseinek 
és rokonainak beleegyezésével, a maga birtokait Henrik- 
nek, Brendelin fiának, eladta 155 rodnai súlyú finom 
eziist márkáért (pro centum et quinquaginta V marcis 



Digitized by 



Google 



AZ olíhok erdéltkek. 37S 

falminati argenti cum pondere de Rodna), mely pénzzel 
Botho a királynak tartozott hivataláért. A birtokok kő- 
torony, mellette faház, kőfallal kerített ndvar; egész ház- 
hely két ouriával, és szántóföldek a vár alatt; továbbá 
az ezÜBtbányákban felerész, melyek mind Heuchmann 
{olvasd : Hötzmann) ispánéi voltak. ^^^ 

y. István király 1271-ben Ghiel ispánt kalnoki Erwin 
űkt és Teelt, brassói Ebi fiát, különösen Feketehalom- 
nál tett hűséges szolgálataiért megjutalmazza. Még pedig 
Teelnek HerbordfcUvát (villa Herbordi waywodae, ma 
Balázsfalva) a két EttküUőnek összefolyásánál, s az előbbi- 
vel határos Zanchatelök földet adományozza. Teel a 
kapott adományt Chiel rokonának engedi által, mit a 
király jóváhagyván, ezzel Chiel érdemeit is megjutal- 
mazzad^^ 

Abrudbányát (Obruth) az Ompoly mellett, királyi ado- 
mányból Jula bán, ennek halála után Szobosláv székely 
birta, most 1271-ben István király a fejérvári püspök- 
nek és káptalannak adomány ozá, mit Mátyás erdélyi 
vajda, a kertzi apát és András gyógyi ispán s mások 
jelenlétében oklevéllel bizonyít.*^® 

Szántszándékkal közlök többecskét V. István király 
idejéből, mert Erdélynek akkori ethnographiai képét lát- 
juk benne, a mely képben az erdélyi oláhok nem is mutat- 
koznak. A havaseli oláhokról sincsen emlités; de bizo- 
nyosak lehetünk abban, hogy szolgáltak István hadjára- 
taiban Dunán túl Bolgár- sőt Görögországban is. 

István korai halála után a tíz éves László következek. 
Ezt a korabeliek III. Lászlónak írták ; az újabb jezsuita 
történetirók Imre királynak megkoronázott csecsemő fia, 
László miatt, kit amazok a királyok számába nem is 
vettek vala, IV-diknek kezdték írni. Ragadvány neves- 



Digitized by 



Google 



374 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

tül Kún László, akar kűn anyjáról, akár a kunok társa- 
ságáról kapta meg azt. Képzelhetjük a zarart a gyermek- 
király és Erasébet király-anya gyenge kormánya alatt. 
Az a zavar Lythen havas-el-földi oláh vajdát és atya- 
fiait is arra bátoritá, hogy megtagadták a királyi jöve- 
delem megadását s az ország némi részét magokénak 
tekintik vala. Ez 1272—1275 közt történt. De Sóvári 
Soós Gryörgy mester hamar rendet csinála ott. Megölte 
Lythent, Barbat atyafiát pedig fogva vitte a királyhoz, 
a ki csak nagy váltságért eresztette ki a fogságból. így 
beszéli el 1282-ben László király oklevele, a mely Só- 
vári Soós Györgynek sok más jeles tetteit is előszám- 
lálja.*3í> 

Ezen oklevél azért is nevezetes, mert abban a «Cumania» 
név helyett <aliqua pars de regno nostro ultra Alpes^ 
existens^ fordul elő ; tehát Kúnország ezentúl Havas-el- 
föld lesz, melyet a byzantinus írók üngrovlachi4nsik 
(OoYYpopXa^ía) kezdenek nevezni. S ez az «Ungrovlachia» 
elnevezés a mi napjainkig divatozott Oláhország ünnepies 
okleveleiben. 

III. (IV.) László uralkodása 1272— 1290-ig tartott, 
melyet különösen a , magyarországi kunok nyugtaianitá- 
nak. Mi leginkább Erdélyre tekintvén, némely oklevélből 
erdélyi történeteket hozunk fel. 

Az 127.3. évbeli oklevél a Chak nemzetségéből való 
(de genere Chak, olv. Csák) Péter mesternek tetteit 
számlálja elő, a ki Béla, István és László királyokat 
szolgálta. Itt megtudjuk; hogy István neje, Erzsébet, és fia 
László meg leányai Patak várában tartózkodtak, a mely- 
ből Béla emberei kizavarták őket; de Péter és atyafia 
Mátyás elfogák a Béla őreit (speculatores), a kik Istvánt 
nyomozzák vala. Ez olyan hatású volt Erdélyben, hogy 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 375 

néháDy ingadozó főűr, a szászok és mások Dyilyán 
István felekezetéhez csatlódtak (per quornndam baronum, 
patri nostro fidelinm, licet tunc ipsi avo nostro coacte 
famnlantiain, Saxones et alii homines regionis Transil- 
vaniae ad patrem nostrum redierunt — mondja László 
az oklevélben). Abban az ütközetben, melyben Lőríncz, 
Kemin fia és mások elfogattak és megölettek, Péter 
vitézkedett, Ernei bánt is elfogván. Az ilsvaszegi ütközet- 
ben is, melyet István vivott öcscse Béla ellen, Péter 
Henrik bánt fogta el. Azután Otokár ellen (tunc patris 
nostri, nunc antem noster capitalis inimicas), ki Német- 
országnak fő erejét hozta segítségül (ducens in auxilium 
saam florem Alemanniae) Pozsony, Mosony és Rébeze 
mellett is vitézkedett, a hol István győzött.**® 

István király Eolosvárt (villám Kulusvar vocatam) a 
Sz. Mihály egyháznak, azaz a fejérvári káptalannak, 
adományozta volt, s azt László király 1275-ben meg- 
erősíté. 

Ugyanezen káptalan 1276-ban cserét csinál (concam- 
biam) az erdélyi püspökkel. A káptalan biharmegyei 
Körösfőt adja a püspöknek (Erysfew vocatam terram 
in comitatu Byhoriensi), s érette attól Pyspukit (Püspöki, 
ma Piski) veszi a Strig (ma Strell) mellett Hunyad- 
megyében és Ochmart (Akmar) a Maros mellett Fejér- 
megyében.*** 

Különös világot vet az erdélyi viszonyokra a magán- 
háború az erdélyi püspök meg káptalan s a szászok 
között. Tudjuk, hogy III. Béla a cibini vagy szebeni 
prépostságot állitotta fel, azt az erdélyi püspök egyházi 
hatóságából vévén ki. Azonnal kérdés támadt, kik tar- 
toznak a szászok közül az új prépostság alá, kik nem? 
Az eldöntés szerint a szebeni, újegyházi (Leschkircher), 



Digitized by 



Google 



376 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

sinki (Schenker) és utóbb a brassói decanatusok a pré- 
postsággal együtt az esztergomi érsek alá tartoztak ; 
ellenben a sebesi, kis- és nagyküküUői, ózdi, kezdi, seges- 
vári és kozdi decanatusok az erdélyi püspök liatósága 
alatt maradtak. A tized bizonyosan főoka vala a viszál- 
kodásnak. A szászok ugyanis nem a püspöknek, hanem 
saját lelkészeiknek, kiket szabadon választanak vala, 
adták a tizedet. Egyébiránt II. András óta a hatalmas- 
kodás, melyet a IV. Béla és fia V. István közti háború 
még fokozott, közönségessé lőn. A király méltóságát a 
gyenge uralkodók nem birják vala fentartani ; a nagyok, 
világiak és egyháziak egyaránt, se törvényt, se királyt 
nem tisztelvén. 1276-ban Csák Péter nádor, pártbeli 
dühből, a veszprémi Péter püspök fényes egyházát telje- 
sen kiraboltatá, a prépostot, espereseket, kanonokokat 
és papokat ruháikból kifosztva, meztelenül lovakhoz köt- 
tetve meghurczoltatá, papok és szolgáik közül 68 sze- 
mélyt legyilkoltata, az egyház levéltárában a kiváltság- 
leveleket széttépeté, a káptalan pecsétjét összetöreté, s 
az így kirabolt egyházat porrá égetteté. Annak követ- 
keztében az egyházban egy egész esztendőn által szüne- 
telt az istenitisztelet, mi még a tatárjárás idejében sem 
történt.^*2 

A midőn ilyen ocsmányságok lehetségesek, akkor 
mindenre jogosítottnak hiszi magát a hatalmaskodó; 
pedig Péter erdélyi püspök is ilyen vala. A püspök 
a szászokra is ki akarván terjeszteni egyházi hatóságát, 
természetesen ellenállásra talált. Nem tudjuk a történet- 
nek részleteit, de az bizonyos, hogy a püspök, kanonok- 
jaival egyetértve, a vízaknai gerébet, Alárdot kivégez- 
tette. Ennek fia János (az oklevelek Gyan, Gean, Gaan- 
nak írják) vezérlete alatt a szászok fegyvert ragadva 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 377 

Gyula-Fejérvárt 1277. Reminiscere vasárnapján (február 
21-én) megrohanák és elfogtalak, a székesegyházat a 
többi egyházakkal együtt felgyujták, feldűlák, s az azokba 
menekült népet, mintegy 2000 (?) férfit és nőt, négy 
kanonokkal és számos pappal egyfitt odaégeték, az egy- 
házi kincseket, ereklyéket, kereszteket megszentségtele- 
nítek, az egyház könyveit és levéltárát feldnlák, kiváltság- 
leveleit szétszaggaták. (Cmn ipsa uníversitas anno Domini 
1277, in dominica Reminiseere, super eandem ecclesiam 
cathedralem manu armata irruentes ipsam hostiliter inva- 
serunt, comburentes in eadem ecclesia bene ad dno millia 
hominum ntríusqne sexns, et specíaliter ... a megölt 
papokat névszerint számlálja elő az oklevél . . . et qnam 
plnres alios clerioos et sacerdotes, combnrendo et aufe- 
rendo omnia omamenta, libros et instmmenta dietae 
ecelesiae stb.)**^ 

Bármennyire lázító volt is a gyulafejérvári pusztítás, 
azt, a veszprémi pusztításnak utánozása lévén, senki sem 
torolta meg, mert országos hatalom nem vala. Az ok- 
levelek tanúsága szerint a Budán összegyűlt magyar- 
országi főpapok az év (1277.) májusában **^ egyházi 
átokkal sújtották ugyan a gonosztett. elkövetőit; de 
ennek semmi hatása nem vala. A pápa és legátusai 
annyiszor excommunicálták volt már az uralkodó királyt 
és az országot, hogy emez egyházi fenyíték többé senkit 
sem ijesztett meg. 

1278-ban László király oklevele leírván a székesegy- 
háznak lerombolását (per sevitiam gentis Saxonicae 
combusta enormiter et destructa), a midőn sok kanonok 
az egyházba menekült magyarok sokaságával együtt (cum 
multitudine Hungarorum ad grémium ipsius ecelesiae 
causa praesidii confugientes) megöletett, az egyház mellett 



Digitized by 



Google 



378 TIZENEGYEDIS FEJEZET. 

levő földet, melyet a vendégek laktak volt s most a 
szászok dUhössége által lakatlanná lett (snper qna hospi- 
tes nostri commorabantur, nunc per furorem eornndem 
Saxonum habitatoribas penitns desolatam), minden hozzá- 
tartozósággal a Sz. Mibály-egyháznak adományozza, hogy 
ez felépülhessen.**^ 

Az oklevél vendégeket említ, kiket a szászok meg- 
öltek: tehát azok voltak-e a < magyarok sokasága»? 
Pedig az oklevelek — tudtomra — nem szoktak magyar 
nyelvű lakosokat vendégeknek nevezni. Egy másik ok- 
levél ugyanazon évről praedícdesékuék nevezi azokat a 
lakosokat (capitulum • . . nec non universorum populo- 
rum praedialium, per caedem et rabiem Saxonum prae- 
dictorum extirpatione adeo sít perditum). Az említett 
oklevél egy tordai sóbányát adományoz a káptalannak, 
hogy újra fölépüljön.**® 

1289-ben László király, az egyházi személyek, azaz 
a nemes magyarok^ szászok és székelyek (per universos 
viros religiosos, nobiles Ungaros, Saxones et Syculos) 
tanúsága szerint, a Gehan égetése alkalmával elveszett 
kiváltságot megújítja, melyet II. András adott volt a 
kanonok uraknak a Maroson leszállított alvinczi kő- és 
főtt sótól szedendő vámról.**^ Itt talán legelőször látjuk 
egy sorban említve a magyarokat, szászokat és székelye- 
ket, jóllehet csak mint kanonokokat. A miből azt is ki- 
értjük, hogy kanonokká csak magyar nemes, — szász 
és székely pedig mindenki különbség nélkül lehet vala. 

László király idejében tatár berohanások is néptelení- 
tének sok vidéket^ különösen Erdélyben is. Egyik alka- 
lommal az Aranyos mellékén tanyázó székelyek tüntetek 
ki magokat, Toroczkó vár alatt állván eleibe a vissza- 
vonuló tatár csapatnak, s kezéből sok foglyot szabadít- 



Digitized by 



Google 



AZ olíhok erd^tben. 37^ 

ván ki; a miért László az aranyosi főid adományával 
jutalmazta meg őket, a mint azt a következő fejezetben rész- 
letesebben megtudjuk. Oláh beköltözéseket László idejé- 
ben nem említenek az általam ismert oklevelek, ámbár 
történhettek. De az 1284/85. évről nagy eseményt jegyez- 
tek fel az orosz krónikák, a melyekből azt Seblözer 
közié először, s Engel így adja elő: László a feltámadt 
kunokat Hódnál legyőzvén s a szökevényeket a Moldován 
túl is a tatárok végéig üldözvén,**® azok a krimiai Nogaj 
khánt ősztönözék fel László ellen. Nogaj nagy sereggel 
készüle dúló járást tenni az országba. Ennek hírét vévén 
László, mindenüvé segítségért folyamodék, de csak sfi vé- 
től, iQabb Andronikos konstantinápolyi császártól kapha- 
tott. Mind Andronikos, mind atyja Mihály a nyugati egy- 
ház felé hajolván, sokféleképen bántogatták a Haemustól 
fogva Konstantinápolyig tanyázó oláhokat, s ezért ezek 
nyagtalankodának. Andronikos szabadulni óhajt tőlök^ 
s reáveszi, hogy László királynak segítségére menjenek 
a tatárok ellen. Kapnak ezen az oláhok, s a császár levelé- 
vel sietnek Lászlóhoz. Éppen jókor érkeznek; László az 
első csatasorba állítja őket a tatárok ellen, a magyarokat 
pedig hátul. Mert ezt tanácsolta a császári levél, hogy 
így László is szabadulhatna tőlök, ha a tatárok meg* 
semmisítik. Ámde az oláhok teljes győzelmet aratnak, s 
László az ütközet után mutatja meg nekik a császár 
álnok levelét. Természetesen visszatérésre nem gondol- 
nak, úgyis hallván, hogy nejeiket és gyermekeiket a 
császár Kis-Ázsiába hurczolta által. László marasztalja 
őket s részint Máramarosba, részint Fogaras vidékére 
telepíti meg. Különösen Máramarosban szláv nőket vévén, 
annak rengeteg erdeiben számos helységet alapítanak, 
— 8 így szaporodott ott az oláhság. 



Digitized by 



Google 



380 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

Gsudálkozni lehet, hogy a komoly Engel ezt a rímes 
regénybe való mesét történetnek fogadhatta el. Mintha 
nagyocska sereg megnevezett vezér és rablás nélkül 
juthatna észrevétlenül messze tartományokon keresztül, 
t. i. a balkáni hegységen túli részekből, Bulgárián és 
Havaselföldön keresztül Erdélybe. A vezérnek neve pedig 
Pachymeres, idősbik Andronikos (1273—1332) történet- 
írója által bizonyosan a világ tudomására jutott volna/*^ 
Nem mondhatni, hogy László idejében is oláhok nem 
szállingóztak Máramarosba; de csapatos oláh beköltözés 
soha sem történt. 

III. Andrásnak (1290—1301) oklevele sem említ olá- 
hokat, melyben 1291. február 27-én az országnak és 
lakosainak jogait megerősíti, és fentartásokat megígéri. 
Több Ízben van szó abban az erdélyi szászokról,**^ 
de oláhról, sőt székelyről nem gondoskodik az ok- 
levél. 

Ugyanazon év márcziusában törvényszéket ül III. And- 
rás Gyula-Fej érvárott. A szék előtt Ugrin mester feláll, 
s előadja, hogy Fogaras és Szombathely birtokait az 
Olt mellett jog nélkül (indebite) vették el tőle, s fel- 
mutatván okleveleit, kéri a királyt, hogy adassa azokat 
neki vissza. A király tehát bizonyosságot keres és kap 
a nemesektől, szászoktól, székelyektől és oláhoktól, hogy 
a nevezett birtokok igazán és joggal Ugrin mesteréi. 
Minélfogva a király visszaadja neki és örököseinek Foga- 
rast és Szombathelyet. (Nos igitur, quia ipsas possessiones 
ad ipsum magistrum Ugrinum juste et legitimé vidimus 
et scivimus pertinere, cum omnibus utilitatibus earum et 
pertinentiis reddimus et restituimus ipsi magistro Ugrino, 
et per eum suis haeredibus haereduraque successoribus 
jure perpetuo et irrevocabiliter possidendas, eo modo et 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK ERDÉLYBEN. 381 

ea plenitadine, quemadmodum per ipsius antecessores 
dictae possessiones habitae exstiternnt et possessae.)^^^ 

A gyulafejérvári törvényszék-ülést sokan törvényhozó 
ülésnek tartják, mert az oklevél igy kezdi meg: «Midőn 
valamennyi nemessel, szászszal székelylyel és oláhval 
az erdélyi részeken, állapotuk reformálása végett, gyűlést 
tartottunk, felálla Ugrin » stb. Az < állapotuk reformálása » 
igazságszolgáltatást fejez ki, a melynél tanúul, kivált 
birtok-kérdésben, minden ember alkalmasnak, sőt a föld- 
mívelő vagy pásztor még legalkalmatosabbnak is talál- 
tatik vala. Fogarasnak és Szombathelynek szomszédai, 
akár nemesek, akár nem-nemes szászok, székelyek, olá- 
hok, tudomásuk szerint állíthatták, hogy a nevezett bir- 
tokok Ugrint illetik meg jogosan és törvényesen, vala- 
mint azokat Ugrin elődjei is birták volt. A tanúskodó 
oláhok alkalmasint a Bője birtokáról valók valának. 

Úgy kellett történnie, ámbár nincs megmondva, hogy 
László király zavaros idejében esett ki Ugrin a Fogaras 
és Szombathely birtokából, és azok a fiskuséi lettek. 
Azért adhatta vissza a király. 

Legnevezetesebb IIL Andrásnak 1293. évbeli oklevele 
az oláhokra nézve. Abban Így szól a király: 

<Az elfogadott kormányzásnak szükségeitől ösztönözve^ 
a velünk lévő jobbágyok (barones) beleegyezésével azt 
határoztuk volt, hogy valamennyi oláh, bárkinek a bir- 
tokán legyenek is (universos Olacos in possessionibus 
nobilium vei qicorumlibet aliorum residentesj, a mi királyi 
székes birtokunkra vitessék vissza, s a visszamenni vona- 
kodókat erőhatalommal is kényszerítsék reá. Minthogy 
azonban nagybátyánk, néhai László király megengedte 
a gyulafejérvári káptalannak, hogy hatvan oláh ház- 
népet telepíthessen Fylesd és Enud birtokaira s azoktól 



Digitized by 



Google 



^2 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

«emmi királyi adó, úgymint ötvened vagy tized, vagy 
egyéb ne szedessék (ut in quibusdam terris capitnli, 
Fylesd et Enud vocatis sexaginta mansiones Olacornm 
iibere et secnre valeant commorarí, ab omniqae exactione 
ant collecta regali, scilicet quinqaaginta, decima vei qna- 
canque alia iidem Olaci extorres habeantnr penitus et 
immunes): mi tisztelvén és üdvösnek tartván László 
királynak adományát (hanc donationem a praefato rege 
Ladislao salubriter esse faetam), azt részünkről is meg- 
erősítjük, meghagyván minden adószedőinknek, hogy a 
káptalannak hatvan számig menő oláhjaitól se ötvenedet, 
se tizedet, se egyéb adót ne követeljenek. »^^^ 

Az oklevél világosan jelenti, hogy a be-beszivárgó 
oláhok a király tulajdonai valának, azaz őket király 
embereinek tekintik vala, kikről csak neki van joga 
rendelkezni. Ennélfogva a király enged által oláhokat, 
a kinek tetszik. Azonban a királyi jog és hatalom 
II. András ideje óta igen sokszor a jobbágyok (bárók) 
bitorlásai által tehetetlenné válván, koronái birtokok s 
koronái emberek — ezek valának akkor a < fundus 
instruetus* főbb részei — királyi engedelem nélkül is 
magánbirtokosok és az egyházak kezére jutottak. Azért 
látjuk annyiszor azt a hiú törekvést, visszaszerezni a 
koronának azaz a királynak, a mi tőle jogtalanul el 
volt idegenitve. Ilyen visszaszerzés akar most történni 
az oláhokra nézve, arra szükség lévén. «Quum nos con- 
strieti suscepti regiminis aculeis, habito consilio omnium 
baronum nostrorum nobíscum assidencium universos 01a- 
cos in possessionibus nobilium et quorumlibet aliorum 
residentes ad praedium nostrum regale Székes vocatum 
ordinassemus revocari reduci et etiam compelli redire 
invitos* szól az oklevél. A «revocare>, <reducere» ^= vissza- 



Digitized by 



Google 



AZ OLÁHOK EBDÉLTBEK. 383 

venni, visszahívni kifejezések a jogtalan elvételt teszik 
fői; mert jogos elvétel csak királyi engedelem mellett 
történhetik. A gynlafejérvári káptalan László király enge- 
delmére hivatkozhatott: tehát a király meg is hagyja 
Dala a hatvan oláh háznépet. 

Az oklevél világosan azt is megérteti velünk, hogy a 
király oláhjaitól többi közt ötvenedet (quingesima) sze- 
dett, t. i. ötven juhtól egy juhot bárányostul vett el adó 
fejében. Ezt az ötvenedes adót már IV. Béla oklevelé- 
ben láttak, mely azt az esztergomi érsek tizede alá veti. 
De ez az adó egyúttal a beszivárgó oláhok társadalmi 
mivoltát is jelenti, hogy pásztorok lévén, leginkább az 
erdőkben telepedtek le, melyekből a korona vagy akárki 
más birtokos egyéb hasznot nem húz vala. Későbbi 
századokban, midőn az oláhok többnyire már nem a 
korona birtokain gazdálkodának, az ötvenedet, mint fő 
királyi jövedelmet fogjuk látni Erdélyben, a magán- 
birtokosok is az oláhjaiktól való ötvenedet a fiskusnak 
tartozván beszolgáltatni. De sok birtokos az ötvened- 
adótól is mentséget kapott, mint a gyulafejérvárí kápta- 
lan, mely oláhjaitól semmiféle adóval nem vala köteles. '^^^ 

Végre semmit sem hirdet világosabban az oklevél 
annál, hogy 1293 tájban az oláhok igen kis számmal 
valának még, mert ime, a király, báróival egyetértve, 
mind egy koronái jószágra szándékozta telepíteni, az 
által azt jövedelmezőbbé akarván tenni. 

Mégis az oláh historikusok majdnem mindnyájan és 
egyhangúlag írják, tanítják, hogy Negm vajda (Negruvod), 
Fogarasnak és más erdélyi részek felséges ura, 1290-ben 
nagy hadi erővel indult ki Fogarasról az oláh fejedelem- 
ség megalapítására. Ezt a ki- és eUndulást hősköltemény- 
nyel dicsőítik, tehát epochalis eseménynek tartják a nép 



Digitized by 



Google 



384: TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

számára irt naptárakban is. Mi ennek a raló, mondhatni, 
oklereles történetekben legkisebb lehetőségét sem lá^uk. 
Fogaras 1290-ben koronái birtok vala, melyet III. András 
király 1291-ben visszaadata Ugrin mesternek, a kinek 
elődei azt jogosan birták, s mely ő tőle jogtalanul véte- 
tett volt el. 



Radu Negru. 

A brassai «Amicnl popornlui. Calendar pe anul coman 
1886. Anul XXVI. > = Népbarát. Naptár az 1886-ki kö- 
zönséges évre. A XXVI. évi folyamban a <Cronologia 
pe anul 1886» az epochaüs évek közt hozza fel: 

«Dela reintemeiarea statului Terii- romane prin Radu 
Negru Basarab, Domnul Fogarsiului 596.* = «A Czara 
Romána (Oláhország) államának Radu Negru Basarab, 
Fogaras ura általi új megalapitásától 596 éve.» Tehát 
az illető államnak új megalapítása 1290-ben történt. — 
A reintemeiare annyi volna mint refnndatio, üj fundatio. 
Ennélfogva a nép számára, azaz az oláhul író, olvasó papok, 
tanítók és városiak számára kiadott naptár egy előbbi 
rumun államot ismer, melyet Radu Negru Basarab lá90-ben 
megűjíta. Mikor lehetett azon előbbi rumun állam, nem 
sejthetjük. Az avarok idejében, valamint az arra követ- 
kező bolgárokéban ilyen nem volt, nem is lehetett. 
A besenyők és kunok ottani uralkodása idejében sem 
találhatni annak nyomát. A kunok után a magyar kirá- 
lyok uralkodása következik ; már II. András «rex Guma- 
niae»-nek írta vagyis irattá magát. Fia, IV. Béla, mint 
láttuk, 1247-ben az ispotály os vagy johannita vitézeknek 
adományozá mind a Szörénységet, mind az Olt, az erdélyi 



Digitized by 



Google 



HAOU MEORU. 385 

havasok és a Duna közt elterülő Eűnországot. Ebben 
kenézek és vajdák tűnnek elő, kik a magyar királyoktól 
függnek. S midőn Lythen vajda és atyafiai az adót meg- 
tagadják 1272—1275 tájban, sósvári Soos György mester 
megöli Lythent, Barbatot pedig fogva viszi a királyhoz, 
ki csak nagy váltságért bocsátja el. Ha — a miről a 
történelemnek nincsen tudomása — 1275 után Kün- 
országban, melynek neve akkor már Havas-eUföld (partes 
Transalpinae vagy Transalpinia), s a byzantinusoknál 
Ungro-Vlachia vala, keletkezett volna rumun állam, azt 
tíz vagy tizenöt év múlva nem kell vala újra megalapí- 
tani. De a mesék világában forgunk, a melynek nincsen 
geographiája, nincsen chronologiája. 

Ez az áliam-alapitó mese csak egy másik mese után 
kaphatott fel. Ez a másik mese pedig azt tartja, hogy 
az oláhok vagy rumunok, mint Trajanus római császár 
gyarmatosainak utódai, a magyarok megjelenésekor meg- 
töltik vala Erdélyt. Erről sem tud semmit is a történe- 
jem a II. András előtti időből ; II. Andrástól fogva pedig, 
lelesen 1222-től fogva 1300-ig, leggondosabban kutatván 
által az okleveleket, azon időszak egyedüli és hiteles 
forrásait, felette kevés oláhságot találunk Erdélyben. 
A hány helységnevet említenek az idézett és nem-idézett 
oklevelek, azok mind magyarok, szlávok, németek. Oláh 
neyfi helység köztük egy sincs. Densusian ugyan oláhosan 
is közli a rubrumokban és jegyzetekben a helyneveket, 
de azok oláhossága nem a nyolczvan évig tartó (1222 — 
1300) időszakból való, hanem későbbi századok oláho- 
sítása. Densusian maga is oláhosit. Valahol olaszokat, 
latinokat talál az oklevélben, mind rumunoknak nevezi. 
Ennélfogva a Szepességen is talál rumunokat. P. o. egy 
1330 évbeli oklevél Ruhmann-teleke és Olasziispán-teleke 

Hunfalvy: Oláhok története. 25 



Digitized by 



Google 



386 TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

nevű szepességi helységeket említi meg. Az Olaszi, néme- 
tül «Wallendorf> ismeretes szepesi város-név. Az ottani 
erdőkben új telepítések támadtak ; egyiknek telepitője 
Ruhmann vala, ma is közönséges szepesi családnév ; 
telepítése tehát Buhmann-teleke nevű. A másiké olaszi 
ember vala, tiszténél fogva « ispán >; olaszí-ispin mintegy 
tulsy donnév járván, telepítése * Olaszi-ispán-teleke* lett. 
Az oklevélben a nevek így vannak írva : «Kuman-theleke» 
és cOUasyspon- teleké ». Densusian a rubramban ezt írja: 
«Comunde Rumanü si Satulü-Comitelelui-latinü amin|;ite», 
tehát a német Euhmannból oláh < Rumanü >-t csinál. 

Szóval 1222-től fogva, a mikor a vlak^ blak oláh név 
legelőször tfinik elő Erdélyben, egész 1300-ig, Erdély 
ethnographiai képe magyar-német^szláv. 

Mikor kapott fel a Negrvrvod vagy Radu Negru Basarab 
állam-alapitónak meséje? Alkalmasint csak a XYIU. szá- 
zad elején. De nem tudom — nem is kerestem — melyik 
író fejezte ki először? Előttem bizonyos, hogy Erdély- 
ben keletkezett a mese; legalább erdélyi, talán szász, 
író tette legelőször közzé. Könyvből könyvbe vándorolt 
a mese, bejutott a naptárakba is, most pedig az oláh 
nép emlékezetében megőrzött nemzeti haggománynak hiszik 
nagynevű írók is, kik azonban az erdélyi incolatus tör- 
téneteit nem ismerik, nem is aggódnak a miatt, hogy 
nem ismerik. 

Az olvasót mégis érdekelheti ez az állam-alapító mese. 

Engel Keresztély a « Geschichte der Moldau u. Walachey » 
(Halle, 1804.) 56—58. lapjain kivonatot közöl Filstich 
János brassói rektor (f 1743. decz. 17.) munkájából, 
melynek czíme: Schediasma historicum de Valachorum 
história, annalium Transsilvaniae multis in punctis ma- 
gistra et ministra (Jenae, 1743.). E czimből kiértjük, 



Digitized by 



Google 



RADC NEORU. 387 

hogy Filstich az erdélyi történetek oktatójának tartja 
sok részben az oláhok történelmét, azt tehát nagyra 
becsüli, — a rai ellen kifogása nem lehet senkinek. 
Filstich Schediasmája így szól többi közt : 

cAz isten nagy bölcsen intézte a dolgot (rem quam 
sapientissime direxit deus), hogy a XII. (XIII.) század 
közepén az Erdélyből búcsúzó oláhok Oláh- és Moldva- 
országokat alapították, melyek azután eléggé híresek 
lettek. A végett a fogarasi kerületből számos oláh ház- 
nép egy Niger vagy Negro-vod nevtí vezér alatt, Bar- 
czaságnnkhoz közel, a havasokon kelé által, még pedig 
a XII. század elején vagy a XIII. század közepén. Ott 
azután Terguist, Buckerest, Kampolungo, Pitest és Szent- 
György helységeket, meg monostorokat építenek. Ezt 
nemcsak egy oláh kézirat, melynek szerzője ismeretlen, 
hanem az öreg oláhok elbeszélései is bizonyítják, melyek 
az ősöktől vett hagyományra hivatkoznak. (Quod non 
modo Manuscrijytum aliquod Valaehicum incerti autoris 
(^mfirmat, verum etiam senum Valachorum relatio, quae 
in traditionibus ab atavo acceptis unice fundatur, abunde 
comprobat.) Nagyon is csudálkozom, folytatja Filstich, 
hogy se belföldi, se külföldi író nem említi meg azt a 
kiköltözést. > 

Nem sokára, 1801. január 14-én, Engel azt a hírt 
vévé, hogy az akkori brassói rektor kezénél van ama 
«Manuscriptum aliquod incerti auctoris » , melynek czfme: 
A rómaiak első eredetének, valamint a tolok alapított 
Oláhországnak története. Azt egy «Anonymi Msto Vala- 
ehico>-ból 1727. szeptember 5-kén kezdtük németre for- 
dítani — írja a rektor — s annak elejét íme közlöm : 

«Midőn az oláhok elváltak a rómaiaktól, északra köl- 
tözének. azután átkelének a Dunán és letelepedének a 

'25* 



Digitized by 



Google 



88 TIZEÜTEGYEDIK FEJEZET. 

Severin tornyánál, mely Krajovától három nap járásnyira 
van a császári Oláhországban. *^^ Mások megint Erdélybe 
ménének, melyet tágabb jelentésben Magyarországnak 
neveztek, s letelepedének az Olt, Maros, Tisza mellékein, 
sőt a Mármaros folyóig terjeszkedének. » 

«A kik a Severin tornyánál megtelepedtek, azok az 
Öltig és Dunáig, sőt egész oláhországbeli Nikopolisig 
sokasodtak el. Azon időben néhány előkelő nemzetségű 
boér összegyűlt s magok közül Banovetz Bessarabot 
választák fejedelmöknek, kinek czíme mari-ban = nagy 
bán. Ennélfogva az oláh fejedelmek széke előbb a 
Severin tornya, azután Strechaja, végre Krajova lett az 
illető fejedelem tetszése szerint (die Ursache dieser ver- 
ánderten Regierungsörter scheint gewesen zu sein der 
Fürsten ihr Plaisir).* 

«A világ teremtésének 6798-ik, Krisztus születése 
után 1290-ik évben, az oláhországi oláhok, az erdélyi 
ország oláhjainak vajdáját, Radul Negrovod-ot, fogarasi 
és omlási herczeget, választák fejedelmöknek. Az háznépes- 
tül, megszámlálhatatlan néppel (mit unzáhliger Menge 
Volks), melyben rumunok vagy oláhok, pápisták, szászok 
és más sokféle valának, átköltözék Oláhországba, a 
Dombovitza folyó mellékére. Előbb a híres vásárhelyet, 
Kampelungot, alapíttatá, melyben nagy egyházat építe; 
azután Argisba költözék, azt is nagy várossá tevén. Ott 
kőfallal keritteté az úri udvarokat s nagy szép egyházat 
építtete* stb. 

« Akkor a bassarab család minden boérjával, kik az 
Oltnál laktak volt, alája veté magát Sadul Yodnak, azt 
kötvén ki magának, hogy első legyen a fejedelem után. 
Attól fogva az oláhoktól elfoglalt ország ^czare Rumu- 
nyaske* nevet viseh; a Radul Vod czíme pedig így lett: 



Digitized by 



Google 



RADU NEORÜ. 



Krístu8, a jóságos, dicsőséges^ hatalmas isten kegyelmé- 
ből én Radnl Nigrn vod, egész Oláhországnak ura, Omlás 
és Fogaras ara» stb. stb. 

Ennek a szép mesének Engel emiitett könyvének 
147. lapján historikus bizonyítványt állít ki, mely így 
szól: 

«Nagyon képzelhető, hogy Kun László megöletése után 
az erdélyi püspök, a szászok és mások nem szívesen 
látják vala a nem régen oda telepített oláhokat, kik azért 
a havasokon által az Olt balpartjára költözének. 1290- 
ben Ugrinus, született oláh (? honnan tudja ezt Engel ?) 
vala Fogarasnak és Szombathelynek ura és birtokosa. 
A magyarországi és erdélyi történelem ugyan nem említi 
meg ezt a kiköltözést : ámde valószínűvé teszik a viszonyoky 
s valamennyi oláh krónikának traditiója bizonyosnak veszi 
Ezen erdélyi kiköltözők egy néppé olvadtak össze a 
Szörényi vár oltalma alatt ülő és Bessaraba boér parancsa 
alatt élő oláhokkal, s így egy országot képeztek Radul 
Negro uralkodása alatt, a ki azelőtt az omlást és fogara^i 
oláhok kenéze volt, most pedig Kimpolungban egy várost 
és Ardsis folyó mellett hasonló nevfi kőfallal kerített és 
kikövezett várost alapíta székhelyének.* — Csudálatos, 
hogy Engel észre nem veszi az Ugrinus, Fogaras és 
Szombathely urának és birtokosának összeférhetetlen- 
ségét Radul Negróval, az omlási és fogarasi oláhok 
kenézével ! ! 

Okleveli tanúság szerint Radul Negro 1290 tájban 
nem lehete Fogarasnak kenéze, mert az Ugrinnak és 
elődjeinek birtoka vala, természetesen, mint más birtokos, 
magyar királyi alattvaló lévén. Hát mit tudunk Omlás- 
ról, talán annak volt oláh kenéze 1290 tájban? 

Ismerjük Konrádot vagy Korrádot. Talmács birtokosát. 



Digitized by 



Google 



390 TIZENEGTEUIK FEJEZET. 

Ennek fiai^ Miklós és János szerződést kötnek Mihály^ 
solymosi porkoláb fiaival, Péterrel és Simonnal, melynél 
fogva, ha fiörökős nélkül találnának kimúlni, Talmács, 
Feketeviz, Omlás, Alamor, Zeules (sic), Bolkach, Sythwe 
(sic), Syle (sic), Medves, Martonfalva, Zeech, Hortobágy^ 
«villa Mortoni seu forte villa Mortonteleke* és Érmen 
falu birtokainak felét Péter sógoruknak engedik által^ 
mit Károly király 1319-ben helybenhagy. (Fejér XI. 480. 1., 
Densusiannál is.) 

Ha 1319-ben Talmácsi Konrád fiai kezénél volt OwWs, 
az tehát ugyanakkor, vagy huszonkilencz évvel azelőtt 
oláh kenézség nem volt. 

Három évvel azután 1322-ben ugyancsak Miklós^ Kon- 
rád fia, a királynak engedi által «castrum Salgo cum 
novem villis : Zaz-zekecs (az előbbi oklevélben Zeech), 
Omlás, Feketevíz et Warolyafalu (Váraljafalu) ac aliis 
quinque villis olaccis ad ipsum castrum pertinentibus,* 
Az átengedésnek politikai oka volt. Miklós hű vala ugyan 
Károlyhoz az erdélyi vajda (László és fiai) ellen: de 
öcscsére Jánosra neheztel a király (<gravem animi nostri 
contemptum habuerimus>). Azonban a bátyja hűsége miatt 
megbocsát ennek, sőt amazt a Nagy-Küküllő melletti 
Hosszu-aszó, Mikeszásza, a Kis-Kűküilő melletti Párád és 
Szépmező (Zepmezew) falvakkal adományozza meg. — 
(Codex Andegavensis II. 39. 1., Densusiannál is.) 

Világos tehát, hogy a mesés Negru Vod, a ki 1290 — 
1314-ig uralkodott volna, Fogarasnak és Omlásnak ura 
nem volt, nem lehetett. 

De az ország-alapító mesét számtalan variatiókban 
ismétlik rumun és nem-rumun historikusok. Még 1866-ban 
Szilágyi Sándor is (Erdélyország története. I. 65., 66. 1.) 
i^y írá meg: 



Digitized by 



Google 



RADU NEffltr. 391 

<Lá8zló uralkodása alatt egy Erdélyt mélyen érdeklő 
változás kezdődött. Az oklevelekben ügynevezett Havas- 
elvében, melynek egy része koronként (?) a magyar 
koronához tartozott, s melynek területén nevelte a német 
lovag-rend birtokait, új uralom kezde alakulni, mely a 
besenyők, kunok, tatárok megrítkulása után Erdélyből 
kapott bevándorlókat 

«A2;, mi innen az Oltón feküdt a Dunáig, külön Szörényi 
bánság volt s a határőrzéssel megbízott magyar tarto- 
mányok egyikét képezte. Tül az Oltón egy-két kenézség 
ismerte csak el a magyar korona fenhatóságát, melyek 
a magyar királyoknak rendes adófizető és hadköteles 
hűbéresei voltak. Egy ilyen kenéz, Lythen, mindjárt 
László trónra léptekor, használva a király kiskorúságát, 
fölzendült és fnggetleníté magát. De azon szándokát, 
hogy a havastUföldi népeket egy független állammá 
egyesítse, Sóvári György mester diadala meghiusítá. (3 
maga elesett s testvére Borbát a fogságból nagy összeg 
pénzért bocsáttatott szabadon. Ettől fogva egy ideig 
maradt minden a régiben. László uralkodása végén azon- 
ban, Radid Xegrovody egyike a fogarasvidéki kenézek- 
nek (?)^ ki Fogarast és Omlást birta, az oláh krónikák 
előadása szerint, családja s oláh és más népek kíséreté- 
ben fölkerekedék és Oláhországba vonult, hol a Dom- 
bovitza mellett letelepedvén, Kampelungot alapítá. Az 
egész ország meghódolt neki. E ténynek magára Erdélyre 
nézve is fontos következményei voltak.* 

Hasdeu ügy találja, hogy való, történeti személy csak 
«Radu-Negru Bassarabu*, azaz fekete Baszaráb fíad, a 
ki 1372 — 1382. vajdáskodott, a Baszaráb Sándornak fia, 
Baszaráb Vladiszlávnak öcscse, s Baszaráb Mircsének 
atyja. Mesés, képzelt, szóhagyományos személy pedig 



Digitized by 



Google 



TIZENEGYEDIK FEJEZET. 



«Negru vodu», azaz «Fekete vajda». Istoria eritica a 
Romanilorn, 112. lapján. Ámbár a nevezett mnnka Baka- 
restben, 1875-ben jelent meg : az erdélyi írók és kalen- 
dárínmcsinálók ma is <Radu Negru Basarab»-bal ala- 
píttatják meg a «Cara Romána »-t. 

A mesés Negni-vod Fogarasnak és Omlásnak nem 
lehetvén herczege vagy kenéze, lássuk: megalapította- e 
Kampu-longut (cimpu longu)? Biz' azt a mesés Negru- 
vod története előtt barczasági szászok alapították volt. 
Német neve, alkalmasint «Langenfeld», — szokott hely- 
név, magyarul Hosszú-mezo (Zsigmondnak 1395-beli ok- 
levelében) — vala. melynek latin fordítása «Campu8 
longus*. Hasdeu (a «Columna lui Traian>, 1874. 125. lap- 
ján) egy síri felírást közöl, mely így szól : «Hic jacet 
comes Laurentinus, comes de Campo longo, anno MCCC^.» 
Tehát Lőrincz vala geréb vagy ispán a szászok alapította 
Langenfeldben (Campus longas, oláhul Cimpulung), a 
melynek katholikus egyházában temettetek el 1300-ban. 
A mesés Negru-vodnak nem kellett tehát azt a vásár- 
helyet 1290-ben alapítania ; azt is bizonyosnak tarthatjuk, 
hogy Lőrincz geréb és a barczaságiak be sem eresztet- 
ték volna « megszámlálhatatlan népével » (mit máchtiger 
Volksmenge), mely csak az írók képzeletében volt és van. 

Cimpulungnak (Langenfeld) szász eredetét az oláh vajdák 
oklevelei is, jelesen az 1615-beli bizonyítja, mely az 
erdélyi szász városok kiváltságát mintegy utánozza. Ennél- 
fogva se a vajda, se boér nem foglalhat el üresedésbe 
jutott örökséget, mert az a városé; de a vajda el sem 
adományozhat városi vagyont 

Xenopol az « Istoria Rominilor* II. kötetének 70. lapján 
közli ezt, de mást ért ki abból. Már a Ctmpulung név- 
ből hozza ki, hogy az oláh alapítás volt. 



Digitized by 



Google 



XII. 

III. András halálától fogva I. Károly haláláig, 

III. András halála atán az ország siralmas állapotra 
juta az oligarchák bitorlásai miatt. Ki legyen a király, 
a kiskorú Károly Róbert-e, V. Istvánnak, Mária leányá- 
tól, siciliai királynétól való unokája, kit a pápa ajánl, 
8 a kinek részén Gergely esztergomi érsek is vala ? vagy 
a eseh Venczel, Kunegnndnak, IV. Béla unokájának 
űa, a kit a trencséni Máté nádor és János kalocsai érsek 
kivannak vala ? De bármelyik lesz is király, csak névvel, 
nem hatalommal lesz az; mert az oligarchák semmi el- 
foglalt várat, semmi elfoglalt királyi jogot nem szándé- 
koztak visszaadni, mondja helyesen a bécsi krónika, 
(üna pars regni Carulum, altéra Ladislanm (Venczelt) 
regem appellabant, nomine tantum sed non re vei effectn 
regiae maiestatis seu potentiae. Nnllnm castmm, nullám 
jns regale ex parte baronum restituuntur.) 

Míg a Venczel felekezetének jelesebb tagjai tanakod- 
nak, Gergely érsek Károly Róberttel Esztergomba siet s 
ott megkoronázza, bár nem az igaz koronával, a tizen- 
három éves ifjút, 1301-ben. Ez sietteti a Venczel párto- 
lóit. Venczel király maga nem hajlandó elfogadni a meg- 
hívást, de tizenkét éves fiát, Venczelt ajánlja, ki úgyis 



Digitized by 



Google 



394 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

III. András árrájának, a hat eres Erzsébetnek, jegyese. 
El is hozzák s Budán, 1301. augusztus 24-én az igaz 
koronával koronázza meg János kalocsai érsek. Az iflü 
Venczel a nevét Lászlóra változtatja, mely alatt több 
oklevele jelent meg. 

A pápa követe, Miklós kardinális és ostiai püspök, 
Károly mellett sikeresen működvén, az atya Venczel 
Magyarországba jő s hazaviszi fiát a koronával együtt 
1304-ben, melyet azonban, lemondván minden jogáról, 
Ottó bajor berezegnek enged által, ki nékie segítségül 
volt megtámadó ellenségei ellen. Ottó, mint IV. Bélának 
unokája, legközelebb rokona lévén az uralkodó háznak, 
ahhoz fordulpak most sokan. 

Ottó az országba jön, s Benedek veszprémi, meg Antal 
Csanádi pü&fpökök koronázzák meg Székesfehérvárott 1305. 
deczember 6-án. Az erdélyi szászok részéről követség 
megyén Budára Gambolinus geréb és Blavus Miklós 
vezetése alatt, meghódolnak a királynak, s Erdélynek 
látogatására hívják. *^^ Ott László vajda és Péter püspök, 
testvér-atyafiak, valának leghatalmasabbak, miért is Ottó- 
nak szándéka László vajdát is megnyerni. 

Ottó a Tisza vidékéről Erdélybe érkezvén, előbb Besz- 
terezét s azután Nagy-Szebent látogatá meg, onnan László 
vajdához mene, a szászok kísérete nélkül. De a vajda 
fogolylyá tévé Ottót (nem tudni Déván-e vagy Gyula- 
fejérvárott?) s csak 1307-ben bocsátá el, a koronát 
kezénél tartván meg.*^^ 

V. Kelemen pápa 1307-ben Gentilis kardinálist tette 
volt legátusává Magyarországon, a hol, mint a bulla 
mondja, az ördög régóta konkolyt vet^ s a királyi méltóság 
le va/n aZaí?5<wy/^í?a.*^^ A kardinális 1308. júniusában Dal- 
matiába, s csak novemberben érkezett Budára. Itt ország- 



Digitized by 



Google 



m. ANDRÁS halAlától t. kíroly haláláig. 396 

gyűlést tartván, egyházi átkot monda ki mindazokra, a 
kik letartóztatják a koronát és a királyi jövedelmeket. 
Minthogy László vajda nem adta ki a koronát, egy új 
koronával koronázták meg ismét a 21 éves Károlyt. 

Végre Tamás esztergomi érsek és Omodé nádor Szegeden 
1310-ben esküvel megerősített szerződést kötnek László 
vajdával, mely szerint ez királynak elismeri Károlyt (ab 
hac bora et die magna domínum Garolum, dei gratia 
regem Hangariae recognoscimas et recipimus in dominnm 
nostrnm naturalem et legitimnm); a koronát kitűzött 
napon Tamás érseknek adja által ; a rodnai ezüst bányá- 
kat, az elfoglalt megyéket, valamint a székely megyét 
(comitatum Siculorum), Deés, Kolos és Zeheli(?) hely- 
ségeket az oda való kamarai tisztséggel együtt kezéből 
kiereszti. Ámde kívánságait is előadja az érseknek, a 
melyeknek teljesítését elvárja (ita tamen quod ipso die 
petitiones nostras porrigemus et petemas per regíam 
mnnificentiam nos diligi et remunerari, sicnt decet per 
regiam muestatem).^"^^ így azntán Károly Bndán negyed- 
szer s most az igaz országos koronával koronáztatik 
meg. 

Tndjnk, hogy a sebesi, nagy- és kis-küküllői, ósdi, 
kezdi, segesvári és kozdi szász esperességek az erdélyi 
püspök hatósága alá tartozván, a tizedet a fejérvári káp- 
talannak fizették, mit az András-féle szabadalom ellen 
valónak hisznek vala. Évenként a káptalan küldöttje járta 
be hét lóval a helységeket, meg-megbeesülvén a papi 
jövedelmet, s a szerint szabván ki a tizedfizetést. 1308. 
februariusában a kelnöki (kellingi) pap, Berthold a káp- 
talan előtt ünnepélyes óvást tőn a fizetés ellen, a pápára 
feljebbezvén az ügyet. Nem tetszék a kanonok uraknak, 
8 meg akarák fogni Bertholdot és kísérőit, a kik elszök- 



Digitized by 



Google 



TIZENKETTEDIK FEJEZET. 



tek. De hamar visszatérének sok fegyverressel, Gobelin 
és Miklós szebeni és sebesi vezérek alatt, elfoglalák az 
egyházat; a melybe a kanonok urak menekültek volt, 
s az oltárok előtt is öldöklének. Ilyen vala az erdélyi 
állapot. Egyébiránt a szászoknak ezen hatalmaskodását 
annak tulajdonítják vala, hogy ők a római szentegyház- 
nak, Gentilis legátusnak és Károly királynak ellenére a 
bajor Ottót kivánták királynak, s azért ellenségei a püspök- 
nek és káptalannak, ezek tanácsolván és segítvén Ottó- 
nak elfogását. *^^ 

Mégis Péter püspök halála után 1309-ben szeptember 
1-én a hét szász esperesség az új püspöknek (András- 
nak?) helybenhagyását kéri. A medgyesi, selyki és 
berethalmi szászok követei pedig 1315-ben panasziák 
Károly királynak, hogy néhai László vajda (ez tehát 
1315 előtt halt meg) őket a szebeni közösségből kiszakí- 
totta, megfosztván a királyoktól nyert szabadságtól ; s 
hogy az elhalt vajdának hasonnevfi László fia, ki mintha 
erdélyi vajda volna, most is hatalmában tartja. (Per factum 
et potentiam Ladislai, quondam Waywodae Transilvaniae 
ab eadem communitate Saxonum de Cibinio separati et 
occupati fuissent, et demum per fílium suum, scilicet 
Ladislaum nomine Waywodam Transilvanum, contra liber- 
tatém eorum usquemodo detenti exstitissent.) A király 
meghallgatván Miklóst, az új erdélyi vajdát, a nádort 
és Benedek esanádi püspököt meg másokat, kik jelen 
valának (qui tunc praesentes nobiscum aderant), vissza- 
helyezé a kérelmezőket a szebeni szászok közösségébe.*®^ 

1317-ben a nagyszebeniek Blafunz és Henning követei 
által kérik és megnyerik a II. András-adta szabadságaik 
megerősítését a királytól. 

Azonban ez 1321-ben Tamást nevezi ki erdélyi vajdá- 



Digitized by 



Google 



III. ANDBÍB háláiéitól I. KÁROLY HALÁLÁIG. 397 

nak, 8 1324-beD szebeni gerébnek vagy ispánnak is. 
Talán úgy mint az előtt László, az sem tisztelte a szászok 
szabadságát; mert Péterfalyi Henning (ki előbb az Andrea- 
nnmnak megerősítéseért járt volt a királynál) vezérlete 
alatt fegyverhez kapnak. Nagynak látszik vala a vesze- 
delem. A király maga Erdélybe siet, a hol Szász- Város 
mellől oklevelet ád ki (dátum in terra prope civitatem 
Waras nominatam anno D. M^CCC^XX" quarto);*«» 
augusztus 10-én Nagy-Szeben előtt van, fegyverre szólítja 
a nemességet, vezérévé Tamást tevén s Magyarország- 
ból kánokat is kiíld segítségére. Tamás augusztus vége 
felé és szeptember elején Kőhalmot szállja körül. Az 
érkező kunokat a szászok megtámadják, de csatát vesz- 
tenek, a melyben Henning geréb életét veszti. Birtokait 
a király Tamásnak adományozza, de ez 1325-ben Henning 
rokonainak érdemeiért az árváknak engedi vissza 200 
fiuom ezüst márkáért. ^^^ Ebből szinte azt érthetni ki, 
hogy maga Tamás is a szászok fölkelését némileg jogo- 
sultnak tartja vala. 

Az eddig megemlített történetekben a szászok tűnnek 
ki. Feltetsző, hogy nem látjuk sehol a székelyeket. Ha 
László vajda a visszaeresztendő foglalásai között nem 
említené a «comitatu8 sieulorum>-ot, azt gondolná az ember, 
hogy 1300 — 1330-ig nem is valának székelyek Erdélyben. 

Hát mit tudunk az oláhokról vagy rumunokról I. Ká- 
roly király idejében, egész 1342-ig? Ezt az ország- 
nak ethnographiai képe, meg a királynak oklevelei 
mondják meg. Az ethnographiai képre pedig azon viszál- 
kodás vet világosságot, mely a tized miatt folyt az erdélyi 
püspök és káptalanja meg a szászok között és belháborűt 
is okozott, mint láttuk. 

A nagyváradi káptalan előtt egyesség-kötésre jelennek 



Digitized by 



Google 



398 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

meg 1330-ban mind az erdélyi püspöknek és káptalan- 
nak, mind a szász-sebesi esperességnek megbízottjai. Ez 
utóbbiak megvallják, hogy András püspök és káptalanja 
ellen foltámadrán, ok nélkül vitték fel a pert az apostoli 
székre s tagadták meg 1326-tól fogva a köteles fizetést. 
(Quod contra venerabilem patrem dominum Andreám deí 
et apostolicae sedis gratia episcopam Transilvanum et hono- 
rabile capitulum eiusdem ecclesiae Transilvanae insurgentes, 
indebite sédem apostolicam appellassent, et praetextu seu 
occasione eiusdem appelationis ab obedientia eidem dominó 
episcopo tanquam eorum ordinario debita rescivissent et 
per spatium quatuor annorum jam elapsorum censum 
ab eorum ecclesia ipsi capitulo debitum . . . detinuissent). 
Most azt megbánván a sebesi esperesség plébánosai, a 
püspök és káptalanja iránti engedelmességre térnek s 
szentül megtartandó egyességet kötnek. 

Eddig a káptalan prókátora vagy megbízottja járta 
fel minden évben, a falvak vendégeit (szászait) és lakosait 
s a tűzhelyek szerint rótta meg (omnes hospites et incolas 
per focos dicabat), 60 tűzhely után egy finom ezüst már- 
kát fizettetvén az illető plébánossal. Jövendőben a plébá- 
nosok magok ügy ejtvén meg- a rovást, a mint jónak 
látják, az egész esperességből ötvenkét IriNLai súlyú finom 
ezüst márkát fizessenek. Ha pedig ismét meg a]^arnák 
újítani a perlekedést, a pernek fölvétele előtt kétsísáz 
budai súlyú finom ezüst márkát tartoznak a püspök és 
káptalan kezéhez adni. 

Az egyességben elő vannak sorolva a helységek, 
melyeket a német és más elnevezésekkel együtt ide 
teszek : 

Álba ecclesia (most ismeretlen), 

Apoldia inferior (Kis-Apold, Klein-Apold), 



Digitized by 



Google 



IIL ANDRÁS HALÁLÁTÓL I. KÁHOLT HALÁLÁIG. 399 

Apoldia superior (Xagy-Apold, Gross-Apold), 

Árkus? (ismeretlen). 

Chapurka (Toporcsa, Tschapertsch), 

Duburka (Doborka, Dobreng), 

Enyedinum (Kis-Enyed, Klein-Enyed), 

Kelnuk (Kelnek, Kelling), 

Kunyrthu (Ál-Kenyér; német neve nincs), 

Lancruk (Lamkerék, Langendorf), 

Ludas (Nagy-Ludas, Gross-Logdes), 

Malum prandium?, 

Nigra aqua (Feketeríz, Schwarzwasser, Szecsel), 

Orbow (Szász-Orbó, Urwegen), 

Omles (Omlás, Hamlesch), 

Olmar (Álamor), 

Reech (Recse, Rátsch), 

Ruzmark (Szerdahely, Reusemarkt), 

Rycho (Rého, Reichau), 

Sebes (Szász-Sebes, Múllenbach\ 

Subcastro (Váralja, talán Orlát), 

Thychelew (Ecselő, Tetscheln), 

Villa Petri (Péterfalva, Petersdorf), 

Winch (Alvíncz), 

Wolkan (Felkenyér, német neve nincsen), 

Zekes (Koncza, Zekeschdorf). 

Áz ebből kivonható tanúságot a következő nyilvánítja. 
A szászvárosi esperességben 1334-ben (november 10—20.) 
János esperes hajtván végre a rovást 

Szászvároson 340 tűzhelyet talála, tehát a plébános 
nagyobb súlyú 6 márkát fizetett; 

Kosztovon vagy Kaszton talála 64 tűzhelyet, a fizetés 
nincs kitéve; 

Beréenben talála 107 tűzhelyet, fizetés nincs kitéve; 



Digitized by 



Google 



400 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

Szarakán talála 60 tűzhelyet; a fizetés 1 márka volt; 

Tordason talála 56 tűzhelyet, a fizetés egy lat híján 
1 márka; 

Fórkaszon talála 35 tűzhelyet, a fizetés félmárka meg 
5 könting; 

Romoszon talála 255 tűzhelyet, a fizetés 4 márka meg 
1 fertó; 

Krakón talála 188 tűzhelyet, a fizetés nagy súlyú 
3 márka; 

Magyar-Igenben talála 217 tűzhelyet, a fizetés 3 és 
V2 márka. 

Az esperes a krakói (chrapundorfi) rovásnál azt jegyzi 
meg, hogy a plébános nem fizetvén neki semmit, az 
egyházi functióktól tiltotta el (qnia michi nihil solvit, posui 
sibi interdictum), tehát szorosan hajtották be a fizetést. *^^ 

A szászvárosi esperességben 925 tűzhelyet rovott meg 
János esperes, s a teljesített fizetés mondja, hogy 60 tűz- 
helytől 1 márka járt. Minthogy a szászsebesi esperesség 
plébánosai magokat 52 finom ezüstű márkára kötelez- 
ték ; s minthogy alig hihető, hogy olcsóbbra alkadtak 
meg a káptalannal, leginkább azt akarván elérni, hogy 
magok róhassak meg hiveiket ; tehát az 52 márka 3120 
tűzhelynek felel meg. A megrótt tűzhelyek vagy ház- 
népek 1330 — 1334-ben mind katholikusok, szászok, nem 
szászok valának ; rumunnak köztök nincsen nyoma még. 
Hogyan állottak a nemzetiségi viszonyok 1813-ban a 
a szászsebesi volt esperesség falvaiban Marienburgnak 
1813-ban megjelent erdélyi geographiája szerint ? Akkor 
már teljesen vagy legalább nagyobb részben rumunok 
valának: Kis- Ápold, Toporcsa, Kis-Enyed, Lamkerék, 
Nagy-Ludas, Feketevíz (Szecsel), Omlás, Rého, Váralja, 
Ecselő, Felkenyér; tehát 11 a 26 helység között. Hát 



Digitized by 



Google 



III. ANDRiS HALíÍlItÖL I. KÍBOLT HjkLÍLÍIO. 401 

1813. Óta mennyire növekedett a rumnnok száma, s 
fogyott a németek és magyarok száma?! 

A szászvárosi esperességben Szászváros után legnépe- 
sebb vala Romosz. Az utolsó népszámlálás szerint az 
elsőben 5661 lakos^ az utóbbiban csak 1978 volt, s 
ezeknek legnagyobb része keleti-görog, és egyestilt görög 
yallású, tehát rnmun. A többi helységek is vagy egészen 
vagy nagyobb részben rumunok. Még a Szászváros név- 
nek rumun kiejtése is bizonyítja az oláhok későbbi 
telepedését. Mikor azok a város területére jutottak, ott 
találák a várost, melyet a környék csak « Város »-nak 
nevez vala. Ezt Orestia, Orestiere fordították, s úgy hívják 
mai napig Szászvárost az oláhok. Általában ismételve 
meg kell jegyezni: a hány helységnevet eddig alkal- 
munk volt felhozni, az mind magyar^ német vagy szláv^ 
egysem oláh. 

Hunyadmegye Erdélynek nyugatját foglalja el a déli 
határától a Marosig. Itt vala fészke a dák uralkodásnak 
a római hódítás előtt ; itt lőn azután a római uralkodás- 
nak is főhelye. A dákok idejében Sarmizegetusa^ a 
rómaiakéban Augusta Ulpia Traiana a három Dakiának 
metropolisa. Ennek romjait és feliratos köveit régen szét- 
hnrczolták, de még az újabb kor is jeles maradványo- 
kat talált. Az amphitheatrum helyén és a mellette való 
falut az oláhok Grediátjénékj a magyarok Várhelynék 
nevezik. 

Azon időtől fogva, melyben elhagyták a rómaiak a 
trajanusi Dakiát, a mongolok vagy a tatárok járásáig, 
tehát 270-től fogva 1241-ig, ez országrész sötét homály- 
ban van. Nem kevés ugyan az oklevél az Árpádok korá- 
ból; de arról ritkán történik említés. Mintha csak a tatár- 
járás után népesíttetett volna meg. «A legrégibb egyházai 

Hunfalvy: Oláhok története. 26 



Digitized by 



Google 



402 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

mind a XIII. századnak egyházi stílusa szerint éptiltek, 
mely azon század másik felében uralkodott. A mennyire 
meg vannak vizsgálva, mind a római katholikus, nem 
a görög egyháznak építései. Tehát valószinfi^ hogy a leg- 
régiebb magyar lakosoktól származnak, kik a Maros 
mentiben sok egyházat építő német mesterekhez folyamod- 
hattak.* *«* 

Három híres vár emelkedett ott : Déva a Maros, Hunyod 
a Cserna folyó mellett és Hátszeg vagy Hatzok. Hunyadi 
castellanust először egy 1267. évbeli oklevél említ 
Déva «castruma>-t 1269-ben találjuk először megnevezve 
egy hatzogi «comes»-t egy 1276. évbeli oklevél ismer 
Ugyanezen évben a hunyadi vármegyét is megemlíti 
azon csere-szerződés, melyet az erdélyi püspök az erdélyi 
káptalannal köt, s a melyben a káptalan a püspöknek 
Körös-fő (Crys-feo) községet adja Biharmegyében, a 
Hunyadmegyében lévő Püspökiért (ma Piski), meg Akmár 
(Ochmár)-ért a Maros mellett. 

A következő két oklevél pedig bizonyítja, hogy Hunyad- 
megyének lakossága a XIII — XIV. században csak- 
ugyan magyar volt : tehát az oláhság itt is mint 
másutt leginkább I. Károly király idejében kezd helyet 
foglalni. 

1295 április 19-kén Barcsán (ma oláh helység) László 
mester, Miklós fia, Déva várának castellanusa és hunyadi 
ispán (comes de Hunyad), továbbá két pestösi nemes 
ember, mint Hunyadmegyének szolgabirái (judices nobilium 
dicti comitatus) Bohtur (mai Bujtur) község nemes- 
ségének kérésére osztást tesznek közöttük. Az osztozó 
felek 50 márkányi büntetés alatt igérik megtartani a tett 
osztást, s hogy nem ellenzik az egyes birtokosok beikta- 
tását a vajdai és káptalani kiküldöttek által. Bohtur 



Digitized by 



Google 



III. AlTDRiS HALÍlItÓL I. KÍBOLT BALÍLÁIG. 403 

(Bnjtnr) is ma oláh község, de 1295-ben birtokosai ma- 
gyarok valának. 

Az ismeretes László vajda, Déván, 1302. április 16-ikáról 
kelt itéletlevelében elmondja, hogy Batiz pestösi nemes 
és vérsége (nobiles de Pestus, Batiz comes scilicet et 
cognati sni) az iránt emeltek panaszt, hogy őket Roma- 
nns Domokos, Romanns fia és más (számszerint hét) 
keresztúri nemesek bizonyos keresztúri főidnek birtok- 
lásában háborgatnák, mely földet ők, mint örököt, a 
nevezettek ősétől négy évvel a nagy tatárjárás ntán 
vettek volt (quandam terram nomine haereditariam eornn- 
dem scilicet ad villám S. cmcis pertinentem.) De az 
oklevelek egyike a pestösi templomban, mely III. (lY.) 
László király idejében kitört zavargások alatt feldúlatott, 
elveszett, mig másika a fejérvári káptalan levéltárában 
elégett; a zavargások alatt pedig nem volt módjok új 
okleveleket szerezni. (Qwd privilégium eonindem per 
turbationem istins terrae Transilvanae tempore Ladislai 
regis per destmctionem einsdem, fracta ecclesia Omniiim 
Sanctorum de Pestus de cista recepissent et sic perditum 
esset; aliud verő privilégium eomndem, quod fait in 
capitulo antedicto in eadem ecclesiae per Gyan (Jihan) 
fílium Alardi combnstum fnisset, et quod ipsos post hoc 
graviora negotia per regni turbationem impedivissent, 
aliud privilégium de Capitulo recipére nequivissent.) Ok- 
levelek nem lévén, tanúk bizonyításához kellett folya- 
modni; a tanúk előállítására tehát határidő adaték. Az 
elérkezvén, a pestösi nemesek a hét városhoz tartozó 
mindenik rokonságból való ötven praedialis nemesnek tanú- 
bizonyságánál erősítek meg, hogy a kérdéses föld vétel 
által szerzett és ötven márkát érő fold. (Adveniente 
ipsotermino dicti nobiles de Pestus comprobaverunt contra 

26' 



Digitized by 



Google 



4^ TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

eosdem testibus nobilibas praedialibas et de qualibet 
cognatione provincialíam Septem castrorum existehtíbus, 
terra autem aestimata qoinqaaginta marcis^ et quin- 
quaginta nobiles, qaorum fides indubitata recipi poterit 
praestiterunt sacramentum, quod terra antedicta esset 
empta eisdem). Azután leírja az oklevél a határokat, 
melyekben az ^Egrug^y és ^ Almos* folyók (a fluvio 
Egrug .... juxta fluvium Almas^ továbbá a ^byrch* 
(bérez) érthető szók: de a Barmachale és Baruigaga 
(barvigaga) előttem érthetetlenek, habár így elemezhetők : 
bar-machale, bar-yigaga. 

Felette nevezetes oklevél, mely Hunyadmegye régi 
történeteibe pillantást enged vetnünk. A megyében hét 
várat látunk, melyek közül Déva, Hunyad, Hátszeg 
ismeretesek. ^^^ A várak földeit praedialis nemesek bírják 
örökül, még pedig nemzetségek (cognatio) szerint. Ezen 
kifejezések: «terra hereditaria», <de qualibet cognatione 
provincialium septem castrorum » székely-féle állapotot 
látszanak jelenteni, úgy hogy a « provinciales > szó az 
együvé-tartozást fejezné ki. Azok a provinciálisok vagy 
praedialis nemesek a várak oltalmára, tehát Hunyad- 
megyének biztosítására valának rendelve. Csak annyiban 
nemesek, mint a székelyek. Egyébiránt még az 1819 — 20. 
évi conscriptio Maros-Hlyén székely örökségeket talált. *^^ 

Az ismeretes határjelölő helynevek is magyar világ- 
nak a tanúságai. Ezek közt az Egrug folyónév külö- 
nös érdekű. Jelentését az Eger-ügy mondja meg, hogy 
« Feketevíz ». Az égerfa feketére fest, ügy régi magyar 
szó, mely vizet jelent: a hunyadmegyei Eger-ügy tehát 
egyjelentésfi a Székelyföldnek Fekete-ügy-éYéí, Az eger- 
ügy szó összerántva egrügy (oklevelünkben Egrug) és 
egregy lesz. 1302 tájban Hunyad vára az Egrug folyó 



Digitized by 



Google 



iij. andbís halAlától I. kArolt halAlAio. 40b 

mellett volt: de mikor támadt az Egriigy folyó-név, azaz 
mikor telepedett meg ott a magyar lakosság és épült 
fel a vár, nem tudjuk. 

1380-ban Nyiresi Stoján, Mosina fia és a hátszegi 
oláhok kenéze Lajos királyt kéri, hogy erősítse meg 
László vajdának részére tett adományát lakostól üres két 
birtokra, melyek egyike Polonicza, a Chemysmara patak 
mellett a hunyadi vár kerületében, másika ^Babochntezeu^ 
a Chemavyzy folyó mellett a hátszegi vár kerületében 
(quasdam terras vacuas et babitatoribus admodnm desti- 
tutas, nnam videlicet Polonycza voeatam penes rivulum 
Chernysmara in districtu de Hunyad habitam, et alteram 
Babochmezeu appellatam juxta flnvium Chernavyzy nunca- 
patám in dicto districtu Hatszak existentem). A király, 
tekintve Stoján kenéznek érdemeit, megerősíti a lakos 
nélküli két birtok adományát, nehogy jövendőben is 
üresek és lakosok nélkül legyenek : miiithogy Stoján azo- 
kat megnépesíteni ígéri. (Ne eaedem in desertis constituae 
vacuae ulterius permaneant, sed potius inhabitantium copia 
decorentur, eidem Stoján kenezio, qui eas populare pro- 
misit et per eum suis íiliis etc. etc. dedimus, cöntulimus etc.) 

1302 tájban a hunyadmegyei hét várnak védelmezői 
magyar praedialis nemesek voltak még; 1380-ban már 
hátszegi oláhok vannak ott és kenézök a nyiresi (ma 
nyiresfalvai) kenéz; tehát nyilván Nyires is üres és 
lakos nélküli vala, midőn Mosyna vagy Musana, Stojan- 
nak atyja, abba beleült, a mint azt a mindjárt közlendő 
oklevél elbeszéli. Hogy Nyiresuék vagy Nyiresfalvának 
előbbi lakossága magyar volt, a helységnév bizonyítja. 

Stoján kenéz 1380-ban Lajos királytól két üres, azaz 
lakatlan községet, Poloniezát és Babócsmezőt, kér és 
kap megnépesítés végett. Tehát azoknak előbbi lakossága 



Digitized by 



Google 



406 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

Í8 elpusztult volt. Polonicza nyilván szláv név, mi szláv 
nyelvű lakosság mellett tanúskodik. Ha hihetek a térkép- 
nek — mert nem ismerem a hely szinét — az a mai 
Pcjenicza a hunyadi járásban ; valamint Felső- és Alsó- 
Nyiresfálva a dömsösi járásban van, a hová való Stoján 
kenéz. Babócsmezö nincsen ma. Az oklevél szerint Polo- 
nicza a Chemysmara folyó vagy patak, Babócsmező pedig^ 
a Chernavize mellett volt. Van Kis-Cserni vagy Csemir- 
sora, s ott van Pojenicza, melyet az okleveli Poloniczá- 
nak tartok ; van Cserna, mintegy Nagi^-Csema, mely 
Nyiresfálva mellett foly el. A két víz Topliczánál egye- 
sülvén a Csema-folyót képezi, mely Vajda-Hunyadra siet. 
Az okleveli Csemavize, a mely mellett Babócsmező volt, 
a mai Cserna folyó. Ennek a neve 1302-ben még Egrug^ 
Egrügy vala, mi fekete vizet jelent, mint a cserna szó. 
Ebből látjuk, hogy elpusztulván a magyar lakosság, az 
Egrügy folyó név is elveszett, s föléledt a régi szláv 
név, melyet bizonyosan némi megmaradt szláv lakosság 
őrzött meg, s az érkező új oláh lakosságba, mely nagyon 
szlávos vala túl a Dunán is, beleolvadván, az oláhokkal 
is közlötte. Az oklevél szerint Polonicza a Ghernysmaray 
azaz Nagy-Cserni mellett volt: a térkép szerint pedig 
Pojenicza, ha azonos Poloniczával, inkább a Kis-Cserni 
mellett volna. Az ethnographiai bizonyosság ez. A magya- 
rokat megelőző szlávok a két folyót és az egyesült folyót 
GsemariiBk (Fekete) nevezte volt. Az érkező magyarok 
a magok nyelvére fordítván a nevet, Egrügy-nek nevez- 
ték. Az eltűnt magyarok után a traditiót megőrző szlá- 
vok az új szlávos oláhokba beleolvadván, fölelevenítek 
a régi Cserna folyó-nevet. 

Lássuk, hogyan oláhosodott meg Nyires? Péter, erdélyi 
alvigda és hátszegi porkoláb (castellanus) Dénes vajda 



Digitized by 



Google 



m. amdbís haiíIlítöl l kíboly halálíio. 407 

meghagyásából a hátszegi kenézek és hasonló állapotú 
más emberek számára Hátszegen, 1306-ban törvényszé- 
ket ül, a melyre tizenkét kenézt, hat pópát, és hat köz- 
oláhot hivott meg esküdt székűlöknek. Akkor Murk fia, 
Myk panaszt emele Musana (az 1380-ki évbeli oklevél- 
ben Moayna) fiai Stoján és Bolyén ellen^ meg Eoszta 
(előszámlált) unokái és rokonaik ellen, hogy elfoglalva 
bitorolják a Reketya és Nyires birtokokat a hátszegi kerü- 
letben, melyek pedig kenézségi jognál fogva őt illetnék 
meg (ipsum jure Kenezyatns de jure concementes). Erre 
Kosztának megnevezett nnokái és rokonai azt felelék, 
hogy nagyatyjok Eoszta és Mnsana együtt új megnépe- 
sités végett szállottak meg ott (novae plantationis modo 
condescendentes). Mnsana a Reketya birtok két harmad- 
részét nem birván megnépesiteni és megtartani Kosztáék 
segítsége nélkül, ezeknek engedte által önkényt, a kik 
népet szereztek rá és ma is birják. Nyirest pedig Mnsanaék 
népesítették meg és birják. Ennélfogva Kosztáék sehogy 
sem sértették meg Myk jogát. 

Péter alvajda tehát felszólítja az esküdt székülőket, a 
kiket törvény szerint hívott meg, mondják ki a való 
igazat. Ezek, úgymint: 

öreg Sarachenns, veres Prodán, Ghomak fia Román, 
Oynla fia Mihály, esolnokosi Dém, szállási Konstantin, 
Bay fia Nán, Borbát fia Demeter, hosszú Baszarab, döm- 
sösi Dnsa, Ganazfalvi Vlád (11) kenézek; 

Péter osztrói főesperes, klapativai Zampa, possanai Dalk, 
dömsösi Dalk, tustai Dragomir (öt) oláh pópa (ecclesia- 
rum sacerdotes olachales); 

veres Tatemir és Stojan ragadvány névvel Pityk, 
Nuinak jobbágyai; klapativai Buz fia Baja; Zombor fia 
László; szilvási Dragomir; Myhel, a hosszú Baszarab 



Digitized by 



Google 



408 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

jobbágya (hat közoláh), és sok más öregebb kenéz és 
közember (homines olachales popalani), kik a hátszegi 
kerület szokása szerint meg yalának híva, — hitok és 
a királyi koronához való hfiségök szerint vallották, hogy 
Mussanaék és Kosztáék úgy népesítették meg és bírják 
Reketyát és Nyirest, a mint előadták. 

Erre az alvsgda, miután Myk se oklevéllel, se mással 
nem birta erőtleníteni az esküdtek és tanúk vallomását, 
azt ítéli, hogy Myk törvénytelenül kérte Nyirest és Reke- 
tyát (ipsam Myk indebitam et injustam acqnisitionem 
fecisse), s azért megerősíté Kosztáékat a Reketya két- 
harmad részében, Massanaékat pedig egész Nyiresnek és 
Reketya egyharmad részének birtokában, a melyeket az 
illetők kenézségi jogon szereztek meg, s jövendőben is 
azon a jogon bírhatnak. *^^ 

A két oklevél megerősíti, a mit már tudunk, hogy a 
népesitésre vállalkozó az új lakosságnak kenéze, a ki 
vagy a korona, vagy más birtokos által felszólíttatott az 
üressé lett helységnek benépesítésére, vagy maga ajánl- 
kozott reá, azaz engedelmet kért arra. A kenéz egyfelől 
az új lakosoktól szedhető jövedelmet szolgáltatta be, s 
felügyelt a köteles szolgálatok tejesítésére; másfelől 
bírája is volt az új lakosságnak. Tisztségének és vállalatá- 
nak megjutalmazása fejében mind szabad földet, malmot 
s egyebet kapott a koronától, vagy az illető birtokostól, 
mind a lakosságtól is húzott némi jövedelmet. Az volt 
a kenézség, kenézségi jog, {kenezatus, többnyire kenezyor 
tus), mely atyáról fiúra szállott, s a földesúr engedelmé- 
vel eladóvá is lett 

Megesett, hogy olyan birtokra is kért valaki kenézségi 
jogot, mely már oda volt adva, mint Murgfia Myk kérte Nyi- 
rest és Reketyát. így volt a dolog az adomány-kéréssel is. 



Digitized by 



Google 



in. ANDSÁs haiJLl1t6l i. kábolt haláláig. 409 

A kenézek többnyire sok fiat neveltek; az oklevelek 
tanúsága szerint ötöt, hatot, hetet. A kenézségek tehát 
hamar sok részre oszlottak, s így támadt a kenézek 
nagy száma p. o. a hátszegi kerületben. Hogy a kené- 
zek azon vár fejének (porkolábnak, castellatiasnak) tör- 
vényhatósága alatt állottak, a melyhez tartoznak, azaz 
szolgálnak vala, természetes, de az oklevelek is bizonyít- 
ják. A kornak szelleme szerint a nemesek felett nemesek- 
ből álló törvényszék, a városiak felett a városi törvény- 
szék, a kenézek felett a vajda meghagyásából az alvájda, 
vagy az illető vár porkolábjának előlfilése alatt, kené- 
zekből és más oláhokból álló törvényszék, ha nem ítélt 
is, de döntő véleményt adott, mely szerint mondta ki 
az ítéletet az előlülő. Itt láttuk, hogy esküdt székülők- 
nek 12 kenéz, hat pópa és hat közoláh volt meghíva. 
Tanuk meg nem hívottak is lehettek. így alakult meg 
az oláh igazságszolgáltatásnak módja. 

Az üressé lett helyekre többnyire oláhok jöttek, a 
vállalkozók vagy kenézek is oláhok lévén. Az új lakos- 
ság rendesen pópát is hozott magával ; kevés háznéppel 
is jött pópa, a ki úgy élt, mint hívei, úgy is szolgált a 
fóldesuraságnak, mint hívei, — mit később oklevelesen 
fogok felmutatni. A pópák szlávul végezték az egyházi 
szertartásokat ; bizonyosan többnyire bolgárok vagy szer> 
bek is valának. Ezért csatlakozott a beköltöző oláhság- 
hoz az itt-ott megmaradt szláv lakosság is; ezen az 
úton jutottak a volt vagy meglevő szláv helynevek is 
az oláhok nyelvébe. 

A délről érkező közoláh, szerb vagy bolgár nem igen 
mutat vala hajlandóságot a katholikus egyház iránt. Míg 
az az erdőben és a havason leginkább juhtartással, általá- 
ban marhatenyésztéssel foglalkozott: addig nem igen érint- 



Digitized by 



Google 



410 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

kezeit a tágas Tölgyekben és síkságokon élő foldmivelők- 
kel, a kik tizedadásra valának kötelezve. De mikor 
a hegyekről lementek is. a tizedfízetés tartóztatta vissza 
a katholikns egyháztól. Erre nézve nagyon tanúságos a 
pápának 1328-ban a magyarországi érsekekhez és püs- 
pökökhöz intézett levele, a mely ezt mondja : 

Károly király jelentette nekünk, (a pápának), hogy 
ha a kunok, oláhok, szlávok közül valakit megtéríttök 
is, nagyon szorosan követelitek attól; sőt erőszakkal is 
veszitek az egész tizedet (decimas integras nimis rigorose 
exigitis et etiam extorquetis). Azért is azok, kik megtéré- 
sök előtt tizedadásra nem voltak szokva, azt állítják, 
hogy csak azért tettétek katholikusokká, hogy a papság- 
nak adják vagyonukat (nt dent clericis bona sua). Innen 

van, hogy mihelyt lehet, el is hagyják a katholikns 
hitet.^68 

S a kik elhagyták a katholikns hitet, azok idegenek 
is maradtak a politikai magyar nemzethez, s olykor- 
olykor ellenségeivé is lesznek. Mi okozta azonban a 
föltetsző néptelenedést, minélfogva I. Károljmak és fiá- 
nak uralkodása idejében annyi sok üressé lett faln tűnik 
elő, melyeket újra meg kellett népesíteni? VIII. Boni- 
facins pápa 1301-ben az ország biztosítását találja szük- 
ségesnek a kánok, tatárok, pogányok és schismatiknsok 
megtámadásaitól, a melyeknek eddig ki volt téve, s a 
melyek a hívőknek, azaz katholiknsoknak, vagyis a 
politikai magyar nemzetnek nagy kiirtását okozták (et 
ex qnibns [regnnm Ungariae] ad magnnm extermininm 
et diminntionem habitatorum fidelinm est dednctum)/^^ 
A schismatiknsok nevén a pápa a Bolgárország felőli 
berohanásokat érti; valamint az előbb felhozott levél 
arról panaszkodik, hogy a be-beköltöző schismatiknsokat 



Digitized by 



Google 



III. ANDBÁB HALÁLÁTÓL I. KÍBOLY HÁLÁLÁIO. 411 

a tízed követelése tartóztatja vissza a katholikus hitre 
való téréstől. 

De meniiTi öldöklés, néppnsztitás történt már IV. Béla 
és István i^abb király közötti háborúban! mennyi III 
(lY.) László idejében, s I. Károly alatt szinte 1324-ig! 
Ezen évben a nevezett király Miklós ispánt azért jutal- 
mazza meg, hogy vitézül viselte magát, többi közt Gsicsó 
vár alatt, a hol Moyses fiával, Moysessel harczolt, a ki 
vakmerően Erdélyt akarta magának elfoglalni (qui ansn 
termerario terram nostram transilvanam sais conatibas 
occupare interetur).*^*^ A mit a XVII., XVIII. századok- 
ban tapasztaltak, a midőn a vitéz knracz pusztított hasonló 
dühhel magyar községeket, mint a labancz magát magyar 
községek pusztításával védelmezte: az történt a XIII. 
század másik felében és a XIV. század első két tízedé- 
ben. Hát még a török hódolgatás mennyire pusztította 
a magyar lakosságot déli Magyarországon! 

Hunyadmegyéből keletre fordulván, meg kell emlékez- 
nünk, hogy 1233-ban IV. Béla Korlardnak, Krispan fiának 
Loysta nevű birtokot adományozott a Lotor folyó mellett, 
a hol az az Oltba szakad (ab aqua Lothur vocata, quae 
fluit ad aquam Olth); az tehát nyugatra esett a mai 
vesztegháztól a Verestorony szorosában.*'^ 

1265-ben V. István az atyja adományát megerősítvén, 
Eorlardot már talmácsi vár-ispánnak nevezi (comes 
Corlardus de Tolmach). Ezen mai nagy német helység 
mellett a talmácsi vár romjai látszanak, melynek német 
neve Landskrane vala. Talmács a Verestorony szorosá- 
nak északi végén van; s a vár nyilván őrhely vala a 
berohanások ellen. 

Ennek a Korlardnak két fia volt : Miklós és János, 
kik 1319-ben úgy szerződnek Péter és Simon, a Mihály 



Digitized by 



Google 



él2 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

solymosi vár porkolábjának fiaival, meg Tamás Farkasi 
fia legközelebb rokonukkal, hogy ha ők fiörökÖs nélkül 
találnának elhalni, akkor Péter sógoruk és ennek örökösei 
volt birtokaik harmadrészét, úgymint Talmács, Feketé- 
viz, Omlás^ AlamoT, Zeules (Szőlős?) Bolkács, Sythwe, 
Syle, Medwes, Mortonfalva, Széech, Hortobágy, Morton- 
teleke harmadrésze Péter sógoruké, Simoné és Tamásé 
legyen ; mely szerződést jóváhagy a király.*'* 

Inkább az említett helységek miatt nevezetes előttünk 
az oklevél. Tolmácsot ismerjük ; Feketevíz, németül 
Schwarzwasser. Igen gyakori ez a folyó-név; de hogy 
így nevezték el a magyarok, s nem Egrügy-nek^ mint 
a Hunyadvár alatt elfolyó Csernát, áz azt muta^a, hogy 
különbség vala a Feketevíz magyarjai és az Egrügy 
magyarjai között. Ma az oláhok Szecsel'nQ}^ hívják a 
Feketevizet. — Különösen meg kell Omlást jegyeznünk, 
hogy az 1319 előtt Korlardék, a talmácsi vár urainak 
birtokában vala, s alkalmasint 1265-ben is volt már. 
A többi helyekre nem teszek megjegyzést, a Czód, 
Feketevíz, Czibin folyók utasíthatják a keresőt a tér- 
képen. 

Tudjuk, hogy László vajda halála után, mely 1312 — 
1315 között esett, fiai folytatták a lázadást. Annak egyik 
Korlardfi, János, is részese lőn ; a másik, Miklós, hfi maradt 
a királyhoz. Hogy ez a hűségét még jobban kitüntesse, 
1322-ben általadja a királyinak Salgó várát, a hozzá 
tartozó kilencz faluval együtt, melyek a következők: 
Szász-Szekés, Omlás, Feketevíz és Váraljafalu, meg öt 
oláh falu, melyek a nevezett várhoz tartoznak (cum 
áliis quinque villis Olaceis^ ad idem castrum pertinen- 
tibus). A király cserébe adja Miklósnak Hosszúaszót és 
Mikeszászát a Nagy-KüküUő mellett, meg Parádot és 



Digitized by 



Google 



in. andrXs halálától l károly haláláig. 413 

Szépmezőt a Eis-Küküllő mellett; azonkívül Miklós 
érdemeiért Jánost is kegyelmébe fogadja.^^^ 

Talmács v&rát pedig a király Tamásnak (filio Farkasii 
de Zechen), erdélyi vajdának adja 1324-ben, mely Kor- 
lardíi (Eonrádfí) János bfitelensége miatt a királyra 
szállott Yolt (per notam infidelitatis Joannis filii Conradi 
'de Tolmach).*^* 

A Salgo (Solgow) vár Szelisztye-vír volt-e, mint Den- 
sasian állítja, nem tudom bizonyosan. (Az Urknndenbnch 
znr Gesch. Sieb. nem ismeri; Marienbnrg Geographiája 
sem említi meg.) De valószinftvé teszik a vele együtt 
megnevezett Szász-Szekés, Omlás, Feketevíz, Váralja 
községek. — Az öt oláh falunak nevei nincsenek kitéve, 
alkalmasint új apró kenézségek valának. 

Láttuk, hogy V. István 1271-ben Abrudbányát a fejér- 
vári püspöknek és káptalannak adományozta. Utóbb 
Krakó és Igen szász községet, Ompoitzát és Abrudbányát 
magokénak állítgatták, tehát a fejérvári káptalan ellen 
pert kezdenek. Károly király 1320-ban Demeter tárnok- 
mestert küldi ki bírónak, a ki előtt igazolják követelései- 
ket a felek. A tárnokmester társbirái Dezső erdélyi 
vajdának két embere. A káptalan részéről megjelent : 
Péter szolnoki főesperes és káptalani dékán, meg Mihály 
ózdi fődekán; a Krakó és Igen vendégei (hospites, 
azaz szászok) részéről: Láng György (Georgius Longus) 
és Jakabfi Miklós Krakóról, Fejér Hulmann (Hulman- 
nas Albus) Igenből. A krakói és igeni megbízottak 
IV. Béla és V. István királyoknak csak olyan okleveleit 
mutathatván fel, melyek másról szólnak: a tárnokmes- 
ter Ompoitzát és Abrudbányát a káptalannak ítéli oda.^^^ 
Itt és akkor még oláhokról nincsen említés ; a két hely- 
név pedig szlávos. 



Digitized by 



Google 



414 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

Az Aranyos-széknek különös eredete van. Miért szakad- 
tak ki székelyek a székelységből, nem tudni : miért vonul- 
tak az Aranyos mellékére, gyanitha^uk. Üresnek találták 
azt ; némileg ideiglen való szállásnak is tekintik vala, mit 
a következő oklevél tanúsít : 

Toroczkói Cselleifi Chellei (comes Chelleus, filius Chellei 
de Toroczkó) a maga várát az Aranyos mellett tartóz- 
kodó kezdi székelyeknek engedi által használat végett, 
a míg ott lesznek ; de a várnak tulajdonjogát megtartja 
magának.*'^ Ez 1257—1272. évek között történt. 

1289-ben III. (IV.) László király meg akarván jutal- 
mazni az Aranyos földjén tanyázó székelyeinek érdemeit, 
melyeket István király iránti hűséggel, de különösen az 
által szereztek volt, hogy a feltámadó kunok ellen Hód- 
nál vitézül harczoltak, s a prédával megrakott tatárokat 
midőn az országból kivonultak, Toroczkó vár alatt fel- 
tartóztatták és sok foglyot szabadítottak ki kezeikből, 
végre a királynak 80 lóval kedveskedtek, midőn arra 
nagy szüksége vala, — nékiek a Torda várához tartozó 
földet, mely az Aranyos és Maros folyók között van, 
örökül engedi által. 

Ezt az adományt három év múlva, 1391-ben, III. An- 
drás megerősíti, előszámlálván a Torda várához tartozó 
helységeket, melyek is: Felvinch, Eurmenes, Hydusteluk, 
Medyes, Dumbarou, Muhach, Kerchecs, Bagyun, Kuend, 
Turdavar, Chegez, Igrechi, Pordoy, Kerekyghaz, Hory, 
Wyteluk, Palanteluk, Fynzeg, Bagach, Lyukyteluk, Zete- 
teluk, Kuchard, Feligaz, Feuldvar, Ketokluk, Taraskou 
^castrum scilicet commune cum provincialibus Chakoteluk, 
Farkaszug és Obrothusa.^^'' 

Ezen huszonkilencz helység bizonyosan megvolt a 
székelyek odaköltözése előtt; talán azok is a tatáijárás 



Digitized by 



Google 



ni. ▲nobIs halálától i. karolt haláláig. 415 

által lettek üresekké. Másutt oláh kenézek fiiének az 
üres helységekbe, azokat oláhokkal népesítvén meg (novae 
plantationes) : itt székelyek az új lakosok, kik bizonyára 
magyarok valának. 

1313-ban Károly király elmondja, hogy Egyed ispán, 
Kalandos fia és Dénes, Tolón fia az aranyosi székelyek 
nevében kérték tőle a III. András kiadta kiváltságlevél- 
nek megerősítését, mit a király meg is tőn.^''^ 

Jegyezzük meg, hogy ezen oklevelekben a szó «sedes> 
= szék még nem fordul elő. Később lesz alkalom lát- 
nunk, hogy állott a XVL században az aranyosiak 
magyarsága. 

Nemcsak a birtoklási, de a személyi viszonyt is meg- 
világosítja a következő oklevél: 

1326-ban a váradi nagyprépost és káptalan bizonyít- 
ják, hogy Miklós csanádi ispán és fia Gergely, az egész 
rokonság nevében is, a Károly király által nekik ado- 
mányozott népes Hódost^ a melyben Negul vajda lakik, 
a lakossággal és malommal együtt, a váradi püspökség- 
nek adományozták. (Per dominum Karulum regem pro 
suis serviciis sibi datam et collatam Hudus vocatam 
populosam (possessionem), in qua Negul woyvoda considet 
et commoratur, simulcum eisdem populis et molendino 
ibidem existenti.)*'^ 

Nyilván Hódos azelőtt lakatlan volt, Negul vajda 
lakosságot szerzett abba; a király azonban a csanádi 
főispánnak adományozta, természetesen ágy, hogy Negul 
a jövedelmet ezentúl az adományosnak szolgáltassa kezé- 
hez, maga is, minden beneficiumával az adományoshoz 
abba a viszonyba jutván, melyben volt a királyhoz. Az 
újabb adománynál fogva Negul és Hódos községe a váradi 
püspök alá, mint új földesurok alá kerülnek. 



Digitized by 



Google 



416 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

A beszterczei szász területet Nosznaságnak (Nösnerland) 
is nevezik. Ott a helynevek tanúsága szerint a szláv 
után német és magyar, vagy besenyő-magyar lakosság 
találkozott. A tatárjárásig az oláhságnak nincsen ott híre. 
Nem tudni, mikor kezdett az oda beszivárogni, mert 
eddigelé valami ottani oláh kenézségről nincs tudomásom. 
1317-ben mutatkoznak először. 

Idősbik Betlen János de eadem egyfelől, és Apafi 
László meg Miklós de Apafalva másfelől, a dobokai és 
belső-szolnoki főispánokat, meg másokat is, mint királyi 
embereket és választott birákat, szólítják fel, hogy oszszák 
el köztök a borgói havasokat. A felszólított birák segít- 
ségfii veszik a beszterczei főbírót «circumspectum Geor- 
gium Korlát* meg a jádi falusi birót (villicum, kinek 
neve nem világos), a magok embereivel, kik jól ismerik 
a havasokat és hasznukat. — Mi, folytatja az oklevél, 
a szászokkal együtt a Feketehegyről néztük és vizsgál- 
tuk meg köröskörül az erdőket és ligeteket (havasokat ?), 
minden helyre nézve a szászoktól, kik az oláhok tanú- 
ságát hegybenhagyták ^ vévén tudósítást. (Nos quoque 
executores una cum Saxonibus praescriptis, quantum 
potuimus a cacnmine dictae nigrae (sic!) coUis, nemora 
et saltus undique prospeximus, a Saxonibus omnia lóca 
investigan . . . . qui fassionem etiam Valachorum com- 
probarunt.)^^® 

Itt az oláhok, mint a havasok ismerői, vallanak; azŐk 
tehát a havasokon és erdőkben tanyázok valának. 

Besztercze-Naszódmegyéből a melyben a híres Rudna 
(Rodna) van, menjünk a hegyeken által a nagy terje- 
delmű Máramarosba, A Kárpátok, különösen északkeleti 
részeik, sokáig vadászatra alkalmas erdőségekben bővel- 
kedők, de lakossággal nem tűnnek ki. Máramaros, mind 



Digitized by 



Google 



III. ANDBÍS HALÁULtÓL I. KÁROLY HALÁLÁIG. 417 

az oklevelek híjából, mind a meglevő oklevelek szavá- 
ból úgy mutatkozik, mely legutoljára jut társadalmi és 
politikai jelentőségre. Buja föld tehát az ethnograpfaiai 
és történelmi mesék számára.^® ^ Hogy keletkeztek abbeli 
mesék, a következő matatja meg. Mária Terézia ural- 
kodása alatt Máramarosban a nemesi oklevelek felmuta*- 
tása és vizsgálata történt, annak megtudására, ki való- 
ban nemes, ki nem az. Az 1763-ki nagy «productiókor» 
a vizsgáló küldöttség a Tomajága, Ivaskó, Juszkó, 
Andréka és Dancsal családok részéről ezt irta be a jegyző- 
könyvbe: Ezek felmutatják malomvizi Kenderesi mára- 
marosi főispánnak elismerését 144ö-bő], a melyben Péter, 
Mandra, Nán, Koszta, Sandrin, Pap Miklós és Visói 
Nikola névszerint fel vannak említve, hogy első elődjeik, 
Negrile és Radamér, Szent Istvántól kapták meg hfiségQS 
szolgálataikért a visói kenézséget (ipsis collatio adhuc 
a S. rege Stephano faeta sit pro fidelibus servitiis in 
Kenesio de Yiso). Ezt a rumon irók, mind Hasdeu 
(História criticajában), mind Xenopol (a Teória lui Rös- 
ler czimű könyvének 133. lapján), mind mások, a Nagy- 
szebeni Emlékirat is, valóságos igaz bizonyítéka gyanánt 
veszik és hirdetik annak, hogy az oláhok Máramarosban 
már Szent István király idejében laktak s kenézi bir^ 
tokosok voltak. «Az Emlékirat azt Szirmaynak Szatmár 
vármegye leírásából veszi át, a ki szintén az 1463-iki 
productióból merített, még pedig oly tökéletlenül, hogy 
még évszámát sem írja ki helyesen a Kenderesi- okirat*- 
nak (1416-öt, 1445 h.). Ezenfelül Szirmay csak «l8tván» 
királyt említ: az Emlékirat szerzője már megtoldja a 
<Szent> előnévvel. Hozzá adja még, hogy a «Marmat- 
hegységekben* a románok irtásokat tevén, a lakhatóvá 
lett földet' művelés alá vették, s ezért erősíti meg őket 

Hunfalvy: Oláhok története. 27 



Digitized by 



Google 



418 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

a király Visó és Ozay örökös joggal bírt kenézségekben. 
Tehát 1000 év körül István király idejében Szatmár és 
Máramaros megyékben nagyszámú románság lakott volna 
(61. lap).>^»» 

A mese ellenében a valóság ez. A megnevezett Péter 
és társai 1453-ban, tehát nyolcz évvel a Kenderesi fő- 
ispán által kiadott oklevél után, folyamodnak Hunyadi 
Jánoshoz, Besztercze gróQához és Magyarország főkapitá- 
nyához, hogy bemutatott három oklevelok alapján okét a két 
Víso kenézségében erősítené meg, A bemutatott oklevelek 
elsejét az Ötváros (Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, 
M.-Sziget) birái és polgárai adták ki, másodikát a vármegye 
nemesei és nem-nemesei, harmadikát a megye főispánja, 
Kenderesi. É három oklevélből az tűnt ki, hogy Péter, 
Mandra és Nán meg atyafiaik a két Yisó birtokban a 
boldogult királyok idejétől fogva törvényes és megszaka- 
dás nélkül való kenézek voltak s most is a kenézség 
háborittatlan birtoklásában vannak (ab antiquo et tem- 
poribus divorum regum veri legitimi et perpetui kenezii 
fuissent, ferentque in pacifico dominio ipsius keneziatus 
ad praesens). Már az egy körülmény, hogy Ötváros adott 
bizonyítást a folyamodók birtoklásáról, elég annak meg- 
értésére, hogy a boldog (divus) királyok nem Szent István 
vagy Szent László, hanem általában csak néhai királyok. 

Még másik történeti valóság is czáfolja a mesét. 
134;9-ben a két Visót István bírja vala, ki fia Ige vajdá- 
nak, testvére Jánosnak, unokaöcscse Bogdán hűtlen (notó- 
rius) vajdának, aki 1343-ban Moldovába szakadt s ala- 
pitója lett Moldovaországnak. Bank alispán t. i. és a 
megye szolgabirái 1385-ben osztályt tevén István gyer- 
mekei között, a vagyon egyik részét tevő Alsó- és Felső- 
Visónak egy bizonyos részletét a fiúk: Sándor^ Mihály, 



Digitized by 



Google 



XII. ANDRAS halálától l. KÁROLT HALÁLÁIG. 410 

Elexe és Miklós, átengedik örökös joggal és örök birto- 
kul egyik leánytestvéröknek s annak férjének, Péter 
mesternek, Felső-Bánya jegyzőjének.**'* A hfitlen Bogdán 
vajdának és rokonainak elődei pedig mások voltak, nem 
a mesés Negrile és Radomér, mint annak helyén látni 
fogjuk. 

Nem tartózkodom eme részletesség kiirásátóU mert az 
is a rumun történetek mesés szövetének egy-egy szálát, 
szemét mutatja. Térjünk most a való eseményekhez. 

Máramarost a folyó- és hely-nevek tüntetik ki azon 
homályból is, a melybe az oklevelek világossága nem 
ér. A Tisza, Iza, Visó, Mara stb. folyó-nevek melyik 
hajdani népségtől valók, nem tudhatni. De a kis Sajó 
folyó, mely délről folyik az Izába, mint a Besztereze 
vidéki második Sujó^ nyilván besenyő-magyar eredetű. 
Ez bizonyság arra, hogy Máramarosnak és Erdélynek 
azon részei, a melyekben a két Sajó (= sós víz) folyik, 
vagy egészen néptelen, vagy legalább igen kevés népű 
volt mind addig, míg a Sajó folyónév adói oda nem 
érkeztek. Dr. Csánki Dezső szorgalmas kutató előtt a 
középkori Máramarosból ismeretes helynevek felénél több 
szláv vagy szlávos hangzású, egy negyedénél több magyar, 
csak a maradék oláhos, de azon is megérzik a szláv 
vagy magyar hatás.**** Ebből világos, hogy a históriai 
Máramarosnak első ismeretes népsége szláv volt, melyre 
a magyar és német következett, s azután szivárog be az 
oláh. A megyének neve nyilván a Mara folyótól való, 
melyet a XV. századbeli oklevelek is Maramarusius 
(Moromorusins)-nak neveztek. A Marának szószerinti értel- 
mét nem tudom, mint nem a Tisza, Iza, Visó stb. folyó- 
két sem. 

Mielőtt az oláhok mutatkoznak, az egyházi kormány 

27* 



Digitized by 



Google 



420 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

katholikus népséget — akár milyen nemzetfit — ismer. Két 
püspöki megye, az egri és az erdélyi, magáénak követeli 
Máramarost; mi hasonlóképen ennek későbbi fejlődését bizo- 
nyítja mind társadalmi, mind politikai tekintetben; sokáig- 
«re8 nullius» volt. Még 12Ü9-ben kérdés vala: Máramaroa 
az erdélyi püspökségbe tartozik-e vagy sem (utrum terra 
Maramorus vocata intra terminos et limites dioecesis Tran- 
silvániae existat, nec ne). III. András király t. i. András 
egri püspök részére döntötte volt el a kérdést, de azután 
látván annak másik oldalát is, eltiltá az egri püspököt 
az egyházi hatóság gyakorlásától Máramarosban. Az ügyet 
János kalocsai érsek székére vitték, melyen a nagyváradi 
püspök és a titeli prépost mint székülők vettek részt. 
Az egyházi szék ügy ítélvén, hogy Máramaros az erdélyi 
püspöki megyéhez tartozik, a király tehát az erdélyi 
püspököt iktattatja be Máramarosba.*®^ 

Valamint Szatmárból a Szamos mentén haladott Erdélybe 
a községi alapítás és rendszer, úgy jutott az Ugocsából 
a Tisza mentén Máramarosba, mit a következő oklevél 
vagy kiváltság bizonyít. 

1329-ben Károly király, tekintve máramarosi ven- 
dégeinek, úgy szászoknak mint magyaroknak hfiségét^ 
azoknak a nagyszöUősi vendégek szabadságait (qoibus 
cives et hospites de Seuleus gaudent et fruuntur) adja 
meg (nos considerantes fidelitates hospitum nostrorum 
fidelitim de Maramorasio, Saxonum et Hungarorum) a 
Visk, Hnszt, Técső és Hosszúmező községekben. Világosan 
kifejezvén^ hogy 

akármely szabad állapotú ember lakni mehet a nevezett 
községekbe, s onnan el is költözhetik minden vagyonos- 
tól a község elbocsátásával, megfizetvén a földadót (solüto 
jiisto et consveto terragío) ; 



Digitized by 



Google 



IIL ANDRÁS HALÁLÁTÓL L KÁROLY HALÁLÁIG. 421 

semmi más ispán alatt, csnpán a királyi biró és saját 
rálasztott birák alatt lesznek; 

szabadon választhatják biráikat és plébánosaikat^ ezek 
pedig halál esetére szabadon tehetnek végrendeletet; 

a tizedet a plébánosok számára a szántóföldeken hagy- 
ják épségben; 

plébánosaik meg, tized fejében, minden ötven telek 
után egy márkát fizetnek a megyés püspöknek; 

az emberölés birsága két márka, halálos sebnek bir- 
sága egy márka, véres megverésé fél márka, veretlen 
megverésé 50 dénár, mi mind a biróságnak jár; 

a község birája az öregekkel együtt minden perben 
ítél, kivéve az emberölés, erőszak, lopás és gyújtogatás 
eseteit, a melyekben a királyi biró a községi biróval 
együtt ítél, a bírságok kétharmada a királyi bíróé, egy- 
harmada a községié levén. 

Az irtott földeket tett mnnkájok fejében megtarthatják. 
s azokat tőlök semmi nyelvű és nemzetfi el nem foglal- 
hatja (nullitts idiomatis et nationis homines ipsas terras 
ab ipsis anferendi habeant facultatem). Sőt új irtásokat 
és népesitéseket is tehetnek (novas plantationes liberani 
habeant faciendi facultatem). 

Földadó vagy királyi adó fejében minden egész telek- 
től (de singulis fundis integris) egy-egy félfertót fizetnek 
Sz. Márton napján. 

Egy országnagy sem szállhat meg nálok akaratjok 
ellenére (nullus Baronum nostrorum super eos descensum 
facere praesumat violentum). 

Áruikkal való kereskedésöket senki sem gátolhatja 
meg. 

Minthogy a Máramaros földje többnyire terméketlen 
(multum sterilis esse dieitur), tehát mentek legyenek 



Digitized by 



Google 



422 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

az akó-, gabona-, tized , sertésadótól s egyéb ajándék- 
adástól/*^ 

Ezt a kiváltságot Lajos király 1352 ben Mármaros- 
Szigetre is kiterjeszti ; így támad Máramarosban a szabad 
öt korona-város. 

A legrégibb kenézségi oklevél Máramarosban 1317-ből 
való, mely a Rednik-család ó'se, Dragomér, a Dragus fia 
részére Gyulafalva és Nyires nevfl birtokokról állíttatott 
ki.^®' Ezt mi majdan, Lajos király idejében, újra meg 
fogjuk látni. 

Bizonyosan sok más kenézség támadt Máramarosban 
L Károly uralkodásának első nagy felében (1310 — 1330), 
a melyek oklevelei még lappanganak, ha el nem vesz- 
tek. Azonban, minthogy a kenézek — mint látni fogjuk — 
könnyen űj adomány czimével nemcsak kenézségi bir- 
tokaik megerősítését, hanem országos nemességet is kap- 
hattak: a kenézség és nemesség fogalmai összefolytak; 
azért vizsgálás és igazolás vált szükségessé már a XV. 
században is, nemcsak Mária Terézia királyné idejében. 

Perényi Péter, székely és máramarosi ispán, Zsig- 
mond király meghagyására M.-Sziget mellett 1448-ban 
nemesi gyűlést tárta (congregatio generális Universitatis 
nobilium dicti comitatus Marmarosiensis), hogy megvizs- 
gáltassanak a nemesek és más birtokosok oklevelei és 
birtoklási jogai. A vizsgálat-tevésre a király Bohodi 
György mestert és királyi ügyészt küldte oda (praesente 
magislro Georgio de Bohód notario et procuratore Dni 
regis nostri per ipsum dnum nostrum ad dictam instru- 
mentalem revisionem specialiter deputato). Annak elibe 
tehát Barczánfalvi Laczk és Dragos két oklevelet mutatá- 
nak, egyiket L Károlytól, másikat a leleszi társaskáp- 
talantól. 



Digitized by 



Google 



III. ANÜRÍ6 HAlAijLtÖI. I. kAROLY HALÁLÁIG. 423 

A király 1326-beQ hfiséges szolgálatért Sztaniszláv, 
Lea kenéz fiának Szurdok nevű birtokot adományozza 
a mármarosi kerületben (Carolus rex quandam terrara 
snam Zurdók vocatam, in districtn Marmorosiensi existen* 
tem) azon határok között, melyekben eddig bírták^ hogy 
azt jövendőben nemesi módon bírja (eandem possessio- 
nem in dictum Stanislaum et snas posteritates more et 
lege nobilium regni sni transferendo). 

A leleszi társaskáptalan oklevele meg azt bizonyítja, 
hogy a Szurdok, máskép Barczafalvának is nevezett 
birtokba a törvényes beiktatás, minden ellenmondás nél- 
kül, megtörtént. 

Minthogy pedig Laczk és Dragos megmatatták, hogy 
Lennek fia Sztaniszláv Barczan nevet is viselt, róla a 
Szurdok birtok is így neveztetett, t. i. Barczánfalva 
(quondam Stanislaus praedecessor ipsornm alio nomine 
Borzán fuisset binominatus, et sic praescripta terra Znrdok 
appellata, post descensum dieti quondam Stanislai alio 
nomine Borzán vocati, ab illó nomine Borzán tanqnam 
binominii snmpsisset vocabnlum Bozanfalva) ; továbbá 
minthogy megmutatták, hogy Sztaniszláv fia Rad vok, 
ezé Iván, magok pedig Iván fiai : tehát Perényi Péter a 
jelen volt nemesek és esküdtek javallásával megerősité 
Laczkot és Dragost Szurdok vagy Barczánfalva bir- 
tokában^*® 

íme Leu valamikor, 1326 előtt kenézséget kapott Szur- 
dokon ; ezt a kenézséget Károly király 1326-ban nemesi 
birtokká teszi, tehát birtokosát és utódait megnemesíti. 

Máramarosból Krassóba ugorván által, csak két ok- 
levélnek tartalmát említem meg. 

1319-ben Simon, comes de Krasó, jelenti, hogy Bach 
kenéz meg fia Iván panaszolják, hogy Olasz nevíl Pál 



Digitized by 



Google 



424 TIZENKSTTEDIK FEJEZET. 

az Egrns falvokat erőhatalommal^ mintha az övé volna, 
más helyre tette által (Qaandam villám suam Egrus nomi- 
natam potencialiter ad alinm locum in eadem terra 
nomine suae posse^ionis transtulisset, et feeisset rési- 
der«)/®^ A mely dolog iránt vizsgálatot rendel Simon 
krassói ispán, minélfogva Bach tiltakozik Pálnak bitor- 
lása ellen. 

A krassói várhoz tartozó földön van Bachfalva vagy 
kenézsége ; ezt Olasz Pál más helyre tevén által, magáé- 
nak akarta nézetni. Az Egrus falu bizonyosan csak kez- 
dődő telepítés vala. 

Károly király két Szekast (duas possessiones Zekas 
nominatas) Szakol nevíl embernek adományozott volt. Ennek 
fiai Farkas, Miklós és Gergely azonban 1358-ban nem 
mutathatták- fel az adományi eveiét, mivelhogy Baszarád 
nagykrassói kenéz és másik Baszarád kiskrassói kenéz 
több czinkossal együtt megrohanták éjszaka s felgyúj- 
tották házaikat, a melyekből alig hogy megmenekülhet- 
tek ; de okleveleik bennégtek a házakban (quia Bozorad 
kenezius de Nog Carassou et altér Bozorad de Kis-Caras- 
sou, propria eorum auctoritate et potentia, cum eorum 
complicibus feria secunda proxima post festnm beati 
Mathey apostoli, noctis in silentio, manibus armatis, prae- 
concepta nialicia, ad domum ipsorum veniendo ipsos 
interficere voluissent, et nisi fugae praesidio evadere potuis- 
sent, utique interfecissent eosdem, domos autem ipsorum 
igne combussissent. In quo incendio . . . literaría eorum 
instrumenta . . . concremata existissent).^^^ 

Ezekből a kenézek hajlandóságát látjuk az erőszakos- 
kodásra, melyet a birtok czimének bizonytalansága is 
fokozott. Hozzájárult az új lakosság megjelenése, mely- 
nek helvét kell vala szorítani. Erre nézve föltetsző a 



Digitized by 



Google 



III. ANDRÁ8 HALÁLÁTÓL I. KÁBOLY HALÁLÁIG. 425 

Bogdán vajdának betelepítése, bár az oklevél nem 
mosdja, honnan, hová lett a telepítés. 

Úgy látszik Bogdán kérte a királyt, hogy bejöhessen ; 
a király meg László kalocsai érseket és udvari kanczel- 
lárt bízta meg az áttelepítéssel. Az érsek tehát jelenti a 
királynak, hogy Bogdán vigda, Mikula fiának elhozatalá- 
ban és az azt megelőző alkndozásban (cnm tractatnm de 
transitn et translatione Bogdán Woyvodae filii Mikula 
de terra sua in Hungáriám, cuius translatio maximé tunc 
imminebat, per plura tempóra duravit stb.) három ízben 
8okáig időzött az ország végén, és hogy tisztviselője Péter 
mester sok költséget okozott Jám meg Borzor Szent- György 
községeknek az érsek számára : tehát a király mentse 
fel Pétert azoknak megtérítésétől. Mit a király az 1335- 
ben kiadott oklevéllel meg is tett.^^^ Kár, hogy nem 
tndjuk, hol volt a *de terra sua*^ de azt sem vehetni 
ki, hogy embereit vagy alattvalóit is elhozta-e magával 
a vajda. Lakosokra pedig szükség vala mindig; s a mi 
érdemes a megjegyzésre, akkor a földhöz való kötöttség 
nem vala még törvény vagy szokás által megszentesítve, 
íme Károly király vásárokon és más nyilvános helyeken 
kihirdeti 1317-ben Temesvárról, hogy a mely szabad 
emberek Gál mester királyi jegyző (notarií nostri) és 
Cfyörgy kisöcscse földjeire, úgymint Lykuteluke, Centé, 
Hunduomark (Hundert-mark?), Zenke és Sukteluke bir- 
tokaira költözni akarnának, öt évig mentesek minden 
adótól ; 8 a beköltözőket János Besztercze, Kolos és 
Kolozsvár ispánja gondjára bízza. Hasonlóképen a neme- 
sek jobbágyai is, megfizetvén a tartozást és elbocsátást 
nyervén — a mit megtagadni nem szabad — oda köl- 
tözhetnek. (Jobagiones suos . . . absque alicuius impe- 
dimeüto transire et venire permittant.) *®^ 



Digitized by 



Google 



426 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

k johagio (jobbágy) szó még II. András idejében fő- 
méltóságot jelentett volt: első jobbágyok a nádor, tárnok- 
mester, országbíró, erdélyi vajda, tótországi stb. bánok 
lévén. Már III. András idejében a jobbágy helyett báró 
nevezet kap fel, s a régi szó alattvalót kezd jelenteni, 
íme L Károly alatt 1317-ben a «jobagiones nobilium* 
már birtokosok jobbágyai, nem méltóaágok többé. 

Eleinte, úgy látszJk, különbség volt a báni és vajdai 
tisztek között, az inkább határvidéknek lévén a feje, tehát 
inkább hadi méltóság, ez meg belső tartománynak kor- 
mányzója lévén, tehát inkább igazgatói méltóság. Ámbár 
a középkorban, különösen a XIV., XV., XVI. századok- 
ban, a védelem, igazgatás és törvénykezés egy kézben 
vala rendesen. Föltetsző, hogy a bánok pénzverő jogot 
is gyakoroltak, mint látni fogjuk, a mit legalább tudtomra, 
az erdélyi vajdák soha sem tettek. 

A mióta a Szörény ség előtűnik, abban bánokat talá- 
lunk; s a mióta Kúnország a magyar koronához csat- 
lódott, s azután Havaselfötddé lett, mint jóval előbb az 
Erdőn túli rész Erd-elAé lett volt, abban vajdákat talá- 
lunk, úgy mint Erdélyben. Ennek vajdái eleitől fogva 
katholikusok, azaz a nyugati vagy latin egyház hívei 
valának; Havaselföldnek vajdái ellenben csak eleinte, 
a johannita lovagok idejében, valának katholikusok, azután 
többnyire vagy mindenkor schismatikusok, azaz a keleti 
vagy görög egyháznak hívei. A Szörényi bánok meg 
mindig katholikusok voltak. Lássuk most, mit tudunk 
a Szörényi bánokról, mit a havaselföldi vajdákról. 



IV. Béla, mint ifjabb király (B. dei gratia rex, primo- 
genitus domini Andreáé, illustris regis Ungariae) 1233-ban 
esküvel igéri, hogy megtartja a közte és atyja között 



Digitized by 



Google 



III. ANDRÁS HALÁLÁTÓL I. KÁROLT HALÁLÁIG. 427 

megtörtént egyesség föltételeit. A tauúk között Lukács 
Szörényi bán (Luca bano de Seevrin) fordul elő. Ez tud- 
tunkra az el&ő megnevezett szőrényi bán. 

Ugyanezen IV. Béla királynak 1240. évbeli oklevelé- 
ben, mely a kertzi cziszterczieknek néhány barczasági 
egyházat adományoz, Odu Szörényi bán (Oslu bano de 
Zeureno) neveztetik meg. 

IV. Béla 1247-ben oda adományozta ugyan az Ispo- 
tályos vagy Johannita- vitézeknek a Szörénységet az Öltig 
és a Dunáig, meg Künországot az Olttól és az erdélyi 
havasoktól fogva a Dunáig és a Fekete-tengerig ; de, 
Agy látszik, ez által a Szörényi bán méltósága nem szűnt 
meg. Ugyanis 1249-ben LSrincz szőrényi bán;*^^ pedig 
ott valának még a vitéz lovagok; mert III. Innocentius 
pápa 1250-ben erősíti meg Béla király adományát, s 
1252-ben egy veszprémi klerikust ajánl a rend nagy- 
mesterének (Rambaldo praeceptori domus hospitalis Jeru- 
salemitani in Ungaria), hogy annak a kalocsai érsek által 
egyházi hivatalt (beneficium) szerezzen. A vitéz rend el- 
hagyván az adományozott Szörénységet és Kúnországot^ 
ezek, természet szerint, visszajutának a magyar korona 
birtokába, mint 1247-ig voltak. 

Láttuk, hogy 1264-ben Lőrincz mester, szőrényi bán, 
győzelmet nyert a bolgárokon, kik a Szörénységbe be- 
csapván, azt elfoglalták volt. Lőrincz néhányat felakasz- 
tatván a Duna partján, a bánságot visszahódította a 
a királynak (et sic Banatum ad pristinnm bonum statum 
. . . nostrae restituit majestati), 

A későbbi rumun történetek megértésére ide egy lát- 
szólag idegen tárgyat kell behozni, a melyre azonban 
már figyelmeztettem az olvasót. 

Károly király 1312-ben Miklós, Tamás fiának (de 



Digitized by 



Google 



428 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

genere Chanad) a Körös melletti Telegdi falujában vám- 
jogot ád, minélfogva minden üres szekértől, mely sóért 
megyén Erdélybe, két bán-pénzt, a visszatérő és sóval 
megterhelt szekértől pedig hasonlóképen két bán-pénzt és 
négy sók övet; valamint egy lótól egy fontot (pondus?), 
egy ökörtől egy bán-pénzt, két kis jószágtól egy dénárt 
szedhessen. (In perpetunm tale tribntum de regiae beni- 
gnitatis clementia duximus conferendum, qaod de singulis 
curribus vacuis ad partes Transilvanas pro salibns eun- 
tibns singulos duos banales^ et de oneratis salibus de 
eisdem partibus redeuntibus similiter duos banales et 
quatuor sales; item de uno equo unum pondas venali 
(venale?), et de uno bove unum banalem^ item de duobus 
minoribus animalibus unum denarium percípere posset.)^^/ 
Nem mondhatom meg a nevezett vámnak értékét; de a 
báni pénzt forgalmi eszköznek találjuk. Mikor, ki által 
jutott először forgalomba, nem tudom. De IV. Bélának 
hasonló nevű fia, ki 1262 óta Horvát- és Dalmátország- 
nak herczege (dnx) volt, 1269-ben a szentambrusi vendé- 
gek számára a verőczei vendégek szabadalmait adja, 
melyek szerint a verőczei ispán hatósága alól fól legye- 
nek mentve, s birájokat szabadon választhassák ; a nyest- 
adó (marturinae) fejében azonban, a melyért azelőtt 
10 márkát Szoktak fizetni, évenként Szent István király 
napján 34 márkát fizessenek báni dénárokban^ egy már- 
kára öt pensát számítva. Ha a fizetést elmulasztanák, 
egy hét múlva kétannyit tartoznak fizetni. *®® 

Itt találom először megemlítve a báni pénzt. A mind- 
járt következő oklevélből azt tudjuk meg, hogy Béla 
király idejében István bán veretett báni pénzt, tehát 
bizonyosan volt ilyen már 1262 előtt is. 

Jegyezzük meg, hogy egy 1320. évbeli oklevél (Anjoukori 



Digitized by 



Google 



ni. AHDBÁS HALÁLÁTÓL J. KÁROLY HALÁLÁIG. 429 

oki. I. 547.) Német-Ujvári Henrik bán pénzeiről is tud, 
melyekből hasonlóképen őt darab ért egy márkát (quamlibet 
marcam cnm quinque pensis denarioram seu monetarnm 
qaondam.Henrícy báni computando). A forgó pénz, gyakori 
köteles beváltása által, mely jövedelmet (lucrum camerae) 
hajt vala a kincstárnak, bizony egyszerfi társadalmi 
viszonyokban is, felette sok alkalmatlanságot okozhatott 
Az olasz eredetű Károly személye körül talán olyan 
olaszok is voltak, kik a kereskedés közhasznú érdekeit 
jobban értik vala, mint a belföldi főpapok és arak ; azok 
tehát sürgethetik vala a forgó pénznek megváltoztatását. 
Mégis az 1323. évbeli oklevél a főpapok, nrak és neme- 
sek panaszának tulajdonítja az indítványt. « Minthogy 
kamaránknak nem kellő pénze által az ország nagy 
veszteséget szenved, azért kértek minket a főpapok és 
urak — így szól a király — , hogy új jó pénzt veressünk^ 
mely állandó legyen és az egész ország területén forogjon. » 
Hogy az megtörténhessék, a főpapok, urak és nemesek 
arra kötelezik magokat, hogy ez évben jobbágyaik min- 
den kapujától annyit fizetnek, a mi félfertónyi ezüsttel, 
azaz egy nyolczad márkával ér fel, akár kivert pénz- 
ben akár veretlen ezüstben. Ugyanennyi jár az ország- 
beli minden lakosok egy-egy kapujától, kivétel nélkül, 
bár városokban vagy mezővárosokban lakjanak is azok. 
(De singulis portis jobagionum suornm, et aliorum omnium 
popnlorum, in regno nostro existentium, nullo penítus 
exempto, vídelicet tam in civitatibus etiam quam in 
oppidis constitutorum, singulos dimidios fertonea cnm 
argento vei denariis, juxta valorem argentin hoc anno 
nobis darí et persolvi ordinantes assumpserunt.) 

Tehát azt rendeltük, írja a király, hogy az új dénárok 
olyan ezüst tartalmúak legyenek, mint a régi báni dénárok, 



Digitized by 



Google 



430 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

melyeket Béla király idejében István bán veretett volt, 
(Bonos denarios scilicet octavae combnstionis ad pondus 
denaríornm banalíum antiquornm, quos Stephanus con- 
dana banus, tempore domini Belae regis .... bonae 
recordationis cudi fecerat.) Annálfogva három bécsi déná- 
ron egy új dénárt, két régi báni dénáron hasonlóképen 
egy új dénárt ; továbbá egy báni garason három új dénárt, 
egy budai márka ezüstön pedig az új dénárokban öt 
pensát lehet a kamarai ispánoktól beváltani. ^^^ 

Ezt a király az erdélyi káptalannak írja meg, hogy 
Erdélyben is az történjék, a mi Magyarországra nézve 
határoztatott. 



Emlékezzünk arra, hogy már 1272 — 75-ben, tehát 
III. (iV.) László kiskorúsága idején, Lythen havaselfoldi 
vajda és atyafiai, látván az ország tehetetlenségét, el- 
jszakadásra vetemedtek, s a mint az oklevél mondja, az 
ország némi részét magokénak nézik vala. De akkor 
még sikerült hamar rendet csinálni. Sóvári Soós György 
megölte Lythent, atyafiát, Barbátot pedig fogva vitte a 
királyhoz, ki azután nagy váltságdíjért bocsátotta sza- 
badon Barbátot. A körülményeket, kikötéseket nem ismer- 
jük ; gondolnunk mégis lehet, hogy maga Barbát kapta 
vissza a vajda-tisztet. Meddig vajdáskodott s ki lett 
utódja? mind nem tudjuk. 

Diplomatikus hézagot mutatnak az oklevelek 1275*től 
fogva 1324'ig. Azon ötven év alatt mi történt akár a 
Szörénységben, akár Havaselföldön, nem tudjuk. De kép- 
zelnünk lehet, hogy III. András halála után a politikai 
féktelenség reá ragadt azokra a tartományokra is. Mert 
ki őrzötte meg akkor a korona jogait bent az ország- 



Digitized by 



Google 



III ANDRÁS HALÁLÁTÓL L KÁROLT HALÁLÁIO. 431 

ban? ki örzötte volna azokat a Szörénységben, azaz a 
Cserna vizétől fogva a Oltíg, s azon tűi Havaselfoldön ? 
Károly királynak 1324. évbeli oklevelében olvassuk, 
hogy Theodor bánnak fia, János Miháld várát, a mai 
Mehádiát, foglalta el magának. Ezen oklevél t. i. Márton 
szilágyi ispánnak, ki Bagar iia vala, nyitramegyebeli 
Davar birtokra való jogát erősiti meg azon érdemeiért, 
melyeket a Zágráb felé való hadjáratban, továbbá akkor 
szerzett magának, midőn a király Miháld vára alatt tábo- 
rozott, melyet Theodor bán fia, János, a királyi felség 
ellenére elfoglalt volt, s nevezett Márton különös ügyes- 
ségével (stndiosa ipsius procnratione et fideli ministerio) 
szerzett vissza; végre azért is, hogy több ízben követül 
járt Baszarábhoz a királynak havaseli v^ydájához, a követi 
tisztet dicséretesen végezvén (item in deferendo pluribns 
vicibas nostras legationes ad Bazarab woyvodam nostrum 
Transalpinnm, abi suae legationis officiam fideliter et 
laudabiliter adimplevit).^^^ Többet nem tudok Jánosról 
a ki Miháld várat elfoglalta. Hogy Szörényi bán nem 
volt, mint atyja Tódor — ha ugyan ez Szörényi és nem 
másféle bán — , az oklevélből kiérthető. 

Az is felette kár, hogy nem tudjuk meg ez oklevél- 
ből, Márton miféle ügyben járt Baszaráb havaselföldi 
vajdához. Sőt maga Baszaráb is kicsoda ?^^^ az-e, a ki 
eUeniíat évmulva Károly szerencsétlenül hadakozott? 
- Az bizonyos, hogy ezen Baszaráb, mint szövetséges, a 
bödöni bolgár uralkodónak, Mihálynak, segéd-sereget 
adott a byzantinus császár ellen, a mint Kantakuzenus, 
azon kornak írója, elbeszéli. Ennél az írónál ^^^ találjuk, 
tudtomra először 1324 tájban, hogy a byzantinusok 
Havaselföldet Ungrovldchiának nevezik vala, ezzel helye- 
sen fejezvén ki a politikai viszonyt Havaselföld és a 



Digitized by 



Google 



432 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

magyar koroDa között. A íniDt a magyar királyok latin 
okleveleikben azt a Havaselfoldet *partes nostrae Trans- 
€Upinae> -ntk^ úgy nemcsak a byzantinus írók és a kon- 
stantinápolyi zsinat, Tagyis a keleti egyházi legföbb kor- 
mányszék, hanem az oláh vajdák magok, meg — mint 
látjuk majd — az oláh prímás is, Ungrovlachiának nevez- 
ték mindig. 

Károly király 1324-ben követségeket említ Basz^rab 
vajdához. Minthogy nem ismerjük azoknak feladatát : azt 
sem tadjuk, az a Baszarab engedelmes volt-e vagy sem. 
A pápa 1324-ben — mint alább látjnk — a Baszarab- 
nak cdilecto filio nobili viro Woyvode Transalpino* ír, 
mintha katholikns is volna. Nem tndjnk tehát, mi za- 
varta meg a jó viszonyt a király és a vajda között. 

A bécsi krónika, melynek írása 13ö8-ban kezdődött 
(anno domini MGGC quinquagesimo octavo . . . incepta 
est ista Cronica de gestis Hnngarorum), tehát csak 28 
évvel a havaselfÖldi hadjárat után, az okleveleken kívül 
a leghitelesebb tudósítás amaz eseményről. Az oklevelek 
az egyes vitézek érdemeit számlálják elő, de a történet 
egészét nem beszélik el; azt csak a krónika teheti. 

A krónika szerint tehát Baszarab vajda rendesen 
fizette volna a köteles adót (ipse princeps censum debi- 
tum regiae maiestati semper fideliter persolvisset) : ámde 
az ismeretes Tamás erdélyi vajda és Dénes, Miklós fia^ 
ösztönzék hadjáratra a királyt, hogy vesse ki Baszarabot, 
s adja oda valamelyikének az oláh vajdaságot. A királyi 
sereg tehát 1330-iki szeptember havában a Szörénységen 
által vonult Baszarab vajda földjére, s visszafoglalván 
Szörény várat, azt és a szörényi bánságot az emiitett 
Dénesnek adá által. 

A krónika elbeszélése hézagos. A kiráfy 1330. évi 



Digitized by 



Google 



m. akdrís halálától l kábolt haláláig. 433 

szeptember havában visszafoglalta Szörény várát ; úgyde 
az 1323. évbeli oklevélben olvastuk, hogy a királyi követ 
több ízben járt volt Baszarabhoz. Szörény várnak a király- 
tól való elvétele tehát 13:24 ntán esett meg; az elvevő 
pedig más nem lehetett, mint az oláh vajda. Ez annál- 
fogva nem «8emper fideliter> fizeté a «censnm debitnm»*ot. 

Ismeretes a magyar olvasó előtt Felicziánnak vétsége 
8 annak szertelen megbüntetése. Attól fogva a szerencse 
elfordult a királytól, úgymond a krónikás, ki némileg 
isteni megtorlást látván az oláh hadjárat bal eredményé- 
ben, magát a vállalatot is ok nélkül történtnek adja 
ki. Pedig hogy oka volt bizonyltja Szörény várnak 
visszafoglalása. — A krónika ekképen folytatja: 

<Bazarad (így írja e nevet) tisztességes férfiaktól azt 
izené a királynak: Uram, sereged kiállítása költséges 
vala, én hétezer márkával térítem meg a tett költséget. 
Szörény t, melyet elfoglaltál, ott hagyom békés birtoklásod- 
ban ; az adót, melylyel koronádnak tartozom, minden évben 
hűséggel megfizetem (eensnm, qno teneor vestrae coronae, 
fideliter persolvi faciam omni anno). Sőt még fiaim egyi- 
két kezesnek küldöm hozzád a pénzzel együtt. De térj 
vissza békével, s kiméld meg embereidet, mert ha beljebb 
jősz, a veszedelmet nem kerülöd ki.» 

Ezt hallván a király, gőgösen így fakada ki: « Mond- 
játok meg Bazaradnak, hogy ő juhaimnak pásztora, 
én szakálánál fogva hurczolom ki majd rejtekhelyeiből 
(sic dicite Bazarad: ipse est pastor ovium mearum; de 
snis latibulis per barbas snas extraham). 

A krónikás szerint, Donch liptai és zólyomi főispán, 
egész illemmel javasolá a vajda ajánlatának elfogadását ; 
ámde a király nem hallgatván az okos tanácsra (relicto 
consilio saniori), beljebb nyomnia a havasok és erdők 

Hunfalvy: Oláhok története. 28 



Digitized by 



Google 



•éSé TIZSNKKTTEDIK FEJEZET. 

között, a hol se emberaek, se lónak nem vala elesége. 
Ott köte békét Bazaraddal, ki engedelmességet és biztos- 
ságot Ígért a visszatérő királynak. De midőn seregével 
a király hegyektől környékezett helyre szorult, a mely- 
ből az út gyepükkei vala elrekesztve, az oláhok a hegyek 
meredekeiről szinte kővel is agyonüthették az össze- 
szorultakat. Tömérdek sokan, főpap és főúr, a király 
káplánjai és a kunok is nagy számmal (quidam etiam 
sacerdotes, qui erant capellani regis, sünt oecisi ; Cuma- 
norum denique corruit inaestimalis multitudo) vészének 
el. András, székesfejérvári prépost és királyi alkanczellár 
is, a királyi pecséttel együtt oda Ion. — Azért esett meg 
ez a magyarokon, elmélkedik a krónikás, hogy gyakori 
győzedelmeik által büszkékké ne váljanak. (Istud tamen 
eis accidit, nepropter victoriarum frequentiam superbirent.) 
Pedig vajmi kevés győzedelemről veszünk hirt az 1272*tŐl 
1330-ig való években. A belháborükat nem tarthatjuk 
győzelmek aratásának. 

Ki azon Baszarab, vagy Bazarad, a kivel oly szerencsét- 
lenül járt Károly király? Egyik oklevelében, 1332-ben^ 
Baszarab, Tokomért/ fiának nevezi a király. Ezt a tör- 
ténetíróknál nem táplálom, pedig valónak kell tartanunk ; 
mert az 1332. évbeli oklevél ^^^ jobban tudhatja vala, 
mintsem a sokkal későbbi krónikások, vagy történet- 
csinálok. Bizonyos tehát, hogy az a Baszarab vagy 
Bazarád (mint a magyar krónika nevezi) a mesés Negru- 
vodnak nem lehetett fia. Figyelemre méltó a következő is : 

Széchi Miklós országbíró 1358-ban Visegrádon kélt 
oklevelében elbes:^éli, hogy Besenyő János, érsomlyói 
porkoláb (Johannés Bissenus, Oastellanus de Ersomlow) 
Szakol fiait : Gergelyt, Farkast és Miklóst, a királyi biró 
elibe idézte, hogy igazolják, miért mondtak ellene a 



Digitized by 



Google 



III. ANDBÁS HALÁLÍTÓL I. KAROLT HALÁlJLlQ. 435 

Szekasvölgy neríi és más birtokokba történt beiktatásá- 
nak. Az alperesek felhozák, hogy mint kenézek biiják 
SzekasYölgyben Két-Szekas nevű birtokot, melyet atyjok 
Szakol, tett érdemeiért, Károly királytól kapott volt: de 
az illető okleveleket nem mutathatják fel, mivelhogy 
Baszarád nagykrassói kenéz, és más Baszarád^ kiskrassói 
kenéz (quia Bozorad, kenezins de Nog Carasson, ét altér 
Bozorad, kenezins de Kis Garassou) éjszaka idején ezin- 
kosaival megrohanták házokat, azt felgyigták s őket is 
megölték volna, ha el nem menekülnek. Akkor oda égtek 
okleveleik, a melyek másainak megszerzésére időt kér- 
nek. ^^^ 

A Baszarád (vagy Baszarab) név tehát a régi Krassó- 
megyében sem vala ismeretlen Károly király idejében ; 
Hnnyadmegyében is «Bazarabas longus» fordul elő 
1360-ban. A kenézek hatalmaskodását a nagy és kis- 
krassói kenézek is mutatják. Ha Károly király juhai 
pásztorának nevezte haragjában a havaselfoldi Baszarádot, 
csak annyiban tért el a valóságtól, hogy ez sokkal hatal- 
masabb vala^ mint a krassói Baszarádok, vagy a hunyad- 
megyei Baszarab. De jogaik forrására nézve nagyon 
egyenlők valának, mind ezek, mind amaz a királytól 
vévén azokat. 

Vájjon a szerencsétlen hadakozás után Károly király 
életében fizetett-e még adót — bármiben állott is az — 
a havasalföldi Baszarád, nem tudom; de Szörény azon- 
túl is a királyé maradt, mert 1335-ben ugyanazon 
Dénes a Szörényi bán, a ki a krónika szerint 1320-ban 
lett azzá. 

Tanulságos látnunk, miképen adják elő a történetet 
az oklevelek. Károly király 1332-ben közhírré teszi, hogy 
— úgymond — « midőn 1330-ban seregünk némi részé* 

28* 



Digitized by 



Google 



436 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

vei Hayaselfoldfinket meglátogatván, azon békésen által- 
mentünk, 9 onnan már visBzatéröben voltunk: a hűtlen 
havaselföldi Baszaras (sic), a békének álnok színe alatt 
erdős helyen, mely gyepükkel meg vala erősítve, ellen- 
ségesen támadta meg seregünk némely részét, a midőn 
is Endre mester, székesfejérvári prépost és alkanczellár, 
életét és a mi pecsétünket elvesztette. Annálfogva új 
pecsétet csináltattunk s azzal erősítjük meg a jelen 
oklevelet. >*«^ 

Ez nagyon csekélyesnek mutatja a hadjáratot, melyet 
«kis hadcsapattal való békés látogatásnak > nevez. Ámde 
1335-ben Tamás mestert, Nagy Péternek, Csókakő porko- 
lábjának fiát, adománynyal jutalmazván meg, különösen 
megemlítésre méltónak mondja, hogy midőn Baszarab 
oláh és fiai Havaselfoldet, a királyi koronának nagy 
megvetésére, magokénak tarják vala, s a királylyal levő 
nagy sereggel több ízben, különösen gyepükkel megerő- 
sített szoros helyen is összetűztek : nevezett Tamás min- 
dig a király mellett harczolt, s valahányszor látta, hogy 
a királynak elfáradt lova meg-megbotlik, a maga lovát 
is ajánlotta a királynak, gyalog kész lévén a kétségtelen 
halálnak szemébe nézni.^^' Ez az előadás sokkal komo- 
lyabbnak írja le mind a hadjáratot, mind annak vesze- 
delmét. 

A király azután sokakat kitüntete a nagy veszedelemben 
tanúsított vitézségökért. Legelőbb is álljon Berendi Márton 
szász, — akiről az 13S0-beli oklevél mondja, hogy nagy- 
atyja Lengyelországból a bányászat végett hívatott az. 
országba — ki pajzsával fedvén a királyt az oláhok nyilai 
ellen, úgy mentette meg. (Martinus de Berend, origine 
Saxo, cuius avus e Polonia, fodinarnm colendarum cansa 
in Hungáriám vocatus, contra telu Valachorum Carolum 



Digitized by 



Google 



m. ANDRÁS haiJLlától I. kíbolt haláláig. 487 

regem scüto sao protectnm e periculo eripit.) ^^^ Érdemes 
a krónika szavait is ide írnom: «A királjlyal Dénes 
fia, Dezső, fegyvert cserélvén, magára vévé azt, kit is 
királynak tartván, kegyetlenül öltek meg az oláhok. 
Alig-alig menekfile meg a király kevesed magával, kik 
mint kőfal veszik vala körül, jelesen Douch mester és 
fia László, néhány királyi házbeli vitéz, meg Berend fia, 
Márton mester. E^ek a záporeső módjára bnlló nyilakat 
és kard-csapásokat felfogván, menték meg a királyt. 
Ámde oláhok is bullának el, mint a legyek, körös- 
körül. >^<^^ 

1331-ben Károly király a kolozsvári vendégeket, azaz 
szászokat dicséri (circumspectis fidelitatibns hospitnm 
nostrorum de Eulnswar), hogy a havaselfoldi hadjárat- 
ban igen nagy, szinte helyrehozhatatlan veszteséget szen- 
vedtek. Azért menti fel őket a nádor vagy vajda bíró- 
ságától, mert saját birájok alatt lesznek; annálfogva 
nemes, nem-nemes zsiványokon (latrones nobiles vei 
ignobiles) magok ítélnek a magok területén; s haszná- 
latokra átengedi nekik a királyi Fekete-erdőt (silvas 
nostras Fekete erdew vocatas).*^® 

1333-ban Tamás vajdának kértére több jobbágyat és 
szolgálatra kötelezettet Heves-Újvárban, és a csicsói 
porkoláb kértére is másokat, emel ki a jobbágyságból 
és nemesit meg, mert szüléik az oláhok elleni csatában 
vesztették életöket.*^' Ebben az oklevélben a johagio 
már conditionarins, tehát a jobagionattts már egy a 
conditionatns castrensis-sel. A jobbágy nem jelent többé 
főméltóságot, mint az Árpádok idejében, hanem alatt- 
valóságot, mint ma. 

Föltetsző, hogy Károlynak — tudtomra — nincsen 
oklevele 1330-tól fogva 1342-ig, mely székelynek vitéz- 



Digitized by 



Google 



438 TIZENlKKTTKÜIK FEJEZET. 

ségét magasztalná az oláh hadjáratban ; mintha abban 
székelyek nem is harczoltak volna. 

A mi pedig az oláhságot illeti, úgy látszik, Károly 
király idejében már egész Erdélyen mutatkozik. Kraszna- 
megyében is 1341-ben oláh falvaknak (villae olacales) 
Fysíes^ Zeekj Ellews (ma Elgyis), Halmos^ Tuzateleke (ma 
Túsza), Mikóháza, Csiszérj Detrehháza (ma Detrehera), 
Fulkechel vannak megnevezve, melyek . Valkó várhoz 
tartoztak (terrae ad Volko pertinentis, cuius utilitates 
Oiaehii ad eandem Volko . percepissent et nunc perei- 
peren t).^°® Ma két Valkó van: Magyar- Valkó és Oláh- 
Valkó á szilágysomlyói járásban. A Fulkechel is ma: 
Magyar-Keczel és Oláh-Keczel a perecséni járásban. 

Lássuk még az egyházi és vallási viszonyokat, hogy 
I Károly idejében milyeneknek találjuk Erdélyben. Ott 
van az erdélyi püspökség, mely Gyulafejérvárott székel, 
s mely Máramarost is magába foglalja. Ott van a nagy- 
szpbeni prépostság. Láttuk, hogy a szászok egy része 
ez alá taiiozott; nagyobbik része azonban a püspöki 
káptalannak fizet valá tizedet: A. székelyek is, kik azon- 
ban oly kevéssé tűnnek ki — az aranyosiakat kivéve — 
hogy szinte csudálatos, a püspöknek fizetik a tizedet. 

A gyulafehérvári püspökségen kívül az ország keleti 
határán túl a kún püspökség vaJa 1227— r28 óta. A tatár- 
járás elpusztította ugyan, de nem szüntette meg ; sőt a 
püspökség némi jelentőségre is jut, mint láttuk. Minda- 
mellett, úgy látszik, a magyar királynak egyházi patro- 
nátusán kívül állott, mert 1327-ben XXII. János pápa 
írja, hogy Leo kún püspök halála után a széke üresen 
maradt és még sokáig így maradna, mert senki sem 
gondoskodik róla, csak a pápa. Ő tehát Lukácsot teszi 
administratorává. «yacat ad praesens, ét diu vacaveritj 



Digitized by 



Google 



III. AMDRÍ8 hilálAtól I. kArolt halAlAio. 439 

unllusque praeter Nos possit seu potnerít de provisione 
ipsins ecclesiae se bac vice iiitromíttere», írja a pápa 
Lucae de Castello de ordine F. F. Minorum.*®^ 

A kún püspökeégen kivül a milkovi püspökség is elő- 
tűnik. Mert ime, ngyanazon XXII. János pápa hja 1332- 
ben az esztergomi érseknek, hogy tegye Vitnst, Károly 
királynak káplánját, milkovi püspökké. Egyúttal kis tör- 
téneti tudósítást is közöl. 

Legújabban a pápa hitelesen megtudta, hogy Magyar- 
országban a milkovi püspökség, mely régen a tatárok 
végén állíttatott fel (ex inhibitione (?) ordinatns antiqna), 
azon időtől fogva, hogy a tatárok az országot megrohan- 
ták, meg van semmisítve, egyháza* gyökerestül feldúlva 
(eeclesia ipsins Episeopatus exstirpata), a kanonok nrak 
egymásután elhaltak, s a püspökség javait és jogait azon 
vidéknek hatalmasai bitorolják. Azért szemelte ki mont- 
ferrati Vitust (Vitus de Monté Ferreo), a király káplán- 
ját, hogy helyreállítsa az elhagyott püspökséget.^*^ 

Minthogy XXII. János pápa öt évvel előbb Lukácsot, 
Leo püspök elhalta után, a kún püspökség administra- 
torává tette volt, most pedig az elhagyott milkovi püs- 
pökség megújításáról gondoskodik: a kún és milkovi 
püspökségeket nem egynek, hanem kettőnek, egymástól 
különbözőknek, kell tartanunk. 

Keleti egyházbeli püspökről azonban I. Károly idejé- 
ben nem tudnak semmit az oklevelek, se Erdélyben, se 
Havaselföldön. Pedig oláh pópákat láttunk, köztük espe- 
reseket is ; de hol, kitől veszik az egyházi avatást vagy 
felhatalmazást, az oklevelek nem mondják. Kétségtelen 
dolog, hogy bolgár vagy szerb püspököktől veszik, szláv 
nyelvű lévén az isteni tisztelet és az egyházi szentségek 
kiszolgáltatása is szláv nyelven történvén. Másfelől tudjuk, 



Digitized by 



Google 



4t40 TIZENKETTEDIK FEJEBET. 

hogy a pápák IV. Bélát és utódait nemcsak a pogányok, 
hanem a schismatikusok, azaz a keleti egyház híveinek 
is megtérítésére ösztönözték. Ezen ösztönzés az olasz 
eredetű királyok, I. Károly és I. Lajos idejében még 
gyakoribb, még hathatósabb lett. 

A megnevezett XXII. János pápa felhatalmazá 1327-ben 
a dominikánusok provinciális] perjelét, hogy alkalmatos 
szerzeteseivel a keresztet (azaz keresztes hadjáratot) pré- 
dikáltassa minden erdélyi, hosznyai és tótországi eretnek 
ellen^ s azoknak, kik fölveszik a keresztet, vagyis az 
eretnekek kiirtására a keresztes hadba állanak, azt a 
bűnbocsánatot ígérjék meg, melyet a Szentföld segítségére 
menők kapnak. (Qaatenns per fratres tnos, qnos ad hoc 
idoneos pntaveris, contra omnes Transilvanos, Bosnenses 
et Sclavoniae, qui haeretici fuerint, per regnum Ungariae 
crucem facias praedicari, qui anctoritate nostra illis, qui 
crucis assumpto caractere se ad haeretkorum exterminum 
accinxerint^ indulgentiam concedant, quae dari consvevit 
accedentibus in subsidium terrae Sanctae.)^'^ 

Meg is jelenti ezt az intézkedést Salamon brassai ispán- 
nak. Tamás erdélyi vajdának, és a < nemes » Bazaras (sic) 
havaselfőldi vajdának. 

Salamont, ki az igaz hitnek oszlopa, a vitézségnek 
tornya és az egyházi buzgóságnak vára, renden kívül 
magasztalja (dum in mente revolvimus tua laudabilia 
opera, quae dudum devotio tua ferventer exercuit et 
exercere non desinit ad exterminum infidelium natíonum) 
s bízik benne, hogy tisztességgel fogadja majd az inqui- 
sitorokat, s lehetőleg segítségökre lesz. 

Hasonló dicsérettel ajánlja az inquisitorokat Tamás 
vajdának, meg « kedves fiának, nemes Baszarad havas- 
elfőldi vajdának, ügy bízván benne, mint Salomon 



Digitized by 



Google 



m. ANDBÍ8 HALÁLÁTÓL I. KÁBOLT HALÁLÁIG. 441 

ispánba*. (In e. m. dilecto filio, nobili viro Bazaras Woy- 
vodae Trasalpíno.) ^^^ 

Lehetetlen gondolnunk, hogy a katholikns egyház, 
ellenségének tartván Baszarádot, így irt volna neki. Az 
erdélyi oláhok pópái hogy fértek meg az inqnisítorokkal, 
alig képzelhetjük. De kiirtásukról (exterminum eornm) 
nem találok semmit; sőt hogy mind nagyobb-nagyobb 
számmal tűnnek elő, alkalmunk lesz látni. A pápa levele 
Baszarádhoz 1327-ben azt is gyanittatja velünk, hogy 
akkor a vajdának viszonya Károly királyhoz nem vala 
még felbontva, s hogy 1327 után estek meg dolgok, 
jelesen Szörény várának elfoglalása, melyek kifakasz- 
tották a báborát. Mert, hogy ennek oka nem lehet vala 
Tamás vsydának meg Dénesnek óhajtása, beleülni a havas- 
elfőldi vajdaságba meg a szörényi bánságba, mint a 
krónika mondja, könnyen elgondolható. 



Az olvasó bizonyosan tudni óhajtaná, miképen, honnan 
gyűlt akár oláh, akár bolgár,, akár szerb lakosság Havas- 
elföldre és a Szörénységbe. Mert ha visszaemlékezünk 
az 1247. évbeli oklevélre, a melylyel IV. Béla azokat 
a tartományokat a Johannita vitézeknek által engedte 
nemcsak védelem, hanem benépesítés végett is, bizonyossá 
váük előttünk, hogy azokban még több üres hely vala 
új lakosok számára, mint Erdélyben és Magyarországon. 
De havaselföldi és szörényi jövevény népségről a magyar 
királyi oklevelek nem szólnak; 1342-ig pedig az oláh 
vajdák adtak-e okleveleket, nem tudom; rumun íróknál 
sem találom azoknak nyomát. A mit ezek az írók a 
lakosok rómaiságáról költenek és mesélnek, arra most 
nem figyelünk; lesz másutt reá időnk. 

Azonban a dunántúli vagy balkánfélszigetbeli oláhok- 



Digitized by 



Google 



442 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

ról találunk ezen korba való tudósítást, Pachymeresnél 
és Kantaknzenus Jánosnál. 

Pachymeres, idősb Andronikusnak, Palaeologus Mihály 
fiának (1273— t282-ig atyjával, azután 1320-ig maga 
uralkodott) történetirója, a birodalom hanyatlását, nem 
akarva is, azzal festi legkirivóbban, hogy a hajóhad el 
lévén hanyagolva, a tengeri rablók büntetlenül dúlák a 
parti vidékeket. Andronikus császár tehát Thrakiának és 
Makedóniának belsőbb részeibe telepité által a parti 
városok lakosait, a hol biztosak lehetnének a tengeri 
kalózoktól. S ekkor (1285 tájban) híre lőn, hogy a skythák 
berohanással fenyegetik a birodalmat. — Páchymeres 
skytháknak nevezi azon tatárokat, kik Dunántál a Fekete- 
tenger partjain s a mai déli Oroszországban, jelesen 
Krimiában, befészkelték volt magokat. — £ miatt aggódni 
kezd Andronikus. Terteres, bolgár király, alig képes 
maga magát biztosítani a berohanok ellen ; annál kevésbbé 
fordíthatja el a veszedelmet Konstantinápolytól. Úgyde 
ennek külvárosaitól fogva Bizgéig (Wiso) és még azon- 
túl is nagy számmal oláhok tanyáznak, járhatatlan helye- 
ken sok marhával, igen harczias nép (l'ftvoc 5oaxo)ptat<; 
^aipov xal ^oaniiiíaoi írpooavé^^ov, oo (xr^v 8k áXXá xal \LÓ.yai^ 
el'd'taixévov ávSpöv). Azok az ellenséggel egyesülhetvén, 
nagyon veszedelmesekké válhatnak. Ezen gyanú miatt a 
császár a Eonstantinápolylyal szemben levő partra telepít- 
teti, marhájok nagy részétől is megfosztván őket. Tehát 
nagy károkat szenvedének az oláhok, de a kiköltözést 
még nagyobb szerencsétlenségnek tartják vala, mint a 
marha- veszteséget. Télben történvén a kitelepítés, a rossz 
időjárástói igen sokan elpnsztulának. De a megmaradtak 
sem szokhatván meg az új helyeket, a ki tehette, nagy 
pénzett vásárlá meg a visszamehetést.^^^ 



Digitized by 



Google 



in. ANDRÁS HALÁLÁTÓL I. KAROLT HALÁLÁIG. •443 

Eantakuzenus János történetírása harmincz évre terjed, 
iQabb Andronikus lázadásától atyja ellen a maga ural- 
kodásáról való lemondásig (1325 -1355); mert a mint 
Andronikns az atjrja ellen, úgy Eantaknzenus császári 
társa, Andronikns ellen támadott. Mint császár 1342-beu 
Angelus János egytestvérét (aotáSeX^oc) a Blachia ( Vlacbia) 
vidékének és várainak fejévé teszi élete hosszáig; ügy, 
hogy a császár akarata ellenére a fiára ne szállíttathassa 
a méltóságot. Ez a méltóság — az író despolatnsnak 
(SsoíTótaTOí) nevezi, -^ nem felség, mert Vlachiának 
urai szabadon folyamodhatnak tisztségért a császárhoz. 
Angelus János a Ylachia határvidékeinek várait is kapja 
a császártól, valamint Thessaliának kormányát is. Ebből 
körülbelül Vlachiának földrajzi helyét is megsejthetjük, 
s a Eaukamenos Vlachiájával találjuk azonosnak. 

Egyszer, 1348-ban, a szultán levelet küld Eantaknzenus - 
nak, a melyben ezt igy czimezi többi között: A hellének, 
bolgárok, aszaniak, vlachok^ roszok és alánok császárja 
(BaotXeóí ttóv 'EXXyJvcdv, tőív BooXifápwv, töv 'Aoavíwv, twv 
BXá)(a)v, Títív Twacöv, xal twv 'AXavöv). Ebből látjuk^ 
hogy Vlachia tetemes és ismeretes része vala a meg- 
fogyott byzanti császárságnak.^'* 

S ebben okát is látjuk annak, miért nevezé ugyan az 
az író, megkülönböztetés végett a Duna balpartján lévő 
Vlachiát üngrovlachiánaky mely név általános divata nem- 
csak a balkánfélszigetbeli világi és egyházi íróknál, hanem 
ide által is mindazoknál, a kiknél Ungrovlachia nem 
lehet vala Transalpinia vagy Havaselfóld, Ezt a két 
nevezést psak Magyarországon és Erdélyen használhatták 
helyesen. 

Arra a kérdésre : honnan került akár oláh, akár bolgár, 
akár szerb lakosság Havaselfóldre és a Szörénységbe ? 



Digitized by 



Google 



-444 TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

az egyszerű yálasz, hogy a balkáni félszigetről, a hol még 
mindig oláh lakosság is volt a bolgár és szerb lakos- 
ságon kívül. 



Ungro-Vlaehia nevéről. 

Hasdeu az «Istoria Gritica a Romaniloru> 43. s több 
lapján értekezik az Üngro-Vlachia nevezetről. «A XIII. 
századtól fogva 1700-ig a munteniaiak (így nevezi Oláh- 
ország lakosait) mindig a Vlachia szóhoz a titokszerfi 
(misteriosu) Ungro-i csatolták. Romániának metroplis-széke 
régi szokás szerint, magát <Ungrovla^hia» érsekségének 
nevezi máig.* 

Mit jelent ezen Ungaro-Bomania ? kérdi Hasdeu, s azt 
feleli reá : « Sokan igyekeztek megfejteni ezt a találós 
mesét (cimilitura), de nem sikerült senkinek. > S Hasdea 
nagy tudós létére, összehordja az írók véleményeit, nem 
sajnálván a történetírói szemetet is összeseperni, hogy 
raegczáfolja Röslert a ki (Rom. Studien, 309.) írta: 
«Dass die walachische Wojwodschaft zuerst als Provinz 
der ungarischen Krone Geltung gewann, dass die Herr- 
scher sich nur in der Anlehnung an Ungarn erhoben, 
zeigt die Bezeichnung Ungrovlachia als Bezeichnung des 
Landes, Gebraucht in den eigenen Urkunden der wcUa- 
chischen Wojwoden.* Ez csak nem lehet történeti való 
a rumun historiaírás előtt, s hogy nem is az, Hasdeu 
akarja megmutatni. Itt mindjárt észreveszszük a rumun 
Eliónak szemfényvesztő ügyességét. «Őe insemnéza óra 
acesta Ungaro-Rom^nia?* (mit jelent ezen Ungaro- 
Románia?) kérdi legelején. Úgyde szó sincs Ungaro- 
Romániáról, hanem Üngro-Vlachiáról van szó. Románia 



Digitized by 



Google 



ITNOBO-VLACHIA MBY^ÖL. 4é5 

és Vlachia kozdtt nagy a különbség azon korban, mely- 
ben forgunk. Akkor Románia néven a régi Tbrakia^ 
vagyis a konstantinápolyi tartomány yala ismeretes. Ezt 
senki sem nevezé Yiachiának, valamint Vlacbiát senki 
sem nevezé Romániának. Ungro-Bomania nem volt sehol, 
az teljesen ismeretlen geographiai fogalom. — Hasdeu 
kénytelen megvallani, hogy Muntenia, azaz Olábország, 
mindenkor, kivétel nélkül, Ungrovlachiának neveztetett. 
Ámde ebben árnyéka sincs a függésnek, vasallnsságnak^ 
úgymond. Mert ha vasallusságot fejezett volna ki, ha 
Oláhországnak függését a magyar királyságtól jelentette 
Yolna: a Baszarábok (azaz az oláh vajdák) a magyar 
királyokhoz irt leveleikben okvetetlenül használják vala 
azt a szót. De nem használták, s a magyar korona, 
mintha nem is ösmerte volna, nem kívánta a hódolásnak 
eme kifejezését. S valóban nevetséges gondolni, hogy a 
Baszarábok épen a görögök és szlávok előtt akarták 
volna eme kifejezéssel nyilvánítani függésöket a magyar 
koronától, mert a szlávul vagy görögül irt okleveleikben 
használják a Ungro-Ylachia kifejezést. — Tudniillik, a 
viydák, a magyar királyokhoz irt (latin) leveleikben 
magokat vajvoda Tramalpinus-nik nevezik: ellenben 
szlávnl vagy görögül irt, tehát nem magyar királyhoz 
intézett leveleikben, ki van téve «go8podin vsei zemli 
Ugrovlachiiskoi», görögben poepóSo? itáaT)? OoifjfpopXaxíac. 
Ez pedig, Hasdeu szerint, azt jelenti : Dominus Hungáriáé 
et Valachiae^ (domnu allu Ungro-vlaehiei insémna : Domi- 
nus Hungáriáé et Valachiae). « Világos, igy folytatja, 
hogy ezen nagyszerű czím (grandiósa titulatura ungro- 
vlacha) nem hizelkedő Szent István koronájára nézve. 
Azért, el akarván kerülni a viszályt, a Baszarábok a 
magyarokhoz szóló leveleikben a közönyös Transalpina 



Digitized by 



Google 



446 TIZKNKKTTEDIK FEJEZET. 

szóval jelzik vala Munteniát, de másokhoz írt leveleik- 
ben kitették az «Ungro*vlachiának ura» kifejezést. » 

Hasdeu a magyar és erdélyi szász történetírókat követ- 
vén, nem érti az Erdély és Havaselföld (Ti'ansilvania, 
Trausalpinia) kifejezéseket; nem tudja, vagy úgy tetteti, 
mintha nem tudná, hogy a magyar királyok «partes 
nostrae TranBalpinae>-t írván, ezzel világosan fejezték ki 
fölségi jogukat arra a tartományra. Nem tudja, vagy 
úgy tetteti, mintha nem tudná, hogy midőn p. o. Mircse, 
így írt: «Nos Myrcha, Vayvoda Tramalpinus*, ezzel a 
függést fejezte ki a magyar koronától Transalpinus, azaz 
havason- elij csak az lehet, ki tartozási viszonyban áll a 
havas másik oldalának urához. A Transalpinus, Trans^ 
alpiniae partes nostrae kifejezések nem közönyösek. 

Egyébiránt Hasdeu a «dominusHungariae-t» úgy akarja 
értetni az olvasóval, hogy csak Erdélynek egy részét 
fejezi ki, mint a Mircse oklevelében 1395-ből áll : «Nos 
Myrcha, Vayvoda Transalpinus, dux de' Fogaras et banns 
de Zeurin.» íme, Mircse fogarasi berezeg. Már Baszaráb 
Vladiszláv is 1369-ben magát *Vayvoda Transalpinus, 
banus de Zeverino necnon dux de Fogara8> nevezé. 
Fogarashoz Omlás is járult, úgy hogy az oláh vajdák 
Fogarasnak és Omlásnak urai valánák. S innen való 
az ungro-vlachiai czím. 

Kérdés már : Mióta urai Fogarasnak az oláh vajdák ? 
Azt feleli reá Hasdeu, hogy 1165 óta. 

Az olvasó emlékezik Manuel császárnak hadakozására 
III. István királyunk ellen. Tudja, hogy Kinnamos, a 
császár kísérője, írta meg a kornak történeteit, tehát i^zt 
a hadakozást is. Hasdeu úgy érti Kinnamost, mintha 
egyszerre három görög sereg indult volna a magyarok 
ellen : egyik Alexius vezérlése alatt arra: felé, a hol szokott 



Digitized by 



Google 



.UVORO-VLACHIA MEYÉRÖL. 447 

helyről lehet megtámadni azokat, ez pedig Haádeu Bzeriut, 
Temesiana (Temes vidéke, vagy inkább a Bánát); második 
sereg, a melyben nagy mennyiség oláh is vaia, Yatatzes 
Leo parancsa alatt, a mai Oláhország felől ; a harmadik 
sereg végre nem szokott helyről, tehát délkelet felőL, tört 
a magyarok ellen. A Yatatzes Leo seregében levő nagy 
mennyiség oláh okvetetlenül az olák vajda népe volt, s 
ez foglalta el Fogarast. » Tökéletes a bizonyosság », kiált 
fel Hasdea («certitadinea e perfecta> a 15. lapon). 
<A szörénységí olteniaiak, vagyis az Olt mellékéről való 
oláhok, felhasználván a byzantinus császár és a magyar 
király közötti ellenségeskedést, az elsővel szövetkeznek, 
betörnek Erdélybe s elfoglalják Fogarast* 

Ámde Kinnamosnak világosnál világosabb előadása 
szerint, Yatatzes Leo a seregében lévő oláhokkal együtt 
(kik nemis a Szörénységből, hanem a Fekete-Tenger 
mellékéről valók Bulgáriában) nem Oltenia, hanem a 
Fekete-Tenger- felől támadta meg a magyarokat, s hogy 
azon oláhok mindnyájan vagy legalább egy részök nem 
tért volna vissza Yatatzessel, arról egy szó sincs Kinnamos- 
ban. Képzelhető-e, hogy Yatatzes seregének egy része 
mint foglaló működött volna, Manuelnek híre nélkül ! 
A bizonyosság nemcsak hogy nem tökéletes, sőt okkal 
azt kérdezhe^ük : lehet-e Kinnamosból azt érteni ki, hogy 
már akkor oláh vajda volt? 

A mennyire Szörénységet és Kúnországot ismerjük, 
azokban 1160—1170 közt semmi híre még az oláhság- 
nak. S föltéve, ügy történt volna 1165 tájban, mint 
Hasdeu képzeli : vájjon III. Béla és Imre királyok, a kik, 
mint láttuk, Bulgáriára és Szerbiára is kiterjesztek kezöket, 
Fogarast vagy egyebet is hagytak volna-e idegen uralkodó- 
nak kezénél? 



Digitized by 



Google 



448 TIZENKBTTEDIK FEJESET. 

Az Ungro-Vlachia néy mkr ismeretes vala, midőn oláh 
vajdának még álma sem lehete, hogy Fogarasnak és 
Omlásnak nra. S midőn Lajos király idejében azon hely- 
ségek vajdái lettek, azokon nem felségi, hanem csak 
közönséges nemesi jogon birtokosok, mint nemsokára 
meglátjuk. 

Hasdeu mondja, hogy a romániai (oláhországi és mol- 
dovai) metropolita magát «Ungro-vlachia érsekének* 
nevezi máig. A ezim igy hangzik ma románul: «Cu miFa 
lui Domnui^en, archiepiscopn si metropolitu alu Ungro- 
Ylachiei, ecsarhn aln plainriloru, locaéitoriu alu scannuln 
Cesariei, Eapadociei si primatn alu Romaniei.» Azaz: 
Isten kegyelméből Ungro-Vlachiának érseke és metropo- 
litája, a plagénák exarchája, a caesariai és kapadoeiai 
szék helytartója és Romániának prímása. 

Itt a plagena^ icXáfijva, az oláh vagy rumén fordítás- 
ban 'plaiu (többesben plaiuri) szóval van visszaadva ; ez 
pedig határőrt és a havasokon általvivő utat jelenti. 
Vájjon találkozik-e a magyar székely szóval? Elég az 
hozzá, a rnméniai metropolita magát a határvidéki exarchá- 
nak is nevezi. Kapta pedig ezt a czímet 1401*ben a 
konstantinápolyi pátriárkától, mint látni fogjuk. 

Az új rumun historíaírás. Magáz. Ist. III. 263. ezt 
mondja: Erdélynek metropolitái a havaselföldi metropo- 
litáktól szenteltettek fel. Ezen havaselföldi metropoliták 
pedig joggal tartván magokat a magyar korona alatt 
lévő püspökök exareháinak, ezért nevezték magokat 
Ungro-vlachia metropolitáinak. — Mennyire nem áll ez, 
abból is világos, hogy a határvidék exarchája ezim 1401-ben 
keletkezett, a midőn Erdélyben görög egyházbeli püspök- 
ről szó sem vala még. 



Digitized by 



Google 



xni. 
I. Lajos király ideje. 

I. Lajos (1342—1382) atyja halála ntán 17 éves korában 
koronáztaték meg Székesfejérvárott. Azután fényes kísé- 
rettel Nagy- Váradra indúla László király sírjához^ kinek 
dicsősége az iQú királyt nagy tettekre gyúlasztotta, — 
írja Szalay László, igy folytatyán : «Thnróczinak kronis* 
tája, Lajos meghittje, az ifjú király lelkébe hagy pillan- 
tanunk, midőn fogadásáról szól, melylyel országlását meg- 
nyitotta. Mert azon gondolkozék, hogy mennyit foglaltak 
el a határos nemzetek és fejedelmek az ország javaiból 
és jogaiból, s mennyi kárt tettek magában az országban 
a hűtlen lázadók, s miképen kelljen isteni segítséggel 
mind azt helyre állítani. »^^^ 

Ki azon kronista és Lajos meghittje? Maga mondja 
meg: «Én János, most kfiküUői fSesperes, az esztergomi 
érseknek a lelkiekben való helyettese az erdélyi egyház- 
ban s akkor a királynak, jóllehet méltatlan, secretarius 
jegyzője » (Ego Joannes nunc Archidiaconns de EikuUew, 
in ecclesia Transilvana vicarius Strigoniensis in spíritua- 
libos generális, tunc, licet indignus, suorum (regis) secre- 
tornm nótárius). 

Ez a János, kükűUői főesperes és érseki vikárius, 
1 363-ban nemesi házhelyet vett Visegrádon, még pedig 

Hunfalvy : Oláhok története. 29 



Digitized by 



Google 



460 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

300 arany forinton. Két évvel azután, 1365-ben, egy 
esztergomi prépostnak a tizedről való lemondását bizo- 
nyítja.^^® Ekkor tehát még nem vala «királyi magán- 
ügyek (regis secretorum) nótáriusa ». 

Úgy látszik ebből, hogy magyarországi ember, s küküllői 
főesperes csak azért, mert annak a főesperességnek 
jövedelmét húzta. Az esztergomi érsek vikáriusa lévén 
«in spirítualibus», az esztergomi érsek alá pedig csak a 
nagyszebeni prépostság, tehát a szászok nagyobb része^ 
tartozván, azt várhatnék, hogy ismeri Erdélyt, legalább 
az ügynevezett királyi földet, a szászokat. Ámde ezek- 
ről úgy szól, mintha Ázsiában vagy Afrikában laknának. 
<^ Azonközben történek, így ír, hogy valami szász nép 
az Erdőeli részeken mozgalmat ipditott^ megtagadván a 
szokott adót és a királyi jogok, tiszteletét. Azért a király 
nagy sereggel, báróival, katonáival, nemeseivel és haza- 
fiakkal személyesen indula el a kevélyek megzabolázására^ 
8 diadallal téré vissza.* ^^"^ A királyi nótáriustól tudni 
szeretnők, miért tagadták meg az adót a szászok, kiket 
a király azután annyiszor kiváltságokkal tüntetett ki ; 
de ő csak a nagy armadát írván le, szinte lealacsonyítja 
a királyi méltóságot a szászok ellenében. 

János főesperes így folytatja: <Ott lévén a király^ 
*valami* fejedelem vagy igen hatalmas báró, Sándor 
havaseli vajda, országának alattvalója, a ki azelőtt as^ 
atyja idejében fellázadt és lázadásában meg is maradt 
volt, hallván a király kegyességének és hatalmának hírét,, 
személyesen jelenék meg s leborulván előtte, engedel- 
mességre tért, a királyt a maga urának ismervén el, s 
azontúl hfi is maradván hozzája. » Ebben is csak declamátio 
van. Lajos hatalmának híre nem igen lehete még akkor ; 
inkább az látszanék valónak, hogy Sándor még kevésbbé 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY IDEJK. 461 

tartson az ifjú királytól, mint tartott atyja-, Károlytól. Ha 
meghódolt, bizonyosan nem a hír, hanem kényszer vette 
reá, melyet nem ismerünk. 

Sándor oláhországi vajdának hódolását vagy kiegyez- 
kedését iQú Lajossal, IV. Kelemen pápának levele is 
bizonyítani látszik, ki 1345-ben azt irá (clarissimo in 
Christo filio, Lndovico regi Ungariae illnstri), hogy örven- 
detes tudomására jutott, hogy Magyarországnak erdélyi, 
havaselföldi és szerémi részein lakó román oláhok ^^^ 
elhagyták a schismát s a katholikus hit elfogadásával 
az igazság útjára tértek. Az iránt zárt és nyilt leveleket 
küldött is mind neki, Lajosnak, mind anyjának Erzsébet- 
nek, mind a nagyváradi püspöknek, mind nemes Basza- 
rati (így) Sándornak, mind más nemes és köz román 
oláhoknak (illustribus viris Alexandro Bassarati, et aliis 
tam nobilibus quam poptdaribus Olackis romanis) s többek- 
nek is, különösen ott tartózkodó francziskanus szerzetesek- 
nek. Küldötte pedig a leveleket Franciseus de Castro 
Plebis, meg Bonfilius de Cesena szerzetesektől, s fel- 
szólítja Lajost, hogy adjon hitelt a leveleknek, mert 
valóban tőle vannak (a nobis de nostra certa scientia 
emanarunt).^*® 

Azt tartom, a pápa nem irta volna együvé a Lajos 
király és Sándor havaseli vajda neveit, ha még fennáll 
vala az ellenségeskedés, mely Károly idejében állott 
fenn. Egyéb is járult hozzá, hogy a vajda meghódoljon, 
azaz Lajost ismerje el királyának. Első neje a keleti 
egyháznak volt híve; de második, most (1345-ben) élő 
nejét, Klárát, buzgó katfaolikusnak ismerik a források, a 
ki Anna leányát is, a később előtűnő Szracsimirnek nejét, 
saját hitében nevelte. 

Az 1345. évbeli pápai levélben más jelenség is mutat- 

29* 



Digitized by 



Google 



^2 TIZEKHABMADIK FEJEZET. 

kőzik, mely nagy figyelemre méltó. A levél különbséget 
tesz a nemes és köz oláh között. A nemes oláhok boérek^ 
mint utóbb látni fogjak ; a köz oláhok rumunok vagy 
ruménekj a mint itt először látjuk. Ez föltetsző, de magya- 
rázatát utóbbra kell halasztani. 

János főesperes nem tartván szükségesnek chronologiai 
rendet követni, nagyon különös világításban mutatja Lajos 
királyt, a kinek hatalmát pedig ki akarja tüntetni. Miután 
elbeszéllette, hogy Lajos messze földeken, hol déli Itáliá- 
ban, hol északon, Litvániában győzelmesen hadakozott, 
a XLIX. fejezetben azt adja elő, mi módon kapott új 
lakókat Moldávia, mely azelőtt lakó nélkül szűkölködött 
volt (quemodo Moldávia, quae prius deserta fűit, nóvum 
incolatum receperit), s hogy Lajos semmiképen nem 
bírt néhány kiszakadt oláhhal. <Azon időben — így 
beszéli el — Bogdán, a máramarosi oláhok vajdája, 
összeszedve a tartomány oláhjait, titkon kilopódzott 
Moldáviába (in terram Moldáviáé clandestine recessit), 
mely a magyar korona alá tartozik, de a tatárok szom- 
szédsága miatt, lakatlan maradt. S habár a királyi sereg 
többször megvívott vele (quamvis per exercitum ipsius 
regis saepius impugnatus extitisset): mégis az oláhok 
megsokasodván, országgá lett Moldávia (in regnum est 
dilatata). A vajdák, kiket az oláhok magoknak válasz- 
tanak, a király hűbéreseinek vallják magokat, s neki a 
szokott adó megfizetésével hódolnak (ad homagium prae- 
standum obligantur cum censu persolvere consvetQ).* 

János főesperes Lajos király halála (f 1382) után írta 
meg, a mint emlékezik vala, az eseményeket, minden 
pragmatikus történetírási érzék nélkül. ^^^ Szerencsénkre 
itt az oklevelekből tudjuk meg a dolog lefolyását 

Lajos király már 1343-ban elmondja egyik oklevelé- 



Digitized by 



Google 



I. LAJ08 KIBÁLT IDEJE. 468 

beii; hogy a hfi telén Bogdán, néhai máramarosi vajda 
(Bogdán noster infidelis qaondam Vayvoda de Mara- 
morosio) múlt télen *eonflk'tU8»-t támasztott Jánossal, 
Eelchei Dénes fiával. Ebben János részeseknek^ tartván 
Kracsin bylkei vajdát és két fiát is, azokat perbe fogta. 
De a király megsemmisíti a pert, minthogy Karácson és 
két fia nem valának vétkesek. 

Ezen oklevél tanúsága szerint Bogdánnak kiszakadása 
vagy elpártolása 1342— 1343-beli télen, tehát I. Károly- 
nak 1342. júlins 16-án esett halála ntán és Lajos ural- 
kodásának legelején történt, mi nagyon érthetővé teszi 
az elszakadást. 

1349-ben Lajos király (erdélyi) Beszterczén kelt ok- 
levelében elmondja, hogy Gyula, Drágos fia, elpanaszolta, 
miképen rokona István, Juga fia, nagybátyjához, az isme- 
retes hűtlen Bogdánhoz csatlakozván (patrueli suo infideli 
notorio adhaerendo), öt meg fiait : Dragost, Istvánt, Tatárt, 
Dragomirt, Kosztat és Miriszlávot, elűzte, s birtokait, Gyula- 
falvát a Maramarosius (Mara) folyó mellett, meg Nyirest, 
melyeket szintén Gyula nevű^*^' nagyatyja kapott volt 
Károly királytól, elhamvasztotta. Könyörög tehát a király- 
nak, hogy helyeztesse vissza birtokaiba. 

A király a dolog megvizsgálására Igefi János oláh 
vajdát (Johannem filium Ige vajvodam Olacorum) meg 
Miklóst bízza meg, a kik még az évben, 1349-ben, 
Máramaros-Szigetről küldenek a királynak jelentést a 
tett vizsgálatról. 

Ennélfogva a király 1355-ben az első fiú, Dragos, 
számára erősíti meg a Károly királytól nyert kenézségi 
adományt, azon kikötés mellett, hogy atyja (Gyula) és 
öt atyafia, meg örököseik teljesítik a fizetéseket és szol- 
gálatokat, a melyekkel az oláhok szokása szerint tartoz- 



Digitized by 



Google 



454 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

nak a királynak. (Ita tamen, at . . . . census debitos 
semper dare et servitia more Olacorum regiae Maiestati 
teneantur jugiter exhibere). 

Ebbe az új adományba az oláh Drág, bedenházi ispán 
(comes Drag Olacus de Bedeuháza) meg az egri kápta- 
lannak kiküldöttje iktatják be Dragost. Az iktatásról 
való tudósításban a sóbányához vivő út (in fodinam sáliam 
ducens via), mi a máramarosi sóbányák első okleveles 
említése, meg Hidegkút Sópatak, Nádaspatak, Székfőtő, 
Magasmart, Egröspatak^ Kőkút, Tővisesmező, Bükkös 
helynevek fordulnak elő.^^^ Ezen nevek is azt bizonyí^ák, 
hogy az oláhok megjelenése előtt ott magyar lakosok 
vagy legalább magyar birtokosok voltak, a kiknek el- 
tűnéséről nincsen tudomásunk. 

Az adományos Drágos azáltal szerzett magának érde- 
met, hogy a Bogdán és István vezetése alatt elpártolt 
oláhok közül sokat visszatérített. Ezért Liyos király 
1360-ban némely oláh községgel (quasdam villás nostras 
Olachales), úgymint : Zalatina, Hapatokfalva, Kopács- 
falva, Deszefalva, Hernersháza, Sugatagfalva nevfiekkel, 
jutalmazza meg, odaengedvén neki minden jövedelmet, 
még a királyi ötvenedet is (cum omnibus earum fructuo- 
sitatíbus, proventibus nostris Quinquagesimalibus), s őt 
magát meg örököseit nemessé tevén, úgy hogy ezentúl, 
mint az első hazafi nemesek, a királyi zászló alatt fog- 
nak hadakozni. (Ut nobilitatis titulo, quo ceteri veri, 
primi et naturales regni nostri nobiles, sub vexillo Regio 
exercituantes uti dignoscuntur, perpetuis temporibus gau- 
deant et fruantur.) ^^^ 

Ezen oklevelek tartalma sok tekintetben nevezetes. 
Először világos azokból, hogy Bogdán kiszakadása nem 
1359-ben 52* vagy 1350— 1360-ban, ^^^ hanem 1349 előtt, 



Digitized by 



Google 



I. LAJOB KIHÁLY n>6J£. 455 

ágy mint 1342 — 1343-ban esett meg. Bogdán kiszakadása 
nem is magánosan áll az oláhság történeteiben. A hát- 
szegi kerfiletbeli Rnsor és Serd kenézségnek felét Eoszta, 
Stancsul és Volkul pópa kenézek birván, azt elpnsztiták, 
megnépteleniték és Moldvába szőkének, < a hol a korona 
ellenségeihez állottak ». Csák László erdélyi alvajda tehát 
Bátszegen 1435-ben törvényszéket fii, melynek tízenkét 
«zék-ülője nemesek és kenézek valának. Ez a törvényszék 
az elpártolókat elitéli, s kenézségök részét másoknak 
engedi által. 

Másodszor, nem helyes János főesperesnek és a tör- 
ténetíróknak véleménye, mely szerint Bogdán a máramarosi 
oláhok vajdája^ tehát egy egész tartománybeli oláh lakos- 
ságnak mintegy királyi helytartója volt, s ilyenül pártol- 
tatta el az oláhságot. Az oklevelekből kitetszik, hogy 
Bogdán máramarosi ugyan, de csak olyan vajda volt, 
milyen Kracsin vagy Karácson vajda, vagy milyen 
Dragos és öt atyafia, vagy milyen Igefi János vajda, 
vagy Drag bedeuházi ispán, kik az említett oklevelekben 
szerepelnek, vagy végre, milyen a Bogdánnal czimboráló 
István, Juga fia stb. 

Harmadszor, ezen oklevelek mutatják, mi kicsi kezdet- 
ből nőtt nagyra az oláhság s hogy előkelői, a kenézek, 
milyen hainar emelkednek a hazafiak, vagyis a nemes- 
ség, osztályába. Mert a mit itt látunk, az sok helyütt 
igen sokszor megtöiiént. 

Valami Gyula nevíí oláh 1317-ben Károly királytól 
kenézséget nyert Gyulafalván és Nyíresen, bizonyosan a 
végett, hogy benépesítse. Akárminek tulajdonítsuk is a 
magyar helyneveket, bizonyos, hogy nem oláhoktól ered- 
tek, tehát hogy ott is mások előzték meg őket. Lehet, 
hogy az első kenéz is Gyulafalvárói nevezte magát 



Digitized by 



Google 



456 TIZENHARMADIK FEJSZÉT. 

Gyulának. Ennek rokonságát nem ismerjük^ de hogy 
volt, áz oklevelekből tetszik ki. Több fia is lehetett; 
mert az oláh szaporaság mindenütt és mindenkor meg- 
látszik. Az illető oklevél csak Dragos űát említi meg. 
Ennek fia, Gyula, tehát az első kenéznek unokája, lép 
föl mint panaszos 1349-ben az elpártolt Bogdán és István 
ellen ; s mint láttuk, neki hat fia van, a legöregebb vagy 
első Dragos nevű. 

Ez a Dragos kapja vissza ügy atyja, mint atya- 
fiai számára is 1355-ben a Gyulafalva és Nyires kenéz- 
ségét, de még csak mint kenéz, a ki a szokott fizetésre 
és szolgálatra köteles. Az a <more Olaconim* azt az 
ötvened-űzetést és szolgálatot fejezi ki, melyeket az oláhok 
a Balkán-félszigeten, a szerbek közt és egyebütt is tettek 
és tesznek vala, s melyek, úgyszólván, velők jöttek által 
Erdélybe. Hogy Havaselföldön is már 1247-ben diva- 
toztak, IV. Bélának ezen évbeli kettős okleveléből értjük 
ki; hogy ott L Károly és I. Lajos idejében is divatoz- 
tak, sejtem, de oklevelekből nem bizonyíthatom. Mert 
ha volnának is a 1360-at előző időből szláv nyelvű ok- 
levelek a havaselföldi vajdáktól, azokhoz nem férhetek. ^**^ 

Szóval, Dragos és atyafiai 1355-ben még kenézek, de 
már királyi jóváhagyás által megerősített kenézek. Magá- 
nak a királynak l366. évbeli oklevele — melyet majd 
előhozok — mutatja a különbséget a közönséges, tehát 
magánbirtokos által is kinevezett kenéz s a királyi jóvá- 
hagyás által megerősített kenéz között. Dragos a királyi 
hűségben szorgalmatos , sok elpártolt azaz engedelem 
nélkül Moldovába szökött oláhot hoz vissza a királyi 
engedelmességre: a király ezért nemessé teszi, sőt még 
öt oláh faluval tetézi adományát, a melyektől a királyi 
ötvenedet sem tartozik fizetni. Dragos már most országos 



Digitized by 



Google 



I. LÁJ08 rirAly ideje. 457 

nemes ember, nem kenéz többé. Az országos nemes em- 
ber a királyi zászló alatt hadakozik, de a kenéz az 
illető királyi vár porkolábjának zászlaja alá van ren- 
delve. 

A királyi ötvened egy új társadalmi vonás. Tudniillik 
az oláh beköltözőket úgy tekintették eleitől fogva, mint 
a koronának tulajdonát, a melylyel királyi engedelem 
nélkül más birtokos nem rendelkezik Láttuk példáját, 
bogy a fejérvári káptalan királyi engedelemből telepített 
volt birtokaira hatvan oláh háznépet, tehát meg is tart- 
hatta azokat, midőn a szükség azt tanácsolá, hogy vala- 
mennyi oláh, akárkinek birtokán él is, a korqnai bir- 
tokra tartozik költözni. Ámde a magán birtokosok hasz- 
nálatlan erdeikbe folyvást és sfirfien telepitének oláhokat. 
Nem tudhatni, vájjon mindannyiszor a korona tudtával 
történt-e. De a korona-jog elismerésére, vagyis a kincs- 
tári jövedelem épségben való tartására, a birtokosok 
telepitett oláhjaiktól az ötvenedet, azaz évenként minden 
száz jnhtól kettőt, tartoztak beszolgáltatni a kincstárnak. 
Ez vala Erdélyben a királyi ötoened még a következő 
századokban is. 

A magyar korona soha sem volt jó gazda; ezért a 
királyi hatalom és tekintély gyakran porig lealáztatok. 
Mint egyéb jövedelmével, úgy a királyi ötveneddel paza- 
rul bánt a korona. Amott az erdélyi káptalannak, itt 
meg Dragos és örököseinek adományozta azt oda. Lás- 
suk ennek még egy példáját az igen sok közül. 

Kolosvár későbbi szász telepítés, mint más erdélyi 
városok. I. Károly király 1331-ben Kolosvárt a havas- 
elföldi hadjárat alkalmával szenvedett károkért kivette 
volt a nádor vagy vajda bírósága alól, ezentúl saját 
bírája lévén, és jogot nyervén a határán elkövetett 



Digitized by 



Google 



•458 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

vétségekért nemes, nem-nemes zsiványok (latrones nobiles 
vei ignobiles) megbüntetésére, Lajos király 1364-ben 
a városnak egy erdőt adományoz, melynek a szász 
(német) kolosváriak «Fleck» nevet adtak volt, a miből 
a magyar kiejtés ^^ Felek* szót csinált. Ezen Felek nevű 
erdő alkalmasint útonállók fészkévé vált volt, az utazók 
és közlekedés kárára Torda és Kolosvár között. Az ado- 
mányozás tehát telepítés végett történvén, ott is oláh 
falu keletkezett, melytől az ötvened-jövedelem a kincs- 
tárba folyt. 1377-ben a király a város emelésére és az 
út biztosítására (ut accessas ad eandem tam mercatorum 
quam aliorum hominum et etiam recessus tutior sit) az 
oláh falut, a melyben az út őrizésére húsz oláh háznép 
van megtelepítve, valamint az oláhoktól járó juh-ötvenedet 
is általengedi a városnak (villám Olachorum Felek in 
silva civitatis praedic!ae sitam, ubi viginti olachi pro 
custodia viae positi et locati existunt, una cimi Quinqtsa-* 
gesima ovium nobis ex parte huiusmodi Olachorum pro- 
venire debenda), s meghagyja az erdélyi vajdának és 
az adószedőknek, hogy se az ötvenedet, se egyéb adót 
ne követeljenek a nevezett oláhoktól,^^' mert az mind 
a város tulajdona. 

Ezen a módon még sok adományos kapta meg a 
királyi ötvenedet. De mind nem tudom az adományokat, 
s ha tudnám is, szükségtelen volna mind felhozni. 

De még egy nemesítő és a királyi jövedelmet elajándé- 
kozó adományt említek meg, melyet Lajos király 1363-ban 
egy oláh ispánnak tett. «Tudtára adjuk mindenkinek, 
szól oklevelében a király, hogy hű és kedves oláh László 
ispánnak, Almási Musad fiának, ki Déva várunk tertt-^ 
létén lakik, s a kit mind saját, mind elődeinek szolgá- 
lataiért Dénes erdélyi vajda nekünk ajánlott, Dévához 



Digitized by 



Google 



I. LAJOB KIRÁLY IDEJE. 459 

tartozó Zalasd falnnkat adományoztak, még pedig nem- 
csak neki, hanem Péter, János, Laczkó és Musacs fiai- 
nak meg örököseiknek is (buiasmodi servitiorum et fideli- 
tatnm merita regÍQ favorabili donativo prosequi cnpientes, 
sibi item Petro, Joanni, Laczko et Musacs filiis suis 
qnandam villám nostram Zlasd vocatam, ad praedictnm 
Déva spectantem . . . donavímus). Zalasd tehát minden 
hozzátartozásával együtt ezentúl szabad lesz minden adó- 
tól és szolgálattól, mely ottani más oláh falvaktól (ad 
instar villarnm Olachalium partinm illaram faciendis 
libera sit) a királynak szokott járni. Ámde László ispán, 
fiai és örököseik azon hűséges szolgálattal tartoznak 
nekünk, melyekkel a többi hazafiak (prout ceteri regni- 
colae nostrí), azaz nemesek, a királyi felségnek tar- 
toznak.*^*® 

Ezen László ispán annak előtte csak olyan kenéz volt, 
milyenek a többi királyi oláh falvak kenézei ; mert Stroya 
és Zeyk kenézek óvást tevének adománya ellen az 
erdélyi alvajda, Péter előtt. Tudniillik, mennél több kenéz 
lesz nemessé s mentetik föl oláh faluja a királyi várnak 
— itt Dévának — tartozó szolgálattól, annál több teher 
hárult a többi kenézekre és oláh falvakra. 

Péter alvajda azonban semmitérőnek találván az óvást 
vagy ellenmondást, 1363-ban Hátszegről kéri az erdélyi 
káptalant, küldje ki egy társát, a ki az alvajdai ki- 
küldöttel együtt beiktassa adományába László ispánt, 
Musath (így) fiát, s a netaláni ellenmondókat idézzék 
az alvajdai székre, hogy okát adják ellenmondásuk- 
nak.^2^ 

Krassómegye* már I. Károly idejében sok oláh kenéz- 
séget mutatott ; ezek Lajos uralkodása alatt erősen szapo- 
rodnak. S nemcsak a király, hanem tisztviselői is: az 



Digitized by 



Google 



460 TIZEIVHABMADK FEJEZET. 

erdélyi vajda, a krassói főispán és mások adogatnak 
kenézi jogot. 

1352-ben Szeri Pousa, mint krassói főispán és sebesi 
kastellán, a mntnoki István iSainak, úgy mint Jngának 
és Bogdánnak, Mutnokpataka nevű földet, mely lakos 
nélkül való (quae deserta jacet), adja, hogy azon szabad- 
sággal birhassák, melylyel más kenézek birják a mago- 
két (in tali libertate, in qua libertate habent liberas villás 
Quenesi [Kenezii] in provincia [Karán] Sebus). Teszi pedig 
azt Pousa (magister Ponsa de Zer et comes de Earassow, 
castellanus de Sebus) a kérők hűséges szolgálataiért. — 
Itt a Sebes terület kenézeinek joga ki van mondva, hogy 
minden ügyben biráskodhatnak, kivéve rablás, lopás és 
gyújtogatás eseteit, melyek a sebesi törvényszék alá 
tartoznak (poterunt judicare praeter trés causas, scilicet 
latrocinium, furtnm et incendarium, quae ad sédem 
judicis ad Sebus admittere debeatis).^'® Ezen kenézek 
tehát még nem nemesek. 

1365-ben új minőségben tűnnek elő Krassóban némely 
oláhok. Ez évben Karapch oláh, a ki Zorna (Zama) 
oláh unokája és oláh László íia, magának és öt atya- 
fiának (testvér) Ikus (Ikws) birtokot, minden hozzátarto- 
zásaival együtt kéri, tett érdemei fejében, a királytól. 
Ikus birtokhoz tartoztak pedig Padus-havasa, Margina, 
Ikus-pataka, Weche-pataka, Endréd-pataka nevfi falvak 
s az illető szántóföldek, malmok, havasok, hegyek, erdők. 
A király udvari szolgáinak (aulae nostrae familiares) 
nevezi a kérőket, a kiket mindenki ellen védelmezni fog. 
Viszontag azok változhatatlan hűséget és hódolást ígér- 
nek, mert csak úgy fog nekik az adomány használni. 
(Olachi nostri familiares meram, sinceram et immutabilem 
fidelitatem et debitae fidelitatis omagium promittunt, ubi 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY lOEJK. 461 

praesentem nostram donationem saccessa temporís opta- 
bnnt 8ibi suflfragari.)'^*^ 

Ezek tehát úgy bírják az adott földeket, mint mások, 
kikről világosan ki van téve, hogy királyi néven bir- 
tokosok. 

Strnza nevű oláh, mint kenézséget (nomine keneziatus), 
birt volt Karansebes kerületben a két Mutnok folyó 
mellett királyi birtokokat, a melyek népesek valának, 
(nostras regales possessiones, popnlornm et habitatoram 
copia decoratas, nomine nostro regio possessas). Most 
1370-ben Strnza fiai, Román és László, meg Strnza nnokái, 
úgymint Dénes és Iván fiainak fiai, kik hatan vannak, 
új adományul kérik. A király odaadja ugyan (novae dona* 
tionis titulo dedimns, donavimns et contulimus), de a 
nemesség megemlítése nélkül 

A kenézségek sokaságát mutassa még a következő 
eset. 

Voja, máskép Patak birtok miatt per támadt Heem 
néhai bolgár bánnak fia, Pál és ennek fia, Benedek mester 
között egyfelől és másfelől János fiai között. Lajos király 
tehát 1378-ban a Csanádi püspöknek és udvari vitézei- 
nek (aulae nostrae miiites) meghagyja, hogy vizsgáltassák 
meg az ügyet István, Szeri Pousa fia, jelenlétében, a ki 
ott a királyt képviseli (qui ipsas partes a nobis pro 
honore conservavit), A kérdés a körül forogván, hogy 
János fiai mutassák fel I. Károlynak adományát, a mely- 
ből kitessék: hány falut és hány foldmivelőt lehet vala 
a Voja nevő adományozott földre telepíteni, s hány falu 
volt meg már az adomány kiadásakor? Az összehívott 
nemesek, szomszéd kenézek és határos lakosok esküvel 
bizonyíták, hogy Károly királj*^ csak^Voját adományozta 
Jánosnak, de nem Ztankafalvát és Patakot is, mely 



Digitized by 



Google 



462 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

falvak már akkor megvoltak ; azonban János mint kenéz 
ezt a két falut is gondja alá vette, s azoktól a jövedel- 
met Elyad (Illyéd) várhoz szolgáltatta be. 

De midőn a tisztség Tamás erdélyi vajda kezébe jutott, 
hogy akkor János kenéz mit foglalt el, s hány falunak 
a jövedelmét szolgáltatta be a várhoz, a tanúk nem 
tudják. 

A kiküldöttek megbecslése szerint 300 földmivelő 
(rusticus) lehet el ott erdőstül, kaszálóstul s egyéb haszon- 
vételestül. A Voja birtok határai a Gaden kenézséget 
érik, a hol öt paraszt lakik, kik Krassó-f5höz tartoznak ; 
azután Bogdánfi Pál kenéz faluját (ad villám Pauli kenezii, 
filii Bogdán), mely Illyéd várhoz tartozik, s a melyben 
hasonlóképen öt paraszt van ; továbbá István kenéz falu- 
ját, négy házhelylyel stb. stb. Ebből nemcsak a kenéz- 
ségek sokaságát, hanem kicsinységöket is látjuk, melynél 
fogva sok lehet vala a kenéz. 

Erdélyből, Máramarosból nyugatra is folyt az oláhság, 
jelesen Szatmár- és Beregmegyékbe. Valami László, 
gathai EUeus fia, a Szatmármegyében lévő Senyét (most 
Egyházas-Senye) kérte és kapta volt Lajos királytól. 
De megtudván, hogy László álnok úton nyerte meg azt 
(praetensa falsitatis astutia), a király 1368-ban Balk 
oláhok vajdájának és Drag, Dragomir meg István atyja- 
fiainak (fratres carnales = édestestvér), hű szolgalatjaik- 
ért, visszaadta, üj adomány czímével, (novae donationis 
titulo), Lászlóra, Elleus fiára, meg utódjaira, örökös hall- 
gatást parancsolván, azaz, hogy semmi szín alatt ne 
keressék Senyét (supra faeto dictae terrae Senye silentium 
perpetuum).*^ 2 A S^nye földet most is üresnek és kietlen- 
nek (terram nunc vacuam et desertam) mondja az ado- 



Digitized by 



Google 



L LAJOS KIRÁLY IDEJE. 463 

mánylevél; a kérőket pedig igy nevezi : <comiteg nobiles 
et strenuos viro8», kik közt BaXk oláhok vajdája (way- 
voda Olacorum), milyennek eddig több máramarosit lát- 
tánk. Az érdekes tudnivaló ez: Senye még lakó nélküli 
fóId ; azt a nevezett atyafiak, nyilván benépesítésre kérték 
volt a királytól. Úgy látszik, az oláh atyafiak nem szerez- 
tek reá lakókat, a föld tehát «vaeua et deserta* marad- 
ván, László úgy kérte a királytól, mintha még nem volna 
eladományozva ; ebben állott álnok útja (falsitatis astatia). 
Ez a Balk oláh vajda szatmármegyei főispán volt-e, itt 
közönyös ; de érdekesebb, vájjon Senyét nemesi birtokul 
kapták-e az atyafiak? csakhogy ez nem érthető ki az 
oklevélből. S e kérdés nem lesz világosabbá a következő 
oklevél által sem. 

1383-ban a leleszi társas káptalan Mária királynétól, 
Lajos király leányától és örökösétől, levelet vőn, mely 
így szól: <Azt mondják nekünk Balk vajda és szatmár- 
megyei ispán, meg atyafiai Drag és János, hogy Szilágy 
kerületbeli Aranyos várunk birtokába vannak híva, azon 
világos kikötés mellett, hogy addig birják, míg nekünk 
ügy tetszik. (Quod ipsi in domínium cujusdam castri 
nostri Aranyos vocati in districta de Zilagy habiti, et 
pertinentium eius per nos ipsis mediantibus aliis literis 
nostris exinde confectis, sub conditione in eisdam expressa, 
nostro heneplacito perdurante collati.) S minthogy most 
a törvényes beiktatást óhajtják, azért meghagyjuk hfiség- 
teknek, hogy küldjetek ki egy társatokat, a ki a királyi 
kiküldöttel együtt beiktassa Balkot, Dragot és Jánost.* 
A mit a társas káptalan megteszen, s beiktatási oklevelet 
ád ki.**^ Nyilván az aranyosi várnak és hozzátartozó- 
ságainak ideiglenes birása nem nemesi birtok akart lenni. 

Beregmegyében is, űgy látszik, L Károly idejében 



Digitized by 



Google 



464 TIZENHARMADIK FEJEZEl'. 

szaporodának az oláhok. 1341-ben Ilosvai Mákszem Tatu- 
mér oláh birtokos kérelmére Károly király elrendelé, 
hogy annak javára az egri káptalan Mákszemháza nevfi 
birtok határait Ilosva és Komlós közt bejárván, hatá- 
rozza meg.^** Ez alkalmasint azon időben nem egyetlen 
kenézség vala Beregben, melynek utóbb Lajos királyunk 
édesanyja lőn birtokosa. Akkor már tíz oláh község 
támadt volt, úgymint: Drágafalva, Medeneze, Ardan- 
háza, Hátmeg, Zavidfalva, Kerepecz, Lafalva, Kenderes- 
falva, Sándorfalva és Stánfalva. Az elsőnek és utolsónak 
kivételével, a többi nyolcz helységnév mind magyar; 
mi azt bizonyítja, hogy itt is, mint Erdélybén, Mára- 
marosban, Krassóban stb. az oláhság más lakosság után 
telepedett meg. 

Erzsébet királyné 1364-ben Luppertszászáról (azaz 
Beregszászról) ^^^ jelenti mindenkinek, hogy a Bereg- 
megyéjében való oláh közönség (communitas Volacorum 
nostrorum in comitatu nostro de Beregh existentium) 
azon panaszszal járult hozzá, miszerint Bereg várának 
ispánja, az oláhok szabadságának ellenére, vajdájok 
helyett saját embereivel intézkedik közöttük, a kiktől 
sokféle jogtalanságot szenvednek. Könyörögnek azért a 
királynénak, engedje meg nekik, hogy akaratuk szerint 
választhassanak jóravaló vajdát, a mint Máramarosban 
és az ország egyéb részein az oláhok teszik (ideo way- 
wodam Olacum, qui pro ipsis utilis et honestus videtur, 
de communi voluntate eis praeficere admitteremus, secun- 
dumque etiam alii Volacii in Maramorosio et aliis parti- 
bus regni nostri residentes huiusmodi potirentur libertate), 
a ki biráskodjék köztük s minden jövedelmet éö jogos 
követelést, mely a királynénak és a beregi vár ispánjá- 
nak kijár, hűségesen beszolgáltasson és teljesíttessen. 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIBÁLT IDEJE. i()5 

1370-ben Erzsébet királyné Budáról megint Kelemen, 
János és István, Mákszem fiainak ; Simon Miklós fiának 
meg Bálint Karácson fiának kérésére rendeli, hogy a 
beregi vár ispánja az oláhoknak vagyonbeli pereiben 
ítéljen ; az oláhok vajdája pedig kisebb ügyeikben bírás- 
kodjék. Meghagyja tehát a nádornak és országbirájának 
meg helyetteseiknek, hogy ne vonják törvényszékeikre 
a kérelmezőket. Mert a kinek azok ellen keresete van, 
az a beregi vár ispánja és az oláhok vajdája előtt tör- 
vénykezzék. 

1378-ban ugyancsak Budáról kiadott oklevelében Erzsé- 
bet, ki most magát Magyar- és Lengyelország király- 
néjának (Dei gratia regina Hungáriáé et Poloniae)'^-^^ 
nevezi, az összes hatóságoknak jelenti, hogy a Bereg 
megyebeli kenézeinek és oláhjainak panaszából megtudta 
(ex quenilosa significatione Keneziorum et Olachorum 
nostrorum in Gomitatu Beregh existentium intelleximus) 
hogy a hatóságok mindenféle hamis ráfogásból bírás- 
kodnak rajtok, s mellőzik saját tisztviselőiket, t. i. a beregi 
ispánt és az oláh vajdát. (Quod vos ipsos diversi modo 
calnmniantes judicaretis, nulla prius justitia in praesentia 
officialis ipsornm ab eis postulata.) «Mi tehát hfiségtek- 
nek erősen meghagyjuk — írja a királyné — hogy 
semmi ügyben, kivéve nyilvános lopás, rablás és bűntet- 
tek ügyeiben, (exceptis publicis furto, latrocinio et crimi- 
nalibus causis) ne bátorkodjanak azokat törvény-látásra 
vonni ; vagyoni keresetekben is előbb tisztviselőiktől vár- 
janak igazságot. »^^^ 

Erzsébet királyné oklevelei sok világosságot derítenek 
a homályos oláh viszonyokra. A királyi várakhoz tartozó 
oláhok, természetesen, a várak ispánjainak törvényszéke 
alatt állanak. Mindenütt kenéz van, ki apróbb ügyekben 

Hanfalvy : Oláhok története. 30 



Digitized by 



Google 



466 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

az illető oláhok birája, tolok a jövedelmet beszedi é» 
általadja a várnak s felügyel a várbeli köteles szol- 
gálatok teljesitésére. Ezért, meg a lakosok előállításáért, 
némi szabad birtoka és oláhjaitól némi jövedelme is 
van ; ebben áll a kenézi tisztség, mely mint vagyoni 
tuligdon, atyáról fiúra száll, sőt az uraság beleegyezésé^ 
vei is adható, másra raházható. 

Sok helyütt a kenézek vajdát is választanak, mint 
Beregben, s mint az oklevél mondja, Máramarosban is. 
A hol vajda van, nem a kenéz, hanem az áll . közbevetet- 
len viszonyban a várhoz ; a vajda juttatja a jövedelmet 
a várba ; ő gondoskodik a várbeli szolgálatok teljesítésé- 
ről. Azonban a vajdaság nem vagyoni tulajdon, mint 
a kenézség ; azért nem száll atyáról fiúra, nem is ruház- 
ható másra: az tehát merő személyes tisztség. Néhol a 
vajda igazán nem egyéb a mai gazdasági ispánnál. ^^^ 
A vajda név tehát igen különböző, kisebb-nagyobb tiszt- 
séget jelent. 

Eddig is sokféleséget láttunk az oláhoknál, s még többet 
fogunk látni. — A büntető perek, úgy látszik, mindenütt 
a rendes birák alá tartoztak ; Erzsébet királyné is azok- 
nál hagyja meg. Egyébiránt állandó rendet ne keressünk 
a XIV., XV., sőt a következő századokban sem, a melyek- 
ben az állam eszméje inkább személyes hatalom^ mintsem 
elvont orszá-gos jog. 

Mielőtt tovább mennénk, Lajos királynak két általános 
intézkedését kell tárgyalnom, melyek hatása az oláhokra 
is kiterjed, bár nem is mindjárt. 

Lsyos, alkalmasint országlása első felében, a forgalmi 
pénzről gondoskodott, mint atyja, I. Károly. Ennélfogva 
tudósítja a megyei ispánokat, hogy az ország rendjeinek 



.Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIKÁLY IDEJE. 467 

tanácsával és megegyezésével (communi praelatorum et 
regni nostri baronnm eonsilio et consensu) a képét mutató 
új pénzt veretett, mely élete hosszáig legyen forgalom- 
ban, jelesen 16 karátos arany forintokat s négy-ötÖd 
ezüstöt tartalmazó báni garasokat és obolusokat (novam 
monetam, nostrae regiae majestatis imaginem in se haben- 
tem et expressam, tam in fiorenis aureis qnam in grossis 
banalibus nsque ad vitám nostram carrere debere ordi- 
navissemus, enndemque monetam in ipsis florenis sedeeim 
Caretae, et in dictis grossis banalibus nec non obolis 
quinque combnstionis).^'^ Annak vásár- és más köz- 
helyeken való kihirdetésére és a pénzváltásnak végre- 
hajtására rendeletet intéz a megyei ispánokhoz, a kik a 
netaláni panaszokat is kötelesek följelenteni. A pénzvál- 
tás njrilvánosan, az esztergomi érsek és a tárnokmester 
részéről egy-egy kiküldött, a megye részéről pedig két 
kiküldött jelenlétében történjék. ^^^ 

A báni garasok, mint ezüst pénz, a közforgalomban 
nagyobb jelentőségűek valának az arany forintosoknál ; 
a közember kezében tehát azok gyakrabban fordultak 
meg, mint amazok. Különösen, természet szerint, az 
oláhok kezében forogtak, nemcsak az országon belül, 
hanem azon kívül is, Havaselföldön és Moldovában. 
S ott a bán szó egyenlő jelentésűvé lett a pénz szóval; 
bán^^^ az oláh vagy rumun nyelvben annyi, mint pénz. 

Sz. István rendelete szerint a tizeddel mindnyájan, 
nemesek, nem-nemesek tartoztak. Különösen az erdélyi 
püspök tizedére nézve III. Andrásnak 1291-ki oklevelé- 
nek 26-ik czikke rendelé: «A szent királyok törvényei 
szerint a termések tizedét úgy tartoznak fizetni, hogy 
minden nemes, vagy nemességre jutott szász (tehát az 
úgynevezett királyi földön kívül való) minden ekétől 

30* 



Digitized by 



Google 



468 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

egy fertót ád tized fejében : de a nemesek és nemes 
szászok jobbágyai minden kepétől egy fontot. »^*^ 

1328-ban Károly király meghagyja Tamás vajdának, 
hogy biztosítsa András erdélyi püspököt és a káptalant 
minden jogukra nézve akárki ellen is, a ki tartozásai- 
nak és tizedének megadásában (qui in solvendis suis juribus 
suarum decimarum solutionibus) akadékoskodnék. Tehát, 
úgymond a király, minden szászt, székelyt, magyart, akár 
nemest akár nem-nemest tartozásaik teljes megadására 
kényszerítse (quoslibet seilicet Saxones, Siculos, Hungaros 
nobiles et ignobiles ad plenam eisdem reddendam justitiam 
compellas}.^*^ 

Ebben elő vannak számlálva az erdélyi társadalomnak 
tizedfizető osztályai, melyek tudniillik földmivelésből és 
annak jövedelméből éltek. S ezek közé akkor még 
nem tartoznak vala az oláhok, habár már 1828 tájban 
igen sok helyütt tanyáztak. Hisz IV. Béla 1263-ban 
a tőlök járó ötvenedet a királyi jövedelmek közé 
számlálta volt. De az oláh vajdák és kenézek oláh- 
jai akkor még a királyi várak erdeiben pásztorkodván, 
juhaiktól, sertéseiktől a szokott adót, az ötvenedet, a 
királynak, azaz a várak porkolábjainak fizetik vala, 
miből az erdélyi püspöknek semmi sem járt. A tized a 
foldmívelés után lévén püspöki jövedelem, a hol és a 
meddig nem foglalkoznak földmíveléssel az oláhok, ott 
és addig tizedet sem fizetnek. Mert a tized nem személy, 
hanem földbirtok utáni tartozás. Legelőbb a püspöki és 
káptalani oláhok vétettek tizedfizetés alá is. Mert a 
püspök saját bandériumot lévén köteles kiállítani, a káp- 
talan pedig pénzt fizetni a hadtartásra, úgymond Zsigmond 
királynak 1398-ban kelt oklevele: azért szednek tizedet 
a püspöki és egyházi oláhoktól is (decimam Valachorum 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY IDEJE. 469 

episcopalium et ecclesiasticonim).^^^ A tizedfizetés tehát 
nevezetes különbséget támasztott Erdélyben a tizedfizető 
és tized-nemfizető földek között. 

Az oláhok eleinte az erdők irtásain laktak és pásztor- 
kodtak, idővel nemcsak nagyobbodtak az irtások, hanem 
fóldmívelés alá is vétettek. De minthogy előbb az irtás 
atán nem járhatott tizedfizetés, azután is, midőn föld- 
mivelés alá fogták, az irtás mentes maradt a tizedtől. 
Annálfogva a régiebb szántóföldektől, vagyis a magya- 
rok, székelyek és szászok szántóföldjeitől járt tized : az 
újabb szántóföldektől pedig, vagyis az oláhok szántó- 
földjeitől, nem járt tized. A kornak felfogása szerint 
amazok keresztyén szántóföldek (terrae Christianorum) 
nevével különböznek vala a tized alól mentes szántó- 
földektől, mi leginkább a következő században vált 
nevezetessé. 

Lajos király idejében a magyarok, székelyek, szászok, 
nemesek, nem-nemesek, tizeddel tartoztak tehát, akár 
természetben akár pénzben, a szerint, a .hogy egyesség 
történt a felek között. De 1351-ben a király a nem- 
nemesekre, jelesen a jobbágyokra, addiglan ismeretlen új 
terhet rótt. 

A nevezett évbeli törvénynek Vl-ik czikkében azt 
mondja a király: « Valamennyi jobbágyainktól, akár 
föld-, akár szőlőmívelők legyenek, kik szabad vagy 
udvarhoz tartozó királyi avagy királynéi bármi nevű 
falvakban laknak, — kivéve a kőfallal kerített város- 
belieket — minden gabonának és bornak kilenczedét 
fogjuk szedetni s a királyné is szedetni fogja. Tehát a 
bárók és nemesek is mind földmívelő, mind szőlőmívelő 
jobbágyaiktól szedjék a magok számára a gabonának és 
bornak kilenczedét.* 



Digitized by 



Google 



470 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

«Az egyház nagyjai és egyházi személyek is a tized 
ntán szedjék a kilenczedet is jobbágyaiknak gabonájából 
és borából. » 

«A kik pedig rendeletünk ellenére nem akarnák a 
kilenczedet eWenni, azon lázadók helyett mi fogjuk azt 
hiány nélkül magunk számára szedetni.* 

«Hogy ez által hírünk, tiszteletünk növekedjék s a 
nemesek hűségesebben szolgálhassanak nekünk. >^^^ 

Világosan kitetszik a törvénynek szavaiból, hogy az 
új teher nem minden földesúrnak akaratával, jóllehet 
hasznára, vettetett a jobbágyságra; de az is világos, 
hogy a királytól indult meg az újítás, a melynek gyászos 
következése lesz. 

Ugyanazon törvénynek XVI. czikke ezt mondja: « A ki- 
rálynak vagy királynénak, valamint az egyházi és világi 
nagyoknak jobbágyait, kik nemesek birtokain vannak, 
nem szabad ezeknek akarata ellenére erőhatalommal 
elvinni.* 

A XVIII. czikk pedig azt rendeli, hogy « nemeseink 
jobbágyait, kik a királynak vagy királynénak szabad 
falvaiban, továbbá, az egyházi nagyok (praelatorum) és 
bárók vagy más nemesek birtokain tartózkodnak, nem 
szabad régi tetteik miatt letartóztatni, vagy személyök- 
ben, vagyonúkban megbüntetni*. 

*De ha köztudomás szerint sebesítést, sértést, gyil- 
kolást, gyujtogatást vagy egyéb nagy bűntettet követtek 
el: saját uraik jelenlétében keressenek a panaszosok 
igazságos elégtételt. »^**^ 

Lajos királynak emez intézkedése csak Magyarország- 
nak szólt; de leánya és örököse, Mária királyné 1389-ben 
az erdélyi püspöknek és káptalannak is megadta azt a 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS kiríly idejk. 471 

jogot, hogy jobbágyaiktól a kilenczedet is beszedhessék, 
a mint az a királyi jobbágyoktól akár természetben, akár 
pénzben beszedetik.**^ 



Most folytatjuk különös tárgyalásunkat. 136o-ben Lajos 
király az erdélyrészekbelí hfi nemeseinek azt a jogot 
adja, hogy jobbágyaikon és földbirtok nélküli szolgáikon 
minden ügyben — kivéve a nyilvános lopást, rablást és 
bűntetteket — teljes joggal bíráskodhassanak, úgymint 
országának más nemesei (ut ipsi nobíles eorumque 
haeredes et posterí ac quipiam ipsorum suos populos, 
joubagyiones ac famulos impossessionatos in omnibns 
cansis, et causarum articulis, exceptis duntaxat fnrtis 
publicis, latrociniis et cansis criminalibus, ad instar 
ceterorum nobílium regni nostri judicandi plenam habeant 
facultatem). Meghagyja tehát a püspököknek, báróknak, 
mindennevfí királyi tisztviselőinek, valamint a városok 
és szabad falvak elöljáróinak (item civitatibus et liberis 
villis, ipsarumque rectoribus, judicibus et villicis fidelibus 
nostris), hogy jövendőben semmi ügy miatt — a nyil- 
vános lopást, rablást és bűntetteket kivéve — ne mer- 
jék a nemesek jobbágyait és földbirtok nélküli szol- 
gáit perbe fogni, s vagyonúkban, személyeikben meg- 
károsítani. A kinek panasza van az ilyen jobbágy vagy 
szolga ellen, az, a törvénynek rendje szerint, az illető 
nemestől vagy tisztjétől keressen igazságot. Ha ezek 
vonakodnának igazságot szolgáltatni: akkor is ne a 
jobbágyokat vagy szolgákat, hanem magokat a nemese- 
ket idézze a panaszos a királynak vagy királyi rendes 
biráknak törvényszékére.*''* 

Látjuk, a mely jogot már az 1851. évi törvény adta 



Digitized by 



Google 



4:72 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

volt a magyarországi nemességnek, azt most az 1365-iki 
évi kiváltság az erdélyi nemességnek is megadja. Azt is 
látjuk, hogy a nemeseknek körűibe) ül ugyanazon ügyek- 
ben adatott bíráskodási szabadság jobbágyaikon és föld- 
birtok nélküli szolgáikon, a melyekben a királyi kenézek 
is ítélhettek az oláhokon. Végre az tetszik ki az eddig 
közlött oklevelekből, hogy a nemesek jobbágyai és szolgái 
1365 tájban leginkább még mások, akár magyarok, akár 
szlávok — rutének, bolgárok, szerbek — de nem oláhok 
valának. 

A mint láttuk, a megtelepített oláhok is könnyen föl- 
szedik sátorfáikat és elköltöznek másuvá. Sőt a már 
elkészített lakásokat is felgyújtják, s tovább állanak. Az 
erdőkön pásztorkodók még zabolátlanabbak. 

Lajos király 1366-ban megvallja, hogy Erdélyben a 
gonosztevők, különösen az oláh gonosztevökj kiknek álla- 
pota rendezetlen (eoruraque statum simul et usum inor- 
dinatum), mindennap sok bajt okoznak. Azért teljes jogot 
enged a nemességnek, a gonoszok, különösen az oláh 
gonoszok kiirtására. A kiről tudva van, hogy zsivány, rabló, 
vagy egyébként bűnös, azt, bár tetten nem érik is, meg 
lehet ölni, ha ötven ember vall reá; nemesre 50 nemes, nem- 
nemesre 50 nem-nemes. A kit tetten érnek, azt a meg- 
sértett maga ölheti meg, ha felekezetéből heten tanúskod- 
nak ellene. Ha közoláh vádoltatik be, akárki (tehát nem 
oláh is) tanúskodhatik ellene. Minthogy pedig nemes 
gonosztevőnek megbünt^ésére ötven nemesnek a helyes- 
lése (approbatio) kívántatik meg : a király által meg- 
erősített kenéz annyit érjen mint egy nemes; királyilag 
meg nem erősített kenéz pedig csak egy negyed embert 
érjen, mint a falusi biró (ubi unusoquisque Kenezus per 
nostras literas regales in suo Kenezatu roboratus pro 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY IDEJE. 47(^ 

uno nobili acceptetar. communis autem Kenezns pro villico 
unius fertoDis compntetur). 

Közemberek vagy oláhok a bizonyításra íél negyednyi 
ember hitelűek ; s így közoláh is a nemes ellen, kit 
nyilván valami gonosztetten rajta ér, állitását megbizonyít* 
hatja (eodem modo Olahus communis snam actionera 
probare possit contra nobilem, qaem pnblica apprehenderet 
in aliquo huinsmodi maleficioram). 

Az oklevél azután körülbelül ismételvén, a mit a7> 
1365. évbeli kiváltság magában foglal, többi közt még 
ezt rendeli : Minden közembert vagy oláhot, kit a vajda, 
alvajda vagy törvénykezési hatóságú ispánok törvény- 
székei elitéltek, akárki szabadon megfoghat és letartóz- 
tathat. A ki pedig a felségsértés miatt elítéltet meg nem 
fogná, mikor lehet, vagy pártolná, az maga is felség- 
sértést követ el, stb. 

Az oklevélben megnevezettek közt ott áll Dénes erdélyi 
vajda és a bödöni város meg kerület kapitánya Bolgár- 
országban (Dionysio vajuoda Transilvano et capitaneo 
civitatis et districtus Bidiniensis, regni nostri Bulgariae.)^*^ 

Alig múlt el száz év, hogy a fejérvári káptalan hat- 
van oláh háznépet telepített birtokaira, s már keserves 
panaszra fakada ellenök. Lajos király tehát László erdélyi 
vajdának szoros utasítást ád, ezt íratván 1377-ben: 

Az erdélyi püspök Góbiin és káptalanja elpanaszol- 
ják^ hogy a püspöki és káptalani birtokokon ülő kenézek 
szántóföldeket és kaszálókat adogatnak el, mintha övék 
volnának ; oláh alattvalóikat új-új terhekkel nyomorítják, 
sőt földesúri hatósága alól, még fenyegetésekkel is, 
ki akarják magokat húzni. (Et his aliisque ausibus 
temerariiS; minas quoqne interjiciendo, semet ab onere 
debitae terrestralis subjeetionis fraudulenter, exquisitisque 



Digitized by 



Google 



474 TIZENUAKMADIK FEJEZET. 

coloribus subdacere conentur.) Meghagyja tehát a király 
a vajdának, hogy ne tűrjön afféle kihágásokat, mert 
királyi várakhoz tartoxó kerületekben való kenézek is, 
habár örökös joggal ülnek is kenézségeikben, a földesúri 
alattvalóságból nincsenek kivéve (ab onere terrestralis 
subjectionis nnnquam exemti sant). Annálfogva a vajda, 
hatalomkarral is, kényszerítse a kenézeket arra, hogy 
elismerjék a püspök és káptalan földesüri jogát, s telje- 
sítsék a tartozó kötelességeket.^*^ 

A Nagy-Szeben körül lakó oláhok egyre bántogatván 
a szászokat, s ezek vissza-visszafizetvén a hántásokat, 
a kölcsönös bosszúállásnak vége-hossza nem vala. Góbiin 
(Gublin) püspök közbejárására Nagy-Disznódon (Heltau) 
egyesség köttetek 1382-ben, tehát Lajos király halálo- 
zásának évében, a szászok és oláhok között, melynek 
tartalma következő : Vladimír és a Czibin vár alatt élő 
oláhok a történtekre nézve semmi kártérítést nem köve- 
telnek, valamint a szászok is az oláhoktól elkövetett 
minden gyilkosságot, gyújtogatást, lopást, pusztítást meg- 
bocsátanak. Ámde ezentúl az oláhoknak nem szabad, 
különös engedelem nélkül, szász földön legeltetni s a 
gonosztevőket elrejtegetni ; mert az orvgazda vagy rejtegető 
elégettetik, mint a gonosztevő. A gyilkos, gyújtogató 
tűzben hal meg, ha két tanú lép fel ellene ; sőt a gyújto- 
gatással fenyítő is elégettetik, ha heten tanúskodnak ellene. 
Az oláhok arra kötelezik magokat, hogy íjjal nem jár- 
nak, se íjazásban nem gyakorolják magokat, csak 
végső szükségben (quod Valachorum nullus arcúm regere 
vei portare audeat, nisi neeessitas vei utilitas reqoirat).^^^ 

íme a nomád és szántóvető közti háború. Az utóbbi 
a házához, földjéhez lévén kötve, annál ingerültebbé válik 
a járó-kelő pásztor ellen, mennél kevésbbé érheti utói 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY IDEJE. 475 

a gonosztevőt. A szászok tehát már a gyújtogatással 
fenyegetőt is hét tanúnak vallomására égetik el. — ha 
megfoghatják. Mert a nomád gyújtogatással követi el a 
legsérelmesebb bűntettet a szántóvetőn. 



Az ország lakóinak kűlonbféleségét az oroszok régibb 
és njabb telepítése is nagyobbította. A régibbről okleveles 
tudomásunk alig van: hogy mikor, ki által telepíttetett, 
vagy elő is találtak-e oroszokat a honfoglaló magyarok. 
De Lajos királynnk litvániai hadjáratai lőnek okai újabb 
orosz telepítésnek. 

A litvánok még pogányok lévén, fejedelmeik gyakran 
Vörös-Oroszországot, tehát a mai Galicziának keleti részét 
és Bnkovinát is pusztitgaták. A krimiai tatárok^ mint 
előadásunkból is tudható, a későbbi Moldávián keresztül 
Erdélybe és a magyar határos keleti és északi megyékbe 
be-becsaptak. Néha az északi és keleti ellenség egyszerre 
vált veszedelmessé. Lajosnak tehát oka volt^ mind a 
litvánok, mind a tatárok ellen fordítani fegyvereit; s az 
1352'ben is történek, maga a litvánok ellen, az erdélyi 
vajda, Laczkfi Endre pedig a tatárok ellen hadakozván ; 
s mindegyik győzelmesen. 

Különösen Lajos királyunk levervén a litván fejedel- 
meket s közülök fogságba is ejtvén némelyeket, Vörös- 
Oroszországot elfoglalá, melyet Kazimir lengyel királynak 
engede által, a kivel azután, mint az általános magyar 
történelemből tudjuk, olyan szerződést kötött, hogy Kazimir 
halála után ő lett lengyel király. ^^^ 

A litván fogoly fejedelmek közt Kerjatnak vagy 
Korjatnak fia, Tódor is vala, kinek Kerjatovics vagy 
Korjatovirs Tódor neve nálunk ismeretesebb. Ezt Lajos 



Digitized by 



Google 



476 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

király magával hozá Magyarországra, neki Ujhely várát 
adományozván. 1359-ben a király Munkácscsal cserélé 
fel Ujhelyt ; Tódornak a berezegi czímet (dux de Munkacb) 
is tnlajdonitá, ezzel a külföldi, különösen az olasz, ural- 
kodók szokásait követvén. Addig t. i. csak magyar 
királyfiak viselték volt a « dux » -berezeg czimet; de 
magyar országnagy vagy királyi tiszt nem viselte. 
Korjatovics Tódor, mint munkácsi herczeg^ ilynemfi első 
vala. Ez a Korjatovics oroszokat vagy ruténeket telepite 
mind Ujbely, mind Munkács területére, a minek mind- 
járt szembetűnő bizonyságát látjuk. 

Erdélyben meg az oláhokon kivül bolgárok tűnnek 
elő, nagyobbítván a lakosság vegyületét. Láttunk Fogarason 
is bolgárokat, kik azután ott elenyésznek, azaz mások 
közzé olvadnak. Lajos király idejében az erdélyi szász 
városok — inkább még mint a szepesi német városok — 
fejlődvén, nagy építkezésekre is vállalkoznak. 1377-ben 
a barczasági szászok a Detre-kövön (Dietrichstein) új 
várnak építésére ajánlkozának (nóvum castrum in lapide 
Tidrici, mint a királynak oklevele mondja), a melyet 
most Törcsvárnak nevezünk, s azért erősíté meg a király 
a Vidombák (Weidenbaeh), Keresztyénfalva (Neustadt), 
Rozsnyó (Rosenau), Volkán (Wolkendorf), Feketehalom 
(Zeiden), Földvár (Marienburg), Magyaros (Nussbach), 
Veresmart (Rothbach), Höltevény (Heldsdorf), Hermán 
(Honigsberg), Sz. Péter (Petersberg), Botfalva (Brenndorf), 
Prázsmár (Tartlau) falvak egyesülését Brassóval,^^^ mi 
által ez, természet szerint, mind hatalmasbbá lett. Brassó 
nagy templomának építésére bolgár napszámosokat fo- 
gada, kik a város felső végén nyiló völgyben tanyász- 
ván, az építés után is ott maradának. így támada a 
városnak Felső külvárosa (Obere Vorstadt), melynek 



Digitized by 



Google 



I. LAJOS KIRÁLY IDEJE 477 

magyar neve Bolgárszeg, oláh neve pedig Skai, Skée, 
Mind a magyar, mind az oláh név néprajzi jelentésű. 
Amaz a lakosság eredetéről tanúskodik ; ez pedig annak 
szláv voltát hirdeti. Az oláhok ugyanis, mint az arbo- 
nások vagy albánok, ékei-nek nevezik a szlávot. Ma 
Bolgárszeg lakói mind oláhok már; a bolgárok tehát 
eioláhosodtak. 

Kétségen kívül több helyre jöttek be bolgárok, a kik- 
ről imitt-amott történik említés. 

Most az ország sokféle lakosságának hitvallása érde- 
keljen. A magyarok (székelyek), a németek (szászok), 
meg a nyugati megyék szlávjai, s a dunántúli lakosok 
római katholikusok valának. A magyar királyok, külö- 
nösen I. Károly és I. Lajos, mint katholikus uralkodók, 
még az ország politikai érdekének hátravetésével is, a 
római egyház mellett buzgólkodának. 

De Sz. István idejében is hívei és monostorai voltak 
a keleti vagy görög egyháznak. Ezek a katholikus 
püspökök egyházi felügyelete alatt állottak, mert görög 
egyházi püspöknek hatása nem látszik a XI. és XII. 
században. Ezt az a körülmény érthetővé teszi, hogy 
Sz. István idejében a keleti és nyugati egyházak még 
nem váltak volt el egymástól. Kálmán király idejében 
is az alsó papok házasságai mutatják, hogy a római egy- 
háznak disciplinája nehezen bírt győzni Magyarországon. 
S a midőn az meg is történt, görög egyházbeli kolos- 
torok állanak fenn folyvást, tehát híveik is vannak. 

Imre király tapasztalván, hogy a görög szerzetesek 
némely egyházai, vagy a szerzetesek azaz kalugt/erek ^** 
kicsapongó élete, vagy a katholikus püspökök vigyázat- 
lansága miatt hanyatlanak, arra kére III. Innocentius 



Digitized by 



Google 



478 IIZENHABMADIK FEJEZET. 

pápát, hogy nevezzen ki a kalugyerek közül valakit 
püspökké, azt közbevetetlenül a római szék alá rendelvén. 
A pápa tehát 1204-beii megbizá a nagy-váradi püspököt 
meg a bakonybéli apátot, hogy vizsgálják meg az illető 
egyházakat, ha lehetne-e a kalngyerek által valami refor- 
mátiót keresztül vinni; avagy a megyés püspökök bele- 
egyezésével lehet-e kalugyert püspökké tenni, s azt a 
római szék alá rendelni? Az iránt kellő tudósítást vár 
a pápa, addiglan pedig igyekezzenek, a mennyire csak 
lehet, jó rendet vinni be a szerzetesek közé.^^^ Azonban 
ennek nem lett foganatja ; Imre király nem sokára meg- 
halt, s a pápának gondja is talán másfelé fordult. 

Görög monostorok Lajos király időében is valának. 
Ilyen monostorról szól YI. Kelemen pápának 1344-ben 
kiadott oklevele. 

Tudomásunkra jutott (nuper ad notitiam apostolatus 
nostri pervenit), úgymond a pápa, hogy Magyarország 
szélén a kalocsai érseki megyében a ráczok felé (juxta 
scismaticos regni Rasiae), a Sz. Demeterről nevezett 
görög monostor van, melyben eredeti alapításánál fogva 
görögök, magyarok és szlávok szolgáltak, minden nemzet- 
bélieknek külön-külön lakásaik lévén (in quo ex primaria 
institutione ipsius Graeci, Ungari et Sclavi servire debe- 
bant, et cuilibet nationum huius módi fuerant inibi 
distinctae ac dispositae mansíones). Abba a görög pát- 
riárka görög apátot szokott volt kinevezni, a ki egy 
magyarországi praelatus alá sem tartozott^ hanem egye- 
dül a pátriárkától függött. Az utolsó apát elhalta után, 
a (konstantinápolyi) pátriárka nem nevezett ki új apátot ; 
más praelatus sem vette gondja alá a monostort (nec de 
Abbatia ipsius monasteríi se praelatus aliquis intromisit) ; 
az tehát tíz év óta apát nélkül van. Azalatt a laikus 



Digitized by 



Google 



. LAJOS KIRÁLY IDEJE. 479 

hatalmaskodás elragadozá a monostor javait, még a 
görög szertartás ss&erint való istenitisztelet is majdnem 
megszűnt (cultns divinus in ipso monasterio juxta tamen 
Graecornm ritum est non modicum diminutus). 

A pápa tehát Vitás nyitrai püspököt a monostor világi 
és egyházi administratorának nevezi ki, mert azt katho* 
liktts és htt személyekkel akarja reformálni (cupientes 
dietum monasteriam de personis catholicis et fidelibns 
reformari), hogy szerezze vissza annak birtokait és jöve- 
delmeit, a melyekkel belátása szerint a monostor javára 
rendelkezhetik, de azokból semmit el ne idegenítsen; 
hogy mint az előbbi apátok minden egyházi és világi 
(in spiritualibns et temporalibus) jogot gyakoroljon vagy 
személyesen vagy helyettese által. A pápa kívánságánál 
fogva szerezzen belé benedekrendu latiu-katholikns fekete 
szerzeteseket (de monaehis nigris latinis catholicis ordinis 
sancti Benedieti), illendően gondoskodván rólok, hogy 
istenitíszteletet tarthassanak. Azok az administrator vagy 
helyettesének halála után apátot választhassanak, kit az 
ottani megyés püspök erősítsen meg (per loci ordinarium 
confirmandum).^^^ Ebből világos, hogy 1344-ig görög- 
keleti püspök nem volt Magyarországon, mert íme a 
kalocsai érsekség területén lévő görög monostor a kon- 
stantinápolyi pátriárka egyházi hatósága alá vala rendelve. 
A pátriárka elhagyván a monostort, azt Kelemen pápa 
a nyugati egyház számára foglaltatja el a nyitrai püspök- 
kel, s benedictinusokat helyeztet belé. 

A mindinkább elszaporodó oláhság is utóbb szükség- 
képen felkölté a katholikus egyház figyelmét. 1845-ben 
VI. Kelemen pápa az erdélyi francziskánusokat szólítá 
fel az oláhok megtérítésére. A spoletoi Antal, franezis- 
kánus tanár, az oláh nyelv segítségével^ melyet, olasai 



Digitized by 



Google 



480 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

lévén, hamar megtanult, sok oláhot téritett meg az ország 
szélein a tatárság felé (circa metas regni Ungariae ver- 
sns Tartaros commorantes), s minthogy azt is észre kellett 
venni, hogy a magyar papok azért nem kellenek az 
oláhoknak, mert nyelvöket nem tudják : IX. Gergely 
pápa 1374-ben az esztergomi és kalocsai érsekek véle- 
ményét óhajtá megtudni, vájjon nem volna-e tanácsos 
külön oláh püspökségnek felállítása? (Si in partibns 
eorundem Wolachorum erigeretur ecclesia cathedralis et 
episcopus praeficeretur eidem, cum ipsi Walachones, ut 
dicitur, de solo ministerio Ungarorum non sint bene 
contenti).^^^ De ennek sem vala foganatja. Úgy látszik, 
s. magyar püspökök nem szeretnek vala idegen püspök- 
séget az országban. 

A mit hatalomszóval lehet elérni, azt nem mulasztá el 
Lajos király. Rendelete szerint Szörénymegyének Sebes 
és Miháld kerületeiben, valamint Hunyadmegyének hát- 
fizegi kerületében se nemes ember, se kenéz ne kaphasson 
birtokot, ha nem római katholikus. Ezt a rendeletet (con- 
stitutio) Zsigmond király 1428-ban ujítá és erősíté meg, 
mert sajnálatára értette meg, hogy vannak ott schismás 
nemesek és kenézek, kik schismás pópákat tartanak és 
megtévesztik az együgyű népet. Meghagyá tehát a bosz- 
niai vikárságbeli minoritáknak (fratres ordinis minoris 
S. Francisci confessoris vicariae Bosnae), kik Karan- 
Sebesen, Hátszegen és Orsován valának, legyenek szoros 
vigyázattal arra, hogy se nemes ember, se kenéz ne tartson 
pópát, különben elveszti birtokát. A sebesi porkoláb a 
maga kerületében egy pópát se tűrjön; katholikus és 
schismás között ne történjék házasságkötés ; nemes ember 
és kenéz, sőt paraszt is a gyermekeiket katholikus pappal 
kereszteltessék meg (ut quilibet nobilium et kenezioruni 



Digitized by 



Google 



i. LAJOB kibAlt ideje. 481 

vei etiam rusticalinm personaram faciat snos infantes 
per catholicos sacerdotes baptisare). A ki schisinás pópa- 
yal kereszteltet, birtokát veszti el ; a kereszteld pópának 
pedig, bárhol legyen is az országban lakása, Sebes^ 
Miháld és Hátszeg kerületeiben nem szabad tartóz- 
kodnia.^^® 

De azon kornak szellemében^ mely jogi szabályt nem, 
hanem csak hatalmaskodást és kiváltságot ismer vala, 
igenis megtörténhete, hogy Korjatovics Tódor 1360-ban 
Munkács mellett Sz. Miklósról nevezett monostort alapí- 
tott, a melynek szerzetesei rutének, tehát a keleti vagy 
görög egyházhoz tartozók valának.^^^ Mert az orosz nagy- 
fejedelem, Vladimír óta, a ki kevéssel Szent Istvánunk 
előtt Konstantinápolyból fogadta el a keresztyénséget, 
s a ki Kievet tette volt nemcsak fejedelmi székké, ha- 
nem az orosz egyháznak is fő-székévé: Halicsnak azaz 
keleti Galicziának püspökei is a kievi metropolitától 
fúggtek. A halicsi püspök egyszer metropolitaságra emel- 
kedék a konstantinápolyi pátriárka beleegyezésével. Ez 
ellen a kievi metropolita panaszt tőn Kantakuzenus János 
császárnál. Ez új pátriárkát választata s ezzel meg a 
zsinattal egyetértve, visszaállítá az előbbi viszonyt, mi 
1347-ben történt. A császár és a zsinat oklevelei ki- 
mondják, hogy Nagy- és Kis-Oroszországnak (azaz Fejér- 
és Vörös-Oroszországnak) csak egy metropolitája van, s 
ez a kievi, a ki alá tartoznak, Kis-Oroszországnak Halics, 
Volodimir, Cholm, Peremiszl, Lutzik és Turov püspökei. 
Hozzáteszi még a zsinat levele, hogy az orosz nép, 
mely már szinte négyszáz éve keresztyén, mindig csak 
egy metropolitát ismert.^^® Kerjatovics szerzetesei tehát 
a halicsi püspök felügyelete alatt valának. Ennélfogva 
az egri püspök megyéjében való Szent Miklós monostora 

HuDfalvy: Oláhok története. 31 



Digitized by 



Google 



482 TIZENHARMADIK FEJEZET. 

a göröghitű halicsi püspök alá tartozott, mint a hogy 
vagy húsz évvel azelőtt a kalocsai érsekség megyéjében 
levő Szent Demeter monostora a konstantinápolyi pátriárka 
alá tartozott volt. 

Ideje; hogy Magyarországból Havaselfóldre és a keleti 
határos tartományba, Moldovába, menjünk által, az 
oláhok történeteinek nyomozására, a mennyiben tőlünk 
kitelik. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. 



^ Mózes 10, 3. szerint Adkenas a Krimiát és Fekete-tengert jelöli ; 
Jeremiás 51, 27. Ararát, Minni és Aákenas keleti Örményországot ós 
Phrygiát jelentik; tehát Aákenas a phrygiaiak tengere, a Pontus 
= Fekete tenger. — Vollstandiges Bibelwerk von Christ. Carl Josias 
Bunsen. I, 25. és II, 592. 

' ''lotpo^ iceyxáatofjLog. Most hét szája van. 

» Herodotus IV, 48. 

* SehafFarik, Slavische Alterthümer, I, 473. — C. Gooss Studien 
zur Greografíe und Gesohiohte des Traianischen Daciens, 9, 10. 

* Herodotus IV. 49. 
« IV. 90, 92. 

' IV. 93., 94., 95. 
« IV. 96. 
» V. 5. 

*• icüiXeöoi xá xéxva íic' eJ^T^'T'S' 

11 V. 6., 7., 8. 

i« IV. 74. 

" V. 10. 

" 8xü)C 8i oSxot Myí^ov áicoixoi fSTÓvaoí, kr^iu p.ev o6x l^"* ^^*" 
opáoaod'ai, Yévoixo 8'áv itáv iv xd) {Jiaxp(}> XP^^^V^ 

" V. 9., 10. 

'« I. 196. 

17 IV. 104. 

1* Aristoteles Problémát. 19., 28. <Miért nevezik az éneket és a 
törvényt nomos-nak (vóp.og) ? Talán azért, mert mielótt az emberek 
megtanulták az írást, a törvényeket, hogy el ne felejtsék, énekbe fog- 
lalták, a mit az agathyrs-ek most is tesznek. Azután pedig (az írás 

Hunfalvy: Oláhok története. ^ 



Digitized by 



Google 



11 JEOYZETEK. 

kitalálása után) a vófio; nevet (mely tulajdonképen törvényt jelent) az 
énekre is megtartották. 

i» Herodotus IV. 144. 

" Tacitus Annál XII. 63. 

" Herodotus V. 1. 

*^ Herodotusnak ezen meséjét a Kr. u. 9ö0. tájban írt Konstantinos 
Porphyrogenitos, más helyeket és személyeket szerepeltetve, beszéli el. 
Birodalmának kormányzóságait leírván, az Ázsiában levő harmadiknak 
«Thrakesio8» nevét (öéfia tpítov ti xAv 9paxY]ot(i)v) akképen magya- 
rázza meg: 

«Alyattes lyd király (Kroesus atyja) idejében egy ember nőstül 
gyermekestül Mysiából, thrákiai tartományból, melyet Homeros is meg- 
említ, Lyd iában Sardes városához közel telepedett meg. Egyszer, midŐn 
ai király a város kőfala előtt ül vala, előtte a thrák nő mene el, a 
fején vizes edényt vivén, kezében guzsalyt tartván és orsót pergetvén 
utána pedig övéhez kötött ló menvén. A fején való edény tele vala 
vízzel, a kezében lévő güzsalyról fonalat fona az orsóra, az övéhez 
kötött ló a forráson ivott volt. Ezt látva nagyon elcsudálkozék a király 
s megkérdé a nőt, kicsoda és hová való ? Ez azt feleié, hogy mysiai 
Thrákének egyik községéből való. Megtudván ezt Alyattes, követséget 
indíta Kotys nevű thrák királyhoz, s onnan nagy számmal telepíttete 
országába szorgalmatos embereket nőstül, gyermekestül. Ezeknek nem- 
zetségéről neveztetnek Kis-Ázsiának lakosai thrakesiusoknak, a kik nap- 
számból és más munka után élnek. (Constantinus Porphyrogenitus. 
De Thematibus et de Administrando imperio. Bonnae, 1840. 22., 23. 1.) 

A mese azt is mutatja, hogy a thrák fejedelmi nemzetségek közt 
az odrysákénak emlékezete maradt fenn leginkább, a melyben a Kotys 
név gyakran előfordult. 

» V. 12-16. 

** VII. 20. 

" VII. 75. 

" VII. 111. 

" VIII. 136., 137., 138. 

*® 'EitíáajjLVÓ? loTt TzbXi^ ev Bejtá eoirXéovTt tóv 'Ióv»ov xoXitov icpoo- 
otxoöoi ^'a^T-íjv TaoXávTioi páp^apot, 'IXXoptxóv eO-k/oc. Thukydides I. 24. 

" Herodotus VI. 39. 

•® Thukydides IV. 104. 9ooxoSí8y|v tov 'OXópoü, bq xáht SovéYpo+ev. 

»i ü. a. V. 26. 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. Hl 

'* BtCüTj; Mommgen, Römische Öesohichte V. 190. 

3» Thukydides IV. 29. 

^ U. a. ír. 95., 96. 

« ü. a. IV. 101. 

" Xenopbon, Hellenicft IV. 8., 26. 

" Anabasis VII. 25. 

'^ xal Ssó^c 6pqi{ 'AjiaSóxqi oxpaxYjYOc Jív. Aristot. Polit. VIII. 
Goettling kiadása, 182. 1. 

»» Herodotus IX. 45. 

*« Arrianos, VII. 9. 

*^ A hellének keltáknik, a rómaiak galloknak nevezték, de már 
Polybios galatákiíBik írja. 

" Livius V. 34. 

** 2xt oóSiv nX-íjv ei ápa p.*/) 6 o&pavö? aotel, cittTcéoot tptXíav fe 
títjv űtvSpöc xotoÓTOü írepl iravxi; xíd-scO-at. Strabon VII. Oausaubonius 
kiad. 207. 

*^ Strabon, ugyanott. 

** Plutarohus, Pyrrhus IX., X. 

*• Ugyanott VII. oóp.cpoxov vóoYjfjLa xai? Sovaaxeíatc "^ reXeűVS^ta. 

*' Appián U8, Illyrike. 

*« Polybiufl IV. 45., 46. 

*» Ü. a. V. 28. 

*• U. a. V. 111. 

** 4j[j.exépa iróXt? xltxat iv (pápa^^t Pad-íta xal p-rfáXíj, á5 yj? 6 
'Ipcc (fépexai icóxap.oc. Amasoia vagy Amasia N. Mithridates után a 
pontusi királyok székhelye lévén, azért nevezték Pontusi Amaseiának. 

^^ A kormányzó tetrarcha, mert negyedrésznek a kormányzója. 

*' Azt a feliratot Augier de Bnsbeoq írta le először 1555-ben, nem 
1554-ben, még pedig Zay Perencz és Veranesics követtársaival együtt. 
Lásd Csömöri Zay Ferenczet Thallóczy Lajostól (Budapest, 1885., a 
<Magyar Történeti Életrajzok » gyűjteményében). Thallóczy a 94. lapon, 
Hammer után (Geschichte des Osmanischen Reiehes. Zweite verhess. 
Ausgabe. Zweyter Bánd, Pesth, 0. A. Hartleben's Verlag 242. lap) 
idézi ugyan az E. OhishuU <Antiquitates A8iaticae»-t London, 1728-ból, 
de nem mondja meg, hogy a franczia Perrot tökéletesebben másolta 
le a nagy feliratot, s hogy azt újabban Mommsen Tivadar adta ki és 
magyarázta meg «Res gestae divi Augusti* Berlin, 1865. és Bergh K. 
ööttingában Í87d. A magyar olvasó talán könnyebben juthat ezekhez, 

A* 



Digitized by 



Google 



IV JEGYZETEK. 

mintsem Chishull munkájához. Baj az is, hogy nyomtatási helytelen- 
ségek fordulnak ei5, miiyenek komoly történeti munkában igen bántók. 
Az amasiai Irts folyó Irtis-n^k van szedve. Ma a törököknél <JeSil 
irmak>, azaz <Zöld folyó>. A fogadási kép alatt <Feyerbrand által» 
van; a 171. lapon Feyerabend-^t találunk. Havasaiföld, HavaseZföld 
helyett diplomatikus és historikus hiba, de -abba szerelmesek a mi 
historikusaink. 

^* Strabon XII. a 390. lapon, Casaubonus kiadásában 1587. 
^^ Mommsen Th. Bömische Gresohichte. Dritte Auílage. I. kötet, 
543—545. 1. 

*• Polybios Kr. e. 204—122. élt, megírván a rómaiak, hellének és 
keletnek történeteit 220— 146-ig. 

*' I8ta jjLTjv o6 vóp.&fiov itvat xol? paotXeöat xwXóecv IXXo^tooc -cf)? 
xatá ^áXaTTttv (utptXsíac. 

** jirjfáXfjv a6^(i) iceptÖ-évTsa Süvaateíav. 
" Polybios II. 2—10. 

*® Appianus Alexandrinus. Illyrike Bekker Immánuel kiadása. 
Lipcse, 1852. 

'^ Ezt sokan, Mommsen is, V. Fülöpnek írják. A makedón kirá- 
lyok közt I. Fülöp még a mondás korba esik. II. Fülöp, Nagy Sándor 
atyja, 359 -336-ban uralkodott. Ennek Philinnától született fia lU. Fülöp 
Arohidaeos, Nagy Sándort követte volna, de Olympias, Nagy Sándor 
anyja, megöleté 317-ben. IV. Fülöp, Kassander fia, atyja halála (296.) 
után csak néhány hóig élt Ezt a III. és IV. Fülöpöt ha nem teszszük 
a Fülöpök számába, II. Demetrios fia csak III. Fülöp. 
" Polybios III. 16., IV. 66., 97., 101. 

•• láv Se ft;pu)vxav ''Piufi.áioi icpó< 6^á? icóXe{Jiov y| repög Y)}i.á^, 
Poiqd-f|00|jiev áXXrjXoic el<; xhv kóXíjjiov, xa^oic Slv éxaxépotc -J XP^^^- 
f olyb. VII. 9. 

^^ Livius maga is kételkedik, hogy egy csúcsról lehessen az Adriai 
és a pontusi tengert meg a Dunát meglátni. Strabón elótt is tudva 
vala a téves közvélemény. 
" Livius XXXI. 7. 
" U. a. XXXI. 28. 
" ü. a. XXXX. 34. 

•® oxeöóv Tsxai aóxot xou r$p|iavixöo '^tvbii(i ovtec. 
<»® Ezen kifejezéssel Kr. u. 950—5 tájban Constantinus Porphy- 



Digitized by 



Google 



JKOYZETKK. V 

rogenitus ól : 'i\ twv 'Pui^aíuiv ápyfy t*?)? iaotYjc oa-ffiviíjv s$Y|iiXu>aev 
lic vávxa xa toö xoo}io& Tépfiaxa. De Themfttibus, II. Thema primum. 

'<* Eokh. YII. 323. Carl Goos^ Stadien zur Geografie u. Geschichte 
des Trajanischen Dajoiens, a 69. lapon. 

'1 Strabon VII. 

" ü. a. VII. 3., 11. 

^' Ez talán mese, mely nagyítja a reformot. Bajosan mívelenek 
sz^öket a dákok, mikor még az Ister jobbpartjain sem ismerték, mint 
Ovidinstól halljuk. A Dikenaeos utazása Egyiptomban is csak a régi 
mesék utánozása. 

'* Strabon VII. 3., U. 

^^ Előbb is azt tették volt az ottani lakosok, a mint Livius írja. 
A makedo Fülöp hegyek közt oly biztos helyen táborozék, hogy nem 
férhettek hozzá a rómaiak. Ekkor egy epirota fejedelem, Oharopús, a 
római vezérhez egy juhászt küld, a ki juhait ama hegyeken legeltetni 
szokta, s azoknak minden völgyeit, szurdékait ismervén, a római vezért 
járható úton vezethette az ellenség nyakára. Livius XXXII. 11. 

^^ Mommsen, Bömische Geschichte V. 10. 

" Vellejus Patereulus II. 109. 

^^ U. a. 2., 110. <In omnibus Pannoniis non disciplinae tantum- 
modo sed linguae quoque notitia Romanae, plerisque etiam literarum 
usus et familiáris annorum erat exereitatio.> 

^' ü. 0. cDecimo die, ni caveretur, posse hostem in urbis Romae 
venire conspectum.* 

8» Tacitus, Annales II. 64. 

^^ Theodor Mommsen, Römische Geschichte V. 191. 

*2 «Nam procul a Getico litore vitis abest.» Trist. III. 12. Azért 
lehet gondolni, hogy a dunántúli gétáknál vagy dákoknál szölómívelés 
nem igen volt, s hogy költemény, a mit Strabon a szólok kivágásáról 
említ. 

^' Nadrágot viselnek vala — mi szokatlan Ovidius elótt — a géták, 
sarmaták, bastarnák, szóval az északi népek, mint a gallok is. Mint- 
hogy a perzsák is nadrágosak, azért Ovidius a nadrágviselést perzsa 
divatnak hiszi. 

^* At tibi, rex, aevo detur, fortissimo nostro 
Semper honorata sceptra tenere manu. 
Teque, quod et praestet . . . quid enim tibi plenius optem ? . . 
Martia cum magnó Caesaré Boma probet. (Ex Ponto 1. 3; 



Digitized by 



Google 



VI JEGYZETEK. 

** Ah, pudet! et Getico scripsi sermone libellum, 
Structaque sünt nostris barbára verba módis. 
Et plaoui . . . gratare mihi . . coepiqne poetae 
Inter inhumanos nomen habere Getas. 

Ex Ponto IV. 13. 

" Tacitus, Annales II. 6é - 67. 

«7 ü. a. IV. -46-51. 

^® Straboni, Geographica. Hecognovit Augustas Meirehe. Lipsiae. 
1866. 3 köt. A munkának leginkább VII. könyve van felhasználva. 

De hely lyel- helyijei idéztem már : Strabonis renim Geographicarüm 
libriXXII. Isaacus Casaubonns recensuit. Exeudebat Eusthatius Vignon. 
Atrebut. 1587. 

^' Strabon Paeoniát megkülönbözteti Pannoniától. Ez a Száva, 
Dráva mellékein túl a pesti Dunáig ért; amaz Makedoniától nyugat- 
északra a felső Axios (Vardar) mellékein volt. 

^'^ Strabon nyilván sóforrásokat ért, melyek vizéből sót nyertek, 
a mint írja, a viznek elpárologtatása által. Ma Bosznia észak-keleti 
részében, a Sprecsától keletre Felső-Tuzla, Alsó-Tuzla, szerbül: Bolnyi 
Solt, Garnyi Soli (azaz Alsó-, Felső-Só) van, a hol sóforrásokból sót 
főznek. A török tuzla (tuz = só) azt sejtetné velünk, hogy a sófőeés^ 
csak a török elfoglalás idejében kezdődött. 

A Balkán-félsziget, valamint a déliebb Görögország is só-akna 
bijával vannak; a görögök, valamint a régi hellének is mindenkor 
csak tengeri sót ismertek és használtak. Ezt a hellén (görög) nyelv is 
bizonyítja, melyben 6 &X?, áXó? só és 4) SX?, áXoc tenger; tehát egy 
szó jelent sót és tengert, csak a szó-nem különbségével jelölvén meg 
azt és emezt. 

A Strabon említette sóvita az ardiaiak és autariaták lakóhelyeinek 
összeérését a mai Alsó- és Felső-Tuzla környékére helyezi. 

öl Dión Cassius LI. 22. 

ö* Les restes de la langue Dacé. Par le D . W. Tomaschek, Pro- 
fesseur. Extráit du <Muséon». Louvain, 1883. 

" Renan (Saint Paul, Paris 1869. a 136. lapon) Thrákiát leg- 
inkább keltafélének tartja <ia Thracie, en grandé partié celtique», s 
bizonyításul tulajdonneveket hoz fel a jegyzetben, valamint a thrákok 
részegedését, mi általában kelta vagy germán jellemvonás volna. — 
«Le pendant á Tivrognerie, si forte chez les Thraees, est en général 
un indice de race gauloise ou germanique.> Én a thrákok részegedési 



Digitized by 



Google 



, JKOYZE TUK. VII 

hajlandóságáról nem találok nyomokat Herodotusnál. A kelták dúltak 
ngyan Thrákiában, de ott nyom nélkül enyésztek el Thrákia nem 
lett keltás. 

^* Mommsen, Römisclie Geschichtft V. 181. 

" ü. a. V. 198. 

^^ Evulgato imperü areano, posse principeqi alibi quam Romae 
fieri. Tacitus, Hist. 1. I. 14. 

"^ Adfuit ut saepe alias fortuna populi Romani, quae Mucianum 
víresqae Orientis illuc túlit, et quod Cremonae interim transegimus. 
Tacitus, Hist. IH. 46. 

^^ Initia principatus (Vespasiani) ac statum urbis Mucianus regebat, 
admodum juvene Domitiano et ex paterna fortuna tantum licentiam 
usurpate. Tacitus, Agricolae vita. 7. 

Oerialifi sulubri temperamento élusit, ut vana pueriliter oapientem. 
Bomitianns sperni a senioribus juventem suam cernens modica quo- 
que et usurpata antea munia imperü omittebat: simplicitatis ac mo- 
destiae imagine in altitudinem oonditus studiumque literarum et amorem 
earminum simulans, quo velaret animum et fratris aemulationi sub- 
duceretur, euius disparem mitioremque naturam contra interpretabatur. 
Tacitus, Hist IV. 86. 

»» Dión Cassius, Epitome LXVHL 1. 

1®® &vTaYü)vtGT-fi<; útítófjLaxo<; ef évcxo u. o. — Dión Cassius bithyniai 
városban, Nikaeában 160-ban született. Atyja, Apronianus, Kilikia 
helytartója lévén, tóle tudott meg mindent, a mi Traianus halála- 
kor történt (LXIX. 1.). Maga Pertinax idejében már római senator 
(LXXni. 3 ) s 221-ben először consul vala. Azután Pannoniának 
helytartója lón, a mely tisztségben a katonaságot is szoros rendben 
tartá. 

Alexander Severus (222—235.) a fegyelmet helyre akarván állí- 
tani, a római örsereg (praetorianusok) az 6 szeme láttára ölé meg 
ülpianust, a híres jogtudóst, ezt tartván a változtatás okának, söt Dión 
Cassius halálát is kivánta, minthogy ez a pannóniai légiókat fegyel- 
mezte. De itt a császár nem engede, sőt Diont másodszor nevezteté 
ki consulnak 229-ben, szabadságot adván neki, hogy Rómán kívül 
tartózkodjék. Nikaeába visszavonulván, a rómaiak történeteit írta meg, 
a melyekből azonban csak néhány könyv maradt reánk. A többinek 
kivonatja (epitome) Xiphilinos Jánostól, a XI. századbeli írótól van meg. 

101 icpooaváXíüoe taí? oicovSat?. 



Digitized by 



Google 



VID JEOTZETEK. 

*•• Histwre des Romains, par Viotor Daruy. Noiivelle edit. Tome 
IV. pag. 709. Paris, 1882. 

!•» Dión Cassius LXVn. 7. 10. 

i<»* ü. a. Epitome 1. LXVm. i A homórosi vers Ilias I. 42. 
Tíoetav Aavaol IjJiá Sáxpuoc ooíot péXeootv. 

106 Taöitus, Hist. I. 1. Quodsi vita suppreditet prineipatum divi 
Nervae et impérium Traiani, nberiorem et secariorem matériám, sene- 
ctuti seposui. 

^®* Engel is (Jo. Christiani Engel: Commentatio de expeditionibus 
Traiani ad Danubium, Vindobonae 1494.), a kinek itt megnevezett 
munkája a maga idejéhez mérve lehető teljes tudósítást foglal magá- 
ban a géta-dákokról, az oszlop képeivel világosítja fel a Trajánus dák 
hadakozását. 

III. Napóleon az egész oszlopot tökéletesen lemintáztatá ; Froehner 
220 táblával adá ki (La Oolonne Trajane, d'aprés le moulage exeeuté 
k Romé 1801—1862, reproduite en photographies par Gustave Árosa. 
Paris, 1872—1874. — Duruynek « Római története* IV. kötetében tizen- 
nyolcz képet közöl az oszlopról. — ElÓttem e könyvecske van : La 
Oolonne Trajane au Musée de Saint-öermain. Notiee et expliéation par 
Salomon Reinach. Paris, 1886. 

^®^ «Inde Berzobim, deinde Aizi processimus*. Priscianus Gramma- 
ticusnál. 

1** oóxéxt Ttt)V xopLirjTiűv tüoirep irpóxepov, úcXXa t<5>v irtXocpópo)V xoö? 
ápíoToo?. 

^"^ A turn-severini parton magam is megbámultam a hídfőnek 
meglévő nagy romját. Bizonyosan nem egy év alatt készült el a rop- 
pant mű. Építő művésze a dömöczki (damaskusij Apollodoros vala. 
A római császárok épületein nem a római elmét, hanem a görögöt 
kell csudálni. 

ii» Dión 0. Epitome 1. LXVIII. 10., 11., 12., 13., 14. 

"^ Joh. Dierauer, Die Gesehichte Trajans, a 106., 107. lapjain. 

^^* Dión. Cass. eoiTjcev sv fj áfopa xíova pLÉYtoiov, &p.a p.év 1^ 

"^ La eolonne Trajane avee ses bas-reliefe peuplés de 2500 figures 
dévait occuper le premier rang parmi les restes de la statuaire antiqae. 
Le eolonne Trajane au Musée Saint-Germain. 

^^* Juliani imperatoris quae supersunt . . omnia. Recensuit Prider. Oarol. 
Hertlein. Lipsiae, 1875. Vol. L Convivium (Oaesares) pag. 400., 420.. 421. 



Digitized by 



Google 



JBOTZETEK. IX 

^^^ Platón, Charmides V. 137. Stallbaum kiadásában. 

"* Dión Oassius LXVIII. 14. xal kóXzi^ tv aöt§ 6 Tpatavóg 
xaTwxiaey. 

Eutropius, liber VIII. cap. II. Traianus, viota Dacia, ez totó őrbe 
Bomano infinitas eo copias transtulerat ad agros et urbes colendas. 
Baeia enim diutnrno belio Deciball viris fuerat exhausta. 

^^^ Traíanus el is tiltotta volt Italiából, azaz a latin Itáliából, 
vinni ki lakosokat. Ez Capitolinus egyik helyéből (M. Antoninus 
Philosophus XI.) tetszik ki. «Hi8paniÍ8 ezhaustls Italica allectione, 
contra Traiani prascepta, vereoande oonsuluit.» Azaz Antoninus 
Philosopbns Italiából édesgete lakosokat Hispániába, még pedig Traianus 
parancsának ellenére. 

"® Csak az ujabb félszeg tudomány írhatja például ezt: <La 
eonquéte de la Dacie par Trajan a produit des résultats durables. 
La Ronmanie Ini dóit son nom, la langue et la civilisation leur 
caractére.» La Oolonne Trajane au Musée Saint-Germain stb. 29. lap. 
A legújabb idő fogadta el a Románia nevet, mely Thrákiának volt 
neve a középkorban. 

^^' Carl Gooss, Studien zur Geographie u. Geschiohte des trajani- 
seben Daciens. Hermannstadt, 1874. 54. 1. 

1*' Theodor Mommsen, Römisohe Q^schiehte V. B. Berlin, 1885. 
A 205. lapon : <Die neue Provinz wurde im Ganzén als eine excen- 
trisehe Position behandelt.* 

^^^ Aelius Spartianus 3. 

^^' Aelius Spartianus 3. 5. 6. cum rege Roxolanorum, qui de 
imminutis stipendiis querebatur, oognito negotio, pacem oomposuit. 
7. Dacia Turboni credita titulo Aegyptiacae prefeoturae, quo plus 
auctoritatis haberet. 

^*' Dión Oassius, LXVIII. 13. útípelXe tyjv eicticoXYji; xatáoxBOYjv 
= elszedé a felső építést. 

^^^ Hadrianus az első római imperátor, a ki szakált viselt, tehát 
nem beretválkozott, mint az előbbi imperátorok. Dión Oass. LXVIII. 15. 

"^ Capitolinus, S. (Antoninus Pius). Ex Mauros ad pacem postu- 
landum coegit, et Germanos et Bacoa et multas gentes et Judaeos 
rebellantes contudit per praesides et legatos. — Egy kifejezés miatt 
írom ki ezt is : Brittannos per Lollium Urbicum vicit legatum, alio 
mwro cespiticiOy summotis barbaris, ducto. A murus cespiticius 
magyarul gyepű. Látjuk, hogy a rómaiak is gyepü-féle erősítéssel 



Digitized by 



Google 



A JEGYZETEK. 

biztosították a határokat, mint a barbár népek mindenkor szokták 
tenni. 

"• Oarl Gooss: Chronik der arehaeologischen Funde Siebenbürgens, 
als Festgabe zur achten Versammlung des internationalen Oongresses 
für vorgeschiebti. Anthropologie und Archaeologie in Ofen-Pest. A 
123—126. lapokon. A vöröspataki leletek 1786., 1788., 1790., 1791., 
azután 1820., 1824., 1854. és 18ö5'ből valók. 

^'^ Oapitolinus, M. Ant. Philosophasban, 24. Volait Marcomanniam 
provinciám, voluit etiam Sarmatiam faoere, et fecisset, nisi Ovidius 
Cassius rebelasset stb. 

"' Dión Oass. LXXI. 19. Kai í<p«?piev aóxo:? itpo? ^06? ToSoXávoü?, 
Stá xfj^ Aaxía^ iict[i.ÍY^"^^*t 6oáxt? av 6 áp)^o)V aöi*?)? Inixpi^iQ Oíptotv. 

*•• C. Gooss, Studien zur Öeogr. u. Geschichte des Trajaniscben 
Daciens az Ö9. és 60. lapokon. A felírat így szói : . . . Huic senatus, 
auctore imperatore M. Aurelio . . . quod post aliquot secunda proelia, 
adversum Germanos et Jazyges ad postremum pro republica fortiter 
pugnans ceciderit, armatam statuam in foro divi Traiani, pecunia 
publica censuit ponendam. 

!»• D. Cassius LXXI. 12. 

i'i ü. 0. 11. 

^*' Mareus Antonius, Ele iaoxby. Recensuit Joannes Stich Lipsiae, 
1882. A. Tót ev Kooádo^c icpcx; xb Fpavoóqt. B. Tá Iv Kapvoüvíto. 

^*' D. Cassius LXXI. 25. &irlp xoö xoivoö xal icovú>v xal xiy§ou>v 
íiaTsXüi • ToGoÖTÓv te evxaod-ol }^póvov eju) xy]5 *IxaXta<; TCSicoíir|xa, 
ávO-ptüTCo? xal Yépwv- yj^y] xal átoö-ev^?, xal ooxs xpo^Yjv őXütcov oSd-' 
6pcvov őcppovxtv Xa^etv áüvájj.evo<;. 

1'* ü. 0. LXXII. 2., 3. 

^'* Aelius Lampridius 13. Victi sünt sub eo (Oommodo) per 
legatos Mauri, victi Daci, Pannóniáé quoque compositae. 

i'« C. Gooss, 65. lapon. 

^*^ Dión Cassius LXXVIII. 27. 01 ááxio'. Xujj.Yjvafi.evoi xtva xri<; 
Aaxía; xal TcoXejj.Y]oeíovxe<; eicl icXslov ávéo/ov. 

^*^ Lactantius de mortibus perseoutorum. <Non mirum, cum 
mater eius Transdanuviana, infestantibus Oarpis, in Daciám novam, 
transjecto amne, confugerat.> Lactantius, N. Constantinus idösbik 
fiának tanítója, 330-ban halt meg. A Dacia nova micsoda? nem 
sokára megtudjuk. 

i»» C. Gooss, 68. 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XI 

^*° A limes = határ, itt «vallum>-nak van nevezve. Ilyen vallu- 
mot a magyar «gyepü»-nek nevezett. Caespitieius murus. 

1" C. G008S, 69. 

^*' A Decius-féle dák pénzeken Dakiának geniusa nem gabona- 
fejekkel, mint a Traianus pénzein, nem is görbe karddal, mint a 
Philippuséin, hanem sárkányfóvel túnik fel, mi talán emlékeztetés 
vala a nemzeti dák hadi jelvényre. 0. Gooss, idézett munkája 71. 
lapján lev5 204. jegyzetében. 

i*» Trebellius Pollio, Valeriani duo 6. 

1** Gibbon, The Deeline and fali of the R. E. 1787-ki kiadás, 
n. 365. 

*** Theod. Mommsen, Bömisehe Geschichte V. 220. «Wáhrend 
Aemilianns in Italien zwar den Gallus überwand, aber bald darauf 
dem Peldherrn desselben, Valerianus unterlag (254.), ging Dacien, 
wie und an wen, wisscn wir nicht, dem Reiche verloren. Die letzte, 
von dieser Provínz geschlagene Münze und die jüngste dórt gefundene 
Inschrift sind von 255. Die letzte Münze des benachbarten Vimi- 
nakium in Obermoesien ist vom folgenden Jahre. In den ersten 
Jahren Valerians und Gallienus alsó besetzten die Barbárén das 
römische Gebiet am linken Ufer der Donau, und drangen sicher 
aueh hintiber auf das rechte.» — E szerint mégsem 254-re, hanem 
csak 257-re lehetne tenni Dákiának elvesztet. 

i*« C. Gooss, i. m. 72-74. 11. 

^*^ Plavius Vopiscus 6. Adeo ut etiam ballistia pueri et salta- 
tiunculas in Aurelianum tales componerent, quibus diebus festis 
militariter saltltarent : 

«Mille mille mille deeollavimus. 

Unus homo! mille deeollavimus. 

Mille vivát, qui mille oocidit. 

Tantum vini nemo habét, quantum fudit sanguinis.* 

1*8 ü. 0. 22. 

^*^ U. 0. 39. Cum vastatum Illyricum ac Moesiam deperditam 
videret, provinciám Transdanuvianam a Traiano constitutam, sub- 
lato exereitu et provincialibus, reliquit, desperans eam retineri posse, 
abductosque ex ea populos in Moesia coUccavit, apellavitque suam 
Daciám, quo nunc duos Moesias dividit. 

160 Provinciám Daciám, quam Traianus ultra Danubium fecerat, 
intermisit, vastato omni lUyrico et Moesia, desperans eam posse 



Digitized by 



Google 



Xn JEGYZETEK. 

retineri, abductosque Bomanos ex urbibus et agris Daciae, in média 
Moesia coUocavit. Et est in deitra Danubio in maré fluenti, qnum 
ante fuerit in laeva. 

"^ Exeerpta e Dexippo. De bello Scythico. Corpns Scriptorum 
Hiat. Byzantinae. Pars I. Bonnae, 1829. Pag. 19—21. 

^^* G^ibbon II. 16., 17. A philoeophikus író bizonyosan többet 
lát, mint valóban megtörténhetett. Mert abból, hogy Fiavius Vopiscus 
szerint Aurelianus egy gót hölgyet Bonosus tábornokhoz adott férj- 
hez, a ki győzte az ivást a gótokkal és így titkaikat kicsalta, még 
sem lehet azt következtetni, a mit Gibbon Aurelianusnak talajdonít, 
a mire az amúgy sem ért rá. Mert már 262-ben, mintán a ger- 
mánokat legyőzte volt, keletre indult, honnan 274-ben tért vissza 
nagy diadallal, s 27&-ben ismét keletre vezetvén seregét, ott megöletett. 

"» Plavius Vopiscus 18., 19. 

"* Ad Alutum flumen montis Oaucasi. 

^** A hol idézet nincsen, ott forrásom Gooss K. «Die Inner- 
verháltnisse des Trajanischen Daciens» Archiv d. V. f. Siebenb. Landes- 
kunde, Neue Folge XII. Bánd. 

*** öt római mille vagy mile egy geogr. m€7yföld. A magyar 
mély = latin mile. 

1^7 Bizonyosan ki van már adva valahol. Én a kőről közlöm. 

*** Nemes Sámuel járásbiró 1881-ben több várhelyi leletet ada 
a dévai múzeumnak, melyek a Míthras-tiszteletre vonatkoznak. Gróf 
Kuun Géza közrehatásával megvevék azt a területet, s a dévai reál- 
iskolának tanárai, Téglás Gábor és Király Pál ásák ki 1882-ben 
és 1883-ban. Az eredmény a külföldi szaktudósokat is ámulatba ejti. 
Az Archaeologiai Közlemények XV. kötetében (Budapest, 1886.) jött 
ki Király Pálnak igen kimerítő és sok tudománynyal írt «Sarmi- 
zegetusai Mitbraeum>-a, melyhez gr. Kuun Géza egy jeles beveze- 
tést írt. 

"* Ezt a szép követ 1881. június 11-én egy földmívelŐ szánta 
ki. A dévai kir. törvényszék elnöke, dr. Sólyom-Fekete vévén meg, 
rajzát és feliratát közié velem, melyet «Die Humánén und ihre 
Ansprüche» czímú munkám 8. lapján 1883-ban említek meg. Azóta 
ki van adva és megmagyarázva; de én ismét Déván a kőről írtam 
le a szókat. 

^*° Tordán talált egy onyx- kővel s Várhelyén talált egy gyűrű- 
vel akarják némelyek bizonyossá tenni, hogy a keresztyén hit mind- 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XDI 

járt a Krisztus utáni időben nemcsak ismeretes, de el is vala ter- 
jedve Dakiában. Az onyx egy képet mutat, melyen sajka Tan egy 
fa alatt, ennek tetején üI5 madár, egy ember pedig, kit kutya követ, 
vállán bárányt visz ; a sajkán ez olvasható : IX6TS, mi azt teszi : 
'Iyjooöí Xptatóí 08OÖ üío? oü>ty|p = Jesus Christus Dei filius servator. 
A gyűrűnek kövébe ez van vésve : «Agula», mely szó harangokon 
és csészéken egész a középkorig (usque médium in aevum) látható, 
s ezt mondja héberül : atha gibbor le-olam, adonai, azaz : tu es 
fortis in secula, Domine. — Schmidt Guilielmus : <Romano-Catho- 
liei per Moldáviám episcopus et rei Romano-Oatholicae res gestae» 
Budapestini, 1887. A 11. lapnak egyik jegyzetében. — A leletek 
valóságán és jelentésein nem akarván kételkedni, azt mondom, hogy 
igenis valamely későbbi századnak harczi zsákmányából valók lehet- 
nek. Mert sok rabló becsapás tőrtént ám Dakiából a Dunán túli 
— már keresztyén — tartományokba a IV., V., VI., VII., VIII. századokban. 
'^^ Le greo est encore essentiellement la langue chrétienne. Les plus 
anciennes catacombes sönt toutes grecques. Au milieu du III. siécle 
les sépnltures des papes ont des épitaphes en grec. Le papé Cor- 
neille écrit aux églises en grec. La liturgie romaine est en langue 
hellénlques mérne quand le latin a prevalu, on Técrit souvent en 
earaetéres grecs. Benan, Marc Aurélé et la fin du monde antique, 
Paris, 1882. Pag. 454., 455. A dákiai feliratokban is az anicetus 
a görög &víxiQto<;, mint láttuk. 

*" Documente privitóre la Istoria Románilor 1199—1345. Culese 
de Nio. Densusianu. Bucuresci, 1887. 249. stb. lapon. 

^*' Mittheilungen der k. k. Centralcommission zur Erforschung 
der Baudenkmale III. Bánd, Wien, 1858. 218. 1. 

*"* Athenaeum 1838-dik évfolyamának második fele, 442. stb. 
lapján, ezen czím alatt: Traján művei az Aldunán. 
^^^ Ohiliades nevű munkáját Kieszling adá ki Lipcsében 1826- 
ban. Aschbach ebből az idetartozó verseket közli, melyeket én is 
kiírok : 

Eíxoot XtO-ot oxepeal texpáYíovot pirfáXa:, 

nXáxo^ é5*f|xovTa ico8d>v, to í' ö^o^ wX-f^v d-sp-éd-Xüuv, 

Iloddív (ó? év.atóv elet «evTY|Xovxa Xa^oDoai. 

*ExáoTY| 5' ép8ojj.Y|xovTa xal éxaxóv xotx; i:ó8a? 

'AXX-íiXwv öt<p8axY|xaotv, á^^ioiv 81 oovSoövxat. 

05xu) [lév l^fe^^ópuiGs Tpatavo*; xöv "loxpov. 



Digitized by 



Google 



XIV JEGYZETEK. 

^^^ Stante Dionis Cassii expositione, pontis longitudo 3570 pedibas 
minor esse non potuerit. Engel, Commentatio p. 210. 

^^^ Ez a szó a finn Kalevalában fordul elo, p. o. 20, 558.: 
Silloin Pohjolan emantá 
páni kutsut kulkemahan, 
airuhut vaeltamahan. 

Mikor Pohjola asszonya | meghívókat széjjel küldött, | követeket 
elindított. — 26, 93 : 

Tooss'on kutsut kuun ikuiset, 
airuhut alinomaiset. 

Ott a lakodalmi hívók | a követek készen vannak. 

*®® A híres gyűrűn, a petrossai leleményben — melyről alább 
lesz szó — egy rún írás: guta niothi hailag, vagy: guta nauthi 
hailag áll, mely azt jelenti : gót szükségre szent (hailag) vagy szánt. 

^^^ Eiepert: Greneralkarte von der Europaeischen Türkéi, Berlin, 
1870. 

^^® Vopiscusnál. 

"^ Aurelius Victor : «Agrum satis Reipublicae oommodantem, 
caesis immunibus sylvis, atque emisso in Danubium lacu Pelsone 
apud Pannonios fecit, cujus gratia provinciám uxoris nomine Valériám 
appellavit.» A római írók Pelso névvel mind a mai Fertót, mind 
a Balatont értették, mintha a Pelso szóval általában azt jelezték 
volna, a mit a magyar nyelv fertőnek, lápnak, sárnak nevez. — 
A Velenczei-tó és környéke, továbbá a Sárvíz nevű folyó, végre Sárosd, 
Sár-Keresztúr, Sárbogárd mezővárosok és Sár-Szent-Miklós falu nevei- 
ben a régi leesapolt Pelsonak maradványát és emlékezetét találjak 
meg. Kr. u. harmadik században csakugyan rengeteg állóvizek lehettek 
ott, a melyek lecsapolásával szép tartományt nyert G^alerius. 

^^* Julianus a « Vendégség* -ében így lépteti fol Diocletianust 
uralkodótársaival : < Magával hozván a két Maximianust (t. i. az 
augustust, kinek teljes neve M. Aurelius Valerius Maximianus, és a 
Caesart, kinek teljes neve Gralerius Maximianus) meg öregatyámat, 
Oonstantiust. Illedelmesen vezeté a kart, társai pedig, kezet fogva, 
mintha meg akarnák előzni, úgy törekszenek, de ő vissza-vissza tar- 
tóztatja, mert nem akar szertelenségét. Midőn pedig elfáradtnak érzette 
magát, mindent, a mit vállán hordott, nékiek ada által, s könnyeb- 
bülten halada el. Az istenek pedig gyönyörködének a férfiak ezen 
egyetértésén.* 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XV 

"» Ranke, Weltgeschichte III. 526. 

^^* Az írók állítják, hogy Constantinus kóhidat építvén a Dunán, 
azon vezeté átai a sereget a gótok ellen. Aurelius Victor Epit. c. 17. 
ezt mondja : Híc pontem in Dannbio struxit. — A Chronieon Paschale 
(ad annum 328. Bonni kiadás, 527. lapján) határozottan álL'tja: Tov 
AavoD^cv itXeiatáxig tnspaoev xal '^itpopav akxC^ Xi^ívir]v (itoíiqaey =; több 
ízben általkelő a Dunán s azon kóhidat építtete. — Gibbon (az 1787-ki 
baseli kiadás II. 210. szerint) írja : «At the head of his legions to 
passed the Danube after repairing the bridge which had been con- 
structed by Trajan stb.> — Asohbach is (Mittheilungen d. k. k. 
Central commission zur Erforschung und Erhalt. der Baudenkmale III. 
219.) ezt írja: «£r (Constantinus) benutzte die steinernen Pfeiler von 
der Trajansbrücke zum Baue einer neuen steinernen Brücke. Es ist 
nieht unwahrscheinlich, dass naoh den siegreichen Feldzügen .... 
der obere Theil der Brücke von den Römern selbst v^rieder abgetragen 
wurde, um den nördlichen Barbárén nicht den Zugang in das römische 
Reich zu erleichtern.» — Trajan us azért építtette a nagyszerú hidat, 
mert Dakiát állandó birtoknak tekinti vala. Miután a bolthajtásos 
felülépítés le volt bontva, s különösen miután oda hagyták Dakiát, 
bizony nem lett volna okosság, temérdek költséggel, 120—110 lábnyi 
hosszú bolthajtásokat a végett építtetni, hogy rajtok elmehessen a római 
sereg, s visszatérte után azokat ismét lebontatni. A római sereg osak 
úgy kelt át a Dunán híd nélkül is, mint a barbárok, kiket a Duna 
soha sem tartóztatott vissza. Constantinus hizelgói fogták rája a híd- 
építést, melyet azonban senki sem látott. Az alaptalan hízelgést 
Julián US jellemzi legjobban, midón a «yendégség»-ben azt magával 
Constantinussal mondatja, s Silenussal helyre is igazíttatja. Amaz 
ugyanis azt mondja, hogy visszaszerezte, a mit Trajanus megszerzett 
volt ; 8 talán a visszaszerzés még nagyobb munka is, mint a szerzés. 
Erre Silenus gúnyosan jegyzi meg, hogy mint a virág hamar elhervad, 
úgy tűnt el Constantinus visszaszerzése is. Azaz, a trajan usi Dakia 
azontúl is barbár föld maradt. 

^^^ Ezzel kapcsolatban van a cPassio Sanctorum quatuor coronato- 
rum>. Diocletianus lemondása után Salonából talán 306-ban Sirmiumba 
megyén s ott hosszabb ideig tartózkodik, szobrászati munkákat, többi 
közt a napnak szobrát (simulacrum Solis) rendelvén. Mert a Nap 
vagy Mythras tisztelete, mint az erdélyi kiásásokból is tudjuk, nagyon 
el vala terjedve a birodalomban. A bányákban, tehát a márvány- 



Digitized by 



Google 



XVI JEGYZETEK. 

bán3'ákban is rabszolgák és elítéltek dolgozának; Sirmiiimtól északra 
a FruSka-Gt)rában, melyet a régiek Mons Pingvisnek vagy Alma-mons- 
nak neveztek, mészkő és zöld porphyros márvány van. Ott volt tehát 
a esászári bányamívelés és szobrászati mfihely. Diodetianus meg- 
megvizsgálja a munkát, s dicséri a munkásokat. De legjobb, leg- 
szerencsésebb négy keresztyén munkás, a kik keresztet vetve s Jézus 
Krisztust emlegetve állanak a munkába, mely azért nekik mindig leg- 
jobban sikerül. Kitudódik, hogy titkos keresztyének. Díocletianus elnézi ; 
de midőn Asklepios-szobrot vonakodnak csinálni, kénytelen őket a tör- 
vénybe adni. Megkorbácsolva, a Dunába dobatnak. Bömában, úgymond 
a legenda, Miltiades püspök rendelé egyházi eltemettetésöket. Lásd 
az érdekes legendát és a hozzá csatolt magyarázatokat az <ünter- 
fluchungen zur Rőmischen Kalsergeschichte>. Herausgegeben von Dr. 
Max Büdinger. Dritter Bánd. Leipzig, 1870. 

'7^ Ha bölcseknek tartják azokat, a kiket magyaráznak s mint 
tolmácsaik ott ülnek: kövessék tehát legelőbb kegyességöket is az 
Istenek iránt. Ha pedig azt vélik, hogy tévedésből jutottak azon jele- 
sekhez : tehát menjenek a galilaeusok (keresztyének) eklézsiáiba, s 
magyarázzák ott Mátét és Lukácsot (^aSíCóvxwv el^ xái; xú>v FaXiXaícov 
txxXY]ota<; eS-ri-ffjoöpLívot MaTd-áttov xal Ao^xav). Julianus 42-dÍk epi- 
fltolája; Hertleín kiadásában, az ö46. lapon. Irodalmi és aesthetikai 
tekintetben metsző gúny az evangélisták egybehasonlítása Platónnál, 
Thukydidessel stb. 

"' Traditor annyi, mint kiadó, általadó. De az egyházi latin nyelv- 
ben « áruló » értelművé lett, s ebben az értelemben jutott a román 
nyelvekbe. Traditore, traitre = áruló. 

'^^ Az egyházi történetíró Sokrates ezt mondja (a latin fordításban): 
tEpiscopi circiter trecenti, qui versus Occidentem habitabant, ut ait 
Athanasius, eo conveniunt. Ex episcopis autem, qui Orientem incole- 
bant, solum sexaginta 8ex». Eusebii eto. Ecclesiastíca história, Basíleae, 
1587. pag. 250. <Man nimmt an, dass die Angabe des Sokrates und 
Sozomenos, zu Sai-dika seien gegen 300 Occidentalen versammelt 
gewesen, auf dem Missverstándniss einer Stelle des Athanasius beruhe, 
und berechnet nach den vorliegenden Beriohten die Zahl der Occiden- 
talen auf 94, die der Orientalen auf 76. » Banké, Weltgeschichte. 
IV. Th. Erste Abtheilung, pag. 46 

^^^ Jelesen Dardaniából: Paregorius de Soupis, Maoedonius de 
Ulpianis; Belső Dákiából: Protogenes de Serdica, G^audentias de 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XVII 

Naisso ; Parti Dakiából : Vitális de Aquis, Calvas de Castramartis, 
Valens de Soio stb. Tomaschek, Űber Brumalía und Rosalia. (Sitzangs- 
ber. d. k. Akad. d. Wiss. 60. Bánd. Seite 396.) 

^^® Saepeque dictitabat: Audite me, quem Alemanni audienmt et 
Franci. Ammían. Marc. XXII. 5. 

^^^ Nam simul terris animisque durl 

Et sua Bessi nive duriores 
Nunc oTes facti Te duce gregantiir 

Pacis in aulám. 
Quosque cervices dare servituti 
Semper a bello indomiti negarunt, 
Nunc jugo veri domini subaotas 
Sternere gaudent. 
Nuno magi 8 dives pretio laboris 
Bessus exultat. Quod humi manuque 
Ante quaerebat, modo mente coeli 
Colligit aurum. 
^^* Az ottani bolgároknál híre van annak, hogy régi lakosai besja- 
fara nevfiek voltak, mely szó «beSjen nemzetséget* jelent; mert fara 
a bolgár, albán és makedó-rumun nyelvben nemzetséget tesz. (Jireéek 
Greschichte der Bnlgaren, 59. 1.) 

18' Tomasehek, az idézett könyvnek 399. lapján. 
^^^ Ezen czímmel fordította Kresznerics Ferencz, s adta ki bő 
magyarázatokkal : «A császárok. Irta görög nyelven a második Julianus 
császár, megmagyarázta Kresznerics Ferencz. Pozsonyban és Pesten, 
Füskúti Landerer Mihály költségével és böttiivel. 1806. » Ezt a jelszót 
bocsátja előre a fordító : . . . ridentem dieere verum quid vetat? 

^^^ Kresznerics így fordította : Itt találta már fiját is mulatozva ; 
Ranke is (Weltgesch. IV. I. 80.) így írja : «In seinen Schutz aber nimmt 
ihn der Sohn, wie es heisst, mit seinem Anerbieten allgemeiner Sünden- 
vergebung.» A Hertlein-féle kiadásban, mely előttem van, ez áll: Tva 
xal t6v 'Iir|ooüv s6p<uy. Egy codexben tv találtatik, a mit hát ótóv-nak 
is lehet olvasni. De, úgy hiszem, Julianus talán nem akarta Jézust 
istenfíának nevezni, ezt a <íiú» szóval fejezvén ki, mert az nem illett 
volna a gúnyhoz. 

"« Balt, angolban is bold = bátor; haltába, bátran ülfilánál. 
Jordanes is tudja e szónak jelentését, Alarikról mondván : <qui dudum 
ob audaciam virtutis f a2t, i. e. Audax, nomen inter suos acceperat». XXIX. 

Hunfalyy: Oláhok története. B 



Digitized by 



Google 



XVTII JEGYZETEK. 

^^7 Ulfíla (németül Wölf-el) alkalmasint 318-ban született. 348-ban 
lépett a papi rendbe; 388-ban halt meg Konstantinápolyban. A fordítás- 
ból a négy evangélium majdnem egészen s Pál apostol leveleiből a 
rómaiak-, korínthosiak-, ephesosiak-, philippiekhez és Titushoz írottak 
legnagyobb részben vannak meg. A híres « ezüst codex» üpsalában 
van ; a bármin ezé ves háborúban vitték el Prágából a svédek. — Meg- 
jegyzem^ hogy a <Rómaiakhoz» így szól a gótban : «Du Rumonim» 
= za den Bamonen. 

*** Jordanis XXIIT. Quem merito nonnulli Alexandro Magnó 
comparavere majores- — A Oloss-féle kiadás 89. lapján. 

^^' cOauealandensis locus, altitudine silvaram inaccessus et mon- 
tium.» Amm. Marcell. XXXI. 4: , 13. Zeass (Die Deutschen, pag. 4; 10.) 
így magyarázza Eaukalandot, hogy gótal «haaha-land», azaz Hoch- 
land volna, ezt mondván : <wohl Bezeiohnung des siebenbürgischen 
Gebirgslandes*. Gótban hauh-a = hoch, hauhiza = höher, hauhista 
-r- höchst ; laná = land. De minthogy a gót A a germán nyelvekben 
is h^ nem A:, p. o. hansa= sokaság, táisaság, németül Hansa-stádte ; 
haúbita = haupt ; ha/ndus = hand ; hattojan = hören stb. azért a 
kauka-t nem lehet <boch»-nak venni- Boesler a dák <cauco» néptói 
valónak gondolja, s hogy talán Erdélynek azon részét teszi, «in dem 
die Kokel fliesst». De tudjuk, hogy Erdélynek déli hegysége Gaucctóus 
nevű volt. A Kárpátok <Cauoasus» neve az orosz Nestor krónikájába 
is bejutott, lásd: «Die Hypatioschronik als Quellenbeitrag zur österr. 
Geschichte», von Isidor Szaranieviez, Lemberg, 1872. pag. 9. és a 
4^. jegyzetet. Az erdélyi német Kockel-fluss (= aqua Cuoul) a magyar 
Küküllőmk, Kükül-j6'nek utánzása, mely név azt jelenti, mit a német 
Domenbaeh, a szláv Trnava, Timava, a mint az erdélyi oláhok 
nevezik. «A magyar Küküllő — így írtam «Die Bumánen und ihre 
Ansprüche, Wien u. Tesehen, 1883. a 40. lapon — a régi kükül 
= tüske, és jö = folyó szókból assimilatio útján lett.» Én akkor 
csak a kökény ismeretes szóra merem alapítani véleményemet. Most 
ezt a kun-magyar nyelvbeli küköl = dudva, ünkraut igazolja. L. Nyelv- 
tudományi Közlemények XXI. kötetének 78. lapját. (Budapest, 1887.) 

*'•* Canon III. töv Kwvoxavx&vooicóXswc feretoxoitov e/etv xát itpeo^cía 

^^^ Thierry Amadé, Attila történelme. 3-dik kiadás, fordította Szabó 
Károly. Pest, 1865. A 39—41. lapokon beszéli, hogy a burgundok, 
kik azelőtt a Majna felső vidékein laktak, Honorius császártól lakást 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XIX 

nyerének a Rajna mellékein. Ott a hunok rablásai gyakran bántogaták. 
Érezvén, hogy gyengék a hunok ellenében, a keresztyén istentől 
reménylenek erőt. A püspök, a kihez folyamodnak, hét napig bójtölteti 
és megkereszteli őket. Most már 5k támadják meg Optar hun királyt, még 
pedig csak 3000-en 10,000-et. Optar, vagy Oktar, a osata előtti estét 
dobzódva töltvén, éjszaka megpukkada (Hunnorum rege nocte, cum se 
cibo nimio ingurgitasset, medio disrupto). Vezér nélkül lévén a hunok, 
természetesen megfutamodnak. 

De Sokrates egyházi író, kinek latin fordítására hivatkozik Thierry 
(Vll. 30.), ezt a történetet «Theodosio junioré regnante» időbe teszi, 
körülbelül Attila idejébe. Prosper Aquitanus szerint is a burgundok 
csak 413-ban nyertek lakást a Rajna mellett. <Burgundiones partém 
Oalliae propinquam Rheno obtinuerunt.» Ranke, Weltgesch. IV. Th. 
I. Abth. 263. 

*^' Jordanes egy mesét beszél a gepidákról, mely kapcsolatban van 
a gótok mesés eredetével. Ezek t. i. három hajón jöttek volna Skan- 
dináviából a Balt-tenger déli parsaira. A három hajónak egyike las- 
sabban haladott, azért kapták a rajta levők a gepanta, azaz késedeU 
mezők, nevét, a melyből idővel a gépid, gepida nép-név lett. <Ezt nem 
is tartom nagyon valószínűtlennek, mert a gepidek észre és testre 
nézve lassúak*, úgymond Jordanes (XVII.). A byzantinus írók a f*^ 
és nalSe^ szókból származtatták a gépid nevet, mely «föld fíait» 
jelentene. 

A hunok ethnographiai jelleméről és más népekhez való viszonyá- 
ról ott lesz majd szó, hol az avarokról és magyarokról együtt érte- 
kezhetünk. Itt azt jegyzem meg, hogy Ammianus Marcellinus, Sidonius 
Apollinaris, Jordanes stb. régi írók declamatióira sokat nem lehet 
adni. Szeretik a csudást, s a mi még nagyobb baj, más írókat utá- 
noznak. 

Tacitus (Kr. u 120. tájban) a fenneket így írja le : <Fennis mira 
feritas, foede paupertas ; non arma, non equi, non penates ; victui 
herba, vestitui pelles, cubile humus. Sola in sagittis spes, quas inopia 
ferri ossibus asperant; idemque venatus viros pariter ac feminas 
alit.» Germania, 46. Azt mondaná az ember, hogy Tacitus is már 
idegen minta után írt; mert ha, mint mondja, vcidászat táplálja a 
fennekety lehetetlen az ellenkező vonás, hogy « victui herba», azaz 
növények táplálták őket. 

A mint Tacitus a fenneket, úgy írja le Amm. Marcellinus a hunokat 

B* 



Digitized by 



Google 



XX ' JEGYZETEK. 

cgakhogy ezeknek lovakat és kocsikat kell engednie. <Nein keli nekik- 
tűz, ágymond, nein ízes étel, hanem vad növények gyökereivel s^ 
mindenféle állat félig nyers hasával élnek (ut neque igni neqne- 
saporatis cibis indigemnt, sed radicisns herbarum agrestium et semi- 
crada oaiusvis pecoris carne vescantur). A fennek ruhája «pelles> 
= bőr: a hanok is nyestbörökböl varrott ruhát viselnek — de vai> 
vászon öltözetök is. A fennek csonttal hegyezik nyilaikat, mert vas^ 
nincsen nálok : a hunok is <missilibus telis, acutis ossibus pro spicu- 
lorum acumine arte mira coagmentatis», azaz csudálatos mesterséggel 
összecsinált csontnyilakkal lőnek. Ezt A mm. Marcellinus katonaviselt 
ember írja a hunokról, a kik az alánokat és gótokat legyőzték. Pedig- 
ez utóbbiak már kétszáz éve hogy harozoltak a rómaiakkal, bizonyosan 
ismerik vala azon kornak fegyvereit, melyek ellen a csonttal hegye- 
zett nyilak nem sokat tehettek volna. 

^*' Jordanis, a ki Priskosból írt, «ingentia flumina, i. e. Tisia,. 
Tibisía et Dricea>-nak nevezi. A byzanti követség a Morava mentén 
utazván, nyilván a mai Rubinnal szemközt kelt át a Dunán (Isteren). 
a melytől alig két mélyföldnyire találta Attila vadászó csapatját. Ha 
a Priskos Tiphesas-át és Jordanis Tibisiáját a mai Temesnek (hajdan 
Tiviscusnak) veszszük, a Priskos Tigasa és Jordanis Tisiája a Tisza, 
volna. A Dreko, melyet Drenkónak is találok írva, Dricca, meg- 
határozhatatlan folyó. De Priskos idejében sok mai vízér nagy folyó- 
lehetett. 

"* A római (byzantinus) világ gabonát, azaz búzát és rozsot (?) 
őrlött lisztre s ebből kenyeret sütött. A barbárok, mert vagy nem volt 
búzájok, vagy nem értették az őrlést, búza helyett kölessel (xéYXpo<;> 
élnek. De vájjon ebbŐl kását készítettek-e, azaz héjából kitisztították-e 
a kölest, nem tudom. Egyébiránt a köles gyepes földet szeret, melyet 
először törnek fel vetés alá. Ilyen földnek pedig bŐviben valának a 
barbár tartományok. 

Az italt, melyet bor helyett kapott a követség, hazai nyelven,, 
azaz a lakosok nyelvén medosnak nevezték (6 p.é8o? tKiyimpiui^ xaXoí)- 
[jLsvo?). Ez magyarul méh-sör vagy méz-sör. Ebből és a kölesből 
Schafarik (Slavisehe Alterthümer I. 251.) a lakosok szláv voltát követ- 
kezteti. Úgyde a méhsör a szőlőtermesztés kora előtt általános ital 
vx>]t az indogermán népeknél, nemcsak az éjszakibb vidékeken, hanem 
Görögországban is. (Lásd: Hehn, Kulturpflanzen u. Hausthiere. IV. Aufl. 
Berlin, 1883. a 124. és 128. lapon). A ji-eXÍTtov — így nevezték 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXI 

görögül — tehát nem Bzláv találmány. Kölest pedig a pannoniaiak is 
már 200 évvel azelőtt termesztettek. « Leginkább termesztenek árpát 
«8 kölest, azt esznek, abból készült italt isznak.* (Dión Cassius, 
ILIX. 36.) 

A kamon-t Yárabéry is kumys-nak érti, a miból, többi közt, a hunok 
tatárságát bizonyítja, a kik azt Ázsiából hozták volna ki magokkal. 
De megvolt a «camam> a hunok idejötte előtt; római törvények több- 
ször megemlítik, hogy nem kell bornak venni ; árát is meghatározzák. 
Lásd Hehn idézett munkájának 121. lapját. Talán a Tacitus emlí- 
tette ital, ex hordeo aut frumento in quandam similitudinem vini cor- 
raptus (Germania XXIII.) is ilyen kamum. 

195 Tudván, hogy a római birodalom azelőtt a Földközi-tenger 
valamennyi tartományait foglalta magában; hogy keleten a parthus- 
perzsa hatalom vala határosa, melylyei sokszor, de állandó siker nél- 
kül hadakozott; hogy azontúl északra az egész ismeretlen terület 
Skythiának neveztetett: ezt tudván, elképzelhetjük Attilának hatalmát, 
^ mint azt Bomulus előadta. 

^^^ Herodotus (lY. 62.) azt írja a skythákról, hogy mesterséges 
fa-rakásba egy régi vas kardot szúrnak, g azt a hadisten (Ares, Mars) 
képének tartván, annak áldoznak évenként juhokat és lovakat. — 
Ammianus Marcellinus (XXXI. 2., 23.) hasonlót ír az alánokról, hogy 
nálok se templom, se szalmával fedett kunyhó nincsen, hanem puszta 
földbe szúrnak kardot, s azt mint a környék elöljáróját úgy tisztelik. 
Tehát nem Marsnak kardjáról beszélnek Herodotus és Ammianus Marc , 
hanem istent ábrázoló kardról, vagyis a hatalomnak symbolumáról. 
Attiláék bizonyosan nem tudtak semmit a Herodotus skytháiról. 
mert azt nem olvasták, nem olvashatták. Az alánok, kiket legyőztek 
volt, talán közéjök is vegyültek : de volt-e a kard a hatalom symbo- 
luma a hunoknál is, nem tudjuk. Attila maga bizonyosan soha sem 
látta Marsnak kardját ; ez csak a görögök és rómaiak tudós fejeiben 
Tolt meg. 

Jordanis (XXXV.) Priskos rövid tudósítását kibővítette, elbeszélvén,, 
mint vette észre a csordás, hogy egyik tehenének lába vérzik, a mely 
d kardba hágott. A csordás megtalálja a kardot, s azonnal Marsénak 
ismeri el s viszi Attilának. Szép mese ; s mert szép, tehát nemzedék- 
ről-nemzedékre jár, s ime Attilának kardját — ha nem is Marsét — 
Salamon magyar királynak anyja 1071-ben a bajor Ottónak ajándé* 
kozza vala, mely azonban szerencsétlenné teszi, a ki viseli. így olvas- 



Digitized by 



Google 



XXií JEGYZETEK. 

siik (Lambert. Aschaffenb. ad annum 1071) Pertznél VII. 185. Pedig^ 
meg vagyok győződve, Szent István és követői 1071-ig oly keveset 
tudtak arról, hogy vérrokonai a hunoknak, mint Attila tudott Here- 
dotus skytháiról. — Se baj ! A Budapesti Szemle 1889. áprilisi füzeté- 
nek 56. lapján olvassuk, hogy Bethlen Grábor hagyatékában nemcsak 
Lehel kürtje, hanem Attila pajzsa is ott volt I ! 

197 Priskosnál : eí jjlt] íXoivto icoielv á poóXexat, SicXot? tót á{jL<pí^oXfx 
Staxpc^oea^ai. A rómaiak csak római vezérnek akarják nézni Attilát, 
azért tartják nem>ill6nek, hozzá consulviselt embert küldeni követnek. 

^*^ Szabó E. a magyar mondával, mely legfolebb a XII. század- 
ban keletkezett, corrigálja meg a Y. századbeli történetnek tulajdon- 
neveit, ezeket megmagyarosítván. £z bűn a történelem szentsége ellen. 

"• Thierry Amadé. Attila történelme. Fordította Szabó Károly. 
Pest, 1865, Az 50., 51. lapon. 

'^^ Tudni kell, hogy a thessalonikai érsek a római pátriárkának 
vicariusa vagy képviselője vala. Eme vicariatus alá pedig Új-Epiros, 
Ő-Epiros, Illyrikum, Makedonia, Thessalia, Achaja, Parti-Dakia (Dacia 
Ripensis), Belső-Dakia (Dacia Mediterranea), Dardania, Praevalis és 
Moesia püspökei tartoztak. Ezeket névszerint követeié vissza Miklós 
pápa (838—867.) Mihály konstantinápolyi császártói. Azokat t. i. a 
képtörő, képégető (elxovoxXáoTai, elxovoxaúoxai) császárok, úgymint 

III. Leo Isauricus (710—741.), Konstantinus Kopronymos (741 — 775.), 

IV. Leo Chazarus (775 — 780 ) stb. azért vették volt el a római pápák- 
tói, minthogy ellenzik vala a szent képek eltávolítását az egyházakból. 
Gieseier, Lehrbuch der Kirchengeschichte. Zweiter Bánd, erste Abth. 
Yierte Auflage. Bonn, 1846. A 33., 342. lapokon. 

*«i Wilhelm Tomaschek. Zur Kundé der Haemusinsel. Wien, 1882. 

«•« Pauliis Diaeonus (790. tájban) IV, 30. ezt írá: Agilulfus rex 
obsedit civitatem Cremonensem, cum Slavis, quos ei Oacanus rex 
Avarorum in solatium miserat. 

^®' U. a. I, 27. <A gepidák, miután a szövetséges longobárdok- és 
avaroktól legyőzettek, annyira aláhanyatlának, hogy többé saját kirá- 
lyuk nem volt, hanem mai napig részint a longobárdok, részint az 
avarok szolgaságában epekednek.* 

*•* Theophylactus, VIII, 3., 4. Anastasius (História Ecclesiast. bonni 
kiadás, 132. lapján) azt mondja, hogy gepidák, barbárok és mások, 
összesen 30,000 vesztek el. Anastasius szerint a khagán új csatát 
vívott a Dunánál, a melyben sokan a Dunába fúltak ; 3000 avar. 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXIII 

800 szláv, 3000 gepida és 2000 barbár pedig fogolylyá lett. — Úgy 
látszik, Anastasius egy ütközetbÓl kettÓt csinált. 

*•* Maratorinak a Paulns Diaconns V, II. 3-hoz tett jegyzetében 
Eddiusból. 

*'^* Bie Cechen waren zwischen 568—600. unter die Gewalt des 
Avarenchans gekommen. áafarik, Slavische Altertbümer lí, 416. 

*•' Theophanes (t 816.) 6 fj.6v »lc üavvovíav ttjc 'Apapía*; óicoTa^sU 
XoE^ávq) twv 'A^ápcuv fjjiítv' txtl fiíxá tr^? fiuváfjieu)^ aóxoo. 

'^^ In quo conventa omnium orientalium Sclavorum .... et in 
Pannónia residentiam Avaram legationes cum muneribus ad se (Lado- 
Ticim Fiam) audivit. Einhard ad annum 822. 

*•• Conversio Bogoarioram. Pertz XI. kötetében. <Eo8 (Avares), qui 
obedebant íidei . . . tributarios fecerant regum, et terram quam pos- 
sideit resídui adhac pro tributo regis obtinent usque in hodiernum 
diem 3. Tunc verő sclavi post Hunnos inde expulsos venientes caepe- 
runt istis partibus Danubii diversas regiones habitare.» 

''^ Geschichte des altén Pannoni ens und der Balgaren. Von Joh. 
ChriíÉian Engel. Halle, 1797. 268. és tovább. 

'^^ ü. 0. a 328. lapon. <Die Ein- und ümwohner von Andrianopol 
wurdei in ungeheurer Zahl nach dem Theiss-Bulgarien (ele BooA.ifa- 
píav held-ev toü "lotpoo) gebracht.» 

*" áafarik, Slavische Alterthümer. Deutsch von Moriz v. Aehren- 
feld, U 163. 

"» U. 0. II. 173. 
"* 'J. 0. II. 174. 

'^* íümmler, Geschichte des Ostfránkischen Reichs. Berlin, 1862. 
35. 1. 

"« Jreíek, Geschichte der Bulgaren. Prag, 1876. 143., 144. 1. 
^^^ Nkephorus Gregoras helye, melyre Piö hivatkozik, ezt mondja: 
Sphendostav halála (f 1277.) után követek jelenének meg Mihálynál, 
a ki a Dmán inneni (evto^ ^laxpoü) Bulgárián való uralkodást át- 
vette. Nieoh> Greg. História Byzant. ÍX. 390. Bonni kiadás. 

"8 Jiréek, Gesch. d. Bulg. a 147. lapon : «Im Jahre 827 fuhr 
ein Bulgarciheer auf SchifiTen die Drau aufwárts, nahm Pannonién 
in Besitz . . , Doch diese Herrschaft war von keiner Dauer. Bloss 
Syrmien . .. sowie auch Ostungarn verhliében imter bulgarischer 
Herrschaft na zur Ankunft der Magyaren>. Az aláhúzott szavak 



Digitized by 



Google 



XXIV JEGYZETEK. 

Engel Tiszai-Bolgárországának, de nem a valóságnak, felelnek meg, 
a mint a magyarok megtelepedése bizonyítja. 

^^^ Vi6 József László, Ueber die Abstammung der Ramánen. 
Leipzig, 1880. 70—75. 11. 

"« Das Salz, von Viotor Hehn, Berlin, 1874. 32. l. 

"1 Pié, u. 0. 76. 1. 

'** Constantinus Porph., De administrando imperio 37. 1. 

**' Ultra Danubium in sua (Privinae) proprietate, loco vocato 
Nitiava . . . mondja a Salzburgban 871. tájon írt Oonversio Bogoariorom 
et Oarantanorum. 11. 

*** Rex praestavit Privinae aliquam inferioris Pannóniáé panem 
in benefioium^ circa íluvium, qui dicitur Sala. U. o. 

*** Oonversio Bogoariorum stb. 12. 

'*® Die Pannonisehe Legende vom heil. Methodius, Dümmler Enest- 
tol. Arohiv fúr Kundé österr. Gesehichtsquellen. XIII. 158. 1 — 
Vita Sti Methodii Russieo-Sloveniee et Latiné. Pr, Miklosich. Viido- 
bonae, 1870. 

**' « Azután a görögök 6t kis korától fogva megszeretvén, anxyira 
becsülik vala, hogy a császár, megismervén éles eszét, szlovén tiszt- 
ségbe helyezte* (prineipatum Slovenicum eum tenere juberet). CJ. o. 

"® Az itt sokszor idézett Oonversio Bogoariorum etOarantan)rum. 
Pertznél Script. XI. 

**• A pannóniai egyházmegye és Methodius történeteit Dúdik 
«Máhrens alig. Greschichte> I. kötetéből veszem. 

880 ^ nyugati egyházakban felkapott a hit, hogy a szén' Lélek 
*az atyától és fiútól származik*', azelőtt csak ennyi volt: <azatyától 
származik*. Nagy Károly alatt az aacheni zsinat tárgyalá a kérdést, 
III. Leo pápa odadöntvén a dolgot, hogy elfogadta a hitet, de nem 
kívánta, hogy betétessék a hitsymbolumba. Methodius nel éneklé 
<a fiiioque* (a fiútól is); de a német vagy frank püspökök már éne- 
kelték. Innen a vád. A pápa még ekkor sem talála eretneks^et annak 
elhagyásában. Utóbb az egész nyugati egyház elfogadta azt <ífilioque>, 
a keleti egyház nem fogadta el. Ez a hozzátétel tehát egyik elválasztó 
a nyugati és keleti egyház között. 

^'^ Oodex Diplom. Moraviae I. 60—64;. 

*^^ Annál. Alamann. Pertznél. Lásd Dudik I. 352. 

*** Chvolson adta ki először az Abu-Ali Achmed ber Omar ibn 
Dusta-nak tudósítását a kozarok-, burtasok-, bolgárok-, magyarok-, 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXV 

szlávok- és raszokröl. Abban a magyarok fejedelmóról az mondatik, 
hogy Kende-nék nevezi magát, mi méltósági név, talajdonneve pedig 
Dsile (t. i. az írónak idejében éló magyar fejedelemé). Az 1889. szeptem- 
berben Stockholmban tartott Orientalisták Gongressusán találkozván 
Ohvolsonnal, azt haliám tőle, hogy áj kiadását szándékozik készíteni, 
több adat kerülvén el6, mely azt szükségessé teszi. Jelesen a Kende 
névben nincsen az arab ^ betű, s hogy nem J^Á> (kende), hanem 
iXj (lebed) olvasb&tö. Ezen Lebed nagyon megegyeznék a Kon- 
stantin as JLebediaS'Á^ikl, melyet utóbb fogunk látni. Továbbá a görög 
császár azt írván, hogy a magyarok nagyfejedelme örökség útján 
Árpád nemzetségéből való, hogy még Gyla8 és KarchM is van. De 
ezek nem tulajdonnevek, hanem méltóságok, birói tisztviselők. Az arab 
írónak Dsile-ie megint nagyon megegyezhető a Eonstantinus GyhiS' 
ával. A magyaroknak honfoglalás előtti történeteire nézve nagy becsű 
lesz tehát Ghvolsonnak új kiadása. 

*'* Vita Oonstantini. Az Archiv f. österr. Geschichtsquellen X. Ö3. 
a Dümmler <Südöstliche Marken >-jében. 

*'* Hincmari Remensis Annales ad 862. Pertz, Seriptores Vol. 
I. 4f53. 

^'^ Adami Franc. Kollarii < Históriáé jurisque publici Begni Ungariae 
Amoenitates». Vol. I. Vindobonae, 1783. Görögül és latinul. 

"^ De administrando Imperio, caput 40. 

^ss Gonstantini Porphyrogeniti de administrando imperio. Bonni 
kiadás, 37—42. Konstantinus a keresztyénné lett Tebelest (píXoc*nak 
nevezi, így : ó ápxíu>( aveX^cuv cpíXoc fjLem toö BooXtCoö, xo5 Tpíxoa 
ap)^ovTOc xal xap)^á Toopxtag. (40.) 

'^^ Eonstantinus (42. cap.) a Fekete tengerbe szakadó folyókat elő- 
számlálván, a Danastris és Danapris mellett a Syngul, Ybyl, Almata, 
Kuphis, Bug folyókat nevezi meg, mondván, hogy ezeken kívül sok 
más van még (xal éxepoi icoXXoí). 

2*® Jireéek, Gesehichte der Bulgaren, Prag, 1816. A 163. lapon a 
bolgár háborút 893-ba teszi, ezt írván : <In dem griechisch-bulgarischen 
Kriege vermittelte die byzantinische Flotté den Übergang der magya- 
rischen Schaaren über die Donau. Symeon musste naeh drei Sehlachten 
in Drister (Silistria), spáter in Mundraga (unbekannter Lage) sich 
einschliessen, wáhrend der Peind sein Reieh bis vor Préslav verheerte, 
893. Als aber die Magyarén heim zogen, folgten ihnen die Bulgaren 
in ihre Steppen, und braehten ihnen dórt eine Niederlage bei.> Gsak 



Digitized by 



Google 



XXVI JB6TZETEK. 

megemlitem, hogy ezt másképen tndja Eonstantinns : nem egyedül a 
bolgárok, hanem a szövetséges besenyők is pusztították a magyarok 
szállásait. De az évre nézve nem egyezhetek meg Jire^-ekkel. 

Szabó Károly (A bolgár-magyar háború 888-ban, Új Magyar 
Múzeum 18ö2. évbeli folyamában) a bolgár-magyar háborút, Symeon 
Magister után 888-ra teszi, mert Samos bevétele az arabok által egy 
idóben tőrtént volna ezen háborúval, t. i. Leo uralkodásának harma- 
dik évében. Uralkodása 886. márczius l-jén kezdődvén, az 888. már* 
cziusban két éves volt ; a nevezett háború tehát, Symeon Magister 
után, 888. nyarán esett volna. Az időnek pontos meghatározása vajmi 
bajos a régi történetekben. 

'^^ Leo Grammaticus. Bonni kiadás 232. lapján. Ennek történet- 
írása 1013-ig ér; ő tehát Sz. Istvánunk kortársa. Az eredetiben első 
helyen o^yTP°^« másodikon oowoi, harmadikon xoöpxoi áll. A XI. szá- 
zad első felében a magyarokat se a nyugati latin, se a keleti görög 
írók nem nevezték még hunok (oZ)vvot)-nak, hanem vagy o^ififpot- vagy 
Toöpxoc-nak. Látni fogjuk, hogy Sz. István magát egy görög oklevél- 
ben O^ififptac xpaXTjC-nak nevezi, a mint Choniates III. Bélát is így 
írja : O^TYptac p-íjS BéXac. A mint Leo és Konstantinus császárok 
xoöpxoc-nak nevezik a magyarokat, úgy Dukas Gejzát Toüpxta<; xpaXr^c- 
nak czímezi. De a keresztes hadjáratok idejében a XI. század másik 
felében és azontúl az ouwoi név válik közönségessé. Azt hiszem t^hát, 
egy későbbi másoló az oZ>fTpo' helyett o5vvot-t írt, a két v-t ^-nak 
vévén, s az p-t szükségből toldván belé. 

*** Scylitzes (1057. )» Kedrenus, az előbbinek kiírója (1130.) és 
Zonaras (ugyanakkori író) beszélik el a Bolosudes és Gylas meg- 
keresztelkedését és történeteit ; de Ottó királyt Johannesnek találjuk 
írva Kedrenusnál (Bonni kiadás, II. 328.). Erre nézve döntő a Kollár 
Ádám Ferencz tudósítása (Históriáé Diplom. juris Patronatus libri 
trés. Vindobona 1762. A 6. lapon), hogy a béosi eodexben ez áll : 
bnb üi Toö paotXéüx; (oixoü = otto), s hogy az üi-ból Johannes nevet 
csináltak a leírók, az a név többnyire ilyen rövidítéssel fordulván elő, 
mert a xoö-t fölösnek gondolták. Ezenkívül látjuk, hogy a nevezett 
Írók a Konstantinus BoóXxCoü-ját Bolosudes-nek s társát nem Tebeles- 
nek, hanem Gylasnsik írták. A Tebeles név valahogy el vész vén, mégis 
két névnek kell vén lenni, a BcóXxCou (Bolosudesnek) ^^Za^-méltóságát 
vagy hivatalát — noha nem gylas, hanem tarchas vagy tarohan volt — 
tulajdonnévnek vették. Bolosudes és gylas történetileg egy személy ; 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXVII 

csak a XII. századbeli byzuitiiiQS író csinált a hivatal nevéból külön 
embert. Az a képzeit Gylas tehát az erdélyi Gyulával sem lehet -azonos, 
habár annak veszik is a magyar krónikák. 

**' Az Ungaria, Hungária név később kap fel. Németül is Ungern 
helyesebb, mint üngam. 

'^^ Vita Sancti Methodii. Rassico-Slovenioe et Latiné edidit Fr. 
Miklosich. Vindobonae 1870. A hely így szól : «Cum verő in partes 
Dannbii venisset rex Ungromm (korolja Ungrskomn) videre eam 
(Methodiam) voloit, et qaibasdam dicentibas et putantibus, Methodiam 
non sine malo discessnrnm esse, tamen ad eam accessit. Rex verő, 
ut dominum deoet, exeepit eum honorifice et sollemniter et oum gaudio, 
et nt talibns víris coUoqui convenit, cum eo collooutus est et adama- 
tam deoscolatos dimisit eam magnis mnneribos, dicens ei : Mementó 
mei, Venerande páter, semper in sanotis precibus tais.> 

'^^ Szalay, Magyarország Története, I. 81. « besenyő fejedelem>-nek 
tartja, mi alkalmasint helyes. 

S46 ^^j Vladimír (981—1015.), a ki 988-ban fölvette a kereszt- 
ségét. 

**' A levélben <triginta> = 30 áll. Ily kevésért nem szenteltek 
volna püspököt. 

'*® Audivi enim de nigris üngriSj ad quos, quae nunquam frustra 
vádit, sancti Petri prima legatio venit, qaamvís nostri — qaod deus 
indalgeat -> eam magnó peccato aliquo ooecarentar, qui oon versi 
omnes facti sünt christiani. — £z á mondat : quamvis nostri eum 
magnó peccato aliquo coecarentur, hogy mire czéloz, homályos. — 
Sz. Brúnónak ezen hosszá becses levelét az orosz Hilferding közié 
először 1856-ban; utána Miklosich a <SlavÍ8che Bibliothek> II. köteté- 
ben (Wien, 1858.). Én meg ugyanazon évben a < Magyar Nyelvészet » 
harmadik évfolyamában adám ki. Azután Wenzel Gusztáv is fölvette 
az Árpádkori Okievéltárba. 

**^ Stephanus etiam rex Ungariae bello apperens üngariam nigram 
tam vi, quam timore et amore ad fídem veritatis totam illám terram 
convertere meruit. Katona, Hist. Crit. Tomulus I. 104. Katona az 
Ungriam m^ram szóhoz hozzáteszi «Transsilvaniam male sic appellat». 
Látjuk, hogy helyes a Fekete Magyarország név : de Katona nem ismer- 
hette Sz. Bruno levelét. 

**® István adományát Kálmán király 1109-ben megújítván, a 
görög oklevelet hiteles másolatban adta ki, azt egy latin oklevélben 



Digitized by 



Google 



XXVIII JEGYZETEK. 

megerősítvén. Lásd: Diploma graecum S. Stephani regis monialibiis 
Ooenobii VeszprimieBsis B. Y. M. datam. Edidit Qeorg. Aloys. Szerda- 
helyi, Budae. 1804. Továbbá < Boldogasszony veszprém völgyi monostorá- 
nak alkotó görög oklevele stb.» Horvát Istvántól, a Tudományos Gryuj- 
temény 183é-ki folyam I. kötetében. 

"1 ViU S. Gerhardi. Endlichemél a 21ö., 217., 219. lapokon. 

'^' A két egyház közti szakadást Photius kezdte meg, mire a bol- 
gárok térítése adott alkalmat. Photius konstantinápolyi pátriárka magá- 
nak tulajdonította a térítést, de a bolgár király független óhajtván 
lenni a konstantinápolyi egyháztól és politikától, I. Miklós pápátói 
kért pátriárkát egy 866-ban indított követség által. A pápa, mint 
láttuk, közlekedni kezdett a bolgárokkal, latin papokat küldvén oda s 
feleletet adván az eleibe tett kérdésekre is. Ezek közt volt ez is : Quot 
sint veraciter patriarchae? A responsum XCIII. azt feleli, hogy a 
római, az alexandriai, jeruzsálemi és konstantinápolyi, hogy tehát a 
konstantinápolyi még a második helyen sem áll. A felbuzdult Photias 
egy tüzes körlevél (Enoyclica) által 867-ben zsinatra híjjá a keleti 
püspököket Konstantinápolyba, melyben keserű szemrehányásokat tesz 
a római egyháznak, hogy elcsalja a bolgárokat, kiket ő megtérített 
volt, azonkívül a szombati böjtre, a papok házasságára, sőt — a mi 
még iszonyatosabb (ei tic xaxu>v &oxi xoptuvlc, ele taútY)v ávéSpa^iov), 
úgymond — a hit ágazataira nézve is tévedésbe ejti őket, azt tanítván, 
hogy a szent lélek a fiútól is származik (ti Ilveöfia to &r(iov oh% sx 
*co5 natpog fióvov, aWá *^z xal ex xob olob exicopeóeod'ai), 

lOöd-ban Cerularius Mihály konstantinápolyi pátriárka, meg Leo 
bolgár érsek Oohridában levelet bocsátanak ki Jánoshoz, tranii püs- 
pökhöz Apuliában, melyben a már Photius körlevelében felhányt eret- 
nekségekhez egy újat hoztak fel, a kovásztalan kenyérrel való élést 
a communióban, mi zsidó eretnekség volna ... A kik tehát a szom- 
^bati böjtöt, meg a kovásztalan kenyeret tartják, azok se nem zsidók, 
se nem keresztyének, hanem olyan tarkák, mint a leopárdok (Et ideo 
hi, qui sabbata cum azymis custodiunt, neque Judaei neque Ohristiani 
sünt, sed similes sünt leopardo). Gieseler, Kirchengesohiohte. Zweiter 
Bánd, erste Abth. Vierte Auflage. Bonn, 1846. A 373., 374, 382— 
387. lapokon. 

^^* Ez a korona a mai magyar koronának alsó részét teszi. A ko- 
ronán képet mutató tizenhét zománczos lemez van. Tíz képnek mind- 
két oldalán görög felírás látható. Világosan és könnyen olvasható a 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXIX 

nyolezadiknak felírása : K<ov. ^aocXto^ Tu)|jLat(ov ÍIopípopoYívtTÓc (Oon- 
stantínus rex Romanoram Porphyrogenitus) ; meg a kilenozediké : 
TEÜBITZ á- C. ictOTÓí (a bal oldalon) ; xpáXY|c Toüpxíac (jobb oldalon), 
azaz G-eovitz á* C-nak híve — Tarkiának királya. (A Géjza, Géza 
nevet külön bözóen fejezik ki a külföldiek ; itt Qeovitz-ot^ másutt 
Devinx-et, meg Jatza-t is taiálnnk.) A tizenegyedik képen felül van 
SGS Petrus; a tizenharmadikén SOS Paulus; tizennegyedikén SCS 
Johannes ; tizenötödikén SOS lacobas ; tizenhatodikén SOS Andreas ; 
tizenhetedikén SOS Philippus. A tizenkettedikén egy-egy lándzsa vagy 
kaszaféle van, felírás nélkül. 

'** Ohronieon piotum Vindobonense 177. lapján, M. Plorianus 
«Ohronica Hangaroram» kiadásában. Qninque-Ecclesiis, 1883. 

'^^ Az <Erd-el»-nek tökéletes biztosítása által megszűnt és felej- 
tésbe jutott a Fekete-Magyarország-néy, melynek latin elnevezése 
sokáig Ultra-Süvania, csak utóbb lett Transsilvania. Mátyás Flórián 
a <Vita Sanctorum Stephani regis et Emeriei ducis» (Pécs, 1881.) a 
16Ő., 166. lapjain megmutatja, hogy az eredeti oklevelekben, valamint 
a krónikák eredetiéiben <Parte8 Ultra- Silvaniae* elnevezés divatozik 
a XIII. század közepéig, s azután kap fel a Trans-Silvania név. 
Csak a másolatokban találni előbb is a Trans-Silvania-t. 

*** Szabó Károly, Az 1533. székely krónika védelme. Az Üj Ma- 
gyar Múzeum 1854. folyama II. kötetének 464. és 465. lapján. 

^^^ Rodna németül Bodenau. Ezen német név engemet a <roden>-re 
= irtásra csábított volt. Való eredete a Rodna névnek a szláv rudnL 
Most a magyarok Badnaníík is ejtik, talán az aradmegyei Badna 
hasonlatossága szerint. 

**^ Teutsch G. D. (Geschichte der Siebenbürger Sachsen) az Olt 
mentén költözteti a Duna felől északra. Nem tudom, biztosabb út 
lehetett-e az, mint a Maros mente? 

^^^ A derék Teutsch nem tudván ezt, azért csudálkozik a szláv 
helyneveken (a 26. lapon). <Über Eines gibt auoh die Sage keine^ 
Kundé, darüber, weicher geheimnissvolle Zusammenhang mit einer 
ráthselhaften Vorzeit in der neuen deutschen Ansiedelung einzelne 
Orts-, Berg-, Féld- und Flussnamen in slavischen Lauten woi vor> 
gefunden und erhaiten habe.> 

**<^ ürkundenbuch für Geschichte Siebenbürgens. Herausgegeben 
von G. D. Teutsch und Fr. Firnhaber. Wien, 1857. A Fontes rerum 



Digitized by 



Google 



XXX JEGYZETEK. 

Austriaearum XV. kötete. Pagina 3, 4:, 5. — Ezentúl csak <ürkun- 
denbuch>-ot fogok említeni. 

**^ Urkundenbuch, 6. 1. 

»" ü. 0., IX., 8. 1. 

"» U. 0., X., 8., 9. 1. 

««* U. , XIII. 11. 1. 

"* ü. 0., XIV. 12. 1. 

^^® Eézai Simon Zacul-t ír, mire Sz. E. némi súlyt vet. De az ő 
szákolya nem historicusabb, mint Engelnek szökelye, melyet 6 nevet- 
ségesnek talál. Engel t. i. a székelyeket az <Atelkuzu»-bói menekülők 
utódjainak tartja, kik a bolgár Simonnal egyesült besenyők megtáma- 
dása elől meg8£:dA;tek. Engel tehát a székely szót szökelyre magya- 
rázta, mi helytelen. A szék és szök oly kevéssé illik össze, mint a 
szék és szak. 

'*^ Unni et majorum hortato et eorum qui remanserant literis 
memoriaque perciti . . . iterum emigrare constituunt. Decas I. liber IX. 

**® Székely István. Ohronica ez világnae jeles dolgairól. Craecoba, 
1559. 149. 1. 

'®® Én Henke Oszkár előadását követem : Der Nihelimgen NoU 
Nach Earl Lachmann's Angabe übersetzt, und mit einer Eínleitung 
versehen, Barmen, 1884. 

*^® Pilgrinus Laureaeensis de Conversione Hungarorum ad Bene- 
diotum VII. P: S. Endlichernéi : Rerum Hungaricarum monumenta 
Arpadiana. 131—133. lap. Pilgerin hamisításait teljesen kimutatja 
Dümmler ezen munkájában : Pilgerin von Passau und das Erzbisthum 
Loreh. Leipzig, 1854. 

"1 Szász Károly, Nibelung-ének, XVII., XVIII. 

*^' Wir dürfen mit grösster Wahrseheinlichkeit einen österreiohi- 
sehen Ritter um 1140, aus dem Geschleohte der Kürenberger, die in 
der Gegend um Linz an der Donau sassen, als denjenigen betrachten, 
der das Epos in seiner ursprüngiichen, leider nícht auf uns gekom- 
menen Gestalt dichtete . . . Es kann die Möglichkeit nioht abgewiesen 
werden, dass der Dichter des Nibelungenliedes auch sonst (nemcsak 
a passaui püspök Pilgerinnek feltűnését) von dem lateinischen Werke, 
welches im wesentlichen den Inhalt der Sage und der Lieder, wie sie 
im X. Jahrhundert umliefen, enthalten habén wird, einiges benutzt 
habé. Das Nibelungenlied. Herausgegeben von Kari Bartsoh. Leipzig. 
1866. XIII. ós XXI. 11. 



Digitized by 



Google 



JXaTZETEK. XXXI 

*" Jegyezze meg az olvasó, hogy Oh'c^^ia, ühgern, üngerlv^ná 
helyesebb, mint Ungarn ; jóllehet ez már általánossá vált. A magyar 
fordítás nem jól fejezi ki az eredetit. Nem heted-napon indult meg 
Eüdiger, hanem hét napig lovagolt. — Az ájnémet fordítást Mar- 
bachból idézem : Das Nibelangenlied. Neuhoohdeatsohe Übersetzung 
von Oswald Marbach. Leipzig, 1860. 

*^^ Lachmann (Űber die ursprüngliohe Gestalt des Gedlchtes von 
der Nibelungen-Noth. Berlin, 1816., s ennek kritikai kiadása, Berlin, 
1826.) az A-t tartja eredetinek. Szász Károly, a Nibelangok fordítója, 
Holtzmann tekintélyére (Untersuchungen über das Nibelongen-Lied) 
támaszkodván, a O-t véli eredetiebbnek. cMert, úgymond, a codexek 
egyike sem közvetetlenül a nép ajkáról vett ének, vagy énekek első 
leirata. A leírásnál természetes föltevés az, hogy minél többszőr má- 
solják, annál rövidebbé válik mindig, részint a leírók gondatlansága 
miatt, kik könnyebben hagynak ki egyes strophákat, mintsem újakat 
kőkénének, részint szándékosan mellőzvén a kevésbbé érdekes és meg- 
kapó részleteket. > (X.) Szász Károly téved talán. A Nibelang-codexek 
nem puszta leírások, hanem költői átdolgozások, melyek az illető kor- 
hoz alkalmazkodván, meg-megbővülnek. A monda általában nőni sze- 
ret. — Szívesen olvassa az ember Szász Károly fordítását (A Nihe- 
lungok. Fordította Szász Károly, Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Pest, 
1869 ) De nagyon nem helyeselhetem én, hogy az eredetiben előfor- 
duló tulajdonneveket megváltoztatta, megmagyarosította. A Nibelungok 
nem magyar, hanem német költemény. Ez a Priskusnál található 
Bledát Blödelinnek írja: Szász K. Budán változtatja. A költemény- 
ben Attila atyja Botelung, Szász K. BendeguzTh változtatja. A Krim- 
hild fia Attilától Ortliep, Ortlieh, Sz. K. Aladárn változtatja stb. stb. 
Az Attila hegedűsei Werbel és Schwemmel, Sz. K. Vidori és Tohort 
csinál belőlük. Ilyeneket nem szabad tenni. 

'^' In ipsa regis acie hospites, quorum ibi magna copia est, et 
qui apud eos principes dicuntur, latus principis ad muniendum am- 
biunt. Ottó Frisingensis Liber primus. Caput XXXI. De situ üngariae 
et more gentis. 

>'* Et deveniunt in confínium regni Hungáriáé, scUicet in Erdelw 
. . . Ibique terreis castris septem praeparatis pro uxoribus et rebus 
suis conservandis, aliquam diu permanserunt. Quapropter Teutonici 
partém illám ab illó die Simhwrg, id est septem oastra vocaverunt. 

*7' Tudni kell — így beszéli a császári író, <De administrando 



Digitized by 



Google 



XXXII JEGYZETEK. 

imperio, cap. 28. — hogy Venetia (Bevetía) hajdan üres, lakatlan, 
moosáros hely volt. A mostani velenezések akkor aquilejai és másféle 
frankok valának, szemközt Velenozével lakván a szárazon. De az 
avarok királya, Attila (xoö hh 'AtíXa paotXéíoc 'A^ápcuv eXd-óvtoc), 
eljővén és az egész Frankságot elpusztítván, Aquilejából és más helyekről 
odamenekülének a frankok, s ott lakásokat kezdenek s a lakatlan szi- 
geten kunyhókat kezdenek építeni (-rípSavTo xoXópta Ixeíoe noieiv). 

*^® Katona e tárgyról egész fejezetet írt. História Critiea regum 
Hungáriáé, stirpis Arpadianae. Tomulus II. Pag. 236 etc. Katona még 
Oláh Miklósra is hivatkozik, ki a Boníiniusnál olvasható mesét utána 
írja. Lásd : Pertz, Monum. Germ. hist. Scriptores V, 183. 

^^^ Marozali ezt mégis a hun-magyar mese első diplomatikus 
bizonyságának tartja. 

«8o Ungari sünt moribus et lingua barbari et feroees, ut jure for- 
tuna culpanda, vei potius divina patientia sit admiranda, quae, ne 
dicam hominibus, sed talibus hominum monstris, tam deleotabilem 
exposuit terram. Liber primus. Caput XXXI. 

^^^ Commentitía est Hunnorum ex Európa in Asiam migratio et 
reditus, quod Thuroczius narrat, nec majoris fídei, quam istinc deducit, 
Sieulorum origó . . . Ridiculum enim illud est, eam Hunnorum par- 
tém, cum in Transsilvaniam delata esset, metu hostium, ne pro Hunnis 
agnoscerentur, Siculos se appellasse ; quasivero mutató nomini tantnm 
momenti inesset, ut Gepidis, qui Daciám tum habebant, quive pauUnm 
ante oum iis proelio eonflixerint, quidvis aliud, quam Hunni, quos . 
sermo, vivendi norma et amictus ab aliis disereverat, viderentur. — 
Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Opera et studio 
öeorgii Pray. Vindobonae, 1761. 179., 180. 11. 

*®' üeber die ursprüngliehe Grestalt des Q^dichtes von der Nibe- 
lungen Noth, Berlin, 1816. — Zu den Nibelungen und zur Klage, 
Berlin, 1847. — Teljes kiadás u. o. 1851. 

28* Pray, Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum 
387., 388. 11. 

*^* Gresehichte des üngarisehen Reichs, von J. Christian v. Engel, 
Neue Auflage. Wien, 1834. I. 58., 61. stb. 

*«* Engel sem fogadta el. ^Die Ableitung von Szék-hely (Sitzort) 
will mir nieht einleuehten. » I. 61. ** jegyzetében. 

*8« Ki volt ez a Bay : lásd Századok, U. 582. 

^^"^ Az okleveleket valaki az Akadémiához küldötte, azt Mvánván, 



Digitized by 



Google 



JEGírZETEK. XXXIII 

hogy elóbb én olvassam e), azután Szabó Károlynak juttassam. Én 
csak kivonatot vettem: Szabó Károlynál van most az egész csomó. 
Sajnálom, hogy a köszönetet érdemló küldőnek nevét nem jegyeztem ki. 
Szuny ogi Mátyás regéczi porkoláb (várnagy) instructiójában, 1632. 
decz. 2. olvassuk: «19. Eleitdl fogva az regéczi hegyeknek, határok- 
nak, tilalmasoknak oltalmazására porkolábok szektának volt gondot 
viselni ... És noha Istennek hála még boldog emlékezetű urunk 
után azokban semmi el nem idegenedett: de mivel egynehány felÓl 
való szomszédink, kiváltképen penig telkibányaiak munkalódnak azok- 
nak elfoglalásában, annak okáért most is ugyan porkoláb uram tiszti 
lévén azokra vigyázni, parancsoljuk is 6 kglmének, hogy kiíratván 
magának az hegyeknek határit, azokra székelekkel, hites kerülőkkel 
mennél több szerrel lehet, esztendő alatt egynéhányszor maga minden- 
felé kimenvén, azokat megtekintse* stb. Történelmi Tár, 1890-diki 
évfolyam, 193. 1. 

^^^ Új Magyar Múzeum 18ö4-dik évi folyamának II. kötetének 
464. lapján. Ebben a kötetben Szabó K. az lö33. székely krónikát 
védelmezi. 

^^® A byzanti birodalom akritas-ai különösen az apelatoktík = marha- 
elhaj tokra (áiceXaóvüí elhajtok, áiceXáTTjc elhajtó) vigyáztak. A leghíre- 
sebb népköltemény Bigenis Akritasról szól. Lásd az Alig. Münchener 
Zeitung Beilage-ját. 1888. decz. 21. 

890 Turbator ergo legis, regis et regni atque Oontemptor privile- 
giorum. 

*»i A Székelyek. Irta Hunfalvy Pál, Budapest, 1886. 
^^^ A nyelvi tanúsággal különösen vagyunk. « Hunfalvy maga is 
bevallja, hogy a hunok nyelvét sem ő, sem más senki nem ismeri, 
de azért mégis határozottan állítja, hogy képtelenség csak föltenni is 
a hunok és magyarok nyelvének azonosságát.* (A régi székelység. 
Kolosvár, 1890. 114. 1. jegyzetében.) 

Nem állítom, nem is állíthattam képtelenségnek föltenni is a hunok 
és magyarok nyelvének azonosságát. Hisz Sz. K. régen és hatalmasan 
megozáfolt volna, mert ő ugyancsak föltette a két nyelvnek azonos- 
ságát. Hogy mi okout mi alapon ? nem tudom, mert nem jutott tudo- 
másomra, hogy ő tudja a hun nyelvet. 

Én a Szabó £ároly idézte helyen (A Székelység 12. lapján) ezt 
írtam : « Ismerjük a székely nyelvet, de nem ismerjük a hun nyelvet, 
sőt. módunk sincs megismerni. Én tehát nemcsak alítom, de állítom 

Hunfalvy: Ol&hok története. 



Digitized by 



Google 



XXXIV JEGYZETEK. 

18, hogy lehetetlen a székely nyelvet a hunnal összehasaniitani ; 
annálfogva a meg nem ejthető hasonlításból nem is lehet bármit i.< 
következtetni a székelyek viszonyára a hunokhoz.* 

Látja az olvasó, hogy egészen mást írtam, mint Szabó Károly az 
idézett helyből kiolvas és kiért. S bátran kérdek minden ítélni tadó 
és ítélni akaró embert: igazat írtam e vagy nem? 

si>3 Valahányszor ilyen kifejezés fordul elő székely documentamban, 
abból Szabó K. a királyság elótti kort érti ki mindannyiszor. 

«»* Vadrózsák, 561. 1. 

^^^ A szászságra nézve legvilágosabb királyi bizonyságot I. Ulászló- 
nak 1441. évbeli oklevele fejez ki : «... cum tamen diotoram Saxo- 
num nostroram libertatibus et praerogativis requirentibus nec regalis 
maiestas, neque aiii qnicunqae homines quoscunqae judioatas, villás, 
terras et jarisdiotiones ad ipsas septem sedes Saxonicales de jure 
speetantes ab eisdem abelienare et cuicunque homini appropriare et 
perpetuare valeant quovis modo.» ürkandenbuoh ziir Geschichte der 
Stadt u. des Stuhles Bross. Von Dr. Albert Amlacher. Hermannstadt, 
1819. 23. 1. 

**^ A görög szöveg <ppoópioy-nak, a latin fordítók <castellum»-nak 
nevezik; én a <vár> szót találom legalkalmasabbnak, melynek eredeti 
jelentése a göröggel egyező. 

*®^ Köstendil vagy Skopje mellett, bizonyosan a félsziget közepé- 
ben, de nem Ochrída mellett. Jireéek, Geschichte d. Bulgaren. 85. 1. 

^^^ A latin nyelv nem engedi meg az összetett szókat, mint a görög; 
Justinopolis <Urbs Justini*. A magyar meg szereti helynevekben az 
összetetteket, különösen a «fa]a> szóval. 

*'* Procopius, de Aedificiis, libr. IV. 1—4. Bonni kiadás. 

300 Theophylaktos Simokatta, U. 15. Bonni kiadás. 

'^^ Theophanes, Ohronographia, 394. Bonni kiadás. 

'•* Thunmann, a ki, tudtomra, először ismertette az európai tudo- 
mánynyal a balkáni oláh nyelvet (Untersuohungen über die Geschichte 
der östlichen europáischen Völker. Leipzig, 1774. 341. 1.) biztos for- 
rásból tudta meg, hogy a balkáni oláhok <toarna frate> szoktak mon- 
dani, ha valakit arra kérnek, hogy segítsen egy elesett lovat, vagy 
annak terhét fölemelni. <flerr Tzeohani (Halléban tanuló moskopolisi 
fiatal) hat mir versichert, dass die Wlachen nooh heutigen Tages 
<Tóarna fráte» zu sagen pflegen, wenn sie jemanden bitten, ein nm- 
gefalienes Thier, oder dessen Last, wieder aufzuhelfen.> — Pié Józs. 



Digitized by 



Google 



JEGYZKTEK. XXXV 

László ezen nyelvi tanúságot azzal akarja erőtleníteni, hogy nem tudjuk, 
hová valók valának a katonák ; lehettek Olaszországból valók is. cEs 
ist unbekannt, woher jené Truppé Soldaten gekommen, und über- 
seeische Soldaten auf der Balkanhalbinsel und umgekehrt keine Sel- 
tenheit sind.> (Abstammung d. Rumánen, Leipzig, 1880. ö4. 1.) De 
a görög írók határozottan ftictxíwpto? '{\&zza, watpüia <povYj-nek, azaz 
hazainak nevezik a nyelvet. 

'^^ toÚTU)v de Tütv teooápu>v áhikfátv Aa^íd [i&v e6d>^( &ic»pt(|) áva- 
ped^l^ p.a3oy Kaotopía^ xal npioica^, xal tá^ Xr]f0fj.tva{ KaXác dpöc 
TzoLpá, Tcvujv BXaxcuv 6dittí)v. Kedrenos, II. 435. Bonni kiadás. 

^°* Jireőek (Geschichte der Bulgaren, 195.) ezt a Kimpu-longn-t 
a Strumicza közelébe teszi ; egyébiránt azon vidékek még kevéssé isme- 
retesek, hogysem meghatározni lehetne a szorosok helyét. A <Kí]jipou» a 
latin Campns helyett igazán már oláh. 

>®^ A bolgár egyházban harmincz püspökség vala. Hozzá tartoztak 
Epiros és Albánia egész Janin áig ; Makedón ia, északi Thessalia, Rho- 
dope, Sofia, Bdyn (Widin), a Morava-völgy, Belgrád (Nándorfejérvár), 
Prizren, Rasa és Lipljan. A durazzoi metropolia a konstantinápolyi 
pátriárka alá tartozott, valamint öt dunai püspökség (a bdynin kívül) 
a silistriai (dresteri) metropoiita alá rendeltetett. Érdekes látnunk, 
hogy 1020-ban hány klerikust és hány parikot (icápoixoc), azaz föld- 
höz kötött földmívelót birt mindegyik püspökség. A legnagyobb szá- 
mot, t. i. 40 klerikust és 40 földmívelót a sofíai, nisi^ belgrádi, skopjei 
•és (Thessaliában) a petrai püspökségek birtak. Soknak csak 12— lö 
vala. összesen a bolgár egyháznak valamennyi püspökei 1020-ban 
685 klerikust és 655 földhöz kötött parasztot birtak. (Jireőek, Qesch. 
d. Bulgaren, 202. 1.). S ezen földhöz kötött parasztok többnyire oláhok 
valának. 

'®® xal Xapi^ávetv to xavovtxóv abx&v icávxíov xal x&v ává Kaoav 
BooXfapíav fiXá^iov, xal tüív itepl BapSápecuv Toopxdiv, ooot fevtö? 
Boo^Yapixüiv 8pü)V elot, Ttfiöv ht aótiv xal . oé^eo^a'. iirfakto^ xal 
áxoúecv Toű Xó^ot) aóxoö. Oolubinskiból mind Jireéeknél (Gesohichte 
der Bulgaren, 214. 1.), mind Piénél (Über die Abstammung der Bumá- 
nen, 62. 1.). 

">7 eoO-Xaptt)^ Se icáoa yj x*"P* ^*^ YH'®^® pápfapo? De thema- 
tibus, n. 53. 

3^^ Kekaumenos tudósítása egy utóbbi másolatban a moszkvai 
synodalis könyvtárba jutott, s abból Vasiljevsky tanár közlött 1881-ben 



Digitized by 



Google 



XXXVI JEGYZBTEK. 

kivonatokat. Mindezt részint Tomaschek (<Zar Kundé der Haemus- 
Halbinseh, Béos, 1882. 59—62. 11.), részint Fii J. Lászlónak eme> 
munkájából: Zur Rumánisch-Ungarischen Streitfrage, Leipzig, 1886. 
tudom ; lásd ennek 31—36. lapjait. 

'®* Haec est Valaohiae initium, ouius incolae montes incolunt ; 
gens ipsa Val<ichorum nomen gerit, ceUritate cum capriolis con- 
ferendi. E montibus in Graecorum regionem descendunt, ut spolium 
et praedam anferant. Nemo illos lacesoere potest; neque rex ullu& 
eod domare potest. — Iter inter Bárium et Abydum, héberül és latinul 
Tafelnél. Lásd : R. Roesler, Románische Studien 104. lapján, honnan 
a latin szöveget leírtam. 

'1® Anna Komnena, Alex. V. il^ 'EJepav x*"ptov BXocxtxóv. Anna. 
Komnena, Alexiosnak és Irénének leánya, az atyja viselt dolgait írta 
meg. 

•'* í\\6l xaxá {lépo^ veoXéxxoü? xataXé^tíiv. óitóooi te tv Booh^ápiuv- 
xal óicóooc t6v vo[iá8a ptov etXovto, — BXá^^oo? toüxoo? 4j xotvY] xaXeív- 
sl§8, StáXexTOí. Alex. X. 227. 

'^* Kézai Simon krónikája ennyit tud azon korról: 

«Po8t Belam regnavit Geicha XX annis. Tandem moritur, et Albae- 
sepelitur. 

«Post huno regnavit Stephanus annis undecim, men»ibus novem. 
Quo quidem imperante Ladislaus dux slbi usurpat regnum et coronam 
anno medio. Albae sepelitur. 

«Post istum Stephanum fráter suus coronam usurpat mensibus- 
quinque et diebus quinque. Tandemque devinoitur. In quo prelio- 
plures regni nobiles occidnntur. Idem verő de regno expulsus, demum 
venit in Zemin, ubi et íinivit vitám suam. Albae requieseit. 

<Sed post hunc regnavit Béla Grecus, quem Becha et Gregor apud 
imperatorem Graecorum diutius tenuerant. Uio quidem fures et latro- 
nes persecutus est, petitiohibusque loqui traxit originem, ut Romána, 
hsbet euria et imperii. Álba jaoet tumulatus. 

«Po8t Belam verő regnavit Emericus filius ejus.> 

A Ohronioon pietum Vindobonense (1358-ból) II. Gejzáról többet 
szól, különösen Konrád német császárnak utazását Magyarországon 
keresztül Palaestinába említi meg. 

De III. és IV. Istvánról, III. Béláról, Imréről alig tud többet, 
miíit Kézai Simon. Lászlóról pedig, a ki III. István helyett néhány 
holnapig uralkodott, egy szóval sem emlékezik. 



Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. XXXV H 

*^' Einnamos, V. I. 203. lapján : 06vvot toívov xb ptév ti toötov 
«ilSeaá}jL6voi xóv vópiov, xo Se xal t7]v ^aoíXew^ eöKaPfiö-évtíC IcpoSov. 
TTfi^avov xóv 'IatC& xyj^ ^PX"^^ icapaXócavxB^ ^atépcp xipv aSeX^cűv 
T^) BXaSeo^Xá^cp xaóxfjv áicé^Goav, x<f> f ' M***!^ £xeq)áv<{), 9iq|i.l X({) 
icpso^oxépc;), XY]v 06po&fj. fticexX'^pwoav xo^'^jV, ^oóXíxai ht xoőxo i:apá 
Oővvoií xóv XYjV ftpX'^v SiaSt^ópievov épp.iqveótiv xó ővopia. 

Az wum szót a byzantinus írók kiadói Vremiy Vruminik fordít- 
ják, mint Katona is (IV. 15.) ; cStephano verő, seniorem dico, Vrumi 
•dignitatem concesserunt, qao nomine ita apud Hungaros regni sacoessor 
indicatur.> Pedig már Pray ki merte mondani, hogy; «Vox Vrumi 
«ine dnbio ez Hungarico Uram vei Urunk detorta est* (u. o. Katoná- 
nál). Nem látta Pray, hogy a görög szövegben ohpoo\i = íirum es 
nem yrumi áll? Ez az urtMn pedig nem más, mint a mai «uram>, 
s ebból tudjuk meg, hogy a király öescsét <uram>-nak szólították, 
mint a francziák <mon8Íeur»-nek. A magyar parasztasszony is a férjének 
öescsét €k%8ehhik urának* nevezi. — Csudálni való, hogy Büdinger, 
^Ein Buch ungarischer Gesohichte, 1058—1100. Leipzig, 1866. » ezt 
írhatta: <Uebrigen8 behauptet Kinnamos, der praesumtive Thronerbe 
faeisse bei den Ungarn <Urumtychi> ! — Még Szalay László sem 
Tette észre a szónak mivoltát, azt írván : c Abban történt megállapo- 
dás, hogy István idősebb testvére, a szintén Manuelhez szökött László, 
Táljék király lyá, István maga pedig c korona-örökösnek » nyilatkoztas- 
«ék ki». A görög azt mondja: curam>-nak nyilatkoztassék ki. Külön- 
ben helyes további észrevétele Szalaynak, hogy névszerínt Pray és 
Katona nagy nehezteléssel említik Kinnamosnak, vagy inkább Manuel- 
nek állítását, hogy Magyarországban a király halálával ennek test- 
vérére, azaz az uralkodó nemzetség legidősebb tagjára, száll a korona, 
ők, kik az elsőszülött örökösödését az Álmossal kötött alapszerződésből 
olvasták ki, természetesen gonosz heterodoxiát láttak a görög császár- 
nak ebbeli állításában. Pedig a valót királyaink sora mutatja. Endre 
után nem űa, Salamon, hanem testvére, Béla, ezután pedig nem Gréjza, 
hanem Salamon stb. következett. (Szalay L., Magyarország története, 
I 253.) 

'^^ Kinnamos. Bonni kiadás. 261. 1. 

^^* Itt is látjuk, hogy szeretik az írók a régi neveket. A «Panno- 
nica stirps> a magyarok, kiket Kinnamos rendesen hunoknak nevez. 
Az <Ausones> a régi itáliai lakosok, tehát újabbkorú rómaiak: a 
vers költője a byzanti birodalom romaeusait = görögjeit, nevezi auso- 



Digitized by 



Google 



XXX vili JEGYZETEK. 

noknak, mint Priskos is Attila korában. A versek görög eredetiben 
így folynak: 

'Evö'áőe ílavvovtT]? izoxh áxptxa cpőXa y*^'^^''!? 

Itivb^ ^Ap^r^q xal ^^elp Ixtavsv A5ooyía>v, 
'PáijJLfj? SwicoTC xXetvTj^ Scoí ávaooe Mavoo^jX, 
KopLvrjvwv xpaxépwv so/o? apiotovówv. 

Kinnamos, a 261. lapon. 

'^* 'AXX' 8x8 xoö §s'.p.aívetv áitel^ev 'Avdpóvixo^ <&? i^áifj iá? X^^P*^ 
táív Situxóvxcuv Xa^íüv xal xüöv xy]? FaXtxCiQ? 6pta)V Xa^^tvo^, . . • 
xóxe Onr]pfioxd>y e^itínxei zctl^ apxoot * ot)XX'V)<pd'el< T^p napa BXá^^^r 
ot? 4| íp'íiiJ.Yj x-í^v a6to& 99-áaaoa 90^**!^ 6ípiqY''loaxo, e? xoo itíoto icpoc 
^aai>.éa icáXív űucy^ysxo. Niketas Ohoniates. Bonni kiadás, 171. lapján. 

•^' ol Muooí icpóxepov (uvo^áCovxo, vovt 8i B^á/oi xtx>.Yjoxovxai. 

•** xuiv x^v Moowv xal Boo^fápcuv Sovaoxstav sl? sv oováicxetv, Ji^ 
itáXai icoxfe ■?)>. 

*^* BXáxoi XfiiCófi-svot |j.8xá Kofi.ávü>v. Niketas Ohoniates, 481. óa. 
561. 11. 

3>o Vaszil 1204-ben már 18 eves püspöknek mondja magát. (Theiner^ 
Mon. Slavornm, 28.): qnod mea anima desideravit per oetavum deci* 
miim annam. Lásd Jireéek, Gesoh. d. B. 226. 1. 

»" Jireéek, u. 0. 228. 1. 

■*' Nem restellem a következő jegyzetet ideírni : 1189-ben Wizzen- 
bnroh annyi mint Weissenburg. Erdélyben, Nagy-Szebenhez közel 
Ft^akna van, németül Salzburg. A Víz a patakról van véve, mely 
TFeis^wasser (Fejérpatak), hajdan és most is a népnél TTisawasser. 

"' III. Béla Branióevot. NiSt és Sophiát foglalta el. 

*^* Praeterea Bulgáriáé in maxima parte ac versus Danubium 
quídam Kalopetrus Plaohus et fráter ejus Grctsaianus cum subditis 
Flachis tyrannirubat. — Ansbert sokszor Flachust, de néha Blachust 
is ír. Föltetsző, hogy Ansbert soha sem említi meg Asaut, hanem 
csak Ealopétert (és egyszer Orassianust). A bolgár történetek írója, 
Jireéek is (a 228. lapon) csak Pétert nevezi meg, ki NiSben Fridrik 
császárnak sereget ajánlott Konstantinápoly ellen. Akropolitától meg- 
tudjuk, hogy Asan legifjabb testvérét, Jánost, maga mellett tartván, 
Péternek egy részt szakított ki országából, hogy tulajdona legyen, úgy- 
mint Nagy-Preslavát, Probatust és egyebet, a mit mai napig Péter 
földjének neveznek (éO-lv xal (Ji-s/p: xoö vöv xa xotaöxa xoo Iléxpou 
ovofjLáCsxai x^P^)- Georgii Acropolitae, magni logothetae Annales* 



Digitized by 



Google 



JÜGYZBTKK. XXXIX 

Bonni kiadás. 23. lap. — Péter tehát, mint rénzes uralkodó, közle- 
kedik Fridrik császárral. 

"^ Straliz, a regi Sardika, melyet a középkorban Triaditzanak is 
neveztek; a mi Anonymusunk Scereducj^nék írja (XLV.); Szredeez, 
most Sofía. Az arab földrajzíró, Idrist, Atrallsanak írta llőO tájban. 
Tomaschek, zur Knnde d. Haemus-Halbinsel, 29. 1. 

^'^ cAntiquas clausurcM Sti Basilii in berfredis et propugnaoulis 
renovando eontra honorem Dei in exoidiam peregrinoram Christi 
communierant.* Nagyon érdekes Anonymusunk eme helye (u.