Skip to main content

Full text of "Fani kny"

See other formats 


Mregtt e késett rémét 
úm 4 pert 
PET SSÜL RÉST 


tett ájtó 
tet rez sbe Pow mi dél te srát 6 bhet ar ék tt tes b 


derzé eat age] mér ées 
TTL AT KAT zel 


regyhy 


kb eztszettéséseát 
jegeersprt fegpőtés 41 töpégi 
111 hebó 4 tte sebet 
ei 


í4 vé 
ert pang evbs 
8 t tettes tötésstől 
végetér eni 
tetöbsagi tutzti 


sebe tatai dénegörtét 
§ 


irtezetisrtb IRGSALKÉNÉS 
tött 


4: 
.. 18 


ük kn tás ; 
ja, 

4 ; 3 jEE tárásssítteái gól tbe) pjt 

tik jé ) mittnky goj vebyeza tást babe ? tesésbts E fi Hhekn tiébettnáraló SMELÍEEEKEK 

Pet 12 ő v1p Aj HŰ reteztssnttatet tet papám pé 

k . étolket EL LKSÉSÉSÉN 

köz its sőt o agazázejtágtgas 


vett; 
HáZÉT Hi 


a kivi map: 


s 


ádró 


ZHZSÜBS 2! 


Ő 
ÉGE 


nüjbt 
retbet 


ek 
ep a 


ű 
tsigtááanb 04 ek ret 


BIR eéai 


szepte 


ezés 
xy agtgt s 


apbst 
f91 Aba egyebet 
[7 tet; 


úg 
KivAttjl d zánk jesejtelő 
mitt HERE 


rATAYCNYATT 
404140 
hit BA 
a b lttats 
, c 
999 örártégsitée 


vk ia 


4 Met 
s 


irt Hé k4é Ho 


ps egét 
ré HLEk [0 
jARGHAE 8 


bj 
irasat 


ogdi 
lta tést gő, tele 
44 őst 


PÁ 


kát vati 
91110 JEE 

A keret ts eges 0 

49 etanol tagátő ípy 


4-4 


par 
ég ess apénág bal 


meet 
KS ÜLHERŰ 


menti 


; vj 
i fr Ket 


jei izt h. 


jegetr 18 


state 


ttjeszet gates 
Kira eret 


kéetrel p 


rege háta aradt 
8 al pt b 


petoséte egét 


1 2! 


ogot vlágtezpágéromáttY 
pete érágteeteer 
pv09 051 


FOR: TELE  FEGELE 
FOR EDVCATION 
FOR": SCTENCGE 


OF 
THE AMERICAN MUSEUM 
OF 
NATURAL HISTORY 


BY GIFT OF 


OGDEN MILLS 


found at 
[A.M NH. 


. 45 


I f8 

i "91 ME /7 . Hp 
SARA AV 
old A 1) 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


"HAVI FOLYÓIRAT .- ú 08 Y 
4 ál Tiszt ! 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. sze 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


NEGYVENHETEDIK (XLVII. KÖTET. 1917. 


HAT TÁBLÁVAL ÉS HUSZONHAT SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. 


FOLDTANI KÖZLÖNY. 
(GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN, ) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.. 


REDIGIERT VON 


D: Rh. BALLENEGGER und Dt K. v. PAPP 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


SIEBENUNDJVIERZIGSTER (XLVID BAND. 1917. 


MIT SECHS TAFELN UND SECHSUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN. 


BUDABEISIE 4917 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GROL. GESELLSCHAFT.. 


egyide 


JE ai 1 Ta 23 


fi mú 111 Ao1Ral 14 hb 
; "AJKAI LSUTZKK 
EG ÉLVLt 


ÁGYAKON 


v b vő 


ki 


TARTALOMJEGYZÉK. 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


BALLENEGGER RÓBERT dr.: ...... 
ÁNZÁRSJÁNÖSÍS size élét te REN tá 


Báró FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA dr.: 
HÓLLÓB ANDRÁS LAJOS dr. o... 


IDÁVATGVAJNA S B ARONC. Én satzé sztélé 


OÖCHAFARZIK ERRENC Ár. os... 


HOHOGTZMÁROTTKOK SS e TAG SSE; 


A tokajhegyaljai nyiroktalajról ...... 20 
Kézdivásárhely vidéke Háromszék vár- 
megyében (az. 1—9. ábrával). .s...... 1 
Fosszilis békák a püspökfürdői preegla - 
ciális rétegekből (az 1—III. táblával) 25. 
A csörögi andezittelérek földtani viszo- 
nyai (a ÍV.táblával és a 12—18.ábráva)) 201 
A Kiskapus-Rukkor közé eső terület 
tektonikai viszonyai (az V. táblával és 


A ZSSSZO ADTÁL AN tte eeetrá át sra 6 
A hevesmegyei Egercsehi barnaszéntele- 
pének geológiai koráról ............. 387 
A Karancs-hegység andezitjei (a 19, 
DOSLADTÁVA EZER a eket Á S E asaé s lost 224 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


HGORÁLOS , ÁLÉVTATO AR KÜL a rate töfegete sza ték Nevezetes új leletek a m. kir. földtami 
intézet muzeumában (a 21. ábrával).. 238 
OCARHÓLHOR ZOLTÁN Tsz dea sét Mammutcsontok a pestmegyei Gomb? 
és Monor diluviális rétegeiben (a 10. áb- 
TÁV AM BE keszt ke sre záeeket eték életébe elete 54 
- SÜSS TÁ EK at Diluviális ősemlős csontok a pestmegyei 
Mende és Pécel határában (a 11.ábrával) 55 
— KEL tegez ÉSÓTő Mediterránkorú metaxytherium-váz 
Márczfalváról (Sopron vm;)........ do 
C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK, 
PÁvAI VAJNA FERENC dr.:" ...... A földkéreg legfiatalabb tektonikus moz- 
SSASÁNLON Es Retek etés ztete sielés ELETELEKT 249 
— SEK E NÖNÉLÉNE EN  ET Adatok a horvátszla vonországi pleiszto- 
cén lerakodások ismeretéhez ......... 253 


IV TARTALOMJEGYZÉK. 


RÉTHLY ÁNTÁL GB SETS tetés A Baranyai Szigehegygégben 1909 má- 
; jus 29-én égzlelt földrengés (22 ábrával) 
VADÁSZ ETLRMÉR (A: zta stáe alle ete ve A földtan és őslénytan szerepe a buda- 
pesti egyetemen (a VI. táblával)...... 


D) ISMERTETÉSEK ÉS IRODALOM. 


FAVB HTAÁ SEGYS ze KN Sláys jeles d ááó ő és Paláobiologie der Cephalopoden aus der 


Gruppe der Dibranchiaten, Jena 1916. 


Ismerteti : VADÁSZ ELEMÉR dr........ 
EORUSITZKY ÉLENRIK : veges seses Pozsony környékének agrogeológiai vi- 
szonyai, Budapest 1917. Ismerteti : 
HOHAPARZTK (BHRENO OM Nets ete tátets tetteti 
NÉRHIYZÖSGAB sét e élleb b elle adsz zdve Über Antimonit von Felsőbánya, 1915. 
Ismerteti : ZIMÁNYI KÁROLY dr....... 
AE DNS ÁRON ÜT ea esta afoe vet al alk A Magyar Birodalom vasérc- és kőszén 
készlete, Budapest, 1916. Ismerteti : 
INKEY BÉTA 1... ez eléle ils elsáetés lt 
ISÍEL ELT a ez SEEK KET SOT Grundzüge der allgemeinen  (Geologie 
Leipzig, 1916. Ismerteti : VApÁsz ELE- 


MOHONDORE zi Atea ketlő ast ertett W-e sind geologische Karten und Profile 
u verstehen und praktisch zu verwerten, 

Braunschweig, 1916. Ismerteti : VADÁSZ 

EEMÉR JAT sé sjsötste esetet eke jetszátete tétele e letskzt 

MERNE END S ét evele e gstese les elole ajtte sel Über die Grundlagen und Methoden der 
B:ostratigraphie, Berlin, 1916. Ismer- 

teUl: "VADÁSZ ERTL HMÁR ÁM Szeleeleis else 

A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. években. Közli : TImkó 
TEL JER OO e SS S SOT CdS GC OO UHÁÓ GaaS OGG ara Boom tó 


E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 
a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tanszékek szét választása 
ügyében ükészített javaslat ai in avéjsiarsjatejekels teleletete letes tel sísí jei sis Sán isis ÉS BÉB 
b) Kocn Awrat jubileumi alapítvány geológiai pályamunkák jutalmazására 


F) ELHUNYT TAGTÁRSAINK EMLÉKE. 


BUROHARD DRLÁVÁRY KONRÁD (1897—1910)..§ Zárd ta ratetátatetetetete eszes a kant tlsik 
MAROSDÁOSAL Dáogy: Mór dr. (1848—1917) . 2 s. dsdésesaak ele e etája te S 
Eróf HEC HRHÁZC Gvura ((1868—1916). . . (2. ss oz zett teeétets ts atal vas atete ERTS 
HBAASSÉRBORHARD (A802—Í915) s sss seta s a ál a lez ÉlL ÉSE 6 te EVLSÜSLNETSTTSNÉS 


Báró ÜYŐBBTY ÁRPÁD (1843—1916) ............ a öz ad at talá tENENES 


Lap 


242 


404 


422 


429 


430 


449 


TARTALOMJEGYZÉK. Yv 


Lap 
MONKOGY: EHGN. MEKTOSA( SAD TÓÚÓ) azéeretesét ggg ág els ej eéss ú azal jkaltat al alotelal el elte 83 
MEGKETN TEVÉS MIRE ÜSS MEGO ZAJ AT Ezaz té sad det rew e éle da le afa etla SEU 
INGE VAZSÓ? (ESZSKOŰ VSEs GT tetele la ező ese szá a dlále érés dtag Atea eveA E SEN 83 
IBÁGKOVTOSÉJÓZS HE ÉSZT TUG E SE sat sie feels A TK da. efá szele áló adas a VAL NÉ ATSS 84 
BÁNTOCSOESJÓZSHEK A vég ÜSZTV AG EE stee ae eeeesel ő lő e aaz al ete teéő ee 85 
IBOSENYTEZ EÜ VÁDÁRAOT HÁL SZO ZSŰOTST) KEST átt S tés e sel Og els elolájeté e alá 386 
SOGWEIGOR:ÁMREVÁMBRÜS SZOKOT ESNE a gel érérato is a fejetále eve őleteta aa tele 86 
KITETNEHÁUSZHÉYUNAÁS VSZSSESÚNÓ EZAZ E SEEK KEEN e esés s elé] ella ta glarsnát ssálobes e id ető 86 
ZETGMONDYA BÁBA MESZSESKÓNÓ ek etet SET ter estere Egg slő als da ő) da játalei ol dls aj el eále és 86 
G) TÁRSULATI ÜGYEK. 
a) Évi rendes közgyülés. 
IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr.: Elnöki megnyitóbeszéd a Magyarhoni Földtani 
Társulat 1917. február 7-én tariott 67-ik köz- 
EGY ŰLÉS ŐTET KE eke teas taj et tetek tédga 61 
BAPP: KÁROLY? dij sss lős Titkári jelentés a közgyűlésen ............. 72 
Jegyzőkönyv az 1917 febr. 7-én tartott 67-ik közgyűlésről ................ 61 
Eldrolóciatszalkosztály LEGESÍGÉSEN Tette eeetálekerőt te rekeléteketetelet s oka e raláaj esete e eszel elé ee 87 
Jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonáról 88 
IÖltSéGYétÉS az 19 ZŐVTé [a zttk kN tten tárátala seket ráta há ao teles slátsl; 92 
A Barlangkútató és a Hidrológiai Szakosztályok- 
ma kenyüjtott: évit BESOLY ars alsó aessgó res etetet afele elsut et ete felelek ete ao ekeketevásel dési te 92 
b) Rendkívüli közgyűlés, 
1917 jun. 6. Hidrológiai Szakosztály létesítése és Böckrn JÁnos szobrának le- 
IG DISZOBB 2 vetueítsklatá etess ese keret eke lel se e NE Tee ese e osat Ke le TS ála eletere s 228 
c) A Hidrológiai Szakosztály. 
Első választó ülése 1917 jun. 16. Tisztikar és választmány választása .... 289 


A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendje .. 292 


d) Szakülések. 


VII. szakülés. 1916 nov. 8. 1. BALLENEGGER RÓBERT dr. : A tokajhegyaljai 
nyiroktalajról. 2. Ifjú Lóozy Laros: Az Északnyugati Kárpátok geo- 
lógiája. 8. ToBoRFrY GéÉzA dr.: A Kis Kárpátok dévény-mária völgyi 
MONA AY zel ste la S Ete tékek ala ea si seta e e kk SSe ele elek sz sj ellés SLADE d s 262 

VIII. szakülés. 1916 dec. 6. 1. KoRgRmos TrvapaR dr.: Az ajnácskői pliocén 
rétegekről és faunájukról. 2. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. : A madarak pa- 
leontologiája. 8. VígH Gyura dr.: Földtani megfigyelések az Észak- 
HELYÜS AjÜds EGANTJAKÓ KV e ette tea aA TS SS ee ee ete ale lsteltel 4 ere e al ererá széle 265 


VI TARTALOMJEGYZÉK. 
Lap 
I. szakülés. 1917 jan. 3. LEIDENFROST GYULA : Kövesült halak a Nematog- 
mat ak testtol NN SÉRE tes ef eléate ele a elelalete sze ete alárátegetáterstetot sát átáta ete ZOÚ 
II. szakülés. 1917 jan. 81. 1. Jugovrics LaJos dr.: Az Alpok keleti szélén 
feltörő bazaltok. 2. Ifjú Lóczy LaJos: Az aranyosvidéki gosaui és flis 
KEZŐ MNSN YBM ereltte éve ee éése ese ESSÉK önőa e c látra S EEKEK sütés etek e MD 
III. szakülés. 1917 márc. 14. 1. SzorragGmn Tamás dr.: Tanulmányutunk 
Szerbiában. 2. BALLENEGGER RÓBERT dr. : A magyarországi talajtipusok 
kémje dösszetétele Sv ese ássáe KE É S ázó 0 He A KLÁN BO tl ee 
IV. szakülés. 1917 ápr. 4. 1. KoRmos TIvaADAR dr. : Nevezetes új leletek a m. 
kir. földtani intézet muzeumában. 2. VApÁSz ELEMÉR dr.: A Baranyai 
szigethegység földtani szerkezete. 83. PÁvAI VAJNA FERENC dr. : Adatok 
a horvát-szlavonországi pleisztocén ismeretéhez ............ dts kt 274 
V. szakülés. 1917 máj. 9. LAMBREcHT KÁLMÁN dr. : A madarak paleontoló- 
Sgt EETTMT TOSÉSNSESÁDÁSR NNAK ÉSE E S GEL ÜGBÉ a ne AA OAB DÍ 2 a b 276 
VI. szakülés. 1917 jun. 6. Timkó IMRE: Nyugat- lzonlas talajviszonyai ... 276 
VII. szakülés.1917nov. 7. 1. Hortóz ANDRÁS dr.: A csörögi andezittelérek 
földtami viszonyai ; Bár KÁROLY, SOCHAFARZIK FERENC, SZENTPÉTERY 
ZSIGMOND és MÁJER ISTVÁN hozzászólásai val ; 2. ifjabb Lóczy LAJos dr. : 
Balatonfüred környékének részletes tektonikája ........... es ala 282 
VIII. szakülés. 1917 dec. 5. 1. BALLENEGGER RÓBER Tdr.: A érjbje als 
történő mállásról; 2. FERENczY ISTVÁN dr.: Az Inovecz déli felének 
geológiai viszonyai; 3.idősb Lóczy LaJos dr.: Egybehasonlító meg- 
figyelések az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi TKTEBSÉS flis- 
vonulatának szerkezete közöbbűsssetsteieletetekei eíefesefeteete tétetett 4.2 sza, o e fek ESŰ 
e) Választmányi ülések. 
VII. ülés. 1916 nov. 8. Tagdíjfizetések alól a háború tartamára való föl- 
TMETTÉSOKK sslase eme éráls sztést és ET ÖESSSÁSÉ S segzeésis ás fetelstskő viszel űl 
VIII. ülés. 1916 dec. 6. A Magyarhoni Földtani Társulat ELNNSKOLNOSGST 
kir: foldtáni intézet Vveszírates etetett eset sáistése ele eáttáés zés sZ 
1 ülés 1917 jan. 3. A Magyarhoni Földtani Társulat folyóiratait a m. 
kir. földtamrintézetnek átadja s öEtzte ése seft tttstste rő LE zkeke kezét ale éa REESE 281 
II. ülés. 1917 jan. 831. Hidrológiai Szakosztály keletkezése ............. 282 
II1. ülés. 1917 márc. 14. A Hidrológiai Szakosztály ügye . .. . . . . . . JLEKÉ ES 284 
IV. ülés. 1917 ápr. 4. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter elengedi a kiad- 
ványokért járó átalányt . a. se eres esete elestét e szelete eásísís ne téetekT szetsés s SABB 
V. ülés. 1917 máj. 9. Hidrológiai Szakosztály ügyrendjének tervezete .... 287 
VI. 1917 nov. 7. A szakosztályok elnökei az anyatársulat választmányának 
tagjai. Változás a SzABÓ-érem bizottság tagjaiban................. 437 
VII. ülés. 1917 nov. 22. Pótlások a SzaABó-ügyrendhez ; az egyetemi tan- 
székek ügyében kiküldött bizottság jelentése ..................... 441 
VIII. ülés 1917 dec. 5. A Hidrológiai Közlemények megindítása .......... 442 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS, 


A) ABHANDLUNGEN. 


Seite 

BALLENEGGER, R.:......... Über den Nyirokboden des Tokaj-Hegyaljaer 
ÉDI GESET E EKET RA tet a s Tó egébei eserskét e arut 186 

TE EkOR ÜSSE NET KELETEN e, Ek Die geologischen Verhültnisse der Gegend von 


Kézdivásárhely (Mit den Figuren 1—9) .... 118 
Baron G. J. de FEsÉRvÁRY: Anoures fossiles des couches préglaciaires de 


Püspökfürdő en Hongrie (Planches 1—IID . 141 


EVŐEGÖS als Ar AV erzet akét Sole ete Die geclogischen Verháltnisse der Csöröger An- 
desit-Gánge (Mit d. Taf. ÍV und Fig. 12—18) 295 
IBÁVATVAJNA, BR: VOT sr sztie Die tektonischen Verháltmisse des Gebietes 
zwischen Kiskapus und Rukkor (Mit Tafel V 
ÜNdé BTEÜTEN ZA ző0 Sá zet ete a stáb tetett etel ére 457 
DOGELÁRARZE E, BIR te elt Nőtet Zur geologisehen  Altersfrage des  Braun- 
kohlenvorkommens von Iegercsehi im IKomi- 
AUSZALTE VEB elér ele e keyek eke TAN szalat ekae rez eles e si e 453 
HOHOTTZ UMARG VES Ss es Die Andesite des Karancs-Gebirges (Mit Fig 
I9E2OV Ez SARTRE at aes star etes kotta eset öls ak 321 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


IRŐRMOÖSÉI VE ES seta ébe Interessante neue Funde im Museum der kel. 
Ung. Geologischen Reichsanstalt (Mit Fig. 21) 336 
OCGEREEBR SZ sz stole etáée s etettés Vorkommen. von Mammutknochen im Kom. 


i Pest, bei Gomba und bei Monor (Mit der Fig. 10) 173 
— — Diluviale Knochen von Mammalia (Mit der 


TONYEATTEZA ÁE sa esés je okaert OZ EROLE ÉT KE LÖTT 174 
— — Mediterranes  Metaxytheri1um-Skelett von 
Máretatvas ÜRÓHNEHOBTON Jó elte seteleseje ela esetei se 176 


C) VERSÜUHIEDENE MITTEILUNGEN. 


RÁTHGYI TÁS SE ety atás e ze Das im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 
1909. beobachtete Erdbeben (Mit d. Fig. 21) 8341 
PÁvAI- VAJNA, FR., von :. . . . . Über die jüngsten tektonisehen Verschiebungen 


TERÁD PEEtTe ÉT Ag Sk Set SZ SBS lt zel 348 


VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPLEMENTS. 


Seite 
PÁVAI-VAJNA, FR., von ...... Beitráge zar Kenntnis der pleistocánen Abla- 
gerungen von Kroatien-Slavonien ......... 358 
VADÁSZ, MSZT Meeke eltel Die Stellung der Geologie und der Paláonto- 
logie auf der Budapester Universítöt (Mit 
mafel VI) eszet tetett ete kze sétál 467 


D) BESPREUHUNGEN (REFERATB). 


TOKET ESZ NT e evő széle e Über die agrogeologisehen Verháltnisse der 
Umgebung von PreBburce, 1917. Ref.: FRANZ 
OCHAFABZIK SZrszlóto tet ejts töete tat et RE EGE 359 

ERRE TEVET ZA áros eye eváteló es Die Hisenerz- und Kohlenvorráte des Ungari- 
sechen Reiches, Budapest 1917. Ref.: BÉLA 
INKHY Vön PATTIN? 2 s öltéssel eke 471 


E) LITERATUR. 


Repertorium der auf Ungarn bezügliehen Geologischen [Literatur im Jahre 


MA ZSA9T5 Ref. B. TIMKÓ SAV tsa ete b ete ee e SEEK 983 
JADE Hi, " (DJ SEL ESZÁTÉSÁRET EST KE kEt te. Paláobiologie der Cephalopoden aus der Gruppe 

derAaDihranematenszjena Sa916 erteket rétet stekkÉt 422 

KSNEYEGE MO SZ ágas gé je Über Antimonit von Felsőbánya, 1915 ..... 58 
HIGEZÁKÉTORAT Biz szan ee zzes sé Grundzüge der allgemeinen Geologie. Leipzig, 

19105 szé áz babe t ezezsteetetetejeke ts selevess SRAt 428 
HGHONDORI zt öz ázesté e edes e Wie sind geologisehe Karten und Profile za 
verstehen und praktiseh zu verwerten. Bra un- 

SGAWelettt9T Ge e ee eket eszét ÉN 429 
BDEKEND 2 tg zés önt ú Über die Grundlagen and Methoden der Bio- 
stratigraphie, Berlin 1916. Ret.: Dr. E. 

MEVADÁSZT E EE tek KEST ete tels teat eÉ 430 


F) TODESANZEIGE. 


DSE TERT OH: HORENTHAY,. gestorb. 18. Area SUN ette te etette e ÉSe 451 
Dr. Mokgiz DécnyY von MAROSDÉCSE, gestorb. 8. Febv. 1917 ............. 452 
DEZE HODOR ÁPOBEWITZ, gestorb.,; 12 2: 7ma at gets ek etdttttet tetette 452 


(7) VEREINS-NACHRICHTEN. 


Dr. TH. SZoNTAGH von Iató: Eröffnuncsrede des Prásidenten der Ungari- 
sehen Geologischen Gesellschaft in der am 
7. Februar 1917 stattgefundenen LXVII. 


(Generalversámmál s asse ese tá sstete raise ela 179 


nYADNE 


Hl 


IV. 


V. 
VT. 


VII. 


ÍINHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX 


Mitteilungen aus den Faechsltzungen. 
Seite 


. Vachsitzung am S. Nov. 1916. 1. Dr. R. BALLENEGGER : Über die Tokaj- 


Hegyaljaer Nyirokboden. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Die Geologie der 
Nord westliehen Karpathen. 83. Dr. G. v. ToBontrrv: Über den Mária- 
KÖlgySe Zug der kiemeten CSAT DAtNen e selon et szelét seg ása rés 363 
Fachsitzung. 6. Dec. 1916. 1. Dr. Tu. Konmos: Über die Ajnácskőer 
P:iozánsehiehten und deren Fauna. 2. Dr. K. LAMBREcHT; Über die 
Palöontologie der Vögel. 3. Dr. J. Vícn: Über geologiscehe Beobach- 
tuüngen amaden Nord westliehen  Kanpathens ak ázni meghát a 367 


. Fachsitzung. 8. Jan. 1917. J. Lerpesrgosr: Über fossile Fische aus 


det BamiültekdereNematosnat teng szea at a de at Éhen fa sa ete 369 


.  Fachsitzung. 31. Jan. 1917. 1. Dr. L. Jucovics : Über die am östlichen 


Rande der Alpen aufbrechenden Basalte. 2. Dr, L. v. Lóczx jun. : Zur 
Kenntnis der Gosau- und Fiischbildungen in der Gegend von Aranyos 370 
Fachsitzung. 14. Márz 1917. 1. TH. v. Szoxragn: Unsere Studienreise 

in Serbien. 2. Dr. R. BALLENEGGER : Über die ehemische Zusammen- 
seizuna der: Bodenty pen kÜHGATNS ta szer ta elete et ata ataá e e gt 345 
Facbsitzung. 4. Apr. 1917. 1. Tu. KoRmos : Interessante neue Funde im 
Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. 2. Dr. E. VapáÁsz : 
Über die Tektonik des Baranyaer Inselgebirges. 8. Dr. FR. VAgNa von 
Páva: Beitráge zur Kenntnis des Pleistozüns von Kroatien-Slavonien 377 
Fachsitzung. 9. Mai 1917. Dr. LAMBRECHT : Die Paláontologie der Vögel 380 
Fachsitzung. 6. Juni 1917. HR. Timkó: Die Bodenverhültnisse von West - 
DGEDLOTÉS ser énet Ke sszeg ett ete öt u ait etel as ESEK T SEN E KET Ék TE t e 380 
Vachsitzung am 7. Nov. 1917. 1. Dr. A. L. Hotrós; Über die geolo- 
sischen Verháltnisse des Csöröger Andesitgünge. 2. Dr. [. v. Lóczy 
jun. : Dotailtektonik der Umgebung von Balatonfüred ... . . . . . . . . . 485 


A TÁBLÁK JEGYZÉKE. 


(Verzeichnis der Tafeln.) 
OldaF 
(Seite p 
Tafel I., IT.. III. tábla. Báró FesJégváRgy GÉza GYULA: Fosszilis békák 
a püspökfürdői praeglaciális rétegekből (magyarázata a 
HOZ 199 oldalakon) e ssszete vis táevetetetetetseteástető jára 25. 
(Baron G. J. de FEJÉRVÁRY: Anoures Íocssiles des 
couches préglaciaires de Püspökfürdő en Hongrie) (Pag. 
082199) 1. za. E. fs  ATSÉ ESEN ÁSORTRÉÁRÉBANENRRABB (141), 
Tafel IV. tábla. "Hozrrós Awpgás LaJos dr.: A csörögi Kigyóhegy vidé- 
kének geológiai térképe 1: 31,250 mértékben ......... 201 
(Dr. L. A. Hortós: Geologisehe Karte der Umgebung 


des Kigyóhegy bei Csörög, Mabstab 1:31,250) ....... (295) 
e HNK, 01 PÁvVAI VAJNA FERENC dr.: A Kiskapus Rukkor közötti 
terület tektonikai és geolcgiai térképe .......... msistete OGA 


(Dr. Fgasz Vagsa von Páva: Tektoniscbhe und geolo- 
gische Karte des Gebietes zwischen Kiska pus und Rukkor) (457) 


KEY 4 VapáSz M. ELEMÉR dr.: A földtan és őslénytan szerepe 
a: budapesti regyetemtettésttsse tet teete stee étáte set e ee tét 404 
(Dr. M. E. Vapász: Die Stellung der Geologie und der 
Palöontologie "an der Budapester Universitát) ....... . (467) 
A. SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 
(Verzeichnis der Textfiguren.) 
Figuv 1. ábra. Kézdivásárhely környékének geológiai térképe . . . . : . . . A 
ú (Geologische Karte der. Umgebung von Kézdivásárhely; (114) 
k 2. c —— Krétakorú homokkőbánya Kézdiszentkereszten .... . . . 5- 
(Kreidesandstein-Steinbruch in Kézdiszentkereszt) .... (118) 
( 3. c — Boltozatos településű paláshomokkőrétegek, nyeregfor- 
mában, Szárazpataikémellettáe esete este étéseteis see et sk 5- 
(Schieferige Sandsteinschichten mit gewölbter Lagerung 
in [Dattellorm bei Szárazpataja ese BEK es esetet (118) 
( 4. c — Kvarcos andezithomok és a közbetelepült horzsakő 
lapilli feltárása a kézdivásárhelyi Fehérmartoknál ... . 18 
(Aufschlub von guarzigem Andesitsand und dazwischen 
gelagerten Bimmstein-La pilli bei Fehérmartok in Kézdi- 
vásarhelyer Umgebuüng) etes elettel eeNÉ (120) 
( 5. a —— Kézdivásárhely környékének helyszínrajza ..... . . . . . . 9 
(Situations plan der Umgebung von Kézdivásárhely) .... (122) 
4 6. a — A voláli dombok feltárása a kézdivásárhely-bálványos- 
TÜVOG1 át  MENGEN a ére vis 5156 ss nóta ketzlk ANNO TT ZAt s ús SEL ASÉSSSSSSÓ 10 


(A utschlu8 des Voláler Mügels lángs der Kézdi vásárhely- 
Bályványosfüreder BtraB3) . a ss a art teat láte ét slNTSEt ál SlÉs (123) 


SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. XI 


Oldal 
(Seite) 
7. ábra Földpiramisok a voláli dombokbán.................. 1: 
(Erd piramiden auf den . Voláler. Hügeln) ............ . (124) 
8. a — A kézdivásárhelyi fúrás geológiai szelvénye...... . . . . . 18 
3 (Geologisehes Profil der Kézdivásárhelyer Bohrung ... (127) 
9. c — A kézdivásárhelyi terraszok alatt fekvő részlet geológiai 
SZOLVENYOÉ s a et a EE tea te e etée es ést 18 
(Geologisches Profil der Partie unterhalb der Terrassen 
ÜDE KKÖZÜNYASÁTNMELY NE át et e ee end sé szé ni (134) 
10. 4 — A monori pince szelvénye, mammutmaradványokkal . . 50 
(Profil des Monorer Kellers, in welchem die Mammut- 
TESTS VOLKAMASIN det aes a ls ea ző lenes (174 
TEA peéezeli téSlagyat SZEGYENE etet sőt stk s ee se 56 
(Protil der Péczeler Ziegelfabrik) . . . . . KEREKE S SES ZETÉk (175) 
12. a —— A csörögi Kigyóhegy andezittelérvonulata északról te- 
TREK SS ee Te OO SES SZO SET ALBÁN e út e Ha 202 
(Der Andesitdyke des Csöröger Kigyóhegy) ........ . . (296) 
13. 4 — A csörögi Öreghegyen s a dukai Pokolvölgytetőn keresztül 
DNy-róti ÉK feié haladó harántszelvény ............ 208 
(Ouerprofil von SW nach NE über den Csöröger Öreghegy 
ünd! deny Giptelkdés S Bolkotyolgíg ME teas övén ette szt s: (303) 
14. c — Szelvénya váchartyáni Borokerdőtő! OK felé a kisnémedi 
Csekehegyen át a királygerendai völgyig . . . . . EB GST B 208 
(Profil von SW nach NO vom Vácbartyáner Borokerdő 
über den Kisnémeder Csekehegy bis zum Királygerendaer 
IA az ÁZ ÜNARTE Elb ált AN A EBENBB KE LYEZÜTRE TE B VK ÉG (303) 
15. 4 — A pokolvölgyi kőfejtő andezittelérének fényképe ..... 215 
(Andesitgang im Pokolvölgyer Steinbruch) ........ . . . (310) 
16. a — Szelvény a pokolvölgyi nagy kőfejtőn keresztül ..... . 216 
(Profil über den groBen Pokolvölgyer Steinbruch) .... (811) 
17. 4 — A mediterrán márgarétegek közé benyomult andezit- 
a pofizis, a pokolvölgyi kőfejtő bejáratán ............ 220 
(Die zwischen den mediterranen Mergelschichten einge- 
drungene Andesit-Apophyse am Hingang des Pokol- 
VÖLGYET OV EMDEÜGNÉB ESÉS össze ett Et et (315) 
18. a — Gömbös elválású andezit a kigyóhegyi köfejtőben..... 222 
(Kugelig abgesondert  Andesit im Kigyóhegyer $tein- 
EVÉS Je se tette akE zás ai s e EE Jt (318) 
19. a — A Karancshegység környékének geológiai térképe . . . . . 225 
(Geologische Karte der Umgebung des Karancsgebirges) (322) 
20. c — A Karancshegység: geológiai szelvénye .............. 228 
(Geologisches Profil des Karancsgebirgeg) . . . . . . . . . . . . (325) 
91. c —— A Placochelys placodonta hátpáncélrészlete ..... . . . . . . 239 


" (Rückengehildteil von Placochelys placodonta) . . . . . aregvtsb asatŰ), 


XII SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 


Oldal 
Seite) 
Figur. 22.ábra A baranyai Szigethegységben 1909 május 29-én észlelt i 

TÖLÜÉERSBSN E Ea EÉTS éra eled aid ea ketá vas GASKO zzz etejz eztet aKLAB 

(Das Schüttergebiet des im Baranyaer Inselgebirge am 
29. Mai 1909 beobachteten Erdbebens) ............. (342) 

tk 23. c — A felsőgezési kettőszredő mediterránrétegei, dacittufás 
diapirmagokkal, Alcina felől . . . . . KSE já varAt siszüetetetelál ÜNOL 

(Die Mediterranschichten der Felsőgezéser Doppelfalte 
mit den dazittuffhöltigen Diapirkernen von Alcina aus) (460) 


KA S A zolmbokai redő a falúvaltotssk aes te eete étele 395 
(BDie:Gimbokaer, Falte mit dem Dorfey 35... (460) 
tp 25. "a " Höldfolyás az. Olt északi partján sre sa ee 401 
(Erdílieden am nördlichen Ufer des Olt) ............ (463) 
4 SDG S E A Teleki. sósikut és. környékez se seat e s EGE Et ÉS 403 


(Der Feleker Salzbrunnen und seine Umgebung) ..... (465) 


Sajtóhibák. 

I. RÉrnny ANTAL közleményében a 246. oldalon a fölülről számított 7., 10. 
és 18. sorokban 485 km sugárú, 4072 km sugárú és 618 km sugárút kifejezések 
helyett 8-5 km átmérőjű, 402 km átmérőjű és 618 km átmérőjű terület értendő . 
Ugyanezen közlemény német részében a 341. és 842. oldalakon a Fig. 21 Fig. 22-re 
helyesbítendő., 

II. VígH Gyurxa dr. szakülési előadásában : 
266. old. felülről számított 14. sorban Zojár helyett olvasandó Zsjár. 


gé 16 ( ( 94. k — darnellák h. 4 Daonellák. 
4 ( ( 25. — c — keupenpalák h. cx keuperpalák, 
KARNAS € ( 28.. c — magna ÖVEGAE] magra, 
VSE € ( 92. 0 2 TÉERYUOCOTOS KNEK NNAK Phajlloceras, 
tt ( GYYESNE ( 92. tk — ÁAricttes ( € Arietites, 

c a — alulról számított első — x — Rasensteini k 4 Nasensteima. 


Druckfehlerberichtigung. 


Serte 368. Zeile 11 von oben statt : . . . ., die den permisehen Ouarzsandstein 
und das Konglomerat an mehreren Stellen unterbricht, lagert in einem 
scehmalen ötreifen . . . zu lesen ; 

- . ., der permische Juarzsamdstein und das Konglomerat lagert in einem schmalen, 
mehrfach unterbrochenen Strerfenm . . , 

Seite 368. Zeile 20 von oben statt Orten zu lesen Gebirgen, 


KE TBOSÁS TA LD 4 4 k  ausgesehliffen zu lesen ausgeguetsehte, 

4 (t kt 19 c uünten x — rastrala zu lesen rostrata, 

( Patak 57 öle EZRET ( tk armomceras zu lesen Arnioceras, 

KN e zŰ VÁD arak £ 4 (semicostatus, geomeltricus, Unterordnung 


von falcartes) zu lesen: aus der Gruppe des semicostatus, geometricus und, 
falcartes, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLVII. KÖTET. 1917 JANUÁR—FEBRUÁR—MÁRCIUS, 1—8, FÜZET. 


4) ÉRTEKEZÉSEK. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 
Irta: BÁNYAI JÁNOS. 


SZO Az sg ábrákkal — 


I. Oro- és hidrografiai viszonyok. 


A leírandó terület a Kézdivásárhely jelzésű 21. övs XXXIV. rovatbeli 
lap déli részét foglalja magában s egy kis részén délnyugat felől átnyúlik az 
alatta következő kovásznai lapra 15." A háromszéki medence e részének 
fővízgyüjtője a Bereezk felől kiinduló Veketeügy, amelybe — körül- 
belül Szentkatolna mellett — sugár irányból folynak:be az alaphegységből 
kiszaladó kisebb patakok. Legfontosabb e patakok közül a K ás z o n- és 
Torja-patak, mert e két patak eróziós munkájának kell tekintenünk — 
mint ki fog tűnni — az árterületeket domináló terraszok felépítését. A falvak 
egy pár kivétellel (Oroszfalu, Szentkatolna, Sárfalva) az alaphegység peremén, 
terrászokon feküsznek, maga Kézdivásárhely város is, csak az 
északi részén a Kanta nevű városrész terül el a Torja-patak árterületén. 
Mindaddig, míg körülbelül 20 évvel ezelőtt a Torja-patakot nem szabályoz- 
ták, a kantai rész folytonosan áradásnak volt kitéve s a talajvíz is oly magas 
állású volt, hogy a házak közt források alakjában bújt elő (Forráskert). 
A terrászok alján húzódó árterületek nagyobb része mocsaras-turfás s mint 
általában a terrászok talajvizének gyüjtői a legnagyobb szárazságok idején 
is nedvesek. Ezek átlagosan véve 550 m magasan feküsznek a tenger színe 
felett. Az árterületekről a torjai völgy irányában haladva az alaphegység 
felé, három terrászt különböztethetünk meg, melyeket kézdivásár- 
helyi (570 m), torjai (600 m) és voláli (650 m) nevekkel jelöl- 
hetünk meg legtalálóbban. 

Az agrikultura szempontjából legfontosabb és legnagyobb terjedelmű 
a kézdivásárhelyi (I), már kisebb értékű és nagyságúis a torjai (II), értékte- 
len az árkok által erősen felszabadult s bozótos voláli (III) terrász (9. ábra). 
A már feljebb következő homokkőalaphegységet — mint azt LŐRENTHEY 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 1 


2 BÁNYAI JÁNOS 


IMRE az Erdővidékre oly szépen kimutatta — itt is az erdők  fellépée 
árulja el. A legömbölyített s jellemző lapos hegyhátak mindenütt vege- 
tációval vannak takarva. Hiányzanak itt a romantikus sziklacsoportok ; 


íg Ho 
i Myélya / ; 


Mérlek 
fú 


ny zo K ; ] 


I 


tE 
3 
00-- 


az -k -F A 
Kézdivásárhely 3 


575 4 ke 4 íz 
a 


1. ábra. Kézdivásárhely környékének geologiai térképe 1 : 180,000 mértékben. 
Magyarázat : 1. holocén (alluviális ártér) ; 2. az alaphegység eluviális lejtője; 3. pleisztocén 
(diluviális) korú turfa-telepek ; 4. pleisztocén (diluviális) ka vics-telepek ; 5. pliocén kavios- 
terrasz; 6. pliocén vörösagyag (nyirok); 7. pliocén kvarcos andezit homok; 8. krétakorú 
homokkő és pala ( A alaphegység). 7—V — törésvonal; 79—V, — antiklinális tengelye; 

F, F, — fúrások Kézdivásárhelyen és Oroszfalun. 


a magas, merész sziklafalak; mindenütt csak a barátságos, szelidhajlású 
lejtők láthatók, melyek ha nincsenek erdővel borítva, akkor mint hegyi 
kaszálók és legelők adnak fontos kereseti forrást a nyaranként tömegesen 
itt szorgalmatoskodó székelyeknek. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. ts 


A Kézdivásárhely felé nyugatról behúzódó hegynyúlványok mind a 
Bodoki hegységhez tartoznak. Ugyan ha a Bodoki hegységet egy kissé 
tagoljuk, akkor annak egy része, mely a Torja- és Kászon-patakok közé esik, 
nagyon elkülönül a főtömegtől. Ez a vonulat, mely a Szent-Anna-tavi 
"andezit erupciótól délkelet felé tart s Torja községnél végződik — én azt 
hiszem — Torjai hegység néven kiszakítható a Bodoki hegység 
tömegéből, ennek a lehetőségét a külső morfológiai viszonyok megengedik. 
A Torjai hegység két legfontosabb magaslata a Cecéle tető (1178 m) 
és a Fej (1078 m), ezek közül a Cecéle a felvett területen már kívül esik. 

A medencébe keletről és északról behúzódó hegyhátak a Kászon- 
pataktól keletre már a határhegylánchoz tartoznak, melyek a Lóczy-féle 
beosztás szerint a Keleti Kárpátok Csiki-Háromszéki havasainak a nyúl- 
ványai. Megemlítésre érdemes magaslatok: a medence minden pontjáról 
már messziről feltünő Perkő (719 m) s aPólya tető (1022 m). 


II. Irodalmi áttekintés. 


1863. HAVER Fr. u. STACHE G. dr.: (eologie Siebenbürgens. Wien. 
1878. HERBIcH F.: A Székelyföld föld- és őslénytani leírása. 

M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. V. k. 

1879. PauL u. TiETzE dr.: Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- 

pathen. Jahrb. d. k. k. geolog. Reichsanst. Wien, 29. B. II. H. 
1884. PRrmics Gy. dr.: A Keleti Kárpátok geológiai viszonyai. M. T. Akad. 

Értekezések a Természettud. köréből. XIV. k. 4. sz. 

1912. PaAPP KÁRoLYy dr.: A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék 
"vármegyében. Földtani Közlöny. Bpest XLII. k. 696—723 old. az 51—60 
.ábrával. 

Azáltalam felvett terület főrészét képező, fiatal terraszszerű dombok 
irodalmi adataival könnyen végezhetünk. Részletes felvételek teljesen 
hiányoznak s az eddigi adatok tisztán csak nagy általánosságban odavetett 
megjegyzések. 

Legrégibb felvilágosítást e terület ismeretéhez HAUER és STACHE 
összefoglaló munkája ad, amennyiben a fiatal harmadkori képződmények- 
ről írva megemlíti (39. 1.), hogy ilyenek vannak a háromszéki medencének 
"Sepsiszentgyörgy — Kézdivásárhely közti részén. Míg másik helyen (304. I.) 
a torjai homokkővonulatot tárgyalva, mint írják: eweiter folgen bis Al. 
Torja, wo man die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Tertiárschichtens. 

Már HERBIcH a bodoki hegység alját szegélyező képződményeket 
:-átnézetes felvételei alapján az erdővidéki kövületdús rétegek analógiájára, 
pontusi emeletbe sorozza. Munkájának a diluviális képződményekről szóló 
fejezetében (297. 1.) így ir: A háromszéki medencebeli pontusi rétegeket 
homokos agyag és lősz fedi; ezek a bodoki hegység keleti részén fekszenek 


1Xx 


4 BÁNYAI JÁNOS 


s a Feketeügyig nyúlnak). Az említett lőszt azonban e területen nem lehet. 
kimutatni. ; 

PaAvuL és TimrzE. munkájukban jórészt az előző évben megjelent 
HERBIicn-féle könyv alapján tisztán csak a homokkőterület tagolásával 
foglalkoznak (elenyészően kevés, amit ők hozzátettek). Végeredményben 
a neokom márgát leszámítva a fölötte elterülő homokkő komplexumot a. 
középső krétába helyezik. 

PRimics GyöRGY több kárpáti geológus munkájának és saját felvéte- 
leinek alapján igyekszik részben petrografiai alapon tagolni a homok- 
kőterület képződményeit. 

Papp KÁRoLYy a Büdöshegység közvetlen környékének tektonikájá- 
hoz szolgáltat igen becses adatokat, de ő 15 kénytelen volt már a szintezésnél 
a Baróti hegységben fekvő Előpatak környéki breccsiás meszek faunáját 
( Favia hemispherica WFRom., Thecosmiia Toblery KoBy) segítségül venni. 

Látnivaló tehát, hogy részletes felvételek s főként paleontológiai 
anyag hiányában meglehetősen fogyatékosok az eddigi ismereteink nem- 
csak a medencekitöltésről, hanem az alaphegység tagoltságáról is. 


III. Geológiai viszonyok. 
1. Kréta so mrorkakdós 


E csoportba általában az erdővel borított s a medencét körítő alap- 
hegység képződményeit kell osztanunk. Tekintve, hogy eddigi felvételeim 
alkalmával a fősúlyt a medencekitöltésre fordítottam, azért nem is hatol- 
tam be még mélyen az alaphegységbe s így csak egy kis részletről tudok ez 
alkalommal beszámolni. Amint azonban eddig is sikerült meggyőződnöm,. 
az egész krétakomplexumot márga-, agyagpalák, tömeges 
homokkő, palás homokkövek és agyagok s konglo- 
meratumok alkotják. Krétakorú homokköveket látunk Kézdi- 
szentkereszten (2. ábra), továbbá a Szárazpatak mellett (3. ábra), ahol 
a rétegek antiklinálét formálnak. 

Kézdivásárhelyről a homokkőterületet legközelebb Kézdiszent- 
léleknél érjük el, hol a Perkőn hatalmas méretű kőbányák van- 
nak. A templom fölötti fejtéseknél a homokkő majdnem függőlegesen 
elváló padok alakjában van feltárva. A lehasított hasábokat részben mű-. 
tárgyaknak faragják ki, részben mint jó építőkövet, talapzatok készítésére 
használják fel. Kézdivásárhely jórészt innen van felépítve. 

Mivel a perkői kő e vidéken iparilag a legkihasználtabb s a faragott 
tárgyakat még a szomszédos megyéken túlra is szállítják, nem lesz érdek- 
telen, ha a kir. József-Műegyétem műszaki-mecha- 
nikai laboratóriumával kapcsolatos kísérleti ál- 
lomás hivatalos vizsgálatának az adatait is közlöm. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 5 


3. ábra. Boltozatos településű palás homokkőrétegek, nyereg formában (antiklinálisban) 
Szárazpatak mellett. 


6 BÁNYAI JÁNOS 


A perkői homokkő szilárdsági viszonyai. 


5 za 5 
Jat alsssz eáttől 89 ! a ] §, ] 2 ] Törés határ 
a zése ztéses HESS ETTNTSES áliIV étte este 
 fALdÍ ZER 9 égo ösze Más ára o TETU RE értéke 
SEK Beszbk e 8 2 dja RA dkg Jegyzet 
6" sah Ea EOK HT 
Hz l rö 4 I d p Jó. ko) z 
GY Esectőlői . MKE] 
Hz [ca jat 0ma 2 ké ZIM 
í] 713645] bO00124T6l í ] —] "10938 
2] 8] 35.25! 600/2488] I ] —] 11625 
3110] 35.821 60012478] I Í —] 11298 
4111] 35,76/ 603 2.465] I ) —] 10251 
5) 9 35,16/ 599 2486ÍII ) —] 11455 
6142] 35.811.605 1 24811 Mm ] — [7 10740 
7] 173478! 5.9312485] Í 121 936,9 ű HEYSÉLÉEÉSB 
8] 213600! 5.89] 2465! I ! 93 8586 SRA 3 ZS mesz a 
9 D"r.38.19" 623 F2485 , j 2.1 8848 ] 25 fagyás után nedvesen 
TO! 6] 35.58] 608] 2480] I ] 22 8485 — (/  törettek össze 
11 . 3 37.27 GJ ZTATST ELST TS ZA] 956,5 ] 25 fagyás után kiszáritva 
12) 4 3648] 620/2485) I 1201] 8833  ( . törettek össze 
I l 


Amint a hivatalos bizonyítvány (154—1906 sz.) a 12 drb próbakő 
vizsgálata alapján igazolja a fagyasztott kövek a 25-ször 
ismételt megfagyást minden észrevehető változás 
nélkül kiállották; Az összes fagyasztott próba- 
darabokon az élek és sarkok kismérvű letompu- 
lásán kívül egyéb változás nem mutatkozott. A kő 
fagyállónak bizonyult 

A kápolnához felvezető úton egy DNy-i irányban 30"-al dűlő márga- 
és homokkőpala-csoportot látunk feltárva. Könnyen máló lévén, fönn a 
tetőn a kibúvását egy kis nyereg árulja el. A feltárt márgák kagylós törésűek 
és a belsejükben össze-vissza haladó dendrites rajzokkal vannak átjárva. 
Itt a vékony palás homokkövet a romboidszerű hálós kidudorodási vonalak 
jellemzik, melyek a hasonlókép repedezett homokkő kiszivárgott limonitos 
lerakódásaiból keletkeztek. 


2. Pliocén. Levantei emelet. 


A levantei emeletbe az orografiailag I, II, III. sz. terrásszal jelzett 
medencekitöltés (9. ábra) tartozik. 

Az I. terrász jellemző feltárásait Kézdivásárhelyen több helyen meg- 
találjuk, melyek megegyező adataikkal biztossá teszik észleleteinket. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 4 


A legnagyobb méretű feltárást a Torjapatak balpartján a Fehér- 
martoknál (4. ábra) találjuk. 

A meredek partfal nevét ép az alkotó világosszürke homoktól nyerte, 
mellyel a vegetációval fedett zöld környezetéből igen élesen válik ki. Szer- 
kezetét nézve feltűnik a szép diagonális rétegzettség s köztük elég 
sűrűen még vékony, vörösbarna limonitos iszapbeágyazásokat is találunk. 
E tények szárazföldi esetleg fluviatilis eredetre mutatnak. 

Felülről lefelé haladva a vékony termőtalaj után eleinte sárgás, majd 
lejebb világosszürke homok következik. Ezt mintegy 2 m-nyire a felszíntől 


1) 


4. ábra. Kvarcos andezit homok (H) és a közbetelepült horzsakő lapilli (4) feltárása a 
kézdivásárhelyi Fehérmartoknál. 


egy 2 dm vastag amfibol-biotit andezit horzsakő lapilli réteg tagolja felső 
és alsó részre (4. ábra A réteg.) ; 

A horzsakőnek rizsszemtől ökölnagyságig változó darabjai 
élénken kirívó réteget képeznek a homokban. Szövetét vizsgálva már 
szabad szemmel kivehetjük a likacsos szerkezetet s az alapanyagba be- 
ágyazott nagy (2—4 mm) tombak barna, hatszöges biotitlemezkéket, 
meg a fényes fekete amfibol-tűket (2—3 mm hosszúak). Nagyítóval meg Jól 
látszik a finom, fényes selymes szálakból álló szürkés-fehér alapanyag a 
benne levő plagioklaszokkal. 

A homok, melyet a kézdivásárhelyiek szívesen használnak, többek 
közt a faedények súrolására is, igen sokféle ásványi kőzetanyagot tartalmaz. 


s BÁNYAI JÁNOS 


Igen apró andezit darabkák, valamint az andezit anyagát képező 
ásványok, biotit, amfibol, plagioklász? szerepelnek túl- 
nyomóan. Sok lekoptatott kvarc és homokkő szemcse van még 
köztük. Muszkovit, glaukonit és magnetit már gyérebben 
találhatók. Higított savval leöntve a pezsgés által még mésztartal- 
mat is kimutathatunk. Ép azért legtalálóbban a leggyakoribb alkotó- 
részek alapján kvarcos-andezit homoknak nevezhetjük el. 

Az anyagnak egy részét tehát, amint láthatjuk, a Szent-Anna-tó 
környéki andezitek lehordott törmelékei alkotják. Innen van aztán, hogy 
az említett erupciós terület közvetlen környékén a Torja- 
patak vízgyüjtő területén az andezitek törmelékképződményei a li 8 
vagy csak kis foszlányok alakjában mutathatók ki. 

A homoknak a többi része az alaphegység homokkőterületére mutat, 
mint eredési helyre. Tehát a homok anyaga is megerősíti e terrászok 
fluviatilis eredetét. 

Bár a Fehérmartok partfalai a Torjapatak széles árterülete által el 
vannak választva attól a terrásztól, melyen maga a város fekszik, az egykori 
összefüggés mégis kimutatható. j 


A kézdivásárhelyi városi feltárások (5. ábra) közt a legfontosabb hely a 
barompiacon. Szoryogy JózsEF timármester telkén van. Az itt történt domb- 
levágás szolgáltatta az összes eddigi két fajból álló faunát is. 

A szelvény a következő rétegeket mutatja : 


1 m Humusz. 

15 c Sárga homokos agyag. 

1 c Sárga kavicsos kvarcos andezithomok. 

1—2 dm Horzsakő lapilli. 

2 m Finom sárga kvarcos andezithomok. 

4 c Finom szürke andezithomok (színes elegyrészei: biotit, amfibol). 


A legmélyebb szintből (10 m mélyen kb.) kerültek ki a koptatott únio - 
teknők, melyek legjobban a mai is élő Unio batavus alakköréhez tartozó U. erassus 
Retz-t közelítik meg. 

A feltárás a felsőbb szintekben kb. 4—5 m mélységig igen zavart települést 
mutat. Egyes helyeken fészekalakban összehalmozott szén, hamu, vastag cserép- 
darabok, csonttöredékek (5. ábra XI vannak. A nem messze fekvő oroszfalvi 
országút bevágásánál (X?) pedig másféle prehisztorikus maradványok is kerül- 
tek napfényre s így valószínűen e terrászvégződések, kedvező helyzetüknél 
fogva ősemberi barlanglakásokul szolgálhattak. 

Az összes többi feltárások (Sólyom-féle kert, a barompiacra levezető út, 
a vasúti bevágás, a Május-rét homokbányái) mind a kvarcos andezithomok 
egyöntetű kifejlődésére mutatnak. 


! A plagioklász kimutatását PÁLrY MÓR dr. főgeologus úrnak köszönhetem. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 9 


Hogy tényleg nemcsak a terrász peremén találjuk e homokot, hanem bel- 
jebb is, azt a MoLNÁR KÁLMÁN-Lféle telken lemélyített kút (5. ábra VI.) is igazolja, 
mely felül a 2—8 m töltött föld elhagyása után még a 12 m-nél is kvarcos andezit- 
homokot tárt föl. 

A II. terrász (torjai) felé a homokréteg kiékül s vagy majd elmarad vagy 
vékony lepel alakjában fedi az alatta következő kavicsot. Felsőtorja és 


5. ábra. Kézdivásárhely környékének helyszínrajza. 
Magyarázat : I. Főtéri fúrólyuk ; II. Stefán-féle fúrás ; III. Fortyogó fürdő ; ÍV. Ásványos- 


vizű kút a Józsiás-malom mellett; V. Ásványosvizű forrás a SINKOVITS dr.-féle birtokon ; 

VI. MOLNÁR K. kútja. — 1. Fehérmartok; 2. Forráskert; 3. Barompiac; 4. Május-rét ; 

5. Akasztófadomb ; 6. Vasuti állomás ; 7. Református temető ; 8. Katholikus temető. F) — F, — 
Források. X1—s5 — prehisztorikus lelőhelyek. i 


Fntásfalva közti részén semmi feltárás nincs, de a szántóföldeken legöm- 
bölyített felületű kavicsok hevernek. Ezek közt találtam gránit, kristályos pala 
és különböző színű kvarcdarabokat, majd andezit- és homokkő-példányok 15 
kerültek elő. A kavicstelep összefüggő feltárását a Felsőtorja —Futásfalva közti 


10 BÁNYAI JÁNOS 


úton a lövőtér felé való elágazásnál látjuk. Itt a mély árok a következő feltárást 
mutatja : 
3 dm Humusz. 
7 4 — Murvás kavics vörös agyagban. 
Kvarcos andezithomok, 
? c  Ökölfej-nagyságú kavicsok vörös agyagban beágyazva. 


kel 
A 


E kavicsos terrász Felsőtorja között több helyen fel van tárva és 
ezen fekszik a várszerű ref. templom 18. 

A III. terrászt (voláli) már a vörös agyag (nyirok) hatalmas kifejlődése 
jellemzi, melyen még a kvarcos andezithomoktakaró több helyen megvan. 


6. ábra. A voláli dombok feltárása a Kézdivásárhely— Bálványos füredi út mentén. 
Magyarázat : hk — homokkó ; A — kvarcos andezit homok; a :— vörös agyag; k — kavics 


Legjobb feltárásokat e terrászra Volál falu nyugati végén találunk, hol e 
képződmények közvetlen már a homokkőalaphegységre vannak rátelepedve. 
Tovább, mindinkább kiékülve megtaláljuk Kőváron keresztül egész $ z ára z- 
patakig. 

E dombok a Kézdivásárhely—Bálványosfürdő közti útról megközelítve 
változatos szelvényeket tárnak fel, bár itt is van egy kis sarok, mely az eredeti 
települést mutatja (6. ábra). B zavart település csak látszólagos, melyet csak a 
külszínen a laza anyagból álló rétegeknek össze-vissza való suvadásai okoztak. 

A 10—15 m mély eróziós árkokkal összeszabdalt terület belülről a, legszebb 
feltárást mutatja (7. ábra). Homok- és agyag-pirámis ok sorakoznak egymás 
mellett. A cserjék (főként nyirfa és boróka) fogják meg a fedő kis gyeprészt s 
alkotnak védő kalapot az alattuk levő laza tömegnek. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 11 


Az árkokat bejárva magunk előtt látjuk a medence három terraszának 
miniatür szelvényét. 
2 dm Humusz. 
5 m —Kvarcos andezithomok. 
3 c  Agyag (nyirok). 
d. eg IRAvics: 
? 4 —Kvarcos andezithomok kavicslencsékkel. 
Az 1 m-es kavics-telepnél az egymás fölött keresztül-kasul szaladó kavics- 
medrek közül egy, ép hosszában van feltárva, míg az alatta levő kavicsmedrek 
lencsealakú keresztmetszetükkel fordulnak felénk. 


1 


. ábra. Földpiramisok a voláli dombokban. 


Magyarázat: H — kvarcos andezithomok; A — vörös agyag; K — kavics. 


A voláli terrász agyagnak megfelelő képződmények Futásfalva, 
Ikafalva és F. Csernáton faluk felé lassanként mintegy faciesként 
sárgás homokos agyagba mennek át, azonban a fedő kvarcos andezithomok itt 
is mindenütt kimutatható. E falvakban mindenütt volt rá eset, hogy kútásás 
közben barnaszénnyomokra akadtak, de ezek, mint a helyi körülmények mu- 
tatják, egymással összefüggésben nem álló beszáradt kisméretű mocsaraknak 
tekinthetők. 

A felsőcsernátoni ref. templom közelében a már nem annyira homokos 
fazekasagyagot a kézdivásárhelyi fazekasok emberemlékezet óta használják. 

Az agyagtelep az út nyugati oldalán a templommal szemben folytatódik 


12 BÁNYAI JÁNOS 


s amelyben a vízlevezető árok felőli oldalán (a szövetkezeti bolt mögött) egy 
prehisztorikus lelhelyre is akadtam, tele szuvatokkal és égetett cserép- 
darabokkal. Ez a hely prehisztoriai szempontból mindenesetre érdemes volna 
részletes ásatásokra. 

Meg kell még említenem, mint a medencekitöltő anyagokkal megegyező 
képződményeket, a kézdiszentkereszti padkát, a borvíz fölött, hol a levantei 
emeletbe tartozó kis reliktum már nagyon össze van keverve az eluvialis képződ- 
mények anyagával. 


3. A fúrások, kapcsolatban az altalaj hidrologiájával 


A háromszéki medencének első mélyebb feltárása 1910. évben Orosz- 
faluban ép az általam felvett területen történt. STEFÁN MIKLÓS bolgár kertész 
terjedelmes birtokának az öntözésére, SBIDL GYULA verseczi vállalkozóval mélyí- 
tetett le egy 89 m-es kutat. A fúrás várakozáson felül jól sikerült. Felszálló vize 
azonban vasas savanyúvíz volt, amit a tulajdonos nem használhatott öntözésre. 

A fúrás vezetőjének, SzomBarny Géza fúrómesternek szívességéből közlöm 
a feltárt szelvényt. (A fúrás helyét az 1. ábrán F, az 5. ábrán II" jelzi). 

0— 4 m Humusz. 
Orosz- 4—15 c Fehér homok 
falvi 15—22 tk  Kavics (édesvízzel). 
furás 22—24 c Fekete agyag. 
24—39 tk Szürke kvarc-homok (savanyúvíz). 

Az oroszfalvi sikeren felbátorodva Kézdivásárhely városa is az 
előbb említett céggel szerződést kötött egy 100 m-re tervezett artézikút fúrására, 
ily módon akarván megoldani az örökké kisértő vízkérdést. A fúrás meg is kez- . 
dődött 1910. évben, de 100 m-ig nem kaptak elegendő vizet s így elhatározták 
a fúrásnak 200 m-ig való hajtását. Az átütött kisebb víztartók vízmennyiségének 
fokozására még 200 m-en túl is folytatták, mivel azonban csak 100 m-es kútnak 
megfelelő átmérőjű csövekkel kezdték meg a fúrást, 230 m-nél már tovább foly- 
tatni nem tudták. A felszálló víz elmaradt s hogy legalább szivattyú segítségével 
kapjanak elegendő vízmennyiséget, mind az öt víztartót bekapcsolták a csövek 
átlyukasztásával. A kézdivásárhelyi furás helyét az 1. ábrán F,, az 5. ábrán 
I" jelzi, szelvényének felső részét a 8. ábra tárja elénk. 

A kapott vizeta m. kir. bakteriologiai intézet megvizsgálta 
s eredményként a következő véleményt közölte : 

A víz tartalma: Összes szilárd anyag 370 mgr. Szerves anyag 522 mgr. 
Salétrom 6 mer. Klor 44 mer. Mész kevés. Magnezit igen kevés. Kénsav kevés. 
Vas kevés. 

Vélemén y: Tiszta, egészséges víz, ivásra és háztartási célokra alkalmas. 

A víz lassanként azonban megváltozott, sűrű rozsdás üledéke miatt már- 
már ásványvízre kezdtek gondolni, de végre mégis csak teljesen használhatat- 
lanná vált. E változásnak okát abban kell keresnünk, hogy amint a feltárásokból 
is kitünt (Fehérmartok) .a homokos lerakódások közt (tehát épa vízszállító réte- 
gekben) vörös-barna limonitos iszapzsinorok vannak, melyeket a medence közepe 
felé áramló víz az útbaeső fúrásba mosott be. 


I. víztartó 
réteg 


II. viztartó 
réteg 


III. viztartó 
réteg 


IV. víztartó 
réteg 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 13 


8. 


10 
12 


71 
73 


J örga agyag ( homokos, herzs akövekhel) 


Jórga kvarc homok (limonitos! 


Szürke kvarcos andezit homok 


Finom fehér muszkovilos kvarc homok 


Kavicsos kvarcos andezil homok 


Szürke agyag 


Kavics505 Kvarco5 andezil homok 


ME 11111 


Szürke agyag 


Durva fehér kvarc homok 


Szürke agyag [limonitos) 


Finom feher KvarChomok 


Jzürke agyagílimonitos) 


EE Durva kavics 


Jzürke agyag (szenesedelt növ.törm ) 


Durva kavics 


Pannonia: pontusi emelel, 


feher SERTO Elöl 


finom fehér kvarc homok 


zürkemuszkovitos agyag 


ábra. A kézdivásárhelyi fúrás geologiai szelvénye. 


(Levantei és dáciai-pontusi emelet.) 


14 BÁNYAI JÁNOS 


Ez a balsikerű fúrás, mely a város főterén sokáig volt a polgárok élcelő- 
dégének a tárgya, a háromszéki medence legmélyebb feltárása. Kár, ha már nem 
lehetett kézzelfogható eredménye, legalább a pontos fúrási adatokkal szolgálhatta 
volna geologiai ismereteink kibővítését. 

Meglehetős nagy munkába került, míg a fúrási napló adatait, a félretett 
fúrópróbák vizsgálati eredményeit és a külszíni felvételeimet annyira összetudtam 
egyeztetni, hogy valamennyire elfogadható szelvényt állíthattam össze. (8. ábra.) 

Az összeállított szelvényt a fúrópróbáktól csak 143 m-ig dolgozhattam ki, 


0—2 — m. Hordott föld Allovium, (Holocén) kget E a 
2—56 ( Homok Levantei emelet (I. viztartó) ) 18. oldalon) 
56—143 c (11—IV. viztartók) 

143—151 c Kaviecs,! 

151—153 c Fehér agyag, 

153—162 c Apróbb kavics, 

162—163 cx Fehér agyag, 

163—164 c Tura, 

164—165 cx Homok, 

165—205 4 Kék agyag, 

205—208 c Fehér agyag, 

208—216 cx Finom iszap, 

216—217 r Kemény homokkő, 

217—230 4 Homok (a 219 m-ben az V. víztartó). 


emelet 


Daciai-pontusi 
összeállítva 


a fúrási napló alapján 


A fúrásban összesen 5 víztartalmú réteget találtak a 26—56—71—143—219 
mélységben. A szelvényben 12—81 m közt szürke kvarcos andezithomok van fel- 
tüntetve s a 26. méternél kapták a vizet .? Valószínűnek tartom, hogy itt egy közbe- 
ágyazott agyagréteg 15 van, mely esetleg csekély vastagságánál fogva elkerülte a 
fúrómester figyelmét. E föltevésemet bizonyítja az is, hogy a Májusréten bővizi 
állandó források vannak, melyeknek szintkülönbsége megegyezik a kút hasonló 
26 m-es vízrétegének az adataival. 

Szerves maradványok, a vékony turfa-rétegeket leszámítva, a fúrásból 
egyáltalán nem kerültek elő. 

A szelvény felső szintjében előforduló homok a lekoptatott kvarcszemek és 
az andezit ásványi alkotórészeiből áll s így talán mint említettem is, jelzésére a 
kvarcos andezithomok elnevezés a legtalálóbb. E homokot csak 56 m mélységig 
lehet kimutatni azon alul már a tiszta fehér kvarchomok következik. 


4. Ásványos vizek, 
A Székelyföld gazdagsága ásványvizekben közismert. Már e kis területen 


is, Felsőtorján (a régi Szemmosó), Kiskászon falu végén s a hegy túlsó 


1 Ez az adat valószínűen téves lesz, mert a fúrópróbáknál agyagot találtam s itt 
kapták meg a IV. víztartót is, ami szintén csak agyagfeküre mutat. 
: Ez állítólag gyenge savanyúvíz volt. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 15 


oldalán, Kézdiszentkereszten a homokkőből bugyognak fel. Míg az 
oroszfalvi Fortyogó aStefán-féletelkenfúrtésaJózsiás-malom 
mellett újabban ásott kutak már az árterületen feküsznek. Egy kevésbé ismert 
forrás a SINKOVITS dr.-féle birtokon, az akasztófa-dombon túl a szentkatolnai 
határban van a tőzegtelep szélén. 

Ezek közül legjelentősebb a kézdiszentkereszti, mely az elsőrangú vizeink 
közé tartozik s már régóta forgalomban van (eleinte Ven us-, később Sz é- 
kely-forrás néven). A forrás fölé emelt házikóban egész modern módon 
kezelve, dugaszolják literes palackokba s manapság kMariska-forrás el- 
nevezés alatt kerül piacra. Legnagyobb kelendősége Kézdivásárhelyen és Brassó- 
ban van, hol igen nagy konkurrenciát csinál a székelyföldi karteles vizeknek. 

Ha vegyelemzési adatait nézzük, feltünő az óriási szabad szénsavtartalom, 
mely oldóképességét emelve, érthetővé teszi a nagy ásványi tartalmat. 

HANKÓ ViLmos dr. elemzése szerint 1 liter vízben van, 


Kézdiszent- 
Az alkotórészek sókká csoportosítva s ta SETEZE 
cMariskas ! cFortyogós 
forrás 

KáloturatadTokaT DONNA ta! tás ta e ee zési se size 17467 gr. 0-2802 gr. 
1 Nátrium c I S EYO SEN E e E LANTAOOT ert TÜBŐŐ , a 
Magnézium c BÓT TER VERES E VSE SEB 80 RÉS 0-0626 c 
1 Vas ( E ist ee Sze EE ee 070352 ea 070210 c 
Lithium c ZAN ást zo ea ea 070116 c 070058 c 
Mangán a ÉRSZ TE AN VÉ ES 0-0019 e 070067 c 

IAloimiklortdó 2: szidta Ah za LEK NE SÜ S 070452 a — 
Nátsamkióridii At esést a Ae zás Eat at. [Ez 0-0230 c 070825 a 

SÉTONGÍTASZÜ TÁ ts e láe Let et Se HA NE LK 4 B 00006 c — 
IGA OLTMEZTL ER GT E zet See ASK SZ e Et EZ 070004 a 070072 a 
SZET TT GT: BCgs-alki kéztvenboeó Ete Ő E E Sen te te LAN iga B E ÚO5ZZE 00680, c 

BOT SAVAS ia VSE JEA e Fel N e ENE S A Nyomok — 
TGÁlrUTattdTO Ka DOT ÁG Sz ee Yet B ee e j 0-0210 a 
A szilárd részek összege 2. u. 2 — va 3"1667 gr. (.0-6240 gr. 

Szabad széndioxid térfogata em? .. .. 20081 564-3 

A "váz, hőmérséklete! szé ÉBE E zans (027 SO 


Elemzési adatai vannak az oroszfalvi Fort y o g ó-fürdőnek is. Ez azon- 
ban, ha az elemzési adatokat összehasonlítjuk, látnivaló, hogy messze mögötte 
marad a kézdiszentkeresztinek. Az ilyet a székelyek szejkés-víz névvel 
különböztetik meg az erős bor víztől. 

Ezek az ásványvizek, mint azt KocH A., PAPP KÁROLY és még többen 
kimutatták, a (B ü d ö s9 környéki erupciók posztvulkánikus hatásaira jöttek létre. 
Mivel nem vulkánikus kőzeten, hanem a homokkő-területen találhatók, nyilván- 
való, hogy fontos tektonikai vonalaknak a jelzői. Innen van aztán az, hogy a köz- 


16 BÁNYAI JÁNOS 


vetlen homokkövön feltörő ásványos vizek a legdúsabb széndioxid tartalmúak, 
míg a medence közepén, hol az alaphegység repedései be vannak fedve, a forrá- 
sok sokkal gyengébbek, mert a feltörő széndioxid kijutást keresve, nagyobb felü- 
leten eloszolva lép ki. Ezt az oroszfalvi ásványos forrásoknál láthatjuk a legjobban. 
A kézdiszentkereszt —kiskászoni törésvonal mentén, mint láttuk, igen dús szén- 
dioxidos források találhatók, de a szinte vonalszerűen megrajzolható repedéstől 
már 1—2 m-nyire csak édesvizek fakadnak. 


5. Pleisztocén (Dilúvium). 


A diluviumban, vagy a pleisztocén idején területünkön a víz minden 
irányú munkájának nagy szerep jutott. 

A denudáció távolította el a Felsőtorjától keletre -eső terrászokból a 
nyirkot, míg a kvarcos andezithomokot a medence széle felé annyira levékonyí- 
totta, hogy csak kiékülő lepel alakjában maradt meg valami belőle. A denudáció 
egyes helyeken oly nagy volt, hogy a homok-, nyirok-, kavics-komplexumot tel- 
jesen eltávolítva az alaphegység homokkövét tárta fel. (1. ábra, Aj, 42.) 

Más helyeken, mint a Kézdiszentlélekről Bélafalva felé húzódó homokkő- 
vonulat keleti lejtőjéről teljesen el is hordva a levantei képződményeket, az 
a bla ci ós működésről 1s tudomást kell vennünk. Hogy ténylegitt 15 szerepeltek a 
deltaképződmények, azt elárulja a Kézdiszentkereszt határában — a borvíz 
fölött — elterülő kis padka, holladelta medenceszéli csoportja maradt 
hátra. Az itt kiásott homokot, mint Kézdivásárhelyen is, surolásra használják 
ég a kavicstelepből kikerült meszes márga-konkreciókat. kiégetve, mint ragasztó 
habarcsot alkalmazták a római katolikus templom felépítésénél. I 

A diluviumban kellett kialakulniok a patakok ma: széles völgyeimek is, 
a homokkőalap hegységből lejovő patakokeroziója által. A medence nyugati 
oldalát elfoglaló három terrászt e patakok darabolták fel, úgy, hogy a mai oro- 
grafiai viszonyok az addig összefüggő delta helyett, a medence közepe felé tartó 
dombsorokat tüntetnek fel. 

E kor alkotó munkájának kell tartanunk a Szárazpatak— Kézdiszentlélek 
közt húzódó magas kavics-terraszt, mely anyagát a Kászon-patak gyűjtőterüle- 
téről vette (kristályos palák, homokkőcsoport darabjai.) 

Nagy valószínűség szerint már a diluviumban megkezdődött, a medence 
vizének lefolyása után visszamaradt tócsák eltőzegesedése is. Ilyeneket 
találunk Bélafalvától a kézdivásárhelyi Májusréten s Szentkatolnán keresztül, 
a Feketeügy mentén folytatódó terrász alatti nedves réteken. 

A Májusrét alagcsövezése alkalmával meggyőződtem, hogy átlagosan 8—4 
méter vastagnak vehetjük a tőzegtelep nagyságát. 

E tőzegvonulat egyik ága a Fehérmartok alatt Torja felé is folytatódik. 
Ez azonban a patak szabályozása óta kiszáradásnak indult s így gazdaságilag 
kezd értékesíthetővé válni. A többi tőzegterületek eddig, mint kevés értékű. 
nedves kaszálók várják a modern gazdasági kulturát. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. í7 


6. Holocen (Allúvium). 


Az idetartozó képződmények közül, melyek területre nézve jelentékeny 
részét teszik a térképlapunknak, meg kell említenem a Torja, Kászon- 
patakok ésa Feketeügy árterületeit. Ezek — a Torja-patak egy kis 
részét kivéve, — szabályozva nem lévén, gyakori áradásaik alkalmával nagymeny- 
nyiségű iszapot és homokot raknak le a terrászoknál mélyebben fekvő ár- 
területeken. j 

Az alaphegységből lefutó kisebb patakok — még a homokkő-területen 
inkább —- a törmelékkúpok s ezek sorozatos összefüggéséből keletkező törmelék- 
lejtők képzése által vesznek fontos részt a térformák mai alakításában. Nagyobb 
esőzések alkalmával a könnyen széthulló palás képződmények valósággal elbo- 
rítják s több méternyi vastagon befedik még a közlekedő utakat 185 8 így nemcsak 
veszélyeztetik azokat, hanem emelik a szintjét vagy egyenesen az útnak lejebb 
a völgybe való eltolására kényszerítik az utak kezelőségét. Ilymódon keletkezett 
elődombok az alaphegység lejtőjét szinte a feléig fedik, különösen a Kászon- 
patak völgyében! Ezek aztán újabb esőzések alkalmával átázva egyes helyeken 
leszakadnak s iszapárak alakjában csúsznak le a völgy felé, magukkal ragadva 
igen sok esetben az alaphegység lazábban álló rétegcsoportjait is. Így tehát 
ezeknek a rétegeknek a fekvései teljesen hamis képét 
mutatják az alaphegység tektonikai viszonyainak s 
ezért e területen a jellemző feltárásokat-a mélyen 
felnyúló völgyekben kell keresnünk. 

Az összehordott törmelék munkájára egy igen érdekes példát a Felsőcser- 
nátoni malmoknál láttam, hol a beszaladó patakok 20—80 m vastagon töltötték 
ki a meglehetősen tág völgyteknőt. Ennek a szélén közvetlen már az erdő alatt, 
egy tiszta kénhidrogénes forrás van, melynek a vizét a község fürdőmedencében 
foglalta össze. A szabad lévegőre kijutott kénhidrogén felbomlik s a le- 
vállott kén bekérgezi a vízbe hullott tárgyakat. Ilyen forrást, mely csodálatra- 
méltóan nem tartalmaz széndioxidot, — a torjai kBüdöss hasonló forrásvizeinek 
közelsége dacára, — találtam már Miklósvár határában ! is szintén homokkő- 
területen. 

A holocén képződmények csoportjába kell vennem még a Perkőhegy lábánál 
keletkezett kavics- és kvarchomok felhalmozódásokat is, melyek a pleisztocénben 
elhordott levantei rétegek helyét foglalják el. Ezek az alaphegység homokkövé- 
nek és a közbe települt palák eluvialis származékai s majdnem felnyúlnak 
a kápolna mögötti kis nyeregig, lefelé pedig a turfa-telepekig húzódnak be. 

Ilyen eluvialis homok- és durva kavics-halmaz van a Kászon patakának 
balpartján is a Kézdiszentkereszt irányában beöblösödött teknőben, mely az 
itt levő fiatal konglomerátok széthullásából keletkezett. Hogy olyan feltünő módon 
történt itt a konglomeratok szétesése, azt főképen a Kiskászon — Kézdiszentke- 
reszt közti törésvonal mentén felszálló széndioxid hatásának kell tulajdonítanun k. 
Ennek tényleges külső jelei a törésvonalba eső, az előbb említett községek határá- 


1 A barót-ajtai barnaszénterület. M. k. földt. int. 1913. Évi jelentése ILL. oldal. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 2 


18 BÁNYAI JÁNOS 


ban fekvő igen dús széndioxidtartalmú savanyúvíz-források. A hatás főképen 
a kiskászoni oldalon látszik meg, úgy, hogy e törésvonal mentén levő konglomerá- 
tumok az ujjaink közt lágy cukor módjára szétmorzsolhatók. (Ez a CO, hatásából 
ered.) B területeket jellemzi közgazdaságilag az, hogy a folyton szaporodó víz- 
mosások és suvadások a földmívelés számára teljesen értéktelenné tették. 


IV. Összefoglalás. 


A Kézdivásárhely—Torja irányában fektetett szelvényt (9. ábra) tekintve. 
a medence e részlete s valószínűen a még térképezetlen rész is, a homok, 
kavics és az agyag váltakozó és kiékülő rétegeiből van felépítve. A középen 


Volál Torja Kézdivásárhely 


K—íurás 
570 m.t.f. F—forrás 


EZ 
ÜT 


homok agyag ho- — ka- nyi- — tőzeg 9230 m. 
kő mok vics rok ? 
Kréta Pon-  — Levantei Di-  AI- mély furás 

tusi elüv. — luv. 


9. ábra. A kézdivásárhelyi terraszok alatt fekvő részlet geologiai szelvénye. 
Magyarázat : 1—III. terraszok. (I. kézdivásárhelyi, II. torjai, III. voláli terrasz) 
1. krétakorú homokkőből álló alaphegység; 2. szürke agyag; 3. kvarcos andezithomok; 
4. durva kavics ; 5. vörös terrasz agyag (nyirok); 6. turfa az ártéren. 


majdnem vízszintesen települő, finom, muszkovitos szürke agyagok foglalnak 
helyet. A felülről beereszkedő kavicsmedrek pedig, mint a voláli feltárás is mutatja , 
ág módjára vesznek el az agyagnak, a medence széle felé kiékülő rétegei között. 

A kiékülések helye éppen körülbelül Kézdivásárhely alá esik, úgy, hogy 
szinte ideálisan sem lehetne mélyfúrásra alkalmatlanabb helyet találni. 

A feltöltő anyag labilis természete hozza magával, hogy még a mai nap is 
keresi egyensúlyi helyzetét e tömeg. Lassú mozgásban van az egész a medence 
legmélyebb pontja felé, melyeknek gravitációs jellegét REYER ! mutatta ki kísér- 


1 REYER: Ursachen der Deformationen . . , Leipzig. 1892. p. 17. 


KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN, 19 


letekkel. E mozgásoknak külső jeleit e vidéken is elég alkalom van megfigyelni 
kisebbméretű földrengések alakjában, melyek aránylag elég gyakoriak. 

A befelé való csúszás miatt a rétegek természetesen redőzöttek kell hogy 
legyenek s így nem épen olyan zavartalan települést mutatnak, mint aminőt a 
megszerkesztett szelvény bemutat (9. ábra). Így történhetett, hogy egy ilyen 
gyűrődés útján keletkezett kis antiklinális átfúrása által kapták meg Oroszfaluban 
(Stefán-féle kút!) a felszálló savanyúvizet. Ami azonban szinte előre is látható 
volt, mert az e határban fekvő többi ásványos víz is arra mutat, hogy a torjai 
Büdöss-ből kiinduló törésvonalak egyike itt megy át. 

Ha a delta-kitöltés : külső morfológiai viszonyait vizsgáljuk, úgy ez is, 
mint minden más, akár recens-delta, fönt hirtelen merész, majd aztán enyhülő 
és végre a vízszintest majdnem megközelítő lejtéssel ereszkedik be a medencébe. 
Az is bizonyos — úgy általánosságban beszélve az egész háromszéki medencéről — 
hogy e kitöltést a törmeléklejtők és delták egymással összefüggő sorozatának kell 
vennünk. Itt emlékezem még meg a deltaképződményekhez tartozó szénelőfordulá- 
sokról is, melyek nem egyszer vérmes reményeket ébresztettek a felfedezőkben. 

Az egykori delta védettebb s a berohanó víztömeg útjából kieső 
tészein, körülbelül amar Üsernáton, Ikatalva,  Hütástialva 
községek helyén ellaposodott mocsaras partrészletek voltak. Ezek elhalt 
növényeinek s a víz sodrásából kijutott fatörzsek, az ú. n. uszadékfáknak 
a felhalmozódásából apró kis szenesedésnek indult telepek keletkeztek, 
melyeket tehát a kevert, autochton-allochton széntelepek közé kell soroznunk. 

Az előbb említett falvakban kútásás közben tártak fel néha részlete- 
ket belőlük s úgy felületesen nézve a dolgot, nagyon kedvezőnek látszott 
az a feltevés, hogy itt a három falu alatt végighúzódó lignit-telepről van szó. 
A terület bejárása alkalmával a mélyebb feltárásokból meggyőződtem arról, 
hogy ezek csak elszigetelt kihasználásra nem érdemes foltok lehetnek, sőt a 
amelyek a kutak vizének szennyezése által egyenesen károsak is. 

Jelenleg e telépek egyike sincs sehol feltárva, csak hallomásból tudom, 
hogy egy ilyen előfordulásra mintegy 30 évvel ezelőtt Alsószentmártonban 
tárót is hajtottak, melyet a homok beomlása miatt félbeszakítottak. 
A kútásási adatok 15 mindig csak pár dm vastag szénről szólanak. 

Amint különben az egészet elgondolom, ezek az előfordulások hasonlók 
. azokhoz, milyeneket Steglitz ben, Berlin mellett láttam s amelyeket 
PorowxtÉ oly mesteri módon ír le a szenek keletkezéséről szóló munkájában.! 

A medencét kitöltő képződmények korviszonyának megállapitására 
LŐRENTHEY F. felfogását fogadhatjuk el, ki a Baráthegységet 
környező dombokat, amelyek a Kézdivásárhely környékiekkel az egykori 
beltenger útján összefüggésben voltak, a levantei emeletbe sorozza.? 


1 PorToNIÉ: Entstehung der Steinkohle. Berlin. 1910. p. 46. 

: LŐRENTHEY F. dr.: A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- 
Természettudományi Ortesítő. Kolozsvár. X.X. 1895. —- LŐRENTHEY F. dr.: Űjabb adatok 
-a Székelyföld geologiájához. Math. és Természettud. Értesítő. Budapest 1909. 

9Jx 


90 D: BALLENEGGER RÓBERT 


Ezt támogatja az elég szegényes, de az eddigiekhez képest mégis: 
számbavehető fauna, az Umo Crassus RErz. és a Bythinia Bodosensis: 
RorH fajokkal. Az alsóbb terrászokban nagyobb faunára nincs kilátás,. 
inkább a széncsomók alkalmas feltárásaiból remélhetünk valamit. 

Ha elgondoljuk, hogy az alsórákosi Olt áttörésnél az egykori bel- 
tenger magassága — mint a mai topográfjai viszonyok mutatják — meg- 
egyezett a torja—kézdiszentkereszti legmagasabb levantei előfordulások-. 
kal, könnyű elképzelni a korszerinti összefüggést. 

A praktikus célok szempontjából végezetül felsorolom e területnek. 
azokat a felhasználható anyagait, melyek ugyan jórészt már hasznosíttat- 
nak, de amelyek jelentőségük miatt nagyobb figyelmet érdemelnek. Ilyen 
anyagok: a homokkövek, a kézdivásárhelyi terrász homokja, az árterület 
turfatelepei, a fazekas agyag, az ásványos vizek és a felsőcsernátoni 


kénes fürdő. 
x 


Kellemes kötelességet teljesítek most befejezésül, midőn Lóozy LAJos: 
dr. föld. int. igazgató úrnak, ki oly szíves érdeklődéssel kísérte mun- 
kámat és hasznos útmutatásaival támogatott, e helyen 15 köszönetet mondok. 
Úgyszintén hálásan kell megemlékeznem TöRÖK AwpoR dr. kézdivásárhelyi 
polgármester és SzomBarHY Géza kútfúrómester urakról, kik a fúrásra. 
vonatkozó adataikat bocsátották rendelkezésemre. 

Kelt Abrudbányán, 1915 december havában. 


A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 


Irta: BALLENEGGER RÓBERT dr.! 


SzaBó JózsEr (Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozásas 
című 1866-ban megjelent akadémiai értekezésében? kitünő leírását adja 
a tokajhegyaljai nyiroktalajnak, a következőket írván róla : 


cNyiroknak nevez a nép Tokaj-Hegyalján, épen úgy mint a Mátrában 
egy kötött képlékeny agyagtalajt, melynek rendesen veres a színe, s kitünő 
fokban bir avval a tulajdonsággal, hogy a nedvességet megtartja. Ha kiszárad, 
oly kemény, hogy csak csákánynak enged, ha tul nedves, annyira ragadós 


! Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 november 8-án tartott szakülésén, 
2 Math. és Természettud. Közl. Kiadja a M. Tud. Akad. IV. (1866). 366—372. 


A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 21 


hogy az ásóhoz tapad; munkáltatni csak a nedvesség bizonyos mennyisége 
mellett engedi magát. A vizet nehezen veszi be, alig ereszti magán keresztül 
s kiszáradván kemény göröngygyé lesz, melyet külhatás porrá nem változtat 
át. Nyirok a legjobb talajnem a Hegyalján, ez adja a legerősebb, legtartó- 
sabb és legzamatosabb bort. Ez egyszersmind a legelterjedtebb talaj. Ered a 
trachytokból és egyéb mint kőzetzárvány nem is jön elő benne.) 

Az átnézetes agrogeológiai térképezés kapcsán alkalmam volt egy 
tokajhegyaljai nyiroktalajt behatóbb vizsgálatnak alávetni és jelen alkalom- 
mal ennek a vizsgálatnak eredményeit kívánom bemutatni, miután az 
elemzés eredményeiből a talaj keletkezését és sajátságait illetőleg néhány 
általánosabb érdekű következtetést vonhatunk. 

A megvizsgált talaj egy mádi. szőlőből való. Gyüjtötte TImkó IMRE 
kartársam. Az altalajt riolit és tufája alkotják. Ezen az altalajon egy rend- 
kívül kötött, világos veresesbarna agyagtalaj fekszik, melyre SzaBó JózsSEPp- 
nek fentebb említett leírása kitünően illik. Plasztikussági száma 234, a 
plasztikusság határai 44"5, illetve 211. 

Mechanikai összetétele a következő táblázatban foglalható össze: 


A szemcsék átmérője 07. 
szam 23 durva homok 
02 "—0-06 X ZTES SZINÁN 
0-6: 40-02 4 96-3 finom homok 
0-02 —0-006 4 AGŐ árak 
0-006—0-002. 9-7 j egét 
20002 c 409 agyag. 


A talajnak domináló alkatrésze tehát az agyag, mely a talajnak 
majdnem felét alkotja. Hz magyarázza a vízzel szemben való visel- 
kedését. 

A talajnak chemiai összetételét megtudandó, megelemeztem a talajt, 
azután külön a talajból leiszapolt agyagot és a talajban foglalt nagyobb 
tufazárványokat. Mindenekelőtt lássuk a tufa elemzési adatait, össze- 
hasonlítva egy riolitelemzéssel, amelyet PÁLrvy MóRgIc főgeológus úr volt 
szíves rendelkezésemre bocsátani. A tufa világosszürke, mikroszkóp alatt 
nézve üvegből áll, melyben csak néhány biotitfoszlány különböztethető meg. 
Az összehasonlitásra szolgáló riolitban, amely ugyanezen riolitvonulat 
északibb részéből Pálházáról való, az üveges alapanyagban földpát és 
biotitkiválások láthatóak. 

Az elemzés adatai a következők (a pálházai riolit elemzése EMSZT 
KÁLMÁN dr. kartársamtól ered) : 


22 D: BALLENEGGER RÓBERT 

Riolittufa (Mád) Riolit (Pálháza) 

u Mol. 9 99 Mol. 99 
BEST tsás tata eket E KENT ZTSKE 70-19 82-21 1529 82-38 
ATAOS EE e See al ev atára éa ele 11-86 817 13-42 8:66 
TAR Sr AK ez ET NETONT TSA 0-96 - 1703 — 
TEVE teglat seta eles Ves 037 120 0:62 146 
MIO Zélet lás teti ts 0-39 0-68 nyom — 
KOZ AS IEEE RESZ E ka OREGEK 2":78 349 1"16 137 
NAA Oak TAT áNGTÉ S 139 1657 35] 358 
TETVES TŐKE NÉ E LOL KNK ÖLÉG 358 2:68 365 255 
Izzítási vesztesség ...... 572 — 125 -— 
HSOZNA SETAL A EE etés 278 — — — 
1 XB ELSE LENA S ENE VÉLE 0-07 — nyom -— 
ESOT At zág áz aes szátéter 0-03 — nyom — 
MNO Szaz kteee e e e 0-04 — nyom — 


ÖSSZESEN Me 100-16 100-00 99-77 100-00 


Mindkét kőzet tehát igen savanyú kőzet, melynek felépítésében a. 
vasnak igen alárendelt szerepe van. Feltünő a két kőzet összetételének 
nagy hasonlatossága: a tufa a riolithoz képest kevesebb nátriumoxidot 
tartalmaz, víztartalma ellenben magasabb. Ebben a mállás első jeleit. 
láthatjuk, amely vízfelvételben és a legkönnyebben kilúgozható bázis, a 
nátriumoxid oldódásában nyilvánul. 

A talajnak és a talajból leiszapolható agyagnak összetétele a követ- 
kező táblázatban foglaltatik, a táblázat harmadik oszlopa a talaj le nem 
iszapolt részeinek (homok és kőliszt) összetételét tartalmazza és számított 
érték, melyet úgy kaptam, hogy az agyagos rész összetételéből kiszámítot- 
tam, mennyi esik 40-9 g-ra, a talaj ugyanis ennyi agyagot tartalmaz ; az 
így kapott értéket kivonva az egész talaj 99-os összetételéből, a maradék a 
le nem iszapolt rész összetételét adja; ezt 100-ra számítva át, kapjuk a 
harmadik oszlop értékeit, amelyek tehát a talaj durvább részeinek 
százalékos összetételét adják. 


114 IT. TIT. 
Nyirok Nyirok Nyirok 
(egész talaj) (agyagos rész) (homok és köőliszt) 

KECSEL ezet eret s tetette edtát E 63-87 4813 7488 
A 190; EAK KET KT ONEKET ek ÉTÉ 1478 20-41 10-93 
1 (VE ENB tea Ae a nek kád ÉG 5"68 9"72 291 
NYA ESÉS ARE T e EÁ ÉN TA 123 195 0774 
(ZÁS EN E OSAN 0-82 nyom 139 
Vg 19 AES ETTE VSE AE 100 0727 15 
TO ös ktg TAKAO E 201 254 215 
Ízzítási veszteség ........ 4-29 767 195 
MS OLÜBESON Gr átt át 448 8701 205 
TELEL ESSEN EEN ESETE EK 07-49 0741 054 
TET egz ERT ee ERÉ ONT 0708 010 0707 
MVLYÉEAR S S eke see re ÉTÉ b 0707 07-02 010 
Organikus anyag ......... 0-98 1531 077 
ÜSSZERENÜK vese Bá 100-08 100-54 99-99 


Az elemzési adatok tanusága szerint a nyirok a riolitokhoz hason- 
lítva kevesebb kovasavat, ellenben több aluminiumoxidot és főleg több 
vasoxidot tartalmaz. Különösen feltünően látjuk ezt, ha a nyirok agyagos 


A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 23 


részét, a tülajdonképeni mállási terméket vesszük tekintetbe. A mállási 
termék tehát igen bázisos és erősen hidratizált képződmény, melyben az 
aluminium és a vas hidroxidjai dominálnak, a, többi bázis közül a kalcium- 
oxid teljesen és a nátriumoxid úgyszólván teljesen kilúgozódtak és csupán 
a nehezen kilúgozható kaliumoxid maradt meg, valószínűleg mint adsorp- 
ciós vegyület. A magas magneziumoxidtartalom arra mutat, hogy az agyagos 
részben egészen el nem mállott biotitpikkelykék is vannak nagyobb mennyi- 
ségben és ezek nagyban hozzájárulhatnak a talaj magas plasztikusságának 
előidézéséhez. ATTEÉRBERG vizsgálataiból tudjuk ugyanis, hogy a talajokat 
alkotó ásványok közül legnagyobb plasztikussága az oxidált biotitnak 
van, ha pikkelyei elegendő finomságúak. 

A talaj el nem mállott részének összetételét (3-ik oszlop) tekintve, 
feltűnik a jó megegyezés a riolitok összetételével. A nyirok el nem mállott 
része tehát a riolit ásványegyedeiből áll. Ezt a következtetést meg- 
erősíti a talajból kiiszapolt finom homok mikroszkópos vizsgálata, ebben a 
finom homokban uralkodó az orthoklasz (szanidin) és a kvarc, sok a, 
biotitpikkely, ezenkívül igen kevés plagioklasz, piroxén, muszkovit, zirkon 
és hematitkristály látható. A piroxének főleg hipersztén egyénekből állnak 
és ezek alkotják a 2:9-nél nehezebb frakció túlnyomó részét. Ezek az 
ásványok a hipersztén és a muszkovit kivételével mind előfordulnak a, 
riolitokban, a hipersztén eredetét a közelben levő piroxenandezitekben 
kereshetjük, mig a muszkovit már messzebbről kerülhetett ide a szél 
szárnyain. Az ásványszemcsék élesek, üdék, kopás nem látszik rajtuk, 
annak jeléül, hogy a kőzet szétbomlása után nem vitettek el víz vagy 
szél által, hanem helyben maradtak. Feltűnő a finom homokban az üveg 
teljes hiánya, holott a riolitok és tufájuk főleg üvegből állnak. 

A mikroszkópos kép és az elemzés adatai alapján tehát a riolitban 
a mállás tekintetéből élesen meg kell különböztetnünk az üveges alapanyagot 
és a kivált kristályegyéneket. Az üveges alapanyag könnyen mállik, ennek 
a mállása szolgáltatja a nyirok sajátságait megszabó anyagot, míg a kr1s5- 
tályok sokkal lassabban mállanak és a talajnak vázrészeit adják. A nyirok 
kialakulása az üveg elmállásával be is fejeződik, a riolitokban levő kivált 
kristályegyének csak nagyon lassan járulnak hozzá a képződéséhez. A mállás 
kemizmusát pedig úgy foghatjuk föl, mint az üveg oldódását olyan víz- 
ben, amelyben humuszos anyagok nagyobb mennyiségben nem foglaltatnak. 
Az oldatból a lúgos vizek kimossák a kovasavat és a magnezium, a kalcium 
és a nátrium oxidjait, az aluminium és a vas hidroxidjai ellenben kicsapód- 
nak és adszorpció útján erősen megkötik a káliumoxidot, melyet a csapa- 
dékvizek nem tudnak kilúgozni. Az eredmény egy nagyon hidratizált, főleg 
az aluminium és vas hidroxidjaiból álló agyag, amely mint bázist, főleg 
káliumoxidot tartalmaz. 

Ha már most azt kérdezzük, mikor keletkezett a tokajhegyaljai 


24 D: BALLENEGGER RÓBERT 


nyirok, úgy nézzük meg, hol keletkezik ma is ilyen sajátságokkal biró talaj. 
Ilyen sajátságú talaj ma a Wöldközi-tenger vidékén, szubtrópusi klima alatt 
keletkezik, aránylag bő csapadék és magas évi középhőmérséklet mellett. 
Ilyen körülmények közt a szerves anyagok gyorsan bomlanak, oxidálódnak, 
humusz felhalmozódás nem áll be, a csapadékvizek tehát nem is tartalmaz- 
nak savanyú humuszos termékeket, reakciójuk alkalikus és ezzel megvan 
a nyirok keletkezésének feltétele. Ilyen nyirokszerű talajokat írt le RAMANN 
Délfranciaországból és Spanyolországból. 

A területünkön a riolit erupciók korát a miocénbe teszik, az erup- 
ciók a felsőmediterránban kezdődtek és a sarmatában fejeződtek be. A tu- 
fák több helyütt gazdag lomberdő vegetáció maradványait őrizték meg, 
igy Cekeházánál, Szántónál, Tályán és Erdőbényén. Ez a fiatal miocénkor- 
beli flóra oly növényekből áll, melyek hőmérsékletbeli igényei kissé maga- 

sabbak a mainál, melyek olyan klimában vegetáltak, amely a mai medi- 
terrán vidékek klimájától nem nagyon tér el.? 

A nyirok keletkezésének kezdetét tehát ebbe a korba tehetjük a 
kialakulás folytatódott a harmadkor végéig. A diluviumban lősz rakódott 
reá és borítja ma is sok helyen. A lőszt a denudáció sok helyütt ismét el- 
szállította, míg a jóval konzisztensebb nyirok a denudációnak ellentállt. 
. 4 Ha azt kérdjük, hogy ma minő változáson megy át a nyirok, erre a 
kérdésre a választ a Tokaj-Hegyalja klimatikus helyzete adja meg. A Tokaj- 
Hegyalja két klímaterület határán fekszik, olyan két klíma határán, melyek- 
nek egyike a mezőségi, másika pedig az erdei növényformáció kialakulását 
segíti elő. Ennek megfelelően a nyirok egy helyütt elhumuszosodik, belőle 
a fekete nyiroknak nevezett talajféleség keletkezik, míg az erdő alatt ki- 
fakul, megszürkül, elpodzolosodik. 

A nyirok tehát a Tokaj-Hegyalján a fiatal harmadkori eruptiv kőzetek 
és azok tufáinak szubtropusi (mediterrán) klíma hatására keletkezett mállási 
terméke. Egy harmadkori xreliktumo talaj, mint amilyent GLINKA 
írt le a Völdtani Közlönyben Bikszád vidékéről.§ 


1! RAMANN: Bodenkunde III. Aufl. 1911. p. 533. 

2 PAx F.: Grundzüge der Pflanzen verbreitung in den Karpathen II. 1908. p. 8. 

3 GLNKA K. D.: Mállási termények és talajok Bikszádfürdő környékén. Földtani 
Közlöny XLI. (1911). Pag. 631—639. 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRA EGLAGIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ANURÁK SACRUMÁNAK PHYLETIKAI FEJLŐDÉSÉRE. 


SZEGNa BTÜT táblával 
Irta: Báró FEsjÉRvVÁRY GÉzaA GyuLa.!l 


Dr. KoRmos TrvaApaR barátom azzal a megtisztelő feladattal bízott 
meg, hogy a püspökfürdői ásatásai eredményeként felszínre került faunának 
a herpetologia tárgykörébe tartozó maradványait — melyek a M. Kir. 
Földtani Intézet tulajdonában vannak — dolgozzam fel. A kétéltű 
anyag kizárólag békákból áll; farkos kétéltűek (Urodela) 
kövületei eddig nem jutottak kezembe. Bár e fossziliák számra nézve meg- 
lehetősen csekélyek, minőségüket tekintve mégis rendkívül értékeseknek 
bizonyultak, mivel eddigi idevágó ismereteiket nemcsak a magyarországi 
fosszilis faunára, de a tudományra nézve is új adatokkal bővítik ki, ame- 
lyek igen érdekes fényt vetnek a békák phyletikai fejlődésére. Nemcsak 
zoológiai, de geológiai szempontból is becses adatok ezek, amennyiben a 
franciaországi Rousillon pliocén állatvilágával egybevetve, további követ- 
keztetéseket engednek a nevezett püspökfürdői rétegek korára nézve, 
amelyet a szakirodalom épen faunája értékelése következtében nem itélt 
meg egységesen. 

BorkgaY barátom egy három évvel ezelőtt Magyarország pannoniai 
és preoglaciális herpetológiájáról szóló dolgozatában (4) foglalkozott ugyan 
már a püspökfürdői Amphibta-faunával, de az alább vázolandó palaonto- 
lógiai kincsek csak az újabb (1915 évi) gyüjtések eredményét képezik. 

Őszinte köszönetemet fejezem ki e helyen dr. KoRmos TrIvapaR bará- 
tomnak, a magy. kir. Földtani Intézet palxontológusának, hogy emez 
anyag épen egy herpetológusra nézve fölötte érdekes és lekötő tanulmá- 
nyozására fölszólított, s egyúttal a palxzontológiai irodalom némely idevágó 
termékére fölhívta figyelmemet, lehetővé tévén azok használatát. Hálás 
köszönettel adózom továbbá dr. F. SIEBENRocKnak, a bécsi Hofmuseum 
nagynevű herpetologusának, valamint dr. LAMBREcHT KáÁLMÁNnak, a 
Magy. Ornith. Központ asszisztensének, akik irodalmi kérdéseket illetőleg 
részesítettek becses támogatásukban, s végül főnökömnek, dr. HORVÁTH 


1 Ezen értekezés egy részét a szerző a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 évi június 


hó 7-iki ülésén tartott előadásában felolvasta. 


26 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Gézának, a M. N. Múzeum Állattani Osztályának igazgatója, aki az Inter- 
nationális Zoológiai Nomenclatura Bizottságának is tagja, s e tanulmányom 
folyamán felmerülő nomenclaturai kérdésekben volt szíves tanácsával 
támogatni. 

Mielőtt tárgyam részletes kifejtésébe bocsátkoznék, nagy általános- 
ságban rá óhajtanék mutatni amaz adatokra, amelyeket az őslénytani 
kutatás folyamán a békák törzsfejlődésére nézve nyertünk.! 

A legrégibbadatokafelső juráig vezetnek vissza, s egy Tf Eoba- 
trachus agilis nevű, MooprIE szerint bufonoid jellegű békára vonatkoznak, 
amelyet Prof. MaRsH 1887-ben ellátott ugyan névvel, de ez MoopiIznak 
1912-ben megjelent értekezéséig (20) nomen nudums maradt. BOULENGER 
(8, p. 191—192) ugyancsak a felső jurából, de ezúttal öpanyolországból — 
az előző lelet ugyanis az amerikai Wyomingból vált ismeretessé — a, f Palaeo- 
batrachus Gaudryi Vipaz-t említi; ez a lény csak provisórikusan soroltatott 
a Palaeobatrachus genusba, mondja BOULENGER, de hozzáfűzi : 4. . . il s"agit 
bien djun véritable Anoure, pas plus spécialisé en tout cas gue nos Disco- 
glossides et Pélobatides actuels. Les restes de poissons associés a ce sguelette 
ne permettent pas de douter de Véxactitude de Váge géologigue gui lui 
est attribué.) Sajnos, VIDAL eredeti értekezését (23), mely a cMemorias de 
la R. Academia de Barcelonas-ban, 1902-ben látott napvilágot, sem Buda- 
pesten, sem Bécsben nem sikerült mégszereznem, úgy hogy emez érdekes 
Anura-val jelenleg csak BRoxLtinak a Neues Jahrb. f. Miner. Geolog. u. 
Paláontologies 1907. évi II. kötetében VIDAL értekezéséről írt ismertetése 
alapján volt alkalmam foglalkozni. A kövület teljes hosszúsága alig haladja 
meg a 3 cm-t, amiről a természetes nagyságban közölt s a nevezett ismer- 
tetésben megjelent fénykép is tanuságot tesz. A sacrumról s urostylról, 
Sajnos, sem a leírás, sem az ábra alapján nem sikerült a jelenleg minket 
érdeklő viszonyokról tiszta képet nyernem; BRoILI erre vonatkozólag a 
következőket írja: cDie Wirbel selbst sind undeutlich, dagegen ist der 
charakteristisehe Coccyx und das langgestreckte Ileum sehr deutlich zu 
erkennen., Hogy tehát a sacrum hány csigolyából áll, az ebből nem álla pít- 
ható meg; s a BRolni által cjellemzős-nek mondott urostylen sem tudok 
az ábra alapján mást konstatálni, mint azt, hogy látszólag elég vaskos. 
alkotású. Ezek volnának tehát a legősibb béka-kövületek, melyeket mai 
napig ismerünk, s melyek, mint BOULENGER (I. c.) írja is, a Dinosaurusok 
és Pterodactylusok kortársai voltak. 

Indiából BoULENGER (I. c.) a jelenleg is élő Oryglossus TscHuDI genus- 
hoz sorolt csontvázakat említ afelsőeocénből, s Európából ugyan e 
korból származó leleteket, amelyeket egyelőre a Rana L. nembe osztottak 
be, s melyek a Ramdaecsaládba tartoznak. Németország, Ausztria és 


! E helyen megjegyzem, hogy a magyarországi béka-fossziliák termőhelyeinek 
geológiai korát KoRMos idevágó tanulmányai, ill. szóbeli közlései alapján neveztem meg. 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. úr 


Franciaország oligocén és miocén rétegeiből a Discoglossidae- 
családhoz tartozó Discoglossus Orrn, Tf Latoma v. MEYER és T Pelo- 
philus Tscmupi, valamint a Pelobatuidaecsaládhoz tartozó Pelobates 
LAuR.saRanidákhoz tartozó Rana L. genust említi meg. BOULENGER 
emez adatait még a CH. DEPÉRET (9) leírta s általaa Discoglossidá k- 
hoz sorolt Tf Diplopelturus DErpP. nemmel egészíthetem ki.! Továbbá a 
T Palaecobatrachidae CopPE család is e korból származik, a Palaeobatrachus 
TscHUDI genusszal, melynek lárváit PEzrERs Probatrachus néven írta le 
(25, p. 10). BouLENGER e családba sorolja a Tf Protopelobates BIEBER 
(3 g 17) nemet is, szerény véleményem szerint azonban ez a Pelobatidae 
LATasrTE családba tartozik. Végül A. PogRrrs (22) 1885-ben két új fosszilis 
békát írt le: a f Ranavus Scarabelhi PoRrrs-t s a f Bufavus Meneghinün 
PoRrIs-t; e két ősi, s kétségtelenül fölötte érdekes Anura a Sinigaglia-i 
felső miocén rétegekből került elő; systematikai helyzetük még nincsen 
tisztázva. Hogy az összes eddig ismeretes fosszilis béka-nemeket felemlítsem, 
a fentieket ZITTEL (26, p. 421—432, Fig. 411—421) alapján a következő ge- 
nusokkal egészíthetem ki: a Discoglossidá khoz tartozó Alytes WAGL. 
és Discoglossus OrrH?,a Ranidá khoz sorolt f Asphaerion v. MEYER, a 
Bufonidákhoz sorolt Bufo LAuR. (—Palaeophrynus TscHuopr) és Tf Pro- 
tophrynus PoMmEL végül pedig azTf A4Amphirana AYMmaRD és a Tf Batrachus 
PoMmEL, mely utóbbiak eystematikai helyzete még tisztázásra szorul. ZITTEL 
(op. cit. p. 430)a Pelobatidákra nézve azt írja, hogy a Weisenau-i 
miocén mészből számos ileum került elő, mely a Pelobates LAuUR. és Pelodytes 
Bowar. nemektől alig különböztethető meg. A Palaeobatrachus genus 
részletes ismeretét W. WoLrERsroRrrnak, a Magdeburg-i Múzeum érdemes 
herpetológusának köszönjük, ki Über fossile Frösche, insbesondere das Genus 
Palgobatrachus; c. kiváló, s a szerző által rajzolt számos táblával ellátott 
művében (25), — amelyet, mint nem régiben egy hozzám intézett lapjában 
közli, első éves egyetemi hallgató korában írt meg, — kimerítően foglal- 
kozott emez érdekes ősi béka-csoporttal, amelynek legtöbb faját épen 
ebben a munkában maga WOLTERSTORFF írta le. 

Végül DE LISLE DU DRÉNEUF Notes sur un Genre nouveau de Ba- 
traciens Bufoniformes du terrain a Elephas meridionalis de Durfort (Gard) 
c. dolgozatában (15), melyhez a szerző, sajnos, ábrákat nem mellékelt — 
egy pliocénkori békáról, a 1 Platosphus Gervaisiről számol be, melyet ő a 
felső állkapocs fogatlan voltára támaszkodva a Bufonidák hoz sorol. 

Más Anurák maradványai, amelyek Dél-Amerika fiatalabb ré- 
tegeiből valók,? írja BoOULENGER, más, u. o. ma, is élő fajokhoz tartoznak. 


1 Az alábbiakban kifejtettek alapján ezen genust a Bufontdae családba véltem 
sorolhatni. 

? BOULENGER itt bizonnyal a Oystignathidae GÜNTH.-hez tartozó Ceratophrys WIEDp : 
és Leptodactylus Firz. genusokra gondolt, 


98 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


BOULENGER fent idézett és rendkívül praktikus kézikönyvének a 
fosszilis békákról szóló rövid fejezetét a következőkkel végzi: cDonc les 
Anoures fossiles gui nous sont connus ne jettent, pas plus gue les Urodöles, 
aucune lumiére sur Vorigine des Batraciens actuels. Dés la fin du Jurassigue 
ils existaient tels gue nous les voyons aujourd"hui. A jelen anyag, mely a 
praeglaciális kor békáinak ismeretét egészíti ki, e téren természetesen nem 
szolgál újabb adatokkal. . 

A felsorolt csoportokat most már csak egy osteológiai főszempontból 
óhajtanám áttekinteni, s ez a sacrumot alkotó csigolyákra s az ezekkel 
összefüggő  urostylusra vonatkozik, amennyiben a szóbanforgó anyagot 
tekintve e szempont bír legnagyobb fontossággal. 

Tudjuk, hogy a ma élő békák eddig ismeretes összes genu- 
sainál kivételnélkülegy csigolyábólalkotott sacrumot 
találunk; az alae ossis atlez elülső végükkel u. i. csak a  vertebra 
sacralis igen különböző alakú ú. n. processús transversteihez csatlakoznak ; 
vertebra sacralisként a kilencedik csigolya szolgál, s az előtte levő 8-ik és 
7-ik semmiféleképen sem vesz részt a sacrum alkotásában.! 

Teljesen eltérő viszonyokat találunk a Palaeobatrachus TSCHUDI S a 
DE vIsLE feírta Platosphus nemeknél. Tudomásom szerint csupán e 2 ősi 
béka-genus az, amelynél a sacrum alkotásábana typikus, v.1. sZ Oo- 
rosabb értelemben vett vertebra sacrahson kívül még 
synsacralis csigolyák is részt vesznek,? még pedig a Palacobatrachusnál 
1—2,3 a Platosphusnál pedig 1 vert. synsacralhis mihi. A fent elősorolt többi 


1 Eltekintve természetesen esetleges abnormális (ata vistik us?) jelenségektől 

2 Lehetséges, hogy a PoRkris (22) által leírt Ranavus- és Bufavus-nál is 3, ill. 2 csigolya 
vesz részt a sacrum alkotásában ; előzőnél kétségtelenül előrecsúszott a kövületen az ileum, 
mely a 6-ik csigolya proc. trans.-eit érinti; PoRTIS ezt maga is fölteszi (p. 1179), s csak az 
nem érthető, miért írja az előző oldalon (p. 1178) ugyanezen jelenségről a következőket : 
-B guesta una novitá anatomica che non ha riscontro in nessun genere vivente o fossile di 
Batraci.s (Hasonló jelenséget volt alkalmam Pelobates csontvázak kikészítésénél tapasz- 
talni, a mikor a kifőzéskor, zsugorodás által az ileumok hasonlóan előrecsúsztak). PORTIS 
úgy gondolja, hogy a Ranavusnál a három utolsó proc. trans.-pár lehetett az ileumok 
függesztője ; e proc. trans. semmivel sem vasiagabbak, mint azelőz ő csigo- 
lyákon; a Bujavus dil. sacr.-cin PORTIS egy varratvonalat vél felfedezhetni, valamint az 
edilatatiókhoz tartozó csigolyatesten is ; eszerint két csigolya volna jelen ; e mor- 
phológiai viszonyok tisztázása, mely rendkívül érdekes és kívánatos volna, nem történvén 
meg, a sacrum és urostyl morphológiai s phylogeniai tárgyalásánál e kt Anurára nem 
leszek tekintettel. 

: H. v. MEYER (19, p. 150) a Palaeobatrachus diluvianus GOLDF. (nála Palacobatr. 
Goldjussi v. MEYER) nevű fajt illetőleg azt írja ugyan : tdass das Kreutzbein ursprüngliech 
aus mehreren Wirbeln bestand, gewöhnlich aus drei, bisweilen glaubt man auch vier unter- 
scheiden zu können.; WOLTERSTORFF azonban, aki a v. MEYER-féle anyagot is átvizsgálta, 
a szóban levő faj leirásakor (25, p. 48) a sacrumról azt írja, hogy hár o m csigolyából alko- 
tott (vert. sacr.-7-2 vert. synsacr. mihi), amelyek dilatatiói közt két egyenlő nagyságú 
nyílás van. 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL, 29 


fosszilis Anuráknál részben nem ismeretes a, sacrum, ahol pedig elő- 
került, ott csak 1 csigolyából áll. 

A hatalmas termetű Platosphus! sacrumát s urostylusát, Sajnos, nem 
ismerjük képben, az itten számításba jövő részletek morphológiája pedig 
DE vIsLE leírásából legnagyobbrészt nem állapítható meg. A sacrumot 
alkotó két csigolya (vert. sacralis -- vert. synsacralis ) cdiapophysisem a; 
leírás szerint (15, p. 476) egymás felé eső peremük egész hosszúságában, 
köz nélkül követik egymást, tehát így prima vistay egy egyetlen, erősen 
kiszélesedett kdiapophysis, képét nyujthatják. Az urostyluson, mely a, vert. sacr.. 
(s. str.)-val összecsontosodott, DE L" ISLE szerint egy lam. horizontalis nyomai 
láthatók kavec des traces de erétes latéraless. 15, p. 475). A Palacobatra- 
chusok, — amelyek idevágó ismereteink mai állását tekintve, semmi 
közelebbi kapcsolatba sem hozhatók a Platosphusszal — a, sacrum alkotását 
s az urostylust (os coccygeum) illetve a következő formátiókat tüntetik 
föl: A) Sacrum: a vert. sacralhis (sensu stricto) ú. n. diapophysisei végükön 
kiszélesedettek, a gerincoszlop tengelyével derékszöget alkotnak; a vert. 
synsacralis II. hasonló irányú, xdiapophysis9-ei végükön kiszélesedettek, 
s a vert. sacr. kdiapophysis9-eivel összecsontosodván, distális részük egy 
lemez alakjában jelenik meg, míg proximális részük (a csigolyatest felé eső 
szakasz) különvált, s a cdiapophysis9-ek közt egyénenként változó nagyság- 
gal bíró nyilások maradnak ; a vert. synsacralis I. kdiapophysiss-ei hátr a- 
felé tartók s distális végükkel csekély felületen érintkeznek a vert. 
sacr. -- vert. synsacr. II. alkotta csontfelülettel, széles, háromszög alakú 
nyilást hagyva a második synsacr. csigolya  kdiapophysis9-einek elülső, 
s saját cdiapophysis9-einek hátulsó pereme között. A vert. synsacr. I. 
harántnyújtványainak emez alakulatát találjuk, pl. igen 
typikusan kifejlődve a Palaeobatr. Fritschi Wotzr.-nál, s a kharánt- 
nyujtványok irányát illetve még ide számítható a  Palaeobatr. 
bohemaicus v. MEYER is, míg a Palaeobtr. grandipes GIEB.-nél s talán még 
inkább a Palaecobatr. gigas v. MEYER-nél a  kprocessúüs transversid-nek neve- 
zett nyújtványok már határozott előfelé való irányulása tapasztal- 
hat ó ; ezeknél tehát már csak egy synsacr. csigolya van, s az előtte lévő 
már nem vesz részt a sacrrum alkotásában. B) Uro- 
stylus: Az urostylusról W OLTERSTORFF (25, p. 30—31) a következőket írja : 
Nur das vordere Ende ist in 2 Fállen gut überliefert, die wulstige gedrun- 
gene Form und die angedeuteten Ouerfortsátze sind bezeichnend, doch 
sehwer in Wort und Bild wiederzugeben . .. Der aussergewöhnlieh plumpe 
Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste,? der enge Kanal für den 


! Ebből: midrvs—lapos, széles ; ogpvs —csípő. 
? Úgy látszik, hogy a Palaeobactrachidák is az általam Palaco-urosty 
névvel jelölt typust követik a coccyx alkotásában. (V. ö. 25, Taf XI, Fig. Ila $ b). 


30 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Spinalnerven ist rund. Eine Anschwellung, mit 2 feinen Höckern und 
Löchern beiderseits, beweist, dab der Knochen ursprünglich aus 2 Wirbeln 
bestand.: Der hintere Teil ist nur im Abdruck erhalten. Er verschmilert 
sich gegen das Ende hin und ist máBig lang. 

Magyarországról eddig oly békákat, melyek- 
nek sacrumát 2 csigolya alkotja, nem ismertünk. 
Az első ilyen lény Magyarország területéről KoRMos 
ásatásai alapján került elő, s így nekem jutott a szerencse, hogy behatóbban 
tanulmányozhattam, s az alábbiakban Phobatrachus Lánmghae néven le- 
írhattam. Állatunkat az általam Tf Platosphinae névvel jelölt Bufonid a 
alcsaládba soroltam be.? 

Az itt elmondottak dióhéjban tartalmazzák mindazt, amit a fosszilis 
Anurákról, az itt számításba jövő szempontból tudunk, úgy hogy 
ezek után áttérhetek szorosabb értelemben vett tárgyamra, v. 1. a püspök- 
fürdői preeglaciális rétegekből .-eddig kezemhez került An ura-csontok 
leírására, majd a tanulmányozásukból leszűrt phyletikai jelenségekre. 


Familia: BUFONIDAE Günxrx. 


Eme családot, — melyet a püspökfürdői leletek alapján 2 al. 
családra bontottam föl, — osteológiai szempontból BOULENGER (Uata- 


logue of the Batr. Sal. c. kiváló művét követve s saját tapasztalataim- 
mal kibővítve, az alábbiakban jellemezhetem : 

Állkapocs fogatlan; csigolyák procoelek; a diapophysisekhez nem 
csatlakoznak autogén elcsontosodású bordák; a vertebra sacralis dia- 
pophysisen közepesen kiszélesedettek; az urostyl a vertebra sacralisszal 
annak két condylusa révén ízcsül; az urostyl bázisánál bilateralisan 
elhelyezett nyújtványok léphetnek föl (pl. Bufo viridis LaAuR.), melyekről 


: Ú. I. erre vezethecő vissza a kétségtelenül túlzott PIcrEr- (21, Atlas, Pl. XXX, 
Fig. 7) féle ábra, amelyen a sacrum után egy élesen szembetűnő csigolya látható, melyről 
nem tudni, vajjon a szorosabb értelemben vett gerincoszlophoz, vagy az urostylhoz tarto- 
zik ; WOLTERSTOREFF ily postsaoralis csigolya -differentiálódásról nem szól, s a PICTET közölte 
rajzon valószínűleg az urostylon látható eredeti első coceygealis csigolya nyomai vannak 
ily túlzottan visszaadva, ami azonban WOLTERSTORFF (op. cit. p. 31) leírását és ábráját 
(Taf. XI, Fig. 11a) tekintve, a valóságnak aligha felel meg. 

: Ez eljárás helyességét bizonyítja a procoel vert. synsacralis és vert. sacr. 
s. str., amennyiben állatunkat legfeljebb csak a Discoglossidae családdal hozhatnánk — 
természetesen csupán morphológiai szempontból — közelebbi kapcsolatba, az utóbbi 
családba való sorolás ellen azonban épen a csigolyáknak imént említett alkata szól, mivel 
a Discoglossidáknál opisthocoel csigolyaformátiót találunk. Nagy nyo- 
matékkal bírna, ha még valami maxilla-töredék is felszínre kerülne, ú. m., a Platosphus 
esetében, melynek Bufonida voltát DE CISLE a fogazatlan felső állkapocs alapján 
döntötte el. (VV. ö. 15, p. 473 £ 477.) 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. jl 


BOULENGER (6, p. 232), GaAurp, s az eddigi irodalom proc. tramsversi 
néven emlékszik meg; a sternum rendszerint egészen porcos; omosternum 
rendesen nincs ; distális phalanzok tompák, egyszerüek, vagy T, esetleg 
háromszög alakúak. — Az alcsaládokra szóló következő kulcsot a sacrumra 
s az urostylra alapítottam. 


Subfamilia I.: t Platosphinae Frségv. subfam. n. 


A sacrum két csigolyából áll; az urostylon spina urostyh 
nines s rajta laterális irányú kiszélesedést (lamina 
horizontalhs mihi) találunk s ezáltal morphológiailag a sacrumtól ke- 
vésbbé differentiálódott; az wrostyl ú. n. processus tramsversiei1! nem 
szabadon állók, csak csekély csontlécekként vagy kiemelkedésekként lát- 
hatók a lamina horizontahs felületébe n. 

Ide tartozó genusok : 


Platosphus DE L"ISLE (?) Diplopelturus Der. 
(?) Bufavus PoRrIs . Phobatrachus FEsÉRv. n. g. 


Subfamilia II.: Bufonindae Fesérv. subfam. n. 


A sacrum egy csigolyából áll; az urostyl spina urostyh v el 
van ellátva, laterális irányú  kiszélesedés (lamina  horizontalis 
mihi) nincs s így morphológiailag élesen differentiálódott a sacrum- 


tól; az ú. n. processus tramsversi (obligm poster.?) az urostylon — ritka 
előfordulásukkor — szabadon állók. 


Ide tartozó genusok : ? 


1 Protophrynus PoMEL ; Atelophryne BLGR. 
Scutiger THEOB. ( —Cophophryne BLGR.)  Nattereria STDR. 
Ophryophryne BLGR. Pseudophryne Firz. 
Bufo LAUR. Notaden GÜNTH. 
Nectophryne BucHH. d PTRs. Myobatrachus S0HLEG. 


Pseudobufo TscHupI (—Nectes CopPm)  Rhmnophrynus D. $ B. 


A Bufomdae család eme rövid synopsisa után vizsgáljuk meg 
közelebbről az első alcsaládba tartozó Phobatrachus maradványait. 


1 Ezek jelenlétét csak a Diplopelturus- és Pliobatrachusnál állapíthattam meg ; 
hogy vajjon a Platosphusnál vannak-e ily képződmények, az DE rIsLE leírásából nem 
tűnik ki. 

? Ezen alcsaládba csak feltételesen soroltam be az összes ma élő, 
BOULENGER (3) által a Bujfonidae családba osztott nemeket, ami természetesen osteologiai 
szempontból föltétlenül még systematikai revisiót igényel. 


2 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Subfam. I.: Tt Platosphinae FEJÉRv. 
Pliobatrachus FeEsénv. n. g, 


Pliobatrachus Lánghae FEJÉRv. n. sp. 


E fajt, mély hálám jeléül, menyasszonyomnak, LÁNGH ARANKA 
MÁRIA a Magy. Nemz. Múzeum Állattani osztálya gyakornokának tiszte- 
letére nevezem el, ki jelen munkám megírásában hű segítőtársam volt. 

Ezen faj fosszilis maradványait egy igen jó megtartású sacrum és 
urostyl képviseli. Van ugyan még egy angulare s egy humerus-töredék is 
(I. táb. 1 áb. £ II. táb. 1. áb.) mely nagysági viszonyai alapján esetleg 
ide sorolható volna, tekintve azonban, hogy Püspökfürdőről számos Bufo 
vulgaris maradvány került elő, lehetséges, sőt valószínű, hogy e marad- 
ványok is oda számítandók, minek következtében ezeket egyelőre ? Bufo 
vulgaris LAUR. foss. jelzéssel láttam el a táblák magyarázatán. A Bufo vulga- 
ris LAUR. foss.-nak különben ileumai is ismeretesek Püspökfürdőről s egy 
ilyen, e termőhelyről származó példányt irt le BorkaYv (4, p. 195) Pelo- 
bates sp. néven, s valószínüleg ugyancsak a Bufo vulgaris ileuma az is, 
a melyet a nevezett szerző Pelobates robustus Bv. néven írt le és ábrá- 
zolt (op. cit.). Ez ileumok hátulsó vége sajátságosan megcsonkított (v. Öö. 
II. táb. 3. áb.) a mi BorkAaYv említett tévedését okozta; eleinte magam 
sem voltam tisztában hovátartozásukkal, s egyideig e különös alakulat 
engem 1s félrevezetett, úgy hogy újaknak — a Pliobatrachushoz tartozók- 
nak — véltem e leleteket. Számos recens és fosszilis Bufo vulgaris csontváz 
ill. maradvány gondos vizsgálata azonban megadta a helyes utbaigazítást. 

Sacrum (I. táb. 2. g 3. áb.): A sacrum a kezeim közt levő lelet 
alapján 2 csigolya összenövéséből áll; felülről tekintve egy egységes csont- 
nak látszik, amennyiben a synsacralis és sacralis csigolya ú. n. diapophysisei 
(processús tramsversi) teljesen összeforrtak, s határukat csupán az e traktus 
horizontális középvonalába, kissé előfelé tartó csontkiemelkedés jelzi; rés 
nem látható, legfeljebb a jobboldalon levő, körülbelül 1 mm hosszúságú 
és 0-3 mm széles nyílás volna oly pontnak tekinthető, melyre az össze- 
csontosodás nem terjedt ki. A synsacralis csigolyán a kissé dorsális 
irányba felhajló proc. obl. amteriores erősen kiszélesedett kanál vagy lapát 
alakját mutatják; a proc. spinosusnak megfelelő spina erős él alakjában 
tünik szembe ; az előbb említett s a kdiapophysis-ek határának tekinthető 
csonttaréjt véve figyelembe, a synsacrahs csigolya laterális kiszélesedései 
(diapophyses; auctorum) erősen kiszélesedettek, s határozottan 
előfelé tartók; a csigolya testével teljesen egybeolvadnak, ú. h. a 


! A genus külön ijellemzésétől e helyen eltekintek, mivel ez idő szerint csak egy faj 


képviseli 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 98 


proc. spinosusnak megfelelő spinatól kétoldalt egy laterális (distális) irány- 
ban fokozatosan elvesző homorulat látható, melyben a csigolyatest s az 
ú.n. harántnyujtványok közötti határ fel nem ismerhető, 

A szoros értelemben vett sacralhis csigolya teste ugyancsak teljesen 
beleolvad a díilatattones sacralesbe.! A proc. spinosusnak megfelelő taraj 
jól látható ugyan, de nem emelkedik ki éles csontléc alakjában, mint a, 
synsacralis csigolyán; a proc. spinosus nyomokban felismerhető. A dilat. 
sacrales mihi alakja leginkább hasonló az ÁAlytes vert. sacr.-ának megfelelő 
képződményeihez, amennyiben azoknak elülső, (a  Phobatrachusnál a 
synsacr. csigolya dailat. sacralesaival egybeforrt) oldala ill. pereme telje- 
sen követi a synsacr. csigolya dilat. sacralesainak irányát, ami által 
az összeforrás lehetővé van téve s így gyönge ívben előfelé 
tartó, szemben pl. a Discoglossusnál megfigyelhető typussal, amelynél 
a Bufora emlékeztetően e dilatátiók elülső peremének iránya 
inkább derékszöget alkot a gerincoszlop tengelyével, vagy 
hátrafelé tartó, s a Bombinatorral, amelynél viszont a nevezett 
perem hirtelen erős ívben kanyarodik előfelé, kisebb 
mértékben azt az alakulatot tüntetvén föl, amely a  Pelobates, Pelodytes, 
Megalophrys s más Pelobatidákon lép fel. Hátsó peremük hátra- 
felé tató s egymással (nem a gerincoszloppal! közel derékszöget 
alkot. B dilatátiók határvonala, s így teljes alakja a maradvány 
töredékes volta miatt nem állapítható meg egész bizonyossággal; massziv, 
nagy kiterjedésű csontfelületet alkotnak, laposak, nem hengeresek. 
A sacrumot alulról tekintve feltünő a csigolyatestek közepén látható 
varratszerű vonal, mely a két csigolya határát immár világosan jelöli 
meg, valamint a két pár hatalmas neurális nyilás, mely a sacrumnak 
2 csigolyából való összeforrását a legkézzelfoghatóbban bizonyítja be. A 
synsacralis csigolya elül kivájt, hátulsó izületi felülete az összeforrás követ- 
keztében nem látható, de a varratvonal alakjából következtetve pro- 
coel, s nem amphicoel, minek következtében a vert. sacr. (s. str.)-nál 
is procoel tívpust kell feltételezni.? A sacralis csigolya az urostylusszal 
dupla condylus által ízesül. Legnagyobb szélessége 17"6 mm. 

Urostylus (os coccygis) (I. tábla, 4.—5. ábra őz II. tábla, 2. ábra). : 


1 A sacralis (és synsacralis) csigolya eddig proc. trans.-nek tartott kiszélesedéseit 
dilatationes sacrales névvel jelölöm, mert, mint később lárni fogjuk, ezek nem egyenlők a 
proc. trams.-vel (diapophyses), hanem ezeket csak m a gukban foglalják, tehát e kiszé- 
lesedéseknek a proc. trans. csak egy részét képezik. 

? BOULENGER (6, p. 38) ezen állítása : cIn those forms in which the vertebrae 
are procecelous the eighth is biconcave ; the ninth being invariably biconvexs; tehát nem 
általánosítható ily határozottsággal ; eddigi vizsgálataim folyamán u. i. a Bujfo vulgaris 
Laux. és B. viridis LAUR. valamint a, Pelobatesek VIII. és IX. (sacralis) csigolyáját 
Is. procoelnek találtam. 


Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917 5 


34 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


vaskos, inkább zömök alkotású, a  Palaeobatrachusok coccyxére  emlé- 
keztet. Elülső dorsális részén kétoldalt, vízszintes irányban, szárnyra, 
vagy mint DEPÉRET (op. cit.) az ő Diplopelturusára vonatkozólag írja, 
pajzsra emlékeztető kiszélesedés látható ; emez egészben véve háromszög- 
szerű kiszélesedést, mely hátrafelé fokozatosan vész el az urostyl tes- 
tében s melyet még erősebb kifejlődésben, pl. a Pelobates fuscus LAUR.- 
nél s a Pelobates cultripes Cuv.-nél, is volt alkalmam megfigyelni, la- 
mina horizontalis urostyli néven vezetem be az osteologiai irodalomba. 
E kiszélesedésen található két assymetrikusan fellépő kiemelkedés, he- 
lyesebben befűződés a lamina horizontalhson, melyek az eddigi csont- 
tani irodalomban mint  rudimenter proc. tramsversi szerepeltek s 
amelyek, mint alább látni fogjuk, analógia alapján egyes esetekben 
talán inkább az egykori első coccygealis csigolya proc. obl. postertores- 
einek látszanak. Bizonyosat erről egyelőre nem mondhatok. A lamina 
horizontalis eredésével egy magasságban, tehát mindjárt az urostyl elülső 
végén, a középvonaltól jobbra s balra két erősen kiemelkedő, egyenlőtlen 
szárú derékszögű háromszög alakú csontléc (spinae gemellae urostyh mihi) 
veszi eredetét. Ezek közvetlenül eredési pontjuk mellett, tőle körülbelül 
1 mm-nyi távolságban érik el legnagyobb magasságukat, s fokozatosan 
csakhamar elvesznek a lamina horizontalisban. Közöttük egy körülbelül 
1 mm szélességű barázda (sulcus medialis urostyh, mihi) látható. A sulcus 
medialis megszünési pontjánál az alább ismertetett, ívben hajló pars tec- 
tiformis középvonalában egy igen csekély ormó van, mely feltevésem sze- 
rint az itt hiányzó spina urostyi dorsális peremének felel meg ; 
az urostylus dorsális része u. i. a hengeralakú ventrális résztől a lamina 
horizontalis külső peremeiből folytatódó ormós csontkiemelkedések által 
van elválasztva, s e dorsalis felület a középvonaltól háztetőszerűen 
igen tompa szögben lejt bilaterális irányban, ami által a fent nevezett 
középormó keletkezik, amelyre a linea medialis urostyh elnevezést ajánlom. 
Az urostylily módon hosszanti irányban hogy úgy mondjam, két részre tago- 
zódik, a hasoldali hengeres pars cylindriformis mihi-re, amelynek erősen 
kiszélesedett elülső végén a széles dupla izülési gödrök láthatók, s az előbb 
részletezett hátoldali pars tectiformis mihi-re, melynek a lam. horizontalis- 
ból folytatódó csontperemek alatt, a hatalmas fejlettségű foramina late- 
ralia canalis coccygei mihi irányában végigvonuló fissura lateralis urostyh 
mihi vonja meg határát ; mint később látni fogjuk, a pars tectiformis urostyh 
s a spina urostyh származástanilag azonos alakulatoknak 
vehetők, s a linea medialis urostylhi a spina urostyli dorsális peremének 
felel meg. Hosszúság (a coccyx hátsó vége letört) : 192 mm ; az izülési göd- 
rök szélső pontjai közt mért szélesség: 4 mm ; a lamina horizontalis legna- 
gyobb szélessége (a eproc. transv.,, végpontjai között): 6 mm. 

Ezek után csupán még egy dologra óhajtanék a Pliobatr. Lánghaeval 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 35 


kapcsolatban kitérni. 1890-ben CH. DEPÉRET (II, p. 172) Diplopelturus 
ruscinensis néven leírt a Rousillonból egy pliocénkori békát, melyet a 


c 


Discoglossidákhoz vél sorolhatni, s melyből 1 urostyi-, 2 humerus- , 


1 amtibrachum- és 2 tibia-töredék maradt fenn, melyekről — sajnos, csak 
természetes nagyságban — fényképeket is közöl. 


Kétségtelenül az urostyl képezi a legjellemzőbb maradványt, sajnos 
azonban DEPÉRET erre vonatkozó leírása s a közölt kép nem elég világos. 
A többi maradvány nincs a Diplopelturusnál s Pliobatrachusnál közösen 
képviselve s így támaszpontul sem szolgálhat; ez az oka annak, hogy 
kételyek merültek fel bennem, vajjon az általam Phobatrachus név alatt 
felállított genus nem azonos-e a  DEPÉRET-féle  Diplopelturusszal, bár 
DErÉRET leírása alapján ez nem valószinű. 

DEPÉRET a Diplopelturus urostylusát a következőkben jellemzi : 
kParmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures recueillis pen- 
dant les fouilles du Serrat den Vacguer, se trouve un cocecyx ou urostyle 
(Pl. XVII. fig. 15) de forme trés spéciale, et différente de tous les genres 
connus vivants ou fossiles. UCet os, gui s-articule avec le sacrum par une 
double cavité articulaire, ainsi gue cela a, lieu dans la pluspart des Batraciens, 
présente en dessus et un peu en arriére de cette région articulaire une expan- 
sion osseuse sous forme de deux paires djapophyses transverses, triangu- 
laires, de nature articulaire , dessinant dans leur ensemble une sorte d écusson, 
étranglé au milieu ou de double bouclier, d"ou le nom de Diplopelturus 
gue je propose pour ce nouveau genre pliocéne. En outre la eréte verticale 
gui se voit chez nos Batraciens indigénes sur la ligne médiane supérieure 
de burostyle existe bien chez le Diplopelturus ; mais au lieu de commencer 
a la partie tout a fait antérieure de los oü elle présente méme son maximum 
de saillie, elle ne se montre 1c1 guja partir du milieu de Vécusson ci-dessus 
décrit et séléve progressivement en arriére pour acguérir son maximum 
de saillie un peu avant la longueur totale de lurostyle. 

La dimension de cet urostyle est sensiblement supérieure a celle du 
méme os dans une tres forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle 
est loin- djégaler la taille des grands Latonia d"Oeningen et de Sansan. 

Ama különbségeket, melyek csupán faji jellegűek volnának, figyelmen 
kívül hagyva, csak egy bélyegre óhajtanék rámutatni, mely DEPÉRET előbb 
idézett s az urostyl teréte verticaled-jára vonatkozó szavaiból világlik ki; 
ezek szerint ugyanis a Diplopelturus coccyxe egy spina ossis cocecygeivel van 
ellátva s ez a jelleg az én Phhobatrachusomnál teljesen hiányzik. 
Itt csak a pars techformis középső ormója látható, mely semmiképen sem 
tekinthető cristanak; hogy ezek után sem merem határozottsággal kimon- 
dani a generikus különbözőséget Diplopelturus s Pliobatrachus között, az 
azért van, mert egyrészt a DEPÉRET leírásához mellékelt fénykép dorsális 
:oldalról lévén készítve, nem nyújt útbaigazítást DEPÉRET szavaihoz. melyek- 

3x 


36 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


nek határozottságát az texiste biem kifejezés kissé tompítani látszik, más- 
részt pedig az ábra alapján ennek épen az ellenkezője 15 gondolható volna.? 
Tekintetbe kell venni továbbá, hogy ily leírásoknál, főleg ha nem speciell 
ama tárgykörrel foglalkozó szakembertől erednek, elég tág tere nyílik az 
egyéni megitélésnek, mivel ily esetekben az egyes anatómiai elnevezések 
phyletikai s morphológiai értékeléséhez megkívánt részletes ismeretek 
hiányzanak s így még azt sem lehet teljesen kizártnak tekinteni, hogy 
DEPÉRET a pars techiformist mondja kerétes-nek. 

Az elmondottakból kiviláglik, hogy sem a leírás, sem az ábra a 
kellő világossággal és pontossággal nem bír, s én csakazezekből me g- 
állapítható különbségekre támaszkodva voltam kénytelen a Pho- 
batrachus genust felállítani, de a szükséges bizonyítékok híjján a 
kérdést függőben kell tartanom mindaddig, míg a Diplopelturus marad- 
ványairól részletes és kimerítő ismeretek birtokába nem jutunk. 

Annyi mégis kétségtelen, hogy a Diplopelturus s Pliobatrachus — 
ha nem azonosak — igen közeli rokonok s körülbelül kortársak is lehettek ; 
a DEPÉRET-féle leletnél csigolyák nem kerülvén elő, leírója az új állatot, 
egyébb bélyegek alapján, az opisthocoel csigolya-typusú Discoglos- 
sidákhoz osztotta be; azonban a fentvázolt messzemenő, még az eset- 
leges azonosságot sem kizáró megegyezés alapján, mely a Diplopelturus " 
s a procoel csigolya typusú Phobatrachus között fennáll, úgy gondolom, 
hogy a Diplopelturust is joggal számíthatom a Bufonidákhoz; e kérdés 
végleges tisztázása természetesen még a jövő feladata. — A Diplo- 
pelturus  pliocénkori, a  Plobatrachus a  preeglacialis rétegekből, tehát 
még a pliocén határáról való; úgy a Diplopelturushoz való hasonlósága 
alapján, mint egyébb archaikus. bélyegeit tekintve (dupla sacrum, urostyi 
alkata), a Pliobatrachust főleg a pliocén állatának vélem, mely a pleisz- 
tocénben már kihalt, amiért is a  Plhobatrachus nevet tartottam a leg- 
találóbbna k. i 

Termetét illetve a Pliobatrachus Lánghae FeEJÉéRv. a Bufo vulgaris 
LAaunR. középeurópai példányaihoz hasonló. 

Termőhely : Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. (V. ö. irod.: 16). 


1 Ugyanazon a, táblán (Pl. XVIII) egy Rana esculenta L. foss. urostylusa is látható, 
ugyancsak dorsális oldaláról; bár Ranaknál a spina ossis coceygei hatalmasan fejlett, a dorsális 
felületről készült kép mégsem árulja el ennek jelenlétét s csak hosszas vizsgálódás után. 
hasonló beállítású Rana urostylokkal való egybevetések alapján ismerhető fel a képen. 
A kép alapján tehát a spina lefutása nem konstatálható. 


FOSSZILIS BÉKÁK A. PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 37 


Subfam. II.: Bufoninae FeJénv. 
Bufo Laux. 


Bufo vulgaris LAUR. foss. 


Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. (HESStábaKZe sáos) 


Bufo viridis LAUR. foss. 


Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. 


Familia: PELOBATIDAE LarasrE. 
Felobates Wacu. 


Pelobates robustus BY. 


1913-ban írta le eme fajt BorkaY barátom (4, p. 194—195). Nagyságát 
tekintve jóval felülmulja a P. fuscus LAuR. átlagos példányait, s megüti a 
P. cultripes Cuv.-nél tapasztalható méreteket. Különböző csontok marad- 
ványai jutottak felszínre, amelyekkel azonban, kapcsolatban a P. robustus 
Bv. systematikais phyletikai értékével, valamint a többi püspökfürdői már 
ismert békafajokhoz tartozó maradványokkal, egy későbbi dolgozatomban 
óhajtok tüzetesebben foglalkozni. A maradványok közül csupán egy sacrum- 
ról fogok még megemlékezni, mely eddig egyetlen példányban került fel- 
színre. Hz az urostylusszal egybeforrt s azért érdemel különös figyelmet, 
mert roppant élesen szembeötlő alaktani viszonyaiból bizonyos származás- 
tani konkluziók vonhatók le. (II. táb. 4. k 5. ábra). 

Az urostyluson hatalmasan fejlett lamina horizontalhs van, mely tel- 
jesen egybeforrasztja a vertebra sacrahsszal.? A lamina horizont. mindkét 
oldalon csorba, úgy hogy külső peremének lefutása s teljes nagysága ez 
alapon nem igen állapítható meg. Amennyire következtetni lehet, az urosty- 
lusnak körülbelül első 1/9-étől fogva már igen hatalmasan dilatált volt e 
lemez, s azután egybeolvadt a sacrum kétoldali kiszélesedésével, melyet 
eddig a Pelobateseknél, éppúgy mint más békáknál, a 9-ik csigolya processus 
transversusának tartottak. Példányunkon a vert. sacralist alkotó szakaszban 


, 
1 Jelenleg még ezen alak különállóságának jogosultságára vonatkozólag sem nyi- 
latkozhatom. 
2 E lam. hor. kifejlődésének mértéke az általam vizsgált recens Pelobateseknél egyéni 


ingadozásoknak van alávetve. 


38 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


élesen differentiálódott részeket különböztethetünk meg, melyeket a  P. cul- 
tripes Cuv. és P. fuscus LAUR. általam megvizsgált vert. sacralisán kevésbbé. 
élesen figyelhetők meg. Vajjon e nagyfokú differentiáltság, mely ez esetben 
kétségkívül az ősi typust mutatja , amidőn az egyes részek a dilat. sacralesen 
éles sculpturák alakjában még láthatók, a P. robustus BY.-ra nézve jellemző. 
sajátságnak tekinthető-e, vagy csak egy kivételes esettel állunk szemben, 
az természetesen ez esetben, midőn csak egy példány áll rendelkezésünkre, . 
el nem dönthető. í 

A vert. sacralison élesen szembeötlő a proc. obhgui anteriores, melyek 
erősen kiemelkednek a kétoldali dilatátiókból; ezektől előfelé a 
dilatátiókban két vastagabb, szilárdabb állományú, körülbelül 1 mm 
széles rész van, mely ezeknek elülső peremét alkotja, majd hátrafelé menve- 
ugyancsak a dilatátiókban sculptura gyanánt világosan látható, 
mint fűződik be középen a széles proc. obl. ant. után a csigolyatest, melynek 
proc. obl. posterioresei hátrafelé két hosszú tüske alakjá- 
ban jelentkezne k.! Az urostylus jobboldalán (tehát assymetrikusan. 
kifejlődve), a foram. lat. can. coccyg. előtt, egy lapjával a lam. hor. felé for- 
dított, distális részében vele érintkező, hátrafelé irányuló, széles, lapos, 
tompa hegyű és rövid nyújtvány látható ; ez emlékeztet ?a Discoglos- 
sidák uwrostylján kétoldalt fellépő nyujtványokra (proc. trans.) ; a foram. 
lat. can. coccyg. előtt egyes Ranaknál is megfigyelhetők kicsiny tüskék, 
melyek azonban aprók, alig észrevehetők (14, p. 25; 12, p. 134); GAUPE- 
felteszi a kérdést, vajjon ezek nem atrophizált proc. trans.-e? E kérdésre 
nehéz volna feleletet adni; kérdés mindenekelőtt, hogy a Ranak eme tüskéi 
homologok-e pl.a Discoglossidák urostylján hatalmasan fejlett nyújt- 
ványokkal; e célból először is tisztába kellene jönni azzal, vajjon e ké t- 
féle nyújtvány (tüske) előfordulhat-- egyazon urostylon s ezután 
még mindig hátramarad phyletikai eredetük megállapítása, amely, mint 
alább látni fogjuk, — szerény véleményem szerint — méga Discoglos- 
sidáknál sem tekinthető megoldottnak. A processűs obligui postertores: 
között van a hosszúra nyúlt processus spinosus, melynek megfelelőleg az 
egész csigolyatest közepén végig húzódik egy éles ormó s a proc. Spinosus- 
ban csúcsosodik ki. 

Az urostylus pars tectiformisének mediális vonalában alig láthat ó. 
ormó van, mely az erősen kihúzott proc. spinosus után kezdődik, s vele 
nem függ össze. , 

A pars cylhmdriformis ezúttal nem felel meg nevének, amennyiben 


1 E proc. obl. posteriores számos más béka (pl.a Hyla arborea L.) vert. sacralisán. 
is feltalálható ; nem kevésbbé azonos ezekkel ama domborulat, mely alatt elvonuló barázdát 
a R. Méhelyi BY.-nál m alakhoz hasonlítottam. (12, p. 133.) 

: Homolog volta ezekkel nem állapítható meg bizonyosan. 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 39 


közepén erős élt alkot, széles egyenes oldalakkal, úgy hogy keresztmetszet- 
ben egyenlőszárú hegyesszögű háromszöghöz hasonló. Ventrális oldalán a 
sacrummal való fusiónak semmiféle határa sem látható, mig a hátoldalon 
ezt az urostylnak csekély domborulata, jelzi ; az urostylt a hatalmasan fejlett 
lamina horizontahs szegélyezi. A sacralis csigolya itt is 
procoel. A maradvány középen mért hosszúsága 157 mm. 

E morphológiai viszonyok részben önmagukban, részben analógia 
folytán értékes phyletikai adatokat szolgáltatnak. 

E helyen még csupán a sacralis tájék néhány rendellenes formátiójára, 
utalok, melyeket ADpozpHI (1) írt le, s melyeket atavistikus jelenségeknek 
vélek tekinthetni. E példányokon, mint az AporpHI rajzaiból kiviláglik, 
a 9-ik csigolyának élesen differentiálódott (a dílat. sacr.-ekkel össze nem 
függő) processús transverstei vannak, amelyek iránya s alkata tökéletesen 
megegyezik az utolsó presacralis csigolyák harántnyújt- 
ványai1val, csupán valamivel vaskosabbak s nagyobbak; végükön kis 
porc-epiphysis látható. A csigolyatest eléggé differentiálódott, a rajzok 
után itélve csupán proc. obl. posterioreseik olvadnak bele a sacrum bilateralis 
dilatátiójába ; az urostylus lamina horizontalisa már az urostyl hátsó végéhez 
közel, vagy közepe táján kezdődik, majd erősen kiszélesedik, s a sacrum 
dilatátióit, ú. n. cdiapophyseseitb alkotja, amelyeknek egyike egy 
esetben, a baloldalon (op. cit. Taf. XIX, Fig. 2), a külső peremén levő 
porcos állomány által a vert. sacr. valódi diapophysisének epiphysisével 
összeolvadt. BOULENGER (6, Part I, p. 199, footnote) is hivatkozik az ADOLPHI 
ábrázolta példányokra, amelyeken — úgymond — a sacrum kis formed 
entirely by the processes at the base of the urostyle, and there are thus 
nine instaed of eight presacral vertabres. Itt világosan szembetűnik, hogy 
tulajdonképen mily kevés szerepe jut a 9-ik csigolya (vertebra sacralis) 
proc. transversteinek a  dilatahones sacrales alkotásában, amelyek ez esetben 
velük össze sem függenek, amit, ismétlem, atavisztikus jelenségnek tar- 
tok.! Ugyanilyen alakulatot találunk egy BoULENGER cikkében ábrázolt 
(7, p. 409, Textfig. 78) Megalophrys pelodytotdes BLGn. (III. táb. 3. áb.) 
s egy CAMERANO-tól (9, p. 448, fig. 4.) leírt Bombinator pachypus 9-ik 
csigolyáján 1s. 

A fosszilis Pelobates-maradványok lelőhelye: Püspökfürdő, II. sz. 
termőhely. 


! Ez nem zárja ki azt, hogy már ősidőkben is a vert. sacr. proc. trans.-ei részt vehettek 
a sacrum képzésében, de szerepük a lam. hor.-szal való egybeforrás után, a díilat. sacr. alko- 
tásában, a felületet tekintve, nagyon is alárendelt. 


40 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Vamilia: RANIDAEB Günrn. 
Subfam. II.: Raninae Prgs. 


Rana L. 
Rana esculenta 11. foss. 


A külömböző idetartozó kövületek megegyeznek ama maradványok- 
kal, melyeket DEPÉRET (11, p. 173) Rana cf. esculenta néven ismertetett 
s ábrázolt (Pl. XVIII. fig. 21—25). 

Tüzetesebb vizsgálatnak, a fentiekkel együtt, csak kilátásba helyezett 
dolgozatomban fogom alávetni. 

Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. 


k 
kk x 


Térjünk már most át az itt leszűrt morphológiai tényekből folyó phylo- 
genetikai viszonyokra, lehetőségekre, s végül a kérdéses püspökfürdői fauna 
korára. Í 

Tekintsük elsőben is a sacrum alkotását ama szempontból, melyik 
vehető a békákra nézve ősibbtypusnak, az egy vagy a több csigolyá- 
ból alkotott sacrum? Kétségtelen, hogy a több csigolyából álló sacrum ő s 1 
forma, mert ma már csak ásatag alakokon látjuk, a Palaecobatrachusokon, a 
Platosphuson s a Phobatrachuson.? A legősibb alakok sacruma nem ismeretes, 
így a Wyomingi jurakori Bobatrachusé sem ; CopE (10, p. 100) említ ugyan 
egy probably incompletely developed tailless Batrachiand-t a kGreen River 
-epoch-ból (alsó eocén) ugyancsak Wyomingból, melynek gerince s 
koponyájának egy része maradt fenn, de a sacrum alkotásáról hallgat a 
SZerző. 

Ugyanazon korokból, melyekből a több csigolya alkotta sacrumú 
Palacobatrachusok, a Platosphus s a Pliobatrachus kerültek elő, ismeretesek 
egy sacralis csigolyával bíró alakok, melyek az előzőkkel szem- 
ben túlnyomó számban vannak. Hogy vajjon ezek ís több sacralis 
csigolyával bíró ősöktől származtak-e, az egyelőre nyilt kérdés 


1 Az ábrák alapján ez esetben sem lehet föltétlen biztosat mondani; amennyire 
megállapítható, valóban R. esc. L. foss.-al van dolgunk. A 24-ik ábra az, amelyről a legke- 
vésbbé lehet határozott véleményt nyilvánítani. 


? Az evolutió folyamán — a békáköseittekintve — melyekmég nem voltak 
a mai értelemben vett Anurák — kétségtelen, hogy azegyszerű (1 csi- 


golyás) sacrum az ösi b b typus ; csak az a kérdés, hogy azon alakoknál, melyekmár va- 
lóságos Anurák voltak, persistált-e még egy ideig ez a formátió, vagy már ezek 
rendelkeztek több csigolyából álló sacrummal, továbbá hogy egyáltalában egységes jelenség 
volt-e hajdan az Anuráknál e több csigolya alkotta sacrum. 


FOSSZILIS BÉKÁK "A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 41 


márad, bizonyítékunk erre nincs; a Palaeobatrachidák kihalt 
csoportnak tekinthetők, s nem ismerünk olyan ma élő alakot sem, melyről — 
ismereteink mai fokát. véve figyelembe — valami positiv tényre támasz- 
kodva, feltehetnénk, hogy a Platosphus vagy Pliobatrachus utódai, s így 
az orthogenetikus bizonyítás lehetőségétől elesünk. Föltehetjük, 
hogy a békák ősi typusa több sacralis csigolyával bírt, s az 
újabbi alakokon e bélyegben az életmóddal kapcsolatban reductió állott 
be,asynsacralis csigolyák. rendes csigolyákká lettek, s a vert. 
sacralis s. str. maradt csak meg a medence-öv függesztőjeként. De föltehető 
az is, hogy a több csigolyából álló sacrum, a békák phylogeniája folyamán, 
másodlagos sajátság, s csupán sporadikus tüneménynek tekinthető. Ugyan- 
e jelenséget láttuk ugyanis külömböző csoportoknál, v. 1. a külön- 
álló  Palaecobatrachusoknál s a Bufonidákhoz : tartozó  Platosphus- 
s Phobatrachusnál. E két csoport egymás közt semmiféle össze- 
függésben sincsen s alakjaikonemekülömböző geológiai korok- 
ban különböző mértékben föllépő jelenséget-convergen- 
tiának tekinthetjük, mely a sacralis regiónak egy hyperossifi- 
catiójára volna visszavezethető. Ha utóbbi nézetet fogadnánk el, s 
ha valamely több sacralis csigolyával bíró alakról kiderülne, hogy nem 
fejlődési végpontot representált, hanem jelenleg is élő, tehát egy sacralis 
csigolyával rendelkező alakok őse, akkor a ma élő alakok egyszerű sac- 
ruma a phylogenesis folyamán egy visszatért (v. ö. p. 20, 2. lábjegyz.) 
jelenség volna. Mindez azonban, mint már mondottam, jelenleg sem nem 
bizonyítható, sem nem cáfolható, s erre vonatkozólag még atavistikusnak 
vehető esetekkel sem rendelkezünk, melyek esetleg útbaigazítással szol- 
gálhatnának.! 

Hyperossificatióra, mint egy másodlagos jelenségre, hivatkoztam ; ez 
szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogyan fejlődtek ki a  vertebra, sacralis 
kétoldali hatalmas dilatatiói, amelyeket az irodalom következetesen diapo- 
physiseknek mond? (V. ö. III. táb. 1.—3. áb.). Lehetséges, hogy ezek 
egyes esetekben valóban túlnyomóan a 9-ik csigolya diapophysisei- 


1 Ismeretes ugyan előttem egy eset — a B. pachypusnál — ahol a 8-ik csigo-: 
lyán is a dilatationes sacraleshez hasonló kiszélesedéseket találunk (CAMERANOo, 9, p. 448 
fig. 3.); ez eset egyedülállósága azonban jelenleg még nem engedi meg, hogy reá, mint 
ata vismusra, s ne mint esetleges monstruositásra hivatkozzunk. — BRorti(K. A. 
v. ZITTEL, Grundz, d. Paláont., neubearb.v. F. BRornr, E. KoKEN, M. SCHLOSSER. — 
II. Abt. Vert., München u. Berlin, 1911, p. 177) ugyan azt irja, hogy ritka kivételek- 
ként jelenleg élő alakokon (Pelobates WAGL., Pipa LAUR., Hymenochirus BLGR.) is két 
sacralis csigolya fordulhat elő, azonban a dolog közelebbről nincsen részletezve s le- 
hetséges, — főleg mivel a Pelobatest is említi — hogy ezen esetek a fent leírt ADOLPHI 
féle példákkal egyeznek meg s így e formátiók voltaképen az wurostylusszal állanak 
kapcsolatban, a miért is jelenleg nem vettem" "ezeket számításba. 


42 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


ből állanak, amelyekhez csupán a megnyúlt s velük összecsontosodott proc. 
obl. postertores járulnak! velük együtt alkotván a vert. sacralis bilateralis. 
kiszélesedését. Ilyen esetet vehetünk fela Ranidáknál (typus: Cyhndro- 
sacralha mihi), míga Hylidák, Bufonidáks Discoglossidák 
(typus : Perasacralia ? mihh)) morphológiai szempontból az előző 
typus s a Pelobatidáknál (typus: Platysacraha mihi) megfigyelhető 
között állanak, mely utóbbiaknál a vert. sacr. dilatatiói korántsem 
tekinthet ők diapophysiseknek, hanem az urostylus lamina horizontalhsá- 
nak — vagy egy azzal szorosan összefüggő hyperossificatiós képződmény- 
nek — mely előfelé először is a vert. sacr. hátrafelé erősen megnyúlt 
proc. obl. posterioreseivel egyesül, mint azt az előzőkben a Pelobates: 
robustus kapcsán adott morphológiai leírásból láthattuk, majd kitölti 
az ezek s a 9-ik csigolya valódi diapophysisei (proc. tramsversi) közötti 
térséget s ez az elcsontosodási, illetőleg összecson- 
tosodási folyamat létesíti a vert. sacr. széles, lapát- 
alakú nyujtványait, amelyeknek tehát csak minimális alkotó. 
részeként szerepelnek az elülső peremüket képező valódi diapophysisek. 
Példát szolgáltatnak erre az alakulásra az idézett fosszilis  sacrum- 
tól eltekintve, az ADorpHI (1) s BouLENGER (7, p. 409—410, Textfig. 78) 
leírta atavistikus esetek is; ezeknél világosan szembetűnik, miszerint a 
sacralis dilatatiók nem a 9-ik csigolya proc. trans.-eiből, hanem 
az urostyl lamina horizontahsából indulnak ki, vagy legalább 15 azzal szoros. 
összefüggésben állanak s annak előfelé tartó kiszélesedését képezik. Ez ala- 
pon a Pelobates-typusú? sacrum kétoldali kiszélesedéseit, 
melyeket eddig harántnyújtványoknak tartottak, 
három különböző elem alkotjasi 1. a 9-Ik Jesigodjaa 
harántnyujtványa, mely a kiszélesedések elülső peremét képezi; 
2. a processus obligum posteriores, melyek hátrafelé tüskeszerűen megnyúl- 
tak s a harántnyujtványokkal együtt a dilatatto vastagabb 


1 Lehetséges az is, példáula Bombinatornál, hogy a proc. obl. post. a sacralis csigolyán 
is megőrzik eredeti alakjukat, nem nyúlnak meg s nem vesznek részt a sacralis dilatatiók 
alkotásában, hanem külön kis lebbenyekként jelentkeznek ; ez azonban eddigi tapasztala - 
taim szerint, a többi genusokkal szemben, kivételes esetnek tekinthető. 

? negdw — keresztülmegyek, átmegyek. ; 

3 A Pelobateseken megfigyelt jelenségeket, s az ezekből levezetett elméletemet, 
hogy t. i. a dilat. sacr. főtömegét a lam. hor. alkotja, még nem merem általánosítani, mert 
az erre jogosító tapasztalatoknak még nem vagyok birtokában; az imént felsorolt egyébb. 
alakokra nézve csak annyit állapíthattam meg, hogy a dilat. sacr. alkotásában, a felületet 
tekintve, a proc. trans. ezeknél is többé-kevésbbé háttérbe szorulnak; hogy azonban e 
dilatatiók főtömegét képező másodlagos anyag minden esetben egy lam. hor.-ból 
vagy egy azzal ily szoros kapcsolatban álló slcsontosodási központból származtatható-e, 
annak eldöntése a jövő feladata marad, 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 43 


állagát képezik; 3. az urostylus lamina horizontalisa, mely a 9-ik csigolyát 
az urostylusszal köti össze, s ú.].á Pelobatidáknál azon elecson- 
tosodási központot képezi, ahonnét a proc. transversi s a, proc. obl. post. 
között levő hézagot kitöltő secunder csontanyag származott, amely szilár- 
dító közegként szerepel; kiterjedését véve figyelembe, ez alkotja a sa c- 
ralis dilatatiók legnagyobb részét.! A proc. transversi tehát csak 
a cyhindrosacralhis typuson játszik mint ilyen fontosabb szerepet a sacralis 
kiszélesedések alkotásában, míg a perasacralis? és platysacralis typusoknál 
ez irányban csak igen alárendelt szereppel bír. 

Térjünk ezekután át az urostylus phyletikai fejlődésével kapcsolatos 
jelenségekre. (III. táb. 4.—6. ábra). Mindenekelőtt két typust különböz- 
tetek meg, a Palaeourostylus s a Neourostylus typusát. Előzőhöz azon 
urostyl formátiókat sorolom, melyek lamina horizontalisszal vannak el- 
látva, dorsális felületükön spina urostyh nincs, hanem széles tetőforma, 
rész : a pars techformis; a canahs coccygeus mellső nyilása, mely az uros- 
tyulusnak a sacrummal való izesülése felett fekszik, tojásdadalakú. Ily 
urostylus typust látunk pl. a Pelobatidáknál, a Platosphinák- 
nál? s többé-kevésbbé kifejlődve a Discoglossidáknál; e typus 
ősiségét az is bizonyítja, hogy a jelen élő Anurák közül épen ősi jel- 
legekkel felruházott, ke vés genusszal s ke vés fajjal bíró családoknál 
lép föl. A Neourostyl typus ezzel szemben az, amidőn a lamina horizon- 
tahs hiányzik, a dorsális felületet egy többé-kevésbé fejlett spina urostyh. 
alkotja s a canalis coccygeus mellső nyílása háromszögalakú. 

Az urostylus phylogeniáját illetve három kérdéssel óhajtok foglalkozni : 
t. Miből s hogy fejlődött a lamina horizontahs? 2. Mily phyletikai kapcsolat 
áll fenn a pars techformis s a spina urostyh között, melyeket homolog: 
képződményeknek tartok, s 3. miből keletkeztek ama nyújtványok az 
urostylus elülső szakaszán, melyeket rudimenter processús tramsversinek 
tartanak ? 


1 Az, hogy a proc. obl. post. résztveszoaek a sacralis kiszélesedések alkotásában, ki- 
tűnik egyes szerzők rajzaiból is, pl. BAYER (2, Tab. I. Fig. 9, Tab. II. Fig. 4), MÉHELY 
(Ujguineai Engystomatidák [u. a. németül: Engystomatiden von Neu 
Guinea] Természetr. Füz. XXIV. V. tábla, 7. ábra) DUMÉRIL é BiIBRON (Erpét. 
Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), akik a Pelobates fuscus LAuR., Alytes obstetricans LAUR., 
Mantophryne lateralis BLGR. és Xenopus laevis DAup. sacrumait ábrázolcák. Nem- 
régen magam is utaltam (12, p. 133) a Rana Méhelyi BY. és a Rana fusca Rös. csonítani 
viszonyaival kapcsolatban a sacralis csigolya eme sculpturájára, melyről mint erősen ki- 
domborodó térségről emlékeztem meg, de benne akkor még a proc. obl. post.-t fel nem is- 
mertem. 

2 A Pliobatrachus s valószínűleg a Platosphus s a Palaeobatrachidae, vagyis a több 
sacralis csigolyával bíró alakok, e typushoz tartoznak. 

3 A Pliobatrachusnál a lamina horizontalis sokkal csekélyebb fejlettségű, mint a 
Pelobatidáhlon, s a dilatationes sacralesszal nem függ össze. 


44 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Ami a lamina horizontalis keletkezését illeti úgy föltehető volna, 
hogy ez az urostyluson egy ősi képződményt representál, mely a phyletikai 
fejlődés folyamán csak akkor lépett föl, amikor az urostyl már egységes 
csont képében jelent meg s rajta csigolyás segmentatio már nem wolt ; 
e képződmény azután veszendőbe ment s manapság csak egyes ősi ala- 
kokon található meg. A lam. hor. egyes alakoknál észlelhető nagy kiterje- 
dése egy hyperossificatiós folyamatra volna visszavezethető, mely a lam. 
hor.-al kapcsolatban a sacralis tájékot alkotó többi részekre is kiterjedt 
s létrejöttét mechanikai ingereknek köszönheti, oly módon, hogy ezek 
által az ott levő csontképző sejtek mindjobban elszaporodtak s későb- 
ben a bennük egyre nagyobb tömegben lerakodó mészsók által állaguk 
megszilárdult, miáltal masszivabbak lettek. E folyamat pontosabb magya- 
rázatát kétségtelenül csak beható phyletikai, fejlődésmechanikai és histoló- 
giai kutatásoktól várhatjuk. 

Ezzel szemben az is feltehető, hogy a lamina horizontahs még abban 
az időben keletkezett, amikor az urostylus vertebralis segmentatiója csak 
megszünőben volt, s a csökevényesedésnek indult proc. transversi (-4- proc. 
obl. post.?) lemezalakú összecsontosodása a nyujtványok közt levő héza- 
gok csontanyaggal való kitöltése által keletkezett. Hogy utóbbi feltevést 
mai Anurakon illusztráljuk vegyük példáula Pelobatidádk vertebra 
sacralisának oldalsó kiszélesedéseit; ha ezeket valódi diapophysiseknek 
tekintenénk, akkor a morphológiai megegyezés mely ezek közt s pl. a Me- 
galophrys pelodytoides BuaR. előbb említett abnormális (atavistikus) urosty- 
lusának egyik oldalán látható kiszélesedés között fennáll, megerősíteni 
látszanék e feltevést. A dolog ilyetén magyarázatának azonban ellene szól 
ama positiv tény, hogya Pelobatidák sacrumának dilatatiói 
semmiesetre sem ennek harántnyúlványaiból keletkeztek, 
hanem jórészt épen a lam. horizontalisból vagy egy ezzel összefüggő kép- 
ződményből állanak. A következtetés amaz iránya tehát helytelen volna, 
hogy a dilatationes sacralest, diapophysiseknek tekintve, a morphológiai 
megegyezés alapján az esetleg erősebben kiszélesedett lam. hor.-t (mint a 
Megal. pelod. előbb említett példányán) is diapophysiseknek tekintsük, 
ami azonban nem zárja ki azt, hogy e kiszélesedésekben benne ne foglal- 
tathassanak az urostyl egykori proc. transverstei is, épúgy mint a hogy a 
dilatationes sacralesben is benne foglaltatnak a harántnyujtványok, illetőleg 
annak egy részét képezik. A lam. hor. morphológiailag meglehetős egy- 
nemű szerkezete miatt a feltevések csak analógián alapulhatnak s így 
a kérdés egyelőre nyilt marad. 

Foglalkozzunk már most a második kérdéssel, mely a spina ossis 
coceygei s a pars tectiformis ossis coccygei homolog voltát bizonyítja. — 
Különböző mechanikai ingerek hatása alatt a pars tectiformis két oldala 
(a linea medialistól jobbra s balra) mindjobban összezáródott, s az általuk 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 45 


bezárt szög mind kisebbé vált. Így az ősi kerekded nyilás (pl. Palacoba- 
trachidae, Pliobatrachus, Pelobatidae,) melyben a gerincvelő folytatódik, 
fokozatosan mind hegyesebb szögű egyenlőszárú háromszög képűvé lett ; 
így keletkezett végre 15 ama rész, melyet spina ossis coccygeinek nevezünk, 
s amelynél világosan látni a két laterális csontlécből való összeolvadást ; a 
camalhs coccygeus mellső nyilása tehát itt már háromszög alakú, s felette az 
ősi pars tectiformis két oldala egy darabon teljesen összeforrt. A spina hát- 
oldali éle megfelel ily módon a pars tectif. himea medialisának, mint azt már 
a Phobatrachus leírásánál említettem; mivel pedig az ősi urostylus is elől 
szélesebb mint hátsó szakaszában, a pars techformis két oldala, a közép- 
éltől jobbra s balra, elől szintén szélesebb, mint a vége felé ; így magyaráz- 
ható az, hogy a két oldal összecsukódván, a spina urostyh legmagasabb 
pontja legelől fekszik, mivel a szélesség magassággá válván, eredeti hori- 
zontális irányát verticálissal cserélte fel. Említettem, hogy a Pliobatrachus 
urostylusán elől két kis háromszög alakú képződmény van, melyet, spinae 
gemellae névvel jelöltem. Ezekhez hasonlóan a Neourostyl typuson, a spina 
urostyh elülső pontján, ugyancsak két kis változó kifejlődésű kiemel- 
kedés látható ; a látszólagos homologitás dacára sem merek a két urostyl- 
typus eme hasonló képződményeinek egyértékűségére következtetni, s e 
kérdést egyelőre függőben hagyom. 

Ami még az urostyl proc. transverso-eit illeti, úgy csak arra óhajta- 
nék rámutatni, hogy alakjuknál fogva némelykor ezeket nem haránt- 
nyújtványokna k, hanem megnyúlt proc. obl. postertoresnek tarthatnók ; 
ha u. 1. összehasonlítjuk pl. a Pelobates robustus vagy valamely recens 
Pelobates vertebra, sacrahsának proc. obl. posterioreseit a Discoglossi- 
dák urostylusán ívszerűen hátrahajló nyujtványokkal, akkor ezeknek 
morphológiai hasonlósága feltünő.? Figyelembe kell venni továbbá azt is, 
hogy állandóan, bármely csigolyánál, a proc. transversi, noha irányuk vál- 
tozó, mégis mindig egyenesk, mig a proc. obl. post. — mint előbb a 
Pelobates s általában (kevésbbé világosan kifejezve) a többi béka sacralis 
csigolyáján láttuk, —  megnyúlásukkor, többé-kevésbé hajlított, ív- 
szerű " alakot ölthetnek. Vannak Discoglossidák, melyeken 
az urostyl nevezett nyújtványai egyenesek s ez főleg azokra a for- 
mákra áll, ahol e nyujtványok rövidek ú. m. egyes Bufonidák (Plhobatr. 


1 E fejlődési folyamat tehát természetszerűleg hozza magával, hogy a spina 0os5. 
coccyg. elülső pontján a legmagasabb; annál zavaróbban hat már most DEPÉRET leírása : 
mely szerint Diplopelturus urostyljének xerétesj-es középen éri el legnagyobb magasságát ; 
a pars tectif. a Pliobatrachusnál középen kissé felfelé ivelt, s nincs kizárva, hogy ezt az 
egészet nevezi serőtes-nek, mint azt már előbb említém ; így valóban nem tudni, mit 
ért DEPÉRET a xkerétes kifejezés alatt? 

: A Bombinatornál az urostyl elülső végén az ősi csigolya alakja még igen jól kive- 
hető ; azonban itt sem merek véleményt nyilvánítani a belőle kiinduló, ívszerűen hátra- 
hajló nyújtványok eredetére vonatkozólag. 


46 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


Lánghae FrJéÉRv.) esetében 15. Mind ennek ellenére az eddigi megfigyelé- 
seimből meríthető morphológiai és correlativ-topographiai analogiák — 
közvetlen bizonyítékok ugyanis ezidő szerint teljesen hiányzanak, — nem 
engedik meg, hogy belőlük e nyujtványok származására vonatkozólag 
kellő alappal bíró következtetéseket vonhassanak. 

Meg kell emlékeznem e helyen még egy olyan tényről is, amely az 
urostyl nyujtványainak a proc. obl. post.-szel való homologitása ellen lát- 
szik szólni. CAMERANOo egyik értekezésében (9) abnormálisan fejlett Bombina- 
tor sacrumokról ír, s ennek kapcsán GOETTE egy rajzát is közli (p. 447, fig. 
2.), amelyen egy normális kifejlődésű dilatatiókkal bíró vert. sacr. 
látható, az urostylon pedig egy csigolyát találunk, mely jobboldalán egy 
egyenes, kissé hátrafelé tartó. széles! nyújtvánnyal bír, s ennek elülső 
sarka a dilatatto sacralhis hátsó sarkával érintkezve, mindkettőnek peremén 
összefüggő porclemezt találunk (III. tábla, 7. ábra). Ez az állapot amidőn 
az urostyluson még csigolyás elkülönülés látható, kétségtelenül ősi állapot, 
így tehát közelfekvő a gondolat, hogy az egyébb vele együtt fellépő je- 
lenségeket is atavistikus formátióknak tekintsük. GOoETTE eme rajza a 
szerzők régi felfogását támogathatná, mely szerint az urostyl nyújtványai 
a hajdani első postsacralis csigolya (urostyl 1-ső csigolyája) proc. trams- 
verstei volnának. Ha e széles nyujtvány proc. trans. volna, analógia alap- 
ján a dilatattones sacralest is az előző szerzők módjára diapophysiseknek 
lehetne tartani. (Invers következtetése azon esetnek, amelyet a Mega- 
lophrysnál utoljára megcáfoltam.) E feltevés tarthatatlanságát még az 
alábbiakban fogom kimutatni. 

Szabadjon ezzel kapcsolatban egy kis kitérést tennem; vegyük kissé 
közelebbről szemügyre az európai Bombinatorok sacralis tájékát. Ezeknél 
u. 1. a GOETTE-féle esettel szemben, az urostylon a rudimenter csigolya 
középső befűződése után következő ívszerűen  hátrahajló tüskék 
alakjukat illetve megint a sacralis csigolya proc. obl. post.-cihez hasonlók. 
A Bombinator urostylon a Palaeobatrachidákhoz hasonlóan 
még két pár neurális nyílás van, az első a nevezett tüskék alatt 
fekszik, a második, mely az elsőnél kisebb, valamivel hátrább, egy-egy 
finom kis ormó alatt van elhelyezve, mely mindkét oldalt a tüskék haj- 
lásánál kezdődik s az imént nevezett kis nyílások felett vész el az urostyl 
testében; e képződmény a lam. hor. csökevényének vehető. Ami pedig 
a dilatatoones sacralest illeti, azok itt sem tekinthetők, az előbb említett 
analógia alapján sem, proc. tramsversinek; elülső peremük morphologiai 
szerkezete megegyezik a 8-ik csigolya proc. trams.-eivel, úgy hogy ez utób- 
biak — akár a Pelobatesnél, — csak benne foglaltatnak e kiszélesedésekben, 
amelyeknek csupán elülső peremét képezik, szembena dilatatiókat 


1 Kétségtelenül secundaer csontanyag által, úgy mint a dílat. sacr. esetében. 


- 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLAGCIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 47 


alkotó többi — secundar — anyaggal. Ugyanezt bizonyítja, — atavisti- 
kus módon — a UAMERANO-tól leírt s már az előzőkben a P. robustus BY. 
kapcsán megemlített 42" Casos (p. 448, fig. 4.), ahol a vert. sacr.-on jobb- 
oldalt, a dilat. sacr. helyett egy proc. transv. látható mely az előző csigolyák 
haránt nyújtványaival egyezik meg. A dilat. sacr.-t (elülső 
peremüktől eltekintve) tehát itt is egy hajdani lam. hor.-ból vagy az ehhez 
hasonló képződményből vélem származtathatni, amire ismét a CAMERANO- 
tól leírt, imént említett eset szolgáltat példát, ahol az urostylus jobboldalán 
— a BOULENGER leírta Megalophryshez hasonlóan — a dilat. sacr. alak- 
jával egyező kiszélesedést találunk (— lam. horizont.). Hogy a vert. sacr. 
széles lapátszerű nyujtványai valóban összefüggésbe hozhatók az urostylon 
fellépő lam. hor.-szal azt általánosságban az a körülmény 15 bizonyítaná, 
hogy ily széles, elnyújtott sacralis dilatatiók épen 
csak a békáknál fordulnak elő, tehát correlatióban lá t- 
dszra mad ádrarmreleny rabédkeá kety pals ábra akate jdrórdró tt 
urostylusszal.1 A cyhmdrosacrahs typusnál, hol a lam. hor.-nak nyomát 
sem találjuk — eme typusok egyuttal Neourostyl-formatiót mutatnak — 
a dilat. sacr. alakja sem oly lapos és széles, szemben a lam. hor.-szal — és 
Palacourostyl formatióval — bíró platysacralis alakokkal, amelyek között 
állanak — a dilat. sacr. morphológiáját tekintve — a hol Palaco- hol 
Neo-urostyl typusú perasacralis formák. Hogy e. három sacrum-typus 
származástanilag mennyire s miként függ össze egymással s mily szárma- 
zástani érték tulajdonítható az ezek s a kétféle urostyl typus között 
fennálló correlatiónak, arról jelenleg véleményt nem nyilváníthatok.? 
Visszatérve már most a GoETTE-féle példányra? látjuk, hogy míg a 


1 Invers következtetés, hogy t.i a lam. hor. fellépését származtassuk a dilatationes 
.sacralesből, az az eddig leszűrt tényeket tekintve, nem volna valószínű, bár absolut tagadás- 
sal ma még erre sem felelhetünk. 

2? Az urostyl fejlődése kapcsán kifejtett ama nézetemmel szemben, hogy a Palaeo- 
urostyl typust ősinek s a Neourostylt újabbnak mondottam, feltehetné valaki, hogy a két 
typus származástanilag egymástól különálló fejlődési irányzat kifejezője, melyek nem egy- 
másból, de valami ismeretlen közös typusból vezethetők le. Az én feltevésemet 
támogató okokat már az előzőkben kifejtettem s e helyen csak azt óhajtom megjegyezni, 
hogy a Neo- és Palaeourostyl typus származástanilag nem alkot áthidalhatatlan különbséget, 
amit a morphológiai bizonyítékoktól eltekintve az is igazol, hogy mindkét typus 
egy családon belül is megtalálható, mint példáula Bufonidáknál. Hogy 
vajjon a Ranidae familia is palaeourostylusos s platy- vagy perasacralis alakoktól szárma- 
zott-e, azt jelenleg bizonyítani még nem lehet s itt csak analógiák alapján való követ- 
keztetésre vagyunk utalva 

3 Ennél az is szembetűnő, hogy a nyujtványok a csigolyatest köze péből indul- 
nak ki s a rajz szerint a coccyx emez első csigolyájának proc. obl. post.-cisímánle kere kí- 
tettek, úgy hogy a nevezett nyujtványok valóban proc. transversinek látszanak. 


48 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


sacralis dilatatiók phylogeniájára vonatkozólag — útbaigazítást nyerve 
néhány atavistikus eset révén — sikerült némi positivumokat megálla- 


pítani, addig az urostyl nyujtványairól — sem a vizsgált normális béka- 
urostylok, sem pedig a GoETTE által ábrázolt Bombinator-coccya alapján — 
bizonyosat mondani nem lehet, s ezt illetőleg csak azt óhajtottam felemlí- 
teni, hogy a sacralis csigolya proc. obl. post.-eit tekintve, gyakran feltünő 
hasonlóság állapítható meg ezek s az urostyl nyujtványai között; e mor- 
phológiai tények helyes megítélésében rejlő nehézségtől eltekintve, sok 
gondot okoz ily kérdéseknél, egyes komplikáltabb esetekben annak el- 
döntése is, vajjon bizonyos rendellenességeket atavismusoknak vagy csupán 
montruositásnak tekintsünk-e? 

Könnyű áttekintés szempontjából a sacrum és urostyl morphológiájá - 
ról és phylogéniájáról mondottakat a következőkben összegezhetem : 


Résumé. 
Takémiyekse 


1. A dilat. sacrales, melyek platysacralis, perasacralis és cylindrosacralis 
typusokra oszthatók föl, 3 részből állanak : 
a) processus tramsvers1. 
8) processus obhgui postertores. 
r) secunder szilárdító csontanyag, mely a Pelobates typusú 
urostylnál a lanmina horizotahsszal függ össze. 
2. Az urostyinál 2 fő-typus különböztethető meg: 
a) Palacourostyl. 
6) Neourostyl. 


IT Büizonyításra szorúli: 


1. Végleges tisztázásra  szorúl a Phobatrachus Lánghae 
FeséRv. és Diplopelturus ruscinensis DeEpP. generikus ill. specifikus kü- 
lönbözőségének kérdése s kivánatos volna ezeknek az ugyancsak pliocén- 
kori Platosphus Gervaisi DE 1r"ISLE-al ugyanily szempontból való egybe- 
vetése is, valamint e három alak s a Bufavus Meneghimm PoRris sys- 
tematikai s phylogéniai összefüggésének megállapítása ill. tisztázása. 

2. Megfejtésre vár, vajjon az Anurák ősei (melyek kétségtelenül 
egyszerű sacrummal bíró alakoktól származtak) már maguk is töb b csigo- 
lyából álló sacrummal bírtak-e, vagy ez a békák phylogenesise folyamán 
csak később fellépő jelenség? Utóbbiakból származtak-e a mai egyszerű 
sacrumos alakok, mely utóbbi typus eszerint az evolutió folyamán egy 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 49" 


visszatérő jelenség volna, avagy csak közös törzsből eredt-e 
eme két formátió, melyek. közül az első ily módon származástani végpon- 
tot képviselne. 

3. Bizonyításra szorul továbbá vajjon a dilat. sacr. secundar anyagának 
képzésében az elcsontosodási centrum, mint az az atavistikus esetekből 
látszik, a lam. hor.-ban keresendő-e s ha igen, alkalmazható-e ez egysé- 
gesen minden Anurára. — Miből származott a lamina horizontalis ? 
(V. ö. p. 24 g 27: 1-ső lábjegyzet). 

4. Nyilt kérdés marad, miként és mily mértékben függenek össze 
egymással a phylogenesis folyamán a Palaeo- és Neourostyl-typusok, a 
sacrumot tekintve pedig a platy- pera- és cylindrosacralis typus, s végül 
milyen kapcsolatba hozhatók egymással e sacrum és urostyl for- 
mátiók ? 

5. Ugyancsak nyilt kérdés marad, hogy miből származtak az urostyl 
nyújtványai, proc. trans.- vagy proc. obl. post.-ből? E képződmények ho- 
mologok-e minden Anuránál? 


A fentiekben vázolt phyletikai reflexiók tehát részben új vilá- 
gítást vetnek az Anura-sacrum és -urostylus fejlődésére. Mint láttuk, 
ezen reflexiók ma nem tekinthetők mind tényekként, de kétségtelenül 
vannak bennük positivumok is, amelyeknek további kiépítését a 
jövő palszontológiai s fejlődéstani kutatásoktól várhatjuk. 

Befejezésül rátérek ama tekintetekre, amelyek útbaigazítással szol- 
gálnak a püspökfürdői fosszilis fauna korára nézve. 

KoRmos ! még 1911-ben a püspökfürdői Somló-hegy faunáját ta 
pleisztocén időszak legvégére; tartozónak tekintette; MÉHELYy (18, p. 73) 
ebbeli nézetét KoRmos fentidézett feltevésével szemben a következőkben 
fejezi ki: k...a püspökfürdői Somlóhegy faunája minden valószínűség 
szerint az első interglaciális időszakba tartozik, s mindenesetre idősebb a 
brassói, túlnyomóan erdei faunánál, mely szerintem — a második inter- 
glaciális kor szülöttje; továbbá: k...a püspökfürdői fauna a brassóinál 
idősebb, tehát semmikép sem helyezhető a pleiszto- 
cén időszak legvégére 

Legutóbbi erre vonatkozó közleményében KoRmos (16, p. 505) . már 


! A püspökfürdői Somlóhegy pleisztocén faunája Bihar vármegyében. — Földt. 
Közl. XLI, p. 742. — Német nyelven is megjelent : Die pleistocáne Fauna des Somló- 
hegy bei Püspökfürdő im Komitat Bihar (Ungarn). —  Centralbl. f. Miner. Geol. £é. 
Jahrg. 1911, p. 603—607., Stuttgart. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt 1917. 4 


"50 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


praeglaciálisnak mondja a püspökfürdői Machaerodus-os vörös agyagré- 
teget, melyet a Forestbed-del tart egyidősnek, míg egy másik szakasz, szerinte, 
mindenesetre fiatalabbnak tekintendő. A jelenleg minket érdeklő lelő- 
hely, a honnét a Phobatrachus csontjai kerültek elő, KoRmos szóbeli közlése 
alapján is praeglaciális s a legalsó pleisztocént a pliocén 
határán képviselné. Szerény véleményem szerint a  Pliobatrachus 
archaikus jellegeit tekintve s figyelembe véve ama nagy hasonlóságot, 
melyeta pliocénkori Diplopelturusszal és Platosphusszal mutat, arra 
lehet következtetni, hogy ha esetleg nem is a pliocén, — de bizonyára 
ahhoz igen közel fekvő rétegekből, vagyis KoRmos nézetének megfelelőleg, 
a pliocén és pleisztocén határán lévő területről származhatnak az e termő- 
helyen fennmaradt kövületek. 
Budapest, 1917 március 15-én. 


Jegyzet. A következő oldalon levő táblázatban foglalt adatokra vonatkozólag sza- 
badjon megjegyeznem, hogy azokat gyakran az irodalomnak nem modern termékei alapján 
voltam kénytelen összeállítani, úgy hogy egyes genus- vagy ko ormeghatározások revi- 
siót igényelhetnek. — Oly genusok elé, melyek systematikai hovátartozósága még 
nincsen véglegesen tisztázva, zárójelben kérdőjelet tettem ; oly genusok melyeknek meg- 
határozása még bizonytalan, utánuk tett kérdőjellel, zárójelben szerepelnek s a reájuk 
vonatkozó korok is zárójelben vannak ; zárójelet alkalmaztam továbbá oly korokra nézve 
is, amelyeknél nem bizonyos vajjon a rétegeikben talált fosszilák valóban azon genusba 
tartoznak-e, a melyekre nézve az illető korok felsoroltattak. 


[dd 


RETEGEKBOŐL., 


, 


, 


X A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS 


[dd 


, 


, 


BEKAI 


FOSSZILIS 


"U9J01UL OSIV 
"uU9906YO 
"UDJONUL OS19[ 


"J919ZÁSA[ 049] UOJEP[O "OG E PSPT 1 


aanog snyovuajog 
auvKAV pupayduwy 
siusog snavupaj . 


"1990425191d) "49909 OST9 
1oy "bonad "ao90yd "u3901u  (u390bao) " (u909 951) 
"U9900UL OSIV 


IaNHOSJ, SNSSOJBÁX) 


"T DUO 
AAA "A Volyaoydsy 


7 Stpo9sS 90])1499U]7 


SUULAJ 90ULUDI] 
"HLNAD) 9DpUNA] 


"U9JOJZSt9]d 


"goy sypiovjóanad "uasoyd os "ug90u o0s]a "19909 0518] 
"U9JONUI OSIV 
"U9I0NUL 0519] 

EZ tel 

"40y S1D1901bo9vug 

MID] 


szász 


(9904) 
"40y sywvisvjboavad "u9d01d osjo "990 
"499011 


"4031 S1V1901b904d 

(uo) 

"U990141 0819 

7 "U9901W 0S19/] 


. "4990144— 499060. 


"9901 


za snyfijovpojda7 
adr s/uydoju9] 


Moavog svunjvubyushia 
"HIxng sopiyvubushg 


"unvg o/ng 

aaxog snuftiaydojoug -k 

sinuog snaovjng ( 

"ang snanyjodojdig ( 
"AHAPAJ SNW904109014 
HasT,1 ag snyds0907d 


a) 
6) 


4 avNog 5s97/ipoJod) 
"19VAM S591090]9d 
udadig s9109g0jodojoug - 


; "TOVA S97/JV 
"WHI 40/0190 

(c HALLO snss0160951g) 
ranHos], snaydojog -- 
HAAJA "A V2UOJOT -k 


"Auarag ovumojng a 


"Auarag oviunydsojoid d (we 
""LNND apnpiuojng 


ALSVLVT 90VJOJAJ 


"HLNND 90pissojbossig 


IanUOSJ, SNYI9D410909010AJ 


r 


"vant 05781] ] 


IvarA 2iupnog (esnyovajvgo90Ivg) 4 


Ioy ItI3071099 


HIGOOJN (HSÚVIN) snyovajogog -t 


HdO) 9DPIYIVJJOGOSVIOG 1. 


: SI29S 90]499U] 


(snu99g) ON 


(oauuwg) petes9 


[9S9JUTHOJ]J? SOJRZRITGR] HIUIP9U S9 HOPLILSIRAIIG 14OUISI ueGgJOdeTTE SITIZSSOJ BIrpp9 zy 


4x 


IRODALOM. 


1. Aporpni, H., Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsüule anurer 
Amphibien. II. Pelob. fuscus WaGr. u. R. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, 
Bd. XXII, p. 449—490. Taf. XIX. Leipzig, 1895. 

2. BAYER, F., Okostfe zab z éeledi Pelobatid. (Prispévek srovnávaci osteologii 
obojzíivelnikűv). (Mit deutschem Résumé des böhmisehen Textes ü. d. Skelet d. 
Pelobatiden.) — Z. Pojednáni Král. Ceské Spolecén. Nauk Rady VI. Dil. 12. Tfida. 
pro mathematiku a pfivodozpyt. Tab. 1—1II. Őis. 18. V. Praze, 1884. 

3. BIEBER, V., Über zwei neue Batrachier der böhmischen Braunkohlen- 
formation. — Sitzungsber. d. Math.-Naturwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., 
Bd. LXXXII. I. Abtih. (Jahrg. 1880), p. 102—124. Taf. 1—11I1. Wien, 1881. 

4. Borkav, IsrváN J., Adatok Magyarország pannoniai és preeglaciál. 
herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. X.XI. köt., p. 193—206. XI—XII. 
táb. Budapest, 1918.! 

5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., 
Bd. 48. p. 172—183. Fig. 1—10. Jena, 1915. i 

6. BouLENGER, G. A., The Tailless Batrach. of Europe. (2 Vols.), London, 

1897—98. 


T. — A revision of the Oriental Pelobatid Batrachians (Genus Me- 
galophrys). — Proc. Zool. 80c. London, 1908, p. 407—430. Pl. XXII-XXV. 
Text-fig. 78. 1 

8. — Les Batraciens et principalement ceux d"Burope.—Encyel. Scientif., 


Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 

9. CAMERANO, L., Nota int. allo scheletro del Bombinator igneus (LAuR.)8 
— Atti R. Acc. di Torino, Vol. XV. 1879—80, p. 445—450. Fig. 1—6. 

10. Corz, E. D., The Vertebr. of the Tertiary Format. of the West, Book 1., 
HAYDEN s Report. — U. S. Geolog. Survey of the Territories, Vol. III. Wa- 
shington, 18835. 

11. DEPÉRET, Crm., Les aminaux pliocénes du. Rousillon. —Mém. de la Soc. 
Géol. de France, Paléontologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 

12. FEséRvÁRYy, G. Gy. br., Adatok a Rama, Méhelyi By. ismeretéhez. — 


1 U. a. angolul : Additions to the fossil Herpetology of Hungary from the Pannonian. 
and Praeglac. Period. — Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar Geol. Reichsanst., Bd. X.XI,. 
p. 117—230, Figs. 1—5, Pl. XI— XII, Budapest, 1913. 

2 CAMERANO itt kétségtelenül a Bombinator pachypust vizsgálta, ami az olaszországi 
termőhelyekből világosan kitűnik; ami németországi példányait illeti, a faj megállapítása 
a leirás szerint nem lehetséges, 


FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL, 53 


M. kir. Földtani Int. Évk. XXIII. köt. p. 127—146., 1—22. szöv. áb. és XI—XII. 
táb. Budapest, 1915.! 

13. FREUDENBERG, W., Die Sáugetiere d. álteren Ouartárs v. Mitteleuropa. - 
"Geol. u. Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455—671. Taf. XXIX — 
XLVIII. Jena, 1914.: 

14. Gaurp, E., A. BÖKERs u. R, WIEDERSHEIMSs Anatomie d. Frosches. 
1. Abth. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 

15. DE UIsSLE, A., Note sur un genre nouveau de Batraciens Bufoniformes 
du terrain a Elephas meridionalis de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, 
T. VI. p. 472—478. Paris, 1877. 

16. Kokgmos, T., Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei, — M. kir. 
Földtani Int. 19183. évi Jelentése. p. 498—540. Budapest, 1914." 

17. LaAuBE, G. C., Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- 
.ditz im. Böhm. Mittelgebirge. (Mit einer Taf.) — 5.-Abdr. a. d. Beitr. z. Paláon- 
tolog. Kenntn. d. Böhm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins kLotow, Bd. 1. Prag, 1898. 

18. MénEny, L., Fibrine Hungarie, Magyarország harmad- és negyed- 
kori gyökeresfogú poczkai különös tekint. a fajformál. tényezőire és időszakaira. 
Budapest, 1914. 

19. MevYER, H. v., Frösche aus den Tertiárgebilden Deutschlands. — Palz- 
ontographica, Bd. VII. p. 123—182. Tafel XVI-XXII. Cassel, 1859—1861. 

20. MoopIE, R. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, 
Vol. XXXIV p.286—288. Washington, 1912. 

21. PicreT, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 24e fdit., ín; 560—564)" 
Paris, 1853. éz Atlas, PI. XXX. Big 7 ő 8. 

22. Ponrrrs, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. Italiani. — 
Atti. R. Acc. d. Torino, Vol. X.X. 1884—1885, p. 1173—1201. Tav. XIII. 

23. [Vinaz, L. M., Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el Montsech 
y hallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona 
(3).a TV No-48. 19025] 

24. WERNER, F., BREHMs Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche;, 
"Teil I : Lurche. Leipzig u. Wien, 1912. 

25. WOLTERSTORFF, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus .Palgo- 
batrachus. (2 Theile), Magdeburg, 1885—1887. s 

26. ZITTEL, K. A., Handb. d. Paláont., 1. Abth. Paláozoologie, Bd. III. 
München u. Leipzig 1887—1890. 


1 U.a. németül (javítással): Beitr. z. Kenntn. v. Rana Méhelyi Bv. — Mitteil. 
ra, d. Jahrb. a. kel. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 133—155, Fig. 1—22, Taf. 
XI— XII, Budapest, 1915. 

2 Ezen munkában csupán néhány közelebbről le nem írt és meg nem határozott 
ÁAnura-csont fényképe látható. 

3 U. §. németül: Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 1913. — 
-Jahresber. d. Kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913, p. 559—604, Budapest, 1914. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 
Írta: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 


Mammut csontok a pestmegyei Gomba és Monor 
diluviális rétegeiben. 


— A 10. ábrával. — 


1. A Gomba határábanlelt mammut-maradványok. 


Az 1911. év március havában SZEMERE HuBA földbirtokos úr értesítette a. 
m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, hogy Gomba község mellett nagy csontok, 
valószínűleg mammutcsontok kerültek napvilágra. 

Az igazgatóság megbízásából 1911 március 21-én a helyszínére utazva, 
SZEMERE HUBA úr a legnagyobb készséggel támogatott a lelet megtekintésénél,. 
majd a csontokat az Intézet gyűjteménye részére megszerezni és elküldeni szíves. 
volt. 

A lelőhely a község mellett, dél felé, a templomtól DNy felé menő utca vé-- 
gétől kissé északnyugatra, a patak jobbpartján emelkedő meredek lejtő alján van. 
Itten a lejtő anyagát a telek tulajdonosa, egy helybeli gazda, lefejtette és eltá- 
volította. A fejtési munkálatok közben akadt a csontokra. A feltárásban alul 
vízszintes rétegzésű, pleisztocénkorú sárga és szürke homok van, erre ferdén 
(mintegy diszkordánsan) barnássárga löszszerű homokos agyag telepszik, amely- 
a csontokat tartalmazza. 

A lelt maradványok a ma mm utnak, az Elephas primigemius BLB.-nak 
vázrészei és pedig két zápfog és több nagy végtagcsont-töredék. 

Az agyarnak is leltem apró törmelékét. A csontok meglehetősen lazák, 
porhanyók voltak, úgy, hogy kevés került ki épen a fejtési munkálatkor. Ellenben. 
a zápfogak szépek. A vázrészek legnagyobb részét, mire odaérkeztem, már kiszed- 
ték s csak néhány gyenge darab volt még benn a feltárásban. Miután a lejtő to- 
vábbi alkalmi leásása kilátásba volt helyezve, az ásatást, nem találtam szükséges- 
nek. A csontokat SZEDLYÁR ISTVÁN intézeti preparátor gondosan kipreparálta 
s azok, mint a telek tulajdonosának ajándékai, a m. kir. Földtani Intézet gyűjte- 
ményében vannak elhelyezve. 


9. Mammutcecsontok előfordulása Monoron. 


A m, kir. Földtani Intézethez érkezett értesítés szerint Monoron nagy álla- 
tok csontjait lelték pinceásás közben. A lelet megtekintése, esetleg megszerzése. 


Or 
OT 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


végett 1911 február 24-én Monorra utaztam s ott a református lelkész úr adott 
útbaigazítást a csontok előfordulására vonatkozólag. A lelőhely a községtől észa k- 
keletre, a gőzmalomtól DK-re menő út közelében (az 1:75,000-es méretű ka- 
tonai térképen az S. G.-vel jelzett homokgödörtől DK-re, kb. 200 m-rel). Itt az 
egyik telken pincét ástak s eközben akadtak a fogakra és csontokra is, amiket 
legott széthordtak a faluban. 

A pince fenn sárga agyagos homokba, sárga homokba és legalul löszbe mé- 
lyült. A lőszben kb. 5—6 m-re a felszín alatt bukkantak a mammut-maradvá- 


SSTESEL VA E KÜL TSJNVE 93 
ÁNSOSZ SAKE TE ob 


NM; úm ún mai TTL 
1 TA JUT? 
HM MI 18 sein a] j 
LANNTUNOTNTNT Sal 


10. ábra. A monori pince szelvénye, ahol a mammut-maradványok előkerültek. 1. lösz; 
2. sárga homok; 3. sárga agyagos homok; 4. humuszos talaj. 


nyokra. Sikerült megszereznem némi utánjárással két szép ma mm ut (Elephas 
primigenius BrB.) zápfogat, amelyek jó megtartásúak, továbbá néhány csont- 
töredéket. A pince falában az egyik agyarnak keresztmetszete ottlétemkor 18 benne 
volt, de kivételéről, mivel a pince biztonságát veszélyeztette volna, le kellett 
mondanom. A kiszedett agyarrész különben is szilánkokká hullott szét. 


Diluviális ősemlősecsontok a pestmegyei Mende és Pécel 
határában. 


— A II. ábrával. — 


1. Pleisztocén csontmaradványok Mendéről, 


A Mendétől 1 km-rel nyugatra eső Bille pusztáról (Pest megye) RÉTHI 
AporF gazdálkodó úr küldött be a m. kir. Foldtani Intézetnek sárga homokos 
lőszből származó csontmaradványokat és pedig : Eguus caballus L. két zápfogát 
és egy végtagcsont-töredéket, továbbá egy, valószínűleg RMimoceros sp.-től szár- 
mazó végtagcsont-töredéket. 


2. Pleisztocén csontmaradványok Péczelen. 


Péczel nagyközség mellett, attól északkeletre, a vasúti állomástól keletre 
eső meredek lejtőbe a FÁYv-féle téglagyár gödre van mélyítve, ahonnét 1911. év 
folyamán gerinces állatok csontmaradványai kerültek elő. 


56 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A leletről értesült TOBORFFY GÉZA dr., aki a lelt csontok egy részét a m. kir. 
Földtani Intézet gyűjteménye részére meg is szerezte. 1912 február 28-án 
ToBoRrrY úrral néhányan kimentünk a helyszínére, abból a célból, hogy a 
csontok lelőhelyét megtekintsük s az előfordulási viszonyokat megállapítsuk. 

A téglagyár gödrében alul szürke és sárga homok többszörösen váltakozik 
ugyancsak szürke és sárga agyaggal. Rétegzése vízszintes az egész rétegcsoport- 
nak, amely körülbelül 15—20 m vastagságban van feltárva. Fölötte sárga homokos 


11. ábra. A péczeli téglagyár szelvénye. 1. szürke és sárga homok és agyag ; 2. lösz. A csilla- 
gok a csontok előfordulási helyeit jelzik. 


lősz következik, jellemző meredek fallal, kb. szintén 15—20 m vastagságban. 
Ebben elég bőven fordulnak elő az ismert lőszcsigák. 

A csontok az alsó rétegcsoportból kerültek elő a téglagyári üzemvezető 
állítása szerint. És pedig a téglagödör legalsó részéből, a víz szintje körül, továbbá 
az 1-gyel jelzett rétegcsoport legfelső részéből, a csillaggal jelzett helyről. A két 
helyről a téglagyári üzemvezetőtől a következő fajok maradványait kaptuk : 
Elephas primigenius BrB. zápfogát, két csigolyáját és végtagcsont-töredékeit ; 
Eguus caballus L. állkapocs-darabját és zápfogát, valamint végtagcsont-töredé- 
keit, végül Sus serofa L. állkapocsdarabját egy zápfoggal. Megjegyzem még, 
hogy korábban, 1910 őszén KRENNER JózsEF egyetemi tanár úr TOBoRFFrY GÉzÁval 
együtt a téglagyártól kissé keletebbre, a felszín alatt kb. 1 m-re, két ép Elephas 
primgemus BrB. zápfogat lelt, amelyek a M. Nemzeti Múzeum ásvány-földtani 
osztályának gyűjteményébe kerültek. Tehát úgylátszik, hogy itten a pleisztocén 
ősemlősöknek elég gazdag lelőhelye van, amelynek időnkinti fölkeresége szép 
eredménnyel járhat. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK, 57 


Mediterránkori metaxytherium-váz Márczfalváról 
(Sopron m.). 


1912 május hó 18-án dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úr arról 
értesítette a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságát, hogy Márczfalván, Sopron me- 
gyében, az ottani körjegyző téglagyárában néhány kövesült csontdarabot leltek, 
amelyek valószínűleg egy halitharium-vázhoz tartoznak. Nézete szerint érdemes 
volna a lelethelyet megtekinteni s esetleg ásatást végeztetni. Addig is kérésére 
a tulajdonos a lelethelyet deszkával lefödette. 

A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának utasítására május hó 16-án 
Márczfalvára utaztam s megtekintettem a lelőhelyet. A téglagyár Márczfalvától 
keletre, Fraknónádasdtól északra esik s a Vulka-patak jobbpartján, a vasúti 
állomás közelében van. A. téglagyár gödre a lankásan emelkedő dombhát kékes- 
szürke, felső-mediterrán kori agyagjába van vágva. A metaxytherium-váz marad- 
ványaira akkor bukkantak, amikor a téglagyár fölött északra lévő, addig érmtetlen 
gyepes terület legfelső 145—1 m-nyi vastag talajkérgét lefejtették s eltávolították 
abból a célból, hogy a téglagyártásra alkalmas anyaghoz jussanak. Tehát a me- 
taxytherium-váz alig egy méternyire feküdt hosszú időkön keresztül a föld felszíne 
alatt, míg most a napfényre került. 

A lefödött helyen odaérkeztemkor mindössze néhány bordavég állott ki 
az agyagból, tehát egyáltalában nem lehetett tudni, vajjon többé-kevésbé teljes 
váz vagy pedig csak néhány borda van-e jelen. A leásatást legott megkezdtem 
s öt napon át folytattam. Eközben kiderült, hogy egy eléggé teljes metaxytherium- 
váz fekszik ott. Miután egyes darabok szétporlók és törékenyek voltak, távirati 
kérésemre a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága HABERL intézeti preparátort 
küldte le Márezfalvára, akivel azután a letakarított vázrészeket kiemeltük és el- 
csomagoltuk. Amikor a váz teljesen letakaríttátott, a csontok fekvéséről egy váz- 
latot készítettem s az egyes darabokat a valóságban és a vázlatrajzon számmal 
láttam el, ami a csontváznak idehaza való összeállítását lényegesen megkönnyebbíti. 

A metaxytherium-váz meglehetősen összenyomott állapotban feküdt az 
agyagban s egyes összetartozó részek egymástól többé-kevésbé eltolódtak. 
A vázrészek közül megvannak : a koponyatető, néhány zápfog, amelyeknek fe- 
lülete igen erősen le van majszolva, tehát az állat vén példány lehetett ; hat 
csigolya és- valamennyi borda kitünő megtartási állapotban. Továbbá a mellső 
végtagok csontjai közül számos darab, mint a bal humerus és alsókar (radius és 
ulna) végül több ujjperec, stb. 

ABEL O. kitünő monográfiája alapján?! a márczfalvai példányt a Metaxythe- 
rum Petersi ABEL fajjal azonosíthatom leginkább. 

SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 


1 0. ABEL: Die Sirenen der mediterranen Tertiárbildungen Österreichs. Abhandl. 
d. k. k. geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. 


ISMERTETÉS. 


Oscar Neffi: Über Antimonit von Felsőbánya. Mit 7 Tafeln. 
Inaugural-Dissertation. (Beitráge zur Krystallographie und Mineralogie. 1914 — 
1915. I. Bd. 107—157 pag.) 

A felsőbányai antimonit első kimerítő, kristálytani feldolgozását és leírá- 
sát KRENNER! végezte; a korábbi (LÉvyY, HESSENBERG) és későbbi (SCHRAursS) 
kutatók dolgozatai csak nehány kristályra vonatkoznak. Ezen ismertetés tárgyát 
képező dolgozat GOLDSCHMIDT VIKTOR egyetemi tanár kristálytani intézetében 
készült, Heidelbergben. A szerzőnek sok és szép anyag állott rendelkezésére vizs- 
gálataihoz, amely több tudományos intézet (Cambridge U. S. Amerika, Berlin, 
Prága, Freiberg, Heidelberg) és SELIGMANN G. (Koblenz) magángyűjteményéből 
való volt. 

A szerző 150 kristályt mért a kétkörös goniometeren és 17 soklapú és ki- 
tünően kifejlett kristályon nyert mérésekből a geometriai elemeket meghatározta , 
amelyek azonban a régebbiektől alig térnek el. 

A szerző goniometeres mérésekkel 70 alakot biztosan megálla pított , amelyek 
közül 13 (kövéren szedett) egyáltalában új az antimonitra, míg a "-gal 
jelölt 16 csak Felsőbányára új. 


ka (100) g 11830) zt (343) kt (263) 
b (010) t 1150) 8 (676) kr . (293) 
h 4310) 19 (160) p (1113 ke (273) 
, (520) y (013) £ (8785 yv (146) 
n (210) x (012) a (434) f (214) 
h (530) N (023) tt (133 A 1361) 
c (320) u 1011) kK (233) e (123) 
k 4430) (2 (0453) § (331) e (153) 
9 1540/ J (053) kt (223) M (413) 
r (650) j (0313 x (112) . p (143) 
m (110) R (106) K : (5.5.11) 6 (563) 

rz (5601 L (103) L : (225) km (5.10.3) 
r (340) y (102) sSzT18k O (10.16.21) 
d (230) z (101) p " 1229. S (2.10.91 
l (350) w (131) EP: 02 U (1326) 
o (120) v (121 c (213) ey (296) 

k7 (250) n (353) b. £ (253) (€ (4.15.121 

kg" (6.8.15) 
tk (s" 416) 


1 Sitzunsgber. Akademie. H. Wissen. Wien, 1865. 51. Bd. 436 pag 


ISMERTETÉS, 59 


.. [/4 1 , é [A , , . . LN) 
A következő 13 alak valószínű, de még véglegesen biztosnak nem tekinthédő : 


Egyáltalában ujak : ? Felsőbányára ujak : 
f (830) A (hkl4 f" (4104 
p (5804 5 (4.1.18) i (140) 
g 1470) f (41.12) 2 " (1.12.0) 
w (270) r (142) n" (017) 


u (114) 


A kétkörös goniometerrel mért szögértékek a számítottakkal egybeállítva 
az új alakokra vonatkozólag ezek: 


Mérés : Számítás : 
p 63. [4 S 
C 4520) SZONYA . öSVEGA - 
b (5307 5977 AA — HONSNES - 
a (540) Hi 26 E il 383 s 
r (650) 50 14 — 30 Er — 

K : (5.5.11) — aa 45 13 Sat ES 
L " (225) — 30 3 a 3 154 
p " (229) — 175245 4 17 48 

P (2211) — 14 45 a 14. 3 

0 (10.16.21) 32 9 49" "31 SZ ZENÉT 42 30 

S (2.10.94 Még 49 4 1 94 49 5 
U 41326) 56 99 SAME DOAISOZO SINSZE 
9 (296) 42 35 57 30 TON zÉGY] 57 25 

6 (4.15.129 15 fő BOL ZEZE VŐ e 15 2 52 48 


Az alakok relativ gyakoriságát 103 kombináción állapította meg a szerző ; 
azok mindegyikén kifejlett m (110) és csaknem mindegyiken b (010) és 
p (1114. Nagyon gyakoriak, amennyiben a kombinációknak mintegy a felén 
meg voltak n (210), s (113), r (343); közönségesek z (112), g (130), o (120). 
A többi alak már ritka, sőt tizenöt a 103 kombináción csak egyszer fejlett ki. 

Az új alakok egyike sem tartozik a közönségesek közé, aránylag azouban 
még elég gyakoriak GC (520;, L:(225), p":(229) és 0 (10.16.21), amelyek többször 
nagy, néha még a kristály habitusát is befolyásoló lapokkal fejlettek ki. 
K45.5.11) és L(225) gyakran egymásba átmennek, de nem váltakoznak egy- 
mással. 

Az új alakok közül K", L", prés P a fősor  piramisaihoz tartoznak ; 
0 (10.16.2) a vele együtt fellépő piramisok közt a leggyakoribb és legfonto- 
sabb, azonban lapjai nem fekszenek valamely fő övben. 

S (2109) kis lapocskái O alatt jelennek meg p-(229)-el (209 : 010—902] 
és s 4153)-mal az [150 :001—510] övben fekszenek. 

UV (326) lapjai o (2132 és s (113) közt jelennek meg és ezekkel tautozo- 
nálisak. 

3 (296) ritka alak a-(293) és L (103) lapjaival egy övben fekszik. 

6 (4.15.2) komplikált jelűs alak [2.10.9 :253—15.12.10] övhez tartozik és 
e két piramisnak lapjai közt mint éltompító jelenik meg. 


60 ISMERTETÉS. 


A szalónaki antimoniton SCHMIDT §.-tól már biztosan megállapította (100) 
a felsőbányai kristályokon többnyire keskeny, néha azonban szélesebb és jól 
mérhető lapokkal fejlett ki. i 

A bizonytalan alakok közül gyakori egy görbült lapú, meredek piramis 
A sokszor nagy lapokkal (lásd az értekezés XI. tábláján a 13—22. ábrákat) ; 
a mérések azonban oly tág határok közt ingadoztak, hogy az alak jelét nem lehe- 
tett megállapítani. 

A kristályok kivétel nélkül oszloposak, a rajtuk felismerhető alakok száma 
szerint kevésla pú (fláchenarme) és sokla pú (flüchenreiche) kombiná- 
ciókat különböztethetünk meg. A kevéslapúak vagy hegyes, meredek- vagy 
tompa piramisos x (112) végűek. A soklapú kristályokat mindig tompa piramisok 
tetőzik, amelyek közül több alárendelt és szabálytalan kifejlődésű; az esetleg 
fellépő hegyesebb piramisok a kombináció jellegét nem változtatják. Az 15—2 mm 
vastag, soklapú kristályokon nem ritkán 17—20 különböző alak 60—70 egyes 
lappal figyelhető meg ; ebben a tekintetben még csak a japáni antimonitok múlják 
felül a, felsőbányaiakat. 

Két kitünően kifejlett és pontosan mérhető o (120) szerint alakult ikernek 
kombinációja a következő volt. 


Első iker. 


HBegyen : 0, ún, "Mm, Tr, Ogy EGON T AD STT Las ÉS, KG: Ge. SIREN 
MET zés 1.05, én, ag MT, Ő, GT TT (sells (S MO, e ÉL UN MCYEDNTOS 


Második iker. 
tegyén : b, h, nk s, am, em e09 205 kest, ir esz SOS TE ÉBE NO NETEN ász, 10 
METSSMTK Mt le 90 tg "MM TO SZAT OTET ESO ES KKT SZEGÉLYÉT 


A szerző a sajátmegfigyelte és a régebbi dolgozatokban leírt és ábrázolt 
103 kombinációt, továbbá ezekből az alakok gyakoriságát és fejlettségét táblá- 
zatokban állította egybe; hét táblán pedig a mért kristályokat perspektivás és 
orthogonális rajzokban nagyobbrészt természethűen ábrázolta. 

A kristályok szabálytalan, eltorzult kifejlődése, úgyszintén azok görbültsége 
vagy csavarodottsága a vertikális c tengely szerint gyakori." 

Érdekesek azok a kristályok, amelyek belsejét rendkívül finom antimonit- 
szálak alkotják, ezek a végeken pamacsszerűen kinyúlnak. Ezeket a szálakat 
köpeny módjára, a későbbi képződésű, kompakt anitmonit, mint a tulajdonképeni 
kristály, zavartalan fekvésű oszlop- és terminádlapokkal veszi körül. 

ZIMÁNYI KÁROLY, 


j TÁRSULATI ÜGYEK. 


Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 
1917 február 7-én tartott 67-ik közgyűléséről. 


A közgyűlés a kir. magy. Természettudományi Társulat Eszterházy-utca 
16. sz. üléstermében esti 6 órakor kezdődik. 

Elnök: IGrói SzorraGH TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. 

Megjelentek : [Ifjú Exrz GÉzA dr., HoRvÁTH EMIL dr., KoRMos TIVADARNÉ, 
KRES TERÉZ, KREPUSKA GYULA, MAucHA REzső, KISSÁRMÁSI MÁLY SÁNDOR, 
RÓNA ZSIGMOND dr., TREITZ PÉTERNÉ, VADÁSZ ELEMÉRNÉ dr., vendégek. 

Továbbá: ASCHER ANTAL, BOGDÁNFY ÖpöNn, EmszT KÁLMÁN dr., BÁRÓ 
Eörvös LÓRÁNT dr., GRósz LAJos dr., HOLLÓS ANDOR LAJos, HORUSITZKY HENRIK, 
JEKELIUS ERICH dr., JuGovics LAJos dr., KAAS ALBERT BÁRÓ, KApIé OTTOKÁR dr., 
KoRMos TIVADAR dr., KRENNER JózsEF dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LAMBRECHT 
KÁLMÁN dr., LEIDENFROST GyuLA dr., Lóczy LaAJos dr., Ifjú Lóczy LaJos dr., 
LÖRENTHEY IMRE dr., GRÓF MARENZI FERENC, MARzsó LAJos, OELHOFER H. Gy., 
PÁrrY MóR dr., PAPpP KÁRoLY dr., PAPPNÉ BALoGH MARGIT dr., PAPP SIMON dr., 
PIrTER TIVADAR, PRrIsz GyYuLA dr., RÉTHLY ANTAL, ROLLER BENŐ, ROZLOZSNIK 
PÁL, SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZorTtaGH TAMÁS dr., 
TELEGDI RorH LaJos, TIMKó IMRE, TOBORFFY GÉZA dr., TOBORFFY ZOLTÁN dr., 
TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR dr., VIZER VILMOS, VOGLVIKTOR dr., WESZELSZKY 
GYULA dr., ZIELINSZKY SZILÁRD dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Összesen 55-en. 

1]. Elnök megtartja elnöki megnyitóját. 


Elnöki megnyitó beszéd, 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 február 7-én tartott LXVII. köz- 
gyűlésén elmondotta 


IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. 


Mélyen tisztelt Közgyűlés! 


Nehéz és szomorú időket élünk. 

A háború éhes szörnyetege már harmadik éve pusztít embert és va- 
gyont egyaránt. Szívünk e súlyos veszteségek közepette fájdalmasan meg- 
megdobban. Igazi mély bánkódással és aggodalommal gondolunk a pusztító 
tűzben, golyózáporban harcoló kedveseinkre, barátainkra és embertár- 
sainkra. A tudományt, művészetet, irodalmat, de mindent-mindent napról- 


62 TÁRSULATI ÜGYEK, 


napra nagy veszteségek érik. A komolyan gondolkozót, bátor reményei 


közepette 15 aggodalom szállja meg, hogy hová jutottunk? — mi lesz 
velünk? 

Előttünk áll a nagyra tartott kultura embere, modern köntös nélkül, 
természetének teljes meztelenségében. 8 


Vajjon ilyen kapzsi, rosszindulatú, ilyen kegyetlen volt-e az ősember, 
aki barlangfülkéjében hangyaszorgalommal és türelemmel kemény kőből 
formálgatta és pattintgatta szakóczáit és nyilhegyeit? 

Vajjon az a sok tudás, vallásos érzés, emberbaráti szeretet és irgalom, 
amely az újkor zászlójának jelmondata és büszke címereként csillogott, 
minő világításba kerül lelkiismeretünk szigorú ítélőszéke elé? 

Akaratlanul is ilyen és hasonló kérdések tolódnak a komolyan gon- 
dolkozó elé. 

Megdöbbenve kérdezzük, hogy hát évezredek haladásának, tökélete- 
sedésének és művelődésének, ez legyen-e igazi eredménye ? 


Veszteségeinkre gondolva, e helyen is elsősorban I. FERENcz JÓZSEF 
apostoli királyunk Ő Felségéről emlékezünk meg, aki 1916-ik év november 
21-ikén Schönbrunnban csendesen elhunyt. A gyásznapok egyik szakülésén 
már megemlékeztünk ezen történetünkbe mélyen bevágódó eseményről. 
Sürgönyileg tolmácsoltuk Társulatunk mélységes gyászát és Közlönyünk 
7—12-ik számát is az Elhúnyt iránt érzett igaz bánatunknak hódolatteljes 
kifejezésével nyitottuk meg. 

Az agg uralkodó nyomába fiatal erő lépett, kit alattvalói hű- 
séggel sürgönyileg üdvözöltünk. Ő Cs. és Ap. Királyi felsége Társulatunk 
üdvözlését a m. k. Minisztérium útján meg is köszönte. 1916 évi december 
hó 30-ikán fején Szent István koronájával tette le IV. KÁRoLYy apostoli 
királyi Ő Felsége alkotmányos eskűjét ; amely alkalomnál legislegelőször 
szállt a mindenség urához a nemzet fohászkodó himnusza. 

Mostan a mélyen tisztelt Közgyűlés hozzájárulásával előbbi hódolat- 
teljes üdvözlésünket megújítjuk és azzal a reménnyel hajlunk meg koronás 
apostoli királyunk előtt, hogy felséges személyében, a magyar tudományos 
élet erős és hathatós támaszt nyert ; aki fiatal, üde, a nagy harcokban ki- 
próbált nemes lelkével, legmagasabb hajlandósággal fogja majd kísérni a 
mi előre törekvő hazafias és becsületes munkásságunkat is. 


A Földtani Társulat belső élete. 

Ezek után foglalkozzunk Társulatunk belső életével. 

A nehéz és gondteljes időben tagjaink Társulatunkat elég lelkesedés- 
sel és munkakedvvel szolgálták. Tehetségökhöz képest, az anyagiakban sem 
fukarkodtak. 

Ha pedig Közlönyünk, az óriási előálhtási árak miatt, mint másutt 


TÁRSULATI ÜGYEK. 63 


is: megapadt, gyűléseink előadásaiból kifolyólag a tartalom elég értékes 
maradt. 

Közlönyünk szerkesztése különben formulázott szabályokkal 
erősödött meg. 

Az új tisztikar, amennyire azt a körülmények megengedték, 
a külföldi és hazai rokontársulatoknak nyomtatvány útján bemutatkozott és 
azok szíves rokonszenvét kérte ; mire sok belyről viszont szíves üdvözlések- 
ben részesült. 

Tagtársaink egy része távol tőlünk, még mindig a leg- 
nagyobb áldozatkészséggel szolgálja hazáját és királyát. Életök, egészségök 
annyi sokféle esélynek van kitéve, a szenvedések egész sorozatán magukat 
keresztül küzdve ; mint igazi férfiak rendületlenül hajlanak meg a törvény 
és a haza védelmének magasztos parancsa előtt. A hosszú időn át, kiszakítva 
foglalkozásuk köréből, időt veszítenek, felejtenek, elmaradnak s lelkökben 
is annyi változásnak vannak kitéve. 

Mi, kik itthon, még mindig elég kényelemben, hivatásunknak meg- 
szakítás nélkül tovább élhetünk, kik tudományos és más téren is hasznosan 
gyümölcsöztethetjük munkásságunkat és szolgálhatjuk ügyünket, bizony- 
bizony lelkiismeretünk intő szavára hallgatva: a legnagyobb hálával, el- 
ismeréssel és tisztelettel hajolhatunk meg nagy áldozatokat hozó társaink 
előtt. Az isteni gondviselés tartsa meg s hozza haza őket minél előbb, testi 
és szellemi teljes épségben ! 

Itthon is jóformán mindenkinek megnagyobbodott munkássága és a 
munkából tagtársaink is derekasan kivették részüket. 

Élvezettel hallgattuk tartalmas és tanulságos, gyakran tudományun- 
kat is előbbre vivő megfigyeléseikről és kutatásaikról szóló előadásaikat. 
Fogadják ezért Társulatunk hálás és legjobb köszönetét. Buzdítson mind- 
nyájunkat a további lelkiismeretes és szorgalmas munkásságra mostan 
már azon tudat is, hogy a fegyverharcot követő társadalmi, közgazdasági-, 
megélhetési nagy küzdelemben bizonyára ismét csak a tudomány, az igazi 
alapos tudás, az acélos, kitartó, becsületes munka, az akaraterő és szorgalom 
fogja a nemzeteket győzelemre vezetni, fennmaradásukat biztosítani. 

Tagtársainknak száma az elmult időben nem igen gyarapodott, de 
pótolta ezt a Társulat iránti komoly s nemcsak formai érdeklődés és hiva- 
tottság. Úgy érzem, hogy nem egyedül tagjaink nagy száma teend minket 
erőssé, hanem azoknak ügyünk iránti meleg érdeklődése, tudományunknak 
megértése és ebből kifolyólag annak minden iránybani fejlesztése és terjesz- 
tése. Ha a geológiai ismereteknek bárminő egyszerű és minőségű keretbeni 
alkalmazása és használata valódi szükségletté fejlődött, akkor lesz Társula- 
tunk működése igazán áldásos s akkor leszünk igazán erősek. 

Barlangkutatószakosztályunk lelkes és sokoldalú mű- 
ködéséről, amellyel az anyatársulat tekintélyét is emelte : csak nagy elisme- 


64 TÁRSULATI ÜGYEK. 


réssel és köszönettel emlékezhetünk meg. Pedig igen nagyon szerény anyagi 
segítséggel rendelkeztek. De hiába. Akarattal, kitartással és lelkes munkával 
az eperfa levelét is selyemmé varázsolhatjuk. 

A szakosztály érdemes és túdós elnöke dr. LENHOSSÉK MIHÁLY egye- 
temi tanár és udvari tanácsos, nagy sajnálatunkra az elnökségről lemondott. 
A vezetésért s a tudományos munkábani hathatós részvételért fogadja 
legjobb köszönetünket. 

A BöckH JÁNos-emlék mű Társulatunk kezdeményezésére már el- 
készült s elhelyezésre a m. k. Földtani Intézetnek át is adatott. 

A m. k. Földtani Intézet földmívelésügyim.k. Miniszter 
úr Ő Excellenciájának nagybecsű engedélyével s anyagi támo- 
gatásával a márványemlékművet már el is helyezte. Egyes mellékmunkák 
azonban csak építkezési nehéz viszonyok miatt, még nincsenek teljesen 
befejezve. 

Reméljük, hogy tavaszi üléseink egyikén, csendes családi körben, 
már teljesen elkészülve bemutathatjuk azt a közönségnek is. 


Elhunyt tagtársaink emlékezete. 

Fájdalmas veszteségeinkről a mélyen tisztelt főtitkár 
úr fog részletesebben megemlékezni. Becses engedelmükkel én csak egészen 
röviden azon elhunyt tagtársainkról szólok pár szót, akik az én szívemhez 
is igen közel álltak. 

Elvesztettük KoNkKory THEGE MIK£ós dr.-t, a m. k. Országos Metero- 
lógiai és Földmágnességi Intézet igazgatóját, miniszteri tanácsost s a Ma- 
gyar Tudományos Akadémia igazgató-tagját, aki hazájának tudományos 
fejlesztésére, egész ősi vagyonát adta oda. Az ői Koppány nemzetség- 
ből származó KoNkory THEGE MIiKLós, a pusztuló középosztály egyik 
igen érdekes és kedves képviselője és hazánk egyik nagy korszakának eredeti 
egyénisége volt. Azon magánosan álló s lassan-lassan kipusztuló régi tere- 
bélyes tölgyfák egyikéhez hasonlíthatjuk őt, amellyel rendes időben nem 
sokat törődtünk, de ha a nap széditőn-izzón égetett vagy viharos idő ért el, 
sietve menekültünk tágas és védő lombsátora alá. Ravatalánál dr. Lóczy 
LaJos töszteleti tagunk, tudományos életünk, Társulatunk és a 
magyarság nevében igen szép, formás, melegen átérzett és az elhunytat 
teljes egészében méltató és jellemző beszéddel búcsúzott el. 

PALKovics JózsEF nyug. cs. és kir. altábornagy 88 éves korában hunyt 
el. Az idővel és a korral beállott gyöngülő testi szervezet, a természet szép- 
ségeiben annyira gyönyörködő, a férfias testedző munkákban annyira kiváló 
katonát is leterelte földi kedves vándorlásairól. A mindig fiatalosan mozgó, 
szellemes és művelt társalgó áldott jó szíve, unokáival megtett kirándulás 
után, váratlanul és hirtelen megszünt dobogni. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 65 


Az én kedves jó Józsi bátyám elhunyta észrevehető hézagot hagyott 
sorainkban. 

ZsIGMoNDY BÉLA örökítő tagot. is elvesztettük. Igazi mestere volt a, 
földfúrás szakmájának, ki már fiatal korában érezte választott foglalkozásá- 
nál a geologiai ismeretek fontosságát s ezért részt is vett a m. k. Földtani 
Intézet felvételeiben és szoros kapcsolatban élt a mi szakköreinkkel is. 

Olyan kellemes volt a vele való érintkezés. Gyakran dolgoztunk együtt 
s mostan is hálásan emlékezem vissza arra, az elfogulatlan, higgadt és szak- 
értelemmel átgondolt jelentésre, amellyel a várhegyi alagút víztelenítésére 
vonatkozó tervezetünket az Országos Középitési Tanács előtt dr. ZTELINSZKY 
SZILÁRD műegyetemi tanár oldalán ő is pártolta. 

Távol tőlünk, Stuttgartban, a hatalmas taxusok és tsungák árnyékolta 
szépen fekvő házában végezte be munkás életét dr. EBERHARD FRAAS leve- 
lező tagunk. FRAAS EBERHARD Ismertette Közlönyünkben a m. kir. Földtani 
Intézet Holzmadeni bőrös lehthyosarusa egyik legelső példányát. Nekem 
Stuttgartban és a Sváb-jura területén végzett tanulmányozó bejárásaimban 
kedves baráti tanácsadóm és szíves támogatóm volt. Sok szeretettel és 
köszönettel emlékezem reá ez alkalommal 1s. 

Áldás és tisztelet kísérje mindnyájuk emlékezetét ! 


Ünnepelt tagtársaink. 

A sok veszteség és gyász közepette azonban örvendetes percei is voltak 
Társulatunk csendes életének. 

A mult közgyűlésen megválasztott nagyérdemű tiszteleti tagjaink 
közül, mindjárt március hó 4-ikén, írásban üdvözöltük születésnapjának 
80-ik évfordulóján dr. GusraAv von TSCHERMAK nyugalmazott egyetemi 
tanárt, cs. és kir. udvari tanácsost, Wienben. 

ILosvaY LaJos dr. társulatunk tiszteleti tagját, m. kir. vallás- és köz- 
oktatásügyi államtitkárt, mély tisztelettel és őszinte ragaszkodással üdvö- 
zöltük a Magyar Tudományos Akadémjának másodelnökévé történt meg- 
választása alkalmával. Társulatunk egyik igazán erős támaszát, régi ki- 
próbált barátját s a magyar tudományos munkásság egyik legelsőjét 
tiszteljük ő benne, aki tehetségének minden parányát, idejének minden 
pillanatát hazánk javára, közművelődésünknek szenteli. Az isteni gond- 
viselés tartsa őt meg Magyarországnak s a tudománynak még igen-igen 
sokáig. 

Volt elnökünk, mostani tiszteleti tagunk, a geológiai tanítás nagyra- 
becsült nesztora, dr. KocH AwxrTAL még megboldogult I. FERENcz JózsEF 
apostoli királyi Ő Felségétől kbodrogi előnévvel magyar nemességet 
kapott. A legmagasabb helyrőli elismerés volt ez a hűségesen betöltött, 
legislegnemesebb munkásságért, a tanításért. 

Tisztelettel üdvözöltük 1916. évi november hó 30-ikán dr. KRENNER 


. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 5 


66 TÁRSULATI ÜGYEK. 


JózsEF SÁNDOR kiérdemült tudományegyetemi tanárt, nemzeti múzeumi 
osztályigazgatót, volt alelnökünket, állami szolgálatának ötven éves 
évfordulóján. Ha visszapillantunk a Nemzeti Múzeum ásványtanának 
ötven év előtti állapotára és keretére és összehasonlítjuk annak mostani 
igazán pompázó gazdagságával és becsességével, úgy nekünk 15 méltatni 
kell azt a nagy tudást, ritka finom érzéket és nemes ízlést , amellyel e nemzeti 
gyüjtemény anyaga ki lett válogatva és a szemlélőnek be van mutatva. 
Ezért a kitünő munkáért az alkotó mesternek tisztelettel nyujthatjuk el- 
ismerésünk babérkoszorúját. 

Igaz, hogy nemzeti vagyonunknak ez a becses meggyarapodása csak 
egy SEMSEY ÁANDOR értelmes, nemes és önzetlen lelkének megnyilatkozásá- 
val volt lehetséges, de ezt az igazán nagyúri megnyilatkozást 15 KRENNER 
JózsEr varázsvesszője ébresztette fel. Azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt 
közgyűlés is megragadja ezt az alkalmat és úgy dr. SEMSEY AxpoRnak — 
aki betegsége következtében már régebben a Tátra lakosa lett, — mint dr. 
KnRENNER JózsErnek, aki még mindig fiatalos elevenséggel és sok szeretettel 
foglalkozik múzeumunk ásványkincses termeiben, őszinte elismerését és 
legjobb köszönetét nyilvánítja. 

Elnökelődömet, dr.  BCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanárt, kir. 
bányatanácsost 15 örömmel és szeretettel üdvözöltük, amikor fáradhatatlan 
alapos tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia, a ren- 
des tagok sorába való előléptetéssel jutalmazta meg. 

Báró Börvös LóRÁND egyetemi tanár úr Ő Excellenciája öt ven 
év óta tagja Társulatunknak. Kimagasló s hazánk határait is messze túl- 
lépő és nagyszabású tudományos munkásságát nem vagyok hivatva itten 
méltatni. De azt hiszem, mindnyájunk őszinte megnyilatkozását tolmácso- 
lom, amikor afeletti örömünknek adok kifejezést, hogy Ő Excellenciája 
ezt az évfordulót teljes szellemi és testi erőben és munkabirásban érte el. 

Az isteni gondviselés tartsa őt meg továbbra 1s. 

Köszönetek. 

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi, valamint föld- 
míiívelésügyi Miniszter úr Ő Excellenciájának hálásan köszönjük azt 
a kegyes anyagi támogatást, amellyel Társulatunk munkásságát elősegíteni 
méltóztatott. Reméljük, hogy a folyó évben is tekintetbe fogják venni a 
fennforgó súlyos körülményeket, valamint Társulatunk közhasznú tevé- 
kenységét 15 és ismét részesíteni; fognak a nagybecsű segélvezésében. 

Megalakuló hidrológiai szakosztály unk úgyis új gon- 
dokkal terheli az anyaegyesületet. 

Pártfogónknak, dr. herceg ESZTERHÁZY MiIkKLós úr főméltóságának is 
hálásan köszönjük állandó hathatós segélyezését. Vajha például szolgálna 
Őhercegségének tudományos munkásságunk iránti érdeklődése és 
nemesszívű támogatása, hazánk többi főurainak is. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 67 


Dr. semsei JEMSEY ÁNDOR úr pénzbeli támogatását, továbbá a m. kir. 
Földtani Intézet és Kir. Magy. Természettudományi Társulat, mindenkor 
tanusított szíves és segítő érdeklődését és pártfogását is legjobban köszönjük. 
Igen nagyon köszönöm még a mélyen tisztelt választmánynak, valamint 
elnöktársamnak s a titkár uraknak és pénztárosoknak, kedves jó bará- 
taimnak, hathatós és szeretetteljes támogatását és munkásságát. 

e 

Földtani kutatások hazánkban. 

Tudományunk terén, az itthon kifejtett tevékenységre visszapillantva, 
először is a m.k. Földtani intézetet kell kiemelni. Nehéz időben 
néhéz körülmények között valóban nagy munkát végezett. Befejezte a 
(Geologica Hungarica)? új folyóiratának első kötetét. Alig pár 
hete jelent meg az kintézet kiadványan sorozatában PAPP KÁRoLY dr. 
volt m. k. osztálygeologus, mostan egyetemi tanár s mélyen tisztelt fő- 
titkárunk, monumentális és enciklopedikus munkájatkA magyar biro- 
dalom vasérc- és kőszénkészletérőlb. Ebben a hézagpótló 
nagyszabású munkában, az ő alaposságával kimerítően foglalkozik iparunkra 
nézve két legfontosabb ősterményünkkel. Az intézet évi jelentése 
már két vaskos kötetet tölt meg és értékes tartalmú évkönyveinek füzetei 
egymásután gyorsan látnak napvilágot. Országos geologiai felvételeit 
szakadatlanul folytatta s emellett a vasútépítési, vízügyi és számos más 
közgazdasági kérdésben is sokat dolgozott. Foszforitos anyagokra vonatko- 
zólag a lehetőségig megvizsgálta hazánk mostan hozzáférhető barlangjait. 

Tájékozódó tanulmányútra vállalkozott a megszállott Szerbiában és 
kiküldöttei öt hetet töltöttek el a geologiailag s bányászatilag olyan érdekes 
terület kevésbbé ismert nyugati részén. 

Hasznos és szintén nagy munkát végzett a gyakorlati geologia terén 
a M.kir. Pénzügyminisztérium újonnan szervezett és nagy 
hézagot pótló X-ik főosztálya. NAGYSÚRI BöckH Hucó dr. miniszteri 
tanácsos, bányászati főiskolai tanár hivatott vezetése alatt. 

Nagy munkát végzett e testület s vezetője, nemcsak a földgáz-ügyek 
továbbfejlesztésénél és lebonyolításánál, hanem még alapos és a legrész- 
letesebb geologiai felvételek után, a Morva-folyó völgyének általa fel- 
fedezett kőolajterületét is megcsapolta s kitartó szakavatott munkával 
egyre növeszti a nagy haszonnal járó s a nemzetgazdaságilag reánk olyan 
nagyon fontos kőolaj kiaknázását is. Máma már az aránylag kis területről 
167—230 m csekély mélységből mintegy napi két.vagon feldolgozandó 
nyersanyagot szállítanak a magyar államvasutnak, úgy, hogy ebből a kincs- 
tár havi bruttó bevétele legalább negyedmillió korona. 

Az új osztály alapos képzettségű munkásait egyre tágabb területeken 
látjuk mozogni s meg vagyunk arról győződve, hogy a siker el nem ma- 
radhat, 

5x 


68 ; TÁRSULATI ÜGYEK. 


A" M--Rir Pénzügyminiszter úrsagen shasznos antéze 
kedését látjuk a X. osztály szervezésében és azt kartársi tisztelettel üd- 
vözöljük. j 

Vajha a bányászat hathatósabb fejlesztésére és erősebben, egész- 
ségesebben lüktető erejére is minél előbb tekintettel lenne Pénzügyminiszter: 
úr őexcellenciája. 

A "Magyar Földrajzi Társaság Balaton iBázntte 
sága kiadványainak sorozatában megjelent Lóczy LaJsos dr. m. kir. 
földtani intézeti igazgató, tudományegyetemi tanár nagybecsű munkájá- 
nak német nyelvű fordítása 15 Die geologiscehen Formationen der Balaton- 
gegend und ihre Regionale Tektonik? cím alatt. 

Ezzel a nemzetközi tudományos élet tulajdonába 15 átment ez a 
nagybecsű munka, amelyikre minden magyar büszke megnyugvással 
tekinthet. 

Megalakult a Magyar Keleti Kulturközpont (Turáni- 
Társaság) kebelébena Föld- és természettudományi szak- 
osztály, amely bizonyára szintén hathatósan fogja előbbre vinni 
geologia1 ismereteinket. 

A nagy háború alatt, hazánk határain belül lázasan indult meg az 
ércek és más igen szükséges ősanyagok keresése. 

Sajnos, e téren teljesen előkészületlenül talált minket a rendkívüli 
események egész sorozata. 

Tapasztalhattuk, hogy ami a multban, a rendes nemzetgazdászat- 
viszonyok között termelésre nem volt érdemes, az mostan a szükség kényszei 
rére igen is jól lenne értékesíthető. Mindezekből tanulságot vonhatunk le a 
jövőre nézve, ha ugyan majd visszaemlékezünk a jobb időben a mult keser- 
ves leckéire. Földtani intézetünk és bányászatunk minden iránybani erő- 
teljes fejlesztése a döntő körök jövő programmjának legelején kell hogy 
maradjon. Nemcsak igen zsenge iparunk, kereskedelmünk, de gazdaságaink 
egészséges haladása, valamint a minden iránybani jobb és többtermelés is 
feltétlenül megkívánja ezt. 


Néhány szó a geológia oktatásáról. 
Méltóztassanak megengedni, hogy mindezekkel kapcsolatban, egészen 
röviden, méga geologia oktatásával is foglalkozzak. ; 
Igaz ugyan, hogy ezen tárgy az elnöki beszédekben és szaktársaink 
irodalmi tanulmányaiban már elég sűrűn lett tárgyalva, de meggyőződésem 
az, hogy ezzel az igen fontos tárggyal nem lehet elég sűrűn, elég gyakran 
foglalkozni. Hiszen a követ is csak akkor vájja ki a vízcsepp, ha egy és 
ugyanazon helyre gyakran esik. 
A geologiai ismereteknek szükséges és becses voltát 
még a háborús idő is fényesen igazolja. A nagy német nemzet szakférfiait — 


TÁRSULATI ÜGYEK. 69 


igen fontos munkákra — lépten-nyomon használja. Ami pedig a háború 
utáni feladatokat illeti, azt e helyen teljesen feleslegesnek tartom fejtegetni. 
A kémia és fizika mellett kell, hogy a geologia is mindjobban míiveltessék. 

A földön és a földből élünk s így annak alapos ismerete és ezután 
annak szükségleteinkre és céljainkra való belterjes kihasználása 
legyen törekvéseink és tanulmányunk egyik főiránya. Az ember egyre 
nehezebb körülmények között fog majd megélni. Ha pedig teljesen letörni 
és elpusztulni nem akarunk, úgy az anyagiakban 15 gyarapodnunk kell. 
Lépten-nyomon látjuk, hogy ma már a technikai és természettudományi 
ismeretek nemcsak békében, hanem ilyen óriási háborúban is vezetnek. 
Nemcsak a gyakorlati irányú, hanem még az orvosi s más tudományos 
foglalkozások is jóformán azokból élnek és gyarapodnak. Ottan tehát, 
ahol a lelki és a testi igazi jólét fokozására törekszünk, minden egyéb csak 
másodsorban jöhet tekintetbe. Mindezeknek helyes elintézésénél azonban 
nemcsak az állam vezetőit, hanem elsősorban magát a társadalmat is igen 
súlyos és sok időre kiható felelősség terheli. Mert hiszen nemcsak a jelennek 
élünk, hanem a jövőnek 1s elő kell készíteni, ki kell alakítani azokat a nem- 
zedékeket, amelyeknek a megélhetés és megmaradás életbevágó és nehéz 
problémáival kell majd sikeresen megküzdeni. 

Nemzetek és államok jövője az anyáktól és a tanítás minőségétől, 
fajsúlyától függ. A társadalmat erőssé, életképessé és naggyá csak pol- 
gárainak alapos műveltsége, jellembeli szilárdsága, azaz azon lelki erőnek 
tökéletessége teheti, amely hasonlít azon szilárdan álló szirthez, melyen 
az igazság, a bátorság és a szeretet szentegyháza áll, vagy azon fényes 
meleg sugárhoz, mely az Istenség homlokából fakadva, ide világít életünk 
sáros piacára, anélktil, hogy kristálytiszta parányait beszennyezné. 

Fejtegetéseimből talán kiviláglik, hogy a természettudományok s 
így a geologia alapos tanításának is mindenütt elsőrendű hely adandó és 
reá a kellő gond és érdeklődés fordítandó. 


A varázsvesszőről. 


A természettudományok, nevezetesen a geologiai ismeretek terjesz- 
téséről szólva, foglalkozzunk még egészen röviden, a legutóbbi idők egyik 
sajátságos jelenségével, a varázsvesszővel. 

Vannak idők, amelyek bizonyos eszméket megragadnak, egy ideig 
viszik és terjesztik: azután egyszerre csak elejtik, bizonyára azért, mert 
azok nem életképesek, a természet igaz törvényeinek meg nem felelnek s 
így egészségesen tovább nem is fejleszthetők. Hajdanában, a babona és 
előítéletek korában, a varázsvessző is titokzatos, fontos eszköze lett a 
. bányásznak és az érceket mohón kutatónak. Rendkívüli hatalmát a hír 
szárnyára kapta és a meggazdagodási vágy vakon hitt segítő erejében. 
Egy idő mulva azután megszűnt a benne tévelygő hit és bizalom. A kutató- 


70 , TÁRSULATI ÜGYEK. 


vessző eltünt a bányász kezéből és lassan-lassan jóformán egészen feledésbe 
is jutott s a legendák tárházába került. A bányász tudományos alapon, 
a geologia segélyével, tapasztalatainak logikus következtetéseivel kezdte 
érceit s más, a földben rejlő ősterményeit keresni. 

De ime, a legújabb időben, a kutatóvessző ismét feléledt. Alkalmazása 
mindegyre nagyobb területet hódít s mind sűrűbben vétetik igénybe. 
Mainapság már nemcsak érceket keresnek vele, hanem kő - 
olajat, szenet, vizet, a színek, növények felismeré- 
sénél, sőt az emberek lelki-és testirállapotának 
kifürkészésénél is alkalmazzák. 

Sajátságos, hogy épen a Németbirodalomban, ottan, ahol a ter- 
mészettudományok olyan behatóan és tág körben műveltetnek, vert mostan 
leginkább gyökeret a kutatóvessző használata. A eWünschelrute; ma már 
számottevő nagy irodalommal rendelkezik és a cRuttengángers-ek tábo- 
rába főképen művelt emberek csoportosulnak, akik már 1911-ben Hannover 
városában az első kongresszust meg is tartották és pedig IWRANZIUS ad-. 
miralitási titkos tanácsos kezdeményezésére. Mostan már nem egyszerű, 
babonás bányászok, hanem orvosok, magasrangú katonák, mérnökök, 
fúrótechnikusok, hölgyek stb. foglalkoznak a vesszőveli kutatással, fel- 
derítő erejének problémájával. 

A hannoveri kongresszus első, egészen helyes eredménye, a kutató- 
vessző kérdését tisztázó és felderítő egyesület megalakulása volt. Az egye- 
sület elnöke Dr. R. WeyRauvcn, a stuttgarti műegyetem vizépítéstani 
tanára lett. Az új egyesület korunk szelleméhez mérten : fizikai, pszichologiai, 
metafizikai és élettani törvényszerűséget keres a kutatóvessző sikeres 
kezelésénél. Az emberi test alsó és felső részének külön-külön színű ki- 
sugárzását élettani tekintetben tanulmányozza. A térszín alatti anyagok- 
nak minden irányban terjedő függélyes kisugárzásából az ott rejlő anyagra 
következtet. Foglalkozik az emanációk sokféleségével. 5 mindezekhez a 
kutatóvesszőt használja. Úgylátszik, bogy a tudományok sorozatának 
valamelyik osztályába szeretnék eljárásukat behelyezni. 

Velök szemben eddig, a többek között, különösen a német geologusok 
egyrésze foglalt állást. 

Annak idejében a megboldogult Dr. RricHaRp LEpsius és H. voN 
ÜREDNER 185 a kutatóvesszők megbízhatósága ellen nyilatkozott. 

1903-ban ezen ügyben a KNaturwissenschaftliehe "Wochenschrift 
hasábjain F. BEYscHLAG, F. WAHNSCHAFFE, K. KEILHACK és A. LEPPLA 
tanárok és geologusok hosszasabban nyilatkoznak. Fizikusok, ehemikusok 
és fiziologusok vizsgálatainak eredményeit is tekintetbe véve, a felsorolt 
tapasztalt és kiváló tanárok és geologusok véleménye az, hogy itten csakis 
erős képzelődés szülte öntudatlan, ideomotorikus izommozgásról lehet szó. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


s így nem is akarnak a babonás és már régen megcáfolt állításokkal tovább 
is foglalkozni. 

Dr. SALAMON heidelbergi egyetemi tanár 1916-ban cNoch ein Geologe 
für die Wünschelrutes cím alatt megjelent értekezésében már tartózkodób- 
ban foglalkozik a kutatóvesszők ügyével s annak alapos megvizsgálását, 
főképen és elsősorban az orvostól várja. Bizonyos lehetőségeket elismer, 
de határozottabban azért nem nyilatkozik. Én még azt is hiszem, hogy e 
kutatási eljárásnál gyakran az emberek beteges szervezete, hiszterikus 
állapota i8 szerepelhet. Legislegújabban a kutatóvesszősök egyrésze taní- 
tásaiknál már keresik az igazi alapot. H. KLEINER fúrótechnikus mérnök 
1915-ben megjelent könyvében a következőket írja : 

cJe unfangreicher des Rutengángers Erfahrungen sind und je 
ne hr ererodrorgú re heg rise mit nes érett b esttzt e destó 
leistungsfáhiger wird er sein. Mangelhaíte Kent- 
nés set I biesrehn ai mikrerm es édmisá rt ben tste Bede. 

Talán nem tévedek, ha ezt a nyilatkozatot úgy értelmezem, hogy a 
aki nem ért a hidrologiához és geologiához, az bizony csak úgy találomra 
kutat mutató-vesszőjével. 

Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ezen a téren i5 kötelességszerű feladat áll 
előttünk, mert a vesszős kutatók száma nálunk is egyre szaporodik és pedig 
különösen import útján. I 

Társulatunk jövéndő céljai. 

A mélyen tisztelt főtitkár úr alapos jelentéséből méltóztatnak majd 
látni, hogy társulatunk ezen igen nehéz időben is iparkodott kötelességének 
eleget tenni s hogy úgy a kormány, mint az egyesek, valamint a társadalom 
szellemi és anyagi támogatását megérdemelte. 

Mély tisztelettel és bizalommal kérjük ezt az érdeklődést és támogatást 
számunkra a jövőben 15, még pedig lehetőleg fokozott mértékben. 

El nem mulaszthatom mostan, amikor társulatunk támogatásáról 
szólok, még azt is felemlíteni, hogy nekünk, mint magántársulatnak, bizo- 
nyos fokig és a lehetőségig függetlenségünket is meg kell óvni, meg kell 
tartani. Társulatunknak oly súlyt és tekintélyt kell szerezni, hogy az tudo- 
mányunk terén a döntő fórumok közé -soroltassék. Hogy pedig ezt fenn- 
tarthassuk, az alapos és becsületes munkásságon kívül az anyagiak gyara- 
pítása is szükséges. Az utóbbi pedig már a magyar társadalom vagyonos 
osztályainak feladata, amely azonban — kivéve a tisztelettel kiveendőket — 
a tudományok istápolásával szemben ez ideig sajnos, bizony elég fukar volt. 
Talán kevesebb üres fényűzéssel, hiúsággal és élvezetekkel is be lehetne 
érni és emellett a hazai tudományosságért, kulturáért többet is lehetne 
tenni. Nem elég meggazdagodni, hanem a gazdagsággal okosan és hazafiak- 
hoz illően is kell tudni élni. 

Ez jóformán mindenkinek kötelessége is. 


42 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Az idő emberi életünkhöz arányosított 
méreteiben feltartózhatatlanul halad tovább. Az egyes elmult korszakokra , 
történelmi feljegyzéseink dacára, mindinkább ráborul az éj sötétje. Emberek 
és eszmék eltűnnek. 

Egy van azonban, mi az éj feketére szőtt fátyolán is mindenkor — 
mint áldást hozó fényes csillag állandó és éltető sugára —- átvilágít : s ez a 
tudomány. Minden egyéb, mint egy gyorsan kialvó fényes meteor, rövid 
pályafutás után, tündöklő sziporkájval gyorsan tűnik el a mult messze- 
ségében. 

És ha megnyitónk elején aggodalmas szívünk fel is jajdult, bizonyára 
a borúra derű fog majd következni. A tudomány haladását a háború pusz- 
tító, véres éjszakája sem temetheti el. Élni, gyarapodni, haladni fog az 
ezentúl is és majd jótékony balzsamként gyógyítja meg egymástól elide- 
genedő, gyűlölködő szíveinket. 

A nagy magyar költő szavai csendülnek meg fülemben s az Úr szere- 
tetteljes szózatával zárom be megnyitómat. 

tkMondottam ember: Küzdj és bízva bízzálb 


2. IGLór SzorvragÓm TAMÁS dr. elnök bemutatja a mult évi közgyűlés 
hitelesített jegyzőkönyvét s a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére 
felkéri BoGDÁNFY ÖDÖN és BÁRÓ KAAS ÁLBERT rendes tag urakat. 

3. Elnök bejelenti, hogy a mai közgyűlésről távolmaradásukat kimentették : 
BALLENEGGER RóBERT dr. társulati másodtitkár, aki betegsége miatt nem vehet 
részt a mai közgyűlésen ; továbbá ILosvaY LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatás- 
ügyi államtitkár, tiszteleti tag és GRÓF TELEKI PÁL dr., a Magyar Földrajzi Tár- 
saság főtitkára, örökítő tag, akik az országgyűlés délutáni ülésezése miatt nem 
jelenhetnek meg a mai közgyűlésen. 

4. Elnök felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. 

Papp KÁnoLy dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elé: 


Igen tisztelt Közgyűlés ! 

Alapszabályaink 20. §-a szerint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén 
a titkár a társulat beléletéről és működéséről jelentést terjeszt elő. Beléle - 
tünknek a mult évben egyik kimagasló eseménye, mélyen tisztelt 
elnökünknek : IGrói Szorragn Tamás dr. m. kir. földtani intézeti aligazgató úrnak 
kitüntetése, illetőleg udvari tanácsossá való kinevezése. Új királyunknak: 
IV. KÁRory Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legelső ténykedési közül 
való ez a kinevezés, minthogy trónralépése után a harmadik héten, 1916 december 
11-én írta alá Bécsben a kinevező iratot. Őfelsége emez adományozása osztatlan 
örömet keltett a magyar geológusok körében. Tanubizonysága ennek az a két- 
szeres ünneplés, amelyben Őméltóságát egyrészt a m. kir. Földtani Intézet tiszti- 
kara s másrészt társulatunk választmánya részesítette. A mult év december 28-án 
az Országos Földtani Intézet tudós testülete — élén 
Lóczy LaJos igazgató úrral — fényes tanujelét adta annak a nagyrabecsülésnek, 

EST 


TÁRSULATI ÜGYEK. T/8) 


amellyel ügyvivő aligazgatóját körülveszi. Megjelent emez ünneplésen a m. kir. 
földmivelésügyi minisztérium illető főosztálya is, hat taggal képviselve, élén 
ZSEDÉNYI BÉLA miniszteri tanácsos úrral. A másik ünneplésben elnök urunkat 
1917 január 8-ána Magyarhoni Földtani Társulat választ- 
mánya részesítette, élén volt elnökünkkel : SCoHAFARZIK FERENC tanár úr őméltó- 
ságával. Emelte emez ünneplésünk fényét ILosvav LaJos dr. m. kir. vallás- és 
közoktatásügyi államtitkár úr, társulatunk tiszteleti tagja, aki magas állásában 
ma is ép oly szeretettel és gondoskodással érdeklődik ügyeink iránt, mint az el- 
mult három évtized munkában telt évei alatt. 

Amidőn titkári kötelességem szerint mindezeket a mélyen tisztelt Köz- 
gyűlésnek jelenteni szerencsém van, egyben szabad legyen ama meggyőződésemet 
is kifejezni, hogy mélyen tisztelt Elnökünknek a méltóságot a magas trón kegye 
adta, de azt tartalommal a szaktársak szeretete, vonzalma és nagyrabecsülése 
töltötte meg. A Magyarhom Földtani Társulat valóban szerencsés, hogy fenn- 
állásának 66-ik évében s talán életének legnehezebb idejében oly elnök vezetésé- 
vel indulhat útjának, akit szaktársainak tisztes kara s a magyar társadalom 
színe-java oly általános megbecsülésben részesít. 


kk 


"Mult évi jelentésemben részletesen ismertettem és névszerint 
15 felsoroltam mindazokat a tagtársainkat, akik a világháborúban aktiv részt 
vesznek. Hazánkból s a szövetséges Ausztria s Németország polgárai közül 67 olyan 
tagtársunkat soroltam fel, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Azóta ez a jegy- 
zék bővült s jelenleg kerekszámban 80 tagtársunk van katonai szolgálatban, 
részint a harctéren, részint orosz fogságban. 

Hősi halált halt a háború folyamán 8 tagunk, akikről részben már az 1915. és 
1916. évi közgyűlésünkön megemlékeztem, részben jelentésem végén fogok róluk 
néhány búcsúszót mondani. 

Harctéren küzdő tagtársaink viszonyairól csak szórványos adatokat kap- 
tam s így a mult évben összeállított jegyzéket csak egyes részleteiben tudtam 
kiegészíteni. 

Adja a jó Ég, hogy jövő évi közgyűlésünkön ne kelljen már tovább ezt a 
jegyzéket vezetnünk, hanem ekkorára körünkben láthassuk és ünnepelhessük 
fiatal tagtársainkat, akik a szélrózsa minden irányában szétszórva küzdenek vagy 
fogságban sínylődnek. : ; 

Társulatunk működésének ismertetésére térve át, méltóz- 
tassék megengedni, hogy. kissé behatóbban szemlélődjem honn dolgozó tagtársaink 
munkássága fölött. Azért tartom ezt szükségesnek, hogy lássuk, mit művelnek 
idehaza a szakbeli geológusok, hogy mit dolgozunk mi mindannyian, akik honn 
vagyunk; akik részint korunknál, részint alkalmatlan voltunknál, részben nél- 
külözhetetlenségünknél fogva a katonai szolgálattól mentesek vagyunk és a Íront 
mögött szenvedjük a háború nehéz viszonyait. , 

A magyar királyi Földtani Intézet munkásságáról már 
az Elnöki Jelentés tájékoztatott bennünket, amiből kitűnik, hogy a Lóczy L4Jos 
igazgató úr vezetésével dolgózó gárda csaknem háromszorannyi külső munkát 


SEOe 


74 TÁRSULATI ÜGYEK. 


végzett, mint a béke éveiben; belső tudományos működésében pedig eddigelé 
alig tapasztalt buzgalmat, szinte lázas munkálkodást fejt ki. 

A Szerbiába vezetett expedició, amely SZoNxraGH aligazgató úr vezetésével 
négy taggal, ZSIGMONDI ÁRPÁD bányamérnök, Timkó IMRE főgeológus és JEKELIUS 
ERicH dr. geológus urakkal indult emez életveszedelmes területre, gazdag tudo- 
mányos és gyakorlati zsákmánnyal tért vissza. A háború tehát egy csapásra 
hozzáférhetővé tette azt a területet, amelyre eleddig alig gondolt magyar geológus. 

A m. kir. pénzügyminisztériumban BöckH Hucó dr. miniszteri tanácsos úr 
vezetésével történő korszakos kutatásokról, továbbá a Magyar Nemzeti 
Múzeumban látható intenziv munkásságról, amely épen a háború alatt 
KRENNER JózsEF osztályigazgató úr buzgalmából, egy gyönyörű új geológiai 
gyűjteménnyel gazdagította múűúzeumunkat, kimerítő ismertetést hallottunk az 
elnöki jelentésből. 

Amidőn a teljesség kedvéért még fölemlítem, hogy SCHAFARZIK FERENC 
tanár úr műegyetemi ásványtani és földtani intézetében milyen megfeszített 
tudományos munkálkodás folyik, amikor tanársegédei a harctéren vannak s 
jóformán másodmagával végzi a mérnöknemzedékre olyannyira fontos geológiai 
oktatást; s amikor a kolozsvári egyetem s a selmeczbányai 
főiskola geológus tanárainak mindenféle akadályokkal küzdő munkásságára 
utalok, csupán jeleztem mindazt a buzgalmat, amelyet honnmaradt szaktársaink 
kifejtenek. ; 

E helyütt tehát tisztán társulatunk működését ismertetem s elsősorban 
szaküléseink sorozatát veszem szemügyre. 

A régi hagyományokhoz híven, mikérit a béke éveiben, úgy az elmult év- 
ben is szaküléseinket egyrészt a januártól júniusig terjedő hónapokban, másrészt 
november és december havában tartottuk. Nyolc szakülésünkön 17 előadó 23 elő- 
adást tartott. Hogy eme szakülésekről összefoglaló képet nyujtsak, nem a szokásos 
időrendben sorolom fel, hanem tárgy szerint csoportosítom az előadásokat, néhány 
szóval kiemelve ezek lényegét. 

1. Az általános geológiai értékű előadások sorozatát 
PÁLFY Mónirc dr. m. kir. főgeológus úr, társulatunk mélyen tisztelt másodelnöke 
nyitja meg: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése című elő- 
adásával, amely értekezés teljes szövegében meg is jelent a Földtani Közlöny 
4—6. füzetében, magyar és német nyelven. A zöldkövesedés fontosságát illetőleg 
csupán arra az egy tényre utalok, hogy hazánk évszázados, sőt évezredes arany-, 
ezüst- és őlombányái legnagyobbrészt a zöldkövekhez, a propilitekhez vannak 
kötve. A zöldkövesedést eddigelé leginkább vulkáni utóhatásokból magyarázták, 
PÁrFY dr. azonban számos hazai példából azt bizonyítja, hogy az andezitek 
zöldkövesedése nem egyszerű posztvulkános jelenség, hanem a mélységben régeb- 
ben történt batolitszerű hatások eredménye. Az előadás fontosságát legjobban 
bizonyítja az a tudományos vita, amely Böckn HuGó, SCHAFARZIK FERENC és 
SZONTAGH TAMÁS hozzászólása révén a tárgyról keletkezett. 

2. Ugyancsak általános fontosságú tárgyat adott elő ToBoRrrv GÉzA dr. 
m. kir. geológus: A földkéregben egymást keresztező kettős 
hullámrendszerről szóló elmefuttatásában, amelyben nevezett tag- 


MD: yet 


TÁRSULATI ÜGYEK. 15 


társunk a kettős hullámsorok keletkezésének elméletét a Kis-Kárpátok területén 
megfigyelt példákkal támogatja. Ez a szellemes tanulmány ugyancsak két nyelven 
szintén megjelent Közlönyünkben. 

3. A regionális geológia köréből, úgy a Kárpátok, mint a Balkán hegy- 
vidékeiről gazdag tárgysorozatunk volt. NAL togón ToBORFFY Géza dr. a 
Kis-Kárpátok dévény-—máriavölgyi vonulatáról tartott 
kimerítő, szabad előadást, gazdag kőzetanyag és számos szelvény bemutatásával. 

4. Az Eszaknyugati Kárpátok geológiáját összefog- 
lalóan ifjú Lóczy LaJos dr. egyetemi tanársegéd úr ismertette. Előadásának tárgya 
a Kis-Kárpátok Fehérhegysége, a Morvamenti Beszkid-határhegység, a Trencséni 
Pienini Szirtes-hegység és a Vág depressziója által határolt hegyvidék volt, amely- 
nek geológiai és tektonikai viszonyait azzal a mélyreható felfogással taglalta, 
amely a svájci iskolában képzett geológusokat jellemzi. 

5. VígH GyuLa dr. m. kir. geológus szinténaz Északnyugati Kár - 
pátokban végzett fölvételeit ismertette, nevezetesen a Kis- 
Magura északi részének sztratigrafiai és hegyszerkezeti. viszonyait, bemutatások- 
kal s rajzokkal szemléltet ve. j 

Mindhárom előadás teljes egészében a m. kir. Földtani Intézet évi jelen- 
téseiben fog megjelenni magyar és német nyelven. 

6. Úgy geológiailag, mint hidrogra fiailag fontos tárgyról értekezett SCHRÉTER 
ZOLTÁN dr. m. kir. geológus, nevezetesen a Bükk-hegység langyos 
forrásairól, ismertetve az egri, kácsi, diósgyőri és görömböly-tapolczai 
hévvizek geológiai eredetét. Nagyon kívánatos lenne, hogy ez a tanulmány minél 
előbb megjelenjen, minthogy különösen a Miskolcz város vízvezetékét tápláló. 
forrásoknak az 1913. év nyarán történt megzavarodása éles fényt vet s világosságot 
derít az egymás mellett bugyogó hévforrások és a hideg karszt-vizek viszonyára, 
úgy, hogy ez a tanulmány nemcsak helyi értékű viszonyokat tárgyal, hanem egy- 
ben általános fontosságú kérdéseket magyaráz meg a hidrológia mezején. 

7. JEkKELIus ERIcH dr. m. kir. geológus a Br assói heg gység felső- 
júrakorú, pártközeli képződményeiről, míg 

8. VoGL VIKTOR dr. m. kir. geológus Tengermellékünk titon- 
képződményeiről értekezett, bemutatva a Krajna felől DK-i irányban 
csapó és Zenggig húzódó titon-sáv kövületeit. Mindkét tanulmány a m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelentéseiben fog megjelenni. 

9. Az elmult év elején, a januári szakülésen egy vidéki tagtársunknak : 
BESE Géza aninai bányafelügyelőnek eredeti dolgozatát mutat- 
tam be, amely Szerbia északkeleti észonále bányageológiai viszonyait tárgyalja . 
Ez a tanulmány főkép azért fontos, mert Rudna-Glava vidékének érctelepeit, a 
Mirocsvidéki liaszkorú széntelepeket, s a Ranovácvidéki karbonkorú szénfosz- 
lányokat a kellő értékükre redukálja, szemben azokkal a hivatalos becslésekkel, 
amiket még a szerb állam megbizásából főkép MIiLogxkovirs, volt királyi szerb 
bányainspektor végzett. 

10. Ugyanezen sza külésen famatatkás RADOVANOVIOCS SZVETOLIK, belgrádi 
geológus tanár s volt szerb királyi külügyminiszter munkáját az Alduna és 
a Timok szögletének geológiai és tektonikai viszo- 


EZÉ 4 Hszt 


4 


76 TÁRSULATI ÜGYEK, 


nyairól. Rendkívül becses, magas színvonalú geológiai tanulmány ez, amely- 
hez csatolt eredeti felvétel csatlakozik SCHAFARZIK FERENC tanárnak vaskapu- 
vidéki felvételéhez, úgy hogy maga ez a térkép nagy értéket jelent a geológusok 
számára a ma már bolgár uralom alatt levő területen. 

11. A Balkánról szólva, májusi szakülésünkre térek át, ainikor Nopcsa 
FERENC BÁRÓ, kiváló magángeológusunk, Északalbánia, Rácország 
és Keleti Montenegró geológiai szerkezetéről tartott szabad előadásá- 
ban bemutatta az első átnézetes térképet, amelyet részben a saját felvételei, rész- 
ben az osztrák geológusok munkái alapján az alpesi redőrendszer adriai szegélyé- 
ről készített. 

Mind a három balkáni tanulmány, térképekkel és szelvényekkel illusztrálva , 
Közlönyünk 1916. évi 46-ik kötetének utolsó számában már teljesen készen, 
kinyomtatva várja a szétküldést. Ez a füzet a Balkán geológiai viszonyai- 
nak tanulmányozásához bizonyára mindenkor értékes forrásmunka leend. 

12. Az agrogeológia körére térve át, a mult évben BALLENEGGER 
RÓBERT dr. titkártársam nem kevesebb, mint három eredeti tanulmányt mutatott 
be üléseinken. Mindenekelőtt a magyarországi talajtípusok mechanikai össze- 
tételéről tartott általános értékű előadást, amelyhez TIMKó IMRE m. kir. főgeológus 

tapasztalataiból reflexiókat fűzött, nevezetesen a Hortobágyon és a békéscsabai 
öntözött réteken tapasztalt kötött vízmennyiség-viszonyairól. 

13. Másik tanulmánya a Hegyes-Drócsa aradmegyeihegy- 
vonulat erdőségeinek talajáról szól, amelyről kimutatja, hogy 
helyben keletkezett, vagyis az alatta fekvő kőzet málladéka, ú. n. kisfokú 
podzolosodás eredménye és nem: porhullás terméke. 

14. Ugyancsak BALLENEGGER dr. harmadik előadásában: A tokaj- 
hegyaljai nyirok eredetével foglalkozott, bemutatva a mádi szőlőből 

való; Timkó IMmgétől gyüjtött talajt. A rendkívül kötött, vörösesbarna agyag- 
talaj, melyet SzaBó JÓZSEF nyirok néven irt le félszázaddal ezelőtt, az 
újabb vizsgálat eredménye szerint a riolittufából keletkezett, mediterrán 
klima hatására. 

15. Az őslénytan, paleontológia köréből szintén számos 
előadást hallottunk a mult évben. Így májusi ülésünkön bemutattam HoJwos 
Rezső dr. harctéren megrokkant paleontológus tanárjelölt úr értekezését a 
magyarhoni fosszilis radioláriákról, amely munka LŐRENTHEY 
IMRE egyetemi tanár úr őslénytani intézetében készült s Közlönyünk utolsó 
számában már ki is van nyomtatva egy táblamelléklettel. 

16. KoRMos TIVADAR dr. egyetemi magántanár s osztálygeológus ÚSZÁS 
első fosszilis hiéna csontváza Magyarországon címen 
az igrici barlangból kiásott Hyzena crocuta spelea teljes csontvázát ismertette. 

17. Ugyancsak KoRMmos TIVADAR dr. az ajnácskői pliocén- 
rétegekről s faunájukról tartott előadást, bebizonyítva, hogy — az ott talált 
subursida: a Parailurus species alapján — az ajnácskői rétegek a háromszék- 
megyei barót-köpeci levantei rétegekkel egykorúak. 

18. FeEJÉRVÁRY GÉZA GYULA BÁRÓ nemzeti múzeumi gyakornok a Nagy- 
várad mellett levő Püspökfürdő preglaciális rétegeiből 


sz2B e 


TÁRSULATI ÜGYEK. AZA 


mutatta be azokat a fosszilis békamaradványokat, amiket 
KoRmos TIvADAR gyüjtött. Az értékes paleontológiai tanulmányt, amelyet a 
fiatal kutató MÉHELY LaJos és KoRMmos TIVADAR buzdítására végzett, Köz- 
lönyünk ez évi 47. kötetében fogjuk közölni. 

19. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. ornitológus: A madarak paleon- 
tológiája című értekezésében a paleo-ornitológia történeti fejlődését vázolta. 
LAMBRECHT dr. sorra vette az egyes genuszokon kívül a fosszilis tojásmarad- 
ványok, toll-lenyomatok stb. kérdését s a kihalóban levő madárfajok hisztorikumát. 
Ez a tanulmány különben a madarak őseiről készülő monográfiának bevezető. 
része, amelyen a szerző már évek óta dolgozik. Magyarország fosszilis madár- 
maradványainak tanulmányozására eme kiváló specialistánk, társulatunk SzaABó. 
JózsEF emlékalapjából megbízást kapott s a jutalmazott pályamunkát szerzője 
idei májusi szakülésünkön fogja bemutatások kíséretében ismertetni. 

20. Ugyancsak LAMBRECHT KÁLMÁN dr. egy másik szakülésünkön Ly- 
DEKKER RIcHARDról, korunk egyik legnagyobb paleontológusáról tartott han- 
gulatos emlékbeszédet. LAMBREcHT dr. tanulmányai részint németországi folyó- 
iratokban, részint a m. kir. ornitológiai központ közlönyében, az Aguilában fog- 
nak megjelenni. 

LYDEKKER elhunyt angol paleontológus emlékezetével kapcsolatosan 
fölemlítem, hogy egy másik ülésünkön. 

21. BALLENEGGER RÓBERT dr. titkártársam HILGARD agrogeológusnak, a 
kaliforniai egyetem nemrég elhunyt tanárának működését méltatta, aki sikeres 
munkálkodásával és eszméjvel a magyar agrogeológusok működésére is termé- 
kenyítőleg hatott. ; 

22. Az ásványtan, a mineralógia az elmult évben, sajnos, nagyon 
szűk körben szerepelt üléseinken. Ennek az oka az, hogy fiatal mineralógusaink 
legnagyobbrészt katonai szolgálatban, harctéren, részben orosz fogságban vannak. 
Ezért a mineralógia köréből csak egy előadásunk volt és pedig az orosz fogságban 
levő kiváló geológusunknak: VENDL ALADÁR dr. tagtársunknak testvérhuga, 
VENDL MÁRIA dr. kisasszony, felsőbb leányiskolai tanárnő, aki a griedeli barit 
kristályalakjai című értekezését mutatta be. 

23. Végül odaérek, ahonnét tulajdonkép ki kellett volna indulnom, t. i. a 
hadi geológia körére. VaApÁsz ELEMÉR dr. egyetemi segédtanár úr 
Földtan a hadi ismeretekben címen aktuális előadást tartott, 
hangoztatva a földtannak a katonai iskolákban és a polgári jellegű középiskolák- 
ban behatóbb tanítását. 

Eme szakülés kapcsán fölemlítem, hogy SCHAFARZIK FERENC tanár úr nem- 
csak elméleti módon, hanem konkrét következtetésekkel világította meg a háború 
és geológia közti vonatkozásokat. Ugyanis nagyérdemű volt elnökünk egyrészt 
katonatiszti tapasztalataival, másrészt geológiai tudásának biztosságával már két 
ízben is reámutatott, hogy mennyiben hasznosíthatja magát a mostani élet-halál 
harcban a geulógus. Fejtegetéseimek végeredménye az, hogy a külön hadi geológia 
felállítása céltalan, mert a harctéren szükségeltető geológiai tudás a rendes geológiai 


foglalkozás körébe vág. 
k 


78 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Ezekben vázoltam anyatársulatunknak mult évi működését, amelyből 
kitűnik, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat a tudományos geológiának csak- 
nem minden ágában, sőt a segédtudományok terén is, szinte, hogy úgy mondjam ; 
szokatlanul élénk munkát végzett. 

Mielőtt továbbmennénk, vessünk egy pillantást fiatal szakosztályunk 
működésére. 

A Barlangkutató Szakosztály mindössze 4 éves multra te- 
kinthet vissza, minthogy az eredeti Barlangkutató Bizottság, LEN- 
HOSSÉK MIHÁLY elnök és KApIé OTTOKÁR titkár urak buzgalmából, csak az 1913. 
évben alakult át önálló szakosztállyá. 

Miként Elnök úr megnyitójából már értesültünk is, a szakosztály vezetésé- 
ben az elmult év folyamán lényeges változás történt, amennyiben LENHOSSÉK 
MIHÁLY egyetemi tanár úr sokoldalú elfoglaltsága miatt 1916 május 81-én lemon- 
dott elnöki tisztéről s a szakosztály ügyeit az idei évzáró ülésig BELLA LAJos 
alelnök úr vezette. A szakosztály ügyrendjében is történt változás, amennyiben 
a választmány tagjainak számát 6-ról 8-ra emelte, új tagokul beválasztva BARTUcz 
LaJos egyetemi magántanár, antropológus és MiIHók Orró paleoentomológus 
urakat. A szakosztály folyóiratát: a Barlangkutatás IV. évfolyamát az 
elmult évben is a szakosztály ügybuzgó titkára : KApIC OTTOKÁR úr szerkesztette, 
KoRmos TIVADAR dr. választmányi tag közreműködésével. A 150 tagot szám- 
láló szakosztály működését a következőkben ismertetem : 

Bár a szűkös anyagi viszonyok az 1916. évben nagyon korlátozták az osz- 
tály működését, a magyar barlangkutatás ügye a m. kir. Földtani Intézet s a Nem- 
zeti Múzeum régiségtára jóvoltából mégsem akadt meg. Ezen intézmények kül- 
detésében számos jelentős ásatás történt. 

1. Így HILLEBRAND JENő dr. nemzeti múzeumi segédőr a borsodmegyei 
Istállóskő-barlangban, Szilvásvárad vidékén ásatott s ezúttal is az aurignacien 
kulturaemeletbe tartozó paleolit kőeszközöket gyűjtött. Ugyanez a kutató a 
bajóti Jankovich-barlangban is ásatott s itt a solutréenbe tartozó kő- és csont- 
eszközökre bukkant. 

2. KApié OTTOKÁR dr. Herkulesfürdő környékén kutatott és pedig a) a 
Piatra Banici nevű sziklacsoportban nyíló Zoltán-barlangban diluviális vagy 
pleisztocénkorú emlősfaunát fedezett fel; b) a fürdő mellett levő híres Rabló- 
barlangban prehisztorikus anyagot, neolit-cserepeket talált, amelyek lényegesen 
különböznek az e korbeli felvidéki leletektől; c) végül a Domogled oldalában 
magasan nyíló Imre-barlangot térképezte. Ezenkívül a borsodmegyei Hámor 
határában, a Büdös-pestből rendszeres ásatásokkal egyrészt gazdag neolit-régi- 
ségeket, másrészt több száz paleolit-szilánkot tárt föl, amely utóbbiak kultúr- 
szintjét még nem sikerült megállapítani. 

3. KoRMos TIVADAR dr. az óruzsini Nagy-barlangban megtalálta azt a 
pleisztocén szenes-réteget, amelyet már RÓTH SAmu is a diluviális ember tűzhelyé- 
nek tartott s épen ezért tiszteletére RórH 8Amu-barlangnak nevezett el. Felkutatta 
azonkívül a híres jászói barlangot, amelyet a prémontréi rend prépostjáról TAKÁCS 
MENYHÉRT-barlangnak nevezett el. 


1 


TÁRSULATI ÜGYEK. 79 


4. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. a Barlangkutató Szakosztály megbízásából 
a barlangok m§ilár-maradványait kutatta. 

5. HORUSITZKY HENRIK, KApié OTTOKÁR és KoRmos TIVADAR urak a 
m. kir. földmívelésügyi minisztérium megbízásából számos felvidéki barlangot 
kerestek fel abból a célból, hogy bennük foszforsavas anyagokat tárjanak fel. 

A gondolat, hogy mezőgazdaságunk a barlangokban található foszfor- 
trágyát értékesítse, HORUSITZKY HENRIK főgeológustól ered, aki erre a figyelmet 
a Természettudományi Közlöny 1912. évfolyamában hívta fel. A hosszas háború 
következtében nagyon aktuális lett a kérdés s ezért a kormány figyelme is reá- 
terelődött a foszfort tartalmazó barlangi agyagokra. Mindannyiunk előtt ismeretes 
az a tudományos vita, amely épen ezen kérdés miatt egyrészta Magyar Föld- 
rajzi Társaság nagyérdemű elnöke ; CHOLNokY JENő egyetemi tanár úr 
s másrészt igen tisztelt választmányi tagunk: HORUSITZKY HENRIK m. kir, fő- 
geológus úr között a Földrajzi Közlemények hasábjain megindult. 

A kérdés akörül fordul meg, hogy gyakorlatilag értékesíthető-e, vagy sem 
barlangjaink eme kincse, s másrészt arányban van-e az esetleges anyagi haszon 
azzal a pusztítással, amelyet az üzleti vállalkozás a tudományos leletekben okozna. 
Mindezen kérdésekre szakosztályunk föntnevezett bizottsága fogja a feleletet 
megadni. 

Kívánatos volna, hogy a szakosztály a magyar társadalom támogatásával 
minél nagyobb anyagi erővel fogjon törekvései megvalósításához. Mert hazánk 
legrégibb történelmének kulcsa szakosztályunk kezében van s reményünk van, 
hogy hazánk a barlangkutatás terén mihamarabb vezetőszerephez jut a kultúr- 
nemzetek sorában. 

Társulatunk szellemi működésének másik főtényezője kiadványainkban 
van. Anyatársulatunk folyóiratának: a Földtani Közlönynek az el- 
mult évben 46-ik évfolyamát adtuk ki. A megdrágult nyomdai árak miatt kény- 
telenek voltunk összevont füzetekben kiadni, ezek közül az utolsó füzetet a jövő 
hetekben fogjuk igen tisztelt tagjainknak szétküldeni. Szakosztályunk folyóirata : 
a Barlangkutatása mult évben IV. évfolyamából 2 összevont füzetet adott 
ki, 3ak füzetét a jövő hetekben fogja expediálni. 

Tagsági illetmény gyanánt jár tagjainknak a m. kir. Földtani Intézet évi 
Jelentése és Évkönyve. 

Azévijelentésekből a mult évben mit sem adtunk tagjainknak, 
minthogy az 1914. évi jelentést még harmadéve szétküldtük, az 1915. évi jelentés 
pedig a nyomdai akadályok miatt csak a mult napokban került ki a sajtó alól 
s így csak a jövő hónapban jut tagtársaink kezébe. 

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből a következő fü- 
zeteket juttattuk el tagtársainknak : 

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve: XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. 
Erdély Dinosaurusai, 4 táblával (420 kor.) — 2. JEkErrus B. A brassói hegyek 
mezozóos faunája, 6. táblával (7. kor.) — 3. Báró FesÉRvÁRY G. Adatok a Rana 
Méhelyi By. ismeretéhez, 2 táblával (2 kor.) — 4. Kapié O. A Szeleta-barlang 
kutatásának eredményei, 8 táblával (10 kor.) — 5. VogL V. Tengermellékünk 


80 TÁRSULATI ÜGYEK. 
tithonképződményei és azok faunája, 1 táblával (150 kor.) — 6. KoRmos T. 
A pilisszántói kőfülke, 6 táblával (10 kor.) Összes értéke 84"78? korona. 

Más években közgyűlésünkön mindig be szoktam mutatni díszkötésben 
mindazon kiadványainkat, amiket társulatunk igen tisztelt tagtársainknak a 
10 K tagsági díj fejében juttat. Az idén ezt nem tehetem, mert teljes kötetet egyik 
kiadványból sem volt módunkban nyujtani. Hogy kiadványaink expediálása 
némi késedelmet szenvedett, annak a nyomdai akadályok mellett több oka is 
volt. Ugyanis a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága az intézet nagyarányú ter- 
jeszkedése miatt, kénytelen volt eddigi helyiségünkből egy másik helyiségbe 
áttelepíteni s a költözéssel járó akadályok, de főkép a szolgákban való hiány kés- 
leltették a már meglevő kiadványok szétküldését. A m. kir. Földtani Intézet 
igazgatóságának szíves engedélyéből és támogatásával most már átköltöztünk 
új helyiségünkbe s így a jövő hónapok folyamán bőven kárpótoljuk tagtársainkat 
kiadványokkal. 

Társulatunk vagyoni viszonyairól a  Pénztárvizsgáló- 
Bizottság jelentése ad számot. 

Eszerint a Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén : 


I. Alaptókében, értékpapirokban és készpénzben vagyon....... 74,554 K 441 
II. Adóssága : az Osztrák-Magyar Banknál fennálló teher... .... 6,600 ( — 


Eme vagyonhoz járul még a társulatnak bútorokban, felszerelésekben és 
könyvekben levő ingósága, amelyek állása az 1916 december 31-én felvett leltá- 
rozás szerint a következő : 


A) Bútorok és felszerelések: 
Értéke korona 


d tadarab üvéges,  Tégi INAtsSzekTÉny : /.sslszesee sége és ejálete ol ssszaleletz etetett sei 1507 — 
del sdatrab üveges, TEDVITAHSZOKTÉNYI af lelate sss kekötete cí d a elete jate steel els 1507 —- 
Szal adata üveges; HŰT ATAtSZEkTENY , s avsíste elejelsrslstsi elete ist elek er eletelet else et 220" — 
4. 1 darab magas, félig festett új könyvállvány :.s.ssssssssssssse 30" — 
b. Udarabumasas; : télie Mestett ÚJ sllVámyy a ss ster erts ekelsze léte séges e 807 — 
o. drálacsony, sóig destett AVÁNYA sr ss saerélereis eztet e kstálelsás e SSE SÉ 60" — 
Mad jalacsony, téhig TestettAllyányi eres els ialel téseletelelsítését etette lets ae ee 607 — 
8. 1 pirosra festett, magas, új könyvtartó állvány S... seeyesses 120" — 
9. aL magas st6g nyers adi vány sss atesesje tetési etes ste eket seteiz etetett szuszi k A 
10. agas regi nyers Jaállyány ate etes e telstetetéteteteístet sége tást jét elejet lete sé 20 — 
11. 1 fenyőfaasztal, tölgyfaerezettel, rézbetéttel: .................... 80" — 
ZA ZDOIGYANATÓ, Telie Tegtettülépcső ss tes eleten ee vésni eek 20" — 
Ta AL aGSÁÜlAtATtOSSZEKTÉNY Et jol verek et oTelsteke eleteteket őléseta ke VÜstezetetatss 50" — 
ML SAL ANY OTUR ALT SZEKT ÖN a sz s öe tek ezzel s vetőtetatésáe s sajat tá zej as $aleréjs zás ete 1907 — 
NOS Za eaTbSZATAT HDOCSÉTOLÓ ré aa atte tezéssszétete sás eföteze e elslő s a he egett ÁNETETN 20" — 
Get Ze DK aTtONSZOKÍHÓ  VARDOÓL zás zsárazó e Ve jeles ajó 3 sftis (a b ls ege álts NÉSTEÉS 40" — 


Összesen. ...... 18607— 


TÁRSULATI ÜGYEK. si 


B) Bekötött könyvek: 
Érték korona 


1. Földtani Közlöny, teljes sorozat, bőrkötésben, 40 köt. a 20 K...  800"-— 
2. Földtani Közlöny, Értesítő, Mankálatok, vászonkötésben, 50 kötet 500 
3. Földtani Közlöny, vászonkötésben, 40 köt. á 10 K.............. 400" — 
4. M. kir. Földtani Intézeti Évkönyvek, vászon kötésben, 22 köt. 10K . 220 
HA MittelüüSenéaüsé üle al 22t kotss at ON ÉKET SE etel ae ék láv as 220" 
6. M. kir. Földtani Intézeti Évi Jelentések, 5 köt. a 20 K......... 100- 
TÉVEAÁTESÍDETÉGÁLG tte Cat ot Ot A DOK S e KM leten e ale és 100" 
HBA lame kütattas sé sto téN art ON RESZ tő sét ét tré e sttsle gét ele íve zös vs 30- 
9 Hoyób: kiadványok ókötyesszü kot ésa EOK ÉSSÁTNe es stetstslále ee deráta és a 200-£ 
NOS ER Gva TExŰköN kot Me tZE köten ar LOK SÉT ZYSÁGA KEZE Yes AT 1207 
ÜSSZESEN E és se 2690" — 


6) Raktáromlevőkiadványok: 


eHoldtaniéközlony bejegyzett erteke eaz elő áss ő e e alieré s elt ese 13,590-- 

JSHoyóbi kát ulati: kiadványolkarsss ate eke etess stodtee ös ztás tá see 6,7307— 
ÖSSZEBENE es est 20,3207 — 

A -3- B -- C összes ingóságok leltári értéke ....................... 243707 — 


Tagjaink viszonyaira áttérve, a háború miatt tagjaink 
számáról pontos kimutatást nem nyujthatok. Ugyanis régi szokások szerint, 
választmányunk jóváhagyásával azon tagokat, akik 3 év óta tagsági díjat nem 
fizettek, törlésre javasoltuk. A végleges :törlés előtt azonban mintegy 30 tagot 
felszólítottam nyilatkozatra, amikor kitűnt, hogy ezek jórészt katonai szolgálat- 
ban vannak, vagy pedig egyéb akadályok miatt nem küldték be tagsági díjukat. 
Természetes tehát, hogy mindazon tagjainkat, akik hátralékukat beküldik, to- 
vábbra is tagjainkul tekintjük s épen ezért a feltételesen törölt tagok névjegyzékét 
nem 18 tettük közzé. 

Fölemlítem még, hogy számos olyan tagtársunk is van, akiknek sorsáról 
mit sem tudunk ; kerülő utakon értesültünk, hogy a háború kitörése előtt többen 
Amerikába vitorláztak, különösen a bányakutatók sorából többen Angliában s 
Franciaországban rekedtek. Tagjaink között 44 külföldi is van, akiknek sorsáról 
nem sokat tudunk. A mult közgyűlésünkön bemutatott lajstrom szerint az 1915. év 
végén volt 704 tagunk, 52 előfizetőnk és 197 nagyobbrészt külföldi csereviszonyos 
folyóiratunk. Az 1916. év folyamán belépett 26 új tag, meghalt 11 tag, a szaporulat 
tehát 15. Ha tehát az 1915. év végén kimutatott 704 taghoz 15 főnyi szaporulatot 
veszünk, úgy az elmult év végén 719 volna tagjaink létszáma. Miként említettem, 
mintegy 30 tagot feltételesen töröltünk, akik közül azonban csaknem fele jelent- 
kezett, hogy továbbra is tagjaink sorában óhajt maradni. Nymódon tagjaink 
száma jelenleg 700 körül van. 

Ez alkalommal is újból kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy a IKöz- 
lönyünk 1916. évi 4—6. .füzetében közölt névsort méltóztassanak figyelemmel 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 10 — 6 


82 TÁRSULATI ÜGYEK. 


kísérni 8 különösen hadiszolgálatban levő tagtársainkról, ezek viszonyairól nehány 
sorban kegyeskedjenek a titkárságot értesíteni. 

Ezekután elhunyt tagjain k emlékének szenteljünk nehány percet. 
Az 1916. évben következő tagjaink hunytak el : 

1. BURcHARD BÉLAVÁRY KONRÁD főrendiházi tag, a Pesti Hengermalom 
Társaság volt igazgatója, később. elnöke. Eperjesen 1837 március 23-án született ; 
az ottani kollégium elvégzése után külföldön tanult. Hazatérve, a gróf Széchenyi 
István alapította Hengermalom szolgálatába lépett, ahol kiváló érdemeket szer- 
zett a magyar malomipar fejlesztésében és a magyar liszt kivitel megteremtésében. 
Ő alkotta meg az Országos Malomegyesületet, amelynek elnöke volt. A főrendi- 
ház újjászervezésekor, mint a nagyipar képviselőjét, a király a legelső kinevezett 
5 tag között őt 15 e méltóságra emelte. Tulajdonosa volt számos belföldi s külföldi 
rendjelnek. Irodalmi működése az 1885. évi országos kiállítás alkalmából kiadott 
malomipari szakosztály könyvalakú jelentésében nyilvánul. Társulatunkba 1885- 
ben lépett be, SCHULEK ViILmos ajánlatára. Halála 1916 július 2-án életének 80-1k 
évében következett be. Halála felett az Elnökség részvétét fejezte ki fiának: 
dr. BuRcHARD BÉLAvÁRY REzső belügymmiszteri osztálytanácsos úrnak. 

2. Gróf ESTERHÁZY GYULA cs. és kir. kamarás, bányatulajdonos. Mult évi 
titkári jelentésemben még a következőket írtam róla : c ESTERHÁZY GYULA gróf 
magyarláposi földbirtokos s bányatulajdonos, 46 éves korában önként állt be 
katonának s a legendás Rusz-csoportban mint zászlós szolgál a harctéren Idei 
jelentésemben, sajnos, már hősi haláláról kell beszámolnom. Fia volt ESTERHÁZY 
ISTVÁN erőf volt pozsonyi főispánna k. Hgyik nagybátyja volt a hírneves ESTERHÁZY 
KÁLMÁN grőtl, aki a szabadságharcban félkarját vesztette s mint Kolozs megye 
főispánja a geológiával 18 foglalkozott. Ezen EsTERHÁZYról nevezte el PávavY ELEK 
1871-ben a Gryphaea ESTERHÁZYI eocénkorú vezérkagylót, miként a szerző a 
m. kir. Földtani Évkönyv I. kötetében (382. old.) írja : kezen új fajt Kolozs megye 
tudós főispánja s a geológiának a magyar arisztokráciában egyetlen bajnoka, 
gróf ESTERHÁZY KÁLMÁN emlékének? szenteli. A fiatal Gyura gróf főkép bányászat- 
tal foglalkozott, t. 1. az ő tulajdona volt a macskamezői mangánbánya Szolnok- 
Doboka vármegyében, amely bányát kellő geológiai szakértők s bányászok út- 
mutatásával hazánk egyik legszebben dolgozó mangánvasércbányájává fejlesztette . 
A háború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra s a Russ-féle külö- 
nítményben küzdött. Már az 1915. év telén megsebesült, de sebéből felgyógyulva , 
újra a harctérre ment s 1916 június 4-én az északi harctéren orosz srapnell comb- 
ját szaggatta szét. Csernovicba vitték, ahol június 7-én sebeibe belehalt. Holttestét 
Pozsonyba szállították, ahol édesatyja mellé temették el. 

A vitéz népfölkelő hadnagy mindössze 48 évet élt. Tagjaink sorába 1909-ben 
PÁLFY MónR dr. alelnök úr ajánlatára lépett. 

3. Báró GyőRrry ÁRPÁD bányatulajdonos, m. kir. népfelkelő főhadnagy. 
Mult évi jelentésemben, a katonai szolgálatot teljesítő tagjainkról írva, a követ- 
kezőket mondtam : kA díszes sorozatot örökítő tagjaink sorából, úgy betűrendben, 
mint hazafias lelkesedésben a legelsők egyikével : báró GYŐRFFY ÁRPÁD úr őméltó- 
ságával nyitom meg, aki 72 éves korában kötötte fel azt a kardot, amelyet félszá- 
zaddal ezelőtt, mint fiatal hadnagy tett le. Akkor otthagyta fényesnek igérkező 


MEAG E 


TÁRSULATI ÜGYEK. 83 


katonai pályáját s Brádon letelepedve, az Erdélyi Érchegységben bányakutatá- 
sokkal foglalkozott. Az olasz hadüzenet hírére katonai szolgálatra jelentkezett 
s kezdetben a harctéren, jelenleg pedig a budapesti védőműveknél mint főhadnagy 
szolgál, Azóta lelkes örökítő-tagunk szintén elköltözött az élők sorából, ugyanis 
a budai hegyekben készített védőművek ellenőrzése közben meghült s 1916 má- 
jus 8-án reggel 73 éves korában elhunyt. Temetésén, amely a kerepesi-úti temető- 
ben május 5-én a református egyház szertartása szerint, katonai pompával tör- 
tént, társulatunk képviseletében részt vettem. Özvegyéhez s unokaöccséhez: 
LOZSÁDI báró GYŐRFrY SAmu szőlészeti és borászati főfelügyelőhöz az Elnökség 
részvétiratot intézett. Tagjaink sorába, a titkár ejánlatával 1907-ben lépett. 

4. FRAAS EBERHARD német geológus és paleontológus, FRAAS OszkÁRnak, 
a híres württembergi geológusnak s paleontológusnak fia, 1862 június 26-án 
Stuttgartban született. Kezdetben a müncheni egyetemen a paleontológia magá n- 
tanára, majd 1891-óta a stuttgarti természettudományi múzeum konzervátora, 
. tehát apjának az utódja volt. Nevezetesebb munkái a sváb triasz-labyrinth- 
odontjairól (Stuttgart, 1889), a délnémet triasz és Júra-lerakodások tehthyosaurusai- 
ról (Tübingen, 1891) és a tengeri krokodilus o król (Stuttgart, 1902) szólna k. 
Földtani Közlönyünk XXVIII. kötetében jelent meg a bőröstől meg- 
maradt ichtyosaurusok egy új példányáról írt tánulmánya, amely a m. kir. Föld- 
tani Intézet múzeumának eme remek példányát ismerteti. Társulatunknak 1895 
óta levelezőtagja volt. Halála 1915 március 6-án Stuttgartban következett be. 

5. KoxkorY THEGE MIKLós világszerte ismert csillagász és asztrofizikus. 
Született 1842-ben Budapesten, régi nemes familiából, 1862-ben 20 éves korában 
már doktorrá avatták a berlini egyetemen, 1864-ben letette a hajógépészi, majd 
hajóskapitányi vizsgát. De nem az oceánoknak, hanem a levegő-ég tengerének, az 
atmoszférának lett hajósa . A mult század hetvenes éveinek elején családja ősi birto- 
kán: a komáromvármegyei Ógyallán obszervatóriumot állított fel, amely 1899-ig 
magántulajdona volt, amikor az államnak átadta. Nagy irodalmi munkássága ré- 
vén az egész földkerekségen ismert nevet szerzett a csillagászati szakkörökben. 
Legértékesebb munkája az üstökösök és hullócsillagok spektrumának észlelése, 
mintegy 29 üstökös spektrumán eszközölt méréseket, úgy, hogy e tekintetben 
a külföldi megfigyelőket is túlszárnyalta. A Magyar Tudományos Akadémiának 
1875 óta tagja volt; s a tudományos csillagászat terén kifejtett működéséért a 
Vaskoronarendet, a Pro litteris et artbus nagy aranyérmét, ezenkívül számos 
érmet és díszokmányt nyert el. Mint 1891-től 1911-ig az országos meteorológiai 
intézet igazgatója, nagy érdemeket szerzett főkép abban, hogy ez intézetet szűk 
köréből kiemelte 8 működési ágak szerint külön osztályokat létesített. Az idő- 
prognózis távirati terjesztését az egész országban megvalósította. Halála szív- 
szélhüdés folytán 1916 február 17-én következett be ; temetésén, amely az Akadémia 
előcsarnokából történt, Társulatunkat SZorraGH elnök úr személyesen képviselte 
s ravatalánál Lóczy LaJos igazgató úr magasszárnyalású búcsúbeszédet tartott. 
Társulatunkba 1902-ben lépett be SCHAFARZIK FEREwc vál. tag ajánlatára. Életét 
-és működését a Földrajzi Társulatban RÓNA ZSIGMOND dr. fogja ismertetni. 

6. NaGy DEzső műegyetemi tanár szül. Székesfehérvárott 1841 december 
6-án. Középiskoláit Budán, szaktanulmányait a budai és zürichi műegyetémeken 


s f0 sz 67 


pa 


84 TÁRSULATI ÜGYEK, 


végezte s gépészmérnöki oklevelet nyert. 1870-ben a budapesti műegyetemen a 
gépszerkezettan s 1882-ben a mechanikai s elméleti géptani tanszék tanára lett. 
Az 1885. évi országos kiállításon, mint a nemzetközi gépészeti osztály alelnöke, eme 
működése jutalmáula Ferenc József-rendet nyerte el. Legismertebb al- 
kotása az 1894-ben létesült hivatalos szilárdsági kísérleti állomás szervezése volt 
s bennünket közelről érdeklő művei: A természetes építő-anyagokról, kövekről 
szólnak, amelyek a kir. József-műegyetem műszaki-mechanikai laboratóriumá-. 
ban kiadott Kísérleti Közleményekben jelentek meg. Temetésén Társulatunkat. 
SCHAFARZIK FERENC választmányi tag: úr képviselte. 

7. PaLxovircs Józspr cs. és kir. altábornagy élete a történelemnek valóság- 
gal egy kiszakított fejezete s ezért kissé behatóbban ismertetem életrajzát. Szüle- 
tett 1834-ben Budán. Atyja IsrvÁw főhercegnek, Magyarország utolsó nádorának 
szolgálatában állván, gyermekéveit együtt töltötte boldogult JózsEF főherceggel, 
aki élete végéig a legnagyobb szeretettel pártfogolta egykori iskolatársát, amiként 
tudvalevő, hogy a boldogult főherceg évenkint egy-egy estét iskolatársai körében 
töltött. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban végezte, 
ahol SEMSEY ÁAwxDpoRnak is iskolatársa volt, majd az egyetemen bölcsészettant 
is tanult. Katonai pályáját a 46-ik közös gyalogezredben kezdette, majd a huszár- 
sághoz lépett át. Részt vett az "1859. évi olasz hadjáratban. Amikor 1863-ban 
Mexiko küldöttsége Mixsa osztrák főhercegnek (boldogult Ferenc József öccsének). 
felajánlotta a koronát s a főherceg 1864 április havában lemondva az osztrák 
s magyar koronára való igényéről, elfogadta a mexikói császárságot, PALKOVICS 
Józser, a fiatal főhadnagy önként jelentkezett oldala mellé s új császárával együtt 
1864 június 12-én vonult be Mexikóba, a francia hadak védelme alatt. MIksaA 
császár oldalán végigküzdötte a mexikói harcokat s jász-kún huszárcsapatának 
élén, mint százados, vakmerő bátorságának számos tanujelét adta, megszerezve 
a Ouadalup-rend nagykeresztjét s a mexikói érdemrendet. Amikor III. NAPOLEON 
francia császár az Egyesült Államok fenyegetésére 1866-ban visszavonta Mexikó- 
ból csapatait s így cserben hagyta Miksa császárt, a magára hagyott császár kicsiny 
seregével Oueretaro erősségbe vonult. Követte őt hűséges századosa, PALKOVICS- 
JózseF is, aki a császár haláláig híven kitartott oldalán. Hogy rövid legyek eme 
leírásomban, ismeretes, hogy JuAResz köztársasági elnök MIxgsa császárt halálra 
ítéltette s a császárt 1867 június 19-én két tábornokával együtt agyonlövette.. 
PaArxovics Józser kegyelettel őrizte élete végéig azt a selyemkendőt, amellyel 
Miksa császár szemét kivégzésekor bekötötték. A Novara hadihajón, a császár 
holttestét kísérve, tért vissza PALkovics JózsEF hazánkba, ahol kezdetben a 7-ik 
huszárezrednél szolgált, majd a m. kir. honvédséghez lépett át, ahol gyorsan 
emelkedett föl az ezredesi rangig.Mint ezredes 1883-tól 1898-ig 10 éven át a Váczott 
állomásozó 6-ik honvédhuszárezred parancsnoka volt, ahol gyakorlatok alkalmá- 
val gyakran találkozott GöRGey ARrHunral is. A váczi úri közönség még ma is 
rajongással emlékezik egykori ezredesére, amiként ez a Váczi Hirla p 1916. 
augusztus 27-iki számában közölt nekrológból is kitűnik. Később mint vezérőr- 
nagy a nyitrai dandárparancsnokságot, majd mint altábornagy a kolozsvári 
hadosztályparancsnokságot vette át. Kolozsvárott ismerkedett meg SZÁDECZKY 
GyutAa egyetemi tanárral, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. SZÁDEOZKY 


— 13 — e 


TÁRSULATI ÜGYEK. 85 


tanár társaságában beutazta Erdély nagy részét s különös előszeretettel tanul- 
mányozta a Bihar-hegységet. Több mint 50 éves szolgálata után 1901-ben nyu- 
galomba vonult s kezdetben Kolozsvárott, majd Budapesten élt. 1910-ben SzÁ- 
DECZKY GYULA ajánlatára tagjaink sorába lépve, 6 éven át egyik legszorgalmasabb 
látogatója volt üléseinknek. Résztvett összes kirándulásainkon. Többen emlé- 
kezünk még az 1910 május 26-án SCHAFARZIK elnök úr által vezetett nógrádi 
kirándulásra, ahol lel : s tagunk a nógrádi Várhegy dacit-kúpját koronázó romok- 
ról pompás előadást tartott. Élénk emlékezetünkben van még az 1911. évi pün- 
kösdjén, június 4—7-én tartott tanulmányú:unk, amelyet Lóczy LAJos igazgató 
úr vezetett s ahol fáradhatatlan öreg szaktársunk Alsóörs, Tihany, Aszófő, Bada- 
csony, Gulács s Szentgyörgy-hegy tanulmányozásában a legnagyobb gyönyörű- 
séggel vett részt. (A Földtani Közlöny 1911. évi 41. kötetében (56. ábra) 
a  Szentgyörgy-hegy oldalában felvett fénykép a boldogultat turista- 
ruhában, kezében kalapáccsal mutatja.) A háború kitörésekor egyik váczi 
ismerősének a következőket írja : Mennyire sajnálom, hogy korom miatt nincs 
módomban kipróbált váczi ezredemet a csaták mezején vezetni. A háború folyama 
alatt lelkülete kissé nyugtalan lett, különösen amióta egyetlen leányának ; OLGÁ- 
nak férje: JANcsó ÁRPÁD alezredes a mezőlaborci ütközetben elesett. De azért a 
természetszeretete állandóan kísérte s 1916 augusztus 20-án unokáival kirándult 
a Vác melletti Naszályra, felkereste régi működésének helyeit — érezve, hogy 
ez búcsúlátogatása. Másnap augusztus 21-én, hétfőn reggelre holtan találták 
ágyában. Temetésén SZONTAGH TAMÁS elnök úr személyesen képviselte Társula- 
tunkat s ravatalára koszorút helyezett. 

PaArxkovics JózsEF széleskörű, általános műveltségű férfi volt, aki úgy a 
katonai, mint a polgári erényekben dísze volt a magyar társadalomnak s büszke- 
sége Társulatunknak. 

8. PaAxrocsEK JózsEF botanikus, született Nagytapolcsányban 1846 ok- 
tóber 15-én. Kora ifjúsága óta növénytannal foglalkozott, vakációit a Magas 
Tátrában botanizálással töltötte. 1872-ben 6 hónapon át : Déli-Hercegovinát, 
Montenegrót s Dalmáciát utazta be s ennek eredménye a Pozsonyban 1874-ben 
megjelent Adnotationesadíloramet launam Hercegovinae 
et Dalmatia e című munkája, amely máig alapvető munka a balkáni flóráról 
1876-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett s 1896 óta a pozsonyi országos köz- 
kórház igazgató főorvosa volt, de amikor az intézetet az egyetem vette át, nyuga - 
lomba vonult s tavarnoki birtokán élt 1916 szeptember 7-én történt haláláig. 
PANTOCSEK 1880 óta főkép mikropaleontolójiai munkákkal foglalkozott ; s e téren 
Magyarország fosszilis bacillariáiról háromkötetes munkát írt 102 táblával, amely 
német nyelven 1886—1892 között Nagytapolcsányban jelent meg, majd 1905-ben 
Berlinben. PANTOCSEK az első hazánkban, aki mikrofotografiák készítésével fog- 
lalkozott s mikroszkópos diatoma-felvételeit az 1885. évi országos kiállítás arany- 
éremmel tüntette ki. Mikrológiai kutatásai kiterjednek az egész föld bacilláriás 
kőzeteire ; a bacilláriákról mint kőzetképző lényekről 1894-ben Bécsben világszerte 
elismert munkát adott ki. A Balatoni kovamoszatokról 1902-ben írt egy 17 táblás 
tanulmányt. Gazdag gyűjteményét a pozsonyi természettudományi s OTVOSI 


ZERG [7 reset 


86 f TÁRSULATI ÜGYEK. 


egyesületnek hagyta. Társulatunkba SzorraGm Tamás dr. ajánlatára 1885-ben 
lépett tagnak. 

9. SCHWEIGER ÍMRE AMBRUS építési vállalkozó 1916 március 7-én elhunyt. 
Tagjaink sorába PÁLFY MÓR dr. alelnök úr ajánlotta. 

10. STEIvHausz GyuLA m. kir. főbányatanácsos, született 1843 február 
2-án Lőcsén, ősi szepesi családból. Iskolai tanulmányait Lőcsén, Eperjesen, Eger- 
ben s Debreczenben végezte, majd a selmeczbányai akadémián bányász-oklevelet 
szerzett. Állami szolgálatát Selmeczen kezdte ,majd Hodrusbányán és Urvölgyön 
szolgált. 1872-ben kilépett az állami szolgálatból sa Deutsch Feistritz 
peggaui Ludwigshütte horgany-, ólom- s ezüstbánya. mérnöke lett. Stájerország- 
ban tartózkodása alatt a ludwigshüttei érces vidék bányászati viszonyairól több 
szakközleményt is írt. 1890-ben visszatért hazánkba s a szomolnoki kénkovand- 
bánya igazgatója lett, amelyet az államtól ekkortájt vásárolt meg a Fels ő m a- 
gyarországi Bánya- és Kohómű R. T. Itt irodalmilag is működött, 
1896-ban a szomolnoki réz- és kovandbánya monografiáját írva meg, a Berg - 
und HüttenmánnischesJahrbuch 44. kötetében. 1896-ban a nagy- 
ági kincstári és társulati bányamű igazgatójává nevezték ki s Nagyág bányászati 
viszonyait a Bányászati és Kohászati Lapok 1904. folyamában közölte. 1907-ben 
nyugalomba vonulván, Budapestre költözött s üléseink buzgó látogatója volt. 
Életrajzát s 6 munkájának tartalmát a Bányászati és Kohászati 
La pok 1916 december 15-iki számában VNuTSkKó FERENC ismertette. Tagjaink 
sorába 1871-ben lépett SrauB MóRic ajánlatára. Meghalt Budapesten, 1916 no- 
vember 25-én. 

11. ZsiGmorxrpy BÉLA mérnök, 1916 június 12-én pünkösd hétfőjén 68 éves 
korában elhunyt. Nagybátyjával: ZsiIGmowxpYy ViLmossal együtt a városligeti s 
margitszigeti artézi-fúrásokat végezte és igen sok alföldi artézi-kutat fúrt. A híd- 
építés terén legnevezetesebb alkotásai: a budapesti Ferencz Józs e f-híd, a 
margitszigeti s komáromi Dunahíd, a varasdi Dráva-híd, a csongrádi, zentai 
Tisza-híd s egy egész sor híd a Maros, Aranyos, Körös és a Vág folyók fölött.. 
Utolsó nagy művét : a Lánchíd újjáépítését, amelyre oly büszke volt, még befejezte, 
azonban felavatásán már nem lehetett jelen. Egyik buzgó tagja volt a budai 
Várhegyi alagúti biztotságnak, amely bizottság az alagút víztelenítésének kérdé- 
sét, a magyar bányászok tervei szerint, SZONTAGH TAMÁS elnökletével s ZIELINSZKY 
SZILÁRD közreműködésével sikeresen meg is oldotta. Társulatunknak 1871 óta 
rendes s 1875 óta örökítő tagja volt. 


k 


Az elmult évben összesen 11 tagtársunk költözött el az élők sorából, vala- 
mennyi a magyar társadalomnak egy-egy kiváló tagja, akik emellett Társulatunk 
ügyeit is szívükön viselték. Emléküket kegyelettel őrizzük ! 

Jelentésem végeztével még a köszönet és hála szavait tolmácsolom mird- 
azoknak, akik társulatunk ügyeit támogatták. 

Mély köszönet és hála illeti dr. Lóczy LAJos egyetemi tanár urat, az orszá- 
gos m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, valamint dr. SZONTAGH TAMÁS elnök urat, 
ugyanezen országos intézet aligazgatóját azért, hogy Társulatunknak a m. kir. 
Földtani Intézet palotájában állandó helyiséget engedélyezni szíveskedtek. Azon- 


Ezt 


TÁRSULATI ÜGYEK, 87 


. kívül mély köszönetet mondok ILosvav LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatás- 
ügyi államtitkár úrnak, mint a kir. magyar Természettudományi Társulat elnöké- 
nek, továbbá GORKA SÁNDOR dr. egyetemi helyettes-tanár úrnak, mint ugyanezen 
társulat főtitkárának, amiért eme díszes helyiséget üléseink számára átengedni 
kegyeskedtek. 

Amidőn végül úgy a magam, mint titkártársam nevében megköszönöm a 
mélyen tisztelt Elnökségnek s a választmánynak, hogy 9 ülésében a titkárságot 
támogatni szíveskedtek, kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet. 


tudomásul venni méltóztassék. 
x 


Az elhangzott titkári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. 

5. Elnök jelenti, hogy az 1917 január 31-iki válaszmányi ülés hidrol ó- 
giai szakosztály alakítását javasolja a közgyűlésnek. Felhívja az első- 
titkárt, hogy a választmány ezirányú határozatát a közgyűlés előtt olvassa fel. 

PAPPp KÁRoLYy dr. jelenti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választ- 
mánya 1917 január 81-én tartott ülésén a következőket határozta : (Elnök hatá- 
rozatilag kimondja, hogy a választmány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni 
Földtani Társulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, 
amely szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat 
elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megállapítani) 

Elnök a felolvasott határozat kiegészítéséül kifejti, hogy ahidrológia 
az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, források, 
kutak, artézi-kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Ezek közül azon- 
ban ezidőszerint a tenger tanulmányozását kikapcsoljuk működésünk köréből, 
minthogy ezzel már úgyis az Adria-egyesület foglalkozik. A szóbanforgó hidro- 
lógiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint tudománynak ápolása , 
a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakor- 
lati élet számára megközelíthetővé tegye. Tárgykörébe a következő fontosabb 
fejezetek tartoznak: A víz körforgása, a levegőnedvesség, csapadék. A talajvíz 
áramlása, hőmérsékleti viszonyai és higiéniája. A talajvizet feltáró kutak és 
vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagútvíz és karsztviz. Források és ezek külön- 
böző formái, Az artézi kutak. A folyó víz tudományából: a potamologiából 
főkép a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és 
tovaszállítása. Az árvízek oka és hatása, Az álló víz, tavak, mocsarak, lápok 
és tőzegek. A vizek biologiája. 

BOGDÁNFY ÖDÖN rendes tag reámutatva a keletkező szakosztály tudomá- 
nyos és gya korlati fontosságára , elismeréssel adózik gróf MARENZI FERENC KÁROLY 
cs. és kir. gyalogsági tábornok úr ő excellenciájának, aki a hidrológiai társulat 
alakítását már 1916-ban a nyilvánosság előtt javasolta ; de tekintve azt, hogy 
a háború miatt önálló társulat szervezése náehézségekbe ütközik, azért a földtani 
társulat kebelében a hidrológiai szakosztly létesítésérek eszméjét SZONTAGH 
TAMÁS dr. elnök úr őméltóságával együtt felvetette. 

Elnök határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés egybangúlag elhatározza 
a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a Hidrológiai Szakosztály 
létesítését . 


tevet 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


6. PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról 
és vagyonának állásáról az 1916. év végén. 


I. Forgó tőke. 


A) Bevétel. 


isssz A bevételek megjelölése 3 Kezréjszesz 
ir. Pénztári maradvány; az, 1915. évről. ..3... 879. 1Ke59 4 
2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 
JAA HAAS OS OA KO TÁN OSOG d aa 0 VÖ Ö GÁTAT 3000 £ —k 
83. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye .. 1000 4 —x 
4. Herceg Eszterházy Miklós pártfogói díja .. 840( —c 
5. Magánosok segélye (dr. Semsey Andor ado- 
MEN ESÉS alaó gas daldadogoáadsdasza bat 1006 —K 
6. Alaptőke és forgótőke kamatja ............ 2200 £ — c 
m:deláttalókos taggá díjakat set setét leste teáselete 400 4 —r 
9. 1916. övi tagsáaoT dijak esete ssel sek se kés 4000 £ — 4 
FT 9TG tévikelőlizetése kekszet etel estet tetelek 400 4 —c 
TOSANadott tkradványonszs tettet ette etets tetette etes 100 £ — 4 
his Vegyes bevétele En eeett tetée tet et etes tk tte 10 c 414 
12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra .. 4004 — cx 
Társulati alaptóke gyarapítására. 
13. Horusitzky Henrik m. kir. főgeol. örökítő 
tagsági díjai a éve ts telel ete si s s ÁS eÉe s — (4 —(4 
14. Maros Imre m. kir. geológus párt. tags. díja  — 4 —c 
15. A kir. József-műegyetemi könyvtár párt. 
TAO RADKO ars etess e tekeastete ete öle leste SE sees ke — 4 —K 
16. Első Magyar Általános Biztosító-Társulat párt. 
végez trsak GÉgEVE US égy ál ssggosdőszaps ae — 4 —4 
17. Dr. Papp Károly első titkár alapítványa .. — 4 —k 
18. Dr Jordán Károly örökítő tagsági díja .... — 4 —( 


22. 
. Dr. Hillebrand Jenő múzeumi segédőr alapítv. — — 
. Borsod-Miskolczi múzeum alapítványa . . . . . . — 
. Dr. Kadié Ottokár m. kir. főgeológus alapítói 


. Dr. Szentpétery Zsigmond (Kolozsvár) örö- 


kitol ttad Sági ÚTAT etete ts ete ká take kelet sát silles — 


. Takarékbetéti kamat az alaptőkébez . . . . . . . — 


A Barlangkutató Szakosztály javi 
. Dr. Szontagh Tamás kir. udvari tanácsos, a m. 


kir. Földtani Intézet aligazgatójának ala- 
PBIGOLZULJA esve s szt ejetevalesztste ete sins EG ezek ke — 
Maros Imre m. kir. geológus párt. tagsági díja — — 
hol o o tel a 


díjának gyarapításáta.. s... assz ssses es ee — 


. Spiegl Adolf nyomdavezető alapítói díjának 


JELET OSZTÓTŐ: 5 ia szá ő kelt sas et ejá ne tá Sg e SE TÉS TE LSŐ — 


. A Hillebrand-féle alapítvány első szelv. ka- 


matai a szakosztály alaptőkéjéhez ....... -— 


. Takarékbetéti kamatok az alaptőkéhez .... — — 


Al hr 7eta 


Tényleges bevétel 
az 1916. évben. 


S$79.K 59f 
9000 —g 
3000 £ — k 

OO EGES 

300 c —( 
2411 c 90K£ 

HO KUKEÉSG 
öpbetaa eü 

DA EST 

JEG 50 Gt 
16 tt — KK 

300 (£ — 4 

900-4a Er 

450 1 S 

4004 — c 

2006 —4 

6004 —(£ 

2004 —K£ 

2004 "E 

25 ( 30 ( 

100 £ —€ 

450t —4 

1504 8Ese 

100 ( — c 

9004 — e 

S0K —k 
4 c 50€ 
4 tt 984 


TÁRSULATI ÜGYEK. 89 


CSÜL E e Minel malorstés ren lék ala po ja mára. 


29. Dicenty Dezső befizetése ....... 10K — f j 

S0..Takarókbetéti. kamat a ces eeetvés s 0, KG ÉN ÉS ezt] 2 GARESS 12.K/5TK 
A Barlangkutató Szakosztály javára. 

31. Alaptőkéje utáni szelvénykamatok ....... . . — K —t 101. K 50£ 

32. A társulathoz befolyt tagsági díjak ....... — 4 —4 19048 


Összesen 13330 K — tf 19289 K 08f 


B) Kiadás. 


Mt A kiadások megjelölése Elörányzak  Tégjares kivdás 
1 Böldtani éRÖZLONY fő zss stelém se eset ő éle vő été 4500K — t 5592.K 07íf1 
2. A m. kir. földtani intézet kiadványaiért.... 10004 — c o 
S MSÓGÍL KAT tISZtELEGÜTJA Es szesését st ele e étllte els 900 4 — 900 £ — ( 
4. Másodtitkár tiszteletdíja (213 évről)........ 1500 4 —€ 1500 4 — ( 
OSECOZTATOS EISZTOLS TŰT A Sás erelejete egeietet elesés ales 300 £ —K 300 ( — 4 
CSE kö Utalom díjar se eásteis vetele ező öskelstót e ek sésis tte 3604 —( 240 (£ — 
TerSzolgák mtalomdijat s s stee ate ete ete ee eretet si kéts 480 4 —k 370 £ — 4 
SZZROSGAKOÜL KÓSA sets e eke te teteíekeleás ét eTO S tÉ e 1200 £ — c 631 ( 694 
VA TOd ay kia dáso Kitz dés zési szei Kő eke sel ek sie Töóei ayé előjel 1000 4 — K JTHEKEKSOK 

JO Vegyes ktadásoks e ate etette alsrszétó e erestete ereteletéis 1164 — c 256 c 42-r 
11. Teher törlesztésre : 

a) 6800 K kölcsön 5129, kamata ..... 374K —t 359 K 02f£ 
b) ugyanezen kölcsön törlesztésére ....  200£ —xc 200 £ — k 

12. Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra ...., — 400 £ — cx 300 ( — 4 

13. A Barlangkutató Szakosztálynak segélyül .. 1000 6 —c 1000 £ — c 

14. Társulati alaptőke gyarapítására: 

a) alapítványokból ...... 2250 K — f 
b) takarékbetéti kamatokból 25 £ 804 — K —fi  2275K 30 


15. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének 
gyarapítására. 


a) Alapítványokból ...... 1084 K 50 í 

b) Takarékbetéti kamatokból 4 4 284£ — K —fi  1088K 781 
TOSSANGULT VIE mos sí temlrérkasajpt re pia tai pit tragar az 

CZÁAdOMANYDŐL első sze etséstétte 10K — í 

b) Takarékbetéti kamatokból 2 4 514 — K —f Ú2 IK SIST 


17. A Barlangkutató Szakosztály részére kiadottak: 
a) alaptőkéje utáni Belv. 


kamatok fejében ...... HONEST 
b) a szakosztályt megillető 
tagg díja sze ágai ető 18 6 —4 — K —f 119 K 50£ 
18. A társulati forgótőke pénzmaradványa . . . . . — c —r 3168 4 294 


Összesen 183880K —tf 19289 K 0381 


SÉSÜSM e 


90 TÁRSULATI ÜGYEK. 


II. A Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén. 


1. "Anyatárgulati alambókes etetett isi ttetstáteze e ereté eieietleteteis letelte sás . 57224 K 50f£ 
2. Dr.Szabó ermlékalam ásás átsétetets tetőt afe es áá eléa ÖLES eto őst 9782. 4129/e 
3. Dr.Szabó remlékalapákaniatantéstete ere et eteketele tetele tele ete etetelslejets tes 226 c 78 4 
4. A Barlangkutató Szakosztály alaptókéje .............se... 2950 c 42 € 
5. Vilmos asíremlékala as etes tétetett e teleteteks etetett sál élezi jele e 42 4 50 
6. Dr. Kalecsinszky Sándor sírémlékalap .............-. sa szs tetel 598 c 55 € 
T.:.BOCKASTáMOSSSZOboralap maTad Ványa elere sees e gal sieles else 611 c 10 4 
8." A táraulati TOrSÓtóke Maradványa s aeeseszeese s ez alsreelreelels 3168 c 29 c 


Összesen 74554 K 44 íf 


III. A FHöldtani Társulat adóssága. 


Teher: az Osztrák-Magyar Banktól felvett 7800 K kölcsönből 6600 K. 
Budapest, .1916. évi december hó 31-én. 


BALLENEGGER RÓBERT dr. ÁSCHER ANTAL 
másodtitkár, pénztáros. 


Jegyzőkönyv 


a Magyarhomi Földtam Társulatban 1917 január 24-én tartott 
pénztárvizsgálatról. 


Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük : 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- 
tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 


A társulat vagyona az 1915. év végén: 


1. Anyatársulati alaptőke értékpapírokban és takarékbetétekben 57224 K 50 tf 
2. Dr. Szabó József:emlékalap értékpapírokban .............. 9732 c 29 4 
3. Dr. Szabó József emlékalap kamatai takarékkönyvben. ..... 226 c 78 4 
4. A Barlangkutató szakosztály alaptőkéje értékpapírban. ..... 2950 c 42 c 
5. Gúll Vilmos síremlékalap maradványa takarékkönyvben .... 42 c 514 
6. Dr. Kalecsinszky Sándor alap takarékkönyvben ........... 598 c 55 4 
7. Böckh János szoboralap maradványa takarékkönyvben .... . 611 5 404 
8. A társulati forgótőke maradványa takarékkönyvben. ....... 3168 c 29 4 


Összesen 74,554 K 441 


Teher az 1916. év végén: 


Az Osztrák-Magyar Banknál a hadikölcsönkötvényekre még 
TOTAOKGATTOZÁS . a aa e isráa TE ÉRE E E ELTE T St ELO ÉNÉTÓ Tt 6600 K—i 


A társulati vagyonkimutatásban szereplő összegeken kívül van még a tár- 
sulatnak a m. kir. postatakarékpénztárnál 100 K letétje, mely összeg a csekk- 
számlanyiláskor fizettetett be biztosíték fejében és csak a csekkszámla felmon- 
dása esetében vehető fel. 


Sage 


TÁRSULATI ÜGYEK. 91 


Az 1916. évi bevételek összege 19,289 K 08 f, amely az előirányzott 13,380 K 
összeget 5959 K 08 fillérrel fölülmulja. Ennek okai a következők : 1. mert a m. kir. 
földmívelésügyi miniszter segélye 2000 K-val mulja felül az előirányzott összeget, 
2. mert a magánosok segélye az előirányzott összeget 200 K-val felülmulja, 8. mert 
az alaptőke és forgótőke kamatja az előirányzott összeget 211 K 90 fillérrel felül- 
mulja, 4. mert a hátralékos tagsági díjakból 190 K-val folyt be több, mint elő- 
irányozva volt, 5. mert az 1916. évi előfizetések 120 K többletet mutatnak, 6, mert, 
az örökítő tagok a társulat céljára 2250 K-t, a Barlangkutató Szakosztály javára 
pedig 1080 K-t fizettek be. Ezenkívül néhány kisebb vegyes bevétel növelte az 
1916. évi bevételeinket magasabbra az előirányzatnál. 

A kiadások egyes tételeit vizsgálva, az 1. tétel alatt szereplő Földtani 
Közlönynél 1192 K 07 f túlkiadást látunk, amely túlkiadást a nyomda részéről 
történt tetemes árdrágítás okozta. A 10. tétel alatt szereplő vegyes kiadásoknál 
140 K 42 f túlkiadás volt, aminek oka az, hogy itt könyveltetett el a m. kir. posta - 
takarékpénztárnál befizetett 100 K biztosíték. Megtakarítás mutatkozik a 2. té 
telnél, itt ugyanis tényleges kiadás nem történt, mert a társulat a tételben szereplő 
1000 K elengedését kérte a m. kir. földmívelésügyi minisztertől. Megtakarítás 
mutatkozik továbbá a 6. tételnél, irnok jutalomdíja, itt a megtakarítás 120 K ; 
továbbá a 7. tételnél szolgák jutalomdíja, ahol a megtakarítás 110 K. Lényeges 
megtakarítás mutatkozik még a 8. tételben szereplő posta költségnél, az itt meg- 
takarított 568 K 31 f a külföldi expediálások szünetelésének eredménye. 

A kiadások rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk az 
idén is érvényesülni, úgy hogy a mérleg a nehéz pénzügyi viszonyok dacára is, 
3168 K 29 Í pénztári fölösleggel záródott. 

Végül a társulat kebelében történt gyüjtések beszámolása a következő 
képet adja : 


17 Boreikh János sszobotralap 


1—176 . sz. alatt bevétel gyüjtésekből, kamatokkal ....... 6615 K 60 f 
1—8. sz. alatt kiadás Stróbl tanárnak szoborra és márványra 6004 k 50 c 
Maradék  611KI10f 


2. Kalecsinszky Sándor plakettalap 


1—49. tétek alatt bevétel s sérv síselttae meszsze sjeeála üléses ő 542 K — f 
amoly" a takarékponztáTbani fesse ezette eessee késs sítés ee zás 598 c 55 4 
növekedett. 


8..G Üü VV lam örs 8 Te mé iksa Várp 


MEG zátete da latt ADOK StO NN tettes te eÉSNe a ÉLRE ET NET etek e ea e ete M4OK —iI 
JE tételtalattesítkőteskiadás meta rá szeti stáletekek eat NEEE 3 400 K — 6 

Maradék 40 K — f 
melyzastakatékpénztásbam ez tis zasatás etre áá s etés ék 42 c 5164 


összegre növekedett. 


. . Mindezen összegek mint külön kezelt alapok maradványai összesen 1252 K 
16 f-t tesznek ki, amelyek mint takarékbetétek külön-külön őriztetnek. 
Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztár- 
noknak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa . 
Kelt Budapesten, 1917. évi január hó 24-én. 


PETRIK LaJos LŐRENTHEY IMRE dr. TIMKÓ IMRE. 


SZt a 1 JAR 


92 TÁRSULATI ÜGYEK. 


7. Költségvetés az 1917. évre. 


A) Bevétel. 


1. "Bénztári TÓlORleg raz A9Abe KÖVTŐ LES ESee ster stee tetette étletets a stee 3168 K 291 
2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter segélye ....... 3000 c — c 
3. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye ................ 4000 4 — 4 
4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja ............... 840 c — 
5. MAGÁHOBOKS SOS ELO ES KS ÉS SES seg zló ete e lstetéte sláger öle séls lee 100 c — 
6. AlaptókszésűtvtSÖtő ke "KAMATA cz c slesls s ejége ese e örete e élelets teles 2410 c — 
VAN ÉKOSÉGA SAST HONAN ezta s e e ale ő eletaje a ereket ezsekststé eles ET 400 c — ( 
O.TSSÉVTRTAOS A OT TATJA K seséreélé esmnens jő ege zezázer e ő ro aga zást d KSS 4000 c — ( 
SZMK TELŐTIZOGÉSEKk err ae elege ő ajó sa etedé ete éátats ezzel see E 500 4 — KK 
JO Sza dványokzeladásából ca szád zola dések elete des else ett t ee 100 c — ( 
LM eGYOB SDENÉVSLOK 85 s esése teka ass elek fe tése eszét zeke ele ESEL ET T6 ee 
I2SSAtSzabó-alap "kamataiból MegbízásTa s s sekeztes éa esje zeti 100 4£ — ( 
13. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság törlesztésére .... 1600 c — 4 
Összesen 20235 K — f 


B) Kiadás. 


d ABoldtani KÖZVÖNY :zérde ela séisísjezőises Bele slets telezeteéeáe els ee élet se 11000 K — f 
d sátlgó titkár tiszteletdíja  : 2 ssissesse szezezsjetéteésés tele eleteés a eles lést 900 ( — 
SzAMáSodtitkát tiszteletdíja. ever ja rate a zatégzetesátet stee ele lete tele eszlelaísás vég 600 c — ( 
4. Fénztatosátiszteletdíja:: a aes sévsrátséssa e kőtezte ete te ú ollsés e els tsét 300 c — ( 
OSATNOKHtAJOMÁÍJA : zen et ed adagos tt zol zak BA ote ASE ENNEK etes EE 240 kt — 4 
DESZOLS AK ütalomdÍja ass eszető mele eat tétele ee els ete tét see 370 £ — 4 
MEREOSHA költs éS . a 3 a essate ete zt szea ese ee ee ee Ete AZOKÉ ESSEK 
öseltodai [kiadások : o aekesjes igzse összetette ee ette ee akt ee 1200 4 — c 
J-aVegyes "kiadások sss me satseketekat iözztetátetetetet etet tete tlöketstet Se e 162 ( — 4 
10. Teher-törlesztésre : 

a) 6600 K kölcsön 51594-os kamatja .. 363 K — f 

b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére .... 1800 £ — 4 2163 K — f 
11. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra (hátralék). . . . . . . 100 c — ( 
12. A Barlangkutató szakosztálynak segély................... 1000 4 — 
13. A Hidrológiai Szakosztálynak segély .............. LE NEKG 1000 k — c 


Összesen 20235 K — 1 
Kelt Budapesten, 1917. január 24-én. ; 

ÁSCHER ANTAL BALLENEGGER RÓBERT dr. 

másodpénztáros, másodtitkár. 

A 6. pont alatt bemutatott pénztári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s 
a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul a jelen évre is felkéri LŐRENTHEY IMRE dr., 
PETRIK LAJOS és TIMKÓ IMRE urakat. A 7. pont alatt szereplő költségvetést a köz- 
gyűlés egyhangúlag tudomásul véve, elfogadja. 

PArP KÁRotLYy dr. elsőtitkár kiemeli, hogy a B) kiadások 12. és 13. tételei- 
ben szereplő összegek, úgymint a Barlangkutató Szakosztálynak 
nyujtott 1000 K segély, valamint a mai közgyűlésen megalakult Hidrológiai 
Szakosztálynak megszavazott 1000 K segély — örvendetes jelei a Társulat 
mindinkább fejlődő tudományos működésének — bármily csekélyekis az összegek, 
de a mai nehéz viszonyok között mégis lehetővé teszik mindkét szakosztály mű- 
ködésének fenntartását. 

Minthogy indítvánnyal senki nem járult a közgyűlés elé, Elnök megköszönve 
a szépszámmal megjelent tagok ügybuzgó érdeklődését, az ülést esti $ órakor 
berekeszti. Kelt Budapesten, 1917 február 7-én. 

Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtit kár. 


e) Ket 


A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. 
években. 


(Repertorium der auf Ungarn bezügliechen Geologischen 
Literatur im Jahren 1914—1915). 


Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petrográfiai, geomorfológiai, 
talajismereti, mineralógiai, ásványchemiai és bányageológiai munkák vannak felsorolva, 
melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szer- 
zők hazai és külföldi folyóiratokban, másrészt külföldi szerzők hazai folyóiratrkban írtak. 


In diesem Repertorium wurden alle jene geologischen, paláontologisehen, petro- 
graphischen, geomorphologisehen, agrogeologisehen, mineralogiscehen und montangeologi- 
sehen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lünder der Ungarischen Krone Bezug haben, 
bezw. die aus der Feder ungarischer Autoren in ungarischen und auslündischen Zeitschriften 
erschienen sind, oder von auswürtigen Autoren in ungarischen Zeitschriften verőffentlicht 
wurden, 


Anderko A.: A hőmérséklet szakaszos ingása a pseudotsotrop talajban. Math. és természettud, 
Értesítő XX.XII. köt. pag. 426. Budapest, 1914. 

Ardos F.: Lukács Ödön barlang és geysir-csatorna, a, Szent László— Püspökfürdő és Félixfürdő 
közelében. Nagyvárad, 1914. § 

Ballenegger R.: Felvételi jelentés az 1913. év nyarán Liptó- és Szepes megyékben végzett átné- 
zetes agrogeológíai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 406. Buda- 
pest 1914. 

— Bericht über die im Sommer 1913 in den Komitaten Iíptó und Szepes ausgeführten agro- 
geologischen Aujnahmen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 460. 
Buda pest, 1914. 

— Az Erdélyi Mezőség fekete földje. A m. kir. Föld. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 403—411. 
Budapest, 1915. 

— Die Schwarzerde der Mezőség in Siebenbürgen. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. 
für 1914, pag. 461—469. Budapest, 1915. 

— Magyarországi talajtipusok növényi tápanyag-készlete. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 492—500. Budapest, 1915. 

— Das Nihrstofjkapital ungarischer Bodentypen. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 
1914. pag. 544—562. Budapest, 1915. 

— Jelentés az 1913. év folyamán végzett chemiai talajvizsgálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról, pag. 483. Budapest, 1914. 

—  Bericht über die im Lauje des Jahres 1913. durchgejührten chemischen Bodenuntersuchungen. 
Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 542. Budapest, 1914. 

— A talajok osztályozásáról. pag. 1—16. Budapest, 1913. 

— és László G.: A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A. Balaton tud. tan. eredm. I. köt. 
1. rész. I. szakasz. pag. 577. Budapest, 1914. 


94 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


Balló R.: Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 40, 474 és 
XLV. köt. pag. 221. Budapest, 1914. és 1915. 

— Contributions dá la théorie de la formation de la dolomie. Földt. Közl. Vol. XLIV. pag. 136 
520. XLV. pag. 286. Budapest, 1914, 1915. 

— Az achatok keletkezéséről. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 21. Budapest, 1914. 

Balogh E. : Nem egyközös tengelyű ikrek általános előjordulása a porphyrguarcok között. Múzeumi 
Füzetek. II. köt. pag. 145. Kolozsvár, 1914. 

— Allgemeines Vorkommen von nicht parallelachsigen Zwillingen unter den Porphyrguarzen. 
Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 235. Kolozsvár, 1914. 

Bartucz Gy.: Az obercasseli ősember. Természettud. Közl. XLVII. köt. Pótf. pag. 66. Buda- 
pest, 1915. 

— A weimari ősember állkapcsa. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. pag. 154. Buda pest, 
1914. 

Bányai J.: A bajót-ajtai barnaszén-terület. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pax. 106. 
Budapest, 1914. 

— Das Braunkohlengebiet von Bajót-Ajta. Jahresb. d. jsnűi ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913, 
pag. 114. Budapest, 1914. 

— Hadviselés és geologia (17—23 ábra). Föld. Közl. XLV. köt. pag. és Budapest, 1915. 

— Kriegführung und Geologie. (Mit den Fig. 17—23.) XLV. köt. pag. 277. Budapest, 1915. 

Bekey I. G.: 4 csobánkai Macska-barlang. Barlankutatás, II. köt. pag. e Budapest 1914. 

— Die Macskahöhle bei Csobánka. Barlangkutatás Bd. II. pag. 162. Budapest, 1914. 

— A piliscsabai Klotildbarlang. Barlangkutatás, III. köt. pag. 163. Budapest 1915. 

— Die Klotildenhöhle bei Piliscsaba. Barlangkutatás, Bd. III. pag. 200. Budapest, 1915. 

Bernard E.: 4 kalcium chemiai és biológiai szerepéről a talajban. Természettud. Közl. 
XLVII. köt. pag. 256. Budapest, 1915. 

Bogdáníy Ö.: A talajvíz és a földárja. Természettud. Közl. XILVI. köt. pag. 366. Budapest, 
1914. 

Böckh H.: Mathematisch-physikalische Untersuchung der BEishöhlen und Windröhren. 

— Nehány megjegyzés a  Morvavölgy és a Nagy Magyar Aljöld jossíilis szénhydrogén 
előjordulásairól. Bány. és Koh. Lapok. XLVII. Évf. 58. köt. pag. 705. Budapest, 1914. 


Cirbusz G.: A hegyek alakulásának újabb elmélete. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. 
pag. 151. Budapest, 1914. 


Éhik Gy.: A borsodmegyei Peskóbarlang pleisztocén faunája. Barlangkutatás II. köt., 4. füz. 
pag. 191. Budapest, 1914. 

— Die pletstozüne Fauna der Pesköhöhle im Komitat Borsod. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. 
pag. 224. Budapest, 1914. 

— Az Órosdy-kőjülke faunája. Barlangkutatás II. köt. pag. 89. Budapest, 1914. 

— Die Fauna der Orosder Felsnische. Barlangkutatás Bd. II. pag. 113. Budapest, 1914. 

— Újabb adatok a keleti pézsmacickány hazai előjordulásához. Barlangkutatás III. köt. pag. 79 
Budapest, 1915. 

— Neuere Daten zum Vorkommen der Bisamspitemaus in Ungarn. Barlangkutatás Bd. III. 
pag. 113. Budapest, 1915. 

Emszt K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratoriumának 1913. évi működé- 
séről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 428. Buda pest, 1914. 

— Bericht über die Tütigkeit des chamischen  Laboratoriums der kgl. ungar. geologischen 
Reichsamstalt im Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 487. 
Budapest, 1914. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 95 


— Chemtai tanulmány a szinyelipóczi wSulvators-jorrásról. Magyar Balneológiai Értesítő 
VII. évf. 6. sz., pag. 1—6. Budapest, 1914. 
— Jelentés az 1914. évi munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 461 — 
481. Budapest, 1915. 
— Bericht über die Arbeiten im Jahre 1914. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914, 
; pag. 523—543. Budapest, 1915. 
— és László G.: A tözeglápok és előjordulásuk Magyarországon. (Két tábl. és 30 ábra.) Magy. 
kir. Földt. Int. kiadványai, pag. 3—155. Budapest, 1915. 


b. Fehérváry G.: Adatok a Rana Méhelyi, By. ismeretéhez. (2 tábla.) A m. kir. Földt. Int. 
Évk. XXIII. köt. Budapest, 1915. 

Ferenczy I.: Galgóc és környékének geológiai viszonyai. (Hét ábrával.) A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1914-ről. pag. 208—229. Budapest, 1915. 

— Die geologischen Verhültnisse von :Galgócz und seiner Umgebung. Jahresb. d. kel. ung. 
geol. Reichsanst. für 1914, pag. 235—259. Budapest, 1915. 

— A zalatna-nagyalmási harmadkori medence (1 tábl. és 1—3 ábr.), Földt. Közl. XLV. köt. 
pag. 1—17. Budapest, 1915. 

— Das Tertiürbecken von Zalatna— Nagyalmás. (Mit den Fig.1—3 und d. Taf. I.) Földt. 
Közl. Bd. XLV., pag. 57—68. Budapest, 1915. 

— Az Erdélyi Medencze területén előforduló sókivirágzások ismeretéhez. Múzeumi füzetek 
III. köt: 1. sz., pag. 25—29. Kolozsvár, 1915. 

— Einiges über die Salzausblühungen des Siebenbürger Beckens. Múzeumi Füzetek. III. Bd. 
Nr.:-1. pag. 102—106. Kolozsvár 1916. 

Francé R.: Újabb vizsgálatok a termelőtalaj életéről. Természettud. Közl. XILVI. köt., pag. 93. 
Budapest 1914. 

Franzenau A. A diósgyőri kálcitról (egy tábl.). Math. és természettud. Értesítő XXXII. köt. 
pag. 318. Budapest 1914. 


Gaál I.: Új limajaj a zalatnavidéki helyi üledékből. (A 18—19. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. 
pag. 50. Budapest 1914. 

— Eine neue Lima- Art aus dem sLokalsedimenti in der Umgebung von Zalatna. (Fig. 18—19.) 
Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 145. Budapest 1914. 

— Ősvilági jégárak. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 623. Budapest 1914. 

Gastaldi C.: Sulle compositione chtmica di um notevole tellururo di ovo di: argento di Nagyág. 
Wöldt. Közl. XLIV. köt. pag. 427. Budapest 1914. 

Glück Z. és Pantó D.: Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bányajfelmérési 
és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, p. 391. Buda- 
pest 1914. 

—  Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgejührte Gruben- 
vermessungs- und montamgeologische Aufnahme. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. 
f. 1913, pag. 443. Budapest 1914. t 

Gorjanovié — Kramberger D.: Geologijska karta kraljevine Hrvatsk di Slavonije. Tumaéó geolo- 
gijske karte Knin- Ervenik (Zona 29, Col. XIV.). Svez. VIII. Snimio i obradio F. Koch. 
Zagreb 1914. ; 

— Geologijska karta kraljevine Hrvatske í Slavonitje. Tumaó geologíjske karte Graaéac- Ermain. 
(Zona 28, Col. XIV.) Svez. IX. Snimis i obradio F. Koch. Zagreb 1914. 

— Der Axillarrand des Schulterblattes des Menschen von Krapina. Glasnik hrv. prirod. drust va. 
God. XXVI. pag. 231—257. Zagreb 1914. 

— Die hydrographischen Verhültmisse der Lössplateaus Slavoniens. Glasnik hrv. prirod. 
drustva. God. XXVII., pag. 71—75. Zagreb 1915. 


96 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


Hillebrand J.: A régibb kőkori ember. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 722. Buda- 
pest 1915. 
— A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlangkutatás. III. köt. 
pag. 49. Budapest 1915. 
— Die erste ungarische Rekonstruktion des SETS Urmenschen. Barlangkutatás. Bd. IIT. 
pag. 95. Budapest 1915. - 
— A bajóti Jankovich-barlangban 1914 és 1915. években végzett kutatások eredménye. Bar- 
langkutatás III. köt., pag. 129. Budapest, 1915. 
— Die Erforschung der Bajóter Jankovichhöhle in den Jahren 1914 und 1915. Barlangkutatás 
Bad. III., pag. 173. Budapest 1915. 
Horusitzky H.: Jelentés az 1913. év nyarán végzett átnézetes talajtani felvételről, A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 402. Budapest 1914. 
—  Bericht über die im Sommer 19183 ausgeführten agrogeologischen Übersichtsaujnahmen. 
Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. f, 1913. pag. 456. Budapest 1914. 
— Vágsellye, Nagysurány, Szencz és Tallós. Magyarázatok a magy. kor. orsz. részl. geol. 
térképéhez. Budapest 1914. 
— Jelentés az 1914. év nyarán végzett átmézetes talajtani felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-ről, pag. 399—402. Budapest 1915. 
—  Bericht über die übersichtliche Bodenaujnahme im Sommer 1914. Jahresb. d. kgl. ung. 
geol. Reichsanst. für 1914. pag. 456—460. Budapest 1915. 
— A barlangok rendszeres osztályozása. Barlangkutatás, III, köt. 2. füz., pag. 71. Budapest. 
— Die Systematische Klassijikation der Höhlen. Barlangkutatás III. Bd., 2. Heft. pag. 111. 
Horusitzkyné Bartel Hermin: Geológia és háború. Földtani Közlöny 45. köt, 1915. 
Budapest 43—44. old. 
Horváth B.: Jelentés a m. kir. Földtami Intézet chemiai laboratoriumából. A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 440. Budapest 1914. 
—  Bericht aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ungar. Geologisehen Reichsanstalt. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 449. Budapest 1914. 
A talaj mangántartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közl. XLIV. köt, pag. 490. 
Budapest 1914. 
— Über die guamtitative Bestimmung des Mangans im Boden. Zeitschrift für Anal. Chemie 
Jahrg. LIII. pag. 581. Budapest 1914. 
— Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratoriumából. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-ről. pag. 482—491. Budapest 1915. 
Bericht aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ungar. geologischen Reichsamst. Jahrb. . 
d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 544—553. Budapest 1915. 
A talaj kovasav tartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt., pag. 263. Budapest, 1915. 
- Über den Kieselsüuregehalt des Bodens. Földt. Közl. (Prot. Auszug.) XLV. Bd. pag. 322. 
Budapest 1915. 
Az aluminium nyersanyagai Magyarországon. Természettud. Közl. 47-ik köt., pag. 795 
Budapest, 1915. i 
— A talaj szíiliciumdioxidtartalmának meghatározása. Magy. Chem. Folyóirat. X.XI. évf., 
pag. 95. Budapest, 1915. 


Jablonszky J.: A tarnóci mediterrán flóra. (A IX—X. tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. 
köt. 4. füz. pag. 229. Budapest 1914. 

— Die Medíterrane Flora von Tarnóc. (Mit d. Taf. IX. u. X.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. 
ung. geol, Reichsanst. X.XII. Bd., 4. Heft. pag. 251—293. Budapest 19165. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 97 


. Jahresbericht der königlichen ungarischen geologischen Reichsanstalt jür 1914. II. Band. (Mit 


4 Taf. u. 61 Abbild.) pag. 3—580. Budapest 1915. 


Jekelius E.: A Keresztényhavas mezozoikus képződményei. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 


1913-ról, pag. 142. Budapest 1914. 

Die mezozoische Bildungen des Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl. ung. Geoi. Reichsanst. 
für 1913. pag. 155. Budapest 1914. 

A Nagykőhavas és a Keresztényhavas földtami alkotása. (Nyolc ábrával.) A m. kir, Földt 
Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 272—286. Budapest 1915. 

Der geologische Bau des Nagykóhavas und Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1914. pag. 310—325. Budapest 1915. 

A brassói hegyek mezozóos faunája. A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. pag. 
Budapest 1915. 

Die mezozotschen Faunen der Berge von Brassó. (Mit den Taf. V-X. u. 19. Fig.) Mitteil. 
aus dem Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XXIII. Bd. 2. Heft. pag. 29—133. Buda- 
pest, 1915. 

A brassói neokom-márga földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag 47. Budapest 1915. 

Über die geologischen und paláontologischen Verhültnisse des Brassóer Neokom- Mergels. 
Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. 


Jugovics L.: Közettani és jöldtani megfigyelések a borostyánkö—rohonci hegységben. A m. kir. 


Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 47—52. Budapest 1915. 

Petrographische und geologische Beobachtungen im  Borostyánkő— Rohoncer Gebirge. 
Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 51—58. Budapest 1915. 
Ásványtami Közlemények. (10—11. ábr.) Földt. Közl. XLV. köt. pag. 174—178. Buda- 
pest 1915. : 

Mineralogíische Mitteilungen. (Mit d. Fig. 10—11.) Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 192—197. 
Budapest 1915. 


Kadié 0.: 4 Platak és Gerovo közötti vidék geológiai viszonyai. A m, kir. Földt. Int. Évi Jelent. 


1913-ról. pag. 52. Budapest 1914. 

- Die geologischen Verhültnisse des Gebietes zwischen Platak und Gerovo. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 55. Budapest 1914. 

Geoloski odnosaji u predjelu izmedu Platka i Gerovo. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 602. Budapest 1914. 

Gormiko, Trstenik és Polica vidékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 52—56. Budapest 1915. 

- Die geologische Verhültnisse der Umgebung von Gorniéko, Trstenik und Polica. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 59—63. Budapest 1915. 

A Szeleta-barlang kutatásának eredményei. (A XIII-XX. tábl. és 39 ábr.) A m. kir. 
. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 4. füz. pag. 155—278. Budapest 1915. 

- Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1914. évi működéséről. Barlangkutatás III. köt. 
1. füz., pag. 12. Budapest 1915. 

. Bericht über die Tütigkeit der Fachsektion für Höhlenkunde im Jahre 1914. Barlangkutatás, 
Bd. III. Heft I. pag. 32. Budapest 1915. 

A barlangok kubikoló és jogásos ásatásáról." Barlangkutatás III. köt. 2. füz. pag. 92. 
Budapest 1915. 

Über das kubierende und stafjelweise Graben in Höhlen. Barlangkutatás, III. Bd. 2. Hett, 
pag. 123. Budapest 1915. 

Újabb adatok a hámori barlangok ismeretéhez. Barlangkutatás III. köt. 3—4. füz,  pag. 
148. Budapest 1915. 


7 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 


98 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


— Neuere Beitrüge zur Kenmtnís der Höhlen von Hámor. Barlangkutatás III. köt. 3—4, 
füz. pag. 192. Budapest 1915. 

— Geoloskt odnosaji podrucja izmedu Gormáékog, Trstenika. Jahrb. d. kgl. ung. Geol., Reichs- 
anst. für 1914. pag. 516—519. Budapest 1915. 

Khomenko J.: La Faune méotigue du village Teraklia du distríct de Bendery. Földt. Közl. 
XLIV. köt. pag. 429. Budapest 1914. 

Kiöpatié M.: Neuer Beitrag zur Kennmtnis der Bauxite des kroatischen Karstes. Glasnik hrv. 
prirod. drustva. God. XXVII. pag. 52—55. Zagreb 1915. 

Klüpfel W.: Kirándulás a horvát tengerpartra (a 13—16. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt, 
pag. 27. Budapest 1914. 
Eine Excursion íns kroatische Küstenland. (Mit den Fig. 13—16.) Budapest 1914. 

Koch F.: Jelentés a. carlopago-jablanaci térképlap területén 1913. évben végzett felvételről. 
A m, kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 89. Budapest 1914. 

— Berícht über die Detailaujnahme des Kartenblattes Karlobag— Jablanac. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 94. Budapest 1914. 

- Igvjetőaj o detaljnom snimanju karte Karlobag— Jablanac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. 

— Über Trionyxa croaticus nov. spec. aus dem Mittelmiozán von Voca in Kroatien. Glasnik 
hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 203—211. Zagreb 1915. 

— 1 Dr. Richard Johann Schubert. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 240. 
Zagreb 1915. 

Kormos T.: A Nagy-Kapella tengerpart lejtője Novi és Stalak között. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. 

— Die der Küste zugewendete Lehme der Grossen Kapella zwischen Novi und Stalak. Jahreab. 
d. kgl. ung. Geol, Reichsanst. f. 1913. pag. 69. Budapest 1914. : 

— Obati okrenuta strana velika Kapele temedu Novog í Stalka. A m. kir. Földt. Int , Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 615. Budapest 1914. 

— Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról 
pay. 498. Budapest 1914. 

— Über die Resultate meíner Ausgrabungen im Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs 
anst. f. 1913. pag. 559. Budapest 1914. 

— A keleti pézsmacíckány ( Desmana moschata, PALL.) a magyar pleisztocénben. Barlang- 
kutatás II. köt., 4. füz., pag. 172. Budapest 1914. 

— Die südrussische Bisamspitzmaus (Desmama moschata, PALL.) im Pleistozán Ungarns. 
Barlangkutatás Bd. II. Heft, 4. pag. 206. Budapest 1914. 

— A barlangi medve (Ursus spelaeus, BLMB.) fölösszámú előzápfogairól. Barlangkutatás 
II. köt. 4. füz. pag. 199. Budapest 1914. 

— Über d(e überzühligen Prümolare des Höklenbühren ( Ursus spaelus, BLMB.) Barlangkutatás 
Bad. II. Heft 4. pag. 229. Budapest 1914. 

— A hillafüredi sziklaüreg faunája. Barlangkutagás II. köt. 4. füz. pag. 202. Budapest 1914. 

— Die Fauna der Lillafüreder Felsenhöhlung. Barlangkutatás Bd.-II. Heft 4. pag. 233. 
Budapest 1914. 

— Néhány újabb adat a Pálffy-barlang jaunájához. Barlangkutatás II. köt. 4. füz., pag. 204. 
Budapest, 1914. 

—  Einige nevere Daten zur Fauna der Pálffy-Höhle. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. pag. 235. 
Budapest 1914. 
Az őslénytan, mint nemzeti erőforrás. Az igazságügyi és" közig. tisztv. részére tartott 
előadások, pag. 161. Budapest 1914. 
Kétezer kilométer az Adria szígetvilágában. Tenger V. füz. pag. 161. Budapest 1914. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 99 


— Három új ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlóhegy preglaciális rétegeiből. (1 tábl.) A m. 
kir. Földt. Int. Évk. X.XII. k. 3. füz., pag. 205. Budapest 1914. 

— Drei neue Raubtiere aus den Prüglazial-Schichten des Somlóhegy bei Püspökfürdő. (Mit 
Taf. VII.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. X.XII. Heft 3., 
pag. 226. Budapest 1914. 

— Uj adatok a hidegszamosi csontbarlang jaunájához. Barlangkutatás II. köt. 3. füz., pag. 136. 
Budapest, 1914. 

— Zur Fauna der Knochenhöhle im Kaltenszamos- Tal. Barlangkutatás Bd. II. Heft 3. pag. 
163. Budapest 1916. ? 

— A magyar barlangkutatás érdekében. Barlangkutatás II. köt. 3. füz. pag. 141. Budapest 
1914. 

— Jelentés az 1914. évben végzett gyűjtő és egyéb utazásaimról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről, pag, 509—511. Budapest 1915. 

— — Berticht über metne Sammelretsen und sonstigen Exkurstonen im Jahre 1914, Jahresb. d. 
kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 572—574. Budapest 1915. 

— Jelentés a m. kir. Földtani Intézet ősgerinces gyűjteményéről. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1914-ről. pag. 514—515. Budapest 1915. 

—  Bericht über die Urwirbeltiersammlung der kgl. ungar. Geologischen Retchsanstalt. Jahrb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 578—579. Budapest 1915. 

— Pletsztocén teknősök Dunaalmásról. Földt. Közl. (Társ. Jegyzk.) XLV. köt. pag. 44. 
Budapest 1915. 

— Über Schildkröten aus dem Pleistozán von Dunaalmás. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. 
Bd. pag. 97. Budapest 1915. 

— Új Aceratheriummaradványok a magyarországi mediterránból. Földt. Közl. (Társ. Jegyzk.) 
XLV. köt. pag. 47. Budapest 1915. 

— Neue Reste von Aceratherium aus dem Mediterrán Ungarns. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. 

— A kőszáli kecske és a zerge a magyarországi pleisztocénben. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. 

— Fundstellen von Ibex und Rupicapra ím ungarischen Plesstozün. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 328. Budapest 1915. 

— A Devence-barlangi prehisztorikus telep Bihar vármegyében (6 ábr.) Barlangkutatás 
III. köt. 3—4. füz. pag. 153. Budapest 1915. 

— Die prühistorische Niederlassung in der Devencehöhle (Komitat Bihar). Mit 6 Abbild. 
Barlangkutatás III. Bd. 3—4. Heft. pag. 192. Budapest 1915. 

— Eleven földi kutya bemutatása. Fossilis emlős csontokon észlelhető betegségek és rendellenes- 
ségek. Természettud. Közl. 47-ik kötete. pag. 209. Budapest 1915. 

— A Spalaz graecus antiguus. Természettud. Közl. 47-ik köt. pag. 209. Budapest 1915. 

— A pézsmacickány előfordulása Magyarország postglaciális faunájában. Természettud. 
Közl. 47-ik kötete. pag. 209. Budapest 1915. 

— Az ősember első magyar rekonstrukciója. Természettud. Közl. 47-ik köt. pag. 602. Buda- 
pest 1915. 

— és Hillebrand J.: A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlang- 
kutatás III. köt., 2. füz. pag. 49. Budapest 1915. 

— Die erste ungarische Rekonstruktion des eiszeitlichen Urmenschen.  Barlangkutatás Bd. 
III. Heft 2. pag. 95. Budapest 1915. 

— és Lambrecht K.: A pilisszántói kőfülke. Tanulmányok a postglaciális kor geológiája, ős 
ipara és faunája köréből. (XXII- XXIII. tábl. és 67 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. 

XXIII. köt. 6. füz. pag. 307—498. Budapest 1915. ű 


74 


100 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN: 


és Lambrecht K.: A remetehegyi sziklajfülke és postglaciális jaunájs. (2 tábl. és 4 ábr.. 
A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. k. 6. füz. pag. 347. Budapest 1914. 

Die phylogenetische und zoogeographische Bedeutung prüglazialáer Faunen. Verhandl. 
d. k. k. zool.-bot. Ges.in Wien. Bd. LXIV. Heft 5—6 u. 7—8. pag. 218—238. Wien, 1914. 


- A bajóti Öregkő nagy barlangjának faunája. Barlangkutatás II. köt. 2. füz. pag. 77. Buda- 


best 1914. 

Die Fauna der Öregkőhöhle bei Bajót. Barlangkutatás Bd. II. Heft 2. Budapest 1914. 
és Koch N.: A m. kir. földtani intézet részvétele az első magyar Adria-expedicióban. A m. 
kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 595. Budapest, 1914. 

Die Teilnahme der kgl. ung. geol. Reichsanstalt an der ersten ungarischen Adria- Expedition 
Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 666. Budapest, 1914. 


Kövesligethy R.í: A Föld belsejének kutatása. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 537. 


Budapest 1914. 


Kulcsár K.: A Gerecsehegység középső haszkorú képződményei (az 1—II. tábl. ésa 20—21. ábr.). 


Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 54. Budapest 1914. 

Die mittetiliassísche Bildungen des Gerecsegebirges (mit den Taf. I—II u. d. Fig. 20—21).. 
Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 150. Budapest 1914. 

Csavajó, Villabánya, Csicsmány és Zsolt környékének földtani viszonyai. (5 ábr.) A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 112—133. Budapest 1915. 

Geologische Verhültnisse der Umgebung von Csavajó, Villabánya, Csicsmány und Zsolt. 
Jahresb. d. kel. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 124—148. Budapest 1915. 

A jelső oligocén újabb előfordulása Budafok és Törökbálint között. (7—9. ábr.) Földt. Közl. 
XLV. köt. pag. 169—174. Budapest 1915. 

Das neuere Vorkommen des Öberoligozüns zwischen Budafok und Törökbálint. (Fig. 7—9.) 
Földt. Közl. Bd. XLV., pag. 187—192. Budapest 1915. 

Földtani és hegyszerkezettani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közl. 
(Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 263. Budapest 1915. 

Über die geol. Verhültnisse.d. NW-Karpathen. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bad. 
pag. 322. Budapest 1915. 


T1 Kucan F.: Pijesak u Hrvatskoj. (Svrsetak.) Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVI, 


pag. 1—7. Zagreb, 1914. 


Lambrecht K.: Két új ragadozó madárfaj a Bükkhegység barlangjaiból. Barlangkutatás II. köt. 


pag. 145. Budapest 1914. 


- Herman Ottó. (Emlékbeszéd.) Barlangkutatás, III. köt. pag. 1. Budapest 1915." 


Otto Herman. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 21. Budapest 1915. 

Krapina pleisztocén madárjfaunája. Barlangkutatás III. köt. pag. 84. Budapest 1915. 
Die pleistozüne Vogeljauna von Krapina. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 116. Budapest 1915. 
Kossuth Lajos mint barlangkutató. Barlangkutatás III. köt. pag. 171. Budapest 1915. 
Ludwig Kossuth als Höhlenjorscher. Barlangkutatás Bd. III. pag. 206. Budapest 1915. 
A magyar föld: első krétakori madara. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 591. Buda - 
pest 1915. 

és Kormos T.: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. A m. kir. Földt. Int. 
Évk. X.XII. köt. Budapest 1914. 

Die Felsmsche am Remetehegy und ihre postglaztale Fauna. 

A bajóti Öregkő nagy barlangjának jaunája. Barlangkutatás II. köt. pag. 77. Buda pest 1914. 
Die Fauna der Öregkőhöhle bei Bajót. Barlangkutatás Bd. II. pag. 103. Budapest 1914. 
A pilisszántói kőfülke. (6 tábla.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XIII. köt. pag. 307 —498. 
Budapest 1915. ; 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 101 


Langhoffer A.: Adatok a horvát barlangi fauna ismeretéhez. I. Barlangkutatás III. köt. pag. 63. 
Budapest 1915. 
—  Beitrüge zur Kenmtnis der Höhlenjauna Kroatiens. I. Barlangkutatás Bd. III. pag. 109. 
Budapest 1915. 
— Fauna hrvatskih pecina (spilja) 
DLaskarjev V.: Két löszperiodus a podoliai és wolhiniai kormányzóságok területén. Földt. Közl. 
XLIV. köt. pag. 431. Budapest 1914. 
László G.: Jelentés az 1913. év nyarán eszközölt átnézetes talajtérképezésről. A m. kir. Földt. 
nt. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 414. Budapest 1914. 
—  Bericht über die im Sommer 1913 ausgeführten übersichtlichen Bodenaufnahmen. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 469. Budapest 1914. 
— és Ballenegger R.: A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A. Balaton tud. tan. eredm. 
I. köt. 1. rész. I. szakasz. pag. 577. Budapest 1913. 
— és Emszt K.: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon (10 tábl. és 30 szövegábr.) 
Magy. kir. Földt. Int. kiadványai pag. 3—155. Budapest 1915. 
Leidenírost Gy.: Pleistocén halmaradványok magyarországi barlangokbil. Barlangkutatás 
III. köt. pag. 49. Budapest 1915. A 
—  Pleistozáne Fischreste aus ungarischen Höhlen. Barlangkutatás Bd. III. pag. 100. Buda - 
pest 1915. és Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 602. Budapest 1915. 
hossék M.: A piltdowm koponyaleletről. Barlangkutatás II. köt. pag. 1. Buda pest1914. 
— Der Piltdowner Schüdeljund. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 39. Budapest 1914. 
Liffa A.: Uj philhpsit előfordulása Badacsonytomajon (a 22—28. ábr.). Földt. Közl. XLIV. 
köt. pag. 80. Budapest 1914. 
— Ein neues Phillpsitvorkommen in Badacsonytomaj. (Mit d. Fig. 22—28.) Földt Közl. 
Bd. XLIV. pag. 175. Budapest 1914. 
" — és Vendl A.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. ínt. Évi Jelent. 
1913-ról, p. 166. Budapest 1914. 
— Die geologischen Verhültnisse der Umgebung des Cindrel. Jahresb. d. kg]. ung. Geol. Reichs- 
anst. f. 1913. p. 182. Budapest 1914. 
Lóczy L.: Igazgatói jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 9. Budapest1914. 
— Direktionsbericht. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1914. 
—  Elmöki jelentés az 1913. évről. Földr. Közl. XLII. köt. III. füz. pag. 125. Budapest 1914. 
— Jelentés a Balatonbizottság 1913. évi működéséről. Földt. Közl. XLII. köt. III. füz. pag. 150. 
Budapest 1914. i I 
— La geomorphologie des environs du Lac Balaton. X. Congresso internaz. di Geogra fia . 
pag. 1—11. Roma 1914. 
— Az északnyugati Kárpátok reambulációja. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, 
pag. 98. Budapest 1914. 
— Reambulation in den Nordwestkarpathen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, 
pag. 104. Budapest 1914. 
— Éles kavicsok keletkezése. Földt. Közl. ( Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. 
— A keneset partrogyás. Földt. Közl. ( Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. 
— Igazgatósági jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 9—17. Budapest 1915. 
— Díirektionsbericht. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 9—22. Budapest 1915. 
— Suess Ede emlékezete (arcképpel). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 105—120. Budapest 1915 
és Földr. Közl. XLIII. köt. pag. 79. Budapest 1915. 
:— Gedachtnisrede über Eduard Suess. (Mit Bildnis.) Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 139—158 
Budapest 1915. 
Ifj. Lóczy L.: A Báni hegység ( Baranya vm.) geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 353. Budapest 1914. 


102 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


— Geologische Verhültmisse des Gebirges vom Bán (Kom. Baranya). Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 451. Budapest 1914. 

— Az Északnyugati Kárpátok Vágujhely—Ószombat— Jablánc közötti fekvő vidékeinek geo- 
lógiai viszonyai. (7 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 141—207. Buda- 
pest 1915. 

— Die geologischen Verhültnisse der Gegenden zwischen Vágujhely, Ószombat und Jabláne 
in den Nordwestkar pathen. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 157—234. 
Budapest 1915. 

— A villányi callovien-ammonitesek monografiája. (XIII - XXVI. tábl. és 149. ábr.) Geo-. 
logice Hungarica, I. köt. 3—4. füz. pag. 229—454. Budapest 1915. 

Löw M.: Bányageológiai tanulmányok Verespatak környékén. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 397. Budapest 1914. 

—  Montamngeologische Studien ín der Gegend von Verespatak. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. f. 1913. pag. 450. Budapest 1914. 

Magyar barlangtani irodalom jegyzéke (1914). Barlangkutatás III. köt. pag. 43. Buda- 
pest 1915. I 
A m. kir. Földtami Intézet Évi Jelentése 1914-ről. 2 kötet 4 táblával és 61 ábrával ; pag. 
3—526. Budapest 1915. 

A m. kir. Földtant Intézet tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága: 
az 1913. évben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. Budapest 1914. 
A m. kir. Földtani Intézet tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága: 
az 1914. évben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. Budapest 1915. 


Majer J.: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei (a II. tábl. és a 4—5.. 
ábr.) Földt. Közl. XLV. köt. pag. 18. Budapest 1915. 

— Die sedimentüren Bildungen des nördhchen Teiles vom Börzsönyer Gebirge. (Mit d. Taf. IL 
und d. Fig. 4—5.) Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 69. Budapest 1915. 


Nopcsa F. báró: Erdély Dinosaurusai. (4 táblval) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 
Budapest 1915. 

Noszky J.: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról, pag. 305. Budapest 1914. 

— Die geologischen Verhültnisse des zentralen Teiles des Cserhát. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.. 
Reichsanst. f. 1913. pag. 344. Budapest 1914. 

— Szirák környékének földtami viszonyait. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 
335—338. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verhültmisse der Umgebung von Szirák. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1914. pag. 383—386. Budapest 1915. 


Papp K.: Bucsony környéke Alsójehér vármegyében. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. 
pag. 238. Budapest 1914. 

— Die Umgebung von Bucsony im Komitat Alsófehér. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 266. Budapest 1914. 

— Jelentés az 1913. évi olaszországi tanulmányútról, 24. álrával (Róma vidékének ki- 
halt vulkánjai, Nápolyvidéke, a Vesuvio és Monte Somma, az Eoli szigeteken, az Étna 
megmászása, Szicilia kénbányái) M. k. Földtaui Intézet 1913. évi Jelentése, 546—588. o. 

-  Bericht über die Studienreise in Italien im Jahre1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1918. pag. 612. Budapest 1914. 

— . A zalatnai meddő üledék. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 305—311. Buda. 
pest 1915. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 103 


— Das taube Sediment von Zalatna. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 
345—355. Budapest 1915. 

— A bányászkodás közérdekű részeiről. A közigazgatási s igazságügyi tisztviselők tovább- 
képző előadásai, 363—387. old, Budapest 1914. 

— Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtam Társulat LXV. közgyűléséről. Földt. Közl. XLV. köt. 
pag. 127—138. Budapest 1915. 

Pappné Balogh Margit dr. Alberta tartomány földigáz kútjai Nyugati Kanadában 
(Földtani Közlöny 45. köt. 1915, 40—43. old.) 

— Die Erdgasbrunnen der: Provinz Alberta in Wert-Kanada (Földtani Közlöny 45. Bd. 
Pag. 94—97). 

Papp S.: Czigányi, Egerespatak és Szilágynagyjalu környékének geológiai viszonyai, különös 
tekintettel a földgáz- és petroleumkutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 60. köt. 
pag. 290. Budapest 1915. 

— A Congeria spathulata Partsch. és Limnocardium Penslhi Fuchs panmoniai-pontusi kövü- 
letek új előfordulása hazánkban (a 1II. tábl.). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 251. Buda pest. 

— Das neue Vorkommen der pannonischen Petrejakten Congeria spathulata Partsch. und 
Limnocardium Penslii Fuchs in Ungarn. (Taf. III.) Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 311. 
Budapest 1915. 

Pantó D. és Glück Z.: Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bányajelmérési 
és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 391. Buda- 
pest 1914. 

— Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgeführte Gruben- 
vermessungs und montangeologische Aujnahme. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 443. Budapest 1914. 

Pantocsek J.: A kopacseli andezittufa kovamoszatai. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 243. 
Budapest 1914. 

Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Biharhegységből. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. 
pag. 207. Budapest 1914. 

-  Geologische Notizen aus dem Bihargebirge. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 
1913. pag. 231. Budapest 1914. 

— Geológiai jegyzetek a Biharhegységből és a Vlegyásza keleti oldaláról. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1914-ről. pag. 293—302. Budapest 1915. 

— Geologische Notizen aus dem Bihargebirge und von der Ostlehne des Vlegyásza-Gebirges. 
Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 333—344. Budapest 1915. 

— A Pálháza környéki rhyolithterület Abauj- Torna megyében. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1914-ről. pag. 312—323. Budapest 1915. 

— Das Rhyolitthgebiet der Gegend von Pálháza im Komaitate Vas Torna. Jahresb. d. kel. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 356—369. Budapest 1915. 

— A nagybányai bányaterület geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914- ről. 
pag. 385—398. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verhültnisse der Nagybányaer Bergreviers. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1914. pag. 441—455. Budapest 1915. 

Pávai-Vajna F.: A Marosvölgy kialakulásáról. (29—38. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 256. 
Budapest 1914. 

— Über die Ausgestaltung des Marostales. (Mit d. Fig. 29—38.) Földt. Közl. Bd. XLIV. 
pag. 357. Budapest 1914. 

— Az erdélyrészi medence gyűrődésének okai. Bány. és Koh. Lapok XLVIII. évf. 61. köt. 
pag. 225. Budapest 1915. 

Pécsi A.: 4 Föld kora. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 165. Budapest 1914. 

—  Foszfáttelepek Egyiptomban. Természettud. Közl. XLVI. köt, pag. 214. Budapest 1914. 


104 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


Podek F.: Előzetes jelentés a homoródalmási barlangokban végzett kutatásaimról. Barlang- 
kutatás II. köt. pag. 178. Budapest 1914. 
— Vorlüufiger Bericht über meine Forschungen im Homoródalmáser Höhlengebiet. Barlang- 
kutatás Bd. II. pag. 211. Budapest 1914. 
Poljak J.: Jelentés a zengg-otocaci térképlapon 1913-ban végzett földtami jelvételről, A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 76. Budapest 1914. 
- Bericht über die Detailaujnahmen im Bereiche des Kartenblattes Senj— Otocac. A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 624. Budapest 1914. 
Iejestaj o detaljnom snimanja Karte Senj— Otoéac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. 
pag. 624. Budapest 1914. 
- Pecine hrvatskoga krsa. I. Pecine okolisa Lokvartkoga i Karlovaékoga. 
Posewitz T.: Felvételi jelentés 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent, 1913-ról. pag. 102. 
Budapest 1914. 
—  Aufnahmsbericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst, für 1913. pag. 109. 
Budapest 1914. A 
- A Tarac-völgye Eperjes és Kassa között. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 
230—233. Budapest 1915. 
Das Taractal zwischen Eperjes und Kassa. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. 
pag. 260—264. Budapest 1915. 


Telegdi Róth K,: A Rézhegység folytatólagos reambulációja. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 225. Budapest 1914. 
Fortsetzungsweise Reambulierung des Rézgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 251. Budapest 1914. 

—  Felsőoligocénfauna Magyarországból (1—VI. tábl. és 4. ábr.). Geologica Hungarica I. köt. 
1. füz. pag. 1—66. Budapest 1914. 

Rosicky, V.: Miargyrit von Felsőbánya. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 428. Budapest 1914. 

Rosmanith, E.: Mergeln in einem Teil des Zagreber Gebirges. Glasnik hrv. prirod. drust va. 
God. XXVII, pag. 182—202. Zagreb, 1915. 

Rozlozsnik P.: Jelentés az 1913. év nyarán végzett felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 221. Budapest 1914. 
Bericht über meine Aujnahmen im Sommer 1913. Jahresb. d. kgl. ung, Geol. Reichsanst. 
für 1913. pag. 247. Budapest 1914. 
Földiani jegyzetek Dobsináról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 373. Buda - 
pest 1914. 
Geologische Notizen über Dobsina. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 
423. Budapest 1914 
Földtani megfigyelések a tágabb értelemben vett Biharhegycsoport küitönböző tagjaiban. 
A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 287—292. Budapest 1915. 
Geologische Beobachtungen in verschiedenen Gliedern der im weiteren Sinme genommenen 
Bihar-Gebirgsgruppe. Jahresber. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 310—325. 
Budapest 1915 
Dobsina környékének bányaföldtani felvétele. A m. kir. Földt. Int, Évi Jelent. 1914-ről 
pag. 365—379. Budapest 1915. 
Die montangeologische Aujnahme der Umgebung von Dobsina. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1914. pag. 418—423. Budapest 1915. 

Rózsa M.: A thanit keletkezéséről és a káliumsótelepek rekainitizációs folyamatairól. Termé- 
szettud. Közl. XLVII. köt. pag. 209. Budapest 1915. 
Az Ochsenius-jéle elmélet és a köősótelepek anhydrittartalma. Természettud, Közl. XLVII. 
köt. pag. 209. Budapest 1915. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 105 


— A kálisótelepek másodlagos átalakulásairól. Földt. Közl, XLV. köt. pag. 233. Buda pest 1915. 
— Die sekundüren Umwandlungsvorgünge des Kaliumhauptsalzes. Földt. Közl. Bd. XLV. 
pag. 293. Budapest 1915. 


Salopek M.:; Jelentés a Gorski Kotar vidékén végzett jöldtami felvételről. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 56. Budapest 1914. 

—  Bericht über die geologische Aujnahme im Gorski Kotar. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- 
anst. für 1910. pag. 59. Budapest 1914. 

— Izvjestaj o geologijskom kartiranju u Gorskom Kotaru. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 606. Budapest 1914. Ú 

—  Moderna; alpinska tektonika i geologija Hrvatske i Slavonije. Glasnik hrv. prirod. drust va. 
God. XXVI, pag. 85—109. Zagreb 1914. 

Schafarzik F.: Krassószörény megye alaphegysége kristályos paláinak reviziója petrográjiai és 
tektonikai szempontból. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 177. Budapest 1914. 

— Revision der kristalhnischen Schiejer des Krassószörényer Grundgebirges in petrographi- 
scher und tektonischer Beziehung. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 195. 
Budapest 1914. 

— Elmöki megnyitó előadás. Földt. Közl. XLV. köt. pag. 105. Budapest 1915. 

—  Eröfjnungsrede. Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 158. Budapest 1915. 

—  Böckh János. Emlékbeszédek a m. tud. Akad. tagjai felett. XVI. köt. pag. 1—40. Buda 
pest 1915. 

Schréter Z.: A tapolczai (Zala m.) artézi kútjúrás földtani eredményei. A Balaton tud. tanulm. 
eredm. I. köt. I. rész. 1. szakasz. pag. 600. Budapest 1913. 

— Magyarországi jöldtam jölvételek és jöldtami térképek. Természettud. Közlöny 601. füzete. 

Budapest 1914. 

A Bükk-hegység északnyugati része. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 292 

Budapest 1914. 

— Der nordwestliche Teil des Bükkgebirges. Jahresberichte der kgl. ung. Geol. Reichsanstalt 
für 1913. p. 329. Budapest 1914. 

— Die Überschwemmung in Krassószörény. Földr. Közl., Bulletin de la soc. geogr. de Hongrie. 
Bd. XXXVIII. Hefít 6—7. Budapest 1914. 

— "Tektomik des Krassószörényer Gebirges und der Südkarpathen auj Grund neuerer Unter- 

suchungen. Völdr. Közl. Bulletin de la soc. geogr. de Hongrie. Budapest 1914. 

Németpróna környékének földtani viszonyai. (2 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 

1914-ről. pag. 97—111. Budapest 1915. 

— (deologische Verhültnisse der Umgebung von Németpróna. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs 
anst. für 1914. pag. 107—123. Budapest 1915. 

— Földtani felvétel a borsodi Bükk-hegységben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. 
pag. 324—334. Budapest. 1915. 

- (eologische Aujnahme im Borsoder Bükkgebirge. Jahresb. d. kgl. úáng. Geol. Reichsanst. 

für 1914. pag. 370—382. Budapest 1915. 

Adatok a jelsőőrsi és szászkabányai triász ismeretéhez. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 

XLV. köt. pag. 51. Budapest 1915. 

Beitrüge zur Kenmtnis des Felsőőrser und Szászkabányaer Trias. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) 

XLV. Bd. pag. 209. Budapest 1915. 

Sigmond E.: A talaj elemzéséhez használt jorró sósavas kivonat készítési módja. Földt. Közl. 
XLIV. köt. pag. 281. Budapest 1914. 

— Studium über die Herstellung der heissen Salzsáurelősung für die ausjührliche chemische 
Bodenanalyse. Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 376. Budapest 1914. 


106 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


— A chemiai talajvizsgálati módszerek tanulmányozása. Természettud. Közl. XLVII. köt. 
pag. 209. Budapest 1915. 

Somogyi K.: A gerecsei neokom. (3 tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. köt.pag. Buda- 
pest 1914. 

Stein A.: 4 Kun-Lun havasi világában. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 249. Buda- 
pest 1914. 

Strömpl G.: 4 barlangok nomenklaturája és terminológiája. Barlangkutatás II. köt. pag. 65. 
Budapest 1914. 

— Nomenklatur und Terminologie der Höhlen. Barlangkutatás. II. Bd. pag. 100. Buda- 
pest 1914. 

— A borsodi Bükk karsztja. Földr. Közl. XLII. köt. pag. 79. Budapest 1914. 

— A Kismagura és környéke. Földr. Közl. XLII. köt. pag. 255. Budapest 1914. 

—  Bajmóci barlangok. Barlangkutatás III. köt. pag. 141. Budapest 1915. 

— Höhlen bei Bajmóc. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 180. Budapest 1915. 

Szádeczky Gy.: A kanadai XII. nemzetközi geológiai ZnüKEsSElES (1—12. ábr.) Földt. Közl. 
XLIV. köt. pag. 1. Budapest 1914. 

— Der XII-te internationale Geologenkongress in Kanada. (Mit den Fig. 1—12.) Földt. Közl. 
XLIV. Bd. pag. 105. Budapest 1914. 

— Tufatanulmányok Erdélyben. I. rész: Kolozs tujavonulatai. Múzeumi Füzetek. II. köt. 
pag. 201. Kolozsvár 1914. 

— Tujjstudien in Siebenbürgen. I. Teil: Die Tujfjzüge von Kolozs. Múzeumi Füzetek. Bd. II. 

pag. 295. Kolozsvár 1914. 

Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka, Magyarókereke geológiai viszonyairól. (1—II. 

tábl.) Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 1—24. Kolozsvár 1915. 

— Die geologische Verhültnisse von Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka und Magyaró. 
kereke. (Taf. 1—II.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 73—101. Kolozsvár 1915. 

— A Vlegyásza- Biharhegység eruptivus kőzetei újabb irodalmának kritikat áttekintése. (III. tábl.) 
Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 30—72. Kolozsvár 1915. 

— Kritische Übersicht der neueren Literatur über die Eruptivgesteine des Vlegyásza- Bihar- 
gebirges. (Mit Taf. III.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 107—156. Kolozsvár 1915. 
Szentpétery Zs.: Adatok Kolozsvár ősemlőseinek ismeretéhez. (IV — V. tábl. és 6. ábr.) Múzeumi 

Füzetek. II. köt. pag. 58. Kolozsvár 1914. 

— Beitrüge zur Kenmtnis der pleistozünen Süugetiere von Kolozsvár. (Mit Taf. IV-V und 
6 Textfig.) Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 125. Kolozsvár 1914. 

Szinyei Merse Zs.: Jelentés 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 475. Buda- 
pest 1914. 

—  Bericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 534. Buda- 
pest 1914. 

— A kén színeződéséről. A szelén orydbromidról. Magy Chem. Folyóirat. X.XI. évf. pag. 95. 
Budapest 1915. 

Szontagh T.: A biharvármegyei Bokorvány, Vércsorog, Hollószeg és Felsőtopa község közé eső 
hegyvidék geológiai viszonyairól. A m. kir. Földt, Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 200. Buda- 
pest 1914. 

— Über die geologischen Verhültnisse des zwischen den Gemeinden Bokorvány, Vércsorog, 
Hollószeg und Felsőtopa gelegenen Berglandes im Komitate Bihar. Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reicbsanst. f. 1913. p. 222. Budapest 1914. 

— A m. kir. Földtani Intézet vízügyeink szolgálatában. Az igazságügyi és közig. tisztviselők 
továbbképz. tanf. előad. Budapest 1914. 

— Biharosa (Rossia) környéke. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 303—304. 
Budapest 1915. 


4 


A MAGYAR FOLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 107 


Die Umgebung von Biharosa (Rossta). Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. 
pag. 345—347. Budapest 1915. 


— A gyógyhelyek törvényes védelme az Oroszbirodalomban. Magyaw Balneológiai Értesítő, 


VIII. évf. I. és II. füz. pag. 2—4. és 1—3. Budapest 1915. 


Taeger H.: 4 buda-pilis-esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata (a 46—47. ábr.) 


Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 555. Budapest 1914. 

Über Bau und Bild der Buda-Pilis-Esztergomer Gebirgsgruppe (mit d. Fig. 46—47.) 

Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 581. Budapest 1914. 

A tulajdonképemi Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek. A m. kir. Földt. 

Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 326. Budpeast, 1914. 

Notizen aus dem Centralteil des eigentlichen Bakony. Jahresber. d. kgl. ung. Geol. 

Reichsanst. für 1913. p. 369. Budapest 1914. 

Ujabb megfigyelések a tulajdonképemi Bakony nyugati végéről és középső részéről. A m. kir. 
FöldInt. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 339—355. Budapest 1915. 

Der Westausgang des etigentlichen Bakony und neue Skizzen aus seinem Zentralteil. Jahrb. 

d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 387—405. Budapest, 1915. 


Teutsch Gy.: A magyarbodzai aurignacien. Barlangkutatás. II. köt. pag., 51. Budapest 1914. 


Das Aurignacien von Magyarbodza. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 91. Budapest 1914. 


Téglás G.: Újabb ősemlős leletek hazánk különböző vidékeiről, Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 416. 


Budapest 1914. 

Neuere Süugetier- Funde aus verschiedenen Gegenden Ungarns. Wöldt. Közl. XLIV. Bad. 
XLIV. köt., pag. 555. Budapest, 1914. 

pag. 470. Budapest 1914. 

Újabb őslénytani adatok hazánk különböző vidékeiről. Földt. Közl. XLV. köt. pag. 255. 
Budapest, 1915. 

Neuere palüáontologische Fundorte in verschiedenen Gegenden Ungarns. Földt. Közl. XLV. 
Bd. pag. 315. Budapest, 1915. 


Timkó I.: Felvételi jelentés az 1913. évről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 409. 


Budapest 1914. 
Aujnahmsbericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 463. 


Budapest 1914. 

A magyar földtani irodalom jegyzéke az 19183. évben. Földt Közl. XLIV. köt. Budapest 1914. 
Repertorium der auj Ungarn bezüglichen geologischen Literatur 1913. Földt. Közl. Bd. 
XLIV. Budapest, 1914. 

Nagyatád község artézi kútjának szelvénye. A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. 
1. szakasz pag. 479. Budapest 1914. 

Erdély központi részének talajviszonyai. (5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, 
pag. 412—430. Budapest, 1915. 

Die Bodenverhültmisse des zentralen Teiles von Siebenbürgen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1914. pag. 470—490. Budapest 1915. 

Transzkaukázta pusztát. Földr. Közl. XLIII. köt. pag. 49. Budapest 1915. 


Toborffy G.: Előzetes jelentés a Bélapataka környékén végzett újrafelvétel eredményéről (4 ábr.) 


A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 134—140. Budapest 1915. 
Vorlaáujiger Bericht über das Resultat der Neuaujnahme in der Umgebung von Bélapataka. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 149—156. Budapest 1915. 
Cerussit-kristályok Damaraland és Brokenhill tartományokból (12—15 ábr.). Földt. Közl. 
XLV. köt. pag. 178—183. Budapest 1915. 

Über Cerussit-Zwillinge aus Damaraland und von Brokenhill. (Fig. 12—15.) Földt. Közl. 
XLV. Bd. pag. 197—202. Budapest 1915. 


108 :A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


Toborfíy Z.: A valódi rubin megkülönböztetése a mesterségestől. Természettud. Közl. XILVI. 
köt. Pótf. pag. 157. Budapest 1914. 

— A grafit és a gyémánt kölcsönös átalakulása. Természettud. Közl. XLVII.köt. Pótf. pag. 70. 
Budapest 1915. 

Treitz P.: Jelentés az 1913. évben végzett agrogeológiai jelvételekről. A m. kir. Földt. Int. 
Évi Jelent. 1913-ról. pag. 417. Budapest 1914. 

—  Bericht über die agrogeologischen Aufjnahmen im Jahre 1913. Jahresber d. kgl. ung. Geol 
Reichsanst. f. 1913. pag. 472. Budapest 1914. 

- Jelentés az 1914. évi agrogeológiai munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről 
pag. 431—460. Budapest 1915. 

—  Bericht über die im Jahre 1914. ausgejührten agrogeologischen Arbeiten. Jahrb. d. kel. 
ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 491—522. Budapest 1915. 

Tuéan F.: Bettrüge zur petrographischen Kenmtms der Fruskagora in Kroatien. Sa 1 tabl. 
i 5 slika u tekstu. Glasnik hrv. prirod. drust va. God. XXVI. pag. 23—50, 75—84, 145—163, 
207—220. Zagreb 1914. 

- Beitrag zu Retgers-Theorie des Dolomits als Doppelsalzes. Glasnik hrv. prirod. drustva. 
God. XXVII. pag. 153—159., Zagreb 1915. 

—  Serpentin ili zmijinac. Priroda. God. V. pag. 67—72. Zagreb 1915. 

Tuzson J.: Beitrüge zur fossilen Flora Ungarns. (Mit Taf. XIII— X.XI.) Mitteil. aus d. Jahrb. 
kgl. ung. Geol. Reichsanstalt. Bd. X.XI. Heft 8. pag. 233. Budapest 1914. 


Vadász M. E.: A Zengő-vonulat és a környező dombvidék jöldtami viszonyait. A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 336. Budapest, 1914. 

— Die geologischen Verhültnisse des Zengőzuges und der angrenzenden Hügellünder. Jahresb. d. 
kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 381. Budapest, 1914. 

— Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. (VII— XII. tábl. és 122. ábr.) Geologica Hun- 
garica I. köt. 2. füz. Budapest 1914 és Math. és Természettud. Ért. XXXII. köt. 
pag. 508. Budapest 1914. r 

— Földtani megfigyelések a Persányban és a Nagyhagymásban. (9. ábr.) A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 234—262. Budapest 1915. 

Über die Theorie des geologischen Unterrichtes. Földtani Közl. Bd. 45. Pag. 317 —320. 

— A jöldtani tanítás elmélete Földtani Közlöny 45. köt. 1915. 257—259. old. 

Geologische Beobachtungen im Persány und Nagyhagymás-Gebirge. Jahresb. d. kgl. ung. 
Geol. Reicbsanst. für 1914. pag. 265—298. Budapest 1915. 

— A Mecsek-hegység északi pereméről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 356 — 
358. Budapest 1915. 

— Der Nordrand des Mecsekgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 
406—409. Budapest, 1915. ; 

Vakimiczu Tetsugoro: A Szakuradsima tűzhányó kitörése Japánban (a 17-ik ábra) Földt. 
Közl. XLIV. köt. pag. 38. Budapest 1914. — 

— On the recent eruption oj Sakurajima volcano ig Japam. (Fig. 17.) Földt. Közl. XLIV. Bd. 
pag. 134. Budapest 1914. 

Vendl A.: Tanulmányutam Németországban. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról pag 
589. Budapest 1914. 

— Meine Studienresse in Deutschland. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 
659. Budapest 1914. 

—  Kvarcporjiritok a Sebes völgyéből. (40—41. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 402. Buda- 
pest 1914. 

A velenczei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (1—IV. tábl. és 42. ábr.) A m. kir. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 109 


Földt. Int. Évk. X.XII. köt. 4 füz. pag. 1—169. Budapest 1914. és Math. Term.-tud. 
Ért. XXXII. köt. pag. 487. Budapest 1914. ; 

— Die geologischen und petrographischen Verhültnisse des Gebirges von Velence. (Mit. d. Taf. 
1—IV. u. 42 Textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XXII. 
Heft 1. pag. 1—185. Budapest 1914. k 

— A hatvani cukorgyár talajának vázrészet. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 407. 1586 pest 1914. 

— A Surján környékének amjibolitjai. (1 tábl.) Math. és természettud. Értesítő. XXXIII. 
köt. pag. 256. Budapest 1915. 

— és Liffa Au.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. 166. Budapest 1914. 

Véndil M.: A bulzai antimonit kristályalakjai (a 16. ábr.). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 183. 
Budapest 1915. 

— Antimomit von Bulza (mit d. Fig. 16). Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 202. Budapest, 1915. 

Vernadskij V. N.: A jöldkéreg különböző gázairól. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 434. Buda- 
pest 1914. 

Verzeichnis der ungarischen spelüologischen Literatur (1914). Barlangkutatás. Bd. III. 
pag. 42. Budapest 1914. 

Vigh Gy.: Adatok az esztergomvidéki triasz ismeretéhez (a 1II— VI. tábl. és a 48. ábr.). Földt. 
Közl. XLIV. köt. pag. 572. Budapest 1914. 

—  Bettrüge zur Kenmtnis der Trias im Komitate Esztergom. (Mit d. Taf. III-VI u. Fig. 48.) 

. Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 599. Budapest 1914. 

— Az acanthicumos rétegek újabb előjordulása a Magyar Középhegységben. Földt. Közl. (Társ. 
Jegyzkv.) XLIV. köt. pag. 507. Budapest 1914. 

— Ein neues Vorkommen von Acamthicumschichten im Ungarischen Mittelgebirge. Földt. 
Közl. (Prot. Ausz.) Bd. XLIV. pag. 547. Budapest 1914. 

— Földtani megfigyelések Nyitra, Turóc és Trencsén vármegyék határhegységei között. (2 tábl. 
és 6 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 64—96. Budapest 1915. 

— Geologische Beobachtungen in den Grenzgebirgen der Komitate Nyitra, Turóc und Trencsén. " 
Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 71—106. Budapest 1915. 

— Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
XLV. köt. pag. 44. Budapest 1915. 

— Geologische Beobachtungen in den Nordwest- Karpathen. Földt. Közl. ( Prot. Ausz.) XLV. Bd. 
pag. 97. Budapest 1915. 

Vitális I.: A magyarországi magnezitelőjordulások földtantelepismerettani szempontból. Bány. 
és Koh. Lapok. XLVII. évf. 58. köt. pag. 409 és 624. Budapest 1914. 

— Adatok a Magyar. Érchegység földtani és bányászati viszonyaihoz. A m.-kir. Földt. Int, 
Évi Jelentése 1914-ről. pag. 370—384. Budapest 1915. 

—  Beitrüge zu den geologischen und montamistischen Verhültnissen des Ungarischen Erzgebirges. 
Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 424—440. Budapest 1915. 

— " Haljogtanulmányok. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. 

—  Fossile Fischzáhne im Ungarischen Miozün. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 328. 
Budapest 1915. 

— A Congeria dactylus Brus. rendszertani helyzete. (1 tábl.) Math. és Természettud. Ért. 
XXXIII. köt. pag. 331. Budapest 1915. f 

— Adatok a Cserhát keleti részének geológiai viszonyaihoz. Math. és Természettud. Ért. 
XXXIII. köt. pag. 561. Budapest 1915. 

— A nyitramegyei Büdöskő környékének geológiai viszonyai tekintettel a morvamezei földolaj 
kutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 60-ik köt. pag. 141. Budapest 1915. 

— Kőszegi Winkler Benő emlékezete. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. pag. 425. 
Budapest 1915. 


110 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 


Vogl V.: A Delmice és a Kulpavölgy közötti terület jöldtami viszonyai. (2 ábr.) A m. kir. Földt. 
Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 58—64. Budapest 1915. 

— Die geologischen Verhültnisse des Gebietes zwischen Delmice und dem Kulpatal. Jahresb. 
d. kgl. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 64—70. Budapest 1915. 

— Tengermellékünk tithonképződményei és azok faunája. (A X.XI. tábl. és 8. ábr.) A m. kir, 
Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 5. füz. pag. 281—303. Budapest 1915. 

— (Geoloéki odnoéaji podruéja izmedu Delmicah s doline Kupe. Jahrb. d. kel. ung. Ged. 
Reichsanst. für 1914. pag. 520—525. Budapest 1915. 

— A Lokve, Crmlug és Delnice körüli terület geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 
1913-ról. pag. Budapest 1914. 

— Zur Geologie des Gebtetes zwischen Lokve, Crmlug und Delmice. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1913. pag. 62. Budapest 1914. 

— Prilog geologiji podruéja izmedu Lokve, Crnogluga í Delmice. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 609. Budapest 1914. 

— Jelentés Boroszlóban tett utamról. A m. kir. Földt. Int. vi Jelent. 1913-ról. pag. 587. 
Budapest 1914. 

—  Bericht über meine Retse nach Breslau. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. 
pag. 657. Budapest 1914. 

Volkó J.: A mezőberényi III. sz. artézs kút. (42. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 411. 
Budapest 1914. 

— Der III. artesische Brummen in Mezőberény. (Fig. 42.) Földt. Közl. XLIV. Bd. pag. 465. 
Budapest 1914. 


Wachner H.: 4 brassómegyei Volkány és Keresztényfalva környékének földtan$ viszonyas. 
A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 116. Budapest 1914. 

— Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Volkány und Keresztényfalva im Komutát 
Brassó. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 126. Budapest 1914. 

— A Persányi-hegység déli részének földtans viszonyast. (Egy tábl. és két ábr.) A m. kir. Földt. 
nt. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 263—271. Budapest 1915. 

— Die gcologischen Verhültnissen des südlichen Teiles des Persányer-Gebirges. Jahresb. d. 
kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 299—300. Budapest 1915. 

— A Fogarasi és Persányt-hegység kapcsolódása. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv. XLV. köt. 
pag. 44. Budapest 1915. 

— Über die Verbindung des Fogaraser und Persányer Gebirges. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) 
XLV. Bd. pag. 97. Budapest 1915. 

"Weszelszky Gy.: A herkulesfürdői hévjorrások radioaktivitásáról. Földt. Közl. XLIV. köt. 
pag. 499. Budapest 1914. 

— Über die Radioaktivitűt der Thermalguellen des Herkulesbades. Földt. Közl. Bd. XLIV. 
pag. 535. Budapest 1914. 

— A rádium és mezothorium természete. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. pag. 53. 
Budapest 1914. 


Xantus J.: Jelentés a Gyergyói havasok márványelőfordulásairól. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 490. Budapest 1914. 

— Bericht über das Marmorvorkommen in den Gyergyóer Alpen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. 
Reichsanst. für 1913. pag. 549. Budapest 1914. 


SZalányi B.: Újabb adatok a bujturi felső mediterrán ismeretéhez. A m. kir. Földt. Int. Évi 
Jelent. 1913-ról. pag. 541. Budapest 1914. 


A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 111 


— Neue Beitrüge zur obermediterranen Fauna von Bujtur. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichs- 
anst. für 1913. pag. 605. Budapest 1914. 

— Jelentés az 1913—14. évben rendezés alá került mélyfúrások közetanyagának feldolgozásáról 
és törzskönyvezéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 501—508. Buda- 
pest 1915. 

—  Bericht über die Bearbeitung und Evidenzhaltung des im Jahre 1913—14 geordneten Gesteins- 
matertals der Tiejbohrungen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 563 — 
571. Budapest 1915. 

Zimányi K.: Új ásványok. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 418. Budapest 1914. 

— Arsenopyrit és bournonit Rozsnyóról. Math. és Természettud. Értesítő. XXXII. köt. 
(1 tábl.) pag. 705. Budapest 1914. 

— Adatok Rozsnyó ásványainak ismeretéhez. (XI., XIII. tábl. és 5 szövegrajz.) Annal. Mus. 
Nation. Hung. Vol. XIII. pag. 557. Budapest 1915. 

—  Kenntnis der Minerale von Rozsnyó. (Taf. XI., XIII. u. 5 Textfig.) Annal. Mus. Nation. 
Hung. Vol. XIII. pag. 567. Budapest 1915. 

Zsigmondy Á.: Görögországi vasérctelepek (a 39. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 289. 
Budapest 1914. 

— Griechissche Eisenvorkommen. (Mit d. Fig. 39.) Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 386. Buda- 
pest 1914. 

— Görögország bányászata és kohászata 1913-ban. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. 
pag. 135. Budapest 1915. 

Zsivny V.: Gömörmegyei ásványok chemiai elemzése. Annal. Mus. Nation: Hung. Vol. XIII. 
pag. 577. Budapest 1915. 

— Chemische Analyse von Mineralien aus dem Komitate Gömör. Annal. Mus. Nation. Hung. 


Vol. XIII. pag. 587. Budapest 1915. 
Közli TIMKó IMRE. 


19 MÉR, 1A eset ak 16 


ei KÉN 
Mt 19, HA 


he y 
pa pz j k 
ő I t i 
vö "Ty , VÉR AP A! gé Ad uk vád: 
CS a L 2 4 1 I 


út fr 1vke viheti 


f 24 ratogg fövhgvb titi úi aa 
Í A GJák §i 04 stáb ús. üt MERN £ 


s A 7 azott sv "4 ! 

Aa 6 úr GAME, fözek Wes ő 
Ne, KELYÉS ő sértása kos attól 4 
, 6 EZNANOTTST] ELEN 
SA ÉN ÓVA TÁ 
0 Csá fér atta LOVÁN 


zet 9. c rágdó 


TLAN ! gy [4 


Mr. (a 0 € ratöjsá ret RÓ 


b LLTROB ( AZA 78 v196a ti Ül V/vessetk etet; 104 fat ú I 
Hab, azert NIGÁKL Ágy Vgedeevtkeeb taj NGÉ 
b. 64 § MET EYEKNYTYL TÓ ő) AL elt dat 
kt MET tARÉLi MAN? MI tt 4 AA ÁGANKANT táp ktönzzéléntttő í ts fost 
és 9. DA TR CDE sregelfetáa KÖNKEG E SÁLEOT KRÜGER ZS ASE SÉRB J4 
Az A KERÜLT , ar HOLA LANKA eNvtvátkáts 64b ddusiá íz LAlé 2 et 
He ké i BSA LT 1 út agit (sfftuja 4 128; 94 vi ti 
Ja eh ÁSZT SÁS dórtáávágs AgtH fégüv tő Gy; MB 
hé fa jj ; eéáéde. UK alá gall 
V MÉGY VT vé] fi. ! Jelek ERR 4tp) Hit va tésztát 
É ANN A PANAKA f hw) 4 le 44 "oles májkátésl 
Út va i - egi ; a k 91 His KÖ 91 E EATOTLT S Ave sázát ? 
TÁL va ab 68 fe ú int ( pi vat 44 tere nyű VAL ús hygtjajé nkó pA 
I (4 i LABA ; Mal f ALANT EA BA tének bajjal KE. úté 
ús; 1 1711, TA RSSZRRÁNTA kuüztők katt Ty sdlesap ék lfsál, ehető colroanágáösel melő; ways a 
Er se $ a c LAÁONI tövtabugyáni át Mély sas aa 7 - 


981 c kzssza tt É a 88; fps lt 85 sz 5idK KV da vi 

ga DET E KE MAT GSAKETE ERNEK j pp ; gz 

ű vJGTV Tej v új A e 1 Mese isk § tve Hb HONT e JNAKGE sepai j 
í . ; té 97 al NOTEÓGA, ús nJAÉ 14 

d e ee [8 vé . k pi v Ő ; de H § só Fk) f KÍNT § SZE 


y d 
MAS ÓRA 
a 
, fa vad 
4 § 
Hé i 
j 1 
pa aA 
4 
á GAL 
j jer , 


? c NE 
607 e 
51 
v jó - b 8 j a ék [3 
e gy (4 € T4 


0 Ú.PPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLVII. BAND, JANUAR—FEBRUAR—MARZ 139417. Sa HEFT 


A) ABHANDLUNGEN. 


DIE GEOLOGISOHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND 
VON KÉZDIVÁSÁRHELY, 


— Mit den Figuren 1—9. — 


Von JOHANN BÁNYAI. 


I. Oro- und hydrographische Verhültnisse. 


Das aufgenommene Gebiet liegt im Bereiche des Blattes cKézdi- 
vásárhelyd, Zone 21, Kol. XXXIV. und zwar im südlichen Teile desselben, 
und reicht in einem kleinen Teil nach 5W auch in den Bereich des unterhalb 
folgenden Blattes von Kovászna hinüber. 

Das Haupt-Wassersammelbassin dieses Teiles des  Háromszéker 
Beckens ist der von Berecsk austretende Feketeügy, in den ungefáhr 
bei Szentkatolna die aus dem Grundgebirge entspringenden kleineren 
Báche im strahlenförmiger Richtung elinströmmen. Die wichtigsten unter 
diesen Báchen sind der Kászon- und der Torjabach, da man — 
wie dies hervorgehen wird — den Aufbau der die Inundationsgebiete be- 
herrschenden Terrassen, als das Werk dieser beiden Báche betrachten muBb. 

Die Dörfer liegen mit einigen Ausnahmen (Oroszfalu, Szentkatolna , 
Sárfalva) auf Terrassen, am BRande des Grundgebirges, auch die Stadt 
Kézdivásárhely selbst, nur der Kanta  benannte Stadtteil 
breitet sich auf dem Übersehwemmungsgebiete des Torjabaches aus. §0 
lange der Torjabach bis vor etwa 20 Jahren nicht reguliert war, war die 
Partie von Kanta bestündigen Überschwemmungen ausgesetzt, und auch 
das Grundwasser hatte einen so hohen Stand, daB es zwischen den Höusern 
in Form von ONuellen hervorguoll (Ouellengarten). 

Der gröBere Teil des am FuBe der Terrassen sich hinziehenden Über- 
schwemmungsterrains ist sumpfig-torfartig und, wie überhaupt bei den 
Sammelbecken der Terrassen-Grundwösser, auch wáhrend der Zeit der 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 8 


114 JOHANN BÁNYAI 


gröbten Trockenheit feucht. Diese Terrassen liegen durchschnittlieh 550 m 
über dem Meeresniveau. Vom Übersehwemmungsgebiete in der Richtung 
des Torjaer Tales gegen das Grundgebirge weiter schreitend, könnenfwir 


Aa ! WA 
hiozz J 
ae kt 16/ 
K I ! p.s 
1 Kúrtápatak 
HG Az 
B 
7) Bélejekz 
pizzás rt 5 


Teségsi 


Kh futasfalva 


jul b 
SS 
vk : (8-5, fal / 
2 jő ú 
j ) j afolva ö05]g Orosz falu 
H k )" ol NN b 13 2 éle 5 73 uj AN 
j medől ., Kézdívásarhely , Mi c. 8 sz 


ek ka kő 


Fig. 1 Geologische Karte der Umgebung, von Kézdivásárhely. Ma Bstab 1 : 160,000. 
Zeichenerklüárung: 1 Holozán (alluviales Überscehwemmungsterrain) 2 — Ab- 
hang dos alluvialen Grundgebirges, 3 — Pleistozáne (diluviale) Torflager ; 4 — Pleistozáne 
(diluviale) Schotterlager ; 5 — P.iozáne Schotterterrasse ; 6 — Pliozáner 10ter Ton (Nyirok); 
7 — Pliozáner guarziger Andesit-Sand; 8 — Kretazischer Sandstein und Schiefer (4 — 
Grundgebirge); 7—V — Bruchlinie; 7,—V, — Antiklinalachse; F, F, — Bohrungen in 

Kézdivásárhely und Oroszfalu, 


drei Terrassen unterscheiden, die man am treffendsten als die Kézd 1- 
vásárhelyer (570 m), Torjaer (600 m) und Voláler (650 m) 
bezeichnen kann. Das gröBte Interesse vom Standpunkte der Agrikultur 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 115 


und die gröbte Ausdehnung hat die Kézdivásárhelyer (1), geringeres und 
auch hinsichtlieh ihrer GröBe die Torjaer (ID) Terrasse, wáhrend die von 
Gráben stark eingesehnittene und mit Schilf bewachsene Voláler Terrasse 
(IID ganz ohne Interesse ist. 

Das weiter oben bereits folgende Sandstexngrundgebirge verrüt, wie dies 
LŐRENTHEY bezüglich des Waldgebietes so sehön nachgewiesen hat, auch 
hier das Auftreten der Wálder. Überall sind die abgerundeten und chara kte- 
ristisch flachen Bergrücken mit Vegetation bedeckt. Es fehlen hier die ro- 
mantischen Felsgruppen, die hohen, kühnen Felswönde ; überall sind nur 
freundliche, sanftgeneigte Lehnen sichtbar, die, wenn sie nicht vom Wald 
bedeckt sind, den hier jeden Sommer in groBen Massen fleiBig arbeitenden 
Széklern als Bergwiesen und Weidegründe eine wichtige Verdienstguelle 
bieten. 

Die von Westen gegen Kézdivásárhely hin ziehenden Gebirgsaus- 
láufer gehören sámtlieh zum Bodoker Gebirge. Doch sondert sich, 
wenn man das Bodoker Gebirge ein wenig gliedert, ein Teil desselben, der 
zwischen die Báche Torja und Kászon fállt, stark von der Hauptmasse ab. 
Jener Zug, der sich südöstlieh von der Andesiteruption des St. Anna-Sees 
erstreckt und bei der Gemeinde Torja endigt, kann — wie ich glaube — 
unter dem Namen Torjaer-Gebirge von der Bodoker Gebirgs- 
. masse herausgenommen werden; diese Möglichkeit gestalten die áubBeren 
morphologischen Verhültnisse. Die zwei wichtigsten Höhenpunkte des Tor- 
jaer Gebirges sind der Ce céle-Gipfel(1,173m) und der Fej (1,078 m), 
von welchen der Cecéle bereits auBerhalb des Aufnahmsgebietes fállt . 

Die sich östlieh vom Kászonbach in das Becken hineinziehenden 
Gebirgsrücken gehören schon zur Grenzgebirgskette, die der Lóczyischen 
Einteilung gemaB die Ausláufer der Csik-Háromszéker Alpen der Östlichen 
Karpathen darstellen. Hier sind als erwáhnenswerte Höhenpunkte zu nen- 
nen: der von jedem Punkte des Beckens schon von weitem auffallende 
Perkő (719 m) und dr Pólya-Giptel. (1,022 m.) 


II. Übersicht über die Literatur. 


1863. FR. HAVER u. Dr. G. STACHE : Geologie Siebenbürgens. Wien. 

1878. FRAsxz HERBIcH: Das Széklerland, mit Berücksichtigung der an- 
grenzenden Landesteile. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der k. ung. 
Geologisehen Reichsanstalt. V. Bd. 

1879. PaAur u. Dr. Trerze: Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- 
pathen. Jahrb. d. k. k. Geol. Rejchsanstalt. Wien 29. Bd. II. H. 

1884. Dr. Gy. PRimics : A Keleti- Kárpátok geologiai viszonyai. M. T. Akad. 
Ért. a Term. Tud. Köréből. XIV. Bd. Nr. 4. 


116 JOHANN BÁNYAI 


1912. Dr. K. von Papp: Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im 
Komitat Háromszék. (Fig. 51—60.) Földtani Közlöny. Budapest, 
XLII. Band Pag. 808—8837. 


Die literarischen Beitráge zu den einen groben Teil des von mir auf- 
genommenen (Gebietes bildenden jungen terrassenartigen Flügeln können 
leicht absolviert werden. Detailaufnahmen fehlen gönzlich und die bisheri- 
gen Beitröge bestehen nur aus ganz allgemem eingestreuten Aufzeichnungen. 

Die álteste Aufklárung zur Kenntnis dieses Gebietes bietet die zu- 
sammenfassende Arbeit von HAUER und STACHE, in welcher bei der Be- 
sehreibung der jungtertiáren Bildungen erwáhnt wird (pag. 39), dab es 
solehe Bildungen in dem Teil zwischen Szepsiszentgyörgy und Kézdivásár- 
hely des Háromszéker Beckens gibt. An einer anderen öStelle (pag. 304), 
wo der Torjaer Sandsteinzug behandelt wird, heiBt es: cweiter folgen bis 
Al. Torja, wo man die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Tertiár- 
sehichten). 

Schon HERBIcH reiht auf Grundlage seiner Übersichtsaufnahmen 
die den FuB des Bodoker Gebirges einsüumenden Bildungen nach der 
Analogie mit den petrefaktenreichen Sechichten des Waldgebiletes in die 
pontische Etage ein. Dem die diluvialen Bildungen behandelnden Absechnitte 
seines Werkes (pag. 297) gemöábB cwerden die pontische Schichten des Három- 
széker Beckens von sandigem Ton und Löb bedeckt ; diese liegen am öst- 
lichen Teil des Bodoker Gebirges und dehnen sich bis zum Feketeügy aus9. 
Der erwáhnte LöB löásst sich Jedoch auf diesem Gebiete nicht nachweilsen. 

PauvL und TiErzEe bescháftigen sich in ihrem Werke groBenteils auf 
Grundlage des im vorangegangenen Jahre erschienenen Buches von HERBICH 
(es ist versehwindend wenig, was sie hinzufügten) nur mit der Gliederung 
des Sandsteingebietes. Als Endergebnis wird, abgerechnet der  Neokom- 
mergel, der oberhalb sieh ausbreitende Sandsteinkomplex in die mittlere 
Kreide versetzt. 

PRgimics bestrebt sich, auf Grundlage der Arbeiten mehrerer Kar- 
pathen-Geologen und seiner eigenen Aufnahmen, die Bildungen des Sand- 
steingebietes teilweise auf petrographiseher Basis zu gliedern. 

Dr. K. von Papp liefert sehr wertvolle Beitrüge zur Tektomik der 
unmittelbaren Umgebung des Büdöshegy, aber auch er war schon ge- 
zwungen, bei der Horizontierung der Fauna die in dem Baróter (Gebirge 
liegenden Breccienkalke der Umgebung von Előpatak ( Favia hemispherica 
FRom., Thecosmuha Toblery Koby) zu Hilfe zu nehmen. 

Es ist demnach ersichtlieh, daB unsere bisherigen Kenntnisse sowohl 
von der Ausfüllung des Beckens, wie von der genaueren Gliederung des- 
selben, in Ermangelung von Detailaufnahmen und hauptsáchlich von 
paláontologisehem Material ziemlich dürítig sind. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 117 


III. Geologische Verhültnisse. 
ÜT SETS ad SS tÉG ÉT 


In diese Gruppe sind im allgemeinen die mit Wald bedeckten und das 
Becken umgebenden Bildungen des Grundgebirges einzuteilen. Mit Rück- 
sicht daraut, dab ich bei meinen bisherigen Aufnahmen das Hauptgewicht 
auf die Beckenausfüllung verlegt habe, bin ich noch nicht tief in das Grund- 
gebirge eingedrungen und so kann ich bei dieser Gelegenheit nur über eine 
kleine Partie desselben berichten. 

Wie ich mich jedoch schon bis jetzt zu überzeugen vermochte, wird 
der ganze Kreidekomplex von Mergel- und Tonsehietfern, 
diíehtem Samdstein, sehieírigen Sandsteinen und 
Tonen und von Konglomeraten gebildet. 

Das Sandsteingebiet treffen wir von Kézdivásárhely am nüchsten 
bei Kézdiszentlélek, wo sich auf dem Perkőóő bedeütende 
Steinbrüche (Fig. 1) befinden. In den oberhalb der Kirche befindlichen 
Brüchen ist der Sandstein in Form von nahezu senkrecht abgesonderten 
Bönken aufgeschlossen. Die abgespalteten Gesteinspartien werden teils 
zu Kunstgegenstüönde ausgehauen, teils zur Herstellung von guten Bau- 
steinen und Sockelsteinen verwendet. Kin groBer Teil von Kézdivásárhely 
ist aus diesen Steinen aufgebaut. Nachdem der Perkőer Stein der industriell 
am meilsten ausgenützte Stein in dieser Gegend ist und die aus demselben 
gehauenen Gegenstünde selbst über die benachbarten Komitate hinaus 
transportlert werden, dürfte hier eine Mitteilung über die Ergebnisse der 
ömtliehen Festigkeitsproben, die man mit demselben in der mit dem 
technisch-mechanischen Laboratorium des kön. ung. Josephs-Polytechni- 
kums verbundenen Versuchsstation vorgenommen hat, nicht ohne In- 
teresse sein : 

Wie durch die amtliche Bescheinigung (2. 154—1906) auf Grund der 
Untersuchung der 12 Stück Probesteine bestütigt wird, khaben die 
zum Gefrieren gebrachten Stei1ne das 25-mal wieder- 
holte Gefrieren ohne jede wahrnehmbare Verün- 
dEssne ge bes wanted e mo MeGAS at esta ma tree mus sgetrtrotenen 
PElGSDrersettür eket hatat Sakehus a mbe mel Se mg ül s orerm ! A b- 
stumpfíungen an den Kanten und EHcken. eine an- 
derweitige  Veránderüng nicht gezeigt. Der Stein 
hat sich als írostbestándig erwiesen3 

An dem zur Kapelle führenden Wege sieht man eine unter 307 5 W-lieh 
einfallende Mergel- und Sandsteinschiefergruppe aufgeschlossen. Dass diese 
Gesteine leicht verwitterbar sind, verröt ihr Ausgehendes ein kleiner Sattel 
oben am Gipfel. Die aufgesehlossenen Mergel zeigen einen muschligen 


118 " — JOHANN BÁNYAI 


Fig. 3. Schieferige Sandsteinschichten mit ge wölbter Lagerung in Sattelform (in Antiklinalen ), 


bei Szárazpatak. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 119 


WFestigkeitsverháltnisse. 


n e a 5 
"3 na a ő a 50 3 a Bruch- 
009 [/e sg [a B 5 4 [0.5 
aálá9d]sa to ] 8 [AB] grenze 
Bsl3 ag 9 d [d]8do " A JE 
Alt alert B DOT NEEE nmerkung 
daöjgóld8a] Z [8]ag kg 
ses éz FELVETT sz SET TETeAT al. OSta . 
3"0]ö jee - s 1298 
o AJ H§]s5E AM s 
- kg 8 A [d pro em? A 
1 36,15 DATG ET E: 10788 
9]. 8]135.25.1.600 12488] TI ] — ] 41.162.5 
STO. SBISZSÍSOOS F ZATS ÉSE SES Net 1998 
4] 111 35.76 1 6.03 12465] I 1 :— ]  1.025.1 
5] 913516] 599 [2486 MM] —]  1145.5 
6] 12] 35.81] 605 / 2481] II] — ] 1.074.0 
7] 173478] 5,93 ! 2485 


j JESE2A 936.9 — "] im feuchten Zustande 

213600] 589 (2465/ I (23. 8586 07 h zerbrochen 

9 5 3819 ] 623 ] 2485) I ] 21 884.8 nach dem 25. Gefrieren 
; 
1 
I 


101 673558] 6.08 ! 2.480! 22 848.5 feucht zerbrochen 
11] 3.1 87.27] 619 [2478] 29 956.5 — ") nach dem 25. Gefrieren 
12] 4 3648] 620 ] 2485 90]! 883.3 


getrocknet zerbrochen 


Bruch und sind im inneren von kreuz und guer laufenden dendritischen 
Zeichnungen durchzogen. Hier ist der dünne sehieferige Sandstein durch 
rhomboidartige netzförmig herausstehende Linien charakterisiert, die aus 
den hier durechgesickerten limonitischen Ablagerungen des gleichfalls zer- 
klüfteten Sandsteins entstanden ist. 


DBKOSZ AMAZT e vau Sr oHje Ekittgato es 


In die levantische Etage gehört die Beckenausfüllung der orographisch 
mit Nr. I, II und III bezeiehneten Terrassen. 

Die charakteristisehen Aufschlüsse der I.  Terrasse finden wir in 
Kézdivásárhely an mehreren Orten und deren übereinstimmende Daten 
lassen unsere Beobachtungen als zuverlüssige erscheinen. Den gröBten 
AufschluB findet man am linken Ufer des Torjabaches bei Fehér- 
Tran hosk éb T esszéje 

Die steile Uferwand hat ihren Namen eben von dem hellgrauen Sand 
erhalten, aus dem sie geformt ist und von welchem sich die mit Vegetation 
bedeckte grüne Umgebung sehr scharf abscheidet. Hinsichtlieh der Tek- 
tonik fállt die scehönediagonale Schichtung auf und dazwischen fin- 


120 JOHANN BÁNYAI 


det man auch noch ziemlieh dicht dünne, rotbraune limonitisehe öchlamm- 
einsechlüsse. Diese Tatsachen weisen auf fluviatilen Ursprung hin. 

Von oben hinabsehreitend, begegnet man nach dem dünnen Acker- 
bodén zuerst gelbem, dann weiter abwárts hellgrauem Sand. Dieser wird 
in zirka 2m von der Oberfláche von einer 2 dm máchtigen Amphibol— Biotit- 
andesit — Bimsstein — Lapillischichte in eine obere und untere Partle ge- 
gliedert. 

Der Bimsstein bildet im Sand elne von reiskorn- bis faustgroben 
Stücken stark durehsetzte Schichte. Untersucht man das Gefüge, so kann 


Fig. 4. AufschluB von guarzigem Andesitsand (H) und dazwischen gelagerten Bimsstein- 


Lapilli bei Fehérmartok (Kézdivásárhelyer Umgebung). 


man schon mit freiem Auge die luckige Struktur und die in der Gyundmasse 
eingeschlossenen groBen (2—4 mm) tombakbraunen, sechseckigen Biotit- 
bláttehen, sowie die glánzend schwarzen Amphibolnadeln (von 2—83 mm 
Lánge) ausnehmen. Unter der Lupe sieht man gut die aus feinen, glünzen- 
den seidenartigen Fasern bestehende grauweiBe Grundmasse mit den 
darin befindlichen Plagioklasen. 

Der Sand, den die Hinwohner von Kézdivásárhely unter anderem 
gern zum Scheuern der HolzgefáBe benützen, enthölt vielerlei Mineralien 
und Gesteinsmaterjal. Vorherrsehend treten sehr kleine Stückechen von 
Andesit, sowie die Andesitmasse bildenden Mineralien : Biottt, Amphibol 
und Plagioklas auf. Eben deshalb kann man auf Grund der am hüáufigsten 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 121 


auftretenden bildenden Bestandteile diesen Sand am treffendsten gu a r- 
zigen Andesiítsand nennen. Hüutig befinden sich ferner darin 
abgeschliffene Ouarz- und Sandstein körner. Muskovit, Glaukonit 
und Magnetit finden sich seltener. Bei der Behandlung mit verdünnter 
Sáure aufbrausend, kann in dem Sand auch noch Kalk nachge wiesen werden. 

Ein Teil dér Masse wird also, wie man sieht, von dem aus der Um- 
gebung des St. Anna-Sees hinabgetragenen Andesitschutt gebildet. Von 
da rührt es ferner her, da8$ die Bildungen des Andesitsehuttes in der un- 
mittelbaren Ümgebüng des erwáhnten Eruptivgebietes auf 
dem Wassersammelgebiete des Torjabaches kaum oder nur in Form 
kleiner Partien nachweisbar sind. Der übrige Teil des Sándes 
weist auf das Sandsteingebiet des Grundgebirges als Ursprungsort hin. 

Sonach bekráfítigt auch das Material des Sandes den fluviatilen Ur- 
sprung der Terrassen. Öbgleich die Uferwánde des Fehérmartok durch das 
breite Inundationsgebiet des Torjabaches von jener Terrasse geschieden 
werden, auf welcher die Stadt selbst liegt, ist der einstige Zusammenhang 
demnoch nachweisbar. 


Unter den Aufsehlüssen in der Stadt (Fig. 5) befindet sich der wichtieste 
auf dem Viehmarkt, und zwar auf dem Grundstück des Gurbermeisters JOSEF 
SzorYoRy. Durch den hier erfolgten Hügeleinschnitt wurde auch die bisherige 
gesamte, aus zwei Arten bestehende Fauna zu Tage gefördert. 


Das Profil zeigt folgende Schichten : 


I me Éumus , ; 

15 x gelben sandigen Ton, 

1 c gelben, schottrigen guarzigen Andesitsand., 
1—2 dm Bimsstein Lapilli, 

2 m feinen, gelben guarzigen Andesitsand, 

4 c feimen, grauen Ki € 


Der AutschlubB zeigt in den oberen Horizonten bis zu ungefáhr 4—5 m 
Tiefe eine sehr verworrene Lagerung. An cinzelnen Stellen finden sich in Nester- 
form angeháuíte Kohle, Asche, dicke Scheiben und Knochenfragmente (Fig. 5 x). 
Bei dem unweit entfurnten Hinschnitt der Oroszfalvaer LandstrabBe (x") dagegen 
wurden andere práhistorische Überreste ans Tagvuslicht gebracht. und 
konnten so die Enden dieser Terrasse zufolge ihrer günstigen Lage als urmenscb- 
lche Höhlenwohnungen gedient haben. 

Alle übrigen Aufschlüsse (Sólyom cher Garten, die zum Viehmarkt führende 
StrabBe, der Bisenbahneinschnitt, die Sanderuben der Májusrét) weisen sámtlich 
auf die gleichförmige Entwicklung des guarzigen Andesitsandes hin. 

Dab man tatsáchlich den Sand nicht allem am Terrassenrand findet, 


1 Die Nachweisung von Piagioklas verdanke ich dem Herrn Chefgeologen Dr. M. v. PÁLFY. 


122 JOHANN BÁNYAI 


sondern auch weiter innen, wird auch durch den auf dem Grundstücke desf KoLo- 
MAN MOLNÁR abgeteuften Brunnen (Fig. 5, VI erwiesen, in welchem nach Durchb- 
sinkung von 2—3 m Dammerdein 172 m guarziger Andesitsand aufgesechlossen 
wurde. Gegen die Terrasse II (Torjaer Terrasse) keilt sich die Sandschichte aus 


Fig. 5. Situationsplan der Umgebung von Kézdivásárhely. 
Zeichenerklüárung: 1I-— Bohrloch am Hauptplatz; II — Stefántsche Bohrung; 
III — Brausebad; IV — Mineralwasser-Brunnen neben der Józsiás-Mühle; V — Mineral- 
wasser-Ouelle auf dem Dr. Sinkovitcischen Gute; VI — Brunnen des K. Molnár. — 1 — 
Fehérmartok; 2 — Ouellengarten; 3 — Viehmarkt; 4 — Maiwiese; 5 — Galgenhügel; 
6 — Eisenbahnstation ; 7 — Reformierten-Friedhof ; 8 — Katholischer Friedhof; F),— F, — 

Ouellen ; 44—x, — Práhistorische Fundorte. 


und bleibt dann entweder aus oder überzieht in Form einer dünnen Decke den 
darunterfolgenden Schotter. 

Zwischen Felsőtorja und Futásfalva finden sich keine Auf- 
schlüsse, doch findet man auf dem Ackerlande lose umherliegenden Schotter 
mit abgerundeter Oberfláche. Zwischen diesem fand ich Granit, kristallinischen 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 123 


Schiefer und versebieden gefüörbte Ouarzstücke, ferner kamen auch Exemplare 
von Andesit und Sandetein vor. 

Emen zusammenhüángenden Au.sclu6 des Schotterlagers sieht man an der 
StraBe zwischen Felsőtorja und Futásialva, bei der Abzweigung gegen die SchieB- 
státte. Hier zeigt der Tiefgraben folgenden AutschlubB: 


3 dm Humus, 

7 c gmesiger Schotter in rotem Ton, 

5 4 guarziger Andesitsand, 

0 4 faust- bis kopígroBe Schotter, eingeschlossen in rotem Ton. 


Fig. 6. AufschluB des Voláler Hügels lüngs der Kézdivásárhely — Bálványosfüreder Stra Be. 
Zeichenerklárung: 4k — Sandstein; h — Ouarziger Andesitsand ; a — Roter Ton; 
k — Schotter. 


Diese guarzige Terrasse ist bei Felsőtorja an mehreren Orten aut- 
geschlossen und auf dieser liegt auch die festungsartige reformierte Kirche (Fig. 6). 

Die Terrasse III (Voláler Terrasse) kennzeichnet schon die müchtige Ent- 
wicklung des roten Tones (kNyiroko), auf welchem sich an vielen Stellen noch die 
guarzige Andesitsanddecke findet. 

Dic besten Aufsehlüsse auf dieser Terrasse findet man am westlichen Ende 
des Dorfes Volál, wo diese Bildungen schon unmittelbar das Sandsteingrund- 
gebirge überlagern. Weiterhin findet man sie, immer mehr sich auskeilend, über 
Kővár bis Szárazpatak. 

Diese Hüge! schlieBen bei ihrer Annáherung an die StraBe zwischen Kézdi- 
vásárhely und Bálványosfürdő ein mannigfaltiges Profil auf, obgleich es auch 


124 JOHANN BÁNYAI 


hier eine kleine Ecke gibt, die die ursprüngliche Lagerung zeigt (Fig. 7). Dicse 
verworrene Lagerung ist nur scheimbar und blos an der Oberfláche durch das 
durcheinanderfallen der aus lockerem Ton bestehenden Schichten verursacht. 

Das von 10 bis 15 m tiefen Erosionseráben zerschnittene Terrain zeigt 
im inneren den schönsten AuísehlubB (Fig. 8). Sand- und Tonpyramiden reihen 
sich nebeneinander an. ötráucher (hauptsáchlieh Birken und Wachholder nehmen 
die deckende kleme Rasenpartie ein und bilden einen Schutz für die darunter 
befindliche lockere Masse. Wenn wir die Gráben durchsehreiten, sehen wir vor 
uns das Miniaturprofil der drei Terrassen des Beckens: 


Fig. 7. Erdpyramiden auf den Voláler Hügeln. 
Zeichenerklüárung: H — Ouarziger Andesitsand; A — Rote Ton; K — Sckotter. 


2 dm Humus, 

15m guarziger Andesitsand, 
l c Ton (Nyirok), 

1 c Sebotter, 


0 c guarziger Andesiítsand mit Sehotterlmsen. 


Bei dem 1 m máchtigen Schotterlager ist unter den kreuz und guer über- 
einander laufenden Schotterbetten eines in ganzer Lönge aufeesehlossen, wáhrend 
sich die darunter befindlichen Sechotterbetten mit ihren linsenförmigen 9uer- 
schnitten gegen uns wenden. Die dem Ton der Voláler Terrasse entsprechenden 
Bildungen gehen gegen die Dörfer Futásfalva-Ikafalva und F.- 
Csernáton nach und nach ungefáhr faciesweise in einen gelblichen sandigen 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 125 


Ton über, doch ist auch hier der deckende guarzige Andesitsand überall nach- 
weisbar. In diesen Dörfern kam es überall vor, dab man beim Brunnengraben 
auf Braunkohlenspuren gestoBen ist, doch sind diese, wie die lokalen Umstánde 
zeigen, blos als nicht zusammenhángende, eingetrocknete kleine Sümpfe anzu- 
sehen. Der nicht mehr so sandige Töpferton in der Náhe der Felsőmártoner re- 
formierten Kirche wird von den Kézdivásárhelyer Töptern schon seit Menschen- 
gedenken benützt. Das Tonlager setzt an der westlichen Seite der StraBe, gegen- 
über der Kirche, weiter fort und bin ich in demselben auf der Seite des Wasser- 
abzugsgrabens (hinter dem genossenschaítlhchen Verkaufsladen) auch auf eine 
práhistorische Fundstátte voll gebrannter Scherbenstücke geraten. Dieser Ort 
wáre vom prábistorischen Standpunkte jedenfalls Detailnachgrabungen wert. 

Erwahnt sei hier noch als eine, mit den das Becken ausfüllenden Massen 
übereinstimmende Bildung, das Kézdiszentkereszter Bánkchen oberhalb dem 
Borviz, wo das kleme, zur levantischen Etage gehörige Reliktum schon sehr mit 
dem Material der aluvialen Bildungen vermenet ist (Fig. 9). 


3. Bohrungev, mit den hidrologischen Verhültnissen. 


Der erste tiefere AufschluB des Háromszéker Beckens erfolgtein Oro sz- 
falu, im Jahre 1910, eben auf dem von mir aufgenommenen Gebiete. Behufs 
Bewásserung des ausgebreiteten Besitzes des bulgarischen Gártners NIKOLAUS 
STEFAN, wurde durch don Verseczer Unternehmer JULIUS SEIDL ein 39 m tiefer 
Brunnen abgebohrt. Die Bohrung ist über Erwarten gut gelungen. Das aufstei- 
gende Wasser derselben war jedoech ein eisenháltiges Sauerwasser, welches der 
Eigentümer zur BegieBung nicht brauchen konnte. 

Der Leiter der Bohrung, Bobrmeister GÉZA SZOMBATHY, war so Íreundlich, 
mir das aufgesehlossene Profil mitzuteilen : 


0—4 m Humus, 

4—15 c WeiBer Sand, 

15—22 c Schotter (mit SübBwasser) 
22—24 c Schwarzer Ton, 

24—39 c Grauer Ouarzsand (Sauerwasser). 


Bohrung in 
Oroszfalu 


Die Oroszfalvaer Erfolge ermutigten auch die Stadt Kézdivásár- 
hely, die mit der oben erwáhnten Firma einen Vertrag zur Bohrung eines aut 
100 m Tiefe projektierten artesischen Brunnens abschlob, um auf solche Weise 
die bestöndig sehwebende Wasserfrage zu lösen. Die Bohrung wurde denn auch 
im Jahre 1910 begonnen, doch erhielt man bis 100 m nicht hinlánglieh Wasser, 
und so wurde die Fortsetzung der Bohrung bis 200 m Tiefe besehlossen. Behufs 
Steigerung der Wasserrmenge der dürchsunkenen  kleineren Wasserreservo1rs 
setzte man die Bohrung noch über 200 m Tiefe fort ; nachdem man jedoch 
die Bohrung blos mit Röhren von geringerem Durchmesser, wie solche einem 
100 m tiefen Bohrbrunnen entsprechen, begonnen hatte, konnte man die Bohrung 
über 230 m nicht mehr weiter fortsetzen. Das aufsteigende Wasser blieb aus, 
und um wenigstens mit Hilfe einer Pumpe eine hinlángliche Wasserrmaenge zu er- 


126 


Geologisches 


Profil der Kézdivásárhelye 


JOHANN BÁNYAI 


(Fig. 9.) 


Bezeichnung der Schichten 


0— 2 m 6 Dammerde Alluvium 
2— 5 c Gelber Ton mit sandigen Bimssteinen u 
5— 10 c Gelber Ouarzsand (limonitisch) E 
10— 12 c . Kiesschotter § n 
12— 31 cx Grauer guarziger Andesiítsand (Im 26 m b 
Tiefe I wasserführende Schictt.) (e 
31— 34 c Feiner, weisser, muskovitiseher Ouarzsand JE 
34— 45 c Schottriger guarziger Andesitsand B 
45— 49 c Grauer Ton j 
49— 56 c Schotteriger guarziger Andesitsand (56 m a 
II wasserführende Schicht) A 
56— 57. c Grauer Ton 
57— 71 c Grober weisscr Ouarzsand (71 m III wasser- 
führende Schicht) 
71— 78 c Limonitiseher grauer Ton 
73— 89 c Feiner weisser Ouarzsand 
89—110 c Grauer limonitiseher Ton 
110—115 x Grober Schotter 
115—120 c Grauer Ton, mit kohligen Pflanzenresten éa 
120—130 4  Grober Schotter 8 
130—132 c Weisser sandiger Ton s 
132—133 4 Torf a 
133—143 4 Feiner weisser Ouarzsand (143 m IV. wasser- 2 
führende Schicht) sa 
143—151 c Schotter! 8 
151—153 c WeiBer Ton ka 
153—162 c  Kleinerer Schotter iz 
162—163 c WeiBer Ton a 
163—163"54 Tori 
163"5-165 K Sand 
165—205 xx Blauer Ton 
205—208 c WeibBer Ton 
208—216 c  Feiner Schlamm 
216—216-54  Harter Sandstein 
216-5-280 4 Sand (bei 219 m das V. Wasserreservotr). 


Tr: Bohrúngs 


1 Dicse Angabe dürfte wahrscheinlich irrig sein, da ich bei den Bohrgraben Ton ge- 
funden habe, und hier hat man auch das IV. Wasserreservoir erbohrt, was gleichfalls nur 
auf ein Ton-Liegend hinweist. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 127 


A RETEG § ; 
A releg megnevezé9e 


7 SERA ) ÜVEEBBBRLT TENY EEKENBEEE T SOT SET] 
3 Járga agyag ( homokos, horzs akövekkel) 


18 ; Járga kvarc homok (limonitos! 
10 


urvás KgvIC5 


Szürke kvarcos andezit homok 


L wasser- 
ELTE 
1C 
Kavicsos kvarcos andezit homok 
15 
5; 
Te HáBÉS; Kavicsos Kvarco5 andezil homok 


führende 57 
Schicht 


Jzürke agyag 


Durva fehér kvarc homok 


TIL wasser- 71 z 
fakrógtis 1 Szürke agyag (limonitos) 
Schicht 
750 zek Finom feher Kvarcnomok 
89 
a 
3 Jzürke agyagflimonitos] - Z 
aJ 
4 E 
110 És 
; 
115 Tsz 
Jzürke agyagílszenesedett növ.törm ) 5 
720 sz 
oO 
z. 
E 
Durva kavics s 
a 
130 5 
132 fehér ELLE agyag 
ee Turfá 
ÜZ SZERESE 10 Finom fehér kvarc homok 
f úg ; führende 3 
hűl Schicht 3; [ Zürkemuszkovitos agyag 


Fig. 8. Geologisehes Profil der Kézdivásárhelyer Bohrung. 
 (Levantische und dazisech-pontische Etage,) 


128 JOHANN BÁNYAI 


halten, wurden alle fünf Wasserreservoirs durch Durchlöcherung der Röhbren 
eingeschaltet. 

Das erhaltene Wasser wurde von der kön. ung. bakteriologi- 
sehen Anstalt untersucht und hat diese als Ergebnis dicser Untersuchung 
folgendes Gutachten abgegeben : 


Inhalt des Wassers: 


Gesamtestesteiőübstanzen 2. sáe ta .. 870 mgr 
Orsamisehedőubatamzen c. ses esse KEEN ZRÉEE 5272 4 
DALDGTGGÁT E tree eleste ef fetékezetáte tejet JE zltztáseszáktete 674 
ONT Kön Se SEGA EZ ÉS LÓ Aa e OTT OS 44 4 
MEGAN ESET ESZE OL ggg sea ze sále ST E ESSEN KASZ eti elore wenig 
IMOMESTGÉ Se ele lele s ses ÉN E SE EN Ta sehr wenig 
DEÜNYELEISÁNTE c e aeéstó ALÁN tte éke ESETET wenig 

IB SETÉYE zésre sztk ee HANA EEÉE SET OL AN ET c wenig 


Gutachten: Reines, gesundes Wasser, zum Trinken und zu Haus- 
haltungszwecken geeignet. Das Wasser hat sich indessen nach und nach verán- 
dert ; wegen seinem dichten, rostugen Niederschlag hatte man bereits an Mineral- 
wasser gedacht, sechlieBlich ist es aber doch gánzlich unbrauchbar geworden. 

Die Ursache dieser Veránderung ist darin zu suchen, daB es, wie dies auch 
aus den Aufsehlüssen (Fehérmartok) hervorgeht, zwischen den sandigen Ab- 
lagerungen rotbraune Schlammsehnürechen gibt, die das gegen die Mitte des 
Beckens strömende Wasser in die in seinen Weg fallende Bohrung einge- 
sehwemmt hat. 

Diese mibBlungene Bohrung, die lange Zeit hindurch am Hauptplatze der 
Stadt der Gegenstand der Witze der Bürger war, wáre der tiefste AufschluB des 
Háromszéker Beckens geworden. Schade, daB, wenn schon keine greifbaren Re- 
sultate möglieh waren, nicht mindestens genaue Bohrungsdaten zur Erweiterung 
unserer geologisehen Kenntnisse hatten geliefert werden können. Es kostete 
ziemlich viel Arbeit, bis ich die Daten des Bohrjournals, die Ergebnisse der 
UÜntersuchung der aufbewahrten Bohrproben und meine Oberfláchenaufnahmen 
soweit miteinander zu vergleichen vermochte, um über Alles ein annehmbares 
Profil (Taf. D zusammenstellen zu können. 

Das zusammengestellte Profil habe ich nur bis 143 m Tiefe ausgearbeitet, 
da ich Bohrproben nur bis zu dieser Tiefe erhalten hatte. Über diese Tiefe hinaus 
kann ich auf Grund des Bohrjournals folgende Daten mitteilen: 

Durch die Bohrung wurden insgesammt 5 wasserführende Schichten er- 
sehlossen und zwar in 26, 56, 71, 143 und 219 m. 

Im Profil erscheint zwischen 12 und 81 m grauer guarziger Andesitsand 
und im 26 m erbohrte man das Wasser.! Ich halte es für wahrscheinlich, dab 
sich hier auch eine dazwischen eingesehlossene Tonschichte befindet, die zufolge 
ihrer geringen Michtigkeit eventuell der Aufmerksamkeit des Bohrmeisters 


1 Dicses Wasser soll angeblich ein schwaches Sauerwasser gewesen sein. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 129 


entgangen ist. Diese meine Annahme wird auch durch den Umstand erwiesen 
daB es auf der Májusrét wasserreiche permanente ONuellen gibt, deren Niveauunter- 
schied mit den Daten der wasserführenden Schichte im 26 m des Bohrbrunnens 


übereinstimmt. 
Orgarűisehe Reste kamen auB8er den dünnen Torfschichten in der Bohrung 


überhaupt nicht vor. 

Der im oberen Niveau des Profils vorkommende Sand besteht aus abge- 
sehliffenen Ouarzkörnern und aus den mineralbildenden Bestandteilen des An- 
desits und dürfte so, wie ich bereits erwáhnte, seine Benennung als guarziger 
Andesitsand die treffendste sein. Dieser Sand láBt sich nur" bis zu einer Tiefe 
von 56 m nachweisen und darunter folgt bereits der weiBe Ouarzsand. 


4. Mineralwasser. 


Der Reichtum des Széklerlandes an Mineralwássern ist allgemein bekannt. 
Auch auf dicsem kleinen Gebiete schon sprudeln sie bei Felsőtorja (das 
einstige Szemmosó), am Ende des Dorfes Kiskászon und am jenseitigen 
Bergabhang bei Kézdiszentkereszt aus dem Sandstein hervor, wáhrend 
sich der Oroszfalvaer Fortyogó, der auf dem Stefánschen Grundstück 
abgebohrte und die in neuerer Zeit neben der Józsi1ás-Mühle gegrabenen 
Brunnen schon auf dem Imundationsgebiete befinden. Hine weniger bekannte 
Ouelle befindet sich auf dem Grundbesitze des Dr SINKovITs, jenseits des 
Akasztófa-Hügels im Szentkatolnaer Hotter, am Rande der Löreganlagen. 

Die bedeutendste unter diesen Ouellen ist die Kézdiszentkereszturer, deren 
Wasser zu den Mineralwássern ersten Ranges gehört nud schon seit altersher 
im Verkebr ist (zuerst unter dem Namen Ven us-, spáter § z é kel y-Ouelle). 
In dem oberhalb der Ouelle befindlicehen Háuschen (Fig. 9) wird das Wasser 
in ganz moderner Weise in Literflaschen gefüllt und verstöpselt und gelangt 
so gegenwártig unter dem Namen kMariskaforrás; auf den Markt. Den 
gröBten Absatz findet es in Kézdivásárhely und in Brassó, wo es den Székler 
Kartell-Wássern eine sehr starke Konkurrenz macht. 

Wenn man die analytisehen Daten dieses Wassers in Betracht ziebt, 
erscheint der riesige Gehalt an freier Kohlensüure auffallend, der dessen Lösungs- 
fahigkeit steigernd, den groBen Mineralgehalt verstándlich erscheinen lábt. 

Laut der Analyse von Dr WILHELM HANKÓ sind in 1 Liter Wasser ent- 
halten : 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 


130 JOHANN BÁNYAI 


Kézdiszent- 
Die Bestandteile zu Salzen gruppiert KEFGEZHAT EREZZELJ TE 
cMariskas c Fortyogó: 
euelle 
— ÜZE TESTTÉ TETTEST 
Kalzinmhydrokarbonat, SES test sz zzz s ] 17467 gr 02802 gr 
Natrium . SZTRMÁBEENÉL SOSE LL 0-7494 a] 0-0690 e 
Magnesium , TEO Ass "lee ag lone EE SklE ma I 074994 e 0-0626 a 
Eisen c ee seg sk SS Esze EÜ ÜZEZBRE 0-0210 e 
Lithium . MEGNATRÉR TA e ee ASZTOK OLTÓ TES ÖV OTBOESŰN 
Mangan s 1 katt E 0-0019 a  ! 0-0067 a 
Kalzimekior atást szaz a za saj ELNZAZ 10F0A52 Tt Sz 
Natura Ghlort asse oz sz so Ha AE EG REED ES A ANOSOZSOE 00825 e 
Strontiumsulfat . . .. sző izes ZENE Í  0-0006 — 
RA SzilÉ a tg eset ese vésse áz EE EZÉSE RA Bee 0:0004 c 0-:0072 a 
CÜTCÍTTRAT TSZ Ezek sze keze ee E LN ee 0:0533 a 0-O680 c 
IBOTBATTO SSE Et ot vaz te te e Spuren - 
Ka űrahyatOkaTbonat az ezi ette Ea — 070210 c 
Summe der festen Bestandteile .. .. ) 3-1667 gr ) 0:5740 gr 
Volumen des freien Kohlendioxyds cm? 1 2008-1 5643 
Temperatur des Wassers.. u... 0 JIGGOS 11—12 C9 


Auch vom Fortyogó-Bad liegen Analysendaten vor. Dieses Wasser 
bleibt jedoch, wenn wir die Daten miteimander vergleichen, weit hinter Jenem von 
Kézdiszentkereszt zurück. Solches Wasser bezeichnen die Székler als sszejkés víz 
(sumpfiges Wasser) zam Unterschied von dem starken kBor viz; (Sauerwasser) . 

Diese Mineralwásser sind, wie dies A. Kocn, Dr K. von PaPP und andere 
nachgewiesen haben, durch die Wirkung der postvulkanischen Eruptionen der 
Umgebung des (Büdös zustande gekommen. Nachdem sie nicht im vulkani- 
schen Gesteine, sondern auf dem Gebiete des Sandsteines vorkommen, ist es 
offenbar, daB sie das Merkmal wichtiger tektonischer Züge sind. Von da rührt 
es ferner her, da8 die unmittelbar auf dem Sandstein aufbrechenden Mineral- 
wösser die reichsten an Kohlendioxyd sind. wáhrend die Ouellen in der Becken- 
mitte, wo die Klüfte des Grundgebirges bedeckt sind, viel sehwácher sind, da das 
aufbrechende Kohlendioxyd, einen  Austritt suchend, auf eine gröbBere Ober- 
fláche verteilt, austritt. Dies kann man am besten bei den Oroszfalvaer Mineral- 
wasserguellen sehen. Lüngs der Kézdiszentkereszt — Kiskászoner Bruchlinie sind, 
wie wir sehen, stark kohlendioxydische Ouellen zu finden. doch entspringen 
schon 1 bis 2 m von der eletehfalls als Zug darstellbaren Spalte nur sübe Wásser. 


5... PlSústoz an (DA luvium). 


In dieser Periode ist die Arbeit des Wassers auf unserem Gebiete nach 
jeder Richtung zu einer egroBen Rolle gelenret. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 181 


Die Denudation entfernte aus den östlich von Felsőtorja befind- 
lichen Terrassen die kNyirok;, wührend sie den guarzigen Andesitsand gegen 
den Beckenwand so verschwáchte, da8$ von demselben nur eine sich auskeilende 
leichte Decke verblieb. Die Denudation ist an einzelnen Orten so grob gewesen, 
daB der Komplex von Sand, eNyiroks und Schotter ganz entfernt und der Sand- 
stein fensterförmig aufgeschlossen wurde. (Siehe geologische Karte Az, Az.) An 
anderen Orten, wie an der östlichen Lehne des von Kézdiszentlélek nach Béla- 
falva streichenden Sandsteimzuges, sind die levantiscbhen Bildungen gánzlieh 
fortgetragen worden und muB auch mit der ablacwen Tátigkeit gerechnet 
werden. DaB hier tatsáchlich auch die Deltabildungen eine Rolle gespielt ha- 
ben, verrát das in der Gemarkung von Kézdiszentkereszt, oberhalb dem Bor- 
víz (Fig. 9) sich ausbreitende Bünkchen, wo die Gruppe des Beckenrandes des 
Deltas zurückgeblieben ist. 

Den hier ausgegrabenen Sand benützt man, wie in Kézdivásárhely, zum 
Scheuern und die im Schotterlager vorkommenden kalkigen Mergelkonkretionen 
wurden im gebrannten Zustande zur Erzeugung von Mörtel beim Bau der katho- 
lisehen Kirche vewrendet. 

Ím Pleistozán mubBten sich auch die heutigen breiten Táler der Báche 
ausgestaltet haben und zwar durch die Erosion der aus dem Sandsteingrund- 
gebirge herabkommenden Büche. Letztere zerstückelten die, die westliche Seite 
des Beckens einnenhmenden drei Terrassen, so daB die heutigen orographischen 
Verháltnisse uns an Stelle des bis dahin zusammenhángenden Deltas, die gegen 
die Beckenmitte sich erstreckenden Hügelreihen erscheinen lassen. Als eine 
Schöpfung dieser Periode mub die zwischen Szárazpatak und Kézdiszentlélek 
sich hinziehende hohe Schotterterrasse angesehen werden, die ihr Material (kri- 
stallinisehe Schiefer, Stücke von der Sandsteingruppe) aus dem Sammelgebiete 
des Kászonbaches entnommen hat. Aller Wahrscheinlichkeit nach auch die Ver- 
torfung der bereits im Pleistozán begonnenen und nach dem Abflu8 des Wassers 
des Beckens zurückgebliebenen Pfützen. Solchen begegnet man von Bélafalva 
aus auf der Kézdivásárhelyer Májusrét und über Szentkatolna auf den feuchten 
Wiesen unter der löngs des Feketeügy fortlaufenden Terrasse. 

AnláBlieh der Drainage der Májusrét überzeugte ich mich, dab man die 
Máchtigkeit des Torflagers durchschnittlieh mit 3—4 m annehmen kann. 

Ein Zweig dieses Torfzuges setzt auch unter dem Fehérmartok gegen Torja 
hin fort. Dieser geht jedoch seit der Regulierung des Baches der Austrocknung 
entgegen und fángt solcherart an, wirtschaftlieh verwertbar zu werden. Die übri- 
gen Torfgebiete harren als minderwertige feuchte Wiesen noch der modernen 
wirtschaítlichen Kultur. 


6. "(Hlolocáan (Alluvium). 


Unter den hierher gehörigen Bildungen, die einen bedeutenden Teil auf 
unserer Karte einnehmen, sind die Übersehwemmungsgebiete der 
Báche Torja und Kászon und des Feketeügy zu erwáhnen. Da 
diese Wasserláufe mit Ausnahme eines kleinen Teiles des Torjabaches nicht re- 
guliert sind, lagern dieselben bei den hüufigen Übersehwemmungen auf den tiefer 

9xr 


132 JOHANN BÁNYAI 


unter den Terrassen gelegenen dnundationsgebieten grobBe Mengen von Schlamm 
und Sand ab. Die vom Grundgebirge und noch mehr die vom Sandsteingebiet 
hinablaufenden kleineren Büche nehmen durch die Bildung der Schuttkegel 
und der aus reihenweisen Zusammenhang aus diesen entstehenden Schutt- 
lehnen, einen wichtigen Anteil an der jetzigen Gestaltung der Terrainformen. 
Bei gröBeren Regengüssen lösen sich die leicht zerfallenden schiefrigen Bildungen 
wirklich ab und bedecken mehrere Meter hoch die Verkehrswege, so dab diese 
hiedurch nicht allein gefáhrdet sind, sondern auch íhr Niveau gehoben wird oder 
daB man gezwungen ist, die StraBe direkt weiter abwárts in das Tal zu verlegen. 
Auf solche Weise entstandene Vorhügel bedecken das Niveau der Grundgebirgs- 
lehne bis zur Háülfte, insbesondere im Tal des Kászonbaches. Diese Vorhügel wer- 
den bei neuerlichen Regengüssen durchweicht, reiBen sich los und gleiten in Form 
von Schlammfluten in das Tal hinab, in sehr vielen Fállen auch die lockereren 
Schichtengruppen des Grundgebirges mit sich fortreiBend..$Solcherart 
zengentdanet die Lagen dieser s5ehiehítte niedm [gam zads 
slehes"Büld von den tektonisehem "Werháldtmús s emindiems 
Crunidsebirges, weshalb man aut ddrésemeGebüerttemdtte 
ehámakterastisehen Auisent üsse mamkdemt et arertthamsamtó 
reichenden Tüálern suchen muB. j 

Ein sehr ineteressantes Beispiel von der Arbeit des zusammengetragenen 
Schuttes habe ich bei den Felsőcsernátoner Mühlen gesehen, wo die einlaufenden 
Báche die ziemlich weite Talmulde 20—30 m miáchtig ausgefüllt haben. Am 
Rande dieser Mulde befindet sich gleich unter dem Walde eine reine Schwefel- 
wasserstoffguelle, deren Wasser die Gemeinde in einem Badebassin (Fig. 10) 
aufgefangen hat. Der ins Freie gelangte Schwefelwasserstoff zersetzt sich und 
der ausgeschiedene Schwefel überzieht die iíins Wasser fallenden Gegenstánde 
mit einer Rinde. Eine solche Ouelle, die merkwürdigerweise trotz der Náhe des 
Torjaer cBüdöss, der ein üáhnliches Wasser führt, kein Kohlendioxyd enthált, 
habe ich auch schon in der Gemarkung von Miklósvár! angetroffen und zwar 
gleichfalls auf dem Sandsteingebiete. — 

Zur Gruppe der holozánen Bildungen muB ich auch noch die am Fube 
des Perkőhegy entstandenen Anháufungen von Schotter und Ouarzsand záhlen, 
die den Platz der im Pleistozán hinabgetragenen levantiniscehen Schichten ein- 
nehmen. Es sind dies die aluvialen Derivate des Sandsteines des Grund- 
gebirges und der zwischengelagerten Schiefer, die fast bis an den kleinen Sattel 
hinter der Kapelle hinaufreichen, nach abwárts aber sich bis an die Torflager 
hinziehen. 

Eine derartige Anháufung von aluvialem Sand und groben Schotter findet 
man auch am linken Ufer des Kászonbaches in der, in der Richtung von Kézdi- 
szentkereszt ausgehöhlten Mulde, die durch das Zerfallen der hier befindlichen 
jungen Konglomerate entstanden ist. DaB das Zerfallen der Konglomerate hier 
in so auffálliger Weise geschah, ist hauptsáchlich der Wirkung des lángs 


1 JOHANN BÁNYAI: Das Braunkohlengebiet von Barót-Ajta. Jahresbericht der kön. 
ung. Geologischen Reichsanstalt für 1913. Budapest, Pag. 114. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 133 


der Bruchlinie zwischen  Kiskászon und  Kézdiszentkereszt aufsteigenden 
Kohlendioxyds zuzusehreiben. Die tatsáchlichen üuBeren Anzeichen hbievon sind 
die in die Bruchlinie fallenden, in den Gemarkungen der vorerwáhnten Gemein- 
den liegenden, an Kohlendioxyd sehr reichen Sauerwasserguellen. Die Wirkung 
sieht man vornehmlieh auf der Kiskászoner Seite, so dab sich die der Bruch- 
linie entlang befjndlehen Konglomerate wie ein weicher Zucker zwischen den 


. Fingern zerbröekeln lassen. 
Diese Gebiete sind volkswirtschaftlich dadurch charakteristisch, daB die- 


selben durch die bestándig zunehmenden Alluvionen und Senkungen für den 
Ackerbau ganz wertlos geworden sind, ausgenommen den unterhalb der Komitats- 
straBe zwischen Kézdiszentlélek und Kézdiszentkereszt liegende Teil. Die kompe- 
tenten Behörde nscheinen behufs weiterer Verhütung des Schadens keinerlei 


Mafregeln treffen zu wollen. 


IV. Resumé. 


Betrachten wir nun auf Grund der bisherigen Untersuchungen das 
in der Richtung Kézdivásárhely—Torja gelegte Profil (Fig. 9). Diese Partie 
des Beckens und groBer Wahrscheinlichkeit zufolge auch die noch nicht 
kartographierte Partie ist aus wechsellagernden und auskeilenden Schichten 
von Sand, Schotter und Ton aufgebaut. In der Mitte liegen fast horizontal 
gelagerte, feine, muskovitisehe, graue Tone. Die von oben eintretenden 
Schotterbetten aber verlieren sich, wie dies auch der Voláler AufsechluB 
zeigt, zweigartig zwischen den gegen den Beckenrand sich auskeilenden 
Schichten. 

Die Stelle der Auskeilungen föállt gerade ungefáhr unterhalb Kézdi- 
vásárhely, so dab man keinen für eine Tiefbohrung idealer geeigneten Platz 
finden könnte. Die labile Natur des auffüllenden Materials bringt es mit 
sich, dab diese Masse auch gegenwártig noch ihre Gleichgewichtslage sucht. 
Das ganze ist in einer langsamen Bewegung gegen den tiefsten Punkt des 
Beckens begriffen und weist REYER! den Gravitationstypus der Masse 
an Versuchen nach. Die üáuBeren Anzeichen dieser Bewegungen können 
auch in dieser Gegend bei kleineren Erdbeben beobachtet werden, die 
verháltnismáBig ziemlich háufig sind. 

Wegen der. inneren Rutschung müssen die Schichten natürlieh ge- 
faltet sein und zeigen diese eben nicht eine solche ungestörte Lagerung, 
wie dies das konstruierte Profil aufweist (Fig. 11). So konnte es geschehen, 
daB man beim durchbohren einer durch eine solche Faltung entstandenen 
kleinen Antiklinalen in Oroszfalu (beim Stefanschen Brunnen) das auf- 
steigende Sauerwasser erbohrt hat, was indessen auch vorauszusehen war, 
da auch die übrigen Mineralwösser innerhalb dieser Gemarkung darauf 


: REYER: Ursachen der Deformationen. Leipzig, 1892 pag. 17. 


134 JOHANN BÁNYAI 


hinweisen, dab eine der vom Torjaer kBüdöss ausgehenden Bruchlinien 
hier durchzieht. 

Untersucht man die üuBeren morphologisehen Verháltnisse der 
Deltaausfüllung, so findet man, daB auch dieses, so wie jedes andere , auch 
rezente Delta, oben mit jáh aufsteigenden, sodann sanfter abfallenden 
und schlieBlich mit einem fast der Horizontalen sich nühernden Abbang in 
das Becken eintritt. Auch ist es gewiB — vom ganzen Háromszéker Becken 
im allgemeinen gesprochen — daB diese Ausfüllung als eine untereinander 
zusammenhángende Serie von Schuttlehnen und Deltas angenommen 


Volál Torja :"  Kézdivásárhely 


K—-—Bohrung 
570 m. t.£. F—Ouelle 


vZGINA lta eper e kt re LOSE TOT EYEKOSET 
7 8 74 séről / 
VAS KSE SZ 9VaAN Vg stés , c E eEPB r; 
/ VAA sz NESZE TES ON tezet es elél : I DOSZ 
76 781 1 1 Ahá, ú1 ; ATÖge je 1 r szda d ja ZZTIZ TT 
012 5 7 6 tó HA Ve A ts zést e 8 EZT 
KM a VIVA a VLÉZEZAB ELESÉS do sss 
TALALT N NENT T ATA A NK TŰ 
7 ZIAZAEÁVAT AT . SZ Es 
E ezaz zés zén KÁDI 4 
, vaj! [ TNT 
EVÉ AZTÁN E ZÁB ÁBA A) TEAT ÁTÉTNGet 


Sand- Ton Sand $Schot- Roter Torf 990 m. 

stein ter Ton 

Kreide Pont. Levantische Di- Al- Tiefe der Bohrung 
Stufe Stufe luv. luv. 


Fig. 9. Geologisehes Profil der Partie unterhalb der Terrassen 
um Kézdivásárhely. 

Erklárung der Zeichen: 1—III — Terrassen; 1 — Aus kretazischem Sandstein. 

bestehendes Grundgebirge; 2 — Grauer Ton; 3 — Ouarziger Andesitsand: 4 — Grobe 

Schotter; 5—Roter Terrassenton (Nyirok); 6 — Torf aus dem Überschwemmungsterrain, 


werden muB. Hier will ich auch noch die zu den Delta bildungen gehörigen 
Kohlenvorkommen erwáhnen, die bei den Entdeckern manche sanguinische 
Hotffnungen erweckten. 

Das einstige Delta ist geschützter gewesen, und an den auBberhalb 
des Weges der hereinstürzenden Wassermassen fallenden Stellen, ungefáhr 
an der Stelle der heutigen Gemeinden Csernáton, Ikafalva und 
Futásfalva, waren moorige, versumpíte ÜUferpartien. Aus der An- 
háufung dieser abgestorbenen Pflanzen und der durch die Strömung hinaus- 
gesehwemmten Treibhölzer sind durch eine geringe Verkohlung Kohlenlager 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 135 


entstanden, die man sonach unter die autochton-alloecehtonen" 
Kobhlenflöze einreihen muB. 

Beim Graben von Brunnen in den erwáhnten Dörfern hat man elnige 
Partien von diesen Flözen aufgeschlossen und schien solcherart, bei ober- 
fláchlicher Beurteilung der Sache, die Annahme günstig, daB es sich hier 
um ein unter den drei Dörfern hindurchstreichendes Lignitflöz handle. 
Gelegentlieh der Begehung des Gebietes habe ich mich bei den tieferen 
AufsechlüBen davon überzeugt, dab diese Flöze nur isolierte, für die Aus- 
nützung wertlose Flecken und sogar durch die Beschmutzung der Brunnen- 
wüsser direkt schádlich sind. Gegenwártig ist kein einziges dieser Flöze 
irgendwo aufgesehlossen, nur vom Hörensagen weib ich, dab man vor 
zirka 30 Jahren bei Alsócsernáton auch einen Stollen auf eines jener Kohlen- 
vorkommen vorgetrieben hat, den man wegen EHinbruch des Sandes ein- 
stellte. In den Daten über die Brunnengrabungen ist auch stets nur von 
einer Máchtigkeit von einigen Dezimetern Kohle die Rede. 

Ein diesem Kohlenvorkommen öhnlieches sah ich in Steglitz 
bei Berlin, welches Porowré in seinem, die Entstehung der Steinkohle 
behandelnden Werke!in so meisterhafíter Weise besechrieben hat. 

Was bei Feststellung der Altersverháltnisse der das Becken aus- 
füllenden Bildungen betritfft, kann man der Auffassung J. LŐRENTHEY s 
beipílichten, der dje Hügeln, die das Baróter Gebirge umgeben und die mit 
jenen der Kézdivásárhelyer Gegend durch das einstige Binnenmeer im 
Zusammenhang gestanden waren, in die levantische Etage eingereiht.? 

Dies unterstützt auch die ziemlich dürítige Fauna: die Gegenwart 
von Unio Crassus RETrz und von Byihma Bodosensis RorH. In den unteren 
Terrassen ist auf eine gröbBere Fauna keine Aussicht, eher wáre etwas bei 
einem geeigneten AufschluB der Kohlenknollen zu erhoffen. 


(Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. PRzYBORSKI dipl. 
Bergingenleur, Berginspektor 1. R.) 


1 PoronIÉ: Entstehung der Steinkohle. Berlin, 1910. pag. 46. 
? Dr. J. LŐRENTHEY: A szekelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- 
Természettudományi Értesítő. Kolozsvár, X.X. 1895. 


ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJAER 
GEBIRGES 


Von Dr. ROBERT BALLENEGGER.! 


In seimer im Jahre 1866 unter dem Titel cKBeschreibung und Klassi- 
fikation der Böden des Tokaj-Hegyalja ersehienenen Studie lieferte JOSEF 
v. SZABÓ elne vorzügliche Beschreibung des Nyirokbodens des Tokaj- 
Hegyalja- Gebirges ; er schrieb dort folgendes : 

cAls Nyirok bezeichnet das Volk im Tokaj-Hegyalja ebenso wie im Mátra- 
gebirge einen bindigen, plastischen Tonboden, der in der Regel rot ist, und in ho- 
hem MabBe die Eigenschaft besitzt, die Feuchtigkeit festzuhalten. Wenn er aus- 
trocknet, wird er so hart, dab er blob der Haue weicht, wenn er hingegen allzu 
feucht ist, wird er so klebrig, dab er am Stichel haften bleibt. Bearbeiten lbt 
er sich nur bei einem gewissen Feuchtigkeitsgrade. Das Wasser nimmt er sehwer 
auf, er lábBt es kaum durch, ausgetrocknet wird er zu harten Schollen, die auf 
auswártige HBinflüsse nicht zerstáuben. Der Nyirok ist die beste Bodenart des 
Hegyalja, er gibt den stöárksten, haltbarsten, aromatisehesten Wein. Zugleich 
ist er der verbreitetste Boden. Er bildet sich aus den menyben und aubBer Ge- 
steimseinschlüssen kommt darin nichts vor) 


Im Laufe der agrogeologisehen Übersichtsaufnahmen hatte ich Ge- 
legenhejt einen Nyirokboden aus dem Tokaj-Hegyaljagebirge einer einge- 
henderen ÜUntersuchung zu unterziehen, und ich möchte diesmal die Resul- 
tate dieser Untersuchung vorführen, da aus den Ergebnissen der Analyse 
einige die Entstehung und die HBigenschaften des Bodens betreffenden 
Sehlüsse gezogen werden können. 

Der untersuchte Boden stammt aus einem Weingarten bei Mád und 
wurde von meinem Kollegen I. Timkó gesammelt. Der Untergrund besteht 
aus Rhyolith und seinem Tuff. Auf diesem Untergrund liegt ein üáuBerst 
bindiger, hell rötlichbrauner Tonboden, für welehen die obige Beschreibung 
von J. v. SzaBó vorzüglieh zutrifft. Seine Plastizitátszahl ist 23-4, seine 
Plastizitátsgrenzen 44"5, bezw. 21"1 (nach der Methode von AÁTTERBERG). 

Selne mechanische Zusammensetzung kann in folgender Tabelle zu- 
sammengefabBt werden : 


: Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellsch. am 8. 
November, 1916. 


ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJAER GEBIRGES. 137 


Durchmesser der Körner 0/9 

0-2 mm 23 grober Sand. 

vá HÓ HE VT j feiner Sand (Mo). 

0702 —0-006 c . 160 

07006—0-002 95 
-£0"002 € 409 Ton. 


Gesteinsmehl (Schluff). 


Der vorherrsehende Gemengteil des Bodens ist sonach der Ton, der 
Boden besteht fast zur Hálfte aus diesem. Hieraus erklürt sich das Ver- 
halten des Bodens zum Wasser. 

Um die chemische Zusammensetzung des Bodens kennen zu lernen, 
analysierte ich zunáchst den Boden, sodann den vom Boden abgeschlámm- 
ten Ton, und die im Boden eingesehlossenen gröBeren Tuffstücke. Vor 
allem willich die Analysenresultate des Tuffes verglichen mit einer Rhyolith- 
analyse vorführen, die mir von Herrn Dr. M. v. PÁLFY gütigst zur Ver- 
fügung gestellt wurde. Der Tuff ist hellgrau, u. d. M. sieht man, daB er aus 
Glas besteht, in welchem nur einzelne Biotitfetzehen zu unterscheiden sind. 
In dem zum Vergleich dienenden Rhyolith, welcher aus dem nördlicheren 
Teile desselben Gebirgszuges, aus der Umgebung von Pálháza stammt, sind 
in der glasigen Grundmasse Feldspat- und Biotitausscheidungen zu sehen. 

Die Daten der Analyse sind die folgenden (die Analyse des Rhyoliths 
von Pálháza stammt von Herrn Dr. K. Emszr) : 


Rhyolithtuff (Mád) Rhyolith (Pálháza) 
fú BV 99 Mol. 9, 


o Mol. 99 ol. 99 
SEL ÁLÉR E ae INT E EG SÍROKAK 70-19 "8221 " 75-29 82-38 
ES SEM Kea SS Ket ÉS 11-86 817 13-42 8:66 
TŰ ÉSE e REZA KE S ENE TE 0-96 — 1703 — 
TON EAN eg e ete s ltáalete 0-37 1720 0-62 146 
UA VTÓ ezés oke kéta eSE OS ORTÓL EG őt 0-39 0-68 Hpur. — 
ÁGAK re KAL EZOKÓ KS ÁL SZSNÉ LÉK ÖTEN keér ötksTei 278 3"49 11G 137 
IVASOÉTSAÉÁE zá ZS ető 139: IT 919 3"58 
GST SEN Vt és e ét SA 3:58 2:68 365 2:55 
GÍülhyetlüstds 7 a5kk etén e velek va 5"712 25 
ER HETŐ ese LÁZ HÁÁT 2-78 3 
d SZG a S SG EOK E ORENBL KE 0-07 Spur 
EZÉSI NT EN TÉS Ela eléaltagetís je 0:03 Kt 
NO KÉZ ETTE E SNEK T E NEVE d seret. 07-04 k 


10016 100-00 HÁ 100-00 


Beide Gesteine sind demnach sehr sauer, an ihrem Bau spielt Eisen 
eine sehr untergeordnete Rolle. Auffüllig ist die grobBe AÁhnlichkeit in der 


138 D: ROBERT BALLENEGGER 


Zusammensetzung der beiden tresteine, der Tuff enthált weniger Natrium- 
oxyd als der Rhyolith, sein Wassergehalt hingegen ist höher. Hierin geben 
sich die ersten Zeichen der Verwitterung zu erkennen, die sich in Wasser- 
aufnahme und Auslaugung der am leichtesten löslichen Base, des Natrium- 
oxyd offenbart. ; 

Die Zusammensetzung des Bodens und des vom Boden abschlámm- 
baren Material (Ton) ist in folgender Tabelle zusammengefaBt, die dritte 
Rubrik enthált die Zusammensetzung der nicht abgeschwemmten Teile 
des Bodens (Sand- und Gesteinsmehl) ; letztere enthült berechnete Werte, 
zu denen ich auf die Weise gelangte, dab ich aus der Zusammensetzung 
des tonigen Teiles berechnete, wie viel auf 40-9 gr entfállt; so viel Ton 
enthált námlich der Boden; durch Abzug des so exrhaltenen Wertes aus 
der 94-uellen Zusammensetzung des Bodens ergibt der Rest die Werte der 
Zusammensetzung des nicht abgeschlámmten Teiles, die sonach die 94-uelle 
Zusammensetzung der gröberen Teile des Bodens angeben. 


Nyirok Nyirák Nyirok 
(Vollboden) (Toniger Teii) (Sand und Sechluff) 

SID ag KENTE Ka erö lk c 638794 481394 748894 
AOL a azrt átt KE ESÉS a 8 ok 1478 20-41 10-93 
MEZ SES jelez ere jojó a ezekzete et 5"68 972 2"91 
MD aa SAS ASE ZSR e ala a 60 1 125 195 074 
(7. E. EL ERRÁRROKÉGBS E ege rzbets 0-82 " Spur 1-39 
MNÜGESÁD EKE tézi ezis ez es tetek át ESETE 1700 0-27 oil 
MAGNÓT teso eé tn zyss e kát EE TÉT 221 2.52 725 
NYET ÜSÜ 2 7 ét eza ékeket sát és 429 767 1-95 
MA0ábea TOB sér stsszteáeázász tele 4"48 8"01 205 
JETOJ A a ROSE SO dó 0-49 0-41 0:54 
TELI SREKRRRRERE E gt 0-08 0-10 0-07 
MVTÜL Mestere a ös kénetelts tels VES 0-07 0"02 0-10 
Orsámisehe  DUDStanz ps elet 0-98 131 VET 
. 100-08 100-54 99-99 


Nach den Daten der Analysen enthált der Nyirok weniger Kiesel- 
söure als die Rhyolitbhe, hingegen mehr Aluminiumoxyd und namentlich 
mehr Hisenoxyd. Besonders aufföllig gibt sich dies zu erkennen, wenn man 
den tonigen Teil des Nyirok, das eigentliche Verwitterungsprodukt ins 
Auge faBt. Das Verwitterungsprodukt ist sonach eine sehr basische und 
hydratisierte Bildung, in welcher die Hydroxyde des Aluminiums und 
Bisens vorherrsehen, aus welcher von den übrigen Basen das Kalziumoxyd 
vollstándig und das Natriumoxyd nahezu vollkommen ausgelaugt wurde 
und nur das sehwer lösliche Kaliumoxyd, wahrscheinlich als Adsorptions- 
verbindung, zurückblieb. Der hohe Gehalt an Magnesiumoxyd deutet 


ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJABR GEBIRGES. 189 


darauf hin, dab in dem tonigen Teil auch nicht ganz verwitterte Biotit- 
sehüppechen in gröberer Menge enthalten sind, die in hohem MaBe dazu 
beitragen, dab der Boden so plastisch ist. Aus den Untersuchungen ATTER- 
BERGS ist nömlich bekannt, dab unter den bodenbildenden Mineralien der 
oxydierte Biotit die gröbBte Plastizitát aufweist, namentlich wenn seine 
Schüppehen genügend fein sind. 

Wenn man die Zusammensetzung des nicht verwitterten Teiles des 
Bodens (3. Kolonne) ins Auge fabBt, fállt die gute Übereinstimmung mit 
der Zusammensetzung der Rhyolithe auf. Der unverwitterte Teil des Nyirok- 
bodens besteht sonach aus den Mineralindividuen des Rhyoliths. Diesen 
SehluB bestátigt auch die mikroskopische Üntersuchung des aus dem Boden 
ausgeséhlámmten feinen BSandes ; in diesem feinen Sande herrscht Orthoklas 
(Banidin) und Ouarz vor, auBerdem kommt viel Biotit , sehr wenig Plagio klas, 
Pyroxen, Muskovit, Zirkon und Hámatit vor. Die Pyroxene bestehen vor- 
nehmlich aus Hyperstenindividuen, diese bilden den überwiegenden Teil 
der über 2"9 sehweren Fraktion. Mit Ausnahme des Hyperstens und Musko- 
vits kommen alle diese Mineralien auch in den hhyolithen vor, Der Hypersten 
kann aus den in der Náhe vorkommenden Pyroxenandesiíten abgeleitet 
werden, der Muskovit hingegen kann von weiter durch Wind herge weht sein. 

Die Mineralkörnehen sind scharf, frisch, nicht abgerieben, was be- 
weist, daB sie nach Verwitterung des Gesteines nicht durch Wind oder 
Wasser trans portiert wurden, sondern an Ort und ötelle blieben. 

Aufföllig ist im feinen Sande der völlige Mangel an Glas, obwobl 
die Rhyolithe und ihre Tuffe hauptsáchlieh aus Glas bestehen. 

Auf Grund des mikroskopisechen Bildes und der Analysendaten mub 
also im Rhyolith aus dem Gesichtspunkte der Verwitterung ein scharfer 
Unterschied zwischen der glasigen Grundmasse und den ausgeschiedenen 
Kristallen gemacht werden. Die glasige GrundmabBe verwittert leicht und 
liefert durch ihre Verwitterung die den Nyirok charakterisierende Ton- 
substanz, wáhrend die Kristalle viel langsamer verwittern und die Skelet- 
teile des Bodens bilden. Die Bildung des Nyiroks sehlieBt mit der Ver- 
witterung des Glases ab, die in den Rhyolithen ausgeschiedenen Kristalle 
nehmen nur sehr langsam an der Bildung desselben teil. Der Chemismus 
der Verwitterung aber kann auf die Weise aufgefabBt werden, wie die Lösung 
von Glas in einem Wasser, das nur sehr wenig Humussöuren enthált. Die 
alkalischen Wisser waschen aus der Lösung die Kieselsüure, sowie die 
Oxyde des Magnesiums, Kalziums und Natriums aus, die Hydroxyde des 
Aluminiums und Eisens hingegen werden niedergeschlagen und binden das 
Kaliumoxyd infolge Adsorption so fest, dab es durch die Niederschlags- 
wásser nicht ausgelaugt werden kann. Das Resultat ist ein sehr hydrati- 
sierter, besonders aus den Oxyden des Aluminiums und Eisens bestehender 
Ton, welcher als Base vornehmlich Kaliumoxyd entháalt. 


140 B. ROBERT BALLENEGGER 


Es fírágt sich nun, wann der Nyirok des Tokaj-Hegyalja entistanden 
ist. Um diese Frage zu beantworten, wollen wir üntersuchen, wo auch 
heute ein Boden mit den nöámlichen Higenschaften entsteht. Böden mit 
solehen Higenschaften éntstehen heute in der Gegend des Mittelmeeres, 
unter subtropischem Klima, bei verhültnismábig reichlichem Niederschlage 
und hoher mittlerer Jahrestemperatur. Unter solchen Umstüánden zer- 
setzen sich die organisehen Substanzen sehr rasch, sie oxydieren vollstündig, 
eine Humusanháufung tritt nicht ein, die Niedersechlagswásser enthalten 
demzufolge keine saueren humosen Produkte, ihre Reaktion ist alkalisch, 
womit die Bedingung der Bildung von Nyirok gegeben ist. Solche nyirok- 
artige Böden wurden von RAMANN aus Südfrankreich und Spanien be- 
schrieben.! 

Die Rhyolitheruptionen werden in unserem Geblete in das Miozán 
gestellt, sie begannen im oberen Mediterran und endeten im Sarmatikum. 
Die Tutte sehliessen an mehreren Punkten Reste einer reichen Laubwald- 
vegetation eln, so bei Czekeháza, Szántó, Tálya und Erdőbénye. Diese 
jungmiozáne Flora besteht aus Pílanzen, deren Temperaturansprüche höher 

" sind als die der heutigen, die unter einem Klima vegetilerten, das sich von 
dem heutigen mediterranen Klima nicht wesentlich unterscheidet.? 

Die Anfönge der Nyirokbildung müssen demnach in diese Zeit geé- 
stellt werden, dieselbe setzte sich sodann bis zu Finde des Tertiárs fort. 
Im Diluvium lagerte sich LöB auf den Nyirok und dieser bedeckt den Boden 
auch heute noch an vielen Stellen. Die Denudation schaffte den LöB an vielen 
Punkten wieder fort, wáhrend der viel konsistentere Nyirok derselben 
leichter widerstand. 

Welchen Veránderungen unterliegt der Nyirok heute? Diese Frage 
wird durch die Lage des Tokaj-Hegyalja beantwortet. Das Tokaj-Hegyalja- 
gebirge liegt an der Grenze von zwei Klimazonen, an der Grenze von zwei 
solcehen Klimaten, deren eines der Ausgestaltung von Steppenformationen, 
das andere aber der Entstehung von Waldwegetation Vorschub leistet. 
Dementsprechend wird der Nyirok an der einen Stelle humos, es entsteht 
daraus die als schwarzer Nyirok bezeichnete Bodenart, wábrend er unter 
der Waldvegetation ausblabBt, grau, zu Podsol wird. 

Der Nyirok ist also im Tokaj-Hegyalja das unter Binwirkung von 
subtropischem Klima entstandene  Verwitterungsprodukt  jungtertiárer 
Eruptivgesteine und deren Tuffe. Er ist ein terfiüres Bodenrelikt, wie ein 
solches von GLINKA im Földtani Közlöny aus der Umgebung von Bikszád 
beschrieben wurde.? ! 


1 RAMANN: Bodenkunde III. Auflage 1911. S. 533. 
? Pax F. : Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen II. 1908. §. 8. 
$ GLINKA D.: Földtani Közlöny, Bd. XLI. S. 675. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIATRES 
DE PÜSPÖKFÜRDŐ EN HONGRIE. 


sz Planchos aa Stt — 


Par le Baron G. J. DE FEJÉRVÁRY. 


Ayant eu Vhonneur, il y a guelgues mois, d"étre chargé par mon ami 
le Dr. TH. KoRMos de moceuper de la faune herpétologigue, appartenant 
a VInstitut de Géologie, et résultant de ses fouilles a Püspökfürdő, j eus 
Voccasion de faire les observations suivantes. 

Le matériel Amphibien ne consiste exelusivement gue d7A no u- 
res. Je ny ai jusgulici découvert aucune pétrification dU rod éles. Bien 
gue de guantité passablement restreintes, par leur gualité, ces fossiles ne 
laissent pas de nous étre extrémement précieux non seulement comme 
fournissant des données nouvelles sur la faune fossile de la Hongrie, mais 
surtout par leur rapport a la science en général, jetant des lumiéres du plus 
haut interét sur le développement phylétigue des Anoures. Outre leur 
valeur zoologigue, ces données méritent encore, une appréciation toute 
particuliére, par le fait gufen les rapprochant de la faune pliocéne francaise 
du Rousillon, elles nous permettent de tirer guelgues conclusions regar- 
dant Váge des couches géologigues de Püspökfürdő guidu point de vue 
de leur faune ont été sujettes a maintes opinions divergentes. 

La faune Amphibienne de Püspökfürdő a déja été Vobjet d"une étude 
spéciale (4) de la part de mon ami, Mr. BorKAY gui, il y a trois ans, s7en 
occupa dans son apereu sur Vherpétologie pannonienne et préglaciaire de 
la Hongrie. Cependant les trésors paléontologigues dont il va étre guestion 
sont les heureux résultats de fouilles toutes récentes (1915). 

Je saisis Voccasion d"exprimer ici ma gratitude sincére a Mr. TH. 
KoRmos, paléontologiste de PInstitut R. Hóngrois de Géologie, pour mavoir 
invité a Vétude de ce matériel de si vif interét pour un herpétologiste, tout 
en attirant mon attention sur guelgues oeuvres de la littérature paléonto- 
logigue ayant rapport au sujet. Je dois en outre tous mes remercímens 
au Dr. F. SIEBENROoCcK, Villustre herpétologiste du Musée Imperial de Vienne, 


1 Lu en partie a la session de la Société de Géologie de Hongrie le 7 juin 1916. 


142 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


et au Dr. C. LAMBRECHT assistant au Centre Ornithologigue Hongrois gui 
voulurent bien m"aider en diverses guestions littéraires. Je remercie aussi 
sincérement mon chef le Dr. G. HogvÁárH, Directeur de la Section Zoologigue 
du Musée National de Budapest, gui en sa gualité de membre du Comité 
International de Nomenclature Zoologigue, eüt Vobligeance de massister 
de ses conseils dans les guestions de nomenclature se présentant au cours 
de mon travail. 

Avant de mengager dans lexposition détaillée de mon sujet, je 
voudrais relever en termes généraux les données gue nous ont déja fournies les 
fouilles paléontologigues sur le développement phylétigue des Anoures.! 

Les premiers renseignements gui nous sont parvenus a ce sujet, nous 
portent a la période da Jurassigue supérieur et mentionnent 
un Ano ur e, 1 Bobatrachus agilis, djaprés MooDrE de caractére bufonoide, 
gue le Prof. MaRsH en 1887 pourvut il est vrai du nom précité, gui cependant 
resta nomen nudum jusgu au traité de MooprE (20), paru en 1912. BOULENGER 
(8, p. 191—192) mentionne comme provenant également du Jurassigue 
supérieur, mais recueilli en Espagne (la pétrification citée plus haut résultait 
des fouilles faites au Wyoming en Amérigue) le Palaeobatrachus Gaudryi 
VipaL. Cet animal, dit BOULENGER, n7est rangé gue provisoirement dans 
le genre Palaecobalrachus, et il ajoute: k... il svagit bien d"un véritable 
Anoure, pas plus spécialisé en tous cas gue nos Discoglossides et Pélobatides 
actuels. Les restes de poissons associés a ce sguelette ne permettent pas de 
douter de Vexactitude de Váge géologigue gui lui est attribué., II ne me 
fut, malheureusement, pas possible de me procurer le traité original de 
Vipar (23) publié en 1902 dans les kMemorias de la Academia R. de Bar- 
celona. Je fus ainsi réduit a devoir moccuper de cet Anoure intéressant 
par Ventremise de Varticele de BRoIrIti résumant Voeuvre de VIDAL et paru 
dans le Neues Jahrbuch f. Miner., Geolog. u. Paláontologies (Tome II. année 
1907). D/aprés la photographie grandeur naturelle, accompagnant Varticle, 
la longueur entiére de cette pétrification dépasserait a peine 8 em. Au sujet 
des conditions gui nous intéressent par rapport au sacrum et a Vurostyle 
ni le texte ni la figure ne permettent de sen former une idée claire. BROILI 
écrit comme sujt : cDie Wirbel selbst sind undeutliech, dagegen ist der cha- 
rakteristisehe Cocevx und das langgestreckte Ileum sehr deutlich zu erken- 
nen. Cette description trop sommaire ne nous offre aucun renseignement 
concernant le nombre des vertébres composant le sacrum; je ne puis égale- 
ment sien découvrir de frappant sur Vurostyle défini par BROILI comme 
ccaraectéristigues si ce n7est sa structure apparemment assez massive. 


1 Táge geologigue des lieux de provenance dAnoures fossiles se trouvant 
en Hongrie est ici dénommé d/aprés les renseignements puisés dans les ouvrages du Prof. 


KoRgmos ou dont il a bien voulu me faire part directement. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 143 


Telles seraient done les plus anciennes pétrifications dAnoures 
connues jusgula ce jour, et, comme BOULENGER le fait observer (I. c.), con- 
temporaines des Dinosáuriens et Pterodacetylés. 

BOULENGER (I. c.) mentionne des sguelettesdelapériode éocőöne 
supérieure, provenant des Indes, guil range dans le genre d Ogyglossus 
TscHuDI vivant encore de nos jouts, álnsi gue des pétrifications de la méme 
période, découvertes en Europe, et eclassées provisoirement dans le genre 
Rana L. de la famille ds Ranides. Il ecíite encore des couches oli g 0- 
cöénes et pliocénes de VAllemagne, de VAutriche et de la France 
le Discoglossus Orr, la f Latoma v. MEYER et le f Pelophilus Tscnupr, 
faisant partie des Discoglossides, le Pelobates LAUR. appartenant 
aux PPelobatides, ainsi gue le genre Rana L. faisant partie des R a n i- 
des. Jajouterai encore le genre 7 Diplopelturus DEpP. décrit par Cn. 
DEPÉRET (9) et classé par lui parmi les Discoglossid e s.? La famille 
des Palaeobatrachidae CoPE provient de la méme période et renferme le 
genre Palaeobatrachus TscHupIr dont PETERS décrit les larves sous le nom 
de Probatrachus (25, p. 16). BoULENGER classe le genre Protopelobates BIEBER 
(3 k 17) dans cette famille gui toutefois, selon mon opinion, appartient 
a la famille des Pelobattdae LATASTE. Jajoute ici également les deux fossiles 
décrits par A. PokRris (22) en 1885 le Tf Ranavus Scarabelm PoRrrs et le 
T Bufavus Meneghimü PoRkris; ces deux Anoures de haut interét 
furent recueillis dans les couches du Miocéne supérieur de Sinigaglia. Leur 
place systématigue na pas encore été déterminée. 

Pour énumérer tous les genres dAnoures fossiles jusgu"ici connus, 
la liste ci-dessus peut encore se compléter djaprés ZITTEL (26, p. 421— 432, 
Fig. 411—421) comme suit : V Alytes WaAGLr. et le Discoglossus OTTH? de 
la famille des Discoglossides. Le genre Asphaerion v. MEYER des 
Ranides, celui du Bufo LauR. (— Palaeophrynus TscHupr) -et du 
T Protophrynus PoMEL des Bufonides, enfin les genres j Amphirana 
AYMARD et T Batrachus PoMmEL, dont la place systématigue reste encore 
a définir. Au sujet des Pelobatides ZITTEL (op. cit. p. 430) nous 
parle de plusieurs zleums provenant de la chaix miocéne de Weisenau, 
éleums guon a peine a distinguer de ceux des genres Pelobates LauR. et 
Pelodytes BoNAr. 

C"est a Véminent herpétologiste du Musée de Magdeburg, le Dr. W. 
WOLTERSTORFF, gue nous devons nos connalssances détaillées sur le genre 
Palaecobatrachus. Dans son excellent ouvrage Über fossile Frösche insbeson- 
dere das Genus Palxgobatrachus; écrit, comme il men fit part lui-méme 
il ny a pas longtemps, durant la premiöre année de ses études universi- 


1 D/aprés ce gui sera développé dans les pages suivantes jai cru pouvoir compter 
ce genre parmi les Bujonidae. 


144 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


taires, et pourvu de plusieures planches dessinées de sa main (25), il 
s"approfondit dans Vexamen de ce groupe intéressant de Batrociens8 
anciens et cest précisément dans ce travail guil décrit la plus grande 
partie de ces espéces. 

Pour conclure je eciterai encore les Notes sur un Genre neuveau 
de Batraciens Bufoniformes du terrain a Elephas merididnalis de Durfort 
(Gard) par DE L£ISLE Du DRÉNEuF (15), auxguelles, malheureusement, 
Vauteur na pas ajouté de planches et gui comprend la description d"un 
" Anoure de grande taille de la période pliocéne, le § Platosphus Gervaisn, 
guil elasse parmi les Bufonides se fondant sur la máchoire supérieure 
dépourvue de dents. Comme BoOULENGER lécrit, nous trouvons aussi des 
restes dAnoures provenant de couches plus récentes dans PV Amérigue 
du Sud! gujon relie facilemeut aux espéces prospérant encore de nos jours 
en ces parages. 

Dans le petit manuel fort pratigue cité plus haut, BOULENGER ter- 
mine son bref chapitre sur les Anoures fossiles en ces termes: rDonc 
les Anoures fossiles gui nous sont connus ne jettent pas plus gue les 
Urodéles, aucune luümiére sur Vorigine des Batraciens actuels. Dés la fin 
du Jurassigue ils existaient tels gue nous les voyons aujourd"huis Le 
matériel gue nous allons examiner ne saurait naturellement nous offrir 
de nouveaux renseignements a ce sujet mais complete cependant nos 
connaissances surles Batraciens anoures dela période préglaciaire. 

Je désirerais maintenant parcourir les groupes énumerés plus haut 
djun point de vue ostéologigue tout spécial, c"est-á-dire par rapport aux 
vertébres formant le sacrum ainsi gu" alurostyle en dépendant. Con- 
sidérant le matériel dont il est guestion, ce point de vue me parait de haute 
importance. 

Nous savons gue tous les genres connus dAnoures vivants a u- 
jomrd huz vont samis "exeemptiomn "1e vs a Gt ma selomaNpióisió 
dune seule vertébre. Cest-a-dire gue les extrémités antérieures 
des alae ossis ilet ne se joignent gulaux prétendus processús tramsverst de 
formes trés variées de la vertebra sacralis ; la neuviéme vertébre représente 
la vertebra sacralis, tandis gue les Sé"e et 7"me vertébres dont elle est 
précédée, ne prennent aucune part a la formation du sacrum.? 

Nous trouvons des conditions toutes  différentes chez les genres 
Palaecobatrachus TscHupi et Platosphus DE L ISLE. 

(Ce ne sont gue ces deux anciens genres dAnoures gue je sache, 
chez lesguelles on trouve, outre la vertebra sacrahs proprement dite ou 


! BOULENGER a sans doute pensé ici aux genres Ceratonhrys Wiwp et Leptodacty- 
lus Frrz. de la famille des Cystignathidae GÜNTH. 


2 II va sans dire gue les phénoménes anórmaux (atavigues ?) sont ici except és. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 145 


typigue, des vertébrés synsacrales prenant aussi part a la 
formation du sacrum,! a savoir 1—2 vertebra synsacralis mihi chez le Pa- 
lacobatrachus? et 1 chez le Platosphus. Le sacrum des autres Anoures 
fossiles précités nous demeure en partie inconnu et lá ot il a été trouvé 
on a pu constater guil nétait composé gue dune seule vertőbre. 

Nous ne possédons malheureusement pas de reproduction du sacrum 
et de Vurostyle du Platosphus? aussi la description de DE WISLE ne nous 
permet-elle gujune revision insuffisante de la morphologie des détails 
considérés 1c1. D-aprés lá deseription (15, p. 476) les apophyses des deux 
vertébres formant le sacrum. (vert. sacralhs et vert. synsacralis) se suivent 
sans intervalle sur tout le parcours de leurs bords se faisant face Vun a 
Vautre, cfest-á-dire guja premiere vue elles pourraient faire Veffet d"une seule 
apophyse sensiblement élargie. L"urostylesoudé par Vossification a la 
vert. sacr. (s. str.) présente suüivant DE LISLE guelgues vestiges d"une 
lam. horizontahs (tavec des traces de erétes latérales. 15, p. 475). Les Pa- 
laeobatrachuús — gui djaprés nos connailssances actuelles, ne peuvent étre 
reliés de plus prés au Platosphus — présentent par rapport a la formation 
du sacrum et de Vurostyle (os coccygeum ) les caractéres suivants : A) Sacrum : 
les prétendues apophyses de la vert. sacralis (sensu stricto) s"élargissent 
a leurs extrémités et forment un angle droit avec Vaxe de la colonne ver- 
tébrale; la vert. synsacralis II. suit la méme direction, les extrémités de 


: II est possible gue chez le Ranavus et le Bujavus décrits par PoRrIis (22) le sacrum 
soit formé de 2 ou 3 vertébres. Sur le premier, Pileum parait avoir glissé en avant atteignant 
ainsi les proc. trans. de la Géme vertébre. PoRrIs lui-méme se prononce pour cette supposi- 
tion (p. 1179) aussi ne comprend-t-on pas pourguoi sur la page précédente, (1178) a propos 
du méme sujet, il fait la remargue suivante : (É guesta una novita anatomica cbe non ha 
riscontro in nessun genere vivente o fossile di Batraci.) (J"ai fait moi-méme une observation 
analogue en préparant des sguelettes de Pelobates, lorsgue le retrécissement causé par la 
cuisson fit glisser les ileaw en avant de facon semblable.) PoRriIs est de Vopinion gue les 
3 derniéres paires de proc. trans. devaient étre les suspensoires de Vileum ; ces proc. trams. 
ne sont aucunement pl.us épais gue ceux des vertébres précédentes. Sur 
les dil. sacr. du Bujavus, ainsi gue sur le corps de la vertébre sacrée, PORTIS croit 
découvrir une suture gui indiguerait la présence de 2 vertébres. I7éciaircissement de ces 
guestions morphologigues tout intéressant et désirable guil apparaisse, nJayant pas encore 
eu lieu, je ne pourrai, en traitant de la morphologie et phylogénie du sacrum et de P urostyle, 
tenir compte des deux ÁAnoures ci-dessus nommés. 

3, ? I est vrai gue H. v. MEYER (19, p. 150) écrit par rapport au Palaeobatrachus 
diluvianus GOLDF. (hommé par lui Palacobatr. Goldjussi v. MEYER) comme suit : (dass 
das Kreutzbein ursprünglich aus mehreren Wirbeln bestand, gewöhnlich aus drei, bis weilen 
glaubt man auch vier unterscheiden zu können. WOLTERSTORFF par contre, gui lui aussi 
examina le matériel de v. MEYER, décrivant le genre en guestion (25 p. 48) mentionne le 
sacrum comme formédetrois vertébres (vert. sacr. 4- 2 vert. synsacr. mihi) dont les dila- 
tations nous présentent deux ouvertures de grandeur égale. 

5: De zAdrus — plat, large, et ösovo — hanche. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. i 010 


146 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


ses tapophysess sélargissant également et s/ossiffiant avec les tapo- 
physesy de la vert. sacr., leur partie distale présentant une surface unie, 
tandis gue les proximales (celles se rapprochant du corps de la vertébre) 
sjéloignent lune de Vautre de facon a laisser entre les kapophysess; des 
ouvertures de grandeurs variant suivant lindividu; les sapophyses; de la 
vert. synsacrahs I. se dirigent en arriére et leurs extrémités distales 
rejojgnent sur un court espace la surface ossifiée formée par la vert. sacr. 
et la vert. synsacr. II., laissant une large ouverture triangulaire entre le 
bord antérieur des kapophyses; de la seconde vertöbre synsacrale et 
le bord postérieur de ses propres tapophyses;. Ces formations des tapophy- 
ses le la vert. synsacr. I. se retrouvent tres caractéristiguement développées 
chez de Palaeobatr. Fritscm Wozr. par exemple; du point de vue de la 
direction suivie par les tapophyses; nous pouvons encore compter ici le 
Palaecobatr. bohemicus v. MEYER tandis gujauprés du Palaeobatr. grandipes 
GIEB. et peut-étre plus encore chez le Palaecobatr. gigas v. MEYER nous 
constatons une tendance trös marguée de ces prétendus processús tramsversi 
a se diriger vers le devant; nous ne trouvons done ehez ceux-ci 
guune vertébre synsacrale, celle gui précédene prenant 
a (eü meh art a Va Honatonat KdME Srake em at B ToS tjttse 
á propos de Vurostyle le Dr. WOoLTERSTORFF écrit comme suit 
(25, p. 30—31): Nur das vordere Ende ist in 2 Föllen gut überliefert, 
die wulstige gedrungene Form und die angedeuteten Ouerfortsátze sind 
bezeichnend, doch sechwer in Wort und Bild wiederzugeben . .. Der ausser- 
gewöhnlich plumpe Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste,! der 
enge Kanal für den Spinalnerven ist rund. Hine Ansehwellung mit 2 feinen 
Höckern und Löchern beiderseits, beweist, dass der Knochen ursprünglieh 
aus 2 Wirbeln bestand.? Der hintere Teil ist nur im Abdruck erhalten. 
Er verschmálert sich gegen das Ende hin und ist mössig lang.) 

Nous eme co nin amisis to s ) u Sgeüsea e a sa ate mi asAStoNtiS 
pEoyenant de Tonsxredom b. 1 er [Sa Ge ans a teat ibe Té HB 
fórmé de deux vertőbres. Le premier Batracien 


1 TI semblerait gue par rapport a la formation du coceyxles Palaeobatrachides 
suivent le type désigné par moi du nom de Palaeourostyle (comparer 25, Taf. XI, Fig. Ila d b). 

: (est probablement a ce fait gue Von peut attribuer le dessin sans doute exagéré 
de PicrEr (21, Atlas, Pl. XXX, Vig. 7), sur léguel nous voyons aprés le sacrum une vertébre 
aux contours trés margués, gui ne nous permet pas de distinguer si elle se rattache a la 
colonne vertébrale proprement dite ou bien si elle fait partie de Vurostyle. WOLTERSTORFF 
ne mentionne pas une différenciation de vertébres postsacrales, aussi peut-on présumer gue, 
sur le dessin de Picrer, ce sont les traces de la premiére vertébre coccygale originale de 
Vurostyle guisetrouvent ou rées a tel point, présentant ainsi A cet égard des conditions 
morphologigues gui, vu la description de WOLTERSTORFF (op. cit. p. 31 k Taf. XI. Fig. Ila), 
ne nous paraissent guére plausibles. 


NOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 147 


ánoure présentant cette particularité nous parvint par 
suite des fouilles du Dr. KoRmos. C7est ainsi gue me revint la bonne 
fortune de pouvoir mapprofondir dans lVétude de ce Batracien fossile 
gue je décris plus bas sous le nom de Pliobatrachus Lánghae, le classant 
dans la sousfamille bufonoide désignée par moi comme Tf Platosphinae.: 

Aprés cet exposé sommaire résumant en grands traits ce gue nous 
savons par rapport aux points gui nous intéressent sur les Anoures 
fossiles, je moccuperai de mon sujet proprement dit, cJest-a-dire de la 
deseription des ossements dAnoures guj me sont parvenus des couches 
préglaciaires de Püspökfürdő (Comitat de Bihar) tout en terminant cette 
étude par mes conclusions relativement aux connexions et phénoménes 
phylétigues inférés de mes investigations. 


Familia: BUFONIDAE GünTrn. 


D/aprés le matériel de Püspökfürdő j"ai divisé cette famille en deux 
sous-familles et me conformant du point de vue ostéologigue au systöme 
suivi par BOULENGER dans son excellent ouvrage kCatal. of the Batr. Sal, 
amplifié de mes propres observations, je la caractériserai comme suit : 

Máchoires édenteés; vertébres procéles; apophyses trans- 
verses sans cőtes autogénes; tepophyses transverses, de 
la vertébre saerée modérément dilatées; urostyle a deux 
cavités articulaires; des prolongements bilatéralement situés peuvent étre 
présents a la base de Vurostyle (par ex. ehez le Bufo viridis LAUR.), 
mentionnés dans la littérature par BOULENGER (6, p. 232), GaupPP et 
djautres auteurs comme processús transversi; sternum généralement en- 
tierement cartilagineux; omosternum généralement absent; phalangettes 
obtuses, pouvant étre simples ou en forme de T, cas échéant triangulaires. 
— Jaiétabli pour les sous-familles la eclef suivante fondée sur le sacrum et 
Vurostylus. 


Subfam. I.: $ Platosphindae FeEJséRv. subfam. n. 


Sacrum composé de deux vertébres; urostyle sans 
spina urostyh, pourvu dune expansion latérale (lamina hort- 


1 La justesse de ma détérmination se trouve prouvée par le caractére procéle 
de la vertebra synsacralis, aussi le Pliobatrachus ne pourrait-il tout au plus se relier — gue 
du point de vue morphologigue, cela va sans dire — a la famille ds Discoglossides. 
Cependant c"est précisémment la structure mentionnée des vertébres gui réfuterait ce classe- 
ment, vu la formation opisthocéle des vertébres des Discoglossides. Un 
débris de magilla fournirait évidemment un argument vigoureux pour trancher cette guestion, 
comme dans le cas du Platosphus dont la máchoire supérieure édentée decida 
DE VISLE a le ranger parmi les Bufonid es. (Cf. 15, p. 473 $ 477.) 


10 


148 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


. 


zontahs mil) et par ce fait morphologiguement moins différencié du 

sacrum; les prétendus proc. transversi! de Vurostyle ne ressortent 

pas librement mais se présentent sous la forme de petites lattes osseuses 

ou de légéres proéminences dans la s urfa ce de la lamina horizontalis. 
Genres faisant partie de la sous-famille : 


Platosphus DE 1 ISLE (?) Diplopelturus DEp. 
(?) Bufavus PoRTris Phiobatrachus FEJÉRVv. n. g. 


Subfam. II.: Bufoninae Fesérv. subfam n. 


Sacrum composé dune vertébre; uürostyle pourvu 
dune spina urostyli; pas d"expansions latérales (lam. horizontalis mihi), 
par ce fait morphologiguement différencié du sacrum dune facon trös 
marguée; les prétendus proc. transversi (proc. obl. post.?) de Puro- 
style — lors de leur rare présence — ressortent librement des 
deux cőtés. 

Genres faisant partie de la sous-famille? : 


T Protophrynus PoMEL Atelophryne BLGR. 
Scutiger THEoB. ( —ophophryne BuLGR.) Nattereria STDR. 
Ophryophryne BLGR. Pseudophryne Frirz. 
Bufo LAuR. Notaden GÜNTH. 
Nectophryne BucHH. $ Prns. Myobatrachus SCHLEG. 


Pseudobufo TscHuDpi(—Nectes CoPE) Rhnophrynus D. £ B. 


Subfam. I.: t Platosphinae FEJÉRv. 


Pliobatrachus FEséÉRv. n. g." 


Phiobatrachus Lámghae FEJÉRv. n. sp. 


Je nomme cette espéce en Vhonneur de ma fiancée, ARANKA MARIE 
LánGn, praticante a la Section Zoologigue du Musée National Hongrois 
de Budapest, dont le concours fidéle me seconda dans mon travail. 


1 Je nai pu constater la présence de ceux-ci gue chez le Diplopelturus et le Plio- 
batrachus; jignore si le Platosphus posséde des formations pareilles ou non, la description 
de DE VISLE ne renferme pas de renseignements a ce sujet. 

2? Tous les genres vivants comptés par BOULENGER (8) comme appartenant aux 
Bujonidae wont été gue conditionnellement réunis dans cette sous-famille, ce gui, du point 
de vue de Vostéologie, nécéssitera sans doute une revision systématigue. 

3 Je ne m"occuperai pas spécialement de la caractéristigue de ce genre vu gulil n7est 


encore représenté gue par une espéce. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 149 


Les restes fossiles de cette espéce sont :epreséntés par ün sacrum 
et un urostyle bien conservés. Nous trouvons encore un amngulare et un 
débris d"humerus (PI. I, fig. 1 k Pl. II, fig. 1), gui, d"aprés leucs dimen- 
sions pourraient cas échéant étre rapportés a cette espöce. Cependant vu gue 
de nombreux débris du Bufo vulgaris LAuUR. foss. furent  recueuillis 
a Püspökfürdő, il semblerait possible, et méme probable gue ces fossiles-ci 
fassent, eux aussi, partie de ce dernier, ce gui ma porté a les mentionner 
sur Véxplication des planches sous la désignation do ? Bufo vulgaris LAUR. 
foss. Des tlea du B. vulg. LAUR. foss. sont d"ailleurs connus de Püspökfürdő, 
et un individu provenant de cette localité fut décrit par BoLKAY (4, p. 
219) comme Pelobates sp., aussi est-il probable gue Pileum décrit et figuré 
par BoLrKAY dans la méme publication sous le nom de Pelobates robustus 
BY. se relie également au Bufo vulgaris. La partie posterieure de ces 1lea 
est endommagée dune facon eurieuse (cf. Pl. II, fig. 3), et cest le 
changement de Vaspect morphologigue gui donna lieu a Verreur com- 
mise par le Dr. Borgkav. Auparavant je nétais pas au clair non plus 
par rapport a la place systématigue gue devalent cccuper ces os de 
type singulier, et séduit par leur formation je les considérais comme 
nouveaux, appartenant au Plhobatrachus. Cependant Vexamen précis de 
nombreux sguelettes récents et restes fossiles du Bufo vulgaris me 
mirent sur la bonne vole. 

Sacrum (Pl. I. fig. 2 k 3): D/aprés le fossile en main le sacrum serait 
composé de la soudure de deux vertébres ; vu djen haut, le sacrum donne 
Vimpression d"un os unigue, les prétendues apophyses dela ver- 
tébre synsacrale et sacrale (processús transversi) absolu- 
ment soudées et leurs limites réciprogues marguées seulement dans la 
région médiane horizontale par une légére saillie en avant; aucune Tr a1- 
nure nest visible a moins gue nous ne considérions Vouverture de droite, 
d"environ 1 mm de longueur et 0-3 mm de largeur comme point oü la coossi- 
fication niaurait pas eu lieu. Sur la vertébre synsacralis les proc. obl. 
antertores décrivent une courbe remontant tant soit peu dans la direction 
dorsale et gui sfélargit fortement en forme de cuillére ou de pelle ; la 
spina correspondant au proc. spinosus séléöve en tranchant margué ; consi- 
dérant la eréte ossifiée précitée gui pourrait servir de limite entre les 
taapophyses, les prolongements latéraux (xapophyjses;, auctorum) de la 
vertébre synsacrale sont remarguablement élargies et sin- 
elinent décidémenten avant; elles se fondent entiérement dans le corps 
de la vertébre de sorte gue des deux cőtés de la spina, correspondant au 
proc. spinosus, nous apercevons un enfoncement s"aplanissant graduelle- 
ment en sens latéral (distal) et dans leguel il est impossible de distinguer 
la limite entre les prétendues apophyses cet le corps de la vertébre. 

Le corps de la: vertébre sacralis proprement dite se fond complétement 


150 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


dans les dilatattones sacrales.! La créte correspondant au proc. spinosus est 
elairement visible mais ne fait pas saillie en lame osseuse aigue comme 
sur la vertébre synsacrale; on reconnait guelgues traces du proc. 
spinosus. Par leurs formes les dilat. sacrales mihi rappellent le plus les for- 
mations correspondantes de la vert. sacr. de V Alytes, en tant gue le cöőté ou 
bord antérieur de celles-ci — chez le Pliobatrachus soudé aux dilat. sacrales de 
la vert. synsacr. — suit absolument la direction des dilat. sacrales de la 
vertébre synsacrale, ce gui permet la soudure et nous les voyons 
ainsi se recourbant légörement vers le devant. Chez 
le Discoglossus par contre le bord antérieur des dilatations rappelle le type 
Bufoformant soit un rectangle avec Vaxe de la colonne ver- 
tébrale, soit se dirigeant en arriöre, tandis gue chez les Bombinators 
le bord prémentionné décrit subitement une forte courbe 
en avant, rendant en moindre degré, la forme gue nous trouvons chez 
le Pelobates, Pelodytes, la Megalophrys et dautres Pelobatides. Les 
bords postérieurs des dilatations se dirigent en arriére et forment 
ensemble (et non avec la colonne vertébrale) un angle droit. Vu Vétat Írag- 
mentaire du fossile les contours et par conséguent la forme entiöre des dila- 
tations n7ont pu étre fixés avec certitude ; ces dilatations sont massives, 
d"étendue considérable, plates et non eylindrigues. Vaden bas nous 
distinguons clairement sur le sacrum, au milieu du corps des vertébres, 
sous Vapparence dune suture, une ligne transversale prononcée, ligne 
marguant visiblement la limite entre les deux vertébres et guj, de méme 
gue les deux trous de conjugaison s"ouvrant de chague cőté du sacrum, 
nous offírent des preuves évidentes de Sa formation par la soudure de deux 
vertébres. La vertébre synsacrale est creuse au devant mais par 
suite de la soudure, la surface de Varticulation postérieure n7est pas visible, 
cependant, considérant la forme décrite par la suture nous avons 1c1 a faire 
a une vertébre procöle et non amphicéle ce gui nous autorise á sup- 
poser le type procöle pour la vert. sacr. (8. str.) aussi.? La vertébre 
sacrale s-emboite dans Vurostyle par un double condylus. Largeur maxi- 
male 1776 mm. 

Urostyle (os coccygis) (Pl. I. fig. 4—5 éz Pl. II. fig. 2): Robuste et plutót 


L Je désigne du nom de dailatationes sacrales les élargissements de la vertébre sacralis 
(et synsacralis) tenus jusgu? ici pour des proc. trans. (a pop h y s e s). Comme nous le verrons 
plus loin ces derniers ne sont point identigues aux premiers mais bien renfermés en 
e u x ; les proc. trans. ne forment donc guune partie de ces élargissements. 

2 TI s-jen suit donc gue la remargue de BOULENGER (6, p. 38) chn those forms in which 
the vertebree are proccelous the eighth is biconcave; the ninth being invariably biconvexp 
ne peut étre généralisée a tel point. Au coúrs de mes investigations j"ai pu jusguici constater 
gue dans le Bujo vulg. LAUR. et la Bufo viridis LAUR. comme de méme dans les Pelobates 
la . S$ME vertébre et la vert. sacralis (99Me) sont également procöles. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. — 151 


trapu de forme, Vurostyle rappelle le coccyxz des Palaeobatrachus. De ses 
deux cőtés antérieurs dorsals il présente, en sens horizontal, un élargissement 
en forme d7aile, ou comme le remargue DEPÉRET (op. cit.) relativement 
a son Diplopelturus, revőtant Vaspect dun écusson. Cet élargissement 
triangulaire gue jintroduirai dans la littérature ostéologigue sous le nom 
de lamina horizontalhs urostyh dimimue graduellement en arriére pour se 
perdre dans le corps de Varostyle; jfeus Voccasion de Vobserver plus forte- 
ment développé encore chez le Pelobates fuscus LAuR. et chez le Pelobates 
cultripes Cuv. Sur cette lamina horizontalis urostylhi nous trouvons deux 
protubérances assymétrigues rentrant en sens médian et prises jusguici 
pour des proc. tramsversi rudimentaires. Cependant, comme nous le verrons 
plus loin ces deux protubérances dans certains cas sembleraient plutőót, 
par analogie, représenter les proc. obligui posteriores de Vancienne premiere 
vertöbre coceygienne. Je ne puis, a Vheure guil est me prononcer lá-dessus. 
Au niveau du point d/origine de la lamina horizontalis, done tout prés de 
Vextrémité antérieure de lurostyle, des deux cőtés de la ligne médiane, 
szélövent formant des triangles rectangulaires scalénes, deux arétes Osseuses 
fort accentuées (spinae gemellae urostyli mihi). A 1 mm a peine de leur saillie 
elles atteignent leur hauteur maximale aprés guoi elles vont s"amoindrissant 
et disparaissent dans la lamina horizontalis. Entre ces deux arétes se trace 
un sillon dtun mm de largeur environ (sulcus medialis urostyli mihi). Au point 
oü se perd ce sillon nous percevons, dessinant une courbe, la pars tectiformis 
décrite plus bas, et, dans sa ligne médiane, une saillie trös légöre gui pourrait 
peut-étre répondre au bord dorsal de la spina urostyh faisant ici défaut; 
il nous faut remarguer ici gue la région dorsale delurostyle est séparée 
de la partie ventrale cylindrigue par de légéres erétes osseuses, prolongations 
des bords extérieurs de la lamina horizontalis; cette surface dorsale, partant 
de la ligne médiane, sincline doucement en sens bilatéral, décrivant un 
angle obtus en forme de tolt, doü le tranchant médian précité pour leguel 
je propose le nom de linea medialis urostyli. WVurostyle donc, se dé- 
membre, pour ainsi dire, en sens horizontal formant deux parties, dont 
Pune serait sur le cőté ventral, la pars eylindriformis mihi, sur Vextrémité 
antérieure fortement élargie de laguelle se percoivent les amples doubles 
cavités articulaires, et Pautre sur la partie dorsale, la pars tectiformis mihi 
décrite plus haut, dont les limites sont marguées sous les bords osseux 
descendant de la lam. horizontatis par les fissurae laterales urostyh mihi se 
prolongeant dans la direction des foramina lateralia canalis coccygei mihi 
puissamment développés; comme nous le verrons plus loin, du point 
de vue de la desecendancee la pars tectiformis urostyli et la spina 
urostyli peuvent . étre considérées comme formations identi 
gues; la linea medialis urostyli correspondant au trancbant dorsal de la 
spina urostyli. Longueur (Vextrémité postérieur du coecyx est endommagée) : 


152 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


19"2 mm ; largeur prise entre les points les plus élojgnés des cavités arti- 
culaires : 4 mm ; la largeur maximale de la lamina horizontalis (entre les 
extrémités des gproc. trams.y): 6 mm. 

II ne me reste encore plus gu" une remargue a faire par rapport au 
Pliobatr. Lánghae. Mr. CH. DEPÉRET décrivit en 1890 (11, p. 172) sous le 
nom de Diplopelturus ruscinensts, un Anoure plhocéne du Rousillon gu] 
erut pouvoir elasser parmi les Discoglossides. Les restes de cet 
Anoure consistentenlurostvyle, 2humérus, 1 antibrachium et 
2 fragments de tibia; Mr. DEPÉRET joignit a sa publication guelgues pho- 
tographies gui, malheureusement, ne sont gue de grandeur naturelle. 

Parmi ces ossements, cjest incontestablement Purostyle gui offre le 
plus dinterét aussi est-il fort regrettable gue tant la description de Mr. 
DEPÉRET gue Vimage gui Vaccompagne, ne nous permettent pas de nous 
en former une idée claire. Les autres ossements nétant pas représéntés 
de maniére égale chez le Diptopelturus et chez le Plhiobatrachus ne peuvent 
servir de point d"appui ; cest précisément de cette raison gue me surgirent 
des doutes par rapport A ma détermination et Je me demandai si le genre 
auguel jjavais donné le nom de Ptiobatrachus n7était point identigue au 
Diplopelturus de DEPÉRET, guoigue djaproösladescription de DEPÉRET 
cette supposition ne semblait pas probable. 

Lurostyle du Diplopelturus est caractérisé par DEPÉRET dans les 
termes suivants : (Parmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures 
recueillis pendant les. fouilles du Serrat djen Vacguer, se trouve un coceyx 
ou urostyle (Pl. XVII, fig. 15) de forme trés spéciale et différente de tous 
les genres connus vivants ou fossiles. Cet os gui s"articule avec le sacrum 
par une double cavité articulaire, ainsi gue cela a lieu dans la plupart des 
Batracjens, présente en dessus et un peu en arriére de cette région arti- 
culaire une expansion osseuse sous forme de deux paires d"apophyses trans- 
verses, triangulaires, de nature articulaire, dessinant dans leur ensemble 
une sorte d"écusson, étranglé au milieu ou de double bouclier, djoü le nom 
de Diplopelturus gue je propose pour ce nouveau genre pliocéne. En outre 
la eréte verticale gui se voit chez nos Batraciens indigénes sur la ligne médiane 
supérieure de lurostyle existe bien chez le Diplopelturus, mais au lieu de 
commencer a la partie tout a fait antérieure de Vos oü elle présente méme 
son maximum de saillie, elle ne se montre ici guJa partir du milieu de Vécusson 
ci-dessus décrit et s"éléve progressjvement en arriére pour acguérir son 
maximum de saillie un peu avant la longueur totale de Vurostyle. 

La dimension de cet urostyle est sensiblement supérieure a celle du 
méme os dans une trös forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle est 
loin d"/égaler la taille des grands Latonia d"ÖOeningen et de Sansan.; 

Ne marrétant pas aux différences gui ne seraient gue de caractöre 
gpécifigue je voudrais considérer celle ressortant de la description faite par 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 159 


DEPÉRET de la keréte verticaley de lurost y le. D/aprés cette description 
Vos coccygeum du Diplopelturus serait muni dune spina ossis coccygei, or 
ehez mon Phobatrachus ce caractéristigua manguetotalement. Nous 
ne discernons chez ce dernier gue le tranchant médian de la pars tectiformis 
gui ne pourrait en aucun cas étre considéré comme une eréte. Si malgré 
ces faits j hésite guand méme a détlarer la différence générigue entre le 
Diplopelturus et le Phobatrachus, la raison en est djune part gue la photo- 
graphie accompagnant la description de DEPÉRET étant prise du cőté dorsal, 
nofíre pas d/explications a ses observations, dont la force de Vaffirmation 
paraítrait tant soit peu atténuée par Véxpression un peu vague kexiste bien), 
dautre part gue la photographie en guestion, nous laisserait tout aussi 
bien supposer juste le contraire de ce gujténonce le texte.! 

II ne faut pas oublier non plus gue de pareilles descriptions, surtout 
lorsgufelles ne proviennent pas de la plume d"un spécialiste s"occupant en 
particulier de la branche donnée, se trouvent fréguemment sujettes au 
jugement subjectif de Vauteur. Trop souvent, dans ces cas, les connaissances 
approfondies indispensables a lappréciation de la valeur phylétigue et 
morphologigue des dénomijnations anatomigues, font-elles défaut ce gui 
n7-exclut pas absolument la possibilité gue Mr. Hyssssi donne le nom de 
keréte) a la pars tectiformas. 

:"Ilsuit de ce gui est dit plus haut gueladeseription etlimage 
donné par Mr. DEPÉRET manguent de clarté et de précision et ce nfest, 
faute de mieux, gue sur les guelgues différences guil ma été 
possible dy constater gue jai établi le genre Pliobatrachus. 
La guestion reste donc nécessairement ouverte jusgufa Vobtention de 
renseignements plus détaillés et plus explicites sur les restes du Diplo- 
pelturus. 

Je crois cependant pouvoir affirmer gue, si le Diplopelturus n/est 
point identigue au Plhobatrachus du moins ont-ils díű étre contemporains 
et en trés proche connexion; cest sans doute par le fait guaucune 
vertébre du Diplopelturus n7a été encore jusguici retrouvée gue Mr. DEPÉRET 
rangea le nouveau fossile parmi les Discoglossides; considérant 
cependant Vaccord si général njexeluant pas méme Vexistence dune 
identité éventuelle entre le Diplopelturus et le Pliobatrachus pourvu de 
vertébres procéles, je crois avoir toutes les raisons de répartir le Diplopelturus 
parmi les Bufonides laissant aux investigations futures Véclaircise- 


: Nous voyons sur la méme planche (XVIII) Purostyle dune Rana esculenta L. foss. 
vue également du cőté dorsal. Ouoigue la spina ossis coceygei des Rana soit particuliérement 
développée, limage représentant la surface dorsale nJaccuse en rien la présence de ce caractére, 
aussi n"est-ce gujaprés un examen minutieux et comparaison faite avec des urostyles 
de Hana disposés de la méme facon, gue je parvins 2 le découvrir. On ne saurait donc, 
se fondant sur la figure de la planche en guestion, constater le développement de la spina. 


154 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


ment définitif de la guestion. Le Diplopelturus provient du 
Pliocöne et le Pliobatrachus de la période préglaciaire donc de couches se 
trouvant encore sur les confins du Pliocéne. Vu sa ressemblance au Diplo- 
pelturus ainsi gue ses autres caractöres archaigues (sacrum double, forme 
de Varostyle) je considérerais le Pliobatrachus comme appartenant 
principalement au Pliocöne, Vespöce sféteignant déja dans le Pleistocéne. 
Gest aussi la raison pour laguelle je choisis pour notre Batracien la 
dénomination de Phobatrachus. 

Concernant sa taille le Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. aura eu de 
la ressemblance avec les exemplaires du Bufo vulgaris LAuR. de VEurope 
centrale. : 

Lieu d7origine: Püspökfürdő, 1I" lieu de recueillement. (Voir Ind. 
Bibliogr.: 16). 


Subfam. II.: Bufoninae FEJÉRv. 
Bufo Laux. 


Bufo vulgaris LAUR. foss. 


Lieu d?origine : Püspökfürdő, II" lieu de recueillement. (Pl. II. fig. 3). 


Bufo viridis LAUR. foss. 


Lieu d7origine : Püspökfürdő, II" lieu de recueillement. 


Familia: PELOBATIDAE LATAsSTE. 
Pelobates Wagi. 


Pelobates robustus BY. 


Mon ami Mr. BorKaY décrivit cette espéce au courant de Vannée 1913 
(4, p. 219). De par ses dimensions le Pelobates robustus est "bien supérieur 
aux exemplaires de grandeur ordinaire du P. fuscus LAUR., méme atteint-il 
parfois les proportions constatées chez le P. cultripes Cuv. II a été recueilli 
divers restes dfossements du P. robustus BY. gui par leur rapport a la valeur 
systématigue et phylétigue de cette espöce formeront le sujet dune étude 
future spéciale,! renfermant en méme temps la description détaillée des 


1 Je mabstiens d Dheure actuelle de me prononcer au sujet de la valeur systématigue 
du P. robustus BY. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 155 


autres Anoures déja connus, provenant des fouilles de Püspökfürdő. 
Je me bornerai donc a ne mentionner encore gu/un sacrum, jusguici unigue 
exemplaire de son espéce. Ce sacrum est soudé a Vurostyle et mérite 
notre attention toute spéciale par le fait de particularités morphologigues 
frappantes gui nous suggérent certaines conclusions intéressantes se rappor- 
tant a la descendance (Pl. II. fig. 4 k 5). 

Une lamina horizontalis trés fortement développée s"étend des deux 
cőtés de Vurostyle et Punit complétement a la vertebra sacralis.! La, lamina 
horizontalis étant ébréchée des deux cőtés, ni sa grandeur totale ni le parcours 
entier de son bord extérieur ne peuvent se constater. Autant guil est permis 
de présumer la lamina était déja trés amplement dilatée a, partir du premier 
neuviéme delurostyle pour aprés se confondre aux deux bords élargis 
du sacrum, gue Von a considéré jusguici tant ehez les Pelobates gue chez 
les autres Anoures comme proc. tramsv. de la 979 vertébre. Sur Vexem- 
plaire en guestion nous distinguons dans la région formant la vert. sacralis 
des parties remarguablement différenciées gui ne se retracent gue faiblement 
sur la vert. sacralis des P. cultripes Cuv. ou des P. fuscus LAUR. examinés, 
I est évident gue vu Punigue exemplaire a disposition nous ne saurions 
a ce momént résoudre la guestion gul se pose a savoir si ces différences 
si accentuées gui dans ce cas indiguent évidemment le type primitif, — 
lorsgue les parties diverses ressortent sur les dilat. sacrales sous forme de 
seulptures aigues, — doivent étre considérées comme caractéristigue du 
P. robustus BY., ou si nous avons ö faire ici a un phénoméne exceptionnel. 

Sur la vert. sacralis les proc. obhgui anteriores trös proéminents s"élövent 
des dilatations latérales ; en avant de ceux-la nous trouvons, dans 
les dilatations, deux parties épaisses et consistantes, d"une largeur 
dun mm environ formant le bord antérieur des dilatations; nous 
apercevons ensuite en arriére clajrement sculptés dans ces dilatations 
comment sfenserre au milieu, aprös les larges proc. obl. ant., le corps de la 
vertébre dont les proc. obl. posteriores font saillie en arriére rev é- 
tant la forme de deux longues épines.? Sur le cőté droit 
de Tuarostyle (donc assymétriguement développé) avant le foram. 
lat. can. coccyg., aplati contre la lam. hor. et la joignant dans sa partie dis- 
tale, nous rencontrons un prolongement large, plat, court, á éxtremité 
arrondie se dirigent en arriére et  guj rappelle? leg sortes dapophyses 


1 Le degré de développement de cette lamina horizontalis chez les Pelobates récents 
examinés est sujette a des fluctuations individuelles, 

: Nous trouvons ces proc. obl. posteriores également sur ia vertebra sacralis de nombre 
dautres Ano ures (chezla Hyla arborea L. par exemple) ; nous constatons le cas identigue 
sur la R. Méhelyi Bx. dans la bou:souflure soulignée par le sillon dont j"ai comparé la forme 
á un e (12, p. 140). 


§ Le caractére homologue de ces expansions na pu étre certifié. 


156 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


se trouvant sur les deux cőtés de Durostyle des Discoglossides 
(xproc. trans). Devant le foram. lat. can. coccyg. de certaines Ranma nous 
apercevons aussi de petites épines mais celles-ci a peine discernibles (14, 
p. 25; 12, p. 141); Gaupp se demande si elles ne serajent point des 
proc. trans. atrophiés. II n-est pas aisé de répondre a cette guestion. 
II faudrait pour cela en premier lieu s"assurer de la nature homologue de 
ces épines des Rana aux sortes dapophyses si puissamment déve- 
loppées sur VPurostyle ds Discoglossides par exemple; pour se 
rendre compte de ceci nous devrions savolirsi ces deux espéces de 
prolongements (épines) peuvent se produire sur le méme urostyle, outre 
cela leur origine phylétigue resterait encore a determiner, guestion gul, 
comme nous le verrons plus bas, méme pour guant aux Discoglos- 
sides ne peut encore étre, selon mon opinion, considérée comme résolue. 
Entre les proc. obligui posteriores s"étend le proc. spinosus trés allongé ; 
une aréte aigue lui correspondant parcourt au milieu le corps de la vertébre 
et se termine a son sommet. 

Sur la ligne médiane de la pars. tectifjormsdelurostyle se dessine 
une aréteá peine visible gui prend naissance aprés le proc. spinosus 
trés margué dont elle se trouve toutefois détachée. 

La pars cylindriformis cette fois-ci ne répond pas a sa dénomination 
par le fait guelle s"élöve en lame trés prononcée, aux cőtés larges et droits, 
de facon guén faisant une coupe verticale nous en obtenons un triangle 
a angles aigus. Du cőté ventral aucune trace de la fusion avec le sacrum, 
tandis gue sur la face dorsale un léger renflement de Vurostyle nous en offre 
Vindice. La lamina horizontalis remarguablement développée borde I urostyle. 
La vertőöébre sacrée est én ce cas également procéle. Longueur 
(dans la ligne médjane) du fossile 1577 mm. 

Tant en elles-mémes gue par Vanalogie, ces conditions morphologi- 
gues nous offrent de précieux rensejgnements phylétigues. 

Je me bornerai a ne mentionner ici gue guelgues formations irrégu- 
liöres de la partie $acrée, décrites par AporpnHI (1) et guil me semble pou- 
voir expliguer comme phénomenes atavigues. Comme nous le prouvent les 
dessins d"Aporpni, chez ées individus la 97" vertébre a des processús 
transversi d"une conformation toute spéciale (indépendants des 
dilat. sacr.), dont la directión et la structure s"accordent absolument avec 
les apophyses des derniéres vertöébres praesacrées, Si 
ce n7est guils sont tant soit peu plus grands et plus épais ; á leurs extrémités 
nous distinguons une petite épiphyse cartilagineuse. Le corps de la 
vertöbre est passablement différencié ; selon les dessins, seuls les proc. obl. 
posteriores se fondent dans les dilatations bilatérales du sacrum; la lamina 
horizontalis deVarostyle commence déja trés prés de Vextrémité posté- 
rieure ou vers le milieu de Vurostyle, puis s"élargit fortement pour former 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 157 


les dilations du sacrum (ta pop hys e s), dont Vune, dans un cas (op. cit. 
Taf. XIX, Fig. 2), se soude a gauche a Vepiphysis de la véritable 
apophyse de la vertebra sacralis de par le tissus cartilagineux de son bord 
extérieur. BOULENGER (6, Part I, p. 199 footnote) cite aussi les exemplaires 
représentés par ADOLPHI en observant gue le sacrum tis formed entirely 
by the processes at the base of the urostyle, and there are thus nine instead 
of eight preesacral vertebrae.) Le rőle minime joué par les proc. transversi 
de la 9/é vertébre (vert. sacr.) dans la construction des dilatations 
Sa ecrées ressort 1c1 d"autant plus clairement gulen ce cas ils ne se trouvent 
en aucune connexion avec celles-ci, ce gue j"estime, je le répöte, accuser 
un caractére atavigue.! Nous retrouvons la méme conformation chez une 
Megalophrys pelodytotdes BrGR. (Pl. III. fig. 3) dont le dessin accom- 
pagne un article de BOULENGER (7, p. 409, Textfg. 78), ainsi gue sur la, 
géme vertébre d"un Bombinator pachypus décrit par CAMERANO (9, p. 448, 
sg 49 

Les fossiles de Pelobates ont été recueillis a Püspökfürdő, II! lieu 
d7origine. 

Familia: RANIDAE Günrn. 
Subfam II.: Raninae Prns. 
Rana L. 


Rana, esculenta, 11. foss. 


Les pétrifications diverses composant ce groupe correspondent aux 
ossements décrits et dessinés par DEPÉRET (11, p. 173) sous le nom de Rana cf. 
esculenta (Pl. XVIII, fig. 21—25).? 

Je me réserve pour Vavenir d7en faire avec les espéces précitées Vobjet 
de Vétude plus approfondie signalée ci-dessus. 

Recueillis a Püspökfürdő, II" lieu d7origine. 

EZEK ZO zót 

Occupons-nous maintenant des conditions et possibilités phylétigues 
gui se présentent dérivant des faits morphologigues observés et pour conclure 
considérons Váge de la faune de Püspökfürdő dont il est ici guestion. 


1 Ceci nexclut point la possibilité gue jadis, dans les temps anciens, les proc. trans, 
de la vert. sacr. eux aussi aient eu leur part dans la formation du sacrum, cependant, aprés 
la soudure avec la lám. horiz., — du point de vue de la surface — leur rőle dans la construc- 
tion des dilat. sacr. apparait comme trés subordonné. 

? [ci non plus ne nous est-il possible djaprés les dessins á notre disposition, de nous 
prononcer dune facon absolument certaine, pour guant a la fig. 24 surtout ; autant gu?il 
nous est permis de constater nous avons en effet Aa faire a une R. esc. L. foss. 


158 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


Arrétons-nous tout djabord a la conformation du sacrum et voyons 
par rapport aux A n o u r e s, leguel peut étre considéré comme type primitif, 
le sacrum a une, ou celui a plusieurs vertébres? II parait indiscutable gue 
le sacrum composé de plusieurs vertébres représente une configuration 
ancienne vu gue de nos jours nous ne la retrouvons gue parmi des formes 
fossiles, telles gue les Palaecobatrachus, le Platosphus et le Plhobatrachus.: 
Le sacrum des types les plus anciens nous est encore inconnu, comme par 
exemple celui de V.Eobatrachus jurassien du Wyoming. II est vrai gue COPE 
(10, p. 100) mentionne un probably incompletely developed tailless Batra- 
chian de la kGreen River Epoch; (éocéne inférieur) également du Wyoming, 
dont lacolonne vertébrale subsiste ainsi gue guelgues fragments 
du eráne, Vauteur cependant ne nous renseigne pas sur le sacrum. 

Nous connaissons, provenant de la méme période gue les. Palaeo- 
batrachus, le Platosphus et le Plhhobatrachus au sacrum a plusieurs vertébres, 
dautres Anoures a une vertébre sacerée unigue, et ceux-ci 
en plus grand nombre gue les précédents. Il serait intéressant de savoir 
si ces derniers descendalent aussi dancétres a plusieurs vertébres 
sa crées, mais nous ne possédons, a Vheure guüil est, aucune preuve 
a cet effet, aussi la guestion reste-t-elle ouverte aux investigations futures . 
Considérant les Palaeobatraechides comme groupe étejnt, et ne 
sachant non plus de formes actuelles gue — vu nos connalssances encore 
restreintes — nous puisslons, en nous basant sur un fait positif, tenir pour 
les descendants du Platosphus ou du Phobatrachus: toute possibilité d une 
preuve orthogénétigue semble 1ci exclue. 

Nous pouvons supposer gue le type primitif des Anoures 
possédait plusieurs vertébres sacrées et gue cfest par suite de leur 
genre de vie gue les espéces contemporaines présentent une réduction de 
ce caractére, les vertőöbres synsacrées devenant des vertébres 
ordinaires et seule la vert. sacralis s. str. restant le suspensoire de Vos 
iliague. Nous pourrions aussi adimettre gue le sacrum composé de 
plusieurs vertébres représente dans la phylogénie des Anoures un 
caractöre secondaire et partant ne doit étre considéré gue comme phénoméne 
sporadigue. Nous avons en effet rencontré cette méme particularité dans 


1 Considérant les ancétres des Anoures—guinétaient pasencore 
des Anoures dans le sens actuel du mot — au cours de Vévolution le 
sacrum simple (a une vertébre), représente incontestablement le type primitif; les 
guestions gwil nous faudrait éclaircir seraient donc de savoir si cette conformation a persisté 
un certain espace de temps durant chezles Batraciensdevenus de véritables 
Anoures dans le sens actuel du mot, ou bien si le sacrum de ceux-ci se composait déja 
de plusieurs vertébres, et si, du point de vue général, il nous est permis de tenir le sacrum 
consistant de plusieurs vertébres comme étant autrefois un phénoméne uniformément 


répandu parmiles Anoures. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 159 


différents groupes, aussi bien chez le groupe isolé des Palaeo- 
batrachides gue ehez le Platosphus et le Phobatrachus faisant partie 
des Bufonides. Ce phénoméne apparaissantádiverses épogues 
géologigues á degrés différemts dans deux groupes n ayant 
entre eux aucune connexion, peut étre regardé comme une con ve T- 
gence provenant dune hyperossification de la région sacrale. 
En acceptant cette derniöre hypothése et si on parvenait a découvrir une 
forme guelcongue a plusjeurs vertébres sacrées gui représente bien 
Vancétre de formes actuelles a unt vertébre sacerée, et non un 
point final de développement, les formes contemporaines au sacrum a une 
vertébre pourraient étre. considérées comme -exprimant un phénoméne 
réapparu (voir p. 158: note 1) au cours de la phylogénie. Cependant, 
a Vheure guiil est, nous ne saurions ni réfuter ni affirmer ces suppositions, 
d autant moins gue jusgujci aucun cas gue Von aurait pu prendre pour 
atavigue ne stest présenté pour nous offrir guelgufindication a ce sujet.! 

Jai cité Vhyperossificatilon comme caraectére secondalre; ceci Se 
trouve en rapport des plus étroits avec la guestion comment se développérent 
les puissantes dilatations bilatérales de la vert. sacrahs auxguelles la litté- 
rature donne conséguemment le nom djapophyses. (Cf. Pl. III, fig. 1—5). 
II est possible due dans certains cas ces dilatations soient en 
grande partie provenues des apophyses de la 9" vertébre et gue 
ces apophyses sfunissant aux proc. obl. postertores ? allongés et soudés 
a elles, forment avec ces derniers Vélargissement bilatéral de la vert. sacralis. 
Nous pouvons présumer un cas pareil chez les Ranides (type: GCylindro- 
sacralia mihi) tandis gue les Hylides,les Bufonides etles Dis c o- 
glossides (type: Perasacraha ? mihi) représentent du point-de 


1 IIlest vrai gue jVai rencontré un cas — chezle B. pachypus — oüla SéME vertébre 
présentait des élargissements ressemblant aux dilatationes sacrales (CAMERANO, 9, p. 448, 
fig. 3.). Cependant ce fait isolé ne fournit pas de preuve suffisante permettant de le considérer 
comme atavisme et non cas échéant comme monstruosité. — BROILI (K. A. v. ZITTEL, 
Grundz. d. Palüont., neubearb. v. F. BRorur, E. KoOKEN, M. SCcHLossER. — II. Abt. Vert., 
München u. Berlin, 1911, p. 177) par contre écrit gue, comme exception. rare, deux vertébres 
sacrées peuvent se rencontrer chez des Anoures récents (Pelobates WaAGC., Pipa LAUR., 
Hymenochirus BLGR.); ce phénoméne n7est toutefois pas développé de plus prés, ce gui 
permet dentrevoir la possibilité — vu surtout. guil nomme aussi le Pelobates — gue ces 
cas répondent aux précités décrits par ADOLPHI, et alors ces formations se rapporteraient 
áá Vurostyle, ce gui fait gue je les laisse actuellement hors de considération. 

? TI est possible aussi — comme chez le Bombinator — gue sur la vertébre 
sa crale les proc. obl. post. conservent leur forme originale, ne s"allongent pas et ne prennent 
aucune part a la formation des dilatations sacrales. Dans ce cas nous les ren- 
controns libres, indépendants, sous la forme de petits lobes. Cependant mes expériences 
me portent a croire gue ceci ne peut étre considéré — étant le contraire de ce gue nous 
voyons dans les autres genres — gue comme cas isolé. 

5 repdo — je traverse, je vais a travers, 


160 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


vue morphologigue la phase intermédiaire entre le type précédent 
et celui des Pelobatides (type: Platysacralha mihi) chez leguel les 
dilatations de la vert. sacr. ne peuvent aucunement étre considérées 
comme apophyses mais bien comme la lamina horizontahs de Vurostylus ou 
tout au moins comme une formation d hyperossification étroitement reliée 
a elle. Cette lamina horizontalis se joint tout d abord, par ses faces antérieures, 
aux proc. obl. post. fortement allongés en arriére, de la vertébre sa c- 
rée — comme nous avons pu nous en rendre compte par la description 
morphologigue du Pelobates robustus — puis sen va remplir lespace entre 
les proc. obl. posteriores et les véritables apophyses (proc. trans- 
versi) de la 97" vertébre, effectuant ainsi la coossification des 
parties nommées, et formant par ce procédé dossification les 
larges expansions a forme de pelle de la vert. sacr: 
Le rebord antérieur de ces expansions est formé par les véritables 
apophyses gui ne constituent donc gujune partie minime de celles-ci. 
Comme exemple de cette formation nous pouvons citer, sans compter le 
sacrum fossile dont il fut ici guestion les cas djJatavisme décrits par ADOLPHI(1) 
et BOULENGER (7, p. 409—410, Textfig. 78). II suffit de prendre connaissance 
de ceux-ci pour guil nous paraisse évident gue les dilatations sa c- 
rées ne proviennent pas des proc. trans. de la géme vertöbre, mais 
de la lamina horizontalis de Vurostyle ou se trouvent du moins en 
étroite connexité avec elle et formant Vélargissement antérieur de celle-ci. 
Nous constatons ainsi gue les deux dilatatjons latérales du 
anorum type Pelobates "prises" jus g ici por rates 
apophyses, de cönstíitment :de ttore éléments dik 
férents: 1. Lapophyse de la $"vertöbre gui formelebord 
antérieur de Vélargissement ; 2. les processűs oblhgui postertores, pro- 
longés en arriére sous la forme dexpansions épineuses et gui avec les 
apophyses représentent la substance la plus épaisse de la dilat a- 
tion; ?. la lamina horizontalis de Vurostylus, gui joint celui-ci a la 977" 
vertébre et, chez les Pelobatid e s, forme parait-il ce centre d/ossifica- 
tion dfoü est issue la matiére osseuse secondajre gui, en gualité d"élement 
consolidant, comble le vide entre les proc. transversi et les proc. obl. post.; 
par son étendue c7est la lamina horizontalis gui forme la plus grande partie 


1 Faute d"expérience en cette matiére je n7ose point encore généraliser ma déduction 
fondée sur les phénoménes observés chez les Pelobates, et d"aprés laguelle la lam. horiz. con- 
stituerait la masse essentielle des dilat. sacr.; par rapport aux autres formes mentionnées 
plus haut tout ce gue jjai pu constater est gue pour guant a la superficie, chez elles aussi 
les proc. trans. ne prennent gujune part accessoire a la formation des dilat. sacr.; il reste 
donc A déterminer encore si dans chague cas la matiére secondaire, constituant la masse 
principale des dilatations, provient dune lamina horizontalis ou d"un centre d7ossi- 
fication se trouvant aussi étroitement relié A cette derniére: 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. — 161 


des dilatations sacrées.! Ce nyest ainsi gue chez les types 
eylindrosacrés gue les proc. transversi jouent un röle prédomi- 
nant dans la formation des dilatations du sacrum, tandis gue 
chez les types, perasacrés? et platysacerés leur importance 
a cet égard diminue sensiblement. 

Occupons-nous maintenant des phénoménes se rapportant au déve- 
loppement phylétigue de Purostyle (Pl. III. fig. 4—6). Distinguons 
le, tout djabord, en deux typus prononcés, le type du Palacourostylus et 
le type du Neourostylus. Je classe parmi les représentants du premier les 
formations de lhurostyle gui possédent une lamina horizontalis, sur 
lesguels la surface dorsale ne présente pas de spina urostyli, mais une large 
partie tectiforme, savoir la pars techiformis; Vouverture antérieure du canalis 
coccygeus, au dessus de Varticulation de Iurostyle avec le sacrum, 
est de forme ovale. Nous rencontrons ce typedurostyle chez les Pe 1 o- 
batides par exemple, ou chez les Platosphinae ? et développé plus ou 
moins fortement, chez les Discoglossides; Iancienneté de ce type 
semble aussi prouvée par le fait gue parmi les Ano ures récents il apparait 
justement dans des familles pourvues de caracteresarchaigues possé- 
dant peu des genres et peu d/especes. Dans le type neo-urostyle 
par contre, la lamina horizontahs mangue, la surface dorsale est formée 
par une spina urostyh plus ou moins développée et Vouverture antérjeure 
du canalis coccygeus est de forme triangulajre. 

II se présente, par rapport a la phylogénie de Turostyle trois 
guestjons a étudiler. 1. De guoj et comment la lamina horizontalis se forma-t- 
elle? 2. Ouel rapport phylétigue peut-on établir entre la pars tectiformis 
et la spina urostyh, considérées par moi comme des formations homologues ? 
3. De guoi les apophyses sur la partie antérieure de lurostyle 


1 Les dessins de certains auteurs font aussi ciairement ressortir le fait gue les proc. 
obl. post. ont leur part dans le développement des dilatations sacrées; je nom- 
merai a cet égard BAYER (2, Tab. I. fig. 9, Tab. II. fig. 4) MÉHELY (Engystomatiden 
von Neu-Guinea [paru aussi en hongrois], Természetr. Füz. XXIV. Tab. V. Fig. 7), 
DUMÉRIN. et BIBRON ( Erpét. Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), gui représentent les sacrums 
du Pelobates fuscus LAUR., Alytes obstreticans LAUR., Mantophryne lateralis BLGR. et Xenopus 
laevis DAuD. Moi-méme, derniérement, a propos des conditions ostéologigues de la Rana 
Méhelyi BY. et de la Rana jusca Rös. jai fait allusion (12, p. 140) a cette sculpture 
de la vertébre sacrée dans laguelle toutefois je ne reconnaissais encore les proc. 
obl. post. et gue je citais alors simplement comme une surface osseuse proéminante. 

? Le Pliobatrachus, comme probablement aussi le Platosphus et les Palaeobatrachidae, 
donc les formes a plusieurs vertébres sacrées, font partie de ce type. 

? Chez le Pliobatrachus, par exemple, la lamina  horizontalis est beaucoup moins 
développée gue surles Pelobatides et ne se trouve pas en connexion avec les dilata- 


tioneg sacrales. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 11 


162 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


prises généralement pour des proc. transversi rudimentaires, se sont-elles 
formées ? 

Concernant Vorigine de la lamina horizontahs nous pourrions supposer 
guvelle représente sur Murostyle une formation archaigue gui — au 
cours du développement phylétigue — ne se montra gulaprés Vapparition 
delurostyle sous Vaspect d"un os uniforme sans segmentation vertebrale. 
Plus tard cette formation se perdit de sorte gulaujourd hui nous ne la 
retrouvons gue chez guelgues formes primitives. La forte étendue gue 
prend chez certaines formes la lamina horizontalis, pourrait se retracer 
a un procédé döhyperossification gui, en connexoin avec la lamina horizontalis 
s"étendit aussi aux autres parties formant la zone s a crée. Cette hyperossi- 
fication aurait été le résultat döirritations mécanigues favorisant la multi- 
plication des cellules formant la substance osseuse, gui par Veffet de Vaugmen- 
tation des sels calcaires se déposant en elles, se consolida toujours d"avantage 
tout en la rendant plus massive. Une explication plus précise du cours 
de cette transformation ne pourrait étre obtenue gujau prix d"études appro- 
fondies de la phylogénie, de la mécanigue évolutive et de Vhistologie. 

Contrairement a ceci Von pourrait aussi supposer gue la lamina hori- 
zontalis se développa a Vépogue oü la segmentation vertébrale de Purostyle 
n"était gulen état de s"effacer, et gue la coossification en forme de facettes des 
proc. tramsversi (3- proc. obl. post.?) s"atrophiant déja, est dűe au dépőt 
venant de matiéres osseuses remplissant Vespace entre ces apophyses. 

Afin dillustrer cette derniére supposition sur des Anoures con- 
temporains il nous suffit de prendre comme exemple les dilatations bilaté- 
rales de la vert. sacr. dans les Pelobatides; en considérant eelles-ci 
comme véritables apophyses, lVanalogie morphologigue existant entre 
elles et, par exemple, Vélargissement gui se voit sur un cőtédelurostyle 
anormal (atavigue) précité de la Megalophrys pelodytoides BLGR. paraitrait 
nous affermir dans notre hypothése. Une telle explication se trouve cepen- 
dant réfutée par le fait positif des dilatations dusacrum 
des Pelobatides ne provenant en aucun cas ds apophyses de 
celui-ci mais faisant principalement partie de la lam. horizontahs ou de 
formations en connexion avec elle. Nous aurions done tort de prendre les 
dilatations sacrées pour des proc. transv. et nous fondant 
sur la conformité morphologigue de considérer également comme apo - 
physes la lam. horiz. cas échéant plus fortement développée (ainsi gue 
nous la voyons chez la Megal. pelod. BuGR. cité pius haut). Ceci cependant 
est loin d"execiure la possibilité gue ces élargissements renferment en eux 
les proc. tramsv. djautre fois de Vurostyle, tout comme les a po- 
physes se trouvent contenues dans les dilatationes sacrales, c"est-a-dire 
en forment une part. Étant donné la structure morphologigue passablement 
homogáne de la lamina horizontalis, ces suppositions ne peuvent se fonder 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 168 


gue sur Vanalogie, aussi devront elles s"éclaircir par de nouvelles investi- 
gations. 3 

Considérons maintenant la guestion du rapport homologue existant 
entre la spina ossis coccyget et la pars tectiformis ossis coccygei. Sous Vinfluence 
de diverses irritations mécanigues les "deux cőtés de la pars tectiformas 
(a droite et a gauche de la linea, medialis) se refermérent toujours d avantage, 
Vangle guils décrivaient se retrécissant nécessairement de méme. Ainsi 
Vouverture, originellement de forme plutót ronde (comme chez les Palaeo- 
batrachidae, le Phiobatrachus, les Pelobatidae) donnant passage a la moölle 
épiniére, revőt peu a peu la forme d"un triangle éguilatéral a angles tou- 
jours plus aigus; de cette action graduelle se développa enfin la partie nommée 
spina ossis coceyger, sur laguelle la soudure des deux lames osseuses laté- 
rales se distingue encore facilement ; ici le canalis coccygeus présente déja 
une forme triangulaire et au dessus de lui nous trouvous les deux cőtés de 
Vancienne pars tectiforms complétement soudés en une piöce. ("est ainsi 
gue le tranchant dorsal de la spina correspond a la linea medialis de la 
pars techif., comme je Vai mentionné dans ma description du Pliobatrachus ; 
et par le fait de Purostyle archaigue étant également plus large 
devant gue dans sa région postérieure, les deux cőtés de la pars tectiformis, 
a droite et a gauche de la ligne médiane, augmentent aussi en largeur de- 
vant, s"amoindrissant vers leurs extrémités. Ce fait nous expligue la raison 
pourguoi, une fois la előture réciprogue des deux parties accomplie, nous 
trouvons la partie la plus élevée de la spina urostyli sur le devant, puisgue 
la largeur sjétant convertie en hauteur elle échange sa direction primitive- 
ment horizontale contre le mouvement vertical.! Tai mentionné pius haut 
gue PFurostyle du Phobatrachus présentait sur le cőté antérieur deux 
petites formations triangulaires auxguelles jjai donné le nom de spinae 
gemellae. Ressemblant a celles-ci, sur la partie antérieure de la spina du 
type Neourostylus nous observons également deux légöres saillies de .di- 
mensions variant selon Vindividu. Malgré le caractére apparemment homo- 
logue de ces formations sur les deux types durostyle je ne suis pas 
a méme den tirer aucune conclusion par rapport a leur éguivalence, aussi 
cette guestion attend-t-elle une solution ultérieure. 

Ouant aux proc. transvs delurostyle je dois encore faire remar- 


: Cest donc au cours du développement gue tout naturellement s"opére le changement 
gui déplace sur le devant le point proéminent de la spina ossis coccyg., aussi nous trouvons- 
nous tant soit peu embarrassés pour comprendre ici la description de DEPÉRET, daprés 
laguelle la erétes de Vurostyle du Diplopelturus atteindrait au milieu son maximum 
de saillie; chez le Pliobatrachus la pars tectiformis est vers le milieu légérement busguée 
en forme diarc, aussi mnest-il point impossible gue comme il Va été dit plus haut, la 
désignation de terétey employée par DEPÉRET ne se rapporte d toute cette partie; ainsi 
noús ne saurions en effet ce gue Vauteur entend par Vappellation de xkerétes, 


1 ig; 


164 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


guer gue considérant leur forme, on pourrait parfois les tenir non pour des 
apophyses transverses, mais pour des proc. obl. postertores 
allongés. Cette suppositilon se trouverait appuyée par la ressemblance 
morphologigue frappante gui ressortira dune comparaison des proc. obl. 
postemores de la vertebra sacralis du Pelobates robustus par exemple, ou de 
Pelobates récents guelcongues, aux expansions arguées en arriére de 1" uro- 
stylus des Discoglossides.1 II faut aussi prendre en considération 
gue sur chague vertébre en général, les proc. transversi, bien gue de di- 
rections variables, sont toujours droits, tandis gue les proc. obl. 
post. comme nous [avons vu dans le Pelobates et — moins clairement ex- 
primé — sur la verteébre sacrée des autres Ano ures, s7allon- 
gent en décrivant une courbe plus ou moins arg ué e. II existe des D 1 s- 
coglossiídes sur lesguelles ces expansions de lurostyle sont 
droites, ce gui a lieu surtout la oü elles sont courtes, comme par exemple 
dans guelguess Bufonides (Phobatrachus Lánghae FEJÉRv.) aussi. 
Malgré ces observations, les analogies auxguelles j-ai abouti, fondécs sur 
la morphologie et sur la corrélation topographigue, (les preuves directes 
font a bheure guil est complétement défaut,) ne permettent pas encore 
de conclusion certaine relativement a lVorigine des prolongements dont il 
s7agit. : 

II faut ici relever un fait gui semblerait réfuter le caractére homo- 
logue des expansions delurostyle avec les proc. obl. post. Dans un de 
ses traités (9) UAMERANOo s7occupe de sacrums anormalement déve- 
loppés chez des Sonneurs ( Bombinator) et publie a cette occasion un 
dessin de GOETTE (p. 447, fig. 2.) représentant une vertebra sacralis possé- 
dant des dilatations normales, tandis gue NVurostyle présente 
une vertébre avec, du cőté droit de celle-ci, un large? prolongement droit, 
s"allongeant en arriére. L/angle antérieur de ce dernier touche le coin 
postérieur de la dilatatio sacralis et au bord de chacun nous trouvons le 
tissu cartilagineux gui les relie (Pl. III, fig. 7). Lturostyle primitif 
est incontestablement celui présentant les traces de la ségmentation ver- 
tébrale, de guoi lon pourrait facilement inférer gue les divers autres 
caractéres se manifestant simultanément a celui-ci se pourrajent, eux auss], 
considérés comme phénoménes atavigues. Le dessin de GOoETTE préterait 
a soutenir [ancienne théorie des auteurs, djaprés laguelle les prolonge- 
ments de lurostyle sont les proc. transversidela premiöre ver- 
töbze postgsacrée . dauttetois.. (1 vert. de. Turostylok 


: Dans le Bombínator Vancienne vertébre se dessine encore clairement sur Vextiémité 
antérieure de lurostyle, je ne veux toutefois me prononcer au sujet de Vorigine des 
prolongements recourbés en arriére gui en ressortent. 

: Sans doute par la matiére osseuse secondaire comme dans le cas des dilat. sacr. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 165 


Si ce large prolongement se trouvait vraiment n/étre gulun proc. trans., 
Von pourrait aussi bien, par effet d"analogie, a Vinstar des auteurs pré- 
cités, identifier aux apophyses les dilatationes sacrales. (Conclusion 
inverse du cas réfuté en dernier lieu par rapport a la Megalophrys.) 
Comme j"essaierai encore de le démontrer plus bas, cette opinion n/est pag 
soutenable. ; 

Au"il me soit ici permis une légére digression relativement A ce sujet. 
Examinons par exemple, de plus prös, la région sacrée des Son- 
n e urs ( Bombmator) d" Europe, Dans ceux-ci au contraire du cas de GOETTE, 
les prolongements (épines) recourbées en arriére en forme darc, gui 
ressortent aprés léchancrure bilatérale médiane de la vertöbre rudimentaire 
sur Vurostyle, ressemblent dans ces Batraciens, pour guant a leur 
jorme aussi, au proc. obl. post. de la vertöbre sacrée. Lürostyle 
du Bombinator de méme gue celui des Palaeobatrachides nous 
présente encore deux paires de trous de conjugaison. Le premier sous les 
épines en guestion, le second — de moindre circonférence — tant soit peu 
plus en arriére, tout les deux abrités sousu ne aréte délicate prenant nais- 
sance des deux cőtés, prés de la courbe des épines pour se perdre ensuite 
dans le corps de Murostyle au dessus des trous cités plus haüut. Cette 
formation pourrait représenter une lamina horizontalis atrophiée. Pour 
guant aux dilatatones sacrales celles-ci ne peuvent ici non plus, étre con- 
sidérées comme proc. tramsvers1, pas méme par Vanalogie dont il a été guestion 
plus haut ; la construction morphologigue de leur bord antérieur concorde 
avec les proc. trans. de la 899" vertöbre — comme chez les Pelobates — ces 
derniers étant renfermés dans les expansions et ne formant gue leur bord 
antérleur au contraire du reste de la matiöre — secondaire — constituant 
les dilatations. Ceci se trouve aussi prouvé, de maniöre atavigue, 
par le 2" Casos (p. 448, fig. 4.) du traité de CAMBRANo déja mentionné 
relativement au P. robustus BY. et gui nous présente une vert. sacr. sur 
laguelle se voit, á droite, au lieu de la dílat. sacr. un proc. transv. 
correspondant aux apophyses des vertébres précédentes. Il paraitrait 
donc gue dans ce cas aussi la díilat. sacr. — son bord antérieur excepté — 
soit provenue d"une ancienne lamina horizontalis ou de guelgue for- 
mation analogue. Cette affirmation est encore soutenue par lexemple 
décrit par CAMERANO, oü sur lurostyle a droite, tout comme dans la 
Megalophrys figuré par BOULENGER, nous apercevons des élargissements 
dont la forme répond á celle des dilat. sacr. (— lam. horiz.). Nous voyons 
encore une preuve générale de la connexion apparente entre les larges pro- 
longements en forme de pélle de la vert. sacr. et la lamina horiz. de Vu r 0- 
style, dans le fait gue des dilatations saecrées aussgi 
larges et aussi prolongées neseretrouvent gue dans 
les" Anoures et DaTráaras en sétre ami en correolatión 


. 


66 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


avet un urostylelrdévelop pé d amns el esitypjemtdkésiG els 
derniers. Dans le type cylindrosacralis — formes présentant en méme 
temps le type Neourostyl —, oü ne subsiste aucun vestige de lam. hor., 
les  dilat. sacr. ne sont ni aussi plates ni aussi larges gue dans les formes 
platysacrées au type" Palacourostylus possédant une lam. hor. 
Entre ces deux se rangent — par rapport a la morphologie des dilat. sacr. — 
les formes perasacrées, au type tantót Neo-tantót Palaeo- 
urostyle. Je ne puis encore me prononcer sur le genre de connexion 
unissant ces trois types de sacrum du point de vue de la descendance,? ni 
guant a la valeur phylétigue attribuable a la corrélatjon subsistant entre 
ceux-ci et les deux différents types durostyles. 

Pour en revenir a I exemplaire de GoETTE? nous constatons par rapport. 
a la phylogénie des dilatations sacrées gue gráce a plusieurs cas atavigues, 
nous avons abouti a guelgues conclusions de nature positive, tandis gue 
relativement aux prolongements de hurostyle, ni Iexamen des uro- 
st yles normaux dans les Ano ures, ni le coccyx du Bombitnator dessiné 
par GoETTE ne nous ont fourni de résultats positifs. A ce sujet je ne puls 
donc gue noter la ressemblance frappante gui existe parfois entre les proc. 
obl. post. de la vertöbre sacrée et les prolongements de luro- 
style; aux difficultés gui se rencontrent a vouloir juger serupuleusement 
les faits morphologigues, il s"en ajoutent encore, et non des moins impor- 
tantes, lorsgue nous cherchons a distinguer les cas dans lesguels certaines 
formations anormales doivent étre considérées comme atavismes, de ceux 
oü Von se trouve en présence de monstruosités. 

Afin de faciliter une vue d"ensemble sur la morphologie et la phy- 


1 La conclusion inverse, gui ferait provenir la lam. hor. des dilat. sacr. bien gue pas 
absolument réfutable daprés les expériences recueillies jusgulici ne parait du moins pas 
proba ble. I 

2 T?on pourrait peut-étre présumer, au contraire de mon opinion émise au sujet 
des types durostyles (Palaco- et Neourostylus), gue chacun de ces types représente 
pour soi un cours de développement distinct, dérivant non Vun de Vautre, mais pouvant 
étre retracéd untype commun inconnu. Ma supposition a ce sujet a déja été 
développée plus haut aussi ne ferai-je ici gue remarguer gue les types Neo- et Palacourostylus, 
du point de vue de la descendance, ne sont pas éloignés par des distances infranchissables, 
ce gui, A part les preuves morphologigues, ressort aussi du fait gue nous retrouvons parfois 
les deux types représentés dans une méme famille, comme cest 
le cas chez les Bufonides. Ouant a la famille ds Ranides on ne peut, a Vheure 
actuelle, prouver gufelle dérive de formes palaeourostyles et platy-ou pera- 
sacrées, nous sommes donc réduits ici A juger par analogie. 

3 Entre autres particularités nous sommes frappés par le fait des prolongements 
ressortant du milieu du corps de la vertébre, aussi, djaprés le dessin, les proc. obl. post. 
de la premiére vertébre du c 0 c c y x sont-ils lissement arr on dis, de sorte gue ces expan- 


. sions ressemblent vraiment Aa des proc. transversi. 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 167 


logénie du sacrum et de lurostyle je récapitule briövement 
les points essentiels ayant ici rapport a cette guestion. 


Résumé. 


ÚR AM tises 


1. Les dilat. sacrales, divisibles en types malysaeralis, perasacrahs 
et ecylindrosacralis, se composent de trols parties, A savoir : 
a) processús tramsvers1. 
8) processús obugui postertores. 
7) matiére osseuse secondaire et consolidante en connástkól 
avec la tamna horizontatis de lurostyle au type 
Pelobates. 
2. Les urostyles se distinguent en deux types principaux : 
a) Palaecourostylhus. 
6) Neourostylus. 


IL Negter a priéciser: 


1. La guestion des différences générigues et spécifigues entre le Plio- 
batrachus Lánghae FesÉRv. et le Diplopelturus ruscinensis DEP., gui exige 
un éclaircissement définitif ainsi gue de ce méme point de vue, la comparaison 
de ces deux fossiles avec le Platosphus Gervaisi DE L"I8LE provenant égale- 
ment du Pliocéne et la détermination de la connexion systématigue et 
phylogénigue des trois formes précédentes avec le Bufavus meneghinm 
PoRkr1s. 

2. Si les ancétres des Anoures (dérsvant sans doute de forme 
au sacrum simple) possédaient déja un sacruma plusieurs vertébres 
ou si ce n- est lá un phénoméne napparaissant guja une épogue plus avancée 
dans la phylogénie de ces Batraciens? Est-ce de ces derniers gue 
descendent les formes contemporaines au sacrum simple, ce gui porterait 
a croire gue ce type représente, un caractére gui s7est répété au cours de la 
phylogénie ou cette forme est-elle simplement issue dune souche 
commune, wwarduan par cela méme, un terme final dans la descen- 
dance? 

3. Si, dans la formation de la matiére secondaire des dilatation8 
sacrées le centre de Vossification se doit echercher dans la lam. hor. — 
comme il le paraíterait par les exemples atavigues — et dans ce cás, cela 
peut-il s"affirmer uniformément par rapport a tous les Anoures? La 
lamina horizontalis de guoi s?est-elle développée? (voir p. 162—168 £ 
166 : note 1"".) 


168 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


4. La guestion se pose également de guelle maniére et dans guelle me- 
sure les types Palaeo- et Neourostylus se relient-ils entre eux au cours de 
leur développement phylogénigue áinsi gue, du point de vue du sacrum les 
types platy-, pera- et cyhndrosacrahs; aussi enfin, guelle connexion peut-on 
étabir entre les formations du sacrum et celles de 
Vurostyle? 

5. II reste aussi a déterminer de guoi proviennent les prolongements 
delurostyle, s7agit-il ici de proc. trans. ou des proc. obl. post.? Et ces 
formations sont-elles homologues dans tous les Anoures? 


xk 


Les réflexions phylétigues tracées ici en grands traits jetteront cer- 
tainess nouvelles lumiéres dans VDhistorie du développement du 
sacrum et de Vurostylus dans les Anoures. Bi elles ne peuvent comme 
nous [avons vu, étre toutes considérées comme faits, au moins renferment- 
elles certainement guelgues vérités positives gui devront étre dévelop- 
pées par de nouvelles investigations dans les domaines de la descendance 
et de la paléontologie. I 

Pour conclure jjajouterai encore guelgues considérations au sujet 
de Váge de la faune fossile de Püspökfürdő. 

En 1911 Mr. le Prof. KoRmos ! place encore la faune du Mont Somló 
a Püspökfürdő tout a la fin de la période pleistocéne; au contrajre de 
Vopinion de Mr. KoRmos le Prof. MéHEnYy (18, p. 73) se prononce comme 
suit: ? c... la faune du Mt. Somló de Püspökfürdő se range, selon toute 
probabilité, dans la premiere période interglaciaire ; elle cst certainement 
plus ancienne gue celle de Brassó, faune essentiellement forestiére, gui 
selon mon opinion, provient de la seconde période interglaciaire p et plus 
loin x... la faune de Püspökfürdő est plus ancienne gue celle de 
Brassó et ne peut ainsi, en aucun cas se ranger tout á la 
fin du Pleistocöne.) 

Dans son dernier rapport sur la guestion, le Prof. KoRmos est déja 
de Vopinion (16, p. 567) gue les couches a Machaerodus, d"argile rouge, 
de Püspökfürdő sont de lépogue préglaciaire, gu"il juge contemporaines 
au Forestbed, tandis gutune autre lui parait certainement plus récente. 
Le lieu d/origine des fossiles gui nous intéressent et oü furent recueillis les 


: Die pleistocáne Fauna d. Somlóhegy b. Püspökfürdő im Komitat Bihar 
(Ungarn). — Centralbl. f. Miner. Geol. ke Jahrg. 1911, p. 603—607 Stuttgart. — (La 
méme chose en hongrois: A püspökfürdői Somlóhegy pleisztocén faunája  Biharvár- 
megyében. — Földt. Közl. XLI, p. 742). 

: Traduit du honegrois 


ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DÉ PÜSPÖKFÜRDŐ, 169 


ossements du Pliobatrachus semblerait aussi dater, d"aprös la communi- 
cation verbale de Mr. KoRmos, de la période préglaciaire et représenterait 
ainsi ll Pleistocöne le plus inférieur, aux confins du 
Pliocöne. Considérant les caractéres archaigues du Phobatrachus ainsi 
gue sa grande ressemblance aux Diplopelturus et Platosphus de la période 
du Plioc8ne nous pourrions conclure gue les pétrifications dont il s"agit 
proviennent, sinon du Pliocöne, mais au moins certainement de couches 
gui lui sont trós rapprochées, c"est-a-dire, d"accord avec Vopinion de Mr. 
KoRxmos, des terrains formant la limite entre le Pliocéne et le Pleistocéne. 
Budapest, le 15 mars 1917. 


Note: Par rapport aux déterminations de genres et de périodes géolo: 
gigues contenues dans la table de la page suivante je dois encore remarguer gue vu 
les productions littéraires de source pas trés récente parfois, desguelles jlai été obligé de 
me contenter, ces termes pourraient, cas échéant, nécessiter guelgue revision. Le point 
d interrogation entre parenthéses, signifie gue la place systématigue des genres devant 
lesguels il se trouve na pas encore été définitivement fixée; les genres dont la déter- 
mination est encore incertaine, ainsi gue les périodes ayant rapport a ceux-ci, sont ren- 
fermés dune parenthése et suivis djun point dinterrogation; jai également mis entre 
parenthéses les noms des périodes géologigues la oü il nest pas encore certain si les 
fossiles recueillis dans leurs couches font reéllement partie du genre par rapport auguel 
elles on été citées. 


Tableau synoptigue des familles et genres dAnoures fossiles connus jusguici." 


mm táma 
Famille (Familia) Genre ((renus) T aordtes ető ONOS gKdStL BB 
5 Eobatrachus (MARSH) MooDIE ; 
Incertae sedis : T ) : Jurassíigue supérieur. 
T (Palaecobatrachus ?) Gaudryi VIDAL s AGENT 
T Palaeobatrachidae CoPE Palaeobatrachus TSCHUDI Oligoc ne—miocéne. 
Discoglossidae GÜNTRH. 
Tr Latoma v. MEYER Miocéne supériteur. 
T Pelophilus TscHupI Miocéne supérteur. 
(Discoglossus OTTH?) (Miocéne). 
pa Bombinator MERR. Période préglaciaire. 
A Alytes WAGL. Miocéne. 
te 3 5 EGESZ 5 
si Pelobatidae LATASTE 
a T Protopelobates BIEBER Miocéeéne. 
fa Pelobates WAGL. Miocéne, Pliocéne inférieur, période préglacianye. 
z (Pelodytes BowNaAr.?) (Miocéne). 
meset ézet 
Bufonidae GÜNTH. 
4 a) T Platosphinae FEJÉRVv. Platosphus De VISLE Phocéne. 
5 Pliobatrachus FEJÉRV. (Phiocéne inférteur), période préglaciaire. 
?) Diplopelturus DEr. Phiocene. 
z c 3 ZERG art 
SA (?) Bufavus POoRTIS Miocéne supérieur. se 
4 b) Bufoninae FEJÉRY. T Protophrynus PoMEL Miocéne inférteur. (riode préglaciaire. 
Fa Bufo LAUR. Eocéne supérteur, miocéne supérteur, phocéne inférteur, pé- 
Gystignathidae GÜNTH. 
Gystignathinae GADOW Ceratophrys WIED DISLSFOCÉN E §; 
Leptodactylus Firz. bi b 
Ramidae GÜNTH. á 
Raninae PETERS .! T Asphaerton v. MEYER Miocéne inférieur. j 3 
Rana 1. (Eocéne supérieur, oligocéne), miocéne, pliocéne, période 
k Oxyglossus TSCHUDI Eocéne supériteur. . [préglaciaire, pleistocéne. 
Incertae sedis : T Ranavus PoRrIs Miocene supérteurv. 
T Amphirana AYMARD Oligocéne. 
szi T Patrachus PoMEL "N  Miocéne inférieur. 
went 


! Voir la note sur page 33. 


INDEX BIBLIOGRAPHIOUE. 


1. AporpHI, H., Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsáule anurer 
Amphibien. II. Pelob. fuscus WaAGL. u. R. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, 
Bd. XXII, p. 449—490. Taft. XIX. Leipzig, 1895. 

2. BAYER, F., Okostre zab z éeledi Pelobatid. (Prispévek srovnávaci osteologii 
obojzivelnikűv). (Mit deutscehem Résumé des böhmisehen Textes ü. d. Skelet d. 
Pelobatiden.) — Z. Pojednáni Král. Ceské Spoleén. Nauk Rady VI. Dil. 12. Tfida 
pro mathematiku a pfivodozpyt. Tab. I—II. Cis. 138. V. Praze, 1884. 

3. BIEBER, V., Über zwei neue Batrachier der böhmisehen Braunkohlen- 
formation. — Sitzungsber. d. Math.-Natúrwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., 
Bd. LXXXII. I. Abth. (Jahrg. 1880.), p. 102—124. Taf. 1—III. Wien, 1881. 

4. BoLrKkaY, Sr. J., Additions to the fossil Herpetology of Hungary Írom 
the Pannonian and Prseglac. Period. — Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. 
Reichsanst., Bd. XXI, p. 217—230, Figs. 1—5, Pl. XI-XII, Budapest, 1913. 

5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., 
Bd. 48. p. 172—183. Fig. 1—10. Jena, 1915. 

6. BouLENGER, G. A., The Tailless Batrach. of Europe. (2 VAS) London, 
1897—98. 


7. — A revision of the Oriental Pelobatid Batrachians (Genus Megalo- 
phrys). — Proc. Zool. Soc. London, 1908, p. 407—430. Pl. XXII-XXV. 
Text-fig. 78. 


8. — Les Batraciens et principalement ceux d"Europe. — Encycl. Scientif., 
Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 

9. CAMERANO, L., Nota int. allo scheletro del Bombinator igneus (LAUR.)? 
— Atti R. Acc. di Torino, Vol. XV. 1879—80, p. 445—450. Fig. 1—6. 

10. CopE, E. D.. The Vertebr. of the Tertiary Format. of the West, Book 1., 
HAYDEN"s Report. — U. S. Geolog. Survey of the Territories, Vol. III. Wa- 
shington, 1885. 

11. DEPÉRET, CH., Les animaux pliocénes du Rousillon—Mém. de la 50c. 
Géol. de France, Palénotologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 

12. FEJÉRVÁRY, Baron G. J. v., Beitráge z. Kenntn. v. Rana Méhelyi By. — 


1 Le méme ouvrage en hongrois: Adatok Magyarország pannoniai és preglaciál. 
herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. X.XI. köt., p. 193—206. XI— XII. táb. 
Budapest, 1913. 

2 Cest sans doute le Bombinator pachypus gue CAMEBANO aura ici examiné, ce gui 
ressort clairement des lieux d?origine gu?il eite de VPItalie ; pour ce gui concerne ses individus 
de VAllemagne, la description nen permet pas la détermination de lespéce. 


172 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 


Mitteil. a. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 133—155. Fig. 1—22, 
Taf. XI-XII. Budapest, 1915.? 

13. FREUDENBERG, W., Die Sáugetiere d. álteren Ouartárs v. Mitteleuropa. 
— Geol. u. Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455—671. Taf. XXIX — 
XLVIII. Jena, 19143 

14. GaAurp, E., A. EcKER8 u. R. WIEDERSHRIMS Anatomie d. Frosches. 
I. Abth. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 

15. DE L"ISLE, A., Note sur un genre nouveau de Batraciens Buioniformes 
du terrain a Elephas meridionahs de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, 
T. VI. p. 472—478. Paris, 1877. 

16. KoRmos, TH. Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 
1913. — Jahresber. d. kel. urg. Geol. Reichsanst. für 1913, p. 559—604, Buda- 
pest, 1914.§ 

17. LaAuBE, G. C., Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- 
ditz im Böhm. Mittelgebirge. (Mit einer Taf.) — §.-Abdr.-a. d. Beitr. z. Palüon- 
tolog. Kenntn. d. Böhm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins kLotosy, Bd. I. Prag, 1898. 

18. MénELy, L., Fibrine Hungarie, Magyarország harmad- és negyed- 
kori gyökeresfogú poczkai különös tekint. a fajformál. tényezőire és időszakaira. 
Budapest, 1914. 

19. Meveg, H. v., Frösche aus den Tertiárgebilden Deutschlands. — Pale- 
ontographica, Bd. VII. p. 123—182. Tafel XVI-XXII. Cassel, 1859—1861. 

20. MooprE, R. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, 
Vol. XXXIV, p. 286—288. Washington, 1912. 

21. PicrEr, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 24" Édit., (p. 560—564). 
Paris: 1853. dc Atlas. Pl: X.XEX Hüg 4 éz 8: 

22. Pokris, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. Italiani. — 
Atti R. Acc. di Torino, Vol. XX, 1884—1885, p. 1173—1201. Tav. XIII. 

23. [Vipaz, L. M., Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el Montsech 
y bhallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona 
(38), T. IV. No 18. 1902.) 

24. WERNER, F., BREHMsS Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche, 
Teil I : Lurche. Leipzig u. Wien, 1912. 

25. WOLTERSTORFFr, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus Palmo- 
batrachus. (2 Theile). Magdeburg, 1885—1887. 

26. Zirrer, K. A., Handb. d. Paláont., I. Abth. Paláozoologie, Bd. III. 
München u. Leipzig 1887—1890. 


1 Le méme travail en hongrois: Adatok a Rana Méhelyi BY. ismeretéhez. — M. kir. 
Földtani Int. Évk. XXIII. köt., p. 127—146., 1 —22. szöv. áb., XI— XII. táb., Budapest,19165. 

? Cet ouvrage ne contient gue les reproductions de photographies de guelgues An o u- 
res, sans détermination ou description plus détaillées. 

3 La méme chose en hongrois: Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. — 
M. kir. Földtani Int. 1913. évi Jelentése. p. 498—540. Budapest, 1914. 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


Vorkommen von Mammutknochen im Komitat Pest. 
Von Dr. ZOLTAN SCHRÉTER. 


— Mit der Figur 10. — 


1. Vorkommen von Mammutknochenin Gomba. 


Im Márz 1911 wurde die Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt von dem Herrn Grundbesitzer HUBA SZEMERE benachrichtigt, da8 bei 
der Gemeinde Gomba groBe Knochen, wahrscheinlien Mammutknochen zum 
Vorschein gekommen sind. 

Nachdem Herr SZEMERE sich im Auftrage der Direktion am 21. Márz 1911 
an Ort und Stelle begeben und die Besichtigung des Fundes mit gröBter Geföl- 
ligkeit unterstützt hatte, war er dann so liebenswürdig, die Knochen für die Samm- 
lung der Anstalt aufzusuchen und der letzteren einzusenden. 

Der Fundort befindet sich im Süden der Gemeinde, etwas nordw estlich 
von dem Ende der von der Kirche in SW-licher Richtung führenden Gasse, am 
FuBe der am rechten Bachufer sich steil erhebenden Lehne. Hier hatte ein ein- 
heimiseher Landwirt, der Bigentümer des Grundstückes, das Material des 
Abhanges abgeráumt und entfernt und geriet bei den Abráumungsarbeiten auf 
die Knochen. Unter dem Aufschlu8B befindet sich horizontal geschichteter, plei- 
stozáner gelber und grauer Sand und auf diesem lagert schief (fast diskordant) 
braungelber löBartiger, sandiger Ton, der die Knochen in sich birgt. Die gefunde- 
nen Reste bilden Skelettpartien des Mammut, und zwar des Elephas primi- 
genius BLB., mit zwei Molaren und mehreren groBen Extremitátsíragmenten ; 
auch kleine Fragmente der Sto8záhne habe ich gefunden. Die Knochen waren 
ziemlich locker und morsch, so daB bei der Abráumungsarbeit wenig zu Tage 
gefördert wurde. Dagegen sind die Molare schön. Als ich dort eintraf, war der 
gröbBte Teil der Skelettpartien schon ausgelesen und befanden sich nur noch 
einige schwache Stücke im Aufschlusse. Nachdem die weitere gelegentliche Ab- 
grabung des Abhanges in Aussicht stand, habe ich die Grabung nicht für not- 
wendig erachtet. Die Knochen wurden vom Anstalts-Prüparator STEFAN SZEDLYÁR 
sorgfáltig prápariert und sind dieselben als Geschenk des Grundeigentümers in 
der Sammlung der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt untergebracbt. 


2. Vorkommen von Mammutknochen in Monor. 


Einer an die kön. ung. Geologisehe Reicbsanstalt gelangten Verstándigung 
zufolge hat man beim Graben eines Kellers in Monor groBe Tierknochen gefunden. 


SZÉL Se 


174 KURZE MITTEILUNGEN. 


Behufs Besichtigung und eventueller Erwerbung des Fundes reiste ich am 24. 
Februar 1911 nach Monor und hat mir dortselbst der reformierte Seelsorger be- 
züglich des Vorkommens der Knochen einige UÜnterweisungen gegeben. Der 
Fundort befindet sich nordöstlieh von der Gemeinde, nüchst der 5E-lieh von der 
Dampimüble führenden StraBe (SE-lieh von der auf der Generalstabskarte 1 : 
75,000 mit S. G. bezeichneten Sandgrube zirka 200 m entfernt). Hier hat man auf 
einem Grundstück einen Keller gegraben und bei dieser Arbeit stieb man auf die 
Záhne und Knochen, die alsbald in das Dorf versechleppt wurden. Die Keller- 
sohle befindet sich in gelbem tonigen Sand und wurde im gelben Sand und zu 


TT 1 


T HT T NN jó iz TnT Tán T 
18 MJ HK Hú Ni JN vOné 2 sel HEHRi AI w 


19) TAL Hal 


Fig. 10. Profil des Monorer Kellers, in welchem die Mammutreste vorkamen, 
1. LöB, 2. Gelber Sand. 3 Gelber toniger Sand. 4, Humoser Boden, 


unterst im LöbB weiter vertieft. Im LöB geriet man in zirka 5—6 m Tiefe unter 
der Oberflüche auf die Mammutreste. 

Es gelang mir nach einigen Bemühungen zwei schöne Mammutmolare 
(Elephas primigemus BwB.), die gut erhalten sind, sowie einige Knochenfrag- 
mente zu erwerben. Wáhrend meiner Anwesenheit hat sich auch der Ouerschnitt 
des einen StoBzahnes in der Kellerwandung befunden, doch muBte ich auf das 
Herausnehmen desselben, da hiedurch die Sicherheit des Kellers gefáhrdet wor- 
den wöre, verzichten. Die herausgenommene StoBzahnpartie ist übrigens auch 
in Spöne zerfallen. 


Diluviale Knochen von Mammalia. 


— Mit der Figur II. — 


Pleistozáne Knochenreste von Mende (Pester Komit.) 


Der Ökonom AporF RérTHI sandte von der 1 km westlich von Mende gele- 
genen PuBta Bille (Pester Kom.) an die kön. ung. Geologische Reichsanstalt 
einige aus gelbem sandigen LöB stammende Knochenreste, und zwar zwei Molare 
und ein Fragment eines Extremitütsknochens von Egyus caballus L., ferner ein 
wahrscheinlich von RMhinoceros sp. stammendes Fragment eines Extremitüts- 
knochens. 


KURZE. MITTEILUNGEN, 175 


Pilerustozane Knoehenreste in Péczel 


In der bei der GrobBgemeinde Péczel und zwar nordöstlieh von derselben, 
wurde in dem östlich von der Bahnstation sich erhebenden steilen Abhang die 
Lehmgrube der FÁvschen Ziegelfabrik abgeteuft, wo sich im Jahre 1911 Kno- 
chenreste von Wirbeltieren vorfanden. Von diesem Wund wurde Dr. Géza v. 
TOBORFFY verstándigt, der auch einen Teil der gefundenen Knochen für die kön. 
ung. Geologisehe Reichsanstalt erwarb. Am 28. Februar 1911 begleiteten einige 
von uns Dr v. ToBoRFFY auf der Reise nach dem Fundorte, um letzteren zu be- 
sichtigen und die Verháltnisse des Vorkommens festzustellen. 


: Fig. 11. Profil der Péczeler Ziegelfabrik. 1. Grauer und gelber Sand und Ton. 2. LöbB. 
Die Sterne bezeichnen die Stetten des Vorkommens der Knochen. 


b In der Lehmerube der Ziegelfabrik wechsellagern unten mehrfach grauer 
und gelber Sand mit grauem und gelbem Ton. Die ganze Schichtengruppe, die 
auf ungefáhr 15—20 m Michtigkeit aufgeschlossen ist, zeigt eine horizontale 
Schichtung. Darüber folgt gelber, sandiger LöB mit charakteristischen steilen 
Wáinden mit ebenfalls 15—20 m Máchtigkeit. In diesem kommen die bekannten 
LöbBschnecken ziemlieh reichlich vor. 

Der Versicherung des Betriebsleiters der Ziegelfabrik zufolge kamen die 
Knochen in der unteren Schichtengruppe vor, und zwar in der untersten Partie 
der Grube, in der Náhe des Wasserniveaus, ferner in der obersten, mit" 1 bezeich- 
neten Partie der Schichtengruppe, an der mit einem Stern bezeichneten ötelle. 
Wir erhielten vom Betriebsleiter der Ziegelfabrik von den zwei Stellen die Reste 


SÓE le 


176 i KURZE MITTEILUNGEN. 


folgender Arten: von Elephas primgenius BLB. Molare, zwei Wirbeln und. Frag- 
mente von Extremitátsknochen ; vcn Egyus caballus L. ein Stück eines Unter- 
kiefers und Molare, sowie Fragmente von Extremitátsknochen; endlich von 
Sus scrofa L. ein Unterkieferstück mit einem Molar. Zu bemerken würe noch, 
dab früber schon, im Herbst 1910, der Universitátsprofessor Herr JOSEF KREN- 
NER mit GÉZA v. TOBORFFY zusammen etwas weiter östlich von der Ziegelfabrik, 
ungefáhr 1 m unter der Oberfláche zwei unversehrte Molare von Elephas primi- 
gemus BLrLB. gefunden hat, die in die Sammlung der mineralogisch-geclogisehen 
Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums gelangt sind. 


Mediterranes Metaxytherium-Skelett von Márcfalva. 


Von Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER. 


Am 13. Mai 1912 wurde die Direktion der kön. ung. Geologisehen Reichs- 
anstalt vom Herrn Professor der Technischen Hochschule Dr FRANZ SCHAFARZIK 
verstándigt, dab man in Márczfalva, im Soproner Komitat, in der Ziegelei des 
dortigen Kreisnotárs einige versteinerte Knochenstücke gefunden habe, die 
wahrscheinlich dem Skelett eimes Halitherium angehören. Seiner Ansicht nach 
wáre es von Interesse, die Fundstátte zu besichtigen und eventuell eine Grabung 
vorzunehmen. Im Auftrage der Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt reisteiéh am 16. Mai nach Márczfalva und besichtigte den Fundort. 
Die Ziegelei befindet sich östlien von Márczfalva und nördlich von Fraknó- 
nádasd, am rechten Ufer des Vulkabaches, nahe der Eisenbahnstation. Die Lehm- 
grube der Ziegelfabrik ist in dem blaugrauen, obermediterranen Ton eines sanít 
ansteigenden Hügelrückens eingeschnitten. Man geriet auf die Skelettreste des 
Metaxytherium als man die bisher unberührte Bodenrinde des nördlich ober- 
halb der Ziegelfabrik befindlichen Rasenterrains auf 1 bis 1149 m abráumte und 
fortschaffíte, um auf ein zur Ziegelerzeugung geeignetes Material gelangen zu kön- 
nen. Das Metaxytherium-Skelett ist also durch lange Zeit kaum einen Meter tief 
unter der Erdoberfláche gelegen, ehe es jetzt an das Tageslicht gelangte. 

Zur Zeit meiner Ankunít an der obgenannten Stelle standen insgesamt 
nur einige Rippenenden aus dem Ton hervor und konnte man überhaupt nicht 
wissen, ob hier ein mehr oder weniger vollstündiges Skelett oder aber nur einige. 
Rippen vorharden sind. Ich begann sofort mit der Abgrabung und setzte die- 
selbe durch fünf Tage fort. Hierbei zeigte es sich, dabB hier ein ziemlich vollkom- 
menes Metaxytherium-Skelett liegt. Nachdem einzelne Stücke zerstáubten und 
brüchig waren, entsendete die Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt auf mein telegraphisches Ansuchen den Anstaltspráparator HABERL 
nach Márczfalva, mit dem ich alsdann die aufgedeckten Skeletteile heraushob 
und verpackte. Als das Skelett völlig blosgelegt war, fertigte ich eine Skizze von 
der Lage der Knochen an und bezeichnete die einzelnen Stücke in der Wirklich- 
keit und in der Skizze mit Ziffern, wodurch die spátere Zusammenstellung des 
Knochengerüstes wesentlich erleichtert wird. 


s s 


VEREINSNACHRICHTEN. Ig 


Das Methaxyteriumske:tett ist im Ton im einem ziemlich zusammengedrück- 
ten Zustande gelegen und einzelne zusammenhaltende Partien sind mehr oder 
weniger von einander verschoben. Unter den Skeletteilen sind vorhanden: de- 
Scheitel des Schádels, einige Molare, deren Oberfláche stark abgekaut ist, wes 
halb das Tier ein altes Exemplar gewesen sem dürfte ; sechs Wirbeln und sömtliche 
Rippen in vorzüglieh erhaltenem Zustande; ferner zahlreiche Stücke von Kno 
chen der vorderen Extremitáten, wie der linke Humerus und Ünterarm (Radius 
und Ulna), endheb mehrere Zehenknochen, usw. 

Auf Grund der ausgezeiechneten Monographie 0. ABErs! könnte ich das 
Márczfalvaer Exemplar am meisten mit der Art Metazytherium Petersi ABEL iden- 
tifizieren. 

(Aus dem ungariseben Original übersetzt M. PgzyBoRsxki, Dipl. Berginge- 
nieur, Berginspektor 1. R. Budapest.) 


0) VEREINSNACHRICHTEN. 
ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN 


der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft in der am 7 Februar 1917 
stattgefundenen LXVII. Generalversammlung. 


Gehalten von Dr. THOMAS SZONTAGH v. IGLÓ. 


Hochgeehrte Generalversammlung ! 


Noch immer stehen wir inmitten sehwerer Zeiten ! 

Schon das dritte Jahr verwüstet das gefrübBige Ungeheuer, Krieg 
genannt, Menschen und irdische Güter gleichmáBig. Diese empfindlichen 
Verluste berühren unser Herz auf das schmerzliehste. Mit tiefem Ernste 
und mit Besorgnis gedenken wir aller unserer im verheerenden Feuer, im 
Kugelregen köümpfenden Lieben, unserer Freunde und Mitmenschen. 
Wissenschaft, Kunst, Literatur erlejdet von Tag zu Tag ungeheuere Ver- 
huste. Selbst den unverzagtesten Zeitgenossen dröngt sich die Frage auf: 
wohin steuert wohl die Menschheit? welches Los steht ihr noch bevor? 

Vor uns steht der hochgehaltene Kulturmensch, ohne verhüllendes 
Gewand, in voller Naekthejt seiner Natur. 

Ob wohl der Urmensch so habsüchtig, von so böser Veranlagung und 


1 0. ABEL: Die Sirenen der mediterranen Tertiárbildungen Österreichs-Abbandl. 
d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917 — 5 — 12 


178 VEREINSNACHRICHTEN. 


so grausam war, jener Urmensch, der in seiner Höhlenwohnung mit Ameisen- 
fleiB und Geduld aus hartem Stein seine Beile und Pfeilspitzen heraus- 
arbeitete und herstellte? 

In welcher Beleuchtung ersecheint vor dem strengen Richbterstuh! 
unserer Erkenntnis jenes viele Wissen, das religiöse Gefühl, die Menschen- 
liebe und Barmherzigkeit, die als Sinnspruch auf der Fahne der Neuzeit und 
als stolzes Wappen derselben leuchteten? 

Ganz unwillkürlich drüöngen sich solche und öhnliche Fragen dem 
ernst Denkenden auf. 

Betroffen fragen wir, ob denn dies das wahre Ergebnis des Fort- 
schrittes, der Vervollkommung und Kultur von Jahrtausenden se1? 


k 


Unserer Verluste gedenkend, heben wir auch an dieser Stelle in erster 
Reihe die Erinnerung an Se. Majestát, unseren apostolisehen König FRANZ 
Joser I. hervor, der am 21. November 1916 in Schönbrunn sanít ent- 
sehhlummerte. In einer Fachsitzung wáhrend-der Trauertage gedachten wir 
bereits dieses in unsere (Geschichte tief eingreifenden Erejgnisses. Auf tele- 
graphischem Wege gaben wir der tiefinnigen Trauer der Gesellschaft 
Ausdruck und eröffneten auch die Nummer 7—12 unseres kcKözlönys mit 
dem huldigenden Ausdruck unserer wahren Trauer um den Verblichenen. 

In die FuBstapfen des greisen Herrschers trat eine Junge Kraft, 
und diesen Nachfolger begrüBten wir in Untertanen-Treue auf telegraphi- 
sehem Wege. Seine kaiserliche und apostolisech königlieche 
Majestüt üuBerte im Wege des kgl. ungar. Ministeriams seinen Dank 
für diese Huldigung seitens der (Gesellschaft. Am 30. Dezember 1916 
leistete 8e. apostolische königliche Majestát KARL IV., mit der Krone 
St. Stefans gekrönt, den konstitutionellen Sehwur auf die Verfassung, bei 
welcher Gelegenheit die weihevolle Hymne der Nation zum allerersten- 
male zum Herrn des Weltalls emporstieg. 

Bei dieser Gelegenheit erneuern wir mit Zustimmung der hochgeehrten 
Generalversammlung unsere frühere huldigende Begrübung und beugen 
uns in dem BewuBtsein vor unserem gekrönten apostolisehen König. daB 
in seiner hohen Person das wissenschaftliche Leben Ungarns eine kröftige 
und wirksame Stütze erlangte und daB er mit seiner jungen, frischen, im 
groBen Kriege erprobten edlen Seele mit besonderem Wohlwollen auch 
unsere  aufwártsstrebende patriotisehe und wissensechaftliche Tötigkeit 
würdigen wird. 


EZÉ [ht 


VEREINSNACHRICHTEN, 179 


Internes Leben der 
geologischen Gesellschaft. 


. Befassen wir uns nun mit dem inneren Leben unserer Gesellschaft. 

In der sehweren und sorgenvollen Zeit bewiesen die Mitglieder der 
Gesellschaft gegenüber einen ziemlieh groBen Eifer und Arbeitsfreudigkeit ; 
auch in materieller Hinsicht unterstützten sie unsere Gesellschaft. 

Wenn aber auch unser Közlöny, der enormen Herstellungspreise 
wegen, wie auch andere Editionen, an Umfang verlor, so blieb sein Inbalt, 
den Vortrágen in unseren Sitzungen zufolge, dennoch abwechslungsvoll. 

Die Redigierung unseres. Közlöny wurde übrigens durch Auf- 
stellung von vorgesechriebenen Normen geregelt. 

Die neue Leitung der Gesellschaft stellte sich soweit es die 
Umstönde gestatteten, den auslándisehen und einheimischen Gesellschaften 
verwandten Charakters mittelst Zirkular vor und erbat sich deren Íreund- 
liche Geneigtheit, worauf ihr hinwieder von vielen Seiten freundliche 
BegrüBungen zuteil wurden. 

Ein Teil unserer Mitglieder, fern von uns, dient ununter- 
brochen mit der gröBten Opferfreudigkeit Vaterland und König. Indem 
sie sich durch eine ganze Reihe von Schwierigkeiten hindurchkámptfen, ist 
ihr Leben, ihre Gesundheit so sehr vielfachen Wechselfüállen ausgesetzt, 
jedoch als wahre Mánner beugen sie sich unentwegt vor dem hohen, 
hehren Gebot des Gesetzes und der Vaterlandsverteidigung. Für lange 
Zeit aus dem Kreise ihrer Beschöftigung herausgerissen, verlieren sie Jahre, 
kommen aus der Übung und sind auch seelisch vielen Verönderungen aus- 
gesetzt. 

Wir, die wir hier zu Hause, noch immer in genügender Beguemlich- 
keit, unserem Beruf ohne Unterbrechung nachkommen können, die wir 
auf wissenschaftlichem und auch anderem Gebiet unsere Tátigkeit nütz- 
lich verwerten und unserer Sache dienen können, verneigen uns mit höchster 
Anerkennung und Dank, vor unseren groBe Opfer bringenden Gefáhrten. 
Die göttliche Vorsehung erhalte sie und führe sie, in vollkommener kör- 
perlieher und geistiger Frische.je eher wieder nach Hause ! 

"Auch hier zuhause vergröBerte sich sozusagen jedermanns Arbelts- 
feld und auch unsere Mitglieder nahmen tüchtig teil an jeder Arbeit. 

Mit GenuB hörten wir ihre gehaltvollen und lehrreichen Vortráge, 
ihre unsere Wissenschaft fördernden Beobachtungen und Forschungen. 
Mögen sie hiefür den aufrichtigen und besten Dank unserer Gesellschaft 
entgegennehmen. Möge uns alle zu fernerer gewissenhafter und anhaltender 
Tátigkeit nun auch die Erkenntnis dessen aneifern, daB in dem dem Waffen- 
kampf folgenden gesellschaftlichen, nationalökonomischen groBen Kampfe 
um das tügliehe Leben sicherlieh wieder nur die Wissenschaft, das wahre 
gründliehe Wissen, die gestübhlte, ausdauernde, ehrliche Arbeit, die Willens- 


jú Ú2 


—  (/ — 


180 VEREINSNACHRICHTEN. 


kraít und der Flei8 die Nationen zum Siege führen und ihre Existenz 
sichern wird. 

Die Zahl unserer Mitglieder nahm in der abgelaufenen Zeit nur wenig 
zu, doch wurde das durch das ernste und nicht nur formelle Interesse für die 
Gesellschaft und durch das Berufensein der Mitglieder ersetzt. Ich glaube, 
daB nicht einzig und allein die groBe Zahl unserer Mitgleder uns stark 
machen wird, sondern, daB das warme Interesse derselben für unsere 
Sache, das Verstündnis unserer Wissenschaít und hieraus folgend deren 
Entwieklung und Verbreitung in jeder Richtung zu unserer Kráftigung 
beitragen wird. Wenn die Anwendung und der Nutzen der geologischen 
Kenntnisse in wie immer einfach beschafftenem Rahmen sich zu einem 
wabren Bedürfnis entwickelt haben wird, dann wird die Wirksamkeit 
unserer (Gesellschaft wirklheh segensreich werden und wir werden dann 
auch fürwahr stark sein. 

Der animierte und vielseitige Tötigkeit unserer Fachsektion 
für Höhlenkunde, durch die sie auch das Ansehen der Mutter- 
gesellscehaft hob, können wir nur mit groBer Anerkennung und mit Dank 
gedenken. Und welch" bescheidene materielle Hilfe stand der Sektion zur 
Verfügung! Aber mit gutem Willen, mit Ausdauer und reger Tátigkeit 
können wir auch das Maulbeerbaumblatt in Seide verwandeln ! 

Der verdiente und gelehrte Prásident dieser Fachsektion, Hofrat 
Dr. MicHAEL LENHOSSÉK, Universitáts-Professor trat zu unserem groBen 
Bedauern von der Pröásidentschafít zurück. Für die Leitung der Sektion 
und für die innigen Anregungen zur wissenschaftlichen Tötigkeit möge 
er stets unseres besten Dankes versichert sein. 

Das JOHANN v. BöcxH- Denk m a 1, dessen Errichtung auf Initiative 
unserer (Gesellschaft beschlossen wurde, ist nun fertiggestellt und wurde 
bereits der kel. ung. geologisehen Reichsanstalt zur Obhut übergeben. 
Die königl. ungar. geologiscehe Reichsanstalt lieB das Marmordenkmal mit 
gütiger Genehmigung und materieller Unterstützung Sr. Exzellenz 
des Herrnkgl. nng. Ackerbauminister s aujstellen. Einzelne 
Nebenarbeiten aber sind, wegen schwieriger Bauverháltnisse, noch nicht 
ganz vollendet. 

Wir hoffen jedoch, daB wir das Denkmal anlábBlig einer unserer 
Frühjahrssitzungen, in intimem Kreise der Öffentlichkeit . übergeben 
werden können. 

Erinnerung an unsere 
verewigten Mitglieder. 

Unserer herben Verluste wird der sehr geehrte Herr Sekretár 
eingehender gedenken. Ich will mit Ihrer freundlichen Genehmigung nur 
ganz kurz mit einigen Worten jener unserer verewigten Mitglieder geden- 
ken, die meinem Herzen besonders nahe standen. 

BET ep tése 


VEREINSNACHRICHTEN., 181 


Wir verloren Dr. NIKoLrLaus von KoNxKoLY-THEGE; Direktor der kgl. 
ung. Zentralanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus, Minisiterialrat 
und Direktionsmitglied der ungarischen Akademie der Wissenschaften, 
der für den wissenschaftlichen Fortschritt seines Vaterlandes sein ganzes 
altererbtes Vermögen hingab. Der aus dem uralten Gesehlechte KoPPÁNY 
stammende NIKOLAUS v. KONKOLY-THEGE war ein sehr interessanter 
und liebenswürdiger Vertreter der alten aussterbenden Mittelklasse und eine 
originelle Individualitát eines groBen Zeitabschnittes unseres Vaterlandes. 
Wir können ihn mit einem jener vereinzelt stehenden und allmáhliech zu 
grunde gehenden alten, ausgebreiteten und  weitverzweigten Hichen- 
báume vergleichen, die wir in normalen Zeiten nicht sehr beachten, 
unter deren weites und sehützendes Laubdach wir uns aber, wenn die 
Sonne verzehrend hei8 brannte oder uns ein ÜUnwetter ereilte, eilends 
retteten. An seiner Bahre verabschiedete sich im Namen unseres wissen- 
schaftliehen Lebens, unserer Gesellschait und des Ungartums in sehr 
sehöner, formvollendeter, warm empfundener und den  Verewigten in 
seiner Gönze würdigender und ihn charakterisierender Rede unser Ehren- 
mitglied Dr. LupwiG von Lóczy. 

JosEF PaALKovIics, k. u. k. Feldmarschall-Leutnant des Ruhestan- 
des, ein langjáhriges treues Mitglied unserer Gesellschaft verstarb im 
83. Jahre seines Lebens. Sein mit der Zeit und dem Alter immer mehr 
sehwindender körperliche Organismus drángte auch den für die Natur- 
sechönheiten so sehr sehwármenden Naturíreund und Sportsmann von 
seinen ihm lieb gewordenen Touristen-Wanderungen ab und streckte 
ihn endlich nieder. Das goldene Herz des stets jugendlich Írischen geist- 
vollen, gebildeten Gesellsehafters hörte nach einem mit seinen Enkeln 
unternommenen Ausfílug unerwartet und plötzlich zu sehlagen auf. 

Auch unser unterstützendes Mitglied BÉLA ZSIGMONDY verloren wir. 
Er war ein wahrer Meister in seinem Fache der Erdbohrung, schon in seiner 
Jugend fühlte er die Wichtigkeit der geologisehen Kenntnisse bei seinem 
gewöhlten Beruf und aus diesem Grunde nahm er auch an den Aufnahmen 
der kel. ung. geologisehen Reichsanstalt teil und stand auch sonst mit 
unseren Fachkreisen in reger Verbindung. 

Sehr angenehm war der Verkehr mit ihm. Oft arbeiteten wir zusam- 
men und auch jetzt gedenke ich dankbar jenes unbefangenen, parteilosen 
und mit Sachverstündnis überdachten Berichtes, mit dem auch er unse- 
ren Plan, die Entwösserung des Tunnels unter dem Festungsberg der Ofner 
Seite betreffend, vor dem Landes-Zentral-Baurat an der Seite des Professors 
der Technischen Hocbschule, Dr. CONSTANTIN ZIELINSZKY unterstützte. 

Fern von uns, in Stuttgart, beschloB in seinem schön gelegenen, von 
müchtigen Taxus und von Tsechungen beschatteten Hause unser korrespon- 
dierendes Mitglied Dr. EBERHARD FRAAs sein arbeitsames Leben. EBERHARD 


sÜDr 


182 VEREINSNACHRICHTEN. 


FRaas beschrieb in unserem Közlöny eines der ersten Exemplare des mit 
Haut versehenen lehthyosaurus von Holzmaden im Museum der kgl. 
ung. geologischen Reichsanstalt. Mir war FgaaAs bei meinen Studien in Stutt- 
gart und bei meinen Begehungen im Gebiete des schwábischen Jura 
ein liebenswürdiger freundscbaftlicher Ratgeber, der mich gütig unter- 
stützte. Mit vieler Liebe und mit Dank gedenke ich sejner auch bei dieser 
Gelegenheit. 
Ehre und Hochachtung ihrem Angedenken ! 


Unsere Ehren-Mitglieder. 

Inmitten der vielen Verluste und der Trauer waren aber unserer 
Gesellschaft in ihrem fÍriedlichen Leben auch erfreuliche Momente be- 
sechieden. 

Von unseren in der vorjáhrigen Generalversammlung gewahlten ver- 
dienstvollen Ehrenmitgliedern begrüBten wir im Wege einer Zuschrift am 
4. Márz, aus AnlaB des 80. Geburtstages, den Universitáts- Professor des 
Ruhestandes und k. u. k. Hofrat, Dr. GUusTAvV von TSCHERMAK in Wlen. 

Das Ehrenmitglied unserer Gesellschaft, Dr. LupwiIG ILosvaY von 
NAGYILOSVA, Staatssekretár im kel. ung. Kultus- und Unterrichts-Mini- 
sterium, begrüBten wir aus AnlaB seiner Erwáhlung zum Vizeprásidenten 
der ungarischen Akademie der Wissenschaften mit Hochachtung und in 
aufrichtiger Anhöünglichkeit. Wir verehren in ihm eine wahrhaít kráftige 
Stütze unserer Gesellschaft, ihren alterprobten Freund und einen der Ersten 
auf dem Felde der ungarischen wissenscbaftlichen Tátigkeit, der jedes 
Atom seines Talentes, jeden Moment seiner Zeit dem Wohl unseres Vater- 
landes, unserer allgemeinen Kultur widmet. Die göttliche Vorsehung möge 
ihn Ungarn und der Wissenschafít noch sehr, :sehr lange erhalten. 

Unser einstiger Prásident und jetziges Ehrenmitglied, der hochge- 
schützte Nestor der Vaterlöndiscber Geologie, Dr. ANrosx vowx Kocnzm erhielt 
noch von Sr. apost. königliehen Majestát FRawsz Joser I. den ungarischen 
Adel mit dem Prüdikat von Bodrogy. Es war dies die Anerkennung von 
allerhöchster Stelle für die treu erfüllte, alleredelste pádagogische Tátigkeit. 

Achtungsvoll begrüBten wir am 30. November 1916 den verdienten 
Universitáts-Professor, Sektionsdirektor des Nationalmuseums, uünseren 
gewesenen Vizeprásidenten Dr. JOSEF ALEXANDER KRENNER aus AnlabB 
seines fünfzigjöáhrigen Jubiláums im Staatsdienste. Wenn wir 
auf den Zustand und auf die Dimensionen der Mineraliensammlung des 
Nationalmuseums vor fünfzig Jahren zurückblicken und diese Sammlung 
mit ihrer jetzigen fürwabr prunkvollen Reichhaltigkeit und dem Wert 
derselben vergleichen, so műüssen auch wir das reiche Wissen, die selten 
feine Empfindung und den "edlen Geschmack würdigen, mit dem das 
Material dieser Nationalsammlung ausgewáblt und dem Bescbauer vor- 

EX 1 W.ee 


VEREINSNACHRICHTEN. 183 


geführt wurde. Für diese vorzügliehe Leistung können wir dem schaffenden 
Meister nur mit Achtung den Lorbeerkranz unserer Anerkennung reichen. 

Allerdings ist es wahr, dab diese wertvolle Bereicherung unsereg 
Nationalvermögens nur durch die verstándnisinnige, edle und selbstlose 
EntschlieBung eines ÁNDOR von SEMSEY ermögliecht wurde, der aber hin- 
wieder die ersten Anregungen von KRENNER empfing. Ich glaube, daB auch 
die hochgeehrte Generalversammlung diese Gelegenheit ergreift, um sowohl 
Dr. Axpox v. SEMSEY — der seiner Krankheit wegen schon seit lüngerer Zeit 
seinen stöndigen Aufeníhalt im Tátragebirg nahm, — als auch Dr. JosEF 
KRENNER, der noch immer mit jugendlicher Rührigkeit und mit vieler 
Hingebnng in den Mineraliensálen unseres Muscums tátig ist, ihre aul- 
richtige Anerkennung und ihren besten Dank auszusprechen. 

Auch meinen Vorgánger im Prásidium, Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Pro- 
fessor der Technischen Hochschule und kgl. Bergrat, begrübBten wir, als die 
ungarische Akademie der Wissenschaften ihn in die Reihe ihrer ordent- 
lichen Mitglieder erwáhlte. 

Der Herr Universitátsprofessor, Se. Exzellenz Baron LORAND v. Eörvös 
ist seit fünfzig Jahren Mitglied unserer Gesellschaft. Se1ne. hervorragende 
und auch die Grenzen unseres Vaterlandes weit übersehreitende, groB an- 
gelegte wissenschaftliche Tátigkeit bin ich nicht berufen hier zu würdigen. 
Ich glaube aber, den Gedanken unser aller auszudrücken, wenn ich 
unsere Freude darüber zum Ausdruck bringe, daB Se. Exzellenz diese 
Jahreswende in voller geistiger und körperlieher Kraft und Arbeitsíreudig- 
keit erreichte. 

Die göttliche Vorsehung erhalte ihn auch fürderhin. 


Danksagungen. 
Ihren Exzellenzen, dem Herrn kgl. ung. Kultus- und Un- 
terriehtsminister, sowie dem Herrn Ackerbauminister 
danken wir aufrichtig für die gütige materielle Unterstützung, mit der sie 
die Tátigkeit unserer Gesellschaft zu fördern sich entschlossen. Wir hoffen, 
daB die Herren Minister auch im laufenden Jahre die vorliegenden sechwiler1- 
gen Verháltnisse, sowie auch die gemeinnützige Tötigkeit unserer Gesell- 
schaít berücksichtigen und uns wieder ihre wertvolle Hilfe zakommen lassen 
werden. Unsere in ÖEntstehung begriffene hydrologische Fach- 
sektion belastet den Mutterverein ohnehin mit neuen Verpflichtungen, 
Auch unserem Protektor, Sr. Durchlaucht Herrn Dr. Fürst NIKOLA us 
von ESTERHÁZY sagen wir aufrichtigen Dank für seine ununterbrochene 
Subventionierung. Möchte doch das Interesse und die edelsinnige Unter- 
stützung Sr. Durchlauceht unserer wissenschaftlichen Tötigkeit auch 

den übrigen hohen Herren unseres Vaterlandes zum Vorbilde dienen! 
Auch für die (Geldunterstützung des Herrn Dr. ÁNDOR SEMSEY VON 

Esés p ESEM 


184 VEREINSNACHRICHTEN., 


SEMSE, sowle für das stets bewiesene freundliche und hilfreiche Interesse 
und die Teilnahme der kgl. ung. geologisehen Reichsanstalt und der kgl. 
ung. Naturwissenschaítlichen Gesellschaft sagen wir unseren besten Dank. 
Besonders danke ich noch dem hochgeehrten AusschuB, sowie meinen 
lieben guten Freunden, meinem Mitprásidenten, den Herren Sekretüren und 
dem Kassier für die wirksame und getreue Unterstützung und Tötigkeit. 


Geologische Forschungen 
cin unserem Vaterlande. 

Eimen Rückblick auf die entwickelte Tátigkeit im Gebiete unserer 
Wissenschaft werfend, muss ich vor allem die königl. ungar. ge o- 
logisehe Reichsanstalt hervorheben. In sehwerer Zeit volbk 
führte sie unter sechwierigen Verhültnissen eine fürwahr groBe Arbeit. 
Sie vollendete den ersten Band der neuen Zeitschrift kGeologica 
Hungarica); Vor kaum etlichen Wochen erschien ferner in der Reihe 
der Publikationen der Anstalt die grundlegende, encyklopádisehe Arbeit 
Dr. KARL Papp, gewesenen kgl. ung. Sektionsgeologen, jetzigen Univer- 
sitütsprofessors,  unseres  hochgeehrten ersten Sekretürs Über die 
Eisenerz- und Steinkohlenvorráte des ungarischen 
Reichesos In dieser eine fühlbare Lücke ausfüllenden, groBangelegten 
Arbeit befaBt sich der Autor mit der ihm eigenen Gründlichkeit ausführlich 
mit diesen beiden für unsere Industrie wichtigsten Urprodukten. Auch der 
Jahresberiéht der Anstalt füllt séhon zwei dicke Bánde aus und 
die Hefte ihrer Jahrbücher von wertvollem Inhalt erschienen in rascher 
Folge nacheinander. Ihre geologisehen Landesaufnahmen setzte die Anstalt 
ununterbrochen fort und befaBte sich nebstbei auch viel mit Hisenbahnbau-, 
Wasserfragen und zahlreiche andere nationalökonomiseche Fragen betreffen- 
den Problemen. Auf Phosphoritmaterialien wurden nach Möglichkeit die 
lelehter zugánglicehen Höhlen unseres Vaterlandes untersucht. 

Die Anstalt erbot sich, im okkupierten Serbien eine orientlerende 
Studienreise zu unternehmen und ihre Entsendeten brachten fünf Wochen 
in dem weniger bekannten westlichen Teil des geologiseh und bergmünnisech 
überaus interessanten (Gebletes zu. 

( Hine nützliche und gleichfalls grobBe Arbeit führte auf dem Gebiete 
der praktischen Geologie die neu organisierte X. Hauptsektion des 
königl. ungar. Finanzministeriums unter der berufenen 
Leitung des Ministerialrates, Professors der montanistisehen Hochschule 
Dr. Hugo BöcKH von NAGYSÚR durch. 

] Eine groBe Arbeit vollbrachte diese Korporation und ihr Leiter be- 
müht sich nicht nur um die Weiterentwicklung und das Versehen der 
Agenden bei den Erdgasangelegenheiten, sondern nach sehr gründlichen 
und minutiösen geologischen Aufnahmen schloB er auch das von ihm ent- 


zi: W 23 


VEREINSNACHRICHTEN, 185 


deckté Petroleumgebiet im Marechtale auf und mit ausdauernder sachver- 
stándiger Arbeit vermehrt er fortwáhrend auch die Ausbeutung des einen 
groBen Nutzen bringenden und nationalökonomiseh für uns so sehr 
wichtigen Petroleums. Heute werden bereits von dem verhöltnismáBig 
kleinen Gebiet aus der geringen Tiefe von 167—230 m beilüuufig tüglieh 
zwei Waggon Rohmaterial der ungarischen Staatsbahn geliefert, so daB 
hieraus die monatliehe Bruttoeinnahme des Árars mindestens eine Viertel- 
million Kronen betrágt. 

Die gründlich ausgebildeten Mitglieder der neuen Sektion begeben 
sich auf immer fernere Gebiete und sind wir überzeugt, daB der Erfolg 
auch dort nicht ausbleiben kann. 

d In der Organisierung der X. Sektion erblieken wir eine sehr nutz- 
frommende MaBnahme des Herrn kgl. ung. Finanzministers und 
begrüBen dieselbe mit kollegialer Achtung. Möchte doch Se. Exzellenz 
der Herr Finanzminister auch die intensivere Entwicklung und die stárkere, 
gesünder pulsierende Kraft des Bergwesens je Írüher in Erwágung ziehen. 

In der Reihe der Publikationen der Balatonkommission 
"derungarisehen geographischen Gesellschaft ersehien 
unter dem Titel cDie geologisehen Formationen der Balatongegend und ihre 
regionale Tektonik?, auch die deutsche Übersetzung der wertvollen Arbeit 
Universitátsprofessors Dr. LupwIiG v. LóczYs, Direktors der kgl. ung. 
geologisehen Reichsanstalt. 

Und damit ging diese hochwerte Arbeit auch in den Besitz des inter- 
nationalen wissenschaftlichen Lebens über, so dass. nun auch die aus- 
löndische Geisteswelt sich unmittelbar über die geologisehe und tektonische 
Beschaffenheit dieses interessanten Gebietes unterrichten wird können. 

Im SchoBe der ungarischen orientalisechen Kultur- 
zentrale (Turanische Gesellschaft) konstituierte sich die geolo- 
gische und naturwissenschaftliche Fachsektion, die un- 
sere geologis ehen Kenntnisse sicherlich ebenfalls wirksam fördern wird. 

Wöhrend des groBen Krieges kam innerhalb der Grenzen unseres 
Vaterlandes das Aufsuchen der Erze und anderer sehr notwendiger Roh- 
materialien fieberhaft in Gang. Leider fand uns auf diesem Gebiete eine 
ganze Reihe der auBergewöhnlichen Vorföálle ganz unvorbereitet. Wir 
kamen in die Lage zu erfahren, daB, was in der Vergangenheit, bei nor- 
malen nationalökonomisechen Verhöltnissen zur Produzierung nicht genü- 
gend schien, jetzt beim Zwang der Notwendigkeit recht gut zu verwerten 
wáre. All dies möge uns zur Lehre für die Zukunft dienen, wenn wir 
uns in besseren Zeiten an die bitteren Erfahrungen der Vergangenheit 
zurückerinnern werden. Die kráftige Förderung unserer geologisehen 
Anstalt und unseres Bergwesens in jeder Richtung muB an der Spitze des 
künftigen Programmes der maBgebenden Kreise bleiben. Nicht nur unsere 

es ge 


186 VEREINSNACHRICHTEN. 


aut schwachen FüBen stehende Industrie, unser Handel, sondern auch der 
gesunde Fortschritt unserer Landwirtschafít, sowie die bessere und Mehr- 
produktion in jeder Richtung erfordert das unbedingt. 


Einige Worte über den 
geologischen Unterricht 


Gestatten Sl1e mir, da B ich mich im Zusammenhang mit dem vorher 
gesagten in Kürze auch mit dm Unterricht der Geologie befasse. 

Es ist wohl wahr, daB dieser Gegenstand in Prásidentenreden und 
den literarischen Studien unserer Fachgenossen wohl schon háufig genug 
besprochen wurde, jedoch bin ich überzeugt, daB man sich mit dieser sehr 
wichtigen Angelegenheit nicht zu oít befassen kann. Höhblt ja doch 
auch der Wassertropfen den Stein nur dann aus, wenn er auf ein und den- 
selben Punkt unzáhligemal fállt. 

Die Notwendigkeit und den Wert der geologisehen Kennt- 
nisse beweist selbst die kriegerische Zeit glánzend. Die grobBe deutsche 
Nation nimmt ihre Fachleute — bei sehr wichtigen Arbeiten — auf Sehritt 
und Tritt in Anspruch. Was aber die Aufgaben nach dem Kriege betrifít, 
so halte ich es für ganz überflüssig an dieser Stelle weiter daraufi einzu- 
gehen. Nebst der Chemie und Physik muB wohl auch die Geologie immer 
mehr kultiviert werden. 

Auf der Erde und von der Erde leben wir und darum sei die gründliche 
Kenntnis derselben und sodann ihreintensive Ausnützung zu unseren 
Erfordernissen und Zwecken eine Hauptrichtung unserer Bestrebungen und 
Studien. Der Mensech wird unter immer sehwierigeren Veihöltnissen leben. 
Wenn wir aber nicht ganz niederbrechen und zu grundegehen wollen, müssen 
wir uns auch materiell sichern. Auf Sehritt und Tritt sehen wir, daB 
heutzutage die technischen und naturwissenschaítliehen Kenntnisse nicht 
nur im Frieden, sondern auch in einem so riesigen Krieg eine leitende Rolle 
spielen. Nicht nur die Bescháftigungen in praktischer Richtung, sondern auch 
die árztliehen und andere wissenschaftliche Berufe leben und bereichern sich 
sozusagen nur durch diese Kenntnisse. Wo wir also nach Erhöhung oder 
Förderung des wirklichen seelischen und  körperlichen Wohlbefindens 
streben, kann alles übrige erst in zweiter Reihe in Betracht kommen. Bei 
der richtigen Durchführung all dieses aber belastet nicht nur die Leiter 
des Staatswesens, sondern in erster Linie auch die Gesellschaft selbst eine 
sehr gewichtige und auf lange Zeit hin wirkende Verantwortlichkejt. Denn 
wir leben ja nicht nur der Gegenwart, sondern wir müssen auch für dje 
Zukunft vorbereiten und jene Generationen ausbilden, die mit den ins Leben 
einschneidenden, sehwierigen Problemen des tüglichen Lebens, der Erbal- 
tung des Gedeihens erfolgreich zu kámpfen haben werden. 

Die Zukunft der Nationen und Staaten hünegt von den Müttern und 

pé all e 


VEREINSNACHRICHTEN. 187 


von der Oualitát, dem Schwerpunkte des Unterrichtes ab. Die menschliche 
Gesellschaft kann kraftig, lebensfáhig und groB nur durch die gründliche 
Bildung, die Charakterfestigkeit seiner Bürger, d. i. die Vollkommenheit 
jener Seelenstárke werden, welche jenem hochstehenden Felsen gleicbt, auf 
dem der Tempel der Wahrheit, der Unerschrockenheit und der Liebe steht, 
oder mit jenem glönzenden, warmen Strahl zu vergleichen ist, der der 
Stirn der Gottheit entspringend, den schlammbedeckten Marktplatz unseres 
Lebens beleuchtet, ohne aber seine kristallreinen Atome zu besudeln. 

Aus meinen Erörterungen geht hervor, dab der gründlichen Lehre 
der Naturwissenschaften, also auch der Geologie, überall eine erste Stelle 
einzuráumen und ihr die nötige Sorgfalt und ein gebührendes Interesse 
zuzuwenden ist. 

Von der Wünschelrute. 

Indem ich von der Verbreitung der Naturwissenschaften und nament- 
lich jener der geologiscehen Kenntnisse spreche, ist es naheliegend, daB ich 
mich auch noch ganz kurz mit einer eigentümlichen Erschejinung der letzten 
Zeiten, mit der Wünsehelrute befasse. 

Es gibt Zeiten, die gewisse Ideen erfassen, eine zeitlang mit sich führen 
und verbreiten, sie aber dann aufeinmal fallen lassen, sicherliech darum, weil 
sie nicht lebensfáhig sind, den wahren Gesetzen der Natur nicht entsprechen 
und darum auch nicht gesund weiter entwickelt werden können. Einst, zur 
Zeit des Aberglaubens und der Vorurteile, wurde auch die Wünschelrute ejn 
geheimnisvolles, wichtiges Werkzeug des Bergmannes und des nach Erzen 
hastig und gierig Schürfenden. Die ungewöhnliche Macht dieses Instrumen- 
tes wurde durch den Wahn verbreitet und die Sucht nach Reichtum 
glaubte blindlings an die magische Kraft desselben. Nach einer Zeit hörte 
dann der blinde Glaube und das Vertrauen zu ihr auf. Die Schürfrute 
versehwand aus der Hand des Bergmannes, geriet allmáhliech sozusagen 
ganz in Vergessenheit und gelangte in des Reich der Legenden. Der Berg- 
mann begann auf wissenschaítlicher Grundlage, mit Zuhilfenahme der 
Geologie, mit logiscehen Folgerungen aus seinen Erfahrungen Erze und 
andere in der Erde verborgene Rohprodukte zu suchen. 

Doch siehe da, in der neuesten Zeit lebte die Wünschelrute wieder auf. 
Ihre Anwendung erobert ein immer gröBeres Gebiet und sie wird 1mmer 
háufiger in Anspruch genommen. Heutzutage suchen ihre Verehrernicht 
nur Erze mit ihr, sondern auch Erdöl, Kohle und Wasser 
und wenden sie bei dr Erkennung der Farben, Pílanzen, 
ja selbst bej der Ermittlung des seeliscehen und körper- 
lichen Zustandes der Menschen an. 

Eigentümlich ist es, daB jetzt gerade im deutschen Reich, da, wo die 
Naturwissenschaften so eingehend und in weiten Kreisen kultiviert werden, 
die Anwendung der Wünschelrute am tiefsten Wurzel geschlagen hat. 

ESZA 115) ee 


188 VEREINSNACHRICHTEN., 


Die Wünschelrute verfügt heute schon über eine . ansehnlich groBe 
Literatur und im Lager der kRutengünger finden sich hauptsüchlich gebil- 
dete Leute zusammen, die im Jahre 1911 in der Stadt Hannover auch 
schon den ersten Kongre Babhielten und zwar auf Initiative des Admiralitüts- 
Geheimrates FRawzirus. Jetzt befassen sich nicht mehr einfache, aberglüu- 
bische Bergleute, sondern Árzte, hochgestellte Militárs, Ingenieure, Bohr- 
techniker, Damen etc. mit der Rutenschürfung, dem Problem der auf- 
klárenden Kraft derselben. 

Das erste, ganz richtige Resultat des Hannoverer Kongresses war 
die Bildung eines Vereins, um die Frage der Schürfrute zu bereinigen 
und aufzukláren. Prásident des Vereines wurde Dr. R. WEYRaAvcH, Pro- 
fessor der Wasserbaukunde am Polytechnikum Stuttgart. Der neue 
Verein sucht, dem Geist unserer Zeit angepaBt, die physikalische, psycho- 
logisehe, metaphysisehe und biologisehe GesetzmáBigkeit bei erfolgreicher 
Handhabung der Schürfrute. Man studiert die versechieden geförbte Aus- 
strahlung des unteren und oberen Teiles des menseblichen Körpers in 
biologischer Hinsjeht. Aus der in jeder Richtung sich erstreckenden verti- 
kalen Ausstrahlung der unter dem Terrain befindlichen Materialien schlie Bt 
man auf das dort verborgene Material. Man befaBt sich mit der Mannig- 
faltigkeit der Emanationen. Und zu all dem gebraucht man die Schürfrute. 
Es scheint, daB der Verein sein Verfahren in irgend eine Abteilung der 
Reihe her Wissenschaften einzureihen wünscht. 

Diesem Verein gegenüber nahm bisher unter anderen namentlich ein 
Teil der deutschen Geologen Stellung. 

Selnerzeit üuBerten sich auch der verewigte Dr. RICHARD LEPSIUS 
und H. VON ÜREDNER gegen die VerláBliehkeit der Wünschelrutler. 

Im Jahre 1903 gaben in dieser Angelegenheit in den Spalten der 
cNaturwissenschaftlichen "Wochensechrifto die Professoren und Geologen 
F. BEYSCHLAG, F. WAHNSCHAFFE, K. KEILHACK und A. LEPPLA ihre Meimung 
in löngeren Besprechungen ab. Auch die Resultate der Untersuchungen 
seitens der Physiker, Chemiker und Physiologen in Betracht gezogen, sind 
die angeführten erfahrenen und vorzügliehen Professoren und (Geologen 
der Ansicht, da8B es sich hier nur um eine durch starke Einbildung hervor- 
gerufene unbewuBte ideomotorische Muskelbewegung handeln kann, daher 
sie sich auch mit den abergláubisehen und sehon lange dementierten 
Behauptungen nicht weiter befassen wollen. 

Der Heidelberger Universitütsprofessor Dr. SALAMON befaBt sich in 
seiner 1. J. 1916 unter dem Titel Noch ein Geologe für die Wünschelrutes 
ersehienenen Mitteilung schon weniger zurückweisend mit der Sache der 
Schürfrute und erwartet deren gründliche Untersuchung hauptsáchlieh und 
in erster Reihe vom Arzte. Gewisse Mögliehkeiten erkennt er an, bestimmter 
üáuBert er sich aber nicht. Ich meinerseits glaube auch, dab bei diesem 

MESE [  .BEK 


VEREINSNACHRICHTEN. 189 


Schürfungsverfahren oft auch die krankhaíte Organisation der Menschen, 
ihr historischer Zustand eine Rolle spielen dürfte. In neuester Zeit sucht ein 
Teil der Wünschelruten-Schürfer bei seinen Lehren schon die wahre Basis.. 
Der Bohrtechniker-Ingenieur H. KLEINER schreibt in seinem i. J. 1915 
ersehienenen Buch das folgende : 

cJe umfangreicher des Rutengüngers Erfahrungen sind und je mehr 
geologische Kenntnisse er besitzt, desto leistungs- 
Haja erem e waidákerétnste ama Mange Uva tenu kenntnissel bes 
sehránken sein Arbeitsfeld.,s 

Ich irre vielleicht nicht, wenn ich diesen Auspruch derart deute, 
daB derjenige der keine Kenntnisse in der Hydrologie und (Geologie 
besitzt, mit seiner Wünschelrute nur so aufs geratewohl schürft. 

Hochgeehrte Generalversammlung! Auch in diesem Gebiete haben 
wir eine zielbewuBte Aufgabe "vor uns, denn die Zahl der Rutenschürfer 
nimmt auch bei uns, und zwar namentlieh durch Import, fortwáhrend zu. 


Die künítigen Ziele 
unserer Gesellschaft. 

Aus dem gründlichen Bericht des hochgeehrten Herrn ersten Sekretárs 
werden Sie ersehen, daB unsere Gesellschaft auch in dieser sehr sehweren 
Zejt bemüht war, ihren Verpflichtungen Genüge zu leisten und daB sie 
sowohl von Seite der Regierung, wie der Einzelnen, sowie von Seiten der 
sozialen Haktoren volle moralische und materielle Unterstützung verdiente. 
Mit hoher Achtung und mit Vertrauen erbitten wir uns dieses Interesse 
und die Unterstützung auch für die Zukunít, und zwar nach Mögliehkeit 
in erhöhtem MaBe. 

Ich kann nicht unterlassen jetzt, da ich von der Unterstützung 
unserer Gesellschaft spreche, hervorzuheben, daB wir, als  Privat- 
gesellschaft, bis zu einem gewissen Grad und soviel als möglich auch unsere 
Unabhángigkeit bewahren und aufrecht erhalten müssen. Unserer (resell- 
sehaít müssen wir ein solches Gewicht und Anseben verschaffen, daB sie 
auf dem Gebilete unserer Wissenschaft ls entscheidendes Forum betrachtet 
werde. Damit wir dies aber dann auch aufrecht erhalten können, ist 
aubBer gründlicher und ehrlicher Arbeit auch die materjelle Erstarkung 
notwendig. Letzteres aber ist dann die Aufgabe der Vermögenden 
in Kreise der ungarischen Gesellschaft, die aber — mit Ausnahme der 
mit Achtung auszunehmenden — der Unterstützung der Wissenschaften 
gegenüber bisher leider recht zurückhaltend warén. Man könnte vielleicht 
auch mit weniger leerem Luxus, weniger Eitelkeit und weniger Genüssen 
sich zufriedengeben, wobei man dann auch für. die heimische Wissen- 
schaít und Kultur mehr opfern könnte. Es ist nicht genug reich zu 


gi 


190 VEREINSNACHRICHTEN. 


werden, sondern man mu$ es auch verstehen mit dem Reichtum klug, ver- 
nünítig und einem Patrioten geziemend leben zu können. 

Das ist gewissermassen jedermanns Pflicht. 

Hochgeehrte Generalversammlung ! Die Zeit schreitet in dem unserem 
mensecblichen Leben proportionierten Verháltnis unaufhaltsam vorwürts. 
Auf die einzelnen verflossenen Zeitabschnitte legt sich, trotz unserer ge- 
schichtlichen Aufzeichnungen, immer mehr das Dunkel der Nacht. Menschen 
und Ildeen vergehen. Etwas gibt es aber, das auch durch den schwarzen 
Schleier der Nacht immer als stöndiger und belebender Strahl eines segen- 
bringenden glánzenden Sternes hindurch leuchtet : und das ist die Wissen- 
schaft. Alles andere versehwindet, wie ein rasch erlösehender glünzender 
Meteor, nach kurzem Bahnlauf, mit seinen glitzernden Fünkehen rasch 
im Meere der Vergangenheit. 

Und wenn ich in der Binleitung meiner Eröffnungsrede auch 
Lauten der allgemeinen menschlichen  Besorgnis Ausdruck verliehen 
habe, so wollen wir nun, geehrte Generalversammlung zum Schlusse 
unseren Blick in unentwagter Hoffnung auf eine freundlichere Zukunft 
richten ! — post nubila Phöbus! Die Herrschaft der Wissenschaft kann 
durch die dunkle, blutige Nacht des Krieges nicht vernichtet werden. 
Sie wird auch hinfort bestehen, zunehmen, fortsehreiten und wie ein 
wohltuender Balsam unsere heute noch einander entfremdeten Herzen 
wieder heilen. 

Es erklingen mir im Ohre die Worte des groBen ungarischen Dichters 
MApÁácH und mit der vöterlichen Stimme des Herrn sehlieBe auch ich 
meine HEröffnungsrede : 

cMensch ! ich sage dir: Kámpfe und vertraue lb 


ész nj gén ea 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt 


az 1916—1918. évi időközben. 


FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT. 


Elnök (Prásident): IGLói SzZorvraGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos, 
a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 

Másodelnök ( Vizeprüsident) : Pánry Mókic dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 
Akadémia, levelező tagja. 

Első titkár (I. Sekretár) t PAPP KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 
a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. 

Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 


Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident) : BELLA LaAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. 

Alelnök (Vizeprásident): KoRMmos Tivapag dr. m. k. osztálygeológus, egye- 
temi magántanár I 

Titkár (Sekretár): KApiIc OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. 


A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) 
I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) , 


1. ILosvavY LaJsos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend 
középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. PALLINI INKEY BÉLA nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- 
s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. 


2219 zs 


192 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 


4. BoODROGI KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia 
rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 

5. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. 
tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 

6. Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 
Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 

7. TELEGDI RorH LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- 
lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 

8. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 
tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója . 

9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, 
nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló 
tagja. 


II. Választott tagok. 
( Gewáhlte Mitglheder.) 


1. NAGYSURI BöckH HuGó dr., m. kir. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- 
iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bányakutató Hivatal vezetője 
a m. kir. pénzügyminisztériumban . 

2. EmszT KÁLMÁN dr., m. kir. osztálygeológus és vegyész. 

3. HORUSITZKY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 
sulat örökítő tagja. 

4. KADpIé OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár,, a 
Barlangkutató- Szakosztály titkára. 

5. KoRmos TIvADAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus. 

6. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- 
felkelő főhadnagy. 

7. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyar- 
honi Földtani Társulat örökítő tagja. 

8. Maugirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi 
magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy, 

9. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- 
tanácsos, a hadi díszítmény ű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- 
tanácsának tagja, a Magy. Földrajzi Társ. választmányi tagja. 

10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

11. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi 
tagja. 

12. TREITz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 


mányi tagja. 


ESTI p 


Planchel. 


Földtani Közlöny fine XLVII. (1917) I. Tábla. 


I. TÁBLA i 


1. ábra. ? Bufo vulgaris LAUR. foss.; os angulare felülről. — Az eredeti hosszúsága 16-5 mit , 


( 


Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV.; sacrum felülről. ( Perasacralis typus) . — Az ere- 
deti legnagyobb szélessége 1776 mm 

Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum alulról. — Az eredeti legnagyobb szé- 
lessége 1776 mm 

Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV.; urostyl felülről. — Az eredeti hosszúsága 192 mm. 
Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. ; urostyl alulról. — Az eredeti hosszúsága 192 mm. 


— Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. Leg. KoRmos, 1915. — 


e 
PGANCHH 1. 
. 

1. ? Bujo vulgaris LAUR. foss.; os angulare vu dten haut. — Longueur de Voriginal 
165 mm. 

2. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum vu den haut (type : Perasacralis). — Larg. 
maximale de Voriginal 1776 mm. 

3. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum vu den bas. —  Largeur maximale de 
Vorig. 176 mm. 

4. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRv.; urostylus vu den haut. — Longueur de Porig, 
192 mm. Í 

5. Plhobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; urostylus vu djen bas. —  Longueur de Vorig. 
192 mm. 


— Püspökfürdő, IId lieu de recuillement. Leg. KoRmos, 1915. — 


1 Őszinte köszönetem illeti Dr. BoLKAY ISTVÁN barátomat, az I. és II. tábla raj- 


zainak pontos és művészies elkészítéseért, 


: Texprime ici mes remerciements sincéres a mon ami le Dr. ST. J. BOLKAY pour 


le dessin aussi précis gulartistigue de ces planches. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 13 


TI. TÁBLA. 


1. ábra. ? Bujo vulgaris LAUR. foss., humerus distalis része hasoldalról. (2, Püspökfürdő, leg. 


o 


Fig. 
Fig. 
Fig. : 
Fig. 


Fig. 


Ad 


KoRmos.) — Az eredeti hosszúsága : 12:"8 mm. 

Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. uroslylusa oldalról. (Püspökfürdő, KoRmos.) — 
Az eredeti hosszúsága: 192 mm. 

Cf. Bujo vulgaris LAUR. foss,, jobboldali ileum kívülről. ( Püspökfürdő, KoRMos.) — 
Az eredeti hosszúsága : 19-1 mm. 

Pelobates robustus BY., sacrum -- urostyl felülről. (Püspökfürdő, II. sz. lelőhely, 


Leg. KoRmos 1915) — Az eredeti középen mért hosszúsága 157 mm. 
Pelobates robustus BY., sacrum -- urostyl alulról (Püspökfürdő). — Az eredeti 
hosszúsága: 1577 mm. s 


PLANCHE II. 


. ? Bufo vulgaris LAUR. foss., humerus partie distale, vu du cőté ventral, (2, Püs- 


pökfürdő, leg. KoRmos). — Longueur de Voriginal 12"8 mm. 


. Urostylus du Ptliobatrachus Lánghae FEJÉRV. vu de cőté. (Püspökfürdő, KORMos.) — 


Longueur de Vorig. 192 mm. 


. Cf. Bujo vulgaris LAUR. foss., ileum droit vu den dehors. (Püspökfürdő, KORMos.) 


— Longueur de Vorig. 191 mm. 


. Sacrum et urostylus vu d"en haut du Pelobates robustus BY. (Püspökfürdő, IId leiu 


de recueillement. Leg. KoRmos 1915.) — Longueur médiane de Vorig. 15-77 mm . 


. Sacrum et urostylus vu den bas du Pelobates robustus By. (Püspökfürdő). — Lon- 


geur de lorig. 1577 mm, 


s: LEE Égge ÉT XLVII.Körfet. II. Tábla. 
Földtani Közlöny Tome XLVII..1917) Piancheát, 


Ad Nat. del. Dr. Bolkay Werner u. Winter. FrankfurtM 


166 


III. TÁBLA. 


Schematikus ábrák a sacrum és urostyl fejlődéséhez. A csigolyák (csigolyatest; 
proc. obligut, proc. transv. etc.) vörössel, az urostylus sárgával, a lamina horizontalis és dilat. 
sacr. kékkel vannak jelölve. 


ábra. 


,. ábra. 


ADTA 


ZGOKAS 


ábra: 


. ábra. 


. áDta. 


Pelobates typusú sacrum -- urostyl. — Az ered. középen mért hosszúsága: 10 mm, 
(Pel. fuscus LAUR., budapesti példány alapján. 1908. VII. — Földtani Int. tulajdona ). 
A lam. hor. a, dilat. sacr.-ba megy át ; utóbbinak elülső peremén a proc. transv.-nek 
megfelelő rész vörös. Platysacralis typus. (Del. BoOLKAY § FEJÉRVÁRY). 

Rana typusú sacrum. — Azered. legn. szélessége a dil. sacr. végpontjai között 9-6 mm 
(Rana fusca Rös. szentpétervári ? példány alapján. 1912, VI, 6. Donav.: K. M. 
DERJUGIN. — Coll. FEJÉRVÁRY.) A dilat. sacr. egész terjedelmükben kékkel vannak 
jelölve, mert az eredeti proc. transv. bennük sem morphologiai sem atavistikus 
alapon fel nem ismerhetők, miáltal külön jelölésüktől (vörössel) el kellett tekin- 
tenem, Cylindrosacralis typus. (Del. BOLKAY § FEJÉRVÁRY). 

Megalophrys pelodytoides BLGR. gerincoszlopa alulról. — Erősen nagyítva. — 
BOVULENGER (7, Textfig. 78) ábrája nyomán rajz. LÁNGH £ FEJÉRVÁRY. ( Az vrostyl 
középső szakasza táján a fam. hor. nem volt feltüntetve, amiért is az atavistikuse 
nak vélt kiszélesedéstől eltekintve, többi részét sárgával kellett jelölnünk). 
Palaecourostyl typus elülről tekintve. Erősen nagyítva. (Pliob. Lánghae FEJÉRV., 
püspökfürdői példány alapján). A lam. hor.-t voltaképpen ez esetben a vele össze- 
forrott urostyl-nyujtványok xproc. trans. előzik meg, melyek vele egy szintben 
feküsznek s csupán kissé vastagabbak; e nyujtványok ábrázolásától, melyeket a 
7-ik ábrán sárgával jelöltünk, e helyen a tam. hor. demonstrálása miatt eltekin 
tettünk. (Del. LÁNGH § FEJÉRVÁRY). 

Neourostyl typus elülről. Erősen nagyítva. (Rana esculenta L., rimaszombati ? pél- 
dány alapján. Leg. BoLKAY 1907, VIII. 7. — Coll. FEJÉRVÁRY. — Del. LÁNGH £ 
FEJÉRVÁRY). 

Neourostyl typus oldalról tekintve, — Az eredeti hosszúsága 23:5 mm. (Rana agilis 
THoxm., budapesti ? példány alapján. Coll. BOLKAY.) — V. ö. a Palacourostyl typus- 
sal, II-ik tábla, 1. ábra. (Del. A. M. LÁNGH). Í 

A GoETTE-féle Bombinator igneus LAUR.(?), sacrum -- urostylusa. — Erősen na- 
gyítva. — CAMEBANO nyomán kissé egyszerűsítve és schematizálva. Az urostylus 
nyujtványait sárgával jelöltük. (CAMERANOo értekezéséből [9, p. 447, fig. 2.] rajz. 
LÁNGH és FEJÉRVÁRY). 


1 Sajnos ez ábrák határvonalai a táblán, a reproductio alkalmával, az eredeti 
rajzoktól eltérőleg igen vastagok lettek, 


PLANCHE III. 


Schémes démontrant le développement du sacrum et de Purostylus. Les vertébres 
(corps, proc. obligui, proc. transv. etc.) sont dessinées en rouge, PV urostylus en jaune, la lamina 
horizontalis et les díilat. sacr. en bleu.! 

Fig. 1. Sacrum -- urostylus au type Pelobates. — Longueur mesurée sur liune médiane 
de Voriginal 10 mm. (Exemplaire de Pel. juscus LAUR. de Budapest, VII. 1908. — 
Propriété de VInstitut de Géologie). La lam. hor. se fond dans les dilat. sacr., sur le 
bord antérieur des díilat sacr. la partie marguée en rouge correspond au proc. 
transv. Type: Platysacralis. (Del. BOLKAY £ FEJÉRVÁRY). 


Fig. 2. Sacrum au type Rana. — Largeur maximale entre les extrémités des dilat. sacr. 
9-6 mm. (Exemplaire ? de Rana jfusca Rös. de St.-Pétersbourg. Donav.: C. M. 
DERJUGIN, 6. VI. 1912. — Coll. FEJÉRVÁRY.) Vu guelles ne révélent aucune 


trace morphologiaue ou atavigue des proc. tramsv., les dílat. sacr. sont marguées 
entiérement en bleu et leur désignation par la couleur rouge ne nous a pas été 
possible Type : Oylindrosacralis. (Del. BOLKAY § FEJÉRVÁRY). 

Fig. 3. Colonne vertébrale de la Megalophrys pelodytoides BLGR. vue den bas. — Forte 
ment grossie. — Dessiné daprés BOULENGER (7. Textfig. 78.) par LÁSGH § FEJÉR. 
vÁRY. (La lamina horiz. na pas été marguée vers le milieu de Purostyle, donc toute 
cette partie a du étre ici teintée en jaune, Vélargissement présumé ata vigue excepté.) 

Fix. 4. Type du Palaeurostylus vu den face. Considérablement grossi. (Pliob. Lánghae 
FEJÉRV., daprés Vexemplaire de Püspökfürdő.) La lam. hor. est ici précédée des 
apophyses de Vurostyle (proc. transver.s) placées au méme niveau e: 
un peu plus épaisses gwelle et auxguelles dans ce cas elle se trouve soudée ; les a p 0- 
physes — teintées en jaune sur la 7eme fig. — ne sont pas indiguées ici a raison 
de la démonstration de la lam. horiz. 

. Type Neourostyle vu de devant. Considérablement grossi. (Rana esculenta L., djaprés 
un exemplaire ? de Rimaszombat. Leg. BOLKAY, 7. VIII. 1907. — Coll. FEJÉRVÁRY. — 
Del. LÁNGH-£ FEJÉRVÁRY). 

Fig. 6. Type du Neurostylus vu de cőté. — Longueur de Vorig. 235 mm. (Rana agilis THOM. 
aprés un exemplaire ? de Budapest, — Coll. BOLKAY.) — Á comp. autype Palaco- 
urostyle, Pl. II. fig. 1. — (Del. A. M. LÁwGH). 

Fig. 7. Sacrum -- urostylus du Bombinator igneus LAUR. (?) de GOETTE. — Considérable- 
ment grossi. — Copie simplifiée et schematisée d"aprés le dessin de CAMERANO. — 
Les dilatations de Purostylus sont teintées en jaune. (D"aprés CAMERANO [9, p. 447. 
fig. 2.] dessiné par LÁNGH §£ FEJÉRVÁRY). j 


kezi 
td 
ei 
OL 


1 Au cours de la reproduction les dessins de cette planche ont perd u sensiblement 
de la fincsse du contour. 


Földtani Közlöny £WILKötet.( 1917. III.Tábla . 
oldla Y Tome XLVII. ) I Planche III. 


29 


n a; 


A.M. Lángh,G.J.Fejérváry 8 DF Bolkay delin. lit Grund V. utódai Budapest 


A TÁBLÁKON LEVŐ JELZÉSEK MAGYARÁZATA. 


Angulare. 


ep — crista paracoronotdeg.. 

pe — processus coronotdeus. 

pe — pars egterior ossis angularis 
pi — pars imterior amgularis. 

pl — pars lobata amgularis. 

ps — pars spatulaeformis angularis. 
se — sulcus pro cartilagime Meckeli. 


Sacrum." 


c — condylus vertebrae sacralis CAN 

ds — dilatatio sacralis. 

ds -3- Ih — lamina horizontahs d dilatatto sacralis. 

f — a vertebra synsacralis. és vert. sacr. fusióját jelölő csontkiemelkedés. 

Ís — foramen neurale vertebrae sacralis (mihi). 

Íss — foramen nmeurale vertebrae symsacralis (mihi). 

poa — processus obhguus amtertor. ; 

pop — processus oblhguus postertor. 

psp — processus Spinosus. 

pt — processus tramsversus. 

t — a vertebra synsacralis proc. transversusa s a vert. sacr.8. Str. dilatatiója 
határának tekinthető nyílás. 


Urostylus. 


fe — foramen laterale canahs coccyget. 

fco — fossa condyloidea urostyli (mihi). 

fl — fissura lateralhs urostyli. 

ih — lamima horizontahs urostyhi. 

TIh — (az urostyl nyújtványai és) lamina horizontalis (ezeknek folyta- 
tásaként). 

Im — limea medialis urostyli. 

pey — pars cylindriformis urostyh. 

pou — az urostyl csigolyájának proc. obl. post.-ja. 

pie — pars tectiformis urostyh. 

sg — spinae gemellae urostyli. 

sm — sulcus medialis urostyh, 


198 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA 


sp — spina urostyh. 

u — urostylus. 

ub — az urostylus basisa. 

7 — az urostyi nyújtványai (4proc. tramsversi9) . 

77 — a spinae gemellaere emlékeztető képződmény. 

t — az urostyl nyújtványaihoz (4wproc. transversin) hasonló képződmény. 


Ileum. 


ci — collum alet. 

pa — pars ascendens alei. 
pd — pars descendens ilet. 
is — tuber superius ület. 


EXPLICATION DES SIGNES ET ABRÉVIATIONS 
EMPLOYÉS POUR LES PLANCHES. 


Angulare. 


ep — erista paracoronotdea. 

pc — processus coronoideus. 

pe — pars egtertor ossis angularis. 
pi — pars imterior angularis. 

pl — pars lobata amgularis. 

ps — pars spatulaeformis amgularis. 
se — sulcus pro cartilagine Meckeh. 


Sacrum. 


c — condylus vertebrae sacralis (mihi). 

ds — dilatatio sacralis. 

ds -3- Ih — lamina horizontahs $ dilatatio sacralis. 

f — la protubération osseuse marguant la fusion de la vertebra synsacralis 
et de la vert. sacr. 

Ís — foramen neurale vertebrae sacralis (mihi). 

Íss — foramen meurale vertebrae synsacralis (mihi). 

poa — processus oblhguus amterior. 

pop — processus oblhguus postertor. 


psp — processus Spinosus. 
pt — processus transversus. 
tt — ouverture considerée comme limite du proc. transversus de la vertebra 


synsacralis et de la dilatation de la vert. sacr. s, str, 


ÖXPLICATÍION DES SIGNEÖ ET ABRÉVIATIONS ÖMPLOYÉS PÓUR LES PLANCHES. 199 


Urostylus. 


fe — foramen laterale canalis coccyges. 

fco — fossa condyloidea urostyh (mihi). 

fl — fissura laterahs urostyh. 

Ih — lamina horizontalis urostyli. 

TIh — (les prolongements bilatéraux de Purostylus et) lamina horizontalis 
(comme leur continuation). 

Im — limea medialis urostyhi. 

pey — pars cylhndriformis urostyli. 

pou — le proc. obl. post. dela vertébre de Nurostyle. 

pte — pars techformis urostyli. 

sg — spinae gemellae urostylh. 

sm — sulcus mediahs urostyli. 

sp — spina urostyh. 

u — urostylus. 

ub — base de Vurostylus. 

T — les prolongements bilatéraux de Purostyle (proc. transversis) . 

tt — formation rappelant les spinae gemellae. 

tk — formation ressemblant aux prolongements bilatéraux delurostyle 
(xproc. transversw) . ! rak 


Ileum. 
ci — colhm ilei. 
pa — pars ascendens ileit. 
pd — pars descendens alei. 
ts — tuber superius ilez. 


. 


"a 

vé 
j) 4 
kelle 


öznét [di 


A 9 Pe 
gé ss ha "at 


EN vak 164 
SG 1 14 í94) té get vaj 


zi ü0 Pp a HÚS) (AN At 


o Ar s [/ ő ye 
P mé a 4 pe cég V . 
fed a Sri v a4 o gat 0s ALOLT § ár 
éve 4. d. 


pe] Here 
Re it EGOTTIK 
§ ni) 
§ TÉN MEZ 
f ge : 
h Wa s k 249 
h ff. ey ks 
7 a m-a Ke: sé Mé ; 8 
vg " gét fm sítés (s. LES ÉBŐ -. 
VIa mz Á Ay. söt Séta 
ő aa 9, 4066 2440 § k ti E estél 
RETEG ; 83 188. j84 4 Salt 
s : EXROÉ Él t sz oki Mé) 
YE Vagy, (A ÁGLSOSÁL ARE ABEET LEV 
hasz msg dó és EG hét de HA 3] $k eat 
j szegy háza JER a rávak biga 
ö14raó ív i) 401 AUS AGA VEL 1 
s side et MÉ ; i ezt 
úgy , aszdtták v ac 
éz e y ÉN ÖSS gy. 
a , 27 d 
szt , 
KSE ; 3 mű) £. 
HA MO ágysi 
44 . 14 4at 
re) et j§ 
4 ? "al ke) 
ti 
. 
. 
, 


FÖLDTANI KOZ ZL ÖN 


XLVII. KÖTET, 1917 ÁPRILIS— SZEPTEMBER, té 9. FÜZET, 


A) ÉRTEKEZESEK. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 
Irta: Horrós ANDRÁS LAJos dr. okleveles mérnök. 


— A IV. táblával és a 12—18. ábrával. — 


I. Bevezető. 


A Duna váci kanyarulatától délkeletre elterülő sík vidékből hirtelen 
emelkedik ki a csörögi Kigyóhegy mérföldnyi hosszaságú andezit-gerince, 
amelyről úgy a Duna völgyére, mint a környező dombvidékre gyönyörű 
kilátás nyilik. Nyugaton a Duna allúviuma, a Szentendrei sziget 110 m 
közepes magasságú síkságával, keleten a kishartyáni átlag 250 méteres 
dombok vonulata, amelyek között ÉNy-DK-i irányú völgyecskék húzód- 
nak, míg északon a Nagyszál 652 méterre emelkedő triaszmészkő orma 
adja meg a háttért. A csörögpokolvölgyi dombvonulatot eredetileg tek- 
tonikus kéregrepedés okozta, amelyen a Kigyóhegy keletnyugati irányú 
andezit telére bámulatos szabályosan 7, km. hosszaságban feltört, de a 
körülötte elterülő térszín egyenetlenségei főkép eróziós hatásokból kelet- 
keztek. Azonkívül a szél munkája is nagyon szépen észlelhető a futó- 
homokkal borított Duna síkságon és az Ék-Dnyi irányú völgyekkel meg- 
szaggatott dombvidéken. 

A denudaciós hatásokat legjobban mutatják a 200—300 t. f. magas- 
ságban húzódó és nagyjában ÉNy—DK-i irányú Királygerenda-, Cseke-, 
Bángor- és Csörög-hegy gerincei, melyek közül a leggyönyörübb geológiai 
jelenség a csörögi Kigyó-hegy, a síkság szélén élesen kiemelkedő gerincé vel. 
A csörögi Kigyó-hegy andezit vonulata a térképen nyugatról-keletre követve : 
Pokol-völgy, Kigyó-hegy, majd Öreg-hegy és végül Lajos-hegy nevet visel. 
Ezen gerincnek csaknem 71/, km hosszú, de alig 10 m vastag eruptiv telére 
keményebb kőzetével jobban ellenállott a letaroló hatásoknak, mint a 
környező laza homokkő és márga, úgy hogy ez utóbbiak lankásan elsimuló 
dombokként támaszkodnak a térszínt uraló andezit-tarajokhoz. (12. ábra). 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 14 


202 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


A Csörög-hegy telérjét kőfejtésekkel csaknem egész hosszában fel- 
tárták. A feltárásoknak az a része, amely Vácrátót vasúti megállótól nyugotra 
esik, nagyon régi eredetű és anyagát hiába keressük a környező szegény 
falvak épületeiben. Nem lehetetlen, hogy a régi kőfejtők még a rómaiak 
idejéből valók, kik az Aguincumhoz vezető országutak felépítésére hasz- 
nálták az anyagot. Azt hiszem a régiségbúvároknak sem volna hiábavaló 
fáradtság a csörögi kőfejtők felkeresése, mert a kőbányák mentén esetleg 
még a rómaiakat megelőző település nyomaira is reá bukkannának. 

Hálás köszönettel tartozom PAPP KÁROLY dr., egyetemi tanár úrnak, 
ki munkám elkészítésénél nemcsak útbaigazításokat adott, hanem úgy 
szóval, mint tettel támogatott ; MaAuRrIrz BÉLA dr., egyetemi tanár úrnak, 
kinek jóindulatú támogatása tette lehetővé köőzettani vizsgálataimat, 
úgyszintén Vapász ELEMÉR dr., egyetemi adjunktus úrnak, ki tapasztalt 
tanácsaival munkámat) nagyon megkönnyítette és JuGovics [Lagos dr., 
egyetemi tanársegéd úrnak, velem való szíves fáradozásáért. 


12. ábra. A csörögi Kígyóhegy andezit-telérvonulata északról tekintve. 


A tanulmányozott anyag majdnem teljesen saját gyüjtésemből 
származik és az egyetemi földtani intézet tulajdonában van; külön ki kell 
emelnem azonban, hogy a Haraszt-pusztai kútból és Rátót községből 
IGLóri SzorvraGH TAMmásdr., udvari tanácsos, m. kir. földtani intézeti aligaz- 
gató úr volt szíves átengedni gyüjtését, és ez a ma már hozzá nem férhető 
helyekről gyüjtött anyag vizsgálataim hasznos kiegészítéseül szolgált. 
Ennek a magyar. kir. Földtani Intézet tulajdonában lévő anyagnak tanul- 
mányozásra való átengedéseért IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. elnök ur őméltó- 
ságának e helyen is köszönettel adózom. 


1 Jelen munkát a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bölcsészettudományi 
kara a aKoch-Antal jubileumi alapitványi pályadíjával jutalmazta. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI, 203 


II. Irodalmi áttekintés. 


A szóbanforgó területről az első adatokat STAcHE GuIpo I szolgáltatta. 
Szerinte a Csörög-hegy telérje a Szilágy községtől délkeletre eső, a szilágyi 
völgy keleti oldalán emelkedő s térképemről kieső Vár-hegy kúpjából indul 
ki, mig a vele párhuzamos Cseke-hegy telérjét a Szilágytól északkeletre 
fekvő Malota-hegy feltörése köti össze a Cserhát zömével, melynek 
legdélibb kiágazását adják és melynek délnyugat-északkeleti vonulatára 
csaknem merőlegesen húzódnak. E telérek azon harmadidőszaki domb- 
vidékbe nyúlnak bele, mely STACHE szerint a bazalt (Cserhát) és ettől 
nyugatra fekvő trachit-terület (Nagymaros-Szob) között fekszik, 
majdnem tisztán tengeri eredetűés a neogén tengernek a badeni tályagnál 
és lajtamészkőnél idősebb emeletébe tartozó üledékekből áll. 

Ezeket a harmadidőszaki képződményeket STACHE két szintre osztja. 
A mélyebbet, mely főleg sötét agyag- és kemény homokkő-padokból áll, 
a bécsi medence horni rétegeivel azonosítja, míg a felsőbb világos 
sárga- vagy szürkeszínű durvább vagy finomabb homokot, a benne talált 
kövületek alapján anomiás homoknak nevezi. 

Az előbbiek nagy elterjedésük dacára alig egy-két mélyebb fekvésű 
helyen jutnak felszínre, míg az utóbbiak az egész területet úgyszólván 
uralják és Váctól délnyugatra a Kigyó-hegy nyergében is megtalálhatók. 

STACHE után SCHAFARZIK FERENC két különböző időben megjelent 
munkában ismerteti a területet.? 

Az első munka csak az eruptiv kőzettel foglalkozik és azt anorthit- 
augit trachitnak nevezi, mely járulékos olivin tartalmával átmenetet szol- 
gáltat a valódi bazaltokhoz, míg második munkájában a terület földtani 
kialakulását is tárgyalja és a telér dombjait alkotó homokköveket a Csörög- 
hegyen, a nyugatról számított második kőbányában talált: xTurritella 
Germitzi SPEYER, Corbula carinata DUJARDIN, Cardium cingulatum GOLD- 
Fuss, Cardium comatulum BRoNw, Cardium Rauhm HÉBERT, Leda gracilis 
DEsHAYESs, Pectunculus pilosus LINNÉ (kis alak), Ostrea cyathula LAMARCE), 
kövületek alapján az aguitániai emeletbe sorolja. 

Ugyazezen munkájában a. Cseke-hegy kőzetét hialopilites, mikroaugitos 
augit-hipersztén andezitnek, míg a Csörög-hegy telérjét hialopilites augit- 
mikrolitos augit andezitnek határozza meg. 

Ezen észlelések alapján SCHAFARZIK FERENC (Budapest és Szt.- Endre 


: G. STACHE: Die geologischen Verháltnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn. 
(Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstalt. Jahrg. 1866. 16. Band, III. Heft.). 

? SCHAFARZIK FERENC: (A Cserhát délnyugati végének eruptiv köőzeteis (Földtani 
Közlöny 1880. évi 8—12. szám) és tA Cserhát piroxén andezitjei (Földtani intézet évkönyve, 
IX. kötet. 7. füzet. 1892.). 


14" 


204 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


vidéke) térképéhez készült magyarázó szövegében a Üsörög-hegy barnás 
homokkövét a felső oligocénhez sorolja és a törökbálinti felsőoligocén 
lerakodásokkal azonosítja. A térképen ennek megfelelően az egész 
területet felső oligocénnek jelölt. 

Az ismertetett munkákon kívül közvetlenül a területre vonatkozó 
újabb irodalmi adatok nincsenek, azonban HOFMANN KÁáÁRornYy, KocH 
ANTAL, BöckH HuGó, HALAvÁTS GYULA és LŐRENTHEY IMRE munkáit 
meg kell említenünk, mivel ezeknek adatai területünk szoros kapcsolata 
és a képződmények hasonlósága révén, a rétegek meghatározására és elter- 
jedésére igen jó útmutatásul szolgálnak. A szóbanforgó munkák címei a 
következők : 

1. HoFMANN KÁRory: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. 
(Földtani Intézet évkönyve. I. kötet. 1871.) 

2. KocH ANTAL: Szt.-Endre- Visegrádi és a Pilis-hegység földtani 
leírása;. (Földtani Intézet évkönyve, I. kötet. 1871.) 

A. dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírásas 1877. 
M. Tud. Akadémia kiadása. 

5. Böckn Hucó : cNagymaros környékének földtani viszonyai.) (Wöld- 
tani Intézet évkönyve, XIII. kötet. I. füzet 1899.) 

4. Haravárs GyYuna: A neogénkorú üledékek Budapest környékény. 
(Földtani Intézet évkönyve, XVII. kötet 1909—10.) 

5. LŐRENTHEY IMRE: kA rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak 
koráról. (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. kötet.) 

cÚjabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek 
geológiájához;. (Mathem. és term. tud. értesítő XXIX. és XXX. kötet.) 

Ezek azok az adatok, melyekből területünk bejárásánál kiündultam. 
Ezeknek előrebocsátása után áttérek az általam talált képződmények leírá- 
sára, a lerakodások sorrendjében. 


III. Váchartyán vidékének sztíratigrafiája. 
A) Felső oligocénkoru laza homok. 


1. Pectunculus obovatus Lamk. emelete. 


A szóbanforgó vidék legidősebb képződménye laza, kavicsos, sárga 
vagy inkább sárgásbarna homok, mely a csörögi kÖ r e g-h e g yy déli lábánál, 
a váckishartyán-váci országút mentén nyított vasúti anyagárkokban, a 
csörögi határtól majdnem Vácrátót állomásig követhető. 

A képződmény helyenkint igen gazdag kövületekben, melyek között 
többnyire kimállott töredékek a gyakoriak, de sok jó megtartású ép példány 
is található. A gyüjtött anyagból a következő alakokat említhetem : 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 205 


Ostrea sp., Mytilus sp.; Pectunculus obovatus LAm., Pectunculus pilosus L., 
Corbula carinata Dus., Turritella Geimtzi SPey, Turritella Beyrichi HoFw. ;. 
Cerithium margaritaceum BRocc., Cerithium plhcatum BRua; Volutilthes 
( Athleta) rarispina LAm.; Surcula regularis DE Kox. 

A felsorolt faunából összehasonlítás céljából álljon itt a következő 
kis táblázat (8. oldal). 

Amint ez összeállításból kitünik — a Pectunculus obovatus LAM., 
Turritella Geimitei SPEy., Turritella Beyricm Horm. és Surcula regularis 
DE Kox. tipusos oligocenfajok, bár a Turritella Geimaitzi $p. a németországi 
miocénben is előfordul. A Ceritmum margaritaceum- és plicatum fajok a 
középső és felső oligocénnek, de egyúttal a bécsi medence alsó miocénjének 
is nagyon ismert kövületei, a Pectunculus pilosus 1. és Corbula carinata 
DuJs. a felső oligocénben elég gyakoriak, bár inkább miocénre utalnak. 
Ugyancsak miocénalak a Volutilithes (Athleta) rarispina LAm. 18, melyet 
azonban TELrEGDI Rorn KÁRory! a helembai felső oligocén faunából 15 
ismertetett. 

Ez a képződmény a sárgás-barna kavicsos homok, a Kocn által 
leírt  Pectunculus obovatus tartalmú szentendrei homokos rétegekkel és a. 
törökbálinti hasonló tartalmú homokkal, úgy petrografiailag, mint fauniszti- 
kailag azonos, melyekkel együttesen tehát, határozottan a felső oligocénhez 
és pedig a FucHs TIVADAR ? bécsi geológus által elne vezett kattiai emeletbe 
tartozik. 

Pectunculus obovatus tartalmú kavicsos homokréteget talált BöcKH 
Hucó dr. is Nógrádverőcénél a Duna mellett, LŐRENTHEY IMRE pedig 
Kisszentmihályon. Ezek rétegünkkel azonosíthatók, habár  Pectunculus 
obovatus LAMm., Cerithium margaritaceum BRocc. — és a LŐRENTHEY által 
közölt faunát tekintve — még Corbula carinata Dus. — a verőceit tekintve 
pedig Cerithiuum plicatum BRguG. fajokon kívül más közös kövületet nem 15 
tartalmaznak. 

Ez a felső oligocénképződmény a területnek térszínileg 15 legmélyebb 
részét foglalja el és csak ott van feltárva, ahol fölüle a mintegy 1—14, 
méter vastag húmuszréteget a vasúti töltés céljaira elhordták. 

A csörögi két kocsma között, a villamos vasút északi árkában, ezrével 
szedhetjük a felsorolt kövületeket, a csillámos sárga homokból, úgyhogy 


1 RorH K.: Felső oligocén fauna Magyarországból. (Gcologica Hungarica I. kötet, 
£ füz., :65. Told.) Í 

SCHAFARZIK-SZONTAGH: Az aguitan emelet előfordulása Szobb vidékén. (Földt. Közl. 
XI 114). 4 

2? FucHs: Harmadkori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú 
miocén képződményeiből és az úgynevezett aguitaniai emelet ceologia hclyzctéről. ( Magy. 
kir. Földt. Évkönyv, X. kötet 5. 1892—94.) 


ÁS LAJOS 


HOLLOS ANDRAS 


s, 


Dp- 


06 


A csörögi villamosvasuti anyagárokban előforduló felső oligocén fauna összehasonlító táblázata. 


Magyar- ! Észak- 
! 4 ,  Török- ) Kis-Szt.! Verőce / Bordeauxi / ország és Fils 
! Mainz A IRO TTLÁZN másak Se . ZHEZ TT édye sm fijészés német- 
j 1 I völgy bálint / Mihály / és Göd; öböl bécsi óne 
Csörögi fajok 1 medence ! Országi 
ja 7; 5 sz j ——— —- ——— 1 [— — 
közép 4 3; É p LASER T ESÉS 
Jaz LgNb 7 fie Vesd oLvgocén ", aguitániai miocén 
j oligocén 
—— ————— SZÉ ———1-——— - — ——— — A hb ———— 
; ű 8 ! ! 
Kagylók (Lamellibramchiata). ! I 
1. Pectuncnlus obovatus Lam. .. Kkt I ak ate 0 sosb - -k -k 
1 ! li 
2. ( DLOSUS ÉSE ! ar FT ús 
! 
3. Corbula carinata Duj. .. .. — h -k -b -- -H t 
Csigák (Gastropoda). ! 
! ! 
4. Turritella Geinitzi Spey. Mér zt zt 1E ] f 
5. ( Beyrichi Hofm. TE a 
6. Cerithium margaritaceum Brocc. k kk el ! -- t -e tr 
Ve f plicatum Brug. 4 ! -t Tf t Ga 7 t- 
8. Volutilithes (Athleta) rarispina Lan. ! Ja 3 LE 
9. Surcula regularis De Kon... .. -— ar ira ii 
Azonos fajok összesítése u 5 [6 4 6 3 3 3 b b 2 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI, 207 


emez általam felfedezett termőhely Budapest vidékének egyik leggazdagabb 
oligocén gyüjtőhelye. 


B) Alsó mediterránkorú homok, kavics, homokkő és márga. 


2. Anoma ephwppium L. tartalmúhomo rk. 


Ha a csörögi vasúti állomástól, felső oligocén feltárásunkat elhagyva, 
észak felé tartunk, csakhamar a csörögi tkÖreg-hegy? szőlővel beültetett laza, 
homokos területére jutunk, hol a hegy tetejéről legördülő kavics miívelés 
alkalmával helyenkint nagy rakásokban kerül ki a mesgyékre. 

A finom homokban, mely már az ismertetett felső oligocénképződ- 
ményre települ, az tkÖreg-hegyy északi oldalán Anomia ephippium L. var. 
sulcata Por, Anomia ephippium LL. var. rugulosostriata BRocc., Ostrea 
eduhs 1. var. lamellosa BRocc., Ostrea. (Cubitostrea) frondosa DR. SERR, 
maradványait találjuk, még pedig az anomiákat olyan nagy mennyiségben. 
hogy azt már e kövületek alapján az alsó mediterrán legalsó szintjébe, az 
ú. n. anomiás homok rétegekhez kell sorolnunk. 


HO ZÁSUSÓ merd Ged a midon út d uegyza ian 6SE 


A kavics, melyaz Öreg-hegy tetején vastag, meszes kötőanyaggal 
összecementezett telepet alkot, kisebb-nagyobb, diónyi, ökölnyi, sőt néha, 
a 10—12 em nagyságot is meghaladó legömbölyödött kőzetdarabokból áll. 
E kőzetdarabok részint a közeli triasz mészrögök anyagából valók, részint 
pedig olyan sötétszürke mészkőből és kristályos kőzetekből származnak, 
melyek ma már e terület körzetében sem találhatók és melyek teléreink 
kőzeténél kétségkívül idősebbek. Hz a kavics, melynek nagyobb darabjait 
még Váchartyán felett a hegyoldalon is megtaláljuk elszórva, települése 
alapján az anomiás homo knál fiatalabb (a 13. ábrabeli szelvényen), anyagára 
és jellegére pedig a Budapest vidéki alsó mediterrán kavicsokkal biztosan 
azonosítható. 

Az anomiás homokon és durva kavicson kívül az alsó mediterránnak 
még két rétege található területünkön : laza, helyenkint keményebb homokkő 
és homokos márga, melyeknek egymáshoz való viszonyát a  csöröghegyi 
andezittelér mentén levő kőfejtésekben tanulmányozhatjuk legjobban. 

A legszebb feltárások, a telér nyugoti, Vác felé eső végében, az úgy- 
nevezett tPokolvölgy?-tetőn vannak. Itt a feltárás legalsó részén, kemény- 
szürkés, homokkőpadok láthatók, melyre kékes szürke, a telérrel való 
érintkezésnél kissé megpörkölt homokos márga települ. 


ANDRÁS LAJOS 


, 


HOLLOS 


Tr 


Dr 


205 


Oreghegy Pokolvolgytető 


202 m. etim, 


EK. 
Dukavölgy 


o 


Csórog ál. z 
út 


. 


CCZI 


ú] 


homokkő márga andezit törmelék futóhomok 
Diluvium Alluvium 


Alsó mediterrán 


f13. ábra. A csörögi Öreghegyen s a dukai Pokolvölgytetőn keresztül DNy-ról ÉK-felé haladó harántszelvény. Magyarázat: 1 — Peciunculus 
obovatus tartalmú felső oligocén homok; 2 — Alsómediterrán anomiás homok ; 3 — Alsómediterrán durva kavics; 4 — Ostreca digitalina 
tartalmú homokkó ; 5— SZir-márga növénylenyomatokkal és foraminiferákkal ; ö—andezit ; 7—diluviális törmelék; Szalluviális futóhomok, 


Csekeh 
300m 3 
DNY Borokerdő Basahegy Pereshegy Kápolna EK. 
200m. 180m. 224m. p266m. Királygerenda völg 
mesz 


5 SSE EST 
TTI" metsz 117 [TO z TETSLI a 
SERIES SSE it 
55 et EE SSE 
ESSSSSSESSSSZO ES 


És 


slír márga andezit lösz futóhomok vetődések 


homok homokkő 


Alsómediterrán Diluvium Alluvium 


14. ábra. Szelvény a váchartyáni Borokerdőtől ÉK-felé a kisnémedi Csekehegyen át a Királygerendai völgyig. 


A CSÖRÖGI ANDÉZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 209 


4. Ostrea digitalina Du8B. tartalmú homokkő. 


A homokkő kövületekben nem valami gazdag és a talált kevés 
kövület is oly rossz megtartású, oly annyira koptatott, hogy meghatá- 
rozása igen nehéz. A pokolvölgytetői kőbánya homokkövéből: Ostrea 
sp., Arca sp., Pectunculus ( Axmmnea) cír. FHichteh DEsSR., és halfogak 
kerültek elő. 

A homokkő nincs másutt közvetlenül a telérek mentén feltárva ; 
megtaláljuk azonban darabjait a Basa-hegy alján, a Bángor-, Percs-hegyen, 
Sóstópusztánál, az Öreg-hegyről levezető úton ; igen hosszú sávban bukkan 
továbbá felszínre a Cseke-hegy déli oldalán,a mély bevágásban húzódó 
és a kápolnához vezető úton, hol majdnem területünk nyugoti részét határoló 
Csörög-vizig követhető. 

Külön meg kell azonban említenem a csekehegyi telér vonulata mögött 
húzódó Királygerendahegy déli oldalán levő igen jó és tanulságos feltáráso- 
kat. Nemcsak azért, mert e feltárások a dűlés határozott megállapítása 
szempontjából kétségbevonhatatan adatokat szolgáltatnak, hanem azért 
is, mert a homokos rétegeknek a márgával való váltakozása igen jól észlel- 
hető. A feltárt homok, homokkő és márgarétegek ép úgy, mint a pokol- 
völgytetői kőbányában 3" irányban 10? alatt dűlnek. 

E hegygerinc alacsonyabb nyugoti végében lévő, de a dülési viszo- 
nyok megállapítása szempontjából legjobb feltárásban legalul erősen homo- 
kos márga, erre finom homok, majd ismét homokos márga, finom homok 
homokkő darabokkal, erősen homokos márga és finom homok települ. 
Kövületeket itt a feltárásokban nem sikerült gyüjtenem. A feltárás fölött 
a hegyoldalon azonban Ostrea digitalhna DuB., és Cerithium töredékek nagy 
mennyiségben hevernek. STAcHE szintén csak az Ostrea cyathula LAM., 
Cerithium phcatum BRua. és Cerithium margaritaceum BRocc. töredékeit 
említi e helyről. 

Végül a Duka községtől északra fekvő Annahegy nyugati végében 
van hatalmasan feltárt laza , szürke homok, keményebb homokkőpadokkal, 
melyek dülése az említett düléssel teljesen megegyezik. A homok tömérdek 
vaskonkréciót tartalmaz és a kemény padok is erősen rozsdás színűek. 
Ez a homok az eddig említettektől eltérően rendkívül gazdag kövületekben. 
Sajnos a kövületek igen rossz megtartásuak, úgy, hogy ép példányok gonddal! 
is alig gyüjthetők. Az itt gyüjtött fauna a következő alakokból áll : Lima 
cfr. ( Mantellum) hians GwmeEn., Pecten efr. arcuatus BRocc., Anomia 
embriók, Pectunculus sp., Venus (Chione) multilamella Lam., Corbula 
gibba Orrvi, Dentahum ( Antale) vitreum ScHRör., Ficula sp. 


210 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


5. Slir-rmárga növénylenyomatokkal és foraminife- 
mv 2ykeltegzsik 


A márga, mely a csörögi telér feltárásaiban a homokkő fölé települ, 
a Királygerendahegyen pedig a homok és homokkőrétegekkel váltakozik, 
annahegyi feltárásunkban nem észlelhető. Viszont közvetlenül a telérek 
mentén a honrokkő csak a pokolvölgytetői kőbányában van feltárva, ahol 
minden átmenet nélkül kékesszürke márga települ reá. Ez a márga, mely 
a telér egész hosszában húzódó feltárásokban mindenütt megtalálható, 
ott ahol a homokkőre települ mintegy 20 em vastag rétegben, 1gen gazdag 
növényi levéllenyomatokban. E levéllenyomatok közül DR. Tuzsos JÁNOos 
egyetemi tanár úr szívességéből Cinnamonum tipusut, Carpinus verus 
tipusut és Castanea Kubinyi Kovárs tipusra emlékeztető, de annál keske- 
nyebb, némileg az eocénbeli örökzöld guercusokra is hasonlító alakokat 
sorolhatok fel. Azonkívül még tűlevelek i18 nagy számban vannak a palás 
márgában. EH növénylenyomatos márgában Cardium sp., Dosimia sp., 
Circe (Gouldia) mmma MowxTrG., Callistotapes vetulus Basr. és Telhma plamata 
L. var. lamellosa D. C. G. elég Jó megtartásu példányai is találhatók. 

Tovább keletre Közurdoks közelében ugyanebből a kemény margából 
még  Nodosaria affims D-ORB. (körülbelül 10 cm hosszú példánya) 
Plegiocidaris  Peromi Corr. (tüske) és  echimnodermata nyomok  (fam 
Spatangidae) kerültek elő. Mállottabb iszapolási maradékából az alább 
közölt gazdag foramimfera fauna került ki. 

A felsoroltakon kívül — SCHRÉTER ZOLTÁN dr. kir. geológus úr szives- 
ségéből — még egy nevezetes lelet állott rendelkezésemre. Ugyanis a 
csörögi telértől alig három km-re, és annak lábával egy magasságban fekvő 
Vácrátót községből, a Vigyázó-kert parkjának építése alkalmával SZONTAGH 
TAMmÁs dr. m. kir. földtani intézeti aligazgató úr gazdag faunát gyüjtött, 
amely petrografiailag teljesen azonos homokos márgából származik és 
amelyben a következő fajok voltak fölismerhetők: Telhnma planata 1. var 
lamellosa D. C. G., Xenophora ( Tugurium) efr. postextensum SAcc., Casst- 
daria, ecmnophora Lam., Vaginella depressa DAup., Nautilus ( Aturia? sp.). 

A Vácrátótról Vácdukára vezető út mentén, ahol a telér alig néhány 
méter hosszban megszakad, a márga lazább, mállottabb állapotban is fel 
van tárva. Erről a helyről, az erősen homokos szürke márga iszapolási 
maradékában igen gazdag foraminifera faunát találtam, mely a következő 
fajokat tartalmazza : 


Haplophragmuum (Inituola) nomommnoides Rxuss. 
Lagena globosa MoxrG. 

a sulcata DORB. 
Nodosaria . affinis DORB. 


( bacillum D ORB. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 211 


Nodosaria, scalaris BATSH sp. 
Dentalima  polyphragma DORB. 


Ki elegans DORB. 

Ki consobrina DORB. 

Ki approxmimata Reuss. 
4 pauperata DORB. 

Ki Vernewilh D ORE. 


Polymorphima commums DORB. 
Cristellaria arcuata DORB. 


k orbicularis DORB. sp. 

Ki rotulata LAm. sp. 

K cultrata MoNTr. sp. 
Textularia, trochus DORB. 

£ carimata DORB. 


Gaudryina, pupotdes DORB. 
Bigenerina capreolus DÖRB. sp. 
Bulimina pupoides DORB. 
Uvigerina pygmoea DORB. 

k temwistriala DTORB. 
Globigerina inflata DORRB. 
Truncatulhma  ungeriana DORB. 

4 Haidingerü DORB. 
Rotaha  Soldanm D"ORB. 
Pulvimulima Schreibersit DORB. 

€ Partschiana D7ORB. 


Ezen toraminiferákon kívül echinodermaták mikroszkopikus tüskéi, ostracoda; 
teknők és hal-otolítusok voltak még az iszapolt anyagban. 

Az említett úttól alig 500 m-re délkeletre a Csöröghegy lábánál van a 
Haraszti puszta kútja, melynek ásása alkalmával a lösz alatt ugyanarra 
a homokos márgára akadtak, melyet a telér menti feltárásokban is mindenütt 
megtalálunk. A márga egy darabját a m. kir. földtani intézet szivességéből 
megvizsgálhattam és annak iszapolási maradéka a következő igen jó meg- 
tartású faunát szolgáltatta : 


Haplophragmium nomominoides REuss. 
Cornuspira involvens REuss. 
Juingyeloculhna, sp. 

Nodosaria affims D ORE. 

Dentahma  pauperata D"ÖRB. 


4 elegans DORB. 
Polymorphima commums DORB. 
c oblonga DORB. 


Cristellarta cultrata Mowrr. sp. 
Gaudryina subrotundata SCHWEIGER. 


212 D; HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


Bigenerina capreolus DORB. 
Bolwina puncilata D"ORB. 
Uvigerina pygmoea DORB. 
Rotaha Soldanü D-ORBE. 


A meghatározott fajokon kívül még: rotalhák, pulvinulinák, truncatulinák, 
mikroszkopikus echinus tüskék, ostrakoda-héjak és hal-otolhtusok találhatók. 


Nagyjában ugyanezt a faunát tartalmazta az Ó-Bángorhegy déli 
oldalán talált feltárásból és a Királygerendahegy mély vízmosásából vett 
erősen homokos márga maradéka is, azzal a különbséggel, hogy míg az 
előbb részletezett faunában főleg a nodosariák, dentalinák, eristellariák, 
textulariák, rotaliák, pulvinulinák és truncatulinák vannak túlsúlyban, 
addig a most említett feltárásokból nyert iszapolási maradékban a nodo- 
sariák, dentalinák ritkábbak és helyüket az uvigerinák foglalják el. 

Az ismertetett képződmények viszonyának könnyebb áttekintése 
céljából vessünk egy pillantást a harántszelvényre, mely a csörögi vasút- 
állomástól ÉK irányban — a rétegek dülésének megfelelően — a Pokol- 
völgytetőn halad át. (A szelvényt a 13. ábra mutatja.) 

A felső oligocén Pectunculus obovatus LAm. tartalmu, 1. sárgás 
homokra, 2. szürke, finom " szemű sa nom ars shook üerresős 
durva kavics, melyre viszont 4. helyenkint homokkő padok- 
kal, majd 5. márgás rétegekkel váltakozó finomabb kavics 
települ. LőRENTHEY IMRE idézett munkáiban foglaltak alapján  meg- 
állapíthatjuk, hogy  képződményeink  petrografiai kifejlődése teljesen 
azonos a Budapest közvetlen közelében lévő, különösen pedig Budafok 
északi végében a Sashegyen oly kitünően feltárt alsó mediterrán réte- 
gekével. A felsorolt makrofaunából, ha azt könnyebb összehasonlítás ked- 
veért táblázatba foglaljuk (15. oldal, kitünik, hogy abban olyan faj, 
amely csakis az oligocénre szorítkozna, egyetlen egy sincs. 

Az oligocénben is előforduló négy faj közül a Corbula gibba OLIrvi 
ma is él; a Pecten arcuatus BRocc. különböző varietásai az oligocénnél 
mind fiatalabbak, a Királygerendahegyről való Cerithum plhcatum BRUG. 
és Ceriülnium margaritaceum BnRocc. olyan fajok ugyan, melyek már a 
középső oligocénben is előfordulnak, azonban nem hiányoznak a Bécsi 
medence, északi Németország, sőt Olaszország miocénjéből sem, viszont 
a velük együtt előforduló Ostrea digitalma DuB az oligocénból még teljesen 
ismeretlen és az összes környékbeli ( Verőce, Göd, Budafok, Rákospalota) 
képződményekben az alsó mediterránban fordul már elő. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 


215 


A csörögi andezit telérek környékén előforduló alsómediterrán 
fauna összehasonlító táblázata. 


ÍNNNNENENElmuluLtLXLtLtltrtKHTüTtttTTtüűfüütütttürtüttütű?5"2mtűüETtTTTTETTTTTTTTTTTTTTTTTÉT TÉR ee tt ÉÉK—.———.— E —— 


.8-Ep] Magyar- [ 6 
TAzStEK ; 3 a as országi és SS 
Fajok neve ! Lelőhelyé 3 8 B bécsi [8 5 
50 [5 "7 ] medencebeli [Oo 
hr IL DALA aló -[a7T ső árthat tkála 
Tüskebőrüek (Echinodermata). [I 
1. Plegio0cidaris Peroni Cott. (tüske) .. [ Sz. m. b - "2 
Kagylók (Lamellibramchiata). 
2. Lima (Mantellum) efr. hians Gmel [] Ah. bh. A. I ? 
3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. sz ös ALA FAK 7- - 
4. Anomia ephippium LD. var. sulcata ) Cs. Öh. h. Ée -k 
ROSS tt ee ke Eh 
5. Anomia ephippium L. var. rugu- [/ Cs. Öh. h. -- -k eh 
losostriata Brocc. és Brn. . 
6. Ostrea edulis L. var. lamellosa Broce. ) Cs. Öh. h. -k -- at 
7. c (Cubitostrea)frondrosa De Serr. ( Cs. Öh. h. 2 az d 
94. / a .díoutalma Düb ze s zs Sze alg att e -- -- 
9. Pectunculus (Axinea) efr. Fichteli j 
JDoShe szsésez BT és égett eseti tevz eke ah: -- -k -k- 
10. Venus (Chione) multilamella Lam. [) Ah. h. -- -j- -- j 
11. Circe (Gouldia) minima Montg... .. 1 Pvtkb. m. -- -k -- 
12. Callistotapes vetulus Bast. Pvktb. m. -- -k J- 
13. Tellina planata L. var. lamellosa Pvktb. m. 
D.GZGESSe szé Ek zése zze nb TES ZGÁTÓL - - -- 
14. Corbula gibba Olivi : 7-0 Gt ! a 3 ze d zik 
Ásólábuak (Scaphopoda). ! j 
15. Dentalium (Antale) vitreum Schrőt. I) Ah. hb. ]- 7- 7. 
Csigák (Gastropoda). 
16. Xenophora (Tugurium) efr. postex- j 
TONS DaG ez Zs te ANNA GÓI [ -p 
17. Cerithium margaritacceum Brocc. Kgh. t. ! -k J -k dt 4? 
185! 74 plicatum Brug... .. .. .  Kgh. t. si Jt je 2162 
19. Cassidaria echinophora Lam. . .. hátót HGy ún 
20. Vaginella depressa Daud.... .. .. .. [/ Rátót jee -k- -k 
Azonos fajok összesítése u. u NSZ OSA SL 18 20 
. " Lelőhelyek rövidítései: Ah. h. — Annahegy homok; Cs. Öh. h. — csörögi 
Öreghegy homok ; Kgh. t. — Királygerenda hegytető ; Pvtkb. h. — pokolvölgytetői 
kőbánya homok ; Prtkb. m. — pokolvölgytelői kőbánya márga; Sz. m. — Szur- 


dok márga. 


214 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


E rétegeinket tehát az alsó mediterránba kell sorolnunk annál is 
inkább, mert faunája az ú. n. bécsi medence ! kitünően ismert alsó medi- 
terrán faunájával ? teljesen azonos, és a LŐRENTHEY IMRE által ismertetett 
budafoki faunával is hasonlóságot mutat. 

A foraminifera fauna jellege teljesen megfelel a kőzet sekélytengeri 
fáciesének s első tekintetre a felső mediterránra utal. Azonban a felső medi- 
terrán partszegélyi övében nagyon gyakori amphisteginák, hete- 
rosteginákés polystomellák egészen hiányoznak, ami nemcsak 
az üledék eltérő fáciesében leli magyarázatát, hanem kétségtelen kor- 
különbségre utal. Így a legközelebb eső Rákospalotáról ismertetett8 azonos 
fácicsű középső miocén kékes szürke márga, foraminifera faunájával, csak 
a poly morphinák jelenléte ad némi megegyezést, ellenben az abban 
uralkodó polystomellák és nonioninák faunánkban egyálta- 
lán hiányoznak. Faunánk tehát a hazánkban nagyon közönséges felső 
mediterrán foraminiferafaunáktól eltér. A közeli területek alsó mediter- 
rán rétegeiből foraminiferákat eddig még nagyon keveset ismerünk, amt 
inkább az ilyen irányú vizsgálatok hiányának, mint a rétegek foraminiferá- 
ban való meddőségének tudható be. Erre vall legalább az a körülmény, 
hogy a budafoki Sashegy ÉNy.-i végénél feltárt (kavics és homok fölött 
települt) erősen meszes homokos márga, a begyűjtött összehasonlító anyag 
iszapolási maradékában gazdag mikrofaunát adott, melyben többek közt 
Tegtularia Mayeriana, d"ORB. Anomalina austriaca d"ORB, rossz megtar- 
tású polymorphina félék, spongia tűk és echinodermaták 
mikroszkópikus tüskéi voltak felismerhetők. 

Sajnos az alakok igen aprók, átkristályosodott és igen koptatott héjúak. 
Az erdélyi medence hidalm ási rétegeinek az itt említettekkel megegyező 
összetételű gazdag foraminifera faunája t rétegeink helyét az alsó medi- 
terrán legfelső részében állapítja meg, ahol a hidalmási rétegek is helyet 
foglalnak. 

Alsó mediterrán rétegeink fölött részben diluvialis lösz, részben 
pedig alluvialis futóhomok települ. A felső mediterrán és ezt követő korok 
üledékei a diluviumig területünkről hiányzanak, amiről a szomszédos 
területek földtani fölépítését tekintetbe véve arra következtethetünk, 
hogy ekkor területünk szárazulat volt. 

2 

! HOERNES R.: Bau und Bild der Ebcnen Österreichs. 


? HOERNES M.: Die fossilen Mollusken des Tertiürbeckens von Wien. (Abh. der 
k. k. Geol. Reichsanst. Wien 1856— 70.). 
SCHAFFER  F.: Das Miocán von Eggenburg. (Abh. der xxeol. Reichsanst. Bad. 
BENT TATÓ 3 
? FRANZENAU: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, 
Rákospalotán. (Földtani Közlöny 1910. 158. old.). 
§ KoocH A.: Az Erdélyrészi medence harmadkorú képződményei. II. Neogen. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 215 


Az elmondottak alapján 1. afelső oligocén homokra következő 
alsó mediterránba sorolt képződmények, a következő tagokból 
állanak: 2. legalul ho mok, mely az anomiás homokkal azonosítható ; 
3. erre következik durva kavics, mely a budafoki alsó mediterrán 
kavicsokkal egyezik ; a kavics fölött újból; 4.homok és kissé ka vi- 
csos homokkő, majd 5. homokos márga zárja le a rétegek 
sorát, mely utóbbi sok vonatkozást mutat a slír-márgával 
és ennek megfelelőleg az alsó és felső mediterrán határrétegei gyanánt 
tekintendő. 


C) Andezitek. 


Az eredetileg ÉK-felé dülő alsó mediterrán képződményeket, közel 
K-Ny. irányú telérben áttörte az a kitörésbeli kőzet, mely a térszín emlí- 
tett élesen kiváló gerincét alkotja. A feltörés mentén az üledékek kissé 
felemelődtek, amiként ez a 15. ábrabeli fényképen látható. 


15. ábra. A Pokolvölgyi köfejtő andezit telérének fényképe. 


216 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


A laza üledékek azonban a nyomásnak könnyen engedtek és vékony 
takaróként maradtak a kitört és megszilárdult magma felett. Ennélfogva 
a létrejött eruptiv kőzet felszínre csak akkor került, mikor az erozió a külön- 
ben vékony takarót eltávolította. 

Az erozió voltaképen csak a csöröghegyi telért hozta teljesen fel- 
színre, a csekehegyi telérből csak rossz feltárások vannak, de az eruptiv 
kőzet törmelékeit oly mennyiségben találjuk az Óbángorhegyen is, hogy 
annak gerincében szintén fel kell tételeznünk az andezit telért, habár fel- 
szinre nem is került. 

A csöröghegyi és csekehegyi telérek kőzetei már puszta megtekintésre 

"is lényeges különbséget mutatnak. A csöröghegyi kőzet friss darabjai sötét 
zöldesszürkék és gyakran a mállás nyomait mutatják, míg a csekehegyi 


TES 


homokkő márga andezit törmelék futó régi bánya 
10" Esz növény- telér és lösz homok gorca 


dül lenyomatokkal nyulványokkal Diluvium NinGren 


Alsó mediterrán 
16. ábra. Szelvény a Pokolvölgyi nagy köfejtőn keresztül. 
(Az ősrégi köfejtőben a kifejtett andezit helyén 10 méter széles és 20 méter mély üreg 
van, amely a hegygerinc hosszában óriási barázda gyanánt húzódik.) 


kőzet darabjai úgyszólván szurokfeketék, üdék és rendkívül szívósak. 
Mindkét kőzet hipokristályos porfiros szövetű, még pedig e szövetnek 
hialopilites változatát mutatja, de a külső formának megfelelően elegy- 
részeikben és azok kifejlődésében lényegesen, eltérnek egymástól. 


an. 


6. A csöröghegyi augit-andezit. 


A Csöröghegy kőzetének alapanyaga üvegből, apró földpát-lécecskék- 
ből, augit- és magnetit-szemecskékből áll. Ebben az alapanyagban kevés 
nagyobb földpát és még kevesebb augit van porfirosan kiválva, azonkívül 
zöldszinű kloritos halmazokat is találunk benne, melyek az augit elmálásá- 
ból keletkeztek. 

Ugy az alapanyag földpátjának, mint a porfirosan kivált földpátnak 
ikerrovátkoltsága (albit-ikertörvény) elárulja rögtön, hogy plagioklásszal 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. JA 


van dolgunk ; kanada-balzsamnál való jóval erősebb fénytörése pedig a 
nagyobb Ca tartalmú, bazikusabb földpátokra utal. Az ikerrovátkák az 
albit-törvény ikerlapjára (010) merőlegesen kb. 389-os maximális szimmetri- 
kus kioltlást mutatnak, a földpát tehát a bytownit-anorthit sorozatba tarto- 
zik. Az alapanyag földpátja valamivel savanyúbb földpát viselkedését 
mutatja. Az intratelluros földpátok frissek, az ikerrovátkoltságon kívül 
zónás szerkezetet mutatnak és gyakran tartalmaznak az alapanyagból 
való sötétszínű üvegzárványokat, amelyek a repedések mentén elhelyez- 
kedve semmi sza bályosságot nem mutatnak. 

Az intratelluros augit, mely mennyiségre nézve sokkal kevesebb 
mint a földpát, általában Íriss, erősen repedezett, zárványt nem tartalmaz ; 
ikreket is alkot a harántlap (100) szerint. Az alapanyag augitja mindig 
szemek alakjában fordul elő, soha sincsen kristályalakja. Az augiton itt-ott 
a repedések mentén a kloritosodás jelei mutatkoznak, ami arra mutat, 
hogy a kőzet már erősen meg van támadva. A kőzet málására különben az 
összes .feltárásokban észlelhető erősen előrehaladott gömbös elválás is 
figyelmeztet bennünket (18. ábra), melynek kőzetünk egyik legszebb példá- 
ját mutatja. A felsorolt elegyrészek alapján a Csöröghegy kőzete augit - 
andezit. 


6a. A csekehegyi hipersztén augit-andezit. 


A Csekehegy közetének alapanyaga sötétszínű üvegből, föld pát- 
részecskék, augit szemecskékből és sűrűn egyenletesen elhintett , igen apró 
magnetitkristálykákból áll, miáltal a kőzet sötét, majdnem szurokfekete 
külsőt nyer. Ebben az üveges alapanyagban földpát és piroxén van igen 
szép Íriss kristályokban kiválva. 

Az intratelluros földpátok sokkal nagyobb mennyiségben váltak ki 
ebben a kőzetben, mint a csöröghegyiben, sokkal sűrűbben és határozot- 
tabban ikerrovátkoltak, (albit-ikertörvény szerint ) frissek, zárványt nem 
tartalmaznak, széleiken azonban imitt-amott nagyon kevés üveget találunk 
az alapanyagból és zónás szerkezetet is mutatnak. Általában a kanada- 
balzsamnál erősebb fénytörésüek és kb. 36—389" maximális kioltást mutat- 
nak, az ikersíkra merőleges metszetekben. Ezek alapján a bytownit sorhoz 
tartozó földpáttal van dolgunk. Az alapanyag földpátja hasonló viselke- 
désű. 

A porfirosan kivált piroxének igen szép, friss, jól kifejlődött kristályo- 
kat alkotnak. A kristályokon jelen van a harántlap (100) oldallap (010), 
prizmalap (110) és a rombos pyramis (111). Gyakoriak az ikrek (100) sze- 
rint és ezek rendes táblás kifejlődésűek. 

Kétféle piroxén van a kőzetben, a rombos hipersztén és a mono- 
klin augit. A bazaltos augit ferdén olt ki, nagyobb fénytörése és erősebb 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 15 


218 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


kettős törése van, mint a hiperszténnek és mindig pozitiv optikai karaktert 
mutat. A hipersztén a prizmazónában egyenesen olt ki, gyengébb kettős 
törésű mint az augit és így keresztezett nikolok között alacsonyabb inter- 
ferentia színt is ad és a főzónát kivéve negativ optikai karaktert mutat. 
Gyakoriak az augit-hipersztén alkotta összenövések. 

Találunk még a kőzetben szórványosan chlorit-halmazokat és szer- 
pentint is, mely utóbbinak előfordulási formája arra enged következtetni, 
hogy olivin szerpentinesedett, bár olivin a csiszolatokban nem észlelhető. 
A kőzet magnetittartalmát nem lehet megítélni, mert teljesen eltünik a 
fekete át nem látszó nagyon sok salakos üveget tartalmazó alapanyagban. 

A fenti ásványösszetétel alapján a kőzet hipersztén-augit 
andezit. Nagyon szép, friss üde kőzet, mely típusos kifejlődésű a maga 
nemében és egyike legszebb andezitjeinknek. 

A fent elmondottak alapján végeredményben mindkét kőzet erősen 
bázikus andezit, melyek — bár élegyrészeik és azok kifejlődése tekinteté- 
ben eltérést is mutatnak egymástól — ugyanazon főkitörés éredményeinek 
tekinthetők, mely a Cserhát többi erupcióit létrehozta.. 


D) Diluvium (Pleisztocén). 
Te AKSa Vie si érs MKONRIZÁbKa MTE 


Területünket legnagyobb részben lösz födi, mely ma többé-kevésbé 
egységes takarót formálva borítja az idősebb rétegeket. A legtöbb helyen 
nem közvetlenül a felsorolt idősebb képződményekre települ, hanem a 
lösz alján csaknem mindenütt egy a közeli idősebb kőzetekből, kavics, 
homok és andezitből álló törmelékes réteget látunk, mely a diluvium eroziós 
jelenségeire utal. 

A lösztakaró leginkább átmosott másodlagos lösz, amit helyenkint 
kavicsok szintes rétegekben való közbetelepülései bizonyítanak. 


E) Alluvium (Holocén). 


Vutóhomok, zsombék, a vízfolyások mentén lerakódott hordalék és 
csekély humusz alkotja az alluviumot. 


SZAETELÓ homo Ik 


A futóhomok területünknek a  Kígyóhegy  vonulatától délreeső 
részét Vácduka község völgyeletét és a Csörögvíztől nyugatra eső terüle- 
tet borítja. Anyagát a terület felső oligocén és alsó mediterrán homokos 
rétegeiből nyeri. A másik két képződmény alig számottevő humusz a szán- 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 219 


tás-vetés alá fogott terület egyes részein, míg zsombék a Királygerendai 
völgy alján keletkezett. 


IV. Váchartyán vidékének tektonikája. 

A terület földtani szerkezete aránylag egyszerűnek mond- 
ható. Az átlagos északi düléseknek megfelelőleg a legidősebb felső oligocén- 
rétegek délen helyezkednek el s észak felé az említett fiatalabb rétegek 
következnek, rendes egymásra következő sorrendben, a legfiatalabb piroxén- 
andezitig, mely az egész rétegsort áttörte. Az andezitkitöréssel kapcsolatos 
mozgások csak a rétegeknek már említett telérmenti fölemeltetésében 
nyilvánulnak (15.és 16. ábra). Az andezitben észlelhető litoklázisok és a 
terület térszini viszonyai azonban fiatalabb mozgásokra is utalnak, amelyek 
legjobban a telérek szilárdabb vonulatában nyomozhatók. Ezek a mozgá- 
sok közel észak-déli vagy északkelet-délnyugati törésvonalak mentén ví Z- 
szintes eltolódások gyanánt mutatkoztak s a képződményeknek 
egyes szakaszait, rögeit kisebb-nagyobb mértékben eredeti helyzetéből 
kimozdították. A csöröghegyi telérben különösen jól látható ilyen eltolódás 
a Kígyóhegyen s a Szurdok irányában. A telér csapásának többszörös 
gyenge hajlása is hasonló haránteltolódások esedményvonala gyanánt 
tekinthető. 

A vízszintes eltolódásokon kívül függőleges irányú lezökkenések 
jelenléte is megállapítható. Ilyenek kisebb mértékben a pokolvölgyi kő- 
fejtő bejáratában föltárt andezitapofizisen észlelhető jól, csaknem függő- 
leges litoklázisok mentén (17. ábra). 

Valamivel bizonytalanabb a telér sóstópusztai megszakadásának 
szerkezeti nyomozása, de az andezitnek 600—700 méteres megszakadása 
és az itt haladó széles völgy egy északnyugat-délkeleti haránttörés jelenlétére 
utal. A dukai mélyedést valószínűleg egy erre merőleges hosszanti törésvonal 
mellett lezökkenés indította meg, és azután az erózió tágította ; ami a 
csöröghegyi és a bángorhegyi márgakőzet azonos magasságban való hely- 
zetéből következik, 

Az itt említett biztosabban nehezen nyomozható törésvonalak a 
Középhegység jellemző törésvonalaival nagyjában megegyeznek. Az andezit- 
kitörésnél fiatalabb mozgások közelebbi kora a terület fiatalabb üledékei- 
nek hiánya miatt nem állapítható meg, de a Középhegység hasonló jelen- 
ségeinek alapján leginkább a miocén végére tehető. 


V. A vidék geológiai kialakulása és az andezit telérek 
keletkezése. 


Az. elmondottakat röviden összefoglalva , területünkön a felső oligocén 
laza kavicsos homokja a legmélyebb képződmény; erre települ az alsó 
15t 


290 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


mediterrán kavics, homokkő és foraminiferás márga, melyek szintén köny- 
nyen málló, nem nagy ellenállással bíró kőzetek. Ezeket a kőzeteket találta 
itt az andezit-kitörés. A laza üledékek a magma nyomásának engedve 
felemelkedtek és a kemény tengely gyanánt benyomult andezittel együtt 
az ismertetett gerincek kiformálódásának alapját szolgáltatták. A hegy- 
gerincek alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a magma nem 
törte át teljesen a nyomásnak könnyen engedő kőzeteket, a kitörés tehát 
a felszínre nem jutott egészen, hanem a kissé kiemelt homokkő és márga 
valószínűleg vékony takarót alkotott fölötte. 


17. ábra. A mediterrán márgarétegek közé benyomult andezit-apofizis, a Pokolvölgy-köfejtő 
bejáratán, 


A déli gerinc, mely a Pokolvölgynél kezdődik és egészen a Lajos- 
hegy, Kisnémedi községtől délre eső végeig húzódik, úgyszólván egész 
hosszában egyenlő magasságú ; átlagban 210 méter. A Sóstó-puszta mellett 
emelkedő Öreghegyen (hol a telér megszakad) az andezit a harmadidő- 
szaki kőzetekkel együtt eltünik a szem elől, azonban egyes helyeken a; 
homokkövet, néhol pedig az andezitet is megtaláljuk; a képződmények 
tehát megvannak itt 18, csak feltárva nincsenek. A Csekehegy andezitjét 
legnagyobbrészt lösz borítja, .csak egyes rossz feltárásokban akadunk 
törmelékére. A talált temérdek törmelék miatt ugyancsak fel kell tételez- 
nünk az andezit tengelyt a Bángorhegy gerincében is, ha feltárva nem i8 
találjuk. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 221 


A telérek keletkezése — mint ezt a mediterrán márgába nyomult 
apofizis is bizonyítja — kétségtelenül az alsó mediterrán áttört üledé- 


keinek lerakodása után történt, de hogy mikor, arra pusztán területünk 
vizsgálata alapján felelni nem lehet, mert a kitörést követő korok üledékei 
hiányoznak. A kitörések idejének szűkebb megállapítása céljából tehát 
keresnünk kell andezitjeink összefüggését a szomszédos területek ande- 
zitjeivel. Nyugat felé a Duna völgye húzódik, errefelé a telérek megszünnek, 
de ha csapásukat keletre követjük, úgy az északi Csekehegy vonulatának 
irányában a Malotahegy azonos összetételű andezitjét, míg a déli gerinc 
egyenes folytatásában a már említett Várhegy andezitjét találjuk. E két 
andezitkup kapcsolja teléreinket a Cserhát kissé ÉK.-DNy.-irányú vonulatá- 
nak déli végéhez. 

A Cserhát kitörései BCHAFARZIK FERENC vizsgálatai szerint az alsó 
és felső mediterrán határán történtek, a felső mediterrán kőzeteinek le- 
rakodását megelőzőleg. A kitörések, — tekintve, hogy a tufarétegekben 
olykor túlnyomó mennyiségben fordulnak elő kőzetdarabok, lapillik, sőt 
óriási bombák is és hogy a finom hamu között néha szabad bytownit , anorthit 
kristályokat találni — nagyon hevesek lehettek. Az óriási erejű és feszült- 
ségű erupciónak következménye valószinűleg, hogy a kitörés főtömegéből 
a szóbanforgó telérek anyaga a környező homokkőbe nyomult, melyet a 
kitöréseket megelőző bizonyára nagyarányú földmozgások már megtördel- 
tek, preformáltak. Az erozió, mely a mediterrán kavicsból csak a terület 
nyugati részén lévő Öreghegyet hagyta meg, a laza homokkövet és márgát 
sem kímélte és a telérek tetejét részben szabaddá tette. 

Minthogy az andezit a legbázisosabbak közé tartozik, melynek föld- 
pátja az anorthit a legkönnyebben málló földpát, a teléren is érezhetővé 
váltak a pusztulás nyomai. 

Először az érintkezési lapokkal párhuzamosan repedezett meg, majd 
a leszivárgó vizek hatása alatt, gömbös héjas darabokban vált el (18. ábra) 
porfirosan kivált augitja pedig elkloritosodott. Az erózió folyamánya 
részben a Kígyóhegynek, Vácrátótról Vácdukára vezető Szurdokban; 
való megszakadása 15. Részben csak, mert a Szurdokban lévő megszakítás- 
nál az erozió a kitörés ideje után történt földmozgásokkal együtt csak 
preformáló szerepet játszhatott és a hátráló erozió által megkezdett gerin- 
cet valószinűleg az emberi kéz bontotta ki, hogy a duka-rátóti helyi közleke- 
dés fontos vonalát könnyebben járhatóvá tegye. A kibontott telér két 
oldalán a márga beomlott és ma a bevágás két oldalát teljesen födi. 

Másképen keletkezhetett a telérnek Sóstó pusztánál való megszakadása. 
Ha ugyanis területünk alakulását vizsgáljuk, két törési vonalat tételezhetünk 
fel. (14. ábra.) Az egyiket a királygerendai és kisnémedi vízvölgy irányában, 
a másikat vele párhuzamosan a Sóstó-pusztán levő megsza kításon át. 

A két vetődés biztos megállapítására nincs elegendő támaszpontunk, 


999 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 


tt — 


de a rétegeknek északkeleti irányban való 109-os dülése, valamint az andezit- 
nek megszakadása arra enged következtetni, hogy a mediterrán tenger 
visszavonulásakor bekövetkezett földmozgások az erozió megindulta előtt 


18. ábra. Gömbös elválású andezit, amely egymást kere-ztező közetrepedések mentén 
keletkezett. A Kígyóhegy köfejtője. 


területünket is érték és a megbolygatott andezitet az erozió elmosta, úgy 
hogy a diluvium nagyjában már a most kialakult térszint találta. 


VI. A váchartyáni Csörögi-hegy vidékének összefoglaló 
leirása. 


A Vácztól keletre eső dombvidék a Cserhát neogén vidékének előhegyeiből 
áll, amiket harmadkori rétegek és eruptiv kőzetek alkotnak. Az átlag 200—300 m 
t. f£. magaslatok egyenetlenségei főkép a denudációs hatásokból keletkeztek ; 
a víz és szél működése nagyon szépen észlelhető ezen a dombos vidéken. Így 
a Pokolvölgy és Öreghegy között, nyugat —keleti irányban húzódó Kígyó-hegy 
andezit-telére keményebb, ellenálóbb kőzetével hosszú gerinc formájában emel- 
kedik ki és uralja a térszint, míg a környező laza homokkövek s márgák elsimuló 
dombokat mutatnak. A keményebb eruptiv kőzetek sokkal jobban ellenállottak 
a letaroló hatásoknak, mint a puhább üledékek. A vidék orografiai s hidrografiai 
viszonyait ÉK—DNYy-i irányú dombvonulatok s völgyek szabják meg, csupán 
a keskeny endezit-telérek mutatnak ettől eltérően tisztán kelet-nyugati irányokat . 


Dr. HOLLÓS ANDRÁS LAJOS: A csörögi Kigyóhegy vidékének geológiai térképe. 1:31,250 mértékben, 
Földtani Közlöny. Band XCVII. kötet (1917). LUDWIG ANDREAS HOLLÓS: Geologische Karte der Umgebung des Kigyóhegy bei Csörög. Magstab 1:31,250 Tafel IV. tábla. 


6"50 [Ferrótól keletre. 36-55. 


Vidös 
1 


sal 
dés 


Vay íNi 


fEndrei 


MEA 


köd 


" 


Z 


íry 


evnyi 


ISZ 


SES 5/Mali cs 0í5ú 


kesázzzs 


ges 
TÉLTő 


j/ 


sast Ez A. 77 sg 
j 1062 JE - Ota 
Somos Cs : ji 
h zi vé 97 ga 5 
7 B. ÉZzt IX 
És Csörög pögzta Te ame a gye 
Mi em doan KESZBA s JJSSRANS 
va (-) 
N TES 
1 16 
i 
il 
! 
E / 
s / 
r .. Sás 
L  —- . or 
FT. Ártérfüledék MAGYARAZAT - ERKLARUNG: a Durva kavics Si 
— 1 Schwemm-Ablagerung [/ . GroberSchotter (88 
BEEzzztt futóhomok § TITTTTTTTI LÖSZ ; ZETT Homokkóés márga I.SZ s 
ugsand S IEEE Tsési) Diluvium 1114 Sandstein u Mergel 8585 
TATE Zsombék GY Andezit ) felsömediterrán — f7zz77zzeg Pectunc.homok Sa 
Torf Andesit ) Ob. Mediterrán. 272] Sandstein mitPect.obovat - 
6. Kövülettermőhel "Mo"  Csapás.dúlés . 38 
Versteinerungsfundort , Mérték - Maafstab : Streichen,fallen. 
0. 100790 340 420500 1000 2004 000 4900 m 
HE — S, G.U ( 
L] 36-50 


Helyesbítés! A Kisnémeditől északra levő Jánoshegy 308 méteres gerincére andozittelér rajzolandó, amely összekötő vonal gyanánt szolgál a keleten levő 302 méteres Malotahegy és a 
nyugaton emelkedő 300 méteres Csukehegy hasadékvulkánjai között. 


Berichtigung! Auf den 308 m. hohen Rücken der von Kisnémedi nördlich liegenden aJánoss Berg ist der Andesitdyke noch einzuzeicbnen, der als zasammenbindende Linie dient 
zwischen dem Spaltvulkane des östlich liegenden 302 m. hohen eMalotas-Berg und dem westlich sich emporhebenden 300 m. hohen a(Csukes-Berg. 


A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. ZA 


A vidéket a következő képződmények építik fel! : 

1. Felső oligocénkori laza homokkő, amely a váczkis: 
hartyán—váczi országút déli oldalán, a villamos-vasút bevágásaiban van feltárva, 
s Pectunculus obovatus LAMARCK s Turritella Geimtzet SPY. kövületeket tartalmaz, 

2. Alsó mediterránkorú anomiás homok, az Öreghegy északi ol- 
dalán az Anomia ephippium L. gazdag teknő maradványaival. 

3. Alsómediterránkorú durva kavics, amely a csörögi 
Öreghegy (202 m) szőlővel beültetett tetején található. Eza kavicstelep kizárólag 
kevés mészkőből és túlnyomólag kristályos palákból származó görgetegeket 
taralmaz; a középszemű és durva szemű kavicsok között andezitnek még 
nyoma sincs. : 

4. Alsómediterránkorú homokkő és márga. Legszebb fel- 
tárásai a dukai Pokolvölgyben vannak, ahol alsó részén kemény szürkés homokkő- 
padok, s feljebb kékesszürke márgarétegek települnek. Itt az eredetileg lankásan 
észak felé dülő homokkő-rétegeket, az andezitkitörés mindkét oldalon kissé fel- 
emelte, s helyenkint az andezit a márgarétegeket keményre égette. A homokkő 
azonkívül megtalálható a Királygerendai völgyben, számos más helyütt, s belőle 
Ostrea eyathula, Ostrra. digitahina, Cerithium phcatum, s Cerithuum margaritaceum 
kerültek ki. 

5. A homokkőre kékesszürke márga települ, amelyben a 
Váczrátótról Váczdukára vezető út mentén gazdag foraminifera fauna található, 
jellegzetes sekélytengeri alakokkal : nodosarta-, eristellarta-, rotalia-, truncatulina- 
félékkel. Ez a foraminifera-fauna a hazánkban nagyon közönséges felsőmedi- 
terrán-foraminifera-faunáktól nagyon eltér, mert hiányzanak belőle az amphiste- 
gina, heterostegina s polystomella-félék. Nevezetes, hogy a közeli területek alsó- 
mediterrán rétegeiből foraminiferákat eddig nagyon keveset ismerünk ; a szóban- 
forgó fauna leginkább az erdélyi ú. n. hidalmási rétegek foraminifera fauná- 
jával egyezik, s így az alsó mediterrán felső emeletébe sorozható. 

Úgy a felsőmediterrán emelet, mint az erre következő rétegcsoportok egész 
-a diluviumig hiányzanak. 

6. Andezittelérek. A duka-kishartyáni Csörögi1-hegy az 1 : 25,000 
mértékű térképen a Pokolvölggyel jelzett helyen kezdődik, s a Kígyóhegyen át 
az Öreghegyig húzódik, átlagos magassága 210 méter. Biz a déli andezit-vonulat, 
amelynek a felszínen látható hossza 4-5 km. Az Öreghegy alatt a telér megszakad 
és csak 2 km-rel odébb a sóspusztai Lajos-hegyen bukkanik fel 1 km hosszú gerinc 
formájában. A Kígyóhegy kőzete hipokristályos, porfiros szövetű augitan- 
dezit, amely helyenkint igen szép gömbös elválást mutat. 

A másik andezitvonulat északon, a 200 m magas Cseke-hegyen van, s ennek 
kőzete már a bazaltokhoz közeledő erősen bázisos hipersztén- 
augit-andezit. Az andezitkitörések keskeny telére a márgát 15 meg- 
bolygatta s kissé fölemelte. A telér eredetileg egész hosszában nem volt a fel- 
színen, amit az is bizonyít, hogy egyes szakaszokban most is födve van, s csak 


1 Úgy az itt felsorolt, mint a szövegben előbb is használt 1—8. számok a 13 ábra 
megfelelő képződményeire is vonatkoznak. 


994 D: SCHOLTZ MARGIT 


az utólagos erózió távolította el róla a laza márgát. Az andezittelérek a felső- 
mediterrán korban megindult vulkánizmusnak termékei, de rejtett kitörések, 
amelyek az alsómediterrán márgát nem mindenhol törték át. 

A terület utólagos mozgásaira utalnak az andezitben látható kőzetrepedések, 
litoklázisok, amelyek a gömbös elmállási formákat is lehetővé tették. 

7. Diluviális (pleisztocén) lösz födi északon a térszín legnagyobb 
részét. 

8. Alluviális (holocén) futóhomok borítja a Dunáig terj dő 
sikságot, 8 körülveszi a Kigyóhegyet a Vác felé tekintő homlokán. 


k 


A geológiai felvétel főkép abban különbözik a SCHAFARZIK FERENC-féle 
régibb felvételtől, hogy a terület zöme SCHAFARZIK felvételén a felső oligocén 
pectunculusos homokkő-csoportjába tartozik, míg a szóbanforgó felvétel, miként 
ezt a IV. táblabeli térkép mutatja, ezen képződmények nagy részét az alsó- 
mediterránba sorozza. 

Kelt Budapesten, 1917 május 20-án. 

Készült a kir. magy. tudományegyetem földtani intézetében. 


A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI 
Írta: ScHorrz MARGIT dr. egyetemi tanársegéd. 


— A 19, 20. ábrával. — 


A Karancs-hegység geológiai viszonyai. 


Nógrád megye keleti részén az alacsony miocén-oligocén halomvidékből 
két nagyobb, 600—700 méteres andezit-hegytömb emelkedik ki, a Karancs és 
a Sátoros, amelyek a nógrád—gömöri bazaltvidék nyugati ívének fordulójában 
foglalnak helyet. 

A két hegytömeg korára és szerkezetére nézve úgyszólván teljesen egyforma . 
NoszkY JENŐ,12 ki a vidéket geológiailag reambulálta, azoknak geológiai viszo- 
nyait röviden a következőkben foglalta össze és bocsájtotta remdelkezésemre . 

A Karancs és Sátoros hegyek környékének bázisa a mélységben a kristályos- 
pala. Ezt mutatja a balassagyarmati mélyfúrás, ahol az oligocénrétegek alatt 
560 m mélységben a kristályospalákat megütötték. Ezenkívül ezt igazolják azok 


1! Dr. Noszgy JEnő : Mátrától északra levő dombos vidék földtani viszonyai: Magy. 
kir. földtani Intézet évi jelentése 1915. 364—375. t 

? Dr. Noszkv JEső: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch emlék- 
könyv. 67—90. old. 


, 


A KARANCS-HEGYSE 


31. 


ZITJE 


4 


ANDE 


G 


1 
4 


U9205tÚO 


U99001JAI 


ugootig 


tnTANIId 


UINTANITV 


"JUTIAZS 9[999A[9]7 IVUVI DAVIS] ONM[/ AMZSON "od9y193 IeI59[095 


((ug9oSI[O0 98[y ) 
ejed soseÁsy 


(ug905SIIO OSsT9T) 
OJJOUOYU 


a 


SOJTUOJNLI) 


JIZOpUV 


tgNJITTOTT 


(oZsS91 OST9J 
UVIIIJIpOWOS[y ) 
THJVUI FHOUOH 


jezeg 


J8ÁSV 59 ZSOT 
U9DOIZSI9]d 


J9pom H931y 


a 
8 


Ű 


JIN 
4 
4 


( 


: 


og tes 
zett 


XT 


E. 


SS 


pedú 


HJIUJJIJÁUIOY SISÁSIW-SIUVIBY V "PIG? "6I 


Nő 
. 


N 


; 


ÍJ 
u 
[d 
9 


Eg 111! j S 
TUNO? 


NY ! 


9 


ht 


996 D- SCHOLTZ MARGIT 


a kristályospala zárványok is, amelyek a sátorosi állami kőfejtő andezitjében 
találhatók és amelyeket az andezitláva a feltörésekor a mélységből magával 
ragadott. j 

A kristályospalák fölött közvetlenül az alsó-, és e fölött a. felső oligocén- 
rétegek telepűlnek, egyforma agyagos kifejlődésben. Ezek az üledékek azonban 
itt nem tipusos formájukban vannak jelen ; az andezit feltörések következtében 
utólag módosúltak, metamorphizálódtak. A kemény, palás, sötétszürke rétegeket 
az első térképezőjük PaAuL nyomán sokáig karbonkorúaknak tartották, de jelen- 
leg a bennük található kövületek kétségtelenül bizonyítják oligocén voltukat. 

Az oligocén agyagos-palás képződmények felett vastag, glaukonitos homokkő 
rétegcsoportot találunk, amely a felső oligocén felső részének és az alsó medi- 
terrán alsó részének felel meg. 

A homokkő felett az alsó mediterrán emelet felsőbb kontinentális, kavicsos, 
homokos rétegei következnek a széntelepekkel, majd az előnyomuló (transgredáló) 
tengeri üledékek, amelyek azonban már csak a Karancs távolabbi környékén 
vannak meg. 

A Karancs és a Sátoros andezittömzsének feltörése a vizsgálatok alapján 
valószinűleg az alsó meditterán emelet ideje alatt történt. A mélységből feltó- 
duló magma nem tudott a felszínre jutni, a nagyvastagságú oligocén és a feléje 
települő alsómediterrán rétegek egy részét boltozatosan felemelte s az oligocén- 
rétegek közé hatalmas tömegben benyomúlt. Az oligocénrétegek közé benyomúló 
andezitmagma a kitörés helyétől távolabb fokozatosan elvékonyodott és a fel- 
"emelt, feléje borúló takaróban képződött repedésekbe számos vékonyebb-vasta- 
gabb telért bocsátott. Tehát legnagyobb valószinűség szerint a Karancs és Sá- 
toros andezittömege lakkolith formájában tört fel és merevedett meg, lakkolith 
voltát bizonyítják az üledékes kőzetek is, a melyeknek kifelé dülő rétegei az an- 
dezittömzsöt köpenyszerűleg veszik körül. Továbbá erre utalnak még a Karancs 
tetején meglévő üledékfoszlányok, az egykori felemelt boltozat maradványai. 

NoszgYy szerint az alsó mediterrán emelet második felében már készen 
állottak a felemelkedett andezitlakkolithok, a felettük lévő üledékesboltozattal 
együtt. A felemelkedés időpontjától kezdve a denudáció és az erozió kezdte meg 
működését. Ezeknek hatalmas, erőteljes munkája letakarította az andezit felett 
levő üledékboltozatot, úgy, hogy lassanként magába az andezitbe is bemélyedtek 
az eróziós-árkok s a miocén végétől a pliocén- és pleisztocén-időszakokon át 
ennek egy része is elerodálódott. 

NoszgY JEwő szerint tehát a Karancs lakkolith volt. Azonban véle- 
ményem szerint itt nem lehet szó típusos lakkolithról, hanem inkább erupciós 
lakkolíthról ! beszélhetünk, tehát olyan kitörésről, amelyben a magma a, felületre 
is utat talált, mint p!. az Eugameák trachitdombjában. 

Ennyiben volt szíves Noszky tanár a Karancs hegység geológiai viszo- 
nyait jellemezni. Ezek után pedig áttérek a hegység eruptiv kőzeteinek a kőzet- 
tani ismertetésére. 


1 FF. v. WoLY: Der Vulkanismus, Stuttgart 1914. Pag. 441, 442. 


A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI. 22 


A Karancs-hegység andezitjeinek típusai. 


Somoskőujfalu vidékén előforduló andeziteknek két főtipusát különböz- 
tetjük meg. Az első tipust képviseli a tulajdonképeni karancsi andezit, amely a 
Karancs főcsúcsát (727 m), és a hozzá tartozó gerinceket és csúcsokat alkotja; 
a másodikat pedig a Sátoroshegy andezitje. A két kőzettipus már szabad megte- 
kintésre is lényegesen eltér egymástól. A Karancs andezitje vagy sötétszürke 
színű kőzet — cigánykő — amint a vidék kőfejtő munkásai nevezik, — vagy 
szürkésfehérbe hajló mállott amfibolandezit. — A másik tipus, a Sátoroshegy kő- 
zete pedig világos, szürkésbarna színű hipersztén-amfibolandezit. 

A Sátoroshegy andezitje annak keleti oldalán elég sok biotitot tartalmaz és 
a kőzet ezeken a helyeken az amfibollal majdnem. egyenlő mennyiségű biotitot 
is mutat. 

A Karancs-hegység eruptiv kőzeteivel SzaBó JózsEr! foglalkozott bővebben 
és a kőzetet cordierit-tartalmú biotitgránáttrachytnak határozta meg. Munkájá- 
ban a legfeltünőbb, hogy ebben a kőzetben cordieritet talált. 

HussaAx? szintén vizsgálta a karancsi andeziteket, főleg cordierit-tartalmuk 
szempontjából, de ezt bennük nem találta meg. 

Később, a kőzettani tulajdonságok részletezésénél bővebben ki fogok 
térni SzaBó munkájára, illetőleg annak áz eredményére, most azonban szükséges- 
nek tartom határozottan kiemelni a következőket : 

1. A Karancs-hegység andezitje gránáttartalmú amfibolandezit ; a Sátoros- 
hegy kőzete pedig biotittartalmú hiperszténamtibolandezit, nem pedig biotit- 
andezit, amint azt SzaBó megállapította. Megjelenik ugyan néha a biotit, mint 
az amfibolt kísérő elegyrész, anélkül azonban, hogy a kőzet amfibolandezit 
fogalmát megváltoztatná. 

2. Cordierit nem fordul elő sem a Karancs, sem a Sátoroshegy andezitjé- 
ben és ez"mint hibás adat a szakirodalomban teljesen törölendő. 

A következőkben a tulajdonképeni Karancshegy és a Sátoroshegy kőzet- 
típusait külön fogom tárgyalni. 


Karancsi andezitek. 


Karancsi andezitek neve alatt foglaltam össze a sátorosi-kőfejtő, Homorú- 
tető és a Csákta déli lejtő andezitjeit, valamint a Karancs 668 m, 697 m és 
T27 m csúcsok és a babonyir-pusztai előfordulásokat. 

Ezen andezitek között a Sátoros-kőfejtő, valamint a Karancs (668 m) 
gerinc kőzete tipusos amfibolandezit, míg a Karancs (697 m), valamint a homorú- 
tetői andezitben a színes elegyrészek közül kevés biotittal találkozunk, a Csákta- 
déli lejtő kőzetében pedig elvétve pyroxén fordul elő. A babonyir-pusztai, vala- 


1 Dr. SzaBó JÓZSEF: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi 
tracbhitokban, A M. T. Akad. Ért. A Természettud. köréből 1877. 
? E. HUSSÁK : Über die Verbreitung des Cordierits in Gesteine. N. I. 1885. I. 82. 


228 D: SCHOLTZ MARGIT 


mint a karancscsúcsi (727 m) andezitek szintén amfibolandezitek, de annyira mál- 
lottak, hogy a kőfejtői előfordúlással együtt tárgyalni nem lehet. 

A karancsi andezittipus Somoskőujfalu és Ragyolc között, a Máv. ruttkai 
fővonal mentén van a legjobban feltárva, az ú. n. csátorosi állami kőfejtőbens. 
A kőfejtő azonban nem tévesztendő össze a Sátorosheggyel, nem annak az olda- 
lába van mélyesztve és nem annak a kőzettipusát tárja fel, hanem a Karancs- 
hegységét. Í 

Szabad szemmel az andezitekben csak földpátok, amfibolok és kisebb- 
nagyobb gránátszemek ismerhetők fel. 

Mikroszkóp alatt a kőzet hipokristályosan-porphiros szövetet mutat. Az 
alapanyaga földpátból, vékony amfiboltűkből, üvegből, magnetitszemekből és 
kloritból mint mállási termékből áll. Ebbe az alapanyagba vannak beágyazva a 
porphyrosan kivált (intratelluros) elegyrészek: földpát, amfibol, magnetit, il- 
menitkristályok és a hegység némely részében kevés biotit, vagy piroxén. 


HOTR17c5. 
697 727rm. 
14 FAZ [ (7) ola / . 
ALLTAK TELET SÉSTS zilvágyaposa 


432 "re 


SSE sss 
SET 
20. ábra. A Karancs-hegység geológiai szelvénye. SOHRÉTER Z. dr. szerint, 
Magyarázat. 1 — alsó és felső oligocénkorú agyagos pala; 2 — glaukonitos homokkő 
(felső oligocén felső része az az alsó mediterrán emelet alsó tagja); 3 — amfibolos 
andezit ; 4— bazalt, 


A földpátok vékonyabb, vagy vastagabb táblák, majdnem mindég auto- 
morphok. Kristályformái a következők : (001), (010), (110), (110) és (101). 

Bázikus plagioklászok; kioltásuk alapján a labradorit-bytoronit sorba tar- 
toznak. Optikai karakterük részben --, részben —. 

Zónális szerkezet gyakori. A zónák a kristálylapokkal parallel haladnak. 
Számuk, szélességük különböző, kifelé többnyire savanyúbbak mint befelé, azaz 
a külső zónák gyengébben törika fényt, mint a belsők. Ezeken kívül találkozunk 
olyan földpátkristályokkal is, amelyekben a savanyúbb és bázikusabb zónák 
többszörösen váltakoznak egymással. 

Nagyon gyakori az ikerképződés. Legközönségesebb az albit-ikertörvény. 
Ritkán helyezkednek a különböző egyének lemezei sűrűn egymás mellé, hanem 
rendesen fésűszerűen egymásba nyomúlnak. Az egészen keskeny lamellák mellett 
gyakoriak a vastagabbak is, amikor csak néhány lemez vesz részt a poliszintétikus 
iker alkotásában. Vannak egyének, amelyeken az albit- és periklin-ikertörvény 
egyszerre fordúl elő, de rendesen tökéletlen kifejlődésüek. Ba venói ikrek nagyon 
ritkák. 


A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI; 229 


. A földpátok gyakran repedezettek, összetöredezettek, sokszor szabályta- 
lanúl halmozódnak fel. 

A plagioklaszok rendesen sok zárványt tartalmaznak, leggyakoribb a sala- 
kos üvegzárvány. Ritkák a fekete megnetitszemek, a nyúltabb, vagy zömök, 
prizmatikus apatitok. Több apatitot csak egyszer észleltem interpozició gyanánt 
egy olyan földpátban, amely közel volt egy apatitkristályokban nagyon gazdag 
amfibolhoz. A zárványok elrendeződésében bizonyos törvényszerűségeket figyel- 
hetünk meg. A barnás üveganyag a földpátban levő repedések mentén jelent- 
kezik. Az eliptikus, vagy elágazó üvegzárványok pedig majd a kristály belsejében 
vannak felhalmozva, majd zónálisan helyezkednek el. Előfordúl az az eset is, 
hogy a kristály belseje telve van zárványokkal, erre egy keskenyebb, de zárvány- 
mentes zóna következik, majd egy vékony, zárványokkal telített, míg a peri- 
ferián egy teljesen tiszta szegély mutatkozik. Elég gyakori zárványok a földpá- 
tokban a hosszú-vékony amfiboltűk 1s. 

A földpátok mállására vonatkozólag a következőket emelhetem ki. Sátoros- 
kőfejtő és a Karancs (668 m) csúcs andezitjében a földpátok általában frissek. 
Kalcitosodás csak helyenként mutatkozik ; infiltráció útján kloritosodott; de a 
kloritosodás nagyobb mérveket nem ölt, csak helyenként jelentkezik. Minden 
valószínűség szerint klinoklórral van dolgunk, mert c —c és a kettőstörés 18 a. 
klinoklórnak megfelelő kettőstörés. A többi helyeken azonban a földpátok, főleg 
a zárványokban gazdagok többé-kevésbé mállottak. A Homorútető, Csákta és a 
Karancscsúcs (697 m) andezitjeinek földpátjainál a mállási folyamat eredménye 
egy színes, pikkelyszerű halmaz, amelyben minden körülmények között felismer- 
hető a kalcit, klorit és muskovit, de részletekig menő meghatározásokat végezni 
nem tudtam. Epidotrögök, mint másodlagos termékek ritkák, de előfordulnak. 

Teljesen elmállottak a Karancscsúcs és a Babonyirpuszta-kőfejtő andezit- 
jének föld pátjai. Anyaguk sohasem marad meg ép megtartásban, hanem a helyét 
egy kalcitos, kloritos, muskovitos halmaz foglalja el. 

Az amfibolok prizmatikusak, kisebbek, mint a sátoroshegyi andezitben. 
Az (110) szerint jól hasadnak. Kristályformáik : (110), (010) és (001). Színük barna, 
optikai karakterük negativ, tengelyszögük nagy, tehát bazaltos amfibolok. Pleo- 
chroismusuk jelentős. c — zöldessárga, reá, merőlegesen szalmasárga vagy barnás- 
sárga. 

A korrozió és magmatikus resorpció jelenségeit nagyon sokszor megfigyel- 
hetjük, az utóbbit majdnem minden esetben. A változó vastagságú opacitos 
szegély már teljesen elklorítosodott, telve van magnetitszemecskékkel. Az opa- 
citosodás némely esetben nagyobb mérveket ölthet, felemésztheti az egész amfibol 
anyagát és egy magnetitszemekben nagyon gazdag kloritos halmazt eredményez. 

. Zárványokban elég gazdag az amfibol. Földpát, apatitkristályok, majd 
maga az alapanyag fordul elő mint zárvány. Gyakoriak a négyszögletű magnetitek, 
míg az oszlopos ilmenitek ritkák. Mindkettőnél szépen megfigyelhető a rozsdáso- 
dás, illetőleg a leukoxénesedés. Biotitlemezkét mint zárványt kétszer találtam az 
amfibolkristályban, rutilszemet pedig egyszer. 

A mállási folyamatokkal szemben többé-kevésbé ellentállók az amfibolok. 
A sátorosi kőfejtőben erősen mutatkozik ugyan a kloritosodás és kalcitosodás, 


930 D: SCHOLTZ MARGIT 


de ritkán emészti fel az amfibol egész anyagát. A kloritosodás alkalmával klino- 
klor keletkezik, néha olyan nagy mennyiségben, hogy az egész amfibol egy kloritos, 
magnetites halmazzá lesz. Természetesen a kőzet szegély fáciesén az átalakulás 
tökéletesebb. Itt számos esetben az amfibol anyaga teljesen kioldódik és helyébe 
egy gyengén fénytörő és kettőstörő anyag rakódik le másodlagosan, úgy, hogy 
csak a szegélyen mutatkozik egy keskeny amfibol koszorú. Ez a másodlagosan 
keletkezett anyag valami zeolith féleség, negativ karakterű, egy optikai tengelyű, 
három irányban jól hasad, tehát chabasit. A chabasiítban helyenként hosszú vékony 
amfiboltűk, ezenkívül különös sugaras szerkezetű, vesealakú epidotok fordúlnak 
elő, amelyek minden rend nélkül helyezkednek el. 

Sokkal erősebben mállottak a kőfejtő amfiboljainál a Karancscsúcs (697 m), 
a Homorútető, a Csakta, valamint a Karancscsúcs (727 m) és a babonyir pusztai 
andezitek amfiboljai. Csak a visszamaradó alak és az itt ott jelentkező hasadás 
alapján lehet következtetni, hogy mállott amfibollal van dolgunk. 

Az egész amfibolt egy magnetitszemekben gazdag, kloritos zóna veszi 
körül ; anyaga szerpentinszerű halmazzá alakúlt át, amelyben foltszerűen vagy 
uralkodólag nagymérvű kloritosodást észlelhetünk. A mállási termékek közül 
kalcit sohasem hiányzik, sőt sok esetben az uralkodó szerepet viszi. Mindenütt 
megtalálhatók a másodlagosan keletkezett kisebb nagyobb epidot rögök. 

Zárványai hosszabb, vagy rövidebb apatitoszlopok, legömbölyödött, vagy 
négyzetes magnetitszemek és a kissé nyúltabb, leukoxénesedő ilmenitek. Az 
elkloritosodott csillámlemezkék csak ritkán zárványai az amfibolnak. 

A csillámok teljesen elmállottak, elkalcitosodtak, illetőleg elkloritosodtak. 
Gyakoriak a másodlagos úton keletkezett epidotrögök. 

Zárványai : földpát kristályok, kevés apatit, helyenként teljesen elmállott 
aműfibol, majd leukoxénesedő magnetit, illetőleg ilmenitek. 

A Csákta porfirosan kiválott elegyrészei közé tartozik egy teljesen elmállott 
piroxén. A kristályok táblásak, amelyeken az (100), (010) és (110) lapok ismer- 
hetők fel. 

A mállási termék főleg kalcit. A korrozió erős mérveket ölt, maga az alap- 
anyag nem egy helyen fordúl elő mint zárvány a pyroxénben, azonkívül a magne- 
titszemek és helyenként az apatitkristályok is megfigyelhetők. 

Mellékes elegyrészek: apatit, nagyon kevés zirkon, magnetit és 
ilmenit . 

Az apatit mindég megtalálható szórványosan a kőzetben, de legtöbb esetben, 
mint zárvány az amfibolban. Prizmatikusak, többnyire színtelenek, de elég gya- 
koriak a halványibolyára színezett apatitok is, pl. a Csákta andezitjében, azon- 
kívül a Karancs (697 m) magaslatán. 

A magnetitek négy, vagy ritkán hatszöges átmetszetűek, helyenként roza- 
dásodnak és leukoxénesednek, ami titántartalmukat bizonyítja. 

Sokszor a leukoxénesedés nagy mérveket ölt és a leukoxénesedő magnetit - 
kristályokban kevés apatitzárvány található. 

Sokkal ritkábbak a nyúlt, hatszöges majd görbült (Csákta déli-lejtő) ilme- 
nitkristályok. 

Zirkon nagyon kevés van a kőzetben. 


A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI. 231 


Akcesszorikus elegyrészek: a kvarc és a gránát. 

Kvarc helyenként tekintélyesebb számmal lép fel, pl.a Karancscsúcs (727 m) 
andezitjében ; részint víztiszta szemek, részint hatszögletes keresztmetszetekben 
mutatkozik. A szemek nagysága változó, vagy nagyok, vagy aprók. Általában 
úgy mondható, hogy ebben az andezitben kis mennyiségű kvarc csaknem mindig 
található. 

A gránát almandin, halavány rózsaszínű, elég friss, kisebb-nagyobb szemek 
alakjában jelentkezik ; körülötte a földpátok és színes elegyrészek teljesen mállot- 
tak; ebben a mállott, elklorítosodott és elkalcitososdott halmazban nagyon sok 
magnetit és szórványosan apatit fordúl elő. 

Mikroszkóp alatt a karancsi andezitek típusos hipokristályosan porfiros 
szöveti szerkezetet mutatnak. Az üveganyag nagyon kevés, mennyisége oly cse- 
kély lehet, hogy a mikrolitok körül csak keskeny leplet alkot. Ez a szövetiforma a 
tápusos pilotaxit, ami a karancsi andezitek valamennyi változatánál megfigyel- 
hető ; kivéve a karancs- (727 m) csúcsi és a babonyir-pusztai kőzeteket, ahol az 
andezitek teljesen mállotta k. j 

A porfirosan kivált elegyrészek között a földpát az uralkodó, mennyiségre 
nézve utána az amfibol következik és ezután pedig a többi színes elegyrészek. 
Ez utóbbiak a hegység némely pontján tömörülnek, nagyobb mennyiségben 
lépnek fel, míg más helyeken teljesen hiányoznak. Így a Csáktában megjelenik a 
piroxén, míg a Karancscsúcs és a Homorútetőről származó andezitdarabokban a 
csillámot találjuk meg. A többi intratelluros elegyrészek: ércek, apatit, nagyon 
kevés zirkon, gránát és kvarc. 

A sátorosi-kőfejtő, valamint a Karancscsúcs (668 m) andezitjében az intra- 
telluros és extratelluros földpátok között nagyságra nézve nem fokozatos, de 
ugrásszerű átmenet figyelhető meg, míg a többi előfordúlásoknál e jelenséget nem 
tapasztaltam. Az intratelluros elegyrészek mennyiségének feltünő csökkenését 
észlelhetjük a Karancs (697 m) kőzetében. 

Az alapanyag földpátjai vagy apró táblák, lécek, vagy négyzetek. Fény- 
törésük magasabb mint a kanada-balzsamé, de alacsonyabb mint a porfirosan 
kivált földpátoké, helyenként elkalcitosodnak. 

A színes elegyrészeket a másodlagos úton keletkezett hosszú, vékony, 
hatszögletes keresztmetszetű amfiboltűk képviselik, amelyek a porfirosan kivált 
földpátoknak, amfiboloknak zárványai, sőt a sátorosi-kőfejtő andezitjében az 
alapanyag földpátjaiban is megtalálhatók. Az alapanyagban a magnetitszemek 
mennyisége változó, így pl. a Karancscsúcs (668 m) andezitjében alig található. 
Valamennyi andezit alapanyagát egy zöldes, gyengén pleochroisztikus anyag há- 
lózza be, minden valószinűség szerint kloritféleség, amely vagy a porfirosan ki- 
vált amfibolok elmállása alkalmával keletkezett vagy a kis amfibolkristályok 
elkloritosodása folytán került az alapanyagba. Nagyon ritka az alapanyagban 
az apatit, valamint az epidot is. 

Andezitünk, mint általában az effuziv kőzetek, kitörése alkalmával az át- 
tört földkéreg kőzeteinek darabjait magával ragadta, azokat részben asszimi- 
lálta, részben megégette, vagy minden kausztikus hatás nélkül magába zárta. 
A karancsi andezit a mélyben levő alaphegységen tört keresztül és abból nagyon 


232 D: SCHOLTZ MARGIT 


sok kristályos paladarabot tartalmaz. Ezeket a zárványokat részben már SCHATAR- 
ZIK! tanár említi a magyar orvosok és természetvizsgálók 1910. évi Miskolcon 
tartott vándorgyűlésén. Ő amfibolgneiszt, szalagos-aplitosgneiszt, biotigneiszt, 
pegmatitot, biotitos csillámpalát, fehér szemcsés kvarcitot és fehér kovásodott 
márgadarabokat talált. Én csak néhány darabkát gyűjthettem e zárványokból 
és csak ezeknek a vizsgálatairól számolhatok be. 

Az általam gyűjtött zárványok szalagos-aplitos gneiszdarabok. Különböző 
vastagságú sötét és világos erek váltakoznak egymással. A sötétebb erek, amelyek 
néha kisebb, önálló csomók alakjában is megvannak az andezitben, főleg föld pát- 
ból és amfibolból állanak, elvétve biotit lemezkékkel, kevés nagyszemű a patittal 
és rutillal. 

A földpát fénytörése minden esetben magas, kioltás alapján az andezin- 
labradorit bytownit sorba tartozik. 

Az albit-ikertörvény gyakori, vékony lemezkékkel; periklin-törvény az 
albittal kapcsolatban ritkán észlelhető. A földpátok frissek. Zárványok nem gya- 
koriak, csak némely esetben mutatkozik repedések mentén az üveganyag. Helyen- 
ként kloritosodó amfibolfoszlányok vannak a földpátokban. 

Az amtfibol közönséges zöld amfibol. Tengelyszöge nagy, optikailag majdnem 
mindig pozitiv, ritkán negativ. Zárványokban nagyon szegény. Néhol klorit- 
szerű anyaggá —klinoklorrá mállik. Fő 

A szalagos gneisznek világos részei főleg kvarcból, gyenge fénytörésű, 
negativ karakterű földpátokból (albitféleségből) kevés biotitból, mint akcesszo- 
rikus elegyrészből zirkon- és apatitból állanak. Sas 

Az andezit zárványaival kapcsolatban meg kell emlékeznem a kőzet mállása 
folytán keletkező zeolithokról, amelyeket ugyancsak SCHAFARZIK professzor 
említett és sorolt fel a miskolci vándorgyűlésen. Ezekből a zeolithokból sokat 
gyűjtött pár évvel ezelőtt dr. JuGovics Lagos tanársegéd és az általa összeszedett 
darabok egy részét átadta vizsgálatra. Jelenleg még részletes vizsgálatról nem szá- 
molhatok be, de az eddigi rövid meghatározásaim alapján a következő zeolithokat 
említhetem : chabasit, desmin, heulandit és ezek kíséretében kalcit és pirit. Itt 
említem meg, hogy az itteni chabasitokat dr. VENDL ALADÁR? műegyetemi tanár- 
segéd analizálta. 


A Sátoros-hegy andezitje. 


Macroskopice a kőzet világos barnásszürke színű, 5—6 mm-nyi amfibol- 
oszlopokkal, elvétve biotitlemezkékkel. 

Szövete közel áll a holokristályosan porfiros-tipushoz. Intratelluros elegy- 
részei: a földpátok, hypersthenek, amtfibolok, csillámok, kevés apatit, azonkívül 
az ércek. 

A földpátok többnyire (010) szerint táblásak, élük sokszor legömbölyödött. 
Főleg a (010), (001), (110), (110), (101) lapok által vannak határolva. Kémiai 
összetételükre nézve a labradorit-bytownit sorba tartoznak. 


1 Természettudományi Közlöny. 1919. XLV. 517. füzet, 822. lap. 
2 Dr. VENDL ALADÁR: Két magyar ásvány chemiai elemzése. Földtani Közlöny, 
1911. XII. 79. lap. 


A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI, 233 


Ikerképződés gyakori, legáltalánosabban elterjedt az albit-ikertörvény, 
kevés lemez vesz részt a poliszintétikus iker alkotásában. Ritkán váltakoznak 
szélesebb é s keskenyebb lemezek egymással ; sokszor a szélesebb lamellák fésű- 
szerű benyomúlása figyelhető meg. 

Periklintörvény csak az albittal együtt lép fel, poliszintétikus ikrek szerinte 
ép úgy képződnek mint az albitikrek, a lamellák itt is szélesek, sőt tekintélyes 
vastagságot is elérhetnek. Bavenói ikertörvény ritka; a két ikerhelyzetben lévő 
egyén külön-külön albit-, illetőleg periklin-ikerrovátkoltságot mutat. Szabály- 
talan összenövések szintén megfigyelhetők. 

Zónális szerkezet gyakori, de nem általános; vannak földpátok, amelyek 
teljesen zónás felépítésűek, de viszont vannak homogén egyének is. A zónák 
száma változó, míg egyeseknél csak néhányat észlelünk, addig a többieknél sűrűn 
következnek egymásután a különböző szélességű zónák ; párhuzamosan haladnak 
a kristályélekkel, a külsők legtöbb esetben alacsonyabb fénytörésűek mint a 
belsők, azaz savanyúbbak, de néhány helyen a bázikus és savanyú zónák válta- 
kozása figyelhető meg. 

Sok helyen összetöredezettek a földpátok, némely esetben az összetöredezés 
nagyobb mérveket ölt. 

Zárványokban nem olyan gazdagok mint a kőfejtő földpátjai. Salakos 
alapanyag-zárványok és üveg-zárványok az uralkodók. Az üvegzárványok alakja 
változatos, lehetnek kissé megnyúltak, vagy szabálytalanok, rendesen barnás 
színűek. Elhelyezkedésük különböző. A kristály belsejében annyira felhalmo- 
zódhatnak, hogy tökéletesen kitöltik azt, máskor csak szórványosan fordúlnak 
elő. Nem egyszer jelentkezik a szegélyen egy vékony, zárványokban gazdag zóna, 
majd egy szélesebb, zárványoktól mentes következik, végre a kristály belseje 
ismételten zárványokkal teli. Sokszor a kristályban levő repedések mentén halmozó- 
dik fel a tiszta üveg. Hypersthen-, vagy félhold alakú csillámlemezek csak el- 
vétve találhatók mint zárványok. Hosszú, vékony amfiboltűk, valamint a, legöm- 
bölyödött rutil-iinterpoziciók a ritkaságok közé tartoznak. 

Mállási jelenségek ritkák, kloritosodás csak helyenként figyelhető meg. 
Nagyon sokszor a földpátok kerületén egy vékony rozsdás szegély mutatkozik, 
amihez minden valószínűség szerint az anyagot az alapanyag magnetitszemei 
szolgáltatják. Másodlagos termék gyanánt egy helyen epidotot találtam. 

A hypersthenek vagy zömök oszlopok, vagy hosszú, nyúlánk prizmák 
Vízszintes átmetszetük nyúlt nyolcszög, kicsiny prizmalapokkal és a piroxénekre 
jellemző (110) szerinti hasadással. Nagyságuk változatos, vannak egészen nagy, 
majd fokozatos átmenettel egészen kicsiny kifejlődésű hypersthenek is. Legtöbb 
esetben tökéletesen automorfok, szélük csak néha foszlányos. 

Az összes hypersthenek optikailag negativok, pleoechroismusok erős. c — 
csízzöld, reá merőlegesen világosabb, illetőleg sötétebb szalmasárga. 

Zárványai közül a magnetit uralkodik négyszögletes, oktaederszerű kereszt- 
metszeteivel, de gyakoriak a hosszú, megnyúlt, pálcika-alakú ilmenitek 18 ; üveg- 
zárvány kevés, az apatit pedig a ritkaságok közé tartozik. Korrozió következtében 
sokszor alapanyag tódul be a hyperstenbe; földpátkristályok mint zárványok 
szintén elég gyakoriak. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 16 


234 3 br SCHOLTZ MARGIT 


" A hypersthenék sugaras halmazzá, valószinűleg szerpentinféleséggé mállnak, 
amít"4i rozsda erősen megfest. A mállási jelenség nagyobb mérveket nem ölt, tel- 
jesen elmállott egyének csak az egészen kicsiny hypersthenek között találhatók, 

míg a nagyobbaknál a repedések mentén indul meg az átalakulás, vagy a szegé- 
lyükön mutatkozik egy vékony mállott rozsdás zóna. Vasoxyd vagy vashidroxid 
kiválása folytán a hypersthenek foltosak. 
A Az amfibolok már makroskoposan is jól láthatók. 5—6 mm-nyi fekete 
színű, szarufényű oszlopok alakjában fordúlnak elő az alapanyagban. 

Mikroszkop alatt többnyire nyúlt, prizmatikus kifejlődést mutatnak, az 
(110) és (010) formák által vannak határolva. Ritkán zöldes, legtöbb esetben 
barna színűek; bazaltos amfibolok. Tengelyszögük nagy, optikailag negativok, 
pleochroismusok erős, mint a kőfejtő amfiboljainál. 

" Ikerképződés (100) szerint elég gyakori, néha a lamellák többszörös ismét- 
lődése" figyelhető meg. 

Áz amfibolok általában erős magmatikus resorpciót szenvedtek ; valamennyi 
egyén kerületén keskenyebb, vagy szélesebb, opacitos szegély található, amely 
azonbán már elmállott és a mállási terméket a vasrozsda festi. Ebben a mállott, 
opacitos zónában néha biotitlemezkék fordulnak elő. 

Áz amfiból a hypersthenhez hasonlóan mállik ; a mállási termék megegyezik 
a hypersthen átalakulása alkalmával keletkező anyaggal. Pontosabb meghatáro- 
zása mivel vasrozsda színezi, nehéz, de minden valószinűség szerint klorit, vagy 
szerpentin:féleség. 

" Zárványok nagy számmal lépnek fel. A korrodált amfibolba sokszor maga 
az ulápanyag nyomúl be. Több helyen meglehetősen nagy földpátkristályok, 
apatitprizmák, majd magnetit-oktaderek jelentkeznek mint interpoziciók. 

A csillám meroxén, sötét barna színű, erősen pleochroisztikus. Tengelyszöge 
nagyon kicsiny, majdnem 09", optikai karaktere negativ. Csak ritkán fordúl elő, 
alig néhány egyént figyeltem meg, de mindegyik nagy kristály volt. A csillámok 
amfibolhoz hasonlóan erős magmatikus resorpciót szenvedtek. A szegélyükön mu- 
tatkozó opacitos-keret , valamint a kristály belseje is helyenként elmállott. A mállási 
termék hasonló az amfiból és hypersthen mállása alkalmával keletkező anyag- 
hoz, de az átalakulás nagyobb mérveket nem ölt. A csillámok elég sok idegen 
zárványt tartalmaznak : így különösen kisebb földpátok, vasércek és rövid apatit- 
oszlopok észlelhetők benne. 

Mellékes elegyrészek : az apatit, magnetit és ilmenit. 

. Ritkák a nyúltabb, vagy zömökebb apatitosrlopok. A négyszögletes, több 
helyen rozsdásodó magnetitkristályok gyakoriak. A hatszögletes vagy nyúltabb 
lemezes ilmenitek ritkábban fordúlnak elő. 

Az akcesszorikus elegyrész a ritkán előfordúló kvarc. 

Az alapanyag mikroszkopos kicsinységű földpátokból, amfiboltűkból, 
magnetitkristálykákból és az ezek közé beékelődő, rozsdától erősen festett, mállott, 
kloritszerű anyagból áll. 

A földpátja méréseim alapján andezin, tehát savanyúbbak, mint a por- 
firosan kivált földpátok. Alakjuk négyszögletes, vagy lécszerű. Roppant nagy 
számmal jelentkeznek az alapanyagban a -hatszögletes keresztmetszetű, másod- 
lagos úton keletkezett hosszú, vékony amfiboltűk. 


A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI. 938 


Magnetitszemekben szintén gazdag az alapanyag. Ezen apró kristálykák 
közé ékelődik be, mintegy a közöttük levő teret tölti ki — egy vasrozsdától fes- 
tett kloritféleség, amely minden valószínűség szerint az alapanyag amfibol-tűinek 
az elmállása folytán keletkezett, vagy pedig a kisebb hypersthen-egyének átala- 
kulása alkalmával került az alapanyagba. 

Szöveti szerkezetét illetőleg az ú. n. pilotaxit szöveti-formával talákozunk. 
Az alapanyag telve van mikroszkopi. kicsinységű kristálykákkal , melyhez: képest 
az üveg mennyisége oly csekély, hogy úgyszólván csak a mikrolithok körül képez 
keskeny leplet. Ebben az alapanyagban váltak ki a különböző nagyságú intra- 
telluros elegyrészek. 

A Sátoroshegy nyugati részének andezitje csupán a kissé nagyobb kvarc- 
tartalomban és a helyenként előfordúló, sötét színű apatitok tekintetében külön- 
bözik a déli-oldali előfordúlástól. 

A kőzet tehát a fentebb ismertetett ásványkombináció alapján hypersthen- 
amfibolandezit. 

A kőzettani viszonyokat összefoglalva azt látjuk, hogy a Karancs-hegység 
andezitjei kétfélék: ú. m. a tulajdonképeni Karancs és a belőle kiágazó gerincek 
kőzete, a gránátos amfibolandezit és a hozzájuk csatlakozó Sátoroshegy kőzete 
hypersten-amfibolandezit. 

Munkám befejezése előtt szükségesnek tartom, hogy részletesen foglalkoz- 
zam a Karancs-hegység eruptiv kőzeteit tárgyaló irodalommal. 

VOGELSANG! említi először, Rey a Somoskőújfalu. melletti sötétszínű ka- 
rancsi trachitban cordierit fordúl elő, ő, a ZIPSER által Bonnba küldött anyagot 
vizsgálta és bebizonyította, hogy e szer sétenák idén] teli, feketésszínű diorit- 
trachyt cordieritet tartalmaz és valószínűleg a bazalt közeléből való, mert fluidális 
szerkezete a bazaltra emlékeztet. SzaBó VoGELrsaNGnak több példányt küldött 
a karancsi andezitből, amelyeket átvizsgált és azt találta, hogy ezeke a kőzetek 
nem azonosak azzal a darabbal, amelyben a cordieritet felismerte. SZABÓ szerint 
fluidális szövetű andezit a Karancsban ritkaság, valószínűleg a nyugati oldalról 
származik és a bazalt idézte elő szerkezetét. 

VOGELSANG a csíszolatot, amely vizsgálatainak alapját képezte, elküldötte 
SzaABÓ professzornak és így került ez a buda pesti tud. egyetem ásvány- és kőzet- 
tani intézetének a birtokába. Ezt a csíszolatot én is átvizsgáltam, a cordierit 
azonnal feltűnik benne nagyságával, kékes színével, kitünő dichroizmusával ; érde- 
kes a kőzet fluidális szövete, amely sem a Karancs, sem a sátoroshegyi andezitek- 
nél nem fordul elő. VOGELSANG a" ZIPZER által küldött kőzetben cordieritet talált, 
míg ez ásvány az általam vizsgált kőzetek egyikében sem ismerhető fel. 

Mindazok az ellentétek, amelyek a VoGELSANG által vizsgált csíszolat és 
a karancsi andezitek között fennállanak, kétségtelenül bizonyítják, hogy az a 
példány, amelyet ZIPZER küldött VoGErsaAxGnak, nem a Karancs-hegységből való, 
hanem más helyről származó kőzetdarabbal cserélődött fel. 

Az igazi karancsi andezit cordieritjével SzaBó? professzor foglalkozik részle- 


1 Dr. FERDINAND ZIRKEL : Die Kristalliten (1875) 153 lap. 
? Dr. Szazó JózsEr: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi 
trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud., köréből. 1877 
16 


236 D: SCHOLTZ MARGIT 


tesen és a következőket mondja: ra Karancs-hegység kőzetét átvizsgálva, azt 
találtam, hogy abban a cordierit gyakran jön elő, s az hol guarznak, hol föld pát- 
nak tartatott ; legtöbbször szabálytalan szemeket képez, s ezeket inkább guarz- 
nak volt ok mondani, de máskor hosszúkás, s ekkor dacára homogén szövetének, 
földpátnak tartottuk. Legtöbbször ibolyaszínű a trachyt cordieritje és így ame- 
tiszt-féle guarcnak tűnik fel. 

Úgy a karancsi, valamint a Sátoros-hegy andezitjét jól átvizsgáltam és 
meggyőződtem, hogy cordieritnek, amelyet SzABó? határozottan említ, nyoma 
sincs. A kőzetben előfordúló legömbölyödött kvarcszemek, amelyekkel talán 
SZABÓ professzor a cordieritet összetévesztette, nagyon sok esetben jó tengely- 
képet mutatnak, így kvarcvoltuk kétségtelen. Szép ibolyaszínű cordieritet egyet 
sem találtam, de nem egyszer akadtam gyengén pleochroisztikus ibolyaszínű 
apatitokra, amiket lehet, hogy SzaáBó professzor cordieriteknek tartott, mivel 
munkájában sötétszínű a patitokról említést nem tesz, ezeknek fénytörése azon- 
ban jóval nagyobb, mint a cordierité és a hatszögletes keresztmetszetek egyszer 
sem mutatják az ikerösszenövést. 

Mindezekkel nem azt akarom bizonyítani, hogy cordierit az andezitekben 
nem fordúl elő, mert hiszen kiváló kutatások bizonyítják, hogy számos olyan 
andezit létezik, amelyeknek a cordierit lényeges elegyrésze, pl. Campiglia marittima, 
Cabo de Gata! andezitjeiben tekintélyes mennyiségben lép fel a cordierit ; ezeken 
kívül számos olyan előfordúlást lehetne felsorolni, amelyekben jelenléte kétség- 
telenül bizonyítva van. ) 

Magyarországi andezitekben a cordierit, mint a kőzetnek lényeges elegy- 
része eddig még teljes pontossággal ismertetve nincs. Előfordúlnak ugyan a kőzet- 
ben kristályos palazárványok, amelyek cordieritet is tartalmaznak, de ezek a 
zárványokban találhatók és nem a kőzet elegyrészei. 

A karancsi andezit cordierittartalma általánosan elfogadott a szakiroda- 
lomban.? Tudományos munkák, tankönyvek említést tesznek róla. Kisebb mun- 
kákban szintén megtaláljuk a vonatkozásokat, így MoRozEvicz? egy érdekes 
értekezésében, amelyben a cordierit kikristályosodásának feltételeivel foglalkozik 
megemlíti SzaBó munkáját, azaz hivatkozik a karancsi andezit cordierittartal- 
mára. 

Szóval a szakirodalomban elterjedt és részben elfogadott volt az az adat, 
hogy a karancsi andezit mint lényeges elegyrészt cordieritet tartalmaz. Vizsgálataim 
eredményeként, mint már a bevezetésben kiemeltem s munkám befejezéseül is 
hangsúlyozom, hogy e hegység andezitjében cordierit nincsen és a kőzet nem 
biotit-, hanem amtibolandezit, illetőleg hypersthenamfibolandezit. 


1 A. OSANN : Über die Cordierit führenden Andezit v. Hoyazo (Cabo de Gata) Z. D. 
G. G. 1888. XL. 694. 

2? Dr. CARL HINTZE: Handbuch der Mineralogie II. 2. Pag. 927. 

H. ROSENBUSCH : Mikroskopische Physiographie, I. 2. Pag. 166. 

Dr. FERDINAND ZIRKEL: Lebrbuch der Petrographie II. Pag. 604. 

NAUMANN—ZIRKEL: Elemente der Mineralogie, Pag. 724. 

as APM. RVILE APAD 108, 


A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI, 237 


A Cordieriteknek andezitekben való előfordúlásaira 
vonatkozó irodalom. 


Dr. Szazó Józser: A granát és cordierit (dichroit) szereplése a magyar- 
országi trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből 1877. 

A. BERGEAT : Cordierit und granatführender Andesit von der Insel Lipari. 
N. J. 18964 11 1468. 

Dr. KARL HiIsTzE: Handbuch der Mineralogie II. 2. 927. 

E. HussSAK : Über die Verbreitung des Cordierits in Gesteine. N. J. 1885. I. 82. 

G. A. F. MoOLENGRAAFF: Cordierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. 
IN ESÉSZE ET GY9 

JoseF MoRozevicz: Kristallisation des Cordierits in  Andesitmagmen. 
NM BM XV 68 

NAUMANN-ZIRKEL : Elemente der Mineralogie. 724. 

A. OsaNN: Über die cordieritführenden Andesit von Hoyazo. (Cabo de 
Gata.) 2. DG. G. 1888. XŐ. 694. 

A. OSANN : Beitráge zur Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata. 
Prowtálmenas szk DEC GSTSSI SERETKSEZ OT ZS EE GE CEHÉS SEK SET TS KOSB : 

H. RosExB8Buscn: Mikroskopische Physiographie. I. 2—166; II. 2. 1053. 

Dr. FERDINAND ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. II. 604. 

Dr. FERDINAND ZIRKEL: Die Kristalliten (1875). 153. 

K. VoGsrsana : N. J. 1891. II. 65. 

388) 0 ÁLBÉBE 

Munkámmal elkészülve, kedves kötelességet teljesítek, amidőn 
nagyrabecsült professzoromnak, dr. MaAuRirz BÉLA egyetemi tanár úrnak hálámat 
és köszönetemet fejezem ki értékes tanácsaiért, támogatásáért, mellyel munkám 
sikeres befejezését lehetővé tette. Ugyancsak köszönetemet tejezem ki NoszgY 
JEwxő főgimnáziumi tanár úrnak, hogy a geológiai viszonyokra vonatkozó ta- 
nulmányát közölni szíves volt. 

Budapest, 1917 május 20-án. 

Készült a kir. magy. Tud. Egyetem ásványkőzettani intézetében 1916—1917. 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


NEVEZETES ÚJ LELETEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZET 
MUZEUMÁBAN.! 


Irta: KoRMos TIVADAR dr. 


— A 21. ábrával. — 


Újabban ismét nehány nagybecsű gerinces maradvány jutott a magyar 
birodalmi földtani intézet tulajdonába. 

Talán a legfontosabb ezek közül egy 21x21 cm átmérőjű ha t- 
páncél-részlet; mely a veszprémi Jeruzsálem-hegy alsó-keuper mészkövéből 
került napfényre s a JAEKEL-től 1902-ben leírt és később a cBalaton-bizottság, 
kiadványaiban monografikusan is feldolgozott Placochelys placodonta-tól szár- 
mazik. Ez az újabb lelet, mely szintén LAczkó DEzső veszprémi kegyesrendi fő- 
gimnáziumi igazgató jóvoltából került a Földtani Intézet múzeumába, kivált 
azért becses, mert ez az első nagyobb Placochelys páncélrészlet, mely eredetiben 
tanulmányozható. JAEKEL-nek ugyanis annak idején nem sikerült a páncéltöre- 
dékeket a kemény keuper-mészkőből kiszabadítania s ezért úgy segített a bajon, 
hogy a kevésbé kemény csontpáncélt véste ki a kőből s a negativot azután ki- 
öntötte. A most bemutatott páncélrészlet nem feküdt olyan mélyen a kőben s a 
mészkőnek a csontot fedő része kissé márgás 18 volt, úgy hogy HABERL VIKTOR 
preparátornak sikerült felügyeletem mellett erről az újabb leletről a követ 
levésni. : 
Sajnos, a mészkövet fejtő munkások, mint rendesen, most sem voltak 
eléggé óvatosak s a lelet egy része veszendőbe ment. A hiányzó bütykök egy részét 
a preparátor kiegészítette, hogy a páncél jellegei jobban szembetünjenek. 

Tisztán látható ennek folytán (Il. a mellékelt képet a 21. ábrán), hogy az 
átlag 15—2 cm vastag csont páncélalapból miként emelkednek ki a bütykök s mily 
módon helyezkednek el a páncél felületén. A párvonalas sorokba 
rendezkedett nagy bütykök nem egészen függőleges 
helyzetűek s 8—10 széles bordát viselnek, melyeket 
egymástól többé-kevésbbé bemélyedő árkok válasz- 
tanak el. Felső nézetben e nagy bütykök alakja ezért Patella-szerű. A nagy 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 április 4-i ülésén. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 239 


bütyköket koszorúalakban ; kis.eb b," egyszerűbb. 8.23 
bású bütykök övezik, melyek a nagy bütykök bond ái- 
nak a tövén helyezkednek. el. . A. Kány gerine dá8zibi 
a nagy bütyök oldalát, annyi kis bütyök (87-10) wesz 
rószt arkoszorú tielépítésében i8, : ; 15 


21. ábra. Placochelys placodonta hátpáncélrészlete, 


A nagy bütykök sorai között 3—4, többé-kevésbbé szintén párvonalas 
sorban állnak a kis bütykök, melyek a nagyok magasságának a felét sem érik el. 
A Sauropterygiák rendjébe s a Placodontidae családba sorozott ; Placochelys 
nemet, melyet JAEKEL a Nothosauriusok-kal s a teknősökkel hoz vonatkozásba, 
még nem ismerjük eléggé. Ebből a szempontból s mert a hátpáncél kialakulásának 
kérdése az újabb lelet révén talán véglegesen megoldható lesz, nagy örömmel 


240 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


üdvözölhetjük azt s hálával kell adóznunk ezen esemény alkalmából LAczkó 
Dezsőnek, amiért e becses maradványt a tudomány számára megmentette. 

A szóbanlevő páncélrészlet orientálása a háti páncél többi, már ismert 
részeihez képest, valamint annak tüzetesebb tanulmányozása és méltatása spe- 
ciális feladat, melyet e tekintetben nálamál hivatottabb szakember . részére 
óhajtok fenntartani. 


A második bemutatott lelet három jókarban levő, bár kissé hiányos An- 
thracotherium-fog a petrozsényi Lónya-telep aguitán-kori széntelepéből, melye- 
ket HALavÁTS GYuLA főbányatanácsos közvetítésével szerzett meg nemrég 
a Földtani Intézet. Egy felső zápfog- s két szemfog-töredék képviselik ezt a fontos 
új leletet. A fogak teljesen feketék, zománcuk porcellánfényű. A zápfog rágó- 
felülete kevéssé kopott. Anthr.-maradványok hazánkban eddig leginkabb Erdély 
oligocén-képződményeiből voltak ismeretesek, ahol többnyire kisebb termetű 
fajok fordulnak elő. A petrozsényi, rhinoceros-nagyságú faj valószínűleg az 
Anthr. magnumhoz, vagy ennek alakkörébe sorozandó, tekintettel azonban arra, 
hogy Európában mintegy 20 Anthr.-faj ismeretes, összehasonlító anyag pedig 
Budapesten nem áll rendelkezésre, a faj pontos meghatározása és a többi hazai 
Anthr.-maradvány reviziója a jövő feladata. 


k 


Nem kevésbbé fontosak és jelentőségükben messze kihatók azok az Antilop- 
maradványok, amelyek a Villány közelében lévő Nagyharsány-hegy s a Püspök- 
fürdő "melletti Somlyó-hegy. preglaciális üregkitöltéseiből kerültek elő. 

Évekkel ezelőtt számos juhmaradvánnyal együtt egy csavarodott szarv- 
csapot találtam a Harsány-hegyen. Nagyon kézenfekvő volt az a feltevés, hogy 
ezek a leletek egy- és ugyanazon állatfajból valók s hogy itt egy nagytermetű, 
csavartszarvú juhról van szó, melynek fogai típusos juhfogak, szarva ellenben 
antilopéra emlékeztet. Így nyilatkoztam e kérdésben a KocH emlékkönyv 
56. lapján s ilyként vélekedett MArscHIE tanár, az ismert berlini mammalogus 15, 
kinek a kérdéses maradványokat megmutattam. 

1916-ban ismét lennjártam a Villányi-hegységben s ezúttal a Harsány- 
hegyen két, némileg szarvasfogakra emlékeztető fogat találtam, melyekhez teljesen 
hasonlóak a püspökfürdői Somlyó-hegyről származó preglaciális anyagban gyako- 
riaknak bizonyultak. FREUDENBERG W. göttingai egyetemi magántanár, a pre- 
glaciális korbeli kérődzők alapos ismerője, legutóbb Budapesten átutazott, s ez 
alkalommal a kérdéses harsányhegyi és püspökfürdői maradványokat közelebbről 
megvizsgálva, azokban az Antilope (Tragelaphus) Jügeri Rürim. nevű kihalt 
fajt ismerte fel. Ide tartozik a harsányhegyi csavarodott szarvcsap, két fog s egész 
csomó püspökfürdői maradvány is. A Harsány-hegyen tehát a nagytermetű pre- 
glaciális juh (Ovis antigua alakköréből) mellett előfordul ez a kudunál (Strepsi- 
ceros) is nagyobb,. nevezetes antilopfaj is, mely FREUDENBERG szerint a Forestbed- 
faunából sem hiányzik. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 241 


Ennek a fajnak a jelenléte preglaciális faunánkban, annak a Forestbed- 
faunával fennálló kapcsolatát még szorosabbra fűzi. Az a körülmény pedig, hogy 
antilopunk úgy a harsányhegyi, mint a püspökfürdői faunában előfordul, újabb 
fontos bizonyíték MÉHELY felfogásával szemben e két lelőhely faunájának egy- 
korúsága mellett. 

Még ennél is fontosabb azonban az a kapcsolat, mely e faj révén, mely 
a sváb babércekben (f. miocén) is előfordul, a hazai preglaciális fauna s az idősebb 
neogén-kor állatvilága között mutatkozik. 

A püspökfürdői faunából FrJéRvÁRY legutóbb egy új békanemet (Plio- 
batrachus) ismertetett, mely primitiv bélyegei révén bizonyos tekintetben az oli- 
gocén-miocén-kori Palaeobatrachusra emlékeztet. Amennyiben a németországi 
miocén-képződményből leírt Antilope Jöügeri a. magyarországi preglaciális anti- 
loppal fajilag teljesen azonos — ami még közvetlen összehasonlítás révén eldön- 
tendő — úgy ez volna a második alak ebben a faunában, mely miocénkori 


kapcsolatot mutat. 
£ 


A legutolsó bemutatásra került tárgy egy ritka szépségű és óriási nagyságú 
Cervus gigamteus agancspár (koponyatöredéken), mely évekkel ezelőtt Kécskén 
került Szépi LaJos tiszai halász hálójába s melyet dr. SzaBó KÁLMÁN kecskeméti 
múzeumóőrrel együtt a mult év őszén szereztünk meg a helyszínén a Földtani 
Intézet számára. 

PoHLIG és LYDEKKER az óriás szarvasnak öt alfaját különböztetik meg. 
Ezek : 

Cervus gigamteus typicus (— €. Hibermae; írországi rassz). 
Cervus mgamteus Ruffi (— C. germamige; germán rassz). 
Cervus mganteus itahae (mediterrán rassz). 

Cervus gigamteus Belgrandi (francia rassz). 

Cervus gigamteus carnutorum (Forestbed rassz). 


E rasszok közül csak a három elsőt ismerjük eléggé, míg a másik kettő 
csupán fogyatékos maradványok alapján ismeretes. Az irországi, germán és me- 
diterrán rasszok agancsának bélyegeit PorLIG a Paleontographica XXXIX. 
kötetében tüzetesen ismertette. Az agancstipusok hosszadalmas leírásával 
ezért nem is foglalkozik, hanem csupán arra utal, hogy míg az ir rassz agancs- 
terjedelme (a két agancs csúcsainak egymástóli legnagyobb távolsága) a 315 mé- 
tert is meghaladhatja, addig a germán rasszon 18 s a mediterránén 17 m-nél 
soha sem nagyobb ez a távolság. 

PonHLIG s az ő nyomán LYDEKKER is a magyarországi Óriás-szarvas agan- 
csokat a mediterrán rasszhoz sorolják. PorriG megjegyzi, hogy a 0. gig. italiae 
általában közelebb áll a germán rasszhoz, mint az irországihoz s a magyarországi 
agancsok általános habitusukban kissé jobban közelednek a germán rasszéihoz. 
Nem lehetetlen szerinte az sem, hogy átmenetek is előfordulnak a kettő között 
(kereszteződések?) . 


242 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A bemutatott kécskei példány agancsterjedelme a 245 métert meghaladja 
(252 cm), a két agancs legnagyobb hosszúsága pedig (a homlokcsonttal együtt, 
a görbület szerint belül nézve) 3835 cm. Ez az agancs tehát jóval nagyobb, mint 
a mediterrán s a germán rassz legnagyobb agancsai, de nem éri el az irországi 
alfaj maximális méreteit. Szabását tekintve, ez az agancs a mediterrán rasszétól 
a legtávolabb áll s legjobban hasonlít a germán rasszhoz. Bizonyos mértékig azon- 
ban az irországi tipusra is emlékeztet és szinte azt mondhatnók, hogy a kettő 
között áll. 

Úgy látszik tehát, hogy Magyarországon a tipusos mediterrán rasszon kívül 
(I. PonniG, id. h. 8. ábra) még egy másik, a germán rasszhoz közel álló, vagy avval 
azonos óriás-szarvas fajta is élt, mely agancsainak alakja és terjedelme folytán 
épen úgy, mint az irországi rassz, aligha lehetett erdei állat. Ezt a — nyilván 
mocsárvidékeken élt — rasszt egyelőre hajlandó vagyok a C. gigamteus Ruffi 
NHRG alakkörébe utalni (tipusa a NEHRING-féle wormsi példány, PonuIG, id. h. 
4. ábra, c)), nem tartom lehetetlennek azonban, hogy újabb szerencsés leletek 
ennek a rassznak a rendszertanban külön helyet fognak kijelölni. 

A bemutatott agancslelet, mely a Földtani Intézet múzeumának egyik leg- 
szebb ékessége, nyilván általános érdeklődésre tarthat számot és kötelességünkké 
teszi, hogy a tiszai halászokat minél gyakrabban felkeressük. A Tisza medre va- 
lóságos kincsesbányája a legszebb leleteknek s bűn lenne az ilyen és ehhez hasonló 
maradványokat a tudomány számára meg nem menteni. 

A kécskei agancspár preparálásának és restaurálásának fáradságos mun- 
kája HABERL VIKTOR szobrász, földtani intézeti preparátor mesterkezét dícséri. 


C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


A BARANYAI-SZIGETHEGYSÉGBEN 1909 MÁJUS 29-ÉN ÉSZLELT 
FÖLDRENGÉS, 


hta RÉrHnLy ANTAL dr. m. k. meteorológus." 


— A 22. ábrával. — 


A Dunántúlnak Pécs, Kaposvár és Szegszárd közé eső aszeiz- 
mikus területét délkeletről egy elsőrendű szeizmotektonikai vonal határolja. 
Magyarország földrengései viszonyait feltüntető térképen? a Duna és a Dráva 
között elterülő Baranyai-szigethegység délkeleti földrengéses terü- 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 április 4-i szakülésén. 
:? RÉTHLY ANTAL: Magyarország földrengési térképe. Mathematikai és 
Természettudományi Értesít őv XXXI. k. 5. f. (602—625. old.) Budapest 1913. 


243 


, 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


letét egy szeizmotektonikai vonal választja el az aszeizmikus röghöz tartozó 


tulajdonképeni Mecsek-hegységtől. Különös figyelmet érdemel ez a 


"sg A AIpIOg JI9IZ59 U9-eg snleu G0GT vogdosáBoygodrzg rmánereg V "exgy zz 


o 
p.Jajodz3R 
B, BPS 
499 N 
. UT 3SIUOJYJOUIS190 Vt 
TESÜÉTSTT TESB É sz o HPJEUON IPHIUOZAZ JOL ZS192§ TT 
ÖZÖGENÍZE TES E) JD 9ISIUOJAA 
Aogja te a OTSSES SET MejeUdA lézer 1SZÖN OZÓ szesz 
META s (0 359429 s4esuorsojdxr7-kuzununzbuey nJözsseveggoy x 
EGESZ Aurbog 250129 S914EIS —kuguzunzjőueu 5043 w 
A MESÉS 250/99 59yJemY9 —Auzulaunjbuúey sbusAg gy 
e ES e] ÉSE Ae Ka ÁNTÉNETNEN e 
jú 159 . ét Sgemő magata e 
á gr ú ERNE 7 JESS, ÓUNJYyIJss046 - eRUEeul SZYOI 
EZ göe ás mesenems els ta eg sé EDES 
J0PI4." den eb Ezt FAJ Av AGA e 
kk JPTONSÍY 7 MVGTE ta LEE uinyuszid] - umuzuaaid3 34 
8 kt ÁT el ses S KET ú öz SZE jossnyyosusy1a7 - yezesekbeuLjo 
5 og Sá EÁ A soreszekbBejy égy (4 E: Szet ; SS 9j4eydogogpJ7 
epojdi7 BESE Kg: KEST ÉV "a Ta ÖÖLS. d2484 Isz65ua1pigy 
. 2 . xs . by 5. £ FKNÉs 
§ Gazi pud AKA KAZKOKEOT 
jós pet /04EH ÉG; (2 JD20Y 6gyg? f TZeSSÉSet 8 
32 ÉSÉT e etetik sss d" ső 57 
bzBJ 97-€ e. 8 ge St 7 7 sag 
A ELET RTL E EOK t a efuouoj SA ése soyjozsosenoy 9 
sé SE VELE ZÁRT ÉSÉT . KG 
Jagosz lag azsyodsn 49)". s VA MESS 
§ /4 ei VS 97 ggg - et 
vas 3 § "e SZJOGBZSípsaöj e. 29 
AT KE EE NET JE Le zá vál il; 7. JE s HEZ ány 990 
: / AROULOG aze lee 38 
j : : CEZRe ági 
18, €G 9 67 ÍRuróoóL : LEÉes 2 szo 87 
: 12 lsese : S úzs20 
93SA93H L391ZS IVANYdva SZ ét 
E] Az 
SE pe, MENT) 
em EL PPIMSIA] vi 02 8 ejepng 
ri GED 


s a Tisza közötti 


é 
Ujvidék között, ugyancsak mint 


rt is, mert a Duna 


, már csak azé 


Ji 


ó 


terület földrengési szempontb 


és 


vele szemben elterülő vidék, Ba gja 
aszeizmikus terület vált ismeretessé. 


244 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


A Mecsek-hegységtől délre fekvő vidék földrengésekben tulajdon- 
képen szegény és csak a legújabb időkből áll néhány megbízható és tanulmányo- 
zásra érdemes földrengés rendelkezésünkre. Ezek között az 1909 május 29.-i föld- 
rengés ! úgy a rengési terület nagysága, mint annak elhelyezkedése miatt ezen 
vidékre nézve jelentőséggel bír. 

A földrengésről a Meteorológiai Intézet? a következő jelenté- 
seket gyűjtötte össze : 

1. Hidor 7£ 002 V". Egy vertikális lökés 10—15 mp-nyi tartammal. 
Képek leestek a falakról, edény csörömpölt. Moraj úgy előzte, mint követte a 
lökést. A földrengés Ráczpeterden is érezhető "volt. 

2. Hird 6? 45m IV". Két egymást követő lökés N—S irányban. Tar- 
tama 3 mp volt. Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, edények, képek, ajtók 
csörömpöltek. Egyidejű moraj észleltetett. (EBERHARDT J.) 

3. Kátoly 6£ 302 V"— VI". Három-négy közepes erősségű lökés volt 
felülről lefelé húzódva. Hullámzó mozgás is volt. Érzékenyen felfüggesztett tár- 
gyak megmozdultak, vakolat megrepedezett, kémények ledőltek, cserepek hullot- 
tak. Egyidejű morajt észleltek. (SaAJwovics J.) 

4. Kis koz á r 72 002 IV"—V?". Három lökés $—N felé,10 mp-nyi ingással. 
Ajtók, ablakok erősen zörögtek, képek megmozdultak. Egyidejű mély földalatti 
moraj. Mislány, Szemely, Ellend és Sáros községekben is érezték. 
(DirrLER E.) 

5. Liptód 62 30" III". Egy lökés F—W felé erős rázkódással, amelyet 
Maráza községben is éreztek. Tárgyak megmozdultak. (HABEL J.) 

6. Magyarsarlós. 7? 00" V9 VI". Egy erős vertikális lökés 3 mp-nyi 
időtartammal. Felfüggesztett tárgyak, bútorok megmozdultak. Moraj nem volt 
hallható. Egy kémény ledőlt. A földrengés ijedelmet okozott. 

7. Mecsekszabolces. 6? 507 V". Két lökés két mp-nyi időközben, 
1—1 mp időtartammal. Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, edény csörömpölt, 
alvók felébredtek. Moraj nem volt. Aföldrengés okozta lökések az 
itteni kőszénbánya minden szintjében jelentkeztek. 
A legmélyebb szint 5383 méternyire fekszik a tenger 
szintje felett. Egyes bányamunkások állítása szerint 
a lökések következtében az ácsolat recsegett, apró 
szén- és kődarabok hullottak s általában olyan érzés 
vett rajtuk erőt, mintha sülyednének. (SZTRAKA R.) 

8. Mecsekszabolcs. 62 45m V". Rázkódás, edény csörömpölt. Egy- 
idejű mennydörgésszerű moraj. Sok házból a lakosság kiszaladt. (SZOKOoLA J.) 

9. Misl ény. 7 00" IV"—V". Egy lökés 4 mp-nyi ingással. Ablakrezgés . 


" Magyar földrengési jelentés 1909. IV. évfolyam. Kiadta a m. kir. 
orsz. Meteorológiai Intézet 22—23. szám, május 29. (11. old.) 

: A Meteorológiai Intézet által gyűjtött anyag a földrengési szolgálat- 
nak a kir. m. Tudományegyetem budapesti földrengési obszervatóriumába való átutalása 
után átkerült a nevezett intézetbe. Tanulmányunk megírásához dr. KÖVESLIGETHY RADó 
egyetemi tanár úr szíves volt az anyagot átengedni, amit e helyütt is őszintén megköszönünk. 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 245 


Úgy ülő mint álló és járó emberek meginogtak. Gyenge moraj volt hallható. , 
(DREIECKER F.) 

10. Nagykozár. 62 457 IV". Egy heves lökés hullámszerű ingással, 
E—W irányban. Tetőgerendázat recsegett, edény csörömpölt, szabadban lévők 
megtántorodtak. Begyidejű robbanásszerű moraj. Az emberek azt hitték, 
hogy Mecsekszabolcson vagy Somogyon bányarobbanás történt. 
(WAXLER J.) 

11. Pécs. 7? 00"IV". Egy lökés 5—N irányban, pillanatnyi mozgással. 
Felfüggesztett SEK megmozdultak, ablak rezgett, alvók felébredtek, az ágyak 
megmozdultak. (GALLovIcH F.) 

12. Pécs. 6? 532 III"9—IV". Gyenge földrengés mintegy 20—25 mp-nyi 
mozgással. Moraj nem volt. Pécs város keleti felében a földrengést Jobban észlelték 
és több helyen ijedelmet okozott. (CZIRER E.) 

18.Pécs-bányatele p. 62 55m III9— IV". Hullámzó mozgás E— W felé. 
Többen észlelték. (Vize E.) 

14. Pécsvárad. 7? 002? III". Egy lökés F—W felé haladó mozgással. 
Pléhtálca megcsörrent, ajtó kinyíllott. Dübörgésszerű moraj. (HAL. V.) 

15.Püspökbogárd. 69 29 V". Egy vertikális lökés, egy másodpercnyi 
mozgással. A földrengés vertikális robbanásszerű volt. (UJváRy M.) 

16. Romonya. 6? 552 V9—VI". Egy vertikális lökés két másodpercnyi 
mozgással. Háztetőkről a vakolat és lazán álló cserépdarabok lehullottak. Egy- 
idejű erős mennydörgésszerű moraj volt. (GRUBER J.) 

17. Szellő. 7£ 007 III"—IV". Több lökés gyors egymásutánban, 
mintegy 10—15 mp-nyi hullámzással. Edények és képek mozogtak. Tgyidejű 
közepes erősségű moraj volt hallható. (REm N.) 

Nemleges jelentések a következő helyekről érkeztek be: Bonyhád, 
Himesháza, Kővágószöllős, Maráza, Némethely, Németi1, 
BIG s udv ate dk te BIOTET ási yt 10 ak óis s osztemit ÓrE mm zek és TR 8 (p. 0 K- 
szenterzsébet. 

A felsorolt megfigyelési anyag térképes feldolgozásából nyert eredmények 
a következőkben foglaltattak össze. Az egyes helyeken észlelt adatokból becslés 
útján elsősorban megállapíttatott a földrengés erőssége, ezek alapján megszerkesz- 
tett a földrengési térkép. 

A földrengés kipattanásának idejét pontosan megállapítani nem lehetett, 
mert annak hullámai oly kis távolságig haladtak, hogy a legközelebb eső négy 
földrengési obszervatórium egyike sem jegyezte fel. Budapest, Kalocsa, 
Zagreb és Belgrád obszervatóriumai nem tesznek émilrést május 29.-i 
földrengésről. Így tehát mint legvalószínűbb időadatot a pécs-városi meteorológiai 
állomás jelentésében lévőt kellett elfogadni, amelyek szerint a földrengés 
időpontja 7 58m középeurópai njndóőrszerint. 

A rengési területen legerősebben megrázott hely és maga az epicentrum 
Romonya, Bogáros, és Nagykozár vidéke közé tehető. Itt két 
szeizmotektonikai. vonal keresztezését kell feltételeznünk és felette valószínű, 
hogy azoknak keresztezési helyéhez közel kereshetjük az epicentrumot. 


2946 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


Az epicentrúm valószínű helye eszerint: 
46" 4 É sz. és 189 20" Grw. K. h. 


A legerősebben megrázott területena földrengés erőssége meg- 
közelítette a VI"-ot a XII"-os földrengési erősségi skála szerint. 

A pleisztoszeizta "terület  Bogáros, " Nagykozár, 
Magyarsarlós és Kátoly által határoltatik; az ezen izoszeiztán belül 
eső terület nagysága 57 km2?, ami egyenlő egy 8-5 km sugarú kör területével. 

A középső rengési övet határoló izoszeizta Mecsekszabolcs, Hird, 
Szellő, Hidor és Kiskozár közelében vonul el. Ez a terület 126 km2 
nagyságú é3 sugara eszerint 40-2 km. Ennek a zónának is, miként a legbelső 
magnak hosszanti, NYÉNy—KDK irányú a tengelye. 

Végül a május 29.-i földrengés határizoszeiztája a következőkép fut végig 
az egész területen : északnyugaton közvetlen a M e c s e k-aljában halad, amennyi- 
ben Pécs-bányatelep, Somogy és Pécsvárad ezen a vidéken a 
rengési terület legszélére esnek; keleten Püspökszenterzsébet már a 
határizoszeiztán kívül esik, úgyszintén Maráza 18 ; délen ésnyugaton Li pit ó d, 
Lothárd, Mislényés Pécs környéke abba bele esnek. Azegész ren- 
gési terület 300 kmfkiterjedésű és így sugara 61"8 km. 

Dr. VaApÁSz ELEMÉR úr szíves közlése szerint a szóbanforgó földrengés 
egész területe az Észa k-ba ran y a i-szigethegyseg mezozoós alaphegységétől 
délre a középbaranyai dombvidék legfiatalabb időben lesülyedt gránit alaphegység 
részletére esik s így a földrengési terület, valamint az epicentrum helyzete ennek 
a földtanilag megállapított fiatal mozgásnak máig is folyamatban lévő megnyil- 
vánulását bizonyítják. 3 i 

A megfigyelési anyag egyéb érdekes részletei közül még megemlítendők a 
következők: alökés iránya Pécsett, Kiskozáron délről északnak 
haladónak észleltetett, míg Hirden állítólag északról délnek haladó volt. 
Pécs-bányatelepen, Pécsváradon, Nagykozáron, Szellőn 
és Liptódon a lökés iránya szerint a földrengési hullám mindenütt keletről 
nyugatra haladó volt. A pleisztoszeizta területen, sőt részben azonkívül is, a lökés 
mindenütt határozottan vertikálisnak észleltetett, am; igen nagyjelentőségű, mert 
zökkenésszerű mozgásra mutat reá. Egybevetve a lökésirányokra vonatkozó ész- 
leléseket, azt tételezzük fel, hogy az a rög, amelyet az 1909 május 29.-i földrengés 
mozgásba hozott, keletről nyugat felé haladva zökkent és 
annak középső részén erősebb lefelé irányuló zökkenés történt. Lehetséges az, hogy 
a kérdéses mozgás ebben az irányban egészen minimális volt, sőt hogy végered- 
ményben még preciziós nivellementtel sem lehetne számottevő (centiméterekre 
menő) magasságkülönbségváltozást kimutatni, de hogy ez a mozgás a földkéreg- 
ben nagyon is lehetséges és különösen lehetséges ott, ahol a földtani vizsgálatok 
szerint igen fiatalkori mozgásoknak kellett a legújabb időkben is végbe mennie, 
nem kétséges és úgy azt vélem, a magyarázat elfogadható. 

Hogy ezen a területen sülyedés tényleg történt, annak közvetlen bizonyí- 
tékául tekinthetjük a mecsekszabolcsi szénbányákban észlelteket. Itt 
az ácsolat a bánya minden szintjében recsegett, úgy szén-, mint kődarabok hullot- 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 247 


tak alá és a bányászok mind úgy érezték, mintha sülyednének. Oly emberek, 
mint a bányászok, a sülyedő mozgás kiváltotta érzést igen jól ismerik, mert napjá- 
ban ismételten lifttel szállnak alá a bányába és így ép náluk ennél a megfigye- 
lésnél az érzéki csalódás ki van zárva.! 

A földrengés tovaterjedésének délnyugaton és északnyugatészaki irányban, 
határt szabtak, ezt a területet ezekben az irányokban határoló főszerkezeti vonalak. 
Meg kell jegyeznünk, hogy az itt szóbanforgó főszerkezeti vonalak nem olyanok, 
amelyeket előzetesen végzett földtani felvételekből — az irodalomból — már 
ismertek lettek volna, hanem csakis a földrengési megfigyelések alapján nyertek 
megállapítást esetről-esetre. Úgy véljük, hogy ha az így megállapított vonalak 
egybeesnek azokkal, amelyeket a geológusok részletes felvételekkel, tehát más 
úton nyertek, a további kutatás szempontjából eme főszerkezeti vonalak igen 
nagy értékkel bírhatnak. 

Észak felé a földrengés tehát a Mecsek-hegys ég lába előtt elvonuló 
főszerkezeti vonalon még elég erősen érezhető volt, de azontúl nem terjedt, amit 
bizonyít a Kővágószöllősről küldött nemleges jelentés, továbbá az is, 
hogy Orfű, Budafa, Hetény és Vasas községekből sem jelentettek 
földrengést, pedig kérdőívek oda is küldettek az adatgyűjtés alkalmából. 

A Pécs-Pécsvárad irányában megállapított és a földrengés terje- 
dését itt gátló főszerkezeti vonal dr. VADÁSZ ELEMÉR. úr szerint nagyjában födi 
azokat a szegélytöréseket, amelyek mentén a mezozoós alaphegység a pannoniai 
emelet végén nagyobb mélységre lesülyedt. 

Délnyugaton a földrengés további elterjedésének az ugyancsak K ő vág ó- 
szőllős—Udvard—Németbóly irányában feltételezett főszerkezeti vo- 
nal is határt szabbatott, bár úgy ebbe az irányba, mint kelet felé a földrengés 
ereje az epicentrumból való távolodással mintegy arányosan csökkent, amint 
a rétegek a földrengés erejét abszorbálták. 

A rengési területen bévül három szeizmotektonikai vonalat véltem meg- 
állapítani. Az egyik fő hosszanti vonal áthalad az epicentrális területen és P é c 8— 
Bogáros—Romonya—Berkesd—Szellő—Maráza irányában vo- 
nul. Ezt a vonalat metszi két északkelet-délnyugati irányú haránttörésvonal ; 
azelső Pécsvárad—Hird—Nagykozár és Mislényen át halad, 
a másik Szellő—Kátoly—Hidor irányában fekszik. Ezen szer- 
kezeti vonalak közül kettő keresztezése közelében van az epicentrum, továbbá 
ezek nagyjából egyústal körülhatárolják a pleisztoszeizta területet. Megjegy- 
zendő, hogy ezen szeizmotektonikai vonalak nagyjában a hegység földtani szer- 
kezetére jellemző hosszanti és haránt törésvonalaknak felelnek meg, amint azt 
dr. VApÁSz ELEMÉR úr földtani vizsgálatai megállapították. 

A földrengéssel kapcsolatosan fellépett hangtüneményről is meg kell még 
pár szóval emlékeznünk. Elég érdekesek ezek a megfigyelések is. Az epicentrum 
közelében Bogároson és Nagykozáron robbanásszerű morajt ész- 


1 Teljesen hasonlóan zökkenés-, illetve sűlyedésszerűen érezték a földrengést az 
1894. évi dec. 19.-i oraviczai földrengés alkalmával is. V. ö. 

Dr. RÉTHLY ANTAL: Az 1894—1895. években Magyarországon észlelt földrengések. 
Budapest, 1915. (24—25. old.) ő 


248 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


leltek, továbbá a főrengési területet délkeletről határoló szeizmotektonikai vonal 
felett lévő helyeken is erős volt a hangtünemény. Az erre vonatkozó észlelések 
azonban sokszor problematikusa k, mert pl. Mecsekszabolcsról úgy nem- 
leges, mint igenleges értesítés jött hangtüneményről, természetes nem dönthető 
el, vajjon a rengési terület szélén tényleg szeizmikus hangtüneményt észleltek-e, 
vagy más földfeletti zajt. Mindenesetre érdekes és jellemző, hogy a robbanásszerű 
hangtünemény az epicentrum közelében volt. 

Mint már említettük a szóbanforgó rengési terület két szeizmikus terület 
közé esik; azonban innen délkeletre a Duna felé még van egy-két olyan hely, 
ahol kisebb rengési helyek vannak. Az egyik Karancs,! ahol 1897 augusztus 
24.-én volt kisebb földrengés, a másik rengéses terület Bátaszék? közvetlen 
környéke, ahol 1907 március 25.-én észleltek földrengést, végül ugyancsak ide 
tartozik még a Duna balpartján lévő Monostorszeg? 1907 augusztus 
22.-ki kisebbszabású földrengése 18. 

A régi időkből — 1880 előttről, amikor hazánkban rendszeres földrengési 
adatgyűjtés nem volt — Pécs környékéről számottevő földrengés nem ismere- 
tes. A magyarországi földrengésekről meglévő kézirati katalogusom szerint : 1757- 
ben volt ugyan Pécsett földrengés, de evvel egybeesett a zagrebi 1757.- 
június —augusztusi földrengési raj és biztosra vehetjük, hogy annak végső rezgé- 
sei jelentkeztek Pécsett. Továbbá 1813 dec. 26.-áról 15 feljegyeztek Pécsett 
egy szeizmikus tüneményt, valamint 1817 május 28.-án, amikor azonban Pest- 
Budán is érezték azt, tehát az eddigi adatokból nem döntheti el, hogy a 
fészek tulajdonképen mely vidéken volt. 

Összefoglalás: 1. Az 1909 május 29.-i földrengés a szerkezeti 
(tektonikai) földrengések közé tartozik, amelyiknél a mozgás egy rög sülyedésében 
nyilvánult meg. 

2. Valószínű időpontja : reggeli 7 óra 53 perc közép európai idő szerint. 

3. Epicentrum: 46" 04 É. sz. és 187 207 Grw. K. h. 

4. Epicentrális erőssége: VI". 

5. A megrázott terület nagysága : 300 km2. K 

6. A szerkezeti vonalak irányai nagyjából megegyeznek a földtani felvé- 
telek alapján nyert perem törésekkel, valamint az egyes hosszanti és haránt 
törésvonalak irányával. 


1 Dr. RÉTHLY ANTAL: Az 1896—1899. években Magyarországon észlelt földrengések. 
Budapest, 1894. (22. old.) 

? RÉTHLY ANTAL: Az 1907. évi magyarországi földrengések. Budapest, 1908. (12— 
13. old.) 

8. 19.05 16—17." old. 


A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 


Irta Dr. PávAI VAJNA FERENC m. kir. geologus-mérnök.: 


Földünk szilárd kérgének arculata a nagy köztudatban, még ma is úgy 
szerepel, mintha ősrégi idők óta változatlan volna s hegyláncainknak feltornyosodá- 
sát legalább is hirtelen lefolyt katasztrófáknak tudja be. Sőt szakembereink sem 
vallják mind, hogy azok a tektonikus erők, amelyek több ezer méteres hegy- 
láncokat emeltek ki rég mult geológiai korokban, ma is változatlanul működnek, 
ma is éreztetik hatásukat. Az embereket megtéveszti a mű óriási mérete, szemben 
az alig észrevehető földkéreg elmozdulásokkal, amelyeket napjainkban meyp- 
figyelhetünk s különösen az időnek emberi mértékkel való téves fölfogása. Pedig 
ugyebár évek kellenek egyetlen díszes palota felépítéséhez is, holott az csak parányi 
hangyaboly az Alpesek, vagy Himalája tömegéhez képest. Emberi létünk csak egy 
rövidke pillanat földünk életében s ha egy emberöltő alatt csak egy pár téglát 
rakunk le képzeletben, földünk történetének ideje olyan hosszú, hogy építmé- 
nyünk meghaladná a föld felszín legnagyobb magasságkülönbségeinek méreteit . 

Ha ilyen gondolatokkal vizsgáljuk a földkéreg egyenetlenségeit és az azt 
felépítő kőzetrétegek fekvését ; önmagából következik, hogy ha a régebbi üledék- 
rétegek meredeken összegyürtek, mélyen lesülyedtek, vagy messze át vannak tolva, 
a fiatal és fiatalabb lerakodások is kell hogy valamelyes helyzet változáson men- 
jenek át. 

És vajjon még mindig úgy találjuk-e, amint egy rövid évtized előtt is hitték, 
hogy hazánk fiatal harmadkori rétegei zavartalan normális, lapos településben 
vannak? A világért sem! De nem azért mintha a sok esetben derékszögnél is 
nagyobb szög alatt fölhajlított képződményeink azóta indultak volna útra, hanem 
azért, mert amint meg fogjuk látni, az örök helyzetváltozás ezeknél is épen úgy 
érvényesül, mint a régebbi hegységeket fölépítő kőzeteknél. Ezek is lassan bár, 
de csúszna k, másznak az idősebbek után, vagy előtt: űzve attól a hatalmas erőtől, 
— amely többek között — öreg földünk kúszált kérgében egyensúlyra törekszik. 

Egykor mély tengerteknők kitöltődnek s magasra tornyosuló hegyláncok el- 
simulnak, mialatt az előbbi lerakódásai szomszédságukban, megint csak fölfelé 
törnek lassan évek százezrei és milliói alatt. 

Mi sem természetesebb, hogy földünk kérgének ez a mozgató rugója a 
harmadkor után sem bénult meg, ma is kell, hogy legyenek abban mozgások, 
változások csak úgy mint régen s valaminő formában meg is nyilvánulna k. 5 tény- 
leg, hogy mást ne mondjak a jó öreg föld, hol itt, hol ott megrázkódik, földrengés 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 1 


950 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


van, amely sok emberi kártyavárakat dönt halomra, de a föld kérgén vajmi rit- 
kán hoz: létre szembeötlő változást. é 

A földrengéseknek nagy irodalma van, ellenben annak, hogy tercier utáni, 
vagyis negyed- és jelenkori üledékeink maradandó nyomait viselnék a tektonikus 
elmozduláso kna k, irodalmunkban nem igen akadunk nyomára, aminek különben 
legfőbb oka, hogy az újabb időkig geológiailag s pláne a tektonika szempontjából 
teljesen figyelmen kívül maradtak. A fölvevő geológus vajmi ritkán fordított 
gondot arra, hogy még ezeket is taglalja, vagy településüket részletesebben tanul- 
mányozza. Legfennebb a kavicsok és lösz voltak némileg kivétel, meg az egészen 
lokális tőzeg és barlangi lerakodások. 

Arra pedig bízvást merem mondani, hogy senki sem gondolt, hogy negyed- 
kori, pleisztocénüledékekben olyan elmozdulások is lehetnek, amelyek alapján 
azokon átvonuló redőzéseket, sőt ezek speciális kifejlődéseit is meg lehetne álla- 
pítani. Megvallom, eleinte magam sem hittem, de annál nagyobb volt megelége- 
désem, amikor meggyőződtem, hogy az 5, 6, 8, 10, 183, 1697-os dőlésű pleisztocén- 
rétegekből konstruált redők és kisebb boltozatok, az abból a pleisztocénvidékből 
lassan kiemelkedő kövületes pannoniai rétegekben is folytatódnak Belovár kör- 
nyékén és pedig úgy ÉNy, mint DK felé. Ha ehhez hozzáveszem még azt a körül- 
ményt, hogy az orografia 18, amely pedig redőzött üledékeknél és boltozatoknál 
nagyon beszédes szokott lenni, minden tekintetben a pleisztocénrétegek dőlés- 
viszonyait tükrözi vissza, azt hiszem, a következőkben nagyrabecsült olvasóimat 
is meg fogom győzni megfigyeléseim helyességéről. 

Bevezetésül utalnom kell arra, hogy a hasonló, sőt még fiatalabb tektonikus 
földkéreg elmozdulásokra eddigi tanulmányaimban is pár helyen hívtam föl a 
szakkörök figyelmét. A Nagyküküllő segesvári szorosával kapcsolatosan utaltam 
arra, hogy amíg azonfelül és alul a folyó széles mederben kanyarog, addig, ahol 
az egészen lapos segesvári redő harántolja, szorosban szorong és ma is bevág, 
ellentétben a fölül és alul levő részekkel. Ugyanott ! emlékeztem meg hasonló 
esetről a Horvátországgal szomszédos Muraköz szelencekörnyéki petroleumos 
területéről, ahol ka szelencei antiklinális, áthaladva a szelencei patakon, szűkebbre 
szorítja annak völgyét s ma az ott bevág, amíg fentebb, az antiklinális tengelyén 
túl, széles, lapos völgyében stagnál a víz, mocsaras tavacskát formálva. Azt hiszem, 
nem csalódom, amikor azt tételezem föl, hogy ezeket a viszonyokat is a redő 
tengelyének mai fokozatos, de nagyon lassú kiemelkedése hozta és hozza létre. 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 januári ülésén négy-öt helység ma 
is fokozatosan kiemelkedő határairól beszéltem Segesvártól KDK felé, amelyet 
megint csak a harmadkori rétegek redőinek máig tartó kiemelkedésével magya - 
ráztam. Hogy helyesen ítéltem meg azokat a morfológiai jelenségeket, akkor 
egyik neves tudósunkkal szemben kétségtelenül igazolják újabb horvát-szlavon- 
országi megfigyeléseim. 

Amint már a Muraközről említettem, Horvát-Szlavonország harmadkori 
lerakodásai is épen úgy redőzve vannak, mint azt az erdélyrészi medencéről 


1 Dr. PÁvAI VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros — Héjjasfalva, Fogaras —Rukkor kö- 


zötti terület tektonikai, stratigráfiai és morfologiai viszonyai. 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 251 


sikerült kimutatnunk, sőt szempontunkból ennek a területnek még az az előnye 
is megvan, hogy helyenként a harmadkor legvégén, a levantei időszakban is 
típusos állóvázi üledékrétegek rakodtak le nagy vastagságban s azok is erősen 
gyűrődöttek sakszor 40—80"-ig. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a tektonikus föld- 
kéregmozgások a tercier után is megnyilvánultak, hiszen a harmadkor végén 
lerakódott rétegeket csak megszilárdulásuk után érhette az említett maradandó 
jellegű helyzetváltozás. Tehát már magában véve ez 185 azt bizonyítaná, hogy. a 
negyedkorban is tovább folytatódnak a tercier elmozgások. De ha ez így van, 
akkor annak a nyoma meg kell, hogy látszódjék a réteges pleisztocénüledékeken 
is, ha vannak. 

M: sem természetesebb úgyebár, mint az, hogy amikor a magas Hadügy- 
minisztérium. 1916-ban Horvát-Szlavonomzágba vezényelt ki petroleumkutatásra 
s olyan területet kaptam az említett kutatások magyar kincstári vezetőségétől, 
amelynek fele negyedkori lerakódásokkal van fedve, ilyen meggondolások után 
egyáltalán nem estem kétségbe, hanem belevágtam a pleisztocénvidék kellős 
közepébe s kerestem az ott nem levő tercierrétegek kibuvását s jobb híján persze, 
a réteges negyedkori üledékeket. A sors különös kedvezése folytán még eddig 
mindég találtam valami újat, amikor valamihez hozzáfogtam s ez a tudat itt 
is lelkesített . 

Pár nap alatt már nemcsak azt tudtam, hogy Horvát-Szlavonországban 
a pleisztocénlerakódásoknak több színtája van s hogy az alsóbbak rétegzettek, 
hanem gyűltek a rétegdőlési adataim is, amelyek, ha nem 18 nagy szögértékűek, 
de a 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14, 169-os dőlésszögek mégis olyanok, hogy azok iránt 
a lapos redőket nyomozó tektonikus mindig hálás lehet. Ha meggondoljuk, hogy 
az erdélyrészi medence belsejében 2, 4, 6-"os redők vannak csak helyenként a har- 
madkori üledékekben s azok mégis jók és vigan adják a földigázt, az említettem 
dőlésszögek nagyszerűeknek mondhatók. Mindazonáltal, hogy helyes nyomon 
járok, csak akkor győződtem meg, amikor dőlési adataim nemcsak redők lefutá- 
sára mutattak rá, hanem azokon a brachiantiklinális boltozódásokat 18 vissza- 
tükröztették, azokét a boltozatokét, amelyeket épen ezeken a kényes helyeken 
a patakok lefutása és más orografiai tényezők is igazolnak. 

3 Ha kiemelem még, hogy egyik ilyen negyedkori rétegekben kinyomozott 
redőm több mint 12 km (légvonalbeli) lefutás után mindkét végén kövületes 
pannoniai rétegekből álló redőben folytatódik, úgy hogy egy-egy boltozat van és 
azok egyik felét tercierüledékek alkotják s a másik felét a fedő pleisztocénrétegek 
építik ki, azt hiszem, minden hozzáértőt meggyőztem, hogy a negyedkor üledékei 
18 ki vannak tektonikusan mozdít va eredeti településükből. Tehát kézzelfoghatóan 
bebizonyítottnak tekinthető, hogy Horvát-Szlavonországok területén s így a 
szomszédos területeken is, a harmadkorban működő tektonikus földkéreg elmoz- 
dulások a negyedkorban is folytatódtak, sőt a pleisztocén, réteges üledékekre 
gyakorolt hatásukból következtetve a negyedkor után is tartanak. Hogy ez így 
van különben, szintén épen  Horvát-Szlavonia altalajának gyakori rengései 
igazolják. Ez a vidék ugyanis a magyar szent korona országainak leggyakrabban 
megrengetett területe. Hogy ezek a földrengések mind az alaphegységrészek 
tektonikus elmozdulásaival kapcsolatosak, amelyek hatásukat másodlagos elmoz- 


17k 


252 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


2 


dulásokat váltva ki a fiatalabb üledékekben is éreztetik, szakemberek előtt fölös- 
leges hangoztatni. A lényeges csak az, hogy szerencsés körülmények folytán ezek- 
nek a mozgásoknak fokozatos láncolatát napjainkig követhetjük s az érezhető 
rengéseknek mintegy rögzített hatását 18 láthatjuk a legfiatalabb réteges üledéke- 
kensimmár a pleisztocénlerakódások zavartalan, ny u- 
godt településében vetett hit islegalább megingott. 
Remélem, mások és saját megfigyeléseim rövidesen 7 a hitet is épen úgy meg 
fogják dönteni, mint az erdélyrészi medence neogénrétegeire vonatkozólag, ugyanez 
megdőlt már vizsgálataink folytán. 

Kitünő bizonyítékul szolgálhatnak különben a redőzött pleisztocénterülete- 
ken 15 a báró Hörvös-féle inga kisérletek, amelyek úgy az erdélyrészi medencében, 
mint a morvavölgyi petroleumos vidékeken — értesülésem szerint — fényesen 
igazolják a felszíni tektonikai vizsgálatokat. 

Különben szinte különös, hogy honnan származik a fiatalabb üledékek 
zavartalan településében vetett hit? A történelmi időben sűlyedő Serap:s templom 
romjainak képe szamtalan középiskolás könyvben forog közkézen, az Adria1-tenger 
mélyedéséről tudjuk, hogy jobbára a negyedkorban alakult ki. Anglia, sőt Észak- 
Amerika is összefüggött még Hurópával a negyedkor bizonyos szakában s a Skan- 
dináv-félsziget mintegy 400 m-rel sűlyedt azóta és még számtalan olyan példát 
lehetne felhozni, amely újabb nagy földkéregelmozdulásokról tesz tanuságot. 
Annyi bizonyos, hogy ezek sem egyszerre történtek s pár száz méteres emelkedések 
vagy sűlyedések szintén hosszú idő szülöttei, épen úgy, mint ez, a mondjuk 
kerek számban 109-os rétegdőlésszög, amennyire minden geológiai értelemben vett 
katasztrófális megrázkódtatás nélkül emelkedtek ki máig a pleisztocén elején 
leülepedett rétegek. 

Hogy körülbelül ilyen arányú mozgásokkal a göbisi harmad- és másod- 
kori óriási elmozdulásokat is megmagyarázhatjuk, tekintsük a pleisztocéntől 
máig eltelt időt egységnek, amely alatt, tapasztalatom szerint, az említett területen 
legalább 109-os helyzetváltozás állott elő. Ezt az időmennyiséget állítsuk 
arányba a tercier egyes emeleteinek időmennyiségével. Csak hasonló lassú 
elmozdulásokat tételezve föl egyenlő idő alatt, olyan rétegdőlés szögek értékeit 
fogjuk kapni, amelyek keletkezésére fordított erő teljesen elegendők arra, hogy 
mondjuk a szintesen települt réteges kőzeteket nemcsak állóhelyzetbe hozza, 
hanem hogy az így keletkezett redőket átbuktassa és hosszú pályákon át is 
tolja. Vagyis a mellékkörülmények figyelembevételével odajutottunk el, hogy 
ilyen kis mozgásokkal is meg tudjuk magyarázni legbonyolultabb lánchegységcink 
. szerkezetének kiala kulását. 

Az idő itt 18 mindent pótol! 

Régi kőzeteink sokszor kaotikus gyűrődöttségét és összevisszaságát 18 meg- 
érthetjük, hiszen a mezozoikum, paleozoikum és archaikum egész idejével kell 
még úgy-e számolnunk, amely mindenesetre sokszorosan felülmúlja a mezozoikum- 
tól máig eltelt időt. Ez alatt az időkolosszus alatt hasonló kis mozgási erő nyil- 
vánulásokkal is, olyan óriási elmozdulási mennyiséget kell kapnunk, amelyekből 
egymagában is jut igazán minden elképzelhető helyzet kialakulására. 

Ugyanígy vagyunk a sűlyedésekkel és kiemelkedésekkel. Ha hasonló okos ko- 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 2583 


dással az említettem 400 m-t vesszük alapul, a szekunder végétől bízvást kapunk 
olyan értéket, amely földünk legnagyobb kiemelkedéseivel vagy közel legnagyobb 
bemélyedésének versenyezhet. De ha 60 m-t veszünk egységül, akkor is megkapjuk 
azt az értéket, amely a kisebb medencék vagy táblák helyzetének megmagya- 
rázására épen elég. 3 

Látjuk tehát, hogy minden rendkívüliség nélkül mérhetetlen hosszú idő 
alatt olyan óriási szintkülönbségek jöhetnek létre földünk kérgében, amelyek 
egyensúlyra való törekvése, megint csak mint hatalmas mozgató tényező szerepel 
s így semmi szükségünk sincsen arra, hogy hegységeinket a földkéreg összezsugo- 
rodásával magyarázzuk. Különben is azt hiszem, akik még afelé a magyarázat 
felé hajlanak, maguk lennének a legjobban megakadva, ha a földkéreg minden 
ráncocskáját ki kellene hogy terengessék, mert a végén maguk sem hinnék el, 
hogy öreg földecskénk valaha is akkora felületű lehetett volna. 

A háborúhoz azt mondják pénz, pénz és harmadszor is pénz kell, én azt 
hiszem, hogy a geológiai változások kialakulásához is főképen idő, idő és harmadszor 
is végtelen nagy idő szükséges! És futja is! 

Ivaniégrad, 1917 április hó. 


ADATOK A HORVÁT-SZLAVONORSZÁGI PLEISZTOCÉN 
LERAKODÁSOK ISMERETÉHEZ. 


Írta: Dr. Páva VAJNA FERENC. m. kir. geologus, mérnök. 


Az 1916. év nyarán Biló-hegységben végzett földigáz- és petroleumkutatását 
szolgáló geológiai fölvételeim alatt hatalmas területeken sokszor csak negyedkori 
lerakódásokat találtam. Ezek az üledékek, amint más helyen ? már leírtam, szintén 
résztvesznek a régebbi réteges kőzetek gyűrődésében s így részletesebben kellett 
foglalkoznom velük. 

Megfigyeléseim szerint az említett hegységben tetemes vastagságban vannak 
kifejlődve a pleisztocénlerakodások s ebbena komplexumban meglehetősen jól 
megkülönböztethetünk egyes határozott kifejlődésű szinteket. Így a tercierre, 
amelyet itt a gyűrt felsőpannoniai emelet képvisel, helyenként természetesen, 
vörös homokos rétegek települnek a negyedkor bázisán, amelyekhez 
hellyel-közzel kavicsok is társulnak. Ezek a kavicsok nálam rendesen csak 
középnagyságúak s keverve vannak vörös homokkal, mint pl. a belovári térképlap 
ÉNy-i csücskén Kapelától ÉNy-ra. A hegységek közelében azonban kivastagodnak 
s gyakran fejnagyságúak is előfordulnak közöttük, néhol pedig murvásak, gör- 
getegesek. 


: Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. 
: Dr. Páva VaáJSa FERENC: A legfiatalabb tektonikus földkéreg elmozdulásokról, 


254 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


De itt és másfelé 15, rendesenrétegzett szürke homokosagyag 
és homok váltakozó rétegeit találjuk települve. A réteglapokon majdrem 
mindenfelé lapos, meszes márga- és limonitkonkréciókat figyeltem meg, amelyek 
a rétegzést még az agyagosabb kifejlődésnél is elárulják, mint Belovár környékén. 

Persze ezeknek a konkrécióknak a helyzete a réteglapokon kívül álló is 
lehet, de ez a körülmény a jó megfigyelőt nem ejtheti zavarba. Különben 15 ez 
inkább a gyökerek körül kialakult limonitos konkréciókra áll. 

Keletre haladva, mint Prugovactól DNy-ra, a Suhakatalenai völgyben a 
szürke agyag határozottabban váltakozik szürke homokrétegekkel s barnás 
homokos rétegek is közbeigtatódnak, amelyeket a limonit sokszor összecementez 
s így a rétegzés még szembeötlőbb. Mint Kapelánál vagy Csepelovactól DNy-ra 
itt, Suhakatalenánál és Jasenzsnál a vörös homok rétegeire telepszik, amelyek 
itt különösen erősen ki vannak fejlődve s ugyancsak barnás homokköves padokat 
találunk közöttük s egymás között diszkordáns települést 15 mutatnak. 

Mindenütt megállapíthattam, hogy a jól vagy kevésbé jól rétegzett szürke 
limonitkonkréciós agyag, amelyet részben HORUSITZKY mocsárlöszével azonosít - 
hatok, kifejlődése és települési viszonyai alapján, az előbbinél magasabb színtájat 
képvisel. Ez a színtáj azonban, amint már említettem, elég változatos s a réteg- 
zetlen és egészen finoman rétegzettféleségétől az agyagnak, a homok- és homokkő- 
rétegesféleségig minden átmenetét megtalálhatunk, hol itt, hol ott. Helyenként, 
mint Pitomaéa Ny-i homokgödreiben, vagy mintegy 8 km-rel DNy-ra Arseniknál 
a homokos agyag- és homokrétegek ártéri iszapra emlékeztetően barnásak, míg 
közben egészen világosszürkeszínűek, mint a pitomaéai állomás vagy a verőcei 
kis állomás melletti homokgödörben. Magasabb tagja ennek a képződménynek 
úgy látszik egészen homokos, mint különösen Prugovac és Verőce (Virovitica) 
között, a dombság peremén. Ez a sárgásszürke homok tetemes vastagságú s buc- 
kákat alkot azokra jellemző szerkezettel, a mélyebb részek azonban mindig jól 
rétegzettek. Homokszemei nem egészen gömbölyítettek s kövülettöredékeket és 
csillámpikkelyeket is tartalmaz. A dombokon 200 m t. f. magasságig is felnyulik. 

Annyi bizonyos, hogy míg a legmélyebb és eddig kövületmentesnek bizo- 
nyult vörös homokos színtáj csak elszórva kerül föltárásba, addig a szürke agyagos 
és homokos színtáj már leírt valamelyik kifejlődési formáját a Biló-hegységen végig 
mindenütt megtaláljuk. Ez utóbbi majdnem mindig kövületes, sőt helyenként 
mondhatni tömegesen találjuk benne a pleisztocén jellemző csigáit . Így Belovártól 
DK-re levő téglagyárban, ahol a szürke agyag alig-alig rétegzett s rengeteg limonit- 
konkréció tarkítja, a következő fajokat sikerült gyűjtenem : 


Conulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. 
Hyahma hammonis STRÖM. tk  edentula DRAP. 

Orystallus erystalhmus MÜLL. Cionella lubrica MÜLL. 
Hehax temulabris A. BRg. Succema oblonga DRAP. 


A viroviticai homokgödrökben, a kis vasuti állomástól Ny-ra, föltárt szürke 
homokos kifejlődésű pleisztocénrétegek faunájában pedig ezek fordulnak elő : 


OT 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. AB 


Conulus fulvus MÜLL. Claustha (sp. töredék) 
Crystallus erystalhmus MÜLL. Cionella lubrica MÜLL. 
Puncjum pygmaeum DRP. Suecima oblonga DRAP. 
Heha temwilabris A. BRw. Timnmaea truncatula MÜLL. 
k — sp.? (töredék) Pisidium fontinale C. PFR. 


Pupa muscorum MÜLL. 


Amint látjuk, a két fauna nem egyezik meg egészen. A belovári mocsárlösz 
faunája tisztán szárazföldi alakokra szorítkozik az északról bevándorolt vagy 
magashegységi fajok (Hel. temulabris, Pupa edentula) még alárendelt szerepet 
játszanak benne. Valószínű kora: a jégkornak (köz. pleiszt.) elejen. 

A viroviticai előbbinél fiatalabbnak tekinthető homok faunája pedig 
nyirkos erdőalji fauna kevés állóvízi alakkal. Kora : jégkorsza k). 

Tehát a fauna a leírt települési viszonyokkal nagy megegyezést tüntet fel. 

A pleisztocén-üledékeknek már leírt két színtájára telepszik nagy területen, 
de különösen a Őepelovac, Pitomaca, Verőce községektől D-re levő vidéken, a 
pleisztocénlerakodások barna homok sziíntája. 

Ez a szintáj szintén több méter vastagságú, de nem nyúlik olyan magasra 
föl a dombokon, mint a szürke agyag vagy a később tárgyalandó lösz. Egészében 
az oxidált lerakódás képét nyujtja, de nem tekinthetjük azért a szürke homokos 
kifejlődés utólagosan oxidált részének csupán. Ugyanis, amíg a szürke homok 
felszíne kis mélységig inkább a humusztól barna, addig ez az egykori klimára 
vissza vezethetően több méter mélységig egészében rozsdás s rétegei között éppen 
ezáltal sok a jól összecementezett. Ott is megvan, ahol a szürke homok hiányzik 
s míg abban gyakran talál az ember kövületeket, ebben olyant még egyszer sem 
láttam. De nem találunk benne  csillámpikkelykéket sem s ásványszemei is sokkal 
jobban vannak legömbölyítve. Valóságosfutóho mo k. 

Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a megelőző lerakódás anyaga 
nem keveredhetett utólag ennek az anyagához, hanem azt, hogy ez egy fiatalabb 
és az akkori klima jellegét magán hordó üledék. 

A már említett buckaszerkezet itt is látható helyenként, de azért vékonyabb 
és vastagabb rétegzettséget majdnem minden jobb feltárásban találtam, bár az 
egyenetlen összecementezés miatt a réteglapok ritkán egészen símák. Hogy az 
összeállás régi keletű, bizonyítja az is, hogy a barna homok rétegei sok esetben 
kis függőleges elmozdulásokat tüntetnek föl, természetes merevségükből kifolyólag. 

Hangsúlyoznom kell, hogy ebben az esetben nem vasköves fokról (Ortstein) 
van szó, hanem önálló vastag képződményről, amely feküjéhez (szürke mocsár- 
lösz, ártéri iszap, és sárgásszürke homok) és fedüjéhez (lösz) viszonyítva némi 
klimaváltozásra utal itt az Alpesek felől jövő vízi út mentén. 

Meg kell -említenem, hogy a Biló-hegység drávafelőli oldalán, különösen a 
felsőpannoniai emelet magasabb szintájában hatalmas homokos kavics rétegsor 
van föltárva, amely többé-kevésbé a pleisztocénlerakódások alapjául szolgál s 
hogy valószínűleg sok homok került ebből is kifúvás útján a negyedkori üledékek 
közé. De ami arra indít, hogy ezekkel foglalkozzam, az az a tulajdonságuk, hogy 
ahol nagyobb felülettel vannak föltárvas mint Sirovakatalena és Virovitica közelé- 


2956 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


ben, ezek felső homokos részei ls barnaszínűek s így fölületes megtekintésnél 
könnyen a pleisztocénképződmények közé sorolhatják azokat 185. Holott itt, csak 
térben közel eső lerakódásokról van szó, amelyek az egykori klima hatására öltöttek 
egyforma külsőt s képződési időben jó távol esnek egymástól. 

Ott, ahol ezek a kavicsos homoklerakódások még tercierrétegek közé 
vannak települve, mint Slatina vidékén s föl Viroviticáig, mintegy 30 km hosszú- 
ságban antiklinális szárnyakban, csak legfeljebb a felületen levő rétegfejeken 
láttatnak barna színeződést és itteni helyzetük, gondos figyelemmel kísérése, 
megóv attól a tévedéstől, hogy összetévesszük a pleisztocén bázisán levő vörös- 
homokos nagyobbszemű kaviccsal. Még tovább ÉNy felé haladva azonban, ahol 
fedőrétegek nélkül kerültek szem elé nagy területen, az előbbiek ismerete nélkül 
könnyen tévedésbe ejthetik a fölvevő geológust. Hogy a csalódás annál könnyebb 
legyen, DK felől ÉNy-ra menve a homok folytonosan háttérbe szorul s a kavics- 
szemek 15 megnagyobbodnak a régibb hegységek felé közeledve, belső szerkezetük 
pedig ezeknek a kavicsos lerakodásoknak 18 egészen fluviatilis, illetve partiképződ- 
mény jellegűlesz. Mindazonáltal, az általános dőlésirány és fok egy kis körültekin- 
téssel mindig megállapítható, ha, nem is olyan pontosan, mint DK-en, ahol 30—40" 
alatt települnek a többi pannoniai rétegek közé, de mégis elfogadhatóan. 

Ezeket a kavicsokat a gráci medence felsőpannoniai kavicsaival és a rorbachi 
kavicskonglomerátummal hasonlíthatjuk össze képződési időt illetőleg, amelyek- 
ben Mastodon longíirostris és americanus meg Dinotherium giganteum fordult elő. 

A pleisztocénüledékek legmagasabb tagja Horvát-Szlavomában is a lösz, 
amely az ő jellemző kifejlődésében talán a többi negyedkori üledéktagoknál . is 
hatalmasabban borítja be a dombságot. 

. Az itteni későbbi klima és ebből következő vegetáció hatása folytán azon- 
ban, vajmi ritkán találjuk meg teljesen változatlan alakban. Többé-kevésbé, 
kissé legalább, vörösesszínű és kötöttebb, mint p. u. a dunántúli részeken, s az 
olyan jellemző meszes löszbabákat is vajmi ritkán láttam benne, szóval mész- 
ben kevésbé dús. Az 1911-ben leírtam? tisztán CaCO9- konkréciócskák itt hiány- 
zanak épen ebből kifolyólag s helyüket a löszanyagú meszes konkréciók mellett 
parányi habércek foglalják el. 

Óriási területen pedig egészen át van alakulva, a folytonos erdei vegetáció 
következményeképen, vörös agyaggá, amely sok helyen típusos habérces agyag 
kifejlődésére adott alkalmat több vasköves fokokkal. Vagyis ugyanazzal a folya- 
mattal találkoztam itt, mint amilyeket ágrogeológusaink több helyen s magam 
182 a marosvölgyi tanulmányom alatt figyeltem meg. Tehát Horvát-Szlavon- 
ország is beletartozik abba a vörösagyag zónába, amelyet Timkó úr 1916. évi 
szerbiai jelentésében körvonalaz. Az ilyen helyeken persze azután a löszre min- 
denütt olyan jellemző kövületeket sem találjuk meg, amelyek különben más- 
helyeken szintén elég gyakoriak. Így a Belovártól D-re levő felső téglavető kevésbé 
átalakult lősz falából az itt felsorolt fauna került elő : 

1 Dr. PÁvAI VáAJsa FERENC: Az Erdélyrészi-medence löszfoltjairól (M. kir. Föld. 
Int. Jel. 1909.) 

:- Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914." 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 257 
Conulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. 
Heha tenmilabris A. BRN. Pupa edentula DRAP. 
Helha hisűmda b. — -: Succima oblonga DRAP. 


Ez a fauna összehasonlítva az előbbi két mélyebb üledéktag faurájával 
gjellemző löszfauna, amelyben az arktoalpin fajok (Helix tenmilabris, Pupa eden- 
tula) tömegesebben lépnek föb, mint az előzőleg felsorolt faunákban. 

Kora : gégkorszak derekas. 

Még szólanom kell röviden egy üledékkomplexumról, amelyet megjelenése 
utan szintén pleisztocénnek lehetne venni, de gondosabban megvizsgálva kitünik, 
hogy annak a feküjét alkotja több helyen az és a felső ponnoriai lerakódások 
között. Ez mint tarka (vörös, élénk sárga, barna, zöldes és fehér) homokos, agya- 
gos, murvás és kavicsos lerakódás különösen a Slatina-Voéini lap K-i részein 
uralkodó, de mint agyag és homok ÉNy felé Topolovica, Suhakatalena és San- 
drovac körül 15 előfordul. 

Kövületet eddig nem kaptam benne, de mert a pleiszt.-üledékek reá tele- 
pülnek csak idősebb szárazföldi, sivatagos, torrens képződményt láthatok benne 
és pedig egyelőre csak az üledékek színére támaszkodva, a polgárdn és baltavári 
faunával, meg atcsömöri kavicsokkal tartom körülbelül egyidősnek. Azonban a 
távolabbi szomszédságban jól kifejlődött tavi jellegű levantei lerakódásoknak 
megfelelő szárazföldi üledékeket is, ezek magasabb tagjaiban kell keresnünk. 

Végül a kifejlődési és települési viszonyokra még egyszer visszatérve utal- 
nom kellarra, hogy ezeknél az üledékeknél soha sem szabad szem előtt téveszte- 
nünk, hogy ezek leülepedési idejét illetőleg, a megelőző korokhoz viszonyítva, 
sokkal rövidebb idő jöhet tekintetbe s különösen azt, hogy"ezek jobbára tisztán 
szárazföldi és nagyrészben subaérikus lerakódások. Mindkét tényező erősen be- 
folyásolja úgy az üledékek vastagságát, mint elterjedését. 

Míg a szürke mocsárlösz és a lösz különösen, beleértve természetesen az 
abból lett vörös habérces agyagot is, mondhatni általános takarót borítanak a 
Biló-hegységre, addig a homokos üledékek, mint a szürke homok és föléje tele- 
pült barna futóhomok már jóval szűkebb térre szorítkoznak: a Drávavölgy déli 
peremére, ami részben eredetükre is reámutat. Mindazonáltal 220—240 m tenger- 
szín feletti magasságban még tetemes vastagsággal figyeltem meg p. u. Katalena , 
Kozarovac és Vukasavlevica környékén, de épen úgy meg van 100 m-el alacso- 
nyabban is a Dráva völgyében mondjuk Pitomaéa, Verőce vidékén 

Általában úgy fést a dolog, mintha ezek a homokos üledékek részben még, 
másodlagosan neki lettek volna fÍujva a Biló-hegységnek, ami szépen látható 
éppen a nagyobb oldalvölgyek mentén, mint a katalenai vagy sedlaricainál, 
ahol a barna homok messze felnyúlik azokban. Ez a körülmény különben fénye- 
sen illusztrálja azt, hogy a Bilóhegységet föltagoló erozió a pleisztocént meg- 
előző időben játszódott le s ennek üledékei valamennyien csak utólag telepedtek 
be nagy elegyengetést csinálva. Vagyis itt is megismétlődik az a nálunk általános 
jelenség, hogy patakjaink, folyóink ma magasabban járnak, mint a pleisztocén- 
ben s hogy sik területen még mindig az azóta s különösen ó-holocénben lerakott 
üledékekbe vágják be magukat.! 


1 Dr. PÁVAI VAJNA FERExC: A Marosvölgy kialakulásáról. (Földtani Közlöny 1914.) 


258 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


Ilyen mederfeltöltő és pedig ó-holocénlerakódásokat találunk a Száva-völ- 
gyében p. u. Ivaniégradnál a Lónya-patak martjaiban föltártan. 

A közbetelepült kiékelődő henites, jobban mondva tőzeges rétegek képző- 
dési körülményeikre vetnek világot. 

Faunájában, melyet LÁZÁR VAzuL kollegámmal gyűjtöttünk : 


Valvata piscinalis MÜLL. Neritima Prevostiana C. PFR. 
Bythima tentaculata [. Pisidium ammicum MÜLL. 
Vivipara hungarica Haz. Sphaervum rwwicolum LN. 
Inthoglypus naticoides FÉR. Umo sp.-s. 


Inthoglyphus pyramidatus v. HorFr. 


határozott meg részlétesebben KoRmos TIVADAR. dr., egyetemi m. tanár úr tisz- 
telt barátom, akinek a többi tüzetes meghatározásokat 18 köszönöm az idézett 
megjegyzésekkel egyetemben. 

Az itt felsorolt fauna kfolyóvizi fauna, ősi elemekkel, melyek a jégkor- 
szak előtt (preglaciális korban) a Dunántúl már megvoltak, de a jégkorszak 
elől kitértek s csak ez után terjedtek el megint, Egyes fajok a horvát- 
szlavon levantei üledékekben is gyakoriak már. , 

Mint legfiatalabb jelenkori üledék persze itt 18, a széles árterek lerakódás 
jöhet szóba főképen. 

Amint láttuk a horvát-szlavonországi pleisztocén lerakódások kisebb 
mennyiségben (vörös homokos és agyagos kavics) az alsó pleisztocénbe sorol- 
hatók, bár kövületek nélkül, de az akkori részben mediterrán klimára valló kifej- 
lődés alapján. A pleisztocénüledékek zöme (mocsárlösz, ártéri üledék, szürkés 
homok, barna futóhomok és lösz nagy része) azonban már a középső pleisztocén- 
ben ülepedett le azakkori subarktikus és később arktikus klima alatt. A felső 
pleisztocén ideje alatt keletkezett larakodásokat valószínűleg a lösz felső részében 
kell a továbbiak folyamán keresnünk. Egy esetleges interglaciális kor 
keresésére talán némi nyomra vezethet a vastag barna futóhomok színtája. itt 
az Alpesek felől jövő Dráva mentén. 

Ivaniógrad, 1917 április hó. 


D) ISMERTETÉS. 


Horusitzky Henrik : Pozsony környékének agrogeoló- 
giai viszonyai. (A szerző saját kiadása 87 70 1. 12 ábra. Budapest, 
1917. Fritz Á. könyvnyomdája. Ára 5 kor.) 


E füzet rövid foglalatban Pozsony környéke geológiai viszonyainak leírását 
tartalmazza. Tárgya tulajdonképen annak az agrogeológiai térképnek a magya- 
rázata, mely 1: 75,000 méretben legközelebb a m. kir. Földtani Intézet kiadásá- 
ban meg fog jelenni. B füzet olvasója tehát jól teszi, ha, amint lehet, ez utóbbit 18 
. megszerzi, azonban enélkül is haszonnal forgathatja bárki is, aki rövidesen Po- 
zsony környékének geológiai viszonyai felől kíván első tájékozódást szerezni. 
Habár rövidségénél fogva a leírt terület behatóbb részletezése nem várható, 
mégis vannak egyes fejezetei, melyek kimerítőbbeknek mondhatók. Ilyen pl. 
a bevezető részben a szóbanforgó terület megmunkálóinak, illetve munkáiknak 
rövid méltatása, amely a munka végéhez csatolt, 57 számot felölelő irodalom- 
jegyzékkel együtt Pozsony környékének teljes geológiai irodalmát képviseli, 
s hasonló a neogénről és pleisztocénről szóló fejezete 15. Ellenben úgy látjuk, hogy 
a Kis-Kárpátok és a Hainburgi hegycsoport régibb képződményei, vagyis a kris- 
tályos kőzetek és a paleo- és mezozoi képződmények túlröviden és kizárólag csak 
a meglevő irodalom alapján tárgyaltattak, nyilván azért, mint szerző is kiemeli, 
mert ép e hegycsoportok jelenleg a m. kir. Földtani Intézet részéről geológiai, 
petrográfiai, sztratigráfiai és főleg tektonikai szempontból reambuláltatnak egy 
nemsokára megjelenendő monográfia számára. A munka tartalma különben a 
következő. 

Először is a délibb Kis-Kárpátok oro- és hidrográfiai viszo- 
nyait tárgyalja, amelyek során különösen azok a bővizű források tünnek fel, 
melyek a Kis-Kárpátok DK-i lejtőjén 390—510 méter magasságban a gránit felső, 
töredezett zónájából fakadnak. Pozsony környékének dunántúli részében a Ne- 
mesvölgyi nagyforrás vonja magára figyelmünket, melynek bőséges vize azonban 
csakhamar ismét a levantei kavicsban elvész. A lajtaujfalusi pontusi rétegekből 
eredő forrás pedig oly erős, hogy vizimalmot hajtani képes. Pozsony környékén ál- 
talában 6. geológiai sz ntből ered a víz: 1. a gránit és a kristályos palák külső tö- 
redezett részéből, 2. a Morvavölgy miocénrétegeiből, 3. a pándorfalusi pontusi ré- 
tegekből, 4. a levantei kavicsokból (Pándorfalva és Dévényfalu), 5. a pleisztocén 
homokos kavicsból (Köpcsény, Oroszvár, Páma, továbbá a csallóközi sziget mé- 
lyebb kavicsai), 6. a Dunavölgy holocén kavicsai és homokja, — amelyeknek 
ismerete főleg gazdasági szempontból rendkívül fontos. Artézi kutat csak egyetlen 
egyet fúrtak Pozsony közelében, a dinamitgyárban 1914-15-ben. A kút 2017 m 
mély, vize a béléscső széléig emelkedik, télen több (márciusban 18 liter), nyáron 


260 ISMERTETÉS. 


kevesebb (1—2 liter) túlfolyással. Vize három szintből ered, még pedig a pontusi, 
szarmata- és legalul.a mediterrán-emelet egy-egy kavicsos rétegéből. Szerző közli 
e kút vizének analizisét, úgyszintén megadja a fúrással átszelt rétegek geológiai 
profilját is, az egyes rétegvastagságok feltüntetésével. A közönséges vizek után a 
Kiskárpátok gyógyforrásait ismerteti, ú. m. a Pozsonyi vasasforrást, a Bazini 
vasasfürdő és a Szentgyörgyi fürdő forrásait régibb és újabb chémiai analiziseikkel 
együtt. 

Áttérve az agrogeológiai viszon yokra mindenek előtt az 
alaphegység kőzeteit sorolja fel, ú. m. a gránitot, a kristályos palákat és a dioritot. 
A gránitnak a Kis-Kárpátokban általában 30—40 m vastag a felső töredezett zó- 
nája, amelynek legtetején maga a vékony mállási réteg foglal helyet. A gránit 
talaj humuszban szegény, kálit és nátront, vasat és foszforsavat kis mennyiség- 
ben tartalmazó agyag amely a kristályos palákból keletkező talajokkal együtt 
a szürke és barna erdei talajokhoz tartozik. j 

A permi kvarchomokkő és konglomerátumok képződménye, mely közvet- 
lenül a kristályos alaphegységre letelepedett világosszínű, sovány, mésztelen, 
humuszszegény kőtörmeléket, löszszerűen poros (alighanem subaérikus : 
képződésű) talajtól van elborítva, amelyen az erdő csak úgy maradhat 
fenn, hogy a fák gyökerei mélyen a terméskőzet hasadékaiba hatolnak be. 

Mezozoós mészkő és dolomit egy nagyobb rög alakjában a Kiskár- 
pátok Ny-i, már a Morvára tekintő szélén fordul elő, ahol anyagát egy nagy kő- 
bányában fejtik. Felszínének talaja kevert erdei talaj. A felső liasz- 
pala, az ismert máriavölgyi fedőpala és írópalatáblára szolgáló anyag széttöre- 
dezés és elmállás folytán a felszínen világosszínű kötött vályog- 
nak minősíthető talajjá lesz. 

. — Ezután következik a neogén geológiai taglalása, aminek szerző elismerésre 
való módon több helyet szentelt. Az ebben előadott adatok az egész munkának 
legbecsesebb részét teszik, amennyiben hazánk eme nevezetes pontjáról, a Porta 
Hungaricáról és környékéről először tájékoztatnak bennünket részletesebben és 
összefoglaló módon. Ebben az utolsó részben kimutatja szerző az alsó- és felső- 
mediterránt, a szarmata, pontusi és levantei emeleteket. Mindezen emeleteket 
részletesebben írja le, főleg az irodalom alapján ugyan, azonban az irodalom teljes 
faunalistáit egyszersmind még egynémely saját újabb leleteinek eredményeivel 
is kiegészítve. Az alsómediterrán legszebben a dévényujfalusi vasuti 
állomásnál és a mellette épült téglagyár gödreiben van feltárva és e rétegekből 
szerző 112 állat- és 2 növénymaradványt említ fel. A felsőmediterrán 
rétegeit több helyen mutatja ki, többek közt Beszterce község mellett a Mária- 
völgyi patak mentén 184 m magasságban, ahol az Ancillaria glandiformis, Turri- 
tella turris, Natica helicina stb. fajokat találta. Legszebben találhatók azonban 
e tengeri üledékek a dévényujfalusi Homokhegyen, mely már régóta minden 
gyűjtő figyelmét magára vonta. 105 gerinctelen állat maradványával szemben 
a HORUSITZKY gyűjtései és KocH A. meghatározási alapján 65 hal-, 2 hüllő- és 
$ emlősmaradvány szerepel. E listákban számos, e helyről eddigelé ismeretlen 
névvel is találkoznak. Az ezután következő szarmata-emelet ugyancsak 
Dévényujfalunál a Kobelhegyen, az előbbi mediterrán lerakódások folytatásaként 


ISMERTETÉS, 961 


található meg az ezen korra jellemző szegényes faunájával, még pedig mészkő 
alakjában, de rossz feltárási viszonyok mellett, de megvan ezenkívül még a Kis- 
kárpátok K-i lejtőjén és Terling község határában a homok és homokkő faciesében 
is. Végre ki lett ezen emelet még mutatva a pozsonyi dinamitgyár ártéri fúrásában, 
109—194 m közti mélységben. E lerakódás foraminiferáit TOULA, ostrakodáit 
ZALÁNYI határozta meg. A pontusi emelet lerakódásai az őket eltakaró 
pleisztocén-holocén takaró alól csak néhol bukkannak a felszínre, így Modor és 
Terling körül agyag képében Congerta  subglobosarval, Melanopsis Martimamaval ; 
további előfordulási helyei Bazin (ligniteres agyag), elég gazdag congeriás és 
melanopsisos faunával és Acerathervium aimcisivum fogakkal és Pozsony (homok, 
kavics, Cong. spathulata). A dunántúli részeken a Lajta folyó mellett a Nemesvölgy 
körül homok- és kavicstelepek alatt szintén kibukkan a kékes, zsíros pontusi 
agyag congeriákkal, melanopsisokkal. 

A levantei emelet vasokkeres kavics képében takarja el Dévény- 
ujfalunál a Stomfai patak mentén az ott kimutatott schliert, s valószínűleg ebből 
való az a Mastodon Borsomi-fog is, melyet VAcEx M. 1877-ben ismertetett e tájról. 
Ezen emelethez tartozik a Nemesvölgy körüli kavics is, mely többnyire 190—220 m 
magasságban található, néha azonban 280 m-re is felhúzódik. A pándorfalvi fensík 
kavicsát, melynek térszínfeletti magassága 160—186 m, szintén levantei korinak 
veszi szerző : a Fertő K-i partján e kavics pontusi lerakódásokat borít, felfelé pedig 
elmosódva a pleisztocén kavicsaival határos. Sajnos, eddigelé kövületnélkülinek 
bizonyult. 

A pleisztocén-kort folyami kavics, törmelékkúpok, homok és lösz 
képviseli. A folyami kavics leginkább a pándorfalvi fensíik keleti szélén válik el 
a levantei kavicstól, mintegy nálánál 10—20 m-rel alacsonyabb térszíni, lazább 
kavicsokból álló terrasz. Ebben az időben tölti fel a Kis-Magyar-Alföld. meden- 
céjébe érkező Duna a híres kavicsdeltáját. Egyik ága a Hainburgi hegyeket délről 
kerülte meg, a többi víz Hainburg és Dévény közt ömlött be a medencébe, Cseklész, 
Szempc és Tallós felé még egy harmadik ágat is kibocsájtva. E hatalmas kavics- 
takaró mintegy 10 m-rel fekszik magasabban a mai Duna színénél. Vastagsága 
2—3 m-res. Néhol futóhomok borítja, ú. m. Pozsony és Cseklész között, 
előbbi helyen az Elephas primigemius csontmaradványaival. Ami pedig a löszt 
illeti, úgy ez a Kiskárpátokban csak kis területeken fordul elő, főleg Pozsony és 
Dévény közt, a dunántúli részben pedig a köpcsény-rajkai kavicskúp fedőta karója- 
ként, többnyire áthumuszosodott vályog képében. Dacára, hogy a 
lösz Pozsony környékén nem vastag, 0-2—1"5 m, mégis mezőgazdasági szempont- 
ból rendkívül fontos, amennyiben sokkal termékenyebb talajú, mint pl. a kavics. 

Külön fejezetben tárgyalja végre szerző a Hol o c én-képződményeket, 
amelyek nagyobbrészt a Duna, a Morva és a Lajta folyók alluviális területeihez 
vannak kötve. Legnagyobbak a Duna alluviális területei, melyek jelenkori ka vi cs 
homok és a kiöntések iszapjával vannak elborítva. Ez utóbbiak 
térszíni magasságát emeli továbbá még a szél felhalmozó működése. A kiöntések 
iszaptalaja csak ott szolgáltat jó talajt a kulturnövényeink számára, ahol nem 
túlvékony (0710—0-20 m) a takarója, mivel ilyen esetben csakhamar kiszárad. 
Két ilyen köntéstalajs részletes agrogeológiai elemzése rekeszti be e fejezetet. 


962 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Továbbá ismerteti szerző még a pozsonyszentgyörgyisúrtőzegtelepé- 
nek előfordulását. Ez kb. 2 km? területen 175—2"-0 m vastagságú, LÁSZLÓ GÁBOR 
szerint fajsúlya 0-"585 és fűtőértéke kaloriákban dr. Emszr K. szerint 2267. 

Befejezésül felsorolja szerző még a gyakorlatilag értékesíthető anyagokat, 
melyeket bányákban, kőfejtőkben, agyag, kavicsgödrökben és tőzegásásokban 
termelnek és elismerésre méltó módon még azokat a történelmi halmokat is jegyzi 
fel, amelyek Pozsonyfehéregyházán, Gurábon, Misérden és más helyeken ta- 
lálhatók. SCHAFARZIK FERENC. 


E) TÁRSULATI ÜGYEK. 
a) SZAKÜLÉSEK. 


VII. Szakülés 1916 november 8-án. 


Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
5 órakor kezdődik. 

Elnök: PÁrrYy MónR dr., m. k. főgeológus, másodelnök. 

Előadások : 

1. BALLENEGGER RóBERT dr. A tokaj-hegyaljai nyirok- 
talajról című előadásában bemutatja a Timkó IMRE altal a mádi szőlőben 
gyűjtött nyirok-talajt, amelynek altalaja a riolit és tufája, s amelyen rendkívül 
kötött vöröses barna agyagtalaj fekszik. Erre az agyagos talajra rendkívül illik 
SzaBó JózsEr 1866. évi leírása, amelyben a nyirok fogalmát determinálja, s meg- 
állapítja. Közli a pálházai riolit elemzését dr. EmszT KÁLMÁN után, majd bemutatja 
a nyirok teljes elemzését. 

Végül kimondja, hogy a nyirok a Tokajhegyalján a fiatal harmadkori 
eruptiv kőzeteknek s azok tufáinak a szubtropusi klima hatására keletkezett 
mállási terméke. (Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1917. évi 47. köte- 
tének 20—24. oldalain.) 

2. Ezután ifjú Lóczy LaJos dr. tAz északnyugati Kárpátok 
geológiájas címen tartott szabad előadást. 

Előadásának tárgyát a Kiskárpátok Fehérhegysége, a morvamenti beszkidi 
határhegység, a trencséni piennini szirteshegység és a Vágdepresszió által határolt 
hegyvidék geológiai és tektonikai viszonyai képezték. E terület geológiai szempont- 
ból négy hegyvidékre tagolható, melyek az orografiai tagoltsággal is jól egyez- 
nek. Az első a jablánc-praszmiki triasz (Chccs) hegység, amely képződményeinek 
kifejlődését tekintve, a Fehérhegység északkeleti folytatásának felel meg; ettől 
Jablánc vidékén egy mintegy 8 km széles mediterrán szarmáciai képződményekkel 
kitöltött depresszió választja el. E hegységet a sötétszürke rachsturni mészkő 
(anisusi emelet), az algás fehér vagy szürke wetterlingi mészkő Gyroporellákkal 
és Plychites sp.-el (ladini emelet), a fehér chocsdolomit, mely az előadó által fel- 


2 GT At 


TÁRSULATI ÜGYEK. 263 
talált lunzi homokköveket és a kövületben gazdag carditás és opponitzi mész- 
köveket veszi közre (karni emelet), építik fel. Maga a triászvonulat egy jól kifejlett 
átbuktatott antiklinálist képez, de emellett az egyes rétegtagok rétegközti eltolódás 
következtében keletkezett pikkelyeződést is mutatnak. A. második hegyvidék az 
Ószombatnál felbukkanó piennini szirtes vonulat, amely innen kezdve a Vlára- 
hágó felé a Morvahatárhegységet képezi. Képződményei igen változatosak. 
Kösszeni rétegek, mélyebb tengerre mutató foltos márgák, tűzköves meszek, 
posidonomiás palák, szirtmészkövek fordulnak itt elő. Kövületeket is tartalmaz- 
nak és ezek alapján a legfelső triászba, liászba, jurába és neokomba állíthatók. 
E szirtes vonulat szerkezetét is gyűrődések és pikkelyek jellemzik, mélyek erede- 
tükben megegyeznek a jablánc-praszniki hegységével. A harmadik vidék a Nedzó- 
hegység. Ebben egyesül a szirtvonulat a triász chocsfáciesvonulattal. Magát a 
Nedzót egy délfelől zárt, észak felé nyíló átbuktatott antiklinális alkotja, amely- 
nek magvában az idősebb chocsfáciesű triászképződmények találhatók. Az anti- 
klinális nyugati szárnyában neritikus jellegű szirtes képződmények mutatnak jó 
kifejlődést. A nedzói szirtes képződményeket az ószombati szirtes köőzetekkel 
szemben az erősebb homokosság és a gazdag crinoideatüske-tartalom jellemzi, 
épen azért inkább sikértengeri subpiennini fáciesűnek mondható. A nedzói anti- 
klinális keleti szárnyában a kösszeni rétegek kivételével hiányoznak a szirtes 
képződmények, amit a vágdepressziómenti későbbi beszakadásokkal magyaráz 
az előadó. A redőszárnyban levő plasztikusabb szirtes képződmények a gyűrődés 
után beállt rétegközti eltolódás útján a tömöttebb kőzetű triása chocsfekütől 
elváltak és az antiklinális magra feltolódtak. Ez a feltolódás Verbó környékén 
valóságos takaróvá fejlődik. Itten a csekély 14—159"-os áttolódási felülettel bíró 
subpiennini titonmészkő alatt, völgyek mentén feltárt ablakokban találhatni meg 
a diszkordánsan települő triász chocs-képződményeket. A negyedik hegyvidék a 
szirtvonulat és a echocsfaciesű jablánc-praszniki hegység meg a Nedzóhegység 
közé ékelődő egykori gosauöböl. E hegységben gosau alapkonglomerát, hippurites 
meszek, acteonellás márgák és homokkövek, szénképződmények inceramusos 
márgak, magura homokkövek, exotikus óriáskonglomerát és különböző felsőkréta- 
eocénkorú flisrétegek lépnek fel, melyek mind résztvesznek a gyűrődésben és a 
DK felé irányuló általános átbuktatásban. Az óriáskonglomerát képződésére 
nézve az előadó azt a nézetét fejti ki, hogy eltekintve a takarós, glaciális, avagy 
submarin eltolódások segélyével történő magyarázatoktól, a konglomerát ház 
nagyságú korallmészkő sziklái az egykori felsőkréta-eocén foraminiferás mészkő 
korallzátonyaiból (Ótura vidéke) valamely idősb eocén-tenger meredek partjaiból 
erős tengermozgás által szakíttathattak ki, melyek aztán gyors üledékképződés 
folytán elkerülték a széttördelést és a legömbölyítést. Az Északnyugati Kárpátok 
felépülésének történetében három nagyobb tektonikai folyamatot különböztet 
meg az előadó. Az első ilyen nagyobb mozgás következménye volt a chocsvonulat 
és a piennini szirtöv viszonylagos helyzetének kialakulása. E fáciesövek helyükre 
a gosaukrétaelőtti korban takarók útján kerülhettek a tágabb értelemben vett 
szomszédságból. Ennek főbizonyítéka az ugyanazon partvonal mentén a chocs- 
vonulatra, majd az emerre reátolódott szirtvonulatra transzgredáló gosaui alap- 
konglomerát. A második tektonikai mozzanat volt az egyes hegyvidékek képződ- 


Berg Tee 


264 TÁRSULATI ÜGYEK. 


ményeinek összegyűrődése. Mivel e gyűrődésben még az eocénflis is résztvesz, 
az az eocénutáni korba tehető. A harmadik legfiatalabb mozgás volt az ÉNy-ról 
DK felé irányuló átbuktató préselődés, amely nemcsak a redőket és szinklinálisokat, 
hanem Pozsony és a Vlárahágó közti vidékeken az egyes fáciesöveket is ÉNy 
felől egymásra tólta. Ez a mozgás okozta az Északnyugati és Kiskárpátok álta- 
lános 22b-ás Ény-i dőlését, valamint a kisebb pikkelyes áttolódásokat is, amelyek 
következtében a régebbi tektonikai szerkezet többnyire elmosódik. Mivel a medi- 
terrán az előadó felvételi területén többnyire vízszintesen transzgredál, az utóbbi 
tektonikai mozgás korát az oligocénkorba helyezi. Végül az előadó kifejti, hogy 
bár az egyes kárpáti fáciesövek a keleti Alpok fáciesvonulatainak keleti folyta- 
tásául felelnek meg — amit az elmondottak alapján neki is sikerült beigazolnia, — 
ebből azonban még korántsem következtethető, hogy a jóval alacsonyabb Észak- 
nyugati Kárpátok kisebbszabású és más jellegű pikkelyes és takarós szisztémáinak 
keletkezését ugyanígy lehessen magyarázni, mint a magasalpesi jellegű Nyugati 
és Keleti Alpok takarórendszereit, amint azt már dacára a részletfelvételek teljes 
hiányának, LUGEoN, UHLIG és KOBER is sablónszerűen tették. Az Északnyugati 
Kárpátok regionális szerkezetét illető tapasztalatairól és gondolatairól azonban 
az előadó más alkalommal kíván szólani. 

3. ToBORFFY GÉZA dr.:kA Kiskárpátok dévény—máriavölgyi 
vonulat as című előadásában az 1915-ben végzett fölvétele alapján kivonatosan 
ismerteti a Kiskárpátok déli részének hegységalkotó kőzeteit, s a bejárt terület 
tektonikai sajátságait. 

Kimutatja, hogy az ú. n. kballensteini mészkős csak faciesbeli változata az 
Északnyugati Kárpátokból ismert liászmészkőnek, illetve foltos márgának, s hogy 
alsó régióiban a gresteni szint is felismerhető. Szerinte a legalsó kballensteini 
mészkős, amely rendesen lemezes és többé-kevésbé kristályos szokott lenni, kova- 
szivacsokra emlékeztető kövületnyomaival valószínűleg még a felsőtriászhoz 
sorozható. 

Ezután áttér előadásának tulajdonképeni tárgyára és a mária völgy-hunds- 
heimi vonulatot ismerteti, mely, habár kvarcitjai és mészkövei némileg a nyitra- 
megyei kifejlődéshez közelednek, azonos kőzetekből épült fel, mint a pernek- 
borostyánkői sáv. Az egész mária völgy-hainburg-hundsheimi vonulat kövület- 
szegény, s így a kőzetek korát csak analógiák alapján rögzíthetjük. 

Tektonikai viszonyai is megegyeznek az innen északabbra megálla pította k- 
kal. A gránit a hozzátartozó, rendszerint benne úszó gneisszel és metamorfpalákkal 
egyetemben itt is rá van tólva a mezozoikumra, s azt, mint a szegélyeken jól 
észlelhető, visszahajlította és maga alá göngyölte. Ilyeténképen a szegélyeken 
fordított rétegsort találunk, melyből a milonitosan összemorzsolt és sokszor 
kvarccal infiltrált mészkő fennakadt szirtjei cHorst9-szerűen merednek fel. Ugyanis 
a szinklinális külső, felhágó íve az egész nyugati perem, így a lamacsi öböl mentén 
is bennszakadt és a felszín alatt maradt, míg a dévényujfalu-hundsheimi pajzsot 
éppen a szegélyszinklinális külső íve szánthatta fel, amennyiben, mint a dévényi 
Várhegyen levő zöldpalák helyzete is mutatja, annak alája van tólva. Emellett 
szól máskülönben a többi képződmények változó dőlésiránya is. Míg a mária völgy- 
pozsonyi tömegben a szegélyező mezozoikum délkelet felé, tehát az erupciós mag 


TÁRSULATI ÜGYEK. 265 


alá dől, addig a Dévényujfalutól Hundsheimig terjedő sáv északnyugat feié lejt. 
A két vonulat tehát belső összefüggésben áll és ugyanazon elszakadt, egymásba 
tolódott antiklinálishoz tartozik. sA 

Hasonló módon begöngyölt mészkőfoltok a hegység belsejében is találhatók, 
de ezek rendszerint két erupciós mag közé vannak ékelve. (Propadle völgye, a 
bazini völgy mészkőtömegei, a modosi Nagykúp mészkőfejtője stb.) 

A legfiatalabb liászképződmények kétségtelenül a máriavölgyi palák, a 
bennök ülő mészkővel, s a palákkal faciesen belül váltakozó liász aptichus márgák. 
(A perneki Drinova kora és a dévényujfalui liászrög aptichuszos mészmárgái.) 

Néhány szelvény futólagos bemutatása után előadó, a rendelkezésére bocsáj- 
tott idő rövidsége folytán előadását kénytelen befejezetlenül félbesza kítani. Az el 
nem mondottakat évi jelentésében teszi közzé. 


VIII. Szakülés, 1916 december 6-án. 


Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
5 órakor kezdődik. 

Elnök: SzorvraGH Tamás dr., királyi tanácsos. 

1. KoRgmos TIvADAR dr. választmányi tag az ajnácskői pliocén 
rétegekről és faunájukról tartott előadásában e régóta ismert, de mind- 
eddig kevéssé tanulmányozott lelőhely rétegtani viszonyairól, kihalt állatvilágá- 
ról és koráról saját észlelései alapján behatóan értekezett. A fauna több új tagja 
közül legnevezetesebb egy új subursid-faj (Parailurusn. sp.), melynek legközelebbi 
rokona az angolországi pliocénből s a háromszékmegyei (barót-köpeci) lignitekből 
ismeretes Parailurus angelicus ScHross. A fauna és a település alapján kétségtelenné 
vált immár, hogy úgy az ajnácskői, mint a barót-köpeci pliccénrétegek levantei 
korúak. Ajnácskőn a bazaltkitörések kezdete az ottani kihalt állatvilág korával 
esik össze s megerősíti a Lóczv-féle felfogást, mely szerint a bazalterupciók zöme 
Magyarországon nem a pannoniai (pontusi) emeletbe, hanem a levanticumba 
helyezendő. Az előadás egész terjedelmében a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve 
XXIV. kötetében kerül kiadásra. 

9. LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: tA madarak paleontológiája 
című értekezésében a paleo-ornitologia ismeretének történeti fejlődését vázolta. 
ABEtlel a paleontológia történetében három periódust különböztet meg. A leg- 
régibb, fantasztikus periódus adatait és leleteit jól foglalták össze MEYER HERMANN 
(1832) és GIEBEL (1847). A második, deskriptiv periódus CUvIER reformátori 
működésével indul meg, aki maga is foglalkozott a madarak paleontológiájával. 
Franciaországban GERvAIS, Németországban MEYER HERMANN, az Archaeopteryz 
első értékelője, Angliában OwEwx RicHaRp, a Dinormithidae-család ala pvető 
búvára, képviselik a CuvIER megindította deskriptiv periódust. A harmadik, 
korunkba is átnyúló morfológiai és filogenetikai periódus úttörői a francia MILNE- 
EDWARDS ÁLPHONSE és az amerikai MaRsH 0. C. A kettejük korszakot jelentő 
működése ismertette meg Európa és Amerika tercier madárvilágát. A legújabb 
időkben FÜRBRINGER, GADOW, LYDEKKER, SHUFELDT és ANDREwS8 művelték meg 
a legbehatóbban a madarak őseinek ismeretkörét. Tanulmánya további részében 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917 — 4. — 18 


266 TÁRSULATI ÜGYEK. 


sorra vette szerző az egyes fontosabb részletkérdések (egyes genusok, a fosszilis 
tojásmaradványok, lábnyomok, tollenyomatok, a kihalóban levő fajok és a kihalás 
tényezőivel foglalkozójbúvárainak működését. Szerzőnek ez az itt bemuta- 
tott értekezése — mint egy a madarak őseiről kész ül ő katalógusának történeti 
bevezetése — a magyar királyi ornithologiai központ folyóiratában, az Aguila 
XXIII. 1916. évi kötetében jelent meg. 

3. Vicnx Gyura dr.: Földtani megfigyelések az Észark- 
nyugati Kárpátokban. Előadó bemutatásokkal kísérve és rajzokkal 
szemléltetve ismerteti a Kismagura északi — a kovácspalotai völgy és Nyitrafó 
közé eső — részének kőzetféleségeit és hegyszerkezeti viszonyait. 

Akristályos magot pegmatiterektől átjárt gneisz és gránit alkotja. 
Mindkettő uralkodólag biotitos, csak alárendelten fordulnak elő muszkovitos vagy 
kétcsillámúféleségek. A nyitrafenyvesi (chvojnicai) völgyben pedig egy sötét, 
túlnyomórészt amfibolból álló féleség fordul elő, mely éretartalmú. A Zojár biotit- 
gránitjából pedig szépen kifejlődött 1"5—2 em nagyságú ortoklászkristályokat 
mutat be. 

Az üledékes képződmények legidősebbje a permi kvarchomokkő 
és konglomerátum több helyen meg-megszakadva keskeny sávban települ meredek 
dűléssel a kristályos magra. Fedőjében permi alsótriász vörös palás homokkő 
következik (werfeni?), majd pedig a középső- és a felsőtriász mélyebb részét 
képviselő sötétszürke mészkövek és dolomitok felső részükben lunzi homo kkővel. 
A hamuszerű porrá széteső dolomit Felső- és Németpróna között sárga márgával 
váltakozik, akárcsak a Hegyes Ny-i felében, a Déli Biharban és Királyerdőben, 
mely utóbbi két helyen ammonitesek és darnellák fordulnak elő benne. A dolomitra 
a tarka keupenpalák, majd ezekre kis vastagságban s többször kifenődve kövületes 
kösszeni rétegek települnek. A változatos kifejlődésű júra-rétegek nagy vastag- 
ságban s hatalmas felületi elterjedésben fordulnak elő. Alsó részük gresteni, vagy 
foltos márga fáciesben fejlődött ki, míg a kristályos magna következő első vonu- 
latban a triász mészkő- és dolomittól alig elválaszthatón szarúköves, triásztipusú 
liászmészkő lép föl, melyből: Spiriferina pinguis ZIET., Sp. rostrata SCHL., Pecten 
textorius SoHL., P. disciformis ScHÜBL., került elő közelebbről meg nem határoz- 
ható Terebratula, Avicula, Posidonomya, Iima, Ostrea, Phylloceres,  Artctites 
( Armioceras) (semicostatus, geometricus, falcaries alakköre], Schlotheimia és Be- 
lemmites sp.-ek maradványain kívül. A júra magasabb részét mészkövek és mész- 
márgák: alkotják. A neokóm márga-rétegek fedőjében több helyen homokos, 
a szferosziderites márgacsoportra utaló képződmények találhatók. 

A kristályos mag ÉNy-i oldalához simuló üledékes kőzetek öve gyűrött 
redőzött. A redők részaránytalanok, izoklinális pikkelyek, melyek D, DK-i irány- 
ban többé-kevésbé egymásra tolódtak, sokszor nagyobb mértékben áthajoltak, 
fekvő redőt alkot (Nickelskopf-Gerstberg gerinc 1 km). Három hosszú 
lefutású főredővonulat különböztethető meg, melyek közé egy darabon pár km 
hosszúságban egy negyedik másodlagos redő is ékelődik. A két, illetve három 
belső redő fölépítésében csak a neokomnál idősebb rétegek vesznek részt, a permi 
rétegek pedig csak az elsőben vannak meg, eltekintve a második redővonulaton 
belül észlelt kis diapirszerű feltöréstől. A legkülső redővonulatban, mely a Rasen- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 267 


steini hegycsoportot alkotja, ezen a területen az uralkodó képződmény a lapos 
mellékredőkbe gyűrt neokómmárga és a szferosziderites rétegcsoport s ezen 
nyugszanak az ezen a területen kezdődő triászkorú kehocsdolomit; takarófoszlá- 
nyok. (Az előadás a m. kir. Földtani Intézet 1915. évi jelentésében jelenik meg.) 


I. Szakülés 1917 január 83-án. 


Elnök : IGLór Szorracm TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. 

LEIDENFROST GYULA KKövesült halak a Nematognathák 
családjából címmel tartott előadást, mely egész terjedelmében a m. kir. 
Földtani Intézet Évkönyve XXIV. kötetében jelent meg. A bevezetésben 
a Nematognatha-k osteologiai jellemvonásait, rendszertani helyzetüket és föld- 
rajzi elterjedésüket tárgyalta. A GÜNTHER angol ichthyologustól származó fel- 
osztásukat elavultnak tartja s ezzel kapcsolatban rámutatott azokra a nehézsé- 
gekre, melyek a fosszilis harcsafélék meghatározásánál az úszókra ala- 
pított eme régi felosztásából származnak. A recens Silurida-családok (— Nema- 
tognatm, CopPE) rövid ismertetése után rátért a fosszilis leletekre, amelyekről ré- 
szletes kimutatást állított egybe. Ez az összeállítás kritikai alapon ismerteti az 
eddig talált kövesült harcsa-maradványokat és a rájuk vonatkozó irodalmat. 

Magyarországból eddig két fosszilis harcsa-maradványról tudtunk. Az elsőt 
HECKEL bécsi ichthyologus Pimelodus Sadlert név alatt írta le Biharban talált 
tüskék alapján. A másik lelet a sopronmegyei Borbolyáról származó otolithok- 
ból áll, melyeket SCHUBERT csak feltételesen sorolt a Siluridák (Arius-félék) közé. 

Az előadó a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságától megbízást nyert 
az intézet alapítása óta összegyűjtött kövesült halak feldolgozására s e munkája 
közben az intézet gazdag gyűjteményében több értékes harcsa-maradványt 
talált. Ezek közé tartozik a pleisztocén leső harcsa (Stilurus glams Z.) koponyája, 
amely diluviális emlős-fauna társaságában Tiszaug mellől, a Tisza medréből 
került elő alacsony vízállás alkalmával. A kitünő megtartású lelet a kecskeméti 
városi múzeum ajándékából került a m. kir. Földtani Intézet múzeumába. Előadó 
a koponyát beható összehasonlító csonttani vizsgálat tárgyává tette s a ma élő 
harcsa fejvázától több eltérést talált rajta. E lelettel a hazai pleisztocén halfajok 
száma, melyeket az intézet gyűjteményében levő barlangi leletek alapján az elő- 
adó írt le, most tizenkettőre emelkedett. 

Az intézet gyűjteményében ezenkívül régebbi korból származó maradvá- 
nyok is vannak, melyeket az előadó Silurus phocaemcus n. sp. és Silurus steno- 
cephalus n. sp. nevek alatt vezet be az irodalomba. E leletek Budapest—Rákos 
pannónia1-pont usi-korú agyagrétegeiből, a régi DRAsScHE-féle téglagyárból valók. 
A töredékekből két koponyát állított össze s ezeket vette összehasonlító vizsgálat 
alá. Részletes osteologiai leírásban kimutatja a recens és fosszilis harcsa-félékkel 
szemben a rákosi pliocén koponyákon található különbségeket és megállapítja 
faji jellemvonásaikat. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mindkét faj két cso- 
portban álló ekecsonti fogakkal bírt. A pliocén gerinces fauna többi elemeinek 
analógiájára hasonló harcsa-fajok ma Kelet- és Délkelet-Ázsiában élnek. Előadó 
néhány koponya-kőbélen végzett összehasonlító anatómiai vizsgálatának ismer- 


ss Ül z 184 


268 TÁRSULATI ÜGYEK. 


tetése után áttért a Nematognatha-k származására. Az erre vonatkozó különféle 
elméleteket tárgyalva, annak a meggyőződésnek a híve, hogy a ma élő leső-harcsa 
keleti jövevény a nem az ismertetett pliocén harcsák utódai. Szerinte ezek ki- 
vesztek s helyükre a Cyprinidákkal együtt Kis-Ázsiából vándorolt be a mai leső- 
harcsa. A föltevéssel SöTEINDACHNER elméletéhez csatlakozik, aki a középeurópai 
halfauna eredetét úgy magyarázza, hogy a Fekete-tenger fiatalabb geológiai idők- 
ben édesvizi medence volt amely a beléje ömlő folyók halfaunájának kicserélő- 
dését lehetővé tette. 

Az előadást a leletek és rajzok bemutatásával illusztrálta . 

Lóczy LaJos dr. örömmel hallgatta az érdekes előadást, amely új csa- 
páson megindult vizsgálátok eredményéről számolt be. Üdvözli az előadót a Tár- 
sulatban való első előadása alkalmából s megjegyzi, hogy a ÖTEINDACHNER-féle 
elméletet, melyhez az előadó is csatlakozott, teljesen elfogadhatónak tartja. 
A további vizsgálatokhoz is sikert kíván. 


II. Szakülés 1917 január 31-én. 


Elnök: IGLÓI SzorvraGH TAMÁS dr. 

Előadások : 

1. Jugovics Lagos dr.: Az Alpok keleti szélém Teltörő 
bazaltok. 

A keleti Alpok Magyarország területén már az országhatár közelében a 
harmadkori takaró alá tűnnek, csak egyes részei, mint szigethegységek emelked- 
nek a Kis-Magyar-Alföld nyugati szélén. E szigethegységek mentén bazaltok és 
bazalttufák törtek elő. Az előadó 1915. és 1916. évek nyarán vizsgálta úgy ezeket, 
mint a Kis-Magyar-Alföldön felbukkanó bazalt és b.-tufákat s fölépítésükben sok 
rokon vonást talált, melyeket röviden a következőkben foglalt össze. 

A pálhegyi és felsőpulyai bazaltok kivételével, melyek kristályospalákra 
ömlöttek, a többi mind 6 pontusi-korú homok, agyag- és kavicsoshomok-rétegek 
alkotta egyenetlen felületre törtek elő. Némi eltérést mutatnak a steier határ 
mentén levő bazaltok és tufák : a hárspataki, felsőlendvai és vasdobrai, ezek rész- 
ben kavicsra települtek és nagyon sok kavicsot 18 tartalmaznak. 

A kitörések lefolyása az összes vulkánoknál nagy változatosságot mutat, 
mennyiben tufa és láva, sokszor váltakozva ömlött. 

Ezután részletesen ismerteti az egyes bazalt- és tufa-előfordulásokat. 

Nagy-Somló, két részből van fölépítve ; az alsó, lankás homok és ho- 
mokos agyagból álló padmalyból és a felső, meredek oldalú vulkáni képződmé- 
nyekből. A padmaly kb. 270—280 m magas volt mikor a vulkáni működés tufa- 
szórással megkezdődött. Az így keletkezett tufatakaróra folyt ki a hegy felső 
részének főtömegét alkotó (átlag 100 m vastag) nagy, formátlan oszlopsorral 
szegélyezett bazalttakaró, melynek szélei lecsúsztak és sokszor hatalmas tör- 
mellékkúpokat adnak a lankás lejtőkön. A következő kitörés a hegy közepén 
levő katlant hozta létre és töltötte ki tufával. Az elhaló vulkáni tevékenység 
végső terméke a hegy tetején levő kis lávakúp. A takaró kőzete nefelinbazaint, 


LL 


legszebb példái az ú. n. Sonnenbrenner- és foltos bazaltoknak. 


ME Tl, LES 


TÁRSULATI ÜGYEK. 269 


Sághegy, fölépítésében egyszerűbb az előbbinél, két kitörés eredménye. 
Az alapzata szintén homok és homokos kavics, mely 215—220 m felszínt alkotott, 
mikor a vulkáni kitörés tufaszórással megkezdődött. A tufa hosszúkás, teknőszerű 
medencét formált, melyet láva töltött meg. A lávafolyás 30—60 m között válta- 
kozó vastag takarót adott. Valószínű két lávafolyás volt. A második lávafolyás 
kőzete tartalmazza a különböző — maximum 50 em — vastag dolerit-teléreket. 
A takaró kőzete típusos földpátbazanit. 

Kis-Somló, kitünően réteges tufája 190—200 m homok- és agyag- 
talapzatra szóródott ki. A tufapadok köröskörül a hegy belseje felé dűlnek, úgy 
hogy lapos tölcsérszerű krátert formáltak, melyet csak részben töltött ki a láva. 
A kőzete nefelinbazaint. 

Kis-S1tke—Gérce " községek körül több kisebb-nagyobb tömegű 
tufadomb sorakozik egymás mellé és simul a kemenesi kavicsplató széléhez. 
A vulkáni tevékenység nagyon heves tufaszórással kezdődött, mely valószínű 
többször ismétlődött. A tufatakarót többszörösen törte át a láva. Három kitö- 
rési centrumot, illetve azoknak csak maradványát találtam meg, több apró dyke- 
ról nem 1s szólva. A láva leginkább, mint tömör bazalt merevedett meg, de van 
lávatömeg, illetve lávabreccsa is. — A kitörések után északról, a kemenesi plató 
fiatalkori nagyszemű kavicstömegei födték be és tarolták le e vulkáni képződ- 
ményeket, csak később az erozió szabadította ki azoknak jórészét a kavics- 
takaró alól. 

A kemenesi kavicsplató szélén észak felé menve még két tufakitörést talá- 
lunk: a Szergény-Magasi és a Marcalfői . bazalttufa-halmokat. 
Lapos dombok ezek, melyek alig emelkednek ki a szomszédos kavicshalmokból. 
Fölépítésük azt mutatja, hogy a vulkáni működés tufaszórásból állott, melyet 
csak kevés lávafolyás szakíthatott meg, mint azt néhány, rejtett bazaltdejk 
mutatja. 

Az Alpok szegélyén a következő vulkáni képződmények vannak. 

Pálhegy, a lánzséri hegység kristálypalái között feltört kis bazalt- 
takaró, mely a 720 m magas csillámpalából álló hegyet koronázza. A takaró 
30—40 m vastag. A lávafolyást nem előzte meg és nem is követte tufaszórás. 

Felsőpulyai bazalttakaró szintén a repcevölgyi kristályos pala 
hegység egyik lekoptatott dombján tört elő. A takaró vastagsága 30—40 m és 
kőzete nefelinbazanit. ! 

Németujvári bazaltt ufa meredek, 60 m magas, meredek falu 
kúpot alkot, a szélesebb homok- és agyagból álló padmalyon. A tufa rétegei alul 
30—35"-os, míg a tetőn 109 lapos dűlést mutatnak és koncentrikusan a kúp 
középvonala felé dűlnek. 

Tobaji tufahalom fölépítésére nézve egyezik az előbbiekkel, de annál 
érdekesebb az anyagi tulajdonságai. Laza barnás tömeg ez, mely rendkívül sok 
zárványt tartalmaz azoknak a rétegeknek kőzeteiből, melyeken áttört. Ezek 
főleg kristálypaladarabok, melyek a rohonci hegység kőzeteivel egyeznek, bizo- 
nyítékául annak, hogy az Alpok tömegei itt már nagy mélységben vannak. 

A hárspataki, felsőlendvai és vádobrai tufavulkánok 
fölépítésük és anyagukra nézve teljesen hasonlóak. Mindegyik több különálló 


Et e RL 


270 TÁRSULATI ÜGYEK. 


részből áll és hol homokra, hol kavicsra települtek. Ezek a tufák tartalmazzák 
a Dunántúl tufái között a legtöbb kavicsot, részben elhintve és főképen sok szag- 
gatott, rendetlen településű kavicserek és lencsék alakjában. Azok a kavicsréte- 
gek, melyekre a tufa települt a pontusi homokrétegek közé települt kavicstelepek 
valamelyike. Mindhárom tufa szárazföldre szóródott és kevés növénymaradványt 
is tartalmaz. 

A Dunántúl bazaltjai és tufáik kevés kivétellel homok- és agyag-rétegekre 
szóródtak, melyek pontusi korúaknak bizonyultak. Nyitott kérdés még az, hogy 
meddig tartottak e kitörések. A szakemberek nézete nagyon eltérő, a legtöbbje 
a harmadkor végével mindenféle vulkáni tevékenység megszünését hirdeti. Az 
előadó osztja Lóczy prof. véleményét, hogy a vulkáni tevékenység hosszabb ideig 
tartott és még a pleisztocénbe is benyúlt. 

2. Ezután ifj. dr. Lóczy LaJos egyetemi tanársegéd tartotta meg 4AZz 
aranyosvidéki gosaui és flis-képződmények ismere 
téhez; című szabad előadását. Az előadó ismertette a Szohodol, Peles, valamint 
a Közép-Vidra közelében lévő gosaui előfordulásokat, ahol ő az egyes rétegszin- 
teket a helyszínen meggyűjtve azokat sztratigrafiailag is elhatárolta egymástól. 
Az eddig ismeretes és az újonnan gyűjtött fauna alapján az előadó FELIXx-nek a 
keletalpesi gosaui képződményekre felállított sztratigrafiai beosztása alapján 
kísérli meg az aranyosvidéki gosaut színtezni, az egymásnak igen ellentmondó 
DE LAPPARENT, DE GROSSOUVRE és az északnémet beosztások ellenében ; és FELIX 
szerint a santonien- és campanien-emeletbe helyezi azt. A gosauval szemben az 
aranyosvidéki medencék flisének kora problematikus. Az Erdélyi Érchegység 
kárpáti homokköveire nézve a vélemények megoszlanak. Általában kétféle nézet 
áll egymással szemben. Az egyik azt vallja, hogy e vidékeken a kárpáti homok- 
kövek idősebb kréta-korúak, minthogy azok a nyugodtan települő gosaui felső 
krétafáciessel szemben erősen gyűrve vannak. E nézettel szemben többen azt 
vallják, hogy a Ílis úgy alsó, mint felső krétarétegeket magában foglal. Meszes 
homkkövek és márgák, melyek ostracodákat és orbitulinákat tartalmaznak felel- 
nének meg, az alsó kréta neokom-aptien emeleteinek, a kövületmentes homokkő- 
és agyagpalákban ellenben még a turon és senon i8 képviselve volnának. Míg a 
partokon a gosaui fácies képződött, addig a medencék belsejében a Ílis rakódott le. 
Ifj. Lóczy Szohodolnál, Pelesnél meg Topánfalvától és Bisztrától északra átmene- 
teket tapasztalt a gosaui fáciesből a flisfáciesbe, Középvidránál ellenben a ílist 
a gosaui képződményekre feltolódva találta. Kövületet a Ílisből féreglenyomat- 
szerű problamtikumokon kívül nem sikerült gyűjtenie. Az előadó ezután rövid 
elmefuttatásban kitér az aranyosvölgyi gosaui- és flisképződmények sajátos 
egymásközti viszonyára. A kristályos alaphegységgel és az erre nyugodtan transz- 
gredáló gosaui rétegekkel szemben a medence flisrétegei erősen gyűrve vannak, 
akként, hogy a flis áttolódása mindenütt az előbbiek felé, mint az egykori meden- 
cék szilárdan álló pontjai felé irányulnak. A takarók segélyével történő magyará- 
zatot erre nézve mint minden alapot nélkülözőt elveti az aranyosvidékre vonat- 
kozólag, ellenben a HAuc-féle geoszinklinális teoriával igyekszik az itteni flis- 
medencék gyűrődését megmagyarázni. A krétakorú lassú pozitiv parteltolódás 
következtében az egyre sülyedő medencékben a flisképződmények nagy vastag- 


sé te 


TÁRSULATI ÜGYEK. 271 


ságban felhalmozódtak. Az újabb és újabb tengerelöntés nyomai lehetnek a ílis- 
ben észlelhető kristályos pala és guarckonglomerátok; bár az is meglehet, hogy 
ezek egy talán cenomankorú, rövidéletű regresszió összefüggő konglomerátüle- 
dékének felelnek meg. A Ílis összegyűrődése a medencék belsejében támadhatott 
HAuG a hőemelkedés folytáni kiterjedéssel megyarázza a szedimentációs meden- 
cék gyűrődését. Az előadó inkább a besülyedés folytán létrejött 
térfogatcsökkenésnek, avagy az aranyosvidéket, illetőleg valamely 
legfelső kréta-korú vulkáni hatásnak vél nagyobb fontosságot tulajdonítani a 
medencék flisének összegyűrődését illetőleg. Az összegyűrés különbözőképen 
hatott a ilis képződményeire. Az agyagpalák kaotikusan összegyűrettek, az ellen- 
állóbb homokkövex és konglomerátok ellenben pikkelyesen összetöredezve, a 
medence fenekéről felszakított tithon mészkőszirtek módjára, mint amilyen 
például a bisztrai szirt 18, úsznak a Ílisben. [fj. Lóczy arra az eredményre jut, hogy 
az Aranyos vidékeken tektonikailag ennélfogva semmi sem zárja ki annak lehető- 
ségét, hogy a gyűrt Ílis a gosauval egyidős lerakódásokat is tartalmazzon. A flis 
összegyűrődése itten hosszabb tartalmú lehetett. A ráncolódás maximumát 
azonban Vidrán, Szohodolnál, Topánfalvánál szerzett bizonyítékai alapján nem a 
gosau előtti időre, hanem az utánra helyezi. Végül kifejezi, hogy a; flis kora tek- 
tonikailag aligha lesz kimutatható és amíg a palxontologiai anyag hiányzik, 
az eldöntetlen nyílt kérdés marad. 

Az előadást vita követte. 

Elsőnek dr. PÁárnry MóR főgeológus szólott hozzá, aki helyeslőleg hozzájárul 
az előadó tektonikai fejtegetéseihez. Ő is mint az előadó igen hasonlóan ma- 
gyarázta az Erdélyi medence gyűrődéseit a KocH emlékkönyvben megjelent 
munkájában. A gosaui képződmények korát FELIx beosztása ellenében azonban 
idősebbnek véli és a turonba meg a senonba helyezi, az általa feldolgozott alvinci 
felsőkréta rokon kövületei alapján. 

Ifj. Lóczy nyombani válaszában reámutat az északnémet és francia fel- 
fogás ellentmondásaira a gosaui képződmények turoni vagy senoni voltát illetőleg. 

Az előadáshoz másodiknak dr. PAPP KÁROLY egyetemi tanár szólott hozzá, 
aki az aranyosvidéki flisképződmények alsókréta-korát hangoztatja. 

Az előadó válaszában ennek lehetőségét nem zárja ki, ég a Ílis korát egyenlőre 
még nyilt kérdésnek vallja. 

Utolsónak dr. Lóczy LAJos a Földtani Intézet igazgatója szólott az elő- 
adáshoz. Kijelenti, hogy a flis felsőkréta-korát illetőleg fiával ellenkező véleményen 
van. PÁrrYv főgeológus és ifj. Lóczy mint jó megfigyelők ugyanazon vidékeken 
járva ugyanazon viszonyokat találhatták és hasonló nézetekre jutottak. A gosaui 
meg a, a, flisképződmények sajátos viszonya meg a flis kora azonban regionális 
kutatás után az Erdélyi Érchegység meg a Biharhegység tektonikai és sztrati- 
orafiai vizsgálata után lesz csak tisztázható. Ő is hozzájárul azonban ahhoz, 
hogy a ílis korának megállapításához nem elegendőek a tektonikai ismeretek, 
hanem még elsősorban palxzontologiai bizonyítékokra is szükség van. 


SENÖE 


272 TÁRSULATI ÜGYEK. 


III. Szakülés 1917 március hó 14-én, a királyi magyar 
Természettudományi Társulat ülés termében. 


Elnök: SZoNTaAGH TAMÁS dr., m.-.kir. udvari tanácsos. 

1. SzorvraGH TAMÁS dr. a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója k Tan ul- 
mányútunk Szerbiában címmel előadja az 1916. év őszén Szerbia 
középső és nyugati részén tett geológiai utazását. A m. kir. Földtani Intézet 
részéről 1916 okt. 1-én JEkKELIus ERIcH, Timkó IMRE geológusok és ZSIGMONDY 
ÁRPÁD bányamérnök indultak útnak Belgrádba az előadó igazgató vezetésével. 
Utazásuk célja volt a megszállott szerb területen az iparilag, kereskedelmileg 
fontos ősterményeket, kőzeteket tanulmányozni. Az utazáson 40 napot töltöttek 
különböző területeken. Tanulmányútjukat egyes központokból kiündulva tették 
meg. Ilyen központok voltak: Kragujevác környéke, Kraljevo vidéke. A Morava- 
völgy vidékén Orlovac hegyi malomkő-bányában hidrokvarcitot dolgoznak fel 
a francia cmoulagesy rendszer szerint. Közelében van a Vrenjaéka-banja fürdő, 
alkalikus melegvizű forrásokkal. Az Ibar partján Mataruga északi részén alkalikus 
sós meleg forrás van, Csacaktól DNy-ra pedig az Ovéar-fürdő 998 m t. f. magasság- 
ban kénes vizet ad. 

A festői szép Ibar-völgyben nagy kiterjedésű szerpentin-hegység van, 
amelyet andezitdeikok járnak át. Az utazás főcélja a Raska városka fölött emel- 
kedő Kopaonik-hegység felkutatása volt. A Kopaonik előhegységében andezit-, 
dacit- és riolit-kőzetek vannak, míg az 1870 és 1900 m magas hegyháton gránit- 
tömbök hevernek, a 2100 m magasban magnetit van feltárva. Bisztrica község 
felé lemenet gyönyörű fehér márvány tünik elő: a studenicai márvány, amelyből 
eredeti sírköveket faragnak, S:pacina vidékén a szerpentinben amorf magnezit- 
tuskók találhatók. Az előadás teljes szövege a m. k. Földtani Intézet 1916. évi 
Jelentése függelékében található. 

Az előadás a nagy számban megjelent szakférfiak osztatlan tetszésével 
találkozott. 

2: BALLENEGGER RÓBERT dr.: (a Magyarországiítalajtipusok 
kémiai összetétele, című előadásában bemutatja azoknak a talaj- 
elemzéseknek eredményét, melyeket az országos agrogeológiai átnézetes felvé- 
telek kapcsán végzett. A számos ajánlatba hozott vizsgálati eljárás közül előadó 
a HiILGARD-félét választotta, mert kísérleteiből meggyőződött arról, hogy HIL- 
GARD eljárásával természetes határt érünk el, melynek számértékei az egyes 
talaj ipusokra nézve jellemző értékek. A HrrGARD-féle eljárásnál a sósav ugyanis 
a talaj agyagos részét, vagyis azokat a részeket melyek átmérője már olyan ki- 
csiny, hogy kolloid suspensiót alkotnak, majdnem teljesen feloldja, míg a durvább 
részeket alig támadja meg. Az agyagos rész tartalmazza a talaj aktiv részét, 
benne megy végbe a talaj anyagcseréje. Ez indokolja a HrILGARD-féle módszer 
alkalmazását. Ezek előrebocsátása után előadó tipusos erdei talajok összetételét 
mutatja be. Ezeket. az jellemzi, hogy a feltalaj és az anyakőzet közt egy akku- 
mulációs szint van, a talajból a bázisok kilúgozódtak, míg a sesguioxidok az 
akkumulációs szintben felhalmozódtak. A mállásnak ezt a tipusát, mely az erdei 
talajokat hozta létre, előadó destruktiv mállásnak nevezi, avval a mállási tipus- 


E E Áe 


TÁRSULATI ÜGYEK. HATÁS 


sal szemben, mely mezőségi talajainkat hozta létre és melyet konzervativ mállás- 
nak lehetne nevezni. Mezőségi talajainknál ugyanis nem találunk akkumulációs 
szintet, az egyes szintek összetétele azonos. Ezen magas humusztartalmú mezőségi 
talajok után előadó bemutatja még néhány fekete réti agyag elemzésének ered- 
ményét 18. A réti agyagokat magas humusztartalom (89/-ig) és magas agyagos 
résztartalom, amely 50 százaléknál többet is tehet ki, jellemzi. A sósav a talaj- 
nak mintegy harmadrészét oldja fel, akkumulációs szintet itt sem találunk, az 
oldott anyag mennyisége a mélység felé kissé növekszik ; egy molekula aluminium 
oxidra kevés, mintegy fél molekula kovasav és bázis esik. Ezek a talajok víz alatt 
végbemenő mállás termékei. Ezek után előadó reámutat arra a szoros összefüg- 
gésre, amely a talajalakító tényezők és a sósavas kivonat összetétele között van. 
Ismerve ezt az összefüggést valamely adott esetben, ha ismerjük a talajképződési 
folyamatokat, biztonsággal megmondhatjuk, hogy minő összetétellel és sajátságok- 
kal bíró talaj fog kialakulni; másrészt valamely talaj sósavas kivonatának össze- 
tételéből azokra a talajképződési folyamatokra következtethetünk, melyek a talajt 
eredményezték. És ha a talajképződés mostani tényezőinek hatására más tipusú 
talajnak kell kialakulnia, mint a minőt területünkön találunk, joggal következ- 
tethetünk arra, hogy a talaj kialakulása óta a talajalakító tényezők megváltoztak. 
A chemiai vizsgálat eredményéből tehát a talaj geológiai multját rekonstruál- 
hatjuk. 

Előadó megkísérli ezt a rekonstrukciót az Alföld löszterületeire vonat kozó- 
lag és foglalkozik az alföldi erdők hajdani elterjedésének kérdésével. Ez a kérdés 
a botanikusokat élénken foglalkoztatja, nézeteik igen eltérők; a kérdést azonban 
botanikai alapon eldönteni nem lehet. Feleletet pozitiv alapon csak a talaj vizs- 
gálata adhat. Az Alföldön a löszt kétféle talaj borítja. Az egyik igen humuszos 
sötétbarna mezőségi talaj, mely átlag 5—694 humuszt tartalmaz. Ennek a talaj- 
nemnek profiljában akkumulációs szintet nem találunk, a mállási szilikát össze- 
tétele az egész szelvényben közelítőleg ugyanaz. Ezeken a sötétbarna mezőségi 
talajokon tehát a legutolsó löszhullás óta erdő nem lehetett, mert ha lett volna, 
a talajszelvényben maradandó nyomát látnók. A löszterületek másik talajtipusa 
világosbarna színű és jóval kevesebb humuszt tartalmaz. Humusztartalma átlag 
2"5—39/. Ezeknek a talajoknak szelvényében már a mechanikai elemzés is ki- 
mutatja az akkumulációs szintet. Ezek olyan talajok, melyeket hajdan erdő bo- 
rított, ma a művelés következtében ismét steppe-talajokká alakulnak át. 

A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz elsőnek Lóczy LaJsos tiszteleti tag 
kér szót. Felszólalásában örömének ad kifejezést a hallottak felett és felhívja 
előadó figyelmét a somogymegyei viszonyokra, mint a melyeket a felszólaló igen 
jól ismer. Valjon itt is meg van-e mindenütt az akkumulációs szint? 

Előadó reflektálva a felszólalásra megjegyzi, hogy Somogymegyében " és 
Baranyában a hajdani erdőterületeken mindenütt megtalálta az akkumulációs 
szintet, amely a löszön mint vörös agyag fejlődött ki. 

Az előadáshoz hozzászól még SIGMoND ELEK r. tag, s ki szintén örömmel 
hallotta az előadást, azért is, mert az előadásból kiderült, hogy a HiLGARD-féle 
vizsgálati eljárás, melyet felszólaló nemzetközi használatra ajánlott, nemcsak : 
mezőgazdasági, hanem geológiai kérdések megoldására is kiválóan alkalmas. 


Elo 


274 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Megerősödött továbbá abban a meggyőződésében is, hogy a sósavas kivonat össze- 
tételéből nem lehet a talajok zeolittartalmát rekonstruálni, amint azt GANns teszi. 
Végül felhívja előadó figyelmét az elemzések eredményeinek eguivalens száza- 
lékokban való feltüntetésének hasznára. 

Előadó a felszólalásra reflektálva megjegyzi, hogy ő sem tartja lehetséges- 
nek a zeolittartalom rekonstruálását a sósavas kivonat eredményeiből. Erre más 
módszert kell alkalmazni, nevezetesen közvetlenül kell meghatározni a bázis 
kicserélődési képességet, amint azt az igen tisztelt felszólaló 18 teszi. Az elemzések 
eredményeinek eguivalens százalékokban való feltüntetésének előnyeivel ő is 
tisztában van, az előadáson azonban a molekuláris kifejezésmódot azért alkalmazta, 
mert ez jóval szemléltetőbb. 


IV. Szakülés 1917 április hó 4-én. 


Elnök : SZzoNraGH Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 

1. KoRMos TIVADAR dr.: Nevezetes új leletek a m. kir, 
Földtani Intézet múzeumában címen a következő fossziliákat 
mutatja be a) a Placochelys hátpáncélrészletét a veszprémi Jéruzsálemhegy alsó 
keupermészkövéből, amelyet Laczkó DEzső veszprémi igazgató gyűjtött, b) 
Antracotherium-fogat a petrozsényi Lónyay-bánya aguitániai korú széntelepé- 
ből, c) preglaciális Antilope ( Tragelaphus) JAGERI RürrIm. kihalt faj szarvcsap- 
jait s fogait a Harsányi-hegyről ; d) óriási Cervus giganteus agancspár koponya- 
töredékét a Tisza partjáról. 

Lóczy LAJos hozzászólásában az ősszarvas-leletekből fontosnak tartja azt 
a tényt, hogy a Tisza síkságán a holocén igen vékony, csekély üledék, annál vas- 
tagabb a diluvium vagy pleisztocén. 

(Az előadás teljes szövege jelen füzet 238—242. oldalain.) 

2. VADÁSZ ELEMÉR dr.:(Abaranyai szigethegység földtani 
szerkezet es címen tartott előadásában mindenekelőtt rendszerezi a Baranya 
megyét borító hegyvidékeket és megkülönbözteti az kÉszakbaranyai 
szigethegységet; (Mecsek- és Zengővonulat), a Középbaranyai 
dombvidéket) a Délbaranyai szigethegységet, (a villányi 
vonulat és Harsány-hegy) és a cDélbaranyai halomvidéket, a 
Dráváig terjedő pliocén- és pleisztocénhalmokkal. Az előadás az Északbaranyai 
szigethegység és a Középbaranyai dombvidék földtani szerkezetének általános 
képét és a szerkezeti jelenségek féleségeit ismerteti. 

Az Északbaranyai szigethegység perm-mezozóos alaphegységből és ezt 
körülvevő neogén fedőhegységből áll, mely dél felé az ópaleozós üllitből és gránit - 
ból álló kristályos alaphegységre támaszkodik. A perm-mezozóos alaphegység a 
felső-permtől a középső-neokomig bezárólag terjedő üledékek sorozatából épült 
föl és a perm-triász és alsó-liász széntartalmú képződményeiből álló nyugati, tulaj- 
donképeni Mecsekre és a fiatalabb liász-neokom tagokból fölépített keleti Zengő- 
vonulatra tagolódik. Mindkét rész erős zavargást szenvedett egészen a legfiatalabb 
időkig s e zavargások részben gyűrődésben, részben törések mentén beállott 
függőleges és vízszintes irányú elmozdulásokban, lezökkenésekben és részleges 


ssüd ez 


TÁRSULATI ÜGYEK. 275 


kiemelkedésekben nyilvánultak. Az első .diszlokációs időszak csak bizonytalan 
nyomokban igazolható a kristályos alaphegységben s a carbonra tehető. A második 
kétségtelen erős diszlokáció, mely a perm-mezozóos alaphegység főbb formáinak 
kialakítására vezetett a neokomban történt, majd a kréta-eocén-oligocén időszak 
alatt szárazon állott terület s a miocén elején a miocén-tenger előrenyomulását 
bevezető összetöredezést szenvedett, melynek során egyes részek lesülyedtek s a 
tenger alá kerülve a mai fedőhegység neogén rétegsorának keletkezési helyét 
szolgáltatták. A miocénban csak helyi jellegű részleges mozgásokat találunk a 
hegységen belül, melyek csak kisebb-nagyobb parteltolódást okoztak. A pannoniai 
(pontusi) emelet üledékeinek lerakódása után azonban a hegységet átjárt hosszanti 
törések mentén heves vízszintes irányú mozgások történtek, melyek a képződ- 
mények összepréselődését és pikkelyes föltorlódását eredményezték. A kristályos 
alaphegység nyugati folytatása ekkor sülyedt le végső elszakadt röge gyanánt a 
Pécs városában észlelhető kibukkanást hagyva a fölszinen. 

A kréta elején történt diszlokációk következtében a mezozóos alaphegység 
többé-kevésbé tökéletes periklinálisba gyűrődött. A nyugati idő- 
sebb alaphegységrész a keletivel szemben Hosszúhetény—Magyaregregy irányá- 
ban haladó haránttörés mentén eltolódott olyanformán, hogy a két részlet szerke- 
zetében nincs folytonosság, hanem azok egymáshoz képest önálló szerkezetűek. 
Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy az említett haránttöréssel elválasztott 
részek a diszlokáló — túlnyomólag vízszintes irányú — erőkkel szemben különböző 
módon viselkedtek s így nyugaton egy hiányos periklinális alakú antiklirális, 
keleten két antiklinálissal bezárt periklinális-szinklinális, medence keletkezett. 
Az utóbbinak elrendeződése arra utal, hogy képződésének keretei már körös- 
körül elhelyezkedő kristályos alaphegység-részletekkel eleve megvoltak s ezen 
belül leginkább haránttörések és hosszanti törések mentén beállott vízszintes 
eltolódások a mai szerkezetet formálták. A későbbi mozgások már ezt a szer- 
kezetet érték és azt csak további összetöredezéssel és elmozdulásokkal bonyoli- 
tották. A legfiatalabb mozgások a kristályos alaphegységben legerősebben nyil- 
vánultak s ennek sülyedésével a mezozóos alaphegység és neogén fedőhegy- 
ség képződményeinek összepréselését eredményezték. A kristályos és mezozóos 
alaphegység, valamint a fedőhegység diszlokációs jelenségei szoros viszonyt 
mutatnak olyanformán, hogy az egyikben megnyilvánult jelenségnek a másik- 
ban kiegészítő jelenség felel meg. 

Az Északbaranyai szigethegység az előadónak a magyar királyi Földtani 
Intézet igazgatóságának megbízásából 1910 óta végzett részletes vizsgálatai 
szerint mostani helyén keletkezett autochton jellegű hegység, mely szerkezeténél 
és fölépítésénél fogva sem az alpesi-kárpáti, sem a dinári takarórendszerbe nem 
tartozik, hanem a már mások s különösen Lóczy LaJos földtani intézeti igazgató 
tanulmányai alapján beigazolt elsülyedt nagy pannoniai masszivumnak egyik 
üledékes öve gyanánt tekintendő. 

RÉTHLY ANTAL dr. az elhangzott előadás kapcsán bemutatta a szóban- 
levő területre vonatkozó szeizmológiai vizsgálatainak eredményeit. Ezekben 
megállapította azt, hogy a tulajdonképeni. mezozóos alaphegység területén 
nagyobb földrengéseket nem ismerünk. Eddigi adtaink szerint 1909 május 29-én 


ss 


276 TÁRSULATI ÜGYEK. 


észlelt földrengés volt itt a legelterjedtebb. A rengési terület nagysága ekkor 
300 km? volt és epicentruma Romonya—Nagykozár közötti vidékre 
tehető. Északnyugatra Pécs—Pécsvárad irányában a földrengés tovaterjedését 
gátló főszerkezeti vonalat, valamint a rengési terület adataiból közel kelet—nyugat 
és északészakkelet —déldélnyugati irányú szeizmotektonikai vonalakat állapított 
meg. (Teljes szövege a Földtani Közlöny jelen kötete 242—248. oldalain.) 

3. PÁvAI-VAJNA FERENC dr.: Adatok a horvát-szlavonországi pleisztocén 
ismeretéhez. (Teljes szövegea Földtani Közlöny jelen kötetének 253—258. old.) 


V. Szakülés 1917 május hó 9-én. 


Elnök : SZOoNTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: (A madarak paleontológiáj as című 
előadásának második, befejező részét vetített képek kiséretében tartotta meg. 
Rövid történeti visszapillantást vetve a fosszilis madarakról szóló ismereteink 
fejlődésére (MEYER H., OWEN, MILNE-EDwARDS A., MARsH), áttért a madarak 
őseire. Az eddig ismert legrégibb madarak ( Archaeopteryx és Laopteryx) előtt fel 
kell még tételeznünk triász- vagy esetleg permkori primitivebb ősmadarakat s 
ezekkel kapcsolatban szólott szerző a madarak eredetéről és a NopPcsA és HEILMANN- 
féle cProawis-rekonstrukciókról. Magukról a fosszilis madarakról szólva, vázolta 
szerző a jura- és krétakor madarait, a paleogén és neogén madárfaunákat (SHEPPEY, 
MONTMARTRE eocén, RoNzoN, SAINT GERAND LE Puv, OvERcY oligocén, STEIN- 
HEIM stb. miocén, SANSAN, ROUSSILLON, SAmos pliocén), a délamerikai és seymouri 
pinguineket, Phororhachusokat, Északamerika madáróriásait (Diatryma, a magyar 
Tataros leletét stb.), beleértve a magyar preglaciális faunák maradványait is. 
A negyedkor madárfaunái Hurópában nagyjában véve ma 15 élő fajokból állnak, 
a déli félteke szigetein azonban jobbadán óriások és szekunder módon ratitap-vá 
alakult futó madarak éltek (dodo, solitarvus, Aepyorms, Dinormithidae). Különö- 
sen az utóbbiak szorulnának alapos revizióra. Sok faj szemünk láttára halt ki 
( Alca, stb.), sok pedig napjainkban van épen leáldozóban. Az egész tanulmány 
illusztrálása kívánt lenni a fosszilis madarak katalógusának, amelynek főbb adatait 
szerző táblázatban is összefoglalta és bemutatta. 

Az elhangzott előadáshoz szót kér Nopcsa FERENC báró. Örvendetes ese- 
ménynek látja, hogy a paleontológiával újabban hivatásos zoológusok is foglalkoz- 
nak, aminek eredménye az, hogy mint a mai ülésen is hallottuk, a kihalt állatok 
valóban életre kelnek. Nagy elismeréssel szól előadónak bámulatos irodalmi készült- 
ségéről, Elnök szintén üdvözli az előadót, aki modern paleontológiai búvárla- 
tával a hazai tudománynak oly kiváló szolgálatokat tett. 


VI. Szakülés 1917 június hó 6-án. 


Elnök: SzorraGÓn TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. 

Timkó IMRE: Nyugat-Szerbia talajviszonyai. A most dúló 
időbeli méreteiben is beláthatatlan világháború a hadviselő felek közül azokat, 
melyek ellenséges országok földjét megszállva tartják, az elé a feladat elé állította, 


SE GES ss 


TÁRSULATI ÜGYEK, ANT 


hogy e területeken. nemcsak a megszálló hadsereg, hanem a visszamaradt lakos- 
ság élelmezéséről is gondoskodjék. Kívánatosnak mutatkozott továbbá az ily 
országrészek található ásványi anyagainak felkutatása s ipari értékesítése. E fontos 
közgazdasági munkából a m. kir. Földtani Intézet is ki óhajtván venni részét, 
expediciót szervezett s küldött ki a megszállott Szerbiába, hogy az ott eszközlendő 
geológiai kutatások gyakorlati eredményeit — fent említett célnak megfelelően — 
hadvezetőségünk rendelkezésére bocsáthassa. 

Előadó a rendelkezésére álló egyhóna pi idő alatt Szerbiának a Drina, Száva, 
és Kolubara folyók közötti részét járta be, mely területek Macsva, Poszavina és 
Pocerina néven ismeretesek s dél felől a Őer, Vlasics, Medvednik és Jablanik hegy- 
ségek által határoltatnak. E hegységekben a mezozoikumnak egész rétegsora 
ismertetett fel, míg a tőlük északra eső lombos és sík vidék egy harmadkori meden- 
cét reprezentál. ; 

Előadó bemutatta a bejárt terület begyűjtött kőzetanyagát, ismertette a 
jadarmenti ólom, antimon és rézércek előfordulási viszonyait s reámutatott ezek 
ipari kihasználhatóságának fontosságára ép úgy, mint a bejárt országrész számos 
ásványos gyógyvizeinek értékesítésére, közölvén néhánynak elemzési adatait is. 
Bővebb ismertetését adta előadó a bejárt vidék talajviszonyainak. Ismertette 
azok kialakulási körülményeit s mezőgazdasági legsikeresebb kihasználhatóságá- 
nak módozatait. A talajkutatás terén Szerbiában teljesen új csapáson járt előadó ; 
megállapításai ennélfogva tudományos szempontból is egészen új világításba 
helyezik a Balkán talajkialakulásának folyamatait. Így pl. a vörös agyag (terra 
rossa, nyirok stb.) néven ismert földféleség különbségeire világít : eá előadó, mikor 
megállapítja, hogy a Balkán klimatikus viszonyaiból kifolyólag kaolintartalmú 
vörös agyagot reprezentál a mediterrán flórabirodalom talaja Ó-Szerbiában ; kaolin- 
. szegény földféleség alakul ki (fosszilis talaj) a mérsékelt égöv lombhullató erdő 
vegetációja alatt Szerbia északi felében. A Macsva és: Poszavina gazdaságos ki- 
használására a gyapottermelést ajánlja előadó, mert ezek a területek már bele- 
esnek a gyapottermelő övbe; a Pocerinában pedig a komló termelését. 

Végül a bejárt terület talajtípusait mutatta be. 


b) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK, 


VII. Kivonat az 1916 november 8-án tartott választ- 
mányi ülés jegyzőkönyvéből. 

Az ülés a kir. m. Term. Tud. Társ. üléstermében esti 128 órakor kezdődik. 

Elnök: PÁLFY MóRgIc dr., másodelnök. 

Megjelentek: ILosvaY LAJos dr., KocH ANTAL dr., KRENNER JÓZSEF dr., LóczY 
LaAJos dr., TELEGDI RÓTH LAJOS, gróf SZÉCHENYI BÉLA tiszteletbeli tagok, EMszT KÁLMÁN dr., 
HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKó IMRE választ- 
mányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ÁSCHEB 
ANTAL pénztáros. 

Elnöklő másodelnök, dr. SZONTAGH T. elnök úr távollétében az ülést megnyitja és 
a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KoRMos TIVADAR és TIMKÓ IMRE választmányi tagokat. 


mé 1) et 


278 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Mindenekelőtt üdvözli KocH ANTAL dr. tiszteletbei tagot, akit Ő Cs. és Ap. Királyi 
Felsége Bodrogi előnéven a magyar nemsséggel kitüntetni mél 
tóztatott. Majd bejelenti, hogy ZEMPLÉN Győző műegyetemi tanár hősi halála alkalmából 
az elnökség részvétiratot intézett a kir. József-műegyetem tanácsához. 

Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagokul jelentkeztek: 

1. Dr. JORDÁN KÁROLY vegyészmérnök, Budapest. Ajánlja a titkárság. 
2. Dr. SZENTPÉTERY ZSIGMOND egyetemi magántanár, Kolozsvár. Ajánlja: a tit- 
kárság. 

Rendes tagokul jelentkeztek: 

3. HIDEGHÉTI BITTERA GYULA egyetemi gyakornok. Ajánlja: Dr. KoRMos 
TIVADAR, v. t. 

4. HOLLÓS ANDRÁS államvasúti mérnök. Ajánlja : dr. KoRmos TIVADAR v. t. 

5. Magyar Gazdaszövetség, Budapest. Ajánlja: dr. SZONTAGH TAMÁS 
elnök, 

6. EMIR SZULEJMANN IÍNGER ABDULLAH földbirtokos, Nagypapmezőn. Ajánlja : 
dr. SZONTAGH TAMÁS elnök. 

7. MAJER REzső bányamérnök főhadnagy. Ajánlja : LITSCHAUER LAJos r. t. 
8. Őrgróf MARENZI FERENC gyalogsági tábornok. Ajánlja: SCHAFARZIK F. r, t. 
9. MöCKEL KONRÁD egyetemi tanársegéd, Kolozsvár. Ajánlja : FERENCZI ISTVÁN r. t. 

10. SCHöPPE WILLY dr. a dobsinai rézművek igazgatója. Ajánlja: SZINYEI MERSE 
ZSIGMOND v.t. 

A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokká megválasztja. 

A folyó ügyek sorából következnek : 

1. A m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Űr 1916 okt. 
6-án kelt 116,477—1914. IV. sz. rendeletében az 1916—17. év I. felére 1500 K államsegélyt 
engedélyez. Örvendetes tudomásul szolgál. 

2. A m. k. Földmívelésügyi Miniszter Űr 1916 okt. 24-én kelt 
105,251—1916. IX. fő 2. ü. o. alatt 2000 K államsegélyt engedélyez az 1916—17. év I. felére, 
ami a háború kitörése óta először történik meg, teljes összegben. 

Örvendetes tudomásul szolgál. 

3. A Barlangkutató Szakosztály kéri a közgyűléstől megszavazott 
1000 K évi segély II. felének: 500 K-nak kiutalványozását. 

A választmány a segély kiutalására a pénztárosnak az engedélyt megadja. 

4. BEKEY IMRE GÁBOR r. tag katonai szolgálatából kérelmet intéz a választmány- 
hoz aziránt, hogy a hadbavonult tagok a tagdíj fizetés alól a háború tar- 
tamára fölmentessenek. 

ILosvaY LaJos, Lóczy LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA gróf tiszteletbeli tagok hozzá- 
szólása után a választmány olykép határoz, hogy a hadba vonult tagokat a háború tartama 
alatt tagsági díjukért a társulat nem zaklatja, hanem. megengedi nekik, hogy a háború 
lezajlása után hátralékos illetményeiket részletekben fizethessék meg. 

5. A Franklin-Társulati nyomda arról értesít, hogy a Földtani 
Közlöny előállítási árát 1916 jul. 1-től 3097-al felemeli. 

A választmány az emelést tudomásul veszi. 

ILosvav LaJos t. tag ajánlja azonban, hogy a titkárság garanciát kérjen a vállalat- 
tól az iránt, hogy a jövőben további áremelkedés ne történjen és kérdést 
ntézzen a vállalathoz, hogy vajjon ha a háború után a nyersanyag ára leszáll, a nyomda is 
megfelelően le fogja-e szállítani az árakat s ha igen, arra nyujtson garanciát. 

6. SzaJjvocHa LÁSZLÓ a krakói Jagello-egyetem rektora kéri a társulati ki- 
adványokat a krakói egyetemi földtani intézet részére. A választmány mérsékelt 


CMS ís 


TÁRSULATI ÜGYEK. 279 


árért a fizetést esetleg több évre felosztva a szükséges kiadványokat engedélyezi abban 
az esetben, ha a krakói intézet a társulat tagjai sorába lép. 

7 A Magyarországi Bajtársi Szövetség kéri, hogy a társulat 
alapító-tag gyanánt 200 K-val lépjen be az alapító tagok sorába, ILosvaAY LAJos, Lóczy 
LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA tiszteleti tagok hozzászólására a Választmány kimondja, hogy 
a Földtani Társulat céljaival nem egyeztethető össze a Bajtársi Szövetség támogatása, de 
alapszabályaink szerint nincs is módunkban egy más társulatba tagul belépnünk, 

8. KoRmos TIVADAR indítványt terjeszt elő boldogult ZSIGMONDY VILMOS szo b- 
rának méltó elhelyezése ügyében. Ugyanis a Szécsi ANTALtól akotott 
szobor a fővárosi pavillon háta mögött, a régi artézi-fürdő szűk udvarában van, elrejtett 
helyen. Kéri a választmányt : hasson oda a Földtani Társulat a székesfőváros polgármeste- 
rénél, hogy a szobor a Széchenyi-fürdő homlokzata elé, méltó helyre tétessék át, 

ILosvaAY LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA gr. t. tagok indítványára a választmány felkéri 
az Elnökséget, hogy a székesfővárosi polgármesternél tudakozódjék az iránt: vajjon milyen 
helyre szánták ZSIGMONDY szobrát, s járjon közbe a szobor méltó elhelyezése ügyében. 

9. Az Uránia magyar tudományos színház felajánlja helyi- 
ségeit az előadások számára a Földtani Társulatnak. 

A választmány köszöni az ajánlatot, de ezidőszerint népszerű előadásokat nem ren. 
dez s rendes előadásai körül beéri a megszokott üléstermekkel, 

10. Másodtitkár előterjeszti jelentését a forgótóke állásáról. 

A Magyarhoni Földtani Társulatnak a másodtitkár által kezelt forgótőkéje 1916 
november hó 8-án a következő állást mutatja : 


Bevétel készpénzben? 23 ess sas dssleee 9,787 K 36 f 
Postatakarékpénztárban.............. . 264 c 81 c 
ÖSSZESEN eza asse gate 10,052 K 17£ 
Meladás As elerese side gates elvégzed sei eős 79374 12 
IKÉSZDÉNZ Etetetstaták te ezt tie 2,115 K 05£ 


Tagdíjat fizetett az év elejétől: 504 tag és 55 előfizető. 

Ha a fent kimutatott 2115 K 05 fillér készpénzhez hozzászámítjuk a már kiutalt, de 
még föl nem vett 3500 K államsegélyt, akkor rendelkezésünkre 5615 K 05 fillér áll, nem szá- 
mítva az alaptőke kamatait, mintegy 2200 K-át. Evvel együtt mintegy 7900 K áll rendel- 
kezésünkre ez évre. 

11. Tekintettela Magyarhoni Földtani Társulat ezenaránylag kedvező anyagi 
helyzetére a másodtitkár javasolja, hogy a szerzői tisz- 
teletdíjakat ez év január havától számítva, ismét fizethessük. 
A háború elején ugyanis, amikor az államsegély folyósítása kétséges volt, a Tekintetes 
Választmány olykép határozott, hogy szerzői tiszteletdíjakat egyelőre nem fizet. Most 
azonban ismét oly helyzetben vagyunk, hogy fizethetünk. Ebben az évben ezen a címen 
kifizetésre kerülő összeg mintegy 600 koronát tenne ki, 10 ívet a 60 K számítva. Ebből 
a 10 ívből eddig megjelent 417 ív. 

A beterjesztett javaslatra a választmány olykép határoz, hogy az elnökség az 
1916 jan. 1-től kezdődő határidővel a szerzői tiszteletdíjakat kiutalványozhatja. 

12. Elsőtitkár felhívja a figyelmet az Alapszabályok 13. §-ára, amely szerint tisz- 
teleti s levelező tagot nov. 1-ig lehet ajánlani. 

Az Elnökség jelenti, hogy ezideig hozzá tiszteleti és levelező tag választása iránt 
írásbeli ajánlat nem érkezett. 

Több tárgy híján elnöklő másodelnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr., elsőtitkár. 


Se fen e 


280 TÁRSULATI ÜGYEK. 


VIII. Kivonat az 1916 dec. 6-i választmányi ülés 
jegyzőkönyvéből. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos. 

Megjelentek: LóczY LAJOS és TELEGDI Rorn LAJostiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., 
HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC választmányi tagok, 
dr. PÁLFY MÓR másodelnök, dr. PAPP KÁROLY elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr., másod- 
titkár, ÁASOHER ANTAL pénztáros. 

Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN dr. és KORMOS 
TIVADAR dr, választmányi tagokat. 

1. Elnök megemlékezik arról a súlyos veszteségről, amely hazánkat I. FERENC 
Józser Ő Cs. és Ap. Királyi Felsége elhúnytával érte. A Választmány 
felkéri az Elnököt, hogy a társulat nevében Ő Cs. és Ap. Királyi Felsége elhúnyta alkalmá- 
ból a kebinetirodához sürgönyt menesszen, egyrészt a részvét kifejezésével, másrészt az új 
király IV. KÁROLY Őfelsége iránti hűség biztosításával. A Választmány továbbá elhatározza, 
hogy Őfelsége I. FERENc JÓZSEF elhúnytáról a Földtani Közlöny legközelebbi számában 
gyászkeretben rövid megemlékezés közöltessék. 

2. Elnök jelenti, hogy ez év nov. 30-án a társulat elnöksége üdvözölte KRENNER 
Józser tiszteleti tagot, aki 1864 óta tartozik tagjaink sorába, abból az alkalomból, hogy 
múzeumi szolgálatának 50 éves fordulóját megérte. Örvendetes tudomásul szolgál. 

3. Elsőtitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek: BARTucz LAJos dr. 
egyetemi adjunktus, aj. KoRmos T. dr., PaPPp JÁNos Tápióságh, ajánlotta a titkárság. 
Mindkét jelentkezőt a társulat tagokul választja. 

4. Elhúnyt : STEINHAUsZz GYULA m. k. főbányatanácsos ez év november 25-én Buda- 
pesten. Tagjaink sorába 1871-ben lépett STAUuB MóRIc dr. ajánlatára. A választmány el- 
határozza, hogy a szomorú eset alkalmaból az elhúnyt özvegyéhez részvétiratot intéz. 

5. Elsőtitkár nehány beérkezett gyűjtőívet mutat be, amelyekre azonban 
a társulatnak nincs módjában pénzbeli adományt júttatni. 

6. Elnök jelenti, hogy boldogult BöcKgH JÁwosnak a társulat által alkotott 
és a m. kir. Földtani Intézet számára ajándékozott szobra már be van falazva 
a Földtani Intézet bástyájába. A választmány elhatározza, hogy a szobrot 1917 május havá- 
ban fogja leleplezni, a m. kir. Földtani Intézetben tartandó szakülés alkalmával. 

7. Elnök bemutatja a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának 1916 december 6-án 
kelt átiratát, amelyben a nevezett intézet igazgatósága hajlandó a társulat csereviszonyait 
közvetlenül lebonyolítani. Lóczy LaJos igazgató élőszóval is elmondja azon előnyöket, 
amelyek ezúton a társulatra háramlanak, amelyeknek folytán a társulat tetemes posta- 
költséget takarít meg és nem lesz szükséges az intézetnek többszörösen sürgetni a kiadvá- 
nyokat a társulat titkárságától. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár Lóczy LAJos igazgató úr átiratára megjegyzi, hogy a csere- 
viszonyosoktól beérkezett folyóiratok jegyzékét már egy évvel ezelőtt átadta a választmányi 
ülésen Lóczy igazgatónak, azonban ezek kiválogatása mindmáig nem történt meg, minthogy 
az igazgató úr az igért segéderőt a titkárságnak nem adta meg. A szóbanforgó jegyzék 
azután újból visszakerült a titkársághoz. 

SCHAFARZIK FERENC t. tag ajánlja a csereviszonyosoknak a Lóczy LaJostól ajánlott 
módon a Földtani Intézet által való kezelését. 

Többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a Magyarhoni Földtani 
Társulat átadja 96 csereviszonyos folyóiratának kezelését a m. kir. Földtani Intézetnek, 
azzal a hozzátevéssel, hogy az ezekből szükséges folyóiratokat a m. k. földtani intézet 
a maga könyvtárának megtartja ; azon folyóiratokat pedig, amelyek az intézet könyv- 
tárában amúgy is megvannak, a iégi szokások alapján elsősorban az egyetemi földtani 


SS 0 FESS 


TÁRSULATI ÜGYEK. 981 


intézetnek, másodsorban a műegyetemi ásványtani intézetnek küldi meg, mint a Magyar- 
honi Földtani Társulat ajándékát. 

8. Másodtikár előterjeszti a törlendő tagok névsorát, nagyobbrészt olyan 
tagokét, akik évek óta nem fizettek tagsági díjat. 

A Választmány a bemutatott tagokat törli a tagok névsorából. 

9. Másodtitkár előterjeszti azon kérelmet, hogy nehány tagtársnak a 
társulat a mult évekre visszamenőleg írói honoráriumából tartozását tör- 
leszthesse. A választmány a bemutatott tagoknak a tagdíjat az 1914—1915. évre 
visszamenőleg kivételesen írói honorárium fejében elengedi. 

10. KoRMmos TIvADAR dr. választmányi tag indítványára PAPP KÁROLY elsőtitkár 
azon kérelmet terjeszti a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága elé, hogy a m. kir. Föld- 
tani Intézet kiadványait hivatalos úton, portómentesen 
küldje meg a tagoknak, amiáltal a társulat javára mintegy 1000 korona posta- 
költség-díjat takaríthatna meg. 

Elnök támogatja a kérelmet, s reméli, hogy ilyen úton a társulat tetemes összeget 
takaríthat meg, amelyet egyéb fontos, tudományos célokra költhet. A m. kir. Földtani 
Intézet igazgatóságát a társulat elnöksége írásban fogja megkeresni a kérés teljesítésére. 

Elnök egyéb tárgy híján az ülést esti 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


I. Kivonat az 1917 jan. 3-i választmányi! ülés jegyző- 
könyvéből. ; 


Az ülés délután 7 órakor a kir. m. Term. Tud. Társulat üléstermében kezdődik. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : ILosvAY LAJos dr., Lóczy LAJos dr. tiszteleti tagok, dr. EMSZT KÁLMÁN, 
HORUSITZKY HENRIK, KADIÓ OTTOKÁR dr., KORMOS TIVADAR dr., LŐRENTHEY. ÍMRE dr:, 
SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKóÓ IMRE választmányi tagok, BELLA 
LAJos a Barlangkutató Szakosztály alelnöke, s PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Ho- 
BUSITZKY HENRIK és LŐRENTHEY IMRE választmányi tag urakat. 

Elsőtitkár előterjesztései : 


I. Pártoló tagul jelentkeztek: 


mm 


. SCHAFARZIK FERENC dr. választmányi tag. Ajánlja : az elnökség. 
PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Ajánlja az elnökség. 


49 


II. Rendes tagul jelentkeztek: 


1. Egyetemi geológiai intézet, Krakkó. Ajánlja : Lóczy LaJost.t 

2. Dr. WALENY GOETEL egy. tanársegéd, Krakkó. Ajánlja : Lóczy LaJos t.t. 

3. TokopYy LÁszLó egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: FRANZENAU ÁGosr r. t. 

4, Dr. WILFRIED TEPPNER, Graz, Leechgasse 30. Ajánlja : Kapré OTTOKÁR dr. 

A felsoroltakat a választmány pártoló, illetőleg rendes tagokul megválasztja . 

Elsőtitkár jelenti, hogy a mult ülésen törölt tagok közül néhányhoz felhívást intézett , 
s ezek válaszoltak is. Hátrálékaikat kifizetni, s továbbra is tagokul maradni hajlandók a 
következő tagtársaink : 

1. Biscnirz BÉLA, a Bánya szerkesztője, Budapest. 

2. MEINHARDT VILMOS, bányafelügyelő, Ajka. 

3. KÁPOLNAI PAUER VIKTOR bányafőmérnök, Nagybánya. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — DO — 19 


982 TÁRSULATI ÜGYEK. 


4. PécHY PÉTER főszolgabíró, Avasújváros. 

5. SZELLEMY LÁszLó bányafőmérnök, Felsőbánya. 

Elnök jelenti, hogy a mult választmányi ülés rendelkezése alapján a csereviszonyosok 
jegyzékét a társulat átadta a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának. Ugyancsak átadta 
a társulat a folyóiratokat is a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának, amely a folyóiratok 
kiválogatását már meg is kezdette. 

Elnök jelentést tesz a társulat kebelében működő bizottságokról, amelyek inten- 
zivebb munkáját a mai háborús viszonyok tetemesen megnehezítik. 

A választmány Elnök jelentéseit tudomásul veszi. 

PAPP KÁROLY dr. főtitkár eltávozik, amire Elnök kérdést intéz a választmányhoz 
az iránt, vajjon a választmány összeférhetőnek tartaná-e azt, hogy a Barlangkutató Szak- 
osztály a LENHOSSÉK MIHÁLY lemondásával megüresedett elnöki széket esetleg a társulat- 
nak jelenlegi főtitkárával töltené be. 

Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választmány azon esetben, ha 
a kettő között elszámolási viszony nincs, összeférhetetlenséget nem lát abban, hogy a tár- 
sulat titkára egyúttal a szakosztálynak is elnöke lehessen és így semmi kifogása nincs az 
ellen, ha a szakosztály esetleg az elsőtitkárt elnökévé választja. 

Elnök indítványozza, hogy báró Eörvös LÓRÁNDot, aki a társulatnak 1867 óta tagja , 
ötven éves tagsága alkalmából a társulat üdvözölje. 

ILosvaY LaAJos hozzászólása kapcsán a választmány úgy határoz, hogy báró Eörvös 
LÓBÁNDOt a februári közgyűlésen óhajtja üdvözölni, s felkéri az Elnököt, hogy ennek foga- 
natosításáról gondoskodni szíveskedjék. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 1458 órakor berekeszti. 


II. Kivonat az 1917 jan. 31-én tartott választmányi 
ülés jegyzőkönyvéből. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében estéli 8 órakor 
kezdődik. 

Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: KocH ANTAL dr. és Lóczy LAJos dr. tiszteletbeli tagok, HORUSITZKY 
HENRIK, KADIÉ OTTOKÁR dr., KORMOS TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER 
ZOLTÁN dr., TREITzZ PÉTER választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. másodelnök, PAPP KÁROLY 
dr. elsőtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros, 

Elnök az ülést megnyitja, s a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KApIé OTTO- 
KÁR dr. és TREITZ PÉTER választmányi tagokat. 

Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, hogy 
társulatunk rendes tagjaiul óhajtanak belépni a következő urak : 

. BAJÁN JÁNos mérnök. Ajánlja : SZoryTaGH TAMÁS dr. elnök. 

. BogGpÁNyrY Öpös műegyet. ny. rk. tanár. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 
BÁRÓ KAAs ALBERT földbirtokos. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 

MAssÁNYI ERNő m. kir. meteorológus. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 
OLTAY KÁROLY műegyetemi ny. r. tanár. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 
. ROLLER BENő mérnök. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 

WEIssMaAR JózsER műegyetemi adjunktus. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök 
. DöMöÖK TERÉZ rajztanárnő. Ajánlja: dr. KORMOS TIVADAR v. t. 

9. GYÖRGYEY FLÓRA egyetemi hallgató. Ajánlja : dr. JuGoviIcs LAJos r. t. 

A felsoroltakat a választmány a társulat rendes tagjainak sorába választja. 

Elsőtitkár jelenti, hogy a törlésre szánt tagok közül továbbra is tagokul 
hajlandók maradni. 


WV 


9ama 


Csz d ES 


— 


TÁRSULATI ÜGYEK. 283 


1. Kiss JózsEF bányamérnök, Budapest (hadi szolgálatban). 

2. Dr. Kgavusz BÉLA ügyvéd, m. k. főhadnagy (hadi szolgálatban). 

3. RixpL GuszrÁv bölcsészethallgató (hadi szolgálatban) 

4. RazsovicH JÓZSEF a karács-cebei aranybányák igazgatója . 

Ezekkel, a mult ülésen bejelentett 5 visszalépő tag számba vételével, a visszalépő 
tagok száma 9-re emelkedett. 

I. Elnöknagyfontosságújavaslattal járul a választmány 
elé. Nevezetesen a magyar műszaki világ kitünöségei sorából többen azzal a kérelemmel 
fordultak hozzá, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében egy hidrológiai 
szakosztály szervezése eszméjének megnyerjék. Hosszasabb tárgyalások során arra 
a meggyőződésre jutott, hogy a hidrológiai szakosztály legcélszerűbben a Földtani Társulat 
keretében szervezhető, s e célból már egy kidolgozott tervezetet mutathat be a választmány- 
nak. A hidrológiai szakosztály tervezetét bemutatva, kéri a választmányt, hogy a kérdéshez 
hozzászólni szíveskedjenek. 

SUCHAFARZIK FERENC dr. szerint a szóbanforgó szakosztály inkább a Mérnök- és 
Építész-Egylet kebelében volna megoldandó, mint amely egyesületnek úgy anyagi viszonyai, 
mint helyiségei nagyobb biztosítékot nyujtanának a hidrológia fellendülésére. De ha a ter- 
vezet kidolgozói a Magyarhoni Földtani Társulatot tisztelték meg a hidrológia művelésével, 
. úgy a maga részéről nem ellenzi eme szakosztály megalkotását. 

KORMosS TIVADAR a legmelegebben üdvözli az Elnök úr által felvetett eszmét, nagyon 
hasznosnak látja társulatunkra, ha a vízi mérnököket is munkálkodásunk körébe vonjuk, 
mert ez csak a társulat izmosodását eredményezi. 

LóczY LaJos tiszteleti tag kifejti, hogy bár a tervezett hidrológiai szakosztály inkább 
illenék a Magyar Földrajzi Társaságba vagy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletbe, mint- 
hogy azonban a hidrológus szaktársak hozzánk : geológusokhoz fordultak tervükkel, ezért 
helyesli az elnök úr javaslatát, amidőn társulatunkban óhajtja a hidrológiai szakosztályt 
létesíteni. A magyar vízi mérnökök igen szépen dolgoznak, de csak a vízzel foglalkoznak. 
Már pedig nagyfontosságú tudományág leend az, amely a vizek geológiai vonatkozását 
fogja megalapozni és művelni. A mérnökök maguk óhajtják annak szükségességét, hogy 
a geológusok körébe jójjenek, s velünk vállvetve dolgozzanak ; tehát fogadjuk őket szeretet- 
tel és bizalommal. ; 

TREITZ PÉTER, mint agrogeológus, a legnagyobb örömmel üdvözli a hidrológiai 
kutatókat körünkben. Hazánk sajátos geográfiai helyzeténél fogva az alföldeken óriási tér 
nyílik a hidrológia és az agrogeológia közös búvárlataira, ami a Duna-Tisza csatorna kérdé- 
sében is kidomborodott. 

PÁLFY MÓR másodelnök szerint már régebben érezték egy ilyen hidrológiai szak- 
osztály szükségességét a mérnökök, különösen abból a szempontból, hogy geológiai alapon 
dolgozzanak. Épen ezért örömmel csatlakozik most egy ilyen szakosztály létesítéséhez. 

Elsőtitkár felolvassa alapszabályaink 29. §-ának a—j) pontjait, amelyek szerint a 
Magyarhoni Földtani Társulat fiókegyesületeket és szakosztályokat alapíthat, s ezek számára 
az alapszabályok keretén belül ügyrendet állapíthat meg. 

Elnök összegezve a felszólalásokat, határozatilag kimondja, hogy a választ- 
mány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni Földtani Tár- 
sulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, amely 
szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat elnöksége a szak- 
osztály tagjaival egyetértően fogja megállapítani. A választmány eme határozatát a legköze- 
lebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni. 

II A Magyar Történelmi Társulat ügyvivő alelnöke, CsáNKI 
DEzső dr., megköszöni elnökük: THAaLLóczy LAJos dr. szerencsétlen halála alkalmából 
kifejezett részvétét. 


sz [Őz 19 


284 TÁRSULATI ÜGYEK. 


II. A Barlangkutató Szakosztály beterjeszti 1917 jan. 25-én tartott 
évzáró gyűlésének jegyzőkönyvét. 

Eme jegyzőkönyv adatai szerint LENHOSSÉK MIHÁLY dr. udvari tanácsos, egyetemi 
tanár, 1916 május hó 31-én lemondott a szakosztályban viselt elnöki tisztségéről, s azért 
a 1917 jan. 25-i évzáró gyűlés a hátralevő két évi ciklusra elnököt választott, egyúttal az 
ily módon a tisztikarban történt megüresedett helyeket is betöltötte. A szakosztály elnö- 
kévé BELLA LaJos igazgatót, alelnökévé KoRmos TIVADAR dr. egyetemi magántanár, 
osztálygeológust és választmányitagul SCHRÉTER ZOLTÁN dr., m. k. geológust választotta meg, 

A választmány a Barlangkutató Szakosztály tisztikarában és választmányában tör- 
tént eme változásokat tudomásul veszi. 

Egyben tudomásul veszi a választmány a Barlangkutató Szakosztály 1916. évi 
buzgó működését, s beterjesztett pénztári számadásait, a mely szerint a Szakosztály alap- 
tőkéje 2950 K 42 f; 1916. évi bevétele 3700 K 82 f. 

IV. Elsőtitkár, a betegsége miatt távollevő másodtitkár nevében, beterjeszti a Magyar- 
honi Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonának állásá- 
ról szóló jelentést. A pénztárvizsgáló bizottság tagjai, PETRIK LAJOS, LŐRENTHEY 
IMRE dr. és TIMKó IMRE megbízatásukban eljárva, 1917 jan. 24-én a pénztárvizsgálatot 
megejtették s erről részletes jegyzőkönyvet adtak. Jelentésük szerint a Magyarhoni Földtani 
Társulat összes vagyona az 1916. év végén 75,554 K 44 f-re, s adóssága 6600 koronára rúgott, 

A beterjesztett jelentést a választmány tudomásul veszi és a pénztárnoknak, vala- 
" mint a forgótőkét kezelő másodtitkárnak a felmentvényt megadja s buzgó szolgálataikért 
köszönetét nyilvánítja. 

V. Elsőtitkár előterjeszti az 1917. évi költsé gvetés irányzatát, amely 
a bevételeket s így a kiadásokat is 20,235 koronával irányozza elő. A kiadások tételei közül 
a Földtani Közlönyre 11,000 K-t irányoz elő, a többi tétel a régebben is szokásos keretek 
között mozog. A 10. tétel alatt teher törlesztésére 2163 koronát irányoz elő, a Il. tétel alatt 
a SZABÓ-emlékalap kamataiból az idén csak a hátralékos 100 K-t kívánja kiadni. A 12. tétel 
alatt a Barlangkutató Szakosztálynak 1000 K segélyt szavaz meg, ugyancsak a 13. tétel 
alatt a létesítendő "Hidrológiai Szakosztály céljaira is 1000 K segélyt nyujt. 

Egyúttal a választmány köszönetét fejezi ki Elnök úrnak, hogy 
a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért járó 2143 évi 1000 K tartozás elengedése ügyében 
a m. kir. földmívelésügyi minisztériumnál közbenjárt. 

VI. Elsőtitkár bemutatja GORKA SÁNDOR dr. természettudományi társulati titkár úr 
levelét, amelyben üléseink számára jan. 31-én és február 7-én a társulat üléstermét en- 
gedélyezi. A választmány a terem engedélyezéseért s a nehéz viszonyok között a fűtés, 
világítás ingyenes adományozásáért köszönetét fejezi ki. 

VII. Végül a választmány az 1917 február 7-én tartandó közgyűlés napirendjét 
állapítja meg, 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 

Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


III. Választmányi ülés 1917 március 14-én. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy LAJOS és TELEGDI ROTH LAJOS tiszteleti tagok, BöckH HUGó dr., 
EmszT KÁLMÁN dr., KoRMos TIVADAR dr., KADIÉ OTTOKÁR dr., LŐRENTHEY IMRE dr., 
SOCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. másod- 
elnök, BELLA LAJOS, a Barlangkutató Szakosztály elnöke, PAPP KÁROLY elsőtitkár, BALLE- 
NEGGER RÓBERT dr. másodtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN és 
SOHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. 


— 23 — 


TÁRSULATI ÜGYEK. 285 


Elnök üdvözli Lóczy LAJos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy őt a királyi József- 
műegyetem tanácsa tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. 
Elsötitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek : 
. DÁNos MIKLÓS miniszteri tanácsos. Ajánlja SZONTAGH elnök. 
. FARKASS KÁLMÁN miniszteri tanácsos. Ajánlja SZONTAGH elnök. 
. FörpDEs LIPÓT bányamérnök Selmecbánya. Ajánlja Viránis I. r. t. 
. GORKA SÁNDOR egy. hely. tanár, K. M. Term. Tud. Társulat főtitkára. Ajánlja 
titkár. 
. Kovács SEBESTYÉN ALADÁR műegyet. tanár. Ajánlja SCHAFARZIK F. v. t. 
. MaAucHa REzső kir. asszisztens. Ajánlja RÉTHLY A. r. t. 
. MARCZELL GYÖRGY meteor. int. asszisztens. Ajánlja ENDREY ELEMÉR r. t. 
. PupER JózsEr kegyesrendi tanár Selmecbánya. Ajánlja VIirátuIs I. r. t 
A felsoroltakat a választmány rendes tagokká választja. 


PAPP 


ESETET ATA EGES ETT 


Elnöki előterjesztések: 

1. Budapest székesfőváros főpolgármestere 1917 jan. 28-án kelt átiratában 
közli, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége a trónralépés alkalmá- 
ból előterjesztett hódolatért a Földtani Társulat választmánya elnökségének legkegyelme- 
sebben szíves köszönetét méltóztatott kifejezni. 

2. SZÉCHENYI BÉLA erőf tiszteleti tag megköszöni a születése 80-ik évfordulója alkal- 
má ból kifejezett üdvkivánatot. 

3. Elnök jelenti, hogy ZSIGMONDY ViLMmosnak városligeti szobra ügyében eljárt a 
székesfővárosnál, ahol azt igérték, hogy a szobrot, mihelyest az idő megengedi, a Széchenyi- 
fürdő előtt, a parkban fogják elhelyezni. 

4. A közgyűlés által megalakított hidrológiai szakosz- 
tály első, egészen magántermészetű bizalmas értekezlete 1917 február 10-én volt, amelyen 
a meghivott 45 tag közül 21-en jelentek meg. A bizalmas értekezleten MARENZI FERENC gróf 
altábornagy elnökölt s a jegyzőkönyvet ROLLER BEwxő mérnök vezette. 

Az alakuló szakosztályról a Magyar Balneológiai Értesítő X. évf. februári száma és 
a Magyar Nemzetgazda 34. évf. 7. száma meleghangú ismertetést közölt 

5 GORKA SÁNDOR dr.-nak, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkárának, 
a választmány köszönetet mond a terem engedélyezéseért. 

6. AFranklin-nyomda 1917 jan. 1-től újabb áremelkedést jelez. Az eddigi 
emelések 1915 dec. 15-én 3094, 1916 nov. 8-án 3094, s 1917 jan. 1-én 4094. A választmány 
az emelést kényszerűségből tudomásul veszi. 

7. A választmány az alapsza bályok 21. §-a szerint az 1917. évre pénztárossá egyhangú- 
lag ASCHER ANTAL műegyetemi kvesztort választja. 

8. A pénztárvizsgálóbizottság tagjaiul LŐRENTHEY IMRE, PETRIK 
LaJos és TIMKÓ IMRE urakat kéri fel. 

9. Am.kir. postaigazgatóság többszörös körrendelettel az összes egye- 
sületeket, hirlapokat igazolásra szólítván fel, társulatunk vezetősége az alapszabályoknak 
és az utolsó tisztújító közgyűlés közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyvének beküldésével 
a társulatot igazolta. 

10. Ugyancsak igazolta az elnökség a cenzura előtt a Földtani Közlöny 
felelős szerkesztőjét, az alapszabályok 20. §-a szerint az elsőtitkárt, s helyette- 
séül a másodtitkárt. 

11. Másodtitkár bejelenti, hogy az általa kezelt forgótőke a mult évi maradvánnyal 


együtb. 124 sás ette skala s átagzáté lébe sa OB ÁK 5994 6114 K 83f 
netre ert zt vew-ez EESKEEÉSRTENTe 2906 £ 92 
KÖSZDENZE dezés sen ő 3207 4 91 4 


s Eren 


286 TÁRSULATI ÜGYEK. 


12. Másodtitkár kérdésére a választmány elhatározza, hogy a szaküléseket a társulat 
ezentúl is, a régi szokásoknak megfelelően, d. u. 5 órakor tartja, úgy hogy a választmány 
7 órától kezdve ülésezhessen. 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 

Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


IV. Választmányi ülés 1917 április 4-én. 


Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy LAJOS és TELEGDI RorTH LAJos tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN 
HORUSITZKY HENRIK, SCHRÉTER ZOLTÁN, TREITZ PÉTER választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. 
másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ASCHER 
ANTAL pénztáros. 

Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORUSITZKY HENRIK és TREITZ PÉTER 
választmányi tagokat, 

Elsőtitkár jelenti, hogy pártoló tagul jelentkezett: 

1. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest. 
Ajánlja PAPP K. titkár. 

Örökítő tagokul: 

2. BRÁZAY ZOLTÁN gyáros, Budapest. Ajánlja Papp K. titkár 

3. ZSIGMONDY DEzső mérnök, Budapest. Ajánlja SZONTAGH T. elnök. 

Rendes tagokul: 

1. Állami Tanítóképzőintézet, Kiskúnfélegyháza. Ajánlja Vigm GY. 
rendes tag. 1 

2. Arad sz. kir. város Közművelődési Intézet Könyvtára, Arad. Ajánlja 
KoRmos TIVADAR r. t. 

A felsoroltakat a választmány a társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjaiul 
megválasztja 

A folyó ügyek sorából elnök a következőket terjeszti elő : 

1. Az 1917 március 14-i választmányi ülés jegyzőkönyvét bemutatva, ennek fel- 
olvasását a választmány mellőzi. 

2. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1917 március 21-én kelt 36,265. IX. fő 
1. ü. o. számú rendeletével a társulat részére 2000 K segélyt engedélyez. 

3. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1917 március 20-án kelt 108, 497. számú 
IX. fő 2. ü. o. rendeletével a földtani intézeti kiadványokért járó 1000 K régebbi tartozások 
átalányát, ennek megfizetését kivételesen elengedi. Mindkét adományért a választmány 
köszönetet mond a m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úrnak: 

4. A Franklin-Társulat beterjeszti a háború óta 10094-kal emelt nyomdaára kat, 
amelyek szerint az egységár ívenkint 224 korona, azonban a sok egyéb tétel alapján ívenkint 
legalább 350 koronára rúg az előállítási ár. 

A választmány a felemelt nyomdai árakat kényszerűségből tudomásul veszi. 

5. A Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége a Magas Tátrá- 
ról írt háromkötetes kalauzt megvásárlására fölajánlja és a sajtó alatt levő német kiadás 
támogatására bizonyos összeget kér. 

A választmány elismerve a bemutatott munka fontosságát, anyagi eszközök hiányá- 
ban a munkát pénzzel nem támogathatja. 

Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 


Ez DB zs 


TÁRSULATI ÜGYEK. " . 287 


V. Az 1917 május 9-i választmányi ülés. 


Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : Lóczy LAJos, TELEGDI ROTH LAJOS tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., 
KADpIó OTTOKÁR dr., KORMoSs TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, 
ASCHER ANTAL pénztáros; továbbá gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági tábornok 
és NopPcsA FERENC báró dr., földbirtokos rendes tagok. 

Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EmszT KÁLMÁN dr. és 
SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat 

Elnök üdvözli Lóczy LAJos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy a Balatonfelvidék 
geológiai viszonyairól szóló nagy munkáját az Akadémia a 200 aranyból álló nagy jutalmá- 
val tüntette ki. Immár a második jutalmat kapta nagynevű tiszteleti tagunk a Magyar 
Tudományos Akadémiától, minthogy egy évtizeddel ezelőtt már a keletázsiai nagy munká- 
jáért is a Marcibányi mellékjutalmat nyerte. 

Ugyancsak üdvözli báró NoPcsA FERENC dr. rendes tagot, akit a Magyar Tudományos 
Akadémia az idei tavaszon levelező tagjai sorába választott. 

Elnök jelenti a választmánynak, hogy a mai ülésre a Hidrológiai Szakosztály ügy- 
rendjének tárgyalása alkalmából a választmányba meghívta gróf MARENZI FERENC KÁROLY 
és báró NoPcsA FEREwC dr. rendes tag urakat, természetesen szavazati jog nélkül. A vá- 
lasztmány elnök intézkedését jóváhagyólag tudomásul veszi. 

Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagul jelentkezett : 

1. MAuRgiTrz BÉLA dr., egyetemi ny. rk. tanár, a budapesti ásvány-közettani intézet 
igazgatója. Ajánlja az elnökség. 

Rendes tagokul jelentkezett 

2. LENGYEL ZOLTÁN dr., országgyűlési képviselő Budapesten. Ajánlja ZALÁNYI 
BÉLA dr. r. tag. 

3. SzaravY-UJFraáLussyY LÁSZLÓ dr., m. kir. meteorológiai intézeti adjunktus Buda- 
pesten. Ajánlja PAPP KÁROLY titkár. 

Elnök bemutatja a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának ügy- 
rendjét, amelyet az 1917 április 30-án ülésezett nyolcas bizottság mint tervezetet készített. 
A 20 §-ból álló ügyrendet a választmány részletes bírálat alá veszi. Lóczy LAJos az ügyrend 
2. és 3. pontját, amely a szakosztály céljáról és feladatáról szól, túlságosan széleskörűnek 
ítéli, ugyanis szerinte a hidrológiának csak geológiai vonatkozású részeit kellene az ügy- 
rendbe felvenni. SCHAFARZIK FERENC dr. szerint a geológusok csak a Föld kérgében mozgó 
vizeket tanulmányozhatják. Nopcsa FERENC dr. aggályosnak tartja azt, hogy a hidro- 
lógiai szakosztály a földtani társulatban alakult, mert az ennek folytán a társulatba belépő 
mérnökök túlságosan gyakorlati irányba terelhetik át a földtani társulat munkásságát, 
már pedig a földtani társulat szerinte tisztán teoretikus irányú társulat kell, hogy legyen, 
MARESNZI grőf kifejti, hogy azt az eszmét, hogy a hidrológiai szakosztályt a földtani társulat 
keretében szervezzék, az a népszerűség adta meg, amely a társulatot úgy a szakkörökben, 
mint a külön böző társadalmi rétegekben övezi. Ha a szakosztály annyira megerősödik, 
hogy önálló társulattá alakulhat, úgy ez igen örvendetes esemény lesz a hidrológusok szem- 
pontjából, de a háború alatt önálló társulat alakítására gondolni sem lehet. KORMOS TIVADAR 
nagy büszkeséggel tekint ama tényre, hogy a magyar hidrológusoka Földtani Tár- 
sulat keretében keresik otthonukat, a társulat igaz örömmel látja a hidrológusokat s 
működésüket minden erejével támogatja § 

Többek hozzászólása után a választmány a 2., 3. és 4. §-okat a következőkép álla- 
pítja meg: 


Et) égesse 


88. s TÁRSULATI ÜGYEK. 


2. §. Célja : a hidrológiának és a geológiával összefüggő rokon tudományainak műve- 
lése és terjesztése. 

3. §. Egyik feladata a hidrológiának mint tudománynak az ápolása, másik feladata 
pedig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet számára megközelíthetővé 
tenni. 

4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat rendez 
s szakmunkákat ad ki. j 

Elnök emez egyhangú szövegezést megállapítva, határozatilag kimondja, hogy a 
nyolcas bizottság tervezetének többi pontjait a választmány egyhangúlag elfogadja. Egy- 
ben jelenti, hogy elnöki jogköréből kifolyólag az ügyrend céljából rendkívüli közgyűlést 
fog összehívni. " 

Elsőtitkár jelenti, hogy a SZABó-alapítvány ügyrendjének 8. §-a szerint a választmány 
a Szabó-érem ügyében héttagú bizottságot küld ki, amelynek feladata leend az 1918 februári 
közgyűlés számára a Szabó-érem kiadására javaslatot tenni. Megbírálandó az 1912 jan. 1-től 
1917 jún. 30-ig megjelent szakirodalom. A választmány a Szabó-érem birottságba PÁLFY 
Móz dr. másodelnök elnöklete alatt a következő tagokat küldi ki: EMszT KÁLMÁN dr., 
KoRmos TIVADAR dr., LŐRENTHEY ÍMRE dr., MAURITZ BÉLA dr., TIMKÓ ÍMRE és SOHRÉTER 
ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. 

Másodtitkár jelentést tesz a forgótőke állásáról, amely 1917 május 9-én a következő 


volt : 
mBevétol : . 4 AAENEEE KO SLGKESÁZBVE 
IKiadás (sk. NN ENE 6,429 c 44 4 
h Kész póNz see eeee 4,086 c 89 a 


. . 


Tagsági díjat fizettek 1917-re 351-en 3510 K-t, a mult évekre 34-en 339 K-t. Az ör- 
vendetesen befolyó tagsági díjak ügyét a választmány tudomásul veszi, s buzgó működéseért 
a másodtitkárnak köszönetet mond. 

Ejyéb tárgy híján elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti, 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 


c) A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 június 6-án 
tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében d. u. 6 órakor kezdődik. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek : HALAvÁTS GYULA, RÁPOLTHY LAJOS és dr. VADÁSZ ELEMÉRnÉ vendégek. 
Továbbá: ASCHER ANTAL, BEKEY IMRE GÁBOR, BötmM FERENC, Böckn HuGó dr., ELIMSZT 
KÁLMÁN dr., ENDREY ELEMÉR, báró Börvös LÓRÁND dr., FARKASS KÁLMÁN, HORUSITZKY 
HENRIK, JEKELIUus ERIcH, KApIé OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KOVÁCS SEBESTYÉN 
ALADÁR, KORMOS TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, LEIDENFROST GYULA, LENGYEL ZOL- 
TÁN dr., LóczY LAJOS dr., MARENZI FERENC KÁROLY gróf, MARzsó LAJOS, MAucHA Rezső, 
MARCZELL GYÖRGY, Magyar Gazdaszövetség (képviseli CZETTLER JENŐ dr.), PITTER TIVADAR, 
BRÉTHLY ANTAL, KOLLER BENŐ, TELEGDI Rorn LAJOos, TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, SCHA- 
FARZIK FERENC dr., SOHRÉTER ZOLTÁN dr., SZALAY- UJFALUusSY LÁSZLÓ, WESZELSZKY GYULA, 
VADÁSZ ELEMÉR dr., VOGL VIKTOR dr., ZALÁNYI BÉLA, ZSIVNY VIKTOR. 

Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár hivatalos 
elfoglaltsága miatt a mai közgyűlésen nem jelenhetett meg; a jegyzői teendőket helyette 
KADpIó OTTOKÁR dr. választmányi tag fogja vezetni. Jelenti, hogy a Magyar Gazdaszövetség 
képviseletében megjelent CzZETTLER JENő dr., akit üdvözöl. Távolmaradását kimentette 
KÖVESLIGETHY RADó dr. egyetemi tanár. 


assa) MAT 


TÁRSULATI ÜGYEK. 289 


A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KOCH ANTAL dr. és SOHAFARZIK FERENC dr. 
urakat. 

Elnök felszólítására KApré dr. felolvassa a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai 
Szakosztályának ügyrendjét. EKörvös L. báró gyakorlati szempontból ajánlja, hogy a szak- 
osztály választmányának 12 tagja legyen; határozatképes üléshez legalább 4 tagnak kell 
jelen lennie. Ezt a nézetet SCHAFARZIK dr. is osztja. A közgyűlés az indítványt elfogadja. 

FARKASS KÁLMÁN a 7. §-nak következő helyesbítését ajánlja : tagok személyesen, 
intézmények megbizosítjuk útján szavazhatnak. A közgyűlés ezt a javítást is elfogadja. 

ZALÁNYI dr. megjegyzi, hogy az ügyrendben nincs megállapítva, hogy ki szerkeszti 
a folyóiratot. Elnök szerint a kiadandó folyóirat szerkesztésére a választmány ad megbízást. 

Ezek után a közgyűlés az ügyrendet egyhangúlag elfogadja. 

Elnök megköszöni az ügyrend jóváhagyását, új szakosztály létesült, mely hasznára 
lesz a hazai kulturának. 

FARKASS KÁLMÁN megjegyzi, hogy az új szakosztály létesítése SZONTAGH TAMÁS dr. 
elnök és PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár fáradozásainak az eredménye, miért is a közgyűlés 
nevében megköszöni buzgalmukat. 

Elnök lendületes beszédben ünnepli néhai NAGYSÚRI BöcKH JÁNOos igazgató 
érdemeit, jelenti egyben hogy a tervezett szobor felállítása teljesen elkészült s felszólítja 
a jelen- levőket, hogy azt megtekintsék. 

Ezzel a közgyűlés esti 7 órakor véget ért. 

Jegyezte dr. Kapié OTTOKÁR választmányi tag. 


d) A Magyarhoni Földtani Tarsulat Hidrológiai Szak- 
osztályának első választó, ülése 1917 június 16-án. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután 1457 órakor kezdődik. 

Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. 

Megjelentek: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BARTucz LAJos dr., BEKEY 
IMRE GÁBOR, BOGDÁNFY ÖDÖN, BRAUN GYULA dr., DÁNos MIKLós, EMSZT KÁLMÁN dr., 
FARKASS KÁLMÁN, FöLDES LIPÓT, GROSZ LAJOS, HOFFMANN ALAJOS, Hogjwos REzső, HOLLÓS 
ANDRÁS, HORVÁTH BÉLA, JEKELIUS ERICH dr., JuGovics LAJOS dr., KAAS ALBERT báró, 
KALAMAZNIK NÁNDOR, KORMOS TIVADAR dr., KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR, IKULCSÁR KÁL- 
MÁN dr., LEIDENFROST GYULA, LENGYEL ZOLTÁN dr., ifjú LóczY LAJOos dr., LÖBLOVITZ 
ZSIGMOND, MARENZI FERENC KÁROLY gróf, MAUCHA REzső, OELHOFER HENRIK, PAPP 
KÁROLY dr., PÁLFY MÓR dr., PITTER TIVADAR, RÉTHLY ANTAL, ROLLER BENŐ, SCHAFARZIK 
FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZALAY- UJFALUsSY LÁSZLÓ dr., TOBORFFY GÉZA dr., 
VIGH GYULA dr., VOGL VIKTOR dr., WESZELSZKY GYULA dr.,, ZALÁNYI BÉLA dr., ZIELINSZKY 
SZILÁRD dr., ZSIGMONDY DEzSő. 

Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a szép számban megjelent tagokat és kijelenti, 
hogy mindazok a társulati tagok, akik a mai választó ülésre megjelentek, ezzel a Hidrológiai 
Szakosztály tagjaivá váltak, s így a mai ülésen már szavazati jogukat gyakorolhatják. 

A Hidrológiai Szakosztály eszméje a mai napon már valóságos testet 
öltött, s hogy ez az eszme a Magyarhoni Földtani Társulatban valósult meg, az MARENZI 
FERENC KÁROLY gróf cs. és kir. gyalogsági tábornok úr érdeme. Ő volt az, ki a mult év 
őszén a hidrológusok tömörülésének fontosságát felismerte és hangoztatta. Ezért indít- 
ványozza, hogy a szakosztály mai első alakuló ülésén köszönetet szavazzon MARENZI gróf 
tábornok úrnak. ) 

Az ülés egyhangúlag magáévá teszi Elnök úr indítványát, s gróf MARENZI KÁROLY 
FERENC úr őexelenciájának érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet mond. 


SMN e 


290 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Elnök felhívja a titkárt, hogy ismeretesse a szakosztály megalakulásának történetét. 
PAPP KÁROLY elsőtitkár a következőket jelenti: 

tAz 1917 febr. 7-i közgyűlés kimondotta a Hidrológiai Szakosztály 
létesítését olyan hozzátétellel, hogy a szakosztálynak feladatát, működési körét külön 
ügyrendben a Társulat elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megálla pítani. 

1917 febr. 10-én előzetes bizalmas értekezlet volt gróf MARENZI FERENC KÁROLY 
gyalogsági tábornok úr elnöklete alatt 22 tag részvételével ; ez az értekezlet 8-tagú bizott- 
ságot küldött ki, hogy az ügyrendet elkészítse. 

Ez az ügyrend készítő-bizottság 1917 április hónap 30-án ülésezett SZONTAGH TAMÁS 
elnöklete alatt, BOGDÁNFY ÖDÖN, ÜHOLNOKY JENŐ, FARKASS KÁLMÁN, KAAS ALBERT báró, 
KÖVESLIGETHY RADÓ, MARENZI FERENC KÁROLY gróf, PÁLFY MÓR, PAPP KÁROLY és ROLLER 
Benő részvételével. Ezen nyolcas bizottság az ügyrend készítése közben kiterjeszkedett 
a hidrológiai szakosztály leendő munkakörére is, amelyet a következőkben összegezhetünk : 

A hidrológia az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, 
források, kutak, ártézi kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Tárgykörébe a 
következő fontosabb fejezetek tartoznak. A vízkör forgása, a levegő nedvessége, s a csapadék. 
A talajvíz és a föld árja. A talajvíz áramlása, hőmérsékleti viszonyai és higiéniája. A talaj- 
vizet feltáró kutak és vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagutvíz és karsztvíz. Források és 
ezek különböző formái. Az ártézi kutak. A folyóvíz tudományából : a potamológiából főkép 
a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és továbbszállítása. Az 
árvizek oka és hatása. Az álló vizek, tavak, mocsarak, lápok és tőzegek tanulmányozása. 
A vizek biológiája. Á 

A szóbanforgó hidrológiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint: 
tudománynak ápolása, a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredmé- 
nyeit a gyakorlati élet számára megközelíthetővé tegye. 

Szakosztályunk ügyrendjét az 1917 május 9-én tartott választmányi ülés majd az 
1917 június 6-án összehívott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadván, a mai napon 
immár a szakosztály tisztikarának s választmányának megválasztására térhetünk át. A 
most megválasztandó tisztikar mandátuma az 1919. évi februári közgyűlésig érvényes, 
amikor t. i. az anyatársulati három éves ciklus véget ér.: 

Titkár jelentését az ülés tudomásul veszi, 

Elnök ezután felhívja a szakosztály megjelent tagjait, hogy titkos szavazással a 
tisztikart és a választmányt válasszák meg. A szavazatszedő-bizottság elnökéül EMszT 
KÁLMÁN dr.-t, tagjaiul KORMos TIVADAR dr.-t és RÉTHLY ANTAL dr.-t kéri fel. 

A szavazás először a tisztikarra, azután a választmányra történt, mindennemű 
jelölés nélkül, titkosan. 

A szavazás eredménye a következő. 

Az elnöki méltóságra: KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR 33, MARENZI FERENC KÁROLY 
. gróf II szavazatot kapott. 

A társelnökségre : KÖVESLIGETHY RADÓ dr. 41, SCHAFARZIK FERENC dr. 33, KovÁcs 
SEBESTYÉN ALADÁR 9, BÁRÓ Eörvös LÓRÁND dr. 1, Lóczy LAJos dr. 1, ZIELINSZKY SZILÁRD 
] szavazatot. 

Atitkár állásra BOGDÁNFFY ÖDÖN 40, ROLLER BENŐ 2 szavazatot, 

A választmányi tagságra: báró Eörvös LÓRÁND dr. 43, id. Lóczy LAJos 41, ZIx. 
LINSZKY SZILÁRD dr. 41], FARKASS KÁLMÁN 40, KAAS ALBERT báró 40, PRxIsz GYULA dr. 38, 
TREITZ PÉTER 38, WESZELSZKY GYULA dr. 37, gróf MARENZI FERENC 36, RÉTHLY ANTAL 36, 
OELHOFER HENRIK 33, LENGYEL ZOLTÁN 28, CHOLNOKY JENŐ dr. 13, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 9, 
ROLLER BENő 9, EMSZT KÁLMÁN dr. 6, BöcKH HuGó dr. 5, KORMos TIVADAR dr. 5, PÁLFY 
MóR dr. 5, PAPP KÁROLY dr. 4, ifjú LóczY LAJos dr. 3 szavazatot kapott. 


S ge 


TÁRSULATI ÜGYEK. 291 


Ezek szerint a választó ülés a Hidrolóziai Szakosztály tisztikarát és választmányát 
az 1917—1918. évekre a következőkép alakította meg. 

Elnök: KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR. 

Társelnök: KÖVESLIGETHY RADÓ dr., SOHAFARZIK FERENC dr. 

Titkár: BOGDÁNFFY ÖDÖN. 

Választmányi tagok: Eörvös LÓRÁND báró dr., FARKASS KÁLMÁN, KAAS ALBERT 
báró, LENGYEL ZOLTÁN dr., Lóczy LAJos dr. (idősb), MARENZI FERENC KÁROLY gróf, OEL- 
HOFER HENRIK, PRIwsz GYULA dr., RÉTHLY ANTAL dr. TREITZ PÉTER, WESZELSZKY GYULA dr., 
ZIELINSZKY SZILÁRD dr. 

Elnök a szavazás eredményét kihirdetvén, üdvözli a Szakosztály tisztikarát és 
választmányát. 

Majd átadja az elnöki széket KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR műegyetemi tanárnak, 
míg titkár BOGDÁNFFY ÖDÖN műszaki főtanácsost mint a szakosztály titkárát kéri fel, a 
további tárgyalás jegyzőkönyvének vezetésére. 

KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR elnök úgy a maga, mint a tisztikar és a választmány 
nevében megköszönvén a szakosztálynak a kitüntető bizalmat, amellyel hazánk első hid- 
rológiai szakosztályának vezetését reájuk ruházta, az ülést estéli 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 

Hitelesítik : SOHRÉTER ZOLTÁN és ZALÁNYI BÉLA dr. szakosztályi tagok, 


ESTÉT RB 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGTAI 
SZAKOSZTÁLYÁNAK ÜGYRENDJE. 


A szakosztály címe, célja és feladata. 


1. §. Címe: A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya. 
Budapest, 1917.d, ugyanezen feliratú hivatalos pecséttel. 

2. §. Célja : A hidrológiának és a geologiával összefüggő rokontudományai- 
nak művelése és terjesztése. 

3. §. Egyik feladata a hidrológiának, mint tudománynak az ápolása, 
másik feladata pedig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet szá - 
mára megközelíthetővé tenni. 

4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat 
rendez, s szakmunkákat ad ki. 


A szakosztály tagjai, jogaik s kötelezettségeik. 


5. §. A szakosztálynak tagja lehet a Magyarhoni Földtani Társulat minden 
tagja, aki belépési szándékát a szakosztály vezetőségének bejelenti, s kötelezi 
magát évi 5 korona fizetésére. Tag lehet úgy magánszemély, mint bármely intéz- 
mény. Az évi tagsági díj egyszersmindenkorra szóló alapítvánnyal is megváltható. 
Magánszemély alapítványa legalább 150 kor., hivatalok, intézetek, testületek 
alapítványa legalább 300 kor. Ezek az alapítványok a szakosztály alaptőkéjéhez 
csatolandók. 

6. §. Az anyaegyesületnek azon tagjai, kik a szakosztály részére alapítványt 
tettek, s így az évi 5 korona tagsági díjat továbbra fizetni nem kötelesek, tagsági 
jogukat mindaddig gyakorolhatják, míg az anyaegyesületnek tagjai maradnak. 

7. §. A szakosztály tagjai, valamint az alapítványt tevő nem szakosztályi 
tagok 15, megkapják a szakosztály folyóiratát, az üléseken előadásokat tarthatnak, 
azokhoz hozzászólhatnak ; azonban indítványozási és szavazási joguk csak a szak- 
osztály tagjainak van. A tagok személyesen, az intézmények megbizottjuk utján 
szavaznak. 


A szakosztály ügyvezetése. 


8. §. A szakosztály ügyeit a tisztikar és a választmány intézi. A tisztikar 
tagjai: egy elnök, két társelnök, és egy titkár. 

9. §. Az elnök irányítja a szakosztály ügyeit, képviseli a szakosztályt a 
nyilvánosság előtt, a szakosztály pénzügyeire felügyel, ellenőrzi a bevételeket, 
s utalványozza a kiadásokat a titkártól ellenjegyzett számlára. Az elnök hivatal- 
ból az anyaegyesület választmányának tagja. 


Ezelk es [Nan 


TÁRSULATI ÜGYEK. 293 


10. §. A társelnökök szükség esetén, az elnök felkérésére, őt helyettesítik. 

11. §. A titkár vezeti a szakosztály adminisztrációját, kezeli a forgótókét, 
nyilvántartja a tagok névsorát, a szakosztály működéséről s vagyoni állásáról a, 
választmánynak, illetve az évzáró ülésnek évi jelentésben beszámol. A titkárt 
hivatalos teendőiért a szakosztály évzáró ülése tiszteletdíjban részesítheti. 

12. §. A tízenkét (12) tagból álló választmány a szakosztály ügyeit választ- 
mányi üléseken intézi, amelyeket az elnök hív össze. A választmány szótöbbség- 
gel határoz, még pedig személyi ügyekben mindi£ titkos szavazással. A határo- 
zat csak akkor érvényes, ha a tisztviselőkön kívül legalább a választmány 4 
tagja jelen van. : 

183. §. A szakosztály tisztikarát és választmányát a szakosztály tisztújító 
évzáró gyűlésén a jelenlevő tagok, illetőleg tagsági joggal bíró intézményeknek 
hivatalos igazolvánnyal ellátott képviselői, titkos szavazás útján szótöbbséggel 
három évre választják., de csakis a tagok sorából. : A tisztújító évzáró ülés az 
anyaegyesület tisztújító közgyűlését megelőzi. Időközben történt választások 
csakis az anyaegyesületi ciklus közgyűléséig érvényesek, úgy hogy a szakosztályi 
választás mindenkor az anyaegyesület lejáró trienniumával ér véget. 

14. §. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a titkár jegyzi, 2 választmányi 
tag hitelesíti, s az ilyként hitelesített jegyzőkönyvet az elnök láttamozva jóvá- 
hagyás céljából az anyaegyesület választmányának bemutatja. 


Évzárógyűlés és összes ülés. 


15. §. A szakosztály évenkint évzáró ülést tart, még pedig az anyaegyesület 
közgyűlése előtt. Az elnök rendkívüli összes ülést bármikor összehívhat, de 25 tag 
kérelmére 15 nap leforgása alatt köteles azt összehívni. 

16. §. Az évzáró és rendkívüli összes ülés hitelesített jegyzőkönyve az anya- 
egyesület választmánya útján, a közgyűlés elé terjesztendő. A szakosztály évzáró 
gyűlésének és összes ülésének határozatai csak akkor jogerősek, ha a Magyarhoni 
Földtani Társulat közgyűlése azokat elfogadja. 


A szakosztály vagyona S jövedelmei. 


17. §. A szakosztály céljaira tett alapítványok és az évzáró gyűlés által. e 
célra kijelöit összegek alkotják a szakosztály vagyonát, amelyet az anyaegyesület 
pénztárosa a szakosztály alaptőkéje gyanánt külön kezel. Ezen alaptőkének, 
illetőleg szakosztályi vagyonnak csak a kamatai költhetők el. Az alaptőke 
kezeléseért az anyaegyesület pénztárosát a szakosztály évről-évre megállapítandó 
tiszteletdíjban részesítheti. 

18. §. A szakosztály jövedelmei a következők : az alaptőke kamatai, a tag- 
sági díjak, előfizetések s a kiadványok eladásából származó bevételek. Azonkívül 
állami segélyek, magánosok vagy intézmények adományai, s végül a Magyarhoni 
Földtani Társulat évi segélye, amelyet a választmány javaslatára az anyaegyesület 
közgyűlése évről-évre állapít meg. 


294 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A forgó tőke kezelése a szakosztály titkárának a feladata, akit a szakosztály 
ezért szintén tiszteletdíjban részesíthet. 

A szakosztály választmánya a pénztár megvizsgálására  pénztárvizsgáló 
bizottságot küld ki, amelyet elfogadás után az anyaegyesület választmánya hagy 
jóvá. 

A szakosztály feloszlatása. 


19. §. A szakosztály feloszlatását az anyaegyesület közgyűlésén kívül 
az összes szakosztályi tagok többségének hozzájárulásával a szakosztály évzáró 
gyűlése határozhatja el. Ez esetben az évzáró gyűlésre, illetőleg összes ülésre a 
meghívók egy hónappal előbb küldendők szét a tárgy különös kiemelésével. 
Ha a szavazás eredményre nem vezet, úgy 8 hónap leforgása alatt újabb összes 
ülés tartandó, amelyen a megjelent tagok a feloszlás kérdésében szótöbbséggel 
döntenek. n i 


Az anyaegyesület felügyelete. 


20. §. A Hidrológiai Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat szakosz- 
tálya levén, működéseért, valamint a Társulat alapszabályainak és a szakosztály 
ügyrendjének betartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másod- 
sorban közgyűlésének felelős ; működéséről az anyaegyesület választmánya útján 
a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésének évi jelentésben számol be. 

Kelt Budapesten, 1917. április hónap 30-án. 


1. :" BOGDÁNFY ÖDÖN 5. KöVESLIGETEHY RADpó dr. 
műegyetemi ny. rk. tanár, egyetemi ny. r. tanár, 
2. CHOLNOKY JENŐ dr. 6. MARENZI FERENC KÁROLY gróf 
egyetemi ny. r. tanár, gyalogsági tábornok, 
3. HARKASS KÁLMÁN 7. PÁLFY MóR dr. 
7 m. kir. miniszteri tanácsos, m. kir. főgeológus, 
4. KAAS ALBERT báró 8. ROLLER BENŐ 
földbirtokos, B okl. mérnök 


a nyolcas bizottság tagjai. 


Az 1—20. §-okból álló ügyrendet a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 
május 9-én tartott választmányi ülésén, majd 1917 június 6-án összehívott rend- 
kívüli közgyűlésén egyhangulag elfogadta . 

Kelt Budapesten, 1917 június hónap 6-án. 


PAPP IÁROLY dr. ÍGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. 
egyetemi tanár, m. kir. udvari tanácsos, 
a Magyarhoni Földtani Társulat titkára a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke. 


— 33 — 


prea ML ELNE 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


KLVII BAND. APRIL si PTEMBER 1917. 4—9. HEFT 


A) ABHANDLUNGEN. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER 
ANDESITGÁNGE. 


Von Dr. LupDwIG ANDREAS HorLós diplom. Ingenieur. 


— Mif Taf. IV ünd Fig. 12—18. — 


I. Einleitung. 


Aus der südöstlich von der Vácer Krümmung der Donau sich aus- 
breitenden Ebene ragt plötzlieh der meilenlange Andesit-Rücken des Csö- 
röger Kigyóhegy emport von welchem sich eine herrliche Aussicht sowohl 
auf das Donautal, wie auf das umgebende Hügelland eröffnet. Im Westen 
bildet das Alluvium der Donau mit der 110 m hohen Ebene der Insel 
Szentendre, im Osten der durchschnittlich 250 m hohe Kishartyáner Hügel- 
zug, zwischen welchem sich kleine Töler von NW nach BE ziehen, und im 
Norden der 652 m hohe Triaskalk-Gipfel des Nagyszál den Hintergrund. 
Der Csörögpokolvölgyer Hügelzüug wurde ursprünglich durch eine tekto- 
nische Bruch  verursacht, an  welcher der  ostwestlieh  streichende 
Andesitgang des Kigyóhegy mit erstaunlicher RegelmáBigkeit auf 745 km 
Lánge aufgebrochen ist, doch sind die Unebenheiten des umgebenden 
Raumes vornehmlich durch erosive Wirkungen entstanden. AuBerdem ist 
auch die Arbeit des Windes an der mit Flugsand verhüllten Donauebene 
und dem von NE—SW verlaufenden Tölern zerrissenen Hügelland sehr 
schön wahrzunehmen. 

Die Wirkungen der Denudation zeigen am besten die Bergrücken des 
Királygerenda, Cseke, Bángor und Csörög, die sich auf200—300 m Meeres- 
höhe erheben und sich im groBenund ganzen von NW gegen SE ziehen 
und unter welchen die pröchtigste geologische Erscheinung der Kigyóhegy, 


296 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


mit seinem am Baume der Ebene scharf emporragenden Rücken bildet. 
Der Andesitzug des Csöröger Kigyóhegy führt auf der Karte von Westen 
gegen Osten die Bezeichnungen Pokolvölgy, Kigyóhegy, dann Öreghegy 
und Lajoshegy. Diese Kücken ist fast 742 km lang, aber das hürtere 
Gestein des kaum 10 m máchtigen eruptiven Dykes hat den abradierenden 
Wirkungen besser widerstanden als der umgebende lockere Sandstein und 
Mergel, so, da8B letztere sich als sanít verlaufende Hügel an die das Ter- 
rain beherrsehenden Andesitkámme anlehnen. (Fig. 12.) 

Der Dyke des Csöröghegy ist fast in seiner ganzen Lönge durch 
Steinbrüche aufgeschlossen. Jener Teil der Aufsechlüsse, der westlich von 
der Vácrátóter Eisenbahn-Haltestelle föllt, ist sehr alten Ursprunges und 
das Material desselben ist in den Gebüuden der örmlichen Dörfer der Um- 


Fig. 12. Der Andesit Dyke des Csöröger Kigyóhegy. 


e 


gebung nicht zu finden. Es ist nicht unmöglieh, da B die alten Steinbrüche 
noch aus den Zeiten der Römer stammen, die das Material zum Bau der 
nach Aguincum führenden LandstraBen benützt haben. Ich glaube, daB 
es auch für die Altertumsforscher keine vergebliche Mühe würe, die Csöröger 
3teinbrüche aufzusuchen, da sie lüngs der Steinbrüche eventuell auch 
auf Spuren der vorrömisehen Niederlassung geraten würden.! 

Innigen Dank sehulde ich dem Herrn Universitáts-Professor D. KARL 
von Papp, der mir in meiner Arbeit nicht nur Unterweisungen gegeben, 
sondern mich dabei mit Rat und Tat unterstützt hat, sowie dem Herrn 


1 Vorliegende Arbeit wurde von der Philosophischen Fakultát d. k. Ung. Uni- 
versitát der Wissenschaften mit dem Preise der Anton Koch?schen Jubileumstiftung 
honoriert. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 297 


Universitáts- Professor Dr. BÉLA MAvuRkirz, der durch seine wohlwollende. 
Unterstützung meine  petrographischen Untersuchungen  ermöglichte, 
ferner dem Herrn Universitáts-Adjunkten Dr. ELEMÉR VaApÁsz, der mir 
meine Arbeit durch seinen erfahrenen Rat sehr erleichterte, und dem Herrn 
Universitáts-Assistenten Dr. LupwiIiG JuGovics für seine freundlichen 
Bemühungen. 

Das studierte Material stammt fast gönzlieh aus meiner eigenen 
Sammlung und ist im Besitze des Geologischen Institutes der Universitüt ; 
ich mubB jedoch besonders hervorheben, da B mir Herr Hofrat Dr. THomas 
von SZONTAGH, Vizedirektor der k. ung. Geologiscehen Reichsanstalt, 
das Material vom Brunnen der Haraszt-PuBta und aus der Gemeinde 
Rátót enthaltene Sammlung freundlichst überlassen hat, und dieses von 
derzeitig nicht mehr zugöángliehen Orten gesammelte Material hat mir als 
nützliche BErgünzung meinér Untersuchungen gedient. Für die Überlas- 
sung dieses im Besitze der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt befind- 
lichen Materials zum Studium erstatte ich ebenfalls an dieser Stelle meinen 
Dank. 

Ich beginne meine Abhandlung mit der kurzen Beschreibung der 
auf das Gebiet sich beziehenden Fachliteratur, übergehe dann auf die 
chronologische Charakterisierung der geologisehen Bildungen, die Be- 
sehreibung der stratigraphischen Verháltnisse und sehlieBe meine Unter- 
suchungen mit der Darstellung der Ausgestaliung des Gebietes und der 
tektonisehen Erscheinungen desselben. 


II. Literarische Übersicht. 


Die ersten Beitráge von dem in Rede stehenden Gebiete hat GuIpo 
OTACHE! geliefert. Ihm zufolge nimmt der Gang des Csöröghegy seinen 
Ausgang von der südöstlieh von der Gemeinde Szilágy fallenden und auf 
der östlichen Seite des Szilágyer Tales sich erhebenden Kuppe des Várhegy 
wahrend der parallel mit diesem streichende Gang des Csekehegy den 
nordöstlich von Szilágy gelegenen Aufbruch des Malotahegy mit der Masse 
der Cserhát verbindet, deren südliehste Abzweigung sie darstellen und 
auf deren südwest —nordöstlieh streichenden Gangzug fast senkrecht hin- 
ziehen. Diese Gönge reichen in jenes tertiáre Hügelland hinein, welches nach 
STACHE zwischen dem Basalt (Cserhát) und dem westlich von diesem gele- 
genen Trachitgebiet (Nagymaros —őöSzobb) gelegen ist und fast rein 
marinen Ursprunges ist und aus Sedimenten des Neogenmeeres besteht, 
die in eine ültere Etage als der Badener Tegel und Leithakalk gehören. 


1 G. STACHE: Die geolog. Verhültnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn. 
Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt, Jahrg. 1866, 16. Ba. III. Heft. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 90 


298 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Diese Tertiárbildungen teilt SrTAcHE in zwei Horizonte ein. Den 
tieferen, der vornehmlich aus dunklen Ton- und harten Sandsteinbünken 
bestebt, identifiziert er mit den Horner Schichten des Wiener 
Beckens, wáhrend er den oberen lichtgelben oder grauen, hárteren oder 
feineren Sand auf Grund der darin vorkommenden Versteinerungen Anoö- 
miasand nennt. 

Trotz der groBen Ausdehnung der ersteren Bildungen treten diesel- 
ben kaum an ein oder zwei tiefer gelegenen Stellen an die Öberfláche, wáh- 
rend. die letzteren auf dem ganzen Geblete sozusagen vorherrschen und 
auch südwestlich von Vác, im Sattel des Kigyóhegy noch anzutreffen sind. 

Nach SrAcHE besehreibt WRANZ SCHAFARZIK das Gebiet in seem, 
in zwei verschiedenen Zeitperioden erschienenen Werke. 

Das erste Werk bescháftigt sich nur mit dem Eruptivgestein und er 
bezeichnet dasselbe als Anorthitaugit- Trachit, der mit seinem akzidentellen 
Olivingehalt als Übergang zu den wirklichen Basalten dient, wöhrend 
er in dem zweiten Werke auch die geologische Ausgestaltung des Gebietes 
behandelt und die, die Hügel bildenden Sandsteine des Ganges auf Grund 
der in dem, von Westen ausgehend, zweiten Steinbruche vorgefundenen 
Petrefakten : xTuritella Geinitzi SPeYER, Corbula carinata DUJARDIN, Car- 
dium emgulatum Gozpruss, Cardium comatulum BRowxwN, Cardium Raulami 
HéáBERT, Leda gracihhs DEsHAYES, Pectunculus pilosus LINNÉ (kleine Form) 
und Ostrea cyathula LAMARCK? in die aguitanische Etage einreibt. 

In demselben Werke bestimmte er das Gestein des Csekehegy als 
hialopilitiseh, mikroaugitisehen Augit—Hypersten—ÁAndesit, wáhrend er 
jenes des Ganges des Csöröghegy als hialopilitiseh, augit-mikrolitischen 
Augit-Andesit bestimmte. 

Auf Grund dieser Beobachtungen reiht SCHAFARZIK in dem erlüu- 
ternden Text zu seiner Karte über die Gegend von Budapest und Szent- 
"Endre, den bráunlichen Sandstein des Csöröghegy in das obere Oligozán 
ein und identifiziert ihn mit den óberoligozánen Ablagerungen von Török- 
bálint. Auf der Karte bezeichnet er dementsprechend das ganze Gebiet 
als Oberoligozán. 

AuBer den angegebenen Werken finden sich keine direkt auf das 
Gebiet bezügliche neuere literarische Beitrüge, doch müssen hier die Werke 
von KARL HOFMANN, ANTON KocH, HuGo von BöcKH, J Uurrus HALA VÁTS 
und EMERICH LÖRENTHE Y erwöhnt werden, da durch den engen Zusammen- 
hang der in denselben enthaltenen Daten mit unserem Gebiete und die 


1 FRANZ SCHAFABZIK: Die eruptiven Gesteine der südwestlichen Auslüufer des 
Cserhátgebietes., (Földtani Közlöny 1880. p. 377. 

Die Pyroxen-Andesite des Cserháts. (Jahrbuch der kgl. u. Geol. Anstalt, IX. Band. 
1890 — 95.) 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 299 


Álmlichkeit der Bildungen eine sehr gute Ünterweisung zur Bestimmung 
der Schichten und deren Ausdehnung geboten ist. Diese Werke sind die 
folgenden : 


1. KARL HOFMA NN: (Die geologisehen Verhöltnisse des Ofen— Kovácsier 
Gebirges, (Jahrb. der k. u. Geol: Reichsanstalt, 1872, I. Bd.) 

2. ANTON Kocxn: Geologische Beschreibung des Sct.-Andra — Visegrá- 
derund des Piliser Gebirge. (Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, 1872, I. Bd.) 

A. dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása. (Ung. 
Akademie der Wissenschaften, 1877.) 

3. Hugo BöcKH: Die geologisehen Verháltnisse der Umgebung von 
Nagymaros. (Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, 1899, XIII. Bd. I. Heft.) 

4. GYULA v. HALAVÁTS: kDie neogenen Sedimente der Umgebung 
von Budapest. (Jahrb. d. k. u. Geol. R.-A. 1908—1911. XVII. Bd.) 

5. EMERICH LŐRENTHEY: Über das Alter des Schotters am Sashalom 
bei Rákosszentmihályo (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. Bd.) 

Neuere Beitrüge zur Stratigraphie der Tertiárbildungen in der 
Umgebung von Buda pest., (Math. und Naturwissenschaftliche Berichte in 
Ungarn. Bd. XXVIL 1909). 


Dies sind jene Beitráge, von welchen ich bei der Begehung unseres 
Gebietes ausgegangen bin und übergehe ich nun zur Beschreibung der von 
mir vorgefundenen Bildungen in der Reihenfolge der Ablagerung derselben. 


III. Stratigraphie der Gegend von Váchartyán. 


4) Oberoligozáner lockerer Sand. 


1. Etage der Pectunculus obovatus LAMK. 


Die álteste Bildung des in Rede stehenden Gebietes ist ein lockerer, 
schotteriger, gelber oder vielmehr gelblichbrauner Sand, der sich am süd- 
lichen FuBe des Csöröger kÖreghegy? lángs der an der Váckishartyán— Vácer 
Landstra Be geöffneten Materialgráben der Eisenbahn vom Csöröger Hotter 
bis nahezu an die Station Vácrátót verfolgen löbBt. 

Die Bildung ist stellenweise sehr reich an Petrefakten, unter welchen 
zumeist verwitterte Fragmente hüufig sind, doch finden sich auch viele 
gut erhaltene Exemplare. Von dem gesammelten Material können folgende 
Formen érwáhnt werden : Ostrea sp., Mytilus sp., Pectunculus obovatus LAaM., 
Pectunculus pilosus L., Corbula carinata Dug., Turitella  Geimitzi SPEY., 
Turitella Beyrichi HoFrm., Cerithiuum margaritaceum "BnRocc., Cerithuum 
plicatum BguG., Volutilíthes ( Athleta) rarispina Lam., Surcula regularis 
DE Kox. ; 


90 


300 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Behuís des Vergleiches der angeführten Fauna sei hier eine Tabelle 
(Seite 301) beigefügt. 

Wie aus der Zusammenstellung hervorgeht, sind die Pectunculus 
obovatus LAMm., Turitella, Geinmttet SPEY., Turitella Beyricht Horm. und Surcula 
regularis DE Kos typische Oligozánarten, obwohl die Turitella Geimttzi Sp. 
auch im Miozán von Deutschland vorkommt. Die Arten Cerithium marga- 
ritaceum und plicatum sind im mittleren und oberen Oligozán, zugleich 
aber auch im unteren Miozán des Wiener Beckens sehr bekannte Petrefakten 
und die Pectunculus pilosus 1. und Corbula carinata D us. kommen ziemlich 
hüufig im oberen Oligozán vor, obgleich sie mehr auf das Miozán hinweisen. 
Gleichfalls eine Miozánform ist Volutilíthes ( Athleta) rarispina Lam., die 
indessen K. RorH vos TELEGD! auch aus der Fauna des Helembaer oberen 
Oligozáns beschrieben hat. 

Diese Bildung, der gelblichbraune schotterige Sand, ist mit den von 
Kocn beschriebenen, Pectunculus obovatus enthaltenden sandigen Schichten 
von Szentendre und dem öhnliche Petrefakten enthaltenden Törökbálinter 
Sand sowohl petrographisech als faunistisch identiseh, mit welchen sie zu- 
sammen also bestimmt zum oberen Oligozán, und zwar in die von dem 
Wiener Geologen THEopoR FucHs? Kattiaer Etage benannte Stufe gehört. 

Schotterige Sandschichten mit Pectunculus obovatus hat Dr. HuGo 
vows BöckH auch bei Nógrádverőce nahe der Donau und EmERIcH Lő- 
RENTHEY in Kisszentmihály gefunden. Diese können mit unseren Schichten 
identifiziert werden, obgleieh sie mit Ausnahme der Arten Pectunculus 
obovatus Lam., Cerithium margaritaceum BRocc. und — hinsiehtlich der 
von LŐRENTHEY mitgeteilten Fauna — noch Corbula carinata Dus; — bzw. 
der Verőceer Fauna betreffend — Cerithium plhcatum BRuG., andere ge- 
meinschaftliche Petrefakten nicht enthalten. 

Diese obere Oligozánbildung nimmt den tiefsten Teil des (Grebietes 
ein und ist nur dort aufgeschlossen, wo oberhalb derselben die etwa 1—11/2 m 
möchtige Humusschichte behufs Aufschüttung der Bahn abgetragen wurde. 

zwischen den beiden Wirtshüusern, im nördlichen Graben der elektri- 
sehen Bisenbahn, können die aufgeführten Petrefakten zu Tausenden aus 
dem glimmerigen gelben Sand aufgelesen werden, so dab der von mir ent- 
deckte Fundort eine der reichsten oligozánen Sammelstütten der Buda pester 


Gegend bildet. 


1 K. Rorn : cHine obéroligozáne Fauna aus Ungarn. (Geologica Hungarica I. Bd 
I. Hefít. 76 Page.) 

SCHAFARZIK —SZONTAGH: (Az aguitan emelet előfordulása Szobb vidékén. (Földt. 
Közlöny. XII. Bd. 114 Page. 1882.) 

2 Fucns: Tertiürfossilien aus den kohlenführenden Miozünablagrungen der Umye- 
bung von Krapina und Radoboj und über die Stellung der sogenannten cAguitanisohen 
Stufe.s (Jahrb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt. X. Bd. Pag. 161. 1892—94.) 


301 


VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGANGE. 


DIE GEOLOGISCHEN 


[7 7 ugyry xoyosijuopi suniatutumng 


- — — "TOY eg siueimnserx emonnag "6 


"ue eUTÁSIIBI (VJOTUTV) SOUYHINTOA 8 


"nag urinyvorjd 1) 


L 


"990I1g UINOOVILIVSÁIVUI UINIUJIJONI "9 


(ső "ugor Iy9IxÁog 1) 


G 


"Aedg tTzgiurep BIIOZIMT, p 


"opodoJ1s) 


"T snsorrd ) 


— sz os "(ng egjeueo emggon "e 


"6 


"ue snyyaogo sninounzoog "TT 


"DJOLYIUVAGU19VT 


E SSZZEZEZZztm.m.m————y.yy. tek 


[3 G Ig g g g 9 ep üsse 
! Tt -k 
HB 7 
5 5 IT zi 7 Ar E 51 ű 
(E FB feszt am 7 aj 71 ay 
SES őt 
j ú a ER rtl 
TE JZ ségd -k -F a di 
51 7 SE zs 
, ss. Est öt. jeti kesájezse H8:3e. 
2 moon] vam EE ENEEZETK moosrto 
BJOTUIT ! yinby UT 8 TIT go án íi 
puer  Texog ; szan. EE EZESBESZ] 
-gosned JouorM ! 3U9Ng /p9D pun ÁTVUTJA ! JUITRA ÉG TEL sz ÉGRE 
pun — [dexneepJog ! 090IX9A [3929-STH] -HOJOT ! " e ETTSZ za ala 80 SAS 
pPSON uzesun seg ; ! 


u9jIíIV 19950I09580 


"eEUNEA JIUVIOÓHHOJOUAO JAUDPUNJAHJOA OGNABJRLTO]V UUYLGUASIA JOBOJOSD) SOP UI JOP OITURA PPUDUDIATHABA 


302 D:. LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


B) Untermediterraner Sand, Schotter, Sandstein und Mergel. 


2. Anomia ephippiuum L. enthaltender Sand. 


Nördlieh vom oberoligozánen AufschluB, bei der Csöröger Bahn- 
station, gelangt man auf ein Gebiet aus lockerem Sand, welches von den 
Weingárten des Csöröger Öreghegy bedeckt ist und wo der vom $cheitel 
des Berges hinabrollende Sehotter bei der Bodenbearbeitung stellenweise 
in groBen Haufen auf die Ackerwege heraustritt. I 

In dem feinen Sand, der auf der bereits beschriebenen Oligozánbildung 
lagert, kommen auf der nördliehen Seite des kÖreghegyi Überreste von 
Anomia ephippium L.. var. sulcata Por, Anomia epmppium L. var. ruguloso- 
striata BRocc., Ostrea edulis L. var. lamellosa, BRocc., Ostrea, (Cubitostrea) 
frondosa DE SERR vor und treten die Anomien in solcher groBer Menge auf, 
daB wir diesen Sand schon auf Grund dieser Petrefakten in den untersten 
: . Horizont des unteren Mediterrans , zu den sogenannten Ánomiasandsechiechten 
einreihen műüssen. 


2. SÜmtermedüterta neT "at olb eze 9e hot bem 


Der Schotter, der am Scheitel des kÖreghegy) ein durch ein kalkiges 
Bindemittel zementiertes Lager bildet, besteht aus kleineren und gröBeren, 
nuB- und faustgro Ben zuweilen auch 10—12 cm GröBe übersehreitenden, ab- 
gerundeten Gesteinsstücken. Diese Gesteinsstücke stammen teils aus dem 
Material der in der Náhe befindlichen Triaskalksechollen, teils von solehem 
dunkelgrauen Kalkstein und kristallinisehen Gesteinen, die in der Peripherie 
des Gebietes heute nicht einmal zu finden und zweifellos álter sind als 
das Gestein uünserer Göünge. Dieser Schotter, von  welchem gröBere 
Stücke auch noch oberhalb Váchartyán, auf der Berglehne verstreut zü 
finden sind, ist auf Grund seiner Lagerung jünger als der Anomiasand 
(Profil in Fig. 18) und kann rücksichtlich seines Materials und seines Typus 
bestimmt mit den untermediterranen Schottern der Buda pester Umgebung 
identifiziert werden. 

Nebst dem Anomiensand und dem groben Schotter sind noch zwei 
Schichten des Untermediterrans auf unserem (Gebiete anzutreffen : lockerer, 
stellenweise hürtérer Sandstein und sandiger Mergel, deren wechselseitiges 
Verháltnis am besten in dem löngs des Csöröghegyer Andesitganges befind- 
lichen Steinbruch studiert werden kann. 

Die sehönsten Aufsehlüsse befinden sich am westlichen, gegen Vác 
hin fallenden Ende des Ganges, auf dem sogenannten kPokolvölgys-Gi pfel. 
Hier sind in der untersten Partie des Aufschlusses harte, graue Sandstein- 
bönke zu sehen, über welchen blaugrauer, vom Kontakt mit dem (Gange 
cin wenig versengter sandiger Mergel lagert. 


303 


OTOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGA NGE. 


7 
4 


DIE GI 


"TET, JZVPUIOZÁTVATS úNZ sig ÁSI) I9PIUIPUSLY uap 194 9pIdYOIOg JAUYÁJISUORA UIOA AN U9eU MS UOA [401d. "PIT "Ara 


TINTANTY UIMTANTTC ue1J9gIpouiiagur] 


Sz ze 


U9SUNJI9AI19A puessnjg 


e————Ww;p7eő———keeeeeee ee Neem MY NEE NENYAY TENYT LANE 


JISOPUV [HJA -IOTTUOS UTAJSpPULS pueg 
eret a E! 


6bioA epusJabÁjeiiy : 34 i "uyzz "WogL "11007 
"uj EUjOdeH ÁbausaJag ÁA6eyeseg opu840J0g ANG 
"ON KöausYos9 5 "MS 


"puessnig JOJRTA - 


-ay — 8 fjanyog dorelanlig — L "1Is9puúuy — 9 : UI JIUTUI VI1Og Pun UayoNIpPpg eUSZUVI4d ITU [dő1o4r-JoHYog — G f uro3gspueg J9pu99Ieyzu 


ad 


DUATÓ i51p 09415 — f TAJJOUOG 19 018 I9URIIJI JT DII JU — GC ! PDURSUJTUIOU I9JUVII9ITPIUIIJU — z fpue IJUVZOSTTOIIGO I3DUIIJ[RUJUR 
mpg b ; HoU9s n ! ! [ S 19úg7051 ] 


. 


snyvaogo snynsunyg —T :jUNIRITIH "AÁSIOA Togog S9p T93dr9 usp pun ÁSAYS910 1950I10989 UP 1990. AN U9PU MS UOA igosdaeny) "ET ATA 


UINTANTV UMTANTIT MET DONAz SET] URIOSTJO 


puessni a 3yayog JIS9pUV T98I19JA UT93SpUueg 19330U9G 


FMENGAZZ 


ÁA6bioneyng 
3 


. : "WU 702 B 
jé 0191ÁbJOAJ0Y Og Ábaybei0 MS 


304 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


4. Ostrea daigitalina Du8. enthaltender Sandstein. 


An Petrefakten ist der Sandstein wohl nicht reich und die wenigen, 
die darin vorkommen, sind so sechlecht erhalten und derart abgeschliffen , 
da B deren Bestimmung sehr sechwierig ist. In dem Steinbruche am Pokol- 
völgy-Gipfel kommen OsSstreasp., Arca sp., Pectunculus ( Amnea) efr. Fichteli 
DEsx. und Fischzáhne vor. 

Der Sandstein ist anderswo nicht unmittelbar lángs der Günge auf- 
gesehlossen; man findet aber Stücke desselben am FuBe des Basahegy, 
auf dem Bángor- und Pereshegy und bei der Sóstópuszta , an der vom Öreg- 
hegy hinabführenden Stra Be ; in einem sehr langen Streifen tritt er ferner 
auf dem südlichen Abhange des Csekehegy an die Oberfláche, an der in dem 
tiefen Binschnitt hinziehenden, zur Kapelle führenden StraBe, wo er fast 
bis an das, den westlichen Teil unseres Gebietes begrenzende Csörögwasser 
verfolgt werden kann. Besonders zu erwáhnen wáren die sich hinter dem 
Gangzuge des Csekehegy hinziehenden, auf der Südseite des Királygerenda- 
hegy befindlichen guten und instruktiven Aufschlüsse. Nicht allein deshalb, 
weil die Aufschlüsse vom Gesichtspunkte der bestimmten Feststellung des 
Hinfallens unzweifelhafte Daten bieten, sondern auch deshalb, weil 
die Wecbsellagerung der sandigen Schichten mit dem Mergel sehr gut zu 
beobachten ist. Die aufgeschlossenen Sand-, Sandstein- und Mergelschiechten 
fallen, ebenso wie im Steinbruch am Pokolvölgy-Gipfel, nach 83" unter 
HOS em t 

I dem rücksichtlich der Neigungsverháltnisse der Schichten besten 
Aufsehlusse des niedrigeren westlichen Endes jenes Bergrückens lagert 
zu. unterst stark sandiger Mergel, hierauf folgt feiner Sand, dann abermals 
sandiger Mergel, fejner Sand mit Sandsteinstücken, starksandiger Mergel 
und feiner Sand. Petrefakten in diesem Aufsehlusse zu sammeln ist mir 
nicht gelungen. Oberhalb des Aufsehlusses liegen indessen auf dem Berg- 
abhange in groBer Menge Fragmente von Ostrea digttalna DuB. und Cert- 
tTiium umher. STACHE erwáhnt von diesem Orte ebenfalls nur die Fragmente 
von Ostrea cyathula Lam., Cerithuum plicatum BRwxG. und Cerithuum marga- 
rataceum BRocc. 

Endlich findet sich am westliehen Ende des nördlich von der Gemeinde 
Duka gelegenen Annahegy ein michtig aufgeschlossener lockerer, 
grauer Sand mit höárteren Sandsteinbünken, deren Einfallen mit dem oben 
erwáhnten völlig übereinstimmt. Der Sand enthölt ungeheuere Mengen von 
Eisenkonkretionen und auch die harten Böánke zeigen starke rostige För- 
bung. Dieser Sand ist abweichend von den bisher erwáhnten Sandbildungen 
auBerordentlich reich an Petrefakten. Leider sind letztere sehr schlecht 
erhalten, so daB unverséhrte Exemplare kaum gesammelt werden können. 
Die hier gesammelte Fauna besteht aus folgenden WFormen: Inma cefr. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 305 


( Mantellum) hians GMELn., Pecten cfr. arcuatus BRocc., Anomta-EKm brios, 
Pectunculus sp., Venus (Chone) multilamella LAm., Corbula gibba  Olívi, 
Pentahum ( Antale) vitreum ScCHRÖT., Ficula sp. 


5. Sechlier-Mergel mit Pflanzenabdrüecken und 
Foraminiferen. 


Der Mergel, welcher in den Csöröger Gangaufsehlüssen über dem 
Sandstein lagert, auf dem Királygerendahegy aber mit dem Sand und den 
Sandsteinschichten wechsellagert, ist in unserem Annahegyer Aufsehlusse 
nicht zu beobachten. Dagegen ist der Sandstein unmittelbar lángs der Gönge 
nur in dem Steinbruch am Gipfel des Pokolvölgy aufgeschlossen, wo 
bláulichgrauer Mergel ohne jeden Übergang über demselben lagert. Dieser 
Mergel, der in den, in der ganzen Lönge des Ganges sich hinziehenden Auf- 
sehlüssen überall anzutreffen ist, ist dort, wo er über dem Sandstein in 
einer zirka 20 em müchtigen Schicht lagert, sehr reich an Blattabdrücken. 
Von diesen Blattabdrücken kann ich durch die Gefölligkeit des Herrn 
Universitüts professors Dr. J. Tuzsos die Typen Cinnamonum und Carpus 
verus, sowie die an den Typus Castanea Kubinyi Kovárs erinnernden, 
jedoch etwas schmöleren, einigerma Ben auch dem eozánen immergrünen 
(uercus áhnliche Formen anführen. AuBerdem kommen in dem schiefrigen 
Mergel Nadelblütter in groBer Anzahl vor. In diesem Pflanzenabdrücke 
enthaltenden Mergel finden sich auch ziemliech gut erhaltene Exemplare 
von Cardium s p., Dosimia s p. , Circe ( Gouldia) minima MowrGc., Callistotapes 
vetulus BaAsr. und Tellhinma planata L. var. lamellosa D. C. G. 

Weiter östlich, bei Szurdok, kommen in demselben harten Mergel 
noch Nodosaria affims DTORB. (zirka 10 em lange Exemplare), Plegiocidaris 
Perom Corr. (Stachel) und Echimodermata Spuren (Fam. Spatangidae) vor. 
Aus den verwitterteren geschlámmten Rückstánden des Mergels ist die 
unten aufgeführte Foraminiferen-Fauna herausgekommen. 

AuBer den bisher Aufgezüblten stand mir durch die (Gefálligkeit 
des Herrn Geologen Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER noch ein namhafter Fund zur 
Verfügung. Beim Bau des Parkes des Vigyázó-Gartens hat námlich der 
Herr Vizedirektor der k. u. Geolog. Reichsanstalt Dr. THOMAS VON SZÓ NTAGH 
zirka 3 km vom Csöröger Gange eine reiche Fauna gesammelt, die aus dem 
petrographisch völlig identischen Mergel kommt und in welchem folgende 
Arten erkennbar waren : Tellina planata 11. var. lamellosa D. C. G., Xenophora 
( Tugurium) efr. postextensum SAcc., Cassidaria echinophora LAMm., Vaginella 
depressa Da up., Nautilus ( Aturia? sp.). , 

Löngs der von Vácrátót nach Vácduka führenden Strabe, wo der 
Gang auf einige Meter Lönge unterbrochen ist , ist der Mergel auch in lockére- 
rer, verwitterterer Beschaffenheit aufgeschlossen. An diesem Orte habe ich 


306 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


in dem gesechlámmten Rückstand des stark sandigen grauen Mergels cine 
sehr reiche Foraminiferen-Fauna gefunden, die folgende Arten enthült : 


Haplophragmium ( Latuola) nomionimoides RE uss. 
Lagena globosa MoNrc. 

k  sulcata D ORB. 
Nodosaria. affinis DORB. 


KG bacillum D ORB. 

4 scalaris BATSH sp. 
Dentalma polyphragma D ORB. 

Ki elegans D ORB. 

€ consobraina D ORB. 

KI appromimata BR Uuss. 

£ pauperata D ORB. 

c Vernemih D ORB. 


Polymorphuna communis DORB. 
Cristellaria arcuata D ORB. 


k orbicularis DORB. sp. 

Ki rotulata LAM. sp. 

( cultrata MONTE. sp. 
Tegxtularia trochus D ORB. 

k carinata D ORB. 


Gaudryina pupoides D ORB. 
Bigenerima, capreolus D7ORB. sp. 
Bulimina, pupotdes D ORE. 
Uvigerina pygmoca D ORB. 

Ki tenwmstriata DORB. 
Globigerina, imflata, D"ORB. 
Truncatulina ungertana D ORB. 

Ki Hardingerm D ORB. 
Rotalia Soldanmm D ÖRB. 
Pulvinulina Schretbersüi D ORB. 

€ Partschiana D ORB. 


AuBer diesen Foraminiferen fanden sich in dem geschlámmten Material 
noch mikrosko pische Echinodermen-Stacheln, Schalen von Ostracoden und 
Fisch-Otoliten. 

Ungefábr 500 m südöstlieh von der erwábhnten StraBe befindet sich 
am FuBe des Csörögberges der Brunnen der Haraszter. Puszta, bei dessen 
Abteufung man unter dem LöB auf denselben sandigen Mergel geraten ist, 
den man auch in den Aufsehlüssen löngs des Ganges überall antrifft. Ich 
habe ein Stück von diesem Mergel untersucht und fand sich in dessen ge- 
sehlaámmten Rückstönden folgende sehr gut erhaltene Fauna : ; 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGANGE. 307 


Haplophragmium nomomnoides BE Uss. 
Cormuspira involvens RE uss. 
Hduwngueloculina, s p. 

Nodosarita affinis DÖORB. 

Dentalina pauperata D ORB. 


( elegans D ORB. 
Polymorphina. communis DORB. 
Ki oblonga D ÖRB. 


Crastellaria, cultrata Mowxrr. sp. 
Gaudryina subrotundata SCHWEIGER. 
Bigemerina capreolus DÖORB. 
Bolivina punctata D ORB. 

Uvigerina, pygmoea D ORB. 

Rotalita Soldamii DORB. 


AuBer den bestimmten Arten finden sich noch Rotalien, Pulvinulinen, 
Truncatulinen, mikroskopische Echinus-Stacheln, Ostrakodenschalen und 
Fisch-Otoliten. 

Dieselbe Fauna -enthielt im ganzen genommen auch der Schlámm- 
rückstand des stark sandigen Mergels aus dem, auf dem südliehen Abhange 
des Ó-Bángorhegy gefundenen Aufschluss und aus dem tiefen WasserriB 
des Királygerendahegy, mit dem Unterschiede, daB wáhrend in der oben 
detaillierten Fauna vornehmliech die Nodosarien, Dentalinen, Cristellarien, 
Textularien, Rotalien, Pulvinulinen und Truncatulinen vorherrschend sind, 
in den letztgenannten Aufschlüssen die Nodosarien und Dentalinen seltener 
sind und an deren Stelle die Uvigerinen treten. 

Zur leichteren Übersicht über die beschriebenen Bildungen mag ein 0uer- 
profil dienen, welches von der Csöröger Bahnstation nach NE— dem Einfallen 
der Schichten entsprechend — über den Pokolvölgy-Gipfel gelegt ist. (Fig. 13.) 

Über den oberoligozánen, Pectunculus obovatus Lam. enthaltenden 
gelblichen Sand (1) folgt grauer, feinkörniger Anomiensand (2), hierauf 
grober Schotter (3), auf welchem stellenweise mit Sandsteinbánken (4), 
dann mit Mergelsehichten (5) wechsellagernd feinerer Scbotter liegt. Auf 
Grund der Daten in dem oben zitierten Werke von EMERICH LŐRENTHEY, 
kann festgestellt werden, daB die petrographische Entwicklung unserer 
Bildungen vollkommen identiseh mit den in der unmittelbaren Umgebung 
von Budapest vorkommenden, insbesondere aber mit den am nördlichen 
Ende von Budafok, am Sashegy so vorzüglieh aufgesechlossenen unter- 
mediterranen Schichten. Aus der aufgeführten Makrofauna, wenn wir diese 
behuís leichteren Vergleiches in einer Tabelle (Seite 308) zusammenfassen, 
geht hervor, da B es in derselben solche Arten, die sich nur auf das Oligozán 
besehránken, nicht eine einzige gibt. 


308 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Vergleichende Tabelle der Csöröger Untermediterráner Fauna. 


BG 
CE KEG ze 
Bezeichnung der Arten Fundortt [ 258 Wiener 
.80 [5 Becken 
pé Zöld we j miocöün 
I! j 
Echinodermata. ] 
1. Plegiocidaris Peroni Cott. (tüske). Sz. m. ! [4 -k kk 
Lamellibranchiata. I] 
2. Lima (Mantellum) cfr. hians Gmel Ah. h. 0! ké FL SEB 
3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. .. .. .. [/ Ah. b. ! d- zt 
4. Anomia ephippium L. var. sulcata ( Cs. Öb. h. 3 j - 3 
POL eze NEEEM a) j 
5. Anomia ephippium L. var. rugu- [ Cs. Öh. h. ! [- 3. te. 
losostriata Brocc. és Brn... .. ! j 
6. Ostrea edulis L. var. lamellosa Brocc. [ Cs. Öh. h. J A az Iz 
7. — c (Cubitostrea)frondrosa De Serr. [/ Cs. Öh. h. [ IF Ze i. -k 
8. ac adíodtaltoaaáDab. a szi ekghe ét. -- -K -- 
9. Pectunculus (Axinea) cfr. Fichteli 
DoSh isz e zs éz eze A evekbeli: a -H ti 
10. Venus (Chione) multilamella Lam. [ Ah. h. KE 3 7 azzá] 
11. Circe (Gouldia) minima Montg.. .. [/ Pvtkb. m. jelásztezátlll FU a 
12. Callistotapes vetulus Bast. .. -. -. [/ Pvktb. m. I -k zt 2. 
13. Tellina planata L. var. lamellosa Pvktb. m. ] l 
IDÁGN Ea ol do Aa VES SSE ROS RRÁtÓT hde JE sre 
14. Corbula gibba Olivi A szó dt SA STA ) ANAZÉNS SE 8 
Scaphopoda. 1 
15. Dentalium (Antale) vitreum Schrőt. [] Ah. h. 4 -k as 
Gastropoda. 3 
16. Xenophora (Tugurium) cefr. postex- 
TONBILAMSAO es a vzt aze ka VŐ 2. 
17. Cerithium margaritacceum Brocc. Kgh. t. 75 I ss - 1? 
18. ( plicatum Brug... .. 211 Kg. tb. cislli ét — -t-? 
19. Cassidaria echinophora Lam... .. I Rátót I -H -k ú e 
90. Vaginella depressa Daud... .. .. -. [ Rátót j -- I - 
Summierung identischer Arten  . .. Hz hGK SZ 18 20 


k Verkürzüngen der Fundorte : Ah. h. — Annaberger Sand; Cs. Öh. h. — 
csöröger sÖreghegyv Sand; Kgh. t. B RArély bróndő Berggipfel; Pvtkb. h. 
Steinbruch auf dem Pokolvölgyiőipíál, Sand ; Pvtkb. m. — Steinbruch auf dt 
Pokolvölgy-Gipfel, Mergel; Sz. m. — Szurdok Mergel. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 309 


Unter den auch im Oligozán vorkommenden vier Arten lebt die 
Corbula gibba Onrvi auch heute noch; die verschiedenen Varletáten der 
Pecten arcuatus BRocc. sind sömtlich jünger als oligozün, die vom Király- 
gerendahegy stammenden Cerithuum plhcatum BRwG. und Cerithium mar- 
garttaceum BRocc. sind zwar solche Arten, die schon auch im mittleren 
Oligozáün vorkommen, jedoch aus dem Miozán des Wiener Beckens, Nord- 
deutsehland und selbst Italiens nicht fehlen, wáhrend die mit ihnen zu- 
sammen vorkommende Ostrea digítalina DuB aus dem Oligozán gönzlich 
unbekannt ist und in sömtlichen Bildungen der UÜmgebung ( Verőce, Göd, 
Budafok, Rákospalota) schon im UÜntermediterran vorkommt.  Diese 
Sehichten műüssen daher in das Üntermediterran eingereiht werden, umso 
mehr, da ihre Fauna mit der vorzüglieh beschriebenen untermediterranen 
Fauna! des Wiener Beckens? völlig übereinstimmt und auch mit der von 
LÖRENTHEY besehriebenen Budafoker Fauna AÁhnlichkeiten aufweist. 

Der Typus der Foraminiferen-Fauna entsprieht vollkommen der 
Seichtmeer-Hacies des Gesteins und weist beim ersten Anblick auf das 
Obermediterran hin. Doch feblen die in der obermediterranen Uferzone 
háutign Amphisteginen, Heterosteginen und Polysto- 
mellen günzlich, weleher Umstand seine Erklárung nicht nur in der 
abweichenden Facies des Sedimentes findet, sondern zweifellos auf den 
Altersuntersehied hinweist.? 50 gibt in dem, am nüchsten befindlichen, von 
Rákospalota beschriebenen mittelmiozánen blaugrauen Mergel identischer 
Facies mit seiner Foraminiferen-Fauna nur die Gegenwart der Polymor- 
phinen einigerma Ben Übereinstimmung, dagegen fehlen die in demselben 
Gestein vorherrsehenden Polystomellen und Nomtoninen durchaus. Unsere 
Fauna weicht also von den in unserem Vaterlande sehr allgemeinen Ober- 
mediterranen Foraminiferen-Faunen ab. Foraminiferen aus den unter- 
mediterranen Schichten der umliegenden Gebiete kennen wir bisher nur 
sehr wenige, was vielmebr dem Mangel an diesbezügliehen Üntersuchun- 
gen, als der Sterilitát der Schichten an Foraminiferen zuzuschreiben ist. 
Hierauf weist wenigstens der Umstand hin, daB der am N W-lichen Ende 
des Budafoker Sashegy aufgeschlossene (über dem Schotter und Sand gela- 
gerte) stark sandige Mergel in dem Schlámmrückstand des eingesammelten 
Materials eine reiche Mikrofauna geliefert hat , in weleher unter vielen ande- 
ren Texrtularia Mayeriana, DTORB., Anomalima austriaca D"ORB., sehlecht- 


1 M. HOERNES: Die fossilen Mollusken der Tertiárbeckens von Wien. (Abh. d. k. k. 
Geol. Reichsanst. Wien, 1856—70.) F. ScHAFFER: Das Miozán von Eggenburg.; (Abh. 
der k. k. geol. Reichsanst. Bd. X.XII. 1910.) 

? R. HOERNES: Bau und Bild der Ebenen Österreichs. 

3 FRANSZENAU : (Hin neues Vorkommen mitteleozüner Schichten in der Umgebung 
von Budapest in, Rákospalota, (Földtani Közlöny. Bd. XL. Page 253. Jahrg. 1910.) 


310 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


erhaltene Arten von Polymorphina, Spongien-Nadeln und mi- 
kroskopische Stacheln von Echinodermen erkennbar waren. 1: 

Leider sind die Formen sehr klein, überkristallisiert, und deren 
Schalen stark abgesehliffen. Die reiche Foraminiferen-Fauna der Hidal- 
máser Schichten! im Siebenbürgischen Becken, die in ihrer Zusammen- 
setzung mit jener hier erwáhnten übereinstimmt, stellt den Platz unserer 


Fig. 15. Andesitgang im Pokolvölgyer Steinbruch. 


Schichten in den obersten Teil des Untermediterrans, den auch die Hid- 
almáser Schichten einnehmen. 

Über unseren mediterranen Schichten liegt teils diluvialer LöB, teils 
alluvialer Flugsand. Das Öbermediterran und die Sedimente der folgenden 
Perioden bis zum Diluvium fehlen in unserem (Gebiete, woraus man, mit 
Berücksichtigung des geologischen Aufbaues der benachbarten Gebiete, 
sehlebBen darf, da B unser Gebiet damals ein Kontinent gewesen ist. 


1 A, Kocn ; Die Tertiárbildungen des Beckens der Siebenbürgischen Landestheile.s 
II. Neogen. (Herausgegeben von der kgl. ung. Geoiog. Gesellschaft. 1900.) I 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 311 


Auf Grund des oben Gesagten bestehen die áuf den oberoligo- 
zünen Sand (1) folgenden, in ds Unterméditerramn einge- 
reihten Bildungen aus folgenden Gliedern: zu unterst Sand, der mit 
dem Anomiensand identifiziert werden kann (2); hierauf folgt grober 
Schotter (3), der mit den Budafoker untermediterranen Schottern 
übereinstimmt; über dem Schotter sechlieBen neuerdings Sand und 
etwas scehotteriger Sandstein (4), sodann sandiger 
Mergel (5) die Schichtenserie ab, wobei diese Mergel viele Beziehüngen 
mit dem $Schlier-Mergel zeigen und dementsprechend als Grenz- 
sehichten des unteren und oberen Mediterran angesehen werden können. 


C) Andesite. 


Die ursprüngliech nach NE einfallenden untermediterranen Bildungen 
sind von einem nahezu H— W-lich streichenden Gang von jenem Ausbrucb- 
gestein durechbrochen, welehes den bereits erwáhnten scharfen Kamm 


tsz reteszt S] 


Mergel mit tett B Schutt 7 : Schutthalde der 

Sandstein Pflanzen- nyeri SES ATÉA und Lörz Fiugsand — ten Steingrube 
abdrücke PROP UBS Diluvium AÍTLNTÁS ST 
Untermediterran 


Fig. 16. Profil über den groBen Pokolvölgyer Steinbruch. 


(In dem uralten Steinbruche befindet sich an der Stelle des abgebauten Andesites eine 10 m 
breite und 10 m tiefe Höhlung, die sich dem Bergrücken entlang als riesige Furche hinziebt,) 


bildet. Lángs des Aufbruches sind die Sedimente etwas erhoben, wie dies 
Fig. 15 nach einer Photographie zeigt. 

Die lockeren Sedimente haben jedoch dem Druck leieht nachgegeben 
und blieben als dünne Decke oberhalb des ausgebrochenen und festgewor- 
denen Magma zurück. Demzufolge ist das zustande gekommene Eruptiv- 
gestein erst dann an die Oberflöche gelangt, als die Erosion die im übrigen 
dünne Decke entfernt hatte. 

Die Erosion hat eigentlich nur den Csöröghegyer Gang vollstándig 
an die Oborfláche gebracht ; vom Csekehegyer Gang gibt es nur séhlechte 


( 


312 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Amfschlüsse, aber den Sechutt des Eruptivgesteins trifft man auch auf dem 
Óbángorhegy in solcher Menge an, daB man in dessen Rücken ebenfalls 
den Andesitgang voraussetzen muB, obgleich er nicht an die Oberflüche 
gelangt ist. 

Die Gesteine der Csöröghegyer und Csekehegyer Gönge zeigen schon 
beim bloBen Ansehen wesentliche ÜUÜnterschiede. Die frischen Stücke des 
Csöröghegyer (Gestelins sind dunkelgrüngrau und zeigen háufig Spuren 
der Verwitterung, wáhrend das Üsekehegyer Gestein sozusagen pechschwarz, 
írisch und aubBerordentlich záhe ist. Beide Gesteline sind hipokristalliniseh- 
porphyrischer Struktur und zwar zeigt die Struktur eine hialopilitisehe 
Variation derselben, doch weichen sie den üuBeren Formen entsprechend 
in ihren Gemengteilen und in deren Ausbildung wesentlich von einander ab. 


6. er aGs OT osi hteoy et Augit-Andesit. 


Die Grundmasse des Csöröghegy-Gesteines besteht aus Glas, kleinen 
Feldspatlamellehen, Augit- und  Magnetitkörnehen. In dieser Grund- 
masse ist wenig gröBerer Feldspat und noch weniger Augit porphyrisch 
ausgeschieden, aubBerdem findet man auch grüne chloritische Aggregate 
in derselben, die aus der Verwitterung des Augits entstanden sind. 

Sowohl bei dem Feldspat der Grundmasse, als auch bei dem porphy- 
risch ausgeschiedenen Feldspat verrát die Zwilhngsreifung (Albit-Zwillings- 
gesetz) sofort, dab man es hier mit Plagioklas zu tun hat ; seine Strahlen- 
brechung jedoch, die bedeutend stürker als Jene des Kanadabalsams ist, 
weist auf die mehr Ca enthaltenden, basischeren Feldspáte hin. Der Feld- 
spat gehört in die Bytownit-Anorthitserie. Der Feldspat der Grundmasse 
zeigt ein etwas sauereres Verhalten. Die intratellurisehen Feldspöte sind 
frisch und zeigen nebst der Zwillingsreifung eine zonige Struktur und ent- 
halten hüáufig dunkelförbige Glaseinschlüsse aus der Grundmasse, die, 
löngs der öpalten vorkommend, keinerlei RegelmábBigkeit zeigen. 

Der intratellurische Augit, der hinsichtliceh der Menge weniger aut- 
tritt als der Feldspat, ist im allgemeinen frisch, stark zerklüftet und ent- 
hált keine BEinschlüsse ; er bildet auch Zwillinge nach der Ouerflüche (100). 
Der Augit der Grundmasse kommt stets in Form von Körnern vor, niemals 
in Kristallform. Beim Augit zeigen sich bier und da láöngs der Spalten An- 
zeichen der Chloritisierung, was darauf hinweist, daB das (Gestein bereits 
stark angegriffen ist. An die Verwitterung des Gesteins erinnert übrigens 
auch die in sömtlichen Aufsehlüssen wahrnehmbare stark vorgeschrittene 
kugelige Absonderung (Fig.18), von welcher unser Gestein eines der sehönsten 
Bejspiele zeigt. Auf Grund der aufgeführten Gemengteile ist das Gestein 
der Csöröghegy Augit-Andesit. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE, 313 


das Der  Ogekehkegsyer Éypersthen "A usitsármn des. 


Die Grundmasse des Csekehegy-Gesteins besteht aus dunklem Glas, 
I Feldspatteilehen,  Augitkörnehen und dicht egleichmöübBig  verstreuten, 
winzigen Magnetitkristállehen, wodurch das Gestein ein dunkles, fast 
pechschwarzes AuBere erhült. In dieser glasigen Grundmasse sind Feld- 
spat und Pyroxen in sehr schönen, frischen Kristallen ausgeschieden. 

Die intratellurisehen Feldspüte sind in diesem Gestein in weit grö- 
Berer Menge ausgeschieden als in Jenem des Csöröghegy und viel dichter 
und bestimmter mit Zwillingsreifung versehen (nach dem Albit-Zwillings- 
gesetz); sie sind Íriseh und enthalten keine Einschlüsse; an ihren Rin- 
dern findet man jedoch hier und da nur sehr wenig Glas aus der Grund- 
masse und zeigen auch zonige Struktur. Im allgemeinen ist ihre 
Strahlenbrechung störker als die des Kanada-Balsams: und sie zeigen in 
den Schnitten senkrecht auf die Zwillingsebene ungeföhr 36—38" Maximal- 
Extinktion. Demzufolge haben wir es hier mit einem zur Bytownitserie 
gehörigen Feldspat zu tun. Bin öhnliches Verhalten zeigt der Feldspat 
der Grundmasse. 

Die porphyrisch ausgeschiedenen Pyroxene bilden sehr schöne, gut 
entwickelte Kristalle. In den Kristallen ist die Ouerfláche (100), Seiten- 
fláche (010), Prismenflöche (110) und die rhombische Pyramide (111) vor- 
handen. Höufig sind die Zwillinge nach (100) und sind diese regelmábBig 
tafelig ausgebildet. 

Es gibt in diesem Gestein zwejerlei Pyroxen, den rhombischen Hyper- 
sthen und den monoklinen Augit. Der basaltische Augit zeigt eine schiefe 
Extinktion, er hat eine gröbBere Strahlenbrechung und stöárkere Doppel- 
brechung als der Hypersthen und zeigt stets positiven o ptischen Charakter. 
Der Hypersthen extinktiert in der Prismenzone gerade, hat eine schwáchere 
Doppelbrechung als der Augit und gibt so zwischen den gekreuzten Nikol- 
Prismen ein niedrigeres Interferenz-Niveau und zeigt mit Ausnahme der 
Hauptzone negativen optischen Charakter. 

Höufig sind die vom Augit-Hypersthen gebildeten Verwachsungen. 

Man findet ferner in dem Gestein sporadisch auch Chloritaggregate 
und Serpentin; die Form des Vorkommens des letzteren lösst daraut 
sehlieBen da B dies serpentinisierter Olivin ist, obwohl .Olvin in den Dünn- 
sehliffen nicht wahrnehmbarist. Der Magnetitgehalt des Gesteines kann, nicht 
beurteilt werden, da der Magnetit in der schwarzen, undurchsichtigen, sehr 
viel schlackiges Glas enthaltenden Grundmasse vollkommen verschwindet. 

Auf Grund der oben angegebenen mineralischen Zusammensetzung 
ist das Gestein eín Hy persthen—Augit—Andesit. Es ist ein 
sehr schönes, friscehes Gestein, das in seiner eigenen Gattung typisch ent- 
wickelt ist und einen unserer schönsten Andesite reprásentiert. : 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 21 


314 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Als Endergebnis kann auf Grund des oben (Gesagten festgestellt 
werden, daB beide (Gesteine stark basische Andesite sind, die, obgleich sie 
hinsichtlich ihrer Gemengteile und deren Ausbildung auch Abweichungen 
von einander zeigen, als die Resultate eines und desselben Hauptausbruches 
angesehen werden können, welcher die übrigen Eruptionen des Cserhát 
zustande gebracht hat. 


D) Diluvium (Pleistozán). 
MENTS TGÁNTONA GE ül med 1 0Bidereiktes 


Unser Gebiet wird zum gröBten Teil von Löb bedeckt, der gegen- 
wártig eine mehr oder weniger einheitlicehe Decke bildend, die öülteren 
Schichten einhüllt. An den meisten Orten lagert er nicht unmittelbar über 
den aufgeführten ülteren Bildungen, sondern wir sehen an der Unterlage 
des LöB fast überall eine aus den nöchsten ülteren Gesteinen, aus Schotter, 
Sand und Andesit bestehende Schuttsehichte, die auf die erosiven Erschei- 
nungen des Diluviums hinweisen. 

Die LöBdecke ist meistens ein durchgewaschener sekundárer LöB, was 
durch stellenweise Zwischenlagerung von Schotter in horizontalen Schichten 
erwiesen ist. 


E) Alluvium (Holozán). 


Flugsand, Moorerde, löngs der Wasserláufe abgelagertes  Gerölle 
und wenig Humus bildendes Alluvium. 


Oslo israsagdb 


Der Flugsand überzieht den südlieh vom Kigyóhegy-Zug liegenden 
Teil unseres Gebletes in der Talmulde von Vácduka und das westlich vom 
Csörögviz liegende (Giebilet. Sein Material erhált er aus den oberoligozánen 
und untermediterranen sandigen Schichten des Gebietes. Die anderen zwei 
Bildungen bildet unbedeutender Humus, der an einzelnen Partien des 
Gebietes zum Ackerbau dient, wöhrend Moorerde auf dem Királygeren- 
daer Talgrunde entstanden ist. 


IV. Tektonik der Gegenden von Váchartyán. 


Die Tektonik des Gebietes kann als eine relativ einfache gualifiziert 
werden. Dem durchschnittlieh nördliehen Binfallen entsprechend, nehmen 
die ültesten oberoligozánen Schichten ihren Platz im Süden ein und gegen 
Norden folgen einander die erwáhnten jüngeren Schichten in regelmi Biger 
Reihenfolge bis zum jüngsten Pyroxen-Andesit, der die ganze Schichten- 
reihe durchbrochen hat. Die mit dem Andesitausbruche in Verbindung 


DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 915 


stehenden Bewegungen offenbaren sich nur in der bereits erwáhnten Em- 
porhebung lángs des Dykes (Fig. 15 und 16). Die im Andesit wahrnehm- 
baren Lithoklase und die Raumverháltnisse des Gebietes weisen jedoch 
auch auf jüngere Bewegungen hin, die am besten in dem festeren Zug der 
Gönge zu verfolgen sind. Diese Bewegungen haben sichals horizontale 
Versechiebungen löángs der nahezu nord-südliehen oder nordost- 
südwestlichen Bruchlinijen gezeigt und einzelne Abschnitte oder Schollen 
der Bildungen in kleinerem oder grölBerem MadbBe aus ihrer ursprünglichen 
Lage hinausgerückt. Im Csöröghegyer Dyke ist eine solche Verschiebung 


Fig. 17. Die zwischen den mediterranen Mergelschichten eingedrungene Andesit-Apophise, 
am Eingang des Pokolvölgyer Steinbruches. 


insbesondere auf dem Kigyóhegy und in der Szurdoker Richtung gut zu 
sehen. Die mehrfache schwache Biegung des Gangstreichens kann auch 
als Resultante öhnlicher Ouerverschiebungen angesehen werden. 

Nebst den horizontalen Verschiebungen ist auch das Vorhandensein 
von Senkungen in vertikaler Richtung festzustellen. Solche sind in kleine- 
rem MabBstabe an den Andesitapophisen am Eingange des Pokolvölgyer 
Steinbruches gut zu sehen und zwar löngs der fast vertikalen Lithoklase 
(Fig. 17). 

Etwas weniger unbestimmt ist die Untersuchung der tektonischen 
Unterbrechung des Dykes bei der Sóstópuszta, doch weist die 600—700 m 


21k 


316. D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


betragende Unterbrechung des Andesites und das hier vorrückende breite 
Tal auf das Vorhandensein eines nordwestlich-südöstliehen Ouerbruches 
hin. Die Dukaer Senke ist wahrscheinlieh durch einen hierauf senkrecht 
gerichteten Löángsbruch eingeleitet worden und wurde sodann durch die 
Erosion erweitert ; dies folgt aus der gleiehen Höhenlage des Csöröghegyer 
und Bángorhegyer Mergelgesteines. Die hier erwáhnten, bestimmter sehwer 
zu untersuchenden Bruchlinien stimmen im ganzen mit den das Mittel- 
gebirge kennzeichnenden Bruchlinien überein. Das nöhere Alter jener 
Bewegungen, die jünger sind als der Andesitausbruch, ist wegen Mangels 
des Gebietes an jüngeren Sedimenten nicht festzustellen, doch können 
dieselben auf Grund áhnlicher Erscheinungen im Mittelgebirge hauptsách- 
lich in das Ende des Miozán verlegt werden. 


V. Die pontische Ausgestaltung der Gegend und die Ent- 
stehung der Andesitdykes. 


Das oben Gesagte zusammenfassend, sehen wir, daB der oberoligo- 
zöne lockere, schottrige Sand auf unserem (Gebiete die tiefste Bildung 
darstellt ; über diesem sind untermediterraner Schotter, Sandstein und 
Foraminiferen-Mergel gelagert, die gleichfalls leicht verwitterbare, keine 
groBe Widerstandsfáhigkeit besitzende Gesteine sind. Diese Gesteine hat 
hier der Andesitausbruch vorgefunden. Die lockeren Sedimente haben dem 
Druck des Magma nachgegeben, wurden emporgehoben und lieferten 
zusammen mit dem als harte Asche eingedrungenen Andesit die Basis 
zur Ausbildung der besehriebenen Rücken. Die Gestaltung der Gebirgs- 
rücken gestattet jedoch darauf zu sechlie Ben, da B das Magma die dem Druck 
leicht nachgebenden Gesteine nicht vollstándig durehbrochen hat, daBk 
also der Ausbruch nicht ganz an die Oberflüche gelangt sei, sondern daB 
der ein wenig emporgehobene Sandstein und Mergel wahrscheinlich eine 
dünne Decke darüber gebildet hat. 

Der südliche Rücken, der beim Pokolvölgy beginnt und sich bis an 
den Lajoshegy, südlich von der Gemeinde Kisnémedi hinzieht, zeigt in 
seiner ganzen Lönge eine nahezu gleiche Höhe, durchschnittlieh 200 m. 
Am Öreghegy, nüchst der Sóstópuszta (wo der Gang unterbrochen ist) 
versehwindet der Andesit samt den tertiáren Gesteinen vor unseren Augen, 
doch findet man an einzelnen Stellen den Sandstein und mitunter auch 
den Andesit; die Bildungen sind also auch hier vorhanden, nur sind sie 
nicht aufgeschlossen. Der Andesit des Csekehegy wird zum gröBten Teil 
von Löb bedeckt und nur in einzelnen schlechten Aufsehlüssen trifft man 
auf feinen Schutt. Wegen der ungeheueren Menge des vorgefundenen 
Schuttes muB die Andesit-Asche auch im Rücken des Bángorhegy  an- 
genommen werden, wenn man sie aufgeschlossen auch nicht findet. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGRE, DA Ú 


Die Entstehung der Gánge erfolgte — wie dies auch die in den me- 
diterranen Mergel eingedrungene Apophise beweist — unzweifelhaft nach 
der Ablagerung der untermediterranen durchbrochenen Sedimente; wann 
aber dies geschah, kann auf Grund der bloBen Untersuchung unseres Ge- 
bietes nicht festgestellt werden, da die Sedimente der dem Ausbruche 
folgenden Periode fehlen. Behufís nüherer Feststellung der Zeitperiode 
der Ausbrüche muB daher der Zusammenhang unserer Andesite mit jenen 
der benachbarten Gebiete gesucht werden. Gegen Westen zieht sich das 
Tal der Donau und in dieser Richtung versehwinden die Dykes, wenn man 
jedoch ihrem Streichen nach Osten folgt, begegnet man in der Richtung 
des nördlichen Csekehegy-Zuges dem identisch zusammengesetzten An- 
desit des Malotahegy, wáhrend man in der geraden Fortsetzung des süd- 
lichen Rückens den:bereits erwáhnten Andesit des Várhegy findet. Diese 
zwei Andesitkuppen verbinden unsere Dykes mit dem südliechen Ende 
des NH—SW-lich streichenden Zug des Cserhát. 

Den Untersuchungen F. SCHAFARZIKs zufolge erfolgten die Aus: 
brüche des Cserhát an der Grenze des Unter- und Obermediterranes, der 
Ablagerung der Gesteine des Obermediterrans vorangehend. Die Ausbrüche 
dürfíten —im Hinblick darauf, dab in den Tuffsehichten zuweilen Gesteins- 
stücke, Lapilli und selbst auch riesige Bomben in überwiegender Menge 
vorkommen und dab man in dem fejnen Sand manchmal freien Bytownit 
und Anorthitkristalle findet — sehr heftig gewesen sein. Die Folge der 
ungemein starken und hochgespannten Eruption ist wahrscheinliech die 
gewesen, da8 Gangmasse aus der Hauptmasse des Ausbruches in den um- 
gebenden Sandstein eindrang, welchen die den Ausbrüchen gewiB voran- 
gegangenen gröBeren Erdbewegungen bereits zertrümmert und práfor- 
miert hatten. Die Erosion, die vom mediterranen Schotter nur den im 
westlichen Teil des Gebietes befindlicehen Öreghegy übrig lieB, hatte auch 
den lockeren Sandstein und Mergel nicht verschont und den Scheitel der 
"Dykes zum Teil freigemacht. 

Da der Andesit zu den basischesten Gesteinen gehört, dessen Feld- 
spat (der Anorthit) der am leichtesten verwitterbare Feldspat ist, haben sich 
die Spuren der Zerstörung auch in dem Gange fühlbar gemacht. 

Zuerst zerklüftete er sich parallel mit den Kontaktfláchen, dann 
sechied er sich unter der Einwirkung der durehsickernden Wásser in kuge- 
ligen, schaligen Stücken ab (Fig. 18) und sein porphyrisch ausgeschiedener 
Augit wurde chloritisiert. Hine Folge der Erosion ist zum Teil auch die 
Unterbrechung in dem von Vácrátót nach Vácduka führenden közurdok? des 
Kigyóhegy. Die Unterbrechung ist nur eine teilweise, weil die Erosion samt 
den nach der Ausbruchs periode erfolgten Erdbewegungen bei der im Szur- 
dok vorhandenen Unterbrechung nur eine práformierende Rolle spielen 
konnte und der durch die zurückgehende Erosion begonnene Rücken 


318 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


wahrscheinlich durch Menschenhand zerstört wurde, um die für den Duka- 
Rátóter Lokalverkehr wichtige Linie praktikabler machen zu können. 
Der zerstörte Gang ist an zwei Seiten mit Mergel verstürzt und heute sind 
beide Seiten des Hinsechnittes ganz von diesem bedeckt. 

Auf andere Weise konnte die Unterbrechung des Ganges bei der 
Jóstó-Puszta entstanden sein. Untersucht man nömlich die Gestaltung 
unseres Gebietes, so kann man zwei Bruchlinien voraussetzen (Fig. 14): 
die eine in der Richtung des Királygerendaer und Kisnémedier-Tales und 


Fig. 18, Kugelig abgeschiedener Andesit, der lüngs der sich sehneidenden Gesteinsklüfte 
entstanden ist. Kigyóhegyer Steinbruch. 


die andere, mit dieser parallel und über die bei der Sóstó- Puszta befindliche 
UÜnterbrechung laufende. 

Zur bestimmten Feststellung der bejden Dislokationen gibt es wohl 
keinen genügenden Anhaltspunkt, doch gestattet das nordöstliehe Hin- 
fallen der Schichten unter einem Winkel von 109, sowie die Unterbrechung 
des Andesites den SchluB, da B die Erosion auch vor den, zur Zeit der bejm 
Rückgange des Meeres eingetretenen Erdbewegungen auf unserem Gebiete 
eingesetzt hat und daB der aufgerührte Andesit von der Erosion fortge- 
spült wurde, so daB das Diluvium im ganzen genommen bereits den jetzt 
ausgestalteten Raum vorgefunden hat. 


DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGBE. 319 


VI. Zusammenfassende Beschreibung der Gegend des 
Váchartyáner Csöröghegy. i 


Das Hügelland östliech von Vác besteht aus den Vorbergen des neo- 
genen Gebietes des Cserhát, welches von Tertiársehichten und Eruptiv- 
gesteinen gebildet wird. Die Ungleichheiten der im Durchschnitte 200— 
300 m betragenden Höhen sind vornehmlich durch die Denudations- 
wirkungen entstanden; die Tötigkeit des Wassers und des Windes ist in 
diesem Hügellande sehr schön zu beobachten. 80 ragt der zwischen dem 
Pokolvölgy und Öreghegy west-östlich streichende Andesitgang des Kigyó- 
hegy mit seinem hürteren, widerstandsfáhigeren Gestein in Form eines 
langen Rückens hervor und beherrseht das Gebiet, wáhrend die umgeben- 
den lockeren Sandsteine und Mergel glatte Hügel zeigen. Die hárteren 
Eruptivgesteine haben den abscheuernden Wirkungen weit besser wider- 
standen als die weicheren Sedimente. Die orographischen und hydrogra- 
phischen Verhöltnisse der Gegend werden durch die NE—SW-lich ver- 
laufenden Hügelzüge und Töler bestimmt, nur die schmalen Andesit- 
Dykes zeigen von den letzteren abweichende, rein ost-westliche Richb- 
tungen. 

Die Gegend wird von folgenden Bildungen auígebaut : 

1. Oberoligozáner lockerer Sandstein, der. auf 
der südlichen Seite der Váckishartyán— Vácer LandstraBe im Einschnitte 
der elektrisehen Bahn auígeschlossen ist und Pectumculus obovatus LAMARCK 
und Turitella Geimitzi SPY. enthált. ; 

2. Untermediterraner Anomiensand, auf der nördlichen Jeite 
des Öreghegy mit reichliehen Schalenresten von . Anomia ephippim L. 

38. Untermediterraner grober Sehotter, den man 
auf dem von Weingörten bedeckten Gipfel des Öreghegy (202 m) findet. 
Dieses Schotterlager enthült ausschlieBlich Gerölle, das von wenig Kalk- 
stein und vorherrsechenden kristallinisehen Sechiefern herrübrt; unter den 
mittel- und grobkörnigen Schottern findet sich von Andesit noch keine 
Spur. 

4. Untermediterraner Sandstein und Mergel. 
Die schönsten Aufschlüsse befinden sich im Dukaer Pokolvölgy, wo in der 
unteren Partie harte, graue Sandsteinbünke und weiter oben bláulicbh- 
graue Mergelschichten lagern. Hier hat der Andesitausbruch die ursprüng- 
lich sanít nach Norden fallenden Sandsteinschiechten an beiden Seiten 
ein wenig emporgehoben und stellenweise sind die Mergelschichten vom 
Andesit hartgebrannt. Der Sandstein findet sich auBerdem im Király- 
gerendaer Tal und an zahlreichen anderen $Stellen und kommen in dem- 
selben Ostrea cyathula, Ostrea digitalina;, Cerithhum plicatum und Cerithuum 
margarttaceum vor. 


320 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 


Sowobhl die hier, als auch weiter oben im Text amfgeführten Zahlen 
von 1—8 beziehen sich auf die entsprechenden Bildungen, die in Figur 18 
dargestellt erscheinen. 

5. Über dem Sandstein liegt blöuliehgrauer Me rgel, in 
welchem der von Vácrátót nach Vácduka führenden StraBe entlang eine 
reiche Foraminiferenfauna zu finden ist, mit den charakteristiscehen Seicht- 
meerformen : den Nodosaria-, Cristellaria-, Rotalia- und Truncatulina-Arten. 
Diese Foraminiferenfauna weicht von den in unserem Vaterlande sehr 
allgemeinen obermediterranen Foraminiferenfaunen sehr ab, denn es fehlen 
aus. derselben die Amplistegina-, Heterostegina- und  Polystomella-Arten. 
Merkwürdig ist es, dab man aus den untermediterranen Schichten der 
nahen Gebiete bisher sehr wenig Foraminiferen kennt ; die gedachte Fauna 
stimmt am meisten mit der Foraminiferenfauna der Siebenbürgisehen 
sogenannten Hidalmáser Schichten überein und kann daher in die obere 
Etage des Üntermediterran eingereiht werden. 

Es fehlt sowohl die obermediterrane Etage, als auch die über derselben 
folgende Schichtengruppe bis zam Diluvium. 

6. Andesitgöünge. Der Duka—Kishartyáner Csöröger Berg 
beginnt auf der, im MaBstabe 1 : 31,250 angefertigten Karte mit Pokol- 
völgy bezeichneten Stelle und zieht-sich über den Kigyóhegy bis zum Öreg- 
hegy; seine mittlere Höhe ist 210 m. Dies ist der südliche Andesitzug, 
dessén an der Oberfláche sichtbare Lönge 4"5 km erreicht. Unterhalb des 
Öreghegy ist der Gang unterbrochen und erst 2 km weiter, auf dem Sós- 
pusztaer Lajoshegy tritt er in Form eines 1 km langen Rückens hervor. 

Das Gestein des Kigyóhegy ist ein hypokristallinischer Augitandesit mit 
porphyrischer Struktur, der stellenweise sehr sehöne kugelige Absonderun- 
gen aufweist. : 

Der andere Andesitzug ist im Norden, auf dem 8300 m hohen Csekehegy 
ünd sein Gestein ist ein bereits den Basalten sich náhernder stark basischer 
Hypersthen-Augitandesit. Der schmale Gang der Andesitaus- 
brüche hat auch den Mergel aufgerührt und ein wenig emporgehoben. Der 
(Gang war ursprünglich nicht in seiner ganzen Lönge auf der Oberflöche, 
was auch dadurch erwiesen ist, da B er in einzelnen Abschnitten auch jetzt 
bedeckt ist und daB erst die nachtröágliche BErosion den lockeren Mergel 
von ihm entfernt hat. Die Andesitgönge sind das Produkt des in der ober- 
mediterranen Periode eingeleiteten Vulkanismus, jedoch waren es verbor- 
gene Ausbrüche, die den untermediterranen Mergel nicht überall durcb- 
brochen haben. Auf die nachtráglichen Bewegungen weisen die im Andesit 
siehtbaren Gesteinsspalten und lLithoklase hin, die auch die kugeligen 
Verwitterungsformen ermöglicht haben. 

7. Diluvialer (pleistozáner) LöB überzieht im Norden den 
gröbBten Teil des Gebietes. 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 321 


8. Alluvialer (holozánery) Flugsand verhüllt die bis an 
die Donau sich ausbreitende Ebene und umgibt den Kigyóhegy an der 
gegen Vác zugewendeten Front. 


Die geologisehe Aufnahme unterscheidet sich dadurch von der öülteren 
SCHAFARZIK schen Aufnahme, daB das Hauptgebiet in der letzteren Auf- 
nahme in die Pectunculus-Sandsteingruppe des oberen Oligozáns gehört, 
wáhrend die in Rede stehende Aufnahme, wie dies aus der Karte auf 
Tafel LV ersiehtlieh, einen groBen Teil dieser Bildungen in das Untermedi- 
terran einreiht. 

Budapest, den 20. Mai 1917. 

Bearbeitet im Geologisehen Institut der kön. ungar. Universitát. 


DIK ANDESÍTE DES KkARANCS-GEBIRG ES. 
Von Dr. MARGARETE SCHOLTZ. 


— Mit Fig. 19—20. — 


Geologische Verhültnisse des Karancs-Gebirges. 


Aus dem niedrigen miozán-oligozánen Hügellande im östliehen Teil des 
Nógráder Komitates erheben sich zwei gröBere, 600—700 Meter hohe Andesit- 
Berggruppen, jene des Karancs und des Sátoros, die ihren Platz an der westlichen 
Bogenwendung des Nógrád-Gömörer Basaltgebietes einnehmen. 

Beide Bergmassen sind hinsichtlich ihres geologischen AÁAlters und ihrer 
Tektonik völlig gleichförmig. EuGEN Noszxky,! der das Gebiet geologiseh ream- 
buliert hat, faBte die geologischen Verháltnisse desselben in den folgenden, mir 
überlassenen Aufzeichnungen in Kürze zusammen : 

Die Basis der Umgebung des Karancs- und Sátorosberges in der Tiefe 
bildet der kristallinische Schiefer. Dies zeigt die Tiefbohrung von Balassagyarmat, 
wo man unter den Oligozánschichten in 560 m Tiefe den kristallinischen Schiefer 
erreicbt hat. Dies bezeugen auBerdem auch die kristallinischen Schiefereinscblüsse, 
die man im Andesit des staatlichen Steinbruches am Sátoros findet und welche 
die Andesitlava bei ihrem Ausbruch aus der Tiefe mit sich gerissen hatte. Un- 
mittelbar über den kristallinischen Schiefern lagern unter- und oberoligozáne 


1 Dr. EUGEN Noszxky: Geol. Verhültnisse des Hügellandes nördlich der Mátra. 
Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt, 1915.) 


3 Tr] Ti 
WILTTTTETTT kövei 
j Né ! I b DAN SS Ablagerung Alluvium 
"L ha s 
S Pleistocen 
a Aaat 
alaki ta ? Dilúvium 
] ki Löss und Ton 
ep a 
! Basalt Pliocán 
7/ 
8 
É 4 
N Sand, Mergel 
5 ÖObere Partie des 
5 Untermediterrans 
Hi Miocün 
ki Riolittutff 
ö 
[ss 
2 
7 
A Andesit 
: . Glaukonitischer 
BV : j Sandstein 
7961 1VA ! ; ( Oberoligocen) ÖS sodi 
1. [ ; 1g0can 
X [/ 3 
j r 1048. TT 5 - per ) V Toniger Schiefer 
) 44 ; HI A 
/ 6! hal : j (/ j ! A A (Unteroligocen) 
MI LÍT8VA] 
GY tm E Le TT 


Fig. 19. Geologische Karte der Umgebung des Karancsgebirges. Nach der Aufnahme des Prof. EUGEN NoszkY in Késmárk. 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 323 


Schicbten in gleichförmiger, toniger Ausbildung. Diese Sedimente sind aber nicht 
in ihren typischen Formen vorhanden, dieselben sind vielmehr infolge der Andesit- 
aufbrüche metamorphosiert. Die harten, schiefrigen, dunkelerünen Schichten sind 
nach ihrem ersten Kartograpbhen PauL lange für karbonisch gehalten worden, 
doch haben sie sich zufolge der in denselben vorkommenden Versteinerungen 
unzweifelhaft als Oligozán erwiesen. 

Über den oligozánen tonig-schiefrigen Bildungen finden wir eine müchtige 
glaukonitische Sandsteinschichtengruppe, die der oberen Partie des Oberoligozáns 
und der unteren Partie des Unteroligozáns entspricbt. 

Ober dem Sandstein folgen die oberen kontinentalen, schotterigen, sandigen 
Schichten der unteren Mediterranetage mit den Kohlenflözen, sodann die vor- 
dringenden (transgredierenden) marinen Sedimente, die jedoéh nur in einer vom 
Karancs entfernteren Gegend vorhanden sind. 

Der Ausbruch der Andesitmassen des Karancs und Sátoros hat auf Grund 
der Untersuchungen wahrscheinlich in der Periode des unteren Mediterrans statt- 
gefunden. Das aus der Tiefe hinaufdringende Magma konnte nicht an die Ober- 
fláche gelangen, hatte einen Teil der máchtigen oligozánen und darüber lagernden 
untermediterranen Schichten gewölbartig emporgehoben und ist in műáchtigen 
Massen in die Oigozánschichten eingedrungen. Das in die Oligozánsehiehten 
eingedrungene Andesitmagma hat sich in einer gröbBeren Entfernung von der 
Ansbrucbstelle progressiv verdünnt und in der oberhalb desselben emporgehobenen 
verhüllenden Decke sind in den dort gebildeten Spalten zahlreiche dünnere oder 
máchtigere Gönge zustande gekommen. Aller Wahbrscheinlichkeit zufolge ist also 
die Andesitmasse des Karancs und Sátoros in Form eines Lakkolithen aufge- 
brochen und erstarrt; ihre lakkolithisehe Beschaffenheit ist auch durch die 
sedimentöáren (Gesteine erwiesen, deren nach auBen einfallende Schichten den 
Andesitstock mantelförmig umgeben. Ferner weisen hierauf auch die am Scheitel 
des Karancs vorfindlichen Sedimentreste, als Überreste des ehemaligen empor- 
gehobenen Schichtengewölbes. 

Nach Noszxy standen in der zweiten Hölíte des Untermediterrans die 
emporgehobenen Andesitlakkolithen samt den über ihnen befindlichen Sediment- 
gewölben schon bereit. Vom Zeitpunkte der Emporhebung angefangen hat die 
Denudation und Erosion ihre Tátigkeit begonnen. Die máchtige, kraftvolle Arbeit 
beider, ráumte das oberhalb des Andesites befindliche Sedimentgewölbe derart ab, 
da8 sich die Brosionsgráben allmáhlich auch in den Andesit selbst vertieften und 
da8 sich vom Ende des Miozáns durch die Pliozán- und Pleistozánperiode auch 
eine Partie des Andesites erodiert wurde. 

Nach Professor NoszkY war also der Karancs ein Lakkolith. Meiner Ansicht 
nach kann hier von einem typischen Lakkolith nicht die Rede sein, sondern wohl 
eher von einem Eruptionslakkolithen von einem solchen Ausbruch also, bei 
welchem das Magma auch den Weg an die Oberfláche gefunden hat, wie z. B. 
beim Trachytdom der Buganeen. 


1 Dr. F. v. WoLr: Der Vulkanismus, Stuttgart, 1914, pag. 551, 442. 


324 Dr MARGARETE SCHOLTZ 


Soweit die von Prof. NoszkyY gekennzeichneten geologischen Verháltnissé 
des Karancsgebirges. Ich übergehe nun zur Beschreibung der Eruptivgesteine 
dieses Gebirges. ; 


Die Typen der Andesite des Karancs-Gebirges. 


Von den in der Gegend von Somoskőujialu vorkommenden Andesiten 
unterscheidet man zwei Haupttypen. Die eine derselben reprásentiert den eigentli- 
chen Karancser Andesit, der den Hauptgipfel (727 m) und die dazu gehörigen 
Kömme und Gipfel des Karancs gestaltet; der andere bildet der Andesit des 
Sátorosberges. Die beiden Gesteinstypen weichen schon in ihrem AuBeren wesent- 
lich voneinander ab. Der Karancsandesit ist entweder ein dunkelgrau geförbtes 
Gestein — von den Steinbrucharbeiten der Gegend Zigeunerstein genannt — oder 
ein ins GrauweiBe neigender verwitterter Ampbibolandesit. Der andere Typus 
dagegen, das Gestein des Sátorosberges, ist ein lichter, graubrauner Hypersthen- 
Amphibolandesit. 

Der Andesit des Sátorosberges, auf dem östlichen Abhange desselben, en.- 
halt ziemlich viel Biotit und weist das Gestein auf diesen Stellen auch fast die 
eleichen Mengen von Biotit und Amphibol aut. 

Mit den BEruptivgesteinen des Karancsgebirges hat sich JOSEF SZABÓ aus- 
führlicher bescháftigt und das Gestein als cordieritháltigen Biotitgranittrachyt 
bestimmt. Das auffallendste in seinem bezügliehen Werke ist, daB er in diesem 
Gestein Cordierit gefunden hat. 

Auch HussaAk! hat die Karancser Andesite untersucht, hauptsáchlich 
hinsicbtlich ihres Cordieritgehaltes, doch hat er diesen nicht darin gefunden. 

Weiter unten, bei der Detaillierung der petrographischen Higenschaften, 
werde ich auf die Arbeiten von SzaABó zurückkommen, für jetzt möchte ich zunáchst 
folgendes hervorheben : 

1. Der Andesit des Karancsgebirges ist ein granatháltiger Amphibolandesit, 
jener des Sátorosberges hingegen ein biotitháltiger Hypersthenamphibolandesit, 
aber kein Biotitandesit, wie dies SzaBó feststellte. Es erscheint zwar manchmal 
der Biotit als begleitender Bestandteil des Amphibols, ohne daB sich jedoch der 
Begriff von Amphibolandesit an dem Gestein ándern würde. 

2. Cordierit kommt weder im Karancser, noch im Sátoroser Andesit vor 
und wöüre dies als fehlerhafíte Angabe aus der Fachliteratur zu streichen. 

Im folgenden sollen die eigentlichen Gesteinstypen des Karancshegy und 
des Sátoroshegy für sich behandelt werden. 


Die Karancser Andesite. 


Unter dem Namen Karancser Andesite habe ich die Andesite vom Sátoroser 
Steinbruch, vom Homorúgipfel und vom südlichen Abhange des Csákta, sowie 
die Vorkommen auf den Gipfeln des Karancs (668, 697 und 727 m) und auf der 
Babonyirpuszta zusammengefa bt. 


1 E. HussAK: Über die Verbreitung des Cordierits im (Gesteine. N. S. 1885. I. 82. 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 325 


Unter diesen Andesiten ist das Gestein vom Sátoroser Steinbruch, sowie 
jenes vom Karancsrücken (in 668 m Höhe) typischer Amphibolandesit, wáhrend 
man in dem Andesit vom 697 m hohen Karancseipfel und in jenem vom Homorú- 
gipfel unter den förbigen Bestandteilen wenig Biotit findet und in dem (testein 
des Csákta-Abhanges Pyroxen verstreut vorkommt. Die Andesite von der Babonyir- 
puszta, sowie jene vom 727 m hohen Karancsgipfel sind gleichfalls Ampbibol- 
andesite, aber so verwittert, dab man sie gemeinsechaítlich mit jenen vom $Stein- 
bruche nicht behandeln kann. 

Die KarancserfAndesittype ist am besten zwischen : Somoskőujfalu und 
Ragyolc, an der Ruttkaer Hauptlinie der kön. ung. Staatsbahnen aufgeschlossen 
und zwar in dem -staatliehen Sátoroser Steinbruche. Dieser Steinbruch darf 
jedoch nicht mit jenem vom Sátorosberge verwechselt werden, da er nicht 
aut derselben Seite angelegt ist und nicht den Gesteinstypus aufschliebt wie 
jener, sondern den des Karancsgebirges. 


HKGOTFO/7cS5. 
697m. 727. 


L azoldal zilvágyíanosa 


432 7 


14 
péz üde et gale s ! 
6-4 e 1 tty § 

V 78 He AYANT új mal 1 
98 NéeE los nt eeb z 3 


Nt 
IE 


o) c sári 21 x 
ENTRY 


Fig. 20. Geologiseches Profil des Karancsgebirges, nach E. Noszkx. 
Erklárung: 1 — unter- und oberoligozáner toniger Schiefer, 2 — glaukonitiseher Sand- 
stein (obere Partie des Oberoligozáns und unteres Glied der untermediterranen Etage), 
k 3 — amphibolischer Andesit, 4 — Basalt. 


Mit freiem Auge sind in den Andesiten nur Feldspüte, Amphibole und 
kleinere und gröBere Granatkörner zu erkennen. si 

Unter dem Mikroskop zeigt das Gestein eine hypokristalliniseh-porphyrische 
Struktur. Seine Grundmasse besteht aus Feldspat, dünnen Amphibolnadeln, Glas, 
Magnetitkörnern und Chlorit als Verwitterungsprodukten. In diese Grundmasse 
sind eingebettet die porphyrisch ausgeschiedenen (intratellurischen) Bestand- 
teile : Feldspat-, Amphibol-, Magnetit-, Ilmenitkristalle und in manchen (Gebirgs- 
partien wenig Biotit oder Pyroxen. 

Die Feldspáte stellen dünnere oder dickere Tafeln dar und sind fast immer 
automorph. Ihre Kristallformen sind : (001), (010), (110), (110) und (101). 

Es sind dies basische Plagioklase, die auf Grund ihrer Extinktion in die 
Serie Labradorit-Bytownit gehören. Ihr optischer Charakter ist teils positiv, teils 
negativ. 

Zonische Struktur kommt háufig vor. Die Zonen verlaufen parallel mit 
den Kristallfláchen. Ihre Anzabl und Breite ist verschieden, nach auBen hin 


326 D: MARGARETE SCHOLTZ 


sind dieselben zumeist sauerer als gegen innen, das heiBt die áuBeren Zonen 
brechen das Licht schwácher als die inneren. Auber diesen finden sich auch solche 
Feldspat kristalle, in welchen sauerere und basischere Zonen mehrfach miteinan- 
der abwechbseln. 

Sehr háufig findet man die Zwillingsbildung. Am allgemeinsten ist das 
Albit-Zwillingsgesetz. Selten sind die Lamellen der verschiedenen  Individuen 
dicht nebeneinander angeordnet, sondern dringen gewöhnlich kammartig ineinan- 
der ein. Neben den ganz schmalen Lamellen sind auch die dickeren háufig, wenn 
nur einige Piáttchen an der polysynthetischen Zwillingsbildung teilnehmen. 
E; gibt Individuen, bei welchen das Albit- und Periklin-Zwillingsgesetz zugleich 
vorkommt, doch sind sie gewöhnlich unvollkommen ausgebildet.  Bavenoer 
Zwillinge sind sehr selten. 

Die Feldspáte sind háufig zerklüttet, zerbrochen und oít regellos ange- 
háutt. 

Die Plagioklase enthalten in der Regel viele Hinschlüsse, am háufigsten 
schlackige Giaseinsehlüsse. Selten sind die schwarzen Magnetitkörner, die ge- 
dehnteren oder gedrungenen prismatischen Apatite. Mehr Apatite habe ich nur 
einmal als Interposition in einem Feldspat beobachtet, der sich einem an Apatit- 
kristallen sehr reichen Amphibol náherte. In der Anordnung der Einschlüsse 
lásst sich eine gewisse GesetzmábBigkeit beobachten. Die bráunliche Glasmasse 
zeigt sich lángs der in den Feldspáten vorhandenen Spalten. Die elliptiscehen oder 
sich verzweigenden Glaseinschlüsse hingegen sind bald im Inneren des Kristalls 
angehüuít, bald zonenartig angeordnet. Es kommt auch der Fall vor, dab das 
Innere des Kristalls voll von Einschlüssen ist und hierauf eine schmülere, aber 
einsehlubBlose Zone und dann eine dünne, mit Einschlüssen gesáttigte Zone folgt, 
wáhrend sich an der Peripherie ein völlig reiner Rand zeigt. Ziemlich háufige 
Einschlüsse sind in den Feldspáten auch die langen, dünnen Amphibolnadeln. 

Bezüglich der Verwitterung der Feldspáte kann ich folgendes hervorheben. 
Ín den Andesiten des Sátoros-Steinbruches und des 668 m hohen Karancs-Gipfels 
sind die Feldspáte im allgemeinen frisch. Kalzitisierung zeigt sich nur stellenweise, 
durch Infiltration sind sie chloritisiert, doch tritt die Chloritisierung nicht in 
gröbBerem Ma Be aut und zeigt sich nur stellenweise. Aller Wahrscheinlichkeit nach 
hat man es hier mit Klinochlor zu tun, da c — c ist und auch die Doppelbrechung 
jener des Klinochlor entspricht. In den anderen Orten jedoch sind die Feldspáte, 
insbesondere die an Emnschlüssen reichen, mehr oder weniger verwittert. Bei 
den Feldspáten der Andesite vom Homorú-Gipfel, vom Csákta und dem 697 m 
hohen Karancs-Gipfel ist das Resultat des Verwitterungsprozesses ein förbiges, 
schuppenartiges Ageregat, in welchem unter allen Umstánden Kalzit, Chlorit 
und Muskovit zu erkennen sind, doch konnte ich ins Detail gehende Bestimmungen 
nicht durchführen. Epidotschollen als Sekundárprodukte sind selten, doch kommen 
solche auch vor. ú 

Vollstándig verwittert sind die Feldspüte des Karancs-Gipfels und des Ba- 
bonyir-PubBtaer Steinbruches. Das Material derselben bleibt nie unversehrt er- 
halten, sondern es nimmt dessen Stelle ein kalzitisch, chloritisch, muskovitisches 
Acgregat ein. 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 3217 


Die Amphibole sind prismatisch und kleimer als jene im Sátoroser Andesit. 
Die nach (110) kristallisierten sind gut spaltbar. Seine Kristallformen sind: 
(110), (010) und (001). Die Farbe ist braun, ihr optischer Charakter ist negativ, 
Achsenwinkel groB; es sind daher basaltische Amphibole. Der Pleochroismus 
derselben ist bedeutend: c — grünlichgelb, senkrecht darauf strohgelb oder 
bráunlichgelb. 

Die Erscheinungen der Korosion und der magnetischen Resorption können 
sehr oft beobachtet werden, die letztere fast in jedem Falle. Der eine wechselnde 
D-cke besitzende opazitische Rand ist bereits gánzlich chloritisiert und voll von 
Magnetitkörnehen. Die Opazitisierung kann in manchen Föllen ein grcBes Ma B an- 
nehmen und das ganze Amphibolmaterial konsumieren und bringt ein an Mag- 
netitkörnern sehr reiches chloritisehes Aggregat hervor. An Einschlüssen ist der 
Amphibol ziemlich reich. Feldspat- und Apatitkristalle und die Grundmasse 
selbst kommen als Einschlüsse vor. Hüufig sind die viereckigen Magnetite, wab- 
rend die süulenförmigen Ilmenite selten vorkommen. An beiden ist die Verrostung, 
beziehungsweise Leukoxenisierung schön zu beobachten. Biotitlamellen als Hin- 
sehluB habe ich in Amphibolkristallen zweimal gefunden, Rutilkörner dagegen 
nur einmal. 

Gegenüber dem VerwitterungsprozeB sind die Amphibole mehr oder weniger 
widerstandsfaáhig. Im Sátoroser Steinbruch zeigt sich zwar die Chloritisierung 
und Kalzitisierung stark, aber selten konsumiert sie die ganze Amphibolmasse. 
Bei der Chloritisierung entsteht Klinochlor, mancbmal in solcher Menge, dab 
der ganze Amphibol zu einem chloritiscen magnetiscben Aggregat wird. Natür- 
lich ist die Transformation an den Randfacies des Gesteines eine vollstándigere. 
Hier löst sich in zablreichen Föllen die Amphibolmasse göánzlich auf und an ihre 
Stelle lagert sich eine schwach lichtbrechende und doppeltbrechende Masse 
sekundár vor, so daB sich nur am Rande ein schmaler Amphibolkranz zeigt. 
Diese sekundár entstandene Masse ist irgend eine Varietát von Zeolith mit nega- 
tivem Charakter und einer optischen Acbse, nach drei Richtungen gut spaltbar, 
also ein Chabasit . Im Chabasit kommen stellen weise lange, dünne Amphibolnadeln 
und auBerdem nierenförmige Epidote mit sonderbarer strahliger Struktur vor, 
die ganz regellos angeordnet erseheinen. 

Viel spáter verwittert als die Amphibole im Steinbruche sind jene der 
Andesite von den 697 und 727 m hohen Karancs-Gipfeln, vom G:pfel des Homorú, 
vom Csákta und von der Babonyir-PuBta. Nur nach der verbleibenden Form 
und der sich hie und da zeigenden Spaltbarkeit kann man schlieBen, das man es 
mit verwittertem Amphibo! zu tun habe. 

Der ganze Amphibol wird von einer an Magnetitkörnern reichen, chlori- 
tischen Zone umgeben ; die Masse ist zu einem serpentinartigen Aggregat umge- 
staltet, in welcher man eine fleckenweise oder vorherrschende grcBe Chloriti- 
sierung beobachten kann. Unter den Verwitterungeprodukten fehlt niemals der 
Kalzit, ja er tritt sogar in vielen Fállen vorherrschend auf. Überall sind die se- 
kundár entstandenen kleineren oder gröBeren Epidotschollen anzutreffen. 

Seine Binscblüsse sind löngere oder kürzere Apatitsáulen, entweder ab- 
gerundete oder guadratische Magnetitkörner und die etwas gedehnteren leu- 


328 Dr MARGARETE SCHOLTZ 


koxenisierenden Ilmenite. Die chloritisierten Glimmerbláttehen sind selten Hin- 
sehlüsse des Amphibols. Die Glimmer sind vollstándig verwittert, kalzitisiert, 
beziehungsweise chloritisiert. Die auf sekundürem Wege entstandenen Epidot- 
sehollen sind háufig. BHinschlüsse: Feldspatkristalle, wenig. Apatit, stellenweise 
verwitterter Amphibol, dann leukoxenisierender Magnetit, beziehentlich Ilmenite. 

Zu den am Csákta porphyrisch ausgeschiedenen Bestandteilen gehört 
ein vollstándig verwitterter Pyroxen. Die Kristalle sind tafelartig und die 
Fláchen sind darin (100), (010) und (110) erkennbar. 

Das Verwitterungsprodukt ist hauptsáchlich Kalzit. Die Korrosion tritt 
in starkem MaBe aut, die Grundmasse selbst kommt an mehreren Stellen als 
EinschluB im Pyroxen vor; auBerdem sind Magnetitkörner und stellenweise 
auch Apatitkristalle zu beobachten. 

Nebenbestandteile : Apatit, sehr wenig Zirkon, Magnetit und Ilmenit. 

Der Apatit ist im Gestein stets sporadisech anzutreffen, aber in den meisten 
Fállen als BinschluB im Amphibol. Die Apatite sind prismatisch und zumeist 
farblos, doch sind auch die blaBveilehenblauen Apatite ziemlich háufig, z. B. 
im Andesit des Csákta, ferner in jenem des 697 m hohen Karancs-Gipfels. 

Die Magnetite zeigen einen viereckigen oder selten sechseckigen Ouerschnitt , 
stellenweise verrosten ünd leukoxenisieren sie, welcher Umstand ihren Titan- 
gehalt beweist. Oft tritt die Leukoxenisierung in groBem Madbstabe auf und in 
den leukoxenisierenden Magnetitkristallen sind wenig  Apatiteinschlüsse zu 
finden. 

Weit seltener sind die gestreckten, sechseckigen und gebogenen Ilmenit- 
kristalle (güdlicher Abhang des Csákta). Zirkon findet sich in dem Gestein nur 
sehr wenig. Akzessorische Bestandteile: Ouarz und Granat. 

Der Ouarz tritt stellenweise in ansehnlicherer Menge auf; er zeigt sich 
teils in wasserhellen Körnern, teils in sechseckigen Ouerschnitten. Die. Korn- 
gröBe ist veründerlich. Im allgemeinen kann gesagt werden, da8 im Andegsit 
Ouarz in kleinerer Menge fast überall zu finden ist. 

Der Granat ist ein Almandin von blaBrosenroter Farbe, ziemlich frisch 
und erscheint in Form kleinerer oder gröBere Körner; rings um denselben sind 
die Feldspáte und fárbigen Gemengteile völlig verwittert ; in diesem verwitterten, 
chloritisierten und kalzitisierten Aggregat kommt sehr viel Magnetit und spo- 
radisch Apatit vor. Unter dem Mikroskop zeigen die Karancser Andesite eine 
typisch hypokristallinisch  porphyrische Struktur. Von Glasmasse ist wepig vor- 
handen; ihre Menge kann eine só geringe sein, daB sie nur eine schmale Hülle 
um die Mikrolite bildet. Diese Strukturform ist der typische Pilotaxit, die bei 
sömtlichen Varietáten der Karancser Andesite beobachtet werden kann; aus- 
senommen sind die Gesteine vom 727 m hohen Karancsgipfel und jene von der 
Babonyir-PuBta, wo die Andesite vollkommen verwittert sind. Fv 

Unter porphyrisch ausgeschiedenen Gemengteilen ist der Feldspat der 
vorherrschende, hinsichtlich der Menge folgt nach ihm der Amphibol und hierauf 
die anderen förbigen Gemengteile. Die letzteren vereinigen sich an manchen 
Punkten des Gebirges und treten in gröBerer Menge auf, wüáhrend sie an anderen 
Orten ganz fehlen. So. erscheint im Csákta der Pyroxen, wábrend man in den vom 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 329 


Karancs- und Homorú-Gipfel stammenden Andesitstücken dem Glimmer begeg- 
net. Die übrigen intratellurisehen Gemengteile sind: Granat und Ouarz. Bei den 
intratellurisehen und extratelluriscehen Feldspüten in den Andesiten vom Sáto- 
roser Steinbruch und vom 668 m hohen Karancs-Gipfel ist hinsichtlich der GröBe 
kein gradueller, sondern ein sprungbafíter Übergang zu beobachten, wáhrend 
ich bei den anderen Vorkommen diese Erscheinung nicht wahrgenommen habe. 
Die auffallende Abnahme der Menge der intratellurisehen Gemengteile kann man 
im Gestein des Karancs (697 m) beobachten. 

Die Feldspüte der Grundmasse sind entweder kleine Tafeln, Lamellen 
oder Vierecke. Ihre Strahlenbrechung ist eine höhere als jene des Kanada-Bal- 
sams, aber niedriger als die der porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte ; stellen- 
weise sind sie kalzitisiert. 

Die förbigen Gemengteile repröásentieren lange, dünne Amphibolnadeln 
mit sechseckigem Ouerschnitt, die auf sekundárem Wege entstanden sind und 
die man in den Einschlüssen der porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte und 
Amphibole und sogar auch in den Feldspüten der Grundmasse im Andesit des 
Sátoroser Steinbruches finden kann. Die Menge der Magnetitkörner in der Grund- 
masse ist eine veründerliche, so sind diese z. B. im Andesit des 668 m hohen Ka- 
rancs-Gipfels kaum zu finden. Die Grundmasse sümtlicher Andesite wird von einer 
erünlichen, schwach plecchroistisehen Masse umstrickt, die aller Wahrschein- 
lichkeit nach eine Chbloritvarietát ist, welche entweder bei der Verwitterung 
der porphyrisch ausgescbiedenen Amphibole entstanden ist, oder infolge der 
Chloritisierung der kleinen Amphibolkristalle in die Grundmasse geraten sein 
dürfte. 

Unser Andesit hat, wie die Effusivgesteine im allgemeinen bei seinem 
Ausbruche die Gesteinsstücke der Erdrinde mit sich gerissen, diese teilweise 
assimiliert, teils gefrittet, oder ohne jede karistiscehe Hinwirkung in sich ein- 
geschlossen. Der Karancser Andesit durchbrach das in der Tiefe befindliche 
Grundgebirge und enthált viele kristallinischschieferstücke aus diesem. Diese Ein- 
schlüsse erwáhnte zum Teil bereits Professor SCHAFARZIK in der im Jahre 1910 
zu Miskolc abgehaltenen Wanderversammlung der ungarischen Árzte. und Natur- 
forscher. Er fand Amphibolgneis, gebünderten Aplitgneis, Biotitgneis, Pegmatit, 
biotitischen  Glimmerschiefer, weiBen körnigen Ouarzit und weiBe verkieselte 
Mergelstücke. Ich habe nur einige Stückchen von diesen BEinschlüssen sammeln 
können und kann nur über die Untersuchung dieser berichten. 

Die von mir gesammelten Hinschlüsse sind gebünderte aplitische Gneis- 
stücke. Adern von verschiedener Dicke und von dunkler und heller Fárbung 
wechseln miteinander ab. Die dunkleren Adern, die manchmal auch in Form 
von kleineren selbstöndigen Bündeln vorhanden sind, bestehen hauptsácblich 
aus Feldspat und Amphibol mit verstreuten Biotitlamellehen, wenig grobkör- 
nigem Apatit und Rutil. 

Die Strahlenbrechung des Feldspat ist in jedem Falle eine hobe : auf Grund 
der Extinktion gehört er in die Serie der Andesit-Labradorit- Bytownite. 

Das AlbitZwillingsgestz mit dünnen Lamellehen ist háufig zu beobacbten, 
das Periklin-Gesetz in Verbindung mit Albit hingegen selten. Die Feldspáte sind 


12 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. a 


3530 Dr: MARGARETE SCHOLTZ 


frisch. Binschlüűsse kommen nicht oft vor und zeigt sich die Glasmasse nur in 
manchen Föllen den Spalten entlang. Stellenweise finden sicn neben den Feld- 
spáten chloritisierte Amphibolreste. 

Der Amphibol ist ein gewöhnlicher grüner Amphibol. Sein Achsenwinkel 
ist grobB, in optischer Beziehung verhült er sich stets positiv, selten negativ. 
An Einschlüssen ist er sehr arm. Mitunter verwittert er zu einer ehloritartigen 
Masse, zü Klinochlor, ; 

Die hbellen Partien des gebánderten Gneis bestehen hauptsáchlieh aus 
Ouarz, Feldspáten mit schwacher hiehtbrechung und negativem Charakter (Al- 
bitvarietáten), wenig Biotit und als akzessorisehem Gemengteil aus Zirkon und 
Apatit. 

In Verbindung mit den Binschlüssen des Andesites sind die infolge der 
Verwitterung des Gesteines entstehenden Zeolithe zu erwáhnen, die Professor 
SCHAFARZIK ebenfalls in der Miskolcer Wanderversammlung erwáhnt und an- 
geführt hat. Von diesen Zeolithen hat Dr. Jugovrcs vor einigen Jahren viel ge- 
sammelt und mir einen Teil davon zur Untersuchung übergeben. Für jetzt kann 
ich wohl über eine detaillierte UÜntersuchung nicht berichten, doch kann ich aut 
Gründ meiner bisherigen kurzen Bestimmungen folgende Zeolithe erwáhnen : 
Chabasit, Desmin, Heulandit und in Begleitung derselben Kalzit und Pyrit. Er- 
wabnt sei noch, daB diese Chabasite Universitáts-Assistent Dr. ALADÁR VENDL 
analisiert hat. 


Die Andesite des Sátorosberges. 


Makroskopisch ist das Goestein von bráunlichgrauer Farbe mit 5—6 mm 
gro8en Amphibolsáulen und verstreuten Biotitlamellchen. Seine Textur náhert 
sich dem holokristalliniseh porphyrischen Typus. Intratellurisene Gemengteile 
sind: Feldspáte, Hypersthene, Amphibole, Glimmer, wenig Apatit und auBerdem 
Erze. 3 

Die Feldspáte kommen zumeist taflig nacb (010) vor, ihre Kanten sind oít 
abgerundet. Hauptsácblich sind sie durch die F.áchen (010), (001), (110). (101) 
begrenzt. Hinsicbtlich ihrer chemischen Zusammensetzung gehören sie in die 
Labradorit- Bytow nitserie . 

Zwillingsbildung kommt háufig vor, am allgemeinsten ist das Albit-Zwillings- 
gesetz ausgebreitet ; an der polysynthetisehen Zwillingsgestaltung nehmen wenig 
Lamellen teil. Selten wechseln breitere und schmálere Lamellen mit einander ab ; 
oít ist eine kammartige Bindringung der breiteren Lamellen wahrzunehmen. 

Das Periklingesetz tritt nur gemeinschaftlich mit dem Albit auf; nach 
diesem Gesetz bilden sich polysynthetische Zwillinge ebenso wie die Albitzwillinge, 
die Lamellen sind hier breit und können sogar eine ansehnliche Dicke erreichen. 
Das Bavenoer Zwillingsgesetz ist selten. Ein in zwei Zwillingslagen befindliches 
Individuuma zeigt je für sich Albit-, beziehentlich Periklin-Zwillingstreitung. Regel- 
lose Verwachsungen sind ebenfalls zu beobachten. 

Zonenstruktur kommt oft, jedoch nicht allgemein vor; es kommen Feld- 
spüte vor, die vollkommen zonenartig aufgebaut sind, doch gibt es auch homogene 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 331 


Individuen. Die Zahl der Zonen ist veránderleh, wáhrend man bei einzelnen nur 
wenige findet, folgen bei den anderen die Zonen von verschiedener Breite dicht 
nacheinander. Sie laufen parallel mit den Kristallkanten, die üuBeren zeigen in 
den meisten Hüllen eine niedrigere Strahlenbrechung als die inneren, das hejbBt, 
sie sind sauerer; an einigen Stellen ist jedoch eine Abwechslune von basischen 
mit saueren Zonen zu beobachten. 

An vielen Stellen sind die Feldspüáte zerbrochen ; in manchen Köllen tritt 
die Zertrümmerung in geröbBerem Ma e. auf. An Einsehlüssen sind diese Feldspáte 
nicht so reich wie jene im Steinbruch. Schlackige Grundmasseeinsechlüsse und 
" Glaseinsehlüsse sind die vorherrsehenden. Die Form der Glaseinschlüsse ist ver- 
önderlich ; sie können ein wenig ausgedehnt oder unregelmábBig sein ; gewöhnlich 
sind sie bráunlich gefárbt. Ihre Anordnung ist eine verschiedenartige. Im Inneren 
des Kristalls háufen sie sich derart an, dab sie dasselbe gánzlich ausfüllen, in 
anderen Fállen wieder kommen sie nur sporadiseh vor. Züuweilen zeigt sich am 
Rande eine dünne, an Binschlüssen reiche Zone, woraui dann eine breitere, ein- 
sehluBíreie folgt, und sechlieblhieh ist das Innere des Kristalls abermals voll von 
Einscblüssen. Oft höuft sich das reine Glas den im Kristall vorhandenen Spalten 
entlang an. Hypersthen- oder halbmondförmige Ghmmerbláttehen kommen nur 
verstreut als Einschlüsse vor. Lange, dünne Amphibolnadeln, sowie die abge- 
rundeten Rutil-Interpositionen gehören zu den Seltenheiten. 

Verwitterungserseheinungen sind selten, Chloritisierung kann nur stellen- 
weise beobachtet werden. Sehr oft zeigt sich im Umkreis der Feldspáte ein dünner, 
rostiger Saum, für welchen das Material aller Wahrscheinlichkeit nach die Magne- 
titkörner der Grundmasse liefern. Als Sekundárprodukt habe ich an einer Stelle 
Epidot gefunden. Die Hypersthene bilden entweder gedrungene Süulen, oder 
lange, schlanke Prismen. Ihr horizontaler Ouerschnitt bildet em gedehntes Achteck 
mit kleineren Prismenfláchen und zeigen sie eine für Pyroxen charakteristische 
Spaltbarkeit nach (110). Die Gröbe derselben ist wechselnd, es gibt ganz grobBe 
und auch mit graduellem Übergang ganz klein entwickelte Hypersthene. In den 
meisten Föllen sind sie vollkommen automorph, ihr Rand ist nur manchmal 
faserig. I 

Sámtliche Hypersthene verhalten sich in optischer Beziehung negativ ; ihr 
Pleochroismus ist stark ; c — zeisiggrün, senkrecht darauti strohgelb. 

Unter seimen Einschlüssen ist Magnetit mit viereckigen, oktaederartigen 
Ouerséhnitten vorherrschend, doch sind auch die langen, gestreckten, stábchen- 
förmigen Ilmenite háufig. Glaseinscblüsse sind wenig vorhanden, Apatit gehört 
zu den Seltenbeiten. Infolge der Korrosion dringt oft Grundmasse in den Hyper- 
sthen ein ; Feldspatkristalle kommen als Einschlüsse gleichfalls ziemlich háufig vor. 

Die Hypersthene verwittern zu einem strahligen Aggregat, wahrscheinlich 
einer Serpentinvarietát, die der Rost stark förbt. Die Verwitterungserscheinung 
tritt in gröbBerem Madbe nicht auf, vollstándig verwitterte Individuen finden sich 
nur unter den ganz kleinen Hypersthenen, wáhrend bei den gröbBeren die Trans- 
formation den öpalten entlang eintritt, oder es zeigt sich an ihren . Ráöndern eine 
dünne verwitterte, verrostete Zone. Infolge der Ausscheidung von Hisenoxid oder 
Eisenhydroxyd sind die Hypersthene fleckig. 1 


22. 


992 Dr: MARGARETE SCHOLTZ 


Die Amphibole sind auch makroskopisch schon gut wahrnehmbar. Sie 
kommen in Form von 5—6 mm groBen schwarzen Sáulen, mit Hornglanz, in der 
Grundmasse vor. 

Unter dem Mikroskop zeigen sie zumeist eine gestreckte, prismatische 
Entwicklung und sind durch die Formen (110) und (010) begrenzt. Sie sind selten 
grünlich, in den meisten Föllen aber braun gefárbt. Es sind dies basaltische Amphi- 
bole. Ihr Achsenwinkel ist grob, sie sind optisch negativ, der Pleochroismus ist 
stark, wie bei den Amphibolen im Steinbruche. Zwillingsbildung nach (100) kommt 
ziemlich háufig vor; manchmal ist eine mehrfache Wiederholung der Lamellen 
zu beobachten. 

Die Amphibole haben im allgemeimen eine starke Kesorption erlitten ; man 
findet im Umkreis sámtlicher Individuen einen schmáleren oder breiteren opazi- 
tisehen Rand, der jedoch bereits verwittert ist, und das Verwitterungsprodukt ist 
vom Eisenrost gefárbt. In dieser verwitterten, opazitisehen Zone kommen zuweilen 
Biotitlamellehen vor. 

Der Amphibol verwittert áhnlicn dem Hypersthen; das Verwitterungs- 
produkt stimmt mit der bei der Transformation des Hypersthens entstandenen 
Masse überein. Seine genauere Bestimmung ist, da er einen eisenrostigen Strich 
zeigt, schwierig, doch ist es aller Wahrscheinlichkeit nach Chlorit oder eine Ser- 
pentinvarietát. 

Hinschlüsse treten in grobBer Anzahl auf. In den korrodierten Amphibol 
dringt oft die Grundmasse selbst ein. An mehreren Orten erscheinen ziemlich 
groBe Feldspatkristalle, Apatitprismen und  Magnetit-Oktaeder als  Inter- 
positionen. 

Der Glimmer ist Meroxen, dunkelbraun gefárbt und stark pleochroistisch. 
Sein Achsen winkel ist sehr klein, fast 0", der optiscbe Charakter negativ. Er kommt 
nur selten vor, ich habe nur wenige Individuen beobachtet, aber jedes war ein 
groBer Kristall. Die Glimmer haben eine áhnlich starke magmatisehe Resorption 
erlitten wie der Amphibol. Auch der sich an ihrem Rande zeigende opazitische 
Rahmen, sowie das Innere des Kristalls ist stellenweise verwittert. Das Ver- 
witterungsprodukt ist áhnlich jenem der bei der Verwitterung des Amphibols und 
Hypersthens entstehenden Masse, doch tritt die Transformation nicht in gröBerem 
MaBe auf. Die Glimmer enthalten ziemliech viel fremde EBinschlüsse: so sind ins- 
besondere kleinere Feldsp te, Eisenerze und kurze Apatitsáulen in ihnen zu be- 
obacbten. Nebenbestandteile sind Apatit, Magnetit und Ilmenit. 

Selten sind die gedehnteren oder gedrungeneren Apatitsüulen. Die vier- 
eckigen, an mehreren Stellen verrostenden Magnetitkristalle sind háufig. Die 
sechseckigen oder gedehnteren, plattigen Ilmenite kommen seltener vor. 

Akzessorischer Gemengteil ist der selten vorkommende Ouarz. 

Die Grundmasse besteht aus mikroskopisch kleinen Feldspüten, Amphibol- 
nadeln, Magnetitkristallen und einer zwischen diese sich einkeilenden, von Rost 
stark gefürbten, verwitterten, kloritartigen Masse. 

Der Feldspat der Grundmasse ist meinen Messungen zufolge Andesin, 
daher sauerer als die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte. Die Form ist recht- 
eeckig oder lamellenartig. In ungeheueren Mengen erscheinen in der Grundmasse 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 355 


die auf sekundárem Wege entstandenen langen, dünnen Amphibolnadeln mit 
sechseckigem ORuerschnitt. 

An Magnetitkörnern ist die Grundmasse gleichfalls reich. Zwischen diese 
winzigen Kristállchen keilt sich eine von Hisenrost gefárbte Chloritvarietát ein, 
die den zwischen ihnen befindlichen Raum fast ausfüllt und die aller Wahrschein- 
lichkeit nach infolge der Verwitterung der Amphibolnadeln der Grundmasse ent 
standen ist, oder aber bei der Transformation der kleineren Hypersthenindividuen 
in die Grundmasse gelangt ist. Bezüglich der Struktur begegnet man der sogenann- 
ten Pilotaxit-Struktur. Die Grundmasse ist voll mikroskopisch kleiner Kristáll- 
ehen, denen gegenüber die Glasmenge so gering ist, dab dieselbe sozusagen nur 
um die Mikrolithe eine schmale Hülle bildet. In dieser Grundmasse haben sich 
die intratellurischen Gemengteile verschiedener GröBe ausgeschieden. 

Die Andesite von der westlichen Partie des Sátoroshegy unterscheiden sich 
von dem Vorkommen an der Südseite nur durch den etwas gröBeren Ouarzgehalt 
und hinsichtlich der stellenweise vorkommenden dunklen Apatite. Das Gestein 
ist mithin auf Grund der oben beschriebenen Mineralkombination ein Hypersthen- 
Amphibolandesit. 

FaBt man die petrographischen Verháltnisse zusammen, so sieht man, dab 
es zweierlei Andesite des Karancsgebirges gibt: das Gestein des eigentlicben 
Karancs und jenes der von demselben abzweigenden Rücken, der granaten 
führende Amphibolandesit und das sich anschlieBende Sátoroshegy-Gestein, der 
"Hypersthen-Amphibolandesit . 

Ehe ich meine Arbeit absehlieBe, möchte ich es für notwendig erachten, 
mich ausfübrlieh mit der die Eruptivgesteine des Karancsgebirges behandelnden 
Literatur zu bescháttigen. VoGELSANG ! macht zuerst Erwáhnung davon, daB in 
dem dunklen Karancser Trachyt bei Somoskőujfalu Cordierit vorkomme ; er hat 
das von ZIPSER übersende e Material untersucht und nachgewiesen, daB es voll 
roter Granaten ist, schwarzen Diorittrachyt-Cordierit enthált und mit seimer, 
wahrscheinlich durch die Náhe des Basaltes erlangten fluidalen Struktur an Basalt 
erinnert. SzaBó hat VOGELSANG mehrere Exemplare von Karancser Andesit ge- 
sendet, die letzterer untersucht und dabei gefunden hat, da8 diese Gesteine nicht 
mit jenem Stücke identisch seien, in welchem er den Cordierit erkannt habe. Nach 
SzaBó ist Andesit mit fluidaler Struktur im Karancs eine Seltenheit, wahrscheinliech 
stammt er von der westlichen Seite und hat der Basalt seine Struktur hervorgerufen. 

VOGELSANG hat den Dünnschliff, der die Grundlage seiner Untersuchungen 
bildete, an Professor SzaBó übersendet und so gelangte dieser in den Besitz des 
Mineralogisch- Petrographischen  Institutes der Budapester Universitát. Diesen 
Dünnscbliff habe ich auch untersucht; der Cordierit fállt sogleich durch seine 
GröBe, blaue Farbe und seinen vorzügliehen Dichroismus auf. Interessant ist die 
fluidale Textur des Gesteins, die weder bei den Karancser Andesiten, noch bei 
jenen des Sátoroshegy vorkommt. VOGELSANG hat in dem von ZIPSER gesendeten 
Gestein Cordierit gefunden, wábrend dieses Mineral in den von mir untersuchten 
Gesteinen nicht in einem einzigen zu erkennen war. 


1 Dr. FERDINAND ZIRKEL: Die Kristalliten (1875). pag. 153. 


334 Dr MARGARETE SCHOLTZ 

Alle jene Gegensütze, die zwischen dem von VOGELSANG untersuchten 
Dünnsehlff und den Karancser Andesiten bestehen, beweisen zweifellos, daB 
jenes Exemplar, welches ZIPSER an VOGELSANG gesendet hat, nicht vom Karancs- 
sebirge stammt, sondern mit einem -von einem anderen Orte herstammenden 
Gesteinsetück vertauscht wurde. 

Mit dem echten Cordierit des Karancser Andesites hat sich Professor. SzaBó 
ausführlich bescháftigt und sagte darüber folgendes: Als ich das Gestein des 
Karancsgebirges überprüfte, fand ich, da Bin demselben Cordierit háufig vorkommt, 
und wurde dieser bald für Ouarz, bald für Feldspat gehalten; meistens bildet 
er unregelmábBige Körner und diese konnte man eher als Ouarz gualifizieren, ein 
anderesmal aber hielten wir ihn bei seiner lánglichen und trotzdem homogenen 
Textur für Feldspat. Zumeist ist der Cordierit des Trachyts veilehenfárbig und 
erscheint so als amethystartiger Ouarz. 

Ich habe sowohl den Karancser, als den Sátoroshegyer Andesit gut revidiert 
und mich davon überzeugt, daB von dem Cordierit, den SzABó bestimmt erwáhnt, 
keine Spur vorhanden ist. Die in dem (Gestein vorkommenden abgerundeten 
Ouarzkörner, mit welchen vielleicht Professor SzaABó den Cordierit verwecbselt 
haben mag, zeigen in vielen Föllen ein gutes Achsenbild und so ist es zweifellos, 
daB sie Ouarz reprásentieren. Schönen veilchenfarbigen Cordierit habe ich nicht 
einmal einen einzigen gefunden, doch bin ich manchmal auf schwach pleochroi- 
stische, veilechenfarbige Apatite geraten, welche von Professor SzABó möglicher- 
weise für Cordierite gehalten worden sein mochten, nachdem er in seinem Werke 
von dunkelfárbigen Apatiten keine Erwáhnung gemacht hat (die Lichtbrechung 
ist bei diesen bedeutend gröBer, als bei den Cordieriten) und die sechseckigen 
Ouerschnitte nicht einmal Zwillimngsverwachsung zeigen. 

Mit diesen Ausführungen will ich nicht beweisen, da B Cordierit in den Ande- 
siten nicht vorkomme, da ja vorzügliehe Forschungen bezeugen, da B eg zahlreiche 
Andesite gibt, bei welchen der Cordierit ein wesentlicher Gemengteil derselben 
ist ; 2. B. in den Andesiten von Lampigha maritttima, Cabo de Gata!? tritt der Cor- 
dierit in ansehnlicher Menge auf. AuBer diesen könnten noch zahlreiche Vorkommen 
aufgezöhlt werden, bei welchen scine Gegenwart unzweifelhaft nachgewiesen ist. 

In den Andesiten Ungarns ist der Cordierit als wesentlicher Gemeng-eil 
des Gesteins bisher noch nicht mit vollkommener Genauigkeit beschrieben worden. 
Es kommen zwar im Gestein kristallinische Schiefereinschlüsse vor, die auch 
Cordierite enthalten, doch sind letztere in den Binscblüssen zu finden und bilden 
keine Gemengteile des Gesteins. 

Der Cordieritgehalt des Karancser Andesites ist allgemein in der Fachliteratur 
aufgenommen ; ? wissenschaftlichne Werke und Lehrbücher machen davon Er- 
wáhnung. In kleineren Arbeiten findet man ebenfalls hierauf Bezügliches, so 
erwáhnt MoRozevIicz in einer interessanten Abhandlung, in welcher er sich mit 


1 A. OSANN: Über die cordieritführenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gata), 


L. D. G. G. 1888. XL. 694. 
2 Dr. KARL HINTZE: Handbuch der Mineralogie. II. 2. 927. 


DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 335 


den Bedingungen der Kristallisierung des Cordierits bescháftigt, das Werk SzABó s, 
das heiBt, er bezieht sich auf den Cordieritgehalt des Karancser Andesites. 


Die auf das Vorkommen von Cordieriten in den 
Andesiten bezügliehe Literatur. 


Dr. SzaBó Józs$eF : A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a ma gyarországi 
trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből. 1877. 

A. BERGxpAr : Cordierit und granatführender Andesit von der Insel Li pari - 
NI J. 1890." LESI 

Dr. KARL HixrzE: Handbuch der Mineralogie II. 2.927. 

E. HussaAKk: Über die Verbreitung der Cordierite in Gesteinen. N. J. 1885 
TSES2E 

G. H. F. MOLENGRAAFF: Cordierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. 
N.. JSELS9ASTÉST9 

JosEF MoRozeEvicz: Kristallisation des Cordierits in  Andesitmaemen. 
INGEM BEM: VITT 66: 

NAUMANN— ZIRKEL: Elemente der Mineralogie. 724. 

H. OSANN : Über die cordieritführenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gata). 
27. DE GSG..1888.XISG9A 

A. OSANN: Beitráge z. Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata, 
Pro: Almemnasz DSE GBSZ E RETEK ZOTT ZA TO SE GSELSIT S KEL TET 688. 

H. RosesxBuscH: Mikroskopische Physicgraphie. I. 2—166; II. 2. 1053. 

Dr. FERD. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. II. .604. 

Dr. FERD. ZIRKEL: Die Kristalliten (1875) pag. 153. 

K. VoGELSANG : N. J. 1891. II. 65. 


xx 


Als Resultat meiner Untersuchungen betone ich beim Abschlusse meiner 
Arbeit — wie ich schon in der Einleitung hervorgehoben habe — daB es in den 
Andesiten dieses Gebirges keinen Cordierit gibt und da B das Gestein nicht Biotit-, 
sondern Amphibolandesit, beziehentlicen Hypersthen-Amphibolandesit ist. Meine 
Arbeit beendigend, erfülle ich eine angenehme Pflicht, indem ich meinem hoch- 
geschátzten Professor, Herrn Universitátsprofessor Dr. BÉLA MAuRiTz für seine 
wertvollen Ratschláge und seine Unterstützung, die mir den erfolgreichen Ab- 
schluB meiner Arbeit ermöglichten, meinen ergebensten Dank abstatte. Gleicher- 
weise spreche ich dem Herrn Gymnasialprofessor EUGEN NoszkY meinen Dank 
aus für die gefállige Mitteilung der auf die geologischen Verhültnisse bezüglichen 
Studien. 

Budapest, den 20. Mai 1917. 

Bearbeitet im Mineralogiscb-Petrographischen Institut der kön. ung. 
Universitát . : 

(Übersetzt von M. PgzYBoRksEr, dipl. Bergingenieur.) 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


INTERESSANTE NEUE FUNDE IM MUSEUM DER KGL. UNG. 
GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


Von Dr. THEopDoR KoRMosSs. 


— Mit Figur 21. — 


Neuerdings gelangte die kel. ung. Geologische Reichsanstalt in den Besitz 
eliniger interessanter und wertvoller Wirbeltierreste. 

Vielleicht das wichtigste dieser ist ein Rückenschild-Teil 
von 21 x21 cm Durchmesser des von JAEKEL in 1902 in den Mitteilungen der 
Balaton-Kommission monographisch beschricbenen Placochelys placodonta. Das 
neue Exemplar stammt ebenfalls aus dem unteren Keuperkalk des Jerusalem- 
Berges bei Veszprém und verdanken wir es der freundlichen Aufmerksamkeit 
des Direktors des Piaristen-Gymnasiums im Veszprém, DESIDER Laczkó. Das 
hier zu beschreibende Objekt ist besonders deshalb wertvoll, weil es der erste 
gröbBere Panzerteil von Placochelys ist, das im Original untersucht werden kann. 
Seiner Zeit konnte námlich JAEKEL die Panzerfragmente aus dem harten Keuper- 
kalkstein nicht fÍreilegen und mubte sich deshalb mit der Untersuchume des 
Abgusses begnügen. Er meiBelte námlich den etwas weicheren Knochenpanzer 
heraus und aus dem erzielten Negativ lieB er einen AbguB verfertigen. Der hier 
besprochene Panzerteil lag nicht so tief um Gestein, auch war der den Knochen 
bedeckende Teil des Kalksteines etwas  mergelig, so dabB Práparator VIKTOR 
HABERL den Rest unter meiner Aufsicht freilegen konnte. 

Leider waren die Steinbruch-Arbeiter, wie gewöhnlich, auch jetzt nicht 
, genügend  aufmerksam, so dab ein Teil des Fundes. verloren gegangen ist. Ein 
Teil der fehlenden Höcker wurde vom Práparator ersetzt, um die Charaktere 
des Panzers besser darzustellen. 

Demzufolge ist deutlich zu sehen (vel. Abbild. 21), wic die Höcker sich 
aus dem durchsechnittlich 175—2 em dicken Panzergrund hervorheben und wie 
sie auf der Oberfláche des Panzers gruppiert sind. Die in parallelewen 
khkinreh verlaufoenden Höcker stehen nicht ganz senk- 
recht und trágen 8—10 breite Rippen , die durch mehr- 
weniger vertieíte Grubeon von einander getrennt sind. 
Von oben betrachtet ist deshalb der eroBe Höcker Patella-artig gestaltet. Die 
gzöbon Húcket sind .kranzartag von kleimerem, tenne 


KURZE MITTEILUNGEN. 3831 


fácher gebauten Höckern umgeben, die an der Wurzel 
dér Rippen der groBen Höcker stehen. do, viel Bimhsés 
bungen die Seiten des groBen Höckers zieren, eben39- 
viel (8—10) kleine Höcker nehmen am A utba ú des JT ame 
ZS Von 


Fig. 21. Rückenschildteil von Placochelys placodonta. 


7wischen den Reihen der eroBen Höeker erheben sich in 3—4, ebenfalls 
mehr-weniger parallelen Reihen die kleinen Höcker, deren Höhe nicht einmal 
die Hülfte der groBen erreicht. 

Die zu der Ordnung der Sauropterygier und in die Familie der Placodontidae 
gereihte Gattung Placochelys, welche von JAEKEL mit den Nothosauriern und Schild- 
kröten in Zusammenhaneg gebracht wurde, ist bisher noch ungenügend bekannt. 


338 KURZE MITTEILUNGEN.. 


Aus diesem Grund begrüBen wir den neuen Fund von DESIDER LAczkó mit gro Ber 
Freude, da hieraus dic Entstehung des Rückenpanzers vielleicht endgültig gelöst 
werden kann. 

Die eingehende Untersuchung des neuen Panzerteiles ist schon eine spezijelle 
Aufgabe, deren Lösung einem Spezijalisten überlassen wird. 


k 


"Den zweiten Fund bilden drei wohlerhaltene, obzwar etwas feblerhafte 
Amihracotherium-Záhne aus dem aguitanischen Kohlenflöz der Lónya-Kolonie bei 
Petrozsény. Das Museum der kel. ung. Geologischen Reichsanstalt verdankt 
diesen Fund Herrn Oberbergrat Jurius HALavÁrs. Es handelt sich um einen 
oberen Molaren- und zwei Bekzahníragmente. Die Züáhne sind ganz schwarz ge- 
fárbt, ihr Scehmelz besitzt Porzellanglanz. Die Kauflüáche des Molares ist etwas 
abgenützt. Anthracotherium-Reste waren bisher in Ungarn hauptsáchlich aus dem 
Oligozán Siebenbürgens bekannt, wo vorwiegend Arten von:kleiner Statur vor- 
kamen. Die bier besprochene Art von RhinocerosgröBe gehört wahrscheinlich zu 
Anthr. magmem oder zu dessen Formenkreis. Da aber aus Huropa cca 20 Anithr.- 
Arten. bekannt sind und da mir ferner in Budapest kem Vergleichsmaterial zur 
Verfügung stand, muB die Bestimmung der Art, sowie die Revision der übrigen 
ungarischen Anthr.-Reste der Zukunít vorbehalten bleiben. 


xk 


Ebenso wichtig und bedeutungsvoll sind die Antilopenreste, welche — aus 
den práglazialen Kluftausfüllungen des Nagyharsány-Berges bei Villány und des 
Somlyó-Berges bei Püspökfürdő stammend — vorgelegt wurden. 

Ich fand vor einigen Jahren am  Harsány-Berg nebst  zablreichen 
Schafiesten einen spiralen Hornzapfen. Es schien die Annahme wahbrschein- 
lich, da B all diese Reste von ein und derselben Tierart herstammen und daB es 
sich hier um ein gro Bes Schaf mit spiralen Hörnern handelt, dessen Záhne typische 
Scbhafzáhne sind, dessen Hörner aber an jene der Antilopen erinnern. Diese mejne 
Ansicht üuBerte ich in der Kocn-Festschrift (p. 56) und diese Ansicht teilte aucb 
Prof. MATsSCHIE, der bekannte Berliner Mammalog, denen die fraglichen Reste 
vorgelegt wurden. 

Im Jahre 1916 besuchte ich das Villányer Gebirge wiederbolt und diesma 
wurden am Harsány-Berg zwei, etwas an Hirschzáhne erinnernde Záhne gesam- 
melt, die gewissen, im práglazialem Material des S5omlyó-Berges bei Püspökfürdő 
in groBer Zahbl gefundenen Resten auffallend ahnlich sind. W. FREUDENBERG, 
Privatdozent zu Göttingen, ein tüchtiger Kenner der práglazialen Wiederkáuer 
hielt sich vor kurzem in Budapest auf und erkannte nach Besichiigurg des 
erwáhnten  Materiales in den  Zühnen Reprásentanten der ausgestorbenen 
Antilope ( Tragelaphus) Jügeri Rürrim. Zu dieser Art gehört der spirale Horn- 
zapfen vom Harsány-Berg, zwei Záhne und eine groBe Zahl von Resten aus 
Püspökfürdő. Am Harsány-Berg kommt demnach neben dem groBen práglazialen 
Scbaf (aus dem Formenkreis Ovis arils) auch diese interessante Antilopenart vor, 


KURZE MITTELUNGEN. 339 


die an GröBe den Kudu ( Strepsiceros) übertraf, und die nach FREUDENBERG auch 
in der Forestbed-Fauna auttritt. 

Das Vorkonimen dieser Art in unserer prüglazialen Fauna verknüpft díése 
noch inniger mit der Forestbed-Fauna. Der Umstand ferner, da B unsere Antilopen- 
art sowohl in der Fauna des Harsány-Berges, als aucb in der von Püspökfürdő 
vorkommt, beweist im Gegensatz zu MÉéHELYy, da B die Faunen beider Fundorte 
altersgleieh sind. 

Noch wichtiger ist aber der Zusammenhang, der sich auf Grund dícser 
Art, die auch in den schwábischen Bohnerzen (Obermiozán) vorkomimnt, 
zwischen der ungarischen práglazialen Fauna und der Fauna des álteren Neogens 
zutage tritt. 

Von Püspökfürdő beschricb FEJÉRVÁRY vor kurzem eine neue Frosch- 
gattung (Plhobatrachus), deren primitive Charaktere gewisserma Ben an die oligo- 
miozáne Gattung Palacobatrachus erinnern. Falls die aus dem deutschen Miozán 
béschriebene Antilope Jügeri mit den ungarischen práglazialen Antilopen ganz 
ident wáre — was durch einen unmittelbaren Vergleich bestütigt werden muB — 
so wáre dies die zweite Art dieser Fauna, welche miozáne Beziehungen andeutet. 

; fe. 

k 

Das zuletzt vorgelegte Objekt ist ein seltens chönes, riesengro Bes Ge weihpaar 
von Cervus giganteus (aut Schádelfragment), das vor einigen Jahren bei Kécske 
in das Netz des Fischers LUDWIG SZÉPI gelangte. Das Objekt haben Dr. KoLoMAN 
SzaBó Kustos am Museum zu Kecskemét und Verfasser dieser Zeileh im 
vergangenen Herbst an Ort und Stelledem Museum der kel. ung (Geologischen 
Reichsanstalt erworben. 

PoHrra und LYDEKKER unterséchéiden fünf Subspezies von Cervus 
figanteus, u. zw. 


Cervus giganmteus typicus (— C. Hibernige; irische Rasse). 


út K Ruffi ( — C. germamiae; germaniseche Rasse). 
4 ( itahae (mediterrane Rasse). 

Ki Ki Belgrandi (tranzösiscbe Rasse). 

4 ( carnutorum (Forestbed-Rasse). 


Von diesen Rassen sind die drei ersten genügend bekannt, wábrend von den 
beiden letzten nur fragmentare Reste vorliegen. Die Geweihcharaktere der irischen, 
germanischen und mediterranen Rasse hat PontrG im Bd. XXXIX der Paleonto- 
graphica eingehend besprochen. Ich befasse mich deshalb mit der umfangreichen 
Bescbreibung der Geweihtypen nicht weiter und verweise nur darauf, da B wáhrend 
die Spannweite (d. h. die Breite zwischen, beiden Geweibspitzen) der irischen 
Rasze 315 m übertreffen kann, ditsélbe bei der germanischen Rasse höcbstens 
18, bei der mediterranen 177 m betrágt. 

PonrtrG und seinem Beispiel folgend auch LYDEKKER záhlen die ungarischen 
C. giganteus-Geweihe zur mediterranen Rasse. Portia bemerkt, da B C. gig. italiae 


340 KURZE MITTEILUNGEN. 


im groBen Ganzen der germanischen Rasse náhber steht, als der irischen und dab 
sich die ungariscben Geweihe in ihrem Habitus eher der germanischen Rasse nühern. 
Auch ist es seiner Meinung nach nicht ausgescblossen, daB es zwischen beiden 
Übergánge (Kreuzungen?) gibt. 

Die Spannweite acs vorgelegten Exemplares aus Kécske betrágt über 
215 m (252 em), die gröbBte Lánge beider Geweihe erreicht (samt den Stirnknochun, 
auf der Innenseite der Krümmung) 3835 cm. Dieses Guweih ist also bedeutend 
sröRer, als die gröbten Geweihe der mediterranen und germanischen Rasse, er- 
reicht aber die maximale GröBe der irischen Rasse nicht. Seiner Form nach steht 
dieses Geweih von der mediterranen Rasse am weitesten entfernt und erinnert 
ehestens an die germanische. Hinigerma Ben ist es aber den irischen Typus áhnlich, 
man könnte fast sagen, es steht zwischen beiden. 

Es scheint also, als ob in Ungarn aufer der typiscben mediterranen Race 
(val. PonxrG 1. c. fig. 8) noch eine andere, der germanischen Rasse nahestehende, 
oder mit dieser idente Riesenhirschart gelebt hátte, die nach der Form und GröBe 
ihres Geweihes, ebenso wie die irischs Rasse, kaum ein Waldtier gewesen sem 
konnte. Ich bin geneigt, diese — wahrscheinlich auf Sumpígegenden lebende — 
Rasse vorláufig den Formenkreis von C. giganteus Ruffi NHRG. einzureihen (Typus 
das Wormser Exemplar von NEHRING, PontIG Il. c. fig. 4c), es kann aber auch 
sein, daB neuere glücklichere Funde dieser Rasse im System eine selbstándige 
Stelle sichern werden. 

Das vorgelegte Geweih, das eine Zierde des Museums der kg]. ung. Geolo- 
sischen Reichsanstalt bildet, verpílichtet uns zu öfteren Besuchen bei den Fischen 
ama Tisza-FluBe. Das Bett der Tisza ist eine wahre Schatzkammer der schönsten 
Funde ; es wáre ein unersetzlicher Schaden, wenn derartige Objekte der Wissen- 
schaft nicht gerettet werden könnten.  , 

Die mübsame Práparierung und Restauration des Geweihpaares von Kécske 
Jobt dei Meisterhand des Bildhauers VIKTOR HABERL, Pröparators der Geologischen 
Reichsanstalt . 


C) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


DAS IM BARANYAER INSELGEBIRGE 
AM 29. MAI 1909. BEOBACHTETE ERDBEBEN. 


Von Dr. A. RÉTHLY. 


— Mit der Figur 21. — 


Das jenseits der Donau zwischen Pécs, Barcs, Kaposv ár und 
Szegszárd sich erstreckende aseismische Gebiet ist in Südost durch eine 
seismotektonische Linie erster Ordnung begrenzt. Auf der Erdbebenkarte von 
Ungarn ! wird das südöstliche seismische Gebiet des zwischen der Donau und der 
Drau befindlickhen Baranyaer Inselgebirges durch eine seismo- 
tektonische Linie von dem der aseismischen Scholle angehörenden eigentlichen 
Mecsekgebirge getrennt. Dieses Gebiet verdient aber hinsichtlich der 
Erdbeben schon deshalb unsere Beachtung, weil der ihm gegenüber, zwischen 
der Donau und der Tisza liegende Landesteil sich zwischen Baja und ÚUJ- 
vidék eleichfalls als aseismisch erwiegs. 

Die Gegend südlien des Mecsekgebirges ist eigentlieh arm an 
Erdbeben und erst aus allerneuester Zeit stehen uns von hier einige vertrauens- 
würdige und untersuchenswerte Erdbeben zur Verfügung. Von diesen ist das- 
jenige vom 29. Mai 1909 ? sowohl rücksichtlich des Umfanges, wie der Lage des 
Schüttergebietes für diese Gegend von Bedeutung. 

Über dieses Erdbeben. wurden durch das Meteorologisehe In- 
stit ut8$ folgende Berichte gesammelt : 

1. Hid or. 7£ 002 V". Bin vertikaler Stob von 10—15 Sekunden Dauer. 
Bilder fielen von den Wánden, Gefösse klirrten. Murrendes Geráusch ging voraus 
und folgte dem StoBe. Das Erdbeben war auchin Ráczpeterd zu verspüren. 


1 A. Rériny: Die Erdbebenkarte Ungarns. KGerlands Beitrüöge zur Ge0o- 
physiko Band XIII. 4. Seite 283—305. Leipzig, Berlin 1910. 

? Avis macrosismigue de Hongrie. Année IV. 1909. Herausgegeben von der kgl. 
ung. Meteorologischen Reichsanstalt Nr. 22—23. 29. Mai. Seite Ill. 

3 Das durch die kel. ung. Meteorologische Reichsansta lt gesam- 
melte Beobachtungsmaterial gelangte nach Übergabe des Erdbebendienstes an das Seismo- 
logische Observatorium der kgl. ung. Universitát der Wissenschaften in den Besitz dieses 
Observatoriums, bezw. des Seismologisehen Institutes. Zur vorliegenden Arbeit hatte Herr 
Univ. Prof. Dr. R. v. KÖVESLIGETHY die Freundlichkeit mir die Originalberichte zur Ver- 


fügung zu stellen, wofür ich ihm auch hier meinen Dank abstatte. 


MITTEILUNGEN. 


VERSCHIEDENE 


542 


Elé 2. Hird. 6? 457 IV". Zwei einander folgende Stöbe in N—5-Richtung. 


Dauer 8 Sekunden. Hüngende Gegenstünde bewegten sich, Gefübe, Bilder, Türen 


rasselten. Gleicbhzeitig wurde Murren vernommen. (J. EBERHARDT.) 


k 3. Kátoly. 62 30" V"—VI". Drei-vier mittelstarke Stöbe von oben nach 
abwárts verlaufend. Es wurde auch wogende Bewegung wahrgeenommen. Leicht 


OO. — se" sseve ső 
Budafa 187207" 6 Pécsvárad mé 
4 a szek eget 
Hal s u fetény fi e 
w SZE Za : 
GÉ 
35 kai nesze BARANYAI SZIGET HEGYSEG 
rfu se OJ zi 6 hream 
e. ned 8 Ego telát / 1909 máj 29. 6" 53"7a.m. 
et Eza EST uJOMONY p/ : 
Got 54 Es. 74 SAO Szentes : 5 BETA ZT SKZ ÉS 
— Zs őz —Mecsékszabolcs"-.., ird Va s8 km 
ET BPésgsi 9 94 tsa. ROY E 
7 FESS s öguázse ÉSZ e "., ORüspökszenterzsébet 
ENE LR RO á E fg éz 
jvágószóllós Zo nárat e ell lta 52 i Himesháza (0 
o fővág REESE Őz; 5 E Étá Kössás 2-ettff Maráza 
ak 6.8 j sz EESe elk éli 6 
eset 17 já Ar ; "Berkesd s énő E 
SES ag kozár Flend Kátoly : 9: 
SRE a 38 ; / s e Í am Eb 
Földrengési térkép. SESZESE 3 si 38 Ág o Ez sZ s ő Uptóde 
£rdbebenkarte Sssadkőt söt 8 [/ "A Magyarsarlós VáRés s sotet 
Jelmagyarázat - ZerchenscAlussel ISS ae 3 74-59 Eh éDézt TEST SRE NZERE 7 
JRE Epicentrum - fpizenirum Sat dá e . Kiskozár gg// 
Gyraldren ést nem éreztek zet / EZ Bt SZ. Ader 
o JXkernErdbeben beóbacAtet SESELz Ét EL 176 do 
A lökés iránya - Stossrichtung zszlbt SE § Ea 1 
Vertikális lökés - Vert/kalstoss o BESE othárd 8 MÉ ZS e ÉSZ 46" 
AHangtünemeny nem volt - Aern Getőse — Sas ERTESTEE 5-8 JAA ESZÉBEN E SZEATTAZZ ÉTEZÜÉŐ Ni 
A" Gyenge hangtüneményz $chwaches Getőse ESSZÉ 
a Erös hangtünemény-— Starkes Getöse Pogány DSÉSTE 
x Robbanásszerű hangtűnemény-fxplosionsart. Getőse (0 SES S e 
za ti határvonalak Sze kesyééei 7 B 
Tk Huj; e Grenzhnien szet SES ESÉS Ne ejbály 
Se tektonik nalak ze ÖKnéjezzíezis cb 
Sze goVektartsehe s ÜnYEn k 
Nemeti 
szar 
BRáczpeterd 
o 


Figur 21. Das Schüttergebiet des im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909 beobachteten Erdbebens, 


§ VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 348 


pendelnd aufgehángte Gegenstánde rückten von ihren Plátzen, Mörtel barst, 
Raucbfánge stürzten herab, Dachziegel fielen zu Boden. Gleichzeitig wurde Murren 
beobachtet. (J. SAJNovICS.) 

4. Kiskozár. 72 00 IV"—V". Drei Stöbe von $ nach N mit 10 Sek. 
langem Wanken. Türen und Fenster rasselten laut, B.lIder rückten von: ihren 
Plátzen. Gleiehzeitig tiefes unterirdisches Rauschen. Das Erdbeben wurde auch in 
den Gemeinden Mislény, Szemely, Ellend und Sáros beobachtet. 
(E. KT] 

5.Liptód. 6230" III". Hin StoB von E nach W mit starker TiLGÉh öttől 
die auch in dem Dorfe Maráza verspürt wurde. Gegenstönde rückten von der 
Stelle. (J. HÁBEL.) 

6. Magyarsarlós. 7 00" V9—-VI". Hin starker vertikaler Sto8 von 
3 Sek. Dauer. Hángende Gegenstánde, Binrichtungsstücke rückten weg. Gemur- 
mel war nicht zu vernehmen. Bin Schornstein stürzte ein. Das Beben rief Schrecken 
hervor. 

7. Mecsekszabolcs. 6? 50? V". Zwei StöBe in einem Zeitintervall 
von zwei Sekunden und der Dauer von je einer Sekunde. Höngende Gegenstünde 
rückten von der Stelle, GefáBe klirrten, Schlafende erwachten. Geráusche keine. 
Die durch das Erdbeben:hervorgerufenen StöBe machb- 
ten sich in allen Sötrecken des hiesigen Kohlenbeng- 
werkes bemerkbar. Die tieíiste Strecke liegt 583 műber 
dem Meere. Nach den Behaupntungen einzelner Gruben- 
arbejiter knmachte. die, 421 min err ún o klermeekokl én: ünd 
Steinstücke fielen herab und es bemáchtigte sichihrer 
die Empfindung, als sánkeon sie hina b. (R. SzTRAKA.) 

8. Mecsekszabolces. 6? 45" V". Rütteln, GefáB klirrte. Gleichzeitiges 
donnerartiges Getöse. Aus vielen Hüvsern flüchteten die Bewohner. (J. SZOKOLA.) 

9. Mislény. 72 00" IV9—V". Hin StoB mit 4 Sek. langem Wanken. 
Fensterklirren. Sitzende, stehende, gehende Menschen wankten. Schwaches Ge- 
murmel hörbar. (F. DREIECKER.) 

10. Nagykozár. 6? 45" IV". Bin heftiger StoB mit wellenförmigern 
Wanken in E—W-Richtung. Dachgebálke krachte, GefáBe klirrten, Leute im 
Freien begannen zu wanken. Gleichzeitiges explosionsartiges Getöse., Die Leute 
vermuteten in Mecsekszabolecs oder Somogy eine Grubenexplosion. 
(J. WAXLER.) 

11. Pécs. 7? 00" IV". Ein StoB in der Richtung 5—N mit augenbliek- 
langer Bewegung. Hángende Gegenstánde rückten von der ötelle, Fenster klirrten, 
Schlafende erwachten, Betten schoben sich von ihren Plátzen.-(F. GALLovICH.) 

12. Pécs. 6b 5832 III" IV". Schwaches Erdbeben mit etwa 20—25 Sek. 
langer Bewegung. Keine Geráusche. In der östlichen Stadthálfte wurde das 
Erdbeben lebhafter verspürt, das an mehreren Orten Schreck hervorrief. (E. 
CzZIERER.) 3 
13. Pécs-Bergwerk. 6 555 TIII"—IV". Wellige Bewegung von 
E nach W. Wurde von mehreren wahrgenommen. (E. VIzER.) 

14. Pécs vára d. 7? 00" III". Bin Sto8B mit aus E gegen W elágertzátéb 


344 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


Bewegung. Hine Blechtasse klirrte, die Türe öffnete sich. Dröhnendes Getöse. 
(V. HAL.) 

15. Püspökbogárd. 6? 22 V". Bin vertikaler StoB mit Bewegung 
von der Dauer einer Sekunde. Das Erdbeben glich einer vertikalen Explosion. 
(M. UJjvÁRYy.) 

16. Roómonya. 6? 552 V"9—VI". Hin Vertikalsto8b mit 2 §Sek. langer 
Bewegung. Von den Döchern fielen Mörtel und lockere Dachziegelstücke herab. 
Gleichzeitig starkes donneráhnliches Getöse. (J. GRUBER.) 

17. Szellő. 7? 00" III"9-IV". Mehrere StöBe in rascher Folge mit etwa 
10—15 Sek. lang wáhrender Bewegung. Gefábe und Bilder wurden bewegt. Gleich: 
zeitig war mittelstarkes Gemwurre vernehmbar. (N. REIL.) út 

Verneinende Berichte gelangten aus folgenden Orten ein: Bonyhád, 
Himesháza, Kővágószőllős, Maráza, Németboly, Németi, 
Pétsudvard, Pogány, Siklós, Szentlőrinez "und Püspök: 
szenterzsébet. 

Die aus der kartographischen Verarbeitung dieses Beobachtungsmaterials 
gewonnenen Ergebnisse sind im Nachfolgenden zusammengefesst. Aus den an den 
einzelnen Orten beobachteten Angaben wurde in erster Reihe schátzungswejse 
die Stárke des Erdbebens ermittelt und auf Grund der Bebestárken die auf S. 342 
mitgeteilte Erdbebenkarte entworfen. 

Der zeitliche Entspannungsmoment konnte nicht genau ermittelt werden, 
da die Bebenwellen sich bloB auf so kurze Entfernungen fortptlanzten, da B keines 
der vier zunáchstliegenden Erdbebenobservatorien dieselben registrieren konnte. 
Die Observatorien in Budapest, Kalocsa, Zagreb und Belgrad 
erwáhnen nichts von einem Erdbeben am 29. Mai. Demnach sind wir gezwungen 
als wahrscheinlichste Zeit die Angabe der meteorologischen Station Pécs uns 
za eigen machen, der zufolge also das Erdbeben um 7 Uhr 53 Minuten 
mitteleuropáischer Zeit erfolgte. 

Das am kráftigsten erschütterte Gebiet, wie das Epizentrum selbst, ist in 
der Gegend zwischen Romonya, Bogáros und Nagykozár anzu- 
nehmen. Hier ist die Kreuzung zweier seismotektonischer Linien vorauszusetzen. 
und es ist áuBerst wahrscheinlich, daB das Epizentrum in der Náhe der Kreuzungs- 
stelle zu suchen sei. 

Das Epizentrum befánde sich daher etwa 


467904" n., Br. und 18"20" 0. Tus v.(GIWa 


Auf dem Gebiete stárkster Erschütterung betrugdieStüárke des Erd- 
bébéns annöáhernd VI", nach der XII"-Skala. 

Das Pleistoseistengebiet wird durch die Orte Bogáros, 
Nagykozár, Magyarsarlós und Kátoly umgeben; die durch 
diese Jsoseiste umgürtete Flöche betrágt 57 km8?, entspricht also einer Kreisfláche 
mit dem Durchmessa 8-5 km. 

Die mittlere Schütterzone umgebende Isoseiste láuft in der Náhe der Orte 
Mecsekszabolcs, Hird, Szellő, Hidor und Kiskozár. Diese 
Fláche besitzt ein AusmaB von 126 km2, also eleich einer Kreisfláche mit dem 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 345 


Durchmesser 40-2 km. Diese Zone ist ebenso wie die Kernflüáche von einer axialen 
Ausdehnung in WNW—ESE gekennzeichnet . 

Die abschlieBende Grenzisoseiste beschreibt endlich den folgenden Weg: 
in NW verlüuít sie unmittelbar am Fufe des Mecsekgebirges, insoferne 
Pécs-Bergwerk, Somogy und Pécsvárad in dieser Gegend 
bereits auf den áubBersten Rand des Schüttergebietes fallen; Püspökszent- 
erzs ébe t liegt in E schon auferhalb der Grenzisoseiste, desgleichen M a r á z a ; 
dagegen liegen südlich und westlieh Liptód, Lothárd, Mislény und 
die Umgebung von Pécs wieder innerhalb. Das gesamte Schüttergebiet ist 
solcherart eleich der Fláche von 300 km8, oder einer Kreisfláche mit dem 
Durchmesser von 618 km. 

Laut der dankenswerten Mitteilung des Herrn Dr. E. VapáÁsz liegt das 
gesamte Areal des in fragestehenden Erdbebens südheh vom mezozoischen 
Grundgebirgedesnördliehen Baranyaer Inselgebirges. Es füllt 
also auf einen Teil des in allerjüngster Zeit hinabgesunkenen Granitgrundgebir- 
ges des Mittelbaranyaer Hügellandes. Demzufolge beweist also 
das Schüttergebiet und die Lage des Epizentrums, daB hier auch heute noch in 
Gange befindliche Erscheinungen einer geologisech festgestellten jungzeitlichen 
Krustenbewegung vorhanden Ist. 

Von anderen interessanten Einzelzügen des Beobachtungsmaterials ist 
ferner noch zu erwáhnen : die StoBrichtungistin Pécs und Kiskozár 
als von 8 nach N erfolgt beobaechtet worden, wáhrend man in Hird genau 
entgegengesetzte Richtung wahrgenommen haben will. Ím Sinne der in Pécs- 
Bem erwie b k SB lG st vzá Bardot MANYA gyakorta uát Sze dt eü Mat ho: 46 di 
beobachteten Stobrichtung pflanzten sich die Bebewellen überall von E nach W 
fort. Auf dem Pleistoseistengebiete und auch zum Teil aubBerhalb desselben wurde 
der StoB überall vertikal verspürt, was von sehr groBer Bedeutung ist, da es auf 
eine ruckartige Bewegung hindeutet. Die Beobachtungen über die Sto Brichtungen 
mit einander vergleichend nehmen wir an, dab die Scholle, welche durch das 
Erdbeben am 29. Mai 1909 in Bewegung gebracht wurde, von Ost nach 
West rückte und in ihrer mittleren Partie einen stárkeren nach abwárts 
gerichteten Schub erlitt. Es ist ja möglich, dab die in Frage stehende Bewegung 
in dieser Richtung eine ganz minimale ist, ja, daB sich zum Ende selbst durch 
Prezisions-Nivellement keine namhafteren Höhenveránderungen (bis auf Zenti- 
metern) dartun lieBen; daB aber derartige Bewegungen immerhin und haupt- 
sáchlichst dort sehr möglich sind, wo laut den geologischen Feststellungen sehr 
jungzeitliche Dislokationen auch noch in allerneuester Zeit vor sich gegangen 
sein mubBten, ist nicht zu bezweifeln und nach meinem Dafürhalten ist also diese 
Erklárung annehmbar. 

Da8 sich in dieser Gegend tatsáchlich eine Senkung vollzog, dafür dürfen 
wir die in dem Kohblenbergwerke zu Mecsekszabolcs gemachten Be- 
obachtungen als Beweise annehmen. Hier krachte die Zimmerungin allen Strecken, 
Kohlen- und Steintrümmer fielen herab und die Schichtleute hatten das Empfin- 
den des Hinabsinkens. Grubenarbeiter, die tüglich mehreremal im Förderstuhle 
sitzen, sind aber mit dem Empfinden einer sinkenden Bewegung sehr vertraut 


Földtani Közlöny XLVII, köt. 1917. 23 


346 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


;, 
und darum scheint in diesem Falle gerade bei ihnen eine Sinnestáuschung völlig 
ausgeschlossen.! t 

Hinem Fortpflanzen des Erdbebens in SW- und NNW-licher Ricbtung 
geboten die das Schüttergebiet in dieser Richtung begrenzenden tektonischen 
Hauptlinien Hinhalt. Es soll hier bemerkt werden, dab unter tektonisehen Haupt- 
linien nicht etwa solche gedacht sind, die aus voraufgegangenen geologiseben 
Aufnahmen — Litteratur — bereits bekannt gewesen sein mochten, sondern 
solche. die aus Erdbebenbeobachtungen von Fall zu Fall ermittelt wurden. Wir 
dürfen mithin annehmen, daB wenn die solcherart ermittelten tektonischen Haupt- 
linien mit den geologisch festgestellten, also auf anderem Wege gewonnenen 
übereinstimmenden, denselben aucb rücksichtlieh der ferneren Erdbebenfor- 
schung grobBer Wert beizumessen Ist . 

Ím Norden war also das Erdbeben an der vor dem FuBe des Me cse k- 
gebirges  verlaufenden tektonischen Hauptlimie noch ziemlich kráftig zu 
verspüren, drang aber über diese Linie nicht hinüber, wofür der verneimende 
Bericht aus Kővágószöllős und ferner auch der Umstand spricht, da£6 
auch aus der Gegend von Orfű, Budafa, Hetény und Vasas keine 
Berichte einlangten, obschon bei der Tatsachenaufnahme Fragebogen auch nach 
diesen Orten geschickt wurden. ;i 

Die in der Richtung Pécs-Pécsvárad ermittelte und das Weiter- 
dringen des Erdbebens hier vereitelnde tektonische Hauptlinie deckt sich nach 
Dr. E. VApász im grobBen und ganzen mit den Randbrüchen, welchen entlang das 
megozoische Grundgebirge zu Ende des Pannonikums in gröBere Tiefe hinabsank. 

In Südwest dürfíte dem weiteren Vordringen des Erdbebens gleichfalls 
eime in. der Richtundg Kővágószöllős—Udvard—Németbóly 
angenommene tektoniscehe Hauptbruchlinie Grenzen gesteckt haben, obwohl 
ebenso in dieser wie auch in östlicher Richtung die Bebestárke infolge Absorption 
durch die Erdschichten etwa proportioniert mit der Entfernung vom Epizentrum 
sachte abnahm. 

Drei seismotektonische Linien glaube ich auf dem Schüttergebiete festlegen 
zu können. Die eine tektonische Hauptlinie durchdringt das epizentrale Gebiet, 
verlüuít in der Richtung Pécs-—Bogáros—Romonya—Berkesd— 
S$Szellő—Maráza. Diese wird von zwei Ouerbruchlinien der Richtung Nord- 
ost —Südwest  durchschnitten, deren erstere über Pécs-—Hird—Nagy- 
kozár und Mislény, die zweite über Szellő—Kátoly—Hidor 
liegt. In der Náhe des einen Schnittpunktes befindet sich das Epizentrum und auch 
das Pleistoseistengebiet ist durch die beiden Ouerlinien im Umrisse : gegeben. Zu 
bemerken ist, da B diese seismotektonischen Linien im grc Ben sich mit geologischen 
Lángs- und Ouerbruchlinien decken, wie dieses durch die geologisehen Aufnahmen 
des Dr. E. VapáÁsz festgestelt wurde. 


1 Bin ganz áhnliches ruck-, bezw. senkungsartiges Erdbeben im Bergwerke selbst 
hat man auch am 29. Dez. 1894 in Oravica wahrgenommen. 

Vergl. Dr. A. RÉTHLY: Die in den Jahren 1894—1895 in Ungarn beobachteten Erd- 
beben. Budapest 1915. (S. 58— 59.) 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 947 


Endlieh sei auch der im Zusammenhange mit dem Erdbeben beobaechteten 
Tonerscheinungen mit einigen Worten gedacht. Diese Wahrnehmungen sind auch 
recht interessant. In der Nöhe des Epizentrumsin Bogáros und Nagy- 
kozár hatte man explosionsartiges Geráusch vernommen, ferner wurden stür- 
kere Tonerscheinungen auch noch aus den Orten, die über der das Schüttergebiet 
in BE umgerenzenden seismotektonischen lLinie liegen, gemeldet. Die hierauf 
bezugnehmenden Berichte sind jedoch mehrfach nur problematischen Wertes, 
so zum Beispiele gelangten aus Mecsekszabolcs sowohl verneinende, wie 
bejahende Meldungen über Tonerscheinungen ein. Es ist natürlich nicht möglich ein 
Urteil zu schöpfen, ob man am Rande des Schüttergebietes tatsáchlich Geráusche 
seismischen Ursprunges vernommen habe, oder durch zufállige andere Geráusche 
sich táuschen lieB. Jedenfalls ist es interessant und chara kteristisch, da B explosions- 
artige Geráusche gerade in der epizentralen Gegend einmütig vernommen wurden. 

Wie echon erwühnt, liegt unser Schüttergebiet zwischen zwei aseismischen 
Gebieten ; allein südöstlieh von hier gegen die Donau zu, kommen noch ein-zwei 
mindere Bebestellen vor. Eine solcheist Karanc s14 wo am 24. August 1897 
sich ein kleineres Erdbeben ereignete; eine andere stellt die Umgebung von 
Báttaszék2: vor, who man am 25. Márz 1907 Erdbeben beobachtet hatte ; 
desgleichen ist auch das am linken Ufer der Donawgelegene Monostorsze8? 
noch hieher zu rechnen, wo es am 22. August. 1907 ein scehwácheres Erdbeben gab. 

Aus ölterer Zeit — vor 1880, da bei urs zu Lande noch kein regelmáBiger 
Erdbebendienst gepflogen wurde — sind keine namhaftere Erdbeben aus der Um- 
gebung von Pécs bekannt. Laut meinem nur im Manuskript vorhandenen 
ungarischen Erdbebenkatalog beobachtete manin Pécs zwar v. J. 1757 Erd- 
beben, allein da dieses mit dem Erdbebensehwarme von Zagreb (Juni— 
August 1757) zusammen. föállt, dürfte mit Gewisshe:it smzunehmen sein, dab sich 

. die Endausláufer dieses Schwarmes auchin Pécs bemerkbar machten. Hine 
weitere Bintragung über seismische Brscheinung findet sich vom 26. Dezember 
1813 vor, eine andere vom 28. Mai 1817, welch letzteres aber auch in Pest- 
Buda wahrgenommen wurde, weswegen es also unentschieden bleibt, wo sich 
der Herd dieses Bebens befunden haben durfte. 


Zusammenfassung: 


1. Das Erdbeben vom 29. Mai 1909 ist unter die tektonischen Beben ein- 
zureihen, bei welchen sich die Bewegung im $:nken einer Scholle kundgibt. 

2. Wahrscheinlichste Hintrittszeit : 72 582 morgens mitteleuropáischer Zeit. 

3. Epizentrum : 467 04" nördl. Br. 187 20" östl. L. v. Gw. 

4. Epizentrale S.árke: VI". 

5. Ausma b des Schütterfeldes : 300 km?. 

6. Die Richtung der tektomischen Linien deckt sich in der Hauptsache 
sowohl mit der durch geologische Aufnahme gewonnenen, als auch mit der 
der Lángs- und Ouerbruchlinien. : 


: Dr. A. RÉTHLY : Die in den Jahren 1896—1899 in Ungarn beobachteten Erdbeben. 
Budapest 1914. (S. 47.) : 

:? A. RÉrHLY: Die in Ungarn im Jahre 1907 Erdbeben. Budapest 1908. (S. 25. 

3 Ibds: S. 26—27. 


335 


ÜBER DIE JÜNGSTEN TEKTONISUHEN VERSÜHIEBUNGEN 
DER ERDRINDE. 


Von Dr. Fgasz Vagwsa von Páva k. u. Geologe-Ingenieur. 


Die Physiognomie unserer festen Erdrinde figuriert im allgemeinen Be- 
wudbtsein auch heute noch so, als ob dieselbe seit uralten Zeiten her unveránder- 
lich wöáre, und schreibt man die Auftürmung unserer Gebirgsketten mindestens 
plötzlich eingetretenen Katastrophen zu. Selbst unsere Fachmünner bekennen 
auch nicht sámtlich, daB jene tektonischen Kráfte, die unsere Gebirgsketten 
auf mehrere tausend Meter inlángst vergangenen geologischen Epochen empor- 
gehoben haben, auch heute noch wirken und daB wir auch heute noch ihre Wir- 
kung verspüren. Die Menschen werden getáuscht durch die riesigen Dimensionen 
des Werkes gegenüber den kaum wahrnehmbaren Verschiebungen der Erdrinde, 
die wir in unseren Tagen beobachten können, sowie durch die irrige Auffassung 
der Zeit nach mensehlichem MagBsztab. Man braucht Jahre zum Aufbau eines 
práchtigen Palastes, und doch ist dies nur ein winziger Ameisenhaufen im Ver- 
gleich zu den Massen der Alpen oder des Himalaja. Unser menscbliches Dasein 
ist nur ein flüchtiger Augenbliek im Leben unserer Erde, und wenn wir uns in der 
Phantasie vorstellen, da8B wührend einer Generation nur eine Lage von Ziegeln 
über die Erde ausgebreitet werde, so ist die Zeit der Geschichte unserer Erde 
eine so lange, dab unser Gebüude die gröbten Höhenunterschiede der Erdober- 
fláche übersteigen würde. 

Wenn wir die Unebenheiten der Erdrinde und die Lage der die letztere 
aufbauenden Gesteinsschichten mit solehen Gedanken prüfen, so folgt daraus von 
selbst, daB wenn die ülteren Sedimentschichten steil zusammengefaltet, tiei 
hinabgesunken oder weit verscboben sind, auch die jungen und jüngeren Ab- 
lagerungen auf irgend einen Wechsel ihrer Lage übergehen müssen. Und ob wir 
wohl noch immer unsere jungen Tertiárschichten in ungestörter, normaler, flacher 
Lagerung vorfinden, wie wir auch noch vor einem Jahrzehnt glaubten? Durchaus 
nicht ! Aber nicht deshalb, als ob sich die in vielen Fállen um einen rechten Winkel 
oder um einen noch gröBeren Winkel aufgebogenen Bildungen seither auf den 
Weg gemacht haben würden, sondern weil sich, wie wir eleich sehen werden, die 
Veránderung der alten Lage bei diesen ebenso geltend macht, wie bei den die 
ölteren Gebirge aufbauenden Gesteinen. Auch diese gleiten und klettern, wenn 
auch langsam, nach den ülteren oder vor ihnen von jener máchtigen Kraft unter 
den anderen vorgetrieben, die in der verworrenen Rinde unserer alten Erde 
nach dem Gleichgewicht strebt. Binst wurden tiefe Meeresbecken ausgefüllt und 
hochaufgetürmte Gebirgsketten geebnet, wáhrend welcher Zeit die Massen in der 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 349 


Nachbarschafít der vorigen Ablagerungen abermals nur langsam durch hundert- 
tausende und Millionen von Jahren aufwürts brechen. 

Was ist auch natürlicher, als daB diese Triebkraft in der Erdrinde auch nach 
dem Tertiár nicht zur Ruhe gelangt ist und dab auch heute Bewegungen und 
Verönderungen in derselben stattfinden, ebenso wie Írüher und sich in irgend- 
welcher Form auch offenbaren. Und in der Tat wird unsere alte Erde bald da, 
bald dort erschüttert und es treten Erdbeben ein, die viele menschliche Karten- 
háuser über den Haufen werfen, doch bringen sie sehr selten augenföllige Ver- 
önderungen auf der Erdrinde zustande. Über die Erdbeben existiert eine grobBe 
literatur, hingegen finden wir in derselben über die tektonischen Verschiebun- 
gen darüber, ob die nachtertiáren oder guartáren und unsere gegenwörtigen 
Sedimente. bleibende öpuren davontragen. nicht genügende Daten, was haupt- 
süchlich dem Umstande zuzusehreiben ist, dab diese Erschemungen bis zur neueren 
Zeit vom geologischen und tektonischen Gesichtspunkte gönzlich unberücksiehtigt 
geblieben sind. Der aufnehmende Geologe verwendete sehr selten Sorgfalt dafür, 
diese Sedimente auch noch zu analysieren oder zu zergliedern, oder die Lagerun- 
gen detaillierter zu studieren. Höchbstens bildeten die Schotter und der LöB einiger- 
ma Ben eine Ausnahme, sodann die ganz lokalen Torf- und Höhlenablagerungen. 

Daran aber — und ich wage es bestimmt zu behaupten — hat niemand 
gedacht, daB in den guartáren pleistozánen Sedimenten auch solche Verschiebun- 
gen möglieh sind, auf Grund welcher die durehziehenden Faltungen und sogar 
auch deren spezielle Entwicklung festgestellt werden kann. Ich gestehe, dab ich 
es anfánglich auch selbst nicht geglaubt habe, aber umso grölBer war meine Genug- 
tuung, als 1ch mich überzeugt hatte, dab die, aus den unter 5, 6, 8, 10, 13 und 16" 
einfallenden pleistozánen Schichten konstruierten Falten und kleimeren Schichten- 
gewölbe auch in den, aus diesem Pleistozüngebiet sich langsam erhebenden petre- 
faktenführenden pannoni chen Schichten in der Umgebung von Belovár, und zwar 
sowohl nach NW, wie nach SE fortsetzen. Wenn ich noch den Umstand hinzufüge, 
daP auch die Orographie, die bei gefalteten Sedimenten und Schichtengewölben 
sehr beredt zu sein pflegt, die Fallverháltnisse der Pleistozánsehicbten in jeder 
Beziehung widerspiegelt, glaube ich auch unsere sehr geschátzten Leser im fol- 
genden von der Richtigkeit meiner Beobachtung zu überzeugen. 

Zur Einleitung mub ich darauf hin weisen, da B ich auch bei meinen bisherigen 
Studien über die gleichen und selbst jüngeren tektonischen Verschiebungen der 
Irdrinde an einigen Stellen die Aufmerksamkeit der Fachkreise wachgerufen habe. 
In Verbindung mit dem Nagyküküllő-Segesvárer EngpaB habe ich darauf hinge- 
wiesen, dab wáhrend sich der Flu8 oberhalb und unterhalb dieses Passes in breitem 
Bette hinschlángelt, derselbe sich dort, wo die ganz flache Segesvárer Falte ihn 
durchguert, zusammendröángt und sich im Gegensatz zu den oberhalb und unter- 
halb befindhehen Partien auch heute einschneidet. Ebendort erinnerte ich mich an 
einen aáhnlichen Fall aus dem Petroleumgebiet auf der in der Nachbarschaft von 
Kroatien gelegenen Murinsel in der Umgebung von Szelence, wo die Szelenceer 
Antiklinale den Szelencebach übersehreitend, dessen Tal verengt, versehmálert 
und heute sich dort in dieses einschneidet, wáhrend weiter oben, jenseits der 
Antiklinalachse, in einem breiten flachen Tal das Wasser stagniert und sumpfige 


350 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


kleine Seen bildet. Ich glaube mich nicht zu irren, wenn ich annehme, daB 
auch diese Verháltnisse durch das heutige progressive, aber sehr langsame Em- 
portreten der Faltungsachse zustande kam. In der Sitzung der Ungarischen Geo- 
logisehen Gesellschaft im Januar 1918 sprach ich von den auch heute progressiv 
hervortretenden Wirkungen an vier bis fünf Ortschaíten ESE-lich von Segesvár, 
die ich wieder nur mit den bis heute andauernden Emporhebungen der Falten 
der Tertiárschichten erklárt habe. Dab ich diese morphologisehen Erscheinungen 
richtig beurteilt habe, wird gegenüber einem unserer berühmten Gelehrten durch 
meine neueren Beobachtungen in Kroatien-Slavonien unzw eifelhafít bestátigt. 
Wie ich bereits von der Murinsel erwáhnt habe, sind auch die Tertiárablagerungen 
von Kroatien-Slavonien ebenso gefaltet, wie mir dies bezüglieh des Siebenbürgi- 
schen Beckens nachzuweisen gelungen ist, ja sie haben sogar von unserem Gesiehts- 
punkte aus den Vorzug, daB das Tertiár stellenweise auch in der levantinisehen 
Periode typische Stauwasser-Sedimentschichten in groBer Müchtigkeit abgelagert 
hat und daB auch diese stark gefaltet sind, háufig bis auf 40—809. Es ist sonach 
augenscheinlich. daB sich die tektonischen Bewegungen der Erdrinde hier auch 
nach dem Tertiár geoffenbart haben, da ja die am Ende des Tertiárs abgelagerten 
Schichten die ein dauerndes Gepráge an sich tragende Veránderung der Lage 
erst nach ihrem Festwerden erreichen konnten. Für sich genommen also, beweist 
auch dies, dab auch in der Ouartárperiode die tertiáren Verschiebungen weiter 
fortsetzen. Wenn sich dies aber so verhált, dann muB die Spur derselben auch an 
den geschichteten pleistozánen Sedimenten erscheinen, wenn letztere vorhan- 
den sind. . 

Was waáre daher nicht auch natürlieher, als das, dab ich, nach solchen Er- 
waágungen, als ich vom ungarischen Honvédministerium im Jahre 1916 zur 
Petroleumsechürfung nach Kroatien-Slavonien beordert wurde und mir von der 
ungarischen staatlichen Schürfungsleitung ein solches Geblet zugewiesen wurde, 
dessen Hölfte von guartáren Ablagerungen bedeckt ist, durchaus nicht verzweifelt 
war, sondern geleich mitten im Pleistozángebiet mit meiner Arbeit begonnen 
habe und das Vorkommen der dort nicht zu Tage tretenden Tertiárschichten 
unter den geschichteten guartáren Sedimenten suchte. 

Zufolge eines besonders günstigen Geschickes habe ich bisher überall im- 
mer noch etwas neues gefunden, wobei ich immer mit irgend etwas Positivem 
an die Arbeit ging, und dieses BewuBtsein begeisterte mich auch hier. 

Nach einigen Tagen schon habe ich nicht nur gewubBt, dab die Pleistozán- 
ablagerungen in Kroatien-Slavonien mehrere Niveaus haben und dab die unteren 
geschichtet sind, sondern auch daB sie auf der Neigungsseite der Schichten auch 
gefaltet sind. Wenn die Winkel auch nicht groB sind, so sind doch Neigungen 
von 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14 und 16 Grad solche, für welche der die Faltungen 
verfolgende Tektoniker immer dankbar sein kann. Erwágt man, da B es im Inneren 
des Siebenbürgisehen Beckens 2-, 4- und 6-gradige Falten nur stellenweise in 
tertiáren Sedimenten cibt und diese dennoch Erdgas liefern, so kann ich die er- 
wahnten Neigungswinkel als hochwertig bezeichnen. Obeleich ich auf der richtigen 
Spur fortschreite, habe ich mich erst dann davon überzeugt, als meine Neigungs- 
daten nicht allein auf den Verlauf der Falten hinwiesen, sondern daB sich auf 


VERSCHIEDENE MITTBEILUNGEN. 351 


diesen auch die: brachiantiklinalen Gewölbe widerspiegeln, jene. Gewölbe, welche 
gerade an diesen heiklichen Stellen der Verlauf der Báche und auch andere ofo- 
graphische Faktoren rechtfertigen. 

Wenn ich nun nocn betone, dab eine solche in guartáren Schichten ausge- 
forschte Halte nach einem Verlauf von mehr als 12 km (in der Luftlinie) an beiden 
Enden in einer petrefaktenführenden, aus pannonisehen Schichten bestehenden 
Falte fortsetzt, so dab es Je ein Gewölbe gibt, von welchem die eine Hálfte aus 
tertiáren Sedimenten gebildet ist und deren andere Hülfte die hangenden 
Pleistozánschichten ausgebaut haben, so gláube ich jederman davon überzeugt 
u haben, daB auch die guartáren Sedimente aus ihrer ursprünglichen Lage- 
rung tektonisch verschoben worden sind. Es ist daher als handereiflieh erwiec 
sen zu betrachten, dab sich die in der Tertiárperiode wirkenden tektonisehen 
Verscbiebungen der Erdrinde auf dem Gebiete von Kroatien-Slavonien . und. s0 
auch auf dem benachbarten Gebiete auch in der Ouartárperiode fortgesetzt haben 
und daB dieselben, aus den auf die pleistozánen geschichteten Sedimente ausge- 
übten Wirkungen folgernd, sogar auch nach dem Ouartár noch fortdauern. Dab 
dem so ist, beweisen im übrigen gerade die háufigen Erschütterungen des Unter- 
grundes von Kroatien-Slavonien. Dieses Gebiet ist námlich das am höáutfigsten 
erschütterte Gebiet der Lánder der ungarischen Krone. DaB dicse Erdbeben, in 
Verbindung mit sümtliechen tektonischen Vorgángen im Untergrunde, deren 
Wirkungen als sekundáre Verschiebungen hervortreten, auch in die jüngeren 
Sedimente übergreifen, brauche ich besonders nicht zu betonen. Das wesent- 
lehe an der Sache ist nun das, dabB wir zufolge glücklicher Umstánde der all- 
műhlichen Verkettung diesen Bewegungen bis in die Gegenwart folgen können 
und daB wir auch die gleichsam fixierte Wirkung der fühlbaren Erschütterun- 
gen in den jüngsten geschichteten Sedimenten sehen können. Und endlieh 
ist auch:schon der Glaube am die üngestörte ruhrge 
Lagerung der Pleistozánbildungen zumindest wánkend 
geworden. Ich hoffe, daB die Beobachtungen anderer, sowie die meinigen 
diesem Glauben in Kürze ebenso den Boden entziehen werden, wie dasselbe hin- 
sichtlhech der neogenen Schichten des Siebenbürgischen Beckens infolge unserer 
Untersuchungen bereits geschehen ist. 

Als vortrefflicher Beweis können übrigens auch in den gefalteten pleisto- 
zánen Gebieten die Baron Eörvössehen Pendelversuche dienen, die nach:meinen 
Informationen sowohbl im Siebenbürgischen Becken, wie im Petroleumgebiet des 
Marchtales die tektonischen Untersuchungen der Oberfláche glönzend gerecht- 
fertigt haben. I 

Übrigens ist es auch sonderbar, wie sich der Glaubé an die ungestörte Lage- 
rung der jüngeren Sedimente erhalten konnte. Die Bilder von den Ruinen des in 
historischer Zeit gesunkenen BSerapistempels werden hüufie reproduziert, selbst 
in den Büchern für Mittelsehulen; vom Ádriatischen Meere wissen wir, dab 
es sich gröbtenteils in der Ouartárperiode gesenkt hat. Eneland und selbst 
Nordamerika hing in einem gewissen Zeitabschnitte der Ouartárperiode mit 
Europa zusammen und die Skandinavische Halbinsel ist seither um nahezu 400 m 
gesunken und so könnte man noch zahllose Beispiele aufführen, die von den 


u 
OT 
b 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


neueren groBen Verschiebungen der Erdrinde Zeugnis ablegen. Soviel ist gewib, 
daB auch diese nicht auf einmal erfolgt sind und dab sie ebenso die Wirkungen 
einer langen Zeit sind, wie der rund 10 Grad betragende Schichtenfallwinkel, 
unter welchem die am Anfang des Pleistozán abgesetzten Schichten ohne katastro- 
phale Erschütterung bis heute emporgehoben worden sind. 

Um Bewegungen in solchem Verháltnis und auch die riesigen Verschiebun- 
gen der ülteren Tertiár- und Sekundárperiode annáhernd zu erkláren, betrachten 
wir als Einheit die vom Pleistozán bis zur Gegenwart abgelaufene Zeit, wöhrend 
welcher meinen Erfahrungen zufolgé auf dem erwáhnten Gebiete eine mindestens 
109 betragende Lagenveránderung hervorgetreten ist. Diesen Zeitabschnitt stellen 
wir nun in ein Verhültnis mit den Zeiten der einzelnen Etagen des Tertiárs, indem 
wir bei diesen ebenso langsame Verschiebungen wöáhrend der gleichen Zeit annehmen 
und so werden wir solche Werte für die Schichtenfallwinkel erhalten, welche für die 
zu ihrer Entstehung aufgewendete Kraft völlhg hinreichend ist, um die horizontal 
gelagerten geschichteten Gesteine nicht nur in eine saigernde Lage zu bringen, 
sondern auch die so entstandenen Falten umzukippen und auf langen Bahnen 
zu überschieben, das heiBt, wir gelangen, die Nebenumstünde aufBer acht lassend, 
dahin, da8 wir uns auch mit solchen allmáhlichen Bewegungen die Ausgestaltung 
des Baues unserer kompliziertesten Kettengebirge zu erkláren vermögen. 

Die Zeit ersetzt auch hier alles. ; 

Auch die hüufige chaotische Zerknitterung und Verworrenheit unserer 
alten Gesteine können wir verstehen, da man ja mit der ganzen Zeit des Meso- 
zoikums, des Paláozoikums und des Archáikums rechnen muB, welche auf jeden 
"Fall die vom Mesozoikum bis zur Gegenwart verflossene Zeit um das vielfache 
übersteigt. Wáhrend dieses Zeitlaufes mu8B man auch mit den Oífenbarungen 
einer analog geringen Bewegungskraft eine solche riesige Versechiebungsmenge 
erhalten, aus welcher man wirklich die Ausgestaltung jeder erdonklichen Lage 
ableiten können wird. 

Ebenso verhált es sich mit den Senkungen und Hebungen. Wenn wir bei 
solchen Erwágungen die von mir erwáhnten 400 m vom Ende des Sekundárs an 
als Grundlage annehmen, so ist dies sicherlich ein Wert, welcher mit den gröBten 
Erhebungen oder nahezu den gröBten Senkungen unserer Erde wetteifern könnte. 
Aber wenn wir selbst blob 50 m als Einheit annehmen, werden wir jenen Wert 
erhalten, der zur Erklörung der Tektonik der kleineren Becken oder Tafeln eben 
genügend ist. 

Wir sehen also, daB in unserer Erdrinde in unmeBbar langer Zeit ohne 
abnormale Vorgüánge dennoch solche riesenhafte Niveauunterschiede zustande 
kommen konnten, deren Streben nach dem Gleichgewicht wieder nur als máchtiger 
bewegender Faktor figuriert und so liegt keine Notwendigkeit dafür vor, unsere 
Gebirge durch das Zusammenschrumpfen dér Erdfinde zu erklüáren. Im übrigen 
glaube ich, daB diejenigen, die noch zu einer solcehen Erklárung hinneigen, selbst 
in Verlegenheit geraten würden, wenn man jedes Fültchen der Erdrinde auseinander 
ziehen wollte, denn am Ende würden sie selbst nicht daran glauben, dab unsere 
alte Erde jemals eine so ausged-hnte Oberflüche besessen haben könnte. 

Vom Kriege sagt man, dab man dazu Geld, dann abermals Geld und noch- 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 3558 


mals Geld brauche; ich glaube, daB zur Ausgestaltung der geologiscehen Ver- 
ánderungen hauptsáchlich Zeit, dann abermals Zeit und drittens unendlich viel 
Zeit notwendig ist. Und sie láuft auch seit ewig! 

Ivaniógrad, im April 1917. 

(Übersetzt von M. PgzyYBogsxi, dipl. Bergingenieur,) 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLEISTOZÁNEN 
ABLAGERUNGEN VON KROATIEN-SLAVONIEN." 


Von Dr. FRANz VaáAJNA von PÁvaA. 


Bei meinen im Sommer 1916 im Bilógebirge im Interesse der Erdgas- und 
Petroleumschürfung  durchgeführten geologisehen Aufnahmen begegnete ich 
háufig auf ansehnlichen Gebieten nur tertiáren Ablagerungen. Diese Sedimente 
nehmen, wie ich bereits andernorts dies beschrieben habe,! gleichfalls teil an der 
Faltung der ülteren Schichtengesteine und muB ich mich sonach ausführlicher 
mit denselben bescháftigen. 

Nach meinen Beobachtungen sind die Pleistozánablagerungen in dem er- 
wáhnten Gebirge in ansehnlicher Máchtigkeit entwickelt und wir können in diesem 
Komplex einzelne Niveaus von bestimmter Entwicklung ziemlich gut unterschei- 
den. So lagern auf dem Tertiár, das hier durch die gefaltete oberpannonische 
Etage reprösentiert ist — natürlich stellenweise — rote sandige Schichten aut 
der tertiáren Basis, zu welchen sich hie und da auch Schotter gesellen. Diese 
Schotter sind gewöhnlich mit rotem Sand gemischt, wie z. B. NW-lich von Kopela, 
im NW-lichen Zipfel des Belovárer Kartenblattes. 

Dieses Sediment ist, obeleich bisher Petrefakten fehlen, bestimmt als eim 
postpliozánes anzusehen, welches den Stempel der bildenden Ümstöánde an sich 
trágt, das heiBt noch teilweise kontinentale und FluBablagerungen eines Steppen- 
klimas, stellenweise mit torrentem Charakter. Auf Grund des oben Gesagten 
möchte ich diese Bildung für gleichalterig mit jenen Schottern halten, die Herr 
Professor Dr. L. v. Lóczy in seinem groBen Werke über den Balaton unter den 
Schottern der Gegenden von Ostu, Peremarton, Ajta, Pápa und vom rechten 
Rábaufer, sowie von Rákos erwábnt und zu welchen er auch die Schuttkegel 
der aus den Alpen kommenden FluBwásser mit Petrefakten von Mastodon Arver- 
nensis und Borzoni zöhlt. Ich beobachtete diese Bildung in den Gegenden von 
Mopela, Lipovac, Ceralija, Kraskovéi, Sömmüde und Korjenica. 


.1 Vortrag, gehalten in der Sitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 
4. April 1917. 

? Dr. FRANZ VAJNA von Páva: Über die jüngsten tektonischen Verschiebungen der 
Erdrinde. 


354 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


In.der Náhe der Gebirge nehmen diese Schotter an GröBe zu und kommen 
háufig auch in kopfgroBen Stücken vor, hie und da aber auch grus- und geröll- 
artig. Auch hier finden wir gewöhnlich geschichteten, grauen, san- . 
digen Ton und Sand in wechsellagernden Schichten. An den Schichten- 
bláttern habe ich vielerlei glatte Kalkmergel- und Limonitkonkretionen beobach- 
tet, die, wie in der Umgebung von Belovár, die Schichtung noch bei der tonigeren 
Entwicklung verraten. 

Freilich ist die Lage dieser Konkretionen auch aubBerhalb der Schichten- 
blátter möglich, doch kann dieser Umstand den guten Beobachter nicht in Ver- 
legenheit bringen. Übrigens gilt dies vielmehr auch bei den rings um die Wurzeln 
ausgestalteten limonitisehen Konkretionen. j 

Gegen Osten hin, wie SW-lich von Prugovac, im Suhakatalena-Tal, wechsel- 
lagert dér graue Ton bestimmter, mit den Schiehten des grauen Sandes und sind 
auch braune sandige Schichten dazwischengelagert, mit welchen sich der Limonit 
háufig zusammenzementiert und die Schichtung hierdurch noch augenfálliger 
wird. Gleichwie bei Kopela oder SW-lieh von Csepelovac lagert auch hier, im 
Suhakatalena und bei Josenag, der Ton auf den Schichten des roten Sandes, die 
hier besonders stark entwickelt sind und findet man unter ihnen egleiechfalls braune 
sandsteinige Bünke und eine diskordante Lagerung. 

Überall konnte ich feststellen, dab der gut oder weniger gut geschichtete 
graue Ton mit Limonitkonkretionen; den ich auf Grund seimer Entwicklung und 
seiner Lagerungsverhültnisse teilweise mit dem schotterigen LöbB von HORUSITZKY 
identifizieren könnte, ein höheres Niveau als der vorige reprásentiert . Diese Niveau- 
partie ist jedoch, wie ich bereits erwábnte, ziemlieh mannigfaltig und wir können 
jeden Übergang von der ungesechichteten und ganz feingeschiechteten Varietát des 
Tones bis zur geschichteten Varietát des Sandes. und Sandsteines bald da. bald 
dort, finden. Stellenweise zeigen die sandigen Ton- und Sandschichten eine braune, 
an den Übersehwemmunesscbhlamm gemahnende Fárbung, so in :den Sandgruben 
W-lich von Pitomaca etwa zirka 8 km SW-lich bei Arsenik, wáhrend dazwischen 
ganz hellgra u gefárbte vorkommen, wie in den bei der Pitomaéaer oder der Verőceer 
Station befindlichen Sanderuben. Das höhere Glied dieser Bildung scheint ganz 
sandig zu sein, wie insbesondere zwischen Prugova und Verőce (Virovitica) am 
Rande des Hügellandes. Dieser gelblichgraue Sand ist von ansehnlicher Máchtig- 
keit und formt auf dem dortigen Gebiet kleine Hügelehen, die für den Bau dieses 
Hügellandes typisch sind ; die tieferen Partien jedoch sind immer gut geschichtet . 
Die Sandkörner sind nicht ganz abgerundet und enthalten auch Petrefakten- 
fragmente und elimmerige Schuppen. "Der Sand reicht auf dem Hügellande bis 
auf 200 m Seehöhe hinauf. Soviel ist gewiB, dab wáhrend die tiefsten und bisher 
als petrefaktenfrei erwiesenen Niveaus des roten Sandes nur verstreut zum  Auf- 
schluB gelangen, das graue tonige" und sandige Niveau schon in irgendwelchen 
der  beschriebenen " Entwieklungsformen durch das ganze Bilógebirge überall 
anzutreffen ist. Letzteres Niveau ist fast immer petrefaktenführend und stellen- 
weise findet man drin selbst massenhaft die das Pleistozán charakterisierenden 
Sechnecken. So gelang es mir in der SE-lieh von Belovár befindlichen Ziegelei, 
wo der graue Ton kaum gesechichtet ist und ungeheuere Mengen von Limonit- 
konkretionen enthált, folgende Arten zu sammeln : 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 355 


Cornulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. 
Hyahma hommomis SrTRÖM. Pupa edentula DRAP. 

Heha temwulabris A. BRw. Cionella lubrica MÜLL. 
Orystallus erystalhmus MÜLL. Sucecima oblonga. DRAP. 


Im der Fauna der Pleistozánschichten mit grausandiger Entwicklung, 
die in den Sandgruben W-licnh von der kön. Bisenbahnstation von Virovitica 
aufgeschlossen sind, kommen vor : 


Cornulus fulvus MÜLL. Clausilha (8p.? Fragment). 
Crystallus erystalhnus MÜLL. Cionella lhubrica MüÜLL. 
Punctum pygmaeum DRp. Succina oblonga DRAP. 
Hella tenmlabris A. BRw. Iimmea truncatula MÜLL. 
Heha, sp? (Fragment) Pisidium fontinale C. Prn. 


Pupa muscorum MÜLL. 


Wie wir sehen, stimmen die beiden Haunen nicht ganz miteinander überein. 
Die Belovárer Sumpflöb-Fauna beschránkt sich auf rein kontinentale Formen, 
aus dem Norden eingewandert, oder es treten Hochgebirgs-Arten (Helix tenun- 
labris, Pupa edentula) untergeordnet darin auf. Wahrscheinliches Alter: Anfang 
der Eiszeit (ungefáhr Pleistozánperi0de). 

Die als jünger als letztere anzusehende Viroviticaer Sandfauna ist. eine 
feuchte Walderund-FHauna mit wenigen, im stehenden Wasser vorkommenden 
Formen. Alter: Bisperiode. Die Fauna stellt daher eine groBe Übereinstimmung 
mit den von mir beschriebenen Lagerungsverhültnissen dar. 

Auf den bereits beschriebenen zwei Horizonten der Pleistozánsedimente 
lagert auf einem groBen Gebiete, besonders aber in der 8-lien von den Gemeinden 
Őepelovac—Pitomaőa—Verőce befindlichen Gegend der Horizont des. bra u- 
nen Sand es der pleistozánen Ablagerungen. 

Dieses Niveau hat gleichfalls eine Máchtigkeit von mehreren Metern, doch 
reicht es nicht so hoch auf die Hügel hinauf wie der graue Ton oder der spáter zu 
behandelnde LöB. Es bietet im ganzen genommen das Bild der oxydierten Ab- 
lagerung, doch dürfen wir deshalb die Entwickhung des grauen Sandes nicht nur 
als einen nachtráglich oxydierten Teil betrachten. Wáhrend námlieh die Ober- 
fláche des grauen Sandes bis zu einer geringen Tiefe mehr durch den Humus 
gebráunt ist, ist dieses Niveau durch die auf das einstige Klima zurückzuführende 
Wirkung auf mehrere Meter Tiefe ganz rostig und zwischen seinen Schichten 
eben dadurch gewöhnlich gut zusammenzementiert. Es ist auch dort vorhanden, 
wo der graue Sand fehlt, und wührend man in letzterem hüáufig Petrefakten an- 
trifft, habe ich solche in jenem noch nicht ein einziges Mal gefunden. Auch Glim- 
merschüppchen habe ich nicht mehr darin gefunden und seine Mineralkörner 
sind auch viel besser abgerundet. Bin wirklicher Flugsand. 

Damit will ich freilich nicht gesagt haben, daB das Material der voran- 
gegangenen Ablagerung sich nicht nachtráglich mit jenem des letzteren vermisebt 
haben könnte, sondern das, da B dieses das jüngere und das Gepráge des damaligen 
Klimas in sich tragende Sediment ist. Der bereits erwábnte hügelige Bau ist auch 


356 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


hier stellenweise zu sehen, doch habe ich troizdem dünnere und dickere Schich- 
tung fast in jedem besseren AufschluB gefunden, obwohl die Schichtenblátter 
wegen der ungleichen Zusammenzementierung selten ganz eben sind. 

DaB die Veremigung alten Ursprunges ist, bezeugt auch der Umstand, 
da B die Schichten des braunen Sandsteines in vielen Fállen eine kleine vertikale 
Verschiebung aufweisen, die natürliech aus ihrer Starrheit hervorgegangen ist. 
Betonen muB ich hier, da B es sich hier nicht um Ortstein handelt, sondern um eine 
selbstándige máchtige Bildung, die im Verhültnis zu ihrem Liegenden (grauer 
Sumpflö8, Übersehwemmungs-Schlamm und gelblichgrauer Sand) und Hangenden 
(LöB) hierauf einige klimatische Veründerungen löngs der von den Alpen kommen- 
den Wasserstra$e hinweist. 

Zu erwáhnen ist ferner, dab auf der Drávaseite des Bilóberges insbesondere 
in den oberen Horizonten der oberpannonischen Etage eine máchtige Schichten- 
reihe von sandigem Schotter aufgeschlossen ist, die den pleistozánen Ablagerun- 
gen mehr oder weniger als Unterlage dient und wahrscheilich durch Verwehung 
auch aus dieser Partie viel Sand zwischen die tertiüren Sedimente gelanet ist. 
Diecser Umstand veranlaBt mich mit der Higenschaft zu bescháftigen, dab dort, . 
wo diese Bildung in gröbBeren Fláchen aufgesechlossen ist, wie bei Sirova Katalene 
und Virivitica, auch die oberen sandigen Partien derselben braun gefárbt sind 
und so bei oberfláchlicher Betrachtung auch diese leicht unter die pleistozánen 
Bildungen eingereiht werden können, wáhrend es sich hier doch nur um Ablage- 
rungen handelt, die nur ráumlich nahe aneinander fallen und die infolge der 
einstigen  klimatiscben Binwirkung ein gleichförmiges AuBere angenommen 
haben und zur Zeit ihrer Bildung sehr weit von einander fallen. Dort, wo diese 
sehotterigen Sandablagerungen noch zwischen den tertiáren Schichten gelagert 
sind, wie in der Gegend um Slatina und aufwárts bis Virovitica, in einer Lánge 
von zirka 30 km, in den Antiklinalflügel, erschemen nur die am höchsten, an 
der Oberfláche befindlichen Schichtenköpfe in brauner Fárbung und ihre dortige 
Lage bewahrt den Beobachter bei gewissenhafter Aufmerksamkeit vor dem 
Irrtum, dieselben mit dem auf pleistozáner Basis befindhchen rotsandigen grob- 
körnigeren Schotter zu verwechseln. Weiter gegen NW jedoch, wo diese Bildung 
ohne Hangendschichten aut einem gro Ben Gebiete erscheint , kann der aufnehmende 
Geologe ohne Kenntnis des oben Gesagten in Irrtum geraten. Um die Táuschung 
noch leichter zu machen, wird der Sand von SE gegen NW kontinuierlich in den 
Hintergerund gedröngt und nüher zu den ülteren Gebirgen vergröbBern sich auch 
die Schotterkörner ; die innere Struktur dieser sehotterigen Ablagerungen erhált 
aucb einen ganz fluviatilen, beziehungsweise Uferbildungs-Charakter. Dem 
ungeachtet ist die allgemeine Fallrichtung und der Fallwinkel bei einiger Um- 
sicht immer feststellbar, wenn auch nicht so genau, wie im SE, wo die Schichten 
unter 80 bis 4097 zwischen den übrigen pannonischen Schichten einfallen, aber 
dennoch annehmbar. Diese Schotter können bezüglich ihrer Bildungsperiode 
mit den oberpannonischen Schottern des Grazer Beckens und dem Rohrbacher 
Schotterkonglomerat  verelichen werden, in welchen Mastodon longíirostris und 
americanus, sowie Dinotherium gigamteum vorkommit . 

Das höchste Glied der pleistozánen Sedimente ist auch in Kroatien-Slavo- 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 997 


nien der LöB, der in seiner typischen Entwicklung vielleicht in noch bedeutende- 
rem Ma be als die übrigen tertiáren Sedimentelieder das Hügelland einhüllt. 

Zufolge der Hinwirkung des dortigen spöáteren Klimas und der daraus 
hervorgehenden Vegetation finden wir ihn jedoch ziemlich selten in völlig un- 
veründerter Form. Mehr oder weniger rötlich gefárbten und gebundenen LöB, 
wie z. B. in den Gebieten jenseits der Donau und auch das so charakteristische 
kalkige LöbBmánncben habe ich nur selten darin gefunden, kurz, an Kalk ist er 
weniger reich. Die von mir im Jahre 1911 beschriebenen reinen CaCoO.-Kon- 
kretionen fehlen hier gánzlich und ihre Stelle nehmen neben LöRmaterial ent- 
haltenden kalkigen Konkretionen kleinwinzige Bohnerze ein. Durch die anhal- 
tende EHinwirkung der Waldvegetation ist der LöB auf einem riesigen Gebiete 
gönzlich zu rotem Ton umgewandelt, der an vielen Stellen Gelegenheit zur Ent- 
wicklung von bohnerzigem Ton in mehreren eisenschlüssigen Flecken geboten hat. 
Das heiBt, ich fand ihn hier in demselben Hergang begriffen, wie jenen LöB, den 
unsere Agrogeologen und auch ich selbst, bei meinen Marosvölgyer Studien 
beobachtet hatte. Kroatien-Slavonien gehört demnach auch in jene Zone des 
roten Tones, die Herr TIMKó in seinem Berichte über Serbien vom Jahre 1916 
skizziert hat. An solchen ötellen findet man freilich auch keine für den LöB überal] 
so charakteristisehen Versteinerungen, die sonst an anderen Orten gleichfalls ziem- 
lich háufig vorkommen. 80 kommt in dem weniger umgewandelten LöB in der 
3-licen von Belovár gelegenen oberen Ziegelei die nachstehend aufgeführte 
Fauna vor: 


Cornulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. 
Heha temumlabris A. BRw. Pupa edentula DROP. 
Heha hispida 1. Succima oblonga DRop. 


Diese WHauna, verglichen mit jener der vorigen zwei tieferen Sediment- 
glieder, ist eine charakteristische Fauna, in welcher die arktoalpinen Arten Helix 
tenuilabris und Pupa edentula massenhafter vorkommen als in den vorigen auf- 
geführten Faunen. 

Alter: Mitte der Eiszeit. 

Noch möchte ich hier einige Worte. über ein Sedimentkomplex sagen, welches 
man nach seinem Erscheinen gleichfalls für pleistozán halten könnte, doch geht 
bei sorgfáltigerer Untersuchung hervor, daB er an vielen Stellen das Liegende 
des Pleistozáns und der oberpannonischen Ablagerungen bildet. Derselbe tritt 
besonders E-lienh von Slatina-Vcéiv vorherrsehend als bunte (rote, lebhaít gelbe, 
braune, grünliche und weibe), sandige, tonige und schotterige Ablagerung aut, 
kommt aber auch als Ton und Sand im NW bis Topolovica, Suhakatalena und 
Sandrovac vor. 

Petrefakten konnte ich in diesen Sedimenten nicht finden, da aber die 
Pleistozánablagerungen darüber lagern, könnte ich in ihnen nur eine áltere, 
kontinentale, steppenartige, torrente Bildung erblieken und indem ich micb 
zunáchst nur auf die Farbe der Sedimente stütze, halte ich sie für ungefáhr  gleich 
alterig mit der Polyardier und Baltavárer Fauna und den Csömörer Schottern, 
jedoch auch mit den kontinentalen Sedimenten, die den in der weiteren Nachbar- 


558 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


schaft gut entwickelten levantischen Ablagerungen mit Seecharakter: entsprechen ; 
diese Sedimente sind nür in den höheren Gliedern zu suchen. 

Indem ich scehlieBlieh nochmals auf die Entwiklungs- und Ablagerungs- 
verháltnisse zurückkomme, möchte ich darauf hinweisen, daB bei diesen Sedi- 
menten nie auBeracht gelassen werden darf, daB beziehentlich der Zeit ihrer 
Absetzung im Verhültnis zu den vorhergehenden Perioden eine weit kürzere 
Zeit in Betracht kommen könnte, sowie besonders auf den Umstand, daB diesel- 
ben gröBtenteils rein kontinentale und zum grobBen Teil subaerische Ablagerungen 
sind. Beide Faktoren beeinflussen stark sowohl die Máchtigkeit, wie die Ausbrei- 
tung der Sedimente. 

Wábrend der graue Sümpflöb und insbesondere der LöB, der aus diesem 
entstandene rote bohnerzartige Ton natürlieh mit inbegriffen, als allgemeine 
Decke das Bilógebirge einhüllen, sind die sandigen Sedimente, wie der graue Sand 
und der darüber gelagerte braune Flugsand bereits auf einen bedeutend engeren 
Raum beschránkt: auf den südlichen Rand des Drávatales, was teilweise schon 
auf ihren Ursprung hinweist. Demungeachtet habe ich dieselben in 220 bis 240 m 
Seehöhe noch in ansehnlicher Möchtigkeit beobachtet, z. B. in den Gegenden 
von Maátalena, Kozarovac und Vukosavlevica, aber ebenso kommen sie auch 
100 m tiefer im Drávatal bei Pitomaca und Verőce vor. 

. Die Sache sieht im allgemeinen so aus, als ob jene sandigen Sedimente 
noch teilweise sekundaár dem Bilógebirge zugeweht worden würen, was eben am 
schönsten lángs der gröbBeren Seitentáler zu sehen ist, wie bei dem Katalenaer 
und Sedlovicaer, wo der braune Sand weit in diese hinaufreicht. Dieser Umstand 
illustriert übrigens am besten, daB sich die das Bilógebirge zergliedernde Erosion 
in der dem Pleistozán vorangegangenen Periode abgespielt hat und da B sich dessen 
Sedimente sámtlich erst nachtráglich abgelagert und eine groBe Abgleichung 
vollzogen haben. Das heiBt, da B sich auch hier die bei uns allgemeine Erscheinung 
wiederholt, da8B unsere Büche und Flüszse heute höher flieBen als im Pleistozán 
und daB sie sich auf ebener Fláche noch immer in die seither abgelagerten und 
insbesondere in die altholozánen Sedimente einschneiden. 

SJolche Bettaufschüttungen und zwar der altholozánen Ablagerungen 
findet man im Savetal, z. B. an den Ufern des Lomjabaches, bei Ivaniégrad, 
aufgeschlossen. Dies wirft auch ein Licht auf die Bildungsumstánde der zwischen- 
gelagerten, sich auskeilenden lignitischen, — besser gesagt torfigen Schichten. 

Von der Fauna dieser Bildung habe ich mit meinem Kollegen V. LÁZÁR 
folgende Arten gesammelt : 


Valvata piscinalis MÜLL. Neritima Prevostiana C. Prn. 
Bythimia tentaculata L. Pisidium ommcum MÜLL. 
Viwvipara hungartca Hoz. Sphaervum rivicolum Lw. 
Tathoglyphus naticoides FIR. Unio sp. 


lthoglypus pyramaidatus v. HoFrF. 


Diese Formen hat Herr Universitáts-Dozent Dr. THEODOR KoRMos 
ausführlicher bestimmt, dem ich auch die übrigen eingehenden Bestimmungen 
samt den angefübrten Bemerkungen verdanke. 


REFERAT. 359 


Die hier aufgeführte Fauna ist keine FlubBwasser-FBauna mit Elementen, 
die vor der Eisperiode in der práglazialen Periode schon jenseits der Donau 
vorhanden waren, jedoch vor der Bisperiode ausgewichen sind und erst naéh 
dieser sich wieder ausgebreitet habeny. Binzelne Arten treten auch schon in den 
levantischen Sedimenten von Kroatien-Slavonien hüufig auf. ; 

Als jüngstes Sediment der gegenwártigen Periode gilt auch hier allerdings 
die Ablagerung der breiten Übersehwemmungsgebiete. 

Wie man sieht, sind die Pleistozánablagerungen von Kroatien-Slavonien 
in kleinerer Menge (roter Sand und toniger Hchotter) in das untere Pleistozán 
einzureihen, obwohl sie petrefaktenlos sind, jedoch auf Grund ihrer Entwicklung, 
"die auf das damalige teilweise mediterrane Klima hindeutet. Die Hauptmasse 
der  pleistozánen " Sedimente  (Sumpflö8B,  Übersehwemmungssediment,  grauer 
Sand, brauner Flugsand und ein groBer Teil des LöB) hatte sich jedoch schon im 
mittleren Pleistozán wáhrend des damaligen subarktischen und spüáteren ark- 
tisehen Klimas abgesetzt. Die wáhrend der Oberen Pleistozánperiode entstan- 
denen Ablagerungen müssten wahrscheinlich in der oberen Partie des LöB, im 
Verlaufe der ferneren Perioden gesucht werden. Die Aufsuchung einer eventuellen 
Interglacial-Periode könnte vielleicht hier lángs der von den Alpen kommenden 
Drau aut einige Spuren des müchtigen braunen Flugsand-Horizontes führen. 

" Übersetzt von M. PegzyBokski, dipl. Bergingenieur.) 


D) REFERAT. 


Horusitzky Henrik: Pozsony környékének agro- 
geológiai viszonyai. Ungarisch. (HEIrINRicH HoRxusirzkY: Über die 
agrogeologiséhen Verháltnisse der Umgebung von Pressburg.) Ausgabe 
des Verfassers. 89 70 Seiten, mit 12 Abbildungen. 1917. Druck von H. Fritz. 
BTEIS DIRE 


Das vorliegende Heft enthált einen kurzen Abri8 der geologischen Ver- 
háltnisse von PreBburg. Seinem Inhalte nach ist es zugleich eine Erlüuterung 
zur agrogeologischen Karte 1 : 75000, die náchstens als Edition der Kön. ung. 
Geologischen Reichsanstalt erscheinen wird. Der Leser der eingangs genanntén 
Abhandlung wird daher gut tűn, sich sobald es möglieh sem wird, auch dieses 
Kartenblatt zu verschaffen, jedoch kann dieselbe behufs erster Orientierung 
über die geologischen Verháltnisse von PreBburg auch ohne die Karte benutzt 
werden. Obwohl angesichts der Kürze eine eingebendere Behandlung des einschlá- 
gigen Gebiletes nicht zu erwarten war, sind in dieser Arbeit dennoch einzelne 
Abschnitte enthalten, die als ausfübrlichere bezeichnet werden können. So re- 
prásentlert z. B. im einleitenden Teile die gystematische Aufzáhlung der einschlá- 
gigen Autoren und ihrer Werke im Vereine mit der 57 Nummern aufweisenden 
liste die vollstándige geologische Literatur der Umgebung von Pressburg; und 
ebenso ist auch das über das Neogen und Pleistozán handelnde Kapitel eines 


. 


360 REFERAT. 


der ausführlicheren. Diesem gegenüber muB aber bemerkt werden, daB die ülte- 
ren Formationen der kleinen Karpaten und der Hainburger Gebirgseruppe, 
nöámlich die kristallinischen Schiefergesteine, sowie auch die paleozoischen und 
mesozoisechen Formationen viel zu kurz und blo8b an der Hand der vorhandenen 


Literatur behandelt worden sind, wahrscheinlich aus dem Grunde, weil — wie 
dies auch der Verfasser betont — gerade diese (rebirgsstöcke gegenwártig das 


Substrat einer Neuaufnahme von Seiten der Ung. Geol. Reichsanstalt bilden, 
die dieselben für eine demnüchst erscheimende Monographie im petrographischer, 
stratigraphischer und namentlieh tektonischer Hinsicht emer Reambulation unter- 
gezogen hat. Der Inhalt der vorliegenden Arbeit ist übrigens folgender: 

Zunáchst werden die oro- und hydrographischen Verhült- 
nisse des Südteiles der Kleinen Karpaten behandelt, wobei namentlich jene 
wasserreichen ONuellen autfallen, die an der 50-liche Seite der KI. Karpathen in 
einer Höhe von 390—510 m aus der oberen lithoklasisceh zertrümmerten Zone der 
Granitstöcke entspringen. Im Gebiete jenseits der Donau gegenüber PreBburege 
ist namentlich die starke Ouelle von Nemesvölgy zu erwáhnen, deren reichliches 
Wasser sich jedoch sehr bald in den levantiniscehen Schottern wieder verliert. 
Ferner ist die bei Lajtaujfalu aus pontischen Schichten entspringende Ouelle 
so stark, daB sie sofort eine Wassermühle zu treiben im Stande ist. In det Umge- 
bung von PreBburg entspringt Wasser aus 6 verschiedenen Horizonten, uzw. 1. aus 
der áuBeren Zerklüftungszone des Granites und der kristallinischen Schiefer ; 
2. aus den Miozenschichten des Marchtales ; 8. aus den pontischen Schichten 
von Pándorfalu ; 4. aus levantinisehen Schottern (bei Pándorfalva und Dévény- 
falu) ; 5. aus pleistozenem Schotter und Sand (Köpcsény, Oroszvár, Páma, fer- 
ner aus den tieferen Schotterlagen der Insel Csallóköz); 6. aus den holozánen 
Schottern und Sanden des heutigen Donautales. Die Kenntnis aller dieser Ho- 
rizonte ist selbstverstándlich namentlieh von ökonomischem Standpunkte aus 
von auBberordentlicher Wichtigkeit. Artesisch wurde in dereUmgebung von PreB- 
burg nur einmal gebohbrt, und zwar 1914—15 in der Dinamitfabrik. Dieser Brun- 
nen ist 20177 m tief und erhebt sich sein Wasser bis an den Rand seiner Ver- 
kleidungsröhre, im Winter mit mehr (im Márz 18 Ltr.), im Sommer mit weniger 
(1—2 Ltr.) Überfall. Derselbe erhált sein Wasser aus drei Horizonten, und zwar 
aus je einer Schotterschiechte der pontischen, sarmatischen und zuunterst medi- 
terranen Stufe. Verfasser teilt anschlieBend die chemische Analyse dieses Brunnen- 
wasgsers mit, ebenso wie auch das geologische Profil der Bohrung unter gleich- 
zeitiger Angabe der Schichtmüchtigkeiten. Nach den gewöhnlichen Wássern 
macht uns Verf. mit den Heilguellen des behandelten Gebietes bekannt, námliech 
mit dem PreBburger Eisenbründl, der Stahlguelle von Bazin und der Badeguellen 
von Szt. György, indem er dabei alle álteren und neueren chemisechen Analysen 
mitteilt. 

Übergehend zu den agrogeologisehen Verhültnissen führt 
Verf. in erster Linie die Gesteine des Grundgebirges, námlieh den Granit, aie 
kristallinischen Schiefer und den Diorit an. Der Granit besitzt in den Kleinen 
Karpaten im Allgemeinen eine 30—40 m micbtige üuBere Zertrümmerungszone, 
an deren Oberfláche die verháltnismáBig dünne Verwitterungschichte platzgreift. 


REFERAT. 361 


Der Granitboden ist ein an Humus armer, Kali und Natron, Bisen und Phosphor- 
süure in geringer Menge führender T o n, der ebenso, wie die aus den kristallinisehen 
Schiefern hervorgehenden Böden zu den grauen und braunen Waldböden 
gehören. , 

Die gemischten Ouarzsandsteine und Konglomerate, die unmittelbar über 
dem kristallinisehen Grundgebirge gelegen sind, werden zunáchst von einer lichten, 
mageren, kalklosen, an Humus armen Gesteingrus- und einemlöBarti gen, 
staubigen (wahrscheinlieh subaérischen) Bodenschichte überzogen, in welcher 
der Wald nur so zu bestehen vermag, daB die Baumwurzeln sich tief in die Risse 
und Spalten des Muttergesteines einsenken. 

Mesozoisecher Kalk und Dolomit findet sich als eine bedeutendere Scholle 
am Westrande, daher an der gegen die March zu gelegenen Seite der Kleinen 
Karpaten, woselbst ihr Gestein in einem groBen Steinbruche gewonnen wird. 
An der Oberfláche dieser Scholle ist ein gemisechter Waldboden an- 
zutreffen. Die bekannten Tonschiefer von Mariental, die zu Dachschiefern, Flur- 
belegplatten und Schreibtafeln verarbeitet werden, geben durch oberfláchliche 
Zerbröckelung und Verwitterung einen lichtfarbenen, gebundenen 
Lehmboden. 

Hierauf folgt nun die geologische Gliederung des Neogen, welcher Verf. 
in dankenswerter Weise mehr Raum gewidmet hat. Die daselbst enthaltenen 
Angaben bilden den wertvollsten Teil des ganzen Werkes, da derselbe sich in 
übersicbtlieher Weise auf diesen wichtigen Teil unseres Vaterlandes, námlich 
die Porta hungarica und seine Umgebung bezieht. In diesem Abschnitte wird 
unterschieden: das untere und obere Mediterran, die sarmatische, pontische 
und levantinische Stufe. Alle diese Stufen werden detailliert beschrieben, wobei 
die in der Literatur bereits vorhandenen Angaben durch neuere Befunde be- 
tráchtlich erweitert wurden. Das untere Mediterran ist am lehrreichsten 
bei der Eisenbahnstation Dévényujfalu und in der neben ihr befindlichen Ziegelei 
erwáhnt. Digobere mediterrane St ufe wird vom Verf. von mehreren 
Punkten angeführt, unter anderen aus der Umgebung der Gemeinde Besztercze 
entlang des Marientaler-Baches in einer Höhe von 184 m, aus der er Ancillaria 
glandiformis, Turritella turris, Natica helicina u. a. anführt. Am sechönsten jedoch 
ist diese Sötufe am Sandberg bei Dévényujfalu entwickelt, an welcher Stelle dieselbe 
schon seit lange die Aufmerksamkeit aller Sammler auf sich gelenkt hat. AuBer 
105 wirbellosen Tierresten záblt HoRusiTzxY nach seinen eigenen Aufsammlungen 
und den Bestimmungen A. Kocrs noch 65 Fisch-, 2 Amphibien und 8 Süugetier- 
namen auf. In dieser reichen Liste stoBen wir auf zablreiche, von diesem Fund- 
orte bis jetzt unbekannte Arten. Die weiter aufwürts folgendesarmatisehe 
St ufe ist ebenfalls bei Dévényujfalu u. zw. am Kobelberge, als die unmittelbare 
Fortsetzung der mediterranen Sedimentation anzutreffen. In ihren Kalkschicbten, 
die schlecht aufgeschlossen sind, stöbt man auf Vertreter der dieser Stufe eigen- 
tümlichen ármlichen Fauna. Dieselbe Stufe findet sich ferner als sandige und 
Sandsteinfacies an der östl. Seite der KI. Karpaten bei der Gemeinde Terling 
wieder. SchlieBlicn wurde dieselbe Stufe noch anláBlieh der artesischen Brunnen- 
bohrung in der PreBburger Dinamitfabrik aufgefunden und zwar in einer Tiefe 


Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917. 24 


zwischen 109—194 mtr. Die Foraminiferen dieser Ablagerungen wurden durch 
Toutza, die Ostracoden dagegen von ZALÁNYI bestimmt. Die Schichten der po n- 
tisechen St ufetreten unter der sie zumeist verdeckenden pleistozen-holozenen 
Decke nur stellenweise zu Tage, so z. B. bei Modor und Terling als tonige Schichten 
mit Congeria. subglobosa, Melamopsis Martimanma. Weitere Aufschlüsse dieser Stufe 
sind bei Bazin (lgnitfübrender Ton) mit einer genügend reichen Congerien- und 
Melanopsiden-Fauna und Zöhnen von Aceratherium imciswum, ferner bei PreB- 
burg (Sand, Schotter mit Cong. spathulata) anzutreffen. Am rechten Ufer der Donau 
sind dieselben Schichten bei Nemesvölgy unter den dortigen Sand- und Schotter- 
lagern als blauer, fetter Tegel mit Congerien und Melanopsiden anzutreffen. 

Dielevantinische $tudtfe bedeckt als eisenokkeriger Schotter bei 
Dévényujfalu den entlang des Stomfaer Baches aufgeschlossenen Schlier, und 
wahrscheinlich stammt aus ihm auch jener Mastodon Borsomi Zahn, den M. VACEK 
1877 von dieser, Gegend beschrieben hat. Zu dieser Stufe gehört auch der bei 
Nemesvölgy vorhandene Schotter, der sich gewöhnlich in einer Höhe von 190—220 
m ü. d. M. befindet. Den Schotter des Pándorfalvaer Plateaus, dessen Höhe 160—186 
m betrágt, fabt Verf. ebenfalls als levantiniseh auf. An den Ostufern des Fertő- 
S2es bedeckt dieser Schotter pontische Ablagerungen und tritt gegen oben zu 
in unscharfer Weise mit den pleistozenen Schottern in Verbindung, lieferte aber 
wenigstens bis jetzt leider keinerlei organische Reste. 

Das pleistozene Alter wird durch FluBzchotter, Schuttkegel, Sand 
und LöB vertreten. Die FluBzchotter heben sich namentlieh am 0-Rande des 
Pándorfalvaer Plateaus von den levantinischen Schottern gut ab, indem sie eine 
um 10—20 m tiefere und lockerer aufgebaute Terasse bilden. In diesem Zeit- 
abschnitte schüttete die ins kleine ungarische Alföldbecken eimtretende Donau 
ihr bekanntes Schotterdelta an. Einer der Arme dieses Deltas umging die Hain- 
burger Berge von Süden, wührend das übrige Wasser sich zwischen Hainburg 
und Dévény in das Becken ergoB, endlieh streifte ein dritter Arm in der Richtung 
gegen Cseklész, Szempez und Tallós hin. Diese máchtige Schotterdecke liegt etwa 
10 Mtr. höher als die heutige Donau und betrögt ihre S-árke gewöhnlich 2—3 m. 
Stellenweise wird dieselbe von Flugsand bedeckt, so z. B. zwischen PreBburg 
und Cseklész, bei ersterem Orte mit Knochenresten von Elephas primigemus. 
Was endlich den Lö B anbelanet, so kann derselbe in den Karpaten blob unter- 
geordnet angetroffen werden, namentlich zwischen PreBburg und Dévény, jen- 
seits der Donau dagegen als Decke über dem Schotterkegel von Köpcsény-Rajk 
und zwar vorwiegend as humöser Lehmboden. Trotzdem der LöB bei 
PreBburg nicht máchtig, sondern höchstens blo8 072—1-5 m. dick ist, erscheint 
derselbe vom Standpunkte des Agrikultur aus als eine hochwichtige Bodenart, 
die bedeutend fruchtbarer ist, als z. B. die Schotterfláchen. 

In einem speziellen Kapitel werden schliebBlicen die Holozen-Gebilde be- 
schrieben, die vorwiegend an die alluvialen Ebenen der Donau, March und Leytha 
gebunden sind. Am ausgedehntesten sind die Alluvien der Donau, die von rezentem 
Schotter, Sand und Schlick bedeekt sind. Die Terrainoberflüche der letzteren wird 
ferner noch durch die anhüufende Wirkung des Windes erhöht. Die Schlamm- 
schichte nach Übersehwemmungen liefert bloB dort einen für die Kulturpflanzen 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 363 


guten Boden, wo dieselbe nicht allzuscehwach (0710—0-20 m) ist, da sie in diesem 
Falle leicht austrocknet. Zwei dieser Überschwemmungsböden wurden auch 
agrogeologiseh analysiert. 

Ferner beschreibt Verf. auch noch das Torflager- Vorkommen 
vom Pozsonyszentgyörgyer Ried. Es ist dies auf einer etwa 2 km? groBen Fláche 
ein 175—2"0 m starkes Lager, dessen Torf nach G. LÁSszLó ein spez. Gewicht von 
. 0585 und nach K. EmszT einen Kalorienwert von 2267 besitzt. 

Zum Schlusse führt Verf. noch die praktisch verwendbaren Mineralstoffe 
und Gesteine an, die in Bergwerken, Steinbrüchen, Ton- und Schottergruben und 
Torístiehen gewonnen werden, und ebenso verzeiehnet derselbe in dankens- 
werter Weise auch noch alle preehistorisehen Hügel, die in der Gegend von Pozsony, 
Fehéregyháza, Guráb, Nizsérd und anderen Lokalitáten angetroffen werden können. 

Ref. FRANZ SCHAFARZIK. 


£) MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


VII. Fachsitzung am 8. November 1916. 


Vorsitzender: Vizeprásident Dr. MoRiz von PÁLFY. 

1. Geologe Dr. ROBERT BALLENEGGER demonstriert in seinem Vortrage 
über die Tokaj-Hegyaljaer Nyirokboden die von EMERICH 
TImxKó in den Máder Weingüárten gesammelten Nyirokböden, deren Untergrund 
Rhyolit und dessen Tuff ist und in welchem auBerordentlich gebundener rötlicb- 
brauner Tonboden liegt. Auf diesen tonigen Boden paBt auBerordentlich die Be- 
sehreibung Joser von SzaBós vom Jahre 1866, in welcher dieser den Begriff 
der Nyirok determiniert und feststellt. Vortragender teilt die Analyse des Pál- 
házaer Rhyolits nacn Dr. Koromawx Emszr mit und demonstriert sodann die 
vollstándige Analyse der Nyirok. 

Zum Schlusse erklárt er, dab die Nyirok im Tokaj-Hegyalja das durch die 
Wirkung des subtropischen Klimas entstandene Verwitterungsprodukt der jung- 
tertiüren Eruptivgesteine und deren Tuffe darstellen. 

(Der vollstándige Text des Vortrages befindet sich im Földtani Közlöny, 
1917. Band 47. auf pag. 136—140.) 

2. Dr. LupwiIG von Lóczy jun. besprach in seinem Vortrage die Geo- 
logie der Nordwestlichen Karpathen. Den Gegenstand seines 
Vortrages bildeten die geologischen und tektonischen Verhültnisse diejenigen 
Getirgsgegend welches einerseits durch das Fehérgebirge der Kleinen Karpathen, 
das Beskiden Grenzgebirge lángs der March, durch das Trencséner pienninischen 
Klippengebirge und anderscits durch die Vágdepression begrenzt wird. Dieses 
Gebiet kann vom geologisehen Gesichtspunkte in vier Gebirgsgebiete gegliedert 
werden, die sich auch in der orographischen Gliederung gut vereinigen. Das 
erste dieser Gebiete bildet das Jablánec—Praszniker Triasgebirge (Chocs), das 


me e 24 


364 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


rücksiehtlich der Entwiklung seiner Bildungen der nordöstlichen Fortsetzung 
des Fehérgebirges entspricht; von diesem wird es in der Jabláncer Gegend 
durch eine ungefábr $ km breite, mit mediterransarmatisehen Bildungen aus- 
sefüllte Depression geschieden. Dieses Gebirge wird aufgebaut von dunkelgrauem 
Rachsturner Kalkstein  (Anisische-Stufe), von weibem oder grauem Wetterlinger 
Algenkalkstein mit Gyroporellen und Ptychites sp. (Ladische-Stufe) und von 
weiBem Chcesdolomit, der die vom Vortragenden aufgefundenen Lunzer Sand- 
steine und die petrefaktenreichen Carditen- und Oppolnitzer Kaksteine umgibt 
(Karnische Stufe). Der Triaszug selbst bildet eine gut entwickelte, überkippte 
Antiklinale, dabei weisen aber die einzelnen Schichtenglieder auch eine, infolge 
von Verschiebungen der Schichten entstandene Sehuppenbildung auf. Das zweite 
Gebirgsgebiet reprösentiert der bei Ószombat auftauchende pienninische Klippen- 
zug, der von hier angefangen gegen den VlárapabB hin das Marchgrenzgebirge 
bildet. Die Bildungen desselben sind sehr mannigfaltig. KöBener Schichten, 
auf ein tieferes Meer hinweisende Fleckenmergel, Feuersteinkalke, Posidono- 
mien-Schiefer und Klippenkalkstein kommen hier vor. Sie enthalten auch Petre- 
fakten und auf Grundlage derselben kann man sie in die oberste Trias. Lias, 
Jura und Neokom stellen. Auch der Bau dieses Klippenzuges wird durch Faltun- 
gen und Schuppen gekennzeichnet, die in ihrem Ursprung mit dem Jablánc— 
Praszniker Gebirgszug übereinstimmen. 

Das dritte Gebiet ist das Nedzógebirge. Ín diesem vereinigt sich der Klippen- 
zug mit dem Triaszug der Chocsfacies. Das Nedzógebirge selbst wird von einer 
nach Süden geschlossenen, nach Norden sich öffnenden überkippten Antiklinalen 
gebildet, in deren Kern die álteren Triasbildungen mit Chocsfacies zu finden sind. 
Im westlichen Flügel der Antiklinale weisen die Klippenbildungen mit neritischem 
Typus eine gute Entwicklung auf. Die Nedzóer Klippenbildungen sind gegenüber 
den Ószombater Klippendgesteinen durch die stárkere Sandigkeit und den reichen 
Inhalt an Krinoidenstacheln gekennzeichnet und eben deshalb können sie eher 
als zur subpienninischen Seichtmeerfacies gehörig, gualifiziert werden. Im dem 
östlichen Flügel der Nedzóer Antiklinalen fehlen mit Ausnahme der KöbBener 
Schichten die Klippenbildungen, welchen Umstand der Vortragende mit spáteren 
Hinstürzen löngs der Vágdepression erklárt. Die im Faltenflügel befindlichen 
plastischeren Klippenbildungen haben sich durch die nach der Faltung zwischen 
den Schichten eingetretenen Verschiebungen von dem aus dichterem Gestein beste- 
henden Liegenden des Chocstrias abgeschieden und über den Antiklinalkern aut- 
seschoben. Diese Überschiebung entwickelt sich in der Gegend von Verbó zu 
einer wirklichen Decke. Hier kann man unter dem eine Überschiebungsílüche von 
14—15" besitzenden subpienninischen Tithonkalk in den lángs der Táler aufge- 
sehlossenen Fenstern die diskordant gelagerten Triaschocsbildungen finden. Das 
vierte Gebirgsgebiet endlich wird von dem Klippenzug und dem zur Chocsfacies 
sehörenden Jablánc-Praszniker Gebirgszug und der zwischen das Nedzógebirge sich 
einkeilenden einstigen Gosaubucht gebildet. In diesem Gebirge finden wir Gosau- 
grundkonglomerat, Hippuritenkalk, Acteonellenmergel und -Sandsteine, Kohlen- 
bildungen, Inoceramenmergel, Magurasandsteine, exotisches Riesenkonglomerat 
und verschiedene oberkretazisch-neogáne Flischgesteine, die sümtlich an der 


ÉV e 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 365 


Faltung und an der nach SE gerichteten allgemeinen Überkippung teilnehmen. 
Hinsichtlich der Bildung des Riesenkonglomerates spricht Vortragender die 
Ansicht aus, dab sich die hausgroBen Korallenkalkfelsen des Konglomerates, 
abgesehen von den mit Hilfe von deckenartigen, glazialen oder submarinen Ver- 
schiebungen erfolgten Erklárungen, von den einstigen oberkretazisch-alteozánen 
Korallenriffen des foraminiferen Kalksteines (Gegend von Ótura) von den steilen 
Ufern irgend eines üálteren BEozánmeeres durch eine starke Meeresbewegung los- 
gerissen haben konnten, die sodann infolge der raschen Sedimentbildung der 
Zerbrechung und Abrundung ausgewichen sind. In der Geschichte des Aufbaues 
der Nord westlichen Karpathen unterscheidet der Vortragende drei grölBere tekto- 
nische Prozesse. Die Folge der ersten derartigen Bewegung war die Ausgestaltung 
der relativen Lage des Chocszuges und der pienninischen Klippenzone. Diese 
Fazieszonen konnten auf ihren Platz auf dem Wege von Decken in der vorgosau- 
kretazischen Periode aus der Nachbarschaít im weiteren Sinne gelangt sein. Den 
vornehmlichsten Beweis hiefür bildet das lángs derselben Uferlinie und dann auf 
den herwárts aufgeschobenen Klippenzug transgredierende Grundkonglomerat 
des Gosau. Die zweite tektonische Bewegung war die Zusammenfaltung der Bil- 
dungen der einzelnen Gebirgsgebiete. Nachdem an der Faltung auch der Eozán- 
flisch noch teilgenommen hat, kann man diese Bewegung in die posteozáne Periode 
setzen. Die dritte, jüngste Bewegung war die von NW nach SE gerichtete um- 
stürzende Pressung, welche nicht nur die Falten und Synklinalen, sondern auch 
die einzelnen Fazieszonen in den Gegenden zwischen Pozsony und dem Vlárapab 
von NW her übereinander geschoben hat. Diese Bewegung hat die allgemeine 
NW-liche Fallrichtung der Nordwestlichen Karpathen nach 22b, sowie auch die 
kleineren schuppigen Überschiebungen verursacht, in deren Folge die áltere 
tektonische Struktur zumeist fortgespült wurde. Nachdem nun die mediterran- 
sarmatische Schichten zumeist horizontal transgredieren, stellt er die letztere tek- 
tonische Bewegung in die Oligozán periode. SchlieBlich fübhrt der Vortragende aus, 
daB man, obgleich die einzelnen karpathischen Fazieszonen der östlichen Fort- 
setzung der Fazieszüge der Ostalpen entsprechen — was demselben auf Grund 
des Gesagten auch zu beweisen gelungen ist — durchaus noch nicht schlieBen 
könne, dab die Entstehung des kleineren und ein anderes schuppen- und decken- 
artiges Gepráge aufweisenden Systems der bedeutend niedrigeren Nord westlichen 
Karpathen ebenso erklárt werden könnte, wie die, einen hochalpinen Autbau 
zeigenden Deckensysteme der Westlichen und Östlichen Alpen, gleichwie dies auch, 
trotz gánzlichen Mangels an Detailaufnahmen, LuGEoN, UHLIG und KOBER 
schablonenhait getan haben. Über die auf den regionalen Bau der Nord- 
westlichen Karpathen bezüglichen BErfahrungen und Meinungen wünscht Vor- 
tragender bei einer anderen Gelegenheit zu sprechen. 

3. Dr. Géza v. TOBORFFY beschreibt in seinem Vortrage über den Már1a- 
völgyer Zug der kleineren Karpathen auf Grund seiner im 
Jahre 1915 durchgeführten Aufnahme in auszüglicher Weise die gebirgbildenden 
Gesteine des südlichen Teiles der kleinen Karpathen und die tektonischen Eigen- 
tümlichkeiten des begangenen Gebietes. 

Er weist nach, da der sogenannte kBallensteiner Kalksteino nur eine Fazies- 


EDAG SZERB 


366 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


varietát des aus den Nordwestlichen Karpathen bekannten Liaskalksteines, 
beziehentlich des Fleckenmergels ist und daB in seinen unteren Regionen auch 
der Gerstener Horizont erkennbar ist. Dem Vortragenden zufolge wáre der unterste 
cBallensteiner Kalksteins, der gewöhnlich plattig und mebr oder weniger kristalli- 
nisch zu sein pflegt, mit seinen an Kieselsehnwamm gemahnenden Petrefakten- 
spuren noch in die obere Trias einzureihen. 

Sodann übergeht er zu dem eigentlichen Gegenstande seines Vortrages 
und gibt eine Beschreibung des Máriavölgy-Hundshermer Zuges, der, wenngleich 
sich seine Ouarzite und Kalksteine einigerma Ben der Entw:cklung jener aus dem 
Nyitraer Komitate nühern, aus den identischen Gesteinen aufgebaut ist, wie der 
Pernek-Borostyánkőer Streifen. Der ganze Máriavölgy-Hainburg-Hundsheimer 
Zug ist petrefaktenarm und so kann das Alter der Gesteine nur auf Grund von 
Analogien fixiert werden. 

Auch die tektonischen Verhültnisse stimmen mit jenen weiter im Norden 
feststellbaren überein. Der Granit mit dem dazugehörigen, gewöhnlich darin 
sehwimmenden Gneis ist samt den metamorphen Schichten auch hier über das 
Mesozoikum geschoben und hat dieses, wie man an den Rándern gut wahrnehmen 
kann, zurückgebogen und sich unter dasselbe eingerollt. Auf solehe Weise finden 
wir eine an den Röndern umgewendete Schichtenreihe, aus welcher die milonitiseh 
zerriebenen und mit Ouarz háufig infiltrierten, steckengebliebenen Klippen des 
Kalksteines horstartig emporstarren. Es ist námlich auch der áuBere, aufsteigende 
Bogen der Synklinale bis an den ganzen westlichen Rand lüngs der Lamacser 
Bucht hineingestürzt und unter der Oberfláche geblieben, wáhrend der Dévény- 
ujfalu-Hundsheimer Schild eben von dem áuBeren Bogen der Randsynklinale 
aufgepílügt worden sein konnte, sofern er, wie auch die Lage der auf dem Dévényer 
SchloBberge befindlichen Grünsehiefer zeigt, unter diese geschoben ist. Hiefür 
spricht auch im übrigen die wecbselnde Fallrichtung der übrigen Bildungen. 
Wáhrend in der Máriavölgy-Pozsonyer Masse das einsáumende Mesozoikum nach 
Südosten, also unter den eruptiven Kern einfüllt, fllt der von Dévényujfalu bis 
Hundsheim sich erstreckende Streifen nach Nordwesten. Die zwei Züge stehen 
also in einem inneren Zusammenhang und gehören zu ein und derselben abge- 
rissenen, übereinander geschobenen Antiklinale. In áhnlicher Weise eingerollte 
Kalksteinflecken sind auch im Innern des Gebirges zu finden, doch sind diese 
gewöhnlich zwischen zwei Eruptionskerne eingekeilt. (Propadlectal, Kalkstein- 
massen des Baziner Tales, Kalksteinbruch des Modorer Nagykúp etc.) 

Die jüngsten Liasbildungen sind unzweifelhafít die Máriavölgyer Schiefer 
mit dem darin befindlichen Kalkstein und den mit den Schiefern darin fazies- 
artig wecbselnden liassischen Aptichenmergeln. (Die Aptichenkalkmergel der 
Pernek-Drinovahoraer und Dévényujfaluer Liasscholle.) 

Nach einer flüchtigen Demonstrierung einiger Profile war Vortragender 
wegen Kürze der ihm zur Verfügung stehenden Zeit gezwungen, seinen Vortrag 
unvollendet zu unterbrechen und wird er das Zurückgebliebene in seinem Jahres- 
berichte veröffentlichen. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 307 


VIII. Fachsitzung am 6. Dezember 1916. 


Prösident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

1. In seinem über dies Ajnácskőer Pliozánsehiehten und 
deren Fauna gehaltenen Vortrage behandelt Dr. THEoDOR KoRmos auf 
Grund eigener Beobachtungen in eingehender Weise die stratigraphischen Ver- 
háltnisse, die ausgestorbene Tierwelt und die Altersperiode dieses wobl schon 
lange bekannten, aber bisher erst wenig studierten Fundortes. Das merkwürdigste 
unter mehreren neuen Gliedern der Fauna ist eine neue Subursidaart (Parailurus 
n. sp.), deren nüchster Verwandter die aus dem Pliozán von England und den 
Ligniten des Háromszéker Komitates (Barót-Köpec) bekannte Parailurus anglicus 
ScHLoss. ist. Auf Grund der Fauna und der Lagerung gilt es nunmehr als un- 
zweifelhaít, daB sowohl die Ajnácskőer, wie die Barót-Köpecer Pliozánschichten 
der levantischen Periode angehören. In Ajnácskő fállt der Anfang der Basaltaus- 
brüche mit der Periode der ausgestorbenen dortigen Tierwelt zusammen und 
dieser Umstand. bestárkt die Lóczy sche Auffassung, derzufolge die Haupimasse 
der Basalteruptionen in Ungarn nicht in die pannonische (pontische) Stufe, son- 
dern in das Levanticum zu verlegen ist. Der Vortrag gelangt in seinem ganzen 
Umfang im Jahresberichte der kön. ung. Geologiscehen Reichsanstalt für das 
Jahr 1915 zur Veröffentlichung. 

2. Dr. KOLOMAN LAMBRECET skizziert in seiner Abhandlung über die 
Paláontologie der Vögel die Entwiecklungsgeschichte der  paleo- 
ornithologisehen Kenntnis. Er unterscheidet mit ABEL in der paláontologisechen 
Geschichte drei Perioden. Die Daten und Funde aus der ültesten, der phantasti- 
sehen Periode haben HERMANN MEYER (1832) und GIEBEL (1847) gut zusammen- 
gefa Bt. Die zweite, deskriptive Periode beginnt mit der reformatorischen Tátigkeit 
CUvIER s, der sich selbst mit der Paláontologie der Vögel besckiáftigt hat. In Frank- 
reich ist GERVAIS, in Deutschland HERMANN MEYER. der erste Würdiger der 
Archeopteryz, in England RIcHARD OwENn, der grundlegende Erforscher der 
Familie der Dinornithidae der Vertreter der durch CuvIER eingeleiteten deskriptiven 
Periode. Die Bahnbrecher der dritten, auch in unsere Zeit hinüberreichenden 
morphologischen und phylogenetisehen Periode sind der Franzose ÁLPHONSE 
MIrSE-EpwAaRxRos und der Amerikaner 0. C. MARsxH. Die, die Zeitperiode bezeich- 
nende Tátigkeit beider Forscher macht unrs mit der tertiáren Vogelwelt von Euro pa 
und Amerika bekannt. In der neuesten Zeit haben FÜRBRINGER, GADow, LYDEK- 
KER, SHUFELDT und ÁNDREwJ den Wissenskreis über die Vorfahren der Vögel 
am eingehendsten bearbeitet. Im weiteren Teile seines Studiums befaBt sich der 
Verfasser mit der Tátigkeit der Forscher, die sich mit den einzelnen wichtigeren 
Detailfragen bescháftigen. (Einzelne Genera, Überreste von fossilen Eiern, FuB- 
spuren, Federabdrücke, im Aussterben begriffene Arten und die Faktoren des 
Aussterbens.) Die hier vorgeführte Abhandlung des Verfassers erschien als eine 
geschichtliche Einleitung zu einem in Arbeit befindlichen Katalog der Vorfahren 
der Vögel in der SZELLEetetÉt der königlich ungarischen men KOTGSTS EHET Zentrale 
Aguila, XXIII. Band, Jahrgang 1916. 

3. Dr. Jurrus VigGH hült einen von Vorführungen begleiteten und durch 


SSE 


368 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Zeichnungen veranschaulichten Vortrag übergeologische Beobacht un- 
gen in den Nordwestlichen Karpathen, in welchem er die 
Gesteinsvarietáten und gebirgstektonischen Verháltnisse des nördlichen, zwischen 
das Kovácspalotaer Tal und Nyitrafő fallenden Teiles der Kismagura beschreibt. 

Der kristallinische Kern wird von Gneis und Granit, die von 
Pegmatitadern durchzogen sind, gebildet. Vorherrschend kommen biotitische und 
nur untergeordnet muskovitische oder zweiglmmmerige Varietáten in beiden vor, 
Im Nyitrafenyveser (Chvojnicaer) Tal dagegen kommt eine überwiegend aus 
Armaphibol bestehende Varietát vor, die erzháltig ist. Vom Zsjár-Biotitgranit 
führt er schön entwickelte Orthoklaskristalle von 175—2 cm GröBe vor. 

Die álteste der sedimentüren Bildungen, die den permischen 
Ouarzsandsteim und das Konglomerat an mehreren Stellen unterbricht, lagert in 
einem schmalen Streifen mit steilem BEinfallen über dem kristallinisehen Kern. 
In ihrem Hangenden folgt permisch-untertriassischer roter schiefriger Sandstein 
(Werfener?), dann folgen dunkelgraue Kalksteine und Dolomite, welche die tiefere 
Partie der mittleren und oberen Trias reprásentieren, und in der oberen Partie 
Lunzer Sandsteine. Der aschenartige, zu Staub zerfallende Dolomit wechsellagert 
zwischen Felső- und Németpróna mit gelbem Mergel, ganz wie in der W-lichen 
Hálfte des Hegyes, im südliehen Bihar und im Királyerdő, in welch letzteren zwei 
Orten Ammoniten und Daonellen darin vorkommen. Über dem Dolomit liegen 
bunte Keuperschiefer, sodann in geringer Máchtigkeit und háufig ausgeschliffen 
petrefaktenführende KöbBener Schichten. Die mannigfaltig entwickelten Jura- 
schichten kommen in groBer Máchtigkeit und sehr bedeutender Oberfláchenaus- 
dehnung vor. Íhre untere Partie ist entweder in Grestener- oder in Fleckenmergel- 
fazies ausgebildet, wáhrend in dem auf den kristallinisehen Kern folgenden ersten 
Zuge ein vom Triaskalk und Dolomit kaum absonderbarer Liaskalkstein mit 
triassischem Typus auftritt, im welchem Spiriferina pinguis ZIEr., Sp. rastrata 
SCHL., Pecten textorvus SCHL., P. disciforms SCHÜBL. mit nöher nicht bestimmbaren 
Resten von Terebratula, Avicula, Posidonomya, Ima, Ostrea, Phylloceras, Arietites 
(armoniceras) (semicostatus, geometricus, Unterordnung von falcaries) Schlotheimia 
und Belemnites sp. vorkommen. Die obere Partie des Jurakalkes wird von Kalken 
und Mergeln gebildet . Im Hangenden der Neokommergelschichten sind an mehreren 
Stellen sandige Bildungen anzutreffen, die auf die sphárosideritische Mergeleruppe 
hinweisen. 

Die Zone der an die NW-liche Seite des kristallinisehen Kernes sich .an- 
schmiegenden sedimentáren Gesteine ist gefaltet. Die Falten sind unsymmetrisech 
und stellen isoklinale Schuppen dar, die in S5E-lieher Richtung mehr oder weniger 
übereimander geschoben sind und oft in gröberem MabBe überhángend sind und 
eine liegende Falte bilden (Nickelskopf—Gerstberg-Kamm 1 km). Man kann drei 
Hauptfaltenzüge von lángerem Verlauf unterscheiden, zwischen welche sich noch 
eine vierte, sekundüre Falte auf ein Stück von einigen Kilometern Lünge einkeilt . 
An dem Aufbau der zwei, beziehungsweise drei inneren Falten haben nur jene 
Schichten teilgenommen, die ülter als das Neokom sind, die permisechen Schichten 
hingegen sind, abgesehen von dem im Inneren des zweiten Faltenzuges wahr- 
nehmbaren diapirartigen kleinen Aufbruch, nur in der ersten vorhanden. Im 


SZE es 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 369 


áuBersten Faltenzuge, der die Nasenstein-Gebirgseruppe bildet, ist die vorherr- 
scbende Bildung die in die flachen Seitenfalten gefaltete Schichtengruppe des 
Neokommergels und der sphaárosideritischen Schichten und auf dieser liegen die 
auf diesem Gebiete beginnenden triassischen Chocsdolomit-Deckenreste. (Der 
Vortrag erscheint im Jahresberichte der kön. ung. Geologisechen Reichsanstalt 
für das Jahr 1915.) 


I. Fachsitzung am 3. Januar 1917. 


Prüásident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 

Jurrus LEIDENFROST hült einen  Vortrag über fossile Fische 
aus der Familie der Nematognathen (der in seinem ganzen 
Umfange im Jahrbuche der kön. ung. Geolog. Reichsanstalt Bd. XXIV erscheinen 
wird), in dessen Einleitung er die osteologischen Charakterzüge, deren syste- 
matische Stellung und geographische Verbreitung bespricht. Vortragender halt 
ihre von dem englisehen lIehthyologen GÜNTHER herrührende Einteilung für 
veraltet und er weist in Verbindung damit auf die Söchwierigkeiten hin, welche 
bei der Bestimmung der fossilen Wels-Arten aus dieser für die Schwimmer 
festgestellten alten Einteilung hervorgehen. 

Nach einer kurzen Beschreibung der rezenten Siluriden-Familie (Nemato- 
gnathi CoPE) kommt der Vortragende auf die fossilen Funde zurück, welche er 
in einer ausführlichen Nachweisung zusammenstellt und beschreibt auch auf 
Grundlage dieser kritischen Zusammenstellung die bisher aufgefundenen fossilen 
Welsreste und bespricht die auf dieselben bezügliche Literatur. 

Aus Ungarn kennen wir bisher zwei fossile Welsreste. Den ersteren hat 
der Wiener Ichthyologe HECKEL unter dem Namen Pimelodus Sadlert auf Grund 
von einigen im Komitat Bihar gefundenen Stacheln beschrieben. Der zweite 
Fund stammt áus Borbolya im Komitat Sopron und besteht aus Otolithen, die 
SCHUBERT nur mit Vorbehalt unter die Siluriden ( ÁArius-Arten) einreiht. Vortragen- 
der hat von der Direktion der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt den Auftrag 
erhalten, die seit der Gründune dieser Anstalt aufgesammelten fossilen Fische einer 
Bearbeitung zu unterziehen, und bei dieser Arbeit hat er in der reichen Sammlung 
des Institutes mehrere interessante Welsreste gefunden. Zu diesen gehört ein 
pleistozáner Welsschüdel (Silurus glams L.), der in Gesellschait einer Báuge- 
tierfauna bei Tiszaug, im Bette der Tisza, bei niedrigem Wasserstand.  gefunden 
wurde. Der vorzüglich erhaltene Fund gelangte als Geschenk des Kecskeméter 
stádtischen Museums in den Besitz des Museums der kön. ung. Geologischen 
Reicbsanstalt. Vortragender hat den Schödel zum Gegenstand einer eingehen- 
den vereleichenden osteologisehen Untersuchung unterworfen und an dem- 
selben mehrere Abweichungen vom Schádelbau der heute lebenden Welse gefun- 
den. Mit diesem Funde ist die Zahl der einheimischen pleistozánen  Fiscb- 
arten, die Vortragender auf Grundlage der in der Sammlung der Anstalt befind- 
lichen Höhlenfunde beschrieben hat, jetzt auf zwölf gestiegen. 

AuBerdem befinden sich in der Sammlung der Anstalt auch Überreste, 
die aus ölteren Perioden stammen, die der Vortragende unter den Namen Silurus 


CEZ MEES 


370 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


plhocaemcusn.sp. und Silurus stenooephalus n.sp. im die Literatur einführt. Diese 
Funde stammen aus den pannonisch-pontischen Tonschichten in der alten 
DRascHEschen Ziegelei in Budapest—Rákos. Aus den Fragmenten stellte er 
zwei Schöádel zusammen und unterzog diese einer vergleichenden Untersuchung. 
I seiner detaillierten osteologiscehen Beschreibung weist er gegenüber den rezenten 
und fossilen Welsarten die in den Rakoser pliozünen Schádeln auffindbaren 
Unterschiede nach und stellt die Charakterzüge ihrer Arten fest. Unter diesen 
Artencharakterzügen ist der wicbtigste jener, daB beide Arten in zwei Gruppen 
stehende Vorner-Záhne besitzen. Nach der Analogie der übrigen Elemente 
der pliozánen Wirbeltier-FHauna leben die gleichen Welsarten heute in Ost- 
und Südostasien. Vortragender übergeht nach Beschreibung einiger verglei- 
chender anatomischer Untersuchungen von Schádel-Steinkernen zur Herkunít 
der Nematognathen, erwáhnt die hierauf bezügliehen Theorien und spricht 
die Ansicht aus, da8B der heute lebende Wels ein orientalischer Fremdling und 
nicht der Nachkomme der beschriebenen pliozánen Welse sei. Seiner Meinung 
nach sind letztere ausgestorben und an ihrer Stelle ist zusammen mit den Gypri- 
niden der heutige Wels aus Kleinasien eingewandert. Diese Hypothese schlieBt 
sich an die Theorie STEINDACHNERs, der den Ursprung der mitteleuropáischen 
Fischfauna so erklárt, dab das Schwarze-Meer in jüngeren geologisehen Perioden 
ein SübBwasserbecken war, welches der Fischfauna der in dasselbe sich ergieBenden 
Flüsse den Austausch möglich gemacht habe. 

Der Vortrag wurde durch Vorführung der Funde und durch Zeichnungen 
illustriert. Dr. LupwiG von Lóczy hat mit Freude den interessanten Vortrag ge- 
hört, welcher über die Resultate auf neuer Föáhrte gemachter Untersuchungen 
Rechenschaít ablegt. Er begrübt den Vortragenden gelegentlich seines ersten, 
in der Gesellschaft gehaltenen Vortrages und bemerkt, da B er die ÖTEINDACHNER- 
sche Theorie, welcher sich auch Vortragender anschlob, für ganz annehmbar 
halte. Auch zu den weiteren Untersuchungen wünscht er Erfolg. 


"KI. Fachsitzung am 31. Januar 1917. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

1. Dr. LupwIiG JuGgovics hült einen Vortrag über dies am östlichen 
Rande der Alpen aufbrechenden Basalte. 

Die östlichen Alpen verschwinden auf dem Gebiete von Ungarn schon in 
der Náhe der Landesgrenze unter der Tertiürdecke und nur einzelne Partien 
derselben ragen als Inselgebirge am westlichen Rande des Kleinen Ungariscben 
Alföld empor. Lángs dieser Inselgebirge sind Basalte und Basalttuffe aufgebrochen. 
 Vortragender hat im Sommer 1915 und 1916 sowohl diese wie auch die im Kleinen 
Ungarischen Alföld auftauchenden Basalte und Basalttuffe untersucht und im 
deren Aufbau viele verwandte Züge gefunden, die er im folgenden kurz zusammen- 
faBt. Mit Ausnahme der Pálhegyer und Felsőpulyaer Basalte, die sich über 
kristallinische Schiefer ergossen batten, sind alle übrigen auf aus pontischen 
Sand-, Ton- und schottrigen Sandschichten gebildeten, unebenen Flüchen vor- 
sebrochen. Hinige Abweichungen weisen die lángs der steirisehen Grenze vorkom- 


ze 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 371 


menden Basalte und Tuffe auf: die Hárspataker, Felsőlendvaer und Vasdobraer, 
diese sind zum Teil auf Schotter gelagert und enthalten auch sehr viel Schotter. 

Der Verlauf der Ausbrüche zeigt bei sömtlichen Vulkanen eine groBe 
Manmnigfaltigkeit, sofern sich Tuff und Lava oft abwechselnd ergossen haben. 

Sodann beschreibt Vortragender ausführlich den Aufbau der einzelnen 
Basalt- und Tuffvorkommen. 

Nagy-Somló ist aus zwei Partien aufgebaut; die untere besteht aus 
einer sanít ansteigenden, aus Sand und sandigem Ton bestehenden Wölbung 
und die obere, steilwandige aus vulkanischen Bildungen. 

Die Wölbung ist zirka 270—280 m hoch gewesen als die vulkanische Tátig- 
keit mit der Tufistreuung ihren Anfang nahm. Über diese so entstandene Tuff- 
decke íloB die, die Hauptmasse der oberen Partie des Berges bildende (durch- 
sehnittlich 100 m michtige), groBe, von formlosen Süulenreihen eingesüumte 
Basaltdecke, deren Ránder abgerutscht sind und auf den sanften Lehnen hüufig 
máchtige Bruchkegel darstellen. Der folgende Ausbruch hat den in der Mitte 
des Berges befindlichen Kessel zustande gebracht und diesen mit Tuff ausge- 
füllt. Das letzte Erzeugnis der vordringenden vulkanischen Tátigkeit ist der 
kleine Lavakegel an der Bergspitze. Das Deckengestein ist Nephelinbasanit und 
die schönsten Beispiele bieten der sogenannte Sonnenbrenner und die Flecken- 
basalte. j/ 

Sághegy ist in seinem Aufbau einfacher und stellt das Resultat zweier 
Ausbrüche dar. Die Unterlage bilden gleichfalls Sand und sandige Schotter, die 
215 bis 220 m Oberflüáche bildeten als der vulkanische Ausbruch mit der Tuff- 
streuung begonnen hatte. Der Tuff bildete ein lángliches, muldenförmiges Becken, 
welches von Lava ausgefüllt war. Der LavafluB bildete eine zwischen 830 und 
60 m Máchtigkeit wechselnde Decke. Es dürfíte wahrscheinlieh zwei Lavaflüsse 
gegeben haben. Das Gestein des zweiten Lavaflusses enthült die verschiedenen 
Doleritgánge, die im Maximum 50 em michtig sind. Das Deckengestein ist ein " 
typischer Feldspatbasalt. 

Der vorzüglich geschichtete Tuffvon Kis-S0 ml ó ist über ein 190—200 m 
groBes Sand- und Tonpostament ausgestreut. Die Tuffbánke fallen ringsherum 
gegen das Innere des Berges ein, so daB sie einen flachen trichterförmigen Krater 
bildeten, der nur teilweise von Lava ausgefüllt war. Das Gestein ist Nephelin- 
basanit. 

Bei den Gemeinden Kis-S51tke—Gérce reihen sich mehrere und 
gröBere massige Tuffhügel nebeneinander und schmiegen sich an den Saum des 
Kemeneser Schotterplateau. Die vulkarische Tátigkeit hat mit einer sehr heftigen 
Tufistreuung begonnen, die sich wahrscheinlieh mehrmals wiederholte. Die Tuff- 
decke wurde von der Lava mehrfach durchbrochen. Ich habe, abgesehen von 
mehreren kleinen Dykes, drei Ausbruchs-Zentren, beziehentlich nur deren Über- 
reste gefunden. Die Lava ist meistens als kompakter Basalt erstarrt, doch gibt 
es auch Lavamasse, beziehentlich Lavabreccie. Nach den Ausbrüchen verhüllten 
vom Norden her die jungen grobkörnigen Schottermassen des Kemeneser Pla- 
teaus diese vulkanischen Bildungen und machten dieselben kahl und erst spüter 
macehte die Erosion einen groRBen Teil derselben unter der Schotterdecke frei. 


Me GYET 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


u 
—-1 
19 


Am nördlichen Rande des Kemeneser Schotterplateaus begegnen wir noch zwei 
Tutfausbrüchen: die Szezgény-Magaser und die Marcaltőer 
Basalttuff-Hügel. Es sind dies flache Hügel, die aus den benachbarten Schotter- 
hügeln kaum hervorragen. Ihr Aufbau zeigt, dab die vulkanische Tötigkeit aus 
der Tuffistreuung bestanden hat, die nur durch wenig LavatiluB unterbrochen 
worden sein konnte, wie dies einige verborgene Basaltdykes zeigen. Am Rande 
der Alpen kommen folgende vulkanische Bildungen vor: 

Pálhegy, eine zwischen den kristallinischen Schiefern des Lánzsér- 
Gebirges aufgebrochene kleine Basaltdecke, die den aus Glimmergchiefern be- 
stehenden 720 m hohen Berg krönt. Die Decke ist 30—40 m müchtig. dem Lava- 
íluB ist sie nicht vorangegangen und es folgte auch keine Tuffstreuung. 

Die Basaltdecke von Felső-Pulya, ist ebenfalls an einem der abge- 
wetzten Hügel des Repcevölgyer kristallinisehen Schiefergebirges aufgebrochen. 
Die Máchtigkeit der Decke ist 30—40 m und das Gestein derselben ist Nephelin- 
basanit. Der Basalttuff von Németujvár bildet einen 60 m hohen, 
steilwandigen Kegel auf der breiteren, aus Sand, und Ton bestehenden Wölbung. 
Die Tuffischichten zeigen unten ein Hinfallen von 30—359, wáhrend sie am $chei- 
tel ein flaches Hinfallen um 1097 haben und konzentrisch gegen die Mittellinie 
des Kegels fallen. Der Aufbau des Tobajer Tuffhügels stimmt mit jenem 
der vorigen überein, doch sind die Bigenschaíten seines Gesteinsmaterials umso 
interessanter ; es ist dies eine lockere bráunliche Masse, die auBerordentlich viele 
Einschlüsse von Gesteinen jener Schichten enthált, welche sie durchbrochen hat. 
Dies sind vornehmlich Stücke von kristallinischen Schiefern, die mit den Ge- 
steinen des Rohoncer Gebirges übereinstimmen, ein Beweis dafür, da8b die Massen 
der Alpen hier schon in groBer Tiefe vorhanden sind. Die Hárspataker, 
Felsőlendvaer und Vasdobraer  Tuffvulkane sind 6 hinsichtlieh 
ihres Aufbaues und Materials vollkommen áhnlich. Jeder besteht aus mehreren 
für sich stehenden Teilen und liegt bald auf Sand, bald auf Schotter. Diese Tuffe 
enthalten den meisten Schotter von allen Tuffen des Distriktes jenseits der 
Donau, teils verstreut und vornehmlich in Form vieler zerrissener und unregel- 
mabBig abgelagerter Schotter und Linsen. Jene Schotterschichten, auf welche 
der Tutf gelagert ist, sind irgend welche, zwischen den pontischen Schichten ge- 
lagerte Schotterlager. Alle drei Tuffe sind über das Binnenland ausgestreut und 
enthalten auch wenig Pflanzenreste. 

Die Basalte und Tuffe jenseits der Donau sind mit wenigen Ausnahmen 
über Sand- und Tonschichten ausgestreut, die sich als pontische erwiesen haben. 
FEime offene Frage bildet noch die Dauer der Ausbrüche. Die Ansichten der Fach- 
mánner sind diesbezügheh noch sehr abweichend, die Mehrzahl derselben meint, 
daP mit dem Ende des Tertiárs jede vulkanische Tötigkeit aufeehört habe. Vor- 
tragender teilt die Ansicht Professor Lóczys, daB die vulkanische Tötigkeit 
lángere Zeit gedauert und auch noch in das Pleistozán hineingereicht habe. 

2. Hierauf hült Universitáts-ÁAssistent Dr. LupwiG von Lóczy jun. einen 
Íreien Vortrag unter dem Titel Zur Kenntnis der Gosau- und 
Flischbildungen in der Gegend von Aranyos, Er beschreibt 
die Gosauvorkommen bei Szohodol, Peles und Középvidra, wo er die einzelnen 


SZT 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 373 


Schichtenniveaus an Ort und Stelle zusammengestellt und auch stratigra phisch 
gegeneinander abgegrenzt hat. Auf Grund der bisher bekannten und der neu 
gesammelten Fauna versucht Vortragender den Aranyoser Gosau auf der Basis 
der von FELIXx für die Gosaubildungen der Östlichen Alpen aufgestellten strati- 
graphischen Einteilung zu horizontieren, gegen die einander widersprechenden 
Einteilüngen von DE LAPPARENT ET DE GROSSOUVRE und der norddeutschen 
Einteilung. Nach FELIx stellt er die Gosau in die Santonien- und Campanien- 
etage. Das Alter des Flisch der Aranyoser Becken ist gegenüber dem Gosau proble- 
matisch. Hinsichtlich der Karpathensandsteine des S5iebenbürgisehen Erzgebirges 
sind die Meinungen geteilt. Ím allgemeinen stehen sich zwei Anschauungen gegen- 
über. Nach der einen gehören die Karpathensandsteine dieses Gebietes zur ülteren 
Kreide, nachdem diese gegenüber der ruhig gelagerten oberkretazischen Fazies des 
Gosau stark gefaltet und deformiert sind. Dieser Anschauung gegenüber sind meh- 
rere Geologen der Ansicht, da B der Flisch sowohl unter-, wie oberkretazische Schich- 
ten in sich schlieBt. Kalkige Sandsteine und Mergel, die Ostracoden und Orbituli- 
nen enthalten, würden den unterkretazischen Neokom-A ptienetagen entsprechen, in 
dem petrefaktenlosen Sandstein und den Tonschiefern dagegen wören auch noch 
das Turon und Senon reprásentiert. Wáhrend sich an den Ufern die Gosaufazies 
gebildet hatte, lagerte sich im Inneren des Beckens der Flisch ab. Vortragender 
hat bei Szohodol und Peles, dann im Norden von Topánfalva und Bisztra Über- 
günge von der Gosau- in die Flischfazies gefunden, dagegen fand er bei Közép- 
vidra den Flisch über die Gosaubildungen aufgeschoben. Petrefakten hat er — 
auBer wurmabdruckartigen Problematikums — im Flisch nicht zu finden vermocht. 
Vortragender übergeht sodann auf die eigenartigen wechselseitigen Verhültnisse 
der Gosau- und Flischbildungen. Gegenüber dem kristalliniscehen Grundgebirge 
und den über letzterem ruhig transgredierenden Gosauschichten sind die Flisch- 
sehichten des Beckens stark zerknittert und zwar derart, daB die Überscbiebung 
des Flisch überall gegen die ersteren, gegen die feststehenden Ufer des einstigen 
Beckens gerichtet sind. Die mit Hilfe von Decken unternommene einschlágige 
Erklárung verwirít er, als jeder Grundlage entbehrend, bezüglieh der Aranyoser 
Gegend und trachtet hingegen, die Zerknitterung des dortigen Flischbeckens nach 
der Haug schen Geosynklinal-Teorie zu erkláren. Infolge der langsamen positiven 
Uferverschiebung wáhrend der Kreideperiode haben sich die Flischbildungen in 
dem unablássig sinkenden Becken in groBer Müchtigkeit angehüuft. Die Spuren 
der immer erneuerten ErgieBung des Meeres könnten in dem kristallinischen 
Schiefer und den Ouarzkonglomeraten wahrgenommen werden, obgleich es auch 
möglichist, da B diese vielleicht einem cenomanen, kurzlebigen, regressiv zusammen- 
hángenden Konglomeratsediment entsprechen. Die Zusammenfaltung des Flisches 
konnte im Inneren des Beckens entstanden sein. HAuG erklárt die Faltung der 
sedimentierten Beckens als eine Folge der Ausbreitung der Wármezunahme. Vor- 
tragender möchte dies vielmehr der infolge von Einstürzen zustande gekommenen 
Volumenverminderung zuschreiben, oder, bezüglich der Aranyoser Gegend, den 
vulkanischen Wirkungen wáhrend der obersten Kreideperiode, welchen er gröBere 
Wichtigkeit bezüglieh der Zusammenfaltung des Flisches des Beckens zuerkennt. 
Die Zusammen pressung hat auf die Flischbildungen in verschiedenartiger Weise ge- 


LSB gy fate 


- 


974 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


wirkt. Die Tonsehiefer sind chaotisch gefaltet, die widcrsteherderen Sandsteine 
und Konglomerate dagegen sind schuppenartig zerbrochen und schwimmen, in 
der Art der von der Beckensoble aufgerissenen Tithon-Kalksteinklippen, wie z. B. 
auch die Bisztraer Klippe, im Flisch. Der Vortragende gelangt zu dem Endergebnis, 
daB demnach in tektonischer Beziehung die Möglichkeit nicht ausgeschlossen sei, 
daB der gefaltete Flisch auch Ablagerungen enthalte, die mit dem Gosau gleich- 
alterig sind. Die Falturg des Flisches konnte hier von lángerer Dauer gewesen 
sein. Das Maximum der Faltung setzt er jedoch auf Grund der bei Vidra, Szohodol 
und Topánfalva erlangten Beweise nicht in die vor-, sondern nachgosauische 
Periode. Zum Schlusse fübrt er aus, daB das Alter des Flisches schwerlich nacbzu- 
weisen sein werde und dab dies, solange das paláontologisehe Material fehle, eine 
unentschiedene offene Frege bleiben műüsse. 

Dem Vortrag folgte eine Polemik. 

Als erster sprach zum Vortrag Chefgeologe Mokgiz v. PÁLFY, der der tek- 
tonischen Erörterung des Vortragenden beipílichtete. Auch er hat die Faltung 
des Siebenbürgisehen Beckens in seiner, im KocH-Gedenkbuche erschienenen 
Studie, ganz öhnlich wie der Vortragende, erklárt. Das Alter der Gosaubildungen 
jedoch, hált er entgegen der Feszixschen Einteilung für ein höheres und stellt 
dieselben auf Grund der von ihm bearbeiteten oberkretazischen Petrefakten -von 
Alvinc in das Turon und dann in das Senon. 

Ín seiner sofortigen Antwort verweist Dr. Lóczy jun. auf die Widersprüche 
in der norddeutschen und fÍranzösisechen Auffassung bezüglich des turonischen 
oder senonischen Wesens der Gosaubildungen. 

Als zweiter sprach zum Vortrag Universiítátsprofessor Dr. KARL v. PAPpPp, 
der das unterkretazische Alter der Aranyoser Flischbildungen hervorhob. 

Der Vortragende scbloB in seiner Antwort diese Möglichkeit nicht aus, 
bekennt aber gleichwohl, daB das Alter des Flisches noch eine offene Frage sei. 

Als letzter endlich sprach Dr. LupwIiG v. Lóczy, Direktor der Geologischen 
Reichsanstalt, zum Vortrag; er bemerkte, daB er bezüglich des oberkretazischen 
Alters des Flisch der entgegengesetzten Ansicht seines Sohnes sei. Chefgeologe 
PÁrrY und Lóczy jun. haben als gute Beobachter, dieselben Gebiete begehend, 
dieselben Verhültnisse finden können und gelangten zu denselben Ansichten. 
Die eigenartigen Verhültnisse der Gosau- und Flischbildungen, sowie das Alter 
des Flisches, können jedoch erst nach der regionalen Erforschung, sowie nach der 
tektonischen und stratigraphischen Untersuchung des Siebenbürgisehen Erz- 
gebirges und des B.hargebirges aufgeklárt werden. Auch er stimme dem bei, 
dab zur Feststellung des Alters des Flisches die tektonischen Kenntnisse nicht 
genügen, sondern daB man hiefür auch noch paláontologischer Beweise bedürfe. 


III. Fachsitzung am 14. Möárz 1917. 


Prásident: Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 

1. Dr. THomaAs v. SZONTAGH, Vizedirektor der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt, berichtet in seinem Vortrag unter dem Titel CUnsere Studien- 
reise in Serbien? über die im Herbst 1916 unternommene geologische 


sea met 


d 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 315 


Reise nach dem mittleren und westlichen Teile von Serbien. Von Seite der kön. 
ung. Geologischen Reichsanstalt haben die Geologen ERICH JEKELIUS und EMERICH 
Trmxó und Bergingenieur ÁRPÁD ZSIGMONDY unter der Leitung des vortragenden 
Vizedirektors die Reise nach Belgrad am 1. Oktober 1916 angetreten. Der Zweck 
der Reise war, die industriellen und kommerziellen Urprodukte und Gesteine auf 
dem besetzten serbischen Gebiete zu studieren. Zur Reise wurden 40 Tage auf 
verschiedenen Gebieten verwendet. Die Studienreise wurde von einzelnen Zentren 
ausgehend unternommen. Solche Zentren waren die Umgebung von Kragujevac 
und die Gegend von Kraljevo. Im Gebiete des Moravatales wird. in dem Mübhl- 
steinbruch auf dem Orlovacberge ein Hydroguarzit nach dem französischen 
System kMoulagess bearbeitet. In der Náhe befindet: sich das Bad cVrenjacka- 
banja; mit warmen alkalischen Ouellen. Am Ufer des Ibar, im nördlichen Teile 
der Mataruga fanden wir eine warme alkalische Salzguelle und SW-lich von Csacak 
das in 998 m Sezehöhe gelegene Ovéar-Bad mit schwefeligem , Wasser. 

In dem malerisch schönen Ibartal erhebt sich ein sehr ausgebreitetes Ser- 
pentingebirge, das von Andesitdykes durchzogen ist. Der Hauptzweck der Reise 
war die Durchforschung des oberhalb des Stádtchens Raska sich erhebenden 
Kopaonikgebirges. Ím Kopaonik-Vorgebirge finden sich andesitische, dazitische 
und rhyolitisehe Gesteine, wáhrend auf dem 1870 und 1900 m hohen Gebirgs- 
rücken Granitblöcke liegen und in 2100 m Höhe Magnetit aufgeschlossen ist. 
Auf dem Abstieg gegen die Gemeinde Bisztrica begegneten wir práchtigem weiBen 
Marmor, dem Siudenicaer Marmor, aus welchem originelle Grabsteine gehauen 
werden. In der Gegend von Sipacina sind im Serpentin amorphe Magnetitblöcke 
zu sehen. 

Der vollstándige Text des Vortrages wird im Anhange des Jahresberichtes 
der kön. ung. Geol. Reichsanstalt für das Jahr 1916 erecheinen. 

Der Vortrag hat den ungeteilten Beifall der in groBer Zahl erschienenen 
Fachleute gefunden. 

2. Dr. ROBERT BALLENEGGER fübrt in seinem Vortrag überdieehemisehe 
Zusammensetzung der Bodentypen Ungarns die Resultate 
jener Bodenanalysen vor, die er in Verbindung mit der übersichtlichen agro- 
geologisehen Landesaufnahme durchgeführt hat. Unter den zahlreichen Unter- 
suchungsverfahren hat Vortragender dasjenige von HILGARD gewübhlt, da er sich 
bei seinen Versuchen überzeugt hat, dab man mit dem Verfahren von HILGARD 
eine natürliche Wirkung erzielt, deren Zahlenwerte hinsichtlieh der einzelnen 
Bodentypen charakteristische Werte gaben. Beim HirGaRDschen Verfahren 
löst námlich die Salzsáure die tonige Partie oder jene Teile, deren Durchmesser 
bereits so klein ist, da B sie im Wasser kolloide Suspension bilden, fast vollstándig 
auf, wáhrend sie die gröberen Partien kaum angreift. Die tonige Partie entbhült 
den aktiven Teil des Bodens und in der vollzieht sich der Stoffwechsel des 
Bodens. Dies begründet die Anwendung der HiLGARDschen Methode. Nach 
Vorausschickung dieser Erklárungen führt Vortragender die Zusammensetzung 
typischer Waldböden vor. D-ese werden dadurch gekennzeichnet, da B sich zwischen 
dem Oberboden und dem Muttergestein ein Akkumulationsniveau befindet ; die 
Basen werden aus dem Boden ausgelaugt, wáhrend sich die Seeguicxyde im Akku- 


SE IR 


376 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


mulationsniveau anháufen. Den Typus dieser Verwitterung, welche die Wald- 
böden zustande brachten, nennt Vortragender die destruktive Verwitterung 
gegenüber jener Verwitterungstype, die unsere Steppenböden zustande gebracht 
hat und die man konservative Verwitterung nennen könnte. Bei unseren 
Steppenböden findet man nömlich kein Akkumulationsniveau, die Zusarnmen- 
setzung der einzelnen Niveaus ist dort identisch. Nach diesen humusreichen 
Böden fübrt Vortragender auch noch die Resultate von Analysen einiger schwarzen 
Wiesentone vor. Die Wiesentone werden durch ihren hohen Humusgehalt (894) 
und ihren hohen Gehalt an tonigen Teilen, der auch mehr als 5094 des Bodens 
betragen kann, charakterisiert. Die Salzsáure löst fast den dritten Teil des Bodens 
auf ; eln Akkumulationsniveau ist auch hier nicht zu finden und die Menge der 
gelösten Substanz nimmt mit der Tiefe etwas zu. Auf ein Molekül Aluminium- 
oxyd entfállt wenig, zirka ein halbes Molekül Kieselsáure und Base. Dies sind 
die Produkte der unter dem Wasser sich vollziehenden Verwitterung der Böden. 

Hierauf verweist der Vortragende auf jenen engen Zusammenhang, der 
zwischen der Zusammensetzung der bodenbildenden Faktoren und jener des 
salzsaueren Auszugs besteht. Wenn man diese Zusammensetzung kennt, kann 
man in irgend einem gegebenen Falle, wenn die bodenbildenden Prozesse bekannt 
sind, mit Sicherheit sagen, welcherlei Zusammensetzung und welcherlei Higen- 
schaften besitzender Boden sich ausgestalten werde ; anderenteils kann man aus 
der Zúsammensetzung des salzsaueren Auszuges irgend eines Bodens auf jene 
bodenbildenden Prozesse schlieBen, die den Boden hervorgebracht haben. Und 
wenn auf die Binwirkung der jetzigen Faktoren der Bodenbildung ein Boden von 
anderer Type ausgebildet werden soll, als jener, den wir auf unserem (Gebiete 
finden, kann man mit Recht darauf scbhlieBen, da B sich die bodenbildenden Fak- 
toren seit der Bodenbildung verándert haben. Wir können also die geologisehe 
Vergangenheit des Bodens aus dem Resultat der chemischen Untersuchungen 
rekonstruleren . 

Vortragender versucht diese Rekonstruktion bezüglieh der Alfölder Löb- 
gebiete und beschaftigt sich mit der Frage der ehemaligen Ausbreitung der Alfölder 
Wilder. Diese Frage bescháftigt lebhaít die Botaniker und ihre Ansichten sind 
sehr abweichende ; die Frage kann jedoch auf botanischer Basis nicht entschieden 
werden. Bine Antwort auf positiver Grundlage kann nur die Bodenuntersuchung 
seben. Auf dem Alföld wird der LöB durch zweierlei Böden bedeekt. Der eine ist 
ein stark  humushöltiger, dunkelbrauner Steppenboden, der im Durchschnitte 
5—69/ Humus enthölt. Im Profil dieser Bodengattung findet man kein Akkumu- 
lationsniveau, die Zusammensetzung des Verwitterungssilikates ist im 6 ganzen 
Profil annáhernd dieselbe. Auf diesen dunkelbraunén Steppenböden konnte also 
seit dem letzten LöBfall kein Wald gewesen sein, denn wenn es einen solchen 
segeben hütte, wöre die im Bodenprofil zurückbleibende Spur desselben zu seben. 
Der andere Bodentypus der LöBgebiete ist hellbraun und enthült bedeutend 
weniger Humus. Der Humusgehalt desselben betrügt kaum 2-5—394. Diese 
Böden weisen ein Akkumulationsniveau auf. Es sind dies solche Böden, die 
einstmals von Wald bedeckt waren und heute infolge der Bodenbearbeitung sich 
abermals zu Steppenböden umwandeln. 


Ceeg, V. e 


MITTEILUNGEN AUS DEN FAGHSITZUNGEN, HT 


Zu dem mit groBem Beifall aufgenommenen Vortrag sprach als erster das 
Ehrenmitelied Dr. 1. v. Lóczy. Im seinem Eimspruch gibt er seiner Freude über 
das soeben Vernommene Ausdruek und lenkt die Aufmerksamkeit des Vortragen- 
den auf die Verhültnisse des Somogyer Komitates, die Redner sehr cut kennt und 
fragt, ob auch dort überall das Akkumulationsniveau vorhanden sei. Vortra gender 
bemerkt, dab er in den Komitaten Somogy und Baranya, aut den einstigen Wald- 
gebieten überall das Akkumulationsniveau angetroffen habe, welches auf dem 
LöB als roter Ton ausgebildet ist. 

Zum Vortrag s pricht noch das Mitglied A. v. SiIgxonp, der schon auch deshalb 
den Vortrag mit Freude gehört hat, da aus demselben hervorging, daB das HIt- 
GARD sche Untersuchunesverfahren, welcehes Redner zum internationalen. Gebra uch 
vorgesehlagen hatte, meht nur zur Lösung land wirtschaftlicher, sondern auch 
geologischer Fragen vorzüglich geeignet ist. Es bestárkte ihn ferner auch in seiner 
Überzeugung, da8B man aus der Zusammensetzung des salzsaueren Auszuges den 
Feolitgehalt der Böden nicht rekonstruieren könne, wie dies GANs macht. SchlieB- 
lich lenkt er die Aufmerksamkeit des Vortragenden auf den Gebrauch der Dar- 
stellung der Analysenresultate in águivalenten Prozenten. 

Vortragender bemerkt, auf die Binsprache des Redners reflektierend, dabB 
auch er das Rekonstruieren des Zeolitgehaltes aus dem Ergebnis des salzsaueren 
Auszuges nicht für möglich halte. Hiefür müsse eine andere Methode zur Anwen- 
dung kommen, namentlieh müsse die Austauschfáhigkeit der Base direkt be- 
stimmt werden, wie dies auch der Vorredner macht. Auch Vortragender ist über 
die Vorteile der Darstellung der Analysenresultate in águivalenten Prozenten im 
klaren, im Vortrage habe er jedoch die molekulare Ausdrucksweise aus dem 
Grunde angewendet, weil diese bedeutend anschaulicher sei. 


IV. Fachsitzung am 4. April 1917. 


Pröásident: Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 

1. Dr. THEopoR KoRmos führt unter dem Titel: dnteressante neüe 
Funde im Museum der kön. ung. Geologiséhen Reichs- 
" ansta lt folgende Fossilien vor : a) Rückenpanzerpartie von Placohelys aus dem 
unteren Keuperkalkstein des Veszprémer Jerusalemberges, den der Veszprémer 
Direktor D. LAczxó gesammelt hat; b) Anthracotherium-Zahn aus dem aguita- 
nischen Kohlenílöz der Lónyay-Grube in Petrozsény; c) Geweihzapfen und 
Zöáhne eimer práglazialen Antilope (Tragelaphus) Jügeri RÖTIM einer ausgestor- 
benen Art vom Harsányer Berg; d) Riesengeweih eines Oervus gigamteus mit 
Schádelíragment, vom Ufer der Tisza. (Pag. 836—340). 

In seinem Einspruche hált Dr. L. v. Lóczy bezüglich der Urhirschfunde 
die Tatsache für wichtig, daB das Holozün in der Tiszaniederung ein sehr dünnes, 
dürftiges Sediment bildet und da B das Diluvium oder Pleistozán umso máchtiger sei. 

2. In dem von ELEMÉR VaApÁsz über dies Tektonik des Bara- 
nyaer Inselgebirges gehaltenen Vortrag systematisiert Vortragender 
zuvörderst die das Komitat Baranya überziehenden Gebirgsgebiete und unter- 
scheidet hier das Nordbaranyaer Inselgebirge  (Mecsek- und 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 15 — 25 


518 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Zengőgebirgszug), das Mittelbaranyaer Hügelland, das $Süd- 
baranyaer Inselgebirge (Villányer Zug und Harsányberg) und das 
Südbaranyaer Hügelgebiet mit den bis an die Drau sich erstrecken- 
den pliozánen und pleistozánen Hügeln. Der Vortrag bietet ein allgemeines Bild 
des geologiscehen Baues des Nordbaranyaer Iselgebirges und eine Beschreibung 
der tektonischen Erscheinungen desselben. 

Das Nordbaranyaer Inselgebirge besteht aus dem permisch-mesozoischen 
Grundgebirge und dem, dieses umgebende Deckgebirge, welches sich im Süden 
auf das aus altpaláozoischem Phyllit und Granit bestehende kristallinisehe Grund- 
gebirge stützt. Das permisch-mesozoische Grundgebirge ist aus elner Serie von 
Sedimenten auígebaut, die sich vom oberen Perm bis einschlieBlieh zum Neokom 
erstrecken und sich in das, aus permisch-liassischen und unterliassischen kohlen- 
führenden Bildungen bestehende westliche, eigentliche Mecsek und dem aus 
jüngeren liassischen neokomen Gliedern aufgebauten östlichen Zengőzug eliedert. 
Beide Teile haben bis zu den jüngsten Perioden starke Störungen erlitten und 
diese Störungen haben sich teils in Faltungen, teils in vertikalen und horizontalen, 
lángs Bruchlinien erfolgten Verschiebungen, sowie in Senkungen und partiellen 
Erhebungen geoffenbart. Die erste Dislokations periode ist nur durch unbestimmte 
Spuren im kristallinischen Grundgebirge nachweisbar und kann man dieselbe in 
das Karbon stellen. Die zweite unzweifelhaít starke Dislokation, die zur Ausge- 
staltung mehrerer Formen des permisech-mesozoischen Grundgebirges geführt hat, 
konnte im Neokom vor sich gegangen sein, sodann hat das wáhrend des kretazisch- 
eozán-oligozánen Zeitabschnittes im Trockenen gestandene Gebiet am Anfang 
des Miozán die das Vordringen des Miozánmeeres einleitende Zusammenbrechung 
erlitten, wobei einzelne Teile versanken und unter das Meer geratend, als Ent- 
stehungsort der neogenen Schichtenserie des heutigen Deckgebirges dienten. 
Im Miozán findet man im Mneren des Gebirges nur partielle Bewegungen lokalen 
Charakters, die nur kleinere oder gröbBere Uferverschiebungen verursacht haben. 
Nach der Ablagerung der Sedimente der pannonischen (pontischen) Stufe aber 
erfolgten den Lüngsbrüchen entlang heftige Horizontalbewegungen, die die Zu- 
sammenpressung und schuppige Anschoppung der Bildungen zur Folge hatten. 
Die westliche Fortsetzung des kristallinisehen Grundgebirges ist damals als áubBerste 
abgerissene Scholle versunken und lieB ihr in der Stadt Pécs wahrnehmbares 
Auftauchen an der Oberflüche zurück. 

Infolge der am Anfang der Kreidezeit erfolgten Dislokationen wurde das 
mesozoische Grundgebirge in einer mehr oder weniger vollkommenen Perikl1- 
nale gefaltet. Die westliche áltere Grundgebirgspartie ist gegenüber der 
östlichen, lánes eines in der Richtung Hosszúhetény—Magyaregregy verlaufenden 
Ouerbrucbes in solcher Weise verschoben, daB es in der Tektonik der beiden 
Teile keine Kontinuitát gibt und daB diese ihre selbstündige Tektonik besitzen. 
Diese Erscheinung findet dadurch ihre Erklárung, daB sich die von dem erwáhn- 
ten Ouerbruch abgeschiedenen Teile gegenüber den überwiegend in horizontaler 
Richtung vorrúckenden Kráften in verschiedener Weise verhalten haben und da B 
solcherart westlich eine Antiklinale von mangelhafít periklinaler Form und im 
Osten ein von zwei Antiklinalen eingesehlosseses periklinales Synklinal-Becken 


— 16 — 


MITTEÍLUNGEHN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 379 


entstanden ist. Die Disposition des letzteren weist darauf hin, dab die Rahmen 
für seine Bildung mit den ringsherum sich ablagernden Partien des kristallinischen 
Grundgebirges schon im voraus vorhanden gewesen sind und daB im Inneren 
desselben die meistens den Ouer- und Löngsbrüchen entlang eingetretenen hori- 
zontalen Verschiebungen die heutige Tektonik geformt haben. Die spáteren 
Bewegungen haben bereits diese Tektonik erreicht und diese durch weitere Zer- 
brechungen und  Versehiebungen nur komplizierter gemacht. Die jüngsten Be- 
wegungen haben sich im kristalliniscehen Grundgebirge am stárksten geoffenbart 
und haben mit dessen Senkung die Zusammenpressung der Bildungen des meso- 
zoischen Grundgebirges und jener des neogenen Deckgebirges zur Folge gehabt. 
Die Dislokationserscheinungen des kristallinisehen und mesozoischen Grundge- 
birges, sowie jene des Deckgebirges zeigen ein derartig inniges Verhültnis, dab 
die in dem einen sich offenbarende Erscheinung der ergánzenden Erscheinung 
in dem anderen entspricht. 

Das Nordbaranyer Inselgebirge stellt zufolge der Detailuntersucbungen 
des Vortragenden, die dieser im Auftrage der Direktion der kön. ung. Geologischen 
BReicbsanstalt seit dem Jahre 1910 durchgeführt hat, ein auf seinem jetzigen 
Platz entstandenes (Gebirge mit autochtonem Charakter dar, welches zufolge 
seiner Tektonik und seines Aufibaues weder in das alpine, noch in das karpatische 
oder dinarische Deckensystem gehört, sondern auf Grund der schon von anderen 
Forsehern und insbesondere der von LupwIG von LóczY unternommenen Studien, 
als eine der sedimentáren Zonen des gesunkenen groBen pannonischen Massivs 
anzusehen ist. 

In Verbindung mit dem eben gehörten Vortrage fübrte Dr. ANToN RÉTHLY 
die Resultate der auf das in Rede stehende Gebiet bezüglichen seismologischen 
Untersuchungen vor. Er stellte in denselben fest, dab man auf dem Gebiete des 
eigentlichen mesozoischen Grundgebirges gröbere Erdbeben nicht kenne. Zufolge 
unserer bisherigen Daten war das am 29. Mai 1909 beobachtete Erdbeben hier 
das ausgebreitetste. Die GröBe des Bebengebietes war damals 300 km? und sein 
Epizentrum kann in das Gebiet zwischen Romonya und Nagykozár gestellt wer- 
den. Im Nord westen stellte er in der Richtung Pécs— Pécsvárad die, die Fort- 
pfilanzung des Erdbebens hemmende tektonische Hauptlinie und nach den Daten 
des Bebengebietes die ungefáhr ost-westlich und nordnordöstlicb-südsüd westlich 
gerichteten seismographischen Linie fest. 

(Der vollstándige Text befindet sich in diesem Bande des Földtani Köz- 
löny pag. 341—347. Jahrgang 1917.) 

3. Dr. FRasz VaJjsaA von PávaYr: Beitráge zur Kenntnis 
dás  BlGÁstoz ansevonukroattent nd S jarvonyen 

(Vollstándiger Text in diegsem Bande des Földtani Közlöny, pag. 358—359. 
Jahrgang 1917.) 


— 17 — 207 


380 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


V. Fachsitzung am 9. Mai 1917. 


Prásident : Kön. ung. Hotfrat Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

Dr. KoromaN LAMBRECEHT hielt den Schlub seines Vortrages über Die 
Paláontologie der Vögeb in Begleitung von Projektionsbildern. 
Nach einem kurzen geschichtlichen Rückblick auf die Entwicklung unserer Kennt- 
nisse von den fossilen Vögeln (H. MEYER, OWEN, MILNE-EDwARDS, A. MARSH) 
übergeht Vortragender zu den Urahnen. der Vögel (Archeopteryx. und Lao- 
pteryx) auBer diesen müssen noch triassische oder eventuell permische primitivere 
Urvögel angenommen werden in Verbindung mit diesen sprach Vortragender über 
den Ursprung der Vögel und über die Nopcsa- und Heilmanmnische cProavis3- 
Rekonstruktion. Über die fossilen Vögel selbst sprechend skizzierte Vortragender 
die Vögel der Jura- und Kreideperiode und die paláozenen und neogenen Vegel- 
faunen [die eozánen von Sheppey und Montmartre, die oligozánen von Ronzon, 
Saint Gerand le Pay und Guercy, die miozánen von Steinheim usw. die pliozánen 
von Samos, die südamerikanischen und Seymourer Pinguine, die Phororbacos, 
die Riesenvögel von Nordamerika (Diatryma), den ungarischen Fund von Ta- 
taros usw.), sowie die der Überreste der ungarischen práglazialen Faunen. 
Die Vogelfaunen des Tertiárs in Europa bestehen im ganzen genommen aus noch 
gegenwártig lebenden Arten ; auf den Inseln der südlichen Hölfte jedoch lebten 
gröBerenteils Riesenvögel und auf sekundárer Art zu Laufvögeln umgestaltete 
Vögel. (Dodo, Solitarvus, Aepyormis, Dinormithidae). Insbesondere die letzteren 
würden eine gründliche Revision erheischen. Viele Arten sind sichtlich ausge- 
storben ( 4Alca) und viele sind eben in der Gegenwart im Niedergang begnífen. 

Die ganze Studie soll nur ein Vorbericht zum Katalog der fossilen Vögel 
sein, dessen hauptsáchliehste Daten der Verfasser auch zusammengefasst und 
vorgefübrt hatte. 7 

Zu dem Vortrage sprach Baron FRAwz NopcsA, der es als ein erfreuliches 
Ereignis betrachtet, da B sich in neuerer Zeit auch berufsmáBige Zoologen mit der 
Paláontologie bescháftigen und dessen Ergebnis darin besteht, dab wie wir in der 
heutigen Sitzung auch gehört haben, die ausgestorbenen Tiere in Wirklichkeit 
zum Leben auferstehen. Er spricht mit groBer Anerkennung über die erstaun- 
liche literarische Bereitschaít des Vortragenden. Prásident begrübt gleichfalls 
den Vortragenden, der mit seiner modernen paláontologischen Forschung der 
vaterlándischen Wissenschaít so vorzügliehe Dienste geleistet hat. 


VI. Fachsitzung am 6. Juni 1917. 


Prásident: Iloírat Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

Die Bodenverháltnisse von West-Serbien. Vortrag von 
EwmpxRIcH Tmxó in der Ungariscben Geologischen Gesellschaft am 6. Juni 1916. 

An diejenigen kriegführenden Parteien des jetzigen, auch in selinen zeit- 
liohen MaBen unabsehbaren, verheerenden Weltkrieges, die Gebiete feindlicher 
Lánder besetzt halten, tritt die Aufgabe heran, daB dieselben nicht nur für die 
Ernáhrung der okkupierenden Armee in diesen Gebieten, sondern auch fúr jene 


áz B s 


MÍITTEÍLUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 39i 


der zurückgebliebenen Bevölkerung derselben Sorge tragen. Als wünschenswert 
zeigte sich ferner auch die Durchforschung der in solechen Landesteilen auffind- 
baren mineralischen Substanzen und deren industrielle Verwertung. Von diesem 
wichtigen volkswirtschaftlichen Werk hat auch die kön. ung. Geologische Reichs- 
anstalt ihren Anteil zu entnehmen gewünscht und projektierte und entsendete 
eine Expedition in das besetzte Serbien, um die praktischen Resultate der dort 
durchführbaren geologischen Forschungen, dem obenerwáhnten Zweck entspre- 
chend, der Heeresleitung zur Verfügung stellen zu können. Vortragender hat 
in der inm zur Verfügung gestandenen Zeit den zwischen der Drina, Save und 
Kolubara liegenden Teil Serbiens begangen, welche Gebiete unter -den Namen 
Macsva, Poszavina und Pocarina bekannt sind und im Süden durch die Űer-, 
Vlasiscs-, Med vednik- und. Jablanikgebirge begrenzt werden. In diesen Gebirgen 
erkannte man die ganze Schichtenreihe des Mesozoikums, wáhrend das nördlich 
von demselben. liegende Hügel- und Flachland ein Tertiárbecken reprásentiert. 

Vortragender führt das auf dem begangenen Gebiete gesammelte (Ge- 
steinsmaterial vor, beschreibt die Verháltnisse des Vorkommens von Blei-, Anti- 
mon- und Kupfererzen lüngs des Jadar und weist auf die Máchtigkeit der in- 
dustriellen Ausnützung dieser Erze hin, sowie auf die Verwertung der zahlreichen 
Mineral-Heilwüsser des begangenen Landesteiles, von welchen er einige 4Ana- 
lysendaten mitteilt. 

In umfangreicherer Weise besechreibt Vortragender die Bodenverháltnisse 
des begangenen Gebietes. Er besebreibt die Umstünde der Ausbildung der Böden 
und die erfolgreichsten landwirtschaftlichen Methoden ihrer Ausnützbarkeit. 
Vortragender folgte auf dem Gebiete der Bodenforschung in Serbien ganz neuen 
Fáhrten und seine Feststellungen stellen demzufolge die Prozesse der Boden- 
ausgestaltung des Balkans vom wissenschaítlichen Standpunkte aus in ein ganz 
neues Licht. So weist Vortragender auf die unter dem Namen roter Ton (terra 
rossa, Nyirok etc.) bekannte Bodenvarietüt hin, als er feststellte, da6 infolge der 
Unterschiede der klimatischen Verháltnisse des Balkans der kaolinháltige rote 
Ton den Boden der mediterranen Flora Altserbiens reprásentiert . In der nördlichen 
Hölfte von Serbien hat sich eine kaolinarme Bodenvarietát (fossiler Boden) unter 
der Vegetation des Waldes mit Laubfall in der gemáBigten Zone ausgebildet. 
Zur wirtschaftlichen Ausnützung der Macsva und Poszvina empfiehlt Vortra- 
gender die Erzeugung von Baumwolle, da diese Gebiete bereits in die Baum- 
wolle erzeugende Zone fallen ; für die Pocarina hingegen empfiehlt er die Hopfen- 
kultur. 

SchlieBlich führt er die Bodentypen des begangenen (Gebietes auf. 

Protokolliert v. Dr. K. v. Papp I Sekretár. 

(Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. PRZYBORSKI dipl. 
Bergingenieur, Berginspektor i. R. Budapest). 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőz 


az 1916—1918. évi időközben. 
FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Elnök (Prásident): IGLói SzorvkragGH Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos, 
m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója ; az Orsza- 
gos Balneológiai Egyesület, a Magyar Földrajzi Társaság és a kir. magy. 
Természettudományi Társulat válaszimányi tagja. 

Másodelnök ( Vizeprásident) : PÁrry MóRkIc dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja. 

Első titkár (I. Sekretár) : PAPpP KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 
az Országos Átmenetgazdaságügyi Tanács rendes tagja, 9 Magyar Föld- 
rajzi Társaság alelnöke. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. 

Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 


Funktionáre der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident) : BELLA LaAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. 
Alelnök (Vizeprásident): KoRmos TIvaADpAR dr. egyetemi magántanár, m. k. 


osztálygeológus. 
Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., egyetemi magántanár; m. kir. osztály - 
geológus. 


A Hidrológiai Szakosztály tisztviselői. 


Funktionüre der Fachsektion für Hydrologie. 


Elnök (Prásident): Kovács SEBESTYÉN ALADÁR műegyetemi tanár, a Magyar 
Tudományos Akadémia tagja. 

Társelnökök (Vizeprásidenten): 1. KövEsLiGErHY Rapó dr. egyetemi tanár, 
a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István-Akadémia r. tagja ; 
2. SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos 
Akadémia és a Szent István-Akadémia r. tagja. 

Titkár (Sekretár): BogpÁwsrrx Őpös m. kir. osztály-tanácsos, műegyetemi 
ny. rk. tanár. 


E. Os 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 383 


A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) 


I. A Magyavországon lakó tiszteletbeli tagok : 


(In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 


1. NAGYILOSVAI ILosvAY LaJos dr., nyug. m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
államtitkár, a Ferenc József-rend nagykeresztjének és a, Lipótrend 
középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. PALLINI ÍNKEY BÉLA nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia, levelező- 
s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. 

4. BODROGI KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia 
rendes tagja, a Geological Society of London kültagja, az Országos 
Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság rendes tagja. 

. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. 
tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja 
az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság rendes tagja. 

. Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 
Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend IT. oszt. lova gja, 
a II. osztályú polgári hadiérem tulajdonosa és az Országos Átmenet- 
gazdaságügyi Tanács tagja. 

7. TErEGpI Rorn Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. fő- 

geológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 

8. SEMSEI SEMSEY ÁNDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 
tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója . 

9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, 
nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló 
tagja. 


Ot 


, 


95 


II. A szakosztályok elmöket : 


(Prüsidenten der Fachsekhionem. ) 


1. BELLA Lagos nyug. főreáliskolai igazgató, a Barlangkutató Szakosztály 
elnöke. 6 

2. KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, a Hidro- 
lógiai szakosztály elnöke, 


ni - d 


EKOT LE 


384 A" MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 


III. Választott tagok. 


(Gewáhlte Miigheder.) 


1. Nagysugi BöckH HuGó dr., m. kir. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- 
iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bányakutató Hivatal vezetője 
a m. kir. pénzügyminisztériumban. 

EmszT KÁLMÁN dr., m. kir. főgeológus és vegyész. 

3. HokRusirzkY HENRIK, m. kir. agyo-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 


L2 


sulat örökítő tagja. 
4. KaApIió OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár, a Barlang- 
kutató-Szakosztály titkára. t 
5. KoRmos TrvapaR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus s a 
Barlangkutató Szakosztály alelnöke. 

6. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- 

felkelő főhadnagy. ? 

Tt LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a 

Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. (Elhunyt 1917 aug. 13-án.) 
S. MaAuRgirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József műegyetemi 
magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy. 

9. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- 
tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- 
tanácsának tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl.középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

11. Timkó IMRE, m. kir. agrofőgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

12. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 


a] 


mányi tagja. 


A , Földtani Közlöny" havi jolygírat Magyarország jföldtani- 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere- 
tek terjesztésére. Megjelenik havonként öt évnyi tartalommal. 
A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai (9 K évi tag- 
sági díj fejében kapják. Flójfizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. 


KLTE 1. EÖRVÉS 


GE DRANI KÖZE VESE. 


XLVII, KÖTRI. 1917 OKTÓBER: BZAkááás zel AR í4 FÜZET. 


A MAGYARHONI. FÖLDTANI TÁRSULÁT 
VÁLASZTMÁNYA 


mély szomorúsággal jelenti, hogy 


LŐRENTHEY IMRE on. 


a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem nyilvános rendes 

tanára, az egyetemi őslénytani intézet igazgatója, a Magyar 

Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia és számos más 
tudományos társulat tagja 


a f. év augusztus hónapjának 153-ik napján, Nyirmadán, 


50 esztendős korában váratlanul elhunyt. 


A megboldogult tudós a Magyarhoni Földtani Társulat- 
nak 1885 óta buzgó tagja, 1907—1909 között főtitkára és 
a Földtani Közlöny szerkesztője, majd 1910 óta választ- 
mányi tagja volt, aki három évtizeden át önzetlenül és 
rajongással szolgálta úgy tudományunk, valamint társula- 
tunk érdekeit. Mint hazánk első őslénytani tanszékének 
tanára, magas tudományos készültségével és szorgalmas 
munkálkodásával díszére vált úgy honn, mint külföldön 


a magyar geológusok társulatának. 
Emlékét kegyelettel őrizzük ! 


Budapesten, 1917 augusztus havában. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 26 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT szomorúan jelenti, 
hogy buzgó régi tagja 


Marosdécsei Déchy Mór dr. 

a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia 
levelező tagja, az összes európai földrajzi társaságok és számos tengerentúli 
földrajzi egyesület tiszteleti tagja 

1917 február 8-án, 69 esztendős korában Budapesten elhunyt. 

A megboldogult a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1875 óta 
rendes, s 1897 óta örökítő tagja levén, évtizedek óta élénk érdek- 
lődéssel kisérte a magyar geológusok munkálkodását. A világszerte 
ismert földrajzi utazó 1879 tavaszán a Himalaya sikkimi hegyláncát 
kutatta, azonban a dsungelláz Tibet határáról visszatérésre kény- 
szerítette, majd 1884—1942 között hét expedíciót vezetett a Kaukázus 
gleccservilágának tanulmányozására, és több magyar geológusnak 
alkalmat adott a hófödte bércek megismerésére. Kaukázusból szár- 
mazó geológiai gyűjteményét és a Föld különböző vidékein felvett, 
több ezer remek fényképét a m. k. földtani intézetnek hagyo- 
mányozta. Haláláról csak temetése után értesülve, társulatunk elnök- 


sége február 14-én, a ferenerendi atyák belvárosi templomában tartott 
gyászmisén rótta le iránta érzett részvétét s kegyeletét. 


Ugyanezen év június 12-én, Budapesten elhunyt 


Dr. Posewitz Tivadar 

a magyar királvi földtani intézet nyugalmazott főgeológusa, a holland— keletindiai 

hi I társaság tagja. 

A 67 éves korában elhunyt tudós a Magyarhoni Földtani Társulatnak 
1877 óta rendes lagja és a hazai föld, kölönösen pedig a Magas 
Tátra buzgó kutatója volt. Az 1879—1884 évek között, mint hollandi 
katonaorvos, Borneo szigetének geograliai és geológiai kutatásával 
dicsőséget szerzett a magyar névnek. Temetésén, amely június 14-én 
a budai farkasréti temetőben, az ág. h. ev. egyház szertartása szerint 
volt, társulatunk elnöksége és tisztikara testületileg megjelent s 
ravatalára koszorút helyezett. 


EMLÉKÜKET SZIVÜNKBEN ŐRIZZÜK .! 


A) ÉRTEKEZESEK. 


A HEVESMEGYEI EGERCSEHI BARNASZÉNTELEPÉNEK 
GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 


Írta: Dr. SCHAFARZIK FERENC. 


Egercsehi egyike hazánk kevésbbé ismert szénbányáinak, olyannyira, 
hogy eddigelé eme szénelőfordulásnak még geológiai korát is homály borí- 
totta. Még az 1916-ban megjelent a magyar vasérceket és kőszeneket tár- 
gyaló nagy munkájában! Dr. PAPP KÁROLY is, megfelelő irodalmi adatok 
hiányában, kénytelen volt az egercsehi szénelőfordulást (az 1. alatt) a 
Mátraalji hgnittelepek közé sorolni, még pedig annak a nyilván téves adat- 
nak az alapján, hogy a szénterületen végzett mélyfúrásokkal a felsőpon- 
tusi rétegeket konstatálták volna. 

Míg azonban az ugyanott II. alatt felsorolt Szücsi, III. R ó 4 s a- 
szentmárton  Hevesmegyében, ÍV. Szirák  Nógrádban és V. 
Gödöllő és Tura, Pest megyei községek határában csakugyan 
igazi lignit ek fordulnak elő, melyek a velük együtt található kövületek, 
ú. m. pl. a szücsi Matyasovszky-tanya melletti Károly-aknában a széntelep 
közvetlen fedüjében előfordult Vivipara Sadleri alapján tényleg 
pontusi koriak, addig az egercsehi szénelőfordulás emezeknél régibbkorú 
barnaszén. 

Az egercsehi feltárások azonban még annyira újak és környékük 
geológiai viszonyai részleteikben az irodalomban még annyira ismeretlenek, 
hogy valóban nem csodálható, ha e szénelőfordulás eddigelé az őt meg- 
illető sztratigráfiai osztályozásban még nem részesült. 

. Szorosan véve nem is tartozik egercsehi környéke a Mátra aljához, 
amennyiben a szénterület ( Egercsehi, Szucs, Beköleze stb.) Egertől ÉÉNy-ra, 
vagyis már a Bükk-hegység DNy-i, vagyis szarvaskői végének ÉNy-i 
oldalán elterülő részén fekszik. Topografiailag tehát tulajdonképen semmi 
más, mint a Mátra É-i oldalán elterülő salgótarjáni—mátranováki alsó- 
mediterrán slir-vidéknek K-i folytatása, -mely azt a Hangony és a Sajó 
körüli dombvidékkel összeköti. 


1 PAPP KÁROLY: A Magyar Birodalom vasérc- és köőszénkészlete. Budapest, 1916. 
A 972. oldalon a 3a fejezetben I. szám alatt. 


26r 


388 D: SCHAFARZIK FERENC 


Az egercsehi szénelőfordulás ezidőszerint a Lipót- és az Ödön-aknák 
révén főleg Szucs határában van feltárva : anélkül azonban, hogy e-szénelő- 
fordulás bányászati értékelésébe. vagy pedig e rögös szerkezetű terület 
szövevényes részleteinek ismertetésébe tüzetesebben belebocsájtkoznám, 
ez alkalommal kizárólag csak a barnaszéntartó rétegek sztratigráfiai hely- 
zetét kívánom közelebbről megvilágítani. 


L.A 8 ziémetlé ke pre k: £eküje. 


1. A legmélyebb rétegeket, vagyis a széntelepek távolabbi feküjét 
egy vastag rétegzésű durva homokkő sorozat képviseli, mely a szóban- 
forgó szénterületet mint horszt Ny-felé határolja és mely legjobban már 
. Szent-Domonkos határában van feltárva, ahol e homokkövet egy hatal- 
. mas kőbányában építkezési célokra fejtik. Petrografiailag durvaszemű, 
. zöldesszürke-sárgásbarna, csikonként zöldagyag apró törmelékének sűrű 

beágyazásától zöldesnek tetsző csillámszegény kvarchomokkőnek 
minősíthető. A vastag padok szürke belseje meszes cementű és szilárdabb 
összeállású, a barna kérgek ellenben kilugzottak, mészkarbonát nélküliek 
..és morzsalékosak. Kövületekre nem akadtam e homokkőben, minélfogva 


geológiai kora bizonytalan, — de aligha tévedünk, ha bár fenntar- 
tással — a felső oligocénbe helyezzük. 


JA AUg ró me tt te TELNEK KOS ks 


2. Erre következik egy hatalmas rétegkomplexus, mely finom szürke 
homok és közben egyes homokkőpadokból áll. Ez utóbbiak erősen meszesek 
. ég víztiszta és tarka kvarcszemektől és apró kavicsoktól mikrokonglomerá- 
tosak. Bennök helyenkint szerves maradványok is találhatók, amelyek 
között egyéb foszlányokon kívül anomya-héjjakat és lithothammum-csomókat 
"gikerült felismernem. Ezen már alsómediterrámn-korinak tartható 
komplexus hatalmas homoktalként abban a mély árokban van feltárva, 
mely a Lipót-akna melletti gőzmalomtól DNy-ra, a Parbárhegyre felvezető 
erdei út mellett lehúzódik. Továbbá a Lipót-aknához vezető mély út Ny-i 
falából sárga laza, szintén tarka kvarcszemeket tartalmazó meszes homokkő- 
ben nagyobb számban a Tellina lacunosa UHEMN. var. tumida BRocc. kő- 
magvai voltak szedhetők. Végre ráakadhatunk egy ugyancsak ezen szintbe 
" tartozó finomabbszemű sárgás, de színes kvarcféleségeket szintén bőven 
"tartalmazó, fehér csillámot is mutató homokkőre, melynek kilúgzott mész- 
telen padjait a Halfőtől ÉNy-ra, tehát már Domonkosi területen kőbánya- 
szerűen fejtik. Részint e kőbányában, részint pedig a D-re mellette eredő 
árokfőben sűrűn találhatók az erdőben, az ott heverő homokkődarabokban 
ö"kövületék, amelyek közül lenyomatok és kőbelek alapján következők voltak 
felismerhetők : ; 


A HEVESMEGYEI EGERCSEHI BARNASZÉNTELEPÉNEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 389.., 


Buccinum cír. miocemcum Mon. Fe, egtedtat ts 
 Mytilus sp. plur. ha tgjfuzk TERT 
Arca efr. Moltensis MAYER. . Tegye Tk. 
Cardium edule L. var, commune MAY. 18 sz Gé 
Cardium efr. Maichelothanum MAY. j hö. 
Callista erycina L. var. subtriangula HACCo. Ha "s eetat 
Pharus cfr. legumen L. 


Tellhma planata LIN. var. lamellosa D. C. és 


Ezen csoport egyes tagjainak a szénhorizonthoz való viszonya mégy 
tüzetesebben tanulmányozandó. I pddael ól sanda 


HIESR TOLL ÉLŰ té 


A riolittufa, területéleg szorosan csatlakozva az előbbi réteg- 
csoporthoz. Fehér tajtekövs vagy sokszor már kaolinos anyagában apró 
fekete biotitlemezkék és víztiszta: kvarcszemek . vehetők észre. Legjobban 
D-en, a szucsi erdőben van feltárva, közel annak gerince felé; foszlá-:: 
nyokban azonban 2 hora irányában tovább is követhető, még pedig egészen ű 
a Beköleze határában fekvő Rónahegy tövéig. " "1 


MVESÁSEZT SE KS ÜlSE HoreNS csoportja. 


Az imént említett fehér riolittufa fölött következik most általáno- 
san DK-i düléssel a szénfelepeket tartalmazó sorozat, mely pl. a Lipót-akna 
feltárásaiban a következő tagozódást mutatja. Legalul 

a) homok, egyes homokkőpadokkal, I a 

b) kékes agyagréteg vastag ostre a-héjcserepekkel, j :j 

c) barnásszürke agyagpala számos növényi levéllenyomattal és egyes 
fehér riolittufa görgeteg zárvánnyal, 

d) széntelep, átlag 2 m vastagságban, i j 

e) sárga homok apró murvás kavicszsinórokkal, továbbá szürke 
homok, I 

f) széntelep 0:30—1-0-m vastagságban, átlag 30 m-nyire a seb 


fe lett, dsg 
4) szürke agyag és közben ritkábban homokrétegek igen nagy Vagi: 
tagságban. j 


T , hé 2 Tv] 
V.A:gszéntelépek fedüje. ú; 
A , ! 
i ; RA STAR 
Laza homokkő és meszes homokkőpadok, melyek az eroziónak jobban 
ellentállván a feltárásokban küszöbszerűen kiállanak. Ezek némelyike tele 
van a 


Pecten praescabrvusculus FON. öztelvel. 


390 Dp: SCHAFARZIK FERENC 


Ugyane szintnek egy kisérője, egy Corbula sp. szintén roppant nagy 
számban fordul elő. Minthogy a P. praescabriusculus héjjasan és ki- 
tünő állapotban van megtartva, másrészt pedig az előfordulása, kivált 
a réteglapokon, tömeges, Szucsi és Egercsehi Heves megyében ezen fajra 
nézve valóban locus classicusnak mondható. Ezen, kövületeiknél fogva 
feltünő homokkőpadok főleg Szucs község körül, nevezetesen tőle Ny-ra 
az útkanyarulaton túl, továbbá É-ra a Nagyhegy É-i árokfőjében, vala- 
mint a Nagyhegytől K-re — már Egercsehi határában — a Csókolódzó- 
völgyben, mely a bányateleptől ÉNy-ra húzódik fel a Halfő felé, DK-i, 
mérsékelt fokú düléssel találhatók szálban. Ez ugyanazon szintáj, mely 
Salgótarján profiljában a széntelepek feletti Teredo- és Cardium-fajokat tar- 
talmazó rétegek felett, másrészt pedig a cslir, alatt foglal helyet. 


VI. Slir (Sehlier). 


Az előbbi preescabriusculusos szint fölött következik a slir, mely 
néhol halpikkelyes finomszemű agyagos homokból vagy homokos agyagból — 
így pl. az egercsehi Magashegy DNy-i oldalán lévő árokban — másutt 
homokosabb rétegekből, illetve egészen laza homokkövekből áll. Ez utóbbi 
fehéres homokrétegek Egercsehi község D-i végén, az út mellett vannak 
feltárva, ahol kisebb Tellina sp. elég gyakran fordulnak elő bennök. 


, 


VIL Felsőmediterrámn. 


Végre a Magashegy K-i vidékén nagy vastagságban finom homokból 
álló lerakodások figyelhetők meg, amelyekben pl. a Nagyhegy kúpjától 
légvonalban kb. 1"9 km-nyi távolságra KÉK-re eső árok, illetve forrás 
melletti nagy homokfalban alig kiszabadítható apró, rendkívül vékony és 
máris összetöredezett kagylóhéjjak láthatók. E komplexus esetleg már a 
felsőmediterrán-emelet képviselője. 


ak 


Mindezekből látnivaló tehát, hogy pontusi lerakodások a szóbanforgó 
vidékünkön egyáltalában hiányoznak, hanem hogy az itteni dombvidéket 
alkotó hatalmas rétegsorozat zöme, — amelynek alsó rétegei között a szén- 
telepek foglaltatnak — a benne, habár vertikális irányban csak nagy 
kihagyásokkal, tehát mondhatni sporadikusan és legtöbbször fogyatékosan 
előforduló kövületek alapján alsómedit er rá n-korinak ismerhető fel. 

Budapest, 1917 július 1-jén. 


A KISKAPUS-RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI 
VISZONYAL 


Irta: PÁVAI VAJNA FERENC dr. 


— Az V.táblávalés a 23—26. ábrával. 


Az 1913. év nyarán a m. kir. pénzügyminisztérvam rendelete alapján BöOKE 
HuGó dr. miniszteri tanácsos úr utasítása szerint, csatlakozva Ny felé megelőző 
évi területemhez, a címben jelzett területen végeztem földigázkutatással kapcso- 
latos geológiai fölvételt. 

Vizsgálataim a következő 1 : 75,000-es térképlapokból ölelnek fel kisebb- 
nagyobb darabokat: 21. öv XXX. rovat ; 21. öv XXXI. rovat ; 22. öv XXX. 

vat; 22. öv XXXI. rovat; 23 öv XXX. rovat ; 23. öv XXXI. rovat. 

WACHNER és PHLEpPS tanár uraknak az ezeken a lapokon bejegyzett tek- 
tonikai adatai, a megelőző évekből olyan hiányosak és elszórtak voltak, hogy az 
egész területnek újra való áttanulmányozása vált szükségessé. A lapokat elődeim- 
től szinezetlenül vettem át és jelentéseiket sem ismertem megelőzőleg, tehát 
adataikra nem is támaszkodtam. 

A szénhidrogének előfordulása, amint már az előző évi jelentéseinkből 
kitünik, az Erdélyi Medencében is az antiklinálisokboz, illetve még inkább az 
azokon fellépő brachiantiklinálisszerű boltozatokhoz és dómokhoz van kötve. 
Ezek vizsgálataim szerint, ez évi területemen is megvannak, illetve itt is folyta- 
tódnak. t 

. A redőzés idejére s ezzel kapcsolatban az antiklinálisok szerkezetére vonat- 
kozólag ebben az évben bizonyítékát szereztem be annak, amit a megelőző föl- 
vételi jelentésemben, bár kézzelfogható bizonyítékok híján, szükségszerűnek 
itéltem s amit Böcgn dr. miniszteri tanácsos úr is vallott. 1911. és 1912. évi jelen- 
téseimben hangoztattam, hogy az Erdélyrészi Medence felgyűrődése nem az összes 
azt kitöltő üledékek lerakodása után ment végbe, hanem már a felsőmediterrán- 
ban, annak a vége felé megkezdődött, de nem előbb, mert a kősónál idősebb üle- 
déket az antiklinálisokban nem ismerünk. A felgyűrődésnek még mediterránban 
való gyökeredzését abban a körülményben láttam, hogy az antiklinálisokat még 
a medence Nagyenyed körüli részében sem fedi a medencéből ismeretes teljes 
szarmata s annál kevésbé a pannoniai rétegsor, tehát már a mediterránban a redők 
részben ki voltak emelkedve s azok egy részét a hullámverés el is mosta. 13 

A szebenmegyei Fenyőfalván keresztül ÉNy—DK-i irányban balad át egy 
szarmatarétegekből felépített redő, amely ÉNy felé éppen a Hinterbach medrében 


392 Dr PÁVAI VAJNA FERENC 


halad tovább. Az utolsó házaknál szépen látszik az egész boltozata egy vékony 
tufapaddal. Pár száz lépéssel fentebb, a patak jobboldalán, olyan föltárásra akad- 
tam, ahol világosan látszik, hogy kövületes szarmata. homokos és agyagos üledé- 
kekből álló antiklinális teteje el van mosva s ebbe a kimosásba ugyancsak szarmata 
kövületes kavicskonglomerátum telepszik bele, amely azonban nemcsak erre a 
helyre szorítkozik, hanem messze kiterjed. Nem átallom leszögezni, hogy az elmult 
években kialakult erre vonatkozó impressziómnak fényes bizonyítékára akadtam, 
s csak azt sajnálom, hogy fényképfelvételem erről az érdekes helyről a kedvezőtlen 
idő miatt nem sikerült. k 

Ami az Erdélyrészi Medence felgyűrődésének okait illeti, az 
utóbbi években sok olyan adatra bukkantam — saját megfigyeléseim mellett — 
amelyek megengedik nekem azt, hogy szakítva az eddigi erre vonatkozó elméletek- 
kel s tovább fejlesztve azokat az alapokat, amelyeket BöcKH dr. miniszteri tanácsos : 
úr vetett meg! a tudomány mai színvonalán álló magyarázatot adjak ennek a már 
részleteiben 18 megállapított, egész medencére kiható redőződésnek. 

Jelen értekezését m keretei azonban nem engedik meg, hogy tanul- 
mányomat itt részletezzem, csupán annak konstatálására szorítkozom, hogy a: 
"medence neogén üledékeinek meggyűrése, a kősóréteg 
közreműködésével, a medence:felé irányuló betolódá- 
s:-okrajvezethetőívissza, mint" fokozatos geoszinkliális 
felgyűrődési folyamatra.? ; ; 


A) Antiklinalisok (boltozatok). 


a) A szászszentlászló—szászujfa)l]lu—rozsondal-lesses— 
a ÚSr(ó vás ba sedrő. 


Mult évi fölvételi területem ÉNy-i szélén már megemlékeztem volt arról, 
hogy : Szászszentlászlótól DNy-ra egy lapos redő veszi kezdetét, 
amely innen, mondhatnám, a szászujfalúsi völgyön. fut végig Szászujfalúi 
körül jól megfigyelhettem ezen az antiklinálison egy hatalmas gyűjtő- 
területű brachiantiklinális boltozatot, amely É-ra és D-re egyaránt záródik. 
A redő azonban éppen úgy, mint ahogy az Erdélyrészi Medence többi antiklinálisai- 
nál látjuk, ezzel nem ér véget, hanem az 509-es és 634-es pontokon keresztül 
nagyjából a. rozsondai völgybe kanyarodik, ahol új boltozat nyílik. Rozsonda 
alsó végénél azonban megint D felé kanyarodik s a Hortobágy völgyén keresztül 
ar lessesi Öregvár nevű hegy (Alte Burg 641) és Oroszlánhegy (Löwenberg 556) 
Nyi oldalán a vessződi patakig követhettem, ahol a 6883-as pont D-i oldalán. 
nyoma vész, háttérbe szorul, mint a lessesi antiklinális mellékredője. Fzáltal"a; 
redőtársulás által a lessesi brachiantiklinális É-on sajátságos, villaszerű elágazást 
tüntet föl. 


:! Dr. BöcKH HUGÓ : Az Erdélyi imedence földgázt tartalmazó ántiklinálisairól. 1911. 
? Dr. PávAI VAJNA FERENC: Áz.  Erdélyrészi-medence gyűrödésének okai. (Bány. 
Koh. Lapok. 1915. 19. szám.) Zg új jévjákú 


A KISKAPUS—RUKKOR: KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 395 


Ez évi fölvételeim alkalmával meggyőződtem arról, hogy két egymáshoz 
közeledő redő itt a medenceszélektől távolabb is többszörösen redőzött össze- 
függő boltozatot adbat. Tehát a lessesi élénk gázömlést, fortyogókat és sósvizet 
feltüntető boltozat részben a hégen—prázsmári, részben a szászszentlászló — 
vessződi redők tartozéka. Kiemelem, hogy úgy a földigázömlés, mint a fortyogók 
és a sóskút az előbbin foglalnak helyet, míg az utóbb említett csak már mint 
mellékredő szerepel. 

A főredő lefutását az 1912. évi fölvételi jelentésemben ! leírtam s azon a 
mostani tapasztalatok után sem látom szükségét annak, hogy változtassak, sőt 
a mellékredőt illetőleg sem lehetek PHLEPS úrral egy véleményen,? amennyiben 
a Brulyától D-re levő vidéken tett megfigyeléseim éppen úgy, mint a (Gerdálytól 
ÉK-re 1912-ben mért 22h irányú dőlésem arra vallanak, hogy a mellékredő, jobban 
mondva a- szászszentlászló —vessződi redő Brulyától D-re lép föl megint. 

Itt ugyanis a medence D-i pereme felé éppen úgy, mint Kissinknéi, vagy 
Kálbornál a főredőtől Ny-ra redőződését, iletve boltozatot találtam. Bukkor, 
Gerdály, Mártonhegy és Földvár között a kövületes szarmatarétegek szép fél- 
boltozatot alkotnak, olyanformán, hogy a redő tengelyét ÁAlsóvist irányában a 
.611-es pont meredek rétegállásainál kell keresnünk. D felé az Olt folyó ezt a bol- 
tozatot is feltárta, de hogy É-i részében még mindig vannak szénhydrogének, 
bizonysága az a több méter átmérőjű nagy fortyogó, amely a gerdályi 550-es 
ponttól Ny-ra, a patak baloldalán van. Ennek régi zöldes iszapömléseit tanulságo- 
san tárja föl a patakárok. Medencéjében ottjártamkor hatalmas buborékok fujták 
föl a híg iszapot. Ettől a fortyogótól kissé DK-re, még mindig a patak baloldalán, 
jóval kisebb kénhydrogénes fortyogót találtam. 

A környék pásztorai mindkettőnek vizét sósnak mondják, annak alapján, 
hogy a marhák előszeretettel keresik -föl. 

Ennek a boltozatnak K-i szárnyában különben a rukkori 611-es pont DK-i 
tövében, az Olt kanyarulatában, kis sós kénhydrogénes forrás van. Ez a sós forrás 
azonban egészen közel van szinklinálishoz. Itt az Olt völgyében, a felszín közelében, 
már a sóformációra kell számítanunk, ami K-i előfordulásából következik is. 
"Sajnos, az Olttól D-re eső terület már nem volt az én munkaterütetem s így ez a 
boltozat sincsen a folyón túl kinyomozva, sem a Déli-Kárpátokhoz való, való- 
színűleg igen érdekes viszonya, megállapítva. 


b) Kiskapus-—felsőgezés-—vessződ—alsóárpási redő. 


Félvételi területemen tovább Ny felé található redő a kissármás—mező- 
sámsond —magyarsáros —báznai antiklinális folytatása, vagyis annak, amely 
eddig az összes medencebéli redők között a legtöbb földigázt szolgáltatja s Kis- 


1 D:. PávAr VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros-Héjjasfalva Fogaras — Rukkor kö- 
zötti terület tektonikai, stratigraphiai és morphologiai viszony ai. (Jelentés az Erdélyi- 
medence földgáz-előfordulásai közül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről. 
II. rész I. füzet. 1913.) i É 

? Dr. PHLErs Orró: Jelentés. (1913.) Ugyanott. 


394 D; PÁVAI VAJNA FERENC 


kapus közelében is két jó gázkút van rajta. Kiskapustól DK-re a Schemmert- 
erdőben van nagyjából az a boltozata a pannoniai rétegeknek, amelyet dr. PHLEPS 
tanár úr már régebb ismertetett s 1911—1912. évi fölvételi jelentésében is leír. 
Területe nagy. Kiskapus— Baronlak—$Szászivánfalva határainak jó részét öleli fel 
s É felé a Nagyküküllő-völgy is ideszámítható mint gázgyűjtő terület. A brachi- 
antiklinális fontosságát a földigáz szempontjából emeli, hogy eddigi vizsgálataim 
szerint a szarmataüledékek sebol sem kerülnek föltárásba , s így a vastag szarmata- 
és pannoniai fedőrétegek elég garanciát nyujtanak nagymennyiségű földgáz; fel- 
halmozódására . (A 22-es számú fúrás gyönge benzingázai magasabb szénhydrogé- 
nek jelenlétére is vallhatnak.) 

A redő tengelyét illetőleg megfigyeléseim módosítják PHLEPS úr leírását, 
amennyiben a szászivánfalvi völgyben (400-as ponttól ÉNy és ÉK-re) eszközölt 
dőlés méréseim alapján (14 h. 7", 10 h. 39) is, azt nem a Schrávenbergen 
és Dicker Hotterbergen keresztül, hanem jóval É-abbra kellett meghúznom 
ott és K-ebbre a Kaltenbachon való átvonulásig, ahol voltaképpen már a 
kiskapusi brachiantiklinális D felé végképpen lezáródik a szokásos relativ 
szinklinálissal . 

Mártonfalvánál már egy mésik hatalmas brachiantiklinális, a felsőgezési 
nyílik s a PHLEPS úrtól is emtített Lieberlingen keresztül halad D feié, hogy Felgő- 
gezésnél majdnem egészen K-i irányt vegyen föl. Itt ugyanis éppen úgy, mint 
tovább Ny felé a medence redőinek irányában a Ny-i szegélybegység hatásán 
kívül — felfogásom szerint — a DNy-i és itt főleg D-i Kárpátok szorítása érvénye- 
sül, aminek következtében az antiktinálisok irányán is gyökeres változás észlelhető. 
Az oldalas alátolások erőhatásainak összetalálkozása éppen itt a IJelsőgezési 
brachiantiklinálisban impozánsan nyilvánul meg, amennyiben a pannoniai üle- 
dékek alul nemcsak a szarmataüledékek emelkedtek ki nagy területen, hanem 
a felsőmediterrán vastag dacittufa is kettős redőben kerül feltárásba. Amiért 
csak ilyen értelemben módosítva tehetem magamévá HALAVÁTS főtanácsos Úr 
szelvényét.? Mindkettő mint valóságos diapir-mag fogható föl. Az É-i a falu D-i 
végén kezdődőleg van szépen föltárva s halad K—DK felé Bendorf község irányá- 
ban. Az 576-os és 597-es pontok (1:-25,000-es lap!) közötti nyergen mindkét 
szárnyát mértem (23. ábra), tehát elszakadva nincsen, éppen úgy, mint a 465. 
ponttól DNy-ra vastag dacittufával körülhatárolt mediterrán diápir-mag, amely 
az előbbihez viszonyítva egészen szűk térre szorítkozik. De amíg azt kövületes 
szarmatarétegek veszik körül, bár a D-i szárnyon sokkal keskenyebb sávban, 
mint az É-in, ez a DNy-i szárnyán a szarmataüledékeket egészen elfenve, közvet- 
lenül érintkezik a követekező antiklinálishoz tartozó újegybházi boltozat kövületes 
pannoniai rétegeivel. Ebből kifolyólag a felsőgezési brachiantiklinális ÉNy-i része 
aszimmetrikus, a leírt D-ibb fekvésű diápirmagnál a D-i szárnya mechanikusan 
elfenődött . Az É-i mediterrán diápir-redő a 4La Fantana reces-oldalon DK felé egy 
mély vízmosásban a 4382-es pontnál É-ra a Hortobágy völgyébe ereszkedik alá. 


: PHLRPS OrTó: Jelentés. 1913. 
2 HALAVÁTS GYULA: Újegyház— Holczmány —Oitszakadát — környékének földtan 
alkotása. (M. kir. Földtani int. 1913. évi jelentése 362. 1.) 


9 


39 


[4 


KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 


A KISKAPUS—RUKKOR 


"[eanfeg e opax teyogurrs 


V wagy pe 


396 Dt PÁVAI VAJNA FERENC 


Tovább menőleg Radenberg É-i oldalán levő csúszásokban ugyancsak megtalál- 
tam a tufa cserepeit, míg Bendorítól ÉK-re szépen mérhettem vastag rétegeit. 
Itt, úgy látszik, megint erősebb kiemelkedéssel van dolgunk, lezáródással, de a 
D-i szárnyat a Hortobágy elmosta s fiatal lerakódásaival és D-i oldalát kisérő 
megrogyásaival nagy részben hozzáférhetetlenné teszi, 

A Radenbergen homokköves szarmatarétegeken mért meredek dőlés éppen 
úgy, mint az 508-as ponttól É-ra lévő árokban megfigyelt ellentett dölésű agyagos 
rétegek a boltozat Ny-i részén leírt dupla redőzés folytatására ására vallanak itt a 
brachiantiklinális K-i lezáródása közelében is. sége tás (488 

Tehát megint látjuk, hogy a medence redői a mélyben é iéken a részeken is 
többszörösen redőzöttek, amint azt eddigi fölvételeinknél is tápasztaltuk. 

Az itt vázolt szerkezet és ebből következő K-i irányú iterjedésből nyilván- 
valóan következik, hogy tagadásba kell vennem PELÉPS tanár"úrnak azt a korábbi 
megállapítását," hogy a Bázna—Kiskapus — Felsőgézés felől jövő antiklinális 
Újegyház felé folytatódna, bár ezt az adatot at Erdélyi Medence antiklinálisainak 

vázlatos térképe, amelyen különben még az én ádátaim nem lehettek feltüntetve, 
mert későbbi keletűek, is így mutatja. De HALAVÁTS úrral sem érthetek egyet, 
aki meg a rüszi redőt vezeti Felsőgezés—Bendorf felé. 

A felsőgezési brachiantiklinális, bár. óriási kiterjedésű, hiszen Mártonfalva., 
Felsőgezés, Oláhivánfalva és Bendorf községek határának nagy részét öleli fel, 
tehát gyűjtőterülete hatalmas, a földigáz szernpontjából nem nagyfontosságú, 
amennyiben benne a mediterrán-diápir-mag fedőrétegek nélkül kerül napszínre. 
Számba vehető gázömlést vagy fortyogót nem 15 találtam rajta. Tekintettel azon- 
ban, hogy Nádpatakon maguk a felsőmediterrán-üledékek is szolgáltattak földigázt 
még rosszabb takarással, ez a boltozat ebből a, szempontból sem mellőzendő tel- 
jesen, s kérdés, hogyaz intenzivusabb nyomás.alatt állott és elfenődött DNy-i 
szárnyrésze nem-e volt alkalmas a magasabbiszénhydrogének keletkezésére? 

Vázolt tektonikai szerkezete — úgy hiszem — a részletesebb megbeszélést 
megérdemelte, annál is inkább, hogy ez a brachiantiklinális is igen jó példa arra, 
hogy GAÁL magántanár úrnak a medencebeli redők létjogosultsága ellen felhozott 
nagyarányú miocénbeli megrogyási teoriáját egy. csapásra tönkre tegye. 

Azt hiszem, maga GAÁL úr sem fogja azt mondani, hogy az a felsőmediterrán- 
diápir-mag, amelynek É-i szárnyán vastag szarmata-rétegsort találunk, míg a 
D-in ebből semmi sincsen a felszínen, hanem ahelyett egyenesen a kövületes pan- 
noniai üledékekre támaszkodik, még a miocénben történt megrogyásnál.tornyo 
sul föl? Még szembeszökőbb ez az eset Sorostelynál, ahol a szarmata borul reá a 
mediterránnal együtt pannoniai üledékekre,? vagy Marosdécsénél, ahol a felső- 
mediterrán nyomul reára szarmatarétegekre s gyűri meg ez által olyan nagyszerűen. 
Ha ezek a középmiocénrétegek a középmiocénben fölvett helyzetben lennének, 
nemde a dolog úgy festene, mintha a harmadégé meghalt nagya pa az idén borult 
volna reá, halála után született unokája sírjárat b 


" 


! PHuppPs. OTTÓ: (Jelentés, stb. II. rész. I. füzet 1913.) 

: Dr. BöckH HuGó: Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi-medence földgáz-előfor- 
dulásainak az 1911—1912. években történt tanulmányozásainak eredményeiről. (Jelentés 
stb. II. rész, I. füzet 1913.) 


, 
A KISKAPUS—RUKKOR KÖZE ES0 TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 397 


Úgy rémlik, hogy hasonlatom még mindig nem olyan goromba , mint amilyen 
vastagon tévedett a magántanár úr a gázkutatás ellen irányuló támádásainak 
:ebben a részében is! a. 

Amennyire Bendorítól DK-re a Hortobágy baloldalán a művelés alatt levő 
és erdővel benőtt vidék a betekintést megengedi, az itt fellépő relativ szinklinális 
után, amely a Hortobágy kanyarulatában is érvényesül, egy az előbbinél jóval 
kisebb boltozat lép föl Vérd és Vessződ között, az utóbbitól kissé D-re. Ez a 
viszonylag kisebb brachiantiklinális mintegy bevezetőjea redő hirtelen D-re 
kanyarodásának s voltaképpen ezáltal jön létre. Innen kezdve antiklinálisunk 
a már K felé tárgyalt redőkkel halad parallel az Olt völgyéig. Ez a Felsőgezés- 
"től Alsóárpásig terjedő része új, sem PHLEPB úr nem említi meg, sem, természe- 
tesen az ő adataira támaszkodva, a medence antiklinálisainak térképe sem 
ábrázolja, sőt azon kétszer is szinklinális kanyarodik át ezen a helyen. 

A vérd—vessződi boltozatot az előbbihez viszonyítva, részben zártnak kel! 
tekintenem, de csak annyiban, hogy a fedőjét alkotó szarmatarétegeket az erozió 
még nem távolította el egészen, s mélyebb tagjai a vékonyabb dacittufával még 
fedik a mediterrán-redő-magot, valószínűleg mindenütt. 

Ha jól ítéltem meg, a Vessződtől Ny—DNy-ra előforduló tufa azonos azzal 
. a szarmatakori vastagabb tufapaddal, amely D-ebbre a 837-es pont D-i oldalán, 
, vagy Gerdály és Prázsmár községek közelében látható ugyancsak szarmatarétegek 
között. Ebből kifolyólag nem érthetek egyet HALAVÁTS főtanácsos úrral, aki itt 
is említ mediterrán-rétegeket. Egyben meg kell jegyeznem, az innen közölt szel- 
vénnyel kapcsolatosan, hogy én a 588 m-es Hocbendorn-hegyen és annak ÉK-i 
. oldalán az 564-es pontig, az utóbbitól kezdődőleg a következő rétegdőléseket 
mértem : 16 h. 65", 16 h. 75", 14 h. 50", majd DNy-ra 3 h. 359. Az 564-es ponttól 
a Werderbergig pedig 2 h. 20", 8 h. 189", 245 h. 23" méréseket jegyeztem föl, ame- 
lyekkel mindenben egyeznek a vessződi patakontúl tapasztalt rétegdőlések is. 
Tehát az 564-es ponton keresztül a Hochendornhegy és Vérdvessződi hegy között 
redő halad át, vagyis itt nyílik a vérdvessződi boltozat, mig a főtanácsos úr által 
szóbelileg említett hochendornhegyi redőzés a. felsőgezési és bendorfi másodlagos 
redőzés folytatása lehet, amelynek ÉK-i szárnyát én is mértem a hegy DK-i oldalán 
levő árokban (8 h. 359). 

Hogy ebben a boltozatban is lehet még földigáz, némi bizonysága az, hogy 
az 5388-as pont É-i lábánál, a vessződi patak baloldalán, még van egykori fortyogóra 
valló egéráso vízű ingovány. 

D felé haladva Kürpödtől K-re, egy mély vízmosásnak a végén, 10—80"-os 
dőlésekben találtam meg a redő további folytatását. Ilyen meredek dőlést még 
csak D-ebbre, az 595-ös pont DNy-i oldalán mértem, vagyis a redő tengelyében 
míg attól távolabb 5—14"-os dőléseket találtunk csak, de ezek is egy kövületes 
szarmatarétegekkel burkolt, elnyúlt bracbhiantiklinálist szemléltetnek mindenütt, 
a dombvonulat gerincét követve, a 604-es ponttól kezdődőleg a 468-as ponttól 
D-re levő patak (Mártonhegyi patak) völgyig, amely itt éppen úgy keresztezi a 


1 HALAVÁTS GYULA: Szentágota környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani 
Int. 1914. évi jel. 360 1.) 


398 5 .D: PÁVAI VAJNA FERENC 


redőt, mint fentebb a Vessződi patak, amely utóbbi emellett ÉNy, majd D-i irá. 
nyával gyönyörűen alkalmazkodik az altalaj vázolt tektonikájáboz. ; 
A mártonhegyi boltozattól D felé haladva kis relativszinklinális után az 
Olt völgy É-i oldalán levő dombtetőkön 20, 21, 22, 24, 8 és 5 h. irányú dőléseket 
mértem. körülbelül az 5183-as pontnál átbaladó tengellyel. Ezek az adatok nyilván- 
valóan egy újabb boltozatnak, az alsóárpásinaka nyílását jelzik kövületes szarmata - 
rétegekben. Persze D-i folytatása még ennek sincsen kinyomozva az Olt völgyében, 


c) A bolya—újegyháza—illenbák—oláhújfalusi redő, 


Fölvételi időm 1913-ban már nem futotta arra is, hogy a nagyszebeni lap 
Vizapataktól K-re eső részét is áttanulmányozhassam s így nem állapíthattam 
meg, hogy ez az antiklinális milyen összefüggésben van azzal a nagy negyed- 
boltozattal, amely Nagyselyk—Mihályfalva környékét foglalja el, a balázsfalvi 
lap DK-i szögletében. De valószínűnek tartom, hogy itt még a rüszi zavargástól 
É-ra is van egy fölboltozódás a PHLEPS úr által említett ! Hilmhegy és Hőalhegy 
felől jövő monorai redőn, amelynek búbján még Mihályfalvától DNy-ra fellépnek 
a szarmataüledékek is s kialvó fortyogók és .SH.-es forrás is van a Vizapatak 
völgyében. Ennek a: fölboltozódásnak lehet a redő folytatása az az antkilinális, 
amely a Salkótól D-re levő domb gerincén észlelhető, kisebb boltozatot főrmálva, 
hogy egy relativ szinklinálissai DK felé kanyarodjék az újegyházi brachaniti- 
klinális ba . 

A salkói boltozat Ny felé nincsen még kidolgozva s így egyelőre csak annyit 
említek meg róla, hogy fekvése ennek is a felsőgezési brachiantiklinálisnál elmon- 
dott okokra vissza vezethetőleg K—Ny-A gerincén egészen meredek rétegállásokban 
(60—80") kövületes szarmatarétegekből álló magva kerül föltárásba a lankás 
dőlésű pannoniai takaró alól, amely az újegybázi lapra eső részét egészen körül- 
veszi. A salkói patak medrében az újegybázi térképlap szélén gyöngébb fellobbanó 
gázbugyogást észleltem, az É-i szárnyában. 

Az újegybázi boltozat szabályos brachiantiklinális. Fedőrétegei közül a 
pannoniai emelet nagy része is megtalálható még. Alsógezés —Aluna és Újegyháza 
határai szolgálnak gyűjtőterületéül. Sajnos, Újegyháztól DK-re a Hortobágy bal- 
oldalán emelkedő dombság úgy tele van rogyásokkal és annyira művelés alá van 
fogva, hogy nagyobb leásások nélkül, amelyekre akkor a kincstár még nem 
nyujtott fedezetet, nem tudtam ezen a végén a lezáródást pontosan lemérni. 

Különben a Hortobágy kanyarulata szépen mutat rá erre a tektonikára. 

Jelentősebb gázömlést amit földgáznak lehetne tekinteni, én nem figyeltem 
meg ezen a boltozaton, mindazonáltal minden eshetőség megvan adva arra, hogy 
ezen is meglehessen fúrni a földgázt. 

A redő továbbmenőleg Illenbák község K-i részén halad, most már mind- 
egyre D felé fordulva. Nagyjából ugyan itt kezd nyílni egy másik brachiantikli- 
nális a pannoniai rétegekben, amely D felé jobban és jobban kiemelkedve, Oláh- 
ujfalunál már a szarmata -üledékeket hozza felszínre. Itt megint csak félboltozatot 


1 PHLRP3g OrTó : (Jelentés stb. II. rész, I. füz. 1913.) 


A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 399 


lehetett megállapítani az Olt jobboldalán, de a folyó völgyében is messze tarthat, 
mert az országút közelében a Kercisorai patak martjának feltárt szarmata agyagos- 
homokos rétegeiben még mindig 18h 5" alatt dőive találtam meg Ny-i szárnyát. 


d) A vurpod—czinkendál—holezmány-—glimbokai redő. 


Az előbbi antiklinálistól "Ny—DNy-felé találjuk az ötödik redőt az új- 
egybázi lapon. 

Az eddigi bejárások után olybá tűnik fel ez a redőrész, mintha a glombokai 
féiboltozatnak nagyon hosszan elnyúló ÉNy-i nyulványa volna. Érdekes, hogy még 
az alsóárpási boltozódás a legkevésbbé nyúlik meg. É felé, az oláhujfalusi már 
jóval messzebbre terjed wbbe az irányba s ez utóbbi valósággal abnomisan nyúlik 
el. K felé az alsóárpási után az alsóvisti, rukkori s majd a nádpataki boitozódások 
hasonlóan tüntetnek föl fokozatos kinyúlást. Kérdés; hogy ez a jelenség jövőre 
nem-e lesz összefüggésbe hozható középen a medence fokozatos felgyűrődésével 
kapcsolatos, mélyben lappangó, kisebbszerű geoantiklinálissal? 

A brachiantiklinálisoknak ezeket az egyirányú megnyulásait külföldi 
mintára szérkezeti vagy brachiantiklinális terrászoknak nevezhetjük mi is, amelyek 
szintén szoktak földigázt raktározni, amint azt a nádpataki esetében is tapasz- 
taljuk. Az előfordulási esehetőség ebben az esetben azonban sokkal nagyobb, 
tekintettel, hogy itt ezen a redőn, kivéve Glimboka közvetlen környékét, az egész 
pannoniai rétegsor képviselve: van, mint fedő. 

Glimbokánál a kövületes szarmata, rétegek is föl vannak tárva a redő ten- 
gelyében. 

Alsóporumbák meg Saráta községeknél pedig már erősen sósvizű kutak 
vannak D felé haladva, jeléül, hogy itt már a felsőmediterrán-üledékekbe, vagy 
azok közelébe jutottunk. 

Nagyon fontos, de sajnos, még megoidásra vár, hogy ezek a boltozatok 
D felé nyitottak-e vagy az alaphegység lábánál abban az irányban is bezáródnak? 
A sűrű népességű és forgalmas Olt-völgy szempontjából azt hiszem. fölösleges han- 
goztatnom, hogy milyen horderejű volna az esetleges zárt és még részben fe- 
dett boltozatok föltárása ! 

A. most tárgyalt redővel kapcsolatban meg kel] említenem, hogy Vurpod 
községben, annak közepe táján több kút vize erősen kénhydrogénes és azt, hogy 
(Glimbokánál a falutól É— ÉK-re már 2h 4" dőlésű szarmatakori rétegeket figyel- 
tem meg s így a redő tengelyét a községen keresztül kellett- megvonnom, am: 
némileg módosítja HALavÁTS fölvevő geológus úr 1912. évben adott szelvényét,! 
amelyen a redő tengelye K felé a Valea-Colunelulujva van kitolva. Hogy ezt az 
utóbbi körülményt megemlítettem főleg gyakorlat: szempontból teszem. 


1 HALAVÁTS GYULA: Újegyhíz—Holczmíny—Oltszakadát környékének földtani 
alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi jelentés 366 I.) 


400 D: PÁVAI VAJNA: FERENC 


e) Moh—hermány-—hortobágyfíalva—olt szakadáti redő, 


Ezzel a redővel elérkeztünk az Erdélyrészi medence D-i részének tektonic 
kailag kétségkívül legérdekesebb részéhez, ahol a aiedők, ha  megfigyelé- 
seim helyesek, valósággal félkörben futnak le. Az utóbb tárgyalt két redőnéi is, 
mint Felsőgezés, Vessződ, Alsóárpás, vagy Bolya, Újegyház, Oláhfalu között 
látunk ívben való lefutást, amelyet a D-től és DK-ről ható erőknek tulajdonít- 
hatunk. 

Itt, azt biszem, nem tévedek, amikor úgy gondolom, hogy úgy ezeknek, 
mint a DNy-ról jövő alátoló oldalas nyomásnak az ütköző pontjára jutottunk s 
ennek a három oldalról jövó erőhatásnak eredményeként állott elő a félkörös 
Jefutású moh-hortobágyfalva-szakadáti redő. 

, Hogy a fölvettem területen a mol Hortobágy-terkolatnál kezdődő 
redő a Szebeni-patakon túl honnan jön, nem volt időm megállapítani. PHLEPB 
úr a nagydisznódi Sóskúton és az attól K-re fellépő sósforrások mentén kijelölt 
ugyan egy redőt, de hogy annak a folytatása-e a hortobágyvölgyi, nincsen meg- 
álla pítva, mindenesetre nem lehetetlen. 

Számottevő boltozódási nem észleltem ezen a redőn, ha csak a további 
kutatások nem fognak ilyeneket Mohnál és Oltszakadátnál kimutathatni, 
ahol a dőlés-viszonyok némileg ilyesmire vallanak. Tengelyén különben elég 
meredek. 46—53"-os dőlések 15 szerepelnek, 

Ennek a redőnek lefutását illetőleg fel kell említenem, hogy amig HALAVÁTS 
főgeológus úr ugyancsak a jeleztem lefutást álla pította meg, PHLEpS úr jelentésé- 
ben a bortobágyvölgyi részét Dolmány és Vörösmart között a Szelindek felől 
jövő antiklinálissal köti össze, míg a szakadáti részét Hortobágyfalvától ÉNYy-ra 
a Zugenbach-völgyén át a rüszi redővel köti össze. Tekintettel, hogy Dolmánytól 
É-ra és K-re épen a PALxps úr áltai említett 405-ös pont táján 24; illetve 1h irányú 
dőléseket mértem, amelyek közül az utóbbi belyen levők 249-os dőlést tüntetnek 
föl, PHLgps úr megálla pítását tagadásba kell vennem. Hortobágyfalvától DNy-ra 
szintén a réteg csapásának olyan fokozatos görbülését találtam (24, 2, 4, 5h), 
hogy az általa megjelölt lefutást megint nem követhetem. Ugyancsak nem ismeri 
a mohi lakosság sem az általa erről a redőről említett sósforrásokat sem, amint- 
hogy a tanár úrtól a Hortobágy-völgyéből leírt mediterrán-rétegek is kövületes 
szarmata-üledékek, s így természetesen HAtLAVÁTB úr is tévesen sorolja azokat 
a pannóniai emelet üledékei közé. 

Szakadától DNy-ra az Olt-völgyében van ezen a redőn az egyetlen sóskút 
s meilette kialvó fortyogóra umlékeztevő ingovány. 


DA fenyo adva "redő. 


A már bevezető soraimban említett fenyőfalvai redő kétségkívül kisebb- 
szerű redőződése a neogén rétegeknek. A falu ÉNy-i végén a szarmata rétegek 
félméteres tufa paddal alkotnak jól megfigyelhető ráncot a patak kanyarulatában 
s fönebb is mérhettem ellentett irányú rétegdőléseket az 5383-as ponitól DNy-ra, , 
ugyancsak a Hinterbach völgyében. Sajnos, további folytatását az erdővel sűrűen 


A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 401 


benőtt vidéken leásások híján nem állapíthattam meg. De ha feltételezzük, 
hogy a hortobágyvölgyit követi lefutásában, akkor ennek is vissza kell kanya- 
rodni az Olt völgyébe, ahol Fenyőfalvától ÉK-re az Olemor-domb (505 m) D-i 
oldalán tényleg mértem 14215 369"-os, ÉNy-i részén pedig 82 11"-os dőlést. Az Olt 
kanyarulatában pedig, ahol a megyei útat mossa alá az 1 : 25,000-es lapon Fán- 
tana sáráta sósforrás van jelezve, ami ugyancsak redőzésre vall. 

Felektől D-re, innen DK-re találjuk a feleki sóskutat, amely az ott nagy te- 
rületen elszórt fortyogók egyikének szélin van mélyesztve. Mindazonáltal gáz- 
buborékok nem szállnak föl belőle, csupán a mellette levő sóstócsából ritkán. 
Tény azonban, hogy ilyen sok és nagy fortyogókat legfennebb a lessesi boltozaton 
láttam. Tekintettel, hogy innen DK-re a 458 m-es Bogdán D-i oldalán levő völgy- 
ben föltárt dacittufán és fedőrétegein 22h 10" és 3h 69-os dőléseket mértem, ame- 
lyek redőzésre vallanak, valószinűnek tartom, hogy az Olemoron észlelt redő 


25. ábra. Földfolyás az Olt északi partján. 


a feleki sóskúton keresztül idáig követhető. Ennek pontos megállapítása minden- 
esetre az Olt-völgy tektonikai feldolgozásakor fog eldőlni. Egyelőre csak azt 
emelem ki, hogy a felsőmediterrán, vastag határ dacittufán, amelyet Czódtól 
a Fenyőfalvától D-re levő Olt jobbparton és Rakov:czán keresztül a Bogdántól 
D-re levő  Patak-völgyig követhetünk még, vastag szarmata-fedőt engéd meg 
Felek környékén a földigáz anyagkőzete, a mediterrán sósrétegek felett. 


B) Szinklinálisok (teknők, vápák). 


a) Az erzsébetváros-—baráthely—riomfalu—apátfalva— 
brulya—alsóutasi szinklinális. 


A leírt antiklinálok között elterülő szinklinálisok közül ez a szászszentlászló- 
alsóvisti és a kiskapus—alsóárpási redő között terül el. Voltaképen folytatása 
a felvételi területemtől É-ra levő hatalmas vápának s itt is felöleli az Erzsébet- 
város, Medgyes, Nagykapus, Muzsna, Apátfalva közötti nagy területet, régi 
felfogás szerint, nem várt vastagságú pannóniai rétegek leüllepedésére adva al- 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 27 


402 D: PÁVAI VAJNA FERENC 


kalmat amelyeket több helyen kövületek alapján állapítottam meg itt is. Szent- 
ágota körül, főképen attól ÉNy-ra egyrészről a rozsonda, lesses, prázsmári, más - 
részről a felsőgezés—bendorfi és vessződi bra chiantiklinálisok sajátos helyzete 
folytán, hogy úgy fejezzem ki magam, tektonikai luk keletkezett, vagyis a brachi- 
antiklinális negativuma, a brachbiszinklinális. Ez folyton keskenyedő szinklinális 
jellegével Vessződtől ÉK-re átsiklik a szarmata-üledékek területére, ahol Brulya 
körül megint brachiszinklinálissá szélesedik az előbbi és a D felé következő bolto- 
zatok között. Itt bár kövületeket nem találtam, úgy gondolom, hogy habitus után 
ítélve, a magasabb fekvésű, főleg laza homokos lerakódások pannoniai koriak, 
a. visszahúzódó pannoniai belső parti üledékeire gondolva, amikor a HALAVÁTS 
úrtól megkívánt panncniai agyagoknak hiányozni is kell itt még a parton. Szin- 
klinátisunk Brulyától D-re kissé DNy felé kanyarodik, amire az alsóvisti felkol- 
tözódás kényszeríti s azután egyenesen Alsóutsának tart mindenütt a szarmata- 
üledékekben. Az Olt balpartján ez sincsen tovább nyomozva . 


bas sálya—márdos-h—aluna—kürpüd—szászahuzi szink]i- 
nális. 


A kiskapus—alsóárpási redő s a mihályfalva—salkó—oláhujfalusi ax ti- 
klinális között ugyancsak többé-kevésbbé jól kifejlődött szinklinálist találtam. 
A kiskapusi brachiantiklirális és Mibályfalvai boltozódás között a lankás tele- 
pülésű pannoniai üledékek normális, de elég széles teknővel vannak elválasztva 
egymástól, amely Márdosnál D felé kanyarodik s itt a k-skapusi, felsőgezés: és 
solkoi brachiantiklinálisok helyzetéből kifolyólag bracbiszinklnálisszerű lukként 
áll előttünk, amely DK felé mondhatni egészen lezáródik. A felsőgézési, salkói és 
újegybázai boltozatok a már említett tektonikus erőhatásokból kifolyólag ugyanis 
olyan közel feküsznek egymáshoz, hogy itt ezek között alig beszélhetünk rendes 
szinklinálisról . 

Részemről úgy fogom fel a dolgot, amint már-érintettem, mintba a felső- 
gezési boltozat D-i redője már egyenesen az újegyházi boltozat É-i záródását 
érintené s ennek a pannoniai rétegeivel volna szomszédos, minden szélesebb 
szinklinális nélkül. 

Alcinánál már megint normális szinklinálist találünk, amely  Kür- 
pödig a körben fekvő öt boltozat között ugyancsak jelentékenyen kitégul s mint 
brachiszinklinálisról beszélhetünk róla. 

Itt megint D-re kanyarodik s egyúttal a pannóniai üledékek területéről 
rendre fölcs úszik a szarmata területére, ahol Szászáhúzon keresztül, DK-re kanya- 
rogva, a Lázul Prunilor-on keresztül az Olt-völgyét éri el. 


c) A hirzberg—bóföld—skoréi szinklinális. 


A salkói boltozódástól D-re az 599 m-es Hirzberg táján fordul DK-re a 
solkó—oláhujfalusi és varpod—eglimbokai antiklinális közötti szinklinális, amely 


"1 HALAVÁTS GYULA: Nagysink környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtz ni 
Int. 1915. évi jel.) 


La 


A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 403 


.épen itt jelentékenyen kitágul azáltal, hogy benyúlik a solkoi és újegyházi brachi- 
antiklinálisok közötti relativ szinklinálisba. Ez a szinklinális végig kövületes 
pannóniai üledékekkel van kitöltve s így ebben a tekintetben sem sok változatos- 
ságot tüntet fel. Alsógezés Cikkedál között aránylag elkeskenyedik s a Hortobágy 
völgyében az előbb jelzett mintára kissé ismét kiszélesedik, hogy Hoföldtől kezdve 
megint fokozatosan keskenyedjék a jobban és jobban kiszélesedő boltozatok között. 


d) A szentjánoshegyi szinklin ális. 


Ez a teknő Hortobágyfalvától É-ra a Rotbach-i erdő vidékén a környező 
tektonikai viszonyokból kifolyólag brachiszinklinálist formál fölvételi területemen, 
még D felé normálisabb szerkezettel halad át Szentjánoshegy község K-i részén, 


26. ábra. A feleki sóskút és környéke. 


hogy attól D-re, kissé DK felé kanyarodva az Olt völgyébe szaladjon be ez is. 
Lefutása mentén ugyancsak kövületes pannóniai üledékeket találtam. 


e) A vesztény—feleki szinklinális. 


Követve a moh—szakadáti redő lefutását, ez is félkörben fut le az előbbiek- 
nél sokkal keskenyebben. 
— Egyedül a D.-Carbunáru (561) és a prehisztorikus halomsírokkal sűrűen 
. beborított Hegenbusch (510 m) között szélesedik némileg ki, hol szintén tektoni- 
kus lyuk keletkezett a sokszor említett viszonyokból kifolyólag. Ennek a 
szinklinálisnak kőzetei is mint a környező antiklinálisokon szarmatakoriak ellen- 
tétben HALavÁTS úr 1915-ben. adott térképével, legfennebb az említett brachi- 
szinklinálisban tételezhetek fel pannóniai üledékeket, bár kövületeket itt sem ta- 
láltam, amelyek föltevésemet megerősítenék. 

Bár, amint a leírtakból láthatjuk, fölvételeim sok helyen alaposan módo- 
sítjáka megelőző fölvételek! eredményeit, az idő rövidsége miatt a nagyszebeni 


: T. RorH LaAJos: Az Erdélyi-medence geologiai alkotása Erzsébetváros — Beret- 
halom és Martonfalva környékén. (M. kir. Földtani Int. 1911. évi jel.) 
Az Erdélyi-medence geologiai alkotása Segesvár, Apold, Jakabfalva, Rozsonda, 


27r 


404 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


lap többi részeit nem járhattam be, amint az feladatom lett volna s Így azok 
még további tektonikai kutatásra várnak. g 

Az irodalmi adatokkal sokszor ellentétes tektonikai megfigyeléseimre külön- 
külön, mert közleményemet nagyon megnyujtanák, nem térek ki s amazok helyes- 
bítését az olvasókra bízom, az V. táblán mellékelt és publikált térképek 
alapján és abból a bizalomból kifolyólag, amelyet a medence ezidőszerinti legjobb 
ismerője dr. Böokn Hucó miniszteri tanácsos úr ő méltósága fölvételeim pontos- 
ságába helyezett, amikor ennek, a már geologiailag fölvett területnek, újra való 
fölvételét reám bízta, s amelynek kritikája elé magam is bizalommal tekintek. 
Eltekintek természetesen egyes részletesebb kérdésektől, amelyekre egy nyári 
fölvételi idő alatt, ekkora területen nem mindenütt terjeszkedhettem ki. 

A sztratigrafiai és morfologiai adatok feldogozásához szükséges szép gyűjtöt- 
tem anyag, most mint kivezényelt katonának nem áll rendelkezésemre s nem is 
volna alkalmam annak feldolgozására mostani körülményeim között, amiért 
ezeknek feldolgozását és publikálását kénytelen vagyok más alkalomra halasztani. 

Ivanicgrad, 1917 május 15-én. 


B) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


A FÖLDTAN ÉS ŐSLÉNYTAN SZEREPE A BUDAPESTI 
EGYETEMEN. 


Írta: VADÁSZ ELEMÉR dr. 
EZ VEGA DLA s 


Az egyetem a földtami ismeretek állandó és folytonos hirdetője gyanánt 
a földtan tudományos művelésének ápolója és biztosítéka. Tudományt-terjesztő 
céljától a legkülönbözőbb áramlatok között sem térhet el, amiben az egyetem 
konzervativ jellege segítségére van. Ha végigtekintünk egy-egy tanszak törté- 


Malomkerék (valószinűleg Almakerék) és Dános környékén. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi 
jelentés.) 

HALAVÁTS GYULA: Bolya, Verpód, Hermány, Szenterzsébet környékének földtani 
alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1911. évi jel.) Nagydisznód, Nagylalmács környékének 
földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi jel.) Újegyháza, Holezmány, Oltszakadát 
környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1913. évi jel.) Szentágota környékeinek 
földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1914. évi jel.) Nagysink környékének földtani alko- 
tása. (M. kir. Földtani Int. 1915. évi jelentése.) 

PHLEPS OTTÓ jelentése. (Jelentés az Erdélyi medence földgáz-előfordulásai körül 
eddig végzett kutatómunkálatok eredményeiről, II. rész I. füzet. 


Tafel V. Tábla. 


Földtani Közlöny. Band XLVII. kötet. 


SE tt aN 038 

S í 28 a 

3 38 Ni 

s E Zé Ha 

e. 813 sz 82 kező 

10— És lése F-i-i 

CNN A 4 Esz IS éz HÉ 
e FOX het; s o a Bt 

3 0." 9 4 JE 38 

aA 5 1 en si 

E EZEN s 

SZT SÉG Sz EE 3 
si fr] "ő 

0 3 E E 


— 


fortyogó. — Hretegdólése Viszntes település . 


LNNANNNÁNNI 


4 s 
SEM E 8 hm 
Can SN je — 3 s ÉS S E a 
SS NN ES E s á sr di 
os : 2 § n ES ez : ss UA S a 21 E 
! IE sé S 8 98 87 
b" a. s. JA 
at a SNS 1 §-Slgll §- E 
S ÖN FESS 3 gési 
ES KENE ási. 
Va s 1 e 
ÁÉSSSSS S 58338 
0 ! kH 9 arg 
SSSZZ SSSÉSS TEK 8862 
SÉGIN NAVNNNUJNNAHI pa PERCEK 
Sat HANT es EGETÉLÉE 
SNS RAN j 11 ZZTDN 98858 23 
áSS IN NNNNAJTÁNAKÁL AAN Sze BE3E8 És 
SAST AL : ásdál gi 
! o 8 §ág 
SÁS SAN 8 ERESÉE Ej 
ÉNDZÁNN ] Í szellők H 8 488 kai 
SS be ee a Já s 
2SS SÉRS ÉS 3 is 55 
E j GN KE Há 
zz SSE € 4 §§ u 8 13 j8 
SJ Nos ? d Bán $4 
Eg. E AA Z ES] 
£ Em EME KENET E 
9 gs zás És 
5 FE hi c: 152 Ha 
9 e 5 CT 
g : c 
a ka 6 FA 


Tafel V. Tábla. 


Földtani Közlöny. Band XLVII. kötet. 


Pa 
15 
15 
He 
Hay 
1.sS 
Is 
13 

mo 

u: 
NDS ISSNTA Hi 
HNK S e o S 
z 8 a s [8 
£ S EEG E 
k § SNS 2 § 
SANS SSÉSRSS 8 S 
AN : [/d s 
ASS cl 
tg 
e 


zs] 


o 
sosforras . 


Sösküt és 


Mediterrán 


Szármáta 
emelet 
e 
Produktiv gazkút 
a Kénhydrogénes forrás 


0 


Erős gazómlés 


e Gázömlés . 


MNÜ 
Pannoniai 
Iszapkúpok 


A 


Vesztény NN 


o 


Felvette 1913-ben 
Pávai Vajna ferenc dr. 
m kir geologus-mérnök 


SZE 2 1 40 
Ei— szzt— 


Tekto 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK, 405 


netén, ezt a vezéreszmét mindenütt kidomborítva látjuk. A történeti vissza pillan- 
tás valamely tudomány fejlődésére mindig hasznos következtetésekkel jár a 
jövőre és jelenre nézve különösen akkor, ha az elmult események tárgyilagos 
kritika világánál vannak szemléltet ve. 

. A magyarországi földtani kutatások történetének egységes kritikai vizsgá- 
lata még megírójára vár, noha a földtan művelésének hirtelen föllendülésével 
járó rendszertelenségek és ellenmondások csak ilyen megvilágításban tünnek 
szembe. A hazai földtan művelésének és hirdetésének egyik legfontosabb tényezője 
a budapesti tudományegyetem, melynek működése szervesen kapcsolódik bele 
a földtan hazai történetébe. Eltekintve attól a haszontól, mely a földtan-tanítás 
követendő irányában a történeti visszapillantásból származik, a rendelkezésre 
álló hivatalos adatok alapján az alábbiakban már csak azért is alkalomszerűnek 
mondhatjuk a földtan és őslénytan szerepének a budapesti egyetemen való vizs- 
gálatát, mivel a közelmultban beállott ismételt személyi változások ezeknek a 
tanszakoknak eddigi fejlődési szakaszát lezárják. 

Messzebbmenő következtetések nélkül egyszerűen csak az eddigiek tanul- 
ságainak megálla pítására szorítkozunk annál is inkább, mivel a következtetések- 
ben óvatosságra int az egyetem jellegének és céljának sokat vitatott nyilt kérdése 
is. Ezen a helyen messzevezetne foglalkoznunk ezzel a kérdéssel s pálcát törni 
az egyetem eszményi, tudományt művelő és hirdető volta vagy állami szak- 
pályákra nevelő jellege mellett. Tény az, hogy a régebbi, eszményi célokat szolgáló 
egyetem az újkorban mindinkább közeledik az utóbbi irányzathoz s mai alakjá- 
ban mindinkább kényszerül arra, hogy az élet gyors ütemű kívánalmaihoz alkal- 
mazkodjék. A földtan az emberiség jóvoltáért folyó küzdeimek egyik éltető s 
napról-napra fejlődő tudománya. Eltekintve tehát minden más tegyetemi céltól, 
mint a tanárképzés vagy szakpályára való nevelés, már kizárólag ebből az egy 
okból is joggal követelhet magának minden vele kapcsolatos tudományággal 
együtt megfelelő helyet és elbánást az egyetemen is. 

A földtan és őslénytan tanítása a budapesti egyetemen eléggé lépést tartott 
ezeknek a tudományoknak haladásával és a hallgatóság szükségleteiből folyó 
kívánalmakkal. -A régebbi időszakok állapotainak vizsgálatát könnyen mel- 
lőzhetjük, mert akkor ezeknek a tudományoknak önálló tanszékük nem volt 
már pedig egyetemi hatása csak azoknak a tudományok- 
nak lehet, melyek önálló hatáskörrel függetlenül ér- 
vényesülhetnek. Az ásványtannal kapcsolatos földtani tanszék SzaBó 
JózsEF egyetemi tanár kezében "gen jelentős hatással volt a hazai földtani kutatás 
fejlődésére s a földtani ismeretek terjesztésében a mainál előnyösebb helyzete 
. miatt még nagyobb körben érvényesülhetett! mégis az ásványtani kapcsolat 
terhei miatt igazi egyetemi hivatásában, a szaknevelésben alig érvényesülhetett. 
SZABÓ inkább a kőzettani iskola megerősítésében fáradozott. Mellette 1882-ig 
HANTKEN MIxsA az őslénytan magántanára gyanánt működött, majd 1882-ben 
az őslénytan rendes tanára lett külön tanszékkel és intézettel. 

Az őslénytani tanszék fölállításával a budapesti egyetem messze megelőzte 


! Akkoriban ugyanis az orvos- és gyógyszerészhallgetókra kötelező vizsgatárgy volt. 


406 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


a külföldi egyetemeket , amennyiben akkoriban az amerikai különleg as s az európai 
méretektől és viszonyoktól eltérő állapotokat nem tekintve, egyedül csak a bécsi 
egyetemnek volt önálló őslénytani tanszéke, melyen NEUMAYR és WAAGEN 
tanítottak. Az őslénytan önálló tanszékének létesítése azonban igazi okát 
abban lelte, hogy SzaBó az ásvány-földtani tanszék fönntartásához ragaszkodott 
s így a sokkal helyesebb földtan-őslénytani tanszék létesítése akkor nem sikerült. 
Hogy azonban HANTKEN tanszékét nem lehet ennek dacára sem a mai — paleo- 
zoológiai értelemben vett — önálló kizárólagosan őslénytani tanszéknek tekin- 
tenünk azt bizonyítja az is, hogy HANTKEN az őslénytan rendszeres előadásai 
mellett (Magyarország földtanap és a tBuda—nagykovácsi-i hegység részletes 
geológiájas címen állandóan tartott földtani kollégiumokat is. Ezekkel a speciális 
előadásokkal hasznosan egészítette ki SzaBó általános előadásait, melyek a földtan 
tárgykörének tanításbeli anyagát ki nem meríthették. A külön őslénytani tanszék 
szervezését tehát inkább személyi okok mint az észszerű kapcsolat és a tárgyi 
tekintetek figyelembevétele eredményezték. De lehetővé tette az a szükségszerű- 
ség, mely Szasó pétrografizáló iránya mellett a kövületek 
ismeretén alapuló rétegtani vizsgálódás hiányában 
elemi erővel jelentkezett. A földtan-tanítás akkori irányának 
megfelelőleg tehát HANTKEN tanszéke tulajdonképen őslénytan-rétegtani szük- 
ségletet pótolt. 

HANTEKEN 1893-ban bekövetkezett halálával az őslénytan rövid ideig elő- 
adatlan maradt, mivel a tanszék szükségességének tudatában azonnal történtek 
ugyan lépések a betöltés irányában, azonban eleinte meghiusúltak Szasónak azon 
az álláspontján, hogy a földtant nem óhajtotta kiadni kezeiből. Csak két évi 
pangás után, Szasó időközben beállott halálával nyert a tanszék ügye helyes- 
és célszerű megoldást, amennyiben az ásványtantól elkülönített földtannal egye- 
sítve, a földtan-őslénytani tanszékre dr. KocH ANTAL neveztetett ki. A két tudo 
mány egyetemi fejlődése tulajdonképen ekkor veszi kezdetét, aminek oka az 
egyetem népességének fejlődésén kívül föltétlenül a két tudományszak természetes 
kapcsolatában keresendő. KocH működése az 1895/6. tanév és az 1912/1383. tanév 
közé esik, tehát 1913-ban történt nyugalomba vonulásáig 18 éven át tartott. 
Működését egy tanársegéddel kezdte s visszavonulásakor egy rendkívüli tanár, 
egy adjunktus, két tanársegéd és két magántanár működtek mellette. Az 1913 
utáni, közvetlenül előttünk álló eseményekkel behatóbban nem óhajtok foglal- 
kozni annál is inkább, mivel a háború minden nemes törekvést gátoló nyomasztó 
hatása alatt a fejlődésnek újabb lendületéről alig lehet szó, s a meglevő keretek 
fönntartása is nehézségekbe ütközik. Csak teljesség okáért kell megemlíteni, hogy 
a földtanra nézve két évi interregnum. (1918/14—1914/15) után a tanszék és in- 
tézet külön földtani és külön őslénytani tanszékre különült. Az előbbit PAPP 
KÁRony dr. tölti be, az utóbbit a tragikus körülmények között elhunyt LŐRENTHEY 
ImRn dr. a közelmultban hagyta árván és bizonytalan sorsban vissza. 

Közelebbről vizsgálva már most a földtan és őslénytan egyetemi helyzetének 
fejlődését mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ez a fejlődés többféle belső és 
külső tényezőtől függ. A belső tényezők alatt kell értenünk mindazokat a jelen- 
ségeket, melyek az intézet szellemi életével, a tanár egyéniségével, a hirdetett 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK; 40X 


előadásokkal, a hallgatósággal vannak kapcsolatban, míg külső tényezők gyanánt 
a tudományos mozgalmakat és a tudományos életpályákban mutatkozó kereslet 
hatását tekintjük. Az egyetem ugyanis mindenkor a legújabb tudományos ered- 
mények közvetítője lévén, azok állandó hatása alatt áll, azonban. úgy ebben a 
külső hatásában, mint a belső hatásában a tanár személye irányító és mérséklő 
szerepet visz. A belső és külső tényezők így fűződnek össze szoros láncolattá s míg 
a tudomány haladása az egyetemi előadásokban tükröződik vissza, addig ez 
utóbbiak újabb kutató nemzedék fejlődését segítve elő a tudomány haladásának 
folytonosságát biztosítják. Az egyetem legmagasabbrendű hivatása épen az utób- 
biban rejlik s minthogy a földtan nagy gyakorlati értéket 
képviselő tudomány, azért az egyetemi geologus neve- 
lés elsőrendű nemzeti föladat. 

A földtan és a vele kapcsolatos őslénytan egyetemi szerepe elsősorban 
ebből a szempontból tekintendő s ezzel az eszményi tudományt művelő egyetemi 
cél épúgy kielégítést nyer, mint az élettel kapcsolatot kereső egyetemi irány. 
A tanárképzésnél a földtannak igen kévés szerep jut,! mert nem lévén kifejezett 
vizsgatárgy, hallgatása nem kötelező. Noha ez az állapot helyesnek legkevébbé 
sem mondható mégis a földtan egyetemi helyzetére nézve annyiban előnyös, 
hogy magasabb tudományos színvonalat biztosít. A földtan hallgatóságából 
ugyanis hiányzik a kötelező tárgyak hallgatásának selejtesebb eleme, mert nem 
kötelező volta miatt főleg azok hallgatják, akik tanulmányaikat komolyabban 
véve, ismereteiket tökéletesítemi törekednek. Mindaddig, amíg a ta- 
nulni óhajtók ebbeli igényük kielégítését megtalál- 
ják, addig statisztikájuknem áll a kötelező tárgyakat 
hallgatók statisztikája mögött, amennyiben a hall- 
gatóság számának növekedésével vagy csökkenésével 
Óó Day e Deme GY USzon yi b am cájl ló amin aaz kiö tedező tár 
gyak hallgatóinák statisztikája. 

Emez állítás igazolására szolgál a mellékelt grafikon (VI. tábla), mely a 
budapesti egyetem összes hallgatóinak számát (1 : 200) és a bölcsészetkari hallgatók 
számát (1: 10) a földtan és őslénytan hallgatóinak számával összehasonlító kép- 
ben mutatja be. Az 1895. év előtti állapotok nincsenek föltüntetve mivel az addig 
különállóan működött őslénytani tanszék hallgatóinak száma állandóan csekély 
volt, a tizet sohasem haladta meg de többnyire csak kettő és hat között ingado- 
zott. Hz a tény ugyan az egyetem, illetve bölcsészeti kar s ezzel együtt a termé- 
szetrajzi szakon levők? akkori kisebb népességével is magyarázható, azonban 
kétségtelen szerepe van benne annak a körülménynek, hogy a SzaBó JózsEr kezén 


: Lásd bővebben ezt a kérdést; A földtan tanítása magyar egyetemeken. (Magyar 
Paedagogia X.XI. 1912.) A német földtani oktatás tanulságai magyar egyetemek szempont. 
jából (Budapesti Szemle, 1912.) 

: Sajnos a természetrajz-szakos egyetemi hallgatók számának kimutatását mely 
azitt tárgyaltak szempontjából különösen kívánatos lett volna, sehol sem lehet megszerezni, 
mert ilyen irányú statisztika sehol sem készül, legkevésbbé az egyetemen, mely csak 
bölcsészettanhallgatókat ismer és nem tanárjelölteketk 


408 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


levő földtan az őslénytantól elkülönítve nem kaphatta 
meg azt a szoros kapcsolatot, mely a két tárgy egy- 
másra utaltságában megnyilatkozik. 

KocH professzor működésétől kezdve a földtant és őslénytant hallgatók 
összes száma eleinte ingadozó, majd hirtelen föllendülő görbét ad s 1902—1910 
között legnagyobb fejlődést mutatva újból hirtelen esik lefelé. Ennek a hirtelen 
fejlődésnek legközvetlenebb oka a hallgatók számának egyidejű növekedésében 
van, amennyiben a bölcsészettanbhallgatók száma nagyjában ugyanezt az emel- 
kedést mutatja s azóta fokozatosan csökken. Ez az egyszerű összehasonlítás 
világos bizonyítéka annak, hogy a földtant és őslénytant hall- 
gató egyetemi hallgatók számát nem a tárgy kötelező 
volta, hanem kizárólag annak természete, s minden 
komoly természetbuvár részére nélkülözhetetlen jel- 
lege befolyásolják. Még nyilvánvalóbbá válik ez, ha a földtan és őslény- 
tan hallgatóinak görbéjét külön-külön vesszük szemügyre. Mindkettő föltünő 
ugrásokat mutat s bár általában a hallgatók említett számbeli kulminációját szin- 
tén visszatükröztetik, a földtan hallgatóinak számában sokkal erőteljesebben 
tünik ez szembe. A nagy ingadozások oka a hirdetett kollegiumok természetében 
rejlik. Különösen kiemelendő az a tény, hogy a földtan görbéjének kiemelkedő 
pontjai, vagyis a legnagyobb földtani auditoriumok egy- 
két kivétellel mindig az összefoglaló természetű elő- 
adásokra (általános és történetiföldtan) esnek, míg 
a speciális kollegiumok aránylag kevesebb hallgatót 
vonzana k. Ugyanez áll lényegében az őslénytanra is. 

Bár a bölcsészethallgatók és a földtant és őslénytant hallgatók száma kö- 
zött egyenes arány van, mégis az utóbbiak nem követik amazoknak minden 
változását. A legjobban szembetünik ez azon az esésen, amelyet az egyetemi 
hallgatók és a bölcsészethallgatók számán a második félévben következetesen 
észlelhetünk. Ez már a földtan és őslénytan hallgatóinak számán nem mutatkozik, 
jeléül annak, hogy az utóbbit még más tényezők is befolyásolják, amint azt föntebb 
már említettük. i 

A földtan és őslénytan hallgatóinak számát egymáshozi viszonyukban 
vizsgálva azt látjuk, hogy az utóbbi általában lényegesen alatta marad az előbbi- 
nek. Mindössze négy ízben haladja meg az őslénytant hallgatók száma a földtant 
hallgatókét, ezek közül azonban három esetben speciális földtani kollegium 8 
általánosabb jellegű őslénytani kollegium volt hirdetve, egy esetben pedig cMagyar- 
ország vezérkövületei című rétegtan-őslénytani jellegű előadás vonzott több 
hallgatót az káltalános földtannaly szemben. Az őslénytant hallgatóknak lénye- 
gesen kisebb száma élesen reávilágít a budapesti egyetem hallgatóinak és ezzel 
együtt tanárjelöltjeink tudományos érdeklődésére és szinvonalára. Egyetemi 
szempontból ugyanis, a tudományok művelését és terjesztését tartva szem előtt, 
de meg a két tárgy között levő kapcsolat miatt is, ilyen különbségnek nem szabad 
lennie, mert a földtant komolyan tanulni és művelni óhajtó hallgatónak okvete 
lenül éreznie kell az őslénytani ismeretek szükségét. A két tárgyat hallgatók szá- 
mának különbsége tehát arra mutat, hogy a hallgatók legnagyobb része egyetemi 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 409 


ideje alatt nem szakbeli elmélyedésre sem rendszeres szaktudásra, hanem csak 
ötletszerű pillanatnyi ismeretszerzésre törekszik. Ez az oka azután annak, hogy 
az egyetemről kikerült tanárok között olyan kevés foglalkozik szakjának műve- 
lésével is. A földtan és őslénytan szempontjából ez a helyzet különösen káros 
azért, mert az ország különktöző helyein működő tanároknak mintegy kultu- 
rális idegvégződések módjára továbbra is állandó kapcsolatban kellene maradniok 
a tudományos központokkal, hogy megmenthessék azt a mérbetetlen tudomá- 
nyos kincset, mely a messze vidékeken az érdeklődés és hozzáértés hiánya miatt 
kárba vész: 

A földtan és őslénytan hallgatóinak számbeli különbségéből ez az egyetemi 
tanulság jegecedik ki. Ehhez hozzájárul azonban még a tanárképzés szempont- 
jából az az ok is, hogy a földtan, bár nem közvetlen vizsgatárgy, a vizsgatárgyak- 
kal közelebbi kapcsolatban áll s így inkább van az érdeklődés előterében, amit a 
földrajzban fölmerülő utalások is elősegítenek. 

LŐRENTHEY professzor őslénytani hallgatóinak száma nemcsak a földtant 
hallgatók számának, hanem KocH professzor őslénytan hallgatói számának 
is tetemesen alatta marad. Ez a tény elsősorban a tanári egyéniségnek tudható 
be, noha szerepe van benne KocH professzor tanárvizsgálati működésének is. 
Emellett az előadások természete is jelentős tényező gyanánt működött, amennyi- 
ben LŐRENTHEY professzor erősen specializáló előadásai mellett itt is inkább 
KocnH professzor összefoglalóbb kollegiumai felé terelte az érdeklődést. Emellett 
bizonyít az a körülmény, hogy LÖRENTHEY hallgatói csak két izben multák fölül 
KocnH professzor őslénytan hallgatóinak számát, az utóbbinak speciális elő- 
adásai alkalmával. 

A teljesség kedvéért a grafikonban föltüntettem a tanszék-interregnum és 
az azóta észlelt állapotokat is. Az interregnumban a két tárgy görbéje közel ha- 
sonló lefutású s a hallgatóság általános számbeli viszonyainak megfelelőleg csök- 
kenő irányzatot mutat. A tanszék megosztása (1915) óta a háború szülte meg- 
nehezített viszonyok dacára a földtan állandó szinvonalat ad, míg az őslénytan 
hirtelen esést mutat, noha a bölcsészethallgatók száma növekedőben van. Mint- 
hogy azonban ez a növekedér a nőhallgatók számának hirtelen emelkedésében 
nyilvánul, könnyen érthető, hogy ez a növekedés a földtan és őslénytan egyetemi 
szerepében csak jelentéktelen mértékben tükröződik vissza, mert hiszen a nőhall- 
gatók túlnyomó többsége nem egyetemi, hanem a legszorosabban vett tanár- 
képzős elem. 

A hallgatók számának vizsgálatából megálla píthatjuk tebát, hogy a földtan 
és őslénytan hallgatása nem kötelező jellegük dacára ugyanazon két legfőbb belső 
tényező befolyása alatt áll, amely minden más egyetemi tárgyra is vonatkozik. 
Ez a két tényező az összes hallgatóság száma és a hirdetett előadások minősége 
Az utóbbiban csúcsosodik ki az egyetemi tanítás egyik sarkalatos tétele, amely 
a tanszakot ellátó tanár személyében bírja biztosítékát. Már most is megnyugvással 
zárhatjuk le azt a tényt, hogy ebben a tekintetben az itt ismertetett időszak alatt 
a tudomány és kor kivánalmai kielégítést nyertek. Az általános összefoglaló 
jellegű előadások a tanárjelölteknek tiszta képet adtak a földtani ismeretekről, 
a szakot behatóbban művelni óhajtó kezdőnek pedig biztos kiinduló alapot szol- 


410 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


gáltattak a továbbképzésre. A földtan anyaga így két félévet foglalt le s egy másik 
tanév a hazai föld földtani ismertetésére s még valamely fontosabb földtani disz- 
ciplina részletesebb ismertetésére voit szánva. A földtani kurzus ilyenformán 
négy féléves volt s emellett négy féléves ciklusa volt az őslénytannak is. Termé- 
szetes, hogy a két tárgy óriási anyaga ezzel korántsem volt kimeríthető s a szak- 
nevelés még több részletes előadást tenne szükségessé. Tekintettel azonban arra, 
hogy a részletes előadások a haiigatók nagyobb részét nem vonzzák, azért ezeknek 
ellátása magántanárokra bízható s ezzel egyszersmind az egyetemi nevelés rend- 
szere is kiépíthető.! 7 

A földtan és őslénytan itt ismertetett egyetemi időszaka alatt kerültek ki 
a budapesti egyetemről e szakok ma működő hivatásos művelőinek fiatalabbjai. 
Erős gárda ez, mely felfogásának önálióságával és kritikájával hivatva van a hazai 
földtani kutatások új ösvényeinek művelésére s a meglevők fejlesztésére. Feltünő, 
hogy ennek a nemzedéknek nagyobb része a földtan és őslénytan egyetemi fejlő-. 
désének föntebb jellemezett kulminációs idejében nevelődött, úgy hogy ennek 
alapján ezt az időszakot joggal nevezhetnénk a budapesti egyetem földtani fény- 
korának. Ez a föllendülés és a földtant hivatásosan művelni óhajtók közel egy- 
idejű, mondhatnánk viszonylag nagy számú föllépése annyira szembeötlő, hogy 
külső tényezők behatására gondolhatnánk, azonban, mint alább látni fogjuk, ez 
nem jöhet tekintetbe. Ennek a jelenségnek okát inkább abban láthatjuk, hogy 
az említett időszakban a földtant hallgatók száma legnagyobb volt s ennek meg- 
felelőleg ezek közül több komolyabban érdeklődő akadhatott. Minthogy ezeket 
egyetemi szempontból kiválóbbaknak kell tartanunk, azért itt egyszerűen szelekciós 
művelettel állunk szemben, melyet a földtani nevelés céljaira 
olyan módon kell állandósítani és tudatossá tenni, 
hogy növelnünk kell a földtant és őslénytant hallga 
tóknak a számát s ezzel a kiválogatódásnak nagyobb 
tor etlkell nyitna unk: 

Egy pillantást vetve még a külső tényezőkre is, meg kell állapítanunk azt 
a tényt, hogy az egyetemi földtani és őslénytani intézet mindeddig nem érvényesült 
a hazai földtani mozgalmakban úgy, amint ez joggal várható. A tanítás menete 
annyira belsőséges, minden külső áramlattól mentes volt, hogy a tudományos 
mozgalmak legkevésbé sem éreztették közvetett hatásukat a földtani nevelésben. 
Nem elegendő, hogy a tanszemélyzet és a jelöltek egyike-másika egyénileg részt 
kap a hazai földtani mozgalmakban, hanem arra kell törekedni, hogy a tanszék 
a maga egészében önálló tudományos fórum gyanánt méltó helyet kapjon min- 
den tudományos törekvésben. Az egyetemi földtani és őslény- 
tani tanszék hivatásának, helyzetének és szerepének 
megfelelőleg minden más hazai földtani intézménnyel 
szemben egyedül hivatott arra, hogy a hazai nem hiva- 
talos földtani tudományos mozgalmak központja és 
irányítója iegyen. Minthogy ez eddig még nincs eléggé kifejezésre jut- 
tatva, a jövő teendők legfontosabbja gyanánt kell megjelölnünk ennek a meg- 
valósítását. 


1 Lásd Egyetemi ne velés, egyetemi pálya c. értekezésemet. (Magyar Pedagogia 1915.) 


Tafel VI. Tábla. 


1912/3 11913//  1914/5 119157 1 1916/7 [tanév 
KEZET TT ni TEETTITTT TT mfreler) 


"(AGHINAHOT "j01g) ergoroguogieg Jxap 1910ynZ Ip 


"(Hoo org) 
"(Hooy "01g) a 
"mezzuesag ur erdoroguogieg pun erői 


4 TAT IA 
oroguogjeg J9p x9IoynZ7 Iap , JEZIN 
1099 xep x9104nZ Iap ; "AT— AI 


e) Jap x910ynZy Jöp hp "TII— III 
"RIMARA magosriydosonyg ap x910yn7 Ip 


Tul 


"agyiszoarur] Jagsadepng Jep I9IOUWMZ IOYOIJURS üoyrydvig "T —T :3 unieg[yig 
"eluoyyeid IETIOIVS[TET MEJÁUMISO IPULI IUI9JOÁSO AHETNAAGT "TA—IA 


"elaogyeid yem9zearreg 


feluogy 
"1L6—L9 a 


muegÁua] sg 9 , 


FAGY 


"uegproz Iva megjaAdo Hoo "AT— AI 
"e(uogyei3 saggnáda HOeZNeY JUezÁU9IS9 89 IBIPIOZ B "TTT— TIT 
"gemgzedreg uegjazsasorog e "II —TI 


€/20611 7/1061 


eu várreg sazsso urazaádoAuygutopn] Hsadepng VT —TI :Jez?IVÁJEIK 
g ggaiszaamr) sagsadepng xap ue erdorozjuogeg xap pun ordor0ap xap Jano org :ZSyavA "TKI 
0 "TTP—FOP "ama Ada Hsadepng e adazxazs UezÁu9Isg sa mezpjog v :ugndTT ZSYAVA "1 


ss Z1 


8//o6114/9061 [9/5061 
St üEGdEEEG dE: JET 


"BIAYEL JTA T9JEL 


Mil 


MIIjn 


S/o61]7/e061 
317 ez) Ber 


I 


1008 0/8681] 6/8681 9/se[//ocAu] 
dB di Eü d] ÉLET E ra EE 7 EE ül; ? 
7 zás 


Z 


1/E161 ] €/2161.] 2/1165 


dj dán ab Ap Jt HETTE: 
9/506116/g061.] 8/Zo61 [ 4/906.19/5061 


/ro61] 7/2061 [§/2061 [7/1061 /o061] 0/8681 6/2681. 8/2681 ] 49681 9/zoar [ovet 


J91OM JITATX Pueg "ÁUOIZOY IUBIPIOA 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 411 


Ami a földtani mczgalmaknak az egyetemi nevelésre gyakorolt hatására 
áll, ugyanez vonatkozik a másik külső tényező, a speciális életpályán kínálkozó 
állások behatására is. A geológusi életpálya, mely néhány újabban létesült intéz- 
ménytől (pénzügyminisztériumi kutatóhivatal) eltekintve, csaknem kizárólag a 
m. kir. Földtani Intézetben összpontosul, annál kevésbbé lehetett közvetlen hatás- 
salaz egyetemi földtani nevelésre, mivel az egyetemi földtani oklevél mindeddig 
nem volt kizárólagos képesítés ezeknek az állásoknak elnyerésére, sőt az eddigi 
tapasztalás szerint még a földtani készültség sem volt minden esetben a geológusi 
életpálya elemi előföltétele. Az egyetemi földtani nevelésnek a jövőben ezen a 
téren is előnyösebb változásra van szüksége. 

A budapesti egyetemen a földtan és őslénytan eddigi útjainak futólagos 
áttekintése a jövőben követendő célok tekintetében hasznos tanulságokkal szolgál. 
Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a természet megismerésének koronáját 
nyujtó és nemzetgazdasági szempontból elsőrendű fontosságú földtan minél szé- 
lesebb körben terjeszthető legyen. Ennek a célnak elérése az egyetemen a földtan 
kötelező jellegével közelíthető meg, mert a tanárjelöltek képzésével a földtan 
közvetett terjesztését szolgáljuk! A földtan nagyobb számú hallgatósága — mint 
láttuk — biztosítja a szaknevelésre való kiválogatódás rendszerét is. A tudomány 
tág körének minél teljesebb felölelése a magántanárok számának növelését teszi 
kívánatossá, de csak az egyes speciális részek tervszerű képviselete alapján. Úgy 
az ilyen módon javított tanárképzés, mint a hazai föld hasznosítható kincseinek 
megismerését szolgáló kutatásokra hivatott szakemberek nevelése szempontjából 
a földtan mellett nélkülözhetetlen az őslénytan rendszeres tanítása is. Bár az 
egyetem eszményi célja ennek a tárgynak minden közvetlen céltól független s 
mai irányzatának legmegfelelőbb beállítását lehetővé teszi, mégis a hallgatók 
érdeklődése a földtani nevelés és a hazai földtani kutatások szempontjai a két 
tudomány szoros egyetemi kapcsolatát kivánja meg. Az egyetemen az 
őslénytan a földtan nélkülözhetetlen mellérendelt 
tudománya, anélkül, hogy ez a viszony további függést vagy alárendelt- 
séget jelentene. Nem szabad ugyanis szem előtt tévesztenünk, hogy mint láttuk 
az őslénytan egyrészt hallgatóságának érdeklődését a földtannal való kapcsolat- 
ból nyeri, másrészt pedig azt a tényt, hogy tudománykörének és vizsgálati anyagá- 
nak legfontosabb éltető gyökerei a földtanban vannak. 

Történeti visszapillantásunkat azzal a megnyugvással zárhatjuk le, hogy 
a budapesti egyetemen a földtan és őslénytan fejlődése biztosítottnak s a beállott 
változásokkal is bizonyára emelkedő irányúnak mondható. 

Kelt Budapesten, 1917 október 25-én. 


: VADÁSZ ELEMÉR dr.: A földtan tanítása magyar egyetemeken. (Magyar Paeda- 
gogia XXI, 1912.) 


: 0) ISMERTETÉESEK. 


Dr. Papp Károly: A Magyar Birodalom vasérec- és 
kőszénkészlete. 964. oldal, egy térképmelléklettel és 255 ábrával, 
(Kiadja a m. k. földmivelésügyi minisztérium alá tartozó magyar királyi 
Földtani Intézet. Budapest 1916. 


Jobb idők emlékét idézi fel bennünk e munka és DANTE balhatatlan verse 
értelmében szinte fájós érzeimekkel gondolunk vissza azokra az utolsó nemzet- 
közi geológiai kongresszusokra, melyek tevékenységéből a jelen magyar munka 
is fakadt. Hiszen a mostani borzadalmas felfordulás közepette, mikor a legművel- 
tebb nemzetek összes szellemi és anyagi erejüket egymás pusztítására , vagyonuk, 
életük megsemmisítésére fordítják, már alig bírjuk elképzelni, hogy még csak 
egynéhány éve ugyanezek a nemzetek békés és barátságos összejövetelekben a 
műveltség, a tudomány haladásán fáradoztak és e célra egyesítették fudésüsek 
és munkaerejüket. 

Ilyen közhasznú nagy vállalkozás származott a geológusok nemzetközi 
összejöveteleiből is, midőn tizedik és tizenegyedik ülésszakjaikon elhatároztatott, 
hogy minden résztvevő nemzet közreműködésével az egész földkerekség vasére- 
és kőszénbányászatának átnézete egy összefoglaló munkában kiadassék. 

Az a kétségtelen igazság, hogy a kőszénben rejlő energia és a vasércből 
nyerhető anyag a mostkori ipar két főoszlopa és hogy e két anyagnak folyton 
fokozódó elhasználásával szemben -— melyek visszapótlása ki van zárva —- földünk 
hozzáférhető készlete mégis csak korlátolt mennyiség, már sokszor felidézett nem 
egy aggodalmas kérdést az iránt, mi lesz, mikor lesz e kíméletlen kizsákmányolás 
vége? mikor fogy el az utolsó darab kőszén, az utolsó vasérc? és mi lesz azután 
az emberiség sorsa? 

A geológusok vállalata nem akar ezekre a kérdésekre feielni, mikor az illető 
bányászatok világstatiszítkáját felállítja, csak elősegíteni akarja a jövendő idők 
gazdasági berendezésének munkáját, amennyiben c két fontos anyagnak világszerte 
való eloszlását a mostani állapotban feltünteti és a geológiai ismeretek alapján 
a még remélhető feltárásokra reámutat. Ezért is nem lehetett ezt a nagy munkát 
egyszerűen a statisztikára, a bányahivatalokra, a miniszteriumokra bízni, hanem 
kellett, hogy azok, kik hivatásból a földkéreg szerkezetével, anyagaival, belső 
viszonyaival foglalkoznak, egy szóval a geológusok vállalják magukra e feladatot, 
hogy a kép, melyet a természet e kincseiről vázolni fognak, ne legyen puszta 
számok sivár halmaza, hanem eleven, szakszerű és okadatolt összeállítás. 

Mindenki érzi, hogy az ilyen vállalkozás kiválóan a béke munkája. Meg- 
kezdésének és sikeres végrehajtásának előfeltétele a nemzetek békés együttműkö- 
dése és célja sem lehet más, mint a gazdaságilag egymásra utalt országok és világ- 
részek kölcsönös támogatása, javaik kicserélésének észszerű rendezése. 


! Kapható KILIÁN FRIGYES Utóda egyetemi könyvárusnál, Budapest, IV. Váci. 
utca 32. Ára 20 korona 


ISMERTETÉSEK. 413 


Az ilyen nemzetközi békés versenytől Magyarország sem maradhatott 
távol, mint a hogy a magyar geológia mindenkor ki is vette részét a nemzetközi 
munkából. Örülnünk kell, hogy ez alkalommal Papp KÁROLY dr. egyetemi tanár 
személyében megtaláltuk azt a széleskörű ismeretekkel és vasszorgalommal bíró 
szakembert, aki a reá rótt feladatot hazai tudományunk becsületére megoldani 
tudta. 

Stockholmban, a nemzetközi geológiai kongresszus XI. ülésszakán , 1910-ben 
jelent meg a világ vasérekészletét felmutató nagy munka, melynek első kötetében 
Papp dr. munkája, Die im ungarisecben Staatsgebiete vor- 
handenen EBisenerzvorráte?, címmel 120 oldalt foglal el. A vállalat 
második fele, a kőszenek világstatisztikája, három év mulva, 1913-ban, a canadai 
Torontoban ülésező kongresszus elé lett terjesztve és ennek a gyűjteményes munká- 
nak harmadik kötetében Papp dr. ses ressources houilliéres 
de la Hongries cím alatt, 51 oldalon Magyarország kőszéntelepeit vá- 
zolta és kőszénbányászatának statisztikáját közölte. 

Ha a tudós szerző e két munkáját most magyar köntösben mutatja be 
nekünk, honfitársainak, már e vaskos kötet puszta megpillantása azt mondja 
nekünk, hogy ez az új kiadás nem egyszerű fordítása az említett közleményeinek, 
hanem jóval] részletesebb és gazdagabb munka, mely a magyar szakirodalom 
bővebb kihasználása mellett az utolsó évek bányászati feltárásait és statisztikai 
adatait is figyelmbe veszi. A korlátok, melyeket a nemzetközi vállalat az egyes 
országok munkatársai elé szabni kénytelen volt, itt elesvén, Papp tanár úr abban 
. a szerencsés helyzetben volt, hogy szorgalmasan gyűjtött adatait teljesebb mérték- 
ben feldolgozhatta, ábrákkal és térképekkel bővebben illusztrálhatta és a sta- 
tisztikai adatok halmazát a geológiai viszonyok intenzívebb tárgyalásával össze- 
köthette. 

Az utóbbi körülménynél fogva e magyar munkában jobban domborodik 
ki a magyar tudósok munkássága, mint a külföld számára írt rövidebb közle- 
ményekben. Itt látjuk, hogy az utolsó évtizedekben a magyar geológusok tevé- 
kenysége hatalmas tényezővé lett a hazai bányászat fejlődésében. És a szerző, 
aki csak nemrégen vált ki a magyar Földtani Intézet kötelékéből, nem mulasztja 
el a bányászat geológiai vonatkozásait behatóan feltüntetni és volt munkatársai- 
nak e téren szerzett érdemeit kiemelni. 

Az előttünk fekvő munka, eredetéhez és céljához képest, két főrészre oszlik, 
ú. m. a vasércek és a széntelepek leírását tartalmazó részekre. Bevezető 1—12. 
I. Rész. A magyar birodalom vasérckészlete a 13—568. oldalakon II. R ész. 
A magyar birodalom kőszénkészlete. az 569—929. oldalakon. Ehhez járul a 
pontos tartalomjegyzék a 930—964. oldalakon. 


I. Vasóreek. 


Az első rész beosztásának alapjául a szerző a geográfiai egységeket vette 
és e szerint Magyarország vasércbányászatát hét kerületre osztva mutatja be. 

1. Az első kerület zöme a Szepes-gömöri Érehegységre esik, ami- 
hez a szomszédos Hont, Bars, Zólyom és Liptó megyék csekélyebb fontosságú 


414 ISMERTETÉSEK. 


vasbányái csatlakoznak. E vidékek geológiai viszonyainak vázlata bel- és külföld: 
tudósok dolgozatain alapszik (SCHAFARZIK, BöckH Hucó, KocH Awrar, Lóczy 
LAJOB, ROZLOZSNIK, UHLIG, BARTELS, BAUMGARTEL, Vorr, WOLDRICH, AHL- 
BURG stb.) 

Dobsina vidékén a híres nikkel- és kobaltbányászat mainap leginkább 
mint vasérctermelés esik latba és itt, Coburg herceg bányáiban, egy millió tonna 
vasérc, átiag 409) vassal van feltárva. Az érdekes geológiai viszonyokkal mér 
sok jeles geológus foglalkozott, kiknek műveiben nem egyszer ellentétes nézetek- 
kel talélkozunk. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úr felfedezése, mely 
szerint az Alacsony-Tátra hajdan kristályos paláknak tartott bizonyos képződ- 
ményei valóságban erupciós (porfiroid) kőzetek tufái, nemcsak a geológiai felfogást 
sokban módosította, banem az éreképződésre is új világosságut vetett. Az érc- 
vopulattal kapcsolatos eruptivkőzetek természete felől nem egyeznek a nézetek, 
de midőn a szerző (102. old.) azt mondja : cTény az, hogy a sötét amfikolos kőzet 
az északi szélen gyakori, du a kőzetek zöme dioritnak tekintendős, hajlandó 
vagyok a des szócskát tollhibának venni és belyébe xes9-t tenni. 

Ha szabad lenne még egy változást ja vasolni, a szátonymészkő szót , mellyel 
a szerző a német Klippenkalk fogalmát visszaadja, inkább a régebben általánosan 
használt aszirtmészkős szóval helyettesíteném, minthogy a magyar tzátony? a 
vízlepel alatt rejlő akadályt jelent, legyen az akár kemény szikla, akár homoki 
lerakodás, míg a cszirt, fogalma minden e környékéből merészen kiugró szikla- 
képződményre vonatkozik, melynek a víztakaróboz semmi köze. 

E gazdag bányavidék minden egyes bányászatát még csak névvel is fel- 
említeni a hely szűke tiltja, annál kevésbé lehet föld- és ásványtani nevezetes- 
ségeinek részletezésébe bocsátkozni. De hogy ez az első kerület a magyarországi 
vastermelés első belyén áll, arról a benne feltárt 26.143,500 tonna és még remélhető. 
47.680,000 tonna vasérc tanuskodik. 

2.A második kerület az Északkeleti Kárpátokra terjed ki. Kárpáti 
homokkő, kristályos palák és a vihorlát—guttini eruptiv vonulat adják a geológiai 
kép alapszíneit. A szerző szerint a kárpáti homokkőben betelepedett barnavas- 
ércek kovandok elmállásából keletkeztek. Az Északkeleti Kárpátok geológizi 
térképét nagyrészt PosEviITz TIVADAR dr. készítette. Szatmármegyében Nagy- 
bánya és Felsőbánya gazdag nemesérecbányászata Jimonitet és pyritet is termel). 
Szolnok-Dobokában a nemrégen a csatamezőn elvérzett gróf ESZTERHÁZY GYULA 
Macskamezőn vas- és mangánérces bányát mívelt. Kovandérceket nyernek 
Oláhlápos és Óradna bányáiból. 

Az egész nagy területen a vaséretermelés nem igen jelentékeny. Feltárva 
csak 25,000 tonna érc, remélhető mennyiség 985,000 tonna ; de emellett a szerző 
3.900,000 tonnára becsüli azoknak a kovandoknak mennyiségét, melyeket az ipar 
mainap még nem használ fel vasolvasztásra, habár vastartalmuk 40—50 száza- 
lékra tehető. 

38. A harmadik vasérekerület magába foglalja a Biharhegy- 
séget, az Erdélyi Ércbegységet és ennek környékét a Marosvölgyig. Itt a bánya- 
geológia bazánk egyik legváltozatosabb és legérdekesebb munkamezejét találja , 
és ha a vastermelés tekintetében ez a terület nem is áll első helyen, annál érdeke- 
sebbé válik más fémek nyerésével való kapcsolata. 


ISMERTETÉSEK. 415 


A tulajdonképpeni Bibarhegységből Kiskóh és Törökmű mágnesvastele pei, 
Magura saca és Salesti vörösvaskőbányai, Karpines magnetit-limonittelepe le- 
írását találjuk a könyvben. Újabb időben nagy fontosságra emelkedtek a Bihar- 
hegység aluminiumércei (bauxit és diasporit), melyek főleg a Jádvölgy környékén, 
Remecz és Damos határaiban és a Galbina-völgyben, valamint Révsonkolyos és 
Tizfalu határaiban élénk bányászat tárgyai lettek. A bauxit, mely kb. 5094 alu- 
minium mellett mintegy 2299 vasat is tartalmaz, SZÁDECZKY véleménye szerint 
hydrothermális úton keletkezett; mások azonban, ú. m. PAuLs és LACHMANN, 
a juramészkő terrarossájára vezetik vissza eredetét. 

A Maros és a Fehér-Kőrös között fekvő hegységben több vas- és mangán- 
bányát találunk: Menyházánál vannak a WENEHEM grófok vasbányái, Zimbrón 
ZSELÉNSZKY gróf, Soborsinnái HUNYADY gróf nyitottak bányákat mangántartalmú 
vasércekre. Rossia rézbányájából a rézérceken kívül pyrit és ennek elmállásából 
képződött limonit kerülnek ki. Sok kovandot termelnek a hunyad- és alsófehér- 
megyei aranyvidéken is : Trimpoele, Felsőkenesd, Tekerő, Voja stb. községekben. 
Ettől keletre, Torockó vidékén, más természetű vasércek képezik az ősrégi bányá- 
szat tárgyát, itt ugyanis a kristályos palák és mészkövek között vaspáttelepek 
vannak, melyek részben limonittá változtak át. 

A Nagy-Aiföldön több helyen mint legfiatalabb vasérc, az ú. n. gyepvaskő 
képződött, mely azonban nem elég fontos, hogy valóságos bányészatia adjon 
alkalmat. 

Az egész kerületben ezidőszerint 588,810 tonna vasérc van feltérva és 
2.897,000 tonnára van reménység. Jóval nagyobb még az aluminiumércek ég a 
kovandok készlete, mely azonban jelenleg nem szolgál vastermelésre. 

I 4. Csekélyubb jelentőséggel bíra negyedik kerület, 
Erdély keleti határmegyéi, a Székelyföld és a Bárcaság. Kovásznán az alsókrétába 
tartozó kárpáthomokkő tartalmaz némi siderittelepeket. Udvarbelymegyében a 
középső levantei emeletben van vaspát. Szentkeresztbányán az andezittufa tar- 
talmaz fejtésre érdemes vasércet és Bodvajon gyepvasérc képezi a: kiaknázás 
térgyát. Nagyküküllő megyében, Alsórákcson van csekély vasérctermelés. Brassó 
és Csík megyékben a kristályos palák belyenként kovandtelepeket tartalmaznak. 

Ennek a kerületnek 1907. évi termelése 8600 tonna érc volt. F.] van itt 
tárva 68,000 tonna, remélhető 1.960,000 tonna. 

5. Hunyadmegye hatalmag vagkővonulata és az azt 
kisérő számos elszigetelt telep és tömzg a Pojana Ruszka nevű begységben, ennek 
az ötödik kerületnek biztosítják a második helyet Magyarország vasérctermelésé- 
ben. Lóczy, PCHAFARZIK, HALAVÁTS és Nopcsa báró vizsgálatai alapján a begység 
geológiai viszonyai elég behatóan ismeretesek és ezenkívül számos bányagueclógiais 
tanulmény foglalkozik e kerület éretelepeivel. 

A Pojana Ruszka hegységen egy 40 km hosszú és 100—150 m széles vasére- 
telep vonul végig, melynek érekincseit már az ókor óta kiaknázzák. A bunyadmegyei: 
Alsótelekes és Ploszkabánya határaiban már a római hódítók nyerték a napon 
fekvő vaspátot és barnavaskövet ; 1858 óta a brassói bányatársulat vette fel a 
míiveleteket. Gyaláron, a magyar állam bányáiban, csillámpala és mészkő között, 
150 méter vastagságban mutatkozik a vaspát, mely felfelé szintén limonitba. 


416 ISMERTETÉSEK, 


megy át. Ez Magyarország leggazdagabb vaséretelepe és 
ércei a legtisztábbak közé valók; az ú. n. kékérc 589) vasat és 2-"594 mangánt 
tartalmaz. A fedőül szolgáló mészkő SCHAFARZIK vizsgálatai szerint diszkordánsan 
települ a csillámpalára, korára nézve azonban a kutatók véleményei eltérők. 

A fővonulattól délre, Vaspataktól kezdve nyugat felé, ugyancsak csillám- 
palák és mészkövek között, oly éretömzsök sorakoznak, melyek főleg magnetitet 
tartalmaznak. SCHAFARZIK e vidéken, Baucár és Kriva között, egy gránittömzsöt 
talált és nézete szerint ennek feltörése okozatos összefüggésben áll ama éretömzsök- 
kel, melyek a gyalári fővonulattól úgy alaki, mint anyagi tekintetben különböznek. 

Mindezek az érevonulatok nem szorítkoznak Hunyadmegye területére, 
hanem nyugat felé Krassó-Szörénymegyébe is behatolnak. Krivina és Petrosz 
határaiban limonit és mangántartalmú bematit, Ruszkicánál sziderit a bányászat 
tárgyai. Lunkány és Nadrág vidékén is találtak többé-kevésbé mangántartalmú 
vasérec ket. 

Az ötödik kerület feltárt vaséremennyisége 3.655,500 t, reménybeli mennyi- 
sége 13.335,000 t. 

6. Hatodik kerületnek a szerző a bányászatilag és geclógiailag 
egyaránt fontos krassó-sszörényi Érehegységet tekinti. 

Itt, ahol a Déli- Kárpátok redővonulatai dél felé kanyarodnak, hogy a Duna- 
szoroson túla Balkán-vonulatokhoz csatlakozzanak és ahol ez az erőszakos csava- 
rodás még számos repedéssel és vetődéssel komplikálódik, amihez még a mélység- 
beli feltörések zavargásai járulnak: itt a földszerkezet oly nehéz munkát szab a 
geológus elé, hogy a m. kir. Földtani intézet tagjai sok éven át fáradoztak e nagy 
feladat megoldásán. Nevezetesen BÖöCKH JÁNOS, TELEGDI RoTH LAJOS, SCHAFARZIK 
FERENC és HALAVÁTS GYuLA tevékenységét dicséri az a szép részletes földtani 
térkép, melyet az intézet e vidékről] kiadott. i 

Az őspalákon kívül ebben a hegységben a palxozóos és mesozóos képződ- 
mények egész sorozata szerepel, és a közbeékelt harmadkori medencekitöltése kről 
a szénbányászat szakaszában lesz szó. De ezeken kívül régibb és újabb eruptiv 
kőzetek szakítják meg az üledékek zavart rétegeit és talán e feltöréseknek köszön- 
hető a vidék éregazdagsága, amint mindenesetre a rendkívül érdekes kontakt- 
jelenségek, melyekben a mineralógus itt gyönyörködik, ennek az oknak tulajdo- 
nítandó. 

A kerület keleti részében csekélyebb értékű vasbányák vannak. Pojana 
Möruluinál és Jablaniczánál meg Örményesnél mágnesvasra, Mehádia, Rudaria és 
Ógradina faluknál kovandokra dolgoznak a kristályos palákban. Dubovánál 
vörösvasércet aknáznak ki és a vadregényes Kazán-szoros közelében, szerpentin- 
ben, kromvas fordul elő, Fontosabb a hegység nyugati részében található válto- 
zatos éreképződmények, melyek a granodiorit (banatit) és egyéb kitörésekhez 
vannak kötve. Moravicaa és Dognácska régi híres bányahelyek, melyek neveit a 
mineralógusok jól ismerik. Itt fordul elő a Ludwigit nevű vasérc (bórsavvas magnesiu- 
vasoxydoxydul). A vasércek főkép hematit és magnetit. Moraviczánál még a 
tömzsökből a pliocén ka vicslerakódásokba keveredett vaskőhömpölyöket is gyűjtik 
és feldolgozzák, Aninánál a később említendő liászkorú széntelepek bitumenes 
vasköveket tartalmaznak, 


ISMERTETÉSEK. 417 


Mindezeknek a vasérctelepeknek feltárt érckészlete 1.843,040 tonna; a 
még remélhető mennyiséget a szerző 5.276,800 tonnára becsüli. 

7.A hetedik vasérekerület a Horvát-szlavonorgzági 
Szigethegységeken és a Dinari-Alpok horvátországi vonulataiban el- 
szórtan található telepeket foglalja magába. 

Zágráb megyében, Beslinac—Tergova vidékén, palxzozóos palákban vannak 
barna- és pátvaskőlencsék, melyeket egy brüsszeli társaság kiaknáz. A vasérceken 
kívül csekély ólom- réz- és ezüstércet is nyernek. 

Rudenálj a werfeni palák és a karbonkorú rétegek vörösvasérceket tartal- 
maznak. ; 

Lika-Krbava megyében, Rudopolje, Girgin és Mazin tájékán vastartalmú 
aluminiumérceket (bauxit) nyernek. 

Modrus-Fiume megyében a Kapella-hegység mészkövein fekvő diluviális 
agyagban limonitlencsék vannak. Varasd, Pozsega és Belovár-Kőrös megyék is 
adnak kevés, de gyakran igen jó minőségű vasérceket. 

Az egész kerületben fel van tárva 841,000 tonna és remélhető 6.3818,000 t.. 
vasérc. 

Az első rész végén egy táblázatban összefoglalva találjuk a magyar vas- 
bányászat statisztikai adatait. A táblázat rovatai a következők: megye, község, 
bányatulajdonos, adományozott bányatelkek térfogata, feltárt (4) és remélhető 
(B) éremennyiség tonnaszáma, e két szám összege (A -t B), az ércek vastar- 
talma (Fe9/), az ércek neme,.a vasolvasztásra nem használt vasércek tonna- 
száma (C)) és a még lehetséges készlet C, jelzése mint mérsékelt, csekély. 

Mindezek az adatok összegezése Magyarország vasgérekészletéről a követ- 
kező átnézetet adja : 


Vasércre adományozott bányamezők területe . . ...... 1682] km 
AZ A90O7:cévülkvasiköbermeléss súlya Fa sze teles e etés 1.666,020 métertonna 
JAS TOLGATÓ 1NémiS 00 A HAS stefe elege esse el lkse ellés 33.109,850 Ki 
JA TEMÉnybetéThennyiS 69 AB fede es ee ttáse ee ee ölets es 78.926,800 € 
SI 2vég ő so BEEE CSETE Te ez VONA éye relék ÉS ett 112.036,650 4 
Bell nemttaszmalttéree kez get etetál ga sells söze tes e 32.430,000 4 
ÖFSZESŐKESZTEGE ASS NSZ Gá tes e éKÉÉ ÉNEK S Ve 144.466,650 ( 


Vissza pillantva a mondottakra, a szerző, megállapítván a hazai termelés, 
a kivitel és behozatal adataiból az ország évi vasszükségletét, feleletet keres arra 
a kérdésre, hogy a hazai vasbányászat hány évig lesz még képes a belföldi szükség- 
letet fedezni. A felelet, amit a szerző e kérdésre talál, habár valamivel biztatóbb, 
mint az, melyet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ezelőtt 
tíz évvel kimondott, mégsem nagyon megnyugtató, mert eszerint Magyarország 
vasbányászata, — eltekintve az igaz, hogy tetemes ócskavas újbóli feldolgo- 
zásától — még csak 55 évig lenne képes a hazai vasipar igényeinek eleget tenni. 


II. Kőszéntelepek. 


A munka második része Magyarország kőszénbányászatát mutatja be, de 
itt is, úgy mint az első részben, a szerző sokkal bővebb leírásokat és sokkal szá- 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 98 


418 ISMERTETÉSEK. 


mosabb ábrát hoz, mint az eredeti francia nyelvű cikkben, mely a nemzetkzöi 
nagy munkában csak szerény terjedelemben jelenhetett meg. 

Az anyag bemutatásában a szerző itt más osztályozási alapra helyezkedett, 
mint a vasércekre nézve. Ha az utóbbiaknál a földrajzi egységek kinálkoztak, 
a kőszénnél a geológiai kor lép előtérbe, mert hiszen a széntelepek, mint üledékes 
rétegsorozatok tagjai, korukra nézve mindig pontosan meghatározhatók és nagy- 
jában a kőszén minősége a korral párhuzamosan módosul. Így tehát a leírás e 
nálunk legrégibb, azaz karbonkorú kőszénképződménytől kezdve a geológiai 
korszakok során át, a fiatal harmadkori lignitekig vezet minket. 

A I. Mindjárt feltűnik, hogya palegozóos rétegsorozatnak az 
a tagja, mely Nyugateurópában a kőszéntermelést annyira dominálja, hogy 
az egész szakasznaka karbon kor nevét szerezte, hazánkbannagyon €cse- 
kély mértékben szerepel. Ha a Krassó-Szörény megyében fekvő 
tiszafa-ujbányai karbonmedencétől, melynek jó minőségű szene nagyobbrészt 
már ki van aknázva, eltekintünk, magyar területen még csak a Zempléni sziget- 
hegységben, az északi Kárpátokban, Csácza és Jablonka községeknél és végre a 
Modrus-Fiume megyében, Cabar-Dolnice táján talált jelentéktelen széntelepek 
nevezhetők. Azonban nem kell elhallgatni, hogy geológusaink, akik az utóbbi 
időben a krassó-szörényi hegység bonyolódott geológiai alkotását behatóan tanul- 
mányozták, reményt adnak, hogy karbon-szén e vidék más pontjain (Bigér, 
Szekul, Lupák) is fel lesz található és haszonnal kiaknázható. 

II. Gyenge szénnyomokat találtak Krassó-Szörény permi képződményeiben is. 

III. Érdekes, hogy feketeszén tekintetében Magyarországon a másod ko r- 
beli liászképződmény lép a karbon szerepébe, még pedig 
az ország déli részeiben, két, egymástól távol eső és geológiailag teljesen független 
területen, ú. m. a krassó-szörényi hegység nyugati felében és a pécsi ősrégi sziget- 
hegységben. 

A krassó-szörényi Berzászka és Drenkova vidékén a szén- 
képződmény a középső liászba tartozik. Az átbuktatott réteg- 
sorozatban foglalt széntelepeket egy utólagos oldalnyomás lencsealakú darabokra 
törte. Ez a liászképződmény a Dunántúl szerb területre is követhető. 

Ugyane csoporthoz tartoznak Bigér (Schnellersruhe), Pregeda és Szvinyesa 
hászszenet. 

Ettől a szénterülettől északra vannak Anina-Steierlak jelentékeny fekete- 
szénbányái ; itt azonban a lefejtésre érdemes széntelepek az alsóliasz homok- 
kőrétegeiben vannak. A sokféleképen megzavart rétegtelepülést számos ábra 
mutatja. E liaszképződmény északi folytatásába esnek Resica és Domány szén- 
telepei, melyeket az osztrák-magyar Államvasut-Társaság kiaknáz. Az itt, va- 
lamint Aninán nyert feketeszén kitünő minőségű és fütőképességre nézve a külföld 
legjobb karbonszeneivel vetélkedik. 

A nyugati liaszterület a baranyamegyei szigethegység lejtőire támaszkodik. 
A Mecsekhbegység földtani viszonyait kimerítően leírta Böckm JÁnos. Az alsó 
liasz rétegeiben feketeszén két vonulatban mutatkozik : a déli vonulat, Pécs fölött , 
a Mecsektömzs déli és keleti lejtőihez simul és egy eruptivvonulat által megsza - 

, Komlós közelében leli folytatását és végét. Az északi vonulat Kárásznál 


ISMERTETÉSEK. 419 


kezdve nyugati irányban részben már Tolna megyébe, követhető. A jó minőségű 
feketeszenet legnagyobbrészt a Dunagőzhajózási-Társulat aknázza ki, 

Liaszszén van ezenkívül két vonulatban Brassó megyében, de úgy látszik, 
hogy ez az előfordulás sem mennyiség sem minőség tekintetében nem mérkőz- 
hetik az eddig említettekkel. 

IV. Krétakori feketeszén. A mezozóos korszak legifjabb szakasza 
is tartalmaz itt-ott értékesíthető széntelepeket. A legjelentékenyebb krétakori 
széntelepek Veszprém: megyében, Ajka vidékén vannak, ahol a mult század 
hetvenes éveiben HANTKEN MIxsA tanácsára kezdették a felsőkréta rétegeiben 
rejlő telepet feltárni. Az ajkai bányák eddig már három milliónál több tonnát 
szolgáltattak. A szén minősége elég jó. 

Csekélyebb értékűek a Ruszkabánya (Krassószörény m.) közelében, S0HA- 
TARZIK utmutatása nyomán a felsőkréta campani emeletében feltárt széntelepek, 
habár a kokszolható szén, 6247 kaloria hőfejlesztéssel, a jobb minőségűekhez 
tartozik. Kisebb krétaszéntelepek vannak még Biharmegyében Nagybáródon, 
Szebenmegyében Sebeshely mellett és Brassómegyében. 

B Harmadkori széntelepek. Magyarország szénbányáskodásá- 
ban legfontosabbak a harmadkori széntelepek, amelyek úgy a palxogen-csoport- 
ban, tehát az eocén- és oligocén-emeletekben; mint a neogén-csoportban, vagyis 
a miocén- és pliocén-rétegek között nagyarányú bányászkodásra nyujtanak alapot. 
(651. old.) 

V. Az eocén-rétege kben mozgószénbányászatok között első helyen 
áll a komárommegyei Tatabánya. Az ottani gazdag széntelepek felfedezésének 
érdeme a m. k.. Földtani intézet főgeologusát, TELEGDI Rorn [LaJsost illeti, aki 
az 1895. évben kijelölte a kutató fúrásra kinálkozó pontot és e fúrás adataiból 
az eocén alsó emeletének létezését konstatálta. Ebben a rétegcsoportban a fúró 
11686 méter mélységben egy 58 m vastag széntelepet ért el és ezzel megvolt 
vetve a csakhamar felvirágzó bányászat alapja. Az eocén-üledék a triászmészkőbe 
mélyesztett horpadást foglal el, és az eddig feltárt 4—30 m vastagságú széntelepek, 
melyek 1918-ban már két millió tonnát adtak, megközelítő becslés szerint még 
140 millió tonnát tartalmaznak. Hz a gazdagság, egybevetve a tatai barnaszén 
jó minőségével (5600—5900 kalória) és a bányahely szerencsés fekvésével, ennek 
a bányászatnak kiváló helyet biztosítanak hazánk széntermelése körében. 

A tatabányai medence szomszédságában, Bánhida és Környe határában 
eszközölt fúrások még egypár helyen kimutatták a szénképződmény folytatását. 

A szomszéd Esztergom megye eocén-széntelepei már régebben ismeretesek, 
Sárisápon már 1805-ben kezdtékezt a szenet kiaknázni. Mogyorós, Tokod, Dorog, 
Csolnok szintén régóta ismert bányahelyek. Az egész gidék geológiai alkotását 
HANTKEN MIxsa tanulmányozta és az eocén-rétegsorozat megállapításával és 
jellemzésével a bányászatnak is nagy szolgálatot tett. 

Buda környékén is vannak eocén-széntelepek, nevezetesen Pilisszentiván, 
Vörösvár, Nagykovácsi határaiban és még egypár ponton, de az ezekre alapított 
bányászat nem jelentékeny. Hocén barnaszenet nyernek a nógrádmegyei Kósdon. 
A gyenge szénnyomok, melyek még egynéhány helyen mutatkoznak, itt nem 
jönnek számba. 


420 ISMERTETÉSEK. 


VI. Nem csekélyebb fontosságú, mint az eocén, a magyar 
szénbányászatra nézve az oligocén-képződménvy. Üiltékiníve a 
jelentéktelenebb széntelepektől, melyekre Abauj-Torna megyében Simodinál, 
Komárom és Veszprém megyékben bányákat nyitottak, itt főleg a hunyadmegyei 
Zsilvölgy rendkívül gazdag szénmedencéjét kell említeni. A déli Kárpátok kristá- 
lyos palái között összeszorult oligocén-szén képződményt ugyan már régebben ismer- 
ték, hiszen a vastag széntelepek, melyek több helyen napra kibujnak, még ebben 
a félreeső völgyzúgban sem kerülhették el az emberek figyelmét, de ameddig csak 
magas hágókon át lóháton lehetett odajutni, a kiaknázás lehetetlen volt. Végre 
1870-ben elkészült odáig az Első Erdélyi Vasut piski—petrozsényi szárnyvonala 
és evvel megindult e szénkincsnek nagyban való kizsákmányolása. Ezt megelő- 
zőleg HOFMANN KÁRorYy a Zsilvölgy geologiai viszonyait megvizsgálván, meg- 
állapította a széntartalmúrétegcsoport aguitani korát. Gazdag és érdekes ásatag 
flóráját a svájci HEER OszvALD és később a magyar SraAuB MóRIc ismertették.. 
A szénkincsek kiaknázásában a Magyar Állam mellett még három bányatársulat 
osztozik. A zsilvölgyi szén, habár harmadkori voltánál fogva a barnaszenekhez 
számíttatik, sok tekintetben közel áll a jó feketeszenekhez. Hőfejlesztése 7000: 
kalóriára emelkedik és némely fajtából sikerült kokszot előállítani. 

Oligocénkorú szenet találtak Kolozs megyében több helyen és Mármaros- 
megyében is, de itt csak értéktelen foszlányok mutatkoznak a kárpáti homok- 
kőben. 

Fontosabb a szlavoniai Fruska-Gora szigethegység déli lejtőjén, Vrdniknél 
feltárt oligocén-szén, mely a zsilvölgyivel egykorú, amit KocH ANTAL és DTAUB- 
Móric megálla pitotta k. 

Kisebb oligocén-széntelepek találkoznak a horvátországi BOZSGGAŰ Zágráb és 
Varasd megyékben. 

VII. Neogén. A magyar medencét, melynek körvonalai a palxogén idő- 
szakban nagyjában már kialakultak, a következő neogén-korszak egymásra követ- 
kező szakaszai új meg új lerakódásokkal kitöltötték. Geológusaink — és velük a 
szerző is —a nyugateurópai miocén és pliocén helyett inkább a viszonyainkat 
jobban jellemző elnevezésekkel élnek, mikor a miocénben három emeletet : alsó és 
felső mediterránt és szarmatát, a pliocénben pedig kettőt: pontus-pannóniait és 
levanteit megkülönböztetnek. Ezen rétegcsoportok egyikéből sem hiányoznak. 
jéé éke lepek, a legfontosabbak azonban a két mediterrán-emelet 

étegeiben rejlenek, többnyire jó minőségű barnaszenek, míg a teljesen 
dés zei pontus-pannóniai és levantei üledékek csak csekély értékű ligniteket 
tartalmaznak. 

" A sopronmegyei Brennberg dicsekszik Magyarország leg- 
régibb szénbányáival, minthogy alsómediterránkorú széntelepei már 1765 óta 
állnak üzemben és azóta napjainkig 3.710,000 tonnát termeltek. Ugyanehhez 
a képződményhez tartozik a herceg Esterbázy birtokán levő ritzingi szénbánya .. 
Valamennyi neogén-szénbányászat között legtekintélyesebba salgótarjáni, 
Nógrád-megyében, ahol alsómediterrán glaukonitos homokon és egyéb tengeri 
üledékeken számos ég terjedelmes széntelepek vannak, melyeket már a mult 
század közepe óta kiaknáznak. Érdekes ezen a szénterületen a harmadkori vul- 


ISMERTETÉSEK. 421 


kanikus kőzetek szereplése : egyfelől a telepek feküjében a mediterrán-rétegekkel 
váltakozó rhyolith- és andezittufákat találunk, másfelől a legutoljára áttört 
bazaltok, a széntelepeken keresztül hatolván, az érintkezésen természetes koksszá 
változtatták át a szenet. 

A salgótarjáni szénterülethez tartozik még több kisebb 
bánya. A Dunántúl is vannak alsómediterrán szenek: Pomázon a budai hegyek- 
ben, Bakóczán Baranya megyében. Balatonföldváron pedig, a Lóczy LAJos kezde- 
ményezésére tudományos célból eszközölt mélyfúrás a negyedkori és pontusi üle- 
dékek alatt 280 m mélységben egy 2 m vastag mediterrán-széntelepet ért el. 

VIII. A felső-mediterrán emelet legjelentékenyebb széntelepe 
Borsód megyében Diósgyőrnél van. Ezt a szenet az ottani állami vasművek érté- 
kesítik, valamint az Ormosnál feltárt, jobb minőségű szenet. A Sajó völgyében 
különben még Dióshorváti, Sajószentpéter, Sajókazinez és Királd szénbányái áll- 
nak az említett vasmű rendelkezésére, míg Sajóvárkony—Somály szénbányáit a 
rimamurányi vasmű bírja. Sajókaza és Szuhogy gyenge lignitet adnak. 

Nagyobb szénbányászat fejlődött az utóbbi időben Nyitra és Bar smegyék- 
ben. Handlova határában ugyan már 1864-ben ismertek egy négy méter vastag 
széntelepet, de csak újabban tárták fel a BöckH H. és REMENYIK K. javaslatára 
eszközölt mélyfúrások a vulkanikus tufa alatt felső-mediterrán rétegekben rejlő, 
igen jó minőségű barnaszeneket, melyekre azután a Nyugatmagyarországi Kő- 
szénbányatársulat 1910-ben nagyszabású bányászatot alapított. 

Hunyadmegyében, a Fehérkőrös völgyében, Czebe, Ribiecze, Karács és Mes- 
takon határaiban előforduló felsőmediterrán szeneket nagyrészt a rudai Arany- 
bányamű használja fel készítő művei és villamos berendezése számára . 

Krassó-Szörény megyében az Almásvölgy felsőmediterrán medencekitöl- 
tése számos igen jó minőségű széntelepet tartalmaz, melyeket Bozovics és La- 
pusnyik között a magyar állam kiaknáz. SCHAFARZIK felvételi munkái Krassó- 
Szörény több pontján mutattak ki hasonló korú széntelepeket Iovától Mehádián 
át le Orsováig. 

Baranya megyében Hidasd határában ismernek fs ÉnedtéTéá szenet. 

(GSP VANAK a a TS a ETHAN É S za ETO a HG rAl a DION Ep ma Va ORI Úes 
vantei emeletek Magyarország és társországai területén ugyan nagyon számos 
helyen tartalmaznak fosszil-szenet, de ez többnyire gyenge fütőerejű lignit lévén, 
inkább csak a helyi fogyasztást képes kielégíteni. 

A második rész végén a szerző szintén táblázat alakjában foglalja össze a 
magyar kőszénbányászat statisztikai adatait. A táblázat rovatai : kerület, megye, 
tulajdonos, bányászat kezdete, eddig (1910-ig) kitermelt mennyiség, 1910. évi 
termelés , a széntelepek száma és vastagsága, kalória, tényleges készlet. 4) terület, 
osztály (a nemzetközi megállapodás szerint), alt Ut valószínű készlet B), 
lehetséges készlet 0). 

Mindezeknek az adatoknak összefoglalásából látjuk, hogy a tényleges kész- 
let 4) 357.958418 méter tonnát, a valószinű készlet B) 1,359.749,000 méter 
tonnát tesz ki. Ezek után a szerző kimutatván, hogy a magyar kőszénbányászat 
1765 óta 1910-ig összesen 174.880,928 tonna szenet termelt és az utolsó évek 
termelésének fokozatos növekedéséből kiszámítván az ország évi szénszükség- 


422 ISMERTETÉSEK. 


letét, arra a következtetésre jut, hogy a feltárt és még remélhető szénkészlet 
még 65 évig lesz képes a belföldi szükségletet fedezni. Ez az eredmény ugyan gon- 
dolkozóba ejtheti az előrelátó nemzetgazdászt, de másrészt nem szabad megfeled- 
keznie, hogy más energiaforrásai is vannak az országnak, ú. m. a vizi erők és a 
nem régen felfedezett földigázok, nem is említve a már föltárt és még remélhető 
földolajforrásokat és hogy mindezeknek okszerű kihasználása a köőszéntermelést 
bizonyos fokig pótolni hivatvák. 

E nagy munka szerzőjének érdemeit úgy a geológusok mint az ipari és nem- 
zetgazdászati körök fogják elismerni, de köszönet illeti a magyar királyi Földtani 
Intézetet is, mely a magyar kiadás megjelenését foganatosította. 

Kelt Taródházán, 1917 junius 1-én. 

ISKEY BÉLA. 

2. 0. Abel: Paláobiologie der Cephalopoden an der 
Gruppe der Dibranchiaten. (Gustav Fischer, Jena 1916.) 


Mióta a kihalt állatok vizsgálata kinőtt a ödtan céljait szolgáló kvezér- 
kövületek; meghatározásának és leírásának kereteiből s az állattani módszerek 
kizárólagos igénybevételével önálló tudománnyá lett, azóta a már többé-kevésbbé 
ilyen szempontokból történt vizsgálati anyag fölszaporodása erősen nélkülözte 
az egységes elvet, mely a nagyon széttartó sokféle anyag hiányait is áthidalni 
tudja . A vizsgálat menete sokáig csak egyoldalúan morfológiai és leíró vagy kellően 
nem indokolt többé-kevésbbé erőltetett törzsfejlődéstani volt, amelybe csak a 
földtani fáciesek és ősföldrajzi viszonyokra való következtetések hoztak némi 
éltető elemet. A DoLto által megalapozott ősélettudomány (paláo- 
biologia) azonban meghozta az óhajtott egységes vizsgálati elvet s ethologiai 
módszereivel kijelölte azt az utat, melyen a kihalt állatok vizsgálatának haladni 
kell. Az ethologiai módszer az állatokat környezetükhöz való viszonyukban vizs- 
gálja s a kihalt állatokat illetőleg különösen azoknak alkalmazkodása és élet- 
módjuknak vizsgálata adja kutatásának célját. 

Az ősélettudományi vizsgálatoknak fáradhatatlan, sokoldalú és nagytehet- 
ségű úttörője ABEL a bécsi egyetem paláobiologiai tanára, aki egy korábban meg- 
jelent könyvében kimerítően összefoglalta a gerincesekre vonatkozó paláobio- 
logiai ismereteket egyszersmind megszabta az ilyenirányú kutatások módszereit 
ís 1 Hzek a módszerek a kihalt gerinctelenekre eddig csak kis mértékben voltak 
alkalmazva, azért ABEL a gerinctelenek egyes állatosztályainak paláobiologiai 
vizsgálatát tűzve ki célul ebben a könyvében ebben 15 DOLLo, a brüsszeli mester 
példáját követve? a kihalt dibranchiaták paleobiologiáját tárgyalja .? 

Az ethologiai kutatások módszereinek a gerinetelenekre való átvitelét nem 
annyira az anyag alkalmatlan volta mint inkább az eddig ismert anyag egységes 
kritikai vizsgálatának hiánya de különösen a megfelelő élő állatokra vonatkozó 


1 Grundzüge der Paléeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart, 1912. 
? DOLLo: Les céphalopodces ada ptés a la Vie Nectiguc Secondaire et a la Vic Bentigue 
Tertiaire. (Z001. Jahrbücher Suppl. XV . 1. Jena, 1912.) 


ISMERTETÉSEK 423 


hasonló vizsgálatok hiánya, elégtelensége vagy meg nem felelő volta nehezíti meg. 
Ezért ABEL a kihalt dibranciaták paláobiologiájának t özáy e láNAS az JRE 
gondos ethologiai elemzésével teszi lehetővé. 

A könyv első része az élő dibránchiaták életmódjával foglalkozik. Mindenki 
előtt reámutat a szerző arra a föltünő hézagra, mely az élő dibranchiaták kitünő 
morfologiai és anatomiai leírásai dacára a helyváltoztatás, táplálék valamint a 
tartózkodás helyének ismeretében mutatkozik. Minthogy a paleozoológiai vizs- 
gálatok céljaira túlnyomólag ezek jönnek számításba, azért az ezekre vonatkozó 
kevés és többnyire hibás adatokat a paleozoologusnak kell megteremteni. 

A II. fejezet az élő dibranchiaták helyváltoztatási módjával foglalkozik. 
. Az idevonatkozó eddigi adatok nagyon fogyatékosak, mivel az állatok kényessége 
miatt közvetlen észleléseket csak a kifejezetten partszegélyi alakokra vonatkozólag 
lehet tenni. ABELaz Octopus vulgaris és Sepia officinalis helyváltoztatását akva- 
riumban figyelte meg. A különböző dibranchiata-tipusok helyváltoztatásának rész- 
letes vizsgálatából levont elemzési eredmények szerint úszást, lebegést, 
a fenéken való csúszást és beásást végül rögzített helyzetet 
különböztethetünk meg. Az úszás lassú vagy gyors ; a lebegés a gyorsúszás egyik — 
. pihenő — állapota vagy kizárólagos plankton állapot lehet. A különböző hely- 
változtatási módok többféleségét a tapogatók, illetve karok és a tölcsér különböző 
működése hozza létre. 

Az élő dibranchiaták táplálékával és ellenségeivel foglalkozó III. fejezet 
a szervezeti bélyegek alapján nagyon sok új megállapítást közöl. A dibranchiaták 
kivétel nélkül ragadozók; óriási polypok és bálnák gigászi harcai a mesékből is 
ismeretesek. Táplálékukat kagylók, kis tízlábú rákok, apró halak teszik. A nagyobb 
táplálékkal élő alakok szervezete a táplálék megragadása és különböző elköltési 
módjának megfelelően formálódott. Egyes tipusok szervezeti bélyegei azonban 
arra utalnak, hogy planktonból és apró szervezetekből élnek (planktonophag, 
microphag). Iyenek gyanánt tekinti ABEL a Cirroteuthis-féléket, melyeknél 
a szívókorongok redukciója, a radula és méregmirigyek elvesztése a karok tapo- 
gatófonalainak kifejlődése és az egyés karok között levő bőrszegélyeknek a karok 
végéig való kiterjedése ethologiai bizonyítékai a megváltozott táplálkozási módnak. 
Egyes nektopelagikus alakok szívókorongjainak kampói a nyilttengeri ragadozás 
céljait szolgálja. Különösen érdekes egyes bathypelagikus tipusok ismeretlen 
táplálkozási módjának a tapogatók másodlagos hiányából és a nyilttengeri alakok 
lárváinak hasonló kifejlődéséből levont ethologiai következtetés, mely szerint a 
kettő között fönnálló analógiák konvergens alkalmazkodásra, tehát a bathy- 
pelagikus alakok szükségszerű mikrophag voltára utalnak. A bathypelagikus ala- 
kok ilyen mikrophag volta azonban nem lárvaállapotból maradt vissza, hanem 
újra szerzett sajátság, amit az eredetileg szabad tapogatós alakokkal szemben 
a tapogatók alaki különbségei bizonyítanak, a fejlődés menetének visszafordít- 
hatatlan voltát is igazolva. 7 

A lágytestű dibranchiaták a meduzák, halak (tonhal), tengeri teknősök, 
tengeri madarak (pinguinek), fókák és bálnák kedvelt táplálékai, azért ezek töme- 
gesen pusztítják őket. 

Az élő alakok tartózkodási helyére vonatkozó közvetlen 


424 ISMERTETÉSEK. 


megfigyelések szintén csak a sekélytengeri Sepia vagy Octopus. esetleg rajokban 
megjelenő pelagikus alakokra nézve eszközölhetők. Azért itt az akváriumon 
kívül különösen a gyűjtés adatainak pontosságára vagyunk utalva. A közvetlen 
adatok hiányában fontos következtetések vonhatók a test állományá- 
nak és a látószervek specializálódási fokának vizsgá- 
latából. Az izmos, ruganyos, pikkelyes vagy pikkelytelen alakok nektopelagi- 
kusak vagy bentholitoralisak, az izmos de petyhüdt formák nektopelagikus, 
bentholitoralis és benthoabissalisak, a részben vagy egyáltalán nem izmos, bőr 
vagy kocsonyás, többé-kevésbbé áttetsző vagy átlátszó formák a planktonhoz 
tartoznak. A lárvák csaknem kivétel nélkül nyilttengeri planktonhoz tartoznak. 
A test anyaga és a mozgás módja között szoros viszony van ; az izmosabb alakok 
nektonhboz, a bőr és kocsonyaneműek planktonhoz tartoznak. A felső és legfelső 
tájakban is élnek lebegő kocsonyás alakok, de a mélytengeri (abyssikus) formák 
mind ilyenek. 

A látószervek ethologiai vizsgálatából ABEL szintén fontos következteté- 
seket von a dibranchiaták tartózkodási helyére, noha egyetlen szerv alkalmazko- 
dásából vont következtetéseket illetőleg kellő óvatosságra int. Az élők között 
egyetlen teljesen vak van, de ez sem a fénynélküli (aphotikus) tájakhoz való al- 
kalmazkodás, hanem inkább életmódja, iszapba furódó volta miatt. 

Az élő dibranchiaták igen változatos testalakjának vizsgálatában ABEL 
a halak alakjának ethologiai vizsgálatából vont eredmények analógiai alapján 
kimutatja, hogy lárvaállapotban valamennyi dibranchiata globiferus. Ebből az 
alapformából különböző helyváltoztatási módok alapján formálódtak a ma annyira 
eltérő alaktipusok. A tizenegyféle tapogató (Flosse) tipus ethologiái elemzése 
a! különböző életmódhoz való alkalmazkodás módjainak tisztázására vezet. 

A kihalt dibranchiaták földtani következtetések szempontjából is fontos 
előfordulási módjának megállapítására kiemelendő a VI. fejezetben az élők 
magányos vagy társas életmódjának ismerete. Az erre vonatkozó gyér 
adatok vizsgálatából ABEL arra az eredményre jut, hogy a torpedóalakú nekton 
nyilttengeri formák — igen öreg egyének kivételével — továbbá a partszegélyi 
és sekélytengeri alakok is seregesen élnek. A mélytengeri alakokról biztos 
adataink nincsenek. 

Az élő dibranchiatákra vonatkozó régibb adatoknak új alapon való kritikai 
méltatása és az új adatok részletes tárgyalása után a könyv második része a 
kihalt dibranchiaták életmódjával foglalkozik. IHzek közül 
a leggyakoribbak a belemnitesek, melyeknek életmódjára nézve már eddig is a 
legkülönbözőbb hipotézisek voltak forgalomban, melyek teljes összeállítását 
időrendi tárgyalásban megtaláljuk. 

A belemnitesek leggyakrabban előforduló kövesült vázrésze, a rostrum, 
melynek alaktani vizsgálata szolgáltatta a reájuk vonatkozó eddigi ismeretek 
gerincét. A rendszertani osztályozás s ennek alapján a törzsfejlődéstani követ- 
keztetések is csak külső alakbeli jellegekre voltak alapítva. A különböző kihalt 
dibranchiata-félék rostrumait eddig azonosnak, homolog vázrész gyanánt tekin- 
tették. Ezzel szemben ABEL a különböző dibranchiata-félék rostrumának kritikai 
morfologiai vizsgálata alapján arra a meglepő eredményre jutott, hogy a ki- 


ISMERTETÉSEK. 425 


fejlett állapotban azonos alakú rostrumok is külön- 
böző fejlődés űek. Ezért a belemnitesek rostrumának vizsgálata csakis 
hosszmetszetek alapján történhetik, hogy a megfelelő, fejlődésre egyező csopor- 
tokba oszthatók legyenek. 

A főbb belemnites-tipusok (Belemmites clavatus, B. paxillosus, B. giganteus, 
B. Ztetem) vizsgálatából ABEL két lényegesen eltérő fejlődésű rostrumot külön- 
böztet meg. Az egyiknél a phragmokon kezdőkamrájához kis csészealakú nyul- 
vánnyal csatlakozik egy belső kembryonalis rostrumyp, amelyhez a növekedési 
rétegek olyanformán csatlakoznak, hogy fölfelé gyarapítják a rostrumot. Ez a 
eclavirostrid-tipus . A másik, ettől eltérő fejlődésű rostrum-tipusná) a phragmokonhoz 
csatlakozó tembryonalis rostrum; üres kupalakban simul a phragmokonhoz és 
hosszalakban növekedve mindinkább hegyesebb formát ölt ; ezek a comirostrid- 
tipusok. Mivel mindkét tipushoz különböző korú alakok tartoznak, azért ÁBEL 
ennek a lényeges fejlődési különbségnek alapján a belemniteseken 
belül a Clavirostridae és Comrostridae családokat jelöli ki. 

A belemnitesek ősi alakja gyanánt tekintett Aulacoceras sulcatum clavirostrid- 
tipusú rostrumának vizsgálatában lényeges különbségre mutat reá. A rostrum 
bizonyos részén észlelhető tsugárkévébőb (Fiederstreifen) kiindulva a rostrum 
kifelé nős az embryonalis rostrumtól független növekedési rétegek a rostrumot 
vastagítják. A rostrum fölépítésének ez a módja kizárja az aulacocerasok 
ősi jellegét s a elavirostridaek és conirostridaek kifejlett rostrumával való hasonló- 
ság dacára az egyéni fejlődés különböző volta arra utal, hogy itt három konvergens 
törzsfejlődési útról van szó. 

A B. acuúarius és B. giganteus dárdaalakú gyakori rostrum-tipusainak vizs- 
gálata megerősíti ezeknek eddig csak bizonytalanul körvonalazott különálló 
voltát, melynek alapján ABEL a Cuspiteuthis és Mucrolteuthis nemeket állítja föl. 
Ezek a rostrumok különböző fejlődési szakaszokon mennek át. A Ouspiteuthis 
első fejlődési szakaszában a conirostrid embryonális rostrum növekedési rétegei alul 
lekerekített alakban, fölfelé kissé magasabbra huzódva borítják a phragmokont. 
4—6 cm nagyság után a második fejlődési szakaszban a rostrum hirtelen hosszabbo- 
dik s növekedési rétegeivel valamint azok szöveti szerkezetével is élesen elválik 
a phragmokontól; közepén szivacsos" kitöltés van, mely eredetileg chitines volt 
s a külső mészrétegből kívül hosszanti barázdák alakjában mutatkozó mészlemezek 
nyultak bele. A fejlődést lezáró harmadik szakasz a hosszanti növekedés befeje- 
zésével a külső rétegek vastagodásával jelentkezik, mely után a barázdák eltün- 
nek s csak hosszanti csikoltság észlelhető. Hasonló módon folyik le a Mucrotteuhis 
fejlődése is, a főkülönbség az embryonális rostrum alakjában van, mely itt nem 
legömbölyített, hanem hegyes, egymásba tolt papirzacskókra emlékeztető, kúp- 
alakú. Ennek a két tipusnak időrendi egymásra következése szorosabb rokonság 
látszatát kelthetné, amit azonban kizár a fejlődés eltérő voltán kívül az is, hogy 
a korban fiatalabb Mucroteuthis fejlődése egyszerűbb. Ez a körülmény arra utal, 
hogy a lándzsaalakú belemnites-rostrumok különböző fejlődési utakon kétszer 
alakultak ki. 

Míg a jura- és krétabeli belemnitesek rostrumai meglehetősen egységes 
alakúak, addig a harmadidőszaki dibranchiaták igen változatosak. Ezek rostru- 


ISMERTETÉSEK. 


mának vizsgálatából és a belemnitesek rostrumához való viszonyából a következő 
megálla pítások tehetők. A belopteridák és belemnoteuthidák rostruma a belem- 
nitesekével homolog. A belemnoteuthidák valószinűleg a belemnitesekkel közös 
törzsből indultak ki. A tithonbeli Oliplocomes, conirostrid alakja dacára inkább a 
belemnoteutbidákhoz sorolható. é i 

A spirulirostra rostruma a belemnitesekével semmiesetre sem homolog, 
hanem csak élettanilag egyenértékű konvergens képződmény, miért ig 
ezeknek a belemnitesektől. való származtatása lehetetlen. Ugyancsak analog 
szerv a Belosepa rostruma 15. T 

A Sepia etöviseg ABEL szerint a Belosepin rostrumáva)] homolog, azért a 
belemnitesekével azonos szintén nem lehet. Mindeddig ezt csökevényes rostrum, 
gyanánt tekintettük, ABEL azonban orimentumnak (kialakulóban levő szervnek) 
tartja. 

3 A belemnites-rostrum élettaxi szerepére nézve eltérők voltak a vélemények. 

FÉRUSSAC, DJORBIGNY és; OVENSTEDT szerint a phragmokon légkamrái a rostrum 
súlyát kiegyenlítik. JAEKEL ezzel szemben a rostrum súlyát sokkal nagyobbnak 
tartja, úgy hogy ennek folytán a belemnitesek csakis függőleges helyzetben, 
iszapba fúródva élhettek és csak korlátolt mozgást végezhettek. A belemnitesek 
életmódjára és testtartására vonatkozó többi újabb fölfogás is függélyes helyzetű 
gastronekton gyanánt tekinti őket. A rostrum és phragmokon egyszerű alakja 
egymáshozi viszonyuk megvilágításában matematikai megodást tesz siehetővé,. 
amit ABEL kérésére HAFFERL mérnök eszközölt. E számítások szerint a phragmo- 
kon légkamráinak vízzel vagy levegővel teii vojta az 
állat fel- és lemerülését fölváltwa belet ő-v é. t-.es 21. 

A kihalt dibranchiaták életmódjának vizsgálatát ABEL az élők és kihaltak 
konvergens testalakja és a rostrum alapján eszközli. Az élők különböző alakjai- 
nak alapján a különböző alakú rostrumok a" kihaltaknál is különböző életmód 
föltevését teszi szükségessé. A sokféle alakra való tekintettel a rostrum elnevezést 
csak élettani értelemben vehetjük s a halak, csúszó-mászók, madarak, rákok és 
dibranchiaták morfológiailag különböző rostrumaiból az azonos élettani szerepűeket 
kikeresve, azt találjuk, hogy a fenéklakó alakoknál a rostrum hasító OrT, 
ásótövis vagy támadófegyver gyanánt használatos. A dibran- 
chiatákra nézve analógiák alapján a rostrum szerepe gyanánt a víz vagy Iszap 
fölszántása táplálékért, az ellenség elől való beásás s a támadófegyverként való 
használat jöhetnek tekintetbe. Az élőknél ezenkívül még úszókészülék is. A be- 
lemnitesek rostrumának különböző ontogenetikai fejlődése a rostram változott 
működésére utal, melynek elemzéséből benthos-, nekton- és plankton-típusokra 
következtethetünk. Így pl. a Muecroteuthis giganteus és Cuspiteuthis acuarvus 
fiatal korban nektobenthoshoz, idősebb korban nektonhoz tartoznak, a Hibolites 
plankton, az Acroteuthis és Aulacoteuthis fiatal korban plankton-, idős korban 
nektobenthoshoz tartozik. 

A helyváltoztatás módja a kihaltaknál épúgy, mint az élőknél, 
kizárólag a tölcsér lökéses mozgása útján s ennek megfelelőleg túlnyomólag hátra- 
felé történik. A ragadozóknál és szabadon úszóknál gyorsabb, a fenéklakóké 
lassúbb. A test állása épúgy, mint az élőknél, a phragmokon légkamráival ellen- 
súlyozott rostrum súlyának behatása alatt ferde, egyeseknél vízszintes is lehet. 


ISMERTETÉSEK. 4297 


A kihalt alakok leggyakrabban agyagos kőzetekben találhatók, homokosban 
ritkábbak, durva törmelékben pedig elvétve, inkább csak hullámverések útján 
besodortak gyanánt fordulnak elő. Ennek megfelelőleg inkább iszapos fenék 
fölött éltek, amit a rostrum szerepe is igazol. Tömeges előfordulásuk társas életre 
utal, mint az élők túlnyomó része. Az élő Lepidára emlékeztető alakot a kihaltak 
között nem ismerünk, azért ilyen magányosan élt típusra nem következtethetün k. 

A kihaltak táplálkozására nézve a liászbeli Geoteuthis lágy részeinek vizs- 
gálatából kitünt, hogy halakkal táplálkozott. Több ilyen közvetlen adat nem áll 
ugyan rendelkezésünkre, de a karok és tapogatók elrendeződéséből, számából és 
alakjából az élők analógiája alapján megállapítható a nagyobb típusok makrophag 
táplálkozása ; táplálékuk leginkább halak, rákok és meduzák lehettek. 

Az életmód vizsgálatánál a sérülések tekintetbevétele 18 fontos adatokat 
szolgáltathat. Egyes rostrumsérülések ABEL szerint úgy magyarázhatók, hogy 
azok szilárd aljzatba ütközés közben keletkeztek, különösen olyan alakoknál, 
melyek egyéni fejlődésük során életmódjukat változtatták s e változtatás kezdetén 
sérüléseknek könnyebben ki voltak téve. i 

A kihalt dibranchiatákra vonatkozó összes falgóktolóérai vizsgálati ered- 
mények összegezését az állat rekonstrukciója nyújtja. Az eddigi föl- 
fogás egységes testalkatot föltételezett. ABEL ethológiai vizsgálatai szerint leg- 
alább három, alakra, rostrumra és ennek megfelelőleg életmódra eltérő típust 
kell fölvenni, melyek a Cuspiteuthis acuarvus, a Belemmites pagillosus és B. clavatus 
ismert formáival jellemezhetők. Ezeken a típusokon kívül a további vizsgálatok 
még több alak kimutatására vannak hivatva, mert a kihalt dibranchiaták nagy 
száma a mai formáknál változatosabb -alakok jelenlétére utal. 

A könyv utolsó fejezete a karok számának törzsfejlőd és- 
tani jelentőségével foglalkozik. A ma élő formákat a belemnitesekből 
a rostrum redukciójával vezették le. A rostrum azonban igen különböző fejlődés- 
tani értékű szerv, mely egységes alapul nem szolgálhat törzsfejlődéstani kapcso- 
latok kimutatására. ABEL reáutal a karok számának fontosságára s különösen 
arra, hogy a belemniteseknél föltételezett karok nyolcas számát ősi állapotnak 
nem tekinthetjük teljes bizonyossággal. Az élők ontogenetikai fejlődése s külö- 
nösen a Myopsida-félék embriológiai vizsgálata azt bizonyítja, hogy a belemni- 
teseknél épúgy, mint az élőknél, eredetileg három pár kar van s csak később fej- 
lődött a többi. 

Fontosságánál fogva megközelítőleg sem lehet ezt a könyvet érdeme szerint 
méltatni, mert akkor e hézagos ismertetés helyett szószerint kellene lefordítani. 
A belemnitesek gyakoriságuk miatt a földtani vizsgálatoknak is becses eszközei 
de eddigi vizsgálati módszerük ebből a. szempontból sem vezetett kielégítő ered- 
ményre. Az itt megjelölt mód azonban új kilátásokat nyit a mezozoós üledékek 
sok kérdésének tisztázására is. A belemnitesek, melyek az eddigi vizsgálatok 
alapján csak csekély értékű holt kövek? voltak, ezzel a móddal egyszerre sok 
új eredménnyel kecsegtető eleven vizsgálati anyaggá váltak. ABEL könyve azon- 
ban ezen a legközelebbi tudományos hasznon kívül nagyjelentőségű azért, mert 
egyszersmind más állatosztályok hasonló módszeres kutatására is serkent és hir- 
detője annak a .paleozoológiai iránynak, melynek teljes érvényesüléséig a ttudo- 


428 ISMERTETÉSEK./ 


mányt magáért a tudományértv elvnek nehezen polgárosuló volta miatt még 
hosszú utat kell megtennie. Dr. VApász ELEMÉR. 


3. Schaffer: Grundzüge der allgemeinen Geologie. 
(Leipzig u. Wien. Franz Deuticke 1916. Kötve 20 K.) 


A földtan nagy gyakorlati értékének és mind sz élesebbkörű térhódításának 
egyik külső ismérve népszerű és szakszerűösszefogla ló kézikönyvek gya kori 
megjelenése. Még nem is nagyon régen a német irodalomban csak három-négy 
ilyen könyv volt forgalomban, míg az utóbbi időben egyre gyakoribb nemcsak 
a régi munkák újabb kiadása, hanem új szerzők munkájának megjelenése. Mindez 
csak a tudomány terjesztésének célját szolgálja, nemcsak, mert minden újabb 
kiadást a szükséglet teszi lehetővé, hanem mert minden újabb szerző új fölfogást 
visz bele az ismeretek rendszerébe, ami a tudománynak csak hasznára lehet. 

Az itt ismertetett díszes kiállítású, egy színes táblával és 480 szövegábrával 
ellátott könyv FucHs TIVADAR egykori hazánkíjának, a bécsi cs. k. udvari gyüjte- 
mény földtani és őslénytára volt igazgatójának van ajánlva és-e gyüjtemény 
mostani vezetőjének tollából származik. Anyagbeosztása igen egyszerű, könnyen 
áttekinthető és világos. A földtan tárgykörének rövid megállapítása után az első 
fejezet a Föld és erőforrásai címen (Die Erde und ihre Kraftguellen) 
a. geofizikai előismeretek tömör foglalatát nyújtja. A földkéreg kialakulása, alakja , 
nagysága, sűrűsége, belseje, a föld erőforrásai, mágnesség, radioaktivitás, meteorok 
tárgyalása 30 oldalon tökéletesen elegendő előismeretet adnakegy föld- 
tani kézikönyvben. Ennél bővebb ismertetésük csakugyan a földtani anyag 
rovására történnék, anélkül, hogy a megfelelő speciális szakmunkák igénybe- 
vételét fölöslegessé tenné. Ez utóbbi pedig különben sem lehet a földtani ismerete- 
ket tárgyaló könyv célja. 

A második fejezet a föld belső erőinek működésével (Das Wirken der K ráfte 
des Erdinnern) foglalkozik. A vulkáni jelenségek, a földkéreg zavargásai és a 
földrengések vannak itt főbb fejezetek gyanánt tárgyalva az eddigiekkel nagyjá- 
ban egyező módon. A tektonikai rész kissé kurtára van fogva. A harmadik fejezet 
a föld külső erőinek működését (Das W irken der Kröáfte der Erdoberfláche) ismer- 
teti, kiindulvaa mállás különböző féleségeiből, fizikai, vegyi és szerves hatá- 
sokból, reátér az elhordás (Abtragung, Erosion) jelenségeire, s végül az 
üledékes kőzetek keletkezésére. A földkéreg külső erőinek mű- 
ködése minden jelenségre kiterjedő gonddal van itt tárgyalva s igen szerencsés- 
nek mondhatjuk a különböző tényezők (folyóvíz, tengervíz, szél, 
szervezetek) azonos működésének egységes beállítását az eddigi szét- 
tagoló tárgyalási móddal szemben. A működések folyamatának három fősza kasza 
a mállás (pusztulás) és ezzel kapcsolatosanyagkeletkezés,azanyag- 
szállítás ésala ki jelenségei, végülaleüle ped és féleségei jól vannak 
megválasztva. Kifogásolható azonban, hogy a folyóvíz működésére megállapított 
erozió kifejezést használja szerző valamennyi külső tényező pusztító-szállító 
működésére is, holott erre az általános megjelölésre a WALTHER-féle denudáció 
sokkal helyesebb. A földkéreg fölépítésében annyira jelentős szerepet vivő üledékes 


ISMERTETÉSEK. 429 


kőzetek keletkezési körülményei méltóbban vannak tárgyalva, mint az eddigi 
hasonló könyvekben, melyekben a legutóbbi időkig is fölöslegösen sok helyet 
foglaltak el a kőzettan részletes vizsgálati anyagát tevő kitörésbeli kőzetek le- 
írásai. A kőzetté formálódás jelenségei (diagenezis), a kőzetátalakulás, a szerves. 
világ kövesedési folyamatai zárják le ennek a fejezetnek anyagát. 

A negyedik fejezet a belső erőknek szerepét ismerteti a földfelület kiala- 
kulásában (Dás Zusammenwirken der endogenen Kráfte am Bilde der Erdober- 
fláche). Ez a rövid fejezet mintegy függelék gyanánt tárgyalja az előbbi fejeze- 
tekben tárgyalt ismeretekkel kapcsolatos, de a tárgyalás rendszerébe bele nem 
illeszthető elméleteket a hegyképződésről, a sarkok vándorlásáról, valamint 
földrengések és vulkánok eloszlását adja. 

Az idegen szavak magyarázata hasznosan zárja be a könyvet. 

Rövid ismertetésünk keretében nem tüntethetjük ki eléggé a könyv előnyeit, 
azért csak azt hangsúlyozzuk, hogy ez a kézikönyv német nyelven mindenesetre 
az elsők közé tartozik, amely minden terjengősség nélkül, rövid foglalatban nyújt 
áttekintésta mai értelemben vett általános földtan tárgy- 
köréről. A bécsi szerző munkája minket közelebbről is érdekel azért, mivel 
hozzánk közelebb eső példákkal és ábrákkal! szolgál s nem annyira kizárólagosan 
német, mint a német könyvek legnagyobb része. Lóczy professzortól származó 
hét magyar tárgyú ábrát is találunk (57., 248., 264., 318., 3583., 397. ábrák) a 
lukareci gömbös elválású bazaltról, a boicai hegyomlásról, a kristyóri kaszkádos 
óriáskatlanokról, a Gyilkostó omlásáról, a vadkerti futóhomokról (belföldi düne) 
és az agumcumi löszszerű anyagból kiásott romokról. Ezenkívül a 384. ábra a 
hansági tőzegvágást tünteti föl. j 

A tanulás és tanítás szempontjából egyaránt örömmel fogadhatjuk ezt a 
könyvet, mely nem az adatok és számok halmozásával és a hipotézisek túlságos 
előtérbe tolásával készült, hanem logikus s a földtani jelenségek folyamatának 
megfelelő tárgyalással közelebb visz a földtan lényegének megismeréséhez és a 
földtani tanítás legfőbb céljához, a földtani gondolkodásra való 
neveléshez. Dr. VADÁSZ ELEMÉR. 


4. Schöndorí: Wie sind geologisehe Karten und 
Profile zu verstehen und praktisch zu verwerten ? Friedr. 
View eg k Sohn Braunschweig 1916. 3 M.) 


Ez a kezdőknek szánt kis könyvecske egységes összeállításban nyújtja 
mindazokat az ismereteket, melyek a földtani térkép készítésére, szerkesztésére 
és olvasására vonatkoznak. A nagyobb munkák, mint a NEUMAYER-féle An- 
leitung z. wissentschaftliche Beobachtungen, valamint az immár harmadik ki- 
adást ért KEILHACK-féle Lehrbuch der praktischen Geologie túlságosan részle- 
tesek ahhoz, hogy a kezdők az adatok halmazában eligazodni tudjanak bennük 
8 költséges voltuknál fogva amúgy is nehezen hozzáférhetők. Ezért mindenképen 
hasznos célt szolgál ez az ügyesen összeállított könyvecske, mely a gyakorlati 
életben mind gyakrabban szereplő és szükségképen tért hódító földtani térképek 
használatára és megértésére tanít. 


430 ISMERTETÉSEK. 


A földtani térképek történetének vázolása után néhány elemi földtani 
alapfogalom ismertetése, illetve előrebocsátása következik a földtani iránytű és 
alkalmazása a csapás-dülés mérésére, A földtani térképezés mibenlétének vázolása 
után a topografiai térképek jellemzése majd a földtani képződmények ábrázolásra 
kerülő elemeinek a réteghatár, kibúvás, vastagság, csapás, dülés fogalmainak és 
féleségeinek magyarázata ábrázolási módjaik és számítási módjuk magyarázata 
következik. Külön fejezet foglalkozik a földtani szelvények ismertetésével, majd 
a települési zavarok különböző féleségeinek térképen való ábrázolási módját és 
. megjelenési formáját találjuk a főbb formák ismertetésével és a különféle zavar- 
gásokgyakorlati jelentőségének kellő kidomborításával. Az utolsó 
fejezet a földtan és földrajz között levő kapcsolatot tárgyalja. 

A kezdők részére ez a könyvecske hasznos szolgálatot tesz, mert a benne 
ismertetett fogalmak eléggé világosan vannak tárgyalva. Egyes dolgok azonban 
még hiányoznak belőle s különösen kár, hogy a földtani térképen ábrázolt tényeket 
elemeikre bontva külön-külön mutatja be anélkül, hogy azok együttesét a kész 
földtani térképen is ismertetné. A címben foglaltaknak mindazonáltai így is teljesen 
megfelel s a kezdőknek előreláthatólag jó útmutatója lesz. 

Dr. VADÁSZ ELEMÉR. 


5. Wedekind: Über die Grundlagen und Methoden 
der Biostratigraphie. (Gebrüder Borntraeger, Berlin 1916) 60 oldal 
18 szövegábrával. 


TA. természettudományos kutatások rendes menete az, hogy az adatgyüjtő 
és leíró munkákat előbb az ismereteket rendszerező munkák, majd a filozófiailag 
mérlegelő munkák követik s ez utóbbiak újabb vizsgálati szempontokat vetnek 
föl, melyek az anyag újabb tanulmányozását teszik szükségessé. A földtani és 
őslénytani kutatások előrehaladott voltát az újabb időben mind sűrűbben megjelenő 
összefoglaló és filozófiai irányú könyvek bizonyítják. Ezek közé tartozik az itt 
ismertetett könyv 185. 

A biosztratigrafia alapelveivel és módszereivel foglalkozó köny- 
vében szerző az előszóban mindenekelőtt a biosztratigrafia körét az egykor élt 
állatvilágra alapított földtani időmérés gyanánt állapítja meg. Munkája két fő- 
részre oszlik, az elsőben az őslénytani fajok és nemek fogalmával, a másodikban 
a földtani időméréssel foglalkozik, végül függelék gyanánt három rövid fejezetben 
a devonkorú goniatites-mészkő és kovapaláról, a foraminiferák faunisztikai fon- 
tosságáról és a devon-faunákra vonatkozó észrevételekről elmélkedik. 

Az őslénytani fajok és nemek fogalmával foglalkozó első rész szerint a bio- 
sztratigrafia föladata olyan időbeosztás létesítése, melynek segítségével a földtani 
történések (Ereignisse) időbelileg megállapíthatók és egymással összehasonlíthatók, 
még pedig lehetőleg nemcsak a történések egy más ut ánjára, hanem azok 
tarta m á ra nézve is. E cél eléréséhez két fizikai alaptételből indul ki, még pedig 
1.azonos változásoknak azonos tárgyon való előidézé- 
séhez ugyanazon okoknak egyező időtartamra van 
szükségük. 2. Az időmérés céljaira alkalmazott állat 


ISMERTETÉSEK. 4831 


világ változásai nem kívülrőlszármaznak, hanem belső 
okoktól függenek. E tételekből kündulva egy földtani időegységet 
(szerző szerint kZeitinterwalb), egy cbiológiai egységdy, vagyis a faj állapíthat meg. 
Ezért elsősorban a fajfogalom éles körvonalozására kell törekednünk, amit szerző 
a eChetloceras subpartítumi példájával egy időegységen belül az egymásra követ- 
kező időegységekre. vonatkozólag pedig miocén pleurotoma-fajokkal világít meg. 
A fajfogalom tárgyalása után a nemek fogalmára tér át, a nemeket bizonyos 
számú jól körvonalozott faj foglalata gyanánt tekintve. 

A földtani időméréssel foglalkozó második rész az előrebocsátott alap- 
tételek szemmeltartásával a földtani történések egymásutánját és időtartamát 
a fajok és faunák élettartamával gondolja megállapíthatónak. Az előbbi a NEu- 
MAYR-féle fölfogás, az utóbbit BEYRrIcH—IKOoENEN iskolája gyanánt ismerjük. 
Időegység gyanánt egy faj élettartamának megfelelő öv (zóna) tekintendő. 
Az egymásra következő fajokegy ö vs o vr ba (Zonenfolge) egyesíthetők. A követ- 
kezetes és egységes kivitel céljából a különböző módon variáló állatcsoportok 
egyenlőtlen életképességű (virulent) fajai közül a ecétegtanilag élet- 
képepalakok választandók kis ezekis gyakori és nagy 
elterjedésűek legyenek, hogy a zónasorok céljaira alkalmazhatók 
legyenek. A rétegtamilag életképes, vagyis a gyorsan változó típusok őslénytani 
kapcsolatából az egyes típusok élettartama megállapítható s így a kzónasorok; 
is adva vannak. A sor folytonossága az életképességét vesztő alaksor utolsó tag- 
jával egyidős más típussal volna biztosítandó. Így az 4 alaknak a b, c, d élettar- 
tamú alakjai a B alak hasonló élettartamú alakjaival a következő zónasort biz- 
tosítja Aa, Ab, Ac, Ad — Ba, Bb, Be. 

A fajokra alapított beosztással szemben a faunák egymásra következésének 
vizsgálata bonyolultabb de célravezetőbb. Szerző vizsgálja azokat a körülménye- 
ket, melyek a faunaváltozásta vezetnek, tekintettel a faunát összetevő benthos, 
nekton és plankton elemekre, melyek közül azonban csak a benthos a döntő. 
A faunaváltozást eredményező életkörülmények változását a parteltolódásból 
következő mélységváltozás, a klimatikus viszonyok vál- 
tozása vonják maguk után. Hzeknek egy példával való megvilágításával 
fejezi be a faunákra alapított időmegállapítás vizsgálatát. 

A sokat igérő című könyv végigolvasása után csalódással tesszük le a köny- 
vet, mivel szerző nemcsak hogy nem sok újat mond, de távolról sem meríti ki a 
tárgyat. De az elmondottakban is csaknem minden oldalon az ellenkező vélemény 
hangoztatását hívja ki. Mára biosztratigrafia tárgykörének jelzett szűkreszabásá- 
ban sem érthetünk vele egyet, mert az időmegálla pításon kívül a faunák őslény- 
tani vizsgálatára alapított földtani célú ősföldrajzi következtetések, fáciesvizsgá- 
latok:szintén a biosztratigrafia föladatául tekinthetők. Az időmegálla pítás alap- 
tételéül előrebocsátott tételek alkalmazhatóságát pedig legkevésbbé sem látjuk 
bebizonyítva, nem is szólva az állatvilág változásaira vonatkozó, eddigi tudásunk- 
kal ellentétben álló tételének helyességéről. 

Elméletben elfogadható volna legkisebb földtani időegység 
gyanánt, a faj élettartama ez azonban nem felel meg a legkisebb tér- 
beli földtani egységnek, mely tudvalevőleg a véteg. Gyakorlatban a fajok, 


432 ISMERTETÉSEK. 


különösen a kihalt fajok pontos körvonalozása — "ami az időegység megálla pítá- 
sának alapföltétele — igen nagy nehézségbe ütközik, amivel különben szerző is 
tisztában van s a 26., 27. oldalon külön megállapítja azokat a szempontokat, 
melyek a fajoknak időegység céljaira való alkalmazásánál irányadók lehetnek. 
Amint azonban a kivitel céljából letérünk az eszményi alapokról, ezzel megszűnik 
egyszersmind az elméletileg megállapított időegység létjogosultsága is. Még na- 
gyobb nehézségekbe ütközik a 34. oldalon említett folytonos övsorok 
kombinálása a különböző alakok variálási életképességének kapcsolása alapján. 
A különböző fajok életképességének különbözősége az egyéni elbírálásnak 
továbbra is olyan tág teret ad, melyen a fajok elhatárolásának kivitelében segítsé- 
gül hívott MENDEL- és OUVETELET-féle törvények sem sokat segítenek. 

A függelékben közölt egyes faunatársaságok vizsgálata azt a látszatot kelti, 
mintha szerző a biosztratigrafia föladatát maga sem látja kimerítettnek az általa 
megjelölt időkérdés tisztázásával. 

Noha az egész könyv az elsietettség és ki nem forrottság benyomását 
kelti (egyes részekre nézve szerző maga is hivatkozik vizsgálatainak le nem zárt 
voltára), mégsem mondható szerző munkája egészen meddőnek, mivel az idevágó 
kérdések egy részének egységes beállításra törekedésével a kérdések másoldalú 
megvitatását kihivta, ami a tudománynak csak hasznára lehet. 

Budapesten, 1917 október 1-én. Dr. VADÁSZ ELEMÉR. 


D) TÁRSULATI ÜGYEK. 


a) SZAKÜLÉSEK. 


VII. Szakülés 1917 november hónap 7-én. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
5 órakor kezdődik. 

Elnök : ÍGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. k. udvari tanácsos. 

Előadások : 

1. HoLLós ANpRÁS [LAJos dr. okleveles mérnök:4A csörögi andezit- 
telérek töldtani. viszonyai 

A Cserhát neogén-vidékének legdélibb nyúlványa a Váczté! keletre eső domb- 
vidék, amely átlag 200—300 m t.f. magaslatokból áll. A váczhartyáni Csörögi- 
hegy vidékét a következő képződmények alkotják: 1. Felső oligocén 
korú laza homokkő, amely a csörögi csárda mellett, a villamosvasút 
árkában gazdag kövületeket tartalmaz; 2. alsómediterránkorú ano- 
miás homok az Öreghegy északi oldalán; 8. alsómediterránkorú 
durva kavics, az Öreghegy (202 m) tetején; 4. alsómediterrán- 
korú homokkó; 5. alsómediterrtránkorú : kékösS zütiee 
márga; 6. andezit-telérek. A déli andezitvonulat 742 km hosszú, amely , 


szal, 4) ÉVES 


TÁRSULATI ÜGYEK. 438 


Kigyóhegy néven ösmeretes, s kőzete augit-andezit; az északi andezitvonulat 
a Csekehegyen van s hipersztén augit-andezitből áll. Az andezit-kitörések keskeny 
telére a márgát is megbolygatta s kissé fölemelte. 7. Diluviális lösz födi 
északon a térszin legnagyobb részét. 8. Alluviális futóhomok borítja 
a Dunáig terjedő síkságot, s körülveszi a Vácz felé tekintő homlokán a Kigyó- 
hegyet. 

(Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1917. évi 47. kötetének 
201 —224. oldalain, a IV. táblával és 12—18. ábrával.) 

Hozzászólások : 

PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következő megjegyzéseket fűzi az előadáshoz : 
A csörögi Kigyóhegy 745 km hosszúságú andezitgerince alig 10 méter vastagság 
mellett egyik legszebb természeti jelensége a Cserhátnak. Erdekes voltát növeli 
az a körülmény, hogy a cserháti andeziteknek legszélsőbb déli fölbukkanása, 
tehát a legdélibb kőzettelér a SCHAFARZIK tanár úrtól leírt cserháti piroxén- 
andezit kitöréseinek sorakozási vonalain, amely telér kelet-nyugati irányban 
összekötő vonal gyanánt szolgál egyrészt az acsa-tótgyörki, másrészt a nagymarosi 
andezitvulkánok között. Kétségtelen ugyanis, hogy a csörögi Kigyóhegy ande- 
zitje Vácz városa alatt folytatódik a visegrád-nagymarosi andezit-hegységbe, 
azonban a 10 km-nyi hiányzó részletet a Duna eróziója eltávolította. E tekintet- 
ben a vác-vidéki fúrások idővel bizonyítékokat szolgáltathatnak. 

De ha csak az egy mérföld hosszúságú gerincet tekintjük is, 7500 m hossz 
mellett 10 m vastagságú andezitdeikkel, tehát 750-szeres lineáris kiterjedésű 
harmadkori vulkánnal van dolgunk. Ilyen arányú lineáris vulkáni hasadékokat 
csak Izland szigetén ösmerünk, amely tudvalevőleg a harmadkor óta a hasadék- 
vulkánok hazája, s amelynek több száz hasadékvulkánja közül nehány a mai 
napig működik, például az Eldgja-árok 30 km hosszban 150 m szélességben, a 
Laki-hasadék 28 km, vagy a Reyk-félsziget 10 km hosszú füstölgő árka. 

A csörögi Kigyóhegy kétségtelenül egyetlen erupció terméke, amely a 
felsőmediterrán-árkot lávával megtöltötte, a felszínre csak itt-ott került, ugyanis 
nagy részét az emberi kéz utólag hozta a napszínére; azonban ha ezen vonulat 
szélső pontjait a visegrád-nagymarosi s másrészt az acsai, illetőleg tótgyörki 
andezitvulkánokat tekintjük, úgy kétségtelen, hogy itt egy kelet-nyugati irányú 
hasadék-vulkánnal van dolgunk, amely a felsőmediterrán-tenger partján mintegy 
30 km hosszúságra nyúlt. 

A Kigyóhegy déli peremén a felsőoligocénkorú kövületeknek gazdag 
gyűjtőhelyét fedezte föl előadó, a villanyos vasúti bevágásban, ahol zsákszámra 
szedhetjüka turritellák, cerithiumok s pectuncül us-félék kü- 
lönböző fajait. Horzrós dr. mérnök úr ilymódon fővárosunk környékének geológiai 
viszonyait igen értékes felfedezéssel gazdagította 9 

Végül üdvözli úgy az előadót, mint VApász ELEMÉR egyetemi adjunktus 
urat, aki HOLLós mérnök urat a geológiai kutatásokra buzdította. 

Dr. SCHAFARZIK FERENC v. tag felfogása az igen tisztelt főtitkár úr előbbeni, 
igen érdekes fejtegetéséitől csak annyiban térne el, hogy a Csöröghegy mai an- 
dezittelérjét nem tekintheti pusztán csak valamely centrális kitörésből kisugárzó, 
tehát vulkánokozta hasadék telérkitöltésének, — hanem, hogy ellenkezőleg, 


19 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. s 29 


434 TÁRSULATI ÜGYEK. 


abban a nézetben van, hogy az semmi más, mint egy a Cserhát tektonikájához 
hozzáilleszkedő, de különben önálló effuziós lávakitörésnek hasadékot kitöltő 
hipabisszikus kocsánya. A Csöröghegy denudációja vertikális irányban annyira 
előhaladott stádiumban van, hogy ez az egykori lávatakarójának mai teljes 
hiányát érthetővé teszi. — Hozrós mérnök előadását érdeklődéssel követte és 
örömmel látja, hogy adatai minden lényegesebb pontban a saját régi megfigyelé- 
seivel megegyeznek. A Cserhát piroxénandezitjeinek geológiai korára vonatko- 
zólag azonban felemlíti, hogy régi nézetét, miszerint a piroxénandezitek erupciója 
az alsó- és felső-mediterrán közt csak egy rövid lélegzetű ciklusban folyt volna le, 
már régebben oda módosította, hogy e kitörések felső határa nagyjából a lajta- 
mészkó (SOCHAFARZIK F., Böckn H., MÁJER J. szerint, sőt ViránIs J. szerint pon: 
tosabban a lajtamészkő telső padjainak) képződése ideje által van megszabva, — 
alsó határa, — tehát beköszöntése azonban már az alsómediterrán elején kere- 
sendő (BöcKH és SCHAFARZIK katalinvölgyi megfigyelése és LŐRENTHEY, SCHA- 
FAPRZIK, CHOLNOKY piroxénandezit-görgeteg leletei a p.-szt.-mihályi alsómediter- 
ránkori anomiás kavicsban) — folyton szem előtt tartva azt a körülményt is. 
hogy habár egyéb kőzettípusokkal], a vulkánosság tulajdonképen már az eocén 
óta tartott a Cserhát távolabbi környezetében. Tekintettel tehát különösen a 
p.-szt.-mihályi piroxénandezit-görgeteg szapora fellépésére, ezt a kérdést intézi 
a tisztelt előadó úrhoz, hogy vajjon nem talált-e az általa nagyobb kiterjedésben 
konstatált csöröghegyi alsómediterrán anomiás kavicsban hasonló piroxénandezit- 
zárványokat? 

SZENTPÉTERY ZSIGMOND kolozsvári egyetemi magántanár felszólalásában 
az elhangzottak után csakis agra a sajátságosnak látszó dologra hívja fel a figyel- 
met, hogy az előadó szerint ezek a különben igen kisterjedelmű (vastagságú) 
ktelérek) felemelték volna a felettük levő kőzettömegeket, holott ilyen felemelés, 
elpúposítás főleg csakis a nagy intrúziós tömegeknek a hatása. Szeretném tudni, 
vajjon mire alapítja előadó ezt a feltevését? Hiszen ez a látszólagos kfelemelés? 
származhatott sokféle más úton-módon, p!]. így előzetes vagy utólagos tektonikai 
okok folytán is. Az előadottakból az vehető ki, hogy a vidék formája már e kőze- 
tek képződése előtt is meg volt nagyjában, tehát azt nem e kteléreks képződési 
körülményei formáltáx. De azért sem képzelhető el ez a rétegielemeltetés, miután 
előadó szerint itt hasadékkitöltésről van szó. Ezzel is összefüggő másik feltünő 
dolog az előadásban a ktelérm elnevezés, amit előadó következetesen mindenütt 
használ e kőzetek megjelölésénél. Felszólaló óhajtaná tudni, hogy vajjon tényleg 
telérek-e ezek, vagy pedig telérszerű áttörések. Hiszen ahogyan a többi geológiai 
tudományágban törekedtünk a lehető precizitásra, úgy jogunk van az elnevezé- 
sek lehető szabatosságát a kőzettanban is megkívánni. Ha továbbá elfogadjuk 
az erupciós kőzetekre a Rosenbusch-féle hármas beosztást, akkor tartsuk is magunk- 
kat hozzá és telérkőzeteknek csakis a hipabisszikus kifejlődésű tagokat nevez- 
zük. Mire alapítja előadó e kőzetek telérvoltát? Tekintetbe vette-e például a 
geológiai megjelenést vagy a kőzetek szerkezetét? Papp tanár előbbi magyarázó 
szavaiból úgy látja felszólaló, hogy itt tényleg nem telérkőzetekről van szó, ha- 
nem mint a Papp tanár által felhozott izlandi előfordulásoknál: telérszerű át- 
törésekből származott köőzetekről, amit bizonyítani látszik a etelém-vonulat 


ERÖ 


TÁRSULATI ÜGYEK. 485- 


helyenkénti megszakadása is. Ez látszik továbbá az előadásra behozott kőzet- 
példányokból is, amelyek típusos andezitek, tehát kiömlési kőzetek, nem pedig 
telérek. Így e semmiképen meg nem felelő elnevezés rektifikálandó. 

MÁJER IsrvÁN dr. rendes tag felhívja az előadó úr figyelmét az dude 
egy új előfordulására, amelyet boldogult LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár, — ki 
már e vidéket és ettől keletre egész Aszódig, délre egész a Dunáig terjedő tágabb 
környékét térképezés céljából 1918 óta ÜLAtSN - enemű utolsó kirándulásán, 
1917 július 8-án, talál. Idulásunkkor a  Hornzós-féle térképre tekintvén, 
a geológiai s morfológiai viszonyok alapján már előre megmondotta, hogy a Cseke- 
és Malotahegyek egyvonalba eső és közel egymagasságú 308 méteres Jánoshegyen 
is meg kell lenni az andezitnek. Nagy volt örömünk, midőn e következtetés helyes - 
ségét a tapasztalat is igazolta ; ugyanis a gerincen felfelé haladván, mindig több 
és több andezitdarabot találtunk a földek szélére kihányva , míg a tetőn egy kő- 
fejtő alakjában szálban magát az andezitet is megtaláltuk nagyobb terjedelemben. 

Horrós Axpok LaJos dr. az elhangzott fölszólalásokat köszönettel fogadja 
s SCHAFARZIK tanár úr kérdésére azt válaszolja, hogy az alsómediterrán anomiás 
kavicsban a Csöröghegyen piroxénandezit-zárványoknak nyoma sincs. Andezit- 
zárványokat csupán a fent levő diluviális törmelékben és kavicsban talált. MÁJER 
dr. úr kiegészítő felvételét köszönettel fogadja, s e szerint térképét helyesbíteni 
fogja. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár kéri társulatunk petrografus tagjait, hogy emez 
érdekes vidéket tekintsék meg, különösen az andezit hasadék-vulkán természe- 
tének pontosabb megállapítása céljából. 

SZONTAGH TAMÁS elnök csatlakozik SCHAFARZIK FERENC felfogásához, hogy 
t.1. az egykori vulkáni takarót az erózió eltávolította, s köszönetet mond előadó- 
nak szorgalmas munkálkodásáért . 

2. Másodiknak ifjú dr. Lóczy Lagos egyetemi tanársegéd tartotta meg 
szabad előadását kBalatonfür-d környékének részletes tek- 
tonikája) címmel. 

Már idb. dr. Lóczy LaAJos földtani intézeti igazgató is imitt-amott térké- 
pezte a Balatonfelvidékre olyannyira jellemző haránteltolódásokat és hosszanti 
vetődéseket. Előadó apjának kiséretében már több év nyarán résztvett e nyomo- 
zásokban, sőt 1916 nyár folyamán rendszeresen elkészítette Balatonfüred távolabbi 
környékének 1:12,500 részletes tektonikai térképét. 

A Balatonfelvidék felépítésére jellemző különböző hegyszerkezeti jelensé- 
geket sikerült kimutatni. A 

A jellegzetes töréses hegységben a legnagyobb szerepük van az ú. n. tranz- 
verzális horizontális, röviden haránteltolódásoknak. A Balatonfelvidék első mere- 
dekebb hegypárkánya, a középtriasz mészkövek és dolomit által felépített Bocsár-, 
Száka-, Tamás-, Péter- és Csákányhegyek igen sok helyütt szenvedtek csapásra 
többnyire szelő irányú eltolódásokat. E haránteltolódások 830—70 m közt válta- 
koznak, de vannak nagyobbak is, mint például a Péter- és Csákányhegyek közötti 
250 m-es eltolódás a csopaki völgyben. 

Nagy szerepük van a hegyfelépítésben a váltós felszakításoknak is, melyek 
a csapással párhuzamos törések és felszakítások mentén támadtak. Ilyenek, a 


szd; LN 99k 


436 TÁRSULATI ÜGYEK. 


balatonfüredi Kéki-forrás feletti megismétlődései a sándorhegyi mészkőnek a fő- 
dolomittal, avagy a Baricska-Fenék, Berekréten tapasztalt seissi dolomit többszöri 
váltakozása a vörös homokkővel. 

Tornguist ú. n. torziós eltolódásai sem hiányzanak a felvidéken. E szerkezet 
haránttörés mentén  felszakított pikkelyből áll, amelynek csapásmenti foly- 
tatásában azonban a törés csakhamar zárul és a rétegek flexurába mennek át. 
Jó példák erre a csopaki Benedülőn és Nádaskuton tapasztalt cikkelyes beékelő- 
dései a permi vörös homokkőnek a verfeni rétegek övébe. 

Az igen gyakori kisebb flexurás szerkezeteken kívül valódi gyűrődések 18 
vannak. Ilyen a Száka- és Bocsárhegyek jellegzetes antiklinálisa és szinklinálisa . 
Ennek keletkezését az előadó úgy véli magyarázhatni, hogy két törés közötti 
pikkely északra tolódott, majd a csapással párhuzamosan ható erők következté- 
ben egyensúlyt vesztve kicsúszott. Közvetlenül a két szárny, a Győr- és Bocsárhegy 
által gyakorolt összesajtoló nyomás, valamint észak felől a fődolomittömeg ellen- 
állása hozhatta létre eme gyűrődéses szerkezetet. A balatonfüredi Nagymező 
szinklinálisa, a hidegkúti Recsek- és Tormahegyek enyhe, de kifejezett gyűrődései 
is idetartoznak. ; 

A. keményebb mészkő- és dolomitképződmények gyűrődésétől külön- 
választandó a felső márgák és werfeni palák több helyütt megfigyelt flistípusú 
gyűrődése. Míg például a Nosztori és Koloska közti vidéken párhuzamosan a 
csapással ható összepréselődés a fődolomitlemez sándorhegyi mészkőalkotta 
párkányát kulisszás pikkelyekre tördelte, addig ugyanazon erőhatás az ezek 
feküjében elhelyezkedő plasztikusabb márgaövben fliskőzetekben megszokott 
chaotikus gyűrődéseket és hasonló deformációkat létesített. A balatonfüredi fürdő 
környékén kimutatott gyűrődései a werfeni paláknak is ide számíthatók. 

A sasbérc és árkos jellegű beszakadás (Horst- és Graben-képződések), mint 
aminek a triaszszelvény hidegkuti megismétlődése tulajdonítható, a littéri törés 
mentén, valamint a pécselyi és aszófői beszakadások valószínűleg a Balaton- 
depresszió és közvetve-az Alföld beszakadásával hozható okozati kapcsolatba. 

A rétegközti eltolódások is szerepet játszanak a hegyfelépítésben. Leg- 
kiválóbb példa erre a balatonfüredi Meleghegy, ahol a fődolomit elválva feküjétől, 
azon délnyugati irányban északkelet felől előre tolódott. A Meleghegyen a közép- 
triaszképződmények ennek következtében kiékelődnek, úgy hogy a fődolomit 
(felsőtriasz) közvetlenül az alsótriasz kagylómeszével vagy lemezes mészkővével 
jut érintkezésbe. 

A kisebb vetődések és flexurák ugyancsak rendkívül gyakoriak az egész 
vidéken. Klasszikus példái. ennek a nádaskuti vasútbevágásban a mai nap 
is jól láthatók. 

Végeredményben az előadó arra a következtetésre jut, hogy a Balaton- 
felvidék jellegzetes töréshegység, mely úgy vertikális, mint horizontális diszlokációk- 
nak köszöni létét. A fiatal tercierkorú és még a mai nap sem lezárult hegyképző- 
dés főokát oly vertikális irányú beszakadások okozhatták, mint amely a Balaton 
és az Alföld depresszióját létrehozták. Mint azt a földrengések terjedési irányai- 
nak és a Balatonfelvidék törésvonalainak délkeleti folytatásának egybevágóságá- 
ból következtetni lehet, az Alföld besűlyedése által létrejött feszültségi különb- 


8 TÁRSULATI ÜGYEK. 437 


ségek okozták ama diszlokálóerőket, melyek a Balatonfelvidék mikrotektoniká- 
jára oly jellemző töréses szerkezetet megalakították. 

A Balatonfelvidéket ezek szerint bármilyen gyűrődési takaró avagy gyökér- 
rendszerbe beállítani, mint azt már az áttolódási és takaróelmélet nem egy híve 
megtette, elhibázott, minden alapot nélkülöző kísérlet volt. 

SzorraGH Tamás dr. elnök üdvözli ifjabb Lóczy LaJos tagtársunkat, aki 
emez élvezetes és nagy gonddal kidolgozott előadásával társulatunk tagjait gyü- 
nyörködtette. Egyéb tárgy híján az ülést estéli 7 órakor berekeszti. 

Jegyezte PaPP KÁRonYy dr. elsőtitkár. 


VIII. szakülés 1917 december 5-én. 

Az ülés az egyetemi földtani intézet Mehmed szultán-úti tantermében 
délután 5 órakor kezdődik. 

Elnök: PÁrrv MóR dr. másodelnök. 

Előadások : 

1. BALLENEGGER RÓBERT dr.: A lápok alatt történő mállásról. 

9. FERENczY IsrvÁN dr.: Az Inovecz déli felének geológiai viszonyai. 

3. Idősb Lóczy Lasos dr.: Egybehasonlító megfigyelések az Északnyugati 
Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flisvonulatának szerkezete között. 

(Mind a három előadás a Földtani Közlöny" 1918. évi 48. kötetében fog 
megjelenni.) j 


b) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 


VI. Az 1917 november 7-én tartott választmányi 
ülés jegyzőkönyvének kivonata. 

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében esteli 7 órakor 
kezdődik. 

Elnök: SzorraGH TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. 

Megjelentek : ILosvaY LAJOS dr., KocH ANTAL dr., Lóczy LAJos dr., TELEGDI RÓTH 
Lajos tiszteleti tagok, EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKEY HENRIK, KAplé OTTOKÁR dr., 
KoRmos TIVADAR dr., SOHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok. 
PÁLFY MÓR dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másod- 
titkár, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja s a mai ülés jegyzőköny- 
vének hitelesítésére felkéri ILosvav LaJos tiszteleti és EmsSzT KÁLMÁN dr. választmányi 
tagokat. 

Elnök kéria választmány tagjait, hogy társulatunkat az üléseken való szorgalmas 
megjelenésükkel támogatni szíveskedjenek. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének be- 
terjesztésére. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1917 máj 9-iki ülés óta 


I. Örökítő tagokul jelentkeztek: 


1. BEKEY IMRE GÁBOR miniszteri tisztviselő, Buda pest. Ajánlja : KORMOS TIVADAR 
dr. vál. tag. 
2. ZSIGMONDY ÁRPÁD bányamérnök, Budapest. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 


SEMI zs 


4359 TÁRSULATI ÜGYEK. 


II. Rendes tagok gyanánt óhajtanak belépni: 


u 


. BELiczaY ENDRE kir. mérnök, Budapest. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 
JIZÁRÁN PÉTER m. k. fömérnök, Budapest. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 

5. FORSTER GYULA műszaki tanácsos, Budapest. Ajánlja: HOFFMANN ALAJOS r. t. 
6. HÉJAS GYULA bányaüzemvezető, Egeres. Ajánlja: PAPP KÁROLY titkár. 

7. HORVÁTH RuDoLF székesfővárosi mérnök, Budapest. Ajánlja: ZALÁNYI BÉLA 


lizi 


df. rendes tag. ; ; 

8. KENESSEY KÁLMÁN m. k. meteorológus , Ógyalla. Ajánlja : RÉTHLY ANTAL dr. r. u 

9. Kiss ERwnő dr. tanár, tartalékos főhadnagy a harctéren. Ajánlja : VApásSz E. dr. r.t. 

10. ORszÁGH VILMOS bányaigazgató, Budapest. Ajánlja: SZÉKELY GYÖRGY r. t. 

11. REICHEL HENRIK mérnök, bányatulajdonos, Nagyvárad. Ajánlja: Szorvracn T. 
elnök. 

12. OPPENHEIMER MÁRTA bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: JuGovics LAJos 
dr. rendes tag. 

13. RÓNA ZSIGMOND dr. orsz. meteor. int. igazgató, Budapest. Ajánlja:; RÉTHLY 
ANTAL rendes tag 

14. WEISZKOPF ADOLF bánya vállalkozó, Miskolc. Ajánlja : TIMKó IMRE v. tí. 

A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokká választja meg. 

(7 TI. Kilépését jelentette IKÁROLYI ALaJos, a Lenk Lajos cég főnöke, 

Sopron. 


IV. Elhunytak: 


I. LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár, választmányi tag, társulatunk volt főtitkára 
1917 aug. 13-án, 50 éves korában Nyirmadán. 

2. Papp JÁwxos nyug. kegyestanítórendi kormánysegéd 1917 junius 6-án, 74 éves 
korában, Szegeden. í 

3. Posewirz TIVADAR m. k. nyug. főgeológus 1917 junius 12-én, 67 éves korában, 
Buda pesten. 

4. TELKES PÁL a m. k. Földtani Intézet könyvtárosa , tartalékos honvédfőhadnagy, 
harctéren szerzett betegségében 1917 okt. 16-án, Laibachban, 35 éves korában. 


, Ess 


5. Tégy Öpös miniszteri tanácsos, közegészségügyi főfelügyelő 1917 szept. 11-én, 
62. éves: korában, Buda pesten. 

Elnök meleg szavakban emlékezik meg LŐRENTHEY ÍMRE választmányi tag, volt 
főtitkárunk érdemeiről. A. választmány kívánságára életét és működését a februáriusi 
közgyűlésen a rendes jelentések keretében fogja ismertetni. 

V. Elnök bemutatja az 1917 május 9-iki válaszmányi ülés, továbbá az 1917 junius 
6-án tartott rendkívüli közgyűlés, valamint az 1917 jun. 16-án tartott hidrológiai szak- 
osztályi választó ülés hitelesített jegyzőkönyveit. 

A választmány a bemutatott jegyzőkönyveket tudomásul veszi. 

VI. Elnök jelentést tesz a Hidrológiai Szakosztály megala kulásáról, amely sze 
rint a. szakosztály elnökévé KOovVÁCsS SEBESTYÉN ALADÁRt, társelnökeivé KÖVESLIGETHY 
RADÓ és SCHAFARZIK FERENC dr. tanárokat, titkárává BOGDÁNFY ÖDÖNT választotta 
s ezenkívül 12 választmányi tagot választott." 

A választmány a Hidrológiai Szakosztály megalakulását és választását örvendetes 
tudomásul veszi, s működéséhez sok sikert kíván. 

VII. Elsőtitkár kérdést intéz a választmányhoz a tekintetben, hogy 
a szakosztályok elnökei s társelnökei az anyatársulat választmányának tagjaivá válna k-e. 
Ugyanis alapsza bályaink 18. §-a szerint a választmány tagjai ca fiókegyesületek és szakosz- 


tályok elnökei.) 


cégét att 


TÁRSULATI ÜGYEK. 439 


ILosvav LaJos t. tag szerint eme jog tisztán csak az elnökökre vonatkozik, minthogy 
az alelnök vagy társelnök a 18. §-ban megnevezve nincs. Többek hozzászólása után a vá- 
lasztmány kimondja, hogy a 18. § szelleme az, hogy az anyatársulat választ- 
mányának tagjaivá csak a szakosztályok elnökei válnak, vagyis 
a mostani állapotban: BELLA LaJos, a Barlangkutató Szakosztály elnöke és Kovács SE- 
BESTYÉN ALADÁR, a Hidrológiai Szakosztály elnöke. 

VIII. Elnök jelenti, hogy a Hidrológiai Szakoszt ály október 
hónap 30-án első szakülését is megtartotta, amelyen az anyatársulat 
nevében a szakosztályt üdvözölte. Ennek kapcsán felveti azt a kérdést, vajjon joga van-e 
az anyatársulat elnökének a szakosztályok üléseiben részt venni. Többek hozzászólása 
után e kérdésben a választmány ez alkalommal nem dönt, minthogy sem az alapszabályok- 
ban, sem az ügyrendben semminemű felvilágosítást arra nézve nem talál, hogy az anya- 
társulat elnöke a szakosztályok választmányi ülésein hivatalosan megjelenhet-e . 

IX. Elnök jelenti, hogy a m. k. Belügyminiszter 1917 aug. 30-án kelt 103.,109— 
1917—VI. a) számú leiratával a Hidrológiai Szakosztály megalakulását tudomásul vette. 

Irosvav LaJos t. tag megjegyzi, hogy a szakosztálynak a belügyminiszterhez való 
bejelentése fölösleges volt, mert a szakosztályokért minden társulatban csakis az anya- 
egyesület felelős. 

Papp KÁROLY elsőtitkár felolvassa az 1914 jun. 20-án kelt 116, 473—1914— V. a) sz. 
belügyminiszteri záradékot, amely szerint a fiókegyesületek megalakítása és megszünése 
a m. k. belügyminiszteriumnak bejelentendő. Minthogy Alapszabályaink 20. §-a a fiókegye- 
sületek és szakosztályok szervezetéről együttesen intézkedik, ezért minden kétség elkerülése 
végett az elnökség jónak látta a szakosztályok alakulását is bejelenteni a belügyminisz- 
teriumna k. 

A választmány, habár e bejelentést feleslegesnek tartja, azt tudomásul veszi. 

X. Elnök bejelenti a választmánynak, hogy az Országos Magyar Bá- 
nyászati és Kohászati Egyesület f. évi október 21-én tartotta tisztújító 
közgyűlését, amelyen társulatunkat személyesen képviselte. Az ülés ünnepi karaktert 
öltött, különösen kiemelkedett BARLAI BÉLA selmeczbányai tanár beszéde, amely a műszaki 
férfiaknak s geológusoknak egyaránt megszívlelendő témával foglalkozott. 

A választmány Elnök úrnak a képviseletért köszönetet mond. 

XI. Elnök kérdést intéz a választmányhoz az iránt, hogy a LŐRENTHEY IMRE 
halálával megüresedett választmányi tagsági helyet behívássa l vagy válasz- 
tással óhajtja-e betölteni. Erre nézve elsőtitkár felsorolja, hogy a multban 
mindkét mód szokásos volt, minthogy alapszabályaink időközi választásokról egyáltalán 
nem szólnak. Felolvassa az 1916 febr. 19-iki közgyűlésen meg nem választott jelöltek név- 
sorát. E szerint legtöbb szavazatot nyertek : PRrsz GyuLa (29 szavazat), VAapáÁsz M. ELEMÉR 
(29 szavazat), LÁsztó GÁBOR (27 szavazat), "SIGMOND ELEK (24 szavazat), ROZLOZSNIK 
PÁL (23 szavazat) és ZSIGMONDY Ágráp (21 szavazat). 

Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy megvárjuk a fekru- 
áriusi közgyűlést, s ott a közgyűlés választja meg a jelöltek sorából az új tagot. 

XII. Lóczy Lajos tiszteleti tag indítvánnyal járul a választmány elé. LŐRENTHEY 
ImRÉvel az egyetemről a paleontológia oszlopa kidőlt. A Földtani Társulatnak 
sürgösen fel kell emelni szavát, hogy ez a tanszék betöltetlenül ne maradjon. A magyar 
geológusoknak eddig a külföldre kellett fordulni speciális paleontológiai meghatározások 
céljából, minthogy hazánkban máig sincsen elég képzett paleontológus. Így a Balaton- 
Bizottság bakonyi monografiáját legnagyobbrészt külföldi paleontológusok dolgozták fel. 
Óhajtja, hogy a jövőben ne legyen ez szükséges, hanem hazai paleontológusaink itthon 
megtanulhassák mindazt, ami az öslénytan művelésére őket képesítse. Indítványozza 
ezért, hogy a Választnány 3 tagú deputációval forduljon a vallás és közoktatásügyi mi- 


. BEK o SS 


440 TÁRSULATI ÜGYEK. 


niszter úrhoz, a paleontológiais-tanszék mielőbbi betöltése végett. Lóczy LAJos indítványát 
SOHAFARZIK FERENC és KocH ANTAL mindenben helyesli. 

ÍLosvav LaJos elvileg szintén helyesli az indítványt, azonban javasolja, hogy úgy 
a memorandummal, mint a deputációval várjunk mindaddig, míg a költségvetés tárgyalása 
alkalmával az egyetemi oktatásügy érdekében a parlamentben felszólalhat, s így ezt a fontos 
ügyet esetleg a nyilvánosság előtt fogja megvilágíthatni. 

PAPP KÁROLY ajánlja, hogy a memorandum megszerkesztését bízzuk SCHAFARZIK 
tanár úrra, aki 5 évvel ezelőtt már behatóan foglalkozott a geológiai s paleontológiai tanszék 
szétválasztásának kérdésével. Ugyanis eza kérdés hosszasabb tanulmányt igényel, ki kell 
terjeszkedni a külföldi viszonyokra is, pl. a háború előtt a földkerekség 305 egyeteme közül 
25 főiskolának volt különálló paleontológiai tanszéke ; amíg pl. a német egyetemeken alig 
van egy-két paleontológiai tanszék a geológiától elválasztva, addig az osztrák egyetemek 
különálló őslénytani tanszékeikkel tünnek ki. i 

Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy a memorandum ki- 
dolgozását Kocn ANTAL, Lóczy LAJOS, SOHAFARZIK FERENC és PaAPP KÁROLY tanárokra 
bízza, míg a memorandumot ILosvaY LaJos esetleges országgyűlési beszéde után küldött- 
ség fogja az illető miniszteri referensnek átadni. 

XIII. Elnök jelenti, hogy a Szabó-érem kiadására kiküldött bizottságból MAURITZ 
BÉLA elfoglaltsága miatt leköszönt, LŐRENTHEY ÍMRE pedig meghalt. Ezért az elnök és tit- 
kár 1917 október 24-iki kelettel helyettük felkérték JuGovrics LAJOS és VADÁSZ ELEMÉR 
rendes tagokat a bizottsági tagságra. 

Elnök kérdi a választmányt, hogy ezen jelölést tudomásul veszi-e, vagy sem. 

A választmány az elnökség intézkedését teljesen korrektnek vallja, mindazonáltal 
JuGovics LAJOS és VADÁSZ ELEMÉR jelölését nem fogadja el, hanem helyettük TOBORFFY 
ZOLTÁN és VOGL VIKTOR tagokat küldi ki. A bizottság tagsági helyeit véglegesen nem tölti 
be, minthogy az egyes tagok szándékát nem tudhatja előre; ezért tehát csak feltételes 
jelöléseket végez. A bizottság tehát a következőkép alakul: 1. PÁLFY MÓR elnöklete alatt, 
2. EmszT KÁLMÁN, 3. KoRmos TIVADAR dr., 4. TIMKó IMRE, 5. SOHRÉTER ZOLTÁN, 6. To- 
BORFFY ZOLTÁN, 71. VADÁSZ ELEMÉR. Amennyiben KORMOS TIVADAR, TOBORFFY ZOLTÁN 
vagy VADÁSZ ELEMÉR a bizottsági tagságot el nem fogadnák, helyettük esetleg LAMBRECHT 
KÁLMÁN, JuGovics LAJOS vagy VOGL VIKTOR behívhatók. VaáApász ELEMÉR és JUGOVICS 
LaJossal a társulati elnök beszéli meg ezen ügyet. 

A választmányból SCHAFARZIK FERENC eltávozik. 

XVI. Elnökjelenti, hogy 1917 okt. 30-iki kelettel beadvány érkezett, amely 
szerint 5 tag tiszteleti tagul ajánlja SCHAFARZIK FERENC dr. urat, a budapesti kir. József- 
műegyetem ásvány-földtani tanszékének nyilvános rendes tanárát, társulatunk volt érde- 
mes elnökét. 

A választmány dr. SCHAFARZIK FERENC úrnak tiszteleti taggá való megválasztását 
egyhangulag elfogadja, s javaslatát a jövő év februárban tartandó közgyűlés elé terjeszti. 

XV. Elsötitkár bejelenti, hogy a Franklin-nyomda újabb áremelést kér. 
Eddigi emelései : 1. 1915 dec. 14-én 3097, 2. 1916 nov. 8-án 3097 ; 3. 1917 jan. 1-én 4097 ; 
4. 1917 szept. 15-én 2594. Összesen tehát 12594. Elnök kérdést intéz, mitevők legyünk emez 
áremeléssel szemben. ILosvaAY LAJOS és KORMOS TIVADAR hozzászólása után az a vélemény 
szűrödik le, hogy a mai viszonyok között egyik nyomda sem vállalná a Földtani Közlönyt 
olcsóbban, s így a választmány az áremelést kényszerűségből tudomásul veszi. Elrendeli 
azonban, hogy úgy a Közlöny kiadása, mint szerkesztése körül a legnagyobb ta karékosság- 
gal járjon el a titkárság. 

XV. Elsőtitkár kérdést intéz a választmányhoz az iránt. 
hogy a Hidrológiai Szakosztály közleményeit a Földtani Közlönyben közölheti-e. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 441 
Elnök felvilágosítja a választmányt, hogy a szakosztály Közlönyünkben óhajtja 
külön rovat alatt közleményeit publikálni, s e tekintetben legközelebb a szakosztály írás- 
beli megkereséssel fordul a társulathoz. 
Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 8 órakor berekeszti. 
Kelt Budapesten, 1917 november 7-én. 
Jegyezte Papp KÁRoty, elsőtitkár. 


VII. Az 1917 november 22-én tartott választmányi 
ülés. . 

Az ülés a kir. magy. tudomány-egyetem geológiai tantermében délután 5 órakor 
kezdődik. 

Elnök : dr. SZONTAGH TAMÁS m. k. udvari tanácsos. 

Megjelentek: Lóczy LaJos tiszteleti tag, KADIÉ OTTOKÁR dr., SCHAFARZIK FERENC, 
SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagok, PÁLFY MÓR alelnök, Papp KÁROLY elsőtitkár és 
BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri KaApré 
(OTTOKÁR és SCHBÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. 

Elnök bemutatja az 1917 nov. 7-iki választmányi ülés hitelesített jegyzőkönyvét, 
amelynek XIII. pontjához a választmány némi helyesbítést fűz. 

I, Elnök bemutatja a SzáBó emlék-érem odaítélésére kiküldött bizottság jegyző- 
könyvét, amely szerint a bizottság 1917 november 12-én dr. Pánry MóRgrc bizottsági elnök, 
dr. EMSZT KÁLMÁN, dr. SCHRÉTER ZOLTÁN, TIMKÓ IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN dr. és VOGL 
VIKTOR tagok részvételével ülést tartott, s emez. ülés azzal a kéréssel fordul a választmány- 
hoz, hogy a KoRmos TIVADAR lemondása folytán megüresedett helyre új tagot jelöljön ki. 

Elnök eme kérelem alapján felhívja a választmányt, hogy a megüresedett bizottsági 
tagságra lehetőleg olyan szakférfit jelöljön, aki a gerincesek paleontológiájá val foglalkozik. 

Lóczy LaJos tiszteleti tag báró Nopcsa FERENCet javasolja, ellenben SCHAFARZIK 
FERENC választmányi tag: amaz aggodalmának ad kifejezést, hogy a jelenleg távol levő 
Nopcsa báró az idő rövidsége híján aligha lesz abban a helyzetben, hogy a referátumma 
elkészülhessen, ezért tisztán a célszerűség szempontjából KADplé OTTOKÁRt ajánlja a bi- 
zottsági helyre. 

Elnök szavazásra tevén fel a kérdést, határozatilag kimondja, hogy a választmány 
4 szavazattal 2 ellenében a SzABó érem-bizottság hetedik helyére KApré OTTOKÁR dr. választ- 
mányi tagot küldi ki. 

Elnök jelenti, hogy dr. VApÁSz ELEMÉR egyetemi adjunktustól, társulatunk örökítő 
tagjától a Tekintetes Választmányhoz beadvány érkezett, amely a következő két javasla- 
tot tartalmazza ta) A SzABó-érem odaítélésére vonatkozó, s az ügyrend 8. pontjában körül- 
írt eljárás a bizottság összeállítását illetőleg odamódosítandó, hogy a SZABÓ-érem birtokában 
levő szakemberek egyszersmindenkorra tagjai legyenek a bizottságnak, amelynek elnöke 
is ezek sorából kerüljön ki; b) a SzaABó-éremmel jutalmazott munka szerzője záros határ- 
időn belül köteleztessék arra, hogy szűkebb tanulmányköréből egy ünne piesebb jellegű 
ülésen összefoglaló színvonalas előadást tartson. 

Hosszabb eszmecsere után, amelynek során az a) ponttal szemben az a felfogás 
domborodott ki, hogy az állandó bizottsági tagság az ügyrendben lefektetett sarkalatos 
pontozatokat illuzórikussá tenné, s a választmányt megfosztaná a bizottsági tagok kikül- 
désétől, Elnök kimondja, hogy a dr. VADpász-féle javaslat a) pontja felett a választmány 
napirendre tér. Ellenben a b) pontban kifejtett javaslatot egyhangulag helyesli. Ennek 
folytán Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány a VADÁSZ ELEMÉR-féle indít- 
vány b) pontját a következő módosítással elfogadja : 


A választmány kívánatosnak tartja, hogy a SzaBó-éremmel jutaimazott munka szer- 


sa 0 — 


442 TÁRSULATI ÜGYEK. 


zője, az érem odaítélésétől számított egy esztendőn belül, az illető tárgykörből szakülés 
keretében összefoglaló előadást tartson. 

III. Elsőtitkár felolvassa az egyetemi tanszékek ügyében kiküldött bizottság 
jelentését, amelyet a választmány egyhangulag elfogad. (Szövege a 444—448. oldalakon.) 

IV. Elsőtitkár jelentést tesz a Franklin-nyomda 1917 nov. 15-én kelt ár- 
emelési egységárairól, amely szerint a 1259/ alapján számított számla 1000 példányonkint 
ívenkint 280 korona , ehhez járulnak a boríték, fűzés stb. egységárai, úgy hogy egy ív elő- 
állítási ára körülbelül 320 koronára rúg. Emez egységárak azonban csak jan. 1-ig érvénye- 
sek, amikorára a nyomda újabb áremeléseket helyez kilátásba. 

Ugyancsak beterjeszti a budapesti kemigrafiai üzemek 1917 nov. 9-én kelt kör- 
levelét, amely szerint az üzemek háborús pótlék címén nov. 15-étől kezdve 1009/ emelést 
fognak számítani. 

A választmány a jelzett áremeléseket kényszerűségből tudomásul veszi. 

V. Másodtitkár indítványozza, hogy a Földtani Közlöny a háború ideje alatt 
12 ívnél hosszabb dolgozatokat ne közöljön. 

Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy a közlemények ter- 
jedelmének ilymérvű korlátozását nem tartja célszerűnek, hanem óhajtja, hogy a szerzők 
minél rövidebben és tömörebben írják meg munkájukat. 

Ezzel kapcsolatban a választmány ugyancsak kívánatosnak tartja, hogy az egyes 
közlemények kivonatát a szerzők készítsék el, s a német részben csak ez a kivonat közöl- 
tessék. A kivonatolás mérvét a szerkesztő-titkár belátására bízza, 

VI. Másodelnök megújítja ama többször hangoztatott kívánságát, hogy azon 
közlemények, amelyek a Földtani Közlönyben megjelentek, a szakülések jegyzőkönyvében 
egyáltalán ne szerepeljenek, s csak utalás történjen az illető munkára. Többek hozzászólása 
után Elnök határozatilag kimondja, hogy olyan közleményekből, amelyek a Földtani Köz- 
lönyben megjelentek, a szakülések kivonatában mi sem közöltessék, hanem csupán az 
esetleges vita kerüljön a jegyzőkönyv kivonatába. j 

VII. Elnök hangsúlyozza, hogy a Földtani Közlöny terjedelme a beállott drá. 
gaság folytán a lehető legcsekélyebb mérvre redukálandó s utasítja a szerkesztőséget, hogy 
a költségvetésben megszabott összeget semmi szín alatt túl ne haladja a közleményekkel. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 1458 órakor berekeszti 

Kelt Budapesten, 1917 november 22-én. 


Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


VIIL Az 1917 december 5-én tartott választmányi 
ülés. 

Az ülés a kir. magy. tudomány-egyetem geológiai tantermében estéli 158 órakor 
kezdődik. 

Elnök: dr. PáLrY Mógic m. kir. főögceoiógus, másodelnök. 

Megjelentek: ILosvav LAJos dr., gróf SZÉCHENYI BÉLA dr., Lóczy LaAJos dr., Tx- 
LEGDI Rórn Lagos tiszteleti tagok, HORUSITZKY HENRIK, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választ- 
mányi tagok, BELLA LaAJos a Barlangkutató Szakosztály elnöke, dr. PAPP KÁROLY első- 
titkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy dr. SZONTAGH TAMÁS elnök 
a mai ülésen akadályoztatása miatt nem jelenhet meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri 
HORUSITZKY HENRIK és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. 

Elnöklő másodelnök bemutatja az 1917 nov. 22-én tartott választmányi ülés hite- 
lesített jegyzőkönyvét. Tudomásul. 

Elsötitkár jelenti, hogy áz 1917 nov. 7-iki választmányi ülés óta 


TÁRSULATI ÜGYEK. 443 


ÜK Örökítő tagokul jelentkeztek: 


1. BALLENEGGER RÓBERT dr. m. k. géológus, társulati titkár, Ajánlja : az elnökség. 

2. Báró FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA dr. nemzeti muzeumi gyakornok. Ajánlja : az el- 
nökség. 

3. Egyetemi geológiai intézet, Budapest. Ajánlja : a titkárság. 

4. Egyetemi paleontológiai intézet, Budapest. Ajánlja: a tit- 


kárság. 
II. Rendes tagokul jelentkeztek: 


5. BÍRÓ ERZSÉBET tanárjelölt, Budapest. Ajánlja : dr. MaAuRIrz BÉLA vál. tag. 

6. CZINKOVSZKY KORNÉLIA tanárjelölt, Budapcst. Ajánlja : dr. MAURITz BÉLA v. t. 

7. EPPSTEIN ÖDÖN szólőnagybirtokos, Sümeg. Ajánlja : ULICSNY KÁROLY r. t. 

A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokul megválasztja . 

I. Elsőtitkár előterjeszti az egyetemi geológiai s rokon tanszékek ügyében 
kiküldött bizottság jelentését, amelyet Lóczy LAJOS, KOCH ANTAL És SCHAFARZIK FERENC 
bizottsági tagok a hazai egyetemek ásványtani, geológiai, illetőleg paleontológiai tanszékcei- 
nek betöltése ügyében a választmány kívánságára készítettek. A fölterjesztés a m. k. vallás- 
s közoktatásügyi Miniszter úrhoz van intézve abból az alkalomból, hogy a buda pesti egye - 
temen az öslénytan tanszéke megüresedett, amely tanszék sürgös betöltése ügyében a vá- 
lasztmány eme felirat szerkesztését a nevezett bizottságra bízta. 

A felolvasott fogalmazványhoz szót kér ILosvav LAJos tiszteleti tag. Az előterjesz- 
tés igen formásan megokolt irat, amely valóban helyes is lenne, ha az egyetem részéről 
történnék. Azonban a Földtani Társulatnak tulajdonkép nem sok köze van eme tanszékek 
betöltéséhez, s különben is társulatunk hivatalosan nem tudhatja, hogy az őslénytani tan- 
szék fenntartását vagy beszüntetését a miniszterium miképen fogja fel. A fogalmazvány 
különben túlságosan elméleti húrokat penget, holott sokkal helyesebb lenne a palconto- 
lógiának az életre kiható fontosságát, a gazdasági feladatok megoldásában esetleges szere- 
pét kidomborítani, s ajánlja is ezirányban a fogalmazvány kicgészítését. 

Gr. SZÉCHENYI BÉLA tiszteleti tag kissé hosszúnak találja a felterjesztés szövegét 
s ajánlja, hogy az rövidíttessék meg. 

Többek hozzászólása után a választmányban az a felfogás domborodik ki, hogy a 
tanszékek ügyében készített felirat felterjesztése nem sürgős. Várjuk meg az cseményc ket, 
s ha az egyetemeken nem mutatkoznék hajlam a tanszékek megosztására, illetőleg 
betöltésére, csak akkor forduljon a társulat — mint erkölcsi testület — a vallás- és közok- 
tatásügyi Miniszter úrhoz a bemutatott felirattal. 

Elnök határozatilag kimondja, hogy a bemutatott feliratot a választmány általában 
elfogadja, de kéri a bizottságot, hogy azt lehetőleg rövidítse meg és a paleontológia gya- 
korlati fontosságát jobban domborítsa ki. Az előterjesztés ügyében, ha majd az egyetemi 
tanszékek szétválasztása és betöltése aktuális lesz, a választmány a szükséges lépésc ket 
meg fogja tenni. 

II. Elsóőtitkár kérdést intéz a választmányhoz, vajjon a  Hidrológiai 
Szakosztály  választmányától elhatározott Hidrológiai Közlemények első 
füzetét a szakosztály költségére a Földtani Közlöny jövő évi első füzetében kiadliatja-e ? 

Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány elhatározzaa Hidrológiai 
Közlemények kiadását, a Hidrológiai Szakosztály költségére, egyelőre mint a Föld- 
tani Közlöny függelékét. 

III. Lóczy LaJos tiszt. tag indítványozza, hogy elhunyt választmányi s örökítő 
tagunk, társulatunk volt elsőtitkára: LŐRENTHEY IMRE emlékét ajánlatos lenne a köz- 

VEB 2 KOJLES 


444 . TÁRSULATI ÜGYEK. 


gyűlésen külön emlékbeszéddel megörökíteni, s e célra ajánlja VADász ELEMÉR egyetemi 
adjunktust, mint az elhunyt tanítványát. 

E nök határozatilag kimondja, hogy a választmány, multkori határozatától eltérően, 
LŐBENTHEY IMRE emlékét nem a rendes jelentések során, hanem ünnepi módon kívánja 
megörökíteni, s e célra VApÁsz M. ELEMÉR örökitő tagot, az elhunyt tanítványát fogja fel- 
kérni. 

Egyéb tárgy híján Elnök az ülést estéli 8 órakor berekeszti. 

Kelt Budapesten, 1917 december 5-én. 

Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. 


D) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tan- 
székek szétválasztása ügyében készített javaslat. 


Nagyméltóságú gróf APPONYI ÁALBERT v. b.t.t., m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
miniszter úr őexcellenciájának, Budapest. 

A Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletteljes javaslata hazai egyetemein- 
ken az ásványtani tanszégkeknek a gvológiától való elkülönítése és a budapesti 
kir. magy. tudományegyetemen az őslénytani tanszék fenntartása ügyében. 
(Az 1869. évi XVI. t.-c. 3. §-a alapján bélyegmentes.) 76. eln. 1917. szám. 

Nagyméltóságú m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr! 


A Magyarhoni Földtani Társulat, mint a magyar mineralógusok, geológusok 


és paleontológusok szabad egyesülete, — amely immár több mint félszázad óta 
műveli és terjeszti hazánkban eme tudományágakat, — az egyetemi oktatás 


fejlesztése érdekében a következő tiszteletteljes javaslattal járul Nagyméltósá- 
god elé. 

Az alább kifejtendő indokok alapján méltóztassék elrendelni, hogya bud a- 
pesti kir. József-műegyetemen, a kolozsvári Ferenc József tudomány- 
egyetemen, továbbá a debreczeni és pozsonyi egyetemeken az ás- 
vány-kőzettan mint önálló tanszék a földtan-őslénytantól 
elkülönítve szerveztessék, míga budapesti kir. magyar tudomán y- 
egyetemen nemrég megüresedett különálló őslénytani tan- 
szék továbbra is fennmaradjon és lehetőleg minél előbb betöltessék. Eme javas- 
latunk indokolásául szabadjon kissé visszapillantanunk a földtani tanszékek 
történetére. ; 

A) Hazánk első főiskoláján, a budapesti kir. magy. tudomány- 
egyetemen a mult század második felébenaz ásvány-földtannak egyet- 
len tanszéke volt, amelyet 1856—1860 között PerERs KÁRoLry, majd 
1860 óta a hírneves SzaBó JózspF töltött be. 1882-ben az őslénytan számára külön 


—- 13 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 445 


tanszék szerveztetett és PRUDNIKI HANTKEN MixsSÁval, a m. kir. földtani intézet 
első igazgatójával töltetett be, aki a m. kir. földmívelésügyi minisztérium alá 
tartozó országos földtani intézettől megválva, 1893-ban bekövetkezett haláláig 
gazdag őslénytani gyűjteményt létesített a budapesti tudomány-egyetemen. 

A következő évben elhunyt a magyar geológia atyja: SzaBó JÓZSEF is 
és a két hírneves tudós halálával csakhamar megváltozott a szóbanforgó tanszékek 
helyzete. Ugyanis a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara Lóczy LAJos: 
előadó javaslata - alapján 1894-ben olykép határozott, hogy a tanszékek meg- 
osztása a következőkép történjék: I. ásvány-kőzettan, II. földtan 
és őslénytan. Eme természetes alapon nyugvó csoportosítás elfogadása 
alkalmából azonban már akkor hangsúlyozta a kar, hogy a földtan és őslénytan 
tanítása csak addig legyen egy kézben, míg a viszonyok a két tudományág szét- 
választását meg nem engedik és az állami költségvetés a különálló őslénytani 
tanszék felállításáról nem gondoskodik. 

Századunk első évtizedében a két tanszéknek három tanszékké való átala- 
kítása mind sürgetőbb kérdéssé vált és 1912 május 1-i kelettel a Magyarhoni 
Földtani Társulat 102. eln. szám alatt — SCHAFARZIK FERENC elnök és PAPp: 
KÁRonvy titkár aláírásával — javaslattal fordult gróf Zrcny JÁwos akkori vallás- 
és közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy a budapesti egyetemen, mint első fő- 
iskolánkon, a földtan az őslénytantól, a többi főiskolánkon pedig 
legalább az ásványtan a földtantól elkülöníttessék. 

Hme javaslatunk első része meghallgattatásra is talált, amennyiben 1915-ben 
megtörtént a régóta óhajtott szétválasztás és ily módon a budapesti egyetemen 
szakunkra három tanszék, ú. m. I. ásvány-kőzettan, II. általános 
és történeti földtan s III. őslénytan szerveztetett. 

Sajnos, alig hogy megtörtént emez üdvös szeparáció, az idei nyár folyamán 
kidőlt az őslénytan oszlopos tudósa, elhunyt LŐRENTHEY IMRE dr., anélkül, hogy 
szakszerűen kezdett múzeumát, HANTKEN MIKSA örökségét, újra alkothatta volna. 

Aggodalommal tekintünk már csak azért is a jövő elé, mert eddig a kissé 
szűkkörűen kezelt őslénytan, rövid idejű fennállása alatt az egyetemen nem 
fejleszthette ki azt a súlyt, amelyet ez a tudományág a földtan mellett elfoglal. 
De épen ezért a leghatározottapban óhajtjuk, nogy az őslénytan a badapesti 
tudomány-egyetemen mint önálló tanszék a jövőben is fennmaradjon s arra 
alkalmas szakférfival minél előpb betöltessék. Szomorú volna a tanszék eltörlésé- 
vel beálló visszaesés és pirulnunk kellene a nyugati mívelődési központok előtt, 
hogy a gazdag Magyarországnak egyetlen főiskoláján sincs őslénytani tanszék. 

A paleontológia fontosságát 1912. évi, föntemlített beadványunkban ter- 
jedelmescn méltattuk. E helyütt csupán amaz adatokra hivatkozunk, amiket a 
világháború kitörése előtt a nagyvilág főiskoláinak hasonnemű tanszékeiből 
összeállíthattunk. Eszerint a föld 405 főiskolája közül 830 helyen van a paleon- 
tológiának önálló tanszéke. Így az európai főiskolák közül önálló tanszékeket 
találunk Berlin, Bonn, München, Zürich egyetemein, ahol 1—1 tanszéke, míg 
Bécsbén 2 és Párisban 8 különálló intézete van a paleontológiának. A bécsi egye- 
temen 2 mineralógiai, 2 geológiai és 2 paleontológiai tanszéken tanítják még 
jelenleg, a háború által megtizedelt létszám mellett is, a földtani tudományokat ; 


CSEK ő Bee 


446 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, 


kívánatos tehát, hogy hazánkban Jegalább a budapesti legrégibb egyetemen 
külön-külön tanszék lássa el a három tudományág kívánalmait. 

Az őslénytan fontosságát a geológiára mi sem bizonyítja job- 
ban, mint az, hogy szakszerű munkáinkban az őslénytan szinte uralkodó szerepet 
visz. Így a Lóczy LaJos szerkesztésében megjelent Gróf SZÉCHENYI BÉLA kelet- 
ázsiai tudományos utázásainak (1877—1880) eredményei, vala- 
mint a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Bred- 
ményei című kiadványok négy vastag kötetében nem kevesebb mint 830 paleon- 
tológiai értekezést találunk, sajnos, kilenc magyar szerző: HALAVÁTS GYULA. 
Kapié OTTOKÁR, KoRmos TrIvapag, Lóczy LaJos, LŐRENTHEY IMRE, PAPP 
KÁnRony, Tuzsos JÁNos, VADÁSZ ELEMÉR, VITÁLIS IsrváN mellett — főkép kül- 
földi tudósoktól. A Földtani Intézet Évkönyvének utolsó 10 kö- 
tetében 55 értekezés közül 35 tisztán paleontológiai dolgozat. A világháború 
kitörése előtt alapított Geologica Hungarica című folyóiratnak pedig 
csak a neve geológika, mert a valóságban mind a négy füzete paleontológiai érte- 
kezést tartalmaz, amelyek kiadása több mint százezer koronába került. Leg- 
régibb szakfolyóiratunk:a Földtani Közlöny csupán anyagi erők híján 
nem nyújthat nagyobb őslénytani monografiákat. 

Az őslénytan tudományának hazánkban több derék művelője van, akik 
bár többnyire speciális ágait művelik a zoo paleontológiának, de kevés utánpótlás- 
sal bátran megfelelnének a LŐRENTHEY halálával elárvult paleozoológiai tanszékre. 
A biológián alapuló őslénytannak a geológiai oktatásban nagy jelentősége van. 
s hogy a földtan tanítása minél eredményesebb legyen, arra főkép az őslénytan 
beható ismerete adja meg a lehetőséget. A geológia gyakorlati művelésére a sztrati- 
orafiában és az alkalmazott geológiában : vízellátás, hasznos anyagok, szén- 
telepek felkutatásában az őslénytani készültség elengedhetetlen. A paleontológiá- 
nak körülbelül olyan szerepe van a geológiában, mint a matematikának a fizikában 
és az asztronomiában. 

Ezekben kifejtve annak a szükségét, hogy a budapesti egyetemen az őslény- 
tan tanszéke továbbra is fennmaradjon s az minél előbb betöltessék, rátérünk 
javaslatunk másik részére: hazai főiskoláinkon az ásványtannak a földtantól 
való: elkülönítésére. Miként beadványunk bevezetésében tiszteletteljesen javasol- 
tuk, kívánatos, hogy a kir. József-műegyetemen, a kolozsvári 
Ferenc József tudomány-egyetemen, továbbáa debreczeni 
és pozsonyi egyetemeken, legalább az ásványtzn a földtantól elkülö- 
nítve szerveztessék. 

B) A budapesti kir. József-műegyetemen a mult század 
utolsó évtizedében már a valóságban is két tanszéke volt szfkunknak ; nevezetesen 
az ásvány-kőzettant KRENNER Józser, míg a technikai geológiát Lóczy LAJos 
tanította ;: amikor azonban a nevezett két tanár távozása után SCHMIDT SÁNDOR 
1898-ban odakerült, kizárólag az ő személyes kívánságára a két tanszék egyesült. 
Sőt 1904-ben bekövetkezett halála után is így maradt az ügy, úgy hogy utódja : 
SCHAFARZIK FERENC dr. professzor már csak mint egyesített tanszéket vehette 
át. Kívánatosnak tartjuk ezért, hogy a régi állapot a műegyetemen is minél előbb 
visszatérjen, amint ezt különben azóta egy ízben már maga a műegyetem is ki- 


EAT 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 447 


fejtette : hogy a mérnök-építész hallgatók intenzívebb geológiai, illetve a vegyészek 
behatóbb mineralócgiai képzése feltétlenül óhajtandó. Műszaki succrescentiánk 
ilyen szellemben való megerősítése immár el nem odázható, hogy ha a bekövet- 
kezendő új békeérában minél nagyobb készültséggel és technikai tudással a népek 
közt meginduló gazdasági versenyben résztvenni akarunk. 

0) A kolozsvári Ferenc József tudomány-egyetem 
szakunkbeli egyetlen tanszékét évtizedeken át Kocn ANTAL dr. tanár töltötte be, 
aki azonban már 1891-ben hangoztatta rektori megnyitójában, hogy az ásvány- 
tant, kőzettant, geológiát és paleontológiát egyetlen tanár képtelen főiskolai 
nívón előadni, s ezért szükségesnek tartja a tanszék megosztását. Szava azonban 
a pusztában hangzó szó volt, amelyet máig sem szívlelt meg a kolozsvári egyetem, 
úgy hogy az ottani jeles professzor még ma is kénytelen a krisztallografiától 
kezdve az őslénytanig terjedő összes tudományszakokat egyedül tanítani. 

Tudomásunk szerint SzápEczgy GyuLA tanár több ízben is javasolta tan- 
széke megcsztását, azonban sikertelenül. Korunk haladó szelleme pedig szinte 
parancsolólag követeli, hogy kincses Erdély fővárosában, az aranybányák, só- 
bányák és földigázok közelében az ásványtanon kívül olyannyira fontos őslény- 
tant is tanulhassa Erdély főiskolai ifjúsága. 

Aggodalommal látjuk hazánkban, hogy az egyetlen fővárosunkon kívül, 
geológusok sehol az ország egyik főiskoláján a tudományok nyugateurópai szín- 
vonalán nem képződhetnek, minthogy épen az egyesített tanszék mivolta miatt 
a legbecsesebb továbbképző speciális kollégiumok hiányzanak. Épen ezt meg- 
javítandó, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az új egyetemeken az ásványtani 
tanszék azonnal különválasztassék a földtani tanszéktől. 

D) Ezzel eljutottunk a debreczeni és pozsonyi egyetemekhez, 
amelyek felállítását az 1912. évi állami költségvetés keretében a magyar törvény- 
hozás elhatározta és tanszékeinek szervezését Nagyméltóságod hiva- 
tali előde már sikeresen meg is kezdette. Örömmel látjuk, hogy a £geo- 
grafia tanszéke már mindkét egyetemen szervezve, illetőleg a debreczenin 
betöltve van. 

Kérjük Nagyméltóságodat, hogy kultúránk és jövendő közgazdasági fejlő- 
désünk érdekében addig is, míg e két új egyetemen is szükségesnek tartott őslény- 
tani tanszék személyi és tárgyi kedvező körülmények bekövetkeztével szervezhető 
lesz, a két új egyetemen szakunk tanszékeit oly módon méltóztassék szervezni. 
hogy I.az ásványtan-kőzettan teljesen elkülönüljön a II. földt a n- 
őslénytan tudományszakjától. 

Mielőtt ennek szükségességét hangsúlyoznók, szabadjon némi kitéréssel a 
középiskolai új tanterv intézkedéseire pillantanunk. 

Az Országos Közoktatási Tanács nyomtatványainak 1915. 
évi XII. száma az új középiskolai tantervnek teljes javaslatát tartalmazza Frsxáczy 
ERxő dr. alelnök fogalmazásában. Eme tervezet a földtannak előkelő helyet biz- 
tosít a jövendő középiskolákban, amennyiben a IV. osztályban az ásványtant s 
vegytant heti 83 órára, az ásványtant és a földtant pedig a VIII. osztályban, a 
gimnáziumban heti 2 órára s a reáliskolában heti 8 órára tervezi. A tanterv kiemelt, 
hogy a legfelső fokra kerül az a természetrajzi diszciplina, amely alkalmat 


Meget 


448 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


ad az összes idevágó ismereteknek összefoglalására, 
s eza tárgy:a geológia. 

Örömmel értesültünk arról, hogy ezt a tantervet a leánygimnáziumokban 
1916 július 14-én kelt 86,100 sz. V. K.-ügyi miniszteri rendelettel előző. kormá- 
nyunk már meg is valósította s kívánatos, hogy az új középiskolai tantervet az 
országgyűlés a fiúközépiskolákra is minél előbb törvénnyé emelje. 

Ha az új középiskolai tanterv törvénnyé válik, úgy az országos tanárvizs- 
gálati szabályzat is ennek megfelelően módosul, s a tanárvizsgálati tárgyak sorá- 
ban a geológia, az elmaradhatatlan paleontológiai függelékkel, mint önálló tudo- 
mány fog szükségszerűen kidomborodni. Ennélfogya már a tanárképzés egységes 
szervezete szempontjából is szükséges, hogy összes egyetemeinken legalább is 
I. az ásványtan-kőzettan, II. a földtan-őslénytan különálló 
tanszékekkel szerepeljen. 

Ezenkívül azonban, miként az A. pontban részletesen kifejtettük, szükséges, 
hogy hazánkban legalább egy egyetemen, a budapesti tudomány-egyetemen a 
különálló őslénytani tanszék biztosíttassék és ez a tanszék, amely épen úgy, mint 
az ásványtan a geológiát intenzív művelésében megalapozza, néhai dr. LŐRENTHEY 
ÍmRE után lehetőleg mielőbb be is töltessék. 

A budapesti egyetemen az önálló paleontológiai tanszék betöltése azért is 
kívánatos és megokolt, mert az új bölcsészetdoktori sigorlat rendes tárgyesopor- 
tozatában, amelyet a  bölcsészettudományi kar 1916-ban állapított meg, a 
paleontológia már mint főtárgy külön is szerepel. Ha a paleon- 
tológiai tanszék eltöröltetnék, avagy huzamosabb ideig betöltetlenül maradna, 
úgy főiskolai ifjúságunknak ismét nem volna alkalma Magyarországon a mai. 
tudományos igényeknek megfelelő paleontológiai képzettségre szert tenni. 

Ezekben bátorkodtunk kifejteni mindazt, amit főiskolai oktatásunk érde- 
kében a magyar geológusok részéről hangoztatni szükségesnek véltünk. Kérjük 
Nagyméltóságodat, hogy javaslatainkat jóságos és bölcs figyelmére méltatni és 
esetleg összes egyetemeink illetékes tényezőivel megvitatva, azokat mielőbb 
megvalósítani méltóztassék. 

Legmélyebb tiszteletünk kifejezésével maradtunk, 

Budapesten, 1917 november hónap 16-án, 


a Magyarhoni Földtani Társulat nevében : 


ILosvav Lagos dr. tiszt. tag, a kir. magy. Természettudományi Társulat elnöke, 
KocnH ANTAL dr. nyug egyetemi ny. r. tanár, Lóczy LaJos dr. egyetemi ny. r. tanár, 


a m. k. Földtani Intézet igazgatója , SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József műegyetemi 
ny. r. tanár. 


Jelen felterjesztést az 1917 nov. 22-én tartott választmányi ülés egyhangúlag 
elfogadta . 


PAPP KÁROLY dr:, SZONTAGH TAMÁS dr. 
tudomány-egyetemi ny. rk. tanár, m. k. udvari tanácsos . 
titkár. a m. k. Földtani Intézet aligazgatója, 
elnök. 


SZET? ES 


GEOLOGIAI ESEMÉNYEK. 449 


4) Koch-Antal jubileümi alapítvány geológiai pálya- 
munkák jutalmazására. 


Koocn Anrarnak, a budapesti egyetemen a geológia és paleontológia nyu- 
galmazott érdemes tanárának tiszteletére tanítványai még 1912 május havában, 
amidőn mesterük negyvenéves tanári jubileumát ünnepelték, alapítványt léte- 
sítettek, amelynek kamatait a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara 
kiválóbb geológiai munkák jutalmazására használja fel. 

Az alapítvány első pályadíját, LŐRENTHEY IMRE és PAPP KÁROLY tanárok 
javaslatára, a bölcsészettudományi kar 1916 május 18-án tartott ünnepi ülésén 
már ki is adta és pedig Vin GÁBOR bencés tanárjelöltnek,aki Pannonhalma 
geológiai viszonyairól írt munkájával a pályázati feltételek minden 
pontjának megfelelt. 

Ezen alkalomból közöljük az Alapító levél hiteles szövegét, ame- 


lyet az érdemes nyugalmazott tanárnak 11 kiváló tanítványa — a geológia iránt 
érzett rajongó szeretetük jeléül — a magyar geológia dicsőségére a budapesti 


egyetem számára örök emlékül hagyományozott s letétbe helyezett, 83222— 
1913—14 bölcsészettudománykari dékáni szám alatt iktatva és elfogadva. 


cAlapító le vél. Alulirettak, mint KocH Axrarnak, a budapesti kir. magy. 
tud. egyetem földtan és őslénytan volt tanárának a földtan térén működő tanítványai, 
1912. évi május havában Mesterünk és szeretett Tanárunk negyvenéves egyetemi tanári 
jubileumát tanítványi szeretetünk melegével megünne peltük. A reánk nézve felejthetetlen 
ünnep emlékére Emlékkönyvet adtunk ki, melynek egész jövedelmét egyetemi ala pít- 
ványra szántuk. Ezzel az alapítvánnyal a tanításnak olyan nemes céljait óhajtjuk szolgálni, 
amely:t KocH ANTAL egész tanári működése folyamán elérni törekedett. Elősegíteni óhaj- 
tanánk a szakemberek egyetemi nevelésének munkáját és könnyíteni szeretnénk azokon 
a nehézségeken, amelyekkel a különleges szakbeli búvárkodás kezdetén mindannyiunknak 
meg kellett küzdenünk. 

Az alapítvány céljaira mai napon, a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem böl- 
csészetkari dékánjának 3500 K, azaz háromezerötszáz korona névértékű 49/-os Magyar 
Koronajáradékot adunk át azzal a kéréssel, hogy azt az alapítók szándékának megfelelőleg 
az alábbi föltételek szerint kezelni szíveskedjék. 

1. Az alapítvány a Koch Antal jubileumialapít ván y? nevet viseli, 

2. Az átadott összeg alaptóke gyanánt érintetlenül kézelendő és a mindenkori kamatok 
2097-ával növelendő mindaddig, amíg azalaptóke a 10,000 koronát elnem éri. A fönnmaradó 
évi kamat és későbben az egész alaptőke évi kamata egész összegében 
osztatlanul évenként hirdetendő nyilt pályázat alapján földtani irányú mun. 
kálatok támogatására használandó. . 

3. A pályadíj valamely kisebb területegység földtani viszonyainak saját megk 
figyeléseken alapuló földolgozására adható ki. Ennek megfelelőleg nemcsak kész munkák 
jutalmazására szolgál, hanem főként folyamatban levő és támogatásra érdemcs munkálato- 
elősegítését célozza, továbbá a földtani megfigyelések végzésére minden körülmények kö- 
zött elkerülhetetlenül szükséges költséges helyszini vizsgálódások lehetővé tételére törek- 
szik. Ezek szerint a pályázók kész munkákon kívül tervezetekkel is pályázhatnak. A ter- 
vezetben a pályázók részletezni tartoznak munkájuk addigi állását, megfigyeléseik ered - 
ményeit és a célt, amelyet további vizsgálódásaikkai óhajtanak elérni. 

4. A pályázatokat minden tanév elején legkésőbben szeptember hó 30 ig az alapít - 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 15 — 30 


450 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 

1 
ványt kezelő bölcsészeti kar dékánja írja ki, ugyanazon év november hó 1-ig terjedő határ- 
idővel. A beérkező pályázatok két bírálónak adandók ki; ezek egyike pedig mindenkor 
a földtani tanszék kinevezett tanára; a másik birálóul a beérkezett munkák természete 
szerint vagy az öslénytan, esetleg a palzophytologia vagy pedig az ásvány-kőzettan tanára 


4 


kérendő fel. Ha a földtani tanszéknek nincs kinevezett tanára, úgy a pályázat meddőnek 
tekintendő, illetőleg nem irandó ki. A bírálók véleménye alapján a bölcsészeti kar a pályá- 
zat eredménye felől legkésőbb a december havi ülésen dönt. 

5. A jutalmazott tervezetek szerzői, tervök megvalósítására szükséges nyári szüne 
leteltével, de a pályázat eredményét meghatározó évet követő tanév elején legkésőbb de- 
cember l-ig tervezett vizsgálódásaik kiviteléről a bölcsészeti kar utján a földtan kine vezett 
tanárának jelentést tenni, illetőleg munkájukat bemutatni kötelesek. Amennyiben vizsgá- 
lódásaik bonyolultabb természetűek s több évre terjednének, úgy egyazon tervezet a követ- 
kező évben is támogatható. Ebben az esetben az év elején ujra pályáznak, azonban kívá- 
natos, hogya pályázó kész munkáját két éven belül elkészítse. 

6. A pályázatban csakis a budapesti Alma Mater kötelékébe tartozó magyar anya- 
nyelvű hallgatók és a doktori szigorlatra készülök vehetnek részt. i 

a 7. A jutalmazandó munkák vagy tervezetek kizárólag földtani tárgyúak lehetnek. 
Tisztán őslénytani vagy közettaniirányú munkák még meddőség esetében sem jutaimazhatók. 

8. A pályadíj csak doktori értekezés gyanánt ií5 eltogaid- 
ható. kész munkákra vagy érdemes tervezetekre adható "ki. 

9. Meddőség esetén az évi kamatok a következő évi kamatokkal együtt újabb pályá- 
zat céljaira használandók föl és az ilyen módon fölszaporodott kamatokból — kivételesen — 
több munka is jutalmazható azzal a kikötéssel, hogy a jutalomdíj 100 koronáná! ke vescbb 
és 400 koronánál több nem lehet. Ha a pályázat harmadszor is meddő marad, úgy az 
összegyült kamatokkal a földtan tanára rendelkezik olyképen, hogy az összegből az egye - 
temi földtani intézet könyvtárát gyarapítja; az ily módon megszerzett könyvekbe a be- 
szerzés forrása a következőképen jegyzendő be: (A Kocn AwTran jubileumi alapítvány 
ajándéka.) 

10. A pályázók jutalmazott munkájuk kinyomatásakor föltűünö helyen jelezni köte: 
lesek, hogy munkájuk a (KocH ANTAL-jubileumi alapítvány; támogatásával készült. 

II. A laboratoriumi munkálatokat az egyetemi földtani intézetben kell végezni és 
a jutalmazott munkákkal vagy tervezettel kapcsolatos mellékletek, eredeti rajzok, térképek 
és gyűjtött anyag az egyetem tulajdonába mennek át a pályázati határidő leteltével, tehát 
g és azokkal a földtan 


És 


a pályázati eredmény kihirdetését követő tanév december hó végéi 

kinevezett tanára rendelkezik olyképen, hogy az egyetemi földtani intézet által nem igé- 

nyelt tárgyakat más rokonintézeteknek adja át. Ugyanő ellenőrzi a jutalmazott tervezetek 

további sorsát és arra törekedik, hogy azok záros határidőn belül elkészüljenek. Ha a ter- 

vezet alapján készült pályamunka nem felel meg a kövételményeknek, vagy nem készül 

ela kitűzött határidőre, a gyűjtött anyag ez esetben is a földtani intézetbe szolgáltatandó be. 
12. A föntebbiek értelmében az első pályázat az 1915/1916. tanév elején irandó ki. 
Kelt Budapesten, 1915 szeptember hó 1-én. 


A harctéren levő 1. TELEGDI RÓTH KÁROLY dr. és 2. GAÁL ISTVÁN dr. helyett is: 


3. dr. MAURrrz BÉLA s. k.  6.dr. PÁLFY MÓR s. k. 9. dr. PRIsz GYULA s. k. 
4. dr. KocH NÁNDOR s. k. 7.dr. KORMOS TIVADAR s. k. 10. dr. SCHRÉTER ZOLTÁN 
5. NoszkY JENŐ s. k. 8. dr. VADÁSz M. ELEMÉRs.k. 11.dr. VOGL VIKTOR s. k. 


SE A [0 ES 


HE KESES KE EKET eK. 


FÖLDTANI "IK OZ NY 


XLVII BAND. OKTOBER—DEZEMBER 1911. 10- 12. HEET, 


DER AUSSCHUSS DER UNGARISCHEN 
GEGOGOGTSGÉLENTGESÉGESCHAFT 


gibt mit tiefer Trauer kund, dass 


Dr. EMERICH LÓRENTHEY, 


ord. öff. Professor an der Königl. Ung. Universitát in Budapest, 
Direktor des Paláontologischen Institutes der Universitát, Mitglied 
der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der St. Stefans- 
Akademie u. zahlreicher anderer wissenschaftlichen Gesellschaften, 


am 13. August d. J. in Nyirmada im 50. Lebensjahre 
unerwarteter Weise verschieden ist. 


x 


Der Verewigte, seit dem Jahre 1885 eifriges Mitelied der 
Ung. Geologischen Gesellschaft, von 1907—1909 deren 
Chefsekretár und Redakteur des Földtani Közlöny und 
seit dem Jahre 1910 Ausschussmitglied derselben, hat 
drei Jahrzehnte hindurch den Interessen unserer Wissen- 
schaft, gleichwie jenen unserer Gesellschaft uneigennützig 
und mit schwármerischer Hingebung gedient. Als Profes- 
sor der ersten Lehrkanzel für Paláontologie in unserem 
Vaterlande, hat er mit seinem gründlichen Wissen und 
emsiger Tátigkeit sich für immer einen Ehrenplatz unter 
den ungarischen (xeologen erworben. 


Wir wahren ihm ein pietátvolles Andenken ! 


Budapest, im August 1917. 


DIE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT gibt trauernd Kunde, 
dass ihr eifriges langjáhriges Mitglied 


Dr. Moriz Déchy von Marosdécse 


Ehrenprásident der Ungarischen Geographisehen  (resellsehaft, koörrespondierendes Mitglied der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Ehrenmitglied sámtlicher europáisehen geographischen 
: Gesellsehaften und zahlreieher überseeisehen geographisehen Vereine 


1) 


am 8. Februar 1917 in seinem 69. Lebensjahre in Budapest verschieden ist. 
Der Verewigte, der seit dem Jahre 1875 der Ungarischen (Geologischen 
(Gesellschaft als ordentliehes und seit dem Jahre 1897 als lebenslángliches 
Mitglied angehörte, hat die Wirksamkeit der ungarischen Geologen seit Jahr- 
zehnten mit lebhaftem Interesse begleitet. Der weltbekannte geographische 
Forscher hat von 1884—1902 sieben Expeditionen zum Studium der (ilet- 
seherwelt des Kaukasus geleitet und mehreren ungarischen (Geologen (iele- 
genheit zur Begehung seiner schneebedeckten Gipfel geboten. Seine aus dem 
"Kaukasus stammende Sammlung und seine in verschiedenen (Gegenden der 
Erde von ihm aufgenommenen und nach Tausenden zühlenden Photographien 
vermachte er der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. Von seinem Tode 
erst nach dem Begrábnis Kenntnis erlangend, hat unser Gesellschafts-Prási- 
dium sein Beileid und seine Pietüt in einer am 14. Februar in der inner- 
stáduschen Franziskaner-Kirehe abgehaltenen Trauermesse bezeugt. 


In demselben Jahre am 12. Juni versehied in Budapest 


Dr. Theodor Posewitz 


Chefgeologe der kön. ung. Geologisehen Keichsanstalt i. P., Mitglied der Hollándisch- 
Ostindisehen Gesellschaft. 

Der im 67. Lebensjahre verblichene (ielehrte ist seit dem Jahre 1877 
ordentliches Mitglied der Ungarischen (eologisehen Gesellschaft gewesen und 
war ein eifriger Forscher des vaterlindischen Bodens, insbesondere aber der 
Hohen Tátra. In den Jahren 1879— 1884 hat er als hollándischer Militárarzt 
mit der geographischen und geologiscehen Durchforschung der Insel Borneo 
Ebre für den ungarischen Namen erworben. An seinem  Begrübnisse, 
welches am 14. Juni auf dem Budaer Farkasréter Friedhofe nach evangelisehem 
Ritus augsb. Konf. stattgefunden hat, hat das Prásidium und der Beamten- 
körper unserer Gesellschaft korporatív teilgenommen und einen Kranz auf 
seine Bahre gelegt. 


EHRE IHREM ANDENKEN?! 


A) ABHANDLUNGEN. 


ZUR GEOLOGISUHEN ALTERSFRAGE DES BRAUNKOHLEN- 
VORKOMMENS VON EGERCSEHI IM KOMITATE HEVES. 


Von Dr. WRANZ SCHAFARZIK. 


Egercsehi ist eine der weniger bekannten Kohlengruben Ungarns, 
von deren Flötzen bisher selbst das geologisehe Alter in Dunkel gehüllt war. 
Auch war zufolge geeigneter latteraturangaben selbst Dr. KARL v. PApE, 
in seinem die ungarischen Hisenerze und Kohlen behandelnden groBen 
Werke genötigt, dieses Kohlenvorkommen? unter die Lignitlager der 
Mátraumrandung zu stellen und zwar augenscheinlieh auf jene irrige Angabe 
hin, daB anláblich der auf diesem Kohlengebiete unternommenen Tief- 
bohrungen oberpontisehe Schichten konstatiert worden wáren. 

Wáhrend aber an angeführter Stelle sub II die Lokalitát Szücsi, 
III. Rózsaszentmárton im Komitate Heves, IV. Szirák im Komitate Nógrád 
und V. Gödöllő und Tura im Pester Komitate tatsáchlieh echte Lignite 
führven, die zufolge der mit ihnen zusammen vorkommenden Petrefakten, 
wie z. B. im unmittelbaren Hangend des Lignitflötzes im Karlschachte 
benn Matyasovszky-Meierhofe von Szücsi aufgefundenen Vivipara Sadleri 
richtig als pontiscehen Alters angesprochen werden können, ist andererseits 
das Vorkommen von Egercsehi als eine bereits etwas ültere Braunkohle 
zu betraechten. 

Die Aufdeckungen von Egercsehi sind aber noch derartig neu und 
die geologischen Verháltnisse ihrer Umgebung in ihren Details noch der- 
ma Ben unbekannt, dab es in der Tat nicht wundernehmen kann, wenn dies 
Kohlenvorkommen bis nun, seiner stratigraphischen: Stellung betreffend, 
nicht richtig eingeschátzt worden ist. 

Strenge genommen gehört eigentlieh die Umgebung von Egercsehi 
garnicht zum niederen Vorlande des Mátragebirges, da dieses Kohlengebiet 
(Egercsehi, Szücs, Bekölcze u. a.) NNW-lieh von Eger, also bereits vom 
5 W-hehen, oder Szarvaskőer Ende des Bükkgebirges N W-lich gelegen ist. 
Topographisech ist es nichts anderes, als die 0-liehe Fortsetzung des unter- 


! Prof. Dr. KARL v. PAPP: Die Bisenerz- und Kohlenvorráte des Ungarischen Reiches. 
Budapest, 1916. Pag. 872 sub. 3a. 


454 D: FRANZ SCHAFARZIK 


mediterranen öSchliergebietes von Salgótarján und Mátranovák, nördlich 
der Mátra, das es in NO-lieher Richtung mit dem Hügellande am Hangony 
und am unteren Sajó verbindet. 

Das Kohlenvorkommen von Egercsehi ist gegenwártig durch die 
beiden Gruben Lipót, und kÖdöns besonders im Bereiche der Gemeinde 
Szucs autgesehlossen. Ohne daB ich mich aber bei dieser Gelegenheit auf 
eine nöhere Würdigung der damit erschrotteten Kohle, noch auch auf 
eine detailliertere Besprechung der zersplitterten tektonisehen Verhültnisse 
dieses Sehollengebirges nüher einlassen würde, will ich diesmal bloB die 
stratigraphische Stellung der kohlenführenden Sehichtenserie etwas nüher 
beleuchten. 


ae I. Das Lhiegende der, Kohlenílötze. 


Die tiefsten Schichten, zugleich das entferntere Liegende der Kohlen- 
flötze, werden durch eine Serie von dickbankigen, grobkörnigen Sandsteincn 
vertreten, die horstartig gehoben das in Rede stehende Geblet gegen W 
begrenzen. Dieselben sind am besten bereits auf Szentdomonkoser Boedcn 
in einem groBen Steinbruch aufgeschlossen, aus dem das Gestein zu ver- 
sehiedenen Bauzwecken gewonnen wurde. Petrographisch stellt dasselbe 
einen groben, grünliehgrauen-gelblicehbraunen, streifenweise kleine Trümmer 
eines grünen erhürteten Tones enthaltenden und an diesen Stellen auffallen- 
der grün erscheinenden, glimmerarmen Ouarzsandstein vor. Das graue 
Innere seiner dicken Bünke besitzt ein kalkiges Zement und ist von fes- 
teren  Konsistenz, die braunen Krusten dagegen sind ausgelaugt, kalk- 
karbonatlos und daher bröckeliger. Petrefakte habe ich in diesem Sand- 
steine nicht beobachten können, daher sein geologisehes Alter ungewib 
erscheint, doch dürfte man nicht fehlgehen, wenn man denselben, obwohl 
mit Vorbehalt, als Oberoligozán betracbtete. 


TTAKKÜnett me dééttet tarme mo amik 


Darauf folet nun ein máchtiger Sehichtenkomplex, weleher aus feinem 
orauen Sand und dazwischen aus festen Sandsteinbánken besteht. Diecse 
letzteren sind stark kalkig und zufolge zahlreicher, wasserklaren und bunten 
Ouarzkörnehen und kleinen Schotterstückehen mikrokonglomeratiseh. In 
ihnen sind stellenweise auch orgamisehe Reste enthalten, unter denen 
Anomyen-Schalen und Lithothammien- Knoten zu erkennen sind. Dieser 
bereits als Untermediterran  anzusprechende Komplex ist am 
sehönsten als müáchtige Wand in jenem tiefen Graben aufgeschlossen, der 
sich von der beim Lipótschachte befindliehen Dampfmühle in SW-leher 
Richtung neben dem Waldwege auf den Barbárberg hinaufzieht. Ferner 
stoBen wir in dem zum Lipótschachte führenden Wegeinsehnitte auf einen 


ZUR GBOL. ALTERSFRAGE DER BRAUNKOHLE VON EGERCSEHI. 455 


gelblichen, lockeren, ebenfalls viel bunten 9uarzgrus enthaltenden kalkigen 
Sandstein, in dem Steinkerne von Tellina lacunosa  ÜHEMN. var. tumida 
BnRocc. in gröBerer Anzahl gesammelt werden konnten. Endlich trifft man 
cinen ebenfalls diesem Niveau angehörigen, bunte Sandkörner und weiBen 
Glimmer führenden Sandstein, dessen ausgelaugte, kalklose Bünke NW-lich 
von der Kuppe Halfő, also bereits in Szentdomonkoser Hotter steinbruch- 
artig aufgeschlossen sind. Teils in den wohlgeschiechteten Bönken dieses 
Bruches, teils in der §-liceh von demselben beginnenden Grabenmulde habe 
ich in den daselbst im Walde lose heramliegenden . Sandsteinbrocken zahl- 
reiche Versteinerungen gesammelt, von denen zumeist in Abdrücken und 
Steinkernen folgende Arten bestimmt werden konnten : 


Buccinum cír. miocemicum MICH. 

Mytilus sp. plur. 

Arca cír. moltensis MAYER 

Cardium edule L. var. commune MAY. 
Cardium cfv. Maichelothanum MAY. 

Calhista erycina 1. var. subtriangula 5Acco. 
Pharus efr. legumen L. 

Tellina planata LIwx. var. lamellosa D. C€. G. 


Das VerhültniB einzelner dieser Elemente zum Horizonte der Kohle 
wöáre noch genauer festzustellen. 


TNS ÉS Tate szetorát tt tar age As 


Derselbe sehlieB: sich ráumlieh enge an die vorige Schichtengruppe an. 
In seiner bimssteinartigen oder oft bereits kaolinisierten Grundmasse sind 
zahlreiche kleine, scehwarze Biotitlamellen und wasserhelle Ouarzkörner sicht- 
bar. Am besten ist dieses Gestein südlieh im cSzúcsierdős- Wald aufgeschlossen ; 
in zersprengten Partien aber kann es auch noch weiter in der Richtung 
gegen Stunde 2, bis zam FuBe des bereits zur Gemeinde : Bekölcze gehörigen 
Rónahegy verfolgt werden. 


IV. Die Schiehtengruppen der Kohlenílőtze. 


Über dem soeben erwühnten weissen Rhyolittuff folgt hierauf mit 
allgemein gegen SE geriehteten HBinfallen die kohlenführende Schichten- 
reihe, die z. B. in den Aufsehlüssen in und um den Lipótschacht folgende 
Gliederung erkennen lábBt. Zuunterst 

a) Sand, mit einzelnen Sandsteinbánken, 

b) blaue Tonschieht mit Secherben einer dicksehaligen Ostraea, 

c) braungrauer Tonsehiefer mit zahlreiehen Pflanzenabdrücken und 
einzelnen weiBen Rhyolittuffgeröllen, als Binsechlüssen, 


456 [ D: FRANZ SCHAFARZIK 


d) : Kohlenflöz, durchsehnittlich 2 m stark, 

e) gelber Sand mit Sehnüren grusigen Schotters, weiterhin grauer Sand. 

f) Kohlenflötz, 0-30—1-0 m stark, im allgemeinen 830 m über dem 
Hauptílötz, 

9) gyauer Ton mit zwischengelagerten Tonsechichten in sehr groBer 


Máchtigkeit. 


V. "Das Evang e m de rdkerm  aKro Ve mztitöstzée. 


Lockerer Sandstein und kalkige Sandsteinbüánke, die der Erosion 
besser widerstehen und daher in den Aufsehlüssen staffelförmig hervor- 
treten. Binzelne dieser letzteren sind namentlieh an den Scehichtfláchen 
von Tausenden von Pecten praecscabriusculus Wox. bedeckt. Werner findet 
sich als ebenfalls diesem Horizonte angehörig sehr zahlreich eine Corbula sp. 
Nachdem das Pecten praescabriusculus mit wohlerhaltenen Schalen vorliegt 
und namentlieh in denGemeinden Szúcs und FEgercsehi (imIKomitat Heves) 
in Unmassen anzutretfen ist, können diese Fundorte für diese Art wirklieh 
als klassisch bezeiechnet werden. Dicse zufolge ihrer reichen Petrefakten- 
führung auftfallenden Sandsteinbünke können hauptsáchliech um die Gemeinde 
Szúcs, besonders W-lieh von derselben nach der Wegbiegung, ferner N-lich 
vom OÖOrte in nördliechen Graben des Nagyhegyberges, ebenso wie — bereits 
auf Egercsehier Boden — im Csókolódzótale, das sich von der Bergwerks- 
zentrale in NW-licher Richtung gegen die Halfőkuppe hinanzieht, ange- 
troffen werden, zumeist unter einem müBbBigen, gegen SE gerichteten Hin- 
fallen. Es ist dies dasselbe Niveau, das auch im Schichtenprofile von Salgó- 
tarján über den Hangendsehichten der Kohle mit Teredo und CUardien, 
andererseits aber unter dem Sehlier gelegen ist. 


VST GR A IKERTE 


Über dem soeben besprochenen Prsescabriusculus-Niveau folet nun 
der BSehlier, der stellenweise aus fiscehsehuppenführenden feinkörnigem 
tonigem Sand, oder sandigem Tone, so z. B. im SW-lichen Wasserrisse des 
Magoshegyberges bei Egercsehi, an anderen Stellen dagegen aus sandigeren 
Schichten, bezw. ganz lockeren Sandsteinen besteht. In diesen letzteren 
weiBlichen Sandschichten, die 5-lieh von der Gemceinde Egercsehi an der 
StrabBe gut aufgesehlossen sind, findet man .ziemlieh hüufig eine kleine 
Telhma sp. 


VIE KOTELET ett a 


Endhch kann man in der vom Magoshegyberge sich B-lieh hinziehen- 
den Gegend elne sehr müchtige feine Sandablagerung beobachten, in der 


ZUR GEOL. ALTERSFRAGE DER BRAUNKOHLE VON EGERCSEHI; 457 


z. B.m19km ENEB-lieher Luftlinienentfernung im Sande der an der Graben- 
gyelle weithin siehtbaren A brutschung kaum isolierbare, . kleine, áuberst 
feinschalige und bereits in situ zertrümmerte Muschelschalen eingebettet 
sind. Dieser Sehichtenkomplex düríte eventuell bereits dem oberen Medi- 
terran zuzuzáhlen sein. 

:k 


Aus all dem Angeführten geht daher hervor, dab pontische Schichten 
um  Bereiche unserer Gegend überhaupt micht vorhanden sind, sondern, 
dab das Gros der das dortige Hügelland bildenden máchtigen Schichten- 
reihe, zwischen deren unteren Partien sich die beiden Kohlenflötze befinden, 
zufolge der in ihnen, wenn auch in vertikaler Richtung bloB sprungweise, 
im ganzen daher sporadiseh und zumeist in mangelhafítem Z/ustande ent- 
haltenen Petrefakte als untermediterran angesprochen werden muB. 

Búdajpest ő ama ter ans age 


DIE TEKTONISUHEN VERHÁLTNISSE DES GEBIETES ZWISCHEN 
. KISKAPUS UND RÜKKÖR. 


Von Dr. FRANZ VAJNA VON PÁvA. 


kön. ung. Ingenicurgeologe. 


— Mit Tafei V und Figuren 23—26. — 


Im Sommer des Jahres 1918 habe ich auf Grund des Auftrages des kön. 
ung. Finanzministeriums und gemaB der Weisung des Herrn Ministerialrates 
Dr. HuGo von BöcKky, im westlichen Anschlusse an das im vorangehenden Jahre 
aufgenommene Gebiet meine auf dem im Titel bezeiechneten Gebiete durch- 
geführte: geologisehe Aufnahme in Verbindung mit der Erdgasforschung beendigt. 

Das Vorkommen von Kohlenwasserstoff ist auch im Siebenbürgisechen 
Becken, wie schon aus meinem vorjáhrigen Berichte hervorgeht, an die Anti- 
klinalen, beziehentlich vielmehr an die an den letzteren auftretenden brachianti- 
klimalartigen Gewölbe und Dome gebunden. Diese sind meinen Untersuchungen 
zufolge auch auf meinem diesjáhrigen Gebiete vorhanden und setzen sich be- 
ziehungsweise auch hier fort. 

Für die Zeit der Faltung und in Verbindung damit bezüglieh der Tektonik 
der Antiklinalen, habe ich mir in diesem Jahre Beweismittel verschaffít, was ich 
in meinem vorjábrigen Aufnahmsberichte, obeleich mangels handgreiflicher 
Belege, für notwendig erachtete und was auch Herr Ministerialrat Dr. v. BöoKH 


458 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA 


bezeugt hat. In meinen Berichten von den Jahren 1911 und 1912 erklörte ich, 
daB die Auffaltung des Siebenbürgisehen Beckens nicht nach der Ablagerung 
sömtlicher, dieses Becken ausfüllenden Sedimente erfolgt ist, sondern schon im 
oberen Mediterran, da8 diese gegen das Ende desselben und nicht früher begonnen 
hat, da wir ültere Sedimente als das Steinsalz in den Antiklinalen nicht kennen. 
Den noch in das Mediterran fallenden Ursprung der Auffaltung erblickei1chin dem 
Umstande, daB die Antiklinalen selbst ím  Beckenteil bei Nagyenyed nicht 
von der aus dem Becken bekannten vollstándigen sarmatischen und noch weniger 
von der pannonischen Schichtenreihe bedeckt werden, die Falten waren daher 
schon zum Teil im Mediterran erhoben gewesen und von diesen ist ein Teil durch 
den Wellenschlag fortgespült worden. 

Eine aus sarmatischen Schichten aufgebaute Falte streicht 1 NW—SE-licher 
Richtung durch Fenyőfalva im Szebener Komitate, die in NW-licher Richtung 
im Bette des Hinterbach weiter streicht. Beri den letzten Háusern ist das ganze 
Schichtengewölbe mit einer dünnen Tuffbank schön zu sehen. Hinige hundert 
Schiitte talaufwárts geriet ich am rechten Bachufer auf einen solchen AufsehluB, 
wo man deutlich sieht, daB der aus petrefaktenführenden, sarmatischen, sandigen 
und tonigen Sedimenten bestehende Antiklinalscheitel weggespült worden ist und 
in diese Ausspülung hat sich petrefaktenführendes Schotterkonglomerat hinein- 
gelagert, welches sich jedoch nicht allein auf diesen Ort beschránkt, sondern sich 
weit ausbreitet. Ich scheue mich nicht zu behaupten, dab ich einen glánzenden 
Beweis meiner in den letzten Jahren ausgestalteten, hierauf bezüglichen Impression 
gefunden habe und bedauere nur, dab meime photographische Aufnahme dieses 
interessanten Ortes wegen der ungünstigen Witterung micht gelungen 1st. 

Was die Ursachen der Auffaltung des Siebenbűrgisechen Beckens anbelanget, 
bin ich, nebst meinen eigenen Beobachtungen, in den letzten Jahren auf viele 
solche Daten geraten, die mir gestatten, mit den hierauf bezüglichen Teorien zu 
brechen und jene Grundlagen weiter zu entwickeln, welche Herr Ministerialrat 
Dr. v. Böcgn! angenommen hat und gibt uns die auf dem heutigen Niveau stehende 
Erkenntnis die BErklárung für diese auch schon in den Details festgestellten, 
über das ganze Becken sich erstreckenden Faltenbildungen. 

Der Rahmen meines gegenwöürtigen Berichtes gestattet es jedoch nicht, 
meine Studien hier zu detailieren und beschránke ich mich nur darauf zu konsta- 
tieren, daB die Faltung der neogenen Sedimente des Beckens auf einen progressiven 
geosynklinalen AuffaltungsprozeB, durch die unter Mitwirkung der Steinsalz- 
schichte gegen das Becken gerichteten Binschiebungen zurückzuführen ist . 


A) Antiklinalen (Gewölbe.) 


a) Die Szászszentlászló—Szászujfalu—Rozsonda- 
Lessesh—Alsóvister Falte. Auf dem NW-licehen Rande meines vor- 


L Dr. HuGo v. Böckn: Über die erdgasführenden Antiklinalzüge des Siebenbürger 
Beck ecns. Budapest, 1911. Pag. 1—43. 

2 Dr. PÁVvAI VAJNA FERENC: Az Erdélyrészi medence gyűrődésének okai. (Bány. 
és Koh. Lapok, 1915. 19. sz.) 


DIE TEKTONISCHEN VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW., KISKAPUS., U, RUKKOR 459 


jábrigen Aulinahmsgebietes nimmt, wie ich bereits erwáhnt habe, eine flache 
Falte bei Szászszentlászló ihren Anfang und zieht nach SW; dieselbe geht über 
das Szászujfaluer Tal an der Grenze meines vorjábrigén und" heurigen Gebietes. 
In der Umeebung von Szászujfalu konnte ich an dieser Antiklinalen ein müácbtiges 
brachiantiklinales Gewölbe beobachten, welches sich eléiéhmaBie nach N und § 
sehlieBt. Die Falte erreicht jedoch ebenso wie wir dies ber den anderen Anti- 
klinalen des Siebenbürgisehen Beckens sehen, damit nicht ihr Ende, sondern 
sehlüngelt sich im groBen über die Punkte 509 und 634 im das Rozsondaer Tal, 
wo sich ein neues Gewölbe öffnet. Beim unteren Ende von Rozsonda aber schlán- 
gelt sie sich wieder §-lich und konnte ich sie über das Hortobágytal, an der W-lichen 
Seite des Lesseser Öregvárberg (Alte Burg 641) und Oroszlánburg (Löwenburg 556), 
bis an den Vessződer Bach verfolgen, wo sich an der 8-lichen Seite des Punktes 6883 
ihre Spur verliert und in den Hintergrund gedrángt wird, wie die Nebenfalte der 
Lesseser Antiklinale. Hierdurch weist bei der Vergesellsehaftliehung der Falten 
die Lesseser Brachiantiklinale im-N eine eigentümliche, gabelartige Verzweigung 
auf. AnláBlich meiner diesjábrigen Aufnahmen habe ich mich davon überzeugt, 
daB zwei einander sich náhernde Falten auch hier, entfernter von den Becken- 
röndern, mehrfach gefaltete zusammenhüángende Gewölbe. geben können. Das 
lebhafte  Gasausströmfine, Schlammguellen und Salzsole aufiweisende Gewölbe 
bildet also einen Anteil teils der Hégen— Prázsmárer, teils der Szászszentlászló — 
Vessződer Falten. Hervorheben will ich noch, daB sowohl die Erdgasexhalation, 
wie die Oduellen und die Salzsole in der erstgenannten Falte vorkommen, wáhrend 
die letztere nur mehr als Nebenfalte figuriert. ; 

b) Die Kiskapus-—Felsőgezés-—Vessződ—Alsóárpáser 
Falte. Hine weiter W-lich auf meinem Aufnahmsgebiete befindliehe Falte, die 
Fortsetzung der Kissármás —Mezősámsond— Magyarsáros —Báznaer Antiklinale, 
oder jener, die unter sömtlichen Beckenfalten bisher am meisten Erdgas geliefert 
hat und auf welcher sich auch zwei gute Gasscháchte befinden. SE-lich von Kis- 
kapus finden wir im Schemmert-Walde jenes Gewölbe der pannonischen Schich- 
ten, welehes Herr Professor Dr. PHLEerps bereits vor lüngerer Zeit besprochen 
uad in seinem Aufnahmsberichte vom Jahre 1911—1912 auch besehrieben hat. 
Was die Faltungsachse anbelangt, modifizieren meine Beobachtungen die Be- 
sechreibung des Herrn PHnEers insofern, als ich dicse Achse auch auf Gyund meimer 
Messungen der Fallrichtungen, die ich im Szászivánfalvaer Tale (NW-lich und 
NE-iech vom Punkt 400 144 79, 109 39) nicht über den Schrávenberg und 
Dicken Hotterberg, sondern bedeutend weiter N-lich ziehen muBte. Das Zusam- 
mentreffen der Kraftwirkungen der lateralen Schübe offenbart sich gerade hier 
in der Felsőgezéser Brachiantiklinate insofern in imposanter Weise, als unter 
den pannonischen Sedimenten nicht nur die sarmatischen Sedimente auf einer 
sroBen Fláche hervorragten, sondern auch der müchtige Dazittuftf des oberen 
Mediterran in einer Doppelfalte zum Aufschlusse gelangt. Aus diesem Grunde 
kann ich das Profil des Herrn Oberbergrates HALAvÁTS nur in diesem Sinne mo- 
difiziert zu dem meinigen machen. Beide können als wirklicher Dia pir-Kern 
angenommen werden. 3 


1 Orro PHLEPS: Bericht. 1913. 


460 


9. 24. Dic Glimbokaer 


falte mit dem Dorfe. 


Diapirkernen, von 


msg 


DIE TEKT. VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW.. KISKAPUS U. RUKKOR 461 


Auf Grund der hier skizzierten Tektonik und der daraus folgenden Aus- 
breitung E-licher Richtung mub jene fÍrühere  Feststellung des Herrn Pro- 
fessors PHLEPS verneint werden, daB sich die von Bázna—Kiskapus —Felső- 
gezés kommende Antiklinale gegen Ujegyház fortsetze, obeleich dieser Beitrag 
die Kartenskizze der Antiklinalen des Siebenbürgisehen Beckens bildet, in wel- 
cher übrigens meine Daten noch nicht dargestellt sein können, da auch solche 
spáteren Datums dies so darstellen. 

Soweit cs die Hinsichtnahme der im Anbau befindliehen und mit Wald 
bewachsenen Gegend S8-lich von Bendorf, am linken Ufer des Hortobágy zu- 
lásst, txitt nach der hier auftretenden relativen Synklinale, die sich auch an der 
Hortobágyer Wendung geltend macht, ein bedeutend kleineres Gewölbe als 
das vorige, zwischen Vérd und Vessződ, etwas südlheh von letzterem Orte aut. 
Diese  verháltmsmábBig kleinere Brachiantiklinale bildet eleichsam die Intro- 
duktion zur plötzliehen Krümmung der Falte nach $ und kommt eigentlieh 
hiedurch zustande. : 

Von hier angefangen streicht unsere Antiklinale parallel mit den bereits 
erwáhnten, nach E hin fortschreitenden Falten bis in das Olttal. Dieser Teil 
derselben, der sich von Felsőgezés bis Alsóárpás erstreckt, ist neu und wird. weder 
von Herrn PHLEPS erwaáhnt, noch weniger auf seine Daten gestützt, in der Karte 
der Becken-Antiklnalen  verzeichnet, ja übersehwenkt an diesem Orte sogar 
. zweimal synklimal. 

Das Vérd—Vessződer Gewölbe muB im Vergleiehe mit dem vorigen zum 
Teil als gesehlossen angesehen werden, jedoch nur insoweit, als die sein Hangen- 
des bildenden sarmatischen Schichten noch nicht von der Hrosion gánzlich ent- 
fernt worden sind und seine tieferen Glieder mit dem dünneren Dazittutf noch 
den mediterranen Faltungskern wahbrsecheinlich überall bedecken. Hiniger Be- 
weis dafür, dab dieses Schichtengewölbe noch gasháltig sein kann, ist darin zu 
finden, daB sich am N-licehen FuBe der Karte 538, an der linken Seite des Vessző- 
der Baches noch eine, auf.eine einstige Schlammguelle (Fortyogó) hmweisende 
Sumpfwiese befindet. Mm 8 fand ich E-leh von Kürpöd, am Ende eines tiefen 
Wasserrisses noch die weitere Fortsetzung der Falte mit Fallwinkeln von 70—80". 
Solche steile Fallwinkel habe ich nur weiter 5-lhch an der SW-liehen Seite des 
Punktes 595 gemessen, oder in der Faltenachse, wáhrend wir weiter von dieser 
entfernt nur ein Einfallen von 5—14? gefunden haben, doch auch diese Schicb- 
tenneigungen haben überall blob eine von petrefaktenführenden sarmatischen 
Schichten eingehüllte, ausgedehnte  Brachiantiklinale veranschauliecht, dem 
Rücken des Hügelzuges folgend, bis an das 8-liceh vom Punkt 468 befindliche 
Tal des Mártonhegy-Baches, welches hier ebenso die Falte durchguert, wie weiter 
oben der Vessződer-Bach, der sich dabei mit seiner NW-lichen und dann 8-lichen 
Richtung práchtig der angedeuteten Tektonik des Untergrundes anpasst. 

S-lich vom Mártonhegyer Gewölbe habe ich nach einer kleinen relativen 
Synklinale auf den an der N-lichen Seite des Olttales befindlichen Hügelgipfeln 
Fallrichtungen von 20, 21, 22, 24, 8 und 59 mit der beim Punkt 518 passierenden 
Achse gemessen. Diese Daten bezeichnen offenkundig die Öffnung eines neueren 
Gewölbes der Alsóárpáser Falte in petrefaktenführenden sarmatischén Schichten. 
Freilich ist die 8-liche Fortsetzung auch hier im Olttale nicht erforschbar. 


462 D: FRANZ VAJNA v. PÁVA 


c) Die Bolya-Újegyháza-Illenbák-Oláhujfaluser Falte. 


Die zu meinen Aufnahmen ím Jahre 1913 verfügbare Zeit reichte micht 
mehr aus, um auch den auf das Nagyszebener Kartenblatt fallenden Teil B-lich 
vom Vizabache durchzustudieren, und so konnte ich nicht mehr feststellen, im 
welchem Zusammenhange diese Antiklinale mit jenem groBen Viertelgewölbe 
steht, welches die Umgebung von Nagyselyk—Mihályfalva einnimmt. Doch halte 
ich es für wahrscheinlich, daB es auch N-lich von der Ruszer Störung noch eine 
Aufwölbung gibt, an der von PHLEPS erwábnten,! vom Hilm-Berg und Höal-Berg 
kommenden Monoraer Falte, an deren Scheitel noch SW-lich von Mihályfalva 
die sarmatischen Sedimente und erlösehende Schlammguellen auiftreten; auch 
gibt es eine SH,-Ouelle im Tale des Vizabaches. Diese Aufwölbung ist möglicher- 
weise die Fortsetzung der Falte, das heiBt Antiklinalen, die auf dem §-lieh von 
Salko befindlichen Hügelrücken beobachtet werden kann, und ein kleimneres 
Gewölbe bildet, um sich mit einer relativen Synklinale $E-lich in die Újegyházer 
Brachiantiklinale zu schlángeln. Das Salkoer Gewölbe ist nach W hin noch nicht 
ausgestaltet und so kann ich von demselben nur so viel erwáhnen, daB auch die 
Lage dieses Gewölbes eine H—W-liche und auf die bei der Felsőgezéser Brachian- 
tiklinalen mitgeteilten Ursachen zurückfübrbar ist. Sem Kern, der am Rücken 
aus petrefaktenführenden sarmatischen Schichten in ganz steilen Stellung.n 
(60—829) besteht, gelangt unter der sanfít einfallenden pannonischen Decke 
zum Aufschlu8, welch letztere den auf das Újegyházaer Kartenblatt fallenden 
Teil ganz umschlieBt. Im Bette des Salkoer-Baches, der am Rande des Űjegyházaer 
Kartenblattes dargestellt ist, habe ich schwácheres Brodeln des ausströmenden 
Gases im N-lhehen Flügel beobachtet. 

Dále. ereget bkaee "Bra hramtaktamaitestkeers Újegy- 
házaer Gewölbes. Unter ihren Liegendschiechten ist auch eim groBer 
Teil der pannonischen Schichten noch aufzufinden. Die Gemarkungen von Alsó- 
sezés —Alcina und Újegyháza dienen als ihr Sammelgebiet. Bedauerlicherweise 
ist das SE-lich von Újegyház auf der linken Seite des Hortobágy sich erhebende 
Hügelland so voll von Erdstürzen und wird so bebaut, dab ich ohne gröBerc 
Aberabungen, für welche mir das. Árar damals noch keine Deckung geboten 
hatte, auf diesem Ende keine genauen Messungen des Absehlusses vornehmen , 
konnte. 

Die weiter ziehende Falte wendet sich im F-liehen Teil der Gemeinde 
IIlenbák schon fortwábrend nach 8. Im groBen beginnt sich gleichfalls hier eine 
andere Brachiantiklinale in den pannonischen Schichten zu öffnen, die sich nach 
S :mmer besser heraushebt und bei Oláhujfalu bereits die sarmatischen Sedimente 
an die Oberflüche bringt. Hier kann man abermals nur ein Halbgewölbe auf der 
rechten Seite des Olt feststellen, aber auch im FluBtale kann sie weit anhalten, 
denn in der Náhe der LandstraBe, in den am Ufer des Kercisora-Baches auf- 
ceschlossenen sarmatisechen tonig-sandigen Schichten habe ich noch immer Fall- 
richtungen nach 11" 5" in ihrem W-lichen Flügel gefunden. 


1 PAGuPs5 Orró (Jelentés stb. II. rész I. füz. 1913.) 


DIE TEKT. VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW. KISKAPUS U. RUKKOR. 4653 


d) Die Vurpod—Czinkendál—Holczmány—Glimbokaer 
Falte. 


W—sSWw-lich von der vorigen Antiklinale finden wir auf dem Újegyházaer 
Kartenblatte die fünfte Falte. 

Nach den bisherigen Begehungen stellt sich dieser Faltenteil so dar, als 
ob er ein sich sehr lang erstreckender NW-licher Fortsatz des Glimbokaer Halb- 
gewölbes wöre. í 

Diese gleichlaufenden Verlángerungen der  Brachiantiklinalen  können 
auch wir nach auslándischem Muster tektonische oder brachiantiklinale Terrassen 
nennen, in welchen gleichfalls Erdgas zu lagern pflegt, wie wir dies auch im 
Nádpataker Falle beobachten. Die Eventualitát des Vorkommens ist in diesem 
Falle jedoch bedeutend gröBer, im Hinblick darauf, das bei dieser Falte mit Aus- 


Fix. 25. ErdflieBen am nördlichen Ufer des Olt. 


nahme der unmittelbaren Umgebung von Glimboka, die ganze pannonische 
$chichtenreihe als Liegend repröásentiert ist. 

Bei Glimboka sind auch die petrefaktenführenden sarmatischen Schichten 
in der Faltungsachse aufgeschlossen. 

Bei den Gemeinden Alsóporumbák und Saráta sind bereits starke Salzsole 
enthaltende Brunnen gegen § niedergebracht, als Zeichen, dab man hier bereits 
in die obermediterranen Sedimente oder in deren Nühe gelanet ist. 


e) Die Moh—Hermány-—Hortobá 
Falte. 


g9y—Oltszakadáter 


T 


Mit dieser Falte gelangten wir zu dem in tektoniseher Beziehung unbestreit- 
bar interessantesten Teile des §-lichen Teiles des Siebenbürgisehen Beckens, 
wo die Antiklinalen, wenn meine Beobachtungen richtig sind, in der Tat in einem 
Halbkreise verlaufen. 

Hier glaube ich mich nicht zu irren, wenn ich mir vorstelle, daB wir sowohl 
bei diesem, wie bei dem von SW kommenden untersechiebenden lateralen Druck 


464 D:. FRANZ VAJNA v. PÁVA 


auf den ZusammenstoBpunkt gelangt sind und dab als Resultat dieser von drei 
Seiten kommenden Kraftwirkung der halbkreisförmige Verlauf der Moha — 
Hortobágyfalva—Szakadáter Falte hervorgerufen wurde. 


1) Die Penyőtalvaerz Balte. 


Die bereits im einleitenden Teile erwáhnte Fenyőfalvaer Falte stellt zwei- 
fellos eimme Faltung der Néogenschichten in kleinerem MadDbstabe dar. Am NW- 
lichen Dorfende bilden die sarmatischen Schichten mit einer 0-5 Meter müch- 
tigen Tuffbank eine gut beobachtbare Falte in der Krümmung des Baches, und 
auch weiter oben konnte ich Schichteneinfallen in entgegengesetzter Richtung 
SW-lieh vom Punkt 533 messen, eleichfalls im Hinterbach-Tal. Bedauerliecher- 
weise konnte ich die Fortsetzung in der von Wald bedeckten Gegend im Erman- 
gelung von Abgrabungen nicht feststellen. 


B) Synklinalen (Becken.) 


a) Erzsébetvárosj-—Baráthely-—Riomfalu—Apátfalva— 
Brulya—áAlsóutasaer Synklinale. 


Unter den zwischen den beschriebenen Antiklinalen sich ausbreitenden 
Synklinalen tritt diese zwischen der Szászszentlászló—Alsóvister und der Kis- 
kapus — Alsóárpáser Falte auf. Im Grunde genommen ist sie die Hortsetzung der 
N-hech von meinem Aufnahmscebiete befindlichen máchtigen Mulde und hier 
umfasst sie auch das eroBe Gebiet zwischen Erzsébetváros, Medgyes, Nagyka pus, 
Muzsava und Apátfalva und hat, einer alten Auffassung gemüb Gelegenheit 
zur Absetzung pannonischer Schichten von unerwarteter Möchtigkeit gegeben, 
die ich an mehreren Orten auf Grund von Petrefakten auch hier festgestellt habe. 

Um Szentágota, insbesondere NW-lieh davon, ist imfolge der eigentüm- 
lichen Lage der Rozsondaer, Lesseser und Prázsmárer Antiklinalen einesteils 
und jener von Felsőgezés, Bendorf und Vessződ anderenteils, eine tektonische 
Grube entstanden, oder aber ein brachiantiantiklinales Negativ, die Brachianti- 
klinale. Diese übersetzt, fortwáhrend sich versehmülernd, mit synklhnalem Typus 
NE-lich von Vessződ auf das Gebiet der sarmatischen Sedimente, wo sie sich 
um Brutya abermals zwischen den vorigen und den im 8 folgenden Gewölben 
zü einer Brachisynklinalen verbreitert. 


b) Die 8álya—Márdos-Aléina—Kürpud—Szászahuszer 
Synklinale. 


Zwischen der Kiskapus —Alsóárpáser Falte und der Mihályfalva—Salkó — 
Oláhujfaluser Antiklinalen habe ich eleichfalls mehr oder weniger ausgebildete 
Synklinalen angetroffen. Die sanít einfallenden pannonischen Sedimente zwischen 
der Kiskapuser Brachiantiklinalen und dem Mihályfalvaer Gewölbe sind durch 
cine normale, aber genug breite Mulde von einander getrennt und diese krümmt 


DIE TEKT. VERHÁLTNISSE D. GEBIETES ZW. KISKAPUS U. RUKKOR. 465 


sieh bei Márdos nach $§ und steht. hier infolge der Lage der Kiskapuser, Felső- 
gezéser und Solkoer Brachiantiklinalen brachisynklinalartig als Grube vor uns, 
welehe sich SE-lich sozusagen gönzlich absechliebt. Die Felsőgezéser, Salkoer und 
Újegyházaer Gowölbe liegen nöámlieh infolge der bereits erwáhnten Kraft wir- 
kungen so nahe aneinander, da8 man von diesen kaum als von einer normalen 
Svynklinale sprechen kann. 

Hier krümmt sie sich wieder nach § und eleitet gleichzeitig vom Gebiete 
der pannonischen Sedimente auf jJenes der sarmatischen hinauf, wo sie sich durch 
Szászakusz schlöngelnd, gegen E über den Lázul Prumilor das Olttal erreicht. 


c) Die Hirzberg—Hóföld—Skoréer Synklinale. 


Südlich von der Solkoer Wölbung, in der Gegend des 599 m hohen Hirz- 
berg, wendet sich die Synklinale zwischen der S0lko—Oláhfaluer und der Varpod — 
Glimbokaer Antiklinalen nach SE, die sich gerade hier dadurch bedeutend er- 
weitert, daB sie in die relative Synklinale zwischen der Solkoer und der Újegy- 
házer: Brachiantiklinalen hineinreicht. Diese Synklinale ist durchaus mit petre- 


Fig. 26. Der Fceleker Saizbrunnen und seine Umgebung. 


faktenführenden pannonischen Sedimenten ausgefüllt und bietet so auch in dieger 
Hinsicht nicht viel Manmniefaltigkeit. Zwischen Alsógezés und Czinkedál ver- 
schmülert sie sich verháltnismáBig und verbreitert sich wieder ein werig im 
Hortobágytale, um sich, von Hóföld angefangen, abermals zwischen den sich 
immer mehr verbreiternden Gewölben allmáhlieh zu verschmálern. 


d) Die Szentjánoshegyer Synklinale. 


Diese Mulde bildet N-lich von Hortobágyfalva in der Gegend des Rot- 
bacher Waldes auf meinem Aufnahmsgebiete eine aus den umgebenden tekto- 
nischen Verhültnissen hervorgehende Brachisynklinale und zieht gegen 8 mit 
noch normalerem Aufbau über den E-ichen Teil der Gemeinde Szentjánoshegy, 
um von da ab ein wenig nach $ gekrümmt, eleichfalls in das Olttal einzulaufen. 
Lángs ihres Verlaufes habe ich ebenfalls petrefaktenführende pannoniseche Sedi- 
mente gefunden. 


Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. cl 


466 D: FRANZ VAJNA v. PÁVA 


e) Die Vesztény—Feleker Synklina 


Dem Verlaufe der Moha—őSzakadáter Falte folgend, verlüuit auch diese 
Synklinale im Halbkreis und ist dieselbe viel schmáler als die vorigen. 

Nur zwischen dem D. Carbunaru (561 m) und dem mit práhistorischen 
Hügelerabstátten dicht bedeckten Hexenbusch (510 m) verbreitert sie sich eini- 
serma Ben, wo ebenfalls, aus den umgebenden tektonischen Verháltnissen hervor- 
gehend, eine tektonische grube entstanden ist. Auch die Gesteine dieser Synkli- 
nale sind, wie jener der umgebenden Antiklinalen, sarmatisechen Alters. Im 
Gegensatze zu der von Herrn HALAvÁTS im Jabre 1915 gegebenen Karte könnte 
ich ganz oben in der erwáhnten Brachisynklinalen pannonische Sedimente voraus- 
setzen, obgleich ich Petrefakten auch hier nicht gefunden habe, die meine Voraus- 
setzung bestárken könnten. Obeleich meine Aufnahmen, wie man aus den Be- 
sechreibungen ersieht, die Ergebnisse der vorangegangenen Aufnahmen! an vielen 
Orten gründlieh modifizieren, konnte ich die übrigen Partien des Nagyszebener 
Kartenblattes der kurzen Zeit wegen nicht mehr begehen, wie dies meine Auf- 
gabe gewesen würe, und so harren diese noch der weiteren tektonisehen Erfor- 
schung. Über meine mit den literarischen Daten oft gegensützlichen tektonischen 
Beobachtungen will ich mich nicht für sich ausbreiten, weil dies meine Publi- 
kation zu sehr ausdehnen würde und überlasse ich die Ricbtigstellung jener 
Daten den Lesern, auf Grundlage der beigefügten. uns alle Daten vor Augen 
führenden Karte. 

Ivaniegrad, den 15 Mat. 


, 


(Aus dem ungarischen Original übersetzt von M: PRzZYBORSKI dipl. Bergingenieur, 
Berginspektor i: R. Budapest): 


LT. RorH v. TELEGD: Geologiseher Aufbau des Siebenbürgischen Beckens in der 
Umsgebung von Erzsébetvára, Berethalom und Martonfalva. (Jahresbericht der kgl. ung: 
Geologisehen Reichsanstalt f. 1911. Budapest, p. 133— 142.) 

L. RorH v. TELEGD: Geologischer Bau des Siebenbürgisehen Beckens in der Um. 
gsebung von Segesvár, Apold, Rozsonda, Malomkerék und Dános. (Jahresbericht der kgl. 
ung. Geologischen Reichsanstalt für 1912. Budapest, p. 212—224.) 

J. v. HAGaAvÁTS: Geologisceher Bau der Umgebung von Bólya, Vurpód, Hermány 
und Szenterzsébet. (Jahresbericht der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt für 1911. Budapest, 
p. 143—149.) 

Der geologische Bau der Umgebung von Nagydisznód und Nagytalmács. (Jahresber. 
für 1912, p. 203—211.) 

(Geologischer Aufbau der Gegend von Ujegyháza, Holcmány und Oltszakadát. (Jahres- 
bericht für 1913, p. 410—422.) 

Der geologiscehe Bau der Umgebung von Szentágota. (Jahresbericht für 1914, pag. 
410—41T.) 


B) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


DIE STELLUNG DER GEOLOGIE UND DER PALÁAONTOLOGIE 
AN DER BUDAPESTER UNIVERSITÁT. 


Von "Dr. N. M. VADÁSZ. 


— Mit Tafel VI. — 


Eim Rückbliek auf den Entwicklungsgang einer Wissenscbafít ist für die 
JZukunft und für die Jetztzeit immer vorteilhaít, besonders wenn die Ereignisse 
der Vergangenheit mit einer objektiven Kritik beleuchtet werden. Hin wichtigster 
Faktor der Förderung und Vorlesung der heimatlichen Geologie ist die Universitát 
zu Budapest, deren Geschichte mit der Geschichte der heimatlichen Geologie eng 
verbunden ist . Ganz abgesehen von demjenigen Nutzen, der aus diesem historisehen 
Rückbliek für die Richtung des geologischen Ünterrichtes entspringt, halte ich 
die Betrachtungen über die Stellung der Geologie und der Paláontologie auf der 
Buda pester Universitát — auf Grund amtlicher Daten — auch deshalb begründét, 
da infolge der neuesten und. wiederholten personalen Ánderungen der bisherige 
Entwicklungsabsehnitt dieses Lehrstuhles beendet ist. 

Die Vorlesungen über Geologie und Paláontologie hielten auf der Buda- 
pester Universitát ziemlich Schritt mit den Fortschritten dieser Wissenschaften 
und mit den Postulaten des Auditoriums. Der mit Mineralogie verbundene geo- 
logische Lehrstuhl war in den Hánden des Univ.-Prof. JospF v. SZABÓ auf die 
Hntwicklung der heimatlichen geologisehen Forschungen von groBer Bedeutung 
und konnte — infolge der günstigeren Lage — auf die Verbreitung der geologisechen 
Kenntnisse noch gröBere Wirkung ausüben,! konnte aber dennoch im wirklichen 
Sinne des Universitátsberufes: in der Facherziehung kaum prosperieren; dazu 
bot die Verbindung mit der Mineralogie garzú groBe Schwierigkeiten dar. SZABÓ 
bemühbte sich vorzüglieh um den Ausbau der petrographiscben Richtung. 
An seiner Seite las M. v. HANTKEN bis 1882 als Dozent Paláontologie, als er zum 
Ordinarius der Paláontologie mit selbstándigem Lehrstuhl und Institut ernannt 
wurde. j 

Mit der Organisation des Lehrstubhles für Paláontologie eilte die Buda- 
pester Universitát allen auslándischen Universitáten voran, indem damals — abge- 


! Damals war es námlich für die Studenten der Medizin und Pharmazie als Prüfungs 


gegenstand vorgeschrieben. 


317 


468 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


sehen von den speziellen und von den eurcpáischen Dimensionen und Verhült- 
nissen scharf verschiedenen amerikanischen Beispielen — die Paláontologie einzig 
alleim nur in Wien einen selbstándigen Lehrstuhl beseB. Der Lehrstuhl HANTKENZ 
kann aber nicht als ein im modernen — paláozoiscehen — Sinne genommener 
a usschlieBlicher Lehrstuhl für Paláontologie betrachtet werden, indem HANTKEN 
auBer systematischen paláontologisehen Vorlesungen gleichzeitig auch k(reologie 
Ungarno und köpezielle Geologie des Buda—Nagykovácsi Gebirgess betitelte 
geologische Vorlesungen hielt. Mit diesen speziellen Vorlesungen ergánzte er die 
allgemeinen Vortrüge SzABÓs in nutzbringender Weise, welche den Lehrstoff der 
Geologie nicht erschöpfen konnten. Der damaligen Richtung des geologisehen 
Unterrichtes gemáB entsprach demnach der Lehrstuhl HANTKENS eigentlieh 
paláontologisch-stratigra phischen Bedürfnissen. 

Nach dem in 1898 erfoleten Tode HANTKENS biieb die Paláontologie kurze 
Zeit hindurch ohne Vertreter. Erst zwei Jahr spáter, nach dem Tode SzABós wurde 
die Sache des Lehrstuhles richtig und zweckmábBig gelöst, als die Paláontologie 
mit der von der Mineralogie abgetrennten Geologie vereimigt und der so entstan- 
dene Lehrstuhl für Geologie- Paláontologie mit Dr. ANron v. KocnH besetzt wurde. 
Die universitütliche Entwicklung beider Wissenschaften beginnt eigentlich nur 
"jetzt und der Grund dessen liegt auBer der Zunahme des Auditoriums unbedinet 
in dem natürlichen Z/usammenhang beider Wissenschaften. 

Prof. Kocn war auf seinem Lehrstuhl von 1895/6 bis 1912/1383 tátig und 
trat nach 18-jábriger Tátigkeit im Jahre 1918 in den Ruhestand. Beim Beginn 
$einer Professur beseB sein Lehrstuhl einen Assistenten, in 1913 arbeiteten an 
seiner Seite ein Extraordinarius, ein Adjunkt, zwei Assistenten und zwei Privat- 
dozenten. Die nach 1918 eingetroffenen Vorgüánge beabsichtige ich hier nicht 
éingehender zu besprechen; die alles Gute hemmende Auswirkung des Krieges 
lieB ja keine Weiterentwicklung zu, selbst das Aufrechterhalten des bisherigen 
Bahmen stieB auf zahlreiche Schwierigkeiten. Nach 2 Jahre langem Interregnum 
(1918/14—1914/15) wurde der Lehrstuhl und das dazu gehörende Institut in zwei 
selbstándice Lehrstühle, einen  geologisehen und einen paláontologisehen ge- 
gliedert; ersterer" wurde Dr. KARL v. PaAPP besetzt; den zweiten vertrat bis 
za seinem vor kurzem eingetroffenen tragischen Ende Dr. EMERICH LŐRENTHEY. 

Die Rolle der Geologie und der mit ihr eng verbundenen Paláontologie im 
Universitátsunterricht erfordert es, daB das im Dienste der absoluten Wissen- 
schaít stehende akademische Ziel ebenso gefördert werden muB, wie die mit dem 
Lében den Kontakt suchende universitátliche Richtung. In der Ausbildung der 
Mittelschullehrer spielt die Geologie eine bescheidene Rolle,t da sie kein ausge- 
sprochener Prüfungsgegenstand ist und nicht unbedingt aufgenommen werden 
muB. Wenn auch dieses Verhültnis keinesfalls als richtig gedeutet werden kann, 
bedeutet es für die universitütliehe Lage der Geologie insoferne einen Vorte1l, 
indem es ein höheres wissenschaftliches Niveau sichert. Aus dem Auditorium 
der Geologie scheidet nümlich das minderwertige Element der vorgesechriebenen 


1 Val. diesbezüglich meine Abhandlungen über den geologischen Unterricht auf dcn 
ungarischen und deutschen Universitüten in den Zeitschriften Magyar Psedagogia XXI 
1912. und Budapesti Szemle 1912. 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. k 169 


Lehrgegenstünde aus Geologie wird vorwiegend nur von denjenigen , autgenommen 
und gehört, die ihre Studien ernst nehmen und ihre Kenntnisse bereichern wollen, 
Solange, bis die ernsten Zuhörer ihre Wünsche befriedigen können, steht, ihre 
Statistik nie hinter der Statistik der Zuhörer vorgeschriebener (Gegenstöánde, 
indem die Statistik der ersteren mit der Zu- oder Abnahme des Auditoriums in 
demselben geraden Verháltnis steht, wie die Statistik der Zuhörer vorgesehriebener 
Gegenstünde. 

Die Richtigkeit dieser Behauptung ist auch aus dem nebenstehenden 
Graphikon ersichtlich, auf welchem die Gesamtzahl der Budapester Universitüts- 
schüler (1:200) und die Zahl der Zuhörer der philosophischen Fakultát (1: 10) 
mit der Zabl der Zuhörer der Geologie und Paláontologie dargestellt ist. Der 
Zustand vor 1895 wurde nicht in Betracht gezogen, da damals die Zuhörerzab! 
des bisdorthin selbstündigen Lehrstuhles für Paláontologie bestándig gering war 
(von 1—2 bis 10, aber nie mehr). Diese Tatsache kann teils auch mit der geringen 
Freguenz der Universitát, bezw. der philosophischen Fakultát und damit 
verknüpít der naturhistorischen Fücher erklárt werden, hángt aber gewib auch 
damit zusammen, daB die von JosEF v. SzaBó vertretene Geologie von der Paláon- 
tologie getrennt nicht die engen Verbindungen erreichen konnte, die in der auf- 
einander Verwiesenheit belder Gegenstüönde zum Vorschein kommnt. 

Seit dem Beginn der Tátigkeit Prof. Kocnz zeigt die Zahl der Zuhörer der 
(Geologie und Palüáontologie anfangs eine schwankende, spáter eine sich ragch 
erhöhende Kurrvo und kulminiert zwischen 1902—1910; von hier angefangen 
föllt dies Kurve rasch nach unten. Der nácbste Grund dieser raschen Entwicklung 
liegt in der gleichzeitigen Zunahme der Zuhörerzahl; das gleiche Bild zeigt die 
Zahl der Zuhörer der philosophischen Fakultát; seit der Kulmination nehmen 
beide graduell ab. Diese einfache Methode beweist es zur Genüge daB die Zabl 
der Zuhörer der Geologie und Paláontologie nicht von der Vorgeschriebenheit 
des Gegenstandes, sondern ausschlieBlieh von dem natürlichen und für jeden 
ernsten Naturforscher unvermeidlichen Charakter desselben abhángt. Noch deut- 
licher kommt das zum Vorschein, wenn wir die Kurven beider Zuhörergruppen 
separat untersuchen. Beide zeigen auffallende Sprünge und obzwar sie die er- 
wáhnte Kulmination der Zuhörer ebenfalls zeigen, kommt diese in der Zahl der 
Zihörer der Geologie kráftiger zum Vorschein. Der Grund der grobBen Schwankun- 
gen liegt in der Natur der augekündigten Kollegien. Es ist zu betonen, dab die 
Kulmination der geologisehen Kurve, d. h. das gröbte geologische Auditorium 
mit wenigen Ausnahmen immer mit den zusammenfassenden Vorlesungen (all- 
gememe und historische Geologie) verbunden ist, wüábrend spezielle Kollegien 
relativ weniger Zuhörer interessieren. Dasselbe bezieht sich im Wesentlichen 
auch auf die Paláontologie. 

Die Zahl der Zuhörer beider Wissenscbaften betrachtend, sehen wir, da dás 
Auditorium der Paláontologie wesentlich geringer ist, als das der Geologie. Doch 
dürfte infolge der gegenseitigen Beziehung beider Gegenstünde kein so grober 
Unterschied vorhanden sein. Ein Grund dieses Unterschiedes liegt darin, dab 
die Geologie — obzwar sie kein vorgeschriebener Prüfungsgegenstand ist, — mii 
den Prüfungsgegenstönden in nüherer Beziehung steht; auch die Verweisungen 
in der Geograpbie bestárken dieses gesteigerte Interesse. 


470 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


Das paláontologische Auditorium Prof. LŐRENTHEYS stand nicht nur unter 
-der Hörerzahl der Geologie, sondern auch wesentlich unter dem paláontologischen 
Auditorium Prof. Kocus. Der Grund dessen lag in erster Linie in den stark speziali- 
pierten Vorlesungen Prof. LŐRENTHEYS. . 

Vollstándigkeitshalber stellte ich im Graphikon auch die Zustánde des 
Lehistuhl-Interregnums und der seitdem vergangenen Zeiten dar. Zur Zeit des 
Interregnums nimmt die Kurve beider Gegenstánde im áhnlicher Weise ab und 
entspricht auch der allgemeinen Zahl des Auditoriums. Seit der Trennung des 
Lehrstuhles" (1915) blieb die Kurve der Geologie trotz der sehweren Kriegszeiten 


im eléiechen Niveau, wáhrend die des Auditorrums der Paláontologie- — obzwar 
die Zuhörerzahl der philosophischen Fakultát zunimmt — einen plötzlhiehen 


Niedergang Zeilgt. 

Auf Grund dieser Betrachtungen kann nun festgestellt werden, dab 
Geologie und Paláontologie — trotzdem, dab sie keine vorgeschriebene Gegen- 
stüönde sind — an der Universiítát unter der Einwirkung derselben zwei inneren 
Faktoren stehen, die auf alle übrigen universitátliehen Gegenstánde eimwirken. 
Diese Faktoren sind : die Gesamtzahl des Auditoriums und die Oualitát der ange- 
kündigten Vorlesungen. Die allgemeinen Vorlesungen zusammenfassenden Charak- 
ters vermittelten für die Mittelsehullehrer- Kandidaten ein reines Bild der Geologie 
und boten dem Spezialistenanfánger zur Weiterbildung einen sicheren Grund dar. 
Das Lehrmaterial der Geologie nahm derart 2 Semester in Anspruch ; im zweiten 
Schuljabhr wurde die Geologie Ungarns und noch eine wichtigere geologiseche 
Disziplin eingehender gelesen. Der geologisehe Kursus dehnte sich auf 4 Semester 
aus und daneben nahm auch die Paláontologie 4 Semester in Anspruch. Natürlieh 
konnte das riesige Material beider Gegenstánde auf diese Weise nicht erschöpít 
werden und die Fachbildung würde noch mehrere spezielle Vorlesungen bean- 
spruchen. Nachdem aber das Auditorium sich für spezielle Vorlesungen nur in 
geringer Zahl interessiert, können diese den Privatdozenten überlassen werden. 

Im Laufe des hier besprochenen universitátlichen Abschnittes der Geologie 
und Paláontologie absolvierte die Budapester Universitát die jüngere Generation 
der berufenen Fachleute beider Gegenstünde. Auffallend ist es, das der gröBere 
Teil dieser Generation eben zur Kulminationszeit der universitátliehen Entwick- 
lhung der Geologie und Paláontologie erzogen wurde, so dab diese Zeit mit vollem 
Recht als die geologische Blüteperiode der Budapester Universitát bezeichnet 
werden kann. Dieser Aufschwung und das Auftreten der die Greologie als berufene 
Fachleute zu pflegen wünschenden Fachmönner sind beinahe gleichzeitig und 
dessen Grund liegt darin, daB die Zahl der Geologiezuhörer in der erwáhnten 
Zeit die gröbte war; dementsprechend konnten unter diesen mehrere ernste For- 
scher heranwachsen. Nachdem diese vom Standpunkte der Universitát aus als 
hervorragende betrachtet werden műüssen, stehen wir hier vor einer Selektion, 
die zam Zweck der geologischen Erziehung derart bestándig und bewubBt geleitet 
werden muB, dab man die Zahl der Zuhörer der Geologie und Paláontologie ver- 
mehrt und auf diese Weise die Selektion erleicbtert. 

Vor allem müssen wir uns bemühen, die aus wissenschaftlichen und national- 
ökonomischen Gründen so wichtige Geologie in weiten Kreisen zu verbreiten. 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 471 


Dieses Ziel kann auf der Universitüt dadurch erreicht werden, dab die Geologie zu 
einem vorgesehriebenen Prütungsgegenstand erhoben wird ; durch die Ausbildung 
der Mittelsehullehrerkandidaten wird auch die Geologie weiter verbreitet.: Wie 
wir gesehen haben, sichert ein gröBeres Auditorium der Geologie das System 
der zur Facherziehung führenden Selektion. Sowohl vom Standpunkte der 
auf diese Weise verbesserten Mittelsechullehrerbildung, wie auch dem Stand- 
punkte der Erziehung vaterlándischer Fachleute ist neben der Geologie der syste- 
matische Unterricht in der Paláontologie unentbehrlich. Obzwar das ideale Ziel der 
Universitát die absolut unabhángige und der heutigen Richtung entsprechende 
Einstellung dieses Gegenstandes ermöglicht, ist es vom Standpunkte des Audi- 
toriums, der geologisehen BErziehung und der vaterlándisehen geologischen For- 
schungen aus wünschens wert , die enge universitátliche Verknüpfung beider Wissen- 
schaften aufrecht zu halten. Die Paláontologie ist auf der Uni- 
versiíitüát eine unentbehrliche, nebengeordnete Wissen- 
sehafít der Geologie, jedoch bedeutet dieses Verháltnis keine weitere 
Abhüngigkeit oder Untergeordnetheit. Man darf es nie vergessen, daB einesteils — 
wie wir es auch gesehen haben — die Paláontologie das Interesse ihres Auditorrums 
teils der Verknüpfung mit der Geologie zu verdanken hat, anderenteils aber auch 
das nicht, daB die wichtigsten Wurzeln und Untersuchungsmateriale der Paláonto- 
logie auf der Geologie fuben. 
Budapest, den 25. Oktober 1917. 


() BESPRECHUNGEN. 


Prof. Dr. Karl von Papp kön. ung. Sektionsgeologe: Die 
Eisenerz- únd Kohlenvorrüáte des Ungarischen Reiches, 
10530 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt. 
(Budapest 1917.) 

Dieses Werk ruft in uns die Erinnerung an bessere Zeiten vor und im 
Sinne der unsterblichen Verse Dantes denken wir mit sehmerzhaften Empfindungen 
an jene letzten internationalen geologiscehen Kongresse zurück, aus deren Wirk- 
samkeit auch das gegenwörtige ungarische Werk entsprungen ist. Inmitten des 
jetzigen schauderhaíten Umsturzes, da sámtliche geistige und materielle Kráfte 
der civilislertesten Nationen zur gegenseitigen Zerstörüng und Vernichtung von . 
Gut und Leben dienen, können wir uns ja kaum vorstellen, dab es erst einige 
Jahre her sind, da8 sich dieselben Nationen in friedlichen und freundschaftlichen 
Zusammenkünften um die Fortschritte der Kultur und der Wissenschaft bemühten 
und zu diesem Zwecke ihr Wissen und ihre Arbeitskraft vereinigten. Bin solches 


1 Ins Deutsche übersetzt von ARPÁD v. ZSIGMONDY dipl. Bergingenieur, Öberberg- 
inspektor i. R. Zu bestellen bei Friedrich Kilians Nachfolger, Universitátsbuchhardlung 
Budapest, IV., Váci-utca 32. Preis 20 Kronen. 


472 BESPRECHUNGEN. 


gemeinnütziges grobcs Unternehmen entsprang. auch aus den geologischen inter- 
nationalen Zusammenküníten, als in ihrer zehnten und elíten Session beschlossen 
wurde, daB unter Mitwirkung jeder teilnehmenden Nation ein übersichtliches 
und zusammenfassendes Werk über den Hisenerz- und Kohlenbergbau des ganzen 
Erdenrundes herausgegeben werde,. 

Es ist eine unbestreitbare Wahrheit, dab die in der Steinkohle verborgene 
Energie und das aus dem KEisenerz gewinnbare Material die zwei Hauptsáulen 
der Industrie der Jetztzeit darstellen und dab gegenüber dem stetig steigenden 
Verbrauch dieser beiden Stoffe, deren Rückersatz ausgeschlossen ist, der. zu- 
gángliche Vorrat unserer Erde dennoch nur eine beschránkte Menge bildet und 
sehon oít die ángstliche Frage heraufbescehworen hat, was geschehen werde, wenn 
das Ende der rücksichtslosen Ausbeutung eintritt, wenn das letzte Stück Kohle, 
das letzte Bisenerz verbraucht sein wird? was wird sodann das Schicksal der 
Menschheit sein? 

Die Unternehmung der Geologen will nicht diese Fragen beantworten, 
wenn die berufenen Bergmünner ihre Weltstatistik aulstellen, sie will nur das 
Werk der wirtschaftlichen Einrichtungen der Zukunit fördern, sofern sie die 
Verteilung dieser zwei wichtigen Stoffe in der ganzen Welt im jetzigen Zustande 
vor Augen führt und auf Grund der geologischen Kenntnisse auf die noch zu 
erhoffenden Aufschlüsse hinweist. Deshalb ist es auch meht möglheh mit diesem 
groBen Werke einfach die Statistik, die Bergámter, die Ministerien zu betrauen, 
sondern es müssen jene, die sich durch Beruf mit dem Bau und den Stoffen der 
Erdrinde, mit deren inneren Verháltnissen bescháftigen, kurz, die Geologen diese 
Aufgabe unternehmen, damit das Bild, welches sie von diesen Schátzen der Natur 
skizzieren werden, nicht einen öden Zahlenhaufen, sondern eine lebendige, fach- 
gemaBe und motivierte Zusammenstellung biete. 

Jedermann füblt, dab eine derartige Unternehmung vornehmlieh ein Werk 
des Friedens ist. Die Vorbedingung ihres Anfanges und ihrer ersprieSlichen Durch- 
führung ist das friedliche Zusammenwirken der Nationen, und ihr Zweck 
kann auch nichts anderes sein, als die wechselseitige Ünterstützung der wirtschait- 
lich aufeinander angewiesenen Lönder und Weltteile, die vernunítgemábBe Regu- 
lierung des Austausches ihrer Werte. I 

Hinem derartigen internationalen friedlichen Wettstreit kann auch Ungarn 
nicht fern .-bleiben, wie denn auch die ungarische Geologie iíihren Teil aus dem 
internationalen Werke sich entnommen hat. Wir müssen erfreut sein, dab wir 
bei dieser Gelegenheit in der Person des Universitátsprofessors Dr. KARL v. PAPP 
jenen mit ausgebreiteten Kenntnissen und eisernem FleiB begabten Fachmann 
gefunden haben, der die 1hm übertragene Aufgabe zur Ehre unserer vaterlándisechen 
Wissenschaft zu lösen wubBte. 

Im Stockholm erschien in der XI. Session des internationalen geolo- 
gischen Kongresses im Jahre 1910 das groBe, die Hisenerzvorráte der Welt vor- 
führende Werk, in dessén erstem Band das PaPppsche Werk:kDie im ungari- 
sehen. Sötaatsgebiete vorhandenen  Eisenerzvorráte 
120 Seiten einnimmt, Der zweite Teil des Unternehmens, die Weltkohlenstatistik, 
wurde drei Jahre spöter, im Jahre 1918 dem in Toronto in Canada tagenden geolo- 


BESPRECHUNGEN. 478 


gischén Kongreb unterbreitet und im. idritten Bande dieses Sammelwerkes hat 
Dr. v. Papp unter dem Titel kLes ressöurces houilliéres de ba 
Hongrie, die Steinkoblenlager Ungarns skizziert und die ungarische Kohlen- 
bergbaustatistik veröffentlicht. j 

Wenn der gelehrte Verfasser diese seine zwei Werke nun im ungarischen 
Gewande uns, seinen Landsleuten, vorführt, so sagt uns schon der bloBe Anblick 
dieses dickleibigen "Bandes, daB diese neue Ausgabe nicht eine einfache Über- 
setzung der erwáhnten Publikationen ist, sondern ein bedeutend ausführlicheres 
und reicheres Werk, das bei reichlicherer Ausnützung der ungarischen Fach:r 
literatur auch die beremánnischen Auífschlűsse und statistischen Daten der letzten 
Jahre -berücksichtigt. Da die Hinscbránkungen, welche die internationale Unter- 
nehmung den Mitarbeitern der einzelnén Lönder vorzuschreiben gezwungen war, 
hier entfielen, war Herr Professor v. Papp in der glücklichen Lage, seine fleiBig 
gesammelten Beitráge in vollkommenerem MaBe zu bearbeiten, mit Zeichnungen 
und Karten reichlicher zu illustrieren und die egrobe Menge von statistischen 
Daten mit intensiverer Behandlung der geologischen Verhültnisse zu verbinden. 

Vermöge des letzteren Umstandes wird die Wirksamkeit der ungarischen 
Gelehrten in diesem ungarischen Werke besser zum Ausdruck gebracht als. in 
den für das Ausland bestimmten kürzeren Publikationen..Hier sehen. wir, dab 
das Wirken der ungarischen Geologen in den letzten Jahrzehnten zu einem mách- 
tigen Faktor in der Entwicklung des vaterlándiscehen Bergbaues geworden ist. 
Und der Verfasser, der erst vor nicht langer Zeit aus dem Verbande der unga- 
rischen Geologischen Anstalt geschieden ist, üpterlübBt es nicht, die geologischen 
Beziehungen des Bergbaues eingehend vor Aügen zu iühren und die von semen 
gewesenen Mitarbeitern auf diesem Gebiete erworbenen Verdienste hervorzuheben. 

In Anbetrachbt seines Ursprunges und Zweckes zerfállt das uns vorliegendeé 
Werk in zwei Hauptteile, und zwar.in die Beschreibung der Hisenerze und 1 in 
die der Kohlenlagerstütten. ; 


te Bisemnetzes. 


Als Grundlage der Hinteilung des ersten Teiles hat der Verfasser die geo- 
graphischen Hinheiten gewáblt und führt er demgemüB den KHisenerzbergbau 
Ungarns in sieben Bezirke geteilt vor. I 

1. Der überwiegende Teil (Hauptteil) des ersten Bezirkes enttállt 
auf das Szepes-Gömörer Erzgebirge, an welches sich die weniger wichtigen Bisen- 
erzbergbaue der benachbarten Komitate Hont, Bars, Zólyom und Liptó anschlies- 
sen. Die Skizze der geologischen Verháltnisse dieser Gegenden gründet sich auf 
die Arbeiten in- und auslándischer Gelehrten (BCHAFARZIK, HuGo v. BöcKH, 
ANTON Kocun, LupwIiG v. Lóczy, ROZLOZSNIK. UHLIG, BARTELS, BAUMGÁRTEL, 
VoIr. WOLDRICH, ÁHLBURG usw.). 

Im der Gegend von Dobsina kommt der berühmte Nickel- und mottó 
bergbau meistens als Bisenerzproduktion in Betracht und sind hier in den Gruben 
des " Herzogs von Coburg eine Million Tonnen Bisenerze mit durchschnittlieh 
4097 Bisengehalt aufgesehlossen. Mit den interessanten. geologisehen Verháltnissen 


474 BESPRECHUNGEN. 


haben sich schon viele ausgezeichnete Geologen bescháfítigt, in deren Werken 
wir nicht selten entgegengesetzten Anschauungen begegnen. Die Entdeckung des 
Polytechnikumprofessors Dr. FRANZ SCHAFARZIK, nach welcher gewisse Bildungen 
die man ehemals für kristalliniscehe Schiefer gehalten hat, in Wirklichkeit Tuffe 
von Eruptivgesteinen (Porphyroide) sind, hat nicht nur die geologische Auffass ung 
in vielem modifiziert, sondern auch auf die Brzbildung ein neues Licht geworfen. 

Die Knappheit des Raumes gestattet es uns hier nicht, jeden einzelnen 
Bergbau dieses reichen Bergbaudistriktes selbst nur namentlich autzuführen, 
umso weniger können wir uns in die Details seiner geologischen und mineralogi- 
schen Merkwürdigkeiten einlassen. DaB aber dieser erste Bezirk an erster Stelle 
der Bisenproduktion Ungarns steht, dafür geben die in demselben aufgesehlossene 
Menge von 26.143,500 Tonnen und die noch zu erhotfende Menge von 47.680,000 
Tonnen Bisenerz Zeugnis. 

2. Der zweite Bezirk erstreckt sich über die nordöstliehen Karpathen. 
Karpathensandsteine, kristallinische Schiefer und der Vihorlat-Guttiner Eruptiv- 
zug geben die Grundfarbe des geologisehen Bildes. Nach dem Verfasser sind die 
im Karpathensandstein eingelagerten Brauneisenerze durch die Verwitterung 
der Kiese entstanden. Die geologische Karte der nordöstlichen Karpathen hat 
Dr. THEODOR PosEvirz angefertigt. Der reiche Edelmetallerzbergbau von Nagy- 
bánya und Felsőbánya im Szatmárer Komitate produziert auch Limonit und 
Pyrit. Im Szolnok-Dobokaer Distrikte hat der unlángst auf dem Schlachtfelde 
verblutete Graf Jurrus von ESZTERHÁZY in Macskamező Hisen- und Manganerz- 
bergbau betrieben. Kiese gowinnt man in den Gruben von Oláhlápos und Ó-Radna. 

Die Bisenerzproduktion in dem ganzen grobBen Gebiete ist nicht sehr be- 
deutend. Aufgesehlossen sind nur 25,000 Tonnen Erz, wáhrend eine Menge von 
985,000 Tonnen zu erhoffen ist, doch schátzt der Verfasser die Menge jener Kiese, 
die die jetzige Industrie noch zur HBisenverhüttung verbraucht, auf 3.300,000 
Tonnen, obeleich deren Eisengehalt 40—50 Prozent betragen düríte. 

3. Der dritte Eisenbezirk sehlie8t das Bihargebirge und das 
Siebenbürgische Erzgcbirge und dessen Umgebung bis an das Marosta) ir sich. 
Hier findet die Montangeologie eines der mannigfaltigsten und interessantesten. 
Arbeitsfelder unseres Vaterlandes, und wenn dieses Gebitt auch rücksichtlicn 
der Eisenproduktion nicht an erster Stelle steht, so erlangt es doch in Verbin- 
dung mit der Gewinnung anderer Metalle umso mehr Interesse. Wir finden in 
dem Buche die Beschreibung der Magneteisenerzlager von Kiskóh und Törökmű 
im eigentlichen Bihargebirge, der Roteisensteingruben von Magura saca und 
Salesti und des Magnetit-Limonitlagers von Karpines, Ím neuester Zeit haben 
die Aluminiamerze des Bibargebirges egrobe Bedeutung erlangt (Bauxit und 
Diasporit), die vornehmlich in der Umgebung des Jádtales, in der Gemarkung 
von Remecz und Damos und im Galbinatal, sowie in den Gemarkungen von Rév- 
Sonkolyos und Tizfalu der Gegenstand eines lebhaften Bergbaubetriebes geworden 
sind. Bauxit, welcher bei einem zirka 5094 betragenden Gehalt an Aluminium 
auch ungefáhr 22 Procent Bisen enthált, ist dem Gutachten SzáDEczkYs zufolge 
auf hydrothermalem Wege entstanden, wöáhrend andere Autoren, wie PAuLg8 
und LACHMANN seinen Ursprung a af die Terra Rossa des Jurakalkes zarückführen 


BESPRECHUNGEN. 415 


wollen. In dem zwischen der Maros und der WeiBen- Körös sich erhebenden Gebirge 
begegnet man mehreren Hisen- und Manganerzgruben: Im Menyhbáza befinden 
sich die Hisenerzsberebaue der Grafen WENCKHEIM; in Zimbró betreibt Graf 
ZSELÉNSZKY, in Soborsin Graf Huwnyapy Bergbau auf manganhültige Hisen- 
erze. Im Kapfererzbergbau Rossia werden nebst Kuptererzen Pyrite und der 
durch seine Verwitterung gebildete Limonit gewonnen. Grobe Mengen von Kies 
werden auch m Golddistrikte des Hunyad—áAlsófehérer Komitates erzeuet: 
án den. Gemeinden Timpoele, Felső-Kenesd, Tekerő, Voja usw. Östlich von bicr, 
in der Gegend von Torockó, bilden Eisenerze anderer Art den Gegenstand eines 
uralten Bergbaues; hier kommen nöámlich zwischen kristallimisehen Schiefern 
und Kalksteinen Spateisensteinlager vor, die zum Teil zu Limonit umgewandelt 
sind. 

Auf dem GroRen Alföld haben sich als jüngste Hisenerze die sogenannten 
Raseneisenerze gebildet, die jedoch keine hinreichende Bedeutung besitzen, um 
AnlaB zu einem wirklichen Bergbaubetrieb zu geben. 

Im ganzen Bezirke sind derzeit 533,810 Tonnen Eisenerz aufgesehlossen 
und sind 2.897,000 Tonnen zu erforschen. Bedeutend  grösser ist die Reserve an 
Aluminiumerzen und Kiesen, die jedoch gegenwártig nicht zur Hisenproduktion 
dienen. 

4. Von geringerer Bedeutung ist der vierte Bezi:k, die östlichen 
Grenzkomitate Siebenbürgens, das Széklerland und die Bárcaság. In Kovászna 
kommen in dem zur unteren Kreide gehörigen Karpathensandstein einige Siderit- 
lager vor. In der mittleren levantiniscehen Etage im Komitat Udvarhely findet 
sich Bisenspat. In Szentkeresztbánya enthált der Andesittutff bauwürdige Hisen- 
erze und in Bodraj exploitiert man Raseneisenerz. In Alsó-Rákos im Komitate 
Nagyküküllő ist eine geringe Bisenerzproduktion. In den Komitaten Brassó und 
Csik schlieBen die kristalliniscehen Schiefer stellenweise Hisenkieslager ein. 

Die Produktion dieses BEisenerzbezirkes im Jahre 1907 belief sich auf 3600 
Tonnen Erz. Aufgescblossen sind hier 68,000 Tonnen und zu erhoften 1.960,000 
Tonn en. 

5. Der máchtige Hunyader Bisenerzzug und die den- 
selben begleitenden zahlreichen isolierten Lager und Stöcke im Pojana Ruszka- 
gebirge sichern dem fünften Bisenerzbezirk den zweiten Platz in der Hisenerz- 
produktion Ungarns. Die geologischen Verháltnisse dieses (Gebirges sind aut 
Grund der Untersuchungen von Lóczy, SCHAFARZIK, HALAVÁTS und NOPCSA 
hinreichend bekannt und auferdem bescháftigen sich mit den Erzlagerstátten 
dieses  Bezirkes zahlreiche montangeologische Studien. Das Pojana Ruszka- 
gebirge durchzieht ein 40 Kilometer langes und 100—150 Meter breites Eisen- 
erzlager, dessen Erzschátze schon von altersher ausgebeutet werden. In den 
Gemarkungen von Alsó-Telekes und  Ploszkabánya im Hunyader Komitate 
haben schon die römischen Eroberer den zu Tage tretenden Bisenspat und 
Brauneisenstein gewonnen ; im Jahre 1858 hatte die Brassóer Bergbaugesellschaft 
den Betrieb aufgenommen. In den Gruben des ungarischen Staates in. Gyalár 
zeigt sich der Eisenspac in 150 Meter Máchtigkeit zwischen dem Glimmerschiefer 
und Kalkstein und übergeht der selbe nach aufíwárts gleichfalls in Limonit. Es 


476 BESPRECHUNGEN. 


ist dies, Ungarns reicbstes Bisenerzlager und seine Erze záblen szu den reinstenzg 
das sogenannte Blauerz enthült 5894 E:sen und 2594 Mangan. Der das Hangendé 
bildende Kalkstein liegt nach den Untersuchungen von SCHAFARZIK diskordant 
über dem Glmmersehiefer; bezüglieh des geologischen Alters jedoch sind die 
Meimungen der Forscher abweichend. 

Südlicen vom Hauptzuge, von Vaspatak an gegen " Westen reihen id 
zwischen Glmmersechiefern und Kalksteimen solche Erzstöcke aneinander, die 
hauptsáchlich Magneteisen enthalten. SCHAFARZIK hat in dieser Gegend zwischen 
Baucár und Kriva einen Granitstock angetroffen, dessen Ausbruch seiner An- 
schauung zufolge in ursáchlehem Zusammenhang mit jenen Erzstöcken steht, 
die sich von dem Gyalárer Hauptzug sowohl rücksich.lieh der Form sowie des 
Materials unterscheideni . 

Alle diese Hrzzüge beschránken sich nicht auf das Gebiet des Hunyader 
Komuitates, sondern dieéselben dringen im Westen auch ín das Komitat Krassó- 
Szörény ein. In der Gemarkung von Krivina und Petrosz bilden Limonit. und 
manganhültiger Hámatit, in Ruszkica Siderit den Gegenstand des Bergbaube- 
triebes. Auch in der Gegcnd von Lunkány und Nadrág finden sich mehr oder 
weniger Mangan enthaltende Kisenerze. 3 

D-e im fünften Beozirke aufgeschlossene Hisenerzmenge betrágt 3.655,500 
Tonnen die zu erhoffende dagegen 13.335, 000 Tonnen. 

6.-.Als.sechsten Bezirk sieht :der Verfasser das in montanisti: 
secher und geologischer Hinsieht eleich wichtige Krassó-Szörényer Erz- 
gebirge an. 

ETtei wo sich die Faltenzüge der Südlickezi Karpathen nach Süden wenden, 
um sich jenseits der Donauenge an die Balkanzüge anzusehlieBen und wo jene 
gewalttátige Behwenkung noch durch zablreiche Spalten und Verwerfüngen kom- 
pliziert wird, zu welchen noch die Störungen durch die aus den Tiefen kommenden 
Aufbrüche hinzutreten, — sehreibt die Tektonik der Erde dem Geologen eine 
s0 schwierige Arbeit vor, daB sich.die Mitglieder der kön. ung. Geólogischen 
Reichsanstalt viele Jahre hindurch um die Lösung dieser groBen Aufgabe be- 
müht haben. Namentlich rühmt die schöne geologisehe Detailkarte, welche die 
Anstalt von jener Gegend. herausgegeben hat, die Tátigkeit der Geologen JOHANN 
von BöckH, Lupwig RorH von TELEGD, FRANZ SOHAFARZIK und JULIUS HaALa- 
VÁTS. 

Nebst den Urschiefern Ügető in diesem Gebirge die ganze Serie der palúr 
ozoisehen und mesozoischen Formationen und von den dazwischen eingekeilten 
tertiüren Beckenausfüllungen soll in dem Abschnitte über den Kohlenbergbau 
die Rede sein. AuBer diesen Bildungen aber unterbreehen ültere und jüngere 
Eruptivgesteine, die gestörten Schichten der Sedimente und vielleicht ist der 
Erzreichtum der Gegend diesen Aufbrüchen zu verdanken, eleichwie die auBer- 
ordentlich interessanten Kontakterscheinungen, an welchen sich der Mineraloge 
hier ergötzt, jedenfalls dieser Ursache zuzusehreiben sind. 

Im östlichen Tee des, Bezirkes gibt es weniger interessante Bisenerzgruben. 
In Pojana Mörul und bei Jablanica, sowie in der Gegend von Örményes exploitiett 
man Magneteisenerze in den; kristallimisehen Sehiefern. In Dubova gewinnt man 


BESPRECHUNGEN, 417 


Roteisenerz und im Serpentin des wildromantischen Kasanpasses kommt Chrom- 
eisenerz vor, Wichtiger sind die im westlichen Teile des Gebirges auftretenden 
mannigfaltigen Erzbildungen, die an den Granodiorit (Banatit) und an andere 
Ausbrüche gebunden sind. Moravica und Dognácska sind alte, berühmte Berg- 
werksorte, deren Namen den Mineralogen wohlbekannt sind. Hier kommt das 
Ludwigit benannte Eisenerz (borsaure Magnesia-Bisenoxydoxydul) vor. Die Hisen- 
erze sind hauptsáchlicn Hámatit und Magnetit. In Moravica werden auch noch 
die Bisensteinhalden gemengt mit den von den Stöcken herrührenden Erzen in 
den pliozánen Schotterablagerungen der Aufbereitung unterworfen. In Anina 
enthalten die weiter unten erwáhnten liassischen Kohlenflötze. bituminöse Hisen- 
steine. Der Verfasser schützt den aufgegechlossenen Brzvorrat aller dieser Hisen- 
erzlagerstütten auf 1.843.040 Tonnen und die zu erhoffende Menge auf 5.276,800 
Tonnen. 

7. Der siebente Bisenerzbezirk scehlieBt diein den 
Zügen der kroátisech-slavonisechen Inselgebirge und der 
dinarisehen Alpen verstreut vórkommenden Lagerstátten in sich. -: 

Im Komitate Zágráb kommen in der Gegend von Beslinac— Tergova Braun- 
eisenerz- und Spateisensteinlinsen in paláozoisehen Schiefern vor, die von einer 
Brüsseler Gesellechaft ausgebeutet werden. AubBer Hisenerzen gewinnt man noch 
geringe Mengen von Blei-, Kupfer- und Silbererzen. 

Bei Ruda enthalten die: Werfener Schiefer und. die Karbonschichten Rot- 
eisénerze. In der Gegend von Rudopolje, Girgin und Mazin im Komitate Lika- 
Krbava erzeugt man eisenhültige Aluminiumerze (Bauxit). 

Im Komitate Modrus-Fiume finden sich in dem im Kalkstein des Ka pella- 
gebirges vorkommenden diluvialen Ton Limonitlinsen. Aueh die Komitate Varasd, 
Pozsega und Belovár-Körös liefern wohl wenig, aber oft doch Hisenerze sehr 
guter Oualitát. 

Im ganzen Bezirke sind 841,000 Tonnen Hisenerz aufgeschlossen und 
6.818.000 Tonnen zu erhoffen. 

Am Schlusse des ersten Teiles des Werkes sind die wichtigeren Daten der 
ungarischen  Hisenerzbergbau-Statistik in einer Tabelle zusammengefasst. Die 
Tabelle enthált folgende Kolonnen: Komitat, Gemeinde, Bergwerkseigentümer, 
Flácheninnalt der verliehenen Grubenfelder, aufgeschlossene (4) und zu er- 
hoffende (B) Erzmenge in Tonnen, die Summe dieser beiden Mengen (4--B), 
Bisengehalt der Brze (Fe in 9/), Art der Erze, die Mengen der zur Bisenverhüt- 
tung nicht verwendeten Bisenerze in Tonnen (04) und die Bezeichnung des mög- 
lichen Vorrates (09): möáBbig, gering usw. 

Alle diesen Daten zusammengezogen, geben uns über Ungarns Hisenerz- 
vorráte folgende Übersicht: 


Flácheninhalt der auf Bisenerz verliehenen Grubenfelder 1682 km? 


Eisenerzproduktion im Jahre 1907... ..... . . a 91 GOGÚZÚKT 
AtISESGHÍÜSSENS E MEN ét" ZAN e erre se e esláte e a 1... 99.109 850 
Za érhortendstMénab Dre áee e evet. SB VÉ e 78.926,800 " c 
ale pt a ERR 0 9 BD Sto tda ut uk 112.036.650 4 
Nicht "vorwendetos Htző sú lt áe sztsza edeé a efatáláteasts 32.430,000 c 


LEE ist ESÉSBÉS E SS EA ee aZ RE 144.466,650 4 


4.78 BESPRECHUNG EN. 


Indem der Verfasser einen Rückblick auf das oben Gesagte wirft und nach 
den Produktionsdaten und der Aus- und Hinfuhr den Jahresbedarf des Landes 
an Eisenerz feststellt, sucht er eine Antwort auf die Frage, wie lange der vater- 
löndische Hisenerzbergbau ím stande sein werde, den inlándiscehen Bedarf zu 
decken. Die Antwort, die der Verfasser auf diese Frage findet, ist zwar etwas auf- 
munternder als jene, die der ungarische berg- und hüttenmönnische Landes- 
verein vor zehn Jahren gegeben hat, aber gleichwobl nicht sehr beruhigend, denn 
dem Gutaechten des Verfassers zufolge wáre Ungarn — abgesehen von der Wieder- 
verarbeitung ansehnlicher. Mengen von Alteisen — nur noch 55 Jahre imstande, 
die Ansprüche der vaterlándisehen Hisenindustrie zu befriedigen, 


TE AKTó he miasee te 


Der zweite Teil des Werkes fübrt uns Ungarns kohlenbergbau vor, aber 
auch hier bietet der Verfasser ebenso wie im ersten Teil weit ausgedehntere 
Beschreibungen und viel zahlreichere Textfiguren als in dem französisehen Ori- 
ginalartikel, der in dem internationalen groBen Werke nur in bescheidenem Um- 
fanc erscheinen konnte. 

In der Aufführung des Stoffes hat der Verfasser eine andere Klassifikation 
zuegrundeedegt als hinsiechtlieh der Hisenerze. Wenn beiden letzteren die geo- 
oraphischen Hinheiten geboten wurden, tritt bei der Steinkohle das geologische 
Alter in den Vordererund, da ja die Koblenflötze, als Glieder von sedimentáren 
Schichtenreihen hinsickhtlich ihres Alters immer genau bestimmbar sind und die 
Beschaffenheit der Steinkohle sich im ganzen genommen parallel mit dem Alter 
modifiziert. S0 führt uns also die Beschreibung von unserev öültesten, nöümlich 
der karbonischen Steinkohlenformation angefangen durch die Serie der geolo- 
gischen Perioden bis zu den jungtertiáren Ligniten. 

I. Es fállt sogleich auf, dab jenes Glied der paláozoisehen 
Schiechtenreihe, welches in Westeuropa so dominiert, dab der ganze 
Abschnitt der de Benennung Karbonperiode erhalten hat, in unse- 
rem Vaterlande eine sehr geringe Rolle spielt. Wenn man von 
dem im Krassó-Szörényer Komitate befindlichen Tiszafa-Ujbányaer Karbon- 
becken, dessen Kohle guter Oualitát zum egroBen Teil bereits abgebaut ist, ab- 
sieht, wáren auf ungariscehem Gebiete nur noch die uünbedeutenden  Koblenflöze 
im Zempléner Gebirge, in den nördlichen Karpathen bei Csáca und Jablonka 
und sehlieBlich bei Cabar-Dolnice im Komitate Modrus-Fiume zu nennen. Es 
darf jedoch nicht versehwiegen werden, dab unsere Geologen, die in letzterer 
Zeit den komplizierten Bau des Krassó-Szörényer Gebirges eimngehend studierten, 
der Hoffnung Raum geben, daB an anderen Punkten dieser Gegend (Bigér, Szekul, 
Lupák) Karbonkohle aufzufinden und mit Nutzen zu exploitieren sein werde. 

Schwachen Kohlenspuren begegnet man auch in den permisechen 
Formationen des Krassó-Szörényer Komitates. 

III. Interessant ist es, daB hinsiechtlieh der Schwarzkoble in Ungarn die 
sekundáre Liasformation die Rolle des Karbon ver- 
tritt, und zwar in den südlichen Teilen des Landes, auf zwei von einander 


BESPRECHUNG EN. 479 


entfernten und geologiseh günzlich unbhángigen  Gebieten, nömlich in der 
westlichen Hölfte des Krassószörényer Gebirges und in dem uralten Pécser Insel- 
gebirge. 

Die Kohlenbildung in der Gegend von Berszászka und Drenkova 
im Krassó-Szörényer Komitate gehört in die Lias. Die zwischen umgekippten 
Schiechtenreihen gelagerten Kohlenflöze wurden durch spüáteren Seitendruck in 
hnsenförmige Trümmer zerbrochen. Diese Liasbildung kann auch jenseits der 
Donau auf serbischem Gebiete verfolgt werden. 

In dieselbe Gruppe gehören die Liaskohlen von Bigér (Schnellersruhe), 
Pregeda und Szvinyesa. Nördlich von diesem Kohlenterrain befinden sich die 
bedeutenden Schwarzkohleneruben von Anina-Stájerlak; hier finden sich die 
bauwürdigen Kohlenfílöze in den unterliassisehen Sandsteinschichten. Die vielfach 
gestörte Schichtenlagerung wird in zablreichen Figuren vorgefühit. 

Im die nördliche Fortsetzung dieser Liasbildung fallen die Kohlenflötze von 
Resicza und Domány, die von der österreichisch-ungarischen Staatseisenbahn- 
gesellschaft exploitiert werden. Die hier, sowie in Anina erzeugte Schwarzkohle 
ist von vorzüglieher Oualitát und konkurriert hinsichtlich ihrer Heizkraft mit 
den besten Karbonkohlen des Ausandes. 

Das westliche Liaskohlengebiet lehnt sich an die Abhánge des Baranyaer 
Inselgebirges. Die geologiscehen Verháltnisse des Mecsekgebirges hat JOHANN 
v. BöcKH erschöpfend beschrieben. In den Schichten der unteren Lias tritt Schwarz- 
kohle in zwei Zügen auf: der südliche Zug, oberhalb der Stadt Pécs, schmiegt 
sich an die südliehen und östlichen Abhüánge des Mecsekmassivs und findet nach 
einer Unterbrechung durch einen Eruptivzug in der Náhe von Komlós seine 
Fortsetzung und sein Ende. Der nördliche Zug, der bei Kárász beginnt, kann in 
westlicher Richtung teilweise bereits in das Tolnaer Komitat hinein verfolgt 
werden. Die Koble wird gröBtenteils von der Donaudampfíschiffahrt- Gesellschaft 
ausgebeutet. AuBerdem kommen Liaskohlen in zwei Zügen im Brassóer Komitate 
vor, doch scheint es, daB sich dieses Vorkommen weder hinsichtlich der Menge, 
noch der Oualitát der Kohlen mit den bisher aufgeführten messen kann. 

ÍV. Kreidekohle. Die jüngste Abteilung der mesozoischen Periode 
enthült ebenfalls hie und da nutzbare Kohlenflöze. Die bedeutendsten kretazischen 
Kohlenflöze kommen im Komitate Veszprém vor. Dieselben befinden sich in der 
Gegend von Ajka, wo man in den siebziger Jahren des vorigen Jahrhunderts auf 
den Rat MAX v. HANTKENS das in den oberen Kreideschichten auftretende Lager 
a uizusehlieBen begonnen hat. Die Ajkaer Gruben haben bisher bereits mehr als 
drei Millionen Tonnen geliefert. Die Oualitát der Kohle ist eine ziemlich gute. 

Von geringerem Werte sind die in der Náhe von Ruszkabánya (Komitat 
Krassó-Szörény) den Unterweisungen SCHAFARZIKs gemüB aufgeschlossenen 
Kohlenílöze der Campanien-Etage der oberen Kreide, obgleich die koksbare Kohle, 
die eine Heizkraft von 6247 Kalorien besitzt, zu den Kohlen besserer Oualitát 
zábhlt. Klemere Kreidekohlenlager findet man nochim Biharer Komitate in Nagy- 
báród, im Komitate Szeben bei Sebeshely und im Komitate Brassó. 

B) Tertiáre Kohlenflöze. dm Kohlenbergbau Ungarns nehmen 
die tertiáren Kohlenlager die wichtigste Stelle ein und bieten sowohl in der paláoge- 


450 BESPRECHUNG EN. 


nén Gruppe, also in den eozánen ünd " oligozánen  Formationen, wie in der 
neogenen Gruppe oder zwischen den miozánen und pliozánen Schichten, die 
Grundlage zu einem bedeutenden Bergbaubetricb?a 

V. Unter den in den Eozánformationen umgehenden Kohlen- 
bergbauen steht an erster Stelle der Tatabányaer Bergbau im Komitate Komárom. 
Das Verdienst der Entdeckung der dortigen reichen Kohlenflöze gebühbrt dem 
Chefgeologen der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt LUDWIG Korn v. TELEGD, 
der im Jahre 1895 die zur Schurfbohrung sich bietenden Punkte bezeichnete 
und den Bohrungsdaten zufolge das Vorhandensein der unteren Eozüánetage 
konstatierte. In dieser Schichteneruppe erreichte der Bohrer in 116-86 m Tiefe 
ein 5"8 m máchtiges Kohlenflötz und hiermit war die Grundlage zu dem rasch 
aufblühenden Bergbau gewonnen. Das eozáne Sediment nimmt eine Binsenkung 
um Triaskalkstein ein und die bisher a ufgesehlossenen 4—30 m müchtigen Kohlen- 
flözc, die im Jahre 19183 bereits zwei Milhonen Tonnen lieferten, enthalten nach 
einer approximativen Schátzung noch 140 Milhonen Tonnen. Dieser Reichtum, 
zasammengehalten mit der güten Oualitát der Tatabányaer Braunkohle (5600— 
5900 Kalorien) und der günstigen Lage dos Bergwerksortes sichern diesem Bergba a 
eine hervorragende Stelle auf dem Gebiete unserer vaterlándischen IKohlenpro- 
duktion. 

Durch die in der Nechbarscheft des Tatabányaer Beckens in den Ge- 
merkungen von Bánhida und Környe miedergebreachten Bohrungen wurde die 
Fortsetzung dieser Kohlenbildung noch an cinigen anderen Stellen ne chgewiesen. 

Die eozánen Kohlenílöze des benachbarten Esztergomer Komitates sind 
schon seit lángerer Zeit bekannt. In Sárisáp hat man bereits im Jahre 1805 diese 
Kohle auszubeuten begonnen. Mogyorós, Tokod, Dorog und Csolnok sind gleich- 
falls seit langev Zeit her bekannte Bergwerksorte. Die geologische Gestaltung 
des ganzen Gebietes hat MAx v. HANTKEN studiert und durch die Feststellung 
und Charakteristik der eozánen Schichtenreihe auch dem Bergbau einen groBen 
Dienst erwiesen. Auch in der Umeebung von Buda finden wir eozáne Kohlenflöze, 
namentlich innerhalb der Gemarkungen von Pilisszentiván, Vörösvár und Nagy- 
kovácsi und noch einigen anderen Orten, doch ist dieser Bergbau nicht von Be- 
deutung. Eozüne Braunkohle gewinnt man ferner in Kósd im Komitate Nógrád, 
Die schwachen Koblenspuren, die sich auBerdem noch an einigen Stellen zeigen, 
können hier nmicht in Rechnung genommen werden. 

VI. Vonniecht geringerer"Bedeutung als diecozánemn 
sind für den ungarischen Kohienbergbau die oligozánen 
Bildungen. Abgesehen von den unbedeutenderen Kohlenlagern, auf welechen 
man im Komitate Abauj-Torna bei Simodi und in den Komitaten Komárom und 
Veszprém baut, ist hier vornehmlich das auberordentlich reiche Kohlenbecken 
des Zsziltales im Hunyader Komitat zu erwáhnen. Die zwischen den kristallinisehen 
Schiefern der südliehen Karpathen zusammengedrángte oligozáne Kohlenbildung 
ist wohl schon lange bekannt, da ja die máchtigen Kohlenílöze, die an mehreren 
S-rellen zutage treten, auch in diesem weltabgeschlossenen Tale der Aufmerksam- 
keit nicht enteehen konnten, doch so lange man nur über hohe Gebirgspásse zu 
Pferde dorthin gelangen konnte, ist die Ausbeutung unmöglieh gewesen. Im 


BESPRECHUNGEN. 481 


Jabre 1870 wurde endliech der Bahnílügel Piski— Petrozsény der Ersten Sieben- 
bürgisehen Bisenbahn fertiggestellt und damit hat auch die Ausbeutung dieser 
Koblenschátze im 6 GroBen begonnen. Vorher hatte KARL HOFMANN nach 
einer Untersuchung der geologisehen Verháltnisse des Zsiltales das aguitaniscbe 
Alter der kohlenführenden Schichtengruppe festgestellt. Seine reiche und interes- 
sante fossile Flora haben der Schweizer OswaLp HEER und der ungarische Geologe 
MoRkiz SrauB beschrieben. In der Exploitation der Kohlenschütze teilen sich 
nebst dem ungarischen Staate noch drei Bergwerksgesellschaíten. Die Zsiltaler 
Koble náhert sich — obgeleich sie zufolge ihres tertiáren Wesens zu den Braun- 
koblen gezáblt wird — in vieler Hinsicht den Schwarzkohlen. Ihre Heizkratt 
erhebt sich bis zu 7000 Kalorien und aus manchen ÁArten ist es gelungen Koks 
zu erzeugen. 

Oligozáne Kohle fand man an mehreren Orten im Komitate Kolozs und 
auch im Máramaroser Komitate, doch zeigen sich hier nur wertlose Reste im 
Karpathensandstein. 

Mehr Wichtigkeit besitzen die am südhehen Abhang des slavonischen 
Fruska-Gora-Inselgebirges, bei Vrdnik aufgeschlossenen oligozánen Kohlen, die, 
wie von ÁNTON KocH und MoRiz SrTAUB festgestellt wurde, gleichalterig mit der 
Zsiltaler Koble sind. 

Kleinere oligozáne Kohlenflöze kommen in den Komitaten Pozsega, Zágráb 
und Varasd vor. 

VII. Neogen. Das ungarische Becken, dessen Umrisse sich bereits in 
der Paláogenperiode im groBen ausgestaltet haben, wurde in den aufemander 
folgenden Abteilungen der daraufi folgenden Neogenperiode mit immer neuen 
Ablagerungen ausgefüllt. Unsere Geologen — und mit ihnen auch der Verfasser — 
versuchen an Stelle des westeuropáischen Miozán und Pliozán, unsere geologischen 
Verháltnisse besser kennzeichnende Benennungen anzuwenden, indem sie im 
Miozán drei Etagen: unteres und oberes Mediterran und das Sarmatikum, im 
Pliozán dagegen deren zwei: die pontisch-pannonische und die levantinische 
Etage unterscheiden. In keiner einzigen dieser Schichtengruppen fehlen Braun- 
koblenflöze. die wichtigsten jedcch finden wir in den Schichten der 
beiden Mediterranetagen, die zumeist Braunkohblen guter Oualitát 
geben, wáhrend die pontiseh-pannonischen und levantinischen SüBwassersedimente 
nur geringwertige Lignite fübren. 

Der Bergbau in Brennberg im Soproner Komitat e ist 
Ungarns ültester Kohlnbergbau, indem dessen untermediterrane Kohlenflöze 
schon seit dem Jahre 1765 abgebaut werden, aus welchen man seit jener Zeit 
insgesamt 3.710,000 Tonnen gewonnen hat. Zu derselben Bildung gehört auch 
das auf dem Grundbesitze des Fürsten Eszterházy befindliche Koblenwerk Ritzing. 

Unter sümtliechen Koblenbergbauen, die auf Neogenkoblenflözen bauen, ist 
der Salgótarjáner im Komitate Nógrád der ansehnlicbste. Hier kommen zahlreiche 
und ansehnliche Flöze in untermediterranen Sand- und anderen marinen Sedi- 
menten vor, die man seit Mitte des vergangenen Jahrhunderts ausbeutet. Inter- 
essant ist auf dicesem Kohlengebiete die Rolle der tertiáren vulkanischen Gesteine : 
einerseits finden wir im Liegenden der Flötze Rhyolit- und Andesitt atfe mit medi- 


Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917. 32 


4 
482 BESPRECHUNG EN, 


terranen Schichten wecbsellagernd, andererseits haben die zuletzt ausgebrochenen 
Basalte die Kohlenflöze durchdrungen und die Kohle am Kontakt in natürliehe 
Koks umgewandelt. 

Zum Salgótarjáner Kohlengebiete züáhlen noch mehrere 
kleinere Gruben. Auch jenseits der Donau begegnen wir untermediterranen Kohlen- 
vorkommen : in Pomáz in den Budaer Gebirgen und in Bakócza im Baranyaer 
Komitat. Im Balatonföldvár hat man aber durch eine auf die Initiative von 
Dr. LupwIiG v. Lóczy zu Studienzwecken niedergebrachte Tiefbohrung unter den 
guartáren und pontischen Sedimenten in 280 m Tiefe ein 2 m müchtiges mediterc 
ranes Kobhlenflöz erreicht. 

VIII. mder Obermediteriraneta ge ist das bedeutendste Kohlen- 
lager bei Diósgyőr im Borsoder Komitate. D:ese Kohlen werden von den dortigen 
staatlichen Bisenwerken verwertet, ebenso die bei Ormós aufgeschlossenen Flöze, 
die Kohlen besserer Oualitát enthalten. AuBerdem stehen den genannten Hisen- 
werken von im Sajótale die Kohlengruben Disznóshorváti, Sajószentpéter, Sajó- 
kazimez und Királd zar Verrügung, wáhrend die Sajóvárkony—Somályer Kohlen- 
gruben im Besitze der Rimamurányer Hisenwerke sind. Die Kohlenlager von 
Sajókaza und Szúhegy führen nur sehwache Lignite. Hin gröbBerer Kohlenbergba a 
hat sich in neuerer Zeit im den Komitaten Nyitra und Bars entwickelt. In der 
Gemarkung von Handlova kennt man wohl schon seit dem Jahre 1864 ei vier 
Meter máchtiges Kohlenflöz, doch hat man erst in neuerer Zeit durch die, dem 
Gutachten von H. v. BöckH und K. REMENYIK cemáB niedergebrachten Tief- 
bohrungen unter dem vulkanischen Tutt, in den obermediterranen Schichten 
gelagerte Braunkohlen sehr guter Ouatitát aufigeschlossen. auf welche alsdann 
die Westungarische Kohlenbergbaugesellsehaft im Jahre 1910 einen Grubenbetrieb 
im groBen Stil begründete. 

Von den im Tale der Fehérkörös im Hunyader Komitat, in den Gemarkun- 
gen von Czebe, Ribicze, Karács und Mutak vorkommenden obermediterranen 
Koblen wird ein groBer Teil vom Rudaer Goldbergbau für den Betrieb seiner 
Aufbereitungs- und elektriscehen Anlagen verwendet. 

In der Ausfüllung des obermediterranen Beckens im Almástale im Krassó- 
Szörényer Komitat sind zahlreiche Kohlenflöze guter Oualitát enthalten, die der 
ungarische Staat in der Gegend zwischen Bozovics und Lapusnik exploitiert. 
In den Aufnahmsarbeiten SOHAFARZIKs werden Koblenlager desselbén Alters im 
Komitato Krassó-Szörény von Iova über Mehádia bis Orsova hinab nachgewiesen. 
Im Komitate Baranya kennt man in der Gemarkung von Hidasd obermediterrane 
Kohlen. 

C) Villa., IX, X. Die sarmatischen, pontisch-panuoni- 
sehen und levantinisechen BEtagen auf dem Geniete von Ungarn 
und seinen Schwesterlándern enthalten zwar an sehr zahlreichen Orten fossile 
Koblen, doch vermag der nur eine geringe Heizkratt besitzende Lignit zumeist 
nur den lokalen Bedart zu decken. 


BESPRECHUNGEN. 488 


Am $Schlusse des zweiten T-iles fabt der Verfasser die Daten der ungari- 
sehen Kohlenstatistik ebenfalls in Tabellenform zusammen. Die einzelnen Kolonnen 
dieser Tabelle enthalten : die Bezeichnungen des Bezirkes und Komitates und des 
Bergwerkseigentümers, Datum des Beginnes des Bergbaubetriebes, die Mengen 
der bisher produzierten Kohle, die Produktion im Jahre 1910, Anzakl und Mácb- 
tigkeit der Kohlenflöze, Kalorienzabl, faktischce Vorrüte (4), Fláche, Kohlen- 
klasse (der internationalen Bestimmung gemöbB), Tonnenanzahl, wahrscheinliche 
Vorráte (B) und möglicher Vorrat (0). 


Aus der Zusammenfassung aller dicser Daten ersehen wir, daB 


der tatsáchliche (aufgeschlossene) Vorrat A .............:.... 357.958.418-t 
und der wahrscheinliche (zu erhoffende) Vorrat B.....:...... . 1359.749,000 4 


betrágt. Hieraut weist der Verfasser aus, dab der ungarische Kohlenbergbau vom 
Jahre 1765 bis zum Jahre 1910 insgesamt 174.880,928 Tonnen Kohle produziert 
hat und berechnet nach der graduellen Produktionszunahme der letzten Jahre den 
jáhilichen Kohblenbedart des Landes, wobei er zu dem Schlusse gelangt, dab der 
aufgescblossene und noch zu erhoffende Kohlenvorrat noch durch 65 Jahre hin- 
reichen werde, den heimischen Bedarf zu decken. Dieses Ergebnis vermag zwar 
den besonnenen Nationalökonomen nachdenklieh zu machen, aber es darf anderer- 
selits miecht vergessen werden, daB das Land auch andere Hnergiegueilen besitzt, 
wie die Wasserkráfte und die unlánest entdeckten Erdgase, nicht zu sprechen 
von den bereits aufgesechlossenen und noch zu erhoffenden Erdölpunkten und 
dab deren rationelle Ausnützung berufen ist die Kohlenproduktion; bis zu einem 
gewissen Grade zu ersetzen. : 

Dxe.Verdienste des Verfias sera  dvesesn ero Bem Wet 
kes werden sowohl] von den geologisechen, wie von den 
industriellen únd volkswirtschafítlichen Kreisen an: 
erkannt werden, doch gebührt auch Dank der kön. ungar. Geologisehen 
Reicbsanstalt, die das Hrscheinen der ungarischen Ausgabe effektuiert hat. 

Tarótháza, den 1. Juni 1917. 

BÉLA ÍNKEY VON PALLIN. 


D) MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 
VII. Fachsitzung am 7. November 1917. 


Prásident : Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 

1. Diplom. Ingenieur Dr. AxpREaAs LupwIiG HoLzLós hült eimen Vortrag 
über diergeologischen Verhüáltnisse der Ü(söröger Am: 
desitgánge. 

Der südliche Áusláufer des Cserháter Neogengebietes ist das östlieh von 
Vác gelegene Hügelland, welches aus Hügeln von durchschnittlich 200—300 m 
Scehöőhe besteht. Die Umgebung des Váchartyáner  Csöröger Bergcs wird von 


Sá 32 


484 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


folgenden Bildungen aufgebaut: 1. oberoligozáner lockerer Sand- 
stein, der bei der Csöröger Csárda im Graben der elektrisehen Bahn reicblieh 
Petrefakten fübrt. 2. Untermediterraner AÁnomyensand auf der 
nördlichen Seite des  Öreghegy. 38. Untermediterraner grobet 
Schotter am Gipfel des Öreghegy (202 m).4. Untermediterraner 
Sandstein. 5. Üntermediterraner blaugrauer Mergeli 
6. Andesitgüánge. Der südliche Andesitzug, vom 749 km Lönge, ist unter- 
dem Namen Kigyóhegy bekannt und besteht aus einem Augit-Andesit ; der nörd- 
liche Andesitzug betindet sich am Csekehegy und besteht derselbe aus Hypersten- 
augit-Andesit. Der schmale Gang der Andesitausbrüche hat auch den Mergel 
dislociert und ein wenig aufgehoben. 7. Dilavialer LöB bedeckt im 
Norden den gröBten Teil des Terrains. 8. Alluvialer Flugsand füllt 
die bis an die Donau reichende Ebene ein und umgibt den Kigyóhegy an seiner 
gegen Vác zugewendeten Front. (Der vollstándige Text des Vortrages befindet 
sich im cHöldtani Közlöny 1917, Bd. 47. Pag. 295— 321.) 

Zum Gegenstande des Vortrages sprachen : Chefsekretár Dr. KARL v. PAPP. 
Der 74, km lange Andesitrücken des Kigyóhegy, der kaum 10 m Máchtigkeit 
besitzu, ist eine der sehönsten Naturerscbeinungen des Cserhát. Sein interessantes 
Wesen gew.:.nt noch mehr durch den Umstand, daB er den breitesten südliehe 
Ausbruch d.r Cserháter Andesiíte, daher den südliehsten Gesteinsgang in den 
von Professor Dr. SOHAFARZIK beschriebenen Rangierungslinien der Pyroxen- 
Andesitausbrüche des Cserhát bildet, welcher Gang in ost-westlicher Richtung 
als Verbindungszug einesteils zwischen den Acsa— Tótgyörker, anderenteils den 
Nagymaroser Andesitvulkanen dient. Es ist námlhceh unbestrertbar, daB sich der 
Andesit des Kigyóhegy unterhalb der Stadt Vác in das Visegrád—Nagymaroser 
Andesitgebirge fortsetzt, daB aber die 10 km lange fehlende Partie durch die 
Erosion der Donau entfernt wurde. In dieser Hinsicht können die Bohrungen 
in der Gegend von Vác mit der Zeit Beweismittel liefern. 

Wenn man aber auch nur den eine Meile Lánge betragenden Rücken mit 
dem 7500 m langen und 10 m máchtigen Andesitdyke betrachtet, hat man es 
hier mit einem tertiören Vulkan von 750-facher linearer Ausdehnung zu tun. 
Vulkanische $palten mit solchen linearen Verháltnissen kennen wir nur auf der 
Insel Island, die bekanntlich seit der Tertiárperiode die Heimat der Spalten- 
vulkane ist und nter deren mehrere hundert Spaltenvulkanen einige bis in die 
Gegenwart tötig sind, zum Beispiel der Eldgja-Graben, bei 30 km Lönge und 
150 m Breite, die Laki-Spalte von 28 km Lönge, oder der rauchende Graben von 
10 km Lönge auf dev Halbinsel Reyk. 

Der Csöröger Kigyóhegy ist zweifellos das Produkt einer einzigen Eraption, 
die den obermediterranen Graben mit Lava angefüllt hat und nur hie und da 
an die Oberflüche gelanegt ist ; ein groBer Teil wurde spüter durch Mensechenhand 
an das Tageslicht gebracht. Betrachtet man aber die üubBersten Punkte dieses 
Zuges, die Visegrád—Nagymaroser und andererseits die Acsaer, beziehungs weise 
Tótgyörker Andesitvulkane, so steht es auBer Zweifel, dab wir es hier mit einem 
von Osten nach Westen gerichteten Spalten-Vulkan zu tun haben, der sich an 
dem Ufer des obermediterranen Meeres auf 30 km Lünge ausgedehnt hat. 


l 
te 
I 


MITTEÍLUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 485 


Am südliehen Rande des Kigyóhegy hat der Vortraguende einen an ober: 
oligozánen Petrefakten reichen Fundort im Hinschnitte der elektrisehen Bahn 
entdeckt, wo verschiedene Arten von Turitellen, Ceritmum und Pectunculus in 
groBen Mengen vorkommen. Herr Ingenieur Dr. Horrós hat solcheratt die geo- 
logischen Verháltnisse unserer Hauptstadt mit sehr interessanten Entdeckungen 
bereichert 
w  Sprecher begrüBt seblieBlieh sowobl d.n Vortragenden, als auch den 
Herrn Universitáts-Adjunkten ELEMÉR Vapász, der Herrn Ingenieur HOLLÓS 
für die Geologie animiert hat. 

Dr. FRANZ SCHAFAPZIK möchte von dén sehr interessanten Erörterungen 
des Herrn Chefsekretárs nur insofern abweichen, als er den heutigen Andesit- 
gang des Csöröghegy nicht als eine bloBe, von irgend einem zentralen A asbrúche 
ausstrahlende Gangausfüllung einer von einem Vulkan verursachten Spalten anse- 
hen könne, sondern, daB erim Gegenteile bei der Ansicht ist , daB dies nichts anderes 
sel, als ein, der Tektonik des Cserhát sich anpassender, die Spalte eines im übri- 
gen selbstándigen  eruptiven Lavaausbruches ausfüllender hipabyssischer Stiel. 
Die Denudation des Csöröghegy ist in vertikaler Richtung in einem solchen 
MaBe vorgeschritten, daB dies das jetzige Fehlen der einstigen Lavadecke 
begreiflich machu. Er ist dem Vortrage des Herrn Bergingenieurs HOLLós mit 
Iveresse gefolgt und sieht mit Freuden, daB seine Daten in allen wesentliecheren 
Punkten mit seinen eigenen Írüheren Beobachtungen übereinstimmen. Bezügliech 
des Alters des Cserháter Pyroxen-Andesites bemerkt er jedoch, dab er seine 
frühere Anschauung, da8 die Eruptionen der Pyroxen-Andesite zwischen dem 
unteren und oberen Mediterran nur in einem kurzen Zyklus stattgefunden hütten, 
schon seit lángerem dahin modifiziert habe, daB die obere Grenze dieser Aus- 
brücbe im groBen und ganzen durch dje Bildungszeit des Leithakalkes bestimmt ist 
(nach SCHAFAPRZIK H. Böokn, MÁJER und selbst nach VirÁLIs genauer : durch die 
oberen Niveaus des Leithakalkes); ihre untere Grenze — also iíhr Hintritt — ist 
jedoch schon am Anfange des unteren Mediterran zu suchen (Beobachtungen 
von BöcgH und SCHAFARZIK im Katalin-Tale und Pyroxen-Andesitgeröll-Funde 
von LÖRENTHEY, SCHAFARZIK und CÜHOLNOKY im untermediterranen Anomyen- 
Schotter von P. Szt.-Mihály), wobei immer auch der Umstand vor Augen gehalten 
werden műüsse, dab der Vulkanismus mit anderen Gesteinstypen in der weiteren 
Umgebung des Cserhát eigentlieh schon seit dem Hozán andauert. Mit besonderer 
Rücksicht daher auf das reichliche Auftreten des Pyroxen-Andesitgerölles in 
P.-Szt.-Mihály möchte er an den geehrten Herrn Vortragenden die Frage richten, 
ob er nicht auch in den von ihm in gröBeren Ausbreitung konstatierten unter- 
mediterranen Anomyen-Schotter des Csöröghegy öhnliche  Pyroxen-Andesit- 
einschlüsse gefunden habe? 

SIGMUND V. SZENTPÉTERY, Privatdozent an der Universitát in Kolozsvár, 
möchte durch seine Worte die Aufmerksamkeit auf einen eigenartig klingenden 
Umstand lenken, daB námlich dem Vortragenden zufolge jene kGönges, die übrigeng 
nur eine geringe Möchtigkeit besitzen, die über ihnen befindliehen Gesteinsmassen 
emporgehoben hütten, wáhrend doch eine solche Wirkung hauptsüchlieh nur von 
groBen  intrusiívén Massen erwartet werden kann. Er möchte wissen, worauf 


486 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Vortragender  dicse  Voraussetzung gründet? Jene scbeinbare kHmporhebunge 
könnte ja aut vielerlei andere Weise herbeigeführt worden sein, z. B. auch infolge 
von vorangegangenen oder spüteren tektonischen Ursachen. Aas den Ausführun- 
gen des Vortragenden kann er entnehmen, dab die Form der Gegend im ganzen 
bereits vor der Zeit der Eruption vorhanden gewecsen ist, sie daher nicht durch 
die Bildungsumstáude der kGánges geformt wurden. Aber auch deshalb körne 
er sich die Emporhebung der Schichten nicht vorstellen, nachdem — dem Vor- 
tragenden gemáb — hier von Spaltena usfüllung die Rede ist. Im Zusammenhange 
damit steht ein anderer auffallender Gegenstand im Vortrage : die Benennung 
aGangy, die Vortragender konseguent überall bei der Bezeicbhnung dieser Gesteine 
gebraucht. Söprecher möchte wissen, ob diese tatsácblich Günge sird, oder 
abcr gangartige Durchbrüche. $0 wie. wir in den übrigen geologiscben Wissens- 
zweigen die möglichste Prázisierung anstreben, so haben wir auch des Recht, 
in der Petrographie die mögliehste Korrektheit der Benennungen zu wünxschen. 
Wenn wir ferner für die Eruptivgesteime die Rosenbusch sche dreigruppige Hin- 
teilung akzeptieren, damn sollten wir uns auch an diese halten ind Ganggesteine 
nur Glieder mit hippabissischer Entwicklung benennen. Auf was oründet Vor- 
tragender das gangartige Wesen dicser Gesteine? Hat er zum Beispiel auf ihre 
geologische Erscheinung oder die Struktur der Gesteine Rücksicht genommen? 
Aus den Erklárungen des  Professors von PAPP entnimmt Sprecher, dab 
hier tatsácblich nicht von Ganggesteinen die Rede ist, sondern, wie bei den von 
Prof. v. PaPP erwáhnten islándischen Vorkommen: von gangartigen Durch- 
brüchen herrührenden Gesteinen, was auch die stellenwe-se Unterbrechune des 
cGangy-Zuges zu bewelsen scheint. Dics sieht man auchan den beim Vortrage vor- 
gelegten Gesteinsexemplaren, die typische Andesite sind, also Ausbruchgeste ne, 
micht aber Gánge. Demgemáss wöre also diese keineswegs entsprechende Be- 
nennung zu rektifizieren. ! 

Dr. STEFAN MÁJER, ordentliches Mitelied, lenkt die Aufmerksamkeit des 
Vortragenden auf ein neues Vorkommem von Andesit, welches der verstorbene 
Uni versitáts- Professor EMERICH LÖRENTHEY, der diese Gegend und das. östlieh 
davon gelegene Gebiet bis Aszód, sowie die südlieh bis an die Donau reichende 
weitere Umgebung schon seit dem Jahre 1918 behuís geol. Kartierune durch- 
forscht hat, bei seiner letzten derartigen Jxkursion am 8. Juli 1917 entdeckte. 
Als wir uns nach Besichtigung der HorLzóssehen Karte auf den Weg machbten, 
sagte er auf Grund der geologisehen und morphologisehen Verhültnisse bereits 
voraus, dab auch auf dem 308 m hohen Jánoshegy, der in eine Linie mit den 
Cseke- und Melotabergen falle und nahezu dicselbe Höhe habe, Andesit vorkommen 
műsse. GroB war unsere Freude, als die Richtigkeit dieser SchluBfolgerung 
durch die Erfabhrung auch bestütiet wurde; als wir an dem Rücken weijter 
aufwartssehritten, fanden wir immer mehr an den Feldrainen ausgeackerte 
Andesitstücke, wáhrend wir am Gipfel den Andesit anstehend in Form eines Stein- 
bruches in gröbBerer Masse vorfanden. 

Dr. A. L. HorLrós nahm die gehörten Bemerkungen mit Dank an und be- 
antwortete die Frage des Herrn Professors Dr. SOHAFARZIK dahin, da B sich in dem 
Anomyen-Sehotter des unteren Mediterran am Csöröghegy keine $pur von Pyroxen- 


MITTBEILUNGEN AU$ DEN FACHSITZUNGEN. 487 


Andesiteinschlüssen befinde. Andesiteinsehlüsse habe er nur in dem oben befind- 
lichen diluvialen Schutt und Schotter gefunden. Die ergönzende Aufnahme des 
Herrn Dr. MÁJER a kzeptrere er dankend und werde er dieser gemöüB seine "Kartte 
richtigstellen. j v1 

Chefsekretár Dr. KARL von PapPP ersucht unsere petrographischen "Mit- 
elieder, diese interessante Gegend zu besichtigen, insbesondere behufs genauet 
Feststellung der Natur der Andesit-Spaltenvulkane. j 

Prásident Dr. THomas von SzoNTAGH sehlieBt sich der Anschauung Dr. 
SCHAFARZIK an, da8B nömlieh die Brosion die einstige vulkanische Decke ént- 
fernt habe und sagt dem Vortragenden Dank für seine interessante Studie. 

2. Als zweiter hált Universiítátsassistent Dr. LupwiG v. LÓczY jun. einen 
freien Vortrag unter dem Titel ckDetailtektonik der Umgebuneg 
von Balatonfíüred2s TEK ) 

.Schon Herr Dr. LupwiG v. Lóczy sen., Direktor der kel. ung. Geologisehén 
Reichsanstalt, hat hie und da einige für die Obere  Balatongegend  charakte- 
ristiscehe  Transversalverschiebungén und  Lánegsdislokationen  kartiert.  Vor- 
tragender hat in Begleitung seines Vaters bereits durch mehrere Sommer an 
diesen Forschungen teilgenommen und hat selbst im Laufe des Sommers 1916 
die tektonische Detailkarte der weiteren Umgebung von Balatonfüred im MaB- 
stabe 1: 12.500 systematisch angefertigt. Es ist Vortragendem gelungen, verschie- 
dene, für den Aufbau der obcren Balatongegend charakteristisehe tektonische 
Erscheinungen nachzuweisen. 

Die gröbBte Rolle in dem .typischen Bruchgebirge kommt den sogenannten 
trans versal-horizontalen oder kurz, gesagt Nduerverschiebungen zu. Der erste 
steilere Gebirgsrand des oberen Balatongebietes, die von Triaskalkstein und 
Dolomit aufgebauten Berge Bocsár, Száka, Tamás, Péter und Csákány erlitten 
on sehr vielen Stellen Verschiebungen, die guer gegen ihr Streichen geriehtet sind. 
Diese ONuerverschiebungen wechbseln zwischen 830 und 70 m, doch gibt es auch 
noch gröBere, wie z. B. die 250 m messende horizontale Verschiebung zwischen 
dem Péter- und Csákányberg im Csopaker Tal. Hine groBe Rolle im Aufbau der 
Berge spielen auch die wechselnden Löngsrisse, die löngs der mit dem Streichen 
paralleilen Brüche entstanden sind. Solche sind die Wiederholungen des Sándor- 
hegyer Kalksteines mit dem Hauptdolomit oberhalb der Kéker Ouelle von 
Balatonfüred, oder die in Baricska, Fenék und Berekrét beobachtete mehrfache 
Wecbsellagerung des Seisser Dolomits mit dem roten Permsandsteim. Í 

Auch Torguists, sogenannte Torsions verschiebungen, fehlen in dieser Gegend 
nicht. Diese Struktur besteht aus einer lángs einem Trans versalbruch aufgerissenen 
Schuppe, in deren Fortsetzung dem Streichen entlang der Bruch jedoch in die 
Flexur der Schichten übergeht. Gute Beispiele hiefür sind die Csopaker Einkeilun- 
gen der permischen roten Sandsteine in die Zone der Werfenei Schichten in Bene- 
dülő und Nádaskut. 

AuBer der hüutigen kleinen Flexuren gibt es auch Faltungen. Hine solche 
ist die für die" Berge Száka und Bocsár charakteristische  Antiklinale und 
Synklinale. Die Entstehung -derselben möchte Vortragender sich so erkláren, 
daB eine zwischen zwei Brüchen befindliche Schuppe nach Norden vorgeschoben 


488 MITTEILUNGEN AUS, DEN FACHSITZUNGEN. 


wurde und dann infolge von parallel zum Streichen wirkenden Kráften das Gleich- 
gewicht verloren hat und ausglitt. Unmittelbar konnten die zwei Filügel durch 
den vom Győr- und vom Bocsárberg ausgeübten zusammenpressenden Druck, 
sowie den Widerstand der Masse des Hauptdolomits von Norden jene faltige 
Struktur zustande gebracht haben, Die Balatonfüreder Synklinale von Nagymező 
und die gelinden aber prononcierten Faltungen der Hidegkuter Berge Recsek 
und Torma gehören auch hierher. Von der Faltung der höárteren Kalkstein- und 
Dolomitbildungen ist die an mehreren Orten beobachtete Faltung von Fliesch- 
typus dexr oberen Mergel- und der Werfener öchichten abzusondern. Wáhrend zum 
Beispiel in der Gegend zwischen Nosztori und Kcloska die parallel mit dem Strei- 
chen wirkende Zasammenpressung den aus Sándorhegyer Kalkstein gebildeten 
Rand der Hauptdolomitplatte zu kulissenartigen Schuppen zertrümmerte, hat 
dieselbe Krafítwirkung in der im Liegenden dieser Bildungen lagernden plasti- 
scheren Mergelzone chaotische Faltungen und öhnlicehe Deformationen, wie sie 
bei den Flieschgesteinen vorzukommen pflegen, zustande gebracht. Auch die 
in der Umgebung von Balatonfüred nachgewiesenen Faltungen der Werfener 
Schiefer smd hinzuzuzáblen. 

Die Horst- und Grabenbildungen, die die Wiederholung des Triasprofils 
von Hidegkut verursacht sowie die Pécselyer und Aszóder Einstürze können mit 
den Hinstürzen entlang dem Littérer Bruche, wahrscheinlich mit der Balaton- 
depression und mittelbar mit dem Einsturze des Alföld in ursáchliehe Verbindung 
gebracht werden. Auch die Verschiebungen zwischen den Schichten spielen im 
Aufbau des Gebirges eine gewisse Rolle, das vorzügliehste Beispiel hiefür bietet 
der Balatonfüreder Meleghegy, wo sich der Hauptdolomit von seinem Liegenden 
trennt und auf diesem in südwestlicher Richtung von Nordosten vorgeschoben 
wurde. Infolgedessen keilen sich am Meleghegy die mitteltriassisehen Bildungen 
aus, so da8 der Hauptdolomit (obere Trias) unmittelbar mit dem 6 Muschelkalk 
der unteren Trias oder dem plattigen Kalkstein in Kontakt kommt. 

Kleinere Dislokationen und Flexuren sind eleicbfalls auf dem ganzen Gebiete 
auBerordentlieh  háufig. Klassische Beispiele hiefür sind auch jetzt noch im 
Nádaskuter Eisenbahneinschnitte zu sehen. 

Als Endergebnis gelangt Vortragender zur SchluBfolgerung, daB die obere 
Balatongegend ein typisches Bruchgebirge darstellt, welches seine Existenz sowohl 
vertikalen, als horizontalen Dislokationen zu verdanken hat. Die hauptsáchliche 
Ursache der tertiáren und auch heute noch nicht abgesehlossenen Gebirgsbildang 
ist auf solche vertikale Binstürze zurückzufühbren, wie sie die Balatoner und 
Alfölder Depression zustande gebracht haben. Wie man dies aus der Überein- 
stimmung der Fortpflanzungsrichtung der Erdbeben und der südöstlichen Fort- 
setzung der Brucblinien der oberen Balatongegend schlieBen kann, haben die 
durch das Hinsinken des Alföld hervorgerufenen Spannungsdifferenzen  jene 
Dislokationskráfte verursacht, die eine für die Mikrotektonik jenes Gebietes so 
charakteristiscehe Bruchstruktur geschatfen haben. 

Das obere Balatongebiet demgema£ in irgend ein Falten-, Decken- oder 
Wurzelsystem einzustellen, wie dies so mancher Anhüngér der Überschiebungs- 
und Deckentheorie getan hat, ist ein verfehlter und jeder Grundlage entbehrender 
Versuch gewesen. 


avrersásásti 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 
j A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYBE 
SZERKESZTIK 


araeszakárasíruzanaki 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


2 A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


288 5 BUDAPEST, 1917. 


ef: A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 
XI SSEZSTBEZ aza ES EBBE EZT ETT eg; szzzzg 
FOLDTANI KÖZLÖNY. 
sé8 ; 
(GEOLOGISOHE. MITTEILUNGEN). 
.Í ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
§ ZUGLEICH 
(Í  AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. 
r REDIGIERT VON 
4: s 
t D: R. BALLENEGGER und D: K. v. PAPP 
E SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 
; 
E; BUDAPEST, .: 1917. 


A. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


x  EIGENTUM DER UNG. GEOL. .GESBI, TSCHAPT. 


Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. sz 
5 alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. : 


6 dís Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adú s; 
pest: jeEsASE mt Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út geg cat 9 


v/ 


"TARTALOM 7 


A) Értekezések. 


BÁNYAI JÁNos: Kézdivásárhely vidéke Hárómszékvárimagyében. (Az 1—9. ábrák- 
MRA ÁSz éz ez Les Sega ( SS azt egz esze ZS E 

BALLENEGGER RÓBERT dr.: A körejesyaljai nyirok Töltól s ENE tér te 

Báró FEségvÁRY GÉzA GYULA dr.: Fosszilis békák a püspökfürdői preglaciális 7 
kétegekből. (Az.1—IIT. táblával) mes 22: teőtate se Test 


B) Rövid Közlemények. 


SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Mammutcsontok a pestmegyei Gomba és Monor dilu- 
S--viális. rétegeiben. (A 10. ábrávalys áz sos ez ze észe tá ze szt SE OZ 
SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Diluviális ősemlős csontok a pestmegyei Mende és Pécel 
határában. . (A. 11. -ÁbDTÁVAL) (1 SZ ez szek se ae Ae KEST SS ES 55 
SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Mediterránkori metaxytheriumváz Márczfalváról.  --. 57 


C) Ismertetés. 


OscAR NEFF: Über Antimonit von Felsőbánya (ismerteti ZIMÁNYI KÁROLY)  :-A 30898 Tés 
; "D) Társulati Ügyek. 

Iglói SZONTAGH Tamás: Elnöki megnyitó beszéd a Magyarnoni Földtani Társulat 
1917-fobruár "7-ikén tartott" 67. közgyűlésén e "ez Esz sa SZ 

IPAPP KÁROLY dr.: Titkári jelentés a közgyűlésen .-. 2-- 2. E.-2gzar E 

Erndrolóciai Szakosztály "alakítása 7 2S s si ep tus sose et ee e E ESETE 

Pénztári jelentés az 1916. év végén s költségvetés az 1917. Úsz SEEN ÉL 

Timkó IMRE: A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. ÉLEN EbNE 99. 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Seite 


4) Abhandlangen. f 
J. Bányai: Die geologisehen Verhültnisse der Gegend :von Kózdívásárhely. Ti 


S(Miteden Figuren 1—9) 22 sss sze BE ze AES tn ad ket 11988 
R. BALLENEGGER: Über den Nyirokboden des Tokaj ttegyáljási EGEÉSS 227 KLSEGEE 
Baron G. J. de FEJÉRVÁRY : Anoures fossiles des couches préglaciares de Püspök- 

fürdő en Hongrie. (Planches I—III) : ee kes BESTEE T.S 74 EN 1828 


B) Kurze Mitteilungen. 


Dr. Z. SCHRÉTER: Vorkommen von Mammutknochen im Kom. Pest, in Gomba 

tud "1CEMONOT:" (Mit.-der. FIgür:1Üj ES eSSSáttttteet ti AN E KOSTN ESÉSE 173 ja 
Dr. Z. SCHRÉTER : Diluviale Knochen von Mammalia. (Mit der Hg 11)42s8 
Dr. Z. SCHRÉTER : Mediterranes Metáxytherium-Skelett v. Márczfalva 7 ... --- Há 


C) Veréinsnachrichten. 


Dr. TH. SzorkraGH von Igló: Eröffnungsrede des Prüösidenten der Ungarischen K3 
Geologischen Gesellschaft in der am 7. Februar 1917 stattgefundenen 
LXVII. Generalversummiungi2c 25 As a Az áz tte TRN 


A magyar királyi államvasutak menetrendje. 
Ervényes 1917. évi junius hó 1-tőól. 


A vonatok indulása Budapestről 
A keleti pályaudvarról A nyugoti pályaudvarról — 


KT SS ÁE eposz 

$9 It Sas 

íz hová SölGÉEJÉS hova 

39 08 AVI 5SD 

zg Cs li ikás át 9 ák ! 

délelőtt délelőtt 

1228] Szv. Zimonyi szállások 152 5-2 Szv. ] Rákospalota-Ujpest 
Gi0f sss Bicske 122 ] 522) , ] Ersekujvár, Ipolyság 
625 Gyv ) Rultka, Berlin 718 ] 5892] s ] Czegléc 
630] Szv. / Balatonfüred, Tapolcza 14102 ] 600] , Esztergom 
635] Gyv.] Kassa, Csorba 6502 ] 630] v Lajosmizse, Kecskemét 
650] . ] Újvidék. Brod 156 ] 638] s ] Rákospalota-Újpest 
655/ Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 705 Gyv.] Zsolna, Bérlin 
700[ Gyv.] Wien 156a ] 735] Szv.] Rákospalota-Újpest 
710] 5 ] Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien 
730/ Szv.] Gödöllő ű 708 ] 825] 5 /Temesvár-J., Csernahéviz 
735) s, ] Zimonyi szállások 712 ] 8307] Szv. ] Versecz, Karánsebes 
750] s ] Arad, Brassó, Bukarest1 14104 ] 905], Esztergom 


8101 s ] Sátoraljaújhely Munkács! 114 ! 915] , Wien É 
820] , Tte ket Körösmező, ! 160 ] 945] , Rákospalota-Ujpest 
Kolozsvár, Brassó " : 162 J1I90) s Rákospalota-Újpest 
Íf80 b Álzeset 6504 [1110] , Lajosmizse, Kecskemél 
p Nagykata. 
15517: Bicske 


SSE 


A BE délután 
délután : cop. 158 ZY. Cérá palota-Ujpest 
12201 Szv.] Újvidék, Sarajevo 138 112251 s ] Nagymaros j 
1230] 5 ] Szombathely, Wien 4106 [12301 s ] Esztergom -., 
1235] s ] Fiume, Osijek 166 ] 1007 s ] Rákospalota-Újpest 
125] Szv.! Gödöllő 4108 ] 150] s Eszlergom 
1307 Gyv. Fehring, Graz, Sopron ]Í 108 ] 290 Gyv. Wien, Zürich, Basel 
205) 5 ] Wien, Zürich. Basel 120 ) 275] Szv.] Galánta, Ipolyság 
210] s, ] Arad, Bukarest í70 [ 2297 s ] Rákospalota-Újpest 


225] Szv.] Hatvan 

230] , ] Bicske 

230] s ] Péczel 

230] s, ] Szolnok 

945 , "Szabadka, Indjija, 
295] Gyv. "UWSarajevo 


4110 ] 230] s ] Esztergom 

704 ] 2307 Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz 
6710 ] 235] Szv.] czegléd, Szolnok ! 
6506 [ 250] v Lajosmizse, Kecskemét 
174 1 4201 s ] Rákospalota-Ujpest 

110 1 515/Gyv.] Wien 


255] 5 ] Tapolcza 142 [ 5207 Szv.] Nagymaros 
3307 Szv.] Paks 176 1 5501 s ] Rakospalota-Újpest 
4301. , ; Komárom 123 ] 6221 s ] Nagymaros 
510] s Miskolcz 7228 GZOÍV a Ulló 
5201 s ] Gödöllő 724 ) 622) s Í Monor 
510] s. ] Nagykáta, Szolnok 4114 ] 622) s ] Esztergom 
555] s ] Ruttka, Oderberg 1406 ] 622 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin 
ska, Sas b SLEMSA Brassó He Hara Szv. eget LELT ECAYHAB 
28 [622 s, Bicske; Triest 728 735 ő Ezéttéd TÉGY 
328 ] 622] s: ] Hatvan 6508 ] 732 s ] Lajosmizse. 
920 ] 728] s. ] Kunszentmiklós-Tass 710 ] 822] s jTemesvár-J., Csernahéviz 
5241] 722] s ] Nagykáta, Szolnok 132 ] 8191 s. ] Vácz 
16 [ 722] s ] Győr 1408 ] 8327 5 ( Zsolna, Öderberg 
332 ] 722) s ] Gödöllő 118 1] 9221 5 ] Wien, Zürich, Basel 
1514 ] 8291 s Kassa, Csorba 502 ] 922! Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 
910 ] 825] s ] Szabadka. Brod 720 1082 Szv.] Czegléd, Szeged 
1908 ] 832] s ] Pécs, Dalj 4116 [11127 5 ] Esztergom 
1308 ] 925] s ] Győr, Graz 
610 19 vs ] Arad, Brassó 


Homonna, Kőrösmező 
Szv.] Fiume, Tapolcza, Brod 
28] s ] Szombathely, Wien 
Vv. ] Ruttka, Poprád-Felka 
Szv.] Debreczen 
Bicske 


Buda-Császárfürdőről 
délelőtt 


Esztergom 
Esztergom 


22 

482 11018! vv. ozac Lawoczne, 
25 
05 


1) Nagykálától Szolnokig csak szombaton 
és ünnep előtti köznapokon közlekedik, 


4012 ] 622 
4016 11123 


S —— a 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő : Papp Károly. 


A VZZZSÉSÉRB ja es 
ÉRTESÍTÉS. 
A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az 1916. év december és 
havában megjelent K-. 


A Magyar Birodalom 
Vasérc- és Köszénkészlete 


sző című 964 oldalas munka, 
43 egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. 


194 3 Irta PAPP KÁROLY dr. 


m. kir. osztálygeológus. 


Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- 
kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. 


Ára 20 korona. 


VORANZEIGE 


cats Im Verlag der kön. ungarischen geologischen Reichsanstalt ersehemt 
AGA im Frübjahr 1918 das Werk : 


Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des ze li 


etwa 1050 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt 


? , . 2 
von Prof. Dr. KARL von PAPP sa 


kön. ung. Sektionsgeologe. 


e "Ad 
Kő 15 


60 In s Deutsche übersetzt von 
ARPÁD von ZSIGMONDY 
Dipl. Bergingenieur, Oberberginspektor i. R. 


Zu bestellen bei Friedrich Kiliáns Nachfolger, 
Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. 


Preis 20 Kronen. 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


:" , .a Éz án , TE kV d Val NER AEBT 4 e. 
erei 902 ke dab" KIÉ jj él 
492 EIT 0. ÉVA ts zta da ÖVE SA 
A vs a 


TARTSA SB ÖV BŐTENŐRB S EkTÁsK 
— XLVII KÖTET. 197ÁPRÍTTSÉ- SZEPTEMBER 0 ád 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 
; 8 a EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI, 


BUDAPEST, 1917. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


— 


td 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 
HASÁN (GEOLOGISOHE. MŰPTEILUNGEN. 


. ZEITSOHRIFT DER UNGARISCHÉN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
— AMTLIOHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. ! 


REDIGIERT VON 38. 


DI: R. BALLENEGGER und DE K. v. PAPP 


SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
75 z 


BUDAPEST, 1917. 


(A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 4 BIGENTUM DER UNG. GROL. GESELLSCHAPT. 


a a ee sees dntmeszzzzütszsetisszztzekomteíttzzűzttíténmkaatkttttktttttlÉLuúkéteurké 


j A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
k alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. 


út ú Én Lt AZT ANN EL ENTÉ 
s SAKE ÜT 
. " hg DEszaktál EA jég 7 
CV 4 ENE ele is Ft ft. 
C. TORAT, Hz att 4? 
! e téttel! 119 a 1 tés bé:V7 
4 k Eat 
ri ye j Eeen 


TARTALOM 


A) Értekezések. 


HOLLÓS ANDRÁS LAJOS áz: A csörögi andezit- telérek földtani viszonyai (: (a Tv. táb- 
lával:68 a 19—18.-Ábrávalj a on a át vsak rezes TVSZENL RÉT 
SCHOLTZ MARGIT dr.: A Karancs-hegység andezitjei (a 19—20. AAS A heg db 


K 


: B) Rövid közlemények. 


KoRMos TIVADAR dr. : EN AVAGBÁSA ak leletek a m. Mg földtani intézet múzenmába 
(a 21. ábrával) EA VK ETET KÉS es BELE EEÉ EE TÉ ÉT adta 


ós 


CEGE KÉSŐ Vegyes közlemények: ; he sú DA jé BÉL z 2 hő 


rengés (a 99. ADIOÁGVAL AAA Söt LA slat log szét já SA EZRES 
PÁVAI VAJNA FERENC dr. : A TdlÉseG logáztalabb töllenzkeüs: ERTE TN 4: setró 
PÁvAI VAJNA FERENC dr. : Adatok a horvát- szlavonországi pleisztocén lerakódások 
TV an Nag LTV Aga ÖSLE E ÁRNARS ARS A go ALÓPY HOLT SOR AE NAV AA RÉ aA ÖTÉVES AN EN SET KE s 


4 D) Ismertetés. vk : 


ZA) 
HoRUSITZKY HENRIK dr. : : Pozsony. környékének agrogcológiai "AGOHYÁN Tsmer- 
4 teti DOHÁPAÁRZÍS SE ERENC HOT ÁN EA Vé Hete KÜSELE E Bea ee MÖSZ EL ÉSE SZEN 


E) Társulati tést AN Ét a 1 ke 
a) Szakülések. ESEM ÉZVKÁNT ZAKÓ NÚ 


VII. szakülés. 1916 nov. 188 1) BALLENEGGER RÓBERT de: va tölejkeeyelják nyirok- t 
talajról. 2.) Ifiú Lóczy Lasossr Az "Északnyugati Kárpátok geológiájás ; 150. 

3) Tozorrrv Géza dr. A Kis Kárpátok dévény-máriavölgyi vonulata ... 2 
VIII. szakülés. 1916 dec. 6. 1) KoRmos Trvapak dr. : Az ajnácskői pliocén rétegek 
ről és faunájukról. 2) LAMBREOHT KÁLMÁM dr. : A madarak paleontologiája. 

3) Víg GyutLA dr. : Földtani megfigyelések az . Északnyugati Kárpátokban 265. 
I. szakülés. 1917 jan. 3. LEIDENFROST " GyutA : Kövesült halak a Nematog- . 


ő ; vágd 
pé 


nathák családjából ; KS AL SE EKB KATA Xi 
II. szakülés. 1917 jan. 31. 1) TuGovics DLAJos TA 7 (KER keleti 7 ok 

szélén feltörő bazaltok. 2) Ifjú Lóczy  Daros : ) aranvosvidéki , ,gosani 

és flis képződmények Keze TRM kezés 96 


III. szakülés. 1917 márc. 14. 1) SZONTAGH MÁG dr: " mannlmányatank , : 
Szerbiában. 2) BALLENEGGER RÓBEBT dr. : A. magyarországi falajtipusok 
kémiai összetétele ae tag zi E akÉ SAGA VT Zé 1412 

IV. szakülés. 1917 ápr. 4. 19 KokRmos TIvapáR dr.: Nevezetes. új "asteteke 
a m. kir. földtani intézet muzeumában. 2) VADÁSZ ErmMméÉR dr: A baranvai . 
szigethegység földtani szerkezete. 3) "PÁvAI VAJNA FERENC dr.: Adatok a 
horvát-szlavonorszáci nleisztocén ismeretéhez ZA 974 

V. szakülés. 1917 máj. 9. LAMBRECHT KÁLMÁN. dr. : A madarak palelontológiája )7 
" VI. szakülés. 1917 jun. 6. Timkó IMRR : Nyugat- Szerbia talajviszonyai . 


b) Választmányi ülések. : § : 
VII. választmányi ülés. 1916 nov. 8. Tagdijfizetések alól a háború tartamára 


való fölmentések dts d Bsz 
VIII. választmányi ülés. 1916 dec. 6. Az Magyarhoni Földtani Társulat -esoro- öz 
viszonyosait a m. kir. földtani intézet veszi át — ... "280. 
T. választmányi ülés. 1917 jan. 3. A Magyarhoni Földtani Társulat olvóiratait , ed, 
a m. kir. földtani intézetnek átadja  ... -. SZ ezett 
álta jat ülés. 1917 jan. 31. Hidrológiai "Szakosztály keletkezése j t 
IT ) 1917 márc. 14. A. (ZAR NMÉNE Szakosztály gye Szen JA 


JDESSZÉTTT 4 A Szá I LEE 1 ÉS 4 2 


öj TREAT É AT közeg eték 


1917 jun. 6. Hidrológiai Szakosztály létesítése és BöckH JÁNOS szobra ... 


d) A Hidrológiai Szakosztály 


első választó ülése 1917 jún. 16. Elnökség és titkár választása 4... 0... 
A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendje 


" INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


4). Abhandlangen. 


Dr. L. A. Horrós: Die geologischen Verhültnisse der Csöröger Andesit Günge 


HEDT; 


Meebh. 


(MI Tat EV: und Big 42 TB es E gb Bt b Selo! Rk SPSYÜ ell 


MARGARETE ScHorrTz: Die Andesite des KAPOS LtÉÉB (Mit Fig. 19 —20.) 


:/ B) Kurze Mitteilungen. 


KoRkwos : TInteressante neue Funde in Museum der kel. ung. Geologischen 


TEIGÁSZNB HALL MOt Edez VÁR VE zők e ELM KÖVETE ZAL MTA a B So SÁLAT stáj bée 


"0) Verschiedene Mitteilúngen.. 


. A. RérHLy: Das im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909 beobachtete 


Erdbeben. (Mit der Fie. 21.) ZO ár és Pstólő ÉT igét 


. Fr. VANNA von PÁvAa: Über die jüngsten tektonisehen. VarKóklbttigát. es 


TTÜTLNÁO szia tek ÖL NNTK ELET el NALA SOKNAK ZAN OLAT AE SE 9AZÁT REN (VAL BR S LETERE MBA ML HÓ 


. Hr. VAJNA von PÁva : Beitri üge zür Kenntnis der  Bleistozimen Ablagerungen 
, 358. 


von Kroatien Slavonien LEIGE NOT ATA ZENEK ls SG ES VELE L ONES ÖL ANAK KESZ LÁT eVÉ Le 


D) Referat. 


z 


boET: HORUSITZKY : Über dia ás edgátlortéhan Verhültnisse der Umgebung von 


ASZT 1) 


VTT. 


AT ET, 


- Pressburg. BREE EN GÉAPASZORÜ S VA S ezett át s és KE SE ZNET TETVES LAN S HÉRRE ÉERÉ ÉSE tg 


v 


.  F) Mitteilaungen aus den Fachsitzungen. 


Fnehsitzung am 8. Nov. 1916. 1) Dr. R. BALLRNEGGER: Über die Tokai- 
Hegyaliaer Nvirokboden. 2Y Dr L. v. Lóczy jun.: Die Geologie der Nord- 
westlichen Karrathen. 3) Dr. G. v. ToBoRFFY : Über-den Máriavölgyer Zug 
der kleineren Karvpathen 0 iézöt, LGSZSE 

Hachsitznne. 6. Dec. 1916 1) Dr. Th. sas ÉR ÜbEL die KACSÁT 
Pliozánsehichten und deren Faüna. 2) Dr. K. LAMBRECHT: Über die 
Paláontologie der Vögel. 3) Dr. T. VígH: Über geologisehe Beobachtun- 


gen in den Nordwestlichen Karpathen ... ... Jaa o 4 CSÁD Biz JÁRYA ESÉS 


. Wachsitznng. 3. Jan. 1917. J. LEIENFROST Úbati fogla Fische aus 


der Familie der Nematognathen gő KÉPV iget É 4: nöt téét b 


-TT 31 Tan 1917. 1) Dr. L.-Trraovres : Über Té am ZÖSERGhAN hi 4ob A der Alpen 


1898 


anfhrochenden Bacalte. 2) Dr. L. v Lóczy jun. : Znr Kenntnis der Gosau-und 
Hischbildungen in der Gegend von Aranyos 5...  .-. ---  -- 28 


. Vachsitznne. Márz 1917. "1) Th. v. SZowraGH: Unsere örddtenzeísa in 


Serbien. 2) Dr. R. BALLENEGGER : Über die chemische Zusammensetzung 
de" Bodentypen UNGATŰZ Ze ie LOSE ERRE ESÉST B AE LII (dó 

Fachsitzung. 4 Apr. 1917. 1) Th. KgHtÁg: Interessanfte - nene Tnálés im 
Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. 29 Dr. E. Vapász : 
Über die Tektonik des Baranvaer Inselgebirges. 3) Dr. Fr. VAJNA von 


" Páva: Beitrüge zur Kenntnis des Pleistozüns von Kroatien-Slavonien 


rayál z 


V. Fachsitzung. 9. Mai. 1917 Dr. LAMBRECHET: Die Palüáontologie der Vögel 
6." s cni.11917. E. TIMKkó: Die Bodenverhültnisse von West-Serbien  ... 


228 


289 
292 


Beita 


295 
321 


336 


341 


318 


359 


363 
367 
369 
370 


375 


377 
380 
380 


rá 


A. magyar leáisi klaés eze b 
Érvényes T917 e évi junius hó 1-től. 


— 


A vonatok indulása Budapestről [I 0 0 
A keleti pályaudvarról  ] A nyugoti pályaudvarról [5 7/ 


A nyugoti pályaudvarról 


is menetrendje; 


LR EMLEK? 


hová j 1418 gk 


ÉS 
59 ü Csatáls 
521 t . "b é7 
délelőtt délelőtt 3 6; 
22] Szv. / Zimonyi szállások 152 52 Szv. ] Rákospalota-Ujpest ZSZ 
v ] Bicske 122 ] 528] s ] Érsekujvár, Ipolyság k AKA ATÜGYÉ 7 7: 
Gyv.] Ruttka, Berlin 718 ] 522] s ] Czegléd . 717457 ego rel 
Szv.] Balatonfüred, Tapolcza 14102.] 6001 , ] Esztergom 3 99 azek SZU KARRB 
Gyv.] Kassa, Csorba 6502 1 630] s" ] Lajosmizse, Kecskemét : : j 
n ] Újvidék. Brod 156.].635] s ] Rákospalota- Újpest 12417 SARLSÁSRB 
Szv. I Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 795] Gyv.] Zsolna, Berlin pe 
Gyv.] Wien 156a 1.785] Szv.] Rákospalota-Újpest fe 
s 1 Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien RAS VE, 7 
Szv.] Gödöllő 708 1.825] s /Temesvár-J., Csernahévizi Tés 
s] Zimonyi szállások 712] 830] Szv.] Versecz, Karánsebes 7 [0 
v.. ] Arad, Brassó, Bukarest (4104 ! 995] s: Esztergom BAN zSz ete; 
.. ] Sátoraljaújhely, Munkács! 114] 915] s ! Wien y ROZAT ÖT 
eg árAGE E Kőrösmező, ! 160] 985/ o Rákospalota-Újpest 9] gő 
Kolozsvár, Brassó 162 (11901 s ] Rákospalota-Ujpest- 2 lt 
s. ] Ruttka 6504 JIL19] v ] Lajosmizse, Kecskemétf 0007 
sv ] Nagykáta ; i f 17 KÜLBSK Nek 
v  ]. Bicske rő teyő Kl 
délután KEZELT B 
3 p- 164 11295] Szv. ! Rákospalota-Uj pest 
AMALEK SEAN E ŰL Y TART NE E 714 j215 v szegedi n 
914 112201 Szv.] Ujvidék, Sarajevo 138 11225] o Nagymaros s4 TELAS 
10 11230] s -] Szombathely, Wien 4106 [12301 s ] Eszlergom  , 1 ME ELÉ, 
1008 112451 o ] Fiume, Osijek 166 1 1901 o Rákospalota-Újpést ky b. 
316 1! 125] Szv.! Gödöllő 4105 ] 159] a ]- Eszlergom 
1304 ] 1380] Gyv.] Fehring, Graz, Sopron ] 108- 2007 Gyv.] Wien, "Zürieh, Basel : 
4 ] 205] . ] Wien, Zürich, Base! 120.) 215jSzv. Galánta, IDŐLYSRe ús et SILEVZGBK SZRSRÁNTÓ 
604 1 210] s" ] Arad, Bukarest V7D--ÁALANA 8 Rákospalota-Újpest 4 KE gEzéÉ 6 
318 ] 225] Szv.] Hatvan , (4110 1 2301 v 7 Esztergom. szem 
26 ] 230] s. ] Bicske : (1. 704 [280] Gyv. Vemesvár-J, Csemiahéviz[/ v.o AB 
320 1 230] w ] Péczel 6710 245] Szv.] Czegléd, "Szolnok ését 
518 [230] o dj köri SAS 6506 Tök 5 AN HRESZTET Kecskemét 
hm... [SSzahadka, Indjija, 174 s. ] Rákospalota-Ujpest . 
1202.) 2957 Gyv. Sarajevo ; 110 ) 5151Gyv.) Wien 18 véte 
1902 ] 255] s ] Tapolcza 142 ] 5207 Szv.] Nagymaros - KENZEBB 
1016 1 3301 Szv.] Paks 176. 1 550// v Rakospalotaé Újpest MI Ze Pure 
18 1] 430] s. ] Komárom 128 ] 622] s [Nagymaros a VR VON 
410 ] 5101 s ] Miskolcz 722. ] 622) s] Üllő KZAe KON 
394 1 520] .. ] Gödöllő 724 [I 6291 s ] Monor ES lá gl 
5221] 540] . ] Nagykáta, Szolnok 4114 1 6321 5 ] Esztergom RÉS 98 
308 ] 5551 -v ] Rutlka, Oderberg 1406] 622 Gyv.] Pozsony, Zsolna. Berlin c 
514 ] 68] o ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 688] Szv.] Párkány-Nána, Ipolyság] 
326 ] OZ2I 9.) .Pécze 178 1 72817 s [/Rákospalota-Újpestő fh Vá 
28 ] 6221 s ] Bicske, Triest 728.1.738// s ] Czegléd KÖT, sar ZAVARTAN 
328 1 6232] s ]) Hatvan 65081 7821 s Lajosmizse vgy ett 
920 1 728] s ] Kunszentmiklós-Tass 710] 828] - s. ITemesvár-J., Csernahévizl [0007 
5249] 712] s: .] Nagykáta, Szolnok 132 ] 812) s. 1 Wácz Hár ANSA 
16 1 722]. v 1 Györ 1408 ( 8327 s] Zsolna, Oderberg s áz RN 
332 1 722] s [ Gödöllő 118 928 s ] Wien, Zürich, Basel 
1514 292] s ] Kassa, Csorba 502-] 938] Gyv. Kolozsvár, Bukarest i ő 
910 1.828] s ] Szabadka: Brod 720 11088] Szv. Czegléd, Szeged eg tt 
1908 1 832] s ] Pécs, Dalj " 4116 III12] s ] Esztergom : ÉTA 
1308 1 915] . ] Győr, Graz ; ; 
610 19322] s ] Arad, ege pi S EAES S TA 
482 110281 Vvv. ESEN awoczne, je 7 
Homonna, Körösniező A 2 4.655 4 aZ ; j 
1010 1988 Szv.] Fiume, Tapolcza, Brod Buda-Császárfürdőről . Hős t 
12 11022] s ] Szombathely, Wien álaló va EAN 
338 [1198] Vw. / Ruttka, Poprád-Felka e délelőtt ZJGDN 
614 11122] Szv. / Debreczen 4002 ] 52815 "] éa 
14a 11125 Szv.] Bicske ve 854 § EGET SÖT, ÉS 
délután ss 
; d 4006 121 § I Szv. Esztergom KLÁN A 7 
.] 1) Nagykátátlól Szolnokig csak szombaton 4010 [ 250] ", [ Esztergom 2 ee 


As hatóságoknál Hej ONZTN S felelős szerkésstőz eg Károly. 


és ünnep előtti köznapokon közlekedik.! 4016 11123] s ] Esztergom 


felest v.. ] Dorog 


KR téSAT tő " NYOMDÁJA, 


MELL TERT AMESROE E őre ÖTVSOLENOBS 1 ÉSSZRNBK 3 
—  XGVIL KÖTET. 1917 OKTÓBBRóS- DECEMBER. 10-12. FÜZET. 


9999 Könázásaga3 Hrálkól kád Ű KaZRGA AKKÁD EAN KAJA EE TV VE VBA BAJA JAZZ AKA HA NAL EE PLAN 99 I KNANJZAAIKÁZÁ JA KÖ A kJ JAA KAJAK KÁN Y KARL HAJA É115 HD 5 1 AAA A ha KO AABA A KALAYBAK KP AJÁAS BEK EK ELE KB E KÉN IRT 19 1E LA VI MELY ÚJ A VK VIA AGY KA GYLÁO KN NA TÁLAT AV 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYR. 


Ca 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


A XLVII. KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL, 


BUDAPEST, 1917. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. . 


(GBOLOGISCHE . MITTEILUNGEN). 


. ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT 


8 ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


, REDIGIERT VON 


D: R. BALLENEGGER und DE K. v. PAPP 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 
BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNISS DES XLVII. BANDES. 


; BUDAPEST, 1917. 
. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. $ EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT, 


A. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
alatt van, anova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Rudapest, VII., Stefánia-út 14. 


, as A s "A Jé gi sé 6 A Mg ha ak ELTE A tea NI 
8 42-51) ÜEz EE pégás SADGGTERELE Ez ez veg ZEÉge Ke seg A rre éke: 5 : 
§ CS) Ló VÁLT KNK gl 4 A ve 438 segg 
£ AA VVton Vo ztést s V; ZAK ezvesels Ms Szem . 


e Tk kés ny TEA A AT ÉSOST hg / 
fős 1 4133 8 úg dA 186 b ; 74 Wes jé: 
/ d [dagap 383 sz a t (38 a Vg AZ ; 
4 Hi A d g rt ú3 
TARTALOM EZEN Bos ő 
7 , ké 1-9 . 7. "Lap 
Gyászjelentések. 7 K/S ki7ő, AEBé 
LŐRENTHEY IMRE dr. halála 1917 GGAL AZÁS ete ) ARE Éles KZRÉÉS 385 3 47: 
Marosdécsei DÉcHy MóR dr. halála 1917 febr. 8. ÉLES KEEN hee 386 ét. 
POSEWITZ TIVADAR, Ún: halála, A 917. jun Mas sz see Eta tak ee EE ELSE RAGE 


; A ) Értekezések. 


SCHAFARZIK FBRENCZ dr.: A hevesmegyei Egercsehi ÖRRDASZÓSKETEBÉREB g6oló-. ; 
DIA KÓTÁTÓL az sse ze e SAE ÉL SZE Ae ESA KÖVES sea SÁJVESS EZEN x 
PÁvaAI VAJNA FERENC dr.: A: Kiskapug...Rúkkor közé eső tözülét tektonikai 3 
viszonyai (Az V. táblával és 23—26. 2 radAAG A R ÉSE eteze BALE ezet ML 2 391. ús 3 


B) "Vegyes közlemények : 7. 


Vapász ELEMÉR dr.: A földtan és őslénytan szerepe a budapesti övebetáeei E sÉ 
(AVVAL ÁDLÁVA e szed Sz ToS Gz SAN TR EDE Se, DOGS tele ezet ák ÉSS 404 8, 


0) Ismertetések.. Í 


1. PAPP KÁROLY dr.: A MERLEG KDE Tó vasérc- és kőszénkészlete, 1916. 
Ismerteti INKEY BÉLA 7-4 .. HÁ E Cl áéka 1. 442 
2. ABEL O. Palüobiologie der ÖLBHALADOKSAZ an. KLTE Gruppe láb HOL GASÁEY , : HB sége 
Jóna 1916. Ismerteti VADÁSZ ELEMÉR: ÜT és szea ő stét josz ön ON KAZE 4995 
3. SOHAFFER X. F.: Grundzüge der allgemeinen Geologie, Leipzig, 1916. TERSEB et 
teti VADÁSZ: BILEMÉR VÜL Fezee ela Ask le lest SEK ÖS e A SZÉN ESÉSE 428 
4. ScHöNDORF: Wie sind geologiscehe Karten und Profile zu verstehen and ; 28 
practisch zu. verwerten, Braunschweig, 1916. Ismerteti VapÁSsz ELEMÉR dr. 429 
5. WEDEKIND : Über die Grundlagen und Methoden der FRtOSZAH S HAPÁTO Berlin, . 


1916. Ismerteti Mágesz TBMÉR SÁT / zza EE etegzz at Ses KE tE s ő eg éoseek 430; 


D) Társulati ügyek. 


; a) Szakülések. e SZA sét; 

VII. szakülés. 1917 nov. 7. 1) Hornós AwpRgás: Lasos dr.: A csörögi andezit- Art 

telérek földtani viszonyai, PAPP KÁROLY, SCHAFARZIK FERENC, SZENTPÉTERY " 
ZSIGMOND és MÁJER Isrváw hozzászólásaival. 2.) Ifjú Lóczy Lagos dr.:. 


Balatonfüred környékének részletes tektonikája -..  --- --- ---  --- -- 7482 
VIII. szakülés. 1917 dec. 5. 1) BALLENEGGER RÓBERT dr.: A lápok alatt történő ; 
mállásról. 2) FERENczy IsTváN dr.: Az Inovec déli felének geólogiai 4 


viszonyai. 3) Idősb Lóczy Lasos dr.: Egybehasonlító megfigyelések az 
Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flis vonulatának szer- 
kezete KÖZDÜLÁS vét, mesz tése RÉ sé KOST ÉE KÉt ESÉST eszt a eket TV ek dat 


bj válnsztaényt ülések. 


választmányi ülés. 1917 nov. 7. A szakosztályok elnökei az ani BENESÜTKÉS 2 Si 
választmányának tagjai. Változás a Szabó-érem bizottság tagjaiban " ... 437 SERA 
VII. választmányi ülés. 1917 nov. 22. Pótlások a Szabó-ügy rendhez; az egye- § 

temi tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentése... ..- 22. --- s-— 4441 
VIII. választmányi ülés. 1917 dec. 5. A Hidrológiai Közlemények megindítása sg 3 


VI 


c) Geológiai események. ; 5 

a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tanszékek szétválasztása . 
ügyében készített javaslat [sv Sás eset megk epe séő , szeli ése B sé ttáz LNÁSN 

b) Koch. Antal jubileumi alapítvány geológiai pályamunkák jutalmazására 449. 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Seite 

Todesanzeige. 
Dr. BmERicH LŐRENTHEY 1 13. Aug. 1917 BENIN ETT Sze VŐ zet et SRE S ENEKEL E REKÜEH Ő 
Dr. Mogiz DÉGHY von Marocsdécse 1 8. Febr. 1917 E Ko Ente th ÉRYALI KGST 452 
DET HRODOR: POSÉWÍTZ I TOLD JUNMSÁTOÁT ze zt fdeíva li 09 b JEG ÉLLFABA 


A) Abhandlangen. 
Dr. Fr. SCHAFARZIK : Zur geologisehen Altersfrage des Braunkohlenvorkommens 
von Egercsehi im Komitate Heves TSÉG ZO LEK K észát t MÁGÉRRT SE eat tést 7 Vasa AB IE NZÉRTOB 
Dr. Fr. VaáAJsa von Páva: Die tektónischen Verhültnisse des Gebietes zwischen 
Kiskapus und Rükkor (Mit Tafel V. und Figuren 23—26) ... .. ... 457 
B) Verschiedene Mitteiluúngen. 
Dr. E. M. Vapász: Die Stellung der Geologie und der Palüontologie auf der 
BIGA SSELÜNIVÉTSILÁG ATC BATOLGV A e ELEM áz ék pősézÍ Ne) V2E2 DA 
I C) Besprechungen. 
1. Dr. K. v.. PApP: Die Eisenerz- und Koblenvorráte des Ungarischen Reiches. 
SON ÉRER A MNK ÉT VÖDVÁD AIT a ESA NEE SRE ee ee ee keznel 1 
D) Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


VII. Fachsitzung am 7. Nov. 1917. 1. Dr. A. L. Hortós: Über die geologischen 
Verhültnisse der Csöröger Andesitgünge. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Detail- 
tektonik der . Umigebung; von" Balatonfüred 022 227 20 228222 on 483 


A ,, Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország föld- 

tami, ásványtani és őslénytami megismertetésére s a föld- 

tani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívnyi 

tartalommal. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes 

tagjai 10 K évi tagsági díj fejében kapják. Előfizetési ára 
egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. 


e ő v c Hai KRESZ S eszt , 4 


A magyar királyi államvasutak menetrendje. ; 
Ér vényes 1917. évi juniws hó 1 837 Abt 


Ps 


a 


A vonatok indulása Budapestről 
A 


a] 


nyugoti pályaudvarról 


hová j v.ha ő 


délelőtt B 


A keleti pályaudvarról 


délelőtt 


912 11228] Szv. ) Zimonyi szállások 152 ] 528] Szv. ] Rákospalota-Újpest VÁG 
8 1 610] s ]! Bicske 122 [ 528] s ] Ersekujvár, Ipolyság 52. Si 
302 ] 625( Gyv.] Ruttka, Berlin 718 1589 o Czégléd, 98 
1110 ] 630] Szv.] Balatonfüred, Tapolcza (4102 ] 6001 s ] Esztergom §i 
1502 ] 6351 Gyv.] Kassa, Csorba 6502 [ 6380] s ] Lajosmizse, Kecskemét kv 
906 ] 650] , ]( Újvidék. Brod 156 ] 635] s ] Rákospalota-UÚjpest — . Ke 
1512 ] 655] Szv. Bnésál Csorba, Bártfa 11402 [ 7905] Gyv.] Zsolna, Berlin t "1 saga 
2 ] 790] Gyv.] Wien 156a ][ 735] Szv.] Rákospalota-Újpest ESET 
1002 ] 710] 5 ] Fiume, Pécs, Osijek 104 Í 755] Gyv, Nagyszombat, Wien i tos keV 
312 ] 780] Szv.] Gödöllő 708 1 825] 5. Temesvár-J., Csernahéviz, vs SRA 
908 1 7351 s ] Zimonyi szállások 712 ] 8307 Szv.] Versecz, Karánsebes 4 ESB 
608 1 750] s ] Arad, Brassó, Bukarest (4104 ] 995] o ] Esztergom 1 sg KER 
406 Í 8101 s Sátoraljaújhely, Munkács 114 1 915] v Í Wien : 12 sze téó 
512 ] 820 (olozsvár Körösmező, 190 935]. e Rákospalota-Újpest BENGA: 
st Kolozsvár, Brassó 11901 sv ] Rákospalota-Újpést 917 A NEENB 
306 ] 8351 s ] Rultka 6504 11191 s ] Lajosmizse, Kecskemét " 7EZZAJS 
516 11130] s ] Nágykáta aze AK 
24 11155] sv ] Bicske Ti risgépal 
délután 1 
A A 164 11295] Szv.] Rákos alota-Ujpest új a 
Re NÓLUtÁA ee ez S N KZal jaátol ért SRÁBBA VA svéd 
914 112201 Szv.] Újvidék, Sarajevo 138 11225] 2 .] Nagymaros 
10 11230] s ] Szombathely, Wien 4106 112301 s ] Esztergom x 
1008 11285] s ] Fiume, Osijek 166 ] 190] o Rákospalota-Újpest 
316 1 1251 Szv.! Gödöllő 4108 1 150] s j Esztergom 
1304 ] 190] Gyv.] Fehring, Graz, lt 108 ] 2007 Gyv.1 Wien, "Zürich, Basel 
4 1 205] . ] Wien, Zürich, Basel — (.120 ] 215] Szv. Galánta, Ipolyság 1 7.478 
604 1] 210] s ] Arad, Bukarest 170 ] 220] s ] Rákospalota-Újpest roz ást 
318 ] 225] Szv.] Hatvan 4110 [ 2901 a ] Esztergom s s ól v 
26 ] 230] s ( Bicske 704 ] 230] Gyv. Temesvár-J. , Csernahéviz , 
320 ] 2301 s ] Péczel 6710 ( 295] Szv. [ Czégléd, Szolnok Il e 
518 1 2380] o FÁLSEK fá GZ06 vétő v kai fela ési Eg sáeeábu 
E zabadka, Indjija, 174 v Rákospalota est gi AG 
1202 ] 2951 Gyv. (ömajávő úr 110 ( 5151 Gyv.] Wien 8 tik zt ös set 
1902 1] 255] s; ] Tapolcza 142 ] 520] Szv.] Nagymaros , k "8 
1016 ] 3301 Szv.] Paks 176 1 550] a Rákospalota-Újpest 
18 1430] s ] Komárom 128 ( 6292] s abc lgagt akás - 
51O] o ] Miskolcz 722 1 622) s [ ÚN Vág skálát 
v. [ Gödöllő 724.] 622) e MIGHT . 
v ] Nagykáta, Szolnok 4114 1 632) s ] Esztergom éb 
sv ] Ruttka, Öderberg 1406] 682 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin § 
s ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 622] Szy.] Párkány-Nána, Ipolyság 6 
v ] Péczel 178 Í.2£8] o HEZ AGRHJOLAZAÉRKSK i 
v ] Bicske, Triest 728 ] 728) v ( Czegléd 11 
v ] Hatvan 6508 ] 7327 s ] Lajosmizse 
v..] Kunszentmiklós-Tass 710 ] 828] s (Temesvár-J., Csernahéviz 97 
v ] Nagykáta, Szolnok 132 1 822] vs ] Vácz 
s [ Győr 1408 ] 822) s ( Zsolna, Oderberg § 
v  ] Gödöllő 118 ] 9892] v ] Wien, "Zürich, Basel : 
v ] Kassa, Csorba 502 ] 928 Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 979 
v.  ] Szabadka. Brod 720 11085 Szv.] Czegléd, Szeged ld: 
s ] Pécs, Dalj 4116 (1112) s ] Esztergom . 
b Győr, Graz 4 
v ] Arad, Brassó f d 


Kassa, Lawoczne, —— 
z Homonna, Körösmező 


F iume, VEANÉNEKEŰ Brod Buda-Császárfürdőről k 
Szombathely, en álelő 74 
Ruttka, Poprád-Felka délelőtt ) 
Szv. ! Debreczen 4002 ! 5281 Szv.] Esztergom 
14a 111881 Szv.] Bicske, 4004 3 Caíteszdta 


délután 
4006 191 s Szv. ói tis ksd 
ja ég í 4010 [ , :sztergom 
1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 2 1629] , Trg 


és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 4016 11122] s ] Esztergom 


A. hatóságoknál bejelontett felelős KéNKOBEKŐ ő Papp Károly. ad ZAHN) 


szeszes [d 


- —— mem gemtaztm te ee———uÚu9ÚWm—m—É—ÚÓe$ű;ádáeeen eme eeeemzemnaejesi seem nzegan 


FRANKLINTÁRSULAT  NYOMDÁJA, E 


1 ut A 416 
köculátt út aj 1 x 1 
a est ANT ÁNRAKt 


Wa [ / 91 


ár 1 vá 
f! 


felt 

AA! 

19 AV 

ú vad 
4 rr 


4 HALAT f v Mig 
18 pu 14 pt 14 
§ 4 gt bb 48 (TALAN 


:Kadlllk Mag 
44 Hi Új 


988 
§ 
1 


V 


4! 
LYA 
! (, on AV] 


Vr ; 
NÉVA 


TIZNRESA Ime jjkt EZAN Kiút 


vé fer: 


ÁLNAN HA a 13 V köti 97 is 

ÍN8 § va ? NNA 

k bbi Hat Hi mk jú HAt [/ JN j e 
j VANAK MW ! fú 


f 
TgTW7 
VAK 


tg fe. 
etetés 
TNS ké 


Földtani Közlöny. 


MIN 


100125