Skip to main content

Full text of "Földtani közlöny"

See other formats 


CORNELL  UNIVERSITY  LIBRARY 


ANNEX 

LIBRARY 


F<oS 

Jé 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

A MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  FOLYÓIRATA 

EGYSZERSMIND 

A M.  KIR.  FÖLDTANI  INTÉZET  HIVATALOS  KÖZLÖNYE 

SZERKESZTI 

DR.  PAPP  FERENC 
HATVANHATODIK  (LXVI.)  KÖTET 

10  TÁBLÁVAL  ÉS  50  SZÖVEGKÖZÖTTI  ÁBRÁVAL 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

(GEOLOGISCHE  MITTEILUNGEN) 

ZEITSCHRIFT  DÉR  UNGARISCHEN  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 

ZUGLEICH 

AMTICHES  ORGAN  DÉR.  KÖNIGL.  UNGAR.  GEOLOGISCHEN  ANSTALT 
UNTER  MITWIRKUNG  VON 
E.  v.  MAROS 

REDIGIERT  VON 

F,  PAPP 

SECHSUNDSECHZIGSTES  (LXVI.)  BÁND 

MIT  10  TAFELN  UND  50  TEXrFIGUREN 


BUDAPEST,  1936. 

A MAGYARHONI  FÖLDTANT  TÁRSULAT  TULAJDONA 
EIGENTUM  DÉR  UNG.  GEOLOGISCHEN  GESELLSCHAFT 


y; 


. 


307 


TARTALOMJEGYZÉK  - INHALTSVERZE1CHNIS 

Gyászjelentés:  iglói  Szontagh  Tamás  haláláról.  — Traueran- 

zeige  iiber  den  Tód  von  T.  v.  Szontagh.  — — — - — — 1 

Gyászjelentés:  nagyilosvai  1 1 o s v a > Lajos  elhunytáról. 

Trnueranzeige  ii.  d.  Tód  von  L.  v.  1 1 o s v a y.  — — — — 241 

Emlékbeszédek  — Gedenkreden. 

Tiniké  Imre:  Treitz  Péter  emlékezete.  — Erinnerung  an  P. 

Szentpétery  Zsigmond:  Szádeczky-Kardoss  Gyula  emlé- 
kezete. — Erinnerung  int  ./.  v.  Szádeczky-K  ardoss.  — — — 22 

I.iffa  Aurél:  Beyschlag  Ferenc  emlékezete.  — Erinnerung  an 

F.  fíeyschlag.  — — — — — — — — - — — — — 1í9 

Értekezések  — Abhandlungen. 

Károly  Erzsébet:  Szarukövek  a Budai-hegységben.  — \otes 
sur  le. * eh  érts  de  dolomtot  et  calcaires  se  trouvant  dans  les 
montagnes  de  Buda.  — — — — — — — — — — 2ő4 

K u 1 h a y Gyula:  A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei  és 
azok  elváltozásai.  — Über  die  eruptive  fíesteine  des  Bereg- 

szászer  Gebirges  und  ihre  Zersetzung.  — — — — — — 161 

László  Mihály:  Mernye  és  környékének  geológiája.  — Geolo- 
gy  of  Mernye  and  ist  snrroundings  in  the  Transdanubian 
part  of  Hungary.  — — — — — — — — — — — 89 

vitéz  Lengyel  Endre:  Jáspisváltozatok  a Hegyaljáról.  — 

Jaspisv  áriét  öten  t'om  Tokaj-Hegyalja-Gebirge.  — — — 129 

vitéz  Lengyel  Endre:  SiO. -ásványok  a Tokaj-Hegyaljai  .'ás- 
pisokban. — SiO.-M inerale  in  den  Jaspissen  des  Tokaj-Hegy- 
alja-Gebirges.  — — — — — — — — — — — ■ — 

Majzon  László:  Rendellenes  íoraminifera  héjjak.  — Abnor- 

mitaten  an  Foraminiferen-Schalen.  — — — — — — — 21*7 

Előtti  Mária:  A bervavölgyi  sziklaüreg  állatvilága  különös 
tekintettel  a hazai  magdalénienre.  — Die  Fauna  dér  bervavöl- 
gyer  Höhluug  mit  besonderer  Berücksichtigung  des  ungari- 
schen  Magdalenien.  — — — — — — — — — — — 14 1 

Sehréter  Zoltán:  Lyttonia  a Blikk-hegységből.  — Lyttonia 

aus  dem  Bükk-Gebirge.  — — — — — — — — — — 113- 

Szádeczky-Kardoss  Elemér:  Pleisztocén  struktur  talaj  ok 
az  alföldi  és  bécsi  medencékben.  — Pleist  özöne  Strukturbo- 
denbildung  in  den  ungarischen  Tiefebenen  und  im  Wiener 
Becken  — — — — — — — — — — — — — — 21.3 
Szentes  Ferenc:  Megkövesüit  hullám  barázdák.  — i bér  fossi- 

len  W ellenf urchen.  — — — — — — — — — — — 40 

Szörényi  Erzsébet:  A’  égy  szirmú  clypeaster  a mátraszollősi 
lajtamészből.  — Cas  teiraloginue  d'un  clypeaster  miocéné  de 
Mátraszöllős  — — — - — — — — - — — — — — 30(H 


308 


Sztrókay  Kálmán:  A Descabezado  (Chile)  vulkánesoport  1929. 

évi  kitöréséből  származó  vulkáni  hamu  kőzettani  vizsgálata. 

— Peirograpliische  Síitáién  <m  dér  Asche  (les  Vulkans  Qui- 

zapu  [Chile).  — — — — — — — — — — — 122 

1 

T.omor-Thirring  János:  A cseszneki  vonulat  tektonikai  vi- 
szonyai. — Die  tekionisch.cn  Verhaltnisse  des  Gebirgszuges 
von  Csesznek.  — — — — — — — — — — — — 198; 

Tóm  or-Th  i rr  ing  J.á.n.o.s:  Őslénytani  újdonságok  a Bakony- 
hegységből.  — Falaontologische  Neuigkeiten  aus  (lem  bakorty- 
Gebirge.  _____________  51 

Vavrineez  Gábor:  Ásványrendszertani  tanulmányok,  II.  kő  - 
lemóny.  — MineralsysUmatologische  Studien  II.  (Chlorile).  — 242 

Rövid  közlemények  — Kurze  Mitteilungen. 

Pere  nézi  István:  A kristályos  pala  alaplicgység  Ipolyság 
melletti  eddig  ismeretlen  felbukkanásáról.  — t bér  ein  bisher 
Unbekanntes  Auftauchen  des  aus  kristallinischem  Sclnefer  be- 
ste henden  Grmidgebirges  nebrn  Ipolyság.  - - — • — 6< 

Földvári  Aladár:  A badeni  agyag  előfordulása  Budapesten. 

— Das  V orkommen  des  liadener-Tegels  in  ll-udapest . 228 

Horusitzky  Ferenc:  A Gutai-hegyi  mészkő  koráról  is  iaci- 
eséről.  — Cher  das  geologische  siller  and  die  Fuzies  des  Kalk- 

steines  vöm  Giilaberg.  — — — — — — — - — — — 70 

ÍVJ  ott  1 Mária:  A III.  nemzetközi  quartergeologiai  kongresszus- 
ról. — l "bér  die  Erfolge  dér  III.  Internationalen  Quartarver- 
sammlung.  — — — — — — — — — — — — — 305Í 

Strausz  László:  Megjegyzések  a mecseki  mediterránról. 

Über  das  Mediterrán  Mecsekgebirges.  — — — 1.V7/ 

Társulati  ügyek. 

Közgyűlés: 

Ven  dl  Aladár:  Elnöki  megnyitó  (A  petróleum  keletkezésére 
vonatkozó  újabb  elméletek).  - Eröffnu ngsrede  ((  bér  die  neu- 
esten  Ergebnisse  von  den  Theorien  über  die  Entstehung  des 
Petroleums)  — — — — — — — — — — — - — 72, 

Papp  Ferenc:  Titkári  jelentés  ( A jubiláló  egyetemek,  a Pol- 
gári Tanárképző  főiskola  tantervének  módosítása  elleni  lépé- 
seink, a m.  kir.  Földtani  Intézet  193.").  évi  munkássága,  a VII. 
nemzetközi  bányászati  és  alkalmazott  geológiai  kongresszus 
• Parisban).  — — — 78 

Szakülések.  — VachsUzungen.  — — — — — — — — 86 

Választmányi  ülések.  — Ausscliusssitzungen.  — — — — — 87 

Előadóülések.  — Vortrogssítzungen.  — — — — — — — — 87 

Hibliograph ia  Geologica  Hungarica  1935.  — — — — — — 2B3 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXVI.  kötet.  1936.  január — március  Heft  1-3.  füzet. 


A 

MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  VÁLASZTMÁNYA 
nagy  szomorúsággal  jelenti,  hogy 

Dr.  iglói  SZONTAGH  TAMÁS 

m.  kir.  udvari  tanácsos  és  királyi  tanácsos,  m-  kir.  bányatanácsos,  a 
m.  kir.  Földtani  Intézet  ny.  igazgatója,  a Magyarhoni  Földtani  Társu- 
lat elnöke  és  tiszteleti  tagja,  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  Hidroló- 
giai Szakosztály  elnöke  és  tiszteleti  tagja,  a 11  oszt.  polgári  hadi  ér- 
demkereszt tulajdonosa,  Társulatunknak  1880  óta  hű  tagja 

1936.  évi  január  hó  31-én  elhunyt. 

ÁLDOTT  LEGYEN  AZ  EMLÉKE! 


TREITZ  PÉTER  EMLÉKEZETE. 

Timkó  Imre* 

ERIXNERUNG  AN  P.  TREITZ. 

Von  I.  Timkó.** 

Az  elmúlt  év  január  hó  22-én  nagy  gyász  érte  a magyar  tudo- 
mányos életet.  Ekkor  halt  meg  Treitz  Péter  kisérletügyi  főigaz- 
gató, a m.  kir.  Földtani  Intézet  talajtani  osztályának  volt  veze- 
tője. Tieitz  Péter  egyike  \olt  azoknak  a nem  igen  ritka  nagy  ma- 
gyar elméknek,  akinek  munkásságát  a külföldön  sokkal  jobban 
ismerték,  mint  itthon.  Tiszteletbeli  tagja  volt  a Nemzetközi  Talaj- 
tudományi Társaságnak,  mely  kiváló  címmel  az  egész  világon 
karinad  félezer  taggal  bíró  társaságnak  mindössze  hét  tagja  dicse- 
kedhetik. Óriási  munkássága  az  agrogeológia  összes  területeit  fel- 
ölelte. Mind  elméleti,  mind  pedig  gyakorlati  téren  az  alkotásoknak 
egész  sora  teszi  halhatatanná  a nevét. 

Treitz  Péter  a magyar  agregeológia  megteremtője,  született: 
Kiszálláson  (Bács  m.)  1866  november  18-án.  Középiskoláit  részben 
Prágában  és  nagyrészt  Bécsben,  főiskoláit  a bécsi  műegyetemen, 
majd  a magyaróvári  gazdasági  akadémián  végezte.  1890-ben  a m. 
kir.  Földtani  Intézethez  nyert  meghívást,  ahol  Ínkei  Béla  vezeté- 
sével az  agrogeológiai  felvételi  osztályt  szeivezte  meg.  Évtizedeken 
át  térképezte  a A agy  Magyar  Alföld  talajait.  E munkálatai  kapcsán 
éber  szemmel  ügyelte  a magyar  termőföld  sajátosságait  és  ter- 
mészetrajzát. Itthoni  ezirányú  tanulmányai  mellett  járt  még 
Németországban  s ott  különösebben  a porosz  és  szászországi  agro- 
geológiai kutatásokat  tanulmányozta.  Ortli  prof.  és  később  Walm- 
scbeífe  voltak  mesterei.  Németországi  tanulmányai  mellett  nagy 
hatással  voltak  rá  az  orosz  kutatók:  .1)  o k u t s a je  v,  S i b i r c ■:»  v, 
G 1 i n k a,  Tuníiliev,  és  Na  hoki  cli,  az  oroszországi  talajis- 
mereti kutatások  megindítói  és  nagyranevelői.  Már  romániai 
tanulmányútján  felfigyelt  Mrazek  és  főleg  Murgoci  melleit 
az  orosz  talajismereti  munkásságra.  Egy  későbbi  tanulmányútján 
mit  1906-ban  Timkó  Imrével  tett  Oroszlengyelországban,  Xovoalex- 
andriában,  megismerkedhetett  Glinka  professorral  s a Ih)k' tilsa  jer 
Sibircev  iskola  lelkes  művelőivel,  kik  a talajismeretben  új  lehe- 
tőségeket nyitottak  meg  számára.  Ez  az  iskola  később  mindinkább 
bővülve  létrehozta  a pétervári  Dokit  fsa  jer  talajismereli  intézőiéi, 
mely  ezután  az  idők  folyamán  a lelkes  kutatók  egész  raját  bocsa j- 

* Felolvasta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1936.  évi  február 
5-én  tartott  LXXXVI.  rendes  közgyűlésén. 

**  Auszug  mis  dér  Gedüchtnisrede,  gelialten  in  dér  Generalver- 
sanimlung  dér  Ung.  Geol.  Gesellschaft  am  5.  Február  1936. 


- 'U  l>*  1 • t»'  *'«•> 


TREITZ  PÉTER 
1866-1935. 


Treitx  Péter  emlékezete 


S 


tóttá  ki  az  orosz  tudományos  életbe.  Ez  a lelkes  csoport  lett  később 
alapítója  a Nemzetközi  Talajismereti  Társaságnak,  mely  „Talajis- 
meret" című  folyóirata,  továbbá  a nemzetközi  talajismereti  konfe- 
renciák és  kongresszusiak  által  jelentős  munkásságot  fejtett  ku 
Megjegyzendő,  hogy  Treitz  Péter  — Sigmond  Elek  dr.  és  Timkó 
Imre  részvételével  — az  első  nemzetközi  talajismereti  konferenciát 
1909-ben  a m.  kir.  Földtani  Intézet  40  éves  jubileuma  alkalmával 
itt  Budapesten  rendezte  meg. 

Treitz  Péter  tudományos  érdeklődése  egész  Európára  kiter- 
jedt s a kon t i nen s tál ajviszon yainak  aligha  volt  nála  jobb  ismerője. 
Mintegy  170-t  kitevő  szakmunkája  közül  első  jelentősebb  munkája: 
Földrajzi  Közleményekben  megjelent  Talajgiog  révfiája,  melyben 
a német,  svéd,  orosz,  Inegyel  és  olasz  földön,  valamint  Romániában. 
Szerbiában  és  Boszniában  végzett  talajtanulmányainak  eredmé- 
nyét foglalta  össze. 

E müvében  a talaj  kialakulásának  új  magyarázatát  adta  meg. 
A hulló  por  talajkialkító  szerepének  felfedezésével,  mélyet!  a kül- 
földi agrogeológiai  intézetek  alapul  fogadtak  el,  már  oly  közis- 
mertté vált  neve  a>  szakirodalomban,  hogy  1912-ben  a belga  kor- 
inány  Batz  0.  tanárt,  majd  1914-ben  a japán  kormány  Vakimizu 
tókioi  egyetemi  tanárt  küldi  ki  hozzá  egyévi  tanulmányútra. 

Az  idők  haladásával  és  a talajismereti  tudomány  bővülésével 
módját  ejthette,  hogy  Olaszországba  is  eljusson,  ahol  a római  kong- 
resszuson már  Magyarország  talajklima  térképét  is  bemutatta.  A 
balkáni  országokon  kívül  résztvett  még  Amerikában  a washingtoni 
talajismereti  kongresszuson  is. 

Tudományos  munkásságának  egyik  legjelentősebb  része  saját 
találmányi!  talajtérképezési  módszere,  mely  az  erdő-  és  mezőgazda-; 
ságnak,  minden  más  térképezési  móddal  szemben,  a legtöbb  felvi- 
lágosítást nyújtja,  a tudomány  és  a gyakorlat  köréből ".származó 
megoldáshoz  egyaránt.  Ez  a térképezési  módszer  ma  már  külföld 
szakkörökben  is  általánosan  elfogadott.  Nemzetközi  Talajtudományi 
Társaságnak  Európa  térképét  szerkesztő  bizottsága,  mely  1926-ban 
Budapesten  tartotta  konferenciáját,  hivatalosan  is  Treitz  módszerét 
tette  magáévá.  Ezután  kapta  a kongresszustól  azt  a megtisztelő 
feladatot,  hogy  a pireneusi  félsziget  talajtérképét  készítse  el,  mely, 
munkát  három  hónap  alatt  végzett  el.  Számos  hazai  és  leül  földi  tu- 
dományos +ársaság  tagja  volt:  így  a Nemzetközi  Talajismereti  Tár- 
saságnak tiszteleti-  és  kartográfiai  osztályának  előadója,  a debre- 
ceni Tisza  István  tudományos  társaság,  a Szent  István  akadémia 
rendes  tagja,  a Magyarhoni  Földtani  Társulat,  Magyar  Földrajzi 
Társaság  és  Természettudományi  Társulat  választmányi,  az  Orszá- 
gos Talajjavító  Bizottságnak  pedig  állandó  tagja  volt. 

Nevezetesebi)  munkái:  Magyarország  tulajainak  beosztása  klí- 
mazónák szerint  (1901).  A Duna-Tisza  közének  agrogeológiai  leírása 
(1903)  Szeged-Kistelek  vidékének  agrogeológiai  térképe  (1905). 


Tiniké  Intve 


Meszes  talajok  és  az  ezekre  alkalmas  szölöfajok,  Les  sols  et  les 
ehangements  du  Climat.  Stokholm  (1910).  „Az  agrogeológia  felada- 
tai“  Földtani  Közlöny  1910;  Talajgeográfia.  Sós  és  szikes  talajok 
természetrajza  1924. 

Treitz  Péter  m.  k.  kisérletügyi  főigazgató  gyakorlati 

munkássága. 

40  évet  kitevő  talajismereti  szolgálata  ideje  alatt  főként  3 
főirány  körül  csoportosíthatjuk  munkásságát: 

1.  Közreműködött  Treitz  Péter,  mint  a hazai  rög  szerelmese 
szőlőink  felújításának  munkájában  1896-tól  1916-ig,  miut  az  állami 
felső  szőlészeti  és  borászati  tanfolyam  talajismereti  előadó  tanára. 

A Phyilloxera  által  elpusztított  szőlőink  felújításának  legna- 
gyobb akadálya  az  volt,  hogy  nem  állott  a szakembereknek  olyan 
eljárás  rendelkezésre,  melynek  segélyével  meg  lehetett  volna  ál- 
lapítani, hogy  a szóban  forgó  talajnak  mekkora  a hatékony  n és/.- 
tartalma,  ennélfogva  milyen  amerikai  alanyfajta  volna  alkalmas 
azon  a felújításra.  Ezt  a kérdést  tanulmányai  alapján  sikerült  meg- 
oldania. 

A módszert  az  1903.  évi  nemzetközi  Gazdasági  kongresszuson 
Rómában  mutatta  be  és  azóta  kii földön  a közhasználatban  is  elter- 
jedt. Francia-,  Olasz-  és  Spanyolországban  mint  „ Methode  Hong- 
roiseíl  ismeretes,  hazánkban  a szőlőknek  felújítása  alkalmával 
pedig  már  évtizedek  óta  ezt  a módszert  használjak. 

Annak  idején  a péesvidéki  szőlők  állami  felújításánál  Petten- 
koffer  Sándor  szol.  és  borászati  foljigye’ővel  kipróbáltuk  ezt  a mód- 
szert és  minden  tekintetben  1 elyénva lónak  találtuk  azt. 

Sajnos,  minthogy  módszerét  nem  a szőlészeti  és  borászati  köz- 
ponti kísérleti  állomás  kebelében  végezte,  annak  idején  a munká- 
ról szóló  jelentést  a kísérleti  álomás  nem  adta  ki.  Minthogy  pedig 
e tárgy  tisztán  gyakorati  voltánál  és  jelentőségénél  fogva  nem 
illett  bele  a m.  kir.  Földtani  Intézet,  ügykörébe  sem,  így  az  igaz- 
gatóság sem  volt  hajlandó  munkáját  kiadni,  miért  is  kénytelen 
volt  Szilágyi  Jánossal  együtt  a munkát  saját  költségén  ki- 
adni. A felső  szőlészeti  tanfolyam  rendezett  talajismereti  kirán- 
dulásokon többízben  Treitz  Pétert  én  helyettesítettem. 

2.  Nagyjelentőségű  tevékenységének  második  csoportja  a ha- 
zai dohánytermelés  átalakítására  irányult.  'I  reitz  azzal  a mun- 
kájával kapcsolatban,  melyet  a m.  kir.  Pénzügyminisztériumnak 
eszközölt,  bejárta  Kisázsia,  azután  Török-,  Görög-  és  Bolgárorszá- 
gok legnevezetesebb  dohánytern  ő vidékeit  s ott  végzett  t lajtani 
kutatásai  alapján  tett  javaslatot,  hogy  < ’sonkamagya rországnak 
melyik  részein  lehetne  a Macedóniából  importált  magból  jó  ciga- 


Tieita  Péter  emlékezete 


5 


retta-dohányt  termelni.  Timkó  Imrével  együtt  szerkesztett 
( sonkamagyarorszá g átnezetes  talajtérképén  még  a jellegzetes  ha- 
zai burgonyatei  mö  területekre  is  kiterjeszkelctt  a dohánytermelő 
sen  kívül. 

Sokkal  ismertebbé  tette  azonban  nevét  Treitz  Péter  a 
szőlő  újabb  teVpítésénél  végzett  munkájánál  a hazai  szikes  tala- 
jok javításával,  mely  talajismereti  kérdéssel  már  1892  óta  kezdett 
hivatalból  foglalkozni.  Ezekben  a munkáiban,  mint  munkatársa 
segédkeztem  neki  egész  haláláig.  Első  kísérleti  telepei  e téren  a 
Szeged  melót  ti  Fehértó  partján  voltak,  azután  Kétegyháza  és  Bé- 
késcsaba határaiban.  Utóbbiakban  annak  idején  mágam  is  részt 
vettem  hivatalból,  amidőn  a békéscsabai  öntözött  rétterületen,  — 
nemkülönben  Siklón,  Kátegyháza-  és  (lyula  határaiban  talajvizs- 
gálatokat rs'közö’tpm.  F.  vizRgálatrkról.  főle,r  ° te'unő  szikes  tyq.1” - 
iok  és  öntözött  talajok  kötött  vizének  ismertetéséről  1901-1902-1903. 
évi  jelentéseimben  számoltam  be.  Ezután  még  Székudvar  és  Kis 
ienő  határaiban,  József  főherceg  akkori  gazdaságaiban  folytattam 
szikes  talajvizsgálatokat  s a főhereegi  birtok  egyes  szikeseid)  ré- 
szeire ajánlottam  is  a mészporral  való  trágyázásnak  sikerrel  ke- 
csegtető alkalmazását,  n elv  annak  idején  lx»  is  vált.  Ugyanezen 
időben  még  Békésgyulán  előadást  is  tartottam  egy  vándorgyűlésen 
a szikes  talaj  javításának  lehetőségeiről. 

Treitz  Péter  már  az  első  négy  évben  is  olyan  sikereket 
ért  el,  hogy  a földmívelósi  minisztérium,  országos  jelentőséget  tu- 
lajdonítva az  ő munkájának,  a telepek  vezetését  kivette  a Földtani 
Intézet  hatásköréből  és  ezt  a m.  kir.  Országos  Növény ermelési 
Kísérleti  Állomás  hatáskörébe  utalta  át.  A világháború  után  azon- 
ban a viszonyok  megváltoztak.  A megcsonkított  ország  termő  te- 
i iilete  kevesebb  lévén  így  a javítatlan  szikeseknek  megjavításával 
kapható  nagyobb  termőterületi  nyereség,  a javítást  újra  országos 
tontosságú  kérdéssé  tette.  Elvkor  kérte  ezután  Treitz  Péter  a 
minisztériumot,  engedtessék  meg  neki,  hogy  a szikes  talajok  javí- 
tására  kidolgozott  és  kipróbált  módszerét  az  állam  valamelyik  bir- 
tokán bemutathassa.  Propaganda  előadás  sorozataink  tartása  után 
a minisztérium  végre  megengedte,  hogy  a javítás  lehetőségét  saját 
költségünkön  szerzett  m ésszel  a Karcagi  Mezőgazdasági  Iskola 
birtokán  Treitz  Péter  bemutathassa.  1922.  évben  kezdtük  meg 
a szikjavítást,  de  már  az  első  évek  sikerei  meggyőzték  az  ellenőr- 
zéssel megbízott  szakembereket,  hogy  az  eljárás,  jó  és  nagy  jelen- 
tősége van.  Ezután  már  szikeseink  megjavítását  az  állam  a maga 
költségén  folytatta  tovább  egész  az  elmúlt  év  folyamáig  és  az  1921 
évi  mezőgazdasági  kiállítás  alkaln  ával  a földmívelósi  minisztérium 
által  hiadott  kimutatás  szerint  csak  a tiszai  Alföldünkön  a szik- 
javítási akció  ciroa  15 — 20.00P  kát.  holdat  javított  meg,  főleg  kis- 
gazdák és  középbirtokosok  földjéből. 

Ezek  a bemutató  kísérletek  s főleg  a Jászságban  és  Kiskun- 


6 


. -Tini kő  Tinyp  / • v» 

ságban  -tartott  propaganda  gazdanépgyűlések  váltak  alapjaivá  az 
országos  szik  javító  akciónak,  melynek  folyamán  (i  év  alatt  állami 
támogatással  a T r e i t z-féle  módszerrel  15,000  k.  holdnál  több  ter- 
méketlen szikes  területet  javítottak  meg  és  tettek  jó  búzatermő 
területté.  A szikes  talajok  javítására  kidolgozott  T 1"  e i t z-fé'-* 
módszer  még  nagyobb  gyakorlati  hasznot  jelent  az  országra  nézve, 
mert  ezzel  az  eljárással  az  összes  m esztelen,  agyagos,  szikes  talajok 
megjavíthatok. 

A meszes,  sziksós  területek  javítása  és  kihasználásának  is 
megtaláltuk  a módját  a Patonay-féle  sziki  mészpázsittal  való  javí- 
tási munkában,  mellyel  az  összes  dn namenti  lecsapolt,  terméketlen 
szikesek  is  gazdaságilag  értékesíthetőkké  válnak.  FI  őad  ás  soroz  il- 
láink révén  sikerült  a kérdés  iránt,  a vezető  kisgazda  körök  érdek- 
lődését a Kis  Kunságban  és  Jászságban  is  számos  helyen  felkelteni 
ügy,  hogy  már  több  gazdaságban,  így  pl.  Fülöpszállás  határában 
próbálkoznak  a gazdák  a Patonay-féle  mézpázsit  termelésével 
kísérletképen.  Így  tehát  minden  reményünk  meg  van  arra.  hogy 
a szikes  talajoknak  eme  legrosszabb  fajtája  is  mihamarább  termő 
talajjá  lesz  átalakítható.  Garán,  a mai  Bácsmegye  legdélibb  hatá- 
rán, hasonló  szép  kaszálót  sikerült  beállítani  Herke  Sándor 
növénytermelési  kisérletügyi  igazgatónak  az  ottani  sziksós  léten, 
hol  még  egy  jó  artézi  kúttal  az  öntözés  lehetőségét  is  sikerült  meg- 
oldani, mint  ahogy  arról  a helyszínen  néhány  évvel  ezelőtt  Herke 
kalauzolása  mellett  meggyőződtem. 

A szikes  talajok  javítása  alkalmával  végzett  tanulmányok 
összefoglalására  nem  kaphatván  a Földtani  Intézettől  támogatást, 
ezért  azután  a Nemzetközi  Talajtudományí  Társaság  V-ik  nemzet- 
közi bizottsága  Memoirjeában  akarta  kiadni  a munkát,  mint  a 
„JVTemoires  sur  la  Ca.rtOigra.phie  des  sols“  című  sorozat  egy  kötetét. 
Közbejött  nehézségek  miatt  azonban  a munka  kéziratban  maradt, 
miért  is  nem  maradt  más  hátra,  mint  a munkál  saját  költségén 
kiadni,  hogy  legalább  magyar  nyelven  jelenhessék  az  meg.  A mun- 
ka 1924-ben  végre  meg  is  jelent. 

A m.  kir.  Földtani  Intézetben  a talajkutatások  mellett,  mégis 
csak  a talajok  térképezése  volt  Treitz  Péternek  egyik  főifel- 
adata.  A Földtani  Intézetben  az  agrogeologiai  térképeket  régebben 
a Porosz  királyi  Geológiai  intézetben  szokásos  módszerek  alapján 
készítették.  F módszer  szerint  készített  térképek  olvashatósága  és 
megértése  azonban,  a sok  jelzés  miatt,  melyekkel  azokat  túlterhel- 
ték — nagyon  nehéznek  bizonyult,  gyakorlati  alkalmazhatóságuk 
pedig  nagyon  csekély  volt.  Agrogeológusainknak  már  az  első  évek- 
ben feltűnt,  hogy  a hazai  talajok  minden  tekintetben  különböznek 
a külföldi  felvételek  leírásaiban  ismertetett  talajoktól;  nem  tudtuk, 
hogy  összes  talajaink  különböznek  a külodiekétől  vagy  csuk  egy- 
néhány. Szóval  minden  tekintetben  szükségünk  lett  volna  egy 


Treitss  Péter  emlékezete 


7 


ilyan  térképre,  amelyen  hazánk  összes  talajtípusai  fel  lettek  volna 
i ajzolva. 

11)0(1.  évben  nálunk  volt  Mr  azé  k T.  a romániai  földtani  in- 
lé/.et  igazgatója.  (),  valamint  id.  Lóczy  Lajos,  a későbbi  föld- 
tani intézet  igazgatója  együtt  ajánlották  dr.  Sernsey  Andor- 
nak <7.  ottani  talajki  fakulások  tanú1  mányo'ásáf  és  az  ottani  szak- 
társakal,  főleg  Margóéi  geológussal  rrrél  győződött  meg,  hogy 
a talajleírás  és  tahi  jtérkéi>e  zés  terén  nagyon  hiányos  még  itt  ná- 
lunk az  egyöntetűség.  Ugyanekkor  tanulmányozhatta  még  Romá- 
niában, a Fekete  tenger  partján  levő  félig  sós  vizű  li- 
i nánok  talaj  kialakulásait.  Ugyancsak  az  190(1.  esztendőben 
még  módját  ejthette  annak  is,  hogy  Oroszlengyelorszagban 
tanulmányutat  tehetett  Tiniké  Imre  agrogeológussal,  amelyen 
az  Oroszország  legutóbbi  el  jegesed  vének  D-i  határait  nyomozhatta 
ki.  ugyanott  nemkülönben  Oroszlengyelországnik  talajkialaknlá- 
sait  a Visztula  mentén  előforduló  Kréta  területén  a rendzina  jel- 
legzetes talajtípus  előfordulásait;  Novoalexandria  (Pulav)  környé- 
két az  ottani  erdészeti  és  gazdasági  főiskoláknak  berendezéseit 
Cl  1 i n k a és  Sibireev  akadémiai  tanárok  vezetése  mellett  sike- 
rült nemcsak  Oroszlengyelországnak  speciális  talajviszonyait  és 
talajkialakulásait  végigtanulmányozni,  hanem  sikerült  beletekin- 
teni az  oroszországi  talajismereti  tudományoknak  történeti  fejlő- 
désébe is. 

Ugyanekkor  még  Podolia  és  Tauriai  kormányzóságokban 
Halta  és  környéket,  Odessa  vidékét.,  a Fekete  tenger  partvidékeit 
és  egész  Krimiét  sikerült  talajismereti  lég  áttanulmányozni  Xa  bö- 
ki e h (Hlessai  egyetemi  tanár,  a lelkes  növényi izologus  és  talaj- 
geografus  kalauzolása  mellett.  Megismervén  az  oroszországi  talaj- 
ismereti  szakembereket  és  korszakalkotó  munkásságukat,  mos! 
már  könnyű  volt  összehozni  a romániai  és  oroszországi  talajkuta- 
tókat s megegyezni  velük  abban,  hogy  a nyugati  országokban  dol- 
gozókkal egy  európai  konferencián  találkozhassanak.  Az  orosz  és 
romániai  szaktársak  Budapestet  jelölték  ki  a konferencia  legal- 
kalmasabb helyéül,  mert  a m kir.  Földtani  Intézetben  a talajok- 
t annimány ozásában  már  addig  igen  szél)  eredményeket  értünk  el  s 
az  igazgatóság  részéről  is  a legtöbb  támogatást  is  itt  remél- 
hettük, mert  továbbá  Keletről  és  Nyugatról  egyformán  könnyen 
érhető  el  Budapest. 

Dr.  Lóczy  L a j o s akkori  igazgatónk  átérezve  a kérdés  fon- 
1 osságát,  a konferenciát  1909-ben  össze  is  hívta  itt  Budapesten.  L 
konferencia  — záró  ülésén  — egyhangú  határozatot  is  hozott,  mely- 
ben igazolta  a magyar  agrogeologusok  régi  álláspontjának  helyes- 
j-égét,  amennyiben  ki  is  mondta,  hogy  „elsősorban  minden  ország- 
nak átnézetes  talajtérképe  készítendő  el  s ha  ez  már  megvan:  csak 
akkor  lehet  a részletes  felvételekbe  belefogni.  Másodsorban  elké- 


8 


Timi  \Ő  Imre 


szítendők  olyan  i észlelés  talajtérképek,  melyek  a főbb  talajtípusok- 
nak tulajdonságait  monografikus  leírásban  tartalmazzák.45 

ld.  dr.  Lóczy  Lajos  akkori  földtani  intézeti  igazgató  is 
elhatározta,  hogy  az  átnézetes  talajtérképet  ekészítteti.  Az  orszá- 
gos talajtérkép  felvételét  1911.  évben  ke/.dtiik  el  négyen,  de  a vi- 
lágháború alatt  csak  Treitz  Péter  és  Timko  Imre  főbánya- 
tanácsossal  dolgozhatott  és  vele  együtt  ketten  végezték  ezt  be.  Az 
első  térkép  11)19.  évben  készült  el  és  azt  a ITT-ik  nemzetközi  Talaj- 
tudományi  konlei encián  mutattuk  be  1922.  évben  Prágában.  De 
az  első  térképen  használt  ábrázolási  móddal  Treitz  nem  volt 
megelégedve  s folyton  javított  rajta.  Az  újabb  ábrázolási  módot  a 
f^1,  f'alajtudományi  konferencián  és  a legutolsót  pedig  1927.  évben 
^ asliingtonban  tartott  1.  Nemzetközi  d ala jtudománvi  kongresszu- 
son mutatta  1 )e  T r e i t z. 

Tvz  a legutolsó  ábrázolási  mód  szaktársainak  annyira  meg- 
tetszett, hogy  a térkép  tanulmányozására  egy  konferenciát  is  ter- 
veztek, ennek  keretében  a térképen  feltüntetett  talajtípusokat 
kint,  a természetben  is  tanulmányozni  kívánták,  hogy  így  az  ábrá- 
zolási mód  okszerűségéről  nieggv  őzödhessenek.  Ez  a cél  hozta  össze 
a Nemzetközi  Talajtudonányi  Társaságnak  V-ik  kommissióját  az 
1926-ik  évben  Budapesten.  Nopesa  báró  igazgatósága  alatt. 

A konferenciának  az  volt  a kimondott  célj>,  hogy  megvizsgál  n 
az  átnézetes  talajtéTkópen  használt  módszert.  Alkalmais-e  az  a nem- 
zetközi TV.  konferencián  tervbe  vett  átnézetes  világtérképen  való 
felhaszná’ásra?  A konferencián  bemutatott  térkép  alapelvét  jónak 
találták  és  elfogadták  és  — mint  már  említettem  — megbízták 
Treitz  Pétert,  hogy  Spanyolország  átnézetes  tál  aj  tér  képét  is 
ezen  az  alapon  készítse  el  Európa  talajtérképe  számára.  E kitün- 
tető megbízás  alapján  a magyar  kormány  pénzbeli  táinogtásával 
el  is  végezte  Treitz;  a i eá  bízott  feladatot. 

A Nemzetközi  Talajt . adomány i Társaság,  1-ső  kongresszusán 
1927.  évben  Washingtonban,  a Hajtani  tudomány  f“ :lcs-'tiV.e  és  tér- 
képezése terén  elért  sikerét  azzal  honorálta  T r e i t z-nak,  hogy  el- 
ismerése fejében  beválasztotta  őt  a Nemzetközi  Társaság  tiszteleti 
tagjainak  díszes  sorába.  Mint  már  említettem,  a társaságnak  3409 
ingja  van,  míg  tiszteleti  tagoknak  a száma  csak  hét  volt,  úgy  hogy 
ha  tekintetbe  vesszük,  hogy  Treitz  Péter  a világháborúban 
legyőzött  országba  tartozott:  akkor  kitűnik,  hogy  megválasztásá- 
' V ért  kitüntetése  mily  nagy  és  azzal  háziján  k mii,  jelentős 
erkölcsi  sikert  szerzett,  mert  ezzel  a magyar  I adományt  s munkás 
ságn.uk  nemzetközi  elismerését  eívta  ki. 

A kongresszus  után  elkészítette  (‘sonka  Magyarországnak 
nagymértékű  talajtérképét,  mellyel  a lőiskolákon  működő  és  ta- 
ia jismerettel  fogakozó  szaktársai  és  a gyakorlatban  működők  el 
ismerését  is  kivívta.  Sajnos  ez  a térkép  még  nem  jelenhetett  meg 
magyar  nyelven  nyomtatásban,  esik  egy  kicsinyített  mását  sike- 


Treitz  Péter  emlékezete 


9 


riilt  saját  költségen  kiadni.  A nagy  léptékű  térkép  csak  kéziratban 
maradt  meg. 

Treitz  Péter  egész  élete  végéig  fáradhatatlanul  dolgozott; 
így  kéziratban,  befejezetlenül  maradt  reánk  egy  „Általáir-s  tnbtj- 
tan"  e.  munka,  amelyet  egy  német  cég  adott  volna  ki.  Ezenkívül 
batrairnradt  még  naey  léptékű  átnézetes  t 'tájtérképének  magya- 
rázó szövege  is.  nvdy  az  átinézetes  országos  térkénnek  kiegészítőié 
lett  volna  és  au  oly  az  átnézetes  térképen  feltüntetett  talajtípusok 
monografikus  ismertetése  lett  volna. 

összefoglalva  már  most  T r e i t z Péter  élet-munkásságát, 
mee/illapítl  ató.  begy  az  korántsem  volt  meddő.  Ixnicni  fölötte  tér 
mckrniineh'  n-mhetö.  A magyar  irodalomban  még  leginkább  Her- 
máim Ottó  kiváló  invenciózusságával  é->  munkásságával  hasonlít- 
ható össze,  mert  Treitz  Péter  is  egyike  volt  azoknak  a hazai 
tudós  elméknek,  kiknek  nevét  jobban  ismerték  a külföldön,  mint 
saját  hazájában.  Mind  elméleti,  mind  gyakorlati  téren  az  alkotások 
sora  teszi  ballt  tutimmá  a nevét. 

Csodás  találkozás,!  ez  a véletlennek,  hogy  két  kiváló  tudós, 
kik  közül  mindegyik  szakmunkájában  nagyot  és  maradandót  al- 
kotott. mikért  a nemzet  osztatlan  háláját  is  méltán  kiérdemelték, 
német  családból  szárit  ázott.  Lehetett  azonban  a családi  származás 
a kárminő,  az  az  egv  bizonyos,  hogy  a magyar  környezet  és  annak 
hatása  olyan  intenzív  átalakító  erejű  volt  n undkettöro,  hogy  az 
egyik  a magyar  néprajzi  tudománynak  válhatott  büszkeségére 
pásztoréletünk  és  halászatunk  tudományos  feldolgozása  által,  a 
másik  pedig  a magyar  rög,  a hazai  termőtalajok  szerelmesévé  vál- 
hatott azáltal,  hogy  egy  egész  élet  izzó  hazafias  munkásságát  állí- 
totta ennek  a nemes,  nagy  célnak  szolgálatába. 

Xem  a véletlennek,  liánéin  a csodás  asszimiláló  erőnek  tud- 
hatjuk csak  be  ezeket  a jelenségeket.  A magyar  környezet  tudta 
megfogni  ezeket  a lelkeket  olyan  hathatós  erővel,  hogy  a magyar 
fajta  becsületes  nyíltsága,  szorgalma  és  megbízhatósága  inkarná- 
lődott  bennük  az  idők  folyamán.  Közös  bennük  a magyar  pusz- 
tának szeretete  és  bár  más  és  más  utakon  jutottak  el  ehhez,  de 
tiszteletreméltó  volt  uemes  rajongásuk  azért  az  egyszerű,  d<^  ízig- 
vérig  tisztán  magyar  természeti  szépségért,  a délibábos  magyar 
rónáért  és  annak  minden  egyéb  kísérő  requizí tárnáiért.  Jót  esik 
hinni,  hogy  tudományos  kutatások  folyamán  is  találkozhattak  ők, 
akár  a hortobágyi  pusztai  részeken,  akár  a pestmegyei  Kólontó  és 
Kurjantó  nádasaiban  s az  azokat  környező  szikes  pusztákon,  hol 
mindketten  a magyarság  nagyságáért  szövögették  tündéri  ál  t ukat. 

Treitz  Péter  idegenliangzású  neve  ellenére  jó  magyar 
volt,  ezt  bizonyítja  „A1  agyarország  morfológiai  egysége4*  című  ér- 
tekezése, melynek  minden  állítását  tárgyilagosság  és  a béke  őszinte 
szeretete  jellemzi.  A földtani  és  ásványtani  érvek  hosszú  sorozata, 
egy  lehiggadt  tudós  bölcs  életfelfogását  tükrözi  vissza. 


10 


Tirnkó  Imre 


Treitz  Péter  nemcsak  tudós  volt,  aki  figyelt  és  következ- 
tetett, hanem  melegszívű  ember  is,  aki  észrevette  mások  gondjait 
és  igyekezett  azokat  eloszlatni.  Az  Alföld  talajviszonyainak  és  hid- 
rográfiájának  legjobb  ismerője  írásban,  beadványokban,  szóbelileg, 
előadások  révén  mindig  arra  tiörekedett,  hogy  a szakemberek  egy- 
üttes munkássága  alapján  oldják  meg  a kérdéseket.  A geológusok 
mellőzését  látva,  megfigyelve  egyes  területrészek  káros  elváltozá- 
sait, mikor  már  szava  sehol  meghallgatásra  nem  talált,  a magyar 
írók  egyik  legjelesebbjéhez,  Zilahy  Lajoshoz  fordult,  aki  e talál- 
kozásról megrázó  cikket  írt  a Magyarország  1935.  Vili.  1 S-i  szá- 
mában. 

Treitz  Péter  mint  kísérletügyi  főigazgató  és  a Földtani 
Intézet  talajtani  osztályának  vezetője  fejezte  be  csakne  u négy  év- 
iizedre terjedő,  eredményekben  gazdag  tudományos  életét. 

Fi  nagy  tudós  széleskörű  szakmunkássága  melletti  példás  csa- 
ládi életet  élt.  Első  felesége  szül.  Obermajer  Róza  szül.  Szöllősgyö- 
rökön  (Somogy  viliben.).  Pogári  iskolai  tanítónő  és  rajztanárnő. 
Főkép  az  iparművészet  terén  működött. 

Elvesztése  után  másodszor  is  megnősült;  második  feleségének 
szül.  Makláry  Berta  Zsuzsannának  az  a nehéz  szerep  jutott,  hogy 
az  öregedő  tudósba  elhatalmasodott  szívbaja  dacára  még  ébren 
tudta  tartani  és  még  fokozni  továbbra  is  a készséget,  hogy  a 
megkezdett  munkáit  befejezhesse.  Nagyban  segítették  ebben  leá- 
nya: Horváth  Tiborné,  nővére:  Ma, ver  Jenőné  Palágyi  József  és 
György  fogadott  gyermekei,  kik  hűséges  ragaszkodással  viseltet- 
lek utolsó  leheletükig  ,a  hazai  rög  tudósa,  a magyar  föld  szerelmese 
iránt. 

Egyenesen  megható  volt  néhai  Treitz  Péternek  az  az 
igyekezete,  ahogy  azt  a feladatot,  amit  mint  a Nemzetközi  Talaj- 
ismereti  Társaság  térképészet  i Osztályának  lelkes  tagj  i vállalt 
magára,  az  ezzel  járó  sokoldalú  levelezést  felesége  közvetítésével 
igyekezett  lebonyolítani.  Hátrahagyott  iratainak  rendezése  közben 
láttam,  hogy  mennyi  mindennel  foglalkozott  élete  utolsó  pillana- 
táig. 1935.  január  hó  22-én  délután  csendes  alomra  hajtotta  fejét  s 
ebben  az  álomban  fájdalom  nélkül  elszunnyadt  örökre,  befejezve 
csaknem  4 évtizedre  terjedő,  eredményekben  gazdag  életét. 

Temetésén  a kerepesi-temetőben  a főváros  által  adományo- 
zott díszsírhelyénél  zokogó  özvegyén  kívül  résztvettek  leánya^ 
Horváth  Tiborné,  nővére,  Mayer  Jenöné,  tisztelői,  számos  tanítvá- 
nya és  barátai  utolsó  Isten  Hozzádot  mondva  nagy  halottunknak, 
kire  azután  dübörögve  hullott  az  a hazai  rög,  melynek  egész  életén 
át  szerelmese  tudott  lenni. 


Erinnerung  au  P.  Treitz 


11 


P.  Treitz,  dér  Pionier  dér  ungarisehen  Agrogeologie  wurde 
,m  IS,  November  1S66.  zu  Kiss/,  dl  ás  (Komitat  Báes-Bodrog)  gebo- 
ren  und  in  1890  zűr  Kgl.  Ing.  (íeol.  Austalt  borúién,  wo  er  .Tahr- 
/.ebnte  hindurch  die  Hűden  des  Nagy  Magyar  Alföld  (Grosse  1 nga- 
rische  Tiefebene)  kartierto.  Sein  wissenscbaftlicbes  Interessé  um- 
l’asste  ganz  Európa  und  es  gab  kamu  einon  besseren  Kenner  dér 
Bedenverbaltnissc  des  Kontinentes,  wie  er.  Die  Aliza  hl  seiner  Facb- 
selu  iften  betriigt  oa  170.  von  (lenen  seine  erste  beden tendere  Ár- 
beit  die  l?0'ulla1e  !-einer  in  "Deutsebland,  Sebweden.  Russland,  Pó- 
lón. Ttalien.  Iínniiinien.  Serbien  und  Bosnien  durebgefiilirten  B<>- 
denstudien  /nsainmenfasst  und  nnter  doni  Titel  Bodengeograpbie 
in  dór  Zeit obrilt  ..Fö’draizi  Közlemények**  veröfrentliebt  wurdo. 

Ffines  dér  be(lentoudsten  Ergehnis^e  seiner  wKsensebnftlieben 
T;iti,rki<  i«t  sein  eigenes  System  dér  Bodenkartierung,  das  dér 
Forst-  und  Lvndwirtsel’íifl  sowobl  in  wissenseboDliebp-.  wie  nueb 
in.  praktiseber  Hinsiebt  mebr  bietet.  vic  allé  anderen  und  au  eb  in 
den  aus’andis  ben  Pa^'kreisen  al Igéméin  onovkannt  wimlo.  Die 
Ttedaktionskonnnission  dér  íuternatienalen  P><  de ■'knndlieben  Ge- 
sellsehaft  gab  íbm  den  ebrenvollen  Anftirag.  fiir  die  Enropakarte 
die  Karié  dér  Pyrenaiseben  Halbinsel  ferligznsfellen. 

Seine  wielitigsten  Arbeiten  sind:  die  Finteileng  dér  Bűdén 
Fngarns  naeb  Klimazonen  M910),  die  aui ogeologisebe  Bescbrei- 
bung  des  Gebietes  zwiscben  Donau  und  Tisza  (1903).  die  agrogeo- 
logisebe  Ka’ te  dér  ('e'/eud  ven  S'^eeed -Kistelek  ^1‘Tő),  ' alkige  Bű- 
dén und  fiir  dieselben  geeignete  Weinsorten,  Les  sols  et  les  elmn- 
gements  du  elimat.  Stockholm,  1910.  die  Aufgalien  dér  Agrogeo- 
logie,  Fűldtani  Közlűny  ÍGeol.  Mittoilungenl  1910.,  Kai  urgesebieb- 
1 o dér  Salz-  und  Szik -Bődén. 

Seine  Tiitigkeit  konzentriertc  síeli  auf  3 Gebiete: 

1.  Er  wirkte  im  Zeitraum  lS9(i  -1916  als  Vortrageuder  dér 
Bcdenkunde  in  den  bűheren  staatlichen  Lehrknrsen  fiir  Weinbau 
und  Kellerw  irtschaft  Lei  dér  Erneuerung  unserev  M ei  igárten  mit; 

2.  lereiste  im  Auftrag  des  kgl.  ung.  .Finauzirpiiisteriums 
die  wicbtigsten  Tabakgebiete  Kleinasiens,  dér  Tiirkei,  Griecheu- 
lands  und  Bulgariens  und  beantwc-rtete  auf  Grund  seiner  dort- 
selbst  durehseführten  bodenkundlichen  Untersnchnngen  die  Frage, 
in  welehen  Teilen  Rumpfungarns  aus  dem  von  Maeedonien  einge- 
fiihrteu  Tabaksamen  cin  guter  Zigarettentabak  gezogen  werden 
könnte. 

3.  Sein  Xame  wurde  jedoeb  in  erster  Linie  durch  seine  Arbei- 
ten im  Interessé  dev  Verhessem ng  dér  ungarisehen  Szik-(Soda-)- 
Böden  bekannt. 


12 


Ti mk ó Imre 


TRETTZ  PÉTER  IRODALMI  MUNKÁSSÁGA. 

LITER  ARISCHE  TÁTIGKE1T  VON  P.  TREITZ 

1.  Jelentés  az  1892  év  nyarán  végzett  felvételről  (Mezőhegyes,  Ma- 

gyaróvár) (Földi.  Tnt.  1892  évi  jelentés,  p.  175 — 177  — Bericht 
über  die  iin  Són  mer  des  J eh  rés  1892  vollfiihrte  Aufnahme  in 
dér  Unigehnng  Mezőhegyes  und  Magyaróvár.  (Jahresber.  d.  kgl. 
ung  geol  A unt.  f.  1892.  S.  195—196.)  Budapest,  1,894. 

2.  TTli  jelentés  (Heidelberg,  Darinstadt)  (Földt.  Tnt.  1892  évi  jel.  212— 

223.)  1893.  Reiseherielit  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f. 
1892.)  S 233—242.  Budapest,  1894. 

3.  Székes  és  szikes  talajok  — Szék-  und  Szik-Böden.  . Köztelek41. 

1894  évf.  Budapest,  (Nur  ungarisch.). 

4.  Mily  módon  fokozhatjuk  a szikes  talajú  réteg  termőképességét? 

— Wie  kann  mán  die  Ertragsfahigkeit  dér  Szik-Böden  steigern? 
(Közte’ek  1894.  évf.)  Budapest,  1894.  (Nur  ungarisch). 

5.  Szikes  talajok.  — Szik-Böden.  (Mezőgazd.  szemle  1894  évf.)  Buda- 

pest. 1894  (Nur  ungarisch). 

6.  Jelentés  az  1893.  évben  végzett  agronom-geologiai  felvételről.  (Ma- 

gyaróvár környéke)  (Főidő  Int.  1893  évi  jel.  143—153.)  1894.  — 
Bericht  iiber  die  im  Jalire  1893  vollfiihrte  agronom-geologische 
Aufnahme  (Magyaróvár.)  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f. 
1893  ) S.  159—169.  Budapest,  1895, # 

7.  A magyarországi  székes-szikes  talajok  és  azok  javítása,  Buda- 

pest, 1896. 

8.  Jelentés  az  1895.  évi  felvételről  (Halas,  Majsa,  Jankóvára,  Hajós, 

Sükösd,  Nádudvar,  Csanád,  Fájsz,  Dusnek  Bátya,  Miske)  (Földi. 
Int.  1895  é\  i jel.  109— 1Í2.  o.)  — Aufnahmsberioht  des  Jahres  1895. 
(Jahresb.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anstalt  f.  1895.  S.  124—127.)  Buda- 
pest. 1898. 

9.  A székes  talajok  és  azok  javítása.  — Die  Szik-Böden  und  ihre 

Melioration.  (..Köztelek41  1896  évf.  (Nur  ungarisch.).  Budapest, 

10.  Magyaróvár  környékének  talajtérképe.  (Földt.  Tilt.  Kvk.  XI.  281 — 

220.  o.)  1896.  — Bodenkarte  dér  Emgebung  von  Magyaróvár 
(Ung.  Altenhurg.)  NI  itt.  a.  d.  Jahrb.  d.  kgl.  Geo],  Ansit.  Bd.  NT. 
Budapest,  1898. 

11.  A szikes  talajok  kérdéséhez  Zűr  Frage  dér  S/ik-Büdem  (Köz- 

telek) 1897.  évf.  Budapest  1897.  (Nur  ungarisch.) 

12.  Felvételi  jelentés  az  1896.  évről.  (Hajós.  Hild-Érsekhalom)  (Földt. 

int.  1896  évi  jelentés  165—170.  o.)  Bericht  iiber  die  Aufnahme 
im  Jahre  1896.  (Jahre.sher.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f.  1896.)  Buda- 
pest, 1898. 

13.  Székes  területek  Magyarországon.  (Földit.  Közi.  XVITI.)  1898  So- 

dahödcn  in  l'ngarn  (Földt.  Közi.  Bd.  XVIII.)  1898. 

14.  Szikes  talajok  Magyarországon.  Szik-Böden  in  Ungarn.  (Terin. 

tud.  Közi.  XXX.  köt.  Pótfüzetek)  Budapest,  1898.  (Nur  ungarisch) 


Treitz  Péter  emlékezete 


13 


15.  Jelentés  az  1897  évben  Szeded- Kalocsa  közötti  területre  végzett  re- 
ambulációról  és  a keszthelyi  m.  kir.  gazdasági  tanintézet  birto- 
kának agrogeologiai  felvételéről.  (Földt.  Int.  181)4.  évi  jel.  150 — 
154.  o.)  181)8.  — Bericbt  iiber  die  Keambnlation  im  Jahre  181)7 
auf  dem  Gebiete  zwischen  Szeged  und  Kalocsa  uml  iiber  die  ag- 
rogeologische  Aufnahme  dér  Besitzung  dér  kgl.  laadwirtschaft- 
lichen  Lehranst.  in  Keszthely.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol. 
Alist.  t.  181)7.  (181)1).)  S.  Budapest,  1898. 

11*.  A nitrogén  a termőtalajban  — Dér  Stiekstoff  im  Kultui bódén. 
(„Közlelek ",  1900.  évf.)  Budapest  1900.  évf.  (Nur  ungarisch.). 

17.  Jelentés  az  1898  év  nyarán  végzet!  talajfelvételi  munkálatokról. 

(Keszthely,  Révfülöp.  Fülöpszállás)  (Földt.  Int.  Évi  jel.  1898. 
107 — 182.  o.)  1900.  Bericbt  iiber  die  agrogeologisebe  Spezial- 
Aufnabme  in  Jahre  1898.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f. 
1898.  S.  189—205.)  Budapest,  1900. 

18.  A talajnemek  » sztály ozása.  (Földt.  Közi.  XXX.  147—162.  o.)  1900. 

— Einteilung  dér  Bodenarlen  (Földt.  Közi.  Bd.  XXX.  S.  187  — 
205.)  Budapest,  1900. 

19.  Jelentés  az  1899  év  nyarán  végzett  talajfelvételi  munkálatokról. 

(Kassa,  Tokaj,  Hegyalja,  Eger  és  Visonta)  (M.  kir.  Földt.  Int. 
1899  évi  jel.  95 — 105.  o.)  1901.  — Bericbt  iiber  die  im  Jahre  1899. 
durehgefiihrten  Bodenau tilalmién.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol. 
Anst.  f.  1899.)  S.  104 — 115.  Budapest.  , , 

20.  Magyarország  talajainak  beosztása  klímazónák  szerint  (Földt. 

Közi.  XXXI.  353 — 359.)  1901.  — Die  kliniatischen  Bodeuzonen 
TTngarns.  (Földt.  Közi.  Bd.  XXXI.  X.  432 — 439.)  Budapest,  1,901. 

21.  Jelentés  az  1900  év  nyarán  végzett  agrogeologiai  munkálatokról. 

(Szabadszállás).  (Földt,  Int.  1900  évi  jel.  132-141.  <».)  1902.  — Be- 
ricbt iiber  die  agrogeologisebe  Detail-Aufnabme  im  Jahre  1900. 
Jahresber.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anst.  f.  1900.  S.  15.1 — 101.  Budapest, 
1904, 

22.  Jelentés  az  1901  év  nyarán  végzett  talajfelvételi  munkálatokról. 

(Halas,  Kiskun- Alajsa,  Pécs)  (Földt.  Int.  1901,  évi  jel.  120 — 128. 
o.)  1903.  — Bericbt  iiber  die  agrogeologisebe  Delailaufnahme  im 
Jahre  1901.  (Jabresb.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anst.  f.  1901,  S.  137 — 148.) 
Budapest, 

23.  A Mecsek-hegység  és  a Zengő- hegycsoport  D-i  részének  agrogeo- 

logiai viszonyai  (Földt.  Int.  1902.  évi  jel.  127 — 145.  o.)  1903.  — 

Die  agrogeologiseben  Verhaltnisse  dér  siidliehen  Partié  des 
Meesek  und  dér  Zengö-Gebirge  ( Jarhesber.  dér  kgl.  ung.  Geol. 
Anst.  f.  191)2.  S.  145 — 166.)  Budapest,  1904. 

24.  Le  dóságé  du  ealeaire  soluble  dans  les  terres  á vignobles.  Bpest. 

3903. 

25.  A Palicsi  tó  környékének  talajismereti  leírása.  \ Földt.  Közi. 

XXXIII.  köt.  297 — 31,6.  o.)  1903.  — Bodenkundlicne  Bescbreibung 
dér  Umgebuug  des  Palics-Sees.  (Földt.  Közi.  Bd.  XXXIII.)  Bu- 


14 


Timkó  Imre 


(lapest,  1903.  — Description  agrogeologique  (les  environs  du  Lac 
de  Palics.  Budapest,  1903. 

20.  A Duna-Tisza  közének  agrogeologiai  leírása.  (Fö  dt.  Közi.  XXXIII. 
316 — 321.)  1903.  — Agrogeologische  Beschreibung  des  Gebietes 
zwiscihen  dér  Don  au  und  Tisza.  (Földi.  Közi.  Bd.  XXXIII. T 1903. 
— Description  agrogéologique  de  la  partié  de  la  grande  Alföld 
entre  le  Danube  et  la  Tisza.  Budapest,  1903. 

27.  Areapiknometer,  zavaros  vízben  a talaj  súlyának  meghatározásá- 

ra. (Földt.  Közi.  XXXIII.)  1903.  — Areopiknometer  zűr  Gewicht- 
bestimmuiig  des  Bodens  in  tiniben  Wasser.  (Földt.  Közi.  Bd. 
XXXIII.)  Budapest,  1903. 

28.  Die  Bestimmung  des  Kalkes  in  Weinböden.  (Wein  lg.  1904.)  Wien, 

1904. 

29.  A szőlőtalajok  ínészt  ártalmának  meghatározása  az  amerikai  alany- 

fajták  kiválasztása  céljából.  — Bestimmung  des  Kalkgehaltes 
dér  Weingar ten bődén  zwecks  Ausivahl  dér  amerikanischen 
Wildlinge.  (Borászati  Lapok,  1904.  évi'.)  Budapest,  1904.  (Nur 
ungarisch.) 

:0.  Soltvadkert-Halas  városok  határának  földtani  leírása.  (Földt,  Int. 
1903.  évi  jel.  184 — 207.  o.)  1904.  — Agrogeologische  Beschreibung 
dér  Umgebung  von  Soltvadkert  und  Kiskunhalas.  (Jaluesb.  d. 
kgl.  ung.  Geol.  Alist  f.  1903.  S.  210—237.)  Budapest,  1905. 

31.  Szeged  és  Kistelek  vidéke  agrogeologiai  térképe.  20  zón.  XXVII. 

rov.  jelű  lap  (1:75.000)  és  magyarázatok  (ni.  kir.  Földtani  Inté- 
zet kiadása.)  1905.  — Die  Umgebung  von  Szeged  und  Kistelek. 
Agrogeologischee  Karte.  -Blatt:  Zon.  20  Kol.  XXII.  u.  Erláutev- 
ungen.  (Publiziert  v.  <1.  kgl.  ung,  Geol.  Alistul t)  Budapest,  1905. 

32.  A vasborsó.  (Földt.  Közlöny,  XXXV.)  1905.  — Das  Bohnerz  (Földt. 

Közi.  XXXV.)  Budapest,  1905. 

33.  Jelentés  az  1904  évben  végzett  agrogeologiai  felvételről.  (Nagy- 

somlyó)  (Földt.  In.  1904.  étvi  jel.  174 — 195.  o.)  1905.  — Berieh  iiber 
die  agrogeologische  Spezialaufnahme  im  Jalire  1904.  ( Jílhres- 
ber.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f.  1904.  S.  203—229.)  Budapest,  1906, 

34.  — és  Szilágyi  L.:  Meszes  talajok  és  meszes  talajokra  alkalmas 

amerikai  szőlőfajtákról.  Pécs,  1905. 

35.  Jelentés  az  1905.  évben  végzett  agrogeologiai  felvételekről  (Sze- 

ged, Deák,  Ó-Bába,  Szerb-Keresztúr,  llorg'os  határa)  108 — 173.  o. 
1900.  — Bericht  iiber  die  agrogeologische  Detailaiifnalune  im 
.Lilire  1905.  (Jahresb.  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist.  f.  1905.  S.  198 — 204,) 
Budapest,  1907. 

35.  Die  Entstehung  dér  Kalkböden  und  die  Bestimmung  des  kohlen- 
sauren  Kalkes  in  Weinböden.  (Mitt.  iib.  Weinbau  und  Keller- 
wirschaft),  Wien  1906. 

37.  A termőtalaj.  — Dér  Kulturboden.  (Cbolnoky-Littke-Papp:  A Föld. 

Műveltség  könyvtára,  Budapest,  1900.  (Nur  ungariseb.) 

38.  A Balaton  tó  fenékiszapjának  és  altalajának  chemiai  alkata.  A Ba- 

laton tud.  tanúim,  eredni.  I.  köt.  1.  rész.  függelék.  1911.  — Dér 


Treitz  Péter  emlékezete 


15 


Grnnd  des  Balaton-Sees,  seine  meehauische  und  cliemische  Zn- 
sammensetzung.  (Result  d.  Erf.  d.  Balatonsees.  1M.  1.  Teil  I. 

Suppl. 

19.  Jelentés  az  1906  évben  végzett  agrogeologiai  Idd  vételekről  (Nagy 
Hortobágy,  Balmazújváros)  (Földt.  Int.  Évi  jel.  1906.  1,97- -2u;i.  o,J 
1907.  — tíerieht  iiber  die  agrogeologische  AiU'nahme  im  Jahre 
1906.  (Jalnesber.  d.  kgi.  ung.  (leol.  Alist.  f.  1906.  S,  226 — 2154.)  Bu- 
dapest, 1908. 

40.  iloinokszölök  t lágyázása.  Diingung  dér  Wei  ugarién  auf  Sarnl. 

(Kivonat  a ..Szeged  1 ölelje  és  gazdasága"  e.  munkából.)  Szeged 
Ilii  adó  1907  evt.)  tőzeged,  1907.  (Nur  ungarisch.) 

41.  A műtrágya  a homoki  szőlőkben.  — ívűim idünger  in  Sandweingár- 

ten.  (Kivonat  „Szeged  földje  és  gazdasága"  e.  munkából.  (Sze- 
gedi Híradó  1907.  evf.)  Szeged,  1907.  (Nur  ungarisch.) 

**2.  A homok.  — Dér  Saiul.  (Kivonat  a „Szeged  i öld je  es  gazdasága"  <\ 
munkából.  Szegedi  Híradó  1907.  évi’.)  Szeged.  1907.  (Nur  ung.). 

13.  Sós  földek  a N’agyal  földön  (Földt.  Közi.  XXXVIII.)  1908.  — Die 
Alkalii .öden  des  ungarisehen  groases  Alföld.  (Földt.  Közi.  Bd. 
XXXV 111.)  Budapest,  1908. 

44.  Die  Bestia. műig  oes  i-hysiologisch  \\  iehiigeu  Kalkgeh.  ltes  in  We.n- 
bergböden  (C.  r.  de  la  1.  conf.  intern,  agrogeologique.  Budapest, 

1909.  .M.  kir.  Földtani  Intézet  kiadása.  — A szőlőtalajok  physio- 
logiai  hatású  mésztartalmúnak  megállapítása.  1.  nemzetk.  ag- 
íogeol.  enekezlet  munkálatai,  inrdapest,  1019.  Ai.  kir.  Földtani 
Intézet  kiadása. 

45.  Was  ist  \ erw  itterung (C.  r.  de  la  1.  enni',  intern,  agrogeologique. 

— -Mi  a mállás?  ti.  nemzetk.  agrogeol.  értekezlet  munkálatai) 
Budapest,  1910.  A m.  kir.  Földt.  Int.  kiadása. 

46.  Meszes  talajok  és  az  amerikai  alanyfajták,  Kiparia  Berlandieri.  - 

Kaikige  Bődén  und  die  amerikanischeu  Y\  ildringe.  (Borászati 
Lapok  1909.  évf.)  Budapest,  1909.  (Nur  ungarisch). 

47.  Jelentés  az  1907  évi  nagyalföldi  felvételről  (Szabadka  környéke). 

(Földt.  Int.  1J907.  évi  jel.  192 — 219.  o.)  1909.  — Bericht  iiber  nieiiie 
agrogeologsche  Aufnahme  im  grossen  ungarisehen  Allöld  im 
Jahre  1907.  (Jabresber.  d.  kgi.  ung.  Geol.  Alist.  f.  1907.  S.  217— 
248,)  Budapest. 

48.  A termőtalaj  kialakulása.  (Vezető  a n.  kir.  Földtani  Intézet  mú- 

zeumában.) A m.  kir.  Földt.  Int.  kiadása.  — A usgestaltung  des 
Kulturbodens  (Führer  d.  d.  Museum  il.  Kgi.  ung.  Geol.  Alist.). 
(Budapest,  1909.  A m.  kir.  Földt.  Int.  kiadása. 

49.  A TI.  agrog'eológiai  konferencia  Stockholmban  (Földt.  Közi.  XL. 

köt.)  1910.  — Le  deuxiéme  eongrés  agrogéologique  á Stoekbolm. 
(Földt.  Közi.  Bd.  XL.)  Budapest,  1910. 

50.  Les  sols  et  les  changements  du  elimat.  (Die  Verán demngen  des 

Klinias  seit  d.  Maximum  d.  letzten  Piszéit.)  Stockholm,  1910. 

51.  Jelentés  az  1908.  évi  nagyalföldi  felvételről  (Szabadka,  Almás  és 


16 


Tirnkó  Imre 

Kúnbaja)  (Földi.  Int.  Évi  .jelentés.  1908.  1.17—170.)  1910.  — Agro- 
geologische  Bcschreibung  dér  Umgebüng  von  Szabadka  und  Ke- 
lebia.  (Jahresber.  d.  kgl.  míg.  ((col.  Alist.  f.  1908,  S.  174—189.) 
Budapest,  1911. 

52.  Az  agrogeológia  feladatai.  (Földt.  Közi.  XL.)  Budapest.  1910.  - 
Die  Aufgaben  dér  Agrogeol  »gie  (Földt.  Közi.  Bd.  XL.)  Buda- 
pest 1910. 

■•3.  A negyedkori  klíma változások  agrogeologiai  bizonyítékai.  — Die 
agrogeologischen  Beweii.se  dér  quaternaren  Kliinaánderuaigen. 
(M.  kir.  Földi.  Int.  népszerű  kiadványai,  II.  köt.  3.  liiz.)  Buda- 
pest, 1910.  (Nur  ung.). 

s4.  és  T i m k ó 1.,  G üli  V.:  Felvételi  jelentés  1909-ről.  (Nagy-Alföld 
keleti  íésze,  Bihar,  I Ügyes- Drócsa)  (Földt.  Int,,  évi  jel.  1909-ről) 
1911.  — u..  Tirnkó,  I.  G ii  I 1 V.:  Aufuahmsbericht  vöm  Jahre 

1909.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  (Ieol.  Anst.  f.  1909.)  Budapest,  19 12. 
55,  Aradhegyalja  és  Aradmegye  síkvidékéről  szóló  előzetes  jelentés. 

(Földt.  Int.  1910.  évi  jel.  195 — 210.  o.)  1912.  — Vorláufiger  Beindít 
iiber  den  Bódén  dér  Weingegend  Aradhegyalja  und  vöm  ebenen 
Teile  des  Komitat es  Arad.  (Jahresiber.  d.  kgl.  ung.  (ieol.  Anst.  f. 

1910.  S.  214—249,)  Budapest. 

50.  Jelentés  az  1911.  évben  végzett  átnézetes  agrogeologiai  felvételek- 
ről (Duna- 1'isza  köze  és  Dana-Maros  köze).  (Földt.  Int.  évi  jel. 
174—180.  o.)  1912.  — Beriekt  iiber  die  im  Jahre  1911  ausgeführten 
agrogeologisylien  Aufnahmen.  Jahresber.  d.  kgl.  ung.  (ieol.  Alist. 

1911.  S.  193—201.  Budapest,  1913. 

57.  Jelentés  az  1912  évben  végzett  agrogeologiai  felvételekről.  (Sopron-, 

Vas-,  Zala-  és  Somogy  in.)  (Földt.  Int.  1912.  évi  jel.  220 — 253.  o.) 
1913.  — Die  Bilduügsprozess  des  Bodens  im  üstén  des  paiino- 
nischen  Beekens.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  (Ieol.  Alist.  f.  1912.  S. 
246—289.)  Budapest,  1913. 

58.  Talajgeográfia.  (Földr.  Közi.  XLI.  k.  p.  1 — 53.)  (Nur  mg.)  Bp.  1913, 

59.  Jelentés  az  1913  évben  végzett  agrogeologiai  felvételekről.  (Zemp- 

lén, Ung,  Bereg  és  Máramaros  ni.)  (Földt.  Int.  évi  jel.  417 — 42i. 
o.)  1914.  — Berieht  iiber  die  agrogeologischen  Aufnahmen  im 
Jahre  1913.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  (ieol.  Anst.  f.  1913.  S.  472 — 
486.)  Budapest,  1914. 

00.  Jelentés  az  1914.  évi  agrogeologiai  munkálatokról.  (Brassó  és  ('sík 
m.)  (Földt.  Int.  1 Í>1(4.  évi  jel.  431—460.  o.)  1915.  — Berieht  iiber 
die  im  Jahre  1914.  ausgel’iihrteu  Árliciten  (Jahresber.  d.  kgl.  ung- 
(Ieol.  Ansl.  í.  1914.  S.  491—522. 

Cd.  Jelentés  az  1915.  évben  végzett  agrogeologiai  felvételekről.  (Bras- 
só, Háromszék,  Csík  és  Udbarhely  m.)  (Földt.  Int.  1915.  évi  jel. 
448 — 470.  o.)  1916.  — Beriölit  iiber  die  im  Jahre  1915.  ausführten 
agrogeologischen  Aufnahmen.  (Jahresber.  d.  kgl.  ung.  (Ieol. 
Anst.  £.  1915.  S.  492—520.)  Budapest,  1916. 


Trcitz  Péter  emlékezete 


17 


tí2.  Jelentés  az  1916.  évben  végzett  agrogeologiai  munkálatról.  (Arad 
begyalja,  Fsongrád  m.,  Kiskunfélegyháza)  (Földt.  Int.  1910.  évi 
jel.  477 — .“>10.  o.)  1917.  — Berieht  iiber  meine  im  .Talire  1916  durch 
gefühirte  agrogeologisöben  Aufnahmen  (Jaliresbev.  d.  u ti  1.  ung. 
Oool.  Alist.  f.  1916.  S.  537—573.)  Bpest,  1917. 

63.  Agrogeologui  lanulmányok  Montenegróban.  — Agrogeologische 

St udien  in  Montenegró.  (Földi.  Int.  1917.  évi  balkáni  munka  tu- 
dományos eredménye.)  Budapest,  1918.  (Nur  uugariseh.) 

64.  Az  agrógeologia  feladatai.  — Die  Aufgaben  dér  Agrogeologie. 

(Term.  'Ind.  Közi.  LXXIX. — LXXX.  Pótfüzetek.  1918.  (Nur  ung.) 
(iá.  Magyarország  morfológiai  egysége.  (Földt.  Közi.  XLVIII.)  1918. 
p.  357. 

66.  — and  C li.  Papp:  The  geographical  Fnity  of  Hungary.  (Pulii.  Iiy 

F.  Pfeiffer)  Budapest. 

67.  Has  Weseii  und  dér  Bereieli  dér  Agrogeologie.  (C.  r.  de  la  III.  Con- 

férence  agrogéologique.)  Prague,  1922. 

68.  Verbreitung  dér  Alkaliböden  Lm  ungarisohen  Tieflande.  (Mémoire 

sur  la  cartograpbie  des  sols.)  Publié  pár  la  V-éme  commission 
intern,  des  études  pédologiques  cartographie  des  sols. 

69.  Die  BodenregiOTien  im  geschichtliejhen  Ungarn  und  die  Stellung 

dér  Hauptbodentypen  zu  dér  allgemernen  Klassifikation.  (Actes 
de  la  II.  commission  intei nationale  p.  la  nomenclature  et  la  clas- 
sification  des  sols.)  Home.  1924. 

70.  és  néhai  dr.  Zsilinszky  Endre:  A szikesek  javítása.  — Die 

Verhessei  míg  dér  Szik-Böden.  (Nur  ung.) 

71.  A »ós  é>  szikes  talajok  természetrajza.  — Die  X'aturgeschiebte  dér 

Salz-  und  Szikböden.  (Stádium  kiadás  1924..)  (Nur  uugariseh.) 

72.  Magyarázó  az  országos  átnézetes  klimazonális  talajtérképhez.  — 

Erláuterung  zűr  klimazonalen  ('bersichtsbodenkarte  l'ngarns. 
(Földt.  Int.  kiadása.)  1934.  (NTír  uugariseh.) 

73.  A .belvizek  mozgása  Szeged  határában  — Über  die  Bowegung  dér 

Binnengewasser  in  d.  l'mgebung  v.  Szeged.  (Hidr.  Közi.  T.  1924.) 

74.  Jelentés  az  1919—23  években  végzett  agrogeologiai  munkálatokról. 

(Szolnok  m.,  Szászberek,  Budapest,  Mezőlak,  Duna-Tisza  köze). 
(M.  kir.  Földt.  Int.  1919—23  évi  jel.  137—139.  o.)  1925. 

75.  Jelentés  az  1924.  évben  végzett  agrogeologiai  munkálatokról.  (Földt. 

Int.  1924.  évi  jel.  31 — 34.  o.)  1928.  — Bericht  über  die  Schieksale 

und  Arbeiteu  dér  agrogeologischen  Sektion  wáhrend  dér  Jahre 
1919 — 23.  (Jahresber.  d kgl.  ung.  Geol.  Anst.  f.  1917 — 24.  S.  311 — 
319,)  Budapest,  1934 

76.  A Duna-Tiszaközi  belvizek  és  hasznosításuk.  — Die  Binnengewás- 

ser  zwisqhen  Donau  und  Tisza  und  ihre  Verwertung.  (Hidr. 
Közi.  X.  1930. 

77.  Fiihrer  zűr  Inforinationsreise  dér  TIT.  Kommission  dér  internati- 

onalein  Bodenkundliehen  Gesellsehaft.  (Als  Manüskript  ge- 
druckt.  Publikation  dér  kgl.  ung.  Geol.  Anst.  Budapest.)  1928. 


18 


Timkó  Imre 


18.  Peliminary  report  on  the  alkali  investigations  in  the  Hungárián 
Great  Piain.  Geological  Survey,  Budapest,  1927. 

79.  Bodenkarte  dér  Jberischen  Halbinsel.  Publikation  dér  Hl.  Konimis- 

sion  dér  Tnternat.  Bodenkundl.  Gesellschaft.  Ganzig'.  1927. 

80.  The  soilmap  of  Hjungary.  Publieation  of  the  roy.  hung.  Geol. 

Survey.  Budapest,  1927. 

81.  Magyarország  klimaregiouális  talajtérképe.  Bodenkarte  Uu- 

garns  nach  Klimaregionen.  (Kiadja  a m.  kir.  Földtani  Intézet 
1927.  Budapest.)  (Nur  ungarisch.) 

82.  Meszezés  a mezőgazdaságban.  — K alkuiig  in  dér  Landwirtschaft. 

Budapest,  1928.  (A  szerző  kiadása.  Nur  ungarisch.) 

83.  Magyarázó  a többtermelés  szolgálatában  álló  talajvizsgálatokhoz. 

— Ei  lauterungen  zu  den  Bodeiiuutersuchungen  im  Dienste  dér 
gesteigerteu  Produktion.  M.  kir.  Földt.  Int.  népszerű  kiadványai. 
Budapest,  1929.  (Nur  ungarisch.) 

84.  Csonkamagyaroiszág  termőtalaja.  2 térképpel.  — Dér  Kulturboden 

Kumpíungarns  Budapest,  1929.  (A  szerző  kiadása.)  (Nur  ung.) 

85.  Mezőgazdasági  ásványtan  és  talajismeret.  — Landwirtschaftliche 

Mineralogie  und  Bodenkunde.  Budapest,  1929.  („Páitria“  irodalmi 
vállalat  és  nyomda  rt..)  (Nur  ungarisch.) 

80.  A Földtani  Intézet  a megőgazdasági  kiállításon.  — Die  Kgl.  Ung. 
Geologische  A listait  in  dér  landwirtschaftlichen  Ausstellung. 
(Köztelek  19 — 20.  szám  42.  évf.  1932.  111.  5.  (Nur  ungarisch.) 

87.  A dohány  és  a talaj  kapcsolata.  — Verbindung  zwischen  Tabak 

und  Bódén.  (Mezőgazd.  Kutatások.  VI.  évf.  193 — 118.  1.  1933.)  (Nur 
ungarisch.) 

88.  A dohány  és  a talaj.  — Dér  Tabak  und  dér  Bódén.  1933.  (Köztelek  I. 

(Nur  ungarisch). 

89.  Ein  Beispiel  fiir  moderné  Bodenuntersuchung.  Die  Bodenkarte 

Ungarns.  Die  Ernahrung  dér  Pflanze.  Berlin,  Bd.  29.  Hei't  2.1933. 

90.  Csonkamagyarország  ;.ós  és  szikes  talajai,  1,  térképpel.  — Die  Salz- 

und  Szikböden  Kumpíungarns.  (177  Pg.).  A m.  kir.  Földmív.  Mi- 
nisztérium kiadv.  1934.  2.  sz  Vízügyi  műszaki  csoport.  A ma- 
gvar szikesek.  Szerkesztették  Sajó  Elemér  és  Tiummer  Árpád. 
(Nur  ungarisch.) 


BEYSCHLAG  FERENC. 
Irta:  l.iffii  Aurél  dr.* 


KlilNNERUNCJ  AX  F.  BEYSCHLAG. 

Von  A.  Liffa** 

Nagy  gyász  érte  az  elmúlt  év  derekán  a tudományosi  világot. 
Dr  Beyschlat'  Ferenc,  a porosz  birodalmi  földtani  intézet 
igazgatója  július  hó  23-án  visszaadta  lelkét  a Terein  tőjének.  Mint 
mikor  érett  gyümölcs  hull  lei  a fájáról,  úgy  tekinthetjük  Bey- 
sehlag-nak,  élete  79-ik  évében  hekövetkezett  halálát,  amely  pon- 
tot tett  egy  ismeretekben  gazdag  élet;  végére. 

Bár  személyesen  alig  ismerte  közülünk  valaki,  elmúlása  ennek 
ellenére  közelebbről  érint  minket,  mivel  1916  óta  társulatunknak 
tiszteleti  tagja  volt.  Emléket  állított  nevének  hazánkban  is  mind- 
azok előtt,  akik  a hazai  röggel  és  annak  érctermékeivel  foglalkoz- 
tak. Mert  Beyschlag  hazánk  ért-előfordulása  inak  nagyrészét 
nem  csupán  az  irodalomból,  de  főképen  a helyszínen  szerzett  éles 
megfigyelései  alapján  ismclrte.  Tanulmányai  különösen  a trianoni 
béke  óta  elcsatolt  erdélyi  nemesércelőfordulásokru  terjedtek  ki, 
amelyeket  több  ízben  volt  alkalma  — még  pedig  majd  mindannyi- 
szor nagy  iparvállalatok  megbízásából  — a helyszínen  végihez  vin- 
nie. 

Mindezeknek  összefoglalását  képezik  azok  a nagy  fejezeteit, 
amelyekben  P.  Krusucli-  és  1.  li.  L.  Yogt-tal  í,rt  több  kötetre 
terjedő  „Lagerstatten"  című  kézikönyvében  a magyar  ércelőfordu- 
lásokat ismertette. 

A Magyarhoni  Földtani  Társulat  értékelni  tudta  Bey- 
schlag-nak  nemcsak  a hazai  bányageologiai  vizsgálatok,  hanem 
általában  a földtani  tudomány  terén  kifejtett  munkáját  és  ászért 
önmagát  tiszelte  meg,  midőn  ennek  elismeréseképen,  a már  világ- 
szerte nagy  hírnévnek  örvendő  tudóst  S e h a,f  aír  z i k Ferenc  és 
Szorutagh  Tamás  javaslatára  tiszteleti  tagjai  sorába  válasz- 
totta. Szorosabb  kapcsolatot  a hazai  tudományos  körökkel 
csak  annyiban  tartott  fenn,  hogy  — mint  egyúttal  a berlini  bá- 
nyászati akadémia  tanára  — szívesen  foglalkoztatta  rátermett  ta- 
nítványait egv-egy  doktori  értekezés  megírása  alkalmával  a ma- 
gyar ércelőfordulások  beható  tanulmányozásával.  Ezt  különösen 
előmozdította  néhai  id.  Lóczy  Lajoshoz  fűzött  barátsága,  aki 

* Feliolvasta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1936.  évi  február 
5-éu  tartott  LXXXVI.  rendes  közgyűlésén. 

Sieke  Seite  21. 


20 


Liffa  Aurél 


mindig  tudott  módot  találni  arra,  hogy  tanítványai  egy  tapasztal- 
taid) hazai  geológus  kíséretében  végezhessék  el  feladatukat. 

így  volt  nékem  is  alkalmam  egy  ízben  egyik  tanítványával 
R.  Willmanms  szigorló  bányamérnökkel  a nyári  felvétel  egy  részét 
a krassószörényi  kontakt  területen,  még  pedig  Vaskőn  együtt  töl- 
teni. Ekkor  láttam  mily  messzemenő  előrelátással  gondoskodott 
idegenbe  küldött  tanítványának  nemcsak  a szellemi  szükségleteiről, 
hanem  ejgyben  mindarról  is,  ami  tíesti  épségének  a biztosítására 
szolgál.  Mert  Beyschlag  F.  hazánk  biztonság^  viszonyai  iránt 
úgy  látszik  nem  viseltetett  vajmi  nagy  bizalommal  s így  történt, 
hogy  ajánlatára  fent  nevezett  tanítványa,  egész  sor  f egy  vérrel  lát- 
ta el  magát  midőn  e bányavidéknek  a területére  lépett. 

Be  y s eh  1 a,g  Ferenc  a magyarországiaknál  sokkal  na- 
gyobb utazásokat  tett  nemcsak  Európa  különböző  országaiban,  ha- 
nem más  kontinenseken  isi.  Az  így  szerzett  töménytelen  sok  ta- 
pasztalatainak köszönhette  azt  az  óriási  nagy  áttekintést,  amellyel 
nemcsak  az  ércelőfordulások,  hanem  a só,  szén,  petróleum  stb.  te- 
rén rendelkezett.  E rendkívül  nagy  ismeír ettömeget  tükrözi  vissza 
— nagy  számú  értekezésén  kívül  — a már  fennebh  idézett  és'  az 
egész  földkerekségéneik  az  előfordulási  viszonyait  felölelő  munkája, 
amely  nemcsak  az  elméletnek,  de  a gyakorlatnak  is  nagy  szolgá- 
latokat tett.  De  nagy  szolgálatot  tett  a tudománynak  Beyschlag 
még,  hogy  a bolognai  nemzetközi  geológiai  kongresszus  részéről  a 
porosz  birodalmi  geológiai  intézetre  bízott  „Európa  interna- 
tionalis  geológiai  térképének'4  a szerkesztését  elvállalta  s azt,  vala- 
mint a velejáró  óriási  nagy  munkát  részben  maga,  részben  munka- 
társai segítségével  a legnagyobb  sikerrel  keresztül  vitte.  De  nagy 
része  volt  azonkívül  még  a Föld  átnézetem  geológiai  térképének  a 
W.  Schriel  által  vezetett  szerkesztésében  is. 

Beysehlagj  Felire  ne  nemcsak  mint  a porosz  földtani  in- 
tézet igazgatója,  de  egyben  — mint  már  fennebb  jeleztem  — mini 
a berlini  bányászati  akadémia  1 anára  is  nagy  érdemeket  szerzet! 
magának  a bányászati  tudomány  fejlesztése  körül.  Kezdetben  mint 
magántanár  az  érctel  epekről,  később,  mint  rendes  tanár  a föld- 
ismeret és  teleptanból  tartott,  — a világ  minden  tájáról  felhozott 
példákkal  illustrált  — előadásokat.  Végül,  midőn  sók  irányú  el- 
foglaltsága egyre  nagyobb  mértékbein  nehezedett  reá,  csak  a só-  és 
szén  telepekről  tartott  rövidebb  kollégiumokat. 


* # * 

Ha  ezek  mán,  mint  embert  kivan juk  megismerni,  — mások 
állításaira  támaszkodva  - jó  szívű,  szolgálatkész  embernek  mond- 
hatjuk, aki  — mint  fennebb  is  láttuk  — a tudománya  iránt  érdek- 
lődőket készséggel  a legmesszebb  menő  határokig  támogatni  képes. 

1856-ban  Karlsruthéban  született.  Édes  apja  Beyschlag 


Beyschlag  Ferenc 


21 


Wil  libáid  udvari  prédikátor  volt,  ki  később  mint  teoló- 
íí iái  tanár  szerzel t jó  hírt  nevének.  Középiskoláinak  elvégzése 
után  a berlini  bányászati  akadémiára  iratkozott.  Miután  doktori 
oklevelet  nyert,  a porosz  birodalmi  geológiai  intézethez  nevezték  ki 
iN83-l>an.  Tizenhárom  évvel  később,  azaz  1896-ban  már  osztály-igaz 
gató,  1901-ben  a földtani  intézet  másod  igazgatója,  1907-ben  pedig 
a bányászati  akadémia  igazgatója  lett. 

Beyschlalg  Ferenc,  mint  az  elmondottakból  is  látható, 
gyorsan  haladt  a tudományos  pályán,  a hol  sok  oldalú  ismeretei 
nemcsak  a geológia,  hanem  a bányászat  terén  felmerülő  kérdések- 
ben is  vezető  szerepet  biztosítottak  neki. 

Miként  embertársai  iránt  jószívűség,  úgy  szakvéleményeiben 
is  optimizmus  jellemzi  egyéniségét. 

Végül  még  csak  annyit  legyen  szabad  felhoznom,  hogy  a 
Magyarhoni  Földtani  Társulat  néhai  tiszteleti  tagja  emlék  énék 
óhajtott  áldozni,  midőn  a mai  közgyűlésen  e rövid  emlókbeszéd  ke- 
retében. sokoldalú  tudományos  tevékenységére  rámutattunk. 

# # # 


F.  Beyschlag,  dér  ehemalige  Prasident  dér  Preussischen 
Geologischen  Anstalt  var  seit  1916  Fhrenmitglied  dér  Fngarisclm 
(ieologisch  -n  ti  ese  11  seb  all.  I)iese  Auszeiehnung  var  ein  Bevyeis 
unserer  Anerkennung  dal'ür,  dass  dieser  hervorragende  Ge- 
lehrte  die  auf  die  Xaturschátze  des  ungarischen  Bodens  bezüglieh- 
en  Kenntnisse  nacli  allgemeinen  Gesicht-spunkten  aufarbeitete. 

Tn  dér  am  2.  F'eber  193G  abgehaltenen  LXXXVI-sten  Gene- 
ralversammlung  dér  rngarischen  Geologischen  Gesellschaft  wur- 
den‘  die  hőben  Yerdienste  des  \'erstorbenen  in  cinem  Xachruf  ge- 
vii  rdigt. 


I)K.  SZÁDECZKY-KARDOSS  GYULA  EMLÉKEZETE. 

>1860—1935. 

Irta:  S zent péter y Zsigroond.* 

ANDENKEN  AN  DK.  JULIUS  V.  SZÁDECKY- -KARDOSS 

1860—1935. 

Von  Dr.  Sigismund  v.  Szent  pete  ríj.** 

A bennünket  megelőző  nemzedék  egyik  kiválóságának,  Szá- 
dé e z k y Gyulának  az  elhunytéval  ismét  szegényebb  lett  Társu- 
latunk egy  ideális  lelkületű  kutató  búgjával.  Pihenést  alig  ismerő 
teste  most  már  a kolozsvári  Házsongárd  árnyas  temetőjében  nyug- 
szik abban  a földben,  melyet  annyira  ismert  és  szeretett.  Egész 
Kolozsvár  társadalmi  és  tudományos  köreinek  t Űztelek*  és  elisme- 
rése kísérte  utolsó  útján  1935.  november  l()-én,  >-őt  Erdély  sok  ré- 
széből is  elzarándokoltak  az  ő v ég t i « 7 1 e sségér e és  adták  meg  neki 
halálában  is  azt  a megbecsülést,  amit  nemes  élete  folyamán  teljes- 
séggel kiérdemelt.  Puritán  lelke  egész  életében  kerülte  az  iinnepel- 
tetést,  a díszt,  sohasem  vágyott  a maga  személvének  kitüntetésére 
és  mindezt  maradék  nélkül  megkapta  az.  őt  gyászolók  nagy  töme- 
gének tisztességtevésében,  az  ő elvesztése  felett  érzett  mély  fájda- 
lomban. 

Élete  folyásában  erős  erdélyi  lelkületűvé  vált  Sziádeczky 
Gyula  Felsőm ag y a r o r s 7 á gon.  Pusztafalun  született  1860-ban  régi 
nemesi  családból.  Középiskoláit  Hzepesiglón  és  Sárospatakon,  egye 
térni  tanulmányait  Budapesten  végezte,  itt  szerezte  meg  középisko 
lai  tanári  és  bölcséezdrktoi  i oklevelét.  Az  ásvány-földtani  tudomá- 
nyok iránt  való  érdeklődésével  már  a középiskolában  kitűnt,  de 
még  inkább  az  Egyetemen,  ahol  rövidesen  magára  vonta  Szabó 
.József  professzornak  figyelmét,  aki  már  1884-ben  tanár  egedévé 
választotta.  Tudományos  működésére  nagy  hatást  gyakorolt  fran- 
ciaországi tanulmányútja,  amidőn  főleg  a College  de  Francéban 
dolgozott  Fouiequé  professzor  intézetében,  Miéi  el-Lévy  és 
Laeroix  társaságában,  akiknek  hatása  mindvégig  érezhető  rajta. 
A következő  évben  már  magántanári  képesítést  nyert  a budapesti 
egyetemen  a kőzettanból.  Ugyanebben  az  évben  vezette  oltárhoz 
Molnár  Jolán  úrliölgyet,  aki  mindvégig  hűséges  kísérő  társa  volt 
az  ő harmonikus  családi  életében,  éltető  és  bátorító  jó  szelleme  a 

* Felolvasta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1936.  évi  február 
5-én  tartott  LXXXVT.  rendes  közgyűlésén. 

**'  Vorgelesen  in  dér  Generulversanuullung  dér  Ung.  Geol.  Gc- 
tcMschaft  a in  5.  Február  1936. 


SZÁDECZKY— KARDOSS  GYULA 
1860  — 1935 


Szádeczky-Kardoos  Gyula  emlékezete 


23 


boldog  napok  lián  épen  úgy.  mint  a megpróbáltatások  keserű,  nehéz 
óráiban.  Boldog  esaládi  életüket  a Mindenható  a gyermekkel  ál- 
dotta meg,  kik  közül  a legfiatalabb:  Kleméin  a budapesti  egyetem 
magántanára,  műveli  tovább  nagy  sikerrel  atyjának  szaktudomá- 
nyát 

1896-ban  a kolozsvári  egyetemen  az  ásvány-  és  földtan  tanára 
és  az  Erdélyi  Nemzeti  Múzeum  Ásványtárának  igazgatója  lett.  Itt 
találta  a világháborút  követő  összeomlás.  De  nem  tudott  ekkor  sem 
i lszakadni  Erdély  földjétől,  ahová  minden  érzése  kötötte  és  tudo- 
mányos munkálkodását  meig  nem  szakítva,  itt  is  maradt  haláláig. 

Társulatunknak  188.3  óta  rendes,  majd  örökítő  tagja,  1890- 
1891-ben  titkára.  Kolozsvárt  az  Erdélyi  Múzeum  Egyletnek  mind- 
végig buzgó,  lelkesen  működő  tagja,  ill.  alelnöke  volt.  Itt  is  maga 
köré  gyűjtötte  a geológia  iránt  érdeklődő  fiatalabb  kutatókat.  Az 
Erdélyi  Gyorsírók  Egyesületét  megalapította  s annak  sok  éven  át 
elnöke  volt.  A kolozsvári  zenekonzervatóriumnak  és  az  Erdélyi 
Kárpát  Egyesükének  éppen  a legnehezebb  időkben,  az  1920^ais  évek- 
ben viselte  elnöki  tisztségét.  A nemzetközi  geológiai  kongresszu- 
soknak majdnem  állandóan  tagja  volt  és  azokban  sokszor  részt  is 
vett,  így  a rendelkezésemre  álló,  bizonyára  nem  teljes  adatok  sze- 
lőit 1897-ben  a szentpétervári,  1900-ban  a párisi.  1910-ben  a stock- 
holmi, 1918-1  a n az  ottawai,  1926-ban  a madridi,  1929-ben a pretoriai, 
1932-ben  a washingtoni  kongresszuson,  amelyeken  többnyire  elő- 
adást is  tartott,  az  ottawainak  alelnöke  is  volt.  A gyűléseket  követő 
nagy  kirándulásokon  mindig  bőséges  vizsgálati  anyagot  is  gyűj- 
tött. így  megismerte  Oroszország,  Franciaország,  Svédország,  Ka- 
nada. Bélefrika  és  az  Északamerikai  Egyesült  Államok  nagy  terü- 
leteit, ezenkívül  más  alkalmakkor  Svájc  és  Egyiptom  egyes  vidé- 
kéit is. 

Szádeezky  Gyula  a feltűnést  mindig  és  mindenben  ke- 
rülte, nem  kereste  még  a valóban  megérdemelt  érvényesülést  sem, 
sohasem  politizált.  A tudományt  magáért  a tudományért  művelte, 
felfedezéseinek  anyagi  kihasználását  mindig  elutasította  magától. 
A tudományos  kutatásban  találta  legfőbb  élvezetét  és  még  sem  volt 
egyoldalú.  Nagy  nyelvtudása,  kiváló  zenei  tehetsége  közismert  volt, 
szervező  képességének  mindenkor  ékes  tanúbizonysága  az  Erdélyi 
Nemzeti  Múzeum  Ásványtára  és  a vezetéke  alatt  állott  egyetemi 
intézet,  mindkettőt  Kooli  Antal  után  ő tette  naggyá;  kiváló  pro- 
fesszori voltát  minden  tanítványa  igaz  hálával,  tiszteletteljes  elis- 
meréssel emlegeti;  tudományos  törekvéseit  számtalan  munkája 
igazolja. 

Az  Erdélyi  Nemzeti  Múzeum  Ásványtára  1896-ban,  amidőn 
annak  igazgatását  átvette,  összesen  12.000  darab  ásvány-kőzet- 
kövületből  állott,  1918-ban  pedig  az  ő céltudatos  fejlesztése  révén 
kb.  75.000  darabra  emelkedett.  LV  új  gyűjteményeket  is  szervezett 
és  pedig  képekben,  fényképekben,  mikrofotográfiákban,  domború 


24 


Szentpétery'  Zsigmond 


térképekben,  mikroszkópi  vékonvcsiszola  tokban,  amelyek  mind  a 
gyűjtött  és  feldolgozott  anyagokra  és  a bejárt  vidékekre  vonatkoz- 
tak, céltudatos  rendszer  szerint  sorakoztatva.  Elvének  megfelelően 
e gyűjteményekben  nem  akarta  a világhírű  nagy  gyűjteményeket 
utánozni,  amelyek  nagy  dotációjukkal  mindenre  kiterjeszthetik 
figyelműket,  hanem  arra  lörekedett,  hogy  Erdély  földje  minél  gaz- 
dagabban, minél  szebben  legyen  képviselve,  hogy  trillát  minden 
tekintetben  a legteljesebb  erdélyi  gyűjtemény  lég  ven.  Ezt  a eél  iát 
egészen  el  is  érte.  T)e  mint  tudományos  gyűjtemény  didaktikai  cé- 
lokat is  szolgált.  Ugyanennek  a célnak  az  érdekében  történtek  azok 
a sorozatos  tudományos  és  népszerű  előadások,  amelyeket  ő és  in- 
tézetének alkalmazottai  a szakkörök  és  a nagyközönség  részére  tar- 
tottak. Mindezeknek  az  eredménye  az  volt.  hogy  úgy  a legmaga- 
sabb erdélyi  társadalmi  rétegek  és  a nagyközönség,  mint  az  erdélyi 
középiskolák  tanulóifjúsága  állandóan  nagy  számmal  látogatta  úgy 
a gyűjteményeket,  mint  az  ismertető  előadásokat  Szádeezky 
el  nem  múló  érdeme,  hoc/;)/  Erdélyben  nagy  érdeklődési  tudott  kel 
feni  a geológia  és  az  ásványos  kincsek  kutatása  iránt. 

Be  kiváló  volt  mint  pedagógus  is.  Hallgatói,  tanítványai  iránt 
való  egész  viselkedése,  mindem  cselekedete  oktatás  volt.  Nem  zár- 
kózott el  előlük,  velük  együtt  dolgozott.  Amint  szobája  ajtaja,  úgy 
szíve  is  nyitva  állott  előttük.  Maga  a példaadása  olyan  volt,  hogy 
mindegyikünk  követésre  méltónak  találta.  A geológiai  tudományok 
iránt  való  lelkesedése  állandóan  hevítette,  legyőzte  a tanítással 
járó  fáradalmakat,  a csalódások  nem  csüggewztették,  ha  a tanítvá- 
nyokban rejlő  gyengeségekben  akadályokra  talált.  Erdély  külön- 
böző vidékeire  tett  tanító  kirándulásai  mindenkor  felejthetett!*1*! 
tanulságul  szolgáltjuk.  Nem  vonta  ki  magát  a legnehezebb  teendők 
alól,  a fáradságot  nem  ismerte.  Ezeklen  a kirándulásokon  tanította 
meg  hallgatóit  a geológiai  kutatás  elemeire,  ezeken  tanulták  meg 
a leendő  középiskolai  tanárok  a legfinomabb  részleteket  is,  hogyan 
kell  kint  a természetben  is  mindent  felhasználni  a tanításra.  Ami- 
dőn előadásait  már  beszüntette,  akkor  is  felkereste  régi  tanítvá- 
nyait, hallgatóit  és  tanácsaival  tanította.  Igazságos  kritikáját 
mindig  az  oktatási  cél  végétté.  Az  ellenvetéseket  meghallgatta, 
megbeszélte  és  így  igyekezett  nagy  türelemmel  mindenkit  a helye  • 
útra  vezetni  s ott  megtartani.  Rendkívül  ügyes  és  fordulatos  mód- 
szerével iparkodott  minden  tanítványába  heleoltani  az  ő igazságos 
természettudománya  gondolkodását,  aminek  alapja  az  volt,  hogy 
szerinte  a természettudományos  kutatásokban  az  igazság  becsüle- 
tes keresése  a főcél , mint  ezt  rektori  székfoglaló  beszódélren  is  o- 
lyan  meggyőzően  kifejtette.  Ennek  az  igazságnak  és  becsületesség- 
nek volt  ő a típusa  és  rendíthetetlen  híve. 

Tudományos  munkálkodásálban  3 idősszakot  lehet  megkülön- 
böztetni. Az  első  időszak  budapesti  egyetemi  tanársegédi  és  gimná- 
ziumi tanári  kora  volt,  amidőn  különböző  tárgyakkal  foglalkozó. 


Szádeczky-Kardoss  Gyula  emlékezete 


2b 


apróbb  értekezései  után  az  ő elvenek  és  kutató  természetének  fflojl- 
t'e  le  lóén  belekezdett  a Tokaj-Epm’jesi  hegység  részletes  tanulmányo- 
zásába. El  re  <r.  volt,  hogy  a kőzettan  nemcsak  laboratóriumi  tudó 
máni/,  a kőzeteket  mariával  a földdel  kapcsolatban,  nem  pedig  at- 
tól elszakítva  keill  vizsgálni,  mert  képződési  viszonyaikat  csak  így 
érthetjük  meg,  ezért  részletes  kőzettani  fel  vételeket  kell  végezni.  Ez 
a kőzettan  lehet  csak  igazi  alapja  a ‘teológiának.  De  vezette  őt  az 
az  elv  is,  aminek  professzor  korában  tanítványainál  is  sokszor  ér- 
vényt tudót!  szerezni,  hogy  a közelebbi  hazának,  a szülőföldnek  v. 
tartózkodási  helynek  a tanulmányozása  az.  ami  külön  lelkesedési 
momentumot  viliét  be  a kutatásba.  A Tokaj- Eperjesi  hegység  déli 
részében  több  éven  át  folyta  lőtt  részletes  felvételt,  bőséges  gyűj- 
tésének egy  részét  fel  is  dolgozta  részletesen,  modetrn  módszerekkel 
és  több  értekezési ieu  közzé  is  tette.  Főleg  a túzeredésű  kőzeteket 
tanulmányozta,  de  pontosan  és  részletesen  leírta  az  özeiket  vékonyan 
fedő  mállási  és  törmelékes  rétegeket  is.  Fgyanesak  e vidék  kóp- 
ződményeivel.  a riolitokkal  és  obsidiánokkal  foglalkozik  egy 
régebbi  munkája  is,  melyben  még  mesterének,  Szabó  József- 
nek mnnenklat'úrá  ját  használja  Szintén  ezeket  tárgyalja  a 
még  hallgató  korában  kidolgozott  egyik  pályadíjnyetrtes  értekezé- 
se is- 

A második  időszak  kolozsvári  professzorrá gának  az  ideje, 
amidőn  nemes  tudományos  szomjúsággal  vetette  magát  Erdély  ki- 
meríthetetlen gazdagságú  ásvány-földtani  kincseinek  tanulmányo- 
zására. Először  csak  az  általános  bejárásoknál  leginkább  feltűnő, 
új  felfedezéseiről  ír,  így  az  erdélyi  korund  előfordulásokról,  a s^ur- 
duki  chloritoidos  tinitekről,  stb„  de  modern  kőzettani  leírást  ad  a 
gyalui  telérandezitekről,  a ditrói  szienitfa jtákról  és  differenciáló- 
dási termékeikről  stb.  Ennek  a második  időszaknak  azonban  a leg- 
jellemzőbb vonása  két  nagy  tárgykörnek:  a Vlegyásza-Bihar  hegy- 
ségnek és  az  Erdélyi  Medencének  tanulmányozása.  Egész  sorozatát 
irta  ezekről  az  értékes  dolgozatoknak.  Úgy  felvételi  munkája,  mint 
leírásai  megfelelnek  az  ő emberi  jellemvonásának,  hogy  mindenben 
becsületesen  kereste  az  igazságot.  Az  ő eredménye  és  a kéáőbbí  ku- 
latók  megállapításai  között  vannak  bizonyos  kérdésekben  eltérések, 
de  az  bizonyos,  hogy  leíró  kőzettani  és  petrologiai  eredményei  ki- 
fogástalanok. Legfontosabb  petrologiai  eredményei  közül  megem- 
lítem, hogy  a Vlegyásza-lliharhegység  intrúziós  és  extrúziós  köze 
telnek  szoros  er/ybefiiggését,  képződési  sorrendjét  ő állapította  meg. 
Az  ö vizsgálataiból  derüli  ki  az  is,  hogy  a hegység  uralkodó  kép- 
ződménye az  általa  kimutatott  liolit.  Kétséget  kizárólag  kimutat- 
ta, hogy  a hegység  erupti vumainak  képződése  a krétakor  végén  in- 
dult meg  stb..  stb.  Megállapításait  még  az  eleinte  vele  vitában  állók 
is  nagyrészben  elfogadták. 

Földtani  felvételei  kapcsán  részletesen  megvizsgálta  a Bíhav- 
hegység  bauxit  előfordulásait.  Sok  új  lelőhelyet  mutatott  ki.  Ivu- 


26 


Szentpétery  Zsigmond 


tatásai  virágzó  és  jövedelmező  bányaműveletek  alapjául  is  szolgál- 
tak, amelyek  öt  azonban  már  nem  érdekelték,  mint  ahogy  felfede- 
zéseinek anyagi  részét  kiaknázni  sohasem  akarta. 

Másik  nagyobb  kutatási  tárgykörébe  az  Erdélyi  Medence 
erupciós  tufái  tartóztak.  Már  1901-ben  rámutatott  arra,  hogy  az 
Erdélyi  Medence  dacittufái  semmiképen  nem  származhatnak  a Vle- 
gyászáhól,  a világirodalomban  egyesek  mégis  ezt  a viszonyt  han- 
goztatták még  egy  évtized  múlva  is.  Ez  a körülmény  bírta  rá  vol- 
taképen  a részletes  kutatásokra,  amire  kedvező  alkalmat  nyújtott 
a pénzügyminisztérium  megbízása,  hogy  az  Erdélyi  Medence  anti- 
klinálisai  mentén  előforduló  dac  i tintáikat  tanulmányozza.  Eltekint- 
ve a Medence  É-i  és  T)-i  részén  kinyomozott  tufa  vonulatokra  vonat- 
kozó tanulmányától,  3 nagy  értekezésben  adta  ki  Kolozsvár  közeli 
és  távolabbi  vidékének  dacit  és  andezittufáira  vonatkozó  vizsgála- 
ti eredményeit,  amelyekben  behatóan  leírja  e tufák  előfordulási 
viszonyait,  összefüggéseit  a neogén  rétegekkel  és  részletes  fiziográ- 
i'iájukat.  Kimutatta,  hogy  ezek  a neogén  tenger  szélein  képződő!1 
robbanási  kréta ékből  származnak,  amelyek  közül  egyeseknek  a 
valószínű  helyéi  meg  is  állapító! la.  Tehát  a JÜhar-Vlegyásza  erup 
tivumaival  semmi  összefüggésük  nincs. 

S / á d e e zk  y (1  y u 1.  a tudományos  törekvéseinek  ''"'tekét,  pon- 
tos és  gondos  vizsgálatait  általánosan  elismerték.  Elismerte  a ro- 
mán tudományos  világ  is  és  ennek  tulajdonítható,  hogy  élete  vé- 
géig megtarthatta  laboratóriumát,  eredeti  szobáját  a kolozsvári 
egyetemi  ásvány-földtani  intézetben,  sőt  az  intézet  vezetői  kollegi- 
álisán rendelkezésére  hagyták  az  intézet  tudományos  felszereléseit 
is.  Főgeológusi  kineveztetésével  pedig  lehetővé  vált  további  tudo- 
mányos műnk  ál  k odása . 

Tudományos  munkálkodásának  harmadik  időszaka  1922-től 
számítható,  amidőn  főleg  eddigi  működési  területein  szerez  újabb 
geológiai  és  kőzettani  rd  tokai  és  az  elért  eredményeket  nagy  terü- 
letekre általánosítja.  Ezek  alapján  két  úi  embléma  vetődik  fel  előt- 
te. Az  egyik  az  Erdélyi  Medence  képződése  alkalmával  leszakadt 
és  a rárakódott  üledékektől  eltakart  hegység  részek  mai  helyzete. 
Az  ő dolgozási  módszerének  megfelelő  gondos  megfigyelések  alap- 
ján kimutatta,  hogy  a Gyalui  hegység  még  messze  elnyúlik  kelet 
felé  a fiatalabb  üledékburok  alatt  Kolozsvárig,  sőt  aJzon  túl  is.  Az 
Erdélyi  Medence  északibb  részén  pedig  Kodmféle  anyagú,  ekvn- 
toriális  irányú  régi  hegyek  törmelékes  romjaira  akadt.  A másik 
nagy  probléma,  amire  szintén  sok  adatot  gyűjtött,  Erdély  nyugati 
határhelgységei  képződményeinek  korviszonya.  Adatai  alapján  ki- 
jelenti, hogy  a nyugati  határhegység  kristályospaláinak  és  külön- 
böző eruptivumainak  képződése  a krétja  periódusban  ment  végbe:  a 
Uihar-Vlegyász.a  eruptív  testének  képződése  a felső'krétában  indult 
meg,  a gyalui  centrális  gránit  felnyonudási  ideje  a kréta  közepem 
esik,  a törnek  ói  porfirites  vonulat  képződése  szintén  kréta  korú,  az 


Szádeczkv-Kai’doss  Gyula  emlékezete 


27 


i t ten i titonmészkövot  útkristályosította.  A hegység  eddigi  kuta- 
tói a yyalúi  gránitos  tömeget  permokarbonnak,  a torockói  porti- 
rite<  von  illatút  iiedig  lőtömegében  triásznak,  ill.  titlionelöt'tínek 
tartják,  de.  töven  ismernek,  pl.  a Hedellői  havasokban  is  mikro 
gránitos  és  felzitos  alapanyagú  porfi r és  porfirit  telepteléreket  é 
telepeket,  melyek  valóban  fiatalabbak  a ti  tón  mészkőnél. 

Ugyancsak  az  1920-as  évkben.  annak  közepén  kezdte  meg  a 
Hargitah egység  részletes  vizsgálatát,  melynek  egyes  vidékeit  már 
sok  idővel  azelőtt  jól  n egismerte  és  mivel  ö maga,  mint  láttuk 
máshol  volt  elfoglalva,  már  1904-től  kezdve  kijelölte  tanítványai 
vészére  feldolgozás  célja  1<’>1.  Hősége?  vizsgálatai  alapján  a hegység- 
általános  ismertetésén  kívül  részletes  eredményeket  is  közöl  érteke- 
zéseiben, de  megfigyeléseinek  mák  egy  részét  tehette  közzé.  A délül 
rikfii  geológiai  kongresszuson  a Hargitában  végbement  asszimi- 
lációs jelenségeket  adta  elő. 

T ndomátigns  működésében  min  difi  leltározott  rendszer  szerint 
járt  el.  Ezt  a rendszerességet  és  következetésé  rvi  megtaláljuk  iro- 
dalmi mű  ködé- ének  első  iJösz,  lkában  is,  de  n ég  inkább  a következő 
időkben,  amidőn  kiindulási  pontja  a V légy  ásza  volt.  Ennek  a hegy- 
ségnek a tanulmányozásánál  olyan  problémák  is  felmerültek,  me- 
lyek szüksége*?*  tették  n szomszédos  Gyűlni  6?  Ércbe  cvség  grani- 
tos.  riolitos,  andezites,  stib.  kőzeteinek  a megvizsgálását.  Az  utóbbi 
l’e,rvséeekből  nyert  •■nalófriákkal  e«ak  alátámasztani  akarta  a vle- 
gyászai  vizsgálatokból  kilakolt  véleményét.  Majd  az  Erdélyi  Me- 
dence erupciés  tufáinak  vizsgálatát  kezdte  el,  hogy  megállapítsa 
a Vlegyá«z-‘>  kőzeteitől  való  különbözőségüket,  elsősorban  kíilön- 
böző  képződé diket.  Az  Erdélyi  Medence  eruptív  anyagú  konglonie- 
rátjamak  és  tufáinak  kutatása  szűk  ség szerű  lég  elvezették  a Har- 
gita  vonulat  rendszeres  tanulmányozásához,  liogy  itt  találja  meg 
esetleg  az  összefüggést. 

A természettudonnín.ijos  igazságunk  és  "zen  igazság  hirdetésé 
" ck  fanatikus  híve  colt.  Csak  azt  írta  le,  aminek  igaz  voltáról  a 
leggondosabb  kőzettani  vizsgálatok  alapján  határozottan  meggyel 
ződött  Hegy  mennyire  pontos,  sőt  pedáns  és  elővigyázatos  volt  tu- 
lományos  működésében,  milyen  gondosan  újra  és  újra  átvizsgálta 
a kétségednek  látszó  dolgokat  annak  majdnem  két  évtizedig  ma- 
gam is  tanúja  voltam.  A legtalálóbban  jellemzi  őt  életének  egvik 
legjobb  ismerője,  a kiváló  kolozsvári  lel  készprofesszor,  T)r.  Tava- 
sz y Sándor  a következő  szavakkal:  „Szádeczky  Gyula  nagysága 
az  igazlel'kűségben  állott,  élete  pedig  az  egyszerűség  tiszta  szépségé- 
ig emelkedett  . . . Egyetlen  pillanatra  sem  állott  meg  olyan  úton. 
amely  nem  egyenesen  vezette  öntudatosan  felismert  célja  felé  és 
sohasem  vett  részt  olyan  tanácsban,  amely  szemérmes  lelke  tiszta- 
ságát.. jó  szíve  nemességét  veszélyeztette.  Igaz  ember  volt  családjá- 
ban. munkakörében,  hivatása  és  szolgálata  mezején.  Az  igazságon 
kívül  nem  ismert  más  érdeket,  de  az  igazságért  élete  utolsó  napjáig 
ifjúi  lelkesedéssel  tudott  égni.  Megragadó  erővel  csüggött  tudómé- 


28 


Szén tpétery  Zsigmondi 


nyos  kérdéseim  A drága  erdélyi  föld  szövevényes  történetének  a 
legtöredezettebb  lapjaiba  is  bevilágított  látása  és  tudása.  Megol- 
dásai ...  az  idők  bármily  változásai  közt  is  hirdetik  Szádeezkv 
Gyula  nevét.  Ezek  a megoldások  életének  legszebb  gyümölcsei. “ 
( Pásztortűz  XXL  472—473.  1) 

Ilyennek  ismertük  mi.  tanítványai  is.  Elfogadott  lélekkel  ál- 
lottunk koporsója  előtt,  amely  örökre  elvitte  tőlünk.  Elvei,  eszméi 
azonban  tovább  fognak  élni  bennünk,  akik  az  ő tanításait  adjuk  át 
a következő  nemzedéknek,  de  maradjon  a Magyarhoni  Földtani 
Társulat  minden  tagja  előtt  is  tiszteletben  az  ő emléke,  akinek  ne- 
mes lelkét  a földtani  tudományok  iránt  mindig  igaz  lelkesedés  he- 
vítette. 

• • • 

Juli  us  v.  S 7 á d e e z k y-K  a r d o s s,  Mitbegriinder  und  ge- 
wesener  Sekretar  unserer  Gesellsehaft  wurde  1S60  zu  Pusztafalu 
i m Kom  itat  Abauj-Torna  geboren  und  starb  1935  in  Kolozsvár.  Er 
var  Assistent  des  Professors  J'osef  v.  Szabó,  spater  Privatdo- 
zent  dér  Gesteinslebre  an  dér  Universitát  Budapest.  Von  189tí  l>e- 
kíéidete  er  die  Stelle  des  Professors  dér  Geologie  an  dér  I' ni  versi- 
tat  Kolozsvár.  Die  Grundingen  seiner  wissenscbaftlicben  Bildung 
erwarb  er  in  dér  Anstalt  dér  Eniversitat  Paris,  in  dér  Gesellsehaft 
Mi  eh' el  Lévy’s  und  A.  La  erői  . x\  dérén  Einflussauf  ihn  stets 
bemerkbar  blieb. 

Bei  ne  Avisseusebaftliebe  Tiitigkeit  lasst  sieb  in  drei  Zeit-ab- 
sehnitte  aufteilen.  Tm  ersten  w«r  er  Assistent  und  Privatdozent 
in  Budapest,  \vo  den  wichtigsten  Gegenstand  seiner  Forschungen 
die  Gesteine  vem  S-lieben  Teil  dér  Gebirge  von  Tokaj  und  Eperjes 
bildeten.  Die  zweite  Periede  umfasst  seine  Tiitigkeit  als  Professor 
in  Kolozsvár,  wo  er  hnuptsáchlich  die  Bildungen  des  Bihar-Gebir- 
ges  und  des  siebenbürgisclien  Beeken s studierte.  Tn  dér  dritten  Po- 
riadé von  1922 — 1935,  erforschte  er  von  dér  gegenwa’  tigén  Lage  aus- 
gehend  die  Bildungen  dér  altén  Gebiree  Siebenhürgeus  und  síeli  te 
die  Altersverháltnisse  dér  Eruptionen  und  dér  kristallinischen 
Sebiefer  dér  W-liehen  s i eben b ü r g i schen  Grenzgebirge  fest.  Aussev- 
dem  begann  er  Forscbungsarbeiten  aucli  im  Hargita-Gebirge. 

Eino  ausfiibrliehere  Wiirdigung  seiner  Tátigkeil  in  deutscher 
Spraehe  wird  in  dér  Zeitschrift  Acta  Chem.  Mineialog.  et  Pliys.. 
Tóm.  V.  fase.  1—2  in  Szeged  erscheinen. 


Szentpétery  Zsigmoml 


29 


DR.  SZADECZKY  K.  GYULA  IRODALMI  MUNKÁSSÁGA.1  — 
LITER  ARJSCHE  TÁTI  OKÉIT  VON  DK.  JULIUS  v.  SZADECZKY. 

Rövidítések  — Verkürzungen:  F.  A.  — Földtani  Közlöny,  Értesítő  = 
Értesítő  az  Erdélyi  Múzeum  Egylet  orvos-természettudományi  szak- 
osztályából. II.  Természettudományi  szak.  ltcrue  ~ Revue  iiber  den 
Iuhalt  des  „Értesítő44,  Sitzungsberichte  dér  medizinisch-naturwissen- 
sehaftlieben  Section  des  Erdélyi  Múzeum  Egylet  (Siebenbiirgischer 
Museumverein).  Ásványtár  = Múzeumi  Füzetek.  Az  Erdélyi  Nemzeti 
Múzeum  Ásványtárának  Értesítője.  Mitteilungen  = Múzeumi  Füze- 
tek. Mitteilungen  aus  dér  m inéra  logisch-geologischen  Sammlung  des 
Siebenbürgisehen  Nationalmuseums.  Dóri  = Dari  de  Seamá  ale  Sed- 
intelor  Institutul  Geo’logic  al  Romániei  din  Bucurekti. 

1887.  A magyarországi  obsidiánok,  különös  tekintettel  geológiai  viszo- 
nyaikra.— Die  ungarischen  Obsidiane  mit  besonderer  Kücksiclit 
auf  ilire  geologisolien  Verhiiltnisse.  (Értekezések  a természettu- 
dományok köréből.  M.  Tud.  Akad.  Kiadványa,  p.  1 — 64.  Buda- 
pest, 1887.)  (Nur  ungariseh.) 

188Í).  A Tokaj-t  perjesi  hegység  Pusztafalu  körül  lévő  centrális  részé- 
nek geológiai  és  petrographiai  viszonyairól,  (F.  K.  XTX.  k.  P. 
244 — 258.  és  320—  436.  Budapest,  1880.)  — Petrographische  und 
geologisehe  Verhaltnis.se  des  zentralen  Teiles  dér  Tokn,.j-Eper- 
jeser  Gebirgskette  in  dér  I mgebung  von  Pusztafalu.  (F.  K. 

XIX.  p.  289—298,  372—383.  Budapest,  1889.) 

Khyolithnyomok  Svédországból.  (F.  K.  XIX.  p.  350-4(16.  Bpest., 

1889.)  — Rhyolithspuren  in  Seb \veden.  (F.  K.  XIX.  p.  437 — 447. 
Budapest,  1889.) 

18581.  Adatok  Munkács  vidékének  geológiájához.  (F.  Iv.  XX.  p.  5 — 22. 
Budapest,  1890.)  — Beitrage  zűr  geologischen  Beschaf  fen  beit 
dér  Umgebung  von  Munkács.  (F.  ív.  XX.  p.  61 — 67.  Bpest,  189.1. ) 
A magyarországi  rhyolibhokról.  — Über  die  ungarischen  Rhyo- 
1 i t he.  (Természettudományi  Közlöny  XXII.  Pótfüzet  p.  71 — 77. 
Budapest,  1890.)  (Nur  ungariseh.) 

A malachit  mesterséges  előállítása.  (F.  ív.  XX.  p.  47 — 48.  Buda- 
pest. 1890.  — Die  küustiliche  Darstellur.g  des  Malachits.  (F.  tv 

XX.  1890.)  (Nur  ungariseh.) 

1891.  A Pilishegy  Nagybári  mellett.  (F.  K.  XX.  p.  225—240.  Budapest, 
1891.)  — La  montagne  de  Pilis  dans  le  Szigethegység  du  Conri- 
tat  de  Zemplén.  (F.  K.  XXL  p.  265 — 274.  Budapest,  1891.) 

1 A feltüntetett  ér  tekezések  közül  tíznek  a címét  dr.  Balogh  Ernő 
kolozsvári  tanár  által,  összeállított  jegyzékből  (megjelenőben  az  Erdé- 
lyi Muzeuni  1936.  évi  XLI.  kötetében,  Kolozsvárt)  vettem  át.  Ezek  ar- 
ról ismerhetők  fel.  hogy  ezeknél  nincsenek  megadva  az  oldalszámok, 
miután  sem  az  értekezéseket  tartalmazó  folyóiratok  illető  évfolya- 
mát sem  a különlenyomatokat  nem  tudtam  megkapni. 


30 


Szentpótery  Zsigmond 


1892.  Adatok  az  Erdélyi  Érdiegység'  eruptis  kőzeteinek  ismeretéhez. 

(F.  K.  XXII.  ]).  289—300.  Budapest,  1892.)  — Zűr  Kenntnisy  dér 
Eruptivgesteine!  des  Siebenbürgischen  ErzgebirgÁs.  (F.  K. 
XXII.  p.  323—330.  Budapest,  1892.) 

A Magas  Tátra  gránitjáról.  (Természettudományi  Közlöny 
XXIV.  Pótfüzet,  p.  184—188.  Budapest,  1892.)  (Nur  ungarisch.) 

1893.  Dér  Gránit  dér  Holien  Tátra.  (Tschermak’s  Min.  Petr.  Mitt.  Bd. 

13.  p.  222—230.  Wien.  1893.) 

Az  eruptiv  kőzetekről.  — Űber  die  Eruptivgesteine.  (Emlékkönyv 
a Kir.  Magy.  Term.  tud.  Társulat  félszázados  .Jubileumára,  p. 
698 — 707.  Budapest,  1893.)  (Nur  ungarisch.) 

1895.  A szobi  Sághegy  andesit járói  és  kőze'tzárványairól.  (F.  K.  XXV. 

j).  161 — 174.  Budapest,  1895.)  — Über  den  Andesit  des  Berges 
Ságii  bei  Szob  und  seine  Gesteinseinsehlüsse.  (F.  K.  XXV.  p 
229—236.  Budapest,  1895.) 

1896.  Cölestin  Gebei  el  Ahmárról,  Egyiptomban.  (F.  K.  XNVI.  p.  113— 

116.  Budapest,  1896.)  — Cölestin  vöm  Gebei  el  Ahmar.  in  Agyp- 
ten.  (F.  K.  XXVI.  p.  161 — 165.  Budapest,  1896.) 

1897.  A Zempléni  szigethegység  geológiai  és  kőzettani  tekintetben.  — 
l)as  Zempléner  Inselgebirge  in  geologischer  u id  petrographi- 

scher  1 1 insidit.  (Tenné szettud.  Társ.  kiadv.  p.  1 — 63  Epést.,  18j7. 
(Nur  ungarisch.) 

Choritoidos  jíliy Ilitek  Szurdokból.  (Hunyad  m.)  (Értesítő  XIX 
j).  1 — 9.)  — Chloritoid-Phyllite  von  Surduk  (Comitat  Hunyad). 
(Revue.  Bd.  XIX.  p.  1 — 8.  Kolozsvár  1897.) 

A danki  földcsúszás.  (Értesítő.  XIX.  j).  234-  243.  Kolozsvár, 
1897.)  — Die  Erdrutschungen  bei  Bank.  (Revue  XIX.  p.  204— 
207.  Kolozsvár.  1897.) 

Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  állapotáról  az  1896. 
évben,  t Értesítő.  XIX.  k.  ]).  77 — 78.  Kolozsvár  1897.)  — Bericht 
iiber  den  Zustand  dér  niineralogischen  Sammlung  des  Siebeu- 
biirgischen  Museums  im  .Jahre  1896.  (Nur  ungarisch). 

A Sátoraljaújhelytől  ÉNy-ra  Ruda-Bányáoska  és  Kovácsvágás 
közé  eső  terület  geológiai  és  kőzettani  tekintetben.  (F  K. 
XXVII.  p.  273 — 326.  Budapest.  1897.)  — Das  nordwestlich  von 
Sátoralja- Ujhely,  zwiscben  Ruda-Bányáoska  und  Kovácsvágás 
iiegende  Gebiet  in  geologischer  und  petrographiscber  lliitsicht. 
F.  K.  XXVII.  p.  349—385.  Budapest,  1897.) 

1898.  Az  1897.  évi  erdélyi  löldcsúszásokrói.  (Erdély  VI 1 . évi’.  ]>.  2- 

Kolozsvár,  1898.)  — Über  siebenbiirgisehe  Erdruttcliungen  in 
1897.  (Nur  ung.) 

Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  állapotáról  az  1897. 
évben.  (Értesítő.  XX.  p.  42 — 44.  Kolozsvár  1898.)  Bericht  über 
den  Zustand  dér  mineralogiscben  Sammlung  des  Siebenbürgi- 
schen  Museums  im  Jalire  1897.  (Nur  ungarisch). 

Sztolna  környékén  lévő  telér-andesitekrŐl.  (Értesítő.  XX.  k.  p. 


Szádeczky  Kardoss  Gyula  emlékezete 


31 


23—3(5.  Kolozsvár  1898.)  1 ' I m • i*  dic  A ndesi t gangé  bei  Satolua 

(Revne.  hd.  XX.  ]>.  25 — 37.  Kolozsvár  1899.) 

Adatok  Erdély  ásványtanához.  (Értesítő  XX.  p.  136-  144.  Ko- 
lozsvár 1SÍI8.)  — Beitráge  zűr  Mineralkenntnis  Sirbenhiirgens. 
(Revne.  Bd.  XX.  p.  96  104.  Kolozsvár  1899) 

1899.  Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  állapotáról  az  1898. 
évben.  — Bericht  ,iber  den  Zustand  dér  mineralogisehen  Saaun- 
lung  des  SLebenbürgisehen  Mnseuins  im  J-.hre  1898.  (Értesítő 
XX.  p.  82 — 85.  Kolozsvár  1899)  (Mii  dóul  sebem  Auszug.). 

A légi  egyiptomi  építkezések  kőzetei.  — I)io  Gesleine  dér  a. tea 
ágyptiscben  Hantén.  (Egyiptom.  Tanulmány  könyv  "ti).  p.  235- 
252.  Hudapest,  1899.)  (Nur  nngarisch ) 

A magyarországi  koru.id  előfordulásokról.  (F.  K.  XXIX.  p. 
240 — 252.  Hudapest,  1899.)  — Vöm  Yorkonimeu  des  Korunds  in 
Fugám.  (F.  K.  XXIX.  p.  296 — 309.  Budapest  1899.) 

A kolozsvári  egyetem  ásvány-  és  földtani  intézetének  és  az  Er- 
délyi Múzeum  ásványtárának  kiállítása  Párisban  az  1900.  év- 
iion. (Értesítő.  XXI.  k.  p.  209 — 242.  Kolozsvár  1899.)  — Descrip- 
tion  des  minéraux  et  des  rocbes  pré.MMités  á PExpositiom  de 
Paris  1900.  Pár  !<*  laboiatoire  de  minéialogie  et  de  géologie  de 
ITTniversité  de  Kolozsvár  el  pár  le  ..Museum  Transylvanicum* . 
(Revne.  XXI.  p.  23 — 29.  Kolozsvár  1900.) 

Fj  telér  kőzet  Assuánból.  (F.  K.  XXIX.  p.  153 — 1,"9.  Bp.,  1899.)  — 
Ein  neues  Ganggestein  aus  Assuan.  (F.  K.  Bd.  XXIX.  p.  2ip — 
21(5  Budapest,  1899.) 

1S-0II.  Az  Egeres  vidéki  gipsz  és  bai’naszén  képződéséről.  — Über  die 
Entstebung  von  (iips  und  Hraunkohle  in  dér  G-egend  von  Ege- 
res. (Erdély.  1900.  évf.  p.  41 — 44.  Kolozsvár,  1900.)  (Nur  ung.) 

Jelentés  ;.z  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  állapotáról  az  1899 
évben.  — Bericbt  ii be r die  Minera'lsammlung  d.  Siebenb.  Mié. 
in  1899.  (Értesítő  XXI.  k.  p.  260 — 262.  Kolozsvár,  1900.1  (Nur  ung.) 

A geológia  fejlődéséről  és  az  élethez  való  viszonyáról.  Dékáni 
beszéd.  — Über  die  Entwicklung  dér  Geologie  und  ihr  Verhált- 
nis  zum  Leben.  (Acta  Uni  versi  tat  is  Reg.  Hung.  etc.  fa  se.  1. 
Beszédek,  p.  11 — 39.  Kolozsvár  1900.)  (Nur  ungariseh.) 

1901.  Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  1900.  évi  állapotá- 
ról. Pevicht  iiher  den  Zustaud  dér  miiieralogischen  Sammlung 
des  Síel  (u.biirgischen  Museiuns  :m  Jahre  1900.  (Értesítő.  XXIII. 
p.  197—200.  Kolozsvár,  1901.)  (Nui  ungariseh). 

A Vlegyásza  félreismert  kőzeteiről.  (Értesítő.  XXIII.  k.  p.  47 — 
64.  Kolozsvár  1901.)  — Über  eiuige  verkannte  Gesteine  des  Yle- 
gyásza-Bihargebirgos.  (Kevue  Bd.  XXIII.  p.  17 — 35.  Kolozsvár, 
1901.) 

1902  Özönvízről.  — Über  die  Siutflut.  (Uránia,  III.  évf.  p.  328—330. 
Budapest,  1902.)  (Nur  ungariseh.) 

1903.  Erdély  nevezetesebb  ásványvizeinek  általános  geológiája.  — Die 


12 


Szádeczky-Kardoss  Gyula  emlékezete 


allgeaneine  Geologie  dér  namhafteren  Mineralwasser  Sieben- 
bürgens.  (Erdély  nevesebb  fürdői  1902  ben.  p.  45 — 66.  Kolozsvár. 

1903.)  (Nur  ungarisch.) 

Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  ásvány-  és  földtani  gyűjteményei- 
nek állapotáról  az  1901.  esztendőben.  — Berieht  iiber  den  Zu- 
stand  dér  min.  u.  geol.  Sammlung  des  Siebenbürgischen 
Museums  im  Jnhre  1901.  (Értesítő  XXIV.  p.  110 — 113.  Kolozs- 
vár 1903.)  (Nur  ungarisch). 

A Vlegyásza-Bíliarhegységbe  tett  löldtani  kirándulásaimról.  (Ér- 
tesítő XXV.  k.  p.  53—78.  Kolozsvár,  1903.)  — Meinc  geologi.sch- 
en  Exkursionen  ins  Vlegyásza-Bihargebirge.  (Revue,  Bd.  XX  \r. 
Ii.  70 — 73.  Kolozsvár,  1903.) 

A nagy  báród  i rhyolithról,  mint  a Vlegyásza-Biharhegvség  É i 
folytatásáról.  (Értesítő  XXV.  p.  171 — 193.  Kolozsvár,  1903.)  - 

Das  Rhyiolithvorkommen  von  Nagybáród,  als  die  nördliche 
Fortsetzung  des  Vlegyásza-Bibarer  Eruptivsteckes.  (Revue, 
Bd.  XXV.  p.  55 — 69.  Kolozsvár  1903.) 

Jellentés  az  Erdélyi  Múzeum  ásvány  és  földtani  gyűjteményei- 
nek állapotáról  az  1902-ik  esztendőben.  — Berieht  iiber  den  Zu- 
stand  dér  mineralogischen  Sammlung  des  Siebenbürgischen 
Museums  im  Jalire  1902.  (Értesítő  XXV.  p.  134 — 138.  Kolozsvár. 

1903. )  (Nur  .ungarisch). 

Egyetemi  ásvány-  és  földtani  Intézet  és  az  EME  ásványtára.  — 
Das  min.  geol.  Institut  d.  Universitat  jjml  das  Mineralienkabi- 
nett  d.  Sieb.  Nat.  Museums.  (Emlékkönyv  a kolozsvári  m.  k. 
F.  J.  t.  egyetem  sitib.  a m.  orv  és  term.  vizsg.  XXXII.  vándor- 
gyűl. tagjai  részére,  p.  82 — 90.  Kolozsvár,  1903.)  (Nur  ung.) 

1904.  Adatok  a Vlegyásza-Bijmrhegység  geológiájához.  (F.  K.  XXXIV. 

|).  2 — 64.  Budapest,  1904.)  — Beitriige  zűr  Geologie  des  Vlegyá- 
sza-Bihargebirges.  (F.  K.  XXXIV.  p.  115 — 184.  Budapest,  1904.) 

Jelentés  az  Erdélyi  Múzejim  ásvány-  és  földtani  gyűjteményei- 
nek állapotáról  az  1903-ik  esztendőben.  — Berieht  iiber  den  Zu- 
stand  dér  mineralogischen  Sammlung  des  Siebenbiirgischen 
Museums  im  Jahre  903.  (Értesítő,  XXVI.  p.  93 — 97.  Kolozsvár, 

1904. )  (Nur  ungarisch). 

A Remecz-vidéki  aluminium  kőzet  geológiai  viszonyairól.  (An- 
gol, francia  és  német  kivonattal,  p.  1 — 31.  Kolozsvár  1904.)  Mit 
englisehem,  französischem  und  deutsejhem  Auszug. 

1905.  Határhegységeinkről.  — Über  mise  re  Grenzgebirge.  (A  m.  orv. 

teim.  vizsg.  1903.  Kolozsvári  t.  XXXII.  vándorgyűlésének  t.  v. 
és  munkálatai,  p.  222—225,  Budapest,  1905.)  (Nur  ungarisch.) 

Az  Erdélyi  Múzeum  Ásvány-  és  Földtani  gyűjteményeinek  álla- 
jmtáról  az  1904-ik  esztendőben.  Berieht  iiber  den  Zustand  dér 
minerallogisohen  Sammlung  des  Siebenbiirgischen  Mu-eunis  im 
Jahre  1904.  (Értesítő  XXVI  l.  p.  21)3—218.  Kolozsvár,  1905.)  (Nur 
ungarisch.) 


Szádeczky-Kardoss  Gyula  emlékezete 


33 


A Biliarhegység  aluminiumérceiről.  (F.  K.  XXX\.  ]>.  247 — 267. 
Budapest,  1905.)  — Die  Aluminiumerze  des  Bihargebirges.  (F. 
K.  XXXV.  p.  247—267.  Budapest,  1905.) 

A Biliarhegység  Hézbánya-Petrosz-Szkerisora  közötti  részének 
geológiai  szerkezetéről.  (A  m.  kir.  Földtani  Intézet  évi  jelenté- 
se 1904-ről.  i>.  142 — 153.  Budapest,  1905.)  — Über  deli  geologischen 
Aufbau  des  Bihargebirges  zwischen  den  Gemeinden  Kézbánya, 
Pét  rósz  und  Szkerisora.  ( Jahresbericht  d.  kgl.  ung.  Geol.  Alist, 
fii i*  1904.  p.  166—179.  Budapest,  1906.) 

1906.  Jelentés  az  1906.  évi  ( aug.  17 — szept.  22.)  olaszországi  tanulinány- 

út járói.  p.  1 — 4.  Kolozsvár,  1906.)  — Bericlit  ii bér  die  Studien- 
reise  in  Italien.  (Nur  ungaiiscb.) 

Gleeser nyomok  a Bibarhegységben.  (Földrajzi  Közi.  XXXIV.  p. 
299 — 304.  Budapest,  1906.)  — Gletseherspuren  im  Bihargebirge. 
(Földrajzi  Közi.  Bd.  XXXIV.  p.  131—134.  Budapest,  1906.) 

A Szárazvölgy  (VaJe  Szaka)  geológiája  Rézbánya  vidékén.  (Mú- 
zeumi Füzetek.  I.  p.  50 — 73.  Kolozsvár,  1906.)  — Geologie  des 
Szárazvölgy  (Vulea  Saea)  bei  Rézbánya.  (Natunv.  Museums- 
hefle.  Bd.  I.  p.  94 — 116.  Kolozsvár,  1906.) 

Seprési  (Jzárán  Gyula.  — Július  Czárán  v,on  Seprős.  (Erdély,  XV. 
p.  1 — 6.  Kolozsvár,  1906.)  (Nur  uugarisch.) 

Jelentés  a Biharhegység  középső  részében  az  1905  ben  végzett 
földtani  felvételemről.  (A  m.  kir.  Földtani  Int.  évi  jelentése 
1905-ről.  p.  123 — 144.  Budapest,  1906.)  — Be?  Lclit  über  die  im 
Jahre  1905  im  Bihargebirge  durchgeführte  geologisehe  Auf- 
uahme.  (Jahresbericht  d.  kgl.  ung.  Geol.  Anstalt  f.  1905.  p.  144 — 
170.  Budapest,  1907.) 

1907.  Az  Erdélyi  Múzeum  ásvány-  és  földtani  gyűjteménye  1900-ba n. 

Bericht  über  den  Zustand  dér  mineralogischen  Sammllung 
des  Siebenbürgisehen  Museums  im  Jahre  1906.  (Nur  ungariscjh.) 
(Az  EME  évkönyve  1906  évre.  p.  SS — 94.  Kolozsvár  1907.) 

A Vesuviónak  1906.  évi  nagy  kitöréséről.  — über  die  grosse 
Eruption  des  Vesuvio  im  Jahre  1906.  (Az  EME  nagyenyedi 
vándorgyűlésének  Emlékkönyve,  p.  3 — 16.  Kolozsvár  1907.)  (Nur 
uugarisch.) 

A Bihai  hegység  középső  részinek  kőzettani  és  tektonikai  viszo, 
nyairól.  (F.  K.  XXXVII.  p.  1 — 15.  Budapest,  1907.)  — Über  die 
petrographischen  und  tektonisjchen  Chamktere  des  miittleren 
Teiles  des  Bihargebirges.  (F.  K.  XXXVII.  p.  77 — 93.  Budapest, 
1907.) 

Boldogulásunk  kérdéséhez.  Dékáni  beszéd.  — Zűr  F ragé  unserer 
Wohlfahrt.  (Acta  Universitatis  Reg.  Hung\  ete.  Fasc.  I.  Beszé- 
dek. p.  1 — 33.  Kolozsvár,  1907.)  (Nur  uugarisch.) 

A Bibarhegységben  és  a Vlegyászán  1906.  évben  végzett  geoló- 
giai reambulatióim.  (A  m.  kir.  földtani  int.  év  jelentése  1906- 
ról.  p.  51—68.  Budapest,  1907.)  — Über  meiue  im  Bihargebirge 


34 


Szentpétery  Zsigmond 


und  in  dér  Vlegyásza  im  Jahre  1906.  vorgenommenen  geolog 
Beambulationen.  ( JahreMiericht.  d.  k.  ung  Geol.  Anstalt  f.  1906. 
n 56 — 77.  Budapest.  1908.) 

1908.  Jelentés  az  ásványtárról.  — Bericht  iiber  die  Mineraliensamm- 

lung.  (Az  EME  évkönyve  1907-re.  p.  78 — 81.  Kolozsvár,  1908.) 
(Nur  ungarisch.) 

Adatok  a Hidegszamos  kristályospaláinak  ismeretéhez.  (F.  K. 
XXXV11I.  p.  257 — 276.  Budapest,  1908.)  — Zűr  Kenntnis  dér 

kristallinen  Schiefer  dér  Hideg-Számos.  (F.  K.  XXX Vili.  p. 
382 — 104.  Budapest,  1908.) 

Bemerkungen  zu  „Neue  ostungarische  Bauxitkörper  und  Bau- 
xitbildung  iiberhaupt“.  (Zeitschrift  f.  prakt.  Geologie.  Bd.  16.  p. 
Halle  a S.  1908.) 

1909.  Jelentés  az  Ásványtárról.  — Bericht  iiber  die  Mineraliensamm- 

lur.g.  (Az  EME  évkönyve.  1908-ra.  p.  76 — 78.  Budapest,  1909.) 
(Nur  ung.) 

A délolaszországi  földrengésről  és  a földrengés  lehetőségéről 
minálunk.  — Über  das  siiditalienische  Erdbeben  und  die  Mög- 
lichkeit  dér  Erdbeben  in  Ungarn.  (Múzeumi  Füzetek  IV.  p. 
8 — 18.  — Kurzor  deutucher  Auszug  ibidem,  p.  26.  Kolozsvár,  1909.) 
Verespatak  kőzeteiről  (F.  K.  XXXIX.  p.  336 — 362.  Budapest, 
1909.)  — Über  die  G esteire  von  Ve  espatak.  (F.  K Bd.  XXXIX. 
p.  436— 464.  Budapest,  1909.) 

Az  Erdélyi  Nemzeti  M üzenni  Ásványtárának  technológiai  gyűj- 
teménye, bekiildve  a megyéktől.,  — Die  techndlog.  Sauliul,  d. 
Siebenbiirg.  Nationalmmeums.  ( NI  f fi  lék  let  az  1907  1908.  évi  je- 
lentéshez. p.  1 — 20.  Budapest,  1909.)  (Nur  ung.) 

191,0.  Megjegyzések  Sawicki  Ludomir  dr.  „A  Bibarhegység  eljegese- 
désének kérdéséhez".  (Földrajzi  Közi.  AXXY1II.  p.  81 — 83.  Bu- 
dapest, 1910.)  — ■ Bemerkungen  zu  Dr.  Ludomir  Sawicki’s  Ab- 
bandlung  „Zűr  Frage  dér  Vorgletscherung  des  Bibargebirges“. 
(Földrajzi  Közi.  XXXVlll.  p.  98—100.  Budapest,  1910.) 

Jelentés  az  ásványtárról.  — Bericht  über  die  Miueralieesa.nm- 
lung.  (Az  EME  évkönyv  15<09-re.  p 74 — 77.  Kolozsvár,  1910.) 
(Nur  ungarisch.) 

A holtak  városáról.  Messzináról  és  környékéről.  — l iter  die 
Stadl  dói  Tótén,  Mes.sina  und  Fmgcb.  (Természet tudományi 
Közi.  XL1I.  p.  57—77.  Budapest,  1910.  Ugyanez  n egjelent  l'ni- 
versum  \r.  k,  p.  54—75.  Budapest,  1910.)  (Nur  ung.) 

A gáznemű  és  folyékony  bitumenek  a közlekedés  szempontjából 
— Die  gasart  igen  und  fliissigen  Bilumeue  vöm  Gesiebtspunkt 
des  Veikehrs.  (Közlekedés,  1910.  7.  sz.)  (Nur  ung.) 

1911.  Dós  födjének  történelméből.  (Az  EME  1910-ben  Desen  t iltott  \. 
vándorgyűlésének  Emlékkönyve,  p 40—46.  Kolozsvár,  1911  ) 
Jelien tés  az  Ásványtárról.  — Bericht  über  die  Mineraliensamin- 


S-/á  d cc  zk  y - K a r d o s s Gyula  cm  lékeze  te 


35 


lurg.  (Az  EME  évkönyve  1910-re.  p.  57 — 71.  Kolozsvár,  1911.) 
(Nur  ung.) 

Földgáz  és  petróleum  az  Erdélyi  Medencében.  — Erdgas  und 
Petroleum  im  Siebenbürg.  Peckeli.  (Természeti  ud.  Köz!.  XLTII. 
p.  82 — 92.  Huda pest,  1911.)  (Nur  ung.) 

Váll!'- zl niány  jelentése  az  Egyesület  1910-évi  működéséről.  — Be- 
rielit  d.  Ausscliuss?s  ii.  d.  Tatigkejt  <1.  Vereins  i.  .1.  1\9 1 0.  (Az 
EME  évkönyve  1910-n*  p.  3- — 10.  Kolozsvár,  1911  ) (Nur  inig.) 
Egy  nagy  tévedés  födünk  életének  magyarázatánál.  (Ásványtár. 
I.  p.  41 — 40.  Kolozsvár  1911.)  — Ein  grosser  Jrrtuin  in  dér  Er- 
klárung  des  Lebens  unscrer  Erde.  (Mitteiliingen.  Bd.  I.  p.  90 — 
96.  Kolozsvár,  1911.) 

Erdgas  im  siebeabiirgischen  TertiürhockeE.  (Petroleum.  lfMl.  61. 
sz.  Budapest.) 

Erdély  geológiai  múltja.  — Die  geolog.  Vergaugenheit  Sieben- 
biirgens.  (Magyarország  1911.  61.  sz.  Budapest.)  (Nur  inig.) 

A szerves  világ  fejlődése  és  ránk  maradt  kincsei.  — Diei  Eat- 
wicklui  g inul  die  Relikte  d.  organischen  Welt.  (Természettu- 
dományi Közi.  XLllI.  p.  s:?4 — S41.  Budapest,  1911.)  (Nur  inig.) 
A kissármási  metángáz  kitörése  és  az  Erdélyi  Medencének  ré- 
gibb iszapvulkánjai  és  fortyogói.  — Die  Eruption  des  Métan- 
gases  bei  Kissármás.  etc.  (Természettud.  Köz/l.  XLIIE.  ]i.  897 — 
911.  Budapest,  1911.)  (Nur  ung.) 

1912.  .leien,  múlt  és  jövő.  Rectori  beszéd.  — Gegemvart,  Vergaugenheit 

und  Zukui.fl.  (Aeta  Universitatis  Reg.  Hűiig.  etc.  fasc.  II.  j) 
5—9.  Kolozsvár,  1912.)  (Nur  ung.) 

A víz  szerepe  a vulkáni  kitörésekben.  — Rolle  des  Wassers  bei 
den  vulkanischen  Eruption. *n  (Természettud.  Közi.  XLTY.  Pót- 
füzet. )).  96 — 99.  Budapest,  1912.)  (Nur  ung) 

Dr.  Koeh  Antal  negyvenéves  egyetemi  tanári  jubileuma.,  (Ás- 
ványtár. I.  k.  i>.  97 — 98.  Kolozsvár,  1912.)  — Ziiin  40-^áhrijgen 
.lubilenm  des  Prolessors  Dr.  Anion  Koeh  (Mitteilungen  Bd. 
1.  i>.  173 — 17á.  Kolozsvár,  1912.) 

Az  Ásványtár  jó. öntése.  Bericht  dér  Min.  Sanimlung.  (Az  EME 

évkönyve  1911-évre.  p.  86 — 92.  Kolozsvár,  1912.)  (Nur  ung.) 
Amphibolandesit-ásvány tufák  az  Erdélyi  Medence  DNy-i  felében 
(Ásványtár.  I.  p.  99 — 102.  Kolozs\ár,  1912.)  — Amphibolande- 
sittuffe  in  dér  siidwestliclien  Hiilfte  des  sieBeiiibüígischen 
Beekens.  (Mitteilungen  Bd.  I.  p.  176 — 190.  Ke  lozsvár,  191)2.) 

1913.  Adatok  az  Erdélyi  Medence  tektonikájáéhoz  (F.  K.  XLTTI  p.  405 — 

416.  Budapest,  1913.)  — Beitrage  zűr  Tektonik  des  Siebeabiir- 
gisehen  Beekens.  (F.  K.  XLTII.  p.  481 — 494.  Budapest,  1913.) 
Jelentés  az  Ásványtár  állapotáról  az  1912.  évben.  — Bericht  über 
d.  Zustand  dér  Min.  Sammhmg  im  Jalire  1912  (Az  EME  év- 
könyve 1912-re  p.  65 — 69.  Kolozsvár,  1913.)  (Nur  ung.) 

Jelentés  az  1912.  évi  felvételekről!.  — Bericht  ii.  d.  Aufnaíhmen  im 


36 


Szentpétery  Zsigmondi 


1912.  (Jelentés  az  Erdélyi  Medence  földgáz  előfordulásai  körül 
végzett  kutató  munkálatok  eredményeiről.  II.  rész.  p.  1 — 2 >.  Bu- 
dapest, 1913.)  (Nur  ung.) 

1914.  A kanadai  XII.  nemzetközi  geológiai  kongresszus.  (F  K,  XLI\  . 

p.  1 — 26.  Budapest,  1914.)  — Über  den  XII.  ínlernationalen  Geo- 
logenkongress  in  Kanada.  (F.  K.  XLIV.  p.  105  -122.  Budapest, 

1914. ) 

Jelentés  az  Erdélyi  Múzeum  Ásványtárának  állapotáról  az  1913. 
évben.  — Ilié  Mineraliensammlung  in  1913.  (Az  EME  évkönyve 

1913.  évre.  p.  46 — 52.  Kolozsvár,  1914  ) (Nur  ung.) 
Tuifatanulmányok  Erdélyben.  I.  rész:  Kolozs  tufavonulata'.  (Ás- 
ványtár. II.  p.  201 — 233.  Kolozsvár  1914.)  — Tuffstudien  in 
Siebenbürgen.  I .Teil:  Die  Tuffzüge  von  Kolozs.  (Mitteilungen. 
Bd.  II.  p.  295 — 333.  Kolozsvár  1914.) 

Amerikai  tapasztalatok.  (Uránia  XV.  évi.  p.  153—162.  Bpest,  1914.) 

1915.  A Vlegyásza-Biharhegység  eruptivus  kőzetei  újabb  irodai  ná- 

nak  kritikai  átnézete.  (Ásványtár.  III.  p.  30 — 72.  Kolozsvár, 

1915. )  — Kritische  Übersicht  dér  neueren  Literatnr  über  die 
Eruptivgesteine  des  Vlegyásza-Bibargebirges.  ( Mitteilungen 
Bd.  III.  p.  107 — 156.  Kolozsvár  1915.) 

Kissebes,  Hodosfalva,  Sebesvár,  Marótlak,  Magyarókereke  geo 
logiai  viszonyairól.  (Ásványtár.  TIT.  p.  1- -24.  Kolozsvár  1915. i 
— Die  geologiscben  Verhjiltnisse  von  Kissebes,  Hodosfalva,  Se- 
besvár,  Marótlaka  und  Magyarókereke.  (Mitteilungen.  Bd.  II! 
p.  73 — 101.  Kolozsvár,  1915.) 

1916.  Tufatanulmányok  Erdélyben.  II.  rész:  Kolozsvár  nyugati  kör- 

nyékének tufás  rétegei.  (Ásványtár.  III.  p.  164 — 216.  Kolozsvár 
1916)  — Tuffstudien  in  Siebenbürgen.  TI.  Teil:  Die  tuffhaltigen 
Schichten  dér  westlichen  Ümgebung  von  Kolozsvár.  (Mittei- 
lungen. Bd.  III.  p.  233 — 292  Kolozsvár.  1/916.) 

A világháború  és  a geológia.  — Dér  Weltkrieg  und  die  Geológus 
(Természettud.  Közi.  XLVIII.  p.  65—71.  Budapest,  1916.)  (Nur 
ungariscth.) 

1917.  Tufatanullmányok  Erdélyben.  III.  Kolozsvár,  Kolozs,  Visa  közti 

terület  tufái.  (Ásványtár  IV.  p.  1, — 94.  Kolozsvár  1917.)  — Tuff- 
studien in  Siebenbürgen.  III.  Die  Tuffe  des  Gebietes  zwischen 
Kolozsvár,  Kolozs  und  Visa.  (Mitteilungen.  Bd.  ÍV.  p.  105— 
213.  Kolozsvár,  1917.) 

1918.  — és  Szentpétery  Zsiginond:  A gyakoribb  közetalkotó 

ásványok  legfontosabb  tulajd  mságainak  táblázata.  Tabeile 
dér  wiehtigsten  Eigenschaften  dér  Gesteinsbildenden  Minerale 
( p.  1 — 36.  Kolozsvár,  1918.)  (Nur  ung.) 

Megemlékezések:  Szakáts  Dalma  1897 — 1918,  Dr.  Kiss  Ernő  1886  - 
1918,  Vig  Gergely  György  1887 — 1918,  Szilágyi  S.  Márton  1887 
1918.  (Ásványtár.  IV.  2.  -z  p.  I — IV.  Kolozsvár,  1918.)  — Geden- 
kenreden.  (Nur  ung,) 


Szádeczky-Kardoss  ( í >ii In  emlékezete 


37 


A Gyalui  kristályos  tömeg  kalotaszegi  és  kapu  menti  (ÉK-i)  ré- 
szére települt  „alsó  tarkaagyag“  szárazföldi  származásáról. 
(Ásványár.  IV.  p.  245 — 251.  Kolozsvár  1918.)  - Óbor  die  konti- 

nentale  Entstehung  (les  auf  dem  Kálót u szege  r und  Kapuser 
(nord-östliehen)  Teil  des  Gyaluer  kristallinen  Massivs  gela- 
gerten  „un térén  bunten  Tones“.  (Mitteillungen.  Bd.  IV.  p.  275— 
279.  Kolozsvár  1918.) 

Pusztító  köom'ás  a kolozsvári  Kel  légváron.  — Yi  rheereuder 
Bergsturz  in  dér  Zitadelle  von  Kolozsvár.  (Te  •mészettud.  Közi. 
U i».  1(57 — 173.  Budapest,  U918.)  (Xur  ungarisch.) 
Magyarország  geológiai  é<  egyéb  kapcsolata  a Balkánnal,  főleg 
Szerbiával. — Ge  dogi>che  u.  sonstige  Zusain mer. hangé  Ungarns 
mit  dem  Halkan,  inshcsondere  mit  Serbien,  (Termtud.  Társ. 
jubileumi  Emlékkönyve  részére  készült  doílgozat.  Az  adatot 
vettem:  Aeta  l'niv.  Kr.  .Jós.  Kolozsvárensis  1918/1,919.  Kasé.  I. 
p.  73.  Kolozsvár.  1919)  (Nur  nngariseh.) 

1919.  Kelsőkrétu  eljegesedés  és  rátolás  kérdése  Erdély  nyugati  határ- 
hegységében. Oberkretazeische  Verejsung  und  Überschie 
bú  ig  im  W-licben  Grenzgebirge  Siebenbürgens.  (Ásvánvtá  •.  V. 
)i.  1 — Ifi.  Kolozsvár,  1919.)  (Nur  ung.) 

1922.  Belát  ii  le  geoDogice  a le  unor  roce  utilizabile  in  industria  oeramíeá 
af  laté  in  muntii  diu  margirea  apu  eaná  a Ardeahilui  sivársta 

sisturilor  erjstaline  din  Valea  Dragauullui.  (Dari.  X.  p.  1 — 7. 
1922.) 

1923.  Asupra  originei  si  várstei  sisturilor  éri;  talíne  din  tínutul  aríe- 

sului  Muntii  Giláu.  (Bari.  XI.  1923.) 

1924.  Studii  geo’ogiee  in  Muntii  Apuseni,  <u  privire  speeíalá  asupra 

formárii  sisturilor  cristalii  e.  (Dari  XII.  p.  1 — 6.  1924.) 

1925.  Insula  cristalina  dintre  communele  Petridul  de  dós,  Huru  si 

Oco.isul  (Jiul  Turda).  (Bari.  XIII.  i>.  1 — 5.  1925.) 

Partra  de  Nord  a masivului  ciistalin  a|  Giláului.  (Bari.  XIII. 
p.  1—7.  1925.) 

Muntii  ascunsi  din  nord-vestul  I ransilvanieí.  (Bari.  XIII.  p. 
1—6.  1925.) 

Tlietis  a begyek  szülője.  — Thetis,  die  Mutter  dér  Berge.  (Nur 
ung.)  A Gyalui  kristályos  hegység  képződése.  — Bie  Entsteli- 
ung  des  kristallin.  Gebirges  von  Gyalu.  (Nur  ung.)  (Újság,  1925.) 
A Gyalui  havasokról.  — Über  die  Gyaluer  Schneeberge.  (Nur 
ung.)  (Újság.  1925.)  A Vezúv  újra  kitört.  — Neuere  Eruption 
des  Vesuvio  (Nur  ung.)  (Újság,  1925.  máj.  3.)  Mi  okozta  a jég- 
vihart. — Ursachen  des  Hagelgevvitters.  (Nur  ung.)  (Újság, 
1925  máj.  10.) 

1926.  Kocele  cristaline  ale  insulelor  de  sisturi  eristaline  Cieau  si  Pre- 

luea.  (Bari  XIV.  p.  1 — 3.  1926.) 


38' 


Szentpétery  Zsiglnond 


Muntii  ascunsi  ai  seriéi  cristaline  mai  vechí  (sería  íntaía)  din 
nordve&tul  Ardealului.  (Dári.  XIV.  p.  1 — 7.  192G.) 

1927.  Petrografia  si  vársta  rocelor  cristaline  din  regiunea  Borsec.  (Dá- 
Muntii  ascuusi  din  Transiilvaia  de  Est.  (Dári.  XV.  p.  1 — 9.  1927.) 
Erdély  nyugati  határhegységeinek  képződése  és  kora.  (F.  Tv. 

LVII.  p.  188 — 197.  Budapest,  1927.)  — (Bildung  und  Alté1- 

dér  westsiebenbürgischen  Grenzgebirge.  (F.  Tv.  LVIT.  p.  230 — 
239.  Budapest,  1927.) 

1928.  Eltakart  hegyek  az  Erdélyi  M<  dence  északnyugati  részében.  (F. 

K.  LVIII.  ]).  30 — 35.  Budapest,  1928.)  — Verdeckte  Gebirge  int 
NW-Teile  des  Siebenbürgischen  Beckens.  (F.  Ív.  LVIII.  p.  164— 
167,  Budapest,  1928.) 

Asupra  varstei  eruptivului  dela  Vládeasa.  (Dári.  XV.  p.  1 — 1. 
1928.) 

Muntii  vulcaniei  Hárghita-Cálimani.  (I)ari.  XVI.  p.  1 — 16.  1928.) 

1929.  Assimilations-Erscheinungen  in  deui  Hargithazuge  dór  Ostkar- 

pathen.  (Conipte  Rendű,  XV.  Interant innal  Geological  Cong- 
ress  in  South  Atrica.  II.  p.  434 — 43G:  1929.) 

A Székelyföld  képződése.  — Pie  Entstehung  des  Székler  andes. 
Emlékkönyv  a Székely  Nemzeti  M üzenni  50  éves  jubileumára, 
p.  491 — 502.  Sepsiszentgyörgy,  1929.)  (Nur  ungariscjh.) 

1930.  Borszékfürdö  forrásairól  geológiai  tekintetben.  Deutscher  Aus- 

zug:  Über  die  Quellén  vöm  Bad  Borszék  in  geologischer  Be 
trach  tűiig.  (Az  Érd.  Muz.  E.  térin.  tud.  szak.közleményei.1930. 
p.  11 — 26.  Kolozsvár,  1930.) 

1931.  Erdély  különös  szerepe  és  helye  a Föld  testén.  Deutscher  Aus- 

zug:  Die  besondere  La ge  und  Rolle  Siehenbürgens  auf  doni 

Erdkörper.  (Érd.  Muz.  E.  tcrm.  tud.  szak.  közleményei  1930.  p. 
27—31  Kolozsvár,  1930. — l’gyanez  megjelent  az  EME  mar  isvá- 
sárhely  IX.  vándorgyűlésének  Emlékkönyvében,  p.  G1 — G8.  Ko 
lozsvár.  1931.) 

Adatok  Kolozsvár  környékének  geológiájához.  PeuPeher  Aus- 
zug:  Zűr  Geologie  dér  Fmgehung  von  Kolozsvár-Clu.i.  (Érd. 
Muz.  E.  térin.  tud.  szak.  Közleményei.  1931.) 

1932.  Nagyenyed  vidékének  geológiai  kialakulása,  és  kapcsolata  a 

szerves  élettel.  — Die  goologisehe  Ansgesíaltung  dér  Gégén d 
von  Nagyenyed  im  Zusammenhang  mit  (lem  organisohen  Le- 
hen.  (Az  EME  Nagyenyeden  tartott  X.  vándorgyűlésének  Em- 
lékkönyve. p.  85 — 9G.  Kolozsvár,  1932.)  (Nur  ungari'ch.) 

Ol  igoeenkorn  (raohit-vulkán  nyoma  Kolofisvát  halálában.  Pe- 
utschcr  Auszug:  Sjmren  oligocáner  Trachyt-|\’ulkanan>brüclie 


Szádeczky-Kardoss  Gyula  emlékezete 


39 


in  (’er  TTngebung  von  Klausenburg.  (EA| E lenn.  Ind.  szak. 
Közleményei  1932.  p.  19  24.  Kolozsvár  1932.) 

A helvetion  transgressio  koiiglomerát  ja  és  sai  unitién  kavicsok 
Kolozsvár  környékén,  l'eutselier  Auszug:  Die  I rausijre.s.sioiis- 
k ng  omerate  dcs  llelvclion  und  Schottev  des  Sarmatien  dér 
Umgebiuig  von  Klausenburg.  (A/.  KAIK  térni.  tud.  szak  Köz- 
leményei. 1932.  ]).  25—39.  Kolozsvár  1932.) 

1933.  Születés  és  halál  a szervetlen  világban.  Deutsoher  Auszug:  Ge- 

lui rt  ui:d  Tód  in  dér  anorganiscben  Welt.  (Az  KAIÉ  Nagy- 
bányán  tartott  vándorgyűlésének  Emlékkönyve,  p.  1 . — 11.  Ko- 
lozsvár 1933.) 

A Szamosfalvi  sós  fürdő  ge  dogiája.  Aárhatunk-e  ipari  földgázt 
Kolozsvár  környékén.  D*  u( selier  Auszug:  Geologie  des  Salzba- 
der  ven  Szamo  falva  1 s t iudusridlles  Erdgas  in  dér  Urnge- 
bung  von  Klauscnlm:  gzu  nvai-ten?  (Az  KAIK  térin.  tud.  szak. 
Közleményei  1932.  p.  247256.  Kolozsvár  1933.) 

1934.  A föld  1932-ben  megjelent  geológiai  térképe.  Dutseher  Auszug; 

Die  in  1932  érsekiéi  ene  geologisclhe  Karte  dér  Kidé.  (Az  KAIK 
térni.  tud.  s/.ak.  Közleményei.  1934.  v.  161  — 164.  Kolozsvár,  1934.) 

Kolozsvár  környéki  elpusztult  hegy  részek.  Deutscher  Auszug: 
Éber  die  vei  wiisteten  Gebirgsleile  in  dér  1'nigebung  von  Klaii- 
senlnirg.  (Erdélyi  Múzeum.  \\XIX.  i>.  363 — 372.  Kolozsvár  1934.) 

Adatok  Sepsiszentgyörgy  (.  környéke  geológiájához.  Deutseher 
Au-zng:  Zűr  Geologie  v.  Scpsiszentgyörgy-Sangheorghe  u. Vm- 
gebung.  (Az  EME  Sepsiszent  ’yörgyön  tartott  vándovgvnlésé- 
nek  emlékkönyv* . p.  97 — 104.  Sepsiszentgyörgy.  1934.) 

A Giikk  geo.*  giájának  a váza.  — Grnndriss  dér  Geologie  des 
Iliik k-G eb irges.  (Erdély.  XXXI.  p.  1 2.  Kolozsvár,  1934.)  (Nur 
u liga  viseli.) 

1935.  Osborn:  Titanotlierium  inonográphiájáuak  jelentősége.  Deütschez 

Auszug:  Die  Iledeutuug  Osborns  Titanotherium  Alonographie 
fii r Siebenbiirgen.  (Az  EME  brassói  vándorgyűlésének  Emlék- 
könyve. i>.  79 — 86.  Kolozsvár  1935.) 

rjabb  ; fiatok  városunk  geológiájához  — Xeuere  Beitragie  zűr 
Geclogie  unserer  Sladt.  Alit  kurzem  deutscliem  Auszug.  (Er- 
délyi Múzeum.  X \>.  p.  269  282.  Kolozsvár,  1933.) 


KÖVESÜLT  HULLÁMBARÁZDÁK. 

Irta:  Szentes  Ferenc  dr.* 

ÜBER  FOSSILE  W ELLEN FU  RCHEN. 

Von  Dr.  Franz  Szentes.** 

Fossile  Wellenfurchen  sammle  ich  im  Wirtsehaftsgeologi- 
ídien  Institut  s; hcn  seit  lángé. er  Zeit.  Fs  kann  niclit  u ein  Zwack 
sein,  liier  allé  fossilen  Wellenfurchen  aufzuzahlen,  die  in  den  Lei- 
in  isc-lien  Sammlungen  sieli  hefinden,  wie  ich  nuch  die  in  auslan- 
dischen  Sammlungen  (Bukarest,  Wien,  Graz,  Firenze,  Roma,  Napol i) 
untersu  eliten  Exemplare  niclit  aufzahlen  Vili.  Bei  meöncn  Excur- 
sionen  habé  ich  vielcrts  die  Entstehung  von  Wellenfurchen  beoh- 
aehtet,  durch  Wind,  in  Fliissen  und  am  Meeresstrand.  Audi  konnte 
ich  mit  einfachen  Experimenten  ihre  Entstehung  studieren. 

lm  allgemeinen  kann  gesagt  ivei  den,  dass  ve.steinerte  Wellen- 
furcken  keine  Sellenlveit  sind  und  vem  silurisehen  Graptolitlien- 
schiefer  bis  zum  Pliozán  zu  allén  Zeiten  und  an  den  verschieden- 
sten  Orten  zu  fűiden  sind.  Niclit  selten  bezeicln.en  sic  ausgedehnte 
Schichtenreihen  von  bedeutender  Machtigkeit.  z.  B.  die  Tetzcaneir 
Scliicihten  in  den  ausseren  Ostkari  athen.  Niclit  nur  die  Reste  von 
Pflanzen  und  Tieren  oder  dérén  Betátigung,  sondern  auch  diese 
mechanischen  Produkte  habén  naeli  ilirer  Art  den  Charakter  dér 
„Versteinernng11,  was  niclit  selten  zu  ívichtigen  palaogeographi- 
schen  ETntdeekungen  fülirte,  /.  B zűr  Aux'egung  des  Devon-Sand- 
steins  am  Dnjestr  (16),  oder  zűr  Unterscheidung  zwischen  dem  XTn- 
teren-  und  Hauptbundsandstein  in  dér  Gégéiül  von  Marimig  (2). 
So  lásson  die  Wellenlf urclien  von  "Mátraniindszent  (Kom.  Heves) 
darauf  schliessen,  dass  diese  Síeli i elit  sich  am  soichten  Moeresufe  • 
gebildet  hat,  zu  Ende  dér  alteren  Phase  dér  steirischon  Faltun g, 
die  Oszillationen  bestatigénd. 

Deshalb  kann  es  niclit  unintoressant  seiin,  die  geologische  Be 
deutung  dieser  G ebi  Ide  hervorzuheben,  und  mán  kann  mit  Riecht 
beíbaupten,  dass  mán  den  Wellenfurchen  mehr  Beachtung  beimes- 
sen  muss. 

Mit  dér  Genetik  und  dér  Morphologie  dér  Wellenfurchen 
(Hippié  marks,  Rides)  halién  sich  schonsehr  viele  bes'diaftigt  und 
über  diesen  The  mienk  reis  steht  ciné  crsehöpfende  Literatur  zűr 
Verfiigung.  Tn  den  Einzelheiten  findet  inán  aher  viele  Abweichun- 
gen.  Selbst  die  in  den  Handbiichern  onthaltenen  allgenieinem  Er- 
klarungen  führen  leiclit  zu  irrtümlichom  Vorstellungen. 

Dass  die  Wellenfurchen  niclit  Ahdrücke  dér  Wcllen  sind,  ist 
leiclit  begreiflieh.  Die  Bewegungen  dér  einzelnen  Komponenten 

* Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1936.  évi  január  S i 
szakülésén. 

**  Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  üng.  Geol.  Gcsclkschaft 
am  8.  Január.  1936- 


Üher  fo-sile  Wellenfurchen 


41 


dér  Wellenfurclien  kőimen  mit  <Umi  Orbitnlbewe, gangén  iiberbaupt 
nidht  verglicbeai  werden.  Ilire  Fnlstelmng  isi  z.  rI . d a s Besultat 
jenes  pliysikaliscben  Vorganges.  dev  die  idealen  A ellen  zustande 
hriugt,  /.  T.  ;encr  (lesetzmassigkeit,  die  sieli  aus  :li  n verwiekelton 
Fmstanden  dér  Keibuug  ergibt. 

Diese  (icsetzinassigkeiten  studiert  mán  selion  seit  mehr  als 
Imiidért  Jaliren.  Beielie  tlieoretisebe  Korrespondenzén,  in  dér  Xa- 
1 u v vorgenoinmetne  sorgfaltige  Beoba  eh  tűimen  .-télién  kente  hereit- 
zűr  Yerfügung.  Die  Wellen-  und  Wirbeltbeorien  zeigen  liesonders 
in  dér  Elntwicklung  dér  Aviatik  rasclien  Fortsebritt.  Diese  Bénii 
acbtimgeu  aher  hestatigcn  unstreitig,  dass  die  geologisebeii  Lebr 
hiielier  l ei  dér  11  e í ni  li  o 1 1 z-B  a s c li  i nselien  Tl’eorie  /.íirückge- 
Iliiében  sind,  welche  zwar  nieiit  unriehtiig  ist,  die  sönitlichcn 
Syniptoine  aher  nieiit  nieritoriseli  beleuelitet. 

Wenn  wir  die  Kx  peri  mén  te  von  de  Calnd  oh'.  Fővel.  l)a. 
w in,  C o r n i s h,  lí  a s e li  i n,  B e r t o 1 o d y,  S o 1 g e r,  1 1 a r - 
mann,  Tri  káli  nos  einer  Prüfung  unterziehen.  springen  ineh- 
rere  gemeinsame  Beobacbtungen  in  die  Amién.  Tn  ér-tor  Beibe 
stimmen  die  Ansiobten  dér  meisten  Beobaehter  darin  übermn,  das- 
die  in  den  Laboratorien  geinachten  Fxperimente  (bei  Anwefulunc 
vou  Wasser.  Luft,  anderer-eits  mit  versel) iedenartigcm  Sand. 
kiinstlielien  Aliscbungen,  Farben  usiv.)  den  natürlieben  Verlialt- 
nissen  nieiit  vollstandig  entsprecben  und  dalim-  die  i n Laborató- 
rium erzielten  Fe  ultate  nur  / is  n cinem  < cívissé n ' áss  mifdieXa- 
turgesetze  ange-wendot  werden  kőimen.  Andererseits  kőimen  dió 
in  dér  Xatur  durobgefuhrten  gründlielien  Beobacbtungen  die  in 
den  Laboratorien  erzielten  Frfolge  gnt  erganzen.  Bei  dér  A inve n- 
dung  dér  Wellntlieorien  miissen  sowohl  die  in  den  Laboratorien 
wie  auch  die  in  dér  Xatur  gemaeliten  Beobachtungefri  in  Betraebt 
gezogen  werden.  sieli  aher  weitgehender  Verallgemeinerung  womög- 
lieli  entbalteud. 

Die  Details  dér  Beobaditungen  betreffend.  nerufe  ich  mi  oh 
auf  die  Faebliteratur,  liier  sollen  bloss  die  übereinstimmenden  Be 
sultate  zusanunengefa-st  werden.  Aus  dieselt  ist'  es  ersiebtlieb. 
da-s  mán  sebarfe  TTnterscbiede  maehen  nniss  ztv iáeben  den  dureb 
dh>:  Wírkung  des  Windes  auf  den  Sandoberflaeben  entstan denen 
ÍV > ndfurrhen  (Kranselungsmarken)  und  den  dureb  die  Wirkung 
dér  Weben  unter  Wo--cr  zn.stande  eekoiumenen  Wellenfurchen. 
Letztere  sind  iinmer  versebieden,  je  nádidéin  s:e  in  flJesaendem 
oder  stehendem  Wasser  zustande  kommen.  Diese  Untéi  sebiede  witr' 
den  selion  friiher  erwáhnt,  oline  jedocli  die  wichtigen  genetischen 
Momente  bervorzubeben.  Alit  anderen  Worten:  die  iil  den  Lelir- 
büehern  verallgemeinerte  D e 1 m Ír  o 1 t z-B  a s c ih  i nsebe  Wellen- 
theorie.*  iiber  die  Entsteb.ung  dér  Wellenfurclien  ist  nur  auf  ilirén 


* Die  H e I in  h o 1 1 z sebe  Wellentheorie  ist  kuiz  die  folgende: 
Auf  dér  Berührungsflacbe  zweier  Medien  von  versebiedenem  spezifi 


42 


F.  Szentes 


entsprechenden  Wert  reduziert  anzuwemlen,  weil  sic  mit  den  obén 
orwalinten  Beobachtungen  niclit  immer  im  Einklang  stelit. 

Jede  Wellenfurchc  entstehi  durch  Ti  ellen,  Wirbel,  Auslese, 
ode-r  durch  dérén  fíesamtwirkung.  Die  Genese  Spiegelt  sich  in  c/eír 
Morphologic  dér  Wellcnfurehen  u'ider. 

1.  Asjjm inét rischr  Wellcnfurehen  marínén,  l'luviatilteln,  laku- 
strisehen,  eolisehen  Ursprungs.  Biehtung  und  Grad  dér  Asym- 
inetrie  kaim  beobachtet  werden.  In  versteinertcr  Fönn  zeigt  dér 
Abdruek  die  nrspriingliche  Wellenfurche  in  verkelirter  Asymme- 
trie  (Fig.  9 — 10).  Stoffliclie  Qualitat  und  andere  Umsliinde  sollcn 
níi he r bestimmt  werden. 

Sowohl  die  eolisehen  irie  auch  die  fluviutilen  W ellen  furchen 
sind  a symm etr i sch : in  dér  Stromrichtnng  (Luv)  mit  flachem  Ab- 
hang  (5 — 10°),  in  Gégén  riehtung  (Lee)  mit  steilem  Abhang  (28 — 45°). 
Bei  de  Wellenfurchen  babén  seharfen  Kamin,  was  jedocli  kein 
wiehtiges  Kritérium  ist.  Sanitliche  Beoliaehtungen  bestátigen, 
dass  die  eolisehen  Windfurchen  a in  Kamin,  die  fluviatilen  Wellen- 
fnrchen  liiugegen  an  dér  Lee-seite  und  den  davor  liegenden  Grá- 
ben  aus  groben  Sandkörnern  liestielien.  Fignr  9 zeigt  das  Profil 
dér  asymmetriseben  Windfurchen,  Fignr  10  das  Profil  dér  fluvia- 
tilen Wellcnfurehen.  Bei  beiden  ist  die  Arbeit  dér  Auslese  zu  se- 
ben. 

la).  Dass  die  H e 1 ni  b dl  t z-B  a s <•  b i nsche  Wellontbeorieí  di  > 
Entstehung  dér  Windfurchen  niclit-  erklart,  ist  buciit  verstandlicb. 
Bei  (1.  Windfurcben  landolt  es  sicbt  piciit  uin  ('iné  í'ren  l'bicbe  zwi- 
sehen  Wasser  und  Luft,  sondern  um  ciné  Sand-Obcrflácbe,  die 
niclit  als  Flüssigkeit  bebandelt  werden  kaim.  Jeder  Beobachter 
obno  TTnterscbied  konnte  die  Wabrnebmung  maciién,  dass  cin  Ma- 
téria! von  gemischtor  Korngrösse  (im  alig.  Sand)  d izu  notwendie 
ist.  um  die  Windfurchen  zustande  zu  bringen;  in  cinéin  "Matériái 
von  gleiclnnassiger  Kornerösse  entsteben  sie  niclit. 

Es  kann  einstimmig  angenommen  werden,  dass  die  Entste- 
hunff  dér  Windrippeln  mit  dem  Szortiment  heginnt.  Mit  dem  Ab- 
íransport  (les  lemen  Sandes  wird  die  Oberflacbe  uneben,  es  erhelien 


schen  Gewiclit  (Fliissigkeiten  oder  Gasp),  lui  (lenen  die  Bewogímg  ver- 
söhieden  ist,  enistelien  Wellen.  Ein  stabiléi’  Zustand  ist  nur  dalin 
müglich,  wenn  dér  Druck  an  beiden  Seiten  dér  Grenzfláchen  idemtisch 
ist,  w ab  rend  die  glatte  Grenzflache  ininier  ein  labiles  Gleichgewicht 
schafft.  Ein  glatter  Wasserspiegel.  iiber  den  sicli  ein  gleichmássiger 
Wind  bewegt,  isi  in  labilem  Gleichgewiclitszustand.  so  dass  die  Ent- 
stehung' dér  Wasserwdden  hauptsiichlieh  auf  dicsen  t m-tand  zuriick- 
’/uführen  ist. 

Dicse  Wellent íieoric  benutztc  Baschin  eret  mais  zűr  ErkliirtSng 
dér  Windfurchen. 


Über  foosilt*  Wellenfurchen 


4Ö 

sicli  kürzere-langere  Samlstreiíen  mit  dazwischen  liegenden.  klei- 
neren  Vertiefimgen  und  das  ganzc  besteht  ausschliesslieh  aus  gro- 
licn  Körnern.  Hinter  derű  so  gestalteteu  Hindernis  (den  ausgewáhl- 


3 


Fig.  1 — Ki.  ;■  !)i  a.  Fossilr  Wcllcufurclieii-Proftlc.  1.  Synimetrische  Wel- 
lenfurche  mit  Simiskurve.  Fnterhelvet.  >og.  terrestrische  Sehichten. 
Mátramindszent,  (Com.  Heves).  Köszörű kö-Bacli.  2.  S.vuimetrisohe 
WeHenfurche  mit  Simiskurve.  Helvetieii,  Tetzcani-Sclnchten.  Calugara- 
Mara  bei  Bacau,  Moldau.  Synimetrische  WeHenfurche  mit  Hyper- 


44 


F.  Szentes 


bolenkurve.  Werfener  Schicbten',  kalkige  Zwiscbenlagerungen  im  Sand- 
stein,  Balaitonfüred  (Com.  Veszprém).  Erhohlungsheim.  4.  Synunetri- 
s cli(*  Wel  enfnrehe  mit  Hy perből etikurve.  Flyseháhn  ieher  Gosau  Sand- 
steien.  Was'serspreng  bei  MÖdling,  siidlich  von  W ien.  5.  Gelinderte 
WellenfnrcTien.  6.  Abradierte  Wellenfurclten.  7.  Zvveitrangige  Wellen- 
furchen  in  Sinuskurve  S.  ZAveitrangige  Wellenfu’rchen  mit  Hyper- 
bolenkurve.  9.  Aeolisehe  asymmetris,ehe  Wefllenfurehe.  10.  Marino  asynt- 
metrische  Wellenfurehe  bei  b a Ibseit  tg  geltoboner  Oberflache. 
len  grösseren  Körnern)  lágert  siclt  das  feinkörnige  Matériái  ab, 
Windrippeln,  Krauseluiigsimirken  bildend.  Weitiere  Versuclié  ba- 
bén zűr  Erkenntnis  dér  Tatsacbe  gefübrt,  (láss  die  Windfureben 
nielit  bei  .jeder  Windstarke  entstehen.  Na  eb  Trikaiünos’  sorg- 
f alt  igen  Ver-urlien  entsteben  Windfureben  bloss  bei  Windst árkén 
zAviseben  4.5 — 7 — 8 ni /sec.  (bei  langerer  Eimvirkung  nitf  trockenen 
Sand),  Avabrend  starkerer  Wind  die  Olterflacbe  bereits  glattet  (20). 
Hierin  liegt  aueli  dér  génét  mell  Aviebtige  lTnterschied,  dér  die 
Windfurehen  ron  den  Dinien  schurf  un ler sebeidet,  Avorauf  selton 
ausdríicklich  bingewiesen  Avurde  (6).  entgegen  den  a 1 térén  Beob- 
nHitungen.  Pie  l)iinen  sind  stabilé,  von  dér  Korngrössje  un  a bibin- 


kig. 11.  ábra.  Fo.ssjle  WelleP Inretbe  Tihany  (Com.  Veszprém).  Plio- 
cauer  Bazalituf.  Original  22X14  cm.  PÍiot.  T.  a'  Döntök. 


gige  Gebilde,  Aviihrend  die  Windfureben  cpbomere  Erseheinungen 
sind  und  síelt  naelt  (lein  íuomenllinrn  Wind  richten. 

1 b).  Ábnlieb,  Avie  bei  dér  Enlslohung  dér  Windfureben,  isi 
aueli  Itei  den  in  fliessendeni  Jl'nsser  entstehenden  Wcllenfvrohen, 


ÜImt  lio'ilr  \\  fi  1 1*  1 1 l'u  r«-!u*ll 


4f. 

die  Klassi  lizierung  ven  primarer  lledeutung.  Audi  Mer  kann  bei 
gewisser  K őriig rösse  mir  oine  gowisso  Stromgescliwindigkeit  Wel- 
lent'urchen  zustando  bringán.  Dió  aus  grösseren  Sandkörnern  ge- 
bildeten  Sandsíauungen  waohsen,  wonii  sic*  einc  gewisse  Grösse 
orroielit  halon,  rusdi  und  es  entstehon  Wollenl’urehen.  Wenn  das 
als  Ausgnngspunkt  wirkendo  llindernis  zu  gross  ist,  entstehen 
koine  Wéllenfurehen,  sondern  os  wird  hinlor  doni  Hindernis  das 
foino  Matériái  ansgewaschen  und  os  koinmen  Strudolbowegungen 
ins  Übergowioht.  Dió  onlstandonon  Wolleiifurehen  Ibewegen  sjcli 
mit  dóm  Sírom  weitor  in  dér  Xaebha ísoba l'l  dós  diirkston  Wasser- 
lantos  stollon  sióit  leiehter  rnregelmassigkeiten  óin,  als  bei  gleicli- 
massigor  Ströniung.  wiilirend  in  I'fernahe  wogen  dér  seitliehen 
Keilvung  liingliolie  Furehen  onstelnui. 


1' ig.  12.  altra.  Fossile  Wellenfurcjho.  Mátrámimlszent  (Coui.  Hovos) 
l nterliolvotische  so<>-  tor  rest  risolio  Sehich'ten,  Origiual  2S'.  is  pm. 

Pliot,  1’.  v.  Dömök. 

le).  Dió  dritte  A bárt  dér  asynnnetrisdien  Wellenfureheil tk 
marínén  Ursprunges  und  wird  spater  besprochen.  ..m 

21  Dió  symmetrísche  U'd/cnfnrche  künn  ihrer  Gest.alt  nádi 
verschieden  sein : 

2a).  Als  Sinuskurve  bezeiolmete  z.ykloide  Linie,  alsó  rogol- 
massige  \\  ellenlinie  (Figur  1 — 2). 

2b>.  Finander  solmeidendo  Kyperboleu,  wo  grössore  Wellen- 
nl  e‘.  duioh  sehmale  scharfe  Wellenberge  getrennt  werden  (Figur 


F.  Szentes 


4tj> 


Zwisehen  beiden  besteht  dér  praktische  II nterschied,  dass 
bei  dér  regelmiissigen  Wellenlinie  dér  positive  und  negative  Ab- 
druck  gleich,  nur  umgekehrt  ist,  bei  den  aus  hyperbolischen  Bo- 
genteilen  bestehenden  Wellenfurehen  aber  ZAviscben  brei- 
ten  Wellenbergen  sehniale  Kámme  steihen,  dérén  Deekplatte,  alsó 
ibr  Abdruck,  im  (Jegenteil  zaví seben  breiten  \\  ellenbergen  sehniale 
Furehen  zeigt. 

Die  marínén  oder  lakustrischen  Wellenfurehen  sind  im  all- 
gemeinen  syinmetrisch,  ikre  Entstehung  Avoicht  von  .jenertder  asyni- 
metrisehen  ab.  Dér  unter  Wasser  liegende  Saiul  ist  seiner  Korn- 
grösse  nach  bereits  klassifiziert,  nur  feiner  Sehlamm  und  moderige 
Stefié  sehweben  über  i h in.  Aber  die  Helmholzsche  Regei  kann 
sieh  anch  hier  nieht  vollstandig  durchsetzen,  Aveil  die  an  Wasser- 
und  Sandgrenzflaehen  entstiandenen  Wellen  amlers  sind,  als  die  an 
Luft-  und  Wassergrenzlflaebe  zustande  gekommenen.  Síében  dér  An 
Avendung  dér  Helmholtz-sehen  Wellentheorie  muss  mán  aueh  mit 
dér  StrudelbeAvegung  rechnen.  Die  Beobaclitungen  bestatigen  zűr 
(leniige  die  beden ten de  Rollo  dér  Strudelung.  Da  die  Wasserteil- 
olien  síeli  in  den  Füredien  hald  auf  die  eine,  Imid  auf  die  andlere 
Seite  bewegen,  iindert  sich  die  Intensitat  des  Strudels  in  dér  Wei- 
se,  dass  sie  immer  auf  dér  Leeseite  stiirker  Avirkt.  Die  feinen  Sand- 
leile  boAvegen  sich  in  dér  Wielleníurche  horizontal  Ilin  und  her,  bis 
sic  an  cinem  Hindernis  stehen  liléiben  und  kiéi  ne  Sandanhanfun- 
gen  bildend,  abermals  Strudelung  vcrursachen.  Audi  liter  kann  es 
kons tátiért  Averden,  dass  die  Őrössé  dér  Wellenfurcbe  nur  zAvischen 
gCAvissen  Orenzen  dér  Oes<diAvindigkeit  mit  dér  BeAvegung  propor- 
'ionul  ist  (5),  mit  dér  Tiel’e  des  Wassers  alier  in  umgekehrtem  Ver- 
luiltnis  steht. 

Dass  bei  dér  Entstehung  dér  marínén  Wellen furche  <lus 
fhelm  holt  zsebe  ( Sesetz  und  dús  Gesetz  dér  Strudelungen  zusammen 
leirken,  heAveist  aueh  die  Tatsache,  dass  die  urspriinglich  usymme- 
trisehe  Wellenfurcbe  spiiter  synimetriweli  Averden  kann  (5).  Auder- 
seits  Avird  die  symmetriscbe  oder  in  dér  Stromriclvtung  gekrümm- 
1e  asymmei rische  Wellenfurcbe  durch  die  e ináéit  ige  Hebung  dér 
01  crflaclie,  dem  Ahbang  ontgegensteliend  asymmetriscb,  die  Wvl- 
lenfurche  kebrt  síeli  allso  mii,  Als  sóiéba  gekrümmte  Olierflácho 
kann  lieim  zurückgeben  dér  Ebbe  das  sandige  Ffer  betraclitet 
Averden,  \vo  die  styeile  Seite  dér  asymmetrischen  Wellenfurcbe 
dem  Ffer,  die  flacbe  Seite  dem  Meer  zugekehrt  ist  (Figur  19).  Di  * 
maríné  asyvimetrisehe  Well  oifurehe  unt : vr sebeidet  sieh  alsó  mm  de 
eolisehen  und  fi  uviatilen  Wellenfurehe  dadurch , dass  ihre  steile 
und  flaehe  Seite  verkehri  ist.  (Typus  l/e.) 

Zűr  Erganzung  sulién  nocb  einige  extrémé  Falle  angeführt 
a\  érdén: 

.‘5.  Zerstörte  und  uuaus<;estal tele  II  < l'enfu rehen  sind  stdtelie 
re  Erscbeinungen,  kőimen  aber  ebenfalls  verschit*den  sein: 


Ül  mm*  íossile  Wcllciilim'lieil 


47 


3a).  (lelinderte  Weltenfnrehen,  wo  die  (írösso  elei*  Wellenfitr- 
chen  in  einer  Kiálltaiig  innerhalb  kleiner  Distanz  gleiohmássig  al>- 
niuimt.  (Pigur  5.) 

3l>).  Abradierte  H elleni nrchen,  wo  dór  a be  re  Tcil  dór  Hegel - 
miissig  gestalteten  Wellenfurchen  glatt  abgehobelt  wurde.  l)a<s 
beim  Eintritt  dór  Ebbe  y,ui  üoksickernde  Wasser  kaim  die  Wellen- 
furoben  y.um  Tcil  besebadigeu,  olinc  jedneb  dió  ííildflache  vollstan- 
dig  zu  gliitten  (7).  (Pigur  (i). 

3c).  Bői  lieiden  Farmon  dér  Wollonínrohon  können  ancli  Für 
chen  zircitai  Ilnng.es  aut'Uroten.  Sió  kamuion  entwedjer  auf  dem 
Kamin,  odor  in  den  Wellentalern  var.  (Pigur  7 und  S).  Dicse  Wcl- 
lenfurcben  zweiten  Hangos  sind  hiiufig  niobt  parallel  mit  den 
Haiuptwellenfurchen,  auf  donen  sic  sitzen,  saudern  kreuzen  diese 
gewissermassen.  Yerschit-dene  Wellenstíirken,  <lie  A.nderung  dér 
Wellenricbtung  ader  Wasserwellen  zweiten  Kmges  bringen  sic 
bervor  (11). 


Fig.  13.  ábra.  Fossile  \\  ellenfnrche.  Balatonfiired  (Com.  Veszprém). 
Werfe.ner  Sohiohten,  kaik  ige  Zwisohenlagerungen  ini  Sandstein.  Ori- 
giuall  37X19  cm.  Phot.  T.  v.  Dömök. 


Es  sáli  noch  erwabnt  werden,  dass  dió  matbematisch  regel- 
massige  Wellenfurclie  in  dér  Natúr  niobt  vorzufinden  ist  und 
dass  zwisohen  s-imtlicben  Tvpen  Übergfinge  bestében. 

Die  \\  ellenlxueben  ardnen  siói:  in  lángé,  meist  ziemlich  ge- 
rade,  kamu  gebogene,  zűr  Bewegung  vau  Wind  ader  Wasser  senk- 
recdite,  parallelé  Keiben,  in  dér  Lángé  von  mebreren  bundert  Me- 
lern.  Wenn  die  Triebkraft  ungleicb  und  niobt  genan  aus  einer 
Kiobtung  wirkt,  entsteben  unregelmassige  Wellenturcben,  die  ein- 
ander  kreuzen,  ineinanderfliessen,  einander  vergrössern  ader  rer- 


•48 


F.  Szentes 


kleinern,  untérd  riieken.  Dies  ist  liaufig  bei  den  in  geschlossenerer 
Buciit  entstandenen  Wellenfurchen  miien  zu  seben.  Die  Windfur- 
chen  sind  selten  gerade,  gewöhnlich  sichelförmig,  zwischen  die 
Hauptfurehen  keilen  síeli  (bei  starkerem  Wind!)  kleinere  Neben- 
furchen  ein.  oder  es  ist  die  ganze  Oberflache  flach  und  nur  an 
einzelnen  geschiitzteren  Stellen  gibt  es  Furchen.  All  diós  lasst  sicb 
dureli  die  l ngleichheit  dér  Oberflache  erkláren. 

Es  ist  eine  vielumsti  ittene  Frage,  bis  zu  welcher  Tiefe  untét- 
Wasser  Wellenfurchen  entsteben  können.  Wir  habén  gesehen,  dass 
in  dér  Region  von  Fiút  und  Ebbe,  an  glatben,  sandigen  Ufern 
sytmmetriscbe  Wellenfurchen  asymmetrisch  Averden.  Grozescu 
ihat  im  SchAvarzen  Meer,  in  dér  Gégéiül  von  Constanza,  in  1.5  Mé- 
ter Tiefe  keine  Wellenfurchen  mehr  gefunden  (11),  ebenso  nimmt 
aucli  Walt  lt  e r nur  eine  geringe  vertikale  Yorbreitung  an.  Nacb 
He  hűiből  tz  lentspricht  /bei  gegebener  Wellengestaltung  jedjeir 
Windstarke  eine  NVellenhölie.  Nach  Hunit  setzt  sich  die  Wel- 
lenfurchen gefunden  und  in  (i<S — 75  Meter  Tiefe  noch  ilive  Existenz 
bí's  zu  62-faoher  Tiefe  unter  Wasser  fórt  (12).  Die  tirösse  dér  Wel- 
lenfurdien  steht  — \vie  aa  i r seben  — mit  dér  Tiefe  in  mngeke.hr- 
tem  Verhaltnis.  Nach  Főről  (10)  bleiben  die  Wellenfurchen  bei 

grösserer-  Tiefe  besser  erhalten;  ini  (íenfer  See  kounte  er  sie  nocli 

in  12  Meter  Tiefe  beobaciitén,  in  30—50  Meter  Tiefe  aber  hat  er 
sie  nicht  niebr  gefunden.  11  unt  hat  in  27.4  Meter  Tiefe  noch  Wel- 
angenommen  (12).  Kriim  mei  erAvahnt;  Wellenfurchen  bis  zu  200 
Meter  (15),  Schott  bei  den  Kanarischéu  Inseln  in  55  und  14(i 
Meter,  Tizabd  zwiscbeín  Sehottland  und  den  Faröer  Inseln  in 
150—200  Meter  Tiefe.  Tr  u s h c i in  nimmt  ilire  Existenz  in  noch 

grösserer  Tiefe-  an.4  (21).  Nacb  A n d r é e (3)  können  als  gOAVÖhnlich 

Tiefen  angenöiumen  Averden,  aa'üi  die  Ströinungen  auf  dér 
San  d oberflache  nocli  mit  geniigender  Ivraft  zűr  Geltung  gelangen. 
Wenu  aber  die  Kraft,  dr  ursaehliehen  Strömung  abnimmt,  wird  die 
Wellenfurehe  vevAvacbseu,  bevor  sie  sicb  erharten  konnte. 

A 1 Igéméin  kann  alsó  angenommen  Averden,  dass  im  Meer  bis 
zn  auffalend  grosser  Tiefe  kleinere  Wellenfurchen  entsteben  kön- 
nen, so  dass  sic  keincswcgs  den  u limittel  búrén  Iferrand  dcs  Mee 
rés  andantén  miissen. 

Die  (irösse  dér  Wellenfurchen  ist  von  dér  (íesamtAvirkung  des 
Reibungscoeffizienten  und.  von  dér  Quulifat  des  rippcligen  Mate- 
rials abbangig.  Am  Anfang  des  glatten  Terrains  sind  die  Wéllen- 
lurcben  sebnial,  gégén  das  Idndc  nebmen  sic  an  Breite  zu.  bis  sie 
icb  endlieh  ganz  A-erflacben  und  ausglátten.  Die  Breile  eines 
Furche  kann  sicb  von  1 2 Centinietern  bis  zu  1 2 Motor  voráu- 
dern,  ilire  Hőbe  sclnvankt  zAviscben  0.5  Milliméter  und  in  ( entinie 
tér.  (Baseli  in  besclireibt  die  maxim,  alen  Write  des  grobkörni- 
gen  Fan  des  von  den  Faröer  Inseln)  (4).  Non  den  Gotland-luseln 
Averden  im  oberen  Graptolitúienoolitb  ib  ( entimeter  breile  lossile 
Wellenfurchen  erAvabnt. 


Über  fossile  Wellenfurcheii 


49 


Vou  den  regelmassigen  geometrisohen  Gestalten  siiul  im  all- 
gemeinen  10 — 20%  Abweichungen  zulassig.  Die  untéi  Piagenose 
stiehendcn,  runzeligen  Gesteine  weisen  manohmal  ahnliche  Fornien 
auf.  obzwar  ihr  ITrsprung  cin  gnnz  anderer  ist,  und  dieser  Umstand 
maciit  dió  strengere  Fnssung  dós  Begriffos  dór  \\  ellonfurohen  not- 
wendig. 

Bői  dér  Beurteilung  verstoiiiovtor  Wellenfurohen  ist  aucli  die 
Prüfung  dér  stofflichen  Qaalit<it  von  Wiehtágkeit.  Die  obigen  mor- 
phologisohen  Abstraktionen  können  dér  Natúr  dei  Sache  gom  áss 
nicht  in  iliren  kleinsten  Details  unveranderlioh  sein,  imnierbiu 
werden  dió  aus  morphologischen  Merknialen  gesehopften  Sehluss- 
folgerungen  durch  andere  Ersebeinungen  weitgehend  hekraí'tjigt. 
Abgesehon  von  dón  im  Sehnee  entstandenen  Wellonrippeln,  kann 
sieli  die  eolische  Windfuro.be  1)1  oss  aus  Sand  odor  sandigem  Maté- 
riái bibién.  Bei  unter  Wasser  entstandenen  Wetllenfurchen  sind 
mergelige  oder  tón  ige  Zwisobenlagerungen  selír  liaufig.  Audi  auf 
kalkigem  Tón  (Kalkstiein)  können  Wellenfurohen  entstehen,  was 
gerade  die  gute  Lösbarkeit  dós  lvalkes,  a Is  diagenetiscber  Faktor 
orklürt  (z.  B.  Weríener-Scliieliten  von  Balatonfüredi.  Weitere 
Stützpunkte  lieforn  andere  „Hieroglyphen“,  namentlicb  die  Spuren 
von  Anneliden  etc.,  Pflanzenabdrüeke,  Fussspuren,  Kegentropfen- 
spuren,  Septarien  usw. 


V 

IRODALOM.  — SCHRTFTTUM. 

1.  Alii  ború,  Fr.:  Sitiömungsbilder  und  ikre  Erklarung  (Natúr  bnd 

Minseum  L1X.  i>.  440—453.  Frankfurt  a.  M.  1929.) 

2.  Andrée,  K.:  Dió  pnlaogeographische  Beden  tűiig  sedimentpetro- 

graphisolier  Studien.  (Petennanns  Mitteilnngen,  LIX.  p.  186  — 
187.  Gotlia,  1913.) 

5.  Andrée,  Tv.:  Geologie  des  Meeresbodens.  (Ycl.  IT.  Leipzig-,  1920.) 

4.  Baseli  in,  ().:  Dünenstudien.  (Zeitschrift  dér  Gesellsehaft  fii  r 

Erdkunrie  zu  Berlin,  XXXVIII.  Berlin,  1903.) 

5.  Bértől  ody,  E.:  Bippelm árkon  und  Diinon.  (Miinehener  Geo- 

graphisclie  Stúdión.  IX.  München,  1900.) 

6.  Cholnoky  .T.:  Die  Bewogungsgesetze  dós  Flugsandes.  (Földtani 

Közlöny.  XXXII.  p.  128.  Budapest,  1902.) 

7.  Deecke,  W.:  Einige  Boobaehtungen  am  Sárid, sírandó  (Central- 

blatt  fiir  Mineral.  Gool.  Palaont.  p.  721 — 727.  Stuttgart,  1906.) 

8.  Exner,  F.  E.:  Zűr  Physik  dér  Diinen  (Sitzungsbericht  dér  Akade- 

mie  dér  Wiss.  in  Wien.  math.-nat.ürwiss.  Klasse.  Alit.  II.  a.  Vol. 
CXXIX.  p.  929 — 952.  Wien.) 

9.  E o r chbamme  r:  Geographische  Studien  am  Meeresufer.  (Nelu- 

es  Jalirbuch  f.  Finer.,  Geol.,  Paláont.  pag.  7.  1841.) 

10.  Forel,  F.  E.:  Les  riches  de  fond  étudiées  dans  le  Lac  Lénián. 


50 


F.  Szentes 


Bull.  de  la  Sós.  Vaudoise  des  csienees  nat.  Vol.  XV.  p.  66 — 77. 
Lausanne,  1879.) 

11.  Grozescu,  H,  G.:  Geológia  Regiunei  Subcarpatice  din  Partea 

de  nőid  a Districtului  Bácáii.  (Annarul  Inst.  Geol.  Romanie.  Vol. 
VITI.  1914.  p.  142 — 143.  Bucu resti.) 

12.  Hunt,  A.  R.:  On  the  forrnation  of  Ripplemark  (Proceedings  of 

the  Royal  Society  of  London.  Vol.  XXXIV.  1882 — 83.  pag.  1 — 18. 
London,  1883.) 

13.  Jentzseh,  A.:  Geologie  dér  Diinen.  (P.  Gebhardt — J.  Anromeit 

— P.  Bock — A.  Jentsch : Handbuch  des  .deutsehen  Diinenbaues. 
pag.  1 — 124.  Paul  Parey  kiad  BerHin,  1900.) 

14.  Kramer,  H.:  Modellgeschiebe  und  Sehleppkrafl.  Berlin,  1932. 

Dissertation. 

13.  Krümmel,  O.:  Die  Tieíseelotungen  des  Siemens-schen  Dampfers 
„Faraday14  im  Nordatlantisclien  Ozean.  (Annales  d Hydr.  u. 
Marit.  Meteorok  Vol.  XI.  p.  3 — 8.  1883.) 

16.  P r e 1 i p ee  a n,  J.:  Das  Vorkommen  von  Rippelmarken  im  Devon- 

sandstein  des  Dnyestertales  bei  Zaleszczyki,  (Buletinul  Facultatii 
de  Stiinte  din  Cernauti,  II.  p.  462 — 467.  Cernauti,  1928.) 

17.  Ri  eh  tér,  R.:  Eine  geol  ogi  sebe  Exkulrsion  ni  das  Wattenmeer. 

(Natúr  und  Museum.  LV1.  p.  289—307.  Tab.  17-  20.  1926.) 

18.  Scherber,  R.:  Trockenrisse.  (Natúr  und  Miuseum.  LXI.  Fasc.  12. 

p.  482—489.  1933.) 

19.  Schoklitsch,  A.:  Geschiehebewegung'  in  Fiiissen  und  an  Stau- 

weiken.  J.  Springer  Verlag.  Wien,  1926. 

20.  T r i k a 1 i n ö s,  J.:  Windrippeln  (Petermanns  .Vlitteilung'en. 

LXXIV.  p.  266—271.  Gotha,  1928.) 

21.  Tnisheirn,  F,:  Rippeln  in  Schlick.  (Natúr  untd  Museum.  LIX. 

Fasc.  1.  p.  72 — 79.  Frankfurt  a.  M.  1929.) 

Die  weitere  Literatur  ist  in  den  genannten  Werken  aufgezahlt. 


nSl.KXYTAXI  IMDOXSÁGOK  A BAKONYH EGYSÉGBŐL. 

Irta:  Tomor-Thirring  dános  dr. 

PALÁOXTOLOGISCHE  X EU I ( 1 KEITEN  AUS  DEM 
BAKON  Y-GEBIRGE. 

Von:  Dr.  J.  Tömör  Thirring 

Dér  nördliehe  Bakony  im  ungarischen  Mittelgebirge  isi  vöm 
geologischen  und  paláontologischen  Gesichstpuukt  no<jh  wenig 
bearbeitet,  und  erst  neuestens  ersehienen  Arbeiten,  die  sicli  in 
Detailf ragén  vertiefen.  So  ist  es  zu  verstehen,  dass  in  den  stra- 
tigraphisohen,  tektonisehen,  und  paláontologisclion  Publikationen 
eine  Neuigkeit  dér  anderen  folgt. 

Gelegentlich  dér  geologischen  Aufnahmen  bei  Dmlar,  Eszter- 
gár  und  Bakonyoszlop  faiul  ich  reicihe,  bisher  noch  nicht  publizierte 
Versteinorungsfundorte,  die  auf  das  Interessé  dér  Paláontologen 
reclinen  können.  Von  dér  Masse  dér  Versteinerungen  gibt  es  einen 
entsprechenden  Begrilf,  dass  ieli,  an  cinem  Fundorte;  beilaufig  150 
Arten  sammeln  konnte.  In  einei  früheren  Arbeit*  gab  ich  eine 
ausführliehe  Faunaliste.  Diesnial  vili  ich  nur  jenle  Arten  hoschrei- 
l en,  die  sicli  nach  eindringender  Untersuehung  als  neue  Arten 
enviesen. 

Die  Grundlage  dér  geologischen  Bildungen.  die  am  Aufbau 
dér  erwahnten  Gebirgsgruppe  teilnemen,  ist  dér  triassische  Haupt- 
dotomit.  Naeli  dem  folgt  in  konkordanter  Lagerung  dér  Dachsteü,n- 
k<dk  vöm  Rhátium.  Auf  dieses  triassische  Grundgebirge  folgen,  — 
abgesehen  von  deiu  geringen  kretadeischen  Ablagerungen,  in  dis- 
kordanter  Lagerung  die  G estetne  des  transgredierendein  eozanen 
Meeres,  und  zwar  einerseits  am  Meeresufer  abgelagerte  Ivalksteine 
und  da  mit  mediterránéin  Schotter  bedeekt  sind.  In  höchster  Stufe 
Bildungen  folgen  oligozane  Sondsteine.  Sa;nd  und  Tón,  die  hier 
und  da  mit  meditrranem  Schotter  bedeekt  sind.  In  liöchster  Stufe 
lolgt.  — wie  auoh  in  den  übrigiem  Teilen  des  Bakony-Gebirges  — 
in  grosser  Ausbreitung  dér  Löss  (Siehe  die  geologische  Ivarte. 
Földi  Közi.  1935.  Bd.  LXV.  Taf.  I). 

In  dem  bisher  gesammelten  Versteinerungsmaterial  waren 
palaontologische  Xeuigkeiten  im  Daehsteinkalk,  im  Hanptnum- 
mulinenkalk  und  Priabonamergel  zu  fiúdén. 

Jüngere  ober triassische  Kalksteinfacies,  Dachsteinkolk  vöm, 

Rluitinm. 

Im  erwalintem  Gebiet  liegen  zwei  grössere  Platze,  die  als 


52 


J.  Tömör  Thirring 


Versteinerungsfundorte  tles  Dachsteinkalkes  eine  bedeutendje  Rolle 
spielen.  J)er  eine  ist  am  Sürü-Berg  öblei*  Dudar. 

Dér  westlialie  Teil  dieses  Berges  besteht  aus  norischem  Dolo- 
mit, deír  .südwestliche  aus  Daclisteinkalk.  Sowohl  am  Dolomit,  als 
auch  au  dem  ihn  transgressiv  überlagernden  Hauptnummulinen- 
kalk  sind  Neigungen  zu  heobaohten,  die  darauf  scliliessen  lassen 
dass  es  sich  liier  um  eine  umgekippte  Dolomit tafel  hantiéit,  dérén 
Schichten  unter  30"  na  oh  Síid  einfallen.  Die  umgekippte  Dolomit- 
tafel  hob  natürlieh  den  Hauptnummulinenkalk  flexurenartig  empoi’ 
und  braehte  in  einer  ziemlioh  umfangreichen  Ecke  auch  den  Dach- 
steinkalk  zum  Vorschein.  Die  bedeute’ndste  Fundstelle  ist  jeno 
Gesteinsblockserie,  die  neben  dem  Dudar — Esztergárer  Weg  anzu- 
treí'fen  ist.  Die  máchtigen  Scihiclitenflachen  treten  tafelförmig 
auf  und  neigen  süd-siidwestwarts.  Diese  Bloekserie  tauohte  wahr- 
soheinlich  in  dér  kretazeisehen  Formation  auf,  denn  in  diesel1 
Zeit  sanken  langsi  mádhtiger  Bruehlinien  ganze  Gebirgsziige  in 
die  Tiefe,  so,  dass  an  dér  anderen  Seite  dér  Linie  grosso 
1 riasnsebe  Gebirgsblöeke  emporragen.  Als  solohen  geho lenen  tek- 
tonisolien  Gegenfliigel  kann  mán  auch  dicsen  erwahnten  Dacli- 
steinkalkblock  auffassen,  dér  von  dér  Ltod  ajk — Rátióter  Hauptkette 
durch  eine  mácihtige  Verweirfung  losgerissen  w.urde. 

Die  Bewohner  von  Dudar  und  Esztergái*  holtai  von  liier 
Kteine  für  ihre  Kalköfen.  Bei  grössieren  Sprengungen  sind  ziem- 
licli  viele  Versteinerungen  zu  sammeln,  die  hauptdiehlich  zu  dér 
Gattung  Megalodus  geliören.  Neben  den  ganz  gewöhnliehen  Arten, 
tüe  überall  im  Daclisteinkalk  zu  finden  sind,  fanden  sieli  auch 
solche,  die  palaontologisch  bisher  noch  nicht  beschrieben  wurdsen. 

Diel  am  Iliin figsten  vorkommenden  Arten  sind:  Megalodus 
complanatus  G u e m b.,  Megalodus  guernbeli  Stop  p.  var.  seges- 
tana  Di  Stef.,  Megalodus  hoernesi  var.  dongát  a Frech.,  Mr 
galodus  cf.,  triqueter  műt.,  N éri  tarra  sp. 

Die  nenen  Arten  sind  folgrnde:  Megalodus  kutassyi  nov.  sp , 
Megalodus  complanatus  nov.  var.  dudarensis,  Megalodus  cotnpla 
natus  nov.  var.  inflata,  Megalodus  complanatus  var.  italica  Kút. 

Megalodus  kutassyi  nov.  sp.. 

Tafel  1,  Ahhildung  *2 — 3. 

Diese  chnrakteristische  Art  des  Esztergái*- Dudarer  Fundortes 
liegt  mii*  in  cinem  vollkommenen  Hxemplar  vor.  Wie  liei  den 
Megalodonten  am  hauligsten,  hantiéit  ts  sich  auch  liier  um  cinen 
Sleinkern.  Das  vovliegende  Exemplar  ist  mitlelgros  . Hblie:  4.2 
cm.  Breito:  3,4  cm,  Dióké:  2,9  cm.  Die  áusscre  Fönn  zeigt  lianpt- 
sachlich  im  Profil  hetrachtet).  von  den  bisher  boka  untén  Arten 
giinzlich  alnveichenide  Un  rlsse.  Die  ctwas  liingliche  Form  erinnert 
cinigerrnassen  an  Megalodus  carintliiacus  Woerm.  und  Mega- 


Palaontologisehe  Neuigkeiten  aus  doni  Rakony-Gebirge. 


53 


lodus  i'értes'uoisis  K ti  t.,  doclt  verleiht  dér  gerade  hintere  Rund 
dieseni  Exeuiplar  einen  entschieden  abweiehenden  ( 'karaktéit*.  Von 
hinten  betrachtet;  zeigt  es  mit  seiner  Asyinn  etrie  und  seinen  fla- 
ehen  Muschelklappen  a ni  (len  ersten  Bliek  einige  Álmlichkeit 
mit  Meg ulod us  complanatius  Guc  m b. 

In  dér  Seitenansicht  i.st  dér  ííerade  Verlauf  dér  biuteren  Rand- 
liuie  bemerkenswert.  Diese  Linie  biegt  síelt  mtr  >km  den  Wirbelza- 
pfen  ein,  mit  ganz  sanftem  Bogén.  I)er  gerade  Verlauf  dér  Ra Ild- 
iimé ist  besondiers  an  dér  reehten  Klappe  gat  zu  beobaehten.  Die 
untere  Randi inie  biegt  sieli  bogenförmig  und  geht  in  die  bobé  Vor 
derliuio  iiber.  Wegen  dér  ausserordentliehen  Hőbe  dér  verdéién 
Kanté  hat  das  ExempLar  eine  tiefliegende  und  niedere  Luiiula.  Tn 
dér  Vorderensiebt  biegen  sieli  die  Wírbelzapfen  sebwacb  gégén  ein- 
ander  und  eine  gut  sichtbare  Furelie  zieht  síelt  bis  zu  (lenti  Ver- 
scliluss  Die  Asymmetrie  dér  K lappén  ist  auffallend,  da  dér  litnke 
Wírbelzapfen  bedeutend  grösser  ist. 

Von  riickivürts  betrachtet  ist  dér  Verlauf  d^r  biuteren  Klap- 
penkanten  auffiillig,  in  dem  sieli  besonders  die  Linie  dér  grösseren 
Muselie'lklappe  stark  gégén  die  andere,  slanfter  gipbogene  biegt.  An 
dem  gut  erhnltenen  Steinkern  ist  auch  dér  Vers  "kiüss  gut  zu  beob- 
aeliten.  Die  in  dér  Besehreibung  niebt  ausfiihrlieher  erk  arten  Cha- 
rakterziige  sitid  aus  dér  beigegebenen  Abbild.ui tg  klar  ersichtlich. 
Das  besehriebene  Exemplar  befintlet  siedi  im  Geol.  Institut  dér 
Kgl.  Ung.  Universitat  in  Debrecen. 

Megalodus  nov.  sp. 

Aus  dem  Daohsteinkalk  des  Dndarer  Síit  ii-Berges  befreite  icb 
zwei  Megalodus  Bruchstiicke,  die  liöehst  wahrscheinlieh  Reprasen- 
t a nten  einer  neuen  Species  sitid.  Lei  dér  konnte  nnr  ein  Teil  dér  reeh- 
ten Muschelklappe  mit  dem  Wírbelzapfen  bolt  éit  werden,  so  dass  icb 
keinu  autfübrliebe  Besebreibung  gebeit  kaim.  Anna  bérűd  rekonst- 
ruiert,  gleiebt  Forni  und  Grössc  dér  Art  Megalodus  kutassyi  nov. 
sp.,  die  Kanté  des  hinteren  Randes  biegt  sieli  aberviel  starker  und 
dér  V irbelzapfen  dreht  sieh  auffallend  stark  gégén  die  Lunula. 
Xeben  dér  biuteren  Randkante  dér  reehten  Klappe,  beim  Wirbel- 
zapfen  verlauft  eine  starke  Furebe.  Eine  weitere  Merkwiirdigkeit 
des  Exent])lars  ist,  dass  die  dicke  Ivalzitsebale  gut  erbaltepi  blieb. 

Megalodus  compla  natm  Gue  m b. 
nov.  var.  dudarensis. 

Tafel  1,  Abbildung  4 — 5. 

Dér  Fundort  am  Dudát* — Esztergárer  W'eg  liefert  in  grösster 
Mysse  Megalodus  complavatus  Guemb.  lm  Besitz  eiines  reicbli- 
ebeu  Materials  korút  te  icb  vier  verselt  iedenc,  vont  Typus  altwei- 
t-bende  Formen  unterseheiden.  Ein  Exemplar  entspricbt  giinzliob 


54 


J.  Tömör  Thirring 


dér  Abbildung  von  Gviembel.  Das  zwetie  zeigt  durch  auffallend 
grosse  Asymmetie  und  lángliche  Form  einige  \hnlichkeit  mit 
dem  italienischem  Exemplar,  welches  K uta  ss  y als  Megalo- 
dus  complonatus  var.  italica  vonv  Typus  trennt©.  Die  zwei  letztc- 
ren  Formien  habén  aber  so  abweiehende  morphologystehe  Eigen- 
sobaften,  da«s  ihreí  Trennung  vöm  Typus  unbedingt  nötig  ist. 

Das  abgebildete  Exemplar  hat  folgende  Dimensionen:  Liinge 
7.7  cm,  Breite  5.8  cm,  Ditík©  4.6  cm.  Vor  allém  sind  die  flacben, 
zmsammengedrückten  Mnschelklappen  bezeiehnend.  Tn  dér  Seiten- 
ansicht  ist  die  hintere,  gerade  verlaufende  Kantenlinie  gut  zu 
sehen;  sie  trifft  sich  am  oberem  Teil  dér  Klappe  mit  dér  gebogcv 
men  Linie  des  Wirbelzapfens.  Am  charakteristb  ellestem  bt  aber 
die  Vorderansicht,  denu  sie  zeigt  am  auffalleudsten  die  zusnnmen- 
gedriicktien  Klappen,  die  abweiehende  Bosebaffenheit  dér  Wirbel- 
zapfen  und  die  Form  dér  Lunula. 

Von  cinem  ausgesproehenem  Wirbeilzapfen  kann  hier  ke  iné 
Bede  se  in,  denn  die  Lunula  ist  ganz  flach  und  endet  am  a reá- 
lon Teil  mit  einer  kamu  gebogenen  Fliicbe.  Die  Asymmetrie 
dér  Klappen,  — die  gerade  bei  Me.galodm  complnnatus  zum  Vor- 
s ebein  kommt,  — ist  hier  kaum  sichtbar.  Die  lioch  liegende,  seiclite 
Lunula  und  die  Asymmetrie  veidéiben  dem  Exemplar  cinen  ab- 
weiclienden  Oharakter.  Bemer kenswort  ist  die  Hőbe  dér  vorderen 
Kanté  und  die  dadurch  bedingte  Hőbe  dér  Lunula. 

Die  nicht  besebreibbaren  Eigejnschaften  sind  aus  den  Ali- 
bi Idungen  ersiehtlich.  Das  beschriebene  Exemplar  befindet  sich 
im  Geol.  Institut  dér  Kgl.  TTng.  Fniversitat  in  Debrecen. 

Megütöd us  comglanatus  (!  n em  b. 
nov.  var.  inflata. 

Tatéi  I,  Abbildung  1. 

Aus  den  Daelisteinkalkbánken  am  Dudar — Esztergáról'  Weg 
liegt  mir  cin  Megütöd ms-Exemplar  vor.  Bei  oberflachlicher  Fnter- 
suchung  zeigt  es  die  Eigenschaften  des  Megolodus  coiu  g'mw 
tus  Gueuib.,  namentlich  den  charakteristischen  Verlauf  dér  hin- 
teren  Kanté  und  die  Lage  dér  Lunula.  Das  vorliegende  Exemplar 
beaitzt  aber  vöm  Typus  scharí  abweiehende  Eigenscba Tton  und  isi 
iniolge  dessen  siclier  eine  Varietat. 

In  dér  Vorderansicht  ist  die  másságé  Asymmetrie  dér  Mu- 
schelklappen  auífallend.  Dér  Wirbelzapfen  dér  rechtetn  Klapiie  ist 
grösser  und  di  eltér  als  dér  Andoré.  Am  eh  arai  tér  ist  Fellestem 
sind  aber  die  stark  < mfgebtuseuem  Muschűelklappcn.  Das  verleihí 
(lein  Exemplar  eine  stark  bauchige  Konturlinie  in  dér  Vorderan- 
sicht.  — Dimensionen  deka  abgebildeten  Exemplars:  Lángé  8,2  cm, 
Breite  7,1  cm,  Dieke  7,2  cm.  Die  abgebildeten  Originalexemplare 
sind  im  Museum  dér  Uni  versi  tát  Debrecen  aufbewahrt. 


Palaontologische  Neuigkeiten  aus  dem  Bakony-Gebirge. 


55 


Megalodus  complanatus  Guem  1). 
var.  italica  Kút. 

Eine,  bislier  noch  ni  elit  publizierte  Varietat:  M.  complanatu * 
Guenib.  var.  italica  konnte  ich  auch  im  Dachsteinkalk  bei  Dudar 
saruméin.  I)ie  Abbildung  dieses  interossanten  Exemplars  fand  ich 
im  Mannscript  von  K’utassy's  Megalodonteu- Monographie,  ivó 
dér  Verfasser  die  Beschreibung  eines  italienischen  Exemplars 
tr  i l>t.  Die  flachen  Muschelklappen  sind  auch  fiir  das  Duda  re  r Stiic'r 
bezeiehnend.  Auffallend  sind:  die  Tiefe  dér  Lunula,  die  ausge- 
prágte  Asyiumetrie  und  hauptsachlich  die  máchtig  erntwickelten 
Wirbelzapfen.  Diese  Asyiumetrie  ist  auch  am  italienischem  Stiiek 
jíut  sichtbar.  am  ungarisohem  Exemplar  abe*r  direkt  auffallend. 
Dér  Verlauf  dér  Qii  literen  Kanté  ist  iibrigens  fiir  Meg  dodus  com- 


planatus  bezeiehnend. 

Dimensionen: 

Lángé: 

Breite: 

Dicke: 

kleine  Musebelklappe 

9.8  cm 

7,4  cm 

grosso  Musebelklappe 

P2  cm 

8.5  cm 

(5  cin. 

Das  liier  besclniebene  Exemplar  ist  im  Grdol.  Tnstitut  dér 
Kgl.  Ung.  Universitat  Debrecen  anfbewahrt. 


Houptn  u mmuli  nenkalk. 

Versteinerungen  aus  dem  Hauptnummulinenkalk  sind  haupt 
saohlieh  an  zwei  Stellen  zu  sammeln,  undzwar  in  dér  Teufel- 
schlucht  und  bei  fBakonyoszlop.  Dér  grössere  TeU  stammt  vöm 
Heg.  dér  rom  Kőhegy-Major  na  eh  Bakony  oszlop  fiihrt.  Am  ab- 
ba ngigen  Ende  des  Weges,  na  be  zum  Kalkofen  bei  Bakonvoszlop, 
ist  eine  grosse  Stredke  des  Hauptnummulinenkalkes  aufge- 
seblossen.  An  diesein  Őrt,  wo  dér  Tvalksftein  nordö&tliobe  Neigung 
hat,  ist  er  etwas  mérgeiig  und  locker,  so  dass  die  Erosion  wahrend 
langer  Jabre  viele  Versteinerungen  wahrhaftig  herausprapariert 
bat.  Wie  von  den  iibrigen.  tinden  wir  auch  von  dicsem  grossar- 
tigen  Fundort  keine  Erwáhnung  in  dér  Literatur.  Diese  Schichten 
reprasentieren  eine  ganz  bobé-  Stufe  des  Hanptnujnnmlinenkalkes 
und  diirften,  wie  aus  dér  ganz  jungen  Fauna  ersdehtlich,  mit  dem 
Bartoniscben  Gestein  des  Vértesei-  Hauptniimmnlinenkalkes  über- 
einstimmen. 

Zu  erwábnen  ist,  dass  bier  bislier  44  Arten  zum  Vorschein 
kamen.*  Wenn  mán  die  barte  Konsistenz  und  die  ziemliche  Armut 
des  Hauptnummulinenkalkes'  an  Versteinerungen  in  Betracht 
nimmt,  ist  das  eine  bedeutende  Zabl.  Schöne,  guterhaltene  Ver- 
steinerungen sind  hauptsácblicb  unter  den  Muscheln  und  Ecbi- 
uiden  zu  finden. 

* Dr.  Tomor-Tbirring:  Stratigrapbie  und  Tektonik  des  Eo- 
zans  im  Nördlichen  Bakony-Gebirge 


56 


,T.  Tömör  Thirring 


Schizaster  pappi  nov.  sn. 

Tafel  TI,  Abbildung  17. 

Vöm  grossen  Fundort  zwischen  Bakonyoszlop  und  Köbegy- 
Puszta,  von  wo  hauptsáchlich  Echiniden  zum  Vorschein  kainen. 
liegt  mir  eine  merkwürdige  Art  vor,  die  nádi  grttndlieher  palii- 
ontologischer  Untersucbung  als  eine  neue  Spezies  aufgefasst  w ér- 
dén muss.  Die  guterbaltenen  Kalkgeritetreste  , meines  Exemp- 
lars  giehören  zum  Genus  i Schizaster  und  aimeln  — nádi 
dér  mir  zűr  Verik  ginig  stehenden  Literatur  geurteilt,  — einiger- 
rnassen  De  Lorfols  Schizaster  jordani,  welcher  aus  dcm  Arnd- 
;jer  Nummulinenkalk  lverstammt.  Jedocli  sind  bereits  auf  den  er- 
sten  Blick  wiehtige  Untersehiede  zu  fiúdén,  die  eine  Trennung 
begriinden.  Solehe  sind  haiuptsachlich  die  Form  des  Kalkgerü 
stes,  dér  Verlauf  dér  Ambulaeren,  ibre  Lángé  und  ihr  gegensoiti- 
ges  Verhaltnis. 

Dirnensionen: 

Grösste  Lángé:  6.5  cm.  Grüsstet  Breite:  6.3  cm. 

Hölie  des  Apex:  2.6  cm.  Die  Weite  des  Apex  vöm  ersten  EJin- 

scbnitt:  2.5  cm. 

Die  Form  ist  eine  ausgesprochen  abgerundete.  Leider  ist  dús 
Exemplar  ein  wenig  verletzt,  so  dass  die  Lage  des  Periprocts  niebt 
ganz  genau  zu  beobaehtem  ist.  Jmmerhin  lasst  sieli  das  Gerüst  gut 
rekonstruieren.  Das  Exemplar  spitizt  sieli  nach  hinten  ein  wenig; zu, 
die  vordere  Seite  bingegen  ist  stumpf  abgerund'et.  Bei  Schizaster 
jordani  ist  umgekebrt,  gerade  die  vordere  Seito  gespitzt.  In  dér 
Oberansieht  ist  es  auffallond,  dass  dér  Apox  stark  vorgeschoben 
steht,  im  Gegenteil  zu  Sch.  jordani,  d essen  Apex  gerade  in  entge- 
gensetzter  Riebtung:  naeb  binten  verselvoben  ist.  Sebr  auffalletnd 
istnoehder  Verlauf  und  die  Gestalt  dér  Ambulaeren.  Bezeicbnend 
ist  dér  Win  kel  dér  vorderen  Abmulacralpaare.  Dicsér  Winkel  ist 
so  ungewöbnlieb  gross,  dass  er  zusammen  mit  dem  vorgescholio- 
nen  Apex  den  grosisen  Fntersehied  sofort  bemerklicli  maebt.  Dér 
Verlauf  dér  Ambulaeren  ist  selnver  zu  besebreiben.  die  feinen 
Biegungen  erla  litert'.  besser  die  Abbildung.  Tmmerhin  kaim  mán 
betonén,  dass  die  Biegung  am  Loriolischev  Exemplar  viol  starker 
ist  u.  au  eh  die  Ambulaeren  sind  gut  ausgebreitet.  Ali  meinen  Sittek 
sebliesst  das  vordere  Ambulacralpaar  cinen  Winkel  von  121 0 ein. 
Das  bintere  Ambulaci’alpaar  sebliesst  cinen  spitzen  Winkel  ein 
und  au  eb  dér  Verlauf  dér  Ambulaeren  ist  gerade.  Das  vordere,  na- 
pa arc  Ainhulaerum  verlauft  ebenfalls  gerade.  Die  Dinien  dér  Porén 
verluufem  parallel,  und  erst  am  Fáidé  niibern  sic  sieli  einander. 

Die  Faseioln  ist  mir  ttlier  eine  geringe  Streeke  zu  verfolgen. 
liiss’f  aber  seben  auf  dicsem  kleinen  Sittek  cinen  Fntor&cbied  beob- 
aeliten.  Von  untén  lietracbtet,  isi  das  Geriist  aueli  liier  gut  erlial- 
ten.  Das  Peristom  ist  balbmondförmig,  mit  stark  gebogeiuHr  Vor- 


PaÜiontologische  Xeüigkeiten  aus  dem  Bakony-Gebirge. 


57 


derlinie  und  aufragender  Lipix*.  Von  dér  Seite  bet  méh  tett  ist  es 
bemerkenswort,  dass  dús  Exemplar  sóim*  maximale  Höhe  ers>t  weit 
liinter  dem  Apex  erreiebt.  Audi  die  licferen  Kantén  dér  Ambulac 
ren  sind  gut  /u  seben. 

Das  beislehriebene  Stiiiek  beliedet  sieli  im  Aluseum  dér  Univer- 
sitiit  zu  Budpest. 


Priabonamergel. 

Alii  Gipfel  des  Sürii-Berges  bei  Dudar  befinden  sieli  /.iemlicli 
viele  kiéi  ne  re  Steinbrüche.  Die  Bewoliner  bólén  v<  n lner  den  bar- 
ién, zabén  Hauptnuniniulinenkalk.  Bever  sie  alK*r  den  ICalkstein 
erreieben,  niüssen  sie  einen  lockeren,  versteineruiigsreichen  Mér- 
gei abraunien.  Dureb  s.vstematische  palaontologisebe  Fiitei-Sneliim- 
gen  konnte  es  sidier  nachgieoviesen  werden,  d;  .*■«  es  sieli  liier  uin 
l*ri(iboH(ischichtcn  bánd  élt. 

Dieser  merkwürdige  Fundorl  veidient  die  Aut'merksanikeii 
dér  Paliioiitologen,  erstens,  weil  es  sieli  uin  einen  Fundort  dér  in 
l ugari!  wenig  publizierten  Priabonienverstedneri ingen  bandelt, 
zweitens,  weil  die  Versteinerungen  in  >o  grosso  r Mcnge  vorbanden 
sind,  dass  die  Formátum  mit  Redit  als  ein  Agglomcrat  organi  chcr 
Eornnht  auf'gefasst  werden  kaim.  Bisíber  wurden  KM  Arten  gesatn- 
nielt. 

Es  gelang  mir  aueli  nierkwürdige  neue  Arten  zu  sammeln, 
die  sidier  spezielle  Veirtreter  des  Fngaiseben  Priaboniens  sind. 
Fs  kamen  drei  seliöne  Echhiidcu  zuni  Vorsebein,  von  denen  fest- 
zustellen  war,  dass  sie  neue  Arten  dars belien. 

Die  Crustnceen  babén  au  eh  eine  grosse  palaontologische 
W iebtigkeit.  indeni  fást*  lauter  spezielle.  neue  kleine  Arten  in  so 
grosser  Menge  vorkoniinen,  dass  sie  gleielifalls  alis  lypische  Bako- 
nyer  Priabon-Fornioin  aufzufassen  sind. 

Ecmolampas  ro mbel l i psoidalis  nov.  sp. 

Tafel  II.  Abbildung  13  und  14. 

Die  tűr  das  Genus  Eehinoíampas  bezeicbnende,  grosse  Vari- 
•i bilitat  ist  wohlbekniiiit.  Diese  \ ai-iabi lit;it  <sf  jedooh  nur  bis  zu 
einem  gewissen  Grad  zu  beriieksiebtigen,  denn  wenn  die  Abweicb- 
ungen  dér  1*  onn  und  anderer  Eigenschaften  die  Diagnose  dér  Spe- 
zies  iibersebreiten,  ist  im  Interessé  dér  Genauigkeit  dér  palaonto- 
logischen  Diagnosen  die  Aufstellung  einer  neuen  Spezies  unbe- 
dingt  nötig. 

Aus  dem  Nummulinenkalk  des  Síirü-Berges  liegt  mir  oine 
bisher  noch  ni  elit  besehriabecne  Art  des  Echinolampas  vor.  Die 
loini  und  Lage  dér  Ambulacren,  wie  auch  des  Peristoms  und 
Periproets  erinnert  einigermassen  an  den  ven  Lóri  dl  im  Menőire 
Suc.  Paléont.  Suisse  a bgebi leleten  Echinolampas  escheri  Agán- 


58 


J.  Tónim-  Thjrring 

s i z.  Die  systematische  Trennnng  von  dicsér  Spezies  ist  aber  in- 
folge  dér  brossén  • Fnterschiede  doeh  berechtigt. 

Dimensionen: 

Lángé:  54  mm.  Breite:  46  mm.  Hőbe  beim  Apex:  31  mm.  Periproct: 
15  mm. 

Dimensionen  dér  Ambulacren: 

Vordere  nnpaare:  18  mm.  mit  28  Porén, 

Bemerkenswert  ist  audi  die  G est  alt  des  Kalkgerüstes.  In  dér 
Oberansicht  gleioht  die  Fönn  des  Exemplars  einer  Ellipse,  die  vornc 
nnd  binten  zucespitzt  ist,  und  dérén  gvösste  Breite  in  dér  Lini“ 
des  Peiristoms  liegt.  Anffallend  und  bezeiohnend  ist  auch  die  Sei- 
tenansicht.  Die  untere  Linie  ist  sanft  gebogen,  wie  auch  beim  Ló- 
ri o 1 seben  Exemplar,  die  cibere,  ajpicale  Linie  liebt  sicb  stark 
gégén  den  Apex,  biegt  sicb  aber  dann  mit  einem  stumpfen  Winkal 
untén  ein.  Bezeielme.nd  ist  auch  die  Form  des  Peristoms,  indem 
dér  gégén  d;  s Periproct  1 iccén  de  Teil  tief  und  eebogen,  dér  ande- 
re  Bánd  liingegen  geradei  und  hódi  ist,  und  sicb  lippenartig  empor- 
liebt.  Bei  dem  Stiick,  ível  ebes  Agassiz  bescbrieb,  liegen  di« • 
Rand'erdes  Peristcir  s in  picit  her  Tiefe,  und  auch  die  Biegung  ent- 
l'allt  gerade  auí  die  andere  Seite.  Dér  Amis  is:t  gross,  beidersedts 
zugespitzt  elliptiscb.  Audi  í-eine  Lago  ist*  bezeiebnend.  wie  es  aus 
dér  Abbildung  gut  / u ersehen  ist. 

Die  inneren  Porén paa.re  sind  rund,  und  kiéin,  die  ausseren 
Ilin  gégén  tropfenfönrig.  Das  abgebildete  Exemplar  hefindct  sicb 
in  dér  Kgl.  Ungari seben  Geologischen  Anstalt. 

lindiocíjphns  hnngnricus  nov.  sp. 

Tafcl  TI,  Abbildung  15. 

In  dem  oben  envahuten  Steinbriielien  des  Siirü-Berger  Pria- 
bonamergels  sind  guterhaltene  Ke  hiti  ideit  in  grosser  Masse  zu 
sammeln.  Von  dieser  í'eieben  FLhinidensammlung  ist  liauptsacb- 
1 i c*l í ciné  reguliire  Form  bemerkenswert,  indem  die  schönen  Exemp 
la  re  nádi  eingehender  palji  ontologische^r  Fnters  udiung  sieb  aL 
Representanten  einer  neuen  Art  etrwiesen.  Fiinf  guterhaltene  Stii- 
eke  gelang  is  zu  sammeln,  die  zum  Genus  fiadiocpphm s ge borén. 
Cotteau  beschrieb  dieses  Genus  in  seinem  Werke:  ,. Echinides 

eocénén  de  la  prnvince  d' Alién nte“  und  bűdet'  eme  Spezies  ab:  fía- 
diocíjphun  cillanovae.  Die  Genusdiagnose  beziebt  síeli  auch  auf  das 
Siirii  Berger  Exotmplnr,  wesentliche  Fn  tersed  iede  erfordern  al>er 
dió  Aufstcllung  einer  neuen  Spezies. 

Die  Exemplare  sind  ini1t(  Igross.  Dimensionen: 

Durchmesser  22  mm  15.5  mm  1!)  mm  26.5  mm  20  mm  bei  Cotteau:  25  mm 
Hőbe:  8 „ 6 „ 6.4  „ 8.5  „ 7 „ 11  ., 

Bei  Cotteau’s  Exemplar  sind  die  Proport ionén  de®  Diame- 
ters  und  delr  Iliibe  klói  ne  r a Is  clie  dér  meinen,  wo  die  Teilzabl 


Palanntologisdie  Neüigkeiten  mis  i l»*m  Hakony-Gebirge. 


59 


dór  zwei  Dotailangabon  i in  allgemeinen  3 isi,  oilov  atbvas  liölier. 
Das  Peristom  liagt  in  diner  A'ertiefung  zentral.  Cotli  iiu  erwiihnt 
diarnkteristi-clie,  tietfe  Nutunen  in  seiner  Artbesdideibung,  die 
luiuptsadilidi  i ni  Góbiéit  des  Peristom-  auffallend  .-ind.  An  dán 
vorliogenden  Kxeniplaren  sind  nur  vor-diwommene  Spuren  dicsér 
Suturen  zn  sülien. 

llezeiahnand  ist  liir  das  Áus-ere  das  Kai  Ugar  ii  les,  dass  síeli 
dia  obere  Saitil  regelinassig  arliöht,  dán  un  tarén  TVil  bingegen 
cin  abge’undeter  AA'ulst  legrenzt,  so  dass  das  lixemplar  liaim  l’ari- 
stoin  stark  kankav  ist.  Dnrali  diesis  Márkinál  ist  das  (ienns  sofőrt 
zn  arkennan.  A’om  systematisdion  Gesiditspunkt  isi  alier  liaupt- 
í iialiliali  die  Grosso  und  Verziernng  de,r  nmbulacrnlen  und  inter- 
ambnlaaralen  Plattenreilian  bazaiclinand.  Die  amlmlncralen  Plattén 
-ind  fást  halt)  so  Inait  wia  dia  int'orainbub. araion.  Die  ambnlacra- 
lan  Fel  dér  amién  bei  dem  Peristom  spitzig,  olien  bingegen  sind 
dia  Kander  wenigcr  komargant.  flaalier  und  viel  weniger  verziert 
als  nntan. 

Sowobl  die  ambulaaralan.  als  auch  dia  interauibulacralen 
Feldar  -ind  mit  zwei  Keiben  Tu berkein  verziert,  die  aber  an  den 
internin  Imlacralen  Plattén  grösser  sind  und  au  eh  in  grös&eren 
Abstiindan  .-lábon.  Auf  ein  Tnbarkel  komman  4 ambnlacrale  öff- 
nungspaare.  die  aine  ovale  Fönn  babén  und  gut  zu  untersclieiden 
sind.  "Dia  Tűbe 'kein  ba.bbn  sieb  lianpt«íielilich  am  aquatorialen 
4 oil  gut  ampor.  Dér  obere  Tail  ist  perforiert.  und  liei  dér  Spitzen- 
ainsabniirung  főin,  abar  gut  sicbtbar  gefurabt.  Dér  unte-el  Toil  dér 
Tuborkeln  hat  aine  auffallend  oharakteristisdie  Wppenverzierung, 
die  aus  ragelma-sig  angeordneten  Leűsten  bestebt.  Tn  dér  Ricbtung 
das  Peristoms  laufen  zwei  parallelé  Deistán,  die  in  entgegengesétzter 
Kiéli tung  nur  in  Spuren  zu  varfolgen  sind.  An  den  Wíarzen  dér 
intcvnmbulakralen  Plattén  laufen  in  dér  Ki  eh  tung  dér  ambulakra 
len  Öffnungen  4 Leisten.  die  gut  entwiekelt  und  mit  feinen  Tuber- 
keln  verziert  sind.  Sobald  sia  abor  zu  den  Öffnungen  gelangen, 
werden  sie  ganz  fiaeb  und  breit,  umfangen  die  ovale  Öffnung,  dia 
dadurcli  aussiebt,  als  ob  sie  auf  einer  Leiste  lage.  Die  zwei  War- 
zenreiben  sind  auch  mitemaader  dnrali  I eisten  verbunden,  und 
zwar  so.  dass  aine  AVarze  zwei  Leisten  zűr  andern  sendet.  Da  aber 
von  dér  andern  gleichfalls  solche  nusgehen,  maciit  es  den  Ein- 
druck,  als  ob  die  ganze  Flacbe  mit  Leisten  durch  und  durch  ver- 
ziert ware. 

Die  kleinen  AA'arzen  sind  mit  cinem  Tuberkelkranz  umringt, 
biníer  dem  die  grosse,  mit  Leisten  verzierto  AAbírze  sitzt.  Die  oben 
orwalmten  Eigensch altén  sind  mit  geringer  Ausnahme  nbweiclien- 
de  Eigenscbaften,  wodurch  die  Diagnose  zugtéich  ciné  Differen- 
tialdiagnose  ist. 

Die  besdiriebenen  Stiieke  sind  z.  T.  im  Museuni  dér  Eniveir- 
sitát  Budaj>est,  z.  T.  in  dér  Kgl.  Ungarisehen  Geologischen  Anstalt 
nufbewahrt. 


60 


J.  Tömör  Thirring 


Linthia  pseudoglobatis  nov.  sp. 

Tafel  T,  Abbildung  (5.  7,  8. 

Trn  Priabonamergel  Avaron  auch  zum  Genus  Linthia  gehörige 
hchini'fen  z n tinden.  Zwei  eigentiimliche  Exemplare  zeigen  von 
(len  bisher  besehriebenen  Arten  abweichende  Eigenscbaiften,  so 
da«<s  ieli  sie  nach  eingehender  Untersueliung  für  Repraseutanten 
einer  neuefri  Art  balte.  Leider  ist  das  eine  Stüek  ziemlicli  verletzt, 
und  das  Kalkgenist.  an  einer  Slelle  stark  zersprunfien,  so  daM  .ich 
die  Beschreibnng  nach  dem  unverletzten  Exemplar  verfasst \ 

Auf  den  ersten  Blick  ist  es  anffallend,  dass  daS  Tier  faét  voll- 
konimen  k ugelförntig  war  \ron  eben  betraebtet  kaínn  maii  lieob- 
a eliten,  dass  dér  kreisförinige  Emriss  nur  lieini  Anus  cin  wenig 
vert'lacht  ist.  In  dér  Seitenansicbt  ist  dér  liintere,  gégén  den  Anus 
liegende  Teil  stark  gehoben,  so  dass  dicse  Linie  im  Querschnitt 
senkrcebt  erseheint  Die  obere  Konturlinie  falit  in  weitem  Winkel 
cin  und  biegt  síeli  dann  in  die  untere  Linie.  Dieses  Seitenbild  ist 
auch  für  Linthia  peudoverticatis  Oppcnheim  bezeiehnend,  so 
dass  mán  dieses  Exemplar  vielleiclit  auf  den  ersten  Blick  m.  d.  er- 
wahntem  Spezies  verweehselr  könnte.  Von  untén  betraebtet  zeigen 
sioli  ebenfalls  Eigensebaften,  die  vöm  systematischen  Gesichts- 
punkt  wiehíig  sind.  Die)  erwahnte  senkreehte  Sebeibe  an  dér  ana- 
len  S:ei te  biegt  sich  cin  vénig  nach  untén,  und  véreiül  síeli  mit 
dér  untereu  Sebeibe  in  einer  anffallend  starken  Stachelspitze.  In 
einer  Linie  mit  dieser  merkwürdigen  Spitze  liegt  das  eigentümlicb 
gestaltete  Peristom,  dessen  einer  Bánd  bogenartig  als  eine  Lippe 
angesclnvollen  ist. 

Wichtiig  ist  die  Gestalt  und  die  Lage  des  Anus.  Seine  Gestnlt 
ist  ebarakteristiseb  langlieb  óval,  und  er  liegt  sebr  boeli. 

Dér  Apex  ist  ziennlich  vorgesebolien  und  die  Ambulaeren  iind 
breit,  verengern  síeli  nur  wenig,  ani  Ende.  Das  vordere  unpaarc 
Ambulaerum  ist  am  breitesteb  und  liegt  in  einer  ziemlicli  tiefeu 
Eissur.  Die  ambulaerabm  öffnungen  sind  gerade,  seb  ma  le  und 
lángé  Spalten.  Ilire  Zabl  ist  bei  den  verde ren  Ambulaeren  2XB*. 
bei  den  binteren  2X1 L Für  die  binteren  Ambulaeren  ist  aueli 
ilire  tiefe  Lage  bezeiehnend,  die  noeli  dureli  den  Kamin  zwiseben 
dem  binteren  Ambulakralpaar  betont  wird. 

Mit  geringer  Ausnalime  isi  die  obere  Diagno>e  zugleieb  ein<> 
Differentialdiagnose.  Leider  ist  die  Wiarzenverzierung  nur  an  ei- 
nigen  Stellen  g,ut  zu  sehen.  Mit  sebütter  stelienden  grosso  n War- 
zen  sind  die  vorderen  unpaaren  und  paaren  interambulakralen 
Eelder  verziert. 

Dimensionen:  Lángé:  15  mm.  Breite:  14.5  inni.  Hűli  : 13.8  mm. 

Dimensionen  des  Anus:  Lángé:  3.5  mm.  Breite:  2.2  mm. 

In  dér  Abbidung  sind  die  ebarakteli  istiseben  Eigensebaften 


Paláontologisaho  Neuigkeiten  ; 


(lem  Makoi;y-Gol>ira:e. 


ül 


gut  zu  seben:  die  Kugelform,  dió  storkc  Spitze  am  unteren  Teil, 
die  Fönn  dós  Peristoms,  die  Lago  uml  Fönn  dós  Amis. 

Das  beschriebene  Exemplar  liefindet  sioh  in  dér  Kgl.  Unga- 
rischen  GeologÍ9chen  Anslalt  zu  Budapest. 

Crustaceae. 

Vöm  Priabona  mergel  dós  Dudarer  Sürü-Berges  war  eine  reiche 
und  guterlialtono  De  ka  púdon  fauna  zu  sainmeln.  Dioser  neue  Fund- 
ort  ist  un  tér  andorn  auoli  darum  beaolitenswert,  woil  guterlialtono 
Dokapodon  nur  solten  zu  fiúdén  sind.  Erfalirungsgeriinss  Ideiben 
Dekapodon  nach  ihrom  Tode  nur  ganz  kurze  Zeit.  in  unversehr- 
lem  Zustand.  Nach  dér  Verwesung  dér  Weickteile  zerfállt  das 
Hautskelett  in  seine  einzelnen  Elemen  te,  von  denen  nur  die  harte- 
ren  lángere  Zeit  dóm  Verfall  vvi  dereteken.  Denigemáss  sind  die- 
Fohs il isa t'ioiisnt ögl UJh kei l)en  bei  dm  Dekapoden  verhal-t nismaft&i v 
u ugünstig.  Nur  wo  dió  Individuon  rasoh  nach  ihrem  Tode  in  dón 
Schlamm  engebettet  wenlen,  sind  zieanlich  gute  fossile  Exemplare 
zu  orwarten.  l)a  die  Dekapoden  iii  Ungarn  liauptsáelilich  in  Lit<>- 
ral-  und  Flaohwassereedimontom  zu  finden  sind.  ist  es  bemerkens- 
wert,  dass  am  Sürü-Borg  statt  dón  erwarteten  Bruobstücken,  gat 
erhaltene  Exemplare)  kleiner  Alton  zum  Vorschein  kommen. 

Nach  dór  Durohsicht  dór  ungarischen  und  anslandisohlen  Do- 
kapodenliteratur,  sowie  dér  Sammlungen  dér  Kgl.  I ng.  (íeolog. 
Anstalt  und  dér  Universitat,  konnte  ioh  feststellen,  dass  dió  er- 
wabnten  Dekapoden  in  das  Genus  Harpactocurcüms  gehören.  Die 
hierher  gehörigen  Arten  sind  in  Ungarn  an  niehreren  Stellen  zu 
finden,  unter  anderetn  ist  dér  Piszkééi-  Fundort  mit  Harpactocar- 
cinus punci  ulatus  De  sin.  var.  piszkeiensis  Lör.  berühmt. 

M i 1 n e E d ív  ards  und  Lörenthe  y betonten  sehon,  dass 
beim  Genus  Harpactocarcinus  die  grosso  Yeriabilitat  cliarakteris- 
tlscli  ist.  Dicse  Feststellung  vor  Augen  haltend,  konnte  icli  an 
mernem  roiehen  Matériái  donnooh  cha.rakieristisoh  abweieliende 
Ziige  beoba  eliten,  die  es  boweisen,  dass  os  sich  um  udue  Arten  han- 
delt. 

Das  bislier  gesammelte  Dekapodenmaterial  vöm  Sürii-Berg 
liefindet  sioh  z.  T.  in  dér  Kgl.  Ung.  Gool.  Anstalt,  z.  T.  im  Geol. 
Institut  dér  Kgl.  Ung.  Universitat  Budapest. 

Harpactocarcinus  tclcgdi-rothi  nov.  si». 

Dimensionen  dós  mannliehen  Exemplares: 

Breite  bei  den  lotzten  Stacheln:  62  mm.  Lángé  von  dér  Stirn 
bis  zum  Hinterrand:  41  mm.  Lángé  dér  Schere:  4N  mm.  Lángé  dós 
Fingers:  25  mm. 

Aus  diesen  Detailangabon  ist  zu  ersehen.  dass  os  sioh  um 
verháltnismássig  kleine  Exemplare  liandelt  Beste  grösserer  Tiero 


62 


.].  Tömör  Tinimig’ 


wurden  niohteinmal  in  Spuren  gefunden.  Die  Manuchén  sind  I) rét- 
té r und  kürzer,  die  Weibchen  hingegetn  zeigen  einen  ovalerett  1 m- 
riss. 

Auffnllend  ist  die  Ausbildung  dér  Scheren.  (Figur  14.  ábra.) 


Fig.  14.  ábra. 


Das  Propodit  ist  neben  dem  Index  angeschwollcn  und  zeigt  eine 
starke  Ausbuehtung.  Dér  Index  entspringt  mit  cinem  scliarfen 
Winkel  vöm  Propodit,  und  biegt  sich  diann  Hunit  zuriick.  Diese 
Ohiarakterziige  des  Index  erinnern  am  Harpactocorcinus  ttxiero- 
dactyl us.  Abweichend  ist  die  Főim  des  Pollex,  denn  letzterer  is? 
im  V erhaltnis  zűr  Sebere  schlank,  diinn.  Am  Ursprung  ist  ciné 
Dicke  beiláufig  die  Hálfte  dér  des  Index.  lm  Anfang  verbreitet 
sieh  dér  Pollex  in  einen  stumpfen  Zabn,  dér  síeli  spater  ganz  ver- 
dünnt  und  in  einen  eharaktei istiselien  sehr  '■pitzen  Zabn  übérgeht- 
lm  Gegenteil  zűr  grossen  Scliere,  desseu  Pollex  einen  stumpfen 
Zabn  hat,  ist  am  kleinen  Pollex  kein  Zabn  zu  finden,  am  Ideinek 
Index  bin  gégén  steben  mell  re  re  kleine  Ziihne  neben  einandér. 

Vöm  Typus  abweichende,  wichtige  .Meikmale  -ind  in  dór 
Form  und  dér  Slachelrerziemng  des  Cephalotliorax  zu  beobaehten- 
Ilié  stark  gewölbte  Form  des  Hariiactocurcuius  pímctnlatus  ist 
liei  diesem  Exemplar  wenig  gev.ölbt  und  hat  in  dér  Seitenansiebt 
(inén  viel  niedrigereli  Fmriss.  Dér  frontit  le  Teil  ist'  vorspririgend, 
die  zwei  mittleren  Stirnziihne  steben  naliev  zu  einandér,  sind  ab- 
gerundiet  und  steben  var.  Die  zwdi  anderen  s te  bén  weiter  rück- 
wiirts  und  sind  sehr  gespitzt,  wodureb  die  Augenhöhlen  tief  imCe- 
phulotborax  Hegen  und  mit  einctr  Furebe  begrenzt  sind.  Vöm  sys- 
tematíi  seben  Gesiehtspunkl  sind  au  eh  die  Staclieln  bemerkenswert, 
die  am  Vorderte.il  des  Ceplialotihorax  zu  finden  sind.  Von  dér  bin- 
teren  Seite  angefangen  ist  dér  Randstaebél  gross  und  selír  gespitzt, 
diesem  folgt  eün  kurzor,  dér  dem  folgenden  grossen  ganz  nabie 
sich  t.  Hiernach  folgen  Staclieln  in  gleiclier  Fntfernung,  mit  unbe- 
deutendem  Grössenunterscliied.  Die  Staehelverteilung  zeigt  au  eh 
in  dór  Niilie  des  Augenteiles  von  den  normálén  abweichende  \ er- 
lialtnisse.  Namentlieb  ist  neben  dem  lángén  Augenstneliel  eir-  klei- 
neror,  doppelter  Stiaeliel  zu  finden.  welehem  wieder  normale  Sta- 
cheln  folgen. 

Die  aussera  Struktui  des  Haukskelette®  ist  dem  FoStfilisatíons 


Puliumtologisohc  Ne.uigkeiten  aus  deui  liakory-Gcbirge. 


G3 


prozess  unterwarfen.  Abgeselien  von  den  schon  vor  dór  Einbettung 
statt  fin  deliden  Veriindierungen,  ellenien  dió  Dekapoden  aueli  durcli 
dén  Fossilisationsprozess  selber  eigentiiinlich/e  Veránderungon, 
durch  welohe  dió  Skalp  túr  und  Oberflachenverzierung  an  doni 
lofehilen  Stiick  in  mannigíacher  Weise  von  dem  ursprünglichen 
Aussehen  abweiohbn.  1 nt'olgtt  desson  bal  beim  Genus)  Horpactocor- 
cinus  dió  Verzieruny  des  Cephalothorax  kaum  < inén  systemati- 
schen  IVert.  Bor  Panzer  bestoht  niimlieh  aus  mobrereu  Scliiohten. 
Die  iiusserste,  gefarbte  Schicht  gelit  meistens  schon  vor  dóm  Ver- 
s teiner  u n gsp rozets  zugrunde.  Dió  tieferen  Scliichton  leiden  spiiter 
int'olgo  dér  Fossilisation  und  weitors  an  dér  Ohcrfláche  von  dón 
Atmospherilien. 

Die  Crustaceen  sind  selír  varia  bel.  Besonders  gilt  dióé  fii  r 
die  Art  Hurpaclocarcinus.  Das  habén  schon  Re  üss  und  Mii  ne 
lidwards  1‘ostgos telit,  abor  Lörenthey  betont  es  in  soiner 
Dekapoden  monographie  noch  ausdrüeklieher.  EV  veípeinigte  sogar 
meJirere  nőne  Al  ton  in  die  Sjvezies  H.  punctulatus,  weil  mán  sie 
auf  Grund  dér  Form  des  Stirnrandes,  dér  Knotenverzierung  dér 
Hand,  uzw.  getronnt  hatto.  Dennooh  beschroibt  Lő  ront  boy  oino 
\ áriét  a t auf  (írund  dér  Stachelverzierung  (les  Cephalothorax. 
íjeidor  lobion  diesd  \vi  elit  igen  Merkmale  meistens,  (lenn  gerade 
diósé  Stacheln  sind  die  zorbrechlieliston  Teilo  des  Hautskeletté. 
Wio  erwalmt.  Ideiben  diese  zerbrechliohen  Teilo  nur  dann  unvor- 
sobrt,  wenn  die  Reste  in  feinem  Grundges telin  sitzen,  wie  wir  das 
bei  Piszke  schon.  leli  ivar  in  dér  gliicklichen  Logo,  trotz  des  loeke- 
ren  (íesteins  mobrere  Exemplare  saruméin  zu  können,  an  denen 
aucli  diese  Stachelverzierung  gut  erhalten  ist,  so  dass  jeli  in  dér 
Diagnose  íueiner  neuen  Art  aueli  diese  Kennzeieheln  besehreihen 
konnte. 

Das  liescliriebene  Exemplar  botiadét  síeli  im  Geol.  Institut 
dér  Kgl.  Ung.  Fniversitat  Budapest. 

Harpactoeorcinus  teleydi-rothi  now  sp.  nov.  var.  bnconica. 

Tafel  11,  Abbildung  10. 

lm  Priabonamergel  des  Sürü-Bergeis  fand  ieh  eine  Form,  die 
infoige  ihrer  masisenhpften  Erscheinung,  gleioli  dier  oben  beschrie*- 
benen  nenen  Speziefc,  entschieden  eine  eh  a r a k te  r ist  i soho  Form  dós 
Fngarisehen  Priaboniens  ist.  Das  vorliegende  Exemplar  gleieht 
einigermassen  Harpaetocarcinus  ovális  M.  Edwards,  den  Lö- 
renthey spiiter  mit  H.  punctulatus  vereinigk  hatto,  weil  seine 
Beschreibung  auf  sex u (illeni  Dhnorphi  sinus  fceruhte.  Die  Exempla- 
re  des  Sürü-Bergos  zeigen  aber  von  dieser  irrlümlieh  beschriebe- 
nen  Form  eharakteristisch  abweichende  Merkmale,  so  dass  es  berieli- 
ligt  ist,  auf  Grund  dér  folgenden  Diagnose  eine  Varietat  dér  Art 


64 


J.  Tömör  Tli ír  ring 


//.  telegdi-rothi  nov.  .sp.  z a beschFeiben.  I >c > de  Farmon  beschreibe 
icli  nacb  erwachsenen , mannlichen  Exxemplnreu. 

Var  allém  sind  die  Fönn  und  die  Proportionen  dér  Feliére 
bemerk'enswert.  Dér  Index  gleicht  dem  dér  H.  telegdli-rothi  nov. 
sp.,  entspringt  aber  untter  viel  spitzeirejm  Wiinkel  und  biegt  síeli 
viel  weniger  nacb  oltón.  Dér  Pollex  ist  dick,  biegt  sich  stanft  am 
Kndteil.  Slatt  dér  diiunen.  geraden,  in  spitzem  Iíaeken  endigeu- 
den  Fönn  findét  mán  liier  eine  plumpe,  dieke,  etvas  gebogeue 
Fönn,  Pollex  und  Index  súnd  gleieh  láng.  Es  ist»  noch  ehavakte- 
rLtisch,  dass  die  Zaline  des  H.  punctulatué  veder  am  Pollex,  nocli 
am  Index  zu  fiúdén  sind.  Die  Staohielverzierung  des  Cephalotho- 
rax  stimmt  mit  H.  telegdi-rothi  iiberein  und  ist  demgemass  von 
jener  des  H.  punctulatus  abweichend. 

Bei  weiblichen  Flxemplaven  isi  die  Schere  ge'drungener,  Pol- 
l(*x  und  Index  sind  sclilanker. 

Das  beschriebena  Exemplar  hefindet  sieb  im  Geol.  Institut  dér 
Kgl.  TTng.  Fniversitiit  Budapest. 

Harpaetocd rciu us  punclulatus  nov.  var.  dudarensis. 

kjs  gelang  mir  au cli  eine  dritte  Fönn  des  reicben  Dekapoden- 
materials  in  mebreren  Exemplaren  zu  sammeln,  un  tér  denen  mann- 
liche  und  weibliehe  Stíleké  varén.  Léidéi-  sind  die  Füsse  und  die 
vöm  systematischeni  Gesichtspunkt  so  viebtigen  Fehérén  zugrundo 
gegangen.  Dér  Cephalothorax  ídbst  ist  unversehrt,  so  dass  mán 
auf  dér  Schale  die  cl i ara k tér i stische  Punktverzierung  des  Hurpac- 
tocarcinus  beiobachten  kann.  Int  Aluseum  des  Geologischen  lusti- 
tutes  dér  Fniv.  fand  ich  das  Exemplar,  nacb  welchem  Lőrén- 
th'ey  den  typisehen  Harpactocarcinus  punctulatus  besehrieb.  Da 
mir  ausserdem  aueli  nocli  zwei  Stüekel  von  Mos.sano  vorliegen, 
konnte  ich  siimmtliehe  Eigenscbaften  vergleichen,  in  denen  meine 
Exemplare  abweiehen. 

Dimensionen : Lángé:  5fí  mm,  Breite-  fiS  mm 

Dimensionen:  Lángé:  52  mm,  Breite:  71  mm. 

Auffallend  ist,  dass  die  Panzer  viel  kleiner  sind,  als  die 
des  typisehen  Harpactocarcinus  punctulatus,  und  noch  bemerkiens- 
vertei-  ist  die  flaehe  Fönn.  Meinef  Exemplare  >ehen  vde  zusam- 
mengedriiekt  aus.  Bei  dem  Typus  ist  dbr  Panzer  stark  gevölbt 
und  in  dér  Seilenansieht  falit  die  Ili  ni  ere  Konturlinie  senkreeh- 
ier  (dn  als  die  vordere.  Lei  meinen  St beken  isi  das  kamu  zu  be- 
obachten.  Felír  vichtig  ist  die'  ungewöhnliche  Verzierung  des  Pa.n- 
zers.  Am  dorsalen  rPei  1 des  Cephalothorax,  neehts  und  linksi  von 
den  Hiiekenfurchen,  ist  ,je  eind  tiefe,  dreieckige  Fissur  zu  hoolmch- 
l(“n.  Ausserdem,  dass  die  Verzióimig  auffallend  tief  liivit.  Ii<*gen 
in  den  Furchen  didit  neben  einandejr  kleine  Punkte,  die  die  rau- 
tenförmige  Schalenverzicrung  noch  aiiffallender  maciién.  Da  ich 


Pállá ntologiselie  Neuigkeiten  aus  Bakony-Gebirge 


G5 


die  oben  gewhilderten  nngewölml  ielien  Eigenschaftbn  weder  an 
(len  Piszkeer  und  Mossanoer  Original-Exemplaron,  noch  in  dér 
Literatur  fiúdén  konnte,  wav  es  angezeigt,  eine  Warietiit  des  H(ir- 
pactncdreUnis  punét  ulutus  aufzustellen. 

Das  bescli riebene  Exieniplar  betűidet  sicli  irn  Geol.  lnstitui 
dér  ív *íl.  I T 11  fi.  rniversiliit  Budapest. 

Ilaípuetocurcinus  hunguricus  nov.  sp. 

Eine.  vierte  Gruppé  meimr  Deka  poden  mater  ials  zeigt  die 
Merkmale  einer  neuen  Spezies.  Bezelrhnend  ist  vor  allém,  das«  ewi 
deli  um  eine  kleine  Art  Imiidéit.  Die  Dimensionen  sind  tolgende: 

Lángé:  38  mm.  Breite:  56  mm. 

Lángé:  34  mm.  Breite:  49  mm. 

Dér  Vorderteil  deja  Cepalotliorax  ist  bogenartig,  dér  liinter- 
seitenrand  bildet  einen  seharfen  Winkel.  Dér  Panzer  ist  bei  mann- 
liehen  Exemplaren  1‘laelier,  als  bei  (len  weiblichejn.  Merkwiirdig 
ist  die  Verzierung  des  Hautskeletts,  indem  mán  stntt  ded’  Punkt- 
verzier.ungen  des  //.  punét  ulotu*  dicht  neben  einandeír  Liegende, 
unregelmiissige  Löeher  findet  in  dérén  Mitte  liier  und  da  sogar 
kleine  Erhöhungen  zu  finden  sind.  Das  bezeiclinendc  Merkmal 
liegt  aber  in  dér  ungewölinliehen  Staclielverzieirung  des  C'eplmlo- 
thornx.  (F.igur  15.  ábra.) 


Dér  hinterste  letzte  Stachel  ist  stark,  láng  und  spitz.  Diesem  fol- 
gen  naeh  verne  zwei  kleine.  und  ein  grosser,  dann  folgen  in  einer 
Gruppé  ein  mittelgrosser,  neben  diesem  ein  grosser  und  knapp 
neben  letzterem  zwei  kleine.  In  einer  nachsten  Gruppé  steht  neben 
einem  kleinen  Hügelchen  ein  grösserer  Stachel,  dann  folgt  ein 
alléin  stehender  Stachel,  dann  zmn  Schluss  dér  Augehistaehel. 

Die  Augen  Hegen  nielit  eehr  tief,  so  eláss  dér  frontale  Teil 
nieht  vorspringt.  Desto  bezei  elmen  dér  ist  aber  die  Furehe  neben 
dem  Auge.  Bei  den  Sebe  re n ist  es  auf  fallend,  dass  sie,  ganz  glatt 
sind.  Die  verzierendén  Tuberkeln  feli  len.  Dér  Index  ist  eine  gerade 
Fortsetzung  dér  Hand,  biegt  sich  sanft  und  endet  in  einer  stumpíön 


66 


J.  Tömör  Thirring 


Spitze.  Am  Index  zieht  sich  eine  deutliche  Fissur  dahiu,  die  im 
zweiten  Drittel  dér  Hand  endet.  Bezeichnend  ist  die  sanít  ge bogén s 
Form  des  Pollox,  an  dessen  inneren  Teil  drei  Zab  ne  zu  finden 
sind. 

Die  oben  hegeli riebene  neue  Art  gleicht  keiuer  bisher  beschriet- 
benen  Form  und  könnte  höehstens  aiuí  den  ersten  Blick  mit  Xan- 
thopsis  bittneri  Lör.  oder  mit  HarpuMocarcinus  panctulatus  ver- 
wechselt  werden.  lm  Besitze  eines  reichen  Materials  kounte  ieh 
a bér  eine  sitíhere  Ditf'ferenzia ldiagnose  aufstellen. 

Das  beachriebene  Exemplar  befindet  síeli  im  Geol.  Institut 
dér  Kgl.  Ung.  Univetasiüit  Budapest. 

TÁBLAMAGYARÁZAT  T.  — TAFELERKLARUNG  I. 

1.  Abbiklung.  Megalodus  eomplanatus  nov.  var.  in /la fa. 

2.  Abbiklung.  M egál  odú  s kutassyi  nov.  sp.  ( Vorderansieht.) 

3.  Abbiklung-.  Megalodus  kutassyi  nov.  sp.  (Seitenansicht.) 

4.  Abbiklung.  Megalodus  eomplanatus  nov.  var  .dudarensis  (Seiten- 

ansicht.) 

5.  Abbildung.  Megalodus  eomplanatus  nov.  var.  dudarensis  (Vorder- 

ansicht.) 

6.  Abbiklung.  Lynthia  psciuloglobalis  nov.  sp.  (Von  oben.) 

7.  Abbildung.  Lynthia  pseudo globális  nov.  sp.  (Von  untén.) 

8.  Abbildung.  Lynthia  pseudoglobaüs  nov.  sp.  (Von  Iliiden.) 

TÁBLAMAGYARÁZAT  TI.  — TAFELERK LÁRUNG  II. 

9.  Abbildung.  Harpactoearcinus  telegdi-rotlii  nov.  sp. 

10.  Abbildung.  H árpáét ocareinvs  telegdi-rothi  nov.  sp..  nov.  var.  ba- 

conica. 

11.  Abbildung.  Harpactoearcinus  hungaricus  nov.  sp.  (Von  oben.) 

12.  Abbildung.  Harpactoearcinus  hungaricus  nov.  sp.  (Sebere.  mit 

Cephalothorax  Bruchstück.) 

13.  Abbildung.  Eehinolampas  rombellipsoidalis  nov.  sp.  (Seitenansicht) 

14.  Abbiklung.  Eehinolampas  rombellipsoidalis  nov.  sp.  (Von  oben.) 

15.  Abbildung.  fíadiocyphus  hungaricus  nov.  sp.  (Von  untén.) 

16.  Abbiklung.  Cassidaria  carinatu  L in  k. 

17.  Abbildung.  Seliizaster  pappi  nov.  sp.  (Von  oben.) 


IRODALOM.  - SCHRIFTTUM. 

1.  d’Archiac:  |)esc.  des  foss.  lescueillis  pár  M.  Tborent.  Mém.  Soe 
Géol.  Francé  II.  1846. 

2.  Bayan:  Sur  les  terrains  tért.  de  la  Vénétie.  Bull.  d.  I.  Soe.  Géol. 
Francé.  XXVII. 


Paliintologisebe  Nouigkoiten  aus  deli;  Bakony-Gebirge 


67 


3.  B e 1 I a r d i-8  a c c o:  Mollnschi  terziarii  dél  Piomonte. 

4.  B eil  e r 1 «*  n:  Vorgl.  Staminesgesehiehto  d.  bübereu  Krebso.  1930. 

5.  Bíttner:  Beitr.  z.  Kenntnis  alttertiiiror  Et hinidon fauna  d.  Siid- 

alpen  I..  IT.  Botr.  z.  Pál.  Öst.-Ung. 

(i.  Bittnor:  Miliőit,  iibor  das  Alttort  isii*  (’er  Cf>lli.  Boriéi.  Vorh.  d.  k 
k.  Oeou  R A.  1878. 

7.  B i 1 1 n e r:  Echiniden  d.  Yicentin.  Beitr.  z.  Pál.  Öst.-Ung. 

8.  B I a n e k e n li  o i n : Das  Eozau  in  Syrien.  Z.  d.  D.  geol.  (les.  XLII. 

9.  Cos  in  a mi:  Essai  de  Paléoeonehiologie.  1 — 9.  kötet. 

10.  C o s m a n n — P i s a r r o:  Monogr.  eoin  plete.  1 — 2. 

11.  C fi  s ni  a n n : Catalogue  dós  eoquillies  foss.  de  l’éoc.  dós  environs 

de  Paris.  1886. 

12.  Coteau:  Eehinidos  éooénes.  Paléont.  Ennie.  1885 — 89. 

13.  Cottoau:  Kejiin.  óoe.  da  la  proviuee  d’Alicante.  Móni.  Soe.  Géol. 

de  Francé.  1891. 

14.  Cottoau — Peron:  Échin.  foss.  de  l’Algérie.  Faso.  9 — 10.  1885. 

15.  Dainelli:  L’eoeene  Friulano.  Monogr.  geol.  e pal.  1915. 

1(>.  1)  a mes:  l)ie  Ecliiniden  dér  vie.  u.  verőn.  T e r t i á rab  la  ge  ru  uge  n . 
Paleontogr.  XXV. 

17.  Dósba. vés:  Desr.  des  coquill.  foss.  des  environs  de  Paris.  1824-32. 

18.  Don  vilié:  Lvolution  des  minim.  dans  les  difi',  bassins  de  l’Eu- 

ropo  oeeidontal  1900. 

19.  E d w a r d s — Milne:  Monographie  des  erustae(és  fossiles  de  la 

fám.  des  eancériens.  1 — 4. 

20.  Fábián  i:  Paleontologia  dói  Colli  Boriéi.  1908. 

21.  Fon  r tan:  Sin-  iinebiues  éeliinides  óoe.  d’Égypte.  Bull.  de  rínst. 

Égyptien.  1907. 

22.  Fon  r tan:  Xote  sur  le  Sebizaster  gibborneus  el  observ.  sur  le 

gén  re  Sebizaster. 

23.  Froeb:  l'j  kagylók  és  bracbiopodák  a bakonj i triászból.  Balaton 

tud.  tan.  1904.  191*2. 

24.  Gold  fuss:  Potrefaeta  Gornianiae  1820 — 1833. 

25.  Hantken:  Geologisebo  Untrsuchungen  ini  Bakouyer  Wabl. 

Verb,  d.  k.  k.  Geol.  R.  A.  1870. 

-0..  Hornos:  Ada  ékok  a Bakony  f.  triász  niegaiodoutjainak  isin. 

Földt.  Közi.  XVIII..  XIX. 

27.  Kutassy:  Triász  Mogalodusok  monográfiája.  (Kézirat.) 

-8.  Kutassy:  Adatok  a \ értés  és  Bakony  hegységi  fődolomit  fau- 
nájának ismeretéhez.  1933. 

29.  Lombért — Thiery:  Essai  de  Nőménél.  Raisonnée  des  Echi? 

nides.  1909—1925. 

30.  Liebus:  l>ie  Tertiarformatiön  in  Albanien.  Paleontogr.  LXX. 


68 


í.  Tömör  Thirríng1 


81.  Loriol:  Descir.  des  Echinides  tertjaires  de  la  Suisse  Abh.  d. 
Schweiz.  Geol.  Ges.  1876. 

32.  Loriol:  Eocéné  Echiniden  aus  Aegypten  u.  d.  Lybischen  Wiiste, 

Paleontogr.  XXX. 

33.  L ö r e n t li  e y — Be  u erlen:  T)ie  foss.  Decapoden  dér  Lánder 

d.  Ung.  Kroiie.  1929. 

34.  Lörenthey:  Paleont.  tanúim.  a rákok  köréből,  III.  1898.1907.  1901, 

35.  Lörenthey:  Adatok  Magyarország  harmadk.  rákfaunájához. 

1897. 

36.  Lörenthey:  Beitr.  z.  Kenntnis  d.  eoc.  decapodenfauna  Aegyp- 

tens.  1907—1908. 

37.  L ö r e n th  e y : Üjabb  adatok  Budapest  körny.  öled.  geológiájához. 

III.  Math.  Term.  Ért.  1911. 

38.  Oppeíiiheim:  Das  Altteitiar  dér  Colli  Bériéi  ini  Yieentin  usw. 

Z.  d.  d.  G.  G.  XLVIII. 

39.  Oppeni  ;im:  Die  Piinbonascihielitei.  und  ilire  Panna.  Paleon- 

togr. 47. 

40.  Tournouer:  Recensement  des  Éehinodermes. 

41.  Wilkens:  TriadiscTie  Faunén  von  Predazzo. 


A KRISTÁLYOS  PALA  ALAPHEGYSÉG  IPOLYSÁG 
MELLETTI  EDDIG  ISMERETLEN  FELBUKKANÁSÁRÓL. 

Irta:  Dr.  Ferenczi  István. 

ÜBER  EIN  B1SHER  UNBEKANNTES  AUFTAUCHEN  DES; 

AUS  KR1STALL1NISCHEM  SCHIEFE’R  BESTEHENDEN 
GRUNDGEBI RGES  NEBEN  IPOLYSÁG. 

Vron  Dr.  I.  Ferenczi. 

Ein  kurzor  Ausflug  im  .Lilire  1935  bot  mir  Gelegenheit,  dió 
Gruppé  dér  am  Grunde  des  Ipoly-Beckens  zu  erwartenden  Bildun- 
gen  in  dér  Umgcbung  von  Ipolyság  keunen  zu  lemen.  Iu  diesem  Gó- 
biét waren  die  im  Tál  des  Korpona-Baohes,  zwisehen  den  Ort- 
sehaften  Felsőtúr  und  Palást  zutage  tbetende  paláozoischc  Seliolle 
und  in  dér  Fortsetzung  derselbcn  die  im  Tál  des  S'elmoc-Bnelues 
nőben  dér  Ortsohaft  Szalatnya  auft.auchende  Seliolle  herei ts  aus 
den  österreiehiseihen  Aufnahmen  bekannt.  Dicse  palaozoisehen 
Sehollen  sind  auf  dér  geologischen  Karte  von  Ló  ez  y-Telek  i- 
Papp  veransehaulicht,  doch  fehlen  auf  derselben  bedauerlicher 
Weise  die  kleinen  Triaskalk-  und  Dolomitfleeke.  die  uach  den 
österreiehischen  Karton  NW-lich  von  dér  erwáhnten  Sehol  len  zwi- 
sehen  Léva  und  Szántó  an  dér  Oberflache  vorkommen. 


Kristallinischen  Schiefer  nőben  Ipolyság 


69 


lm  Vulkánimon  bei  Felsőtől-  .'•ind  die  jíiit  gesohichteton,  <piar- 
zitisehe,  gliuomorigon  Sundsteiue  mit  dazivischengelairerten  dickeiou 
Partion  oinos  roineron.  ;ui  dió  Quarzite  dór  kristallinischen  Soldo- 
lor  erinnernden  Quarzes  in  suton  Aufsehliissen  sichtbar.  leli  halté 
os  fiir  wahrscheinlich.  (láss  dór  Verfall  dér  gewiss  allgenioiner  vor- 
broitot  gewesenen  ahnliehen  palaozoischen  Sandsteine  und  Quarzite 
dós  Vopor-Gebirges  viel  .Matériái  zum  Aliiban  unsoror  tortiiiren 
Sebőt  tor  horizonté  lioforte. 

Nooli  interes.- anter  ist  das  bisbor  unbekannto  \uftauehen  dós 
mis  kristaUiiiisobeni  Schiefer  bestehonden  Grundgebirges  in  dér 
Xálio  von  Ipolyság.  Dió  dió  voroi  wiilinten,  ans  mesozoisohem  Kaik, 
Polomit  und  palaozoischem  Sandstoin  hostehenden  Sobollon  ver- 
bindondo,  W'XW  OSO-liobo  tektonisehe  Linie,  dió  zugloieh  aucli 
dió  Anfbruobslinie  dér  schwefelhaltigen  Sáuerlinge  von  Szántó,  Ma- 
gyarád,  Gyiigy,  Fgeg  bodeutot,  braohte  in  cinen.  kleinen  Fleck 
auob  dió  kristallinischen  Schiefer  an  dió  Obori'lüoho.  In  doni  von 
X zu  dór  auf  l.esetztem  Góbiét  gelegenen  Ortsehaft  Tesmag  herab- 
lanfondon  Xobental  oltorbalb  dór  auf  dór  Karto  als  südlicbste  vér- 
zőid noton  Olvár-Puszla,  in  dér  kloinou  Talongo  O-lioh  von  dór 
Kote  277  -(J>-  baobachtete  ich  an  beiden  Seit.cn  dós  Tales  aus  Glim- 
morsdiiofor  bostobonde  Felsőn.  Dieses  Vorkonimon  ist  auob  auf 
dór  östorreiehisohen  Karto  nicht  dargostellt. 

Por  lotzto  oberfláchliche  Ausbiss  dór  kristallinischen  Schie- 
formasso  dós  Vopor-Gebirges  ist  nach  dér  österreiehisehen  Karto 
vöm  östlioheren  Frsprungsast  dós  vöm  besotzten  Gobiot  nacb  Xóg- 
rádszikal  Iiorablaufonden  Szteiegova-Baclies,  nőben  dór  Ortsehaft 
Madacka  (XW-lich  von  Losonc)  bekannt.  Auob  in  dér  Umgebnng 
von  Sóin  eobánya  sind  dió  kristallinischen  Schiefer  im  Liegenden 
dér  dortigen  mesozoiscb-palaozoisebn  Sorié  verhanden.  Vöm  Vep  >r- 
Gobirge  und  dóm  kristallinischen  Schieferfleck  l>oi  Selmecbánya 
siidwarts  bis  zum  Velonceer  Geibirge  liefern  nur  die  dureh  die  An- 
desiteruption  dós  Csák-Berges  bei  Szob1  emporgerissenen  Cordierit- 
gneis-  und  Ampbibolgneis-Einscbliisso  oinen  Beweis  dafiir,  dass 
das  kristalliniscbe  Schiefer-Grundgebirge  nicht  allzu  tief  liegen 
düi-fte.  Als  vergessene,  auf  koiner  Karto  verzeiehnete  Angabe  muss 
ich  vöm  Góbiét  zwischen  Selmecbánya,  Losonc  (Madryeka)  und 
Ipolyság  (Olvár-Puszta)  nocli  den  von  R a,  c z k i e w i c z2  er- 
wabnten  kleinen  Gneisfleck  aus  dem  Tál  des  Litava-Baches  nőben 
dér  Ortsehaft  Preno  anführen.  Pás  Auftia.uehen  dér  kristallini- 
schen Schiefer  bei  Ipolyság  Lildet  nun  ein  neues  Kotcenglied  zwi- 
schen den  von  einander  verháltnismássig  weit  gelegenen,  erváhn- 
ten  Punkten. 

1 Szádeczky,  6y.:  Über  den  Andesit  des  Berges  Ságh  bei  Szob 
mid  seine  Gesteinseinsclilüsse.  (Földtani  Közi.  XXV.  1895.  p.  229—238.) 

2 Raczkiewicz,  XI.:  Pie  geologischen  Verhaltnisse  dér  Um- 
gebung  von  Litava,  Sebeclileb.  Palást  und  Celovee  im  Honther  Comi- 
tate.  (Jahrb.  d.  k.  u.  k.  Geol.  Reichsanstalt,  XVI,  1866.  p.  350,  Fig.  6). 


A GUTÁI -HEGYI  MÉSZKŐ  KORÁRÓL  ÉS  FÁCIESÉRÖL. 

Irta?  Dr.  Horusitzky  Ferenc'. 

ÜBHR  HAS  GEOLOGISCHE  ALTÉR  UND  DIE  FAZIES  DES 
KALKSTEINES  VÖM  GUTAI-BERG. 

Von  Dr.  F.  Horusitzky. 

Dér  Kalkstein  vöm  Gutai-Berg  kei  Gál  ga  guta  (Cserhát-Gebir- 
gp)  wn rdp  b'shev  eir.eu  sarui atischen  Süsswasserkalk  angese- 
ben.  Verfasser  erbringt  den  Naehweis,  dass  das  Gestein  ein  torto- 
nischer  Melobesien-Kalk  ist ; gleichzeitig  weist  er  aucli  anf  die  in 
d íescm  Gabiét,  stattgefundeue  prasarmatische,  pcsttortonísehe  De- 
nudation  Ilin. 

# * # 

Galgagutától  DK-re  fekvő  Gutái  liegv  (337.7  m)  tetején  már 
régebben  ismeretes  egy  sajátságos  mészkőfáeies,  melyet  a tető  É-i 
peremén  kezdetleges  fejtésekkel  tártak  fel.  Ezt  a kőzetet  geológiai 
irodalmunkban  eddig  mint  édesvízi  mészkövet  ismertük  és  hason- 
ló előfordulások  figyelembevételével  a szarmata  szárazföldi  üledé- 
kekkel állították  párhuzamba.*  Fekűje,  amint  ez  a Gutái  begy 
északi  lejtőjén  közvetlenül  is  megfigyelhető,  a helvetien-torlonien 
határon  lezajlott  hatalmas  ernptios  időszak  andezittufája,  fedője 
pedig  fiatalabb  kavicsos  üledék,  melynek  korát  biztosan  megállapí- 
tanom még  nem  sikerült.  Annyi  bizonyos,  hogy  ez  a kavics  a kör- 
nyékbeli szarmata  mészköveknél  fiatalabb,  miután  a galgavölgyi 
dombsor  egyes  pontjain,  pl.  az  acsai  Nagy  Papucsbegyen,  a kövíi- 
letes  szarmatán  fekszik.  Vagy  a pannoniai  rétegek  bázisán  fellépő 
kavicsos  üledékekkel  lehet  e képződményt  azonosítani,  vagy  pedig 
levantei  kaviesterrasz  foszlányát  kell  benne  keresnünk. 

A nagy-papucsbegyi  szarmata  települési  viszonyainak  isme- 
retében stratigi  a fiailag  is  könnyen  lehetett  a gutái  hegyi  mészkö- 
vet a szarmatával  összetéveszteni,  phytogén  struktúrája  pedig,  kü- 
lönösen a mállottabb  daraboknak  valóban  édesvízi  mészkő  külsőt 
adott.  Fácies  tekintetében  paleogeográfiai  aggályaim  voltak  e kőzet 
édesvízi  eredetével  szemben,  tekintve,  hogy  nemcsak  a Gutai-hegyet 
K-ről  határoló  vanyarci  depresszióban  vannak  már  meg  szépen 
kifejlődve  a típusos  szarmata  cerithiumos  mészkövek,  lumen  ron- 
csait a Gutái  begytől  délre  a galgavölgyi  dombvonulat  magasla- 
tain is  megtaláltam.  Ez  a körülmény  arra  késztetett,  hogy  a gutái 
hegyi  mészkövet  alaposabban  megvizsgáljam. 

A gutái  hegyi  mészkő  voltaképpen  tömött  mészkő,  mely  csak 
az  egyenletlen  mállás  következtében  válik  porozusabbá,  likacsosab- 

Noszky  .1.:  A Cserhát  középső  részének  földtani  viszonyai. 
Földtani  Int  Évi  Jelentése,  bilit. 


A gutái -hegyi  mészkő  koréról  és  íacieseröl 


71 


bá.  A közel  növényi  ( pb y topén)  eredetű,  telve  már  szabadszemmcl 
is  röptűn  föltűnő  algákkal.  Az  alpákból  vékonycsiszolatot  készítve, 
az  átkristályogf'dott  frerko^ct  miott  csak  annyit  állapíthattam  meg, 
liopy  a tengeri  lekérepző  M<‘lobc*iák-‘hcz  tartóznak,  mint  a Lithot- 
amnium  is.  Az  algák  mellett  a kőzetből  néhány  más  kövületet  is 
gyűjtöttem,  elég  gyakoriak  lévén  benne,  különösen  a melobesia- 
gnmök  közepén,  koncentrikusan  bekérgezve,  a gasztropoda  lenyo- 
matok. ritkábban  kagylókőbelek.  Vertogus  ordít  ns  M ítéli.,  Cerithi- 
unt  Braunt  Part  seb.,  Ps<i  itt  niobia  Labordei  Bast.,  s ezen  kívül 
egy  meghatározatlan  korall  került  innen  elő.  .Mindegekből  máris 
kétségtelen,  hogy  egy  tisztán  tengeri  algás  mészkő  van  itt  jelen, 
mégpedig,  tekintet  be  véve  települését  is,  egy  tortonien  lajtamészkő- 
l'áeies,  melynek  képződése  a belvetien-tortonien  határán  lezajlott 
tnfahnllást  közvetlenül  követte.  Erre  vall  az  is.  hogy  a kőzet  pet- 
rografiailag  is  szorosan  kapcsolódik  a fék íí  eruptív  csoporthoz, 
amennyiben  tele  van  az  eruptív  tufahullásból  származó  zárványok- 
kal, biotit  pikkelyekkel  és  angit  szemekkel. 

A lortonien  felismerése  ezen  területen  nemcsak  azért  fontos, 
mert  a (Jalgavölgyben  e szint  eddig  egyáltalában  nem  volt  isme- 
retes, sőt  a környéken  is  Bujákig  kell  el  mennünk,  míg  tortonienre 
akadunk,  hanem  azért  is,  mert  e tortonien  folttal  kapcsolatban  ál- 
talánosabb problémák  is  vetődnek  fel.  Miután  ugyanis  ezen  egyet- 
len. eróziótól  megkímélt  folttól  eltekintve  a környéken  a tortonien 
mindenünnen  hiányzik,  s a szarmata  közvetlenül  az  eruptív  tufák- 
ra (Piisnökhatvantól  T)-re,  az  aesai  Csibaj  begyen,  a Gizella  ma- 
jortól PXy-ra.  stb.)  vagy  a helvetien  slírre  (a  galgagutai  Cseres 
begyen,  az  aesai  Nagy  Papucshegyen?)  települ,  itt  egy  jelentékeny 
yraesnrmata-posttortonien  denudncinvnl  kell  számolnunk.  Ez  a de- 
nudáció  távolította  el  a tortonien  üledékeit,  sőt  helyenkint  talán  az 
eruptív  tufákat  is  annyira,  hogy  a szarmata  eróziós  diszkordanci- 
áyal  a mélyebb  fekűre  települhetett.  Ez  a tény  viszont  még  bonyo- 
lultabbá teszi  hazai  szarmata  üledékeink  rétegtani  helyzetének 
problémáját.  Se  kráter  Zoltán**  volt  az  első,  aki  rámutatott 
arra,  hogy  hazai  szarmatánk  csupán  az  orosz  alsó,  legfeljebb  közép- 
ső szarmatának  felel  meg,  míg  a felső  szarmata  már  valószínűleg  a 
mi  alsó  pannóniai  rétegeink  fáciesében  fejlődött  ki.  Alig  ez  a meg- 
állapítás a magasabb  szarmata  szintek  hiányára  mutatott  rá,  az 
általam  fent  vázolt  törtön  utáni  denudációs  időszak  az  alsó  szarma- 
ta alsó  részéből  vesz  el  egy  részt  szárazföldi  időszak  javára,  és  így 
itt  a hazai  szarmata  tengeri,  illetve  brakk  időszak  tartamát  még 
jobban  korlátozza.  Bátorkodom  erre  a körülményre  rámutatni, 
anélkül,  hogy  további  megoldási  kísérletekbe  bocsátkoznék,  miután 
területem  erre  nézve  támpontot  nem  nyújt. 

**  Pr.  S eh  r éter  Zoltán:  A magyarországi  szarmata  réte- 
gek rétegtani  helyzete,  Koch  emlékkönyv.  127.  ol] cl. 


TÁRSULATI  ÜGYEK 
GESELLSCHAF  TSANGELEGENHEITEN 


Jegyzőkönyvi  kivonat  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1 ííoo.  évi 
február  5-én  tartott  LXXXV1.  rendes  közgyűléséről.  Elnök:  Vendl 
A I a d á r.  Jelen  vau  5(1  tag  és  45  vendég. 

Az  elnök  az  ülést  n egnyitja: 


Mélyen  lisztéit  Közgyűlés  ! 


Tisztelettel  üdvözlöm  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  iránt  ér- 
deklődő miniszterek,  intézmények  és  társulatok  megjelent  képviselőit: 
a m.  kir.  iparügyi  miniszter  úr  képvi-eletóben  jelenlevő  Pét  he  La- 
jos miniszteri  tanácsos  urat,  a pénzügyminiszter  úr  képviselőjeként 
megjelent  Bő  hm  Ferenc  miniszteri  tanácsos  urat.  a földiníJ 
velésügyi  miniszter  úr  képviselőjét  <lr.  Bevics  László  miniszteri 
osztálytanácsos  urat,  a magyar  kir.  Ferenc  József-tudoni ány egyetem 
Mathematikai  és  Természettudományi  karát  képviselő  dr. 
Szentpétery  Zsigmond  egyetemi  nyilvános  rendes  tanár  urat, 
valamint  dr.  Ferenczi  István  egyetemi  magántanár  urat,  a m. 
kir.  József  Nádor  Műszaki  és  Gazdaságtudományi  Egyetem  Bánya-, 
és  Erdőmérni'ki  Karának  képviseletében  megjelent  dr.  Vendl 
Miklós  egyetemi  nyilvános  rendes  tanár  urat,  az  Országos  Magyar 
Bányászati  Egvesidet  nlelnökét  Ti  les  János  bányaügyi  főtanácsos, 
aleluök  urat  és  Vizer  Vilmos,  bányaügyi  főtanácsos,  bányaignz- 
gató  urat.  a Magyar  Barlangkutató  Társulat  képviseletében  megjelent 
dr.  Kadic  Ottokár  egyetemi  c.  rk.  tanár,  ügyvezető  elnök  urat,  a 
Magyar  Mérnökök  és  Építészek  Nemzeti  Szövetsége  nevében  jelenlevő 
Pan  tó  Dezső  ni.  kir.  főbányatanácso,s  urat  s a Budapesti  Föld- 
rengés i Obszervatórium  képviseletében  megjelent  dr.  Szil  be  v 
József  né  asszisztens  őnagyságát  és  Sza'lkay  F ere  ne 
asszisztens  urat. 

Bensőségteljes  és  őszinte  örömmel  köszöntőm  a megjelent  höl- 
gyeket és  urakat. 

Az  elmúlt  esztendő  i < követelte  áldozatait  Társulatunktól. 

Január  22-én  hunyt  el  Treitz  Péter  választmányi  tagunk,  a 
magyar  agrogeologia  lelke.-,  apostola.  Julius  25-án  balt  meg 
Beyschlag  Fetetic  a porosz  állami  földtani  intézet  nyugalmazott 
i Inöke,  tiszteleti  tagunk.  November  7-én  hagyott  itt  berniünkéi 
S z á d e e z k y-K  a r d o s s Gyula,  a kolozsvári  egyetemen  az  ásvány- 
ion és  földián  tanára.  Mind  a bárom  nagy  halottunk  kiváló  érdemit 
emlékbeszéd  fogja  méltatni. 

őszinte  örömmel  kell  megemlékeznem  arról,  hogy  ötven  évvel  ez- 
előtt 1885-ben  választotta  meg  a Társulat  Bibéi  János,  Gyürky 
G y u 1 a és  T b i r r i n g G u s z t á v urat  rendes  taggá.  Bibéi  udvari 


Társulati  ügyek  — Gesellschnf tsangelegenheiton 


73 


tanácsos  úr,  a ruszkicai  mars ánybányák  tulajdonosa  mindig  igen 
i.-igy  figyelemmel  kísérte  a földtan  fejlődését.  (íviirkv  l'ányaiigyi 
főtanácsos  úr,  a Kiniamuráuy — Salgótarjáni  vasmű  1*.  T.  nyugalma- 
zott központi  igazgatója  az  érebánvászat  és  a kohászai  terén  kifej- 
tett érdemdús  munkássága  révén  igen  szorosan  kapcsolódott  a föld- 
tan tudományához.  Thirring  kormányfőtanácso úr,  a székesfő- 
városi statisztikai  hivatal  nagyérdemű  nyugalmazott  igazgatója,  ha- 
bár hivatásánál  fogva  távolabb  működött  a földtan  területétől,  mégis 
állandóan  éber  figyelemmel  követte  a Társulat  működését. 

Mély  tisztelettel  és  meleg  szeretettel  üdvözlöm  mind  a bárom  hű- 
séges tagtársunkat  az  50  éves  évforduló  alkalmából.  Szívből  kívánom: 
engedje  meg  a Mindenható,  hogy  még  igen  “okáig  egészségük  teljes- 
ségében üdvözölhessük  őket  körünkben.  Egyúttal  kérem  Őket,  hogy 
ezután  is  együttérzéssel  támogassák  a Társulat  önzetlen  törekvéseit, 
mint  a lepergett  i’tven  év  alatt.  Mi  az*'n  leszünk,  hogy  a lövőben  is 
ugyanavval  az.  őszinte,  mély  tisztelettel  és  igaz.  nagyrabecsüléssel 
vegyük  körül  mindegyiküket,  mint  a múltban  s a jelenben. 

Mélyen  tisztelt  Közgyűlés  ! 

Méltóztassék  megengedni,  hogy  a közgyűlés  bosszú  tárgysoro- 
zatára való  tekintettel  — az  elnöki  megnyitó  a szokottnál  rövidebb  le- 
gyen. 

A petróleum  képződésére  vonatkozó  néhány  újabb  felfogásra  és 
vizsgálatra  irányítom  rá  ez  alkalommal  a figyelmet,  anélkül  termé- 
szetesen, hogy  a tárgyat  kimeríteném. 

Ismeretes,  hogy  a kőolaj  képződésére  vonatkozó  felfogások  közül 
kémiai  szempontból  az  Engler-féle  elmélet  sokáig  egyedül  volt  az 
előtérben.  Ma  is  ez  az  elmélet  az  általánosan  elfogadott,  mert  a nagy 
(-1  terjedésben,  naey  mennyiségben  előforduló  zsírok  és  viaszok  a pet- 
róleumhoz aránylag  elég  közel  állanak.  Főként,  pedig  azért,  mert 
En  gl  érnék  sikerült  termi  ki1  s bontás  révén  zsírokból  petróleumhoz 
hasonló  termékeket  nyerni. 

E n «•  1 e r felfogásától  több  tekintetben  különbözik  A r e h a n g e 1- 
szki  (1927)  és  munkatársai  vizsgálatainak  eredménye.  Igen  részletes 
tanulmányaik  szerint  a Fekete  tenger  mai  üledéke  s a KaukáziSs  É-i 
részén  lévő  Grozny-terület  kőolajta/talmú  harmadkori  üledékei  közt 
nagy  megegyezés  állapítható  meg  a kőzetek  kémiai,  petrografiai  ösz- 
szetétele  és  faunája  alapján.  Mivel  a petróleum  itt  pnmér  helyen  van, 
megkísérelték  a mai  viszonyok  alapján  a petróleum  képződéséit  vissza- 
felé a harmadkorba  követni. 

Szerintük  a petróleum  kiinduló  anyaga  a tengeri  plankton  és 
nekton.  Ha  növények  nagyobb  mértékben  vennének  részt  az  átalaku- 
lásban, akkor  szerintük  inkább  szén  képződnék,  továbbá  más  termékek: 
ozokerit  és  pólibitumenek.  Magából  a planktonból  is  csak  akkor  indul 
meg  a petróleum  képződése,  ha  a lerakódás  oly  helyeken  jön  létre, 
hol  levegőtől  el  van  zárva,  H.S  fejlődhetik  és  bizonyos  baktériumok 
lehetnek  jelen.  A Fekete-tenger  fenekén  ilyenek  a viszonyok  s itt  meg- 
indul a kőolaj  képződése. 


74 


Társulati  ügyek  — Gesellschaf tsangelegenheiten 


Az  első  átalakulást  gázok  é~  katalizátorok  iilézik  elő,  melyek-  a 
HjjS-tartalmú  vízben  jelen  vaunak  (pirít,  vasoxid-hidrát,  kovasav). 
Denitrifikáló  és  deszulfuráló  baktériumok  hatására  a H.S,  N,  NH-  és 
H egy  része  kiválik.  A további  átváltozás  is  baktériumok  hatására 
megy  végbe,  G i n s b u r g-K  a r g i c s e v a t T.  L.  az  apseroni  olajte- 
lepeken még  ma  is  élő  baktériumflórát  fedezett  fel,  melyben  deszulfu- 
ráló, denitrifikáló,  és  fehérjéket  szétbontó  fajokat  állapított  meg. 
(1924,  1933).  Egyidejűleg  Bastin  E.  S.  amerikai  olajterületeken  is 
ugyanezt  találta.  Ezek  a baktériumok  igen  ellenállók,  némelyek  még 
70 — 75u-ot  is  kibírnak  s a víz  sótartalom-változása  iránt  is  alig  érzé- 
kenyek. Köztük  azok  a legfontosabbak,  melyek  oxigénmentes  közegben 
fehérjéket,  szénhidrátokat  és  illő  savakat  bontanak  szét  éghető  gázok: 
metán  és  hidrogén  képződése  közben. 

Az  organikus  veoyiiletek  átalakulása  a kőolajat  termelő  kőzetben 
két  részletben  játszódik  le  :3.  mindjárt  a leülepedés  után  a nitrogén- 
tartalmú vegyületek  felhalmozódnak  a szén  rovására  és  2.  a későbbi 
folyamatban  a nitrogén  mennyisége  fogy  addig,  míg  a polibitumeuek- 
re  jeli  lem  ző  arányt  eléri.  A r eh  a n ge  1 s zk  i szerint  az  olaj  kénzö- 
dése  már  korán  megindul,  vagy  a metán  képződésével  egyidejűleg, 
vagy  csak  kevéssel  későid'. 

Ma  az  orosz  geológusok  általában  biokémiai  folyamatokkal, 
baktériumok  közreműködésével  magyarázzák  a petróleum  képződését 

Hosszú  időn  át  nem  voltak  eredményesek  azok  a kísérletek,  me- 
lyek más.  nem  állati  eredetű  vegyiiletekből  igyekeztek  a kőolajat  szár- 
maztatni. Az  utolsó  néhány  év  vizsgálatai  — főként  kémiai  kutatások 
— kezdik  azonban  már  a növényi  eredet  lehetőségét  laboratóriumi 
eredmények,  tehát  nem  csak  feltevések  alapján  kidomborítani. 

Ebből  a szempontból  igen  fontosak  Hackford  ,T.  E.  vizsgála- 
tainak eredményei.  Hackford  tengeri  algákból  vezeti  le  a petróle- 
um képződését,  mert  sikerült  algák  anyagának  hidrolízise  révén  ola- 
jat és  bitumenszerű  termékeket  előállítania. 

Az  algák  kémiai  összetétele  a szárazföldi  növényekétől  bizonyos 
tekintetben  különbözik.  Jellemző  bennük  a cellulózé  aránylag  kisebb 
mennyisége,  továbbá,  hogy  alginsavat  s mannitot  tartalmaznak.  A 
kalcium  elég  fontos  szerepű  bennük  részben  kalciumszulfát  alakjá- 
ban. 

Hackford  Lnmhiario  difii  fa  fa  algából  autoklávban  l.fi  atmo- 
szféra nyomáson  vízzel  kivonatot  készített.  Az  első  kivonat  lúgos  kém- 
hatásé volt,  a továbbiak  semlegesek,  majd  savanyúak.  A lúgos  kivn- 
?'.at  'levegő  hatására  savanyúvá  vált,  kénsav  képződött  és  kalciumszul 
fát  vált  ki.  A levegő  hozzájutására  baktériumok  fejlődtek  (Chlado- 
thrix  dicliotomn),  mire  előállt  a savanyú  kémhatás.  Hackford  a 
kivonathoz  annyi  kénsavat  adott,  hogy  a kénsavtarlalom  5%  volt  s 
akkor  barna,  bitumenszerű  lest,  az  algarit  és  kevés  olaj  vált  ki.  Az  al- 
párit szerinte  amorf  test  és  főleg  algnrozeból  áll.  Az  algaritot  lTaek- 
ford  hitűmen  anyagnak  tekinti,  az  nlgaroze  pedig  maga  a tiszta  bi- 
tumen volna.  A savanyú  oldalból  kloroformmal  kivont  olaj  kénsayvnl 


Társulati  ügyek  (leselbehaf  s ;i n íliei t <*n 


75 


ti  *iiil  i*n  elég  államló,  í zódaoldat  lián  i észben  oldódik  A iiyencuk  >r 
savanyú  hidrolízise  is  alti  a rozét  és  kloroformban  oldódó  olajat  szol- 
gáltatott. 

Az  algarit  tulajdonságai  a mck itti’it  t'evíi  természetes  bitumen 
sajátságaihoz  hasonlók.  Hackford  szerint  a természetes  olajok  és 
bitumenek  gyakran  az  algák  bomlási  termékeit  tartalmazzák. 

Ezek  a vizsgálatok  természetesen  még  nincsenek  lezárva  s ezért 
az  általánosítások  még  koraiak.  Kétségtelen  azonban,  hogy  az  ered- 
mények igen  fontosak  s további  kísérletek  kiindulópontjaivá  fognak 
válni.  0 r 1 o v (1933 — 1934)  igen  lényegesnek  tartja  Hackford  ered- 
ményeit s szerinte  igen  valószínű,  hogy  a tengeri  algák  szénhidrátjai 
lenyeges  kiinduló  anyagai  a petróleumnak. 

A kőolaj  növényi  eredetét  kutató  vizsgálatok  közül  igen  fonto- 
sak Béri  kísérletei  (1932,1933).  Ezek  szerint  cellulózé  kevés  alkálifém 
hidroxidot  taitalmazó  vízben  300°C  hőmérsékleten  hevítve  kőszénszerű 
anyaggá  alakul  át  s további  melegítésre  a természetes  kőszénhez  még 
jobban  hasonlít.  Ha  az  alkálihidroxid  koncentrációja  nagyobb  volt, 
akkor  lágyabb,  könnyebben  oldódó  bitumenanyagok  képződtek.  Tehát 
az  alkálihidroxidnak  a cellulózéhoz  való  viszonyos  mennyisége  volt 
fontos  a kísérletekben.  Az  ; lkálifémhidroxid  helyett  használt  kalcium- 
hidroxid,  kalciumkarbonát,  vagy  dolomit  is  hasonló  eredményre  ve- 
zetett. 

A több  alkálihidroxiddal  képződött  plasztikus  tömeget  Béri 
protr.ftrcdiiht unitiak  i evezt.  Magasabb  hőmérsékleten  több  lúggal  é 
hosszabb  hevítésre  olajos  termék  képződött. 

A prototermék  hidrálása  révén  Béri  és  Biebesheimer  a 
természetes  kőolajhoz  hasonló  olajokat  nyert. 

A fontos  kísérletek  lényege  a következő: 

200  gr  (cellulose)  gyapot  1 liter  normál  XaOH-val  két  óráig  310 — 
330°on  melegedett  s a gyapot  barna  olajos  tömeggé  alakult.  Ez  a piö- 
totermék  a levegőn  mindig  sötétebb  lett.  végül  aszfaltszerű  kemény 
tömeggé  vált,  melynek  elemzése  azonban  alig  adott  az  eredetitől  el- 
férő adatokat.  A prototermékből  könnyen  és  nehezen  illó  olajok  desz- 
1 i Ilii  Ihatok. 

A prototerméket  autokJávbau  hidrogénnel  pmgyobb  nyomáson 
ferrum  icductum  és  jód  katalizátorok  jelenlétében  hidrálták.  Ekkor 
oly  termék  képződött,  mely  szag  és  egyéb  fizikai  és  kémiai  tulajdon- 
ságai szempontjából  a nyers  petróleumhoz  nagyon  hasonlít.  A képző- 
dött olajok  kis  optikai  aktivitásnak.  Az  olaj  desztillálása  után  maradt 
tömeg  igen  hasonlított  a természetes  aszfalthoz. 

Később  Béri  és  Dienst  W.  (1933.)  kimutatták,  hogy  a proto- 
lermékekből  krakkolással  400°-on  nyomás  alatt  hasonló  olaj  képződik, 
amely  azonban  még  oxigéntartalmú  vegyületeket  is  tartalmaz;  a fő- 
lömeg  koksz-széni  maradék. 

Több  alkálihidroxiddal  ( acellulozehoz  viszonyítva)  kizárólag 
oldódó  bitumenanyagok,  — s semmi  szilárd  maradékanyag  — képződ- 


76 


Társulati 


Ügyek 


Gese’.bcliaf  saugelegerheiten 


m*k,  míg  természetes  hidrálás  vagy  krakkolás  petróleumot  eredmé- 
nyez. 

Az  átalakulások  menetét  vázlatosan  a következőképen  tüntet- 
ték fel: 

Cellulózé * közbülső  termék 


víz  vagy  kevés  alkáli 

több  alkáli 

1 

1 

bitumen  és  maradék  szén 

rrototermék 

hidrális 

krakkolás 

oxidációs 

kondenzálás 

1 

i 

V 

1 

petróleum 

t 

aszfalt 

aszfalt 

1 

1 

hidrálás 

1 

Az  alkalikus  reakció  Taylor  nyomán  konyhasó  oldatok  (ten- 
gervíz) és  permutit  gyanánt  ható  fedőkőzetek  báziskicserélődésével 
magyarázható  meg. 

Az  alkálikus  reakció  a fedőben  levő  mészkő  vagy  dolomit  való- 
színűvé teszi. 

Béri  szerint:  A petróleum  képződését  egy  magasabb  hőmérsék- 
letű zónába  való  lesűlyedés  indítja  meg.  Ha  itt  lényegileg  krakkolás 
megy  vég’be,  aszfaltok  maradnak  vissza.  Hidrálás  révén  kőolaj  képző- 
dik. A hidrálási  folyamatokat  pirít  és  ferrokarbonat  idézheti  elő,  me- 
lyek révén  hidrogén  fejlődik  a következő  sémák  szerint: 

FeCO,  + H,0  = CO„  + Fe(OH), 

Fe(OH).,  + H.,0  = Fe(OTi),  + «H, 

FeS  + H.,0  = FeO  + H..S 
FeO  + 2H,0  = Fo(OH),  + HH2 
H2S  = H,  -L-  S 

Pl.  Sziderit  vízzel  350"  fölé  hevítve  szabad  H-t  ad,  miközben  a vas 
részben  ferrjvé  válik.  FeS  vízzel  hevítve  H,S-t  ad,  ami  erősen  redu- 
káló s földgázojkban  előfordul. 

Béri  szerint  azonban  a kiinduló  anyagban  jelenlevő  állati  és 
növényi  zsírok,  fehérjék,  gyanták  és  viaszok  is  hozzájárulnak  a pet- 
róleum-képzéshez. Különböző  helyről  való  petróleumok  különbözősé- 
gét Béri  szerint  a kiindulási  anyag  különbözősége  okozza. 

Ezek  a vizsgálatok  azt  bizonyítják,  hogy  növényi  eredetű  vegyii- 
letek  elsősorban  szénhidrátok,  átalakíthatok  olajjá.  A kémiai  kísérle- 
tek alkalmával  a geológiai  hosszú  időtartam  befolyását  a reakciók 
gyorsított  lefolyása  helyettesíti. 

Treibs  A.  kimutatta  (1934.),  hogy  a petróleumban,  aszfaltban 
és  bitumenes  palákban  porfirinok  fordulnak  elő.  Ezek  vörös,  vörös- 
barna  festőanyagok,  melyek  főként  klorofillből  és  kis  részben  hárain- 
ből  származnak.  Tehát  kétségtelen,  hogy  klorofil-tartalmú  növények 
is  részt  vesznek  a petróleumot  szolgáltató  anyagban. 


Társulati  ügyük  — (lesel lseim flsaiigelegenlíeiton 


77 


Mindezek  az  eredmények  kétségtelenül  arra  vallanak,  hogy  a szén- 
hidrátokból, s általában  a növényi  eredetű  vegyületekből  képződött 
petróleummal  is  számolnunk  kell. 

A kőolaj  képződését  a legtöbben  olyan  magas  hőmérsékleten  le 
játszódónak  vélik,  amilyen  hőmérséklet  a mesterséges  előállításkor 
szükséges.  Ez  a felfogás  Engler  alapvető  kísérleteiből  indult  ki. 
Kérdés,  hogy  valóban  szükséges-e  ez  a nagy  meleg? 

Orton  már  1886  bán  azt  tartotta,  hogy  a kőolaj  képződése  már 
2(1(1"  C alatt  is  végbemehet.  Chase  maii  (.1930.)  hangsúlyozta,  hogy 
cellulózé  közönséges  szobahőmérsékleten  is  átalakul  petróleummá  ak- 
tív hidrogén-iónok  jelenliétében.  Legújabban  Steinbrecher  kémiai 
törvényszerűségek  és  geológiai  meggondolások  alapján  jutott  arra  az 
erdményre,  hogy  a petróleum  nem  magasabb  hőmérsékleten  képződött 
Ebből  természetesen  önként  következik,  hogy  a petróleum  nem  nagy 
mélységben  képződik,  miként  A r c h a n ge  1 s z k i felfogásából  is  ki- 
tűnik. T 

Ezzel  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  LXXXV1  közgyűlését 
megnyitottunk  nyilvánítom. 

Ven  dl  Aladár  t M nők  i megnyitója  után  Treitz  Péter-röl 
T i m k ó 1 m r e,  H e y s c b I a g F e r <*  n e-ről  L i f f a A u r él  és  S z a- 
d e c z k y K a r d o s s (í  y u I á r ó 1 Szó  n t p é t e r v Z s i g m o n d em- 
lékezett meg.  L.  a Földtani  Közlöny  LXY1.  k.  p.  2 — 39. 

Majd  Liffa  Aurél  másodelnök  a választmány  egyhangú  ha- 
tározata folytán  a Szentmiklósi  Szabó  József  emlékérmet  átadja 
Vendl  A ladár  műegyetemi  tanárnak..  .....  A Társulat  egykori 
elnökének  szentmiklósi  Szabó  Józsi*  f-nek  érmével  jutalmazza 
Méltóságod  20  éves  fáradhatatlan  munkásságát.  Méltóságod  Szabó 
J ózsef  szelleméoeu  tevékenykedik  . . . Bár  adná  a Mindenható,  hogy 
Méltóságé. d sok  örökbecsű  munkával  gazdagíthassa  a magyar  föld 
megismerését  célzó  irodalmat.  Isten  áldását  kérem  a műre  és  a szer- 
zöre.“  Vendl  Aladár  köszönetét  mond.  „Őszintén  köszönöm,  hogy 
egy  .szerény  munkámat  megjutalmazták  a Szabó-emlékéremmel. 
Különös  szeszélye  a sorsnak,  hogy  annak  a kezéből  veszem  át  a Tár- 
sulat kitüntetését,  akivel  2.'>  évvel  ezelőtt  Középeurópa  egyik  legérde- 
kesebb területére,  a szászvárosi  és  szebeni  havasok  vidékére  együtt 
indulltam  el.  Te  a férfikor  küszöbét  átlépve,  én  még  egy  évvel  előtte 
állva  sokat  vártunk  az  élettől,  lelkesedéssel,  tele  rugalniassággall  in- 
dultunk útnak;  ma  galambősz  fejjel  előttünk  az  élet  ősze.  . . A rugé- 
konyság,  a fiatalság  ha  (*I  is  hagyott  kissé,  a tudomány  önzetlen  sze- 
retete  a régi.  A Társulat  inai  nagyjainak  köszönöm  a kitiiiiitetést,  a 
légi  nagyjainak.'  akik  tanáraim  voltak  köszönöm,  hogy  megtanítottak 
öncél  nélkül  szeretni  a tudományt,  az  ö számukra  vettem  át  ezt  a (leg- 
nagyobb kitüntetést/1 

Ezután  a titkári  jelentés  következett. 


78 


Társulati  ügyek 


Gesel  Ischaftsangelegvnlieiten 


Mélyen  Tisztelt  Kön  gyűlés! 

Az  elmúlt  1935.  esztendő  mozgalmas  időszak  volt  társulatunk  és 
a közelálló  intézmények  életéiam.  Fény  és  árny,  öröm  és  szomorúság 
egymást  kísérték. 

360-an  voltunk,  akik  részt\ ettünk  a társulat  életében;  ez  a szám 
az  előző  évi  taglétszám  némi  emelkedését  jelenti.  A tagok  ajánlása 
révén  különös  érdemeket  szereztek:  V e n dl  A I a d á r.  és  V i g h 
(1  y u 1 a,  akik  3 — 3,  B ö h m F e r e u c 2,  1 1 o r u s i t z.k  y F e r e n e,  J p- 
g o.v  i t.  s L a .j  o s,  K utas  s y E n d r e,  L í f í a A u í é 1.  P e t h e L a- 
j o s Re  i c h e r t Ró  b ért.  Szent  p é í e r y Z s i g m o n d,  V i t á 1 i *> 
István  és  Vendl  Miklós,  akik  1 — 1 új  tagot  hoztak  körünkbe. 
Pártoló  tag  lett  az  European  (1  a s et  Electric  Compa  ny,  Bu- 
dapest. Uj  rendes  tagjaink:  Bárány  Karoly,  !>inda  .János,  bá- 
ró E ötvös  L ó r á n d G e o 1'  i z i kai  Int  é z e t.  Fi  r d é 1 y i F a z e- 
k a s J á n o s.  Fekete  de  n ő,  Fekete  Z o 1 t á n,  H i r s c h n e r J o- 
z s e 1‘,  I p a r ii  g y i Minis  */  téri  u m X.  szakosztálya,  K á r p á t i 

.T  e n ő,  K i s g y ó ni  B a k o n y v i d é k i FI  g y e s ii  1 1 K ő szén  b á- 

n y a r.  t.,  K u 1 li  a y (1  y u 1 a,  M á t r a v i d é k i K ő s •/  é n 1)  á n y a r 

t..  M e i n li  a r d t V i 1 m o s G y u 1 a.  Szűcs  Z o 1 1 á n,  és  V i d a c s 

A 1 a d á r. 

Az  esemén.\ek  egymásutánjából  kiemelkedik  néhány  örvendetes 
alkalom  is.  A társulatunkhoz  igen  közelálló  két  felsőoktatásügyi  in- 
tézmény, a jelenleg  Söpri  óban  működő  selmeci  1 ányá.-zati  főiskola, 
most  a Műegyetem  szerves  része,  tagtársaink  tekintélyes  részének  ne- 
velője, ez  év  június  27-én  ünnepelte  működésének  200  éves  évfordulóját. 
Az  ünneplő  főiskola  és  a PYddtani  Társulat  életében  — az  említett 
nevelői  munkásságon  kívül  — is  van  közösség.  Így  1872-ben  a sel  nec.i 
főiskolához  tartozó  lelkes  tagtársak  megalakították  ott  a Földelni 
Társulat  fiókegyletét.  Fi  fiókegylet  munkásságának  egyik  legszebb 
bizonyítéka  az  a monográfia,  mely  Selmecbánya  földtani  felépítéséről 
értesít.  Változtak  azóta  az  idők  és  most  társulatunk  (1847-i)  szülőföld- 
je, Sopron  városa  ad  otthont  a volt  főiskolának. 

Október  havában  ünnepelte  a Pázmány  Péter  Tudományegye- 
tem fennállásának  300  éves  évfordulóját.  Társulatunkat  különös  hála 
fűzi  a Tudomány  Egy  etemhez,  mert  annak  a földtant  és  rokon  tudo- 
mányait művelő  kiváló  tanárai  munkásságukkal  példát  es  tartalmai 
adtak.  Van  azonban,  ami  az  emlékezés  hangulatát  zavarja  és  ez  a 
társulatunktól  már  töob  ízben  sürgetett  kérés,  hiány,  hogy  az  őslény- 
tan tanszékét  töltsék  be,  mert  e tekintetben  egyedül  állunk  a művelt 
nemzetek  között.  Az  őslénytan  a földtan  alapvető  segédtudománya, 
mely  minden  európai  államban,  legallább  egy  főiskolán,  külön  intéze- 
tet és  azt  vezető  tanárt  kap.  Ép  ezen  oknál  fogva  igen  kívánatos  lenne, 
ha  a jubiláló  egyetem  e nagy  hiányát  pótolnák. 

A földtan  és  rokon  tudományainak  terjesztésének  érdekében  két 
részletes  emlékiratot  dolgoztak  ki  tagtársaink,  nevezetesen  a hadige- 


79 


Társulati  ügyek  — - GeselIschaflsniigelegenheileiL 

ológia  fontosságára  és  az  idegenvezetők  megfelelő  kiképzésére  vonat- 
kozó 1h  gr. 

Míg'  egyfelől  rést  igyekeztünk  ütni  a tájékozatlanság  és  közöny 
állapotán,  addig  felemeltük  szavunkat  .1  Polgári  Tanárképző  Főiskola 
ii.i  tananyagának  szaktárgyainkat  leszorítani  akaró  terve  ellen,  (‘sze- 
rint az  ásványtan  óraszámát  "2."> % , a kőzettan  és  földtan  óraszámát 
73%-al  íövidítették  meg:.  A Kultuszminiszter  önagymélltúságához  be- 
terjesztett emlékiratunk,  melyet  Mauritz  Béla,  Szeitpétery 
Z s i g m o n d egyetemi  tanárok  egy  szőkébb  körű  bizottsággal  dolgoz- 
lak ki.  a többi  között  így  indokolja  u Társulat  kérelmét: 

\z  ( ddigi  (a  jelenleg  még  érvényben  lévő)  tanrendben  is 

szűkre  szabott  ásvány-földtani  tananyagot  megrövidíteni  a tudomá- 
nyos színvonal  feladása  és  a főiskolai  hallgatók  szakképzésének  ve- 
szélye nélkül  nem  lehet.  A megrövidítésnek  egyik  következménye  az 
lenne,  hogy  az  ásvány-földtanban  rejlő  nagy  pedagógiai  érték  telje- 
sen elveszni*  a hallgatók  számára.  Aki  valamikor  a közép-  vagy  felső- 
iskolában ezt  a tudományt  tanította,  feltétlenül  tudja,  hogy  a 
természet  hatalmas  (nőinek  megfelelően  képzett,  szakember  által  való 
ismertetése  minő  csodálatos  felemelő  hatással  van  a tanuló  leik  ii  lété  re, 
aki  ebből  kicsinységének  tudatára  ébred,  tehát  szerénységet  is  tanul. 

A löld  képződményeinek  és  természeti  kincseinek  megismerte- 
tése fejleszti  a megfigyelőképességet,  a jelenségek  közötti  összefüggé- 
sek megértése  pedig  a logikus  gondolkozást  és  az  ítéletalkotó  képessé- 
get neveli.  Megemlíthetnénk  iit  a tanuló  vallásos  lelkületűre  való 
mély  hatást  is,  ami  az  ifjúban  felébred,  illetve  megerősödik  a termé- 
szetben működő  erők  nagyszerűségének  megismerése  folytán. 

Végül  mint  egyik  legsúlyosabb  érvet  említjük  itt  az  ásvány- 
kőzettan és  földtan  fontosságát  illetően,  hogy  e tudományágak  Legal- 
kalmasabbak a hazai  föld  alkotásának,  felépítésének  és  természeti 
értékeinek  megismertetéséi e és  megszerettetésére.  Az  új  tanterv  a 
megcsonkított  keretek  között  a fentebbi  szempontok  szolgálatát  lehe- 
tetlenné teszi.  A hiányos  képzés  a hallgatókban  felületes  tudást  és 
veszedelmes  félműveltséget  alakít  ki.“  . . . 

Az  emlékiratot  megküldtük  a testvér-intézményeknek:  a Műegye- 
tem Bányászati  és  Kohászati  Karának,  a Bányászati  és  Kohászati 
Egyesületnek,  a Magyar  Mérnökök  és  Építészek  Nemzeti  Szövetségé- 
nek, az  Országos  Erdészeti  Egyesületnek,  az  Országos  Mezőgazdasági 
Kamarának,  az  Országos  Magyar  Gazdasági  Egyesületnek.  Ezek,  ki- 
vétel nélkül  helyeselték  társulatunk  okfejtését,  hasonló  értelmű  em- 
lékiratokkal a maguk  érveit  is  felsorakoztatták.  A beadványok  el- 
mentek és  eljutottak  az  illetékesekhez,  félő  azonban,  hogy  az  idegen 
szakmájú  kartársak  csak  saját  elgondolásaik  megsértését  látják 
és  így  a világos  érveket  ne  mtudják  megérteni.  Minden  bizalmunk  e 
kérdésben  a magas  kormányzatban  van.  aholl  pártatlanul  szemlélve  e 
törekvéseket,  felismerik  e kérdés  egyedül  helyes  megoldásának  módját. 

E szinte  meddő  törekvések  mellett  vannak  örvendetes  események 


80 


Társulati  ügyek  — Gesellschaflsangelegenheiten 


is,  mikor  kitüntetés,  illetve  előléptetés  ismerte  el  a magyar  geológu- 
sok munkájának  értékét. 

A Magyar  Tudományos  Akadémia  1935-ben  kiadott  nagydíját, 
az  ölök  értékű  legjobb  munka  jutalmát:  Ven  dl  Aladár  dr.  érde- 
melte ki.  Mau'ritz  Béla  dr.  a II.  oszt.  érdemkeresztet  kapta 
es  a Tudományos  Akadémia  igazgató  tanácsának  tagjává  választották. 
Km  szí  Kálmán  és  Liffa  Aurél  dr.  pedig  a legfelső  elismerés, 
nyerte  el.  László  Gábor  főgeolőgust  földtani  intézeti  helyettes 
igazgatóvá,  Rozlozsnik  Pál  főgeolőgust  földtani  intézeti  aligaz- 
gatóvá, Maros  Imre  II.  oszt.  főgeolőgust  1.  oszt.  főgeológussá. 
Ke  re  nézi  István  és  Vigh  Gyula  dr.  osztálygeológusokat  fő- 
geológussá,  Pét  be  Lajos  miniszteri  tanácsost  miniszteri  ügyosz- 
tály főnökévé.  Fan  tó  Dezső  bányata.uáesost,  főbányatanácsossá 
nevezte  ki. 

Amilyen  őszinte  örömet  vált  ki  ez  az  elismerés  illetőleg  előlépte 
tés,  annyira  nyugalanító  a fiatalabbak  helyzete.  Míg  béke  éveiben 
2(i — 2(i  éves  korban  végleges  állást  töltöttek  be  a tagtársak,  addig 
most  a 32  évesek  is  ideiglenes  alkalmaz  ittak.  Egyébként  is  meggondo- 
landó, hogy  vájjon  a szakállások  betöltésénél  nem  lenne-e  jobb  ver- 
seny-vizsgálatra bocsátani  a pályázókat  és  az  eredményre,  nem  pedig 
külső  befolyásra,  egyéni  érzelmekre  alapítva  elintézni  egyesek  és 
vje-lük  együtt  egy  jobb  sorsra  érdemes  szakma  jövőjét.  A MÁV  és 
igen  sok  vállalat  újabban  már  így,  verseny-vizsga  alapján  protekciót 
kizárva,  tölti  ne  a szakadásokat. 

1(5  tagtárs  egyébként  7 szakülésen  18  értekezést  mutatott  be. 
2 — 2 előadást  tartott  Mottl  Mária  és  Ivertai  Gy.,  1 — 1 előadással 
szerepeltek:  Meznerics  Ilona,  Balyi  K.,  Bob  est  B.  Einszt 
K.,  K n d r.é  d y E,  Jaskó  S„  Maros  L,  Méhes  Gy.,  Papp  F., 
Papp  S.,  Seb  rét  er  Z.,  S m a 1 W.,  Szádeczky  E.,  Szentpé- 
l,e.r.y  Zs.,  s Tömör  Tliirring  J.  A 18  előadás  közül  ásványtani 
tárgyú  volt  4,  kőzettani2,  földtani  5,  őslénytani  5,  talajtani  1 és  egyéb  1. 

Nem  lenne  azonban  hű  a kép,  ha  ezenkívül  nem  emlékeznénk 
meg  azokról  a nagyobb  tanulmányokról,  méÜyek  szaküléseken  kí- 
vüli időszakban  készültek  el  és  előadás  mellőzésével  jelentek  meg  a 
Földtani  KözJ.öny-ben.  12  ilyen  értekezés  közül  4 ásványtani.  4 kőzet- 
tani, s 4 geológiai  tárgyú  volt.  Az  érdemes  szerzők  névszerint:  Feke- 
te Zoltán  geológiai-,  lvoch  Sándor  ásványtani-,  vitéz  Len- 
g1  yr  e 1 E n d r e kőzetta ni-,  N o s z k y .Te  n ő geológiai-,  P a n it  ó D e z s ö 
a dunai  aranymosásról  szóló-.  Bei  ebért  Róbert  ásványtani-, 
Ií  o z I o;z  s n i k P á ,1  geológiai-,  S e h r é te  r Zol  t á n geológiai-, 
S z t r ó k a y K á 1 mán,  fi’  o k o d y L á s z 1.  ó,  V a v r i n es  c z G á b o r 
és  Zombor.y  László,  ásványtani  dolgozattal.  Mindezek  az  el- 
hangzott előadások  anyagával  együtt  a Földtani  Közlő, ny  LXV.  kö- 
tetében jellentek  meg,  mely  az  elmúlt  évben  3(54  lap  terjedelmű  volt  s 
melyet  XIII.  tábla,  7(i  szövegközölti  ábra  lett  teljessé.  Ezt  a terjedel- 
met csakis  az  adományok  tették  lehetővé,  hisz  a tagdíjakból  befolyó 
KHIO  P.  mindössze  egy  negyedévi  szám  megjelenését  biztosítja.  Mind 


Társulati  ügyek  — Gesellschaflsangelegenhöiteu 


81 


a kormány  hatóság-,  mind  pedig  a vállalatok  egy  része  törekvéseink 
megértése,  elismeréseképen  az  elmúlt  évben  is  anyagilag  segítettek. 

A MAGYAR  ÁLTALÁNOS  KÖSZÉNBÁNYA  RT.  300  P,  a SALGÓ- 
TARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA  RT.  2(Kl  P,  az  EUROGASCO.  120  P,  a KI- 
MAMURÁNY  SALGÓTARJÁNI  VASMŰ  RT.  100  P,  az  ALUMÍNIUM- 
ÉRC  ÉS  BÁNYA  R.  'I'.  100  P,  a M.  K1R.  ÁLLAMI  VAS-  ACÉL-  ÉS 
GÉPGYÁR  20  P.adománya  hozzájárult  ahhoz,  hogy  a Földtani  Köz- 
löny az  említett  terjedelemben  megyeien  hetett.  A szerzők  közül  is 
löhhen  kutatásaink  fontosságától  áthatva  sajátjukból  is  áldoztak, 
hogy  munkájuk  eredményét  közölhessék.  Az  adakozókat  csat;  őszint  • 
köszönet  és  elismerés  illetheti.  Egyébként  az  összes  bevétett  5641  P 35 
fillér,  az  összes  kiadás  pedig  5538  P 00  fillér,  mely  összegből  közel 
4900P-őt  a Földtani  Közlöny  előáll lítására  fordítottunk,  a fennmaradt 
638  P-ből  pedig  120  P-t,  mint  az  Eurogasco  alapítótagdíji észletét  az 
alaptőkéhez  csatoltunk.  Külön  ki  kell  emelni  azt,  hogy  a választmány 
1035.  november  6-i  ülésén  elhatározta  előadó  ülések  rendezését,  hogy 
a tagtársak  a geológiával  kapcsolatos  kérdésekről,  a kutatások  mai 
eredményei  alapján  tájékoztassák  egymást  és  a művelt  nagyközön- 
séget. László  Gábor  dr.  földtani  intézeti  h.  igazgató  december  12- 
én  „A  Föld  kora.  Időszámítás  a földtörténetben.**  e.  előadását  180  tag- 
társ és  vendég  hallgatta  nagy  érdeklődéssel. 

A ni.  kir.  Földtani  Intézet  1935.  évi  működése. 

A m.  kir.  Földtani  Intézet  az  elmúlt  évben  is  serényen  folytatta 
gyakorlati  és  tud  miányos  munkásságát  Lóczy  Lajos  dr.  vezetése 

alatt 

A vízügyi  és  fúró-osztály  fokozott  igénybevétel  mellett  a kötele- 
ző bejelentés  és  fúrási  anyagszolgáltatás  következtében  tömegesen  be- 
érkező fúrási  adatokat  gyűjtötte  és  a kincstári  Tárd  I.  és  Örszenmik- 
lós  L,  az  Kurógasco  rnihályii  I.  és  görgetegi  fúráspróbáin  kívül  a 
pestszenterz  ébeti,  a vasfonalgyári  mintaanyagaival  együtt  feldol- 
gozta. 

A fúrási  anyagok  osztraeoda  faunájának  feldolgozását  a múlt 
évben  i.->  Zalányi  Béla  dr.  külső  munkatárs  végezte,  Síimeghy 
József  dr.  pedig  a fúrások  mikrófaunájának  vizsgálatával  párhu- 
zamosan a pannon  makrofaunájának  1934-ben  megkezdett  regionális 
tanulmányozásával  f ogl  a l kozo  tt. 

A muzeum  fiók-anyagának  1934.  évben  megindult  rendezése  és 
leltári  jegyzékbefoglalása  a múlt  évben  is  folytatódott. 

A Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  1925-28  évekrőll  megjelent  kö- 
tete* 2.»2  oldalon  sok  becses  adatot  tartalmaz  Budapest  és  környéke, 
Gerecse,  \ értés,  Börzsöny.  Eperjes  Tokaji  hegység,  Sopron  m.  É-i  ré- 
.-'Ze,  Székesfehérvár  környékéről,  Aggtelek-,  Bárczháza-,  Büdöspes.-, 
Kecskeluk-barlangokban  végzett  ásatásokról.  Ezenkívül  Maglódi  /hát 
és  a Tápióvölgy,  a Duna-»Tisza  közét  É-ról  szegélyező  vidék,  a Kiskun- 


82 


Társulati  ügyek  — Gesflsehaftsangelegenheiten 


ság  és  Jászság  szikeseinek  leírását  találni  meg,  Nagykőrös, 
Kecskemét,  és  Kiskunfélegyháza  pleisztocén  és  holocén  képződménye- 
ire, illetve  talajaira  vonatkozólag  tartalmaz  fontos  adatokat 

Az  agrogeologiai  térképek  közül  2 darab  1 : 25.000  méretű  terme- 
léstechnikai térképlapot  adott  ki  az  Intézet. 

A m.  kir.  Iparügyi  minisztérium  megbízásából  a budapest  kör- 
nyéki területen  RozJozsnik  Pál  főgeológus,  aligazgató  Szedő 
lyi  Elek  bányamérnök  közreműködésével  Csornád — Pót — váchartyán 
környékén  végzett  műszeres  felvételeket.  Pávai  Vájná  Ferenc 
dr.  főbányatanácsos  ugyancsak  Budapest  környékén  az  előző  évek 
során  megállapított  boltozatokat  dolgozta  ki  részletesen.  A Mátra 
É-i  oldalán  S cl)  r éter  Zoltán  dr.  főgeológus,  Szentes  Ferenc 
dr.  és  S c h m i d t E 1 i g i u s dr.  adjunktus  közreműködésével  folytatta 
Ny-felé  Rozlozsnik  Pál  főgeológus,  aligazgató  1934  évi  parád- 
környéki  felvételeit.  Nagyhátony,  Maconka  és  Dorogháza  községek  kö- 
zött az  elősteier  gyűrődési  fázisban  keletkezett  boltozatokat,  míg 
Mátraverebély  és  Mátramindszent  környékén  a törtön  utáni  gyűrődési 
fázisba  tartózó  antiklinálisokat  mutatott  ki  és  konstatálta,  hogy  a 
maconkai  búb  felső-oligoeénkori  kőzetei  bitumen  szagúak.  Feren- 
czi  István  dr.  főgeolőgu*,  egyetemi  m.  tanár  a kétévi  munkája 
alapján  Sóshartyán  és  Endrefalva  között,  illetve  Marcal  és  Piliny 
körül  két  felemelt  helyzetű  területet  jelölt  ki.  Megállapítása  sze- 
rint a felsőoligoeénkori  slíres  fáciestei-iilleten  a kőzetek  bitumensza- 
gnak, a Magyargéc  melletti  fúrástörmelékben  pedig  könnyű  olajszag 
volt  észlelhető.  Horusitzky  Ferenc  dr.  intézeti  asszisztens  az 
1934  évben  megkezdett  galgavölgyi  felvételeit  folytatta,  melynek  leg- 
fontosabb eredménye,  hogy  Bér  köz-ég  határában  felsőoligoeénkori 
maggal  bíró  redőt  mutatott  ki.  Az  eesegi  gyengén  sós  víz  fellépését 
is  ezzel  hozza  összfüggésbe.  Liffa  Aurél  dr.  ny.  földtani  intézeti 
igazgató,  műegyetemi  ny.  rk.  tanár,  a Kereskedelmi,  majd  az  Iparügyi 
Minisztérium  részére  folytatta  kaolin  és  tűzálló  agyag  kutatásait. 
Vigh  Gyula  dr.  főgeológus  rövid  kiegészítő  bejárással  lezárta  mát- 
raalji  felvételeit.  Az  1934-ben  megkezdett  tardi  kutatófúrás  1780.9  in- 
ban az  oligocén  rétegekből  vetődéses  érintkezéssel  triász  mészkőbe 
.jutott, ahol  azt  1824,8  m-ben  beszüntettek.  A fúrásban  125 — 320  ni  kö- 
zött 19  földi-szurkos  szintéi.  1159  m után  pedig  több  szintben  gáz  és 
olajnyomokat  találtak.  Még  a triászmészkőrepedések'brn  is  volt  olaj- 
nyom.  A kérdéses  szintek  vizsgálata  folyik.  A hidrológiai  kutatások 
keretében  László  Gábor  dr.  h.  igazgató  az  artézi  kútkataszter  ki 
egészítését  folytatta.  Hidrológiai  szempontból  igen  figyelemre  méltó 
az,  hogy  Pávai  Vájná  Ferenc  az  elmúlt  évben  a Margitszigeten 
telepített  fúrása  révén  71"  C-os  kénes  3500  pl-t  adó  hévforrást  tárt  fel. 
Siimeghy  József  dr.  főgeológus  és  Sc'herf  Emil  dr.  oszály- 
geoílógus  a Földművelésügyi  Minisztérium  Vízrajzi  Osztályával 
együtt  működve  talajvízmegfigyelő  kutakat  telepítettek.  A reambu- 
láeiós  felvételek  és  gyűjtések  keretében  Vigh  Gyula  dr.  főgeoló- 
gus  a Gerecse  hegység  részletes  reambulációs  vizsgálatát  folytatta! 


Társulati  ügyek  — Gesll.schaft.sangelegenheiten 


83 


és  a Pisznice-barlanghan  végzett  barlanggenotika:  \ i zalaiatokat. 
Noszky  .lenn  dr.  múzeumi  i iiaz.ua tó-őr  Romhány  környékén  vég- 
zett kiegészítő  felvételeket.  Jugovits  Lajos  dr.  egyetemi  magán- 
tanár a balatoiunelléki  bazaltokat  tanulmányozta.  Kutass  y K n d r e 
dr.  egyetemi  ni.  tanár,  adjunktus  a bakonyi  triász  kövületek  begyűj- 
tését folytatta.  Majzon  László  dr.  intézeti  gyakornok  és  Szent- 
iványi  Ferenc  dr.  a budapest vidéki  oligooénfauna  begyűjtését 
és  tanulmányozását  végezték. 

A talajtani  felvételiek  keretében  Se  herf  Emil  dr.  osztálygeo- 
lógns  a dunántúli  löszöket  tanulmányozta,  a termelés  technikai  or- 
szágos talajféivételekben  pedig  Kreybig  Layos  dr.  gazdasági  fő- 
tanácsos, fögeológus  vezetése,  illetve  ellenőrzése  mellett  Endrédy 
K n d r e dr.  Sík  K á r o I y.  É b é n y i (1  y u I a,  Z a kari  á s J e n ő 
vegyészek,  Buday  György  gazdasági  akad.  s.  tanár,  W i t k o v s z- 
ky  Endre  dr..  Hun  Ferenc  és  Török  László  dr.  vegyészek 
vettek  részt. 

A Földművelésügyi  Minisztere  ír  a ebem  iái  laboratórium  ve- 
zetésével Emszt  Kálmán  dr.  nyugalombavonulásától  kezdve  az 
Országos  Chemiai  Intézet-tői  áthelyezett  Kárpáti  Jenő  dr.  kísér- 
letügyi igazgató  oízta  meg.  Majzon  László  dr-t  pedig  ideglenes 
minőségű  gyakornokká  nevezte  ki 

Az  Iparügyi  Minisztérium  fennhatósága  alá  tartozó  báró  Eötvös 
Lóránd-féle  geofizikai  intézet  a'  geológiai  felvételekkel  párhuzamo- 
san Budapest  környékén  végzett  részletes  ge  > fizika i és  mágneses  fel- 
vételeket, ahol  több  jól  körülhatárolt  geofizikai  maximumot  sikerült 
kimutatnia. 

A M a g y a r B a r 1 a n g k utat  ó T á rí  u 1 a t 1933.  évi  működé- 
se főleg  a várbeli  pincebarlangok  fellendítése  körül  mozog.  A székes- 
főváros a nevezett  barlangok  kutatását,  feltárását  és  rendezését,  va- 
lamint a várhegyi  barlangoknak  idegenforgalmi  szempontból  valló  ke- 
zelését a Társulatra  bízta.  E megbízás  folytán  és  az  egyes  minisztériu- 
mok és  a székesfőváros  erkölcsi  és  anyagi  támogatásával  a munka 
múlt  évi  április  hóban  megindult  és  még  jelenleg  is  folyik.  Bár  ennek 
a nagyszabású  barlangfeltáró  munkának  idegenforgalmi  céljai  van-, 
mik.  a tudományos  szempont  is  állandóan  érvényesül.  Feltárás  alá 
kerültek  eddig  a Beliigy-.  a Pénzügy-  és  a Külügyminisztérium  pin- 
cebarlangja. A Várhegyi  barlangok  megnyitása  óta  4672  fizető  ven- 
dég látogatta  meg,  a belépődíjakból  befolyt  összeg  pedig  1490  P-á  tesz. 

A Társulat  a letűnt  évben  a tisztújító  közgyűlésen  kívül  5 szak1- 
ü lést  tartott,  amelyen  Cholnoky  Jenő  dr.  a barlangok  keletke- 
zésének lehetőségeiről,  K a d i c Ottokár  dr.  a balatonfüredi  Lóczy- 
barlang  leltárasáról,  a Peskó-barlang  leiásatásának  eredményeiről  és 
Hermán  0 1 1 ó-ról,  mint  a tudományos  barlangkutatás  megindító- 
inról  tartott  előadást..  Mottl  Mária  dr.  a cserépfalui  Mussolini- 
barlang  őskori  állatvilágár óll,  Jaskó  Sándor  dr.  a Bakonyban 
végzett  karsztmorfológiai  tanulmányairól  és  a Baradlában  eszközölt 


84 


Társulati  ügyek 


Gesltschaf  tsangelegenb.éTTen 


kutatásairól  számolt  he.  (i  a ál  T s I v á u <lr.  II  o 1 1 e n <1  nuíier  F e- 
renc  dr.-ról  emlékezett  mo?,  s végül  Kerekes  József  Felsőtár- 
kány  és  Görömbölly-Tapolcza  vidékén  eszközölt  karsztmorfológiai 
megfigyeléseiről  számolt  he. 

(A  titkár  ezután  ismerteti  az  1935  évben  megjelent  fontosabb 
geológiai  munkákat.  L.  Bibliographia  Geologiea  Hungarica.) 

. . . Mielőtt  az  1935  évi  hazai  geológiai  munkásság  áttekintését 
befejeznék,  tegyen  szabad  röviden  felidézni  egy  tagtársunk  személyét, 
akinek  nem  jutott  osztályrészül  az  a szerencse,  hogy  külön  érteke- 
zéssel örökítse  meg  a tevét,  de  aki  mégis  kivette  a részét  a geológu  . 
munkából:  nem  hírért.  Elismerésért,  hanem  önzetlen  szeretedtől  Le- 
gény i Ferenc  egri  földbirtokos,  levelező  tagunk,,  aki  szabad  ide- 
jét kövület  gyűjtésre,  geológiai  megfigyelésekre  fordítja,  nagy  segít- 
ségére lévén  a geológusoknak.  Az  eset  tanulságos,  mert  példát  ad 
arra,  hogy  vannak  nemesebb  szórakozások,  mint  a vadászat,  kártya  és 
hasonlók,  hol  az  öröm  annál  teljesebb  minél  nagyobb  az  odaadás,  de 
példát  nyújt  a felvevő  geológusoknak  is,  akiknek  szerényen,  de  mes- 
teri módon  meg  lehet  kedveltetni  a földtani  kutatást  nem  szakembe- 
rekkel is.  Legányi  Ferenc  érdemes  munkássága  S eh  r éter 
Zoltán  a Földtani  Közlönyben  megjelent  dolgozatából  tűnik  ki.. 

Végüli  irányítsuk  figyelmünket  a külföldi  geológiai  események- 
re. Ez  év  őszén  ünnepelte  a Svájci  geológiai  Társulat  fennállásának 
50- i k évfordulóját.  Miután  a kedvezőtlen  anyagi  viszonyok  folytán 
nem  tudtuk  képviseltetni  magunkat,  elnökségünk  meleghangú  levél- 
ben üdvözölte  a testvéregyesületet,  melly  átiratunkat  az  Ecloga  üd- 
vözleteket taralmazó  számában  2.  helyen  közölte. 

1935  október  20 — 2(i-án  zajlott  le  a VII.  nemzetközi  bányászati  é- 
allkalmazott-geológiai  kongresszus  Párisban.  A Társulat  tagjai  közül 
dr.  Hf  reze  g h J ó z s e f,  M a y e r Rez«  ő,  H o r u s i t z k y F e i e n c 
és  az  elsőtitkár  vettek  részt,  a két  utóbbi  a Magyar  Általános  Kőszén- 
bánya  r.  t.  ösztöndíj  adománya  folytán.  A tárgysorozat  gazdag  volt. 
120  bányászai,  127  k<  hászati  és  108  alkalmazott  geológia  kőiébe  tartozó 
előadás  hangzott  el. 

Az  ellsőtitkár  az  alkalmazott  geológia  körébe  tartozó  tárgyakat 
kísérte  figyelemmel.  Méltóztassék  megengedni,  hogy  egész  röviden 
az  ott  elhangzott  e'őadásokat  általánosságban  jellemezze  és  néhányat 
kiemeljen.  Az  alkalmazott  geológiai  Szakosztályban  a magmatikus 
üledékes  hasznosítható  ásványi  anyagokról,  továbbá  a petróleumról, 
a geoflógia  fontossága  a közmunkák  létesítésénél,  talajtani,  hidrogeo- 
lógiai, geofizikai  kérdésekről,  a kutató  intézetek  munkásságának  ese- 
ményeiről és  az  egységes  eljárások  fontosságáról  volt  szó. 

Legyen  szabad  röviden  utalni  arra,  hogy  e kongresszuson  egy 
külön  Szakosztály  foglalkozott  a műszaki  munkálatoknál  a geológu- 
sok részvételének  eredményességéről;  francia,  svéd,  olasz,  afrikai  kar- 
társak iiugkapóan  érdekes  beszámolói  voltak  ezek.  Az  egyik  előadás 


Társulati  ügyek  — Gesl'l  ehaftsaiigeleguiheiten 


85 


( jry  Nancy  niellefti  víztelenítés,  draiaage  különös  küvotelmenyeiiről 
számolt  hp.  Itt  posidoniás  tavtnlmú  agyagos  rétegek  annyira  megduz- 
zadtak.  hogy  a pincéket  és  alapokat  komoiiyan  ve  zélyeztették.  A geo- 
lógus oldotta  meg  a kérdést,  aki  felismerte  a pirít  .jelenlétét,  mely  elbo- 
molva gipsszé  alakult  és  térfogat  növekedést  idézett  elő;  az  okot  fel- 
ismerő megfelelő  javaslat  (“lejét  vette  a további  karoknak.  A többi 
('lüadó  is  mind  kézzel  fogliatóan  bizonyította  be,  hogy  szükséges  a 
geológus  meghívása,  minden  olyan  munkánál,  ahol  nagyobbszabású 
fölldm  unkát,  illetve  vízügyi  feladatot  akarnak  végrehajtani.  Határo- 
zatba is  ment,  hogy  a kongresszus  résztvevői  saját  államaikban 
igyekeznek  a fenti  gondolatnak  megnyerni  az  arra  illetékeseket.  Ha  ha- 
zai viszonyainkra  gondolunk,  itt  is  kívánatos  lenne  odahatni,  hogy 
geológusokat  hívjanak  meg  minden  nagyobb  műszaki  munkához.  Az 
utolsó  néhány  év  példái  közül  elég  hivatkozni  a tihanyi  útcsúszások- 
ra.  az  Ózd  melletti  patak  esetére,  a dunai  vízmű  alagútnak  omlására, 
arra,  hogy  több  új  nagy  épület  -•*> — 30  cni-t  süllyedt  Hildán  a Margit 
körút  mellett,  mert  nem  hívtak  geológusa.  A fehérvári-balatoni 
át  is  jóval  drágább  és  rosszall!)  minim,  mintha  geológusokat  is  be- 
vontak volna.  Ma  még  a helyzet  az,  mint  az  orvosokkal  volt  10  •’><> 
évvel  ezelőtt,  akkor  hívták  meg  a geológust,  mikor  a baj  már  bekövet- 
kezett. Kétséfftc'en,  kívánatos  lenne  Uhut  nőni  nionopolisztikusan,  lia- 
nrtn  belátásnál,  főiskola' nk,  illetve  magán  geológusok , a Földtani  Inté- 
zet bevonása  mindenütt,  ahol  nagyobbszabású  földmunka,  vízszerzési, 
vízügy  i kérdés  vár  megoldásra,  az  illető  kérdésben  szalu  valóit  (spe- 
cializálódott) geológust,  nagyobb  jelentőségű  kérdéseknél  többet  meg- 
hívni. 

Visszatérve  a Nemzetközi  Hányászati  s alkalmazott  geológiai 
kongresszusra  tárgy  szerint  egyébként  az  Au,  Cu,  Zn,  Pb  továbbá  a 
szenek,  mangánércek,  kősó,  kén.  agyagok,  bauxit  és  petróleum  váltot- 
tak ki  különös  érdeklődést. 

J.  Oreel  800  mintának  t berni  elemzéssel  való  vizsgálata  alap- 
ján kaolin,  montmorilh  nit,  hydrargilit,  limonit,  goethit,  diaspor, 
montronit,  beidelit,  allophan,  pyrophill.it  jelenlétét  mutatta  ki 
agyagokban,  laterit  és  bauxit  fajtákban.  Egy  másik  dolgozatban 
a polarizált  fényben  való  érc  mikroszkópiái  vizsgálat  etetéssel  páro- 
sulva világosan  különválasztja  a különböző  Co  érceket  scutteruditot, 
saffloritot,  stb.  Ehhez  hasonló  éremikroszkópiai  tanulmányt  muta- 
tott MUe.  Cai  Iliére,  aki  Ej  Caledoniai  nikkeierceket  mikroszkópi 
és  chemiai  elemzéssel  és  röntgenvizsgálattal  kimutatta,,  hogy  a gar- 
í.iérit  és  műiméit  tulajdonképeu  antigorit,  talk  és  Ni  tartalmú  se- 
piolit. 

Ugyancsak  alapos  munka  volt  G h i t u 1 e s c u és  Soe  ölese  u 
Zailatna-BriMl-Abnidbánya  arany  előfordulására  vonatkozó  'előadása. 
1:5000  léptékű  térkép,  számos  szelvény  alapján  rámutattak  az  oroge- 
netikus  folyamatok,  az  erupciók  és  ércesedés  összefüggésére.  Egyéb- 
ként (*z  az  előadás  csak  egyike  annak  a sok  tanulmánynak,  mely  az 


86 


Társulati  ügyek  — Gesl’lschaftsangelegenheiten 


utódállamok  geológiai,  ásvány  és  kőzettani  viszonyait  tárgyad- 
ja.  Közel  50  dolgozat  jelent  meg  Erdély  és  a Felvidék  különböző 
részeiről.  Román,  szász,  szlovák  és  eseli  szerzők  közt  egyetlen  magyar 
sem  akad.  Manolescu  a Viliikén  hegység  geológai  és  tektonikai 
viszonyairól.  Pauea  a Belényesi  medence  sztratigráfiai  viszonyai- 
ra1!, Gherasi  a krassószörényi  Nagylaposnak  gránitjá-vól,  Streck- 
eisen  a Hunyadi,  Fogarasi  és  Kozolyai  vonulatok  felépítéséről, 
K r a u t n e r,  I il  i e,  P a u c a az  Erdélyi  Éreliegységről,  C o d a r c e a 
és  Pét  ru  lián  a bánáti  kromit  telepekről,  Bi  ereing  Vaskő  g o- 
lógiai  alkatáról.  Préda  a Brassö-Barátosi  medence  kova  földjeiről, 
•Tan  oviéi  a drtrói  szienit  masszívumról,  Macovei  és  Áthallá- 
si u a krétaképződményekről,  ugyancsak  kréta  rétegekről  ii  C o d o r- 
cea  és  Popé  s c u a borszéki  szénelőfordulásról,  Cimpagea  az 
Erdé'vi  medence  szerkezetéről,  Ehrenberg  burgenlandi  paleonto- 
lógiái megfigyelésekről  ad  számot. 

Mint  a felhő  a napot,  ágy  rejti  el  a sok  adat.  részlet  a magyar 
geológusok  munkájának  fényét  . . . 

És  most,  mikor  egy  mozgalmas  év  eseményeit  felsoroltuk,  elfog- 
hat mindnyájunkat  a kétség,  vájjon  az  események  támasztotta  hul- 
lámok: a hang,  a zaj ? vagy  pedig  a fény,  az  éltető  meleg  rezgései 
voltak-e?  Vájjon  nem  volt-e  több  a szó,  az  ígéret,  mint  a munka  és 
a tett?  Késő  utódok  döntenek.  Fontos,  hogy  ne  felejtsük,  ahhoz,  hogy 
fény  keletkezzék,  kell  mozgás,  azaz  munka;  és  anyag,  azaz  azoknak  a 
felkarolása,  kiknek  kezében  a munka  fénnyé  válik. 

Elnök  felkéri  Takáts  Tibor  dr.-t,  hogy  a Hidrológiai  Szak- 
osztály jelentését  terjessz**  elő.  Weszelszky  Gyula  szakosztályi 
(Illőknek  köszönetét  mondva  Sztrókay  Kálmán  dr  a pénztár- 
vizsgáló  bizottság  jelentését  és  a költségvetést  mutat  ia  be 

A közgyűlés  elfogadva  a jelentést  és  költségvetést  a pénzt  rvizs- 
gáló  bizottság  tagjaiul:  K á p a s z t á s P á 1,  M a r o s I ni  r e és  S z t r o- 
kay  Kálmán  tagtársakat  választotta.  Végül  Ferenczi  István 
dr.  a Társulat  köszönetét  fejezte  ki  Ven  dl  Aladár  dr.  elnöknek  az 
eredményes  vezetésért. 

Szakülések. 

13)35.  október  2. 

1.  Mottl  Mária:  Ösembernkonst  rukciók  és  bölény-váz  a Föld- 
tani Intézet  múzeumában. 

2.  .1  a s k ó Sándor:  A .lósva  patak  felső  völgyének  földtani 
leírása.  Hozzászólt:  Liffa  A. 

1935.  november  6. 

1.  S z e n t p é t e r y Z s i g m o n d é - E m s / t K á 1 m.a.n : Mag- 
mabasadási  és  kontakt  kőzetek  Szarvaskőről.  Hozzászólt:’  V e n d 1 A. 

2.  Maros  Imre:  Geológiai  megfigyelések  a föváro-i  vízmű  új 
alagutjának  építésénél.  Hozzászóltak:  Földvári  V.  Pávái  \ aj  na 
F.,  V e n d 1 A. 


Tű rsulat i ügyek  ( les l'lscha Hsa ngelege  nliei  ten 


87 


15)35.  december  1. 

1.  M o t t 1 M á r i a:  A Snbalyuk  faunájáról. 

2.  B o 1)  i1  s i Méla:  Hazai  homokok  vastalauítása. 

3.  Méhes  (ívnia:  Korén  ostracodák  Budapest  vidékéről.  Hoz- 
zá száll  : Y e n d I A. 

1936  január  8. 

1.  B o g s e li  László:  A uógrádszakali  köviiletlelőhely.  Hoz- 

zászólt: id.  Nősz ky  Jenő. 

2.  S z e n t e s Ferenc:  Megkövesedett  Imlláiiiharázdák. 

1936.  niárci ns  4. 

1.  T o in  o r T h i r r i n g dános:  A C.-esznek-i  vonulat  tekto- 
nikája.  Hozzászólt:  Jaskó  S.,  Pávai  \ a j n a F. 

2.  vitéz  Lengyel  Kn  d r e : Jáspi,  válltózalok  a Hegyaljaiad 
Hozzászólt:  V e n d 1 A. 

Előadóülések: 

11)35.  december  11. 

László  Gábor:  A Föld  kora.  Időszámítás  a Föld  lörténe- 

ttéhen. 

1936.  január  22. 

M a úrit  z 15  é 1 a : Földünk  anyagi  alkata. 

1936.  március  11. 

II  o r n s i t •/.  k y F e r e n e:  Amiről  Budapest  kövei  beszél nek. 

Választmányiülések : 

A választmány  1935.  november  6-án,  1936.  január  31, -tn  és  március 
4-ón  ülésezett.  A jegyzőkönyvet  a Társulat  anyagi  helyzetére  valló  te- 
kintettel nem  közöljük,  azokat  az  i.  t.  Tagtársaink  az  irattárban 
tekinthetik  meg. 

Generalversammlung. 

A uszug  aus  dem  Protokoll  dér  a in  5.  Február  1936.  abgehaltenen 
86.  ordentlichen  (leiieralvei  sammlniig  dér  ITigarischen  Geologiscben 
( íese  llschaft. 

Vorsitzender:  Prasidcnt  Prof.  Hr.  Aladár  V e n d I,  amvesend 
50  Mitglieder.  45  Gaste. 

Vorsitzender  teilte  in  seiner  Eröffnungsrede  die  neuestcn  Er- 
gebnisse  dér  Forscbungen  iiber  dic  Kntstchnng  des  Pctroleums  mit. 

Die  Tátinkéit  dér  verstorbenen  Mitglieder:  P.  Treitz,  F.  Boy 
schlag  und  .T.  v.  Szádeezky-Kardoss  wurden  in  Gedenkreden 
gewiirdigt 

Es  wurde  die  Szabó  József  Medaiiie,  als  Auszeiclmuiig  hervorra- 
gendsten  wisseiisehaft  licihem  Werkes  dér  ungarischen  Geologen  im 
Zeitraum  1930 — 1935  Herrn  Prof.  Aladár  Ven  dl  fiir  die  Monogra- 
pbie:  „Has  Ivristallin  des  Sebesei'-  und  Zibins-Gebirges“  iiberreicht. 

Aus  dem  Bericlit  des  Sekretars  wurde  bekannt,  dass  die  Gesell- 
scbaft  gegenwártig  360  Mitglieder  zahlt.  lm  verflossenen  I ahr  wurden 


88 


Társulati  ügyek  . *—  Geslllschaftsangelegeuheiten 


2 petrographische,  4 mineralogische,  5 geologische,  5 paláontologische 
und  1 bodenkuiiidlicher  Vortrag  al>gehalten. 

I)i(*  Hidroilog'ische  Sektion  za hit  — wie  es  vi  m Sekretár  T.  Ta- 
káts  mitgeteilt  wurde  — 204  Mitglieder.  In  den  Sitzungen  wuvden  21 
Vortrage  gehalten.  Dér  Bánd  XV.  dér  Zeitsghrift  f.  Ilydologie  er- 
sehien  im  Umfang  vöm  25.5  Druekbogen. 

Schefge  dog  I.  F e r e n e z i sprach  dem  Priisidenten  dér  Gesell- 
schaft  Prof.  A.  Vend!  den  innigsten  Dank  dér  Generalversamm- 
lung  fii r die  an sgezei eh.net e Fiihrung  aus. 

Fachsitzungen. 

2.  Október  1985. 

1.  M.  Mottl:  Urmenisehenrekonstruktionen  und  Bison-Skelett 

in  dér  Samnilung  dér  Ungarisehen  Geologisehen  Landesanstalt. 

2.  8.  Jaskó:  Die  geologisehen  Verhjiltnisse  des  oberen  Jósva 
Tales.  Zűr  Thenia  spraeli:  A.  Lifía. 

(5.  November  1935. 

3.  Z s.  Szentpétery  u.  K.  Emszt:  Einige  Differentiate  und 
endomorphe  Kontaktgesteine  von  Szarvaskő.  Zűr  Thema  sprach:  A. 
V e n d 1. 

2.  I.  M a r o s :Geologisehe  Beobachtungen  bei  dem  Tuneloau  dev 
Wasserwerke  von  Budapest.  Zűr  Thenia  sprach:  A.  Földvári,  F. 

P á v a i Vaj  n a,  A.  V e n d 1. 

4.  December  1935. 

1.  M.  Mottl:  Über  die  Fauné  von  Subalyuk. 

2.  B.  Bobest:  Über  die  Enteisenung  dér  ungarisehen  Sanden. 

3.  G y.  Méhes:  Eozane  O.stracoden  dér  l'mgelmng  von  Buda- 
])(*st.  Zűr  Theme  sprach:  A.  Vend  1. 

8.  Jiinner  1936. 

1.  L.  Bogsch:  Die  geologischem  Verlialtnisse  des  FossiTen- 

l'undortes  von  Nógrádszakáll. 

2.  F.  Szentes:  Über  fossilen  WelkMif'urchen. 

4.  Maiz  1936. 

1.  .1.  Tömör  Thirring:  Die  Tektonik  des  Gehirgszuges  von 
Csesznek.  (Bakony-Gehirge.) 

2.  E.  Lengyel1:  Jaspisvarietiiten  vöm  Hegya'llia-G»*birge<. 

Vortragssitzungen. 

11.  Dezember  1935. 

G.  v.  László:  Das  Altér  dér  Erde. 

22.  .Jiinner  1936. 

B.  M a úrit  z:  Die  materielle  Konstitution  dér  Erde. 

II.  Maiz  1936. 

F.  Ilorusitzky:  Was  erzahlen  nos  die  Steine  von  Budapest? 


Földtani  Közlöny.  Bánd  I.XVI.  kötet.  Heft  1 — 3.  fii/iűt. 

T i lel  l.  tábla. 


Puláontoloyi -iche  Neuiííkeiten  aus  (lem 
,1.  TÖMÖK  TH I lUÍINÍi : Bakony  <iehiií,e. 

Paleoutoloíiia i njilonsáíyok  a Bakony  lio<> ysé*>l>ől. 


MtíUP  s. 


Földtani  Közlöny.  Bánd  LXV1.  kőiét,  Heft  1 — -i.  tüzet. 

Tafel  II.  tábla. 

Palaontologisolie  Neuigkeiten  uus  dem 
J.  TOiMOK  THIRRINíi:  Bakony-Gebirsr.*. 

Paleontológiái  újdonságok  a Bakony  hegységből. 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXVI.  kötet.  1936  április— június.  Heft  4—6  füzet. 


MENNYE  ÉS  KÖRNYÉKÉNEK  (iEOLOdíAJA. 

Irla:  László  Mihály  piarista. 

Meinye  nagyközség,  a magyar  kegyes  tanítórend  uradalmá- 
nak központja,  Külsösomogy  igali  .járásában  fekszik  a Kaposvár- 
siófoki  MÁV.  vonal  menten,  Kaposvártól  17  k i.-rc  északra. 

1935.  július  és  augusztus  havában  négy  hétig  élveztem  a pia- 
rista rondház  vendégszeretetét,  mialatt  a közelebbi  környéken  föld 
tani  felvételeket  végeztem. 

Központnak  választottam  magát  Mernyét,  a, melytől  É-ra  és 
D-re  10 — 10  km-nyi.  lv-re  és  Ny-ra  kb.  5 -5  km-nyi  területet  jártam 
he.  Munkaterületem  lvi  határául  a kb.  lOkm-re  fekvő  Vadé  pusztai 
ISO  m magas  vízválasztó  kínálkozott,  míg  a többi  határt  nagyob- 
hára  minden  földrajzi  szempont  mellőzésével  húztam  meg  a fent- 
említett  távolságok  alapján.  K szerint  a terület  szabályos  téglalap- 
nak felel  meg,  melynek  hosszabbik  oldala  20  kin,  rövidebi)  oldala 
kb.  10  km,  útiéinak  metszőpontjában  pedig  Mernye  fekszik. 

Munkaterületem  kiválasztásában  nem  csupán  az  a megfonto- 
lás vezetett,  hogy  a piarista  rend  iránti  köteles  hálámat  kifejezésre 
juttassam,  hanem  az  is.  hogy  a vidékről  részletes  felvétel  még  nem 
készült,  csupán  nagyobb  területtel  kapcsolatiján  emlékeztek  meg 
róla. 

Időrendi  sorrendben  a következő  adatokat  ismerjük: 

15  e u d a n t,  aki  1818-bai,  a Balaton  D-i  partjáról  Kapolyon, 
Xágoesnn  és  Igaion  keresztül  utazott  Dombóvárra,  munkájához 
csatolt  térképen  a harmudkorba  tartozó  lignites  hon  okkőnek,  vagy 
molassznak  tünteti  fel  a vidéket,  s lei í ásóban  azt  n ondj  \ hogy  ezen 
a homokból  és  lignites  homokkőből  álló  vidéken  nehéz  a közlekedés 
a meredek  utak  miatt.  Megemlíti  még,  hogy  agyagos  homok  is  elő- 
fordul. (í„  III.  köt  512 — 515.  1.) 

Csorba  József  orvos  1857-ben  kiadott  munkájában  azt 
írja,  hogy  Somogybán  a föld  sárga  és  vörös  agyagból  áll,  amely 
néhol  oly  kemény,  hogy  „a  zápor-esőt  sem  veszi  magába,  s ugyan 
azért  igen  nagy  víz-mosásokkal  telik  el“,  de  van  homokkal  kevert 
é‘s  tiszta  homokos  talaj  is.  A felső  réteg  alatt  szerinte  sok  helyen 
meszet  találni,  és  főként  a hegyekben  „megmérhetetlen  mennyisé- 
gű” homokkő  van,  ami  útépítéshez  is  alkalmas.  Csorba  nem  vég- 
zett földtani  felvételeket,  de  adatait  fel  tudtam  használni. 

Tel  égd  i Roth  Lajos  1881-ben  készítette  el  1:144.000  mér- 
tékű térképét,  de  észrevételeit  nem  tette  közzé.  A vidékről  diluvi- 


90 


László  Mihály 


áli's  löszt,  és  agyagot,  diluviális  homokot  és  alluviumot  térképezett, 
congeriás  rétegeket  (agyag,  márga,  homok  vagy  homokkő),  amelye- 
ket ő nevez  el  először  „pannoniak4  rétegeknek,  csupán  Eesényen, 
Mocsoládon  és  Polány  melletti  tüntet  lel. 

Utána  a Balaton  tudományos  tanúim  á nyozásával  kapcsola- 
tosan id.  Lóczy  Lajos  eszközölt  felvételeket  Somogybán.  A ha- 
lomvidéknek a Kapósig  terjedő  részét  a Balaton-f  el  vidékhez  sorol- 
ja, mint  a Bakony  tartozékát,  illetőleg  lejtősödését,  (14.,  306.  1.).  A 
pannoniai-pontusi  rétegekre  vonatkozólag  megállapítja,  hogy  a mé- 
lyebb árkokban,  É-i  meredekebi)  oldalakban,  esuszamlásoknál  ke- 
rülnek a felszínre  és  aljuk  bizonytalan  mélységben  van.  Épen  ezek 
miatt  a csuszamlások  miatt  nebéz  a szintezés  (14.,  306.  1.).  Fedőjé- 
ben nincs  édesvízi  mészkő,  mint  a vulkáni  hegyek  sapkája  alatt  és 
bőséges  kövületelőfordulás  csak  a Koppány ig  tart  (14.,  390.  1.).  A 
pannoniai-pontusi  tenger  szintje  gyakran  ingadozott,  de  az  inga- 
dozást követő  folyók  csak  K-en  és  Ny-on  vannak;  ennek  következ- 
ménye, bogy  a pannoniai-pontusi  üledékek  itt  agyagosak,  míg 
K-re  és  Ny-ra,  homok  uralkodik  (14.,  401.  1.).  A levantei  állóvízbeli 
képződmények  hiányzanak,  míg  a szárazföldiek  egybeolvadnak  az 
idősebb  és  fiatalabb  rétegekkel  (.14.,  423.,  477.  1.).  A pleisztocén  leg- 
elején a Balaton  helyén  szárazföld  volt  és  a löszképződés  csak  a ké- 
sőbbi pleisztocénben  indult  meg  ( 14.,  469.  1.).  A pleisztocén  lösz  hol 
a homok  alatt,  hol  fölötte  fekszik,  úgyhogy  nehéz  szintezni.  „Két- 
ségtelen, hogy  a jelentékeny  vastagságú  és  többféle  kőzettani  jelle- 
gű pleisztocénkorú  szárazföldi  lerakódásokat  majdani  tüzetes  vizs- 
gálatok részletesen  fogják  keletkezési  idejükre  szintezni. “ (14., 
477.  1.). 

1934  nyarán  az  Futopean  (las  &.  Electric  Co.  (Ihirogasco)  fel- 
vételezte Somogymegye  jó  részét  petróleumkutatás  céljából.  Papp 
Simon  hányatanácsos  úr  szíves  engedőimével  alkalmam  nyílt  a 
75,(100  es  felvételi  lapokat,  valamint  a felvétlelezőnek  benyújtott  je- 
lentését is  megtekinteni. 

A tabi  és  esicsalpusztai  lelőhelyek  tüzetesebb  átvizsgálása 
alapján,  a Linmoccirdium  VutskUai  szintben  sok  radmanesti  ele- 
met ír  le  a jelentés,  úgyhogy  a kettőt  nem  tekinti  külön  szintnek; 
viszont  a Lelle-kaposi  völgy  szerinte  nem  lehet  törésvölgy,  mert 
nem  lát  a rétegekben  szintkülönbséget.  A jelentés  is  uial  a kövület- 
mentes homoknak  a pannoniai-pontusi  homokkal  való  egyezésére 
kőzettani  sajátságok  alapján. 

Elsősorban  ezeken  a nyomokon  indultam  el,  amikor  felvéte- 
li munkámba  kezdtem. 


I.  Domborzat. 

Munkaterületem  szervesen  beleilleszkedik  a somogyi  dombvi- 
dék általános  topográfiájába,  amennyiben  egy  nagy  ÉNy-DK-i  tek- 


Meniye  és  környékének  geológiája 


91 


tonikus  völgy  és  ennek  kisebb  mellékvölgyoi  szabdalják  össze  az 
átlagosan  210  ni  magas  hátságot.  A törósvölgy tői,  vagy  Malomárok- 
tól, amely  mint  Őrei  patak  ömlik  a Kapósba,  Ny-ra  hosszú  hátság 
húzódik,  amely  Don  1(10  m,  E-on  240  m magas.  Ebbe  Polány  alatt 
egy  É-I)-i  patakvölgy,  a Királylierekrét  árka  vágódott  bele  kb. 
00  m mélyen  és  a Vargaboni  árkot  felvéve,  mint  Xagygáti  berek 
közeledik  a töré<völg.\  felé.  Ebbe  a patakvölgybe  a domboldalról 
lefolyó  csapadék  sírni,  egymással  párhuzamos,  sokszor  4 — 0 m mély 
nszóvölgyekhen  torkollik.  Aszaló  községtől  D-re  is  jön  egy  hasonló, 
de  jóval  kisebb  patakvölgy  és  a Xagygáíi  berekbe  folyik.  A Ma- 
lomárok felé  néző  lejtőt  már  sokkal  kevesebb  aszó-  és  patakvölgy 
szabdalja  össze.  Nevezetesebbek  a Püdörinél,  a Hosszú-erdőnél,  a 
Réz-hegynél  és  Kisbaba  pusztánál  torkolló  rövid,  kis  patak völgyek, 
széltől  erősen  kidolgozott  E-i  lejtőkkel.  A Malomárok  K-i  oldalán 
húzódó  dombhát  K-on  266,  l)-en  1(4)  m magas,  de  morfológiája  az, 
előbbinél  sokkal  változatosabb.  Így  rögtön  a Felsőmocsoládnál  tor- 
kolló Faluviz  legyezüszenien  szerteágazó,  mély  vízmosásokban  leli 
eredetét.  Tőle  D-re.  az  l’jhegyi  árok  sűrű,  párhuzamosan  futó  aszó- 
ival tűnik  ki,  míg  az  üregsűrű  árok  távolabb  K-en  ered.  Legmeré- 
szebb patak-  és  aszóvölgyhálózat  Kiesén y fölött  látható,  ahol  az 
ecsényi  Malomárok  messze  E-ra  visszavágódva  három  hosszú  mel- 
lékvölgyl.en.  számtalan  oldalelágazás  között  kezdődik.  Az  aszók 
közt  akad  itt  8 m mély  is.  Ez  az  árok  hosszan  fut  pontosan  E — I)  i 
irányban,  míg  végre  Pödörivel  átellenben  a törésvölgybe  torkollik. 
Torkolatától  I)-re  már  csak  a Somodor  puszta  két  oldalán  eredő 
patak  és  a Tön  örkeárok  siet  a Malomárokba,  de  már  a Szentgálos- 
kérnél  induló  patak  külön  torkollik  a Kapósba.  Egészen  É-on 
Hcsény  fölött  a v/ondelloi  és  szentkút i erdőben  már  más  vízgyűjtő- 
terület.  a Koppány  vízgyűjtőterülete  nyúlik  be  rövid,  mély  patak- 
völgyeivel.  Egészben  nézve  a vidéket  a törésvölgy  kétoldalún 
EX y — DK  irányban  húzódó  lankás  hátságnak  nevezhetjük,  mélyet 
azonban  mindenfelé  megszakítanak  hol  kezdődő,  hol  kifejlett  víz- 
mosások, amelyek  a közlekedést  elsősorban  a patakvölgyekbe  szo- 
rítják. Minthogy  a dombokat  kitűnő  termőtalaj,  a „sárga  föld** 
borítja,  tehát  Mernye  és  környéke  mind  morfológiailag,  (hiszen 
éppen  ezért  tudtak  az  aránylag  gyérvizű  vízmosások  is  annyira 
kifejlődni),  mind  geológiai’ag  Somogy  vára  egye  Dlv-i  részéhez  tar 
tozik,  szemben  a löszben,  következésképen  a lösz  morfológiai  saját- 
ságaiban is  szegény  nyugati  vidékekkel. 

//.  Rétegtan. 

Munkaterületemen  három  kútfúrás  történt,  mégpedig  kettőt 
Somodor  vasútállomáson  1896-ban,  a vasút  építése  idején  fúra- 
tott  a MÁV.  a vasút  számára,  de  ezek  közül  egyik  eredménytelen 
volt,  a másikba  az  állomásfőnökség  közlése  szerint  beletörött  ai  fú- 


92 


László  Mihály 


ró.  A harmadik  túrás  Somodor  pusztán  történt,  ahol  a dombtetőn 
fúratott  a M.  I..  R.  10  évvel  ezelőtt,  de  szelvényt,  vagy  bővebb  rész- 
leteket sajnos  erről  a helyről  sem  tudtam  kapni,  noha  ez  utóbbi 
eredményes  lett.  (A  fúrásról  sem  jelentés,  sem  minta  nem  érkezett 
a Földtani  Intézetbe.)  Ezek  szerint  a szintezésnél  mindössze  a ré- 
tegek fekvéséből,  helyzetéből  kellett  kiindulnom,  i 11.  ahol  lehetett, 
a kövületekre  támaszkodva, 

Harmadkor. 

A vidék  legrégibb  rétegei  a pannoniai-pontusi  emeletbe  tar- 
tozó homokok  és  agyagok,  melyek  a következő  helyeken  találhatók: 

Első  helyen  mint  legjellemzőbbet  és  legnagyobbat  a felsőecsé- 
nyi  feltárást  mutató. n be,  (1.  ábra)  ahol  a rétegeket  a Felsőecsény- 
től  ÉK-re  induló  patak  13  m magasságban  tárja  fel  a kenderázta- 


Fig.  1.  áhra.Pannoniai-pontusi  homokfal  Felsőeesény  mellett.  — Pan- 
nonian-pontic  sa  . dexposure  at  Felsőeesény. 

tónál.  Itt  a közel  vízszintes  rétegződésben,  illetőleg  a csapásirány- 
ával egybevágó  feltárás  miatt  vízszinteseknek  látszó  homokrétegek 
25 — 30  m hosszúságban  követhetők,  de  15"-os  ÉK-i  dőlésüket  jelen- 
téktelen lokális  zavarnak  tartom.  Az  említett  homokiakul  a követ- 
kező rétegek  láthatók  (2.  ábra.):  legfelül  vályogosodott  lösz  (a) 
borítja  herogyá sO*kkal  az  alatta  levő  leneseszerűen  kiékelődő  pleisz- 
tocén agyagot  (b)  és  homokot  (<•).  Ez  alatt  kezdődnek  a pannoniak 


Mernye  és  környékének  geológiája 


93 


liontusi  rétegek,  an  elyeknek  első  lángja  egy  kövületmentes,  sütét- 
s/iirke,  leveles  agyag  («)  Földije  finomabb  (/?),  majd  durvább 
esillámú  homok  (y);  majd  egy  fehér.  mészkonk  rációktól  tarkított 


T'  ig.  2.  ábra.  Az  1.  ábra  vázlatos  szelvénye.  A pleisztocén  rétegek, 
c = homok;  n = agyag,  i?  — kiscsillámú  homok,  y — durvább  csil- 
láma homok,  <$  = barna  homok, e = mé-zkonkréeiós  vörös  homok. 

5 = ibolyás-rózsaszínű  homok.  — Skech  rf  former  figare;  A = plei- 
stocene,  B = Pannonian-Pontic  strata. 


vöröses  homok  ( r)  ) után  vasgumós,  barnás  homok  ( e )következik, 
amelyben  szintén  hiába  kerestem  kövületet.  Legalsó  feltárt  réteg 
ibolyás-rózsaszínű  kompaktabb  homok  ( s ),  amely,  úgy  látszik, 
igen  vastag.  Néhány  homokot  nehézfajsúlyú  folyadékokkal  szétvá- 
lasztottam, mégpedig  3 gr  anyagot  először  bromoformba  (fs. :2.904) , 
majd  ha  szükségesnek  mutatkozott,  még  methylenjodidba  (fs,:3.32) 
helyeztem.  További  részletes  elemzésük  későbbre  marad  fenntartva. 
E lelőhely  három  homokjánál  a következő  eredményt  kaptam  az 
első  frakció  után: 

( i)  felső,  durva  csillámú  homok  — — — 2.00  egr 

h)  barna,  rozsdás  homok  — - — — — 1.70  cgr 

r)  legalsó,'  rózsaszínes  homok  — — ■ — — 280  cgr 

A második  frakciót  már  nem  volt  érdemes  elvégezni. 

Ugyancsak  ennek  a patakvölgynek  felsőbb  szakaszán,  az 
előbbi  feltárástól  mintegy  70  m-nyire  látható  egynéhány  az  előbbi 
rétegekből,  ahol  a meredek  dombtetőről  lesiető  kis  vízmosás  hármas 


91 


László  Mihály 


vízesésben  száll  le  a völgybe,  miközben  sajátságos  élesen  különíti 
el  a keményebb  rétegeket  (3.  ábra.). 

Az  előbbi  feltárással  szemben  itt  feltűnő,  hogy  a rétegek  eg v 
részének  már  23"-os  dőlése  van,  ami  előbbi  feltevésemet,  a lokális 
zavarodást  támasztja  alá. 


Fig.  3.  ábra.  Patakvölgy  fala  Ecsénytől  Élv  re.  1 = lösz  és  löszkoa- 
kréció,  2 = löszhomok,  3 = agyaghatár,  4 = sárgás  homok,  = ke- 
ményebb lmmokpad,  (i  = barnássárga  homok,  7 - szürke  homok.  S — 
rozsdás  homok,  9=  világosbarna  homok.  — Ki verbanking  Nl'1  Troni 

Ecsény. 


'Mindkét  helyen,  valamint  itt  a vízmosások  több  pontján  elő- 
bukkanó egyik-másik  homok  , illetőleg  agyagréteget  elsősorban 
(kövület  híján)  kőzettani  szempontból  tartom  a pannoniai-pontusi 
emeletbe  tartozónak.  Hasonló  kövületmentes  agyagot  Lörenthey 
ír  le  a köttse-tahi  útról,  a fehérhegyi  téglavetőből,  Balatonföldvár- 
ról  (20.,  30.,  31.,  33  1.).  A homok  durvaszemíí,  esillámos,  élénkszinií  é* 
nagyjából  megegyezik  a Koppány  tói  É-ra  előforduló  eongeriás  ré- 
tegek homokjával.  Feküje  bizonytalan  mélységben  van.  Helyzetük 
is  megerősíti  korukat,  u.  i.  a lösz,  pleisztocén  agyag,  illetőleg  futó- 
homok  alatt  fekszenek  ezek  a esillámos  (tehát  nem  fulóhomokokl, 
igen  vastagon  feltárt  homokpadok.  A mészkonkréciós  homok  meg- 
található n.nnkatei  iiletien  en  kívül  még  a Kapoly  pusztai  t/4.311.1.) 
és  Karúd  öregerdei  (14.,  313.  1 ),  a tahi  Csabai-hegy  (14.,  311. 1),  stb 
lelőhelyeken  is.  Telegdi  H o t h I,.  és  az  Enroguseo  is  pannoniai- 
pontust  jelez  a fenti  vízmosásokban. 


Alernye  és  környékének  geológiája 


95 


Magában  Felsőecsényben  és  Középecsény  néhány  pontján, 
több  ház  udvarán  megvannak  a pannoniai-pontusi  emelet  legfelső 
lét  egei.  Így  Felsőecsényben,  Hosser  János  udvarán  is  (4.  ábra.), 
ahol  a pleisztocén  vályogosodott  lösz.  kék  agyag  és  sárgás  homok 
alatt  a barnás,  esillámos  pannoniai-pontusi  homok  felső  része  is  ki- 
látszik. 

Telegdi  lioth  L.  ugyan  még  Alsóecsényt  is  idesorolja,  de 
én  ott  nem  találtam  ilyenkorú  rétegeket. 

Alsóecsénytől  D-re,  a 104  m magasan  fekvő  hídtól  Ny-ra  a 
Mernye  felé  vivő  dűlőéit  kétoldalún  látjuk  a következő  feltárást. 
Az  út  D-i  bevágásában  durvaszemű  és  nagycsillámú  homok  talál- 
ható, amely  a lejtős  domboldal  szántóföldjén  ki  is  bukkan,  míg  az 
É-i  bevágásban  ennek  fedője,  leveles,  kékes  kövületmentes  agyag 
van.  Jelen  esetben  elsősorban  a kőzettani  minőség,  a felsőecsényi 


Fig.  4.  ábra.  Hosser  János  udvara  Felsőecsényben.  — A typical  ex- 
posure  in  a courtyard  at  Felsöecsény. 


homokfal  középső  homokszint  jövel  való  rokonság  a döntő,  minthogy 
vele  egy  szintben  a völgy  keleti  oldalán  sárga  pleisztocén  homok 
van.  Ezt  a lelőhelyet  csak  T öl  e g d i R|ötli  T . jelöli  az  északibb 
rétegekkel  összefüggően.  Mérésem  szerint  a 3 gr.  egységnyi  anyag- 
ból 4.90  egr.  volt  2.904-nél  nagyobb  fajsúlyú,  míg  az  átellenben  fek- 
vő pleisztocén  homokban  3.80  cgr. 

Ecsényt  csak  Felsőm oesolád  közelíti  meg  a pannoniai-pontusi 
rétegek  változatosságában  és  nagyobb  kiterjedésű  előfordulásában, 
A vasútállomástól  É-ra,  a régi  mészégető  alatt  látni  a következő 
feltárást.  Felül  vályogosodott  lösz,  majd  tiszta  lösz,  alsó  szintjében 
löszkonkréeiós  padok,  alatta  agyag,  majd  homok,  majd  olajostapin- 
tású, szürke,  helyenkint  vasrozsdás  agyag  és  ismét  homok  követke- 


László  Mihály 


96 


zik.  A feltárásnak  gorcszerűen  lesuvadt  részében  szintén  megtalál- 
ni a felső  agyag-  és  hon: okréteget.  A konkréeiós  pad  alatti  részt  a 
])annoniai-pontusi  emeletbe  sorolom,  n ért  mind  a felső  agyagréteg, 
mind  a homokok  megegyeznek  a felsőeesényi  hasonlókorú  réte- 
gekkel. 11  j elem  itt  a zsírostapintású  agyag,  amely  munkaterüle- 
temen ugyan  máshol  nem  fordul  elő,  de  id.  Lóczy  L.  szerint  meg 
található  pl.  a siófoki  fürdőtelep  fúrásában  29,  illetve  00  m mélyen 
(lí,  294.  1.)  és  mé\g  más  pontokon  is. 

Nem  messze  innen  ÉK-i  irányban,  egyik-másik  mély  aszóban 
továbbá  a temető  domboldalában  szintén  kibukkan  a esillámos 
homok,  természetesen,  mint  az  előbbi  lelőhelynél,  itt  is  kövület 
nélkül.  Az  agyagnak  legszebb  feltárása  a Bánó-kastély  előtt  in- 
duló új  Felsőmoesolád-ecsényi  műút  bevágásában  van,  ahol  a kö- 


big. 5.  ábra.  Pannon iai-pontusi  szeres-bitumenes  agyagrétegek  a Fel- 
sönioesolád-eesény i műét  kezdetén.  — Bitmninous  tday  of  Pannonian- 
pontie  age  on  wayside  between  Felsőmocsolád  and  Kesén y. 

vetkező  rétegződést  találjuk  (5.  ábra.):  Tol ii  1 vályogosodott  lösz, 
alatta  szürke  agyag,  majd  őO  cm  vastag  kemény,  barnás,  szenes 
agyag,  majd  ismét  egy  réteg  szürke  agyag  után  a második  szenes- 
bitumenes fekete  réteg:  alatta  folytatódik  a kövületmentes  agyag. 
Egyedül  itt  fordul  elő  munkaterületemen  ez  a fekete  agyag,  de  ha- 
sonló) rétegsorok  találhatók  Lőrén  1 li  c \ 1.  szerint  egy  ka  rád  i 

kútban  (20..  .13.  1 .) , id.  Lóczy  L.  szerint  a karádi  1.  számú  vasúti 
bevágásban,  továbbá  Akarat tyán.  stb.  (14..  2<Ső.  1509.  1.).  Hasonló 


Meruyo  és  környékének  geológiája 


91. 

rétegekről  tesz  említést  az  Eurogasco  jelentése  is.  Ezek  alapján 
soroltam  őket  a pannoniai-pontusi  emeletbe,  minthogy  kövület  a 
1 (’ gge m.l os a jjl'  iszapolás  ellenére  sem  került  elő  belőlük.  Fekvésük 
i em  teljesen  vízszintes  a be  rúg  .vasok  miatt,  amit  a felszínhez  való 
közelségük  n agya  ráz  meg.  Hogy  mi  lehet  a legalsó  agyagréteg 
alatt,  ameddig  a bevágás  már  nem  ér  le,  azt  elárulja  az  út  kétol- 
dalún húzódó  mély  vizesárok,  amely  ugyan  he  van  nőve  és  termő- 
talaj borítja,  de  alján  részint  l'ínomszemíí,  erősen  meszes  homokkő, 
részint  durvaszemíí,  majdnem  rétegesen  elhelyezkedő,  csillámokkal 
telt  homokkő-görgetegek  fekszenek.  Sajnos  egyiket  sem  talaltam 
itt  szálban,  de  valószínűleg  akkor  kerültek  ide,  amikor  még  nem 
kötötték  meg  fákkal  a vízmosást  A legfelső  agyagszinttel  talál- 
kozunk az  útnak  Eesényhe  való  torkolása  előtt  i Tel  égd  i Rotli 
Ti  az  itt  elmondott  előfordulásokat,  jóval  kiterjedtebbeknek  tün- 
teti fel. 

Felsőn  oesoládnak  másik  pannoniai-pontusi  kibuváses  vidéke 
a szöllődomb  alatt  kezdődik  és  Kishala  puszta  felé  húzódik.  Tgv  a 
Bánó-féle  szöllők  lábánál,  a vasúti  kanyar  mindkét  old  dán  finom 
esillámos,  kékessziirlvo  homok  bukkan  ki,  a Xy-i  oldalon  megőrizve 
fedőjének,  a kékes  agyagnak  egy  részét.  Az  i t te" i pannoniai-pon 
tusi  rétegek  egy  alsóbb  szintje  a vasúti  híd  alatt  vivő  út  oldalán, 
közvetlenül  a híd  mellett  látható  mint  rétegesen  durvacsillámos, 
meglehetősen  szilárddá,  össze  emenalt  homokkő.  1 oljesen  ugyan- 
olyan, mint  az  új  mii  út  melletti  aszóban  talált  görgeteg;  de  itt 
szállóm  álló  o-  d'd,  helyesebben  gombát  alkot!  A Kisbaba  felé  vivő 
országút  magasabb  részén  még  aeva,ros.  lejjebb  homokos  és  bele- 
simul u töi'ésvölgy  talpán  az  alluviumhn.  1<*  a vögytalpon  a legelő- 
ről több  gödörből  hordják  a kékes,  helyenkint  harnas,  vasrozsdás, 
I imnncsillámú  homokot.  Tel  égd  i Uoth  L.  és  az  Eurogasco  tér- 
kéné is  jelöli  ezt  a kilmkkanást.  Bár  nagyobb  területen  követhető 
itt  a pannoniai-pontusi  emelet,  r z előbbi  feltárások  bontokjától  nem 
tér  cd. 

A következő  le’őhcly  a törésvölgyhen  az  előbbitől  E-ra  fekszik, 
feleúton  a vízválasztóig,  a Keleti  erdő  lábánál.  Itt  egyik  árokban 
hófehér,  meszes  homok  található,  amely  egyedüli  az  egész  terüle- 
ten. Ennél  fajsúlyvizsgálat  alapján  az  első  frakció  után  maradt 
Ö,1  cgr.,  amiből  a második  után  1.3  cgr.-ot  kaptam.  Ettől  a helytől 
Xy-ra  a völgyben,  felül  fekete,  alul  barnás  homok  van.  Telegdi 
Koih  L.  diluviálisnak  nevezi,  de  nézetem  szerint  a pannoniai-pom 
tusiba  tartozik,  amit  elsősorban,  fekvése  bizonyít  (legmélyebb  fek- 
vésük homokszemei  is  inkább,  hasonlítanak  az  előbbi  lelőhely  ho- 
mokjaihoz, mint  a többi  pleisztocénkor))  homokhoz.  Ezek  szerint 
úgy  gondolom,  hogy  itt  din  vilimtől  átmosott  pannoniai-pontusi  ho- 
mokká állunk  szemben.  Kövületei  az  alluviumből  jutottak  bele: 
Helix  poviatUi  L.  t 

Bithynia  tentoculata  L.  operculumoi. 


98 


László  Mihály 


Pisidium  umnicum  Miül. 

Pisidium  cosertanum  Poli. 

Vipiparo  contecta  Mi  11. 

Planorbis  corneus  L. 

A barna  homok  fajsúlyszerinti  elkülönítése  tanúsítja,  hogy 
aránylag  nagy  mennyiségijén  tartalmaz  nehézfajsúlyú  ásványokat, 
n.  i,  az  első  frakció  eredménye  4.80  cgr.  volt,  amiből  a.  második 
frakció  után  is  2.30  cgr.  maradt.  Ez  az  alluviumtól  átmosott,  má- 
sodlagos helyzetű  kövületekkel  telt  homok  a völgytalpon  három 
helyen  fordul  elő  Felsőmocsolád  és  Szentmiklós  puszta  között  szi- 
getszerűen kiemelkedő  buckák  alakjában. 

A következő  előfordulás  már  meglehetősen  D-en,  Somodor 
község  cigánytanyáinál  van.  Az  itteni  homokgödörnek  érdekessége, 
hogy  2 cm,  vastag  agyagréteg  telepedett  közbe,  amelynek  fekvésé- 
ből 15°  os  ÉNy  i dőlés  állapítható  meg.  Homokminősége  egyezik  a 
felsceesényi  patakfeltárás  világosbarna  szintjével.  Kövületet  sem 
az  agyag,  sem  a homok  nem  tartalmaz.  Egyik  felvételező  sem  em- 
lítette meg  ezt  a feltárást. 

Az  eddig  tárgyalt  lelőhelyektől  némileg  eltérők  a Koppány 
v í zg v ii j t őte r íi ’ e t éhe  tartozó  vízmosások  feltárásai. 

A Szentkúti  erdő  legdélebbre  nyúló  patakvölgyének  hosszá- 
ban több  helyen  találtam  feltárt  agyagot,  de  legjellemzőbb  a D-i 
kiindulási  pontja  (6.  ábra.).  Meerdek,  friss  beszakadásokkal  indul 
a kis  patak.  A falon  a köviiletes  pleisztocén  agyag  alatt  homo- 
kos agyag  települ,  amelyen  itt-ott  találni  néhány  kövülettörmelé- 
ket : x . 

Succineo  sp., 

TAmnaea  sp. 

Ezt  a réteget,  amelyet  Tetegídi  Róth  L.  is  harmadkorinak  je- 
lez, elsősorban  csillámos  agyagban  való  gazdagsága  és  gyér  kövület 
tartalma  miatt  sorozom  a pannoniai-pontusi  emeletbe  és  valószínű, 
hogy  nem  mélyen  tiszta  homok  következik  alatta.  Teljesen  azonos 
a helyzet  a Szondello  hegy  vízmosásaiban,  főként  a messze  K-re 
nyúló  árok  egyik  E-i  oldalágában.  Itt  azonban  már  vékonyabb  az 
agyagréteg  és  a homok  legfelső  szintje  is  kilátszik.  Tiszta  panno- 
niai-poutusi  homokot  csak  két  helyen  találtam  itt  a Szondello  he- 
gyen. mégpedig  a halastótól  DK- re  egy  forrásnál,  ahol  a felsőmo- 
csoládi  homokkőgombához  hasonló  rétegre  akadtam,  továbbá  a ha- 
lastótól ÉNy-ra  a Kisbárra  vivő  erdei  út  melletti  kis  feltárásban. 
Ez  utóbbi  ismét  a vidék  egyedüli  ilyenfajta  képződménye,  a meny- 
nyi ben  a durvaszemű  és  nagycsillámú  barna  homok  álrétegződést 
mutat,  amilyent  id.  Lóozy  L.  is  leírt  a tahi  Csabai-begyről  {14.. 
314.  1.)  és  Balatonföldvár  téglaházi  árkából  {14.,  319. 1.).  Egyik  lelő- 
helyet sem  jelzi  sem  Téllé  gdi  Roth  L.,  sem  az  Eurogasco.  E-on, 
a 185  m-es  magassági  pont  tájékán  a Felsőmocsolád  melletti  árok- 


Mernye  és  környékének  geológiája 


99 


ého/i  teljesen  hasonló,  f i nőni  szem  íi.  gazdag  mésztartalmú  homok- 
ív  őgö rgetegek  találhatók. 

Ha  a i»annoniai-j)ontusi  rétegeket  egészükben  tekintjük,  meg 
kell  állapítani,  hogy  hovátartózandóságuk  eldöntése  nem  mindég 
könnyű  feladat,  mint  azt  már  id.  Lóezy  L.  is  megállapította  (14. 
•106.  1.),  mert  az  agyagok  kövületei  átmenetiek,  megtalálhatók  a 
pleisztocénben,  sőt  az  alluviumban  is.  Ezzel  szemben  a homokban 
a leggondosabb  keresés  ellenére  sem  akadtam  kövületre  Lóezy  L. 
(Id.  390.  1.)  és  az  Eúrogaseo  felvétele/.ojének  megfigyeléseivel  egybe- 
hangzóan. Hiába  kutattam  még  a vasas  gumókban  is,  pedig  észa- 
kabbra, ahol  gyérebb  a kövület,  ezekben  találni  még  legtöbbször. 
A szintezés  nehézségét  kiemeli  Böekli  H.  is,  amikor  arra  hivat- 
kozik, hogy  a tavak  nem  száradtak  ki  egyklőlxen  (2,  TI.  741.  1A, 
úgyhogy  egyik  helyen  már  megkezdhette  a szél  a munkáját,  amikor 
a másikon  még  tó  állt.  Ezek  szerint  a kormegállapítás  nem  történ- 
hetett másképen,  mint  a rétegek  fekvésének  alapján,  figyelemmel 
kísérve  kőzettani  tulajdonságaikat,  noha  id.  Lóezy  L.  felfogása 
alapján  is  tudjuk,  hogy  fekvésük  a esuszamlások  miatt  sokszor 
milyen  bizonytalan.  Általában  kevés  ponton,  inkább  a mélyebb’  pa- 
takbevágódósokban,  esuszamlásoknál  kerülnek  a felszínre  és  feltű- 
nő, hogy  majdnem  kivétel  nélkül,  csak  a terület  ÉK-i  fe'én.  A DK-i 
részén  mindössze  egy  helyen,  Somodornál.  Nyugaton  sem  találtam 
pannoniai-p(  ntusi  réteget,  csupán  munknterii’etemen  kívül  Folány 
községben,  amit  a tektonikus  viszonyokkal  magyarázhatunk. 

A pannoni  ai-pontusi  sekély  tendernek,  amely  az  Alföldet  és  i 
Dunántúlt  összefüggően  elborította,  parti  régiója  a Bakonytól  D- 
re  a Koppány  vidékéig  biizódbatott,  i)-en  viszont  valószínűleg  a 
Mecsek  állt  ki  belőle  megfelelő  széles  E-i  és  1)  i,  horvátországi  par- 
ti régióval,  míg  a köztük  fekvő  rész,  tehát  jelen  terület  aránylag 
mélyebb  tengerrész  lehetett,  mivel  üledéke  kövületet  nem  tartal- 
maz. Csak  így  tudom  megindokolni,  illetőleg  részben  a tektoniká- 
val is,  az  említett  fel vételezőkkel  egybevágó  megfigyelésemet,  amit 
az  a tény  is  támogat,  hogy  mentői  délebbre  megyünk  a Bakonytól, 
annál  inkább  gyérülnek  a kövületek. A tenger  azonban  időnkint 
szintjét  változtatta,  ennek  nyomát  a szintet  követő  folyók  más- 
másféle hordaléka  és  a közbeékelődő  agyagrétegek  bizonyítják, 
továbbá  a Szondáik)  begy  álréteges  feltárása.  KV.  szél  által  nem  jö- 
hetett létre,  mivel  a futóhomckb  n alig  van  csillám.  Így  a pannoni- 
ai-pontusi  Tenger  kiédesedése  folyamán  többször  változtató  alt  i a 
szintjét  eszerint  (14.  351.  1.),  elsősorban  az  egységes  tengernek 
tavakra  való  szétta.gozódasa  következteben.  A homokok  között  elő- 
forduló sajátságos  homokkőpadokat,  vagy  helyesebben  gombákat 
pusztán  szivárgó  meszes  víztől  eredőknek  tulajdonítom,  tehát 
csak  nagyobb  koukréeiókiiak  tekinthetők  Ezt  bizonyítja  az  emlí- 
tett álrétegződéses  feltárás  a szondelloi  begyen,  ahol  a homoknak 
egy  része  fokozatos  átmenettel  mindjobban  összekeményedett  ho- 


HJD 


László  Mihály 


írok  kővé,  továbbá  az  a tény,  hogy  az  ily  homokkövek  mésztartal- 
ma  igen  különböző.  Csorba  ( 7 .,  ö(5.  1.)  és  Clioilnoky  J.  (5.,  1- i.i-sze 
vilit  ezeket  helyenkint  bányásszák,  mint  Somógymegye  egyetlen 
köveit  (leszámítva  u i'onyúdi  hegy  minimális  mennyiségű  bazalt- 
tövne'/ét).  Sajnos  jellegzetes  p-mnoniai-pontusi  kövület  nem  fordul 
itt  elő,  úgyhogy  az  egyes  szintek  összevonásához,  vagy  szétkülöníté- 
séliez  nem  szolgáltathattam  újabb  adatot. 

A levantei  emelet,  ágy  látszik  teljesen  hiányzik,  azaz  a panno- 
íiiai-pontusi  ftmger  visszavonulása,  illetőleg  a tavak  kiszáradása 
után  hekövetkezett  melegebb  klíma  vádi-sjzerü  vízfolyásai  idáig 
már  nem  juttatták  el  a B'konvtól  származó  dolomittörmeléket, 
mint  a Koppánvtól  B-ra;  és  ba  elhitott  volna  is  egy  kevés,  az  új 
tektonikai  helyzet  következtében  előállott  morfológiai  alkat  akadá- 
lyozta meg  fennmaradásukat.  Annyi  azonban  valószínű,  hogy  5% 
a pleisztocénkor  a Bakonyiéi  a Mecsek  felé  nagyjában  egyenletesen 
lejtő  térszínen  n ár  kialakult  konzekvens  vízfolyásokat  talált,  me- 
1 veknek  azután  a törésvonalak  határozott  irányt  szabtak. 

Negyedkor. 

Pleisztocén, 

A pleisztocénkor-!  lerakódások  közt  a következő  rétegeket  le- 
het megkülönböztetni:  l'utóhomokot,  agyagot,  homokos  löszt  és 

tiszta  löszt. 

A diluvium  fulóbo  i okkal  kezdődik,  amelyhez  az  anyagot  a 
pannoniai-pontusi  homokból  kapta.  Aránylag  nem  sok  helyen  van 
meg,  mert  a következő  periódus  agyagrétege,  főként  azután  a ho- 
mekos  lösz  sok  helyen  keveredett  vele,  illetőleg  amennyiben  a 
löszhullás  meg  ne  n gátolta,  továbbvándorolt.  Azű  t tartom  pleisz- 
toeénkorúnak,  mert  id.  Lóczy  L.  szerint  az  északsomogyi,  zala- 
völgyi.  rábaparti  levantei  vagy  dilüviális  kavicstakarók  megelőz- 
tek. Márpedig  a kavicstakaró  még  a Bal  Bon  kialakulása  előtt  ke- 
rülhetett í’s/a ksomogy  némely  vidékére  (11.,  428 — 461.  Iá  Tehát  az 
egyébként  is  kései  kavics  után.  valószínűleg  a diluvium  elején  kép- 
ződött. 

• A pleisztocén  l'utóhomokot  megtaláljuk  a felsőecsényi  patak- 
völgy-  harmadkon  homokfalának  fedőjében,  mint  kevésesillámú, 
koptatottszemű  homoklencsét,  helyenként  az  itteni  l'utólmmokra 
jellemző  pannoniai-pontusi  kövületek  erősen  leesiszoltí  és  legömbö- 
lyített héjtöredékei \’(>1.  A legtöbb  esetben  lehetetlen  a fa.imeghatá- 
rozás,  de  két  // ninocardiinn  sp.-i  sikerült  felismernem. 

Hasonló  homok  75  em-es  feltárása  található  félúton  Felsömo- 
esolád  és  Mernye  vasútállomása  között  a gémeskni  nál  u vaspálya 
mellett,  csakhogy  a kvar •(•szemek  itt  valamivel  még  durvábbak, 
több  a kövülettöredék,  sőt  még  borsószem-nagyságú  koptatott  ka- 


Mernye  és 


kő r 1 1 y éké n t>k  geo  I og i á ja 


101 


vicspászták  is  vaunak  lienuc.  Fz  a réteg  valószínűleg  a futóhomok- 
képzödés  legfiatalabb  periódusának  tagja,  akkor  képződhetett,  ami- 
kor a szél  még  erősebb  volt.  Feküje  nincs  feltárva,  d * az  is  lehet- 
séges, hogy  mái  a hainndkori  homokba  n égy  át  éles  határ  nélkül. 
Kövülettöredékei  közül  szintén  csak  L'n»  noca  rd'nt  /nőkul  sikerült 
felismerni.  .Meglehetősen  sok  nehézfajsúlyú  ásványt  tmrtalnriz,  ne- 
vezetesen az  első  frakció  után  (iát)  cgr.-ot  kaptam,  amelyből  5. 50 
cgr.  még  a methylenjodidr.ál  is  nagyobb  fajsúlyú. 

Ezzel  a lelőhellyel  kb.  egy  vonalban  a völgy  túlsó  olda- 
lán, a Rézhegy  melletti  leltál ásban,  az  1 m vastag  fntóhoinok  a 
felsőeesényi  homokhoz  hasonlít  és  szántén  cin  osódott  határral  megy 
at  nemcsak  a fekűjébe,  a pannoniai-pontusi  homokba,  hanem  fe- 
dőjébe, a homokos  löszbe  is.  A homok  aránylag  kevés  nehézfa jsú 
lyu  anyagot  tartalmaz,  meri  az  első  frakció  után  csak  2.50  cgr. 
maradt. 


Fig.  ti.  ábra.  Aszóvölgy  kiindulása  a Szentkút!  erdőbei:  harmadkod 
és  negyedkori  agyagrétegekkel;  utóbbiakban  egy  lumaeliellás  réteg. 
— Vadi-head  in  the  Szeutkút-forest,  with  quaternarv  and  tertiary 

clays. 


102 


László  Mihály 


Az  utóbbi  feltárással  teljesen  megegyezik  a Nagy  répás 
puszta  vasútállomásától  I)-re  fekvő  lelőhely,  ahonnan  a homokos 
löszt,  illetőleg  a futóhomokot  állandóan  hordják.  Itt  is  nehéz  a Uh.  1 
m vastag  réteg  fedőjét  elhatárolni  (felülje  nincs  feltárva),  bár  ma- 
gában a futóhomokban  jól  kivehetők  a koptatott  héjtöredékek. 

Az  előbbi  típusú  futóhomokelőfordulásoktól  némileg  eltér  az 
Alsóé  esénytől  Dlv-re,  a 164  m magassági  ponttal  egy  vonal  bán  a 
a völgy  K-i  oldalába  be  vágódott  kis  aszók  feltárása.  Ezt  a homo- 
kot az  Eurogasco  felvétele  a pannoniai-pontu-d  emeletbe  sorozza, 
de  én  a következő  okokból  nem  tartom  annak : a homok  egészen 
sárga,  gyéren  esillámos  és  lösszel  kevert,  minélfogva  szöges  ellen- 
létben áll  a többi  harmadkori  homokkal.  Ezek  alapján  a futóho- 
mokképződés utolsó  szakaszában  keletkezett,  lösszel  kevert  plei- 
sztocén homoknak  tartom.  Bromoformos  elválasztás  után  3.80  egr. 
súlyos  anyagot  kaptam. 

A futóhomok,  vagy  „poszhomok“  periódusa  után  klímaválto- 
zás következtében  helyenkint  agyagüledéket  hátrahagyó  mocsarak 
keletkeztek.  Minthogy  ezek  is  csak  lokális  elterjedésnek  voltak, 
összefüggő  agyagréteg  nem  maradt  utánuk,  ezzel  szemben  gazdag 
faunájukkal  és  helyenként  nagy  vastagságukkal  tűnnek  ki. 

Legjellemzőbb  és  legnagyobb  vastagságú  feltárás  az  említett 
Szentkúti  erdő  messze  D-re  nyúló  vízmosásának  kiindulópontja. 
(0.  ábra.)  Itt  kb.  2 m vastagságban  fekszik  a pannoniai-pontusi 
agyagon  és  három  rétege  különíthető  el:  alsó,  gyér  és  rossz- 

megtartású kövületekei  tartalmazó  sötétszürke  agyag,  majd  egy  30 
em-es  világos,  kékesszürke,  kövületekben  rendkívül  gazdag  réteg, 
valóságos  lumachella;  felelte  ismét  sötétebb,  már  löszös  agvag  kö- 
vetkezik, újból  gyérülő  kövületekkel. 

Az  alsó  színiben  a következő  csigákat  találtam: 

Linmaea  palnstris  Mii  11. 

Linmaea  pólust  ris  ror.  corrns  Emel. 

Linmaea  francaiul  a M ii  1 1. 

Linmaea  peregni  M üli. 

Succ'mea  oblonga  Drap. 

G.ijraulus  alkus  M ü 1 1. 

A középső,  30  em-es  szint  fajokban  nem  nagyon  változatos, 
de  annál  nagyobb  az  egyedek,  főként  az  első  két  faj  ügyedéinek 
száma: 

Succ'mea  oblonga  Drap. 

Succ'mea  Pfcifferi  Rssm. 

liathyomphalus  contortus  Íj. 

Col  untét!  a eőentnla  Drap. 

V divata  pntchelta  Stud. 

Vallonul  tenuilabris  Braun. 

Li mn (tea  truncal ula  M ii  I 1. 

Pisiilium  amnicum  M ii  I 1. 


Mernye  és  környékének  geológiája 


103 


A felső  szintien  na.gyobbám  nz  előbbiek • fordulnak  elő,  de 
már  lösz  fauna-elein  is  vegyül  bele: 

Snccinea  oblonga  1)  r a p. 

Snccinea  Pfdfferi  II  s sin. 

V divata  pnlchellá  Stnd. 

Pisidiuni  ainnicain  .M  ii  1 I . 

Pisidiuni  casertanu  ni  I’oli. 

Pa  int  muscornm  ÍVJ  üli. 

Papa  iniiiiitissiina  Marim. 

II  cl  ix  hispida  li. 

Ezzel  ;.z  előfordulással  csaknem  teljesen  egyezik  a Szondello 
hegy  K-i  vízmosásának  feltárása;  mindössze  abban  különbözik, 
hogy  az  alsó  és  felső  színi  nem  olyan  vastag  és  hogy  alsó  szintjé- 
ben gazdag  Osíracoda-faunát  találta, m (köztük  <»ir >'  új  fajt  is),  ez 
egyetlen  lelőhelyen  az  egész  területen,  annak  ellenére,  hogy  a többi 
ngyagelőtordnlasok  nagy  részét  is  gondosan  kiis/apoltam.  Az  itteni 
középső  és  felső  színt  faunája  teljesen  egyezik  az  előbbi  lelőhellyel; 
az  alsó  színt  kövületei  viszont  a következők: 

Limniiea  triiiicaínla  M ii  1 1. 

Bathjtjoniphalus  contorliis  L. 

Pisidiuni  casertanu  in  i’oli. 

Snccinea  oblonga  Drap. 

Őst  rácod öli': 

Ilijocipris  efr.  bradi/i  (1.  ().  S a r s. 

Il.ijoctjpris  sp. 

Candona  balatonion  Pa. d. 

Candona  sp. 

Candona  nov.  sp.* 

Herpetocypris  sp. 

Potamocypris  sp. 

Limit  ic.i/therc  inoisa  Pa  hl. 

Cypris  sí). 

Cijthcreida  torost  var.  I itt  órai  is  B r a d y.  ** 
azonkívül  még  egy  Chara  termés. 

Az  egyezésekből,  illetőleg  eltérésekből  azt  a következtetést  vonom 
le,  hogy  a két  lelőhely  az  alsó  szint  idejében  különálló  mocsár  volt, 
a középső  és  a felső  szint  idejében  viszont  összeköttetésben  kel- 
lett, hogy  álljanak.  . 

Pleisztocén  agyag  fedi  a futóhomoklencsét  a felsőecsényi  ho- 
mokfalban is,  de  ez,  valamint  többi  előfordulásai  már  az  előbbiek- 
től teljesen  független  mocsarak  lehettek.  Több  helyen  kibukkannak. 

Ez  az  új  faj  rokon  a C.  Sieberi  alakkörével. 

**  Ez  az  óriási  alak  relictumként  szerepel  a többi  fiatal  jellegű 
alak  között. 


104 


László  Mihály 


így  a Szentknti  erdőben,  a Szondello  hegy  vízmosásaiban,  magában 
Ecsényben  is  több  helyen,  Felsőmocsoládon,  a Réz-hegyen,  Űjhe- 
gyen,  Polánytól  ÉK- re.  Geszti  melletti  vízmosások  néhány  szaka- 
szán,  Szentgáloskér  alatt,  stb.,  rendesen  lepusztított  domboldala- 
kon, mélykutakban,  de  a fentiektől  eltérő  fajokat  már  nem  hoznak. 
Legtöbbje  kövületben  szegény,  néha  egyáltalán  hiányzik  is  l előle, 
de  leveles  vagy  löszös  struktúrájuk  és  lösztartalmuk  elárulja,  hogy 
valószínűleg  a legfelső  agyagszintbe  tartoznak. 

A pleisztocénkor  következő  szintje  a homokos  lösz,  vagy  lösz- 
homok.  Ha  agyagréteg  nem  ékelődik  közbe,  akkor  egyenesen  a fu- 
tóhomokra települ,  rendesen  éles  határ  nélkül.  Jellemző  rá,  hogy 
kövületet  nem  igen  tartalmaz,  inkább  csak  le  nem  koptatott  héj- 
töredékeket, szemben  a l'utőhomokkal.  Lösztartalma  felső  saintje 
felé  folyton  nő  és  legtöbbször  gombostűfejnagyságú  kavicsokból 
Alkony,  0.5 — 2 cm-es  pasztákat  tartalmaz.  Id.  Lóczy  L.  szerint. 
„szuberilis1'  poriad  kevert  megbontott  pannoniai-pontusi  kőzetből 
valók  (14.  352.  1.).  Úgyszólván  minden  mélyebb  bevágásban  előfor- 
dul, de  gyakran  nyílt  terepen  is  a felszínre  bukkan,  főként  É-on. 
Fedőjébe,  a típusos  löszbe  való  átmenete  nem  mindig  határozott*, 
sokszor  teljesen  észrevétlenül,  a homoktart/alom  csökkenésével 
megy  át  a „sárga  földbe14. 

Jellemző  feltárása  a Nagyrépás  pusztai  „homokbánya11,  ahol 
kb.  50  m hosszúságban  és  3 — 4 m magasságban  van  feltárva  a lösz- 
homok. Benne  a Spalax  movlicóla  sj/nn  ieiisis  M y.  négy  példányát 
találtam  egy  helyre  összezsúfolva.  Tudvalévő,  hogy  a földikutya 
földalatti  üregeket,  járatokat!  ás  magának;  így  kerülhetett  csak  le 
a löszhomokba  ez  az  ó-alluviális  rágcsáló.  Ugyanennek  a feltárás- 
nak másik  helyén  a felszíntől  1.5  m-nyire  barn  i Enphorbw- termés 
5 cm  vastag  rétegére  akadtam,  a terület  egyetlen  ilyennemü  elő- 
fordulásaként. Ennek  a fel tá í ásnak  alsó  felén,  valamint  tőle  D-re, 
a Rácegres- toponári  országút  bevágásában  meg  ne  n határozható 
esigahéjtüredékek  találhatók.  A löszhomoknak  Kisbaba  pusztánál 
is  jó  feltárása  van,  igaz  ugyan,  hogy  tartalmaz  néhány  löszcsigát, 
de  ezek  másodlagosán,  fedőjéből  kerülhettek  felső  szintjébe. 

A Rézhegy  tövénél  lévő  feltárás  jellegzetesen  kövületnélküli, 
akár  a Pödöri  puszta  ÉK-i  szélén  álló  gémeskút  melletti  gödrök 
löszhomokja.  Mint  említettem,  sok  más  helyen  a felszínre  bukkan 
jobb  feltárások  nélkül  és  mindenütt  több-kevesebb  homokot  tartal- 
maz a szerint,  hogy  a felsőbb,  vagy  az  alsóbb  szintbe  tartozik;  néhol 
közvetlen  a felszíni  vályogon  lösz  alatt  következik,  de  kövületet 
ilyenkor  sem  tartalmaz. 

A pleisztocén  legfiatalabb  tagja  a sárga,  porózus  tiszta  lösz, 
amely  a vidék  felszínének  ugyan  túlnyomó  részét  borítja,  azonban 
nem  nagyon  nagy  vastagságban.  Legnagyobb  feltárásai  az  aszók- 
ban vannak,  ahol  helyenként  (5— S m vastagságot  is  elér.  A sok  és 
jó  feltárás  alapján  alkalmam  nyílt  jól  megfigyelni  és  azt  a követ- 


Mernye  és  környékének  geológiája 

keztetést  levonni,  hogy  általában  alsó  szintjében  kevés  a.  kövület  és 
inkább  csak  kis  fajok  fordulnak  elő.  inig  feljebb  már  sűrűbbek  a 
kövületek  és  n ár  nagyobb  fajok  uralkodnak;  a kettő  között  átme- 
netképen a középnagyságú  Helixek  gyakoribbak. 

A szentmiklósi  erdő  ÉD-i  irtását  keresztező  egyik  aszó  fala 
képviselné  az  alsóbb  szintet,  ahol  a következő  csigák  gyűjthetők: 

Succinea  oblonga  Dnap. 

Pupa  muscorum  M ü 1 1. 

Pupa  f rumén  tu  in  D r a p. 

Pupa  miuutisshua  Martin. 

Helix  sp. 

Clansilia  laininata  Mont. 

A felső  szint  nagyobbalakú  faunája  megtalálható  pl.  a.  felső- 
moesoládi  aszókban,  ahol  az  előbbieken  kívül  sok  az: 

Eulota  fruticuni  Mull. 

Iiuliminus  detritus  M ii  1 1. 

Puli  min  us  montanus  Drap. 

Cionella  lubrica  M ii  1 1. 

Érdekes  megemlíteni,  hogy  nem  mindenhol  van  konkréció  a 
löszben,  inkább  csak  egyes  tájak  löszére  jellemző,  valószínűleg  a 
nagyobb  mésztartalom  miatt.  így  Gesztitől  K-re  és  DK-re  a Suda- 
riea  aszóiba  i márgás  „csörgőkövek‘\  igazi  löszbab ík  találhatók 
nagy  számban.  \ iszont  a felsőmocsóládi  suvadásos  lelőhelyen  2 ni- 
n y i i e a felszín  alatt  kb.  d0 — 10  cm  vastag  valóságos  konkróciópad 
található.  A lösz  felszíne  általában  meglehetősen  friss  megtartású, 
mert  állandóan  viszi  a szél  még  ma  is.  Kogutowicz  Tv.  nézetét 
megerősíti  saját  megfigyelésem,  amely  szerint  elsősorban  az  erdő- 
talaj (ott  is.  ahonnan  nemrégen  irtották  ki  az  erdőt)  barnás-vályo- 
gos,  ami  a füves  erdők  éghajlatának  függvénye  (13.,  2ő0.  1.). 

Ezek  alapján  összefoglalóan  megállapítható,  hogy  a pleiszto- 
cénkor elején  a térszín  határozott  jelleget  kap  elsősorban  a törés- 
vonalaktól; erősen  szeles  klímája  tovább  alakítja  a törés  völgyeket 
és  oldalágaikat,  lutóhomokot  hoz  nem  nagy  messzeségből,  mert  a 
homokszemek  nem  nagyon  erősen  koptatottak.  továbbá  kevés  csil- 
lám és  héjtöredék  is  meg  tudott  maradni  benne.  Majd  nyugodtabb 
lesz  az  éghajlat,  helyenkint  bőfaunájú  mocsarak  keletkeznek,  eset- 
leg kedvezőbb  évszak  valóságos  lumatchella  keletkezesét  vonja  ma- 
ga után,  de  nem  sokkal  utána,  talán  már  közben  is,  lassan  megin- 
dul a steppe jellegűvé  változott  kiima  miatt  a löszhullás,  eleinte 
még  az  erősebb  szelek  következtében  homokkal,  apróbb  kavicsokkal 
vegyesen.  A keleties  szelek  uralomrajutásával  a löszlerakódás  egy- 
ie  jobban  tért  hódít,  betemeti  a kiszikkadt  mocsarakat,  jellegzetes 
iélsivatag  és  steppeégliajlat  váltja  fel.  Utóbb:  a lösz  csak  ott  ma- 
radt meg,  illetőleg  ott  nem  váíyogosodott  el,  ahol  szél-  és  esőárnyék- 
ban  fekszik. 


106 


László  Mihály 


Alluvium. 

Munkaterületemen  a holocént  barna  és  fekete  agyagok,  továb- 
bá tőzeges  rétegek  képviselik. 

Az  agyagok  legjobban  a Malomárok  D-i  részletén,  Pödöri  pusz- 
ta alatt,  a völgytalpon  húzott  árokban  vannak  feltárva.  Itt  a követ- 
kező szelvényt  látjuk:  alul  barnás,  vasrozsdás  agyag,  felette  20  cm 
vastag,  csigatemető  szintén  vasrozsdás  agyaggal,  felül  50 — 75  cm 
vatagságban  fekete,  szívós  agyag  terül  el.  Össze  nem  tévesztendő 
ez  a három  szint  a pleisztocén  agyag  három  szintjével,  ahol  a kö- 
zépső ugyancsak  egy  lumaehella  réteg,  azonban  mind  fekvésben, 
mind  kőzettani  és  faunisztikai  szempontból  teljesen  eltérők. 

A barna  agyagban  a következő  kövületek  gyűjthetők: 

V cűvata  pulchella  Stud. 

Limnaea  truncutula  M ii  1 1. 

Limnaea  stagnalis  L. 

Succinea  oblonga  I)  r a p. 

Monacha  rubiginosa  Se  hím. 

Vertigo  antivertigo  J o f í r. 

Vertigo  angustior  Drap. 

Vivipara  contecta  M i 1 1. 

Pisidium  amnicum  M ii  1 1. 

Carichium  minimum  Mii  II. 

Planorbis  planorbis  L. 

A középső  20  cm-es  réteg  faunája  is  gazdag: 

Limnaea  truncatula  M ü 1 1. 

Limnaea  palustris  var.  corvus  Ginek 
Limnaea  stagnalis  L 
Vivipara  contecta  M i 1 1. 

Planorbis  corneus  L. 

Planorbis  planorbis  L. 

Bathyomphulus  contortns  L. 

V alvatu  pulchella  Stud. 

Vallonia  pulchella  subsp.  enniensis  Gnedl. 

Succinea  oblonga  Dr  a p. 

Succinea  Pfeifferi  R s s m. 

Bithynia.  teutaculata  L.  és  operculumai 
Carichium  minimum  M ü 1 1. 

Vertigo  antivertigo  Drap. 

Vertigo  angustior  Jef  fr. 

Monacha  rubiginosa  Schm. 

Pisidium  amnicum  M ii  I 1. 

Pisidium  casertanum  P o 1 i. 

P i s i d i u m óva  t u m C k e s s. 

Pisidium  Scholtzi  Cless 
Pisidium  in  tér  médium  Gass. 


Mcrnye  és  környékének  geológiája 


107 


A felső,  fekete  agyagban  kevesebb  a kövület  és  közülük  is  in- 
kább a Linmaeák  és  PLanorbisok  uralkodnak: 

Limnaea  btaguulis  L. 

Limnaea  palustris  Műik 

Planorbis  corneus  L. 

Planorbis  planorbis  L. 

Bithynia  tentuculata  L.  operculu  mai 

(Jarichiuxn  minimum  Mull. 

Vertigo  angustior  -1  e f f r. 

Pisidium  amnicuni  Müll. 

Ez  az  előfordulás  az  említett  helytől  a völgy  hosszában  D-re 
követhető,  mintegy  1.5  km  hosszúságban,  Még  Nagy  répás  puszta 
alatt  látható  az  alluvium  mindhárom  szintje,  a többi  helyen  csak 
a felső  fekete  agyag  az  uralkodó  Limnaeákkal  és  Planorbisokkal; 
így  a Malomárok  egész  hosszában  is  csekély  megszakításokkal,  illő 
tőleg  elvékonyodásokkal  egészen  a vízválasztó  tájáig.  É-on  mindösz- 
sze  a már  említett  alluviumtól  átmosott  homokok  emelkednek  ki 
szigetszerűen.  Itt  utalok  arra  az  egyezésre,  amit  a pannonia  i-pon- 
tusnál  róluk  jeleztem,  hogy  t.  i.  a homok  alsó  része  barnás  (az 
idősebb  alluviális  agyagnak  megfelelően),  a felsőbb  szint  fekete  (a 
fekete  agyag  mintájára).  Éz  az  alluviális  felsőbb  agyag  megtalál- 
ható még  a Somodor  puszta  felől  induló  patakok  völgyében,  de 
jóval  kevesebb  benne  a kövület,  továbbá  a Somodor  községi  Malom- 
árokban, a Királyberek-rét  völgyében,  a Szanai  árokban,  ,a  Varga- 
honi  árokban  és  a Tömő  rkeá  rak  bán,  átlag  150 — 155  m magasságig; 
az  alsóbb  barna  agyag  még  \ almivei  feljebb,  ki).  1(50  m-ig.  Ez  alól 
kivétel  a Malomárok  törésvölgye,  ahol  kit.  175  in  magasságban  van 
az  említett  átmosott  pannoniai-pontusi  homok. 

Keletkező  tőzeges  terület  mindössze  egy  helyen  fordul  elő, 
Pödöritől  DK-re,  a völgy  K-i  oldalán,  de  jelentéktelen,  egyáltalá- 
ban nem  hasznosítható  mennyiségben. 

III.  Hogi/szerkezet. 

A pannoniai-pontusi  tenger  visszahúzódása,  illetőleg  a szét- 
darabolódott  kiédesedö  tavak  után  homoklejtő  terült  el  a vidéken, 
amely  a Bakony  tói  kiindulólag  nagyjából  egyenletesen  lejtett  T) 
leié  és  amelyen  helíyel-közzel  a tavak  helyén  agyagrétegek  feküd- 
lek. Hzt  a lejtőt  érték  a pleisztocén  elején  azok  a nagy,  kb.  DNv — 
ÉK  irányú  törések,  amelyek  közt  a pannoniai-pontusi  táblák  meg- 
billentek, mégpedig  É-on  egy  kissé  kiemelkedtek,  D-en  pedig  erő- 
sen lesiilyedtek.  Így  a régi  lejtő  helyén  n eglehetős  magas,  a lejtőre 
keresztirányú  dombok  keletkeztek,  helyeseken  a régi  lejtő  felda- 
rabolódott  több  rövidebb,  de  meredekebb  lejtőre.  Nem  sokáig  tart- 
hatott ez  az  állapot,  mert  rövidesen  új  törések  keletkeztek,  de  ez- 


108 


László  Mihály 


úttal  az  előbbiekre  merőlegesen,  ÉNy — DK  irányban.  Ez  utóbbi 
töréseknél  a függélyes  elmozdulás  kicsi  lehetett,  mert  ezeknél  fon- 
tosabb hatást  keltett  a vízszintes,  szitaszerű  mozgásuk.  Ilyen  a 
Lelle-Kaposi  törésvonal  is,  amely  ÉNy-— DK-i  irányban  két  félre 
osztja  a területet:  ez  a Malomárok  völgye.  Az  Eurogasco  f elvétel e- 
7-ője  nem  tartja  tektonikus  eredetűnek,  mert  nem  lehet  sztra- 
tigrafiai  különbséget  kimutatni  a völgy  két  oldala,  között.  De  ne 
felejtsük  el,  liogy  pannoniai-pontusi  rétegekről  van  szó,  amelyek- 
nek vastagsága  igen  nagy,  úgyhogy  10—20  m-es  függélyes  elmoz- 
dulás még  nem  igen  jön  számításba.  De  ennek  ellenére  is  találunk 
különbséget  a K-i  és  Ny-i  vidékek  között,  mégpedig  a völgytől  K-re 
több  a pannoniai-pontusi  kibúvás,  mint  Ny-ra,  ami  szintén  tekto- 
nikai hatásokra  utal.  Másik  feltűnő  tény,  hogy  É-on  vannak  majd- 
nem kivétel  nélkül  a harmadkori  feltárások  (csak  egy  van  DK-en). 
Ez  a jelenség  arra  mutat,  hogy  az  É-i  kiemelkedett  részen  i pata- 
kok hamarabb  be  tudtak  vágódni,  mint  D-en,  következésképen  ha- 
marabb érték  el  a pannoniai-pontusi  rétegeket.  A tektonikus  ere- 
det melleit  harmadik  bizonyíték,  hogy  a törések  É-i  folytatását  id 
Lóczy  L.  és  Cholnoky  J.  szerint  nyomon  lehet  köventi  a.  Ba- 
konyban (ezen  a törésvonalon  fekszik  a Hegyestő,  a Tói-hegy  és  a 
Kapolcsi  plató),  sőt  talán  D-i  irányban  is  Gálosfa  tájékáig  (á.,  5.  1.). 

Az  így  kialakult  térszínen  kezdte  meg  munkáját  a szél.  Első- 
sorban a törésvonalakat  tisztította,  illetőleg  fejlesztette  ki,  de  az- 
után nekiállt  a dombok  északi  oldalának  is.  Ez  szépen  megfigyel 
be  tő  a térképen,  ahol  az  É-i  domboldalak  a löszhomok  szintjéig  le 
vannak  pusztítva,  ugyanez  a jelenség  nagyban  is  megállapítható, 
amennyiben  É-on  inkább  löszhomok  a talaj,  D-en  viszont  több  a 
tiszta  lösz,  tehát  részben  a szél  munkájának  is  tulajdonítható,  hogy 
miért  van  É-on  több  pannoniai-potusi  kibúvás,  mint  D-en  Általá- 
ban az  a benyomásom,  hogy  a szél  igen  sok  löszt  vitt  már  el  innen, 
csak  szélárnyékos  helyeken  hagyta  meg  nagyobb  vastagságban, 
mint  ahogy  visz  még  ma  is,  főként  az  erdők  egy  részének  kiirtása 
óta.  A lösz  eredeti  vastagságára  utalnak  talán  a védett  vízmosá- 
sok (i — 8 m-es  löszfalai.  A lösz  jelen  vastagságát  15 — 20  rn-re  becsű 
löm,  a löszhomok  ellenben  30  m is  lehet.  A nagymértékű  szélfúvás- 
nak  azonban  más  következményei  is  lettek,  u.  i.  a szól  a völgyet  a 
pleisztocén,  illetőleg  pannoniai-pontusi  agyag  sízintjéig  erodálta, 
mire  a vízzáró  agyagréteg  fölé  települt  löszhomok  és  tiszta  lösz 
több  helyen  lesuvadt.  I nkey  B.  is  említi,  hogy  1877.  elején  a Kop- 
pány-menti  Döröcske  községben  suvadás  folytán  több  ház  összedőlt. 
Ezt  az  esetet  látjuk  Felsőmocsoládon  az  említett  suvadásos  lelőhe- 
lyen, valamint  a somodori  cigánytanyáknál.  Találkozunk  azonlmu 
másutt  is  hasonló  jelenséggel,  tehát  az  esetleges  dőlt  rété  gzésnek 
oka  sokszor  erre  vezethető  vissza. 

Egyébként  az  egész  területen  a pannoniai-pontusi  rétegek 
vízszintes  fekvésünk,  csak  kivételes  a felsőecsényi  lokális  zavar. 


Mernyp  és  kornyékének  geológiája 


109 


amely  valószínűleg  a löt ó rés  idején  keletkezhetett,  mint  kísérő  je- 
lenség. A S/.oudello  hogy  il  rétegződése  nem  tektonikus,  szélhatásra 
sem  keletkezhetett,  mert  hiszen  durván  esilhímos,  ezért  alkalma- 
sint partközelségre  utal,  amit  nagy  homokszemei  és  nagy  csillám- 
lemezei  is  valószínűvé  tesznek.  A felsőmocsoládi  mű  út  agyagja 
egészen  vízszintes,  csakhogy  a felszínhez  való  közelsége  miatt  több 
helyen  berogyott.  Ugyanez  áll  a pleisztocén  agyagokra  is,  amelyek 
kis  kiterjedésüknél  és  teknőszerű  kialakulásuknál  fogva  nem  lehet- 
nek szabályos  gyűrődések. 


IV.  Vízrajz. 

A pannoniai-pontusi  emelet  végén  a homoklejtőn  már  meg- 
indultak a konzekvens  vízfolyások  1 13.,  247.  1.),  amelyeknek  azután 
a pleisztocén  „balatoni**  törésvonalakhoz  kellett  igazodniuk.  Így 
elkülönült  a Balaton  és  a Kapós,  mint  két  erózióbázis,  külön  víz- 
gyűjtőterületekkel. Ezt  az  állapotot  némileg  megzavarták  az  ÉNy — 
IvK-i  törésvonalak,  részben  kitérésre  kényszerítve  a konzekvens 
vízfolyásokat,  részben  új,  nyílegyenes  patakvölgyeket  alakítva.  Ma- 
ga a Kapus  és  a Koppány  is  kitérül  több  helyen  és  lépcsőszerű  ka- 
nyarokkal halad  ÉK-re.  Nevezetes,  u.  n.  völgyi-vízválasztó  lett  az 
ö2  km  hosszú  Lel  le — kapusi  törésvonalon  Vadé  puszta,  melyet  mun- 
katerületem É-i  határául  szemeltem  ki.  180  m t.  sz.  í.  magasságba  i 


1 km 

Fig.  7.  ábra.  A völgyi  vízválasztó  Vadé  pusztánál.  A két  árok  iránya 
ÉNy.  — Watershed  at  the  estate  Vadé. 


fekszik,  de  a völgytalp  itt  olyan  sík,  hogy  térkép  nélkül  észre  sem 
lehet  venni,  hogy  egyik  vízgyűjtőterületről  a másikra  ér  az  ember- 
A ISO  m magassági  pont  helyén  álló  vadkörtefa  hátoldalán,  egyen- 
lő távolságra,  egymástól  mindössze  pár  száz  métenyire  ered  az  fi- 
unk folyó  Tetvesi  árok  és  a D-re  futó  Malomárok  a tör  és  völgy  talp 
egész  hosszát  jellemző  nedves  réten  (7.  ábra.).  A Malomárok  patak- 


110 


László  Mihály 


.iát  táplálja  a Felsőecsényen  átfutó  kis  patak,  amelynek  völgye 
már  nem  tektonikus,  mert  pontosain  ÉD-i  irányú,  eredési  helye 
pedig  szerteágazó  mély  pannoniai-pontusi  homok  és  pleisztocén 
löszfalak  között  van.  Fülhez  teljesen  hasonló  a Vanraboni-,  Szanai 
árok.  a Nagygáti  berek  árka  és  a topográfiái  részben  leírt  többi 
mellékvölgy.  A nagy  szárazság  ellenére  mindegyikben  találtam 
egy  kevés  eleven  vizet.  A talajvíz  szintje,  amennyire  a kutakból 
meg  tudtam  állapítani,  átlag  4- — 7 m mélyen  van  a dombok  lábá- 
nál. ahol  az  agyagréteg  kibukkanásánál  jó  források  fakadnak.  Ttt 
kezdődnek  a kaszálónak  szánt  nedves  rétek  is.  Általában  nem  mond- 
ható vízszegénynek  a vidék,  mert  gémeskutakat  aránylag  megle- 
hetős sűrűn  találni  a völgyekben  és  nagyobb  aszókban. 

Végül  hálás  köszönetét  mondok  elsősorban  dr.  P a p p K á- 
r o I.  y egyet.  ny.  r.  tanár  úrnak  azért  a jóságáért,  hogy  tárgyválasz- 
tásomat jóváhagyta,  megengedte,  hogy  intézetében  dolgozhassak 
és  egyúttal  a fontosabb  irodalomra  felhívta  figyelmemet.  Ö utána 
dr  Kutas sy  Endre  magántanár  úrnak  tartozom  legtöbb  hálá- 
val, aki  munkálataimat  állandó  figyelemmel  kísérte,  határozásai- 
mat ellenőrizte  és  tanácsaival  hathatósan  támogatót*.  Köszönete- 
met  fejezem  még  ki  Zalányi  B'óla  tanár  úrnak,  Papp  Si- 
mon bányatanácsos  úrnak,  aki  az  European  (Has  k.  Electric  Oo.  ré- 
széről igen  értékes  útbaigazításokat  bocsátott  rendelkezésemre  és  a 
M.'  Kir.  Földtani  Intézet  azon  tagjainak,  akik  jelen  dolgozatom 
elkészítésében  segítségemre  voltak. 


GEOLCKÍY  OF  MERNYE  AND  ITS  SURROUND1NGS  IN  THE 
TRANSDANUBIAN  PART  OF  HFNGARY. 

By  M.  László. 


The  region  spoken  of  is  situated  in  the  hilly  Central  part  of 
eounty  Somogy,  south  to  the  laké  Balaton.  Its  generál  feature  is 
characterized  by  undulating  hill-crests  extending  from  N\V  to  SE. 
and  hu i 1 1 up  mainly  of  plioéenic  and  quaternary  deposits. 

The  Pannonian-Pontic  sea  may  have  rendied  here  to  g re  a tér 
depths,  inasmuch  as  in  its  clayey  and  sandy  heds  no  fossil  re- 
mains  a re  tobofound,  Avhidi  arc  so  frequent  in  euuivalent  1 nyers 
of  the  northern  and  Southern  vicinities. 

After  a final  regression  of  the  plioicenic  sea,  the  surface  vas 
gently  in  dined  towards  the  South  and  gradnally  got  drained  bv  a 
system  of  consequent  rivers.  Afterwards,  hűt  still  in  the  early 
I ’leistocene,  t h is  region  was  ront  intő  pincén  hv  faults  trended  SW- 
NE,  and  latéi-  hy  transversal  ones.  The  effect  of  forniei  movemenís 
Avas  that  the  northern  edge  of  several  plateau-f ragments  A\Tas  lifted 
up.  while  their  Southern  part  Mink.  '1  he  resiilt  of  transversal  faults 
vere  horizontul  dislocations. 

The  valley  between  Lelle  and  Kaposvár  r epresen ts  the  main 


Mernye  és  környékének  geológiája 


1 11 


fault-trend.  Its  most  interesting  seetion  i>  a nearly  imperceptible 
watershed  at  the  estate  Vadé,  north  from  the  viliágé  Mernye. 

At  the  beginning  of  Pleistocene,  great  masscs  of  blown  sand 
— containing  fragments  of  Limnocardium  sliells  — were  carried 
by  the  winds  intő  this  region. 

The  following  wet  peried  was  fúvóra ble  fór  marshy  sediment 
ations,  which  are  represented  by  loamy  deposits  (2  to  (i  meters  in 
depth),  containing  relics  of  a rich  fauna,  sometimes  aceumulated 
like  in  a „luniaehella.“  An  Őst  rácod  faunula  aiiowed  evén  a new 
species. 

The  npper  Pleistocene  is  cbarasterised  by  tbe  cool  climate 
grassy  deserts  (steppes),  in  which  tinié  sandy  loess,  void  of  all  fos- 
sils  preeede  to  the  typic  loess  witli  its  wellknown  fauna. 

Alluvial  deposits  iire  to  be  found  t i 11  about  170  meters  above 
the  sealevel.  Tlieir  lower  part  eonsists  of  browny,  the  npper  one 
of  blackish  elay,  both  separated  bv  a 15  cm  strong  layer  witli 
ricli  molluseal  fauna.  In  iliese  lieds  1 found  somé  skeleton-remains 
of  a Spalax  species. 

The  correlat  ivén  ess  of  tliese  strata  is  sometimes  difficult  to 
be  stated,  parti y on  acconnt  of  tbe  laeking  fossils,  partly  because 
slips  are  occnrring  on  the  billsidés  wicli  liave  lost  their  stability 
by  suceessive  erosion. 

Tlie  Pannónia n-Pontic  layers  — notwithstanding  somé  looal 
disturbances  — seem  to  be  horizontally  liedded.  Tlieir  outerops  are 
rather  insignificant  and  show  sometimes  lieds  hardened  by  seeun- 
dary  eementation.  The  leached  out  matéria!  of  tliese  strata  is  spread 
over  the  alluvial  bottoin  of  the  main  valley. 

Only  where  the  generál  loess-cover  has  got  denudated  by  wa- 
ter  or  wind  there  enierge  tbe  sandy  loess  and  pleistcene  loam. 


IRODALOM.  - RIBLIOGRAPHY. 

1.  Ben  dánt:  Voyage  minéralogique  et  géologique  en  Hongrie,  pen- 

dant  l’année  1818.  Paris.  1822. 

2.  B ö c k h Hugó:  Geológia.  Selmecbánya  1909. 

Böckh  János:  A Bakony  déli  részének  földtani  viszonyai. 

Földt.  Int.  Évk.  1874. 

4.  B u 1 1 a Béla:  Morfológiai  megfigyelések  magyarországi  löszös 

területeken.  Földr.  Közi.  1933. 

5.  Cholnoky  Jenő:  Somogy  vármegye  természeti  viszonyai.  (Ma- 

gyarorsz.  vármegyéi  és  városai.)  Bpest. 

6.  Cholnoky  Jenő:  A Földfelszín  formáinak  ismerete.  Bpest. 

7.  Csorba  József:  Somogy  vármegye  ismertetése.  Pest,  1857. 

8.  Geyer:  Unsere  Land-  und  Süsswasser-Mollusken.  2-te  Auflage. 

9.  Halaváts  Gyula:  Őslénytani  adatok  Délmagyarország  neogén 


112 


László  Mihály 


korú  üledékei  faunájának  ismeretéhez.  I— II.  Földt.  Int.  Évk. 
1882.  1886 

10.  Halaváts  Gyula:  Cardium  (Adacna)  pseudo-Suessi,  egy  új 

alak  a délmagyarországi  pontusi  rétegekből.  Természetrajzi  Füze- 
tek 1 886. 

11.  Halaváts  Gyula:  A baltavári  felsőpontusi  korú  Molluszka- 

fauna.  Földt.  Int.  Évk.  1923. 

12.  In  ke  y Béla:  Földcsuszamlás  Somogy  megyében.  Földt.  Közi. 

1877. 

73.  Kogutowicz  Károly:  Dunántúl  és  Kisalföld,  Szeged.  1930. 

14.  id.  Lóczy  Lajos:  A Balaton  környékének  geológiai  képződmé- 

nyei és  ezeknek  vidékek  szerinti  telepedese.  Bpest.  1913. 

15.  Lörenthey  Imre:  A Nagy-mányoki  (Tolna  ni.)  pontusi  emelet 

és  faunája.  Földt.  Int.  Évk.  1890. 

10.  Lörenthey  Imre:  A szegszárdi,  Nagy-mányoki  és  árpádi  felső- 
pontusi  lerakódások  és  faunájuk.  Földt.  Int.  Évk.  1893. 

17.  Lörenthey  Imre:  Üjabb  adatok  Szegszárd  felső  pontusi  fauná- 
jának ismeretéhez.  Földt.  Tnt.  Évk.  1893. 

IS.  Lörenthey  Imre:  Adatok  Hidasd  baranyamegyei  helység  f el  - 
ső-pontnsi  faunájához.  Földt.  Közi.  1893. 

19.  Lörenthey  Imre:  Ivurd  tolnamegyei  helység  pontusi  faunája- 

Földt.  Közi.  1894. 

20.  Lörenthey  Imre:  Adatok  a balatomnelléki  pannouiai  korú 

rétegek  faunájához  és  sfratigrafiai  helyzetéhez.  Bpest.  1905. 

21.  Lörenthey  Imre:  Bpest  pannoniai-  és  levantei-korú  rétegei 

és  ezek  faunája.  Mathem.  és  Termtud.  Ért.  1906. 

22.  Lörenthey  Imre:  A tihanyi  Fehérpart  pannoniai  rétegeiről. 

Földt.  Közi.  1908. 

23.  Lörenthey  Imre:  Adatok  a magyarországi  pannoniai  kép- 

ződmények sztratigra fiájához,  válaszul  Vitális  István  dr. 
cikkére.  Földt.  Közi.  1909. 

24.  Murányi  Jolán:  Adatok  hazánk  diluviumának  paleontologiai 

ismeretéhez.  (Doktori  értekezés)  1922.  Kézirat. 

25.  Botár  idea  Mihály:  A lösz  csigafaunája,  összevetve  a mai 

faunával,  különös  tekintettel  a szegedvidéki  löszökre.  Szeged. 

26.  Sandberger:  Die  Land-  und  Süsswasser-Conohylien  dér  Vor- 

welt.  Wiesbaden.  1870 — 75. 

27.  Az  European  Gas  &.  F.lectric  Company-nak  készített  kéziratos  je- 

lentés 1934.,  különösen  Stjausz  László  dr.-é. 

28.  V e n d 1-T  a k á t s-F  ö 1 d v á r i : A bnda pestkörnyéki  löszről.  Mátém. 

és  Termtud.  Ért.  1935. 

29.  Vitális  István:  Észrevételek  Lörenthey  Imre  dr.  úrnak 

„A  tihanyi  Fehérpart"  pannoniai  rétegeiről  írt  cikkére.  Földt. 
Közi.  1909. 

30.  Zalányi  Béla:  Magyarországi  miocén  Ostracodák.  Földt.  Int. 

Évk  1913 


LV1T0XIA  A Bf  KK  HEGYSÉGBŐL. 
Irta:  Schréter  Zoltán9 


LYTTOXIA  ATS  DEM  BÜKK-G  EB1RGE. 

Von  Z.  Schréter. 

A Kárpátok  ivóhon  ós  a Kárpátok  ívó  által  körülzárt  terül*' 
tón  (Bakony,  Mecsek)  a perui  szisztémának  a kontinentális  tev- 
resztrikus  képződményei  ismeretesek,  amelyek  valószínűleg  legna- 
gyobbrészt az  alsó  permet  képviselik.  A Keleti  Kárpátokból  leírt 
dolomitok  tengeri  eredetüeknek  tekintendők.  Kövületekkel  igazol- 
ható tengeri  eredetű  üledékek  vannak  a Bükk-hegységben,  neveze- 
tesen fekete  mészkövek  és  agyagpalák,  amelyek  csatlakoznak  a 
felső  karbon  képződményeihez. 

Nagyvisnyótól  ÉXy-ra.  az  utolsó  vasúti  bevágásból  került 
elő  egyéb  kövületek  melleti  a Ljjftonia  nobilis  \Y  a a g e n bra?hio- 
poda  faj,  amely  a felsőperül  fontos  vezérlő  kövülete.  Ezáltal  a fel- 
ső perionok  a Bükk-hegységben  való  jelenléte  véglegesen  rögzít- 
hető. 

A /.ntlonia  nobilis  \Y  a a g.-t  a bükkhegységi  kemény,  fekete 
mészkőből  csak  töredékes  példányokban  lehet  kiszabadítani.  Ezek 
megegyeznek  a Salt  Rangé,  Kaukázus,  Japán,  Timor  stb.  alakjai- 
val, azonban  alakváltozatosságuk,  mint  amazoké  is,  nagy. 

A hasi  (alsó)  teknő  gyengén  domború,  körvonala  fiatal  kor- 
iján többé-kevésbbé  tojásdad,  idősebb  korban  megn\úlL  Hossza 
30 — 70  mm.,  szélessége  47 — 52  mm.  Egyes  töredékes  példányok  után 
ítélve  hosszabbak  is  voltak.  A hasi  teknő  külső  (alsó)  felületén  nö- 
vekedési vonalak  s legfeljebb  gyenge  körkörös  ráncok  lát- 
szanak. Belső  felületének  közepén  néha  gyengén  kifejlődött  médián 
fövény  vonul,  amely  valószínűleg  utólagosan  részben  absorbeáió- 
dott. 

A teknő  oldalaiból  a médián  vonal  felé  erőteles  oldali  sövé- 
nyek indulnak,  amelyek  a búb  felé  humorodnak.  Az  oldali  sövény- 
párok száma  15 — 20,  és  30  mm  héjtávolságra  11  sövénypár  esik. 

A háti  (brachiális.  vagy  felső ) teknő  kisebb,  gyengén  homorú; 
számos  bemetszés  (ineissie)  által  két  lebenysorra  tagolódott.  A be 
metszésekbe  illenek  a hasi  teknő  oldal  sövényei.  A háti  teknő 
külső  (felső)  felületén  a szemcsézettség  (granulatio)  rendszerint 
jól  látszik.  A szélesebb  médián  rész  középvonalában  igen  gyenge 
barázdaszerű  bemélyedés  húzódik,  amelynek  megfelelőleg  a belső 
felületen  jól  kifejlődött  középső  sövényt  találunk. 


Előadta  a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1935,  január  2-án  tar- 
tott szaküíésén. 


114 


Z Schréter 


lm  Gürtel  dér  Kárpátén  und  in  dem  von  deniselben  ura- 
nngten  Gebiet,  namentlich  in  den  Bakony-  und  Mecsek-Gebirgen 
kommen  die  Ablagerungen  des  Perm-Systems  im  aligemeinen  in 
kontinentaler  Ausbildung  vor. 

In  dér  Region  dér  Zentralkerne  dér  West-  und  Mittelkar- 
paten  (1)  besteht  das  Perm  dér  ,,hochtatrisehen“  und  „subtatri- 
schen“  Entwicklung  aus  röthchem  Sandstein.  an  dossen  Basis  mit- 
unter  Quarzkonglomerate,  in  seinem  oberen  Horizont  stellemveise 
rötlichc  Tonsehiefer  und  glimmerige  Sandsteine  auftreten.  In  dér 
innerkarpatischen  Region  Ibii  g‘s  scheinen  die  Ablagerungen 
des  Perms  zu  lehlen.  In  den  Ostkarpaten  (2)  figurieren  rote  odor 
violette  Quarzkonglomerate  und  Sandsteine,  über  denselben  graue 
Dolomité,  lm  Krassószörényer  Gebirge  (3)  kommen  gelbliche,  röt- 
liche  und  weisse  Sandsteine,  Kongiomerate,  Quarzit,  ferner  dun- 
kelgi'auer  und  roter  Tonsehiefer,  hier  und  da  mit  diinnen  Kohlen- 
sehinitzen,  in  den  Bihar-,  Kodru-Moma  und  Hegyes-Drócsa-Gebir- 
gen  (4)  Sandsteine,  Kongiomerate  und  rote  Tonsehiefer  vor.  lm 
Bakony  fő)  sind  „Verrucano“- Kongiomerate  und  „Grödencr”  Sand- 
steine, im  Mecsek -Gebirge  ((í)  iihnliehe  Kongiomerate  und  Sand- 
steine anzutreffen.  Allé  dicse  Bildungen  kőimen  im  aligemeinen 
in  das  untere  Perm  gestellt  veiden. 

Im  Giirtel  dér  Kárpátén  sind  die  Dolomité  dér  Ostkarpaten 
marínén  ITrsprunges.  Im  Gebiet  innerhalb  des  Karnatengiirt.els 
sind  bisher  nur  aus  dem  Biikk-Gebirge  dér  Komitate  Borsod  und 
Heves  durch  Versteinerungen  nachgewiesene  maríné  Ablagerun- 
gen des  Perms  bekannt  geworden.  Aus  dem  Biikk-Gebirge  brachte 
zuerst  dér  Mittelschullehrer  J.  Kocsis  Fusulinen,  auf  Grnnd 
derer  er  die  bis  dorthin  in  das  untere  Karbon  ((  nlm)  gestellten 
Bildungen  als  mit  dem  Permokarbon  dér  russischen  Geologen 
identische  Ablagerungen  deutet>-  (7).  In  neuerer  Zeit  ausserte  sieh 
.1.  v.  Pia  (9)  auf  Grund  dér  von  E.  Vadász  und  mir  im  Biikk- 
Gebirge  gesammelten  Kalgaigen  Mizzia  eclebitiana  Schubert 
und  Gym  nocodiuni  béliéi ophon fis  líothpl.  dahin.  dass  ein  Teil 
dér  pala'./zoischen  Bildungen  des  Biikk-Gebirges  in  das  Perm  ge- 
lleren cl ii r f te.  G y.  Rakusz  bekriiftigte  dann  mit  Hilfe  einiger 
Athyris  sp.  die  Amvesenheit  des  permischen  Systems  im  Biikk- 
Gebirge  (1.0). 

Durch  meine,  besonders  a bér  durch  die  eifrigen  Anfsamm- 
lungen  F.  Legányi’s  kamen  dann  aus  dem  Biikk-Gebirge  brü 
ehige  Exemplare  des  Brachiopoden-Genus  Lyttonia  zum  Vorschein. 
!n  1934  land  Legányi  schliesslich  auch  wohl  eriialtene  Exemp- 
iare  von  Lyttonia  nobilis  W a a g e n,  wodurch  das  Vorhandensein 
dér  Ablagerungen  des  oberen  Perms  im  Biikk-Gebirge  endgiiltig 
l'estgestellt  ist. 

Die  Lyttoniidae,  dicse  ganz  eigenartige,  ungew  öhnlich  ge 
l'ormte  Familie  dér  Brachiopoden  wurde  von  Lucas  Waagen 


Lyttonia  aus  doni  Biikk-Gebirge 


115 


aus  d (‘in  Productus-Kalk  dós  vorderindischen  Salt  Hangé  beschrie- 
ben  und  in  dió  Yorwandtsohaf  t dór  Thoeidoiden  gestellt.  X o e t- 
I i n g sioht  in  dón  Lyltoniidae  oinen  abnormalen  Zveig  dér  Fami- 
lio  dér  Productidae. 

Naeh  W a n n o r ist  os  nooli  ciné  offene  Frage  (p.  275.),  olt 
bio  Thecideidae  unmittclbare  Naebfolger  dór  Lyttoniidae  sind. 
odor  beido  von  oinem  geineinsamen  Ahnen  horstammon. 

lm  sog  mittleren  Productus-Kalk,  odor  dór  Yirgal-Gruppo 
des  Salt  Hangé  tritt  die  Gattung  reichlioher  auf  und  Noetling 
bonanntt  oino  besondoro  Zono  nach  doni  massenhaflen  Auftreten 
derselb(*n. 

Lyttonia  nobilis  W a a g.  komiul  nach  Dioncr,  L i c h a r e w 
und  Wan  no  r im  Himalaya-Gebirge,  in  Darvas,  Indoehina, 
( hina,  auf  dér  Insel  Tinior,  in  .lapun,  in  dór  Ussu ri-Gegend, 
in  dér  Mongoléi,  im  nördlichen  Ivaukasus,  im  Góbiét  Europas  auf 
Krini,  in  Grioohonland  (Insol  llydra),  in  Sieilion  in  den  Sosio- 
Kalkon  und  in  \\  estserbicn  vor.  \’om  Gobi(*t  dér  Alpon  und  Kár- 
páton var  dió  Art  bishor  nicht  bekannt.  Aus  den  Alpon  kain  bis- 
l'or  illír  das  verwandte  Genus  Oldhatni  na  aus  dón  oino  ungewöhn- 
liehe  Fauna  onthaltondon  Kaikon  tles  Trogkofels  in  Kamton  zum 
\ orsoh'ein  ( Si  <»h  t» : Sebellwien:  Abhandi.  dór  K.  K.  Goul. 
Koiehsanst.  Wien.  Bd.  XVI,  pag.  í>2.  Tab.  !X.  Fig.  19-  22). 

Lyttonia  nobilis  Waagon  komul t im  NW-liohon  Absehnitt 
dós  Biikk-Gobirgos.  NW-lich  von  Xagyvisnyó,  im  sohwarzen  Kalk- 
stoin  dós  Kinsehnittos  dér  Eisonbahnlinio  Fgor-  Putnok  vor.  Dioso 
Art  vurdo  von  W a a g e n,  1)  i e n o r,  X o o 1 1 i n g,  L i c h a r e v, 
V a n no  r-S  i e v e r t s und  den  übrigon  Autoren  sehr  oingehend 
beschrioben,  so  tlass  ihren  Beselireibungen  kaum  noch  olvas  bei- 
gefiigt  wordon  kaim.  ín  tler  nachfolgenden  kurzen  Bosehreibung 
dér  Form  hiolt  ioh  dió  Beschreibungon  dór  ervahnten  Autoren  vor 
Augen  und  organzo  dieselben  nur  mit  moinon  Beobachtungen  an 
dón  Exoinplaron  aus  dóm  Biikk-Gebirge. 

Lyttonia  nobilis  Waagon. 

!883.  Waagon  L.:  Lyttonia  nobilis.  Productus-Limestone  Fossil  s. 
Palaeontologia  Intlica,  Sor.  XIII.  pag.  3!)8,  tab.  XXIX.  Fig.  1—3. 
tab.  XXX.  Fig.  1,  2 5,  ti,  8,  10,  11. 

1935.  W a n n e r J.  u.  Sieverts  II. : Lyttonia  nobilis.  Zűr  Kenntnis 
dér  pormischen  Brac-biopoden  von  Timor.  I,  Lyttoniidae  und 
ihre  biologische  und  stainmesgtschiehtliche  Bedeutung.  Zent- 
ralbl.  f.  Min.,  Geol.  u.  Pál.,  Bd.  74,  pag.  249,  tab.  IX.  fig.  27 — 28. 

Die  auf  Lyttonia  nobilis  bczixglichon  Angaben  tler  Literatur 
ziililo  ich  nicht  auf,  tla  dieso  bei  LichareXv  und  iu  tler  oben- 
zitierten  neuesten  Arbeit  von  Wan  ne  r und  Sieverts  sehr 
ausführlich  angegeben  ist.  Ich  bemerke  aber,  tlass  ich  von  den 


116 


Z.  Sehréter 


in  dór  erwáhnten  Arbeit  W a n i!  e r’s  anfgezahlten  Abhandlungen 
diejenigen  von  G r ab  a u (1931),  H n a n g (1932),  M a n s u y(  (1914) 
und  P a r o n a (1933)  leider  niclit  b-'riicksiohtigen  konnto,  da  die- 
selben  in  dór  Pibliothek  dér  Kgl.  lTng.  Geologischen  Anstalt  nichl 
vorhanden  sind. 

Naoh  \Y  a n n e r ist  Lyttonia  richthofeni  K a y s.  {—Lepto- 
flus  richthofeni  K a y s.)  als  identiscli  mit  Lyttonia  nobilis  anzuse- 
ben  und  seiner  Ansicht  nach  ist  anch  unter  L i c h a r e w’s  Lytto- 
nia  richthofeni  forma  nobilis  und  forma  lopingensis  die  Ari 
Lyttonia  nobilis  Waag.  zu  vevstehen,  eine  Auffassung,  dér  wir 
nns  ruhig  anschliessen  können. 

Dem  gegenüber  ist  die  Stellung  dér  L.  tenuis  Waagen 
uoch  niclit  vollkommen  geklart.  Noetling  hielt  dicse  Art  für 
identisch  mit  L.  nobilis.  Nach  Diener  weieht  L.  tenuis  von  L. 
nobilis  nur  durch  ihre  dünncre  Schale  ab.  Kin  Teil  dér  neueren 
Autoren  halt  L.  tenuis  fiir  eine  Varictát  von  L.  nobilis.  Vorlaufig 
schien  es  mir  angezeigt,  die  beiden  Arten  mit  Diener  und 
Wanner  getrennt  zu  halton. 

De]1  Umriss  dér  Ventral-  oder  Stielklappe  ist  bei  jüngeren 
Tndividuen  mehr-ininder  óval,  im  vorgeschritteneren  Altér  ge- 
streckt.  Die  Wirbelgegend  ist  mehr-minder  dreieckig  und  verbrei- 
tert  sich  gégén  den  frontalen  Teil  rasch. 

Die  Ventral-  oder  Stielklappe  ist  schwach  gewölbt,  mitunter 
nahezu  flach,  ihre  Rander  steigen  steil,  manchmal  unter  rechtem 
Winkel  aufwarts.  Nach  dér  Beschreibung  N o e 1 1 i n g ’s  besteht 
sie  aus  zwei  Schiehten.  Die  ausserc  ist  sehr  diinn  und  glatt  und 
blieb  an  den  aus  dem  harten,  schwarzen  Kalkstein  nur  schwer  zu 
befreienden,  brüchigen  Exemplaren  des  Bükk-Gebirges  nur  selten 
erhalten.  Ein  solches  ist  das  in  Fig.  2.  dér  Tat.  TV.  dargestellte 
Exemplar.  Bei  diescm  ist  in  dér  Gégéiül  des  Wirbels  und  an  dór 
linken  Seite  auch  die  aussere  Sehic-ht  dér  Schab*  erhalten  und 
lasst  die  konzentrischen  Anwachsstreifen  ziemlich  gut  beobachten. 
So  kraftige  konzentrische  Falton,  wie  sie  Licharew  auf  den 
Figuren  1 — 3 seiner  Tafel  IV  darstellt,  sind  an  den  Exemplaren 
aus  dem  Bükk-Gebirge  niclit  zu  beobachten:  sanftere  Runzeln  sind 
aber  auch  an  einzelnen  von  dórt  herstammenden  Bruchstücken 
sichtbar. 

Die  innere,  granuliei'te  Schalenschieht  ist  etwas  dicker,  und 
verdickt  sich  in  den  Intervallen  dér  lateralen  Septen  noch  etwas. 
An  den  Exemplaren  des  Biikk-Gebirges  bleibt  beim  Herausprfi- 
parieren  meist  nur  dicse  innere  Schalenschieht  erhalten  (sieho 
Taf.  IV  Fig.  3),  oi't  ist  sogar  nur  dér  Abdruck  dér  letzteien  auf 
dem  Steinkern  sichtbar. 

Am  frontalen  Teil  des  in  Fig.  1 dér  Taf.  IV  dargestellten 
Exemplars  ist  die  Schalenschieht  (weiss)  erhalten.  von  den  iibri- 
gen  rreilen  fehlt  sie  und  cs  ist  dórt  nur  dér  Abdruck  dér  inneren 


Lyttonia  aus  (lem  Bükk-Gebirge 


117 


Schalensehieht  sichtbar.  mit  einer  zieinlieh  groben  Granulation, 
die  mit  den  Septen  im  grossen  ganzen  parallel  verliiuft.  Die 
weissen  Streifen  entsprechen  d(*n  lateralen  Septen.  Von  dér  hin- 
teren  V irbelgegend  fehlt  ein  Stiick  dér  Ventralklappe  und  Iliéi 
ist  eine  ihirtie  dér  inneren  Oberflaehe  dér  Dorsalklappe  sichtbar. 

In  dér  Medianlinie  dér  inneren  Oberflaehe  dér  Ventralklappe 
zieht  sicli  bei  einzelnen,  offenbar  jugendlieheren  Exeniplaren  ein 
diinnes,  sclimales  Medianseptum  entlang,  das  meist  wellig  ver- 
liiuft. Bei  anderen  — naeh  Noét  1 ing  bei  den  a 1 térén  — Exenip- 
laren ist  das  Medianseptum  z.  T.  resorbiert,  so  dass  nnr  klcine, 
rúd  i mén  taré  Partién  desselben  erhalten  blieben. 

An  (lem  in  Fig.  4 dér  Taf.  I.  dargestellten  Exemplar  isi 
>iie  Hesorption  des  grössten  Teiles  vöm  Medianseptum  gnt  sicht- 
bar, nur  in  dem  an  den  frontalen  Teil  grenzenden  Absehnitt  siml 
noch  kleine  Beste  desselben  erhalten  geblieben.  Das  abgebildet'* 
Exemplar  ist  als  ein  jiingeres  Individuum  anzusehen. 

An  dér  inneren  Seite  dér  Ventralklappe  ziehen  aus  dem 
lateralen  Teil  dér  Schale  laterale  Septen  gégén  den  medianen 
Teil,  sie  si ii<l  schmal.  gégén  den  Wirbel  zu  konkav  und  am  media- 
nen Ende  etwas  gedunsen. 

Dieses  Exemplar  wurde  in  sehr  günstiger  Weise  von  dér 
Natúr  priipariert,  so  dass  ich  nur  naehhelfen  musste.  Es  zeigt 
'•orzüglich  das  innere  Bild  dér  Ventralklappe,  namentlich  die  La- 
teralsepten.  Diese  sind  am  kiirzesten  in  dér  Niihe  des  Wirbels, 
am  liingsten  in  dér  (íegeud  dér  grössten  Breite,  sie  stehen  in  dér 
medianen  (legeiül  einander  paarweise  gegenüber,  wobei  zwischen 
den  gegeniiberstehenden  Enden  ein  Abstand  von  ca.  .“1 — 4 mm  zu 
beobachten  ist.  Die  Anzahl  dér  lateralen  Septenpaare  schwankt  bei 
den  Exeniplaren  aus  d.  Bükk  Gebirge  zwischen  15-20.  als  Maximum 
ziihlto  ich  bisher  23.  naeh  den  grösseren  briichigen  Exeniplaren 
zu  urteilen,  können  a bér  die  Septenpaare  aueh  bei  den  Formen 
des  Bükk  Gebirges  in  noch  gresserer  Zalil  vorkommen.  An  osc- 
indischen  Exeniplaren  wurden  naeh  N o e 1 1 í n g 33,  .ja  naeh  I)  i e- 
n e r sogar  40  Septenpaare  beobachtet. 

Bei  den  Exeniplaren  aus  dem  Bükk-Gebirge  entfallen  auf 
eine  Schalenlauge  von  30  mm  bestiindig  11  laterale  Septenpaare. 
Auf  die  gleiehe  Liinge  entfallen  naeh  Wanner  (1.  c.  pag.  253) 
bei  den  Exeniplaren  von  Timor  S — 9,  bei  den  indischen  8,  bei  den 
ehinesischen  (naeh  H u a n g)  9 — 13,  bei  den  japanischen  (naeh 
Havasakat  8 — 13  Septenpaare.  Dér  auf  eiuer  gewissen  Scha- 
lenlange  beobachteten  Anzahl  dér  Septenpaare  kann  demnaeh  laut 
Wanner  keine  svstematische  Wichtigkeit  zugeschrieben  werden. 

Die  Lángé  űer  Ventralkla])pen  betragt  bei  den  Exeniplaren 
aus  dem  Bükk-Gebirge  50 — 70  mm,  doch  diirften  naeh  einzelnen 
brüchigeu  Exeniplaren  zu  schliessen,  aueh  langere  vorhanden  ge- 
wesen  sein.  Zum  Vergleich  erwahne  ieh,  dass  die  Exemplare  des 


í 18 


Z.  Soh rétéi' 


Salt  Rangé  (nach  N o e 1 1 i n g)  Lángon  von  120 — 135  mm,  ja  ein 
/cl ne  grosse,  brüchige  Exemplarc  urspriinglich  sogar  150  min  er- 
reicht  habén  diirften.  Die  grösste  Breite  dér  Ventralklappe 
schwankt  bei  den  Exemplaren  ans  dem  Biikk-Gebirge  zwischen 
47 — 52  mm,  die  Klappen  erreiehen  ibre  grösste  Breite  ca.  30 — 4!) 
mm  vöm  Wirbel;  dariiber  binaus,  in  dér  Richtung  gégén  die 
Stirn  werden  die  Klappen  wieder  sehmaler.  Hőbe  dér  Klappen: 
11 — 15  mm. 

Sehlosszahne  sind  nach  den  zitiertcn  klassischen  Autoren 
nicht  vorhanden.  Muskeleindrücke  werden  zwar  erwahnt,  doeii 
konnte  ieli  solche  an  den  Exemplaren  ans  dem  Biikk-Gebirge 
nicht  bestimmt  feststellen. 

Die  Ventralklappe  ist  — wie  von  den  bisberigen  Beschrei- 
bern  erwahnt  — zumindest  im  jngendlichen  Altér  an  andere  feste 
Körjier  angeheftet.  Spuren  davon  sind  auch  an  den  Exemplaren 
ans  dem  Biikk-Gebirge  anzutreffen  (Siebe  Tat.  1.  Mg.  o.).  Dem 
Anscheine  nach  waren  die  Lyttonien  des  Biikk-Gebirges  meist  auf 
andere  Schalen  oder  Schalenf ragmente  derselben  Art  geheftet.  Dics 
dürfte  darauf  zurückzufnhren  sein,  dass  die  Lyttonien  gesellig, 
in  grösserer  Anzahl  anf  dem  weniggestörten,  nicht  besonders  tie- 
fen  Meeresgrund  gelebt  babén  diirften.  lm  vorgeschritteneren  Al- 
tér war  die  Klappe  nach  Noé  ti  ing  íréi. 

Die  Dorsalklappe  oder  Brachialklappe  besteht  gleiciifal Is 
ans  zwei  Schalenschichten:  einer  iinsseren,  granulierten  und  einer 
inneren,  glatteren  (Noét  1 ing).  An  dér  iinsseren  Oberfláche  de  • 
iinsseren  Schalenscbicbt  trelen  die  einzelnen  kleinen,  erbabenen 
Körner  dér  Granulation  unregelmiissig  verstreut  anf  (Siebe  Taf. 
IV.  Eig.  6). 

I)ie  Dorsalklappe  ist  kleiner,  wie  die  Ventralklappe, 
schwacb  concav  und  durch  tiefe  Einschnitte  (Incissio)  zergliederl 
Infolge  dér  Incissionen  gliedert  sicb  die  Dorsalklappe  in  zwei  Lap- 
peureihen,  die  den  in  gleicher  Lage  entwiekelten  Lappén  dér  Vent- 
ralklappe entsprecben.  Die  schmalen  Lappén  sind  gégén  die  Mini- 
partié  zu  sanft  konvex.  Die  lateralcn  Septen  dér  Ventralklappe 
passen  in  die  Sehlitze  dér  Dorsalklappe  hinein. 

In  dér  Mitte  dér  Dorsalklappe  zicht  ein  ziemlicb  breiter  (4  •> 
mm),  mit  Granulation  versehener  Medianteil  von  dér  Gegend  des 
Schlossrandes  geg(*n  die  Stirnpartie  daliin.  In  dér  Mitte  dér  iius- 
seren  Oberfláche  des  Medianteiles  verliiuft  ciné  sebr  sanfte  fur- 
chenartige  Vertiefung,  die  in  geringer  Entfernung  vöm  Sebloss- 
raud  beginnt  und  bis  zum  Stirnteil  zu  verfolgen  ist.  Diese  Eurclu* 
ist  jedoeli  mancbmal,  wie  z.  B.  auch  bei  dér  Eig.  (i  dér  Taf.  1 weni- 
ger  deutlicb  siehtbar.  So  kriiltige  Eurchen,  wie  sie  an  den  Exem- 
plaren von  L i e h a r e w ans  dem  Kaukasus  siehtbar  sind,  kőimen 
an  den  Exemplaren  ans  dem  Biikk-Gebirge  nicht  neobacbtet  wer- 
den. 


Lyttonía  .isis  (leni  Biikk-Gebírge 


119 


Am  inneren  Teil  dér  Dorsalklappe  zieht  síelt  mi  tun  tér  eiii 
etwas  welleniormig  verlaufendes  Medianseptum  etil  lanti,  das  mis 
dér  inneren  glatten  Sehalenschichí  besteht.  Das  Medianseptum 
entsprielit  dér  Linie  dér  un  dér  áusseren  Oberfliiche  verlaufenden 
Furehe.  An  dem  in  Fig  ö.  dér  Taf.  1 abgebildeten  Exemplar  sitid 
das  gekriimmt  verlanfene  Medianseptum  und  die  beiden  Lateral- 
lappenreihen  siehtbar.  Meistens  ist  jedoch  bloss  dér  Abdruek  dér 
nneren  Oberflache  siehtbar,  wahrend  die  Hchale  selbst  nur  in  klei- 
nen  Partién  erlialten  blieb. 

Bei  den  Exomplnron  mis  doni  Biikk-Gebirge  sitid  die  latera- 
ieti  Incissionen  ca.  1 mm  Inéit,  wahrend  die  Breite  dér  zwisehen 
denselben  befindliehen  lateralen  Lappén  ca.  2 mm  erreieht. 

Noét  ling  erwahnt,  dass  fást  jedes  einzelne  Exemplar  dér 
Lyttovia  nobilis  mis  Vorderindien  von  den  iibrigen  abweicht,  al- 
só keine  zwei  gleiehen  Exemplare  zu  finden  sitid.  Diese  Veründer- 
iiehkeit  dér  Korín  ist  aueh  bei  den  Lyttonien  mis  dem  Biikk-Ge- 
birge  zu  beobachten,  wie  das  aueh  mis  den  Figuren  dér  Taf.  1 
ersiehtlich  ist. 

Die  Lijttonia  des  Biikk-Gebirges  entsprictít  vol!konimen  dér 
L.  nobilis  des  Salt  Hangé  und  den  Körmén  dér  iibrigen  asiatischen 
Vorköiiimnisse,  mit  dem  l'ntersehied,  dass  sie  die  extrémé  (Irösse 
derselben  nieht  erreichte.  Dér  schwarze  Kalkstein,  in  deih  die 
Kettőiden  des  Búkk-Gebirges  vorkonnnen,  entspricht  somit  seinem 
Altér  nach  dem  mittleren  Productuskalk  des  Salt  Hangé,  dér  Vir- 
gal-Gruppe,  dem  chinesischen  unteren  und  oberen  Lopingien 
(=mittlerer  und  oberer  Productuskalk)  und  den  Amarassi-Schich- 
ten  dér  lnsel  Timor,  gehört  alsó  in  das  obere  Perui. 

Das  Vorkommen  dér  Lyiton'nt  nobilis  \\  a a gén  iiu  Bükk 
Gebirge  ist  meines  Wisscns  liislier  das  fiinfte  und  nördliehste  ti 
Európa.  Das  nachste  N’orkommuis  diesel-  Art  wird  mis  Westserbi- 
en  angeführt.  Dics  ist  ein  weiterer  Beweis  tűr  den  l’mstand, 
auf  den  iibiigens  bereits  Gy.  Hakusz  in  seiner  wertvollen  Mo- 
nographie  hingewiesen  halté.  — dass  nahmlich  dér  innerhalb  des 
(íiirtels  dér  Kárpátén  gelegene  Arin  des  permisellen  Meeres  mit 
den  balkanischen  und  südalpinen  Meeresabsehn itten  ini  Zusammen- 
liang  gestanden  habén  diirfte. 


IRODALOM.  — SCRKIFTTUM. 

1.  LT  h 1 i g V.:  Bau  und  Bild  dér  Karpathen.  Wi<*n  und  Leipzig.  1903. 
pag.  070.  Ugyanitt,  a régebbi  irodalom.  Ebenda  altere  Literatur. 
telegdi  Kotli  Károly:  Magyarország  geológiája.  1.  rész.  Tu- 
dományos Gyűjtemény.  Pécs  1929.  (Geologie  Ungar.  s.  Npr  ung.) 
2.  Uhlig  V.:  Id.  műnk.  pag.  681.  t.  Roth  K.:  Id.  inunk, 
loc.  cit.  pag.  681.  — loc.  cit\  i 


120 


Z.  Schreter 


3.  A m.  kir.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentése  1886— 1898  és  1910 — 11-ről. 

Továbbá:  Terképmagyarázatok  Krassova-Tergova.  Temeskutas- 
Oravicabánj  a,  Fehértemplom-Szászkabnnya-Ómoldova  1 : 75,000 
méretű  geológiai  térképlapokhoz. 

Jahresberichte  dér  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  1886 — 1898  und  1910— \1, 
l'erner  Erlauterungen  zu  den  geol.  Kartenbláttern  1 : 75.000  Kras- 
sova-Teregova,  Temeskutas  Oravicabánya,  Fehértemplom-Szász 
kabánya-Ómoldova. 

4.  A m.  k.  Földtani  Intézet  Évi  Jelentései  1887 — 1907-röl.  — Jahres 

berichte  dér  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  1887 — 1907. 

5.  Böckh  János:  A Bakony  déli  részének  földtani  viszonyai.  A 

m.  k.  Földtani  Intézet  Évkönyve.  11.  k.  2.  f.  35  old.  A permi  kép- 
ződmények itt  még  az  alsótriaszba  osztva  szerepelnek. 

Die  geol.  Verháltnisse  des  södlichen  Teiles  des  Bakony.  Mitteil. 
a.  d.  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.,  Bd.  II,  Heft  2.  (Die  per- 
miseken Bildungen  sind  hier  noch  in  die  untere  Triass  eiugeteilt.) 
id.  Lóczy  Lajos:  A Balaton  tudományos  tanulni,  eredményei. 

l.  A Balaton  környékének  geológiája  és  morfológiája.  19.  és  köv. 
old.  — Hesultate  dér  wissenschaftl.  Erforsehung  des  Balatonse- 
es,  Bd.  I,  pag.  32,  und  weiter. 

Tuzson  J.:  A balatoni  fosszilis  fák  monográfiája. 

A Balaton  Tudom.  Tanulni.  Eredményei.  Paleolit.  Függelék  IV. 
1911. 

Mouographie  dér  fossilen  Pflanzenreste  dér  Balaton-Gegend.  Be 
sultate  dér  Wissenschaftl.  Erforsehung  des  Balutonsees.  Anhang 
Palaontologie  dér  Umgeb.  d.  Balutonsees,  Bd.  IV.  Wie  í 1]911. 

6.  Böckh  János:  Pécs  városa  környékének  földtani  és  vizi  viszo- 

nyai. A m.  k.  Földtani  Intézet  Évkönyve  IV.  k.  4.  f.  136  old. 
Geologisehe  und  Wasserverhaltnissc  dér  Umgcbung  dér  Stadl 
Fűn fkirchen.  Miteil.  a.  d.  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  Bd.  IV. 
Heft  4,  pag.  159, 

Heer  Oswald:  Pécs  vidékén  előforduló  permi  növényekről.  A 

m.  k.  Földtani  Intézet  Évkönyve  V.  k.  1.  f.  1877.,  és  Tuzson  fön- 
tebb említett  munkája. 

Éber  permisébe  Pflanzen  von  Fiiiifkirchen  in  Ungarn.  Mitteil. 
a.  d.  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.  Bd.  V.  Heft  1,  1877  und  dP 
oben  zitierte  Arbeit  von  Tuzson. 

Vadász  Elemér:  A Mecsek  hegység.  Magyar  tájak  földtani 
leírása.  24  old.  és  112  ofd.  1935.  Továbbá  régibb  jelentései  a M. 
K.  Földtani  intézet  Évi  jelentéseiben. 

Das  Mecsek-Gebirge.  Geologisehe  Beschreibuug  ungarischer 
Lundschaíten,  1935  und  die  ültereu  Berichte  des  Autors  in  den 
Jahresberichten  dér  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst. 

7.  Papp  Karoly:  Miskolc  környékének  geológiai  viszonyai.  A in. 

k.  Földtani  Intézet  Évkönyve  XVI.  k.  3.  f.  105  (17)  old.  1,907.  — 
Die  geologischen  Verháltnisse  dér  Umgebung  von  Miskolc.  Mit- 


yttonia  aus  (lem  Mükk-Gebirgc 


121 


teil.  a.  (1.  Jabrb.  ti.  Kgl.  ITng.  Geol.  Anst.  Ibi.  XVI,  Holt  3,  pag. 
110  (18)  1907- 

S.  .1.  Bückh:  Die  geologischeti  Verháltnisso  (les  Bükk-Gebirges. 
Jabrb.  <ler  K.  K.  geol.  Reichsanstalt.  Wien.  Ibi.  XVIII.  pag. 
288.  1807. 

9.  .1.  v.  Pia:  Neuere  Arbeiten  iiber  l'ossile  Kalkalgen  aus  d.  Fanniién 
Dasycadaceae.  Sammelreferat.  Neues  Jabrb.  f.  Min.  Geol.  Pál. 
1928.  Referáló  III.  pag.  227.  Stuttgart.  1928. 

!0.  G y.  Rákász:  Die  oberkarbonischen  Fossilien  von  Dobsiua  und 
Nagyvisnyó.  Geologica  Hungarica.  Series  Palaeontologiea  fase.  8. 
Budapest,  1932.  pag.  197—  200. 


TAFELKRKLÁRUNG. 

Taf.  IV. 

Lyllonia  nobilis  Waagen  von  Nagyvisnyó,  aus  doni  Biikk-Gebirgo 
(Ungarn). 

1.  Am  unteren  (Iróniáién)  Teil  dós  Exeinplars  ist  dér  Abdruck  dér  in- 

neren  überfláche  dér  Ventralklappe  sichtbar.  Am  unteren  Teil 
dér  Abbildung  sind  besonders  un  dér  linken  Seite  die  (weissen) 
Beste  dér  Sehale  sichtbar.  Die  Wirbelgegend  des  Exeinplars 
zeigt  den  Abdruck  dér  inneren  überfláche  dér  Dorsalklappe  mit 
den  erhalten  gebliebenen  (weissen)  Schalenteilen. 

2.  Ventralklappe,  iiussere  (untere)  überfláche.  In  dér  Wirbelgegend 

und  besonders  au  dér  lmken  Seite  ist  aucb  die  glatte  iiussere 
Sebicht  dér  Sehale  (weiss)  erhalten.  Gégén  den  frontale.i  Teil 
und  rechts  ist  nur  die  innerc  Schalenschicht  mit  ibrer  bezeicit- 
nemlen  Granulation  sichtbar.  Das  Exemplar  auch  zeigt  konzent- 
risebe  Amvachsstreifen  und  sanfte  Faltén. 

3.  Ventralklappe,  innere,  granulierte  Partié,  grössteateils  mit  Schale- 

Medianseptum  geteilt.  Dér  Virbel  baftete  an  einem  andere  i Lyt- 
foM/o-Bruchstüek,  das  vöm  Exemplar  getrennt  wurde. 

4.  Ventralklappe,  innere  überfláche,  mit  den  lattanaién  Septen.  Das 

mediane  Septum  ist  mehr-weniger  absorbiert. 
a Dorsalklappe,  Abdruck  dér  inneren  Oberfiáche,  mit  Schalenpartieu 
(weiss).  Das  mediane  Septum  ist  deutlich  sichtbar. 
ti  Dorsalklappe,  iiussere  (obere)  Oberfiáche.  Dér  granulierte,  gégén 
die  Wirbelgegend  breiter  werdende  mediane  Teil  und  die  latera- 
len  Lobén  sind  gut  sichtbar.  Am  medianen  Teil  zieht  sich  eine 
sehr  sclnvache,  furchenartige  Vertiefung  entlang. 


A DESCABEZADO  (CHILE)  VULKÁNCSOPORT  1932.  ÉVI  KI- 
TÖRÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ  VULKÁNI  HAMU  KŐZETTANI 

VIZSGÁLATA. 


Irta:  Sztrőkny  Kálmán  <lr. 

PETROG  R APH ISCHE  STUDIEN  AN  DÉR  ASCHE  DES  VUL 
KANS  QUIZAPU  (CHILE). 

'Von  K.  Sztrókay. 

1932.  április  havának  közepén  a Közép-Chile  és  Argentína 
határán  húzódó  4000  m magas  vulkáncsoport  egyik  működő  krá- 
tere, a Quizapu  rendkívül  erős  erupciók  színhelye  volt.  Ez  a vul- 
kán a Descabezado  Grande  csoportnak  egyik  legfiatalabb  tagja, 
a feljegyzések  szerint  1847  novemberében  keletkezett.  Azóta  állan- 
dó működésével  építette  kúpját  és  az  említett  1932  év  április  9-én 
s az  azt  követő  napokon  hatalmas  kitöréssel  rendkívüli  mennyi- 
ségű hamut  produkált.  A kiömlött  láva  mennyiségéről  a terület 
kietlensége  és  megközelíthetetlensége  miatt  egyenlőre  nincsenek 
biztos  adataink.  Annál  több  feljegyzést  közöl  a hamuszórásról  és 
az  erupció  lefolyásáról  a vulkanológiai  irodalom. 

A kirobbantott  hamii  mennyiségére  rávilágít  az,  hogy  a kitö- 
rést követői eg  több  centiméteres  vulkáni  hamúréteg  lepte  be  nem- 
csak Chile,  Argentína  és  Bolívia  területét,  hanem  a déli  tengere- 
ken futó  hajók  fedélzetét  is  szürke;  hamuréteg  takarta,  sőt  a ma- 
gas légrétegekben  szálló  hamu  jelenlétét  szürkületkor  Afrikában 
és  Ausztráliában  is  észlelték. 

Buenos  Airesben  élő  hazánkfia.  Vezényi  Árpád  a város- 
ban összegyűjtött  hamuból  mintát  küldött  a tudományegyetemi  ás- 
vány-kőzettani intézetnek,  melynek  kőzettani  vizsgálatát  az  aláb- 
biakban foglalom  röviden  össze. 

A vizsgált  friss  hamunak  úgy  eredési,  mint  begyűjtési  he- 
lyét pontosan  ismerjük.  Tudjuk,  hogy  a kirobbanás  helyétől,  a 
Csendes  Óceántól  — átrepülve  a kontinenset  — az  Atlanti  Óceánig 
mintegy  1200  km-nyi  légi  utat  tett  meg.  Tehát  elsősorban  szedi- 
mentpetrográfiai  szempontok  kerülnek  előtérbe.  Az  anyag  világos 
hamusziirke,  egészen  finom,  lisztszerű  por,  melynek  szemnagysági 
összetételét  az  alábbi  adatok  szemléltetik.  Mivel  az  anyag  termé- 
szete az  iszapolási  eljárás  reális  eredményeit  erősen  torzíthatja,  a 
pipettás  analízist  négyféle  kísérlettel  hajtottuk  végre.  Stabilizá- 
tort,  Földvári  A.  legutóbb  megjelent  vizsgálatait  is  figyelembe 
véve,  nem  használtunk.  (3). 

A hosszú  légi  utat  megtett  hamu,  az  uralkodókig  nagy  súly- 
százalékkal  szereplő  0.05-  0.02  mni-es  osztályával,  jó  osztályozottsá 
got  árul  el.  Az  osztályozottság  megjelenése  nem  váratlan,  inkább 
jellemző  képet  ad  arról,  hogy  a mérsékelt  égövek  alatt  uralkodó 


A Deseabezado  vulkán  hamuja 


123 


Átmérő 

Durchmesser 

in  mm. 

S ú 1 y p e 

r c e n t - G 

e w i c h 1 s p 

r o z e n t 

1. 

Deszt-  vízben 
Susp.  - Flüssigkeit  Wasser: 

11. 

Absz-  alkoholban" 

Susp.  -Flüssigkeit : Áthylalkohol 

a 

Légszérazon- 

Lufttrocken 

b 

105  C°-on 

kiszárítva 

Bei  105  °C 
getrocknet- 

c 

Légszérazon- 

Lufttrocken 

d 

105  C°-on 
kiszárítva 
Bei  105  °C 

getrocknet- 

> 0.1 

9.5 

0.4 

9.3 

15.2  ; 

0.1—0.05 

19.2 

15.8 

6.4 

2.2 

0 05  - 0.02 

533 

67.3 

68.2 

65.9  ! 

0.02  — 0.01 

8.6 

8.3 

12.4 

13,6 

0.01  — 0.005 

4.0 

4.8 

2.7 

2.1 

0.005  — 0.002 

3.6 

2.1 

0.8 

0.4 

0.002  > 

1.8 

1.3 

0.2 

0.6 

100.0 

100.0 

100.0 

100.0 

szélerösség  mellett,  a kitörés  helv.étöl  1200  km-nyi  távolságra  lera- 
kódott tufáknál  milyen  szemnagysággal  számolhatunk.  A négy- 
eljárásból kapott  eredményt  a táblázatnál  sokkal  jobban  szemlélte- 
ti az  alábbi  ábra,  melyen  az  osztályozottság  határozott  megjelené- 
se mellett  az  anyag  iszapolásakor  megnyilvánult  természete  is 
jobban  szembetűnik.  A legnagyobb  diszperzitást  észleljük,  ha  az 
anyagot  légszárazon,  desztillált  vízben  iszapoljuk  (21.  ábra,  a)  s 
valószínű,  bogy  ez  az  elemzés  közelíti  meg  legjobban  a tényleges 
szemnagysági  összetételt.  A hamu  erősen  horzsaköves  szerkezete 
mindenesetre  hozzájárulhat  a diszperzitás  fokozásához,  tehát  ezt 
tekintetbe  kell  vennünk.  Azonban,  hogy  a többi  görbék  éppen  a 
diszperzitásfok-csökkenésről  tanúskodnak,  annak  oka  — a számí- 
tásba vett  kisebb  sürűségkiilönbségen  kívül  - abban  rejlik,  hogy 
az  abszolutalkohol  az  ilyen  nagy  felületű  szemecskékből  álló  kő- 
zetet dehidratizálja.  Unnék  a vízelvonó  sajátságnak  köszönhető  az, 
hogy  a légszáraz  anyag  alkoholos  közegben  végzett  elemzési  gör- 
béje (c)  jobbra,  a kisebb  szemnagyságok  felé  tolódik  el  és  a na- 
gyobb szemcseátmérőjű  osztályok  rovására  magasabb  osztályozott- 
ságot  tüntet  fel.  Ennek  igazolására  végeztük  el  a másik  két  elem- 
zést víztől  megfosztott  (105  C°-on  kiszárított)  mintákkal  s feltevé- 


* Aetbylalkohol:  súly  % (Gew.  % ) = 99.5;  térf.  % (Yol.  %)—  99.8, i; 
sűrűség’  (Spez.  Gew.)  = 0.791,  20"  C;  Yisk.  =^.1000=:  12.3,20°  C. 


124 


Sztrokay  Kálmán 


síink  teljesen  beigazolódott  ( b és  d görbe).  Mindkét  görbe  a légszá- 
raz  anyagon  tapasztaltakat  igazolta;  futásuk  követésekor  az  el- 
mondottak még  nagyobb  hangsúlyt  nyerhetnek. 

A hamu  kémiai  elemzése,  melyet  Endréd  y Endre  volt 
szíves  elvégezni,  egy  kovasavban  gazdag  kőzet  képét  állítja  elénk: 
1.  a következő  oldalt. 

% 


Jóllehet  az  elemzés  alapján  számított  N i g g 1 i értékek  jól 
egyeznek  a yosemitites  magmatipus  adataival,  korántsem  szabad 
a hamu  összetételéből  riolit-trachit  lávafeltörésre  gondolnunk.  Bi- 
zonyára jobban  megközelítjük  a magma  kémiai  összetételét,  ha 
bázikusabb,  talán  éppen  andezites  erupeiót  tételezünk  fel.  Erre 
bennünket  nem  annyira  geokémiai  megfontolások,  mint  a szedi- 
mentpetrográl'iai  eredmények  jogosítanak  fel.  Mert  lehet,  hogy  a 
feltóduló  láva  felső  részén,  már  előzetes  differeneiáeió  folytán, 


A Descabezado  vulkán  hamuja 


125 


higabb-folyós,  kovasavban  gazdagabb  olvadék  van.  melyet  a gá- 
zak  könnyebben  kirobbantanak,  azonban  a magasba  kidobott  s ott 
kihűlt  hamut  a szél  tovaszállítja  és  a távolsággal  fordított  arány- 
ban szemcsenagyság  szerint  osztályozza.  De  nemcsak  szemesenagy- 
ság  szerint,  hanem  a szemecskék  fajsúlya  szerint  is  osztályozás 
történik,  úgyhogy  minél  nagyobb  távolságra  ülepedik  a hamu  le, 
annál  finomabb  szemű  és  színes  elegyrészekben  annál  szegényebb 
lesz.  Tehát  a kovasav  mennyisége  felszaporodik  a szabálytalanul 
csökkenő  többi  alkatrészekkel  szemben. 


A II.  sz.  e 

lemzés 

adatai  is 

gazolják  az 

ismertetett  megoldás 

helyességét.  Ez 

az  elemzés  a buenos  airesi 

te  rmésze  ttud  om  á n y i 

múzeum  laboratóriumában  készült  egy,  az  erupciós  krátertől  mint- 

egy  50  km-nyire  talált  2—3  cm-es  lapilliből. 

Ennek  kémiai  össze- 

tételében  lényegesebbe 

n alacsony, 

ibb  az  SiÖ„ 

mennyisége  és  jelen 

tűsen  nagyobb 

az  fm 

érték,  hog' 

’ csak  a fontosabb  különbségekre 

mutassunk  rá. 

I 

II. 

Analyliker : E 

E n d r é d y 

I.  Friedlaender  (4.) 

Niggliwerte 

Niggliwerfe 

S1O2  69,41 

si 

329 

64,55 

si  247 

TiO-2  0.37 

0.72 

AI2O3  14.64 

15,61 

Fe203  0,43 

al 

41 

1.77 

al  35 

FeO  1.29 

2.66 

MnO  0,05 

ím 

14 

0.13 

fm  21,5 

MgO  0.97 

1,28 

CaO  2,16 

c 

11 

3,06 

c 12,5 

K2O  3,89 

4,91 

NaaO  4.96 

alk 

34 

5,09 

alk  31 

H2O-  1,19 

k 

0.35 

0,70 

k 0,39 

H2O+  0,78 

mg 

0,50 

0,16 

mg  0,34 

CO2 

P2O3  0,23 

Sp 

100,37 

100,64 

Az  elmondottakhoz  szorosan  kapcsolódik  az  ásványos  vizsgá- 
lat, mely  teljesen  kiegészíti  a kémiai  elemzésből  levont  következ- 
tetést. 

A hamu  túlnyomólag  színtelen,  egészen  víztiszta,  finom  haj- 
szálcsöves szerkezetű,  éles  kőzet, üveg-szemecskékből  áll.  E hoi’zsa- 
köves  szemek  törésmutatója  kevéssel  kisebb  a benzolénál  [l,502>n 
n>l,49],  bennük  gyakran  eltérő  törésmutatójú,  kis  libella-szerű 
zárványokat  figyelhetünk  meg.  Perlites,  szíerolitos  szevkezetű  sze- 


126 


Sztrókay  Kálmán 


mek  szintén  gyakoriak.  Néha  zöldesbarna,  áttetsző,  vékonyleveles, 
gömbhéjas  üvegszemek  is  megjelennek  a színtelen  tömegben.  Az 
ásványos  összetétel  csupán  három  elegyrészre  szorítkozik;  ezek 
földpát- töredékek,  apatit-tűk  és  kis  amfibol-lóeck.  A földpátok 
majd  mindig  szilánkok,  a hasadás  némi  nyomaival;  friss  megtar- 
tásúnk. A legtöbb  ikerlemozes;  két-három  egyén  összenövéséből, 
vagy  sűrű,  vékony  albitikerle.mczckből  állnak.  A törésmutatóik 
és  kioltásaik  alapján  inkább  andezinnek  minősíthetők,  de  oligo- 
klász  és  labradorszerű  szemecskék  is  előfordulnak.  Némelyik  sze- 
mecske  a szanidin  sajátságait  mutatja,  azonban  éppen  e szemek 
hozzáférhetetlenül  kis  méretűek  s a kérdés  nem  tisztázható. 

Az  apntit- tűk  víztiszták,  frissek,  a hamu  szemcsernéretein  be- 
lül változó  hosszúságúak.  Több  tű  közepén  kis,  vékony  csatorna 
fut  végig,  mely  a végeken  tölesérszerűen  kiszélesedik,  néha  ez  a 
csatorna  apró  zárványsorral  van  kitöltve. 

Az  amfibol  az  egyetlen  jól  definiálható  szines  elegyrésze  a 
hamunak.  Legtöbbje  tű,  oszlopocska,  vagy  ennek  töredéke.  A vé- 
gek néha  csipkézettok.  Ritkán  terminális  forma  is  megfigyelhető. 
c:c  = KI — Ifi",  leggyakrabban  18 — 14°.  Pleochroizmus  : c = zöldes- 
barna, vagy  zöld,  I c világoszöld,  vagy  gyengén  sárgás,  színtelen. 
Azonban  a pleochroizmus  nem  mindig  ilyen  szembetűnő.  Ilyenkor 
a szín  sötétebb  zöldesbarna  és  néhány  fokkal  nagyobb  a kioltás 
szöge. 

A felsorolt  néhány  ásványon  kívül  még  nagyon  apró,  opak 
ércszemokről  kell  említést  tennünk,  melyek  ritkán  szabadon,  in- 
kább, mint  az  üvegszemek  zárványai  szerepelnek. 

A kvarc  úgy  a szóbanlévő  hamuból,  mint  a kitörésből  szár- 
mazó eddig  megvizsgált  összes  erupció-termékekből  hiányzik. 

Ha  az  irodalomban  szereplő  mikroszkópiái  vizsgálatok  ered- 
ményeit a fentebbi  saját  megfigyelésekkel  kiegészítjük,  ugyancsak 
bizonyítva  látjuk  azt,  hogy  a hamu  légi  szállítása  a fémikus  al- 
katrészek csökkenésével  jár,  lóhát  a kémiai  összetételben  válto- 
zásnak kell  előállnia.  A kitörés  helyétől  mintegy  470  km-nyi re 
gyűjtött  (kb.  0,75  mm  szemcseátmérőjű)  hamuban  a gyakorisá- 
gi sorrend  ez  (4):  plagioklász,  magnetit,  zöldamfibol,  augit.  apatit. 
A chilei  partok  hamujából  (!))  plagioklászt,  magnetitot,  sötétzöld- 
amfibolt,  augitot,  hipersztént  sorolnak  fel. 

A vizsgálatok  eredményeiből  nyilvánvaló,  hogy  bár  mindez- 
ideig  a Descabezado  említett  kitöréséből  származó  lávát  nem  is- 
merjük, tőle  függetlenül  is  megállapítható  a krátert "1  távolodva 
a hamu  szemnagyságának  fokozatos  csökkenése  és  szines  elegyré- 
szekben való  elszegényedése.  Ennek  az  irodalomban  nem  ismeret- 
len körülménynek  alapján  revízió  alá  kellene  vennünk  hazai  vul- 
káni tufáinkat  úgy  genetikai,  mint  kronológiai  szempontból.  Min- 
denesetre, mivel  itt  nem  jelenkori  vulkáni  üledékekről  volna  szó, 
a kérdés  a diagenezis  miatt  kissé  bonyolultabb,  azonban  sok  csel- 
ben nem  megoldhatatlan.  Minthogy  a lenti  eredmények  szerint  a 


A Descabezado  vulkán  hamuja 


127 


kémiai  összetétel  más  irányba  terel  bennünket,  mint  azt  a déli 
Kordillerákban  uralkodó  magmatipus  megengedné,  nem  szabad 
tufáink  vizsgálatánál  sem  csupán  a kémiai  elemzésre  és  mikrosz- 
kópiái megfigyelésekre  támaszkodnunk,  hanem  szükség  van  első- 
sorban a szemnagyság  megvizsgálására,  az  osztályozottság  mérté- 
kének megállapítására  azért,  hogy  az  crupció  helyének  távolsága 
és  a tufának  légi  szállításkor  szenvedett  ásványos  változása  fel 
becsülhető  legyen.  Ebből  a célból  az  irányt  a vizsgálatok  folyta- 
tására a szedimentpetrográfiai  módszerek  jelölnék  meg. 

(Készült  a Kir..  Magy.  Pázmány  Péter  Tudományegyetem  Ásvány- 
kőzettani Intézetében.  lf)3fi.) 

• • • 

Ein  junger  Kráter  dér  Descabezado- Vulkangruppe,  dér 
Quizapu,  lieferte  mit  seinem  bekannten,  g'>\valtigen  Ausbruch  im 
April  1932  eine  Unmenge  von  vulkaniseher  Asehe.  Diese  bedeckte 
in  feiner  Sehieht  ganz  Xüdamorika.  Ein  ehemaliger  Schiller  d<‘S 
Mineralogisch-petrographischen  Institutes  dér  Budapester  l'nivcr- 
sitát,  Herr  A.  Vezényi,  sandte  von  dicsér  Asehe  eine  Probe  zűr 
Vntersuchung,  die  er  in  Buenos  Aires,  alsó  1200  km  vöm  Aus- 
bruchsorte  sammelte.  — _4  ' 

Die  KorngrössenverteTlung  wprde  mittels  dér  Pipettenmetho- 
de  aus  den  Ergebnissen  von  vier  verseli iedenen  Verfahren  be- 
stimmt  (siehe  Tabelle  auf  Seite  123.)  Diese  Resultate  veranschau- 
iicht  auch  das  Diagramm  dér  Fig.  21,  aus  dem  zwei  wichtige  Tat- 
sachen  síeli  ergeben:  1.  Die  vulkanische  Asehe  erfuhr  wahrend 

ihres  Lufttransportes  iiber  1200  km  eine  Xortierung,  die  einer  im 
mássigen  Kiima  herrsehenden  Windgeschwindigkeit  entspricht. 
Die  Hanptmenge  dér  Körner  besitzt  einen  Durchmesser  von  0,05— 
0.02  mm.  2.  Bei  dér  Schlammanalvse  stellte  es  sich  heraus,  dass  dér 
Pispersitiitsgrad  diesel  bimssteinreiehen  Asehe  im  Wasser  höher 
ist,  als  im  Aethylalkohol,  d.  h.  sie  wird  vöm  Alkohol  dehydrati- 
siert.  Dies  bewcisen  aueh  die  Resultate  des  bei  105  C°  getrockneten 
Materials  (Kurve  b und  cl). 

Die  chemische  Zusammensetzung  dér  Asehe  (analysiert  von 
C'liein.  Dr.  E.  v.  Endr  ódy)  könnte  uns  petrographiseh  irrefiihren, 
wenn  maji  niclit  beachten  wiirde,  dass  dér  lángé  Transport  in  dér 
Luft  die  Asehe  grösstenteils  um  ihre  farbigen  Gemengteile  brach- 
te.  Je  feiner  die  Korngrösse  wird,  um  so  mehr  nimmt  dér  Si02 — 
(lehalt  zu.  Dementsprechend  miissen  wir  annehmen,  dass  ursprüng- 
licli  ein  ziemlich  basisches  Magma  zum  Ausbruch  gelangte, 
obzwar  die  N i g g 1 i-Werte  unserer  vulkanisehen  Asehe  einem 
yosemititischen  Magma  entsprechen. 

Obige  Schlüsse  werden  auch  durch  die  Literaturangaben  be- 
kráftigt,  die  iiber  die  versehiedene  Sortierung  und  abweichende  mi- 
neralogische  Zusammensetzung  dér  an  verschiedenen  Fundorten 


128 


Sztrókay  Kálmán 


gesammelten  Aschen  dieses  Ausbruches  berichten.  Piese  Daten 
sollen  jetzt  mit  unseren  'Frgebnissen  ergánzt  werden. 

I )i e untei’suchte  Asehe  ist  mineralogisch  nur  aus  Kalknat- 
ronfeldspaten  (Oligoklas-Ándesin),  Apátit,  Amphibol  und  in  vor- 
Jierrschender  JNIenge  aus  Gesteinsglas  zusammeugesetzt. 

(Aus  elem  Mineral.-petrogr.  Institute  dér  Königl.  Ung.  Pet- 
rus  Pázmány  U ni  versi  tát  Budapest,  1936.) 


JHÜUALOM  — SCHRIFTTUM 

1.  Briiggen,  I.:  Per  Aschen-  und  Bimsstein-Ausbruch  des  Vulkans 

Quizapu  in  dér  chilenischen  Kordillere.  Zcitschr.  f.  Vulk.  XV. 
1933 — 34.  100. 

2.  B u r r i,  C.  R.:  Chemismus  und  provinziale  Verhaltnisse  dér  jung- 

eruptiven  Gesteine  des  paziíischen  Ozeans  und  seiner  Umrarnl- 
ung.  Schweiz.  Min.  Petr.  Mitt.  1926.  VI.  115. 

3.  Földvári  A.:  Agyagok  iszapolása  ammoniumhidroxid-,  nátri 

umoxalát-  és  nátriummetaszilikát-oldatban.  Mát.  Természettud. 
Értesítő,  54.  1936.  221. 

4.  F r i e d 1 a e n d e r,  I.:  Per  grosse  Ausbruch  in  dér  ehilenisch-ar- 

gentinischen  Kordillere  im  April  1932.  Zeitscbr.  f.  \rulk.  XV. 
1933—34.  116. 

5.  Knoehe,  W.:  Ausbruehswolke  des  Quizapu.  Meteoroiog.  Zeit- 

schr.  1932.  49.  402. 

6.  Lőrén  tz,  1.  M.:  Ascbe  von  südamerikanischen  Vulkansausbrü- 

chen  iiber  Európa?  Meteoroiog.  Zeitscbr.  1933.  50.  69. 

7.  Rabm,  G.  und  Jung,  M.:  Per  Ausbruch  des  chilenischen  Vul- 

kans Quizapu  am  10.  und  11.  April  1932.  Fiúséban.  1932  36.  649. 

8.  R c c k,  H.:  Pie  Tátigkeit  des  Bescabezado  Grande  und  Quizapil 

(Chile)  vöm  Juli  1932  - Juli  1933.  Zeitscbr.  f.  Vulk.  XV.  1933 — 
— 34.  191. 

9.  Smith,  W.  C.:  Volcanic  dúst  from  the  Southern  Audes.  Nat. 

History  Magaziné.  1932.  Ref.  Zs.  f.  Vulk.  XV.  1933 — 34.  152." 

10.  S t i e g 1 i t z,  O.:  Zűr  Petrographie  Argentiniens.  Min.  Petr.  Mit- 

teil.  XXX.  1911.  333. 

11.  Vogel,  M.:  Bcricht  über  vulkanische  Vorgánge  in  Mittelchile 

und  den  angrenzenden  Provinzen  Argentiniens,  besonders  über 
die  Vulkáné  Peseabezado  Grande  und  Cerro  Azul  (Quizapu). 
Zeitscbr.  f.  Vulk.  XV.  1933—34.  105. 


J ÁS  P I S- VÁLTOZATOK  A TOKA J-HEGYALJÁRÓL. 
Irta:  Vitéz  lengyel  Endre  dr. 


J ASPISVA  Rí  ETA  T ION  V OM  T(  )K  A J-H  EG  YALJ  A-G  EB  I R G E. 

(Mit  1 Kartenskizzc  u.  2 mikrophot.  Tat'eln.) 
von  vitéz  /*’.  Lengyel ’ 

Pnsere  tertiaren  El’fusivgesteine  — hauptsachlich  dió  An- 
dosito  und  Rhyolithe  — verdén  vielerorts  von  den,  in  dió  Reihedev 
Quarzgesteine  gehürigen  Jaspisvarietjiten  begleitet. 

Oer  grösste  Teil  dér  dichten,  far  bigén  Quarzgesteine  wird 
oft  irrtünilich  zu  den  Jaspissen  gostellt,  olizwar  ciné  umfangrei- 
ehe  Gruppé  dér  derartigen  Gesteine,  nameutlich  Sand-,  Porzellan- 
und  Basaltjaspis  genetiseh  nicht  mit  den  echten  Jaspissen  iden- 
tiseh  ist,  welch  letztere  Modifikationen  des  Quarzes,  kristallinische 
Quarzgesteine  darstellen  und  a!s  solche  nicht  fiir  Minerale  ango- 
sehen  werden  können.  Bor  grösste  Teil  dér  als  Jaspis  bezeichne- 
len  Gesteine  gehört  in  die  Gruppé  dér  Adinolit-Gesteine,  unter 
welcher  Benennung  verschiedene  gebrannte  Tonarten  und  ver- 
kieselte  Quarzporphyre  zu  versteheu  sind. 

Bér  Gebirgsabschmtt  zvischen  Tokaj  und  Sátoraljaújhely  ist 
eine  reiehe  Eundgrube  dér  Quarzgesteine.  Opal,  Jaspis,  Chalee- 
don,  Hydroqum  zit  und  Quellenquarzit  kommen  au  vielen  S tel  len 
des  Gebirgszuges  \or.  Das  massonhafte  Aultreten  derselben  ist  in 
den  fiir  Landwirtschaft  und  Wcinbau  geeigneten  Gebieten  keines- 
wegs  vorteilhaft,  da  sie  als  widerstandsiahige,  záho  Gesteine 
nicht  mit  ihrem  Muttergestein  gleiehzeitig  verwittern,  sondern 
harte,  vorspringende  Kantén,  Rippen  und  Schollen  bilden,  dérén 
Beseitigung  von  den  kultivierten  Gebieten  cinen  grossen  Aufwand 
' on  Arbeit  und  A1  iihe  verlangt.  An  den  meisten  Stellen  wird  die- 
ses  Materiül  in  Mauern,  Einfriedungen  oder  Haufen  zusammen- 
get  ragén. 

Sárospatak  und  Tolesva  sind  als  alté,  klassische  Fundorte 
nicht  nur  dér  übsidiane,  sondern  auch  dér  Jaspisvarietáten  be- 
kannt.  Bie  dórt  auch  heute  noeh  reichlieh  vorkommenden  Abar- 
ten  des  Feuersteins,  Jaspisses  und  Obsidians  liatten  bereits  die 
Aufmerksamkeit  des  ( rmensehen  erweckt.  Bie  XJmgebung  dieser 
Ortschaften  und  überhaupt  dér  ganze  Gebirgsabschnitt  ist  eine 


^ orgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ung.  Geol.  Gesellsch.  ani 
t.  Márz  1936. 


130 


v.  E.  Lengyel 


veielie  Fundstütte  dér  steinzeitliehen  Gerate.  Nach  Hillebrand1 
sind  es  roh  bearbeitete  Produkte  des  Neolitli-Zeitalters.  Nach  dem 
massenhaften  \' örköm  mén  dér  retuschierter  Steingeráte  zu  urtei- 
lon,  dürfte  das  Hegyalja-Gebirge  cin  dicht  bewohntes  Gebiet  gé- 
mesen sein.  Dér  grösste  Teii  dér  aus  Qua^zgesteinen  verfertigten 
Gerate  (Kiingen,  Faustkeiie,  Spitzen  etc.)  Avurde  in  Museen  unter- 
gebracht,  doch  sind  au  eh  im  Besitz  \on  Privatpersonen  viele 
schöne  Exemplarc  von  Gestoinen  und  Steingeraten  anzutreffen, 
Interessante  und  sehr  wertvolle  Serien  enthalt  z.  B.  die  Sammlung 
des  em.  Professors  dér  Hoehschule  von  Sárospatak  E.  Kiss,  dér 
als  gründlicher  Kenner  diesel*  Gegend  und  als  leidenschaftlicher 
Sammler  bekannt  ist. 

Das  von  Sárospatak  W-lich  gelegene  Gebiet  bildet  schon  sóit 
Jahren  den  Gegenstand  meiner  geologisehen  und  petrographischeu 
üntersuchungen.  Beim  Begehen  des  Gebirges  stiess  icli  an  sehr 
zahlreichen  Stellen,  auf  abweehslungsreiche  Quarzgesteinsarten, 
darunter  auch  auf  Jaspisse.  Dicse  Gesteine  sind  meist  an  dér 
Oborfláche  zerstreut  anzutreffen.  Anstehend  kommen  dieselben 
nur  an  steileren  Hangén  vor,  avo  sie  als  hartere  Teile  dureh  die 
VerAvitterung  aus  dem  Gestein  hcrausprápariert  wurden.  Auch  in 
einzelnen  primitíven  Steinbriicben  (Nagy  Kopasz,  Komlóska)  tre 
len  sie  in  Gangén  und  als  Ausfüllung  von  Spalten  zutage. 

Über  die  Vcrbreitung  dér  Jaspisse  zwischen  Sárospatak — 
Tolcsva — Huták — Makkoshotyka  gi bt  die  beigefügte  Kartenskizzo 
Auskunft  (Fig.  22.  ábra.). 

Die  beiden  schönsten  Vorkommen  Hegen  bei  Sárospatak  (Po 
gány-  oder  Pos-Bi  unnen)  und  Tolcsva  (Elö-Berg,  SO-Hang  des 
Vár-Berges).  An  beiden  Orten  erscheinen  die  Jaspisvarietáten  in 
mehrercn  parallelen  Gangén.  Am  Hang  Hegen  auch  heute  kleine- 
re-grössere  Triimmer  und  Blöcke  zerstreut  umher,  doch  sind  be- 
sonders  in  den  teniporáren  und  bestandigen  Bachbetten  schöne 
Exemplarc  zu  Iliiden,  wo  die  Jaspisse  oft  mit  Chalzedon  zusam- 
men  vorkommen. 

Am  Südhang  des  Vár-  (Fcstungs-)  Berges  von  Tolcsva  avui*- 
den  die  oberfláchlichen  Ausbisse  dersclben  dureh  die  intensive 
Weinkultur  grösstenteils  verwischt. 

An  dér  W-Seite  des  von  Tolcsva  N-lich  gelegenen  Nagyagá- 
ros-Berges  Avird  dér  auf  den  Berg  fiihrende  FahrAveg  in  250  m 
abs.  Höhe  dureh  mehrerc  m breite,  parallel  verlaufende  Jasiiis- 
und  Jaspisbrekzien-Gánge  durchquert.  Diesi*  treten  aus  dem  locke- 
ren  Kulturboden  rippenartig  hervor  und  fixieren  deutlich  das 
N W — SO-liche  Strcichen  dér  Kliifte.  Farben  sehr  abAA'echslungs- 
reicli:  verschiedene  Töne  von  Tiefrot,  doch  kommen  in  den  bun- 


1 Hillebrand — Bállá:  Az  őskor  embere  és  kultúrája,  Bu- 
dapest, 1921. 


Jaspisvarietaten  vöm  Hegyalja-Gebirge 


131 


ten  Brekzien  auch  rosafarbige,  weisse  múl  schwarze  Partién  vor.s 

An  dér  W-Seite  des  Vár-  und  Nagyagáros-Berges  treten  au 
mehreren  Stellen  (Táler  von  Hatarszög)  in  220—270  in  abs.  Hőbe 


vitéz  Lengyel  Endre:  Die  geol.  u.  petr.  Verlialtn.  d.  Tokai- 
iiegyalja  Gebietes  zwisehen  Tolcsva  und  Komlóska.  Acta  Cbem.  Min, 
c-t  Phys.  Tóm.  IV,  fasc.  3.  Szeged,  1935.  p.  195—213, 


132 


v.  E.  Lengyel 


Jaspisgánge  zutage,  dérén  zersplitterte,  abgerollte  Trüramer  an 
den  Hangén  anzu treffen  sind. 

An  dér  Ostlehne  des  Bolhás-Berges  (Skalka)  l)ei  Kondóska 
sind  in  einer  Höhe  von  ea.  240  ni  ani  bekannten  Quellenkalzit- 
Fundort  des  Gebirges  und  in  dér  N-lichen  Fortsetzung  desselbeu 
versehiedene  Quarzgesteine,  danmter  auch  rotc  und  ockcrgelbe 
Jaspisvai  ietaten  vorzufinden. 

N-lieh  von  Komlóska  sind  Iiings  des  vöm  Cifrákat  hcrabfnh- 
renden  Weges  mehrere  quer  verlaufende,  W'NW — OSO-licli  strei- 
chende,  schmale  Gangé  an  dér  Grenze  des  Hhyolith-Gebietes  zu 
beobachten,  wo  auch  eine  hochgradige  Ockerbildung  die  Prozesse 
dér  postvulkanischen  Tatigkeit  verrat. 

S-lieh  von  Ujhuta,  am  linken  Cfer  des  Nagytolcsva-Baches 
l rétén  gleiehfalls  an  dér  Grenze  zwischen  Rhyolith  und  Andesit 
Quellenquarzite,  sowie  auch  rote  und  braune  .Taspisarten  auf. 
Viele  Stiicke  korúmén  auf  sekundarer  Lagcrstáttc  im  Bett  des 
Nagytolcsva-Baches  vor. 

Jaspis  kommt  im  umschriebencn  Gebirgsabschnitt  an  mehre- 
ren  Stellen  in  schmalen  Gangén  oder  an  dér  Oberflache  umherlie- 
genden  Blöeken  und  Trümmern  vor,  von  welch  letzteren  es  sicli 
leststollen  liisst,  dass  sie  wcit  von  ihrem  urspriinglichen  Fundort 
Hegen. 

In  den  Potúcs-  und  Völgypatak-Tálern  von  Makkoshotyka 
sind  Jaspisvarictaten  an  dér  Grenze  zwischen  dicliten  HhyoLithen, 
Tuffen  und  Andesiten  zu  fiúdén. 

Das  besprochene  Gebiet  ist  iiberwiegend  von  Andesiten  be 
deckt,  Rhyolithe  kommcn  am  N-liehen  und  Ö-lichen  Rand  des  Ge- 
l)irg(>s,  sowie  auch  in  dér  unmitrelbaren  Niihe  von  Komlóska  vor. 
Die  Jaspisvarietiiten  und  iiberliaupt  die  Quarzgesteine  tretcn  im 
hier  umgrenzten  Gebiet  im  Verband  mit  den  Andesiten  auf.  Sie 
verdanken  ihr  Dasein  unzweífelhaí t dér  Tatigkeit  iiostvulkani- 
scher  Thermen  dit  ihr  Quarzmateriai  aus  dem,  das  Liogende  dér 
Andesite  bildenden  Rhyolithtuf fen  mitgebracht  haltén  diirften. 
durch  die  sie  heraut'braehen. 

Ich  habé  im  Laufe  meiner  ÍTntersuehungcn  die  nach.stehendea 
( Jesetzmassigkeiten  erkannt. 

1.  Die  Quarzgesteine  erscheinen  fást  immer  in  Giingen.  als 
Ausfiillung  von  Spalten  Uhif/s  joicr  irichtipen  tektonischen  Lint 
rn  (NW  -SO,  selten  NO— SW)  die  <las  fíebirge  int  allgemeincn 
chnrakterisicren.  Die  Miiclitigkeit  dieser  Günge  weehsdt  zwischen 
1 2 cm  bis  1—2  m.  Slelhunveise  (Pogánykút,  Nagvagáros)  sind  in 


:|  vitéz  Lengyel  Endre:  Die  geol.  u.  petr.  VerhnltnisBC  d. 
l'rngebung  von  Komlóska.  Aeta  Chem.  Min.  et  Phys.  Tóm.  II.  lasc.  3, 
Szeged,  15)34.  p.  126 — 143. 


Jaspisvariotüten  vöm  llegyalja-Gebirge 


133 


mehrfacher  paralleléi’  Wiederholung  ganze  Gangsysteme  zutage. 

2.  Die  Jaspisse  und  dió  undorén  verwandten  Quarzgesteine 
treten  immer  am  fíanri  gr őssé  re r Aiulosit mosson  auf,  hauptsaeh 
lieli  an  jenen  Stellen,  wo  die  relatív  alleren  Rhyolith-  und  die  jiin- 
geren  Andcsitmassen  an  dér  Oberfliiche  odor  in  nieht  grosser  Tie 
le  in  Berührung  treten. 

3.  Sowohl  die  Hhyolith-  wic  auch  die  Andesit-Eruptionen 
wurden  durch  postvulkanisehe  Quarzgesteinbildungen  begleitet, 
wahrond  aber  dicse  in  dón  lihyolithgebieten  weiss,  oder  blass  ge 
)<irbt  sind,  besitzen  die,  in  liegleitung  dér  Andesite  auftretenden 
einen  hóhérén  Gehalt  nn  Metalloxyden  und  zeigen  doni  entspre- 
ehend  vorwiegcnd  dunkelrote,  braune  oder  selnvarze  Farben,  je 
nach  dér  quantitativen  Verteilung  (les  Farbstoffes  und  dér  Inten- 
sitiit  dér  stattgefundenen  Oxydationsprozesse. 

4.  l)as  Heraufdringen  dér  rhyolithisehen  und  andesitisehen 
Magmen  wurde  in  dér  Regei  durch  lebhafíe  tektonische  Momente 
eingeleitet,  welche  zugleieh  auch  die  IíichtungsOnien  dér  postwul- 
kanisehen  Prozesse  bestinnnten.  Die  postvulkanisehe  Tatigkeit, 
die  síeli  an  dér  Beriihrungsgrenze  dér  beiden  Gesteinstvpen  ab 
spielte  und  die  damit  verbundene  Bildung  dér  Quarzgesteine  ver- 
weist  auf  eme  liingere  vulkanisehe  Pause  in  dér  Sorié  dér  F.rup- 
t ionén. 


Petrograph  ische  Charakteristik. 

Die  mikroskopische  rntersucliung  dér  Jaspisse  zeigt,  eláss 
dieselben  ira  wesc-ntlichcn  aus  einein  Geniiseli  von  dicht  kristal- 
linischem  Chalzedon,  Quarz  und  mehr-weniger  Opal  bestehen.  Dér 
Glialzedon  spielt  manchmal  ciné  untergeordnete  Rolle  und  tritt 
hauptsachlich  m Hohlriiumen,  Spalten  und  Gangén  auf.  Fasst 
mán  dicse  Gesteine  als  Produkte  dér  Tatigkeit  postvulkanischer 
Quellén  auf,  erscheint  die  Annahine  wahrscheinlich,  dass  die 
Grundmasse  ursprünglich  Opal  gewesen  si'in  diirfte,  dér  dann 
durch  Wasserverlust  und  Umkristallisierung  aus  dem  amorphen 
in  den  uiikroki  istallinischen  Zustand  überging.  Hierfiir  sprechen 
die  in  Bandern  oder  unregeimassigen  Flecken  mit  verseli wom mé- 
nén Umrissen  auftretenden  Opalrelikte. 

Dér  Opal  ist  — wie  dics  aus  den  bisherigen  Untersuchungen 
hervorgeht  — nichts  anderes,  als  cin  verfestigtes  Kieselsii üregei 
mit  schwankendem  (1 — 21%)  H,0-Gehalt.  Es  füll t als  typisches 

Hydrogel  die  Sprünge  und  Abkühlungsrisse  dér  Gesteine  aus, 
oder  überzieht  die  Wánde  dér  Drusen. 

Dér  Opal  dér  Jaspisse  ist  selten  isotrop,  sonderrr  lásst  bei  star- 
ker  Vergrösserung  winzige  kristallinische  Elemente  (Körner,  Lei- 


134 


v.  E.  Lengyel 


síén)  erkennen.  Naeh  den  bisherigen  Beobachtungen  wird  dér  ur- 
sprüngliche  Opal  infoige  de-'  wahrend  und  naeh  dér  Verfestigung 
eintretenden  Veránderung  dér  physikochemisehen  Verháltnisse 
oft  in  grösserem  oder  gei  ingerem  Mass  kristallinisch.  Die  Deliyd- 
ratisation  leistet  dem  Prezess  dér  Umkristallisation  Vorschub.  Da 
die  Anzahl  dér  síeli  bildenden  Kristallkeime  gross  und  das  Tempó 
dér  Aggregatbildung  rasch  isi,  kommen  anfánglieh  submikrosko- 
pisehe,  dann  beobachtbare,  messbare  anisotrope  Teilclien  zustande, 
die  sich  als  in  verschiedene1  Orientierung  aneinander  gereihte 
C'halzedon-  und  Quarzkörner  mit  unregelmiissigen  Umrissen  er- 
weiseu.  Das  ursprünglieh  amorphe  Opalinaterial  verhalt  sich  dann 
nicht  mehr  als  optisch  einheitlieher  Körper. 

de  naeh  dem  Mass  dér  Abnahme  des  H2()-Gehaltes  und  dér 
Umkristallisierung  sind  die  physikalischen  Merkmale  und  die  Er 
scheinungslormen  dér  einzelnen  Opalarten  sehr  versehieden. 
Durch  das  Auftreten  verschiedener  Farbstofle  werden  die  kombi- 
nativen  Möglichkeiten  dér  Opalvarictaten  noch  weiter  angerei- 
chert. 

Bekanntlich  besitzt  dér  Opal  als  Kieselsaurehydral  keine 
bestándige  Zusammensetzung  und  somit  auch  keine  regelmassige 
stöchiometrische  Struktur.  Er  ist  ein  porodin-,  amorpher  Kör- 
per, dér  mit  dér  Veránderung  dér  physikochemisehen  Verháltnisse 
vöm  homogénen  System  in  das  heterogént?  iibergohen  kann.  Db* 
Abarten  dér  Gesteine  opalischen  Ursprunges  werden  demnaeh 
durch  die  Art  und  das  Mass  dér  Verwandlung  determiniert. 

Die  Grenztypen  sind  meistens  durch  Übergiinge  verbunden 
und  die  verschiedenen  Abarten  kommen  naeh  meinen  Untersu- 
chungen  in  launenhaft  schwankendem  Verhaltnis  meist  auch  zu- 
sammen  vor. 

Unabliángig  davon,  ob  dér  Opal  als  Auslaugungsmaterial, 
als  thermales  Zersetzungsprodukt  von  Silikatgesteinen  (hauptsach- 
I i eh  .jungen  Effusiven)  oder  als  zuletzt  verfestigter,  injizierter 
Magmenrest  eruptiver  Gesteine  erscheint,  ist  er  in  ungefiirbtem 
Zustand  weiss  oder  farblos.  Je  naeh  dér  Besehaffenheit,  Menge 
und  Verteilung  dér  Farbstoffe  kommen  die  vielerlei  Farben  dér 
opaligen  Gesteinsvarietaten  zustande.  Das  Erseheinen  dér  kristal- 
linischen  Elemente  (hauptsachlich  Quarz-  und  Chalzedonarten) 
verandert  Hanti  in  Hanti  mit  dér  fortschreitenden  Dehydratisation 
das  iihysikalische  Ver  haltén  dér  Gesteine  und  es  kommen  weisse 
oder  farbige,  diehte,  harte  Quarzgesteine  (.lasjiisse,  Quarzite,  ete.) 
zustande. 

Farblose  Opalvarietáten  sind  auch  dér  Hydrophan  und  dér 
llyalith.  Durch  geringfiigige  Dehydratisation  entsteht  aus  dem 
Opal  dér  Kacholong,  dér  in  műsorén  Quarzgesteinen  ebenfalls  ein-' 
Rolle  spielt. 

Dér  weitere  Wasserverlust  fiihrt  hauptsachlich  in  Hohlriiu- 
jucn  und  an  Kliiften  entlang  zűr  Eutstelmng  von  Chalzedonarten 


Jaspisvarietiiteu  vöm  Hegyalja-Gobirge 


135 


mit  gut  beobachtbarer,  faseriger,  bltitteriger  oder  sphiirokristal- 
linischer  Struktur.  Dér  Chalzedon  ist  keine  neue  Modifikation 
des  Quarzes,  sondern  Idoss  eine  abweichende  Ansbildungsfovm  des- 
selben.4  Er  ist  kein  reiner  Quarz,  sondern  enthiilt  geringe  Men- 
gen  von  Opal  oder  Hydrophon  beigoniischt.  Di(*s  erhellt  au  eh  dm 
aus.  dass  er  sieh  in  chemisclier  Hinsicht  wie  ein  Geinenge  von 
Opal  verhalt.3  Er  fiTlIt  in  den  Jaspissen  gewöhnlích  mikrosko- 
jnsehe  Porén  und  Spalten  aus,  oder  überzieht  die  Oberflache  von 
megaskopisehen  Mandelhohlrauiuen  u.  Drusen.  Er  erscheint  meist 
in  nieren-,  kugel-  oder  traubenförmigen  Gebilden.  Soine  Struk- 
inr  ist  im  allgemeinen  faserig.  Die  Lángé  dér  einzelnen  Fasern  ist 
sehr  versehieden,  ihre  Breite  stets  gering.  Bei  den  Jaspissen  von 
Sárospatak  ist  die  Lángé  dér  Fasern  100—500  u die  Breite  10—30 
I)ie  an  einem  Ende  zugespitzten  Fasern  fügén  sieh  in  dér  \\  eise 
míg  aneinander,  dass  Faserbiindel.  lvugelsek torén  mit  kleinerer- 
grosserer  Oberflache  und  haufig  ganze  Spharokristaile  gebildet 
werden.  Die  radialfaserige  Struktur  ist  im  Falle  grosso rer  Di- 
mensionen  mit  dér  konzentrisch  schaligen  kombiniert.  In  dér 
l.angsriehtung  habén  die  Fasern  negativen  Cha^akter,  entspre- 
ehen  alsó  dem  eigentliehen  Chalzedon.  leli  stellte  durch  meine 
1 ntersuchungen  fest,  dass  an  dér  Zusammensetzung  dér  Jaspisse 
mehrere  SiO,-Modifikationen  beteiligt  sind. 

Mit  dér  Kolle  und  dér  eingehenden  Charakterisierung  dev 
Chalzedon-Varietaten  (eigentlicher  Chalzedon,  Quarzin,  Lutecií, 
Lussatit),  sowie  dér  Art  und  Weise  ilirer  Verteilung  will  ieh  mich 
wegen  dér  Knappheit  des  Rauines  in  einem  anderen  Aufsatz  he 
fassen. 

Von  den  verscliiedenen  opaligen  Gesteinen  führen  Übc  rgange 
(Jaspopal,  Opaljaspis,  Eisenopal  etoc)  zn  den  eigentliehen  Jas- 
pissen hinüber,  die  schon  vorwiegend  aus  einer  Anhaufung  eng 
aneinandergefügtev,  unregelmiissig  unigrenzter,  winziger  Quarz- 
und  Chalzedon-Körner  bestében. 

Die  iiberw  iegend  tiefroten  Jaspisse  sind  durch  Oxyde  inten- 
siv  gefarbto,  glanzlose  oder  sclnvach  fettglanzende,  sieh  ráüli  aa- 
fiihlende  Quarzgesteine  mit  muscheligem  Bruch.  Das  Matériái 
derselben  ist  nieht  — wie  mán  bisher  annahm  — reiner  Opal;  sie 
enthalten  zwar  opalige  Partién,  sind  a bér  im  w esentlichen  an  Ale- 
talloxyden  reiehe,  dichte  Quarzgesteine.  Sie  bestében  manchnml 
iibenviegend  aus  Chalzedon.  in  anderen  Füllen  beschrankt  sieh  dér 
Chalzedon  auf  Xester,  MandelhoMraumen  und  Kliifte.  Das  Matéri- 
ái des  Jaspisses  ist  diclit  kristallinisclier  Quarz. 

Die  Jaspisse  kőimen  vöm  petrographischen  Gesichtspunkt 


4 P.  Xiggli:  Lehrb.  dér  Mineralogie,  I.  2,  Berlin,  1924,  pag.  689. 
P.  Xiggli:  Lehrb.  dér  Mineralogie,  1,  2,  Berlin,  1924,  pag.  328. 


136 


v.  E.  Lengyel 


folgendermassen  delhiiért  werden:  Es  sitid  farblose,  oder  durch 
Metalloxyde  in  verschiedenen  Tölteti  gefarbte  Quarzgesteine,  die 
stellenwcise  amorphe  Kieselsauretn  odi  fikationen  (Opal),  ausser- 
dem  triiben  Kacholong  und  oft  reichlich  ja  seri  ge  oder  blatterige 
Chalzedonarten  enthalteu.  Aus  diesem  Grunde  können  sie  nieht 
íils  Minerale  angesehen  werden,  sondern  sind  aus  einer  Anháufung 
von  SiO. -Modilikationen  bestehende  Begleitgesteine,  die  iin  be- 
sproehenem  Gebiet  ihren  Ursprung  dér  Tatigkeit  postvulka 
nischer  Thermen  verdanken. 

Die  Dimensionen  dér  Quarz-  und  Chalzedon-Körner  sitid  je 
nach  den  bei  dér  Verfestigung  abwaltenden  physikochemischen 
I ’erhaltu  issen  verschieden.  Die  verhültnismössig  feinerköruigen 
Abarten  zeigeti  Wachs-,  Pech-,  oder  Fettglanz  und  muscheligen 
liruch  ,die  gröberkörnigeu  habén  in  dér  Regei  hellere  Farbentöne, 
sie  sitid  glanzlos,  fühlen  sich  rauh  an  und  ihr  Bruch  isi  uneben. 

Das  Mass  dér  Umkristallisierung  steht  im  verkehrten  Verhalt,- 
nis  zum  Wasser-  (Opal-)  Gehalt  und  auch  die  áusseren  Merkmale 
dér  Quaizgesteine  sind  nach  aussen  projizierte  Bilder  dieses  Zu- 
sammenhanges. 

Die  Anwesenheit  dér  in  den  Quarzgesteinen  fást  inirner  beo- 
baehtbaren  opaligen  Partién  macht  die  Annahme  wahrscheinlicb, 
dass  die  Grundmasse  dér  Quarzgesteine  postvulkanischen  (ther- 
malen)  Ursprunges:  ursprünglich  ein  Kieselsiiurehydrat  (Opal)  ge- 
wesen  sein  diirfte,  das  infoige  versehiedenartiger  Dehydratisation 
und  Unikristaliisierung  interessante  Veranderungen  erlitt.  Die 
Keihenfolge  dér  Veranderungen,  die  in  den  kleinen  Mandelhöh- 
lungen  — resi>.  in  dérén  Querschnitt  — gut  Ix'obachtet  werden 
kann,  ist  die  folgende: 

Opal  — > Kacholong  — > Chalzedon  — ► Quarzin  —►Quarz 

Es  ist  eine  liingst  bekannte  Erscheinung,  dass  in  altereu 
Gesteinen  dér  Chalzedon  sich  in  Quarz  verwandelt11,  alsó  eine  un- 
stabile  Modifikation  des  SiO.  ist. 

Die  Rolle  und  Umgrenzung  des  trüben  Kacholongs  in  den 
Quarzgesteinen  ist  ziemlich  unsicher,  es  ist  alsó  richtiger,  wenn 
mán  im  Wirrwarr  dér  Quarzgesteine  als  SiO.-Varietaten:  Opal 
— Chalzedon — Quarz,  cinen  Überblick  zu  gewinnen  sueht. 

Es  ist  unzweifelhaft,  dass  dicse  drei  SiO.-Modif ikationen  in 
fást  allén  Quarzgesteinen  eine  grössere  oder  kleinere  Rolle  spie- 
len  und  dass  die  áusseren  Merkmale  und  dér  petrographische 
Charakter  des  Gesteitis  durch  die  vorherrschende  SiO-Varietat  be- 
slimmt  iveiden. 

Das  isolierte  oder  gleiehzeitige  Ersvheinen  dieser  wesent- 
lichen  Si02-Modifikationen  wird  durch  die  abwcchslungsreieln* 
Gruppierung  dér  farbenden  Stoffe  und  dér  an  Forinen  gebunde- 


6 P.  Niggli:  Lehrb.  d.  Mineralogie,  I,  2.  Berlin,  1,924,  p.  689, 


.Taspisvarietaton  vöm  Hegyalja-Gebirge 


137 


non  Pigmentkörner  noch  kompi  izierter  gestaltot. 

Dió  detailliertere  Charakterisierung  und  rmgronzung  dér 
verschiedenen  öpale,  Achate,  Chalzedone,  Hornstein-  und  Jaspis- 
variotiiton.  Quellén-  und  Hydroquarzite  wiirde  den  Kabinon  dieses 
Anfsatzes  iiberschreiten.  Mit  dieser  Frage  möclite  ieh  mich  bei 
oinor  spatcrcn  Gelegonheit  befassen. 

Nachstehond  gebe  ieh  dió  kurzo  petrographische  Beschrei- 
Imng  dór  von  dón  enváhnten  Fundortcn  herstammenden  .Jaspls- 
varietaton. 


Rute  J áspis  se. 

Dór  iiberwiegeude  ’loil  dór  als  .1  áspis  bezeichneten  Quarz- 
gesteine  zoigt  tiefrote  odor  braune  Farbontöne:  kirsch-,  ziegel-, 

loborrot,  leberbiaun.  Mituntor  orweist  os  sich  u.  d.  Mikroskop,  dass 
dór  t'iir  das  unbewaffnete  Auge  gleiehmasisg  gelarbt  ersohoinende 
J áspis  aus  mit  verschiedener  lntonsitat  gefiirbten,  kleinen,  unre- 
golniassigon  Flecken  odoi  Bándern  zusammengosotzt  ist.  lláufig 
sind  bedoutend  hellere  odor  ganz  weisse  Adern.  An  gewissen  Kliif- 
lon  odor  Flaehen  ontlang  tritt  auch  rötlichschwarze  Fárbung  auf. 
In  kloinoron-gi össoron  Mandolhöhlungen  orschoinen  auch  Clialze- 
donkrusten  odor  aufgowachsone  winzige  Quarzgruppen. 

Kotor  Jaspis  ist  von  dón  sanUlichen  angefiihrten  Fundortcn 
unseros  Gebietes  bekannt.  Dió  schönsten  Exemplare  kommen  vöm 
Pogánykút  bői  Sárospatak,  sowie  von  den  Hangon  dér  Elő-,  Vár- 
und Nagyagáros-Borge  bei  Tolosva  zum  \’orschoin. 

Es  sind  dichto  Goitoino  mit  muscholigom  Bruch,  matton,  odor 
schwaeh  főtt-,  rosp.  wachsglanzondon  Flaehen.  Harte<7.  Die  dunk- 
lor  gefiirbten  sind  verháltnismássig  weioher. 

Sic  bestehen  vorherrschond  aus  unrogolmassigen,  jedoch  im 
allgomoinen  isometrischen  Quarzkörnern  untéi*  20 — 25  g und  aus 
Ohalzedon.  Das  Mass  dér  Uuikristallisierung  und  die  Dimensionen 
dór  Körner  sind  verschieden.  Dió  Quarzkörnor  reihen  sich  mit  un- 
rogolmássigon  Kontúrén  eng  aneinander,  ahnlich  \\  ie  in  den  Quar- 
ziten.  Das  Verháltnis  dér  opaligen  Teile  ist  sehr  scbwankend.  In 
diesen  Partion  sind  kristallinische  Elemente  nur  selten  anzutrot'- 
len. 

Es  lcann  im  allgemeinen  festgestellt  werden,  dass  die  rote 
Fárbung  von  winzigen,  nur  bei  starker  Vergrösserung  beobacht- 
baren,  rost-  oder  ziegelroten  Pigmentkörnern  verursacht  várd, 
die  entweder  selbststandig  ersclieinen,  oder  zu  verschieden  geform- 
ten  Gebilden  zusammentreten.  Diese  fárbenden  Gebilde  zeigen  im 
auffallenden  und  durchfallenden  Licht  versehiedene  Farbentöne. 
Tm  auffallenden  Licht  sind  sie  intensiv  rostrot  oder  leberbraun, 
im  durchfallenden  braun,  rötlich-braun  oder  schwarz. 

Zvischen  ||  Nicols  lassen  sich  dreierlei  Teile  unterscheiden: 
1.  farbloser,  zu  Chalzedon  und  Quarz  nmkristallisierter  Teil,  2.  heli- 


138 


v.  E.  Lengyel 


brauner,  isotroper  Opalbestand,  3.  gélbe,  braune  und  schwarze 
Pigmenthaufen,  die  in  den  umkristallisierten  Partién  als  verschie- 
den  geformte  Gebilde  auftreten. 

Per  heljbraune,  isotrope  Teil  kann  als  nicht  umkristallisier- 
ies  Kieselsiiure-IIydrat  betrachtet  wcrden,  in  welehem  dér  Farb- 
stoff  in  kolloidaler  Verteilung  (in  submikroskopischen  Teilen)  ont  - 
haltén  ist.  Es  ist  ein  eingetrocknetes  Kieselsáuregel,  das  in  allén 
Richtungen  von  Trocknungsrissen  durchzogen  wird,  die  im  mikros- 
kopisehen  Bild  von.  doppelten  Linien  bogriinzt  sind. 

Die  farbenden  Elemente  sind  sehr  verschieden  ausgebildet, 
ikre  Gestalt  wird  in  bobéin  Mass  durch  den  Grad  dér  Umkristalli- 
sierung  und  die  Grössenverhaltnisse  dér  Quarzkörnchen  beein- 
flusst.  Pie  Emkristallisierung  ist  vont  isotropen  Zustand  bis  zum 
vollkommen  gekörnelten  Stádium  auch  innerhalb  eines  und  des- 
selben  Exemplars  in  allén  Ubergangeu  zu  beobacliten. 

Als  primitiver  Zustand  ist  es  zu  bezeiehuen,  wenn  das  Ma- 
teriül des  Gesteins  noelt  isotrop  und  blass  gefiirbt  ist.  Per  Farb- 
stolt  meldet  sieh  bereits  in  wiuzigen  Körnehen,  u.  zw.  in  regel- 
mássig  sieh  wiederholenden,  wellenförruiger  Reiben,  odor  in  pol.v- 
odriseher  Anordnung.  Zwischen  den  Reihcn  ist  die  Substanz  1‘arb- 
los  oder  blass  gelblieh  braun.  Die  so  gefiirbten  Teile  zeigen  mc- 
gaskopiseh  gleichmassig  rote,  braune  oder  gelblieh  braune  Töne. 
lm  folgenden  Stádium  zeigt  dér  isotrope  Teil  an  einzelnen  Punk- 
ten  winzige  Spuren  dér  Umkristallisierung.  Pie  kristallinischen 
Elemento  treten  zum  Teil  in  dér  Gestalt  faserigen  Chalzedons,  zum 
Teil  in  Gruppén  unregelmassiger  Quarzkörner  zerstreut,  aber  doch 
in  ziemlich  regelmassiger  N'erteilung  auf.  Pie  Pigmentkörner  ve  - 
diehten  sieh  liier  bereits  und  bringen  grössere,  geslreekte  und  ver- 
zwcigte  Gebilde  zustando.  Sie  ordmm  sieh  mit  ihren  Langsaéhsen 
in  parallelé  Reihen  und  vériéiben  durch  ikre  dichte  Abweebsluug 
niit  den  kristallinischen  Elementen  dem  Gestein  eine  gewisse  sedi- 
mentartige  Struktur.  Pie  in  Kristallisation  begriffenen  Teile  sind 
stets  farblos,  pigmentfrei. 

In  den  meisten  Jaspisvarietiit.cn  erreicht  di<*  límkristallisic- 
rung  einen  höheren  Grad.  Pie  eng  aneinander  gefiigten  Chalzedon- 
haufen  und  Quarzkristalle  sehieben  wübrend  ilnes  Wachstums 
das  von  Piginentkörnern  gefarltte  Kieselsiinregel  vor  síeli  dahin, 
welehes  dann  zwisehen  den  síelt  gegenseitig  beriihremlen  Kristal- 
I (‘ii  in  kleinere,  unregelmiissig  verteilte,  rankenförmige  Gebilde 
zergliedert  wird.  Per  urspriinglieh  gleiehmiissig  verteilte  Pig- 
mentbestaud  wird  auf  die  Zwisehenraume  dér  lvristalle  und  Kris- 
Lallaggregate  besehriinkt. 

Je  geringer  dér  Rautn  ist,  attl'  (hun  das  urspriinglieh  gleieh 
tnassig  verteilte  Pigment  zusniumengedriingt  wurde,  uniso  dunk- 
ler  getönte  Körnergruppen  bringt  (*s  zustande  Per  rostrote  oder 
liellbraune  FarbstofT  verdiebttd  sieti  zu  duiikelroton,  tiel’braunen, 
mitunter  sehwnrzen  Góbiidén  Als  Eolg<»  dér  Verdiebtung  nehmeu 


.laspisvaríetiitoii  vöm  Hegyal  ja-.Gcbirge 


139 


die  den  .1  áspis  fiirbenden  Körnerhaufen  eine  schörfer  umschriebene 
bestiinmterc  Gestalt  an. 

T 11  den  weniger  umkristallisierten  Jaspispartien  erreichen 
die  gestreckten,  vcrzweigten  fiirbenden  Góbiidé  im  Durchschnitt 
Kid — H0(i  u , wáhrcnd  dic  gedrungenen  Körnerhaufen  dér  voll- 
kommenen  kristallinisehen  Fekler  bloss  10 — 20  fi  messen. 

Kin  liöebst  intercssantes  Iliid  entrollt  sich  vor  uns,  wenn 
wir  den  Farbstoff  <l»*i-  .Taspisvarietiiten  bei  starker  Vergrösserung 
beobaehten.  Bei  300— 350 X Vergrösserung  stellt  es  sich  horaus, 
dass  dió  kleinei  en-grüsseren  Góbiidé,  dic  hellén  und  dunklen  Fle- 
eke,  aus  lauter  versehiedenen,  gelb,  roí,  brann  getönten  Körnern 
zusammengesetzt  sind  Überrasehend  ist  dic  í bereinstiminung  dór 
Bimensionen  diesel  Körner:  0.3 — 0.6  fi  (0.0003  —0.0000  mm). 

Die  fiirbenden  Gebilde  versehiedener  (irösse  und  Gestalt  be- 
iteken aus  Haul'en  solcher  Körner.  de  niehr  rost ro te  oder  gelb- 
liclibraune  Körner  in  einer  Gruppé  zusammengehiiuft  sind,  umso 
dunkler  gefarbl.  l)ie  Farbe  kaim  sicb  oft  bis  zuin  schwarz  steigern. 
die  11  au  len  gégén  die  Riinder  zu  stets  heller,  gégén  das  Innere  zu 
dunkler  gefai’bt.  Die  Farbe  kaim  sicii  oft  bis  zum  Schwarz  steigern. 

Ausser  den  selbstandigen  Körnern,  Reihen  und  11  au  fen  kom 
mén  oft  auch  Gruppén  nadelförmiger  Kristalle  in  radial-strahli- 
ger  Anordnung,  in  dér  Regei  auf  unregelmiissige,  dunkelbraune. 
isometrische  Körner  aufgewachsdn  vor.  Durchmesser  derselben: 
50 — 60  fi 

Zűr  Rechtfertigung  dér  Ánnahme,  dass  das  ursprünglich 
gleichmassig  \erteilte  Pigmentmaterial  durch  die  wachsenden 
('halzedon-  und  Quarz-Kristalle  in  diehtere  Gebilde  zusammen- 
gedriingt  wird,  t ii h r te  ich  eine  Serié  von  Expcrimenten  durch: 

Einer  ziemlich  konzentrierten  Lösung  von  NaCl  mischte  ich 
sehwarze  Tusche  bei.  Die  u.  d.  M.  gut  sichtbaren  Tuschkörner  wa- 
ren  in  dér  Koehsalzlosúng  gleichmassig  verteiit  und  fiirbten  die- 
selbe grau.  Sobald  die  Konzentration  dér  Lösung  die  Granze  dér 
t 'bersattigung  erreichte,  bildeten  sich  zerstreut  winzige,  selbstiin- 
elige  XaCl-Würfelchen,  die  wahrend  ihres  Wachstums  die  in  dér 
Lösung  befindlichen  Tuschkörner  vor  sich  schobeu  und  dadureh 
liings  ihrer  Fliichen  eine  Verdichtung  derselben  verursachten.  Die 
immer  dichter  auftretenden  Steinsalzkristalle  waren  von  cinem 
elunklen  Ralimén  aus  Tuschkörneru  umschlossen.  Sobald  die  Kri- 
stalle im  Verlauf  ihres  Wachstums  mit  einander  in  Berührung  ira- 
tén, wurde  die  Tusche  in  die,  zwischen  den  Kristallindividuen 
offenblei  bernien,  un  regeim  iissi  gén  Raumabsclmitte  zusammenge- 
driingt,  wo  sie  sich  zu  dunklen  Körnerhaufen  von  entsprcchen- 
der  Gestalt  verdich tétén  (Tat'el  3,  Fig.  5 — 6). 

Fin  im  wesentliehen  übereinstimmendes  Bild  ergab  das  Expe- 
riment  auch  dann,  wenn  dér  XaCl-Lösung  farbige  Tusche  beige- 
miselit  wurde.  Die  wachsenden  Steiiisalzwürfel  oder  -Gruppén  bűé- 
ben auch  hier  farblos,  dér  nicht  an  die  Formen  gebundeue  Farb- 
stoff  aber  verdichtete  sich  an  den  Rándern,  wo  er  lebhafter  getönte 


140 


v.  E.  Lengyel 


Rahmen  bildete.  Sehliesslieh  wurde  er  verdiehtet  und  in  die, 
zwisehen  den  sich  beriihrenden  Kristallen  iibrig  gebliebenen  Ráü- 
lne zusammengcdriingt. 

Brauné  und  ockergelbe  Jaspisse. 

I)iese  treten  gewöhnlich  im  Kontakt  mit  den  rőten  Jaspissen, 
inanchmal  mit  denselben  vermischt  auf.  Ilire  Rolle  ist  unterge- 
ordnet.  Die  Zusamensetzung  und  Struktur  stimmt  in  grossen 
Zugén  mit  jener  dér  rőten  Jaspisse  iiberein. 

Sie  bestehen  aus  feinkristalTisiertem  Quarz  und  Chalzedon. 
Die  dunkelbraun  gefárbten  enthalten  sehr  vénig  Chalzedon,  in  den 
nckergelben  sind  stellenweise  I — 2 mm  grosse  Chalzedonnester  zu 
beobachten. 

Es  sind  glanzlose,  diehte  Gesteine  mit  unebenem  Bruch. 
Haníig  sind  gleichmassig  verstreutc  Flecke  und  winzige,  dend- 
ritartige  Gebilde  anzutreffen.  Letztorc  verdanken  ilire  Entstehung 
dér  eigentiímlichen,  rósettenförmigen  oder  verasteíten  Vcrdich- 
tung  des  Farbstoffes. 

Die  hellbrannen  Varietaten  bestehen  giinzlieh  aus  Quarz; 
die  Dimensionen  dér  Ivörner  sind  grösser  (bis  0.(>7  mm),  wie  in 
den  rőten  Jaspissen. 

Die  fárbenden  Gebilde  sind  auch  hier  dem  Raumgreifen  dér 
Kristalle  angeptsst.  Rostbraune,  sclnvarzbraune  Körner,  Körner- 
reihen  und  -Haufen  nehmen  zwisehen  den  Quarzkristallen  Platz 
und  durehzielien  mitunter  auch  das  lnne  re  derselben.  Stellenweise 
ist  das  Gestein  infoige  rotor  Körnerhaufen  gesprenkelt. 

In  den  ockergelben  Varietaten  ist  das  Mass  dér  Umkristalli- 
sierung  geringer.  Die  fárbenden  Elemente,  — Flecke,  Strei- 
fen,  launonhaft  • verfloehtene  Bander  — sind  in  den  isotropen 
Partién  eingebettet.  Es  sind  ol't  auch  winzige  Höhlráumen  anzu- 
treffen, an  dérén  Riindern  dér  Farbstoff  aus  braunen  bis  schwar- 
zen  Körnern  oder  Pláttehen  besteht.  Dicse  Erscheinung  spricht  fiir 
Oxydationsvorgange,  die  sich  liings  dér  Hohlrihime  abspielten.  Bei 
dér  Dehydratisation  dér  Eisenhydratverbindungen  entstehen  dér 
Opal — Kacholong — Chalzedon — Qnarz-Serie  entsprechend,  an  Was- 
ser  immer  armere  und  sehliesslieh  wasserfreie  Eisenoxydverbin- 
dungen.  Dabei  ist  die  naclistehende  Reihenfolge  zu  beobachten: 
Brauner  Glaskopf— *■  Hydrohamatit  — ► roter  Glaskopf  -►Hamatit. 

D<>r  Farbenton  iíndert  sich  ebenfalls  dementsprechend  von 
Gelb  iiber  Rostbraun  und  Rőt  bis  zum  Schwarz. 

Es  ist  jedoch  niclit  ausgeschlossen,  dass  sich  den  fárbenden 
Eisenhydratverbindungen  auch  etwas  Mn  beimischt,  welches 
gleiehfalls  zűr  Vertiefung  dér  Farbe  des  Pigiuents  beitrágt. 


Jaspisvarietaten  vöm  Hegyalja-Gebirge 


141 


Schu'arzc  ./ cspissc. 

Dicse  bildon  keino  fi  rostén  Mosson,  sondern  konimon  moist 
mit  den  rőten  Jaspissen  und  weisson  Quarzgesteinvarietaten  in 
brekzienartiger  Ausbildung  vor.  Mitunter  bildon  sió  schichtenar- 
tigo  Zwisobonlagon. 

Es  ist  óin  dichtes,  an  Lydit  erinnorndes  Quarzgestein  mit 
inuscheligom  Bruch,  das  von  woissen  und  rosafarbigen  Gangon 
und  foinon  Adern  durohzogon  wird. 

U.  d.  M.  zoigt  es  oino,  dón  roton  Jaspissen  entsprechonde 
Struktur,  besteht  jedoch  aus  kloineron  (<C0.01  mm)  Quarzkörnern 
in  aussorordontlich  regolmassiger  \'orteilung. 

Dér  Farbstoff  bestelit  nicht  aus  Körnorn,  sondorn  aus  fleck- 
artigen,  niobt  an  scharf  umgreuzte  Forrnon  gebundenon  Góbiidén 
mit  verschwommenen  Riindorn,  Dioson  diehten  und  gleiohmassig 
vertoilten,  braunliohschwarzon  Haufon  verdanRt  das  Gestoin  seine 
sohwarzo  Farbe.  I)er  kaffeobrauno  Samu  dicsér  Fleckon  geht  all- 
inahlich  in  dón,  das  ganzo  Gestoin  umfassenden  rostbraunon  Far- 
bonton  iibor. 

Da  das  Pigment  ungemein  reichlieh  vorhandon  ist,  und  dió 
Quarzkristalle  kleino  Dimensionen  besitzon.  sind  dió  farbendon 
Körner  niobt  nur  zwischon  dón  Kristallen.  sondorn  auch  im  inno- 
ron  derselbon  anzutrcffen. 

ín  kloineron  Mandelraumon  komnit  auch  Chalzodon  vor, 
dér  dió  Wande  derselbon  üborzioht,  wilbrond  das  Innero  derselben 
durch  Quarzkörner  (bis  0.06  mm)  ausgefüllt  ist. 

Es  troten  auch  interessant  ausgestaltoto  fiirbonde  Góbiidé 
auf,  namontlich  hol  1 und  dunkolbraune,  mohrfacb  lol)igo  Flecken 
mit  Durchmessern  von  0.04 — 0.2  mm  und  zárt  verschwommenen 
Umrissen,  die  auch  die  Haufon  dór  kleinen  Quarzkörner  durch- 
ziehen. 

Weitors  kommen  auch  sohwarzo  Körnerhaufen  vor;  die 
meisten  Körner  tragen  winzigo  nadelförmige  Kristallo.  Oft  sitzt 
auf  dón  Körnorn  nur  je  eine  wmzige  Nadel,  wodurch  die  Góbiidé 
an  Notenköpfe  erinnern. 

Es  sind  auch  bündelartige  odor  radial  verzweigtc  Gruppén 
von  Nadolkristallon  anzutrcffen,  iihnlich  wio  in  den  rőten  Jas- 
pissen. 

Doch  kommen  auch  allé  jene  Gebildc  vor,  die  aus  den  Ob- 
sidianen  und  Rhyolitharten  bekannt  sind;  Cummulithe,  Trychito, 
Margarite,  Longulite,  Globospharite  und  Baculite. 

Sehr  schöno  Beispiele  zeigen  den  aPmahlichen  Übergang 
des  radialfaserigen  Chalzedons  in  die  unregelmassigon  Quarzkör- 
ner, resp.  in  den  Körnerkranz.  An  den  grösseren  Spharokristallen 
des  Chalzedons  ist  oft  auch  eiuo  konzentrisch-schalige  Struktur 
zu  beobachten.  Zwischen  den  ausgebildeten  Spharokristallen  blieb 


142 


v.  E.  Lengyel 


elás  hellbraun  gefarbte  isotrope  Kieselsaregel  und  dér  \vinzig<' 
kristallinisehe  Elementc  enthaltende  Kacholong  in  gcschlangelton 
Bándern  zurück. 

J aspi  s b rckz  ien. 

An  den  meisten  Jaspisfundortcn  komimul  aus  verschieden- 
farbigen,  kleineren-grösseren,  eekigen  Stíleken  bestehendc,  brek- 
zienartige  Quarzgesteine  vor,  síi  z.  B.  liings  des  Határkőéi’  Tales, 
A-lich  von  Tolcsva  und  an  dér  Westseite  des  Nagyagáros-Berges. 
Die  rőten,  braunen  und  sehwarzen,  eekigen  .Jaspisvarietaten  sind 
durcli  Aveissos,  umkristallisiertes,  quarz nrtiges  Materiül  verzemen- 
tiert.  Dér  Durehmesser  dér  Brekzienelemente  erreieht  ő — 10  cin. 
An  einzelnen  Stellen  tritt  feinkörnige  daspisbrekzie  (1 — 8 mm)  auf, 
in  dérén  hellbraunem,  opaligem  Zement  weisse,  gelbe  und  rote  Jas- 
pisstücke  Platz  nehmen. 

Has  Innere  dér  kleineren  (2 — 6 mm)  Blasenriiume  ist  durcli 
traubenfrömigen  Chalzedon  ausgekieidet.  Manchmal  treten  aueh 
ívinzige,  aufgewachsene,  Aveisse  Quarzkristalle  auf. 

Aueh  u.  d.  M.  grenzen  sich  die  Jaspis&tückchen  von  verschie- 
dener  Farbe  und  Struktur  scharf  gegeneinander  ab.  Die  nieht  um- 
kristallisierten  Teile  sind  gleiehmássig  hellbraun  gefarbt  und  iso- 
trop.  Die  rőten,  rosafarbigen,  braunen  und  seliAvarzen  farbenden 
Gebilde  sind  aueh  hier  dieselben,  die  wir  bereits  kennem  lernten. 

Am  N-Abhang  des  Kiskopuszka-Berges  bei  Tolcsva.  im  Auf- 
schluss  liings  des  Szárazárok,  kommt  cin  bel!  violettgraues,  fleck- 
iges,  fein  brekziöses  Quarzgestein  vor,  das  stellenweise  ganzlieh 
in  einen  Haufen  von  Quarzkbrnern  und  Chalzedonkristallen  umkri 
sta  11  isiért  ist. 

Das  farbende  Element  besteht  aus  kleinen,  spiirlich  verstreu- 
ten  oder  in  Keiben  geordneten  Körnern.  Audi  A'ereinzelte,  scbwar- 
ze,  opake,  plattcna,rtige  Schuppen  mit  rotbraunem  Kálimén  sind 
zu  beobaebten. 

Je  geringer  die  Anzahl  dér  ebarakteristiseben,  farbenden 
Gebilde  und  die  Menge  des  durcli  di(>  kieselsauren  Quellén  aufge- 
nommencn  Farbstoffes,  umso  beller  ist  dér  Farbenton  des  erhar- 
teten  Gcsteines,  bis  zűr  Farblosigkeit.  Dér  zunehmendo  (írad  dér 
Fmkristallisierung  und  das  Wachsen  dér  Korngrösse  wirken  ver- 
diinnend  auf  die  Farbe. 

Die  mit  den  Jaspisscn  zusammen  vorkommenden  rosafarbi- 
gen und  Aveissen  Quarzgesteine  sind  wesentlicb  grobkörniger  und 
enthalten  minimale  Mengen  von  Pigment.  Die  Dimensionen  dér 
Quarzkristalle  erreicben  sogar  1 — 2 mm.  Dér  Farbstoff  kommt  in 
ast-  und  rankenförmigen  Góbiidén  sehr  zerstreut  Aor  und  besteht 
aus  winzfgen  Körnern.  Das  Gestein  ist  vollstiindig  in  cin  Aggre- 
gat  von  Quarz-  und  Chalzedonkristallen  umkristallisiert.  Die 


Jaspisvarietiiten  vöm  Hegyalja-Gebirge 


143 


Líinge  dér  Chalzedonfasern  erreicht  niitunter  t mm.  Die  Pigment- 
körner  bilden  manchmal  den  Ivem  von  Sphiirokristallen. 

• • # 

Die  Resultate  meiner  (Tntcrsuehungen  kann  ich  im  Folgen- 
den  zusammonfassen : 

Die  Jaspisvarietaton  dós  in  Rede  stehenden  Gebietes  sind 
als  Produkte  tlunmaler  \ "orgiinge  zu  betraehten,  die  síeli  lángs  tek- 
toniseher  Dinien  abspielten.  Sie  sind  im  wesentlichen  kristallini- 
sehe  SiO  Gesteine,  derei?  urspriingliches  Matériái  ein  Kiesel- 
süurehydrat  war.  Dnrch  Dehydratisation  und  rmkrislallisierung 
verfestigte  sieli  das  gclartige  Opalmaterial  zu  mehr-weniger  ge- 
larbten  Quarzgesteinen. 

Die  typischen  Jaspisse  kőimen  petrographisch  als  farblose 
oder  dureh  Metalloxvde  in  versehiedeuen  Tönen  gefiirbte,  unge- 
mein  didit  kristaHinische  Quarzgesteine  gekennzeichnet  werden, 
die  amorphe  Opalvarieliiten,  triiben  Kacholong  und  beigemisclit 
oder  in  Klüften  und  Hohlraumen  aucli  gefaserte  Chalzedonar- 
(en  enthalten. 

In  den  diehten,  wachsglanzenden  Jaspisvarietiiten  mit  mn- 
seheligem  Bruch  erwiesen  sieli  die  Dimensionen  dér  Chalzedon-  u. 
Quarzkömer  kleiner  als  20—30  /u. 

Bei  zunehmender  Korngrösse  undora  sieli  allmahlich  die 
pbysikalischen  Merkmale  dér  Gesteine.  Ilire  Farbe  wird  in  dér 
Regei  heller,  die  Verteilnng  de-;  Pigments  ist  nicht  mebr  gleich- 
müssig.  sie  lassún  sieli  rauch  an,  ibre  Oberflache  ist  glanzlos,  ilir 
Bruch  uneben. 

Spielen  hingegen  die  opaligen,  amorphen  Teile  eme  grössere 
iíolle,  d mn  entstehen  in  den  iiusseren  Eigensehaften  mit  den  Opá- 
lon übereinstiminende,  oder  denselben  nahe  steheude  Übergangs- 
typen  mit  Fett-,  Wachs-  oder  Pechglánz,  wie  Jaspopal,  Opaljas- 
pis,  Eisenopal,  etc. 

Eine  Ivöi  neleng  mit  I lementen  bedeutend  iiber  20 — 30  fi  lie- 
* ért.  Űbergünge  zu  den  Onellen-  und  Hydr  oquarziten,  dérén  Struk- 
tur  bereits  megaskopisclí  zu  beobaehten  ist. 

Das  Kieselsaurehydraí.  welelies  das  Ausgangsmaterial  dér 
Jaspisvarietiiten  bildet,  ist  in  verschieclenem  Moss  umkristalli- 
siert: 

a)  Dér  überwiegende  Teil  besteht  aus  einem  Aggregat  von 
20 — 30  fi  messenden  Quarzkrist.allen  und  spharokristallinischem 
Chalzedon. 

b)  Es  gibt  Teile,  in  denen  die  Umkristallisierung  geringer 
ist.  In  Hohlraumen  liings  Klüften  und  Gangén  tretcn  faserige  oder 
spharokristallinisehe  Chaízedonarten  auf.  Dér  von  denselben  um- 
selilossene  Raum  ist  dureh  ein  Aggregat  unregelmássiger,  isomet- 
rischer  Quarzkömer  mit  Pflasterstruktur  ausgefüilt. 


144 


v.  E.  Lengyel 


c)  Lángs  einzelner  Stroifen,  geschlángelter  Bánder  ist  die 
FinkristallDierung  ganz  geringfügig.  In  dér  vorherrschenden,  opa- 
ligen  Grundmasse,  setzt  verstreut  die  Kristaliisation  ein,  es  ent- 
stehen  radialfaserige  (Chalzedon-)  oder  unregelmássige  (Quarz-) 
Körnerhaufen  mit  Körner  zwischen  5- — 10/t. 

In  oinzelnen  Flecken  und  Zonen  kann  das  Matériái  dér  Jas- 
pisse  vollkommen  isotrop  sein.  Dicse  Partién  erweisen  sich  als 
Opal,  mituntcr  als  trüber  Kacholong.  Winzige,  selbst  bei  starker 
Vergrösserung  kaum  zu  bcobachtendc  kristallinisehe  Elemente  tre- 
ten  liier  verstreut  auf. 

# # * 

Dér  auf  Fe-  und  Manganhydroxyde  zuriickführbare  Farb- 
stoff erseheint  in  dreierlei  Modifikationen: 

a)  In  nicht  an  Farmén  gebundenen,  infiitrationsartigen 
Streifcn.  Hier  besitzt  dér  Farbstoff  noch  ultramikroskopische  Di- 
rnensionen.  Dicse  Partién  zeigen  auch  rnakroskopisch  betrachtet 
gleichmassig  verteilte,  béllé  Farbentöne. 

b)  In  kleinen,  u.  d.  M.  sichtbaren  Körnern  und  dérén  Grup 
pen  oder  Haufen.  Tn  auffallendem  Lidit  sind  diese  Körner  und 
Gebilde  rőt  (rost — ziegelrot),  braun  (leber-,  rost-,  kaffebraun),  gelb 
(ockergelb),  in  durebfallendem  Licht  zeigen  sic  tiefrote,  dunkel- 
braune,  oder  schwarze  Töne.  Sie  sind  ungleichmássig  verteilt.  Bei 
dichter  Anháufung  dér  Körner  zeigt  das  Gestein  dunklere  Far- 
bentöne oder  ist  schwarz.  Die  Dimensionen  dér  Körner  sind  be- 
standig  und  gleichmassig : 0.3  — O.fi  p. 

c)  In  charakterist lseken  Formen:  Kristallskelettartigen  Ge- 
bilden  und  aus  Nadcln  bestehenden  Gruppén.  Hierher  gebören 
auch  die  aus  Obsidian  und  Rhyolithen  bekannten  Cummulite, 
Margarite,  Trichite,  etc. 

Sehr  interessant  ist  die  gegenseitige  Anordnung  dér  kri- 
stallinischen  Elemente  (Quarz,  Chalzedon)  und  dér  farbenden  Ge- 
liilde  im  Raume: 

1)  Dér  hellbraune  und  gclbe,  nicht  an  Formen  gebundene, 
im  Verband  mit  isotropem  Kieselsauregel  auftretende  Farbstoff  ist 
immer  auf  die  zwischen  den  kristallinischen  Elementen  übrig  ge- 
bliehenen  Raume  beschrankt,  die  er  in  dér  Gestalt  unregelmiissi- 
ger  Flecke  und  Bánder  ausfiillt. 

Sind  keine,  kristallinischen  Elemente  anwesmid,  dann  fárbt 
dér  submikroskopische  Farbstoff  das  isotrope  Opalmaterial  gleieh- 
mássig.  Di(“  für  die  galertartigen  Matériáié  hezeichnenden  Ein- 
trocknungsrisse  sind  háufig  zu  beobachten. 

2)  Falls  im  amorphen  Ojial  an  Formen  gebundene  Gebilde, 
Globulite  oder  Körnerhaufen  vorhanden  sind,  dann  bilden  sie  olt 
wellenförmige  Reihen  oder  manehmal  ein  zeflenartiges,  polyedri- 
schi's  Geflecht  und  farben  das  Gestein  gleichmassig. 

3)  Die  gleichmassigc  Anordnung  dér  Pigmentkörner  wird 


Jaspisvarietáten  vöm  Hegyalja-Gebirge 


145 


béréi ts  bei  einsetzeucler  oder  sporadiseher  Fmkristallisierung  g;'- 
stört  und  es  entstehen  gewissermassen  gesehiehtete,  in  paralleléi' 
Beibe  goordnete,  mit  ihren  Liiugsaehsen  übereinstimmend  orien- 
tierte  Gebilde. 

Die  dundi  dus  Au ft rétén  dér  kristallinisehen  Eleniente  er- 
zwungene  Verdichtung  dér  Pigmenl  körper  bewirkt  cinen  dunkle- 
ren  Farbeneffekt;  das  Vorhandensein  dicsér  dunhlen  Fle  ke  of- 
fenbart  síeli  dann  ini  tieferen  Farbenton  des  Gesteins. 

4)  lm  Falle  tiefergreifender  Umkrisíallisierimg,  werden  die 
ianggestreckten,  verzvveigten  farbenden  Gebilde  durch  die  waebs- 
enden  Kristalle  in  gedrungene,  massive  Partién  zerrissen.  Die  so- 
entstehenden,  dunkelbraunen  odor  schw  arzén,  isometrischen  Kör- 
nél- biTden  mitunter  den  Kern  von  Spharokristallcn.  Die  Kristalie 
(faserige  Chalzedon-,  unrcgclmassige  Quarzkörner)  sind  pigment- 
frei. 

5)  Die  dunkelgefarbten  (rotbraunen,  sebwarzenl  .Jaspisvari- 
c-taten  sind  mit  Pigment  iiberfiiJlt.  Die  hellen  enthalten  farbende 
Eleniente  in  verhiiltnismassig  geringer  Menge,  aus  den  weissen 
leiden  sie  fást  gánzlich. 

Hinsichtlich  dér  Farbung  dér  verseli iedenen  Jaspisse  moge 
die  nachfolgende  Zusammenstellung  zűr  Orientierung  dienen. 

1)  Schwarze  Jaspisse.  Die  Fmkristallisierung  ist  geringfü- 
gig,  jedoch  gleicbmassig.  Die  Diincusionen  dér  Quarzkristalle  sind 
im  allgemeinen  <C  10  p . Dér  Farbstoff  besteht  nicht  aus  Kör- 
nern,  sondern  aus  fleckenartigen.  nieht  au  Fornien  gebundenen, 
unregelmássigen  Gebilden  mit  verseli \vomn»enen  Umrissen.  In  ein- 
zelnen  Nestern  nehmen  schwarzbraune  Haufen  Platz,  diesc  farben 
das  Gestein  sehwarz. 

Die  gegenseitige  raumliehe  Anordnung  des  Farbstoffes  und 
dér  winzigen  Quarzkörner  zeigt  keinerlei  Regelmassigkeit:  die  in 
Übergewicht  anwesenden  farbenden  Fleeke  durehdringen  unge- 
hinder*  die  Quarzkörnerhaufen. 

Bei  den  dunkelgrauen  und  grauen  Jaspissen  erreichte  die 
l mkristallisierung  einen  höheren  Grad,  die  Quarzkörner  sind 
grösser  und  die  Menge  des  Pigments  ist  verhiiltnismassig  geringer. 

2)  Rote  Jaspisse.  Diese  sind  vonviegend  umkristallisiert.  Die 
Dimensionen  dér  Chalzedon-  und  Quarzkörner  steigen  bis  30  p 
In  Adern,  winzigen  Giingen  und  Mandelbohlráumen  treten  hier 
auch  grössere  Chalzedone  auf. 

Die  Farbung  wird  dureh  ausserordentlich  kleine  Körner  und 
versehiedenartige  Gruppén  derselben  verursaclit.  Sie  messen  bloss 
(dnige  Millimikrone.  Ihre  Farbe  ist  im  auffalleuden  (diffusen) 
1 icht  rost-  oder  ziegelrot.  Ihre  Anordnung  ist  sehr  verschieden, 
sie  bilden:  a)  wellenförmige  Reihen,  b)  gesehiehtete  Bander,  c) 
ast-  oder  rankenförmige,  manchmal  isometrisclie  Gebilde.  In  ein- 
zelnen,  winzigen  umkristallisierten  Partién  sind  strahlenförmige 


146 


v.  E.  Lengyel 


Gruppén  von  Nadelkrist  illőn,  ferner  die  für  die  Rhyolithe  be- 
zeichnenden  Longulithe,  Cumraulithe,  Globosphárite  ele.  haufig. 

In  den  heller  getönten  (rosafarbigen,  violettroten,  braun- 
liehroten)  Jaspissen  ist  bei  gleichen  Pigmentgebilden  die  Fmkri- 
stallisienmg  grobkörniger,  wodurch  cin  ininder  intensiver  Farben- 
cffekt  bewirkt  wird. 

■V  Brauné,  gelblichbraune  Jaspisse.  Mass  dér  Umkristalli- 
sierung  sehr  gering.  Dér  Farbstoff  ist  an  isotropen  Opal  gebun- 
den  und  besitzt  submikroskopische  Dimensionen.  Das  Gestein  wird 
durch  kleine,  dendritartige  Flccke  dunkler  getönt. 

Weisse  Jaspisse.  Pigment  kaurn  vorhanden.  Es  treten  mit- 
unter  hellbraunc  Streifen  odor  an  Rhyolithe  (Obsidiane)  erinnern- 
de  Góbiidé  auf. 

Fleckige  Jaspisse.  Iliéi  bér  gehörcn  grösstenteils  Jaspisbrek- 
zien.  Sie  bestehen  aus  weissen,  rőten,  violettroten,  eckigen  Stiieken. 
mit  sehr  verseli iedenen  Dimensionen  (von  1 mm  bis  8 — 10  cm.). 
Fást  jedes  Stílek  zeigt  andere  Farbe  und  Strukiur,  aueh  dér  Grad 
dér  Umkristallisierung  ist  verschieden.  Als  Rindesubstanz  dient 
t’arbloser  Quarz,  dér  bereits  mit  unbewaffnctcn  Augen  sichtbare 
Kristalle  BiTdet.  Dér  Chalzedon  tritt  mitunter  reiehlieh  auf. 

# * t* 

Meine  Reobachtungen  binsicbtlieh  dér  Rolle  vöm  Opal,  Ka 
ehoiong,  Chalzedon,  Cuarzin  und  Quarz,  sowii*  dér  Reihcnfolge  ih 
rés  Erscheinens  kaim  icb  im  Folgenden  zusamnienfassen : 

Dér  Opal  spielt  in  den  weniger  umkristallisierten  .Taspisva- 
rietaten  eine  grössere  Rolle.  In  einzelnen  Partién  kommt  er  mit- 
unter nnr  in  Spurin  vor.  Dér  Cbalzedon  klóidét  immcr  die  Wiinde 
von  Höhlungen  aus,  odor  tritt  in  Adern  und  Kliiften  auf,  alsó  an 
Stellen,  wo  aus  gewissen  Griínden  eine  momentane  Dehydratisa- 
(ion  (les  Opals  erfolgon  konnte.  Das  Innere  dér  Mandelböhlungen 
ist  durch  Quarz  ausgel'iillt.  Diese  urspriinglich  freien  Oberflachen 
botén  Gelegenheit  zűr  giinzlichen  Dehydratisation.  Dér  Kacholong 
bildet  in  dér  Gestalt  sehmaler  Ilander  cinen  Überhang  vöm  Opal 
>um  Chalzedon  odor  Quarz.  Er  tritt  gewöbnlieh  in  mii  den  W'iin- 
den  dér  Höhlungen  parallelen  Streifen  odor  in  un  rege  Imát  sigen 
Flecken  auf.  Die  Reihcnfolge  ist  alsó  von  innen  nach  aussen  die 
folgende: 

Ojial  — ► Kacholong  — ► Chalzedon  — ► Quarzin  — *■  Quarz 
H o f f e r7  stel  1 1 — mit  Ausnahme  des  Kacholongs  die- 
selbe Reihcnfolge  für  die  Höhlungen  des  Plagioklasrhyolitbs  bei 

Ingvár  (Monok)  fest,  wo  aucli  edlcr  Opal  vorkommt. 

* # •» 


7 Koffer  A.:  A neiiiesopál  ú.j  lelőhelye  Magyarországon.  (Neu- 
es Fundort  des  edlen  Opals  in  Ungarn.)  Terniészettud.  Közlöny  lt’.U. 
Nnr  ungarisch. 


Jaspisvarietaton  vöm  I Íegyalja-Gebirge 


147 


loh  spreche  auch  bei  dicsér  (íelegenheit  Herrn  rrol.  Dr.  Zs. 
v.  Szent  p éter  y,  dem  Direktor  (les  Mineralogisch-Petrographi 
seben  Institutes  dér  Universitiit  Szeged,  meinen  verbindlichsten 
Dank  fiir  seiue  Güte  aus,  mit  dér  er  mir  die  aus  dér  Rockefeller- 
Stiftung  besch.il'ften  App  iraté  zűr  Yerfügung  steiitc,  meine  Aus- 
flüge  aus  dem  Fond  dér  Tormészettudon  ányi  Kutató  Bizottság 
(Koinmission  fúr  Naturforsehung)  und  meine  Arbeit  mit  seinen 
wertvollen  Batsehlagen  unterstiitzte. 

ERKLARUNG  DÉR  TA FELN. 

TAFEL  V. 

Fig.  1.  fíotcr  ./áspis,  Tolcsva,  Westlia  g (les  Kisagáros-Berges,  Pig 
ment  gleichniiissig  verteilt.  II  Nic.,  50  x. 

Tat'.  2.  Derselbe  zwischen  -)-  Nic.  Fin  Aggrcgat  winziger  Quarz-  und 
Chalzedon-Körner.  Dér  Farbstoff  ist  auf  die  Zwischenriiume  dér 
Kristallgruppen  besehriinkt.  50  x. 

Fig.  3.  fíotcr  ./áspis,  Tolcsva,  Siidliang  des  Vár- Rerges,  II  Nic.  40  x. 
a = gleichinassig  gefarbtes,  von  Trocknungsrissen  durchsetztcs 
Kieselsánregel. 

b = opake  Piginentfelder,  in  auffallendem  Lielit  rosarot,  in 
durehfallendem  Licbt  rőt. 
c — - farblose  Chalzedongruppen- 

Fig.  4.  Schwarzer  Jaspis,  Tok-sva,  Nagyagáros-Berg,  Westscite,  II 
Nic.  Schwarze,  an  den  Randern  braune  Pigmenthaufe  i.  Die  bel- 
ien Partién  besteben  aus  winzigen  Quarzkristallen.  50x. 

Fig.  5.  lirnuner  ./áspis,  Tolcsva,  Elő-Berg,  II  Nic..  42  x.  — Die  nic’nt 
umkristallisierten  Partién  --ind  graulichbraun,  mit  Pigmentlei - 
sten  und  Haufen,  dér  umkristallisierte  Teli  (Cnalzedon-f- -Quarz) 
ist  farblos. 

Fig.  fi.  Jaspisbrekzie,  Tolcsva,  Nagyagáros-Berg,  Westscite,  II  Nic., 
22  x.  — Eine  Brckzie  aus  Jaspistriimmern  von  verschiedener 
Farbe  und  Struktur,  durch  Opal  verzementiert. 

TAFEL  VI. 

Pig.  7.  Hydroquarzil,  Komlóska,  Bolhás-Bcrg.  Das  Pigment  ist  auf 
die  Zwisehenraume  dér  unregelmassigen  Quarzkörner  be- 
schrankt.  II  Nic.,  33  x. 

Fig.  8.  Derselbe,  -f-  Nic.,  33  x. 

Fig.  9.  fíotcr  Jaspis,  Sárospatak,  Pogány-Brunnen.  Chalzedonanháu- 
fung  als  Ausfüllung  einer  Mandelhöhlung.  II  Nic.,  42  x. 

Fig.  10.  fíotcr  Jaspis.  Faserige  Clialzedonspharokristalle.  II  Nic.,  42  x. 
Fig.  11.  XaCl-Kristallskclelte  in  verdünnter  Tusche.  Die  wachsende 
farblosen  Steinsalzkristaile  schieben  die  Tuschekörner  vor  sich 
bin,  wodurch  ihre  Rander  seliwarz  gefarbt  wurden.  | | Nic.,  2fix. 
Fig.  12.  NaCl-Kristallskelette  in  verdünnter  Tusch.  Das  Pigment  tsi 
auf  die  Zwischenráume  dér  rasch  wachsenden  Steinsalzkristaile 
besehriinkt.  II  Nic.,  50  x. 


A BERVAVÖLGYI-SZIKLAÜREG  ÁLLATVILÁGA,  KÜLÖNÖS 
TEKINTETTEL  A HAZAI  MAGDALÉNIENRE. 

Irta:  Mottl  Márta. 

I)IE  FAUNA  I)ER  BERVAVÖLGYER  HÖHLUNG  MIT  BESON- 
DERER  BERÜCKSICHTIGUNG  DES  UNGARISCHEN 
MAGDALENIEN. 

Vou:  Marta  Mottl. 

A hevesmegyei  Felnémet  község  határában  lévő  sziklaüreg 
faunája  két  szintre  bontható.  A felső,  sárga  agyagréteg  állai- 
társasága  a hazai  magdalenienkorú  faunákkal  való  összehasonlítás 
alapján  a Magdalenien  II. -be,  vagyis  a postglaciális  emelet  elejére 
lehető.  Az  alsó  világosbarna  mészkőtörmelékes  üledék  a javaglaci- 
ális szintbe  tartozó  solutréenbe  sorolható,  amelyből  — a Biikkben 
először,  — az  Arctomys  prhnigenius  Kaup.  állkapocstöredéke  ke- 
rült elő. 

A sárga  agyagréteg  két  érdekessége  a magdaléin  ősember  áll- 
kapocstöredéke és  ujjperce,  valamint  egy  2 helyen  átfúrt  csatt- 
szerű  csonteszköz. 

* * # 

Die  Bervavölgyer  Höhlnng,  im  Volksmuml  Kemencelyuk,  be- 
findet  sich  in  dér  Gemarkung  dér  Gemeinde  Felnémet  (Kom.  Ho- 
nos), am  linken,  felsigen  Abhang  des  Berva-Tales,  in  einer  abs. 
Höhe  von  318  m.  Dér  ursprünglich  60  cm  hohe,  halbkreisförmige 
Eingang  íiihrte  in  eine  6 m lángé,  3 m breite  und  1.5  m hohe  mi' 
Jung,  die  in  ihrem  riickwartigen  Abschnitl  fást  vollstándig  mit 
Ablagerungen  angefiillt  war.  Dicsér  Teil  dér  Höhlung  mündet 
mit  cinem  Sehacht  zwischen  dcn  Felsen  des  Bcrggipfels.  Die  Höh- 
Jenwande  sind  mit  schönen  Tropfsteinbildungen  bedeckt,  wáhrend 
dér  Felsgrund  von  einem  bankig  abgesonderten,  triassischen  Kalk- 
stein  gebildet  wird.  Die  Höhlung  vurde  zuerst  im  Jahre  1930  von 
J.  Dancza  aufgesueht,  dér  sie  vermass  und  auch  eine  Versuchs- 
grabung  anstellte.  Im  Verlaufe  dér  systematischen  Höhlenfor- 
schungen  dér  Kgl.  Ung.  Geol.  Anstalt  kamen  im  Jahre  1933  die 
Höhlen  dér  Umgebung  von  Felsőtárkány  (Kom.  Heves)  an  die 
Keihe.  Wahrend  ich  die  Leitung  dér  Arbeiten  in  den  Höhlen  des 
Vár-Berges  übernahm,  — bogaim  Prof.  Ka  dió  die  Ausgrabungen 
dér  Höhlen  des  Berva-Tales. 

Die  Bervavölgyer-Höhlung  entsand  entlang  einer  OW-lich 
streichenden  Spalte  durch  Korrosion.  Anf  die  Ausbildung  dér  Höh- 
lung  iibte  die  bankige  Struktur  des  Kalksteinos  cinen  starken  Ein- 
fluss  aus,  was  auch  in  dór  Genose  dór  Höhlen  des  Vár-Berges  zu 
bemerken  war.  Dér  Sehacht  verdankt  seine  Entstehung  einer  Quer- 
spalte. 

Dió  normál  abgolagerte  Höhlenfiillung  erreiehte  kaum  die 
Machtigkeit  von  2 m und  setzte  sich  bloss  aus  3 Schichten  zu- 
sammen: 


Die  Fauna  dér  Bervavölgyer  Hokimig 


149 


1.  Dér  Höhlengrund  war  von  cinem  1 m máchtigen,  kalk- 
schuttführenden,  liellbraunen  Höhlenlehni  bedeckt. 

2.  lm  weiten  Hohiraum  hat  sich  auf  dieses  Sediment  eine 
schmale,  gelbe  Höhlenlehmschieht  ahgelagert,  in  dér  sich  ausser 
dér  Kleinwirbeltierfauna  cin  menschliches  l'nterkieferbruchstiick  ti. 
Sclmeidezahn,  cin  Fingerglied  und  zwei  ausgezeichnet  bearbeitete, 
interessante  Knocbenartel'akte  dér  Magdalénienkultur  vorfanden. 

3.  Die  beiden  genannten  Sebiebten  bedeckte  eine  60 — 70  cm 
dieke  Humussehicbt  mit  zablreichen  rezenteu  Siiugetiorknochen 
und  neolíthischen  Tongefasscherben. 

Unter  Berücksichtigung  dór  relatív  geringen  Miichtigkeit 
dér  Höhlenfiillung,  kaun  die  Tierwelt  dér  Bervavölgyer  Höhlung 
als  eine  ziemlieh  reiche  angespvocben  werden. 


Fig.  23.  ábra.  a = a bejárat,  1)  = a belső  üreg  és  <■  = a kürtő  ke- 
resztmetszete. — Qv.erschmtt  des  Einganges  'a),  des  imieren  Kaumos 
(b)  und  des  Scbacbtes  (c). 

T.  Die  Tierarten  dér  Humusdecke  sind  folgende:  Ursus  arctot 
L.,  Canis  lupus  L.,  Martén  martén  L.,  Meles  meles  L.,  Cricetus  cri- 
cetus  L.,  Sciurus  vulgáris  L.,  Leints  europaeus  Pa  1 1.,  Sus  scrofa  L. 
Bős  taurus  L..  Equujs  caballus  L..  Ovis  aries  L.,  Cervus  elaphus  L. 

II.  Die  Fauna  dér  gelben  Höhlenlehmschieht  enthielt  die 
Reste  folgender  Arten:  Talpa  europaea  L.,  Erinaceus  roumatveus 
(B  a r r.  Ham.),  Myotis  niyotis  Borkh.,  Ursus  spelaeus  Rá- 
tenni., Canis  lupus  L.,  Vulpes  vulpes  L.,  Meles  meles  L.,  Martén 
tuartes  L.,  Mustela  erminea  L.,  Lynx  lynx  L.,  Hyaena  spelaea 
G o 1 d f.,  Lepus  sp.,  Ochotona  pusillus  P a 1 1.,  Arvicola  terrestris  L , 
Apodemus  sylvaticus  L.,  Cervus  elaphus  L.,  Cervus  capreolus  L., 
Equus  ivoldrichi  A n t.,  Bufo  viridis  (Laur.). 

I II.  Die  Tierarten  des  heilbraunen  Höhlenlehms:  Ursus  spe - 


150 


Maria  Mottl 


r 


a — a Bervavölgyi-sziklaüreg  hosszmetszete.  — Ijangsseluiitt  dór  Ber- 
vavölgyer  Höhlung.  1.  Hellbrauner  Höhlenlehm  (\  iláiíosbarna  barlan- 
gi agya*?),  2.  Gelbe  Tonschieht  (Sárga  agyagréteg),  Humusdeeke  (Hu- 
musz). b a Bervavölgyi  sziklaüreg  alaprajza.  Grundriss  dér  Bér 
vavölgyer  Höhlung.  A = iunerer  Raum,  B = Seliaclil.  C — Vorhalle. 


Di<‘  Fauna  dér  Bervavölgyer  Höhlung 


151 


laeus  Kos  (Mim.,  Canis  lupus  L.,  \rulpes  vulpes  L.,  Mcle s melis  L., 
Gulo  gulo  L.,  Lynx  Ijjnx  L.,  Hyaena  spelaea  (1  o 1 d f.,  Maerospo 
lax,  Arctomys  primigenius  Kaup.,  Sus  sp„  Cervus  elaphus  L., 
Cervus  capreolus  L.,  llangifcr  tarandus  L.,  Megaceros  gigaaleus 
B 1 m b.,  Jios  primigenius  Főj.,  liison  priscus  Boj.,  Ca.pt  a (sever 
izoiri-ibex  Formenkreis),  Rupicupra  rupicapra  L.,  Equus  woidriehi 
A n t.,  Rhinoceros  antiquitatis  B I m 1). 

Dic  einzelnen  Elemen  te  dér  Tiergesellschaft  dér  Huinusdejke 
weisen  auf  ein  ziemllch  hohes  Altér  dieser  Schicht  Ilin  und  zwav 
auf  die  Zeiten,  \vo  im  Bükk-CJebirge  noch  Braunbar  und  Wolf 
hausten. 

Felír  interessant  ist  das  Vorkonnnen  des  Stache  literes  in  d.r 
gelben  liohlenlehmsehieht,  nachdem  diese  Art  in  unseren  phusto- 
ziinen  Ablagerungen  ziemlicb  selten  anzutreffen  ist.  Da  es  sich 
abor  nm  um  einige  Uliedmassenknochen  und  unt  ein  I nterkief 
bruehstiick  handelt,  konnte  ieh  leider  nicht  feststellen,  ob  wn  es 
mit  dér  diekscliniiuzigen  westeuropaischen  oder  dér  schlankschnau- 
zigen  osteuropaisehen  Fnterart  ( Erinaceus  roumanicus,  Barr. 
Ham.)  zu  tun  habén.  Erwahnenswert  ist  íerner  das  Vorhandeit- 
sein  des  Siebenseblafors,  dessen  Beste  unter  den  Nagetiert  n dér 
gelben  Schicht  mii  hauíigsten  anzutreffen  sind.  Als  ziemlieli  sel 
lene  Art  ist  aucli  dér  Luchs  zu  betrachten,  wahrend  dér,  in  unse- 
rem  spiitglaeialen  Faunahorizont  . massenhaft  auftretende  Puil- 
liase  hier  nur  dureh  ein  einziges  Unterkieferfragment  vertreten 
ist. 

Die  Pferdeart  dér  Bervavölgyer  Höhlung  ist  mit  dem  Pferd 
des  Moustérien  dér  Suba-Höhle*  nicht  identiseh.  Als  gute  Unter- 
scheidungsmcrkmale  zwisohen  den  zwei  Pferdearten  (lienen  beson- 
ders  die  Struktur  dér  Schmelzschlingen  des  ersten  untereu  Prae 
molaren  (IV.)  und  des  letzten  un  térén  Molaren.  Wahrend  die  Pfer- 
deart dér  Suba-Höhle  in  dic  s.  str.  Equus  abeli-mosbachoisis- 
(íruppe  geliört,  ist  das  Pferd  (ler  Bervavölgyer  Höhlung  mit  dem 
Equus  u'oltlrichi  A n t.,  alsó  mii  einer  jüngeren  Forrni  identiseh. 
Dér  Höhlenbar  und  die  Höhlonhyane  sind  nur  dureii  spárliche 
Kuoehenreste  vertreten  und  in  dér  gelben  Schicht  sind  eigentlich 
nur  diese  zwei  Arten  als  ausgestorben  zu  betrachten.  Es  scheint, 
tiass  beide  Formen  in  ihrer  Individuenzahl  stark  vermindert,  das 
ganze  Magdalénien  iiberlebten  und  erst  spater  endgültig  ver- 
selnvanden.  lnteressant  ist  aueh  die  Anwesenheit  ciner  giossen 
elaphoiden  Hirschart,  welche  schon  im  Hoehmous térien  dér  Suba- 
Höhle  erscheint  und  zum  Alluvium  dér  Szeleta-Höhle  hinüber- 
f illírt.  Da  dureh  wird  die  Entseheidung  dér  Frage,  ob  dieser  unser 
., Cervus  problémai icus“  dem  Cervus  elaphus  gerrnanicus  oder  dem 
Cervus  marat  angchört,  — immer  wichtiger. 

Letzten  Endes  finden  wii  in  dér  Tiergemeinsebaft  des  ivfag- 
dalénien  dér  Bervavölgyer  Höhlung  keine  einzige  Art,  die  auf  ein 

* Jetzt  Mussolini-Höhle. 


152 


Maria  Mottl 


kaltes  Kiima  hinweist.  Fást  sámtliche  Elemente  sind  Wald-  odor 
Tieflandbewohner  dér  gemássigten  Zone,  von  denen  erstere  vor- 
herrsehen.  Ans  dem  Vergleich  mit  den  übrigen  vaterlaiidisehen 
Faunén  des  Magdalénienhorizontes  können  folgende  Folgerungen 
gezogen  werden: 

I.  In  dér  Tiergemeinscliaft  dér  Pilisszántóer  Felsnisclie  (s.  T. 
Kormos:  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.,  Bd.  XXlIl.  H 6., 
1915.  Budapest)  bilden  das  Iien,  die  Lemminge,  dér  Pfeifhase,  dér 
Zwerghamster  und  das  Zwergziesel  die  Charaktertiere,  es  sind 
a bér  au  éli  Vielfrass,  Polarfuchs,  Schneemaus  und  Sehneehuhn 
vertreten,  d.  h.  allé  jene  Tierformen,  die  in  den  Áblagerungen  un 
seres  Magdalénien  typiseh,  in  dér  Fauna  des  Kemecelyuk  aber 
nicht  anzu treffen  sind. 

II.  In  dér  Tiergesellschaft  dér  Remetehegyer  Feis.ische  (s. 
T.  Kormos — K.  Lambreeht:  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Gcoi.  Anst.. 
Bd.  XXII,  H.  6,  1914)  ist  das  Über  vviegen  dér  Steppenf ormon  zu 
beobachten.  Wühlmause,  Pfeifhase  und  Maulwurf  dominicren. 
Vöm  Lemming  kam  nur  ein  einziger  Unterkiefer  zum  Vorscliein, 
Microtus  nivalis  fehlt  giinzlich,  Vielfrass,  Polarfuchs  und  Ren 
sind  nur  ganz  schwach  vertreten.  Sehr  spiirlich  kamen  aucli  lie 
Reste  des  Zwerghamsters  und  die  des  CHellus  citelloides  zum  Vor- 
sehein,  dementsprechend  werden  aueh  die  Schneehiihuer  im"_er 
mehr  von  steppenbewohnenden  Vogelarten  verdrangt.  In  ihrer 
Gesain theit  ist  dicse  Fauna  jiinger  als  die  dér  Pilisszántóer  Fels- 
nische. 

III.  In  dér  Fauna  dér  Magdaléniensehichten  dér  Jankovich 

Höhle  (s.  T.  Kormos — K.  Lambreeht:  Barlangkutatás,  Bd. 

II.,  1911)  herrsehen  Halsbandlemming,  Pfeifhase  und  Schneeliüh- 
ner  vor. 

IV.  Übereinstimmende  Verháltnisse  finden  wir  in  dér  obe- 
ren,  rőten  Tonschieht  dér  Peskő-Höhle,  in  tler  naeh  den  Untersu- 
ehungen  G y.  É h i k’s  Is.  Barlangkutatás,  Bd.  II.,  1914)  gleichfalls 
dér  Halsbandlemming,  Ochotona  und  das  Ren  dominieren,  weshalb 
dieser  Faunenhorizont  mit  den  obengenannten  Tiergesellsehaften 
dér  Pilisszántóéi’  Felsnisclie  und  dér  Jankovich-Höhle  in  eine  ge- 
meinsame  Gruppé  einzureihen  ist. 

V.  In  dér  gelben  Tonschieht  dér  Puskaporos-Felsnische  (s. 
Kormos — 0.  K a d i 6:  Jahrb.  d Kgl.  Ung.  Geol.  Anst.,  Bd.  XIX, 
H.  3.  1911)  herrsehen  wieder  die  Wühlmause,  dér  Maulwurf  und 
Ochotona  vor.  Lemming,  Microtus  nivalis,  Cricetiscus  songarus, 
Polarfuchs,  Vielfrass  und  Renüberreste  sind  spiirlich.  Diese  Tit*  ’- 
gesellsehaft  ist  mit  jener  dér  Remetehegyer  Felsnisclie  ungefahr 
gleicli  alt. 

VI.  In  d(U’  gelben  Schicht  dér  Pálffy-Höhle  treffen  wir  neu  m 
den  massenhaft  auftretenden  Lemmingen  und  Schneehühnern  den 
Zwerghamster,  den  rötlfchen  Ziesel  und  die  Schneemaus  a:i.  (s. 
G y.  Éhik:  Barlangkutatás,  Bd.  1,  1913). 


Dit*  Fauna  dér  1 {orva völgy er  Höhlung; 


153 


VII.  Die  Tiergesellschaft  dér  Lössstation  von  Hágva-  srt/t 
sich  aus  massenhaft  vorkommenden  Ren-  und  Pferdeknoehen  zu- 
sanimen.  (s.  J.  H i 1 1 e b r a n d : Archaeologische  Mitteil.,  Bd.  XIA 
3931,  Budapest)  Leider  fchlen  hier  Nagetiere  vollstandig. 

Aus  den  obigen  Angaben  ergibt  sich,  dass  zwischen  dcn  < irt- 
zelnen  Faunén  des  Magdalénien-Zcitabschnittes  benierkenswerte 
Unterschiede  vorhanden  sind,  dass  alsó  dicse  Faunén  nicM  allé 
gleich  alt  sein  können.  ín  dér  beigefiigten  Tabelle  habé  i «*h  ini 
Sin  ne  dér  monoglazialen  Aulfassung  eine  provisorische,  dcn  g-*- 
gemviirtigen  vaterlandischen  Verhiiltnissen  entspreehende  chro- 
nologische  Übersicht  zusannnengestellt.  Xaeh  dicsér  Zusammen- 
stellung  gehören  die  Faunén  von  Pilisszántó,  Ságvár,  Peskö  und 


H o 1 

o z a n 

Post- 

Meso- 
lithikum : 

Koroncó 

gemássigt 

Laub- 

/ Post- 

glazial : 

Magdalé- 
nien II. 

Kemencelyuk 
Puskaporoséi  F. 
Remetehegyei  F 

gemássigt 

feucht 

báume 

| glazial 

Spát- 

glazial: 

Magdale- 
nien  I. 

Pilisszántóéi 

Felsnische 

milder 

Ulmus.  Quercus, 
Juniperus, 
Fraxinus 

00 

fi 

1 OJ 
»i]0 

c 

■ Ti 

Ságvár 

kait  - feucht 

Pinus  montana 
Gruppé 

Ü 

Wiirm 

N 

C 

Hoch- 

Solutréen 

Jankovich 

Hőhle 

kait  - feucht 

Pinus 

silveslris- 

Gruppe 

Eiszeit 

cc 

0) 

]3 

N 

5 

glazial: 

Aurignacien 

Istállóskőer 

Hőhle 

kühl-trocken 

a- 

Mousterien 

Tata  Subalyuk 
Spátmoust- 

kühl-trocken 

Pinus  cembra. 
Larix  decidua 
Pinus  (silvestris) 

00 

c 

iRiss-Wiirm 
Inter- 
j glazial 

Früh- 

glazial: 

Subalyuk 

Hochmoustérien 

gemássigt 

feucht 

Rhus,  Cornus, 
Carpinus,  Pinus 
(silvestris) 

\s 

< 

Acheuléen 

( Siittő  ? ) 

mildfeucht 

Celtis  auslralis 

1 ? Riss-Mindel 
\ Inlerglazial 

Praeglazial 

Ghelléen 

Brassó.  Villány. 
Püspökfürdő 

warm 

Celtis  auslralis 
Prunus 

Mindéi  -f- 
Günz  + 
Praeglazial 

P 1 i o 

z a n 

die  dér  Jankovich-  und  Pálí'fy-ilöhle  dem  Magdalénien  L,  alsó  dem 
spátglazialen  Horizont  an,  wáhrend  die  Tiergesellschaften  dér  Re- 
metehegyer,  Puskaporoséi*  und  Bervavölgyer  Höhlungen  in  das 
Magdalénien  II.,  alsó  sclion  in  das  Postglazial  zu  verlegen  sind. 
Dem  Charakter  nach  ist  von  den  genannten  Faunén  die  dér  Ber- 
vavölgyer Höhlung  das  jiingste  Glied  des  Magdalénien  II.,  falit 


154 


Maria  Mottl 


daher  sehon  in  den  Zeitabschnitt,  in  doni  an  Stelle  dór  charakte- 
ristischen  Tundra-  und  Steppeutiere  sehon  iiberiviegend  Waldbe- 
wohner  treten.  Diesel-  Zeitabschnitt  fiihrt  zugleich  in  das  Meso- 
lithikum  hiniiber. 

Eine  Spaltung  des  Magdalénien  in  I.  und  II.  eriváhnt  sehon 
d.  Hillebrand  in  seiner  Abhandlung  über  die  Grabungsergeb- 
nisse  dei-  Jankovich-Höhle.  Seine  Einteilung  ist  aber  auf  Grund 
dér  Háufigkeit  dér  Höhlenbarenreste  aufgestellt:  im  Magdalénien 
I.  ist  dér  Höh lenbár  noch  vorhanden,  im  Magdalénien  11.  fehlt  er 
sehon.  Naehdem  aber  die  seitherigen  Höhlenforscliungen  das  Vor- 
handensein  des  Höhlenbaren  und  dér  Höhlenhyáne  iiber  das  gan- 
ze  Magdalénien  II.  ergaben,  glaube  ich  nicht  fehlzugehen,  iveim 
ieh  bei  Beibehaltung  von  H i 1 1 e b r a n d’s  Einteilung  das  Haupt- 
geivieht  auf  die  Nagetiergesellsehaf'í  lege. 


Fig.  25.  ábra.  Schnallenartiges,  durehbohrtes  Knochenartefakt. 

Unter  den,  aus  dér  gélben  1'onsehieht  dér  Bervavölgyer  Höh- 
lung  ans  Tageslicht  gekonmionen  Knochenartefakten  ist  beson- 
ders  eine  an  zwei  Stellen  durchbohrte  Schnalle  charakteristiscti. 
Sie  ist  in  ihrer  Art  in  dér  in  und  ausliindisehen  Archaeologie 
einzig  dastehend.  Naeh  Hillebrand  gehört  diescs  unverzierte, 
sehnallenartige  Artefakt  in  die  Gruppé  dér  Konun.undostabe,  is* 
aber  nicht  aus  cinem  Geiveih,  sondern  aus  (Miiem  Röhrenknochen 
gesehnitzt.  (Fig.  25). 

Dér  menschliehe  Dnt.erkiefer  iihnelt  naeh  meinen  bisherigen 
l ntersuchungen  am  meisten  noeli  denen  vöm  Kaufertsberg  (Ba- 
yern)  und  von  Ofnet.  Diese  Funde  reihen  einzelne  Faehleute  sehon 
in  das  Mesolithikum,  andere,  wie  aueh  F.  W i e g e r s,  noch  in 
das  Palaeolithikum  cin.  Wenn  meine  diesbeziiglielien  lTntersuehun- 
gen  riehtig  sind,  iveiden  meine  Feststellungen  betreffs  dér  l'huma 
durch  den  Urmensehenl'und  nur  bekriiftigt. 

In  dér  hellbraiinen  Schicht  (h‘s  Kerneucelyuk  dominieren 


Pie  Fauna  dér  Bervavölgyer  tlöhlung 


155 


Pferd  und  H yiine.  Hiiufig  sind  auch  die  Reste  (les  ITöhlenbiiren, 
ivührend  das  Ken  nur  seb  i spiirlieh  vertreten  ist.  Felír  wichtig  is* 
das  Vorkonnnon  (les  Murmoltieres.  Ks  ist  dér  erste  Fali,  (láss  wir 
in  den  pleistozanen  Ablagorungen  des  Biikk-Gebirges  solche  Kno- 
ehenreste  antrafen.  Leider  Imiidéit  es  síeli  nur  um  ein  Enterkiefor- 
bruchstiick.  Von  den,  duich  melirere  Au  torén  angegebenen  Mcrk- 
malen,  die  zűr  Enterseheidung  vöm  Alpon-  und  Steppenmurmel- 
tier  dienen,  konnte  ich  nur  die  Drehvurzeligkcit  (les  P,  in  Recli- 
nung  zieben,  als  (*in  Mi  rkmal,  das  unse re  Art  in  die  Nalie  (les 
Aliieninurnieltiercs  riieken  wiirde.  Nádidéin  ich  aber  dieses  Merk- 
mal  mi  einer  Seric  siebenbiirgischov  prühistorischer  Bobakschadel 
«ehr  variabel  gefunden  babé,  — halté  ich  es  nicht  fii r ein  ausge- 
sprochenes  Cliai akteristikuin  des  Arctom.i/s  wannotta  Da  ich  mir 
vorgenommen  habé.  midi  mit  den  in  dér  Sammlung  dér  Kgl.  I ng. 
(leol.  Anstalt  befindliehen  Murmeltierresten  nocli  (űngehender  7,11 
beschíiftigen,  bezeichne  ieh  den  Fund  im  Kemencelyuk  vorliiiifig 
mit  dem  Sammdnamen  Arctontys  [trhuigenius  Kaup.  (Fig.  26). 


Fig.  26.  ábra.  Arctomys  primiyenius  Kaup.  Unterkieferbruchstück  in 
natürlieher  Grösse  gezeidmet. 

Ausser  dem  Murmeltier  ist  auch  dér  Vielfrass,  von  dem  2 
Eckzáhne  zum  Vorschein  kamen,  — als  eine  seltene  Art  zu  be- 

trachten. 

Wie  aus  obigen  Angaben  ersichtlich,  weicht  die  Tiergesell- 
sehaft  des  heilbraunen  Höhlenlehms  von  .iener  dér  gelben  Schicht 
in  hohem  Masse  ab,  da  das  Ren,  das  Murmeltier,  dér  Vielfrass 
und  auch  das  schlichthaarige  Nashorn  auf  ein  kalteres  Kiima  hin- 
deuten.  Alit  den  iibrigen  ungarlandisehen  Faunén  von  áhnlichev 
Zusammensetzung  verglichen,  reihe  ieli  die  Tiergesellschaft  dieses 
Horizontes  dér  Bervavölgyer  Höhlung  mit  grosser  Wahrschein- 
lichkeit  in  das  Solutréen  ein. 

lm  Folgenden  weise  ieh  noeh  auf  die  klimatischen  Folgerun- 
gen  Ilin,  die  sieh  aus  dér  Untersuchung  dér  in  den  einzelnen 
Höhlen  gesammelten  Holzkohlenreste  ergaben.  Ich  tue  dies  um- 
somehr,  als  ich  letzten  Endes  die  Frage  aufwerfen  möchte:  oh 
die  Flóra  oder  die  Fauna  wichtiger  ist,  bzw.  ob  es  riehtig  ist,  ne- 
ben  dér  einen  oder  dér  anderen  extrem  Stellung  zu  nehmen.. 

Aus  den  Solutréenschichten  dér  Jankovicb-Höhle  kamen  nur 


156 


Maria  Moltl 


die  Reste  einer,  in  den  Formenkreis  des  Finus  silvestris  gehöreaden 
Kieferart  zum  Vorschein.  Für  das  kaltere  Kiima  dieses  Zeitab- 
schnittes  bringen  uns  alléin  dicse  Reste  noch  keinen  schlagenden 
Beweis,  da  diese  Kieferart  im  Hochmonstérien  dér  Suba-Höhle 
in  dér  Gesellschaft  warmeliebender  Laubbaume  gefnnden  worden 
ist.  Beweisend  wirkt  das  aussch liessliche  Vorkopamen  dieser  Kie- 
fer  und  die  typisch  glaziale  Fauna. 

Das  Magdalénien  ist  fást  in  ganz  Európa  durch  das  Vorheri 
schen  von  Lemmingen,  des  Rens,  des  Polarfuchses  und  anderer 
nordischer  Tierarten  charakterisiert.  Heute  sind  schon  die  meisten 
Geologen  dér  Meinung,  dass  dér  Löss  die  Ablagerung  eines  kalt- 
ariden  Klimas  sei.  Dieser  Zeitabschnitt  hat  ausserdem  in  Deutsch- 
land,  in  dér  Schweiz  und.  in  Sibirien  seine  eharakteristische  Dry 
os-Flora.  Aus  dem  Diluviuni  Grossungarns  ist  eine  iihuliche  Ve- 
getation  nnr  von  den  siebenbiirgischen  Schneegebirgen  (Kom. 
Szeben)  bekannt. 

Nach  den  Untersuchungen  F.  H o 1 1 e n d o n n e r’s  gehören 
die  Holzkohleni  este  des  Magdalénien  von  Ságvár  ausscblicsslieh 
in  die  Pinus  montana- Gruppé,  weisen  alsó  auf  ein  kalteres  und 
feuchteres  Kiima,  als  das  heutige,  hin. 

Umso  iiberrasehender  erseheint  die  Tatsache,  dass  in  den 
durch  das  massenhafte  Auftretcn  dér  Lemminge  charakterisier- 
ten  Magdalcniensehichten  dér  Pilisszántóer  Felsnisehe  Prof.  Hol- 
lón d o n n e r die  Reste  dér  Eiehe,  dér  Esche,  dér  Ulme  und  des 
Wachholders  nachwies.  (Math.  és  Természettud.  Ért.  Bd.  XLII, 
1926,  Bpest  ).  Hieraus  und  aus  dér  Jahresringbildung  dér  Báume 
hat  er  auf,  den  heutigen  entsprechende  klimatische  Vcrhaltnisse 
des  vaterlandisehen  Magdaléniens  geschlossen.  Dieser  seheinbar 
krasse  Wiederspruch  gibt  uns  ein  gutes  Beispiel  dafür,  dass  mán 
nie  von  cinem  Gesichtspunkt  aus  urteilcn  soll,  da  es  Falle  gibt, 
in  denen  von  dér  Vegetation  nicht  auf  die  Tierwelt  und  von  die- 
ser wieder  nicht  auf  das  Kiima  geschlossen  werden  kaim. 

Aus  den  mir  vorliegenden  Angaben  ersehc  ich  vielmehv, 
dass  wahrend  Fauna  und  Flóra  im  Falle  langdauernden,  gleieb- 
massigen  Klimas  übereinstimmen,  — im  Falle  einer  Klim  iande- 
rung  zwischen  beiden  Verschiebungen  zustandekommen  kön- 
nen  und  zwar  dadurch,  dass  die  Vegetation  die  grüsscre  Empfind- 
lichkeit  aufweist.  Ein  schönes  Beispiel  einer  derartigen  Klima- 
anderung,  (Abkühlung)  bietet  uns  das  Sjiatmous térien  dér  Suba- 
Höhle.  Wahrend  dessen  Fauna  gegeniiber  dem  gemasigten  Wald- 
charakter  dér  TiergeseíTschaft  des  Hoehinoustérien  nur  auf  ein 
kiihleres,  trockeneres  Kiima  hindeutet,  kamen  aus  derselben 
Schicht  gegeniiber  den  warmeliebenden  Laubbaumen  des  Hoch 
moustériens  sehon  Reste  dér  Zirbelkiefer  zum  Vorseliein.  Dei  Fau- 
nenaustausch  nimmt  alsó  seheinbar  mehr  Zeit  in  Anspruch  als 
bisher  augenommen  wurde. 


Die  Fauna  dór  Bervavölgyer  Höhlung 


157 


Eino  andere  derartige  Klimaánderung.  in  diesem  Falle  aber 
Milderung  setzte  scheinbar  auch  im  Magdalcnien  ein,  dérén  feine 
übergánge  die  eben  aufgezáhlten  Fundstellen  ersiehtlich  machen. 

lm  Kabinén  des  Magdalomén  1.  wird  die  iilteste  Stufe  durch 
die  Fauna  von  Ságvár  reprasentierl,  die  sieh  mit  dem  Solutréen 
noch  eng  verkniipft.  (íleiches  zelgt  auch  die  Flóra  dieser  Stati- 
on.  Die  faunistisi  ben  und  floristischen  Verbaltnisse  dér  Pilis- 
szántóéi* Felsnisehe  zeigen,  dass  wabrend  dér  Ablagerung  dér 
Sedimente  dér  Felsnisehe  sebon  ein  milderes  Klíma  berrsebte,  dass 
aber  die  Lemromge  den  ibnen  ungünstigen  Klimaverháltnisseu 
noch  lángere  Zeit  hindureb  widerstanden.  lm  Magdalénien  11.  wur- 
de  das  Klíma  schon  dem  hcutigen  übnlieb,  tlie  Lemminge,  das 
Ken  zogen  sich  langsam  naeli  Kordon  zurück,  es  ersebeinen  Step- 
pen-,  dann  íiberwiegend  Waldbewobner  und  dér  Faunenaustauscb 
nimmt  allmáhlich  ein  Ende. 

Mit  den  gesagten  wollte  ich  nur  darauf  hinweisen,  dass  maii 
bei  dér  allgemeinen  Beurteilung  einer  Fundstelle  iramer  mebrere 
(lesichtsp unk te  in  Betraeht  ziehen  muss  und  dass  inán  durch  eino 
extrémé  Forschungsweise  nur  zűr  völligen  Verwirruug  unsérer 
schon  bisher  schwer  aufgebauten  Chronologie  gelangen  wiirde. 


RÖVID  KÖZLEMÉNYEK.  — KURZE  M1TTE1LUNGEN. 


MEGJEGYZÉSEK  A MECSEKI  MEDITERRANKÓL. 

Irta:  Dr.  Strausz  László. 

Ü15ER  DAS  MEDITERRÁN  DES  MEC SEK GEBIRGES. 

Von  L.  Strausz. 

V a d á s z Ele  m e r a nemrég  megjelent  „Mecsek  hegység*4  c. 
művében  (Magyar  Tájak  Földtani  Leírása  1935)  a mecseki  mediter- 
ránra vonatkozó  megállapításaimat  (Das  Mediterrán  des  Mecsekgo- 
birges,  Geol.  Pa.  Abhandl.  X.  F.  Bd.  15)  természetesen  átveszi.  Emel- 
lett különösen  kiemeli  azt  a néhány  pontot,  amelyekben  az  enyémek- 
töl  eltérő  eredményre  jutott. 

Egyik  ilyen  pont  az  alsó  édesvízi  üeledékeknek  a helvéti  alemo- 
íetbe  való  sorolása.  Ezt  örömmel  fogadom,  hiszen  én  voltam  a/,  első, 
aki  felső  mediterrán  koruknak  lehetőségét  felvetettem,  ha  adatok 


158 


Strausz  László 


szűkében  nem  is  mertem  teljesen  szembehelyezkedni  a régibb  felfo- 
gással. Kretzói  M.  gerinces  meghatározásai  azonban  tényleg  el- 
döntik a kérdést. 

Vadász  szememre  veti.  hogy  szükségtelenül  és  helytelenül 
neveztem  „budafai  homokkőének  a mediterrán  szárazföldi  és  édes- 
vízi rétegösszletét.  Ez  Vadász  részéről  teljes  félreértés.  A legha- 
tározottabban kiírtam  (1.  c.  p.  25  és  48),  hogy  csakis  ezt  az  egyetlen, 
olyan  jellemző  kőzetfajt  neveztem  ezen  a népies  néven  s kiemeltem, 
hogy  rendesen  az  édesvízi  réíegösszlet  felső  részét  képezi.  Tehát  az 
egész  tíz  soros  megjegyzés  (Vadász  1.  c.)  a 78.  lap  alján  tárgyta- 
lannak tekintendő. 

Másik  Vadász  által  hangsúlyozott  eltérés  az,  hogy  Hidas  és 
Péesvárad  körül  ő a legalsó  tengeri  rétegeket  már  a tortoni  aleme- 
ietbe  helyezi,  míg  én  a helvét  felső  részébe  soroztam  Sajnos  a szó- 
ban levő  rétegek  faunája  nem  ad  elég  alapot  a pontos  elhatárolás- 
ra; az  én  érvem  a helvéti  alcmelctbe  való  tartozásuk  mellett  csak  az 
volt,  hogy  közvetlenül  az  édesvízi  rétegcsoportra  települnek  és  a 
rétegsort  megszakíttatlannak  tartottam  az  alsó  mediterrántól  a szar- 
matáig. Vadász  érve  a helvét  kor  ellen  az,  hogy  így  „lehetetlenné 
válik  a tortoni  alemelet  felé  való  elhatárolás41  és  a tortoni  alemelet- 
he  sorsolással  „kifejezőbbé  válik  a hegység  déli  részének  bizonyos 
ősföldrajzi  önállósága  és  a táblázatban  feltüntetett  rétegek  párhuza- 
mosítása.44 (p.  82.)  Máshol  azonban  elismeri  (p.  85.),  hogy  a helvéti 
alemelet  második  felében  a hegység  deli  oldalán  „vagy  csak  az  alsó 
édesvízi  összlet  folytatódott,  vagy  kisebb  méretű  siilyedés  miatt  csak 
partszegélyi  és  partközeli  üledékek  voltak,  melyek  elhatárolás  lehető- 
séfje  nélkül  folytatódnak  a tortoni  rétegekben  is.“ 

Különösen  hangsúlyozza  Vadász  (bár  nevem  említése  nélkül), 
hogy  a fáeies  megállapításaimat  nem  tartja  helytállóknak  (p.  85, 
16 — 27.  sor).  „A  faunatársaságok  túlzásbavitt  részletezésével  azonban 
csak  a rétegazonosítások  lehetőségét  nehezítjük,  áttekinthetőbb  kép 
nyújtásának  lehetősége  nélkül.44  V ad  ász  pl.  a déli  Mecsek  tortoni 
rétegeit  partszegélyi  és  partközeli  üledékeknek  mondja,  épp  úgy,  mint 
én,  csakhogy  nem  „a  faunatársaságok  túlzásbavitt  részletezése44  alap- 
ján. De  ha  én  előbb  jutottam  bizonyos  bathymentriai  megállapítá- 
sokra részlet  kutatások  alapján  s azt  utánam  a faunák  és  kőzetanya- 
gok részletes  vizsgálata  nélkül  megerősítik:  akkor  nem  cáfolták  mód- 
szeremet. Hogy  a „tortoni  rétegeknek  partszegélyi  és  sekélytengeri 
kifejlődését,  különösen  a hegység  déli  részén  már  a föntebb  jellem- 
zett egykori  térszíni  viszonyok  is  megszabják44:  az  circulus  viciosus, 
hiszen  azt  a különbségei  a siilyedés  fokában  (in  85,  í)  és  12  sor),  az 
északi  és  déli  oldal  között  csupán  az  üledékek  fáeiesviszonyaiból  ál- 
lapíthattuk meg.  (Hiszen  az  illető  tengerrészek  pontosabb  kiterjedé- 
séről, összefüggéseikről  és  a transzgresszió  fokáról,  főleg  pedig  a tör- 
tön utáni  térszínváltozásokró!  részben  nem  tudunk  eleget,  részben 
egyezők  a viszonyok  a déli  és  északi  Mecsekben.) 

Részben  szintén  okoskodásbeli  hiba,  részben  az  én  igazolásom 


Megjegyzések  a Mecseki  mediterránhoz 


159 


ez,  hogy  „a  faunakép  különbözősége  semmi  szintbeli  megítélésre  nem 
alkalmas,  mert  azonos  alakok  találhatók  hasonló  kifejlődésű,  külön- 
böző szintbe  tartozó  rétegekben"  (p.  85,  25 — 27  sor).  A hasonló  kifej- 
lődést 1.)  vagy  pusztán  kőzettani  alapon  állapítja  meg,  de  akkor  az- 
után nem  is  lóg  azonos  alakokat  találni  pl.  a déli  Mecsek  sekély- 
tengeri Ostreás  agyagjaiban  és  az  északi  Meesek  slir-féle  agyagjai- 
ban; 2.)  vagy  részletes  'annaelemzéssel,  mikoris  kiadódik  a fáeiesbeli 
különbség  vagy  hasonlóság.  Én  az  utóbbit  követtem  és  mélyebb  ten- 
gerinek mondtam  az  északi  Mecsek  slir  agyagjait,  sekélyebb  íek  a 
Pécsvárad  körüli  agyagok  egy  részét.  Vadász  ezt  el  is  fogadta  s 
így  engem  igazolt. 

Csak  egyetlen  képződmény  fáciesének  megítélésében  látok  tény 
leges  különbséget  Vadász  felfogása  és  az  enyém  közt.  Szerintem 
a néesváradi  lluecinumos-Pycnodontás  agyag  mélyebb  tengeri  s mint- 
hogy ez  a szint  a törtön  rétegsor  tetején  van.  én  itt  a törtön  végéig 
tartó  sűlyedést  feltételeztem.  (Ha  ténylegesen  nem  is  támogatja,  de 
összhangban  állhat  ezzel  tíz,  hogy  a szarmata  elterjedése  a déli  ol- 
dalon tetemesebb,  mint  az  északin.)  (Vadász  I.  e.  p.  87.)  Vadász 
szerint  ellenben  a déli  Mecsekben  csak  sekélytengeri  rétegek  vannak, 
leliát  ez  a réteg  is  eltér  mélységviszonyaira  nézve  az  északi  Mecsek 
„ erőteljesebb  sűlyedése “ alkalmával  keletkezett,  szinte  teljesen  egyező 
faunájn  agyagoktól.  Eszerint  a fauna  egyezése  a képződési  viszonyok- 
ra mit  sem  jelentene.  Ezt  a fáciestani  negatn  izmust  nem  fogadhatom 
el,  — de  Vad  asz  is  elismeri,  hogy  „ azonos  alakok  ‘aláírtatok  hason- 
ló ki  fejlődést!,  különböző  szintbe  tartozó  rétegekben." 

„Az  üledékek  mélységi  elosztásának  megítélésétől  még  egye- 
lőre messze  vagyunk."  (p.  85,  22 — 23  sor).  Azt  sose  állítottam,  hogy 
a fáciestanban  már  teljesen  kiforrott  végeredményeknél  tartunk 
(Geologische  Fazieskunde,  Földt.  Int.  Évk.  XXVIII,  p.  7(5  (4),  26 — 32 
sor),  de  művelésére  szükség  van.  S fokozza  bizalmamat,  hogy  fácies- 
megállapításaimat  egyelőre  senki  se  cáfolta,  sokat  megerősítettek,  — 
sok  pontban  maga  Vadász  is.  Tisztán  a törtön  üledékek  bathymet- 
rikus  viszonyainak  vizsgálatából  jutottam  1923-ban  arra  az  eredmény- 
re, hogy  a keleti  Cserhátban  a mediterrán  tenger  határa,  melyet 
Schafarzik  (A  Cserhát  pyroxénandezitjei;  Földt.  Int.  Évk.  IX., 
a térkép  átlátszó  pausza)  kijelölt,  teljesen  megfordítandó,  mert  a 
tenger  nem  délről,  az  Alföld  felől,  hanem  északról,  az  Ipoly  völgy 
íelől  nyúlt  idáig,  a törtön  rétegek  északról  délre  folyton  sekélyebb 
tengeriek.  Ez  a nem  paleogeográfiai,  hanem  tisztán  fáciestani  megala- 
pozású elgondolás  akkor  (Földtani  Társulat  szakülésén  előadás  1923. 
nov.  8.-án;  „Adatok  a keleti  Cserhát  geológiájához",  nyomtatásban 
csak  Földt.  Közi.  1924.  p.  187  és  Földt.  Közi.  1928.;  A bujáki  lajta- 
meszek,  p.  7.)  az  általános  felfogással  annyira  ellenkezett,  hogy  egye- 
dül id.  N o s z k y fogadta  el  s hívta  fel  rá  a figyelmet  a következő 
évben  is.  Ma  már  bizonyítottnak  tekinthető  ez  a kérdés;  s a tacies- 
kutatásoknak  nagy  igazolása. 


160 


Strausz  László 


Visszatérve  a Mecsekre,  sajnálattal  látom,  hogy  Vadász  tér- 
képén számos  esetben  nem  veszi  tekintetbe  rég  közölt  adataimat  a 
mediterrán  rétegek  előfordulására  vonatkozóan.  így  hiányzik  térké- 
péről 1.  Komlótól  DNy  a 150  és  280.  pont  között  a Turritellás,  Corbu- 
lás  réteg  előfordulása,  2.  Mecsekfalu  (Szopok)  DNy-i  szélénél  sl;” 
agyag,  3.  Pölösketől  ÉK  a íövölgy  É-i  oldalán  törtön  és  szarmata  ré- 
tegek, 4.  Abaliget  É végénél  édesvízi  mediterrán,  5.  Innen  É ra  a 
250-es  ont  mellett  slir  agyag,  0.  Ugyanaz  a 272-es  magaslaton  és  annak 
Ny-i  lejtő.ién,  7.  Mecsekszakál  és  a 263-as  magaslat  közt  slir.  Mind- 
ezeken a helyeken,  ahonnan  én  jó  feltárásokat  s legtöbből  faunát  is 
írtam  le.  Vadász  csak  löszt  jelöl. 

Vadász  müvének  15.  oldalán  (10 — 18.  sor)  hivatkozik  arra, 
hogy  jelentéseiben  ő említi  a neogén  üledékek  fáciesviszonyait  is, 
valamint  a hegység  gyűrt  szerkezetét  és  a fiatal  mozgásokat.  „A 
későbbi  idevágó  megállapítások  mindezek  figyelembe  vétele  nélkül 
foglalkoztak  ezekkel  a kérdésekké'  a már  Hoffmann  K.-nál  rög- 
zített alapkérdések  megállapításának  elsőbbségi  észlelésére  formálva 
jogot“.  Vadász  a 400  m.  térszíni  magasságban  jelzett  felsőmediter- 
rán partvonal  kérdésén  ésa  kouglomerátok  partközeliségén  kívül 
egyetlen  tényleges  fáciesmegállapítást  nem  ad,  az  egyes  tengeri  üle- 
dékek mélységviszonyait  nem  is  érinti,  az  egynémely  helyen  em- 
lített „térszíningadozásokat”  teljesen  általánosságban  tartja,  úgy, 
hogy  abból  közvetve  se  tudhatjuk  meg  a bathymetrikus  fácieseket, 
főleg  nem  világítja  meg  a hasonló  kőzetanyagokban  foglalt  faunák 
fáeiesértelmezését.  Lehet,  hogy  Vadász  idézett  kitételét  csak  a tea- 
tonikai  megállapításokra  vonatkoztatta  (s  az  nem  engem  érint),  de  a 
fogalmazás  olyan,  hogy  az  olvasó  azt  értheti  ki  belőle,  hogy  az  én 
részletekbemenő  faeiesmegállapításaim  elsőbbségét  (prioritását)  óhajt- 
ja magának  tulajdonítani  s engem  bizonyos  mértékben  az  elorozással 
(plágiummal)  vádolna.  Ez  pedig,  a fentiek  alapján,  egyáltalán  nem 
lenne  megokolt  és  helytálló. 


TÁRSULATI  ÜGYEK.  — GESELLSCHAFTSANGELE- 

GENHEITEN. 


A Bibliographia  Geologica  Hungarica  1935.  a következő  füzetben 
jelenik  meg.  — Die  Biblograpbia  Geologica  Hungarica  1935.  ovscheint 
ím  nachsten  Heft. 

# # # 

A Földtani  Értesítő  első  két  száma  megjelent.  Felkérjük  az  i. 
tisztelt  tagtársainkat,  hogy  fizessenek  reá  elő  és  ajánlják  ismerőseik- 
nek. Mutatványszámot  készséggel  küld  a szerkesztőség:  Budapest,  112. 
Műegyetem.  * ... 


Foldta 


Mernye 


LÁSZLÓ  M.: 


környékének 


mi  Közlöny,  fiatul  LXVL  kötet.  Hcft  -1 — G.  fik  cet. 

Tafel  III.  tábla. 

Mernye  és  környékének  geológiája. 

(leology  of  Mernye  und  surroundings  in  the  trans- 
danuliian  part  of  Hungary. 

geológiai  térképe.  — CJeologieal  inap  of  Mernye  and  -Mirroundings. 


fZjEN  T<UT> 


Kisbaba  psx. 


MzomocGofad 


ízENTMikLÓsr 

-ERDŐ 


1 mIUlo • 


Uj  h«oo 


Öraqboqy' 


ico  ni 

[P*2; 


\ Aszaló 


Voaqcquv 


Mérték:  1 : áO.ono. 


□ nlluviális  agyagok 
alluvial  dny 


pleisztocén 

□ pleisztocén 
pleistocene 


lösz 

loess 


löszhomok,  agyag  és  futóhoniok 
loess-sand,  clay  and  blownsand 


•annoniai-pontusi 
: un'  nian-pontic 


agyag  és 
clay  and 


homok 

sanda 


Földtani  Közlöny,  Bánd  LXVI.  kötet,  Heft  4-<>.  füzet. 

Tafel  TV.  tábla. 

SCHRÉTEH  ttonia  a Bükk-hPírységböl. 

Lyttonia  uus  deni  Mükk-Crebirjjfe. 


Pliot.  T.  v.  Dömök. 


. 

. 


K.  LENGYEL: 


Földtani  Közlöny.  Baml  LXY1.  kötet,  Heft  4 — (5.  füzet. 

Tafel  V.  tábla. 

dáspisváitozatok  a Hegyaljáról. 


Jaspisvarietaten  vöm  Hegyalja-Gebirge. 


'■■■$.  £ v cf • $r.  \ 

. S.  r < Í5*\  - • T*;  .-l  }. 

• ; r.  . ...  íf  r - 


ey 


w * 

*** 


!>r  >*! 

«'  V , V. 


w l ff  , F . V 
■ ■'  ? 7 ■ 


VtT-  ' 

'■f  - 


I * 


* V 


Földtani  Közlöny,  Barjd  I.XVI.  kötet,  Heft  4 — fi.  füzet. 

Táfel  VI.  tabla. 
Jáspisvá Hozatok  a Hegyaljáról. 

J Jaspisvarietiiten  vöm  Hegyalja-Oebirge. 


FÖLDTANI 


KÖZLÖNY 


Bánd  LXVI.  kötet.  1936.  július— szeptember.  Heft  7 — 9 füzet. 


A BEREGSZÁSZI-HEGYSÉG  ERUPTÍV  KŐZETEI  ÉS 
AZOK  ELVÁLTOZÁSAI. 

Irta:  Kulhay  (lyula. 

ÉBER  Dl  E EKE  ÉTIVÉ  (i  ESTEI  NE  DES  BÉR  ÉGSZ  A- 

SZElí  GEB1BGES  UNI)  IHKE  ZERSETZUNG. 

Von  Gy.  Kulhay.  * 


A Beregszászi  hegység  az  Alföld  észak -keleti  részén,  Bereg- 
szász városától  keletre  terül  el.  A hegység  szigethegység,  melynek 
oldalai  keleten,  délen,  nyugaton  és  északnyugaton  meredek  lejté- 
sűek;  északkelet  felé  azonban  lankás  dombsorozattal  kapó  olódik 
a Hát-hegység  andezit  vonulatához.  Ezeknek  a halmoknak  a ma- 
gassága 10 — 40  m között  van.  A hegységet  néhány  kisebb,  sziget- 
szerűen kiemelkedő  hegykúp  övezi.  Ezek:  észak-nyugatra  a Dódai-, 
Nagybegányi-,  .Mezökászonyi-  és  Zápszonyi-hegyek,  észak-keletre 
a Salánki-hégy,  dél-keletre  az  oroszi  Kelemen-hegy,  dél-nyugatra 
a tarpai  Nagyhegy.  Ezeknek  a hegykúpoknak  a kőzete  azonos  a 
Beregszászi  hegység  kőzetével  s ezzel  a felszín  alatt  valószínűleg 
össze  is  függnek,  amire  már  G.  Stache  (11),  valamint  Fr.  Frd. 
Richtbofen  (9)  is  felhívták  a figyelmet.  A hegységet  hét  köz- 
ség határolja:  nyugaton  Beregszász  és  Beregszász- Végardó,  észa- 
kon Kígyós  és  Xagybereg,  keleten  Kovászó,  délen  Bene  és  Xagy- 
Muzsaj.  Ezek  mintegy  70  km-  területet  határolnak,  azonban  ebből 
a tulajdonképeni  hegységre  csak  kb.  35  km2  esik. 

A hegység  vulkáni  kúpok  sorozata,  melynek  iránya  egybe- 
esik az  Északkeleti-Kárpátok  uralkodó  törésvonalaival  (észak-nyu- 
gat, dél-kelet)  s két  egymásra  csaknem  merőleges  vonulatból  áll. 
A két  vonulat  találkozásában  van  a hegység  főtömege.  E vonulatok 
folytatásának  kell  tartanunk  az  előbb  említett  hegykúpokat  is, 
mivel  velük  csaknem  egyvonalba  esnek.  A terület  legkiemelkedőbb 
pontjai  észak-nyugatról  délkelet  felé  haladva:  Ardó  h.  251  m,  Osep- 
ki  h.  199  m,  Xagy-Sárok  h.  273  m,  Hosszú  h.  225  m.  Kerek  h.  212  m, 
Beregi-Xagy  h.  367  m,  Vasbiklc  li.  240  m,  Hajós  h.  220  m,  Szár  h. 
300  m.  Lant  h.  243  m. 

A hegység  települését  közvetlenül  megállapítani,  feltárások 
hiányában,  nem  lehet.  A riolitot  az  egész  hegység  területén  a 0.30 — 
2 m-ig  terjedő  vastagságú  erősen  átmosott  lösz  fedi.  melyet  Horu- 
s i t z k)  y H.  (3)  a mocsárlöszök  között  említ.  Ez  az  átmosott  lösz- 
takaró csupán  a Beregi-Xagy  h.  legmagasabb  pontjain  őrizte  meg 


Deut scher  Auszug  auf  Seite  196. 


162 


Kulhay  Gyula. 


az  eredeti  lösz  jelleget;  itt  a Beregi-Nagy  h.  és  a Virág  h.  közti 
szakaszon  az  út  feltárásában  színe  az  okkersárga  és  a barnássárga 
között  váltakozik;  laza,  porihanyós,  az  alsóbb  szintekben  fokozatosan 
kötöttebb,  rozsdabarna  színű  s egészen  nyirokszerű.  A Kis  hegyen 
dr.  Jantsky  Béla  1935.  nyarán  kezdetleges  paleolit  kultúrát 
talált,  ebben  az  átmosott  nyirokszerű  lösztakaróban  (szóbeli  köz- 
lés). Valószínűnek  tartom,  hogy  a hegység  alacsonyabb  pontjait  a 
pleisztocén  és  holocén  határán  víz  borította,  valószínűleg  ennek 
volt  a maradványa  a már  szárazzá  lett  Szernye  mocsár  is. 

Közvetlen  e területről  csak  régi  irodalmi  adataink  vannak; 
arc  nban  részletesen  egy  tanulmány  sem  foglalkozott  a Beregszá- 
szi hegységgel.  A legtöbb  adatot  Riohthofen  báró  (8,9)  mun- 
káiban találjuk,  aki  1858  augusztusában  járta  be  ezt  a vidéket  és 
előbb  egy  jelentésben  (8),  majd  részletesebb  tanulmányban  (9)  szá- 
mol ke  tapasztalatairól.  Mivel  Ric  bt  líra  fen  munkáiban  az  ösz- 
szes  magyarországi  fiatal  eruptív  hegységgel  foglalkozik,  termé- 
szetszerűen a Beregszászi  hegységből  is  a többiekhez  hasonlóan 
csupán  néhány  példát  említi  meg  állításainak  igazolására.  Szabó 
,1  óz  séf  a beregszászi  és  múzsa  ji  timsógyártást  írja  le  (12).  Ko'ch 
Antal  a Zápszonyi  hegyről  már  részletes  kőzettani  vizsgálatokat 
közöl  (6).  Kalefcsinszky  Sándor  pedig  inkább  csak  a bereg- 
szászi kaolinokkal  foglalkozik  (5).  A közelben  levő  Tarpai  Nagy- 
hegyről  legutóbb  Vendl  Mária  (14)  közölt  igen  értékes  adato- 
kat. 


Arcló-hcgy. 


Ez  a hegy  a Beregszászi  hegység  legészakibb  pontja  és  Vég- 
ardó  község  közvetlen  közelében  attól  keletre  emelkedik.  A hegy 
nyugati  oldalában  a kis  temetőtől  északra  két  feltárási  látható; 
mindkettő  megkezdett  kőfejtő,  melyből  pár  száz  köbméter  követ 
termeltek  ki,  azután  abbahagyták  a fejtést,  mert  — amint  azt  ott 
mondják  — a kő  kipóhult.  Az  alsóbb  fejtő  átmérője  kb.  20  m, 
magassága  a legnagyobb  feltárás  helyén  4 m.  Ebben  a feltárásban 
kétféle  riolit  van.  Az  északi  oldalon  a kőzet  színe  ibolyás-rózsaszín, 
meghintve  1 — 2 mm  nagyságú  sárgás-barnás  folttal.  Ez  a kőzet 
igen  kemény,  nehezen  zúzható,  bányanedves  állapotban  egyenet- 
lenül törik.  Szaba díszemmel  tekintve  feltűnik  a kőzet  folyásos  szer- 
kezete, ezt  a rózsaszín,  1 — 3 cm  vastag  sávokból  kiváló  ibolyaszín n 
szalagok  okozzák.  Gyakran  a sárgásbarna  foltok  is  szalagoson  ren- 
d őrződnek  cd,  ami  a folyásos  szerkezetet  még  feltűnőbbé  teszi.  A tö- 
mött alapanyagban  vékony,  üvegfényű  földpát  lécek  és  gömböly- 
ded,  szürke  kvarc  kristály kák  figyelhetők  meg.  A szabálytalanul 
elszórt  pórusok  rendesen  gömbalaknak,  1 — 2 mm  nagyok  és  már 
kisebb  nagyítás  mellett  látni,  hogy  falaikon  finom,  tűhegyes  kvarc- 
kristályok  ülnek.  Mikroszkóp  alatt  uralkodik  az  alapanyag.  A bo- 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


163 


ágyazások  alig  tesznek  ki  18%-ot;  mégpedig  földpát  11%,  kvarc 
5%,  liipersztén  2%,  pórus  9%,  alapanyag  73%.  Az  alapanyag  apró 
Efeíerolí tökből  áll,  melyeket  alaktalan  földpát  mikrolitok,  kis  mag- 
netit  szemcsék  ós  másodlagos  szeriéit  pikkelykék  ázőnek  át.  A 
szferolitok  sűrűn  helyezkednek  el,  párhuzamos  nikolok  alatt  np  a 
határolhatók  el.  de  kei'esztezett  nikolok  alatt  jól  megkülönböztet- 
hetők egymástól,  mivel  mindegyiknek  középpontjában  kis  fekate 
kereszt  van.  Nagyságuk  Itt — 15  /<  körül  van.  A földpát  mikrolitok 
cgyiiúnyban  elhelyezkedő.  3 — 5 f>  vastag,  10—15  .«  hosszú  léeecs- 
krk.  Kioltásuk  alig  tér  el  0n-tél.  A ^zeneitek  erő--  fénvtörésük  és 
magas  interferencia  színük  alapján  jól  szembetűnnek;  valószínűié; 
az  alapanyagban  lévő  földpát  mikrolitokból  keletkeztek.  A csiszo- 
lat bán  lévő  pórusok  nagy  része  a földpát  és  liipersztén  kris  tálykák 
helyét  foglalja  el.  A kettő  közötti  különbség  jól  felismerhet  ),  mi 
vei  a széleiken  apró  földpáttöi  melók  vagy  erősen  bomlott,  vasoxidos 
liipersztén  töredékek  vannak.  A beágyazások  között  uralkodik  a 
földpát,  amely  vagy  (010)  szerinti  táblás  lemezekben  vagy  pedig 
az  a tengely  szerint  megnyúlt  oszlopokban  jelenik  meg.  Gyakori  az 
a Ibit-,  ritka  a karlsbadi  törvény  szerinti  ikerösszenövés.  Nagyságuk 
ritkán  éri  el  az  1 n m-t.  Y íztiszták,  átlátszók,  lapjaik  tökéletlen 
kifejlődésnek';  gyakori  az  összetöredezett  és  az  alapanyag  által 
újra  bekebelezett  földpát.  Az.  éleik  sokszor  öblös-,  karéi vcsan  alap- 
anyaggal vannak  kitöltve,  ami  a magmatikus  korrosiótól  származik. 
A (öldpátok  fénytörése  minden  irányban  nagyobb  a kanadnlralz-a- 
ménál;  a szimmetrikus  zónában  +20°  maximális  kioltást  mértem, 
ami  30%  An  taitalmű  andezinnek  felel  meg.  A föklpábok  sok  zor 
igen  szericitOs edettek,  ritkábban  kaolino-odottnk..  A kvarc  idio- 
xnorf,  víztiszta;  a 0.5  mm  nagyságú  dihexaédereiben  igen  gyakori 
a kiesi  (5 — 10  /<  ) rombus  vagy  téglalapalakú,  rózsaszínű  üvegzár- 
vány, amelyben  mindig  egy,  ritkán  két  kis  mozdulatlan  légbubo- 
rék  van.  A liipersztén  igen  bomlott,  sokszor  már  ctíak  bomláster- 
mékei jelzik  a helyét.  Négyzet-  vagy  téglalap-alakú  kristályai  zöl- 
des-barna vagy  sárgásbarna,  színűek  és  rendesen  sok  v.  soxid  a egy- 
két zirkon  kristály  kísérik.  Az  egyik  zirkon  kristálykában  a főten- 
gellyel párhuzamosan  pálcika  alakú,  igen  éles,  a zirkonnál  jóval 
kisebb  fénytörésű  zárványt  láttam;  ennek  anyaga  valószínűleg 
üveg. 

A fejtő  keleti  és  déli  falán  fehér  a kőzet,  amelyben  elsősorban 
a sok  pórus  tűnik  fel.  A pórusoknak  nagysága  néha  a 3mm-t  is 
meghaladja  és  apró  kvarc  kristályok  bélelik  ki.  Ennek  a nagyfokú, 
utólagos  e 1 k v a r e o> c d á s n a k ellenére  is  ez  a kőzet  könnyen  szétmor- 
zsolódik, bányanedves  állapotban  megütve  apró  darabokra  esik 
szét.  Néhol  tömöttebb  az  alapanyag,  ilyenkor  halvány  rózsaszín, 
iiz  ilyen  változatok  alapanyagában  apró  földpát  lécek  csillogása  is 
megfigyelhető.  Ritka  az  alapanyagban  a kvarcbeágyazás.  Mikrosz- 
kóp alatt  feltűnik  a beágyazások  alárendelt  szerepe  az  alapanyag- 


ábra.  A Beregszászi  hegység  1:75.000  térképvázlata.  — Karten- 
skizze  (1:75.000)  von  dem  Beregszászer  Gebirge. 


164 


Kulhay  Gyula 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


165 


gal  szemben  14:86,  ahol  1 ©ágyazásnak  csak  a íöUlpátot  és  a kvar- 
cot tekinthetem.  Az  alapanyag  színtelen,  átlátszó,  -f  nikolok  alatt 
szabály  tahin,  esipkézettszélű,  felhős-ptelylics,  világosabb  és  sötótebb 
foltokból  áll,  ezek  valószínűleg  a másodlagost  elkvarcosodásnál 
keletkezett  kvarc  mikrolitok.  A kevés  pagiokhbizr  beágyazás  rende- 
sen csoportokban  jelenik  meg,  víztiszta,  repedezted;  a repedések  bein 
szericit-pikkolyek  <*szlellu*tők.  Gyakori  a zonás  kileibxlós,  amikoi 
is  a belső  bazisosabb  mag  rendesen  elkaolinosodott,  kiesett  és  csu- 
pán a külső  savanyúbb  burkok  maradtak  meg.  E.gy  ilyen  zonás 
egyednél  a magban  24^  An-t,  a zónában  1<  % An-t  hatáioztam 
met".  A szimmetrikus  zónában  9n30  maximalis  kioltást  mértem, 
ami  27  % An  tartalomnak  felel  meg  Az  alapanyagba  beágyazott 
kvarc  diboxaéderes  kifejlődésn  és  hasonló  az  előbbihez.  A pórusok 
falain  ülő  kvarc  kristályok  + és  — romboéderel  tompított,  meg- 
nyúlt prizmástermetnek  és  gyakran  a melléktengellyek  egyike  nő 
a pórus  falához,  ilyen  esetben  mindkét  végük  kifejlődik.  A kőzetbe  i 
kevés  ' — 10  /(  nagyságú  biotit  figyelhető  meg,  kötegekben  jelenik 
meg,  s rendeden  inagnetit  szemcsék  kísérik. 

A fejtőtől  északra  16  lépés  távolságra  pinceüreget  vájtak,  (Ott 
jártamkor.  1934.  VTTT.l  ennek  déli  faláról,  a bejárattól  1.5  m-re  vet- 
tem mintát.  E kőzet  tömött,  szürkés  rózsaszínű,  bánvanedves  álla- 
potban egyenetlenül  törik.  Szabadszommcl  feltűnik  henne  az  előző 
kétféleséggel  szemben  a *ok  beágyazás ; ezek  közül  a földpát  a 2.5 
mm  nagyságot  is  eléri,  hasadási  lapjain  üvetges,  selyemfényű.  A 
hányon  lévő  darabok  nagyon  hamar  kifehérednek.  földpátbeágya- 
zásaik  elvesztik  fényüket  s lisztes  lei*®  a felületük.  E kőzetbein  ke- 
vés pórus  látható.  Mikroszkóp  alatt  az  alapanyag  és  beágyazások 
aránya  72  : 28  ; mégpedig  földpát  16  %,  kvarc  9 h/<>,  nórus  2 %,  mag- 
netit  és  biotit  1%.  Az  alapanyag  kétfélcképen  fejlődött  ki.  A na- 
gyobb része  mikrofelzit,  amelyben  kisebb  üvegmezők  vannak.  Á 
mikrofelzit  igen  apró  fonalak,  pontok,  kicsiny  kristályléoek,  tö- 
mött szövedéke,  melyekben  elég  nagy  fénytörésbeli  különbségek 
vannak.  Az  üveges  mezők  sokkal  áflátszóbbak,  világosabb  színűek 
a felzitnél.  + nikolatt  alatt  jól  elkülönülnek.  Feltűnő  bennük  a 
különböző  állapotban  lévő  átkristályosodás.  Párhuzamos  nikolok 
alatt  egyenletesen  elosztva,  párhuzamos  elrendezésű  1 — 2 fi  vastag, 
6 — 7 ,u  hosszú  pálcikák  láthatók,  a szövete  tehát  jellegzetesen  ..folyá- 
sos“.  Keresztezett  nikolok  alatt  ezek  a pálcikák  nehezen  ismerhe- 
tők fel  a sötét  mezőkben,  ellenben  igen  feltűnőek  az  apró  5 — 10  u 
átmérőjű  mikrostóforokristályok.  melyeknek  mindegyükében  kis 
fekete  kereszt  van.  Szádeczkv  Gyula  is  felhívta  a figyelmet 
ezekre  a kis  keresztkékre  az  Eperjes-Toka ji  hegység  riolitjaibau. 
(13.)  Nagy  nagyítás  mellett  kitűnik,  hogy  ezek  a keresztek  az  asz- 
tal forgatásával  nem  tartják  meg  eredeti  helyzetüket,  mint  azt 
Szádeczíky  Gy.  leírja  (p.  74),  hanem  szimmetrikus  hiperbolára 
nyílnak  szét,  mely  45°-nál  eléri  legnagyobb  szögállását,  majd  újra 


166 


Kulhay  Gyula. 


összecsukódnak.  Azt  Szádeczky  G'y.  is  megfigyelte,  hogy  némely- 
kor  ezek  a keresztek  hajlottak;  bizonyosan  ő is  ilyen  hyperlmlá.kat 
1 állott,  amit  a rajza  is  bizonyít.  Ö ezt  azzal  magyarázza,  hogy  a 
szfer  ©kristály  ok  sűrűn  fejlődtek  s így  nem  vehettek  fel  gömb  ala- 
kot, véleménye  í szerint  tehát  ezért  hajlanak  el  a keresztkék.  Való- 
színű, hogy  ezek  a sötét  kereisztkék  Bertrand- Webskv  féle  tengely 
keresztek,  amelyek  úgy  jönnek  létre,  hogy  az  üvegből  átkristályo- 
sodó szforckibtály  talán  csak  optikailag  koncentrikus  rétegei  a 
párhuzamos  fényt  a kristály  belsejébe  gyűjtik  s így  mintegy  ma- 
guk alakítják  át  az  ortoszkópot  Monoszkóppá.  Ilyen  tcngelykilépós 
fényképét  közli  Ven  dl  M i klós  Dudich  után  kaiéit  szferokris- 
tályról  (lő.  p.  187.),  ahol  a kelreszten  kívül  koncentrikus  gyűrűk 
is  fellépnek,  mint  a konoszkópban.  Az  alapanyag  egyes  helyein 
opálos  kiválások  is  vannak,  ezekben  is  sokszor  éézlelhető  a kezdődő 
á tik  r i stá  1 y oe  c d ás. 

A pórusok  gömbalaknak,  széleiken  igen  apró  kvarc  kristályok 
ülnek,  melyek  között  vasoxidos,  opálos,  berakodás  van.  A beágyazá- 
* ok  között  leggyakoribb  a plagioklász.  A (010)  szerint  táblás  egye- 
dei  meglehetősen  üdék,  zónásak.  Az  egyik  egveden  a magban  32% 
An,  a zónában  28%  An,  a külső  burokban  22%  An-t  tallátam.  A (010) 
szerinti  metszeteken  pozitív  karakterű  tengely  kilépés  figyelhető 
meg.  A szimmetrikus  zónákban  mért  maximális,  kioltás  '15°30\  ami 
32%  An  tartalmú  andezinnek  felel  melg.  A földpátokon  háromféle 
elváltozás  figyelhető  meg;  kaolinosodás,  szerieite-edés  és  opálo- 
sodás.  A kaolin  oscdás  inkább  csak  szabad szemmel  látható,  mivel 
csiszoláskor,  a kaolincsodott  földpátgzem  kihullik,  legfeljebb  a sa- 
vanyú burka  marad  meg.  A szericitesedés  főleg  a nagyobb  földpát- 
szeimeken  feltűnő,  amelyeknek  a repedéseiben  sokszor  egészen  há- 
lós szerkezetű,  sárgás,  erősen  fénytörő  pontok  alakjában  jelentke* 
zik.  Az  opálosodott,  földpát  csak  alakjáról  ismerhető  fel,  különben 
izotrop  s lenne  zegzugos,  világító  lécek  alakjában  kristály  vázak 
vannak.  A kvarc  dihexaódeies  kifejlődésig  alárendel tebb,  nagy- 
mértékben korrodált.  Némelyik  ©gyedben  3 — 4,  a főtengellyel  pár- 
huzamos helyzetű,  rózsaszínű  üvegzárvány  van,  kis  légbuborékkal. 
Biotit  kevés  van  a kőzetben,  10  4-23//  nagyságú  kötegelt  két  eset- 
ben figyeltem  meg.  Pleochroizmusa  n = majdnem  színtelen,  c vö- 
röslbarna  között  igen  ©fős.  A biotitot  rendesen  zirkon  kíséri,  oly- 
kor egy  csomóban  4 — 5 kis  zirkonkristály  figyelhető  meg.  Termetük 
zömök  prizma  és  piramis.  A uiagnetit  igen  apró  pontok  alakjában 
sűrűn,  vagy  nagy  szabálytalan  len  ezekben,  titkán  elszórva  jelent- 
kezik. 

• • # 

A második  kőfejtő  az  előbbitől  keletre,  mintegy  00  m-re  a szőlő- 
földek  között  van.  Felszíni  fejtés  ez,  amelynek  csak  a délkelet- 
keleti  falán  van  jó  megtartású  kőzet,  az  észak  és  északnyugati  ré- 
szén törmelékes,  vékony,  palás  elválásig  A délkeleti  részen  nagy 
,00— <S0  cm-es)  tömbök l>e)n  válik  el  a fehér,  porcelánszerű  riolit, 


A Beregszászi -hegység  eruptív  kő/.etoi 


167 


melyben  szabadszemmel  főleg  kvarc,  alárendeltebben  földpát  be- 
ágyazás látható.  A kőzet  bányanedveis  állapotban  egyenetlenül 
törik.  Mikroszkóp  alatt  a porcelánszerű  alapanyag  szánt, elen,  át- 
látszó s finoman  kristályos.  Keresztezett  nikolok  alatt  igen  ala- 
csony interferencia  szín  mellett  részben  sötétebb-világosabb  lói- 
tokra, részben  pedig  10 — 1-1  /<  nagyságú  gömbökre  különülnek  el, 
amelyekben  kis  hiperbolákra  szétnyíló  fekete,  kereszt  van.  Ez  utób- 
biak valószínűleg  földnátok.  Az  alapanyag  meglehetősen  szerici- 
besei  lett.  A zericü  pikkelyek  is  hozzájárulnak  a fény  törési  >eli  kü- 
lönbségek emeléséhez.  Az  a lai 'anyag  és  beágyazások  aránya  f>(i  : 
.‘14  . A beágyazások  olagi  oki  ászból  és  kvarcból  állanak.  Színes 

elegyrészt  ebben  a kör'etben  nem  találtam.  A plagioklászok  v ízt  űz- 
tök. -üdék,  a nagyobb  egyedek  repedezettek  s gyakran  igen  korro- 
dáltak. A n agnia  öblösen  l enyomni  a földpátba  s ott  alapanyag 
zárványokat  alkot.  Gyakori  a légbuborékos  üvegzárvány  is,  amely 
mindig  a c tengellyel  párhuzamosan  helyezkedik  el.  Az  albit  tör- 
vény átalános,  a karlsbadi  ritka.  A (Olt))  lapokon  ismételt  zóiiás 
szerkezet  figyelhető  meg.  Az  egyik  kristályban  egy  egyeden  a bel- 
ső magban  1 2 "20’  = 29 % An,  zóna  í)°30’  = 27  % An,  külső  burok  5°43’ 
'25  5%  An-t  találtam.  A mag  tehát  savanyú  andezin,  a burok 
pedig  oiigoklász.  A szimmetrikus  zónában  mért  maximális  kiol- 
tás + 16"  volt,  ami  33 % An  tartalmú andezinnek  felel  meg.  A föld- 
pát ok  repedéseiben  sok  a szeriéit;  némely  földpát  pedig  opáloso- 
dott.  A kvarc  dihexaéderes,  sokszor  szilánkos,  igen  korrodált.  Majd- 
nem minden  egyeiiben  van  2 — 3 rózsaszínű  légbnborékos  iivegzár- 
vAny. 


BottUU-féle  bánna. 

A Bottük  féle  bánya  az  Ardó  hegy  nyugati  oldalán,  az  erdő 
és  szöllőmúvelés  határán  fekszik.  Ardó  község  keleti  határában  a 
Bottlik  féle  szőlőn  keresztül  rövid  kanyargós  út  vezet  hozzá.  Tulaj- 
dcnk.épen  két  feltárás  van  itt,  a régi  és  az  új  Bottlik-bánya.  Művel 
mindkettő  kőzete  azonos,  csak  az  újabbat  ismertetem.  Ez  megle- 
hetősen nagy  feltárás,  amelyben  szürkés-ibolya  színű,  csaknem 
horzsakőszerű  riolitot  fejtenek.  Feltűnő  a kőzet  héjas-pados  elválás  ’ 
a héjak  nagyobbrészt  körkörösen  helyezkednek  el,  de  rz  össze 
visszagörbült  héjak  is  gyakoriak,  ami  a 28.  ábrán  látható.  A kő- 
zet nagyon  likacsos,  könnyű;  a likacsok  a folyás  irányában  párhu- 
zamosan elrendeződött  0.1  mm-től  egész  2 mm  vastag  csövecskék- 
ből állanak,  n ml  vek  sűrűn  vannak  egymás  mellett.  Ennek  tulaj- 
donítható a kőzet  szívóssága,  ugyanis  ütésre  a kőzet  enged  az  ütés 
helyén,  de  nem  törik,  vagy  hasad  szét.  Építkezésre  alkalmas,  mert 
könnyű  és  jól  faragható-  Kevés  beágyazás  észlelhető  a kőzet  alap- 
anyagában, 2—3  mm  nagyságú  földpát  és  igen  ritkán  egy-egy  alig 
1 mm-es  dihexaéderes  kvarc  látható  szabadszemmel.  Gyéren  elszórt 


168 


Kulhay  Gyula. 


i-ár.Lrá> barna  foltok  is  .feltűnnek,  melyek  a bomlásnak  indult  hiper- 
szténtől  származnak.  Mikroszkóp  alatt  a térfogai,  százalék  aránya 
a következő:  alapanyag  50%,  pórus  30%,  földpát  12%,  kvarc  5%, 
hiperszfcén  2%,  ír.agnetit  1%.  Az  alapanyag  szövete  „folyáson" , tö- 
mött mikrofelzites  és  üveges  szalagok  váltakoznak  benne.  A fetl- 
zites  alapanyagban  részben  igen  sok  apró,  legfeljebb  5 ,<t  nagyságú 
magnetit  szemecske  van.  Az  üveges  részben  ritkábban  nagyobb  vagy 
sűrűbben  kisebb  párhuzamos  el  rendeződései  kristály  pálcikák  van- 
nak. Olykor  ezeken  a pálcikákon  elváltozás  jelentkezik,  apró  befű- 
ződések  láthatók,  a kristíálykák  olyanok,  mintha  parányi  szemek- 
soi  akoznának  egymás  mellé.  Keresztezett  niltolok  alatt  az  alap: 
anyagban  szferolites  rét  zek  figyelhetők  meg.  A szferolitok  középen 
szétnyíló  tengely  kereszt  észlelhető.  Ritkán  egy-egy  nagyobb,  2 
nrai-es  szferolcristály  is  van  az  alapanyagban,  ennek  szerkezete 


Fig.  28.  ábra.  Hejas-.pados  elválás  az  ardói  Iíottlik-féle  bínyábau. 
Schalig-bankige  Absondenmg  in  dér  Bottlik-schen  Grube  von  Ardó. 

sugaras,  rostos,  sok  magneti t-szem cáóvel . A földpát  bengyazááok 
: észben  elbomlottak.  Igen  jellemző  rájuk,  hogy  nincs  éles  határ  az 
alapanyag  felzites  szövedéke  és  a földpátszem  között.  A nagyobb 
földpátszemek  repedéseiben  sok  a szeriéit.  Némely  földpátszem 
igen  korrodált.  Sok  az  albit,  kevés  a karlsbadi  törvény  szer  inti  iker- 
ö.^szenövés.  Egv  esetben  3-1  albit  lemezt  lehetett  megfigyelni,  kény- 
törésük a kanadabalzsaménál  nagyobb.  A szimmetrikus  zónában 
a következő  maximális,  kioltásokat  mértem:  + 21'  38.5%  An. 

+ 21  "30’  -=  39%  An, +23"30’  = 41%  An.  Itt  tehát  már  bázbosabb 
andezinföldpátok  vannak.  A kvarc  ritka  elegyrész,  dihexaéderes  ki’- 
fejlődésű,  repedezett,  szilánkos  üvegzárványok  is  észlelhetők  benne. 
A hipersztén  idiomorf,  oszlopos,  meglehetősen  bomlott.  Repedéseit 
itt  rozsdabarna  vasoxidok  töltik  ki,  melyek  közül  a biper-tzten  >ok- 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


169 


t'zor  ki  is  hullott.  A megmaradt  részek  pleochroismiua  a sár- 
gásbarna és  zöldessárga  között  gyenge.  A bomlott  hipersztén  kris- 
tály bomlástermékei  mintegy  felszívódtak  az  alapanyagba,  innét  a 
- zabadszeinn  el  látható  sárgásbarna  foltok.  A likacsok  faluit  opalos 
botra  kódások  bélelik,  melyekben  kristalyvázak  figyelhetők  meg. 


Az  ordói  Fidubónna. 

Az  Ardóhegy  északi  oldalán  a községtől  1 km-re  van  az  ardói 
Falubánya.  Kunok  a fejlőnek  keleti  falán  szürke,  perütes,  üveges 
riolit,  a déli  és  nyugati  falon  pedig  rózsaszínű  riolit  van.  A keleti 
falon  pár  fokkal  északfe’é  dőlve  néhány  90  ont  vastag  és  150  cm 
hosszú  hatszögletes  oszlop  van.  ‘29.  ábra.  Itt  a kezet  üveges,  per- 


Fig.  29.  ábra.  Hatszögletes  oszloos  el  . álás  az  ardói  Falubánya  keleti 
oldalán.  — Hexagonalprismatische  Absomlerung  au  dér  Ostseite  dér 

Falu-Grulbe  von  Ardó. 

ütés,  bányanedves  állapotban  könnyen  széttörhető  apró  darabokra. 
Sok  2 — 3 mm-es  nagyságéi  hólyag  van  az  alapanyagban,  melyekben 
sárgá^fehér,  horzsakőszerű  anyag  van.  Beágyazás  csak  ritkán  lát- 
ható szabad  szemmel.  Mikroszkóp  alatt  uralkodik  a teljesen  víz- 
tiszta izotróp  üveg,  melyben  párhuzamos  elrendezűdésű,  2 — 3 o vas- 
tag és  15—20  o hosszú  léeeeskék.  Ezek  a lécek  kitűnően  megőriz- 
ték a magma  folyását,  a beágyazásokat  közreveszik  s bennük  való- 
ságos kis  megmerevedett  örvények  észlelhetők.  Az  alapanyagot 
egy-egy  nagyobb,  több  mm-es  átmérőjű  szferokristály  teszi  válto- 
zatosabbá. A szferokristály  ok  rendesen  a pórusokat  övezik,  juga- 
ías,  rostos  szerkezetűek  sok  apró  magnót it  szemesével.  A beágyazá- 
sok zömét  plagioklászok  alkotják,  melyek  rendesen  csoportokban 


170 


Kulhay  Gyula. 


jelennek  meg.  Igen  gyakran  átmenet  nélkül,  elmosódva  mennek  át 
H'i  alapanyagba.  Némelyik  nagysága  eléri  a 2 mm-1  is.  Az  álbit-  és 
karlsbadi  törvény  szerinti  ikrek  aránya  1:1.  Az  albit  lemezeken 
mért  maximális  kioltás +22°40’  = 40%  An.  A karlsbad  ikrek  jzim- 
metrikus  zónájában  mért  maximális  kioltás  + 17‘’15'  = 37 % An.  Az 
egyik  z ónás  egyed  ben  a magban  40%  An-t,  a burokban  33%  An-t 
találtam.  A kvarc  ritka  beágyazás,  dihexaéderes  vagy  szilánkosan 
vöredezett.  A íoldpátok  és  szferokristályok  mellett,  különösen  azo- 
kon helyeken,  ahol  rz  alapanyag  elmosódva  megy  át  a földpátba, 
Msebb-i 1 ag yobb  kloiit-lemeizkék  vannak.  Színük  halványzöld,  fű- 
zöld néha  zöldes^  fekete.  A klorit  másodlagos  elegyrész,  valószínű- 
leg a íoldpátból  .jött  létre.  Ezenkívül  néhány  zirkon  és  apatit  kris- 
tályt találtam.  A pórusok  falán  kis  félköralakú  opálos  kivirágzás 
van.  A fejtő  déli  és  nyugati  falán  rózsaszínű  a kőzet,  amely  az 
előbbi  kissé  zöldes  szürkétől  élesen  elüt.  A kőzet  alapanyaga  is  tö- 
müttebb,  benne  kevesebb  a pórus;  ellenben  a földpát  és  kvarc  be- 
ágyazások mellett  meglehetősen  sok,  2 — 3 mm  nagyságú  sárgásfe- 
hér szferokristály  van  benne.  Mikroszkóp  alatt  ezekben  a szfe- 
rekristályokban  némelykor  sajátságos  hármas  beosztású  felépí- 
tés figyelhető  meg:  a belső  mag  30 — 40 n sugarú  kör,  n elyben  min- 
den rendszer  nélkül  pontok,  vonalak,  trichitek  halmaza  van,  erre 
merőlegesen  1 — 2 rnm-es  sugarak  helyezkednek  el.  melyek  gyűrű- 
szerűén körülfogják  a magot,  a sugaras  gyűrűn  kívül  egy,  csupán 
pontokból  álló  20 — 50  /'  vastagságú  külső  hurok  van.  Sokszor  a 
szferokristály  a pórusokat  övezi,  ilyenkor  a belső  szabálytalan  tö- 
meg és  a sugaras  gyűrű  között  opálos  berakodások  láthatók.  Az 
alapanyag  felzites  és  üveges  mezőkből  áll.  Az  üveges  mezők  rész- 
ben vagy  egészben  átkristályosodtak,  ilyenkor  keresztezett  niko- 
lok  alatt  apró  gömbök  láthattok  a mezőkben,  melyekben  fekete  ke- 
resztkék vannak.  Az  asztal  forgatásakor  a keresztek  hiperbolákra 
nyílnak;  ebből  ítélve  anyaguk  valószínűleg  frdpát.  A beágyazások 
zömét  pagicklász  alkotja,  a kvarc  gyéren  fordul  elő.  egészén  ritka 
a nagyon  bomlott  hipersztén.  A földpát,  plagioklász  részben  már 
bomlott,  gyakoriak  az  albit,  ritkábbak  a karlsbadi  törvénv  szerinti 
ikrei.  Egy  esetben  figyeltem  meg  periklin  ikrek  összenövését.  A 
föl  (Ipátok  bázicitása  jóval  nagyobb  az  előbbi  fejtők  földpátjainál 
talált  értékeknél.  A szimmetrikus  zónában  mért  maximális  kio.ta- 
sok  + 25°  = 45  5%  An,  + 26°  = 47%  An.  Megerősítette  ezt  (100) 
szerinti  metszet,  melynek  kioltása  25°  — 4(5%  An.  Tehát  mar  a 
Labrador  felé  hajló  andezin  típusok.  A kvarc  dihexaederes  rombus 
alakú  üvegzárványokkal.  Magnetit  igen  sok  van  ebben  a kőzetlnm, 
lő'eg  a szferoli tokban  találhatók  sűrűn  az  apró  fekete  szemcséi. 
A hipersztén  csaknem  teljesen  elbomlott,  helyét  rozsdabarna  vas- 
oxid  és  o])álos  kovasav  kiválások  jelzik,  melyekben  még  itt-ott  fel- 
ismerhető egy-egy  hipersztén  szilánk. 


171 


A Beregszászi  -hegység  eruptív  kőzetei 
Csepki  hegy. 

A Csepki  hegy  keleti  oldalún  nagy  feltárás  van,  melyet  tu- 
lajdonosa után  Fehér-banya unk  neveznek,  Ez  a kőfejtő  esakneni 
](J0  in  hosszú,  “20  in  ezéles  és  12  m magas  szakaszon  tárja  fel  a hegy 
riolitját.  Távolsága  Heregsoásztól  a transzformátor  telep  melletti 


Fi  ff.  30.  ábra.  Uáromiráuyú  elválás  a Fehérbánya  északi  végében.  A 
leváló  darabok  ronibns  alakú  lemezek  — Absonderung  in  őrei  Ricli- 
tuiigen  am  Nordende  dér  Fehér-  (Weissen)  Grube.  T)ie  síeli  loslösen- 
den  S-tiicke  síiül  rautenförmige  Plattén. 

mezei  líton  haladva  2 km.  A fejtő  északi  oldalán  teljesen  fehér 
a kőzet.  A 30.  ábrán  jól  látható  a hármas  eíválási  irány,  a leváló 
kőzetdarabok  romlms  alakú  paralellepipedonok.  Ez  a kőzet  nagyon 
bomlott,  kilúgozott  állapotban  van.  Laza,  likacsos,  a földpátszemek 
teljesen  kihullottak  belőle.  Bányanedves  állapotban  egészen  apró 
darabokra  esik  szét.  Sleabadszemmel  néhány,  a törési  felületen  ibo- 
lyás  szürke  kva rcbeágyazás  és  a ritkán  elszórt  zöldes-sárga  foltok 
láthatók.  Mikroszkóp  alatt  még  inkább  látszik  a bomlás.  A föld- 
])átok  helyét  csak  a négyzet-  léc-  vagy  sokszögű  lakú  lyukak  ájul- 
ják el.  Az  alapanyag  és  pórus  aránya  72:28.  Az  alapanyag  párhu- 
zamos nikolok  alatt  víztiszta  vagy  gyengén  sárgás.  Fénytörésbeli 
különbségek  nincsenek  benne,  vagy  kicsinyek.  Keresztezett  nikolok 
alatt  felhős,  pelyluts,  elmosódott  szélű  képet  látunk,  ezek  valószí- 
nűleg a másodlagos  elkvarcosodás  révén  keletkezett  kvarc  mikroli- 
tok.  Néhol  egy-egy  csoportban  apró,  kis  gömbök  is  láthatók,  me- 
lyekben  szétnyíló  fekete  kereszt  van.  Ezek  talán  az  üvegből  átkris- 
talyosodó  fóldpát-krisztalitok.  A földpát  beágyazás  teljesen  kihul- 
lott. A kvarc  víztiszta,  dihexaéderes,  korrodált.  Igen  érdekes,  hogy 


172 


Kulhay  Gyula 


a hipersztén  éhben  a kilúgozott  kőzetben  meglehetősen  üde,  míg  az 
előbbi  fejtük  frisebb  kőzeteiben  igen  bomlott  volt.  Idiomorf,  priz- 
máé termetű.  Metszetei  téglalap  vagy  négyzet  alakúak,  ahol  a 
négyzet  sarkait  a vékony  (13  0>  lapok  tompítják.  Színe  halavány 
sárgás  zöld.  Plecchroizmusa  c = sárgászöld,  ci  ■ barnáfizöld  között 
igen  gyenge.  Az  egyes  példányokon  igen  jól  megfigyelhető  a h.iper- 
sztén  bomlás  folyamata,  mely  az  (100)  szerinti  hasadás  és  a (001) 
szerinti  elválás  alkotta  repedésekben  indul  meg.  Ilyenkor  rácsszerű 
léchálózat  járja  át  a kristályt.  A hóm1  ás  későbbi  folyamán  a lécek 
megvastagodnak,  repedések  támadnak  kitöltve  vörösbarna  vasoxi- 
d okkal.  Végül  az  egész  kristály  helyét  vasoxSd  okból  álló  halmaz 
foglalja  el,  melyben  limonit,  xantosiderit  és  hematit  ismerhető  fel. 
A limonit  barnássárga  foltjai  izotrópek.  A xantosziderit  a bomló 
hipersztén  repedéseit  tölti  ki,  színe  vö> öshie  hajló  élénksárga,  szer- 
í-eiaöte  rostos.  A rostok  hosszanti  iránya  = c . Fénytörése  és  ket- 
tnsiíörése  nagy,  kioltása  egyenes  A hematit  élénk  vörös  foltok 
alakjában  jelenik  meg,  ezt  a színét  keresztezett  nikolok  alatt  is 
megtartja.  Magnetit  csak  nagyon  kevés  van  az  alapanyagban  elszór- 
va. Feltűnik  még  néhány  erős  fénytörésit  másodlagos  szeriont  pik- 
kely. 

Északról  nyugat  felé  haladva  a kőzet  kevésbbó  bomlott,  tö- 
möttebi). A színe  szürkésfehér.  A hatfjr  nem  éles  a két  változat  kö- 
zött. A l'ö'd  pótok  nagyrésze  itt  is  kihullott,  de  néhol  óíy-egy  2.5 
mm  nagyságot  is  elérő  loldpát  beágyazás  még  látható.  A földpát 
mellett  ibolyásszürke  kvarc  beágyazás  és  zöldessárga  foltok  vannak 
az  alapanyagban.  Ezek  a foltok  elbomlott  hipersztén  nyomai.  Vé- 
kony csiszolatban  az  alapanyag  sárgásszürke,  mikrofelzites.  Igen 
s<  k apró  magnetit  szemcse  van  az  alapanyagban.  1 mm2  területen 
mintegy  1500  db.  5- — 3 0 ^ nagyságú  magnetit  szemcsét  találtam. 
Ezenkívül  ritkán  elszórva  0.2 — 0.G  nun-es  nagyságú  magnezit  lemez- 
kék  is  láthatók.  Néhol  az  alapanyag  egészen  átlátszó,  víztiszta, 
ezeken  a helyeken  opálos  kiválások  vannak.  Az  uralkodó  beágyazás 
plagioklúszföldpát.  Megle(hető,s;en  rossz  megtartású,  nagyobbrészt 
már  kihullott  az  alapanyagból.  Fénytörése  minden  irányban  na- 
gyobb a kan  adu ba  1 zsaménál . A szimmetrikus  zónában  15°45’  maxi- 
mális kioltást  mértem,  ami  megfelel  33.5 % An  tartalmú  savanyú 
andezinnek.  A íöldpátok  főleg  kaolinná  bomlottak  el,  alárendcd- 
r ebb  a szericitesedós.  A kvarc  diihcxaédercs,  sok  benne  a rózsa- 
színű, rombus  vagy  téglalap  alakú,  légbuborékos  üvegzárvány.  A 
b i perszténnek  csupán  a körvonalai  és  egyes  foszlányai  maradtak 
meg.  Bomlástermékeit  a környező  alapanyag  mintegy  beitta,  innét 
erednek,  a szabadszemme!  látható  zöldesed  rgu,  2 — 3 mm-es  foltok, 
melyekben  középen  sötétbarna  pont  van. 

Nyugatról  délfelé  haladva  a szürkésfehér  kőzet  szürkébe, 
majd  fokozatosan  vörösl>e  n egy  át.  A határ  itt  sem  éles,  a vörös 
színű  kőzet  mintegy  Idefolyik  a szürkébe  s abban  szalagokat  alkot. 


A Beregszászi -hegység  eruptív  k<  zctci 


173 


Mindkettő  hasonló  az  előbb  tárgyalt  szürkésfohér  kőzethez,  csak 
nincsenek  annyira  kilúgozva.  A f ö 1 d pá  t - beá  g y a zás  o k is  kevésbbé 
bomlottak,  néhány  a (010)  lappal  párhuzamos  metszetben  -f-  jellegű 
tengelykilépést  figyeltem  meg.  F’zen  egyedc.k  kioltása  alig  tért  el 
a 0°-tól,  ami  az  egészen  savanyú  andezinra  jellemző  (28  % ) An).  A 
vörösszí  nű  kőzetben  a bomlott  hiperszténeket  zömök  zirkon  kris- 
tályok kiérik.  Mindkét  kőzet  repedéseiben  és  likacsaiban  sok  opá 
ios  kiválás  van. 


Xagy-Sárok  hegy. 

liikkfaldy -bánya. 

A Xagy-Sárok  hegy  észak-nyugati  oldalában,  az  erdő-  és  sző- 
lő-művelés határán  van  a Bikkfaldy-féle  bánya.  Beregszásztól  a 
villamosáram  fejlesztő  telep  meletti  úton  haladva  alig  1 km  távol- 


idig. 31.  ábra.  Utóvulkáni  hévforrás  által  elbontott  riolit  a sárok -hegy i 
Bikkfaldy-féle  bányában.  Kétoldalt  a folyásos  szerkezetű,  ép  kőzet 
látható.  — Durck  postvulkanische  Thermen  zersetzter  Rhyiolith  in 
dér  Bikkfaldyscthen  Grube  am  Sárok-Berg.  An  beiden  Seiten  ist  das 
unversetzte  Gestein  mit  fluidaler  Strucktur  sichtbar. 


174 


Kulhay  Gyula 


ságra  van.  A félköralakú  kőfejtőben  ószaknyugnt-dékeleti  irányban 
kétféle  kőzet  található:  szürkés-fehér,  üveges,  perlites  riolit,  amely 
hasonlít  az  Aidó  neg>  i Faluhánya  kelleti  falán  lévő  kőzethez  és  ró- 
zsaszínű, folyásos  szerkezetű,  mely  a később  tárgyalandó  Böndő- 
bánya  kőzetével  azonos.  A két  féleséget  az  északi  falon  igen,  erősen 
bdmlott,  kilúgozott  fehér  kőzet  választja  el.  A 31.  ábrán  jól  lát- 
hatók a merőleges  irányú,  egymással  párhuzamos  hawulékok,  töl- 
csérek; ezek  a vulkáni  utóhatásként  fellépő,  valószínűleg  hévfor- 
rások nyomai.  A hasadékok  között  néhol  2 — 3 dcm  átmérőjű  üre- 
gek vannak.  Ezekben  az  üregekben  fehér  vagy  gyengén  rárga  szí- 
nű egynemű  anyag  van.  Ezen  anyag  kissé  földes,  porcelláu- 
szerű,  kagylós'törésű,  a vizet  mohón  szívja  magába,  miközben  meg- 
keményedik. Minőségileg  sok  kovasav,  alumínium  és  kévé®  vas 
mutat, ható  ki  benne.  Sűrűsége  2.26.  Ezekbő'  következtetve  elopílo- 
sodott.  kaolinnak  tartom  ezt  az  anyagot,  megjegyezve  azt.  hogy  az 
észak-ke  'éti,  részen  több  lenne  a kovasav,  tehát  inkább  opálos,  dél- 
kelet felé  pedig  több  benne  az  alumínium,  tehát  kaolinban  gazda- 
gabb. Itt  először  kaölinosodás  történt  és  utána  opálosodás,  ami  ge- 
netikai szempontból  fontos.  Valószínűleg  a magas  hőmérsékletű  gő- 
zök gázolt  bontották  el  a kőzet  földpátjait  kaolinná,  amelyet 
később  a forró  víz  kilúgozva,  ezekbe  az  űréig ek be  belerakott.  Csalt 
ezután  következhetett  a kovasavas  oldatok  hatására  az  opáloeodás, 
amely  a kőzet  repedéseit  is  hialittal  vonta  he.  Mikroszkóp  alatt  ez 
az  opáloscdott  kaolin  látszólag  egynemű,  de  500X_OS  nagyítási  már 
apró  pontokra  bontja  fel,  amelyek  keresztezett  nikolok  alatt  a sö- 
tét. mezőben  fel-felvillannak.  Ezenkívül  egymástól  20  25  ,«  távol- 
ságban apró  2 — pontokból  álló  vasoxid  foltok  vannak. 

Az  észak-nyugati  oldal  kőzete  szürkés  fehér  vagy  sárgás  fehér, 
elválási  lapjait  sok  helyen  dúsan  hialit  vonja  bet.  Néhány  na- 
gyon bomlott  föklpát,  ilvolyáisszürke  kvarc  és  sárgásbarna  színű 
lolt  alakjában  bomlott  hiper, szíjén  látható  benne.  Mikroszkóp  alatt 
az  alapanyag  legnagyobb  része  alig  átkristályosodott  üveg,  kisebb 
része  mikrofelzit.  A földpátok  jóformán  teljesen  kihullottak.  Meg- 
határozásuk a kolvésszámú  egyed  miatt  nem  volt  lehetséges.  A 
kvarc  nagyon  korrodált,  sok  henrtc  az  üvegzárvány.  A hipersztén 
már  teljesen  elbomlott.  Bomlástermékei:  rozsdabarna  vasoxid  ok  és 
igen  apró  sárgászöldszínű  5—10  fi  nagyságú,  négyzetalakú  kri,s- 
tálykák,  melyek  párosával  (ikreik?)  meglehető  en  tömöttlen  foglal- 
ják el  a hipersztén  helyét.  Fénytörésük  és  kett ostorosaik  erős,  de 
kicsiny  voltuk  fis  gyér  előfordulásuk  miatti  közelebbről  nem  voltak 
meghatározhatók.  A magnetit  apró  pontok  alakjában,  főleg  a fel- 
zites  mezőkben  jelentékeny.  Gyiakori  a zirkon,  melynél  a prizmát 
piramis  tompítja.  A szélességének  és  bosszúságának  aránya  1:3. 

Az  észak-keleti  és  déli  falon  rózsaszínű,  vastag,  pados  elválá- 
sé közeit,  van,  mely  bányanedves  állapotban  iszilán  kosán  hasad,  az 
elválási  felületek  itt  is  hialitosak.  A kőzet  „folyásos"  szövetű.  Ez 


eruptív  kőzetei 


175 


A 


1 teret*  s /.á  sz  i - liogy  ség- 


a 1 min-töl  több  cm-ig  terjedő  iholyásvörös  és  szürkósfehér  szalagok 
váltakozásából  ered.  Egyes  lielyekejn,  különösen  pedifí  a kelet, i l'al 
délfelé  húzódó  létzón  a kőzet  igen  likacsos.  Azi  apró  0.5 — <1  mm, 
vagy  ritkán  í agy  obl>  likacsok  szintén  folyásos  elrendeződésnek  s 
falaikon  sűrűn  ülnek  a tridimit  lemefcek.  melyeknek  fénytörése  a 
ivenzolnál  jóval  kisebb,  a terpentinnél  és  glycerinnél  valamivel  na- 
gyobb. Beágyazás  alig  látlnitó  ebben  a kőzetben.  Mikroszkóp  alatit 
uralkodik  az  alapanyag.  A térfogat  százalékarány  a következő: 
alapanyag  (>4%,  földpát  10%,  kvarc  4%,  bii  ei>r/ti n 5%,  pórus  19%. 
Az  alapanyag  perliíes,  melyben  vékonyabb,  üveges  szalagok  húzód- 
nak végig.  Az  üveges  alapanyagban  a folyásai  párhuzamosan  cl- 
rendeződött,  pálcikaalakú  kriszt állítok  vannak.  A földpát  beágya- 
zások meig lehetősen  bomlottak,  nagyrészük  kihullott.  A maximális 
kioltás  szerint  34%  An  tartalmú  andezin  az  összetételük.  Nagyré- 
szük kaolinosodott  éis  opálosodott.  A kaolinosodás  inkább  e&ak 
szabadszemmel  észlelhető.  A kalinosodott  földpát  liasadási  lapjain 
elveszti  lényét  s lisztes  külsejű  lesz.  Az  opalosodott  földpátokat 
csak  alakjukról  lehet  felismerni,  keresztezett  nikolok  alatt  sötétek 
maradnak,  legfeljebb  egypár  léealakú  földpáttöredék  marad  vilá- 
gos. Alárendeltéül)  elváltozás  a szíericitesedés,  amely  a nagyobb 
föld  pótszernek  repedéseiben  jelentkezik.  A kvarc  erőslen  korrodált, 
gyéren  fordul  elő.  Az  egyik  c tengellyel  párhuzamos  metszetben 
(J  drl).  egyvonalban  gyöngyszerűen-  elhelyezkedett  rombusi  alakú 
üvegzárványt  találtam.  E zárványok  mindegyikében  kis  mozdu- 
latlan buborék  volt.  A tridimit  a pórusok  és  repedések  falait  borít- 
ja, de  olykor  az  alapanyagba  is  behatol.  A hipersztón  már  telje- 
sen elbomlott.  Gyakran  tridimit  is  van  a hipersztón  helyén,  ami 
azt  bizonyítja,  hogy  a hipersztón  bomlása  igen  korán  megtörtént, 
má részt,  hogy  a tridimit  csak  később,  valószínűleg  pneumatolitos 
hatásra  keletkezett.  A bomlástermékek  között  itt  is  gyakran  sze- 
repelnek kis  négyzetalakú  kristályokból  álló  halmazok,  melyeknek 
fénytörése  a kanadabalzsaménál  nagyobb,  kettőstöi’ésük  erős  és 
néha  zónás  szerkezetűek. 

A Bikkfakly-bányához  vezető  útnak  a szöllők  között  lévő  azon 
szakaszán,  amely  a hegy  lábától  kelet-nyugat  irányban  egyenesen 
vezet  a bányához,  mintegy  kétharmad  részben  több,  nagyjában 
észak-dél  csapásra  telérszeirü  kiemelkedés  van,  melyek  ellenállóbbak 
az  alapkőzetnél.  Éhek  részben  sárgásfehér  horzsakőből,  részben  pe- 
dig szürke  vagy  fekete  perlites  .szurokkőből  állnak.  Igen  feltűnő 
rajtuk  a „folyás",  ami  a pár  mm-től  több  cm-ig  terjedő  vastagságú 
horzsakő  és  szurokkő  szalagoktól  ered.  A horzsakő  aláreDdelt|ebb, 
rendkívül  finom,  a folyás  irányával  párhuzamos  csövecskék  járják 
át,  ami  egészen  könnyűvé  teszi.  Beágyazást  ebiven  nem  találtam. 
A perlites  szurokkő  a szürkétől  a feketéig  minden  színárnyalatban 
megtalálható.  A világosabb  szürke  kőzet  2 — 3 mm-es  gömbök  hal- 
mazából áll,  a sötétebh  kőzet  változatban  kevesebb  „perlit“,  a fekete 


176 


Kulhay  Gyula 


változatban  pedig  teljesen  hiányzik.  Itt  tehát  egyrészt  a horzsakő- 
ből a perlitbe,  másrészt  a perlitből  a szurokkőbe  találtam  átmene- 
tet. A sötétebb  színárnyalatú  kőzetekben  a beágyazások  száma  nő. 
A beágyazás  földpát;  igen  bomlott,  kaolinoscdott,  ami  ,-zabadszenr 
mcl  a földpátok  homályos,  lisztes  felületéről  látszik.  Mikroszkóp 
alatt  az  alapanyag  tiszta  üveg,  melyben  sűrűbben  kb  c\bb  vagy  rit- 
kább nagyobb  páleikaalakű  krisztallit  és.  sűrűn  apró  magnetit  sze- 
mek figyelhetők  meg.  Gyakori  a zirkon  prizmás  termetű  kristály- 
kája. 


Kigyósi  Egyházi  és  Úrbéri  bánya. 

A Nagy -Sárák  hegy  északkeleti  lábánál,  Kígyós  községtől 
nyugatra  1.2  km-re  van  a kigyósi  Egyházi-  és  Úrbéri-bánya.  A fej- 
lő észak-nyugati  fele  az  úrbéresek,  dél-keleti  fele  a kigyósi  egyház 
tulajdonában  van.  A nagy,  tojásdad  alakú  fejtőben  egységes  fehér 
malomkő  riolitot  fejtenek.  A kőzet  a felszínre  merőleges,  30 — 70 
cm  vastag  sokszögletes  oszlopokban  válik  el.  Az  elválás!  lapok,  kü- 
lönösen az  észak-nyugati  oldalon  hialitosak.  A déli  fal  északnyu- 
gati végén  a kőzetet  a Bikkfaldi  bányához  hasonlóan  repedések, 
tölcsérek  járják  át,  ezekben  szintén  hófehér,  elopálosodott  kaolin 
berakodások  vannak.  A fejtő  kőzete  igen  likacsod  könnyű.  A lika- 
csokban 2 — 3 mm-es  kvarc  kristályok  égi  apró  tridimit  lemezkék 
ölnek.  Bányanefclves  állapotban  a kőzet  könnyen  faragható  és  ne- 
hezen törhető,  mert  a likaesos  szerkezet  mintegy  felfogja  az  ütés 
erejét.  Ezért  főleg  malomkövet  faragnak  belőle.  Mikroszkóp  alatt 
a kőzetben  uralkodik  az  alapanyag.  Párhuzamos  nikolok  között 
víztiszta,  átlátszó,  keresztezett  nikolok  alatt  ogymásbakapcsolódó 
szélű  foltokból  áll,  melyek  váltakozva  oltanak  ki.  Ezek  másodlagos 
kvarc  kristályok.  A beágyazás  ritka:  néhány  födpáttöredék  és  di- 
iiexaéderes  kvarc  található  az  alapanyagban.  A likacsok  falain 
kvarckristályok  ülnek,  H elyeknek  közeit  opálos  anyag  tölti  ki.  A 
földpátok  is  opálosodtak.  Általában  a kőzeten  igen  erős  a másod- 
lagos elkva rcosodás.  A fejtő  közélte  tehát  hidrokvarcitos  riolit. 


Hosszú-hegy. 

Böndö-bámya.  A Hosszú-hegy  gerincén  van  a Beregszász  vá- 
ros tulajdonát  képező  Böndő-bánya,  melyet  a B e r e g> zá sz - K i g y ős i 
országúiról  észak  felé  elágazó  mezei  úton  érhetünk  el.  A fejtőben 
főleg  útburkolásra  fejtik  az  elég  üde,  rózsaszínű  riolitot.  Ez  a kőzet 
kemény,  bánya  nedves  állapotban  szilánkosan  hasad.  Feltűnő  a 
„íolyásos“  szerkezete,  ezt  a 0.5 — 1 mm  vastagságú  csaknem  fekete 
é;s  az  1 cm-től  nagyobb  rózsaszínű  szalagok  idézik  elő.  A vékony, 
fekete  csíkok  egy-egy  csoportban  sűrűbben  helyezkednek  o)l,  ami 
feltűnőbbé  teszi  őket.  Levegőn  állva  a kőzet  nagyon  hamar  teljesen 


A Beregszászi -hegység  eruptív  kőzetei 


177 


kifehéredik,  csupán  u vékony  fekete  szalagok  maradnak  meg.  A 
kőzetben  sok  a pórus,  ebekben  tridimit  van.  Aránylag  sok  a beá- 
gyazás. Mikroszkóp  alatt  a következő  térfogat  százalékarány  tll-i- 
píthntó  meg:  alapanyag  (i4%,  pórus  14%,  kvarc  11%,  toldpát  9%, 
vas  e x idők,  rnagnetit  “2%.  Az  alapanyag  szélesebb  rózsaszínű  sáv- 
jai mikroszkóp  alatt  felzitből  állanak,  melyben  sok  az  axiolit,  ke- 
ve-ebb  a szferolit.  A vékony  fekete  vonalak  ii  végiből  állanak,  mely- 
len sűrűn  apró  lócalakú  krisztallitok  és  igen  sok  kis  rnagnetit 
szemcse  van.  A iöldpát  beágyazások  csoportokban  jelennek  meg, 
üdék.  A (.010)  szerinti  táblás,  vagy  pedig  az  a tengely  szerint  meg- 
nyúlt oszlopos  termetűok.  Ezek  az  oszlopos  termetű  kristályok 
könnyen  összetéveszthetők  a szanidinnal,  víztiszták,  repedezettek, 
kioltásuk  egyenes,  de  a kana de  balzsamnál  erősebb  fénytörésük  el- 
árulja plagicklász  voltukat.  A (01 0)  szerinti  táblás  kristályok  zó 
nás  ik.  a belső  mag  bázisosabb,  a külső  burok  savanyúbb.  A 
visszatérő  zónásság  itt  ritka.  Egyik  egyednél  a magban  34%  An-t, 
a burokban  28%  An-t  találtam.  A nagyobb  föld  pútok  repedezettek, 
a repedésekben  sok  a szeriéit.  A kvarc  dibexaéderes,  víztbzta,  oly- 
kor szilánko  . Két  a (bOOl)  párhuzamos  metszetben  -f-  jellemű  ten- 
gelykilépést figyeltem  meg.  Mindkét  tengelykereszt  az  asztal  for- 
gatásakor kissé  szétnyílt.  Ez  a kvarcnak  rendellenességét  mutatja. 
Egy-egy  kis  apatit  szemcsét  is  találtam  a földpátban  zárványként. 

Arnnyos-hefjy. 

A Bereii  Nagy-hegy  délnyugati  lejtőjén,  az  Aranyos-hegy 
oldalában  van  a Firczák-féle  kőbánya.  Igen  kedveiző  fekvésű  kő- 
lejtő, mely  közvetlen  a műút  meillett  Beregszász  városától  0.(1  krn- 
ie,  az  Aranyos-hegy  Kishegy  nyerge  után  északra  van.  A fejtő 
kőzete  nagy  tömbökben  válik  el,  az  elválás!  falakat  élénkvörös, 
vasas  kiválás  borítja.  Sok  a hialit  bevonat  isi.  Az  északi  falon  je- 
lenleg is  kova  avas  oldatok  szivárognak,  mert  az  egészen  friss  tö- 
rési felületeken  jelenleg  is  válik  ki  hialit.  Néhol  kis  cseppkő  kép- 
ződmények találhatók  a víztiszta  opálos  anyagból.  Az  elválási  fa- 
lakon felhalmozódott  vasoxidokat  is  átitatja  a kovasav.  Az  így 
képződött  vasopál  sokszor  még  puha,  benne  kékes  fehér,  fehér  vagy 
sárga  foltok  vannak.  A nyugati  falon  fehérszínű,  tömött,  porcelán- 
szerű, meglehetősen  üde  kőzetet  fejtenek.  A kőzet  bányanedves 
állapotban  egyenetlenül,  szilánkosan  törik.  A friss  kőzet  teljesen 
fehér,  porcelánszerű,  melyben  viztiszta  földpát,  gyengén  ibolyás- 
szíirke  kvarc  és  ritkán  1—2  nim-es  átmérőjű  bictit  lemezke  látható. 
Mikroszkóp  alatt  a teljesen  átlátszó  alapanyag  uralkodik.  Az  alap- 
anyagot felépítő  mikrokristályok  egyrészénék  a kanadabalzsamé- 
nál  erősebb,  másrészének  gyengébb  a fénytörése.  Ebből  Ítélve  az 
alapanyagot  kvarc  és  valószínűen  káliföldpát  alkotja,  amihez  sok 
szeriéit  és  kevés  rnagnetit  járul. 


178 


Kulhay  Gyula. 


A földpátbeáigyazás  plagioklász,  megtartása  üde,  alakja  ősz* 
lopás  vagy  táblás;  nagysága  eléri  a 2 mm-et  is.  Fénytörése  a kar 
nadabalzsaménál  erősebb.  A közei  (010)  szerinti  metszeteken  min- 
dég temgelykilépés  figyelhető  meg.  A tengelyszög  felezője  c,  jellem 
+.  A táblás  egyedek  zónásak,  belső  mag  kioltása  0°  = 2S%  An,  zó- 
na kioltása  2°  =27%  An.  Gyakori  a visszatérő  zónásság  is.  A (100) 
lapon  mért  kioltás  11°5’  =29%  An.  A 010  lapon  0°  kioltás  = 28 % 
An.  A földpátok  szericitesednek.  Különösen  a repedések  mentén 
halmozódik  fel  az  apró  sárgás,  erősen  fénytörő  másodlagos  szeriéit- 
A kvarc  beágyazás  alárendellebb  0.5 — 1 mm-ig  nagyságú,  viztiszta, 
repedezett  dihexaéderes.  A biotit  igen  gyéren  fordul  elő, 
apró  lemezkéi  sötétbarna  színűek  s majdnem  mindig  tűszerű  fekete 
rutil  (?)  zárvány  észlelhető  bennük.  A magneitit  gyéren  fordul  elő 
s inkább  nagyobb  lemezekben.  A keleti  oldal  kőzete  hasonló  a nyu- 
gatihoz, csupán  a színe  szürke,  amit  a finoman  elosztott  magnetit 
okoz.  A tárgyalt  kőzetek  között  legüdébb,  a Firczák  bánya  kőzete 
alkalmas  volt  az  elemzésre.  Ezt  dr.  Endrédy  Endile  volt  szíves 
megelemezni.  Az  elemzés  eredményei  a következők: 


súly  0/0 

SiOa 

74,58 

Osan  paraméterek, 

TÍO2 

0,19 

Ab  0.-i 

13.02 

' s = 

82.58 

Fe2  O3 

0,43 

a = 

20,30 

FeO 

0,80 

c = 

4,98 

MnO 

0,02 

f = 

4,72 

MgO 

0,19 

n — 

5,81 

CaO 

1,27 

k = 

1,99 

KoO 

3,66 

sor  = 

Na20 

3,34 

H2O  — 110 

1,36 

A Slate— Creek  tipus 

H2O  4-  110 

0,75 

Osann  paraméterei 

P2O0 

0,03 

SOs 

0,07 

S 80,5  ; a 19,5 

összesen  : 

99,71 

c 5,5 

; f 5, 

Fajsuly : 2,46: 

A Niggli  féle  paraméterek : 

i al 

fm 

c alk  c fm 

mg 

1,13  ; 48,24  ; 

8,12  ; 

8;58  ; 35,06  ; 1,06 

; 0,21 

k 

P 

SO:i  qz 

0,42  ; 

0,07  ; 

0,42  ; -F  218,89  metszet  VI. 

Aplit— 

Gránitos  magma  tipus. 

A C,  I, 

P,  W.  rendszer  szerint 

Qu  or 

ab 

an  C hy  il 

mt 

37,80  ; 21,70 

: 28,31; 

6,40;  1,22;  0,90;  0,46 

; 0,70 ; 

Symbol  I.  3 (4).  2 . 3”. 

A Beregszászi -hegység  eruptív  kőzetei 


179 


A kőzet  alumíniummal  kissé  túltelített.  A telítettség  foka  T 
0,80.  Ez  a típus  ifién  hasonlít  a tok-svai  ohszidiánhoz,  melyet 
Dr.  Ven  dl  A.  elemzett  meg  és  írt  le  (14,  p.  51);  összehasonlí- 
tásul ide  iktatom  a megfelelő  Osann  paramétereket. 

s a c f 

Firezák  b.  nyugoti  faláról:  82,58  20,30  4,98  4,72 

Obszidián  Tolcsva,  Tilalmas:  Sl,02  19,08  5,0  5,2 

K ishepy.  A városi  bánya. 

A Kishgv  déli  oldalán  lévő  kőfejtők  látják  (-1  Beregszász  vá- 
rosát útkövező  anyaggal.  Feltűnő  a kőzet  szeszélyes  elválása.  A 
dél-nyugati  részen  vékony,  lemezes  elválás  van,  mely  nyugat,  észak, 
északkelet  felé  fokozatosan  szürkés,  majd  szürke  ibolyás  színekbe 


Fig.  32.  ábra.  Közetszöveti  kepék  a kishegyi  banyából.  Baloldalt  folya- 
sos  kőzet  a fejtő  keleti  faláról  nipersztén  beágyazással,  melyben  □ 
alakú  zirkon  és  szabálytalan  alakú  magnetit  zárványok  vannak.  .Jobb- 
oldalt a fejtő  nyugati  oldalának  a kőzete  erősen  korrodált  földpát  be- 
ágyazásokkal. — (íesteinsstrukturbilder  aus  dér  Grube  atn  Kis-Berg. 
Links  fluidales  Gestein  an  dér  Ostwaud  dér  Grube,  mit  eingebettetem 
Hypersthen,  dér  □ förmige  Zirkon-  und  unregelmassige  Magnetit- 
lansehliisse  enthiilt.  Reehts  das  Gestein  dér  V estseite  dér*  Grube,  mit 
eingebétteten  stark  korrodierten  Feldspaten. 

megy  át;  az  elválás  előbb  merőleges  oszlopos,  majd  héjas  pados.  Az 
elválási  felületeket  dendritek  tarkítják.  A fejtő  kőzetére  átmenet 
nélkül  2 m vastag,  erősen  átmosott,  nyirokkal  kevert  lösz  települ. 
Ebben  a lösztakaróban  Dr.  Jantsky  Béla  1935.  nyarán  gazdag 
paleolit  kultúrát  talált. 

A keleti  oldal  kőzete  hasonlít  az  Ardói  Bottlik-bánya  kőze- 
téhez. Könnyű,  horzsakőszerű,  ibolyássziirket  alapanyagán  jól  lát- 
szik a „í‘olyásos“  szövet.  Ez  a folyásos  szerkezet  az  alapanyag- 
ban levő,  párhuzamosan  elrendezett  hullámos  lefutású  orsó  vagy 
csőszerű  likacsok  sűrű  tömegétől  ered.  Igen  sok  a földpát  beágya- 


180 


Kulhay  Gyula 


zás.  Feltűnnek  még  a négyzet  vagy  téglalapalakú  hipersztén  be- 
ágyazások, melyeket  zöldes-sárga  udvar  vesz  körül.  Kvarc  b ág  . a 
zást  nem  találtam.  Mikroszkóp  alatt  a mikrofelzites  alapanyag  ural- 
kodik, melyben  három  ícle  nagyságú  magnetit  van:  igen  üriin 
hintett  2 — 3 g.  nagyságú,  ritkábban  díszért  20 — 25  u nagyságú  és 
ritka,  rendesen  a hipersztént  kísérő  0.1 — 0.5  mm  nagyságú  lemez- 
kék.  Az  alapanyag  világosabb  mezői  üvegesek.  Ezek  keresztezett 
nikolok  alatt  apró  gömbökből  állanak,  melyekben  fekete  keresztkq 
van,  Az  alapanyagban  1 — 2 mm  nagyságú  szferokristályok  és  néha 
1 cm-es  axiolitok  is  észlelhetők.  A földpátbeágyazások  víztiszták, 
vagy  kaolinosodtak.  Rendeden  a belső,  bázisosabb  mag  kaolin  is:  dik 
el  és  hullik  ki,  a külső  savanyú  burok  ellenben  üdén  megmarad. 
Ezeknek  a földpát  szegélyeknek  a fénytörése:  y =a  kanadabíal- 

zsaménál  nagyobb,  a — a kanadabalzsaméval  egyenlő,  vagy  vala- 
mivel kisebb,  tehát  oligoklásznál  bási&osabb  nem  lehet.  A hiper- 
sztén beágyazás  nagyon  bomlott,  rozsdabarna  vasioxidok  és  opálos 
kiválások  foglalják  el  a helyét.  Gyakori  a prizmás  termetű  zirkon. 
amely  a hipersztént  kíséri  vagy  benne  zárványokat  alkot.  (Lásd  32. 
ábra.) 

A nyugati  kőzet  tömöttebb,  pórusok  száma  a keletihez  viszo- 
nyítva erősen  csökkent,  a kőzet  színe  szürke,  nagyon  halvány  zöl- 
des árnyalattal.  Az  alapanyagban  földpát  és  hipersztén  beágyazá- 
sok vannak.  Kvarcot  nem  találtam.  Mikroszkóp  alatt  az  alapanyag 
teljesen  hasonló  a keleti  oldaléhoz,  csupán  kevesebb  benne  a mag- 
netit. A pórusok  repedései  mentén  sok  amorf  opálos  anyag  rakó- 
dott be.  A beágyazások  közül  uralkodik  a földpát.  Leginkább  n 
szerint  megnyúlt  oszlopokban  jelenik  meg  és  igen  korrodált.  Néha 
az  egész  földpátszemcsét  csak  néhány  ká.rélyos  vagdalt)  váz  jelzi, 
melyeken  az  albit  ikerlemezek  láthatók.  Sokszor  nincs  éles  határ 
a földpát  és  alapanyag  között.  Ezek  a megnyúlt,  erő  en  korrodált 
tagok  egyenesen  oltanak  ki,  fénytörésük:  y — nagyobb,  « = ki- 
sebb a kanadabalzsaménál.  Összetételük  21%  An-ta.italmú  oligo- 
kláisz  A földpát  beágyazásoknak  c/gy  másik  generációja  zömök- 
termetű, rajtuk  korrózió  nincs,  viztiszták,  üdék.  A karlsbndi  ikre- 
ken mért  szimmetrikus  kioltás  + 24°  volt,  ami  44%  nnortit  tartal- 
mú andesinnek  felel  meg.  A hipersztén  bomlott,  helyét  vasoxid  és 
opálos  kiválás  foglalja  le.  Gyakori  az  alapanyagban  a rrá  odlagos 
száriéit. 


Bercgi-N agyhegy . 

A Beregszászi  hegység  legkiterjedtebb  csoportja  a Beregi- 
Nagyhegy,  itt  van  a sok.  régen  ismert  kaolin,  alunit  és  malomkő* 
bánya,  sőt  Szabó  J.  aranybányát  is  említ  (12). 

Malomkő  bánija.  A Beregi-Nagyhegy  délnyugati  oldalában 
igen  régi  kőfejtők  vannak.  Itt  fejtik  a híres  beregszászi  malom- 


A Beregszászi -hegység  eruptív  kőzetei 


181 


köveket.  A kőzet  sárgásfehér,  szürkésfehér  vagy  iholyaszínü, 
rendkívüli  likacsot--,  kemény,  nehezen  zúzható.  A likacsok  egyes  he- 
lyeken jóval  nagyobb  térfogatot  foglalnak  el,  mint  az  alapanyag. 
Falaikon  sárga,  íózsaszínű,  vagy  élénkvörös  színű  0.5 — 1 mm  nap 
súgó  alunit  kristálykék  ülnek.  Egyes  helyeken  a likacsok  falát 
fekete,  bársonyszerű  mangánoxid  borítja.  Ezekben  az  üregekben 
ülnek  a lapokban  igen  gazdag,  sokszor  egészen  víztiszta  wolnyn 
kristályok.  A kőzetben  rendszertelenül  elszórva  pár  om-től 
több  dm-ig  terjedő  átmérőjű,  szabálytalan  a 1 akii  igen  tömött,  kagy- 
lós törésű,  szürke  színű  kvarcitkiválások  vannak.  Mikroszkóp  alatt 
a kőzet  teljesen  átalakult,  a régi  riolitos  alapanyagnak  csak  fosz- 


Fig.  33.  ábra.  Kiálló  kvarcittelér  a Beregi-Nagy  hegy  tetején.  — Her- 
vorspringt  nder  Quarzitgang  am  Gipfel  des  Beregi  Nagy-Berges. 

lányai  maradtak  meg,  különben  a kőzet  helyét  alunit  foglalja  el. 
Nemcsak  a likacsok,  repedések  falain  ülnek  sűrűn  a pálcika  alakú 
tromboéder-j- bázis)  alunit  kristályok,  hanem  maga  az  alapanyag  is 
finom  mozaik  szerűen  egymásba  kapcsolódó  alunit-szemekből  áll- 
Ennek  a fejtőnek  anyaga  tehát  alunitos  riolit,  melyben  az  eredeti 
kőzetnek  csupán  a nyomai  maradtak  meg.  A fejtőben  lévő  kvarcit 
kiválások  teljesen  hasonlók  a Beregi-Nagyhegy  gerincén  lévő 
kvarcit-telérekliez.  Ezek  a mintegy  2 m vastag  telérek  a kilátótól 
dél-kelet  keletre,  észak-északnyugati  csapással  enyhe  dőlésűek. 
(1.  33.  ábra.)  A Beregi-Nagvhegy  legmagasabb  pontjain  is  kvarcit 


182 


Kulhay  Gyula 


telérek  vannak,  rajtuk  több  helyen  sűrű,  2—5  mm-es  kvarc  kristály 
bevonat  van.  A kvarcit  színe  fehér,  szürkés  fehér,  igen  aláren  delten 
vörös.  Benne  ritkán  kaolin  gumók  vannak,  amelyek  át  vannak  'tilt- 
va kovasavval.  Mikroszkóp  alatt  ez  a kőzet  víztiszta,  finoman  szem- 
csézett,  melyben  szögletes,  töredezett,  az  alapanyagnál  magasabb 
fénytörésű  20 — 30  mm  nagyságú  szilánkok  vannak.  Keresztezett 
nikoilok  alatt  a látótér  sötét,  csupán  a szilánkok  világosodnak  fel  és 
oltanak  ki.  A szilánkok  anyaga  kvarc,  melyet  opálos  kötőanvag 
tart  össze.  A vörösszínű  kvarcit  ettől  csupán  abban  különbözik, 
hogy  az  alapanyagban  szabálytalanul  elszórtan  lrematit  észlelhető. 

Kréta-lyuk. 

A Beregi-Xagyhegy  déli  oldalában  a Kilátótól  délkeletre  van  egy 
elhagyott  kaolinbánya,  amelyet  a környéken  krétalyuknak  nevez- 
nek. Ut  ma  már  nem  vezet  hozzá,  csupán  a kilátótól  közelíthető  meg 


Fig.  34.  ábra.  Készlet  a Krétalyuk  nevű  felhagyott  kaolini) inyából.  A 
kaolin  fejtése  a képen  látható  rerdszertelen  üregek  útján  történt. 
Detail  dér  .,Krétalyuk“  (Kreideloch)  genanntcn,  anfgelassene  Knolin- 
gvube.  Dér  Kaolin  wurde  in  den  am  Bilde  sichtbare  \ regellos  ange- 
legten  Höhlungen  abgebaut. 

egy  kis  gyalogúton.  A tárnák  bejárata  csaknem  teljesen  beomlott, 
mivel  a felette  lévő  laza  kaolint  az  eső  állandóan  a szűk  bejáratba 
mossa.  3 m bossr/,ú,  szűk  út  után  széles  és  magas  tárnába  jutunk.  A 
tárna  kétoldalú  hófehér  kaolin,  melyben  sok  1 — 5 cm  vastag  bnrit- 
telér  van.  A kb.  25  m hosszú  szakaszon  17  havit  teliért  figyeltem  meg. 
A tárna  boltozata  erősen  kvarcosodotl  kaolin.  A kvarcit  lemezek 
minden  rendszer  nélkül  sejtszerűen  járják  át  a kaolint,  a lemezkék- 
ben víztiszta  1 — 5 mm-es  nagyságú  kvarc  kristályok  ülnek.  Ebben 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


183 


is  találtam  b.aritteléreket.  A barit  áttetsző  fehér  vagy  kékes  színű 
s 1 2 ein  éllel  híró  romlnis  alakú  kristály  okiból  áll.  Némelykor  a 

kristály  kissé  ívesen  hajlott.  Ez  a folyósószerű  tárna  nagy  cúcs- 
íves  termekben  folytatódik,  melyeket  3 — 4 m-es  átmérőjű  kaolin 
oszlopok  választanak  el  egymástól.  (Lásd  34.  ábra).  Az  első  nagy 
írem  észak-keleti  részén  vöröses  színű  a kaolin,  benne  világosabb 
szalagok  vannak,  megőrizve  az  eredeti  riolit  folyásos  szerkezetét.  Vé- 
konycs.iszolathan  a folyosó  nyugati  faláról  vett  fehér  kaolint  és  ezt, 
rz  utóbbi  vörheuyes  színű  kaolint  vizsgáltam.  A fehér  Kaolin 
tömött,  egyenletesen  finom  szemcsés.  Benne:  durvább  elegyrészek 
nem  láthatók.  Mikroszkóp  alatt  víztiszta  és  a fénytörés  folytán 
kristályos  szemcsésnek  látszik.  Keresztezett  nikolok  alatt  túlnyomó- 
részben  alacsony  interferenciája  kékesszürke,  majdnem  fekete 
színű  szemcsés  tömeg  uralkodik,  melyben  lő — 20  //  nagyságú,  ritkán 
nagyobb  kvarc  szilánkok  és  nagyon  gyéren  30  — 50  u nagyságú, 
gömb  vagy  ellipszis  alakú  opálos  kiválások  vannak.  Az  egész  látó- 
teret ezenkívül  apró  szeriéit  pikkelyek  hintik  be.  Olykor  feltűnik 
egy-egy  kisebb  földpát  töredék  is,  amelyen  még  meg  lehet  figyelni 
az  albittörvény  szerinti  iker  lemezeket.  A vörheuyes  színű  kaolinon 
mikroszkóp  alatt  is  jól  látható  az  eredeti  riolit  folyásos  szerkezete. 
Szövete  hasonlít  a Kishegy  keleti  oldalán  lévő  kőzet  szövetéhez, 
csupán  az  a különbség,  hogy  ebben  a kaolinban  a magnetit  sze- 
mek átalakultak  ibolyáss/ínű  bematittá.  Ebben  a kaolinban  né- 
hány nagyobb  földpát  tör  mól  ék  van  és  a párhuzamos  vékony  lika- 
csok falát  barit  és  opál  borítja.  A szeriéit  nagyobb  csomókban,  vagy 
apró  pikkelyek  alakjában  jelenik  meg.  Kvarcot  ebben  a fé1  őségben 
nem  találtam.  A mechanikai  összetételt  lásd  a 103.  lapon. 

Arany-lyuk. 

A Beregi-Xagyhegy  déli  oldalában  a Kréta-lyuktól  keletre 
van  egy  elhagyott  aranybánya,  melyet  a környéken  Arany-lyuk- 
nak neveznek.  A szőlő  és  erdőművelés  határán  van  két  bejárata, 
melyek  közül  a keleti  már  teljesen,  a nyugati  csaknem  teljesen 
beomlott.  A pár  cm  vastag  aranytartalmú  kvarctelér  ibolyásvörös, 
kaolinosedott  riolit.ban  van  kiválva,  ez  a kőzet  nagyon  hasonlít  a 
Kréta-lyukból  ismertetett  vörös  kaolinhoz.  A kvarctelérben  kis 
repedések,  üregek  vannak,  melyeknek  falán  apró  kvarc  kristályok 
és  zömök,  oszlopos,  lapokban  szegény  barit  kristályok  ülnek. 


De  rek  aszeg  i -bánya. 

A Beregi-Xagyhegy  keleti  oldalán  Múzsa j községtől  iy2  km-re 
van  a Derekaszegi  bánya.  Hatalmas  feltárás,  melyben  azelőtt  alu- 
nitot  fejtettek,  jelenleg  azonban  a jó  minőségű  kaolint  termelik 
ki  belőle.  A régi  alunitfejtés  délről  északfelé  haladt  és  mintegy 


184 


Kulhay  Gyula. 


20  m széles,  10 — 15  m mély  és  150  m hosszú  árok  jelzi  a fejtés  mé- 
reteit, Érmek  az  ároknak  keleti  fala  alunitos  riolit,  a nyugati  fala 
pedig  fehér  kaolin.  Az  árok  közepe  táján  a nyugati  falnak  dőlve 
hatalmas  félívalakú  oszlop  van,  amely  va lószín íi lég  hű  maradvá- 
nya a kifejtett  alunitos  riolitnak.  Ez  a kőzet  igen  likacsos,  'repedések, 
üregek  vannak  benne,  melyeknek  falát  gazdagon  borítja  a ritkán 
víztiszta,  sárga  és  leggyakrabban  rózsaszínű,  a tó  em-t  is  elérő 
kristályé  alunit.  A kőzett  alapanyaga  sárgásfehér,  vagy  rózsaszínű 
és  néha  egy-egy  kvarc  beágyazás  látható  benne.  Mikroszkóp  alatt 
az  eredeti  riolitnak  csak  kevés  maradványa  látszik.  Ez  leginkább 
átkristályosodott  üveg,  melyben  néhány  kvarc. szem  és  szőriéit  van. 
Nem  találtam  az  alunitiosodott  riolitban  magnetitot,  ami  külön- 
ben apró  szemcsék  alakjában  mindenütt  jelen  volt  az  alapanyag - 


F lg.  35.  ábra.  A Derekaszegi-bánya.  Baloldalt  az  esővíztől  lemosott 
kaolintömzs  keleti  elvégződése,  jobboldalt  az  alunitos  riolit  maradvá- 
nya; a kettő  közötti  árok  a régi  alunitfejtés  helye.  — Die  Grube  von 
Derekaszeg.  Links  das  östliche  Ende  des  vöm  Wasser  dér  Nieder- 
schláge  abgewaschenen  Kaolinstockes,  reelits  ein  Rest  des  almi  i ti  seben 
Rhyoliths;  dér  Graben  dazvvischen  ist  dér  alté  Alunitabbau. 

l>an.  Az  alunit  megnyúlt  metszetei  a pórusok  falát  gazdagon  bo- 
rítják. Igen  gyakran  jól  felismerhető,  hogy  a pórus  megnyúlt  vagy 
zömökebb  négyzetalakú,  tehát  az  alunit  főleg  a földpátok  helyét 
foglalja  el.  Az  alapanyag  túlnyomórésze  szintén  alunitosodott.  Az 
alunit  apró  szemcsék  alakjában  hatol  be  az  alapanyagba  és  azt  át- 
szövi. A kristályok  a bázis  és  rornhoédcr  kombinációi,  kitünően 
látszik  rajtuk  a bázis  szerinti  hasadás.  Magas  interferenciaszínei 
alapján  (sárga,  ibolya,  kék)  jól  megkülömböztethetők  a többi  elegy- 
résztől.  A kaolin  és  az  alunitos  riolit  hatóra  éles.  A kaolin  tönv/.s 
az  észak-déli  irányú  árok  nyugati  falán  kezdődik,  itt  mintegy  150 
m lioszúságban  követhető,  azonban  nyugat  felé  a vízszintes,  vala- 


A Beregszászi -hegység  eruptív  kőzetei 


185 


mint  a felszín  alatt  függőleges  kiterjedése  ismeretlen.  A 35.  áb- 
rán jól  látható  az  alunit  kitermelése  folytán  feltárt  kaolintörazs 
keleti  elvégződéi-e,  melyet  az  esővíz  már  erősen  megtámadott.  Igen 
valószínűnek  tartom,  hogy  a Beregi -Nagyi légy  egész  belső  tömege 
kaolinosodott  s csupán  külső  felszínesebb  része  áll  alunitosodott 
vagy  Ilid rokva vei tosioclott  riolithól.  EV.  védi  n eg  a kaolint  az  eró- 
ziótól. Ezt  a feltevésemet  igazolni  látszik  az  a körülmény,  hogy  a 
Beregi-Nagyhegyem  minden  égtáj  felől  megütötték  a kaolint,  így 
az  északkeleti  oldalon  kvareitos  riolit  alatt  találták,  délen  részben 
alnuitos  riolit,  részben  elkvareos*  dott  kaolin  alatt,  keleten  r.lunitos 
riolit  alatt,  északon  kvareitos  riolit  alatt.  A Beregi-Nagybegv  ge- 
rincén és  a már  említett  kvarcit  1 elérek  egyikénél  egy  akna  van 
lemélyítve,  mely  a Kréta-lyuk  nevű  kaolinbánya  szellőztetője  volt- 
Muzsaj  községben  pedig  a hegy  lábánál  lévő  észak-északkeleti 
irányban  csaknem  vízszintes  tárnával,  alig  30  m távolságban  ütöt- 
ték meg  a kaolint.  A Derekaszegi  bánya  az  egyetlen  jelenleg  is 
üzemben  lévő  kaolinbánya.  A fejtés  uralkodóan  keleit-nyngati  irá- 
nyú tárnák  útján  történik  minden  rendszer  nélkül.  Kaolinja  fehér, 
rendkívül  laza,  ujjal  szétmorzsolható,  benne  sok  1 — 3 mm-cv,  rit- 
kán nagyobb  kvarc  dihexaéderek  vannak. 


Bo rzhiu k.- bán  íja . 


A Beregszá szn j városból  Beregszászba  vezető  út  mellett  a 

2-14-es  magassági  pontnál  lévő  hajtűkanyartól  észak -keletre  70  lépés- 
re van  a Borzlvuk-bánya.  Ez  a bánya  Beregszász  város  tulajdona 
és  egy  tárna  segítségével  fejtik  a hidrokvarcitos  riolitot,  melyből 
malomkövet  készítenek.  Az  első  tárna  észak-nyugat  dél-kelet  irá- 
nyú volt,  azonban  csakhamar  kaolint  ütöttek  meg  vele,  ezért  abba- 
hagyták. A kaolin  mechanikai  összetételét  lásd  a 193.  lapon. 

A jelenlegi  tárna  észak-déli  irányú,  melyből  szürkésfehér,  ibo- 
lyásszürke,  vagy  ibolyaszínű,  rendkívül  likacáos  kőzetet  fejtenek. 
A kő/et  elválása  tonnás,  az  el  válási  lapok  repedéseit  vörösszínű 
agyag  tölti  ki,  ebbe  vannak  beágyazva  a sokszor  2 cm  bosszú,  véső- 
alakú, lapokban  szegény  baritkristályok.  A kőzet  térfogatának  több, 
mint  a fele  likacs,  mely  szabálytalan  alakú,  teljesen  átjárja  a kő- 
zetet. Falain  kis  nyúlványokon  kvarc  dihexaéderek  ülnek,  annak 
jeléül,  hogy  a kőzetet  valami  oldat'  vagy  gőz-gáz  nagymértékben 
kioldotta  és  így  az  eredeti  dihexaéderes  kvarc  beágyazások  sza- 
baddá lettek.  Mikroszkóp  alatt  az  alapanyag  víztiszta,  benne  igen 
sok  apró  másodlagos  kvarc  kristály  észlelhető.  E kvarc  kristálykák 
keresztezett  nikolok  alatt  csipkés  széllel  mozaikszerben  kapcsolód- 
nak egymáshoz.  Kisebb  foltok  alakjában  vasóxid  kiválások  látha- 
tók. Beágyazásiként  az  alapanyagban  csupán  1—2  kvarc  dihex  éder 
ismerhető  fel.  A földpátbeá gyazásak  teljesén  elopálosodtak. 


186 


Kulhay  Gyula. 


A fejtő  kőzete  tehát  hidrokvarcitos  riolit. 

Muzsaj  község  közvetlen  közelében  három  bánya  van:  a Klem- 
be rger  Lemil  féle  kaolinbánya,  br.  Perényi-féle  timkő-bánya  és  a 
Schwartz  Sámuel -féle  timkő  bánya.  A Steinberger-féle  kaolin  bá- 
nva Muzsaj  község  közepén  a műúttól  mintegy  30  m-re északra  van, 
A Beregi  Nagyhegy  délkeleti  nyúlványába  mélyített  tárna  é-zak- 
nyugati  irányban  halad.  A tárna  első  szakaszán  a kaolin  világos 
rózsaszín,  melyben  egyenetlenül  elszórva  fekete  foltok  vannak; 
ezeknek  anyaga  barnakő,  Mn  02.  A rózsaszínű  színeződés  b vala- 
milyen mangánoldattól  származhat.  A további  szakaszén  sárgás- 
fehér a kaolin,  mely  szabad  szemmel  is  finomabbnak  látszik  s nin- 
csenek benne  sem  különösebben  szinezcdött  foltok,  sem  durváibb 
szemek.  Mechanikai  összetételüket  lásd  a 193.  lapon. 


Fig.  36.  ábra.  Részlet  a Derekaszegi  bánya  belsejéből.  A tárnák  egy- 
mással párhuzamosan,  illetve  egymásra  merőlegesen  futnak  a hófehér 
kaolinban.  — Debail  vöm  Tuneren  dér  Grube  von  Derekaszeg.  Ilié 
Stollen  verlaufen  parallel,  resp.  senkreeht  zu  einander  in  schneeweis- 

sem  Kaolin. 

Br.  Pcrényi-féle  bánya.  Muzsaj  község  északi  oldalán,  a teme- 
tő mellett,  aiz  úttól  leiedet  re  fekszik.  00  éve,  hogy  felhagytak  műve- 
lésével s azóta  benőttje  a növényzet.  Egyetlen  jó  [feltárása  az  észak- 
nyugati  sarkában  lévő  vízmosásban  van.  A vízmosás  déli  oldala 
szürkésfehér,  vagy  kékesi  ehér  színű  kvarcát,  melyet  északfelé  mint- 
egy 1.5  m vastag  kaolintelér  követ,  melyben  a vízmosás  mindjob- 


/ 


eruptív  kőzetei 


187 


A 


1 teregszá  szí- 1 iegy  ség 


ha  n lielevásja  maflát.  A kaolint  sárgás  feli  ér  vagy  ki>sé  rózsa  szín  íí, 
rendkívül  likacsos  alunitos  riolit  követi,  mely  külsőleg  is,  mikrosz- 
kóp alatt  is  teljesen  hasonlít  a Derekaszegi-bánya  alunitosodott 
riolitjához.  Ennek  az  alunitos  rolitnak  az  alján  2-  3 cm  vastag,  li- 
monithől  álló  telér  van,  melyen  apró,  1 — 2 mm-es  éilel  bíró  limonit- 
pszemlomorfózák  találhatók  pirít  után.  Éhből  ítélve,  ez  a kis  kibú- 
vás egy  szulfidos  t (dérnek  lehet  a vaskalapja.  Ez  a kis  telér  észak- 
nyugat dél-kelet  irányban  még  több  helyen  kibukkan.  Így  a Peré- 
nyi-bányától  néhány  méterre  a mezei  úton  halad  áU  ahol  részben 
a bemélyített  út  két  oldalán,  részlten  magán  az  úttesten  mintegy 
b — 7 m-es  hosszú  szakaszon  gyűjthetők  néhány  em  vastag  darabjai. 
Innen  az  előbbi  irányban  mintegy  150  m-re  a Sclnvartz-féle  bánya 
előtt  lévő  forrás  mellett  találhatók  a legszebb  darabok;  a cseppköves, 
vésés  limonit,  finoman  sugaras,  í ostos  szeri  ezetű  s felületén  kék, 
zöld,  veres  és  iholyás  színekben  játszik. 

Scliwartz  Sámuel  bányája.  Szemben  a I’etrényi-bányával,  az 
út  nyugati  oldalán,  attól  mintegy  150  lépésre  van  Régen  alunitos 
riolitot  fejtettek  belőle,  ma  nincs  művelés  alatt  s lankásabb  olda- 
lait részben  szellővel,  részben  gyümölcsfákkal  ültette  be  tulajdo-. 
nosa.  A fejtő  nyugati  végében  állandó  vizű  tó  van.  Az  észak-nyu- 
gati falon  sárgásfehér,  rózsaszínű,  likacsos  alunitos  riolit  van,  me- 
lyet észak-kelet  felé  egy,  mintegy  4 m szélességű  kaolin  vált  föl.  A 
kaolint  1.5  m széles  kvarcát,  majd  ismét  kaolin  követi.  A kvarcit 
és  kaolin  határa  nem  éles.  Érintkezésük  helyén  a kaolin  15—25  cm 
vastagságban  elkvarcosodott.  A kvarcitban  is  találtam  ökölnagyságú 
kovasavval  átitatott  kaolin  gumókat.  Az  alunitosodott  riolit  telje- 
sen hasonló  a Derekaszcgi  bánya  alunitosodott  riolitjához.  A kao- 
lin fehér,  porszerűen  szét  málló,  sok  benne  a kvarc  dihexaóder.  A 
kvarc  dihexnéderekben  szabadszemmel  is  jól  látszanak  a rendszer- 
telenül szerteágazó  zárványok,  melyek  mikroszkóp  alatt  alipanvag- 
nak  bizonyultak.  A kvarc  tengelyképe  rendes,  optikai  jellege:  po- 
zitív. 

He  jóshegy.  Neutvelt  Lajos  kőfejtője.  A Hajóshegy  déli  olda- 
lában, közvetlen  a műút  mellett  van  Nemveit  Lajos  kőfejtője,  mely- 
ben a keleti  oldalon  csokoládébarna  színű,  a nyugati  oldalon  sár- 
gásfdhér  színű  riolitot  fejtenek.  A csokoládészínű  kőzet  igen  tömött, 
aprószemű  s nagy  tonnákban  válik  el.  Az  elválást  lapokat  mangán 
dendritek  borítják.  Bányanedves  állapotban  kitünően  hasad,  ezérti 
főleg  sírkövet,  kilométer jeilzőkövet  készítenek  belőle;  az  apróbb 
törmeléket  útburkolásra  használják.  Megcsúszolva  szépen  fényez- 
hető és  mutatós,  vörös,  márványszerű.  A kőzetben  urakodik  a cso- 
koládébarna alapanyag,  melyben  kaolinosodott,  lisztes  földpát  és 
igen  gyéren  kvarc  beágyazás  észlelhető.  Ritkább,  vagy  sűrűbb  cso- 
portokban elszórva,  vasfekete  foltok  vannak  még  az  alapanyagban. 
Pontosabb  meghatározás  végett  ezekből  többet,  tűvel  kiszedtem  es 
úgy  vizsgáltam  meg.  Eszerint  a foltok  biotitból  és  magnetitból  ál- 


188 


II  £ 

a á 

o * 

s gp 

s.  g. 


a a 

CD 


tJ  11 
CD  i_j 

a 

C*.  o 


5-  15 

?r  ÍÖ. 
FT  • 


a 


s p'í 


a a- 

N -J 

sí'  a 


a 


02  a 
„ > 


a 


w 


tzj 


é á 

% íaü 


CD 


fej 
a 
ere 
vj 

a «> 

CD  C/J 


P' 


jr  > 

a ? 

> | 
II 

72 

II  £< 

a | 

u> 

O'  — 

rj-  | 


r * g' 


O 


II  g. 

£ fej 

í S5 
►ö  79 

w*  M 


CD 

? O 

fi’  ». 
70  2 

(Ti  >3 


CP  5- 

;•  z. 

70  “• 

?r 

í”  2 


a 


a 

a 


>s? 

a s 

?'  T 

á á 


"ír„» 

a * - 

B >11  | 

á 2-  a 3. 
a r ^ a 


eruptív  kőzetei 


189 


A Heregszászi -hegység 


lanak,  melyeket  üveg  vesz  körül.  A biotit  erősen  pleochroós,  a = 
halvány  zöldes sarga,  c — rozsdabarna.  Gyakori  zárvány  bennük 
rendkívül  finom,  tüalakú  rutil  es  a zömökprizmás  zirkon,  mely 
körül  többször  kis  udvar  figyelhető  me\g.  Némely  elbomlott  biotit- 
ból  rácsszerű  rutil  halmazok  estek  ki.  A magnetit,  opak  szabalyta- 
lanszélű  lemezekben  jelenik  meg.  Mikroszkóp  alatt  az  alapanyag 
átlátszó,  víztiszta,  üveges.  Az  eredetileg  üvegalapanyag  részbeni  át- 
kristályosodott, benne  apró  krisztallitok  vannak.  Gyakori  a niá- 
sodlagos  szeriéit.  Keresztezett  nikolok  alatt  a látótér  sötét,  csupán 
az  apró  krisztallitok  villannak  fel  és  oltanak  ki.  Az  alapanyaghoz 
lehet  számítani  a sűrűn  elszórt  biotit  lemezkéket,  melyeknek  át- 
lagos nagysága  5 — 30  /<  között  ingadozik.  Pleoehroizmusa:  o = 
halvány,  gyengén  zöldessárga,  c — vörösbarna  A kőzet  csokoládé- 
színe  is  valószínűleg  az  üvegalapanyagban  lévő  igen  apró  biotit 
pikkelyektől  ered.  A toldpátbeágyazás  nagyrészt  bomlott,  a zömök- 
termetű kristályoknak  csak  a külső  burka  maradt  meg,  a belső  rész 
kaolinosodott.  Az  álhit-  és  karlsbadi  ikrek  aránya  egyenlő.  A szim- 
metrikus zónában  mért  maximális  kioltás+-2  45’,  Ab8!íAng7  össze- 
tételű andezin:  szericitesedés  különösen  a repedésekben  feltűnő.  A 
kvarc  ritka  beágyazás,  dihexaéderes  üvegzárványokkal.  A biotit- 
nak  nagyobb,  beágyazott  lemezei  bomlottak,  bauerilosodtak.  Ilyen- 
kor kovasav  és  vasoxidok  veszik  körül.  A magnetit  a biotitot  kí- 
séri, azonban  az  alapanyagban  is  gyakori.  A fejtő  nyugati  részében 
levő  sárgásfehér,  vagy  rózsaszínű  kőzeten  feltűnő  a folyásos  Szer- 
kezet, ami  a keleti  oldalon  teljesen  hiányzik.  Ez  a kőzet  az  előbbi- 
nél lazább,  nem  hasítható,  benne  üvegfényű  földpát  és  szürkés 
kvarc  dihexaéderek  láthatók.  Az  alapanyag  teljeseu  porcelánszerű. 
Mikroszkóp  alatt  ez  az  alapanyag  mikrofelzit,  aránya  a beágyazás- 
hoz (>0:40.  A beágyazások  megosztása:  földpát  19%,  kvarc  12%,  pó- 
rus 9%.  A földpát  teljesen  elopálosodott.  Az  opálosodás.  megőrizte 
a földpátok  alakját  és  bizonyos  mértékben  a szerkezetét  is.  Meg- 
figyelhető, hogy  az  opálosodás  a repedések  mentén  kezdődött  és  las- 
san haladt  a földpát  belseje  felé.  ahol  még  gyakan  láthatók  ma- 
radványai. Keresztezett  nikolok  alatt  csupán  ezek  a maradványok 
világosodnak  fel.  A kvarc  beágyazások  dihexaéderek 

A magnetit  helyét  linionit  és  hematit  foglalja  el. 

E bánya  keleti  csokoládészínű  kőzetét  dr.  E ndré  d y E n d r e 
volt  szíves  megelemezni.  Az  elemzés  adatai  a következők: 


190 


Kulhay  Gyula. 


sí 


Qu 


súly  °/o 

SÍC>2 

72,52 

A megfelelő  ' 

Osann  értékek  : 

TiO-2 

0,26 

A12Ű3 

13,26 

s 

80,26 

Fe-203 

2,04 

a 

16,24 

FeO 

0,34 

c 

5,48 

MnO 

0,10 

f 

8,28 

MgO 

0,19 

n 

6,13 

CaO 

1,72 

k 

1,85 

K2O 

3,32 

sor 

fi 

Na20 

3,44 

H2O  110 

1.37 

A Llao 

Rock  típus 

H2O  + 110 

0.99 

Osann  paraméterei: 

CO2 

0.03 

s 

78 

P2O-. 

0.05 

a 

17 

SOn 

0.14 

c 

5,5 

Összesen : 

99.77 

f 

7,5 

Fajsuly  2,48.' 

A N igg 

1 i féle  értékek  : 

al 

í'm  c 

alk  c/fm 

mg 

k 

! ; 45.19; 

12.64 ; 10.66  ; 

31.51;  0.84; 

0.13; 

0.39 

qz 

CO2  p 

So.i 

13.26;  0.24;  0,14 

0,63 

metszet  V. 

Josemititos  magma  típus. 

A C.  I.  P.  W. 

rendszer  paraméterei: 

or 

ab  an 

C hy 

hm  int 

k 

3 19.48 

28.84  8.62 

1,94  0,50 

1.60  0.70 

0.46 

Symbol  I,  3(4)  . 2 3(4). 


Ebben  a kőzetben  is  alumínium  túltelítettség  van,  de  a telí- 
tettség foka  kicsi  T = 0,5.7 

Mind  a Firczák- bánya  nyugati  oldalának  fehér,  mind  pedig 
a Neuwelt  bánya  keleti  oldalának  csokoládészínű  kőzete  magas 
kovasavtartalmú,  ami  kétségtelenül  a riolitok  körébe  utalja  őket- 
A kovasavfölösleg  különösen  a Niggli  féle  qz  értékekben  jelentke- 
zik. A másik  riolitokra  jellemző  adat  ezeknél  a kőzeteknél  a biotit 
jelenléte.  Az  a körülmény  viszont,  hogy  biotit  csak  a hegység  köz- 
ponti részén  a kizárólagos  színes  elegyrész,  a széleken  pedig  a hi- 
persztén,  továbbá  az  a körülmény,  hogy  a földpát  beágyazások  az 
egész  hegységben  oligoklász-andczin,  andezin  és  labrador  felé  húzó 
andezin  összetételű  plagioklász  s a hipersztén  tartalmú  tagokban 
csak  kevés  kvarc  beágyazás  van,  már  dacát  jelleget  kölcsönöz  e kő- 
zeteknek. Ez  értbető  is,  hiszen  Mau  ritz  B.  (7)  a deméndi  és  kis- 
győri  riolitoknál  már  megállapította,  hogy  a dacitok  felé  húznak 
(p.  30.).  A kisgyori  riolit  meglehetősen  meg  is  egyezik  a Neuwelt 
bánya  keleti  kőzetével,  a kisyyőruiél  csupán  a kalcium  értéke 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


191 


magasabb,  ami  az  Osann  értékekben  az  a:c:f  arányban  juti  kife- 
jezésre. összehasonlításképen  itle  iktatom 


Vendl  A.  (14)  az  összes  magyarországi  riolitokat  plagioklász 
ri  öli  toknak  minősíti,  (p.  92.)  amelyekben  a riolitokra  jellemző  sza- 
nidint  oligoklász-labrador  közé  eső  plagioklászok  helyettesítik  s 
a szanidin  tartalmú  riolitokat  sokkal  kisebb  jelentőségűeknek  tartja. 

A beregszászi  riolitok  is  plagioklász  riolitok,  melyek  különöse:) 
az  Eper  jes-T  oka  ji  hegység  riolitjaival  igen  jó  megegyezést  tanúsí- 
tanak s a Vendl  A (14)  áltál  közölt  magyarországj  riolit  típusok 
közé  egyrészt  a tolcsvai,  másrészt  a mádi  típusok  mellé  illeszked- 
nek be. 


Bene-község  nyugati  végében,  a müúttól  északra  van  Stein- 
berger  Izidor  kőfejtője.  Ebből  a kőfejtőből  szállították  Bocskóra 
a timsó  gyártáshoz  szükséges  riolitot.  Jelenleg  malomkövet  farag- 
nak belőle  és  építkezésre  használják.  A kőfejtőben  keletről  nyugat 
felé  a következő  kőzet  féle  ségek  különböztethetők  meg:  sárgaszínű 
alunitban  gazdag  riolit,  ezt  szennyezett  kaolin  (5  m)  után  laza 
alunitos,  szürke  riolit  követi  (3  m).  Ezután  1 in  széles  kvarcittelér 
követketzik,  végül  ismét  likacsos  alunitban  gazdag  riolitV  A keleti 
alunitos  riolit  likacsos,  laza  kőzet,  melynek  likacsait  gazdagon  bo- 
rítják az  apró  alunit-kristályok.  Mikroszkóp  alatt]  még  inkább  fel- 
tűnik a teljes  átalakulás.  Az  alapanyagnak  már  csak  gyér  foszlá- 
nyai maradtak  meg.  Mindent  kitölt  az  apró,  szemcsés  alunitt  A 
beágyazások  közül  csak  a dihexaéderes  kvarc  maradt  meg,  melyben 
a megszokott  rombus  vagy  négyzetalakú  rózsaszínű  üvegzárványok 
vannak.  A nyugati  szürkeszínű,  laza  riolitban  szabad  szemmel  nem 
látszik  az  alunitosodás,  de  mikroszkóp  alatt  ez  a kőzet  is  teljesen 
alunitosodott.  Itt  különösen  jól  látható,  hogy  az  alunit  a földpátok 
helyét  foglalja  el.  A zömök,  prizmas  alakú  földpátok  helyét  vagy 
teljesen  szemcsés  alunit  tölti  ki  vagy  peidig  a falon  ülnek  a meg- 
nyúlt kristálykák.  Gyakori  a kvarc  beágyazás,  amely  gömbölyű  di- 
hexaéderes,  vagy  periig  szilánkos,  töredezett. 


A Kovászó  községtől  délre  eső  Lant.hegy  keleti  oldalában  hó- 
fehér színű,  igen  tömött  riolitot  fejtenek.  A teljesen  porcellánszerű 
alapanyagban  sűrűn  vannak  elszórva  a nagy,  sokszor  2 — 3 mm-es 


Ivis-Győr: 

Nouwelt  b.  keleti  oldal: 


s a c f 

79,48  15,45  9 5,55 

80,26  16,24  5,48  8,28 


Szöllő-hegy. 


Lanthegy. 


192 


Kulhay  Gyula. 


kvarc  beágyazások  és  elmosódó  szélű  kékes-fehéren  áttetsző  opáloá 
foltok.  Mikroszkóp  alatt  a kőzet  teljesen  átalakult.  Az  eredeti  kő- 
zetből csupán  a kvarc  maradt  meg.  Az  alapanyag  többi  része  és  a 
iöldpátok  elopálosodtak.  Az  opálosodás  hasonló  a Neuwelt-féle  kő- 
fejtő nyugati  oldalán  lévő  kőzet  elopálosodásához,  de  itt  még  na- 
gyobb mérvű.  Párhuzamos  nikolok  alatt,  az  alapanyag  víztiszta; 
szerkezete  habos,  ami  az  eredeti  kőzetből  maradt  kvarc  mikrolitok 
és  az  opál  fénytörésben  különbsége  miatt  áll  elő.  A földpát  beágya- 
zások teljesen  elopálosodtak.  Az  opálosodás1  lassan  fokról-fokra 
történhetett  s így  megőrizte  a földpátnak  nemcsak  az  alakját,  ha- 
nem belső  szerkezetét  is  (zónásság,  zárványok,  hasadás).  Gyak- 
ran látható,  hogy  az  opálosodott  földpátban  hasadások  vannak, 
amelyekre  merőlegesen  kétoldalt  néhány  széles  szegélyben  ros- 
tozottság  látszik.  Ez  már  bizonyos  fokú  átkristályosodást  jelent 
s a hasadás  valószínűleg  az  átkristályosodás  folytán  fellépő  zsugo- 
rodástól van.  A kvarc  beágyazások  száma  nagy,  alakjuk  gömbölyded 
dihexaéderes,  vagy  pedig  szabálytalan  sokszögletű.  Néhány  bázis 
szerinti  metszetben  pozitív  tengelykilépést  figyeltem  meg.  melyek- 
nél a Bertrand  féle  kereszt  az  asztal  forgatásával  kissé  szétnyílt. 
Ez  valószínűleg  az  opálosodás  folyamán  keletkezett  térfogatválto- 
zások következtében  előállott  nyomás  külömbségtlől  származik. 

Kovászai  Nagy  kaolin-bánya. 

Kovászó  község  északnyugati  végében  a községi  út  nagy  ka- 
nyarulatában van  a kovászói  Nagy  kaolin -bánya.  Ebben  a bányá- 
ban tárnák  segítségével  fejtik  a kaolint.  A táraarendszerek  ural- 
kodóan,  kelet-nyugat  irányúak.  A bányában  fehér  kaolint  fejtenek, 
mely  külsőleg  a Derekaszegi  bánya,  a br.  Perényi  és  a Schwartz 
Sámuel  bányákban  lévő  kaolinhoz  hasonló.  Mechanikai  összetételét 
lásd  a 193.  lapon. 

Kovászó  község  mellett,  a kovászó-nagy beregi  úttól  délnyugatra 
a Kis-  és  Nagy-Bikk  igen  enyhe  lejtésű  oldalaiba,  vágva  számos 
kisebb  kaolinbánya  van.  Ezeknek  művelésével  régen  felhagytak, 
tárnáik  túlnyomó  részben  víz  alatt  állanak  ; ez  a kaolin  igen  ha- 
sonló a kovászói  Nagy-bánya  kaolinjához. 

A Beregszászi  hegység  kaolinjainak  mechanikai  összetétele. 

A kaolinok  mechanikai  összetételét  a Kölni-féle  pipetta  mód- 
szerrel végeztem.  Köszönetét  mondok  itt  dr.  Földvári  Aladár 
műegyetemi  tanársegéd  óvnak,  aki  erre  a módszerre  megtanított 
és  munkámat  ellenőrizte. 

A mechanikai  összetétel  szempontjából  csupán  azokat  a kao- 
linokat vizsgáltam  meg,  melyek  nagyobb  telepeket  alkotnak,  a ki- 
sebb, telérszerű  megjelenésű  kaolinoknál  ezt  annál  inkább  elhagy- 


A Beregszászi-hegység1  eruptív  kőzetei 


193 


hattam  mivel,  azonosságuk  egy-egy  nagyobb  telepével  kétségtele- 
nül megállapítható.  Célszerűnek  tartoa  , hogy  a vizsgálatok  ered- 
ményét ne  külön-kiilön  az  egyevs  bányáknál  tárgyaljam,  hanem 
együttesen,  mivel  így  sokkal  egységesebb  képet  alkothatunk  róluk 
a hasonló  típusok  összefoglalása  is  könnyebb.  Amegvizsgált  minták 
a következő  bányákból  valók:  1 sz.  minta  a Krétalyuk  főtárnájá- 
uak  nyugati  faláról  (lásd  182.  p.),  2.  sz.  minta  a muzsaji  Steinberger 
Lemil-féle  bánya  rózsaszínű  kaolinja,  a 3 sz.  ugyanazon  bánya  sár- 
gás fehér  kaolinja  ti.  186.  i>.) ; a 4 sz.  minta  a tíorzlyuk -bánya észak- 
nyugati,  felhagyott  tárnájának  végéről,  (1.  185.  p.)  az  5 sz.  minta  a 
Derekaszegi  bánya  kaolinja  (1.  183  p.),  a (!  sz.  minta  a kovászéi 
nagy  kaolinbánya  kaolinja  (1.  192.  p.). 


Szemcse 

álmérő 

mm-ben. 

1. 

0.005n 

Nátrium 

oxalál- 

bán 

2. 

0,005  n. 

nátrium 

oxalál- 

bán 

3a. 

0,005  n. 

nátrium 

oxalét- 

ban 

3b. 

nátrium 

melö- 

szilikát- 

bán 

4. 

0.005  n 
nátrium 
oxalát- 
ban 

5a 

0,005  n. 

nátrium 

oxalát- 

ban 

5b 

nátrium 

mela- 

szilikat- 

ban 

6a  6b 

0,005  n.  nátrium 
nátrium  j mela- 
oxalál-  suliikéi- 
ban - bán 

> 0.1 

— 

4.18 

0,40 

' 0,84 

— 

10.10 

7.99 

17,01  15.28 

0.1-0.05 

— 

16.82 

0.52 

1,20 

— 

13.20 

9 12 

2,33  0,45 

0.05-0.02 

3,36 

8.69 

3.74 

9.00 

5,29 

0.36 

4,18 

3,32  7.43 

0.02-0.01 

/5.70 

16.56 

10.80 

9.04 

11.85 

12,26 

4,82 

9.20  6,12 

0.01  -0.005 

10,34 

7,91 

12.82 

23.50 

•20.08 

24.05 

17,61 

22,53  13.13 

0.005  -0  002 

4.5,6 

7.43 

25.40 

22,50 

i9, 10 

' 13.67 

21,27 

35,61  35,17 

0.002—0.001 

3,48 

5.79 

11.30 

9.04 

14,00 

19,83 

16,35 

8.21  18,14 

< 0.001 

2.16 

34,08 

36..  6 

24,20 

29, 6ö 

1,21 

18.76 

1.7/  j 4,78 

összeg  : | 

100,24 

101.46 

100.74 

99.32 

100,00 

100.34 

100.10 

99,98  100.40 

I. 


A I-es  szánó  táblázat  az  iszapolás  eredményeit  tünteti  fel.  Az  1, 
2,  3a,  4,  5a.  és  Ga.  minták  0.005  n.  nátriumoxaláttal  készülték,  a 
3h.,  ób.  és  Gb.  minták  pedig  nátriummetaszilikáttal.  Az  5-ös  és  6-os 
mintáknál  a nátrium  metaszilikát  stabilizátor  adta  a jobb  ered- 
ményt a 3-as  mintánál  ellenben  az  oxalátos.  Az  5-ös  és  6-os  minták 
igen  hasonlítottak  egymáshoz.  Mindkettőt  a sok  durva  elegyrész 
jellemzi.  A durvább  elegyrész  nagyrésze  diliexaéderefe  kvarc  és 
kvarcosodott  kaolin,  a 6-os  mintánál  az  előbbi,  az  5.-nél  az  utóbbi 
jut  túlsúlyba.  Mindkét  mintánál  a 0,005 — 0,002  közötti  szemnagy- 
ság uralkodik,  innen  ered  a kaolin  porszerű  tapnitása.  Az  1-es  és 
4-es  minták  szintén  csaknem  teljesen  megegyeznek.  Jellemző  rájuk 
a durvább  részletek  (frakciók)  teljes  hiánya.  Szemnagyságuk,  fő- 
leg 0,02 — 0,01  mm,  ez  különösen  az  1-etsi  mintánál  feltűnő,  melynél 
75%  az  ilyen  nagyság.  Az  ásvány  szemcsék  közt  legtöbb  a kvarc,  sok 
szőriéit  pikkely  és  elég  sok  opak  érc  ismerhető  fel.  A szeriéit  külö- 
nösem a 4-es  mintánál  jut  túlsúlyba.  A 3-as  minta  hasonlít  az  előbbi 


194 


Kulhay  Gyula 


két  mintához,  de  szemcse  elosztása  egyenletesebb.  A durvább  frak- 
ció csaknem  teljesen  hiányzik,  de  nem  a középnagyság,  hanem  a leg- 
finomabb szemcsék  uralkodnak.  A 3-as  mintának  az  előbbiekkel 
szemben  inkább  a finom  szemcséjű  részek  uralkodnak,  ami  abban 
is  megnyilvánul,  hogy  ez  a kaolin  zsíros  tapintató,  szemben  az 
előző  minták  érdes  tapintásával.  Teljesen  elütő  ezen  mintáktól  a 2-es 


Fig.  38.  ábra.  A / 1,  2,  3a,  3b  és  4 számú  kaolin  minták  szemese  elosz- 
lása. Az  1,  2,  3a  és  4 szánni  minta  0.005  a.  nátrium  oxaláttal  a 3b  szá- 
mú minta  nátriummetaszilikáttal  készült.  — Vcrteilung  dér  Körner 
in  den  Kaolinprobcn  No.  1,  2,  3a,  3b  und  4.  Die  Proben  No.  1,  2,  3a 
und  4 wurden  mit  0.005  n.  Natriumoxalat,  No.  3b  mit  Natriummeta- 

silikat  bereitet. 

számú  minta.  Ebben  is  a finomabb  szemcsék  uralkodnak,  de  a dur- 
vább frakciók  is  jelentkeznek  4,18%  a 0,1  mm-töl  nagyobb  sze- 
mek, 16,82%  pedig  0,05 — 0,1  mm-ig  terjedő  szemcsék  aránya.  E két 
frakció  csaknem  teljesen  földpátokból  áll,  csupán  az  utóbbinál 
található  jelentékenyebb  mennyiségű  kvarc. 

A kaolinok  keletkezésére  vonatkozólag  azt  kell  kiemelnem, 
hogy  a hegységre  jellemző  dihexaéderes  kvarc,  mely  rombus,  vagy 
prizmás  alakú,  kissé  rózsaszínű,  légbuborékos  zárványokat  táv- 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


195 


lalmaz  csaknem  minden  kaolinban,  így  a Derekaszegi  bányáiban, 
a Kovászói  Nagy-kaolinbánjában,  a muzsaji  br.  Perényi-féle  és  u 
Sohwarc  Sánniel-féle  bányában  megtalálható  ugyan  olyan  arány- 
ban, mint  a kőzetben  (fi — 8 %)  (Lásd  5 sz.  minta,  ahol  a 0,1-  nőt 
nagyobb  szemek  7.99  és  10,10  % csaknem  teljesen  dihexaederes 
kvarcból  állanak.)  Ez  bizonyítja,  hogy  a kaolin  ezekből  a rioli- 
tokból  közveten  az  erupeiókat  követő  időben  forró  gőzök  és 


I’ig.  39.  ábra.  Az  1,  2,  3a,  3b  és  4 számú  kaolin  minták  szemcse  eloszlása. 
Az  1,  2,  3a  és  4 számú  minta  0.005  n.  natriumoxaláttal  a 3b  számú 
minta  nátriummetasziliká/ttal  készült.  — Verteilung  elér  Körner  in 
den  Kaolinproben  No.  1,  2,  3a,  3b  und  4.  Die  Proben  No.  1,  2,  3a  und 
4 wurden  mit  0,005  n.  Natriumoxalat,  No.  3b  mit  Natriummetasilikat 

bereitet. 


gázok  hatására  keletkezett.  Csak  a kaolinosodás  befejezésekor 
keletkeztek  azok  a kvarcát  (elérek,  melyek  a kaolin  tömzisöt  kü- 
lönösen a Beregi  Nagy  hegyen  járták  át.  Ezeknél  ugyanis  a kaolin 
szegélye  elkvarcosodott,  sőt  a kvareit  telérekben  is  találhatók  kao,- 
lin-gumók.  A kaolinnak  keletkezésekor  bomlottak  el  a helyenként 
jelenlévő  hipersztének  is.  A tridimit  berakodása  csak  ezután 
indul  meg,  mert  a tridimit  lemezek  olykor  az  elbomlott  hipersztén 
helyét  foglalják  el. 


196 


Kulhay  Gyula 


Dolgozatomat  befejezve  hálás  köszönetét  mondok  Dr.  Mau- 
r i t z Béla  e.  ny.  r.  tanár  úrnak,  aki  ezt  a számomra  kitűzte,  az 
elemzéseket  elkészíttette  s vizsgálataimat  figyelemmel  kísérte. 

Hálás  köszönetemet  fejezem  ki  Dr.  V e n d 1 Alá  d á r műegy. 
ny.  r.  tanár  úrnak,  aki  útbaigazításaival  segített  és  megengedte, 
hogy  intézetében  dolgozzak. 

Készült  a József  Nádor  Műszaki  és  Gazdaságtudományi  Egyetem 
Ásvány-  és  Földtani  Intézettében. 

Zusammenfassung . 

Das  ara  nordöstlichen  Rande  dér  ungarischen  Tiefebene  lie- 
gende  Beregszászéi’  Gebirge  besteht  aus  NW — SO-lich  ziehenden, 
vulkanisichen  Ivuppen,  dérén  böchsté  dér  „Beregi  Nagy  hegy“ 
(367  m)  ist. 

Das  Gebirge  ist  von  0.30 — 2 m máclitigem,  stark  durcligeiwa- 
sehenem  Löss  bedeckt.  Das  Gestein  des  Gebirges  ist  Rhyolith,  dér 
durcli  vulkanisohe  Naclnvirkungen  z.  T.  in  Kaolin  (Beregi  Nagy 
begy  und  Kovászó),  in  alunitisehen  Rhyolith,  (Beregi  Nagy  hegy 
und  Szöllőhegy  v.  Bene)  und  in  hydroquarzitischen  Rhyolith  (Nagy 
Sarok  hegy,  Beregi  Nagy  heigy  und  Szöllö  hegy  v.  Bene)  verwan- 
delt  wurde.  Geringere  Bedeutung  habén  die  an  einigen  Stellen  vor- 
kommenden  Opalisíerungen  (Hajós-Berg,  Lant-Berg). 

Die  Grundmasse  des  Rhyoliths  ist  ursprünglich  porzellanartig, 
bimssteinartig  mit  Spbárolithen  und  Axiolithen,  perlsteinartíg  niít 
Sphárolithen,  oder  glasartig  (Feehstein).  Die  beiden  ersten  sind 
sehr  verbreitet,  die  beiden  letzteren  mehr  untergeordnet.  Die  Ein- 
sprenglinge  dér  Grundmasse  sind:  Plagioklase  mit  Ab7í—  An24  bis 
Abnr, — An42  (Oligoklas  u.  Andesin),  dihexaederförmiger  Quarz  mit 
vielen  Glagieinschlüssen,  Biotit  und  Hypersthen,  von  denen  deT 
Biotit  nur  im  zentralen  Teil,  dér  Hypersthen  abeír  am  Rande  des 
Gebirges  vorkommt.  Das  Gestein  des  Gebirges  ist  alsó  Plagioklas 
Rhyolith,  welcher  sicdi  an  den  Ránden  den  Daziten  niihert. 


IRODALOM.  - SOHRTFTTrTM. 

1.  Földv  ári  Aladár:  Agvagok  iszapolása  ammóniumhidr- 

oxid-,  íiátriumoxalát-.  és  nátriummetaszilikát  oldatban.  Math. 
és  Term.-tud.  Értesítő  LTV.  K.  1936.  T.  Rész  p.  ‘221. 

2.  F r.  Hitler  v.  Hauer  u.  Férd.  F r.  v.  R re  h 1 h o f en:  Beiicht 

über  die  geologische  Gbersichts-Aufnalime  im  nordöstlichen  Uu- 
*>arn  áu  Smmner  16.8.  lalnb.  d.  k.  k.  Geol.  Heirhsanst.  B.  X. 
1859. 


A Beregszászi-hegység  eruptív  kőzetei 


197 


3.  ÍI  o r u s i 1 z ky  Henrik:  Löszterületek  Magyarországon.  Földt. 

Közi.  XXVÍII.  K.  1898. 

4.  Jaszovszky  Miklós:  Adatok  a magyarországi  rhyolithok  pet- 

rográphiá jához,  k ii 1 önös  tekintettel  irodalmunkra.  Budapest,  1923. 
Doktori  értekezés.  Kézirat. 

5.  K al  e c s i n s zk  y Sándor:  A magyar  korona  országainak  meg- 

vizsgált tűzálló  agyagai.  Budapest,  1905. 

(í.  K oic  h Antal:  A Zápszonyi  hegy  kőzetének  petrográfiai  vizsgá- 
lata. Földt.  Közi.  VT1T.  K.  1 878.  p.  236. 

7.  Maorit  z Béla:  A Mátra-hegység  eruptív  kőzetei.  Buda- 

pest, 1909.  Magy.  Tud.  Akadémia  kiadása. 

8.  Fér  d.  F r.  v.  R i e h t h o f e n u.  F r.  R i 1 1 e r v,  H a u e r:  L.  fent  2. 

9.  Férd.  F r.  v.  Rielithofen:  Studien  aus  den  ungarisch-siebeu- 

hiirgi  - eben  Traehitgebirgen.  Jalirb.  (i  k.  k.  GeoJ.  Reiehsanst.  B. 
XI.  1860. 

10.  S e h m i d t Sándor:  A muzsa.ii  wolnyn.  Természetrajzi  füzetek 

III.  I.  Rész.  1879. 

11.  G.  Stache:  Die  geologi.sehen  Verhöltnisse  dér  Umgebung 

von  LTngvár  in  Ungarn.  Jahrb.  d.  k.  k.  Geol.  Reiehsanst  B 

XXir.  1871. 

12.  Szabó  József:  Timsókő  és  timsógyártás  honunkban.  A 

magyarhoni  Földt.  Társulat  Munkálatai.  II.  K.  1863.  p.  21. 

13.  Szádé  ezky  Gyula:  A magyarországi  riolitokról.  Termé- 

szettudományi Közlöny  XXII.  K.  X.  Pótfüzet,  p.  71.  1890. 

14.  \ endl  Aladár:  Mtagyarországi  riolittipusok.  Budapest, 

1926.  Magy.  Tud.  Akadémia  kiadása. 

15.  \ endl  Mária:  A Tarpai-Nagy  hegy  hipei'iszténande^itia. 

Annales  Musei  Nationalis  Hungarici.  XXIII.  K.  1926.  p.  169. 

16.  Ven  dl  Miklós:  Kőzet-,  szén-  és  ércmegjhatározó  módsze- 

rek. Sopron.  1935. 

TÁBLÁM  AGYAR  AZAT.  — TAFELERKLARUNG. 

!.  Foljásor-an  elrendezett  kvisztallitok  az  üveges  alapanyagban.  |j  ni- 
kolok  alatt.  500X-°s  n.  Ardói  Falu-bánya  — Fiúidat  angeordnete 
Kristallite  in  dér  glasigen  Grundmasse.  Unt.  |j  N.  Lin.  Verg.  500. 
Falu-Grube  bei  Ardó. 

2.  Szferolitok  és  mikroszferolitos  alapanyag,  -j-  nikolok  alatt.  26Xn- 
Ardói  Falu-bánya.  — Sphárolithe  und  mikrospharolithische  Grund- 
masse. Unt.  + N.  Lin.  Verg.  26.  Falu-Grube  bei  Ardó. 

3.  Axiolit  és  földpát  beágyazások,  -f-  nikolok  alatt  26X  n.  Böndő  bá- 
nya. — Axiolitli  und  Feldspat-Einsprenglinge.  Unt.  + N.  Lin. 
Verg.  26. 

4.  Részlet  a Bei  égi  Nagy-hegyen  húzódó  kvarcát  telérek  szövetéből. 
A fehér  szilánkok  anyaga  kvarc,  a fekete  pontoké  hematit.  -|-  niko- 
lok alatt  60X  11  • — Detail  dér  Struktur  dér  am  Beyegi  Nagy-Berg 


198 


J.  Tomor-Thirring' 


ziehenden  Quarzil gangé.  Die  weissen  Splitter  bestehen  aus  Quarz, 
die  schwarzen  Punkte  aus  Hámatit.  Űrt.  + N.  Lin.  V e rg.  60. 

5.  Alunitos  riolit.  Az  alunit  a pórusok  falát  béleli  ki.  + nikolok  alatt 
60X‘°ö  H.  Derekaszegi  bánya.  — Alunitiscker  Rhyolith,  die  Wánde 
dér  Porén  mit  Alunit  ausgekleidet.  Unt.  +N.  Lin.  Verg.  60.  Gru- 
be  von  Derekaszeg. 

6.  Dihexaéderes  kvarc  üvegzárványokkal  és  elopálosodott  földpátok. 
Lanthegyi  bánya.  -(-  nikolok  alatt.  26X  n-  — Dihexaedrisoher 
Quarz  mit  Glaseinsehlüssen  und  opalisierten  Feldspaten  von  dér 
Grube  am  Lant-Berg.  Unt.  + N.  Lin.  Verg.  26. 


A CSESZXEKI  VONULAT  TEKTONIKAI  VISZONYAI. 

Irta:  Dr.  Thirring  János. 

DIE  TEKTONISCHEN  VERHÁLTNISSE  DES  GEBIRGSZU GES 

VON  CSESZNEK. 

Von:  Dr.  J.  Tomor-Thirring. 

Az  1935.  év  nyarán  végzett  geológiai  felvételezéseim  az  északi 
Bakonynak  Csesznek,  Magasszentkirály  és  Bakonyoszlop  közé 
eső  területeit  ölelték  fel.  Értekezésemben  először  az  északi  Bakony- 
ban végbement  hegyképző  folyamatot  vizsgálom,  különös  tekintet- 
tel azoknak  a cseszneki  vonulatra  való  vonatkozásaikra,  majd  a 
lehetőségig  időrendi  sorrendben  tárgyalom  a vonulatot  kialakító 
mozgásokat;  és  végül  azokat  a mozgásokat  igyekszem  kimutatni, 
amelyek  a már  kész  rögvonulatot  mai  megjelenésükbe  alakították. 
Az  északi  Bakonyban  kimutatható  legidősebb  mozgás,  amely  szá- 
razfölddé való  kiemelkedést  eredményezett  barréme  korú.  A Ba- 
konyra  jellemző  sakktáblaszerű,  össze- visszatörcdezettség  legna- 
gyobb részben  két  hegyképződési  fázisban  történt,  az  ausztriaiban 
és  a laramiaíban.  Az  első  a gosauban  ment  végbe,  a másik  pedig 
az  eocént  előzte  meg,  e kettő  azonban  i 1 1 nem  különíthető  el.  Az 
eocén  képződmények  lerakodását  követő  diszlokációk  mind  nagy- 
jából azutáu  már  a preformált  törésirányokat  követik,  azonban 
igen  nagy  jelentőségűek  a hegység  mai  arculatának  kialakításá- 
ban. A következőkben  részletesen  tárgyalom  a térképen  hangsúlyo- 
zott fővetődósi  rendszert  és  annak  keletkezését;  a peremmenti  tö- 
rés utáni  szétdarabolódást  és  a fővetővel  párhuzamosan  haladó 
árkos  leszakadásnak  keletkezését.  Majd  áttérek  a tulajdonképeni 
Várhegy  tönk  sorozat  genezisének  tárgyalására.  Nem  érdektelen, 
c rögvonulatnak  részletes  vizsgálásába  merülni,  mert  ez  is  — a 
( sesznek-Bakonyoszlop-i  tektonikus  eredésű  hegynek  együtt  kicsi- 
ben típusait  adják  az  északi  Bakonynak  minden  részén  meglévő 
eocén  utáni  kéregmozgásoknak.  Hatalmas  méretű  elmozdulásokról 
itt  nincsen  szó,  viszont  a poszteoeén  diszlokációk  minden  jellegze- 
tes fázisát  mintegy  összesiirítve  itt  megtaláljuk. 


Die  tektonischen  Verhiiltnisse  des  Gebirgszuges  von  Csősznek 


190 


A következőkben  részletesen  fejtegetem  a Várhegy  sorozat- 
nak, mint  kiemelkedett  horsztvohulatnak  keletkezését  és  azoknak, 
mint  a kiemelkedés  után  való  össze  vissza  töredezedését  és  egy- 
máshoz való  helyzetüknek  vízszintes  irányban  történő  elmozdulá- 
sát. 

Befejezésül  azon  kisebb  mérvű  kéregmozgásokat  részletezem, 
amelyek  területünket  teljesen  szétszabdalták  és  amelyeknek  a mai 
arculat  köszönhető. 

Területemen  kimutatott  főbb  poszteocén  mozgásféleségek  a 
peremmenti  törések,  horsztok  kiemelkedése,  lépcsős  leszakadása, 
felboltozódások,  pikkelyeződések,  besiippedés.  idegen  rögöknek  tá- 
volról való  vízszintes  irányban  történő  elmozdulása,  stb. 

Mindezen  megfigyelések  a mellékelt  eredeti  térképen  és  raj- 
zokon is  hangsúlyozva  vannak.  Piszlokái  iós  irányokat  csak  bizto- 
san kimutatható  esetekben  rajzoltam  be,  irányukat  azonban  az  ért- 
hetőség kedvéért  némel>  esetben  a kisebb  görbületek  elhagyásá- 
val hangsúlyoztam. 

# * # 


Meine  im  Sommer  1935  durehgeführten  geologisehen  Aufnah- 
men  umfassten  das  zwischen  den  Ortschaften  Csesznek,  Magyar- 
szentkirály und  Bakonyoszlop  gelegene  Gebiet  des  nördlichen  Ba- 
kony-Gebirges.  Bei  dér  Aufnahme  desselben  fesselte  in  erster  Li- 
nie  dér  ausserordentlich  interessante  tektonische  Bau  meine  Auf- 
merksamkeit,  die  bereits  vöm  Herrn  o.  ö.  Prof.  Dr.  Roth  von  Te- 
legd  auf  dieses  Thema  gelenkt  wurde,  wofiir  ieh  ihm  auch  an 
dieser  Stelle  meinen  aufrichtigsten  Dank  ausspreehe. 

Die  Sommer  vor  1935  verbrachte  ich  mit  dér  Fntersucliung 
dér  vöm  oben  erwahnten  Gebiet  S-lieh  und  SO-lich  gelegenen  Ge- 
gend,  dérén  analógé  stratigrapliische  Verhaltnisse  weitere  diesbe- 
ziigliche  Fntersuchungen  überfliissig  maehten. 

Die  alteste  am  Aufbau  des  in  dér  beiliegenden  Karte  darge- 
stellten  Gebietes  beteiligte  Bildung  ist  dér  das  triassische  Funda- 
ment  des  Gebirges  darstellen.de  Dolomit,  resp.  grösstenteils  Dach- 
steinkalk.  Ersterer  ist  dér  typische,  sog.  Hauptdolomit  des  Nori- 
kums.  Er  ist  ziemlieh  arm  an  Yersteinerungen  und  lieferte  gele- 
gentlieh  meiner  Aufnahmen  Diploporen  und  mehrere  Exemplare 
von  Amauropsis  papodensis  Kitti.  Dér  konkordant  auf  dem  Do- 
lomit lagernde  Dachsteinkalk  ist  bereits  reicher  an  Versteinerun- 
gen.  Dié  haufigsten  Arten  sind: 

Megalodus  complanatus  Guemb.,  Megolodus  guembeli 
S t op  p.  var.  segestana  D i S t e f.,  Megalodus  kutassyi  T o m o r, 
Megalodus  complanatus  var.  inflata  Tömör,  Megalodus  compla- 
natus var.  dudarensis  Tömör,  Megalodus  complanatus  Guemb. 
var .Italica,  Di  S t e t.,  Megalodus  nov.  sp.,  Megalodus  hoernesi 
var.  elongata  Frech.,  Megalodus  cf.  triqueter  műt.,  Neritaria  sp. 
Auf  dem  Dachsteinkalk  lágert  diskordant  dér  eozáne  Haupt- 


200 


J.  Tomor-Thirring 


nummulinonkalk,  dosson  bezeichnendste  Vorstoinorungen  in  dic- 
sem Gebiet  die  folgendcn  sind: 

Foraminifcra: 

Opercidina  ammonea  Leym.,  Alveolinn  sp.,  Iiotalia  sp.,  Denla- 
iium  aciciila  ü e s h.,  Nummulhta  millecaput  B n n b Num 
midiim  millecaput  var.  dufrenoy,  Nummulina  perforata  M t f., 
Nummidina  striata  B o u b.,  Nummulina  cf.  subplanulata  Huntk.. 
Orthophragmiv a pratii  INI  i c h e 1 i n. 

Echiuoidea: 

Amblipygus  dilatatus  Ágas  s.,  Echinolampas  suessi  Laubo. 
Echinolampas  sp.,  Schizaster  anibulacrum  Agass.,  Schizaster 
rimosus  Agass.,  Schizaster  pappi  Tömör,  Schizaster  archiaci 
C o 1 1.,  Schizaster  vicinális  Agass.,  Schizaster  lóri  öli  P á v„ 
Schizaster  sp.,  Conoclypevs  conoideus  Agass.,  Lciopneustes  anti- 
quus  C o 1 1.,  Macropneustcs  deshayesi  A g a s s. 

Lamellibranchiata: 

Spondylus  nili  0 p p.  Spondylus  cf.  buchi  P h i 1.,  Spondylus 
sp.,  Cardita  cf.  perezi,  Cardita  cf.  meyer-eymari  0 p p.,  Crassatell a 
sp.,  Ostrca  gigantea,  Ostrea  sp.,  Vulsclla  sp.,  Lima  sp. 

. Gastropoda: 

Naiica  cf.  c epacea  La  m.,  Notica  sp.,  Xatica  cf.  debilis  Op  p., 
Natica  (Euspira)  cf.  lyonsi  Opp.,  Cerithium  cf.  giganteum,  Ceri 
ihium  sp.,  Velates  schrnideliana  Lám.,  Volutilithes  sp. 

Pisces: 

Oxyrrhina  xyphodon  Agass.,  Isurus  cf.  elegáns. 

Vöm  toktonischen  Gosichtspunkt  kommen  .iiingere  Bildungcn 
auf  dicsőm  Góbid  nichl  in  Betracht.  Dió  von  einer  machtigon 
Lössdeckc  üborlagerten  jüngston  tertiáron  Ablagerungcn  orfiil- 
lon  die  tiof  liogenden  oingesnnkenon  Toilo  dós  Gebietes,  nehmen 
alsó  an  dón  das  Gebirge  ausgostaltenden  toktonischen  Bo 
vogungon  nicht  Toil,  resp.  spielen  bői  dór  Bestimmung  dós  Alters 
dicsér  Bewcgungon  keine  Rolle. 

In  moinom  Aufsatz  will  ich  zuerst  die  im  N-licbon  Bakony- 
Gobirgo  (M-folgbm  orogoiun  Prozosso  untorsnehon,  mit  besonderer 
Riicksicht  auf  ihro  Einwirkung  auf  dón  Csesznekor  Zug,  daun 
bosprc*che  ich  in  möglichst  chronologischer  Kcihenfolge  die  dón 
Zug  ausgestaltonden  Bowogu rigón  und  sucíie  schliesslich  jeoe  B(>- 
wegungen  naohzuweisen.  denen  dór  Schollenzug  seine  heutigo 


Die  tektonischon  Verhiiltnisse  des  Gebirgszuges  von  Csesznek  201 


Fönn  verdankt.  Prof.  K.  Rotli  v.  T o 1 o g d stellte  lest,  (láss  die 
im  X-lichen  Bakony  nachwcisbare  til teste  Bowogung,  dió  zűr  Ent- 
stehung  oincs  Festlandes  fiihrte,  auf  das  Barrőme  ont  falit.  I a e- 
«er  weist  auch  am  Endo  dér  Trias  erfolgte  Hebungen  nach,  im- 
merhin  kann  os  festgestellt  wordon,  dass  die  bedeutsamston  Be- 
wegungon  zűr  Zeit  dér  Kroide  stattfanden.  Dió  gebirgsbildenden 
beiden  Hauptphasen,  die  zwisohen  das  Eozan  und  die  untoro  Ivroide 
entfallen,  können  als  mit  dón  dió  Alpen  ausgestaltonden  oroge- 
íu'u  Bewogungen  zeitlioh  iibereiustiinmendo  synorogono  Bowogun- 
gon  anfgefasst  wcrden. 

Dió  fii r das  X-licho  Bakon y-Gobirge  bezeichnende,  schaohbrett- 
fönnige  Zorstiiokolung  orfolgto  grösstentoils  in  zwoi  gobirgsbil 
denden  Phasen:  in  dór  Alist risebon  und  in  dér  Laramischen.  Dió 
ersto  spilte  síeli  im  Gosau  ab,  dió  z\v(*ite  knapp  vor  doni  Fozán. 
Es  vorsteht  síeli  \on  selbst,  dass  ausser  den  wichtigsten  Disloka- 
tionspbason  aneh  sjiator  noth  Bowogungon  stattfanden,  diósé  be- 
folgton  jedoch  beroits  die  priiformiorten  Richtungon  und  orreieh- 
ten  nie  das  Mass  dér  den  lieutigen  Charaktcr  des  Gebirges  ausge- 
staltenden  laramisohen-  und  Pragosau-Bewegungen. 

Auch  hior  gilt  das  selion  liingst  bekannto  Gosetz  dér  Tektonik, 
wonach  die  Erdoborflacho  ilir  houtigos  Antlitz  mehreron  auf  ein- 
ando.  folgonden  gebirgsbildenden  Phasen  verdankt  (Stíllé). 

Die  laramischen  und  Pragosau-Bewegungen  lásson  sich  im 
Bakony-Gebirge  nicht  unterscheiden.  Es  kann  liloss  festgestellt 
wordon,  dass  in  dér  Krcideperiode  liings  gowaltiger  Brnchlinion 
ganze  Gebirgszügo  in  dér  Tiefe  versünkön  und  als  toktonische 
Gogenflügel  dér  Bruehlinien  Triasschollen  emporgehobon  wurden. 
(Taegor).  Als  soleher  tektoniseher  Gegonflügol  kann  dér  S-liehe 
Teil  moines  Gobietos  anfgefasst  wordon,  das  den  Rand  einor  Hocli- 
ebono  darstellt,  woboi  die  im  Liegendon  dór  letzteren  auftauchendo 
Triasmasse  als  Gogenflügel  dureh  Vrorwerfungen  vöm  Bodajk — 
Rá  tóté  r Haupttriaszug  losgerissen  wurde. 

Auf  das  in  diesel-  Weise  práformierte  und  schon  in  grössere- 
kleinero  Sohollon  zerstiickelle  Grundgebirge  transgredierto  dana 
das  eoziine  Meer.  Die  auf  dió  Ablagerung  dór  eozanen  Bildungen 
folgonden  Dislokationen  orientievten  sich  im  allgemeinon  nach  den 
Hauptbewegungsrichtungen,  die  vöm  Morei  Bruch  ausgehend,  im 
ganzen  X-lichen  Bakony-Gobirgo  nahezu  identisch  sind.  Die  Be- 
wegungen,  die  beroits  auch  die  Áblagcrungen  des  eozanen  Meeres 
betrafen,  können  am  zweckmassigsten  kurz  als  posteozáne  Bewe- 
gungen  bezeichnet  werden.  An  den  meisten  Stellen  lasst  es  sich 
namlich  nicht  leststellen,  in  welchcm  Absehnitt  des  Jungtertiars 
die  Dislokationen  eingetreten  sind.  Es  sind  zivar  analóg  gebaiRo 
Gebiete  bekannt,  wo  die  posteozanen  Bewogungen  auch  den  auf 
das  Eozán  gelagerten  Schotter  betrafen,  leiden  ist  aber  das  Altér 
des  letzteren  nicht  sicher  festgestellt,  so  dass  auch  diese  Bewegun- 


202 


J.  Tomor-Thirring 


Ken  nur  ohne  genauero  Angabe  (les  Horizontes  in  das  Mioziin  ge- 
stellt  werdcn  korínon. 

Solehe  miozane  V erwerfungen  konnto  ich  in  einer  friiheren 
Abhandlnng  ans  dér  SSO-lich  von  nnserem  Gcbiet  gelegenen  Ge- 
gend  von  Dudar  nachweisen,  wo  die  Depression  von  Dudar — Csc- 
ióny — Jásd — Bakonynána  z.  T.  die  Folge  einer  miozánen  Senlcung 
darstellt. 

Die  Intensitát  dér  lerztgenannten  Bewegungen  wird  am  be- 
stén dureh  die  Feststellung  Prof.  K.  Iíoth’s  v.  Tel  égd  gekenn- 
zeichnet,  dér  aus  dér  Anordnung  dér  infraoligozünen  Denudations- 
relikte  darauf  scdiliesst,  dass  die  dureh  die  Kretazeischen  gebirgs- 
bildenden  Bewegungen  zustande  gebrachte  Tektonik  naeb  dér  Ab- 
lagerung  dér  alttertiaren  Bildungen  zwar  eine  weitere  Entwick- 
lung,  jedoch  keine  wesentliche  Ánderung  mchr  erfubr.  Die  eozanen 
Bildungen  erlitten  schon  keine  so  grossen  Dislokationen,  wie  die 
mesozoische  Schiehtenserie  gelegentlieh  dér  grossziigigen  Ver- 
schiebungen  und  Sehuppenbildungen  in  dér  Kreideperiode. 

Die  erwáhten  konsequenten  Dislokationsrichtungen  bestiin- 
men  aueh  die  morphologische  Einheitlicbkeit  des  N-lichen  Bakony- 
Gebirges.  Die  dureh  sog.  Hautverwerfungsrichtungen  praformier- 
ten  parallelen  Taler,  Grate  und  Abrasionshochebcnen  pragen  ih- 
ren  Charakter  dem  Antlitz  des  Gebirges  auf.  Dasselbe  gilt  aueh 
l‘ür  die  Beeken,  die  sowohl  bei  jenem  von  Csetény-  .lásd — Bakony- 
nána, wie  aueh  bei  jenem  von  Zire  mit  dem  permischen 
Grundgebirge  liings  Verwerfungslinien  in  Beriihrang  treten.  Di  >- 
se  Haupt verwerfungslinien  fallen  im  kartierten  Gebiel  umso  mehr 
auf,  da  dietertiíiren  Fleeke  von  den  liings  dieser  Linien  emporragen- 
den  Horsten  dureh  die  Erosion  abgetragen  wurden,  dem  gegenüber 
aber  — wie  dics  weiter  untén  noch  ausführlich  gezeigt  werden 
soll  — die  verháltnismassig  tiefer  gesunkenen  Schiebten  bessev 
verschont  blieben,  so,  dass  die  typischcsten  Beispielc  dér  jungter- 
tiaren  Krustenbevegungei.,  besonders  aber  dér  horizontúién  Ver- 
schiebungen  an  diesen  Stelbn  beobachtet  werden  können. 

Auf  dér  beigefügten  geologisehen  Karte  fii  1 1 1 auf  den  ersten 
Bliek  dér  enge  Zusammenhang  zwisehen  den  morphologisehen 
Verhaltnissen  und  dér  Tektonik  des  Gebietes  auf.  Die  am  W-li- 
ehen,  besonders  aber  am  S-liehen  Teil  desselben  dahin  zielienden 
Gebirgsblöeke  sind  dureh  einen  in  fást  konsequenter  Biehtung 
verlaufenden,  gewaltigen  Bruch  abgeschnitten  und  bilden  den  S- 
liehen  Rund  des  Grabens  von  Bakonyszentkirály — Magyarszentki- 
rály — Csesznek — Bakonyoszlop. 

Die  dureh  den  Iiandbrueh  gleiehsam  abgesehnittenen  Gebirgs 
blöcke  sind:  im  W die  gewaltige  Daehsteinkalkmasse  des  örök- 
Berges,  gégén  SO  fortschreitend  dér  ebenfalls  aus  Dachsteinkalk 
bestehende,  437  m liolio  Stumpf  des  Várbiikk  Horgos,  die  ostwiirts 
abfallende,  eozane  Kalkstoinplatte  des  Kopasz-  und  mit  dem- 


Pie  tektonischen  Verhiiltnisse  des  Gebirgszuges  von  Csesznek  203 

selben  zusammenhiingenden  Magos-Berges,  in  dérén  Liegen- 
dem,  dér  norische  Dolomit  anzutreffen  ist.  Die  Richtug 
(iieses  grosszügigtn  Randbruehes  ist  im  grossen  ganzen  SO — 
XW,  sie  stimmt  alsó  mit  dér  t’iir  das  Bakony-Gebirge  bezeichnen- 
den  sog.  Hauptverwerfungslinie  iiberein. 

Die  einst  zusammenhangende  Kalkplatte  wurde  béréi ts 
durch  die  kretazeisclie  Orogenese  zerstückelt,  so  dass  die  erwahn- 
te,  von  SO  gégén  NW  gerichtete  randliehe  Hauptverwerfungsrich- 
tung  bereits  vorhanden  gewesen  sein  dürfte,  als  dieser  Teil  des 
Bakony-Gebirges  durch  die  maríné  eozane  Transgression  überflu- 
tet  wurde.  ín  dér  Kreideperiode  zerbrach  langs  gewaltiger  Bruch- 
linien  die  zusammenhangende  Triaskalkplatte,  dérén  ciné  Haupt- 
masse  auch  heute  den  Zug  von  Bodajk — Rátát  darstellt.  Langs 
dicsér  Hauptverwerfungslinien  versanken  Gebirgsmassen  in  dér 
Tiefe  und  als  Gegenflügel  wurde  auch  unser  oben  erwáhnter  Tri- 
aszug  emporgehoben. 

Zu  Beginn  des  Tertiárs  dürfte  auf  unserem  Gebiet  eine  ziem- 
liche  Ruhe  geherrscht  babén.  Di(*  Zeit  grosszügiger  Bewegungen 
l'olgte  nach  dér  Transgresion  des  Eozáns,  vermutlich  im  Mio- 
zán.  Hierbei  gelangte  die  erwahnte  randliehe  Hauptverwerfungs- 
richtung  zűr  endgültigen  Ausbildung,  da  die  durch  die  kretazei- 
"■che  Orogenese  praformierten  SO — NW-lichen  Hauptverwerfungs- 
nnien  auch  in  dicsem  Gebiet  erst*  durch  die  posteozanen  Bewe- 
gungen ausgestaltet  wurden.  Diese  Kichtung  ist  auch  hier  mit 
geringer  Abweichung  SO — NW-lich.  Sic  schneidet  in  gerader  Li- 
nie  die  Örök-  und  Várbükk-Berge,  dann  mit  einer  geringen  Wen- 
dung  nach  OSO  den  Kopasz-Hügel  dér  sog.  Sürii-Gebirgsgruppe, 
die  Höhe  322  m und  den  Magos-Berg  ab.  Diese  Verwerfung  "zieht 
— obzwar  dics  aus  den  morphologischen  Vcrháltnissen  nicht  er- 
sichtíich  ist  — weiter  und  bildet  den  Rand  des  Beckeus  von  Du 
dar — Csetény — Jásd — Bakonynána,  wie  ich  das  in  einem  meiner 
ül  térén  Aufsátze  nachweisen  konnte. 

Die  Ausbildung  des  den  Südrand  des  Gebietes  darstellenden 
íriaszugs  war  abtr  mit  dicsem  SO — NW-lichen  Bruch  noch  bei 
weitem  nicht  abgeschlossen.  Gleichzeitig  mit  dér  randlicheu  Ver 
werfung  wurde  dér  Zug  auch  in  NO — SW-lieher  Richtung  trans- 
versal  zerstückelt,  was  sich  am  Raud  des  Örök-Berges,  an  beidet 
Seiten  des  Várbükk  und  in  dér  den  Ostrand  dér  Siirü-Gebirgs- 
gruppe  bildenden  Verwerfung  des  Magos-Berges  offenbart.  Den 
\ organg  muss  mán  sich  — wie  ich  spiiter  ausführen  und  nach- 
veisen  will  — in  dér  Weise  vorstellen,  dass  dér  zwischen  dér  Örök- 
und Várbtikk-Bergen  verlaufende  Bruch  und  dér  andere  randliehe 
Bruch  des  Várbükk-Berges  etc.  mit  ihren  stufenweisen  Abbriichen, 
Grabenverwerfungen  hervorgerufen  habén.  Diese  parallelen  tektoni- 
sehen  Graben  wurden  dann  durch  die  oberfláchliche  Erosion  ver- 
tieft  und  nach  den  alluvialen  Ablagerungeu  durch  das  Geschiebe 
von  Baclien  erfiillt.  Ein  derartiger  tektonisch  vorgebildeter  Gra- 


204 


J.  Tomor-Thirring 


ben  ist  aueh  das  Tál  des  zwischen  den  Örök-  und  Várbükk-Bergen 
fliessenden  Aranyos-Baehes.  Die  Querbriiche  verlaufen  — wie  dies 
auch  au  1'  dér  Karié  auffállt  — beinahe  parallel.  Dieser  Richtung 
parallel  verlauft  aucli  die  Verwcrfung  des  Magos-Berges,  die  ich 
schon  vor  liingerer  Zeit  bekannt  maehte  und  die  den  anderen 
Rand  des  erwahnten  Kohlenbeckens  bildend,  beinahe  bis  zűr  Orí- 
schaft  Nagyesztergár  zieht. 

Zum  Beweis  des  in  dér  Einleitung  bereits  hervorgehobenen 
Emstandes,  dass  an  den  verháltnismassig  tiefer  liegenden  Trias- 
schollen  die  Reste  des  transgressiv  aufgelagerten  Eozáns  erhalten 
blieben,  muss  ich  es  hier  erwáhnen,  dass  die  nahezu  500  m errei- 
ehendo  Hőbe  des  Örök-Berges  OSO-wiirts  bestandig  abnimmt,  dér 
Várbükk-Berg  nur  mehr  437  in  hocli  ist  und  auf  demselben  das 
Eozan  felüt,  das  triassische  Liegende  des  Kopasz-H ügels  und  Ma- 
gas-Berges  deni  gcgeniiber  ca.  280  in  hoch  liegt  und  auf  demsel- 
ben dér  Hauptnummulinenkaik  in  einer  Machtigkeit  von  iiber  10) 
m erhalten  blieb,  was  jedoeli  nieht  die  wirkliche  Machtigkeit  dér 
eozanen  Bildungen  dér  Gebirgsgruppe  bedeutet,  sondern  eine 
Kolge  des  im  N-lichen  Bakony  haufigen  schuppigen  Baues  ist. 
Die  im  grossen  ganzen  NO-wiirts  einfallenden  Schiehten  des  Ko- 
pasz-Hiigels  wurden  durch  den  vöm  S wirkenden  Druck  wie  Kis 
schollen  übereinander  gestaut,  wodurch  dicse  betrachtliche,  100 
m übersteigende  Machtigkeit  zu standé  kain.  Dies  lásst  sich  aucli 
dadurch  nacliweisen,  dass  mán  am  abschüssigen  Weg  des  NW- 
lichen  Randes  vöm  Kopasz-Hügel  iiber  eine  geraume  Strecke  bis 
ins  Tál  hinunter  auf  ein  und  derselben,  durch  Verst.einei  ungen  ge- 
kennzcichneten  ISchicht  schreitet. 

Ein  Bliek  auf  die  beiliegende  Karte  zeigt  deutlicli,  dass  dev 
am  Rand  dér  Örök-  und  Várbükk-Berge  und  des  Kopasz-Hügels 
dahinziende  Brucli  den  Rand  des  Grabens  von  Magyarszent- 
király— Bakonyoszlop  nieht  durch  einfachen  Abbrueh,  sondern 
durch  cinen  Staffelbruch  zustandebrachte.  Die  Spuren  dieser  tek- 
tonischen  'Treppe  gelangen  auch  in  den  morphologischen  Details, 
besonders  in  den  Ablagerungen  dér  Bache  und  Adern  deutlicli 
zum  Ausdruck.  Es  geniigt  den  Lauf  des  kleinen  Baches  vöm  Kő- 
mosó-Tal  oder  die  Richtung  dér  mit  alluvialen  Ablagerungen  er 
füllten  Vertiefungen  zu  verfolgen,  die  sánitlicli  nahezu  parallel 
mit  dér  Hauptbruchrichtung  und  demnach  auch  mit  dem  Rand 
des  Gebirges  verlaufen.  Dér  Graben  erreicht  seine  grösste  Tiefe 
in  dem  mit  Runktcn  bezeichneten  Abschnitten,  wo  er  gegenwartig 
von  dem  zwischen  Oszlop  und  Bakonyszentkirály  fliessenden  Bach 
miit  alluvialcm  Geschicbe  ausgefüllt  wird. 

Dér  Abstand  zwischen  den  Hőben  dér  den  Rand  des  Grabens 
bildenden  Berge  und  dem  Bódén  des  Grabens  ist  betrachtlich.  Es 
geniigt,  die  nahezu  500  m erreichende  Hőbe  des  Örök-Berges  mit 
dem  bei  217  ni  liegenden  Beden  des  llaches,  oder  die  437  m des  Vér- 
bükk Bcrges  mit  dem  230  m-Niveau  des  gcgeniiber  liegenden  Bach- 


Die  tektonischen  Yerhiillnisse  dós  Gobírgszuees  von  Csesznek  205 


bettes  zu  vergliechen.  SO  warts  fortsehreitend  wird  dieser  Ni  veau- 
untersehied  iminer  gerínger.  Immorhin  ist  dieso  Vorwerfung  nocli 
ansehnlich,  wenn  maii  in  Betracht  zieht,  dass  dér  Graben  mit 
jungtertiüren  Schichten  aufgeschiittet  ist,  zwisehen  doni  Örök- 
Berg  und  dér  verworfenen,  in  dió  Tiofo  gosunkenen  Daehstcin- 
kalkniasso  alsó  oine  betraehtlielie  Sprungliüho  bestcht. 

Ebenso,  wie  die  Triasmasse  dós  Kopasz-Horgos  durch  dón 
Randbrueh  noeh  nicdit  vollstandig  ansgostaltet  war,  wurde  dér 
staffelige  Bau  dós  Grabens  nocli  durch  parallelé  Tiilor  tektonischen 
l'rsprungea  woiter  zorrisson.  Diós  alles  kommt  in  dón  Ablagerungs- 
stollen  dós  Geschiobes  dór  Biicho  deutlich  zum  Ausdruck. 

Hionnit  sind  wir  zum  interessantesten  Problom  unsores  Gebie- 
les:  zűr  Frage  dér  Entstehung  dós  Sehollonzugos  von  Csoszm*k 


Fig.  40.  ábra.  Tektonische  Linien  dós  Schollenzuges  von  Csesznek. 

Links  unton:  Prolii  des  Durehbruches  vöm  Arauyos-Tal. 

angelangt.  Auf  dér  Karte  ist  dieser  Schollenzug  durch  kleine 
Kinge  bezeielinet,  woraus  es  ersichtlich  ist,  dass  eigentlieh  sechs 
derartige  Schollon  vorhanden  sind:  die  erste  ist  die  Höhe  324  m 
gegeniiber  doni  Varbiikk-Berg  (1.),  die  zweite  dér  Festangsborg 
von  Csesznek  (11),  dann  folgen  zwei  Höhen  in  einer  Linie  (ITl-V) 
mit  dér  zwisehen  den  beiden  sozusagen  herausgeglittenen  mittle- 
ren  Scholle  (IV),  Die  letzte  ist  die  SO-wárts,  dem  Magos-Berg  ge- 
geniiber  liegende  Höhe  322  m mit  ihrem  Fortsatz  (\  I). 

Es  ist  uicht  oninteressant,  die  Genese  dieses  Zuges  zu  erfor- 
schen,  weil  dieser  samt  den  tektonischen  entstaudenen  Bergen  von 
Csesznek-  Bakonyoszlop  iin  ldeinon  jNTasssíab  den  Tvpus  dér  in  allé  í 
Teilen  des  X-lichen  Bakony-Gebirgos  konstatierbaren  posteozanen 
Krustenbewegungen  darstellt  Es  ist  hier  keine  Kodé  von  gígan- 
tischen  Dislokationen,  hingegen  sind  die  samtliehen  bezeichnenden 
Phasen  dér  posteozanen  Bewegungen  hier  gewissermassen  kon- 
zentriert  anzutreffen.  Fin  besonderes  Geprage  verleiht  dem  Őrt 
Csesznek  und  seiner  Fmgebung  dér  Schollenzug,  dér  aus  dóm 
flachen  Gelande  des  Gebietes  gleiclisam  emporwachst.  Dér  Festungs- 


206 


J.  Tomor-Thirring 


berg  und  die  Scholle  Xo.  T.  sind  von  dér  Dachsteinkalkscholle 
des  Várbükk  dureh  ciné  ansehnliehe  VerGefung  getronni  ui'.d  im 
X von  dér  erwáhnten  Ebene  umschlossen.  Dasselbe  gilt  auch  be- 
züglich  dér  Sehollen  Xo.  III,  IV  und  V.  die  gleichfalls  als  Horste 
scharf  aus  ihrer  Umgebung  hervortreten.  Verbindet  mán  die 
Sehollen  in  Gedanken,  erhalt  mán  eine  mit  dér  Richtung  des 
Hauptrandbruches  parallelé  Ketté. 

Es  versteht  sich  von  seibsí,  das  die  Entstehung  dieses  Horst- 
Zuges  nieht  auf  rein  lokálé  Dislokationen  zurückgeführt  werden 
kann.  Diese  scharf  emporragenden  Horste  des  Gebirgsrandes  fügén 
sich  vielmehr  organisch  in  die  Tektonik  des  ganzen  X-lichen  Ba- 
kony hiúéin  und  ihre  Entstehung  hangt  notwendiger  Weise  mit 
dér  Ausgestaltung  des  ganzen  Gebirges  zusammen.  Die  Erfor- 
schung  dér  letzten  Ursaehen  würde  aber  zu  veit  lithren,  so  dass 
ich  bei  dieser  Gelegenheit  bloss  die  an  Őrt  und  Stelle  zu  beobach- 
tenden  Dislokationen  berücksichtige. 

Es  erleidet  keinen  Zweifel,  dass  mán  es  liier  mit  einer  Kette 
von  Sehollen  zu  tun  hat,  dérén  einzelne  Glieder  naeh  ihrer  He- 
bung  zertríimmert  und  gegeneinander  sogar  verschoben  vurden. 
Dass  mán  hier  tatsaclilich  emem  gehobenen  Horstzug  gegeniiber- 
steht,  ist  aus  den  eozaneu  Hauptnummuliuenkalk-R'sten  -rsieht- 
lich,  die  das  triassische  Liegende  mantelartig  omhiiilen,  von  deu 
höher  gelegenen,  gelegentlieh  des  randlichen  Abbruches  an  dér 
Stelle  verbliebenen  Sehollen,  z.  B.  vöm  Várbükk  dureh  die  Erosion 
abgetragen  wurden,  an  den  versunkenen  und  erst  spater  vieder 
tmporgehobenen  Sehollen  hingegen  elhalton  blieben.  Hierfiir 
spricht  auch  die  Verteilung  dér  eozanen  Flecke. 

Das  charakteristischeste  Glied  des  Zuges  ist  in  dieser  Hin- 
sicht  zweifelsohne  die  Scholle  Xo.  VT,  dérén  Bau  auch  die  Entste- 
hung dér  übrigen  beleuehtet.  Wie  bereits  erwahnt,  ist  es  ein  dem 
Kopasz-Hügel  gegeniibersteliender,  sehroff  emiiorragender  Horst, 
dessen  Bau  bequem  zu  beobachten  ist,  da  dér  Berg  dureh  zwei 
iibereinander  gelegenc  Steinbriiehe  beinahe  in  seiner  ganzen  Höhe 
aufgesehlossen  wurde.  Es  ist  ein  wahrhaftiges  Schulbeispiel  eines 
aus  dér  Tiefe  emporgetauchten  Dolomithorstes,  dér  den  transgres- 
siv  dariiber  gelagerten  Hauptnummulinenkalk  diapirartig  empor- 
wölbte,  so  dass  dér  plastischere  eoziine  Kaik  den  vollstiindig  zer 
trümmerten  Dolomit  mantelartig  mnEüllt.  SelBstverstandlich 
vurde  auch  dér  eoziine  Kaik  dureh  den  enormen  Druck  stark  me- 
iamorphosiert,  so  ilass  seine  Versteincrungen  mit  Ausnahme  einl- 
ger  Xummulinen  fást  vollstiindig  anfgeriebcn  wurden.  das  Ge- 
steinsmaterial  selbst  aber  eine  Umkristallisierung  erlitt  Es  kann 
auf  den  ersten  Blick  mit  dem  Dachstcinkalk  verwechselt  werden, 
umso  mehr,  da  es,  wie  dér  letztere,  dureh  das  liings  dér  Spriinge 
ausgeschiedene  Eisenhydroxyd  rőt  gefiirbt  wurde. 

Ganz  analógé  Falle  stel  len  auch  dér  Festungsberg  von  Csesz- 
nek und  seine  Xachbaren  dar,  mit  dem  einzigen  Fnterschicd,  dass 


Dic  tektonischen  Verhiiltnisso  des  Gebirgszuges  von  Csesznek 


207 


liier  das  Fundament  vöm  Dachsteinkalk  gebildet  und  dér  Bau  dór 
Schollen  infoige  dér  starkeren  Zertrüminerung  nooh  komplizierter 
wurde.  Dór  Fcstungsberg  ist  dureh  eine  N — S-liche  Verwerfung 
ontzweigeschnitten,  wobei  dió  Hiill'to,  auf  dér  dic  Ruine  steht,  re- 
latív höher  gohoben  wurde.  Bosondere  Beachtung  verdienen  dór 
S-liche  und  W-liche  Abschnitt.  Auf  dóm  Dachsteinkalk  blieb  dér 
darüborgolagerte  oozáno  Kaik  elhalton,  dér  a bér  am  S-und  W- 
lichen  Tcil  dós  Berges  vöm  Dachsteinkalk  buchstablich  herab- 
rutschto.  Őst-  und  nordw  árts  wurde  dics  dureh  je  eine  Verwer- 
fung verhindert,  die  dórt  dón  Berg  scharf  absehnitten.  Die  Har- 
nische  dér  Oleitflachen  und  am  S-lichcn  Fuss  des  Berges  die  ab- 
gerutschten  eoziinen  M ásson  sind  gut  zu  beobaehten. 


Auch  am  Gipfel  dér  Höhe  Xo.  I.  ist  Eozán  anzutreffou.  Statt 
dem  Abrutsehen  desselben  am  Rand  erfolgte  hier  eine  weitere 
Hobung  dér  Dachsteinkalkscholle,  die  spater  in  dór  Elitté  einbrach. 
Hieraus  ergab  sieh  die  synklinalenartige  Vortiefung,  in  dér  dér 
eozane  Kaik  liegt. 

Die  mantelförmige  Lagerung  des  Eozans  auf  dem  Dachstein- 
kalk ist  auch  an  den  iibrigen  Gliedern  des  Zuges  zu  beobaehten, 
besonders  am  Berg  Xo.  III.  Dér  Bau  von  Xo.  IV  und  V ist  zwei- 
felsohne  ahnlieh,  doch  ist  hier  das  Liegende  nicht  aufgesehlossen. 

Die  Theorie  dér  Hebung  des  Schollenzuges  wird  auch  dureh 
die  Tatsacne  befürwortet,  dass  die  einzelnen  Schollen  auch  in  Bc- 
zug  auf  einander  vertikale  Dislokationen  erlitten  habén.  Als  Zei- 
ohen  hierfür  kann  die  am  Fuss  dér  Burgruine  dahinziehendo,  un- 
gefahr  X" — S-liche  Verwerfung,  sowie  die  Hobung  dér  Seholle  No 


208 


J.  Toinor-Thirríng 


i.  langs  dér  Dislokationslinie  des  Kőmosó-Tales  betrachtet  werden. 

Nachdem  es  nnnmehr  erwiesen  ist,  dass  die  Sehollen  tatsách- 
lieh  gehoben  wurden,  bleibt  nocli  die  Frage  zu  beantworten,  was 
die  l rsaehe  dér  Hebung  gewesen  sóin  dürfte.  Wie  bereits  erwáhnt, 
will  ich  bei  dér  Erklárung  nicht  allzn  weit  greifen,  sondern  nui* 
raeine  lokálén  Beobachtungen  mitteilen.  Die  U rsaehe  ist  ebendort 
zu  suehen,  \vo  wii  die  Erklárung  dér  Hebung  des  Gegenflügels 
vöm  Bodajk — Rátóter  Hauptzug  gefunden  habén.  Audi  in  diesein 
Fali  versenkte  dér  miozane  Randbruch  Gebirgsmassen  in  die  Tie- 
l'e.  Da  die  Verwerfnngsflachen  nicht  regelmássig,  Aertikal  sincl, 
entstand  offenbar  eine  Stauung,  dureh  welche  die  Emporprossung 
idnes  relatív  kleineren  Zuges  aus  dér  Tiefe  bewirkt  wurde.  Mit 
anderen  Worten  kaim  alsó  dér  Zug  von  Csesznek  mit  dér  grössten 
Wabrscheinlichkeit  als  dér  tektonische  Gegenfliigel  von  langs  Ver- 
werfungen  in  die  Tiefe  versunkenen  Massen  betrachtet  werden. 


Ich  habé  in  dér  Einleitung  betont,  dass  ich  die  Phasen  dér 
Bewegungen  möglicbst  in  chronologischer  Reihenfolge  behandein 
möchte.  Dem  entsprechcnd  gebe  ich  min  auf  die  nach  dér  Hebung 
stattgefundenen  Dislokationen  über.  Es  versteht  sich  von  selbst, 
dass  die  strenge  Zeitfolgc  dér  letzteren  nicht  ganz  genau  festge- 
stellt  werden  kann,  da  ja  die  Zerstiickelung  des  Zuges,  die  hori- 
zontale  Verschiebung  dér  einzelncn  Schollen  gégén  einander,  so- 
wie  die  Zertrünimcrung  des  infoige  dér  Hebung  des  triassischen 
Liegenden  empovgewölbten  eoziinen  Mantels,  das  Zcrre issen  des- 
selben  in  prismatische  rI'eile  und  die  horizontúié  Dislokation  odor 


Fig.  42.  ábra.  Verwerfung  im  Aranyos-Tal. 


Die  tektonischen  Verh.iltnisse  (les  Gobirgszuges  von  Csesznek 


209 


Seliuppenbildung  dér  letzleren  nach  dér  Hebung  des  Zuges  wahr- 
seheinlich  gleichzeitig  oder  innerhalb  eines  engen  Zeitraumes  er- 
lolgt  sein  diirften. 

Vor  nllem  ist  das  Zerreissen  (ler  Schollen  in  horizontaler 
Richtung  zu  ^esprechen.  Nach  Prof.  K.  Roth  v.  Tel  égd  besit- 
zen  dicse  Bcwegungen  im  N-lichen  Bakony  eine  sehr  grosse  Bedeu- 
tung.  An  nianchen  Stelleu  wurden  Schollen  aus  Entfernungen  von 
-I — 5 km  nőben  ganz  ahweichende  Gesteine  verschobon.  Beispielo 
siud  dureh  die  Mitteilungen  des  erwáhuten  Antors  aus  dér  Gégéiül 
von  Eplény  reichíich  bekannt  gewordcn.  Derartige  horizontale 
Yerschiebungen  konnten  — zwar  in  kleincrem  Massstab  — aucli 
atif  meinem  Gebiet  nachgewicsen  werden. 

In  horizontaler  Richtung  wurden  dér  Festungsberg  und  die 
Sehol  le  No  III  von  einander  versehoben,  sonst  wáre  die  eigentiím- 
liche  Berührung  zwisehen  dér  gehobenen  Daehsteinscholle  des 
Festungsberges  und  deni  unmittelbar  neben  dieselbe  gelangten 
eoziinen  Hauptnummulinenkalk  unverstándlich.  Am  Nordrand  des 
Festunsberges  liisst  sich  eine  entsehiedene  Yerwerfung  nachweisen, 
das  den  Gipfel  des  Berges  bedeckende  Eoziin  stimmt  petrogra- 
pliiseh  vollkommen  mit  deni  Eozan  dér  Scholle  Xo.  III  überein, 
iiberdies  ist  aucli  die  Lagerung  dér  Schichten  an  beiden  Stellen 
identiseh.  Xeben  deni  von  Csesznek  kommenden  Weg  tritt  jedocli 
dér  Dachsteinkalk  iiber  eine  geraume  Strec-ke  mit  dem  Eozan  dér 
benachbarten  Seholle  in  Beriihrung,  was  bei  den  herrschenden 
Lagerungsverháltnissen  nur  ducii  die  Annahme  einer  tektonischen 
Grenze  verstandlich  ist. 

Horizontal  gegeneinander  vurden  aucli  die  Schollen  Xo.  IV 
und  V versehoben,  was  sich  besonders  in  dér  petrographisenen 
ÜbereTnstimmung  und  in  den  Dislokationsriehtungen  offenliart, 
welehe  die  Scholle  Xo.  IV  vielfach  durchkieuzen  und  unter  denen 
deutliche  Gleitl'laehen  nacligewiesen  werden  können,  langs  derer 
einzelne  Teile  dér  Scholle  aucli  spáter  noch  in  denselben  Richtuii- 
gen  weiterbewegt  wurden,  in  denen  sie  aus  ihrer  urspriinglichen 
Lage  neben  dér  Höhe  333  m versehoben  wurden. 

Dér  Vollstandigkeit  zuliebe  sind  noch  die  an  dér  Ostecke  des 
Yárbükk-Berges  befindlichen  2 — 2 Yorkommnisse  des  Eozans  zu 
erwahnen,  die  in  analógéi-  \Yeise  in  ihre  gegenwartige  Lage  ge- 
langten. Avie  die  oben  besprochenen  Schollen,  obzwar  sie  dem  An- 
scheine  nach  die  Relikte  eines  Staffelbruches  darstelfen.  Gégén 
die  letztere  Deutung  spricht  dér  Umstand,  dass  dér  Dachsteinkalk 
: n beiden  Stellen  hoch,  das  denselben  überlagernde  Eozan  liinge- 
gen  viel  niedriger  liegt  und  verhaltnismássig  steil,  unter  40 — 45° 
einfallt.  Auch  diese  cozanen  Flecke  rutschten  nach  dér  Hebung 
vöm  Dachsteinkalk  herab,  in  áhnlieher  \Yeise,  wie  das  bei  den 
Schollen  des  Festungsberges  unzweifelhaft  festgestellt  werden 
konnte. 

Dureh  die  skizzierten  Dislokationen  wurde  die  Ausgestaltung 


210 


J.  Tomor-Thirring 


dér  Glieder  des  Zuges  von  Csesznek  in  grossen  Zugén  vollbracht. 
Es  bliebe  noeh  die  Besprechang  jener  Bewegungen  übvig,  die  das 
lieutige  Antlitz  dér  Schollen  modeJlierten.  Diese  können  nicht  in 
eine  besondere  Fhase  gestelll  werden.  Sic  diirften  zeitlicli  mit  deu 
vorhin  besprochenen  Dislokationen  zusammenf allén.  Immerhin  ist 
es  niclit  uninteressant,  dieselben  ins  Auge  zu  fassen?  da  aueh  dies<‘ 
geringfügigeren  horizontalen  Verschiebungen  zűr  posteozánen 
Zertrümmerung  des  Gebirges  beitrugen  und  aueh  die  grossen  Be- 
wegungen erklaren  lielfen. 

Die  eoziine  Masse  dér  vöm  Festungsberg  W-lieli  gelegenen  Hó- 
lie  No.  I ist  dureh  die  nicht  bedeekten  Teile  des  buehstáblich  syn- 
klinal  eingebrochenen  Daehsteinkalkes  umschlossen  lm  Auf- 
schluss  neben  elem  Brunnen  ist  dér  Uachsteinkalk  und  iiber  diesem 
das  Eozan  sichtbar.  Zwischen  den  beiden  Bildungen  liegt  eine 
15 — 20  cm  máehtige,  rote  Tonschieht  als  Zeiehen  dafiir,  dass  in 
diesem  Teil  des  Bakony-Gebirges  eine  Festlandperiode  auf  die  Re- 
gression  des  Triasmeeres  folgte.  Die  Zwisehenlage  entspricht  einer 
mylonitartigen  Reibungsbrekzie,  die  dureh  rőten  Tón  zu  einer  fást 
marmorartigen  Masse  verzementiert  wurde.  Trotz  dem  identischen 
Einfallen  dér  beiden  Gesteine  spricht  die  Anwesenheit  dieser  Brek- 
zie  f ür  die  Annahme  eines  tektonisehen  Kontaktes  zwischen  den 
selben. 

Dér  IJrsprung'  dér  synklinalenartigen  Vertiefung  ist  zweifel- 
liaft.  Nach  dér  Hebung  der  Seholle  könnte  zwar  das  Liegende 
trogartig  einsinken,  docli  ist  es  in  Anbetraeht  der  auf  die  andere 
Seite  des  Berges  miindenden  Höhlen  nicht  ausgeschlossen.  dass 
mán  hier  eingestürzten  Höhlen  gegeniibersteht,  was  in  dieser  Ge- 
gend  eine  haufige  Erscheinung  ist.  Der  eoziine  Kaik  wurdo  nach- 
triiglieh  zertrümmert,  er  ist  von  grossen  Gleitflachen  vielfach 
(lurchsetzt,  dérén  Richtung  hier  vorwiegend  eine  0 — W-liche  ist. 
Die  durchschnittlich  unter  24"  gégén  S einfallenden  Scliichten 
rutschten  sogar  aueh  liings  NW — SO-licher  Flachen  in  horizontú - 
ler  Richtung  weiter.  Zu  erwahnen  sind  aueh  noeh  die  vertikalen 
Dislokationen,  die  zűr  Ausgestaltung  des  hiesigen  Abschnittes  vöm 
Kőmosó-Tal  beitrugen.  Thre  Richtung  ist  hauptsaehlich  N-  S. 

Beide  Teile  des  der  Seholle  No  lí  (Festungsberg),  sowohl  der 
höher  gehobeno  Dachsteinkalk,  wie  aueh  der  vöm  Eozan  bedeckte 
Teil  sind  von  Gleitflachen  vielfach  durchsetzt.  Die  Grenze  gégén 
das  Kőmosó-Tal  ist  keine  eínfache  Verwcrfung,  sondern  eine  Wech- 
selfoge  von  annaln  rnd  N — S-  und  NW-  SO-liehen  vertikalen  Brii- 
chen.  Sogar  diese  sind  nicht  vöm  Tíipfel  des  Berges  bis  zűr  Tal- 
sohle  einheitlich,  sondern  habén  den  Berg  von  der  benaehbarten 
Seholle  staffelweise  losgei issen.  Das  den  Gipfel  des  Berges  bilden- 
de  Eozan  rutsehte  gelegentlich  der  Rebung  der  O-lichen  Dachstein- 
seholle  am  Grat  gégén  W ab,  wobei  die  eozanen  Tafeln  nach  der 
Art  von  Dachziegeln  schuppenförmig  übereinandor  gesehoben 
wurden. 


l)ie  tektonischen  Verháltnísse  des 


Gebírgszuges  von  Csesznek 


211 


Weiter  siidwárts  sind  a in  Daclisteinkalk  gégén  S gei’ichtete, 
abgerundete  Gieit  fláchen  nnzutreffen,  an  dérén  steiler  Oberflache 
die  eozane  Decke  in  die  Tiefe  hinabrutschte,  was  au  eh  durch  die 
Anwesenheit  eines  grossen  eozánen  Fleekes  am  Südfuss  des  Ber- 
ges  bewiesen  vird.  Es  braucht  kaum  erwáhnt  zu  werden,  dass  so- 
\vohl  dér  Daclisteinkalk,  wie  auch  das  Eozán  metamorphosiert,  na- 
mentlich  liings  dér  Harnische  umkristullisiert  wurden,  so  dass  im 
letzteren  nur  wenige  Nnmmulinen  anzutreffen  sind.  /u  Füssen 
dér  Hűi  ne  ist  auch  dér  Daclisteinkalk  von  Gleitfláchen  durchsetzl 
und  liings  dieser  vorwicgend  NW — SO-lichen,  meist  parallelen  Fla- 
oben  erfolgten  kleinere-grössere  Verschliebungen  in  liorizontaler 
Richtung.  Die  Fláchen  schliessen  hier  mit  dér  Horizontalen  V in- 
kein von  durchsehnittlich  30°  cin.  Ilire  Anwesenheit  bekriiftigt 
das  Vorhandensein  dér  auch  in  dér  Karte  veranschaulichten,  von 
NW  gégén  SO  gerichteten,  horizontalen  Verschiebungsfláche,  liings 
welcher  dér  Dachsteinkalk  des  Festungsberges  in  eine  gleichsain 
tlexurenartige  Beriihrung  mit  dér  Scholle  No.  III  tritt. 

Die  Dühe  No.  Ili  bcsteht  iihnlich,  wie  No.  il  mis  zwei  Teilen: 
mis  einer  mit  Eozan  iiberdeckten  und  einer  Dachstein-Scholle 
die  sicli  liings  einer  Verwerfung  bér  illíren.  An  dér  Berührungs- 
slelle  sind  die  Schichtfláchen  vielfach  zerklüítet.  Vertikale  Flii- 
chen  gehen  nádi  N in  N-warts  einfallende  iiber,  gégén  S vor- 
schreitend  trifft  mán  liings  dér  Verwerfung  S-,  dann  SW-warts 
einfallende  Schiehten  an.  Die  Schichtfláchen  sind  zugleich  Gleit- 
fláchen,  an  denen  urspriinglich  höher  gelagene  Schiehten  zu  Füs- 
sen des  Berges  hinabrutschten. 

Dér  in  dér  Náhe  des  Kontaktes  mit  dem  Festungsberg  be- 
findliche  grosse  Steinbrueh  gestattet  ebenfalls  einen  Einblick  in 
die  zerkliiftete,  von  Gleitfláchen  durchsetzte  Struktur  des  eoziincn 
Kalkes.  Oberhaib  des  Steinbruches  fallen  die  íáchichten  unter  ca. 
50°  gégén  NNW  ein,  resp.  es  erfolgte  das  Abgleiteu  dér  Schiehten 
liings  dieser  Fláchen.  Auch  dieser  Umstand  weist  darauf  hin,  dass 
dieser  Teil  urspriinglich  zum  Festungsberg  geliörte.  Die  Richtung 
dér  horizontalen  Verschiebungen  ist  hier  im  grossen  gauzen  O — \V 
und  N — S.  Diesen  Fláchen  entspreehend  wurde  die  eozane  Decke 
in  Prismen  zergliedert,  die  in  horizontaler  Richtung  verschoben 
wurden,  was  auch  in  den  glánzend  polierten  Harnisehen  und 
Gleitfurchen  zum  Ausdruck  gelangt. 

Dér  Dachsteinkalkmasse  d(>s  Berges  No.  Ili  gegenüber  liegt 
die  Höhe  No.  IV,  dérén  SO-licher  Teil  durch  eine  scharfe,  gerade 
Verwerfung  begrenzt  ist,  was  auf  den  ersten  Blick  auffállt,  da 
hier  die  eozánen  Kalktafeln  an  einer  geraden  Linie  plötzlich  en- 
digen  und  v^on  dér  Lössdecke  abgelöst  werden.  Im  Steinbrueh  des 
Berges  sind  annáhernd  gégén  S einfallende  Gleitfláchen  anzu- 
treffen, die  gleichfalls  von  cinem  ganzen  Netz  von  Verschiebungs- 
fláchen  dürchsetzt  sind.  Am  auffálligsten  sind  die  0 — W-lichen. 
vertikalen  Fláchen,  die  den  Berg  parallel  zerschnitten  und  bis 


212 


J.  Tomor-Thirring 


zum  Fuss  desselben  verfolgt  werden  können.  Zwei  von  diesen 
Flachen  sebnitten  ein  20  m breites,  eozanes  Kalkprisma  vöm  Berg 
heraus,  das  dann  annáhernd  horizontal  verschoben  wurde.  Aussor 
diesen  Hauptversehiebungsflachen  sind  aueh  noch  zahlreiehe  kiéi  - 
nere  anzutreffen.  Es  ist  ínteressant,  das  dér  Harnisch  hier  stellen- 
weise  durch  eine  4 — 5 cm  machiige  Kalzitschicht  überzogen  ist. 

Dér  Berg  No.  V zeigt  keine  von  den  bisher  bes'prochenen  ab 
weichenden  interessanteren  körmén,  so  dass  ich  zűr  Beschreibung 
des  letzten  Berges  No.  VI  iibergehcn  kann.  Den  Kern  desselben 
bildet  eine  gehobene  Dolomitscholle,  die  die  urspriinglieh  horizon- 
tal  gelagerten  eozanen  Schiehten  domartig  emporwölbte.  Dér 
grösste  Teil  des  Nummulinenkalkes  rutschte  auch  hier  vöm  geho- 
benen  Liegenden  zu  den  Füssen  des  Berges  herab  und  die  grossen 
Aufschlüsse  lassen  es  gut  beobachten,  dass  dér  ])lastischere  eoz&ne 
Kaik  vöm  grossen  Dinek  síellemveise  durch  und  durch  gefaltet 
wurde  (Siehe  beiliegende  Skizze).  Derartige  kleine  Faltén  sind  be- 
sonders  in  dem  am  Gipfel  des  Berges  bet'indlichen  Aufschluss 
sichtbar.  (Siehe  FTg.  2.) 

Wahrend  die  plastischeren  eozanen  Tafeln  dem  Druclc  mehr 
odor  weniger  nachgaben.  wurde  dér  spröde  Dolomit  zu  femem 
(hús  zerdrückt,  dér  von  den  Einwohnern  abgebaut  wird.  Ausser- 
dem,  dass  dér  Dolomit  emporgewölbt  wurde,  zerbrach  dér  den 
Dolomit  umhiiliende  Diapyrmantel  aueh  noch  in  Prismen.  u.  zw. 
nach  annahernd  parallelen  Flachen,  dérén  Harnische  sich  bis  zum 
Fuss  des  Berges  verfolgen  lassen.  Ilire  Bichtung  ist  im  grossen, 
ganzen  N — S und  0 — W.  Beim  ersten  Steinbruch  lassen  sich  haupt- 
sachlich  drei  derartige  Prismen  in  dér  Breite  von  1.0,  4.5  und  5.2 
rn  nachweisen.  Aus  den  deutlichcn  Gleitfurchen  liisst  es  sich  auch 
l'eststellen,  dass  die  Verschiebung  hauptsáchlich  in  0 — W-licher 
Richtung  eri'olgte.  Auf  senkrecht  hierzu  erfolgte,  geringfiigigere 
horizontale  Dislokationen  weisen  N — S-liche  Fnrclien  hin. 

• * <i 

Hiermit  bin  ich  am  Schlus-;  meiner  Beobachtungen  iilier  die 
rkektonik  u.  Ausgestaltung  des  Zuges  von  Csesznek— Bakon yoszlop 
angolaiig!.  Ich  betone  wiederholt,  dass  in  dicsér  Gegend  des  N- 
lichen  Bakony-Gebirges  die  v>*rschiedenen  Formcn  dér  bezeich- 
nendsten  posteozánen  Krusten-Bcwegungen  auf  kleinen  Iíaum 
konzentriert  zu  beobachten  sind.  Dcnn  trotzdem  die  Hauptrich- 
tungen  dér  Dislokation  bereits  in  dér  Kreideperiode  praformiert 
wurden,  verdankt  das  Gebiet  sóin  heutiges  Antlitz  jcdenfalls  den 
posteoziinen  Bewegungen. 

Die  in  dér  Kreideperiode  emporgchobenen  Triasmassen  wur- 
den durch  dit1  Ablagerungcn  des  eozanen  Meeres  iiberdeckt  und 
die  so  entstandene,  zusammcnhhngendc  Tafel  wurdb  dnnn  durch 
das  posteozane  Bruchsystem  zerriss<m.  Die  Haupttypen  dieser  Bo- 
vvegungen  sind  auf  unserem  Gebiet  randliche  Briiehc,  TTebungen 


Die  tektonischen  Verhaltnisse  tlrs  Gebirgszuges  von  Csesznek 


213 


von  Horsten,  Staffelbriiche,  Aufwölbung,  Schuppeubildung,  Ein- 
senkungen,  horizontale  Verschiebung  fremder  Schollen  auf  grosso 
Entfernungen,  sonstige  kleinerc  und  grössere  horizontale  Dislo- 
kationen  etc. 

Die  Richtungen  dér  Dislokationen  sind  — gleb-hgültig,  oh 
maii  die  Randbriiche,  odor  die  kleinsten  horizontalen  Verselne  - 
bungen  betrachtet  — bestándig.  All  diese  Beobachtungen  sind 
auch  auf  dér  Karte  hervorgehoben.  Éingezeichnet  wurden  nur 
sicher  nachweisbare  Dislokationsrichtungen,  dérén  Verlauf  ieh  je- 
doch  dér  bcsseren  Verstandlichkeit  zuliebe  in  manchen  Fiillen 
durch  das  Weglassen  kleinerer  Kriimmungen  botonte. 

PLEISZTOCÉN  STKUKTURTALAJOK  AZ  ALFÖLDI  ÉS  BÉCSI 

MEDENCÉKBEN. 

Irta:  Dr.  Szádeczky-Kardoss  Elemér*. 

PLEISTOZANE  STRUKTUR BÓDÉN B 1 LD U NG  IN  I)EN  UNGA- 
RISCHEN  TIEFEBFNEN  UND  IM  WIENER  BECKEN. 

Von:  Dr.  E.  v.  Szádeczky- Kardosa. 

lm  Folgenden  werden  einige  Daten  bezüglich  dér  Erklarung 
und  dér  Verbreitung  dér  fallungsúln  liehen,  oft  als  .saekig"  be- 
zeichneten  Lagerungsart  junger  schottriger  Ablagerungen  in  den 
ungarischen  Tiefebenen  und  im  Wiener  IVcken  angefiihrt. 

„Saekige  Lagerung“  nenuen  mehrere  Autoren  verschiedene 
Erscheinnngen.  Hier  sollen  nur  gewisse  Arten  dér  saekigen  Lage- 
rung  besprochen  werden,  die  folgenderweise  zu  kennzeichncn  sind. 

Im  Hangenden  .iuuger  Schotterkomplexe  sind  faltungsáhnli 
ebe  Bildungen  zu  erkennen,  wobei  die  „Falten“  oft  von  unregei- 
mássiger  Gestalt  sind  und  zmveileii  Kráuselung  zeigen.  Ihre  Brei- 
’.e:  „Wellenlange“  betragt  gewöhnlich  1 — 5 m.  Nach  liisherigeu 
Beobachtungen  kann  die  maximale  vertikale  Hnhe  dieser  Bildun- 
gen mit  3 — 4 n.  angenommen  werden.  Die  .Amplitúdó"  dér  Faltén 
bleibt  natürlicli  unter  dieser  Grenze.  Die  Intensitat  dér  Schichten- 


Bemutatta  szerzel  távoiiétében  dr.  P a p p Ferenc  elsőtitkár, 
a Magyarhoni  Földtani  Társulat  1936.  évi  május  hó  6-án  tartott  szak- 
ülésén. 

Dr.  Kéz  Andor  egyet.  m.  tanár  úrnak  a strukturtalajoknak 
eme  feltételezett  előfordulásaival  szemben  felszólalásában  kifejtett 
aggodalmait,  minthogy  azok  félreértésen  alapultak,  sikerült  eloszlatni. 
\ onatkozó  eszmecserénk  közlésétől  közös  megegyezés  alapján  eltekin- 
tünk, A szerző- 


214 


E.  v.  Szádeczky-Kardoss 


störung  wachst  nach  oben.  Dió  Lángsachson  dér  Gerölle  sind  pa- 
rallel dér  Faltén  und  Krausen  goordnet.  Da  die  „Fingéi"  dér  Fal- 
tén oft  wagreeht  stehen,  können  die  Gerölle  auch  lotrecht  aufge- 
richtet  stehen.  Bei  dieseni  Typ  dór  Sohichtenstörungen  ist  auch 
ciné  starke  Sortierung  nach  Korngrössen  wali rzunehmer.,  Es  ist 
oft  ein  breiter,  feinkörniger,  tonigsandiger  Kern  zu  unterschei- 
den,  welcher  durch  einen  schmalen  schottrigen  Giirtel  von  untén 
und  von  dér  Sc-ite  uui gébén  wird.  Zuweilen  kaim  die  Mitte  dós 
feinkörnigen  Koins  selbst  schottrig  sein.  Dér  schottrige  Gürlel  ver- 
schmalert  sich  olt  nach  oben  und  lnldet  Aufbrucl  c.  (Fig.  43.)  Kin 
andermal  scheinen  d a gégén  die  Schotterstreifen  von  oben  oingo 


Fig.  43.  ábra.  Aufschluss  bei  Újlak,  Kom.  Vas.  (Schiehtenstörung 

Typ.  I.) 

faltét  zu  sóin  und  sind  nach  untén  gespitzt  (Fig.  4b).  lm  erste.'* 
balle  künn  die  Schichtenstöriing  mit  eiuor  umgekehrtcn  Zykloide, 
im  zweiten  Falle  mit  eincr  aufrecht  stehenden  verglichen  werden. 
Alldiose  Forrnen  mit  starker  Sortierung  und  unrcgelmassigor 
Kráuselung  werden  in  dér  Folgo  als  Schichtstörungen  ersten  Typs 
bezeichnet. 

Mit  dieser  Art  von  Schiehtc-nstörungen  stehen  wahrseheinlich 
solcbo  Forrnen  in  genetischer  Venvandtschaft,  bei  denon  das 
Schotterlager  sanft  gewellte  Faltén  bildet.  (Fig.  44)  Bei  dicsem 
Typ  ist  ciné  Sortierung  nach  Korngrössen  bei  dór  Hildung  dér 
Schichtstörung  nicht  wahrzunebmen.  Dió  Falton  sind  regelmassi- 
ger  und  zeigen  keine  Kráuselung.  Dicse  Form  wird  Schichtstörung 
zweiten  Typs  genannt.  Auf  eine  Verwandtschalt  mi*  dóm  ersteu 
Typ  kann  mán  aus  dem  Umstand  folgern.  dass  dics  auch  eine 
Obcrl'lachcncrscheinung  .jungor  scliotlrigcr  A blagorungon  ist,  und 
nach  den  bisherigen  Beobacht ungen  auch  ráumlich  mit  doni  ersteu 
Typ  verknüpft  vorkommt 

Bei  beiden  Typcn,  a bér  besonders  stark  beim  ersteu  ist  ge- 


Pleistoziine  Strukturbodeubildung 


215 


wöhnlich  auch  eme  auifallende  Buntfarbigkeit  zu  beouachten,  wel- 
clie  geAvöhnlieh  mit  Koriig  rössen  ve  ránderungen  einhergeht:  toni- 
go  Partién  sind  nieisl  griinlich,  schottrigo  meist  gelblich  odor 
rötlich. 

Dió  Doutung  solelier  Sohichtonstöruugen  bat  schon  viele  Fór 
sohor  besehaftigt.  Sió  wurden  als  ausgefiillte  und  (lurcli  Feitou- 
d.ruck  wieder  gesp<‘i*rto  Erosionsiinnen  (Lit.  -I.  5.  otc.),  dureh  Ab- 
krioelion  tm  sanfton  Hangon  (5,  7,  9)  dureh  Quellung  toniger  Lie- 
gendsebiebton  (Lörenthoy,  siehe  in  Lit  22.),  duoeh  Scitendruek 
dós  Flusseises  (19.  S.  105.),  dureh  Auskolkung  und  Einsenkung  an 
dór  Scito  treibendor  Kistelein  (22),  dureh  tektonisehe  Kriifte  (25). 
und  sugár  als  piimare  moranenartige  Bildungen,  usw.  gedeutet. 
Einigo  diesel*  ErkUirung.sversuehe  können  fül*  gewisso  Falle  juii- 
ger  Sehiehtenstörungen  als  richtig  anerkannt  werden.  Aber  speziell 
l'iir  die  oboa  bosohriebenen  Erscheinungen  kom.le  „bisher  oine  in 
jedor  Boziehung  einwadfreie  Erkliirug  noch  nicht  gegoben  werden4’ 
(Bit.  22.),  v io  diós  eben  jiingst  ausgesprochen  wurdo. 


Fig.  44.  «ibra.  AuFseliluss  bei  (Jyőrszabadhegy  (Seliiohtenstürulig 

Typ.  II.) 


Ich  hatte  diese  Erscheinungen  beroits  in  einer  im  Jahre  1935 
i rschienenen  Aibeit  ( Li t.  26,  S.  124 — 125.)  als  Struktur-  (Bvodel-)bo- 
donbildung  bedeutet.  Bevor  wir  dió  nahero  Begründung  diesel*  Auf- 
fassimg  beginnen,  möchte  ich  zuerst  die  bisher  bekannt  gev.orde- 
nen  Yorkoramnisst  soleher  Bildungen  beschreiben. 

Dió  besproehene  Erscheinung  war  bei  uns  in  typischer  Form 
lmuptsaehlieh  aus  dér  Vmgebung  von  Budapest  bekannt.  Dér  óbo- 
ré diluviale  Sehotterhorizont  dér  Pestszentlörincer  Schottergrubo 
bildet  ihv  allbekanntestes,  schönstes  Yorkommnis.  Hior  ívurde  die 
Erscheinung  schon  dureh  Tnkey  und  Halaváts  besehrieben 
(Lit.  9 und  7 ).  lm  Bach**  von  Schafarzilc  und  A.  V e n d 1 
iiber  geologische  Exkursionen  in  dér  Umgebung  von  Budapest 
(Lit.  22.  S,  122 — 124  und  158 — 159.)  werden  noch  von  folgendon  Or- 


216 


E.  v.  Szádeczky-Kardoss 


len  áhnliche  Schotterschichtenstörungen  erwahnt:  Örley-sche  Zie- 
íí*  lei  bei  Rákos,  Cinkota  (Obeipleistozan!),  Csömör,  in  dér  Umge- 
bung  von  Pusztaszentmíhály,  Zieg'elei  von  Gnbaes.  (Diese  Vor- 
.kommnisse  sind  uuter  Nummer  1 auf  dér  Karié  zusammengefasst.1 

Dieselbe  Erscheinnng  ist  auch  in  den  jungen  Schottern  des 
Wiener  Beckens  bekannt.*  Die  levantinischen  Schotter  des  Wiener 
Laarberges  in  einer  Hőbe  v.  230 — 250  ni  ii.  d.  M.  bilden  vielleicht 
das  langstbekannte  Beispiel  solcher  Schichtenstörungen  in  den 
üonaubeeken.  (Nr.  2 auf  dér  Karte).  Diese  wnrden  sclion  im  Jahre 
1872  dureh  F u c h s beschrieben  (Lit.  5.,  siehe  auch  Tát.  23.)**.  In 
seiner  diesbezügiichen  Abhandlung  haíte  Fuclis  viele  Beispielev. 
Schichtenstörungen  dér  Tertiarablagerungen  des  Wiener  Beckens 
besprochen  und  in  vorziiglichen  Abbildungen  dargestellt,  welche 
aber  grösstenteils  nicht  mit  dér  hier  besprochenen  Erscheinung 
identifiziert  werden  können. 

NO-lich  von  Wien,  in  dér  Umgebung  yon  Gerasdorf,  Dcutsch- 
ivagram  und  Untergánsenidorf  wurden  von  A.  Fenek  (Literatur 
19,  S.  105.)  Schichtenstörungen  in  diluvialen  Donauschottern  be- 
schrieben, die  auf  Grund  seiner  Beschreibung  hieher  zu  gehören 
scheinen.  (Nr.  3 auf  dér  Karte).  Áhnliche  Erscheinungen  werden 
auch  von  S t i n y siidwestlich  von  Wien  aus  dem  pliozanen  Braun- 
schotter  des  Reisenbergcr  Zerselberges  und  aus  den  Ablágerungeu 
dér  grossen  Schottergrube  von  G rámái neusiedl  (182  m ii.  M.  Nr. 
4 auf  dér  Karte)  erwahnt  (Lit.  25.).  Dér  pliozane  Braunschotter 
lágert,  hier  auf  cinem  ITnionen-führenden  tonig-sandigen  Schich- 
tenkomplex. 

In  dér  Kleinen  Ungarischen  Tiefebene  und  in  angrenzenden 
Gebieten  des  Wiener  Beckens  konnte  ich  wahrend  dér  letzten  Jali- 
re  viele  heue  Vorkommnisse  dicsér  Schichtenstörungen  beobach- 
ten,  undzwar  sowohl  auf  den  altén  Schotterablagerungen  dér  Do- 
nau,  wie  auch  auf  denjenigen  des  liaab-Gyöngyös-Répce  Ikva-Sy- 
stems.  lm  folgenden  werden  diese  Vorkommnisse  kurz  beschrieben. 

Am  Westsanm  dér  Kleinen  I ng.  Tiefebene,  im  levantinischen 


* Bemerkung  bei  dér  Korrektül-:  Mit  Freude  hatte  ich  anlasslich 
des  im  September  d.  J.  in  Wien  abgehaltenen  ITT.  Internationalen 
Quartar-Kongresses  erfahren,  dass  neuestens  auch  österreichische 
Fachgenossen  beziiglich  solcher  Bildungen  zu  iihnlicher  Auffassung- 
gelangten.  So  hal  Herr  Chefgeologe  Götziuger,  Prasident  des 
Kougresses  z.  B.  nuhrerorts  am  Wagram,  so  bei  Stammersdorf  Bro- 
del-(Struktur-)bodenbildunff  erwahnt  und  im  Fiihrer  dér  Exkursionen 
beschrieben. 

**  Bemerkung  bei  dér  Korrekt ur:  Börzeit  sebemen  diese  von 

Fuclis  und  S c h a f f e r beschriebeneii  und  dargestelllen  Schichteu- 
störuiigeii  nirgends  mehr  anfgesehlossen  zu  seiu,  wie  ich  aulüsslioh 
des  Quartiirkongresses  erfuhr. 


Pleistoziine  Strukturbodenbildung 


217 


Schotter  dér  Donaa,  1 km  A A II Hcli  von  U'eiden  ( Védeny ),  alsó 
a n f dér  Parndorfer  Heide.  in  einer  Höhe  von  150  ni,  ii.  d.  M.  konn- 
le  eine  1‘altungsahnliche  gekrauselte  Schichteus'.őnmg  in  schottrig- 
sandigen  Sohichten  mit  ,.Aufbrüohen“  beobachtel  werden.  (Nr.  5 
anf  dm-  Karle).  Dic  \ ollstandige  .Macbtigkoit  dós  gostörten  Schich- 
tonkomplexes  betragt  3.5  in.  (Dió  vollstandige  .Miichtigkeit  dér 
selioltrig-sandigen  Soliiehton  ist  dagogen  grösser.)  Dér  Sohottor 
Iag(>r1  diskordant  anf  Feinsand  mit  l’nio  ivetzleri,  und  wird  von 
seliwnrzom  Humusboden  bedeckt. 

In  dér  Schottergrube  0.8  km  tfW'Hch  von  Köpcsény*  konnle 
eine  einfaelie  faltungsahnliehe  Fagerung  dér  dilnvialen  Donau- 
schotter  and  Sandsebichten  beobaehtet  werden.  (Nr.  !)  anf  dér 
Karte.)  Krauselnng  nnd  seknndare  Sortienmg  naeb  Korngrösaen 
isi  niehl  vorhanden.  Die  dimnen  Sandsebichten,  welebe  aueh  an 
den  ungestörten  sehottrigen  ATilagernngen  im  inneren  Teil  dér 
Kleinen  Dng.  Tiofebene  allgeinein  verbreitet  sind  nnd  somit  als 
primare  liildungen  betraelitet  werden  kőimen,  lásson  sieb  bier  in 
den  Falton  verfolgen.  Anf  dón  Sohottor  lágert  sioh  nnmittelbar 
eine  Inaimé  Hodonschieht. 


Fosszilis  strukturtalaj 
előfordulások. 

Vorkommmsse  fossiler 
Struk  túr  bődén. 

0 tO  20  30  <<0  50 hm 


US 

I-Typ 

bizonytalan  előfordulások, 
fraghehe  S/orkomrnnisse. 

H típus 
Rlyp 


y3v 

Witn 


Xeuestens  konnto  ich  Scbiebtonstörungen  erster  Art  aueli  in 
folgenden  Schottergrubon  dieser  Gegend  beobachten:  im  pliozaaen 
Sohottor  am  SW-Satin*  (les  Goldbergls  von  Edélstáhl  (Xr.  8 auf  dér 
Karte),  im  Hangenden-Silt  des  jüngst-pliozanen  Sehottegs  in 
dér  Grube  ncichst  dér  Kirche  von  Schönabrunn  (Xr.  7 dér  Kaidé  ' 


Kittsee. 


218 


E.  v.  Szádeczky-Kardoss 


Dér  „Silt 4 enthált  kiér  von  untén  „eingefaltete"’  soliotterige  Par- 
tién), ini  oberen  Horizont  des  altdiluvialen  sandigen  Schotters  dér 
Sehottergrube  0.4  km  Ali'  lich  von  Gatteniorf  (Lajlnkáta,  Nr.  6 
dér  Karte). 

Südöstlieh  nachst  elér  liahnstation  Pinnye,  in  dér  diluvialen 
Sehotterdeeke  des  Ikvaflusses,  in  einer  Höhe  von  143  in  ii  d.  Ivl. 
konnte  Sehiehtenstörung  ersler  Art  mit  „Aufbrüchen44  beobaehtet 
verdén.  Die  Entfemung  zweier  benaehbarten  Aufbrüche,  ;.lso  die 
Vellenlange  betrágt  1 — 2 ni.  I)er  Schotter  ist  hier  nnr  2 — 3 m 
maehtig,  er  lágert  auf  pliozanen  tonig-sandigen  Schichten,  und 
wird  durch  (óné  diinne  Bodenscliiehr  bedeckt.  (Nr.  10  dér  Karte). 

In  d(*rselben  Sehotterdeeke  konnte  am  SW-Ende  des  fürstli- 
cben  Parkos  bei  Esztcrháza  in  einer  Höhe  von  132  -n.  ii.  d.  M.  an 
síeli  auf  weissen,  pliozanen  Sand  lagerndem  gelbem  sandigeni 
Schotter  faltungsahnliehe  Lagerung  (wahrscheinlieh  ersten  Typ.s) 
unter  ungünstigen  Aufschliessungsverhaltnissen  beobaehtet  wer- 
den  (Nr.  11  dér  Karte).  lm  altén  Schotter  des  Ikvaflusses  bei  Sop- 
ron wurde  von  M.  Ven  dl  saekige  Lagerung  beschrieben  (Lit.  27.) 

In  dér  diluvialen  Sehotterdeeke  des  Képceflusses  1.5  km 
II  SW-lich  von  Hövej,  (128  in  ii.  d.  M„  Nr.  12  dér  Karte),  ferner 
1.1  km  ONO-lich  von  Himód  (Ni-.  13  dér  Karte)  hatte  ich  in  Idei 
neren  Sehottergruben  aueli  'wahrscheinlieh  hierher  einzureihende 
sanftere  faltungsahnliehe  Lagerung  beobaehtet.  Bestimmt  (liese 
Sehiehtenstörung  komin t in  dér  Schottergrube  am  W-Ende  von 
Csapód  (147  m ii.  d.  IVL,  Nr.  14  dér  Karte.)  vor.  Hier  liegt  e:n •* 
Schottersehiehl  von  ungefáhr  2 m Machtigkeit  auf  briiunlichem 
sandigeni  Tori  pannonischen  Alters.  Dér  Schotter  ist  örtlich  durch 
(óné  diinne  Bodensehieht  bedeckt.  In  derselben  Sehotterdeeke  hal- 
le ich  nocli  beim  Meierhof  Szolyayyőr  (130  ni  ii.  d.  M.)  und  am  SO- 
Eude  von  Lövő  (180  m ii.  d.  M.  Nr.  15  dér  Karte)  Schichtenstörun- 
gen  dieser  Árt  beobaehtet.  lm  letztgenannten  Vorkommnis  ist  eine 
Vermengung  des  Schotters  múl  des  pannon is«;hen  Liegend-Tones 
wahrzunehmen.  Weder  beim  Meierhof  Szolgagyör.  nocli  im  Falle 
des  Lövőé r Vorkommnisses  ist  eine  Deckschicht  vorhanden. 

Weiter  nach  Siidosten,  im  jungdiluvialen  Schotter  des  Ilépce- 
flusses,  3 km  ONO-lich  von  Cseprcy,  in  dér  Náhe  dér  Megyes-pusz- 
1a  ist  Sehiehtenstörung  in  den.jenigen  Partién  des  Schotterlagers 
vorhanden,  \vo  midi  Toneinlagerungen  vorkommen.  Die  Dentung 
dieser  Schichtenstörungen  konnte  aber  nielit  einvandfrei  durch- 
geführt  werden  (Nr.  17  dér  Karte). 

Die  Sehiehtenstörung  zweiter  Art  kaim  in  dér  l’ingebung 
Szoinbathely-llohone  beobaehtet  werden.  3/4  km  siidlich  Bozsok 
(310  m ii.  d.  M.)  bildet  das  dilnviale  graue  Sehotterlager  des  Bo- 
zsokbaehes  stebende  Faltén  von  2 m Wellenlange  und  von  0.5  m 
Amplitúdó.  Die  Faltung  wird  dureii  die  parallelé  Lagerung  dér 
flaehen  und  langlichen  (lerölle  hervorgehoben.  Krauselung  ist 
nieht  wahrzunehnu'ii,  ab(*r  vielleielit  geringe  sekundiire  Sortierung. 


Pleistoziine  Strukturbodeubildung 


219 


Dór  Schotter  isi  durch  eine  Bodenschicht  von  ungefa.hr  B 3 m bo- 
deckt.  Kr.  18  dér  Karte.) 

Nördlich  von  Szombathely,  '.miseken  Gyöngyösapáti  und  Pert i- 
njjc  konnte  ieh  in  einer  Hőbe  von  231)  m ii  d.  M.  faltnngsáhnliche 
Lagerung  des  jungdiluvialen  S«*hotters  des  Gyöngyöshaches 
beobachten.  (Kr.  19  dér  Karte).  Am  NW-Knde  von  Szombathely 
kom  mén  sanft  gewellte  Faltén  in  dér  diluvialen  Schotterbank  dér 
Ziegelei  dér  Wiilder-schen  Nachfolger  (212  m ii.  d.  M.)  vor,  wobei 
die  Wellenlange  3 — 5 ni,  die  Amplitúdó  0.5 — 1.5  m betrágt.  Dér 
Schotter  ist  hier  durch  ciné  wagrocht  gelagerte.  glimmerige  Fein 
sandschieht  von  3/4  m Miichtigkeit  und  dariiber  noch  durch  gelben, 
lleckigen,  glimmerigen,  feinsandigen  Tón  (,,Silt“)  von  3m  Miichtig- 
keit  bedeekt.  Er  liegt  auf  lonigen  Pannonschichten  (Nr.  20  dór 
Karte). 

In  dér  oboi  piiozánen  Schotterdpeke  an  dér  rechten  Seite  des 
Raabflusses  in  dér  Kleinen  ITigarischen  Tiefebene  hatte  ich  in  zwei 
Gebieten  die  besprochcnen  Schichlenstörungen  beolmchtet,  und- 
zwar  beiderorts  den  ersteu  Typ:  am  Kordende  dér  Sehotterdecke 
in  dér  Schottergrube  l.t>  km  nördlich  von  Pápoc  (Nr.  21  dér  Kar- 
le) und  1.8  km  SSO-lich  von  Kemcnesszentpéter  (Nr.  22.  dér  Karte) 
Dér  Schotter  zeigt  am  letzterwahnten  Őrt  2 m breite  und  2 — 3 m 
holie  Facherfalten-artige  Struktnr  mit  aufr(*chtstehenden  und  so- 
gar  überkippten  Flügeln.  lm  Síiden-  dér  Decke,  in  dér  Fnigebung 
von  Vasvár  konnte  auch  mehreroris  Schiehtenstörung  erster  Art 
beobachtet  werden.  Z.  B.  in  dér  Schottergrube  des  Meierhofs  1.5  km 
ONO-lich  von  Újlak  (210 — 20  m ii.  d.  M.  Nr.  23  dér  Karte)  zeigt  dér 
Schotter  in  einer  Máchtigkeit  von  3 m starke  u.  unregelmássig  ge- 
kriiuselte  „Faltung“.  Das  Schotterlager  isi  hier  in  einer  Gesamt- 
rnáchtigkeit  v.  6 m aufgeschlossen.  Die  lntensitat  dér  Sohichtenstö- 
rung  nimmt  nach  untén  allmálilich  ab  und  im  unteren  3.  m des 
Aufschlusses  ist  sc-hon  die  primare,  ruhige  wagrechte  Lagerung 
mit  untergeordneter  diagonaler  Schichtung  zu  beobachten.  lm  obe- 
ren,  gestörten  Teil  ist  auch  ciné  starke  Sortierung  nach  Korngrös- 
sen  wahrzunehmen : tonig-sandige  Kérné  von  1.5 — 3 dm  Durchmes- 
scr  sind  untén  u.  an  dér  Seite  durch  schottrige  Giirtel  umgeben, 
welche  sich  nach  oben  verscbmalern  alsó  aufbruchartigen  Charak- 
ler  habén  (Fig  43).  Eine  ahnliche  F.rseheinung  ist  unter  sclilechte- 
ven  Aufschlussvorhaltnissen  3/4  km  nordöstlich  von  Káin  (Nr.  24 
dér  Karte)  und  v esti  ich  iiber  Vasvár  am  Gorédomb  (Nr.  25  dev 
Karte)  zu  beobachten. 

Die  Raab-rechtseitige  Sehotterdecke  dehnt  sich  vöm  soeben 
erwáhnten  (lobiét  westlich  bis  zűr  Linie  von  Szentgottliárd  zwi- 
schen  den  Raab-  und  Zala-flüssen  noch  iiber  grosso  Gebiete  aus. 
Auf  dicsem  Gebiet  hatte  ich  auch  zahlreiehe  Schottergruben  un- 
tevsucht,  konnte  aber  die  Sehichtenstörungen  hier  nirgcnds  mehr 
beobachten.  Schichtenstönungen  dicsér  Art  konnte  ich  auch  wei- 
ter  südlich  im  ungarischen  Drau-  und  Murgebiet  nicht  beobachten. 

Grösstenteils  auch  zum  ersten  Typ  einzureilien  sind  die  in 


230 


E.  v.  Szádeczky-Kardoss 


dón  tieferen  Donauterrassen  zwischen  Győr  und  Komárom  mehr- 
erorts  beobaehteten  Schichtenstörungen.  In  dér  Schottergrube 
nachst  des  Győr$zabwlhegyer  Strassenraumerhauscs  ( 1 1 S m.ü.d.M. 
X r.  2tí  dér  Karte)  kom  mén  un  tér  einer  O.o  m machtigen  Bódén 
sohicht  i'olgende  Schiehten  vor:  obeu  liegt  eine  sanftc,  stehonde 
Faltén  zeigendc  1 -1.5  m maehtige,  sandige  Schotterschicht,  wobei 
die  Welleulangcn  1—2  in,  die  Amplitúdó  ea.  0.5  m botragen.  Dar- 
un tér  kommt  eine  ruhige,  wagrechte  Sandbank  von  0.5  m Mtich- 


Fig.  15.  ábra.  Untercr  Teil  des  Auí’schusses  bei  Győrszaba  Jhegy.  l’liot. 

1).  Fantó. 

íigkeit,  und  hiernach  eine  (in  einer  ]\láchtigkeit  von  1 — 2 m auf- 
gesehlossene)  Sandsehicht  vor,  v. eleid  letztere  in  eigenartigen,  un- 
regelmassigen  kugel-,  pilzáhnlicben  Bildnngen  von  2 — 4,  ausnalinis 
weise  von  8 dm  Durch messe r abgesondert  ist  in  dér  Weise,  dass 
diese  Sandbildungen  durch  diinne  Tonschich tehén  umgeben  sind. 
(Fig.  14  und  45).  In  dér  Nahe  von  Gönyii  (Nr.  27  dér  Kar- 
te) kom  mén  an  dér  pleistoziinen  Sehotteroberfláche  von 

ea..  120  m Hőin*  ii.  d.  XI.  kreisförmige  Vertiefungen  vor,  welche  im 
Qiiersehnittaufschluss  aiieh  faltungsahnliehe  Lagerung  zeigen. 
XordösHieh  nachst  dér  liahnstation  N agyszent jános  (Nr.  28  dér 
Karte)  liatte  ieb  zykloideniihnliehe,  wenig  gekrauselte  Schichten- 
störung  beobaehtel  (Fig.  -i(í).  Die  gestőrten  Sehicliten  sind  in  eine" 
Macii  tigkeit  von  2 0 in  aulgoschlossen.  Die  Wellenlange  betrágt 
hier  1 — 6,  die  Amplitúdó  dagegen  0.5  1 m. 

In  eim*r  Grube  őst lich  ron  Komárom  nachst  dér  Autostrada 
Budapest  Wien  (115  m ii.  d.  M.  Nr.  29  dér  Karte)  liatte  ieli  einfa- 
ehe  sinuswellena  rt  ige  Seb ichtoTistöriing  zweiten  rFy ps  beobaehtet. 
• SW  von  Komárom,  1.8  km  nördlich  dér  Göbölkútpuszta  in  einer 


Pleieto/üne  Strukturboden  bibimig 


221 


Höhe  von  122  ni  ii.  cl.  M.  Ni\  30  dór  Kürtői  komáit  i ni  ploistoziumn 
Sehotter  auch  sackige  Sehichtenstörung  vor. 

In  dón  jiingstpleistozanen  und  holoziinen  schottrigen  Abla- 
geruügen  dór  grossen  zentralcn  Ellőne  dós  Kisalföld  konnto  ion 
dagegen  in  keinor  dór  untersuchten,  znhlreiolion  (toils  guten)  Anf- 
schliis.se  die  besprochonen  Schichtenstöningon  boobnohtou. 

Ilit'  Vorkominnisvorhiiltnisso  könnou  folgonderwoiso  zusani- 
mengefasst  werden. 


0 1 2 3tn 


Fig.  4fi.  ábra.  Aufscldwss  l»ei  Nagyszontjános. 

1.  ím  untersuchten  Clebiet  koinnien  dió  fragiichen  Sohiehtonstö- 
rungen  nur  in  schottrigen  flnviatilen  Ablagenmgon  von  oberplio 
zanem  und  pleistozaneni  Altér  vor.  Xirgends  ívurden  sie  an  holo- 
zfinen  und  jiingstpleistozanen  Ablagerungen,  z.  B.  in  dér  Mitte 
dór  Kleinen  lTngarischen  Tiefebcne  gefunden,  obgleich  hier  ancli 
viele  und  teils  sehr  goto  Aufsclilüsse  untersucht  wurden.  Dió  ré- 
zöntő Bodenschieht  lágert  sich  diskordant  auf  die  gestörten  Abla- 
gerungen und  bloibt  selbst  immer  froi  von  dón  Stövungen. 

2.  Die  Erseheinung  ist  zumoist  auf  niedereron  (100 — 350  m) 
.ind  hauptsáchlich  auf  vollstandig  ('bonon  Gebieten  zu  beobaehten. 

3.  Sió  ist  nicht  an  die  Ablagerungen  einos  bestimniton  Flus- 
•sos  gebunden,  scheint  aboi  in  gcwisson  Gebieteu  besondors  haufig 
zu  sein,  ohne  eine  allgomeino  Verbreitung  auf  dóm  g'anzen  Gebiet 
oiner  örtlich  die  Erseheinung  zeigonden  Ablagerung  zu  habén. 
Mán  kann  sie  ott  nebeneinander  auf  Ablagerungen  von  verschiede- 
noni  Bildungsalter  oder  von  verschiedenen  Fiiissen  beobaehten. 
(Áhnlich  auch  z.  B.  in  Deutschland,  siehe  Lit.  14.  S.  4(?4i. 

4.  Sie  kann  mit  einor  bestimmten  Liegendschieht  nicht  in 
^ erbindung  gebraeht  werden,  da  sie  sowohl  in  Schottern  vor- 
kommt,  Avelche  iiber  Tonen,  Avie  auch  in  solehen,  Avelche  iiber  Sau- 
lién liegen.  Auf  Grund  dér  bisherigen  Béobachtungen  kann  viel- 
loicht  soviel  behauptet  Averden,  dass  dér  erste  Typ  besonders  iiber 


222 


E.  v.  Szádeczky-Karcíoss 


machtigeren  sandigen  otler  scbottrigen  Ablagerungskomplexen, 
dér  zweite  dagegon  besoiulers  in  den  iiber  Tonkomplexon  liegeu- 
den,  diinneren  Schotterlagern  vorkomnxt.  Das  \ orkommen  dér 
Schichtenstörungen  kann  vielleicht  in  gewisser  Beziehung  mit  dér 
Gebirgsnahe  und  aueh  mit  dér  Nachbarschaft  dér  grossen  plei- 
stozanen  Sedimentationsraumen  stehen  (Die  Vorkommnisse  dér 
Kleinen  Ungarischen  Tiefebene  sind  meist  in  den  die  grossen  jung- 
pleistozánen  Schuttkegel  dér  Donau  und  dér  Rába-Répee-Flüsse 
umgebenden,  etwas  álteren  Schoíterlagern  zu  finden.) 


* * * 

Dér  Umstand,  hass  die  besprochenen  Nchiehtenstörungen  in  d. 
oberpliozanen  Ablagerungen  oft-,  in  den  filteren  aber  nicht  oder 
nur  viel  seltener-,  in  den  jiingstpleistozanen  und  holozánen  Abla- 
gerungen endlich  nie  vorkommen,  seheint  darauf  hinzuweisen,  dass 
sieh  diese  Schichtenstörungen  im  Pleistozan  undzwar  hauptsacli 
lich  im  jüngeren  Pleistozan  bildeten. 

Da  die  Schiehtenstörung  immer  von  oben  ausgeht  und  nur  in 
solchen  Sehottervorkoimnnissen  vorkommt,  für  vvelclie  wahrend 
des  Pleistozans  die  unmittelbaro  Wirkung  dér  Atmospliiire  anzu- 
nehmen  ist,  kann  mit  gevisser  Wahrscheinlichkeit  auch  angenom- 
men  werden,  dass  die  fraglichen  Schichtenstörungsarten  die  Reak- 
tionszonen  dér  Schotter  und  dér  pleistozanen  Atmosphiirc  darstel- 
len,  d.  h.  sic  sind  niehts  anderes,  als  pleistoziine  Bodenhorizonte. 

Es  ist  bekannt,  dass  unter  dem  gegenwartigen  arktischen 
Ivlima  die  mechanische  Bodenbildung  dér  cbeniisehen  stark  iiber- 
legen  ist.  Dies  steht  mit  dem  überwiegend  mechanischen  Charak- 
ter  dér  besprochenen  Schichtenstörungen  im  Einklang.  Für  die 
Ilichtigkeit  dér  Annahme,  dass  misére  Schichtenstörungen  pleisto- 
ziine  Bodenhorizonte  darstellen,  spricht  dér  Fmstand,  dass  die 
Struktur  und  Erscheinungsform  d.  gegenwartigen  bezeichnendsten 
arktischen  Bodenarten,  die  dér  sogenannten  Strukturböden  in  den 
typischesten  Fallen  vollstandig  mit  miseren  Schichtenstörungen 
ersten  Typs  übereinstimmen.  Dow  isse  Arten  dér  Strukturböden 
scheinen  dagegen  unseren  Schichtenstörungen  zweiten  rl'yps  zu  ent- 
sprechen.  Die  Übereinstimmung  falit  natiirlich  — entspreehend 
dem  fossilen  Charakter  unserer  Ablagerungen  besonders  int 
Durchschnitt  auf.  (Siehe  z.  B.  Lit.  (i,  Abb  1.  Lit.  24.  Abb  1,  il,  5. 
I.it.  14  S.  462-  467,  Lit.  8,  S.  259).  Nennenswerte  Übereinstimmung 
besteht  z.  B.  auch  bezüglich  dér  Sortierung  naeh  Korngrössen,  be- 
züglich  dér  Diniensionen  dér  „Faltén”,  dér  X t'rkniipfung  mit  schot- 
terigen  Ablagerungen  und  mit  ellenen  (lebieten. 

Ks  wird  angenommen,  dass  bei  dér  Strukturbodenbildung 
mehrere  Stadion  zu  untersclu  idén  sind.  Einem  angenommener  An- 
1‘nngsstadium  seheint  dér  Typ  2 unserer  Schichtenstörungen  zu 
entsprechen.  Die  ersten  Stufen  dér  Strukturbodenbildung 
werden  z.  B.  von  El  tón  und  Stech  e duroh  ebensolche  Durch- 


Pleiato/iino  Ktrukturbodenbi  Uhuig 


223 


schnitte  zeigende  Diagrammé  davgestellt.  wie  sic  bei  unseren  Abla- 
gerungen  mit  Schichtenstörmigen  des  zweiten  Typs  zu  beobachten 
sind.  (Zum  Vrergleich  teilen  wir  am*b  das  Diagramm  des  zweiten 
Siadiums  nach  El  tón s Hypothese  nach  Iát.  24.  Abb.  -i.  mit:  bei 
mis  Fig.  47.  Vergleiehe  mit  dér  Fig.  44  ). 

Es  ist  bekannt,  dass  dér  Strukturboden  síeli  un  Hiingen  in 
dér  Form  dér  sog.  Strcifenbüden  ausbildet.  Diese  Bodenart  seheini 
zűr  Fossi  Hsat  ion  nicbt  geeignet  zu  sein.  dn  sie  an  dón  Hiingen 
leieht  und  schnell  erodiert  werden  künn.  Erseheinungen,  die  mit 
dieser  Bodenart  vergliehen  werden  könnten,  kenne  ieli  aueb  von 
nnserem  ( « ebiet  nicbt. 

Die  im  unteren  Teil  des  (íyörszabadhegyer  Aufsehlusses  be 
obachtete  Erscheinung  (Entmisehung  des  tonigen  Sandes  in  dér 
Weise,  dass  kngel-.  pilzförmige  Sandmassen  von  dilimen,  tonigen 
Streifen  umgeben  werden,  (Fig.  45  uml  4(i),  seheint  auch  mit  eine- 
Wirkung  des  periglazinlen  Klimas  am  ebesten  erkliirt  werden  zu 
körmén. 


Fig.  47.  ábra.  Kin  Anl'augssludium  bei  dér  Bibimig  dér  Strukturbödeu 
nacli  Eltons  Hypothese  mis  Steehe,  lát.  24. 


Dic  zwei  Hauptgruppen  dér  Bilduugsbypotbesen  von  Struktur- 
böden  — die  mit  Frostschub  und  die  mit  Konvektionsströmen  ar- 
beitende  — werden  bier  als  bekenni  vorausgesetzt.  Die  bei  dér 
iStrukturbodenbildnng  mitwirkenden  Faktorén  kőimen  nach  Ste- 
fii e folgenderweise  zusammengefa.sst  werden:  Kaltes  und  humides 
Kiima,  welebes  aber  nicbt  niederscblagsreich  zu  sein  braucht,  al- 
léin die  leste  Form  des  Xiedersehlages  gewiihi  leistet  eiu  dauern- 
(ies  Feuchtigkeitsreservoir.  Die  physikalische  Verwitterung  iiber- 
trifft  die  chemische.  Dér  Beden  kann  fiiessen.  In  dér  Tiefe  liegt 
• iné  dauernd  gefrorene  Sc-hicht  (Tjale),  oder  wenigstens  eine  was- 
senmdurcblassige  Schieht.  Krekeler  und  Harrasaowitz 
batten  ausserdem  auf  die  Wichtigkeit  des  Vorhandenseins  von  to- 


224 


E.  v.  Szadeczky-Kardoss 


nigcn  Bestandteilen  hingewies^n.  Dicső  Bestandteile  wirken  nam- 
lieh  als  Schmiermaterial. 

Das  Yorhandensein  ahnliclier  Faktorén  in  den  besprochenen 
Gebieten  kann  für  (eine  odor  inehrere)  kalte  Zeitabsehnitte  des 
Fleistozans  mit  gewisser  Wahrseheinlichkeit  angenommen  wérden. 
wenn  wir  unsere  Schiehtenstörungen  als  Strukturböden  deuten. 
Diese  Bildungen  sind  alsó  vöm  Standpunkt  dór  Diluvialgeologio 
auch  gewissermassen  beachtcnswert. 

Yor  allém  besitzen  a bér  unsere  fossilen  Strukturböden  cinen 
gew  issen  altersbestimmenden  Wort.  Un  tor  dem  gegenwártigen 
Kiima  kann  sich  Strukturböden  — wenigstens  in  dér  boobaohteten 
Machtigkeit  von  2 — 4 m — bei  uns  offenbar  nieht  bilden.  Es  wurde 
se  hon  oben  erwahnt,  dass  dió  besprochenen  Scbichtonslörungen 
hauptsáchlieh  in  oberpliozanon  u.  besonders  a 1 térén  pleistozanen 
Ablagerungen  vorkommen,  in  den  jiingstpleistozanen  und  liolozii- 
nen  Sedimenten  aber  sokon  vollstandig  földen.  Diese  Boobachtung 
spricht  fiir  die  Wahrscheinliehkeit  dér  sokon  an  síeli  natlirliehen 
Annahme,  dass  die  gewöhnlich  als  letzte  (odor  als  einzige)  ange- 
nommene  ( .iüngerdiluviale  (Haupt-)  Yereisungsperiode  das  Hsiipt- 
bildungsalter  unserer  Strukturböden  darstellt. 

Strukturbodenbildung  déútet  alsó  im  unseren  Gebiot  mit 
grosser  Wahvscheinlichkoit  auf  ein  pra-jungdiluviales  Altér  dór 
tursprünglichen)  Ablagerung  kin. 

Die  Strukturbodenbildung  zeigt,  dón  kalten,  annahernd  pori 
glazialen  Charakter  unsores  Gobietes. 

Yon  dér  Grossen  LTng.  Tiefebeno  sind  schon  Daten  bekannt  go 
worden,  die  auf  eine  kalte  pleistozane  Zeitporiode  verweisen.  Xeu- 
estens  hat  z.  B.  Tuzson  í'hws  cembrn  aus  dem  Pleistozan  dér 
Tiefebeno  beschrieben.  Er  nimint  auf  Grund  dór  von  ihm  unter- 
suchten  fossilen  Flóra  ein  „sehr  rauhes  Tundrenklima"  an,  wel- 
ehes  ungefalír  dem  Kiima  dér  Alpon  in  2000  2200  ni,  odor  jenem 
von  Nordsibirien  in  70 — 75"  Breite  ahnlich  gewesen  sein  diirfto. 
Übrigens  ist  in  den  erwahnten  Döhen  und  sogar  in  viol  geringeren 
(naeh  Leuchs  z.  B.  in  1090  m,  Lit.  Ifi— b.)  dér  Alpon  auch  rézén 
te  Strukturbodenbildung  bekannt.  (Übrigens  kaim  bier  erwahnt 
werden,  dass  an  den  Moranen  des  Jahres  1850  und  sogar  190) 
schon  Strukturbodenbildung  bekannt  ist.  Die  Strukturbodenbil- 
dung  kann  alsó  geologisch  rasch  erfolgen.) 

Ein  exakter  Zahlenwert  z.  B.  dér  Jahresmitteltemperatur 
darf  aber  houte  nocli  auf  Grud  dér  Strukturbodenbildung  nielit 
angegeben  werden.  Nach  H.  Poser  trift  bei  dér  Strukturboden- 
bildung „für  die  meisten  Gebiete  . . . zu,  dass  die  Lufttemperatuv 
wahrond  eines  mehr  oder  mindéi  lángén  Zeitraumes  im  dühre  un- 
téi- ()n  liegt,  in  den  Sommermonaten  aber  einige  bis  mehrere  Grnda 
iiber  den  (íefrierpunkt  steigl  . . . Wie  v.enig  aber  diese  Allge- 
meinangaben,  iiber  die  kinaus  wir  bis  jetzt  kamu  mehr  genauerés 


Pleistozüno  Strukturbodenbildung 


225 


iiber  aio  klimatischen  Bedingungen  wissen,  im  einzelncn  zutref- 
fen,  lehrt  das  Beispiol  dér  Faröer,  wo  kein  Monatsmitlel  dér  Lutt- 
tomperatur  unter  0"  liegt  . . (Lit.  20-b,  S.  111.)  Kin  oeht.es  peri- 
glaziales  Klíma  aul'  (írund  dér  Strukturbodenbildung  darf  daher 
nieht  nnbedingt  angenonunen  werden.* 

Da  die  Schichtenstörungen  eine  Miichtigkeit  von  2—3,  sogar 
4 in  erreiehen,  diirfen  wir  eine  tmgefáhr  iihnliche  .Miichtigkeit  für 
unserer  Anftauzone  wiihrend  dér  pleistozíinen  Strukturbodenbi!- 
dungsperiode  annehmen.  Die  Tiefe  dér  gegenwartigen  arktischen 
Strukturböden  wird  dagegen  gewöhnlich  nur  für  einige  dm  ange- 
geben.  Ks  wurde  aber  darauf  hingewiesen,  dass  die  Dimensionen 
mit  dér  Extremitat  des  Klirnas  und  mit  dér  Zunabme  dér  Grund- 
wassermenge  zunehmen  können  Lit.  24,  S.  203).  Die  grössere  Mácii- 
tigkeil  unserer  Strukturbdóen  kaim  mit  einer  tiefergreifendeu  som- 
merlichen  Auftauung  und  mit  starken  jiihrlichon  Temperatur- 
sehwankungen  in  Yerbindung  gcbraeht  werden.  Beziiglich  dér  pe- 
riglazialen  Gebietc  Deutsrhlands  ist  u.  a.  Kessler  in  ahnlicher- 
weise  zu  einer  Auffassung  gelangt,  nach  weleher  die  pleistozane 
sommerliche  Anftauzone  dórt  au  eb  eine  viel  grössere  Miichtigkeit 
erreielite,  als  dics  gegenwartig  in  den  polaren  Dauerfrostbodenge- 
bieten  dér  Fali  ist  (Lit.  12.  S.  77.).  Übrigens  ist  das  Strukturboden- 
vorkommnis  von  Giessen  auch  2 — 3 m maehtig  (Lit.  14,  S.  461). 

Es  ist  bekannt,  dass  die  Strukturbodenbildung  gegenwartig 
gewöhnlich,  wenn  au  eh  nieht  immer,  iiber  Dauert  rostboden  statt- 
findet.  Auf  Grund  dér  Strukturböden  unserer  Gebiete  kann  mit  ge- 
wisser  Wahrscheinlichkeit  angenommen  werden,  dass  dér  Dauer- 
f rostboden  sich  wáhrend  gewisser  Zeiten  des  Diluviums  bei  uns 
auch  ausbildete.  Für  diese  Annahme  sprieht  die  Tatsache,  dass 
unsere  Strukturböden  Schichtenstörungen  ersten  Typs  meist  über 
>andigen  bzw.  auf  wenig  tonigen  Ablagerungskomplexen  vorkom- 
nien.  Da  aber  nach  dem  heutigen  Stand  dér  Untersuchungen  eine 
wasserundurchlássige  Liegendsehicht  bei  dér  Bildung  von  Struk- 
turböden nnbedingt  anzunehmen  ist  (Siehe  z.  B.  Lit.  17.  S.  93 — 94), 
könnte  vielleicht  diese  Scliielit  bei  uns  dér  Dauerfrostboden  gewe- 
sen  sein. 


* Auch  Herr  Geheimrat  Prof.  A.  Penck  ist  dér  Auffassung  — 
wie  ich  in  einem  Gesprache  mit  ilun  wahrend  dér  Quartarkonferenz 
die  Éhre  hatte  zu  crfahren  — dass  Strukturböden  sicli  sogar  in  Gebie- 
ten  bibién  können,  die  eine  Jahresmitteltemperatur  von  -j-2°  habén. 
Die  undurchlassige,  gefrorene  Liegendsehicht  ist  in  solehen  Gebieten 
nur  wahrend  eines  Teiles  des  J ab  rés  vorbanden.  Somit  kann  auch  bei 
uns  die  Strukturbodenbildung  ölnie  Dauerfrostboden  auch  in  Gebieten 
erklart  werden,  wo  keine  wasserundureblassigen  Liegendsebichten  vor- 
banden sind  (Vergleicbe  die  bezüglieben  Bemerkungen  im  Text  wei- 
ter  untén.) 


226 


E.  v.  Szadeczky-Kardoss 


Mit  dem  grossen  Feuchtigkeitsbediirfnis  dér  Strukturboden- 
bildung  kann  dér  Umstand  erklárt  werden,  dass  unsere  als  Struk- 
turböden  angenommenen  Schichtenstörungen  hauptsaenlicb  in  dér 
Nachbarsehaft  dér  im  Jungpleisiozan  wasserbedeckten  Sedimenta- 
tionsráume,  namentlich  rundum  den  grossen  pleistozanen-holoza- 
nen  Schuttkegel  dér  Kleinen  Ungarisehen  Tiefebene  vorkommen. 
Es  wird  z.  B.  von  Poser  betont,  dass  eine  vorübergehende  Was- 
serbedecknng  die  Arbeit  des  Frostschubes  stark  fördert.  (Fit.  2U-b, 

S.  109.). 

Unseren  Sehiehtstörungen  ganz  ahnliche  Bildungen  sind  aueh 
in  anderen  Fandern,  z.  B.  in  dér  Niederlausitz,  im  deutsehen  Mit- 
telgebirge  an  dér  Hauptterras.se  dér  Lahn,  an  dér  Haupt-  und  Mit- 
telterras.se  des  unteren  Bheins  (Fit.  10 — 12,  14 — 16,  28  etc.),  ferner 
in  Flandern  und  in  Eugland  (Fit.  1.  Dewey,  Warren)  bekannt.  Sie 
werden  neuestens  auch  als  Strukturböden  gedeutet.  In  diesen  Nonl- 
landern  wurden  aber  aueli  an  holozancn  Al)lagerungen  solche  Bil 
dungen  beobachtet  (Fit.  3.),  obgleich  auch  hier  in  den  meisten  Fal- 
len ein  diluviales  Bildungsalter  festgestellt  werden  konntc.  (Di<‘ 
Bildungsweise  einiger  Vorkommnisse  in  Deutsehland  isi  iibri 
gens  noch  strittig.  Es  scheint,  als  ob  die  Struktu rbodenbildung 
auch  in  unbereclitigten  Fallen  zűr  Deutung  faltungsahnlicher  und 
verschiedener  unregelmassiger  Lagerung  hei’angezogen  worden 
ware.  F)ies  zeigt,  wie  vorsichtig  mán  bei  dér  Amvondung  dér  An- 
nahme  von  Strukturbodenbildung  verfahren  muss. 


TRODAFOM.  --  ÍJTERATUB. 

1.  Dewey,  H,  Warren  S.  H.:  Djscussions,  Quart.  Jönni,  of  the 

Geol.  Soc.  1927,  p.  1;94. 

2.  Elton,  C h.  S.:  J’lie  natúré  and  the  origin  ol‘  sói  l-polygons  in  Spilz- 

bergcn,  Quart.  Journ.  of  the  Geo!.  Soc.  81.  (1127),  pp.  161—194. 

3.  F i r b a s,  F.  und  Gr  ah  maiin.  R.:  Über  jungdiluviale  und  allu- 

viale  Torflager  in  dér  Grube  Marga  bei  Senfteuberg,  Abh.  d. 
Mát.  Phys.  KI  d.  Sachs.  Akad.  d.  Wiss.  11.  (1928),  Nr.  4. 

4.  F i sh  e r,  O.:  On  the  warps,  their  age  and  probable  connexion  with 

the  last  geological  e\ents.  Quart.  Jourv,.  of  the  Geol.  Soc.  1866, 
pp.  553 — 565. 

5.  Fuchs,  Tb.:  Über  eigentümliche  Störungcu  in  den  Tertiiirbildnn- 

gen  des  Wiener  Beckens,  und  über  selbstiindige  Hewegung  lo- 
ser  Tcrrainmessen,  Jehrit.  d.  Geol.  Tf.  A.  Wien.  XX IT.  (1872);  pp. 
309—329. 

6.  Gripp,  K.:  Beitrage  zűr  Geologie  von  Spitzbcrgen.  \bh.  d.  Natur- 

wiss.  Ver.  Hamburg,  21  (1927)  IF  3. 

7.  Halaváts,  Gy.:  Az  Alföld  Duna-Tisza  közötti  részének  földtani 


Pleistoziine  Struktnrbodenbildung 


227 


viszonyai,  Földt.  Int.  Fvk.  21  (18í)4 — 1896),  pp.  101 — 173.  (főleg,  ins- 
besondore  p.  113.) 

8.  H a r r a s s o \v  i t z,  H.:  Fossile  Verwitterungsdecken,  Handb.  d.  Bo- 
denkunde,  Bd.  IV*.  (1930),  pp.  223 — 305. 
y.  Inkoy,  B.:  Puszta-Szentlörinc  (Pest  m.)  vidékének  talajtérkópezése. 
Földt.  Int.  Évk.  X.  (1892).  p.  43. 

10.  Keilhaek,  K.:  Über  Brodelböden  im  Taldiiuvium  bei  Sent’ten- 

berg,  Zeitschr.  d.  Deutsch.  Geol.  (les.  79.  (1927)  Monatsb.  pp.  360— 

369. 

11.  Keilhaek,  K.:  Über  ..atektonisehe  I'altung“  (Stiehe)  in  dér  Trias 

des  Harzvorlandes  und  über  einen  merkwiirdigeu  Fali  von  Ha- 
kensehlagen.  Zeitschr.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.  82.  (1930). 

12.  K e s s 1 e r,  P.:  Über  diluviale  Frostspalten  bői  Saarbriicken, 

Zeitschr.  d.  Deutsch  Geol.  Ges.  79.  (1927).  pp.  73 — 80. 

13.  K i n z 1,  H.:  Beobachtungen  über  Strukturbödeu  in  den  Ostal- 

pen,  Peterm.  Mitt.  1928.  pp.  261 — 263. 

14.  Krekeler,  F.:  Fossile  Strukturbödeu  aus  dér  ITnigebung  von 

Giessen  und  VViesbaden,  Zeitschr.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.  87.  (1929). 
MB.  458 — 470. 

15.  Kraus,  E.:  Zűr  F ragé  dér  „Stiche“.  Sehichtaufbiegungen  an  Klüf- 

ten  in  tonigen  Gesteinen,  Zeitschj.  d.  Deutsch.  Geol.  Ges.  83.  (1,931). 

16.  Krügor,  H.:  Periglaziale  Frostverwitterung  im  Bereich  dér  Bor- 

gentreicher  Börde  (Zűr  Entstehung  dér  ,,Stiche“),  Zeitsch.  f.  Geo- 
morph.  VII.  (1932—33),  pp.  296 — 230. 

16.  b.  Leuchs,  K.:  Steinriugbildung  im  obereu  Lechtal.  Geol.  Rund- 

schau, 24  (1933),  pp.  222 — 223. 

17.  Meinardus,  W.:  Arktisc-he  Bődén,  Handb.  d.  Bodenkunde,  Bd. 

III.  (1930),  pp.  27—96. 

18.  Moraivelz,  S.  O.:  Beobachtuugeu  an  Schutthaldcn,  Schuttkegeln 

und  Schuttflachen,  Zeitschr.  f.  Geomorph.  VII.  (1932 — 33)  p.  25. 

19.  Penck  A.  u.  Briickner,  E.:  Die  Alpen  im  Eiszeitalter,  Leipzig, 

1909.  Bd.  I.  p.  105. 

20.  P o s e r,  H.:  Beitriige  zűr  Kenntnis  dér  arktischen  Bodeníormen, 

Geol.  Rundsch.  22.  (1931). 

20.  b.  P o s e r,  H.:  Das  Problem  des  Strukturbodens,  Geol.  Rundschau, 

24.  (1933),  pp.  105—121. 

21.  Sa  lomon,  W.:  Arktische  Bodenfcrmen  in  den  Alpen,  Sitzb. 

Heidelberg.  Akad.  d.  Wiss.  Math.  Naturwiss.  KI.  1929.  Abh.  5. 

22.  S eh  a f a r z i k,  F.  és  Vendl  A.:  Geológiai  kirándulások  Buda- 

pest környékén,  Budapest,  1929. 

23.  Schaffer,  F.  X.:  Geologie  ion  Wien,  II.  Teil.  Wien,  1906. 

24.  Steche,  II.:  Beitrage  zűr  Frage  dér  Strukturböden,  Inaug.  Diss. 

Leipzig,  1934. 

25.  Stiny,  ,T.:  Zűr  Kenntnis  jugendlicher  Krustenbe\\egungen  im 

Wiener  Beeken,  Jahrb.  d.  Geol.  B.  A.  82.  1932.  insbes  p.  93. 


228 


Földvári  Aladár 


l6.  Szádeczky,  E.:  Über  Diagonal-  und  Kreuzschichtung  insbe- 
sondere  bei  fluviatilen  Ablagerungen,  Mitt.  d.  berg.  u.  hüttenm. 
Abt.  Sopron,  VII.  (1935),  p.  125. 

26.  b.  Tűz  són,  J.:  Adatok  a Magyar  Alföld  őskori  növényzetének 

ismeretéhez,  — Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  Urvegetation  des  un- 
garischen  Tieflandes.  Mát.  Térni -tud.  Ért.  XLVI.  (1929),  pp.  442 — 
452.  (Math.  Naturwiss.  Anzeiger.  Bd.  XLVI.  (1929),  pp  453  457. 

27.  Ven  dl,  M.:  Sopron  környékének  geológiája,  II.  rész.  — Die  Geo- 

logie  dér  Umgebung  von  Sopron,  II.  Teil,  Erdészeti  Kísérletek, 
1930.  p.  1—161. 

28.  W o 1 d s t e d t,  P.:  Das  Eiszeitalter,  Stuttgart,  1929. 

RÖVID  KÖZLEMÉNYEK  - KURZE  MITTE1LUNGEN 

A BADENI  ACiYAÍi  ELŐFORDULÁSA  BUDAPESTEN. 

Irta:  Dr.  Földvári  Aladár. 

DAS  VORKOMMEN  DES  BADENER  TEGELS  IN  BUDAPEST. 

Von  A.  Földvári. 

Die  im  Budapester  Városliget  (Stadtwaldchen)  durchgeführ- 
ten  Probebohrungen  schlossen  typisehen  Badener  Tegel  in  einer 
Machtigkeit  von  ungefáhr  40  m auf.  Die  volle  Machtigkeit  dessel- 
ben  konnte  in  dicsen  Bohrungen  nieht  festgestel.lt  werden.  Das 
Gestein  stimmt  sowohl  launistisch  vie  auch  petrog  rapid  seb  mit 
(leni  Badener  Tegel  des  Wiener  Bcekens  überein.  Seine  Schiehten 
bilden  eine  Antiklinale.  Da  dér  Badener  Tegel  bisher  nur  ans  dem 
W-lichen  Teil  Ungarps  bekannt  war,  ist  das  Vorkommen  dieses 
Sedimentes  im  Ungarischen  Becken  vöm  palaogeogra pilisében  Ge 
sichtspunkt  wiebtig. 

* # * 

A Városligeti  új  artézi  kúttal  kapcsolatban  végzett  kutató 
fúrások  földtani  eredményei  mái  megjelentek*'  és  a mélyfúrás  lm 
1 y ót  a geológiai  bizottság  kitűzte.  Budapest  székesfőváros  kívánsá- 
gára Dr.  Vendl  Aladár  műegyetemi  tanár  és  Dr.  Pávai- 
Vaj  na  Ferenc  főbányatanácsos  urak  foglalkoztak  azzal  a kér- 
déssel, hogy  lehetne-e  a Széchenyi  fürdőhöz  a régebben  kijelölt 
helynél  közelebb  telepíteni  a mélyfúrást,  mivel  így  a melegvíz  ve- 
zetésének költségeit  és  nehézségeit  el  lehetne  kerülni.  Pá  va  i-Vaj 
na  Ferenc  a pleisztocén  rétegeken  végzett  megfigyelései  alap- 
ján egy,  a Széchenyi  fürdő  közelében  lévő  boltozaton  ajánlotta  az 


Földvári  A- : A tervezeti  újabb  városligeti  ártézi  kút  előkészítő  fúrásai. 

Földtani  Közlöny  LXI1.  1932. 


I 

A badeni  agya*?  előfordulása  Budapesten  229 

új  fúrási.  V e u dl  A I a d á r .javaslatára  a székesfőváros  ellenőrzés- 
ként 7 új  kutató  fúrást  végeztetett,  hogy  az  idősebb  rétegek  tekto- 
nikáját a pleisztocén  rétegek  alatt  tisztázzák. 

A fúrásokban  a talajréteg  alatt  a Duna  pleisztocén  üledékei, 
homok  és  kavics  találhatók.  Az  T/3,  és  lía/3.  fúrásokban  mocsár- 
főid  réteget  is  lehet  találni,  ez  a régi  Duna  árterületének  mélyedé- 
seiben képződött.  A pleisztocén  rétegek  alatt  a középső  miocén 
Uortonien)  rétegei  következtek.  Ezek  legfelső  tagja  a körülbelül 
40  m vastagságban  feltárt,  szürke  színű  badeni  agyag  fáciesben 
kifejlődött  rétegcsoport.  A badeni  agyag  teljes  vastagsága  sokkal 
több,  mint  41)  in,  azonban  a valódi  vastagságai  csak  a Herminá- 
idtól keletre  eső  területen  lehetni'  fúrással  megállapítani. 


Mivel  eddig  a badeni  agyag  előfordulását  csak  a bécsi-me- 
dencével határos  területeken  ismertük,  paleogéográfiai  szempontból 
is  fontos  ennek  a jellemző  fáciesű  üledéknek  a magyar -medencében 
való  előfordulása. 

A badeni  agyag  alsó  részében  szürke  homok  közbetelepülések 
voltak.  A badeni  agyagot  a fúrásokban  egy  kövületdús  homokkő 
réteggel  határoltam  el  a mélyebb  rétegektől  E homokkő  alatt  szür- 
ke színű  túlnyomóin g homokos  rétegsor  következik,  amelyben  még 
vékony  badeni  agyag  rétegek  és  lencsék  fordulnak  elő,  azonban  a 
rétegek  túlnyomóan  homokos  kőzettani  jellege  miatt  a badeni 
agyag  rétegcsoporttól  célszerűbbnek  láttam  ezeket  a rétegeket  el- 
választani. A legmélyebb  rétegek  zöldes  és  zöldes-sárga  színű  agya- 


rig. 48.  ábra. 


230 


i 


Földvári  Aladár 


gok  cs  homokok  voltak.  E rétegek  is  tortonien  koriak  és  a régi 
! lírásokban  a vulkáni  tufa  rétegek  felett  talált  zöldes  sárga  színű 
agyag  és  homok  rétegek  csoportjába  tartoznak. 

A részletesebb  vizsgálatok  megtörténte  előtt  csupán  a fúrások 
szelvényét  és  a rétegek  korát  és  fáciesét  rögzítő  adatokat  közlöm. 

A badeni  agyagból  a következő  fauna  került  elő: 

Amussium  cristatum  Broun.,  Chlamys  glóriám  árts  Dub. 
var.  duplicicostata  S eh  a f f.,  Cardium  taron  iáim  May.,  Nucula 
nucleus  L.,  Arca  diluvii  Lám.,  Venus  umbonaria  Lám.,  Aloidis 
gibba  0 1 i v i.,  Aporrhais  pes  pelecani  L.,  Terebra  fuscata  Broee, 
Conus  ventricosus  Broun.,  azonkívül  közelebbről  meg  nem  hatá- 
rozható ostrea,  pinna,  venus,  ealyptraea  és  decapoda  rák  darabok. 

A fauna-lista  majdnem  kivétel  nélkül  a badeni  agyag  jellem- 
ző fajait  tartalmazza  (F.  X.  Seb  affér:  Das  inneralpine  Becken 
dér  Umgebung  von  Wien.  Sammlung  geologischer  Fiihrer  XII.). 

A badeni  agyag  alatti  homokkőben  a következő  lenyomatok 
voltak:  Ancilla  glandiformis  Lám.,  pinna.  cardium,  aporrhays, 
eerithium,  decapoda  rák. 

A homokkő  alatti  szürke  homokban  a következő  fauna  volt: 
Chlamys  gloriamaris  Dub.,  Chione  plicata  G m el .,  Loripcs  den 
latus  Uef  ráncé.,  Turritella  nrchimedis  B r o n g.,  Natica  mii 
lepunctata  Lám.,  Caecam  trachea  Mont.,  azonkívül  leda,  ostrea, 
apporrhays,  fusus,  scaiaria. 

A miocén  rétegek  antiklinálist  alkotnak,  mint  a mellékelt 
szelvényen  és  a fúrások  helyét  feltüntetető  vázlaton  látható.  A ré- 
tegdűlések  szerkesztésére  a badeni  agyag  homok  betelepülései  és 
a kövületes  homokkő  réteg  szolgált. 

A mélyebb  rétegek  lencsés  kifejlődésük  miatt  rétegű  ólés  meg 
állapítására  kevésbé  voltak  alkalmasak.  A különböző  rétegekből 
szerkesztett  dőlés  irányok  elég  jól  egyeztek. 

A fúrások  szelvényében  a vékony  közbetelepülések,  lencsék 
vagy  jelentéktelen  kőzettani  eltérések  nincsenek  feltüntetve.  Csu- 
pán az  1/1.  fúrás  vastagabb  agyagleneseit  tüntettem  fel.  A rétegek 
számozása  a mellékelt  szelvényen  feltüntetett  rétegekre  vonatko- 
zik, a számozás  minden  fúrásban  felülről  kezdődik  és  független, 
u többi  fúrás  számozásától.  A badeni  agyag  csoport  rétegeit  dűlt 
betűs  szedés  jelzi.  1/1.  fúrás.  1.  í)  00 — 1,50  m humusz.  2.  1,50— 4,00  ni 
szürke  homok.  3.  4,00—  12,50  in  sárga  kavicsos  homok.  4.  12,50— 
13,80  m szürke  homok.  5.  13,80  17,73  m szürke  kövületdús  agyag. 
(17,00-  17,75  m kövületdús,  kissé  agyagos  homok)  (i.  17,75  18,07  m 

szürke  kavicsos  köviiletdús  homokkő  7.  18,07  -21,00  m szürke  kavi- 
csos kövületdús  durva  homok.  8.  21,00  -25,40  m szürke  homokos 
agyag.  0.  25,40—26,30  m zöldesszürke  agyagos  homokkő.  10.  26,30 
37,17  m szürke  homok  agyaglencsékkel.  Részletezve:  26,45  m-ig 
agyagos  homok  kövületekkel,  27,80  m-ig  durva  csigás  homok,  30,0 1 
m-ig  homokos  agyag,  30,70  m-ig  finom  homok,  31,20  m-ig  homokos 


A badeni  agyag  előfordulása  Budapestéi 


231 


agyag,  32,00  m-ig  durva  csigás  homok,  34,30  m-ig  zöldes 
szürke  homokos  agyag.  34,90  m-ig  kavicsos  csigás  homok, 
35,70  m-ig  zöldes  szürke  homokos  agyag,  37,17  m-ig  zöldes  szürke 
csigás  homok,  11.  37,17 — 40,00  m zöldessziirkc  homokos 

agyag.  (38,70  39,00  m-ig  szürke  homok  betelepülés.)  12.  40,00  45,00 
m sárgászöld  homokos  agyag.  13.  45,00  49.00  m szürke  iszapos  ho- 
mok. 14.  49,00 — 50,20  m sárgászöld  homokos  agyag.  2. — 4.  réteg  ple- 
isztocén, a többi  törtömén  kori. 

1. /2.  fúrás.  1.  0,00 — 1,20  m humusz.  2.  1,20—  5,30  m homok  (1,60  m-ig 
sárgásszürke  humuszos,  5,30  m-ig  sárga)  3.  5.30 — 13,90  m sárga  ka- 
vicsos homok.  4.  13,90—1(1,00  m zöldessziirkc  agyag.  5.  16,00 — 18,'' 7 
i> i zöldessziirkc  csigás  du;  va  homok,  0.  18, 17  31,30  in  zöldessziirkc 
köviiletes  agyag.  7.  21,30  22,00  m szürke  csigás  durva  homok.  8. 
22,00 — 24,20  m zöldessziirkc  agyag.  9.  21.20  25,20  n<  szürke  durva 
homok.  10.  25,20 — 27,00  m szürke  homokos  agyag.  11.  27,00 — 27,44  m 
szürke  kavicsos  köviiletes  homokkő.  12.  27,41 — 30,10  m szürke  kövii- 
letdús  homokos  agyag.  13.  30,10—37,00  m szürke  homok.  (34, 25-ig 
durva  homok  37,00  m-ig  kövületdús  agyagos  homok.)  14.  37,00 — 38,00 
m világosszürke,  kissé  agyagos  homokkőszerű  homok.  15.  38,00  39,50 
m szürkéssárga  homok.  16.  39,50 — 40.40  m szürke  homokos  agyag. 
17.  40,40 — 43,80  m szürkéssárga  durva  homok.  18.  43,80 — 45, 00  m zöl- 
dessárga agyagos  homok.  19.  45,00—50,00  m zöldessárga  agyag.  A 

2.  — 3.  réteg  pleisztocén,  a többi  tortonien  kori. 

1/3.  fúrás.  1.  0,00—0,80  m humuszos  homok,  2.  0,80  —3,00  m fe- 
kete agyag  (mocsárföld).  3.  3,00 — 10,80  m homok,  (3,80  m-ig  sárga 
homok,  4,90  m-ig  sárga  durva  homok,  10,80  m-ig  sárga  homok.)  4. 
10,80 — 14,20  m sárga  kavicsos  homok  5.  11,20  17,60  m szürke  kövii 

letdús  agyag.  G.  17,60—17,95  m szürke  kavicsos  köviiletdús  homok- 
kő. 7.  17,95 — 22,30  m szürke  homok.  (21,40  m-ig  durva  homok, 
22,30  m-ig  agyagos  homok.)  8.  22,30—29,80  m homokos  agyag  (24,80 
m-ig  szürke,  27,80  m-ig  világos  zöldes  szürke,  29,80  m-ig  világos 
szürke.)  9.  29.80 — 31,10  m-ig  szürke  köviiletes  agyagos  homok.  10. 
31,10 — 31,35  m szürke  köviiletes  homokkő.  11.  31,35 — 37,60  m szürke* 
széntartalmú  agyagos  homok.  12.  37,60—40,00  m szürke  homokos 
agyag.  13.  40.00 — 44,75  m homok  (42,65  m-ig  világos  szürke  sárgás- 
zöld foltos  agyagos  homok.  43,65  m-ig  zöldessárga  agyagos  homok. 
14,75  m-ig  zöldessárga  homok.)  14.  44,75 — 50,00  m zöidessárga  homo- 
kos agyag.  A 2. — 4.  réteg  pleisztocén,  a többi  kn  tonien  kori. 

II/l.  fúrás.  1.  0,00 — 0,20  ni  humusz.  2.  0,20  0,65  m sárga  kavi- 
csos homok.  3.  0.65 — 6,30  m sárga  homokos  kavics.  4.  6,30 — 13,30  ni 
szürke  köviiletes  homokos  agyag.  5.  13,30 — 13,75  m szürke  kavicsos 
köviiletes  homokkő.  6.  13,75 — 17,85  m szürke  kavicsos  durva  homok. 
7.  17,85—20,90  m szürke  homokos  agyag,  8.  20,90  —35.40  m szürke  a- 
gyagos  homok.  (34.20  m-től  agyagos  homokkő.)  9.  35,40- -43,00  m ho- 
mokos  agyag.  (37.5Ü  m-ig  zöldessárga,  40,85  m-ig  sárga,  43,00  m-ig 
sárgásszürke.)  11.  43,00—50,00  ni  homok  (44.50  m-ig  szürke  durva 


Fig.  49.  ábra.  Jelmagyarázat  — Zeicbenerkliirung.  1.  humusz  — Hu- 
mus.  2.  agyag  — Tón.  -5.  homok  — Sa.id.  4.  kavicsos  homok  — schotte- 
riger  Sand.  5.  badeni  agyag'  — Badener  Tegel.  6.  liomokkö  — Sandstein. 


232 


Földvári  Aladár 


homok,  50,00  m-ig  sárgássziir- 
ke  agyagos  homok.)  A 2. — 3. 
réteg  pleisztocén,  a többi  tor- 
toneien  kori. 

IIa/1.  fúrás  1.  0,00 — 3,50  m 
barna  humuszos  homok.  2. 
3,50 — 4,30  m barnásszürke  ho- 
mok. 3.  4,30 — 10,90  m szürke 
kavicsos  homok.  4.  10,90 — 11,20 
szürke  iszapos  homok.  5.  11,20 
41,40  m szürke  agyag.  (13,00 
m-ig  szenes  homokos  agyag, 

18.00  m-ig  homokos  agyag  he- 
lyenkint  agyag  sávokkal,  20,0^ 
m-ig  zsíros  agyag,  21,00  m-ig 
homokos  agyag,  22,00  m-ig 
zsíros  agyag,  23,00  m-ig 
zsíros  agyag  homok  erekkel, 
25,50  m-ig  homokos  agyag  ke- 
vés kövülettel,  26,50  m-ig  ho- 
mokos kövületdús  agyag,  28,00 
m-ig  zsíros  agyag  vékony  ho- 
mokos és  kövületes  csíkokkal, 

33.00  m-ig  kövületdús  agyag, 
38, C0  m-ig  kövületdús  agyag 
homok  csíkokkal,  40,00  m-ig 
kövületes  homokos  agyag  a- 
gyag  sávokkal,  41,40  m-ig  ho- 
mokos agyag.)  6.  41,40—46,00 
m szürke  durva  homok.  7. 
46,00 — 47,10  m szürke  homokos 
ugyag.  8.  47,10—  46,00  m szür- 
ke durva  homok.  9.  49,60  50,21) 
m szürke  homokos  agyag.  A 
2. — 4.  réteg  pleisztocén,  a töb- 
bi tortonien  kori. 

IIa/2.  fúrás.  1.  0,00—1,50  m 
humusz,  2.  1,50—3,50  m barna 
homok.  3.  3,50 — 11,00  m szürke 
kavicsos  homok.  4.  11,00  35,60 
m szürke  agyag.  (17,40  m-ig 
homokos  agyag,  18,10  m-ig  kö- 
vületdús agyag,  18,30  m-ig  ho- 
mok, 19,00  m-ig  homokos  a- 
gyag  23,00  m-ig  agyag,  25,20 
m-ig  kövületdús  agyag,  27,50 
m-ig  agyag  nagy  kagylókkal, 


Bibliographia  Geologiea  Hungarica 


233 


28,50  111-ig  kövületdús  homokos  agyag,  31,00  tn-ig  liomo- 

kos  agyag  kevés  kövülettel,  32,00  m-ig  márgás  agyag,  33,00 
m-ig  köviiletdús  agyag,  34,00  m-ig  köviilotdűs  homokos  már- 
gás  agyag,  35,00  m-ig  köviiletdús  homokos  agyag.  35,00  m-ig  homo- 
kos márgás  agyag  kövületekkel  és  kavicsokkal,  5.  35,60  38,90  > > 
szürke  kavicsos  durva  homok  csigákkal.  0.  38,90  12.00  m szürke 

homokos  agyag,  7.  42,00  46,00  m szürke  kavicsos  durva  homok.  S. 
46,00 — 48,50  vi  szürke  agyag  (47,30  m-ig  homokos  agyag.)  0.  48,50  — 
48,85  m kavicsos  kövületcs  homokkő,  ez  alatt  laza  iszapos  homok 
volt, amelyből  mintát  nem  tudtak  venni.  A 2. — 3.  réteg  pleisztocén, 
a többi  tortonien  kori. 

IIa/3.  fúrás.  1.  0,00—1,20  ni  humusz.  2.  1,20-  2,10  m barna  ho- 
mok. 3.  2,10 — 4.10  m fekete  agyag.  4 4,10—8,10  m kavicsos  homok. 
5.  8,10 — 39,70  m szürke  agyag.  (11,50  m-ig  homokos  agyag,  14,00  in- 
ig agyag,  16,00  m-ig  homokos  agyag,  17.80  m-ig  agyag,  20,50  m-ig 
köviiletdús  agyag,  24,00  m-ig  agyag.  29,60  m-ig  köviiletdús  agyag 
homoksávokkal,  35.50  m-ig  agyag  homokos  és  köviiletes  sávokkal, 
36,40  m-ig  köviiletes  homokos  agyag  kavicsos  beágyazásokkal.)  6. 
36,40 - 39.70  m szürke  köviiletdús  durva  homok.  7.  39,70—40,80  m 
szürke  homokos  agyag.  8.  40,80—44,20  m szürke  homok.  9.  44,20 
45,00  m szürke  homokos  agyag.  10.  45,00  48,30  m szürke  homok.  11. 

48,30  —50,10  m szürke  homokos  agyag.  A 2.  4.  réteg  pleisztocén,  a 
többi  tortonien  kori. 


BIBLIOGKAPHIA  GEO  LOGIC  A HUNGARICA  1935. 

Ároksz  á 1 1 á s y Z o 1 1 á n : Tufatanulniányok  Sajószentpéter  kör- 
nyékéről. (Bölcsészdoktori  értekezés,  szerző  saját  kiadása.)  Sze- 
ged, 1935.  június.  — Studien  an  Tuffen  aus  dér  Umgebung  von 
Sajószentpéter.  Inauguraldissertation.  Selbstveriag  des  Verfas- 
sers. 

Balyi  K.:  A nyomás  és  melegítés  hatása  a galenitre.  — Über  das 
Verhaiten  dér  Bleiglanzkristalle  bei  einseitigem  Druck  und  im 
Wármestrom.  Földt.  Közi.  LXV.  p.  153 — 162. 

Bobest  B.:  1.  Putnoky  L. 

Bog  seb  L.:  Új  hegyképződési  elmélet.  — Neue  Theorie  dér  Gebirgs- 
bildung.  Terin.  Tud.  Közi.  67.  p.  17 — 23.  67.  Pótf.  Nur  ungariseh. 

Bogsch  L.:  Barlangcsodák.  — - Cher  die  Wunder  dér  Höhlen.  Ifj.  és 
élet  X.  Heft  19.  füzet.  p.  281 — 82.  Nur  ungariseh. 

Bogsch  L.:  A nógrádszakáli  tufás  márga  faunájának  kora.  — Das 
Altér  des  tuffigen  Mergels  von  Nógrádszakál.  Math.  és  Term. 
Tud.  Ért.  53.  p.  719—733. 

Bulla  B.:  A Solti  halom.  — Dér  Hiigel  bei  Solt.  Földi*.  Közlemények. 
LXIII.,  116—120. 

Őzike  Kálmán:  A Békés-környéki  löszök  mechanikai  összetétele. 


234 


Bibliographia  Geologica  Hungarica 


(Egyetemi  pályadíjat  nyert  munka.  Szeged,  1935.  V.)  — Die  me- 
ehanische  Analyse  dér  Lösse  dér  (jegeiül  von  Békés,  Mit  einem 
Preis  dér  Universitát  gekrönte  Arbeit. 

Diószegliy  I).:  A homokvizsgálati  módszer  megválasztása.  — Ge- 
eignete  Methoden  zűr  Untersuehung  dér  vaterlandischen  Sande. 
Bányászati  és  Koh,  Lapok.  LXVTII.  78  -88.,  ‘3—101  und  109—113. 
Nur  ungarisch. 

Dudichné  Ven  dl  Mária  és  Koch  S.:  A drágakövek  különös 

tekintettel  a mesterséges  ékkövekre.  — Die  Edelsteine,  mit  be- 
sonderer  Hinsieht  auf  die  synthetischen.  Ausgabe  des  Kgl.  Ung. 
Naturwiss.  Vereines,  Budapest,  29  Bogén.  Nur  ungarisch. 

Dudichné,  Ven  dl  Mária:  A délafrikai  gyémántok.  — Südafri- 
kanische  Diamanten.  Term.  Tud.  Közi.  LXV1L,  418 — 424.  Nur  ung. 

Emszt  K.:  A chemiai  laboratórium  munkássága  az  1925—28.  években. 
Die  Tatigkeit  des  chemischen  Laboratoriums  in  den  .lahren 
1925—1928.  Pöldt.  Int.  Évi  Jel.  1925—28.  303  -315. 

Emszt  K.:  A „Pünkösd*1-! orrás  chemiai  elemzésének  eredményei.  — 
Die  ehemische  Analyse  des  Wassers  dér  „Pünkösd-Quelle**.  Hidr. 
Közi.  XV.,  182—183. 

E mszt  K. : 1.  Szentpétery  7 s. 

Ernyey  J.:  Az  igazi  Máriaüveg  — Das  wirkliche  Marienglas.  Term. 
Tud.  Közi.  Nur  ungarisch.  LXB11.  21 — 24. 

Fekete  Z.:  Adatok  a hárshegyi  homokkő  geológiájához.  — Beát  ragé 
zűr  Geoiogie  des  oligozáuen  Sandsteins  dér  l'mgebung  von  Bu- 
dapest. — Föld.  Közi.  LXV.,  126 — 150. 

Ferenczi  I.:  Adatok  a Börzsönyi-hegység  geológiájához.  — Bei- 

trage zűr  Geoiogie  des  Börzsönyer-Gebirges.  Földt.  Int.  Mvi  Je- 
lent. 1925- -28.  131—143. 

Ferenczi  I.:  Adatok  Kákosszentmihály  környékéi. ek  geológiájához. 
— Beitrage  zűr  Geoiogie  dér  Umgebung  von  Rákosszentmihály. 
Földtani  Int.  Évi  Jelent.  1925 — 28.  63 — 64. 

Ferenczi  I. : A rákospalotai  sós-jódos-gázos  kút;  adatok  a magyar- 
országi só-,  olaj-  és  földgázlehetőségek  ismeretéhez.  — 1 bér  cinen 
salz-,  jód-  und  gashaltendes  Wasscr  liefernden  Bruunen  in  Rá- 
kospalota bei  Budapest;  Angaben  bezüglieli  Salz-.  Öl-  und  Erd- 
gasvorkommen  und  dérén  Möglichkeiten  in  Ungavn.  Bányász. 
Koh.  Lapok.  LXVI1I.  p.  115—118.  125—129,  141—145. 

Ferenci  1.:  Magyarország  legrégibb  artézi  kútjairól.  — Über  die 
altesten  artesischen  Brunnen  I’ngarns.  Nur  ungarisch.  A Ter- 
mészet. 1984.  XXX.,  13—14.  sz.  154—155.  old. 

Ferenczi  1.:  Die  geologisclien  Verhültnisse  des  lertiáren  Beckenab- 
schnittes  von  Tinnye— Páty.  Földt.  Int.  Évi  Jelent.  1917—1924,  S. 
79—86.) 

Ferenczi  I.:  Beitrage  : ur  Kenntnis  dér  Geoiogie  des  nördlichen 
Teiles  des  Inovec-Gebirgcs.  Földt.  Int.  Évi  Jelent.  S.  247—251. 

L i n á 1 y l.:  Data.  to  the  stability  of  ehemical  composition  of  mine- 
ral  waters.  Ilydr.  Közi.  1'>V„  190—195. 


Bibi iojr ra ph i n Geologica  Hungarica 


235 


Finály  István:  Hydrological  data  ot'  a salt  water  front  Pestúj- 
hely. Ilidr.  Közi.  XIV.  ]>.  156 — 160. 

F i n á 1 y István:  New  bittér  water  wells  of  tlie  Erzsébet  saline 
bath  in  Budapest.  Hidr.  Közi.  XIV.  p.  löl — 166. 

Finkey  J.:  Brikettierungsversueln*  mit  ungarischon  Braunkohle  i. 
— NI  itt.  Berg.  u Hüttenmiinn.  A bt.  d.  kgl.  ung.  Palatin  Joseph 
Uuiversitat  T VII.  p.  183—200.  Sopron. 

F re  und  M.:  A petróleum  az  ókorban  és  a középkorban.  — Bús  Pet- 
roleum im  Allertum  und  int  Mittelalter.  Xur  migariseh.  Terin. 
Tud.  Közi.  LNVIL,  460—467. 

Földvári  A.:  1.  Ven  dl  Aladár. 

Földvári  Aladár:  1! idrologiai  megfigyelések  a Budai-heység 

nyugati  peremén.  — Observatious  hydrologiques  faites  au  hord 
Occidental  de  la  .Montagne  Buda.  Hidr.  Közi.  XIV.  105 — 112. 

Gedeon  T.:  A diósjenői  szünidei  gyermektelep  vízellátása.  — The 
Water-Supply  of  the  Children  llolydays  Kesort  at  Diásjenő, 
Hungary.  Hidr.  Közi.  XV.,  184 — 180. 

Gedeon  T.:  A sztudenei  rézéreelőfordulás.  — Kupfererzvorkommen 
von  Studene  (Siidserbien).  Földt.  Közi.  LXV.,  50 — 52. 

Gyulai  Z.:  Túlterhelt  XaCl-kristályok  elektromos  vezetése  és  kris- 
tályos szerkezete.  — Die  elektrisehe  Leitfahigkeit  und  Kristall- 
struktur  deformierter  NaCl-Kristalle.  Mát.  és  Term.  Tud.  Ért. 
Lili.,  665 — 683. 

II  o j n o s I?.:  Verslag  over  een  micropalaeontologisch  oudersoek  van 
sediunmtaire  gesteenten  uit  Celebes.  Verhaudlingen  van  Hét  Ge- 
ol.  Mijnbouwkundig  Genotschap  voor  Neder  Land  en  Kolonién. 
1934. 

Horusitzky  F.:  Adatok  az  Ördögárok-völgy  Krisztinaváros— Ta- 
báni szakaszának  hidrológiájához.  — Hatén  zűr  Hydrologie  des 
Teufelsgraben-Tales  in  dér  Kristinenstadt  und  im  Tabán  (Buda- 
pest). Hidr.  Közi.  XV.,  233. 

Horusitzky  II. : Budapest  dunabalparti  részének  talajvize  és  al- 
talajának geológiai  vázlata.  — Has  Grundwasser  von  Budapest 
an  dér  linken  Seite  dér  Donau  mit  einer  geologisehen  Skizze 
des  Untergrundes.  Hidr.  Közit  XV.,  1 — 171. 

Horusitzky  H.:  Sopron  vármegye  északi  részének  föld-  és  talaj- 
tani arculata-  — Geologisehes  und  agrogeologisches  Antlitz  des 
nördlichen  Teíles  vöm  Komitat  Sopron.  Földt.  Int.  Évi  Jelent. 
1925—28.  101—107. 

Jaskó  S.:  A Baradla-barlang  jósvaföi  szakaszának  karszthidrologi- 
ája.  — lvarsthydrologie  des  Jósvafőer  Telles  des  Baradla  Höhlen- 
systems.  — Hidr.  Közi.  XV.,  19G— 204. 

Jaskó  S.:  A Jósva-patak  felső  völgyének  geológiai  leírása.  — Uie 
geologisehen  Verhaltnisse  des  oberen  Jósva-Tales.  Földt.  Közi. 
LBV,  291-300. 


236 


Bibliographia  Geologica  Hungarica 


Jaskó  S,:  A pápai  Bakony  hidrológiája.  — Hydrologie  des  Bakony- 
Gebirges  bei  Pápa.  Hidr.  Közi.  XV.,  203 — 212. 

Jaskó  S.:  Abráziós  platóniaradványok  a Bakony  nyugati  peremén. 

Beste  eines  Abrasionsplateaus  am  Westraud  des  Bakony- 
Gebirges.  Földrajzi  Közi.  LXIII.  köt.  1—3.  sz.  Nur  ungarisch. 

Jaskó  S.:  A Pápai-Bakony  löldtani  leírása.  Bölcsészetdoktori  érte- 
kezés. A Földtani  Szemle  liielléklete.  Geologische  Beschreibung 
des  Bakony-Gebirges  bei  Pápa.  Inauguraldissertation.  Beilage 
dér  Zeitschr.  Földtani  Szemle. 

Jaskó  S.:  Hévízkutatás  a Tabánban.  — Forsebung  naeli  Thermen  ini 
Tabán.  Nur  ungarisch.  Földgömb.  344—49.  old. 

Jaskó  S.:  Turistaság  és  geológia.  — Turistik  und  Geologie.  Turisták 
Lapja.  NL1II.  köt.  2.  sz. 

Jaskó  S.:  17 j feltáró  kutatások  a Baradlában.  — Neue  Aufschliess- 
ungen  in  dér  Baradla-Höhle.  Nur  ungarisch.  Turistaság  és  Al- 
pinlzmus.  XXV.  évf.  7 — 9.  sz. 

Kadic  0.:Barlangkutatások  és  őslénytani  gyűjtések.  — Elöhlenfor- 
scliungen  und  palaontologische  Aufsammlungen.  — Földi.  Int. 
Évi  Jelent.  1925-28.  181—196. 

Kádár  L.:  Futóhomok-tanulmányok  a Duna-Tisza  közén.  — Flug- 
sandstudien  im  Gebiet  zv.'isehen  Donau  und  Theiss.  Földr.  Közi. 
LXIII.,  4—15. 

Kert  a i Gy.:  Rudabánya  oxidációs  zónájának  új  ásványai.  — Neue 
Minerale  aus  dér  Oxydationszone  von  Rudabánya.  — Föhlt. 
Közi.  LXV.,  21—30. 

Kert.  a i Gy.:  Hidrotermális  aragonit  andezitből  és  mészkőből. 

Hydrotermale  Aragonitvorkoimnen  in  Andesit  und  Kalkslein 
aus  Ungarn.  — Föhlt,  Közi.  LX"V,  334 — 362. 

Koch  S.  und  Z o ín  b o r.y  L.:  Szferósziderit  és  sziderit  Felsőbányá- 
ról. — Spharosiderit  und  Siderit  von  Felsőbánya.  — Föld.  Közi. 
LXV,  18—20. 

Koch  S.:  Siderit  von  lvisbánya.  Centralbl.  f.  Min.  Abt.  A.  1935.  No.  3. 

Koch  S.:  A hasznosítható  elemek  elosztása  a földkéregben.  — Vertei- 
lung  dér  nutzbaren  Fíemente  in  dér  Frdkruste.  Term.  Tud.  Közi. 
1935.  2 — 3.  sz.  Pótfüzei.  Nur  ungarisch. 

Kubacska  András:  1.  Tusnádi  Kubacska  András. 

László  G.:  Reambuláeió  Székesfehérvár  környékén.  Roaiebula 
tion  in  dér  llmgebung  von  Székesfehérvár.  — Föld.  Int.  Évi 
Jelent.  1925—28.  109—114. 

László  G.:  Jelentés  a „Paliiontologisehe  Gosollsohalt“  budapesti 
vándorgyülésérő.  — Bericht  iiber  dic  W anderversnmmlung  dér 
Paliiontologischen  Gesellsehaft  in  Budapest  1928.  - Föld.  Int. 
Évi  Jelent.  1925—28.  55 — 61. 

vitéz  Lengyel  E.:  Die  gool.  u.  petrogr.  Yerhiilt  üsse  dér  l'mgebung 


Bibliographin  Geologiea  Ilungariea 


23 1 


v.  Koiulóska.  Acta  min.  eh  a ni.  et  phys.  Tóin.  FII.  fasc,  3.  p:  1 26  — 

1 48,  Szeged,  1935.  (mit  geol.  Karte  und  Mikrophot.  Tafel). 

\ itéz  L e n g y el  E.:  Adatok  a Magas  Tátra-i  Tarpatak-völgyek  grá- 
nitjainak ismeretéhez.  — Be;triige  zűr  petrochemsichen  Kenut 
nis  d.  Gránité  d.  Tarpata k-Táler  in  drr  llolien  Tátra.  Földt.  Közi. 
LXV.  p.  120—126.  Bpest.  1935. 

\ itéz  Lengyel  E.:  A sárospataki  Szent  Vince-liegy  piroxénande- 
sitje.  — Dér  Pyroxenaudesit  des  Szent  Vince  be  rges  bei  Sárospa- 
tak. Földt.  Közöny,  LXV.  Ilpest..  1935.  p.  30 — 38,  mit  einer  mik- 
ropliot.  Tafel. 

\ itéz  Lengyel  E.:  Die  geol.  u.  petrographisclien  Veriialtnisse  des 
Tokajhegyaljaer  Gebietes  zwischen  Tolcsva  und  Koiulóska.  Acta 
ebein.  min.  et  phys.  Tóm.  IV.  fasc.  3.  Szeged,  1935.  p.  195—213. 
(mit,  einer  geol.  Karte  und  mikrophot.  Tafel.) 

Lilla  A.:  Adatok  Telkihánya,  Hollóháza,  Nagybózsva,  Komlós  és 
Pálháza  környékének  geológiai  viszonyaihoz.  — Beitrage  zűr 
Kenntnis  dér  geologisclien  Verhiiltnisse  dér  Umgebung  von  Tel- 
kibánya. Hollóháza,  Nagybózsva,  Komlós  und  Pálháza.  Évi  jel. 
1925—28.  171—181. 

11  ii  n d y Gy.:  Az  esztergomi  barnaszénterület  geomorfologiája.  — 
Die  Geomorphologie  des  Braunkohlenbeekens  von  Esztergom. 
Földi*.  Közlemények.  LXIII,  62 — 77. 

Maros  I.:  Földtani  megfigyelések  -a  székesfővárosi  vízmüvek  bőví- 
tési munkálatainál.  — Geol.  Beobacht.  gelegentlich  dér  Erweite- 
rungsarbeilen  dér  Budapestéi  Wasserwerke.  Földt.  Közi.  LXV. 
p.  350. 

Maros  1.:  Geológiai  és  agrogeológiai  jegyzetek  Somogy  vármegyéből. 
— Geologiscbe  und  agrogeologische  Notizen  aus  dem  Komitat 
Somogy.  Évi  jel.  1925—28.  157—1,64. 

M a u í*  i t z B.:  Aphrosiderit  a Magas-Tálra  gránitjából.  — Aphrosi- 
derit  aus  dem  Gránit  dér  Hőben  Tátra.  Értesítő.  Lili.  p.  238—247. 

Mauritz  B.:  Index.  ITigarisehes  Sprachgebiet.  1933.  Min.-petr.  Mit- 
teil.  46.  p.  85 — 88. 

Mauritz  B.:  Index.  Ungarisches  Sprachgebiet.  1934.  Miu.-petr.  Mitt. 
47.  p.  80 — 87. 

Mihalovits  J.:  Die  Gründung  dér  ersten  Lehranstalt  zűr  Ausbil- 
dung  technischer  Bergbeamten  in  L’ngarn.  Mitt.  Berg.  u.  Hiitten- 
mánn.  Abt  d.  kgl.  Palatin  Joseph  Universitát  T.  VII.  p.  12 — - 
25.  Sopron. 

M o 1. 1. 1 Mária:  On  tbe  causes  and  double  biological  signif  icance  of 
the  glacial  periods.  Földt.  Közi.  LXV.  k.  1 — 3.  f.  15.  old. 

Motll  Mária:  Bölényváz  a m.  kir.  Földtani  Intézet  múzeumában. 
— \\  iesentskelett  im  Museuni  dér  Kgl.  Ung.  Geol.  Alist.  Földt. 
Közi.  LXV.  k.  10—12.  f. 

ha  ró  Nopcsa  F.:  Igazgatói  jelentés  az  1925.  és  1926.  évről.  — Direk- 
tionsberieht  iiber  das  Jahr  1925.  und  1926.  Földt.  Int.  Évi  Jelent. 
1925—28. 


238 


Biblíographia  Geologica  Hungarica 


Mezősi  József:  A sátoraljaújhelyi  Várhely  és  Boglyoska  kőzet- 
tani viszonyai.  (Egyetemi  pályadíjat  nyert  dolgozat,  Szeged, 
J935.  V.)  — Die  petrographischen  Verháltnisse  dér  Vár-  und 
Boglyoska- Berge  bei  Sátoraljaújhely.  Mit  einem  Preia  dér  Uni- 
versitát  gekrönte  Arbeit. 

Miháltz  lst\án  dr.:  Partkliine-képződés  Algyő  mellett.  (Előadta 
az  Egyetem  Barátai  Egyesülete  természettudományi  szakülésén. 
Szegeden,  1934.  XI.  28-án.)  — Stranddiinenbildung  neben  Algyő. 
(Vorgetragen  im  Véréin  dér  Freunde  dér  Universitat.) 

Miháltz  István  dr.:  I jabb  adatok  a Fehértó  altalajának  ismere- 
téhez. (Előadta  az  Egyetem  Barátai  Egyesülete  természettudo- 
mányi szakülésen,  1934.  V.  IG-án,  Szegeden)  — Neue  Beitrage  zűr 
Kenntnis  des  Untergrundes  vöm  Fehértó  (Vorgetragen  im  Vér- 
éin dér  Freunde  dér  Universitat.) 

id.  Noszky  Jenő:  A magyar  földtani  kutatás  tényezői  és  mai  mun- 
kájuk. — Debreceni  Szemle.  IX.  p.  141 — 150.  — Die  Faktorén  dér 
nngarischn.  geologisclien  Forschung  und  ihre  heurige  Arbeit. 

id.  Noszky  Jenő:  Az  Ipolyvölgy  hidrológiájának  ismeretéhez.  — 
Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  Hydrologie  des  Ipoly-Tales.  Hidr. 
Közi.  XIV.  p.  43 — 82. 

id.  Noszky  Jenő:  Budapest  környékének  helvetien  rétegei.  — Die 
helvetischen  Schichten  dér  Umgebung  von  Budapest.  Földt. 
Közi.  LXV.  p.  163—180. 

id.  Noszky  Jenő:  Hogyan  felelhetnek  meg  kisebb  vidéki  múzeu- 
maink iazi  rendeltetésüknek.  — Wie  können  nnsere  kleineren 
Provinzmuseen  ihrer  eigentlichen  Bestimmung  entsprechen? 
Debreceni  Szemle.  IX.  p.  240 — 260.  Nur  ung. 

jfj.  Noszky  Jenő:  Adatok  Lókát  község  vízellátásának  kérdéséhez. 
— Beitrage  zűr  Frage  dér  Wasserversorgung  dér  Ortschaft  Ló 
kút.  (Bakony-Geb.)  Hidr.  Közi.  XIV.  83 — 104. 

Pantó  Dezső:  A dunai  aranymosás  kérdése.  — Die  Frage  dér  Gold- 
wascherei  an  dér  Donau.  Földt.  Közi.  LXV.  p.  l1?2 — 274. 

Papp  Ferenc:  llj  feltárások  a Nagy  Gaiya  körül.  — Neue  Auf- 

schlüsse  im  Umkreis  des  Nagy  Galya-Berges  im  Mátra-Gebirgo. 
F.  K.  LXV.  275. 

Papp  Ferenc:  Titkári  jelentés  és  Benda  László:  A magyar  föld 
és  szerkezete  c.  munka  bírálata.  (Sekretarbericht  in  d.  Ung.  Geol. 
Ges.  und  kritisehe  Bemerkungen  zum  Buche  L.  Benda’s:  Geolo- 
gischer  Aufbau  Ungarns.)  F.  K.  LXV.,  67—75. 

Pap  Jenő:  Aiuminiumoxid  előállítása  hauxitból.  — Die  Erzeugung 
dér  Tonerde  aus  Bauxit.  Magy.  Chetn.  Foly.  XLT.  55- -63  un  I 
119—129. 

Pálfy  M.  v.:  Tanulmányok  az  Eperjes-Tokaji  hegységben.  — Stadion 
im  Eper jes-Tokajer-Gebi rge.  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1925 — 28.  183 — 90. 

Pávai  Vájná  Ferenc:  A Becs  környéki  földgáz  kutatások  és 
azok  tanulságai.  — Die  Erdgasforschungen  in  dér  Umgebung 
von  Wien  und  ihre  Lehren.  Technika  1935.  3 — 4.  sz. 


Bibliograplna  Geologiea  Hungaricfi 


239 


Pávai  Vájná  Ferenc:  Nagy- Budapest  jövője.  Természeti  kin- 
cseinek felkutatása  és  okszerű  felhasználása.  — Die  Zuknnit 
von  Gros-Budapest.  Die  Eríorschung  seiner  Natursc.hátze  und 
die  rationelle  Verwertung  derselben.  Budai  Napló  1935.  V.  2. 

P á v a i Vaj  n a F e r e n c:  Óriási  fejlődési  lehetőséget  nyújtanak 
Debrecennek  a gázos  hévforrások.  Für  die  Entwiekolung  dér 
Staclt  Debrecen  bieten  die  gnshaltigcn  Thermen  grosse  Möglich- 
keiten.  Debrecen.  Kelet-Magyarországi  Napló.  1934.  IV.  1. 

Pékár  I).:  Földalatti  üregek  kimutatása  Eötvös  torziós  ingájával. 
— Nachweis  von  unterirdischen  llöhlungen  mit  dér  Eötvös-schen 
Drehwage.  Mát.  és  Terin.  Ért.  Lili,  306 — 330. 

Posetvitz  G.  Adatok  a kiscelli  agyag  víztartalmáról.  — Daten 
iiber  die  Wasserl’ührung  des  Kisceller-Tones.  Hydr.  Közi.  XV, 
224 — 232. 

Putnoky  L.  und  Bobest  B.:  Bauxitok  kénessavas  feltárása  alu- 
miniumoxid  előállítása  céljából.  — Bauxitaufschliessungen  mit- 
tels  schwefliger  Siiure  zwecks  Gewinnung  dér  Tonerde.  Mát  és 
Verni.  Ért.  LII,  86 — 134. 

Rakusz  Gy.:  Adatok  a dunántúli  felsőkréta  ismeretéhez.  — Beitrii- 
ge  zűr  Kenntnis  dér  transdanubisehen  Oberkreide.  Földt.  Int. 
Évi  Jel.  1925-  28.  127  130 

Reichert  Róbert:  Kristálytani  megfigyelések  egy  börzsönyi  an- 
dezittufa néhány  ásványán.  — 'Kristallographisehe  Beobachtun- 
gen  an  einigen  Tufi'minera’ien  aus  dem  Börzsönyer-Gebirge. 
Földt.  Közi.  LX\  . o.  342 — 349. 

Ií  e i c h e r t R ó b c r t és  E r d é 1 y i -J  a n o s:  Über  die  Minerale  des 
Csódi-Berges  bei  Dunabogdáuy.  (Ungarn).  Min.  petr.  Mitteil.  46. 
p.  237 — 255. 

Homwalter  A.:  Az  ütközés  szerepe  az  Ódén  módszerével  végezett 
mechanika:  elemzésben.  — Die  Stosswirkung  bei  dér  meehani- 
sehen  Analyse  naeh  Ódén.  M.  T.  É.  Lili,  141—147. 

Rozlozsnik  P.:  Adatok  a Buda-Kováesi-i  hegység  oharmadkori 
rétegeinek  ismeretéhez.  — Beitriige  zűr  Kenntnis  des  Paláogens 
des  Buda-Kovácsier  Gebirges  Földt.  Int.  Évi  Jel.  1925 — 28.  65 — 86. 

Rozlozsnik  P.-  Adatok  a Nagybihar  (Cucurb-'ta)  metamorf  kőze- 
teinek ismeretéhez.  — Neue  Beitriige  zűr  Kenntnis  dér  metamor- 
phen  Gesteine  des  Nagybihar  (Cueurbeta).  Földt.  Közi.  LXV. 
81 — 90. 

Rozlozsnik  P.:  Dobsina  környékének  földtani  viszonyai.  — Die 
geologischen  Verháltnisse  dér  Gegend  von  Dobsina  (2  Karten, 
1 Tafel,  20  Textfigurcn).  Geolo  gica  Hungarica  Sor.  Geol.  5.  p.  1 — 
118. 

Seherf  E.:  Alföldünk  pleisztocé?1.  és  hoiocéu  rétegeinek  geológiai  és 
morfológiai  viszonyai  és  ezeknek  összefüggése  a talaj  alakulás 
sál,  különösen  a szik  képződéssel.  — Geologische  und  morpho- 
logische  \ erhalfhisse  des  Pleistozáns  und  Holozans  dér  Grossen 
L ngarischen  Tiefebene  und  ihre  Beziehungen  zűr  Bodenbilduug, 


240 


Bibliographia  Geologica  Hungaríca 


insbesondere  dér  Alkalibödenentstehung.  Évi  Jel.  1925— 28.  265— 
301. 

Schmidt  Eligius  Róbert:  A mélyfúrás  technikája.  — Die  Tech- 
nik  dér  Tiefbohrung.  Búvár  4.  p.  271 — 274.  Az  abesszíniái  kút. 
— Dér  abessinische  Brunnen.  Búvár.  9.  p.  618. 

Schmidt  Élig- i us  Róbert:  Fúróteljesítményekről  és  görbe  fúrt- 
lyukakról.  — Über  Bohrleistungen  und  schiefe  Bohrlöcher.  Bá- 
nyász. Koli.  Lap.  18.  sz.  p.  309 — 312. 

Schmidt  Eligius  Róbert:  Ipari  vízprob'.émák  Budapest  déli 
szomszédságában.  (Adatok  Pestszenterzsébet  és  Albertfalva  sztra- 
tigrafiai,  'alamint  hidrológiai  viszonyaihoz.  — Industrielle  Was- 
serprobleme  in  dér  S-liclien  Nachbarschaft  von  Budapest.  ( Bei  - 
tráge  zűr  Stratigraphie  und  Hydrologie  von  Pestszenterzsébet 
und  Albertfalva).  Bányász.  Koh.  Lap.  21.  sz.  i».  369—376. 

Schmidt  Eligius  Róbert:  Megjegyzések  az  artézi  kutak  élettar- 
tamának kérdéséhez.  — Bemerkungen  zűr  Frage:  Lebensdauer 
dér  artesischen  Brunnen.  Hidr.  Közi.  XV.  p.  213 — 223. 

Se  hr  éter  Z.:  A Biikkhegység  triaszképződményei.  — Über  die  Tri- 
asbildungen  des  Bükk-Gohirges.  F.  K.  LXV,  90 — 105. 

Seb  r éter  Z.:  Aggtelek  környékének  földtani  viszonyai.  — Die  geo- 
logischen  Verhaltnisse  dér  Umgebung  von  Aggtelek.  Évi  Jel. 
1925—28.  145—155. 

Schuinacher  K.:  Talajok  mechanikai  analízise  a Vendl-féle  foly- 
tonos p/t-görbét  adó  szedimentációs  készülékkel.  — Die  mecha- 
nische  Analyse  dér  Bődén  mit  dér  zűr  Aufnahme  dér  stiitigen 
p/t  Fallkurve  geeigneten  Apparatur  von  Vendl.  M.  T.  É.  I II. 

188 — 204. 

Simon  B.:  Az  1934.  évi  magyarországi  földrengések.  — Über  die 
Erdbeben  in  Ungarn  im  Jahre  1934.  B.  K.  L.  LXVI11,  130 — 132. 

Stcinert  K.:  Adatok  a Kárpátokon  belüli  terület  gránitjainak  is- 
meretéhez. — Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  innerkarpatbischeu 
Gránité.  Földt.  Közi.  LXV,  314 — 332. 

Sümeghy  J.:  Csanád  és  Csongrád  vármegye  földtani  viszonyai.  — 
Die  goologiscben  Verhaltnisse  dér  Komitato  Csaiuiú  und  Cson- 
grád. Földt.  Int.  Évi  jel.  1925 — 28.  165 — 170. 

Szentpétery  Zs.:  Alkaliplagiophyrite  aus  dem  Biikk-Gebirge. 
Acta  Ch.  mineralog.  et  pliys.  T.  IV.  p.  171 — 194. 

Szentpétery  Zs.:  A lillafüredi  Szent istvánhogy  erupti vonlainak 
általános  kőzettani  viszonyai.  Mát.  Terin.  Ért.  LTV.  p.  279 — 308. 

Szentpétery  Zs.:  Fehérkő  aljának  eruptív  része  Lillafürednél. 
Mát.  Terin.  Ért.  L1L  p.  253 — 286. 

Szentpétery  Zs.:  Petrologische  Verhiiltnisse  des  Fehérkö- 

Berges  und  die  dctaillierte  Physiographie  seiner  Eruptivgestei- 
ne.  Acta.  IV.  p.  18 — 123. 


Folyt.  küv.  — Fortsetzung  folgt. 


Földtani  Közlöny,  Bánd  LXVI.  kötőt,  Hoí't  4 — 6.  fiizet. 

Tafel  VII.  tábla. 

Kl’LMAY  GYULA:  A Beregszászi  hegység  eruptív  kőzetei  és  azok 

elváltozásai. 

Uber  dió  eruptive  Gestoine  dós  Beregszászer- 
Gebirgos  und  ihre  Zersetzung. 


5 


6 


X 


c 


/ 

o 


bí 

S-» 


Z) 


o 


X 


ü 


s: 

x 

<D 

X 

O 


o 

> 

X 

o 

bJC 

d 

N 


Eredeti  geol  térképfelvétel  és  pa/r  EE  Tömör  Thirnng  János  MS 


FÖLDTANI  KÖZLÖNY 

Bánd  LXVI.  kötet.  1936.  október  — december.  Heft  10-12.  füzet. 


MAGYARHONI  FÖLDTANI  TÁRSULAT  VÁLASZTMÁNYA 

megillelődéssel  és  mély  mély  szomorúsággal  tudatja,  hogy 

Dr.  nagyilosvai  ILOSVAY  LAJOS 

műegyetemi  ny.  r.  tanár 

a műegyetem  tiszteletbeli  doktora  és  nyug.  m-  kir.  vallás- és  közoktatás- 
ügyi  államtitkár,  m.  kir.  titkos  tanácsos,  m.  kir.  udvari  tanácsos,  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia  tiszteleti  és  igazgató  tagja,  stb.,  slb., 
s társulatunknak  1883  óta  rendes,  1913  óta  tiszteleti  tagja. 


életének  85.  évében  szepl.  30-án  elhunyt. 


EMLÉKÉT  KEGYELETTEL  ŐRIZZÜK 


242 


ÁS V Á N YRENDSZEKTANI  TANULMÁNYOK. 

II.  Közlemény:  A chlorit-csoport. 

. : Irta:  V avrinecz  Gábor. 

MINER  ALSYSTEMA'l  OLOGISCHE  STi  DIEN  II. 

Die  Chlorit gruppé. 

Von  Gábriel  Vavrinecz. 

A chloritok  összetételével  foglalkozó  nagyszámú  dolgozat 
szerzőinek  többsége  elfogadja  Tschermak  elméletét,  sőt  rész- 
ben továbbfejleszti  azt.  A Tschermak  által  feltételezett  össze- 
tevőket is  mind,  mint  tényleg  létező  ásványokat  ismerjük  már, 
még  pedig  a legtöbb  összetevő- tipust  több,  különböző  kationokat 
tartalmazó  faj  alakjában. 

Egyes  szerzőknek  a Tschermak  féle  elmélet  ellen  felhozott, 
de  eddig  még  meg  nem  cáfolt  érveit,  valamint  a vele  ellentétes- 
nek látszó  kísérleti  adatokat  számos  bizonyíték  és  a kísérleti  mód 
szerek  elvi  hibáinak  feltárása  semmisíti  meg. 

Az  orthochlori tokát  alkotó  antigorit  és  aniesit  egy  közös  kép- 
letre vezethető  vissza,  amelyben  MgSi  és  A1A1  csoportok  izimorfan 
helyettesíthetik  egymást.  Tschermaknak  felismerését  nem- 
csak az  elemzési  adatok,  hanem  újabban  a szerkezet-felderítések 
eredményei  is  bizonyítják.  A csekélyszámú  röntgenográfiai  adat 
szerint  a chloritrács  egymással  váltakozó  brucit-  és  talkrétegekből 
álló  rétegrács.  A brueitrétegben  a Mg-iónt  egy  Al-ión  helyettesít-, 
heti  és  ugyanakkor  a talkrótegben  egy  Si-ióint  is  helyettesít  egy 
Al-ión;  így  a vegyértékek  összege  nem  változik  és  az  ilynemű  he- 
lyettesítésük statisztikai  megoszlása  folytán  a legkülönbözőbb  ke- 
verési aránnyal  bíró  orthochloritok  jöhetnek  létre. 

Az  irodalomban  föllelhető  és  gondosan  megrostált  elemzési 
anyag  (IV.  táblázat)  egyrészt  azt  bizonyítja,  hogy  az  antigorit- 
amesit  sorozat  tagjainak  elemzési  hibái  nem  függnek  a sorozat- 
ban elfoglalt  helytől  (51.  ábra)  tehát  az  orthochloritok  stöchiomet- 
riailag  tényleg  antigorit  és  amcsit  összetevőkből  állanak;  másrészt 
az  antigorit-amesit  arány  pontos  kiszámításánál  kiderül,  hogy  ez 
a sorozat,  B r a u n s állításával  ellentétben,  elvileg  folytonos  és 
megszakítatlan,  a hézagok  kicsinyek  és  az  egész  sorozatban  rend 
szertelenül  elszórtak  (52.  ábra). 

Az  amesit-antigorit  sorozat  beosztása,  illetőleg  az  őrt hoeh ló- 
ritoknak rendszere  a résztvevő  kationok  alapján  és  az  antigorit- 
amesit  arány  szerint  az  V.  táblázatban  vau  kiépítve. 


Mineralsystematologische  Stúdión  II. 


243 


A leptoch lóritok  jelentékeny  részéről  újabb  vizsgálatok  kide- 
rítették, hogy  azok  tulajdonképen  orthochloritok  (mint  ilyenek 
ott  tekintetbe  is  vettük  őket),  a fennmaradt  tömeg  (VI.  táblázat) 
legtöbbje  pedig  kétes  vagy  hiányosan  ismert.  A jobban  megvizsgált 
leptochloritok  különböző  előfordulásainak  összetétele  annyira  el- 
lér  egymástól  (VII.  táblázat),  hogy  alapos,  mindenre  kiterjedő 
vizsgálat  nélkül  ezeket  sem  tekinthetjük  egyértelműen  definiált 
fajoknak.  Így  a leptoch  lóri  tok  csoportjában  összefoglalt  ásványok 
rendszerezése  jelenleg  keresztülvihetetlen. 

A chloritos  ásványok  nevei  között  fennálló  zavart,  túltengést 
és  ellentmondásokat  már  Orccl  kifogásolta;  indítványát  kiegé- 
szítve, törlendőnek  véljük  a következő  elnevezéseket:  bavalith. 

eolerainit,  grastit,  lenchtenbergit,  loganit,  phyllochlorit,  proto- 
ehlorit,  pseudophit,  rhodochrom,  rumpfit,  sheridanit  és  Al-shari- 
danit,  de  ide  számítandók  az  összes  kétes  leptochloritok  is;  más- 
részt bizonyos  korlátozást  vagy  fogalommódosítást  javasolunk  a 
következő  neveknél:  thuringit,  aphrosiderit,  daphnit,  diabantit, 
kotschubeyit. 

A chloritck  összetevői  gyanánt  ismert  és  feltételezett  vegyü- 
leteket,  amennyiben  viszonylag  tisztán  is  előfordulnak,  önálló  fa- 
joknak kel!  tekinteni  és  önálló  névvel  jelölni.  Ezeket  a némer 
nyelvű  szöveg  végén  levő  felsorolásban  találjuk  meg.  A chloritok 
és  chloritszerű  ásványok  összes  elnevezéseit  pedig  egy  függelék- 
ben találjuk  a lényeg  rövid  megjelölésével. 

* 4 i 

Xach  dem  Erscheinen  dér  grossen  Chlorit-Monographie  von 
J.  Orcel  (1)  ist  es  wohl  iiberflűssig,  auf  die  zahlreichen,  dórt 
referierten  Arbeiten  iiber  die  Cblorite  naher  einzugehen;  dieselben 
werden  nur  insofern  erwahnt,  als  sie  fiir  unsere  Auseinanderset- 
zungen  wicbtig  sind.  Etwas  ausfünrlicher  miissen  dagegen  die 
Arbeiten  dér  letzten  dahre  beriicksichtigt  werden. 

Theorien  iiber  die  chemische  Zusammensetzung. 

Die  mit  dér  chemisehen  Zusammensetzung  sieb  befassenden 
Arbeiten  kőimen  im  allgemeinen  in  zwei  Gruppén  getrennt  wer- 
den, je  nachdem  sie  mit  dér  T s c h e r m a k-sclien  Tlieorie  in  Ein- 
klang  stchen  oder  nicht. 

IVartha  (2)  gab  zuerst  dér  Vermutung  Ausdruck,  dass 
Serpentin  und  die  Chlorite  eíne  Reihe  biiden.  Diese  Auffa-.sung 
wurde  durch  Clarké  und  Schneider  (3)  bestimmter  ausge- 
sprochen,  dann  von  Tsehermak  (4)  begründet  und  genauer  for- 
muliert.  Die  Cinteilung  und  Strukturlelire  dér  Chlorite  erfubr 
seither  gewisse  Anderungen,  dér  Grundgedanke  aber  blieb  unbe- 
rührt  und  die  Theorie  erhieit  durch  zalilreiche  Beweise  Bekráfti- 
gung  und  Ergánzung  Mit  N i g g 1 i,  Jákob,  Gossner,  W i n- 


244 


G.  Vavrínecz 


c h c 1 1 u A.  schliesst 
sich  au  cli  Verfasser 
diesel-  Theorie  an, 
nachdem  sie  deu  heu- 
tigen  Erkenntnissen 
angepasst  wurde.  Die- 
sel- Beitritt  kann  und 
muss  durch  die  Zu- 
riickweisung  gewissev 
Anfeehtungen  und 
durch  das  Aufzáhlea 
wichtiger,  hisher  über- 
sehender  Tatsachen  be 
gründet  werden. 

Einige  Annahmen 
T sclicr  m aks  (die 
sog.  Letochlorite  be- 
treffeud)  sind  beute 

dank  dér  vervollkomin- 

neten  chemiscben  Ana- 
ly tik  und  dér  Entde- 
ckung  einiger  grobeu 
analytischen  Fehler  ú- 
berbolt.  Die  Reihe  dér 
Ortoeblorite  wurde 

durcb  viele  neue  \ or- 
kommnisse  und  durch 
die  richtige  Erkennt- 
nis  mebrer  Leptocblo- 
rite  bereicbert. 

B r a u n s (5)  bean- 
standetc.  dass  1.  in  dér 
Tseh e r ni  a kseb en  Reihe 
zwischen  den  Miscbun- 
gen  und  cinem  End- 
glied  (Serpentin)  eine 
auffallende  Liicke  an 
kristallisierten  Gliedern 
bcsteht;  2.  dór  iibrige 
rreil  dér  Reihe  auch 
nicbt  kontinuierlicb 
ist,  weil  Mineralien 
nur  an  Stellen  dér  von 
ibm  angenommeneq 
Formeln  zu  fim 


Mineralsystematologisehe  Studien  II. 


245 


dcn  sind;  .'5.  bői  dicsér  Keibe  die  .,Endglieder“  am  schlech testen 
kristallisieren,  was  bei  undorén  isomorphen  Keiben  i.ieht  dér  Fali 
ist.  Dicse  Einwande  will  ieh  jetzt  widerlegen:  1.  Fs  gibt  keine 
auffallende  Fiieke  zwiseben  Pennin  und  Scrpcntin,  was  :ms  dem 
Linienbild  Figur  50  zu  erschen  ist.  Wcnn  aueb  Antigorit  und  die 
zwiseben  diesen  und  Pennin  fallenden  Vorkommnisso  grössten- 
teils  nicbt  makrokristalliniseh  sind,  so  bcsitzen  sic  cin  kristalli- 
nischcs  (i'el'iige  und  schliessen  sieli  in  allén  oplischen  Eigenschaf- 
ten  deni  übrigen  Teile  dér  Mischungsreibe  kontinuierlich  au  (W  i n 
c h e 1 1,  IS).  Übrigens  besleht  in  dér  FcSO, . 7H..0  — CuS04 . 7H._,0 — 
Keibe  zwischen  Pisanit  (mit  n ax.  67%  CuS04  . 7H20)  u,nd  dem 
Endglied  Boolhit  (mit  99%  CuS04 . 7H20),  we’cher  meistens  eben- 
falls  nur  mikrokristallinisch  auftritt,  ciné  viel  breitere  Lücke.  2. 
Ob  die  Keibe  periodische  Anhaufungen  und  Liieken  aufweist 
(Brauns),  eder  ununterbroehen  ist  (Tscherniak),  wird  eben- 
l’alls  durch  die  Haufigkeitskurve  Fig.50  entsebieden,  wo  die  Zahl  d. 
Fundorte  (nieht  die  dér  Analysen!)  eingetragen  wurde  Nicbt  cin- 
wandfreie  Analysen  (s.  spater)  blieben  unberücksicbtigt.  Von  meh- 
reren  vorhandenen  Analysen  desselben  Vorkommens  wurde  dér 
Mittehvert  góbiidét  und  in  die  Zeiehnung  eigetragen.  Dicse  zeigt, 
dass  die  von  Brauns  geforderten  Liieken  zwischen  41  und  49.51 
und  59,  öl  und  69,  bezw.  71  und  79  Mol-%  Amcsit  und  entspre- 
chende  Anhaufungen  bei  40,  50,  60,  70  und  S0  Mol-%  Amesit,  wie 
i's  die  gestrichelte  Kurve  verauschnulicht,  gar  nicbt  vorkommen. 
Hie  und  da  erseheinende  Fnterbrecbungen  sind  ganz  unregel- 
massig  in  dér  Keibe  verteilt,  bcsitzen  alsó  keine  bewe'sende  Kraft 
fiir  die  Behauptungen  Brauns’.  Dér  seienerzeit  so  auffallende  lé- 
cre Rauin  zwiseben  Serpentin  (Ant,00)  und  Pennin  (Ant,i0At40)  ist 
durch  zahlreiebe  Vorkommnisse  fást  ganz  zum  Verschwinden  ge- 
bracht  worden,  bzw.  in  eine  Schar  kleiner  Liieken  z^rfallen.  3. 
Wenn  dér  eine  Mischungbestandteil  (Antigorit)  nur  mikrokri- 
stallinisch vorkommt,  so  ist  es  nicbt  zu  bewundern,  dass  die  derű- 
seiben nahestebenden  Mischungsglieder  auch  nieht  in  messbaren 
Kristallen  auftreten.  Die  Behauptung  Brauns’,  dass  in  dér  Regei 
die  Mitte  dér  Mischungsreiben  am  sehlecbtesteu  kristallisiert, 
wird  u.  a.  durch  die  Plagioklase,  Wernerite,  Olivine  widerlegt. 
Noch  besser  lassen  sieh  die  Chlorite  (Orthochlorite)  mit  den  Pyro- 
xenen  und  Hornblenden  vergleiehen,  da  bei  diesen  auch  ein  R"  Si 
Komplex  durch  aquivalente  Mengen  von  RJ11  isomorph  vertret- 
bar  und  ersetzbar  ist. 

Fedoroff  (6)  brachte  nichts  wesentlich  neues,  zitierte  da- 
liéi die  urspriinglichen  Analysen  des  „Rumpfits“  von  F r i t s c h 
(7),  soAvie  R e d 1 i c h und  C o r n u (8),  obwohl  dieselben  durch 
Panzer  (9)  schon  10  Jahre  friiher  korrigiert  wurden,  womit  die 
Fxistenz  dieser  leptochloritischen  Art  erlosch. 

Clarké  (10)  wollte  die  Struktur  dér  Chlorite  durch  Zerset- 
zung  in  Chlorwasserstoffgas  auflcláren;  seine  Reaktionen  waren 


246 


G.  Vavrinecz 


indessen  nicht  vollstandig  und  gébén  deshalb  kein  Rccht  zu  all- 
gemein  giiltigen  Folgerungen,  Avie  cs  Branns  in  seiner  Kritik  (l. 
e.)  bevvies.  Clarké  hat  auch  Schmelzversuche  vor  genom  mén, 
und  schloss  aus  dér  Bildung  a^ou  Olivin,  Enstatit  und  Spinell  auf 
die  Struktur  dér  untersuchten  Chlorite.  Ein  prinzipieller  Fehler 
dér  Schmelzversuche  mit  a\  as.serh  alti  gén  Verbindungen  bei  ge- 
AAÖhnlicbem  Druek  ist,  dass  sic  beim  Erhitzen  auf  die  Schmelz- 
lemperatur  durch  Wasser-  und  Wasserstoffverlust,  Oxydation  des 
Eerroeisens  und  durch  innere  Umlagerungen  wosentlichen  Ver- 
ünderungen  unterworfen  sind.  Dér  Dmstand,  ob  in  dér  Schmelze 
Spinell  auftrítt  oder  nicht,  ist  ausschliesslicli  vöm  Sesquioxydge- 
halt  und  den  aktuellen  Schmelz-  und  Löslichkeitsverhaltnissen  dér 
möglichen  Spinellverbindungen  abhangig.  Stdbst  O r c e 1 betont, 
dass  Clarkes  Ergebnisse  nur  Hypothesen  sind. 

Die  Gebriider  Asch  (11)  führten  mit  ihren  benzolringartigen 
Formeln  reine  geometrische  Spekulationen  aus,  in  Avelchen  Is 
kuli  (12)  keine  verwertbarcn  Ergebnisse  fand. 

Die  Versuche  von  C 1 a r k e Aviederholte  I s k ü 1 1 (12),  imb  m 
er  die  Zersetzung  mit  Salzsaure  in  Lösung  vornahm.  Zár  Eeur- 
leilung  seiner  Ergebnisse  sei  folgendes  bemerkt:  l.  dic  Substanzeu 
Avurden  Aror  den  Versuchcn  kalziniert,  Avodurch  sie  die  oben  schon 
erwáhnten  Veránderungen  erlitten;  2.  gleiche  Versuchsbedingun- 
gen  (Pul verisierungsgrad  des  jMinerals,  Konzentration,  Volum 
und  Temperatur  dér  Lösung,  Bührintensitat  etc.)  vorausgesetzt, 
híingt  die  ZcrsetzungsgeschAvindigkeit  eines  Minerals  auch  bei 
gleicher  Struktur,  alsó  innerhalb  isomorpher  Keiben  vöm  Kation 
ab  (verschiedene  Angreifbarkeit  von  Calcit,  Dolomit  und  Magne- 
zit durch  verdiinnte  Salzsaure!);  3.  die  freÍAverdcnde  Kieselsaure 
A-erteilt  sich  auf  drei  Phasen:  Kieselsauresol,  Kieselsau regei  und 
an  die  Oberflache  des  Bodenkörpers  adsorbierte  Kieselsaure.  Dicse 
drei  Pbasen  sind  mitoin  mder  in  GleichgoAvicht,  Avel  dies  A’on  Tem- 
peratur und  Volum  dér  Lösung,  von  Oberflache  des  Bodenkörpers 
und  nicht  unerheblich  von  den  anwesenden  Lösungsgenossen  ab- 
Idingt  (ausflockende  Wirkung  mehiAvertiger  Ionén,  dérén  Menge 
sich  bei  den  Chloriten  in  Aveitcn  Grenzen  beAvegt  und  dérén  Ein- 
l'luss  durch  Verdiinnung  nur  in  unbedeutendem  Maasze  aufgeho- 
ben  AVer  den  kann). 

Isküll  Aviederholte  auch  die  Schmelzversuche  ATon  Clarké. 
Aus  oben  ausgefiihrten  Gríinden  habén  die  MgSiOs  : INIg ,Si04-Ta- 
bellen  A’on  isküll  und  Orcel  (1.  c.  132)  keine  Beweiskraft  gégén 
die  T s c h e r m a k-sche  Theorie. 

Orcel  (1.  c.  323 — 328)  klassifiziert  samtliche  Chlorite  nach 
dem  Verhiiltnis  Si()2  : ALOs,  innerhalb  dér  bierna  di  aul'gestellten 
Gruppén  bildet  er  mehrere  l'ntergruppen  entsprechend  dér  Ver- 
tretung  des  Aluminiums  durch  Ferrieisen  oder  Chrom,  bzw.  des 
Magncsiums  durch  Ecrroeisen.  Nachdem  er  aber  die  Menge  dér 


Mineralsystematologische  Studien  II. 


247 


Monoxyde  und  des  Wassers  ganz  ausser  Acht  liisst  (dérén  Ver 
haltnis  zűr  Kieselsaure  und  zu  den  S’csquioxyde  i totál  vernach- 
lássigt),  ist  seine  Klassifizierung  nur  ciné  qualitativ-chemischo 
Rubrizierung.  Den  Moravit  reiht  z.  B.  Őre  el  (1.  c.  383)  zűr  Kli- 
nochlorgruppe,  obwolil  er  eine  ganz  bedeutcnde  Aziditát  gegen- 
iiber  dem  Kliuochlor  aufweist: 


SiO..  : A1A  SiO,  : MgO 

Moravit  3,23  3,23 

Kliuochlor  2,66 — 3,33  0,58—0,60 

Orcels  zahlreiche  Analysen  bereichern  die  Mineralchemie 
mit  wertvollen  Angaben,  besonders  über  neue  Yorkommnisse.  Er 
hat  ferner  aus  dér  Literatur  die  Chloritanalyseu  zusammenge- 
stellt,  u.  zw.  viel  vollstandiger,  als  Doelter.  Dér  Überblick  von 
290  Analysen  ermöglichte  ihm  die  Ausschaltung  gewisser  Irrtii- 
mer  und  Widersprüche.*  0 r c e 1 behauptet  (1.  e.  411),  dass  in  dér 
Reihe  dér  Chlorite  die  Namen  Amcsit,  Korundophilit,  Proehlo- 
rit,  Kliuochlor,  Pennin  völlig  geniigcn;  fiir  besondere  A’ten  (mit 
Ke11,  Fe 111  , Cr)  können  die  Namen  Leuchtenbergit  etc.  mit  ge- 
\\ issen  Einschriinkungen  beibehalten  werden.  Orcel  definiert  in 
seiner  Monograhie  die  bis  dorthiu  zweifelhaft  n Arten:  Aphrosi- 
derit,  Thuringit,  Bavalith,  Daphnit,  Delessit,  T'iabantit,  Leuehten- 
bergit,  Kotschubeyit  genau.  Anderseits  streieht  er  die  unnützen 
Ausdrücke:  Rumpfit,  Chloropit,  Protochlorid,  Dumasit,  Pseudo- 
phit  etc.  (1.  c.  424).  Hieriiber  vvird  weiter  untén  noeh  die  Red1 
sein. 


( \ AI- 

Die  Amesitformel  von  Jákob  (13):  SiO,;  H2  . oMg  wurde 

V ' Mg(OH), 


durch  N i g g 1 i (14)  fíir  die  Komponenten  dér  Tschermakschen 
Orthochloritreihe  in  folgendc  Form  umgesetzt: 


Amesit  = ^SiO,;  . A102y  -H20, 

Serpentin  (Antigorit)  = j^SiO,.  Si02  j^*3  H20. 

Gossner  (15)  wandte  als  erster  fiir  die  Ko^stitutionser- 
mittlung  verschiedener  Silikatgvuppen  neuzeutliehe  statistische 
Methoden  an.  Wie  bei  mehreren  anderen  Gruppén,  konstatierte  er 
(16)  auch  bei  den  Chloriten  die  aquimolare  gegenseitige  Vertretbar- 
keit  von  MgSi03  und  A1,03;  umso  auffallender  ist  es,  dass  er  fiir 
Pennin,  Klinochlor  u.  a.  eigene  Formeln  aufstellt.  Die  Abwei- 
chung  seiner  Formeln  von  den  analytischen  Befunden  eliminiert 
er  durch  die  Annahme,  dass  Si02  durch  HA10.  und  dieses  wieder 


248 


G.  Vavrinecz 


durch  H2A!gü2  teilweise  ersetzbar  sei.  Diese  Atomgruppen  sind 
naeh  ibm  kristallographisch  gleiehwertig.  Aus  seiner  ganzen  T)ar- 
stellung  leuchtet  die  Auffassung  hervor,  dass  dió  Atomgruppen 
MgSiO,,  SiO^,  AloO;j,  A10.0H  und  JNlg(OH).,  einander  innerhalb 
ziemlich  weiter  Grenzen  ersetzen  können.  Obwohl  seine  Typenfor- 
meln  von  den  T s e h e r m a k-scben  stöchiometrisch  stark  abweieh- 
en,  ist  eine  scheinbar  volle  Übereinstimmung  mit  den  Analysen  zu 
sehen,  dérén  Frsache  dalin  besteht,  dass  die  angefiibrten  Atom- 
gruppen naeh  Bedarf  durch  einander  ersetzt  wurden.  T)urch  diese 
Ylethode  können  die  sehlechtcsten  Amilysen  restlos  gedeutet  wer 
den,  eine  Möglichkeit,  die  keineswegs  den  riehtigen  Zweck  dér 
Theorien  dar-dellt.  Bei  anderen  Gruppén  erhalt  Gossner  naeh 
seiner  Methode  einen  (meist  klemen)  Bestbetrag,  v elcher  als  Maas 
dér  (íiite  dér  Analyse,  ein  Resultat  dér  analytiscln  n Fehler  bildet. 
In  neuerer  Zeit  sehenkt  Gossner  (16a)  offenbar  dér  durch  rönt- 
genographische  ITntersnehungen  weitergebauten  T s e h e r m a k- 
schen  Theorie  sóin  Vertrauen. 

Winchell  (17)  ergánzt  die  Ts  c h e r m a k-sehe  Theorie 
durch  Einschaltung  neuer  AI ischungsbestandteile,  namentlich: 
Antigorit,  Ferroantigorit,  Amcsit,  Daphnit,  Cronstedtit,  Magne- 
siocronstedtit,  Kammererit.  Auf  Grund  umfangreicher  optischen 
rntersuchungen  zeigt  W inch  el,  dass  die  Antigorit-Amesit-Reihe 
prinzipiell  stetig  und  ununterbrochen  ist.  Spüter  (18)  üussert  er 
sich  gégén  die  Auffassung  dér  Monographie  0 r c e 1 s,  weil  die 
Entwasscrungskurvcn  verschiedener  Chloritvorkomnmisse  untcr- 
einander  8'chwankungen  von  dér  gleichen  Grössenoidnung  auf- 
weisen,  v i e ikre  Abweichung  von  den  Serpentin-Antigorit-Linien. 
Dem  Klassifikationsprinzip  von  Orcel  kann  er  auch  nicht  bei- 
pflichten,  weil  dieses  bloss  auf  dem  Yerhaltnis  Si02  : A1203  beruht, 
ohne  Riicksicht  auf  das  Auftretcn  und  Verhültnis  dér  Monoxyd* 
R 0.  FchliesslTeh  gelangt  \Y  int*  beli  zu  dem  wichtigen  Schluss, 
dass  die  viclen  guten  neuen  Analysen,  die  Orcel  und  andere  ver- 
öffentlichten,  (iie  Tschormak-sche  Theorie  elier  bekraftigen, 
als  schwachen. 

Gin  L i a n g 1)  s c h a n g (19)  kommt  auf  graphischem  We- 
ge  ebenfalls  zu  den  obigen  Koniponenten,  für  welche  er  folgende, 
verdoppelte  körmein  gíbt:  Antigorit  = H sMg,.Si4()|v,  Amcsit  = 

HKMg4Al4Si.,018,  Ferroamcsit  — llftFe4Al,Si  ,01S,  Kiimmererit 
(Chromaniesit)  = HsMg4(T4Si2018,  CroDstedtit  = HsFefFe4Si20jg, 
ausserdem  nimmt  er  noeli  eine  Yerbindung  an,  welche  aus  Anti- 
gorit durch  Ersatz  von  Dlg,Si()4  durch  Si20,  abgeleitet  wird: 
UsMg4Si  , Si  ,()ÍS  = 1 1. Mg|Si.,0ls.  Dicse  Komponente  kommt  rein 
nie  vor  und  entbehrt  somit  den  Vorteil  dér  T s c h e r m a k-schen 
Theorie,  dérén  seinerzcit  allerdings  teilweise  hypothetisclien  Kom- 
ponentn  durch  die  Zeit  talsiichlich  verwirklicbt  wurd  *n. 

Naeh  Dk  eh  un g kann  das  optische  Verhalteu  dér  Lepto- 


M inéra Isysteinatologische  Studien  II. 


249 


rhlorite  aus  dem  dér  Orthochlorile  erklart  und  abgeleitet  werden; 
iiberhaupt  gibt  es  zwischen  diesen  beiden  l’ntergrnppon  dér  Chlo- 
rite  au  eb  von  chcmischem  Standpunkt  aus  keinen  prinzipiellen 
I'nterachied. 


Mischungsbestmultcilc  <lcr  Chf-orite. 

Amosit,  die  erste  vorausgesagte  Tsehermak-sche  Kompo- 
uente  ívurde  hald  nádi  dem  Ki-sebemen  dér  T s c h e r m a k-schen 
Studien  entdeckt,  nur  einige  Leptochioritbeslandteile  harren  nocli 
dér  Realisierung,  nainlich  die  :nit  At’  und  At”  bezeichneten 


1.  táblázat.  Tabella  1. 


a — Chloritit 
(2  Analysen) 

Mac 

k e n s i t 

(3  Analysen) 

nach  Abzug  mikro- 
skopisch  best. 
Verunreinigungen 

Si02 

35.12 

25.64 

2438 

Al,  0, 

48.16 

7.93 

— 

Fe203 

— 

49.37 

62  82 

MgO 

Spur 

— 

— 

FeO 

— 

3 52 

— 

MnO 

— 

0.38 

— 

CaO 

0.61 

1.24 

— 

Na,0 

1.98 

— 

— 

P,  0, 

— 

0.42 

— 

C02 



— 

— 

H,0 

14.01 

11.53 

12.80 

99.88 

100.08 

100.00 

Formel 

430  H4Al2SiOT 

354  H4Fe2m  SiOT 

393  H4Fe2Sio7 

43  CaA  o Si,  Os 

3 Ca,(P04)2 

13  Si03 

Rest 

(Feldspat) 

68  RO 

-76  H2O 

39  Si02 
-82  H,0 

34  Ro  g, 
73  Si02 
—69  H20 

Verbindungen.  Eine  derselben  ist  c-igentlieh  überfiüssig,  weil  sic 
(lurch  die  andere  ersetzt  werden  kann:  2 At’  = At  + At”.  Durch 
die  Entdecknng  eines  dér  Verbhidung  At”  entsprechenden  Mine- 
rals  Avuid  alsó  die  Annahme  dér  intermediáren  Verbindung  At’  un- 
nötig.  Zwei  ^lineralien  besitzen  die  Zusammensetzung  des  hypo- 


250 


G.  Vavrinecz 


thetischen  At”:  a-Chloritit  aus  Sloboda  Nagolnaja  (Krjasch,  Russ- 
land,  anal.  Samoiloff,  20)  mid  Mackensit  aus  Gobitschau 
iMahren,  anal.  Vogel  bei  Kretschmer,  21).  Das  erste  Vor- 
kommen  ist  nach  dem  Autor  chemisch  den  Tonen,  morpholo- 
gisch  den  Chloriten  ahnlich,  schuppig  und  soll  die  „l'reie 
Sáure  des  Chloritkerns4'  darstellen.  Das  zweite  Mineral 
bildet  schuppen-,  leder-  und  fadenförmige  Aggregate,  isi 
optisch  anisotrop.  Die  Analysen  und  Formeln  dicsér  Mine- 
talien  sind  in  Tabelle  I zusammengestellt,  aus  welcher  wir 
ersehen,  dass  beide  nach  Abzug  dér  Vernnreinigungen  mit 
grosser  Genauigkeit  die  theoretisclie  Formel  ergeben.  Das  russi- 
sche  Vorkommcn  entspricht  dér  reinen  Aluminiumverbindung, 


• TI.  táblázat.  Tabelle  II. 


Tschermak's  Ori- 
ginalbezeichnung 

Heutiges 

Typen- 

symbol 

Mineralart 

R11 

R111 

Neuzeitliche  Benennung  und  Zeichen 

Ant 

Mg 

— 

Antigorit  = Ant 

Sp^R'gSUO, 

Fe 

— 

Ferroantigorit  = Feant 

Ni 

— 

Nepouit  = Nép* 

At=H4  RoR’Í’síO,, 

At 

Mg 

A1 

Amesit  At 

• > 

Cr 

Kammererit  =*  Kt 

V 

Fe 

Ferriamesit  (Magnesiocron- 

stedtit) 

Fe 

A1 

Ferroamesit  (Daphnit)  = Fiat 

- 

Fe 

Cronstedtit  = Crt 

At”  = H,  R.!'1  SIOt 

_ 

A1 

Nagolnit  = Ng* 

Mk* 

Fe 

Mackensit  = Mk* 

Die  mit  * bezcichneten  Arién  sind  bislier  noch  nicht  zu  d«n 
Koinponentcn  dér  ('hloritmincralien  gezahlt  worden. 


das  mábrische  dér  reinen  Ferriverbindung,  beide  Vorkonnnnisse 
bilden  alsó  je  eine  selbstandige  Art.  Die  Benennung  „«-Chloritit‘‘ 
ist  jedoch  fül*  eine  .Mineralspecies  unhaltbar,  weil  einerseits  dér 
Buchstabe  a für  allotropé  Modifikationen  verwendet  wird  (wovon 
liiei*  keine  Rede  ist),  anderseits,  ■weil  die  verdoppelte  Endsilbe 
ifit  für  Gestcine  gebraucht  wird,  deshalb  sei  für  dicse  Art  von 
dem  Fundorte  dér  Namo  Nogolnit  vorgeschlagen. 

Durch  Nagolnit  und  Mackensit  sind  jetzt  schon  sámtliche 
'■..vpothetischen  Verbindungen  von  Tsche  rínak  als  wirkliche. 


Mineralsystematologische  Stúdión  II. 


251 


au  eh  selbstandig  nuftrolcnde  Mineralien  festgestellt  worden.  Von 
ehemischem  Standpunkte  erscheint  alsó  Tsch  > r m a k s kla-si- 
selie  Thcorie  als  die  wahrscheinlichste.  Ilivé  (liiltigkeit  wird  durch 
Verdoppelung  dér  Körmein,  durch  verschiedenes  Aufteilen  dersel 
ben  auf  Radikale  nicht  berührt. 

Die  Koniponenten  dér  Orthochloritreihe  können  z.  B.  in  föl- 
geiuler  Weise  aufgeschrieben  w érdén: 

Antigorit  = H4MgJSiO„.MgSiOs,  Amcsit  = H4Mg,Si0,Al20„ 
wodurch  sich  fii r die  Orlhochlorite  eine  allgemeine  chomis'he 
Főnnel  gébén  liisst: 

AntxAt,  = (x  + y)H4Mg2  Si(),..  x MgSiO:; . y A1,0.., 

oder  kürzer  H4Mg:SiOf . [MgSiO,,  ALÓ.]. 

x y 

Sámtliehe  zűr  Zeit  bekannten  Komponenten  dér  Chlorite, 
welche  zum  Antigorit-,  Amcsit-  und  Mackensittyp  gehören,  sind 
in  Tabelle  IT  zusammengestellt.  Für  die  einzelnen  Komponensen 
wurden  solche  Symbole  gewahlt,  welche  fiir  andere  Zwecke  noch 
nicht  verwendet  wurden  und  dahei  doeh  cinfach  sind.  A’  f Chlo- 
ritoid  und  Strigovit,  welche  Tsch  orrnak  aueh  zűr  Deutung 
einiger  Leptoehlorite  heranzog,  wírd  bei  dér  Diskussion  letzterer 
Fntergruppe  niiher  eingegangen. 

Itöntgciiographischc  Unícrsuchitngcn. 

Bei  dér  kurzen  Zeit,  welche  sóit  Laue’s  Entdeckung  ver- 
fioss.  ist  es  kein  Wunder,  dass  iiber  die  Chlorite  und  verwandten 
Mineralien  nur  sparliche,  lückenhafte  und  zum  Teil  widerspre- 
chende  Angaben  vorliegen,  obwohl  dioses  Stúdium  in  allén  Welt- 
teilen  mit  grosser  Energie  begonnen  hat  und  besonders  die  fiir  fei- 
nere  ehemische  Untersuchungen  nicht  zugánglichen  Silikate  in 
dem  Mittelpunkt  allgemeiner  Aufnierksamkeit  standon. 

W a r r e n und  B r a g g (22)  untersuchten  Fás  őrse  rpentin 
(Chrysotil)  und  fanden  dieselbe  Raumgruppe,  (C’_.  ),  welche  aueh 
fiir  Chlorite  als  wahrscheinlichste  bestimmt  wurde.  Dieser  Befund 
hat  indessen  fiir  die  Ivcnntnis  dér  Chlorite  kaum  eine  Bedeutung, 
Aveil  hier  nur  die  blattrige  Modifikation  des  Serpentins  (An  igo- 
rit)  in  Frage  kommt.  Über  Antigorit  liessen  sich  .jedoch  in  dér 
Literatur  bisher  keine  röntgenographischen  Angaben  finden. 

An  wenigen  ausgewahlten  Chloritvorkommnissen  studiert-m 
Mauguiu,  Pauling  und  Mac  Murehy  röntgenometrisch 
die  Struktur.  Mauguins  v23)  Resultate  sind  mit  grossem  Vor- 
behalt  zu  beurteilen;  sie  fiihren  zu  eiuem  romboedrischen  Bittér, 
wogegen  beide  anderen  Au  torén  monokliues  Bausystem  fanden, 
welches  mit  dér  monoklinen  Symmetrie  dér  Kristalle  in  vollem 


252 


G.  Vavrineoz 


Einklang  sleht.  Für  die  Unrichtigkeit  dér  M a u g u i n se'  en  Auf- 
fassung  spricht  auch  dér  l’msland,  dass  auf  die  Elementarzelle 
nur  6 Sanerstol  fatome  entfallen,  obwohl  im  denkbar  einfachsten 
Chloritmolekül  í)  odor  18  Sauerstoffatome  enthalten  sind. 

Pa  ul  ing  (24)  untersuchte  Pennin  und  Kiinoehlor,  )I  ac 
Murchy  (25)  sechs  verschiedene  Chloritarten  aus  dem  Klino- 
ehlor  - Korundophilit  - Bereiche  und  ausserdem  Amesit.  Beide 
Forscher  erhielten  Kesultate,  welche  miteinander  iibcrcinstimmen : 


P a u 1 i n g 

M a c M u rchy 

Haumgruppe 

p3 

U2h 

Cfh 

Ef) 

5, 2-5, 3 

5,30-5.35 

b„ 

9,2 -9,3 

9,19-9,27 

c0 

14,3-14,4 

28,31-28,58 

fi 

96°  50' 

97°  9' 

Inhalt  dér  Elementarzelle 

2 HsMgöAbSLOix 

4 HsMgaAbSisOs 

Diese  ehemische  Főnnel  eutspricht  einer  Mischung  von  glei- 
ehen  Teilen  Antigorit  und  Amesit  (Ant30  At-„). 

Die  Struktur  wird  von  P a u 1 i n g folgends  gedeutet:  die 
Chlorite  bilden  ein  Schichtgitter,  welchcs  aus,  entlang  dér  c-Achse 
sicli  abwcchselndem  Glimmerlagen  und  Brucitlagen  besteht. 
Durch  den  Ersatz  von  Si +4  -Ionén  durch  A1+3  -Ionén  crhaltdie 
die  Gliminerlage  negative  Ladung,  die  Brucitlage  erhalt  gleichzei- 
tig  durch  die  Vertretung  von  Mg  +2  durch  A 1+3  eine  positive 
Ladung,  welche  durch  die*  negative  Ladung  dér  Glim  nerlag?  aus- 
geglichen  wird.  Die  ausgezeichnete  Spaltbarkeit  ist  parallel  mit 
diesen  Schichten  und  liisst  sich  durch  die  schwáchere  Bindung 
und  grösseren  Abstande  dér  einander  abwechselnden  Lagen  leicht 
crklaren. 

Di'sse  Angaben  wurden  durch  die  Untersuchngen  von  Mac 
Murchy  volkommen  bestatigt;  nur  die  Lángé  dér  c-Achse  und 
dadurch  die  Zahl  dér  Moleküle  im  Elementarkörper  wurde  ver- 
doppelt. 

Aus  diesen  Fntcrsuchungen  folgt  einerseits,  dass  die  Fubsti- 

tution 

[•  • • Sil  . [Mg  [ . . . A1A1J  . | A1  . . . ] 

ráumlich  bestatigt  wurde,  anderseits,  dass  tűr  allé  Mischungs- 
glieder  auch  bei  nicht  cinfachem  Mischungsverh:iltnis  dieselbe 
< infache  Formcl  HNMg4[MgSi,Al2|2Si2OIK  gültig  ist,  wodureh  dió 
grossen,  komjilizierten  Jndividualformeln  dér  einzelnen  Chlorite 
von  Brauns,  1 s k ii  1 1,  und  Orcel,  wie  auch  die  hochmoleku- 
larcn  Mischungsglider  von  Gossner  ihre  Existenzberechtigung 
. verliercn.  Dic  Főnnel  bleibt  auch  für  nicht  einfache  Mischungs- 


Mincrals>  steinatologisclie  Sludien  II. 


253 


verhaltnisse  cinfach,  Aveil  die  MgSi  A1A1  Vertretungen  im 

Kaumgitter  statistisch  vevteilt  sind. 

Wird  die  chemische  Főnnel  in  Glimmerl  ge  und  Brucitlag<* 
getrennt  anfgeschrieben,  dann  falit  sofort  cint*  Yerwanlschaft  dér 
Chlorite  mit  Talk  auf: 


Antigorit  = HtiMgoSúOi*  = 


(H«Mg30« 

IH.’Mg.tSiíOii 


(Brucit) 

(Talk) 


-MgSi-fAh 


AntaoAtso  = HsMgöAkShOis 


i HiiMgaAlOt; 
jlLMgriAlSiaOi* 


— MgSí+Ak 


Amesit  = HsMgiAhSkChs  — |H<*MgAlíO«  — MgSi+Al* 

IHíMgsAL’SkOis  ► 

(unbekannt)*  H«MgiAI,Si0.s  = l^gSuSiO.. 

* Diese  Verbindung,  welehe  weniger  MgO  und  SiO.,  a bér 
mehr  Al.,Os  enthalt,  als  Amesit,  ist  theoretisch  noeh  möglich; 
konnte  jedoeh  bisher  nicht  eiunial  als  Mischungsbestandteil  nach- 
geAviesen  Averden. 


Das  Talkgitter  ist  dem  Pyrophyllitgitter  sihnlich  gebaut 
und  zu  demselben  Typ  gehört  aueh  die  „Glimmerlage'*  (eigentlich 
und  riehtiger  „Talklage*’)  dér  Chlorite,  wie  dics  u.  a.  aus  dem 
Vergleieh  dér  Abbildung  dér  Chloritstruktur  von  Mac  Murchy 
mit  jener  dér  Pyrophyllitstruktur  von  (1  r u n e r (26)  deutlich  zu 
erkennen  ist.  Aus  diesem  Vergleieh  ist  aueh  dér  Fali  erdenkbar, 
dass  hie  und  da  die  Brucitlagc  ausbleibt  und  an  s-olehcr  Melle 
zwei  Talklagen  unmittelbar  auíeinander  folgen.  Dies  kann  natlir- 
licli  nur  dórt  erfolgcn,  ayo  die  ziveierlei  Lagen  nicht  durch  das 
Auftreten  von  Sesquioxyden  gegenseitg  abgesáttigt  ‘-ind.  Dér  oft 
bemerkbare  Mangel  an  Monoxyden,  bezAv.  dér  hierdúreh  verur- 
sachte  Überschuss  an  Kieselsaure,  zu  dessen  Erklarung  T s c h e r- 
m a k das  Auftreten  von  Chloritoid  und  Strigovit,  ferner  die  Exis- 
tenz  dér  Verbindungen  At’  und  At”,  Dsehang  eine  andere 
Hilfskomponente  annalim,  könnte  durch  obige  Möglichkeit  aueh 
erklart  Averden.  Ob  diese  Annahme  eine  Wahrscheinlichkeit  bi- 
sitzt,  Avird  Aveiter  untén  bei  den  Leptochloriten  gezeigt. 

Bei  Amesit  fand  Mac  Murchy  abAveichendes  Spekto- 
gramm;  ebenso  erhielt  Gossner  (16a)  vöm  Cronstedtit  ein  Git- 
téi-, Avelches  sich  von  dem  dér  Chlorite  mehrfach  unterscheidet. 
Gossner  zeigt  aueh  die  Möglichkeit,  dass  überzahige  Lagen 
auftreten;  nur  nimmt  er  im  gegebenen  Falle  das  Erscheinen  von 
Brucitlagen  an. 

Aus  allén  diesen  Darlegungen  geht  hervor,  dass  eine  durch- 
greifende,  systematische  und  A-or  allém  vollstandlge  röntgenomet- 
rische  Durch forschung  dér  Chloritgruppe  noch  aussteht. 

(Schluss  folgt.) 


254 


SZARUKÖVEK  A BUDAI-HEGYSÉGBEN. 

Irta:  Károly  Erzsébet. 

NOTES  SIJR  LESCHERTS  DE  DOLOMIES  ET  CALC AIRES  SE 
TROUVANT  DANS  LES  MONTAGNES  DE  BUDA. 

Pár  E.  Károly. 

A Budai  hegység  iriaszkori  mészkő  és  dolomit  rétegeiben 
lielyenkint  kovasavkiválások  vannak.  Ezekről  a kovasavkiválá- 
sokról,  illetve  ezek  keletkezéséről  a magyar  irodalomban  még  nem 
jelent  meg  önálló  tanulmány.  A Budai-hegységről  készült  geológiai 
szakmunkák  e kőzeteknek  úgyszólván  csak  megemlítésére  szorít- 
koznak. Elnevezésükre  általában  a szarukő  kifejezést  használják. 
A Mátyáshegy  mészkövének  kovasavelőfordulásai  kivételesen  tűz- 
kő néven  is  szerepelnek. 

Az  egyetlen  munka,  mely  a Budai-hegység  kovasavkiválá- 
sairól  adatokat  közöl  S c li  a f a r z i k-V  e n d 1 geológiai  vezetője 
(29). 

A magyar  irodalom  általában  keveset  mutathat  fel  a szarukő 
és  a hozzá  nagyon  hasonló  s a tőle  biztosan  csupán  geológiai  fel- 
lépesében  elválasztható  tűzkő  tanulmányozása  terén.  Külföldön  el- 
lenben több  munka  tárgyalja  e kovasavkiválások  tulajdonságait, 
főként  keletkezésük  körülményeit.  Épen  ezért,  mielőtt  értekezésem 
tulajdonképeni  tárgyára  rátérnék,  szükségesnek  látom  összefoglal- 
ni azokat  az  eredményeket,  amelyeket  a külföldi  szakirodalom  a 
szarukő  és  tűzkő  elválasztására,  illetve  keletkezési  körülményeire 
vonatkozólag  eddig  megállapított. 

Szarukövek. 

A szarukövek  ismeretéhez  főképen  a francia  és  az  angol  iro- 
dalom szolgáltat  becses  adatokat. 

Franciaországban  a szarukő  (éhért)  kifejezés  régen  haszná- 
latos, de  szigorúan  definiált  jelentés  nélkül.  Már  1838-ban  d e 1 i 
Béc  he  (2)  a zöld  homokkövek  vesealakú  szaruköveiről  ír.  1843- 
14-ben  d’A  o u s t Virlet  (1)  megkülönbözteti  a szarukövet  a ko- 
vasavas konkréciók  egyéb  típusaitól,  mivel  azt  írta,  hogy  a szaru 
kövek  és  a tűzkövek  mind  molekuláris  áthelyeződések  eredményei. 
1843-ban  de  Ser  rés  M.  (33)  megállapítja,  hogy  a szaruiul  nevet 
meglehetősen  általánosan  használják  a Jura  mészköveiben  talál- 
ható tűzkövek  megjelölésére.  Cayeux  L.  (8)  szerint  a szaruké 
kifejezés  egy  adott  pillanatban  került  a francia  terminológiába, 
anélkül,  hogy  tudták  volna,  vájjon  azok  a kovasavkiválások,  me- 
lyeknek megjelölésére  szolgált,  miben  különböznek  például  a kréta 
tűzkövétől.  Cayeux  csak  a tengeri  eredetű  kovasavas  kőzetekben 
képződött  kova  savki  válásokat  nevezi  szarukőveknek.  Ezek  kőzet 
tanilag  teljesen  definiált  — a tűzkőétől  eltérő  — karaktert  mutál- 
nák. Főként  .szivacstűkből,  opálból  és  kalcedonbol  állnak. 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


255 


Angliában  több  mint  egy  évszázada  használják  u szarukő  el- 
nevezést. Itt  azonban  nem  az  összetétel  és  a szerkezet  szempontjai 
szabályozzák  a szarukő  elnevezés  használatát,  hanem  általában  a 
kréta  tűzkövénél  idősebb  kovasavcsomók  megjelölésére  alkalmaz- 
zák. Ha  teli  F.  H.  és  Rastall  R.  H.  (16)  például  igen  tág  érte- 
lemben használja  a szaruké  (éhért)  kifejezést:  „Radiolarian  éhért, 
upper  greensand  éhért,  oarboniferous  chert.“ 

Az  Egyesült-Államokban  v szarukő-elnevezés  használata  épp 
oly  általános,  mint  Angliában.  Tarr  W.  A.  (41)  a burlingtoni 
karbon  mészkö\eiben  található  kovasavelőfordulásokról  írt  tanul- 
mányában azt  mondja,  hogy  a szarukő  elnevezés  a kvarcnak  mind- 
azon kriptokristályos  változatait  foglalja  magában,  melyek  fehé- 
rek, szürkék  vagy  kékessziirkók.  A sötét,  szürkétől  feketéig  terje- 
dő változatokat  tűzkőnek  nevezik. 

Angliában  és  az  Egyesült- Államokban  a szarukő  nevet  vise- 
lő üledékek  természetéről  és  eredetéről  a következők  állapíthatók 
meg:  főalkatrészük  opál,  kaleedon  vagy  kvarc;  számos  radioláriát 
vagy  szivacstűt  zárnak  magukba,  vagy  teljesen  kövületmentesek; 
csomókban  és  padokban  települnek.  Majd  organikus,  majd  pedig 
kémiai  eredetet  tulajdonítanak  nekik. 

A német  irodalomban  sem  találjuk  a szarukő  egységes  jel- 
lemzését. Zirkel  (47)  a szarukövek  főbb  ismertetőjeléül  a szilán- 
kos  törést  és  a szaruszerű  külsőt  tekinti.  Wetzel  \Y. 
1022-ben  (46)  megjelent  tanulmányában  szigorúan  körülhatárolja 
a szarukő  fogalmát.  Szerinte  a szarukő  vékony  cserepekben  sok- 
kal kevésbbé  átlátszó,  mint  a tűzkő;  alapanyaga  kevésbbé  finom 
szemű  és  a mikroszkóp  alatt  csekélyebb  lisztaságú  kristályos  ko- 
vasavnak mutatkozik,  mint  a tűzkő,  amennyiben  különösen  karbo- 
nátok nagy  mennyiségben  keveredtek  hozzá.  Rosenbusch  1923- 
ban  (28)  megjelent  munkájában  nem  tesz  különbséget  szarukő  és 
tűzkő  közt.  Néhány  évvel  később,  1929-ben  Seb  w a r z A.  (32)  az 
északi  kréta  tűzköveit  és  az  alpi  mezozoikum  szaruköveit  hason 
lította  össze.  Az  eltérő  nevű  és  két  különböző  geológiai  korban, 
egymástól  nagyon  távol  fellépő  kovasav-kőzétek  közt  nem  talált 
alapvető  különbséget. 

Nálunk  Vendl  Aladár  (44)  a Biiklthegys égben  talált  pale- 
olitok vizsgálatánál  — Cayeux  felfogásánál  jóval  tágabb  értelem- 
ben — szarukőnek  nevezi  „mindazokat  a lényegében  kalcedonból, 
esetleg  a kalcedonon  kívül  több-kevesebb  kvarcból  és  esetleg  kevés 
opálból  álló  kőzeteket,  melyek  a krétára  s némely  más  mezozoi 
szintre  jellemző  tűzkőtől  (silex)  eltérők." 

Tűzkövek. 

A tűzkő  elnevezés  használata  régebbi,  mint  a szarukőé.  Ke- 
letkezésével már  egy  évszázadon  át  foglalkoztak  a kutatók,  mi- 
dőn a szarukő  kifejezés  megjelent  az  irodalomban. 


256 


Károly  Erzsébet 


A két  kőzet  szétválasztása  sokszor  nagy  nehézségekkel  jár. 
Milner  H.  B.  (24)  szerint  a szarukő  és  a tűzkő  közti  különbség 
inkább  látszólagos,  mint  valódi  és  bizonyos  mértékben  csak  az  el- 
nevezésben rejlik. 

A tipikus  tűzkövek  a felső  kréta  jellemző  kovasavkiválásai, 
s mivel  itt  az  anyakőzet  világos  színétől  erősen  elütő  sötét  színű 
tömegekben  jelentkeznek,  a sötét  színű  kovasavkiválásokat  rendesen 
tűzkőnek,  a világosakat  szarukőnek  nevezik.  Zirkcl  (47)  a tűzkö- 
vek jellemző  tulajdonságának  a tökéletes  kagylós  törést  tekinti. 
Wctzel  (46)  szerint  a tűzkő  rendkívül  finom  szemcséjű,  miután 
főtömegét  az  1 — 10  b átmérőjű  kettős  törésű  szemcsék  alkotják.  Ez 
okból  nagyon  homogén  kőzet  benyomását  kelti.  Noha  Wetzel 
a tűzkő  megjelölést  a szarukő  kifejezéssel  szemben  élesen  körülha- 
tárolja, elismeri,  hogy  a két  kőzetnek  vannak  hasonló  fajtájú 
előfordulásaik,  sőt  természetszerűleg  átmeneti  alakok  is  találhatók. 

Rosenbusch  (28)  szerint  a szarukő  és  tűzkő  előfordulása 
a szilurtól  az  eocénig  tart.  Hanssen  1901-ben  (15)  megjelent 
dolgozatában  azt  írja,  hogy  ámbár  a tűzkő  főelőfordulási  helye  a 
kréta  senon  emelete,  jelentéktelen  kiterjedésben  más  formációban 
is  fellép,  például  a maimban.  Cayeux  (8)  a kovasavas  kőzetekről 
írt  hatalmas  munkájában,  csak  a kréta  formáció  kovasavki válá- 
sait tekinti  tűzköveknek. 


A szarukövek  és  a tűzkövek  elválasztása. 

A mondottakból  világosan  kitűnik,  hogy  az  irodalomban 
meglehetősen  nagy  a zavar  a szarukövek  és*a  tűzkövek  megkülön- 
böztetése terén  és  a két  kőzet  elválasztása  sokszor  elég  önkénye- 
sen történik.  Összetételükben  és  szerkezetükben  mindezideig  nem 
sikerült  határozott  különbségeket  megállapítani.  A két  kőzet  külső 
tulajdonságaiban  sincsenek  oly  eltérések,  amelyeket  szabályként 
lehetne  felállítani.  Egyes  kutatók  ily  irányú  próbálkozása  hiá- 
nyos megfigyelésekből  indult  ki  és  később  részben  meg  is  cáfolt 
tévedéseket  foglal  magában. 

Milyen  alapon  történik  tehát  a szarukövek  és  a tűzkövek  el 
választása?  Feltétlen  biztossággal  egyedül  geológiai  előfordulásuk 
alapján  különböztethetők  meg.  Ennek  ismerete  nélkül,  pusztán  a 
mikroszkópos  kép-,  fizikai  tulajdonságaik  és  kémiai  összetételük  se- 
gítségével pontos  szétválasztásuk  alig  lehetséges.  A kréta  kovasav- 
kiválásait  a geológia  kezdettől  fogva  tűzköveknek  nevezi,  míg  a 
krétánál  idősebb  szintekben  előforduló  kovasavkiválásokat  általá- 
ban szaruköveknek  hívják.  Mivel  a Budai  hegység  kovasavkivala- 
sai  a krétánál  idősebb  triászban  fordulnak  elő,  helyes  nevük:  sza- 
rukő. E szarukövek  néhány  vékony  csiszolatában  a szarukövekre 
jellemző  radioláriák  jelenlétét  állapítottam  meg,  ami  a fenti  elne- 
vezés helyességét  igazolja. 

Feladatom  a Budai-hegység  e szaruköveinek  tanulmányozása 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


257 


és  ebből  a keletkezésükre  levonható  következtetések  megállapítása 
v olt. 

Értekezésemben  a szarukö  elnevezés  oly  triaszkori  kovasav- 
kiválásokat  jelöl  meg,  amelyek  lényegében  kalcedonból,  több-ke- 
vesebb kvarcból,  kevés  opálból  állnak,  s helyenkint  radioláriák  is 
előfordulnak  bennük. 

A Hűd  ai -hegység  szaruköveinek  jellemzése. 

A Budai-hegység  szarukövei  \ alamennyien  a felső  triászban 
fordulnak  elő,  ennek  karúi  emeletébe  tartozó  mészkő  és  dolomit 
kőzetekben. 

A szarukövek  különböző  csoportokban  jelennek  meg,  de  tö- 
meg szempontjából  az  anyakőzetben  mindig  nagyon  alárendelt 
szerepet  játszanak.  (Ez  különben  a szaruköveket  általában  jellem- 
zi.) A mész-  vagy  dolomitkőzettel  szemben  nincs  semmiféle  önálló- 
ságuk, csupán  részei  azoknak.  Hiányzik  náluk  a szintállandóság; 
í sszefüggő  rétegekben  csak  egyes  helyeken  fordulnak  elő,  az  anya- 
kőzettel mindig  konkordáns  településekben.  Akkor  is  legfeljebb  10 
15  cm  vastagságban.  Ily  rétegek  jelentkeznek  a Farkasvölgyben,  a 
szarukőszalagos  hegyoldalnak  azon  a részén,  amely  az  Ördögorom- 
csárda  elhagyása  után  következik,-  a Mátyáshegy  triaszmészkövé- 
í ok  egyes  szintjeiben  és  a Guckler  Károly  út  melletti  dolomit  1 2 

pontján.  Gyakran  találhatók  egyszintben  elhelyezkedő  gumók  alak- 
jában. Ezek  valószínűleg  a rétegek  szétszakadásából  keletkeztek. 
Nevezetesen  a Farkasvölgyben  az  Ördögoromcsárdával  szemben  le- 
vő hegyoldalban  és  helyenként  a Guckler-út  melletti  dolomitban. 
Teljesen  szabálytalanul  elhelyezkedő  ágas-bogas  tömegekben  is  elő- 
fordulnak. például  a mátyáshegyi  dolomitban  és  mészkőben.  Az 
ördögormon  levő  malomkőbánya  dolomitfalából  o'y  világos-  és  sö- 
tétszürke szarukögumókat  gyűjtöttem,  melyeket  kívül  0.2— 0.5  cm 
vastag  fehér  kéreg  borított.  Ezek  a szarukőgumók  a dolomit  réte- 
gekkel párhuzamosan  helyezkedtek  el  és  ökölnagyságú  kerek  vagy 
összelapított  darabok. 

Hegységünk  szaruköveinek  színe  főleg  szürke,  az  egészen  vi- 
lágostól a legsötétebb  árnyalatig,  továbbá  szürkés  barna  és  néha 
vöröses  árnyalatú. 

Törésük  kis  szilánkos  kagylós.  A számszerű  külső  nem  fel- 
tétlen tulajdonságuk;  a Mátyáshegyről  és  a Guckler  Károly-út 
mellől  teljesen  fénytelen  darabokat  gyűjtöttem. 

Az  alábbi  összeállítás  három  különböző  hel\  ről  származó  tisz- 
ta szaruko  fajsúlyát  mutatja. 


Származási  hely:  Fajsúly: 

Guckler-út  melletti  dolomit  2.491 

Farkasvölgyi  dolomit  2.491 

ördögorom  malomkőbánya  2 497 


258 


Károly  Erzsébet 


Fig.  51.  ábra. 

Felső  triászkor!,  karni  emcletbeli  dolomitok,  valamint  szaruköves  es 
bitumenes  mészkövek  elterjedése  a Budai-hegységben,  a vizsgált  sza- 
rukövek lelőhelyeivel. 

Situation  des  coucbes  dolomitiques  et  du  calcaire  chcrteux  et  bitumi- 
ueux  du  triasique  supérieur  dans  les  montagnes  de  Buda  et  des  eclian- 
tillons  examinós.  l=caleaire  cherteux  et  bitumineux,  2 = dolomies, 
3 = gite  s des  échantillons  examinós. 


Szaru kövek  a Hadai  hegységben 


259 


Kém  i a i összetétel. 


A következő  táblázatban  a Budai-hegység  fontosabb  lelőhe- 
lyeiről gyűjtött  szarukövek  kémiai  összetételét  állítottam  össze. 

I.  Barnásszüike  szavuké  a Mátyáshegy  Ny-i  oldalán  húzódó  fel- 
tárás test  színű  mészkövének  legalsó  rétegéből. 

II.  Világosszürke  szarukő  a Mátyáshegy  dolomitjából,  a begy 
229  m magas  tetejétől  BNy-ra  körülbelül  130  m-re  előfordu- 
ló barlangüreg  mellül. 

III.  Igen  világosszürke  szarukő  a Guckler  Károly-út  melletti  do- 

lomitból, a 883.  háromszögelési  jel  és  a Guckler  Károly  em- 
léktábla közötti  utóbbitól  100  lépésre  előforduló  — rétegből. 

I V.  Szürke  szarukő  a farkasvölgyi  szarukőszalagos  hegyoldal  leg- 

felső rétegéből. 

V.  Ördögorom  malomkőbányájából  származó  vesealakú,  10  cm  át- 
mérőjű szarukőgumó.  A gumó  sötétebb  szürke  belsejét  0.3 
cm  vastag,  igen  világosszürke,  csaknem  fehér  kéreg  borítot- 
ta. B oszlop  a gumó  belsejének,  K oszlop  a kéregnek  kémiai 
összetételét  tünteti  fel. 

A kémiai  összetétel  meghatározásánál  légszáraz  anyagból 
indultam  ki.  Az  oldható  kovasavat  a franciaországi  szarukövek  és 
tűzkövek  elemzésénél  Lassieur  .(8)  által  alkalmazott  módszer 
rel  határoztam  meg. 

T á b 1 á z a t. 

A Budai-hegység  szaruköveinek  %-os  kémiai  összetétele. 


Alkatrészek 

I. 

II. 

DL 

IV. 

\ 

J 

B 

K 

Összes  Sí  O2 

95.64 

95.52 

96.50 

96.36 

97.28 

96.86 

Oldható  Sí  O2 

0.60 

0.65 

1.40 

1.52 

0.62 

0.62 

Ah  O.i 

0.89 

1.27 

0.15 

1.21 

0.30 

0.56 

Fe2  Os 

2.71 

0.94 

1.41 

1.25 

0.78 

0.82 

Ca  O 

0.40 

0.44 

0.44 

0.48 

0.56 

0.34 

Mg  O 

nyom 

0.26 

0.41 

0.16 

0.30 

0.25 

K2O 

0.06 

000 

0.00 

0.00 

0.04 

0.04 

Na2  O 

0.11 

0.03 

0.03 

0.04 

0.06 

0.06 

Ti  O2 

0.08 

0.06 

nyom 

0.02 

0.04 

0.04 

P2O5 

nyom 

nyom 

nyom 

nyom 

nyom 

0.03 

Izzítási  veszteség 

0.66 

1.56 

1.38 

0.64 

0.66 

0.95 

Összesen 

100.55 

100.08 

100.32 

100.16 

100.02 

99.95 

Fenti  táblázat  szerint  a Budai-hegység  szarukövei  igen  ma- 
gas kovasavtartalmú  kőzetek.  Feltűnő,  hogy  a Mátyás-hegyi  mész- 
kőből származó  I.  szarukő  C'aO  tartalma  kisebb,  mint  amennyi  az 


260 


Károly  Erzsébet 


alábbi  kőzettani  vizsgálatokból  várható  volna.  Ezek  szerint  a Má- 
tyáshegyi mészkő  szaruköveit  sűrűn  járják  át  kalciterek.  A kémiai 
összetételben  ez  a körülmény  nagyobb  CaO  tartalom  által  azért 
nem  jut  kifejezésre,  mivel  a szaruköveket  a kémiai  analízis  meg- 
kezdése előtt  a felületükhöz  tapadó  idegen  anyagoktól  híg  sósav- 
ban való  főzés  által  tisztítottam  meg.  Ekkor  azonban  a lényegük- 
höz nem  tartozó  s későbbi  rétegmozgásokból  származó  repedéseik- 
be utólag  rakódott  kalcitkristályok  is  feloldódtak. 

Az  V.  szarukő  kémiai  vizsgálata  azt  mutatja,  hogy  nincs  lé- 
nyeges különbség  szarukőgumó  és  a hozzátartozó  fehéres  kéreg  ké- 
miai összetétele  közt. 

Valamennyi  sötétebb  színű  szarukő  finom  pora  levegő  hoz- 
zájutása közben  izzítva,  kissé  világosabb  színűvé  vált.  Lehetséges, 
hogy  a sötét  színű  pigment  szemcsék  egyik  része  esetleg  szenes 
(vagy  bitumenes)  részecskétől  ered. 


Kőzettani  és  őslénytani  vizsgálat. 

A Budai-hegység  szaruköveinek  főásvány  elegyrészei  kalce- 
don  és  opál,  de  e kettő  között  — az  opálos  anyagtól  a szemcsézettig 

— mindenféle  átmenet  megtalálható.  Az  opál  ügy  viselkedik,  mint 
egy  visszafejlődésben  lévő  anyag,  mely  azért  valamennyi  szarukő- 
ben előfordul;  mégpedig  nem  a kalcedon  szemcsék  közt.  hanem 
lúlnyomó  részben  maguknak  a szemcséknek  az  anyagában.  Optikai 
anomáliákat  árul  el,  amennyiben  többnyire  anizotrop  anyagként 
viselkedik. 

A szarukövek  túlnyomó  részben  kaleedonhó]  állnak.  A kal- 
cedon zöme  apró  szemcsés  kifejlődésű.  A szemcsék  teljesen  szabály- 
talanul, öblös-karélyos  körvonalakkal  csatlakoznak  egymáshoz. 
Átmérőjük  átlag  0.003 — 0.010  mm.  A Farkasvölgy  hegyoldalának 
különböző  rétegeiből  gyűjtött  szarukövek  szemcséinek  nagysága 
.jellegzetesen  eltér  egymástól.  A legalsó  rétegekből  gyűjtött  szaru- 
kövek szemcséi  jóval  nagyobbak  — körülbelül  mégegyszer  akkorák 

— mint  a legfelső  rétegek  legnagyobb  szemcséinek  átlaga. 

Csaknem  valamennyi  szarukőben  a kalcedon  alárendelten, 
egyes  foltokban  rostosán,  szferolitosan  alakult  ki.  E foltok  a csi- 
szolatokban rendesen  nem  koraiaknak,  hanem  egy  irányban  meg- 
nyúltak, elliptikusak  és  sokszor  több  rostos  szerkezetű  csomót  tar- 
talmaznak. A rostos  szerkezet  rendszerint  olyan,  hogy  a rostok  nem 
egy  pontból,  azaz  nem  a gömb  vagy  ellipszoid  középontjából  fut- 
nak szét  minden  irányban  radiálisán,  hanem  kisebb-nagyobb 
gömbcikk  sugarainak  megfelelően.  Ennek  folytán  metszetekben  a 
rostos  elrendeződés  legyezőszerünek  tűnik  fel.  A rostos  kalcedonok 
keresztezett  nikolok  közt  — a szferolitos  kifejlődésnek  megfelelő- 
en — sugarasan  oltanak  ki.  Az  apró  szemcsés  aggregátum  egyes 
szemcséi  sem  oltanak  ki  egységesen,  hanem  fokozatosan  a körül- 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


26  i 


forgatáskor.  A rostos  kalcedon  rostjai  átlag  0.01  mm  hosszúak,  d>* 
hel.venkint  ezek  ível  jóval  hosszahl)  rostok  is  (‘löfordulnak.  Egyes 
csiszolatokban  ritkábban,  másokban  sűrűbben  különböző  alakú, 
többnyire  sugaras  rostos  szerkezetű  kalcedonesomók  fordulnak 
<‘lő.  Átmérőjűk  0.03  és  0.15  mm  közt  ingadozik. 

Némely  szarukőben  a rostos  szferolitos  kalcedon  pálcika- 
alakban  vagy  gyengén  hajolt,  két  végén  elvékonyodó  ívalakban 
sorakozik  egymáshoz.  Ily  módon  a vékony  csiszolatban  helyenkint 
keskeny  kalcedonsávok  figyelhetők  meg.  Nem  lehetetlen,  hogy 
ezek  egykori  spiculumoknak  felelnek  meg.  Ma  már  semmiféle  or- 
ganikus szerkezet  sem  látszik  rajtuk.  Egyik-másik  szarukő  csiszo 
tatában  néhol  kör-  vagy  ellipszis  alakú,  a többi  résznél  világosabb 
foltok  láthatók,  amelyek  keresztezett  nikolok  közt  szemcsés  vagy 
rostos  szerkezetű  kalcedonból  állnak.  E foltok  gömböcskéknek  fe- 
lelnek meg  s eredetileg  radioláriák  lehettek.  Organikus  szerkezet 
azonban  már  egyáltalán  nem  látszik  rajtuk.  Az  organikus  marad- 
ványok helyét  a köriilövező  kalcedon-alapanyagnál  nagyobb  ele- 
mekből álló  kalcedon  csoportok  jelzik. 

A kőzetekben  elvétve  szabálytalan  alakú,  a kalcedonszemcsék- 
nél  jóval,  nagyabb  Ava/cszemek  is  előfordulnak.  A legnagyobb 
észlelt  kvarcszem  0.40  mm  hosszú  volt.  Néhol  a kisebb  vagy  na- 
gyobb csomókba  verődött  kvarcszemeket  kalcedon-koszorú  veszi 
körül.  A kvarcszemek  megletősen  ép  széllel,  csaknem  mozaiksze- 
rűen  csatlakoznak  egymáshoz. 

Elég  lényeges  elegyrész  a kaiéit  is.  Nem  egyenletesen  szétoszt 
va,  hanem  különálló  foltokban  és  erekben  jelenik  meg  a szarukö- 
vekben. Különösen  jellemzők  ezek  a kaleiterek  az  erősen  gyűrt 
mátyáshegyi  mészkő  szaruköveire.  Ebben  a kőzetben  előforduló 
szarukőrétegek  és  -gumók  a gyűrődés  következtében  összerepedez- 
tek s az  így  támadt  repedéseket  utólag  kalcitkristályok  töltötték 
ki.  Ezeken  a helyeken  néhol  a kaiéit  nyomási  ikerkristályokban 
jelenik  meg. 

A kőzetekben  ritkán  apró  .sze/vcifpikkelyek  is  találhatók. 

Elég  sűrűn  fordul  elő  bennük  vasérc:  magnetit-,  limonit-  és 
hemcititszemcse. 

Itt-ott  apró,  feketének  vagy  sötétbarnának  látszó  opak  pig- 
mentszemcsék figyelhetők  meg.  Néhol  ezek  az  apró,  többé-kevésbbé 
zodiametrikus  szemcsék  nagyobb  csoportokba  verődtek  össze. 

A Budai-hegység  különböző  pontjairól  gyűjtött  szarukövek 
kőzettani  vizsgálata  arra  mutat,  hogy  a réteges  szarukövek  és  a 
szarukőgumók  közt  ásványtani  különbség  nincs. 

A szarukövek  vékony  csiszolataiban  az  ismertetett  ásványi 
elegyrészek  mellett  radioláriákat  figyeltem  meg.  Ezek  a szerves 
maradványok  általában  elég  rossz  megtartásúak.  Alakjuk  és  struk- 
túrájúk annyira  elmosódott,  hogy  már  nem  határozhatók  meg. 
Felismerhető  szerkezetű,  meghatározásra  alkalmas  radioláriák  a 
Budai-hegység  szaruköveiben  elég  kis  számban  fordulnak  elő.  Kü- 


262 


Károly  Erzsébet 


Ionosén  a dolomitokból  származókban  ritkák  a jó  megtartású  pél- 
dányok. Ilyeneket  inkább  a mátyáshegyi  mészkőből  gyűjtött  sza- 
rukövekben figyeltem  meg. 

A vékony  csiszolatokban  a következő  radioláriákat  sikerült 
meghatároznom  (48): 

Zygocircus  sp- 

Cenosphoera  cfr.  pachydei ma  Rüst. 

Siichocapsa  sp.  (széles  peremmel). 

A szarukövekben  nagyon  ritkán  elszórt  spiculumok  is  elő- 
fordulnak. A jobb  megtartású,  határozottan  felismerhető  esatorná- 
jú  spiculumokat  a mátyáshegyi  mészkő  szaruköveiuek  vékony  csi- 
szolataiban  figyeltem  meg. 

Szarukövek  és  tűzkövek  képződési  folyamata. 

A kovasavkiválások  eredetére  vonatkozó  kutatások  túlnyomó 
része  a kréta  tűzkövére  irányult.  Miután  szarukő  és  tűzkő  között 
nincsenek  oly  különbségek,  melyek  eredetüket  vagy  képződésüket 
illetően  eltéréseket  vonhatnának  maguk  után,  a tűzkövek  keletke- 
zésére vonatkozó  kutatások  megállapításai  a szarukövekre  is  kiter- 
jeszthetők. 


A kovasav  eredete. 

A kovasav  eredetének  kérdése  már  a XVIII.  század  óta  fog- 
lalkoztatta a kutatókat.  Különböző  felfogások  alakultak  ki,  ame- 
lyek végül  is  két  általános  megoldáshoz  vezettek:  a kovasav  ás- 
ványi vagy  szerves  eredetű. 

Ásványi  eredet.  Régebben  a kovasav  eredetét  az  ásványi  vi- 
lágban keresték  és  különböző  forrásokat  jelöltek  meg  ezen  a terü- 
leten a tűzkőképződés  kiindulópontjául. 

1.  A kovasav  régebbi  kőzetek  szétbomlásából  származik.  18S5 
óta  Delanoue  (10)  hirdette  ezt  a gondolatot.  Ö a tengervíz 
által  korrodált  és  az  eső  által  kilúgozott  pyrogén  kőzetek  szétrom- 
bolásában  látta  az  oldható  alkaliszilikátolc  képződésének  kiinduló- 
pontját. Ezek  a tengerben  feloldódnak  és  a belőlük  felszabaduló 
kovasav  később  a tűzkövek  alapanyaga  lesz.  Tarr  W.  A.  (41) 
oly  szaruköveknek  tartott  kőzetek  képződésére  alkalmazta,  melyek 
a francia  karbon-mészkő  kovapaláinak  (silexite)  felelnek  meg.  Az 
ő kiindulási  pontja  az  volt,  hogy  a tengerpartok  lehordási  erózió- 
ja, a marinikus  abrázió  jelensége  és  minden  időben  a folyóvizek 
hordaléka  elegendő  források  a meszes  kőzetekben  előforduló  kova- 
sav-tömegek  keletkezésének  magyarázatára. 

2.  A kovasav  forrásokból  származik,  (la  udry  A.  (18)  szerint 
kovasav  tartalmú,  erősen  alkalikus,  magas  hőmérsékletű  és  nagy 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


263 


nyomáson  levő  források  torkollottak  a tengerbe,  ahol  a tengervíz 
hatására  kovasav  tartalmukat  részben  leadták. 

- A kovasav  erupciókból  származik.  De  L u c 1791-ben  (22) 
arról  számolt  be,  hogy  akadtak  olyan  természettudósok  is,  akik 
azt  tartották,  hogy  a kréta  egy  része  a hőm íi ködös  következtében 
tűzkővé  alakult. 

Szerves  eredet.  Már  a tűzkőkeletkezés  tanulmányozásának 
kezdetén  az  organizmusok  vették  át  a vezetőszerepet  az  eredet 
magyarázatánál.  Az  anorganikus  eredettel  való  kísérletezés  las- 
sankint  megszűnt. 

1835-ben  Főre  h h a m in  e r (12)  szivacsma  radvá,nyokra  ve- 
zette vissza  a kovasavat.  1838-ban  Ehrenborg  (11)  más  véle- 
ményt nyilvánított.  Szerinte  a kovasavat  kovainfuzóriák  szállí- 
tották. így  koncentrálódott  a tűzkőmentes  vagy  csak  kevés  tűzkö- 
vet tartalmazó  dél-európai  kréta  rétegekkel  váltakozva  települő 
infuzoria-márgákban  a kovasav.  Másrészt  az  ('‘szakeurópai  kréta 
tűzkőtartalmából  és  az  infuzória-márgák  hiányából  arra  következ- 
tetett, hogy  az  utóbbiak  eredetileg  itt  is  megvoltak,  később  azon- 
bau,  feloldott  kovasavjuk  tömör  tűzkövekké  alakult. 

1880-ban  Sorby  H.  C.  (38)  hasonló  elgondolással  tételezi  fel 
a tűzkövek  képződésénél  az  organizmusok  közbei  epését.  A kovás 
szervezetektől  megfosztott,  tűzköveket  tartalmazó  krétát  szembe- 
állította a kovaszivacsokat  tartalmazó,  de  tűzkőmentes  óceáni  isza- 
pokkal és  azt  a következtetést  vonta  le,  hogy  a tűzkövek  kovasav- 
tartalmukat  a kovás  organizmusoktól  kapták. 

Ehrenborg  volt  az  első,  aki  a tűzkövekből  vékony  csiszo- 
latot  készített  s ezekben  spiculumoknak,  foraminiferáknalc  a jelen- 
létét mutatla  ki.  B o w e r b a n k (5)  számos  tűzkövet  vizgsált  meg 
hasonló  módon,  s valamennyiben  felismerte  a szivacstük  jelenlétét. 
Innen  eredt  az  a következtetés,  hogy  a tűzkövek  szivacsokból  szár- 
maznak. 

1880  körül  a kérdést  Angliában  jelentős  munkák  tárgyalták. 
Szerzőik  egyértelműen  kimondták,  hogy  a tűzkövek  forrása  a ko- 
vavázú  organizmusok  összessége,  közülük  pedig  elsősorban  a szi- 
vacsok. 

Ez  a felfogás  győz  manapság  és  egyezik  mai  tudásunkkal  a 
legjobban. 

A szivacstűk  a tűzkövek  és  a szarukövek  kovasavának  forrásai. 

A kutatók  a tűzkövek  és  a szarukövek  képződésénél  a közre- 
működés túlnyomó  részét  a szivacsmaradványoknak  tulajdonítot- 
ták. A radioláriák  és  diatomeák  szerepe  eddig  még  tisztázatlan, 
anélkül,  hogy  elhanyagolható  volna. 

S o 1 1 a s W.  J.  (35)  a trimminghami  kréta  tűzköveiben  a hús- 
spiculumok  teljes  hiányát  tapasztalta;  ezek  t.  i.  a legérzékenyeb- 
bek az  oldóhatással  szemben.  Cayeux  L.  ugyanezt  a megfigye- 
lést tette  Franciaország  krétájában,  amiből  azt  a következtetést 
vonta  le,  hogy  a spiculumoknak  nagy  tömege  tűnt  el,  anélkül,  hogy 


264 


Károly  Erzsébet 


létezésükről  a legkisebb  nyomot  hagyták  volna  bátra.  Ez  pedig 
azáltal  történhetett,  hogy  a hiányzó  spikulák  korán  szétroncsolód- 
íak.  Ezzel  a megállapítással  összhangzik  az  a tény,  hogy  a recens 
tengerekben  kiszélesedett  csatornájú,  korrodált  spikulák  jelenléte 
mutatható  ki. 

Wallich  (45)  szerint  a mélytengeri  szivacsok  spiculumai 
a tűzkőképződés  legfontosabb  tényezői.  Ezeken  kívül  azonban  a 
szivacsok  protoplazma  anyaga  szintén  jelentős  szerepet  játszott. 

1893-ban  Jukes-Brown  A.  d.  (18)  különböző  vidékek  krétá- 
jának tűzkő-  és  kovasavtartalma  közti  összefüggést  kutatta.  A 
wiltshire-i  alsó-kréta  sok  kolloid  kovasavat  tartalmaz,  szivacstűk 
alakjában.  Collingbonn  Kingston  alsó-krétájának  kolloid  kovasav 
tartalma  38%,  tűzkő  ellenben  egyik  helyen  sincs.  Ezzel  szemben 
a dorseti  alsó-krétában  tűzkövek  is  előfordulnak,  az  oldható  kova- 
savtartalom  pedig  nagyon  csekély.  A középső  krétában  is  nagyon 
különféle  a kovasav  előfordulása.  A felső-krétában  ellenben  98 
09%  szénsavasmész  van.  Különös  tény  az,  hogy  a tűzkőben  gaz- 
dag kréta  többnyire  még  tartalmaz  kolloid  kovasavat,  addig  a tűz- 
kőben szegény  krétában  nincs  kolloid  kovasav.  Ezekből  a megfigye- 
lésekből Jukes-Brown  azt.  következtette,  hogy  nincs  határozott 
viszony  a tűzkövek  előfordulása  és  az  oldható  kovasav  jelenléte, 
valamint  hiánya  között. 

Cayeux  1897-ben  (7)  viszont  megállapította,  hogy  a párisi 
medence  bármely  krétájának  tűzköve  által  képviselt  kovasav  meny- 
nyiség  általában  — de  nem  mindig  — széles  összefüggésben  van  az 
illető  krétába  zárt  elmeszesedett  spikulák  számával  és  térfogatával. 

A szivacstűk  koncentrációja  a tengerfenéken. 

Lyell  Cb.  (23)  a tűzkő  rétegek  jellegzetes  elrendeződéséből, 
a kovasav  koncentrálására  a folyók  időszakos  működésének  közbe- 
lépését tételezte  fel. 

Sollas  W.  J.  (35)  a trimminghami  tűzköveket  tanulmányoz- 
va azt  tapasztalta,  hogy  valamely  onnan  származó  tűzkőben  össze- 
gyűlt szivacstűk  alakja,  nem  tér  el  egy  másik  helyről  származóétól. 
Abból,  hogy  a különböző  spiculumok  rendetlenül  associálódtak,  a na- 
gyok a kicsinyekkel,  minden  oly  irányú  törekvés  nélkül,  hogy  kü- 
lönböző felhalmozódásokként  váljanak  szét,  egykori  szivaeságyak 
létezésére  gondolt,  amelyekben  számos  egyén  fejlődött  ki  generá- 
cióról generációra.  E szivacsok  közül  sok  parazitaként  egyik  a 
másikon  élt;  többjüknek  közös  támaszuk  volt.  Ezért  valamely 
üledék  ugyanazon  pontján,  az  ily  módon  társult  szivacsok  elpusz- 
tulása után  nagyon  különböző  spikulák  találhatók  összegyűlve. 

Cayeux  (op.  eit.)  a párisi  medence  krétájának  tanulmányo- 
zásából arra  következtetett,  hogy  a spikulák  a legkevésbé  sem  vol- 
tak átdolgozva.  Majd  szétszóródtak  a kréta  egész  tömegében,  majd 


Szarukövek  a lliulai  hegységben 


265 


pedig  valóságos  mechanikai  preparació  történt,  amely  őket  többé 
vagy  kevésbbé  csoportosította.  Mindegyik  esetben  a kérdéses  spi- 
kulák  különböző  módon  lek  ősznek  es  csonkák,  széttöredezettem, 
anélkül,  hogy  ugyanazon  elem  hulladékai  a kréta  ugyanazon  ré- 
szében volnának  megtalálhatok.  Cayeux  következtetései  szerint 
a spikulák  szétosztása  és  megtartási  allapota  a tolyok  munkája;  s 
ha  a kréta  mikrogral'iai  vizsgálata  által  e folyók  nem  volnának 
kimutatva,  közreműködésükről  t legendő  bizonyítékot  szolgáltatna 
Saint-Valéry-en-Caux,  Pékamp  és  az  Étretat  vidéki  tűzköves  kréta 
üledékek  sztratigrafiájának  a tanulmányozása. 

A tűzkövek  és  szarukövek  képződésének  mechanizmusa. 

A tűzkövek  és  szarukövek  keletkezésének  kérdésénél  legnehe- 
zebb feladat  a kovasavat  a genezis  két  fázisában  követni:  neveze- 
tesen egyrészt  a kovasav  feloldódását,  másrészt  lecsapódását  és  kon- 
centrációját. 

A szí racst iik  korasa rónak  feloldása.  A mai  tengerek  fenekén 
levő  spikulák  feloldódására  vonatkozó  ismereteink  száma  igen  ke- 
vés. 

1.  Sollas  W.  .T.  (36)  és  Thoulet  J.  (42)  felismerték  az  élő 
szivacsok  azon  tulajdonságait,  bőgj  snikuláikat  könnyen  megtá- 
madják olyan  kémiai  anyagok,  melyek  az  amorf  kovasavra  hatnak. 

2 A tenger  fenekére  hulló  spikulákat  közvetlenül  támadás 
éri.  Cár  tér  elég  nagy  mélységben  gyűjtött  spikulákat  vizsgált 
meg;  ezek  a csatorna  kiszélesedését  és  felületükön  a maratásnak 
világos  nyomait  mutatták.  Hasonló  megfigyelést  tett  Schulze 
P.  E.  (31)  Hexactinellidae  spikulákon.  Ugyanilyen  természetű  dol- 
got figyelt  meg  Cayeux  201  m mélységből  felhozott  homok  ta- 
nulmányozása alkalmával.  Nevezetesen  annyira  kiszélesedett  esator 
nájú  spikulák  fordultak  elő  a homokban,  hogy  csatornájuk  a tel- 
jes átmérőnek  csaknem  a felét  foglalta  el. 

3.  Valamennyi  kovásan  megmaradt  fosszilis  spikula  legalább 
kezdődő  maratást  szenvedett  el,  gyakran  a csatorna  nagyfokú  ki- 
szélesedésétől  kísérve.  Továbbá  az  egvedeknek  rendkAül  nagy 
mennyisége  oldódott  fel  teljesen  (elmeszesedett  spikulák,  üregek 
által  jelzett  spikulák,  stb.)  Bowcrbank  18-íí)-ben  (4)  megjegyzi, 
hogy  valahányszor  konzervált  szivacsok  tűit  találta  meg, 
ezek  külsejükön  nagyon  kifejezett  maratást  mutattak;  mintha  az 
oldószer  hatása  iránt  — melynek  ki  voltak  téve  — sokkal  érzéke- 
nyebbek lettek  volna,  mint  az  ugyanolyan  természetű  oldott  mole- 
kulák kémiai  affinitásával  szemben. 

A fentiek  tehát  igazolják,  hogy  a szivacstűk  könnyen  megt'h 
madhatók.  Úgyszintén,  hogy  ezek  a kovasavnak  rendkívül  jelen- 
tékeny forrásai. 

Kérdés  már  most,  hogy  ez  a kovasav  hogyan  jutott  oldatba, 
továbbá  hogyan  csapódott  ki. 


Károly  Erzsébet 


266 


Julién  A.  (19)  a spikulák  feloldódásának  kiinduló  pontjául 
az  organikus  anyagok  tengeralatti  szétbomlását  tartotta.  Az  álla- 
tok és  növények  lágy  részeiből  származó  kocsonyaszerű  vagy  kol- 
loid anyagok  a tenger  vizében  feloldódnak,  majd  egyesülnek  a 
kovasavval,  végül  koncentrálják  azt. 

Sollas  W.  J.  (op.  cit.)  felteszi,  hogy  a szivacsok  elhalása 
után  a spikulák  kovasava  egyesül  a szövetek  organikus  anyagával 
és  egy  oldható  termék  keletkezik,  amely  később  szénre,  hidrogénre, 
stl).  és  kovasavra  bomolhat  szét.  Feltételezi  ezen  felül,  hogy  a ten- 
gervízben képződhet  nátriumszilikát,  amely  szénsav  hatására  szét- 
bomlik,  miközben  nátriumkarbonát  és  szabad  kovasav  keletkezik. 
Tehát  Sollas  W.  J.  számára  nem  a szivacsok  spikulái  képvise- 
lik az  egyetlen  közreműködő  forrást.  Elfogadja  különben,  hogy  a 
szénsavtartalmú  víznek  a homokszemekre  gyakorolt  hatása  elegen- 
dő ok  volna  nagyfokú  elkovásodási  jelenség  magyarázatára.  To- 
vábbá, hogy  a tengervíz  nyomás  segítségével  fel  tudja  oldani  a 
kovasavat. 

Cayeux  (op.  cit.)  valószínűnek  tartja,  hogy  az  organikus 
anyagok  szerepe  lcgfőképen  közvetítés  a szivacsok  és  a tűzkövek 
közt. 

Számbavéve  az  anyagra  vonatkozó  fővéleményeket,  azokban 
három  főtényezőt  találunk  a kérdés  megoldására:  nagy  nyomást, 
bőséges  organikus  anyag  jelenlétét  és  jelentékeny  szénsavtartalmú 
tengervizet. 


A kovasav  kicsapódása. 

Az  oldatok  kovasavának  kicsapódásáról  úgyszólván  semmi 
pozitívot  sem  tudunk,  mivel  ez  a jelenség  korántsem  függ  a vizs- 
gálatoktól és  az  okoskodástól,  hanem  a tapasztalattól.  \ égül,  mi- 
vel a kísérletektől  nem  vártak  eredményt  s ami  kevés  ezen  a téren 
történt,  alig  derített  világosságot  a kérdésre. 

A tűzkövek  tanulmányozásánál  a legtöbbet  szereplő  kérdés 
a kovasav  kicsapódásának  és  a kréta  szed  imént  á hidasának  időbeli 
viszonya  volt. 

Forchha  mmer  1935-ben  (12)  a tűzkövek  utólagos  keletke- 
zése mellett  foglalt  állást.  Szerinte  a szivacsmaradványok  a kré- 
tával egyidejűleg  ülepedtek  le,  de  később  feloldódtak.  Az  így  fel- 
oldódott kovasav  a kréta  leülepedése  után  csak  hosszú  idővel  gyűlt 
össze  és  kéményedéit  meg  tűzkő  alakjában. 

Hasonló  véleményt  nyilvánított  1888-ban  X a u m a n n (25). 
Feltételezte,  hogy  az  egész  üledékben  eredetileg  közelítőleg  egyen- 
letesen szétterjedt  kovasav  másodlagosan  feloldódott  és  tűzkögu- 
mók  alakjában  a réteglapokon  és  szakadékokban  ismét  kivált. 

Teljesen  más  véleményt  képviselt  1901-ben  Hanssen  (15). 
Szerinte  a kovasav,  amely  először  élő  szivacsok,  diatomeák  és  ra- 
dioláriák  testében  rakódott  le,  ezeknek  az  állatoknak  az  elpusztít- 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


267 


lása  után  feloldódott  és  gél  állapotban  később  újból  levált.  A le- 
válás különböző  centrumok  körül  történt,  például  teljesen  fel  nem 
oldódott  szivacsvázak,  vagy  a tengeri  szervezetek  egyéb  szilárd 
képződményei  körül,  ami  (gy-egy  tíízkőgumó  képződéséhez  vezetett, 
liansscn  elgondolásában  tehát,  a tűzkő  a kovasavnak  a tenger- 
fenéken történt  primőr  leválásából  származott. 

1910-ben  Pofon  ié  H.  (27)  a szivacstűknek  a szivárgó  vizek 
által  oldott  és  a talajvíz  szintjén  ismét  kivált  kovasavjából  szár- 
maztatta a tűzköveket. 

1917-ben  Tarr  W.A.  (-11)  Hansseu  felfogásához  hasonló, 
de  fizikai  és  kémiai  szempontból  jobban  alátámasztott  eredményt 
hozott  nyilvánosságra.  Mesterséges  tengervízzel  végzett  kísérletei- 
nél literenkint  12  27  mg  SiCE-t  tartalmazó  oldatban  nagyon  rövid 
idő  alatt  nehéz  csapadékot  kapott.  Kísérletei  alapján  feltételezte, 
hogy  a folyók  által  a tengerbe  transzportálódott  kovasavat  a ten- 
gervízben levő  elektrolitok  koagulálták.  A koaguláció  után  kerek 
tömegekké  gyűit  össze,  amelyek  a később  rájuk  rakódó  üledék 
nyomására  vették  fel  mai  alakjukat.  Felfogása  szerint  a tűzkő- 
gumók primőr  keletkezésnek  és  függelékeiknél  mindig  idősebbek. 
Valamivel  később  Correns  mesterséges  és  természetes  tenger- 
vízzel megismételte  Ta  rr  kísérleteit  és  azt  találta,  hogy  a tenger- 
vízhez adott  kovasavcldat  kezdeti 'koncentrációja  dönti  el,  hogy  a 
kovasav  kicsapódik-e  vagy  sem.  Ha  a kezdeti  koncentráció  oly 
csekély,  mint  például  a folyóvizekben,  akkor  koaguláció  nem  lép 
fel.  Correns  kísérletei  megdöntötték  Tarr  elméletét. 

1922-ben  Wetzel  W.  (46)  beható  ásványtani,  genetikai  és 
mikropaleontológiai  tanulmányában  három  főtűzkőtipust  külön- 
böztetett meg:  príma r,  secundár  és  tertiar  tűzköveket.  Eredetük 
magyarázatára  feltételezi,  hogy  a tengerekbe  folyók  szállították  a 
kovasavat. 

1925-ben  Kláhn  (20)  a kérdési  kémiai  nézőpontból  fejtegette 
s a tűzkövek  kiindulópontjául  kovasav  kocsonyákat  tételezett  fel, 
amelyek  azáltal  keletkeztek,  hogy  a kovasavat  rothadó  organikus 
anyagok  koagulálták. 

Linek  és  Becker  1926-ban  (21)  kolloidkémiai  vizsgálatok- 
ba! próbálták  a kérdést  megoldani.  Szerintük  a kovasav,  amely  a 
híg  kovasavsolként  felfogható  tengervízben  adsorptio  útján  koagu- 
lálódott  a tengerből  képződött  organogén  és  minerogén  természetű 
mészrészecskéken,  eredetileg  többé-kevésbbé  egyenletesen  szétter 
jedt  az  egész  kréta  kőzetben.  Később  a kovasavgélt  a kőzetbe  zárt 
organikus  alkatrészek  bomlásából  keletkezett  bázikus  anyagok  — 
különösen  mikor  a kréta  a tengerből  már  kiemelkedett  — ismét 
peptizálták.  Az  újonnan  képződött  sóiban  a kovasav  lefelé  vándo- 
rolt és  ott,  ahol  a peptizált  alkalikus  gél  a tengervíz  sóival  össze- 
találkozott, újból  koaguláció  lépett  fel.  Ez  pedig  egyrészt  fossziliák 
vagy  gázok  által  képződött  üregekben  — másrészt  padokban  vagy 
végül  hasadéktoltelékek  alakjában  történt. 


268 


Károly  Erzsébet 


ödura  H.  1928-ban  (26)  Dánia  geológiájáról  írt  tanulmányá- 
ban a tűzkövet  röviden  ágy  ismertette,  mint  amely  szivacsok  ko 
vasavábál  utólag  keletkezett.  A krétában  egyes  helyeken  rendkí- 
vül sok  jómegtartású  kovaszivacsot  talált,  viszont  a tűzkő  teljesen 
hiányzott.  Megfigyelését  azzal  magyarázza,  hogy  e helyeken  a 
szivacsokban  levő  kovasav  átalakulása  valami  okból  nem  történhe- 
tett meg. 

1929-ben  Schwarz  A.  (32)  beható  vizsgálatok  alapján,  Ö - 
d u m-éhez  hasonló  módon  oldja  meg  a tűzkőképződés  kérdését. 
Szerinte  oly  tiszta  kovasa vkocsonya  képződése  — mint  amilyent  a 
tűzkövek  kiindulópontjául  fel  kell  tételeznünk  — és  az  organikus 
maradványokból  származó  normális  mészüledék  egyidejű  lerakó- 
dása, csak  a tűzkövek  posthumus  keletkezésével  magyarázható 
meg.  A dániai  Stevns  Kiint  tűzköveit  vizsgálta  fosszil iaturtalomra, 
szerkezetre,  elkováscdásra,  kovátlanodásra  és  szomszédos  kőzetre 
vonatkozólag.  Arra  az  eredményre  jutott,  hogy  a tűzkő  diagenezis 
eredménye.  Kovasava  túlnyomó  részben  közvetett  úton  keletkezett 
organikus  anyagokból.  'Szivacstűkben  gazdag  krétából  a kovasav- 
tartalom  kioldódott  és  a mészüledékkcl  kicserélődve  csak 
utólag  koncentrálódott  tűzkővé,  arra  alkalmas  helyeken.  Eközben 
a kovasav  felülről  lefele  vándorolt  és  ezért  a tűzkőképződés  helyé- 
nek a talajvízszint  felett  kellett  feküdnie.  Mivel  a kőzet  a talaj- 
vízszint fölé  csak  akkor  került,  mikor  a tengerből  már  kiemelke- 
dett, a tűzkőképződés  megindulását  erre  az  időre  teszi. 

Heinz  R.  1930-ban  (17)  megjelent  tanulmányában  kinek 
és  Becker  felfogását  Potonió  H.-ével  próbálja  egyesíteni. 
Eszerint  a tengervízben  adsorptio  útján  végbemenő  koagulálá.s 
syngenetíkus  kovasavkiváláshoz  vezetett.  Ekkor  azonban  még  nem 
képződött  a szoros  értelemben  vett  tűzkő,  hanem  csak  ősalakja:  a 
primar  tűzkő.  Ez  a primőr  tűzkőállapot  megtalálható  meg  — bi- 
zonyos mértékig  foss'zilisan  — több  üledékben  (kovás  ineszek,  stb.). 
Be  keletkezett  posthumus  tűzkő  is,  a tulajdonképeni  értelemben 
vett  alakja  a tárgyalt  kovasavkiválásnak,  amely  gumókban,  köz- 
betelepülések formájában  található. 

Gripp  K.  1!  33  bán  (14)  megjelent  dolgozatában  kizárólag  a 
posthumus  tűzkőképződés  mellett  foglalt  állást.  Szerinte  a syngene- 
tikus  tűzkőkeletkezés  mellett  felhozott  főok  a szerves  maradvá- 
nyok faja  és* megtartása,  épen  e felfogás  ellen  szóló  bizonyítékok. 
Csak  oly  fosszil  iák  maradtak  a tűzkőben  sértetlenül,  amelyeknek 
szilárd  részei  túlnyomóan  kalcitból  állnak.  Aragon.it  héjak  kora  i 
feloldódtak,  még  mielőtt  a képződő  tűzkő  magába  zárhatta  volna 
őket.  A fossziliák  megtartásában,  fajában  és  helyzetében  nincs  kü- 
lönbség kréta  és  tűzkő  között.  A tűzkőben  levő  makroszkopikus 
fossziliák  nincsenek  oly  állapotban,  mintha  élve  vagy  elpusztulásuk 
után  rögtön  beágyazódtak  volna  a kovasavkocsonyába.  Parányi 
mészszervezetek,  mint  sértetlen  Coecolithok,  Ophiura  maradványok, 
llolothuriák  eddig  nem  voltak  kimutathatók.  Tehát  a mikrolauná- 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


269 


hói  is  hiányzik  oly  anyag,  mely  a tűzkövek  syngenctikus  keletke- 
zését bizonyítaná.  Megfigyelései  éppen  azt  mutatják,  hogy  a tűz- 
kő nem  a szedimenttel  egyidejűleg,  hanem  később  keletkezett. 

A tűzkő  keletkezéséről  tehát  tulajdonképen  háromféle  felfo- 
gás alakult  ki:  a syngenetikus,  a posthumus,  valamint  a kettőt 
egyaránt  lehetségesnek  tartó  vélemény. 

Megállapításaim  a Budai-hegység  szaruköveinek  keletkezéséről. 

A Budai-hegység  szaruköveit  az  alábbi  meggondolások  alap- 
ján az  egykori  triasztenger  kovasavki válásainak  tartom. 

A különböző  lelőhelyekről  gyűjtött  szarukövek  vékony  csiszo- 
lataiban  — amint  már  ismertettem  — radioláriák  és  szivacs  spieu- 
iumok  jelenlétét  állapítottam  meg.  Számbavéve  a gyenge  megtar- 
tásúnkat is:  elég  jelentékeny  mennyiségben. 

A szarukövekben  keresztezett  nikolok  közt  sajátságos  alakú 
kaleedon  csoportokat  figyeltem  meg.  Ezek  többnyire  rostos  szerke- 
zetűek és  az  alapanyagénál  nagyobb  elemekből  állanak.  Organikus 
szerkezet  már  nem  látszik  rajtuk,  de  alakjuk  apró  kovavázú  álla- 
tok — vagy  ezek  alkatrészeinek  alakjára  emlékeztet.  Nagyon  va- 
lószínűnek tartom,  hogy  a kör  vagy  ellipszis  alakú  kaleedon  cso- 
portok eredetileg  radioláriák  — és  a pálcika  alakúak  spiculumok 
voltak. 

A Budai-hegység  szaruköveinek  alapanyaga  tehát  kimutatha- 
tóan elég  jelentékeny  mennyiségben  apró,  elhalt,  kovatestű  állat- 
kák szilárd  vázából  épült  fel. 

A szarukövek  viszont  túlnyomó  részben  oly  apró  kaleedon 
kristályokból  állnak,  melyek  a szerves  eredetnek  semmiféle  jelét 
sem  mutatják.  Organikus  származásukat  mégsem  tartom  kizárt- 
nak, mivel  oly  organikus  eredetű  elemek  lehetnek,  melyek  mély- 
reható kémiai  és  fizikai  változásokon  mentek  kt  resztül.  Más  szóval, 
oly  kovavázú  állatok  kovasavából  származhatnak,  melyek  a szaru- 
kövek képződéséhez  viszonyítva,  korán  oldatba  jutottak. 

A kovasav  ugyanis  a radioláriák,  diatomeák  és  kovaszivacsok 
vázában  meglehetősen  jól  oldható  víztartalmú  gélalakban,  opál- 
anyagként van  jelen.  Hydroxylionok  hatására  könnyen  feloldódik, 
ami  olyankor  mindig  megtörténhetik,  mikor  az  organikus  anya 
gok  bomlásakor  ammónia  keletkezik  (3). 

A Budai-hegység  szaruköveinek  tengeri  eredetét  a mikrosz- 
kópiái vizsgálat  alapján  bebizonyítottunk  tekintem,  ami  már  magá- 
ban ellentmond  másféle  eredet  lehetőségének.  Felvetett  gondolat 
alapján  és  a kérdés  teljes  kimerítésére,  szükségesnek  láttam  a Bu- 
dai-hegységben egy  másik  számbajöhető  eredetnek  lehetőségét 
vizsgálat  alá  venni. 

Hazai  kutatóink  a Budai-hegység  több  pontján  hévforrás- 
nyomokat mutattak  ki,  amelyek  között  Scherf  Emil  (30)  kova- 
savlerakódásokat  is  megemlít.  Továbbá  a ma  működő  gejzírek  te- 


270 


Károly  Erzsébet 


temes  mennyiségű  kovasavtartalma  és  a nyílásaik  körül  előfordu- 
ló kovasavkiválások,  olyan  jelenségek,  amelyekkel  a szarukövek 
eredete  esetleg  összefüggésbe  hozható.  A kérdésnek  ebben  az  irány- 
ban keresett  megoldását  a szarukövek  mikroszkópiái  vizsgálata 
alapján  már  eleve  tévesnek  gondolom.  A vékony  csiszolatokban 
megfigyelt  apró  kovavázú  állatok  felismerhető  maradványai  az 
egykori  triasztenger  mikroszkópos  kicsinységül  faunájának  fenn- 
maradt bizonyítékai.  Mélységből  előtörő  hévvizekben  lehet  kova- 
savhidrát,  de  ép,  kovavázú  állat  nem. 

Már  most  — eltekintve  azoktól  a helyektől,  hol  az  egykor  mű- 
ködő hévforrások  nagyobb  méretű  kőzetelváltozásokat  okoztak  — 
ha  néhány  hidrotermális  eredetű  ásvány  előfordulása  elegendő  bi- 
zonyíték ilyen  hévforrások  működésének  feltevésére:  legalább  ép 
oly  indokolt  az  aránylag  nagy  tömegű  szarukövekből  készített 
néhány  négyzetmilliméter  nagyságú  vékony  csiszol  átok  bán  talált 
apró,  kovavázú  állatkák  maradványaiból  a tengeri  eredetre  követ- 
keztetni. A csiszolatok  készítésénél  ugyanis  rengeteg  anyag  vész  c! 
és  a bennük  megmaradt  csekély  kőzetmennyiség  a szaruköveknek 
parányi  hányadát  képviseli.  A csiszolatok  mikroszkópos  képének 
láttán,  a megfigyelőnek  természetszerűleg  az  a gondolata  támad, 
ha  már  oly  csekély  anyagban,  amennyit  15 — 20  vékony  csiszolat 
képvisel,  több  kövület  jelenléte  állapítható  meg,  mennyivel  na- 
gyobb számú  kövület  lehet  egy  egy  nagyobb  területről  származó 
kovasavkiválásban.  Annál  inkább,  mivel  könnyen  feltételezhető  ró- 
luk, hogy  oly  részeik  is  vannak,  melyek  az  apró  szervezetekre 
nézve  kedvezőbb  körülmények  között  képződtek  és  így  esetleg  na- 
gyobb mennyiségű  kövületet  tartalmaznak.  Mikroszkópiái  vizsgá- 
lataim során  ugyanazon  szarukőrétegből,  illetőleg  szarukőesoport- 
ból  kövületmentes  és  kövülettartalmú  csiszolótokat  egyaránt  kap- 
tam. A kövületmentes  csiszolatok  kőzettani  összetétele  egyébként 
teljesen  egyezett  a kövületet  tartalmazókéval;  nincs  okom  tehát  a 
fenti  különbség  alapján  a Budai-hegység  szaruköveinek  különböző 
eredetet  tulajdonítani.  Nem  tételezhető  fel  ugyanis,  hogy  a tár 
gyalt  különbségeket  felmutató  csiszolatoknak  megfelelő  kőzetré- 
szeknek, mint  szorosan  egymással  összefüggő  alkotóelemeknek  ere- 
detében eltérés  legyen. 

Ezek  a meggondolások  a Budai-hegység  szaruköveinek  erede- 
tére vonatkozó  feltevéseimet  fokozott  mértékben  alátámasztják.  En- 
nek alapján  a már  ismertetett  kémiai-  és  petrográfiai  összetételű 
szaruköveket,  az  egykori  triasztenger  kovasavkiválásainak  tekin- 
tem. 

Az  organikus  eredetű  és  esetleg  egyéb  származású  kovasav, 
kezdetben  míg  a tengervíz  híg  kovasavoldat  volt,  a tengerben  mo- 
lekulárisán elosztott  állapotban  volt  jelen.  A koncentráció  növeke- 
désével és  megfelelő  elektrolitok  jelenlétében  hosszabb-rövidebb  idő 
múlva  kolloiddá  alakult.  Ugyanis  tapasztalat  szerint  a kovasav 


Szarnkövek  a Hadai  hegységben 


271 


kristályos  oldatai,  ha  nem  nagyon  hígak,  gyorsan  solokká,  majd 
gélekké  alakulnak,  tehát  nem  állandók. 

A kolloid  kovasav  normális  körülmények  között  lassan  ülepe- 
dik le;  részecskéit  a hőmozgások  és  az  alzat  egyenetlenségei  tovább 
mozgatják.  A tengervízben  jelenlévő  kalcium-  és  magnéziumsók 
könnyebben  kristályosodó  és  gyorsabban  ülepedő  vegyületek,  mint 
a kolloid  kovasav  Ha  a tengervízben  tovább  sodródó  részecskék 
egymáshoz  elég  közel  jutnak  vagy  összeütköznek,  alkalmas  körül- 
mények között,  a kolloid  részecskék  összetapadnak,  koagulálnak. 
Ez  esetben  gyorsabban  ülepednek  le,  mint  egymástól  különváltál! 
((*).  Felületi  vonzóhatást  gyakorolhattak  a kovasav  részekre 
az  útjukba  kerülő  mészrészecskék  is,  melyeknek  felületén,  mint 
koagulálási  magokon  a kolloid  részecskék  felhalmozódtak,  adszor- 
beálódtak.  A kovasav  kiválása  tehát  már  a szedi mentáciő  alatt 
megindulhatott,  de  még  nagyobb  mértékben  folytatódott  a laza, 
vízzel  átitatott  üledék  belsejében,  amikor  a koagulálás  lehetőségei 
mindinkább  növekedtek.  A kolloid  kovasavnak  ilyen  módon  egy- 
egy  középpont  körüli  növekedésével  magyarázható  az  a jelenség, 
hogy  a szarukő  többnyire  gumók,  csomók  alakjában  fordul  elő. 
líéteges  településeinél  is  majdnem  mindig  megállapítható  a gumós 
szerkezet. 

Mivel  a kolloid  kovasav  általában  lassabban  kristályosodó  ve- 
gyidet, mint  a kalcium-  és  magnéziumkarbonát,  ennélfogva  megszi- 
lárdulása, tehát  a szarukövek  képződése  később  következhetett  be, 
mint  mészkő  vagy  dolomit  anyakőzetüké. 

Közönséges  hőmérsékleten  a kovasavgél  kristályosodása  oly 
lassan  történik,  hogy  a kristályok  néhány  hónap  vagy  év  lefor- 
gása után  optikailag  még  nem  mutathatók  ki.  Egyes  kutatóknak 
sikerült  a kolloid  kovasavból  magasabb  hőmérsékleten  (250 — 350’) 
rövidebb  idő  alatt  kristályokat  kapni,  ilyenkor  azonban  többnyire 
quarz  vagy  tridymit  keletkezett.  (4Ö). 

A kolloid  kovasav  kristályosodását  a jelenlevő  különböző 
anyagok  is  késleltethették,  mivel  idegen  anyagok  jelenlétében  a 
gélek  kristályosodási  sebessége  csökken. 

A szarukövek  gyakran  találhatók  lencseszerííen  összelapítotí 
tömegekben,  vagy  oldalukon  nyúlványokban  végződő  csomókban. 
Ezek  a megjelenési  formák  azt  mutatják,  hogy  a kolloid  kovasav 
az  anyakőzet  megszilárdulása  után,  annak  belsejében  még  kocso- 
nyás, gélszexui  képződmény  volt.  A ránehezedő  rétegek  nyomása 
következtében  erős  mechanikai  behatások  alá  került,  s ezeknek  en- 
gedve az  üledék  belsejében  megszabott  terjeszkedési  lehetőségek- 
nek megfelelően,  különböző  alakokra  nyomódott  össze. 

Feltevésem  tehát,  hogy  a kovasav  csak  az  anyakőzet  meg- 
szilárdulása után  vette  fel  mai  alakját  és  alakult  szarukővé.  bili- 
nek alátámasztására  a következőkben  még  egy  adatot  hozok. 


272  Károly  Erzsébet 

Dolomit  tartalmú  szarukövek. 

A Budai  hegység  fentebb  említett  szarukőlelőhelyeiről  több 
olyan  szarukőgumót  gyűjtöttem,  melynek  közepét  az  anyakőzet 
— dolomit  — kisebb  vagy  nagyobb  darabja  foglalja  el.  Ezek  a sza- 
rukövek általában  elég  szabályos  gömbalakú  gumók  és 
két  részből  állnak:  egy  vállakozó  vastagságú  belső  kovasavbur- 
kolatból  és  egy  — néha  több  kisebb  — dolomit  magból. 

A kutatók  a krétában  már  régóta  figyelnek  meg  olyan  tűz- 
köveket, melyeknek  közepét  idegen  anyag  foglalja  el.  De  c eke  (9) 
a riigeni  krétában  elég  sűrűn  talált  tűzkövektől  körülzárt  krétát. 
Más  szerzők  a tűzkövekbe  zárt  krétanemű  anyagban  nagyszámú 
jól  konzervált  szerves  maradványt  találtak. 

A kutatók  a tűzkövek  (és  szarukövek)  kifejlődését  általában 
egy  közös  feltevéssel  magyarázzák.  Eszerint  e kovasavas  előfordu- 
lások mindig  egy  középpont  körül  lépnek  fel,  s az  eredeti  mag  kö- 
rül lerakódó  kovasav  által  külső  irányban  növekednek.  Növeke- 
désük kiinduló  pontjáűl  szolgáló  mag  leggyakrabban  egy  spikulu 
vagy  egy  spikulafészek,  néha  egy  egész  vagy  töredék  szivacs. 

Cayeux  L.  a belsejükben  idegen  anyagot  tartalmazó  tűz- 
köveket — melyeket  befejezetlen  tűzköveknek  nevez  — és  ezek 
alapján  a teljes  tűzkövek  nagy  részét  endogén  növekedés  eredmé- 
nyeinek tekinti.  A befejezetlen  tűzkövek  kívül  egy  hajlott  és  sima 
felületben  végződnek,  belsejüket  ellenben  nagyon  szabálytalan 
felület  határolja.  Ezek  a részletek  arra  mutatnak,  hogy  itt  oly 
konkréciókról  van  szó,  melyek  már  a végleges  alakkal  és  tér- 
fogattal indultak,  befelé  növekedve  fejlődtek,  ebben  azonban  ké- 
sőbb megakadtak.  Az  endogén  növekedés  folyamatából  azután  két- 
1 élő  kovasavas  előfordulás  származott:  a befejezetlen  tűzkövek, 
melyeknek  belsejében  az  elszilikáiosodástól  egy  többó-kevésbó 
megóvott  kréta  kőzet  van  és  a teljes  tűzkövek,  melyeket  látszólag 
semmi  sem  különbözteti  meg  az  endogén  növekedésből  keletkezett 
tűzkövektől. 

Cayeux  azonban  a puszta  megfigyelésekből  téves  következ- 
tetésekre jut.  Szarukő  és  tűzkő  endogén  növekedésből  nem  szár- 
mazhatott. A kalcium-  és  magnéziumkarbonát  könnyebben  kris- 
tályosodó vegyidet,  mint  a kovasav;  — utóbbinál  tehát  előbb  kris- 
tályosodtak ki.  A megszilárdult  kőzetrészeket  a kolloid  kovasav 
nem  tudta  kifelé  szorítani  és  helyüket  elfoglalni,  hanem  felületük- 
re rakódva  kovasavba  burkolta  azokat. 

A dolomitmagot  tartalmazó  szarukövek  tehát  nem  egy  fél- 
bemaradt kovásító  folyamat  eredményei,  hanem  ugyanazon  fo- 
lyamatból származtak,  mint  a teljes  szarukövek.  Míg  azonban 
előbbieknél  a kolloid  kovasav  igen  apró  részecskék  felületén  koa- 
gulálódptt  és  növekedett  tovább,  amíg  anyag  volt  jelen,  addig  az 
idegen  kőzetet  tartalmazó  szaruköveknél  a kovasav  felhalmozódása 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


273 


és  tovább  növekedése  kisebb-nagyobb  kőzetdarabok  körül  történt. 

A dolomit  tartalmú  szarukövek  ismételten  alátámasztják  azt 
a feltevésemet,  hogy  az  anyaközet  előbb  szilárdult  meg,  mint 
kovasavki  válásai. 


Összefoglalás. 

A Budai  hegység  triaszkori  dolomit-  és  mészkő  üledékeiben 
iielyenkint  kovasavkiválások,  szarukövek  fordulnak  elő.  Ezek  ta- 
nulmányozásának főbb  eredményeit  az  alábbiakban  foglalom  össze. 

A szarukövek  az  anyakőzetben  meglehetősen  alárendelt  meny- 
nyiségben  — gumókban  és  konkordánsan  települő  néhány  centimé- 
ter vastagságú  rétegekben  — jelennek  meg.  Néhol  e rétegek  meg- 
lehetősen süni  sorokban  egymás  felett  helyezkednek  el,  másutt  vi- 
szont csak  elszórt  és  többnyire  szabálytalan  alakú  kisebb-nagyobb 
szaru  kőcsomók  ta  Iá  1 hatók. 

A szarukövek  kovasavtartalma  mintegy  1)5 — !)7%,  amely  túl- 
nyomó részben  kalcedon,  kisebb  mértékben  opál  és  elvétve  kvarc 
alakjában  van  jelen.  Vasércek  — magnetit,  limonit  és  hematit  — 
elég  gyakran  fordulnak  elő  bennük.  Lényegesebb  elegyrészük  még 
a kaiéit,  jelentéktelenebb  a szeriéit. 

Dolgozatomban  szereplő  valamennyi  lelőhelyről  gyűjtött  sza 
rukövek  vékony  csiszolataiban  az  ásványi  elegyrészeken  kívül  ra- 
dioláriák  és  szivacs  spieulumok  jelenlétét  mutattam  ki.  A jobb 
megtartású,  meghatározható  állapotban  levő  szerves  maradványok 
elég  ritkák  a Budai  hegység  szaruköveiben.  Gyakoribbak  az  el- 
mosódott struktúrájúnk,  valamint  a teljesen  átkristályosodott  or- 
ganikus eredetű  elemek.  Utóbbiakon  az  organikus  szerkezet  már 
nem  állapítható  meg.  Noha  az  állatkák  eredeti  struktúrája  legtöbb 
esetben  eltűnt,  egykori  alakjuk  könnyen  felismerhető.  Helyüket 
kondenzor  nélkül  kör-  vagy  ellipszis  alakú,  a többi  résznél  világo- 
sabb foltok  jelzik.  Ezek  keresztezett  nikolok  közt  többnyire  rostos 
szerkezetűek  és  a köztük  levő  szemcsés  aggregátuménál  nagyobb 
elemekből  állnak.  A szaru  kövekben  megfigyelt  organikus  nyomok- 
ból azt  következtetem,  hogy  anyaguk  felépítésében  az  egykori  tri- 
ásztenger mikroszkópos  nagyságú  kovavázú  faunája  is  résztvett. 
Aszerint  amint  az  állatkák  előbb  vagy  utóbb  kerültek  a kémiai  és 
fizikai  változásokat  előidéző  erők  hatalmába,  vagy  hatásuk  elől 
megmenekültek,  megtartási  állapotuk  is  különbözőképen  alakult. 
A Budai  hegység  szarukövei  tehát  kétségtelenül  tartalmaznak  ten- 
geri eredetű  oiganikus  nyomokat.  Nem  tekinthetem  ezért  őket 
egykori  hévforrások  nyomainak,  amely  források  működését  a Budai 
hegységben  az  újabb  kutatások  mindinkább  nagyobbb  területen 
mutatják  ki.  A szarukövek  települési  viszonyai  is  kétségessé  tesz- 
nek ilyen  irányú  feltevéseket. 


274 


Károly  Erzsébet 


A kovavázú  állatok  feloldásából  és  esetleg'  egyéb  úton  a ten- 
gervízbe jutott  kovasavnak  kikristályosodását  és  szarukővé  ala- 
kulását az  anyakőzet  megszilárdulása  és  a tenger  visszahúzódása 
utáni  időben  — de  még  a mezozoikumban  — tartom  valószínűnek. 
A Budai  hegység  szarukövei  ugyanis  gyakran  lenese-  vagy  egyéb 
alakra  szétnyomottak,  helyenkint  pedig  kőzetdarabokat  burkolnak 
körül.  Ez  a jelenség  azt  mutatja,  hogy  a szarnküvek  kocsonyás, 
gélszerű  képződmények  voltak  még  akkor  is,  mikor  már  megszi- 
lárdult kőzetrétegek  nehezedtek  rájuk,  ami  viszont  a kolloid  kova- 
sav tulajdonságaival  magyarázható. 

Végül  hálás  köszönetemet  fejezem  ki  dr.  Papp  Károly 
egyet.  ny.  r.  tanár  úrnak,  aki  munkámat  szíves  érdeklődésével  ki- 
sérte és  hathatósan  támogatott,  úgyszintén  dr.  Kút  áss  y Endre 
adjunktus,  egyetemi  m.  tanár  úrnak,  hogy  dolgozatomat  ellenőriz- 
te és  munkámat  szíves  tanácsaival  irányította. 

Továbbá  hálás  köszönetét  mondok  dr.  M a úrit  z B é 1 a egyet, 
ny.  r.  tanár  úrnak,  hogy  a kőzettani  vizsgálatokhoz  intézetében 
helyet  és  eszközt  adni  szíveskedett,  valamint  dr.  Re  i eh  ért  R ó- 
bert adjunktus,  egyetemi  in.  tanár  úrnak,  hogy  e vizsgálatoknál 
mindenkor  segítségemre  volt. 

Köszönetét  mondok  mindazoknak  is,  akik  dolgozatom  készí- 
tésénél bármiben  segítettek. 

TÁBLAMAGYARÁZAT. 

1.  Szürke  szarukő  a farkasvölgyi  dolomit  legalsó  rétegéből.  Apró 

szemcsés  kalcedou,  nagyobb  szemcsékből  álló  kalcedon  érrel,  ke- 
resztezett nikolok  között.  Vonalas  nagyítás:  80. 

2.  Szürke  szarukőgumó  az  ördögorom  malomkőbányájából.  El- 

kaleedonosodott  kövületmaradvány  (radiolária?)  az  apró  szem- 
csés kalcedonban  keresztezett  nikolok  között.  Vonalas  nagyítás: 
140. 

51.  Barnásszürke  szarukő  a Mátyáshegy  mészkövének  legalsó  ré- 
tegéből. Elkalcedonosodott  szivacstűk  az  apró  szemcsés  kalcedon- 
ban, keresztezett  nikolok  között.  Vonalas  nagyítás:  40. 

4.  Barnásszürke  szarukő  a Mátyáshegy  mészkövéből.  Kaiéitól' 

az  apró  szemcsés  kalcedonaggregátumban,  keresztezett  nikolok 
között.  Vonalas  nagyítás:  80. 

5.  Sötétszürke  szarukőcsomó  a Mátyáshegy  mészkövéből.  Radio- 

lária (Stichoeapsa  sp.)  |R|  a kalcedon  között.  Vonalas  nagyítás: 
145. 

ti.  Világosszürke  szarukőér  a Guckler  Karoly  ut  mellett  dolomit- 
ból. Hosszú  rostos  kalcedon,  keresztezett  nikolok  között.  Vonalas 
nagyítás:  360. 

m * m 

En  quelques  dolomies  et  ealcnires  des  montngues  de  Buda  il 
se  trou ve  des  eherts.  Ces  cherts  se  présentent  en  petites  quantités 


Szarukövek  a Budai  hegység-ben 


275 


en  nodules,  en  amas  et en  des  couehes  d’une  épaisseur  de  quelques 
eentimétres.  Les  teneurs  en  siliee  totálé  oscillent  en  gros  entre  í)">  el 
\)7%.  Leur  densitó  est  de  2.42.  La  eonleur  de  ces  cherts  est  de  női- 
éit re  au  gris  blanc. 

Deux  éléonents  essentiels  eonstituent  la  mas.se  de  ces  cherts: 
la  calcédonite  ('t  l'opale.  La  derniére  se  comporte  conime  nne  sub- 
slanee  en  régression,  ce  qui  ne  l’empéche  pás  de  se  tronver  dans 
vons  les  cherts.  Lile  n’est  pás  intercalée  entre  les  éléments  de  cal- 
cédonite, mais  fixée  dans  la  masse  mérne  de  ces  éléments.  La  cal- 
cédonite est  finement  cristallisée  et  coniposée  généralement  d’élé 
ments  granulaires.  Lile  engendre  sonvent  de*  petites  portions  de 
sphérolithes  ráduites  a un  secteur,  plus  ou  moins  confusément  as- 
sociées.  Ením  on  retrouve  dans  les  cherts  les  ininéraux  détritiques 
de  la  roche-mére,  parmi  eux  le  quartz,  le  caleite  et  de  la  inatiére 
argileuse. 

Les  cherts  renferment  aussi  des  Radiolaires  <*t  des  spicuHs 
d’Eponges.  Mais  de  tels  restes  organiques  d’une  strueture  hien 
reconnaissable,  ne  sont  pás  nomhreux  dans  les  échantillons.  Beau- 
eoup  de  restes  sont  effacés,  et  la  majorité  est  transfonnée  en  cal 
cédonite.  Dans  le  sccond  eas,  on  peut  sonvent  constater  leur  piacé 
pár  la  calcédonite  cristallisée  en  éléments  plus  larges  que  la  siliee 
<iui  les  englobe  et  ils  reproduisent  la  forme  de  ces  vestiges  orga- 
niques. 


EXPLICATION  DE  LA  TABLE. 

1.  Chert;  fond  de  calcédonite  eryptocristalline,  avee  une  veinule 
do  calcédonite.  Nic.  erois.  (X^O). 

2.  Chert;  fond  de  calcédonite  eryptocristalline,  avee  un  vestige 
organique  (radiolaire?)  ealeédonieux.  Nic.  erois.  (>140). 

3.  Chert;  fond  de  calcédonite  eryptoeristalline  avee  des  spicules 
ealeédonieux.  Nic.  erois.  (X40). 

4.  Chert;  fond  de  calcédonite  eryptocristalline,  avee  une  veinule 
de  calcite.  Nic.  erois.  (X80). 

5.  Chert  avee  une  Radiolaire  (Stichoeapsa  sp.)  [RJ  dans  le  fond 
de  calcédonite.  (XDő). 

G.  Chert  avee  des  fibres  de  calcédonite.  Nic.  erois.  (X360). 
IRODALOM.  - BIBLIOGRAPHIE. 

1.  d’  Aoust  Virlet:  Sur  le  métamorphisme  des  roches  (B.  S.  G. 

Fr.,  2-e  S.,  t.  1.,  1844.). 

2.  de  la  Beche  H.-T.:  Recherches  sur  la  partié  théoriqne  de  la  Géo- 

logie,  1838. 

3.  Be  h rend  F. — B e r g G.:  Chemische  Geologie.  Stuttgart.  1927. 

4.  Bowerbank  J.  S.:  On  a siliceous  Zoophyte,  Alcyonites  para- 

siticum  (Q.  J.  G.  S.,  L.  1849, j. 


276 


Károly  Erzsébet 


5.  Bowerbank  J.  S.:  On  the  siliceous  Bodies  of  the  Chalk,  Green- 
sands,  and  Oolites  (Trans.  Geol.  Soc.  of  London,  VT,  1841.). 

G.  Buzágh  Aladár:  A kolloidok  természettudományi  jelentősége. 
Magy.  Chem.  Folyóirat.  XXXVII — XXXVIII.  évf.  melléklete. 
Bpest.,  1931. 

7.  Cayeux  L.:  Contribution  á l’étude  micrographique  des  terrains 

sedimentaires  (Mém.  Soc.  Géol.  Nord.,  t.  IV,  2,  1897.). 

8.  Cayeux  L.:  Les  roches  sédimentaires  de  Francé.  Roehes  sili- 

ceuses.  Paris,  1929. 

9.  Deecke  W.:  Geologie  von  Pommern.  Berlin,  1907. 

10.  Delanoue:  Sur  la  formation  des  silex  (B.  S.  G.  Fr.,  2-e  S.,  t. 

XII.  1855.). 

11.  Ehrenberg  C.  G.:  Über  die  Biloung  dér  Kreidefelsen  und  Krei- 

demergels  durch  unsichtbare  Organismen  (Abh.  d.  k.  Ak.  Wiss. 
zu  Berlin,  1838.). 

13.  Forchhainmor  G.:  Danmarks  geognostiske  Forhold.  Koben- 
havn  1835. 

13.  Gaudry  A.:  Sur  l’origine  et  la  formation  des  silex  de  la  craie 

et  des  meuliéres  des  terrains  térti  a i rés.  Thése,  1852. 

14.  Gri  pp  K.:  Tunnelfáhrten  aus  Feuerstein  und  die  Entstehung  des 

Feuersteins.  Mitteil.  aus  dem  Mineralogisch-Geologischen  Staats- 
inst.  in  Hamburg.  Heft  XIV.  1933. 

15.  Hanssen  H.:  Die  Bildung  des  Feuersteins  in  dér  Schrei’okreide. 

Inaug.  Diss.  Kiél.  1901. 

16.  Hatch  F.  H. — Kast  all  R.  H.:  The  Petrology  of  the  sedimeu- 

tary  Kocks.,  1913. 

17.  Heinz  R.:  Geologischc  Beobachtungen  zűr  Bildungsweise  und 

Entstehungszeit  des  Feuersteins  und  zum  Schichtungsproblem. 
23.  Jahrber.  Niedersiichs.  Geo!.  Véréin.  Hannover,  1930. 

18.  Jukes-Browne  A.  J.:  The  Arnount  of  disseminaled  Silica  in 

Chalk  considered  in  Relation  to  Fiints  (Geol.  Mag.,  N.S.,  X.  1893.) 

19.  Julién  A.  A.:  On  the  geological  Action  of  Hurnus  Acids  (Proe. 

Amer.  Áss.  Adv.  Science,  XXVI II. ). 

20.  Klahn  II.:  Senone  Kreide  mit  und  ohne  Feuerstein.  Neues  Jalirb. 

f.  Min.  etc.  Bcil.-Band.  52  B.,  1925. 

21.  Linck  G.  und  Becker  W.:  Die  weisse  Schreibkreide  und  ilire 

Feuersteine.  Chemie  d.  Erdő.  Bd.  2.  Jena,  1925. 

22.  de  Lile:  Sur  les  couches  de  craie  et  celles  de  houille  et  sur  leurs 

catastrophes  (Journ.  Piiys.,  t.  XXV1I1.  1791.). 

23.  Lyell  Ch.:  Maiméi  de  géologie  élémentaire,  5->  Éd.,  1856. 

24.  Milner  11.  B.:  Sedimentary  petrography,  1929. 

25.  Naumann  C.  F.:  Geognosie  1888.  Leipzig  Bd.  1,  2. 

20.  Odúm  11.:  Kreide  in  V.  Madsen:  Üborsicht  iiber  die  Geologie  von 
Danemark.  Danmarks  geologiske  Undersögelso,  \’.  Haekke,  Nr. 
4.  1928. 

27.  Po  Lonié  H.:  Entstehung  des  Feuersteins.  Naturw.  Woehenschr. 
25.  1910. 


Szarukövek  a Budai  hegységben 


277 


28.  Rosonbuscli  H.:  Elemente  dér  Gesteinslehre.  Stuttgart  1923. 

29.  Scha farzik  F.~  V e n d I A.:  Geológiai  kirándulások  Bpest.  kör- 

nyékén. Stádium.  Budapest,  1929. 

U.  Seherf  Emil:  Hévforrások  okozta  kö/.etel változások  (hidroter- 
mális kőzetmetamorfózis)  a Buda-Pilisi-begysógben.  Hidrológiai 
Közlöny  II.  1922.,  különlenyomat. 

31.  Seb  u Ize  F.  E.:  Report  on  the  Hexaetinellida  (Voyage  of  H.  M. 

S.  Challenger,  Zoology,  XXI.  1887.). 

;i2.Seh\varz  Albert:  l'ntersuchungen  iiber  die  Bildungsweise  vo  i 
sedimentiiren  festeti  Kieselsauregesteinen  nichtklastisehen  Ur- 
sprungs.  Senkenbergiana  11,  1929. 

.‘>,‘5.  de  Ser  rés  M arcéi:  De  l’origine  des  silex  de  la  eraie  (Soe. 
linn.  Bordeaux,  t.  XVI.  1849.). 

34.  Sollas  \V.  J.:  A Contribution  to  the  History  of  Fiints.  (The 

Scient.  Roy.  Soe.  of  Dublin,  VI,  1887.). 

35.  Sollas  W.  .1.:  On  the  Fiints  Nodules  of  the  Trimmingham 

Chalk  (Ann.  and  Mag.  of  Nat.  Hist.,  5.  S.,  VI,  1880.). 

36.  Sollas  W.  J.:  Report  on  the  Tetraetinellida  (Voyage  of  H.  M. 

S.  Challenger,  Zoologv,  XXV.  1888.). 

37.  Sollas  W.  J.:  The  Age  of  the  Earth,  1905. 

38.  Sorby  H.  C.,  in  Wailich:  A*  Contribution  to  the  physical  His- 

tory of  the  cretaceous  Fiints.  Discussion  (Q.  J.  G.  S.  XXXVI. 
1880.). 

39.  Szabó  József:  Budapest  geológiai  tekintetben.  Kiil. -lenyom,  a 

M.  Orv.  és  Természetvizsgálók  1879-iki  vándorgyűlésének  Év- 
könyvéből. Budapest,  1879. 

40.  Szabó  József:  Pest-Buda  környékének  földtani  leírása.  A M. 

Iud.  Akad.  által  a Nagy  Károly-díjjal  koszorúzott  pályairat. 
Egy  földtani  abrosszal.  Pest.  1858. 

41.  Tarr  W.  A.:  Origói  of  the  Chert  in  the  Burlington  Limestone 

(Am.  Jonrn.  of  Se,.  4.  S.,  XT. IV.  1917.). 

42.  rho  ulet  J.:  Sur  les  spicules  siliceux  d’Eponges  vivautes  (C.  R. 

Ac.  Se.,  XCVIII.,  1884.). 

43.  Twenhofel  \V.  H.:  Treatise  on  sedimentation.  Baltimore,  1926. 

44.  Ven  dl  Aladár:  Adatok  a biikkhegységi  paleolitok  kőzettani 

ismeretéhez.  M.  Tud.  Akadémia  Math.  és  Termtud.  Ért.  L.  1934. 

45.  Wailich  G.:  Supplementary  Xotes  on  the  Fiints  and  the  litholo- 

gical  Identity  of  the  Chalk  and  recent  Deposits  in  the  Óceán 
(Ann.  and  Mag.  of  Nat.  Hist.,  5.  S.  VII.  1881.). 

46.  W e t z e 1 W.:  Sedimentpetrographisehe  Stúdión.  Neues  Jabrb.  f. 

Min.,  Geol.  u.  Palaeont.,  Bell  age  Bd.  47.  1922. 

47.  Zirkel  F.:  Lehrbuch  dér  Petrographie.  Leipzig,  1893. 

48.  Riist:  Beitrage  zűr  Kenntnis  dér  fossilen  Radiolarien.  Palaeonto- 

graphica.  38.  Bd.  1892. 

49.  Zsigmondy  R.:  Kolloidchemie.  5.  Aufl.  Leipzig,  1927. 


278 


Si02- ÁSVÁNYOK  A TOKAJ  -HEGYALJAI  JÁSPISOKBAN. 
Irta:  vitéz  dr.  Lengyel  Endre. 

Si02-MINEKALE  IN  DEN  JASPISSEN  DES  TOKAJ-HEGY- 

ALJ  A-G  EB1RGES. 


(Alit  1 Textfigur  und  1 mikrophot.  Tafel.) 

Von  vitéz  Dr.  E.  Lengyel L 

Pie  rhyolithischen  und  andesitischen  Gesteine  des  Tokaj- 
Sátoraljaújhelyer  Gebirgszuges  v érdén  vielerorts  von  Kiesclge- 
steinsvarietaten  begleitet.  Ara  Osthang  des  Zuges  ist  besonders  dió 
Erngebung  von  Sárospatak  und  Tolcsva  reich  an  Opal-,  (’halzedon-, 
Jaspis-Varietaten  und  Quellenquarziten. 

In  einem  Aufsatz1 2  teilte  ieh  bereits  die  Verháltnisse  des 
Vorkommens  dieser  Kieselgesteine,  wie  die  eingehenderc  pet.ro- 
graphische  Besehreibung  dér  Jaspisvarietaten  mit. 

An  dér  Zusammensetzung  dér  stets  in  Gangén  und  als  Aus- 
t'iillung  von  Spalten  und  Hohlraumen  auftretenden  Jaspisse  néh- 
aién versehiedene  Siö^-Minerale  Teil.  Das  eingehendere  Stúdium 
(terseiben  zeigt,  dass  ihr  ursprüngliches  Materiál  Opal  (wasser- 
rciches  Kieselsauregel)  v'ar,  dér  durch  Dehydratisat ion  und  Um- 
kristallisierung  aus  dem  amorphen  Zustand  in  krypto  , mikro-  und 
phanerokristailinische  Mód  ifiket  ionén  überging.  Die  Entstehung 
dér  verschiedenen  Kieselgesteine  opalischen  Ursprunges  wird 
durch  die  Art  und  das  Mass  dér  mit  dem  Wechsel  dér  bei  dér  Ver- 
festigung  obwaltenden  physikalischen  Verháltnisse  eng  zusani- 
menhangenden  IJmwandlung  bestimmt.  Das  Auftreten  kristalli- 
nischer  Bildungen  — iiarallel  mit  dér  fortschreitenden  Dehydra- 
tisation  — verandert  den  áusseren  Charakter  und  das  physikali- 
stdie  Verhalten  dér  Gesteine.  Die  Opal-Jaspis-Quarzit-Varietatlen, 
íixieren  versehiedene  Stadion  dieser  Prozesse.  I ie  \barten  des 
Opals  zeigen  die  Spuren  einer  sehr  geringfügigen  oder  kaum  ein- 
setzenden  IJmkristallisation.  Vollkommen  kristallinisch,  mitunter 
grobkörnig  sind  die  verschiedenen  Hydro-  und  Quellen-Quarzite. 
Die  Jaspisse  lukién  mit  breiter  Sorié  einen  Übergang  zwischen 
diesen  extremen  Gliedern. 

Die  Jaspisse  bestehen  vöm  petrographisehen  Gesichtspunkt 


1 Vorgetragen  in  dér  Fachsitzung  dér  Ung.  Geol.  Gesllscb.  ani 
2.  Dez.  1936. 

2 Vitéz  E.  Lengyel:  JáspisváLtozatok  Tokaj-Hegyaljáról.  Jas- 
pisvarietaten vöm  Tokaj -H egyala.j-Gebirge.  Földt.  Közi.  (Geol.  Mitt.) 
Bú.  LXVI,  Heft  4 — 6,  pag.  129 — 147,  Budapest,  1936. 


SiO.,-Minerale  in  den  Jaspisscn  dér  Tokaj-Hegyalja  Gebirges  279 


ti us  farbloscm,  o dér  durch  Metalloxyde  gefárbtem  Opal  und  Chal- 
zedonarten  von  verschiedener  Korngrösse,  lerner  aus  Quarz.  l)as 
Ma ss  dér  Umkristallisation  steht  im  verkehrten  \ erhaltnis  z.  Was- 
sergehalt  und  die  iiusseren  Merkmale  dér  Jaspisse  w érdén  durch 
die  quantitative  Proportion  dér  opalischen  Partién  bestiáim!., 
Die  verhaltnismiissig  feinerkörnigeren  (10 — 20  ,«■)  und  an  Opal  rei- 
ehen  Varietaten  zeigen  dunklere  Farben,  Waehs-,  Perl-  ode  ■ Fetl- 
glanz  und  inuschligen  Bruch,  die  grobkörnigen  0 20 p)  sind  arm 
an  Opal,  heller  gefárbt  (oder  sogar  farblos),  glasgliinzend  oder 
glanzlos,  fii h len  síeli  rauh  an  und  brechen  uneben. 

In  den  .Jaspissen  des  Toknj-Hegyalja-Gebirges  kommen 
rnehrere  SiO.-Modifikationen  vor,  dérén  genetiselier  Zusammen- 
bang  besonders  an  den  Wünden  dér  Mandelhölden  beobachtet, 
w érdén  kann. 

Iieschreibung  dér  einzelnen  SiO.yM i ncrnlnbarten. 

Bei  dér  Untersuchung  dér  .Jaspisse  s! el  1 te  cs  sieb  heraus, 
dass  die  einzelnen  Kieseim inerale  in  regelloser  nnd  ungleieher 
Verteilung,  jedoch  meist  zusammen  vorkoinmen.  An  Durchschnit- 
len  von  Blasenráumen  liisst  sieh  dcr  l'olgende  allmabliche  Über- 
gang  betrachten: 

Opal  — *•  Chalzedon  — ► I utecit  — ► Quarzin  — *•  Quarz. 

Dér  isotrope  Opal  spielt  gewöhn'ich  < iné  w echselnde  Jíolle. 
in  den  weniger  umkristallisierten  Jaspisvarieta  en  herischt  er 
vor,  in  den  kristallinischen  tritt  er  oft  sehr  zuriick.  \ron  den  Chal- 
zedonarten  (eigentlicher  Chalzedon,  Lutecit,  Quarzin)  kann  einc 
oder  die  andere  aus  dér  Keihenfolge  fern  bleiben.  Dér  C'harakter 
des  Kaeholongs  und  Lussatits  ist  wahrscheinlich  sekundar:  sic 
sind  lTm\\  andlungsprodukte  anderer  Kieselsaureminerale  be- 
sonders des  Cbalzedons  . Per  Hyalit  kommt  in  Krusten  und  als 
Ausfüllung  von  Mandelhölden,  besonders  in  Pyroxenandesiten 
vor.  Quarz  tritt  im  Inneren  dér  Höhlungen  auf,  haufig  in  Gestal1 
aufgewachsener  Kristalle.  Im  Dineren  kleiner  Blasenraume  fehlt 
cr  mitunter. 

Opal. 

Dieser  ist  das  urspiüngliehe  Matériái  dér  Jaspisvarietaten. 
Als  Kieselsáurehydrat  mit  sclvwankendem  S,i02-Gehalt  kam  er  in 
den  Gesteinen  dieses  Gebirgsabscknittes  aller  Wahvsehein- 
lichkeit  nach  aus  Thermen  im  Wege  des  Eintrocknens  zustande. 
Als  porodin-amorphes  Mineral  enthiilt  er  kanm  winzige  kristalli- 
uisclie  Bildungen  eingcstreut.  ^^iele  Angaben  spreehen  dafiir,  dass 
das  Opalmaterial  dér  Jaspisse  cin  mit  dér  postvulkanisehen  Ta- 
tigkeit  zusammenhangendes,,  tbermales  Zersotzungsprodukt  dei* 
Andesite  und  Rhyolithe  darstellt.  Es  enthalt  stets  grössere-gerin,- 
gere  Mengen  von  Pigment.  Je  nach  dér  Menge  dér  fárbenden 
Metalloxyde  und  Hydroxyde,  sind  vöm  Weiss  und  Hellbraun  bis 


280 


v.  E.  Lengyel 


zum  dnnklen  Leberrot,  ja  sugár  bis  zurrt  Fchwarz,  allé  Farbcu- 
töne  anzutrefíen. 

In  den  wachsglanzenden,  diehten  Jaspissen  tűidet  dér  Opai 
gewöhnlich  zusammenhiingende  Massen,  die  mir  stellenweise  in 
Adern  odor  unregelmassigen  K estem  durch  kristallmische  FKL- 
Abarten  (Chalzedon,  Luteeit,  Cuarzin)  unterbrozhen  werden.  Kr- 
reicht  die  Umkristallisierung  ein  höheres  Mass,  dann  gliedert  sich 
das  Opalmaterial  in  kleinere-grössere,  unregelmassig  geformte 
Teile  oder  verbogene  Bander  nnd  Síréi  fen,  es  wird  s<  zusagen  in 
die  Zwischenraume  dér  durehkristallisierten  Teile  zusammenge- 
drangt,  manchmal  schrumpft  cs  in  Opalkugeln  mit  Purchmessern 
von  50 — 60  ii  zusammen. 

Die  opaligen  Partién  dér  typischen  .Pspisse  enthalten  den 
Farbstoff  in  gleichmassiger  Verteilung.  In  den,  zwischen  die  au 
Chalzedon-Quarz  bestehenden  kristallinischen  Partién  einge- 
kleminten  Opalflachen  tritt  hingegen  das  Pigment  zu  fctabchenf- 
oder  rankenförmigen,  mitunter  dendritartigen  Bildungen  zusam- 
men  und  weist  dementsprechend  dunklere  Farbentöne  cuf.  Die 
Farbung  ist  nur  selten  kolloidul  (submikroskopisch),  am  haufig- 
sten  meldet  sie  sich  in  undulierten  oder  zellenartigen  Beiben  ode 
Haufen  winziger  (0.3— 0.6  ) Kernel*.  (Taf.  Y,  Fjg.  1). 

lm  schwarzen  Jaspis  von  Tolcsva  (Kisagáros-Berg)  sind  die 
Spharokristallen  des  Chalzedons  und  Lutecits  von  cinem  hell- 
braunen,  schmalen  Opalrahmen  umschlossen.  Einzelne,  langgtv 
streckte  Spalten,  kleinere  Mandelliöhlen  v nrden  ursprünglich 
durch  Opalmaterial  ausgefüllt,  aus  dem  sich  an  den  Randern 
larblose  Chalzedonvarietaten  (Luteeit,  Quarzin)  auskristallisier- 
íen.  Das  nicht  umkristallisierte  Kieselsauregel  ist  n itunter  zwi- 
schen  einen  jicripherischen  und  cinen  zintraleu  ( ha’zedonrah- 
)nen  eingeklemmt. 

In  den  opalischen  Jaspisser  lasst  es  sich  oft  feststellen,  dass 
die  Dehydratisation  immer  an  dér  freien  ( berflaehe  einsetzt,  wo 
sich  im  Zusammenhang  mit  dem  Wasserverlust  des  Opals  Gele- 
genheit  zűr  Kristallisation  von  ILO-armen  oder  uasserfreien  Kie- 
s elmineralen  bieten.  Die  sukzessive  limkristallisierung  ist  in  den 
.1  aspispai  tien  gut  zu  beobaebten. 

Chalzedon. 

Dicsér  tritt  in  Gestalt  von  Ki  üstén  an  den  Vvanden  von  Gc- 
oden  auf.  In  dér  Zusammensetzung  dér  Jaspisse  s|>ielt  dér  eigent- 
liche  Chalzedon  ciné  untergeordnete  Rolle. 

Strahlig-faserige  Kiesehnineral-Yarietaten  sind  auch  dér  bú- 
ival und  dér  Quarzin,  velehe  mit  dem  Chalzedon  vorwachselt 
veiden  können.  Ilire  Rolle  ist  in  den  .laspissen  viel  grösser,  so 
dass  ich  sic  abgesondert  hesprechen  will.  Filter  Chalzedon  ist  in 
dér  Folge  stets  „eigentlicher  Chalzedon"  zu  verstehon. 


SiO.-Minerale  in  den  Jaspissen  dér  Toka.j-Hepryal.ja  Gebirpres  281 

Dér  Chalzedon  ist  aus  feinen  Radialfasern  auf  gebaut.  Er  bil- 
liót oft  Spbarokristalle  und  Gruppon.  Manchmal  mcheint  er  als 
-ehinaler  tíberzug  an  den  Manden  von  Mandelhöhlen,  vobei  die 
Fasern  senkrecht  euf  die  Wande  stehen.  Die  Chalz ‘donfasern  sind 
in  dér  Riehtung  dér  c-Acln-e  gestreckt  und  ihre  Extinktion  ist 
parallel.  Per  Charakter  dér  Streckung  ist  negatív.  Winkel  d 'r  op- 
tischen  Achsen  2 V nu  ura  30°.  Tangentiale  Schnitte  gébén  ein 
Aggregatpolarjsationsbild.  Die  Fbene  dér  optischen  Achsen  ist 
parallel  mit  den  Fáséin.  Charakter  (les  Minerals  positiv,  Llinpe 
dér  Fasern  zwischen  10  120  /<  . 

Dér  Chalzedon  unterscheidet  sieh  vöm  Lutecit  und  Quarzin 
durch  die  regolmassigere  Ausbildung  seiner  Spharokristalle.  (Kn- 
gel  odor  Ellipsoid)  und  seine  1‘eineren  Fáséra.  De  - wesentliche 
1 nterschied  besteht  im  ( harakter  dér  Streckung  dér  Fasern  und 
in  dér  Extinktion. 

Die  grösseren  Chalzedon -Faserbiindel  bestehen  aus,  untéi- 
spitzem  Winkel  aneinandergefiigten  Faserfaden  und  bilden  ISpha- 
rokristalle  odor  Tvugelsektoren.  Es  liisst  sieh  deutlieh  beobachten, 
dass  dér  Chalzedon  die  im  öpal  zurückgebliebenen  Höhlungen 
ausfüllt.  An  dér  Oberfláche  dér  kleinen  Hohlrauine  1 raten  gleicli- 
zeitig  mehrere  Kristallisationszentren  auf,  von  wo  die  die  Spharo- 
kristalle  anfbauenden  Fasern  in  radialstrahliger  Richtung  in  d°s 
Innere  dér  Höhlung  hineinwuehsen.  Zwei  oder  mehrere  benaeh- 
barte  Spharokristalle  berühren  sieh  in  einer  plattén  F'a  he,  im 
Querschnitt  an  einer  geraden  Linie. 

Dér  Chalzedon  kann  na  eh  den  Angaben  dér  bisherigen  Unter- 
suchungen  als  mm  rhombischen  System  gehörig  I etraehtet  " érdén. 
Xach  Mich  el  Lévy  und  Munier  ('halma  s* 3  ist  jede  Faser 
des  radalfaserigen  Aggregats  Chalzedon  zweiachsig  mit  klei- 
nem  optisehem  Achsen  winkel.  Fin  iiber  die  Chal  edonkugel  geleg- 
ter,  zentriseher  Schnitt  zeigt  das  flir  die  Spliiirolithe  bezeichnende 
Interferenzkreuz.  Stellt  mán  auf  den  Mitíelpunkt  eines  solehen 
Schnittes  ein,  so  gelingt  os  nicht,  das  Bertrand-Kreutz  dér  ontisch 
einaehsigen  Minerale  Áehse  zu  beobachten.  Deshalb  ist  dér 
Chalzedon  i'iir  rhombisch  anzusehen. 

Naeh  dér  Ansicht  yon  Hóin4  ist  die  Zweiachsigkeit  nur 
scheinbar  und  < ntsteht  dadureh,  dass,  die  Fasern  und  Biindel  nicht 
parallel  Hegen.  Xach  dér  ITntersuehung  von  Washburn  urd 
X a v i e s5  besitzt  dér  Chalzedon  dasselbe  Röntgenspektrum,  wie 
dér  Quarz.  Er  ist  wahrsehe’nlieh  ciné  Verbindung  des  rechten  und 
linken  Quarzes. 


Hintze:  Handbueh  dér  Mineralogie,  pag.  444,  Leipzig,  1915. 

* Rosenbusch — Mügge:  AHkroskop.  Physiogr.  d.  petrogr. 

wicht.  Mineralien,  Bd.  í.  2,  Stuttgart,  1927,  pag.  195, 

5 íbidem,  pag.  196. 


282 


v.  E.  Lengyel 


An  grössoren  Chalzedon-Kugeln  ist  auch  eine  dér  AchaJ- 
sehichtung  áhnliche,  parallel -schalige  Struktur  zu  beobachten  (Taf. 
X,  Fig.  2).  Nach  Wetzel  und  Liesegang6  A\áre  dis  eine 
Folge  des  Eintrocknungsprozesses.  Wetzel  halt  es  sogar  nicht 
für  ausgeschlossen,  dass  J_  zűr  Richtung  dér  Fasern  opalreich-* 
und  avme  Schichten  Avechsellagern. 

Nach  meinen  diesbeziiglichen  Untersuchungen  ist  es  Avahr- 
scheinlich,  dass  das  Zentrifugale  Wachstum  dér  Chalzedonkugeln 
nicht  gleichzeitig  erfolgte.  Das,  zűr  Bildung  dér  Kristalle  nőig' 
Matériái,  gelangte  mit  [Tnterbre  dningen  in  mehreren  Kátén  dort- 
hin.  Dás  Wachstum  verlief  mit  rhythmischen  Viederholungen.  das 
zűr  Kri’stallisation  gelangende  Kieselsauregel  lagerte  sich  in  diiu- 
nen,  scharf  getrennten  Hüllen  mit  voraussetzlich  verschiedenem 
HLO-(Opal-)  Gehalt  itbereinander.  ahnlich,  wie  bei  dér  ScMchten 
Bildung  d.  Caleittropfsteine.  lm  Querschnitt  lasst  sich  die  Dicke  d. 
Schichten  gut  beobachten  Die  Absonderung  dér  Füllen  vird  da- 
durch  auffalliger,  das  zAvischen  die  Cb  al  zedonschi r*h ten  mitunter 
schmale  Lutecit-  doer  Quarzin-Zonen  eingeteilt  .‘ind,  auf  die  sich 
dann  dér  Chalzedon  mit  optisch  gleicher  Orientierung  Aveiter  abla- 
gerte.  Das  Erscheinen  des  Lutecits  und  Cuarzins  bezeugt  eleichzei- 
tig,  dass  im  Zusammenhang  m.  d.  Dehydratisation  auch  das  in  dér 
Reihenfolge  nach  dér  Kristallisierung  des  Chalzedons  folgeede, 
Glied,  namentlich  dér  Lutecit  oder  Quarzin,  ani  Wachstum  dér 
Spharokristalle  teilnehmen.  íhr  Auftreten  bedeutet  im  Veri  auf 
des  Wachstums  ein  kiirzeres-lahgeres  Tutervall. 

Für  die  Verhaltnisse  des  Vorkommens  vöm  Chalzedon  ist 
bezeichnend,  dass  er  immer  in  durch  nostvulknnische,  lmuptsách- 
lich  thermale  Wirkungen  zersetzten  Pestemen  ruftritt.  kein  Maté- 
ria! Avurde  aus  den  veranderten  Gesteinen  ausgelaugt  und  die  her- 
ausgelöste  Kieselsaure  lagerte  sich  als  Űberzug  oder  Aúsfüllung 
in  Höhlungen  ab.  Grössere  Mandelhöhlen  sind  nicht  immer  mii 
Chalzedon  ausgefüllt,  Avas  auf  AT  angol  an  Matériái  lvndeutet.  lm 
frischen  Gestein  ist  Chalzedon  nicht  nnzutreffen. 

Tn  den  Tolesvaer  Jaspissen  (Kopaszka,  Nordhangty  bildet  er 
geAvöhnlich  grössere,  selbstiindigere  Spharokristalle  die  wasser- 
klar  und  pigmentfrei  sind.  Auch  hierdurch  1 n'er-eheiden  sic  sich 
von  den  Ouarzin-  und  Ouarz-Kristallen,  die  fást  slets  Pigmeut- 
körner  als  Einschlüsse  enthalten.  Mitunter  bilden  mehrere  Sphii- 
rokristalle  eine  Gruppé.  Tn  den  scliAvarzen  Jasnissen  vöm  Nagv- 
agáros-Ferg  bildet  dér  Chalzedon  Nester  von  100  .100 u im  Durch  - 
messer.  Tm  Mittelpunkt  einzelner  Spharolithe  "imáit  ein  Pi<fment- 
körner  f ührender  Opalkern  Platz,  aus  detn  die  Fasern  und  Fiia- 
déi radial  ausslrahlen.  Die  Chalzedonlcugel  des  Flö-Kerges  sind 
durch  cinen  Opal  oder  Kacholong-Rahmen  umschlossen,  auf  den 


Ibidem,  pag.  195. 


SiO„-Minerale  in  den  Jaspissen  dér  Tokaj-Hegyaljá  Gebirges  283 


sich  von  nussen  cin  Kranz  von  Quarzinkörner  legt.  Es  Icommen 
kleine  (100—200//)  Sphiirokristalle  vor,  an  déren  Anfbau  in  Ge- 
stalt  von  Hegmenten  odor  Kugelsektoren  au  eh  Quarzin  tcilnimmt. 

Mitunter  liilll  dér  Chalzedon  50 — 100  « messende  Spriiugo 
ans.  Seine  Fasern  ordnen  ’-ich  I zur  Oberfliiehe  an.  In  solchen 
schmalen  Spalten  tritt  nur  Chalzedon  anf.  Anch  di<‘  kleincren 
Plasenriiume  fiillt  er  alléin  nus.  Lutecit,  Ouarzin  und  Quarz  kri- 
stnllisieren  sich  nur  in  grö /seren  Mande'höhlen  zusammen  mis. 

In  den  rőten  Jaspissen  vöm  Kisagáros-Berg  sind  die  schönen, 
grosse  Chalzeaonspharoki ist  lile  durch  /'inén  23- — 25  slarken, 

sehwacher  liehtbrechenden,  schicf  auslösehenden  Rahmen  mis  Lu 
tecit  nmschlossen.  In  parallelem  I icht  ist  cs  bei  eingeengtem  Uia- 
piiragnia  gut  sichtbar,  dnss  dicse  Hiillen  von  unregelmiissig  vtv- 
laufenden  Spriingen  durchzogen  sind.  Von  missen  schliesst  ein 
breiter  Chalzedon- Halmién  die  Reihe  ab. 

Die  innerhalli  dér  ‘Spliarokristallc  walirnehinbaren  Unter 
schiede  dér  Farbe  und  Lichtbrechung  rechtfertigen  immer  wiedev 
die  Annahme,  dass  sowohl  dér  Chalzedon,  wie  auch  dér  Lutecit 
noch  geringe  Mengen  von  ()j  ab  oder  na  eh  X i g g 1 F H.vdrophan 
enthalteu. 

Lutecit. 

Diese  Vodilikation  dér  FiO,  ívurde  zuerst  von  Mi  eh  el 
F'  v y und  M u n i e r ( h a 1 m a ss  mis  den  tertinren  Ablagerun- 
gen  1 Lut.etien)  des  Pariser-Berkens  beschrieben. 

Dér  Lutecit  ist  scheinbar  hexagonal,  in  dem  ír it  dér  ,Basis 
parallelen  Cuerschnitten  lTolcsva,  Határkuter  Tál)  vechseln  aber 
oie  M erte  zweier  gegenhberliegenden  Kantenwinkel  zvvischen  125 
und  136°,  das  Mineral  ist  drnmaeh  pseudohexagonal. 

Dér  grösste  leit  dér  kristollinischen  K i eselw i nerale  dér  Jas- 
nisse  ist  I utecif.  1t  erscheint  in  Haufen  mehr  minder  radialstrah- 
lig  angeordneter  Fasern  und  Iliidet  oft  schöne,  <rrosse  Sohárokri- 
stalle  und  Gruppén.  In  dicsen  sind  die  Fasern  fein,  ilire  Lángé  er- 
reicht  Jt  0—500  //  rn  den  besser  nnikristallisierten  Jaspissen 
s'iid  sie  breiter  und  gehen  in  lnnge,  rhomboidförmige  Plattén  über 
/be  m í osettenartige  Bildungen  zusammentreten.  ím  basischer* 
Feli  int  te  beriihren  sich  die  Fasern  unter  GOMgen  Winkeln  (Tolcs- 
va»  Flő-Berg).  Mitunter  lassen  sie  eine  federartig  zusammenge- 
Sv  i/u.  Sí i eilung  beobachten.  Auch  einander  d u r c íi k ven z en le  Fa- 
sersysteme  kommen  vor,  in  den-->n  die  Fasern  nur  bei  sehr  starker 
\ ergrösserung  sichtbar  werden.  Balogh  beschrieb  aus  dem  bi- 
t u ini nősen  Kalkstein  von  Békáspatak  ein  netzartiges  Geflecht  von 
Lutecit. 


Xiggli:  Le.hrb.  d.  Mincralogie  I,  2,  Berlin.  1924,  pag.  328. 

£ Hintze:  Handb.  dér  Mineralogie  I.  2,  Leipzig,  1915,  pag  1465. 


284 


v.  E.  Lengyel 


In  den  Jaspissen  von  Tolcsva  (Elő-Borg,  Határkuter  Tál) 
ist  es  zu  beobachten,  dass  die  Extinction  in  den  lángén  Fasera 
des  Lutecits  nicht  gleiehzeitig  erfolgt,  sondern  dass  die  Richtun 
gén  dér  optischen  Elastizitát  z.  T.  i echts,  links  •vcidreht  sind.  Dics 
ist  dadureh  zu  erkláren,  dass  die  Fasern  in  den  aus  dünnen  Fádén 
bestehenden  Lutecitbündel  nicht  i arallel,  sondern  in  spiralförmi- 
gen  Windnngen  neben  einander  Hegen.  Deshalb  erfolgt  die  Ex 
tinction  lángs  dér  Fasern  ríeht  gleiehzeitig,  scndern  sukzessive 
•v erdreht,  so  dass  sie  sind  in  dér  sranzen  lenge  des  I aserbündels 
öfters  viederholt.  In  Spbarokri  dalién  erfolgt  die  Extinction 
ringförmig,in  gleiehen  Abstiinden  vöm  Zeni  rum. 

Ein  interessantes  Problem  stellen  die  einan  1 u‘  durelikrei- 
zenden  Platensysteme  des  Lutecits  dar,  über  die  zuerst  Michel 
Lévy  und  Munier  Chalmas10  berichteten. 


Fig.  52.  ábra.  Fgy  síkban  érintkező  lutecit-spliaerokrb  tályok  ha- 
tára merev  vonal.  — Starre  Grenzlinie  dér  in  einer  Ebeae  aneirau- 
der  stossencien  Lulecit-Spharokristalle. 

Balogh"  behandelt  in  seiner  Studie  eingehender  die  2 aus- 
nahmswcise  3 Systeme  von  Fasern,  dérén  Fádén  sich  unter  cinem 
Wánkel  von  60°  schneid  ;n.  Nac’i  ih  n sinddies?  2 Fasersvstem  > 
auch  in  schiefen  Schnitten  immer  zu  erkenneri,  doch  schneideu 
sie  sich  hier  unter  einem  W inkel,  dér  gewöhnlich  grösser  als  fi()° 
ist  (bis  75"). 


» Balogh:  A Kolozsvár,  Kajántó  és  Torda  környéki  bitumenes 
mészkövek  és  azok  ásványai.  Múzeumi  Füzetek  az  Erdélyi  Múzeum 
ásványtan  értesítőjéből.  I.  k.  1.  sz.  Kolozsvár,  Ildi. 

10HintzeC.:  Handb.  d.  Mineralogie,  Leipzig,  1915  pag.  1465. 


Si0,-Mineraie  in  den  Jnspissen  dér  Tokaj -Hegy  alj  a Gebirges 


lch  untersuchte  die.se  truge  eingehender  und  gelangte  zu 
dem  Kesuitat,  dass  einander  kreuzende  Systeme  von  Plattén  nur 
in  Schnitten  von  bestimmter  Riehtung  und  Dicke  zu  beobachten 
sind.  Ein  Ueflecht  zeigt  sich  nur  in  solchen  lickeren  Schnitten,  in 
denen  sich  in  2 — 3 verschiedenen  Kbenen  iibereinander  liegendc 
Lutecit- Faser biindel  durchkrevien.  In  cin  und  derselben  Ebene 
leachscnde  Sphcirokristalle  beriihrcn  sich  in  cinci  stnrren  Linie. 
Erfolgt  das  Wachstum  in  mehreren  libenen  iibereinander,  so  brin- 
gen  die  Faserbiindel  von  2 < der  mehreren  Spharokristallen  ein  un- 
ter  verschiedenen  W inkein  serl'loehtenes  Netz  zustande.  Dér  Win- 
kel  dér  sich  kreuzenden  Fasern  kaim  und  wird  auch  oft  60°  sein, 
liiingt  aber  stets  von  dér  zufiilligen  Lage  ab  und  ist  nach  den 
Messungen  í 60"  (112 — 82").  Die  sich  kontinuieriich  ándernden 

Winkelgrössen  beweisen  am  deiitlichsten  die  zutallige  Lage  dér 


i'ig.  53.  ábra.  Különböző  síkokban  kiképződött  luteeit-sphaerokristá- 
lyok.  Felületi  képén,  erősebb  nagyítással  bizonyos  i észtetekben  a ros- 
tok szövedéke  figyelhető  mg.  A rostkötegek  változó  (gyakran  60°  kö- 
rüli) szögnagyság  mellett  kereszteződnek.  — In  vtrs.hiedenen  Ebenen 
zűr  Ausbildung  gelangte  Lutecit  Spharökr  ist  allé.  lm  oberfláchlichen 
Bild  zcigen  gewisse  Partién  bei  starkerer  Vergrösserung  ein  Geflecht 
o'er  Fasern.  Die  Fascrbüiulel  kreuzen  einander  unter  verschiedenen 
\Y  inkein  (oft  um  60°). 

Fasern  (Fig.  52).  Das  Faserngevebe  des  Lutecits  kann  alsó  — nach 
meiner  Ansicht  — nicht  als  eine,  durch  kristallographische  Ge- 
'-etzmassi  gkeiten  bestimmte,  regelmassige  Verflechtung  (wie  im 
Falle  des  Mikroklins  oder  Leueits),  sondern  bloss  als  eine  ad  hoc 
erfolgte  Kreuzung  dér  Faserbündel  angeyehen  werden  Textfig.  53). 

Das  Lutecit  untersrheidet  sich  vöm  Chalzedon  und  Quarzin 
durch  seine  schiefe  Extinktion.  Beim  Chalzedon  liegt  namlich; 


286 


v.  E.  Lengyel 


np  beim  Quarzin  ng  in  dér  Langsachse  dér  Faser,  beim  Lutecit 
aber  ist  nig  : c = 29  — 30°  in  dér  Ebene  von  ng  — n m 

Dér  Lutecit  hjingt  in  den  n ei  -ten  1-  allén  genetisch  mit  ver- 
schiedenen  biü.-Modifikationen  zusammen.  lm  sehwarzen  J áspis 
vöm  Kisagáros-Berg  folgt  auf  von  üpalrahmen  umgrenzte  grös- 
sere  Chalzedonspárolithe  ein  von  mehreren  Zentren  aasgehender, 
breiter  Lutecit-Saum,  dér  mit  scharfer  Grenze  in  kleinere-grössere 
Quarzin-  und  veiters  in  sukzessive  grösser  v\  erdende  Quarzkristal- 
le  übergeht.  Manchmal  wechselt  sich  dér  Lutecit  mit  Quarzin  ab. 
,m  grauen  J áspis  von  dér  (Jstseite  des  Barlang-Berges  (W-lich 
von  Komlós.va)  sind  grössere  Quarzkörner  von  eineni  radialfase- 
rigen  Kranz  umschlossen,  desscn  Fasern  abwechsc-lnd  aus  Lutecit 
und  Quarzin  bestehen.  Einzelne  Lutecit-Sphárokristalle  sind  scha- 
lig  gebaut:  eine  grössere,  zentrale  Lutecitkugel  wird  von  einer  2 — 
ü-fachen,  aus  übereinstimmend  orientierten,  jedoch  klemen  indi- 
viduen  bestehenden,  schmalen  Zone  umhüüt,  die  in  Quarzin  dann 
vveiter  in  Quarz  übergeht.  Eine  intere^sante  genetischc  Reihenfol- 
gc  liisst  sich  in  einzelnen  Jaspissen  von  Sárospatak  (Pós-Brunnen) 
beobachten:  ein  mittlerer  Chalzedonstreifen  geht  nachjder  einen 
Seite  in  Lutecit  — > Quarzin  — > Quarz,  nach  dér  anderen  in  Quar- 
zin — ► Quarz  iiber. 

Quarzin. 

Ein  mit  dem  Lutecit  eng  zusammenhangende  SiO,-Modifika- 
tion.  Dér  Quarzin  ist  aber  eher  divergent-  radial  plattig,  als  fein- 
Vaserig.  Ahnlich  dem  Chalzedon  und  Lutecit  bildet  er  auch  Spha- 
rokristalle,  die  aber  bedeutend  einfacher  sind.  Lie  schmalen  Plat- 
tén lassen  nicht  die  bei  den  obi  gén  auftretende  Verdrehung  dér 
optischen  Őrien  tation  erkennen. 

Sclion  M i c h e 1 L ó v y und  M u n i e r C h a 1 ni  a s"  erken- 
nen, dass  die  aussere  Hiille  dér  Ohalzedonkugeln  von  cinem  ande- 
icn  Kieselmineral  gebildet  wird,  das  sie  Quarzin  nannten. 

Seine  Liehtbrechung  stimmt  annahernd  mit  dér  des  Quarzes 
iiberein,  seine  Doppelbrechung  ist  jedoch  starker.  Extinktion  pa- 
rallel mit  dér  Langsachse  dér  Plattén,  öffnung  dér  optischen 
Achsen  kann  bis  35"  steigen.  In  Schnitten  J_ zu  den  Plattén  tritt 
die  -f-  s]iitze  llissectrix  heraus.  Die  Ebene  dér  optischen  Achse 
liegt  in  dér  Langsrichtung  dér  Plattén,  wie  bei  dem  Chalzedon, 
dér  Charakter  dér  Streckung  ist  jedoch  iiositiv. 

Die  grösste  Rolle  spielt  dér  Quarzin  in  den  rőten  .laspissen, 
wo  er  mit  seinen  gestreckten,  ol't  unregelmiissig  begrenzten  Plat- 
tén rosettenartige  (lebilde  zusammensetzt  (Fig.  4.).  (Jegén  das  In 


11  M i c h el  Lévy  et  M u n i.e  r C.b.a.l.m.a.s:  Sur  les  nouvelles 
formes  de  silice  cristallisée.  Ref.:  Neues  Jahrb.  f.  Alin.  etc.  .Tahrg. 

1891,  Bd.  I,  pag.  207. 


Si02-Mineralo  in  den  .)  aspissen  dér  Tokaj-Hegyalja  (lebirges  287 

nere  dér  Mandelhöhlen  und  ím  allgemeinen  gégén  die  íreien  Ober- 
Háchen  zu  geht  er  mitunter  in  Quarz  iiber.  in  den  Quarziufeldern 
kommen  verslreut  aueh  Lhalzedon-ibpharokristalle,  Lutecit Faser- 
bündeln  und  Opalrelikte  vor.  Manchmal  w érdén  von  grösseren 
( halzedou-Gruppen  eingeschlossene  Haume  von  Quarzinkörnerhau- 
fen  ausgefüllt  (Tolcsva,  Vár-Berg).  In  anderen  Falién  füllt  dér 
Quarzin  schmale  Sprünge  im  .) áspis  aus,  in  G estalt  von  1 asern. 
die  zűr  Langsriehtung  angcordnet  sind  (Sárospatak,  Bodrog 
1'1'er).  hs  konimt  nur  ausnahni^weise  vor  (Komlóska,  Kenjeres- 
Hügel),  dass  von  Opal  und  Chalzedon  nnigrenzte  kleine  Mandel- 
lidhlen  oline  Luteeit-übergang  von  einem  Quarziu  + Quarz-Kör- 
nerhaufcn  ausgefüllt  werden. 

Balogh1-  betrachtet  aueh  die  im  bitumiuösen  Kalkstein 
von  Békáspatak  vorkommenden  floekigen  (íebilde  fii r Quarzin. 

Quarz. 

Dieser  tritt  besonders  im  Inneren  dér  grösseren  Mandelhöh- 
len  dér  Jáspisse  auf,  als  letztes  (ilied  dér  S'erie  dér  SiO,-Modiíi- 
kationen.  nn  Geoden  ist  er  mitunter  megaskopiseh,  in  0.5 — 2 mm 
aiessenden,  farblosen  Kristallen  siehtbar.  Hie  grauen  und  braunen 
Kristalle  enthalten  in  ihrem  inneren  viele  Eisenhydroxydein- 
schlüsse.  In  mikroskopisehen  Nestern  bildet  er  gewöhniich  in 
Pflasterstruktur  dieht  aneinander  gefiigte  H aufen.  An  den  in  das 
Innere  uicht  ganzlieh  ausgefiillter  llöhlungen  hineinreichendenj 
1 nden  dér  Kristalle  liisst  sich  ein  rhoniboedrischer  Abschluss 
feststellen.  Aueh  dér  prismatische  (’harakter  dér  grösseren  Indi 
viduen  ist  gut  zu  beobachten.  Die  auf  die  Wiinde  síehenden 
Prismen  sind  dieht  aneinander  gedrángt,  wodurch  eine,  aueh  mit 
unbewaffneten  Augen  walunehmbare,  grobfaserige  KVtruktur  ent- 
steht. 

In  den  Jaspissen  von  Tolesva  (Kiskopaszka-Berg)  füllt  dev 
Quarz  gestreckte,  linsenförmige  Nester  aus.  In  seinem  Umkreis 
nehmen  Haufen  von  Quarzin-  und  Lutecit-Körnern  Platz.  Nie  füllt 
dér  Quarz  selbstandig  Blasenraurue  aus.  Die  aufgewachsenen 
Kristalle  zeigen  an  ihren  fieien  Enden  oft  einen  zónáién  Bán. 
Die  Grenzen  dér  aufeinander  folgenden  Hüllen  werden  oft  durch 
zwischengelagerte  Pigment-Körner  auffallig  hervorgehoben.  Oft 
lassen  sieh  in  den  aussen  unregelmassig  umgrenzten  Quarzkör- 
nern  bei  eingeengtem  Diaphragma  parallelé  Kristallkanten  fest- 
stellen. Die  Messung  dér  Kantemvinkel  ergibt — .je  naeh  dér  La - 


12  Balogh  E.:  A Kolozsvár,  Kajántó  és  Torda  környéki  bitu- 
menes mészkövek  és  azok  ásványai.  Múzeumi  Füzetek  az  Erdélyi 
Aluzeum  Ásványtárának  értesítőjéből.  I.  1.  Kolozsvár,  1911  pag.  14. 


288 


v.  E.  Lengyel 


ge  des  >chnittes  — manchmal  den  ftir  den  Quarz  bezeichnenden 
Wert  von  120°,  in  anderen  Fallen  vcrsehiedene  Werte  (>6U,  90°,  126° 
ctc.). 

Eme  neue  SiO.,-Modifikation? 

lm  inneren  grösserer  Mandelhöhlungen  kommt  in  dér  Ge- 
sellschaft  von  Quarzin  und  Quarz  ein  prismatisch  entwickeltes, 
assymmetrisch  zugespitztes,  farbloses  Alineral  mit  grösserer  Öff- 
nung  dér  optischen  Aehsen  vor.  Lichtbrechung,  stárker  wie  beim 
Lutecit,  Doppel brechung  mit  dér  des  Quarzes  iiberstimmend.  Öt* f- 
nung  dér  optischen  Aehsen  um  np  > 70°. 

Es  ist  nicht  unmöglich,  dass  mán  hier  einer  neuen  Modifi- 
kation  des  Quarzins  gegenübersteht.  Sebőn  Wal  leránt13  er- 
wahnt,  dass  dér  Quarzin  eventuell  triklin  sei;  Öffnung  dér  opti- 
schen Aehsen  um  die  I.  Bisseetrix  2 V = 88°,  v<g. 

Es  ist  ínöglich,  dass  die  SiCb  noch  neue  Modifikationen  auf- 
zuweisen  hat.  Uie  Klarung  dieser  Frage  erheischt  umsichtigere 
Fntersuchungen,  mit  denen  ich  mich  zu  befassen  beabsichtigte. 

Hyalit. 

Dieser  ti  itt  als  glasartige,  wasserklare  Opal-Varietát  in  Höh- 
len  und  Klüften  dér  Pyroxenandesite  auf.  Er  komml  an  mehre- 
ren  Stellen  als  Zersetzungsprodukt  dér  Silikate  durch  postvulka- 
nisehe  Einv  irkungen  veranderter  Gesteine  vor.  Nach  seinem  Ent- 
decker  wurde  er  ehemals  M ü 1 1 e r-Glas  genannt,  dann  schlug 
Link  den  Namen  „Glasstein“  vor,  dér  von  W eme  r in  Hyalit  um- 
geandert  wurde.14 

Er  ist  eigentlich  nichts  anderes,  als  ein  Pigmentfreies,  einge- 
trocknetes  Kieselsauregel,  das  an  den  Wanden  von  Höhlungen 
kugelige,  nierenförmige  Krusten  bildet.  0])tisch  isotrop  (Taf.  X, 
Fig.  (i). 

Sekn ndare  S 10.,-M odifikat ionén. 

Die  bereits  ausgebildeten  Kies.dsaureminer.de  könne  í infoi 
ge  von  Veranderungen  dér  in  dér  Natúr  obwaltenden  physikali- 
sehen  Verhaltnisse  oder  eventuell  durch  die  Einvvirkung  ehemi- 
seher  Faktorén  nachtrágliche  Umwandlungen  erleiden.  Da  das 
ursprüngliche  Matériái  dér  SiO,-Varietaten  dér  durch  einen  wech- 
selnden  Wassergehalt  gekennzeichnete  Opal  war,  liegt  es  auf  dér 
Hand,  dass  bei  den  weiteren  Umwandlungen  das  Schwanken  des 
FLO-Gehaltes  ciné  wichtige  Rolle  spielt. 

Die  sekundáren  Veranderungen  spielen  sich  an  dér  Oberflü- 


,R  Hintze:  llamlb.  d.  j\i ineralogie,  Hd.  I,  2,  Leipzig,  191'),  pag. 


1467. 


SiO,-Minerale  in  dón  Jaspissmi  dór  Tokaj-Hegya'.ja  Gebirgos 


289 


( he  dér  Kie-selgesteine  voder  Glaser)  ab,  resp.  sind  dórt  am  mtensiv- 
sten.  Sie  dringen  aber  liings  Spalten  und  Kpriinge  auch  in  das 
Innere  dér  daspisse  cin.  wo  sie  in  Gestalt  von  Stroifen.  und  wel- 
li^en  Bandorn  zu  beobachten  sind.  Die  eintretende  Dehydratisati- 
on  und  Oxydation,  oder  Wasseraufnahme  andert  allmahlich  dió 
innere  Siuktur  dós  Materials  und  elit*  l tnwundlung  olienbaic 
síeli  in  z.  T.  béréi ts  mit  Ireien  Augen  wahrnehmbaren,  z.  T.  nur 
optiseh  erkennbaren  Erseheinungen. 

Als  solelie  sokundare  SSi02-Modifikationen  sind  dér  Lussatit 
und  hacholong  zu  betraehtcn. 

Lussatit. 

Dieser  wurde  durch  M a 1 a r du  von  Lussat  (Puy-de-Dome)  be- 
nannt.  Kacli  dióséin  Forscher  Ibidet  er  niilchweisse  l berziige  aut 
Cuarz  odor  Quarzaggregaten. 

Ka  eh  meiuen  Beobaehtungi  n an  Jaspissen  vorwandolt  siók 
bosonders  dér  ( halzedon  in  íascrig-plattigen  Lussatit.  in'  komin i 
in  zweierlei  Ausbildungen  vor:  a)  an  dón  Wanden  von  Hölilungen 
in  Gestalt  diinner  Kruston,  b)  in  selbstaudigen  Fpharokristallen 
und  Gruppén. 

a)  Dér  im  Durchmossor  2U-— 35  p mossende  Lussatit-Überzug 
logt  sieli  auf  Cbalzedon  oder  Luteeit.  Soine  Struktur  ist  fein  fa- 
sorig. Dió  Fáséra  sind  | zűr  Oberflache  angeordnot.  Dér  Lussatit 
In  ieht  das  Lidit  sehwacher,  wie  dór  Cnnadabalsain  und  auch  soi- 
ne Doppelbrechung  ist  erheblich  sehAvacher,  vie  d r dts  L halzedons. 

I xtinction  in  dón  Fasora  parallel.  In  dór  Liingsachse  dór  Fasora 
liegt  n g 

b)  In  dón  rőten  Jaspissen  von  Tolcsva  (Kisagáros-Berg) 

1 onimen  schöne  kreisiunde  • dór  otA\as  ollyptische  h pharokristalld 
mit  Durchmesser  von  30 — 49  vor,  dió  in  durchfallendein  Licht 

durchsichtig,  in  auffallendem  Lidit  niilchweiss  sind,  wodurch  sie 
sich  von  dér  rötlich  gefiirbten  Umgebung  soharf  abheben.  Die 
Fasora  dér  Spbiirolithe  zoigon  in  dér  i angsrichiung  i ositiven  Cha- 
rakter. 

Ihr  genetischer  Zusainmenhang  mit  doni  ( halzedon  ist  in 
den  Jaspissen  vöm  Xagyagáros-Berg  gut  zu  beobachten,  wo  in 
durch  reichliches  Pigment  rötlichbraun  gefiirbten  Feldern  Kester 
von  Cbalzedon  voi  kom  íren,  in  dérén  Inneren  niilehweisse  Lussa- 
titkiigelchen  auftroten.  In  einer  Jaspisvarietát  von  Komlóska 
(Bolluis-Berg,  Kalksteinbruch)  ist  die  ursprüngliche  Mandeiihöh- 
lo  durch  Lussatit  und  Kncholong  ausgefüllt,  in  cleren  radialfase- 


4 nintze:  Handb.  b.  Mineralogie,  Bd.  1,2,  Leipzig,  1915,  pag. 

14fi8. 

15  II  in  íze:  Handb.  d.  Aíinera’ogie,  Bd.  I,  2,  Leipzig,  1915,  pag. 


290 


v.  E.  Lengyel 


rigen  Aggregaien  Lussatit-Sphárokristalle  vorkommen. 

Nach  Slavik15  ist  dér  Lussatit  eine  faserige  Modifikáljon 
des  Tridymits,  dérén  vertikale  Achse  mit  dér  Langsriehtung  dér 
Lussa  ti t f asern  ü herei  nstim m t. 


Kacholong. 

Komrnt  mit  mikioskopischen  Dimensionen  in  sámli íchen  Jas- 
pisarten  vor,  die  scnönsten,  sclion  mit  freien  Augen  beobachtba- 
ren  Kacholong-Jvrusten  sind  aber  an  den  cnalzedonen  und  LLya- 
litgeoden  vöm  Pogány- (Pós-)Brunnen  neben  Sárospatak,  sowie  in 
den  Höhlungen  dér  Jaspisse  von  lolesva  uvisagaros-lierg)  sorzu- 
1 mden. 

Nach  meinen  Beobaehtungen  verwandelt  sich  in  den  Jas- 
pissen  z.  T.  Opal,  z.  T.  Chalzedon  in  Kaeho.ong.  lm  Querschnitt 
i rétén  an  dér  Oberfláche  dér  die  Mandelhöhlen  umschliessendeu 
Opalfelder  weissliche,  durchsciieinende,  trnbe  j±lllen  auf,  dérén 
iviaterial  isotrop  ist  und  nur  stel  len  weise  in  dér  Langsriehtung 
positive  (Lutecit),  oder  negaiive  Khalzedon)  1‘  asern  tnthált.  Es 
umrahmt  olt  Chalzedonkugeln.  In  Blasenráumen  bildet  dér  Kaclto- 
long  mit  den  Wánden  parallelé,  wiederholt  verbogene  Bánder. 
in  auffallendem  Licht  hebt  er  sich  durch  seine  milchweisse  Farié 
scharf  von  dem  farblosen,  faserigen  Chalzedon  oder  dem  rötlich- 
liraun  gefárbten  Cpal  ab. 

Auf  opalteichen  Gesteinen  (Oj)al-,  Jaspis-,  Chalzedon- Varie- 
táten)  erscheint  er  in  weissem,  braunlieh-  oder  gelblieh  weissen, 
mattén  Krusten,  auf  Chalzedon  und  Hyalit  zeigt  er  mitunter  Per- 
lenschimmer.  Beim  Daraufschlagen  verrat  sich  die  konzentrisch 
schalige  Struktur  dér  H ii  1 len.  Die  aufeinander  folgenden  Schioh- 
ten  zeigen  verschiedene  Farbentöne  und  zwischen  den  mattweis- 
sen  Schalen  nehmen  mitunter  wnsserklare  Chalzedonpartien  Piát./. 

An  den  Durchschnitten  dér  Manöelhöhlen  ist  es  zu  beobacli- 
len,  dass  sich  die  Kacholong-ttiillen  mitunter  mehrfach  wie- 
derholen.  Die  zwischen  ihnen  verbliebenen  Hátimé  sind  durch 
üpal  und  Chalzedon  ausgefüllt.  Audi  diese  Krscheinung  bekráf- 
tigt  die  bereits  erwáhnte  Annahme,  dass  die  Ausfüllung  dér  Bla- 
senráume  nicht  auf  einmal,  in  raschem  Tempó,  sondern  allmáh 
lich,  unter  mehrfach  wiederholter  Ablagerung  dér  Schiehten  des 
ursiiriinglichen  üpalmaterials  erfolgte.  Die  Kacholonghüllen  die 
sich  an  den  wáhrend  dér  Pausen  dér  Ablagerung  f eigebliebenen 
Oberfláehen  bildeten  — í eprásentieren  in  dér  sich  wiederholenden 
Sorié  dér  Si().,  Minerale  gewisse  Interwalle,  Die  Dicke  dér  einzel 
non  Hiillen  steht  im  geraden  Verháltnis  zűr  Zeitdauer  dér  l m 
wandlung.  Gpalige  Krusten  von  geringem  Durchmesser  verwau- 
deln  sich  in  ihrer  ganzen  Ausdehnting  in  Kacholong. 

Dem  Kacholong  álmliche  Krusten  kommen  nicht  nur  auf 


SíO,-Mlnerale  in  den  Jaspisson  dór  Tokaj-Hegyalja  Gehirges  291 


( Chalzedon  und  Quarz,  sondern  auch  auf  Hyalit  vor.  Den 
auf  (lem  Pyroxenandesit  von  Sárospatak  (Pós-Brunnen)  erschei- 
nenden  Hyalit  iiberzieht  an  seiner  ausseren  Oberfláche  eine  weis- 
se,  gelblich-weisse,  stellenweise  sehwacb  opalisierende  Kruste,  die 
(iné  konzentrisch-sehalige  Struktur  aufweisl.  Dieses  rrawand- 
lungsprodukt  des  Opals  und  Hyalits  nemit  die  Literatur  Kaeho- 
long  (mongoliseh  = sehöner  Stein). 

Dér  Kaeholong  kaim  als  dehydratisicrtes  Kieselsiiuregel  aul- 
gefasst  veden,  in  dessen  Kruslen  Cpalschichten  veehsellagern, 
die  einen  grösseren-ger ingeren.  Teil  ihres  Wassergehaltes  verlo- 
len.  Die  Isotropie  dér  I ehiehton  vird  nur  stellenweise  durch  die 
eingesehalteten  Fáséin  und  Faserbiindeln  (les  Clialzedons  odor 
I.uteoits  nnterbrochen.  Hyalitische  Ki  üstén  kommen  auch  auf 
Rhyolith  vor;  in  dicsein  Fali  ist  dér  entstehende  Kaeholong  hol l- 
rostfarbig  oder  hellbraun  und  zeigt  stellenweise  l’erlonschimmer. 

( relief ische  Schlvvsfolgerungen. 

Die  Resultate  dér  Jaspisuntersuchungen  fidirten  zűr  Erkennt- 
n is,  dass  die  verschiedenen  Si()  Minerale  urspriinglieh  aus  Kiesel- 
siiurehydrat  als  cinem  Hydrogel  i ni  Vege  dér  Dehydratísation  zu 
kristallinisehen  Aggregaten  umgebüdet  wurden.  Sió  sind  demnach 
ini  wesentliehen  kolloidalen  lTi*sprunges. 

W h e r r y16  bezeiehnet  die  mineralisehen  Bildungen,  welche 
in  dér  Weise  zustandekomnien,  dass  aus  dem  gelartigen  oder  hy- 
1 okristallinischen  Znstand  auf  gewisse  pliysikalische  Einwirkun- 
gen  wahrnembare  Kristalle  hervorgehen,  mit  (leni  Namen  Méta 
kolloidé.  Aach  seiner  Auffassung  gestaltet  sieh  die  Reihe  wie 
l'olgt; 

Gel-Mineral  — * Metakolloid  — > Kristallinisches  Endprodukt 
Dpal  - SiO,  n HA)— > Chalzedon  — * Quarz  — Si02 

Nach  nieinen  Reoliaehtungen  iiisst  sieh  in  den  Querschnitten 
der  Mandelhöhlen  dem  allmáhlich  fortschreitenden  Dehydratisa- 
lionsprozess  entspreehend  die  naehstehende  Reihenfolge  fcststel- 
len; 

Amorph  kripto-  und  mikroki  istallinisch  kristallinisch 
Opal  — » ►Chalzedon  — ► Lutecit  — > Quarzin  — » Quarz 
Schon  Mi  eh  el  L <>  v y und  Munier  Ohalmas17  beton- 
ten,  dass  Chalzedon  Luteeit-Quarzin  bloss  verschiedene  Formen 
( in  und  desselben  SiO.-M inéi  als  mit  2 optischen  Aelisen  sind.  Der 
( halzedon  enthalt  nach  den  Angaben  immer  ein  wenig  Opal,  rés". 
Vasser.  Deshalb  nemit  ihn  Hüttner  „gelöstes  Glas“. 

Von  der  Tatsache  ausgehend,  dass  aus  dem  sieh  verfestigen- 


1C  P.  Niffgli:  T ehrb.  d.  Miueraloffie,  II.  2,  Berlin,  1926,  paff.  67.°. 


292 


v.  E.  Lengyel 


dem  Kieselsáuregel  — sei  es  thermalen  oder  magmatischen  LTr- 
sprunges  — in  einer  gewissen  genetischen  Reihenfolge  mehrere 
Abarten  von  f*  HQ-Mineraleu  hervorgehen,  gelangt  mán  zu  dem 
Schluss,  dass  das  L rschcinen  dér  Modifikationen  kauptsáchlich 
von  physikochemischen  Faktorén  abhángt.  Vöm  ekemischen  0 e- 
sichtspunkt  spielt  dér  H20-Gehalt,  vöm  physikalisehen  die  bei  d *r 
Yerfestigung  sxattfindende  Temperaturveranderung,  lowie  die  fiir 
die  Kristallisation  zűr  Verfiigung  stehenden  Dimensionen  des  Ra- 
umes  und  dér  Zeit  eine  wichtige  Rolle. 

Das  Vorkommen  dér  SiCQ-Modifikationen  in  den  Jaspissen 
beweist,  dass  das  Ausgangsmaterial  derselben  immer  dér  Opal 
war,  aus  dem  unter  günstigen  Verhiiltnissen  eine  ganze  Reihc  v„n 
Kieselsauremineralen  hervorging.  lm  Laufe  dér  Untersuchung  ibr 
•Jaspisse  des  okaj-Hegyalja-Gebirges  konnte  festgestellt  Averdeni 
dass  ikre  Entstehung  mit  postwulkanischen  (thermalen)  \ orgiin- 
gen  zusammenhángt.  Las  V asser  dér  aufsteigenden  1 bernien 
uurehtránkte  die  Gesteine,  zersetzte  einen  Teil  dér  Silikatminera- 
le,  das  V\ 'asser  Avurde  mit  Kieselsaure  geslittigt,  oie  oann  die  pra- 
existierenden  Spalten  und  Hohlriiume  ausfíillte.  Das  rhythmischqj 
Auftreten  dér  üieselsaureminerale,  die  oft  wahrnehmbare  Schich- 
tung  sprechen  dafiir,  dass  stellenweise  intermittierende  Quellén 
latig  Avarén,  aus  w eleken  das  Matériái  in  kürzeren-langeren  Zeit  ib- 
schnitten  Aviederholt  zűr  Ablagerung  gelangte. 

Auf  das  gesellige  Érsekemen  dér  hie-selsau  eminerale  1‘indet 
mán  an  versch i . denen  ételien  líinweise.  Sebőn  B a v i r18  erwahnQ 
dass  in  den  Quarzadern  dér  Serentine  Chalzedon  und  Quarz  zu 
sammen  vorkommen.  Doch  gibt  es  Fasern,  dérén  t harakter  bald-j-, 
hald  — ist  u.  die  unter  29 — 30*'  auslösehen,  alsó  Luteeite  sind.  Naeh 
Lacroix19  wechselt  síeli  dér  Quarzin  manchmal  zonal  mit  Ghal- 
zedon  ab.  W a 1 1 e r a n t3b  nimmt  zAvischen  den  3 Kieselsauremi 
neralen  einen  stufemveisen  Dbrgang  an.  Kr  bilit  den  Quarzin  fiir 
tri  kiin. 

Auch  Balogh22  stellt  (‘inén  engeren  Zusammenhang  zaví- 
seben  Chalzedon  und  Quarzin  fest.  lmmer  ist  dér  ( halzedon  inn- 
en, die  Quarzinhülle  aussen.  R i v a23  land  in  den  Blasenraumen 
dér  Pyroxenandesite  von  Djadjous  SiO . -Kiigelchen  mit  Durclnnes 
ser  ZAvischen  0.5- — 0.8  mm,  an  denen  er  unter  dem  Mikroskop  3 
Zonen  unters ‘beiden  konnte. 


17 

C. 

11 1 

i II  1 

Ize: 

1 ehrb. 

d. 

M iiiera’ogie.  11,  2,  i erűn,  926,  pag, 

, 67 

1477. 

18 

( . 

II 

i n 

l /.  e: 

I.elirb. 

d. 

M ineralogie,  Rd.  1,  2,  l.eipzig,  191.7, 

Pl1-1. 

1484. 

lí) 

c. 

li 

i n i 

I ze: 

Lehrb. 

d. 

M inéra logie,  Ibi.  I,  2,  Leipzig,  1915, 

pag. 

1406. 

20 

c. 

II 

i n Ize: 

Lelirb. 

d. 

M ineralogie,  Ibi.  1.  2.  Lcipzig,  1915, 

pag, 

SiCX.-Minerale  in  den  Jaspissen  dér  Tokaj-Hegyalja  Gchirges  293 


l.innere:  granes,  amorphes  Matériái  (Opal). 

2.  mittlere:  (Hinne,  in  dér  Liingsrichtung  — Kasom  (Chalze- 

don). 

3.  ii  üsse  re:  breite  Fasern,  I-  Cha  raktér,  kriiftige  Doppelbre- 
< hung,  Extinction  um  30°,  Xach  ihm  eine  Kisláng  unbekannte 
SiOs-Varietát  ínichts  anderes,  als  I ntőéit). 

Meine  Untersuchungen  íiihrten  auch  zu  dér  Annahme,  dass 
( in  gewisses  Ausmass  von  Zeit  und  Fanni  dazu  nötig  ist,  bis  dió 
aus  dóin  Kieselsáregel  entstohenden  Minerale  Keli  dér  Hőibe  nach 
ausbilden  können.  Frfolgt  uogon  plötzliehor  üudeiung  dér  Tempo- 
ratur  dió  Vorfestigung  und  Ivristallisation  dós  Materials  in  zu 
raschem  Tempó,  odor  ist  dev  Vorgang  dór  Dóin  dratisation  unrc- 
golmiissig,  gestört,  so  können  sich  in  dór  Reih(  nfolge  dós  Frschoi  - 
nons  dór  KiO.Minerale  Unterbrechungen,  sprunghafte  Áudorungon 
ergebon.  Stand  dós  Kieselsiiure-Material  zűr  Ausfiillung  ein- 
zelner  Mandelhöhlen  roiehlich  zűr  Vorfügung  und  var  die  Pehyd- 
ratisation  geringfiigig,  so  tritt  in  dér  Höhlung  nőben  doni  Opal 
stört,  so  können  sich  in  dór  Keihenfolge  dós  Frscheinens  dér  SiO,- 
Minevale  Untorbreehungen,  sprunghafte  Ánderungén  ergebon 
■ctand  das  Kieselsaure-Material  zűr  Ausfiillung  einzolner  Mandol- 
1. öblön  roiehlich  zűr  Verfügung. und  ivar  die  Pehydratisation  ge- 
ringfiigig,  so  tritt  in  dér  Höblung  nebon  doni  Opal  lcehstens  nooh 
Obaloedon  auf.  Ging  a bér  dió  Ausfiillung  dér  Köble  végén  Knapp- 
Keit  dós  Materials  nur  langsam  vor  sich  und  bot  Keli  an  dér  írói- 
én Obu-Plaehe  dér  Höblung  reicMich  Golegenheit  zűr  Oxvdation 
so  trónén  ausdem  Cbalzodon  auch  I utecit  and  nach  d’osom  Ouarzin 
in  iibcreinandcr  tíoíegten  Scbichton  auf.  Tm  K'alle  dér  Komplettheit 
dór  Korié  wird  das  Innore  dér  Höblung  dnrch  Quarz  ausgofüllt. 
Kcbniale  Klüfton  und  Kpalten  verdén  in  dón  Jr  spissen  gewöhn- 
licli  nur  durch  Cbalzodon  ausgefüllt  In  solcben  Kálién  bestebt 
die  Emgebung  aus  (lem  Opal  dér  Jaspisse.  Die  indon  r halcedon- 
partion  zurück^ebliobenon  Kpalten  und  Höhlungen  Kesetzen  dió 
folgenden  Glieder,  namentlich:  1 utecit  und  Quarzin.  Zwi seben 

dóm  Erscheinen  dér  SiO  -Minerale  und  dem  umschliessenden  Mé- 
dium besteben  demnach  stots  genetische  Zusamineuli  nge.  Ara 
vollstandigsten  ist  die  Korié  liings  dér  grösseren  Blasenraume,  wo 
- oft  in  aufgewachsenen  Kristallon  — auch  schon  dér  Quarz  er- 
seheint.  Bei  den  Ausfüllungon  dér  Höhlungen  deutet  die  schma- 
lemveise  Wiederholung  dér  einzelnen  Mineralgb’eder  auf  die  Pe- 
• iodizitat  dér  Materialzutuhr  bin.  1 liter  günstigen  \ orhaltnissen 
kann  das  weitore  Waebstum  mit  id°ntischer  Modifikation  bei  op- 
tisch  übereimtimmender  Orientierung  erfolgen. 

*## 

Ich  spreclie  Herrn  Prof.  Dr.  Zs.  v.  Szontpétery  meinen 
verbindlichsten  Bank  für  seine  liebenswürdigkeit  aus,  mit  wel- 


294 


v.  E.  Lengyel 


cher  er  mir  die  Apparate  seines  Institutes  zűr  Verfügung  stell^' 
und  mi  eh  bei  meinen  Untersuchungen  mit  seinen  wertvollen  Ra1- 
schlagen  unterstützte. 


TÁBLAMAGYAR  ' ZAT—  TAFELERKLÁRUNG. 

1.  Felső  rész:  Hullámos  pigmentum-sorokkal  szinezett  opal.  Alsó  rész: 
Kezdődő  átkristályo  odás  opálban.  Az  egyenletesen  elosztott  festék- 
anyag szabálytalan  csomókká  ugrik  össze.  Vörös  jáspis,  Tolcsva, 
Nagy-Agáros;  Nic.  90X*  — Oberer  Teil:  Mit  wellenförmigen  Pig- 
ment-Reihen  gefárhter  Opal. Fnterer  Teil:  Beginnende  Umkristalli- 
sierung  in  Opal.  Das  ursprünglich  gleichmássig  verteilte  Pig- 
ment trat  in  unregelmássige  Klumpen  znsammen. 

2.  Finoman  rostos  chalcedon-sphaerokristályok.  Fekete  jáspis;  Tolcs- 
va, Kis  Agáros.  -)-Nic.  9(>X-  — Feinfaserige  Chalzedon-Sharokri- 
stallc.  Schwarzer  Jáspis,  Tolcsva,  Kisagáros-Berg,  -j  Nic.  90X- 

?.  Részlet  lutecit-sphaerokristályból.  A hólyagűr  k zéppontja  felé  a 
lutecit  quarzinba  megy  át  (bal  felső  sarok).  A rostkötegek  hossz- 
irányában a rugalmi  tengelyek  elfordulása  következtében  az  extinc- 
lio  többször  ismétlődve  l övetkezik  be.  Vörös  j;  spis  Tolcsva.  -|-Nic. 
G8X-  — Partié  eines  Lutecit-Sphárokristalls.  Gégén  den  Mittelpunkt 
dér  Blasenhöblung  zu  geht  dér  Lutecit  in  Quarzin  iiber.  (Linké 
obere  Ecke).  In  dér  1 ángsrichíung  dér  Faserbündel  erfolgt  wegen 
Verdrelmng  dér  Elastizitátsachsen  mehrfache  Wieierholung  dér 
Extinktion.  Roter  Jáspis,  Tolcsva,  -|-Nic.,  68X- 

4.  Rosettaszerű  quarzin  rost-  és  iemezha'mazok.  Barna  jáspis.  Tóiéi- 
vá, Nagy  Agáros.  4- Nic.  48X-  — Rosetten'örmige  A ggregate  von 
Quarzinfasern  und  -Plattén.  Rrauner  Jáspis,  Nagyagáros-Berg, 
+Nic.,  48X- 

5.  Koncentrikus-héjas  szerkezetű  luteeit-sphaerokristályok  által  hatá- 
rolt mandulaiirben  quarzinburok  és  szabalytalan  quarz-kristályok. 
Ez  utóbbiak  zonális  felépítesüek.  — Quarzinhüllen  und  zonal  gebau- 

te,  unregelmássige  Quarzkristalle  in  einer  von  konzentrisch  seba- 
ligen  Lutecit-Spbárokrislallen  umschlossenen  Mandelliöblung. 
Szőlőded  kiképződésű  hyalit  pyroxenandesit  hólyagüregeiben. 
Sárospatak,  Pogánykút.  62X-  — Traubig  aímgehi  deter  Hyalit  in 
den  Blasenhöhlungen  von  Pyroxenandesit.  Poganv- Braunén,  -j-Nie, 

62  X* 


295 


RENDELLENES  KORÁM  INT  KÉR  A HÉJAK. 

Irta:  dr.  Majzon  László. 

A UNOK  M ITATEN  AN  KORÁM  IN  I FEREN-SCH  ALEN. 

Von  Dr.  L.  Majzon. 

Die  niedrigsten  Organismen  unter  den  i'ossilen  tierischen  Res- 
<(‘ii  sind  die  winzigen  Foraminifcren,  in  dérén  (truppé  die  Nmn 
nnilinen  wahrhaftige  Riesen  darstellen.  Die  Sehalen  dér  Forami- 
niferen  sind  in  fást  allén  niarinen  Ablagerungen  anzutreffen  und 
bei  ihrer  Untersuchung  sind  oft  höchst  interessante  Abnorniitaten, 
auffallige  Yeriinderungen  wahrzunehmen.  Über  die  Ürsachen  dic- 
sér Abnorniitaten  ist  wenig  bekannt,  ininierhin  gébén  die  bisheri 
gén  Resultate  — die  noch  weitere  Untersuchungen  an  rezentent 
Matéria!  crheisehen  — einen  Begriff  über  die  Lebensweise  dieser 
Organismen  und  den  Gang  dér  Entwieklung  ihrer  Kammern. 

In  dér  Literatur  sind  diesbeziigliche  Angaben  von  mehrereu 
Forschern  vorzufinden.  Unter  Anderen  schrieb  z.  B.  Schultze 
(1)  schon  in  1854  über  Verletzüngen  dér  Polystomella  strigilatn 
F i c h t.-M  o 1 1.  (die  vöm  Brady  in  1884  in  den  Formenkreis  dér 
P.  crispa  einbezogen  wurde.)  Fr  zerstiickelte  lebende  Tiere  u.  fand, 
dass  das  Protoplasma  in  den  erlialten  gebliebenen  Kanimern  weiter 
lebt.  Die  vöm  Tier  abgetrennten  Stiieke  (z.  B.  drei  Kammern)  wech- 
selten  bcreits  am  Tagé  dér  „Operation“  ihre  Stelle  und  lebten 
nocli  woehenlang  weiter.  Die  Ergebnisse  Schultze’s  wurden 
von  seinem  Scliüler  M.  V e r w o r n (2)  und  spater  bei  uns  von  P. 
Rozlozsnik  (3)  verwertet.  Verworn  experimentierte  mit  dér 
Polystomella  crispa  L.  und  gelangte  kurz  zusammengefasst  zu  dem 
Resultat,  dass  dér  den  Kern  einschliessende  Teil  des  Protoplas- 
mas  vöm  vériéi zten  Tier  bestrebt  ist,  die  Schale  auszubessern,  zu 
regenerieren.  Am  versttimmelten  Teil  bildete  sich  gewöhnlich  in- 
nerhalb  3 — 6 Tagén  eine  Kalkkruste,  welche  den  verletzten  Teil 
wieder  vollkommen  abschloss.  J.  W a 1 1 h e r (4)  erkennt  die  ver- 
bíiltnismassige  LangsamkeiP  des  normalen  Wachstums  dér  Fora- 
miniferen  im  Vergleich  zűr  Regenerierungsfahigkeit  dér  verletzten 
Sehalen  und  akzeptiert  die  Möglichkeit,  dass  die  leicht  abbröckeln- 
den  Kammern  einzelner  Arten  (z.  B.  Nodosaria,  Globigerina)  síeli 
weiterentwickeln  können.  Allé  dicse  Untersuchungen  zeigen,  dass 
dicse  niederen  Tiere  dank  dér  grösseren  Widerstandsfahigkeit  ih 
rés  Protpolasmas  bedeutend  widerstandsfahiger  sind,  wie  die  hó- 
hérén Tiere. 

1 Miliolina  obesa  Schultze  bildet  z.  13.  unter  vier  Wochen 
zwei  Kammern. 


296 


L.  Majzon 


In  dér  Literatur  sind  auch  andere  Veranderungen  dér  Schale 
beschrieben.  Verscbiedene  Missbildungen  und  Verdopvelungen  dér 
Schale  wurden  schon  von  Schultze  (1)  Williamson  (ő) 
Schaf  hanti  (6)  Schlicht  (7).  Bütschli  (S),  Brady  (')), 
líhuinbler  (10),  Rozlozsnik  (3)  und  Andorén  bekannt  go- 
maeht. 

Bei  meinen  Fntersuchungen  an  Foraminiferen  stand  mir  in 
dér  Kgl.  Ung.  Geologischen  Anstalt  cin  reiches  Matériái  zűr  Ver- 
fügung.  Dér  Direktor  dér  Anstalt,  Prof.  L.  v.  Lóczy  legle  beso.i- 
deres  Gewieht  auf  die  Feststellung  des  Háufigkeitsgrades  dér  aus 
dem  untersuehten  Matériái  zum  Vorseliein  gekommenen  Arten,  ei- 
ne  Arbeit,  bei  dér  ich  möglichst  kcinc  einzige  Schale  ausser  acht 
lásson  durfte.  lm  gesicliteten  Matériái  fand  ich  dann  auch  solcho 
Foraminiferen,  die  aus  gewissen  Ibsachen  von  dér  ' ormaién  Auc- 
bildung  abveicben  und  grös  ere  rder  geringere  AbnormF.áten  auf- 
weisen. 


Die  Foraminiferen  sind  trotz  ihrer  Kleinbeit  dér  Gefahr  aus- 
ge'setzt,  dass  i h re  Schalen  liidiert  werden.  Ich  fand  mehrorc  Boi- 
spiele  hierfür.  Aus  (len  Tiefen  von  1100  und  1140  m lieferte  dér 
in  grosser  Machtigkeit  entwickelte  rupelische  Kisceller  Tón  dér 
Tiefbohrung  N r.  I von  Tárd  zwei  verletzte  Schalen  von  l}olysto- 
inela  crispo  L.  iFig.  3).  LTnter  dcn  massenhaft  auftrctcnden  Fol\- 
stomcllen  dcs  Musters  Nr.  03  des  von  Prof.  K.  Both  von  Tel  égd 
im  N-lichen  Bihar-Gebirge  gesammelten  sarmatischen  Matéria!  ( 
— das  Gráf  G.  Bethlen  in  seiner  Inauguraldissertation  bearbei- 
tet  liatte  — fand  ich  zűr  Art  Polystomella  erispa  L.  gehörige,  ver- 
letzte Individucn.  Das  in  dcn  verlctzten  Kammern  befindlichc 
Protoplasma  schied  cin  Kalkpliittchen  aus,  das  sich  dér  Oberflíiche 


Kig.  54.  ábra. 


Abnorniitaten  au  Foraminiíeron-Schalen 


297 


des  Bruches  anpassend,  die  V midé  einfaeh  versehloss,  oline  die 
\ erlorene  Partié  dér  Sehale  vollkomrnen  identisch  (saml  Yerzie- 
rungen  ete.)  zu  ergiinzeu  Die  vernarbte  Spur  dér  Verletzung  isi 
selbstverstiindlich  auch  mi  dér  fossilen  Sehale  deutlich  walirnehm- 
bar,  nicht  nur  als  kleine  Seharte  an  dér  Peripherie  dér  Scluile, 
sondern  aueh  als  Einheulung  dér  Fmgehung  des  Bruehes.  Pás  ars 
dér  Wunde  hervorquellende  Protoplasnia  bringt  mit  n+er  vorspiu- 
gonde  Kammern  ( Bulimina  aru'rata  d’Orb.  Fig.  5)  oder  Schaler- 
stumpfe  ( Polystomella  mardin  F i c h t .-AI  o I !.,  Fig.  2)  zustando 

Es  kaim  besonders  bei  den  lanelich  gebauten  Foraminiferen 
aueh  vorkommen,  dass  die  Sehale  infoige  irgend  weleher  ansser  > i 
Einwirkung  enlzweibricht.  Dies  konntc  ich  an  einigen  Fxempla 
ien  dér  im  fnfl'ieen  Tortonniergel  <h*s  Pertece  Paches  l'ei  X«'gr  'd- 
szakál  sehr  lniufigen  Bolivina  nobilis  H antk.,  (Fig.  7)  gut  beolt 
aehten.  Fs  ist  namlich  gut  sichtbar,  dass  die  Kalkausscheidung 
des  Protoplasmas  ani  abgebrochenen  Kammerteil  t inesteils  die 
vorletzte  Oberfláche  zu  vernarben  trachtete,  zugiéi  eh  aber  aueh 
anstatt  dér  abgebrochenen  und  .jiingsten  Kammer  die  Ausseheidung 
dér  Kammern  fortsetzte.  Olt  bildet  die  eine  Halfte  des  abgebro- 
ehenen  Kammernteiles  einen  vernarbten  Stupmf,  v ah  rend  aus  dér 
anderen  Halfte  die  neue  Kammer  unter  \Y  in  kein  von  130°,  ja  so- 
gar  90°  zűr  urspriinglichen  Richtung  abzweigt,  was  bei  dieser  nov- 
mal  geraden,  stabehenförmig  entwickelten  Form  ziemlieh  auf  fal 
lig  ist. 

Die  widernatü rliche  Situaíion  des  lebenden  Tieres,  die  ilru 
auf  dér  Fnterlage  (Bódén,  Fels  ete.)  aufgezwungen  wurde,  kann 
gleichfalls  zűr  abnormalen  Fntnicklung  dér  Sehale  fiihren.  Xach 
Peecke  01)  konnten  die  grösseren  Formen  nicht  immer  an  dér 
einen  Seite  gelegen  sein,  weil  mán  sieh  in  diesem  Fali  die  kilát-  - 
rale  Symmetrie  ihres  Waehstums  schwer  vorstellen  könnte  und 
die  Symmetrie  durch  gcwisse  V ersehiebungen  gestört  werden 
mttsste.  Xach  seiner  Meinung  stehen  die<e  Formán  vertikal.  g-'- 
wissermassen  in  den  Bódén  hineingesteekt,  mit  dér  Öffnung  zu 
oberst  mid  konnten  vielleicht  in  dieser  Position  sogar  weiterglci- 
ten.  Auf  ihrer  ilachen  Seite  zu  Hegen  kaiuen  sic  erst  nach  ihrem 
r!'ode.  Dicse  Art  dér  Abnormitát  zeigte  ein  Fxemplar  dér  vöm  Nó- 
grádszakáler  Fundort  zum  P orschéin  gckommenen  und  zu  den 
grossen  Fovmeu  zahlbaren  Helerostegina  costata  d’Orb.  (Fig.  <S) 
von  dér  J.  Xoszky  (13)  aus  Mátraverebély  Exemplare  mit  30 
mm.  Durchmesser  erwáhnt.  Von  den  aus  de  n Zentrum  dér  beid  ni 
Seitenflachen  dér  normál  entwickelten  Exemglare  bervorstehenden 
ldeinen  Höekern  ist  dér  eine  knopfartig  herangewachsen,  woge- 
gen  dér  andere  ganzlich  fehlt,  eine  Asymmertie,  die  auf  das  Lie- 
gen  auf  dér  glatten  Seite  hindeutet.  Diese  Abnormitát  habé  ich 
('inmai  bereits  erwáhnt  (12). 

Regelwidrige  Fntwiekiung  dér  Kammern  zeigt  ein  Exemplar 


298 


L.  Majzon 


dcr  Clavulina  szabni  Hantk.  (Fig.  6)  a.  d.  foraminiferenreichen  ru- 
pelischen  Tón,  welcher  in  dór  Tarder  iirarischen  Tiefbohrung  ans 
1205  m zum  Vorchoin  kam.  Die  Schale  bildet  gewöhnlich  ein  drei- 
seitiges  Prisma,  bei  d lesem  Exemplar  ist  aber  die  eine  Seite  in 
einer  schwachen  Kanté  geknicki.  f-o  dass  eine  unregelmassig  vier- 
seitige,  prismatische  Missbildung  zu  standé  kam.  Wegeu  dér  briichi- 
gen  Beschaffenheit  des  Restes  kaim  ieh  iiber  diese  Abnormitat 
nichts  bestimmtes  aussagen,  aueh  konnte  icb  aus  dem  nur  in  ei- 
uem  einzigen  Exemplar  vorliegenden  Bruchstück,  das  von  oboa 
(von  dér  Mündnng)  gerecbnet  Moss  etwa  ein  Drittel  dér  ganzeu 
Schale  umfasst,  keinen  Diinnsebliff  herstellen. 

Aueh  Veránderungen  dér  I.ebeusverháltnisse  (Nahrung,  Kalk- 
gehalt  des  Wassers)  und  eventuell  aueh  noch  andere  Ursach  mi 
können  sich  an  den  Sc-halen  dér  Foraminíferen  auswirken.  öl- 
ében schreibe  ieh  die  Entwieklung  jener  abnormalen  behalen  zr, 
ti ie  aus  den  oberoligozánen,  Potamiden  führenden  Brackwasserab- 
lagerungen  dér  Umgebung  von  Budapest  zum  Voi  sebein  kamen. 
Die  Schale  eines  aus  dem  Schlammungsrackstand  dieser  zwischen 
Szentendre  und  Leányfalu  gelegenen  Sebiehten  herstammenden 
Exemplars  von  Nonionina  communis  d’Orb.  spiegeli  diese  Ver- 
i.nderungen  in  dér  Entwieklung  dér  Kamuiéra  seiner  Windungen 
sprungbaft  wieder  (Fig.  9).  Áhnliches  beobaebtete  icb  an  dér  von 
ebendort  herstammenden  Jhdimina  elongata  d’Orb.  (Fig.  10),  dé- 
rén zwei  letzte  Kammern  bedeutend  grösser  sind,  wie  die  übrigen 
und  fást  aufgeblaht  aussehen.  In  diese  Kategorie  cl ii rf te  aueb  die 
aus  den  sarmatischen  Sehiehten  dér  Bohvung  von  Fiizérradvány 
zum  Vorscheir.  gekommene  Nonionina  mnbilicatula  Montagu 
gehören  (Fig.  1). 

Sebül  tze  bemerkt,  dass  das  Genus  Polystomella  geneigt  ist, 
Doppelschalen  zu  Ibiden.  Ein  Beispiel  (big.  4)  hierfür  fand  ieh  i m 
erwahnten  Sarmatikum  des  N-licben  Bibar-Debirges.  Die  letzte 
Windung  des  zieinlich  bergenommenen  Exempiars  besteht  aus  zwei 
neben  einander  laufenden  Windungen,  so  dass  die  Scbale  an  cinen 
vorkrüppelten  Zwilling  erinnert  . 

Hier  babé  ieh  bioss  cinige  Beispiele  dcr  abnormalen  Entwiek 
lung  dér  Foranbniferenschalen  angefiihrt.  lm  Zusannnenhang  l.ier- 
init  erwabne  icb  hier  die  Untersuchungen  F.  Drcyer’s  (14.) 
die  bei  uns  durch  R.  Francé  bekannt  gemaebt  wurden  (15). 
Dreyer  untersuebte  25000  Evmplare  dér  Art  Peneroplis  pertu 
sas  Forskal  aus  dem  Sand  des  Strandes  vöm  Rőten  Mccr,  nm 
Fuss  des  Sinaer  Berges.  Sein  Buch  durchblatternd  siebt  mán  den 
Typus  dér  Art,  von  dem  es  ibm  gelaug,  iiber  verschiedene  Varié 
tatén  und  Missbildungen  Übergánge  zu  undorén  Genom,  nament- 
1 icb  zu  den  Vertbralinen  und  sogar  zűr  Familie  dér  Miliolinen 
festzustellen.  Dreyer  sucbt  dies  dadurch  zu  erklaren,  dass  das 
Protoplasma  die  Kammern  aueb  aussen  iiberzielit,  so  dass  jede 


Abnormitaten  an  Foramiuiferon-Schalen 


209 


Kanimer  óin  besonderes  Individuum  mit  oigonem  Lobon,  rigener 
Aktivitat  und  domnach  mit  oiner  gow  issen  Mögliohkeit  dér  uuab- 
ldingigen  Entv'icklung  darstellt. 

( Ausgearbeitet  im  Bohrlaboratorhun  dér  Kgl.  I ng.  Geol.  An- 
stalt.  Die  beschriobonon  Foraminiferen  sind  Ligontum  dér  Anstall). 

IRODALOM.  — LITERATUK. 

1.  Schultze  M.:  Über  den  Organismus  dór  Polyllmlamien  (Fora- 

miniforen).  Leipzig,  18.")4. 

2.  Verworn  M.:  Biologischc  Protisten-Studicn.  (Zeitschr.  f.  Wiss. 

Zoologie,  -16,  p.  455,  I.eipzig,  1888.). 

3.  Rozlozsnik  P.:  Bevezetés  a Nuunnulinák  és  Assilinák  tuiiulmá- 

nyoniozásába  tM.  kir.  Fi, ldt.  Int.  Kvk.,  vol.  A XVI.,  Bpest,  1924). 

4.  Walther  J.:  Einleitung  in  die  Geologie  als  historische  Wisso 

sehaft.  (I — II,  p.  213,  Jena,  1893.). 

5.  Willi  amsen  W.:  On  the  recent  Foraminifera  of  Great  Britain. 

London,  1858. 

6.  Sehaffhiiutl  K.:  Süd-Bayorns  I.ethaea  Geognostica.  I eipzig, 

1863. 

7.  Schlieht  E.:  Die  Foraminiferen  des  Septarienthones  von  Piet  - 

pulii,  Berlin,  187(1. 

8.  Bütschli  O.:  Protozoen,  in  Broun:  Kiásson  und  Ordnnngen  dós 

Thierreichs.  vol.  I,  Leipzig  u.  Heidelberg,  1880. 

9.  Brady  H.:  The  Voyage  of  Challenger,  Zoology,  vol.  IX:  Forami- 

nifera, London,  1884. 

10.  Rhumbler  1.:  Die  Doppelsehalen  von  Orbitolites  und  anderen 

Foraminiferen  von  eiitwickeliingsmechanisciien  Standpunkt  aus 
betrachtet.  (Archiv.  für  Protistenkunde,  I.  Jena.  1902.). 

11.  Deeeke  W.:  Paláontologische  Betraehtungen.  VI.  Über  Foranii- 

niferen.  (Neues  Jahrb.  für  Miueralogie  etc.  Stuttgart,  1914,  Bd. 

II,  p.  21.). 

12.  Majzon  L.:  Tortonisehe  Foraminiferen  von  Nógrádszakál.  (Mit- 

teilungen  a.  d.  Jahrb.  d.  Kgl.  Ung.  Geol.  Alist.  Bd.  XXXI,  p.  129, 
1936.). 

13.  Noszky  J.:  Beitnige  /ur  Geologie  des  Cserhát.  (Geol.  Mitt.,  Bd. 

XXXVI.  p.  467.  1906.). 

14.  Dreyer  F.:  Peneropolis.  Eine  Studie  zűr  biologischen  Morpholo- 

gie  und  zűr  Speziesfrage.  Leipzig,  1898. 

15.  Francé  R.:  A természetrajzi  faj  problémája.  (Terin.  Tud.  Közi., 

1901,  Pótfüzetek.). 


300 


NÉGYSZIRMŰ  CLYPEASTER  A M ÁTRASZÖLLÖSI  LAJTA- 

M ÉSZBŐL. 

Irta:  Szörény]  Erzsébet. 

(AS  TÉRATOLOUIQUE  D’UN  CLYPEASTER  MIOCÉNÉ  DE 

MÁTRASZÖLLÖS. 

Pár  E.  Szörényi. 

Különböző  okokra  visszavezethető  rende’ lenesség  elég  gyako- 
ri a tüskebörüeknél.  Az  amhulacralis  szirmok  többé  kevésbbé  sza 
bálytalan  kifejlődése  is  sokszor  észlelhető.  Eg.\  szirom  teljes  hiá- 
nya, azaz  négyszirmúság  azonban  nagyon  ritka,  különösen  az  ir- 
regularis  Eehinidáknál.  Különös  figyelmet  érdemel  ezért  az  a gyö- 
nyörű megtartáséi  ClypeaAer  inlermedius  De  sin.,  melyet  Noszkv 
és  Harmat  igazgató  urak  gyűjtöttek  a mátraszöllősi  'ajtamész- 
ből. 


Mint  a mellékelt  ábrákból  kitűnik,  a jelzeten  n hol  mellső  pá 
ros  szirom  hiányzik  s helyét  a homlokszirom  foglalja  el.  Az  alza- 
lon  a jobb  mellső  páros  nmbidacrális  barázda  hiányzik.  A szír 
mok  és  ambulaerédis  barázdák  tengelye  egybe  esik.  A szájnyílás 
és  végbélnyílás  összekötő  vonala  a homlokszirom  tengelyével  45°-os 
<£-et  zá  r be. 

#•# 

Les  eas  de  tétramérie  totálé  sont  fórt  rares,  surtout  panni 
les  lOehinides  irréguliéres.  Pourtant  nous  avons  eu  la  chance  de 


C'as  tératologique  d'un  Clypeastor  miocéné  de  Mátraszöllős  301 


trón  ver  dans  In  colleetion  du  Mnsée  National  de  Hongrie  un 
Clypéaater  inter  médiás  Dó  sin.  qui  proviont  des  ealcaires  torta 
niens  de  Mátraszöllős  et  qui  présente  un  cxeniplc  parfait  de  tétra- 
mérie  totálé  aussi  bien  sur  la  face  dorsale  que  sur  la  face  vent- 
rnle  du  eorps.  á Fopposó  de  Koehler  ti)  je  veux  maintenir, 
pour  ötre  pilis  simple,  la  noinenclature  des  pariira  d’une  Kchinide 
normálé  á cinq  pétales,  seulement  il  ne  fant  pás  perdre  de  vue 
qhe  le  pétale  pair  anterieur  (jauche  cl  le  sitlnii  pair  antérienr 
droit  Ilii  manqueiil. 

Le  <arps  d’une  grandcui  moyenne  est  ovalaire  ii  eontours. 
irréguliers,  il  nous  présente  presque  la  l'orine  <1  un  trapézaidé  ar- 
rondi,  la  face  dorsale  nous  in  ont  re  quatre  pétales  < isposés  en  eroix. 
Deux  des  pétales,  le  pétale  frontal  et  le  pétale  pair  postérieur 
droit,  sont  si tués  dans  la  direction  du  grand  axc  du  test,  <>t  les 


Fig.  56.  a’bra. 

deux  au  trés,  le  pétale  pair  antúieur  droit  et  le  pétale  pair  j őst  •- 
í ieur  gauche  semblent  suivre  la  direction  du  petit  axe  du  eorps. 
C oni  iie  nous  avons  dit,  il  y manque  le  pétale  pair  antérieur 
gauche. 

Si  nous  observons  la  position  du  périprocte,  nous  constatous 
qu’il  ne  se  trouve  pás  sur  l’axo  du  pétale  frontal.  Cár  le  pétale 
frontal,  pár  rapport  á íme  Echinide  normale,  est  écarté  sous  un 
angle  de  45n  á gauche  et  occupe  á peu  prés  la  piacé  du  pétale  pair 


1 Koehler:  Anomalies,  irrégularités  et  déformations  du  test 
ehez  les  Éehinides. 


302 


Mottl  Mária 


antérieur  gauche.  Sa  t'ornie  est  normale,  plus  allongée,  plus  droite 
et  plus  éle  véé  que  celle  des  pétales  pairs. 

Le  pét  le  í.nt'iieur  droit  est  plus  eourt  et  plus  arqué  que- 
les  pétales  pairs  postérieurs  de  mérne  que  ehez  un  Clypéaster  inter- 
módius  normál. 

Le  pétale  pair  postérieur  gauche  est  plus  élévé  que  le  posté- 
lieur  droit  et  il  est  tömné  mi  peu  a gauche.  La  longueur  et  lar- 
geur  eorrespondent  a celles  du  postérieur  droit. 

Or,  si  nous  ccmparcns  nőtte  c-xemplaire  a un  Clypéaster  nor- 
mál, nous  conslalons  que  le  pétale  frontul  el  le  pétale  pair  posté 
tieur  gauche  sóul  tournés  á gauche.  Ce  phénoméne  engendre  aussi 
la  déformation  de  Larc  du  hord  antérieur  qui  est  en  eltet  iui  aussi 
poussé  un  peu  a gauche.  Le  hord  latéra!  gauche  du  lest  prósente 
íme  forte  échaucrure.  Le  hord  latéral  droit  est  régulier. 

Vue  du  colé,  la  partié  gauche  du  test  est  plus  élevée  que  la 
oroite.  La  íace  ventrale,  autour  du  peristome  est  deprimée.  La 
lorme  et  position  du  periprocte  est  normale.  11  est  sitiié  sur  1’ai.ro 
interambulacraire  impaire  de  la  íace  ventrale.  Ktant  donné  que  la 
face  ventrale  du  test  est  aussi  d’une  sym  trie  tétramére,  les  qua- 
tre  sillons  ambulacraires  la  divisent  de  la  maniére  que  nous  avons 
deux  aires  interambulacraires  impaires.  Lommons  donc  l’aire  in- 
terambulacraire  impaire  qui  correspond  á celle  d’un  Clypéaster 
normál  l’aire  interambulacraire  postérieure  impaire  du  test;  1’au- 
tre  s’appelera  i’aire  interambulacraire  antérieure  impaire.  Les 
quatre  sillons  ambulacraires  sont  égalment  bien  dévelop- 
pts.  Le  sillon  antérieur  pair  droit  manque.  De  tout  cela  on  peut 
bien  constater  qu’en  conséquence  de  l’absencc  du  pedálé  pair  anté- 
rieur gauche  et  du  sillon  pair  antérieur  droit  la  position  de  tout 
le  systéme  ambulacraire  est  tournée  á gauche  sousun  angle  de  45". 

RÖVID  KÖZLEMÉNYEK.  — KURZE  M1TTE1LUNGEN. 

\ III.  NEMZETKÖZI  QUAKTEBOKOLOG1AI  KONGRESSZUSRÓL. 

Irta:  Mottl  Mária  dr. 

A 111.  nemzetközi  quartergeologiai  kongresszuson  való  részvé- 
telt az  utóbbi  időben  különösen  az  tette  kivánatossá,  hogy  végre  is 
eldönthesBÜk,  belyesek-e  eddigi  quarterkutalásaink  és  hogy  erednie 
nyeink  a külföldi  eredményekkel  miképen  egyeztethetők. 

Scherf  Emil  dr.-al  ugyanis,  aki  az  alföldi,  Duna-Tisza  közis 
dunántiili  löszöket,  valamint  a közéjük  települt  vörösagyagrétegeket 
és  fosszilis  erdőtalajokat  tanulmányozta,  mindinkább  arra  a végered- 
ményre jutottunk,  hogy  hazai  pleisztocénünk  kronológiájára  és  kii- 
májára vonatkozólag  mást  mond  a fauna-flóra  és  mást  a lö 
szók  vizsgálata.  Scherf  tanulmányainak  során  azt  találta,  hogy  • 
'í  enne  r által  1935-ben  felállított  általános  beosztás,  amely  a Penck- 
Brückner  féle  Oünz, -Mindéi  és  Kiss  jégkorszakokat  két.  a Wiirmüt 
pedig  3 részre  bontja  (vagyis  összesen  9 eljegesedést  különböztet  meg 


A iTT.  nemzetközi  quartergeologiai  kongresszusról 


303 


3 interglaciális  és  5 interstadiálissal),  a magyar  pleisztocénre  is  jól 
ráillik.  Ezzel  szemben  az  eddigi  faunakutatás  arra  er.ged  követkéz 
tetni,  hogy  nálunk  az  eljegesedés  meglehetősen  egységes  és  a Wiirm- 
mel  párhuzamosítható  jelenség  volt.  Fokozatos  lehűlés,  amely  még 
meleg  preglaciálisunkból  enylie  mousterienünkön  át  jellegzetes  java- 
és  késői  glaciális  állattársaságainkhoz  vezet.  A pleisztocén  végén1,  a 
■Magdalomén  második  felében  a száraz,  hűvös  klíma  ismét  megeny- 
hült. Ezek  a következtetések  kisebb-nagyobb  és  talán  inkább  lokális 
jelentőségű  ingadozások  lehetőségét  természetesen  nem  zárják  ki  es 
hogy  Aurignacienünk  valóban  enyhébb  klimájú  időszak  \ olt, azt  majd 
talán  a Szelim-barlang  fauna-  és  floravizsgálatai  döntik  el. 

A 111.  nemzetközi  jégkorszakkutató  kongresszus  Fenek  A.  dísz- 
ei uöklésével  a bécsi  Földtani  Intézet  rendezésében  nyílt  meg.  Az  el- 
hangzott előadások  a quarterkutatás  legkülönbözőbb  ágazatait  ölelték 
fel.  A tárgysorozat  sokoldalúságánál  fogva  az  előadásokat  3 szakcso- 
portra (1.  glaciálgeologiai-morl’ologiai-gleccserismercttani,  2.  sztra- 
tigráfiai-paleontologiai-palooklimatologiai  és  3.  prehisztóriai-antropo- 
logiai-barlangtani)  bontottak. 

Fenek  prof.  előadásában  a Würm  eljegesedés  klímájáról  a- 
dott  érdekes  összefoglalást.  Az  izotermák  és  az  izobárisok  eltolódása-- 
nak,  valamint  az  általános  európai  csapadékviszonyoknak  az  ismerte- 
tése után  a lösz  szelekről  beszélt  behatóan.  A magyarországi  löszöket 
szerinte  DK-i  szelek  rakták  le,  míg  az  oroszországi  lösz  az  európaitól 
különálló. 

Már  az  ausztriai  általános  quarterkutatások  ismertetésénél  lát- 
tuk, hogy  szomszédainknál  a nehézségek  kb.  ugyanazok,  mint  nálunk. 
Mást  mond  a fauna-flóra  és  mást  a iöszök-terraszok-gleccserek-moré 
•iák  vizsgálata.  Eli  re  n bér  g faunatanulmányai  is  csupán  egy  idő 
-óbb  és  egy  fiatalabb  diluviurnra  való  tagolást  tettek  lehetővé  és  egy 
esetleges  Riss-jégkorszakra  csupán  a mixnitzi  kétséges  előfordulásból 
következtetett.  Hoffmann  floravizsgálatai  egy  Miiulel-Riss  és  Riss- 
Wiirm  interglaciálist,  de  csak  egy,  a Würm  eljegesedést  mutatták  ki, 
miáltal  Ébren  hergel  együtt  a mi  fauna-floravizsgálatainkka! 
úgyszólván  teljesen  megegyező  eredményre  jutottak. 

A morfologusok  és  geológusok  a polyglaciálizmus  és  pedig  jó- 
részt a Penck-Brüekner  beosztás  mellett  foglaltak  állást.  Ellentétes 
vélemények  nagyrészt  csak  a Riss  és  Würm  stadiálisok  körül  hang 
zottak  el.  A Dcecke,  Eigers,  G e i n i t z,  I epsius  stb.  által  kép- 
viselt, a jégkorszak  egységes,  csak  kisebb  klimaingadozásokkal  meg- 
szakított voltát  bizonyító  monogiaciáüs  felfogást,  de  még  .T.  Bayer 
kettős  beosztását  is  a jelenlévő  morfologusok  a kongresszus  köréből 
száműzték.  Sőt,  P.  Machatsehek  ezeket  a leegj  szerüsítő  el- 
méleteket előadásában  élesen  támadta  és  B e c k kissé  szélsőséges  be- 
v ezetőjében  a fauna  és  flóravizsgálatokat  kronológiai  szempontból 
abszolút  alkalmatlanoknak  könyvelte  el.  Ezzel  szemben  pliocén  elje- 
gesedésekről beszélt.  Nagy  érdeklődéssel  tekintettünk  a lengyel  S. 


304 


Mottl  Mária 


P a w lowski  előadása  elé.  Sajnos,  a Kárpátok  eljegesedéséről  lé- 
nyegesen újat  nem  halottunk  és  a felsorolt  kutatók  közül  a magyar 
revek  (Soha  far  zik,  Lóczy,  Schréter,  Ven  dl  A.)  sajnálato- 
san kimaradtak.  A régi  P árts  c h,  de  Marton  ne,  Sawicki-féle 
felfogással  szemben  előadó  a legtöbb  bizonyítékot  a 3 jégkorszakra 
való  tagolás  és  a 3 V iirm-stadialis  jogosultsága  mellett  iiozta  fel. 

Tektonikai  tárgyú  előadás  mindössze  egy  \olt,  a szófiai  J ara- 
it off-é,  a balkán  pleisztocénjében  kimutatható  mozgásokról.  Az  első 
szakcsoport  tárgysoi  ozatát  az  izlandi,  belsöafrikai  és  belsőázsiai  eljegé 
sedést  ismertető  előadások  vetített  képei  igen  színessé  és  változatossá 
tették.  Ebben  a csoportban  volt  a legtöbb  vita,  különösen  a morénale- 
rakódások különböző  értékelése  miatt. 

A második  szakcsoportban,  ahol  a magyar  előadások  kerültek 
sorra,  már  általában  higgadtabbak  \oltak  a hozzászólások,  mivel  a 
különböző  felfogások  itt  nem  fordultak  szembe  egymással.  Minden 
előadó  csupán  tárgyilagosan  mutatta  ki,  hogy  eddigi  vizsgálataiból 
mire  következtethetett.  Feltűnően  sok  volt  a pollenanalizis  alapján 
készült  tanulmány,  egyrészt  Finnország,  másrészt  Lszakfranciaország 
területéről.  Paleontologiai  tárgyú  előadás  csak  egy  olyan  hangzott  el, 
amely  az  égj  es  állatfajokat  poiyglacialis  sémába  igyekezett  besorolni, 
de  meglehetősen  zavarosan  és  kellő  biológiai  alátámasztás  nélkül.  A 
magyar  előadások  a szakcsoportv  ezetöség  ós/.inte  érdeklődését,  majd 
elismerését  vívták  l<i,  különösen  azért,  mert  az  elhangzott  előadásod 
70%-ával  szemben,  úgy  Se  he  rí  E.  és  Kormos  T.,  mint  jómagam 
- uj,  még  nem  publikált  vizsgálatokról  számoltunk  be. 

A közel  80  előadás  meghallgatása  elsősorban  azzal  az  általános 
tapasztalattal  járt,  hogy  a fauna-  és  florakutatók  jórészt  monoglaei- 
álisnak  mondható  es  a geológusok  és  moríológusok  tisztán  polyglaci- 
alista  meggyőződése  közötti  űrt  ez  a kongresszus  sem  volt  képes  át- 
hidalni. Amíg  azonban  az  egybegyűlt  különböző  nemzetiségű  palcon- 
lologusok  általában  megegyező  eredményekre  jutottak,  addig  a lő 
szűkkel  és  morénákkal  dolgozók  polyglacializmusa  úgy  az  eljegesedé- 
sek, mint  a stadialisok  számat  tekintve,  elég  tág  keretek  között  inga- 
dozott. A Soergel-lele  11  glaciálist  megkülönböztető  beosztás  a részt 
vevők  között  azonban  határozott  formában  még  úgylátszik  nem  talált 
követésre,  sót  az  új  északnémetországi  kutatások  a 4 klasszikus  jég- 
korszakot egyre  biztosabban  kettőre  egyszerűsítik,  1 V\  ürm-stadiális- 
sal.  A pleisztocén  határkérdései,  a jégkorszak  okai  vagy  a löszök  ere- 
dete, — egyáltalán  nem  került  szóba.  ./  M ilankowitsch-höppen-H  eg- 
ner-Soergel  számítás  a jégkorszak  időtartamát  592.000  évre  becsüli,  eb- 
ből 512.000  és  az  interglaciálisokra  jut  és  csak  78.000  év  a glaciális  idő- 
szakokra. 

A tanulmányi  kirándulások  szemléltető  anyaga  az  alsóauszt. 
nai  löszök,  terraszok  és  az  alpesi  eljegesedés  bemutatása  köré  kon- 
centrálódott. A kirándulásokon  a lösz  eredetére  és  korára  nézve  álta- 


A III.  nemzetközi  quartergcologiai  kongresszusról 


305 


János  csatlakozás  volt  althoz  a /elfogáshoz,  amely  szerint  a típusos 
lösz  szuberikus,  javaglaciális  lerakodás.  Az  újabb  tanulmányokról, 
így  pl.  B r o e k m e i e r-nek  löszesigavizsgálatairól,  amelyek  a löszt 
interglaeiális  és  nem  colikus,  hanem  arvízüled  *knek  nvilvánítják, 
a kongresszuson  nem  is  hallottunk.  A bemutatott  löszteltarások  nagy- 
részének az  anyaga  nem  volt  típusos,  hanem  részben  átmosott,  részben 
homokos  lösz.  Nagyon  szépek  voltak  azonban  a bemutatott  löszök  ré- 
tegzései. Általában  két,  helyenként  azonban  3 közb  települt  vörösa- 
gyagréteget láttunk,  amelyekre  Kehiéi  nb  a eh  es  \\  e •.  n - I e > g-nel 
típusos  eserviozjom  települ.  Valamennyi  vörósagyagrétegnek  is  hatá- 
rozottan a Penck-Briiekner  értelemben  vett  interglaeiális  (teh-il  hosz- 
szú  időn  át  tartó  meleg-nedves  időszak)  jelleget  tulajdonítottak,  míg 
nálunk  azelőtt  Horusiizky  tanulmányai  alapján  ezek  mint  mo- 
csári. i 11.  \ {/.bontotta  metamorf  löszök  szerepeltek.  A löszöket  Auszt- 
riában Mimiéi,  Kiss  és  Würm  löszökre  bontják,  míg  a kózbetelepüit 
vörösagyagrétegeket  ill.  fosszilis  erdőta’ajokat  részben  a Mindel-Riss 
(pl.  weinsteigi  alsó  humusz),  részben  a Riss-Würm  interglaciálisba 
(pl.  wielandsthali  és  göttweigi  „Verlehmungszonek“)  sorolják,  rész- 
ben azonban  mint  a Kiss  és  Würm  eljegesedéseken  belüli  klimainga- 
dozások  (pl.  paudorfi  vörösagyagok)  bizonyítékait  tekintik 

A göttweigi  vörösagyagzónánnk  (í.  Götz  inger  egész  Alsó- 
ausztriára  nézve  altalános  jelentőséget  tulajdonít,  míg  Kölbl  sze- 
rint csak  lokális  értékű.  Kölbl  különben  szedimentpetrográfiai  'ala- 
pon tanulmányozta  az  alsóausztriai  löszöket  és  az  ü véleménye  sze- 
rint a lösz  és  vörösagyag  egyidejű  lerakodások  és  utóbbinak  kelet- 
kezéséhez sem  különösebb  klimaingadozás,  sem  hosszantartó  mállási 
folyamat  nem  szükséges. 

A Würm-löszök  Alsóausztriában  az  aurignaci  kultúra  kőeszkö- 
zeinek és  állatmaradványainak  bő  lelőhelyei,  míg  nálunk  löszben  ez- 
’deig  késői  moiisterient  és  magdalenient  találtunk.  Az  alsóausztriai 
löszök  szép  paleolit  es  emlős  gyűjteményét  a kremsi  és  eggenburgi 
múzeumban  tekintettük  meg.  Míg  azonban  az  ottani  löszök  illattár- 
sasága közel  megegyező,  addig  nálunk  a tatai  és  a ságvári  löszé  o- 
léggé  eltérő.  Sajnos,  a vörösagyagokból  és  fosszilis  humuszokból 
mindezideig  semmiféle  állatmaradvány  nem  került  elő,  miáltal  vég- 
legesen ma  sem  beigazolt,  hogy  ezek  a vörösagyagok  és  humuszok 
v alóban  hosszú  évezredekig  tarló  inter  rlaciálisok,  vagy  csak  kisebb 
és  lokális  jelentőségű  klímaingadozások  voltak. 

A kavicsterraszok  közül  a laaerbergi  és  az  Arsenalterrasz  közép- 
ül. felsőpliocénkori  kavicslerakódásait,  Stammersdorf  és  Absbergnél 
pedig  Günzterraszok  (iilterer  Deekenschotter)  kavicsfeltárásait  tekin- 
tettük meg. 

Ezeket  a pleisztocén  terraszokat  szép  kifejlődésben  különösen  a 
Persehling  torkolatánál  és  a Traisen  völgyében  láttak.  A régi  diluvi- 
ális  kavicslerakodásokban  különbözőfokú  rétegzavarokat  látni  sokhe- 


305 


Mottl  Mária 

iyiitt.  Részben  finom  keresztrétegződést,  részben  zsákos,  hullámos  te- 
lepüléseket, amelyeket  G.  Götz  inger  strukturtalajoknak  minősí- 
tett. Különösen  Stammersdorfnál  volt  erdekes  a Giinz-kavicsoknak  ez 
a merész  hullámhegyekbe  szökő  települése.  Ezeket  az  arktikus  talaj- 
fajok szerkezetével  jól  egyező  településeket  nálunk  Szádeczky- 
Kardoss  E.  tanulmányozta  és  mutatta  ki  először.  G.  Götz inge" 
a megtekintett  stammersdorfi  és  absbergi  strukturtalajokati  a Günz 
eljegesedés  hideg  klímájának  a bizonyítékául  tartja,  az  őslénytani 
szempontok  figyelembevétele  azonban  a lerakodás  és  struktúra  egy- 
idejűsége ellen  szólnak. 

A nagy  alpesi  kiránduláson  már  sajnos  már  nem  vehettem  részt. 
Seherf  E.  szives  közléséből  tudom,  hogy  a morénák  és  gleccserek, 
sőt  még  a höttingai  breccsia  megtekintése  is,  amelyet  utóbbi  időben 
már  a preglaciálisba  sőt  a f.  pliocénbe  helyeztek,  — a régi  Penck- 
Brückner  klasszikus  megállapításokat  mindenképen  igazolták.  A 
gmundeni  ülésen  M íróink  orosz  agrogeologus  két  térképlapot  mu- 
tatott be.  a TI.  Oroszországban  megtartott  kongresszuson  tervbevett 
Európa  quartertérképének  (1:1,500.000)  első  lapjait.  A térképkiadással 
annakidején  Oroszországot  bízták  meg  es  a 25.  sz.  lap,  amely  magyar 
területeket  is  foglalna  magában  (kb.  Kecskemét  délköréig),  most  ke- 
iül sorra.  A magyar  rész  megszerkesztésére  Seherf  E.-t  kérték  fel, 
aki  ezt  csak  úgy  vallalta,  ha  a felhasználandó  térképek  szerzősége  és 
magyar  volta  kellőképen  kifejezésre  jut.  Ehhez  a felfogáshoz  finn  és 
lengyel  szempontból  T anner  és  Pa  w 1 o w.s.k.i  is  csatlakozott. 

Végeredményben  azt  kell  mondanom,  hogy  úgy  a palcontologu- 
sok,  mint  a geológusok  és  morf ologv; sok  megelégedetten  távoztak  a 
III.  nemzetközi  quarterkongresszusról.  Bebizonyítva  látták  ugyanis, 
hogy  kutatásaik  helyesek,  mivel  eredményeik  nemzetközileg  i>  nagy 
részt  egyeznek,  lekintve,  hogy  a biológiai  és  geológiai  vizsgálatok  kö- 
zötti különbségek  egész  Európában  fennállnak.  A biológus  előtt  egy- 
előre rejtély  marad,  hogy  miért  mutat  a fauna  egyes  időszakokban 
jól  észrevehető  változást,  más  esetekben  pedig,  amikor  a morfologu 
sok  szerint  ugyancsak  mélyreható  klímaváltozások  következtek  b\ 
állandó  jelleget.  Épen  ezért  az  a meggyőződésem,  hogy  mindaddig, 
amíg  a magyar  őslénykutatás  hideg  glaciális  faunáknak  meleg  inter- 
glaciális  csoportokkal  való  váltakozását  pozitive  kimutatni  nem  tud- 
ja, csak  zavart  idézne  elő,  ha  határozottan  valamelyik  polyglaciólis 
felfogás  mellé  is  állna.  A lösz  és  terraszkutatások  eredményeinek  a 
figyelembevételével  célja  egyelőre  a pontos  adatgyűjtés  és  a külföl- 
di eredményekkel  való  párhuzamosítás  kell,  hogy  maradjon.  A különb- 
ségek egyelőre  még  annyira  mélyek,  hogy  mindkét  részről  még  na- 
gyon sok  objektív  vizsgálatra  van  szükség,  hogy  a IV.  nemzetközi 
quarterkutató  kongresszuson  esetleg  végleges  döntésre  sor  kerülhessen. 


Földtani  Közlöny.  Bánd  LXVI.  kötőt. 


Il(*ft  9 — 15.  füzet. 
Fa  fel  IX.  tábla. 


K .\  BOLY 


KRZSéBKT: 


Szarukövek  a Budai-hegységben. 

Xotes  sur  ]es  eherts  de  dolomies 
se  lrouvíl"t  daus  les  moutugnes 


ct  calonires 
de  Buda. 


5 


6 


Földtani  Közlöny.  [íaml  LXVI.  kötőt,  líoft  9 — 12.  füzet. 

Tafol  X.  tábla. 


SiO, -ásványok  a tokaj-hegyaljai  jáspisokban. 

Ll.NCA  LI..  j^i()  -Minorale  i r den  Jaspissen  des  Tok  aj -Hegy  alja 
Gebirges.